Losonczi Funkcionalanalizis

1
Debreceni Egyetem
Természettudományi Kar
Losonczi László
Funkcionálanalízis
2007
Tartalomjegyzék
0.1. Jelölések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
0.2. Ábrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
1. Metrikus terek 8
1.1. Metrikus tér fogalma, példák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
1.2. A Hölder és Minkowski egyenlőtlenség . . . . . . . . . . . . . . . 12
1.3. Konvergencia speciális terekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
1.4. Topológikus fogalmak metrikus terekben . . . . . . . . . . . . . . 21
1.5. Teljes metrikus terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
1.6. A Banach-féle fixponttétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
1.7. A Banach-féle fixponttétel alkalmazásai . . . . . . . . . . . . . . . 29
1.8. A Baire-féle kategória tétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
1.9. A Baire tétel egy alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
1.10. Kompaktság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
2. Lineáris terek 45
2.1. Lineáris terek, alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
2.2. A Hahn-Banach tétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
2.3. A Hahn-Banach tétel alkalmazásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58
3. Lineáris topológikus és normált terek 65

3.1. Lineáris topológikus terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
3.2. Félnorma rendszer által indukált topológia . . . . . . . . . . . . . 69
3.3. Minkowski funkcionál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72
3.4. Lineáris normált és Banach-terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
3.5. Sorozatok és sorok normált terekben . . . . . . . . . . . . . . . . 77
3.6. Kompakt halmazok normált terekben . . . . . . . . . . . . . . . . 80
3.7. A legjobb approximáció problémája . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
3.8. Példák Banach-terekre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
3.9. Kompakt halmazok speciális terekben . . . . . . . . . . . . . . . . 91
2
TARTALOMJEGYZÉK 3
4. Lineáris operátorok és funkcionálok 94

4.1. Lineáris operátorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
4.2. Példák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
4.3. A lineáris operátorok terének struktúrája . . . . . . . . . . . . . . 104
4.4. A Hahn-Banach tétel lineáris normált térben . . . . . . . . . . . . 107
4.5. Konjugált tér, reflexív terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
4.6. Gyenge és gyenge* topológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
4.7. Speciális terek konjugált terei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115
5. A lineáris analízis három főtétele 124

5.1. A Hahn-Banach tétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124
5.2. Az egyenletes korlátosság tétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
5.3. Alkalmazások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
5.4. További alkalmazások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134
5.5. A nyílt leképezések tétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
5.6. A nyílt leképezések tételének alkalmazásai . . . . . . . . . . . . . 141
5.7. A zárt gráf tétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
6. Hilbert-terek 150
6.1. Hilbert-tér fogalma, példák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
6.2. Ortogonális felbontás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
6.3. Ortonormált rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
6.4. Ortogonális sorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
6.5. Példák Fourier-sorra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
6.6. Szeparábilis Hilbert-terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
6.7. Nem szeparábilis Hilbert-terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
6.8. Riesz-tétel, adjungált operátor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167
7. Banach-algebrák 172
7.1. Banach-algebra fogalma, példák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172
7.2. Reguláris elemek, spektrum, rezolvens halmaz . . . . . . . . . . . 175
7.3. Liouville tétel, Gelfand-Mazur tétel . . . . . . . . . . . . . . . . . 177
7.4. A spektrálsugár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179
7.5. Hatványsorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182
7.6. Lineáris differenciálegyenletrendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . 184
7.7. Ideálok és szinguláris elemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
7.8. Karakterek és ideálok, Wiener tétel . . . . . . . . . . . . . . . . . 190
7.9. Gelfand reprezentáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193
7.10. Gelfand-Naimark tétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196
7.11. Rész B ∗ -algebrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198
4 TARTALOMJEGYZÉK
8. Függelék: Topológikus terek 202

8.1. Alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202
8.2. Nyílt és zárt halmazok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203
8.3. Bázis, szubbázis, környezetbázis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206
8.4. Folytonos leképezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
8.5. Leképezések által indukált topológiák . . . . . . . . . . . . . . . . 209
8.6. Szétválasztási axiómák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211
8.7. Kompakt terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212
8.8. Összefüggő terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
8.9. Stone-Weierstrass tételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214
9. Funkcionálanalízis feladatok 215

9.1. Feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
9.2. Útmutató a nehezebb feladatokhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . 228
Jelölések
Ao az A halmaz nyílt magja vagy belseje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204

A− az A halmaz lezártja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204
A∗ az A ∈ B(H, H) operátor adjungáltja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
[A] az A halmaz lineáris burka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
B(X, Y ) az A : X → Y lineáris operátorok halmaza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
c konvergens komplex sorozatok tere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
c0 komplex nullsorozatok tere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
C a komplex számok halmaza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
C[a, b] [a, b]-n folytonos függvények tere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
C(X) az X kompakt Hausdorff téren folyt. függv. tere . . . . . . . . . . . . . . . 10
coA az A halmaz konvex burka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
δαβ a Kronecker szimbólum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
Fx Fx (f ) = f (x) (x ∈ X, f ∈ X ∗ ) funkcionál . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110
Φx Gelfand-transzformált . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194
G(a, r) r sugarú a középpontú nyílt gömb. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21
G(A) egy A : D(A) ⊂ X → Y leképezés gráfja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
J természetes leképezés X-ből X ∗∗ -ba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110
K R vagy C . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
lp speciális tér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
Lp (X, S, µ) speciális tér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
Lp [a, b] speciális tér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
L(X, Y ) az A : X → Y lineáris korlátos operátorok halmaza . . . . . . . . . . 104
Mx az x-szel való baloldali szorzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
N a természetes számok halmaza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
N BV [a, b] korlátos változású függvények tere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
kxk az x elem normája egy normált térben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
kxkp az x elem normája Lp -ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
|µ| a µ mérték totális variációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
Q a racionális számok halmaza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
p félnorma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
R a valós számok halmaza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
radX az X egységelemes kommutatív Banach-algebra radikálja. . . . .196
5
6 TARTALOMJEGYZÉK
rca(X) az X-en értelmezett reguláris Borel-mértékek tere . . . . . . . . . . . . 121

® (n)
x, z ® x, z ∈ l2 vektorok belső szorzata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
x, y az x, y ∈ H elemek skaláris v. belső szorzata . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
s speciális tér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
S(a, r) r sugarú a középpontú zárt gömb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
S(X, S, µ) komplex értékű mérhető függvények tere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
V (y) az y függvény totális variációja [a, b]-n . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
(X, S, µ) mértéktér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
X∗ az X lineáris normált konjugált tere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
X ∗∗ X lineáris normált tér második konjugált tere . . . . . . . . . . . . . . . . 109
Xb az X kommutatív Banach-algebra struktúra tere . . . . . . . . . . . . . 193
X/Y az X lineáris tér Y altér szerint vett faktortere . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Z az egész számok halmaza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218
Ábrák
1. ábra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
2. ábra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86
3. ábra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
4. ábra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
7
1. fejezet
Metrikus terek
1.1. Metrikus tér fogalma, példák

1.1. Definíció. Az X nem üres halmazt metrikus tér nek nevezzük, ha X bár-
mely két x, y eleméhez hozzá van rendelve egy %(x, y) valós szám úgy, hogy
(1) %(x, y) ≥ 0 és %(x, y) = 0 akkor és csakis akkor, ha x = y,
(2) %(x, y) = %(y, x),
(3) %(x, y) ≤ %(x, z) + %(z, y)
teljesül bármely x, y, z ∈ X esetén.

Az X halmaz elemeit pontoknak, a % függvényt metrikának vagy távolságnak,
a %(x, y) számot x és y távolságának nevezzük.
Egy metrikus térnek egy másik metrikus térre való távolságtartó leképezé-
sét izometriának, vagy izometrikus leképezésnek nevezzük (egy ilyen leképezés
mindig kölcsönösen egyértelmű, mert a különböző pontok képe különböző). Két
metrikus teret izometrikusnak nevezünk, ha köztük izometria létesíthető.
Egy X metrikus tér egy nem üres Y részhalmaza maga is metrikus tér (X
metrikájával ellátva), melyet az X metrikus tér alterének nevezünk.
Az (1)–(3) tulajdonságok (a metrika axiómái) azt fejezik ki, hogy a távolság
nemnegatív, és csak különböző pontok távolsága pozitív, a távolság szimmetrikus,
és teljesül a háromszög-egyenlőtlenség.
A háromszög-egyenlőtlenséget n-szer alkalmazva kapjuk, a
%(x, y) ≤ %(x, z1 ) + %(z1 , z2 ) + · · · + %(zn , y) (x, y, z1 , . . . , zn ∈ X)
sokszög-egyenlőtlenséget.
8
1.1. METRIKUS TÉR FOGALMA, PÉLDÁK 9
Speciálisan n = 2-re
%(x, y) ≤ %(x, z1 ) + %(z1 , z2 ) + %(z2 , y),
vagy
%(x, y) − %(z1 , z2 ) ≤ %(x, z1 ) + %(z2 , y).
Az x és z1 valamint y és z2 szerepét megcserélve az egyenlőtlenség jobb oldala
nem változik, így
%(z1 , z2 ) − %(x, y) ≤ %(x, z1 ) + %(z2 , y).
Az utolsó két egyenlőségből adódik, hogy
|%(x, y) − %(z1 , z2 )| ≤ %(x, z1 ) + %(y, z2 ),
melyet négyszög-egyenlőtlenségnek fogunk nevezni.
Ugyanazon halmazon többféle metrika is értelmezhető. Ezért, ha a félreértés
veszélye áll fenn, akkor az X metrikus teret a % metrikával (X, %)-val fogjuk je-
lölni.
A következőkben R és C a valós és a komplex számok halmazát jelölik.
Tegyük fel, hogy X egy nem üres halmaz és a % : X × X → R függvény csak a
(2), (3) tulajdonságokat és az (1) első részét (%(x, y) ≥ 0 és %(x, x) = 0 bármely
x, y ∈ X-re) teljesíti. Definiáljuk a ≡ relációt a következőképpen
x ≡ y , ha %(x, y) = 0 (x, y ∈ X).
% tulajdonságai miatt ≡ ekvivalencia reláció: reflexív, szimmetrikus és tranzi-
tív, így az X halmazon egy osztályozást indukál, oly módon, hogy ekvivalens
elemek azonos osztályba kerülnek. Jelölje x̃ az x elem osztályát, azaz legyen
x̃ = {y ∈ X | %(x, y) = 0}, és jelölje X̃ az összes osztályok halmazát. Könnyű
belátni, hogy X̃-on a
%̃(x̃, ỹ) = %(x, y) (x̃, ỹ ∈ X̃)
egyenlőséggel definiált %̃ függvény metrika lesz. Ez azt jelenti, hogy az X halmaz
elemei között egy új egyenlőséget, az ≡-t bevezetve X metrikus tér lesz % metri-
kával. Példáinkban ez a szituáció többször is elő fog fordulni.
Példák metrikus terekre
1. Legyen X egy tetszőleges nem üres halmaz. x, y ∈ X és
½
0 ha x = y
%(x, y) =
1 ha x 6= y.
Azonnal látható, hogy % metrika X-en, melyet diszkrét metrikának neve-
zünk.
10 1. FEJEZET. METRIKUS TEREK
2. Legyen X = { x = (ξ1 , ξ2 , . . . , ξn ) | ξi ∈ C (i = 1, 2, . . . , n) } a komp-

lex szám n-esek halmaza. Legyen 1 ≤ p ≤ ∞ és x = (ξ1 , ξ2 , . . . , ξn ), y =
(η1 , η2 , . . . , ηn ) ∈ X esetén
 ³ ´1

 Pn
p p

 |ξi − η i | ha 1 ≤ p < ∞
i=1
%p (x, y) =



 max |ξi − ηi | ha p = ∞.
1≤i≤n
(n)
%p metrika, mellyel ellátva X-et, kapjuk az lp metrikus ter et. A p = 2
esetén az n-dimenziós komplex Euklideszi teret kapjuk.
3. Ismét 1 ≤ p ≤ ∞, és
( P
∞ )
¯ |ξi |p < ∞ ha 1 ≤ p < ∞
lp = x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ¯ ξi ∈ C (i ∈ N) és i=1
sup |ξi | < ∞ ha p = ∞
i
A metrika a 2. példával analóg módon van definiálva:

 ³ ´1
 P |ξi − ηi |p p ha 1 ≤ p < ∞
∞

%p (x, y) = i=1

 sup |ξi − ηi | ha p = ∞.
i
4. A c teret a konvergens komplex számsorozatok alkotják, a metrika ugyanaz,

mint l∞ -ben.
5. A c0 tér elemei a komplex nullsorozatok, a metrika ugyanaz, mint l∞ -ben.
6. A s tér elemei az összes komplex számsorozatok, x = (ξ1 , ξ2 , . . . ), y =
(η1 , η2 , . . . ) ∈ s esetén
X∞
1 |ξi − ηi |
%(x, y) = .
i=1
2i 1 + |ξi − ηi |
7. Legyen X egy kompakt Hausdorff-féle topológikus tér. Az X-en definiált

összes komplex értékű folytonos függvények halmazát a
%(x, y) = sup |x(t) − y(t)| (x, y : X → C folytonosak)

t∈X
metrikával ellátva kapjuk a C(X) metrikus teret.

1.1. METRIKUS TÉR FOGALMA, PÉLDÁK 11
8. Legyen (X, S, µ) egy tetszőleges véges mértéktér . Jelölje S = S(X, S, µ) az

X-en értelmezett komplex értékű mérhető függvények halmazát. Két S-beli
függvényt egyenlőnek tekintve, ha azok majdnem mindenütt egyenlők, a
Z
|x(t) − y(t)|
%(x, y) = dµt (x, y ∈ S)
1 + |x(t) − y(t)|
X
formula metrikát definiál S-en.

9. Legyen (X, S, µ) egy tetszőleges mértéktér, p ≥ 1 egy valós szám, és Lp =
Lp (X, S, µ) jelölje azon x : X → C mérhető függvények halmazát, melyekre
Z
|x(t)|p dµt < ∞.
X
Két Lp -beli függvényt azonosnak tekintünk, ha azok majdnem mindenütt

egyenlőek. A metrika definíciója Lp -ben:
  p1
Z
%p (x, y) =  |x(t) − y(t)|p dµt  (x, y ∈ Lp ).
X
10. Legyen (X, S, µ) ismét egy tetszőleges mértéktér, és L∞ = L∞ (X, S, µ)

jelölje azon x : X → C mérhető függvények halmazát, melyek abszolút ér-
téke egy nullmértékű halmaztól eltekintve korlátos. Két L∞ -beli függvényt
egyenlőnek tekintünk, ha azok majdnem mindenütt egyenlők. A metrika
definiciója L∞ -ben:
 
 
 
%∞ (x, y) = inf  sup |x(t) − y(t)| (x, y ∈ L∞ ).
E  
t∈X\E
µE=0
Ha a 2-9. példákban a sorozatok, illetve függvények értékei valós számok, úgy

(n)
ismét metrikus teret kapunk, melyeket valós lp , lp , . . . , L∞ tereknek nevezünk.
(Az Lp és S tereknél megengedhetjük azt is, hogy a függvények értékei a bővített
valós számok halmazába essenek, de ekkor az S tér esetén ki kell kötni azt, hogy
a függvények majdnem mindenütt végesek legyenek.)
Azt, hogy a 2-9. példák valóban metrikus terek a következő szakaszban fogjuk
bizonyítani.
Ha a 7. példában X = [a, b] egy korlátos zárt intervallum, akkor a C([a, b]) jelölés
helyett C[a, b]-t használjuk, míg ha a 9-10. példákban X = [a, b] vagy (a, b) a
Lebesgue-mértékkel van ellátva, úgy az Lp [a, b] vagy Lp (a, b) jelölést használjuk.
1.2. A Hölder és Minkowski egyenlőtlenség

Megmutatjuk, hogy az 1.1-ben szereplő 2-9. példákban definiált terek valóban
metrikus terek, azaz kielégítik a metrika axiómáit.
Elegendő ezt az S, Lp (1 ≤ p ≤ ∞) és a C(X) terek esetén igazolni, ugyanis a
(n)
mértéktér alkalmas megválasztásával S-ből s, Lp -ből lp , lp speciális esetenként
megkapható, c0 , c-ben pedig a metrika ugyanaz, mint l∞ -ben.
Z
|x(t) − y(t)|
1.1. Tétel. A %(x, y) = dµt függvény metrika S-en.
1 + |x(t) − y(t)|
X
Bizonyítás. Világos, hogy %(x, y) ≥ 0. Ha %(x, y) = 0, úgy x(t) = y(t) majdnem

mindenütt, tehát x = y az S térben. Az abszolút érték jel miatt %(x, y) = %(y, x).
A háromszög-egyenlőtlenség bizonyításához tekintsük a
λ 1
ϕ(λ) = =1− (λ ≥ 0)
1+λ 1+λ
függvényt. Látható, hogy ϕ szigorúan monoton növekvő, így bármely u, v ∈ C
esetén
|u + v| |u| + |v| |u| |v| |u| |v|
≤ + ≤ + ,
1 + |u + v| 1 + |u| + |v| 1 + |u| + |v| 1 + |u| + |v| 1 + |u| 1 + |v|
amiből u = x(t) − y(t), v = y(t) − z(t) helyettesítéssel, integrálás után a
háromszög-egyenlőtlenséget kapjuk. ¤
Ahhoz, hogy bebizonyítsuk azt, hogy
  p1
Z
%p (x, y) =  |x(t) − y(t)|p dµt  (1 ≤ p < ∞)
X
metrika Lp -n, szükségünk van a Hölder és a Minkowski egyenlőtlenségre.

1 1
1.2. Tétel. (Hölder egyenlőtlenség) Ha 1 < p < ∞, + = 1, x ∈ Lp és
p q
y ∈ Lq , akkor xy ∈ L1 és
Z
|x(t)y(t)|dµt ≤ kxkp · kykq , (1.1)
X
ahol ³Z ´ p1
kxkp = %p (x, 0) = |x(t)|p dµt , kykq = %q (y, 0).
X
1.2. A HÖLDER ÉS MINKOWSKI EGYENLŐTLENSÉG 13
(1.1)-ben pontosan akkor van egyenlőség, ha
α|x(t)|p = β|y(t)|q (1.2)
majdnem minden t ∈ X−re teljesül α, β ≥ 0, α2 + β 2 > 0 konstansokkal.
Bizonyítás. A Taylor-formula szerint bármely a, b > 0-ra

µ p ¶ µ p ¶ µ p ¶2
p a bq 1 a bq p 1 a bq p
ln a = ln + + ap bq + −a − 2 + −a (1.3)
p q p
+ q p q 2ξ p q
µ ¶ µ ¶ µ ¶2
q ap bq 1 ap bq 1 ap bq
ln b = ln + + ap bq
+ − bq − 2 + − bq (1.4)
p q p
+ q
p q 2η p q
ap bq
ahol ξ illentve η az + és ap illetve bq közötti értékek. Az (1.3) egyenlőtlenség
p q
1 1
-szeresét (1.4) -szorosához adva kapjuk, hogy
p q
µ p ¶ µ q ¶2 µ p ¶2 µ p ¶
a bq 1 b − ap 1 a − bq a bq
ln ab = ln + − − ≤ ln +
p q 2pξ 2 q 2qη 2 p p q
amiből
a p bq
+ ab ≤ (1.5)
p q
és itt egyenlőség csak ap = bq esetén van. Ez nyilvánvalóan igaz a ≥ 0 , b ≥ 0
esetén is.
|x(t)| |y(t)|
Írjunk (1.5)-be a = ,b= -t feltéve, hogy kxkp kykq 6= 0. A kapott
kxkp kykq
egyenlőséget integrálva kapjuk, hogy
R
|x(t)y(t)|dµt
X 1 kxkpp 1 kykqq
≤ + =1
kxkp kykq p kxkpp q kykqq
amiből következik xy ∈ L1 és (1.1). Egyenlőség pontosan akkor áll fenn, ha

|x(t)|p |y(t)|q
= majdnem minden t ∈ X-re teljesül, azaz, ha (1.2) fennáll
kxkpp kykqq
α = kxkpp , β = kykqq -val.
Ha kxkp kykq = 0, pl. kxkp = 0, akkor x(t) = 0 majdnem minden t ∈ X, így

(1.1)-ben egyenlőség van, és α = 1, β = 0-val (1.2) is teljesül. Az kykq = 0 eset
hasonló. ¤
1.3. Tétel. (Minkowski egyenlőtlenség) Ha 1 ≤ p < ∞, x, y ∈ Lp , akkor

x + y ∈ Lp és
kx + ykp ≤ kxkp + kykp (1.6)
(1.6)-ban p = 1-nél egyenlőség pontosan akkor van, ha
y(t) = %(t)x(t) (1.7)
majdnem minden t ∈ Nx0 esetén fennáll, ahol
Nx0 = { t ∈ X | x(t) 6= 0 }
% pedig egy nemnegatív mérhető függvény Nx0 -n.

1 < p < ∞ esetén (1.6)-ban akkor és csakis akkor áll fenn egyenlőség, ha
αx(t) = βy(t) (1.8)
majdnem minden t ∈ X-re fennáll, α, β ≥ 0, α2 + β 2 > 0 konstansokkal.
Bizonyítás. p = 1-nél (1.6) az
|x(t) + y(t)| ≤ |x(t)| + |y(t)|
egyenlőtlenség integrálásával adódik. 1 < p < ∞-nél

³ ´p ³ © ª´p
|x(t) + y(t)|p ≤ |x(t)| + |y(t)| ≤ 2 max |x(t)|, |y(t)|
© ª ³ ´
p p p p p p
= 2 max |x(t)| , |y(t)| ≤ 2 |x(t)| + |y(t)| ,
amiből következik, hogy |x + y|p ∈ L1 , azaz x + y ∈ Lp . Ezért az

Z Z Z
|x(t)+y(t)| dµt ≤ |x(t)+y(t)| |x(t)|dµt + |x(t)+y(t)|p−1 |y(t)dµt (1.9)
p p−1
X X X
egyenlőtlenség jobb oldalán szereplő integrálokra alkalmazható a Hölder egyen-

lőtlenség, mert |x + y|(p−1)q = |x + y|p ∈ L1 miatt |x + y|p−1 ∈ Lq , és a feltevés
szerint x, y ∈ Lp . Ezért
  1q
Z Z
|x(t) + y(t)|p−1 |x(t)|dµt ≤  |x(t) + y(t)|p dµt  kxkp (1.10)
X X
  1q
Z Z
|x(t) + y(t)|p−1 |y(t)|dµt ≤  |x(t) + y(t)|p dµt  kykp (1.11)
X X
és (1.9)-ből
p
kx + ykpp ≤ kx + yk q (kxkp + kykp ) (1.12)
p
adódik. Ha kx+ykp 6= 0, akkor kx+ykpq -val osztva kapjuk (1.6)-ot, ha kx+ykp =

0, akkor (1.6) nyilvánvalóan igaz.
Vizsgáljuk meg, mikor van egyenlőség (1.6)-ban! p = 1-nél ennek az a szüksé-

ges és elegendő feltétele az, hogy
|x(t) + y(t)| = |x(t)| + |y(t)| (1.13)
majdnem minden t ∈ X-re teljesüljön. Ha
Nx = { t ∈ X | x(t) = 0 } és Nx0 = X − Nx = { t ∈ X | x(t) 6= 0 },
akkor (1.13) a t ∈ Nx értékekre mindig teljesül. Így (1.6)-ban akkor és csakis

akkor van egyenlőség, ha
|x(t) + y(t)| = |x(t)| + |y(t)| majdnem minden t ∈ Nx0 -re
vagy ¯ ¯ ¯ ¯
¯ ¯ ¯ ¯
¯1 + y(t) ¯ 1 + ¯ y(t) ¯ majdnem minden t ∈ Nx0 -re. (1.14)
¯ x(t) ¯ ¯ x(t) ¯
y(t)
(1.14) pontosan akkor igaz, ha majdnem minden t ∈ Nx0 -re valós és nemne-
x(t)
y(t)
gatív, azaz ha %(t) = -vel (1.7) fennáll.
x(t)
Ha 1 < p < ∞, akkor könnyű belátni, hogy (1.8) teljesülése esetén (1.6)-ban
egyenlőség van. Megmutatjuk, hogy ez fordítva is igaz.
Ha kx+ykp = 0 és (1.6)-ban egyenlőség van, akkor kxkp = kykp = 0, x(t) = 0,

y(t) = 0 majdnem minden t ∈ X-re. Így pl. α = β = 1-gyel (1.8) fennáll.
Ha kx + ykp 6= 0 és (1.6)-ban egyenlőség van, akkor (amint (1.6) bizonyításából
látható) egyenlőség kell hogy legyen (1.12)-ben, így az (1.5), (1.10), (1.11) egyen-
lőtlenségekben is. Ennek feltételei rendre ((1.10), (1.11)-nél felhasználva az 1.2
tételt):
|x(t) + y(t)| = |x(t)| + |y(t)| majdnem minden t ∈ X-re, (1.15)
γ1 |x(t) + y(t)| = δ1 |x(t)| majdnem minden t ∈ X-re, (1.16)

γ2 |x(t) + y(t)| = δ2 |y(t)| majdnem minden t ∈ X-re, (1.17)
ahol γi , δi ≥ 0, γi2 + δi2 > 0 (i = 1, 2).
Ha Nx0 = ∅, úgy x(t) = 0 minden t ∈ X-re, (1.6)-ban egyenlőség van és (1.8)

pl. α = 1, β = 0-val teljesül. Így feltehető, hogy Nx0 6= ∅, de akkor γ1 6= 0, mert
ellenkező esetben δ1 = 0 volna, ami γ12 + δ12 > 0 miatt nem lehet. Tudjuk, hogy
y(t)
(1.15) pontosan akkor teljesül, ha majdnem minden t ∈ Nx0 -re nemnegatív,
x(t)
így (1.16), (1.15)-ből
¯ ¯ ¯ ¯
δ1 ¯¯ y(t) ¯¯ ¯ y(t) ¯
¯ ¯ = 1 + y(t)
= ¯1 + ¯ =1+¯ majdnem minden t ∈ Nx0 -re,
γ1 x(t) x(t) ¯ x(t)
azaz
y(t) = αx(t) majdnem minden t ∈ Nx0 -re, (1.18)
δ1
ahol α = − 1 egy nemnegatív konstans. (1.16)-ból
γ1
γ1 |y(t)| = 0 majdnem minden t ∈ Nx0 -re,
amiből γ1 6= 0 miatt y(t) = 0 majdnem minden t ∈ Nx -re. Ez
y(t) = αx(t) majdnem minden t ∈ Nx -re (1.19)
alakba is írható. (1.18) és (1.19) azt jelenti, hogy
y(t) = αx(t) majdnem minden t ∈ X-re,
azaz β = 1-gyel (1.8) teljesül. ¤

A Minkowski egyenlőtlenség p = ∞ esetén is érvényes. Többek között ennek
igazolásához fogjuk használni a következő tételt.
1.4. Tétel. Bármely x ∈ L∞ -hez van olyan x-től függő E0 ⊂ X nullmértékű

halmaz, melyre
kxk∞ = %∞ (x, 0) = sup |x(t)|. (1.20)
t∈X\E0
 
 
 
Bizonyítás. kxk∞ = inf  sup |x(t)|, így bármely n ∈ N-hez van olyan En
E  
t∈X\E
µE=0
nullmértékű halmaz, hogy
1
kxk∞ ≤ sup |x(t)| < kxk∞ + .
t∈X\En n
S
∞
E0 = En szintén nullmértékű, és E0 ⊃ En miatt
n=1
1
kxk∞ ≤ sup |x(t)| ≤ sup |x(t)| < kxk∞ + .
t∈X\E0 t∈X−En n
Innen n → ∞-nel kapjuk (1.20)-at. ¤
1. Következmény. A (1.6) Minkowski egyenlőtlenség p = ∞ esetén is érvényes.

Legyen ugyanis x, y ∈ L∞ és E0 , F0 ∈ X olyan nullmértékű halmazok, hogy
kxk∞ = sup |x(t)|, kyk∞ = sup |y(t)|.
t∈X\E0 t∈X\F0
Az
|x(t) + y(t)| ≤ |x(t)| + |y(t)| (t ∈ X)
egyenlőtlenségből
sup |x(t) + y(t)| ≤ sup |x(t)| + sup |y(t)| ≤ kxk∞ + kyk∞ ,
t∈X\(E0 ∪F0 ) t∈X\(E0 ∪F0 ) t∈X\(E0 ∪F0 )
de E0 ∪F0 nullmértékű lévén x+y ∈ L∞ , és egyenlőtlenségünk bal oldala kx+yk∞ -

nél nem kisebb, tehát
kx + yk∞ ≤ kxk∞ + kyk∞ . ¤
2. Következmény. Az (1.1) Hölder egyenlőtlenség p = 1, q = ∞ és p = ∞, q =
1 esetén is érvényes.
A szimmetria miatt elég a p = 1, q = ∞ esettel foglalkozni. Legyen x ∈ L1 ,
y ∈ L∞ és F0 ⊂ X olyan nullmértékű halmaz, melyre kyk∞ = sup |y(t)|, akkor
t∈X\F0
R R
kxyk1 = |x(t) + y(t)|dµt = |x(t) + y(t)|dµt
X X\F0
R
≤ kyk∞ |x(t)|dµt kxk1 · kyk∞ . ¤
X\F0
1.5. Tétel. A
 µ ¶ p1

 R

 |x(t) − y(t)|p dµt ha 1 ≤ p < ∞


 X
%p (x, y) =

 inf sup |x(t) − y(t)| ha p = ∞




E
 t∈X\E
µE=0
függvény metrika Lp (X, S, µ)-n.

Bizonyítás. x, y ∈ Lp esetén a Minkowski-egyenlőtlenség miatt x − y = x +

(−1)y ∈ Lp , így %p (x, y) minden x, y ∈ Lp mellett véges. Világos, hogy %p (x, y) ≥
0 és %p (x, y) = 0, ha x = y, azaz ha x(t) = y(t) majdnem minden t ∈ X-re.
Tegyük fel, hogy %p (x, y) = 0.
R
1 ≤ p < ∞ esetén innen |x(t) − y(t)|p dµt = 0, amiből x(t) = y(t) majdnem
X
minden t ∈ X-re.
p = ∞ esetén az 1.4 tétel szerint van olyan E0 nullmértékű halmaz, hogy
%∞ (x, y) = sup |x(t) − y(t)| = 0, amiből x(t) = y(t), ha t ∈ X \ E0 ,

t∈X\E0
azaz x(t) = y(t) majdnem minden t ∈ X-re.

A távolság szimmetriája nyilvánvaló, a háromszög-egyenlőtlenséget pedig úgy
kaphatjuk meg, hogy az x − z és z − y függvényekre alkalmazzuk a Minkowski-
egyenlőtlenséget. ¤
1.6. Tétel. A %(x, y) = sup |x(t) − y(t)| függvény metrika C(X)-en.

t∈X
Bizonyítás. x, y, z ∈ C(X)-re
|x(t) − y(t)| ≤ |x(t) − z(t)| + |z(t) − y(t)| (t ∈ X),
amiből a jobb, majd a baloldal szuprémumát véve kapjuk, a háromszög-egyen-

lőtlenséget. A metrika másik két tulajdonsága nyilvánvalóan teljesül.
1.3. Konvergencia speciális terekben

1.2. Definíció. Legyen X egy metrikus tér % metrikával és {xn } legyen egy X-
beli sorozat. Azt mondjuk, hogy az {xn } sorozat konvergens (az X metrikus
térben) és határértéke x ∈ X, ha
lim %(xn , x) = 0
n→∞
Jelölés:
x = lim xn , vagy xn → x (n → ∞)
n→∞
Azonnal látható, hogy konvergens sorozat határértéke egyértelmű. Az alábbi-

akban az a célunk, hogy az 1.1. szakasz 2-9. példáiban szereplő metrikus terekben
lehetőség szerint jellemezzük a konvergens sorozatokat.
1.3. KONVERGENCIA SPECIÁLIS TEREKBEN 19
1.7. Tétel. A S = S(X, S, µ) metrikus térben egy {xn } sorozat akkor és csakis
akkor konvergál x ∈ S-hez, ha az {xn } függvénysorozat µ-mértékben konvergál
x-hez X-en.
Bizonyítás. Ha lim %(xn , x) = 0, akkor tetszőleges σ > 0 mellett legyen

n→∞
En (σ) = {t ∈ X | |xn (t) − x(t)| ≥ σ}.

λ
A ϕ(λ) = (λ ≥ 0) függvény monotonitása miatt
1+λ
Z Z
|xn (t) − x(t)| |xn (t) − x(t)| σ
%(xn , x) = dµt ≥ dµt ≥ µEn (σ).
1 + |xn (t) − x(t)| 1 + |xn (t) − x(t)| 1+σ
X En (σ)
Így lim µEn (σ) = 0, tehát {xn } µ mértékben konvergál x-hez.

n→∞
Fordítva, tegyük fel, hogy az {xn } sorozat µ mértékben konvergál x-hez, akkor
µEn (σ) → 0, ha n → ∞ és
Z Z
|xn (t) − x(t)| |xn (t) − x(t)|
%(xn , x) = dµt + dµt
1 + |xn (t) − x(t)| 1 + |xn (t) − x(t)|
En (σ) X\En (σ)
σ
≤ µEn (σ) + µX.
1+σ
σ∗ ε
Legyen ε > 0 adott, és válasszuk σ = σ ∗ > 0-t olyanra, hogy µX < ,
³ ´ 1 + σ∗ 2
ε ε
másrészt µEn (σ ∗ ) < , ha n > N , így
2 2
ε ε ³ε´
%(xn , x) < + ε ha n > N ,
2 2 2
azaz {xn } az x-hez konvergál S-ben. ¤
1.8. Tétel. A C(X) metrikus térben egy {xn } sorozat akkor és csakis akkor
konvergál x ∈ C(X)-hez, ha az {xn } függvyénysorozat egyenletesen konvergál
x-hez X-en.
Bizonyítás. Állításunk következik abból, hogy
%(xn , x) = sup |xn (t) − x(t)| ≤ ε ⇐⇒ |xn (t) − x(t)| ≤ ε (t ∈ X) ¤

t∈X
3. Következmény. Mivel a c, c0 , l∞ terekben a metrika analóg módon van de-

finiálva, így kapjuk, hogy ezekben a terekben a konvergencia éppen a koordiná-
tánkénti egyenletes konvergencia, vagyis ha
(n) (n)
xn = (ξ1 , ξ2 , . . . ), x = (ξ1 , ξ2 , . . . ),
akkor lim xn = x (c0 , c vagy l∞ -ben) akkor és csakis akkor, ha n → ∞ esetén

n→∞
(n)
ξi → ξi az i indexben egyenletesen i ∈ N-en.
¡ (n) (n) ¢
1.9. ¡Tétel. Az¢ xn = ξ1 , ξ2 , . . . ∈ s sorozat akkor és csakis akkor konvergál
x = ξ1 , ξ2 , . . . ∈ s-hez az s térben, ha
(n)
lim ξi = ξi (i ∈ N).
n→∞
Bizonyítás.
X∞ (n) (n)
1 |ξk − ξk | 1 |ξi − ξi |
%(xn , x) = ≥ (i ∈ N),
k=1
2k 1 + |ξk(n) − ξk | 2i 1 + |ξi(n) − ξi |
(n)
így ha lim %(xn , x) = 0, akkor lim ξi = ξi (i ∈ N).
n→∞ n→∞
A fordított állítás igazolásához legyen ε > 0 adott, és k0 olyan index, hogy
P 1 ε
k
< , N (ε) pedig olyan, hogy k = 1, 2, . . . , k0 esetén
k=k0 +1 2 2
(n)
1 |ξk − ξk | ε
k (n)
< ,
2 1 + |ξk − ξk | 2k0
akkor
ε ε
%(xn , x) <
+ =ε ha n > N (ε). ¤
2 2
Lp (és lp )-ben 1 ≤ p < ∞ esetén a konvergencia nem jellemezhető a fentiekhez
hasonló egyszerű módon. A p = ∞ esetre vonatkozik a következő tétel.
1.10. Tétel. Az {xn } L∞ -beli sorozat akkor és csakis akkor konvergál x ∈ L∞ -

hez az L∞ térben, ha az {xn } függvénysorozat majdnem mindenütt egyenletesen
konvergál x-hez X-en, azaz van olyan (a sorozattól függő) E0 nullmértékű halmaz,
hogy {xn } egyenletesen konvergál x-hez X \ E0 halmazon.
Bizonyítás. Ha lim %∞ (xn , x) = 0, akkor az xn − x függvényekhez megkeressük

n→∞
azokat az En nullmértékű halmazokat, melyekre
%∞ (xn , x) = kxn − xk∞ = sup |xn (t) − x(t)|

t∈X\En
1.4. TOPOLÓGIKUS FOGALMAK METRIKUS TEREKBEN 21
S
∞
teljesül (lásd az 1.4. tételt). E0 = En is nullmértékű, és
n=1
%∞ (xn , x) ≥ sup |xn (t) − x(t)| ≥ |xn (t) − x(t)| (t ∈ X \ E0 ),

t∈X\E0
így lim %∞ (xn , x) = 0 esetén lim xn (t) = x(t) egyenletesen X \ E0 -on.

n→∞ n→∞
Ha viszont lim xn (t) = x(t) egyenletesen X \ E0 -on, akkor
n→∞
sup |xn (t) − x(t)| → 0 ha n → ∞,

t∈X\E0
így
%∞ (xn , x) = inf sup |xn (t) − x(t)| ≤ sup |xn (t) − x(t)|
E t∈X\En
t∈X\E
µE=0
miatt
lim %∞ (xn , x) = 0. ¤
n→∞
1.4. Topológikus fogalmak metrikus terekben

1.3. Definíció. Legyen X egy metrikus tér % metrikával. Ha a ∈ X, r > 0, akkor
a
G(a, r) = {x ∈ X | %(a, x) < r}
halmazt r sugarú a középpontú nyílt gömbnek nevezzük, míg az
S(a, r) = {x ∈ X | %(a, x) ≤ r}
halmazt r sugarú a középpontú zárt gömbnek nevezzük (Utóbbi esetben r = 0-t

is megengedjük).
1.4. Definíció. Jelölje G X azon részhalmazainak osztályát, melyek bármely

pontjukkal együtt valamely a pont körüli nyílt gömböt is tartalmaznak. Könnyű
belátni, hogy G topológia X-en, melyet X természetes topológiájának nevezünk.
Hacsak mást nem mondunk, akkor egy metrikus teret mindig a természetes to-
pológiával látjuk el, és az összes topológikus fogalmat (nyílt, zárt halmaz, stb.) e
topológia szerint vesszük. ¤
Így pl. egy A ⊂ X halmazt akkor nevezünk nyíltnak, ha eleme G-nek, vagyis
bármely pontjával együtt valamely a pont körüli nyílt környezetet is tartalmaz.
B ⊂ X zárt, ha a komplementere nyílt.
Könnyű belátni, hogy nyílt gömb nyílt halmaz, zárt gömb zárt halmaz, to-
vábbá, hogy egy metrikus tér normális topológikus tér,
Legyen T egy X metrikus térnek az Y metrikus térbe való leképezése. A
fentiek alapján (lásd függelék 1.5. definíció) T -t folytonosnak nevezzük az x ∈ X
pontban, ha T x bármely V környezetéhez megadható x-nek olyan U környezete,
hogy T U ⊂ V.
1.11. Tétel. A T leképezés akkor és csakis akkor folytonos x ∈ X-ben, ha bár-

mely x-hez konvergáló {xn } sorozat esetén {T xn } a T x-hez konvergál.
A bizonyítást az olvasóra bizzuk.
1.5. Teljes metrikus terek

Legyen X egy metrikus tér % metrikával. X-beli elemek egy {xn } sorozatáról
azt mondtuk (ld. 1.3), hogy konvergál az x ∈ X elemhez, ha lim %(xn , x) = 0.
n→∞
1.5. Definíció. Az {xn } sorozatot Cauchy-sorozatnak nevezzük, ha bármely ε >

0 számhoz létezik olyan N (ε) szám, hogy
%(xn , xm ) < ε, ha n, m > N (ε).
1.12. Tétel. Egy metrikus térben minden konvergens sorozat Cauchy sorozat.
³ε´
Bizonyítás. Ha lim xn = x és ε > 0, úgy van olyan N1 szám, hogy
n→∞ 2
ε ³ε´
%(xn , x) < ha n > N1 ,
2 2
így
ε ε ³ε´
%(xn , xm ) ≤ %(xn , x) + %(x, xm ) < + =ε ha n, m > N1 ,
2 2 2
tehát {xn } Cauchy-sorozat. ¤
A fordított állítás nem igaz. Legyen ugyanis Q az összes racionális számok
halmaza, akkor
%(r, s) = |r − s| (r, s ∈ Q),
√
metrika Q-n. Legyen {rn } a 2-t alulról közelítő racionális számok egy olyan
sorozata, melyre
√ 1
0 < 2 − rn < n
10
1.5. TELJES METRIKUS TEREK 23
teljesül. Bármely ε > 0 mellett

½ ¾
1 1 1
|rm − rn | < max , <ε ha n, m > lg
10n 10m ε
azaz {rn } Cauchy sorozat Q-ban. De ez a sorozat nem konvergens Q-ban, mert
ha rn → r ∈ Q volna, úgy
√ √
|r − 2| ≤ |r − rn | + |rn − 2|
√ √
miatt r = 2 volna,. ami lehetetlen, mert 2 irracionális.
1.6. Definíció. Egy metrikus teret teljesnek nevezünk, ha benne minden Ca-
uchy sorozat konvergens.
Példák
1. Az 1.1. szakasz első példájában szereplő metrikus tér (X egy tetszőleges
halmaz, %(x, y) = 0, ha x = y %(x, y) = 1 ha x 6= y) teljes, mert ha {xn }
egy Cauchy-sorozat, úgy
µ ¶
1 1
%(xn , xm ) < ha n, m > N ,
2 2
de ekkor xn = xm , azaz xn = xk minden n ≥ k-ra, ahol k a legkisebb
N ( 21 )-nél nagyobb természetes szám. Ez azt jelenti, hogy lim xn = xk .
n→∞
2. Megmutatjuk, hogy C(X) teljes metrikus tér. Ha {xn } egy Cauchy sorozata
e térnek, úgy
%(xn , xm ) = sup |xn (t) − xm (t)| < ε,
t∈X
amiből bármely t ∈ X-re
|xn (t) − xm (t)| < ε, ha n, m > N (ε). (1.21)
Ez mutatja, hogy bármely rögzített t ∈ X mellett {xn (t)} komplex (vagy

valós) elemű Cauchy-sorozat, mely konvergens. Ha {xn (t)} határértékét
x(t)jelöli, akkor (1.21)-ből m → ∞ határátmenettel kapjuk, hogy
|xn (t) − x(t)| ≤ ε, ha n > N (ε), t ∈ X. (1.22)
Megmutatjuk, hogy x folytonos függvény X-en. Legyen n > N (ε) rögzített

index, az xn függvény t0 ∈ X-beli folytonossága miatt bármely ε > 0-hoz
létezik t0 -nak olyan U környezete, hogy
|xn (t) − xn (t0 )| < ε, ha t ∈ U. (1.23)

Ekkor (1.22) és (1.23) miatt
|x(t)−x(t0 )| ≤ |x(t)−xn (t)|+|xn (t)−xn (t0 )|+|xn (t0 )−x(t0 )| < 3ε (t ∈ U ),
ami x függvény t0 -beli folytonosságát jelenti, így x ∈ C(X). (1.22)-ből
%(xn , x) ≤ ε ha n > N (ε)
következik, azaz {xn } konvergens C(X)-ben.

Eredményünk könnyen általánosítható a Cn (X) tér esetére is. Itt X egy
kompakt Hausdorff-tér, n egy természetes szám, és Cn (X) az összes x :
X → Cn (vagy Rn ) X-en folytonos függvények halmaza,
%(x, y) = sup |x(t) − y(t)|,

t∈X
µ ¶ 12
n
P
n
2
ahol z = (z1 , z2 , . . . , zn ) ∈ C esetén |z| |zi | .
i=1
3. Teljes metrikus tér egy altere akkor és csakis akkor teljes, ha zárt.
Legyen X teljes metrikus tér, és tegyük fel, hogy Y zárt altere X-nek,
{yn } pedig egy Cauchy-sorozat Y -ban. Ez X-ben is Cauchy-sorozat, így
a teljesség miatt konvergens X-ben: lim yn = y, y ∈ X. Mivel yn ∈ Y ,
n→∞
így y érintkezési pontja Y -nak, tehát Y zártsága miatt y ∈ Y , vagyis {yn }
konvergens Y -ban.
Fordítva, ha az Y altér teljes, úgy zárt is. Legyen ugyanis y ∈ Y ,akkor
y érintkezési pontja Y -nak, így van olyan {yn } (yn ∈ Y ) sorozat, mely-
re lim yn = y. {yn } Cauchy-sorozat, mely Y teljessége miatt egy Y -beli
n→∞
elemhez konvergál. A határérték egyértelműsége miatt így y ∈ Y .
(n)
4. A 2. fejezetben be fogjuk bizonyítani, hogy az Lp (lp , lp ), c, c0 metrikus
terek teljesek.
Láttuk, hogy a racionális számok Q halmaza a %(r, s) = |r − s| távolsággal
nem alkot teljes metrikus teret. Q azonban mindenütt sűrű altere az összes
valós számok teljes metrikus terének. Hasonló állítás érvényes bármely met-
rikus térre.
1.7. Definíció. Legyenek X, X ∗ metrikus terek a %, %∗ metrikával. Azt mondjuk,

hogy X ∗ az X metrikus tér teljes metrikus burka , ha
− X ∗ teljes,
− X ⊂ X ∗ és x, y ∈ X esetén %(x, y) = %∗ (x, y),

1.5. TELJES METRIKUS TEREK 25
− X = X ∗ azaz X mindenütt sűrű X ∗ -ban.
1.13. Tétel. Bármely metrikus térnek létezik teljes metrikus burka, és ez az

eredeti teret fixen hagyó izometriától eltekintve egyértelmű. (Más szóval: minden
metrikus tér beágyazható egy teljes metrikus térbe mindenütt sűrű altérként).
Bizonyítás. Legyen X egy metrikus tér % metrikával. Az alábbiakban megkonst-

ruáljuk X teljes metrikus burkát.
Az {xn }, {yn } X-beli Cauchy-sorozatokat ekvivalensek nek nevezzük, ha
lim %(xn , yn ) = 0.
n→∞
Jelölés: {xn } ∼ {yn }.

Azonnal látható, hogy ∼ ekvivalencia reláció, így egy osztályozást indukál
X-en, oly módon, hogy egy osztályba kerülnek az ekvivalens sorozatok. Jelölje
X ∗ az összes osztályok halmazát és x∗ , y ∗ ∈ X ∗ esetén legyen
%∗ (x∗ , y ∗ ) = lim %(xn , yn ), ahol {xn } ∈ x∗ , {yn } ∈ y ∗ . (1.24)

n→∞
I. Azt állítjuk, hogy %∗ metrika X ∗ -on. Ehhez megmutatjuk, hogy a (1.24)

jobboldalán álló limesz létezik. Ugyanis a négyszög-egyenlőtlenség miatt
|%(xn , yn ) − %(xm , ym )| ≤ %(xn , xm ) + %(yn , ym ),
amiből következik, hogy {%(xn , yn )} valós Cauchy-sorozat, így konvergens.

Továbbá, a limesz független az x∗ , y ∗ -beli reprezentáns megválasztásától,
mert ha {xn } ∈ x∗ , {y n } ∈ y ∗ , úgy
0 ≤ |%(xn , yn ) − %(xn , y n )| ≤ %(xn , xn ) + %(yn , y n )
és itt a jobboldal határértéke nulla, mivel {xn } ∼ {xn }, {yn } ∼ {y n }. Ezért
lim %(xn , yn ) lim %(xn , y n ).

n→∞ n→∞
Az, hogy %∗ metrika, határátmenettel egyszerűen belátható.

II. Jelölje X0∗ az összes (x, x, x, . . . ) x ∈ X alakú Cauchy-sorozatok osztálya-
it. Világos, hogy X0∗ ⊂ X ∗ . Azt állítjuk, hogy X0∗ izometrikus X-szel.
Jelölje x0 az (x, x, x, . . . ) sorozat osztályát, úgy az
x0 −→ x
X ∗ -ot X-re képezi le, és ez a leképezés távolságtartó, mert
%∗ (x0 , y 0 ) = lim %(x, y) = %(x, y).

n→∞
III. X0∗ = X ∗ , azaz X0∗ mindenütt sűrű X ∗ -ban.

Legyen ugyanis x∗ ∈ X ∗ , ε > 0 tetszőlegesek, és {xn } ∈ x∗ , akkor
%∗ (x0n , x∗ ) = lim %(xn , xk ) < ε, ha n > N (ε),

k→∞
mert {xn } Cauchy-sorozat. Ezzel megmutattuk, hogy bármely X ∗ -beli pont

bármely környezetében van X0∗ -beli pont, így X0∗ = X ∗ .
IV. X ∗ teljes metrikus tér.

Legyen {x∗n } Cauchy-sorozat X ∗ -ban. III. miatt létezik olyan x0n ∈ X0∗ ,
hogy
1
%∗ (x∗n , x0n ) < .
n
Emlékeztetünk arra, hogy x0n az (xn , xn , xn , . . . ) reprezentánsú osztályt je-
löli. Azt állítjuk, hogy {xn } Cauchy-sorozat X-ben. Fennáll a
%(xn , xm ) = %∗ (x0n , x0m ) ≤ %∗ (x0n , x∗n ) + %∗ (x∗n , x∗m ) + %∗ (x∗m , x0m )
egyenlőtlenség. A jobboldal első és harmadik tagja x0n választása miatt n1

és m1 -nél kisebb, a középső tag < ε, ha n, m > N ∗ (ε), mert {x∗n } Cauchy-
sorozat. Így
1 1 1
%(xn , xm ) < + + ε < 3ε, ha n, m > max{N ∗ (ε), }.
n m ε
Jelölje most x∗ az {xn } Cauchy-sorozat osztályát; állítjuk, hogy x∗n → x∗ ,
ha n → ∞ X ∗ -ban, s ez X ∗ teljességét jelenti. Ugyanis
1
%∗ (x∗n , x∗ ) ≤ %∗ (x∗n , xn 1) + %(x0n , x∗ ) < + lim %(xn , xm ) < ε,
n m→∞
ha n elég nagy.
Cseréljük most ki X elemeit a II. alatti izometrikus leképezés által meg-
feleltetett X0∗ -beli elemekkel, úgy X-et sűrű részhalmazként beágyaztuk a
teljes X ∗ -ba, és ezzel a teljes metrikus burok létezését igazoltuk.
V. Egyértelműség.
Tegyük fel, hogy X ∗ , X ∗∗ metrikus terek %∗ , %∗∗ metrikával mindketten X
teljes metrikus burkai. Megmutatjuk, hogy ezek izometrikusak.
Legyen x∗ ∈ X ∗ , úgy X = X ∗ miatt létezik olyan xn ∈ X, hogy
%∗ (xn , x∗ ) → 0 ha n → ∞.
1.6. A BANACH-FÉLE FIXPONTTÉTEL 27
{xn } Cauchy-sorozat X ∗ -ban, így X-ben és X ∗∗ -ban is, és X ∗∗ teljessége

miatt van olyan x∗∗ ∈ X ∗∗ , hogy %(xn , x∗∗ ) → 0.
Legyen
ϕ(x∗ ) = x∗∗ ,
úgy ϕ : X ∗ → X ∗∗ izometria, mely X-et fixen hagyja.
ϕ egyértelműen van definiálva, mert ha {xn },{xn } olyan sorozatok X-ben,
hogy
%∗ (xn , x∗ ) → 0, %∗ (xn , x∗ ) → 0, úgy %∗ (xn , xn ) → 0,
amiből %∗∗ (xn , xn ) → 0. Ezért, ha
%∗∗ (xn , x∗∗ ) → 0, %∗∗ (xn , y ∗∗ ) → 0, akkor x∗∗ = y ∗∗ .
ϕ(x) = x, ha x ∈ X, mert xn = x választással %∗∗ (xn , x) → 0.

ϕ X ∗∗ -ra képez le, és ha x∗ , y ∗ ∈ X ∗ , %∗ (xn , x) → 0, %∗ (yn , y) → 0, és
%∗∗ (xn , x∗∗ ) → 0, %∗∗ (yn , y ∗∗ ) → 0, úgy
%∗ (x∗ , y ∗ ) = limn→∞ %∗ (xn , yn ) = limn→∞ %(xn , yn )

= limn→∞ %∗∗ (xn , yn ) = %∗∗ (x∗∗ , y ∗∗ ),
azaz ϕ távolságtartó. ¤
Megjegyzés: Az utolsó egyenlőségben felhasználtuk a metrika folytonosságát,

azaz ha %(xn , x) → 0 és %(yn , y) → 0 egy metrikus térben, úgy
lim %(xn , yn ) = %(x, y).

n→∞
Ez a négyszög-egyenlőtlenségből azonnal következik, mivel
|%(x, y) − %(xn , yn )| ≤ %(x, xn ) + %(y, yn ),
és a jobboldali nullsorozat.
1.6. A Banach-féle fixponttétel

1.8. Definíció. Legyen X egy metrikus tér % metrikával. A T : X −→ X le-
képezést kontraháló leképezésnek vagy kontrakciónak nevezzük, ha van olyan
0 ≤ α < 1 konstans, hogy bármely x, y ∈ X-re
%(T x, T y) ≤ α%(x, y).
Egy x ∈ X elemet a T leképezés fixpontjának nevezünk, ha T x = x.

1.14. Tétel. (Banach-féle fixponttétel) Egy teljes metrikus tér önmagába

való kontraháló leképezésének pontosan egy fixpontja van.
Bizonyítás. Legyen X teljes metrikus tér % metrikával, T : X −→ X kontrakció,

és x0 ∈ X tetszőleges. Tekintsük az x1 = T x0 , x2 = T x1 , . . . , xn+1 = T xn , . . .
sorozatot.
Azt állítjuk, hogy {xn } Cauchy-sorozat. Ha %(x0 , x1 ) = d, úgy
%(x1 , x2 ) = %(T x0 , T x1 ) ≤ α%(x0 , x1 ) = αd,
%(x2 , x3 ) = %(T x1 , T x2 ) ≤ α%(x1 , x2 ) = α2 d.

Indukcióval kapjuk, hogy
%(xn , xn+1 ) ≤ αn d (n ∈ N).
A sokszög egyenlőtlenséget alkalmazva m > n-nél
%(xn , xm ) ≤ (xn , xn+1 ) + (xn+1 , xn+2 ) + · · · + %(xm−1 , xm )
αn d
≤ αn d + αn+1 d + · · · + αm−1 d ≤ αn d(1 + α + α2 + · · · ) = .
1−α
αn d
Mivel → 0, ha n → ∞, így {xn } Cauchy sorozat, mely a teljesség miatt
1−α
konvergens: lim xn = x. Megmutatjuk, hogy x fixpontja T -nek. A háromszög-
n→∞
egyenlőtlenség felhasználásával
0 ≤ %(x, T x) ≤ %(x, xn ) + %(xn , T x) ≤ %(x, xn ) + α%(xn−1 , x) (n ∈ N),
amiből n → ∞-nel %(x, T x) = 0, vagyis x = T x következik.

A fixpont egyértelműsége. Ha x, y a T leképezésnek fixpontjai, úgy
%(x, y) = %(T x, T y) ≤ α%(x, y).
%(x, y) > 0 nem lehet, mert ekkor %(x, y)-nal elosztva az előző egyenlőtlenséget
1 ≤ α ellentmondásra jutnánk. Ezért %(x, y) = 0, x = y. ¤
αn d
Megjegyzés. A %(xn , xm ) ≤ egyenlőtlenségből m → ∞ határátmenettel
1−α
αn
%(xn , x) ≤ %(x1 , x0 ),
1−α
ami becslést ad az {xn } sorozat elemei és a fixpont távolságára.
1.7. A BANACH-FÉLE FIXPONTTÉTEL ALKALMAZÁSAI 29
1. Segédtétel. Legyenek T, S valamely X halmaznak önmagába való felcserél-

hető leképezései, azaz legyen T S = ST , és tegyük fel, hogy S-nek pontosan egy
fixpontja van X-ben. Akkor S fixpontja T -nek is fixpontja.
Bizonyítás. Ha x az S egyetlen fixpontja, úgy
S(T x) = T (Sx) = T x
miatt T x is fixpontja S-nek, így T x = x. ¤
Megjegyzés. T -nek lehetnek más fixpontjai is. Például, ha T az X-nek önma-

gába való identikus leképezése, úgy a lemma feltételei teljesülnek, és X minden
pontja fixpontja T -nek.
1.15. Tétel. Legyen T egy teljes metrikus térnek önmagába való leképezése úgy,
hogy valamely n természetes szám esetén T n kontraháló leképezés. Akkor T -nek
pontosan egy fixpontja van.
Bizonyítás. A Banach-féle fixponttétel szerint T n -nek pontosan egy fixpontja

van. Az előző lemmát alkalmazva a T és S = T n leképezésekre, kapjuk, hogy T -
nek van fixpontja. T -nek pontosan egy fixpontja van, ugyanis ha x, y is fixpontok
volnának, úgy T x = x, T y = y-ból T n x = x és T n y = y következne, amiből x = y.
¤
1.7. A Banach-féle fixponttétel alkalmazásai

Legyenek f ∈ C[a, b], K ∈ C([a, b] × [a, b]) adott folytonos valós vagy komplex
értékű függvények, λ adott szám. Az
Zb
x(t) = f (t) + λ K(t, s)x(s)ds t ∈ [a, b] (1.25)
a
egyenletet másodfajú lineáris inhomogén Fredholm-féle integrálegyenletnek nevez-

zük. f az egyenlet szabad tagja, λ az egyenlet paramétere, K-t magfüggvénynek
nevezzük, x az ismeretlen függvény. f = 0 esetén homogén egyenletről beszélünk.
Ha az (1.25) baloldalán x(t) helyett 0 áll, akkor elsőfajú lineáris Fredholm-féle
integrálegyenletről beszélünk. Ha az (1.25)-ben az integrálás határai a és t, akkor
Volterra-féle integrálegyenletet kapunk.
1.16. Tétel. Folytonos f , K függvények esetén az (1.25) másodfajú lineáris in-

homogén Fredholm-féle integrálegyenletnek egyetlen folytonos megoldása van,
feltéve, hogy
Zb
|λ| sup |K(t, s)|ds < 1. (1.26)
t
a
Bizonyítás. Tekintsük a
Zb
(T x)(t) = f (t) + λ K(t, s)x(s)ds t ∈ [a, b], x ∈ C[a, b]
a
formulával definiált T leképezést. Könnyen beláthatjuk, hogy T a C[a, b] teret

önmagába képezi le. Továbbá
¯b ¯
¯R ¯
|(T x)(t) − (T y)(t)| = |λ| ¯¯ K(t, s)(x(s) − y(s))ds¯¯
a
Rb Rb
≤ |λ| |K(t, s)||(x(s) − y(s))|ds ≤ |λ|%(x, y) |K(t, s)|ds,
a a
amiből
Zb
%(T x, T y) = sup |(T x)(t) − (T y)(t)| ≤ |λ|%(x, y) sup |K(t, s)|ds ≤ α%(x, y),
t t
a
ahol
Zb
α = |λ| sup |K(t, s)|ds < 1.
t
a
A Banach féle fixponttétel miatt T -nek pontosan egy fixpontja van C[a, b]-ban.
Mivel T fixpontjai éppen az (1.25) megoldásai, így állításunkat bebizonyítottuk.
¤
Az (1.25) egyenlet megoldása x = lim T n x0 (lásd a Banach-féle fixponttétel
n→∞
bizonyítását), ahol x0 tetszőleges eleme C[a, b]-nek, a limesz pedig C[a, b] met-
rikájában értendő. x0 = f választással x-re egy végtelen sort kaphatunk. Ha
azonban a K magfüggvény
n
X
K(t, s) = ci fi (t)gi (s) t, s ∈ [a, b] (1.27)
i=1
alakú, ahol fi , gi ∈ C[a, b], akkor az (1.25) integrálegyenlet megoldása nagyon

egyszerű. Az (1.27) alakú magfüggvényt elfajult magnak nevezzük.
Legyen az (1.25)-ben szereplő K (1.27) alakú. Tegyük fel, hogy x az (1.25)
megoldása, akkor az (1.25)-ből
n
X
x(t) = f (t) + λ ci fi (t) (1.28)
i=1
Rb
adódik, ahol ci = gi (s)x(s)ds, (i = 1, . . . , n). A jobb oldalon csak a ci konstan-
a
sok ismeretlenek. E konstansok meghatározása céljából helyettesítsük (1.28)-at
a ci -ket definiáló egyenletbe. Azt kapjuk, hogy
Zb " n
#
X
ci = gi (s) f (s) + λ cj fj (s) ds, (1.29)
a j=1
azaz n
X
ci = λ cj aij − bi (i = 1, . . . , n), (1.30)
j=1
Rb Rb
ahol aij = gi (s)fj (s)ds, bi = − gi (s)f (s)ds. Az (1.30) rendszer
a a
(λA − E)c = b (1.31)

alakba írható, ahol c, b a ci , bi elemekből álló oszlopvektorok, A az aij elemekből
álló mátrix, E az egységmátrix. Így, ha (1.27) alakú, elfajult magú (1.25) integrá-
legyenletnek létezik x megoldása, úgy az (1.28) alakú, és a ci konstansokra (1.31)
teljesül. (1.31) teljesülése esetén az (1.28) függvény megoldása (1.25)-nek (amint
azt behelyettesítéssel könnyen ellenőrizhetjük).
Ezzel beláttuk, hogy az (1.27) alakú magfüggvénnyel felírt (1.25) integrálegyenlet
akkor és csakis akkor oldható meg, ha az (1.31) egyenletrendszer c-re megoldható,
és ebben az esetben a megoldást az (1.28) függvények adják, ahol ci -k az (1.31)-ből
számolandók.
Ha λ olyan, hogy det(λA − E) 6= 0, akkor (1.31), így integrálegyenletünk is
egyértelműen megoldható. Ha det(λA − E) = 0, akkor integrálegyenletünk vagy
nem oldható meg, megoldható, de nem egyértelműen.
1.17. Tétel. Legyenek f ∈ C[a, b], K ∈ C(4) adott folytonos függvények, 4 =

{ (t, s) | a ≤ s ≤ t ≤ b) }. Az
Zt
x(t) = f (t) + λ K(t, s)x(s)ds (t ∈ [a, b]) (1.32)
a
másodfajú lineáris inhomogén Volterra-féle integrálegyenletnek bármely λ(∈ C)

esetén pontosan egy folytonos megoldása van.
Bizonyítás. A
Zt
(T x)(t) = f (t) + λ K(t, s)x(s)ds x ∈ C[a, b], t ∈ [a, b]
a
összefüggéssel definiált T a C[a, b] teljes metrikus térnek önmagába való leké-

pezése (mint könnyen belátható). Megmutatjuk, hogy T n kontrakció elég nagy
n-re.
Zt Zt
|(T x)(t) − (T y)(t)| ≤ |λ| |K(t, s)||x(s) − y(s)|ds ≤ |λ|%(x, y |K(t, s)|ds,
a a
ha t ∈ [a, b], x, y ∈ C[a, b]. K folytonos a kompakt 4-n, ezért ott korlátos:
|K(t, s)| ≤ M , ha (t, s) ∈ 4, így
|(T x)(t) − (T y)(t)| ≤ |λ|%(x, y)M (t − a) t ∈ [a, b].
Ezt felhasználva
¯ t ¯
¯ R ¯
2 2 ¯
|(T x)(t) − (T y)(t)| = ¯λ K(t, s)[(T x)(s) − (T y)(s)]ds¯¯
a
Rt
≤ |λ| |K(t, s)||(T x)(s) − (T y)(s)|ds
a
Rt (|λ|M (t − a))2
≤ |λ| M |λ|%(x, y)M (s − a)ds = %(x, y) .
a 2!
Indukcióval igazolható, hogy

¡ ¢n
¯ n ¯ |λ|M (t − a)
¯(T x)(t) − (T y)(t)¯ ≤
n
%(x, y),
n!
amiből
¡ ¢n
¯ n ¯ |λ|M (b − a)
%(T x, T y) = sup ¯(T x)(t) − (T y)(t)¯ ≤
n n n
%(x, y).
t n!
A jobboldalon % együtthatója nullsorozat, ezért elég nagy n esetén < 1. Egy

ilyen n-re T n kontrakció, így az 1.16 tétel miatt T -nek egyetlen fixpontja van
C[a, b]-ben, ami éppen az (1.32) integrálegyenlet folytonos megoldása. ¤
Megjegyezzük, hogy
n
X
K(t, s) = ti gi (s) t, s ∈ [a, b] (1.33)
i=0
(n)
alakú magfüggvény esetén (ha f (n+1) , gi ∈ C[a, b] (i = o, . . . , n)) (1.32) vissza-
vezethető egy n+1-edrendű lineáris differenciálegyenletre vonatkozó kezdeti-érték
feladatra. Ekkor ugyanis egyenletünk jobb oldala n + 1-szer folytonosan differen-
ciálható, és differenciálással
Zt
x0 (t) = f 0 (t) + λK(t, t)x(t) + λ Kt (t, s)x(s)ds, x(a) = f (a)
a
∂
adódik, ahol Kt = ∂t K. Még n-szer differenciálva a jobboldal egyetlen integrált
∂ n+1
tartalmaz csak, ahol az integrandus ∂t n+1 K(t, s)x(s) ≡ 0. Így x-re n + 1-edrendű
lineáris differenciálegyenletet kaptunk, és az x(k) (a) (k = 0, . . . , n) értékek a

differenciálással kapott egyenletből meghatározhatók.
Elsőrendű explicit differenciálegyenletrendszerre vonatkozik az következő eg-
zisztencia és unicitás tétel.
1.18. Tétel. (Picard-Lindelöf tétel) Legyenek a, b pozitív számok, ξ ∈ R,

η ∈ Rn ,
Q = { (x, y) ∈ R × Rn | |x − ξ| ≤ a, ky − ηk ≤ b } ,
µn ¶ 12
n
P 2
ahol z = (z1 , z2 , . . . , zn ) ∈ R esetén kzk = kzk2 = |zi | . Tegyük fel, hogy
i=1
f : Q → Rn folytonos függvény Q-n, mely teljesíti a Lipschitz-feltételt, azaz van
olyan k konstans, hogy
° °
°f (x, y) − f (x, z)° ≤ kky − zk ha (x, y), (x, z) ∈ Q.
Ekkor az
y 0 = f (x, y), y(ξ) = η
kezdeti-érték problémának pontosan egy (folytonosan½ differenciálható)
¾ megoldá-
b
sa van a [ξ − h, ξ + h] intervallumon, ahol h = min a, , M = sup kf (x, y)k.
M Q
Bizonyítás. Legyen Y a valós Cn [ξ − h, ξ + h] tér (lásd az 1.5-ben szereplő 2.

