BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM

VILLAMOSMÉRNÖKI KAR

A •• S'

II.
9

ír ta :
a Nagyfeszültségű Technika és Készülékek Tanszék
Munkaközössége

Szerkesztette:
Dr. Domonkos Sándor

KÉZIRAT

TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST 1971

 BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM
VILLAMOSMÉRNÖKI KAR

VILLAMOSKESZÜLEKEK
II.

ír ta :

a Nagyfeszültségű Technika és Készülékek Tanszék

Munkaközössége

Szerkesztette:
Dr. Domonkos Sándor

KÉZIRAT
2. változatlan utánnyomás

TANKÖNYVKIADÓ,
I J BUDAPEST 1971
 A kiadásért felelős:
a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának dékánja
Megjelent a Tankönyvkiadó Vállalat műszaki gondozásában
Műszaki vezető: Hámori József
Műszaki szerkesztő: Rá ez Sándorné
Megrendelve: 1971. május. Megjelent: 1971. junius. Példányszám: 84
Készült: Rotaprint lemezről (kicsinyítéssel), a MSZ 5601-59
és MSZ 5602-55 szabványok szerint,
30,5 (A/5) iv terjedelemben, 261 ábrával
________________________ i_______________________
926-71 - AFESZ-Nyomda, Vác
 \

" ' BEVEZETÉS

\

, «4

Ebben a tárgyban a villamos készülékek működési elveinek ismeretét

feltételezve a szerkesztéshez szükséges számítási kérdésekkel foglalkozunk.
Nagy teret szentelünk az elvi, elm életi kérdéseknek, de a konstrukciós kér­
désekkel csak keveset foglalkozunk. Ugyanis erre a Villamos készülékek
szerkesztése tárgy keretében fog sor kerülni. Az említett készülékek és mé­
rési módszerek a Villamos Készülékek II. laboratóriumi gyakorlat alkalmá­
val ismerhetők meg.

A Szerzők

- 3 -
 /
i

/
%

t
\

■—

.1
'i

-
•K
 /
/

I '■ 1. ÉRINTKEZŐK ES ÉRINTKEZŐ ANYAGOK

1 .1 . ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK
\

Villamos érintkezésnek nevezzük az olyan szerkezeti egységet, ame­

lyen belül két, vagy több vezető között érintkezés folytán lehetővé válik az
áram áthaladása. * ** r*
Az érintkezőknek három nagy csoportja van:
1. nyugvó érintkezők, amelyek állandó kapcsolatot létesítenek,
2. k i- és bekapcsolásra alkalmas kapcsolóérintkezők, általában a ké­
szülékek érintkezői,
3. csuszóérintkezők, melyek két egymáson elcsúszó elektródán keresz­
tül tartanak villamos kapcsolatot.
A nyugvó érintkezők csoportjába tartoznak a különböző csatlakozó du­
gaszok, kapcsok és kötések. A k i- és bekappsoló érintkezők, illetve a kap­
csolókészülékek érintkezői nemcsak áramvezetésre szolgálnak, hanem az
áram megszakítását is el tudják végezni. A csúszó érintkezőket főleg indi-
tó ellenállásoknál, gerjesztőknél és különféle müszerátkapcsolóknál használ­
ják.
Az érintkezőkkel szembeni követelményeket részben a szabvány rögzí­
ti, részben pedig az érintkező feladata határozza meg. Az érintkezőtől elv á r-1
juk, hogy az áramot ne csak uj állapotban, hanem tartós üzem után is jelen­
tős, vagy káros tulmelegedés nélkül vezesse. A villamos iv hatásait v ise l­
je el, kéllő élettartama legyen, és a mechanikai kopásnak is jól ellenálljon.
Az érintkező bekapcsolás után biztosan, visszapattanás nélkül érintkezzen.

1.2. AZ ÉRINTKEZÉS MECHANIKÁJA

Két fémdarab érintkezése sohasem történhet teljes felületen. Az érint­

kező felületén apró dombocskák vannak, melyek érintkeznek és összenyomód­
nak oly mértékben, hogy az általuk kifejtett ellenerő megegyezzék az érint­
kező darabra ható külső erővel.
Az 1.1. ábrán lehet látni két fémdarab érintkezését igen nagy nagyí­
tásban. Az érintkeződarabok felülete nem fémtiszta, hanem rajtuk oxid,
zsir, szulfid, vagy más szennyező hártya található, mely szintén résztvesz

- 5 -
a teherviselésben. Mint látható, ez a hártya - mivel szilárdsága csekély -
helyenként elszakad, mig más helyeken a fém közé szorul, ugyanakkor van­
nak olyan részek*,ahol érintkezés egyáltalán nem jön létre.
7 Hogy az érintkezés összfeliilete
mekkora lesz , azt a szilárdságtanban i s ­
mert képletek alapján lehet kiszámítani.
Vegyünk pl. csak egyetlen egy pontot,
ahol az érintkezés egy körlap mentén tö r­
ténik.
A két érintkezőre F erővel hatunk
terhelés és felületének legömbölyítési radiusa
érintkezés r 1 , illetve r Z, akkor a következő képlet
szerint lehet kiszámítani az érintkezési
felület radius át:

1 .1 . ábra
Két fémdarab érintkezése
(1 . 1)

A képletben szereplő E a rugalmassági modulus, yu pedig az anyag

Poisson-féle állandója.
Ha az érintkezés két henger mentén, illetve vonal mentén történik, ak­
kor az érintkezési felület félszélessége a következő képlettel számítható:

Itt i az érintkezővonal hossza.

Ezek az un. Hertz-féle képletek. E képletek természetesen csak az
anyag rugalmassági határán belül érvényesek.
Az érintkezőket általában a rugalmassági határon tul is igénybevesz -
szűk, ezen a szakaszon a következő képlettel lehet számolni:
 *

a (1.3)

.4
A képletben szereplő H az illető anyag keménysége. Ez nagyjából
K
megegyezik az illető anyag Brinell szerint mért keménységével.
Az érintkezés több ponton történik, akkor az egyes érintkező felületek
nagyságát a ráható részerő figyelembevételével lehet meghatározni.
Az érintkezők határterhelése az 1.1 és az 1 .3 egyenlőségéből határoz­
ható meg. A gyakorlat szerint ennek kétszeresénél nagyobb erővel érintkező
felületét nem szabad igénybevenni, mivel az anyag tönkremegy. r'

1 .3 . AZ ÁTMENETI ELLENÁLLÁS

Mint az 1.2 a. ábrán láthatjuk, az áramszálak - a kis érintkező felü­

let miatt - kénytelenek hosszabb utón haladni az egyik érintkeződarabból a
másikba, amelynek a következménye­
ként jelentős ellenállásnövekedés ta ­
pasztalható. Az itt mérhető ellenállást
szükületi ellenállásnak nevezzük.
Amennyiben az érintkező felüle­
tét valamilyen idegen hártya is borít­
ja, annak ellenállását hártyaellenál­
lásnak nevezzük.
A szükületi ellenállás és a hár­
tyaellenállás összege adja az átme­
neti ellenállást. Ennek értéke a követ­
kező:

Az áramszálak és potenciál fe ­
lületek egyszerűsített formáját az
érintkezés körzetében az 1.2 b. ábra 1 .2 a, b. ábra
Érintkező áram és potenciál
mutatja, melyeket a gömbkoordináta
eloszlása
rendszerre érvényes Laplace egyen­
a / valóságos, b / egyszerűsí­
lettel lehet leim i. Az áram szűkület
tett

- 7
körzetében ébredő ellenállás kiszámításánál az érintkezést szimbolizáló kis
gömb ellenállását el kell hanyagolni. i,
.A szűkület ellenállását a Laplace-egyenletből számított potenciálkülönb­
ség és az áram hányadosából nyerjük. A potenciál eloszlásra érvényes L a p -'
la ce-egyenlet: ,

3
AU (1.5)
97 y'

melynek megoldása

U= - — +B (1 . 6)
r

ahol A , B integrálási állandók. Az egyik térfélre vonatkozó peremfeltéte­

lek:

r = a helyen
(1.7)
r = o o helyen U= 0

melyek alapján a potenciál különbség

U
e (1. 8)
r 2

Ebből az áramsürüség azonnal adódik:

grad (1.9)

melynek valamely felületen vett integrálja szolgáltatja az áramot. A szükü-

leti ellenállás a < r <oo szakaszon:

( 1 . 10)

8
ahol §> az anyag fajlagos ellenállása. Ellipszoid koordinátarendszer Lapla-
ce egyenletéből kiindulva pontosabb összefüggéshez jutunk, melynek értéke

R
sz § (1 . 11)
2 Iff

A gyakorlatban a két érintkeződarab együttes ellenállására van szükség

günk, amely az 1.11 képletből adódónak kétszerese, s igy a szükületi ellen­
állás általános kifejezése:

R = JL .. (1.12)
sz 2a r'

Ez a számitási módszer végtelen kiterjedésű elektródára vonatkozik.

Általában a gyakorlatban nem végtelen kiterjedésű elektródával van dolgunk.
Feltehető, hogy ez a szám itási mód ez esetben nem elég pontos. A vizsgá­
latok azt mutatják, hogy ha a szükületi viszony 1/30, akkor a szükületi e l­
lenállást és a tömöranyag ellenállást összegezhetjük. Amennyiben ez a v i­
szony nagyobb, akkor pontosabb számításokat kell alkalmazni.
Ha az 1.12 képletbe behelyettesítjük az érintési felület képletét, akkor
a szükületi ellenállást az erő és az anyagállandók függvényeként Írhatjuk fel.
Az 1.1 képletet behelyettesitve a pontérintkező szükületi ellenállását kapjuk:

(1.13)

ahol C^-ben az anyagállandókat és az érintkezők legömbölyitési sugarát fog­

laltuk össze. Leggyakrabban a maradandó alakváltozásig vesszük igénybe
az érintkező felületét, ekkor az 1. 3 egyenletet kell behelyettesíteni, s igy a
szükületi ellenállás

R .- f i- (1.14)
sz j ,!/2

ahol C -ben az anyagállandókat foglaltuk össze.

Z
Mindezeket figyelembe véve a szükületi ellenállást a következő módon
írhatjuk fel:
 I'

R (1.15)
sz

Itt l_ az érintkeződarabnak a hosszúsága és R az átmérőjének fele. Ha k i­

számítjuk, hogy a képlet második tagja az első tag hány százaléka, akkor
azt tapasztaljuk, hogy a második tag általában egy^ vagy két nagyságrenddel
kisebb, tehát elhanyagolható.
Az érintkező felületét bevonó hártyának jelentős ellenállása van. É r­
téke a következő:

K = -4 — (1.16)

ahol 6 a hártyaellenállás fajlagos értéke, tehát egységnyi felületű és vala­

milyen s vastagságú hártya ellenállását jelenti. A nevezőben az érintési fe­
lület szerepel. A hártyaellenállás értéke a hőmérséklettől, a hártyának az
öregségétől és a hártyára ható nyomástól is függ. A hártya vastagságának a
hőmérséklettől és az időtől való függését az 1 .3 . ábrán láthatjuk. A vastag-

1.3. ábra
Réz és ezüst érintkező oxidhártyájának növekedése

ság növekedéséből következik, hogy a hártyaellenállás kezdetben rendkívül

gyorsan, mig később csak kisebb mértékben növekszik, értéke soha sem á l­
landósul. A hártya szilárdsága nem nagy, ezért ha a két fém érintkezőfelü­
let egymáshoz nyomódik, a hártya m egsérül, széttörik. Természetesen az
érintkezők felületén főleg z s ir -, vagy olajréteg mindenkor megtalálható,
mely réteg roncsolódás után is hártyaellenállást létesít.
- 10 -
 It
/ w
Ha a sikérintkezőre valamilyen F erővel hatunk, abban az esetben ez
az erő a kis felületrészecskéken eloszlik és egy-egy felületrészecskére ha­
tó fajlagos nyomás értéke csekély lesz . Ebből az következik, hogy a hártya
kevésbé sérül, tehát a hártyaellenállás kedvezőtlenül fogja befolyásolni az
átmeneti ellenállás értékét. Kis fajlagos nyomás esetén a hártyaellenállás
három nagyságrenddel nagyobb is lehet, mint a szükületi ellenállás. Ezért
van az, hogy sikérintkezőt ma már csak ritkán használnak.
A sz ükül éti ellenállás (1), va­
lamint a hártyaellenállás (2) összege
adja az átmeneti ellenállást (3), m e­
lyek változása az 1 .4 . ábrán látha­
tók. A tapasztalatok szerint a nyomás
csökkenésével mégsem növekedik az
átmeneti ellenállás ilyen nagy m érték­
ben, m ivel a hártyára jutó feszültség­
esés a hártyát átüti. Az átütés követ­
keztében az ellenállás lecsökken, és
a valóságban a 4. görbe szerint fog
változni az átmeneti ellenállás. Az
ábrán a bevonalazott területen lehet
az átütésre számítani.
A hártya átütési feszültsége függ
a hártya vastagságától. Rézérintkezők
oxidhártyájának átütési térerőssége 1.4. ábra
g Az átmeneti ellenállás változása
10 V /cm . P l. 100 A vastag oxidhártya
1. Szükületi ell. á l l ., 2. hártya
esetén 1 V szükséges az átütéshez. Ez
e ll.á lL , 3. elm életi-, 4. gyakor
nem engedhető meg, főleg akkor, ha a
lati átmeneti ellenállás
kapcsolandó feszültség ugyanilyen nagy­
ságrendű. Ezért a gyengeáramú techni­
kában oxidálásra hajlamos érintkezőket sehol sem alkalmaznak. Az e r ő s­
áramú technikában a hártyaellenállás jelentősége csekély, mivel elegendő
feszültség áll rendelkezésre a hártya átütéséhez.
A gyakorlatban méréseredményekből felállított közelitő képletekkel
számítjuk az átmeneti ellenállást, melyek alakja:

(1.17)

A számlálóban szereplő C állandó az anyagtól, a nevezőben szereplő

kitevő pedig az érintkező alakjától függ. Az állandó értékét az 1 .1 . táb­
lázat foglalja össze. Általában pont érintkezők esetében oc értéke 1/2, vo­
nal- vagy sikérintkezőnél yc értéke megközelítheti a 2-t is . l

- 11 -

/
l
 \
1 . 1 . tá b lá z a t

Átmeneti ellenállás számításához szükséges állandók

-4
Anyag C x 10 . Alak X
í

»-*
00
Sik - sík 1

1
Réz - réz

m
o
Aluminium-
aluminium 30 - 67 Csúcs - sik 0,5
S .réz - s .r é z 6,7 Gömb - sik 0,5
Vas - vas 76 Gömb - gömb 0,5
Ezüst - ezüst 0,6 Kefe (lemezes) 1

1 .4 . AZ ÉRINTKEZŐ MELEGEDÉSE

A m elegedést a Fourier hővezetési differenciál egyenlet megoldásával

lehet meghatározni. Az 1.2 b. ábrára vonatkozó egyenlet:

9 ^ _ _ x _ f a V . a¿ j , l2 g o (1 +Q^>
9t' c L
í 8 r2
H r
2
9r J 4 x 2 r4 CT
(1.1.18)

ahol •fr a hőmérséklet

X a hővezetés!tényező
c a fájhő
fajsuly o
fajlagos ellenállás 0 C-on
a ellenállás hőfok tényezője
Először az állandósult hőmérsékletet határozzuk meg, tehát

jh > 0.
Qt

A differenciál egyenlet 0 = 1 +a\^ helyettesítés alkalmazásával a kö­

vetkező lesz:

-1 2 -

t
 N V *

x r a2 e
a C TÍ L Aa r 2
2
r
ee
9r
11 , \
J1 4 k 2r4c 0=0
(1.19)

Ez p (r), p (r), p (r) együtthatójú önadjungált egyenlet, mely

o i ¿

—— + Q 0 = 0 ( 1 . 20 )
n 2

alakra hozható, ahol

f. dr
P2 J P(
Q=

r p,
dr
. dr (1 . 21)

A transzformált egyenlet már könnyen megoldható és visszatranszfor-

málás után adódik:

_ 3£ q fü
r r
rfr = Ae +Be - 1
] (1.22)'

Az A, B integrálási állandók meghatározásához legalább két peremfel­

tételt kell felírni. Az első feltétel lehet,hogy a nagy távolságban levő felület
(r « oo ) hőmérséklete állandóan zérus marad, mig a másik, hogy az érin­
tési felületen, illetve az egyszerűsített esetnél a középső végtelen jó veze­
tő gömbben a differenciális hőmérséklet változás szintén zérus. Ez alapon
az Euler relációt alkalmazva az érintkezőben a hőmérsékloteloszlásra adó­
dik

fQ 1 1
cos —1—
a a r ,
tf = — -1 (1.23)
ex
cos fQ

-iá -
w

A hőmérséklet eloszlás 1 .5 . ábrán látható. A legnagyobb hőmérséklet

r = a helyen adódik, s 1.12 összefüggést figyelembe véve

0 -*
OC (1.24)
L COS —í
4a f
9na
X
■]
E függvénynek szakadása van, ha a nevező egységnyi, tehát értelm e­
zése csakis

0 < j-i/IZ <7C/2 (1.25)

La Jf X

szakaszon lehetséges.
Az érintkező tranziens
melegedésének számítása sok­
kal bonyolultabb feladat. Anali­
tikusan csak az az eset oldható
meg, ha az anyagállandók, igy
a fajlagos ellenállás nem függ
a hőmérséklettől. A gyakorlat­
ban ez nem áll fenn, de ezen
elhanyagolásokkal mégis tűrhe­
tő pontossággal Írhatjuk le a me
legedés folyamatát. A Fourier
hővezetési differenciál egyenlet

d ■& OC [ aV
2 t 1 [ 3r2
1 .5 . ábra
Hőmérséklet eloszlás az érintkezőben
_2_ 1 I
r 9r * 2 4
J 4

(1.26)
alakban irható. A differenciálegyenlet

&
- ± l
v-
2r ] (1.27)

- 14 -
 2
transzformátorral egyszerűbb alakra hozható. Itt 6 J_L és a hőve-
zetési differenciálegyenlet uj alakja 4 n 2X

9^ 92^
at (1.28)

mely többféle módon is megoldható. Leghasználatosabb a forrás függvény,

melynek alakja ez esetben

oo

*<r.t)-L 2 2 h / c -y. t
.d
4. jc2r 4
4 jt A. fñ
2»V „ •t ]
2 1 ^ 7 -y. t
(1.29)

A képletben szereplő integrál az un. hibaintegrál, melynek megoldá­

sa egy végtelen sor. A sor kiszámítása és a visszatranszformálás elvégzése
/ után a hőmérséklet változása r = a helyen

t2
tf(a , t ) = ------£ 1.0
32 a2 A 0,9 *
*08 r
-
8 0,7
r r •a
= [ l - ^ (z)] J
0,5
/
(1.30) II OA
/
0,3
*/
Az 1 - ip (z) függvényt az 1 .6 . 0,2
/
ábrán láthatjuk. A függvény kezdeti 0,1
növekedése nagy, melyből követke­ 0
kft 5 10k
zik, hogy az állandósulás nagyon rö­ z
vid idő alatt bekövetkezik. Mint lá t­
1. 6. ábra
tuk, a hibaintegrálban nem szerepel
Az érintkezők tranziens
a fajlagos ellenállás, ezért nem kö­
melegedésének (1 - ^ /z /)
vetünk el hibát, ha 'O' helyébe az
m függvénye
 <■/, - • _

1.24 képlet szerint nyert értéket helyettesítjük, de ekkor z =

-x2 X ,
c a2 /

1 .5 . A MELEGEDÉS HATÁSA AZ ÉRINTKEZŐRE

Az érintkező kismérvű melegedése következtében a felülete oxidálódik,

nagyobb melegedésnél az érint­
kező kilágyul, vagy összeheged.
Az oxidálódásra hajlamos meleg
£
érintkező felületét folyamatosan
0 oxidréteg vonja be, és ellenállá­
3 sa megnő. Az 1 .7 . ábrán látható
6-120 r ° G~^7ÖC* a vörösréz érintkező oxidálódása
/ következtében bekövetkező átme­
/ - neti ellenállás növekedés az idő
-20C° függvényében, mely igen gyors.
A melegedő érintkező má­
sik kellemetlen jelensége az anyag
szilárdság csökkenése.. A szilárd­
0 ság a hőfok növekedésével nem
1 3 .10"óra arányosan, hanem egy bizonyos
hőfok elérése i|tán rohamosan^
1 .7 . ábra
csökken. A gyakorlati érintkező
Vörösréz érintkező átmeneti
ellenállásának növekedése az anyagok lágyulása 150 - 250 °C
idő függvényében. Paraméter körül következik be. Az előbbi
az érintkező hőmérséklet fejezetben rámutattunk, hogy az
érintkező hőmérséklete szoros
kapcsolatban van a rajta átfolyó árammal és az átmeneti ellenállással. Kö­
vetkezőleg kapcsolat állitható fel az érintkező hőmérséklete és feszültség­
esése között i s . Közelítőleg

U OC'V?' ) (1.31)
e m

összefüggés irható fel. E képlet segítségével a lágyulási, vagy hegedési hő­

mérséklethez tartozó feszültségesések meghatározhatók, melyek 1.2. táblá­
zatban vannak összefoglalva.
Elvileg azt gondolhatnánk, hogy az érintkezőnek az összehegedése csak

- 16 -
 * \

1 .2 . táblázat
Érintkező anyagok hőtéchnikai adatai

Hővezetési t. Lágyulási Olvadási

Anyag \ w Hőmért* Fesz. Hőmérs. Fesz.
o
cm C *■

c° V c° V
Á 1

Cu E 3,8 190 0,12 1083 0,43

Ag 1000 4,18 200 0,09 960 0,35
A1 99 2,1 150 0,1 658 0,3
Fe
\ 0,6 500 0,21 1530 0 ,6
r'

az érintkező hegedési feszültségének körzetében következik be. A tapaszta­

lat azt mutatta, hogy bizonyos tapadás már kisebb feszültségnél is fellép. A
tapadás magyarázata a következő: Az 1.2 a» ábrán látható, hogy az érintke­
ző felületén az áram nem oszlik el egyenletesen, hanem

¿ Jr a -------- (1-32)
ía - r
2
e

képlet szerint. A képletből kiderül, hogy az érintkező peremén, illetve r = a

helyen az áramsürüség végtelenné növekedik, melyből következik, hogy az
érintkezőfelület melegedése nem lehet egyenletes, s a peremen nagyobb hő­
fok keletkezik, mint a középrészen. A tapasztalat azt mutatta, hogy a tapa­
dási feszültség fellépte után a peremen hegedési nyomok észlelhetők, m e­
lyen kérésziül összeheged, illetve összetapad az érintkező. Ha az érintke­
ző árama.tovább növekedik, a hegedési feszültség elérésekor a teljes felü­
let összeheged, összeolvad. Az összeolvadás következtében az anyag tömö-
rödik, az érintkezési felület megnő, s az érintkező feszültségesése jóval a
hegedési feszültség alá csökken.
Ha az. áram olyan nagy, hogy képes a feszültséget az érintkezőn tovább
növelni, akkor az anyag elgőzölög. Ez a feszültség a használatos érintkező
anyagoknál 0,5 - 2 V között van. A gőz nyomása az olvadt anyagot szétfröcs­
köli, a fogyás növekedik. Ilyen esetben az érintkező általában nem heged ö sz-
sze, m ivel a gőz eltávozása után az érintkezés igen nagy távolságra egymás­
tól több hideg felületen jön létre és a megoszló áram már nem képes létre­
hozni a hegedési feszültséget.
Egy érintkező áramát és nyomóerejét úgy kell megválasztani, hogy ta­
padás se lépjen fel. Ezt az 1.31 képletből lehet kiszámítani oly módon, hogy
1* 3 egyenletet behelyettesítjük, s adódik: ¿

- 17 -

/ í
 1 , 2
cca>t) (1.33)
2 ?o (1 + 3

Az áramra rendezve adódik:

(1.34)

ahol k az anyagállandókat foglalja magában. A határra méretezett érintkező

könnyen tapad, melynek megszüntetése csekély nyiróerőáltal lehetséges, s
e célból az álló és mozgó érintkezőt záráskor 0 , 1 - 1 mm-en át egymáson
csúsztatják. '
Előfordulhat, hogy sem a nyomóerő, sem pedig a nyiróerő nem e le ­
gendő a rra ,, hogy megszüntesse a bekapcsolt érintkező összehegedését. En­
nek elkerülésére mégegy lehetőség van, az érintkezőn átfolyó áram több
részre osztása. Tegyük fel, hogy az osztatlan érintkezőben az 1.34 sz e ­
rinti áram folyik és F erő hatott az érintkezőre. Az n részre osztott érint­
kezőkre szintén F erő hasson. Az n részre osztott érintkezőn folyjék I
áram. Egy tagnál az 1.34 képlet a kővetkezőképpen módosul:

(1.35)

Az 1. 34 és az 1.35 képletet egymással elosztva és I^-et kifejezve kapjuk:

Xx = 1 ^ (1.36)
\

Látható, hogy az osztott érintkezőn JfiT-szer nagyobb áram engedhe­

tő meg, mint az osztatlan érintkezőn. Régebben, de még ma is ez okból hasz
nálnak kefeérintkezőket, ahol a kefelemezek részekre bontják az áramot.
\ .

1.6. AZ ÉRINTKEZŐRE HATÓ ELEKTRODINAMIKUS ERŐ

A villamos érintkezőn átfolyó áram létrehoz egy mezőt, és ebben ál­

talában az érintkező árammal átjárt azon darabja helyezkedik e l, amely köny
nyen elmozdulhat, melynek következtében az érintkezőt összenyomó erő csők

- 18 -
 a

ken, vagy növekedik. Az érintkezőre ható elektrodinamikus erő két részből

tevődik össze. Az egyik az érintkező hidon folyó áram következtében, mig
a másik az érintkezés körzeté­
ben, az áramszükület követkéz- I
tében létesül.
\ P .+
Az 1.8. ábrán lehet látni — '
-
egy hid érintkezőt, azon belül a L —
r — fi i r r F F—
.j
1
. j
1

mező és az áram irányát. Az á l­ Z) 1 1

A -
*
■ k___ A
ló érintkezőn folyó áram létre­ 1 ■ — “ — ’A r - 4 M h

hozza a mezőt, mely átjárja a i

Q i,
t b
- 1 -- - A. k
■ ------“ 1
M k A k
'--------- r ~
A
<M t-

mozgó érintkező áramszükületi -

*_ .

I— ., k
részét, valamint a hídszerkeze­ r H r~

tet, s kölcsönhatásukra erő éb­ r '

M Ih 1 k_
)----- i n i r -
n
-

red. Az erők számításához a kö­ 3 La a 4 é

i1

i -4 k - 1 L
1 ------------ q

vetkező általános képletet hasz­ L _ .

T *

_______________ i
—

náljuk: i Isz *
• -----------------------------------, •

1 a
p = [ b] — i M >— < >------------ 1 • ---------------------------------( M »------------------------

(1.37)
1 .8 . ábra
Hid érintkező, mágnestere
Ez az egységnyi térfogatú,
és áramai
és egységnyi hosszúságú vezető­
re ható erő, amely B indukciójú térben van elhelyezve és áram sürüségei.
A mágnesmezőt a Biot -Sava rt törvénnyel sz á ­
mítjuk. Az 1 .9 . ábra szerint az álló érintke­
zőn folyó áram dy szakasza a Biot-Savart tör­
vény alapján a következő mezőt létesíti:

dB = i . f r .s in q (1.38)
4 tx

A függőleges vezető teljes hosszán folyó

áram fogja létrehozni a vizsgált pontban az in­
dukció eredőjét, mit integrálással nyerünk,
mely a következő:

tg
B = (1.39)
4jt R.

Magyarázó ábra a mágnestér

számításához

- 19 -

/
 á

Az elektrodinamikus erő törvényszerűen a mező és áram által hatá­

rolt síkra merőlegesen lép fel és az áram szűkületben ennek a tengelyirányú *
komponense mozdítja el a hidat. A sugárirányú komponens a szűkületben
mint belső erő lép fel. Az elmozdító erő képlete a következő:

dy
dF IdI d R sinoc cos ß (1.40)
4 at

Integrálás előtt ezt az összefüggést célszerű bizonyos mértékben áta­

lakítani, illetve az 1.9. ábrán levő háromszögből kifejezett összefüggéseket
behelyettesíteni.

cos ß da- •
r dy = r dl = I sinß dß (1.41)
sinoc sinoc ’

Behelyettesítve az 1.1.39 képletbe adódik:

A
clR
dF = sinoc d a sin ß dß (1.42)
4 TC R

Ez többszörös integrálással oldható meg, amelynél egyes komponensek in­

tegrálási határai nem függenek a másik komponenstől, ily módon a kompo­
nenseket külön-külön a legkedvezőbb sorrendben integrálhatjuk. Az integrál
és határai a következők:

(1.43)

Az R mentén nyilván az érintkezési pont szélétől, a-tól egészen az

érintkező legnagyobb szélességéig, b -ig tudunk haladni, mig a - ha a hoz-
závezetés végtelen hosszú - változása 0-tól at/2 -ig , ß> változása szintén
0-tól 7t/2 -ig történik. Az integrálást elvégezve adódik az erőre:
9
-8
F = 1,02 I 10 In (1.44)

9
- 20 -
 *

Látható, hogy az erő nagysága függ az áram négyzetétől, valamint az

érintési felületnek és az érintkező kiterjedési radiusán&k logaritmusától.
A s z üklilét i körzetben ébredő erőn kívül az áramvezető hidon is ébred
erő. A hid mentén ébredő erőnek a sz á ­
m mit ásnál figyelembe kell vennünk, hogy4
a mezőt gerjesztő áramra az erőt léte­
sítő áram merőlegesen áll. Az eredő
i erő az előbbihez hasonló alakú

D
F = 1,02 I2 10”8 In [M
2b

(1.45)
Mozgó óóintkezo
A két erőt összegezzük, megkapjuk a
mozgó részre jutó evedő erőt:

1.10. ábra
2 ,„-8 , D
2 > = 1,02 I 10 In [kp] Nagyfeszültségű kapcsolókészülékek
2 a .. , . . . .
tulipán érintkezői
ft
(1.46)
Ebből következik, hogy az
érintkezőn ébredő erőt úgy szám ít­
hatjuk, mintha az érintkező kiter­
Wie jedése D/2 lenne.
' V.- Nagy áramnál az elektrodina­
<*Vv fr* mikus erő jelentősen növekedik,
sok esetben meghaladja az érintke­
zőre ható külső nyomóerőt, tehát
az érintkező szétválik. Hogy ez a
Érintkezők jelenség ne következzék be, azért
a dinamikus erőt ki kell égyéñsu-
Iyozni, vagy kedvező irányba kell
•* Rugó eró terelni, vagy csökkenteni kell. A
1.11. ábra nagyfeszültségű kapcsolókésziilé-
Kisfeszültségű kapcsolókészűlékek kéknél az érintkezőujjakat párhuza­
dinamikus erőt kompenzáló szerke­ mosan helyezik el, igy az áramszü-
zete kiilet körzetében ébredő taszitóerőt_
a párhuzamosan haladó áramszá-
lak által létrehozott vonzóerő kiegyensúlyozza. Ilyen elrendezést mutat az
1.T ö .á b r a . Kisfeszültségű kapcsolókészülékek érintkezőinél általában mes -
terségéSemkelktétréhözni kiegyenlítő szakaszokat, mint az 1.11. ábrán lát­
hatjuk. A kiegyenlítő szakaszon_ébredő erő az érintkezés körzetében ébredő
erőt a kéttearu emélő által kiegyenlíti.
(

ML" l

1
 I

Ezeken kívül adódik még egy lehetséges: a mezőt gerjesztő áramveze­

tő szakaszt rövidre vesszük, s igy az elmozdító erő csökken. Ezért pl. sz a ­
kaszolóknál - mint az 1.12. ábrán látjuk - a hozzávezetést lehetőleg az

¿I
L i
1.12. ábra
A szakaszolók áram hozzávezeléseí:
a) helytelen, b) helyes elrendezés

áramvezető híddal egy síkba kell elhelyezni, vagy legalábbis egészen kis
mértékű törés engedhető meg. Az a. ábra a helytelen, a b. ábra a helyes
elrendezést mutatja.

\
1 .7 . AZ ÉRINTKEZŐK REZGÉSE

Ha két test egymásnak ütődik, az esetben a kinetikus energia átmegy

potenciális energiába, mely felszabadul, s egymástól elválasztja a testeket. v
Ha az érintkezők eltávolodnak, akkor az áram és feszültség hatására iy ke­
letkezik, mely az érintkezőt tönkreteszi.
Az 1.13 a. ábrán két érintkező találkozása után fellépő rezgéseket
láthatjuk. Az érintkezők záródásakor kis mértékű benyomódás keletkezik,
majd az' utána következő félperiódusban nagy távolságra elugranak egymás -
tói. Ha az érintkezőkrejcis feszültséget kapcsolunk és oszcillográf áljuk,, ak-
kor az érintkező záródásakor zérus, nyitásakor pedig a rákapcsolt feszült -
séget lehet mérni. Az . 1.13 b. ábrán látható egy ilyen oszcillográf felvé­
tele, valamint a terhelő áram növekedése. Az áram különböző kapcsolási
s Zogeknél lett bekapcsolva, i. at nato. Hogy a leggyorsabb áramnövekedés
árhm nullaátmenetnél történő bekapcsolásnál jonléire" miáltal a rövid időn
belül szétváló érintkezőn jelentős áram folyik ätrX lTáram maximumban va -
lóHSelEápcfiolásnál az .áram növekedése kezdetben nem olyan nagy, mely e s et -
ben a rövid időn belül visszapattanás nem veszélyes.

- 22 - V

/
 Az érintkező viaszapattanását két módon lehet megakadályozni. Az
egyik lehetőség az, hogy a két érintkező ütközésekor a lengést erősen csilla -

Az érintkező rezgése: a) a rezgés, b) annak oszcillograflkus,

jele, c) a terhelő áram kezdeti növekedése

pitjuk, mig a másik le ­

hetőség a z , hogy az
érintkezőnyomást oly
gyorsan növeljük fél
lengésperióduson belül,
hogy a befektetett kül­
ső energia a visszapat­
tanást elősegítő ener­
giát elnyomja.
Az 1.14. ábrán
látható a Q eső test
mo zgásdiagram ja. A
test mozgási differen­
ciál egyenleténél a
gyorsító-, a súrlódási -
és rugóerőt állítjuk Magyarázó ábra az érintkező rezgés
szembe a test súlyával, folyamatához
vagyis

- 23 -
 m ~ ~ T ~ +k B + C X= Q ( 1 .4 7 )

_ ______ j

ahol m és Q test tömege , k a csillapítási tényező, C az érintési körzet

— — s —
rugóállandója. A megoldást t = 0 kezdeti időponthoz tartozó x = 0 és dx/dt =
= Vj ütközési feltételeknél

x + ó sin (\?t -Cf>) + ó ( 1 .4 8 )

9
c_
k
ahol a = —----- , \? a rezgés körfrekvenciája, cd rezgés késési szög4 és
¿ m ---------------------------- -- ------ --- .

<5 = — — a statikus benyomódás.

vy ^ ...... .....
—
Ez az összefüggés a becsapódástól az első szétválásig érvényes. Ha
az elválás pillanatában vQ sebesség uralkodik, akkor

(1.49)

ideig a két test egymástól eltávolodik , Ületye visszapattan. T öbbszörl egy -

más utáni ^tpg-z» pattanást pattogásnak nevezzük. A visszapattanás elkerül -
hető, vagy korlátozható, ha a mozgás csillapítási tényezőjét Kß növelésével
illetve m .tömeg csökkentésével növeljük. A rezgés amplitúdója arányos a
bekapcso lá si seb ességgel, melyből következik, hogy a v isszapattanás elkerü­
lése céljából ag érintkező mozgási sebességét lehetőleg csaekentenljcell. Ha
a záródó érintkezőre növekvő F erővel hatunk, akkor az amplitúdó nem, mig
az"eredő statikus benyomódás megnövekedik, miáltal rezgés az anyagon be-
I 1ül marad, - tefiát az érintkező nem válik s z é t.
A legnagyobb benyomódás sin(\?t -'cp) = 1 helyen van, s ha eltekin-
tünk a csillapítástól-

- 24

i
 *

hová v1 = i 2 g H és \? = f —— összefüggéseket behelyettesítettük. A di-

___ ■■....— » " —- ‘*^9“* ^
namikus és statikus benyomódás hányadosa az un. dinamikus tényező.

1 .8 . AZ ÉRINTKEZŐK FOGYÁSA ÉS ÉLETTARTAMA

A kapcsoló érintkező zárt helyzetben nem különbözik a nyugvó érintke­

zőtől. Működés tekintetében ez a legkedvezőbb helyzet, és ha az érintkezés
helyén m egfelelő a nyomás, továbbá ha a hűtés elégséges, akkor kifogásta­
lan m ű k ö d ésre szám i ihatunk . ,
Á nyitás és zárás pillanataiban az érintkezők mozgásban vannak' Az
egyik érintkező éppen elcsúszik, vaerv elemelkedik a másiktól és közöttük iv
lép fel, s a jelenségek egész sora (iv, rezgések s tb .) teszik bonyolulttá a
működési folyamatot. Az áramkör megszakítása a legnagyobb igénybevétel
a mozgó érintkező üzemében. A megszakítás folyamán csökken az érintke- fl
zőfelület, az ívomas "ésnövekfíHIk az átmeneti e llenállás .
Meghatározott áramköri adatok esetén az érintkezőn képződő meleg
oly nagy, hogy a nyitás befejező pillanatában az érintkezők anyaga elolvad.
Ha az érintkező anyaga megolvad, az áramkör a keletkezett olvadékhid m i­
att ~neirTs zakad meg azonnal 7 Äz olvadékhid nem középen szakad el, m ely­
nek következtében az egyik elektródán több anyag marad, a másikon hiány
keletkezik. A szakadás helyzetét ajtermoeffektusok határozzák meg. A gya­
korlati érintkezőknél a termoeffektusok hatására a szakadás az anód köze­
lében következik be, mivel az anód jobban melegedik. Az elszakadás pilla-
nátában az anódon kráter, a katódon pedig olvadékkup keletkezik.
Äz'ölvädekMü elszakadása után kéTés’ét áHhat fenn. Ha a feszültség
az érintkezők között elegendő nagy, akkor iv keletkezik, ha kisebb, akkor
iv. nem jön létre. Az iv létezését a nulla hosszúságú Ívnél mérhető minimá­
lis ivfegzültség és Tpinimális iváram határozza m ég.
Nagyobb áramerősségü ivnél a gázmolekulák erős ionozottsága követ-
kezetében a katód gázionok bombázásának van kitéve, s elgőzölög. Ebben az
esetben az anyag a Katódról megy át az anódra, mely az előbbivel ellentétes
folyamat.
Kis áramerősségü berendezéseknél, pl. telefonreléknél és egyéb ha­
sonló jellegű készülékeknél el lehet érni azt, hogy a hidátvitel, valamint az
ívben történő un. plazmaátvitel egymást kiegyenlítse, és ezáltal az érintke­
zők fogyása minimális legyen.
A középes és a nagy áramerősségü ivek esetén az érintkezők elJmesná-
lódását elsősorban az iv hőhatása idézi elő, miáltal az érintkezők anyaga e l­
gőzölög, elporlad, mély folyamat nemcsak a katódon, hanem az anódon is
bekövetkezik.
-5
‘'Érintkezők zárásakor, - amikor a közöttük levő távolság eléri a 10

- 25 -

I
cm értéket, - a térerősség oly mértékben megnő, hogy a kátéd felületéről
önálló elektron em isszió indul meg, ami kisülésbe megy át. Minthogy a kö­
vetkező pillanatban az érintkezők már záródnak, ez a kisülés rendszerint
nem tuä átmenni teljes gázkisülésbe. Közepes és ?iagy áramerősségü érint­
kezők zárásakor az anód pusztul jobban. Ez a hatás azonban nem nagy, mint­
hogy az elelrtronáram gyenge és időtartama rövid. A helyzet azonban egé­
szen m ás, mihelyt az érintkezők valamilyen oknál fogva rezegnek, és iv k e­
letkezik, mely esetben e kis távolság és a nagy áramerősség következtében,
továbbá az áilandó^helyváltoztatás miatt esetleg nagyobb lehet a fajlagos fo­
gyás, mint kücapcsoláskor.
Az érintkezők kopása annál nagyobbr minél nagyobb az érintkezőkön
keresztül folyó áram és minél hosszabb ideig áll fenn az iv. Az érintkező
fogyás az olyan készülékeknél a legkellemetlenebb, melyek gyakran kapcsol­
nak. Az"érintkező fogyása függ az érintkezők anyagától is. A jó hővezetoké-
pességü és~magas olvadáspontu anyagok kevésbé, mig a rossz hővezetőképes-
ségü és alacsony olvadáspontnak erősebben fogynak.
Az anyagfőgyási együtthatót y -val jelöljük. Ez alatt azon anyagmeny -
nyiséget értjük, amely egy Coulomb töltésmennyiség hatására egy kapcsolás
folyamán az egyik érintkezőről elvándorol. Az anyagfogyás együtthatóit az
1.3. táblázat tartalmazza. Itt háromféle együttható szerepel.

1 .3 . táblázat
Anyagfogyás állandói (1^20 A)

Anyag
V
-6 3. '-6 3. -6 3,
10 cm /C 10 cm /C 10 cm / c

Ag 1000 0,3-16 0 ,5 -1 ,8 0 ,2 -0 ,4
W 5,5 0,16 0 ,9
CuE .. 3,6 0 ,3 -0 ,4 5 0,04

1. Az érintkezők zárásánál adódó anyagveszteség 'V i, amely részben

s ua
a hid, részben pedig a kis ivdarabon történő átvitel értékéből tevődik össze.
2. Az érintkező nyitásánál a hidátvitel és
3. Az ivén történő anyagátvitel keletkezik. A hidátvitelt 'v
o&f-v a l, az
ivátvitelt y ¿«val jelöljük. A kis nyilak lefelé irányítása az érintkező zárá­
sát, felfelé irányítása a nyitást jelenti.
Egy kapcsolás folyamán a teljes fogyást úgy kapjuk, hogy a kapcsolás
zárási időtartama alatt átfolyt töltésmennyiséget ¿-val és a nyitási időtar -

- 26 -
tam alatt átfolyt töltésmennyiséget ^ , illetve ^ - v a l szorozzuk meg.
Összegezésüknél figyelembe kell venni, hogy és ^ ellentétes előjelű­
ek.
Igen nagy áramerősségü kapcsolóknál a kapcsoló típusától és konstruk­
ciójától fUggően lehet mérni átviteli, vagy ^eszteségi együtthatókat, de ezek
értéke minden berendezésnél más - és m ás.
Nyilvánvaló, ha az érintkező anyaga elfogy, akkor a rugó által kifej­
tett érintkező nyomás csökken, ugyanakkor növekedik az érintkező feszült­
ség. A kapcsölókészulék üzemképessége megszűnik abban az esetben, Ka
az érintkező feszültsége a tapadási feszültséget meghaladja. A kapcsolásnál
képződő fogyás és az utóbbi feltétel meghatározza az érintkező élettartamát,
vagyis az Üzembiztos kapcsolások számát .
A villámoskopáson kiviil a mozgó érintkezők mechanikai kopásnak is ki
vannak téve. Az érintkezők zárásánál, vagy egymáson való elcsúszásánál az
érintkezőanyag kifárad, lepattogzik, mechanikailag elhasználódik, dörzsö-
lődik. Időegységenként minél több a kapcsolások száma, minél nagyobb az
érintkezési nyomás, annál erősebb a kopás. Ennek ellenére azonban a m e­
chanikai kopás a gyakorlatban leginkább használt készülékekben is nagyon
csekély, a villamos elhasználódás 1-3%-a.