és 3. példát) azon y függvényeinek halmaza, melyekre
ky(x) − ηk ≤ b ha x ∈ [ξ − h, ξ + h]
teljesül. Y zárt altere a teljes Cn [ξ − h, ξ + h] térnek, így maga is teljes metrikus

tér. Legyen T a
Zx
(T y)(x) = η + f (t, y(t))dt y ∈ Y, x ∈ [ξ − h, ξ + h]
ξ
képlettel definiálva.
T az Y teret önmagába képezi le, mert T y folytonos [ξ − h, ξ + h]-n, és ebből
az intervallumból vett x-ekre
° x °
°Z °
° ° ° °
°(T y)(x) − η ° = ° f (t, y(t))dt° ≤ M |x − ξ| ≤ M h ≤ M b = b.
° ° M
° °
ξ
Elég nagy n-re T n kontrakció Y -on, mert x ≥ ξ mellett

Zx
° ° ° °
°(T y)(x) − (T z)(x)° ≤ °f (t, y(t)) − f (t, z(t))°dt ≤
ξ
Zx
≤ kky(t) − z(t)kdt ≤ k%(y, z)|x − ξ|.
ξ
Ezt felhasználva, ismét x ≥ ξ-re

° 2 ° Rx ° °
°(T y)(x) − (T 2 z)(x)° ≤ °f (t, (T y)(t)) − f (t, (T z)(t))°dt
ξ
Rx ° °
≤ k °(T y)(t) − (T z)(t)°dt
ξ
Rx |x − ξ|2
≤ k 2 %(y, z)|t − ξ|dt = k 2 %(y, z) ,
ξ 2!
és ugyanez érvényes, ha x < ξ.

Indukcióval igazolhatjuk, hogy
° n ° n
°(T y)(x) − (T n z)(x)° ≤ k n %(y, z) |x − ξ| n ∈ N, x ∈ [ξ − h, ξ + h],
n!
amiből
° ° (kh)n
%(T n y, T n z) = sup °(T n y)(x) − (T n z)(x)° ≤ %(y, z).
x n!
1.8. A BAIRE-FÉLE KATEGÓRIA TÉTEL 35
(kh)n
Mivel → 0, ha n → ∞, így elég nagy n-re T n kontrakció Y -on, ezért az
n!
1.16 tétel miatt T -nek pontosan egy fixpontja van Y -ban, mely az
Zx
y(x) = η + f (t, y(t)) dt x ∈ [ξ − h, ξ + h]
ξ
(Volterra-féle másodfajú) integrálegyenlet folytonos megoldása, így kezdeti-érték

problémánk folytonosan differenciálható megoldása is ¤
Megjegyzés. A bizonyításban többször felhasználtuk azt, hogy z ∈ Cn [a, b]

esetén ° β °
°Z ° Zβ
° °
° z(t)dt° ≤ kz(t)kdt. (1.34)
° °
° °
α α
Rβ
Ez a következőképpen látható be: ha z(t) = (z1 (t), . . . , zn (t)), ci = zi (t)dt,
α
c = (c1 , . . . , cn ), akkor
° °2 Ã !2
°Rβ ° Pn Rβ Pn Rβ
° °
kck2 = ° z(t)dt° = zi (t)dt = ci zi (t)dt
°α ° i=1 α i=1 α
Rβ P
n Rβ Rβ
= ci zi (t)dt ≤ kck · kz(t)kdt = kck kz(t)kdt,
α i=1 α α
P
amiből következik (1.34). Az itt felhasznált ni=1 ci zi (t) ≤ kck · kz(t)k egyenlőt-
(n)
lenség a Hölder egyenlőtlenség (l2 -re vonatkozó) speciális esete.
1.8. A Baire-féle kategória tétel

1.19. Tétel. (Baire tétele) Egy teljes metrikus térben megszámolható sok
nyílt, mindenütt sűrű halmaz metszete is mindenütt sűrű.
Bizonyítás. Legyen X teljes metrikus tér % metrikával, Vn ⊂ X (n ∈ N) (N

a természetes számok halmaza) nyílt, mindenütt
µ∞ ¶sűrű halmazok. Megmutatjuk,
T
hogy bármely G nyílt gömb esetén G ∩ Vn nem üres, ebből következik,
n=1
T
∞
hogy Vn mindenütt sűrű X-ben.
n=1
A G ∩ V1 metszet nyílt, és nem üres (mert V 1 = X miatt G-ben van V1 -beli

pont), így tartalmaz egy nyílt gömböt, és ezzel koncentikus kisebb sugarú zárt
gömböt is. Ezért van olyan x1 ∈ X és 0 < r1 < 12 úgy, hogy
S(x1 , r1 ) ⊂ G ∩ V1
(S(x1 , r1 ) jelöli az x1 középpontú r1 sugarú zárt gömböt, G(x1 , r1 ) a megfelelő

nyílt gömb).
G(x1 , r1 ) ∩ V2 nyílt, nem üres halmaz, így van olyan x2 ∈ X és 0 < r1 < 212 , hogy
S(x2 , r2 ) ⊂ G(x1 , r1 ) ∩ V2 .
Tegyük fel, hogy n ≥ 2 és xn , rn -et kiválasztottuk, úgy G(xn , rn ) ∩ Vn+1 nyílt,

1
nem üres halmaz, ezért található olyan xn+1 ∈ X és 0 < rn+1 < n+1 , melyre
2
S(xn+1 , rn+1 ) ⊂ G(xn , rn ) ∩ Vn+1 .
Így olyan gömbsorozatot konstruáltunk, melyre

1
G ⊃ S(x1 , r1 ) ⊃ S(x2 , r2 ) ⊃ · · · , 0 < rk < , k = 1, 2 . . .
2k
teljesül. E gömbök középpontjai Cauchy sorozatot alkotnak, mert
2
%(xn , xm ) ≤ 2rk < ha m, n > k.
2k
A tér T∞ teljessége miatt van olyan x ∈ X, melyre xn → x. Megmutatjuk, hogy
x ∈ k=1 S(xk , rk ).
xn ∈ S(xk , rk ), ha n ≥ k, így S(xk , rk ) zártsága miatt x ∈ S(xk , rk ) (k ∈ N),
de akkor x ∈ G és x ∈ S(x n+1 , r¶
µ∞ n+1 ) ⊂ G(xn , rn ) ∩ Vn+1 miatt x ∈ Vn+1 (n =
T
0, 1, 2, . . . ), azaz x ∈ G ∩ Vn . ¤
n=1
1.9. Definíció. Megszámlálható sok nyílt halmaz metszeteként előállítható hal-

mazokat Gδ halmazok nak nevezzük.
4. Következmény. Teljes metrikus térben megszámlálható sok mindenütt sűrű

Gδ halmaz metszete is mindenütt sűrű Gδ halmaz.
Ez azonnal adódik a Baire tételből, mivel minden ilyen Gδ halmaz megszám-
lálható sok sűrű nyílt halmaz metszete, és megszámlálható sok megszámlálható
halmaz uniója is megszámlálható.
A Baire tételt gyakran kategória tétel nek nevezik a következők miatt
1.8. A BAIRE-FÉLE KATEGÓRIA TÉTEL 37
1.10. Definíció. Egy metrikus tér egy részhalmazát első kategóriájú halmaznak
nevezzük, ha előállítható megszámlálható sok seholsem sűrű halmaz egyesítése-
ként. Egy halmazt második kategóriájúnak nevezünk, ha nem első kategóriájú
Baire tételéből következik
1.20. Tétel. Teljes metrikus tér második kategóriájú halmaz.
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy X teljes metrikus tér, és első kategóriájú halmaz,
azaz
∞
[ ◦
X= An , ahol An = ∅ (n ∈ N).
n=1
S
∞
Ekkor természetesen X = An is fennáll, amiből komplementerképzéssel
n=1
∞
\
∅= An 0 (1.35)
n=1
következik. An 0 nyílt halmaz, és mindenütt sűrű X-ben, mert (a Függelék 7.

tételét felhasználva)
³ ´−
An 0 = An 0 0 ◦ 0 = An ◦0
∅ 0 = X.
T
∞
Baire tételét az An 0 halmazokra alkalmazva kapjuk, hogy An 0 mindenütt sűrű
n=1
X-ben, így nem üres, ami ellentmond (1.35)-nek. ¤
5. Következmény. Ha egy teljes metrikus tér megszámlálhatóan sok halmaz

uniója, úgy e halmazok közül legalább egynek a lezártja tartalmaz gömböt.
S
∞
Ugyanis X = Bn , és mivel X második kategóriájú, van olyan n0 index,
n=1
◦
hogy Bn0 nem sehol sem sűrű. Így B n0 6= ∅, B n0 tartalmaz nyílt gömböt.
Példa. Tekintsük a valós számok R metrikus terét a %(x, y) = |x − y| metri-
kával. (Ez azonos a valós l21 térrel.) Ha A ⊂ R egy megszámlálható halmaz, úgy
A első kategóriájú (mivel megszámlálható sok pont uniója és egy pont sehol sem
sűrű R-ben) Ebből következik, hogy az összes természetes, egész, racionális szá-
mok halmaza első kategóriájú halmazok R-ben. Mivel R teljes metrikus tér, az
összes irracionális pontok halmaza szükségképpen második kategóriájú halmaz
R-ben.
1.9. A Baire tétel egy alkalmazása: sehol sem

differenciálható folytonos függvény létezése
A Baire tétel segítségével bizonyítható az
1.21. Tétel. Léteznek az egész számegyenesen definiált valós értékű függvények,
melyek mindenütt folytonosak, de sehol sem differenciálhatók.
e 1] a valós C[0, 1] azon x függvényeinek halmazát, me-

Bizonyítás. Jelölje C[0,
e 1] zárt altere a C[0, 1] teljes metrikus térnek,
lyekre x(0) = x(1) teljesül. C[0,
így maga is teljes metrikus tér. Terjesszük ki 1 szerint periódikusan C[0, e 1]
függvényeit az egész számegyenesre, és jelöljük Γ-val a kiterjesztett függvények
metrikus terét. (Γ-ban a metrika ugyanaz, mint C[0,e 1]-ben, azaz x, y ∈ Γ-ra
%(x, y) sup |x(t) − y(t)|) Legyen
t∈[0,1]
½ ¯ ¯ ¾
¯ x(ξ + h) − x(ξ) ¯
En = x ∈ Γ | valamely ξ-re ¯¯ ¯ ≤ n minden h > 0 mellett
¯
h
és
∞
[
E= En .
n=1
E tartalmazza azon Γ-beli függvények halmazát, melyek valahol differenciálha-

tók. Megmutatjuk, hogy
1. En zárt,
2. En0 = Γ \ En mindenütt sűrű Γ-ban.

◦ 0
Ebből következik, hogy E n = En◦ = En0− = Γ0 = ∅, azaz En sehol sem sűrű, E
első kategóriájú.
1. igazolásához legyen x az En egy torlódási pontja, és {xk } egy En -beli so-

rozat, mely x-hez konvergál. Válasszuk a ξk ∈ [0, 1] pontot úgy, hogy
¯ ¯
¯ xk (ξk + h) − xk (ξk ) ¯
¯ ¯≤n minden h > 0 esetén.
¯ h ¯
Legyen ξ a {ξk } sorozat torlódási pontja, akkor van {ξk }-nak ξ-hez kon-
vergáló részsorozata. A jelölés egyszerűsítése érdekében tegyük fel, hogy
1.9. A BAIRE TÉTEL EGY ALKALMAZÁSA 39
az {xk } sorozatot úgy választottuk, hogy a teljes {ξk } sorozat konvergens.

Érvényes az
¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯
¯ x(ξ + h) − x(ξ) ¯ ¯ x(ξ + h) − x(ξk + h) ¯ ¯ x(ξk + h) − xk (ξk + h) ¯
¯ ¯≤¯ ¯+¯ ¯
¯ h ¯ ¯ h ¯ ¯ h ¯
¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯
¯ xk (ξk + h) − xk (ξk ) ¯ ¯ xk (ξk ) − x(ξk ) ¯ ¯ x(ξk ) − x(ξ) ¯
+ ¯¯ ¯+¯
¯ ¯
¯+¯
¯ ¯
¯
¯
h h h
egyenlőtlenség. Tetszőleges ε > 0, h > 0-hoz létezik olyan N (ε, h), hogy
εh
sup |xk (t) − x(t)| < ha k > N (ε, h).
t 4
x folytonossága miatt létezik M (ε, h) > N (ε, h), úgy hogy k > M (ε, h)
esetén
εh εh
|x(ξ + h) − x(ξk + h)| < és |x(ξk ) − x(ξ)| < ,
4 4
mert ξk → ξ. Így, ha k > M (ε, h) akkor
¯ ¯ ¯ ¯
¯ x(ξ + h) − x(ξ) ¯ ¯ xk (ξk + h) − xk (ξk ) ¯
¯ ¯≤¯ ¯ + ε ≤ n + ε,
¯ h ¯ ¯ h ¯
amiből következik, hogy bármely h > 0 mellett

¯ ¯
¯ x(ξ + h) − x(ξ) ¯
¯ ¯ ≤ n,
¯ h ¯
azaz x ∈ En , tehát En zárt.
2. bizonyításához legyen y ∈ Γ és ε > 0. Megmutatjuk, hogy Γ \ En -nek

van olyan függvénye, mely ε-nál közelebb van y-hoz. Osszuk fel [0, 1]-et k
egyenlő részre úgy, hogy ha t és t0 a beosztás ugyanazon intervallumából
valók, akkor
ε
|y(t) − y(t0 )| < .
2
Tekintsük a
½ ¯ i−1 µ ¶ µ ¶ ¾
¯ i i−1 ε i−1 ε
(t, s) ¯ ≤t≤ , y − ≤s≤y +
k k k 2 k 2
µ µ ¶¶
i i
téglalapot ahol 1 ≤ i ≤ k (lásd az 1. ábrát), akkor az ,y pont a
µ µ ¶¶ k k
i−1 i−1
téglalap jobb-, az ,y pont a téglalap baloldalán fekszik.
k k
y( i−1 )+ ε ½
k 2
ε
2 y(t)
½
ε
2
y( i−1
k
)− ε
2
i−1 i
k k t
1. ábra
Minden téglalapban (i = 1, 2, . . . , k esetén) összekötve a két pontot egy

olyan törtvonallal, mely a téglalapban marad és melynek meredeksége ab-
szolút értékben nagyobb, mint n, a kapott törtvonalak egyesítésének 1
szerint periódikus kiterjesztése olyan folytonos függvényt ad, mely eleme
Γ \ En -nek és ε-nál közelebb van y-hoz. ¤
1.10. Kompaktság
1.11. Definíció. Egy metrikus tér egy részhalmazát szekvenciálisan (sorozato-
san) kompaktnak nevezzük, ha e részhalmaz bármely végtelen sorozatából kivá-
lasztható konvergens részsorozat, melynek határértéke a szóban forgó részhal-
mazban van.
Egy metrikus tér egy részhalmazát relatív szekvenciálisan kompaktnak nevez-
zük, ha e részhalmaz lezártja szekvenciálisan kompakt. Ez azt jelenti, hogy e
részhalmaz bármely végtelen sorozatából kiválasztható konvergens részsorozat; a
határérték ugyanis a Függelék 2. tétele miatt mindig a halmaz lezártjában van.
1.12. Definíció. Egy metrikus tér egy részhalmazát korlátosnak nevezzük, ha

van olyan gömb, mely e részhalmazt tartalmazza.
1.10. KOMPAKTSÁG 41
Egy metrikus tér egy részhalmazát teljesen korlátosnak nevezzük, ha bármely

ε > 0 esetén e részhalmaz véges sok ε sugarú nyílt gömbbel lefedhető.
Így, egy X metrikus tér K részhalmaza teljesen korlátos, ha minden ε > 0-hoz
létezik olyan véges M ⊂ X halmaz, hogy az M -beli középpontú ε sugarú nyílt
gömbök uniója tartalmazza K-t. Az M halmazt ε-hálónak nevezzük K számára,
Megjegyezzük, hogy itt feltételezhető az is, hogy M a K részhalmaza. Ugyanis, ha
ε ε
M egy -háló K számára, úgy mindegyik M -beli középpontú sugarú gömbből
2 2
véve egy K-beli pontot (ha van ilyen) a kivett pontok M1 halmaza véges ε-háló
K számára, és M1 ⊂ K.
Világos, hogy teljesen korlátos halmaz korlátos is, fordítva azonban nem, mert
pl. egy végtelen X halmazt véve a diszkrét metrikával, X korlátos, de nem teljesen
1
korlátos (ε = -hoz nincs véges ε-háló).
3
Ismeretes, hogy egy topológikus térben a kompaktságot nyílt halmazokkal
való lefedés segítségével szokás definiálni.
1.13. Definíció. Egy topológikus tér egy részhalmazát kompaktnak nevezzük,

ha nyílt halmazokkal való bármely lefedésből kiválasztható véges nyílt lefedés.
Egy topológikus tér egy részhalmazát relatív kompaktnak nevezzük, ha lezárt-
ja kompakt.
Metrikus terek esetén a kompaktság, szekvenciálisan kompaktság, teljesen

korlátosság közötti kapcsolatot mutatja az
1.22. Tétel. Egy metrikus tér egy K részhalmazára a következő három feltétel
ekvivalens
1. K kompakt,
2. K szekvenciálisan kompakt,
3. K teljes és teljesen korlátos (K teljessége azt jelenti, hogy K-beli Cauchy-

sorozatok K-ban konvergensek, azaz határértékük is K-ban van).
Bizonyítás. kell egy üres sor
1.⇒ 2. Legyen {xn } egy sorozat K-ban. Indirekt úton igazoljuk, hogy {xn }-nek
van K-ban konvergens részsorozata. Tegyük fel, hogy {xn }-nek nincs K-
ban konvergens részsorozata, akkor az
Ei = {xi , xi+1 , xi+2 , . . . } (i ∈ N)

halmazok zártak (mert tartalmazzák összes torlódási pontjukat: t.i. nincs

T
∞
torlódási pontjuk indirekt feltevésünk miatt), és Ei = ∅. Innen
i=1
∞
[
K⊂ Ei0
i=1
S
∞
tehát Ei0 a K halmaz egy nyílt lefedése. K kompaktsága miatt van olyan
i=1
n természetes szám, hogy
n
[
K⊂ Ei0
i=1
azaz n
\
0
K ⊃ Ei = {xn , xn+1 , . . . },
i=1
ami ellentmondás, mert xn ∈ K.
2. ⇒ 3. Legyen {xn } egy Cauchy sorozat K-ban. 2. miatt van olyan {xnk } részso-
rozata, mely egy K-beli x-hez konvergál. Megmutatjuk, hogy a teljes {xn }
sorozat x-hez konvergál. Legyen ε > 0, akkor van olyan N (ε) és N1 (ε),
hogy
%(xn , xm ) < ε ha n, m > N (ε) %(xnk , x) < ε ha k > N1 (ε).

¡ ¢ ¡ ¢
Válasszuk a k-t úgy, hogy k > N1 2ε , nk > N 2ε , akkor
ε ε ³ε´
%(xn , x) ≤ %(xn , xnk ) + %(xnk , x) < + = ε ha n > N ,
2 2 2
tehát xn → x, így K teljes. Tegyük fel, hogy K nem teljesen korlátos.
Akkor van olyan ε∗ > 0, hogy K nem fedhető le véges sok ε∗ sugarú nyílt
gömbbel. Ezért x1 ∈ K biztosan nem alkot ε∗ -hálót K számára, van tehát
olyan x2 ∈ K, hogy %(x1 , x2 ) ≥ ε∗ . {x1 , x2 } ismét nem ε∗ -háló K számára,
ezért van olyan x3 ∈ K, hogy %(x1 , x3 ) ≥ ε∗ , %(x2 , x3 ) ≥ ε∗ . Hasonlóan
folytatva egy {xn } K-beli sorozatot kapunk, melyre
%(xn , xm ) ≥ ε∗ ha n 6= m.
Ebből következik, hogy {xn }-ből nem választható ki konvergens részsorozat,

ami 2.-nek ellentmond, így K teljesen korlátos.
3. ⇒ 1. Legyen {Uα } (α ∈ Γ) a K halmaz egy nyílt lefedése, és tegyük fel, hogy

nincs olyan véges részrendszere mely lefedné K-t. K teljesen korlátossága
1.10. KOMPAKTSÁG 43
miatt véges sok K-beli középpontú 12 sugarú nyílt gömb lefedi K-t, így van
olyan G(x1 , 12 ) (x ∈ K) nyílt gömb, hogy K ∩ G(x1 , 12 )-et {Uα } (α ∈ Γ)
egyetlen véges részrendszere sem fedi le.
K lefedhető véges sok K-beli középpontú 212 sugarú gömbbel. Ezen gömbök
közül tekintsük azokat, melyeknek van közös pontjuk K ∩ G(x1 , 12 )-del.
Ezen véges sok gömb lefedi K ∩ G(x1 , 12 )-et, így van köztük olyan, G(x2 , 212 )
(x2 ∈ K) gömb, hogy K ∩ G(x2 , 212 )-et {Uα } egyetlen véges részrendszere
sem fed le. Hasonlóan, ha K ∩ G(xn , 21n )-et már megkonstruáltuk, úgy K ∩
1
G(xn+1 , 2n+1 ) olyan K-beli középpontú gömb, melynek van közös pontja
1 1
K ∩ G(xn , 2n )-nel, és K ∩ G(xn+1 , 2n+1 ) nem fedhető le {Uα } egyetlen véges
rendszerével sem.
Ekkor %(xn , xn+1 < 21n + 2n+1
1
< 2n−11
, mert
1 1
G(xn , n
) ∩ G(xn+1 , n+1 ) 6= 0,
2 2
amiből m < n-re
1 1 1
%(xm , xn ) ≤ %(xm , xm+1 ) + · · · + %(xn−1 , xn ) < +·+ < ,
2m−1 2n−2 2m−2
tehát {xn } Cauchy-sorozat, mely K teljessége miatt konvergál egy x ∈ K
elemhez. Van olyan α0 ∈ Γ, hogy x ∈ ∪α0 , és ∪α0 nyiltsága miatt G(x, r) ⊂
∪α0 . Legyen n egy olyan index, hogy %(xn , x) < 2r és 21n < 2r , akkor a
háromszög-egyenlőtlenség alapján
1
G(xn , ) ⊂ G(x, r) ⊂ ∪α0 ,
2n
ami ellentmondás, mert G(xn , 21n )-et {∪α } egyetlen véges részrendszere sem
fedi le.
1. Következmények. 1. Egy metrikus tér egy részhalmaza akkor és csakis

akkor relatív kompakt, ha relatív szekvenciálisan kompakt.
2. (Hausdorff tétele) Ahhoz, hogy egy metrikus tér egy részhalmaza kompakt
(szekvenciálisan kompakt) legyen szükséges, és ha a tér teljes elegendő is,
hogy e részhalmaz zárt és teljesen korlátos legyen.
Állításunk abból is következik, hogy egy teljes halmaz mindig zárt, és teljes
metrikus térben zárt részhalmaz teljes is.
3. (Hausdorff tétele) Ahhoz, hogy egy metrikus tér egy részhalmaza relatív
kompakt (relatív szekvenciálisan kompakt) legyen szükséges, és ha a tér tel-
jes elegendő is, hogy e részhalmaz teljesen korlátos legyen.
Ugyanis, ha K relatív kompakt, úgy K kompakt, és az 1.23 tétel miatt

teljesen korlátos, de akkor K is teljesen korlátos. Ha a tér teljes, és K
teljesen korlátos, akkor K is teljesen korlátos (ha M egy ε-háló K számára,
úgy 2ε-háló K számára), továbbá K teljes, így kompakt, azaz K relatív
kompakt.
1.14. Definíció. Egy metrikus teret szeparábilisnak nevezünk, ha van megszám-

lálható, mindenütt sűrű részhalmaza. Egy metrikus tér egy részhalmazát pedig
akkor nevezzük szeparábilisnak, ha mint altér szeparábilis.
Az Lp (XS, µ), S(X, S, µ) terek szeparábilitása a mértéktértől függ, hasonló-
(n)
an C(X) szeparábilitása az X topológikus tértől függ. Az lp (1 ≤ p ≤ ∞),
lp (1 ≤ p < ∞), c, c0 , C[a, b] és az Lp (a, b) (1 ≤ p < ∞) terek szeparábilisak,
l∞ , L∞ (a, b) nem szeparábilisak.
Egy metrikus tér kompakt (vagy szekvenciálisan kompakt) részhalmaza szepa-
rábilis.
Ha ugyanis K szekvenciálisan kompakt, úgy létezik Mn véges εn = n1 -háló K
S
∞
számára, és feltehetjük, hogy Mn ⊂ K. Az M = Mn halmaz megszámlálható,
n=1
M ⊂ K, és K zártsága miatt M ⊂ K. K minden pontja M érintkezési pontja,
így M ⊃ K, tehát M = K.
2. fejezet
Lineáris terek
2.1. Lineáris terek, alapfogalmak

2.1. Definíció. Az X halmazt lineáris tér nek vagy vektortér nek nevezzük az F
test felett, ha
1. X Abel-csoport, azaz bármely két x, y ∈ X elemhez hozzá van rendelve

egy x + y-nal jelölt eleme X-nek (melyet x és y összegének nevezünk) úgy,
hogy bármely x, y, z ∈ X mellett,
x + (y + z) = (x + y) + z,
x+y = y + x,
létezik 0 ∈ X melyre x + 0 = x,
létezik − x ∈ X melyre x + (−x) = 0,
2. bármely x ∈ X és λ ∈ F -hez hozzá van rendelve egy λx-szel jelölt eleme

X-nek (melyet λ és x szorzatának nevezünk) úgy, hogy bármely x, y ∈ X,
λ, µ, 1 ∈ F (1 az F egységeleme) esetén,
λ(x + y) = λx + λy,
(λ + µ)x = λx + µx,
(λµ)x = λ(µx)
1x =x
teljesül.
X elemeit vektorok nak, F elemeit skalárok nak, az F testet X skalártartomá-

nyának nevezzük.
Az F test nálunk mindig az R valós, vagy a C komplex számtest lesz, ennek
megfelelően valós vagy komplex lineáris térről beszélünk. Ha állításaink mind
45
46 2. FEJEZET. LINEÁRIS TEREK
valós, mind komplex lineáris tér esetén érvényesek, úgy egyszerűen lineáris te-
ret mondunk, és a skalártartomány jelölésére a K szimbólumot használjuk (így
K = R vagy K = C). Igazolható, hogy egy lineáris térben ugyanazok a számolási
szabályok érvényesek, mint a 3 dimenziós vektortérben (pl. többtagú összegben
a tagok tetszőlegesen csoportosíthatók és tetszőleges sorrendbe írhatók, a null-
vektor egyértelműen meg van határozva, λx = 0 akkor és csakis akkor, ha λ = 0
n-szer
z }| {
vagy x = 0, −(λx) = (−λ)x , x + x + · · · + x = nx, stb.
Példák.
1. Legyenek x = (ξ1 , ξ2 , . . . ), y = (η1 , η2 , . . . ) a c0 (komplex nullsorozatok)

elemei. Ha az összeadást és a skalárral való szorzást természetes módon az
x + y = (ξ1 + η1 , ξ2 + η2 , . . . )
λx = (λξ1 , λξ2 , . . . )
összefüggésekkel definiáljuk, akkor c0 lineáris tér lesz. Hasonló módon ér-

(n)
telmezve a műveleteket, lp , lp , c, s is lineáris terek.
2. C(X) lineáris tér az
(x + y)(t) = x(t) + y(t)

(x, y ∈ C(X), λ ∈ K, t ∈ X)
(λx)(t) = λx(t)
műveletekre nézve (függvények így definiált összeadását és számmal való

szorzását pontonkénti összeadásnak és számmal való szorzásnak mondjuk).
Hasonló műveleti értelmezéssel S(X, S, µ) és Lp (X, S, µ) is lineáris terek,
de itt ellenőrizni kell azt, hogy a térben egyenlő (vagyis majnem mindenütt
egyenlő) függvények összege és skalárszorosa is (majdnem mindenütt) e-
gyenlő a térben.
3. Legyen B egy tetszőleges nem üres halmaz, és jelölje F (B) a B-n értelme-
zett összes olyan K-beli értékű függvények halmazát, melyek csak véges sok
B-beli pontban vesznek fel zérustól különböző értéket. Ekkor F (B) lineáris
tér a pontonkénti összeadásra, és skalárral való szorzásra nézve, melyet a
B-n értelmezett finit függvények lineáris terének nevezünk.
2.2. Definíció. Legyenek X, Y ugyanazon K skalártartománnyal rendelkező li-

neáris terek. Az A : X → Y leképezést lineáris leképezésnek vagy lineáris operá-
tor nak nevezzük, ha bármely x, y ∈ X, λ ∈ K esetén
A(x + y) = Ax + Ay (A additív)
A(λx) = λAx (A homogén)
2.1. LINEÁRIS TEREK, ALAPFOGALMAK 47
teljesül.
Az X-nek Y -ra való kölcsönösen egyértelmű lineáris leképezését izomorf leké-
pezésnek mondjuk. Azt mondjuk, hogy X izomorf Y -nal, ha X-nek van izomorf
leképezése Y -ra.
Egy lineáris tér alterén X olyan részhalmazát értjük, mely maga is lineáris
tér az X-beli műveletekre nézve.
Az egész X és a {0} alterek, melyeket triviális altereknek nevezünk. Világos,

hogy Y ⊂ X akkor és csakis akkor altere X lineáris térnek, ha Y (nem üres és)
zárt az összeadásra és a skalárral való szorzásra nézve, azaz x, y ∈ Y , λ ∈ K
esetén x + y ∈ Y , λx ∈ Y teljesül.
Példák.
1. A C(X) lineáris térben X egy rögzített M részhalmazán zérus értéket fel-

vevő C(X)-beli függvények alteret alkotnak C(X)-ben.
R
2. L1 -ben az x(t)dµt = 0 tulajdonságú függvények összessége altér.
X
3. Lineáris tér altereinek metszete is altér.
2.3. Definíció. Egy lineáris tér egy A részhalmazát tartalmazó összes alterek
metszetét az A lineáris burkának lineáris burok (az A által kifeszített vagy ge-
nerált altérnek) nevezzük és [A]-val jelöljük.
[A] az A halmazt tartalmazó altér, mely legszűkebb a következő értelemben:

ha Y A-t tartalmazó altér, úgy Y ⊃ [A].
2.4. Definíció. Egy lineáris tér x1 , . . . , xn vektorainak lineáris kombinációi n

értjük az összes λ1 x1 + · · · + λn xn alakú vektort, ahol λ1 , . . . , λn skalárok.
2.1. Tétel. Egy lineáris tér A részhalmazának lineáris burka az A-beli vektorok
lineáris kombinációinak halmaza, azaz
( n )
X ¯
¯
[A] = λi ai ¯ λi ∈ K, ai ∈ A, i = 1, . . . , n, n = 1, 2, . . . .
i=1
Bizonyítás. Jelölje D a jobboldalon álló halmazt, akkor [A] ⊂ D, mert D az

A-t tartalmazó altér.
P
n
D ⊂ [A] is teljesül, mert D egy x = λi ai elemét véve ai ∈ [A], λi ai ∈ [A],
i=1
x ∈ [A], ugyanis [A] altér.
2.5. Definíció. Legyen Y az X lineáris tér altere, és jelölje x0 az x + Y =

{ x + h | h ∈ Y } halmazt. Az {x0 } (x ∈ X) halmazok osztálya az
x0 + y 0 = (x + y)0
(x, y ∈ X, λ ∈ K)
λx0 = (λx)0
összefüggéssel értelmezett összeadással és skalárral való szorzással ellátva lineáris
tér (amint az könnyen látható), melyet az X lineáris tér Y altér szerint vett
faktorterének nevezünk, és X/Y -nal jelölünk.
Példa. A konvergens sorozatok c lineáris terében a nullsorozatok c0 halma-
za altér. A c/c0 faktortér elemei olyan sorozatokból álló halmazok, melyeknek
ugyanaz a határértékük.
2.6. Definíció. Egy lineáris tér S részhalmazát lineárisan függetlennek nevez-

zük, ha S minden véges részhalmaza lineárisan független. Egy {x1 , . . . , xn } véges
P
n
részhalmazt pedig akkor nevezünk lineárisan függetlennek, ha λi xi = 0 (λi ∈
i=1
K, i = 1, . . . , n) csak λ1 = · · · = λn = 0 esetén áll fenn.
Egy lineáris tér egy részhalmazát lineárisan függőnek nevezünk, ha nem line-
árisan független.
A B halmazt az X lineáris tér Hamel-bázisának nevezzük, ha B lineárisan

független, és [B] = X.
A következőkben szükségünk lesz a Zorn lemmára, ezért először ezt fogjuk
kimondani a szükséges előkészületek után.
2.7. Definíció. Egy halmazon értelmezett ≤ binér relációt féligrendezésnek ne-

vezzük, ha bármely x, y, z halmazelemre teljesülnek a következők:
x ≤x (≤ reflexív)
x ≤ y és y ≤ x-ből következik x = y (≤ antiszimmetrikus)
x ≤ y és y ≤ z-ből következik x ≤ z (≤ tranzitív).
Egy halmazt félig rendezettnek nevezünk, ha értelmezve van rajta egy félig
rendezés.
Ha egy félig rendezett egy B részhalmazának bármely két x, y eleme esetén
x ≤ y és y ≤ x közül legalább az egyik fennáll (vagyis B bármely két eleme
összehasonlítható), akkor B-t teljesen rendezett halmaz nak, más szóval láncnak
nevezzük.
Az X félig rendezett halmaz valamely B részhalmazát felülről korlátosnak
nevezzük, ha van olyan k ∈ X elem, melyre b ≤ k bármely b ∈ B esetén. k-t B
felső korlátjának nevezzük.
Az X félig rendezett halmaz egy m elemét X maximális elemének nevezzük,

ha nincs olyan x ∈ X, melyre x ≥ m és x 6= m teljesül.
2. Segédtétel. (Zorn) Ha egy félig rendezett halmaz minden lánca felülről kor-
látos, akkor e félig rendezett halmaznak van maximális eleme
A Zorn lemma segítségével fogjuk bizonyítani a következő tételt.
2.2. Tétel. Ha E egy lineárisan független halmaza az X lineáris térnek, akkor

van olyan B Hamel-bázisa X-nek, mely tartalmazza E-t.
Bizonyítás. Legyen L az X lineáris tér összes E-t tartalmazó lineárisan függet-

len részhalmazainak osztálya, félig rendezve a halmazelméleti tartalmazással. Ha
L0 egy lánca L-nek és
[
L0 = L
L∈L0
az összes L0 -beli halmazok uniója, úgy L0 ∈ L, mert L0 nyilvánvalóan tartalmaz-

za E-t és L0 lineárisan független. Legyen ugyanis {x1 , . . . , xn } egy tetszőleges
véges részrendszere L0 -nak, akkor xi ∈ Li (i = 1, . . . , n), ahol Li ∈ L. Mivel
L0 lánc, így mindegyik xi eleme a legbővebb Lj -nek, így {x1 , . . . , xn } lineárisan
független. Így L0 felső korlátja az L0 láncnak.
A Zorn lemma alkalmazásával kapjuk, hogy L-nek van B maximális eleme.
Ekkor B lineárisan független és E ⊂ B. Azt állítjuk, hogy [B] = X, így B
a kívánt Hamel-bázis. Ha x ∈ X tetszőleges elem és x ∈ B, úgy x ∈ [B]. Ha
x∈/ B, akkor B ∪ {x} B-nél bővebb E-t tartalmazó részhalmaza X-nek, mely B
maximalitása miatt nem lehet L-ben, így B ∪ {x} lineárisan függő, azaz
n
X
λx + λi bi = 0,
i=1
és λ, λ1 , . . . , λn nem mind zérusok. λ 6= 0, mert különben {b1 , . . . , bn } lineáris

függetlensége miatt λ1 = · · · = λn = 0 volna. Így λ-val osztva
Xn µ ¶
λi
x= − bi ,
i=1
λ
azaz x ∈ [B]. ¤
6. Következmény. Minden lineáris térnek (kivéve a {0} teret) van Hamel-

bázisa.
Legyen ugyanis x egy zérustól különböző eleme a térnek, E = {x} és alkal-

mazzuk a 2.3 tételt!
Legyen B az X lineáris tér egy Hamel-bázisa, akkor X bármely eleme egyér-
telműen felírható B-beli elemek lineáris kombinációjaként. Legyen x ∈ X, akkor
x ∈ [B], ezért
Xn
x= λi bi .
i=1
P
n P
n
Ha x = µi bi az x vektor egy másik előállítása, úgy (λi − µi )bi = 0, amiből
i=1 i=1
B lineáris függetlensége miatt λi − µi = 0 (i = 1, . . . , n).
Egy lineáris térnek több Hamel-bázisa van, de ezek mind azonos számossá-
gúak.
2.3. Tétel. Egy lineáris tér bármely két Hamel-bázisának számossága egyenlő
Bizonyítás. Legyenek B és B 0 az X lineáris tér Hamel-bázisai, és jelölje Φ azon

ϕ : Dϕ → Rϕ leképezések halmazát, melyekre teljesülnek a következők:
(1) Dϕ ⊂ B, Rϕ ⊂ B 0 ,
(2) ϕ kölcsönösen egyértelmű leképezése Dϕ -nek Rϕ -re,
(3) Rϕ ∪ (B \ Dϕ ) lineárisan független.
A Φ-n egy Â féligrendezést definiálunk : ϕ, ϕ0 ∈ Φ esetén ϕ0 Â ϕ, ha ϕ0 kiterjesz-

tése ϕ-nek, azaz
ϕ0 Â ϕ, ha Dϕ0 ⊃ Dϕ , és ϕ0 (s) = ϕ(s), ha s ∈ Dϕ .
Azt állítjuk,
S hogy Φ minden lánca felülről korlátos. Legyen Φ0 egy lánca Φ-
nek, Dϕ0 = Dϕ , és s ∈ Dϕ0 -ra
ϕ∈Φ0
ϕ0 (s) = ϕ(s)
ha s ∈ Dϕ , ϕ ∈ Φ0 .
S
Φ0 láncsága miatt ϕ0 egyértelműen képezi le Dϕ0 -t Rϕ0 Rϕ -ra. Rϕ0 ∪(B\Dϕ0 )
ϕ∈Φ0
lineárisan független, mert véve egy tetszőleges véges {x1 , . . . , xn } részhalmazát,
{x1 , . . . , xm } ⊂ Rϕ0 , {xm+1 , . . . , xn } ⊂ B \ Dϕ . De akkor xi ∈ Rϕi valamely
ϕi ∈ Φ0 -ra (i = 1, . . . , m). Legyen ϕk a ϕ1 , . . . , ϕm -ek közül a legnagyobb, akkor
xi ∈ Rϕi ⊂ Rϕk (i = 1, . . . , m), és xj ∈ B \ Dϕ0 ⊂ B \ Dϕk (j = m + 1, . . . , n),
tehát {x1 , . . . , xn } az Rϕk ∪ (B \ Dϕk ) részhalmaza lévén lineárisan független. A
Zorn lemma szerint Φ-nek van maximális eleme.
Azt állítjuk, hogy Dϕ = B. Ezt indirekt úton igazoljuk. Tegyük fel, hogy
Dϕ 6= B, akkor Rϕ 6= B 0 , mert ellenkező esetben (t.i. ha Rϕ = B 0 ) B 0 ∪ (B \ Dϕ )
nem lineárisan független (ugyanis B 0 Hamel-bázis). Így a nem üres B 0 \ Rϕ -ből
egy b0 elemet véve két eset lehetséges.
a) Ha {b0 } ∪ Rϕ ∪ (B \ Dϕ ) lineárisan független, akkor B \ Dϕ -ből egy b elemet

véve a ½
0 ϕ(s) ha s ∈ Dϕ
ϕ (s) = 0
b ha s = b
képlettel definiált ϕ0 függvény Φ-beli, és kiterjesztése ϕ-nek, ami ellentmond
ϕ maximalitásának.
b) Ha {b0 } ∪ Rϕ ∪ (B \ Dϕ ) lineárisan függő, akkor b0 egyértelműen előállítható

Rϕ ∪ (B \ Dϕ )-beli elemek lineáris kombinációjaként
X X
b0 = λ0i b0i + λj bj ,
b0i ∈Rϕ bj ∈B\Dϕ
P
és itt legalább egy λj0 nem zérus (ellenkező esetben b0 = λ0i b0i volna,
b0i ∈Rϕ
ami B 0 lineáris függetlensége miatt nem lehet). Legyen
½
0 ϕ(s) ha s ∈ Dϕ
ϕ (s) =
b0 ha s = bj0 ,
akkor ϕ0 (1), (2)-t nyilvánvalóan kielégíti, és Rϕ0 ∪ (B \ Dϕ0 ) is lineárisan

független, mivel egyébként b0 Rϕ ∪ (B \ Dϕ0 )-beli elemek lineáris kombináci-
ója volna, ami b0 fenti előállításának egyértelműsége, és b0j0 választása miatt
nem lehet. Ezért ϕ0 ∈ Φ ismét kiterjesztése volna ϕ-nek, ami ellentmon-
dás. Ezzel beláttuk, hogy ϕ kölcsönösen egyértelmű leképezése Dϕ = B-nek
B 0 \ Rϕ ⊂ B 0 -re, amiből következik, hogy B számossága B 0 számosságánál
nem nagyobb. B és B 0 szerepét felcserélve kapjuk a fordított egyenlőtlen-
séget, amiből állításunk következik.
2.8. Definíció. Egy lineáris tér Hamel-bázisainak közös számosságát a tér (al-
gebrai) dimenziójának nevezzük. A {0} tér dimenziója 0.
2.4. Tétel. Minden lineáris tér (kivéve a {0} teret) izomorf a tér Hamel-bázisán
értelmezett finit függvények terével.
Bizonyítás. Ha B az X lineáris tér egy Hamel-bázisa, akkor bármely x ∈ X

egyértelműen előáll
n
X
x= λi bi (bi ∈ B, λi ∈ K, i = 1, . . . , n)
i=1
alakban. x-hez hozzárendelve azt az F (B)-beli függvényt, mely bi -n a λi értéket

(i = 1, . . . , n), többi pontjában pedig 0-t vesz fel, X-nek kölcsönösen egyértelmű
művelettartó leképezését kapjuk F (B)-re. ¤
7. Következmény. Azonos (algebrai) dimenziójú (valós vagy komplex) lineáris

terek izomorfak.
2.9. Definíció. Egy lineáris tér A részhalmazát konvex nek nevezzük, ha bár-
mely x, y ∈ A és λ ∈ [0, 1] esetén
λx + (1 − λ)y ∈ A
2.10. Definíció. Egy lineáris tér A részhalmazát tartalmazó összes konvex hal-
mazok metszetét A konvex burkának nevezzük, és coA-val jelöljük.
Mivel konvex halmazok metszete konvex, így coA konvex halmaz és minimális
a következő értelemben: Ha B az A-t tartalmazó konvex halmaz, akkor B ⊃ coA
2.11. Definíció. Egy lineáris tér x1 , . . . , xn vektorainak konvex kombinációi n

értjük az összes λ1 x1 + · · · + λn xn alakú vektort, ahol λi ≥ 0 (i = 1, . . . , n),
Pn
λi = 1.
i=1
2.5. Tétel. Egy lineáris tér A részhalmazának konvex burka az A-beli vektorok
összes konvex kombinációinak halmaza.
Bizonyítás. Jelölje Dn az A-beli elemek legfeljebb n tagú konvex lineáris kom-

binációit, azaz
( n )
X ¯ n
X
¯
Dn = λi ai ¯ λi ≥ 0, ai ∈ A, i = 1, . . . , n, λi = 1
i=1 i=1
S
∞
és legyen D = Dn . Azt kell belátnunk, hogy co A = D.
n=1
co A ⊂ D, mert A = D1 ⊂ D és D konvex. Legyenek ugyanis x, y ∈ D, akkor
Pn P
n P
n P
n
x= λi ai , y = µi ai , λi µi ≥ 0, ai ∈ A, i = 1, . . . , n, λi = µi = 1 és
i=1 i=1 i=1 i=1
λ ∈ [0, 1] esetén
n
X ¡ ¢
λx + (1 − λ)y = λλi + (1 − λ)µi ai ∈ D,
i=1
2.2. A HAHN-BANACH TÉTEL 53
mert
n
X ¡ ¢
λλi + (1 − λ)µi ≥ 0 és λλi + (1 − λ)µi = 1.
i=1
A fordított tartalmazás D ⊂ coA igazolásához n szerinti indukcióval bizo-

nyítjuk, hogy Dn ⊂ coA. n = 1-re D1 = A ⊂ coA. Tegyük fel, hogy Dn ⊂ coA,
és legyen x ∈ Dn+1 . Ekkor
n+1
X n
X n+1
X
x= λi ai = λi ai + λn+1 an+1 (λi ≥ 0, i = 1, . . . , n + 1, λi = 1).
i=1 i=1 i=1
Ha λn+1 = 1, akkor x = an+1 ∈ A ⊂ coA, ha λn+1 < 1, akkor

n
X λi
x = λn+1 an+1 + (1 − λn+1 ) ai ,
i=1
1 − λn+1
P
n
λi
de an+1 ∈ A ⊂ coA, a
1−λn+1 i
∈ D ⊂ coA, így coA konvexsége miatt
i=1
x ∈ coA. ¤
Ha A, B egy lineáris tér részhalmazai, λ, µ skalárok, akkor szokásos a
λA + µB = {λa + µb | a ∈ A, b ∈ B}
jelölést használni. Ha itt pl. B = {b} egyelemű halmaz, úgy λA + µ{b} helyett
egyszerűen λA+µb-t írunk. E jelölésekkel pl. az A halmaz konvexitása azt jelenti,
hogy bármely λ ∈ [0, 1] esetén
λA + (1 − λ)A ⊂ A.
2.2. A Hahn-Banach tétel

Egy X lineáris térnek ugyanazon skalárokkal rendelkező Y lineáris térbe való
A leképezését akkor neveztük lineáris leképezésnek, ha A additív és homogén,
azaz ha
A(x + y) = Ax + Ay
(x, y ∈ X, λ ∈ K)
A(λx) = λAx
A K test (ahol K = R vagy K = C) maga is lineáris tér K felett, így van
értelme a következő definíciónak.
2.12. Definíció. Egy lineáris térnek a skalártartományába való (lineáris) leké-
pezését (lineáris) funkcionál nak nevezzük.
Így az X lineáris téren értelmezett f : X → K funkcionál lineáris, ha bármely

x, y ∈ X, λ ∈ K-ra
f (x, y) = f (x) + f (y)
f (λx) = λf (x)
teljesül.
Megjegyzés. Az f : X → K funkcionál valós vagy komplex értékű függvény,
így x ∈ X-beli értékét f (x)-szel jelöljük, ha A : X → Y egy operátor (leképezés),
úgy A x-beli értékét Ax-szel jelöljük, itt x-et nem tesszük zárójelbe.
2.6. Tétel. (Hahn-Banach) Legyen X egy valós lineáris tér és p : X → R egy

szubadditív pozitív homogén függvény X-en, azaz
p(x + y) ≤ p(x) + p(y) (p szubadditív)

p(αx) = αp(x) (p pozitív homogén)
teljesül minden x, y ∈ X, α ≥ 0 esetén. Tegyük fel, hogy f0 : X0 → R az X

lineáris tér X0 alterén definiált lineáris funkcionál, melyre
f0 (u) ≤ p(u) (u ∈ X0 ).
Akkor létezik olyan, az egész X téren értelmezett f : X → R lineáris funkcionál,

hogy
f (u) = f0 (u) (u ∈ X0 ),
f (x) ≤ p(x) (x ∈ X).
Röviden: valós lineáris tér egy alterén értelmezett és ott egy szubadditív, pozitív
homogén függvénnyel majorált lineáris funkcionál kiterjeszthető az egész térre a
linearitás és a majorálás megtartása mellett.
Bizonyítás. 1. Legyen x1 ∈ X \X0 és X1 az X0 ∪{x1 } lineáris burka. Bármely

y ∈ X elem X0 ∪ {x1 }-beli elemnek lineáris kombinációja, így
y = x + λx1 (x ∈ X0 , λ ∈ R)
alakú. Ez az előállítás egyértelmű, mert ha
y = x0 + λ0 x1 (x0 ∈ X0 , λ0 ∈ R),
úgy x − x0 = (λ0 − λ)x1 ∈ X, ami csak λ0 − λ = 0, x − x0 = 0 esetén

igaz. Megmutatjuk, hogy f0 -t ki lehet terjeszteni X1 -re a linearitás és a
majorálás megtartásával. Ha f1 egy ilyen kiterjesztés, úgy y = x + λx1 -re
f1 (y) = f1 (x) + λf1 (x1 ) = f0 (x) + λc (c = f1 (x1 )). (2.1)

Világos,hogy a c konstans bármely választásánál ez lineáris kiterjesztése

f0 -nak X1 -re. Azt fogjuk belátni, hogy c megválasztható úgy, hogy
f1 (y) ≤ p(y) (y ∈ X1 ) (2.2)
teljesüljön. (2.1) segítségével (2.2) a
f0 (x) + λc ≤ p(x + λx1 ) (x ∈ X0 , λ ∈ R). (2.3)
alakba írható át.
Ha λ = 0, akkor (2.3) teljesül.
Ha λ > 0, akkor (2.3) pontosan akkor igaz, ha

³x´ ³x ´
f0 +c≤p + x1 ,
λ λ
x
vagy ha (u = ∈ X0 jelöléssel)
λ
c ≤ p(u + x1 ) − f (u) (u ∈ X0 )
fennáll.
Ha λ < 0, úgy −λ > 0, így osztva vele kapjuk, hogy (2.3) akkor és csakis
akkor teljesül, ha ³ x´ ³ x ´
f0 − − c ≤ p − − x1 ,
λ λ
x
azaz ha (v = − ∈ X0 jelöléssel)
λ
f (v) − p(v − x1 ) ≤ c (v ∈ X0 )
teljesül.
Összefoglalva az eseteket azt kapjuk, hogy (2.3) vagy (2.2) pontosan akkor
teljesül, ha bármely u, v ∈ X0 mellett
f0 (v) − p(v − x1 ) ≤ c ≤ p(u + x1 ) − f (u). (2.4)
Legyen u, v ∈ X0 , akkor
f0 (u) + f0 (v) = f0 (u + v) ≤ p(u + v) = p(u + x1 + v − x1 )

≤ p(u + x1 ) + p(v − x1 ),
amiből
f0 (v) − p(v − x1 ) ≤ p(u + x1 ) − f0 (u),
sup {f0 (v) − p(v − x1 )} ≤ inf {p(u + x1 ) − f0 (u)}. (2.5)
v∈X0 u∈X0
Az egyenlőtlenség mindkét oldalán egy valós szám áll, ha c-t úgy választjuk,
hogy e két valós szám között legyen, úgy nyilvánvaló, hogy (2.4) és ezzel
együtt (2.2) is teljesül. Így f1 olyan lineáris funkcionál X1 -en, melyet p
majorál.
2. Azt fogjuk mondani, hogy f 0 majorált kiterjesztése f0 -nak, ha f 0 egy az
X0 -t tartalmazó X 0 altéren definiált lineáris funkcionál, melyre
f 0 (u) = f0 (u) (u ∈ X0 ),
f 0 (x) ≤ p(x) (x ∈ X 0 )
teljesül. Legyen Φ az f0 funkcionál összes majorált kiterjesztéseinek halma-
za. Φ-n definiáljuk a ≺ féligrendezést a következőképpen: f 0 , f 00 ∈ Φ-re
f 0 ≺ f 00 ha X 0 ⊂ X 00 és f 0 (x) = f 00 (x) ha x ∈ X 0 .
Φ minden lánca felülről korlátos, mert ha Φ0 egy lánc, úgy legyen
[
Y = X 0 , és g(x) = f 0 (x), hax ∈ X 0 .
f 0 ∈Φ0
Mivel Φ0 lánc, g egyértelműen definiálva van Y -on, lineáris és p majorálja

g-t Y -on, tehát g ∈ Φ. Továbbá f 0 ≺ g bármely f 0 ∈ Φ0 esetén, így g felső
korlátja Φ0 -nak. A Zorn lemma szerint Φ-nek van maximális f eleme. f az
egész X téren értelmezett lineáris funkcionál, mely majorált kiterjesztése
f0 -nak, ha ugyanis f nem volna az egész X téren értelmezve, akkor az 2.1
alatti eljárást f -re alkalmazva ellentmondásra jutnánk f maximalitásával.
¤
Megjegyzés. Ha (2.5)-ben < áll, akkor kontinuum sok c van, mellyel a (2.1)
szerint képzett f1 majorált kiterjesztése f0 -nak. Igy, a Hahn-Banach tételben
szereplő f kiterjesztés általában nem egyértelmű.
8. Következmény. Legyen X valós lineáris tér, p : X → R szubadditív, pozitív

homogén függvény X-en, akkor létezik olyan f : X → R lineáris funkcionál,
melyre bármely x ∈ X esetén
−p(−x) ≤ f (x) ≤ p(x).
Alkalmazzuk ugyanis a 2.7 tételt X0 = {0}, f0 (0) = 0-ra (f0 (0) = 0 = p(0)
miatt X0 -on f0 -t p majorálja). Létezik tehát egy olyan f : X → R lineá-
ris funkcionál, melyre f (x) ≤ p(x), de akkor −f (x) = f (−x) ≤ p(x), amiből
−p(−x) ≤ f (x) (x ∈ X).
A Hahn-Banach tétel kis módosítással komplex lineáris terek esetében is ér-

vényes.
2.7. Tétel. (Bohnenblust-Sobczyk) Legyen X egy komplex lineáris tér és p :

X → R egy X-en definiált valós értékű függvény, melyre bármely x, y ∈ X, λ ∈ C
esetén
p(x + y) ≤ p(x) + p(y)
p(λx) = |λ| p(x)
teljesül. (Az ilyen tulajdonságú p függvényt félnormának nevezzük.) Tegyük fel,
hogy f0 az X lineáris tér X0 alterén definiált lineáris funkcionál, melyre
|f0 (u)| ≤ p(u) (u ∈ X0 ).
Akkor létezik olyan f : X → C lineáris funkcionál X-en, hogy

f (u) = f0 (u) (u ∈ X0 ),
|f (x)| ≤ p(x) (x ∈ X).
Röviden: Egy komplex lineáris tér egy alterén definiált és ott abszolút érték-
ben egy félnormával majorált lineáris funkcionál kiterjeszthető az egész térre a
linearitás és a majorálás megtartásával.
Bizonyítás. Legyenek g0 , h0 az f0 funkcionál valós és képzetes részei, azaz
f0 (x) + f0 (x) f0 (x) − f0 (x)

g0 (x) = , h0 (x) = (x ∈ X0 ).
2 2i
g0 , h0 valós értékű funkcionálok, melyek f0 linearitása miatt additívek és a valós
skalárokkal való szorzásra nézve homogének is. Továbbá, x ∈ X0 -ra
f (ix) + f0 (ix) if0 (x) − if0 (x) f0 (x) − f0 (x)

−ig0 (ix) = −i = −i = ih0 (x),
2 2 2
így
f0 (x) = g0 (x) + ih0 (x) = g0 (x) − ig0 (ix) (x ∈ X0 ).
Az X valós lineáris tér is, ha a skalárral való szorzást leszűkítjük a valós
skalárokkal való szorzásra. X0 ennek valós lineáris altere, és az előbbiek alapján
g0 : X0 → R valós lineáris funkcionál X0 -on, melyet a p félnorma majorál, mert
g0 (x) = Ref0 (x) ≤ |f0 (x)| ≤ p(x) (x ∈ X0 ).
Mivel p szubadditív és pozitív homogén is, alkalmazhatjuk g0 -ra a Hahn-Banach

tételt. Létezik tehát olyan g : X : R valós lineáris funkcionál, melyre
g(u) = g0 (u) (u ∈ X0 ),
g(x) ≤ p(x) (x ∈ X).
Legyen
f (x) = g(x) − ig(ix) (x ∈ X).
Azt állítjuk, hogy f teljesíti a tétel követelményeit.
f : X → C additív, mert x, y ∈ X-re
f (x + y) = g(x + y) − ig(i(x + y)) = g(x) + g(y) − ig(ix) − ig(ix)
¡ ¢ ¡ ¢
= g(x) − ig(ix) + g(y) − ig(iy) = f (x) + f (y),
és f homogén (a komplex számokkal való szorzásra nézve is), mert ha α, β valósak
x ∈ X, úgy
¡ ¢ ¡ ¢ ¡ ¢
f (α + iβ)x = g (α + iβ)x − ig i(α + iβ)x
= αg(x) + βg(ix) − iαg(ix) − iβg(−x)
= α [g(x) − ig(ix)] + iβ [g(x) − ig(ix)] = (α + iβ)f (x).
Ha u ∈ X0 , úgy iu ∈ X0 , és
f (u) = g(u) − ig(iu) = g0 (u) − ig0 (iu) = f0 (u),
továbbá f (x) = |f (x)|eiϕ miatt x ∈ X-re
¡ ¢
|f (x)| = e−iϕ f (x) = f e−iϕ x = Ref (e−iϕ x)g(e−iϕ x) ≤ p(e−iϕ x) = p(x),
ezzel a bizonyítás teljes. ¤
2.3. A Hahn-Banach tétel alkalmazásai

1. Banach-limesz egzisztenciája
2.13. Definíció. A valós l∞ lineáris téren értelmezett L lineáris funkcionált
Banach-limesz nek nevezzük, ha
(1) L(x) ≥ 0, ha x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ l∞ , ξi ≥ 0 (i = 1, 2, . . . ),
(2) L(x) = L(σx), ahol σx = σ(ξ1 , ξ2 , . . . ) = (ξ1 , ξ2 , . . . ),
(3) L(e) = 1, ahol e = (1, 1, . . . ).
Nyílvánvaló, hogy a konvergens sorozatok c terén értelmezett közönséges limesz
is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, viszont l∞ -beli (tehát korlátos) soro-
zathoz hagyományos módon nem rendelhető határérték.
2.8. Tétel. Ha L egy Banach limesz, úgy bármely x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ l∞ esetén

lim inf ξn ≤ L(x) ≤ lim sup ξn , (2.6)
így speciálisan x ∈ c-re L(x) = lim ξn .
n→∞
2.3. A HAHN-BANACH TÉTEL ALKALMAZÁSAI 59
Bizonyítás. Először azt mutatjuk meg, hogy
inf{ξ1 , ξ2 , . . . } ≤ L(x) ≤ sup{ξ1 , ξ2 , . . . }.
Tetszőleges ε > 0-hoz van olyan n0 index, hogy
inf{ξ1 , ξ2 , . . . } ≤ ξn0 < inf{ξ1 , ξ2 , . . . } + ε ≤ ξn + ε (n ∈ N),
amiből
0 < ξn − ξn0 + ε (n ∈ N).
Az L funkcionál (1) tulajdonsága miatt
L(x − ξn0 e + εe) ≥ 0,
vagy L linearitását és (3)-at felhasználva
L(x) + ε ≥ ξn0 ≥ inf{ξ1 , ξ2 , . . . },
amiből ε → 0 határátmenettel
L(x) ≥ inf{ξ1 , ξ2 , . . . }.
Az L(x) ≤ sup{ξ1 , ξ2 , . . . } egyenlőtlenség hasonlóan bizonyítható. A bizonyított

egyenlőtlenséget σ n x-re alkalmazva L(σ n x) = L(x) alapján
inf{ξn+1 , ξn+2 , . . . } ≤ L(x) ≤ sup{ξn+1 , ξn+2 , . . . }.
A bal és jobboldalon álló sorozatok monotonok és limeszük éppen lim inf ξn és

lim sup ξn , így n → ∞-nel kapjuk (2.6)-ot. ¤
2.9. Tétel. Létezik legalább egy Banach-limesz.
Bizonyítás. x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ c-re legyen
l(x) = lim ξn ,
n→∞
úgy l lineáris funkcionál c-n. A

ξ1 + ξ2 + · · · + ξn
p(x) = lim sup (x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ l∞ )
n
formulával definiált p : l∞ → R függvény a lim sup operáció szubadditivitása
miatt szubadditív és pozitív homogén. Továbbá x ∈ c esetén
ξ1 + ξ2 · · · + ξn ξ1 + ξ2 · · · + ξn
l(x) = lim ξn = lim lim sup = p(x).
n→∞ n→∞ n n
A Hahn-Banach tételt alkalmazva azt kapjuk, hogy létezik l-nek az l∞ térre való
olyan L lineáris kiterjesztése, melyre
L(x) ≤ p(x) (x ∈ l∞ ).
Megmutatjuk, hogy L egy Banach-limesz.
(1) teljesül, mert ha x = (ξ1 , ξ2 , . . . ), ξi ≥ 0 (i = 1, 2, . . . ), akkor
ξ1 − ξ2 − · · · − ξn
p(−x) = lim sup ≤ 0,
n
így
L(x) = −L(−x) ≥ −p(−x) ≥ 0.
(2) igaz, mert bármely x ∈ l∞ -re
−p(−x + σx) ≤ L(x − σx) ≤ p(x − σx).
Mivel
ξ1 + · · · + ξn − (ξ2 + · · · + ξn+1 ) ξ1 − ξn+1
p(x − σx) = lim sup = lim sup = 0,
n n
és hasonlóan p(−x + σx) = 0, ezért L(x − σx) = 0,
(3) igazolása: L(e) = l(e) = lim 1 = 1, mert e ∈ c. ¤

n→∞
2. Általánosított integrál és mérték

Jelölje M az összes R-en értelmezett valós értékű, 1 szerint periódikus, korlá-
tos függvények halmazát. M valós lineáris tér, ha a függvények összeadását és
számmal való szorzását a szokásos módon definiáljuk. Világos, hogy elegendő M
függvényeit a [0, 1) intervallumon definiálni, innen egyértelműen, periódikusan
kiterjeszthetők az egész számegyenesre.
2.14. Definíció. Az M halmazon értelmezett I lineáris funkcionált általánosí-

tott integrál nak nevezzük, ha
(4) I(x) ≥ 0, ha x ∈ M és x(t) ≥ 0 (t ∈ R),
(5) I(σt0 x) = I(x), ha x ∈ M , t0 ∈ R, ahol (σt0 x)(t) = x(t + t0 ) (t ∈ R),
(6) I(τ x) = I(x), ha x ∈ M , ahol (τ x)(t) = x(1 − t) (t ∈ R),
(7) I(e) = 1, ahol e(t) = 1 (t ∈ R). ¤

Az általánosított integrál tehát olyan lineáris funkcionál M -en, mely nemnega-

tív függvényekre nemnegatív, a konstans 1 függvényre egy, és melynek értéke a
függvény eltolása, vagy tükrözése esetén nem változik.
2.10. Tétel. Ha I egy általánosított integrál, úgy bármely x ∈ M -re fennáll az

Z Z
x(t)dt ≤ I(x) ≤ x(t)dt, (2.7)
R R
egyenlőtlenség, ahol illetve a [0, 1] intervallumon vett Darboux-féle alsó illetve
felső integrált jelöli. Így ha x Riemann-integrálható [0, 1]-en, akkor
Z1
I(x) = x(t)dt.
0
Bizonyítás. Legyen c ∈ R és
 £ ¢
 c ha t ∈ k−1n
, k
n
xk (t) = (k = 1, . . . , n),

0 a [0, 1) többi pontjaiban,
akkor az (5) tulajdonság miatt
I(x1 ) = I(x2 ) = · · · = I(xn ).
Mivel x1 + x2 + · · · + xn = ce, így a (7) tulajdonság és I linearitása alapján
c = cI(e) = I(ce) = I(x1 + x2 + · · · + xn ) = I(x1 ) + I(x2 ) + · · · + I(xn ) = nI(xn ),
amiből
c
I(xk ) = (k = 1, . . . , n).
n
A (4) tulajdonság miatt I monoton, azaz I(x) ≥ I(y), ha x(t) ≥ y(t) t ∈ [0, 1).
Legyen 
 c ha t = 0
δ(t) =

0 a [0, 1) többi pontjaiban,
akkor c ≥ 0 esetén, a monotonitás miatt bármely n-re
c
0 = I(0) ≤ I(δ) ≤ I(x1 ) = ,
n
amiből I(δ) = 0, és ez I homogenitása miatt tetszőleges c ∈ R mellett is igaz.
Ez azt jelenti, hogy egy M -beli függvényt egy (illetve véges £sok) pontban
¤ meg-
k−1 k
változtatva az I funkcionál értéke nem változik. Jelölje χk a n n intervallum
karakterisztikus függvényét, mk és Mk az x függvény infinumát és szuprémumát

ezen intervallumon, akkor
n
X n
X n
X
mk χk (t) ≤ x(t)χk (t) ≤ Mk χk (t) t ∈ [0, 1).
k=1 k=1 k=1
P
n
k
Az x0 (t) = x(t) χk (t) képlettel definiált x0 függvény csak a n
osztópontokban
k=1
térhet el x-től, így I(x) = I(x0 ), és
n
Ã n ! Ã n
! n
X 1 X X X 1
mk = I mk χ k ≤ I(x) ≤ I Mk χk = Mk .
k=1
n k=1 k=1 k=1
n
n → ∞ esetén a bal- és jobboldali összegek Darboux-tétele miatt x alsó és felső

Darboux-féle integrálhoz tartanak, így (2.7) fennáll. ¤
2.11. Tétel. Létezik legalább egy általánosított integrál.
Bizonyítás. Először egy szubadditív és pozitív homogén függvényt konstruá-

lunk M -en.
Legyen x ∈ M , α1 , . . . , αn valós számok, továbbá legyen
n
1X
Π(x; α1 , . . . , αn ) = sup x(t + αk ),
t n
k=1
és
p(x) = inf Π(x; α1 , . . . , αn ).
α1 ,...,αn ∈R, n∈N
Amint látható Π(x; α1 , . . . , αn ) az x függvény α1 . . . , αn -nel való eltoltjai szám-

tani közepeinek szuprémuma, p a Π(x; α1 , . . . , αn ) számhalmaz infinuma (az αi
konstansok minden lehetséges választása mellett).
Világos, hogy p(λx) = λp(x), ha λ ≥ 0. p szubadditivitásának bizonyításához
legyen ε > 0, x, y ∈ M és α1 , . . . , αn , β1 , . . . , βm olyan konstansok, hogy
Π(x; α1 , . . . , αn ) − p(x) < ε
Π(y; β1 , . . . , βm ) − p(y) < ε.

Ha γij = αi + βj , akkor egyrészt
p(x + y) ≤ Π(x + y; γ11 , . . . , γnm ),

másrészt
1
P
n P
m
Π(x + y; γ11 , . . . , γnm ) = sup nm (x(t + αi + βj ) + y(t + αi + βj ))
t i=1 j=1
1
P
m P
n P
n P
m
≤ m
sup n1 x(t + βj + αi ) + 1
n
sup m1 y(t + αi + βj )
j=1 t i=1 i=1 t j=1
1
Pm Pn P
n P
m
= m
sup n1 x(s + αi ) + 1
n
sup m1 y(s + βj )
j=1 s i=1 i=1 s j=1
1
Pm
1
P
n
= m
Π(x; α1 , . . . αn ) + n
Π(y; β1 , . . . , βm )
j=1 i=1
= Π(x; α1 , . . . αn ) + Π(y; β1 , . . . βn ) < p(x) + p(y) + 2ε.
Innen p(x + y) ≤ p(x) + p(y + 2ε), és ε → 0-val adódik, hogy p szubadditív:
p(x + y) ≤ p(x) + p(y).
A Hahn-Banach tétel következménye szerint létezik olyan I1 lineáris funkcionál
M -en, melyre
−p(−x) ≤ I1 (x) ≤ p(x) (x ∈ M ).
Megmutatjuk, hogy I1 -re az (4), (5), (7) tulajdonságok teljesülnek.
(4) Ha x(t) ≥ 0 (t ∈ R), úgy p(−x) ≤ 0, −p(−x) ≥ 0, így I1 (x) ≥ 0.
(5) Legyen x0 (t) = x(t + t0 ) − x(t), és αi = (i − 1)t0 (i = 1, . . . , n + 1), akkor
1
P 0
n+1
p(x0 ) ≤ Π(x0 ; α1 , . . . , αn+1 ) = n+1 sup x (t + αi )
t i=1
1
P³ ¡
n+1 ¢ ¡ ¢´
= n+1 sup x t + t0 + (i − 1)t0 − x t + (i − 1)t0
t ³i=1 ´
1
¡ ¢
= n+1 sup x t + t0 + (n − 1)t0 − x(t0 ) .
t
Ebből n → ∞ határátmenettel p(x0 ) < 0 adódik. Hasonlóan kapjuk a

p(−x0 ) ≤ 0 egyenlőtlenséget, így
0 ≤ −p(−x) ≤ I1 (x0 ) ≤ p(x0 ) ≤ 0
alapján I1 (x0 ) = 0 = I1 (σt0 x) − I1 (x), ezzel (5) teljesülését igazoltuk.
(7) Az e(t) = 1 (t ∈ R) függvényre
X n
1
Π(e; α1 , . . . , αn ) = sup e(t + αi ) = 1, p(e) = inf Π(e, α1 , . . . , αn ) = 1.
n t i=1
Hasonlóan p(−e) = −1, amiből 1 = −p(−e) ≤ I1 (e) ≤ p(e) = 1 miatt

I1 (e) = 1.
¡ ¢
Végül legyen I(x) = 12 I1 (x)+I1 (τ x) , akkor I lineáris funkcionál M -en, mely
a (4), (5), (7) tulajdonságokon kívül (6)-ot is teljesíti (mert τ 2 x = x). ¤
2.12. Tétel. A [0, 1) intervallum bármely E részhalmazához hozzárendelhető

egy µE általánosított mérték, mely rendelkezik a következő tulajdonságokkal:
µE ≥ 0, azaz µ nemnegatív,
µ végesen additív,
µE1 = µE2 , ha E1 az E2 -ből mozgással megkapható,
µ[0, 1] = 1.
Bizonyítás. Legyen µE = I(χE ), ahol I egy általánosított integrál, χE az E

halmaz karakterisztikus függvénye. ¤
3. fejezet
Lineáris topológikus és normált

terek
3.1. Lineáris topológikus terek

3.1. Definíció. Az X halmazt lineáris topológikus tér nek, vagy topológikus vek-
tortérnek nevezzük a K test felett, ha
• X lineáris tér K felett,
• X topológikus tér,
• X × X 3 (x, y) → x + y ∈ X és K × X 3 (λ, x) → λx ∈ X folytonos
leképezések
Az utolsó feltétel azt jelenti, hogy x + y bármely U környezetéhez van olyan
V környezete x-nek és W környezete y-nak, hogy
V + W ⊂ U,
továbbá, hogy λx bármely U környezetéhez van olyan V környezete x-nek, és
olyan δ > 0 szám, hogy
µV ⊂ U ha |µ − λ| < δ.
Megjegyzés. Környezet alatt itt, és a továbbiakban, mindig nyílt környezetet
értünk (ld. a Függelék 5. definíció).
3.1. Tétel. Legyen X lineáris topológikus tér, a ∈ X, 0 6= λ ∈ K, akkor a

Ta x = a + x (a-val való eltolás)
Mλ x = λx (λ-val való szorzás)
leképezések X-nek X-re való homeomorfizmusai.
65
66 3. FEJEZET. LINEÁRIS TOPOLÓGIKUS ÉS NORMÁLT TEREK
Bizonyítás. A lineáris tér axiómáiból következik, hogy Ta és Mλ kölcsönösen

egyértelmű leképezései X-nek X-re, és hogy inverzeik éppen T−a és M 1 . A mű-
λ
veletek folytonosságából következik, hogy Ta , Mλ , M 1 , T−a folytonos leképezések,
λ
így homeomorfizmusok. ¤
A 3.1 tételből következik, hogy egy lineáris topológikus tér topológiája (rövi-
den vektortopológia) mindig eltolásinvariáns, azaz G ⊂ X akkor és csakis akkor
nyílt, ha a + G (a ∈ G) nyílt, Ezért a topológiát teljesen meghatározza bármely
pont környezetbázisa, így a 0 környezetbázisa is. Ha B a 0 egy környezetbázisa,
úgy X nyílt halmazai éppen azok a halmazok lesznek, melyek B-beli halmazok
eltoltjainak uniójaként írhatók fel.
3.2. Definíció. Egy X lineáris tér M részhalmazát szimmetrikusnak nevezzük,

ha x ∈ M , |α| ≤ 1 esetén αx ∈ M .
Az M részhalmazt elnyelőnek nevezzük, ha bármely x ∈ X-hez van olyan
x
α > 0 szám, hogy ∈ M .
α
A következő tétel a vektortopológiák néhány speciális tulajdonságát foglalja ösz-
sz/e.
3.2. Tétel. Egy X lineáris topológikus térben érvényesek az alábbi állítások:

T
(1) ha A ⊂ X, akkor A = (A + V ), ahol V befutja 0 összes környezetét,
V
(2) ha A, B ⊂ X, 0 6= λ ∈ K, akkor A + B ⊂ A + B, λA = λA,
(3) ha Y lineáris altere X-nek, úgy Y zárt lineáris altér,
(4) ha C konvex részhalmaza X-nek, úgy C és C ◦ is konvex,
(5) ha B szimmetrikus részhalmaz X-ben, úgy B is szimmetrikus, ha még

0 ∈ B ◦ is teljesül, akkor B ◦ is szimmetrikus.
Bizonyítás. (1) x ∈ A ⇐⇒ x érintkezési pontja A-nak ⇐⇒ (x+U )∩A = ∅,

0 bármely U környezete esetén ⇐⇒ x ∈ A − U ⇐⇒ x ∈ ∩(A + V ) (V =
−U is befutja 0 összes környezeteit, ha U befutja 0 összes környezetét).
(2) Legyen a ∈ A, b ∈ B és U az a + b egy környezete. Van olyan V környezete

a-nak, és W környezete b-nek, hogy V + W ⊂ U . Mivel a ∈ A, b ∈ B,
így A ∩ V , B ∩ W nem üresek: x ∈ A ∩ V , y ∈ B ∩ W , innen x + y ∈
(A + B) ∩ (V + W ) ⊂ (A + B) ∩ U , így (A + B) ∩ U nem üres a + b bármely
U környezete esetén, amiből a + b ∈ A + B.
3.1. LINEÁRIS TOPOLÓGIKUS TEREK 67
Ha λ 6= 0, akkor a 3.1 tétel szerint Mλ x = λx homeomorfizmusa X-nek X-

re, így ha V befutja 0 összes környezetét, úgy U = λV is befutja 0 összes
környezetét. Ezért
£\ ¤ \ \
λA = λ (A + V ) = (λA + λV ) = (λA + U ) = λA.
V V U
λ = 0 esetén állításunk: {0} = {0} igaz, ha a tér T1 .
(3) Mivel λA ⊂ λA igaz λ = 0 esetén is, így
Y +Y ⊂Y +Y =Y,
λY ⊂ λY = Y ,
ami azt jelenti, hogy Y zárt lineáris altér.
(4) C konvexitása abból következik, hogy λ ∈ [0, 1]-re
λC + (1 − λ)C ⊂ λC + (1 − λ)C ⊂ C.
Mivel C ◦ ⊂ C és C konvex, így λ ∈ (0, 1) mellett
λC ◦ + (1 − λ)C ◦ ⊂ C.
Mivel a baloldalon λC ◦ , (1 − λ)C ◦ nyílt halmazok, így összegük is nyílt,

ezért
λC ◦ + (1 − λ)C ◦ ⊂ C ◦ ,
és ez λ = 0, 1-re is érvényes.
(5) Ha B szimmetrikus, úgy B is az, mert |α| ≤ 1-re
αB ⊂ αB ⊂ B.
Legyen most 0 < |α| ≤ 1, akkor αB ◦ nyílt és αB ◦ ⊂ αB ⊂ B. Innen αB ◦ ⊂

B ◦ és ez α = 0-ra is igaz, mert 0B ◦ = {0} ⊂ B ◦ , így B ◦ szimmetrikus. ¤
3.3. Tétel. Egy lineáris topológikus térben
(6) nulla bármely környezete elnyelő,
(7) nulla bármely környezete tartalmazza nulla egy szimmetrikus környezetét,
(8) nulla bármely környezete tartalmazza nulla egy konvex szimmetrikus kör-
nyezetét.
Bizonyítás. Jelölje U nulla összes környezeteinek halmazát. Mivel (λ, x) → λx

folytonos (0, x)-ben, így bármely U ∈ U -hoz van olyan δ > 0 és olyan V környe-
zete x-nek, hogy
λV ⊂ U ha |λ| < δ.
Speciálisan λx ∈ U , ha |λ| < δ (δ = δ(x, U )), így α > 1δ mellett αx ∈ U , tehát U
elnyelő, ezzel (6)-ot beláttuk.
(7) igazolásához legyen x = 0 az előző gondolatmenetben, akkor V ∈ U, és
λV ⊂ U ha |λ| < δ teljesül. Legyen
[
W = λV
|λ|<δ
akkor W szimmetrikus környezete 0-nak, és W ⊂ U .

Végül (8) igazolásához legyen U ∈ U konvex. Jelölje W a (7) bizonyításánál
−1
konstruált szimmetrikus környezetet, akkor |β| = 1 mellett βW T ⊂ W és β W ⊂
W , azaz W = βW , amiből W = βW ⊂ βU , tehát W ⊂ βU . Jelölje A a
|β|=1
T
βU halmazt, akkor A konvex halmazok metszete lévén maga is konvex, így
|β|=1
a 3.2 tétel (4) állítása miatt A◦ is konvex, továbbá W ⊂ A◦ ⊂ A ⊂ U miatt
A◦ U -ban lévő konvex környezete 0-nak. Megmutatjuk, hogy A◦ szimmetrikus
is. Mivel 0 ∈ W ⊂ A◦ a 3.2 tétel (5) állítása miatt elég azt belátni, hogy A
szimmetrikus. Legyen |α| ≤ 1, akkor α = |α|eiϕ (0 ≤ ϕ < 2π), és
\ \ \ \
αA = α βU = αβU = |α|eiϕ βU |α|γU.
|β|=1 |β|=1 |β|=1 |γ|=1
Mivel γU konvex, és |α| ≤ 1, így |α|γU ⊂ γU , írhatjuk, hogy

\ \
αA = |α|γU ⊂ γU = A,
|γ|=1 |γ|=1
tehát A szimmetrikus. ¤
3.3. Definíció. Egy lináris topológikus teret lokálisan konvex nek nevezünk, ha
0-nak van konvex halmazokból álló környezetbázisa.
A 3.3 tétel alapján fennáll az alábbi
9. Következmény. Bármely lineáris topológikus térben 0-nak van szimmetrikus

elnyelő halmazokból álló környezetbázisa.
Lokálisan konvex térben 0-nak van konvex, szimmetrikus, elnyelő halmazokból
álló környezetbázisa.
3.2. FÉLNORMA RENDSZER ÁLTAL INDUKÁLT TOPOLÓGIA 69
3.2. Félnorma rendszer által indukált topológia

Egy X lineáris téren értelmezett p : X → R valós értékű függvényt félnormá-
nak neveztünk (ld. 2.8 tétel), ha bármely x, y ∈ X, λ ∈ K esetén
(1) p(x, y) ≤ p(x) + p(y) (p szubadditív),
(2) p(λx) = |λ|p(x) p abszolút homogén).
Egy félnormára mindig teljesülnek a

(i) p(x) ≥ 0, p(0) = 0
(ii) |p(x) − p(y)| ≤ p(x − y) (x, y ∈ X)
tulajdonságok is. Valóban, p(x) ≤ p(x − y) + p(y), így p(x) − p(y) ≤ p(x − y),
amiből x, y cseréjével −(p(x) − p(y)) ≤ p(y − x) = p(x − y) következik, azaz (ii)
teljesül. Mivel p(0) = p(0x) = 0p(x) = 0, így (ii)-ből y = 0-val adódik (i).
3.4. Tétel. Legyen p egy félnorma az X lineáris téren, ε > 0 egy konstans, akkor
az
U = {x ∈ X | p(x) < ε}
halmaz konvex, szimmetrikus, elnyelő halmaz.
Bizonyítás. p tulajdonságaiból és U definíciójából könnyen következik. ¤

Legyen X egy lineáris tér, {pγ } (γ ∈ Γ) félnormák egy rendszere X-en. Jelölje
B(0) az összes
U = U (γ1 , . . . , γn ; ε1 , . . . , εn ) = {x ∈ X | pγi (x) < εi , i = 1, . . . , n} (3.1)
alakú halmazok osztályát, miközben γ1 , . . . , γn befutja Γ összes (index) n-eseit,

ε1 , . . . , εn befutja az összes pozitív szám n-eseket és n = 1, 2, . . . . Legyen x ∈ X
esetén
B(x) = {x + U | U ∈ B(0)}, (3.2)
és
G = {G | G ⊂ X, minden x ∈ G-hez van olyan U ∈ B(x), hogy U ⊂ G} (3.3)
Megmutatjuk, hogy G topológia X-en, melyben B(0) a nulla konvex, szim-

metrikus, elnyelő halmazokból álló környezetbázisa.
Világos, hogy B(0) elemei konvex, szimmetrikus elnyelő halmazok, mivel
n
\
U (γ1 , . . . , γn ; ε1 , . . . , εn ) = U (γi , εi ),
i=1
és a 3.4 tétel szerint U (γi , εi ) konvex, szimmetrikus és elnyelő halmaz bármely

i-re. Látható, hogy ∅, X ∈ G. Ha G1 , G2 ∈ G és x ∈ G1 ∩ G2 , úgy vannak olyan
U1 , U2 ∈ B(x) halmazok, hogy U1 ⊂ G1 , U2 ⊂ G2 . Legyen
U1 = x + U (γ1 , . . . , γn ; ε1 , . . . , εn ),
U2 = x + U (γ10 , . . . , γm
0
; ε01 , . . . , ε0m ),
akkor
0
U0 = x + U (γ1 . . . , γn , γ10 , . . . , γm ; ε1 , . . . , εn , ε01 , . . . , ε0m ) ⊂ G1 ∩ G2
így G1 ∩ G2 ∈ G. S
Végül, ha Gα ∈ G (α ∈ A) és x ∈ Gα , úgy van olyan α0 ∈ A, hogy
α∈A
x ∈ GαS
0 , így létezikSolyan Uα0 ∈ B(x), melyre Uα0 ⊂ Gα0 . De akkor Uα0 ⊂
Gα0 ⊂ Gα , azaz Gα ∈ G. Ezzel beláttuk, hogy G topológia. B(0) halmazai
α∈A α∈A
nyíltak, ugyanis ha x ∈ U (γ1 , . . . , γn ; ε1 , . . . , εn ), akkor pγi (x) = ηi < εi (i =
1, . . . , n), és
ε1 − η1 εn − ηn
x + U (γ1 , . . . , γn ; ,..., ) ⊂ U (γ1 , . . . , γn ; ε1 , . . . , εn ),
2 2
mert
εi − ηi εi + ηi
pγi (x + u) ≤ pγi (x) + pγi (u) < ηi + < εi .
2 2
Ha V egy tetszőleges környezete 0-nak, úgy 0 ∈ V , így van olyan U ∈ B(0), hogy
U ⊂ V , ami azt jelenti, hogy B(0) környezetbázisa 0-nak.
3.4. Definíció. A (3.3) formulával definiált G topológiát X-en a {pγ } (γ ∈ Γ)

félnorma rendszer által indukált topológiának nevezzük.
3.5. Tétel. Legyen X egy lineáris tér, {pγ } (γ ∈ Γ) félnormák egy rendszere X-
en. E félnorma rendszer által indukált topológiával X lokálisan konvex lineáris
topológikus tér lesz, melyben minden pγ (γ ∈ Γ) félnorma folytonos függvény.
E topológiában xn → x (n → ∞) akkor és csakis akkor, ha bármely γ ∈ Γ
mellett pγ (xn − x) → 0, ha n → ∞.
E topológia akkor és csakis akkor Hausdorff-féle, ha bármely x 6= 0, x ∈ X-hez
létezik olyan γ ∈ Γ, hogy pγ (x) 6= 0.
Megjegyzés. Egy topológikus tér elemeinek {xn } sorozatát konvergensnek ne-
vezzük, ha van olyan x eleme a térnek, hogy x bármely U környezetéhez található
olyan N = N (x, U ) szám, hogy xn ∈ U , ha n > N . x-et a sorozat limeszének
nevezzük (jelölés xn → x (n → ∞) vagy lim xn = x). A konvergencia néhány
n→∞
tulajdonságára vonatkozóan ld. a 30. feladatot.
3.2. FÉLNORMA RENDSZER ÁLTAL INDUKÁLT TOPOLÓGIA 71
Bizonyítás. Először megmutatjuk, hogy az összeadás és a számmal való szorzás

folytonos függvények. Legyen U az x + y egy környezete,
U1 = x + y + U (γ1 , . . . , γn ; ε1 , . . . , εn ) ⊂ U,
akkor
ε1 εn
V = x + U (γ1 , . . . , γn ;
, . . . , ) ∈ B(x),
2 2
ε1 εn
W = y + U (γ1 , . . . , γn ; , . . . , ) ∈ B(y)
2 2
és V + W ⊂ U1 ⊂ U , így az összeadás folytonos.
Legyen most U a λ0 x0 egy környezete, úgy
U1 = λ0 x0 + U (γ1 , . . . , γn ; ε1 , . . . , εn ) ⊂ U.
és
Legyenek η, δi (i = 1, . . . , n) olyan pozitív számok, hogy
|λ0 |δi + ηpγi (x0 )ηδi < εi (i = 1 . . . , n),
akkor |λ − λ0 | < η és x ∈ x0 + U (γ1 , . . . , γn ; ε1 , . . . , εn ) ∈ B(x0 ) esetén λx ∈ U1 ⊂

U , mert a
λx − λ0 x0 = λ(x − x0 ) + (λ − λ0 )x0 + (λ − λ0 )(x − x0 ).
felbontás alapján i = 1, . . . , n-re
pγi (λx − λ0 x0 ) ≤ |λ0 |pγi (x − x0 ) + |λ − λ0 |pγi (x0 ) + |λ − λ0 |pγi (x − x0 )

< |λ0 |δi + ηpγi (x0 ) + ηδi < ε1 ,
így a számmal való szorzás folytonos. Ezért X lokálisan konvex, lineáris topoló-
gikus tér.
Megmutatjuk, hogy pγ (γ ∈ Γ) folytonos függvény. Legyen x0 ∈ X és V a
pγ (x0 ) egy környezete. Legyen ε > 0 olyan, hogy (pγ (x0 ) − ε, pγ (x0 + ε) ⊂ V ,
akkor
U = x0 + U (γ, ε) ∈ B(x0 )
x0 környezete, melyre pγ (U ) ⊂ V , mert ha x ∈ U , úgy x − x0 ∈ U (γ, ε) és
|pγ (x) − pγ (x0 )| ≤ pγ (x − x0 ) < ε
alapján pγ (x) ∈ V . Így pγ folytonos.

xn → x (n → ∞) pontosan akkor, ha bármely U ∈ B(x)-hez van olyan
N = N (U ) index, hogy n > N esetén xn ∈ U . Tegyük fel, hogy xn → x (n → ∞).
Legyen γ ∈ Γ ε > 0 és U = x + U (γ; ε) ∈ B(x), akkor xn ∈ U , n > N -ből

következik, hogy pγ (xn − x) < ε azaz pγ (xn − x) → 0, ha n → ∞.
Fordítva, ha pγ (xn − x) → 0 (n → ∞) minden γ ∈ Γ-ra, úgy legyen
pγi (xn − x) < εi (i = 1, . . . , k).
Mivel pγi (xn − x) → 0 (n → ∞, i = 1, . . . , k), így pγi (xn − x) < εi , ha n > N .
Legyen N = max Ni , akkor xn ∈ U ha n > N , azaz xn → x (n → ∞).
1≤i≤k
A topológia eltolásinvarianciája miatt terünk pontosan akkor lesz Hausdorff-

féle, ha bármely 0 6= x ∈ X és 0 ∈ X nyilt környezetekkel elválaszthatók, azaz,
vannak olyan Gx , G0 diszjunkt nyilt halmazok, hogy x ∈ Gx és 0 ∈ G0 . Világos,
hogy ez pontosan akkor igaz, ha van Ux ∈ B(x), U0 ∈ B(0), melyre Ux ∩ U0 = ∅.
Ha x ∈ X-hez nincs olyan γ ∈ Γ index, melyre pγ (x) 6= 0, úgy pγ (x) = 0, ha
x ∈ X, γ ∈ Γ. De akkor bármely
Ux = x + U (γ1 , . . . , γn ; ε1 , . . . , εn ) ∈ B(x)
környezetét véve x-nek, 0 ∈ Ux , mert
0 = pγi (0 − x) < εi (i = 1, . . . , n),
ezért a tér nem lehet Hausdorff-féle.
Fordítva, ha minden 0 6= x ∈ X-hez van olyan γ ∈ Γ, hogy pγ (x) = η 6= 0,
akkor
U0 = U (γ; η2 )
Ux = x + U (γ; η2 ) = x + U0
diszjunktak, mert ha y ∈ U0 ∩ Ux , akkor
pγ (y) < η2 ,
η
pγ (y − x) = pγ (x − y) < 2
volna, így
pγ (x) = pγ (x − y + y) ≤ pγ (x − y) + pγ (y) < η = pγ (x),
ami ellentmondás.
3.3. Minkowski funkcionál, lokálisan konvex terek

jellemzése
3.5. Definíció. Legyen U egy elnyelő halmaz az X lineáris térben. A
n x o
pU (x) = inf λ | λ > 0, ∈ U (x ∈ X)
λ
funkcionált az U halmaz Minkovski funkcionáljának nevezzük.
3.3. MINKOWSKI FUNKCIONÁL 73
Világos, hogy 0 ≤ pU (x) < ∞ (x ∈ X).
3.6. Tétel. Minden U ⊂ X konvex, szimmetrikus elnyelő halmaz pU Minkowski

funkcionálja félnorma az X lineáris téren, és
{ x ∈ X | pU (x) < 1 } ⊂ U ⊂ { x ∈ X | pU (x) ≤ 1 }. (3.4)
Bizonyítás. Legyen ε > 0, x, y ∈ X, akkor
x y
, ∈ U,
pU (x) + ε pU (y) + ε
pU (x) + ε
amiből U konvexitása alapján λ = jelöléssel
pU (x) + p − U (y) + 2ε
x+y x y
=λ + (1 − λ) ∈ U,
pU (x) + pU (y) + 2ε pU (x) + ε pU (y) + ε
így
pU (x + y) ≤ pU (x) + pU (y) + 2ε,
amiből ε → 0-val
pU (x + y) ≤ pU (x) + pU (y).
Megmutatjuk, hogy bármely λ ∈ K, x ∈ X esetén
pU (λx) = |λ| pU (x).
λ = 0-nál ez
0
pU (0) = inf{ α | α > 0, ∈ U } = inf{ α | α > 0 } = 0
α
miatt nyilvánvaló, míg, ha λ 6= 0, akkor a következőképpen látható be. Bármely
ε > 0-ra
x λx λ
∈ U , így ∈ U =U
pU (x) + ε |λ|pU (x) + |λ|ε |λ|
¯ ¯
¯λ¯
mert ¯¯ ¯¯ = 1, és U szimmetrikus. Innen
|λ|
pU (λx) ≤ |λ| pU (x) + |λ|ε,
amiből pU (λx) = |λ| pU (x). A fordított egyenlőtlenség ebből már következik:
µ ¶
1 1
pU (x) = pU λx ≤ pU (λx).
λ |λ|
x
Ha pU (x) < 1, akkor ε = 1 − pU (x) > 0, és = x ∈ U . Ha x ∈ U , akkor
pU (x) + ε
x
pU (x) = inf{ λ | λ > 0, ∈ U } ≤ 1,
λ
ezzel (3.4)-t is igazoltuk. ¤
Megjegyzés. Ha U konvex, és elnyelő, akkor pU szubadditív és pozitív ho-

mogén, azaz pU (αx) = αpU (x), ha α ≥ 0 (a bizonyítás változatlan, csupán a
második részben a nem negatív α-kat kell figyelembevenni).
3.7. Tétel. Legyen X egy tetszőleges lokálisan konvex lineáris topológikus tér,
B(0) a nulla konvex, szimmetrikus, elnyelő halmazokból álló környezetbázisa,
akkor B(0) környezeteinek Minkowski funkcionáljaiból álló
{ pU | U ∈ B(0) }
félnormarendszer által indukált (lokálisan konvex) topológia megegyezik X ere-
deti topológiájával.
Bizonyítás. Jelölje G sz X tér eredeti topológiáját, G 0 a { pU | U ∈ B(0) }

félnormarendszer által indukált topológiát. Utóbbiban nulla egy nyílt környezet-
bázisa
B(0)0 = {U (pU1 , . . . , pUn ; ε1 , . . . εn ) | Ui ∈ B(0), εi > 0, i = 1, . . . , n; n ∈ N}
G = G 0 igazolásához elég megmutatni azt, hogy mindegyik B(0)-beli környezet
tartalmaz B(0)0 -beli környezetet és fordítva.
Ha U ∈ B(0), úgy a 3.6 tétel szerint
{ x ∈ X | pU (x < 1) } ⊂ U ⊂ { x ∈ X | pU (x) ≤ 1 }. (3.5)
A baloldali halmaz éppen U (pU ; 1) ∈ B(0)0 , mely része U -nak.
Fordítva, legyen U (pU1 , . . . , pUn ; ε1 , . . . εn ) egy tetszőleges eleme B(0)0 -nek. (3.4)-
ból következik, hogy
ε ε
⊂ { x ∈ X | pU (x) ≤ } ⊂ { x ∈ X | pU (x) < ε },
2 2
így metszetképzéssel
n
\ εi
Ui ⊂ U (pU1 , . . . , pUn ; ε1 , . . . εn ).
i=1
2
T
n
εi
Mivel 2 i
U nulla egy környezete a G topológiában, így van olyan U ∈ B(0),
i=1
melyre
n
\ εi
U⊂ Ui , s így U ⊂ U (pU1 , . . . , pUn ; ε1 , . . . εn ). ¤
i=1
2
10. Következmény. Egy lineáris téren értelmezett topológia akkor és csakis ak-
kor lokálisan konvex vektortopológia, ha e topológiát a lineáris tér valamely fél-
norma rendszere indukálja.
3.4. LINEÁRIS NORMÁLT ÉS BANACH-TEREK 75
3.4. Lineáris normált és Banach-terek

3.6. Definíció. Az X halmazt lineáris normált tér nek (röviden normált térnek)
nevezzük a K test felett, ha
(1) X lineáris tér K felett, és
(2) bármely x ∈ X elemhez hozzá van rendelve egy ||x|| valós szám (melyet x
normájának nevezünk) úgy, hogy
(a) kxk ≥ 0 és kxk = 0 akkor és csakis akkor, ha x = 0,

(b) kλxk = |λ| kxk,
(c) kx + yk ≤ kxk + kyk
teljesül bármely x, y ∈ X, λ ∈ K esetén.
Legyen X lineáris normált tér, akkor azonnal látható, hogy p(x) = kxk félnor-
ma X-en, (melyre p(x) 6= 0, ha x 6= 0) továbbá, hogy %(x, y) = kx − yk metrika
X-en. Egy lineáris normált teret mindig ezen metrikából származó topológiával
látunk el (hacsak mást nem mondunk). Így nulla környezetbázisa e topológiában
a
G(0, ε) = {x ∈ X | kxk < ε} (ε > 0)
nulla körüli összes nyílt gömbök halmaza. Mivel ez azonos a p(x) = kxk norma
(mint egyetlen félnormából álló rendszer) által indukált topológia nulla körüli
környezetbázisával, így a 3.5 tétel alapján minden lineáris normált tér lokálisan
konvbex lineáris topológikus tér. Ez természetesen belátható a 3.5 tétel felhaszná-
lása nélkül is úgy, hogy a norma (a), (b), (c) tulajdonságai segítségével igazoljuk
az összeadás és a skalárral való szorzás folytonosságát.
A %(x, y) = kx − yk metrika abszolút homogén és eltolásinvariáns, azaz bár-
mely x, y, z ∈ X, λ ∈ K esetén
(i) %(λx, λy) = |λ|%(x, y),
(ii) %(x + z, y + z) = %(x, y).
E tulajdonságok jellemzők is azon lineáris metrikus terekre, melyek normált te-

rek.
3.8. Tétel. Egy lineáris metrikus tér metrikája akkor és csakis akkor származ-
tatható egy normából, a %(x, y) = kx − yk összefüggéssel, ha % teljesíti a (i), (ii)
feltételeket.
Bizonyítás. Láttuk, hogy a % metrika kielégíti (i), (ii)-t.

Fordítva, ha (i), (ii) teljesül, úgy legyen
kxk = %(x, 0),
akkor
kxk ≥ 0 és kxk = %(x, 0) = 0 ⇐⇒ x = 0,
kλxk = %(λx, 0) = |λ|%(x, 0) = |λ|kxk,
kx + yk = %(x + y, 0) = %(x, −y) ≤ %(x, 0) + %(0, −y) = %(x, 0) + %(y, 0) =

kxk + kyk,
így a norma tulajdonságai teljesülnek. ¤
(n)
A Lp (X, S, µ) (és vele együtt lp , lp , c, c0 ) és C(X) lineáris metrikus terek
lineáris normált terek, mert metrikájuk abszolút homogén és eltolásinvariáns. A
metrika a következő normából származik.
Lp (XS, µ)-nél:
 µ ¶ p1

 R

 p
|x(t)| dµt (1 ≤ p ≤ ∞)


 X
kxkp =

 inf sup |x(t)| (p = ∞),




E
 t∈X\E
µE=0
C(X)-nél:
kxk = sup |x(t)|.

t∈X
A S(X, S, µ) (és s) tér ezzel szemben nem tehető lineáris normált térré úgy,
hogy %(x, y) = kx − yk teljesüljön, ugyanis az S-beli metrika nem abszolút ho-
mogén (de eltolásinvariáns).
3.7. Definíció. Egy lineáris normált teret Banach-tér nek nevezünk, ha teljes (a
%(x, y) = ||x − y|| metrikában).
1.5-ben bebizonyítottuk, hogy C(X) teljes, így Banach-tér.
(n)
3.8-ban igazolni fogjuk, hogy Lp (X, S, µ) (lp , lp ), c, c0 is Banach-terek.
Egy X lineáris normált tér Y részhalmaza pontosan akkor lesz maga is lineáris
normált tér (X műveleteivel és normájával), ha x, y ∈ Y , λ ∈ K esetén x +
y ∈ Y és λx ∈ Y teljesül, azaz Y az X-nek, mint lineáris térnek altere (ekkor
azt mondjuk, hogy Y az X lineáris normált tér lineáris altere). Banach-terek
3.5. SOROZATOK ÉS SOROK NORMÁLT TEREKBEN 77
lineáris alterei általában nem Banach-terek, az 1.5 szakasz 3. példájában szereplő

állításból viszont következik, hogy egy Banach-tér egy részhalmaza akkor és csakis
akkor Banach-tér (az eredeti tér műveleteivel és normájával), ha zárt lineáris
altér.
3.8. Definíció. Egy lineáris normált tér egy részhalmazát zárt rendszer nek ne-
vezzük, ha e részhalmaz lineáris burka mindenütt sűrű halmaz a térben.
Egy lineáris normált tér minimális számosságú zárt rendszerének a számos-
ságát a tér geometriai dimenziójának nevezzük.
3.5. Sorozatok és sorok normált terekben,

Schauder-bázis
3.9. Definíció. Legyen X egy lineáris normált tér, {xn } egy sorozat X-ben.
xn → x (n → ∞) definíció szerint azt jelenti, hogy %(xn , x) = kxn − xk → 0,
ha n → ∞. A norma tulajdonságaiból egyszerűen következik, hogy ha xn → x,
yn → y, λn → λ ha n → ∞ (xn , yn , x, y ∈ X, λ, λn ∈ K), akkor
xn + yn → x + y
λn xn → λx (ha n → ∞).
kxn k → kxk
Ezek a relációk az összeadás, skalárral való szorzás és a norma folytonosságát

fejezik ki (sorozatok segítségével megfogalmazva). Az utolsó állítás például az
|kxn k − kxk| ≤ kxn − xk egyenlőtlenségből következik.
3.10. Definíció. Legyen {xn } az X lineáris normált tér elemeinek egy sorozata.
P∞ P
∞
A xi kifejezést sor nak nevezzük, xi a sor általános tagja. A xi sort konver-
i=1 i=1
gensnek, az s ∈ X elemet a sor összegének nevezzük, ha a sor részletösszegeinek
n
X
sn = xi (n ∈ N)
i=1
P
∞
sorozata konvergens, és határértéke s. Ekkor azt írjuk, hogy xi = s.
i=1
P
∞ P
∞
A xi sort abszolút konvergensnek nevezzük, ha a kxi k sor konvergens.
i=1 i=1
Banach-terekben minden abszolút konvergens sor konvergens is, sőt ez a tu-

lajdonság jellemző is a Banach-terekre.
3.9. Tétel. Egy lineáris normált tér akkor és csakis akkor Banach-tér, ha benne
minden abszolút konvergens sor konvergens.
P
∞
Bizonyítás. Szükségesség. Legyen X Banach tér, és xi egy abszolút konver-
i=1
P
n
gens sor X-ben. Akkor az αn = kxi k (n ∈ N) számsorozat konvergens, így
i=1
Cauchy-sorozat. Ezért bármely ε > 0-hoz van olyan N (ε), hogy
|αn − αm | < ha n, m > N (ε).
Innen
ksn − sm k = kxm+1 + · · · + xn k = kxm+1 k + · · · + kxn k = |αn − αm | < ε
P
∞
ha n > m > N (ε), ami azt jelenti, hogy xi részletösszegeinek {sn } sorozata
i=1
Cauchy-sorozat, mely a teljesség miatt konvergens.
Elegendőség. Tegyük fel, hogy X lineáris normált tér, melyben minden abszo-
lút konvergens sor konvergens. Legyen {xn } egy X-beli Cauchy-sorozat, megmu-
tatjuk, hogy {xn } konvergens. Válasszuk az n1 < n2 < · · · indexsorozatot úgy,
hogy
1
kxnk+1 − xnk k < k (k ∈ N).
2
P∞
Ebből következik, hogy az xn1 + (xnk+1 − xnk ) sor abszolút konvergens. Felte-
k=1
vésünk miatt ugyanez a sor konvergens is, azaz részletösszegeinek
p
X
sp = xn1 + (xnk+1 − xnk ) = xnp+1 (p ∈ N)
k=1
sorozata konvergens: sp = xnp+1 → x, ha p → ∞. Legyen ε > 0, úgy

kxm − xk ≤ kxm − xnp k + kxnp − xk < ε
ha m elég nagy, mivel a második tag < 2ε ha p elég nagy, az első tag < ε
2
ha m, p
elég nagyok, mert {xn } Cauchy sorozat. ¤
3.11. Definíció. Az X lineáris normált tér elemeinek egy {en } sorozatát a tér
Schauder-bázisának nevezzük, ha bármely x ∈ X egyértelműen előállítható
∞
X
x= ci ei
i=1
alakban, ahol ci -k skalárok.

3.5. SOROZATOK ÉS SOROK NORMÁLT TEREKBEN 79
i
`
Példák. 1. A c0 térben az ei = (0, . . . , 0, 1, 0, . . . ) (i ∈ N) vektorok Schauder-
bázist alkotnak. Ugyanis, ha x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ c0 , úgy
° n
X ° ° °
° ° ° ° sup |ξi | → 0
° x − ξi i ° = (0, . . . , 0, ξn+1 , ξn+2 , . . . )
e
i≥n+1
i=1
P
∞
ha n → ∞, mert {ξi } nullsorozat. Így x = ξi ei az x elem kívánt előállítása.
i=1
P
∞
Ez az előállítás egyértelmű, mert ha x = ξi0 ei volna, úgy
i=1
∞
X n
X
0= (ξi − ξi0 )ei = lim (ξi − ξi0 )ei .
n→∞
i=1 i=1
k ≤ n mellett
°X
n °
° °
0 ≤ |ξk − ξk0 | ≤ sup{|ξ1 − ξ10 |, . . . , |ξn − ξn0 |}° (ξi − ξi0 )ei °.
i=1
n → ∞ esetén a jobboldal zérushoz tart, így ξk = ξk0 (k ∈ N).

2. Hasonlóan bizonyítható, hogy az ei (i ∈ N) vektorok a lp (1 ≤ p < ∞)
térben is Schauder-bázist alkotnak.
3. Az ei vektorokhoz az e0 = (1, 1, . . . ) vektort hozzávéve Schauder-bázist
kapunk c-ben. Ugyanis, ha x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ c és α = lim ξn , úgy x − αe0 ∈ c0 ,
n→∞
és az első példánk alapján
∞
X ∞
X
x − αe0 = (ξi − α)ei , x = αe0 + (ξi − α)ei .
i=1 i=1
Az egyértelműség ugyanúgy igazolható, mint az 1. példában.

Ha egy X lineáris normált térben van {en } Shauder-bázis, úgy X szeparábilis,
mert a
n X
n o
ri ei | ri = racionális, ha i = 1, . . . , n, n = 1, 2, . . .
i=1
vektorhalmaz megszámlálható sűrű halmaz X-ben. Ezek után kérdezhetjük:

Van-e minden szeparábilis lineáris normált térnek Schauder-bázisa?
Ez a klasszikus Schauder-bázis probléma, melyet 1973-ban Per Enflo (Acta
Math. 130, 3-4, 309-317 (1973)) oldott meg, kimutatva, hogy a fenti kérdésre a
válasz negatív.
3.6. Kompakt halmazok normált terekben

A metrikus tereknél kapott eredményekből következik, hogy egy Banach-tér
egy részhalmaza akkor és csakis akkor kompakt, ha zárt és teljesen korlátos.
Az alábbiakban jellemezni fogjuk azokat a tereket, melyeknél az előbbi állí-
tásban a teljesen korlátosság helyett elegendő csak a korlátosságot megkövetelni.
3.10. Tétel. Legyen X egy lineáris normált tér (K felett), ϕ1 , ϕ2 , . . . , ϕn legye-
nek lineárisan független elemei X-nek. Az
n
X (k) (k)
xk = αi ϕi (αi ∈ K, i = 1, . . . , n; k ∈ N)
i=1
sorozat akkor és csakis akkor konvergál x ∈ X-hez, ha

(k)
αi → αi (k → ∞, i = 1, 2, . . . , n) és
P
n
x = αi ϕi .
i=1
Szükségünk van a következő lemmára.
P
n
(k) (k)
3. Segédtétel. Ha yk = βi ϕi (βi ∈ K, k ∈ N) korlátos sorozat, akkor
i=1
P
n
(k)
σk = |βi | (k ∈ N) is korlátos számsorozat.
i=1
A lemma bizonyítása. Ha {σk } nem korlátos, úgy van olyan részsorozata, mely
∞-hez tart. A jelölések egyszerűsítése miatt legyen ez a részsorozat maga {σk }.
Ekkor
Xn (k)
yk βi
= ϕi → 0 ha k → ∞.
σk i=1
σk
(k)
(k) β
γi = i (k ∈ N) minden i = 1, 2, . . . , n mellett korlátos sorozat, így van olyan
n o σk
(kp )
γi részsorozata, mely i = 1, 2, . . . , n mellett konvergens:
(kp )
γi → γi ha p → ∞, i = 1, . . . , n.
Ekkor
ykp
→0 ha p → ∞, másrészt
σkp
ykp P
n
(kp ) P
n
= γi ϕi → γi ϕi , ha p → ∞,
σkp i=1 i=1
3.6. KOMPAKT HALMAZOK NORMÁLT TEREKBEN 81
P
n
amiből γi ϕi = 0. A ϕ1 , . . . , ϕn rendszer lineáris függetlensége miatt γ1 , = · · · =
i=1
γn = 0, ám ez lehetetlen, mert
¯ ¯
Xn ¯ (kp ) ¯ n
X
¯ βi ¯
1= ¯ ¯→ |γi | ha p → ∞,
¯ σkp ¯
i=1 i=1
P
n
így |γi | = 1. Ellentmondásra jutottunk, ezért {σk } korlátos.
i=1
A 3.10 tétel bizonyítása

P
n
(k)
Szükségesség. Mivel {xk } konvergens, így korlátos és a lemma alapján |αi |
i=1
(kp )
is korlátos sorozat, ezért van olyan k1 < k2 < · · · indexsorozat, hogy αi → αi ,
ha p → ∞, i = 1, 2, . . . , n. De akkor
n
X n
X
(k )
xkp = αi p ϕi → αi ϕi ha p → ∞,
i=1 i=1
P
n
ugyanakkor xkp → x, ha p → ∞, így x = αi ϕi .
i=1
Megmutatjuk még, hogy αi (k) → αi ha k → ∞, i = 1, 2, . . . , n. Legyen k
olyan index, hogy xk 6= x, akkor az
xk − x
yk = (k ∈ N)
kxk − xk
sorozat korlátos, így a lemma alapján
n
X (k)
|α − αi |
i
≤M (k ∈ N),
i=1
kxk − xk
amiből
1
X
(k) (k)
0 ≤ |αi − αi | ≤ |αj − αj | ≤ M kxk − xk,
j=1
(k)
és ez xk = x esetén is igaz. Ebből viszont következik, hogy αi → αi , ha k → ∞,
i = 1, 2, . . . , n.
Elegendőség. Következik a
n
X (k)
0 ≤ kxk − xk ≤ |αi − αi | kϕi k
i=1
egyenlőtlenségből. ¤
2. Következmények. 1. Legyenek x1 , . . . , xm az X lineáris normált tér ele-

mei, akkor
[x1 , . . . , xm ] = [x1 , . . . , xm ].
Vegyünk ugyanis egy ϕ1 , . . . , ϕn lineárisan független rendszert, mely ki-
feszíti [x1 , . . . , xm ]-et, és legyen x ∈ [x1 , . . . , xm ][ϕ1 , . . . , ϕn ]. Ekkor x egy
[ϕ1 , . . . , ϕn ]-beli sorozat határértéke, így az előző tétel szerint x is a [ϕ1 , . . . , ϕn ] =
[x1 , . . . , xm ] eleme. ¤
2. Egy lineáris normált tér algebrai dimenziója n ∈ N (véges), akkor és csakis

akkor, ha a geometriai dimenziója is n.
Ugyanis, ha X algebrai dimenziója n és ϕ1 , . . . , ϕn az X egy Hamel-bázisa,
úgy X = [ϕ1 , . . . , ϕn ] és 1. miatt ϕ1 , . . . , ϕn zárt rendszer X-ben, sőt mi-
nimális számosságú is, mert ha ψ1 , . . . , ψm (m < n) is zárt rendszer volna,
úgy 1. alapján ez n-nél kevesebb elemű Hamel-bázisa volna X-nek, ami
lehetetlen.
Fordítva, ha X geometriai dimenziója n, és ϕ1 , . . . , ϕn egy minimális szá-
mosságú zárt rendszer, úgy ez szükségképpen lineárisan független rendszer.
Ellenkező esetben ugyanis volna egy ψ1 , . . . , ψm (m < n) maximális lineári-
san független részrendszere, ami X = [ϕ1 , . . . , ϕn ] = [ϕ1 , . . . , ϕn ][ψ1 , . . . , ψm ] =
[ψ1 , . . . , ψm ] miatt n-nél kisebb számosságú zárt rendszer, ami ellentmon-
dás. ¤
3. Egy lineáris normált tér bármely véges (algebrai vagy geometriai) dimenziós
lineáris altere zárt.
4. Véges dimenziós lineáris normált tér egy részhalmaza akkor és csakis akkor
kompakt, ha korlátos és zárt.
Ugyanis ha K kompakt részhalmaza a véges dimenziós X lineáris normált
térnek, úgy a Hausdorff-tétel (1.23 tétel 2. következménye) miatt K zárt és
teljesen korlátos, tehát korlátos is.
Ha most K ⊂ X zárt és korlátos halmaz és ϕ1 , . . . , ϕn olyan lineárisan
független rendszer, hogy X = [ϕ1 , . . . , ϕn ], úgy tetszőleges K-beli {xk }
sorozatot véve
X n
(k)
xk = αi ϕi
i=1
P
n
(k)
és {xk }korlátos, így a 3.11 lemma szerint σk = |αi | (k ∈ N) is korlátos,
i=1
van tehát olyan k1 < k2 < · · · indexsorozat, hogy
(kp )
αi → αi ha p → ∞, i = 1, 2, . . . , n.
3.6. KOMPAKT HALMAZOK NORMÁLT TEREKBEN 83
Ezért
n
X
xkp → x = αi ϕi , ha p → ∞, és K zártsága miatt x ∈ K,
i=1
K tehát szekvenciálisan kompakt, így kompakt. ¤
5. Bármely véges dimenziós (valós vagy komplex) lineáris normált tér teljes.
Legyen ugyanis {xk } egy Cauchy-sorozat az X véges dimenziós térben. Mi-
vel egy Cauchy-sorozat korlátos ugyanúgy, mint 4. bizonyításában láttuk,
kiválasztható olyan {xkp } részsorozat, hogy xkp → x ∈ X ha p → ∞. Mivel
{xk } Cauchy-sorozat, ebből következik, hogy nemcsak e részsorozat, hanem
a teljes {xk } sorozat konvergens. ¤
4. Segédtétel. (Riesz lemmája majdnem ortogonális elem létezéséről)

Legyen X egy lineáris normált tér, Y valódi zárt lineáris altere X-nek, akkor min-
den ε > 0 számhoz van olyan xε eleme az egységgömb S = {x ∈ X | kxk = 1}
felületének, melyre
%(xε , Y ) > 1 − ε.
Megjegyzés. Ha X egy metrikus tér, úgy x ∈ X és A ⊂ X távolságát a
%(x, A) = inf %(x, a)

a∈A
képlettel értelmezzük. A %(x, A) tulajdonságaira vonatkozóan ld. a 4-7. feladato-

kat.
Bizonyítás. Legyen z ∈ X \ Y és ε > 0. Válasszuk az yε ∈ Y elemet úgy, hogy
kz − yε k − %(z, y) < ε%(z, Y ).
Mivel Y zárt, z ∈
/ Y , így 0 < %(z, Y ) ≤ kz − yε k, képezhetjük tehát az
z − yε
xε = ∈S
kz − yε k
elemet. Megbecsülve a %(xε , Y ) távolságot, kapjuk hogy

° ¡ ¢°
° ° ° °
° z − yε ° °z − yε + y kz − yε k °
%(xε , Y ) = inf kxε − yk = inf ° − y°
° = y∈Y
inf
y∈Y y∈Y ° kz − yε k kz − yε k
inf kz − uk %(z, Y ) %(z, Y ) 1

u∈Y
= = > > 1 − ε.¤
kz − yε k kz − yε k %(z, Y )(1 + ε) 1 + ε
Ha X véges dimenziós, úgy S zárt, korlátos lévén a 3.10 tétel 4. következménye

szerint kompakt. Egyszerűen belátható, hogy az
f (x) = %(x, Y ) (x ∈ X)
egyenlőséggel definiált f függvény folytonos X-en. A 3.12 lemma miatt
sup %(x, Y ) ≥ 1,
x∈S
viszont %(x, Y ) = inf kx − yk ≤ kx − 0k = 1, ha x ∈ S, ezért f felveszi S-beli

y∈Y
szuprémumát, van tehát olyan x0 ∈ S elem, melyre
f (x0 ) = %(x0 , Y ) = 1.
A háromdimenziós euklideszi térben x0 éppen egy, az Y -ra ortogonális ele-

me S-nek, innen származik a lemmában szereplő xε elem elnevezése: majdnem
ortogonális (Y -ra).
A Riesz-lemma segítségével bizonyítható a
3.11. Tétel. Egy lineáris normált tér akkor és csakis akkor véges dimenziós, ha
a tér S(0, 1) = { x | kxk ≤ 1 } zárt egységgömbje kompakt.
Bizonyítás. Szükségesség. Következik a 3.10 tétel 4. következményéből.

Elegendőség. Indirekt úton bizonyítjuk. Tegyük fel, hogy X nem véges dimenziós,
bár S(0, 1) kompakt.
Legyen x1 ∈ X, kx1 k = 1 és X1 = [x1 ] az {x1 } lineáris burka. X1 valódi
zárt altere X-nek, ezért a Riesz-lemma szerint van olyan x2 ∈ X, kx2 k = 1,
melyre %(x2 , X1 ) > 12 , speciálisan %(x2 , x1 ) > 12 . Tegyük fel, hogy x1 , . . . , xn -et
megkonstruáltuk. Az Xn = [x1 , . . . , xn ] altérre a Riesz-lemmát alkalmazva kap-
juk, hogy van olyan xn+1 ∈ X, kxn+1 k = 1, hogy %(xn+1 , Xn ) > 12 , speciálisan
%(xn+1 , xi ) > 12 (i = 1, . . . , n). Így olyan S(0, 1)-beli {xn } sorozatot kaptunk,
melynek %(xn , xm ) > 12 (n 6= m) miatt nincs konvergens részsorozata, ami ellent-
mondás. ¤
3.7. A legjobb approximáció problémája

Legyen X egy lineáris normált tér, Y egy tetszőleges részhalmaza X-nek,
x ∈ X. Az y ∗ ∈ Y elemet az x-et legjobban approximáló Y -beli elemnek nevezzük,
ha
%(x, Y ) = inf kx − yk = kx − y ∗ k.
y∈Y
3.7. A LEGJOBB APPROXIMÁCIÓ PROBLÉMÁJA 85
Létezik-e mindig legjobban approximáló elem? Ha igen, úgy egyértelmű-e és

jellemezhetjük-e valahogyan (ez a jellemzés eljárást adhat y ∗ megkeresésére)?
Y -ra vonatkozó további feltételek nélkül kevés remény van arra, hogy bár-
milyen választ is tudjunk adni a feltett kérdésekre. Azt az esetet fogjuk ezért
vizsgálni, amikor Y zárt lineáris altere X-nek. Ekkor az egzisztencia kérdése el-
intézhető.
3.12. Tétel. Ha Y véges dimenziós (így zárt) lineáris altere az X lineáris nor-
mált térnek, úgy bármely x ∈ X elemhez létezik őt legjobban approximáló y ∗ ∈ Y
elem.
Bizonyítás. Legyen y0 egy fix elem Y -ban, és
H = { y ∈ Y | kx − yk ≤ kx − y0 k },
akkor
inf kx − yk = inf kx − yk.
y∈Y y∈H
H kompakt (mert korlátos zárt részhalmaza Y -nak), így az y → kx−yk folytonos

függvény H-beli infinumát H valamely y ∗ pontjában felveszi. ¤
Megjegyzés. Az előző tételben Y dimenziójának végessége lényeges feltétel.

Legyen ugyanis X = C[0, 1],
Z1
Y = { y ∈ C[0, 1] | y(0) = 0, y(t)dt = 0 }
0
és x(t) = t, (t ∈ [0, 1]).

Világos, hogy Y zárt lineáris altere X-nek, mely nem véges dimenziós (pl.
ϕk (t) = sin 2kπt, (t ∈ [0, 1]), k = 1, 2, . . . megszámlálható lineárisan független
Y -beli rendszer.)
Megmutatjuk, hogy nincs olyan y ∗ ∈ Y , melyre
inf kx − yk = kx − y ∗ k.
y∈Y
1. Létezik olyan yn ∈ Y n = 2, 3, . . . , melyre
1 1
kx − yn k = + (n = 2, 3, . . . ).
2 n
Legyen ugyanis
 µ ¶ ·
¸
 n2 2

 1− t ha t ∈ 0, 2 ,

 4 n



 · ¸
1 2 1
yn (t) = t− ha t ∈ 2 , 1 − ,

 2 n n

 · ¸



 1 1 1
 − ha t ∈ 1 − , 1 .
2 n n
yn éppen a 2. ábrán látható törtvonal, ahol a vonalkázott területek egyenlők. Az
1 1
ábrából látható, hogy yn ∈ Y és kx − yn k = + .
2 n
1
1
2
t
=
111
000
t)
000
111
x(
000
111 n
)
(t
111
000
yn
000
111
000
111 1 t
000
111
000
111
−111
000
1
2
2. ábra
2. Megmutatjuk, hogy bármely y ∈ Y -ra
1
kx − yk > .
2
Ellenkező esetben ugyanis valamely y ∗ ∈ Y -ra
1
|t − y ∗ (t)| ≤ kx − y ∗ k ≤ (t ∈ [0, 1]),
2
3.7. A LEGJOBB APPROXIMÁCIÓ PROBLÉMÁJA 87
amiből
1 1
t−≤ y ∗ (t) ≤ t + (t ∈ [0, 1]).
2 2
∗
Mivel y (0) = 0, így valamely δ > 0 mellett
1
t− < y ∗ (t) (t ∈ [0, δ]).
2
E két becslést felhasználva
Z1 µ ¶ Z1
1
0= t− dt < y ∗ (t)dt,
2
0 0
ami ellentmond y ∗ ∈ Y -nak.

1 1
1, 2-ből következik, hogy inf kx − yk = , de bármely y ∈ Y -ra kx − yk > .
y∈Y 2 2
3.12. Definíció. Azt mondjuk, hogy az X lineáris normált tér szigorúan nor-
mált, ha az
kx + yk = kxk + kyk (x, y ∈ X)
egyenlet x 6= 0, y 6= 0 esetén csak akkor teljesül, ha y = αx, ahol α > 0. ¤
Az Lp (1 < p < ∞) tér szigorúan normált (lásd az 1.3 tételben az egyenlőség
feltételét), de C[0, 1] nem.
Utóbbi állítás belátásához vegyünk két C[0, 1]-beli nemnegatív lineárisan füg-
getlen x, y függvényt, melyek maximális értéküket ugyanott veszik fel. Ezekre
nyilvánvalóan
kx + yk = kxk + kyk,
de y 6= αx.
3.13. Tétel. Legyen X szigorúan normált lineáris normált tér, Y pedig X zárt
lineáris altere. Akkor bármely x ∈ X elemet legjobban approximáló Y -beli elem
(ha létezik) egyértelmű.
Bizonyítás. Ha % = %(x, Y ) = inf kx−yk = 0, úgy y ∗ = x az egyetlen legjobban

y∈Y
approximáló elem. Ha % > 0 és y ∗ , y ∗∗ ∈ Y -ra
% = kx − y ∗ k = kx − y ∗∗ k
y ∗ + y ∗∗
teljesül, úgy ∈ Y miatt
2
° °
° y ∗
+ y ∗∗ °
%≤° ° ≤ 1 kx − y ∗ k + 1 kx − y ∗∗ k = %.
°x − 2 ° 2 2
Innen a szigorú normáltság alapján
x − y ∗ = α(x − y ∗∗ ).
Ha α 6= 1 volna, úgy x az y ∗ és y ∗∗ lineáris kombinációja lévén Y -beli elem,

ezért % = 0 volna, ami ellentmondás. Ezért α = 1 és y ∗ = y ∗∗ . ¤
3.8. Példák Banach-terekre

(n)
E szakaszban bebizonyítjuk a Lp (1 ≤ p ≤ ∞), c, c0 terek teljességét (így lp ,
lp teljességét is).
3.14. Tétel. A Lp (X, S, µ) (1 ≤ p ≤ ∞) tér teljes, így Banach-tér.
Bizonyítás. Az 1 ≤ p < ∞ esetben a 3.9 tétel miatt elég azt igazolni, hogy ha
xk ∈ Lp és
X∞
kxk kp = α < ∞,
k=1
P
∞
akkor a xk sor Lp -ben konvergens. Legyen
k=1
n
X
yn (t) = |xk (t)|,
k=1
akkor n
X
kyn kp ≤ kxk kp ≤ α,
k=1
vagy Z
ynp (t)dµt ≤ αp .
X
{ynp }nemnegatív mérhető függvények monoton növekvő sorozata, így a B. Levi

tétel szerint Z Z
p
lim yn (t)dµt = lim ynp (t)dµt ≤ αp .
n→∞ n→∞
X X
P
∞
Legyen lim yn (t) = |xk (t)| = y(t), akkor
n→∞ k=1
Z
y p (t)dµt ≤ αp ,
X
3.8. PÉLDÁK BANACH-TEREKRE 89
P
∞
így y majdnem mindenütt véges, azaz a |xk (t)| sor majdnem mindenütt kon-
k=1
P
∞
vergens. Ezért a xk (t) sor is majdnem minden t ∈ X-re konvergens, és összege
k=1
P∞
egy x(t) szám. Legyen x(t) = 0 azon t értékekre, melyekre xk (t) nem konver-
k=1
gens.
Megmutatjuk, hogy x ∈ Lp és
° °
°Xn °
° °
° xk − x° −→ 0, ha n → ∞.
° °
k=1 p
x mérhető, mert majdnem mindenütt egyenlő mérhető függvények sorozatának

limeszével. A majdnem minden t ∈ X-re érvényes
¯ ¯p ¯ ¯p Ã !p
¯X n ¯ ¯ X
∞ ¯ X∞
¯ ¯ ¯ ¯
¯ xk (t) − x(t)¯ = ¯ xk (t)¯ ≤ |xk (t)| ≤ y p (t)
¯ ¯ ¯ ¯
k=1 k=n+1 k=n+1
µ ¶
P
n P
n P
n
egyenlőtlenség miatt xk − x ∈ Lp , így x = xk − xk − x ∈ Lp , és a
k=1 k=1 k=1
Lebesgue-tétel alapján
° n ° µ ¯ n ¯p ¶ p1
°P ° R ¯P ¯
°
lim ° xk − x°
° = lim ¯ ¯
xk (t) − x(t)¯ dµt
n→∞ k=1 n→∞ X ¯k=1
p
µ ¯ ¯p ¶ p1
R ¯P n ¯
= limn→∞ ¯¯ xk (t) − x(t)¯¯ dµt = 0.
X k=1
p = ∞-nél legyen {xn } egy L∞ -beli Cauchy-sorozat, azaz minden ε > 0-hoz van
olyan N (ε), hogy
kxn − xm k∞ < ε, ha n, m > N (ε).
Az 1.4 tétel szerint minden n, m indexpárhoz van olyan Enm nullmértékű
halmaz, hogy
kxn − xm k∞ = sup |xn (t) − xm (t)|.
t∈X\Enm
S
∞
Az E00 = Enm halmaz is nullmértékű és
n,m=1
|xn (t)−xm (t)| ≤ sup |xn (t)−xm (t)| ≤ sup |xn (t)−xm (t)| = kxn −xm k∞ < ε,
t∈X\E00 t∈X\Enm
ha n, m > N (ε), t ∈ X \ E00 .