1 .9 . AZ ÉRINTKEZŐK ANYAGA ÉS KIVÁLASZTÁSA

Az érintkezőanyagok kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy lehe­

tőleg olcsó legyen, s az üzemi követelményeknek, karbantartásnak tökélete­
sen megfeleljenek. Először tekintsük át, hogy milyen üzemviszonyok for­
dulnak elő.
Az installációs berendezések érintkezői 220-380 V feszültségen kb. 1
Amper áramot naponta legfeljebb egyszer-kétszer kapcsolnak. Nem kíván­
nak m eg tőlük nagy üzembiztonságot, ugyanakkor elvárják azt, hogy élettar­
tamuk folyamán soha ne kelljen karbantartásukról gondoskodni.
A gyengeáramú berendezéseknél, pl. rádió, televízió váltókapcsolói
1 mV - 300 V-on, 1 - 100 A-t kapcsolnak. A kapcsolási szám naponta 1-2,
és élettartama folyamán nem szabad karbantartást végezni. A relék 1-300
V-on(l~10 mA-ig kapcsolnak. Nagy kapcsolási gyakoriság m ellett nagy üzem-
7 9
biztonságot kívánnak meg. Előirt élettartama 10 - 10 kapcsolás. Soha,
vagy csak igen ritkán szabad ejtenie kapcsolási hibát. Viszonylag védett kör­
nyezetben helyezkedik el.
Az erősáramú készülékek általában 10 mA-tól 10 kA nagyságrendig,
1 V-500 V-on kapcsolnak. Általában, percenként többszöri kapcsolás mellett
5 6
10 - 10 élettartamot kívánunk m eg, egyben elvárjuk, hogy az érintkező az

- 27 -
 /
1

%
esetleg fellépő zárlatot is elviselje. Durva körülmények között üzemelnek
és általában laikusok tartják karban.
A nagyfeszültségű kapcsolók 700 kV-ig 100 kA nagyságrendű áramot is
kapcsolnak nem nagy gyakorisággal (naponként max. 1 kapcsolás), egyben
minden zárlati lekapcsolás után számítani lehet az érintkezők karbantartásá­
ra.
Régebben általánosan a réz, ezüst,, platina és wolfram anyagot használ­
ták érintkező gyanánt. A réz és ezüst az erősáramú technikában, ezüst és
platina a gyengeáramú technikában került alkalmazásra, mivel az utóbbiak
oxidképződésre nem hajlamosak. A wolframot mindkét területen ott használ­
ták, ahol feltétel az érintkező élettartama.
Ma már minden érintkezőtől - főleg azoktól, amelyek automatika elem ­
ben használatosak - elvárjuk, hogy hosszú élettartam és biztos érintkezése
legyen. Ennek a wolfram nem tudott eleget tenni, mivel felületét oxid vonja
be, amely főleg kis feszültségnél szigetelőként hat. A réz oxidálódik, hajla­
mos a hegedésre és fogyás! tulajdonsága sem a legkedvezőbb. Az ezüst az
erősáramú technikában megfelelő, csupán egy hátránya van: mechanikai s z i­
lárdsága csekély. A gyengeáramú technikában az anyagvándorlásra való haj-
, lamosság mi^tt nem felel meg a követelményeknek. A platinafémek fogyása
szintén nagy.
Olyan fémeket, ötvözeteket kellett előállítani, amelyeknek a mechani­
kai szilárdsága, villamos kopással, hegedéssel, valamint a légköri korrózió­
val szembeni ellenállása nagy. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a réz
ezüsttel való ötvözése a hegedési hajlamot csökkenti. Ugyanakkor a wolfram­
mal való keverése a fogyással szembeni szilárdságát növelte meg. Wolfra­
mot és rezet nem lehet ötvözni, ezért a két fémet vagy porkohászati utón
hozták ö ssze, vagy pedig wolframszivacsot itattak rézzel. Az ezüst ötvözése
palládiummal a légköri behatásokkal szembeni tulajdonságát javította m eg,
mig szilícium m al történő ötvözése ( 0 ,1 - 1 ,5%-ig) a hegedési tulajdonságát
javította, de egyben a mechanikai szilárdsága is megnőtt. Az ezüst hegedési
tulajdonságát grafit beágyazása javította. Az ezüst fogyási tulajdonsága a
nikkel, valamint wolfram beágyazásával javult. Minél nagyobb mennyiség
kerül e fémekből az ezüstbe, villamoskopással szembeni tulajdonsága annál
inkább nő. A nikkelt, a wolfrámot ezüsttel porkohászati utón lehet egyesíte­
ni; arra gondoltak, hogy ezáltal a hegedési tulajdonsága megjavul. A ta ­
pasztalat azt mutatta, hogy a hegedéssel szembeni ellenállóképesség nem
növekedett m eg, de az ivoltást elősegítette. A kadmiumoxid 1100 és 1500 C
között gázzá alakul, mely az ivet nagy sebességgel kisodorja az érintkezők
közül, igy az érintkezőnek az Ívvel szembeni kopásállósága megnövekedett.
Az ezüstkadmiumoxid érintkezőt kétféle módon gyártják: vagy úgy, hogy elő­
zőleg ezüstkadmium ötvözetet létesítenek, mit hevítve oxidálnak, vagy úgy,
hogy a kaímiumoxidot és ezüstöt porkohászati utón egyesitik. Az előző e l­
járást 10 % alatti, az utóbbit nagyobb kadmiumoxid tartalom esetén előnyös
alkalmazni.
A gyengeáramú technikában az ezüstöt szilíciummal, az aranyat eziist-
n
- 28
 te l, nikkellel, palládiummal és platinával ötvölik, melyek által megnöveke­
dik a keménység és az anyagvándorlás sal szembeni ellenállás.
A palládiumot nikkellel, rézzel és ruténlummal ötvözik, mig a plati- <
nát irídiummal, ruténlummal és wolíráimnál, melyek által megnövekedik a
villamoskopás sál szembeni ellenállásuk.
A felsorolt anyagokat a következő berendezésekben és formában hasz­
nálják: installációs berendezések érintkezőit közönséges réz, vagy azok öt­
vözeteiből készítik robusztus kivitelben. Rádió, televízió és egyéb mikrohul­
lámú berendezések érintkezőit ezüstből, vagy bronzból készítik, amelyre /
aranyat csapatnak. Gyengeáramú reléknél szinezüstöt, ezüstpalládiumot és
platina ötvözetet alkalmaznak. Az erősáramú technikában segédkapesolók,
végálláskapcsolók és relék érintkezőiként finom és kemény ezüstöt (szilici-
umötvözetet) alkalmaznak. Motorvédő kapcsolókban, ha az ivbltá^,levegőben
történik, ezüstnikkelt, ezüstkadmiumoxidot, amennyiben az ivoltás olajban
történik, réz, vagy rézwolfram érintkezőt alkalmaznak. Teljesítmény szaka­
szolók részére rezet, ezüstbronzot, ezlistwolframot, vagy ezüstnikkelt, m eg­
szakítók részére az előérintkezőkhöz rezet, wolframrezet, vagy ezüstwolf-
ramot, főérintkezőként ezüstnikkelt, ezüstbronzot, ezüstkadmiumoxidot,
ezüstwolframot alkalmaznak. Nagyfeszültségű megszakítók esetében, ha azok
olaj alatt szakítják meg az ivet, előérintkezóként rezet, wolframrezet, vagy
ezüstwolframot, főérintkezőként ezüstnikkelt, rezet, kemény, vagy finom
ezüstöt, egyes esetekben alumíniumot használnak.
A porkohászati utón gyártott wolframréz és wolframezüst a levegőn
könnyen képez oxidokat, mely oxidok olvadáspontja 500-700° körül van. Ezen
anyagok összehegedése az oxidréteg dermedése következtében igen könnyen
bekövetkezik.
Az oxid olaj alatt nem keletkezik, igy ezek a fémek e helyeken megfe­
lelnek. Ahol ivképzodés nincs, ott e fémek szabtad levegőn is alkalmazhatók.
A gyengeáramú érintkezők anyagát és Sssaétételét nem csak az előbb
elmondott tulajdonságuk határozza meg, hanem kísérletileg kell eldönteni
azt is , hogy az adott helyen feladatának eleget tesz-e. Ez főleg a burkolt,
vagy burkolatban levő relékre vonatkozik, mivel a relék házából, vagy a kör­
nyezetéből kibocsájtott gázok az érintkezőn, főleg a palládiumon polimerizá-
ciós folyamaton esnek át. A polimer szigetelőként hat, s ez kontaktushibára
vezet. Ha a kapcsolókészülék érintkezője közelében kemény gumi van, akkor
a kiáramló kéngőzök megtámadják az ezüstöt, vagy réz érintkezőt. Az elha­
nyagolhatóan vékony szulfidréteg nem okoz semmi hibát, viszont ha vastag-
. sága nagy, kontaktushibát eredményezhet. Ha az érintkezőket nagy magas­
ságban használják, pl. repülőgépen, akkor a környezet kis nyomása követ­
keztében a*felületén levő idegen hártya elpárolog és a két érintkező találko­
zása utón hideg hegedés következik be.
£
2. ELEKTROMÁGNESEK

2 .1 . EGYENFESZÜLTSÉGŰ MÁGNESEK

2 .1 ,1 . Az egyenfeszültségű mágnesek húzóereje

Mint arra a Villamos Készülékek I. tárgyban rámutattunk az egyenfe­

szültségű elektromágnes húzóereje

dW
m d
F = ( 2. 1)
d 1 d 1

ahol W a mágneses energia, 1 a légrés, i a tekercsben folyó áram.

m
Ha egy egyszerüsitett esetet vizsgálunk, melynél a mágnes mozgóré­
sze igen lassan mozog, vagy áll, az áramot állandónak tekintve

1 .2 dL _ 1 2 2 dG i^ n^ d ( 1 ^
( 2. 2)
T 1 dl “ 2 1 n dl " 2 dl R
' m '

ahol n a tekercs menetszáma, G a mágneskor vezetőképessége, R a kör

mágneses ellenállása. v
Ha a vas mágneses ellenállását, a légrésben az erővonalak szóródását
elhanyagoljuk és az áramot állandónak tekintjük

(2.3)
G = ^ o -f

ahol "A” a szembenálló vasfelület (2.1 a. ábra). A húzóerő a 2.2. képlet­

ből a differenciálást elvégezve

i.2 n2 A
A
F = (2.4)
2

tehát az emlitett elhanyagolások esetén a húzóerő a légrés négyzetével fordi -

lottan változik.
 \

.B = ALo ^ r ~ (2-5)
helyettesítéssel:

2 .1 . ábra
a) Egylégréses elektromágnes, b) Kétlégréses elektromágnes

Ha a mágneskört két légrés szakítja meg, a 2.6 képletben 2 A-val kell

szorozni, ugyanis a 2.3 és 2.5 képletek az összes légrést 2 1-t kell helyette -
sitani (2.1 b. ábra).
A 2 .4 . képlet szerint a húzóerő a légrés csökkenésével gyorsan növek­
szik, ami a mágneseknél gyakran nem előnyös. Ezért egyenáramú mágne­
seknél gyakran kúpos mágnespolusokat alkalmaznak.
A kúpos kiképzésű mágnesnél meg kell különböztetnünk az 1 légrést és
a mozgórész s elmozdulását. A 2. 2. ábrából

1 = s cosa (2.7)

Vizsgáljuk meg az a = 0 esetén ható Fq erőnek és az a szögű kúpos

7
i
- 31 -
megoldásnak Fa erőhatását. A mozgórész átmérőjét, a légrésre jutó ger­
jesztést és a mágnes mozgóréezének s elmozdulását állandónak tartva, a
2. 7 képlet alapján kúpos kiképzésnél a légrés
jelentősen kisebb lesz. A gyakorlatban a mágne
seket oc = 45° - 70° kupossággal készítik. A
szembenálló vas fel lilét is megváltozik, A -
2 A °
^ -- — helyett A = —— lesz.
4 cos a ^
Az indukció a 2. 7 képlet alapján a légrés
csökkenése miatt

B
( 2 . 8)
cosoc

A vasfeltiletre merőleges húzóerő a 2.6

képlet alapján

3 (2.9)
eos a

lesz. Az erő vízszintes összetevője nem hatá­

sos az elmozdulás irányába a függőleges össze
2.2. ábra tevő esik. Tehát a hasznos erőkomponens
Kúpos kiképzésű mágnes
pólus
F = F . cosoc ( 2 . 10)
ccy

A vizsgált erők viszonya

a
( 2 . 11)
2
ccy cos oc

tehát a kúpos kialakítás esetén nagyobb húzóerőket kapunk, például oc =45

esetén a húzóerő az említett elhanyagolásokkal, kétszeres lesz.
Konstrukciós szempontból nem hanyagolható el az F erő sem , mely
OC X
nek eredője a mozgórész tökéletesen szimmetrikus elhelyezkedése esetén
nulla. Aszimmetria esetén igen nagy oldalra huzó erők léphetnek fel, melyek
a mozgórész befeszülését okozhatják. Ezért a kúpos mágnesek mozgórész é -
nek vezetékét nagy gondossággal kell elkészíteni«

- 32 -
 Mind az elmozdulásra m er^jgBs t mtotd az axia l cl szöget bezáró vas-
i felűieteknél meg kell akadályozni a g álló és mozgórész összeérését, azaz a
légrós nullára csökkenését. Ennek két oka van. Először ^mint láttuk az erő
kis légréseknél erősen növekszik, másodszor a remanencia miatt jelentős erő
kell az összetapadt vásfelSIetek szétválasztásához. Ezért a két r&sfelület kö­
zé néhány tized mm vastag, nem mágneses anyagból készük (bronz, sárga-
réz)\ liLI A Íhelyeznek.
ütkozot
H " Í ......'“T***-’—--------- --------- “*------- -------- ------ ---- --------- ------

A szórás hatása a húzóerőre

Az erővonalkép a mágnes pólusai közölt nem az előző pontnak m egfele­

lő 2. 3 a. ábra szerint, hanem a 2. 3 b. ábra szerint alakul. A mágneses tér
számítása igen bonyolult, gyakran megoldhatatlan még akkor is ha nincs te ­
kercs a légrés közelében.
Egy egyszerű, de nem túlságosan pontos módszer a mágneses vezető- i‘■ ll
‘«wsS

a)
2. 3. ábra
Az erővonalak a pólusok között a) Szórás elhanyagoláséval,
b) A valóságban szórás esetén

képesség számítására az egyszerű alakú elemi, fluxus csövek segiteíögéfcei kö­

zelítőleg ism ert fluxusképet elemi fluxus csövekből összerakva az egyes ele­
mek soros és párhuzamos kapcsolásával az eredő vezetőképesség meghatá­
rozható. A két vasfelülel közötti mágneses vezetőképesség az egyes elemi
fluxuscsövek vezetőképességének összegével egyenlő.
Néhány egyszerű alakú elemi fluxuscső és vezetőképessége a követke­
ző 2 .1 . táblázatban találhat^. 1
Két négyszögkere&mmetszetii hasáb közötti tér a fenti elem i fluxSöwsö-
vekkel ábrázolva a 2.4. ábrán látható. A szórás azt eredményezi, hogy a
mágneses vezetőképesség a két pólus között nem a 2.3. képlet szerint, ha­
nem lényegesen bonyolultabb összefüggés szerint változik.

- 33 -

/
 \
2.1. táblázat
fa?

A pólusfelUletek amelyek
között a vezetSképeeeéget Vezet Sképasség Megjegyzés
számítjuk

Kúpos
x d 0,187 _ ..
felületek G - u d ---- *2---- + 0,7B
y kiSzätt
■o
41 sin ól ■la ot

G-^od 2 -
0,187
T H. 4d- < -.-.Sg.
sin 2 a
l át ■la a sla a.
akkor
A két 0,8 -k kj - k + 0,28 tg (1 + k)
+ a _k)
csonkakup ■loa
la (1 + —í— eia 2 a )
w r felület« ' a Ha -3d- - ———
Bln 2a
között akkor
1+I ^ -X tm2a
+ 0,78
la (1 + 6 j sla 2 a ) Ha pedig

ahol k
h 2 tg a
H akkor ^ “ 1,0
Különféle alakú pólusok közötti mágneses vezet ¿képes ségek kiszám ítására a lka lm»» képletek

Homlokfalul etek G- Md l*r*

td 0.38 d . ..
táTVí 40-4»
között

_ td
0 ■ /^o— ha - ¿ - < 0 . 2

Oldaliéi 111etek között

a homlokíelUl ettől tá­
r ___*d__
G “ /*0 0 ,2 2 1 ♦ 0, á
volságra

xa 0.88 O Já
Homloklel Illetek G“A*oa át
2,á + i»a,o«+f-)
♦ 0,á8

között

G-M0 xla H. < 0,2

Oldalfaluletek között x a
a homlokfalM lettfll tá­ 'A© 0,17« ♦ 0,4
volságra

- 34 -

/
y

A következőkben három jellegzetes pólus alakra bemutatjuk a szórás

figyelembevétele nélkül a homlokfelUletekkel számított vezetőképességeket
és a tapasztalati alapon meg­
határozott empirikus formu­
lákba foglalt vezetőképessége­
ket Szlivinszkij szerint.
Két körhenger homlok­
lapja között a szórás elhanya­
golásával a mágneses vezető-
képesség

d2jt
G =
4 1

( 2. 12)

A homlokfel met ek kö­

zött a szórás figyelembevéte­
lével meghatározott vezetőké­
pesség 2.4. ábra
A szórási tér ábrázolása egyszerű alakú
fluxus cs övékkel

7Z d 0,36 d
+ 0,48 (2.13)
GS1= 4 i 2,4 d + t

Az oldalfelületek vezetőképessége a homlokfelülettől x távolságra ter­

jedő szakaszon (2.5. ábra)

_____x d_____
(2.14)
^s2 o 0,22 1 + 0 ,4 x

A Gg és a Gg = Ggj + Gg2 vezetőképességeket a légrés függvényében

a 2.6. ábra mutatja. Látható, hogy a szórás figyelembevétele esetén a mág­
neses vezetőképesség flagyöfifr és la ssabban változik....mint szórás nélkül.
fenat ¿"mágnes húzóereje, amely a mágneses vezetőképesség légrés sz e -
rinti differenciálhányadosávaTarányöirp a szórás'miatt csökken.
A fentiekhez hasonló tapasztalati képletek a szakirodalomban a többi
fontos pólusalakra is megtalálhatók (Babikov: Villamos Készülékek). A fen­
ti tapasztalati képletek oly pólusokra is vonatkoznak, amelyektől á gerjesz-

- 35 -
 2. 5. ábra
A homlokfeltiletek G és az oldalfeliMetek G a vezetőképessége a légrés függvényében
SÍ s2
 2. 6. ábra
Az elm életileg szórás nélkül számított mágneses vezet képesség és a közelit#
képletből a szórás figyelembevételével számitott mágneses vezetőképesség
tőtekecs távol van. Ha a légrés a tekercsben helyezkedik el, a szórás bizo­
nyos mértékben csökken, mivel az erővonalak a vezetők mágnestéréhek ha­
tására a tekeíós4>elsejében sűrűsödnek. Ä tekercs belsejében levő pólusok
közötti szórás "számítása még a fentieknél is bonyolultabb.
A légrés szórása miatt a számítottnál több gerjesztést kell a tekercs­
nek létrehozni. Az alábbiakban Kussy alapján közöljük azokat a k tényező­
ket, melyekkel a gerjesztést m egkell növelni, hogy a szükséges húzóerőt
megkapjuk. Vagyis a szórás miatt © = k ©
s s e

A Légrés a Légrés a 40 - 60° kúposságú

1 tekercsen belül tekercsen kivül pólus felületek
k k k
s s s

1 1,53 1,46 1,37

3 1,3 1,25 1,19
6 1,19 1,17 1,13
10 1,13 1,13 1,07
20 1,07 1,07 1,07

A fenti szórási tényezők term észetesen nem általános érvényűek, hi­

szen egy adott mágnes sorozatban határozták meg azokat. Azonban jól mutat­
ják a légrés növekedésével növekvő szórást. Ha például a vaskeresztmetszet
2
A = 2 cm és a légrés a tekercsen belül van 1 = 0,66 cm esetén 30 %-al,
1 = 0,33 cm esetén 19 %-kal kell a gerjesztést megnövelni.
A vastelités figyelembevétele.
A vas mágneses ellenállásának ügy elembevétele főleg kis légréseknél
fontos. A teljes kör mágneses ellenállása a 2.1. ábra jelöléseivel

1_ _ 1 ____
R = R_ + R (2.15)
m lev vas A V 0^r

A mágnes fluxusa

(2.16)
m

vagyis kis légréseknél a fluxust és a húzóerőt a vas mágneses ellenállása

 0

döntően befolyásolja, A vas figyelembevételével és annak elhanyagolásával

megbatározott erő jelleggörbéket a 2.7. ábra mutatja.

2 .7 . ábra
A számított húzóerő a) A vastelités figyelembevétele nélkül,
b) A vastelités figyelembevételével

Látható, hogy kis légrés éknél a telítéssel meghatározott erő a telítés

nélkülinél lényegesen kisebb, de még igy is meglehetősen meredek az erő- 1
1ellen őrbe.

2 ,1 .2 , Az egyenfeszültségű mágnes áramfelvétele

A 2 .1 .1 , alpontban feltételeztük, hogy a mágnes mozgórésze áll vagy

... .. U
Igen lassan mozog, vagyis a tekercs állandóan -r— áramot vesz fel.
. ......... K ......... .........— -

- 39 -
 Vizsgálj tác meg az áramot a mágnes moa gór ész éneit gyors eimoadu&U Jk
sakor. A tek* írősben indvácáAt feszültség: SRÄ

d$ 1 d<5 di dO ái
(2.17)
U = B Jt “ n j <ft dt H di át

1 */4j v
egyrésnt u á®an>változás sebességétől függ, m ásrészt a mozgórész se­
at
bességétől, azaz a gyorsító ereitől és a gyorsítandó tömegtől.
Az indukált fesattlt-
ség miatt bekapcsolás­
kor a znozgórész almoz-
qoMsakor az áram csek­
ken.
A mágnes áram-
felvételének o secillo -
gram ja a 2.8. ábrán
látható. A bekapcsolás
után az 1 szakaszon az
áram a nyitott állapot­
nak megfelelő indukti­
vitás és tekercs ohmos
ellenállása által m eg-
Ln
szabott T = ——— idő-
n R
állandó szeriirt növek­
szik. Ezek a szakaszon
d$
állandó, ugyanis .
di
a nagy légrés miatt a
2. 8. ábra
leütés elhanyagolható.
Az egyenfeszültségű mágnes árama behúzáskor
A moagórész áll, te ­
hát = 0. Tehát
(Xt
<
é

U
„ (1 - e T ).
R n 1

Ezután a 2 szakaszon mozog a vasmag az állóréöz felé, és ekkor az

áram csekken. Ugyanis a 2.17 képlet második tagja a mozgórész seb ességé­
nek növekedésével nő, és ez az indukált feszültség növekedéséhez és áram­
csökkenéshez vezet. Az áram csökkenése nem jelenti az erő csökkenését is,
mert a légrés csökkenésével az azonos fluxus fenntartásához kisebb áram
kell. A vasmag záródása után a mozgórész megáll és akkor az áram zárt f
 *

állapotnak a 3 szakaszon lassabban növekszik az állandósult értékig. A la s-

d$
su növekedésnek oka az L = — — induktivitásnak kis légrésnél történő meg­
növekedése. \
A mágnes behúzásánál kis terheléseknél gyorsan elmozdulva a nagy
indukált feszültség miatt az áram erősen löt;sokkén és a behúzás rövid ide­
ig tart. A terhelés megnövekedésekor a mozgórész lassabban mozog az áram
csökkenés kisebb mértékű. Jól mutatja a helyzetet a 2 .9 . ábra, amelynél az
egyenáramú mágnes egy kontaktort működtet. Az 1. és 2. pont között csak a
mozgórész súlyát kell emelni a mágnesnek, a mozgórész elindulása után
gyorsan mozog. A 2. pontban az érintkezők összeérésekor az erőszükséglet
hirtelen megnövekszik, a mágnes mozgása lelassul és bár még a behúzás
nem fejeződött be az áram növekedni kezd.' Amint az áram eléri a megnöve­
kedett erőszükségletnek megfelelő értéket, a mozgórész sebessége növeked-

a) Az erőszükséglet F és a mágnes húzóereje F a löket függvényében

b) A mágnes árama
ni kezd, az áram ism ét csökken a 3 pontig, ahol a behúzás befejeződik.

/
2 .1 .3 . A mágnes működési ideje

Mint az előzőekben láttuk a mágnes működési ideje két részből tevődik

össze:
a) A megindulási idő
b) A mozgási idő.
A megindulási idő a következőképpen számítható. A tekercs induktivi-

-41 -
 X.
tása nyitott állapotban Ln> a megindításhoz szükséges erő és a megindi-
táshoz B indukciót kell a mágnesnek elérn i, mely
n

B = 5000
n Í 5
(2.18)

ebből az induláshoz szükséges áram, a gerjesztési törvény felhasználásá­

val

(2.19)

Az áram az idő függvényében

(2. 20 )

összefüggés szerint változik. A 2.20 egyenletből

L
n U
t In ( 2 . 21 )
i R U -i R

Behelyettesítve i. értékét a 2.19 és B^ értékét a 2.48 egyenletből

( 2 . 22 )

A fenti képletekből látható, hogy a megindulási idő a menetszám nö­

vekedésével négyzetesen nő, csökkenti viszont a meghuzási időt az ohmos
ellenállás növelése. A nyitott állapotban mérhető időállandó 10 m s = 10“2 s
közelitő értékű. Tehát ha 4 - 5.10“2 s alatt nem indul meg a m ozgórész,
akkor később sem indul meg. Mivel a terhelő erőben a súrlódások miatt
szórás van, biztonság kedvéért ajánlatos a mágnest úgy kialakítani, hogy a
mozgás 2-3 T idő alatt meginduljon. /

- 42 -
 A mozgási ido a mozgórész megindulásától a pólusok záródásáig e l­
telt idő. A mozgási idő számítására két szimultán differenciál egyenlet szo l­
gál.
A Kircchoff egyenlet
.4

U = iR + (2.23)

\
A mágnes mozgási egyenlete

F - = m a (2.24)
mx Rx x

ahol F a mágnes húzóereje az x légrésnél, mely a B indukciótól függ,

mx
F^ a terhelő erő, a kettő különbsége szabja meg az adott pontban az a^ gyor
sulást, m a mozgórész tömege ' A mágnes húzóerejének és az indukciónak
a változását a légrés függvényében igen nehéz analitikailag kifejezni, ezért

2.10. ábra
Egyenáramú mágnes működési ideje a terhelő súly függvényében
a legcélszerűbb a mozgási idő, a mozgórész elmozdulása és a sebesség m eg­
határozására a lépésről-lépésre módszerhez folyamodni. A szükséges je l- U
leggörbéket analóg számitógép segítségével lehet legcélszerűbben meghatá­
rozni. Ez a m ódszer akkor előnyös, amikor egy mágnessorozat számítását
változó paraméterek esetén sok jelleggörbe számítását kell elvégezni.
A 2.10. ábrán bemutatjuk egy 1 kp névleges huzóerejü egyenáramú mág­
nes működési Idejét a terhelő erő függvényében. Van egy terhelés, melyet
már a mágnes nem tud behúzni, ennél végtelen időt kapunk.
Látható a 2.10. ábrán, hogy viszonylag hosszúak a behúzási idők, t i­
zed másodperc nagyságrendűek. Ez több helyen nem engedhető meg, ezért
különböző megoldásokkal a működési idő csökkentésére törekednek.

/
Moanes
r Q L
2 .1 .4 , A működési idő
^......... I------- 1 I------
aH csökkentése

Legegyszerűbb megoldás a
2.11 a. ábra
működési idő csökkentésére az, ha
A működési idő csökkentése
í a mágnessel ohmos ellenállást kap­
soros ellenállással
csolunk sorba (2.11. ábra). A so -
A

7 2.11 b. ábra
Az áMun az eredeti állapotban ós soros ellenállás esetén

-44 - .A
ros ellenállás csökkenti a megindulási időt, mivel az időállandó nyitott
állapotban csökken,

t “ - r - helyett t = r ^ T
s

le sz . Term észetesen, hogy a m ág­

nes húzóereje állandó maradjon, na­
gyobb feszültséggel kell táplálni. A
o
mozgási idő is csökken, mivel az in­
dukált feszültség a nagyobb tápláló
2.12 a. ábra
feszültség miatt az áramot kevésbé
Működési idő csökkentése soros
csökkenti. Hátránya ennek a m egol­
kondenzátorral és ellenállással
dásnak a soros ellenálláson keletke­
ző veszteség.

esetén
 Jbigy másik megoldás a működési idő csökkentésére a 2.12. ábrán lát­
ható. A mágnes tekercsét párhuzamosan kapcsolt ellenállásból és kapaci­
tásból álló áramkörrel kötjük sorba. A bekapcsolás utáni első pillanatban a
kapacitás mintegy rövidrezárja az előtétellenállást és az gyorsítja az áram
növekedését a tekercsben, (2.12 b. ábra). Az állandósult áramot a tekercs
ohmos ellenállásai szabják meg. A működési idő annál inkább csökken, m i­
ll
S
nél nagyobb az — — viszonyszám és minél nagyobb a kapacitás. A kapaci-
tás növelésénél a határ az aperiodikus állapot. A kapacitást tovább növelve
periodikus rezgések keletkeznek, ami nem előnyös.
Elősegíti a működési idő csökkentését, ha a vasmagot lemezeken k é­
szítik. Az örvényáramok csökkentése segíti a fluxus gyorsabb kialakulását.

2 .1 .5 . A gerjesztőtekercs számítása

A légrés, a húzóerő és a szórási tényező ismeretében kiadódik a szük­

séges gerjesztés. A tekercs méreteinek meghatározásához a következő lé -

2.13. ábra
Melegedés szakaszos üzemben
 *

pés a megengedhető áramsUrüség megállapítása. Az áramsürüség a mágnes

üzemmódjától függ. Ezek a következők:
Állandó üzem esetén a mágnes olyan hosszú ideig van bekapcsolva,
hogy a tekercs hőfoka eléri a T állandósult hőfokát, vagyis a bekapcsolási
o ^ 2
idő nagyobb mint az időállandó 4 -5 -szőröse. Általában J = 1 -2 A/mm
áramaürüséget lehet felvenni.
Szakaszos üzemben (2.13. ábra) t ideig be van kapcsolva, t_r ideig
-------------------------- m H
ki van kapcsolva a mágnes. Ezek az idők viszonylag rövidek és sem az állan­
dósult hőfok elérése, sem a teljes lehűlés nem következhet be, vagyis
t «T és t « T .
m H
Lényeges jellemzője a szakaszos üzemnek a relativ bekapcsolási idő

m
(2.25)
‘m + tH

melynek szabványos értéke 0,15, 0,25, 0 ,4 , 0,65. Mivel a tekercs m elege­

dése az áramsürüség négyzetével arányos, a szakaszos üzemben megenged­
hető áramsUrüség közelítőleg'

J
H’ J= (2.26
íb

értékre vehető fel. Ekkor a szakaszos üzemben a tekercs vesztes ég átlagér­

téke megegyezik az állandósult állapotban kialakulóval, tehát a melegedés
megegyezik a j mellett hosszú ideig tartó állandó bekapcsolás mellett felié­
it1 S v
povel.
RŐvid Idejű üzemnél (2.14. ábra), a megengedhető áramsürüség:

J
s
J = (2.27)
t
m
1 - e " T

ilyen áramsürüség mellett t melegedés! idő alatt J árams ürüs éggel a te­
rn
keres azt a hőfokot éri el, melyet tartós bekapcsolás esetén J áramsürü-
séggel érne el.
A fenti egyenletekben szereplő melegedéül időállandó:

y
* t

-47 -
 >.1 VVT

e G
= ___s _ (2.28)
aS

ahol C a súlyra vonatkoztatott

2.14. ábra
Melegedés rövid idejű üzemben
= 0,65, d « 1 mm vezető átmérőre vonatkozik.
A tekercs helyszük­
séglete (2.15. ábra)
g
fajhő, G a tekercs súlya, az
oc hőátadási együttható, S a
hűtőfelület.
A szükséges ampermenet­
szám ismeretében a gerjesztő­
tekercs helyszükséglete meg­
határozható, de még figyelem­
be kell venni a tekercs kitölté­
si tényezőjét, mejy a huzalok
körkeresztmetszete, a szig e­
telés vastagsága, és a tekercs
készítés technológiája miatt
k * 0,5 - 0, 65 értékű, k =
t * t
= 0 ,5 , d « 0,1 mm, k =

0
At ", J k.

(2. 29)

Ezután három lénye­

ges méretet kell meghatá-
f rozni, a tekercs h magas­
ságát, és v vastagságát,
valamint a vezető d átmé­
rőjét.
A D átmérő a vas-
) 1
mag méretei miatt adott,
D 0 = D 1 + 2 v, a közepes
Z a

Dl + D 2
átmérő D, =
k
Az állandósult melegedés
ahol S a hőleadó felület jó közelítéssel S = if 2 % h
A tekercsben keletkező veszteség

,2 ,2 ek n ,2 61
1 R = 1 ? ~ z r = 1 ? “ ä 7 ~ = ?xD k — ? * Dk8 J
(2.31)
r'
f'
Látható, hogy a veszteség adott gerjesztés és áram sűrűség esetén
csak a közepes átmérőtől függ.
A 2. 30 képletbe helyettesítve

§X D k 0 J
T = ------—----- r— (2.32)
S OCDÄ 7T h

ebből

h = gQ J _üíL (2.33)
d Ts D2

5 » 0,7 Ismeretében a tekercs magassága, majd ebből a tekercs vastag

D,
sága V = meghatározható.
A vezető átmérője a fentiekből U = ÍR figyelembevételével

l/ e 9 4Di
d = (2.34)

Ha a képletbe D, -t cm-ben helyettesítjük, a fajlagos ellenállást ohm.

cm-ben helyettesítve a vezetőátmérőt Is cm-ben kapjuk.
 2 .1 .6 . Jellegzetes egyenáramú mágnesalakok
és jelleggörbéik

A következőkben néhány jellegzetes beméretezett mágnesalakot muta­

tunk be és közöljük a mért erőhatást. Erre azért van szükség, mert a nehe­
zen számítható mágneses szóráson kívül kihat a mágnes húzóerejére a vas­
mag és a tekercs kölcsönös helyzete is. Az alábbiakban közölt ábrákon meg­
figyelhető a különböző tipusu mágnesek felépítése.
A 2.16. ábrán 3,33 cm átmérőjű lapos polustfegyenáramú mágnes hú­
zóereje látható a légrés függvényében 0,8 és 1,5 A áramerősséggel táplált
2550 menetnél. A 2.17. ábrán ugyanennek a mágnesnek erőhatása látható kú­
pos pólusnál. Látható, hogy a kúpos mozgórészü mágnes húzóereje 1,26 cm
légrésnél 18 kp, közel kétszerese a lapos pólusu mágnesen mértnek. A la ­
pos pólusu mágnes húzóereje gyorsabban változik, a légrés függvényében a
kúpos pólusénál.
A 2.18. ábrán álló pólus nélküli mágnes látható. Megfigyelhető a z ,
hogy a behúzás folyamán először a húzóerő, majd amikor a mozgó rész eleje
a tekercs közepe felé halad a húzóerő csökken, ezután amikor a mozgórész
eleje a tekercs túlsó végéhez közeledik az erő ismét növekedni kezd. Ezt a
mágnest hosszú löketeknél használják, az erő bár kisebb, mint az előző két
típusnál, a légrés függvényében csak kevéssé változik. Előnye ennek a mág­
nesnek a lágy működés, ugyanis behúzáskor nem ütközik az állórésznek, a
mozgórészt a mágneses erők állítják meg.
A 2.19. ábrán látható "patkó" alqku mágnes kis légréseknél gyorsan
növekvő, nagy erőt ad.
A 2.20. ábrán emelőmágnes látható, mely igen kis *légrés éknél több
száz vagy ezer kilopond erőt hoz létre. Ezt a mágnest emelőszerkezethez
erősítve az emelendő tárgyra pl. vaslem ez erősitik, majd felemelik.
Az eddigi mágneseknél a mozgórész haladó mozgást végzett. A 2.21.
ábrán látható a gyakran alkalmazott ,rbillenő mozgórészü” mágnes.

2 .1 .7 . Az egyenáramú mágnesek kikapcsolása

Az egyenáramú körök megszakításával az 5. fejezetben részletesen

foglalkozunk, azonban itt is szükséges megemlíteni, mivel a mágnesek üzem­
biztonságával szorosan összefügg.
A zárt állapotban levő elektromágnes induktivitása igen nagy, több Hy
is lehet, a tekercs ohmos ellenállása viszonylag kicsiny. Ezért egy zárt
egyenáramú mágnes erősen induktiv jellegű. Ilyen áramkörök megszakítá­
sa egyrészt jelentős túlfeszültséggel járhat, m ásrészt a nagy időállandó m i­
att hosszú ideig tart, tehát a kapcsoló érintkezőit erősen igénybe veszi,
- 50 -
 2.16. ábra
Lapos pólusu mágnes húzóereje a löket függvényében
 100

2.17. ábra
Kúpos pólusu mágnes húzóereje a löket függvényében

C
<fi 80
I(cm)

2.18. ábra
Pólus nélküli mágnes húzóereje a löket függvényében
•/
V

2.19. ábra
Patkó alakú mágnes húzóereje a löket függvényében
 1
2.20. ábra
Emelo-mägnes húzóereje a löket függvényében
♦
 Az említett káros jelenséget kétféle módon lehet elkerülni:
a) A tekerccsel sorbakötött ellenállás az időállandót csökkenti. Ez
egyébként bekapcsoláskor a gyorsabb működést is elősegíti.
b) A teké^öcser párhuzamosan kötött ellenálláson a kapcsoló nyitása
után a tekercs mágneses energiájának jelentős része hővé alakul át és a
megszakítást jelentősen megkönnyíti.

2.21. ábra
Billenő pólusu mágnes felépítése

- 56 -
Watt---------------- —
Teljesitményfff!veto/

2. 22. ábra
A soros és párhuzamos ellenállás alkalmazása egyenáramú mágnes
kikapcsolásának megkönnyítésére

- 57 -
 Mindkét megoldás többlet veszteséget jelent, melyet a kapcsoló és a
szigetelés kisebb igénybevétele ellensúlyoz.
A fenti két megoldásnak és kombinációjuknak alkalmazását az üzemi
feszültségtől és a mágnes felvett teljesítményétől függően a 2.22. ábra mu­
tatja.

2 .2 . VÁLTAKOZÖFESZÜLTSÉGÜ EGYFÁZISÚ MÁGNESEK

2 .2 .1 . Váltakozófeszültségü egyfázisú mágnesek húzóereje

Az egyfázisú mágnes húzóereje a mágneses energia légrés szerinti meg­

változásából számítható a szórásnak, a vas mágneses ellenállásának és a te ­
kercs ohmos ellenállásának elhanyagolásával:

N<t> 1
V max max
(2.35)
✓

A fluxus az idő függvényében szinuszosan változik és mivel nagy lég­ 0

résnél a vas nem befolyásolja jelentősen, az áram is szinuszos.
A fluxus a fenti elhanyagolásokkal a légrés függvényében állandónak te ­
kinthető

U
H eff 1q8
$ max Maxwell (2.36)
4,44 fN

A gerjesztési törvény szerint a 2 .1 . ábra alapján

B
max
(2.37)
max
/-o N
L
és mivel Bjnax a légréstől független a fenti elhanyagolások alapján az áram
a4égréssel lineárisan növekszik. f
A 2.35 és 2.37 képletből

- 58 - *
 N$ d i Ní> B*
max max max max
F B
. max dl max
V o N 2 /"<

A fenti képletből mivel B = B sinu>t

max

2
F = F sin Güt (2.39)
max
l

2.23. ábra
Egyfázisú mágnes húzóereje az idő függvényében

függvény szerint változik a húzóerő az idő függvényében (2.23. ábra). Egy

súly felem elése szempontjából azonban nem a maximális, hanem a közepes
erő a mértékadó, mely

max
(2.39)
F k =
L _
az azonos jellemzőkkel rendelkező egyenáramú mágnes húzóerejének fele.
Az egyszerűsített eseteket vizsgálva az egyen- és a váltakozó áramú
mágnesek közötti különbség:
Egyenáramú mágnes i = állandó, $ = változó
Váltakozóáramu mágnes = i = változó, $ = állandó.
A változást itt a légrés függvényében vizsgáltuk.
Összefoglalva a fentieket: az említett elhanyagolások esetén a húzóerő

- 59 -
a légrés függvényében állandó és az áram a légrés függvényében lineárisan
no. Ha tehát az eevenáramu májznes valamely okból a mozgás közben m ee-
akad, a mechanikai hibát megszüntetve ism ét üzemképes lesz. Váltakozó
áramúi mágnes nasonlo esetben rövid idő alatta elég.