Ez mutatja, hogy fix t ∈ X \ E00 mellett {xn (t)} valós vagy komplex elemű
Cauchy-sorozat, mely konvergens. Legyen

lim xn (t)
 n→∞ ha t ∈ X \ E00
x(t) =

0 ha t ∈ E00 ,
akkor x mérhető és az előző egyenlőtlenségből m → ∞-nel,
|xn (t) − x(t)| < ha n > N (ε), t ∈ X \ E00 .
Innen kapjuk, hogy xn − x ∈ L∞ , ha n > N (ε), és így x = xn − (xn − x) ∈ L∞ ,

továbbá
kxn − xk∞ = inf sup |xn (t) − x(t)| ≤ sup |xn (t) − x(t)| ≤ ε, ha n > N (ε),
E t∈X\E00
t∈X\E
µE=0
azaz L∞ teljes. ¤
3.15. Tétel. c, c0 Banach-terek.
Bizonyítás. Az előző tétel alapján l∞ Banach-tér. c0 és c lineáris alterek l∞ -ben,

így elég azt belátnunk, hogy c0 és c zárt részhalmazok l∞ -ben.
Legyen x ∈ c (a lezárás természetesn l∞ -ben értendő), akkor van olyan
xn ∈ c³ (n ∈ N), hogy
´ kxn − xk∞ → 0, ha n → ∞. Legyen x = (ξ1 , ξ2 , . . . ),
(n) (n)
xn = ξ1 , ξ2 , . . . (n ∈ N), azt kell megmutatnunk, hogy x ∈ c, azaz {ξi }
konvergens.
Bármely ε > 0 számhoz van olyan N (ε), hogy
kxn − xk∞ < ε, ha n > N (ε),
amiből
¯ ¯ ¯ ¯
¯ (n) ¯ ¯ (n) ¯
¯ξi − ξi ¯ ≤ sup ¯ξi − ξi ¯ kxn − xk∞ < ε ha n > N (ε), i ∈ N,
i
így, ha n0 > N (ε), akkor

¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯
¯ (n0 ) ¯ ¯ (n0 ) (n0 ) ¯ ¯ (n0 ) ¯
|ξi − ξj | ≤ ¯ξi − ξi ¯ + ¯ξi − ξj ¯ + ¯ξj − ξj ¯ < 3ε ha i, j > N1 (ε),
¯ ¯
¯ (n ) (n ) ¯
ahol N1 (ε) olyan, hogy ¯ξi 0 − ξj 0 ¯ < ε, ha i, j > N1 (ε). Ezért {ξi } Cauchy-
sorozat, tehát konvergens, x ∈ c.
3.9. KOMPAKT HALMAZOK SPECIÁLIS TEREKBEN 91
Hasonlóan igazolhatjuk azt, hogy ha x ∈ c0 és xn ∈ c0 olyan, hogy kxn −

xk∞ → 0, ha n → ∞, akkor x ∈ c0 . Az xn és x sorozatok elemeit ugyanúgy
jelölve, mint előbb hasonlóan kapjuk, hogy
¯ ¯ ¯ ¯
¯ (n) ¯ ¯ (n) ¯
¯ξi − ξi ¯ ≤ sup ¯ξi − ξi ¯ kxn − xk∞ < ε ha n > N (ε), i ∈ N,
i
n o
(n )
és rögzített n0 > N (ε)-t véve nullsorozat, ezért
ξi 0
¯ ¯
¯ (n0 ) ¯
¯ξ1 ¯ < ε ha i > N2 (ε).
Ezt felhasználva
¯ ¯ ¯ ¯
¯ (n0 ) ¯ ¯ (n0 ) ¯
|ξi | < ¯ξi − ξi ¯ + ¯ξi ¯ < 2ε ha i > N2 (ε)
tehát {ξi } nullsorozat, x ∈ c0 . ¤
3.9. Kompakt halmazok speciális terekben

E szakasz célja az, hogy néhány speciális térben a relatív kompakt halmazo-
kat jellemezze.
(n)
3.16. Tétel. A lp (1 ≤ p ≤ ∞) tér egy K részhalmaza akkor és csakis akkor
relatív kompakt, ha korlátos.
(n)
Bizonyítás. Mivel lp n-dimenziós, így állításunk következik a 3.10 tétel 4. kö-
vetkezményéből. ¤
3.17. Tétel. Legyen X egy Banach-tér e1 , e2 , . . . Schauder-bázissal. K ⊂ X

relatív kompakt akkor és csakis akkor, ha
(i) K korlátos
(ii) bármely ε > 0-hoz van olyan N (ε), hogy kRn xk < ε, ha n > N (ε), x ∈ K,
ahol ∞ ∞
X X
x= ci ei és Rn x = ci ei .
i=1 i=n+1
A bizonyítást 5.6-ban fogjuk elvégezni. ¤

E tétel segítségével a c, c0 , lp (1 ≤ p < ∞) terek kompakt halmazait jel-
lemezhetjük. Példaként a lp (1 ≤ p < ∞)-re vonatkozó eredményt fogalmazzuk
meg. Itt az
i
`
ei = (0, . . . , 0, 1, 0, . . . ) (i ∈ N)
elemek Schauder-bázist alkotnak, így érvényes a
3.18. Tétel. K ⊂ lp (1 ≤ p < ∞) akkor és csakis akkor relatív kompakt, ha
(j) K korlátos
(jj) bármely ε > 0-hoz van olyan N (ε), hogy

∞
X
|ξi |p < εp , ha n > N (ε), x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ K.
i=n+1
Az egyik legnevezetesebb kompaktsági kritérium a C(X) részhalmazaira vo-

natkozó Arzela-Ascoli tétel.
3.19. Tétel. (Arzela-Ascoli) Legyen X egy kompakt Hausdorff-féle topológi-

kus tér, úgy a K ⊂ C(X) részhalmaz pontosan akkor relatív kompakt, ha
(k) K függvényei pontonként korlátosak, azaz van olyan M : X → R függvény,

hogy |x(t)| ≤ M (t), ha x ∈ K és t ∈ X,
(kk) K függvényei egyenlő mértékben folytonosak X-en, azaz bármely ε > 0-hoz
és bármely t ∈ X-hez van olyan V = V (ε, t) környezete t-nek, hogy
|x(s) − x(t)| < ε ha s ∈ V (ε, t), x ∈ K.
Bizonyítás. Szükségesség. Ha K ⊂ C(X) relatív kompakt, úgy bármely ε > 0-

hoz van véges ε-háló K számára, mely álljon az x1 , . . . , xn ∈ C(X) függvényekből.
Ha x ∈ K, úgy van olyan xj , hogy kx − xj k < ε, így
|x(t)| ≤ |x(t) − xj (t)| + |xj (t)| ≤ kx − xj k + kxj k ≤ ε + k,
ahol k = max1≤i≤n kxi k, azaz (k) teljesül M (t) = ε + k-val. Minden ε > 0 és
t ∈ X-hez van olyan U (ε, t) környezete t-nek, hogy
|xi (s) − xi (t)| < ε ha s ∈ U (ε, t), i = 1, . . . , n.
Így bármely x ∈ K esetén az előbbi xj függvényt használva (melyre kx−xj k < ε)

kapjuk, hogy
|x(s) − x(t)| ≤ |x(s) − xj (s)| + |xj (s) − xj (t)| + |xj (t) − x(t)|
≤ 2kx − xj k + |xj (s) − xj (t)| < 3ε ha s ∈ U (ε, t),

¡ ¢
tehát (kk) is teljesül V (ε, t) = U 3ε , t -vel.
Elegendőség. Legyen ε > 0, úgy minden t ∈ X-hez megkeresve a (kk) szerint
3.9. KOMPAKT HALMAZOK SPECIÁLIS TEREKBEN 93
S
létező V (ε, t) környezetet X = V (ε, t). Mivel X kompakt, létezik véges sok
t∈X
S
m
t1 , . . . , tm pontja X-nek úgy, hogy X = V (ε, ti ) és
i=1
|x(s) − x(ti )| < ε, ha s ∈ V (ε, ti ), x ∈ K, i = 1, . . . , m.
(k)-t alkalmazva kapjuk, hogy
|x(s)| ≤ |x(s) − x(ti )| + |x(ti )| < ε + M (ti ) ≤ ε + max M (ti ) = M1 ,

1≤i≤m
azaz
|x(s)| ≤ M1 ha s ∈ X, x ∈ K.
x ∈ K esetén legyen
¡ ¢
p(x) = x(t1 ), x(t2 ), . . . , x(tm ) ,
© ¯ ª
akkor P = p(x) ¯ x ∈ K ⊂ l2 korlátos halmaz l2 -ben, így (a 3.1 tétel és
(m) (m)
az 1.22 tétel 3. következménye miatt) teljesen korlátos. Van tehát véges ε > 0
háló P számára, így létezik véges sok x1 , x2 , . . . , xq úgy, hogy bármely x ∈ K
esetén p(x) valamely p(xj ) ε-sugarú környezetében van, tehát
¯ ¯ ° °
¯x(ti ) − xj (ti )¯ ≤ °p(x) − p(xj )° < ε, ha i = 1, 2 . . . , m.
2
Minden t ∈ X valamely V (ε, ti )-ben van, és erre az i indexre

¯ ¯ ¯ ¯
¯x(t) − x(ti )¯ < ε és ¯xj (t) − xj (ti )¯ < ε,
így
¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯
¯x(t) − xj (t)¯ ≤ ¯x(t) − x(ti )¯ + ¯x(ti ) − xj (ti )¯ + ¯xj (ti ) − xj (t)¯ < 3ε,
azaz
kx − xj k < 3ε.
Ez azt jelenti, hogy az x1 , x2 , . . . , xq ∈ K pontok (véges) 3ε-hálót alkotnak K
számára, ezért K teljesen korlátos, így relatív kompakt.
4. fejezet
Lineáris operátorok és funkcionálok
4.1. Lineáris operátorok

A lineáris operátor fogalmát 2.1-ben már definiáltuk. Legyenek X, Y lineáris
terek azonos skalártartománnyal. Az A : X → Y leképezést lineáris operátornak
nevezzük, ha A additív és homogén, azaz, ha
A(x + y) = Ax + Ay
(x, y ∈ X, λ ∈ K)
A(λx) = λAx
teljesül. Y = K esetén lineáris funkcionálról beszélünk.
A továbbiakban e szakaszban X, Y lineáris normált terek azonos skalártarto-
mánnyal.
4.1. Definíció. Az A : X → Y lineáris operátort korlátosnak nevezzük, ha van

olyan c konstans, hogy
kAxk ≤ ckxk (x ∈ X) (4.1)
teljesül. A (4.1) egyenlőtlenséget kielégítő c konstansok halmazának pontos alsó
korlátját az A operátor normájának nevezzük, és kAk-val jelöljük. ¤
Könnyű belátni, hogy A akkor és csakis akkor korlátos, ha bármely X-beli
korlátos halmazt korlátos halmazra képez le. Definíciónk szerint
© ¯ ª
kAk = inf c ∈ R ¯ kAxk ≤ ckxk, x ∈ X . (4.2)
Legyen {cn } olyan sorozat, hogy cn → kAk és kAxk ≤ cn kxk (x ∈ X), akkor
n → ∞ határátmenettel kAxk ≤ kAk · kxk (x ∈ X) adódik, ami azt jelenti, hogy
(4.2)-ben az infimum felvétetik. Így kAk-t jellemzik a következő tulajdonságok:
kAxk ≤ kAk kxk (x ∈ X) és
94
4.1. LINEÁRIS OPERÁTOROK 95
bármely ε > 0-hoz van olyan xε ∈ X, hogy kAxε k > (kAk − ε) kxε k.
A (4.1) egyenlőtlenség x = 0-nál mindig teljesül, így (4.1) ekvivalens az
kAxk
≤c (x ∈ X, x 6= 0)
kxk
egyenlőtlenséggel. Ezért a (4.1)-et kielégítő c konstansok infimuma éppen a bal-

oldalon lévő függvény értékeinek supremuma, így
kAxk
kAk = sup = sup kAyk.
x6=0 kxk kyk=1
Akkor mondtuk, hogy A : X → Y folytonos, ha minden Y -beli nyílt halmaz

inverz képe nyílt, vagy, ami ugyanaz, ha bármely x ∈ X-et és x-hez konvergá-
ló {xn } sorozatot véve Axn → Ax, ha n → ∞. Lineáris operátorok esetén a
folytonosság és a korlátosság között fontos kapcsolat van.
4.1. Tétel. Egy (normált teret normált térbe leképező) lineáris operátor akkor
és csakis akkor folytonos, ha korlátos.
Bizonyítás. Ha A : X → Y korlátos és {xn } egy x ∈ X-hez konvergáló sorozat,

úgy
kAxn − Axk = kA(xn − x)k ≤ kAk kxn − xk
miatt A folytonos.
Ha A folytonos, de nem korlátos, úgy minden n természetes számhoz van
zn
olyan zn ∈ X, hogy kAzn k > nkzn k. Legyen yn = , akkor yn → 0 és
nkzn k
kAyn k > 1, amiből határátmenettel 0 = kA0k ≥ 1 adódik, ami ellentmondás. ¤
4.2. Tétel. Valós lineáris normált téren értelmezett additív és folytonos operá-
tor homogén, így lineáris.
Bizonyítás. Az additivitásból teljes indukcióval kapjuk, hogy x1 , . . . , xn ∈ X-re
A(x1 + · · · + xn ) = Ax1 + · · · + Axn .
Helyettesítsünk itt x1 = · · · = xn = x-et, akkor
A(nx) = nAx (n ∈ N, x ∈ X)
adódik. Mivel Ax = A(x + 0) = Ax + A0, így A0 = 0 és
A(0x) = 0Ax (x ∈ X)
96 4. FEJEZET. LINEÁRIS OPERÁTOROK ÉS FUNKCIONÁLOK
0 = A0 = A(x − x) = Ax + A(−x) miatt A(−x) = −Ax, amiből
A(nx) = A (−n(−x)) = −nA(−x) = nAx

p
n = −1, −2, . . . , x ∈ X esetén. Legyen most r = (p, q egészek q 6= 0) egy
q
tetszőleges racionális szám, y = rx akkor px = qy és
pAx = A(px) = A(qy) = qAy = qA(rx),
amiből
A(rx) = rAx,
tehát tetszőleges r racionális szám kiemelhető. Legyen most λ valós, és {rn }
racionális számok λ-hoz konvergáló sorozata, akkor bármely x ∈ X esetén
rn x → λx ha n → ∞,
így A folytonossága miatt
λAx = lim rn Ax = lim A(rn x) = A(λx),

n→∞ n→∞
azaz A homogén. ¤
4.2. Példák lineáris operátorokra és

funkcionálokra
4.3. Tétel. Legyen x ∈ C[0, 1] és
n
X
f (x) = ci x(ti ),
i=1
ahol 0 ≤ t1 < t2 < · · · < tn ≤ 1 és c1 , . . . , cn adott nem zérus valós számok.

Akkor f lineáris korlátos funkcionál C[0, 1]-en és
n
X
kf k = |ci |.
i=1
Bizonyítás. Világos, hogy f additív és homogén. Továbbá az

¯ ¯
¯ ¯ ¯¯X n ¯ X
¯
n n
X
¯f (x)¯ = ¯ ci x(ti )¯ ≤ |ci | · |x(ti )| ≤ |ci | · kxk
¯ ¯
i=1 i=1 i=1
4.2. PÉLDÁK 97
egyenlőtlenség miatt f korlátos, és

n
X
kf k ≤ |ci |.
i=1
Legyen x∗ olyan folytonos függvény melynek értékei [−1, 1]-be esnek, és melyre
x∗ (ti ) = sgn ci , akkor
¯ n ¯ n
¯X ¯X n
X
∗ ¯ ∗ ¯
|f (x )| = ¯ ci x (ti )¯ |ci | = |ci | · kx∗ k
¯ ¯
i=1 i=1 i=1
amiből n
X
kf k ≥ |ci |.¤
i=1
(n) (m)
Legyen X = lp , Y = lq és A : X → Y egy lineáris operátor. Bevezetve az
i
`
(n)
ei = (0, . . . , 0, 1, 0, . . . , 0) ∈ lp , (i = 1, . . . , n)
j
`
(m)
fj = (0, . . . , 0, 1, 0, . . . , 0) ∈ lq , (j = 1, . . . , m)
(n) (m)
vektorokat az x = (ξ1 , . . . , ξn ) ∈ lp és y = Ax = (η1 , . . . , ηm ) ∈ lq
n
X m
X
x= ξi ei y= ηj fj
i=1 j=1
alakba írhatók, ezért

n
X m
X
Ax = ξi Aei = y = η j fj .
i=1 j=1
Aei felírható
m
X
Aei = aji fj
j=1
alakba, s ezzel Ã n !
n
X m
X m
X X
Ax = ξi aji fj = aji ξi fj .
i=1 j=1 j=1 i=1
Ugyanakkor
m
X
Ax = η j fj ,
j=1
így az f1 , . . . , fm vektorok lineáris függetlensége miatt

n
X
ηj = aji ξi (j = 1, . . . , m). (4.3)
i=1
Így az A operátort az
 
a11 a12 ... a1n
 a21 a22 ... a2n 
 
A= .. .. .. .. 
 . . . . 
am1 am2 . . . amn
mátrix egyértelműen meghatározza. Az Ax vektort, mint oszlopvektort, úgy lehet

megkapni, (4.3) szerint, hogy az A mátrixot az x (oszlop)vektorral megszorozzuk.
(n) (m)
Fordítva, bármely A mátrix megad (4.3) szerint egy A : lp ³→ lq lineáris ´
(k) (k)
operátort. Egy ilyen operátor mindig folytonos, mert ha xk = ξ1 , . . . , ξn ,
(k)
x = (ξ1 , . . . , ξn ), xk → x (k → ∞), úgy ez azt jelenti, hogy lim ξi = ξi
³ ´ n→∞
(k) (k)
(i = 1, . . . , n), de akkor (4.3) miatt Axk = yk = η1 , . . . , ηm -ra
n
X
(k) (k)
ηj = aji ξi ,
i=1
amiből
n
X
(k)
lim ηj = aji ξi = ηj (j = 1, . . . , m),
n→∞
i=1
azaz lim Axk = Ax.

k→∞
Az alábbiakban meghatározzuk A normáját, ha p = q = 1, p = q = ∞, vagy
p = q = 2.
4.4. Tétel. Ha p = q = 1, akkor

m
X
kAk = max |aji |. (4.4)
1≤i≤n
j=1
Bizonyítás. Jelölje α a jobboldali kifejezést, akkor

¯ ¯
Xm m ¯X
X n ¯ X n m
X
¯ ¯
kAxk1 = |ηj | = ¯ aji ξi ¯ ≤ |ξi | |aji | ≤
¯ ¯
j=1 j=1 i=1 i=1 j=1
4.2. PÉLDÁK 99
m
X
≤ max |aji | · kxk1 = αkxk1 ,
i
j=1
amiből
kAk ≤ α.
Ha α = 0, úgy kAk = 0 = α és az állításunk igazolt. Ha α > 0, úgy legyen i0 egy
olyan index, melyre
Xm
|aji0 | = α,
j=1
∗ ∗
és legyen x = ei0 . Akkor kx k1 = 1, és
m
X
∗
kAx k1 = |aji0 | = α = αkx∗ k1 ,
j=1
amiből
kAk ≥ α
következik, s ezzel (4.4)-et igazoltuk. ¤
4.5. Tétel. Ha p = q = ∞, akkor

n
X
kAk = max |aji |. (4.5)
1≤j≤m
i=1
Bizonyítás. Jelölje β a jobboldalon álló maximumot, akkor

¯ ¯
¯Xn ¯ n
X
¯ ¯
kAxk∞ = max |ηj | = max ¯ aji ξi ¯ ≤ max |aji | max |ξi | = βkxk∞ ,
j j ¯ ¯ j i
i=1 i=1
amiből
kAk ≤ β.
Ha β = 0, úgy kAk = 0 = β. β > 0 esetén jelöljön j0 egy olyan indexet, melyre
n
X
|aj0 i | = β),
i=1
és legyen x∗ = ( sgn aj0 i , . . . , sgn aj0 n ). Akkor kx∗ k∞ = 1, és

¯ n ¯ n
¯X ¯X
¯ ¯
kAx∗ k∞ = max ¯ aj0 i sgn aj0 i ¯ |aj0 i | = βkx∗ k∞ ,
j ¯ ¯
i=1 i=1
amiből
kAk ≥ β,
így (4.5)-öt igazoltuk. ¤
4.6. Tétel. Ha p = q = 2, akkor

p
kAk = λ1 , (4.6)
ahol λ1 az A∗ A mátrix legnagyobb sajátértéke, (itt A∗ az A mátrix transzpo-

náltjának a konjugáltja.)
(n)
Bizonyítás. Ha x = (ξ1 , . . . , ξn ), z = (ζ1 , . . . , ζn ) két l2 -beli vektor úgy az
® Pn
x, z = ξi ζ i számot x és z belső szorzatának, vagy skaláris szorzatának ne-
i=1 ®
vezzük. Azt mondjuk, hogy x és z ortogonálisak, ha x, z = 0. Világos, hogy
® (n)
kxk22 = x, x . Legyen most x = (ξ1 , . . . , ξn ) ∈ l2 , akkor
P
m
kAk2 = supkxk2 =1 kAk22 = supkxk2 =1 ηj η j
j=1
µ ¶
P
m P
n P
n
= supkxk2 =1 aji ξi ajk ξ k
j=1 i=1 k=1
µ ¶
P
n P
n ®
= supkxk2 =1 bki ξi ξ k supkxk2 =1 Bx, x ,
k=1 i=1
P
m
ahol bki = aji ajk (k, i = 1, . . . , m) és B a B = (bki ) = A∗ A mátrix által meg-
j=1
határozott lineáris operátor.
B = A∗ A miatt B sajátértékei valós, nemnegatív számok. Ha λ1 ≥ · · · ≥ λn a

B sajátértékei és x1 , . . . , xn a megfelelő lineárisan független sajátvektorok – me-
lyekről feltehetjük, hogy normáltak és páronként ortogonálisak – akkor bármely
(n)
x ∈ l2 egyértelműen
Xn
x= c i xi
i=1
alakba írható, és B linearitása miatt

n
X n
X
Bx = ci Bxi = ci λi xi .
i=1 i=1
Innen az x1 , . . . , xn vektorok ortogonalitását kihasználva kapjuk, hogy

* n n
+ n n
X X X X
2 2 2
kBxk2 = ci λi xi , c j λ j xj |ci λi | ≤ λ1 |ci |2 = λ21 kxk22 ,
i=1 j=1 i=1 i=1
4.2. PÉLDÁK 101
amiből
kBk ≤ λ1 .
De x = x1 -nél
kBx1 k22 = λ21 kx1 k22 ,
így kBk = λ1 .
Ha megmutatjuk, hogy
®
kBk = sup Bx, x
kxk2 =1
úgy készen vagyunk a bizonyítással, hiszen a baloldal = λ1 , a jobboldali kifeje-

zésről viszont tudjuk, hogy = kAk2 .
kxk2 = 1 mellett a Hölder-egyenlőtlenség miatt
¯ n Ã n ! ¯
® ¯ ®¯ ¯¯X X ¯
¯
¯
Bx, x = Bx, x = ¯¯ bki ξi ξ k ¯ ≤ kBxk2 · kxk2 ≤ kBk,
¯ ¯
k=1 i=1
így
®
sup Bx, x ≤ kBk.
kxk2 =1
Mivel x = x1 -nél
® ®
Bx1 , x1 = λx1 , x1 = λ1 kx1 k22 = λ1 = kBk,
®
ezért sup Bx, x = kBk, s állításunk bizonyított.
kxk2 =1
4.7. Tétel. Legyen K : [a, b] × [a, b] → R valós értékű folytonos függvény az

[a, b] × [a, b] négyzeten, akkor az
Zb
(Ax)(t) = K(t, s)x(s)ds x ∈ C[a, b]
a
képlettel definiált A a C[a, b]-t önmagába képező lineáris korlátos operátor, és
Zb
kAk = max |K(t, s)|ds.
t∈[a,b]
a
Bizonyítás. Könnyű belátni, hogy Ax folytonos függvény [a, b]-n és A additív

és homogén. Megmutatjuk, hogy A korlátos is, és normája éppen a
Zb
γ = max |K(t, s)|ds
t∈[a,b]
a
szám. Minden t ∈ [a, b] esetén

Zb Zb
|(Ax)(t)| ≤ |K(t, s)||x(s)|ds ≤ |K(t, s)|ds · kxk,
a a
így
Zb
kAxk = sup |(Ax)(t)| ≤ sup |K(t, s)|ds · kxkγkxk,
t t
a
Rb
ugyanis a t → |K(t, s)|ds függvény folytonos, így sup helyett max írható. Ez
a
azt jelenti, hogy A korlátos és
kAk ≤ γ.
Van olyan t0 ∈ [a, b], melyre
Zb
γ= |K(t0 , s)|ds.
a
Az s → sgn K(t0 , s) függvény Lebesgue-mérhatő, így Luzin tétele miatt bármely

ε > 0-hoz van olyan xε folytonos függvény [a, b]-n, melyre
|xε (s)| ≤ 1 ha s ∈ [a, b] és
xε (s) = sgn K(t0 , s) ha s ∈ [a, b] \ Eε ,

és az Eε halmaz µEε Lebesgue-mértékére
ε
µEε < .
2 max |K(t, s)|
t,s
Ekkor elég kis ε esetén kxε k = 1 (kivéve a K(t0 , s) = 0 (s ∈ [a, b]) esetet, amikor
γ = 0, így kAk = 0 = γ) és
¯b ¯
¯R ¯
kAk = sup kAxk ≥ kAxε k = sup ¯¯ K(t, s)xε (s)ds¯¯
kxk=1 t a
¯b ¯
¯R Rb ¯
= max ¯ K(t, s) (xε (s) − sgn K(t0 , s)) ds + K(t, s)sgn K(t0 , s)¯¯ .
¯
t a a
4.2. PÉLDÁK 103
Ha β1 , β2 -vel jelöljük az abszolút érték jel között álló integrálokat, úgy

¯b ¯
¯R ¯
|β1 | = ¯ K(t, s) (xε (s) − sgnK(t0 , s)) ds¯¯
¯
a
R
≤ |K(t, s)| · |xε (s) − sgnK(t0 , s)|ds ≤ 2 maxt,s |K(t, s)| · µEε = ε,
Eε
és
¯ ¯
¯Z ¯
¯ ¯
|β1 + β2 | ≥ ||β1 | + |β2 || ≥ |β2 | − |β1 | ≥ ¯ K(t, s)sgnK(t0 , s)ds¯¯ − ε.
¯
¯ ¯
Eε
Ezt felhasználva kAk becslése a következőképpen folytatható.

¯ ¯
¯R ¯
¯ ¯
kAk ≥ max |β1 + β2 | ≥ max ¯ K(t, s)sgn K(t0 , s)ds¯ − ε
t t ¯E ¯
ε
¯ ¯
¯R ¯ Rb
¯ ¯
≥ ¯ K(t0 , s)sgn K(t0 , s)ds¯ − ε |K(t0 , s)|ds − ε = γ − ε,
¯Eε ¯ a
amiből ε → 0 határátmenettel
kAk ≥ γ,
s ezt az kAk-ra vonatkozó első becslésünkkel összevetve kapjuk, hogy kAk = γ.
¤
4.8. Tétel. Legyen k : [a, b] → R valós értékű folytonos függvény az [a, b] inter-
vallumon, akkor az
Zb
f (x) = k(s)x(s)ds (x ∈ C[a, b])
a
formula C[a, b] egy lineáris korlátos f funkcionálját definiálja, melynek normája
Zb
kf k = |k(s)|ds.
a
A bizonyítás teljesen analóg a 4.7 tétel bizonyításával. ¤

4.3. A lineáris operátorok terének struktúrája

Legyenek X, Y lineáris terek azonos skalártartománnyal és jelölje L(X, Y ) az
összes A : X → Y lineáris operátorok halmazát.
4.2. Definíció. A, B ∈ L(X, Y ) esetén az A + B, λA operátorokat az alábbi
egyenlőségekkel definiáljuk:
(A + B)x = Ax + Bx
(x ∈ X, λ ∈ K).
(λA)x = λAx
4.9. Tétel. L(X, Y ) lineáris tér a fenti műveletekre nézve.
Bizonyítás. Azonnal látható, hogy A, B ∈ L(X, Y ), λ ∈ K esetén A + B, λA is

lineáris operátorok, azaz L(X, Y ) elemei, és a lineáris tér axiómái teljesülnek.¤
Ha Y = X, akkor két L(X, X)-beli A, B operátor szorzatát az
(AB)x = A(Bx) (x ∈ X)
egyenlőséggel definiáljuk.
4.3. Definíció. A Z halmazt algebrának nevezzük a K test felett, ha
(1) Z gyűrű (a műveletek Z-ben a + és ·)
(2) Z elemeinek K-beli elemekkel való Z-beli értékű szorzata van definiálva,
azaz K × Z 3 (λ, z) → λz ∈ Z úgy, hogy
λ(z + w) = λz + λw,
(λ + µ)z = λz + µz,
(λµ)z = λ(µz),
1·z = z,
λ(zw) = (λz)w = z(λw)
teljesül bármely z, w ∈ Z, λ, µ ∈ K esetén. ¤
4.10. Tétel. L(X, Y ) algebra a fenti összeadás, skalárral való szorzás és szor-
zásra nézve.
A bizonyítást az olvasóra hagyjuk. ¤
Legyenek most X, Y lineáris normált terek azonos skalártartománnyal, és
jelölje B(X, Y ) az X-et Y -ba képező lineáris korlátos operátorok halmazát.
4.11. Tétel. B(X, Y ) lineáris normált tér.

4.3. A LINEÁRIS OPERÁTOROK TERÉNEK STRUKTÚRÁJA 105
Bizonyítás. A 4.9 tétel miatt elég azt belátni, hogy
kAk = sup kAxk

kxk=1
teljesíti a norma tulajdonságait.

Világos, hogy kAk ≥ 0 és kAk = 0 akkor és csakis akkor, ha A = 0 = a
zérusoperátor (mely minden x ∈ X-hez 0 ∈ Y -t rendeli),
° °
kλAk = sup °(λA)x° = sup kλAxk|λ| sup kAxk = |λ| kAk,
kxk=1 kxk=1 kxk=1
° ° ° °
kA + Bk = sup °(A + B)x° = sup °Ax + Bx°
kxk=1 kxk=1
≤ sup kAxk + sup kBxk = kAk + kBk.¤

kxk=1 kxk=1
4.12. Tétel. Ha Y Banach-tér, úgy B(X, Y ) is Banach-tér.
Bizonyítás. Csak B(X, Y ) teljességét kell belátnunk, ha Y teljes. Legyen An ∈

B(X, Y ), n ∈ N egy Cauchy-sorozat. Akkor minden ε > 0-hoz létezik N (ε) úgy,
hogy
kAn − Am k < ε ha n, m > N (ε).
Bármely x ∈ X esetén
kAn x − Am xk = k(An − Am )xk ≤ kAn − Am k · kxk < ε, ha n, m > N (ε), (4.7)
ezért {An x} Cauchy-sorozat. Y teljessége miatt {An x} konvergens, legyen
Ax = lim An x (x ∈ X).
n→∞
Azt állítjuk, hogy A ∈ B(X, Y ).

A : X → Y , A lineáris mert
A(x + y) = lim An (x + y) = lim (An x + An y) = lim An x + lim An y

n→∞ n→∞ n→∞ n→∞
= Ax + Ay,
A(λx) = lim An (λx) = lim λAn xλ lim An x = λAx.

n→∞ n→∞ n→∞
A korlátosságának igazolásához vegyük figyelembe, hogy

¯ ¯
¯kAn k − kAm k¯ ≤ kAn − Am k,
© ª
így az kAn k sorozat nemnegatív számok Cauchy-sorozata, ami konvergens,
ezért korlátos: kAn k ≤ c (n ∈ N). De akkor
kAn xk ≤ kAn k · kxk ≤ ckxk,
amiből n → ∞-nel
kAxk ≤ ckxk,
tehát A korlátos.
(4.7)-ből m → ∞-nel kapjuk, hogy
kAn x − Axk ≤ εkxk ha n > N (ε),
így kAn − Ak ≤ ε, ha n > N (ε), ezzel B(X, Y ) teljességét beláttuk. ¤
Megjegyzés. Legyen An ∈ B(X, Y ), (n ∈ N) egy operátorsorozat. Ha bármely
x ∈ X esetén {An x} konvergens, úgy az {An } operátorsorozatot pontonként kon-
vergensnek nevezzük. Az előző bizonyításban láttuk, hogy ekkor Ax = lim An x
n→∞
egy L(X, Y )-beli operátor (A korlátos is, ha X Banach-tér lásd az 5.2 tételt).
Ha van olyan A ∈ B(X, Y ), hogy kAn − Ak → 0 ha n → ∞, akkor azt
mondjuk, hogy az {An } operátorsorozat operátornormában (vagy egyenletesen)
konvergál A-hoz. Hangsúlyozzuk, hogy csak ebben a speciális B(X, Y ) lineáris
normált térben használjuk ezt a terminológiát. Azt is mondhatjuk, hogy {An }
konvergál A-hoz B(X, Y )-ban.
Mivel
kAn x − Axk ≤ kAn − Ak · kxk,
ezért az egyenletes konvergenciából következik a pontonkénti konvergencia. Ha
az An x → Ax pontonkénti konvergencia az kxk ≤ 1 egységgömbön egyenletes,
úgy A ∈ B(X, Y ) és kAn − Ak → 0, ha n → ∞.
4.4. Definíció. A Z halmazt normált algebrának nevezzük a K test felett, ha

Z algebra K felett, és bármely z ∈ Z elemhez hozzá van rendelve egy kzk valós
szám úgy, hogy bármely z, w ∈ Z, λ ∈ K esetén
kzk ≥ 0 és kzk = 0 ⇐⇒ z = 0,
kλk = |λ| · kzk,
kz + wk ≤ kzk + kwk,
kzwk ≤ kzk · kwk.¤
4.13. Tétel. B(X, X) normált algebra, mely teljes, ha X Banach-tér.
Bizonyítás. Az előző tételek miatt csupán az

kABk ≤ kAk · kBk
egyenlőtlenséget kell igazolni, ha A, B ∈ B(X, X). Ezt az olvasóra bízzuk. ¤
4.4. A HAHN-BANACH TÉTEL LINEÁRIS NORMÁLT TÉRBEN 107
Foglalkozzunk most azzal a speciális esettel, amikor Y = K az X tér skalár-

jainak teste (mely maga is lineáris normált, sőt Banach-tér). A 4.12 tétel szerint
ekkor B(X, K) Banach-tér.
4.5. Definíció. Legyen X egy lineáris normált tér a K test felett. A B(X, K)
teret X konjugált terének, vagy (normált) duális terének nevezzük és X ∗ -gal
jelöljük. ¤
X ∗ -ot tehát az X-en értelmezett összes lineáris korlátos funkcionálok alkotják
a pontonkénti összeadással és számmal való szorzással, valamint az
|f (x)|
kf k = sup
x6=0 kxk
normával ellátva.
4.4. A Hahn-Banach tétel lineáris normált térben

4.14. Tétel. Lineáris normált tér egy lineáris alterén értelmezett és ott lineá-
ris és korlátos funkcionál kiterjeszthető az egész térre a linearitás és a norma
megtartásával.
Ez azt jelenti, hogy ha f az X lineáris normált tér X0 alterén értelmezett
lineáris korlátos funkcionál, úgy létezik olyan F : X → K lineáris korlátos funk-
cionál, melyre
F (u) = f (u) (u ∈ X0 ), és
³ ´
|f (x)|
kF k = kf k = sup06=x∈X0 kxk
Bizonyítás. Ha X valós lineáris normált tér, akkor legyen p(x) = kf k·kxk (y ∈

X). A p függvény szubadditív és pozitív homogén X-en, melyre
f (x) ≤ |f (x)| ≤ kf k · kxk = p(x)
bármely x ∈ X0 mellett. Így alkalmazhatjuk a Hahn-Banach tétel lineáris terekre

érvényes változatát. Van tehát olyan F : X → R lineáris funkcionál, melyre
F (u) = f (u) (u ∈ X0 ),
F (x) ≤ p(x) (x ∈ X).
Megmutatjuk, hogy kF k = kf k. Egyrészt

|f (x)| |F (x)|
kf k = sup ≤ sup = kF k,
06=x∈X0 kxk 06=x∈X kxk
másrészt
−p(−x) ≤ F (x) ≤ p(x),
−kf k · kxk ≤ F (x) ≤ kf k · kxk,
|F (x)| ≤ |f k · kxk,
amiből
kF k ≤ kf k,
ezzel kF k = kf k.
Komplex lineáris normált tér esetén p(x) = kf k · kxk félnorma X-en, és
|f (x)| ≤ p(x) (x ∈ X0 ). Így alkalmazhatjuk a Bohnenblust-Sobczyk tételt, és
a kapott F funkcionálról az előzőekhez hasonlóan beláthatjuk, hogy f lineáris
normatartó kiterjesztése lesz. ¤
3. Következmények. kell az uj sor

1. Legyen X0 az X lineáris normált tér egy lineáris altere, x1 ∈ X, és
d = %(x1 , X0 ) = inf kx0 − xk > 0.

x∈X0
Akkor létezik olyan f lineáris korlátos funkcionál X-en, melyre
f (x) = 0 ha x ∈ X0 ,
f (x1 ) = d,
kf k = 1.
Jelölje ugyanis X1 az X0 ∪ {x1 } lineáris burkát, akkor bármely y ∈ X1

egyértelműen felírható y = x + λx1 alakban, ahol x ∈ X0 , λ ∈ K skalár. Az
f1 (y) = λd (y = x + λx1 ∈ X1 )
képlettel definiált f1 olyan lineáris funkcionál X1 -en, mely X0 -on zérus,

és x1 -ben d-t vesz fel. Megmutatjuk, hogy kf1 k = 1, abből a 4.14 tétel
alkalmazásával adódik állításunk.
|f1 (y)| |λ|d |λ|d
kf1 k = sup sup sup
06=y∈X1 kyk kx + λx1 k kx + λx1 k
x∈X0 x∈X0
x+λx1 6=0 λ6=0
d d d d
= sup x sup = = 1.¤
x∈X0 k + x1 k u∈X0 kx1 − uk u∈X
inf kx1 − uk d
λ6=0 λ 0
4.5. KONJUGÁLT TÉR, REFLEXÍV TEREK 109
2. Ha X 6= {0}, akkor bármely x1 ∈ X-hez van olyan f ∈ X ∗ funkcionál, hogy
f (x1 ) = kx1 k,
kf k = 1
teljesül. Ugyanis, ha x1 6= 0, akkor legyen X0 = {0}, és alkalmazzuk az

előző következményt. Mivel d = %(x1 , X0 ) = kx1 k > 0, éppen a kívánt
funkcionált kapjuk. Ha x1 = 0, úgy tetszőleges egységnormájú f ∈ X ∗
teljesíti a követelményeket. ¤
3. Ha az X lineáris normált tér x1 elemére f (x1 ) = 0 bármely f ∈ X ∗ funkci-

onálra, akkor x1 = 0. Ellenkező esetben ugyanis a 2. következmény ellent-
mondásra vezetne. ¤
4. Ha egy lineáris normált tér x1 , x2 elemei esetén f (x1 ) = f (x2 ) bármely

f ∈ X ∗ -ra, akkor x1 = x2 . (Alkalmazzuk 3.-at x1 − x2 -re!) ¤
A 4. következmény jelentősége abban áll, hogy segítségével funkcionálok ér-

tékeinek egyenlőségéből a tér elemeinek egyenlőségére következtethetünk.
4.5. Konjugált tér, reflexív terek

A 4.3 szakaszban beláttuk, hogy egy X lineáris normált tér X ∗ konjugált
tere Banach-tér. Ezért képezhetjük az X ∗∗ = (X ∗ )∗ második, X ∗∗∗ = (X ∗∗ )∗
harmadik stb. konjugált terét X-nek. Világos, hogy ezek valamennyien Banach-
terek.
Az X és X ∗∗ között fontos kapcsolat van, az alábbiakban ezt vizsgáljuk.
4.15. Tétel. Legyen X egy lineáris normált tér, x0 ∈ X fix elem, akkor az
Fx0 (f ) = f (x0 ) (f ∈ X ∗ )
formulával definiált Fx0 lineáris korlátos funkcionál X ∗ -on (azaz Fx0 ∈ X ∗∗ ) és

kFx0 k = kx0 k.
Bizonyítás. Fx0 additív és homogén, mert
Fx0 (f + g) = (f + g)(x0 ) = f (x0 ) + g(x0 ) = Fx0 (f ) + Fx0 (g),
Fx0 (λf ) = (λf )(x0 ) = λf (x0 ) = λFx0 (f ).
Fx0 korlátos is, mert
|Fx0 (f )| = |f (x0 )| ≤ kf k · kx0 k.

Innen következik, hogy kFx0 k ≤ kx0 k. Ha x0 = 0, úgy kFx0 k = 0 = kx0 k. Ha

x0 6= 0, úgy a 4.14 tétel 2. következménye szerint van olyan f0 ∈ X ∗ , melyre
kf0 k = 1, és f0 (x0 ) = kx0 k
teljesül, de akkor
|Fx0 (f0 )| |Fx0 (f0 )|
kFx0 k = sup ≥ = f0 (x0 ) = kx0 k,
f 6=0 kf k kf0 k
így kFx0 k = kx0 k ekkor is. ¤
4.6. Definíció. Legyen X egy lineáris normált tér. A
Jx = Fx (x ∈ X, Fx ∈ X ∗∗ )
vagy
(Jx)(f ) = Fx (f ) = f (x) (x ∈ X, f ∈ X ∗ )
összefüggéssel definiált J : X → X ∗∗ leképezést az X lineáris normált térnek a
második konjugált terébe való természetes leképezésnek nevezzük. ¤
4.16. Tétel. A J természetes leképezés

¡ X-et ¢ kölcsönösen egyértelműen, izomor-
∗∗
fan és izometrikusan képezi le J(X) ⊂ X -re.
Bizonyítás. A 4.15 tétel miatt J izometrikus leképezése X-nek J(X)-re. Mivel

bármely f ∈ X ∗ mellett
J(x + y)(f ) = f (x + y) = f (x) + f (y) = (Jx)(f ) + (Jy)(f ),
J(λx)(f ) = f (λx) = λf (x) = λ(Jx)(f ),

így
J(x + y) = Jx + Jy,
J(λx) = λJx,
azaz J izomorf leképezés. J kölcsönösen egyértelműsége ebből már következik,
mert ha Jx = Jy, akkor J(x − y) = 0, így 0 = k0k = kJ(x − y)k = kx − yk miatt
x = y. ¤
4.7. Definíció. Az X lineáris normált teret reflexívnek nevezzük, ha a J termé-

szetes leképezés képtere az egész X ∗∗ , azaz ha J(X) = X ∗∗ . ¤
Ha X reflexív, akkor X és X ∗∗ izometrikusan izomorf terek a J leképezés által,
így X teljes. Megjegyezzük, hogy X és X ∗∗ izometrikusan izomorfak lehetnek
anélkül, hogy X reflexív volna. Így a reflexivitás definíciójában lényeges, hogy az
izometrikusan izomorf leképezést éppen a természetes leképezés adja.
4.6. GYENGE ÉS GYENGE* TOPOLÓGIA 111
4.17. Tétel. Bármely lineáris normált tér egy Banach-tér sűrű lineáris altere
(és ez a Banach-tér az eredeti normált teret fixen hegyó izometrikus és izomorf
leképezéstől eltekintve egyértelmű).
Bizonyítás. A bizonyítást el lehetne végezni a teljes metrikus burok konstruk-

ciójának mintájára is, de egyszerűbb a következő eljárás.
Legyen Xe = J(X), ahol a lezárás természetesen X ∗∗ -ban értendő. Xe az X ∗∗
Banach-tér zárt lineáris altere, így maga is Banach-tér. Cseréljük ki J(X) min-
den Jx elemét x ∈ X-szel. Ezáltal X-et sűrű lineáris altérként beágyaztuk az Xe
Banach-térbe. Az egyértelműség bizonyítása az 1.13 tétel bizonyításához hason-
lóan történhet. ¤
4.6. Gyenge és gyenge* topológia

Legyen X egy lineáris normált tér. Eddig X-et mindig a normából származó
úgynevezett erős topológiával láttuk el. a lineáris folytonos funkcionálok segítsé-
végel azonban más topológia is megadható.
4.8. Definíció. Legyen X egy lineáris normált tér, X ∗ a konjugált tere. Az
összes X ∗ -beli funkcionálok által indukált gyenge topológiát (lásd a Függelék 18.
definíció) X gyenge topológiájának nevezzük. ¤
A Függelék 9.13. tétele alapján X gyenge topológiájában a
¯
V (x0 ; f1 , . . . , fn ; ε1 , . . . , εn ) = {x ∈ X ¯ |fi (x) − fi (x0 )| < εi , (i = 1, . . . , n)}
(4.8)
halmazok (fi ∈ X ∗ , εi > 0, i = 1, . . . , n; n = 1, 2, . . . ) x0 környezetbázisát
alkotják, míg az
¯
S(x0 ; f ; ε) = {x ∈ X ¯ |f (x) − f (x0 )| < ε}
(f ∈ X ∗ , ε > 0) alakú halmazok x0 egy környezet szubbázisát adják.

Legyen most f ∈ X ∗ , akkor azonnal látható, hogy pf (x) = |f (x)| félnorma X-
en. Összehasonlítva (4.8)-et
¯ a 3.2 szakasz (3.1) képletével, látjuk, hogy X gyenge
¯ ∗
topológiája éppen a {pf f ∈ X } félnorma rendszer által indukált topológia,
így a 3.5 tétel alapján kimondhatjuk az alábbi állítást.
4.18. Tétel. Egy X lineáris normált tér gyenge topológiája lokálisan konvex
Hausdorff-féle vektortopológia. E topológiában az {xn } sorozat akkor és csakis
akkor konvergál x-hez, ha bármely f ∈ X ∗ esetén f (xn ) → f (x) ha n → ∞. ¤
Megjegyzés. Az, hogy a gyenge topológia Hausdorff-féle a 4.14 tétel 2. követ-
kezményéből adódik.
A gyenge topológia a reflexív terek jellemzésében nagyon fontos.
4.19. Tétel.
¯ Egy X Banach-tér akkor és csakis akkor reflexív, ha az S(0, 1) =
¯
{x ∈ X kxk ≤ 1} zárt egységgömbje kompakt a gyenge topológiában.
A bizonyítás megtalálható pl. [6]-ban.¤
Tekintsük most egy X normált tér X ∗ konjugált terét. X ∗ erős topológiája a
funkcionálok normájából származó topológia. X ∗ gyenge topológiája az előzőek
értelemszerű alkalmazásával egy lokálisan konvex Hausdorff-féle vektortopológia,
melynél minden f0 ∈ X ∗ pont környezet szubbázisát az
¯
S(f0 ; F ; ε) = {f ∈ X ∗ ¯ |F (f ) − F (f0 )| < ε}
(F ∈ X ∗∗ , ε > 0) alakú funkcionálok alkotják. E topológiában az {fn } sorozat

akkor és csakis akkor konvergál f -hez, ha F (fn ) → F (f ) (n → ∞) bármely
f ∈ X ∗∗ mellett.
X ∗ -on be lehet vezetni egy harmadik topológiát is, mely az előzőeknél talán
még fontosabb.
4.9. Definíció. Legyen X egy lineáris normált tér, X ∗ a konjugált tere és J az

X-nek a második konjugáltjába való természetes leképezése. Az összes J(X)-
beli funkcionálok által indukált gyenge topológiát X ∗ gyenge* topológiájának
nevezzük. ¤
¡ ¢
Mivel J(X) ⊂ X ∗∗ funkcionáljai
Fx (f ) = f (x) (f ∈ X ∗ )
alakúak, ahol x ∈ X tetszőleges rögzített elem, így a gyenge* topológiában bár-

mely f0 ∈ X ∗ pont környezet szubbázisát az
© ¯ ª© ¯ ª
S ∗ (f0 ; x; ε) = f ∈ X ∗ ¯ |Fx (f ) − Fx (f0 )| < ε f ∈ X ∗ ¯ |f (x) − f0 (x)| < ε
(x ∈ X, ε > 0) alakú halmazok adják. Érvényes a
4.20. Tétel. A gyenge* topológia is lokálisan konvex vektortopológia, melyet a

px (f ) = |Fx (f )| = |f (x)| (x ∈ X) félnormák indukálnak, és melyben az {fn }
sorozat akkor és csakis akkor konvergál f ∈ X ∗ -hoz, ha fn (x) → f (x) (n → ∞)
minden x ∈ X-re. E topológia Hausdorff-féle, mert ha f 6= 0, akkor van olyan
x ∈ X, hogy px (f ) 6= 0. ¤
Világos, hogy X ∗ előbbi topológiáinak erősségi sorrendje: erős topológia, gyen-
ge topológia, gyenge* topológia. Vizsgáljuk meg most hogy viselkedik az
¯
S ∗ (0, 1) = {f ∈ X ∗ ¯ kf k ≤ 1}
zárt egységgönb a fenti topológiákban kompaktság szempontjából.

4.6. GYENGE ÉS GYENGE* TOPOLÓGIA 113
A 3.11 tétel szerint S ∗ (0, 1) akkor és csakis akkor kompakt az erős topológi-
ában, ha X ∗ véges dimenziós (nem nehéz belátni, hogy ez pontosan akkor igaz,
ha X véges dimenziós).
A 4.19 tétel szerint S ∗ (0, 1) akkor és csakis akkor kompakt a gyenge topológiá-
ban, ha X ∗ reflexív (ha X Banach-tér, akkor nem nehéz belátni, hogy X ∗ reflexív
⇐⇒ X reflexív).
Fentieket azért hangsúlyoztuk, hogy rámutassunk arra, hogy a helyzet a gyen-
ge* topológiánál egészen más: e topológiában S ∗ (0, 1) mindig kompakt.
4.21. Tétel. (Banach-Alaoglu) Egy ¯ X lineáris normált tér X ∗ konjugált te-

rének S ∗ = S ∗ (0, 1) = {f ∈ X ∗ ¯ kf k ≤ 1} zárt egységgömbje a gyenge*
topológiában kompakt halmaz.
Bizonyítás. Ha f ∈ S ∗ , akkor
|f (x)| ≤ kxk x ∈ X,
© ¯ ª
így f (x) ∈ Cx , ahol Cx = λ ∈ K ¯ |λ| ≤ kxk Q . Mivel Cx kompakt, ezért Tyiho-
nov tétele (Függelék 9.19. tétel) szerint C = Cx is kompakt. Emlékeztetünk
S x∈X
arra, hogy C elemei olyan g : X → Cx függvények, melyekre g(x) ∈ Cx (x ∈
x∈X
X) teljesül, így ha f ∈ S ∗ , akkor f ∈ C, tehát S ∗ ⊂ C.
S ∗ -on kétféle topológia van: az X ∗ gyenge* topológiájából kapott altér topo-
lógia, amiben bármely f0 ∈ S ∗ környezetbázisa
V ∗ (f0 ; x1 , . . . , xn ; ε1 , . . . , εn ) (4.9)
n ¯ o
¯
= f ∈ X ∗ ¯ f ∈ S ∗ , |f (xi ) − f0 (xi )| < εi (i = 1, . . . , n)
alakú, ahol xi ∈ X, εi > 0, i = 1, . . . , n; n = 1, 2, . . . .
A másik topológia a C topológiából származó altér topológia. C topológiája
definíció szerint a px (g) = g(x) (x ∈ X, g ∈ C) projekciók által indukált gyen-
ge topológia, melyben bármely g0 ∈ C környzetbázisa (a Függelék 9.13. tétele
alapján)
U (g0 ; px1 , . . . , pxn ; ε1 , . . . , εn )
n ¯ o
¯
= g ∈ C ¯ |pxi (g) − pxi (g0 )| < εi (i = 1, . . . , n)
n ¯ o
¯
= g ∈ C ¯ |g(xi ) − g0 (xi )| < εi (i = 1, . . . , n)
alakú. Az ebből származó altár topológia S ∗ -on olyan, hogy benne minden g0 ∈
S ∗ környezetbázisa
U (g0 ; px1 , . . . , pxn ; ε1 , . . . , εn ) ∩ S ∗ (4.10)
n ¯ o
¯
= g ∈ C ¯ g ∈ S ∗ , |g(xi ) − g0 (xi )| < εi (i = 1, . . . , n)
alakú. Mivel (4.9) és (4.10) azonosak, így S ∗ két topológiája azonos. Ezért S ∗
kompaktságának igazolásához elegendő (a függelék 18. tétele alapján) azt meg-
mutatni, hogy S ∗ zárt halmaz C-ben.
Legyen g0 ∈ S ∗ , megmutatjuk, hogy g0 ∈ S ∗ . Mivel g0 ∈ C, így g0 (x) ∈ Cx ,
azaz |g0 (x)| ≤ kxk (x ∈ X). Ha megmutatjuk, hogy g0 lineáris, akkor készen
vagyunk. Legyen x, y ∈ X, ε > 0, akkor
U (g0 ; px , py , px+y ; ε, ε, ε)
n ¯ o
¯
g ∈ C ¯ |g(x) − g0 (x)| < ε, |g(y) − g0 (y)| < ε, |g(x + y) − g0 (x + y)| < ε
g0 egy környezete C-ben, melynek van S ∗ -beli pontja. Van tehát olyan f ∈ S ∗
lineáris funkcionál, melyre
|f (x) − g0 (x)| < ε, |f (y) − g0 (y)| < ε, |f (x + y) − g0 (x + y)| < ε,
amiből
|g0 (x + y) −g0 (x) − g0 (y)|
¯ ¯
= ¯g0 (x + y) − g0 (x) − g0 (y) − (f (x + y) − f (x) − f (y)) ¯
≤ |g0 (x + y) − f (x + y)| + |g0 (x) − f (x)| + |g0 (y) − f (y)| < 3ε.
Mivel ε tetszőleges pozitív szám, így g0 (x+y)−g0 (x)−g0 (y) = 0, azaz g0 additív.
Hasonlóan igazolható, hogy g0 homogén, és ezzel a tételt igazoltuk. ¤
4.22. Tétel. Bármely (teljes) lineáris normált tér izometrikus és izomorf va-
lamely kompakt Hausdorff-téren értelmezett folytonos függvények terének egy
(zárt) lineáris alterével
Bizonyítás. Legyen X egy lineáris normált tér, X ∗ a konjugált tere, S ∗ a kon-

jugált tér zárt egységgömbje. A 4.21 tétel szerint S ∗ kompakt Hausdorff-tér a
gyenge* topológiában. Legyen F cx az Fx (f ) = f (x) (x ∈ X, f ∈ X ∗ ) összefüggés-
sel definiált Fx funkcionál S ∗ -ra való leszűkítése, és
b =F
Jx cx (x ∈ X).
cx az S ∗ -on definiált folytonos függvény (mert Fx folytonos X ∗ -on a gyenge*
F
topológiában), így F cx ∈ C(S ∗ ). Világos, hogy Jb X-nek C(S ∗ )-ba való izomorf
leképezése, (lásd a 4.15 tétel bizonyítását), melyre
¯ ¯ ° °
kxk = sup ¯c Fx °C(S ∗ )
Fx (f )¯ = °c
f ∈S ∗
4.7. SPECIÁLIS TEREK KONJUGÁLT TEREI 115
is teljesül, mert
¯ ¯
¯cFx (f )¯ = |f (x) ≤ kf k · kxk ≤ kxk ha f ∈ S ∗ ,
¯ ¯
így sup ¯cFx (f )¯ ≤ kxk. Ha x = 0, úgy itt egyenlőség van, ha x = x1 6= 0 rögzített,
f ∈S ∗
∗
úgy a 4.14 tétel 2. következménye szerint van ¯ olyan ¯ f1 ∈ S , melyre f1 (x1 ) =
kx1 k, így Fc ¯c ¯
x0 (f1 )f1 (x1 ) = kx1 k, amiből sup Fx (f ) = kxk. Ezzel beláttuk, hogy
f ∈S ∗
Jb izometria. Így X izomorf és izometrikus C(S ∗ )-nak az X1 = J(X)b lineáris
∗
alterével. Ha X Banach-tér, úgy X1 is az, ezért zárt altere C(S )-nak. ¤
4.7. Speciális terek konjugált terei

Az alábbiakban megadjuk a legfontosabb speciális terek konjugált tereit.
4.23. Tétel. (Riesz F.) Legyen (XS, µ) egy tetszőleges mértéktér 1 < p < ∞,
1
p
+ 1q = 1, akkor Lp (XS, µ)∗ és Lq (XS, µ) izometrikusan izomorf terek, ahol a
megfelelő f ∈ Lp (XS, µ)∗ és y ∈ Lq (XS, µ) elemeket az
Z
f (x) = x(t)y(t)dµt (x ∈ Lp ) (4.11)
X
összefüggés kapcsolja össze.

Ha (XS, µ) σ-véges mértéktér, úgy az előbbi eredmény p = 1 (q = ∞) esetén
is érvényes.
A bizonyítás megtalálható pl. [6]-ban. ¤
11. Következmény. kell az uj sor

1. 1 ≤ p < ∞ esetén lp∗ és lq (ahol p1 + 1q = 1) terek izometrikusan izomorfak, és
a megfelelő f ∈ lp∗ és y = (y1 , y2 , . . . ) ∈ lq vektorokat a következő összefüggés
kapcsolja össze:
∞
X ¡ ¢
f (x) = xi yi x = (x1 , x2 , . . . ) ∈ lp
i=1
(n)∗ (n)
2. 1 ≤ p < ∞ esetén lp és lq ( p1 + 1
q
= 1) itometrikusan izomorfak, és a
(n)∗ (n)
megfelelő f ∈ lp és y = (y1 , y2 , . . . ) ∈ lq vektorokat a
n
X ¡ ¢
f (x) = xi yi x = (x1 , . . . , xn ) ∈ lp(n)
i=1
összefüggés köti össze.

Könnyű meggyőződni arról, hogy a 2. következmény p = ∞(q = 1) esetén
is igaz.
(n)
3. 1 < p < ∞ mellett Lp (X, S, µ) (és így lp , lp is) reflexív.
A 3. következmény bizonyítása. Legyen J Lp -nek L∗∗
p -ba való természetes
leképezése, azaz legyen
(Jx)(f ) = f (x) (f ∈ L∗p , x ∈ Lp )
és legyen F ∈ L∗∗p . Megmutatjuk, hogy van olyan z ∈ Lp , melyre Jz = F .

Jelölje Φ Lq -nak L∗p -ra való (4.11) által adott izometrikus izomorf leképe-
zését: Φy = f , vagy részletesen
Z
(Φy)(x) = x(t)y(t)dµt (x ∈ Lp , y ∈ Lq )
X
Ha g = F ◦ Φ a két leképezés kompozíciója, úgy q ∈ L∗q , ezért a 4.23 tétel

miatt van olyan z ∈ Lp , melyre
Z
g(y) = y(t)z(t)dµt (y ∈ Lq ).
X
Azt állítjuk, hogy Jz = F . Legyen f ∈ L∗p tetszőleges rögzített funkcionál,

akkor Z
f (x) = x(t)y(t)dµt (x ∈ Lp ),
X
így speciálisan Z
f (x) = z(t)y(t)dµt ,
X
azaz Φ definíciója alapján Φy = F . Ezért

Z
(Jz)(f ) = f (z) = z(t)y(t)dµt = g(y) = F (Φy) = F (f ),
X
tehát J L∗∗
p -ra képez le. ¤
A C(X) konjugált terére vonatkozó eredményt X = [a, b] esetén szintén Riesz

Frigyes találta 1909-ben.
4.10. Definíció. Jelölje N BV [a, b] az [a, b] zárt intervallumon definiált valós

vagy komplex értékű korlátos változású y függvények halmazát, melyek az
y(a) = 0, y(t) = y(t + 0) (a < t < b)
feltételekkel normálva vannak. N BV [a, b]-beli függvények összeadását és a szám-

mal való szorzását a szokásos módon (pontonként) definiáljuk, míg a norma
kyk = V (y),
az y függvény totális variációja [a, b]-n. ¤

Nem nehéz belátni, hogy N BV [a, b] lineáris normált tér az előbbi műveletek-
kel és normával.
4.24. Tétel. C[a, b]∗ és N BV [a, b] izometrikusan izomorf terek és a megfelelő

f ∈ C[a, b]∗ és y ∈ N BV [a, b] elemeket a
Zb
f (x) = x(t)dy(t) (x ∈ C[a, b]) (4.12)
a
összefüggés kapcsolja össze (a (4.12) jobb oldalán Stieltjes integrál áll).
Bizonyítás. Legyen f ∈ C[a, b]∗ . Mivel C[a, b] tekinthető L∞ [a, b] alterének,

alkalmazhatjuk a Hahn-Banach tételt. Jelölje F az L∞ [a, b]-re kiterjesztett funk-
cionált, akkor
F (x) = f (x) x ∈ C[a, b],
kF k = kf k.
¡ ¢
Legyen z(t) = F χ[a,t] , t ∈ [a, b], ahol χ[a,t] az [a, t] intervallum karakteriszti-
kus függvénye (z(a) = 0, mert χ[a,a] egyetlen ponttól eltekintve megegyezik az
azonosan zérus függvénnyel). Megmutatjuk, hogy z korlátos változású,
Zb
f (x) = x(t)dz(t) x ∈ C[a, b]
a
és
kf k ≥ V (z).
Legyen a = t0 < t1 < · · · < tn = b az [a, b] egy felosztása, és
λi = sgn [z(ti ) − z(ti−1 )] (i = 1, . . . , n).

Ekkor
n ¯
P ¯ ¡ ¢
¯z(ti ) − z(ti−1 )¯ = P λi z(ti ) − z(ti−1 )
n
i=1 i=1
P
n ¡ ¢ Pn ¡ ¢
= λi F (χ[a,ti ] ) − F (χ[a,ti−1 ] ) = λi F (χ(ti−1 ,ti ] )
i=1 i=1
µ ¶
P
n
=F λi Ξ(ti−1 ,ti ] ≤ kF k = kf k,
i=1
°P
∞ °
mert ° λi χ(ti−1 ,ti ] °∞ = 1, ha a λi számok nem mind zérusok. De egyenlőtlen-
i=1
ségünk λ1 = · · · = λn = 0 esetén is igaz, mert ekkor a baloldalon zérus áll. Így z
korlátos változású, és
V (z) ≤ kf k. (4.13)
Legyen most x ∈ C[a, b] és definiáljuk az xn függvényt az
n
X ¡ ¢
xn (t) = x(ti ) χ[a,ti ] (t) − χ[a,ti−1 ] (t)
i=1
egyenlőséggel, akkor
n
X ¡ ¢
F (xn ) = x(ti ) z(ti ) − z(ti−1 ) . (4.14)
i=1
Ha n → ∞ úgy, hogy max(ti − ti−1 ) → 0, akkor a jobboldal határértéke a

i
Zb
x(t)dz(t)
a
Stieltjes integrál. x folytonossága miatt
sup |xn (t) − x(t)| ≤ max sup |x(ti ) − x(t)| → 0,

i i t∈(ti−1 ,ti ]
ha n → ∞, innen kxn − xk∞ → 0, ha n → ∞ (ahol k k∞ az L∞ [a, b]-beli

normát jelöli), így F folytonossága miatt F (xn ) → F (x) (n → ∞). (4.14)-ből
határátmenettel kapjuk, hogy
Zb
f (x) = F (x) = x(t)dz(t) (x ∈ C[a, b]). (4.15)
a
Legyen 
 0 ha t = a
y(t) = z(t + 0) ha t ∈ (a, b) (4.16)

z(b) ha t = b.
Azt állítjuk, hogy y korlátos változású, y ∈ N BV [a, b], és
V (y) ≤ V (z) (4.17)
Zb Zb
x(t)dy(t) = x(t)dz(t) (x ∈ C[a, b]) (4.18)
a a
teljesül. (4.17) bizonyításához legyen a = t0 < t1 < · · · < tn = b az [a, b] egy

beosztása. Bármely ε > 0-hoz vannak olyan ci > ti (i = 1, . . . , n − 1) számok,
hogy
¯ ¯
¯z(ti + 0) − z(ci )¯ < ε ,
2n
amiből
¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯
¯y(ti )−y(ti−1 )¯ = ¯z(ti +0)−z(ti−1 +0)¯ ≤ ¯z(ci )−z(ci−1 )¯+εn (i = 1, . . . , n−1),
így c0 = a, cn = b-vel
n
X n
¯ ¯ X ¯ ¯
¯y(ti ) − y(ti−1 )¯ ≤ ¯z(ci ) − z(ci−1 )¯ + ε ≤ V (z) + ε.
i=1 i=1
Innen látható, hogy y korlátos változású, és
V (y) ≤ V (z) + ε,
azaz ε → 0-val (4.17) adódik. (4.18) következik az alábbi, a Stieltjes- integrálok

elméletéből ismert (lásd pl. [21]) állításból:
Akkor és csakis akkor lesz adott korlátos változású függvény és bármely x ∈
C[a, b] folytonos függvény esetén
Zb
x(t)du(t) = 0,
a
ha u-nak az a, b végpontokban, továbbá u minden (a, b)-beli folytonossági pontjá-

ban ugyanaz az értéke.
Mivel z folytonossági pontjaiban
y(t) − z(t) = 0,
továbbá y(a) − z(a) = y(b) − z(b) = 0, így (4.18) is teljesül.

Meg kell még mutatni, hogy y ∈ N BV [a, b], azaz y(t+0) = y(t), ha t ∈ (a, b). Ha
z monoton növekvő függvény, akkor y is az, és y(t+0) = z(t+0) = y(t) t ∈ (a, b).
Az általános eset erre visszavezethető azáltal, hogy z-t két monoton növekvő
függvény különbségeként írjuk fel.
(4.13), (4.15), (4.17), (4.18) miatt
Zb Zb
f (x) = x(t)dz(t) = x(t)dy(t) (x ∈ C[a, b]),
a a
V (y) ≤ V (z) ≤ kf k.
Továbbá ¯ b ¯
¯Z ¯
¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯
¯f (x)¯ = ¯ x(t)dy(t)¯ ≤ sup ¯x(t)¯ · V (y)V (y)kxk,
¯ ¯
¯ ¯ t
a
amiből kf k ≤ V (y), így kf k = V (y) = kykN BV [a,b] .

Ezzel beláttuk, hogy minden f ∈ C[a, b]∗ felírható (4.12) alakban valamely
y ∈ N BV [a, b]-vel. f egyértelműen meghatározza az y függvényt (4.12) által,
mert ha y1 ∈ N BV [a, b] olyan, hogy
Zb Zb
f (x) = x(t)dy(t) = x(t)dy1 (t) (x ∈ C[a, b]),
a a
akkor
Zb
x(t)d(y − y1 )(t) = 0 (x ∈ C[a, b]),
a
így 0 = y(a) − y1 (a) = y(b) − y1 (b) = y(t) − y1 (t), ahol t ∈ (a, b) folytonossági
pontja y − y1 -nek. De akkor y(t + 0) = y1 (t + 0) bármely t ∈ (a, b) esetén (mert a
folytonossági pontok sűrű halmazt alkotnak (a, b)-ben), így y(t) = y1 (t) t ∈ [a, b].
A (4.12) által definiált f → y leképezés izometria, mely N BV [a, b]-re ké-
pez le (mert bármely y ∈ N BV [a, b]-t véve a (4.12) formula Stieltjes-integrál
tulajdonságai miatt C[a, b]∗ -beli funkcionált ad, mely képe éppen y) és izomor-
fizmus is, mert ha f → y, f1 → y1 , úgy a Stieltjes-integrál tulajdonságai miatt
f + f1 → y + y1 és λf → λy1 . ¤
Riesz tételét a C(X) tér esetére Kakutani általánosította 1941-ben. A tétel

kimondásához szükségünk van néhány fogalomra.
4.11. Definíció. Legyen X egy kompakt Hausdorff-tér. Az X nyílt halmazai

által generált B σ-algebrát Borel-féle σ-algebrának nevezzük, B halmazait pedig
Borel halmazoknak mondjuk. A B-n definiált komplex értékű µ függvényt regulá-
ris komplex Borel-mértéknek nevezzük X-en, ha µ megszámlálhatóan additív, azaz
bármely páronként diszjunkt B-beli halmazokból álló E1 , E2 , . . . halmazsorozat
esetén Ã∞ !
[ X∞
µ Ei = µEi ,
i=1 i=1
µ reguláris, azaz bármely E ∈ B és ε > 0 esetén létezik olyan F kompakt és G
nyílt halmaz, hogy F ⊂ E ⊂ G, és bármely A ⊂ G ∩ F 0 , A ∈ B esetén |µA| < ε.
¤
P
∞
Megjegyezzük, hogy az additivitási egyenletben a µEi sor konvergenciája
i=1
is része a feltételnek, nem úgy, mint pozitív mértékeknél, ahol a sor ∞-hez is kon-
S
∞ P∞
vergálhat. Mivel Ei a halmazsorozat átrendezésére érzéketlen, így a µEi sor
i=1 µ∞ ¶ i=1
S P
∞
bármely átrendezése is konvergens és összege µ Ei . Ezért µEi abszolút
i=1 i=1
konvergens kell hogy legyen.
4.12. Definíció. Az rca(X) teret az X kompakt Hausdorff-téren értelmezett
összes reguláris komplex Borel-mértékek alkotják. A műveletek és a norma defi-
níciója
(µ + ν)E = µE + νE
(λµ)E = λµE
kµk = |µ|X (E ∈ B)
bármely µ, ν ∈ rca(X), λ ∈ K esetén. Itt |µ| a µ mérték totális variációja :
bármely E ∈ B esetén ( n )
X
|µ|E = sup |µEi |
i=1
Sn
ahol a szuprémum mindazon halmazokra veendő, melyekre i=1 Ei ⊂ E, Ei ∩
Ej = ∅ (i 6= j), E1 , . . . , En ∈ B, n = 1, 2, . . . teljesül. ¤
Belátható, hogy |µ| pozitív mérték B-n, és |µ|X < ∞. rca(X) lineáris normált
tér a fenti műveletekkel és normával.
4.25. Tétel. Legyen X egy kompakt Hausdorff-féle topológikus tér, akkor C(X)∗
és rca(X) izometrikusan izomorf terek, és a megfelelő f ∈ C(X)∗ és µ ∈ rca(X)
elemek között fennáll az
Z
f (x) = x(t)dµt (x ∈ C(X))
X
összefüggés.
A bizonyítás megtalálható [6]-ban. ¤
4.26. Tétel. c∗ és l1 izometrikusan izomorf terek, és a megfelelő f ∈ c∗ és η =

(η0 , η1 , . . . ) ∈ l1 vektorokat a
∞
X ¡ ¢
f (x) = η0 lim ξn + ξi ηi x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ c (4.19)
n→∞
i=1
összefüggés kapcsolja össze.
Bizonyítás. A 3.5 szakaszban láttuk, hogy az

i
e0 = (1, 1, . . . ) és ei = (0, . . . , 0, 1, 0, . . . ) (i ∈ N)
vektorok Schauder-bázist alkotnak c-ben, és bármely x ∈ c egyértelműen felírható
∞
X
x = e0 α + (ξi − α)ei (4.20)
i=1
alakban, ahol α = lim ξn .

n→∞
Legyen f ∈ c∗ , akkor (4.20) felhasználásával
P P∞
f (x) = αf (e0 ) + f ( ∞i=1 (ξi − α)ei ) = αf (e0 ) + i=1 (ξi − α)f (ei )
P∞
= αf (ei ) + i=1 (ξi − α)ηi ,
P
∞
ahol ηi = f (ei ) (i = 1, 2, . . . ). Megmutatjuk, hogy |ηi | < ∞. xn =
i=1
= sgn η1 , sgn η2 , . . . , sgn ηn , 0, 0, . . . helyettesítéssel
n
X n
X
f (xn ) = ηi sgn ηi = |ηi | ≤ kf k · kxk.
i=1 i=1
De kxn k = 1, hacsak η1 , . . . , ηn nem mind zérusok, így ekkor

n
X
|ηi | ≤ kf k.
i=1
P
∞
Ebből következik, hogy |ηi | < ∞. Ezért f (x)-et átírhatjuk a következőképpen:
i=1
∞
Ã ∞
! ∞ ∞
X X X X
f (x) = αf (e0 ) + (ξi − α)ηi α f (e0 ) − ηi + ξi ηi αη0 + ξi ηi ,
i=1 i=1 i=1 i=1
P
∞ P
∞
ahol η0 = f (e0 ) − ηi = f (e0 ) − f (ei ). Ezzel beláttuk, hogy f (x) (4.19)
i=1 i=1
alakú. kf k kiszámítása céljából helyettesítsünk itt
x̃n = (sgn η1 , . . . , sgn ηn , sgn η0 , sgn η0 , . . . ) (n ∈ N)
-t. Mivel e sorozat határértéke sgn η0 , így

n
X ∞
X n
X ∞
X
f (x̃n ) = η0 sgn η0 + ηi sgn ηi + ηi sgn η0 = |η0 | + |ηi | + sgn η0 ηi ,
i=1 i=n+1 i=1 i=n+1
¯ ¯
¯ ¯ ¯¯X n ∞
X ¯
¯
¯f (x̃n )¯ = ¯ |ηi | + sgn η0 ηi ¯ ≤ kf k · kx̃n k.
¯ ¯
i=0 i=n+1
Ha η = (η0 , η1 , . . . ) nem zérusvektor, akkor elég nagy n-re kx̃n k = 1, és

¯ ¯
¯Xn ∞
X ¯
¯ ¯
¯ |ηi | + sgn η0 ηi ¯ ≤ kf k,
¯ ¯
i=0 i=n+1
P
∞
és ez akkor is igaz, ha η zérusvektor. Innen n → ∞-nel ηi → 0 ha n → ∞
i=n+1
alapján kapjuk, hogy
∞
X
kηk1 = |ηi | ≤ kf k.
i=0
Másrészt bármely x ∈ c-re

∞
X
¯ ¯
¯f (x)¯ ≤ sup |ξk | |ηi | = kηk1 · kxk,
k i=0
amiből kf k ≤ kηk1 , így kf k = kηk1 .

Könnyű belátni, hogy bármely f ∈ c∗ -hoz egyetlen olyan η = (η0 , η1 , . . . ) ∈ l1
van, mellyel (4.19) teljesül, továbbá, hogy bármely η ∈ l1 esetén (4.19) egy c∗ -beli
¡ P∞ ¢
funkcionált definiál. Mivel η = f (e0 ) − f (ei ), f (e1 ), f (e2 ), . . . , így az f → η
i=1
leképezés művelettartó is, amivel a tételt bebizonyítottuk. ¤
5. fejezet
A lineáris analízis három főtétele
5.1. A Hahn-Banach tétel

A lineáris analízis főtételeinek a következő tételeket szokás nevezni: A Hahn-
Banach tétel, az egyenletes korlátosság tétele, a nyílt leképezések tétele. A Hahn-
Banach tétel két változatával már korábban megismerkedtünk. E tételek lineáris
funkcionálok kiterjesztésére vonatkoztak. Most megismerkedünk a tétel úgyne-
vezett elválasztási alak jával.
5.1. Tétel. I. Legyenek A, B nem üres diszjunkt konvex halmazok az X valós

lineáris topológikus térben. Ha A-nak van belső pontja, akkor létezik olyan F
nem zérus folytonos lineáris funkcionál X-en és c ∈ R konstans, hogy
F (a) ≤ c ≤ F (b) (a ∈ A, b ∈ B). (5.1)
II. Ha A, B nem üres diszjunkt konvex halmazok az X lokálisan konvex lineáris

topológikus térben, A kompakt, B zárt, akkor van olyan F nem zérus folytonos
lineáris funkcionál X-en és c1 , c2 ∈ R konstansok, hogy
F (a) ≤ c1 < c2 ≤ F (b) (a ∈ A, b ∈ B). (5.2)
Megjegyzések:
1. Ha (5.1) illetve (5.2) teljesül, akkor azt mondjuk, hogy az F funkcionál el-
választja illetve erősen elválasztja az A és B halmazokat.
¯ A tétel geometriai
jelentése a következő: nevezzük a H = {x ∈ X ¯ F (x) = c} ¯ halmazt (az
F és c által meghatározott)
¯ hipersíknak, a H = {x ∈ X ¯ F (x) ≥ c} és
+
H = {x ∈ X ¯ F (x) ≤ c} halmazokat a H sík jobb- és baloldalának. Két

−
hipersíkot nevezzünk párhuzamosnak, ha ugyanaz az F funkcionál határoz-

za meg őket. (5.1) éppen azt jelenti, hogy van olyan hipersík, melynek B a
124
jobboldalán, A a baloldalán fekszik. (5.2) azt fejezi ki, hogy van két külön-
böző párhuzamos hipersík, H1 és H2 úgy, hogy az A halmaz H1 baloldalán
fekszik, H2 a H1 jobboldalán fekszik és a B halmaz H2 jobboldalán fekszik
(lásd 3., 4. ábra)
H H1− H1 H2
−
H H2+
+
H
A A
B B
3. ábra 4. ábra
2. Az 5.1 tétel komplex lineáris topológikus terek esetén is érvényes, de ekkor

(5.1), (5.2)-ben F helyett ReF -et kell írni.
Bizonyítás. (5.1 Tétel) I. Legyen a0 ∈ A0 , b0 ∈ B, C = A − a0 − (B − b0 ) =

A − B + b0 − a0 = A − B + x0 , ahol x0 = b0 − a0 . C konvex halmaz, mert bármely
b ∈ B esetén A − b + x0 konvex (lévén a konvex A eltoltja), és
[
C= (A − b + x0 ).
b∈B
C-nek a nulla belső pontja, mert ha U a0 -nak A-ban lévő környezete, akkor
U − a0 ⊂ A − a0 ⊂ A − B + b0 − a0 = C.
Ebből következik, a 3.3 tétel (6) állítása alapján, hogy C elnyelő halmaz. Legyen
p a C halmaz Minkowski funkcionálja:
n ¯ x o
p(x) = inf λ ¯ λ > 0, ∈C (x ∈ X).
λ
Mivel C konvex, így p szubadditív és pozitív homogén (ez a 3.6 tétel utáni meg-
jegyzésből következik).
A ∩ B = ∅ miatt x0 ∈/ C, így
n ¯ x0 o
p(x0 ) = inf λ ¯ λ > 0, ∈ C ≥ 1.
λ
126 5. FEJEZET. A LINEÁRIS ANALÍZIS HÁROM FŐTÉTELE
¯
Legyen X0 = [x0 ] = {tx0 ¯ t ∈ R} és
f (tx0 ) = t (t ∈ R).
Világos, hogy f : X0 → R nem zérus lineáris funkcionál X0 -on és
f (u) ≤ p(u) (u ∈ X0 ),
mert t ≥ 0 esetén
f (tx0 ) = t ≤ tp(x0 ) = p(tx0 ),
míg t < 0 mellett
f (tx0 ) = t < 0 ≤ p(tx0 ).
A Hahn-Banach tétel (2.6 tétel) szerint van olyan f : X → R lineáris funkcionál,
melyre
F (u) = f (u) (u ∈ X0 ),
f (x) ≤ p(x) (x ∈ X)
teljesül. Innen F (x) ≤ p(x) ≤ 1, ha x ∈ C, ezért F (x) ≥ −1, ha x ∈ −C, azaz
|F (x)| ≤ 1 ha x ∈ C ∩ (−C).
A 3.3 tétel (7) állítása alapján C tartalmazza nullának egy V szimmetrikus kör-
nyezetét is, így V ⊂ C ∩ (−C) és
|F (x)| ≤ 1 ha x ∈ V.
Ennek segítségével megmutatjuk, hogy F folytonos. Bármely ε > 0 mellett
|F (εx)| ≤ ε ha x ∈ V, azaz |F (x)| ≤ ε, ha x ∈ εV,
amiből bármely x0 ∈ X mellett
¯ ¯ ¯ ¯
¯F (x) − F (x0 )¯ = ¯F (x − x0 )¯ < ε ha x ∈ x0 + εV,
ami éppen F x0 -beli folytonosságát jelenti.

Tetszőleges a ∈ A, v ∈ B esetén
F (a)−F (b)+1 = F (a)−F (b)+F (x0 ) = F (a−b+x0 ) ≤ p(a−b+x0 ) ≤ 1, (5.3)
mert 1 = f (x0 ) = F (x0 ) és a − b + x0 ∈ C, amiből F (a) ≤ F (b).
Innen már következik, hogy van olyan c ∈ R mellyel (5.1) teljesül.
II. Először megmutatjuk, hogy ha A kompakt, B zárt halmaz egy X topológikus

vektortérben és A ∩ B = ∅, akkor van nullának olyan V környezete, hogy
(A + V ) ∩ (B + V ) = ∅. (5.4)
Legyen W nulla egy környezete, akkor van olyan U környezete nullának, mely-
re U + U ⊂ W , U = −U teljesül.
Ugyanis a 0 + 0 = 0 egyenlőségből, az összeadás folytonossága miatt következik,
hogy a nullának vannak olyan V1 , V2 környezetei, melyekre V1 + V2 ⊂ W . Legyen
U = V1 ∩ V2 ∩ (−V1 ) ∩ (−V2 ),
akkor U a kívánt környezete nullának. W helyett U -ra alkalmazva a fentieket

kapjuk, hogy van nullának olyan U1 környezete, melyre U1 = −U1 és U1 + U1 +
U1 + U1 ⊂ W, speciálisan 0 ∈ U1 miatt
U1 + U1 + U1 ⊂ W (5.5)
teljesül. Ha x ∈ A, úgy B 0 − x nulla egy környezete, ezért (5.5) alapján van olyan
Vx környezete nullának, melyre
Vx = −Vx és Vx + Vx + Vx ⊂ B 0 − x,
amiből
(x + Vx + Vx + Vx ) ∩ B = ∅, vagy (x + Vx + Vx ) ∩ (B + Vx ) = ∅. (5.6)
S
Mivel (x + Vx ) nyílt lefedése A-nak, így A kompaktsága miatt létezik véges
x∈A
sok x1 , . . . , xn ∈ A pont úgy, hogy
A ⊂ (x1 + Vx1 ) ∪ (x2 + Vx2 ) ∪ · · · ∪ (xn + Vxn ).

T
n
Legyen V = Vxi , akkor
i=1
n
[ n
[
A+V ⊂ (xi + Vxi + V ) ⊂ (xi + Vxi + Vxi )
i=1 i=1
(5.6) miatt (xi + Vxi + Vxi ) ∩ (B + V ) = ∅, így (5.4) teljesül.

Térjünk most vissza a II. igazolásához. Mivel most X lokálisan konvex, így
van olyan V konvex környezete nullának, melyre (5.4) miatt (A + V ) ∩ B = ∅
teljesül. Mivel A + V nyílt konvex halmaz, alkalmazhatjuk az I. állítást. Legyen
c2 = inf F (b), akkor
b∈B
F (a + v) ≤ c2 ≤ F (b) (a ∈ A, b ∈ B, v ∈ V ).
Nem nehéz belátni, hogy F nyílt halmazt R nyílt halmazába visz át, ezért F (A +
V ) ⊂ (−∞, c2 ). De F (A) kompakt részhalmaza (−∞, c2 )-nek, így van olyan
c1 < c2 , hogy F (a) ≤ c1 , ha a ∈ A. ¤
5.2. Az egyenletes korlátosság tétele

5.2. Tétel. (Az egyenletes korlátosság tétele) Legyen X egy Banach-tér,
Y egy lineáris normált tér, An ∈ B(X, Y ) (n ∈ N). Akkor az alábbi (1), (2)
állítások közül pontosan egy teljesül:
(1) van olyan M konstans, hogy kAn k ≤ M (n ∈ N),
(2) van olyan H ⊂ X, X-ben sűrű Gδ halmaz, hogy
sup kAn xk = ∞ ha x ∈ H.
n
Megjegyzés. A tétel állítása szemléletesen azt jelenti, hogy vagy van olyan
Y -beli G gömb (0 középponttal és M sugárral), hogy mindegyik An az X egy-
séggömbjét G-be képezi le, vagy van olyan x ∈ X (sőt egy sűrű Gδ halmazból
választhatjuk x-et), hogy egyetlen Y -beli gömb se tartalmazza An x-et minden
n ∈ N esetén.
Bizonyítás. Legyen ϕ(x) = sup kAn xk (x ∈ X), és

n
© ¯ ª
Vk = x ∈ X ¯ ϕ(x) > k (k ∈ N).
Vk nyílt halmaz, mert ha x ∈ Vk , akkor ϕ(x) = sup kAn xk > k, így van olyan
n
n0 index, hogy kAn0 xk > k. Mivel az x 7→ kAn0 xk függvény folytonos, így x egy
U környezetéből vett y-okra k-nál nagyobb lesz a függvényérték: kAn0 yk > k, ha
y ∈ U , de akkor
ϕ(y) = sup kAn yk ≥ kAn0 yk > k, azaz y ∈ Vk .

n
Így U ⊂ Vk , tehát Vk nyílt.

Ha van olyan N index, hogy VN nem sűrű X-ben, akkor (5.1) teljesül. Ugynis,
ekkor van olyan x0 körüli δ > 0 sugarú zárt S = S(x0 , δ) gömb, hogy S ∩ VN = ∅,
azaz kx0 − x0 k < δ esetén ϕ(x0 ) ≤ N , amiből kAn x0 k ≤ N (n ∈ N). Innen
y = x0 − x0 -lal
kAn yk ≤ kAn x0 k + kAn x0 k ≤ 2N, ha kyk ≤ δ.

δx
Ha x 6= 0 tetszőleges eleme X-nek, úgy -ra az előző egyenlőtlenséget alkal-
kxk
mazhatjuk, tehát
° µ ¶° ° µ ¶°
° kxk δx ° kxk ° δx ° 2N
kAn xk ≤ ° ° ° °
° δ An kxk ° = δ °AN kxk ° ≤ δ kxk.
5.2. AZ EGYENLETES KORLÁTOSSÁG TÉTELE 129
2N
Ez x = 0-ra is igaz, így M = jelöléssel
δ
kAn xk ≤ M kxk (x ∈ X, n ∈ N),
amiből
kAn k ≤ M (n ∈ N).
Ha nincs olyan k index, melyre Vk nem sűrű, úgy (5.2) teljesül. Ekkor k ∈ N
esetén Vk nyílt X-ben sűrű halmaz, így Baire-tétele alapján
∞
\
H= Vk X-ben sűrű Gδ halmaz.
k=1
Ha x ∈ H, úgy ϕ(x) > k (k = 1, 2, . . . ) így
sup kAn xk = ϕ(x) = ∞.

n
Beláttuk, hogy (5.1) és (5.2) egyike mindig teljesül. Világos, hogy (5.1) és
(5.2) egyszerre nem teljesülhetnek, mert (5.1)-ből supn kAn xk ≤ M következne,
ami ellentmond (5.2)-nek
12. Következmény. Tegyük fel, hogy a tétel feltételei teljesülnek.
1. Ha sup kAn xk < ∞ (x ∈ X), akkor kAn k ≤ M.

n
2. Ha sup kAn xk = ∞, akkor létetik olyan x0 ∈ X, melyre

n
sup kAn x0 k = ∞,
n
(ez a szingularitások megkeresésének elve).

(k) (k)
3. Ha An ∈ B(X, Y ) és sup kAn xk = ∞ (k ∈ N), akkor létezik olyan
n
x0 ∈ X, hogy
sup kA(k)
n x0 k = ∞ (k ∈ N)
n
(ez a szingularitások torlódásának az elve).

(k)
A 3. bizonyítása. Fix k esetén An -ra az egyenletes korlátosság tételét alkal-
mazva kapjuk, hogy van olyan Hk az X-ben sűrű Gδ halmaz, hogy
sup kA(k)
n xk = ∞ ha x ∈ Hk .
n
T
∞
Legyen H = Hk , akkor H is X-ben sűrű Gδ halmaz (a Baire-tétel miatt), így
k=1
H nem üres, és minden x0 ∈ H-ra
sup kA(k)
n x0 k = ∞ (k ∈ N).¤
n
Az egyenletes korlátosság tételét felhasználva szükséges és elégséges feltételt

nyerhetünk operátorsorozat pontonkénti konvergenciájára.
5.3. Tétel. (Banach-Steinhaus I. tétele) Legyenek X, Y Banach-terek. Ah-

hoz, hogy az An ∈ B(X, Y ) (n ∈ N) operátorsorozat pontonként konvergáljon
(azaz bármely x ∈ X esetén {An x} konvergens legyen) szükséges és elegendő,
hogy a következő két feltétel teljesüljön:
1. kAn k ≤ M (n ∈ N) valamely M konstans esetén,
2. {An x} Cauchy-sorozat bármely x ∈ S mellett, ahol S ⊂ X egy zárt rend-
szer X-ben (azaz [S] = X).
Bizonyítás. Szükségesség. Ha a {An x} sorozat konvergens, úgy korlátos, tehát

sup kAn xk < ∞. Az egyenletes korlátosság tétele miatt 1. teljesül, míg 2. telje-
n
sülése nyílvánvaló.
Elegendőség. {An x0 } Cauchy-sorozat minden x0 ∈ [S] esetén, mert ha x0 =
Ps
λ k xk
k=1
(xk ∈ S), akkor
s
X
0 0
kAn x − Am x k ≤ |λk | · kAn xk − Am xk k.
k=1
Mivel {An xk } minden fix k = 1, . . . , s esetén Cauchy-sorozat, így bármely ε > 0-

hoz van olyan N (ε, x0 ), hogy a jobboldali összeg minden tagja < sε , ha n, m >
N (ε, x0 ). De ekkor
kAn x0 − Am x0 k < ε ha n, m > N (ε, x0 )
Megmutatjuk, hogy {An x} bármely x ∈ X esetén Cauchy-sorozat. Ebből Y
teljessége miatt következik {An x} konvergenciája, ha x ∈ X. Legyen ε > 0 adott,
x ∈ X és válasszuk x0 ∈ [S]-et úgy, hogy kx − x0 k < ε.
kAn x − Am xk = kAn x − An x0 k + kAn x0 − Am x0 k + kAm x0 − Am xk
≤ (kAn k + kAm k) kx − x0 k + kAn x0 − Am x0 k
≤ 2M ε + kAn x0 − Am x0 k < (2M + 1)ε,

ha n, m > N (ε, x0 ) = N1 (ε, x), s ez azt jelenti, hogy {An x} Cauchy-sorozat. ¤
5.2. AZ EGYENLETES KORLÁTOSSÁG TÉTELE 131
Megjegyzés. Ha X, Y Banach-terek, An ∈ B(X, Y ) (n ∈ N), és bármely x ∈ X

esetén {An x} konvergens, akkor az
Ax = lim An x (x ∈ X)
n→∞
összefüggéssel definiált A operátor is B(X, Y )-ben van, és

kAk ≤ lim inf kAn k. (5.7)
Az A operátor linearitása a limesz tulajdonságai és An linearitása miatt vi-
lágos.
kAn xk ≤ kAn k · kxk (x ∈ X, n ∈ N).
Mindkét oldal limesz inferiorját véve
¡ ¢
kAxk ≤ lim inf kAn k · kxk.
A Banach-Steinhaus I. tétel miatt kAn k ≤ M , így lim inf kAn k < ∞, amiből A
korlátossága és az (5.7) egyenlőtlenség következik.
5.4. Tétel. (Banach-Steinhaus II. tétele) Legyen X egy Banach-tér, Y egy
lineáris normált tér, A, An ∈ B(X, Y ) n ∈ N. Ahhoz, hogy az {An } operátorso-
rozat pontonként konvergáljon A-hoz, azaz
lim An x = Ax (x ∈ X)
n→∞
teljesüljön, szükséges és elegendő a következő két feltétel:

1. kAn k ≤ M (n ∈ N) valamely M konstans esetén,
2. An x → Ax, ha n → ∞ bármely x ∈ S mellett, ahol S ⊂ X egy zárt
rendszer X-ben (azaz [S] = X).
Bizonyítás. Szükségesség. 1. az egyenletes korlátosság tételéből következik, 2.
nyilvánvaló. Elegendőség. Könnyű belátni, hogy 2.-ből következik az An x0 → Ax0
(n → ∞) konvergencia x0 ∈ [S]-re is. Legyen ε > 0 adott, x ∈ X és válasszuk
x0 ∈ [S]-et úgy, hogy kx − x0 k < ε, akkor
kAn x − Axk ≤ kAn y − An y 0 k + kAn x0 − Axk + kAx0 − Axk
¡ ¢
≤ kAn k + kAk kx − x0 k + kAn x0 − Ax0 k
¡ ¢
≤ M + kAk ε + kAn x0 − Ax0 k.
De
kAn x0 − Ax0 k < ε ha n > N (ε, x0 ), így
¡ ¢
kAn x − Axk < M + kAk + 1 ε ha n > N (ε, x0 ) = N1 (ε, x),
amiből következik, hogy Ax = lim An x (x ∈ X). ¤
n→∞
5.3. Az egyenletes korlátosság tételének

alkalmazásai
5.5. Tétel. Tegyük fel, hogy η = (η1 , η2 , . . . ) olyan (komplex) számsorozat, hogy
P∞
bármely x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ c esetén a ηk ξk sor konvergens, akkor η ∈ l1
k=1
P
∞ P
∞
(azaz |ηk | < ∞), és f (x) = ηk ξk (x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ c) lineáris korlátos
k=1 k=1
funkcionál c-n, melynek normája
kf k = kηk1 .
Bizonyítás. Legyen
n
X ¡ ¢
fn (x) = ηk ξk x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ c, n ∈ N .
k=1
Könnyen belátható (direkt úton, vagy a c lineáris funkcionáljainak általános alak-

ját felhasználva), hogy fn lineáris korlátos funkcionál, és
n
X
kfn k = |ηk |.
k=1
Feltétel szerint {fn (x)} bármely x ∈ c esetén konvergens, így a Banach-Steinhaus

I. tétel miatt van olyan M konstans, hogy
kfn k ≤ M (n ∈ N),
azaz n
X
|ηk | ≤ M (n ∈ N),
k=1
P
∞
amiből következik, hogy |ηk | < ∞, azaz η ∈ l1 . A tétel többi állítása a 4.26
k=1
tételből adódik. ¤
5.1. Definíció. Legyen α = (αik ) (i, k ∈ N) egy végtelen komplex elemű mátrix.
Azt mondjuk, hogy a {ξn } komplex számsorozat limitálható az α mátrixszal, ha
P
∞
1. αik ξk bármely i ∈ N esetén konvergens,
k=1
P
∞
2. a σi = αik ξk (i ∈ N) sorozat i → ∞ esetén konvergens.
k=1
5.3. ALKALMAZÁSOK 133
A σ = lim σi számot a {ξn } sorozat α-limeszének nevezzük, és α − lim ξn -nel

i→∞ n→∞
jelöljük. ¤
Példa. Ha  
1 0 0 0 ···
 
 1 1
0 0 ··· 
 2 2 
 
 1 1 1
0 ··· 
α= 3 3 3 ,
 
 1 1 1 1
· · · 
 4 4 4 4 
 
..
.
akkor σi = ξ1 +ξ2 +···+ξ

i
i
. Ezen α mátrixhoz tartozó limitálási eljárást Cesaro-féle
limitálási eljárásnak nevezzük.
5.2. Definíció. Az α mátrixot (illetve a hozzá tartozó limitálási eljárást) per-

manensnek nevezzük, ha bármely x = (ξ1 , ξ2 . . . ) ∈ c konvergens sorozat esetén
α− lim ξn létezik és {ξn } közönséges határértékével egyenlő:
n→∞
α− lim ξn = lim ξn . ¤
n→∞ n→∞
Az alábbi tétel, mely Toeplitz-től származik, jellemzi a permanens mátrixokat.
5.6. Tétel. Az α = (αik ) (i, k ∈ N) mátrix akkor és csakis akkor permanens, ha

teljesül a következő három feltétel:
P
∞
1. |αik | ≤ M (i ∈ N) valamely M konstanssal,
k=1
P
∞
2. lim αik = 1,
i→∞ k=1
3. lim αik = 0 (k ∈ N).

i→∞
Bizonyítás. α akkor és csakis akkor permanens, ha bármely x = (ξ1 , ξ2 , . . . ) ∈ c

esetén
P
∞
I. αik ξk i ∈ N-re konvergens,
k=1
P
∞
II. σi = αik ξk → σ = lim ξn , ha i → ∞.
k=1 n→∞
Az 5.5 tétel alapján I. pontosan azt jelenti, hogy bármely i ∈ N esetén

P
∞
|αik | < ∞, és ekkor
k=1
∞
X
σi (x) = αik ξk
k=1
P∞
lineáris korlátos funkcionál c-n kσi k = k=1 |αik | normával.
Legyen σ(x) = lim ξn , ha x = (ξ1 , ξ2 , . . . ). A II. feltétel pontosan azt jelenti,
n→∞
hogy
lim σi (x) = σ(x) (x ∈ c),
n→∞
azaz {σi } pontonként konvergál σ-hoz ha i → ∞. A Banach-Steinhaus II. tétel

szerint ennek szükséges és elegendő feltétele az, hogy
kσi k ≤ M (i ∈ N),
és σi (x) → σ(x), ha i → ∞, x ∈ S teljesüljön, ahol [S] = c. Legyen S =

{e0 , e1 , e2 , . . . }, ahol
e0 = (1, 1, 1, . . . ),
e1 = (1, 0, 0, . . . ),
e2 = (0, 1, 0, . . . ),
..
.
a 3.5-ben tárgyalt Schauder-bázisa c-nek (mely zárt rendszer). A kσi k ≤ M
feltétel éppen 1.-et, a σi (e0 ) → σ(e0 ) = 1 feltétel 2.-t, míg a σi (ek ) → σ(ek ) = 0
(k ∈ N) a tétel 3. feltételét adja.
5.4. További alkalmazások

e 2π] a C[0, 2π] tér azon x függvényeinek halmaza, melyekre x(0) =
Jelölje C[0,
e 2π] zárt lineáris altere C[0, 2π]-nek, így maga is Banach-tér. C[0,
x(2π). C[0, e 2π]
függvényeit 2π szerint periodikusan kiterjesztjük R-re.
e 2π] függvény (trigonometrikus) Fourier-során az
Egy x ∈ C[0,
∞
a0 X
+ (ak cos kt + bk sin kt) t ∈ [0, 2π]
2 k=1
függvénysort értjük, ahol
Z2π
1
ak = x(s) cos ks ds k = 0, 1, 2, . . . ,
π
0
5.4. TOVÁBBI ALKALMAZÁSOK 135
Z2π
1
bk = x(s) sin ks ds k = 1, 2, 3, . . . .
π
0
Az egyenletes korlátosság tételének segítségével bizonyíthatjuk olyan folyto-

nos 2π szerint periódikus függvény létezését, melynek (trigonometrikus) Fourier-
sora egy előírt pontban nem konvergens. Ilyen függvényt először du Bois Rey-
mond szerkesztett 1876-ban.
5.7. Tétel. Bármely t0 ∈ [0, 2π]-hez létezik olyan folytonos 2π szerint periódikus
függvény, melynek (trigonometrikus) Fourier-sora divergens t0 -ban.
e [0, 2π] függvény Fourier-sorának n-edik részle-

Bizonyítás. Jelölje sn az x ∈ C
tösszegét, és legyen
fn (x) = sn (t0 ) e [0, 2π])

(x ∈ C
A Dirichlet-formula (lásd pl. [21]) szerint
n Z2π
a0 X 1
sn (t) = + (ak cos kt + bk sin kt) = x(s)Dn (s − t) ds,
2 k=1
π
0
ahol
¡ ¢
1 sin n + 12 u
Dn (u) = + cos u + cos 2u + · · · + cos nu =
2 2 sin 12 u
a Dirichlet-féle magfüggvény.
Így
Z2π
1 e [0, 2π]),
fn (x) = x(s)Dn (s − t0 ) ds (x ∈ C
π
0
e [0, 2π]. A 4.8 tétel szerint fn lineáris korlátos funkcionál C

és Dn ∈ C e [0, 2π]-n,
melynek normája
Z2π
1
kfn k = |Dn (s − t0 )| ds
π
0
Becsüljük meg kfn k-t alulról!

¯ ¯
R2π R2π R2π ¯ sin(n+ 12 )u ¯
kfn k = 1
|Dn (s − t0 )| ds = 1
|Dn (s)| ds = 1 ¯ ¯
π π π ¯ 2 sin 12 u ¯ ds
0 0 0
2(n+ 12 )π
R2π ¯ ¡ ¢ ¯ R P
2n+1 Rkπ
≥ 1 ¯sin n + 1 s¯ ds 1 | sin t| dtt π1 | sin t| dtt
π 2 s π
0 0 k=1 (k−1)π
1
P
2n+1
1
Rkπ P
2n+1
≥ π kπ
| sin t| dt π22 1
k
,
k=1 (k−1)π k=1
ahol az egyes átalakításoknál

¡ ¢ rendre Dn periodicitását, a | sin x| ≤ |x| egyen-
lőtlenséget, az n + 2 s = t helyettesítést, és az 1t ≥ kπ
1 1
, ha t ∈ [(k − 1)π, kπ]
egyenlőtlenséget használtuk fel.
P
∞
1
Mivel a k
sor divergens, így n → ∞ esetén kfn k → ∞, ezért az egyenletes
k=1
korlátosság tétele miatt van olyan Ht0 ⊂ C e [0, 2π] sűrű Gδ halmaz, hogy x ∈ Ht0
esetén
sup |fn (x)| = sup |sn (t0 )| = ∞,
n n
de ekkor {sn (t0 )} nem lehet konvergens. ¤

Véve megszámlálható sok ti ∈ [0, 2π] (i ∈ N) pontot, a megfelelő Hti sűrű
Gδ halmazok metszete a kategória tétel miatt szintén sűrű Gδ halmaz , és eb-
ből a halmazból véve az x függvényt, x Fourier-sora egyetlen ti pontban sem
konvergens. Ezzel beláttuk, hogy igaz az
5.8. Tétel. Bármely T ⊂ [0, 2π] megszámlálható halmaz esetén van olyan foly-
tonos 2π szerint periódikus függvény, melynek (trigonometrikus) Fourier-sora T
pontjaiban divergens.
A Banach-Steinhaus tétel kvadraturaformulák konvergenciájának vizsgálatá-
Rb
nál is alkalmazható. Az x(t) dt határozott integrál közelítő számítására gyakran
a
alkalmaznak
n
X
Ak x(tk ) (a ≤ t0 < t1 < · · · < tn ≤ b) (5.8)
k=0
típusú úgynevezett mechanikus kvadraturaformulákat. Ide tartozik a téglalapfor-

mula: µ ¶
Xn
b−a b−a
x a+k ,
k=0
n n
5.4. TOVÁBBI ALKALMAZÁSOK 137
Rb
amely az x(t) dt értékét a görbe alatti téglalapok területének összegével közelíti.
a
Téglalapok helyett trapézokat véve kapjuk a trapézformulát:
µ µ ¶ µ ¶ ¶
b−a 1 b−a b−a 1
x(a) + x a + + · · · + x a + (n − 1) + x(b) .
n 2 n n 2
A keresett integrál értékének minél pontosabb meghatározása érdekében tekint-
sük (5.8) típusú formulák egy
n
X (n) ¡ (n) ¢ (n) (n)
Ak x tk (a ≤ t0 < t1 < · · · < t(n)
n ≤ b; n = 0, 1 . . . )
k=0
sorozatát. Kérdezhetjük, hogy n → ∞-nél milyen feltételek mellett konvergál ez

Rb
a sorozat az x(t) dt értékhez, feltéve, hogy x folytonos függvény. Erre ad választ
a
az alábbi, Szegő Gábortól származó
5.9. Tétel. Ahhoz, hogy a

n
X (n) ¡ (n) ¢ (n) (n)
A k x tk (a ≤ t0 < t1 < · · · < t(n)
n ≤ b; n = 0, 1 . . . ) (5.9)
k=0
Rb
sorozat bármely x ∈ C[a, b] esetén x(t) dt-hez konvergáljon ha n → ∞, szüksé-
a
ges és elegendő, hogy az alábbi két feltétel teljesüljön:
Pn ¯ ¯
¯ (n) ¯
1. van olyan M konstans, hogy ¯Ak ¯ ≤ M (n = 0, 1, . . . ),
k=0
2. (5.9) minden (nemnegatív egész kitevős) hatványfüggvény esetén konvergál

(a hatványfüggvény integráljához).
Bizonyítás. Tekintsük C[a, b]-n a következő funkcionálokat

Pn ³ ´
(n) (n)
fn (x) = Ak x tk (n = 0, 1, 2, . . . )
k=0
Rb
f (x) = x(t) dt.
a
Könnyű belátni, hogy fn , f lineáris korlátos funkcionálok C[a, b]-n és a 4.3 tétel
szerint n ¯
X ¯
¯ (n) ¯
kfn k = ¯Ak ¯ . (5.10)
k=0
A Banach-Steinhaus II. tétel alapján lim fn (x) = f (x) (x ∈ C[a, b]) pontosan
n→∞
akkor teljesül, ha
kfn k = M n = 0, 1, 2, . . . ,
fn (x) → f (x) minden x ∈ S-re,

ahol S ⊂ C[a, b] egy zárt rendszer. Mivel a hatványfüggvények zárt rendszert
alkotnak C[a, b]-ben és (5.10) teljesül, így utóbbi feltételeink 1., 2.-vel azonosak.
¤
Megjegyzések.
(n)
1. Ha az Ak együtthatók minden lehetséges k, n esetén pozitívak, akkor az
első feltétel következik a másodikból, ugyanis x(t) = 1 esetén a második
feltételünk azt jelenti, hogy
Zb n
X n ¯
X ¯
(n) ¯ (n) ¯
b−a= dt = lim Ak = lim ¯Ak ¯ ,
n→∞ n→∞
a k=0 k=0
n ¯
P ¯
¯ (n) ¯
amiből a ¯Ak ¯ (n ∈ N) összegek korlátossága következik.
k=0
2. (5.9) típusú formulák használhatók az általánosabb

Zb
p(t)x(t) dt
a
integrál közelítő kiszámítására is, ahol p egy rögzített integrálható függ-

vény, melyet súlyfüggvénynek nevezünk. A konvergenciára vonatkozó ered-
mény ugyanaz, mint az előbb (de itt természetesen a második feltételben
Pn ³ ´ Rb
(n) (n)
Ak x tk → p(t)x(t) dt konvergenciát kell megkövetelni minden
k=0 a
nemnegatív egész kitevős hatványfüggvényre).
Mechanikus kvadratura formulák előállítására az egyik legfontosabb módszer
(n) (n)
a következő. Minden x ∈ C[a, b] függvényhez és az a ≤ t0 < t1 < · · · <
(n)
tn ≤ b beosztáshoz határozzuk meg az x függvény Lagrange-féle interpolációs
polinomját. Ez az
n
X n
Y (n)
(n) t − ti
Ln (x; t) = x(tk ) (n) (n)
k=0 tk − ti
i=0
i6=k
5.5. A NYÍLT LEKÉPEZÉSEK TÉTELE 139
legfeljebb n-edfokú polinom, mely az osztópontokban az x függvénnyel egybeesik.

Rb
Az p(t)x(t) dt-ben x-et az interpolációs polinom normájával helyettesítve
a
kapjuk a
Zb n
X ³ ´
(n) (n)
p(t)Ln (x; t) dt = x tk Ak (5.11)
a k=0
(n)
(n) Rb Q
n t − ti
formulát, ahol Ak = p(t) (n) (n)
dt.
a
i=0
tk − ti
i6=k
Az így kapott formulákat interpolációs kvadratura formulák nak nevezzük.
Mivel legfeljebb n-edfokú polinomok esetén x(t) = Ln (x; t), így legfeljebb n-
Rb
edfokú polinomokra (5.11) formula éppen az p(t)x(t) dt értékét adja, tehát az
a
(n)
5.9 tétel 2. feltétele teljesül. Ha Ak
> 0, akkor az első megjegyzésünk értelmében
mindkét feltétel teljesül, így az ilyen interpolációs kvadratura formulák minden
Rb
folytonos x függvény esetén p(t)x(t) dt-hez konvergálnak, ha n → ∞.
a
5.5. A nyílt leképezések tétele

5.10. Tétel. (Nyílt leképezések tétele) Legyenek X, Y Banach-terek, A ∈
B(X, Y ) az X-et az egész Y -ra leképező lineáris korlátos operátor, akkor A nyílt
leképezés (vagyis bármely X-beli nyílt halmaz képe nyílt Y -ban).
A bizonyításhoz szükségünk lesz néhány jelölésre és két segédtételre.
Az X-beli x0 körüli r sugarú nyílt gömböt G(x0 , r)-rel, az Y -beli y0 közép-
pontú, r sugarú nyílt gömböt H(y0 , r)-rel fogjuk jelölni. x0 = 0 illetve y0 = 0
esetén a Gr illetve Hr jelölést használjuk.
5. Segédtétel. A tétel feltételei mellett van olyan η > 0 szám, hogy bármely
ε > 0 esetén
Hηε ⊂ A(Gε ).
Az 5. segédtétel bizonyítása.
S
∞ S
∞
X = Gn = nG1 ,
n=1 n=1
S
∞ S
∞ S
∞
Y = A(X) = A( nG1 ) A(nG1 ) = nA(G1 ).
n=1 n=1 n=1
Y Banach-tér, így második kategóriájú, van tehát olyan n0 index, hogy n0 A(G1 )
tartalmaz egy nyílt gömböt, mondjuk H(y0 , r)-et:
H(y0 , r) ⊂ n0 A(G1 ).
Innen
Hr = H(y0 , r) − y0 ⊂ H(y0 , r) − H(y0 , r) ⊂ n0 A(G1 ) − n0 A(G1 )
⊂ n0 A(G1 ) − n0 A(G1 ) = n0 A(G1 − G1 ) ⊂ n0 A(G2 ) = 2n0 A(G1 ),
amiből
H 2nr ⊂ A(G1 ),
0
r
azaz η = 2n0
, ε > 0 esetén
Hηε = εHη ⊂ εA(G1 ) = A(εG1 )A(Gε ).
A bizonyításban felhasználtuk a 3.2 tétel (2) állítását, továbbá azt, hogy G1 −

G1 ⊂ G2 , Gε = εG1 ¤
6. Segédtétel. A tétel feltételei mellett, bármely ε > 0-ra
Hη 2ε ⊂ A(Gε ),
ahol η az 5. segédtételben szereplő konstans.

A 6. segédtétel bizonyítása. Elegendő állításunkat ε = 1 mellett igazolni, mert
Hη 2ε = εH η2 , A(Gε ) = εA(G1 ).
Tegyük fel, hogy y ∈ H η2 , megmutatjuk, hogy y ∈ A(G1 ). Az 5. segédtétel

miatt y ∈ H η2 ⊂ A(G 1 ), így van olyan
2
η
x1 ∈ G 1 , hogy ky − Ax1 k < .
2 22
Utóbbi egyenlőtlenség azt jelenti, hogy y − Ax1 ∈ H η2 . Az 5. segédtétel alapján
2
y − Ax1 ∈ H η2 ⊂ A(G 12 ), így van olyan

2
η
x2 ∈ G 12 , hogy ky − Ax1 − Ax2 k < .
2 23
Hasonlóan folytatva olyan {xi } sorozatot konstruálunk, melyre
xi ∈ G 1i (i = 1, 2, . . . ), (5.12)
2
5.6. A NYÍLT LEKÉPEZÉSEK TÉTELÉNEK ALKALMAZÁSAI 141
és ° Ã n !°
° X ° η
° °
°y − A xi ° < n+1 (n = 1, 2, . . . ) (5.13)
° ° 2
i=1
P
∞ P
∞
1
teljesül. A kxi k sor konvergens, mert (5.12) miatt a konvergens 2i
geometri-
i=1 i=1
P
∞
ai sor majorálja . Mivel X Banach-tér innen következik a xi sor konvergenciája.
i=1
Legyen
∞
X
x= xi ,
i=1
akkor (5.12) miatt
∞
X X∞
1
kxk ≤ kxi k < i
= 1, azaz x ∈ G1 ,
i=1 i=1
2
és (5.13)-ből n → ∞ határátmenettel ky − Axk = 0 adódik, azaz y = Ax ∈
A(G1 ). ¤
Bizonyítás. (5.10 tétel) Legyen V ⊂ X nyílt halmaz, megmutatjuk, hogy
A(V ) is nyílt. Ha y ∈ A(V ), úgy y = Ax valamely x ∈ V -vel. Mivel V nyílt, így
egy x körüli G(x, ε) gömb is V -ben van:
x ∈ G(x, ε) ⊂ V.
A 6. segédtétel és A linearitása miatt
¡ ¢ ¡ ¢
Hη 2ε ⊂ A(Gε ) = A G(x, ε) − x = A G(x, ε) − Ax,
amiből ³ ε´ ¡ ¢
H y, η = Hη 2ε + yHη 2ε + Ax ⊂ A G(x, ε) ⊂ A(V ),
2
s ez azt jelenti, hogy A(V ) nyílt. ¤
Megjegyzés. Elegendő Y -ról csak azt feltenni, hogy második kategóriájú lineáris
normált tér, ugyanis a bizonyításban csupán ezt használtuk ki (az 5. segédtétel-
ben.)
5.6. A nyílt leképezések tételének alkalmazásai:

Banach tétele a korlátos inverzről, ekvivalens
normák
5.11. Tétel. (Banach tétele a korlátos inverzről) Legyenek X, Y Banach-
terek, A ∈ B(X, Y ) X-et kölcsönösen egyértelműen Y -ra leképező lineáris korlá-
tos operátor. Akkor a létező A−1 inverz operátor is lineáris és korlátos.
Bizonyítás. Az A−1 inverz operátor definíciója:
A−1 y = x ha y = Ax.
A tétel feltételei miatt minden y ∈ Y -hoz pontosan egy olyan x ∈ X van, melyre
y = Ax, így A−1 : Y → X.
A−1 lineáris, mert y1 , y2 ∈ Y esetén az A−1 y1 = x1 , A−1 y2 = x2 jelölésekkel
y1 = Ax1 , y2 = Ax2 és A linearitása miatt
y1 + y2 = Ax1 + Ax2 = A(x1 + x2 ),

x1 + x2 = A−1 (y1 + y2 ),
azaz
A−1 y1 + A−1 y2 = A−1 (y1 + y2 ),
és hasonlóan
λy1 = λAx1 = A(λx1 ),
amiből
λx1 = A−1 (λy1 )
λA y1 = A−1 (λy1 ).
−1
A−1 korlátos, mert a nyílt leképezések tétele miatt A nyílt, így A−1 folytonos,
tehát (a linearitás miatt) korlátos is. A−1 korlátossága a 6. segédtétel
³ ´ segítségével
x x
közvetlenül is bizonyítható: Ha 0 6= x ∈ X, úgy kxk ∈
/ G1 , A kxk ∈
/ A(G1 ), és
³ ´
x
H η2 ⊂ A(G1 ) miatt A kxk ∈/ H η2 , azaz
° µ ¶°
° x °
°A ° ≥ η, η
kAxk ≥ kxk.
° kxk ° 2 2
Ez x = 0-ra is igaz, és innen Ax = y1 , x = A−1 y-nal

2
kA−1 yk ≤ kyk,
η
azaz A−1 korlátos. ¤
5.3. Definíció. Legyen X egy lineáris tér és tegyük fel, hogy k · k1 és k · k2

normák X-en. Azt mondjuk, hogy k · k1 ekvivalens k · k2 -vel, ha vannak olyan
c, C pozitív számok, hogy bármely x ∈ X esetén
ckxk2 ≤ kxk1 ≤ Ckxk2
teljesül. ¤
Könnyű belátni, hogy ez a reláció egy ekvivalencia reláció. Ha k · k1 és k · k2

ekvivalensek, akkor ha {xn } egy Cauchy-sorozat, vagy egy konvergens sorozat
(X, k·k1 )-ben, úgy (X, k·k2 )-ben is az és fordítva. Az is világos, hogy az (X, k·k1 )
és (X, k · k2 ) terekben a nyílt halmazok azonosak.
5.12. Tétel. Legyen X egy lineáris tér és k · k1 , k · k2 két norma X-en úgy, hogy
(X, k · k1 ), (X, k · k2 ) mindketten Banach-terek. Ha van olyan C > 0 konstans,
hogy
kxk1 ≤ Ckxk2 (x ∈ X), (5.14)
akkor a két norma ekvivalens.
Bizonyítás. Legyen I az identikus leképezése (X, k · k2 )-nek (X, k · k1 )-re, akkor

(5.14) miatt
kIxk1 ≤ Ckxk2 ,
azaz I korlátos. Világos, hogy I lineáris, és kölcsönösen egyértelműen képezi le
(X, k · k2 )-t (X, k · k1 )-re. Így az előző tétel alapján I −1 is korlátos, azaz van olyan
K (mely szükségképpen pozitív) hogy
kxk2 = kI −1 xk2 ≤ Kkxk1 (x ∈ X),
amiből a két norma ekvivalenciája következik. ¤
5.13. Tétel. Véges dimenziós (valós vagy komplex) lineáris téren bármely két
norma ekvivalens.
Bizonyítás. Legyen X egy véges dimenziós lineáris tér, ϕ1 , . . . , ϕn X egy Hamel-

bázisa, és k · k1 egy norma X-en. Bármely x ∈ X egyértelműen
n
X
x= αi ϕi
i=1
alakba írható. Legyen

kxk2 = max |αi |.
1≤i≤n
Azonnal látható, hogy k · k2 norma X-en, és

° ° Ã n !
°Xn ° n
X X
° °
kxk1 = ° αi ϕi ° ≤ |αi | · kϕi k1 ≤ kϕi k1 kxk2 .
° °
i=1 1 i=1 i=1
A 3.10 tétel 5. következménye szerint (X, k · k1 ) és (X, k · k2 ) Banach-terek,

ezértaz előző tételt alkalmazva kapjuk, hogy k·k1 és k·k2 ekvivalensek. Így a nor-
mák ekvivalenciájának tranzitivitása miatt X bármely két normája ekvivalens.
¤
Legyen X egy lineáris normált tér {en } Schauder-bázissal. Akkor minden

x ∈ X egyértelműen előállítható
∞
X
x= ci ei (5.15)
i=1
alakban, ahol ci -k skalárok. Legyen ekkor

n
X
Sn x = ci ei . (5.16)
i=1
Az (5.15) előállítás egyértelműsége miatt Sn : X → X lineáris operátor. Az 5.12

tétel segítségével bebizonyítjuk, hogy ha X Banach-tér, akkor Sn korlátos is.
5.14. Tétel. Ha X Banach-tér, {en } Schauder-bázissal, akkor a (5.16)-tal defini-

ált Sn operátor X-et önmagába leképező lineáris korlátos operátor, sőt kSn k ≤ C
(n = 1, 2, . . . ).
Bizonyítás. Legyen ° °
°Xk °
° °
kxk1 = sup ° ci ei ° ,
k∈N ° °
i=1
ahol x ∈ X az (5.15) alatti elem. Megmutatjuk, hogy (X, k · k1 ) Banach-tér.

P∞
(n)
Legyen xn = ci ei (n ∈ N) egy Cauchy-sorozat (X, k · k1 )-ben, akkor bármely
i=1
ε > 0-hoz van olyan N (ε), hogy
° °
°Xk ³ ´ °
° (n) (m) °
kxn − xm k1 = sup ° ci − ci ei ° < ε ha n, m > N (ε),
k∈N ° °
i=1
így bármely k természetes szám esetén

° k °
°X ³ ´ °
° (n) (m) °
° ci m − ci ei ° < ε ha n, m > N (ε). (5.17)
° °
i=1
Innen
° k °
¯ ¯ 1 ° ³ ´ k−1 ³ ´ °
¯ (n) (m) ¯ °X (n) (m)
X (n) (m) ° 2ε
¯ck − ck ¯ = ° ci − ci ei − ci − ci ei ° < ,
kek k ° i=1 i=1
° kek k
(n)
ha n, m > N (ε), ami azt jelenti, hogy {ck } bármely fix k mellett valós vagy
komplex elemű Cauchy-sorozat, mely konvergens:
(n)
lim c = ck .
n→∞ k
(5.17)-ből m → ∞ határátmenettel kapjuk, hogy k ∈ N mellett

° k °
°X ³ ´ °
° (n) °
° ci − ci ei ° ha n > N (ε),
° °
i=1
P
∞
tehát x = ci ei jelöléssel
i=1
kxn − xk1 ≤ ε ha n > N (ε).

Ezzel beláttuk, hogy (X, k · k1 ) Banach-tér.
Mivel ° n ° ° n °
°X ° °X °
° ° ° °
kxk = lim ° ci ei ° ≤ sup ° ci ei ° = kxk2 ,
n→∞ ° ° n ° °
i=1 i=1
alkalmazhatjuk az 5.12 tételt. Van tehát egy olyan C > 0 konstans, hogy
kxk1 ≤ Ckxk,
amiből ° n ° ° k °
°X ° °X °
° ° ° °
kSn xk = ° ci ei ° ≤ sup ° ci ei ° kxk1 ≤ Ckxk,
° ° k∈N ° °
i=1 i=1
tehát Sn korlátos, és kSn k ≤ C (n ∈ N). ¤
Megjegyzés. Tételünkből következik, hogy az
∞
Ã ∞
!
X X
Rn x = ci ei x= ci ei (5.18)
i=n+1 i=1
összefüggéssel definiált Rn operátor és az

fn (x) = cn
P
∞
-nel definiált fn (n ∈ N) funkcionál lineáris és korlátos. A linearitás az x = ci ei
i=1
előállítás egyértelműségének a következménye, míg a korlátosság az
Rn = I − Sn ,
kSn x − Sn−1 xk 2C
|fn (x)| = |cn | = ≤ kxk
ken k ken k
összefüggésekből adódik.
A következő tételt a 3.9 szakaszban már kimondtuk, de csak most állnak ren-
delkezésünkre a bizonyításhoz szükséges ismeretek.
3.19 Tétel Legyen X egy Banach-tér {en } Schauder-bázissal. K ⊂ X relatív
kompakt akkor és csakis akkor, ha
1. K korlátos,
2. bármely ε > 0-hoz van olyan N (ε), hogy kRn xk < ε, ha n > N (ε), x ∈ K,
P
∞ P
∞
ahol Rn x ci ei ha x = ci ei .
i=n+1 i=1
Bizonyítás. Szükségesség. Ha K ⊂ X relatív kompakt, akkor bármely ε0 > 0

esetén van véges x1 , . . . , xm ε0 -háló K számára. Innen következik, hogy K korlá-
tos, és x ∈ K-ra
kRn xk = kx−Sn xk ≤ kx−xi k+kxi −Sn xk ≤ kx−xi k+kSn xi − Sn xk+kRn xi k ≤
≤ (1 + kSn k) kx − xi k + kRn xi k ≤ (1 + C)kx − xi k + kRn xi k,
ahol xi az ε0 -háló azon eleme, melyre kx − xi k < ε0 teljesül. Mivel lim kRn xi k =
n→∞
0 (i = 1, . . . , m), így kRn xi k < ε0 , ha n > N (ε0 ) (i = 1, . . . , m), tehát
kRn xk < (2 + C)ε0 ha x ∈ K, n > N (ε0 ).
ε
ε0 = 2C -vel, ez éppen a kívánt 2. feltétel.
Elegendőség. Ha 1. és 2. teljesül, megutatjuk, hogy bármely ε > 0-hoz van
véges ε-háló K számára. © ¯ Válasszuk
ª az n = n(ε) indexet úgy, hogy kRn xk < 2ε , ha
x ∈ K. A Kn = Sn x ¯ x ∈ K halmaz korlátos részhalmaza a véges dimenziós
[e1 , . . . , en ] altérnek, így relatív kompakt. Van tehát véges 2ε -háló Kn számára, és
ez
x = Sn x + Rn x
miatt ε-háló K számára. ¤
5.7. A zárt gráf tétel

Ha A az X halmaz D(A) részhalmazának az Y halmazba való leképezése,
akkor ezt A : D(A) ⊂ X → Y -nal jelöljük.
5.4. Definíció. Legyenek X, Y tetszőleges halmazok, A : D(A) ⊂ X → Y egy
leképezés. A © ¯ ª
G(A) = (x, Ax) ¯ x ∈ D(A) ⊂ X × Y
halmazt A gráfjának nevezzük. ¤
Ha X, Y lineáris normált terek, akkor az X × Y szorzathalmaz az
(x1 , y1 ) + (x2 , y2 ) = (x1 + x2 , y1 + y2 )
λ(x1 , y1 ) = (λx1 , λy1 )
k(x1 , y1 )k = kx1 k + ky1 k

5.7. A ZÁRT GRÁF TÉTEL 147
műveletekre és normára nézve szintén lineáris normált tér, melyet az X és Y

terek normált szorzatának nevezünk. Mivel
k(xn , yn ) − (x, y)k = kxn − xk + kyn − yk,
így az {(xn , yn )} sorozat pontosan akkor konvergál (x, y)-hoz az X × Y normált
szorzattérben, ha x1 → x és y1 → y. Ha X, Y Banach-terek, úgy X × Y is az, és
fordítva.
5.5. Definíció. Legyenek X, Y lineáris normált terek. Az A : D(A) ⊂ X → Y

operátort zárt operátor nak nevezzük, ha G(A) gráfja zárt halmaz X × Y -ban. ¤
Az A operátor pontosan akkor zárt, ha bármely (x, y) ∈ G(A) esetén (x, y) ∈
G(A).
(x, y) ∈ G(A) pontosan akkor teljesül, ha van olyan (xn , yn ) ∈ G(A) sorozat,
mely (x, y)-hoz konvergál, azaz amelyre
½
xn ∈ D(A), xn → x
(5.19)
yn = Axn → y, ha n → ∞.
(x, y) ∈ G(A) pontosan azt jelenti, hogy
x ∈ D(A) és y = Ax. (5.20)
Így beláttuk, hogy A akkor és csakis akkort zárt operátor, ha tetszőleges xn ∈
D(A) (n ∈ N) sorozatot véve, melyre xn → x, Axn → y (n → ∞) teljesül,
következik, hogy x ∈ D(A) és y = Ax.
Példák:
1. Ha D(A) zárt lineáris altér X-ben, A : D(A) ⊂ X → Y lineáris folytonos
(korlátos) operátor, úgy A zárt is (X, Y lineáris normált terek).
¯
2. Legyen X = Y = C[0, 1], D(A) = {x ∈ X ¯ x0 ∈ X} és
(Ax)(t) = x0 (t) (t ∈ [0, 1], x ∈ D(A)).
A zárt operátor, mert ha xn ∈ D(A), xn → x, Axn = x0n → y, akkor ismert
analízisbeli tétel szerint
d
lim xn (t) = lim x0n (t) = y(t),
dt n→∞ n→∞
azaz x0 = y ∈ C[0, 1], x ∈ D(A) és y = Ax.

A nem folytonos, mert ha xn (t) = tn , akkor kxn k = 1, de
kAxn k = sup |ntn−1 | = n.
t∈[0,1]
3. Legyen D(A) egy nem zárt lineáris altere az X Banach-térnek, Y = X és

I : D(A) → Y az identikus leképezés. Akkor I folytonos, lineáris operátor,
de nem zárt.
5.15. Tétel. (zárt gráf tétel) Banach-teret Banach-térbe leképező zárt lineá-
ris operátor folytonos (korlátos).
Bizonyítás. Legyenek X, Y Banach-terek, A : X → Y zárt lineáris operátor, és
kxk1 = kxk + kAxk (x ∈ X).
Világos, hogy k·k1 norma X-en. Megmutatjuk, hogy (X, k·k1 ) Banach-tér. Legyen
ugyanis {xn } egy Cauchy-sorozat (X, k · k1 )-ben, akkor
0 ≤ kxn − xm k + kAxn − Axm k = kxn − xm k1 < ε ha n, m > N (ε),
így {xn } Cauchy-sorozat (X, k·k)-ben, {Axn } Cauchy-sorozat Y -ban. Ezért xn →

x (X, k · k)-ben, Axn → y az Y -ban. A zártsága miatt x ∈ X (ezt már tudjuk)
és y = Ax, így
kxn − xk1 = kxn − xk + kAxn − Axk → 0 (n → ∞),
azaz xn → x az (X, k · k1 ) térben. Mivel
kxk ≤ kxk + kAxk = kxk1 ,
így az 5.12 tétel alkalmazásával kapjuk, hogy van olyan C > 0, hogy
kxk1 ≤ Ckxk (x ∈ X),

kxk + kAxk ≤ Ckxk,
kAxk ≤ (C − 1)kxk,
azaz A korlátos, így folytonos. ¤

Ezt a szakaszt a zárt gráf tétel egy projekciókkal kapcsolatos alkalmazásával
zárjuk.
5.6. Definíció. Egy X lineáris normált teret önmagába leképező P lineáris ope-
rátort projekció operátornak nevezzük, ha P 2 = P , azaz P (P x) = P x (x ∈ X)
(P idempotens). ¤
5.7. Definíció. Legyen M zárt altere az X lineáris normált térnek. Ha van olyan
N zárt lineáris altere X-nek, hogy
X = M + N és M ∩ N = {0},
5.7. A ZÁRT GRÁF TÉTEL 149
akkor M -et komplementeres altér nek nevezzük X-ben. Ekkor X-et M és N direkt
összegének nevezzük, és az
X =M ⊕N
jelölést használjuk. (M ∩ N = {0} miatt X minden x eleme egyértelműen írható
x = m + n alakba, ahol m ∈ M, n ∈ N ). ¤
5.16. Tétel. 1. Legyen X egy lineáris normált tér, P az X egy projekciója,

akkor
X = R(P ) ⊕ N (P ),
¯ ¯
ahol R(P ) = {P x ¯ x ∈ X} a P képtere, N (P ) = {x ∈ X ¯ P x = 0} a P
nulltere.
2. Ha X egy Banach-tér és
X = M ⊕ N,
akkor van olyan P projekciója X-nek, melyre M = R(P ), N = N (P ).
Bizonyítás. 1. R(P ) = N (I − P ), mert ha y ∈ R(P ), úgy y = P x = P (P x),

azaz (I − P )P x = 0 (I identikus operátor X-en), y = P x ∈ N (I − P ).
Fordítva, ha z ∈ N (I − P ), akkor (I − P )z = 0, vagyis z = P z ∈ R(P ).