í
2 .2 ,2 . A szórás figyelembevétele

A 2.3. ábrán bemutatott mágneses szórás a váltakozó áramú mágnes

áramát és húzóerejét jelentősen befolyásolja, ezért hatását alaposan meg
kell vizsgálnunk.
Könnyen belátható, a tapasztalati képletek és a mérések is igazolják
azt, hogy a szórás következtében a két pólus közötti vezetőképesség megnö­
vekszik.
Az áram

U
i (2.40)
coL

és
*>
G = N (G + G ) (2.41)
s

Az induktivitás a szórási vezetőképesség miatt megnövekszik. A

G szórási vezetőképesség a pólusok homlokfelülete közötti elméleti G veze-
e
tőképességnek két-háromszoros a is lehet. Az induktivitás megnövekedése
azt eredményezi, hogy az áram jelentősen kisebb lesz.
A mágneses vezetőképességet két négyszög keresztmetszetű hasáb kö­
zött a 2.4. ábra alapján a következő elemekből számíthatjuk:

a b
G. = U — 7 a homlok felületek közötti elméleti utak
1 >o 1

G_ = M 0,077 1 negyed gömb

2 / O
i
X
Gg = gömb héjnegyed
■\
G. = jU 0,26 a félhenger az "a" hosszúságú oldalon
4 / o
•0
- 60 - '

i \
 V
•' ; • •

G. - yu 0,26 b féöienger a MbMhosszúságú oldalon

4 / o

a 2x
G = M ---- ln (1 + —=— ) félgyürii az ”aMhosszúságú oldalon
5 / O 7t 1

b 2x
Gg = yUQ ln (1 + —— ) félgyürü a "bMhosszúságú oldalon

A vezetőképességek párhuzamosan kapcsolódnak, azaz a szórási veze­

tőképesség

G =G +4G +4G +2 G. + 2 G . + 2 G +2G (2.42)

S 1 2 o 4 4 5 5

tehát

a . b
G = yu + 4 (0,077 1 + -T -) + 2 (a+b) [o ,2 6 + — ln (1 +
s / o 1 ^ TC

2x
H (2.43)

a szórási tényező egynél kisebb szám

s = (2.44)
G
s

tehát megmutatja mennyire nőtt meg a vezetőképesség a szórás miatt,

G1 L
G = ------ » ezzel az induktivitás L = ----- .
s s s s
Egy a = 2,5 cm, b = 3,6 cm méretű mágnesre x = 6 ,7 cm esetén a
szórási tényezők a légrés függvényében

l(cm ) = 0,05 0,1 0,15 0,3 0,5 0,7 1 1,5

s 0,88 0,80 0,73 0,62 0,52 0,45 0,38 0,3

A mágnes áramfelvétele a szórás figyelembevételével

i = s . i (2.45)
s e
r
- 61 -
 I
vagyis az áram annál jobban tér el az elm életi értéktől, minél nagyobb a
légrés (2,24. ábra).

2.24. ábra
Változófesziiltségü mágnes árama a szórás elhanyagolásával,
i és a szórás figyelembevételével, ig

Vizsgáljuk meg a szórási tényező szerepét a húzóerőre (az ohmos e l­

lenállást és a vas mágneses ellenállását most is elhanyagoljuk).

dW
m i2 u = J L _ ± , - L ,
F = (2.46)
d 1 dl 1 L> „ 2 dl L '
2 oj s

U s U
F = (s.l) (2.47)
2 dl d1
2 ej 2 oj N a.b

A fenti egyenlet első része az elm életi húzóerő, a differenciált meny-

nyiség azt adja meg, hogy mennyivel kisebb a húzóerő az emlitettnél, vagyis

d
(s 1) - Fe kF (2.48)
dl

V
- 62 -

i
 X
v7
.

Természetesen a szórási tényező is a légréstől függ, ezt kiszámítva

vagy mérve az erő pontról pontra határozható a fenti m ódszerrel.

2 .2 5 . ábra
Kussy szórási tényezője (k^) a pólusfelület és a légrés
hányadosának függvényében

A gyakorlatban legtöbbször megmérik az elkészült mágnes húzóerejét

és induktivitását és ebből a valóságos erőt:

B .
F = (2.49)
5000

a képletből számítják. A k^ tényezőt Kussy úgy definiálja, mint a valóságos

indukciónak és a homogén mágnestér indukciójának hányadosát. Az általa
A
megadott k^ tényezők az -j függvényben a 2. 25. ábrán láthatók a kétféle
jellegzetes mágnesalakra. Ez a tényező a kp tényezővel a következő kapcso­
latban van.

kK
b = F

- 63 -

\
 Egy másik diagramon <2 26. ábra) ugyanerre a két mágnesalakra az
— - viszonyszámot adja meg, mely T,s Mszórási tényezővel azonos. A 2.26. t

f
2.26. ábra
Kussy szórási tényezője a pólusfeltQet és a légrés
hányadosának függvényében

diagramon azért jelentősen nagyobbak "sMértékei a 2.44 képletből számit-

hatónál, mert a tekercs közelsége miatt csökken a szórás.
A y^a..mágnesejsellenállásának figyelembevétele azt jelenti, hogy kis
légréseknél nagyobb áram folyik a mágneses ellenállás megnövekedésé m i­
att!

2.27. ábra ,
Megoldások a maradék légrés kialakítására

- 64 - v
 *

A yáltakozőáramu mágneseknél is úgy kell a mágneskor* kialakítani,

W bogy zárt állapotban is mindig legyen néhány tized mm Iég rés, hogy a re -
, manencia ne okozza a mozgórész beragadását. A maradék légrés kialakítá­
sára néhány megoldást a 2.27. ábrán mutatunk be. Az "a" megoldás elkészí­
tése nehézkes, de az 1 maradék légrés (r^gnaneneia-légrés) a kontaktor
működésekor fellépő többmillió bekapcsolás alatt nem változik meg. A "b"
megoldás könnyebben elkészíthető, de a két szélső oszlop elverőd ősekor a
maradék légrés csökken, sőt el is tűnhet. A "c" billenő pólusa mágnes lég­
rését is könnyű kialakitani, éppúgy mint a Md" és Me" hosszul őket ü mágnesek­
nél.

Rövidlöketü mágnes húzóereje és áramfelvétele a löket függvényében

t - 65 -
 Rövid löketűnek akkor nevezzük a mágnest, ha a tekercs magasságá­
hoz képest kicsiny a löket. Ebben az esetben általában a húzóerő a íégrés
csökkenésével erősen nő (2.28. ábra).
Hosszú löketű mágnesnél a löket a tekercs magasságával közel azonos
lehet. Ekkor egy hosszú szakaszon állandó, sőt csökkenő az erő a légrés
csökkenésekor (2.29. ábra).
Látható a 2.28. és a 2.29. ábrán az áram alakulása a légrés függvényé­
ben. Megfigyelhető, hogy a zárt állapotban folyó áramnak kb. 6-12-szerese
folyik nyitott állapotban.
A nyitott áram kiszámításáról már volt szó, bár m egkell említenünk
azt, hogy a pólusok közötti szóráson kivül a tekercs szórása is szerepet ját­
szik, valamint a tekercs ohmos ellenállása is. Ismétlésképpen megemlítjük,
hogy a tekercsre jutó feszültség U a hálózatinál U kisebb és közelítőleg
t H

Ut = )/U g - (i R )2 (2 .5 0 )

a szokásos mágneseknél a feszülte égés és i R = 0,3 U vagy ennél kisebb és

n
a fenti összefüggésből megállapítható, hogy a tekercsfeszültség U = 0,95 U .
t H
A húzóerő a feszültség négyzetével arányos, tehát legnagyobb légrésnél az
ohmos ellenállás az erőt kb. 10 %-kal csökkenti. Zárt állapotban a mágnes
tekercs áramát az előzetes számításnál úgy számítjuk, hogy a vas relatív
permeabilitását előre felvesszük yu^ = 1000 körüli értékre. Ekkor a mágne­
ses vezetőképesség

Gz = h o ------ V - T (2- 51)

1 + -^ —
m hr

értékű.
Elektromágnesek behúzásakor az áram alakulásáról készült o szcillo -
gramokat a 2.30. ábrán mutatunk be.

- 66 -
 r"

Hosszul öketü mágnes húzóereje és áramfelv étele a löket függvényében

1 - 67 -
 2. 30. ábra
Váltakozóár amu mágnes árama behúzáskor az idő függvényében

J
2 .2 .3 . A rövidrezáró gyűrű

2
Az egyfázisú mágnesek húzóereje, mint láttuk F = F sin cot össze­
ül ,
függés szerint változik, tehát periódusonként kétszer nulla értékű, tehát a
ráakasztott súlyt elejti, majd ismét magához rántja. Ez azt eredményezi,
hogy a mágnes erősen zúgni fog és a rázkódás a berendezést gyorsan tönkre
teszi. Ezért a rövidrezáró gyűrű alkalmazásával egymástól időben eltolt
erőket hoznak ¿étre a mágnesek pólusain.
A 2.31. ábrán a különböző elektromágneseken elhelyezett rövidrezáró
gyűrűk láthatók.

2. 31. ábra
A rövidrezáró gyűrűk különböző elhelyezési módjai
#

- 68 -

\
 A gyűrű méreteinek és a várható erőknek számítása a következő meg­
fontolások alapján történik.
Az U váltakozóáramu kapocsfeszültség hatására a vasban váltakozó
fluxus fog folyni. Az ohmos feszültségesések elhanyagolhatók, ezért feltéte­
lezhetjük, hogy a kapocsfeszültség közelítőleg egyenlő a tekercsben indukált
feszültséggel (U *U ). A tekercs által gerjesztett fluxus egyrésze áthalad a
€
Mg" zárt gyűrűn, ez pedig a gyűrűben feszültséget indukál. Az indukált fe­
szültség hatására áram fog folyni. Ez az áram fluxust okoz, amely fázisban
eltér a főfluxustól és ennek folytán az F huzófelület két felében időben (fázis­
ban) eltérő húzóerők fognak hatni (2.32. ábra).

2.32. ábra
A rövidrezáró gyűrű a mágnes pólusain

A $ főfluxus értékét abból a feltételből lehet meghatározni^ hogy a fő -

fluxus áthaladva a gerjesztő tekercs belsejében Itkkora feszültséget indukálj
amely a kapcsokra ádott hálózati feszültséggel egyensúlyt tud tartani,

- 69 -
 \ Nv.1 \

ahol
U = a kapocsfeszültség (V ^ ), '
f = a periódusszám (Hz)
n = a tekercs menetszáma
$ = a főfluxus legnagyobb értéke (Mx) x
max
A n főfluxus az elosztott felületeknek és légréseknek megfelelően
két részre oszlik (2.32, ábra).
A két fluxusrész fázisban lesz a ” $ " főfluxussal é i maximális-érté­
kük a mágneses Ohm-törvény alkalmazásával számítható.

(2. 52)

A gyűrűn^áthaladó fluxus két részből áll: a főfluxusnak ideiutó r é sz é -

bol, továbbá a gyűrű által gerjesztett fluxusból. A gyűrűn átmenő fluxus vég-
e fedményben a Következő lesz (az időbeli eltérés ek TfrlattT^kfö ríálí s össze -
gézést végezve )T~

/ 1 1
l____ ____ -------------- .
Hasonlóképpen aq^ felületen áthaladó fluxus is két részből tevődik össze:

A értéke a gyűrű indukálóképességétől függ, amit az a viszonyszám ielle -

mez, amely megmutatja, hogyha a gyűrűn egy "bizonyos 1 eredő fluxus ha-
---------------- ■ — ------------------------------------ -— ---------------------—*— ------------------------
lad át, akkor a gyűrű mekkora $ fluxust gerjeszt.

- 70 - I
 a

<$’
max
k = (2.53)
1 max
L
A számítások eredményeit e k viszonyszám függvényében fogjuk klfe-
jezni.
A gylirii és a légrés méreteiből k értéke a következőképpen számítható
ki.
-8
A gyűrűben Indukálódott feszültség U = 4,44 f . $ ^ .n .1 0
gy max g
ahol n a gyűrű menetszáma általában n* = E ~---------- -
g N g
A gyűrűben Indukált feszültség minden pillanatban egyensúlyt tart a
gyűrű ohmos ellenállásán létrejövő feszültségeséssel. (Csak az ohmos fe­
szülte égesést vesszük figyelembe, ahol X J.
A gyűrűben folyó áram g g

-8
U 4 .4 4 . f . $ n n . 10
T = g ______________ Im ax g (2.54)
g R R '
g g

ahol
R a gyűrű ohmos ellenállása (ohm)
g
I a gyűrűben folyó áram effektiv értéke (A)
g
A 2.54 alatti áram által gerjesztett fluxus legnagyobb pillanatnyi érté-
ke:

q„ n i
= fz g g 10
8
(2.55)
max R * N—, í
2 tMAt
ahol X
@ a gerjesztés
a fluxus utjának mágneses ellenállása.
Ha a 2.55 képletbe'I 2.54 alatti értékét behelyettesítjük, akkor azt
kapjuk, hogy g

(2.56)

\
 2 . 5 6 - b ó l adódik:

4* max
= k 6 ,2 8 .f. (2.57)
max

Tekintetbevéve azt, hogy a légrésben ¡j. « H/em de

I
a képletben szereplő állandókat összevonva

2
k'= 7,89.10"8.f. (2.58)
K *
g

A gyakorlatban sokszor ^ = l g szokott lenni. A szétválasztott alakban

való irás azért célszerűbb, mert így a fluxusok útját alkotó vasrészek mág­
neses ellenállását is figyelembe lehet venni, a telítésnek megfelelően.
* A következő lépés a fázisviszonyok tisztázása.
A $ ^ mező változása okozza a gyürühan az feszültséget. Mivel
R » X , ezzel a feszültséggel az ohmos feszültségesés tart egyensúlyt.
g g —-— -------- .. ,,,—.—- —■ —------- ———— ——
így tehát a gyűrűben folyó I áram és ennélfogva a gyűrű által gerjesztett
<$’ fluxus is időben 90°-al késve lépnék fel a gyűrűn végeredményben átba la -
dó 4 "fluxushoz "képest. Ennék következtében, valamint a 2.51. és 2.52.kép-
letek alapján a fluxusok nagysága és időbeli eloszlása a 2.33. ábra szerinti.
A 2.33. ábra egyúttal az egyfázisú, rövidrezáró gyűrűvel ellátott huzómág-
nes vektorábrája, amely a transzformátorok ism ert vektorábrájából levezet­
hető. Megjegyzendő, hogy az érthetőség kedvéért a 2.33. ábra aránya tor­
zak.
A 2.33. ábrán használt jelölések:
U a kapocsfeszültség
U a gerjesztőtekercs indukált feszültsége,
e V
U a gerjesztőtekercs szórási induktivitásán létrejövő feszűltség-
e s é s,
U a gerjesztőtekercs ohmos ellenállásán létrejövő foszttltségesés
R
U a rövidrezáró gyűrűben Indukálódott feszültség,
I a rövidrezáró gyűrűben folyó áram,
Br.yv*y>.iiir- t ;• • »/ « im-'í1”v; v- ■•■•/' i \ V
•í.*, • * ■• \

az "üresjárási" gerjesztés,
$ a főfluxus,
<£’ és $ * , valamint : $ és $ Ä értelme a megelőző levezetés -
1 2 1 2
bői látható.
Rövidre záró gyűrű alkalmazásával az és felületeken (lásd 2.32.
ábra) külön-külön egy a 2.39 kifejezéssel azonos lefolyású húzóerő lép fel.
Az eredő húzóerő az eddigiekből következően

F* = F, - F (t) (2.59)
k v

- 74 -

\
 alakú lesz. Mivel általában F < F. , a húzóerő értéke sosem sUllyed
vmax k
zérusig, időbeli lefolyása a 2.34. ábra szerinti.
A húzóerő pillanatnyi legkisebb értéke:

F = F - F
1 k vmax

A következőkben meghatározzuk F^, Fymax és F^ értékeit k függvényé­

ben. Azt a F erőt, amely gylirü alkalmazása nélkül keletkeznék, a további
számításokban egységnyinek vesszük a számított erőket ahhoz viszonyítjuk. .
Gyakori az az eset, amikor a huzófelületek egyenlők (A^ = A_), és a
' {• *
légrések is egyenlők (1^ = 1^). A vektordiagramot erre az esetre a 2.35.
ábra tünteti fel.

4^ •**«

A rövidrezáró gylirü vektorábrája

A mértani összefüggésekből és tekintetbevéve azt, hogy

max
= k
7
1 max

következik, hogy
L
$ max
$ (2.60)
1 max
‘ KTT?

76— T
 $ max
(2.61)
max
i£ 7

$
$ \= m ax (2.62)
2max 2
r i +k

<s1 max
cos cx = (2.63)
7
2 max
/ l + 4 k:

Rövidrezáró gyiirü alkalmazásakor a huzófelület két felén fázisban e l­

térő fluxusok haladnak át.

4 = $ sinc-j t
1 lmax

< í2 = $ 2m axSÍn<aSt + 0c)

Ennek megfelelően

F. = F, sin o jt
1 lm '

F0 = F sin (ejt + a )
2 2m ' '

Az eredő ero:

F = F. + F_ = F. sin e j t + F0 sin (cot +oc) - (2.64)

1 2 lm 2m

Átalakítás után

F F
lm ax 2max lm ax 0 , 2max .
F* ------ ------------- 4. 111— ■■■ — ---- cos 2cot + —------cos(2oűt +
-[

+ 2cx )
]
- 76 -
 A szögletes zárójelben levő tagot átalakíthatjuk:

lmax 0 , , 2max _
—----- cos 2cot + ---- —i— cos (2cot + 2oc )

lmax íz 2max
(2cot + 2oc ,+
sin (2<jL>t + )+

= C sin (2cjt + ),

ahol

1 2 2
C = --- F +F + 2F. .F .co s 2 a
2 lmax 2max lmax 2max

és

F. + F0 cos 2 a
lm ax 2max_______
tp = arc tg
-Fn sin 2 a
. 2max

Ennek alapján végeredményben

F1
lm ax + Fo
2max
F’ =

. ./ 2 2
-h F.
lm ax
*
+ F-
2max
+ 2F. .F ■
lmax 2max
cos 2 ex

F- + F. cos 2 a
lmax 2max
^ sin/2cot + arc tg ^
sin 2 a
2max

Vizsgáljuk meg először F értékét

F, +F
lmax 2max
2
Mivel

A1 = A , ezért
it X z

F = K . -J— $ 2
lm ax A * lm ax

és

F2max = K • 4A“ $ 2max

o

Felhasználva még a 2.60 és 2.61 képletet, azt kapjuk, hogy

e2 2
_ K $ max l + 2k
(2.66)
k“ 2 ' 2A - ,2
1 +k

Rövidrezáró gyűrű alkalmazása nélkUl a közepes erő

2
$
„ K max
F ?= ---- értékű volt
k 2 2A
ír
Ennek alapján

Fk = 1 + 2 k1
(2.67)
Fk 1 1 + k2'

értékét a 2.67 egyenlet adja, ahol

n
-8 A
k = 7,89.10 ( 2 . 68 )
XV í
g

A gyűrű alkalmazása tehát a közepes húzóerőt növeli. Növekedés azon

ban k = ©o esetén sem lehet nagyobb, mint kétszeres, mert

Um
k —“-oo tSH -
-78 - p
■
/
 1

ff) wfly
A gylirli $ _ értékét----- - ------- hoz képest a 2.62 képlet értelmében növe-
2max 2
li, tehát a gyűrű nélküli ágban a vastelltés nagyobb le sz , a gyűrűs ágban pe­
dig kisebb. .a
Ezután vizsgáljuk meg F értékét. Felhasználva a 2.60. 2. 61 és
J m ax
2.62 képleteket és tekintetbevéve, hogy cos2ot= 2 cos qc -1 , kapjuk, hogy

2 2
F* F, + F0 + 2F, . F_ cos 2ex =
m a x - - H * lm ax 2max lmax 2max

K $ max Ki + 4 k
2 2A 2
1 +k

Rövidrezáró gyűrű alkalmazása nélkül:

2
K max
F = F, =
m ax k 2A

Tehát:

vmax 4k
(2.69)
= C2 =
vmax 1 +k

Rövidrezáró gyűrű alkalmazása esetén tehát a húzóerő kifejezése a kö­

vetkező:

F* = F. . C - F . C0 sin (2u t+ ip) = F. . C -

K 1 vmax 2 ' k 1

CJ sin (2cjt+rp) = F C - Cr sin (2cjt + t|>)

¿i R i ¿i

A húzóerő pillanatnyi legkisebb értéke ezek szerint;

-7 9 - 4

I
 Tehát az a húzóerő, amelyet a mágnes rezgés nélkül képes kifejteni ,
-szór akkora, mint az a közepes húzóerő, amelyet a mágnes gyűrű nélkül
kifejtene, k = 0 esetén C = 0, k = c>o esetén pedig ismét C = 0. Ebből lát-
O O
ható, hogy F--nek k egy bizonyos értékénél maximumának kell lennie.
A szélsőérték számítás szerint legnagyobb értéke ama k-nál van,
amely a ' j
6
4k (2.71)

egyenletet elégíti ki! Ennek az egyenletnek megoldása: k = 0,945.

A 2. 70 képlet alapján k-nak ehhez az é r tjé h e z C = 0,4 tartozik. Már
/ 3 '
itt látható, hogy A > A esetén ennél jóval nagyobb F értékeket is el lehet
érni.
A 2. 36. ábrán látható fluxusoknak és a húzóerőknek e változását a k té ­
nyező függvényében A = A esetén. Alapul szolgált az az állapot, amidőn a
i

A fluxusok és összetevőik relatív értékei a ,rk" tényező függvényében

A„ = A_ esetén
1 2
#T
- 80 -

JL
o
\
 *
gyűrűt nem aScalmaztuk. A fluxusok és a húzóerők változásának relativ ér­
téke látható.
Láthatjuk, hogy a gyűrű hatásosabbá tétele (vastag gyűrű, kis légrós)
a közepes húzóerőt növeli, ezzel együtt azonban a gyűrű néSctUt ágban a te ­
lítés is növekedik. F húzóerő értékét ez azonban csak egy bizonyos m érté-
JL *esL
kig növeli, k további növekedésével F^ ismét csökken.
Általános eset: a határfelületek nem egyenlők.
A vonatkozó képietek levezetéséhez a 2.64 általános képletből kell k i­
indulni. Akkor azonban, ha az előző pontban alkalmazott utat követjük, csak
hosszadalmas és bonyolult számítás után jutnánk el a végeredményekhez.
Ezért inkább célszerű grafikus eljáráshoz folyamodni. Ennek lényege az,
hogy a meghatározott

Ax +A
2

felületviszonyok esetén érvényes vektorábrákat k különböző értékeinél fel­

rajzoljuk. Ezekből azután megállapítható a fluxusok ab szó Ivat értéke, ezek /
felhasználásával pedig egyszerű számítás után a húzóerők maximális érté­
ke. Továbbá az ábrákból meghatározható a fluxusok közötti fázisszög ( a ).
Az igy kapott eredményeket behelyettesítve a 2.65 egyenletbe megkapjuk az
eredő húzóerő kifejezését, amelyből F, , F és F., értékét meg lehet á l-
, .. . K vmax 1
lapítani.
A és $ _ értékeit a A. illetve An felületekkel elosztva
lmax 2max 1 2
megkapjuk az egyes ágakban a mágneses telítés értékét (B^max Illetve
B_ ). A mágneses telités ism erete fontos, mert B_ értéke esetleg
2max' 2max
igen nagy lehet.
Egy második, pontosabb számításnál 1 értékét a ténylegesnél nagyobb-
ra vesszük, éspedig azért, mert $ utjának mágneses ellenállása a telités
miatt megnövekedett. A k értékét a telités nem befolyásolja lényegesen,
mert a <$’ legnagyobb értéke nem ugyanabban a pillanatban lép fel, mint a
$ 2 legnagyobb értéke. x
A rajzolást bármilyen léptékben végezhetjük, azonban a gyűrű nélküli
esetnek megfelelően fluxus, húzóerő és telités számértékeit ugyanabból az áb­
rából kell kiszámítani, hogy a gyűrű alkalmazásakor kapott értékeknek ezek­
hez való viszonyszámát megkapjuk.
Az általános esetre vonatkozóan a 2. 37. ábrán F. , F „, Bn és
k 1 lm ax
B0 értékei különböző arányú felületfelosztások esetére, a k tényező függ-
2max
vényében a gyűrű nélküli értékekhez viszonyítva vannak feltüntetve.

- 81 -
 2.37. ábra
A fluxusok és összetevők relativ értéke a "k" tényező függvényében
különböző átfogási arányokra

Az egyes görbék m ellé irt szám a terület felosztás (gyűrűs felüleV' ö sz-
szes felület) arányszáma.
Láthatjuk, hogy a gyűrűs vaság nagyobb felületű, mint a gyűrű nélküli,,
akkor F és F^ is nagymértékben növekszik, ugyanakkor a gyűrű nélküli ág
mágneses telítése (Bn ) is nagyobb le sz .
¿max
A célszerű átfogási arány jól látható Franken diagramján (2.38. ábra),
ahol az átfogási arány függvényében adja meg az erő közepes értékét a pó­
lus közepén és szélén elhelyezett rövidrezáró gyűrű esetén. Látható, hogy

- 82 -
 I
középen elhelyezett gyűrűnél ---- - - 0,6 ~ 0 ,7 , a szélén levő gyűrűnél
a A2 A1
0,5 - 0,6 átfogási arány a legkedvezőbb. (
A 2+Al

r'

2.38. ábra
A húzóerő az átfogási arány függvényében szimmetrikusan és
aszimmetrikusan elhelyezett rövidrezáró gyűrű esetén

- 83 -
 2. 2 ,4 , Az «gyftzU» elektromágnesek m o i# s «

Láttuk a 2 .2 .2 . alpontban azt, hogy a húzóerő nyitott állapotban

2 , ''v'
F * F sin oo t törvényszerűség szerint változik egy állandó légrésnél. A
m
mágnes húzóerejének a változását a löket függvényében a már ismertetett
bonyolult szórási viszonyok miatt nehéz matematikai formába foglalni. Egyéb­
ként is a hős szül őket ü mágnes löketének jelentős szakaszán a húzóerő köze­
lítőleg állandó. Ezért azt az esetet vizsgáljuk, amikor a húzóerő csak az idő­
től függ, a lökéitől nem. További egyszerűsítésképpen most eltekintünk a
bekapcsolási tranziensektől, úgy vesszük, hogy a bekapcsolás az áram nulla­
átmeneténél történt.
Az m tömegű mozgórész gyorsulása

F F
F_ m 2 m 1 - cos c*3t
a sin ej t (2.72)
m m m 2

A m ozgórész sebessége t idő múlva

sin 2u->t
(2. 73)
4 ej

A mágnes mozjgórésze által t idő alatt megtett ut

sin 2 ejt
s v dt = dt
4 gj

F
m cos 2 c j t r___
s = (2. 74)
m 0 2
8 co 8 gj2 •

A gyorsulást és a húzóerőt a 2. 39 a. ábra, a sebességet a 2. 39 b. áb­

ra, az elmozdulást a 2. 39 c. ábra mutatja. Látható az, hogy amikor az ero
nullához közelit, a mozgás lelassul majd az erő növekedésekor ism ét gyor­
sul.
A mágnes mozgórészének gyorsulása
 ________________t_
3 (x íO '7)^ec
2.39 b. ábra
A mágnes mozgórészének sebessége

y
 i 2.39 c. ábra 3 ( K) )sßC.
A mágnes mozgőrészének elmozdulása az idő függvényének a lökéitől független erő esetén
 Term észetesen a bekapcsolási fázleheljpMt a mdgaee áramfel vételére
hatással van. A mágnes mozgása általában néhány ssázadmásodpereig tart,
tehát fontos a tranziensek vizsgálata. \
Az áram bekapcsolásakor a tranziens áram miatt az todukeiö a követ­
kezőképpen alakul:

t_
T
B = [rtn (ejt + - ^>) - e sin (ip - tp)jj
(2.75)

A húzóerő és a gyorsulás az indukció négyzetével, vagyis

m
a= [sin (ejt + tp - cp) e - sin (t|) -<f)]
m m
(2.76)

Az erő, illetve a gyorsulás a legkedvezőbb bekapcsolás! pillanatra a

2.40. ábrán látható. A 2.40 a. ábrán az indukció, a 2.40 b. ábrán az induk­
ció négyzetével arányos húzóerő látható.
A további sebesség és elmozdulás szám ítással nem foglalkozunk, mert
a jelenséget az is bonyolítja, hogy az időállandó sem állandó, hanem a be­
húzáskor növekvő induktivitás miatt nő.
t A 2.41. ábrán bemutatunk két, m érésből származó, oezeillográf fal fel­
vett áram, sebesség és elmozdulás görbét.

2.40. ábra
a) A fluxus alakulása a bekapcsoláskor, b) A busóerfl wtakutósa
bekapcsoláskor
 m

2.41. ábra
A mágnes mozgórészének s elmozdulása, v sebessége, és a tekercs i árama

ji. \
 2 .2 .5 . A gerjesztőtekercs számítása

A váltakozóára mu mágnesek az alkalmazási területtől függően órán­

ként 1-2000 kapcsolást ¿s végezhetnék. A mágnes áramát és a jellegzetes
időket a 2 .4 4 . ábra mutatja. Ha az óránkénti kapcsolások száma K, akkor

A mágnes áramának egyszerűsített ábrázolása

két bekapcsolás között eltelt idő t.. = sec. A bekapcsolt időnek az

3 K

egész ciklus időhöz mért hányadosát b = -7---- bekapcsolási időaránynak n e-

3 , L'
vezik. Szabványos értékei 0,15, 0,25, 0,4 és 0,65. A bekapcsolási idő elő­
zetes számításoknál t^ = 0,1 sec.
A tekercs méretezéshez ki kell számítani a 2.44. ábra változó áramá­
nak négyzetes középértékét az egyenértékű áramot, mely
keresztm etszet kiadódik. Mivel a menetszám számítása már korábban m eg­
történt, az ellenállás kiszámítható.
A tekercs felületének hőfokát a Newton-féle melegedés i törvényből szá
mithatjuk:

R
e
T
ot S

2 o
A hőátadási tényező oc = 6-7 10-3 W/cm C , a hűtőfelület! a tekercs
külső, hütő levegővel érintkező része.
A megengedhető vezető melegedést az alkalmazott szigetelőanyag o sz­
tálya stab ja meg. Ez á l­
talában 40 - 100 C° közöt- — ------ n-------- ------------------ ---------------- ---------- p
ti értékű.
A fenti számítással
a tekercs felületének hő­
fokát kapjuk. A tekercs
belsejében a felületénél
nagyobb hőfok uralkodik.
A tekercs menetszáma és
a vezető átmérője az elő-,
ző számításokból már i s ­
m ert, tehát 2 .1 .5 . pontban
említett kitöltési tényező
segítségével a tekercs
helyszükséglete és m ére­ i
tei meghatározhatók.
A 2.45. ábrán feltün­
tetett jelölésekkel felír­
hatjuk a keletkező m ele­
get és a hőfokeloszlást. 2.45. ábra
Itt is alkalmazunk egyszerűsítő feltevéseket, amelyek azonban a biztonság
irányába eső hibát eredményeznek. Feltételezzük, hogy a tekercs csak a kül­
ső palást felületén hül. Ezt a feltevést az teszi jogosulttá, hogy a tekercs
belsejében gyakran vasmag van, amely szintén melegszik, továbbá az, hogy
a homlokfelületen gyakran a hőleadást csökkentő karima van.

- 93 -
 d l dz

\
*

A z ftiieigsOiBi üüasadfihaft a IhuÜhri tfeésuii t sMBfeÜSstják:

]L • CL
~ — , C a a z is , hogy caca mhelyem lesz - ■

d f
dz di

#
W D*
1 1
c = —— —
1 81

_ _2 _ 2
W D V U
1 2 1 1
+
16 X 81

fA

t
f -.mu

A hőfokesés a tekercsben

,• W1 2 2 ^ 1 2 D1
^x m a x = ^x m in = 16X *°2 “ D1 * + 8X °1 111 D '

$ . -ot a tekercs felületén mutatkozó hőfokot azonban ismerjük, még-

x min
pedig a Newton-törvény bői, ugyanis nyilván

2 2
I R I R
= l?' - &
min ocS x min o
ocD Tí h
z

Ezek után végre felírhatjuk & értékét is

x max

, _ 2 ^ ^ 2 , o
x max 16 X (D2 + 8X D1 D2 + x min

W1 _ 2 ^2 %; W1 _ 2 , D1 , I2 R . ^
16 X (D2 " D1 ' + 8 X D1 111 D + ocD^ TC h + .
Z Z

Ha ide még beírjuk W -et az egységnyi térfogatban keletkező v eszte­

ség értékét

4 I2 R
w i =
2 (2.78)
í 2
2tc D„ - D,
l 2 1

akkor

D.
_ i 2r f i , Di i
* In ——-+ — - —
max 4 ti I4 X 2 2
(D2 -D x)2X °2 wD2
+ ,fo ]
(2.79)

Nézzük meg az elmondottak szem léltetésére egy példát.

- 96 -

i
 v y

Q. * 7 oan
I #

nx - 4^ 3 cm
h - 4 ,8 can
.X
^R. * 4 ,8 wsü8t

A ydSetf) állüÜÉrtpMg^Bgvae»on d = 0,2 mm = 0v0ü'*«a»m V

vastagsága 0,025 mm * 0,0025 cm

—
S 2 o
ex * 10 watt/ crm , C

„A X tifővezetŐképesség a szigetel 5anyag hrctoefisefő X _

n fc * ¿ * Ñ It o ő .tapasztalati képlettel számítható:
' l

x « X ^ 0?ö r j L ; A * Bo.10^4 W^ran,

X * 0 ,0 10.10 2y4 ro

A sti&nlftfist két részletben végezhetjük. Az első lépés

X max
- a tekercsben keletkező hdesés számítása. Az 1 <sm -re eső vesz
x min

4 I2 R M i -2 3
W = 4,02.10" watt/cm
1 h x q j 2 - D*) 4.81C ( ^ - 4 , 2 * )

W1 2 3 wi 2 D1
max " ^x min * 16X ^D2 “ ° l ' + 8X D1 k D_
« M
mt

-3
fcOMO - (T^ - 4,R2) + .4,-M.lO--^ 4 ,ü 2 . l n 4 ‘ 2
-3 —
o
1 0 .1 ,4 .1 0 8 .8 ,4 .1 0

= ai„a - 1 0 , 2 = i« c°.

- 97 -
 Nézzük meg most második lépésként a tekercs felületén mutatkozó tu l-
i I2r
meleget T ^ - o t . Ezt a te =— egyenletből számíthatjuk:

i 2r 4 .8
= 45,5C
min ocD ^ h

1?*= 35 C környezeti hőfok esetén ^ . = T . + * 8 0 , 5 C , ebből

x mm min o
viszont

^ ^ Ä +( ^ - & . ) = 9 2,5C
x max x min x max x min'

A képletekből látható, hogy a tekercs belsejének a felületéhez mért

melegedése annál nagyobb, minél kisebb a csupasz vezető átm érő és minél
vastagabb a szigetelés. A fenti szám ítást d = 0 ,8 mm átmérőjű vezetőre e l­
végezve ^ s 12 C° melegedést kapunk,
x max x min
A kapcsolási szám és a bekapcsolt időár&ny hatása a melegedésre.
Az elektromágnesek alkalmazásakor gyakran vetődik fel a következő
kérdés. Ism eretes, hogy egy adott mágnes Kq óránkénti kapcsolási szám
mellett b^ bekapcsolási idő arány mellett üzemeltethető. Milyen b bekapcso­
lási időarány engedhető meg akkor, ha a megadott eltérő K kapcsolási szám
mellett kell a mágnest üzemeltetni?
2
A 2 . 7 7 képletet I -vei végig osztva
z

T 2
I2 r t♦, T
I
n_
2
z
z d

3t. (1 +
I ■>+ b -

Az I egyenértékű áram a K , b adatokból valamint a mágnes ism ert

e n n
I nyitott és 1 zárt áramából meghatározható. A számítás célja itt az össze-
n z

- 98 -
 u
tartozó b és K értékek meghatározása, melyekre az egyenértékű áram ugyan­
akkora, mint K ős b értékeknél. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mágnes
n , n
m elegedése ugyanakkora le sz , mint K és b értékeknél.
n n i
3600
A fenti képletbe t = értéket helyettesítve és átrendezve
ű

e K t r i 1 ^ 1
----- I-I— (1 + _ 2 . + _ 5 j _ l | + b (2. 80)
.2 3600
L
3 ' I
Z
Z27
I J
I

ebből r"

I1 I
2/ 2 11 / , n nv .
C, - I /I jelöléssel
1 e z C2 - 3600 3 v I

(2.81)
C1 - C2 K

2.46. ábra
 /

PÖM iuil - 1 5 ,8 A , I « 0,86 A , K ~ SOOjfa, b* ~ 0 ,4 , t. = 0,1 se©

n 2 sc n n 1
esetén b * 1,41 - 3,3 10 K. Term észetesen egyonfe&jk eselt b = 1-ÖB 0
között van értefane. Bszerint a fenti mágnes b = 1 esetén óránként 128 Kapc to­
lá ssa l, b ^ 0 esetén óránként 428 kapcsolással működtetheti. A 2. 81 ö ssze-
függés a 2 .4 6 . ábrán látható. A számítás sokkal pontosabbá válik, ha be­
kapcsolási ido mérésekből ism eretes.

2 .2 . 5. A WHtakozófeszülteégü elektromágnesek veszteségei.

A mágnes veszteségei kőt alapvető esoportra oszthatók:
t
1. A tekercsen átfolyó iram által okozott rézveszteség * 1^ R.
2. A vasmagban keletkező veszteségek, melyek mint ism eretes a h isz -
terézks, az örvgyáram és a mamdékveszteségbőL álinak, a transzformáto­
rokra hasonlóan számíthatók.
3. Az elektromágnesekre jellem ző többlet veszteségek.
A kialakítandó vasmag alakjára sajtolt lemezeket egyik oldalakon lak­
kozással vagy pedig papiros szigeteléssel választják e l, hogy úgy a lem eze-
lés előnyeit az örvényáram pályák ellenállásának megnövelése szempontjá­
ból biztosítsák. A kívánt számú lemezt szegecsekkel rögzítik egymáshoz.
Szegecseléskor a lemezköteget több tonnás préssel szorítják összfe, illetve
szegecselik, majd a légrésfelületeket síkra köszörülik.
A fentiekből megállapíthatjuk a keletkező vasvesztes égnövekedés okait. p
A. A lemezek összeszegecselésekor az erő hatására a szegecs anyaga
megfolyik és a furatokban részlegesen rövidrezárja az egyes lemezeket.
I B. A lemezek felülete nem teljesen sim a, igy egymáshoz szorításuk­
kor a szigetelőanyagot a felületi egyenlőtlenségek átszurják és ezért a várt
hatás lecsökken, vagyis a szigetelőréteg most már nem választ el teljesen
egymástól két lemezt.
C. A légrés felületek síkra köszörülésekor a lemezanyag elkenődik,
amely szintén a lemezek részleges rövidrezárását okozza.
D. Kussy az irodalomjegyzékben feltüntetett munkájában utal a követ­
kező jelenségre. Az álló- és mozgó vasmag lem ezeit elválasztó szigetelő-
rétegek zárt állapotban nem pontosan egymásra fekszenek. Ekkor pedig a
2.47. ábrán látható utón rövidrezárt árampályák jöhetnek létre.
E. Egy fázisú huzómágnesek működésének stabilizálására rövidrezá-
ró gyűrűket alkalmaznák.
A rövidrezáró gyiirtt és a szegecsek hatására a vasban az indukció
egyealőtlen eloszlása jön létre, ami szintén járulékos veszteséget okoz.
v F. A rövidrezárógyürük behelyezése a vasmagba szintén a lemezek
részleges TötijftrmáxÁaM eredmény««4.

W¥ -«í- i.va,

...V
 Gl A rövktrezfá'ró gytlrüben magiban is keletkezik v esz te sé g , am ely­
nek értéke a 2.2.$..* janiban elmondottak értalmében elég pontosan szá m ít­

ható. A rövidrezáró gyűrűt mint az egyfázisú huzómágnesek szoros tarto­

zéka , szintén hozzájárul ahhoz, hogy a húz ómágnesnek, mint egységes
egésznek, a veszteségei meghaladják a vasanyagra vonatkozó veszteség!
szám szerint várható értéket.
A gyűrűben folyó áram által okozott veszteség

W= (Watt) (2.82)
n
/ g

ahol
U a gyttv&ben indukálódott feeeűltség,
g
R a gyűrű ohmos ellenállása.
g
Ha U a hálózati feszültség, altkor

U =U . (2.8*$
g

st'*.*;
.f
í
 Példává I - 15,8 A, I * 0,86 A , K * 300/«, b„ * 0 ,4 , t = 0,1 see
n -3 Z ^ ' 2k. 1 -• vSJ
esetén b = 1,41 - 3,3 10 K. Term észetesen egyenfcetóék eeak b = 1 és 0
között van ért ebne. Eszerint a fenti mágnes b = 1 esetén óránként 123'kapcso­
lá ssa l, b --- 0 esetén óránként 428 kapcsolással működtethető. A 2. 81 ösase-
fttggés a 2 .4 6 . ábrán látható. A számitás sokkal pontosabbá válik, ha t^ be­
kapcsolási idő mérésekből ism eretes.
i

2 .2. 5. A váR&kozófeszülteégü elektromágnesek veszteségei.