P folytonossága miatt N (P ) és R(P ) = N (I − P ) zárt lineáris alterek, x ∈
N (P ∩ R(P ))-ből x = P x1 , P x = 0, azaz 0 = P x = P 2 x1 = P x1 , x = P x1 = 0
következik, így N (P ) ∩ R(P ) = {0}.
Ha x ∈ X tetszőleges, akkor x = (x − P x) + P x, és itt P x ∈ R(P ), x − P x ∈
N (P ), mert P (x − P x) = P x − P 2 x = 0. Így beláttuk, hogy
X = R(P ) ⊕ N (P ).
2. Definiáljuk P -t a következőképpen:
P x = m,
ahol x = m + n, m ∈ M, n ∈ N . Világos, hogy P lineáris operátor, és

P (P x) = P m = m = P x alapján P 2 = P . Továbbá R(P ) = M , és N (P ) = N .
Megmutatjuk, hogy P zárt operátor. Tegyük fel,hogy xn → x, P xn → y. Akkor
P xn ∈ M és M zártsága miatt y ∈ M , így P y = y. Mivel P (xn − P xn ) = 0,
xn − P xn ∈ N . N zártsága miatt x − y ∈ N , így P x = P y. Innen y = P x vagyis
P zárt, és a zárt gráf tétel miatt P folytonos. ¤
6. fejezet
Hilbert-terek
6.1. Hilbert-tér fogalma, példák

6.1. Definíció.
® Ha egy X lineáris tér bármely két x, y eleméhez hozzá van ren-
delve egy x, y skalár úgy, hogy
® ® ®
x1 + x2 , y = x1 , y + x2 , y
® ®
λx, y = λ x, y
® ®
x, y = y, x
®
x, x ≥ 0
teljesül bármely x1 , x2 , x, y ∈ X és λ skalár esetén, akkor azt mondjuk,

® hogy egy
pszeudo-skaláris szorzat (pszeudo-belsőszorzat) van adva X-en. x, y -t az x és
y elemek pszeudo-skaláris szorzatának nevezzük. ®
Ha egy pszeudo-skaláris szorzat olyan, hogy x, x = 0 csak x = 0-nál áll
fenn, akkor skaláris szorzatnak (belső szorzatnak) nevezzük. ¤
®
6.1. Tétel. (Schwarz egyenlőtlenség) Ha ·, · egy pszeudo-skaláris szorzat
az X lineáris téren, úgy bármely x, y ∈ X-re fennáll az
¯ ®¯ ® ®
¯ x, y ¯2 ≤ x, x · y, y
egyenlőtlenség.
Bizonyítás. Tetszőleges λ skalár esetén

® ® ® £ ® ®¤
0 ≤ x + λy, x + λy = x, x + λ y, x + λ x, y + λ y, y . (6.1)
150
6.1. HILBERT-TÉR FOGALMA, PÉLDÁK 151
®
Ha y, y 6= 0, akkor válasszuk λ-t úgy, hogy a zárójelben lévő kifejezés zérus
legyen, azaz legyen ®
x, y
λ = − ®.
y, y
˛ ®˛2
˛ ˛
® ˛˛ x,y ˛˛
Ezzel (6.1)-ből x, x − ® ≥ 0 adódik, ami (6.1)-gyel ekvivalens. Hasonló-
y,y
®
an érvényes az ®egyenlőtlenség
® ha x, x 6= 0(ekkor
® x, y szerepét megcseréljük).
Végül, ha x, x = y, y = 0, akkor λ = − x, y választással kapjuk (6.1)-ből,
¯ ®¯2 ®
hogy 0 ≤ ¯ x, y ¯ , x, y = 0, azaz egyenlőtlenségünk ekkor is teljesül. ¤
6.2. Tétel. Egy skaláris

q szorzattal ellátott lineáris tér bármely x elemének nor-
®
máján az kxk = x, x számot értve, a tér lineáris normált tér. A norma
pontosan egy skaláris szorzatból származik ily módon.
Bizonyítás. A skaláris szorzat definíciója miatt ®kxk ≥ 0 és kxk

® = 02 akkor és
2 2
csak akkor, ha x = 0, továbbá kλxk = λx , λx = λλ x , x = |λ| kxk , így
kλxk = |λ|kxk. A 6.1 tétel felhasználásával
® ® ® ® ®
kx + yk2 = x + y , x + y = x , x + x , y + y , x + y , y
® ® ¡ ¢2
= kxk2 + 2Re x , y + kyk2 ≤ kxk2 + 2| x , y | + kyk2 ≤ kxk + kyk
vagyis
kx + yk ≤ kxk + kyk,
így terünk lineáris normált tér.
Könnyen ellenőrizhető, hogy arra a skaláris szorzatra, melyből a norma szár-
mazik, fennáll
® 1£ ¤
x,y = kx + yk2 − kx − yk2 , (6.2)
4
ha a tér valós, és
® 1£ ¤
x,y = kx + yk2 − kx − yk2 + ikx + iyk2 − ikx − iyk2 , (6.3)
4
ha a tér komplex, ami mutatja, hogy a norma csak egyetlen skaláris szorzatból
származhat. ¤
6.2. Definíció. Az X halmazt pre-Hilbert-tér nek nevezzük, ha X lineáris tér,

melyen
q egy skaláris szorzat van értelmezve. Ha egy pre-Hilbert-tér teljes, az kxk =
®
x, x normában, akkor azt Hilbert-tér nek nevezzük. ¤
152 6. FEJEZET. HILBERT-TEREK
E definíció szerint egy pre-Hilbert-tér olyan lineáris normált tér, melyben a

norma egy skaláris szorzatból származik. Melyek azok a normák, melyek skaláris
szorzatból származnak? Erre a kérdésre ad választ a
6.3. Tétel. Egy lineáris normált

q tér® normája akkor és csakis akkor származik
skaláris szorzatból az kxk = x, x összefüggés szerint, ha a tér bármely két
x, y elemére teljesül a
kx + yk2 + kx − yk2 = 2kxk2 + 2kyk2 (6.4)
úgynevezett parallelogramma azonosság.
Bizonyítás. Ha a norma skaláris szorzatból származik, úgy egyszerű számítás

mutatja (6.4) helyességét.
Ha egy X lineáris normált térben (6.4) teljesül, akkor legyen
1£ ¤
ϕ(x, y) = kx + yk2 − kx − yk2 x, y ∈ X.
4
(6.4)-et felhasználva bármely x1 , x2 , y ∈ X-re
8ϕ(x1 , y) +8ϕ(x2 , y) = 2kx1 + yk2 − 2kx1 − yk2 + 2kx2 + yk2 − 2kx2 − yk2
= 2kx1 + yk2 + 2kx2 + yk2 − [2kx1 − yk2 + 2kx2 − yk2 ]
= kx1 + x2 + 2yk2 + kx1 − x2 k2 − [2kx1 + x2 − 2yk2 + 2kx1 − x2 k2 ]

° °2 ° ° ¡ ¢
= 4 ° x1 +x2
+ y ° − 4 ° x1 +x2 − y °2 16ϕ x1 +x2 , y ,
2 2 2
azaz µ ¶
x1 + x2
2ϕ , y = ϕ(x1 , y) + ϕ(x2 , y).
2
¡ ¢
x2 = 0-val kapjuk, hogy 2ϕ x21 + y = ϕ(x1 , y), így
ϕ(x1 + x2 , y) = ϕ(x1 , y) + ϕ(x2 , y).
Ezzel beláttuk, hogy ϕ additív az első változójában. Világos, hogy ϕ folytonos

függvény, így a 4.2 tétel alapján bármely α ∈ R valós szám esetén
ϕ(αx, y) = αϕ(x, y).

®
Ha X valós lineáris
® normált tér, akkor x , y = ϕ(x, y) skaláris szorzattal
1 2 2
X-en, melyre x , x = ϕ(x, x) = 4 k2xk = kxk teljesül, ugyanis ϕ lineáris az
első változójában és ϕ szimmetrikus.
6.1. HILBERT-TÉR FOGALMA, PÉLDÁK 153
Ha X komplex lineáris normált tér, akkor megmutatjuk, hogy

®
x , y 1 = ϕ(x, y) + iϕ(x, iy)
®
skaláris szorzat X-en. · , · 1 additív az első változóban. Ahhoz, hogy belássuk,
® ®
hogy λx , y 1 = λ x , y 1 bármely λ = α + iβ ∈ C esetén teljesül elég azt
® ®
megmutatni, hogy ix , y 1 = i x , y 1 fennáll. Ez azonnal adódik abból, hogy
ϕ(ix, y) = −ϕ(x, iy) ϕ(ix, iy) = ϕ(x, y),
ugyanis ϕ szimmetriája miatt

®
ix , y 1 = ϕ(ix, y) + iϕ(ix, iy) = −ϕ(x, iy) + iϕ(x, y)
¡ ¢ ®
= i ϕ(x, y) + iϕ(x, iy) i x , y 1 .
Ismét felhasználva ϕ(ix, y) = ϕ(x, iy)-t

® ®
x,y 1
= ϕ(x, y) + iϕ(x, iy) = ϕ(y, x) − iϕ(ix, y) = ϕ(y, x) − iϕ(y, ix) y , x 1 .
®
Végül x , x 1 = ϕ(x, x) + iϕ(x, ix) = ϕ(x, x) = kxk2 , mert
1£ ¤ 1 £ ¤
ϕ(x, ix) = kx + ixk2 − kx − ixk2 = kxk2 |1 + i|2 − |1 − i 2 = 0. ¤
4 4
6.4. Tétel. Bármely pre-Hilbert-térhez létezik egy őt sűrű lineáris altérként tar-
talmazó Hilbert-tér, mely az eredeti teret fixen hagyó izomorf és izometrikus (így
a skaláris szorzatot is megörző) leképezéstől eltekintve egyértelmű.
Bizonyítás. Ha H egy pre-Hilbert-tér, úgy H egy lineáris normált tér, melyben

a norma teljesíti a parallelogramma azonosságot. A 4.17 tétel szerint H-t fixen
e
hagyó izometrikus és izomorf leképezéstől eltekintve egyértelműen létezik olyan H
Banach-tér, mely H-t sűrű lineáris altérként tartalmazza. A norma folytonossága
miatt He normája is teljesíti a parallelogramma azonosságot, így H e Hilbert-tér.
¤
6.5. Tétel. A skaláris szorzat tényezőinek folytonos függvénye.
Bizonyítás. Ha kxn − xk → 0, kyn − yk → 0 ha n → ∞, akkor

¯ ® ®¯ ¯ ®¯ ¯ ®¯
¯ x , y − xn , yn ¯ ≤ ¯ x , y − yn ¯ + ¯ x − xn , yn ¯ ≤ kxkky − yn k + kx − xn kkyn k,
© ª
ami zérushoz tart ha n → ∞ ugyanis kyn k korlátos. ¤
1. Legfontosabb példánk Hilbert-térre a L2 (X, S, µ) tér. Azonnal látható, hogy

Z
®
x , y = x(t)y(t)dµ (x, y ∈ L2 )
X
®
skaláris szorzat L2 (X, S, µ)-n, és fennáll kxk2 = x , x . Innen következik,
hogy L2 (a, b), l2 szintén Hilbert-terek.
2. Legyen most % : (a, b) → R egy integrálható pozitív függvény (a, b)-n. Ha

X = (a, b), S = (a, b) Lebesgue-mérhető részhalmazainak osztálya, úgy
Z
(%)
µ E = %(t)dt (E ∈ S)
E
mérték S-en. A L2 (X, S, µ(%) ) Hilbert teret a % sűrűségfüggvényre nézve,

vagy az
Zx
r(x) = %(t)dt x ∈ (a, b)
a
súlyfüggvényre nézve négyzetesen integrálható függvények terének nevezzük,

(%)
és L2 (a, b)-vel jelöljük. Könnyű belátni, hogy
Z Z
(%)
x(t)dµ = x(t)%(t)dt,
E E
(%)
így x ∈ L2 (a, b) akkor és csakis akkor, ha x mérhető és |x|2 % integrálható
(a, b)-n.
6.2. Ortogonális felbontás

6.3. Definíció. Egy H Hilbert-tér x, y elemeit ortogonálisnak nevezzük, ha
®
x, y = 0, jelölése: x ⊥ y.
Az M, N ⊂ H halmazokat ortogonálisnak nevezzük, ha bármely m ∈ M, n ∈

N esetén m ⊥ n. Jelölés: M ⊥ N .
Az M ⊂ H halmaz bármely elemére ortogonális H-beli elemek összességét M
ortogonális komplementerének nevezzük. Jelölés: M ⊥ . ¤
6.6. Tétel. Egy Hilbert-tér bármely részhalmazának ortogonális komplementere

zárt lineáris altér.
6.2. ORTOGONÁLIS FELBONTÁS 155
⊥
® ®
Bizonyítás.® Ha x, y ∈ M , úgy minden m ∈ M -re x, m = y, m = 0, így
αx + βy, m = 0, tehát αx + βy ∈ M ⊥ .
Ha x ∈ M® ⊥ , akkor van olyan xn ∈ M ⊥ (n ∈ N), hogy xn → x ha n → ∞.
Mivel
® xn , m = 0 (m ∈ M ) a skaláris szorzat folytonossága miatt n → ∞-nel
x, m = 0, azaz x ∈ M ⊥ . ¤
6.7. Tétel. (ortogonális felbontás tétele) Legyen H 0 a H Hilbert-tér zárt

lineáris altere, akkor bármely x ∈ H elem egyértelműen előállítható
x = x0 + x00
alakban, ahol x0 ∈ H 0 , x00 ∈ H 0⊥ .

Figyelembevéve az 5.7 definíciót, tételünk azt jelenti, hogy egy Hilbert-térben
minden zárt lineáris H 0 altér komplementeres altér, és a
H = H 0 ⊕ H 0⊥
direkt összeg egyúttal ún. ortogonális összeg is: H 0 ⊥ H 0⊥ .
Bizonyítás. Legyen x ∈ H és d = %(x, H 0 ) = inf

0 0
kx−h0 k az x távolsága H 0 -től.
h ∈H
Megmutatjuk, hogy van olyan x0 ∈ H 0 , melyre d = kx − x0 k. Legyen ugyanis

h0n
∈ H 0 (n ∈ N) olyan sorozat, hogy kx − h0n k → d ha n → ∞. A parallelogram-
ma azonosságot felhasználva
° °2
kh0n − h0m k2 = °(x − h0m ) − (x − h0n )°
° °2
° h0m + h0n °
= 2kx − h0m k2 + 2kx − h0n k2 °
− 4 °x − °
2 °
≤ 2kx − h0m k2 + 2kx − h0n k2 − 4d2 → 0 ha n, m → ∞,
így {h0n } Cauchy-sorozat. Ezért {h0n } konvergens, h0n → x0 ha n → ∞, és H 0

zártsága miatt x0 ∈ H 0 . Innen
d = lim kx − h0n k = kx − x0 k.
n→∞
Megmutatjuk, hoyg x = x0 + (x − x0 ) az x elem keresett felbontása, azaz

x = x − x00 ortogpnális H 0 -re. Legyen 0 6= y 0 ∈ H 0 tetszőleges, akkor
00
®
d2 = kx − x0 k2 ≤ kx − x0 + λy 0 k2 = kx00 + λy 0 k2 = x00 + λy 0 , x00 + λy 0
® £ ® ¤
= d2 + λ y 0 , x00 + λ x00 , y 0 + λky 0 k2 .
Válasszuk λ-t úgy, hogy a szögletes zárójelben lévő kifejezés eltűnjön, azaz
legyen 00 0 ®
x ,y
λ=− ,
ky 0 k2
akkor ¯ 00 0 ®¯2
¯ x ,y ¯
d2 ≤ d2 − ,
ky 0 k2
®
ami csak úgy lehetséges, ha x00 , y 0 = 0. Mivel ez y 0 = 0-ra is igaz, így x00 ⊥ H 0 ,
azaz x00 ∈ H 0⊥ .
A felbontás egyértelmű, ugyanis ha
x = x0 + x00 = x1 + x2 (x0 , x1 ∈ H 0 , x00 , x2 ∈ H 0⊥ ),
akkor H 0 3 x0 − x1 = x2 − x00 ∈ H 0⊥ , de az egyenlőség két oldalán álló vektorok
ortogonálisak, így
® ®
0 = x0 − x1 , x00 − x2 = x0 − x1 , x0 − x1 = kx0 − x1 k2 ,
amiből x0 = x1 , x00 = x2 . ¤
x0 -t az x elem H 0 altérre vonatkozó (ortogonális) projekciójának nevezzük.
6.3. Ortonormált rendszerek

6.4. Definíció. Egy Hilbert-tér elemeinek {ϕα } (α ∈ Γ) rendszerét ortogonális
rendszer nek nevezzük, ha
®
ϕα , ϕβ = δαβ kϕα k2 (α, β ∈ Γ),
ortonormált rendszer nek nevezzük, ha
®
ϕα , ϕβ = δαβ (α, β ∈ Γ),
ahol ½
1 ha α = β
δαβ :=
0 ha α 6= β
a Kronecker szimbólum. Ha Γ = N, akkor ortogonális sorozatról, illetve ortonor-
mált sorozatról beszélünk. ¤
6.8. Tétel. (Schmidt-féle ortogonalizálás) Ha x1 , x2 , . . . egy Hilbert-tér li-

neárisan független elemeinek egy (megszámlálható) rendszere, akkor létezik olyan
ϕ1 , ϕ2 , . . . (megszámlálható) ortonormált rendszer, hogy n = 1, 2, . . . -re
ϕn = cn1 x1 + cn2 x2 + · · · + cnn xn
(6.5)
xn = γn1 ϕ1 + γn2 ϕ2 + · · · + γnn ϕn
ahol cni , γni skalárok, cnn , γnn > 0 (i = 1, . . . , n; n = 1, 2, . . . ).
6.3. ORTONORMÁLT RENDSZEREK 157
y1 1 1
Bizonyítás. Legyen y1 = x1 és ϕ1 = ky1 k
, azaz c11 = γ11
= ky1 k
> 0, és (6.5)
teljesül. ϕ2 értelmezéséhez legyen
y2 = x2 + λ21 ϕ1 ,
és λ21 -et válasszuk úgy, hogy y2 a ϕ1 -re ortogonális legyen:

® ®
0 = y2 , ϕ1 = x2 , ϕ1 , + λ21 ϕ1 ,
amiből
®
λ21 = − x2 , ϕ1 ,
és legyen
y2
ϕ2 = .
ky2 k
y2 6= 0, különben x2 és ϕ1 , azaz x2 és x1 lineárisan függők lennének. Ekkor ϕ2 az
x2 és ϕ1 lineáris kombinációja, és fordítva, x2 az y2 és ϕ1 , ennélfogva ϕ2 és ϕ1
lineáris kombinációja. Látható az is, hogy
1 1
c22 = = > 0.
γ22 ky2 k
Tegyük fel, hogy ϕ1 , . . . , ϕk−1 -et már meghatároztuk úgy, hogy ezek ortonor-
mált rendszert alkotnak és n = 1, . . . , k − 1-re (6.5) teljesül. Legyen
k−1
X
y k = xk + λki ϕi .
i=1
A λki együtthatókat
® az yk ⊥ ϕi (i = 1, . . . , k − 1) feltételekből meghatározva
λki = − xk , ϕi adódik, yk 6= 0, mert ellenkező esetben xk a ϕ1 , . . . , ϕk−1 elemek
lineáris kombinációja lenne, s így indukciós feltevésünk miatt xk az x1 , . . . , xk−1
elemek lineáris kombinációja volna, ami ellentmond az x1 , . . . , xk vektorrendszer
lineáris függetlenségének. Legyen
yk
ϕk = ,
kyk k
akkor ϕ1 , . . . , ϕk ortonormált rendszer, ϕk az x, ϕ1 , . . . , ϕk−1 elemek lineáris kom-

binációja, így mivel (6.5) n = 1, . . . , k − 1-re fennáll, ϕk az x1 , . . . , xk elemek
lineáris kombinációja, és hasonlóan xk a ϕ1 , . . . , ϕk elemek lineáris kombinációja.
1
Fennáll továbbá ckk = γkk = ky1k k > 0 is. ¤
6.4. Ortogonális sorok

6.5. Definíció. Legyen {ϕn } egy ortonormált sorozat a H Hilbert-térben, {αn }
P
∞
skalárok egy sorozata, akkor a αk ϕk sort ortogonális sor nak nevezzük. ¤
k=1
P
∞
6.9. Lemma. Legyen H egy Hilbert-tér, xk ∈ H (k ∈ N), és xk konvergens
k=1
sor (normában), akkor bármely y ∈ H esetén
*∞ + ∞
X X ®
xk , y = xk , y .
k=1 k=1
Ha x1 , . . . , xk páronként ortogonális elemei egy Hilbert-térnek, akkor

°∞ °
°X °2 X n
° °
° xk ° = kxk k2 .
° °
k=1 k=1
Bizonyítás. Az első állítás a skaláris szorzat folytonosságából következik:

*∞ + * n
+ n ∞
X X X ® X ®
xk , y = lim xk , y lim xk , y = xk , y ,
n→∞ n→∞
k=1 k=1 k=1 k=1
míg a második a baloldal kiszámításával igazolható:

P 2 ®
k ∞ k=1 xk k = x1 + · · · + xn , x 1 + · · · + xn
® ® P
= x1 , x 1 + · · · + xn , x n = ∞ 2
k=1 kxk k . ¤
P
∞
6.10. Tétel. A αk ϕk ortogonális sor akkor és csakis akkor konvergens (nor-
k=1
P
∞
mában), ha a |αk |2 numerikus sor konvergens.
k=1
P
∞
Ha a αk ϕk ortogonális sor normában konvergens és összege x, akkor
k=1
®
αk = x , ϕk (k ∈ N),
és
∞
X
2
kxk = |αk |2 .
k=1
6.4. ORTOGONÁLIS SOROK 159
P
n
Bizonyítás. Legyen sn = αk ϕk (n ∈ N), akkor a 6.9 lemma alapján
k=1
n+p
X
ksn+p − sn k2 = |αk |2 ,
k=n+1
P
∞
így a αk ϕk sorra a Cauchy-féle konvergencia kritérium akkor és csakis akkor
k=1
P
∞
teljesül, ha a |αk |2 sorra teljesül a Cauchy-féle konvergencia kritérium, amiből
k=1
állításunk következik.
Ismét a 6.9 lemmát alkalmazva kapjuk, hogy
¿∞ À
® P P
∞ ®
x , ϕk = αi ϕi , ϕk = αi ϕi , ϕk = αk ,
¿i=1 À i=1
® P
∞ P
∞ ® P
∞ P
∞
x,x = αi ϕi , x = αi ϕi , x = αi αi |αi |2 . ¤
i=1 i=1 i=1 i=1
6.6. Definíció.
Legyen
® {ϕk } egy ortonormált sorozat a H Hilbert-térben, x ∈
H. A ck = x , ϕk (k ∈ N) számokat az x elem Fourier-együtthatói nak nevez-
P
∞
zük a {ϕk } ortonormált sorozatra nézve. Ezen együtthatókkal képzett ck ϕk
k=1
ortogonális sort pedig x Fourier-sorának nevezzük {ϕk }-ra nézve. ¤
6.11. Tétel. Legyen {ϕk } egy ortonormált

® sorozat a H Hilbert-térben, {αk }
skalárok egy sorozata, ck = x , ϕk az x ∈ H elem Fourier-együtthatói, akkor
° °2
° n
X ° n
X n
X
° ° 2 2
°x − αk ϕk ° = kxk − |ck | + |ck − αk |2 , (6.6)
° °
k=1 k=1 k=1
speciálisan αk = ck -val
° °2
° n
X ° n
X
° ° 2
°x − ck ϕk ° = kxk − |ck |2 . (6.7)
° °
k=1 k=1
Bizonyítás.
° °2 ¿ À
° P
n ° P
n P
n
°x − αk ϕk ° x− αk ϕk , αk ϕk
° °
k=1 k=1 k=1
P
n ® Pn ® Pn
= kxk2 − αk ϕk , x − αk x , ϕk + αk αk
k=1 k=1 k=1
P
n
= kxk2 − (αk ck + αk ck − αk αk )
k=1
P
n P
n
= kxk2 − |ck |2 + |ck − αk |2 .¤
k=1 k=1
13. Következmény. üres sor

1. Az x elemhez legközelebbi eleme a [ϕ1 , . . . , ϕn ] lineáris altérnek éppen x
{ϕk } szerinti Fourier-sorának n-edik részletösszege. Ugyanis (6.6) jobbol-
dala αk = ck esetén lesz minimális.
2. Bármely x elemre fennáll a
∞
X ®
|ck |2 ≤ kxk2 (ck = x , ϕk , k ∈ N) (6.8)
k=1
ún. Bessel-féle egyenlőtlenség. Ugyanis (6.7)-ből

n
X
2
0 ≤ kxk − |ck |2 ,
k=1
vagy
n
X
|ck |2 ≤ kxk2 ,
k=1
amiből n → ∞ határátmenettel kapjuk (6.8)-t.

3. Bármely x elem Fourier-sora normában konvergens (de nem feltétlenül a
sorbafejtett elem az összege). Ez a 6.10 tétel 1. állításának és a Bessel-
egyenlőtlenségnek a következménye.
4. Ahhoz, hogy egy x ∈ H elem {ϕk } ortonormált sorozat szerinti Fourier-
sorának összege x legyen szükséges és elegendő, hogy fennálljon az
∞
X
kxk2 = |ck |2 (6.9)
k=1
6.4. ORTOGONÁLIS SOROK 161
° °2
° Pn °
°
ún. Parseval-egyenlet. Ugyanis (6.7) miatt °x − ck ϕk °
° → 0, ha n → ∞
k=1
P
n
akkor és csakis akkor, ha kxk2 − |ck |2 → 0 ha n → ∞. ¤
k=1
6.7. Definíció. A {ϕk } ortonormált sorozatot zártnak nevezzük, ha bármely

x ∈ H elemre fennáll a (6.9) Parseval-egyenlet. ¤
Könnyű belátni, hogy egy {ϕk } zárt ortonormált sorozat abban az értelemben
is zárt, hogy [ϕ1 , ϕ2 . . . ] = H.
Egy ortonormált sorozat zártságát nehéz ellenőrizni, ezért bevezetünk egy vele
ekvivalens,de könnyebben kezelhető fogalmat.
6.8.
Definíció.
® A {ϕ} ortonormált sorozatot teljesnek nevezzük, ha abból, hogy
x , ϕk = 0, k ∈ N következik, hogy x = 0. ¤
6.12. Tétel. Egy ortonormált sorozat akkor és csakis akkor zárt, ha teljes.
®
Bizonyítás. Ha {ϕk } zárt ortonormált sorozat, úgy teljes is, mert x , ϕk = 0
miatt a Parseval-egyenletből
∞
X ¯ ®¯
2
kxk = ¯ x , ϕk ¯2 = 0 így x = 0.
k=1
Fordítva, ha {ϕk } teljes, úgy zárt is. Ezt indirekt úton bizonyítjuk. Tegyük
fel, hogy {ϕk } teljes, de nem zárt. Akkor van olyan y ∈ H, melyre
∞
X ¯ ®¯
kyk >2 ¯ x , ϕk ¯2 .
k=1
P
∞ ® ®
Legyen x = ck ϕk , ahol ck = y , ϕk , akkor a 6.10 tétel miatt ck = x , ϕk és
k=1
2
P
∞ ® ®
kxk = |ck |2 . Innen x , ϕk = y , ϕk ,
k=1
®
x − y , ϕk = 0 (k ∈ N).
A teljesség miatt x = y, de ez lehetetlen, mert

∞
X
2
kyk > |ck |2 = kxk2 . ¤
k=1
6.13. Tétel. Legyen {ϕk } egy tetszőleges (nem feltétlenül zárt) ortonormált so-
rozat a H Hilbert-térben, akkor bármely x ∈ H elem {ϕk } szerinti Fourier-
sorának összege x-nek a ϕ1 , ϕ2 , . . . vektorrendszer lineáris burkának lezártjára
való ortogonális projekciója.
® P
∞
Bizonyítás. Legyenek ck = x , ϕk az x Fourier-együtthatói, y = ck ϕk az x
k=1
Fourier-sorának összege.
Azt kell megmutatnunk, hogy x = y + (x − y) éppen az x elem ortogonális
felbontása a H1 = [ϕ1 , ϕ2 , . . . ] altér szerint, azaz
y ∈ H1 , x − y ∈ H1⊥ .
® ® ®
Világos, hogy y ∈ H1 . Mivel a 6.10 tétel alapján ck = y , ϕk , így y , ϕk x , ϕk ,
azaz
x − y ⊥ ϕk .
Ebből a skaláris szorzat linearitása miatt
x − y ⊥ [ϕ1 , ϕ2 , . . . ],
majd a skaláris szorzat folytonossága miatt x − y ∈ H1⊥ következik. ¤
6.5. Példák Fourier-sorra

1. A L2 (−π, π) Hilbert-térben az 1, cos t, sin t, cos 2t, sin 2t, . . . függvények or-
togonális sorozatot alkotnak (amint az könnyen látható), melyet normálva
az
1 cos t sin t cos 2t sin 2t
√ , √ , √ , √ , √ ,··· (6.10)
2π π π π π
ortonormált sorozatot kapjuk, melyről bebizonyítható (lásd: [21]), hogy
teljes. Az (6.10) ortonormált
√ sorozat szerinti Fourier-sort trigonometrikus
sor nak szokás nevezni. A π osztók elkerülése érdekében az együtthatókat
itt nem a szokásos skaláris szorzattal, hanem annak √1π -szereseként szokás
értelmezni (kivéve a "nulladik" együtthatót). Így az
Zπ Zπ
1 1
ak = x(t) cos kt dt, bk = x(t) sin kt dt (k = 0, 1, . . . )
π π
−π −π
jelölésekkel x ∈ L2 (−π, π) trigonometrikus sora

∞
a0 X ¡ ¢
+ ak cos kt + bk sin kt .
2 k=1
6.5. PÉLDÁK FOURIER-SORRA 163
Ez a sor L2 normában konvergál x-hez, és teljesül az
Zπ Ã ∞
!
¯ ¯
¯x(t)¯2 dtπ |a0 |2 X ¡ 2 ¢
+ |ak | + |bk |2
2 k=1
−π
P
∞
Parseval-egyenlet. Így bármely x ∈ L2 esetén a (|ak |2 + |bk |2 ) sor kon-
k=1
vergens.
(%)
2. Tekintsük az L2 (a, b) Hilbert-teret (lásd: 6.1 szakasz 2. példa), ahol % :
(a, b) → R egy integrálható pozitív függvény (a, b)-n. Végtelen (a, b) inter-
vallum esetén tegyük fel még azt is, hogy van olyan r > 0, hogy
Zb
er|t| %(t) dt < ∞.
a
(%)
Ezen feltételek mellett az 1, t, t2 , . . . hatványfüggvények L2 (a, b) elemei,
melyek egy lineárisan független rendszert alkotnak. Ortonormálva e rend-
szert egy
p0 (t), p1 (t), p2 (t), . . .
polinomsorozatot kapunk, ahol pn polinom n-edfokú, és főegyütthatója pozi-

(%)
tív. Igazolható, hogy e polinomsorozat teljes ortonormált sorozat L2 (a, b)-
ben (lásd [21]). Az (a, b) intervallumot és %-t az alábbi módon választva
nyerjük a klasszikus ortogonális polinomokat:
Név (a, b) %(t)
Legendre polinomok (-1,1) 1

2
Hermite polinomok (−∞, ∞) e−t
Laguerre polinomok (0, ∞) e−t
Jacobi polinomok (−1, 1) (1 − t)α (1 + t)β (α, β > −1)
Csebisev polinomok (elsőfajú) (−1, 1) (1 − t)α (1 + t)β (α, β = − 21 )
1
Csebisev polinomok (másodfajú) (−1, 1) (1 − t)α (1 + t)β (α, β = 2
)
6.6. Szeparábilis Hilbert-terek

Mely Hilbert-terekben létezik teljes ortonormált sorozat?
6.14. Tétel. Egy Hilbert-térben akkor és csakis akkor létezik teljes ortonormált
sorozat, ha a tér végtelen dimenziós (minden n természetes számhoz létezik n
darab lineárisan független vektor) és szeparábilis.
Bizonyítás. Ha {ϕk } teljes ortonormált sorozat a H Hilbert-térben, úgy ez

lineárisan független rendszer is, tehát H végtelen dimenziós, másrészt a
( n )
X ¯
rk ϕk ¯ rk racionális k = 1, . . . , n; n = 1, 2, . . .
k=1
halmaz (komplex tér esetén rk valós és képzetes része racionális) megszámlálható

mindenütt sűrű halmaz. Ugyanis ha x ∈ H, ε > 0, akkor a teljesség miatt
∞
X ¡ ® ¢
x= ck ϕk ck = x , ϕk , k ∈ N ,
k=1
így elég nagy n-re ° °

° Xn ° ε
° °
°x − ck ϕk ° < ,
° ° 2
k=1
ε
másrészt ck -hoz van olyan rk racionális szám, hogy |ck − rk | < 2n
, amiből
° n °
°X Xn ° ε
° °
° ck ϕk − rk ϕk ° < ,
° ° 2
k=1 k=1
így ° °
° n
X °
° °
°x − rk ϕk ° < ε.
° °
k=1
Fordítva, ha H végtelen dimenziós, szeparábilis és y1 , y2 , . . . egy H-ban sűrű

sorozat, úgy hagyjuk el a sorozatból a nullavektort, és mindazon elemeket, me-
lyek az előző elemek lineáris kombinációi. Így egy x1 , x2 , . . . sorozatot kapunk.
Ez valóban végtelen sorozat, mert ha csak véges sok elemet, x1 , x2 , . . . , xN -et
kapnánk íly módon, akkor
[x1 , . . . , xN ] = [x1 , . . . , xN ] = [y1 , y2 , . . . ] = H,
így a H tér N dimenziós volna, feltevésünkkel ellentétben.

Az {xk } sorozatot ortonormálva egy ϕk ortonormált sorozatot kapunk. Azt állít-
juk, hogy ez teljes ortonormált sorozat.
6.7. NEM SZEPARÁBILIS HILBERT-TEREK 165
® ® ®
Ugyanis, ha x , ϕk = 0 (k ∈ N), úgy x , xk = 0 (k ∈ N), sőt x , yk =
0 (k ∈ N). Innen következik, hogy
kx − yk k2 = kxk2 + kyk k2 ≥ kxk2 .
Mivel az {yk } sorozat sűrű H-ban, így minden ε > 0 számhoz van olyan k(ε)
index, hogy
ε > kx − yk(ε) k (≥ kxk) , így kxk = 0, x = 0.¤
6.15. Tétel. Bármely végtelen dimenziós valós (komplex) szeparábilis Hilbert-

tér izomorf és izometrikus a valós (komplex) l2 altérrel. Így az összes végtelen
dimenziós valós (komplex) szeparábilis Hilbert-terek izometrikusak és izomorfak
egymással.
Bizonyítás.Legyen® {ϕk } egy teljes ortonormált sorozat H-ban, x ∈ H, és le-

gyenek ck = x , ϕk (k ∈ N) az x Fourier-együtthatói, akkor
∞
X ∞
X
2
x= ck ϕk , kxk = |ck |2 .
k=1 k=1
ck értelmezése és a Parseval egyenlet miatt
H 3 x −→ (c1 , c2 , . . . ) ∈ l2
H-nak izomorf és izometrikus leképezése l2 -re. ¤
6.7. Nem szeparábilis Hilbert-terek

Ha H n-dimenziós Hilbert-tér, akkor n darab lineárisan független vektorát
ortonormálva a kapott ϕ1 , . . . , ϕn ortonormált rendszer segítségével H minden x
elemére fennáll
n
X n
X
2
®
x= ck ϕk , kxk = |ck |2 , ahol ck = x , ϕk , k = 1, . . . , n.
k=1 k=1
Ekkor tehát x Fourier-sora egy véges összegre redukálódik.

Ha H végtelen dimenziós szeparábilis Hilbert-tér, akkor láttuk, hogy létezik
benne teljes ortonormált sorozat.
Mi a helyzet a végtelen dimenziós nem szeparábilis Hilbert-tér esetén?
Legyen H egy tetszőleges Hilbert-tér, és {ϕα } (α ∈ Γ) egytetszőleges

® orto-
normált rendszer H-ban. A 6.6 definíciónak megfelelően a cα = x , ϕα számokat
az x ∈ H elem {ϕα } (α ∈ Γ) rendszerre vonatkozó Fourier-együtthatói nak ne-
vezzük.
A Fourier-sor értelmezéséhez a következő tétel ad lehetőséget.
6.16. Tétel. Legyen {ϕα } (α ∈ Γ) egy tetszőleges ortonormált rendszer a H

Hilbert-térben, akkor
®bármely x ∈ H elemnek csak megszámlálható zérustól
különböző cα = x , ϕα Fourier-együtthatója van.
Bizonyítás. Legyen
© ¯ ª
S0 = cα ¯ |cα | > 1
és © ¯ ª
Sk = cα ¯ 1
k+1
< |cα | ≤ 1
k
(k ∈ N),
S
∞
akkor Sk az összes zérustól különböző cα Fourier-együtthatók halmaza. Mivel
k=0
a 6.11 tétel (6.7) formulája alapján
n
X
2
kxk ≥ |cαk |2
k=1
akárhogyan is választunk ki véges sok α1 , . . . , αn ∈ Γ indexet, így mindegyik Sk

halmazban legfeljebb véges sok együttható lehet, ebből állításunk már következik.
¤
Legyen most H egy nem szeparábilis végtelen dimenziós Hilbert-tér, {ϕα }
(α ∈ Γ) egy megszámlálhatónál nagyobb számosságú ortonormált rendszer. Le-
gyenek cαk (k ∈ N) az x ∈ H elem {ϕα }-ra vonatkozó zérustól különböző Fourier-
P∞
együtthatói. A cαk ϕαk sort az x elem {ϕα }-ra vonatkozó Fourier-sor ának ne-
k=1
vezzük.
Az általános esetben is érvényes a Bessel-egyenlőtlenség, értelmezhető a zárt
és teljes ortonormált rendszer fogalma, és ezek ekvivalensek. Igazolható, hogy
minden Hilbert-térben létezik teljes ortonormált rendszer, és bármely két teljes
ortonormált rendszer számossága megegyezik (ezt nevezzük a Hilbert-tér dimen-
ziójának). Fennáll a 6.15 tétel általánosítása is. Legyen Γ egy tetszőleges halmaz,
és jelölje l2 (Γ) azon x : Γ → K függvények halmazát, ¯2 melyek megszámlálható
P ¯¯ P
sok α ∈ Γ-tól eltekintve zérus értékűek és x(α)¯ < ∞ (a azon meg-
α α
számlálható sok indexre vonatkozik, melyekre x(α) 6= 0). l2 (Γ) Hilbert-tér a
függvények pontonkénti összeadására és a számmal való szorzásra, valamint az
6.8. RIESZ-TÉTEL, ADJUNGÁLT OPERÁTOR 167
® P
x,y = x(α)y(α) skaláris szorzatra nézve.
α
Ha H-ban {ϕα } (α ∈ Γ) teljes ortonormált rendszer, akkor H izomorf és
izometrikus az l2 (Γ) Hilbert-térrel. Így az azonos dimenziós valós (komplex) Hilbert-
terek izomorfak és izometrikusak egymással.
6.8. Riesz-tétel, adjungált operátor

6.17. Tétel. (Riesz) Legyen H egy Hilbert-tér, f ∈ H ∗ tetszőleges lineáris
korlátos funkcionál H-n, akkor létezik az f által egyértelműen meghatározott
olyan u ∈ H elem, hogy
®
f (x) = x , u (x ∈ H) (6.11)
kf k = kuk. (6.12)
© ¯ ª
Bizonyítás. Az f funkcionál N = N (f ) = x ∈ H ¯ f (x) = 0 nulltere zárt
lineáris altér H-ban.
Ha N = H, akkor u = 0-val teljesül (6.11).
Ha N 6= H, akkor a H = N ⊕ N ⊥ felbontásban N ⊥ 6= {0}.
Legyen v0 ∈ N ⊥ , v0 6= 0, akkor bármely x ∈ H esetén
f (x)v0 − f (v0 )x ∈ N ,
mert ¡ ¢
f f (x)v0 − f (v0 )x = f (x)f (v0 ) − f (v0 )f (x) = 0.
Így D E
f (x)v0 − f (v0 )x , v0 = 0,
®
f (xkv0 k2 ) − f (v0 ) x , v0 = 0,
¿ À
f (v0 )v0 ®
f (x) = x , 2
= x,u ,
kv0 k
f (v0 )v0
ahol u = . Ezzel (6.11)-et igazoltuk.
kv0 k2
Az egértelműség igazolásához legyen
® ®
f (x) = x , u = x , u0 (x ∈ H),
akkor ®
x , u − u0 = 0 (x ∈ H),
amiből x = u − u0 -vel, ku − u0 k2 = 0, u = u0 .
Az kf k-ra vonatkozó (6.12) állítás abból adódik, hogy
¯ ®¯
|f (x)| = ¯ x , u ¯ ≤ kxk · kuk
miatt kf k ≤ kuk, így u = 0 esetén kf k = kuk = 0, másrészt ha u 6= 0, akkor

¯ ®¯
|f (u)| = ¯ u , u ¯ = kuk · kuk,
így kf k ≥ kuk. ¤
Definiáljuk a σ : H ∗ → H leképezést σf = u-val, ahol u f (6.11) előállításában
szereplő elem. Világos, hogy σ kölcsönösen egyértelmű izometrikus leképezése
H ∗ -nak H-ra, továbbá bármely f, g ∈ H ∗ , λ ∈ K mellett
σ(f + g) = σf + σg
σ(λf ) = λσf,
azaz σ konjugált-lineáris leképezés. Valós H Hilbert-terek esetén így H ∗ izomorf

és izometrikus H-val.
6.18. Tétel. Egy Hilbert-tér konjugált tere is Hilbert-tér, és bármely Hilbert-tér

reflexív.
Bizonyítás. A H Hilbert-tér H ∗ konjugált terében

® ®
f , g 1 = σg , σf (f, g ∈ H ∗ )
skaláris szorzat, mert

® ® ® ® ® ®
f1 +f2 , g 1 = σg , σ(f1 +f2 ) = σg , σf1 + σg , σf2 f1 , g 1 + f2 , g 1 ,
® ® ® ® ®
λf , g 1
= σg , σ(λf ) σg , λσf λ σg , σf = λ f , g 1 ,
® ® ® ®
f , g 1 = σg , σf = σf , σg = g , f 1 ,
® ®
f , f 1 = σg , σf ≥ 0 és = 0 ⇐⇒ σf = 0 ⇐⇒ f = 0.
®
Mivel kf k = kσf k, így H ∗ normája éppen , 1 -ből származik. Ezzel beláttuk,
hogy H ∗ Hilbert-tér.
H reflexivitásának igazolásához legyen J a H-nak H ∗∗ -ba való természetes
leképezése, azaz
J x = Fx (x ∈ H),
ahol Fx (f ) = f (x) (x ∈ H, f ∈ H ∗ ). Azt kell igazolni, hogy J a H ∗∗ -ra képez le,

azaz minden H ∗∗ -beli funkcionál Fx alakú. Legyen F ∈ H ∗∗ , akkor Riesz tétele
miatt van pontosan egy olyan g ∈ H ∗ , melyre
®
F (f ) = f , g 1 (f ∈ H ∗ ).
Innen ® ®
F (f ) = σg , σf = v , u ,
ahol u = σf, v = σg, azaz
®
f (x) = x , u (x ∈ H)
®
Speciálisan f (v) = v , u , így
F (f ) = f (v) = Fv (f ), (f ∈ H ∗ ),
amivel állításunkat igazoltuk. ¤
6.9. Definíció. Legyen A ∈ B(H, H) a H Hilbert-teret önmagába leképező li-

neáris korlátos operátor. Fix y ∈ H mellett
®
fy (x) = Ax , y
lineáris korlátos funkcionál, mert

® ® ®
fy (x1 + x2 ) = A(x1 + x2 ) , y = Ax1 , y + Ax2 , y = fy (x1 ) + fy (x2 ),
® ®
fy (λx) = A(λx) , y = λ Ax , y = λfy (x),
¯ ®¯
|fy (x)| = ¯ Ax , y ¯ ≤ kAxk · kyk ≤ kAk kxk kyk, így kfy k ≤ kAk kyk.
A Riesz-tétel alapján létezik olyan y ∗ ∈ H, hogy

® ®
Ax , y = fy (x) = x , y ∗ (x ∈ H) és kfy k = ky ∗ k
teljesül. Az A∗ y = y ∗ -gal definiált A∗ operátort A adjungáltjának nevezzük. ¤
6.19. Tétel. Ha A ∈ B(H, H), akkor A∗ ∈ B(H, H) és
kAk = kA∗ k, kA∗ Ak = kA∗ k · kAk = kAk2 .
Bizonyítás. Világos, hogy A∗ : H → H. A∗ lineáris, mert

® ®
Ax , y1 = x , A∗ y1
® ®
Ax , y2 = x , A∗ y2 ,
így összeadással ® ®
Ax , y1 + y2 = x , A∗ y1 + A∗ y2
® ®
Ax , y1 + y2 = x , A∗ (y1 + y2 ) .
A baloldalak egyenlősége miatt a jobboldalak is egyenlők, s mivel x ∈ H tetsző-
leges, innen
A∗ (y1 + y2 ) = A∗ y1 + A∗ y2 .
Hasonlóan adódik, hogy
A∗ (λy) = λA∗ y.
A∗ korlátos, mert
kA∗ yk = ky ∗ k = kfy k ≤ kAk · kyk,
így kA∗ k ≤ kAk. Megmutatjuk, hogy (A∗ )∗ = A. Ugyanis
∗ ® ®
A x , y = x , (A∗ )∗ y ,
másrészt ∗ ® ® ® ®
A x , y = y , A∗ x = Ay , x = x , Ay ,
amiből Ay = (A∗ )∗ y (y ∈ H), azaz (A∗ )∗ = A következik.
Ezt felhasználva
kAk = k(A∗ )∗ k ≤ kA∗ k, így kAk = kA∗ k.
A normára vonatkozó másik egyenlőség igazolásához csak azt kell igazolni, hogy
kA∗ Ak ≥ kA∗ k · kAk.
Bármely x, y ∈ H esetén
® ®
A∗ Ax , y = Ax , Ay ,
így x = y-nál a Schwarz-egyenlőtlenség miatt
®
kAxk2 = A∗ Ax , x = kA∗ Axk · kxk ≤ kA∗ Ak · kxk2 ,
amiből
kAk2 ≤ kA∗ Ak,
s ez kA∗ k = kAk miatt éppen a bizonyítandó egyenlőtlenség. ¤
6.20. Tétel. Bármely A, B ∈ B(H, H), λ ∈ K mellett

(A + B)∗ = A∗ + B ∗ , (AB)∗ = B ∗ A∗ ,
(λA)∗ = λA∗ , (A∗ )∗ = (A).

Bizonyítás. A legutolsó állítást már igazoltuk az előző tétel bizonyítása során.

A maradék bizonyítása hasonló, ezt az olvasóra bizzuk. ¤
6.21. Tétel. Bármely A ∈ B(H, H), akkor
H = R(A) ⊕ N (A∗ ),
ahol R(A) az A operátor képtere, N (A∗ ) az A∗ adjungált operátor nulltere.
Bizonyítás. Az R(A) zárt lineáris altérre az ortogonális felbontás tételét alkal-

mazva
⊥
H = R(A) ⊕ R(A) .
⊥ ⊥
Megmutatjuk,
hogy
® R(A) = N (A∗ ). Ha y ∈ R(A)
® , úgy y ⊥ R(A), y ⊥
∗
R(A), azaz y , Ax = 0 (x ∈ H), amiből A y , x = 0 (x ∈ H), innen x
tetszőleges volta miatt A∗ y = 0, y ∈ N (A∗ ).
Fordítva, ha y ∈ N (A∗ ), akkor A∗ y = 0, így bármely x ∈ H elem esetén
® ® ⊥
0 = A∗ y , x = y , Ax , azaz y ⊥ R(A), innen y ⊥ R(A), azaz y ∈ R(A) . ¤
14. Következmény. Ha A ∈ B(H, H), Aλ = A − λI, ahol I az identikus ope-

rátor, λ ∈ K, akkor
H = R(Aλ ) ⊕ N (A∗λ ).
7. fejezet
Banach-algebrák
7.1. Banach-algebra fogalma, példák

7.1. Definíció. Az X halmazt Banach-algebrának nevezzük, ha X normált al-
gebra a komplex számtest felett, mely teljes a normából származó metrikában.
Az X algebránk az Y algebrába való A lineáris leképezését homomorf leképe-
zésnek nevezzük, ha minden x, y ∈ X esetén A(xy) = (Ax)(Ay) teljesül.
X-nek Y -ra való kölcsönösen egyértelmű homomorf leképezését izomorf leké-
pezésnek mondjuk.
Azt mondjuk, hogy az X algebra izomorf az Y algebrával, ha X-nek van
izomorf leképezése Y -ra.
Az X algebra egy X1 részhalmazát X részalgebrájának nevezzük, ha X1 maga
is algebra X műveleteire nézve.
Az X Banach-algebrát egységelemesnek nevezzük, ha létezik benne egy e elem
(melyet egységelemnek mondunk) úgy, hogy kek = 1 és ex = xe = x bármely
x ∈ X-re.
Egy Banach-algebrát kommutatív nak nevezzük, ha benne a szorzás kommu-
tatív. ¤
Ha egy Banach-algebra nem egységelemes, úgy izometrikus és izomorf módon
beágyazható egy egységelemes Banach-algebrába.
Legyen ugyanis X egy Banach-algebra és jelölje X1 az összes (x, α) párok
halmazát, ahol x ∈ X, α ∈ C. A műveleteket és a normát az
(x, α) + (y, β) = (x + y, α + β)
λ(x, α) = (λx, λα)
(x,°α)(y, β)
° = (xy + αy + βx, αβ)
°(x, α)° = kxk + |α|
összefüggésekkel definiálva X1 Banach-algebra lesz, melynek e = (0, 1) egysége-
leme, és az x → (x, 0) leképezés izometrikus izomorfizmusa X-nek X1 -be.¤
172
7.1. BANACH-ALGEBRA FOGALMA, PÉLDÁK 173
A következő tétel azt mutatja, hogy az egységelem definíciójában az kek = 1

feltétel nem lényeges.
7.1. Tétel. Ha X egy Banach-algebra és e 6= 0 olyan eleme, hogy bármely x ∈ X

mellett ex = xe = x, akkor van olyan , az eredeti normával ekvivalens norma,
mellyel X-et ellátva, X egységelemes Banach-algebra.
Bizonyítás. Bármely x ∈ X esetén jelölje Mx az x-szel való baloldali szorzás

operátorát, azaz legyen
Mx z = xz (z ∈ X).
Világos, hogy Mx : X → X lineáris operátor, mely
kMx zk = kxzk ≤ kxk · kzk
miatt korlátos is, és kMx k ≤ kxk. Továbbá
kxk = kxek = kMx ek ≤ kMx k · kek.
Legyen kxk1 = kMx k, akkor k · k1 norma X-en, mert
kxk1 = kMx k ≥ 0 és = 0 akkor és csakis akkor, ha x = 0,
kαxk1 = kMαx k = kαMx k = |α|kMx k = |α|kxk1 ,
kx + yk1 = kMx+y k = kMx + My k ≤ kMx k + kMy k = kxk1 + kyk1 ,
kxyk1 = kMxy k = kMx My k ≤ kMx kkMy k = kxk1 kyk1 ,
továbbá az
kxk1 = kMx k ≤ kxk ≤ kMx kkek = kxk1 kek,
egyenlőtlenség szerint k · k1 és k · k ekvivalensek. Mivel kek1 = kMe k = kIk = 1,
így csak azt kell még megmutatnunk, hogy (X, k · k1 ) teljes. Legyen {xn } egy
Cauchy-sorozat, akkor bármely ε > 0-hoz van N (ε) úgy, hogy
kxn − xm k1 < ε ha n, m > N (ε),
vagy
kMxn − Mxm k < ε ha n, m > N (ε).
Ez azt jelenti, hogy {Mxn } Cauchy-sorozat B(X, X)-ben, így konvergens. Létezik
tehát egy A ∈ B(X, X) úgy, hogy
kMxn − Ak → 0 ha n → ∞.
De ekkor Mxn pontonként is A-hoz konvergál, azaz Mxn z → Az bármely z ∈ X-re
ha n → ∞, így
Az = lim Mxn z = lim xn z = lim (xn e)z = lim (Mxn e)z = (Ae)z
n→∞ n→∞ n→∞ n→∞
174 7. FEJEZET. BANACH-ALGEBRÁK
Legyen x = Ae, akkor
Az = xz = Mx z, A = Mx
azaz
kxn − xk1 = kMxn − Mx k → 0 ha n → ∞,
vagyis (X, k · k1 ) teljes. ¤
Egy Banach-térben az összeadás, skalárral való szorzás, és a norma folytonos
függvények. Banach-algebrában ezenkívül a szorzás is folytonos, mert ha xn →
x, yn → y (n → ∞), akkor az
kxn − xyk ≤ kxn − xk · kyn k + kxk · kyn − yk
egyenlőtlenség miatt xn yn → xy, ha n → ∞.

Példák.
1. A (komplex) C(X) Banach-tér kommutatív, egységelemes Banach-algebra,

ha a szorzást a szokásos pontonkénti szorzással értelmezzük (xy)(t) =
x(t)y(t) (t ∈ X, x, y ∈ C(X)). Az egységelem a konstans 1 függvény.
2. Ha itt X egy véges halmaz, mely mondjuk n darab pontból áll, a diszkrét
topológiával ellátva, úgy C(X) éppen Cn a koordinátánkénti műveletekkel
és a
kzk = k(z1 , . . . , zn )k = max |zi |
1≤i≤n
normával.
3. Speciálisan n = 1-nél kapjuk a legegyszerűbb Banach-algebrát, a komp-

lex számok C Banach-algebráját. Ez egységelemes, kommutatív Banach-
algebra.
4. Legyen X egy komplex Banach-tér, akkor az X-et X-be leképező lineáris,

korlátos operátorok B(X, X) összesége egységelemes, nemkommutatív (ha
dim X > 1) Banach-algebra. Az előző tétel bizonyításából látható, hogy
bármely egységelemes Banach-algebra izomorf és izometrikus B(X, X) egy
részalgebrájával (olyan részhalmaz, mely maga is algebra), ugyanis ekkor
x → Mx izomorf és izometrikus leképezés.
5. Ha dim X = n < ∞, akkor B(X, X) izomorf és izometrikus az n × n-es

komplex elemű mátrixok Banach-algebrájával. Ebben a Banach-algebrában
minden elem valamely polinom zérushelye, ugyanis ha A egy n × n-es mát-
rix, p(λ) = det(A − λE) a karakterisztikus polinomja, akkor a Cayley-
Hamilton tétel szerint p(A) = 0.
7.2. REGULÁRIS ELEMEK, SPEKTRUM, REZOLVENS HALMAZ 175
6. A L1 (−∞, ∞) Banach-tér kommutatív Banach-algebra lesz, ha benne a

szorzást a konvolúciószorzással definiáljuk:
Z∞
(xy)(t) = x(t − s)y(s)ds t ∈ (−∞, ∞).
−∞
Megjegyzés. Korábbi vizsgálataink során a skalárokat a valós, vagy komplex

testből vettük, és eredményeink többnyire mindkét esetben érvényesek voltak.
Most csak komplex test feletti Banach-algebrákat vizsgálunk. Ennek egyik oka az,
hogy a komplex változós függvények elméletének néhány tétele fontos szerepet
játszik a Banach-algebráknál. Egy másik ok az, hogy a komplex testben vagy egy
természetes involúció (lásd a 7.12 definíciót) - a konjugálás, és bizonyos Banach-
algebrák tulajdonságai attól függenek, hogy van-e bennük involúció.
7.2. Reguláris elemek, spektrum, rezolvens

halmaz
A továbbiakban, hacsak mást nem mondunk, mindig feltételezzük, hogy X
egy egységelemes Banach-algebra e egységelemmel.
7.2. Definíció. Az x ∈ X elemet reguláris-nak, vagy invertálhatónak nevezzük,

ha létezik olyan x−1 ∈ X elem, melyre xx−1 = x−1 x = e
Az x ∈ X elemet szingulárisnak nevezzük, ha nem reguláris.
Azon λ komplex számok halmazát, melyekre x − λe reguláris x rezolvens
halmaz ának nevezzük és %(x)-szel jelöljük, míg az olyan λ értékek halmazát,
amelyre x − λe szinguláris x spektrumának nevezzük és σ(x)-szel jelöljük. ¤
Az egységelem mindig reguláris, a zéruselem mindig szinguláris. A következő
tétel megmutatja, hogy az egységelemhez ”közeli” elemek is regulárisak.
7.2. Tétel. Ha X egy egységelemes Banach-algebra, x ∈ X kxk < 1, akkor e−x

is reguláris és
X∞
−1
(e − x) = xk (x0 = e)
k=0
(ahol a jobboldali sor konvergens).

P
∞ P
∞
Bizonyítás. A jobboldali sor abszolút konvergens, mert a kxk k sort a kxkk
k=0 k=0
P∞
konvergens geometriai sor majorálja. Innen következik a 3.9 tétel alapján a xk
k=0
sor konvergenciája. Legyen sn a sor n-edik részletösszege, akkor könnyen ellenő-

rizhető, hogy
(e − x)sn = sn (e − x) = e − xn+1 .
P∞
Ha itt n → ∞, akkor 0 ≤ kxn+1 k ≤ kxkn+1 miatt xn+1 → 0, sn → s = xk , ha
k=0
n → ∞, így a szorzás folytonosságát felhasználva
(e − x)s = s(e − x),
és ezt kellett bizonyítanunk.
7.3. Tétel. Ha x0 egy egységelemes Banach-algebra reguláris eleme és

1
kx − x0 k < ,
kx−1
0 k
akkor x is reguláris.
£ ¤
Bizonyítás. x = x0 − (x0 − x) = x0 e − x−1 0 (x0 − x) = x0 (e − y), ahol y =
x−1 −1
0 (x0 − x). Mivel kyk ≤ kx0 k · kx0 − xk < 1, így az előző tétel miatt e − y
P k
∞
reguláris és (e − y)−1 = y . De ekkor x = x0 (e − y) is reguláris és
k=0
∞
X
−1
£ ¤k −1
x = (e − y)−1 x−1
0 = x−1
0 (x0 − x) x0 .
k=0
15. Következmény. Az összes reguláris elemek G halmaza nyílt, és a G-n de-

finiált x 7→ x−1 (x ∈ G) függvény folytonos G-n.
1
Csak az inverz folytonosságát kell igazolni. Ha x0 ∈ G, és kx − x0 k < ,
2kx−1
0 k
akkor az előző tétel miatt x ∈ G és
∞ £
P ¤k −1 P∞
kx−1 − x−1 0 k = k x−1
0 (x0 − x) x0 k ≤ kx−1 k k −1
0 k kx0 − xk kx0 k =
k=1 k=1
P
∞ £ ¤k−1 P
∞ 1
= kx0 − xk · kx−1
0 k
2
kx−1
0 k · kx0 − xk < kx0 − xk · kx−1 2
0 k · =
k=1 k=1 2k−1
= 2kx0 − xk · kx−1 2
0 k ,
amiből az x 7→ x−1 függvény x0 -beli folytonossága következik.
2. Bármely x ∈ X esetén a %(x) rezolvens halmaz nyílt, így a σ(x) spektrum
zárt.
%(x) nyílt, mert λ0 ∈ %(x) azt jelenti, hogy x − λ0 e reguláris, de akkor λ is
1
reguláris, hacsak |λ − λ0 | < , ugyanis k(x − λe) − (x − λ0 e)k =
k(x − λ0 e)−1 k
|λ − λ0 |.
7.3. LIOUVILLE TÉTEL, GELFAND-MAZUR TÉTEL 177
7.3. Definíció. Legyen X egy egységelemes Banach-algebra, x ∈ X. Az

¡ ¢
rx (λ) = (x − λe)−1 λ ∈ %(x)
összefüggéssel definiált rx függvényt az x-hez tartozó rezolvens függvénynek vagy

egyszerűen x rezolvensének nevezzük. ¤
rx a komplex sík %(x) nyílt részhalmazán definiált X-beli értékű függvény.
7.4. Tétel. Az rx rezolvens függvény differenciálható a %(x) halmazon.
Bizonyítás. A bizonyításhoz felhasználjuk a Hilbert-féle azonosságot:
rx (λ) − rx (µ) = (λ − µ)rx (λ)rx (µ) (λ, µ ∈ %(x)).
Lássuk be először, hogy érvényes ez az azonosság! Szorzással ellenőrizhető, hogy
(x − λe)(x − µe) = (x − µe)(x − λe).
rx (λ)rx (µ)-vel jobbról, majd rx (µ)rx (λ)-val balról szorozva kapjuk, hogy
rx (µ)rx (λ) = rx (λ)rx (µ).
Ezt felhasználva rx (λ) − rx (µ) = (x − µe)rx (µ)rx (λ) − (x − λe)rx (λ)rx (µ) =
= [(x − µe) − (x − λe)] rx (λ)rx (µ) = (λ − µ)rx (λ)rx (µ).
Innen következik rx differenciálhatósága bármely λ0 ∈ %(x) pontban, mert
rx (λ) − rx (λ0 ) (λ − λ0 )rx (λ)rx (λ0 )

rx (λ)rx (λ0 ).
λ − λ0 λ − λ0
rx folytonos %(x)-en, mert a 7.3 tétel 1. következménye utáni számolás alapján

krx (λ)−rx (λ0 )k = k(x−λe)−1 −(x−λ0 e)−1 k < 2krx (λ0 )k2 ·|λ−λ0 |, ha |λ−λ0 | <
1 rx (λ) − rx (λ0 )
. Így lim lim rx (λ)rx (λ0 ) = rx (λ0 )2 .
2krx (λ0 )k λ→λ0 λ − λ0 λ→λ0
7.3. Liouville tétel, Gelfand-Mazur tétel

7.5. Tétel. (Liouville tétel általánosítása) Legyen f : C → X az egész
C komplex síkon értelmezett függvény, melynek értékei egy X komplex lineá-
ris normált térben vannak. Ha f korlátos (azaz van olyan M konstans, hogy
kf (λ)k ≤ M (λ ∈ C) ) és C minden pontjában differenciálható, akkor f ”kons-
tans”, azaz f (λ) = f (0) bármely λ ∈ C-re.
Bizonyítás. Legyen F ∈ X ∗ egy tetszőleges korlátos lineáris funkcionál X-en

és tekintsük a
h(λ) = F (f (λ) − f (0)) (λ ∈ C)
függvényt. h : C → C, továbbá h korlátos, mert
|h(λ)| = |F (f (λ) − f (0))| ≤ kF k · kf (λ) − f (0)k ≤ 2kF k · M (λ ∈ C).
h differenciálható bármely λ0 ∈ C-ben, mert F linearitása miatt

µ ¶
h(λ) − h(λ0 ) f (λ) − f (λ0 )
F → F (f 0 (λ0 )), ha λ → λ0 .
λ − λ0 λ − λ0
Így h-ra alkalmazhatjuk a komplex függvénytanból ismert Liouville-tételt. Esze-

rint h(λ) = h(0) ha λ ∈ C, azaz
F (f (λ) − f (0)) = F (f (0) − f (0)) = F (0) = 0 (λ ∈ C, F ∈ X ∗ )
amiből a Hahn-Banach (4.14) tétel 3. következménye miatt f (λ) − f (0) = 0, ha

λ ∈ C.
Megjegyzés. Hasonló módszerrel a komplex változós függvények elméletének

egy jelentős része (pl. Cauchy integráltétel, Cauchy formulák a deriváltakra stb.)
általánosítható olyan komplex változós függvényekre, melyek értékei egy Banach-
térben vannak.
7.6. Tétel. Egy egységelemes Banach-algebrában bármely elem spektruma nem

üres kompakt halmaz.
Bizonyítás. A 7.3 tétel 2. következménye szerint egy tetszőleges x elem σ(x)

spektruma zárt. σ(x) korlátossága a
¯
σ(x) ⊂ {λ ∈ C ¯ |λ| ≤ kxk}
tartalmazásból következik. Ennek belátásához

° ° tegyük fel, hogy |λ|kxk, úgy
³ x´ °x°
x − λe = −λ e − reguláris, mert ° °
°λ° < 1 (7.2 tétel). Ezért λ 6∈ σ(x).
λ
Ezzel beláttuk, hogy σ(x) kompakt (korlátos és zárt része C-nek).
Megmutatjuk, hogy σ(x) nem üres. Ha x = 0, úgy σ(0) tartalmazza 0-t, így
nem üres. Ha x 6= 0, úgy indirekt úton bizonyítunk. Tegyük fel, állításunkkal
ellentétben, hogy σ(x) = ∅. Akkor az rx (λ) = (x − λe)−1 rezolvens az egész C
komplex síkon értelmezve van. Megmutatjuk, hogy rx korlátos. Mivel rx folytonos
(7.4 tétel), így korlátos a 2kxk sugarú zárt körlapon.
7.4. A SPEKTRÁLSUGÁR 179
rx a 2kxk sugarú zárt körlapon °kívül

° is korlátos, mert |λ| > 2kxk esetén
³ x´ °x° 1
x − λe = −λ e − reguláris ° °
°λ° < 2 miatt, és
λ
1³ x ´−1 1 X ³ x ´k
∞
rx (λ) = (x − λe)−1 = − e− − ,
λ λ λ k=0 λ
amiből ∞ ° °k
1 X° °
°x° 1 · 1 1 1
krx (λ)k ≤ ° ° <
|λ| k=0 °λ° |λ| °x° |λ| − kxk kxk
1−° °
°λ °
A 7.4 tétel szerint rx differenciálható %(x) = C-n, így alkalmazhatjuk Liouville
tételét:
rx (λ) = rx (0) (λ ∈ C).
1
A krx (λ)k ≤ becslés miatt 0 = lim rx (λ) lim rx (0) = rx (0), így
|λ| − kxk |λ|→∞ |λ|→∞
rx (λ) = 0, (x − λe)−1 = 0
amiből x − λe -vel való szorzással e = 0 adódik, ami lehetetlen.
7.7. Tétel. (Gelfand-Mazur) Ha egy X egységelemes Banach-algebra minden

zérustól különböző eleme reguláris, akkor X izomorf és izometrikus a komplex
számok Banach-algebrájával. Speciálisan, ha az X Banach-algebra test, úgy tel-
jesül a tétel állítása.
Bizonyítás. Legyen x ∈ X, akkor az előző tétel szerint σ(x) 6= ∅, így van λ ∈

σ(x), azaz x − λe szinguláris, ezért x − λe = 0, x = λe. Az x → λ hozzárendelés
izomorf és izometrikus leképezése X-nek C-re.
7.4. A spektrálsugár
7.4. Definíció. Egy egységelemes Banach-algebra x elemének spektrálsugarán
az © ¯ ª
r(x) = sup |λ| ¯ λ ∈ σ(x)
mennyiséget értjük. ¤
Mivel σ(x) kompakt, λ → |λ| folytonos függvény, így a suprémum felvétetik.
r(x) annak a minimális sugarú origó körüli zárt körlapnak© a sugara,
¯ mely az ªx
elem σ(x) spektrumát tartalmazza. Láttuk, hogy σ(x) ⊂ λ ∈ C ¯ |λ| ≤ kxk ,
így r(x) ≤ kxk.
7.8. Tétel. (spektrálsugár formula) Egy egységelemes Banach-algebrában

bármely x elem spektrálsugarára
p p
r(x) = lim n kxn k = inf n kxn k (7.1)
n→∞ n∈N
teljesül (a limesz létezik).
Bizonyítás. Ha λ ∈ σ(x), akkor λn ∈ σ(xn ). Ellenkező esetben ugyanis xn −λn e

reguláris és az xn − λn e = (x − λe)p(x), p(x) = xn−1 + λxn−2 + ... + λn−1 e
egyenlőséget (xn − λn e)−1 -gyel jobbról szorozva kapjuk, hogy
e = (x − λe)y
ahol y = p(x)(xn − λn e)−1 . Hasonlóan xn − λn e = p(x)(x − λe)-t balról szorozva

a baloldali elem inverzével
e = y 0 (x − λe)
adódik, ahol y 0 = (xn − λn e)−1 p(x). Mivel y = ey = y 0 (x − λe)y = y 0 , így y = y 0
az x − λe inverze volna, ami λ ∈ σ(x) miatt lehetetlen.
1
n n n
Ezért ha λ ∈ σ(x), akkor
¯ |λ| = |λ | ≤nr(x ) ≤ kxn k, |λ| ≤ kxn k n (n ∈ N).
Innen r(x) = sup{|λ| ¯ λ ∈ σ(x)} ≤ kx k n (n ∈ N),
1
1
r(x) ≤ inf kxn k n (7.2)
n∈N
° °
°x°
Ha |λ| > kxk, úgy ° °
°λ° < 1, és a 7.2 tétel alapján
1³ x ´−1 1 X xk
∞
−1
rx (λ) = (x − λe) =− e− − .
λ λ λ k=0 λk
Legyen f ∈ X ∗ egy tetszőleges lineáris korlátos funkcionál X-en, akkor

∞
1 X f (xk ) f (e) x x2
g(λ) = f (rx (λ)) = − − − − − ... (|λ| > kxk). (7.3)
λ k=0 λk λ λ2 λ3
rx a 7.4 tétel és a 7.4 definíció alapján differenciálható |λ| > r(x)-re, így
ugyanez igaz a g függvényre is. A komplex függvénytanból ismert, hogy ekkor
g-t Laurent-sorba lehet fejteni:
∞
X a−3 a−2 a−1
g(λ) = ak λk = ... + + 2 + + a0 + a1 λ + a2 λ2 + a3 λ3 + ..., (7.4)
k=−∞
λ3 λ λ
és e sor |λ| > r(x)-re konvergens. A Laurent sorfejtés egyértelműsége miatt (7.3),
(7.4) összehasonlításából adódik, hogy 0 = a0 = a1 = ..., a−n = −f (xn−1 ) (n ∈
7.4. A SPEKTRÁLSUGÁR 181
N). Mivel a (7.4) Laurent-sor |λ| > r(x)-re konvergens, így ilyen λ értékekre az
általános tagja korlátos:
¯ ¯
¯ f (xn ) ¯
¯ ¯
¯ λn+1 ¯ ≤ K (n ∈ N, |λ| > r(x)). (7.5)
xn
Legyen yn = és Fy (f ) = f (y) ha f ∈ X ∗ , akkor (7.5) miatt
λn+1
|Fyn (f )| = |f (yn )| ≤ K (n ∈ N).
Innen sup |Fyn (f )| ≤ K, így az egyenletes korlátosság tételének (5.2 tétel) 1.

n∈N
következménye miatt
kFyn k ≤ K1 (n ∈ N).
Mivel Fyn ∈ X ∗∗ normája megegyezik yn ∈ X normájával (4.15. tétel), így
° n °
° x °
kyn k = ° °
°λn+1 ° ≤ K1 (n ∈ N, |λ| > r(x)).
Innen 1
1
kxn k n ≤ (K1 |λ|) n |λ| (n ∈ N, |λ| > r(x)),
amiből
1
lim sup kxn k n ≤ |λ| (|λ| > r(x))
n
és végül |λ| → r(x) + 0-val

1
lim sup kxn k n ≤ r(x). (7.6)
n
(7.2)-ből kapjuk, hogy

1 1
r(x) ≤ inf kxn k n ≤ inf kxn k n (k ∈ N).
n∈N n≥k
k → ∞ határátmenettel
1 1 1
r(x) ≤ inf kxn k n ≤ lim inf kxn k n = lim inf kxn k n . (7.7)
n∈N k→∞ n≥k n
(7.6),(7.7) összekapcsolásával adódik, hogy

1 1 1
lim sup kxn k n ≤ r(x) ≤ inf kxn k n ≤ lim inf kxn k n ,
n n∈N n
1
s ebből már következik, hogy {kxn k n } konvergens sorozat és (1) fennáll.
7.5. Hatványsorok
7.5. Definíció. Legyen X egy egységelemes Banach-algebra y, a ∈ X;
ck (k = 0, 1, . . . ) komplex számok, akkor a
∞
X ¡
ck (y − a)k (y − a)0 = e)
k=0
sort (X-beli) hatványsor nak nevezzük. ¤

P
∞
Az y − a = x helyettesítéssel hatványsorunk ck xk alakú, a továbbiakban
k=0
csak ilyen speciális alakú hatványsorokkal foglalkozunk.
P
∞
7.9. Tétel. Legyen R a ck λk (ck , λ ∈ C) komplex hatványsor konvergenci-
k=0
asugara. Ha x egy egységelemes Banach-algebra egy eleme és
P∞
r(x) < R, akkor a ck xk sor abszolut konvergens (így konvergens), míg
k=0
P∞
r(x) > R esetén a ck xk sor nem konvergens.
k=0
P
∞
Bizonyítás. Alkalmazzuk a kck xk k sorra a Cauchy-féle gyökkritériumot!
k=0
p p p p p
lim supn n kcn xn k = lim supn n |cn | n kxn k lim supn n |cn | lim n kxn k
n→∞
r(x)
= < 1 ha r(x) < R,
R
P
∞
így ck xk abszolút konvergens, tehát konvergens.
k=0 p
Ha r(x) > R, akkor lim supn n kcn xn k > 1, ezért végtelen sok n indexre
P
∞
kcn xn k > 1, amiből következik, hogy ck xk nem konvergens (ti. a konvergencia
k=0
szükséges feltétele: cn xn → 0, ha n → ∞ nem teljesül).
A bizonyításban felhasználtuk a konvergenciasugárra vonatkozó
1
R= p
lim sup n
|cn |
n
formulát és a spektrálsugár formulát.