A mágnes ves ates égéi két alapvető csoportra osathatók:
2
1. A tekercsen átfolyó áram által okozott rézveszteség = 1^ R.
2. A vasmagban keletkező veszteségek, melyek mint ism eretes a h isz-
terésás, az örvényáram és a maradékveezteségbal állnak, a transzformáto­
rokra hasonlóan számíthatók.
3. Az elektromágnesekre jellem ző többlet veszteségek.
A kialakítandó vasmag alakjára sajtolt lemezeket egyik oldatokon lak­
kozással vagy pedig papiros szigetelés s e l választják e l, hogy úgy a lem eze-
lés előnyeit az örvényáram pályák ellenállásának megnövelése szempontjá­
ból biztosítsák. A kívánt számú lemezt szegecsekkel rögzítik egymáshoz.
Szegecseléskor a lemezköteget több tonnás préssel szorítják összfe, illetve
szegecselik , majd a lé£r ésfelül eteket síkra köszörülik.
A fentiekből megállapíthatjuk a keletkező vasvesztes égnövekedés okait.
A. A lemezek összeszegecselésekor az erő hatására a szegecs anyaga
megfolyik és a furatokban részlegesen rövidrezárja az egyes lemezeket.
I B. A lemezek felülete nem teljesen sim a, így egymáshoz szoritásuk-
1 kor a szigetelőanyagot a felületi egyenlőtlenségek átszűrjék és ezért a várt
hatás lecsökken, vagyis a szigetelőréteg most már nem választ el teljesen
egymástól két lemezt.
C. A légrésfelületek síkra köszörülésekor a lemezanyag elkenődik,
amely szintén a lemezek részleges rövidrezárását okozza.
D. Kussy az irodalomjegyzékben feltüntetett munkájában utal a követ­
kező jelenségre. Az álló- és mozgó vasmag lemezeit elválasztó szigetelő-
rétegek zárt állapotban nem pontosan egymásra fekszenek. Ekkor pedig a
2.47. ábrán látható utón rövidrezárt árampályák jöhetnek létre.
E. Egy fázisú huzómágnesek működésének stabilizálására rövidrezá-
ró gyűrűket alkalmaznak.
A rövidrezáró gyűrű és a szegecsek hatására a vasban az indukció
egyenlőtlen eloszlása jön létre, ami szintén járulékos veszteséget okoz.
F. A rövidrezárógyürUk behelyezése a vasmagba szintén a lemezek
részleges röv.ifdneeá^s^t ered^nóngge&L
 G . A rövlÖEreasáró g y ű r ű b e n m a g ib a n i s k e le tk e z ik v e s z t e s é g , a m e ly ­
n e k é r t é k e a 2 . 2 ^3.„ p on tb an e lm o n d o tta k é r te im é b e n e l é g p o n to sa n s z á m it -

's .

ható. A rövidrezáró gyűrűt mint az egyfázisú huzómágnesek sacros tarto­

zéka, szintén hozzájárul ahhoz, hogy a huzómágnesnek, mint egységes
egésznek, a veszteségei meghaladják a vasanyagra vonatkozó veszteségi
szám szerint várható értéket.
A gyűrűben folyó áram által okozott veszteség

w = (Watt) (2. 82)

g

ahol
U a gyűrűben indukálódott feszültség,
g
R a gytoü ohmos ellenállása,
g
Ha U a hálózati feszültség, akkor

U =U . (2. 8#)
g n
Ilivel

$
lm
Tm A1 J A 2 1 + k

behelyettesítése révén, tekintetbevételével adódik, hogy

W 5= iL _ ( i ) 2 (. A l. . )2 Watt (2.84)
R • 1 n ' ' A, + Av'
g 1 2 1+k

A számításokban nem vettük figyelembe azt a körülményt, hogy a gyű­

rű által keletkezett fluxusnak csak egy része halad át a vas másik ágán,
másik része pedig a $ főfluxus utján halad és igy a húzóerő szempontjából
hatástalan. Mivel a vasban, továbbá a másik oldalon levő légrésben át meg­
teendő ut mágneses ellenállása jóval nagyobb, mint a $. fluxus 2. 32. ábrá­
ba rajzolt utjának mágneses ellenállása, a mellékuton haladó rész viszony­
lag kicsi és igy az említett elhanyagolás megengedhető. Pontosabb szám ítá­
soknál ezt a fluxus részt is tekintetbe kell venni.
H. A szegecsekben, mint tömör anyagban is keletkeznek örvény áram -
veezteségek, illetve (mivel a szegecsek anyaga általában vas) h iszterézis-
veszteségek, amelyek szintén veszteségnövekedést okoznak.
A szegecsekben keletkező örvényáramveszteséget a következő meggon­
dolásokból számíthatjuk ki:
A számításnál tételezzük fel, hogy az indukció vektora a szegecs hossz-
tengelyére merőleges irányban hat (2.48. ábra). Az indukció változásának
hatására a szegecsben feszültség indukálódik, amely az ábrán látható ára­
mokat hozza létre oly módon, hogy az áramokozta fesz ült ségesés éppen az
indukált feszültséggel tart egyensúlyt.
A meglehetősen hosszadalmas levezetés után 0 ,4 cm átmérőjű vas s z e -
gecsre Bm = 20000 Gs indukció esetén, a térfogategységre eső fajlagos ör-
vényáram veszteség

cm

Az A-H. pontok alatt felsorolt tényezők mind azt eredményezik, hogy

a vasmag tényleges veszteségei eltérnek a lemezanyagra megadott veszte­
ség! szám segítségével számítható értéktől. Kussy "Elektrische Nleder-
spaimungshaltgeiete" című könyvében diagramot közöl, amelyről a szegecse-
K

lé sse l egylitt mért vasveszteség olvasható le a feszültség függvényében. A

Üt diagram a 2.49. ábrán látható.

2.48. ábra
A szegecsben folyó örvény áramok

Látható tehát, hogy indokolt az a gyakorlatban kialakult eljárás, amely

a fellépő többletveszteség miatt megnövekedett vas veszteséget úgy számít­
ja, hogy az előbb bemutatott összefüggés szerint számított veszteséget egy
tapasztalati utón nyert állandóval (K) megszorozza.

B
P G (w) (2.85)
v K V10 ( 10000*

A veszteségeket fedező wattos áramkomponenst a korábban számított

mágnesező árammal vektorosan kell összegezni.
A vasmagban keletkező veszteségekből keletkező áramösszetevő:

- 103 -

I
i/
 /

= Zw
w U

és ezzel a zárt állapotban folyó áram

I = ]/l2 + I2 (2 . 86 )
z r z m z w

A kiszámított mágnesen a zárt állapotban folyó áramot a fenti össze-

függés szerint módosítani kell és a melegedés számítást megismételni.

2 .2 .6 . Háromfázisú huzómágnesek

Ism eretes, hogy a háromfázisú mágnesek húzóereje az idő függvényé­

ben állandó. A háromfázisú mágnes húzóereje az egy pólusnál számítható
maximális húzóerő 1,5-szöröse (2.50 a. ábra). Az egyfázisú áramlökések
elkerülésére a nagyobb teljesítményű mágneseket háromfázisúra készítik.

2. 50 a. ábra
Háromfázisú mágnes húzóereje

Ilyen mágnesek 5 cm lökettel és 50 kp húzóerővel is készülnek. A nagy erők

miatt a mágnes mozgását csillapítani kell, mert az 50 kp-os súly leesése
nagy ütést jelent a szerkezetnek. Leggyakrabban légdugattyus csillapítást
alkalmaznak. A háromfázisú mágneseket igen gyakran daruk féklazitó mág­
neseként alkalmazzák. Egy fékmágnes felépítése a 2.50 b. ábrán látható.
Féklazitó mágnesként beépítve a 2. 51. ábrán látható.
- 105 -

/
I
«*-

2.51. ábra
Féklazitó mechanizmusa
*

2.3. AZ ELEKTROMÁGNESEK HÚZÓEREJÉNEK ÁLTALÁNOS

KIFEJEZÉSE

Az eddigi számításoknál egyenáramú mágnesnél az áramot, váltako-

zóáramu mágnesnél a fluxust vettük állandónak.
Mivel a mágneses energia

d W - i d^ (2. 87)

A húzóerő meghatározásához tehát a ip = f(i) görbe ism erete szüksé­

ges különböző légréseknél. A 2. 52 a. ábrán a nyitott állapotban 1 légrés,
zárt állapotban l a légrés. Az áramok I és I , a tekercs fluxusok tp és
A mágneses energia légrésnél az 0 a területtel l lég rés-
nél -Wm2 az 0 b tp területtel arányos.
A mechanikai munka

+w
= Wm l h

- 107 -
108
2.52. ábra
Tekercs fluxus az áram függvényében a húzóerő számításához

% & s
 . *

A 2.52. ábrán a mechanikai munkát az O-a-b terület jellem zi. Az 1.

és 1 közöttijjzakaszon az erő közepes értéke

S .
, a oab
F* = ' V ^

a negativ előjel azt jelenti, hogy a mágnes húzóereje a légrést csökkenteni

igyekszik.
Egyszerűbb a szám ítás, ha a jelentős légrések miatt a = f(i) össze­
függés lineáris. Ekkor

d tv dl
[kpj ( 2 . 88)
d i dl

A 2.52 b, c, d. ábrán a vonalkázott terület az a mágneses energia kü­

lönbségével arányos.
A c. ábra az egyenáramú, a d. ábra a váltakozóáramu mágnesnek fe­
lel meg.
Az egyen- és váltakozóáramu mágnes húzóerejének meghatározásához
a pólusok közötti mágneses vezetőképesség ismerete szükséges. Láttuk,hogy
egyenáramú mágnesnél

dW _ 2 2
___ m = _L_ .2 dL i N d
(2.89)
dl 2 dl 2 dl m

U
Váltakpzóáramu mágnesnél i = esetén
oj.L

dW
___ m 1 m U d 1 U
F R
dl 2 2 2 dl G 2 2 m
go N m 2 üj N
(2.90)

Tehát az egyenáramú mágnesnél a húzóerő a mágneses vezetőképesség

deriváltjával, váltakozóáramu mágnesnél (az ohmos ellenállást elhanyagol­
va) a mágneses ellenállás deriváltjával arányos.

- 109 -
 2.4. AZ ELEKTROMÁGNESEK ALKALMAZÁSA
V

A különböző alakú elektromágnesek jelleggörbéit a 2.53. ábra tünteti

fel. Ezekből ki lehet választani az erőigényhez a legmegfelelőbbet. Hogy m i­
lyen jelentéktelennek tűnő paraméterek gyakorolnak jelentős hatást a húzó­
erőre azt Franken diagramja mutatja (2. 54. ábra). A vasmagon a légrés e l­
helyezésének megváltoztatása kb. 50 % húzóerő különbséget jelent nagy lég ­
réseknél. Természetesen kis légréseknél a húzóerő azonos lesz.

elmozdulás

2. 53. ábra
Különböző váltakozófeszültségü mágnesek jelleggörbéi

A 2. 55. ábrán néhány példát mutatunk be az elektromágnesek alkalma­

zására.

<Ȓ<
- 110 -
 a

Határolóé sápok működtetése Mikrokapcsolő működtetése

Magnetofon végálláskapcsolójá ­ Óra felhuzójának működtetése

nak működtetése

Súly fe le m e lése

1 ///'////////////// V

—¿
-- i——rá~ \
\
- +
Súly felem elése Súly eltolása

- 111 -

it
 + P S T
V X W W N js W ^ A

U V w
• /
Kapcsoló működtetése

Kapcsoló működtetése
////.[//////
—+

f"Z ze
7^7

Em eltyüs r ete sz e lé s működtetése

- 112 -
 LUC'¿¿LU
+

/////// \

V/////, :¡H¡
7//7/A
V//////, ►
-4
Szelep m űködtetése

-Qí-

4-.
777V777
R eteszelőcsap működtetése
 Húzóerő

2.54. ábra
A húzóerő löket függvényében különböző helyen bevágott
vasmagnál
 *

_1__ •

*
4-
//////////. 7777 Z 7 m j W W 7 7 7 7

Egyenesvonalu mozgás átalakítása Forgómozgás átalakítása

forgómozgássá egyenesvonalu mozgássá

Fojtószelep működtetésére

2 .5 5 . ábra
Példák az elektromágnesek alkalmazására

- 115 -
 3. MŰKÖDTETŐ MECHANIZMUSOK
*

3.1. ALAPFOGALMAK

a) Súrlódás, statika

A kapcsolókés z ül ékekben a fogaskereken - fogasléceken és mechanikai

láncolatokon kivül mindenekelőtt négytagú csuklós mechanizmust, valamint
bütykös mechanizmust alkalmaznak, melyekkel az adott mozgást másirányu
mozgássá tudják átalakítani. Általában megfelelő kenésről itt szó sem le ­
het, továbbá a kapcsolókészülék mozgása nyugalmi állapotból kezdődik, ezért
a súrlódási tényező igen
nagy. Emiatt a súrlódást
a tervezésnél mindig f i­
gyelembe kell venni. Az
utóbbi időben molibdén-
disulfid kenést alkalmaz­
nak, mely némileg csök­
kenti a súrlódást. Szíve­
sen alkalmaznak gördülő
csapágyakat, melyeknél
a súrlódást figyelmen ki­
vül hagyhatják.
A csapágyban ébre­
dő súrlódás következté­
ben a hatóerő nem a csap
középirányában hat, ha­
nem Kaz un. súrlódási
kört érinti, melynek kö­
vetkeztében olyan hatás áll elő, mintha az erő karja megváltozott volna. Az
erő a súrlódási kört két oldalról érintheti, melynek következtében az ideá­
lis kar hossza részben csökkenhet, részben növekedhet. A súrlódás követ­
keztében mindig nyomaték többletet kell alkalmazni a hajtó tengelyen.
A körülményeket a következő példa négytagú csuklós mechanizmus
elem zése világítja meg. A 3.1. ábrán levő mechanizmus a merev Z alapza­
ton nyugszik, melynek végpontjában a hajtott és hajtó kar van csapágyazva.
A két kar a K rudazattal van csapágyakon át összekötve. A csapokat pont­
tal, mig a súrlódási köröket a kör éj ük húzott körrel jelöltük. A hajtó kar
Mj. nyómatékával a hajtott kar nyomatéka tart egyensúlyt. A K rudazat
kezdetén és végén azonos erő hat, melyek a súrlódási kört érintik* Hogy m e-

S'
116
>;•' b \f V* *s * • ►* v *

a * >

lylk oldalát érinti, azt mindig a csap és csapágy ház felfekvése dönti el,
vagyis jelen esetben az ideális hatásvonal felett a hajtó, mig alatt a hajtott
karnál stb. Ennek alapján a nyomatékokra és erőkarokra adódik:

(3.1)

A 3.1. összefüggésből keletkezik,

hogy a hajtott kar rövidülésével a szük­
séges hajtónyomaték növekedik.
A négytagú csuklós mechanizmus át­
alakítható egyenértékű bütykös mechaniz­ I hajtott
m ussá, mint azt a 3 .2 . ábrán láthatjuk.
A K rudazat szerepét az érintési normá­
lis veszi át, melytől az átadódó erő irá­
nya súrlódási szöggel hajlik el.
A 3. 2. bütykös mechanizmusu érin­
tési felületei jelentős csúszást végeznek,
mely nem kedvező. A súrlódás csökkenté­
3. 2. ábra
se céljából az egyik felületet görgővel he
Bütykös mechanizmus vázlata
lyettesitik, mint azt a 3.3. ábra mutatja.
Az átadandó erő az érintési ponton halad
keresztül, miközben a súrlódási kört érinti. Az ábrából kitűnik, hogy a gör­
gő továbbítását akadályozó súrlódási erő annál kisebb le sz , minél nagyobb a
csaphoz viszonyítva a görgő átmérő.

3.3. ábra 3 .4 . ábra

Bütykös mechanizmus Ugrásszerű áttétel változtatás
görgővel bütykös mechanizmussal

A bütykös mechanizmussal képesek vagyunk ugrásszerűen áttételt vál­

toztatni. A görgő alkalmazásával e lehetőséget elvesztjük, m ivel a 3.4. áb­

- 117 -

*
ra értelmében a görgő a bütykös tárcsa élén csak a sugarának megfelelő kör­
iven mozoghat. Szükség esetén kis átmérőjű görgőscsapot alkalmazunk, mely­
nek két végére a súrlódás csökkentése céljából gördülő csapágyat helyezünk.

b) Holt játék

Ha a kinematikai lánc egyik végét megfogjuk és a másikat huzó-, majd

nyomóerővel terheljük az utolsó tag megmozdulásáig, akkor az illesztési hi­
bák és súrlódások következtében t_ holtjáték tapasztalható, mely mint ut, vagy
szög mérhető. A holtjáték kapcsolókészüléknél gyakran nagyon zavaró, és
a jő működést lehetetlenné teszi.
A kinematikai lánc T erővel terhelt szabad vége t^ elmozdulást végez,
s egyben surlódásmentesség esetén a csuklók, csapágyak, fogak és vezeté­
kek S erő hatására s elmozdulást végeznek. Szélső esetben a két erő által
teljesített munka megegyezik, melyből a holtjáték

(3.2)

Ha a kinematikai lánc fogva tartott és szabad végének szerepét felcse­

réljük, akkor az eredő s elméleti elmozdulás­
hoz T* és t ’ holtjáték tartozik, mely alapján

(3.3)

A két holtjátékot egymással osztva:

adódik, melyből következik, hogy a lánc T/T*

erőáttétel egyenlő a kinematikai áttétel r e -
ciprokával, illetve a lánc két végén m egálla­
pítható holtjátékok úgy viselkednek, mint a
Emelőcsapágyak elhelyezé­ közben fekvő kinematikai áttétel.
sének hatása a holtjátékra A holtjáték akkor lesz csekély, és
használat közben akkor nem nagyobbodik, ha
az elkerülhetetlen játékokat a viszonylag gyengén terhelt csapágyaknál, fo-

- 118 - *7
 V
*

gazásoknál, vezetékeknél engedélyezzük. A 3. 5. ábrán két emelőkart lát­

hatunk, s áttételük azonos. Az ábrákból kitűnik, hogy a elrendezésnél a for­
gáspont terhelése sokkal nagyobb, mint b -é. Mindebből következik, hogy b
elrendezés holt játék és kopás tekintetében jobb, mint a elrendezés.

c) Elhasználódás, fajlagos csúszás

Az egymáson csúszó testek elhasználódása, kopása nemcsak az anyag*

tói, kenéstől és a nyomástól, hanem a fajlagos csúszástól is függ. A kopás
arányos a fajlagos csúszással. r'
A 3.6. ábrán két kényszermozgásu gör­
gőt látunk. A kényszermozgás a tengelyükre
ékelt és Og pontban kapcsolódó osztókörü fo­
gaskerék létesíti. Egy bizonyos idő alatt a fo­
gaskerekek osztőkörei u szakaszon gördülnek
egymáson, mialatt R^ sugaru henger és R2
sugaru henger u kerületdarabot futja be. A
Li
két szakasz nem egyforma, ezért

d = u - u (3.5)
1 2

kölcsönös csúszás létesül.

A két felület elhasználódási mélysége 3 .6 . ábra
nem lesz azonos, a csekélyebb mozgást vég­ Magyarázó ábra a fajlagos
ző kevésbé fog kopni. A kölcsönös csúszás csúszáshoz
és a tényleges elmozdulás hányadosa a faj­
lagos csúszás:

(3.6)

Az összefüggések tovább általánosíthatók, ha R , R¿ görgő sugarakat,

valamint az osztőkörök érintési pontja (0^) és a görgők érintési pontja (B)
közötti 0 távolságot Ügyelembe vesszük. Ezek alapján adódik:

- 119 -

4
 1 /R 1 + 1 /R 2 1/RX + 1 /R 2
3T, = r, = (3.7)
1/0 + 1/R ( 1/0 - 1/R

Ha R^ sugara csökken, akkor fl2 növekedik, szélső esetben R^ = 0

nál, vagyis a forgás középpontban Y 2 “ ° ° ^e s z » mety érhető, mivel a
2-es csiszolt pontja soha sem változik.

d) Tehetetlenségi hatás

A 3.7. ábrán látható test a szilárdan rögzített 0 pont körül u>szö g se­
bességgel és y szöggyorsulással fo­
rog, melynek minden r pontjához
2
r gü és r y gyorsulás vektor tar­
tozik, melynek eredője b. A testre
eredőben R =mb hat, ahol m a
s s *■—
test tömege és bg a súlypontban ha­
tó gyorsulás. Ütközésnél e hatásvo­ tol
nalnak a kiegyenlítettség céljából T
ponton kell áthaladni, melyhez tarto­
zó sugár 0

OT = r + ~ (3.8)
s r
s

A kapcsolókészülékek alkat­
3.7. ábra
részeinél a y szög gyorsulás k i-
Magyarázó ábra a síkban mozgó 2
test dinamikájához vétel nélkül nagyobb co -nél, így
az utóbbi elhanyagolható. Ez eset­
ben Rg merőleges OST tengelyre.
Ha 0 forgáspontnak is van b gyorsulása, akkor ezt vektorosan hozzá
~ 2 0
kell adni roo és r ^ gyorsulásokhoz. Ks -heza súlyponton keresztül menő
A R = mb erő adódik. Ez az általános~sik mozgás esete, hol a nyomatéki
o
pólus helyzete változik. A bQgyorsulás vektor merőlegesen áll nyomatéki pó­
lus U sebesség vektorára, melyből következik b^ = Ucj , továbbá ha tekintet
be vesszük, hogy U«u> akkor bQ«co^. Ha a pólus váltás viszonylag gyors,

- 120 -
 *

2
akkor bQ és A R 4 még akkor is figyelembe kell venni, ha cJ kisebb,
mint ^ .
*

3.2. A KAPCSOLÓKÉSZÜLÉKEK HAJTÁSAI

A kapcsolók észül ékek hajtásait az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

A. Közvetlen hajtások:
1. kézi *'*
emberi erővel történő működtetés
2. láb által
3. elektromágneses
4. lé g - és folyadék nyomásos > mechanikus működtetés
5. villamos motoros
B. Közvetett (erőtárolós) hajtások:
6. rugóerő tárolóé
7. gáznyomás tárolós.
A közvetlen hajtásokon olyan szerkezeteket értűnk, melyek mozgásá­
val egyidőben a kapcsolószerkezet is mozog. A közvetett hajtásoknál a mű­
ködtető és kapcsolószerkezet közé egy erőtároló van beépítve, tehát a benne
tárolt energiával működtetjük a kapcsolószerkezetet. Az erőtároló feltölté­
sét a közvetlen hajtások végzik.
A közvetlen hajtások közül a 3,4, valamint a közvetett hajtások általá
ban 2. állású, mig a többiek több állású készülékekhez használatosak.
Egyes kapcsolókészülékek hajtása úgy az A , mint a B csoportba is be
sorolható, mivel az egyik irányú mozgásnál nemcsak a kapcsolószerkezetet
mozgatják, hanem egy
rugót is felhúznak (erő­
tároló), mely az ellenié- ß
tes műveletet fogja elvé- ./
gezni. (
A müködtető-
kapcsolókész ülékek
katrészeiben az egyes
műveletek során a s e ­
besség folytán energia
VZ&jEZZZZZZZ2ZZZZZZpZZZZ&
halmozódik fel, amit a
Véghelyzetben lengés- 1 2
mentesen kell felem ész­
3.8. ábra
teni. A lengés következ­
Olajfék elvi vázlata
tében az érintkezők szét-
- 121 -
válhatnak és az áram hőhatása következtében megsérülnek, vagy összeheged­
nek. A nagy sebesség, melynek négyzetével arányos a felemésztendő ener- *
gia, főként a nagy feszültségű kapcsolókészülékeknél elengedhetetlen, ezért
az ütközési energiát olaj, vagy légfékkel kell felemészteni.
Egy olajfék elvi szerkezete látható a 3.8. ábrán.
A henger terét olaj tölti ki, mely a dugattyú mozgásakor a két furaton
keresztül a dugattyú mögé áramlik. A dugattyú mozgásakor mind több fojtó -
nyilás (2) iktatódik ki} ezáltal az olaj áramlása és a dugattyú mozgása aka­
dályba ütközik, végül a dugattyú mozgása megszűnik. Ha az ellentétes irá ­
nyú mozgásnál a fékhatásra nincs szükség, akkor a 3 golyós szelepet kell
alkalmazni, melyen az olaj egyirányban szabadon átfolyik.
A kapcsolókészülék erőszükségletét és a hajtás munkaerejét a mozgás
valamennyi fázisában egyeztetni kell a következők miatt:
1. A hajtás mérete és a munkaszükséglet csekély legyen.
2. Az energia szükséglet egyenletes legyen (főleg kézi és lábhajtások­
nál).
3. A kapcsoló érintkezők ütközési sebessége ésszerű határon belül
tartható, miáltal elkerülhető pattogásuk.
4. A megállítás könnyen és lökésmentesen történhet.
A nagy sebességű hajtásoknál a moz­
gási energiát is igénybe vesszük. A 3.9.
ábra az elmozdulás függvényében ábrázol­
ja a kontaktor Q erőszükségletét. A haj­
tás (mágnes) munkaerejét P görbe adja,
s látható, hogy +1 szakaszon a jelentős
erőkülönbözet következtében a rendszer
gyorsul, majd -1 szakaszon a korábban fel­
vett m ozgási energia felemésztődik. A +2
szakaszon ismét gyorsul a rendszer a m oz­
gás befejezéséig. Amig +1 terület meghalad­
ja -1 területet, addig a kontaktor az előirt
mozgást elvégzi, mig ellenkező esetben köz­
benső helyzetben megáll.
Ha a hajtás tulajdonságából adódik,
3. 9 .7ábra hogy működési sebessége egyéb okokból
Egy kontaktor erőszükségle­ csökkenhet (pl. feszültség csökkenés miatt),
tének és hajtás munkaerejé­ akkor a mozgási energia felhasználásától
nek összevetése el kell tekinteni és munkaerejű hajtást
f
(mágnest) kell alkalmazni. Ennek hátránya - mely az előbbiekből követke*
zik -, hogy a rendszer mozgási sebessége előnytelenül megváltozik.
Ha a nagy sebesség nem kivánatos, akkor az erők egyeztetését a köz­
benső karos áttételek, vagy vezérlő tárcsák helyes megválasztásával bizto­
sítjuk.

- 122 -
 *
\

3 .2 .1 . Közvetlen hajtások

E fejezetben csak az emberi erővel működtetett hajtásokat tárgyaljuk.

Természetszerűleg e hajtásoknál az emfcteri erő legtöbb esetben helyettesít­
hető valamilyen mechanikai berendezéssel (elektromágnes, légmotor stb.).
A közvetlen hajtásokat két főcsoportra oszthatjuk:
A. Nyomó szerkezetek.
B. Helyező szerkezetek.
Az első csoportot kizárólag 2-3 állású, mig a másodikat 2-nél több ál­
lású kapcsolókészülékeknél alkalmazzuk. r

A, Nyomószerkezetek
A legtöbb kapcsolókészülék a kéz, vagy láb hatására kerül véghelyzet­
be, majd a hatás megszűnésével az eredeti nyugalmi helyzetükbe térnek
vissza. A visszatérítést rugó végzi. Egyszerű huzó, vagy nyomó-rugó ese­
tén a kapcsolónak csak vég és nyugalmi ál­
lása lehet,m ig a 3.10. ábrán látható rugó
segítségével egy nyugalmi és két véghelyzet oHÓ CSQP
valósítható meg. Egy hengerrugó két vége
az ábrázolt módon kis karokként vannak k i­
alakítva, melyek egy szilárd és egy elmoz­
dítható csapra támaszkodnak. Az elmozdít­
ható csapot akár jobbra, akár balra téritjük
ki,, a rugó egyik vége mindig a szilárd csap­
ra támaszkodik és m egfeszül, tehát a kité­
rítő hatás megszűnésével a rugós szerkezet
nyugalmi helyzetbe kerül.
Sok kapcsolókészüléknél kivánatos,
3.10. ábra
hogy a rugó ne térítse vissza a szerkezetet
Lengő rugó a 3. állású
a hatás megszűnése után az eredeti nyugal­
nyomószerkezethez
mi helyzetbe. E feladat úgy A, mint B
szerkezettel megvalósítható. Nyomó szerkezeteknél az oda- és visszaté­
réshez szükséges munka jelentősen különböző, mig a helyező szerkezetek­
nél gyakorlatilag azonos.
Nyomószerkezeteknél a véghelyzetet nyugalmi helyzetté az alkalma­
zott karos mechanizmus önzárttá tételével valósítjuk meg. A rugós-karos
mechanizmus akkor válik önzárttá, ha a forgatandó karra a rendszer holtpont­
jában csak radiális erők hatnak. Nyilvánvaló,hogy csekély tangenciális erő
hatására 6pl. rezgések) az egyensúly megszűnik és a rendszer az eredeti nyu­

- 123 -
galmi helyzetbe visszaugrik. Ennek elke­
rülésére - mint a 3.11. ábrán láthatjuk -
a csuklós karokat a holtponton k issé túl­
hajtják és ütköztetik.

B. Helyező szerkezetek

3.11. ábra
Sokállásu kapcsolókészülékeknél az
Rugós-karos önzárt nyomó
egyes állások határozott kiválasztását,
szerkezet
érzékelését helyező szerkezetekkel végzik.
A helyező szerkezetekkel a készüléket a mechanizmus holtjátékából
adódó veszélyes közbenső állásoktól meg­
óvhatjuk. A helyező szerkezet legáltaláno­
sabb formáját a 3.12. ábra mutatja.
A k^ipcsolókész ülék tengelyére egy
helyezőtárcsa van felszerelve, melynek
fogai közé a négy karqn levő három görgőt
a két rugó nyomja. A jelölt helyzetben a
görgő nyomóerejével az n ’ és n* * normá­
lisban fekvő reakció erők tartanak egyen­
súlyt. A helyező mii forgatásához a 3.13.
ábrán látható diagram szerinti erőkre van
szükség. Ha a görgő nyugalmi helyzetben
van, akkor a helyező tárcsa akár jobb,
. akár bal irányú forgatásakor hirtelen nagy
erő szükséges, mely a feszitő rugó felhú­
3.12. ábra zása miatt tovább növekedik, majd a fogak
Helyező szerkezetek tetején zérusra csökken és utána ellenté­
te ssé válik, s végül az uj nyugalmi hely­
zetbe kerül. Az erőszükséglet diagramok igy a nyugalmi helyzetekre szim ­
metrikusak.
A helyező szerkezet nyugalmi helyzeteinek mindig határozottnak kell
lenni, amit a tárcsa fogai közé fekvő görgő biztosit. A 3.12. mellékábráján
szereplő elrendezésnél ez nem áll fenn, mivel a tárcsa nyugalmi helyzeté­
ből való kimozditása rendkivül csekély erővel lehetséges.
A helyező szerkezetnek a hozzá kapcsolt érintkező szerkezettel együtt
hibás tervezés esetén újabb nyugalmi helyzetei képződhetnek. Az érintkező­
szerkezet hasonló hatást fejthet ki, mint a helyező szerkezet, ezáltal befo-,
lyásolja az erőszükségletet.
A 3.13. ábrán n és n+1 helyzet közötti két nyomaték! diagram lát­
ható; a teljes vonal a helyező szerkezet és a szaggatott vonal az érintkező
által ébresztett nyomaték. Az eredő a két nyomaték algebrai összege. Két

- 124 -
 *

szélsőséges eset lehetséges, s vegyük e l­

sőnek a felső ábrát, hol az összegezés után
csak egy nyugalmi helyzet (L) adódik. Ha a
helyező szerkezet nyomatéka nem elég nagy,
akkor az^alsó ábra szerinti helyzet adódik.
Az előbbi egy nyugalmi helyzettel szemben
most Öt képződik, melyek közül három labi­
lis (L) és kettő stabilis (St). Ez a helyező (
szerkezet nem tölti be feladatát, s ez eset­
ben vagy az érintkező erők csökkentése,
vagy a tífelyező szerkezet nyomaték növelé­
se vezet célhoz.
A helyező szerkezetben levő i*surlódá-
*
sok és holt játékok következtében a nyugal­
mi helyzetnél egy közömbös zóna képződik;
melyen bellii a szerkezet bárhol nyugalom­
ba kerülhet. E hibát a pontosabb, de költ­
séges megmunkálással Lehet kiküszöbölni.
Ha a körülmények megengedik, célraveze­
tőbb a görgősurlódást csapos görgő alkal­
3*13. ábra mazásával csökkenteni, és a kiküszöbölhe-
Helyező szerkezet nyomaték tetlen holt játék hatását nagy átmérőjű he-
vizsgálata lyező tárcsával csökkenteni. Ha a helyező
tárcsa elfordulási szöge kisebb, mint 180°,
akkor a közömbös zóna kettős heiyező szer­
kezettel csökkenthető. E rendszernél a he­
lyező tárcsa forgása szimmetrikus, melyek 5
ben egymással szemben két görgő biztositja
a helyezést.
A helyező szerkezet statikus vizsgála­
ta mellett a dinamikus vizsgálatokat is el
kell végezni, melynek segítségével elérhető
hogy egy lendülettel haladó rendszer némi
lengés után is nyugalomba kerül, vagyis a
tárcsa nem lendül tovább a kiválasztott fo­
kozatnál.
A nyugalomba kerülés feltétele, hogy
az átadott és átvett impulzus egymást fel­
em éssze. Központos ütközésnél k lökés té ­
nyezőt figyelembe véve a v sebességű m
tömeg és Vsebességű tömeg nyugalom­
ba kerülésének feltétele:
nak vizsgálata

- 125 -
 v (m - kM ) + V M (l+ k ) = 0 ( 3 .9 )

Helyező szerkezeteknél sohasem központos ütközés áll fenn, ezért e

feltételt módosítani kell. A 3.14. ábrán látható egy helyező szerkezet éppen
az S - S irányba való lökés előtti pillanatban. Legyen a helyező tárcsa szög-
sebessége ej és tehetetlenségi nyomatéka i_, mig a görgős emelő szögsebes­
sége gj*és tehetetlenségi nyomatéka L Ezek ismeretében a 3.9 egyenlet
_2 ?■
tagjai a következő alakot veszik fel m = i/p , M = I/p , továbbá v =Gjp és
V = - co q p/q. Ezeket behelyettesítve a 3. 9-be adódik:

i
(3.10)
kp/q + (1 +k) p/q

tehát a görgős emelő tehetetlenségi nyomatékának ekkorának kell lenni, hogy

a rendszer nyugalomba kerüljön.
Az ellenkező forgásirányra is érvényes e feltétel, csak az esetben
p /q = p / q -val. Egyenértékűség esetén

i = (q /p ) i + 2k (3.12)

feltétel adódik.
a 2
Tiszta rugalmas ütközésnél k = 1 esetén I = (-^—) és rugalmat­
lan ütközésnél k = 0 esetén I = i(q/p) adódik. A második érték az első há­
\
rom szorosa, mely mutatja helyezőszerkezet tökéletes működését elég ne­
héz biztosítani. A görgős emelő tehetetlenségének növelése kedvezően hat
a rendszer helyes működésére.
Egyenleteinket tovább egyszerűsíthetjük, ha a görgős emelő tömegét
2 2
a helyező tárcsa tengelyére redukáljuk i^ = I( cj’/ gj ) = I(p/q) . A 3.12 egyen­
letből q/p kifejezve és behelyettesítve adódik

• = i . (3.13)
\ 1 + 2k

A lehetséges legkisebb redukált tömeg k = 1-nél adódik, vagyis

= i/3 .

- 1 26 -

I
 3 .3 . ZÁRSZERK EZETEK

A védőkapcsolók működtető szerkezete olyan, hogy zárlat túlterhelés

és fesziiltségcsökkenés esetén a kezelő szAnélyzettől függetlenül képes k i­
kapcsolni. A kikapcsolás elindításához a rendelkezésre álló munka csekély,
mivel az érzékelő elem műszer jellegű.
A kioldó elem m egszólalása esetén á kikapcsolás mindenképpen meg?
történik, tehát akkor is, ha a kezelő személyzet a kapcsolót kézzel bekap­
csolva akarja tartani. Az ilyen kapcsolót "szabadkiváltásunak" nevezzük.
A szabadkiváltásu kapcsoló hajtása három részből áll:
1. erőtárolóból,
2. zár- és tengelykapcsoló szerkezetből,
3. az erőtároló felhúzó szerkezetéből.
A zárszerkezettel áz erőtárolót felhúzott állapotban reteszeljük. A
szabadkiváltásu kapcsoló elvi elrendezése a 3.15. ábrán látható zárt álla­
potban. A zárv&tartást az 1 kapcsoló és 3 kioldó kilincs biztosítja. A 2 kap-

3.15. ábra
Szabadkiváltásu kapcsoló zárszerkezete

csolókar a felhúzó szerkezettel (léghenger), mig 4 kar az érintkező szerke­

zettel vari összekapcsolva. E két kar a közös tengelyen egymástól függetle­
nül képes elfordulni.
Ha a 3 kioldókilincsre a nyíl irányába hat egy kioldó erő, akkor a kap­
csolata 4. karral megszűnik, mely szabadon a 7. ütközőig elfordul. Hogy a
kioldás után ismét képesek legyünk a felhúzó szerkezet segítségével bekap­
csolni, ezért a kioldó bilincsnek újra kapcsolatot kell teremteni a 4 karral.
Ezt avval érjük el, hogy a kioldás folyamán az ütköző kiemeli 1 kapcsoló ki­
lincset, miáltal 2 kar visszabillen 6 ütközőig és a kioldó kilincs összekap­
csolódik 4 karral, A felhuzószerkezettel ezután a kezdeti helyzetbe állítha­
tó az egész rendszer.
Ha a rendszert önkényesen akarjuk kikapcsolni, akkor a 3 karra kis
mágnessel stb. -vei kell hatni.
A kézi kapcsolású rendszer valamivel egyszerűbb, mit a 3.15. ábra
jobb oldalán láthatunk. A 8 kézi emelőkar 2-höz van támasztva, melynek üt­
közői között némi mozgás van. Ha a kézi emelőkart a kikapcsolás irányába
a 9 rugóval szembe mozgatjuk, akkor a segédkarján levő ütköző előbb a 3 .,
kioldó bilincset nyitja, tehát az érintkező kar felszabadul stb. A további mű­
ködés az előbbivel azonos módon történik.
Minden zárszerkezettől megkívánjuk, hogy a kioldáshoz szükséges
munka csekély legyen. A zárat összeszoritó erőt nem tudjuk befolyásolni,
mig a súrlódást és a kikapcsolási szöget (a 3.16. ábra x szögét) a megmun­
kálás és a szilárdsági tulajdonságtól függően kis értéken kell tartani. A Jt
szöget az alapállástól a zárt részek szétválásáig kell számítani, pontosab­
ban addig a pillanatig, mit az érintési felület normálisa éppen a p súrlódási
szögig hajlik. Ha az u - n normális dőlésszöge nagyobb, mint 9 súrlódási
szög, akkor a zár önműködően kinyílik. Ebből következik, ha u = n normá­
lis dőlésszöge - 9 , akkor a szerkezet Önzáróvá válik és kioldásához szük­
séges munka indokolatlanul megnövekedik. Helyes konstrukciónál a zárki-
d

3.16. ábra
A zárószerkezet statikus vizsgálata

lines x mozgási szögén belül az önzárás és önoldás, lehetőségének nem sza­

bad fennállnia.
A fenti feltételek betartása esetén is előfordulhat, hogy a rendelkezés­
re álló kioldó munka nem elégséges, mely esetben sorosan kapcsolt zár-
szerkezetet alkalmaznak. A 3.17. ábrán levő zár 1. karja reteszelendő 2 -
höz. A 2-es karon helyezkedik el 3. elsődleges és 4. másodlagos kilincs.
Az ábrából közvetlenül belátható, hogy 1. kar által szolgáltatott erőnek csak

l ,
- 128 -
kis hányada hat a másodlagos kilincsre, következésképpen csekély kioldási
munkára van szükség. Ha 4. kilincsre a nyillal jelzett erő irányába hatunk,
akkor az szabaddá teszi a 3-t, mely kinyílik.
A nyitáskor szükségtelen rugót használni, ha
2 a 3-1. kapcsolódási helyen a súrlódási szög
u kisebb, mint az érintési felület normálisának
dőlésszöge.
2 A súrlódási tényező bizonytalan érték,
mivel a feltíletminőség - légnedvesség - zsir
jelentősen befolyásolja, ezért a kilincsek igen
^ nagy terhelésű csuszóhelyeit sok esetben a
görgővel helyettesitik.
Az eddig ismertetett zárak kcrmöskilin-
cseit tömeggyártásban nehezen lehet előállíta­
ni, ezért gyakran az un. könyökemeltyüs zá­
rakat alkalmazzák. A 3.11. ábrán levő csuk­
3.17. ábra lós-karos szerkezet csatlakozó rudazatát a
Zárszerkezet sorozat 3.18. ábrán egy olyan
kilincsekkel meg, mely egyik irányba záródik és a másikba
szabadon hajlik. Ha erre a csuklóra a nyíl irá­
nyába hat a kioldó erő, akkor a
csukló a holtponton áthalad és z á -
róhatása megszűnik, vagyis a kap­
csoló kinyílik. A mechanizmus be­
kapcsolásakor a könyök emeltyűnek
újra záródnia kell, mely a kézikar .
"ki” állásba hozásával a szóban
forgó karok súly-ereje következté­
ben létrejön és a kézikar "be" á l­
lásba forgatásával az érintkezők
ism ét záródnak.
A reteszkörmök szilárdságát
rugalmi helyzetben b körömvastag­
sággal és a hosszal (lásd 3.16. áb­ 3.18. ábra
rát) könnyen meghatározhatjuk. A Kény ekem eltyüs zárszerkezet
retesz nyitásakor a távolság folya­
matosan csökken és az igénybevétel növe%.úik3 n- iyriek következtében a
sarkok letöredeznek, ennek elkerülésé:—o. sarkokat r sugárral kell lekere­
kíteni.
A zárszerkezetes kapcsolók béka &to lá sa . elég nagy sebességgel tö r ­
ténik és helytelen m éretezésnél előfordulhat, hogy a tömegerő következté­
ben kiold. Vizsgáljuk meg a 3.19. ábrán látható kilincset, melyre R erő
hat, melyet úgy helyeztünk el, hogy 0 pent körül ne hozzon létre forgatónyo-
matékot. A 3.7. ábra magyarázata s.zermt a kilincs e helyzetére jellemző
szög függvénye
 /

.2 , 2 2
r + i /r r + i
s s s s s
cos S' = (3.14)
1 r t
s
A számláló a 0 pontra vonatkozatott tehetet-
2 2 2
lenségi sugár : iQ ^ rg + ig . A 3.14 egyenletnek
kiegyensúlyozottság esetén

i2 S t r (3.15),
o s

feltételnek kell eleget tenni.

A megszakító zárszerkezetének gyors műkö­
désűnek kell lenni, hogy a fellépő zárlat hatása m i­
nél rövidebb ideig károsítsa a berendezést. Nyilván
azon zárak kedvezőbbek, melyek minél kevesebb
elemet és tömeget képviselnek. A soros zárszerke­
3.19. ábra zetek és a könyokemeltyük nem alkalmasak, mivel
A záró kilincs dina­ igen nagy tömegeket kell mozgásba hozni.
mikai vizsgálata Az előbbiekből következik, hogy a gyors o l­
dást és a csekély kioldó munkát nehezen lehet egye­
síteni.
Az oldási idő meghatározható a kioldáshoz szükséges munkából
(A - A(x)) és a rendszer tehetetlenségi nyomatékából (J = J(x)). oc oldási
szög esetén az oldási munka

Jr (Ot) dx 2
A (x ) (3.16)
2 dt ;

melyből az oldási idő

J (X)
r * '
t dx (3.16)
2 A (x)

Ezek szerint a tehetetlenségi nyomaték nagyságával egyenesen, míg

az oldási munkával fordítva arányos az oldási idő. A rendszer tehetetlen­
ségi nyomatékának főleg az elfordulás kezdetén csekélynek kell lenni, m i­
vel A értéke még csekély.

- 130 -
W
 3 . 4 . K Ö Z V E T E T T (H U G Ó ER Ő TÁ R O LO S) H A JT Á SO K

A közvetett hajtások csaknem valamennyi kapcsolókészüléknél előfor­

dulnak, mivel követelmény, hogy a kezelőtől függetlenül határozott kapcso­
lás jöjjön létre. A nagyfeszültségű kapcsolóknál, ahol a kapcsolások nagy
mechanikai teljesítményt igényelnek a közvetett hajtások alkalmazásával, a
be- vagy kikapcsolás előidézéséhez viszonylag csekély munka szükséges.
A rugóerőtárolós hajtásokat két nagy csoportra osztják:
A. Reteszelt rugós mechanizmus
B. Billenő kapcsoló mechanizmus.
Az előzőnél a feszitett rugót egy kilinccsel reteszelik, mig a másiknál
egy rugós karos mechanizmust holtponton tul hajtva ütköztetik. A kioldást
az elsőnél a kilincs oldásával, mig a másiknál a holtponton való visszahajtás -
sal lehet' előidézni. % /
A. Reteszelt rugós mechanizmus
A nagyfeszültségű hajtásoknál
csaknem mindig ezt használják és az
egyszerű ”be-ki” kapcsolástól a bo­
nyolult kapcsolási ciklusokig mindenütt
alkalmazzák.
A 3 . 20 . ábrán alapelveiben áb­
rázoltuk a Tlbe-kiMkapcsolási ciklus
teljesítésére alkalmas rugóerőtárolós
hajtást. Az ábrán szereplő alkatré -
szék a szemlélhetőség kedvéért eltér­
nek a valóságostól, mivel az ábrán le ­
vő erősen excentrikusán terhelt egye­
nesbe vezető szerkezetek a gyakor­
latban szóba sem jöhetnek.
Az ábrán szereplő mechanizmus
’’bekapcsolásra kész” helyzetben van.
Az 1 kéziforgattyuval, illetve a 2 fo­
gaskerék áttétellel a 3 bütykös tárcsát
a jelölt helyzetbe forgatják, miáltal a
4 bekapcsolórugót m egfeszítik, mely
nem végezheti el a bekapcsolást, m i­
vel az 5 beoldó kilincs beakadt. A be­
kapcsoló rugót a 7 kapcsolóval tulaj -
donképpen a 6 közbenső részen levő
8 kioldó kilincs köti össze, mely a 3.20. ábra
kapcsoló mozgó érintkezőjével sz ilá r ­ Rugóerőtárolós hajtás "be-ki”
dan összekötött közbenső rész fölé bekadt. műveletre >
Ha az 5 kilincset oldják, akkor a 4 Kapcsoló rugó a 9 kikapcsoló rugó
erejét legyőzve zárja a kapcsolót. A 8 kilincsre ható kioldó erő hatására a
kapcsoló kinyili. Ha a kézifor-
mm** gattyu segítségével a 3 bütykös
tárcsát 360°-kai elforgatjuk, ak­
kor a kezdeti állapot ism ét v isz -
szaáll.
A nagyfeszültségű hálóza­
tokban széles körben alkalm az--
zák a gyors visszakapcsolásokat.
A legtöbb rövidzárlat a m egsza­
kítás után megszűnik és gyors
visszakapcsolás után az üzem
zavartalanul folytatódik. Ha a
zárlat tartós, akkor a m egsza­
kítónak véglegesen ki kell kap­
csolnia. E feladatot teljesitő
megszakító hajtásának a m áso­
dik be- és kikapcsoláshoz szük­
séges energiát is tárolnia kell.
A 3.21. ábra Trbe-ki" egy­
szerű, ill. ,rki-be-kiMgyors
visszakapcsolási ciklus megva­
3.21. ábra lósítására alkalmas hajtást mu­
Rugóerőtárolós hajtás gyors tat, mely mindezt egyetlen rugó­
visszakapcsolási műveletre val (10) valósítja meg. Az azo­
nos szerepet betöltő alkatrészek
jelölése megegyezik a 3.20. ábra jelöléseivel. A működés rögtön érthető
le sz , ha figyelembe vesszük, hogy a 10 kapcsoló rugó egyik vége a 1 1 ku-
liszá kar segitségével nyitja, mig a másik vége a 8 kilinccsel zárja a 7
kapcsolót.
A hajtás rugójának gyors felhúzását 14 motor végzi. Feladata, hogy
kioldás után a hajtás igen rövid időn belül bekapcsolásra kész legyen. E
feladatot a következő módon látja el. Az e lső bekapcsolási művelet végén a
8 kilincs a 1 2 bütyök hatására kiold, miáltal a kapcsoló tü mindaddig v issza ­
fele mozog, mig rövidesen a 13 kilincsbe elakad. Ezután a motor a 15 csiga
hajtás és 3 bütykös tárcsa által a 10 kapcsolórugót teljesen m egfeszíti és az
5 kilincs újra beesik. A kioldó a 13 kilincsre hat, de egyben a 8 kilincs is
kilendül. Az elvégzendő "ki-be-ki" ciklus elvégzése az ábrából közvetlenül
adódik, s magyarázatot nem kiván.
A legtöbb kapcsolókészüléknél a rugóerőtárolást egyszerűbb eszközök­
kel oldják m eg. Jellemzőjük, hogy a kapcsolómü léptetésszerüen halad tova,
vagyis a mozgás következtében az egyik rugóvég felhuzódik, majd a másik
láziul. A 3. 22. ábrán láthatunk a folyamatos kapcsolásokra alkalmas rugó-
erőtároló szerkezetet, mely bekapcsolásra kész helyzetben van. A 7 beol­
dó megemelésekor az 5 rugó hatására a 6 fogasléc elmozdul, majd a 4 r é sz ­
be ütközik. A 6 fogaslécnek kettős fogazása van, melyek közül az egyik a be-
- 132 -

» T
 > /

kapcsoló rugót reteszlfés a má­

sik az 1 érintkező tü bekapcso­
*
lásáról gondoskodik. A 6 fogas-
léc elmozdulásával a fogazaton
végig gördül az érintkezőtü gör­
gője, felbuzódik a 2 kikapcsoló
rugó és egyben beakad a 3 kioldó
kilincs. A bekapcsolási művelet
során t szakasszal a 4 rész to­
vább halad, miáltal a berende­
zés előkészül a későbbi bekap­
csolásra. A kikapcsolás 3 kioldó 6
kilincsre való hatással lehetsé­
ges. A legtöbb esetben a 4, 6
részek körmozgást végeznek, 5
tehát egy henger palástján he - k
lyezkednek el.
A rugóerőtárolás hatások
másik nagy csoportja a billenő­
3.22. ábra
kapcsoló mechanizmus, m ely­
Rugóerőtárolós hajtás folyamatos
nek nyomó és huzó rugós kivi­
kapcsolás elve
tele a 3.23. ábrán látható. Az
1 hajtókar 2 nyomó, vagy huzó rugó által össze van kötve 3 hajtott karral.
4 A két kar a rugó feszitő ereje következtében a négy ütköző közül a két el-
' lentett oldalaira támaszkodik. Ha
az 1 hajtó kart a nyíl irányába for­
- 4-o^ gatjuk, akkor a 2 rugó által a 3 kar­
ra gyakorolt nyomaték zérussá,
majd ellentetté válik, ezáltal a 3
1 kar átbillen a másik ütközőig. Az
érintkező szerkezetet a 3 karra,
vagy annak tengelyére kötik, és
pl. az előbbi művelettel a bekap­
csolást végeztük. Ha az 1 kart e l­
lenkező irányba mozgatjuk, akkor
3 kar ismét átbillen és az érint­
kezők szétválnak.
A billenő kapcsolóknál az 1
hajtókar helyzete befolyásolhatja
3.23. ábra
a 3 karra helyezett érintkező nyo­
Billenőkapcsoló mechanizmusok
mását. A súrlódások viszont be­
folyásolják az átbillenési helyzetet.
Az ábrákból közvetlenül belátható, hogy átbillenés csak akkor következik
be, ha az 1-3 karok rugótámadás pontjain átvett egyenes a 3 kar forgás-
pontján a súrlódási szögnél nagyobb mértékben túlhalad.

—*L(.O
j
n
>Cí
 4. HŐKIOLDÓK

4 .1 . IKERFÉMES HŐKIOLDŐK SZÁMÍTÁSÁNAK ALAPJAI

A Villamos Készülékek I. tárgyban részletesen megvizsgáltuk az iker­

fémek jellem ző tulajdonságait, m elegítésre bekövetkező elhajlásukat, erőha­
tásukat, a belső feszültségek nagyságát és időviszonyukat.
E fejezetben csak a jellemzőbb tulajdonságokra térünk ki, igy a gyakor­
lati számításhoz fontos összefüggéseket és felhasználási módot, területet
mutatjuk be.
Az ikerfém melegítés hatására megváltoztatja görbületét, mely válto­
zást ideális viszonyokat figyelembe véve az alábbi formulával lehet szám ol­
ni:

Az összefüggés arra az esetre vonatkozik, ha v szobahőmérsékle-

« o
ten az ikerfém egyenes volt és ^hőfokra melegítjük. Az ikerfémet általá­
ban egyoldalon befogott tartóként alkalmazzuk, melynek szabad vége elm oz­
dulás után erőt fejt ki a kioldószerkezetre. így elsősorban az ikerfém lehaj­
lása fontos számunkra. A lehajlást kis elmozdulások esetén a 4 .1 . ábra alap­
ján számolhatjuk:

1
p sin cp ^ p cp
2

í
C
P=

l.sincp =£cp

ex _ a
2
- ( - & )í
2?

- 134
 t
I
%
i

^ A fenti összefüggés a gya­

korlat számára nehezen kezelhe­
tő, hiszen ot és, oc értékét a
— Ámá
gyártók nem adják meg és m ég-
egyszer hangsúlyozzuk, hogy az
összefüggés csak ideális geomet­
riai méretű ikerfémre igaz. Gya­
korlatilag az ikerfém gyártói mé­
réssel egy TTkTI tényezőt adnak
meg - amit fajlagos kihajlást -
tényezőnek nevezünk. A fajlagos
kihajlás! tényező 6 = 1 mm vas­
tagságú, i = 100 mm hosszú
ikerfémnek 1 C° hatására törté­
nő lehajlását adja mm-ben. A
"k" fajlagos kihajlás! tényező i s ­
meretében a lehajlás az alábbi
összefüggés alapján határozható
meg:

9 2 $ “
* f = k ( 1 őö* —
mm

Az alábbiakban néhány iker-

fém fajlagos kihajlás! tényezőjét
ismertetjük.

Kis Nagy Üzemi Max. Fajlagos

hőtágulási együtthatójú hőmérséklet hőmérséklet kihajlás
szalagoldal ötvözete mm
c° C°

Ni Fe Ni Fe 250 350 0,16

36 % 14 %
Ni Fe kons tantán 200 250 0 ,11
36 %
Ni Fe Ni Fe 400 500 0,12
42 % 14 %

- 135 -
 I

/
, A kioldóba szerelt ikerfém m éretezésénél az Ikerfém elmozdulását a
m elegítés hatására két részre osztjuk fel (4.2. ábra). - <

4 .2 . ábra

I. Az ikerfém nem fejt ki erőt, csak elhajol,

n . Az ikerfémet elhajlásában meggátoljuk és igy erőt fejt ki.
Az első (I) szakaszt nagyra célszerű választani, (erre fordítódjon a
melegedés 60-70 %-a), mert igy a környezeti hőmérséklet ingadozásának ha­
tása kevéssé befolyásolja a kioldó pontosságát.
A második (II) szakasz, ahol az ikerfém a reteszelő szerkezetre tá ­
maszkodik és erőhatást gyakorol rá, mivel további szabad elhajlásában a
szerkezet gátolja. Erre a szakaszra a melegedés, ill. teljes kihajlás 30-40
%-át célszerű fordítani.
Példaként megemlítjük, hogy a 4.13. ábrán bemutatott VMK 25 tipusu
kontaktorhoz gyártott (VBKM Ganz KK.) ikerfémes h'kioldó kioldószerkeze­
tének kikapcsolásához az ikerfémnek kb. 40 p erőt kell kifejtenie (A 4.13.
ábrán csak elvi rajzot közlünk a kioldóról.)
Az ikerfémek méretezésénél két alapvető követelmény kielégítése - az
ikerfém érzékenysége és az ikerfém által kifejtett erő - látszólag ellent
mond egymásnak.
Mint már a Villamos Készülékek I. tárgyban definiáltuk - érzékenység
alatt az 1 C° hőmérséklet hatására történő görbület változást értjük.

Az érzékenység tehát az ikerfém vastagságával fordítva arányos.

Az ikerfém által kifejtett erő - egytámaszu tartóként vizsgálva -

- 136 -
 b . &
F = E .f

Ahol b az Ikerfém szélesség e, E a rugalmassági tényező. Ha a fenti

képletbe behelyettesítjük az f lehajlási értékét, kapjuk az alábbi összefüg­
gést (állandókat összevonva)

i * - *o>

r'
Az összefüggésből kitűnik, hogy az erő az ikerfém vastagságának négy­
zetével arányos. Az ikerfém szélességének megválasztásánál vigyázni kell,
mert a köbös hőtágulás miatt a szalag erősen deformálódik és nehezen szá­
molható a pontos lehajlás és erőhatás.
Ha csak a vastagság változtatásának hatását vizsgáljuk, akkor szem be­
tűnő ellentmondást látunk. Hogy nagy erőhatást kapjunk vastag, hogy érzé­
keny ikerfémet nyerjünk vékony lem ezt kell választanunk. A megoldás, amit
a gyakorlatban is alkalmaznak az, hogy több vékony ikerfémet ö sszeillesz­
tünk, az igy nyert köteg érzékeny, az ikerfémek erőhatása pedig összégező-
dik.
A továbbiakban bemutatunk néhány ikerfémes szerkezeti kialakítást és
az ikerfémek alkalmazását a motorvédelemben.

4.2. IKERFÉMES KIOLDOK GYAKORLATI KIALAKÍTÁSAI

Az ikerfémes kioldók az ikerfém m elegítésére bekövetkező elmozdu­

lásán, elhajlásán alapulnak.
A legegyszerűbb megoldást a 4 .3 . ábra mutatja. Az átfolyó áram ha­
tására az ikerfém elhajlik és bontja az áramkört. Az áramkör megszakítá­
sa után az ikerfém hülni kezd, elhajlása csökken és újra zárja áz áramkört.
A megoldás csak igen kis áram erősség és feszültség m ellett alkalmazható,
mert a két kontaktus csak lassan távolodik el egymástól, az érintkezők be­
éghetnek. A megoldás másik hibája, hogy a környezeti hőfokváltozás is erős
hatással van a működésre. Erős környezeti hőfokváltozás esetén a jobb o l­
dali érintkező - az ikerfém elhajlik, igy állandó korrigálást kell alkalmaz­
ni, hogy a megoldás csak a beállított áramerősségnél történjen meg. A hi­
ba kiküszöbölésére kompenzálást alkalmazunk. Ilyen megoldást mutat a
4 .4 . ábra. E megoldásnál a környezeti hőfokváltozás mindkét érintkezőt
tartó ikerfémre egyformán hat, utánállitásra nincs szükség. A kompenzálás
más megoldását mutatja a 4 .5 . és a 4.6. ábra.
- 137 -
4 .5 . ábra

- 138 -
 <

\ 0

Az előbb említettük, hogy a fenti megoldások csak kis áramerősség

és kis feszültség esetén alkalmazhatók az áramkörök közvetlen kapcsolásá­
ra. A kapcsolás biztonsága ér­
dekében az ikerfém az elm oz­
dulása által kifejtett erő hatá­
sára általában egy retesz szer­
kezetet működtet.
Ilyen megoldást mutat a
4 .7 . ábra.
4. 6 . ábra Az ikerfém elhajlása után
az R huzórugó a k kart leránt­
ja és az a retesz feloldóra egy h ir­
telen erőhatást gyakorol. A k i- ill.
bekapcsolás igy pillanatszerü. Ha­
sonló elven működő megoldást mu­
tat a 4. 8 . ábra. Működése a követ­
kezőképpen történik. Az ikerfém
m elegítés hatására elhajlik és a
szabad uthossz után erőt fejt ki az
1. jelű állít ócsavarra. Ha a k^ kar-
u
ra kifejtett nyomaték nagyobb, mint
az R rugóerőnek a k karon kifej -
tett nyomatéka, akkor a 2 . jelű ten­
gely elfordul a jelzett irányban és
ezáltal a 3. jelű tengelyre erősitett
kar a R ft rugóerő hatására hirtelen
z 4 .7 . ábra
elfordulhat és ez végzi a kikapcso­
lást.
Hirtelen kapcsolást (billenő kapcsolást) valósíthatunk meg a 4 .9 . áb ­
ra szerinti megoldásban is . Az ábrán látható R huzórugó az 1 jelű kart az
ütközőhöz huzza. Az ikerfém/(2) az ábrán látható alakot veszi fel szobahő­
mérsékleten. Az ikerfém a m elegítés hatására ellenkező irányban igyekszik
elhajolni, igy először kiegyenesedik. Ezáltal az R rugóerő ellenében az 1.
jelű kart eltávolítja az ütközőtől, majd a holtpont elérése után az ikerfém
elhajlását az R rugóerő is elősegíti és igy a szerkezet önzáró zárszerkezet­
ként működik és az ikerfém a hirtelen átugrás hatására a 3. jelű érintkezőt
nagy kezdő sebességgel távolítja e l a 4. jelű érintkezőtől.
Hasonló elven működő ikerfém reléket mutatunk be a következő ábrá­
kon.
A 4.10. ábrán a szovjet gyártmányú AV-45 jelp ikerfém relé látható.
Az 1 jelű ikerfém a fűtését a 9. jelű fütőszálról közvetve és az ikerfémen
átfolyó áram hatására közvetlenül nyeri.
Az ábrázolt helyzetben a 2 lemezrugó az 5. jelű érintkezőpárt egymás

- 139 -
 •i :;k\.í-y ■ ,1

V-' x

4 .8 . ábra

4 .9 . ábra
- 140 - ni.
 •fi

hoz szorítja. Az érintkező nyomást a 6 . jelű lemez rugóhatása biztosítja.

Az ikerfém elhajlását először a 2. lemezrugó erőhatása ellenében végzi,

majd a holtpont után a lemez rugó segítségével. A kapcsolási folyamat itt is

pillanatszerii. Az ikerfémrelé beállítása a 3, 7 és 8 . jelű csavarokkal tör­
ténik.

W \\\\\
 /

Alexejevszki szovjet konstruktőr megoldását mutatja a 4.11. ábra. A

hirtelen kapcsolást jelen esetben is 2 -vel jelölt rugó végzi az 1 . jelíi iker-

V
 /

fém elhajlása esetén. A holtponton történő átbillenés után a 2. rugó a 3 és 4

jelű érintkezőket hirtelen választja szét illetve nyomja össze.
Ugyancsak szovjet relétipust mutat be a 4.12» ábrán. A D alaplapra
van a Z jelű lemezrugőn keresztül a T -vel jelzett keret erősítve. Az áram­
kör zárasa ill. nyitása a K jelű érintkezőkön keresztül történik. A mozgó-
érintkező (P^) az 5 jelű pont körül tud elfordulni. A jelű rugóérintkezőt
a Z . jelű rugó tartja be ill. kikapcsolt helyzetben a Z r rugó az 1 és 2 jelű
pontban van rögzítve, igy a P, kar mellett a P 0 jelű kart is - mely a 4 pont
J. tU
körül tud elfordulni - határozott helyzetben tartja. A B jelű ikerfém a t rú­
don keresztül - mely a 3. ponthoz van erősítve - a P jelű kart felfelé e l-
mozdítja, a Z , rugót megnyujtja, majd a holtpont elérése után á Z^ rugó a
z z
P 1 kart átrántja a másik oldalra, igy a K érintkezők hirtelen válnak szét. A
i i
bekapcsolás hasonló módon történik. A P^ kar segitségével jelzést és kézi
kapcsolást is megvalósíthatunk. A relé beállítása az S , S ill. S állitócsa-
varokkal történik.
Hazánkban gyártott ikerfémes hőkiol­
dó elvét mutatja a 4.13. ábra. Az érintke­
zőpárok zárását az R rugó biztosítja. A k^
karnak, amelyikre mozgóérintkező van sz e ­
relve - és a k 0 karnak a 3 jelű hely a for-
tu

gás pontja. Az 1 jelű ikerfém elmozdulását

a 2 rúd továbbítja a k 0 karra. A holtpont
r
után az R rugó a k^ kart is hirtelen átránt­
ja és ezáltal a kikapcsolás megtörténik. A
visszakapcsolás kézzel a V megnyomásával
történhet. A beállítás elvileg az állóérint­
kező ill. a 3 jelű pont elmozdulásával tö r­
ténhet.
Permanens mágnes segitségével biz­
tosított gyorskapcsolási megoldást mutat
a 4.14. és a 4.15. ábra.
Egyre jobban tért hódítanak a motor
tekercseibe beépített ikerfémkioldók. Az
ikerfém itt a tekercselés tényleges m ele­
gedését követi. Ilyen esetben term észete­
sen a kis helyszükséglet igen fontos köve­
telmény. A jelenleg készített ilyen relékre
a 10-12 mm átmérő és 3-4 mm vastagság
jellemző. A gyors kapcsolást ezekben a

- 143 -
 /

megoldásokban az ikerfém membránszerii kialakítása biztosítja. Ilyen m eg­

oldást mutat a 4.16. és a 4.17. ábra.

4 .1 5 . ábra

y
- 1 44 -
 L al i-.u'

<i
¿22 ^2 g ZZ
4.16. ábra

*y
 4. 3. IKERFÉMES K30LDŐK ALKALMAZÁSA A
MOTORVÉDELEMBEN

Az ikerfémek alkalmazhatóságát motorvédelem céljára a Villamos

Készülékek I. tárgyban tárgyaltuk, itt csak a kiválasztás, a beállítás és az
alkalmazhatóság határait tárgyaljuk.

4 .3 .1 . A termikus védőberendezés időállandójának és beállítási

áramának megválasztása

Tanulmányaink során megállapítottuk, hogy a termikus védelem idő­

állandója mindig kisebb, mint a.vMepdft mofear időállandója. Célszerűbben
is lenne adott motorhozjvele azonos időállandóin termikus védelmet (azaz
ikerfémes’Idoldót) szerkesztőig, mivel a gyakorlatban beszerezhető motor-
védő kapcsolókkal kívánunk védeni különböző tipusu és rendeltetésű motoro­
kat.
A védelem időállandójának és beállítási áramának meghatározására
nézzük meg a 4.18. ábrán látható lehűlés! és melegedés! görbéket. A T ^
időállandóju motort a megengedett t hőmérséklet elérésekor, egy
— . ma x
T T időállandóval rendelkező ikerfémes (termikus) kioldó lekapcsol.
M
A termikus kioldót a motor névleges áramerősségére (L^ = I_^) állítjuk be.
A lekapcsolás után a motor T hőmérsékletről T hőfokra hűl le az M-el
_--------------------—-------------- max ------------------------------------------- -------
jelzett görbe szerint. Ez idő alatt a hőkioldó -ról ^ <T hőfokra hül
le, mégpedig a T < TM időállandó miatt meredekebben, a V görbe szerint.
Ha a motort a 2 pillanatban ismét bekapcsoljuk, akkor melegedése a 2-3 pon­
tokat összekötő M jelű görbe szerint megy végbe, és eléri t idő alatt a
*■•■*■**■ —----- ---------- ---- —------------------ ni ------------ —
X határértékeket. A kioldó a kisebb időállandó miatt már hamarabb éri
max ----- — --- ------------------------------------------------ -_________
e la n értékét a 3”-vei jelzett pontnál (t’ < t ), ha erre a hőfokra álli-
max - - ------- -------- -------------- m m ______________ _____
tanánk be a kioldót, akkor a motort nem tudnánk gazdaságosan üzemeltetn i,
mivel a lekapcsolás megtörténne mielőtt a motor elérné a x megenged-
—------------------max
r
•—--- ■
hető hőfokot. Ha a kioldó határhőmérsékletét nagyobbra - J* r
választjuk, a nffifcTr Igtzdaságosan kihasználható lesz.
Á kioldó magasabb határhőmérsékletre történő m éretezése azért is
célszerű, mert igy a környezeti Hőmérséklet Väii,o1 asa~nem befolyásolja a
kioldó helyes működését.

- 146 -

/
 * N

Az előzőekből következik, hogy a védokészlilék idöállaiidőja kisebb le -

gyen* mint a védendő motor időállandója, E kívánság kielégítése talán tul

egyszerűnek látszik, de ez csak a közvetlen fűtésű ikerfém éknél term észe-

tes a szerkezeti okok miatt, közvetett fűtés ű ikerfémes kioldóknál a nagy
hoellenállásu anyagok alkalmazása miatt előfordulhat, hogy T á_T . Nagy
indukcióval működő áramváltók esetén a primer kör áramának növekedésé­
ve l az áttételi viszony megváltozik a telitési szakasz miatt, a védőáramkor
áram erőssége nem lesiz arányos a motor áram erősségével. Ez esetben te ­
hát nem a védelem időállandója növekszik, hanem a rajta átfolyó áram torzul
el. Az ikerfém melegedése lassúbb, hülése gyorsabb le sz . Ezért vigyázni
k ell, hogy az áramváltónak rövidzárás szempontjából igen kedvező hatását
ne~f(Hozzuk el a túlterhelési védelem rovására.

- 147 -
 Egész általánosságban azért is célszerű a védelem időállandóját k i­
sebb értéküre válásztani, mint amekkora a védendő motor időállandója,
mert a motor nem homogén test és különböző részei különböző mértékben
melegszenek (tekercs e lé s, vastest stb .). Indításkor - különösen a rotor-
ban -o ly a n hotorlódás keletkezik, melyeket a sztátor áramára reagáló kiol­
dó nem érzékeli arányosan.
A hőkioldó időállandójának meghatározása matematikailag az alábbi
összefüggésekkel történik.
Korábbi tanulmányaink során az alábbi összefüggéseket vezettük le a
melegedés jellemzőiként:

jt_
T max
'ö' = 'd" (1 - e ) T = Tin
max
max
l
lehűlésre pedig:

T max
&= & e t = T In (4.1)
max &
L J

Ha feltételezzük. hogy az ikerfém_- azaz a védőelem tulmelegedése

az I. tuláram négyzetével arányos, vagyis = b . I? , hasonlóan
— t —s---------- --------------~----- — :---- ^ ------ max ---- t ---------
IzJLÍ-
Ahol a beállítási (vagy határ) áram. Vezessük be a tuláram-viszony fo­
galmát

k =
L
(vagyis a tuláram és a beállított áram viszonyát).
A fentiek alapján Írhatjuk

b. I i.
mai — = T I n -------- í T In —
t = TV ln - v 2 2 V -2
max I" ~ lD
2
bw t
L
1
 >7*./ y

N Adott tuláramviszonynál

ln = =a
k 2 - 1*
L _________ /

azaz a állandóval helyettesíthető. A t^ kioldás! idő ez esetre;

(4.3)

alapján számítható. *'

A szabvány különböző túlterhelésekre előírja a lekapcsolási időt (t^),
*' »•
Így a T y -re azaz a védelem időállandójára - határfeltételek szabhatók, azaz
optimális hatás érhető el.
A védőelem - azaz az ikerfémes kioldó - időállandójának felső határ­
értékét a szabványban előirt két határáram ismeretében meghatározhatjuk.
A szabvány előírja (MSz 4835), hogy az üzemmeleg motort a termikus kiol ­
dó két órán át ne kapcsolja le. ha a túlterhelés 5 %-o s. de két órán belül
biztosan kapcsoljon le ha a túlterhelés 20 %-osv
% túlterhelés az alsó, 20 %-os túlterhelés a felső határ. Az alsó és
I 4» felső határ alapján az 50 %-^s. tulterhelésnérT 2Ö~másodperces lekapcsölás
figyelembevételével az időállandó T „ mfighatározható.
Feltéve, hogy az áram erősség négyzetével arányos a melegedés, ak­
kor a kioldó - feltéve, hogy L = 1,2 I - az 1 névleges árammal való tér-
helés mellett eléri a

100
= 0,69 ^ ^
( 120 J b D n
l____ 1 ____
hőfokot.
1 ,5 1 terhelés mellett
n

150
í 120 = 1,56 tf*. =
1,5
L
a túlterhelési tényező analog módon

4,
- 149 -
 V
i
¿ - V
1 ,5 n 1,56 - 0,69 *
k2 = 2,8 ’» 3.
K * * 1 , 0 0 - 0,69
b n

A 4 .3 összefüggés szerint a kioldás! ido (L ) akkor egyenlő as időál -

landóval (Tyj értékével, ha a = 1 _.
Ez akkor áll elő, ha

k= |/ - ^ r = 1- 26-
<____________________________________

Továbbá bizonyítható az alábbi összefüggés:

2
Ha a 4 .4 -be behelyettesítjük a k > 3 értékét kapjuk, hogy

T\r = 3 t s*
V K

Vagyis a kioldó időállandója, 1 ,2 1^ hat ár áram beállításánál nena, lehet na­

gyobb, mint az 1 , 5-szeres árammal való terhelés kioldás! Idejének három -
szorosa.
A gyakorlatban a gyártási pontatlanságok miatt a beállításnál eqrv ha-
táráram középértéket veszünk, amely I = (1,1 ~ 1,15) I „ , értékű
~ — ------------- 1------- n -------- L—- névl motor —
tartos üzem esetén.

4 .3 .2 . Hőkioldó és motor együttműködése szakaszos üzemben

A szakaszos üzemben a k i- és bekapcsolt állapot időtartama lehet az

ism étlődés folyamán azonos, de lehet változó i s . Az első esetre példa egy
gyalupad motorjának terhelése, az utóbbira egy darumotor.
A t terhelési idő arányát a l felles”periódus idejéhez relativ bekap­
ta -------
■ -— s —----- :------- —— ■
—------ ——
Cgolás i időtartamnak nevezzük, jele "biM
i
 bi = 4
s *b + Sc

illetve százalékban kifejezve:

bi % = 100
t + t,
b k
l
Szakaszos üzemben ideig folyik 1^ névleges áram, szünetidőber
a motor a hálózatból egyáltalán nem vesz fel áramot, vagy c s ak az üres járá­
s i árammal van terhelve. így a hasznos áramerősség négyzetes középérté-
ke (1^) tehát kisebb, mint I , mégpedig
V
i - 1 \/bi
m— n
L
A motort az áram hőhatása veszélyezteti, a tekercselés és az iker­
fém hőfoka a négyzeteslcozépértékkerváltozik, következik, hogy ez a közép
érték nem lehet több a motor I. névleges állandó üzemü áramerősségnél.
“'Vagyis 011

i = i =i y bi
m án n
L
azaz

^án _ 'án
II

|/b i%
1 100
i________
A motor védelméhez a hőkioldó áramerősségét (IK) úgy kell beállita-

ami mellett állandó üzemben x határhőfokot a motor nem lépheti tul.

___ _____ ___________ max ------ -- ----- ---— ---------------------

I fbi = I
n n

*
- 151 -
Például:

bi esetén
= ° ' 445 ^J

bi "
Ib = 0 -6 3 I n
i
/
bi "
H, = °>7 75 In

Hal, = I értékű beállítást végeznénk, akkor ez T* tulm elege-

. b n ----- ~---------------------------------—- m a x -------
dést eredményezne ami

n
bi
an
C
szer nagyobb lenne a megengedett X határ tulmelegedésnél.
Az ikerfémes kioldó és a védendő motor szakaszos melegedését v iz s­
gáljuk meg a 4.19. ábra alapján.
A motor és~az'’ikerfém m elegedése és lehűlése elvben ugyanezt a tör­
vényszerűséget követi. A motor időállandója nagyobb mint az ikerfémes ki­
oldó időállandója, T ^ > T , igy a felmelegedési és lehíilési görbéjük a
4.19. ábra szerint halad. x
Mielőtt matematikailag vizsgáljuk a szakaszos üzemet az alábbi jelö­
lésekben állapodjunk meg.
a periódus ideje s-ban

a melegedés! idő (terhelési idő) s-ban

ib

a lehűlés ideje (szünet idő) s-ban

V
bi -
s
a motor időállandója s e c -ban
M

a hökioldó (védelem) időállandója se c -ban

V
*• a motor névleges áram erőssége állandó üzemben teljes terhelés
sei ' -----------
- 152 -
 •
.
f /
I a motor névleges áramerős
V' n (_______/ _ ___________ t* S
sége szakaszos üzemben
I tetszőleges terhelési áram
szakaszos üzemnél
4 / !\
a kioldó határáramerőssége
^ = < 1 ,0 5 - 1 ,2 ) 1 ^ =

= f I än
— a motor tuláram viszo-
M I
án nya (normál határeset
1nA ,«
án
I I
a védelem (klol-
fi
án
dó) tuláramviszonya (nor­
mál határeset I /I
n h
t’ a motor határmelegedése
max
I -nél állandó üzemben
n
a motor határmelegedése
max
I,án -hal állandó üzemben
______

y a kioldó hat ár m elegedése 4.19. ábra

max
I -nel állandó üzemben
n
^ a kioldó határmelegedése I. -nal állandó üzemben
max án
T =x . T a motor tulmelegedése szakaszos üzemben t végén
x max ........ ...... -.... ... b ..

ne = a . T a motor tulmelegedése szakaszos üzemben t elején

a max ...... • ~ b —.....
Az ábrán látható (4.19) m elegedés! görbére felírható

max
t = T In ----
M T* - T
max a
L ..
max
T In
M T*max - Xx
L ..-

- 153 -
 fe
V '

«r - i
_ , max a
t, = t n - t = T_ , In — ;---------------
b 1 M T - t
max x
L
és m ivel

T* ==k T
max M max
L.
2 2
T (k,_ - a) k_, - a
x .™ max M M
tb ‘ TM ] l l ~ 3 ------ T _ T M l n — 2--------
T (k - x)
max M kM - X
L
Ez irható a következő formában is
t

M kM ~ a
(4.5)
kL - x
ebből
L
M
x - x* - e ( T*max - T x ) (4.6)
a max

A görbe lehűlő ágára az alábbi összefüggések érvényesek:

u a x J

"t X .T
T x _ , max _ , x
= T „ In ------ = T In ---------------- T In —
M t M a .T M a
max
--------------------------— — ■"

azaz

(4.7)

*
- 154 -

«
ebből
Se
M
T = T e (4.8)
a x

A 4.6 és 4. 8 összefüggés alapján következik

Se r x ’ M
M -“■
hr - e
tH J-
L S>
M
- In p - e (P - 1 ) (4.9)

A X : T viszony a többletmelegedés mértéke és p-vel jelöljük,

max x j
Azonosnak tekinthető k“ -e l abban a tipikus esetben ha az állandó üzem és az
M
állandó szakaszos üzem m elegedés! határértékei egyenlők.
A 4 .9 összefüggés felírható még az alábbi formában is:

Se = ln [
kM " e M < - > ]
M

illetve kis átalakítással

= (bi> =
6 1 M r
1 - In (p - e
S, L M -I

Az előző összefüggések érvényesek értelemszerűen a hőkioldóra is,

Pl.

- 155 -

I
ez k issé átalakítva

(4.10)

illetve

(4.11)

így szám ítással meghatározható pl. a szükséges szünet ido szakaszos

üzem esetén, ha ism ert a védőberendezésünk.
Például: legyen egy motor szakaszos üzemi névleges áram erőssége
I = 20 A, az állandó üzemi áram erőssége I. = 10 A, ha t = 10 sec és
n fin b
= 60 se c , mekkora kell legyen a szünetidő és óránként hányszor kapcsol­
ható a motor káros tulmelegedés nélkül ?
Legyen 1^ = 1 ,2 1 ^ a beállítás határárama (1^ = f . 1^ )
A védőkapcsoló túlterhelési száma:

ln _ 20
1,67; 4 , = 2,78
f .I . 1 , 2.10
an

10
0,1667
60

4.11 alapján:

156 -
 T
- e V (1¿ - 1) = 2,78-1,183(2,78-1) = 0,67

1,49

r*

íg y

t = 0,4 . 60 = 24 sec
k

t = t, + t. = 3 4 sec
s b k

10
bi = 30 %
34

3600
K = 105 kapcsolás/óra
34

- 1 57 -
 5. A VILLAMOS ÍV ÉS OLTÁSA

Ebben a fejezetben a villamos iv (a továbbiakban csak iv) fizikájával,

mozgásának törvényszerűségével és az ivoltás alapelveivel foglalkozunk.
Ezeknek az ismeretén alapul ugyanis a kapcsolókészülékek Ívoltó berende­
zéseinek számítása.
Kiindulásul célszerű a villamos iv fogalmának meghatározása és elha­
tárolása más gázkisülés éktől. Meg kell itt jegyeznünk, hogy atmoszférikus
környezetben égő Ívvel foglalkozunk.
Weizel és Rompe meghatározása szerint a villamos iv állandó villa­
mos k isü lés, mely két „elektróda között egy gázközön át nagy áramot vezet .
Az iv másik jellemzőié az áramot vezető gáz nagy hőfoka. Weizel és Rom­
pe elhatárolják az Ívtől a~szlkrát, In ely egy ivjellegü kisü lés, de nagyon rö­
vid ideig tart és az iv kezdeti állapotának tekinthető.
Finkelnburg és Maecker definicója: a_yillamos iv egy meglehetősen
nagy áramú kisülés (i > 1 A), mely v iszon yE ^ H s^ gésílfesziiltsöggeFren -
delkezik, különösen kis katódeséssel (U^ < 20 V).
A kis katódesés feltételezi a katód felületének nagy hőmérsékletéből,
vagy közvetve egy szorosan a katód közelében elhelyezkedő gáz v&gJLgázré-
teg nagy hőfokából adódó elektronemis s ziót, mely a kátédnál 103-10 7 A /cm 2
áramsürüséget tesz lehetővé. Az. Qnálló.iv_kÍBÜléi6l m.ecto 3dzmUjB.aIeimtart-
ja a kat&Lmagas hőfokát.
Meg kell különböztetni az Ívtől a villogó kisülést (ködfény kisülés),
melyet a kis áram (i < 1 A) és a nagy égési feszültség jellem ez.
A villogó kisülés áramsürüsége az ivénél lényegesen kisebb, a katód­
esés pedig lényegesen nagyobb. Ha kívülről fütjük a katódot kjs katódesés
adódik, azonban ezt az esetet ki kell zárnunk, mivel a kapcsolókészülékek­
nél és más erősáramú alkalmazásoknál fütött katóddal ritkán találkozunk.
Zaleszkij szerint a villamos ivet a nagy áramsürüség és a kis katőd-
esés iellem zi. Külön kell választani a villogó kisülést, melv a k is áramsü-
rüséggel és nagy katódeséssel jellemezhető.

Iv Villogó kisülés
Katódesés (V) 5-20 200 - 300
5
Áramsürüség A/cm 10-10 (10 - 100 ) 10 '
 Az áramstirüségen és a katódesésen kívül a hőfokban mutatkozik meg
a két jelenség alapvető különbsége. Villamos iv esetén a katód és az ivosz-
lop is nagy hőfokú, mig a
villogó kisülésnél a katód
hőfoka megegyezik a kör­
nyezetével és a kisülés o s z ­
lopának hőfoka is lényege­
sen kisebb, mint az Ívnél. / t \
1 \
Érdemes megfigyel­ 7 tO f
ni az 5.1. ábrát, mely a 1
!
katódesést mutatja az áram
/. 1
függvényében. Zaleszkij a
villogó kisülés felső határá­ 160 1 •*

ul 2,8 10“^ A áramot; az ,

átmeneti zóna felső határául II.

kb. 1,7 A áramot Jelöl meg
és az é fölötti tartományt
80 !
1
1
i -
i
1 ///.
i
nevezi ivkisülésnek. ¡
!i

Kesselring is foglalko­ i

zik a legkisebb árammal, O — 1

m ellyel ivet lehet huzni és 10

szerinte a minimális, ivet
létrehozó áram ezüstre 5.1. ábra
0,57, rézre 0,42 A, de k i­ Katódesés az áramerősség függvényében
mutatja azt is , hogy ez az I. A villogó kisülés tartománya, n. Át­
áram függ a felület állapo­ meneti tartomány, in . Az ivkis ülés tar­
tától. Bizonyos mértékig tománya
ez magyarázza a minimális
áramok megadásánál a szórásokat. Kis áramokra a nyugvó levegőben égő,
több cm hosszúságú iv oszlopának áramsürüsége Zaleszkij szerint 17,5
A/cm^, mely megegyezik a más szerzők által mért értékekkel.
A fentiek alapján a s zabadon égő iv a következőképpen definiálható: »
a) a katódesése kicsiny, általábaii 5-20 V közötti értéket vesz fel,
b) az áram sűrűsége nagy, az iv oszlopában 1 0^^- - 10 ^ A /cm^ értékű,
c) az áram erőssége 0 .1 - 1 .7 A felett van. _ezen szórási sávba Finkeln­
burg*. Maecker 1 A értéke jóLheleÜlik. ez fogadható e l leginkább,
d) a katód és az ivoszlop hőmérséklete magas, az utóbbi hőfoka a kisü­
lés jellegétől függően 5000 -50000 K° lehet.
A követkéz ötben az iv három fő részével, a katód és az anódesés tarto­
mányával és az ivoszlop jelenségeivel foglalkozunk.
Ismeretes a Villamos Készülékek 1. tárgyból, hogy a két elektróda között
mérhető ivfeszültség három részből 41L. a katódesés* az anódesés és az iv­
oszlop feszültsége a három összetevő. A fejezet első pontjában ezekkel fog­
lalkozunk.

- 159 -
\
 I 5 . 1 . AZ IV FIZIKÁJA

5 .1 .1 . A katódé s és

A villamos iv fizikájának alapvető kérdése a katód elektronem lsssió­

jának jellege.
Hogy tisztázódjék az em isszió jellege, meg kell vizsgálni ahőhatásból
adódó termikus emissziót és a villamos térerősség miatt fellépő térem isszi-
ót. .................. ""
A termikus emisszióból adódó áramsürüség:

4 it
em
3= (kT) exp (- (5.1)
kT

ahol h a Planck-féle állandó, k a Boltzmann-féle állandó, e az elektron töl­

tése, m az elektron tömege, cp a kilépési munka, T az abszolút hőfok K°.
Az 5.1 képletbe a számértékeket behelyettesítve:
I
*

j = 120,4 T 2 exp (--~-> U /c m 2] (5.2)

*
A különböző anyagok esetén az ár&msUrüségek a hőfok függvényében
az 5 .2 . ábrán láthatók. .
Az 5.2 képletbe b = l ,6 1 0 cp . A b állandó értéke különböző anyagok­
ra:
b. 10
réz 5.1
vas 5,54
wolfram 5,25
platina 6,17
cézium 2.1
A katód-áramsürüségek vizsgálatánál a következő áramsürüséget mér­
ték:
j (A/cm*)
grafit 2800 í
réz 3000
vas 7200
wolfram 3700
- 160 -
 \ r,

A grafit elgőzölgési hőfoka 4123 K°, a wolframé 507^ K°. Ezeknél az

anyagoknál elképzelhető a termikus em isszió, azaz a kátédból termikus utón
kilépő elektronok adjál a teljes áramsürüséget. A grafitnál például az 5.2
képlet alapján számolva T - 3800 K°-nál adódik a mért áramsiirüség érték.
A vas elgőzölgési hőfoka 2720 K°, a rézé 2630 K°. Az 5 .2 . ábrára
nézve látható, hogy az alacsony forráspontu.j^méknél a termikus em isszió
nem tudja szolgáltatni a'm éréssel meghatározott áramsíiriiséget, más jelen-
____ , j iiii* ■ - III ■ - I I I - - --- I I ■||_.|^ i i i w i i « 1---------------------------- w

séget is meg kell vizsgálni.