P∞
A xk geometriai sor esetén R = 1, így ha r(x) < 1, akkor a sor konvergens.
k=0
Ennél több is igaz, ti érvényes a
7.5. HATVÁNYSOROK 183
P
∞
7.10. Tétel. Legyen x egy egységelemes Banach-algebra egy eleme. A xk
k=0
geometriai sor akkor és csakis akkor konvergens, ha r(x) < 1.
P
∞
Bizonyítás. Csak azt kell megmutatni, hogy r(x) < 1, ha xk konvergens.
k=0
P
∞
k k
De ha x konvergens, akkor x → 0, ha k → ∞, így van olyan k0 , melyre
k=0
kxk0 k < 1, így
1 1
r(x) = inf n∈N kxn k n ≤ kxk0 k k0 < 1.
P
∞
7.11. Tétel. Legyen f (λ) = ck λk ha λ ∈ C, |λ| < R, ahol R a jobbol-
k=0
dalon álló hatványsor konvergenciasugara. Legyen továbbá X egy egységelemes
Banach-algebra és tegyük fel, hogy van olyan
p(λ) = (λ − λ1 )m1 (λ − λ2 )m2 · · · (λ − λs )ms

P
s
(λi 6= λj ha i 6= j, mi ≥ 1, mi = n) komplex együtthatós polinom, melyre
i=1
P
∞
p(x) = 0. Ha |λi | < R (i = 1, 2, . . . , s), akkor a ck xk sor konvergens és összege
k=0
∞
X s m
X Xi −1
k
f (x) = ck x = f (k) (λi )hik (x),
k=0 i=1 k=0
ahol a hik függvények legfeljebb n − 1-edfokú polinomok, amelyek csak a λi ,

mi (i = 1, 2, . . . , s) értékektől függenek (f -től nem).
Bizonyítás. Ismeretes, hogy egy adott aik (i = 1, 2, ..., s; k = 0, 1, ..., mi − 1)

értékrendszerhez létezik pontosan egy legfeljebb n − 1-edfokú P polinom, melyre
P (k) (λi ) = aik (i = 1, 2, ..., s; k = 0, 1, ..., mi − 1)
teljesül. P -t az aik rendszerhez tartozó Hermite-Lagrange-féle interpolációs poli-

nomnak nevezzük. Világos, hogy
s m
X Xi −1
P (λ) = aik hik (λ)

i=1 k=0
(l)
ahol hik -k a hik (λj ) = δij δkl (j = 1, 2, ..., s; l = 0, 1, ..., mj − 1) feltételeket kielé-
gítő speciális Hermite-Lagrange interpolációs polinomok.
P
m P
∞
Legyen sm (λ) = ck λk a ck λk sor m-edik részletösszege. sm -et p-vel
k=0 k=0
osztva
sm (λ) = p(λ)qm (λ) + rm (λ)
adódik, ahol qm , rm polinomok és rm fokszáma < p fokszáma = n. Innen követ-
kezik, hogy (λ − λi )mi osztója az sm (λ) − rm (λ)-nak, így
dk
(sm (λ) − rm (λ)) |λ=λi = 0,
dλk
(k) (k) (k)
azaz sm (λi ) = rm (λi ) (). Ez mutatja, hogy rm éppen az aik = sm (λi ) érték-
rendszerhez tartozó Hermite-Lagrange-féle interpolációs polinom, így
s m
X Xi −1
rm (λ) = s(k)
m (λi )hik (λ).
i=1 k=0
Ezt felhasználva
s m
X Xi −1
sm (x) = p(x)qm (x) + rm (x) = rm (x) = s(k)

m (λi )hik (x),
i=1 k=0
(k)
amiből látható, hogy |λi | < R esetén sm (λi ) → f (k) (λi ) és
Ps mP
i −1
sm (x) → f (k) (λi )hik (x), ha m → ∞.
i=1 k=0
7.6. Lineáris differenciálegyenletrendszerek

Tekintsük az
y 0 (t) = A(t)y(t) + f (t) t ∈ [a, b] (7.8)
lineáris differenciálegyenletrendszert, ahol y : [a, b] → Cn az ismeretlen függvény,
f : [a, b] → Cn adott folytonos függvény és A egy n × n-es folytonos mátrixfügg-
vény (y, f -et oszlopvektornak tekintjük). Elegendő az
y 0 (t) = A(t)y(t) t ∈ [a, b] (7.9)
homogén rendszer általános megoldását meghatározni, mivel az inhomogén rend-

szer megoldása ebből konstansvariálással megkapható.
Egy Φ mátrixot a (7.9) rendszer alapmátrix ának nevezünk, ha Φ oszlopvek-
torai (7.9) lineárisan független megoldásai.
Ismeretesek a következő tételek (ld. [4]):
7.6. LINEÁRIS DIFFERENCIÁLEGYENLETRENDSZEREK 185
7.12. Tétel. Egy Φ = Φ(t) n × n-es mátrixfüggvény akkor és csakis akkor alap-
mátrixa a (7.9) rendszernek, ha
Φ0 (t) = A(t)Φ(t) t ∈ [a, b]
és
det Φ(t0 ) 6= 0 valamely t0 ∈ [a, b]-ben.
7.13. Tétel. Legyen Φ a (7.9) rendszer alapmátrixa. A (7.9) rendszer általános

megoldása
y(t) = Φ(t)c,
ahol c ∈ Cn tetszőleges konstans (oszlop)vektor.
Az y 0 (t) = A(t)y(t) & y(t0 ) = y0 Cauchy-probléma megoldása
y(t) = Φ(t)Φ(t0 )−1 y0 .
A (7.8) inhomogén rendszer általános megoldása
Zt
y(t) = Φ(t)c + Φ(t) Φ−1 (s)f (s)ds,
t0
ahol c ∈ Cn tetszőleges konstans (oszlop)vektor, t0 ∈ [a, b].

A (7.8) inhomogén rendszerre vonatkozó y(t0 ) = y0 Cauchy-feladat megoldása
Zt
y(t) = Φ(t)Φ(t0 )−1 y0 + Φ(t) Φ−1 (s)f (s)ds.
t0
Ebből látható, hogy (7.8), (7.9) megoldásához elegendő (7.9) alapmátrixát

ismerni. Ha A konstans mátrix, úgy (7.9) egy alapmátrixa könnyen megadható.
7.14. Tétel. Φ(t) = eAt az y 0 (t) = Ay(t) t ∈ (−∞, ∞) rendszer egy alapmátrixa
(A most egy konstans mátrix).
P∞ Ak tk
Bizonyítás. Φ(t) = (A0 = E = egységmátrix) így Φ(0) = E és
k=0 k!
det(Φ(0)) = 1 6= 0. Megmutatjuk, hogy Φ(t) = eAt teljesíti a Φ0 = AΦ egyenletet,
és akkor a 7.12 tétel miatt Φ alapmátrixa y 0 = Ay-nak.
Φ(t + h) − Φ(t) eA(t+h) − eAt eAh eAt − eAt
Φ0 (t) = lim lim lim =
µ h→0 ¶ h h→0 h h→0 h
eAh − E
lim eAt AeAt = AΦ(t),
h→0 h
° Ah ° ° 2 °
°e − E ° ° A h A3 h2 ° kAk2 |h| kAk3 |h|2
mert °
° − A °=°
° ° 2! + + ...°≤
° + + ... =
h 3! 2! 3!
ekAk·|h| − 1
= − kAk → 0, ha h → 0.
|h|
P
n
Itt kAk a 4.2-ben vizsgált mátrixnormák bármelyike lehet, pl. kAk = maxi aij ,
i=1
ha A = (aij ).
Az eA(t+h) = eA(h+t) = eAh eAt átalakításnál felhasználtuk azt a könnyen igazol-
ható tényt, hogy ha B, C felcserélhető mátrixok, akkor eB+C = eB eC .
Ha most p(λ) = det(A − λE)(−1)n , akkor a Cayley-Hamilton tétel szerint
p(A) = 0, így mátrixok analitikus függvényeinek kiszámítására alkalmazhatjuk a
7.11 tételt. Itt a hik polinomokat nem célszerű a definíciójuk alapján kiszámítani,
inkább azt használjuk fel, hogy hik -k f -től nem függenek. A számítási eljárást
egy példán keresztül szeretnénk
µ ¶ bemutatni. ¯ ¯
1 2 ¯1 − λ 2 ¯
Példa. Legyen A = . Az A mátrix sajátértékeit a ¯¯ ¯=0
2 4 2 4 − λ¯
egyenletből kiszámítva kapjuk, hogy
λ1 = 0, λ2 = 5
Ha f a zérus körüli R > 5 sugarú körben analitikus, úgy a 7.11 tétel szerint
f (A) = f (λ1 )h10 (A) + f (λ2 )h20 (A).
f (λ) = λ − λ1 = λ esetén
1
A = 5h20 (A) így h20 (A) = A,
5
míg f (λ) = λ − λ2 = λ − 5-tel
1
A − 5E = −5h10 (A), amiből h10 (A) = (5E − A).
5
Kiszámolva a h10 , h20 mátrixokat kapjuk, hogy
µ ¶ µ ¶
1 4 −2 1 1 2
f (A) = f (0) + f (5) .
5 −2 1 5 2 4
Ha f (λ) = eλt , akkor

µ ¶ µ ¶ µ ¶
At 1 4 −2 e5t 1 2 1 4 + e5t −2 + 2e5t
e = + .
5 −2 1 5 2 4 5 −2 + 2e5t 1 + 4e5t
7.7. IDEÁLOK ÉS SZINGULÁRIS ELEMEK 187
Felhasználva a 7.13 tételt, kapjuk, hogy az
y10 = y1 + 2y2 y1 (0) = 5

y20 = 2y1 + 4y2 y2 (0) = 5
Cauchy-probléma megoldása
µ ¶ (
5 y1 (t) = 2 + 3e5t
y(t) = eAt , vagyis
5 y2 (t) = −1 + 6e5t .
7.7. Ideálok és szinguláris elemek egy

kommutatív Banach-algebrában
7.6. Definíció. Egy X algebra I részhalmazát ideál nak nevezzük, ha
I lineáris altere X-nek, és
bármely i ∈ I és x ∈ X esetén xi ∈ I, ix ∈ I.
Ha I 6= X, akkor I-t valódi ideál nak nevezzük. Egy olyan valódi ideált, mely
nem része egyetlen bővebb valódi ideálnak sem, maximális ideál nak nevezünk. ¤
7.15. Tétel. Legyen X egy egységelemes kommutatív Banach-algebra. Akkor

X bármely valódi ideálja részhalmaza valamely maximális ideálnak. Minden ma-
ximális ideál zárt.
Bizonyítás. Jelölje P X összes I-t tartalmazó valódi ideáljainak osztályát. P

félig rendezett halmaz a tartalmazásra nézve, mely teljesíti a Zorn-lemma felté-
telét: P minden lánca felülről korlátos. Így P-nek van maximális eleme, mely I-t
tartalmazó maximális ideál.
Ha I ideál, úgy I is ideál. Ugyanis I lineáris altér a 3.2 tétel (3) állítása
szerint, továbbá ha i ∈ I és x ∈ X, akkor van olyan in ∈ I sorozat mely I-hez
konvergál. A szorzás folytonossága alapján in x → ix, ha n → ∞, és in x ∈ I
miatt ix ∈ I.
Ha J maximális ideál, úgy J J-t tartalmazó ideál, mely J maximalitása miatt
nem lehet J-nél bővebb, így J = J.
Az ideálok és szinguláris elemek közötti kapcsolatot mutatja a
7.16. Tétel. Egy egységelemes kommutatív Banach-algebra egy eleme akkor és

csakis akkor szinguláris, ha benne van a Banach-algebra valamely valódi ideáljá-
ban.
Bizonyítás. Ha x0 szinguláris elem az X egységelemes kommutatív Banach-

algebrában, így I = x0 X x0 -t tartalmazó valódi ideálja X-nek, I nyilvánvalóan
lineáris altér és i ∈ I, x ∈ X esetén i = x0 y valamely y ∈ X mellett, így
ix = x0 yx ∈ I. I valódi ideál, mert X e egységeleme nincs I-ben. Ellenkező
esetben e = x0 x volna valamely x ∈ X mellett, ami azt jelentené, hogy x0
reguláris. x0 = x0 e miatt x0 ∈ I.
Fordítva, ha x0 eleme egy J valódi ideálnak, úgy megmutatjuk, hogy x0 szin-
guláris. e 6∈ J, mert különben bármely x ∈ X esetén x = ex =∈ J volna, ami
nem lehet, mert J valódi ideál. x0 ∈ J szinguláris, mert ellenkező esetben volna
olyan x−1 −1 −1
0 ∈ X melyre x0 x0 = x0 x0 = e, így e ∈ J volna, ami lehetetlen.
A 7.15 és 7.16 tételeket kombinálva adódik az alábbi
16. Következmény. Egy egységelemes kommutatív Banach-algebra egy eleme

akkor és csakis akkor szinguláris, ha benne van a Banach-algebra valamely ma-
ximális ideáljában.
7.7. Definíció. Legyen I az X algebra ideálja és x ∈ X esetén jelölje x0 az x + I

halmazt. Az {x0 } (x ∈ X) halmazok osztálya az
x0 + y 0 = (x + y)0
λx0 = (λx)0 (7.10)
x0 y 0 = (xy)0 (x, y ∈ X, λ ∈ K)
egyenlőségekkel értelmezett műveletekkel ellátva algebra lesz, melyet az X algeb-
ra I ideál szerint vett faktoralgebrájának nevezünk és X/I-vel jelölünk. A
πx = x0 (x ∈ X) (7.11)
egyenlőséggel definiált π : X → X/I leképezést (mely (7.10) miatt homomorfiz-
mus) az X algebra X/I faktoralgebrába való természetes homomorfizmusának
nevezzük. ¤
Megjegyzés. A 2.5 definíció miatt a műveletek (7.10) értelmezésének korrekt-
ségét csak a szorzásra vonatkozóan kell ellenőrizni. Ha x0 = x01 , y 0 = y10 akkor
x − x1 ∈ I, y − y1 ∈ I, így
xy − x1 y1 = (x − x1 )y + x1 (y − y1 ) ∈ I,
tehát
(xy)0 = (x1 y1 )0 .
7.17. Tétel. Legyen X egy (egységelemes) Banach-algebra, I valódi zárt ideál

X-ben, akkor az X/I faktoralgebra az
kx0 k = inf kx + ik = inf0 kuk (x ∈ X) (7.12)
i∈I u∈x
7.7. IDEÁLOK ÉS SZINGULÁRIS ELEMEK 189
normával (egységelemes) Banach-algebra, a (7.11)-vel definiált π természetes ho-

momorfizmus pedig
kπxk = kx0 k ≤ kxk
miatt folytonos leképezése X-nek X/I-re.
Bizonyítás. A norma tulajdonságai teljesülnek. Világos, hogy kx0 k ≥ 0 és

k00 k = inf i∈I kik = 0. Ha kx0 k = 0, úgy van olyan un ∈ x0 , hogy kun k → 0,
azaz un → 0 ha n → ∞. I zártsága miatt x0 = x + I is zárt, így 0 ∈ x0 , 00 = x0 .
A norma definíciója alapján
kλx0 k = k(λx)0 k = inf i∈I kλx + ik = inf j∈I kλ(x + j)k
= |λ| inf j∈I kx + jk = |λ|kx0 k ha λ 6= 0 és
k0 · x0 k = k(0x)0 k = k00 k = 0 = 0 · kx0 k.
Bármely x0 , y 0 ∈ X/I és ε > 0 esetén van olyan u ∈ x0 és v ∈ y 0 hogy
kuk − kx0 k < ε, kvk − ky 0 k < ε. (7.13)
Mivel u + v = x0 + y 0 , így
kx0 + y 0 k ≤ ku + vk ≤ kuk + kvk ≤ kx0 k + ky 0 k + 2ε,
amiből ε → 0-val kapjuk, hogy
kx0 + y 0 k ≤ kx0 k + ky 0 k.
Hasonlóan uv ∈ x0 y 0 miatt
kx0 y 0 k ≤ kuvk ≤ kuk · kvk ≤ (kx0 k + ε)(ky 0 k + ε),
amiből ε → 0-val kx0 y 0 k ≤ kx0 k · ky 0 k.

X/I teljességének bizonyításához a 3.9 tétel miatt elég azt megmutatni, hogy
X/I bármely abszolút konvergens sora konvergens. Legyen x0k ∈ X/I
P
∞
(k ∈ N) és kx0k k < ∞.
k=1
Válasszuk az uk ∈ x0k elemeket úgy, hogy
1
kuk k − kx0k k < (k ∈ N),
2k
µ ¶
P∞ P∞
0 1
akkor a kuk k sor konvergens, mert a kxk k + k konvergens sor majo-
k=1 k=1 2
rálja. Így, ismét a 3.9 tételt és X teljességét felhasználva kapjuk, hogy van olyan
u ∈ X, hogy
ku − (u1 + ... + un )k → 0, ha n → ∞.
Mivel u − (u1 + ... + un ) ∈ u0 − (x01 + ... + x0n ), így
P
∞
ku0 − (x01 + ... + x0n )k ≤ ku − (u1 + ... + un )k, ezért a x0k sor konvergens (és
k=1
összege u’).
Végül megmutatjuk, hogy ha e egységelem X-ben, úgy e0 = e + I egységelem
X/I-ben. A műveletek (1) értelmezése miatt e0 x0 = x0 e0 = x0 , megmutatjuk, hogy
ke0 k = 1. Egyrészt
ke0 k = inf ke + ik ≤ kek = 1,
i∈I
másrészt
ke0 k = ke0 e0 k ≤ ke0 k2
és ke0 k 6= 0 (mert különben e0 = 00 , e ∈ I volna, ami a 7.16 tétel miatt lehetetlen)
alapján
1 ≤ ke0 k,
tehát ke0 k = 1.
7.8. Karakterek és ideálok, Wiener tétel

7.8. Definíció. Egy X egységelemes kommutatív Banach-algebrának a skalárok
C Banach-algebrájába való homomorf leképezését X karakter ének nevezzük. ¤
ϕ : X → C tehát pontosan akkor karaktere X-nek, ha ϕ lineáris funkcionál
X-en, mely multiplikatív is, azaz
ϕ(xy) = ϕ(x)ϕ(y) (x, y ∈ X).

b az X egységelemes kommutatív Banach-algebra összes nem azonos
Jelölje X
zérus karaktereinek halmazát.
b
7.18. Tétel. Bármely ϕ ∈ Xesetén ϕ(e) = 1, és ϕ lineáris korlátos 1 normájú
funkcionál (e X egységeleme).
Bizonyítás. Van olyan x0 ∈ X, melyre ϕ(x0 ) 6= 0. Ekkor
ϕ(x0 ) = ϕ(x0 e) = ϕ(x0 )ϕ(e)
így ϕ(e) =°1.° Legyen most kxk = 1 és ϕ(x) = λ. Ha |λ| > 1 volna, akkor
x °x°° = kxk < 1 miatt a 7.2 tétel alapján reguláris, így
y =e− , °
λ °λ° |λ|
ϕ(y)ϕ(y −1 ) = ϕ(e) = 1, ϕ(y) 6= 0.

7.8. KARAKTEREK ÉS IDEÁLOK, WIENER TÉTEL 191
Másrészt
x ϕ(x) λ
ϕ(y) = ϕ(e − ) = ϕ(e) − = 1 − = 0,
λ λ λ
ami ellentmondás. Így |λ| ≤ 1, azaz |ϕ(x)| ≤ 1, ha kxk = 1, amiből következik,
hogy ϕ korlátos és
kϕk = sup |ϕ(x)| ≤ 1.
kxk=1
Azonban
kϕk = sup |ϕ(x)| ≥ |ϕ(e)| = 1
kxk=1
tehát kϕk = 1.
A következő tétel a karakterek, maximális ideálok és reguláris elemek közötti
kapcsolatot világítja meg.
b a nem
7.19. Tétel. Legyen X egy egységelemes kommutatív Banach-algebra, X
azonosan zérus karaktereinek halmaza.
b karakter nulltere.
1. X minden maximális ideálja valamely ϕ ∈ X
b karakter nulltere maximális ideálja X-nek.
2. Bármely ϕ ∈ X
b
3. x ∈ X akkor és csakis akkor reguláris, ha bármely ϕ ∈ X-ra ϕ(x) 6= 0.
b hogy ϕ(x) = λ.
4. λ ∈ σ(x) akkor és csakis akkor, ha van olyan ϕ ∈ X,
Bizonyítás. (1) Legyen I egy maximális ideálja X-nek, akkor I zárt (7.15 tétel)
és X/I Banach-algebra (7.17 tétel). Válasszuk az a ∈ X elemet úgy, hogy a 6∈ I
és legyen
J = aX + I.
Könnyű ellenőrizni, hogy J ideál X-ben, mely tartalmazza a-t (a = ae + 0 ∈ J),
így J bővebb I-nél. Ezért J = X és ax + i = e valamely x ∈ X, i ∈ I-re. Ha
π : X → X/I a természetes homomorfizmus, úgy innen
e0 = πe = π(ax + i) = π(ax) + πi = (πa)(πx) = a0 x0 .
Ezért X/I minden a0 = πa (6= 00 , mert a 6∈ I) elemének van inverze: (a0 )−1 = x0 .
A Gelfand-Mazur tétel szerint ekkor létezik egy j : X/I → C izomorfizmus.
Legyen
ϕ(x) = j(πx) (x ∈ X),
b és N (ϕ) = {x ∈ X|ϕ(x) = 0} = {x ∈ X|πx = 00 } = I.
akkor ϕ ∈ X
(2) Nem nehéz ellenőrizni, hogy bármely ϕ ∈ X b mellett I = N (ϕ) = {x ∈
X|ϕ(x) = 0} ideál X-ben. I valódi ideál, mert ϕ 6= 0. I maximális ideál, mert ha
J I-nél bővebb ideálja volna X-nek, úgy létezne olyan a ∈ J, hogy a 6∈ I, azaz
ϕ(a) 6= 0. De ekkor
1
e= [a − (a − ϕ(a))e]
ϕ(a)
és a ∈ J, (a − ϕ(a))e ∈ N (ϕ) = I ⊂ J miatt e ∈ J, ezért bármely x ∈ X mellett
x = xe ∈ J, azaz J = X volna.
b
(3) Ha x reguláris és x−1 az inverze, úgy bármely ϕ ∈ X-re
ϕ(x)ϕ(x−1 ) = ϕ(xx−1 ) = ϕ(e) = 1,
így ϕ(x) 6= 0. Fordítva, megmutatjuk, hogy ha x szinguláris, úgy van olyan

ϕ ∈ X,b hogy ϕ(x) = 0. Legyen I = xX. I valódi ideál (e 6∈ I), mely része egy J
b
maximális ideálnak (7.15 tétel) és az (1) állítás szerint J nulltere egy ϕ ∈ X-nek.
Ezzel a ϕ-vel ϕ(x) = 0.
(4) λ ∈ σ(x) akkor és csakis akkor, ha x − λe szinguláris és ez (3) miatt
pontosan akkor igaz, ha van olyan ϕ ∈ X b melyre ϕ(x − λe) = 0, azaz ϕ(x) = λ
teljesül.
Az előző tétel alkalmazásaként bebizonyítjuk Wiener egy trigonometrikus sorokra

vonatkozó tételét.
7.20. Tétel. (Wiener) Legyenek cn ∈ C (n = 0, ±1, ±2, . . . ) konstansok, me-

lyekre
X∞
|cn | < ∞,
n=−∞
és legyen az x : R → C függvény az
∞
X
x(t) = cn eint (t ∈ R) (7.14)
n=−∞
összefüggéssel definiálva. Ha x(t) 6= 0 minden t ∈ R mellett, akkor léteznek olyan

dn ∈ C, n = 0, ±1, ±2, . . . konstansok, hogy
∞
X
|dn | < ∞,
n=−∞
és
X∞
1
= dn eint (t ∈ R). (7.15)
x(t) n=−∞
7.9. GELFAND REPREZENTÁCIÓ 193
Bizonyítás. Jelölje X a 7.14 alakú függvények halmazát a pontonkénti műve-

letekkel (összeadás, skalárral való szorzás, szorzás) és az
∞
X
kxk = |cn |
n=−∞
normával ellátva. Könnyű belátni, hogy X kommutatív egységelemes algebra

(egységelem az azonosan 1 függvény). Bármely fix t0 ∈ R mellett
ϕ(x) = x(t0 ) (x ∈ X)
karaktere X-nek. Megmutatjuk, hogy X bármely karaktere ilyen alakú. Legyen

ϕ ∈ b(X) és x0 (t) = eit . Akkor x−1
0 (t) = e
−it
és ha
1
ϕ(x0 ) = α, akkor ϕ(x−1
0 ) = .
α
Mivel kϕk = 1, így
|α| = |ϕ(x0 )| ≤ kx0 k = 1

1
| | = |ϕ(x−1 −1
0 )| ≤ kx0 k = 1
α
alapján |α| = 1, α = eit0 . Ezért
ϕ(xn0 = eint0 (n = 0, ±1, ±2, ...)

P
∞ P
∞ P
∞
és ha α(t) = cn eint = cn xn0 , |cn | < ∞, akkor
n=−∞ n=−∞ n=−∞
∞
X ∞
X
ϕ(x) = cn ϕ(xn0 ) = cn eint0 = x(t0 )
n=−∞ n=−∞
amint állítottuk.
Ha most x ∈ X és x(t) 6= 0 (t ∈ R) akkor bármely ϕ ∈ X b mellett ϕ(x) 6= 0,
1
így a 7.19 tétel (3) állítása alapján x reguláris. Így x−1 ∈ X, de x−1 (t) =
x(t)
(t ∈ R), ezért fennáll 7.15.
7.9. Gelfand reprezentáció

7.9. Definíció. Legyen Xb az X kommutatív egységelemes Banach-algebra összes
nem zérus karaktereinek halmaza. Rögzített x ∈ X mellett a
Φx (ϕ) = ϕ(x) b
(ϕ ∈ X)
b → C függvényt az x elem Gelfand-transzformált-

összefüggéssel definiált Φx : X
jának nevezzük.
A {Φx } (x ∈ X) függvényrendszer által indukált gyenge topológiát (lásd Füg-
b Gelfand-topológiájának nevezzük, és X-ot
gelék 18. definíció) X b ezen topológiával
ellátva X struktúra terének mondjuk. ¤
b struktúra tere
7.21. Tétel. Egy X egységelemes kommutatív Banach-algebra X
kompakt Hausdorff tér.
Bizonyítás. Jelölje X ∗ az X-nek (mint Banach-térnek) a konjugált terét és

legyen S ∗ = {f ∈ X ∗ |kf k ≤ 1} X ∗ zárt egységgömbje. A 7.18 tétel szerint
Xb ⊂ S ∗. X
b Gelfand-topológiájában bármely ϕ0 ∈ X
b környezetbázisát a
V (ϕ0 , Φx1 , ..., Φxn ; ε1 , ..., εn ){ϕ ∈ Xb | |Φx (ϕ) − Φx (ϕ0 )| < εi ; i = 1, ..., n} =
i i
= {ϕ ∈ X b | |ϕ(xi ) − ϕ0 (xi )| < εi ; i = 1, ..., n}

(7.16)
alakú halmazok alkotják (xi ∈ X, εi > 0, i = 1, ..., n; n = 1, 2, ...). Emlékeztetünk

arra, hogy az X ∗ gyenge* topológiájában bármely f0 ∈ X ∗ környezetbázisa
U (f0 ; Fx1 , ..., Fxn ; ε1 , ..., εn ){f ∈ X ∗ | |Fxi (f ) − Fxi (f0 )| < εi ; i = 1, ..., n} =
= {f ∈ X ∗ | |f (xi ) − f0 (xi )| < εi ; i = 1, ..., n}
b az X ∗ gyenge * topológiájából származó altértopo-

alakú halmazokból áll. X-n
b környezetbázisa
lógiában ϕ0 ∈ X
b
U (ϕ0 , Fx1 , ..., Fxn ; ε1 , ..., εn )∩X{ϕ b | |ϕ(xi )−ϕ0 (xi )| < εi ; i = 1, ..., n} (7.17)
∈X
alakú (xi ∈ X, εi > 0, i = 1, ..., n; n = 1, 2, ...). Mivel 7.16 és 7.17 azonosak, így a
Gelfand-topológia azonos az X ∗ gyenge * topológiájából származó altér topológi-
ával. A 4.19 és 4.20 (Banach-Alaoglu) tételek alapján S ∗ kompakt Hausdorff-tér,
így tételünk bizonyításához elegendő azt megmutatni, hogy X b gyenge * zárt
∗
részhalmaza X -nak.
Legyen f0 az X b gyenge * lezártjában. Azt kell megmutatnunk, hogy
f0 (xy) = f0 (x)f0 (y)(x, y ∈ X) (7.18)

f0 (e) = 1 (7.19)
teljesülnek (e X egységeleme). (4) igazolása azért szükséges, mert X b a nemzérus

karakterekből áll. Rögzített x, y ∈ X, ε > 0 mellett azon f ∈ X ∗ elemek halmaza,
melyekre
|f (e)−f0 (e)| < ε, |f (x)−f0 (x)| < ε, |f (y)−f0 (y)| < ε, |f (xy)−f0 (xy)| < ε
7.9. GELFAND REPREZENTÁCIÓ 195
b karaktert.
teljesül f0 egy gyenge * környezete, így e halmaz tartalmaz egy ϕ ∈ X
Innen
|1 − f0 (e)| = |ϕ(e) − f0 (e)| < ε
tehát 7.19 teljesül; továbbá
f0 (xy) − f0 (x)f0 (y) = f0 (xy) − ϕ(xy) + ϕ(x)ϕ(y) − f0 (x)f0 (y) =
f0 (xy) − ϕ(xy) + ϕ(x)[ϕ(y) − f0 (y)] + [ϕ(x) − f0 (x)]f0 (y),
amiből
|f0 (xy) − f0 (x)f0 (y)| < (1 + |ϕ(x)| + |f0 (y)|)ε
így ε → 0-val adódik 7.18.
b az X
Jelölje C(X) b kompakt Hausdorff téren értelmezett folytonos függvények
b bármely x ∈ X mellett.
Banach-algebráját. Világos, hogy Φx ∈ C(X)
7.10. Definíció. A
Gx = Φx (x ∈ X)
vagy
b x ∈ X)
Gx(ϕ) = Φx (ϕ) = ϕ(x) (ϕ ∈ X,
b leképezést az X egységelemes kommu-
összefüggéssel értelmezett G : X → C(X)
tatív Banach-algebra Gelfand-reprezentációjának nevezzük. ¤
Megjegyezzük, hogy a G leképezés definíciója hasonló egy normált térnek a
második konjugált terébe való természetes leképezésének definíciójához.
7.22. Tétel. Egy egységelemes kommutatív Banach-algebra Gelfand-reprezen-

b egy részalgebrájára, mely a normát
tációja homomorf leképezése X-nek C(X)
nem növeli (így folytonos).
Bizonyítás. Bármely x, y ∈ X, λ ∈ C mellett
G(x + y)(ϕ) = ϕ(x + y) = ϕ(x) + ϕ(y) = Gx(ϕ) + Gy(ϕ),

G(λx)(ϕ) = ϕ(λx) = λϕ(x) = λGx(ϕ),
G(xy)(ϕ) = ϕ(xy) = ϕ(x)ϕ(y) = Gx(ϕ)Gy(ϕ),
így G homomorfizmus.
b
Ha k k∞ -nel jelöljük a sup-normát C(X)-en, akkor
kGxk∞ = kΦx k∞ = sup |Φx (ϕ)| = sup |ϕ(x)| ≤ kxk,

b
ϕ∈X kϕk=1
így G folytonos leképezés.

A Gelfand-reprezentáció általában nem kölcsönösen egyértelmű, nem norma-

b
tartó és nem C(X)-re képez le. Az alábbiakban szükséges és elegendő feltételt
adunk arra, hogy G kölcsönösen egyértelmű, normatartó leképezés legyen. A tétel
megfogalmazásához szükségünk van az alábbi definícióra.
7.11. Definíció. Egy X egységelemes kommutatív Banach-algebra összes ma-

ximális ideáljának a metszetét X radikáljának nevezzük és rad X-szel jelöljük.
X-et félig egyszerű nek nevezzük, ha radX = {0}. ¤
7.23. Tétel. Egy X egységelemes kommutatív Banach-algebra Gelfand-repre-

zentációja
akkor és csakis akkor kölcsönösen egyértelmű (így izomorf) leképezése X-
b
nek C(X)-ba, ha X félig egyszerű,
akkor és csakis akkor normatartó, ha bármely x ∈ X esetén r(x) = kxk.
(itt r(x) az x elem spektrálsugara).
Bizonyítás. G akkor és csakis akkor kölcsönösen egyértelmű, ha Gx = 0-ból

következik x = 0, azaz ha Gx(ϕ) = ϕ(x) = 0 bármely ϕ ∈ X-re b akkor x = 0.
Mivel minden ϕ karakter nulltere X maximális ideálja (7.19 tétel (2) állítás)
így ϕ(x) = 0 bármely ϕ ∈ X-re b pontosan akkor teljesül, ha x ∈ radX. Ebből
pontosan akkor következik az, hogy x = 0, ha radX = {0}, azaz ha X félig
egyszerű.
A második állítás bizonyításához vegyük figyelembe, hogy bármely x ∈ X
esetén Φx értékkészlete azonos az x elem σ(x) spektrumával. Ugyanis Φx (ϕ) =
ϕ(x) = λ a 7.19 tétel (4) állítása miatt akkor és csakis akkor teljesül, ha λ ∈ σ(x).
Ezért
kGxk∞ = sup |Φx (ϕ)| = sup |ϕ(x)| sup |λ| = r(x),
b
ϕ∈X b
ϕ∈X λ∈σ(x)
amiből következik állításunk.
7.10. Gelfand-Naimark tétel

7.12. Definíció. Legyen X egy algebra a komplex test felett. X-et *-algebrának
nevezzük, ha adva van X-nek önmagába való x → x∗ leképezése úgy, hogy
(x + y)∗ = x∗ + y ∗
(λx)∗ = λx∗
(xy)∗ = y ∗ x∗
(x∗ )∗ = x
bármely x, y ∈ X, λ ∈ C esetén teljesül. Az x → x∗ leképezést involúciónak,
x∗ -ot x adjungáltjának nevezzük. Az x elemet
7.10. GELFAND-NAIMARK TÉTEL 197
önadjungáltnak (vagy valósnak) nevezzük, ha x∗ = x,

unitér nek nevezzük, ha xx∗ = x∗ x = e
normálisnak nevezzük, ha xx∗ = x∗ x. ¤
Az (x∗ )∗ = x tulajdonság miatt az involúció X-nek önmagára való kölcsönö-
sen egyértelmű leképezése. Megjegyezzük, hogy minden *-algebrában
x + x∗ , i(x − x∗ ), xx∗ , x∗ x önadjungált elemek (amint az könnyen látható),
bármely x ∈ X felírható
µ ¶
x + x∗ x − x∗
x = u + iv u= , v=
2 2i
alakban, ahol u, v önadjungáltak. Továbbá az e egységelem (ha van) mindig önad-

jungált (ti. e∗ = ee∗ , e = (ee∗ )∗ = ee∗ = e∗ ).
7.13. Definíció. Az X halmazt B ∗ -algebrának nevezzük, ha

X Banach-algebra,
X *-algebra,
és bármely x ∈ X esetén kxx∗ k = kxk2 teljesül. ¤
7.24. Tétel. (Gelfand-Naimark) Legyen X egy kommutatív, egységelemes

b az X struktúra tere. Akkor a G : X → C(X)
B ∗ -algebra, X b Gelfand-reprezentá-
ció X-nek a C(X)b B ∗ -algebrára való ∗-izomorf (azaz involúciót megörző, izomorf)
és izometrikus (ezért kölcsönösen egyértelmű) leképezése.
A tétel röviden úgy is megfogalmazható, hogy bármely kommutatív egységelemes
B ∗ -algebra ∗-izomorf és izometrikus valamely kompakt Hausdorff téren értelme-
zett összes folytonos komplex függvények B ∗ -algebrájával.
Bizonyítás. Először megmutatjuk, hogy G megőrzi az involúciót, azaz
Gx∗ = Gx
b
(ti. c(X)-ben az involúció a függvény komplex konjugáltjának képzése.) Legyen
először u ∈ X önadjungált elem: u = u∗ , és valós t mellett legyen
z = u + ite (eX egységeleme )
b
Ha Gu = Φu = α + iβ, ahol α, β valós értékű függvények C(X)-ből, akkor
felhasználva azt, hogy G homomorfizmus (7.22 tétel) kapjuk, hogy
Gz = Gu + itGe = α + iβ + it = α + i(β + t).

Mivel zz ∗ = (u + ite)(u − ite) = u2 + t2 e, és G a normát nem növeli (7.22 tétel)

α2 + (β + t)2 ≤ kGzk2∞ ≤ kzk2 = kzz ∗ k = ku2 + t2 ek ≤ kuk2 + t2 ,
amiből
α2 + β 2 + 2βt ≤ kuk2 (t ∈ R),
ezért β = 0, Gu valós értékű függvény. Bármely x ∈ X x = u + iv alakba írható,
ahol u = u∗ , v = v ∗ és x∗ = u − iv, így
Gx∗ = Gu − iGv = Gu + iGv = Gx.
Most megmutatjuk, hogy G izometria. Bármely x ∈ X esetén
kx2 k2 = kx2 (x2 )∗ k = kxxx∗ x∗ k = kxx∗ (xx∗ )∗ k = kxx∗ k2 = kxk4
amiből kx2 k = kxk2 . Innen indukcióval kapjuk, hogy
k k
kx2 k = kxk2 (k = 1, 2, ...)
de akkor 1
1 k
r(x) = lim kxn k n = lim kx2 k 2k = kxk,
n→∞ k→∞
ezért a 7.23 tétel alapján G izometria. Ebből már következik, hogy G X-nek
b
C(X)-be való *-izomorf és izometrikus leképezése. Megmutatjuk, hogy a leké-
b
pezés C(X)-re történik, ezzel a bizonyítás teljes lesz. Tekintsük a G(X) hal-
b
mazt. Ez zárt részalgebrája C(X)-nek b pontjait. Ha ugyanis
mely elválasztja X
ϕ, ψ ∈ X,b ϕ 6= ψ, akkor van olyan x ∈ X, melyre ϕ(x) 6= ψ(x). Ekkor Gx
elválasztja ϕ, ψ-t, mert
Gx(ϕ) = ϕ(x) 6= ψ(x) = Gx(ψ).
Továbbá G(X) tartalmazza a Ge(ϕ) = ϕ(e) = 1(ϕ ∈ X) b azonosan 1 függvényt

és bármely G(X)-beli függvénnyel együtt annak konjugáltját is. Ezért a Stone-
b
Weierstrass tétel (ld. Függelék) miatt G(X) = C(X).
7.11. Rész B ∗-algebrák

7.25. Tétel. Legyen X egy (nem feltétlen kommutatív) egységelemes B ∗ -algeb-
ra és X0 ⊂ X kommutatív egységelemes rész B ∗ -algebra úgy, hogy X0 és X
egységelemei azonosak. Akkor x ∈ X0 reguláris X0 -ban (azaz van olyan x−1 ∈ X0 ,
hogy xx−1 = x−1 x = e, e az egységelem) akkor és csakis akkor, ha x reguláris X-
ben. Így ha σ0 (x) illetve σ(x) jelöli az x ∈ X0 elem X0 -ra illetve X-re vonatkozó
spektrumát, akkor
σ0 (x) = σ(x).
7.11. RÉSZ B ∗ -ALGEBRÁK 199
Bizonyítás. Ha x ∈ X0 reguláris X0 -ban, úgy x−1 ∈ X0 , x−1 ∈ X, tehát x

reguláris X-ben is.
Fordítva, ha x ∈ X0 reguláris X-ben, úgy x−1 ∈ X. Megmutatjuk, hogy
x−1 ∈ X0 .
Tekintsük X összes X0 -t tartalmazó kommutatív rész B ∗ -algebráit. Ezek hal-
mazában a tartalmazás egy félig rendezés. E félig rendezésre
S a Zorn-lemma felté-
telei teljesülnek, mert ha {Xλ } (λ ∈ Λ) egy lánc, úgy Xλ ennek felső korlátja.
λ∈Λ
Így van X-nek egy X0 -t tartalmazó maximális kommutatív Y rész B ∗ -algebrája.
Nyilvánvalóan e Y -nak is egységeleme. Megmutatjuk először, hogy x−1 ∈ Y . Ha
y ∈ Y , akkor yx = xy, így x−1 (yx)x−1 = x−1 (xy)x−1 , azaz
x−1 y = yx−1 és hasonlóan y ∗ x = xy ∗ -ból x−1 y ∗ = y ∗ x−1 vagy
(x−1 )∗ y = y(x−1 )∗ következik. Ezért Y maximalitása miatt x−1 ∈ Y . Ellenke-
ző esetben ugyanis volna X-nek egy Y ∪ {x−1 }-et tartalmazó kommutatív rész
B ∗ -algebrája, ami lehetetlen.
Tekintsük most Y -nak C(Yb )-re vonatkozó G Gelfand-reprezentációját, mely
a 7.24 tétel szerint *-izomorf és izometrikus leképezés. G X0 -t valamely C0 (Yb )
rész B ∗ -algebrába viszi át, és x ∈ X0 miatt Gx = Φx ∈ C0 (Yb ). Mivel x reguláris
X-ben, így Gx = Φx reguláris C(Yb )-ben, azaz Φx (ϕ) 6= 0, ha ϕ ∈ Yb .
1
Megmutatjuk, hogy ekkor Φx−1 = ∈ C0 (Yb ), amiből következik, hogy
Φx
x−1 ∈ X0 . Legyen m = inf |Φx (ϕ)|, M = sup |Φx (ϕ)| úgy 0 < m ≤ M < ∞.
ϕ∈Yb ϕ∈Yb
1
Mivel C0 (Yb ) B ∗ -algebra és Φx ∈ C0 (Yb ), így Φx , |Φx |2 = Φx Φx és 1 − 2 |Φx |2 is
M
C0 (Yb )-beli függvények és
1 ³ m ´2
2
0 ≤ 1 − 2 |Φx (ϕ)| ≤ 1 − < 1 ha ϕ ∈ Yb
M M
Ezért
∞ ·
X ¸k
M2 1 1
= · ¸ 1 − 2 |Φx (ϕ)| 2
(ϕ ∈ Yb ),
|Φx (ϕ)|2 1 2 k=0 M
1 − 1 − 2 |Φx (ϕ)|
M
ahol a jobboldali sor egyenletesen konvergens. E sor részletösszegei C0 (Yb )-beli

1 1 1
függvények, így az összeg is C0 (Yb )-beli, de akkor 2
és Φx−1 = = Φx ·
|Φx | Φx |Φx |2
is C0 (Yb )-ben van.
Legyen most x0 egy normális elem az X egységelemes B ∗ -algebrában és
B ∗ (x0 ) = {p(x0 , x∗0 ) | p polinom }.

Könnyen ellenőrizhető, hogy B ∗ (x0 ) x0 -t tartalmazó kommutatív egységelemes

rész B ∗ -algebrája X-nek (az egységelem ugyanaz, mint X-ben), mely a legszű-
kebb az x0 -t és az egységelemet tartalmazó kommutatív rész B ∗ -algebrák között.
B ∗ (x0 )-t az x0 által generált kommutatív egységelemes rész B ∗ -algebrának ne-
vezzük.
Ha X0 = B ∗ (x0 ), úgy az előző tétel szerint bármely x ∈ B ∗ (x0 )-ra
σ0 (x) = σ(x).
7.26. Tétel. Legyen G az X0 = B ∗ (x0 ) Gelfand-reprezentációja, és Gx = Φx az

x Gelfand-transzformáltja, akkor
1. Φx0 az Xb0 -nak σ(x0 )-ra való homeomorf leképezése.

¡ ¢
2. A Ψx = g, ahol g(λ) = Φx Φ−1 x0 (λ) (λ ∈ σ(x0 )), leképezés B ∗ (x0 )-nak
C(σ(x0 ))-ra való ∗-izomorf és izometrikus leképezése, melynél x0 képe a
g(λ) = λ (λ ∈ σ(x0 )) függvény. Itt Φx−1 0
az 1. alatti homeomorf leképezés
inverze, nem pedig Φx0 ∈ C(X c0 ) inverz eleme, mely 1/Φx0 !
3. A B ∗ (x0 ) részalgebrának egyetlen olyan ∗-izomorf és izometrikus leképezése

van C(σ(x0 ))-ra melynél x0 képe a g(λ) = λ (λ ∈ σ(x0 )) függvény.
Bizonyítás. (1) Φx0 folytonos leképezése X b0 -nek, melynek értékkészlete

σ0 (x0 ) = σ(x0 ) (ld. 7.19 tétel (4) állítás). Megmutatjuk, hogy Φx0 kölcsönösen
egyértelmű. Ugyanis ha ϕ1 , ϕ2 ∈ X b0 olyanok, hogy
Φx0 (ϕ1 ) = Φx0 (ϕ2 ),
akkor
Φx∗0 (ϕ1 ) = Φx0 (ϕ1 ) = Φx0 (ϕ2 ) = Φx∗0 (ϕ2 ).
Így ha y = p(x0 , x∗0 ) az x0 , x∗0 elemek tetszőleges polinomja, akkor
Φy (ϕ1 ) = Φy (ϕ2 ),
azaz
ϕ1 (y) = ϕ2 (y).
Az y = p(x0 , x∗0 ) alakú elemek sűrűn vannak B ∗ (x0 )-ban, így ϕ1 , ϕ2 folyto-
nossága miatt innen bármely x ∈ B ∗ (x0 )-ra
ϕ1 (x) = ϕ2 (x),
azaz ϕ1 = ϕ2 következik. Φx0 tehát az Xb0 kompakt Hausdorff-teret kölcsönösen

egyértelműen és folytonosan képezi le a σ(x0 ) kompakt Hausdorff-térre. Ebből
7.11. RÉSZ B ∗ -ALGEBRÁK 201
már következik, hogy Φx0 homeomorfizmus, ti. tetszőleges F ⊂ X b0 zárt halmaz

esetén Φx0 (F ) kompakt része σ(x0 )-nak így zárt, ezért Φx0 bármely nyílt halmazt
nyílt halmazba visz át.
(2) abból következik, hogy az x → Φx Gelfand-reprezentáció ∗-izomorf és
izometrikus leképezés és (1) szerint Φ−1 b
x0 homeomorfizmusa σ(x0 )-nak X0 -re.
∗
(3) Ha Ψ1 B (x0 )-nak C(σ(x0 ))-ra való ∗-izomorf és izometrikus leképezése,
melynél x0 képe a g(λ) = λ(λ ∈ σ(x0 )) függvény, akkor
Ψ1 x0 = Ψx0
és
Ψ1 x∗0 = Ψ1 x0 = Ψx0 = Ψx∗0 ,
amiből x0 és x∗0 polinomjaira, majd tetszőleges x ∈ B ∗ (x0 )-ra kapjuk, hogy
Ψ1 x = Ψx, azaz Ψ1 = Ψ.
Ez a tétel lehetőséget nyújt arra, hogy egy B ∗ -algebra normális elemein folyto-
nos függvényeket értelmezzünk. Legyen ugyanis x0 normális elem, f ∈ C(σ(x0 ))
akkor az
x0 → f (x0 )
függvényt f (x0 ) = Ψ−1 f -fel értelmezzük, ahol Ψ−1 a (2)-ben szereplő leképezés
P
∞ P
∞
inverze. Ha f analitikus függvény, f (λ) = ck λk és ck xk0 konvergens, úgy a
k=0 k=0
P
∞
(2) állítás alapján f (x0 ) = ck xk0 adódik. Így a fenti értelmezés összhangban
k=0
van az analitikus függvények 7.4-ben adott értelmezésével.
8. fejezet
Függelék: Topológikus terek
8.1. Alapfogalmak
8.1. Definíció. Az X halmazt topológikus térnek nevezzük, ha adva van rész-
halmazainak egy G halmaza, mely kielégíti az alábbi feltételeket:
(1) ∅, X ∈ G (az üres halmaz és X G-ben vannak),
(2) G1 , G2 ∈ G =⇒ G1 ∩ G2 ∈ G (bármely két G-beli halmaz metszete is G-ben

van),
S
(3) Gα ∈ G (α ∈ Γ) =⇒ Gα ∈ G (G-beli halmazok tetszőleges rendszerének
α∈Γ
az uniója is G-ben van).
X elemeit pontoknak mondjuk, G-t topológiának nevezzük X-en. G elemeit

nyílt halmazoknak, komplementereiket zárt halmazoknak nevezzük.
Jelölje F az X topológikus tér összes zárt halmazainak osztályát, akkor a
De Morgan-féle képletek alapján az üres halmaz és X zárt halmazok, bármely
két F-beli halmaz uniója is F-beli. F-beli halmazok tetszőleges rendszerének a
metszete is F-beli.
8.2. Definíció. Az X topológikus térnek az Y topológikus térbe való f leképe-

zését folytonosnak nevezzük, ha Y bármely nyílt halmazának az inverz képe nyílt.
Az X-nek Y -ra való olyan kölcsönösen egyértelmű folytonos leképezését, amely-
nek az inverze is folytonos, homeomorf leképezésnek mondjuk. Akkor mondjuk,
hogy X homeomorf Y -nal, ha X-nek van homeomorf leképezése Y -ra.
A homeomorf leképezések ugyanazt a szerepet játsszák a topológiában, mint
az izomorf leképezések az algebrában. Homeomorf tereket a topológia szempont-
jából azonosoknak tekintünk.
202
8.2. NYÍLT ÉS ZÁRT HALMAZOK 203
8.3. Definíció. Az X topológikus tér Y részhalmazának X nyílt halmazaival

való metszetei Y egy topológiáját alkotják (amint az könnyen belátható), amellyel
Y -t ellátva Y -t az X egy alterének nevezzük.
8.4. Definíció. Legyen az X halmazon két topológia, G1 és G2 adva. Azt mond-

juk, hogy G1 gyengébb (durvább) G2 -nél (vagy ekvivalens módon G2 erősebb (fi-
nomabb) G1 -nél), ha G1 ⊂ G2 teljesül.
Példák.
1. Legyen X egy tetszőleges halmaz, G = {∅, X} topológia X-en, melyet
indiszkrét topológiának nevezünk.
2. Legyen most G X összes részhalmazainak osztálya. G ismét topológia X-en,
melyet diszkrét topológiának nevezünk.
3. Legyen X = R a valós számok halmaza. A szokásos topológia R-en R összes
olyan részhalmazainak osztálya, melyek bármely pontjukkal együtt egy a pontot
tartalmazó nyílt intervallumot is tartalmaznak. Ha mást nem mondunk, akkor
R-et mindig ezzel a topológiával gondoljuk ellátva.
8.2. Nyílt és zárt halmazok

Legyen X egy topológikus tér a G topológiával.
8.5. Definíció. Az U halmazt az x ∈ X pont (nyílt) környezetének nevezzük,
ha U x-et tartalmazó nyílt halmaz.
Egy halmaz (nyílt) környezetén a halmazt tartalmazó nyílt halmazt értünk.
8.6. Definíció. Az x pontot az A(⊂ X) halmaz belső pontjának nevezzük, ha A

tartalmazza x valamely környezetét.
Az x pontot A határpontjának nevezzük, ha x bármely környezete tartalmaz
A-beli és nem A-beli pontot is.
Az x pontot A érintkezési pontjának nevezzük, ha x bármely környezete tar-
talmaz A-beli pontot.
Az x pontot A torlódási pontjának nevezzük, ha x bármely környezete tartal-
maz x-től különböző A-beli pontot. Az x pontot A izolált pontjának nevezzük,
ha x-nek van olyan környezete, melyben nincs tőle különböző A-beli pont.
8.1. Tétel. Egy halmaz akkor és csakis akkor nyílt, ha minden pontja belső
pont.
Bizonyítás. Ha A nyílt, úgy minden x ∈ A pontnak A környezete, tehát minden

A-beli pont A belső pontja.
Fordítva, ha A minden pontja belső pont, akkor S
bármely x ∈ A ponthoz van
olyan Gx nyílt halmaz, melyre Gx ∈ A. Ekkor A = Gx miatt A nyílt.
x∈A
204 8. FEJEZET. FÜGGELÉK: TOPOLÓGIKUS TEREK
8.2. Tétel. Egy halmaz akkor és csakis akkor zárt, ha tartalmazza összes torló-
dási pontját.
Bizonyítás. Legyen A zárt halmaz, és x legyen A torlódási pontja. Ha x nem

volna benne A-ban, úgy x az A0 = X \ A nyílt halmazban lenne, így x egy
környezete is A0 -ben volna, ezért x nem lehetne torlódási pontja A-nak. Így x ∈ A.
Fordítva, tegyük fel, hogy A tartalmazza összes torlódási pontját. Megmutat-
juk, hogy A0 nyílt (tehát A zárt). Legyen y ∈ A0 , akkor y egy környezete is A0 -ben
van, mert ellenkező esetben y bármely környezetében volna tőle különböző A-beli
pont, így y A torlódási pontja volna, ami y ∈ A0 miatt ellentmondás.
8.7. Definíció. Az A ⊂ X halmazban lévő összes nyílt halmazok unióját A nyílt

magjának (vagy belsejének) nevezzük és Ao -rel jelöljük.
Világos, hogy Ao nyílt halmaz, mely „maximális” a következő értelemben : ha
B nyílt és B ⊂ A, akkor B ⊂ Ao . Ebből az is következik, hogy A nyílt akkor és
csakis akkor, ha A = Ao .
8.3. Tétel. A nyílt mag képzési operáció rendelkezik az alábbi tulajdonságokkal:

(1) Ao ⊂ A (3) A ⊂ B =⇒ Ao ⊂ B o
(2) (Ao )o = Ao (4) (A ∩ B)o = Ao ∩ B o
Bizonyítás. (1) a definíció miatt igaz, (2) abból következik, hogy Ao nyílt.
Ha A ⊂ B, úgy Ao ⊂ B és B o maximumtulajdonsága miatt Ao ⊂ B o . Ezzel
(3)-at igazoltuk.
(4) bizonyításához induljunk ki az Ao ∩B o ⊂ A∩B tartalmazásból. A baloldali
halmaz nyílt, így (3) alapján Ao ∩ B o ⊂ (A ∩ B)o . Másrészt A ∩ B ⊂ A miatt
(A ∩ B)o ⊂ Ao , hasonlóan (A ∩ B)o ⊂ B o , amiből (A ∩ B)o ⊂ Ao ∩ B o .
8.4. Tétel. Egy halmaz nyílt magja azonos a halmaz összes belső pontjainak
halmazával.
Bizonyítás. Legyen B az A halmaz összes belső pontjainak halmaza. Ha x ∈ B,

úgy van olyan x-et tartalmazó Gx nyílt halmaz, melyre x ∈ Gx ⊂ A, így x ∈
Gx ⊂ Ao , azaz B ⊂ Ao .
Fordítva, ha y ∈ Ao , úgy Ao definíciója alapján y benne van valamely A-ban
lévő nyílt halmazban, így y belső pontja A-nak, azaz y ∈ B.
8.8. Definíció. Az A ⊂ X halmazt tartalmazó összes zárt halmazok metszetét

A lezártjának nevezzük, és A− -sal jelöljük.
Világos, hogy A− zárt halmaz, mely „minimális” a következő értelemben: ha B
zárt és A ⊂ B, akkor A− ⊂ B. Ebből az is következik, hogy A akkor és csakis
akkor zárt, ha A− = A.
8.2. NYÍLT ÉS ZÁRT HALMAZOK 205
8.5. Tétel. A lezárási operáció rendelkezik az alábbi tulajdonságokkal:
(5) A ⊂ A− (7) A ⊂ B =⇒ A− ⊂ B −
(6) (A− )− = A− (8) (A ∪ B)− = A− ∪ B −
Bizonyítás. (5) világos, (6) abból következik, hogy A− zárt.