5. 2. ábra
A termikus em isszió áramsürlisége a hőfok függvényében
1. Cézium, 2. réz, kilépési munka = 4 ,4 eV, 3. réz ki­
lépési munka 3,9 eV, 4. Platina

A térem isszió áramsürlisége F ow ler- Nordheim szerint

j C E (exp - (5.3)

E a térerősség V /cm , C és D a kilépési munkától függő állandó. Az

áramsürüség a térerősség függvényében az 5. 3 képletből számítva az 5.3.
ábrán látható, az egyes görbékhez különböző kilépési munka tartozik. A k i-
t
- 161 -
sérleti eredmények azt mutatják, hogy a térem isszió már egy-két nagyság­
renddel kisebb térerősségeknél kezdődik, InínFaTaz^5;^37~ábfSB5I"klftlnik.
A valóságban a hőhatás és a tér­
erősség együttesen okozzák az elektro-
nők kilépését. Az áramsürüség ebben
áz esetben a következő tapasztalati kép­
letből számítható:

j = A(T + a E) exp(-

T+aE H r \

(5.4)

A és b értékeivel már találkoz­

5.3. ábra
A térem isszió áramsürüsége
a térerősség függvényében 2 ,
3 és 5 eV kilépési munkára
nunk, "a" értéket Zaleszkij határozta
meg és pl. vasra 0 , 0 1 értéket kapott.
Tehát, hogy a vas elgőzölgési hőfokán
2720 fokon kiadódjon a m éréssel meg-
2
határozott 7200 A/cm áramsürüség az
5.4 képletből a térerősséget kiszám ít­
va E = 2,45 105 V/cm érték szükséges.
A következőkben közelítőleg meg-
határozzuk a térerősséget a kátédon.
A levegőre T = 273 K° és 760 Torr
nyomásra ez elektron szabad úthossza
— -
X = 3,44 ~ 4 ,8 10 cm. A szabad ut-
í o __ _________ — _ - ------

hossz a hőfokkal arányosan nő, tehát a vas forráspontján

2723
10 X
274 o
t.

Engel és Steenbeck kimutatta, hogy a fémgőzök jelenléte a szabad út­

hosszát jelentősen csökkenti, rézkafódnál pl. harmad-negyed részre , tehát
közelítőleg:

X = X = 2,5 X
o 4 o

- 162 -
 *

A katódesés és a kátédnál uralkodó térerősség közötti összefüggést Za-

leszkij a Poisson egyenletből kiindulva meghatározta:

v
E = 4U *
---------- 7— (5.5)
3A .,4

X = 3,44 10 ^ cm, U. = 10 Volt értékeket felvéve és a X = 2,5 A. ér-

° k 5 0
tékkel számolva a kátédon a térerősségre E = 1,55 10 V/cm adódik, kisebb,
mint a mérésekkel megállapított áramsüríiséghez az 5 .4 képletből meghatá­
rozott érték. A kátéd szennyezése erősiti az em issziót, Wasserrab szerint
a kátéd szennyezése az em isszióhoz szükséges térerősséget egy adott eset­
ben ötödére csökkentette, tehát az"a'különbség, mely közvetve a mérésekből
adódott 2,45 10^ V/cm és a fentiekben a katódesésből adódott 1,55 10^ V/cm
térerősség között fennáll, ezzel esetleg áthidalható. így bár a számítás nu­
merikus része nem eléggé meggyőző, elképzelhető, hogy a kombinált termi -
kus tér em isszió szolgáltatja a szükséges elektronokat, olyan térben, ahol
fém gőzök vannak.
A fenti számításnál igen nagyjhőfoku katódot kellett feltételezni az
elektronemisszió megmagyarázására. Az ilyen nagy hőfok gyakran nem áll
fenn, ezért Seeliger szerint”a katód nem tud elegendő elektront produkálni.
Ezekkel a megszorításokkal nem adódik ki a gyakorlatban tapasztalt kicsiny
katódesés, más feltételezés kell a katód körüli jelenségek tisztázására.
E zért Slepian azt tételezte fe lThogy a katódesés tartományában az ára­
mot az ionok vezetik.
Ebből kiindulva W eizel, Rompe és Schön a katód előtti teret három
részre osztja:
a) A hővezetési zónában a hőfok csökken, de a viszonyok az ivoszlop-
pal megegyező tulajdonságokat mutatnak. Az áramot.főleg elektronok veze­
tik, a hőmérséklet a hővezetési zónában az ivoszlog kb. 8000K°-os hőmér­
sékletéről kb. 4500-4700 K°-ra csökken. A hővezetési zóna vastagsága a
számításból 0,0555 cm -re, a szabad uthossz kétszázszorosára, a hővezeté­
si zónára jutó feszültség 7 ,2 - 7 ,9 V-ra adódott^.A hőfok csökkenés miatt
megnő a térerősség és kezdeti 170 V /cm - ről kb. 32 kV /cm -re.
b) Az ionizációs zónát ennek az elméletnek értelmében fel kell tételez­
ni, mivel az ivszálban az elektronok, á kátéd előtt pedig az ionok vezetik az
áramot. Tehát ebben a zónában töltéshordozók keletkeznek és az elektronok
az ivszál feléj az~Iönök a katód felé távoznak. Ennek a zónának a feszültsé­
ge kb. a gáz vagy fémgőz ionizációs feszültségével egyenlő.
Áttekintésképpen felírhatjuk néhány gáz és fémgőz ionizációs feszült­
ségét:

- 163
j í . y ft > %

Anyag: Ionizációs feszültség:

(V)
Hidrogén 13,6
Nitrogén 14,55
Oxigén 13,62
Aluminium 6,0
/ Réz 7,72
Vas 7,86

c) A tértöltési
zónában az ionok a
katód felé vándorol­
nak. A kát ódé s és túl­
nyomó ítésze erre a
szakaszraJüfT
A kátédnál az
iv átmérője lényege­
sen kisebbV mint az
iv oszlopában, (tízed,
huszadrésze) és ezért
a hőfok és a térerős-<r
sTg a katódhoz köze­
ledve növekszik. Az
elm életileg megha­
tározott és fényké­
pekkel is alátámasz­
5.4. ábra tott ivalakot a katód
Az iv összehúzódása a katód közelében közelében az 5.4.
1 - 1 * az iv határoló görbéi, ábra mutatja.
2 h3--4 hőfok, 5 térerősség

5 ,1 .2 . Az anódesés

Az anódesés a szondával végzett mérések szerint közepes áramoknál

fém elektródák között égő-iveknél 3-12 Volt. Kis áramoknál (2-3 A) az anód-
esés 30-35 Volt értékű és az áram további csökkenésével jelentősen emelke­
dik. Jelenleg, a legfontosabb paraméterek hatását egyértelműen megadó
m éréssorozat még nem ism eretes. A villamos ivnéí azonban a m érések ered
ményei is meglehetősen nagy bizonytalansággal adódnak, például Elenbaas
az anódesésre 6 2 Volt értéket ad m eg.
Az anódesés értéke az áram erősség függvényében az 5 .5 . ábrán lát­
ható, tehát Conn szerint lineárisan csökken. x

- 164 -
 *

Schultze szerint az anódesés a fémgőz ionizációs potenciáljának 20 és

100 %-a közé esik. Ennek alapján az anódesésre, rézre és ezüst elektródák
esetére 1,5 - 7,5 Volt érték valószínű.
Az anód áramsUrüségére csak tá ­
jékoztató adatok SIInalTTéñdelkezésre. . ¿
Egyes szerzők szerint az anód áramsü-
3* 2
’ rüsége 10 A/cm nagyságrendű, az
eléktródanyagtól, az árameros ségtől és
ajflv mozgási sebességétől függően
2 -1 3 .1 0 [A/cm 1 az áramsürüség.
Ezeket az értékedet £ fáméIektródákon
mozgó iv anódtalppont vizsgálata alap-
ján állapították m eg /A z irodalomban
ismertetett és a kisfeszültségű kapcso -
lókon tapasztalt talppontnyomok az utób-
bi , nagyobb árama űrüségekre engednek 0 50 100 150 200 A
következtetni. 5 .5 . ábra
Az anódesés elmélete nincs telje­ Az anódesés az áramerősség
sen tisztázva, olyan elm élet, mely a függvényében
különböző körülmények között fellépő
változatos jelenségeket helyesen adná
vissza, még nincs.

5 .1 .3 . Az iv oszlopa

Az iv oszlopának vagy törzsének a két elektróda között égő iv azon ré­

szét tekílEnéfjük, amelyben a jellemző mennyiségek tengelyffähybäiT már -
nem változnak jelentősen. Az iv oszlopára fa la g ^ k is térerősség (10-100
V/cm) jellemzo^ szemben az anód és katód esés 10^ - Í0U V/cm nagyság-
rendíTfererősséfiferyel. Az iv oszlopában alapvető fontosságú ionizációs fo-
lyámat a termikus ionizáció.
Egy gáz yezetőképessége a Saha egyenlet alapj.áii:
/

(5.6)

ahol \ a gázmolekula szabad úthossza cm-ben,

760 Torr nyomás 273 K° hőfok mellett.

)> - 165 -
 p a nyomás ata, T a gáz hőfoka, K°,
W az ionizációs munka (eV).
5 .6 . ábra
Az iv vezetőképessége a hőfok függvényé­
ben 1 atm nyomású nitrogénben
A
Az ionizációs mun-
ka a különböző tiszta gá­
zokra 9L5j>s^ 15,6 eV kö-
zőtti értékű. Ha az elek­
tróda közben fémgőzök
is vannak, az ionizációs
mffiBTraTTin5V^H8k-
re csökken. Mivel az io­
nizációs munka a kitevő­
ben szerepel, látható,
hogy a fémgőzök jelen­
léte a vezetőképességet
jelentősen megnövelheti.
Ä fenti összefüggés
alapjánaz iv vezetőképes­
sége a hőfok függvényében
tiszta nitrogénben az 5 . 6 .
ábrán látható. --
‘ Az iv térfogategysé­
gében hővé való teljesít­
mény a hővezetés, a su ­
gárzás és akonvekció ut­
ján távozik az Ívből Azaz

x E2 = -d iv ( A grad T ) + S(T) + K (5.7)

l____________________________________ _
A tapasztalat szerint kisebb áramoknál, I(i - 20-100 A) a sugárzás el -
hanyagolható, a konvekciót pedig el kell hanyagolni, hogy a matematikai meg
oldás m egkiséreihető lejgyen még igy is több elhanyagolást kell tenni, vagyis

i
dT
(A r (5.8)
dr dr. )
t
A A hővezetőképesség értéket állandónak véve a megoldás

T =A J (a . r) B N (a r) (5.9)
o
V
- 166 - <0
 0

ahol J és N nullsorrendii
---- o o
B essel Illetve Neumann függ­
vények a , A, B állandók a
határfelületekből számíthatók.
AzonbaiTez a megoldás
Is közelítés 7 mivel a tapasz -
tálát szerint a hővezetés!
együtüiató ^ h^foldcal erő sen '
no [5.7. ábra).
Az iv hőfoka, és ezzel
a vez efok’ép es sége sugárirány -
ban erősen változik, 5. 8. áb-
ra. Itt Kq az iv tengelyében
levő vezetőképesség.
A fenti egyenletekből
számolni igen nehéz lenne,
ezért további egyszerűsíté­
sek szükségesek.
A vezetőképesség -su gár
összefüggése^ egyszerűsítve
0 2 1 + 6 X1000°
5.7. ábra
Az iv vezetőképessége a hőfok függvényében
1 és a különböző közelítések 2 -4

<(*.1 0 )

formában irható fel.

Az r^ sugár az iv sugarát jelenti abban az esetben, ha az egész Ívben
állandó a tengelyben levő j áramsürüség lenne. Tehát az iv árama

r 2 le j <5.11)

Vezessük be továbbá a hosszegységben keletkező teljesítmény foga l-

m á t --------------------------'

„ _ _ 2 2
N =E. I=E 7C r W/cm (5.12)
o o
L
- 167 -
 A fentiekből az iv térerős-
sége

A tapasztalat azt mutat -

5.8. ábra
Az iv hőfoka a Sugár függvényében
I = 200 A
vekvő hőfokhoz növekvő ve -
\ zet©képesség tartozik, te -
hiátlc is nagyobb lesz. Eb-
o ----- ------ -
bői az adódik, hogy az iv-
o s zlőp térerőssége fordítót -
tan arányos az áram 0,9 -
0 ,5 -ik hatványával.
ja, hogy N a hosszegységben
keletkező teljesítmény szaba­
don égő ivekre kb. 50 W/cm
értékű és széles áramtarto^~
mányban alig változik. Növek­
vő árammal az iv hőfoka nő,
mint az az 5.9. ábrán látható.
Az iv s agara és az iv növekvő
árammal nő. Azt is m egálla­
píthatjuk, hogy r értéke növek­
vő árammal nem csökken. Lát-
tűk az előzőekben, hogy a no-'

5 .1 .4 . Az iv sztatikus
jelleggörbéi
» 5.9. ábra
A szabadon égő iv hőfoka az áram-
Mint láttuk az iv el- erősség függvényében
mélete még nem ad választ
az ívvel kapcsolatos összes
kérdésre. Ezért a tapasztalat, a m érések adják a legtöbb felvilágosítást.
Ezeknek alapján ismertetjük az egy helyben álló egyenáramú iv néhány jel­
lem ző sajátságát, pl. a hőfokát az áramerősség függvényében (5.9. ábra).
 -/

Az tv átm érj« növekvő árammái no. Ugyanié a szabadon égő iv átmé-

rője Ide áramoknál i = 20 A-női j 17,5 A /cm , amiből 1 * 0, S - 2 cm hosz-
siueSau Írekre

0,27 f i cm (5.14)

Azaz például I =
«= 16 A óramű iv kb. V/cm
1,08 em átmérőjű. A ¿a
viUamos i y jaugara. a 2*0
tengertől addig ter­
jed, ml&a hőfokJdb* \ \ s
4000 K°-ra esöHc^i,
160 —s
1

mert ez alatt az áram- V - ¿O

s tirite ég gyakorlatilag 80
nj5ía7~
Nagyobb áramok - I
0
nól fotometriai utón * 6 8 10 12 a
meghatározva az ivót - 5.10. ábra
mór Bt, jóval nagyobb Ae iv térerőssége az áram függvényében
árame ürös égeket 1 hidrogénben, ,2 . héliumban, 3. levegőben
j 100-1000 A/cm é r ­
téseket kaptak.
Például 200-900
Ampernél 1 = 0 ,2 -0 ,9
em Ívhossznál

d = 0,04 KT- 0,18 (em ) (5.15)

L
tapasztalati képletből számítható az ivátmérő.
Nagy z&rlati áramoknál (11 - 15 kA) j 2000 - 3000 A /om áramstírü-
ségeket m értet.
Általában megállapítható, hogy az ivhiités csekkéiül az iv átmérőjét.
A gáz nyomásának növekedése a jobb hűtés miatt csföckenti az ivátmé-
rot. Például egy tapasztalati képlet

n fi ^
d = kp - 0,25 I ’ (cm) (5.16)
* (V—----— —-....... ... Tf“T"
tehát az ivátmérő a nyomás negyedik gyökével fordítva arányos.
Az ívoszlop térerőssége az 5.10. ábrán látható kis áramokra. Hidro­
génben lényegesen nagyobb a térerősség, mint levegőben. Ennek oka a hidro-
génlényegesen nagyobb hővezetők épességé ben rejlik.
- 169 -
 I

A gáz nyomásának
növekedése a térerősség
növekedését eredményezi
az~erosébb hat okát ás
miatt, mint az az 5.11.
ábrán látható.
Jól mutatja ahiités
hatását az 5.12. ábra,
mely két szigetelőanyag *
fal között égő iv térerős­
ségét mutatja a rés sz é ­
lességének függvényében.
Minél kisebb a rés .szé­
lessége a falak hütőhatása
miatt, annál nagyobb a
térerősség.
Szabad levegőben
égő iveknél 250-2400 A
áramokra E 1 5 V /cm tér­
erősséggel lehet számolni.
Az anód és kátéd esés összege 15-20 Voltra vehető.
Ä hőfokeloszlás egy 1=1,7 cm hosszú 1=5 A áramerősség!! iv esetében az

- 1 70 -
 *• \

5.13. ábrán látható. A 400

,o
K -os határhőfok kb. 0, 3
cm -es sugárnál látható. Az
is megfigyelhető, hogy az
anódnál nagyobb a hőfok
mint altatódnál.
Az iv^eszültsége,
mely az'anódesést, a k a -
tódesést és az ivoszlop fe ­
szültségét tartalmazza, a
legfontosabb jellemző.
Ayrton tapasztalati
képlete l< 2 0 A, 1 < 1 cm
értekekre

C +D1
U = A + B1 +
I
V 15.17)

Réz és ezUst érintke­

zőkre A 15 - 20 V,
■f B 5 - 1 0 VA, C = 10 V/cm
D 20 - 50 VA/cm
esetén a sugár függvényében
Mivel villamos Ívről
csak 1 A felett beszélhetünk, a fenti tapasztalati képlet is csak I> 1 A áram­
ra érvényes. A fenti összefüg­
Voh. gésnek m egfelelő statikus jelleg­
görbék az 5.14. ábrán láthatók.
A statikus jelleggörbe azt jelen­
ti, hogy~az áram beállítása és
a feszültség mérése között jelen -
tős idő telt el, tehát az iv villa­
mos és termikus szempontból á l­
landósult állapotban volt.
Nottingham szériát nagyabb
áramoknál egy állandó Ívhosszra

a + (5.18)
n

Az ivfeszültség az áram függvényében

/ különböző ívhosszakra (statikus
\
jelleggörbék)

- 171
 Az áram kitevője n szerinte az anód elgősölgési hőfokától függ, és ér­
téke vörösrézre T = 2680 K°, n = 0,67.
"Kukékor m érései Szerint nagy áramra I ■= 600 A, 1 = 0 ,8 cm Ívhossz­
ra

U = 31 (5.19)
iv

vagyis a mérésekből n = 0 ,5 értéket kapott.

5.2. A VILLAMOS IV MOZGÁSA

Eddig egy helyben álló, egyenáramú Ívvel foglalkoztunk. Ezután az

egyenáram» iv mozgását fogjuk vizsgálni.
Egészen kis áramoktól eltekintve a kisfeszültség» kapcsolókészülékek-
ben légköri nyomáson égő iv kioltása csak az iv elmozdítása által lehetséges.
Az érintkezők között kigyulladó iy mozgása három módon okozhatja az iv ki­
alvását:
a) a mozgó iv feszültsége az erősebb hűtés miatt megnő és így az ára­
mot az ivoltás szempontjából kedvezően befolyásolja, csekként!,
b) a mozgás folyamán az Ívhossz megnő és az az ivfeszültséget növeli,
c) az elmozdulás sál az S az^oltás szempontjáhólkedvezQ körülmé­
nyek közé, deionlemezes oltókamrába, részkamrába stb, kerül.
Az ivet a kapcsolókészül ékekben alkalmazott megoldásoknál kétféle
módon lehet elmozdítani:
a) valamely áramló közeggel (olaj, levegő stb.),
b) mágneses térrel.
A mágneses tér a légfuváshoz hasonlóan az iv elmozdulását okozza,
ezért mágneses fuvásnak nevezhetjük.
A mágneses fuvás három alapvető módon okozhatja a villamos iv moz­
gását.
a) Az iv környezetében egy tekercs, esetleg permanens mágnes hozza
létre a mágnesteref és' ez okozza azlv^i& ozdijlását. Ezt külső mágneses
fuvásnak neyej&zük.
b) Az áramot vezető részek kialakításából adódik az erőhatás. Az
áramút alakjából létrejövő fuvóhatást önfuvásnak nevezzük.
c) A villamos iv közelében elhelyezett fémtest az ivre erőhatást gyako­
rol. Ez az eset leggyakrabban deionlemezes oltókamrákban fordul elő, fon­
tossága miatt külön fejezetben tárgyaljuk.
A következőkben ebbek a Károm e s etben vizsgáljuk az ivre ható erőket
és az ivsebeesógefcet. /
- 172 -
íir*•, v)

5 .2 .1 . A villamos Ív mozgása, kille o mágnes«» fuváa

hatására

A villamos Ív mozgásának vizsgálatánál az általánosan elfogadott k i-

kkhdópont az, amit Babikov a következőképpen fejez ki.
nA levegőben égő iy oszlopát hideg gáz veszi akörül és az oszlopnak nagy
a sűrűsége. Az iy izzó váza.ennek következtében szilárd hengeres rúdnak te ­
kinthető, amit hideg levegő vesz körUl."
Kuhnert ezt fizikailag úgy magyarázza:
nEgy gáz viszkozitása az abszolút hőmérséklet négyzetgyökével arányo­
san nŐ. Egy 60000 K °-os gáz a környezet hőfokán levő gázhoz gépest 1 4 -sze-
res viszkozitású. Ezért lehetséges, h ö ^ egy izzó gázoszlöp áthatol az őt
körülvevő hideg gázon anélkül, hogy összefüggését elveszíten é."
A fentiekből kiindulva az ivet szilárd, tehetetlenségnélküli, hengeres
testnek tekintik és szerintük az ívre ható erőkkel a légellenállás tart egyen­
súlyt, tehát párftuzlmös elektródák között az ív sebességét a következő ö sz-
szöfiggésből számítjuk:

n
1,02 B I l 10 = C 6i 0 (5.20)
I ________ 2g

ahol
B az indukció (Gauss)
1 az áram (amper)
1 az iv hossza (cm)
C az ellenállási tényező, mely a mozgó test alakjától függ, értéke
1 kör ifi van,
-3 3
Á a levegő sűrűsége, (1,21 - 1 , 3 10 p/cm )
d az iy szélessége, körkeresztmetszet esetén az átmérője (cm)
v az iy tengelyére m erőleges sebesség (cm /sec)
n
g a nehézségi gyorsulás 981 cm /sec.
Sbből az iy sebességére a következő összefüggést kapjuk:

v = K (5.21)
n
m

- 173 -
 Az iv sugara nyilvánvalóan függ az áramtól, Kukekov m érései szerint
az iv áramsörSsége "¿Oüebéss éggel egyenesen arányos: \k

I 8
=j« 2y (5.22)
n
X

j az iv áramsür/isége A /cm
j 2
v az ivsebesség cm /sec
n
Visszahelyettesítve a képletbe és a sebességet kifejezve:

0,4
V
n
= — 7T V JB (5.23)

érték adódik.
Látható az 5. 22 kép­
letből az, hogy az áram s l -
rUségé a BebesjéggéTegye -
nesen arányos. Ebből az kö-
vétkezik, hogy az iv átmé­
rője a sebesBég~négyzetgyö
kével fordítva arányos, va -
gyis a párhuzamos elektró­
dák között mozgó iy átmé-
röjé

d = 0 ,8 (cm)
P r
^ mii "" " 1
(5 24

Ez az összefüggés
50 - 1000 A és 20 - 200
m7 sec között é rvényes .
Az ivsebesség a fú­
vó indukció függvényébén
az 5.15. ábrán látható.

5.15. ábra
Az ivsebesség a fuvóindukció függvényében

- 174 -
 5 ,2 .2 . Az Ívre ható erők és ivsebességek önfuvásnál

Önfuvásnál az iv mozgását okozó mágneses teret az elektródákon és az

ivén átfolyó áram állítja elő, azaz

B =A I (5.25)
V ________
ahol A az elektródák mé celfiihaLadódó állandó, így a képletbe a mozgató érő
helyébe

r'
2 »I
F = B i¿ = A I 1 = C N ó (5.26)
2g

l_
Írható és ebből a hosszegységre ható erő f = —— -et beírva

2g A
J - fr (5. 27)
Cd ó f Cdó

összefüggés adódik , Igrickij m éréseinél azt találta, hogy az ivsebesség az

árammal lineárisan nő és az 5. 27 egyenletből származó tapasztalati képlet
szerint v = 2 ,5 1 [c m /s e c .]
n
A párhuzamos körkereszt metszetű elektródákat és a közöttük ¿evő iv
mentén az indukció eloszlását az 5.16.~ ábra mutatja.
Az 5.16' ábra jelöléseivel

ro
B = — I í — + — — -] (5.28)
TC l x a - x J
I__
Ebből az Ívre ható erő r-től (a’ -r)-ig integrálva

„ Ao ° „2 a* - r ,2 , 1 + r A-5 r , •,
F = —j. I In -------- = 2,04 I In --------- 10 [p /cm j (5.29)
2 Jt

Az iv hosszegységére ható erő:

 f = -l¿ * ± - ±±JL 10-s
fp /em ] (6.30)
C ._ .. J. ............................... r

Az 5. 30 képletből látható, hogy az ívhossz csökkenésével nő a hossz-

egységre, ható erő.

Az indukció és az ivre ható erők alakulása elektródák között

Határozzuk meg számszerűen I = 400 A áram, 2r = 0,5 cm elektróda

átmérő esetén a hosszegységre ható erőket az iv hosszától függően az 5 . 30
képlet alapján:

- 176 -
1 (cm) XO 5 2,5 2 1 ,5 1 0,5 • 0,85
f(p/ cm) 1,19 2,11 3, OT 3,58 4,24 5,28 7,12 8,96
vim /sec) 5,4 9,0^12

Ilyen elektródaméretekkel Gönenc végzett kísérleteket és I = 400 A

áramnál vörösréz elektródákon a fenti táblázatban leirt sebességeket méi*te.
Meg kell itt jegyezni,
hogy az iv - tengelyében
—__—s ■>»*—•*-
a vég-
telen Hosszú párhuzamos elekt­
ródák közötti indukció fele lép
fel* Ugyanis az elektródák
hossza mentén nem ^ -tol
+ ¿ZJ -it Hanem - az iver az
origóba képzelve - , -tői
0-ig kell integrálnunk. Az
5.17. ábrán látható elektródák
középvonalába képzelt vonal­
szerű áramok esetén az induk­
ció függése az x és y koordiná­
táktól a következő:

B = ——- —(1+sin arc tg —) +

4 x x
1 T.
ábra
+ _ 1_ ( l+8ta arc tg )
A mágnestér alakulása az
(5.31) elektródák mentén

Látható, hogy y = 0 helyen a térerősség fele a z y = + fellépő értéknek.

A fenti összefüggés az 5.177 ábrán látható felület egyenlete.
A fenti egyszerű esettel szemben általában közelfekvő nagyméretű
elektródákkal találkozunk, amelyeknél a mágnestér szám ítása meglehetősen
bonyolult, különösen akkor, ha az iv aszimmetria tengelytől elmozdul.
A másik zavaró tényező az áram-hurok véges H magassága. Ebben az
esetben az integrálási határok H és 0. Az ívre ható erő

-5 2 a' „H + 1y/ t
Ht2 +■ r 2
F = 2,04 10 I In — (5.32)
H + ^H 2 + a ’ 2
L

Kiderül a képletből az, hogy a hurok magasság csökkenése az ívre ha­

tó erő esot&enésével jár. " ~~ —-------
A mozgó tv feszültsége az erő« hűtés miatt nagyobb, mint a ajjmgróé.
A mo*gó iv feszültségét a m é r é s i alapján az 5. ifi', ábra mutatja. Lát­
 \
ható, hogy annál gyorsabb a fe­
szültség növekedése, minél
hosszabb az iv. Ebből az kö­
vetkezik, hogy elsősorban az
ív oszlopát befolyásolja a hű­
tés, az elektródák körüli fe­
szültségét' kevésbé

5. 3. A VÁLTAKOZŐÁRAMU
IV

Eddig az olyan stacioner

iveket vizsgáltuk, amelyeknek
L áramát állandó értékeken
iv
tartottuk, illetve nagyon la s­
san változtattuk.
Ha egy adott áramérték­
ről az áram gyorsan csökken,
az~IvfeBzültség aTstatikus jel—
legggfbe"alatt jár. A különb­
ség annál nagyobb, minél gyö r -
5.18. ábra sább az Iram változás. Ha az
A mozgó iv feszültsége az ivsebesség áram egy kis értékről gyorsan
függvényében különböző ívhosszaknál megnövekszik az ivfeszültség
i = 200 A áram esetén görbe^a statikus jelleggörbe
felötThaladi
A két görbe eltérésének oka az iv és az elektródák hőtehetetlenségé­
ben rejlik. Láttuk, hogy az iv vezetőképessége az ivoszlop és az elektródák
hőfokával szoros összefü^ésberTyan. Egy adott áramnál a nagyobb hőfok­
hoz nagyobb vezetőképesség azaz kisebb ivfeszültség tartozik. A növekvő
áramerősséggel no a hőfok is és ezért csökken az ivfeszültség. Ha az áram
h rtclen lecsökken, az iv és az é rintkezők hőfoka a hőtehetetlenség miatt
ak később csökken7 Tehát minél gyorsabb az áram csökkenése, annál na-
öbFr.7zTeTt é s a dinamikus’jénéggörbe két ága között. Ugyancsak nagyobb
az ertérés jó hőyeXétő érlntke^őknélpl. Téz, mint rossz hővezető érintke­
zőknél <pl szén).
A dinamikus ivjelleggörbék számunkra sokkal fontosabbak, mint a sta­
tikusak, m* rt mi az ivet ki akarjuk oltani, tehát mindig dinamikus ivekkel
van do gunk
Erre az esetre az iv energia egyensúlya nyilván a
 *

dQ = (u r - N ) dt (5.33)
á f■ --- -------------'- IBiv iv
r _
o
UULJJC„ . ^ )

egyenlettel irható le, ahol dQ az energiatartalom változása dt idő alatt, Nq

dt pedig a leadott energia, u. i dt nyilvánvalóan a dt idő alatt betáplált
_, IV iV -"'-i — -• — '*’* • .

energia, képletből vezethetjük le a dinamikus viszonyok között égő iv tulaj­

donságait jellem zőegyenlete t.
Az egyenlet felállítására vonatkozólag több módszer is ism eretes, mi
a Mayr féle módszer eredményeit ismertetjük, mert ez jól követi a fizikai
jelenségeket. Vezessük be segédváltozóként az r ivellenállást ä következő
módon:
u.
iv
r. =
iv i
iv
L
Dinamikus viszonyok között égő ivre u és i az idő függvényei, igy
r. is az idő függvénye.
ív ... .....

(t)

* Mayr az iv hőtartalma és az iv ellenállás között - statikus Ívnél - a

következő összefüggést tételezte fel:

(ahol K és Qq állandók) (5.34)

egyenletet felhasználhatjuk kiindulásként, ha feltesszük, hogy differenciális

formában is érvényes, tehát hogy

Q(t)
Q
r (t) = Ke
LÍV
_____
Ha ez igaz. akkor Írhatjuk, hogy

_ « iá
tn r, (t) = In K r %
ÍV

- 179 -
és azt is , hogy

dQ(t)
(5.35)
dt 111 riv(t) = - Q dt

A kijelölt deriválást a bal oldalon elf égéivé

d V *> 1_ d Q(t)
dt Q dt

Helyettes its itt: most be r(t) helyébe az 5.34-bdl és dQ(t) helyébe az

5.3 5 egyenletből adódó értékeket.
Ekkor azt kapjak, hogy

(5.36)

Minthogy

du di
Ív iv
u u
iv dt 4ir " dt ív
dt
liv i
iv

dU. u
i IV iv
(5.37)
i. dt 2
IV
\
Azt kapjuk, hogy a dinamikus iv differenciálegyenlete

(5.38)
 f

Ezt a differenciálegyenletet felhasználhatjuk pl. arra, hogy adott i^

i váramhoz kiszámítsuk az ivfesz tilts éget. Ha pl. az ivfeszültsóg kicsi a há­
lózat feszültségéhez képest, ami közép- és nagyfeszíiltsógen biztosan igaz,
akkor az L iváram pl. váitakozóáramu körben:
iv

i, = I sincot
iv max

Ha ért behrfystteeitjUc az 5.38 differenciaegyenletbe, akkor az V

ivfesaüÉÉeégre eléggé körülményes számítás után a következő kifejezést kap­
juk: ‘

2 N sin ej t
o
u,iv = (5.39)
Q.
sin (2 cot + arc ctg 2co-
N
1-
m Q.
1 + (2 gj
N

L
Ezt az feszültséget egy félperiodusra az idő függvényében az 5.19.
ábra mutatja. Itt co . Qq/N q = cj^ a paraméter, oly módon, hogy amint az
az 5. 39 egyenletből látható, az ivfesziiltség egyéb adatok állandósága esetén
................... " ....... .. Q0
fordítva arányos I -al. A — —— idő jellegű mennyiség, mely az iv te r -
max N — ---- ---- -- -------------- —
------....
o
mikus időállandójának tekinthető. Értéke közepes áramú ivekre a mérések
-3 -4 ' ‘
szerint 10 - 10 sec nagyságrendű.
Itt nyomatékosan hangsúlyozni kell; hogy a dinamikus Ívre vonatkozó
egyenlet levezetésekor feltételeztük, hogy az ivellenállás olyan kicsi ä kör
impedanciájához képest, hogy az árain lefolyását és nagyságát nem befolyá­
solja. Ez tehát az az eset, amikor á körben működő feszültség viszonylag
nagy az ivfeszültséghez képest, amit a készüléktechnikában úgy nevezünk,
hogy rövid ivek viselkedésé nagyfeszültségű körökben.
Közelitő szerkesztéssel is megadhatjuk az ivfeszültség időfüggés ót a
tárgyalt esetre, még pedig az 5. 20. ábra felrajzolásával. Legyen az áram
lefolyása ismét
 i = I sin co t
m

Az feszültség görbé­
jének egyes pontjait a
ábrából keressük ki, még pe­
dig az áram növekvő értékei­
nek tartományában a felső, a
csökkenő tartományban az a l­
só görbéből.
A közölt levezetés érté­
ke abban van, hogy bemutatja
az ivfeszültség számithatósá-
gát, mert a kiadódó ivfesziilt-
séggörbe alakja jól egyezik a
tapasztalattal.
Látható, hogy ha időbeli
változás nincs, akkor visszaju
tunk az

U i = áll
iv iv
0 0,2 . 0,4 0,6 0,6 lOxJr
5.19. ábra egyenlethez, ami másik bizo-
Az ivfeszültség alakja szinuszos áramnál nyitéka a levezetés elvi he-
kiilönböző értékeknél lyességének.
Az 5.38 differenciálegyen­
let megoldásának másik módja a rákényszeritett feszültségű ív vizsgálata.
Ez az eset a kisfeszültségű ivek oltásához áll közel, ott ugyanis az ivfeszült­
ség Összemérhető a hálózati feszültséggel. Tehát

U = U sin co t (5.40)
<_________ _______________

esetén az iv ellenállása
Qö
sin 2 cot - cos 2 cot
u N
m
R 1 +
2N Q'
1 + (2 co
N
)2
L o
--------------

- 182 -

v.
 \

u - - N
m Q o
R - e o
o 2N »2
1 +
Q
2 cj
N
(5.41)

5.20. ábra
Az iv hlszterézis görbe és a belőle szerkeszthető ivfesz tilts ég
görbe

Az iv akkor alszik k i(R = c x > , t = o o ) , h aa második tag pozitiv te ­

hát

|2'
1
I 2R N 1 + (5.42) #
m
1/ ° ° Qo
2 co N
0 j
Az R ellenállás t = 0 pillanathoz tartozik, később bővebben fogunk v e -
o
le foglalkozni.
 I

5.4. AZ EGYENÁRAMÚ IV OLTÁRA

Láttuk az 5.14. szakaszban, hogy az ivíeszültség, kis áramoknál kb.

30-50 Amperig az áramerősség függvényében csökken. Az említett áramér­
ték felett az ivíeszültség áramfüggő tagja a többiek mellett elhanyagolható,
tehát az iv feszültség az árammal alig változik. Ezért tehát a kis és nagy­
áramú ivek oltását külön tárgyaljuk.

5 .4 .1 . Kis egyenáramok megszakítása

a) Tiszta ohmos kör.

A tiszta oh;rpoK áramlrnr ¿rama azonnal követi az Ívhossz és eszel az
ivfesziütség megváltozását. Az érintkezők nyitása után azonnal fellép az
an5 5 és a katódesés és az áram ugrásszerűen csökken, ezután folyamatos
a F á ramváltozása egészen az 5. 21. ábrán látható 1^ hosszig. Ha az Ívhossz
lg-n ál nagyobb, akkor már nincs stabil pont és az áram azonnal lecsökken
nailára, az ivíeszültség pedig felugrik a hálózati feszültség értékére (5.22.
ábra). ~

- 184 -
 * \

Ha az ivhuzás lassan tör­

ténik (néhány cm /sec) feltételez-^
hető, hogy az ivfeszültség a sta ­
tikus jelleggörbe mentén váltó -
zik. A kör fesztiltségegyenlete:

U = A + B l + - +. — +i R
H i

Átrendezve és i-v el be­ i

szorozva" és íj - Á. = UQ jelö- O f 2 3 U 5, ő cm
■ni i
lé sse l ---- r"
5.22. ábra
Az áramerősség az Ívhossz függvényében
i +Fi+E=0 az 5.21. ábra alapján
(5.44)
ahol
Be - U
Dg + C
E= és F=
R
<_____

Az 5.44. egyenletet megoldva kapjuk az áram időbeli változását

(5.45)

Az egyenlet két megoldása az ivfeszültség jelleggörbe és a stabil áram

mindig a nagyobb érték másodfokú egyenlet két megoldása közül.
Ha ism ert az érintkezők szétválasztásának sebessége 1 = v t irható
és megkapjuk az áram-idő függvényt.
További kérdés az az
m
1 Ívhossz,: amelynél az áram kialszik. Amint
-------------------------— — -------------------------- -------------------------------------------------- ----------------------------------- — - --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

az 5. 21. ábrán látható az iv jelleggörbe éppen érinti az U - iR egyenest,

........... ..............- .......——------- -—---- - H ■----
tehát az áramnak csak egyetlen értéke van. Ez akkor következik be, ha

(5.46)
 A másodfokú egyenletet megoldva .

2B U + 4 D R U -4CR
____ o________ o
1 =
m 2
2B2 B

(5.47)

Csak a fenti egyenletből adódó kisebbik 1 értéknek van műszaki rea-

............. —--------------------------------------- -- — ;---------- m *------------------------ ------v— .
litása, ezért az 5.47 képletben a gyök előtti negativ előjel érvényes. Ennek
bizonyítására végezzük el 1^ számítását a következő értékekkel

A = 20 V B = 10V /cm C = 10 VA D = 50 VA/cm

U„ = 220 V, I = 11 A, tehát R = 20 ohm,

H o

74, Ő cm
1 = 40 + 34,6 =
m
5,2 cm

Rögtön látható az első megoldás irrealitása, hiszen maga a Bl tag is

sokkal nagyobb lenne mint a hálózati feszültség, ami ohmos körben lehetet­
len.
A 5.46 képletből meghatározható az Ívhossz ismeretében a megszakit-
U
H
ható áram, mely I = értékű.
— — ~—-— ■— o K

<Uo - Bl)
R = (5.48)
4 (C + Dl)
L
és ebből a zárt érintkezők között folyó i Ívhosszt huzó kapcsolóval m egsza­
kítható áram

4 (C + Dl) U,
H
I = (5.49)
o
<Uo - Bl)'
i
Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a fenti számítás kisjérintkezősebessé-
gekre i gaz:— "
- 186 -
v
 b) Kis áramú induktiv körök megszakítása.
Induktivitást ohmos ellenállást tartalmazó körre a feszültség egyen -
let átalakítva ~

L = U - ÍR -t,-. = AU (5.50)
dt H iv
U - ---------------------------------------------*
Az egyenletet az ivfeszültség bonyolult kifejezése miatt nehéz lenne
matematikailag megoldani, ezért grafikus megoldás vagy számitógép alkal­
mazható.

a) b) c)
5.23. ábra
a) az R-L kör feszültségei az áram függvényében, b) az és az áram
közötti összefüggés, c) a fentiekből meghatározott iváram és ivfeszült­
ség az idő függvényében i

Az 5.50 egyenletből az i idő

A fenti összefüggésben szereplő X . az un. ivoltási állandó, mely

i v -----------— ----------- —1—
az integrál értékével egyenlő. Az ivoltási állandó a kapcsoló jellemzőit fog -
lalja magába (megszakítás! helyek száma, Ívhossz stb. >. Az időállandó
mint ism eretes az áramkör jellemzője. Az ivoltási állandó megmutatja azt,
hogy az időállandónak hányszorosa az ivoltási idol értéke általában 0 ,2 - 2
között mozog.
- 187 -
 A szerkesztés menete az 5. 23. ábrán látható. Az ivfesz tilts ég jellege
görbéből AU meghatározható (5.23 a. ábra). Ezután az 5.23 b^ábrán az
látható és a grafikus integrálás végrehajtható, melynek eredménye
az 5. 23 c. ábrán látható áram és feszültséggörbe. Megfigyelhető, hogy köz­
vetlenül az árain megszűnése előtt túlfeszültség jelentkezik. Minél rÖvidebb
idcTalatt akarjuk az ivet eloltani, annál nag^BFaTüIfeszilltség. Ennek maxi­
m ális értéke áltaiában~henany százalexkal (ID-5Ö) legyen kisebb a kapcsoló­
ra előirt próbafeszültségnél.

5 .4 .2 , Nagy egyenáramok megszakítása

Ha az áramerősség 30-50 A-nél nagyobb az ivfeszültség

U - A + Bl (5.52)

alakban irható. Ebben az összefüggésben "A" az anód és katódesés értéke

kb 15-25 V, B az iv térerőssége, melynek értéke

szabadon égő Ívre B 10 V/cm

az oltókamra szigetelőanyag
falával érintkező %ivre B 30 V/cm
deionlemezes oltókamrában égő i

ivre B 50 - 60 V /cm

a) Tiszta ohmos körben az

U = A + B1 + iR (5.53)
H
összefüggésből

ÜH - A - B1
i = (5.54)
R

és az iv kialszik, ha az iv feszültség egyenlő a hálózati feszültséggel

uh -a
i = B

- 188 -
 *

b) Induktiv kör megszakítását az

Jj

U = A + Bl + iE + L - ti- (5.55)
H .a dt
C _ ___________- ________ >
egyenlet megoldását különböző, műszakilag indokolt közelítésekkel szám ít­
ják. Feltételezzük, hogy az áramot korábban bekapcsolták, a tranziens je ­
lenségek már lezajlottak*
Például, ha egyszerre több sorbakapcsolt érintkezőt nyitunk feltéte­
lezhetjük, hogy = áll, az érintkezők nyitása és az áram kialvása között.
Ekkor az 5. 55 egyenletet megoldva, t = 0 i = I = U /R kezdeti félté-
tellel - ----- ------ ---------------------------------------— 0 ------------- :------

(5.56)
1= R [ UH Ulv I 1 e T |]
\ . .. - - _________i
Ebből az egyenletből a stacioner áram

(5.57)

vagyis, ha U. < UTT beáll egy stabil áram, mely az érintkezőket és az iv -

iv H ___íz ___________ „___ ______________—
oltó berendezést js__elpusztitja. Tehát ivoltás csak akkor képzelhető el, ha
U > U . Ekkor az ivoltás ideje amíg az áram I -ról nullára csökken
ÍV H —------------------- ------------— --------------- - ’ O _____ _____ . .■■■■-»

t, = T In (5.58)
iv U -U
iv . H
J
Az egyenlet csak i = I - 0 szakaszon érvényes.
Az 5.58 egyenlet ivoltási állandója U, = 2U esetén X = In 2 =
= 0,693, tehát t. = 0,69 T. Például T = 7,5 ms időállandó esetén t = 5 , 2
.. ...... iv ---------- ----- -------------------- ---------------- iv — -
ms ividő várható. Ez az eset például akkor következik be, ha = 48 Volt
feszültségű áramkörben négy sorbakötött érintkezőt hirtelen 1 - 2 mm távol­
ságra kinyitunk!
Az áram és az ivfeszültség ilyen ivoltás esetén az 5. 24. ábrán látható

- 1 89 -
- 190 -
'j U. < U__, és U. > U__ értékekre. Az iv kialvása után a kapcsoló sarka ~
iv H iv H --------- —--------- — ---- ^ ------—
in a hálózati feszültség mérhető.
Ä gyakorlathoz közel áll a lineárisan növekvő ivfeszültség U. = mt
esete. Ekkor t = Ö, I = I kezdeti feltételeikkel —

(5.59)
K___ >
és ebből az ivoltás ideje t
iv

c' V

1 - e (5.60)
m
L
egyenletből közelítéssel meghatározható.
Az ivfeszültség meredekség érléke például B = 30 V /cm , v = 200
m m /sec elválást sebesség esetén = 30._200 = 6000 V/ s értékű.
Azáram és a fesz ült s éggo rbé a z 5.25. ábrán látható. Megfigyelhető,
hogy kezdetb^ la ssuTTKésőbb pedig gyors az áram változása.
A következő lépés az ivfeszültséffhftn Rv k^tódesést jelentő "A"
érték figyelembevétele.
Induljunk ki ism ét az RL kör feszültség egyenletéből

s.

-191 -
 UTT = iR + L + A + B1 (5.61)
H dt

ahol 1 = vt (v az érintkezők eltávolodásának sebessége).

Jelöljük T-vel a kör időállandóját. L/R-et és T^-vel azt az időt, amely­
\
nek letelte után U. =!Tl~aKkör
—— --------------- ív H

U, -A
h
B . v = (5.62)
i

5 .6 1 -be ezeket az összefüggéseket betéve:

U i
L___di_ h“ A „
B v t,
+ i =
R dt R R

illetve

di i uh - A
+ 1 -
dt T RT

Az egyenlet megoldása:

¿rt IV -A
— — (1 e dt + C,
-H P RT ' T. 1

L
i = e dt -
V a* /1 *
—J t e
- dt + C1
f RTT
V .-
Az integrálást végrehajtva:

_t_
T Uh - A t" Uh - A/Tt T~
!
I RT
■T e
RTT.
e (1

(_
"(5.64)
 I

Egyszeríisités után:

uh - A
i= + C1 e (5.65)
R
■ ^ 1
L *>
Ha t = 0, akkor

U_ - A
I » h
i 1 - + C,
R

Tudjuk viszont, hogy ha a megszakítás kezdetéig eltelt ido t , altkor.'

m'

■o - íR 1 - e
L
Igy kiszámíthatjuk C^-et

m
U.
„C = --------
h e T T +
V - A ---- A
(5.66)
1 R R R
i

Az igy kapott értékét az 5.65 egyenletbe betéve

t +1
m _t_
(IL -A ) ^
Uh - A v h ' T A T~
i= ---- ^------
R R T.e R

(5.67)

vagy
t +1
m
U,
Uh - A t T
i = 1 - e 1 - e 1 -e
R R R
V i

Ha A 4 elhanyagoljuk, akkor
 Y
Az egyenletből látható, hogy ha t = 0, vagyis az áramot akkor kívánjuk
tudni, amikor a megszakító érintkezői szétválnak, akkor az valóban a t = 0
pillanatban

amint az a kezdeti feltétel egyenletéből is adódott.

Ilyen áramgörbék láthatók az 5.26. ábrán. A képletben szereplő meny-
V a
nyiségek közül U, I és F csak a hálózattól, T. = — ------- csak a m egszaki-
tó szerkezetétől függ. A zárlat fellépésétől a megszakítás kezdetéig eltelt
időt t -et szintén befolyásolhatjuk a megszakító szerkezetével, de ez az
idő mWg a zárlatot jelző veiétől is fligg.
A kapott egyenletet t-re megoldva kaphatjuk a megszakítás befejezésé­
ig eltelt időt. A megoldás zárt formában bonyolult, ehelyett célszerűbb a gra­
fikus megoldás, amit i * á ra m g ö rh e f e lr a jz o lá sá v a l kaphatunk meg. Az áb­
rán jól látható, hogy minél nagyobb a t idő, annál meredekebben végződik
az áramrögbe az I = 0 helyen, igy annál nagyobb a keletkező túlfeszültség.
A túlfeszültség nagyságát az I - Ö helyen végzett érintő-szerkesztés segít­
ségévéi'állapíthat jük-meg. ¡
Látható a képletekből az is , hogy adott R és t esetén annál kisebb é r -
tékre nő meg az áram a megszakítás kezdetéig, minél nagyobb az időállan­
dó, vagyis minél nagyobb a körben levő Lz induktivitás, mert

T =
R /
l
-3
A T. időt (tehát a megszakító sebességét) állandónak vettük. = 2 ,5 .1 0
sec.
A megszakítás kezdetéig eltelt t idő szerepe is jól látható. Minél na­
gyobb a t idő, annál nagyobb a megszakítandó áram. A táblázatban szerep­
lő i értékek a kialakult legnagyobb áramot adják, mégpedig annak az
max ------.—— - — .-—zz ----------------------- ----------- zz Z_____
- 194 -
 0

f 7^-2,5/775/ í/77-2,5/ iO m s

T = 5 m s

t (m s )

0 2 U 6 8 fO 12 1U 16 18 20

7~~1 0 m s

>v t

T - 20 m s

t (m s )

5.26. ábra
Az egyenáram kialakulása T. = 2,5 ms esetén, tm = 2 ,5 és 10 ms
kikapcsolási késéseknél

4
- 195 -
I = I L / R á r a m n a k a s z á z a lé k á b a n , a m e ly ik a k k o r lé p n e f e l , h a a m e g s z a k i-

tó nem működne. Megjegyezzük, hogy annak ellenére, hogy növekvő T idő­

állandóval csökken az áram időbeli meredekség, az i = Ö esetben a túlfeszült­
ség nem csökken ilyen mértékben, mert növekvő időállandó azt jelenti, hogy
a kör induktivitása no. Ennek oka az, hogy az R ellenállást állandónak tekin-
di
tettük. így azután, ha —— az időállandónak kétszeres értékre való növeke-
------------------------ ----- dt di
désekor pl. felére csökken, akkor az L túlfeszültség értéke változat­
lan,, mert L viszont a kétszeresére nőtt.

5 .4 , 3. Az egyenáram megszakításakor keletkező ivenergia

számítása

Az ivenergia mint ism eretes

W. i dt (5.69)
ív ■ T

Az R-L kör feszültség egyenletéből U ^ -et kifejezve és behelyettesitve

t. t or
r / iv 2 í
W =y Uh i dt - y i R dt - y L i dt (5.70)

l
A kifejezés harmadik tagjának értéke L . Ezt az első tag, a háló­
zatból felvett energia még növeli, viszont az ellenálláson létrejövő veszte­
ség csökkenti. Összegezve a megszakításkor felszabaduló ivenergia:

.2 ■
LI
W= k (5.71)

ahol k értéke 1 és 2 között van. Pontos értéke a megszakítás alatti ára^ ér

téke áY 5l70 egyenlet első két tagjába helyettesítve határozható meg.
 »
t /

5. 5. A VÁLTAKOZÓÁRAMU IV OLTÁSA

A váltakozóáramu iv dinamikus jelleggörbéjét az ivfesziiltséget megadó

Mayr formulát már az előző tanulmányokban megismertük. Most az áram
nullaátmenete körüli ivoltási jelenségeket vizsgáljuk.

5 .5 .1 . A kapcsoló sarkain fellépő feszültség számítása

r4'
Az 5.27. ábrán látható áramkörben a terhelő áramot az L induktivitás
és az R ohmos ellenállás
szabja meg. A kapcsolót
a C kapacitás és az Rg el- t /_
lenállás s önt öli. o-
A kör feszültség
egyenlete:

U = L -4 r + U + iR
o dt c
5.27. ábra
4 ÜJT2 )

a generátorból folyó áram három felé oszlik:

i = i, + i + i (5.73)
IV c s
<____
Ha feltételezzük hogy a kapcsolóban az ivpálya ellenállása végtelen
.... ~ ' d u o u
nagy, i = ‘C — ---- és i = —----- jelölésekkel; R elhanyagolásával
c dt R
L .........

d2U dU U u
c 1
— + (5.74)
CR dt LC LC
dt
L

- 197 -
és ehhől a kapacitás és a kapcsoló sarkain m egjelelő feszültség im
2 CR ’
s
V ] / - ^ jelöléssel:
F2C R
s

r í mi - “ iM
U =U
v I 1 - I ------ sh
o [ l ni n ,t + eh n .t
1 1 J e
J .(5.75)

A söntellenállást végtelennek tekintve és goq:>> üj

U =U 1 - e o cos go t (5.75)
v o o
L
ahol U az áram nullaátmenet pillanatában fellépő hálózati feszültség érté
0 2L “ "
ke T = — rr— . Ha az 5. 75 képletbe a hálózati feszültség U„ csucsérté-
o _ R --------------- ---------------------------- --- — z- Hm -----
két helyettesítjük és a visszatérő feszültség változását is figyelembe vesz-
szűk

U = U„ í sin (cot + cp ) + e sincp cos tj (5.76)

v Hm I i

ahol cp az áram és feszültség közötti fázisszög, cp - -rr~ ; co ^>co ese-

- ^ . |Tr._
tén az 5.75 egyenletet kapjuk.
Ä fenti visszaszökő feszültséget még meg kell szorozni három fázis
esetén K tényezővel, mely a háromfázis közül először megszakító é rintke-
zonél 1 ,5 , a később megszakító érintkezőnél 0,865.
-------- - ^ —-------------- ■>

Az go = — — = z saját körfrekvencián kivül jellemző a csucstényező,

____ ° V LC ~ ... ~~~ ■
mely az áram pHlan ataban fennálló hálózati feszültségnek
és a visszaszökő fesrHitn^g rflnnpértékének hányadosa.

- 198 - /*
 \

cs
U
vm
k = =1 +e cos co t ha (5.77)
c 1T~ o cs

ahol t ^ a rárezgési feszültség félperiodus ideje.

Haji kör ohmos e l­
lenállása elég nagy, ak-
kor a visszatérő feszült­
ségre szuperonálódó tran­
ziens feszültség aperiod i-
kus lefolyású. Ez akkor
következik be, ha
H
T * Egy perio“
dlkus és egy aperiodikus
esetet az 5. 28~ ábra^ mu­
tat be 7
Látható, hogy a
visszaszökő feszültség
számítása még ebben a
$¡ nagyszerű esetben is meg­
lehetősen bonyolult. Külö­
nösen azzá válik többirány­
ból táplált, különböző fo­
gyasztók kikapcsolása e se ­
tén. Ezért különböző mód­
szereket dolgoztak ki a b )

visszaszökő feszültség m é­
5.28. ábra
résére.
a) periodikus, b) aperiodikus visszaszökő
Például egyik módszer
feszültség
az, hogy ä kapcsoló helyére
egy diódát kapcsolnak, mely minden félhullám végén .megszakítja az áramot,
így a visszaszökő feszültség mint állókép figyelhető m ega katódsugár o sz ­
cilloszkóp ernyőién.
Bár a saját frekvencia függ a hálózat Jellegétől és elrendezésétől,
megállapítható) hogy a növekvő fe sz ü ltsé g g e l a s a ját frek ven cia csökken,
(5.29. ábra).
Tájékoztató értékek: i

U (kV) 0,4 5 10 20 100 200

n
f (kHz) 30-50 5-12 3-10 2-6 0 ,7 -3 0 ,5 - 2
o

*
- 199 -
 A saját frekvenciát még
számos tényező befolyásolja.
Példaképpen egy kisfesztiltsé-
gü motor kikapcsolásakor mért
saját frekvencia értéket mutat­
juk be az 5.30. ábrán. Látha­
tó, hogy a motor teljesítményé­
vel a saját frekvencia növekszik
és légvezetékkel történő táplá­
lásnál nagyobb mint kábelnél.

5 .5 .2 . A visszatérő
villamos szilárdság
5.29. ábra-
A visszaszökő feszültség saját frekvenciája
a hálózat névleges feszültségének függvé­ Attól az időpillanattól
nyében kezdve, amikor az iv árama nul
Iára csökken* megindul az io-
nozott gáz tömeg hőfokának erőteljes csökkenése és a villamos szilárdság

5.30. ábra
növekedése. Egy m éréssorozat eredményeit az 5.31. ábra mutatja, kis ára­
mokra és az 5.32. ábra nagy áramokra. A mért értékek néhány mm-re nyi­
tott érintkez ökre, atmoszfé=~-------- ---------------- ------------
rikus levegőre, feKSf jelleg­
zetes en kisfé s zültsegu Kap -
csorökészölékre vohatkoz-
nakrAz áramértékek 2. kial­
vást megelőző árámlélKűl-
lám effektiv érfékéTjéléritik.
Az 5.31. és az 5. 32.
ábrákról a következők figyel-
•hetők meg.
a) A villamos szilárd -
ság igen rövid idő* kb. ljjus
alatt egy meghatározott é r -
tékre, U ugrik fel, U
------- os —----------- os
értékei növekvő árammal
csökkennek.
b) U .elérése után
os _—
közel lineárisan nő a villa­
mos y zilárdság^^ajneredgk-
ség növekvő árammal csök­
ken.
Tajev közelitő képle­
te szerint a visszatérő villa - 5.31. ábra
mos szilárdság a fenti körül­ A visszagyujtó feszültség növekedése az
mények esetén: áramnullátmenet után eltelt idő függvényé­
ben különböző áramokra

= U + Kt (5.78)
os

I
o
ahol 5-100 A között
286
I
o
286 400
U = 210 e + ----- (5.79)
os I
o

100-2400 A között
 j
I
o
V
286 790
U = 50 + 145 e (5.80)
os I
o

A meredekség hosszegy­
ségre vonatkoztatott értéke

K = 0,15 +

(5.81)

5.32. ábra
A visszagyujtó feszültség növekedése az
áramnullátmenet után eltelt idő függvé­
nyében különböző áramokra
AJeptjftk ism e r e té b e n f e l- ,
rajzolva a visszaszokó feszült­
séget és villamos szilárdságot.,
megállapítható, hogy az ivoltás
sik eres-e vagy „s em ,_.Aú& aperio -
dikus és periodikus visszaszö -
kő feszültségre a határesetet
az 5 .3 3. ábrán mutatjuk be.
Az ivoltás akkor sikeres, ha a
visszatérő feszültség csucsér-
téké ldsebb, mint a villamos
szilárdság vagyis háromfázisú
kapcsoló először nyitó érint -
kezőjére

U + K . t > 1 ,5 . 2 . f k U t (5.82)
OS cs o c oc cs
l _____________________________________ ____
Amennyiben egy megszakitásLhellvel nem oldható meg az ivoltás több
megs zakitási helvet kapcsolnak sorba .
A visszatérő villamos szilárdság növekedése a sorbakötött megs zaki-
tási helyek számával nem lineárisan hanem lassabban nő mint az 5. 34. áb­
rán látható. Az 5. 34. ábra I = 350 A áram és 5 mm elektródatávolság e se -
ténj^xxioyes.
‘ A visszatérő villamos szilárdságot egy nagy feszültségű légnyomásos
megszakító érintkezői között az 5. 35. ábra mutatja.

- 202 -
í*
\
 %
o o
a ) b )

5.33. ábra
A visszatérő villamos szilárdság és a visszaszökő feszültség az idő
függvényében. Az ivoltás határesete a) periodikus, b) aperiodikus esetben

5.34. ábra
U_és K változása több sorbakötött megszakitási hely esetén
*
- 203 -
 Egy nagyfeszültségű megszakító vizsgálata alapján Horst-Rutgers-
Birkt a következő empirikus formulát állították fel:
?

5.35. ábra

- 0,02 t
U =50 1 0,9 e kV (5.82)
s

Az egyenletben a t ido j j l s-ban helyettesitendő. Term észetesen a fen­

t i formula csak egy adott konstrukcióra jellemző.

/i
5 .5 .3 . Ivoltás nagy ivfeszültséggel

Eddig azt az esetet vizsgáltuk, amikor az iv feszültsége a hálózati J e -

szültségnéI sokkáTkisebb volt. Ez azt jelenti, Jtwgy az ivén át szinuszos *
áram folyt , melynek amplitúdója megegyezett a zárt kapcsoló esetén m ér-
HßtMyßi. ~~
- 204 -
 Főleg kisfeszültségen, de egyes nagyfeszültségű megszakítóknál is az
ivfeszültség a hálózati feszültséghez képest nagy és az az áramgörbe eltor­
zulását, a megszakítás elősegítését okozza.
"Tiszta ohmos áramkörben lineárisan növekvő ivfeszültséget feltételez­
ve a feszültség egyenlet .«*
I
U sin co t = i R + m t (5.83)
Hm

ahol m az ivfeszültség meredeksége

Ebből az iv által Eltorzított áram:

i. = I sinejt - ——- (5.84)

ív m R

az 5. 36. ábrán látható.

A szinuszos áram i eltorzulása tiszta ohmos körben lineárisan

............... F --------------------------- ---
növekvő ivfeszültség hatására

Tiszta induktiv körben

di
U sin cJ t +mt (5.85)
Hm dt
L
ebből
 mt
= —L JA Hm lí
L ..
sin go t - mt 1I =
=
J LcOl— Í coscot -
~2L~ ] (5.86)

5.37. ábra
A szinuszos áram eltorzulása tiszta
induktiv körben lineárisan növekvő U sin (t - 1 )
Hm 1'
ivfeszültség hatására áramnullátme-
nétnél kezdődő megszakitás esetén

di
= L - + U + m (t - 1^)
dt
I >■»»•- -

(5.87)

i =

« Az áramgörbék alakja az
5.38; ábra
5.37. és az 5.38. ábrán láthatók,
A szinuszos áram eltorzulása tiszta
o o
oc= 0 , és 90 kikapcsolási pil­ induktiv körben lineárisan növekvő iv­
lanat esetére. Igen nagy ivfeszült­ feszültség hatására
ség meredekségnél, az áramkor­
látozó megszakítóknál a második
félhullám már nem is jön létre vagy csak igen kis értéké, mint az az 5. 39.
ábrán látható.
- 206 -
 0

A nagy ivfeszUltséggel történő ivoltás előnyei a fentiek alapján a kö­

vetkezők:

.4

A szinuszos áram eltorzulása tiszta induktiv körben lineárisan

növekvő ivfeszUItség hatására nagy ivfeszültség meredekségek
esetén
•

I
a) Az áram amplitúdója féllhullá^^l
j i T n«ui ■ u rn ái
csökken, ez pedig
előnyösen hat a visszatérő villamos szilárdságra.
b) Az áram és a Feszültség hullaátmenet egyre közelebb kerül,, azaz
az áram nullaátmenet pillanatában kisebb lesz a visszatérő feszültség érté­
ke.

5.6. KISFESZÜLTSÉGŰ ÍVOLTÓ SZERKEZETEK

Kis feszültségen az ivoltás módszerei a következők.

a) Az érintkezik széthúzása az ivoltásnak megfelelő távolságra. Ez
csak kis áramoknál es fesziütségeknél használatos, mert nagy méretek szűk
ségesek.
- 207 -
 b) A mágneses fuvás m ellyeljkis érintkező távolság mellett nagy iv-
ho s s z érh ető ni.
c) Az iv több sorbakapQsolt részre bontása és erőteljes hűtése a fém-
ből készült deionlemezek segítségével.
d) Az iv erőteljes hűtése úgy, hogy a mágneses luvás hideg szigetelő-
anyagból készült oltókamra falhoz kényszeríti.
Az első két módszert már az
előző részekben ismertettük, most
a másik két m ódszerrel foglalkozunk.

5 .6 .1 . A deionlemezes
oltókamrák

A deionlemezes oltókamrák az
iv tengelyére merőlegesen elhelye­
zett 1 - 2 mm vastagságú egymástól
j elszigetelt, vas vagy vörösréz le ­
mezekből állnak, 5.40. ábra.
v Először vizsgáljuk meg milyen
erőhatások viszik az ivét a déion-
lem ezek felé~.
Ha a deionlemezek vasból ké­
/j szülnek jelentős elhanyagolásokkal
5.40. ábra a tükrözés alapján számítható ki a
vastest és az áramvezető iv között
húzóerő.
Egy levegőben haladó
áramvezető és egy tömör
végtelen kiterjedésű ferro-
mágneses anyagú féltér —i
esetén levegőben a mágne­ a
s e s tér úgy irható le, hogy vos
a vasban az elválasztó sík ­ vWWwwwwww^
\

tó l^ a ^ távo is ágraT (5.41.

ábra) egy tükörkép áramot leveg ő 1i
helyezünk, melynek értéke: a

:— © t
yU+ 1 5.41. ábra
pL a vas relativ permeabilitása, i a vezetőben (Ívben) folyó áram. Ezzel az
áramvezető (iv) és a vastest közötti erőhatást két párhuzamos vonalszerű
vezető közötti erőhatásra vezettük v issza. Az erőnek hosszegységre jutó é r ­
téke

.2 w
i yu- 1
f = 1,02
yU+ 1 10 ^ kp/cm (5.90)
\
Ha a deionlemezen
.
Q2
ex ——- szögű bevágást a l-
m Ha - 1ß
fcálmazunk, ahöl m az égész ©
s zám és az iv a szim m et­
ria tengelyben helyezkedik
el, (5742, ábra), az erőha-
tás a tUkrözésitörvények­ ©
nek megfelelően oc yii

f m - f (2 m - 1)
----------------------------- ;
(5.91)

Ez azt jelenti*„hogy
oc = 90 esetén az egyenes 5.42. ábra
Íemezhez képest háromszo­
ros az erőnatls^,~há u>>17~'
Ha a väsfesfnem 'tömör, hanem lemezek alkotják, melyek között hé
zag van7 akkor egy kitöltési tényezővel kell számolni, melynek értéke az
5.41. ábra alapján: \

*
(5.92)
^+h

A mágneses szórás miatt egy szórási tényezővel számolnak* melynek

értéke 6L= O ^ e a gtéiL ^ = 1,5. Ez azt jelenti, hogy 6, =JL5tJütöltés,e s e ­
tén 6')í - 0 ,7 5 -el kell szorozni az 5. 90 képlet erőhatását.
A deionlemezek erőhatásán kívül az áramút hurokerői is elősegítik az
iv mozgását. Ezt a kérdést az 5. 2 pontban vizsgáltuk.
Az iv részekre szakadása a deionlemezes oltókamrában a következő­
képpen történik. Az eredetileg összefüggo j v (5.43. a. ábra) addigjwjlik be
a deionlemezek közé am ig egy lemezt körülvevő ivhurok feszültsége einem
 Deion lemezek

n
22 zz m v
P
LHJ n \
I f ( f
r r r 'r
) a

210
Mozgó érintkező Álló érintkező
°) b) c)
5.43. ábra
A deionlemezes oltókamra működése
 éri az anód és katódgsés 20-30 Volt értékét, (5.43 b. ábra). Ezután az iv
4»
a deionlemezekkel elválasztott részekre szakad.
Egyenáramnál ez azt jelenti, hogy az anód és katódesés minden lem e­
zen fellép és igy kis helyen nagy ivfeszíiltség hozható létre.
Váltaközőáramnál a több sorbakötötUszikraköz átütő feszültsége lénye­
gesen nagyobb, mint a két érintkező között létrejövő. Erről az előző“pönt-
.»«•»-»VI&****'*•

ban volt őzö.

5 .6 .2 . A réskamrák

r'
A réskamra működési elve az 5.44. ábrán látható. Megfigyelhető,
hogy a réskamra tágas alsó részében kigyulladó iv az erős fúvó mágnestér
következtében a keskeny résbe kénysze­
rűi és deformálódik. Az azbesztcement
oltókamrafallal érintkezve erős hüíf»ha­
tás az ivfeszültség és a visa zagyujtó fe-
szültség növekedését okozza.
A réskamrák működésének két fő
kérdése:
a) Az ivet a kamra széles alsó te ­
réből a résbe kell kényszeríteni. Ha^a
mágnestér nem elég erős az iv a rég
alatt állva marad és megégeti a kamra
falát. A szükséges minimális indukció
értéke a mérések alapján i = 100-600 A
között kb 220-240 Gau ss. A rés s z é le s ­
sége 1-4 mm az alatta levő szélesebb
rész 15-12 mm sz éles, az átmenetet
o
45-60 lejtéssel szokták elkészíteni.
b) Az áramkör adatainak (fe­
szültség, áram, időállandó) összehan­ 5.44. ábra
golása az oltókamra m éreteivel. Ugyan­ A réskamra
is a kamra addig működik hatásosan,
mig ä falai nem melegszenek fel túlságosan. Általá>an nem célszerű az iv -
időnek 2Ö-3Ö ins fölé növekedése.
ÜsszéEasonlitásképpen egyenáramra közöljük a különböző oltókamrás*
kai elérhető ivfeszültség gradiens értékeket az 5.45. ábrán.

- 211

1 ÍLV>
 ■ÚS

*
5.45. ábra
A különböző oltókamrákkal elérhető ivfeszültség gradiensek
a) szigetelőanyag válaszfalas oltókamra, b) réskamra,
c) deionkamra esetén

- 212 -
 *

IVOLTÁS NAGYOBB NYOMÁSON

/

Eddig az atmoszférikus levegőben létrejövő iv oltásával foglalkoztunk.

A nagyfeszültségű kapcsolókészülékek ivpjfcása szinte kizárólag nagyobb nyo­
másokon történik. A nagyfeszültségű kapcsolókészülékek egy része az iv -
energia segítségével, valamely anyagból gázt fejleszt. Gázfejlesztés céljára
olajat, vizet vagy szilárd anyagot (plexi) alkalmaznak, ezek az önoltásu
megszakítók. Ha különböző tartályból ömlik gáz az iv közé, akkor külső o l-
tásu megszakítókról van szó. Ezeknél leggyakrabban 10-20 atm nyomású le ­
vegőt vagy kénhexafluoridot alkalmaznak.
A nagy nyomás alkalmazása az ivoltásra a következők miatt előnyös:
1. Nagy nyomáson lényegesen nagyobb a gáz átütő feszültségei' v
2. A nagy nyomás miatt az ivfeszültség gradiens is nagyobb.
3. Kisebb az iv időállandója és az áram nullaátmenet környékén gyor­
sabb a deionizáció.
4* Kisebb az iv átmérője, jobb a hűtése.
5. A nagy nyomáskülönbségek a z lv körül áramlásokat okoznak, ami a
tölt és hordoz ókat az iv körül eltávolítja.
7 ....
' A nagyfeszültségű ivoltással részletesebben a nagyfeszültségű kapcso­
lókész ülőkéknél foglaHcozunk^

- 213 -
 6. ELLENÁLLÁSOK

6 .1 . ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

Ebben a fejezetben a konduktiv (ohm) ellenállásoknak, röviden ellenál­

lásoknak csak egy részével foglalkozunk, nevezetesen a szabályozásra és a
m elegfejlesztésre szolgáló ellenállásokkal. Minthogy a Készülékek I. tárgy­
ban az elvi alapokkal már megismerkedtünk, itt elsősorban a méretezést és
az elkészítést tárgyaljuk majd, a régebben tapasztaltakat pedig ismertnek
tételezzük fel. Az elvi alapok ism ertetésekor láttuk, hogy a szabályozási és
hasonló célokra szolgáló ellenállásokat melegedésre kell m éretezni, mert
ezeknél fontos, hogy hőfokuk bizonyos előirt értéket ne haladjon meg. Az e l­
lenállás értéke általában az alkalmazástól függően adott, ez rendszerint
nem képezi a méretezés tárgyát.
Láttuk azt is , hogy a m elegfejlesztésre szolgáló ellenállásokat - lega­
lább elvben - melegedésre sem kell méretezni, mert a szükséges hőfok ön­
magától beáll, ha az a fűtőtest vagy kemence, amelyet az ellenállással fü-
tünk, helyesen van méretezve. A gyakorlatban ennek ellenére bizonyos m ér­
tékig mégis kell melegedésre is méretezni, még pedig azért, mert az ellen­
állásanyagok nem birnak el akármekkora hőfokot, tehát gondoskodni kell
arról, hogy az amugyis meleg környezethez képest a tulmelegedésük, rövi­
den melegedésük, bizonyos megengedhető határt ne lépjen tul.

6. 2. MÉRETEZÉS MELEGEDÉSRE

Minthogy az előbbi pontból kitűnik, hogy melegedésre tulajdonképpen

minden ellenállást méretezni k ell, célszerű, ha az általában használatos
módszereket ismétlésként röviden összefoglaljuk és ki is egészítjük az ala­
pokban nem tárgyalt, rövid időre bekapcsolt ellenállások m éretezési mód­
szereivel.

- 214 -
 6 .2 .1 . Tartósan bekapcsolt ellenállások m éretezése
melegedésre

Láttuk, hogy egy R ellenállású, S holeadó felülettel rendelkező, I ára­

mot vivő vezető stacioner melegedése
t .2
I R
8
x s = &s - xhh = —
oc
(6 . 1 )

Az egyenletben R ^ g a vezető ellenállása a kialakult hgfokon,

s
oc/Vg pedig az ezen hőfokhoz tartozó hőleadási tényező.
Ha az ellenállás szabályozási, vagy egyéb, nem m elegfejlesztési c é ­
lokat szolgál, akkor I és R ^ s adott, mert az ellenálláson pl. adott Z\U =
= IR feszültségesésnek kell létrejönnie. Ez viszont tulajdonképpen már
előírja oJ* értékét i s , azt tehát külön már csak akkor írhatjuk elő, ha olyan
' 8
anyagból készítjük az ellenállást, amelynek kicsi az a . hőfok együtthatója.
-3 *
Ism eretes, hogy oc értéke 4.10 körül van, ami azt jelenti, hogy az ipa-
9 © x
ri tisztaságú fémek nagy részének ellenállása 100 C hőfok váltó zásra 40 %-
kai változik. A feladat egyébként gyakran úgy jelentkezik, hogy a felhaszná­
ló & értékét külön előírja, azt tehát csak túllépni nem szabad, elérni vi-
szon nem szükséges. Könnyű belátni azonban, hogy ha nem használjuk ki a
megengedett & értéket, akkor több anyagot kell beépítenünk. Bizonyos bi-
s *
zonytalanságot hoz be a számításba az, hogy egyrészt oc a is a hőfok függ­
és
vénye, m ásrészt pedig i?“ függ a ^ környezeti hőfoktól is. Mindezek lát­
hatók a 6.1 alapegyenlétből. Nem látható viszont az, hogy a * jelentősen
”s
függ a vezető alakjától és méreteitől is , amelyeket pedig előre nem ismerünk.
Ennek szem léltetésére elegendőkét számot közölni.

o 3 W
0,1 mm átmérőjű huzalra 200 C -on oc * = 7 .4 .1 0 , mig
8
cm /.o
2
C

o 3 W
az 1 mm átmérőjű huzalra 200 C -on oc^ = 3.3.10
2 o
cm C

Ez az átmérővel való változás a nagyobb méretek felé haladva ugyan

csökken, de általában éppen a kisebb átmérők az érdekesek, 0 ,1 mm-tői
2-4 mm-ig, amig a változás még jelentékeny.
- 215 -
 A számítási bizonytalanságok csökkentését elősegíti, hogy ilyen s z a ­
bályozó ellenállásokat általában amugyis nagy fajlagos ellenállású, un. e l­
lenállásanyagokból lehet csak megfelelően kis helyszükséglettel elkészíteni,
azoknak viszont általában k icsi az hőfok együtthatójuk, igy az R ^ m e­
leg és a hideg állapotban mérhető ellenállás érték között is eléggé kicsi a kü­
lönbség és igy a környezeti hőfok változásának a befolyása elhanyagolható.
A szokásos, viszonylag nagy hőfokok esetében viszont elhanyagolható a « -
nek a környezeti hőfok ingadozásából adódó változása. A mondottak term é­
szetesen nem vonatkoznak a m érési célokat szolgáló precíziós ellenállások­
ra, ezek azonban nem is tartoznak a Készülékek tárgy körébe.
Ezek után az elfogadhatónak talált egyszerűsítésekkel a méretezés mód­
ja megadhatóvá válik, ha_ismerjük értékét.
A 6.1 egyenletet erre az esetre kiirva (

,2 ,/& L
1 P3s e/ 4 4I
x (6 . 2)
s d V t dir 2
•j s d Ti

Itt m egkell jegyezni, hogy az i hosszúsággal való ilyen rövidités

csak akkor engedhető meg, ha ^ ^ - e t cm-ben, minden méretet pedig
cm-ben helyettesitünk. A táblázatokban a fajlagos ellenállást gyakran ohm
2 -4
mm /mm-ben adják meg, ebből azt ohm cm -re 10 -e l való szorzással szá -
m it hatjuk át.
Látható, hogy ha T elő van irva, I adott, az anyagot megválasztva
s '
adott, akkor d számítható, ha oc^g-et ismerjük. Minthogy azonban
Oc^ a hőfokon kivül az előre nem ismert d-től is függ, a számítást csak táb-
lázatok segítségével végezhetjük el. Ezek a táblázatok igen sok mérés alap­
ján készültek, amelyeket az ellenállásanyagokat gyártó vállalatok végezték
el, természetesen azért, hogy gyártmányaik kelendőségét előmozdítsák. A
táblázatok emiatt nem az ct^ értékeket tartalmazzák, hanem azt adják meg.
S „ /
hogy adott hőfokhoz és adott áramhoz milyen átmérőt kell ha¿z-
s s
nálni gyártmányukból. Az átmérő ismeretében az adott ellenálláshoz szüksé­
ges hosszúság számítható. Ennek megkönnyítésére meg szokták adríi az
egyes átmérőhöz tartozó V/m értéket is, amiből, minthogy I R ism ert, a
hossz egyszerűen számítható. Az ilyen táblázatok közvetlenül term észete­
sen csak arra az anyagra használható, amelyre készült. Szerencsére bizo­
nyos esetekben egyszerű átszám ítással ezek a táblázatok más anyagokra is
felhasználhatók. Ennek egyik fő feltétele az, hogy a táblázat alapjául szolgá
ló és az általunk alkalmazni kívánt anyag színe és felületi finomsága azonos
legyen, mert csak akkor tekinthetjük hősugárzási tulajdonságaikat közelítő­
leg azonosnak. Ha ez a feltétel ki van elégítve, akkor az adott I áramot át­
számítjuk egy a táblázatból kikeresendő 1 áramra, annak felhasználásával,
V

hogy ha t , a «v és d állandók, akkor .«*

s ^s .

= I
í ?a t ? t’

ahol o az általunk alkalmazni kívánt anyag fajlagos ellenállása az előirt

^ hőfokon, o pedig a táblázat alapjául szolgáló anyagé ugyanezen a hő-
s t r<
fokon.
Az elmondottakat célszerű rögtön egy példán szem léltetni, mert m ás­
képpen nem lesz eléggé világos.
Példa.
8, 5 A áramra ellenállást akarunk készíteni, vashuzalból. Az ellenállás
sarkain amikor hőfoka 20 C°-os környezetben 200 C °, 110 V feszültségnek
kell uralkodnia. Rendelkezésre áll a Kanthal huzalokra vonatkozó táblázat.
A Kanthal fajlagos ellenállása a táblázat szerint 200 C -on
mm',2 2
9 k = l,4 « m a vas fajlagos ellenállása 2Ö C °-on 0 ,1 2 Q —
-3
« 9 = 6.10
• EbbSl 9 vas 200 C° = 9 vas 20 C° 0 + W V ] =
o o ■ ^ ^ 2
= 0,12(1+6.10" . 2 .1 0 ) = 0, 2 5 Q m
Innen a Kanthal huzalra átszámított áram

rr o
Ehhez az áramhoz legközelebb eso áram a 200 C -ra vonatkozó Kant­
hal táblázatban 3,66 A, a hozzátartozó huzalátmérő 1,1 mm, 0,11 cm.
2
A táblázat megadja az ide tartozó W/cm felületi terhelést, ami
/ 2
0,57 W/cm . Láttuk az alapok tárgyalásakor, hogy a p felületi terhelés

- 217 -
 Minthogy oc \ adott, p csak oc > -tol függ, az viszont adott d átmé-
' ^s s
rő esetén szintén csak 1^ - t ő l függ, tehát esetünkben ugyanaz le sz , mint
az azonos átmérőjű Kanthal huzal esetében lenne.
Így, minthogy a huzalban hővé alakuló villamos teljesítmény

P = UI = 110 . 8,5 = 935 W,

a szükséges felület

935
= 1630 cm
0,57

Minthogy a táblázat szerint 1 m 1,1 mm átmérőjű huzal felülete

= 34,56 cm ,

a szükséges huzalhossz

1630
e 47,5 cm.
34,56

Ezzel az ellenállás m éretezése melegedés szempontjából első közelí­

tésben készen van, de csak első közelítésben, mert 3,58 A helyett a 3,66 A
hoz tartozó adatokkal dolgoztunk. Az átmérőt megtartva az i hosszúságot
a kívánt ellenállásból számíthatjuk. Láttuk, hogy a vas fajlagos ellenállása
o 2 -4
200 C -on 0,25 ohm mm /m , illetve 0,25.10 ohmem.
A szükséges ellenállás

110 V
R = 12,95 ohm.
200 C° 8,5 A

,2
d TC 2
Innen, minthogy a keresztm etszet A = cm ,
4
 v

2
0,11 7C
12,95 .
R200 A 2
49,10 cm = 49 m
2 =
f 200 0,25 . 10
* .A

a valóban szükséges hosszúság. Emiatt a felület megnő, a felületi terhelés

csökken, igy a hőfok valamivel kisebb lesz az előirt 200 C°-nál. Itt érdemes
megnézni, hogy milyen méreteket kapnánk, ha az ellenállást Kanthal huzal­
ból készítenénk. Némi tulmelegedést megengedve, a legközelebbi áramnak
vegyük a Kanthál táblázatban található 8,22 A -t. Ehhez 200 C° hőfokon, 2
2
mm átmérő található. A felületi terhelés 0,48 W /cm , a hosszTuság szám í­
tásához felhasználhatjuk a táblázatban található V /cm értéket. Ez a 8,22
/ 8 5
A-hez 3,66 V/m . Ezt átszámítva 8,5 V-re 3,66 - - - - ■ = 3,78 V/m -t ka-
8 ZZ
punk. Minthogy a feszültség az ellenálláson 110 V, a szükséges hosszúság

110
e= 3,78
= 29,2 m.

Másik értéket ad a felületi terhelés. A veszteség ism ét 935 W, ebből a szűk­

ei séges felület viszont

935
= 1950 cm
0,48

Minthogy 1 m hosszú 2 mm átmérőjű huzal felülete 62,83 cm , innen

/

1950
e= 62.83
31 m.

A helyes értéket úgy kapjuk meg, hogy a szükséges 12,95 Ohm-ból

2 -4
az l,4 s 2 mm /m illetve az 1.4.10 Q cm alapulvételével számolunk. A
keresztmetszet:

,2
A = d Ju = 3 .1 4 .1 0 ^ cm
4

és igy

4,
- 219 -

»
 Az anyagfelhasználás összehasonlítása céljából nézzük meg a két hu­
zal köbtartalmát.
A vashuzal köbtartalma t

m íg a Kanthal huzalé

2 2
29.10 cm

A két térfogat viszönya

V,
k
V
vas

A példából látható, hogy ilyen kis hőfokú szabályozó ellenállást nem

érdemes valamilyen drága ellenállásanyagból készíteni.
A huzalt rendszerint spirálissá feltekerve használják, ilyenkor a m eg­
engedhető felületi terhelés a huzalra vonatkozónak csak kb. 70 %-a. A pon­
tos értékek a táblázatokban szintén megtalálhatók.
A m elegfejlesztési célokat szolgáló ellenállások m éretezésekor a m eg­
engedhető p felületi terhelésnek igen nagy szerepe van. Emlékeztetünk arra,
hogy a p felületi terhelést a következőképpen irtuk fel:

P (6.3)

Minthogy a m elegfejlesztő ellenállások a helyiségfütésre szolgálók

kivételével mindig meleg környezetben vannak elhelyezve, a X melegedés
alatt az ezen környezethez viszonyított melegedést kell érteni. Ez azt je -
 0

O o
lenti, hogy pl. egy 1000 C -on dolgozó izzító kemencében a v környezeti
xV

hőfok 1000 C . Világos, hogy itt nagy melegedések nem engedhetők meg,
mert még a legjobb ellenállásanyagokat sem lehet tartósan 1300-1350 C°
feletti hőfokon tartani. így T g legfeljebb 300-350 C° lehet. Ezt csak úgy
tudjuk biztosítani, ha a p felületi terhelést eléggé kicsire választjuk. 1000
C° üzemi hőfokra a p szokásos értékei 1 , 2 ^ 3 W /cm 2 körül vannak, a gyá­
rak katalógusaiban megtalálhatók. Minthogy p értéke o c ^ -e t is tartalmazza
p azonos T elérésére annál nagyobb lehet, minél nagyobb a & , tehát an-
s „ o s .
nál nagyobb lehet, minél kisebb a huzal átmérője. 200 C -ra már közöltünk
o '
néhány adatot -r e , most kiegészítjük két, 1300 C -ra vonatkozóval. Ha
8 -2 , o
d = 1 mm, akkor oc = 3 , 2 . 10 W/cm C , mig ha d = 6 ,5 mm, akkor
l o 0 -2 2 o
oc J3 QQ csak 2 . 5 . 10 W/cm C . Látható, hogy a közölt p értékekhez
tartozó melegedések

T = 10 2 - 0\ . 102, tehát 30 - 100 C°

s 3 ,2 3 ,2
*
körül vannak.
A mondottakból következik, hogy ha a m elegfejlesztő berendezés üze­
mi hőfoka kisebb, akkor nagyobb p értékek engedhetők meg.
Azt, hogy a m elegfejlesztő berendezésben mekkora hőfok jöjjön lé t­
re, amint többször hangsúlyoztuk, úgy érjük el, hogy akkora teljesítményt
táplálunk be, amely az adott hőveszteséget a kívánt hőfokon fedezi. Ez te ­
hát meghatározza az ellenállás értékét, mihelyt a feszültséget felvettük,
mert

Ezután m éretezési feladatként marad a p felületi terhelés helyes meg­

választása és ennek alapján az előbbiekben látott módon az ellenállás m ére­
teinek megállapítása. Ezt megkönnyíti, ha alkalmazzuk az ellenállásanyago­
kat gyártó gyárak erre a célra szolgáló diagramjait, amelyeket a Készülé­
kek I. jegyzetben közöltünk. A diagramokból is jól látható az a régebben
már megismert tény, hogy a feszültség növelésével a szükséges anyagmeny-
nyiség csökken, ezért célszerű pl. a háromfázisú ellenállásokat háromszög­
be kapcsolni, mert egy nagyobb feszültség jut rájuk, mintha csillagban lenné­
nek kapcsolva.
4
- 221 -
 A m elsgfejlesztő ellenállásokat már csak speciális ellenállásanyagok­
ból lehet készíteni, mert pl. a vasat csak semleges védőgázban alkalmazhat- #
nánk. Ilyenek a krómnikkel, a Kanthal, a Megapyr stb. Ezek főbb tulajdon­
ságait a táblázat mutatja. Amint látni fogjuk, ezeken kiviil alkalmazunk más
anyagokat is, mint pl. grafitot, szilitet stb.