Ha A ⊂ B, úgy A ⊂ B − és a lezárt minimumtulajdonsága miatt A− ⊂ B − .
Ezzel (7)-et igazoltuk.
(8) igazolása: A ∪ B ⊂ A− ∪ B − , így a jobboldali halmaz zártsága miatt
(A ∪ B)− ⊂ A− ∪ B − . Másrészt A ⊂ A ∪ B ⊂ (A ∪ B)− , amiből (7) miatt
A− ⊂ (A ∪ B)− . Hasonlóan B − ⊂ (A ∪ B)− , s végül A− ∪ B − ⊂ (A ∪ B)− .
8.6. Tétel. Egy halmaz lezártja azonos a halmaz összes érintkezési pontjainak
halmazával.
Bizonyítás. Jelölje E az A halmaz érintkezési pontjainak halmazát. Megmutat-

juk, hogy E zárt halmaz. Legyen x ∈ E 0 , akkor x-nek van olyan U környezete,
melyben nincs A-beli pont (mert x nem érintkezési pontja A-nak). De akkor U -
ban E-beli pont sem lehet, mert ha e ∈ U ∩ E volna, úgy U -ban kellene lenni
A-beli pontnak, ami lehetetlen. Ebből következik, hogy U ∈ E 0 , azaz E zárt.
Mivel A ⊂ E, A− ⊂ E − = E.
A fordított tartalmazás: A− ⊃ E bizonyításához azt mutatjuk meg, hogy
0 0 0
A− ⊂ E 0 . Legyen x ∈ A− , akkor (A− nyíltsága miatt) x-nek van olyan környe-
0
zete, mely A− -ben van, de akkor e környezet nem tartalmazhat A-beli pontot
sem, azaz x nem lehet érintkezési pontja A-nak. Így x ∈ E 0 .
8.7. Tétel. Bármely A halmaz esetén

0 0 0 0
A− = A o és Ao = A − .
Bizonyítás.
 0
\  [  ³ 0 o ´0
−
A = 
F 0
F A
0 0
=Ao .
F ⊃A F 0 ⊃A0
F zárt F 0 nyílt
A második egyenlőség megkapható az elsőből, ha azt A0 -re alkalmazzuk, majd

mindkét oldal komplementerét vesszük.
8.9. Definíció. Azt mondjuk, hogy az A halmaz sűrű (vagy mindenütt sűrű)
X-ben, ha A− = X.
A B halmazt sehol sem sűrűnek nevezzük X-ben, ha B −o = ∅.
Mivel egy halmaz lezártja azonos a halmaz érintkezési pontjainak halmazával,

így A ⊂ X mindenütt sűrű X-ben akkor és csakis akkor, ha X bármely nem üres
nyílt halmaza tartalmaz A-beli elemet.
Egy B halmaz seholsem sűrű X-ben akkor és csakis akkor, ha X bármely nem
üres nyílt halmaza tartalmaz olyan nem üres nyílt halmazt, melynek nincs B-beli
pontja. Ugyanis ha B −o = ∅, úgy B − -nak nincs belső pontja, ezért tetszőleges
0
nem üres G nyílt halmaznak van B − komplementerében levő x pontja. G ∩ B −
0
nyílt, így egy x-et tartalmazó (tehát nem üres) G1 nyílt halmaz is része G ∩ B − -
nek. Ez azt jelenti, hogy G1 nyílt, nem üres részhalmaza G-nek, melynek nincs
0
B-beli pontja (ti. G1 ⊂ B − ⊂ B 0 ).
Fordítva, ha egy B halmaz a fenti tulajdonságú, akkor B −o = ∅. Ugyanis
ha y ∈ B −o volna, úgy egy y-t tartalmazó (tehát nem üres) G nyílt halmaz is
B − -ban volna, így G bármely nem üres, nyílt G1 részhalmaza tartalmazna B-beli
elemet (mert G1 tartalmazza B egy érintkezési pontját), ami ellentmondás.
8.3. Bázis, szubbázis, környezetbázis

8.10. Definíció. Egy topológikus tér nyílt halmazainak egy osztályát a tér egy
bázisának nevezzük, ha bármely nyílt halmaz előállítható ezen osztályból vett
halmazok uniójaként.
Megjegyzés. Legyenek Aα (α ∈ Γ) egy X halmaz részhalmazai, akkor

[ \
Aα = ∅, Aα = X,
α∈∅ α∈∅
azaz az üres halmaz előáll „üres unióként”, az alaphalmaz pedig „üres metszet-
ként”.
8.8. Tétel. Egy X halmaz részhalmazainak egy B osztálya akkor és csakis akkor
bázisa X egy topológiájának, ha teljesülnek a következő feltételek:
I. U, V ∈ B, x ∈ U ∩ V =⇒ ∃W ∈ B : x ∈ W ⊂ U ∩ V,
S
II. B = X.
B∈B
8.11. Definíció. Egy topológikus tér nyílt halmazainak egy osztályát a tér szub-
bázisának nevezzük, ha ezen osztály halmazaival képezett összes véges tagszámú
metszetek a tér egy bázisát alkotják.
8.9. Tétel. Ha S az X halmaz részhalmazainak egy osztálya, akkor van olyan

topológiája X-nek, melynek S a szubbázisa.
8.3. BÁZIS, SZUBBÁZIS, KÖRNYEZETBÁZIS 207
Világos, hogy e topológia az S-beli halmazok összes véges metszeteinek az unió-

iból áll.
8.12. Definíció. Egy topológikus tér x pontjának környezeteiből álló B(X) hal-
mazosztályt x környezetbázisának nevezzük, ha x bármely környezete tartalmaz
B(X)-beli környezetet.
Példa. A valós számok R topológikus terében az összes nyílt intervallumok
(sőt, az összes racionális végpontú nyílt intervallumok is) a tér egy bázisát alkot-
ják. Az összes (r, ∞),¡(−∞, s) (r, s ¢racionálisak)
¯ alakú intervallumok szubbázist
alkotnak. A B(x) = { x − n1 , x + n1 ¯ n = 1, 2, ...} osztály x környezetbázisa.
8.10. Tétel. Egy X halmaz minden x eleméhez legyen hozzárendelve X bizo-

nyos részhalmazaiból álló B(x) nem üres halmazrendszer. Akkor és csakis akkor
van olyan topológia X-en, melynek minden x ∈ X pontban B(x) a környezetbá-
zisa, ha teljesülnek a következő feltételek bármely x ∈ X esetén:
I. bármely U ∈ B(x) esetén x ∈ U ,
II. ha U, V ∈ B(x), úgy van olyan W ∈ B(x) : W ⊂ U ∩ V ,
III. ha U ∈ B(x) és y ∈ U , akkor van olyan V ∈ B(y), hogy V ⊂ U .
Az a G topológia, melynek B(x) környezetbázisa minden x ∈ X-re, a következő-
képpen adható meg:
¯
G = {G ⊂ X ¯ minden x ∈ G-hez van olyan U ∈ B(x), hogy U ⊂ G}
8.13. Definíció. Egy topológikus tér x pontjának környezeteiből álló S(x) hal-
mazosztályt x környezet szubbázisának nevezzük, ha S(x)-beli halmazok összes
véges metszetei x környezetbázisát alkotják.
8.11. Tétel. Egy X halmaz minden x eleméhez legyen hozzárendelve X bizo-

nyos részhalmazaiból álló S(x) nem üres halmazrendszer. Akkor és csakis akkor
van olyan topológia X-en, melynek minden x ∈ X pontban S(x) a környezet-
szubbázisa, ha bármely x ∈ X esetén teljesülnek az alábbi feltételek:
I. bármely U ∈ S(x) esetén x ∈ U ,
II. ha U ∈ S(x) és y ∈ U , akkor léteznek V1 , ..., Vn ∈ S(y) úgy, hogy
Tn
Vi ⊂ U .
i=1
8.14. Definíció. Azt mondjuk, hogy egy topológikus tér eleget tesz az első meg-
számlálhatósági axiómának, ha a tér bármely pontjának van megszámlálható
környezetbázisa. Azt mondjuk, hogy egy topológikus tér eleget tesz a második
megszámlálhatósági axiómának, ha a térnek van megszámlálható bázisa.
A második megszámlálhatósági axióma teljesülése esetén teljesül az első is (de

fordítva nem), mert egy adott pontot tartalmazó összes bázisbeli halmazok a
pont egy környezetbázisát alkotják.
8.4. Folytonos leképezések

Legyenek X, Y tetszőleges halmazok és f : X → Y X-nek Y -ba való leképe-
zése. Ha A ⊂ X, úgy az A halmaz képén az
¯
f (A) = {f (x) ¯ x ∈ A}
halmazt értjük, míg egy B ⊂ Y halmaz inverz képe az

¯
f −1 (B) = {x ∈ X ¯ f (x) ∈ B}
halmaz.
Könnyű ellenőrizni az alábbi tulajdonságokat:
f (∅) = ∅, f (X) ⊂ Y,
A1 ⊂ A2 =⇒ f (A1 ) ⊂ f (A2 ),
³[ ´ [
f Aα = f (Aα ),
³\ ´ \
f Aα ⊂ f (Aα )
Az inverz kép képzésének tulajdonságai sokkal jobbak:
f −1 (∅) = ∅, f −1 (Y ) = X,
B1 ⊂ B2 =⇒ f −1 (B1 ) ⊂ f −1 (B2 ),
³[ ´ [
f −1 Bα = f −1 (Bα ),
³\ ´ \
f −1 Bα = f −1 (Bα ),
¡ ¢0
f −1 (B 0 ) = f −1 (B) .
Legyenek most X, Y topológikus terek, f : X → Y .

Az f leképezést folytonosnak neveztük (ld. 2. definíció), ha bármely Y -beli
nyílt halmaz inverz képe nyílt. Világos, hogy ha f folytonos, akkor bármely Y -beli
zárt halmaz inverz képe is zárt. A direkt leképezésnél azonban más a helyzet.
8.15. Definíció. Az f leképezést zártnak nevezzük, ha bármely X-beli zárt hal-
maz képe zárt.
Az f leképezést nyíltnak nevezzük, ha bármely X-beli nyílt halmaz képe nyílt.
8.5. LEKÉPEZÉSEK ÁLTAL INDUKÁLT TOPOLÓGIÁK 209
Belátható, hogy egy leképezés nyíltsága és zártsága különböző fogalmak.

Az analízisben a folytonosság pontbeli tulajdonság. Ennek felel meg a követ-
kező
8.16. Definíció. Az f leképezést az x pontban folytonosnak nevezzük, ha f (x)

bármely V környezetéhez megadható x-nek egy olyan U környezete, hogy f (U ) ⊂
V.
8.12. Tétel. Egy topológikus térnek egy másikba való leképezése akkor és csakis
akkor folytonos, ha minden pontban folytonos.
8.5. Leképezések által indukált topológiák

8.17. Definíció. Legyen X egy halmaz és E legyen X részhalmazainak egy osz-
tálya. Azt a leggyengébb topológiát, melyben E halmazai még nyíltak, az E osz-
tály által generált toplógiának nevezzük.
Világos, hogy ezt a generált topológiát az E-beli halmazok véges (tagszámú)
metszeteinek az uniói alkotják, azaz E szubbázisa a generált topológiának (az
üres halmaz és X az üres unió és az üres metszet képzésével kapható meg).
8.18. Definíció. Legyen fα az Y halmaznak az Xα topológikus térbe való le-

képezése (α ∈ Γ). Y -nak azt a leggyengébb topológiáját, melyben minden fα
(α ∈ Γ) folytonos, az fα (α ∈ Γ) függvényrendszer által indukált gyenge topoló-
giának nevezzük.
Világos, hogy az fα (α ∈ Γ) rendszer által indukált gyenge¯ topológiát az Xα -
k nyílt halmazainak inverz képei generálják. Az {fα−1 (Gα ) ¯ Gα ⊂ Xα nyílt }
(α ∈ Γ) alakú halmazok e topológia szubbázisát alkotják, míg az
\ ¯
{ fα−1i
(Gαi ) ¯ Gαi ⊂ Xαi nyílt, αi ∈ Γ, i ∈ I, I véges} (8.1)
i∈I
alakú halmazok bázist alkotnak.

Foglalkozzunk most azzal a fontos speciális esettel, amikor Xα = C vagy R
(α ∈ Γ). Ekkor az fα (α ∈ Γ) függvényrendszer által indukált gyenge topológiát
egyszerűbb környezetbázissal megadni.
8.13. Tétel. Az fα : Y → C (α ∈ Γ) függvényrendszer által indukált gyenge

topológiában a
¯
V (y0 ; fα1 , ..., fαn ; ε1 , ..., εn ) {y ∈ Y ¯ |fαi (y) − fαi (y0 )| < εi , i = 1, ..., n}
alakú halmazok (εi pozitív, αi ∈ Γ, n = 1, 2, ...) y0 ∈ Y környezetbázisát alkotják.

E tételt fontossága miatt bebizonyítjuk.
Bizonyítás. Legyen U az y0 pont egy tetszőleges környezete a gyenge topológi-

ában, akkor U előállítható (1) alakú halmazok uniójaként. Ezért van olyan (1)
alakú n
\
B= fα−1
i
(Gαi ) (αi ∈ Γ, G(αi ) ⊂ C nyílt, i = 1, ..., n)
i=1
halmaz, melyre y0 ∈ B ⊂ U teljesül. Innen fαi (y0 ) ⊂ Gαi és mivel Gαi nyílt,¯
így tartalmaz egy fαi (y0 ) körüli εi > 0 sugarú nyílt körlapot, azaz {y ∈ Y ¯
|y − fαi (y0 )| < εi } ⊂ Gαi , innen
¯
{y ∈ Y ¯ |fαi (y) − fαi (y0 )| < εi } ⊂ fα−1
i
(Gαi ) (i = 1, ..., n),
ami azt jelenti, hogy

n
\
V (y0 ; fα1 , ..., fαn ; ε1 , ..., εn ) ⊂ fα−1
i
(Gαi ) = B ⊂ U.
i=1
Mivel y0 ∈ V és V nyílt halmaz (mert nyílt halmazok inverz képeinek véges

metszete), így tételünket bebizonyítottuk.
Q
Legyenek most Xα (α ∈ Γ) topológikus terek, Y = Xα az Xα halmazok
S α∈Γ
szorzata. Y bármely eleme egy x : Γ → α∈Γ Xα függvény, melyre x(α) = xα =∈
Xα (α ∈ Γ). A
pα (x) = xα (x ∈ Y, α ∈ Γ)
egyenlőséggel definiált pα : Y → Xα leképezést az Y szorzathalmaz Xα -ba való
projekciójának nevezzük.
Q
8.19. Definíció. Az Xα (α ∈ Γ) topológikus terek Y = Xα szorzathalmazát
α∈Γ
ellátva a pα (α ∈ Γ) projekciók által indukált gyenge topológiával, Y -t az Xα
(α ∈ Γ) terek szorzatterének nevezzük (és Y topológiáját az egyes topológiák
szorzattopológiájának nevezzük).
Mivel (
Y Xβ ha β 6= α
p−1
α (Gα ) = Vβ ahol Vβ
β∈Γ
Gα ha β = α,
így a szorzattopológia bázisát a Y
Wα
α∈Γ
alakú halmazok alkotják, ahol Wα = Xα véges sok α1 , ..., αn index kivételével

teljesül, míg Wαi = Gαi tetszőleges nyílt halmaz Xαi -ben (i = 1, ..., n).
8.6. SZÉTVÁLASZTÁSI AXIÓMÁK 211
8.6. Szétválasztási axiómák

8.20. Definíció. Egy X topológikus teret
T0 térnek nevezünk, ha a tér bármely két különböző pontja közül legalább az
egyiknek van olyan környezete, mely a másikat nem tartalmazza;
T1 térnek nevezünk, ha a tér bármely két különböző pontját véve, mindkét
pontnak van olyan környezete, mely a másik pontot nem tartalmazza;
T2 térnek nevezünk, ha a tér bármely két különböző pontjának vannak disz-
junkt környezetei; (a T2 tereket Hausdorff-tereknek is szokás nevezni)
T3 térnek nevezünk, ha a tér bármely x pontja és bármely x-et nem tartalmazó
F zárt részhalmaza esetén vannak olyan diszjunkt nyílt U, V halmazok, hogy
x ∈ U, F ⊂ V ;
T3.5 térnek nevezünk, ha a tér bármely x pontja és bármely x-et nem tartal-
mazó F zárt részhalmaza esetén van olyan f : X → [0, 1] folytonos függvény,
hogy f (x) = 0, és f (y) = 1, ha y ∈ F ;
T4 térnek nevezünk, ha a tér bármely két zárt, diszjunkt E, F részhalmazához
vannak olyan diszjunkt nyílt U, V halmazok, hogy E ⊂ U , F ⊂ V ;
regulárisnak nevezünk, ha T1 és T3 tér;
teljesen regulárisnak nevezünk, ha T1 és T3.5 tér;
normálisnak nevezünk, ha T1 és T4 tér.
A különböző szétválasztási tulajdonságokkal rendelkező terekre az alábbi jellem-

zési tételek érvényesek:
8.14. Tétel. Egy topológikus tér akkor és csakis akkor T0 tér, ha különböző
pontok lezártjai is különbözők.
Egy topológikus tér akkor és csakis akkor T1 tér, ha bármely 1 pontból álló
részhalmaza zárt.
Egy X topológikus ¯tér akkor és csakis akkor T2 tér, ha önmagával való szor-
zatában a ∆ = {(x, x) ¯ x ∈ X} halmaz zárt.
A teljesen reguláris terek jellemzéséhez szükségünk van a következő definícióra.
8.21. Definíció. A [0, 1] intervallumnak mint (a valós számok alterének topoló-

giájával ellátott) topológikus térnek önmagával való akárhánytényezős szorzatát
Tyihonov-téglának, a tényezők számosságát a tégla súlyának nevezzük.
8.15. Tétel. Egy topológikus tér akkor és csakis akkor teljesen reguláris tér, ha
homeomorf egy Tyihonov-tégla valamely alterével.
A normális topológikus tereket az alábbi Uriszontól származó tétel segítségével

lehet jellemezni.
8.16. Tétel. (Uriszon-lemma) Egy X topológikus tér akkor és csakis akkor

normális, ha a tér bármely két zárt diszjunkt E, F részhalmazához található
olyan f : X → [0, 1] folytonos függvény, hogy f (x) = 0, ha x ∈ E és f (y) = 1,
ha y ∈ F .
Normális topológikus terekre vonatkozik a
8.17. Tétel. (Tietze kiterjesztési tétele) Ha f egy normális topológikus tér

zárt A részhalmazán definiált valós értékű korlátos folytonos függvény, akkor van
olyan az egész X topológikus téren definiált folytonos valós értékű F függvény,
melyre
F (x) = f (x), ha x ∈ A, és
sup |F (x)| = sup |f (x)|.
x∈X x∈A
A tétel úgy is fogalmazható, hogy normális topológikus tér egy zárt részhalmazán
definiált valós értékű folytonos korlátos függvény kiterjeszthető az egész térre a
folytonosság és a korlátosság megtartása mellett. Sőt, azállítás érvényes marad a
korlátosság feltételének elhagyása esetén is.
Ugyanis, ha f : A → R folytonos, de nem korlátos az X normális topológikus
tér A zárt részhalmazán, akkor x → arctgf (x) folytonos korlátos függvény A-n,
melynek az előző
¯ tétel szerint van α folytonos kiterjesztése X-re. Mivel az A és
¯
B = {x ∈ X |α(x)| = π2 } zárt diszjunkt halmazok, így van olyan β : X → [0, 1]
függvény, hogy β(x) = 1, ha x ∈ A és β(y) = 0, ha y ∈ B. F (x) = tgβ(x)α(x)
(x ∈ X) folytonos kiterjesztése f -nek X-re. Ezzel bebizonyítottuk a Tietze tétel
alábbi következményét.
8.6.1. Következmény. Normális topológikus tér zárt részhalmazán definiált

valós értékű folytonos függvény kiterjeszthető az egész térre a folytonosság meg-
tartása mellett.
8.7. Kompakt terek

8.22. Definíció. Egy topológikus teret kompaktnak nevezünk, ha nyílt halma-
zokkal való bármely lefedéséből kiválasztható véges sok nyílt halmaz, melyek
lefedik a teret.
Egy topológikus tér egy részhalmazát akkor nevezzük kompaktnak, ha az mint
altér kompakt.
S
Így az X topológikus tér kompaktsága azt jelenti, hogy ha X = Gα , Gα nyílt,
α∈Γ
S
n
akkor vannak olyan α1 , ..., αn indexek, hogy X = Gαi . A definíció alapján
i=1
egyszerűen bizonyítható a következő
8.8. ÖSSZEFÜGGŐ TEREK 213
8.18. Tétel. Kompakt topológikus tér folytonos képe és zárt altere is kompakt.
A tétel második állítása Hausdorff-terek esetén megfordítható:
Egy Hausdorff-térben bármely kompakt részhalmaz zárt.
A következő nevezetes tétel Tyihonovtól származik.
8.19. Tétel. Kompakt topológikus terek bármely rendszerének a szorzata is

kompakt.
A kompakt terek szeparációs tulajdonságát fejezi ki a
8.20. Tétel. Kompakt Hausdorff-tér normális.
8.23. Definíció. Egy topológikus teret lokálisan kompaktnak nevezünk, ha bár-

mely pontjának van olyan környezete, melynek lezártja kompakt.
Példa. A valós számok R halmaza lokálisan kompakt topológikus tér.
8.24. Definíció. Legyen X egy topológikus tér, és ∞ egy X-en kívüli elem. Az
X ∗ = X ∪ {∞} halmazon a G topológiát a következőképpen definiáljuk: A ∈ G,
ha A nyílt részhalmaza X-nek vagy ha X ∗ \ A zárt, kompakt részhalmaza X-
nek. X ∗ -ot ezzel a G topológiával ellátva az X tér egy pont kompaktifikációjának
nevezzük.
8.21. Tétel. (Alexandrov) Az X topológikus tér X ∗ egy pont kompaktifi-

kációja kompakt topológikus tér, melynek X altere. X ∗ akkor és csakis akkor
Hausdorff-tér, ha X lokálisan kompakt Hausdorff-tér.
8.8. Összefüggő terek

8.25. Definíció. Egy X topológikus teret összefüggőnek nevezünk, ha X nem
bontható fel két diszjunkt nem üres nyílt halmaz uniójára. Egy topológikus tér
egy részhalmazát akkor nevezzük összefüggőnek, ha az mint altér összefüggő.
A következő egyszerű tétel fontos szerepet játszik az összefüggő terek vizsgálatá-
nál.
8.22. Tétel. A valós számok R terének egy részhalmaza akkor és csakis akkor
összefüggő, ha egy intervallum. Speciálisan R összefüggő.
8.23. Tétel. Összefüggő tér folytonos képe is összefüggő.
8.8.1. Következmény. Összefüggő téren definiált folytonos valós függvény ér-

tékkészlete egy intervallum.
8.24. Tétel. Összefüggő terek szorzata is összefüggő.

Ha egy tér nem összefüggő, úgy a leghasznosabb azt maximális összefüggő disz-
junkt alterek uniójára felbontani.
8.26. Definíció. Egy topológikus tér maximális összefüggő alterét (vagyis olyan
összefüggő alteret, mely nem valódi része egyetlen bővebb összefüggő altérnek
sem) a tér komponensének nevezzük.
8.25. Tétel. Egy tetszőleges X topológikus térben
(1) bármely pont X-nek pontosan egy komponensében van benne,
(2) X minden összefüggő altere benne van X valamely komponensében,
(3) X olyan összefüggő altere, mely nyílt és zárt is, X egy komponense,
(4) X minden komponense zárt.
8.9. Stone-Weierstrass tételek

8.26. Tétel. (Stone-Weierstrass) Legyen X egy kompakt Hausdorff-tér és
C(X) az X-en értelmezett összes folytonos valós függvények Banach-algebrája.
Legyen B egy zárt részalgebrája C(X)-nek, mely tartalmazza az egységelemet.
Akkor B = C(X) akkor és csakis akkor, ha B függvényei elválasztják X pontja-
it, azaz ha X bármely két különböző t1 , t2 pontjához van olyan x ∈ B függvény,
melyre
x(t1 ) 6= x(t2 ).
8.27. Tétel. (Stone-Weierstrass tétel, komplex eset) Legyen X egy kom-

pakt Hausdorff-tér és C(X) az X-en értelmezett összes folytonos komplex érté-
kű függvények B ∗ -algebrája. Legyen B egy zárt részalgebrája C(X)-nek, mely
tartalmazza az egységelemet, továbbá bármely B-beli függvénnyel együtt annak
komplex konjugáltját is. Akkor B = C(X) akkor és csakis akkor, ha B elválasztja
X pontjait.
9. fejezet
Funkcionálanalízis feladatok
9.1. Feladatok
1. Igazolja, hogy a metrika axiómái ekvivalensek a következő két axiómával:
%(x, y) = 0 ⇐⇒ x = y,
¡ ¢
%(x, y) ≤ %(x, z) + %(y, z) x, y, z ∈ X .
2. Lehet-e egy 4 sugarú (nyílt vagy zárt) gömb valódi részhalmaza egy 3 sugarú
gömbnek?
3. Igazolja, hogy ha egy 7 sugarú gömb benne van egy 3 sugarú gömbben, akkor
a két gömb azonos!
4. Legyenek A, B részhalmazai az X metrikus térnek. A
%(x, A) = inf %(x, y),

y∈A
%(A, B) = inf %(x, y),

x∈A,y∈B
%H (A, B) = max{sup %(x, B), sup %(y, A)}

x∈A y∈B
mennyiségeket x és A távolságának, A és B távolságának, A és B Haussdorff-féle

távolságának nevezzük.
Igazolja, hogy %(x, A) = 0 akkor és csakis akkor, ha x érintkezési pontja A-
nak.
5. Legyen A kompakt részhalmaza az X metrikus térnek, x ∈ X. Igazolja, hogy

van olyan a ∈ A, melyre %(x, A) = %(x, a). Mutassa meg, hogy az állítás nem
igaz, ha A-ról csak zártságot tételezünk fel.
215
216 9. FEJEZET. FUNKCIONÁLANALÍZIS FELADATOK
6. Bizonyítsa be, hogy tetszőleges A halmaz esetén x → %(x, A) folytonos.
7. Igazolja, hogy tetszőleges A halmaz esetén az

{x ∈ X|%(x, A) ≤ ε}, {x ∈ X|%(x, A) ≥ ε}
halmazok zártak, míg az
{x ∈ X|%(x, A) < ε}, {x ∈ X|%(x, A) > ε}
halmazok nyíltak (ε ∈ R).
8. Igazolja, hogy egy metrikus tér normális topológikus tér!
9. Bizonyítsa be, hogy ha A, B ⊂ X kompakt halmazok, akkor van olyan a ∈ A,

b ∈ B, hogy
%(A, B) = %(a, b).
Lényeges-e mindkét halmaz kompaktsága?
10. Legyen F egy metrikus tér zárt részhalmazainak osztálya. Igazolja, hogy a
%H Hausdorff-féle távolság metrika F-en.
11. Bizonyítsa be, hogy egy metrikus tér eleget tesz az első megszámlálhatósági
axiómának.
12. Bizonyítsa be, hogy metrikus térben a második megszámlálhatósági axióma

ekvivalens a szeparábilitással.
13. Legyen % metrika az X halmazon. Bizonyítsa be, hogy
%(x, y) ¡ ¢
%1 (x, y) = , %2 (x, y) = min{%(x, y), 1} x, y ∈ X
1 + %(x, y)
szintén metrikák X-en, továbbá hogy a %, %1 , %2 metrikák által meghatározott

(természetes) topológiák X-en azonosak, és mindhárom metrikában azonosak a
Cauchy-sorozatok is.
14. Legyen X = R a valós számok halmaza és
%(x, y) = |x − y|, %1 (x, y) = |arctg x − arctg y|.
Igazolja, hogy a %, %1 metrikákhoz azonos topológiák tartoznak, de az (X, %),

(X, %1 ) terekben a Cauchy-sorozatok nem azonosak!
15. Legyen az X halmazon két metrika %1 , %2 adott, úgy, hogy

%1 (x, y) ≤ C%2 (x, y), ahol C konstans. Hasonlítsa össze a %1 , %2 metrikus terek
által meghatározott topológiákat!
9.1. FELADATOK 217
16. Jelölje C (m) [a, b] az [a, b]-n értelmezett valós vagy komplex értékű m-szer
folytonosan differenciálható függvények osztályát. Igazolja, hogy
m
X
%(x, y) = sup |xk (t) − y k (t)|
k=0 t∈[a,b]
metrika C (m) [a, b]-n!
17. Jelölje C (∞) [a, b] az [a, b]-n értelmezett valós vagy komplex értékű végtelen
sokszor folytonosan differenciálható függvények osztályát. Igazolja, hogy
∞ sup |xk (t) − y k (t)|

X 1 t∈[a,b]
%(x, y) = ·
k=0
2 1 + sup |xk (t) − y k (t)|
k
t∈[a,b]
metrika C (∞) [a, b]-n!
18. Igazolja, hogy
∞ sup |xk (t) − y k (t)|

X 1 t∈[−k,k]
%(x, y) = ·
k 1 + sup |xk (t) − y k (t)|
k=1
2
t∈[−k,k]
metrika C(R)-en.
19. Az lp (1 ≤ p ≤ ∞), s terek közül melyekben konvergensek az alábbi sorozatok

és mi a határértékük:
xn = (1, 2, ..., n, 0, 0, ...),

xn = (1, 1, ..., 1, 0, 0, ...),
µ ¶
1 1 1
xn = , , ..., , 0, 0, ... ,
n n n
µ ¶
1 1 1
xn = , , ..., α , 0, 0, ... ?
nα nα n
20. Igazolja, hogy egy teljes metrikus térben egy altér teljes metrikus burka az
altér lezártja.
21. Egy (valós vagy komplex számokból álló) sorozatot finitnek nevezünk, ha
csak véges sok zérustól különböző eleme van. Jelölje Φ az összes finit sorozatok
halmazát. Igazolja, hogy Φ a
¡ ¢
%(x, y) = max |ξk − ηk | x = (ξ1 , ξ2 , ...), y = (η1 , η2 , ...) ∈ Φ
k
metrikával nem teljes metrikus tér lesz. Határozza meg Φ teljes metrikus burkát!
22. Legyen X = R a valós számok halmaza és
%(x, y) = |arctg x − arctg y| (x, y ∈ R).
Adja meg az (X, %) tér teljes metrikus burkát!
23. Legyen X = Z az egész számok halmaza és
%(n, m) = |ein − eim | (n, m ∈ Z, i2 = −1).
Határozza meg (X, %) teljes metrikus burkát!
24. Igazolja, hogy egy teljes metrikus térben zárt, egymásba skatulyázott gömbök
sorozatát véve, melyek sugarai zérushoz tartanak a gömbök metszete nem üres.
Mutassa meg, hogy az állítás nem igaz, ha elhagyjuk az alábbi feltételek egyikét:
(1) a tér teljessége
(2) a gömbök zártsága
(3) a gömbök sugarainak zérushoz tartása
25. Bizonyítsa be a következő állítást: ha egy metrikus térben egymásba ska-

tulyázott zárt gömbök tetszőleges olyan sorozatát véve ahol a gömbök sugarai
zérushoz tartanak a gömbök metszete nem üres, akkor a tér teljes.
26. Igaz-e az, hogy egy metrikus térben egy egy pontból álló halmaz sehol sem
sűrű?
27. Adjon példát két mindenütt sűrű halmazra, melyek metszete üres!
28. Legyen {xn } a [0, 1]-en folytonos valós értékű függvények sorozata, mely pon-
tonként konvergál x0 -hoz a [0, 1]-en. Igazolja, hogy x0 szakadási pontjai első ka-
tegóriájú halmazt alkotnak!
29. Bizonyítsa be az 1.11 tételt!
30. Egy topológikus tér elemeinek {xn } sorozatát konvergensnek nevezzük, ha

van olyan x eleme a térnek, hogy x bármely U környezetéhez található olyan
N = N (x, U ) szám, hogy xn ∈ U ha n > N . x-et a sorozat egy limeszének ne-
vezzük. Jelölés: xn → x vagy lim xn = x.
Igazolja, hogy Hausdorff-térben minden konvergens sorozatnak egyetlen lime-
sze van.
Igazolja, hogy ha X, Y topológikus terek és f : X → Y folytonos leképezés
x ∈ X-ben, akkor xn → x-ből következik, hogy f (xn ) → f (x). Bizonyítsa be,
9.1. FELADATOK 219
hogy a fordított állítás is igaz, ha x ∈ X-nek van megszámlálható környezetbá-

zisa.
31. Vizsgálja meg, hogy az alábbi leképezések (mint C[0, 1]-nek önmagára való
leképezései) folytonosak-e:
(Ax)(t) = a(t)x(t), (Ax)(t) = x(t2 ),

(Ax)(t) = x(tα ), (Ax)(t) = x2 (t),
Rt R1
(Ax)(t) = x2 (s)ds, (Ax)(t) = sin(t − s)x(s)ds
0 0
(x ∈ C[0, 1], a ∈ C[0, 1] fix, α ≥ 0 konstans).
32. Milyen α mellett lesz az
(Ax)(t) = x(tα ) x ∈ L2 [0, 1]
leképezés L2 [0, 1]-nek önmagába való folytonos leképezése?

π
33. Legyen Ax = + x − arctg x (x ∈ R).
2
Igazolja, hogy van olyan α(x, y) < 1, melyre
|Ax − Ay| < α(x, y)|x − y| (x, y ∈ R),
de A : R → R nem kontrakció.
34. Igazolja, hogy van olyan C[0, 1]-beli x függvény, melyre
1
x(t) − sin x(t) + a(t) = 0 (t ∈ [0, 1])
2
teljesül, ahol a ∈ C[0, 1] adott.
35. Határozza meg az alábbi integrálegyenletek folytonos megoldásait:
R1 R1
x(t) = t + λ t2 sx(s)ds, x(t) = 1 + λ ts2 x(s)ds,
0 0
R1 R1
x(t) = t3 + λ t2 s2 x(s)ds, x(t) = 1 + λ et−s x(s)ds,
0 0
R1
x(t) = 1 + λ cos π(t − s)x(s)ds.
0
36. Igazolja, hogy ha K : [a, b]2 → R mérhető és kielégíti a
Zb Zb
|λ| · |K(t, s)|2 dtds < 1
a a
feltételt, akkor az
Zb
x(t) = f (t) + λ · K(t, s)x(s)ds
a
integrálegyenletnek bármely f ∈ L2 [a, b] esetén egyetlen x ∈ L2 [a, b] megoldása

van!
P
∞
37. Igazolja, hogy ha teljesül a sup |aij | < 1 feltétel, akkor az
j i=1
∞
X
xi = aij xj + bi (i = 1, 2, ...) (9.1)
j=1
végtelen egyenletrendszernek bármely b = (b1 , b2 , ...) ∈ l1 esetén egyetlen

x = (x1 , x2 , ...) ∈ l1 megoldása van!
P
∞
38. Ha sup |aij | < 1, akkor az (9.1) egyenletrendszernek bármely b ∈ l∞ esetén
i j=1
egyetlen x ∈ l∞ megoldása van.
∞ P
P ∞
39. Ha |aij |2 < 1, akkor (9.1)-nek bármely b ∈ l2 esetén pontosan egy x ∈ l2
i=1 j=1
megoldása van.
40. Igazolja, hogy bármely p ∈ R esetén
%p (x, y) = sup |x(t) − y(t)|e−pt

t∈[a,b]
metrika C[a, b]-n, mely ekvivalens %0 -lal, azaz vannak olyan c1 , c2 > 0 konstansok,
melyekre
c1 %0 (x, y) ≤ %p (x, y) ≤ c2 %0 (x, y) (x, y ∈ C[a, b])
(ebből következik, hogy mindkét metrika szerint ugyanazok a konvergens soroza-
tok).
¯
41. Igazolja, hogy ha K : ∆ → R, ∆ = {(t, s) ¯ a ≤ s ≤ t ≤ b}, f : [a, b] → R
9.1. FELADATOK 221
folytonos függvények, akkor bármely λ mellett a
Zb
(T x)(t) = f (t) + λ · K(t, s)x(s)ds (x ∈ C[a, b])
a
leképezés elég nagy p esetén kontrakció lesz a %p metrikával ellátott C[a, b] térből
önmagába.
42. Mely λ értékek esetén lesz az
(Ax)(t) = λx(tβ ) 0 < β ≤ 1, x ∈ L2 (0, 1)
formulával definiált leképezés L2 (0, 1)-ből önmagába ható kontrakció?
43. Legyen X kompakt metrikus tér, f : X → R folytonos függvény X-en.

Igazolja, hogy
(i) f korlátos
(ii) f felveszi értékei suprémumát és infimumát!
44. Igazolja, hogy ha egy metrikus téren minden folytonos valós értékű függvény
korlátos, akkor a tér kompakt.
45. Tetszőleges nem kompakt metrikus térben megadható-e olyan valós értékű
folytonos korlátos függvény, mely nem veszi fel a függvényértékek suprémumát?
46. Legyenek X, Y metrikus terek, X kompakt és legyen f : X → Y folytonos

leképezés. Bizonyítsa be, hogy f egyenletesen folytonos!
47. Tetszőleges nem kompakt metrikus téren megadható-e olyan folytonos valós
értékű függvény, mely nem egyenletesen folytonos?
48. Igazolja, hogy az f : C[0, 1] → R leképezés, melyet az

1
Z2 Z1
f (x) = x(t)dt − x(t)dt
0 1
2
képlet definiál, folytonos, értékeinek suprémuma az S(0, 1) zárt egységgömbön 1,

de nincs olyan x ∈ S(0, 1), melyre f (x) = 1 teljesül!
49. Igazolja, hogy kompakt metrikus tér nem lehet izometrikus valódi részhal-
mazával!
50. Legyen T az X kompakt metrikus térnek önmagába való leképezése, melyre

¡ ¢
%(T x, T y) = %(x, y) x, y ∈ X .
Igazolja, hogy a T x = y egyenletnek bármely y ∈ X mellett egyetlen megoldása

van!
51. Legyen T az X kompakt metrikus térnek önmagába való leképezése, melyre
%(T x, T y) < %(x, y), ha x 6= y.
Igazolja, hogy T -nek egyetlen fixpontja van! Igaz-e, hogy T kontrakció?
52. Lehet-e egy diszkrét metrikus tér kompakt?
53. Vektortér-e R felett

(1) a racionális számok halmaza
(2) az irracionális számok halmaza?
54. Vektortér-e R vagy C felett az [a, b]-n értelmezett valós vagy komplex értékű
összes
(1) [a, b]-n abszolút folytonos függvények halmaza,
(2) [a, b]-n korlátos változású függvények halmaza,
(3) [a, b]-n valós értékű monoton függvények halmaza,
(4) a-ban 1 értéket felvevő függvények halmaza,
(5) [a, b]-n Lipschitz-feltételt kielégítő függvények halmaza?
(A műveletek pontonként veendők.)
55. Vektortér-e az összes olyan komplex elemű {ξn } sorozatok halmaza, melyekre
P
∞
|ξi |p < ∞ teljesül valamely fix pozitív p mellett?
i=1
56. Legyenek A, B konvex halmazok egy lineáris térben. Bizonyítsa be, hogy
tetszőleges α, β ∈ R esetén αA + βB is konvex!
57. Bizonyítsa be, hogy ha A konvex, λ ≥ 0, µ ≥ 0, akkor λA + µA = (λ + µ)A.
58. Bizonyítsa be, hogy A + B szimmetrikus, ha A, B szimmetrikusak!
59. Legyenek pi (i = 1, ..., n) félnormák egy X lineáris téren. Igazolja, hogy
p(x) = max pi (x)

1≤i≤n
Xn
q(x) = αi pi (x) (αi ≥ 0)
i=1
9.1. FELADATOK 223
is félnormák!
60. Határozza meg R2 -ben az U halmaz pU Minkowski-funkcionálját, ha

(1) U az origó körüli egységsugarú körlap
(2) U olyan négyzet, melynek átlói a koordinátatengelyek
(3) U olyan origó középpontú négyzet, melynek oldalai párhuzamosak a tenge-
lyekkel ½ ¯ 2 ¾
¯x y 2
(4) U = (x, y) ¯¯ 2 + 2 ≤ 1
a b
61. Igazolja, hogy egy lineáris topológikus térben A + B zárt halmaz, ha A kom-
pakt és B zárt!
62. Igazolja, hogy egy lineáris topológikus térben két kompakt halmaz összege is
kompakt!
63. Igazolja, hogy s lokálisan konvex lineáris topológikus tér!
64. C(R)-en a topológiát vezessük be a

¯
Vr (x) = {y ∈ C(R) ¯ sup |x(t) − y(t)| < r} (r > 0)
t∈R
környezetbázis segítségével, x ∈ C(R). Igazolja, hogy az összeadás folytonos, de

a szorzás nem!
65. Legyen Y az X lineáris topológikus tér altere. Igazolja, hogy ha Y 0 6= ∅,

akkor X = Y !
66. Jelölje Lip[a, b] az összes [a, b]-n értelmezett x valós értékű függvények osz-
tályát, melyek eleget tesznek a Lipschitz-feltételnek:
|x(t) − x(s)| ≤ k|t − s| (t, s ∈ [a, b])
ahol k egy konstans (mely függhet x-től). Igazolja, hogy

¯ ¯
¯ x(t) − x(s) ¯
kxk = sup ¯¯ ¯ + sup |x(t)|
t,s∈[a,b] t − s ¯ t∈[a,b]
t6=s
norma Lip[a, b]-n!
67. Bizonyítsa be, hogy Lip[a, b] lineáris altere C[a, b]-nek!
68. Bizonyítsa be, hogy Lip[a, b] Banach-tér!

69. Mutassa meg, hogy C (m) [a, b] lineáris altere C[a, b]-nek, mely nem zárt!
(C (m) [a, b] definícióját ld. a 16. feladatban.)
Rb
70. Igazolja, hogy C[a, b] nem teljes az kxk1 = |x(t)|dt norma szerint!
a
Rb
71. Mutassa meg, hogy az kxk0 = sup |x(t)| és kxk1 = |x(t)|dt normák C[a, b]-
t∈[a,b] a
n nem ekvivalensek!
72. Legyen bármely x ∈ C[0, 1]-re
Z1
F (x) = x(t) sin t dt F (x) = max x(t)dt
t∈[0,1]
0
Z1 µ ¶
1
2 1
F (x) = t x(t )dt
2 F (x) = x dt
2
0
Z1 Z1
F (x) = |x(t)|dt F (x) = x2 (t)dt
0 0
Állapítsa meg, hogy ezen funkcionálok közül melyek lineárisak, melyek korlátosak
és határozza meg utóbbiak normáját!
73. Igazolja a paralelogramma-azonosságot egy pre-Hilbert-térben!
74. Igazolja az
1¡ ¢
< x, y >= kx + yk2 − kx − yk2 + ikx + iyk2 − ikx − iyk2
4
azonosságot egy Hilbert-térben!
75. Legyen H egy Hilbert-tér, M, N ⊂ H. Igazolja, hogy

(1) (M ⊥ )⊥ = [M ]− ,
(2) M ⊂ N ⇒ M ⊥ ⊃ N ⊥,
(3) M ⊥ = ((M ⊥ )⊥ )⊥ .
76. Legyenek M, N egy Hilbert-tér zárt lineáris alterei, M ⊥ N . Mutassa meg,

hogy M + N is zárt altér!
9.1. FELADATOK 225
77. Legyen
ξ3 ξ5
M = {(ξ1 , ξ2 , ξ3 , , ξ5 , , ...) ∈ l2 },
3 5
N = {(η1 , 0, η3 , 0, η5 , 0, ...) ∈ l2 }.
Igazolja, hogy M + N = l2 , de M + N 6= l2 !
78. Legyen x ∈ L2 (0, 1)-re

1
Z1 Z2
F (x) = x(t) sin t dt, G(x) = tx(t2 )dt.
0 0
Igazolja, hogy F, G lineáris korlátos funkcionálok L2 (0, 1)-en és határozza meg a

normájukat!
79. Az alábbi funkcionálok l2 alkalmas részhalmazain vannak definiálva. Állapít-

suk meg a maximális értelmezési tartományt, döntsük el, hogy lineáris, folytonos-
e a funkcionál, és ha igen, akkor határozzuk meg a normáját!
∞
X
f (x) = ξk sin k f (x) = sup |ξk |
k
k=1
∞
X
f (x) = ξn (n fix) f (x) = ξk 2
k=1
∞
X
f (x) = ξn − ξn−1 (n fix) f (x) = |ξk |2
k=1
x = (ξ1 , ξ2 , ...) ∈ l2
80. Legyen X egy Banach-tér, A, An ∈ B(X, X), n ∈ N és tegyük fel, hogy

kAn x − Axk → 0, ha n → ∞, x ∈ X. Igazolja, hogy kA2n x − A2 xk → 0, ha
n → ∞, x ∈ X!
81. Legyen x ∈ L2 (−∞, ∞)-re
(A1 x)(t) = x(t + h),

(A2 x)(t) = a(t)x(t + h),
1
(A3 x)(t) = [x(t) + x(−t)],
2
ahol h ∈ R fix, a fix korlátos függvény. Határozza meg az A∗i adjungált operáto-
rokat (i = 1, 2, 3)!
82. Bármely x = (ξ1 , ξ2 , ...) ∈ l2 -re legyen

SR x = (0, ξ1 , ξ2 , ...),
SL x = (ξ2 , ξ3 , ξ4 , ...),
An x = (ξ1 , ξ2 , ..., ξn , 0, 0, ...).
Határozza meg a fenti operátorok adjungáltjait!
83. Mely {αn } komplex sorozat esetén lesz az

¡ ¢
Ax = (α1 ξ1 , α2 ξ2 , ...) x = (ξ1 , ξ2 , ...) ∈ l2
képlettel értelmezett A l2 -ből l2 -be képező operátor? Mikor lesz A önadjungált?
84. Legyenek x1 , ..., xn egy H Hilbert-tér elemei. A

¯ ¯
¯ < x 1 , x 1 > < x1 , x 2 > . . . < x 1 , x n > ¯
¯ ¯
¯ < x 2 , x 1 > < x2 , x 2 > . . . < x 2 , x n > ¯
¯ ¯
G(x1 , ..., xn ) ¯ .. ¯
¯ . ¯
¯ ¯
¯< xn , x1 > < xn , x2 > . . . < xn , xn >¯
determinánst x1 , ..., xn Gram-féle determinánsának nevezzük. Igazolja, hogy az
x1 , ..., xn elemek akkor és csakis akkor lineárisan függetlenek, ha G(x1 , ..., xn ) 6= 0!
85. Legyenek x1 , ..., xn egy H Hilbert-tér lineárisan független elemei, x ∈ H.

Bizonyítsa be, hogy x-nek az [x1 , ..., xn ] altértől való d távolságára érvényes a
G(x1 , ..., xn , x)
d2 =
G(x1 , ..., xn )
összefüggés!
86. Határozza meg az x(t) = et függvényt L2 (0, 1)-ben legjobban approximáló

elsőfokú polinomot!
87. Legyen M = {(ξ1 , 2ξ2 , 0, ξ1 + ξ2 , ξ3 , ξ4 , ...) ∈ l2 }.

Határozza meg M ortogonális komplementerét!
88. Tekintsük a C[−1, 1] teret az

Z1
< x, y >= x(t)y(t) dt
−1
9.1. FELADATOK 227
belső szorzattal. Jelölje M C[−1, 1] páros függvényeinek halmazát. Határozzuk

meg C[−1, 1] azon függvényeit, melyek ortogonálisak M -re!
89. Legyen {ϕn } egy teljes ortonormált sorozat a H Hilbert-térben,

ck =< x, ϕk >, dk =< y, ϕk >; x, y ∈ H. Igazolja, hogy
∞
X
< x, y >= ck dk .
k=1
90. Legyen 0 < |α| < 1. Határozzuk meg az

¯
M = {(1, αk , α2k , ...) ¯ k = 1, 2, ...} ⊂ l2
halmaz zárt lineáris burkát l2 -ben!
91. Legyen {ϕn } teljes ortonormált sorozat a H Hilbert-térben és {ψn } legyen

olyan ortonormált sorozat, hogy
∞
X
kϕk − ψk k2 < ∞.
k=1
Bizonyítsa be, hogy {ψn } is teljes!
92. Igazolja, hogy egy egységelemes algebrában

(1) ha x és xy reguláris, akkor y is az,
(2) ha xy és yx regulárisak, akkor x és y is regulárisak,
(3) ha xy = e, akkor (yx)2 = yx,
(4) ha e − yx reguláris, akkor e − xy is az.
93. Igazolja, hogy egy algebra bármely x eleme és bármely p komplex polinom
esetén
σ(p(x)) = p(σ(x))
94. Bizonyítsa be, hogy ha x reguláris, akkor
σ(xy) = σ(yx)
95. Igazolja, hogy egy X Banach algebrában az r spektrálsugár rendelkezik az

alábbi tulajdonságokkal:
(1) r(xk ) = r(x)k (k ∈ N),
(2) r(αx) = |α|r(x),
(3) r(xy) = r(yx) (x, y ∈ X, α ∈ C).
96. Tegyük fel, hogy egy Banach algebra x, y elemeire xy = yx. Mutassa meg,
hogy
r(x + y) ≤ r(x) + r(y)
r(xy) ≤ r(x)r(y)
97. Igazolja, hogy egy B ∗ -algebrában
r(x) = kxk ha xx∗ = x∗ x.
98. Határozza meg A1000 , eA , cos A, eAx -et, ha

µ ¶ µ ¶
2 0 2 −1
A= , A= (x ∈ C).
−2 4 −2 4
99. eAx kiszámítása segítségével határozza meg az
y10 = 5y1 + 2y2 y1 (0) = −3

y20 = −8y1 − 3y2 y2 (0) = 2
Cauchy-feladat megoldását!
100. Legyen A egy n × n -es mátrix, melynek elemei az [a, b]-n definiált folytonos
valós értékű függvények. Tegyük fel, hogy bármely x ∈ [a, b] esetén A(x) és
Rx
A(t) dt felcserélhető mátrixok. Igazolja, hogy
ξ
Rx
A(t) dt
Φ(x) = eξ (ξ ∈ [a, b])
Φ(ξ) = E-t kielégítő alapmátrixa az y 0 = A(x)y differenciálegyenlet-rendszernek

(E az egységmátrix)!
9.2. Útmutató a nehezebb feladatokhoz

28. Ld. [23], Bevezetés, 2. Baire 2. tétele.
49. Ha T izometrikus leképezése X-nek X0 -re, X0 ⊂ X, úgy x0 ∈ X mellett

legyen xn = T n x0 (n ∈ N). {xn }-nek van {xnk } konvergens részsorozata,
mely Cauchy-sorozat is. Ezért ε > 0-ra
¡ ¢ ¡ ¢
ρ T nk+1 −nk x0 , x0 ρ (T nk+1 x0 , T nk x0 ) ρ xnk+1 , xnk < ε
ha k elég nagy. Így X0 sűrű X-ben, de mivel X0 zárt is, így X0 = X.

9.2. ÚTMUTATÓ A NEHEZEBB FELADATOKHOZ 229
50. Legyen X0 = T (X). Igazolja, hogy T izometrikus leképezése X-nek X0 -ra,

és alkalmazza az előző feladat eredményét!
61. Lokálisan konvex tér esetén ld. [17], III.fejezet 7.lemma; az általános esetben
ld. N.Bourbaki, Topológikus vektorterek (oroszul) Moszkva, 1959.
80. Használja az
kA2n x − A2 xk ≤ kAn k · kAn x − Axk + kAn (Ax) − A(Ax)k
egyenlőtlenséget és a Banach-Steinhaus tételt!
85. Ld. [1], I.fejezet, 7.
90. Ld. [8], 6.feladat.
91. Ld. [8], 7.feladat.
92. (4) z = (e − yx)−1 mellett vizsgálja az u = e + xzy elemet!
93. Ld. [3], 19.9 tétel.
94. Ha λ 6= 0, λ ∈ σ(xy), úgy λ ∈ σ(yx).
95. (3) Használja fel, hogy (xy)n = x(yx)n−1 y!
96. Ld. [16], 1.4.1 tétel.

Rx P∞ 1
100. Legyen B(x) = A(t) dt, akkor Φ(x) = B(x)k . Igazolja, hogy Φ0 (x) =
ξ k=0 k!
A(x)Φ(x) és det Φ(ξ) 6= 0! Használja fel azt, hogy differenciálható X1 , ..., Xn
mátrixok szorzatának deriváltja az
k
X
0
(X1 (x)X2 (x)...Xk (x)) = X1 (x)...Xi0 (x)...Xk (x)
i=1
alapján számolható!
Irodalomjegyzék
[1] N. I. Achieser-I. M. Glasmann, Theorie der linearen Operatoren im Hilbert

Raum. Berlin, 1954.
[2] A. B. Antonevics - P. N. Knjazev - J. V. Ragino, Feladatok és gyakorlatok

a funkcionálanalízishez (oroszul). Minszk, 1978.
[3] G. Bachman-L. Narici, Functional analysis. New York, 1966.
[4] E. Coddington-N. Levinson, Theory of ordinary differential equations. New

York, 1955.
[5] M. Day, Normed linear spaces. Berlin, 1958.
[6] N. Dunford-J. T. Schwartz, Linear operators I-II. New York, 1958, 1964.
[7] C. Goffman-G. Pedrick, First course in functional analysis. Englewood Cliffs,

1965.
[8] P. Halmos, A Hilbert space problem book. New Jersey, 1955.
[9] L. W. Kantorowitsch-G. P. Akilov, Funktional analysis in normierten Räu-

men. Berlin, 1969.
[10] J. L. Kelley, General topology. New Jersey, 1955.
[11] A. A. Kirillov-A. D. Gvisiani, Tételek és feladatok a funkcionálanalízisben

(oroszul). Moszkva, 1979.
[12] A. N. Kolmogorov-S. V. Fomin, A függvénytan és funkcionálanalízis elemei

(oroszul). Moszkva, 1976.
[13] Máté L., Funkcionálanalízis műszakiaknak. Budapest, 1976.
[14] A. Muhherjea-K. Pothoven, Real and functional analysis. New York, 1978.
[15] V. V. Nyemickij-V. V. Sztyepanov, A differenciálegyenletek kvalitatív elmé-

lete (oroszul). Moszkva, 1949.
230
IRODALOMJEGYZÉK 231
[16] C. E. Rickart, General theory of Banach-algebras. Princeton, 1960.
[17] A. P. Robertson-W. Robertson, Topological vector spaces. Cambridge, 1964.
[18] W. Rudin, Real and complex analysis. New York, 1966.
[19] W. Rudin, Functional analysis. New York, 1973.
[20] G. F. Simmons, Introduction to topology and functional analysis. New York,

1963.
[21] Szőkefalvi Nagy B., Valós függvények és függvénysorok. Budapest, 1961.
[22] B. Szőkefalvi Nagy-F. Riesz, Functional analysis. New York, 1955.
[23] K. Yosida, Functional analysis. New York, 1974.
[24] A. C. Zaanen, Linear analysis. Amsterdam, 1953.

Tárgymutató
általánosított integrál, 60 ekvivalencia reláció, 9

általánosított mérték, 64 elem,
reguláris, 175
adjungált operátor, 169 szinguláris, 175
algebra, 104 elfajult mag, 31
algebra,
B ∗ , 197 féligrendezés, 48
ideálja, 187 félnorma, 57
maximális ideálja, 187 finit függvények tere, 46
valódi ideálja, 187 fixpont, 27
altér metrikus térben, 8 folytonos leképezés, 22
Arzela-Ascoli tétel, 92 Fourier,
együttható, 159
Baire tétel, 35 sor, 159
Banach tétele a korl. inverzről, 141 Fredholm-féle integrálegyenlet, 29
Banach-Alaoglu tétel, 113
Banach-algebra, Gelfand,
definíciója, 172 reprezentáció, 195
egységelemes, 172 topológia, 194
kommutatív, 172 transzformált, 194
Banach-féle fixponttétel, 28 Gelfand-Mazur tétel, 179
Banach-limesz, 58 Gelfand-Naimark tétel, 197
Banach-Steinhaus I. tétel, 130 geometriai dimenzió, 77
Banach-Steinhaus II. tétel, 131 gyenge topológia, 111
Banach-tér, 76 gyenge* topológia, 112
Bessel-féle egyenlőtlenség, 160 Hölder egyenlőtlenség, 12
Bohnenblust-Sobczyk tétel, 57 háromszög-egyenlőtlenség, 8
Hahn-Banach tétel,
Cauchy-sorozat, 22
elválasztási alakja, 124
diff.egy.rendszer alapmátrixa, 184 lineáris térben, 54
diszkrét metrika, 9 normált térben, 107
diszkrét topológia, 203 halmaz,
Gδ , 36
egyenletes korlátosság tétele, 128 érintkezési pontja, 203
232
TÁRGYMUTATÓ 233
belső pontja, 203 konjugált tér, 107

elnyelő, 66 konjugált-lineáris leképezés, 168
első kategóriájú, 37 kontraháló leképezés, 27
félig rendezett, 48 kontrakció, 27
felülről korlátos, 48 konvergens sorozat, 18
felső korlátja, 48 konvex burok, 52
határpontja, 203 konvex kombináció, 52
izolált pontja, 203
környezete, 203 lánc, 48
konvex, 52 leképezés gráfja, 146
korlátos, 40 leképezés,
lezártja, 204 nyílt, 208
második kategóriájú, 37 zárt, 208
maximális eleme, 49 lineáris diff.egy.rendszer, 184
mindenütt sűrű, 205 lineáris funkcionál, 53
nyílt, 21, 202 lineáris kombináció, 47
nyílt magja (belseje), 204 lineáris normált tér, 75
sehol sem sűrű, 205 lineáris operátor, 46
szimmetrikus, 66 lineáris operátor,
teljesen korlátos, 41 korlátossága, 94
teljesen rendezett, 48 normája, 94
torlódási pontja, 203 lineáris tér, 45
zárt, 21, 202 lineáris tér,
Hamel-bázis, 48 (algebrai) dimenziója, 51
hatványsor, 182 altere, 47
Hausdorff tétel, 43 faktortere, 48
Hilbert-féle azonosság, 177 lineáris topológikus tér, 65
Hilbert-tér, 151 lineárisan függő, 48
homeomorf leképezés, 202 lineárisan független, 48
Liouville tétel általánosítása, 177
ideál szerinti faktoralgebra, 188 Lipschitz-feltétel, 33
indiszkrét topológia, 203 lokálisan konvex tér, 68
involúció, 196
izometria, 8 második konjugált tér, 109
izomorf leképezés, 47 mátrixszal limitálható sorozat, 132
metrika, 8
karakter, 190 metrikus tér, 8
kategória tétel, 36 Minkovski funkcionál, 72
kompakt halmaz, Minkowski egyenlőtlenség, 14
top. térben, 41
kompakt, négyszög-egyenlőtlenség, 9
szekvenciálisan, 40 normák ekvivalenciája, 142
234 TÁRGYMUTATÓ
normált algebra, 106 skalártartomány, 45

nyílt gömb, 21 sokszög-egyenlőtlenség, 8
nyílt leképezések tétele, 139 sor, 77
sor,
ortogonális felbontás tétele, 155 összege, 77
ortogonális polinomok, 163 általános tagja, 77
ortogonális rendszer, 156 abszolút konvergenciája, 77
ortogonális sor, 158 konvergenciája, 77
ortogonális, részletösszege, 77
elemek, 154 sorozat határértéke, 18
halmazok, 154 spektrálsugár, 179
komplementer, 154 spektrálsugár formula, 180
ortonormált rendszer, 156 spektrum, 175
ortonormált sorozat, Stone-Weierstrass tétel, 214
teljes, 161 struktúra tér, 194
zárt, 161 szeparábilis tér, 44
parallelogramma azonosság, 152 szigorúan normált tér, 87
Parseval-egyenlet, 161 szorzattér, 210
Picard-Lindelöf tétel, 33 szorzattopológia, 210
pont, távolság, 8
környezetbázisa, 207 teljes metrikus burok, 24
környezete, 203 teljes metrikus tér, 23
környezetszubbázisa, 207 természetes homomorfizmus, 188
pre-Hilbert-tér, 151 természetes leképezés, 110
pszeudo-skaláris szorzat, 150 természetes topológia, 21
radikál, 196 Tietze kiterjesztési tétele, 212
reflexív tér, 110 Toeplitz tétel, 133
relatív kompakt halmaz, topológia, 202
top. térben, 41 topológikus tér, 202
relatív kompakt, topológikus tér,
szekvenciálisan, 40 T0 , 211
rezolvens (függvény), 177 T1 , 211
rezolvens halmaz, 175 T2 , 211
Riesz lemma, 83 T3 , 211
Riesz-tétel, 167 T4 , 211
T3.5 , 211
Schauder-bázis, 78 összefüggő, 213
Schmidt-féle ortogonalizálás, 156 altere, 203
Schwarz egyenlőtlenség, 150 bázisa, 206
skalár, 45 folytonos leképezése, 202
skaláris szorzat, 150 kompakt, 212
TÁRGYMUTATÓ 235
lokálisan kompakt, 213

normális, 211
reguláris, 211
szubbázisa, 206
teljesen reguláris, 211
topológikus vektortér, 65
trigonometrikus sor, 162
Tyihonov tétel, 213
Uriszon-lemma, 212
vektor, 45
vektortér, 45
Volterra-féle integrálegyenlet, 32
Wiener tétel, 192
zárt gömb, 21
zárt gráf tétel, 148
zárt operátor, 147
zárt rendszer, 77
Zorn lemma, 49

Losonczi Funkcionalanalizis

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Losonczi Funkcionalanalizis

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

1

3. Lineáris topológikus és normált terek 65

4. Lineáris operátorok és funkcionálok 94

5. A lineáris analízis három főtétele 124

8. Függelék: Topológikus terek 202

9. Funkcionálanalízis feladatok 215

Ao az A halmaz nyílt magja vagy belseje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204

rca(X) az X-en értelmezett reguláris Borel-mértékek tere . . . . . . . . . . . . 121

1.1. Metrikus tér fogalma, példák

(1) %(x, y) ≥ 0 és %(x, y) = 0 akkor és csakis akkor, ha x = y,

(2) %(x, y) = %(y, x),

(3) %(x, y) ≤ %(x, z) + %(z, y)

teljesül bármely x, y, z ∈ X esetén.

%(x, y) ≤ %(x, z1 ) + %(z1 , z2 ) + · · · + %(zn , y) (x, y, z1 , . . . , zn ∈ X)

2. Legyen X = { x = (ξ1 , ξ2 , . . . , ξn ) | ξi ∈ C (i = 1, 2, . . . , n) } a komp-

A metrika a 2. példával analóg módon van definiálva:

4. A c teret a konvergens komplex számsorozatok alkotják, a metrika ugyanaz,

7. Legyen X egy kompakt Hausdorff-féle topológikus tér. Az X-en definiált

%(x, y) = sup |x(t) − y(t)| (x, y : X → C folytonosak)

metrikával ellátva kapjuk a C(X) metrikus teret.

8. Legyen (X, S, µ) egy tetszőleges véges mértéktér . Jelölje S = S(X, S, µ) az

formula metrikát definiál S-en.

Két Lp -beli függvényt azonosnak tekintünk, ha azok majdnem mindenütt

10. Legyen (X, S, µ) ismét egy tetszőleges mértéktér, és L∞ = L∞ (X, S, µ)

Ha a 2-9. példákban a sorozatok, illetve függvények értékei valós számok, úgy

1.2. A Hölder és Minkowski egyenlőtlenség

Bizonyítás. Világos, hogy %(x, y) ≥ 0. Ha %(x, y) = 0, úgy x(t) = y(t) majdnem

metrika Lp -n, szükségünk van a Hölder és a Minkowski egyenlőtlenségre.

(1.1)-ben pontosan akkor van egyenlőség, ha

α|x(t)|p = β|y(t)|q (1.2)

majdnem minden t ∈ X−re teljesül α, β ≥ 0, α2 + β 2 > 0 konstansokkal.

Bizonyítás. A Taylor-formula szerint bármely a, b > 0-ra

amiből következik xy ∈ L1 és (1.1). Egyenlőség pontosan akkor áll fenn, ha

Ha kxkp kykq = 0, pl. kxkp = 0, akkor x(t) = 0 majdnem minden t ∈ X, így

1.3. Tétel. (Minkowski egyenlőtlenség) Ha 1 ≤ p < ∞, x, y ∈ Lp , akkor

y(t) = %(t)x(t) (1.7)

majdnem minden t ∈ Nx0 esetén fennáll, ahol

% pedig egy nemnegatív mérhető függvény Nx0 -n.

αx(t) = βy(t) (1.8)

majdnem minden t ∈ X-re fennáll, α, β ≥ 0, α2 + β 2 > 0 konstansokkal.

Bizonyítás. p = 1-nél (1.6) az

|x(t) + y(t)| ≤ |x(t)| + |y(t)|

egyenlőtlenség integrálásával adódik. 1 < p < ∞-nél

amiből következik, hogy |x + y|p ∈ L1 , azaz x + y ∈ Lp . Ezért az

egyenlőtlenség jobb oldalán szereplő integrálokra alkalmazható a Hölder egyen-

adódik. Ha kx+ykp 6= 0, akkor kx+ykpq -val osztva kapjuk (1.6)-ot, ha kx+ykp =

Vizsgáljuk meg, mikor van egyenlőség (1.6)-ban! p = 1-nél ennek az a szüksé-

|x(t) + y(t)| = |x(t)| + |y(t)| (1.13)

majdnem minden t ∈ X-re teljesüljön. Ha

Nx = { t ∈ X | x(t) = 0 } és Nx0 = X − Nx = { t ∈ X | x(t) 6= 0 },

akkor (1.13) a t ∈ Nx értékekre mindig teljesül. Így (1.6)-ban akkor és csakis

|x(t) + y(t)| = |x(t)| + |y(t)| majdnem minden t ∈ Nx0 -re

Ha kx+ykp = 0 és (1.6)-ban egyenlőség van, akkor kxkp = kykp = 0, x(t) = 0,

|x(t) + y(t)| = |x(t)| + |y(t)| majdnem minden t ∈ X-re, (1.15)

γ1 |x(t) + y(t)| = δ1 |x(t)| majdnem minden t ∈ X-re, (1.16)

ahol γi , δi ≥ 0, γi2 + δi2 > 0 (i = 1, 2).

Ha Nx0 = ∅, úgy x(t) = 0 minden t ∈ X-re, (1.6)-ban egyenlőség van és (1.8)

amiből γ1 6= 0 miatt y(t) = 0 majdnem minden t ∈ Nx -re. Ez

y(t) = αx(t) majdnem minden t ∈ Nx -re (1.19)

alakba is írható. (1.18) és (1.19) azt jelenti, hogy

y(t) = αx(t) majdnem minden t ∈ X-re,

azaz β = 1-gyel (1.8) teljesül. ¤

1.4. Tétel. Bármely x ∈ L∞ -hez van olyan x-től függő E0 ⊂ X nullmértékű