6 ,2 .2 . Rövid időre bekapcsolt ellenállások m éretezése

m elegedésre

Ezeket az ellenállásokat pl. átkapcsolókban és hasonló készülékekben

alkalmazzuk.
Méretezésük módja az alapokból következik, ezért csak egészen rövi­
den foglalkozunk ezzel.
Talán nem lesz azért felesleges, ha felírjuk a méretezéshez szükséges
képleteket. Feltételezzük, hogy a bekapcsolási idő olyan rövid, hogy a hőle­
adást elhanyagolhatjuk, amivel egyébként a biztonság irányában hibázunk,
így a t bekapcsolási idő alatt az ellenállásban fejlődő meleg:

(6.4) 1»

A képletben V az ellenállás térfogata, a hőfokfüggő fajhő. Ezt az

egyenletet a biztosítók tárgyalásakor már láttuk.
Most egyszerűsítést jelent, hogy az i^ áram állandónak vehető. Ezt
figyelembe véye, R és V értékét kiírva és a differenciális alakra áttérve

2
dW = i dt = c » t A dt?' (6.5)

Felhasználva azt az összefüggést, hogy

(6 . 6 )

kapjuk, hogy

- 222 -

J
 c
o ln (6.7)

,<
4

is és t adottak lévén, -t előírva ismeretében adott anyagra m eg­

kapjuk a szükséges A keresztm etszetet. Ebből R ismeretében az t hossza
számítható. »
Ha 9 és C hőfok függése elhanyagolható (ha tehát speciális ellenállás -
anyagokat alkalmazunk) akkor a képletek jóval egyszeriibekké válnak.
Bevezetve a fr - ^ = T jelölést, az integrálás eredménye:
r'
W= c . V . X (6 . 8 )

Innen az ellenállás térfogata

W
V = l A (6.9)
C TT

1/
Minthogy az R ellenállás
*

W
CT

ahonnan A számítható, majd R ismeretében l is adódik.

6 .2 .3 . Az ellenállások készítésére alkalmazható anyagok

Ezekről az eddigiekben ugyan már volt szó, a téma fontossága mégis

megérdemel egy külön cím szót.
Az ellenállásokat kezdetben kizárólag fémekből készítették, még ma is
túlnyomórészt fémeket használnak erre a célra, de várható, hogy ezen a té ­
ren is bizonyos változás fog bekövetkezni.
A fémek alkalmazásának fő oka az, hogy viszonylag könnyen alakítha­
tók, állékonyak, jó szilárdsági tulajdonságokkal rendelkeznek. Jelentős elő­
nyük, hogy ötvözéssel olyan anyagok állíthatók elő, amelyeknek nagy a faj­
lagos ellenállás és k icsi az ellenállás hőfokegyütthatója. Ezek a tulajdon­
ságok hőfejlesztő ellenállások készítésekor egyértelműen előnyösek. Szabá­
st
- 223 -
lyozó ellenállások céljára viszont előnyösebbek lehetnek olyan anyagok, am e­
lyeknek fajlagos ellenállása erősen változik. Láttuk, hogy pl. két fokozatú
megszakítókban egy a hőfokkal erősen növekvő fajlagos ellenállású anyagból
készített ellenállás alkalmazása lenne előnyös. Igen előnyösen alkalmazhat­
nánk ilyen ellenállásokat zárlatkorlátozás céljára is.
Ma is alkalmazunk fütőellenállások anyagaként pl. szilitet, itt azonban
a változó fajlagos ellenállás hátrány, amit eltűrünk ha érdemes. A szilit to ­
vábbi hátránya még az, hogy öregszik, igy az alkalmazandó feszültséget v á l-'
toztatható áttételű transzformátorral változtatni kell, általában 1 :1 ,3 arány­
ban. A szilitrudak megengedhető felületi terhelése a hőfokkal erősen csök­
ken, néhány tájékoztató érték az alábbi táblázatban látható.

táblázat

Üzemi hőfok Felületi te

c° W/cm
l
1100 22
1200 15
1300 11
1400 5
1450 2,5
¥

Az adatokból az is kitűnik, hogy az említett hátrányok ellenére miért

használjuk sok esetben a szilitet. A fémes ellenállásanyagokra ugyanis pl.
o 2
1400 C -on már csak 1-2 W/cm felületi terhelés engedhető meg, szemben
2
a szilitre megengedhető 5 W/cm -e l. Az előny ugyan nem ekkora, mert a
„ 2
szilitrud keresztmetszete technológiai okokból nem vehető 1 cm -^íél kisebb-
2
re, mig az ellenálláshuzalok keresztm etszete azonos áramra csak mm
nagyságrendű.
Érdekes uj megoldás a fémanyagok alkalmazási területének k iszélesí­
tésére az, hogy egy kerámia hüvelybe viszonylag alacsony hőfokon olvadó fé ­
met helyeznek, amely igy üzemközben olvadt állapotban van. Ezzel a mód­
szerrel jóval nagyobb üzemi hőfokok érhetők el, mint a szokásos ellenállás -
anyagokkal, mégpedig anélkül, hogy az anyag oxidálódhatna.
A közölt adatok csak figyelmeztetésül kívánnák szolgálni arra, hogy
az anyagok kiválasztásakor ne sajnáljuk azt a fáradtságot és ne féljünk at­
tól a kockázattól, amellyel az uj megoldások keresése jár, mert igy fejlő­
dik a technika ezen az igen szép és érdekes területen is.

it-
- 224 -

/
 6. 2 .4 . Ellenállások kialakítása
I ------------------------ ------------- 7-----

A fémes ellenállásokat ritkábban kifeszitett huzal alakjában, gyakrab­

ban spiralizálva, vagy szalagonként alakítjuk ki. A kialakítás módja érthe­
tően befolyásolja a hőleadást és igy az ellenállás és a környezet közötti hő-
fokkiilönbséget, ezzel az ellenállás hőfokát (mert a környezeté elő van Írva).
Ne felejtsük el, hogy az ellenállás a betáplált villamosenergiát mindig te l­
jes egészében hőenergiává alakítja át, ezen a kialakítása nem yáltoztat. A
kialakítás célja tehát csak az lehet, hogy a meleg oda jusson, ahová kell és
az ellenállás kellően tartós legyen. Utóbbihoz kell a kis x érték, de első so r­
ban akkor, ha a környezeti hőfok önmagában is nagy.
Az ellenállásokat szigetelőanyagból készült tartószerkezet Rögzíti. A
rögzítés annál egyszerűbb, minél kisebb az ellenállás hődilatációja, Vagy
legalábbis minél kisebb a különség az ellenállás és a tartószerkezet hődila­
tációja között. ,
Az igen sokféle szerkezeti megoldás közül csak kettőnek a metszeti
rajzát közöljük, még pedig egy spíralizált huzalból és egy szalagból készült
kemencefütés esetére.
Indító és fékező ellenállásokat rendszerint élükre hajlított szalagok­
ból készítik. A szalag vastagság-szélesség aránya l:10-n él általában lénye­
gesen kisebb, pl. 0,9:15 szokott lenni. Egy ilyen ellenállást a 6 .3 . ábrán ,
láthatunk.

4 - 225 .
- 226 -
 a

6. 3. ábra

«
- 227 -
 7. SZAKASZOLÓK

7 .1 . NYITOTT HELYZET

A szakaszolóknak az áramköröket "jól láthatóan és az előirt szigete­

lé s i szilárdságnak megfelelően" kell bontani. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg
el kell kerülni az érintkezők közötti átütést. Ezt a Szabvány igy biztosítja,
hogy megadja a támszigetelők és az érintkezők közötti próbafeszültséget
(7.1. és 7.2. táblázat).
Amennyiben egy szakaszoló megfelel a
fenti próbafeszültségeknek még nem tekinthető
önmagában koordináltnak.
A Nagyfeszültségű technika tárgyból i s ­
m eretes ugyanis, hogy csú cs-sík szikraközök
lökő-átütőfeszültsége akkor lényegesen kisebb,
ha a csúcs pozitív polaritásu, mint a Villamos
Készülékek I. jegyzet 5 .2 .2 . ábrája is mutat­
ja. Ha a 7.1. ábrán felvázolt szakaszolóra az
A álló érintkező felől jön a pozitív lökőhullám,
akkor a támszigetelő átviteli feszültsége U
AC
viszonylag kicsi. Bár ekkor az érintkezők kö­ 7 .1 . ábra
zötti átívelő feszültség is viszonylag kicsi, á l­
talában a támszigetelő ivei át (UAC < UA ß). Ugyanez a helyzet, negativ
polaritásnál is. .
Ha a B kés felől jön a lökőhullám és az pozitív polaritásu, akkor vi
szonylag kicsiny a tám szigetelő átivelőfeszültsége és viszonylag nagy az
érintkezők közötti átütőfeszültség U < UßA* Ha a kés felől negativ pola­
BC
ritásu lökőhullám jön a szakaszolóra, akkor a föld felé nagy az átívelő fe ­
szültség és az érintkezők között kicsiny, mivel a csuösnak tekinthető A
pont ekkor szükségszerűen pozitív polaritásu. Ebben a helyzetben általában
a fenti táblázatokban rögzített próbafeszültségek ellenére, U ^ > U ^ át­
ívelnek a szakaszolók az érintkezők között.
Ezt a helyzetet úgy megoldani, hogy a szakaszoló önmagában koordi­
nált legyen, gazdaságosan úgy lehet, hogy a kés oldalán levő szigetelő m el­
lé egy D csúcsot helyezünk el. Ez az alapkeretre rögzített fémrúd azt ered­
m ényezi, hogy a B pontra adott negativ lökés esetén - mivel ez a csúcs po­
zitív - csökken a föld felé az átívelő feszültség és igy a szakaszoló önmagá­
ban koordinálttá válik.

- 228 -
 V^i'O-ví

* 7.2. ZÁRT HELYZET

< @

A szakaszolóknak zárt állapotban ki kell bírnia a zárlati áramok te r ­

mikus és dinamikus hatását. A különböző névleges áramerős ségü szakaszo­
lók a legnagyobb megengedhető másodpercáramát és zárlati csúcsáramét a
következőkben láthatjuk. A termikus szempontból t = 1 sec időtartamig m eg-
engedhető zárlati áram a fiővleges áram 50-60-szorosa.
A termikus áramnak általában 2 , 5 -fizn rn a e. a termikus áram bekap -
csolásakor, legkedvezőtlenebb esetben fellépő aszimmetrikus nsimsérték,
A nagyobb áramoknál a termikus áram effektiv értéke közel van a di­
namikus áram csúcsértékéhez. Mivel a dinamikus áram csúcsértékénél töb­
bet a szakaszoló nem bir el, a termikus vizsgálatnál hosszabb id$t és kisebb
áramot kell alkalmazni, melyet 1 ^ t^ = 1 ^ t^ egyenletből lehet kiszámítani.

Ha I 1 a másodperc áram, akkor t^ = —— . 1, m iyel t^ = 1 sec. A zárlati

l2
termikus áram a fajlagos ellenállás növekedését ($> = <^(1 + oc_t ) figye­
lembe véve a következőképpen számítható:

1 +^
g max
In (7.1)
1 + ^
?o uz

ahol
a termikus áram A ,,
eff 2
A a vezetők keresztmetszete cm
Ot, az ellenállás hőfoktényezője 1/C°
a súlyra vonatkoztatott fajhő ^ -SeC
g
3 Sc°
T a fajsuly g/cm
o
a fajlagos ellenállás 0 C -on cm
?o
a megengedett legnagyobb hőfok a zárlati igénybevétel végén
max

o
ti az üzemi hofok a zárlati igénybevétel elején C .
üz
A 7.1 összefüggést a Villamos Készülékek I. jegyzet 34. oldalán ve­
zettük le. v\

- 9.9.9 -
 %

A zárlati dinamikus áram által létrehozott ei »hatás egy fázison belül

I
( 7 . 2 . ábra) ha egy-egy késben áramot tételezünk fel:

o
f ~ 2,04 ---- 10 kp/cm (7.2)
4a
L h\
Ebből a hajlitó nyomaték, mivel mindkét vég
befogottnak tekinthető

M=f 8
(7.3)

az igénybevétel pedig

M
6 = (7.4)
K

ahol K a kés keresztmetszeti tényezője, téglalap ke­

h \h
resztm etszetnél K = , kemény vörösrézre a 7 .2 . ábra
,* '¿i -
megengedhető igénybevétel 6 = 1000 kp/cm .
m
Egy fázison belül a dinamikus erő, a kések között vonzóerő lép fel.
A 7.2 összefüggés csak akkor igaz , ha a vezetők méretei a távolság-,
hoz képest elKanyagolhatólcl
Vizsgáljuk meg hogyan módosul a 7.2
összefüggés, ha a közelfekvő v ezető k tTi” ipa-
\Z \z gasságát figyelembe vesszük, de a "v" vastag­
T ságát továbbra is elhanyagoljuk. a vezetők'1
7 dy ß
hosszát végtelennek vesszük.
z A 7.3. ábrából kiindulva vegyük Ügyelem­
r
be a vezetőktől a dx és dy keresztmetszetű e le ­
mi áram csöveket. Az elemi áramcsövek kö­
zötti ható erőt a 7. 2 összefüggés alapján szá-
> 1 dx
mithatjuk. A 7.2 képletbe a v vastagságot e l-
7 ^ 7
1 dy
I hanyagolva az áramok helyére I — és

a
§ dx ................... ................ . a M —
értékek? helyettesitendok, az áramcsö-
2 2
--- + y"v•
f SL
▼
7. 3. ábra

- 230 -
 .0 A

fe
Tehát a hosszegységre ható erő

ji _ /Uo * dx dy
0 ,2 ,+ r r ? (7.5)
2 7t h la + y

A vezetők felületére merőleges erő

f = f ’ COfc'Jf
t
ahol cos # = 7 2-----2 * Ezt behelyettesítve, r'
ra + y

^o a dx dy
f =
2 ír h“ ¿ f a 2, +"

A kettős integrálból a B vezetőre ható erő

-8
0 ,4 at 10 Hy/cm értéket helyettesítve, kp-ra átszámítva

* -8 f a , h
f = 2 ,0 4 10 I —r— arc tg — In 1 + (7.8)
L h a
 i **
y 1 i *

tehát a szögletes zárójelben levő tag a korrekciós tényező, m ellyel a szaka­

szoló késének magasságát figyelembe lehet venni. Értéke mindig kisebb,
mint egy, tehát a szakasz-
kés méreteinek figyelem -
bevételével a 7.2 össze­
függésnél kisebb erőhatás
adódik.
A fázisok közötti
erőhatás a zárlat jellegé­
től is függ az egyes fázisok
egyes késeire különböző és
az idő függvényében is vál­
tozik. A kérdés iránt é r ­ Érintkező
deklődők Babikov Villamos
Készülékek könyvének 180.
oldalán részletesebben
/ megismerkedhetnek a kér­
d éssel.
Ellenőrizni kell a
szakaszolót az érintkezők
összehegedése szempont­
jából. Ismeretes a közeli­
tő képlet
=4/ f kA É rin tk ez ő
cs
ahol F kp az érintkezőket
összenyomó erő. A kép­
letbe a dinamikus csúcs-
áramot és a dinamikus
csúcsáram által okozott
erőket és az érintkező
rugóerejét kell figyelem ­ 7.4. ábra
be venni. Nem lehet el­ Kettős késü szakaszoló
hanyagolni az érintkezők
áram szűkülete miatt fellépő széttaszitó erőt sem. (1 . fej.)
Egy kétkéses In = 1000 A névleges áramú szakaszoló egy fázisát mu­
tatja a 7 .4 . ábra. Látható az álló érintkező R = 12 mm lekerekítési sugara
tehát a szakaszoló vonal érintkezővel készült. Anyagmegtakaritás érdeké­
ben újabban nem négyszögkeresztmetszetü, hanem a 7. 5. ábrán látható U"
profilú késeket alkalmaznak. Ha a névleges áram 3000 A-nél nagyobb, ál­
talában fázisonként négy kést alkalmaznak.

- 232 -
 ,i. 'A ;' • v■. H,;--

V W /7 ?
y
mzzza 7.3. A SZAKASZOLÓ MŰKÖDTETÉSE

A hajtáshoz szükséges nyomaték közelítőleg a

7 . 6 . ábrát figyelem ^ véve a következőképpen szá ­
V 7777?/ '/////A
mítható. Az A forgáspont körül a nyomaték M =
A

7.5. ábra = Mg + Mc . A B pontról a nyomaték Mg = 2 juFe 1

Profilkéses ahol F az érintkezőket összenyomó erő, /u pedig a
szakaszoló súrlódási együttható, értéke 0 , 1 - 0 ,2 körül van.
Például F = 24kp, yu = 0 , 1 5 é s l = l , 6 cm esetén
Mg = 11,5 cm kp. Az álló érintkező p
szöggel hajlik a mozgóhoz, ezért a kések * »■'
felcsusztatásához szükséges nyomaték két
kés esetén, 1^ = 33 cm , ß = 20° esetén

sin 20° + 0,15 cos 20°

M = 2.24 33 =
c
cos 20° - 0,15 sin 20°

= 866 cm kp.

Szigetelési szintek

Névleges szig etelési A lsó szint Középső szint F első szint

feszültség

T ú lfeszü ltség- Külső . Koordi- ív te r e - F első szig ete-

levezetők le g - szig ete- náló sz ik - lök sz ik - lések próba-
nagyobb m eg- lések raköz tá - raköz feszültsége
Hatásosan szól&lásl lökő- próbáié- volsága tá v o lsá - megszakított
nem földelt feszü ltsége szü ltsé- ga hullámmal
hálózat 1 /5 0 -e s hulláin h ge
mai 1/50
hulláin
kV kV mm mm kV
cs cs cs

3 26 40 40 70 50
6 38 60 60 70 75
10 54 80 96 120 100
20 86 125 155 200 155
30 116 170 220 270 215
35 132 190 250 300 240
60 206 300 400 450 375

- 233 -
 1' y

A késeket az álló érintkezőre kényszerítő erő számítását a Villamos

Készülékek I jegyzet 157 oldalán Ismertettük. Látható, hogy a nyomaték dön­
tő része az érintkező felesusztatásához szükséges. Tehát három fázis mű­
ködtetéséhez szükséges maximális nyomaték M = 3 (866 + 11,5) - 2630 cm
kp. A fent számított érték egy 20 V, 1000 A -es szakaszolónak felel meg.
Motoros működtetésnél általában nagy áttételt alkalmaznak. A Szab­
vány azt Írja elő, hogy a bekapcsolásnak nem szabad 20 mp-nél tovább tar­
tania .
A szabadtéri nagyfeszültségű szakaszolóknál a szakaszoló egy fázisa
három szigetelőből áll, és a hajtás a középső szigetelőt elfordítja (7. 7. áb­
ra).

110° b)

7 .7 . ábra
Forgó szigetelővel működtetett szabadtéri szakaszoló

- 234
N
 Igen nagy feszültségekre használják az
un. ollós szakaszolókat, amelyek egy villa­
mos mozdony áramszedőjéhez hasonlóak. Az
áramszedő lehúzása a kikapcsolt helyzetnek,
az áramszetJíí felengedése a bekapcsolt hely*
zetnek felel meg. Az álló érintkező magasan
az ollós mozgó érintkező fölött a vezetőkön he­
lyezkedik el (7.8. ábra). Ennek a megoldás­
nak az előnye, hogy kis alapterületet igényel
és kihasználja a 220-380 V-os vezetők amúgy
is nagy földfeletti magasságát.
A szakaszolóknál figyelembe kell venni
az áramhurok dinamikus hatását is: A i*'7 . 9.
ábrán bemutatunk két olyan megoldást, amely­
nél az áramhurokban folyó zárlati áram erő­
hatása kedvezőtlen irányban hat, a szakaszo­
lót nyitni igyekszik. Különösen az át vezetőkre
felszerelt szakaszoló késére hat nagy erő. A
hurokerő számításával az 5. fejezetben a v il­
lamos iv önfuvásánál foglalkoztunk.
Ezért a korszerű szakaszolók áramutját
úgy alakítjuk ki, hogy a hurokerő a szakaszo­
ló késére záró irányú erőt gyakoroljon. Ilyen
megoldást mutat a 7.10. ábra, amelyen te r ­
mészetesen ütköző gátolja meg a szakaszoló
késének elmozdulását.

r,htrr.
7.8. ábra
Függőleges mozgású,
ollós szakaszoló
Szigetelési szintek

Névleges szigetelési 50 H z-es effektiv prőbafeszültség (szabadtéri szigetelőkre nedves

feszültség állapotban)

Hatásosan Szakaszoló, m egsza- Készülékek áramváltók T ran sz- Földelt feszü ltség-
nem földelt kitó szakaszoló bizto- és földeletlen feszü lt- forrná- váltók (egykiveze-
hálózat sitó aljzatok m egsza- ség váltók sin ren d sze- torok téssel)
k itási helyei rek
kV kV kV kV kV

3 22 16 10 _
6 40 33 20 -

10 53 42 32,5 \

20 86 64 50 -

30 119 86 67,5 67,5

35 136 97 - 76 76
60 218 152 120 120

i - 235 -
 *

(
ft
i 5J
u
áramhurokkal .

236
i

I
m
f
7.9. ábra
Elrendezés nyitóhatásu áramhurokkal
 I

8. KISFESZÜLTSÉGŰ TERHELÉS KAPCSOLÓK

A kisfeszültségű terheléskapcsolók típusainak nagy számából csak né­

hányat ragadunk ki és ezeknek a szerkezeti megoldásaival foglalkozunk. Az
érintkezők, az'ivoltás, a
mechanizmusok számítá­
sának alapjait már tárgyal­
tuk.
A hengeres kapcsolók
több nyugalmi helyzettel
rendelkeznek, melyekbe a
külső erő hatására állnak
be és ebben a helyzetben
maradnak az újabb kitérí­
tő erő fellépéséig. Ezek­
nek a legjellegzetesebb
szerkezeti eleme a kapcso­
lási helyzetet biztositó re­
te sz e lé s, melyet fokozat
rögzitésnek is nevezhetünk.
Néhány megoldást a 8 .1.
ábrán mutatunk be.
A hengeres kapcsolók
az elforduló szigetelő hen­
gerre rögzített fémelemek­
ből, a mozgó érintkezőkből
és a rugózott álló érintke­
8 . 1 . ábra zőkből állnak. A hengeres
Megoldások a kapcsolótengelyek kapcsoló szerkezeti felépí­
fokozatrögzitésére tését
-4,
a 8 . 2 . ábra mutatja
be. Látható, hogy a henge­
res kapcsolók egyidejűleg több áramkör nyitására és zárására alkalmasak
adott sorrend szerint.
A vezérlési programot a kifejtési rajz szabja meg. Váltakozóáramu
motoroknál általában a rotorkörbe iktatott ellenállások átkapcsolásával a
fordulatszám szabályozásra, csillag-delta átkapcsol ónak, pólus átk a p cso l­
nak használják. Egy váltakozó áramú kormányhenger kifejtése a 8 . 3. ábrár

237 -
 >

látható. A kormányhengereket leggyakrabban jármüveken (hajó, villamos)

és darukon használják. Mivel külön Ívoltó berendezés nem szerelhető fel,

U 3

8. 2 .
ábra
Hengeres kapcsoló felépítése
1. szigetelőhenger, 2. álló érintkező, 3. rugózott érintkezők,
4. rugó

J? -6 T
? 9 ? 1 2 3 4 U 3 2 1

8 .3 .
ábra
Kormányhenger kifejtése
I
 7
I

csak olyan teljesítményekig használ­

ható, melyek egyszerű ivhuzással
megszakithatók. Egy lehetőség van
az ivoltóképesség növelésére: az
.¿egész kormányhenger olaj alá he­
lyezése.
Az érintkezők szükséges ru­
góerejét a névleges áram szabja
>77777777777777777777, meg. Erőt igényel a fokozatrögzi-
t ő i s , ezért bizonyos teljesítm é­
8.4. ábra
nyek felett kézi működtetés már
Egyszeres megszakitásu bütykös
nem oldható meg.
kapcsoló
A bütykös kapcsblókrszámos
azonos felépítésű kapcsoló elemből
és bütykös működtető tengelyből állnak.
A bütykös kapcsoló vázlata a 8.4. és a
8 . 5. ábrán látható.
Az egyszeres és a kétszeres meg­
szakitásu kapcsoló elem re könnyen le ­
het ivoltóberendezést, deionlemezes ol-
tókamrát, mágneses fuvást felszerelni
és igy jelentős teljesítmények szakitha-
tók meg. Az egymás fölé helyezett kap­
csoló elemek mellett elforduló tengelyen
a bütykök különböző elhelyezésével tet­
szés szerinti kapcsolási program való­
sítható meg. Ezért kiterjedten alkalmaz­
zák a bütykös kapcsolókat főáramkörü
kormányhengereknek, csillag-delta in­
dítóknak, pólus átkapeso lóknak, sorrend-
kapcsolóknak stb. Kétszeres megszakitásu bütykös
Egy kapcsolóelem szerkezeti kapcsoló
megoldását a 8. 6 . ábra mutatja be„ Az ■
a álló és a b mozgó érintkezőt a c bütykös tengely működteti. A d jelű fu-
vótekercs az ivoltást segiti elő. A működtető tárcsákat a 8.7. ábrán bemu­
tatott alapelemből a felesleges részek letörésével állítják elő.
A fenti sok állású kapcsolókat a tengelyre erősített működtető kerék
segítségével mozgatják. /
A görgős kapcsolók általában kézi működtetésüek 2-3 nyugalmi hely­
zettel rendelkeznek, kapcsoló táblába beépíthetők. Működési elvük a bütykös
kapcsolókéhoz (8 . 8 . ábra) hasonló. Az 1 tengely elfordulásával a 2 . bütyök­
re támaszkodó 3 görgő a 4 mozgó kerettel működteti az 5 érintkezőket. A
működtető tengelyre több 'felem fűzhető fel különböző vezérlési feladatok meg­
oldására.

- 239 -
 VIT rt, r ,0
[*>• v ;cit'T f-\ >• • {•; •/

Gf
/

8. 6 .
ábra
Bütykös kapcsoló mágneses fuvással
a) álló érintkező, b) mozgó érintkező, c) működtető tengely,
d) fuvótekercs

8.7. ábra
Görgős kapcsoló 1. működtető tengely, 2. görgő, 3. mozgó keret,
4. mozgó érintkező, 5. rugó, 6 . álló érintkező, 7. csatlakozó

- 240 - 0

r
 9. KISFESZÜLTSÉGŰ KONTAKTOROK

iÉ

A kisfeszültségű kontaktorok sohasem kézi működtetésüek. Leggyako­

ribb az elektromágneses, ritkább a főleg jármüvekben alkalmazott pneuma­
tikus vagy elektro-pneumatikus működtetés. A kontaktorok általában elektro­
motorok kapcsolására szolgálnak.

9 .1 . ALKALMAZÁSI CSOPORTOK

A váltakozőáramu kontaktorok négy alkalmazási csoportra oszthatók

és ezeknek megfelelően fokozatosan súlyosbodó b e- és kikapcsolási igénybe­
vételnek kell megfelelni ok. A kontaktoroknak üzemszerüeri\kell egy bizonyos
áramot be és kikapcsolni, ez határozza meg az érintkezők villamos élettar­
tamát, mely 10** kapcsolás körüli. értékű. Esetleges meghibásodás esetén
alkalomszerűen kb. 50 alkalommal a fentieknél nagyobb áramot is he éaJki
kell kapcsolniok.
AC^ csoport ohmos és gyengén induktiv áramkörök kapcsolására szo l­
gál, például világítási hálózatok, ellenállás fűtésű kemencék. Biztonsági
1okokból üzemszerűen és alkalomszerűen is 1.1 U coscP= 0.95 mellett 1.25
■— ■11 . -------- —— ——— — -------------------- •———--------------------------------------------------- — —
I áramot
em
—
kell be és kikapcsolniok.—
AC0 csoport csuszógyürüs aszinkron motorok kapcsolására szolgál.
1 í .
Üzemszerűen 2,5 1 áramot alkalomszerűen 4 I áramot kell 1,1 U cos cp =
= 0,65 mellett meg?szakitanunk.
ACn csoportnál rövidrezárt as zinki^a anoto rok bekapcsolásakor üzem-
u

szerüen 6 -s zoros. alkalomszerűen 8 - 1 0 -szeres áramlökés is felléphet.

Üzemszerűen kikapcsolni a forgó aszinkron motor névleges áramát kell. A
kontaktor kikapcsolásakor az iv égése alatt és utána a forgórész csökkenő
fluxusa az állórész tekercsekben feszültséget indukál, mely lassan csökken
(9. rrábra 7 ÍT görbe). kontáktor, érintkezőin a hálózati feszültség
és a motor feszültségének különbsége jelenik meg, a forgó,aszinkron motor
kikapcsolása sokkal könnyebb mint ugyanolyan áramerősségü és fázisténye-
zőjü statikus terhelésé (légmagos fojtó és soros ellenállás). Ez indokolja
azt az előírást, hogy statikus terhelés esetén a névleges feszültség 17 %-
án kell kikapcsolni a kontaktornak vagyis feltételezhető, hogy az áram m eg­
szűnése után az aszinkron motor kapcsain a feszültség a hálózati feszültség-
nek kb. 83 %-a.

1 A A A A A A A A /W W V W v a

2 vww\/wwwwiAAAA
3
M A

A &

9 .1 . ábra
Üresen járó aszinkron motor kikapcsolásakor fellépő feszültségek
1. az állórész kapcsokon, 2. az érintkező között, 3. az állórész
árama

Előfordulhatt hogy a hajtott gép nem tud elindulni, megszorul, ezért

alkalomszerűen meg kell szakítani 1,1 U feszültségen a névleges áram
..— —--------------- ----------- - ------------ n ---- --------------- ----------
6 - 8 -szorosát az erre a csoportra jellemző cos cp = 0,35 mellett.
AC^ csoport rövidrezárt aszinkron motorok gyors inégállitására,
forgás alatti gyors fázis cserével történő forgásirányváltásra és léptetéses
üzemre alkalmas. Á léptetéses üzem azt jelenti, hogy kis időközönként rö~
vidjdőre be és kikapcsolják a motort, például egy szerszám gép beállitásá-
nál, vagy daru működtetésénél. Ezért Üzemszerűen 6 -szoros áramot be és
k i, alkalom szerűen 8^ 1 2 ^szeres^áramot be és ki~kell tudni kapcsolni
1,1 U és cos cp = 0,35 m ellett.
’— n ——í—— ------------
Az egyenáramú kontaktoroknál a DC^ csoport ohmos és gyengén induk­
tiv terhelések megszakítására szolgál. Az áram és feszültség érték olyan,
mint az ÄUA-neTT az időállandó 1 msT
DC2 és DC^ csoport üzemszerűen forgó sönt illetve soros motorok kgp
csojására szolgál. Ezért 2 ,5 1^ áramot üzemszerűen be és 1^ áramot a
DC0 csoportban 0,1 U és T = 2 m s, a DC . csoportban 0 ,3 U é s T = 7,5
ms mellett ki kell kapcsolni.
A s önt 'mbt~őr~meetszakitása azért sokkal könnyebb a soros motornál,
mert a nagy induktivitásu gerjesztő tekercset a kis ellenállású arm Ltura le -

- 242 -
 *
söntöli és megszakításkor a gerjesztőtekercsben tárolt mágneses energia
♦ a megszakítás után az armatúra gerjesztő tekercs közben hővé alakul. A ki­
kapcsolni csökkentett feszültségeket a motor forgása indokolja, mint az
AC -nál. A hajtott motor megszorulása esetén alj^lomszerüen a névleges »
u

áram négyszeresét be és ki kell kapcsolni^z emlitett időállandók mellett.

ÄJDCg és DCg csoportok léptetés es üzemre, ellenáramú gyors megál­
lításra, forgás közbeni irányváltásra alkalmasak. A DC -ban söntmotorok
Üzemszerűen 2,5 I b e- és kikapcsolását, alkalomszerűen 4 I be és kikap­
csolását kell elvégezni 1,1 U^és T = 2 ms m ellett. A DC^-beri ugyanezek
az adatok T = 7,5 ms jnellett. 4
Tehát a kontaktorok tervezésénél a névleges áram és feszültség m el­
lett legfontosabb jellem ző a.z alkalmazási csoport, mely a tervezés kiindu­
lópontjául szolgál. /
További tervezési adat az óránkénti kapcsolások száma K, .mely kisebb
kontaktotoknál 1000-3000, nagyobbaknál 150-1200 kapcsolás/óra, az a lkai -
mazástól függően.
A ciklüsido, mely a két bekapcsolás közötti időtartamot jelenti
j t jg

t = — ■— sec. A bekapcsolási idő arány b. = —----- , ahol t a bekapcsolt

c --------------------
3600 ---- -------- ________ V_______
i t a ___________
B _— ......
időt jelenti. A bekapcsolási ido arány általában 0,15 - 0 ,6 5 közötti értékű,
* döntő jelentőségű az elektromágnes, az áramvezetők és az érintkezők szá­
mításánál.

9.2. A KONTAKTOROK IVOLTÁSI RENDSZEREI

Kisebb névleges áramoknál 10-16-25 A általában elegendő az érintke­

zőknek 5-6 mm távolságra nyitása'.”
Ä hajTékőny"vezető elkerülésére leggyakrabban kettős megszakítást a l­
kalmaznak vagy nagyobb feszültségeknél 550-660 Volt négyszeres megszakí­
tást (9.2 a. és b. ábra). Ezekben az esetekben az ivoltóképesgég.gzápaltá-
sát az 5. fejezetben ismertettük. Nagyobb áram erősségü kontaktoroknál
40-100 A deion lemezeket alkalmaznak (9.2 c. és d. ábra). A nehéz Üzemű
AC^-AC^ vagy nagyáramú 100-250 A kontaktoroknál főleg az egyszeres
megszakítást alkalmazzák, mivel ezeknél nagy érintkezőnyomás szükséges
és a többszörös megszakítás nagy és drága működtető mágnest igényelne
(9.2. ábra).
Egyenáramon gyakori az egyszeres megszaMtás„mágneaBS.Íuyással.
A kontaktorok egy csoportja olajos ivoltóberendezéssel működik, ket­
tő** m egszakítással. Itt az olajból kiváló hidrogén hütőhatása az ivoltás egy

* - 243 -

/
 /

fontos tényezője. Az olaj egyben megóvja az érintkezőket a szennyeződéstől

-í
és lágy működést eredményez, mert az olaj áramlási ellenállása megakadá­
lyozza a nagy sebességek erős feliitődések létrejöttét.

J (ff
P>«y
p au
i—
D (d

]i>difii ff (d

a.

*1I

DI

IP l

c. d.
9. 2. ábra

- 244 -
 9 .3 . KONTAKTOROK MŰKÖDÉSE

Az erőigényből kiinduló elektromágnes szám ítást már a 2. fejezet­

ben ismertettük.
A korszerű
i
kon-
faktorok általában víz­
szintes mozgásuak és
az alaphelyzetbe v issza ­
térítéshez kikapcsoló
rugókat alkalmaznak.
Miután a kontak-
tor bekapcsolt a mág­
nes csak azért fogyaszt
energiát, hogy a kon­
taktort bekapcsolt á l­
lapotban tartsa. Indo­
kolt az a fejlesztési
irány, amelynél a mág­
nes csak a rövid b e­ m
kapcsolási szakaszban
vesz fel áramot és k i­
kapcsoláskor. Ennek a
megoldásnak az előnye
a lényegesen kisebb
H fe íi
termikus igénybevétel. b)
A remanencia fel-
használásával a követ­
kezőképpen lehet m eg­
oldani ezt a kérdést.
A 9.3 a. ábrán a Be
nyomógomb megnyo­
mása után a C konden­ Nyitva
zátorral sorbakötött
mágnes tekercsen át
féloldalas egyenirányi-
tott áram folyik át és a
mágnes behúz. A nagy t
remanenciáju vasmag
behúzva tart, a kon­
denzátor feltöltődik igy
a tekercs árama nullára
csökken. Äz S segédér int -
kező behuzáskora az 1 á l­
lásból a 2 állásba kapcsol át és igy az R ellenállást a Ki gombbal sorbajcöti.
A mágnes tekercsén akkor csökkenő amplitúdójú áram folyik át és a vasat
- 245 -
lemágnesezi. Ekkor a mágnes elejt és a segédérintkező 2 állásból 1 állásba
kapcsolt át, és az ellenálláson keresztül kisüti a kondenzátort.
Jellegzetessége ennek a megoldásnak, hogy a szokásos mágneskap­
csolókkal ellentétben nem kapcsol ki a feszültség kimaradásakor vagy je­
lentős lecsokkenésekor.
A korszerű zárlatvédelem a gyorsvisszakapcsolás, melynél néhány
tizedmásodpercig kimarad a feszültség, viszont a szokásos mágne skap csői ók­
nál okoz gondot. A feszültség kimaradáskor kiakcsolnak a kondenzátorok
és a motorok megállnak. Ekkor csaknem egyidőben indijták valamennyit,
ami jelentős tuláramot jelent. Ugyanez a helyzet automatikus visszakapcso
láskor is . Ha a kontaktor bekapcsolva marad akkor a motor lassulva tovább
forog és a feszültség visszatérésekor csak kismértékű áramnövekedés lép
fel. El kell tehát érni, hogy csak akkor ejtsen el a mágnes, ha a feszültség
kimaradás időtartama több mint néhány tized másodperc.
Az eleités késleltetése kistéliesitményü egyenáramú mágnesnél a
-- ~'l II I II T- II I, J. —— — * _ -*»■ ! IMI , I, —- -- fP "

működtető tekerccsel párhuzamosan kötött kondenzátorral érhető el. (9.4.

ábra.) A hálózati fe s zültség megszűnésekor a kon-
denz átor az induktivitást és ohmos ellen állást je -
lentő mágnestekercsen át k isül. A mágnes akkor ejt
U
el, ha az árama i = — -ról az i elejtési áramra
o R ....... e —...- .... - ......
csökken le. A Villamos Készülékek I. jegyzet
16-17. oldala alapján számitható az elejtési ido.
9 .4 . ábra Nagyobb teljesítményű mágnesnél egy segéd-
érintkező elejtését késleltetik a fenti módon, amely
a tartó éritkezővel van párhuzamosan kötve. így bár feszültség kimaradás-
kor a kontaktor kikapcsol, a segédérintkező áthidalva marad és a feszült­
ség visszatérésekor visszakapcsol. Kondenzátoros megoldással néhány

mosan. A feszültség kimaradásakor az ikerfém hűlni kezd elhajlik és ha

szükséges több perc múlva működteti az érintkezőt.
 *

* 10. KISFESZÜLTSÉGŰ MEGSZAKÍTÓK

.4

A kisfeszültségű megszakítók működésére az jellemző, hogy vagy g é ­

pi működtetéssel történik a bekapcsolása majd ezután mechanikus zárszer­
kezet biztosítja a bekapcsolt helyzetben.
A kikapcsolás külső működtető impulzus hatására yagy a megszakító­
ba épített tuláram illetve zárlati gyorskioldő hatására történik.
A kisfeszültségű megszakítókat a működési idejük alapján két cso­
portba lehet osztani.
A viszonylag lassan működő megszakítóknál a zárlat fellépése és az
iv oltása közötti idő több mint a szinuszos áram negyedhulláma, (50 perió­
dusnál 5 m s). Ez azt jelenti, hogy váltakozó áramú zárlatoknál ki tud ala­
kulni a zárlati áram csúcsértéke. Ezeknél a megszakítóknál a zárlat kez­
dete és az iv kialvása között 2-5 félperiódusnyi idő telik el.
A gyorsan működő megszakítók a negyedhullámnál lényegesen rövi-
debb idő kb. 1 ms alatt működnek. Az igen rövid működési idő különleges
követelményeket támaszt a működtető mechanizmussal és az ívoltó beren­
dezéssel szemben. Ezeket a gyorsmüködésü megszakítókat áramkorlátozó
megszakítóknak is nevezik, mivel a zárlati áram csúcsértékének kialaku­
lását - a biztosítékhoz hasonlóan - megakadályozzák.
•> Mivel a megszakítók erősen igénybe vett mechanikus zárszerkezettel
rendelkeznek, mechanikai élettartamuk 10 ^- 10 ^ kapcsolás szemben a kon-
taktorok 10®-107 mechanikai élettartamával. A megszakítók gyakori kap­
csolásra nem alkalmasak.
A megszakítóknak cos cp = 0, 2 ~ 0,3 fázistényezővel 10-50 kA ára­
mot kell megszakítaniuk, a névleges áramtól függően. A megszakitási pró­
bák egy kikapcsolásból 1-3 perc szünetből, majd bekapcsolásból és ezután
késleltetés nélküli kikapcsolásból állnak.
A megszakítók Ívoltó berendezésének számítása elvileg nem különbö­
zik a korábban ism ertetett módszerektől. Két fontos dolgot kell szem előtt
tartani.
Az ívben jelentős energia szabadul fel és ez robbanásszerű gázáram­
lást jelent, ami egyben Ívoltó tényező is . Ezt a gázáramlást úgy kell irá­
nyítani, hogy elkerülje a feszültség alatt álló részeket és lehűtve távozzon
a megszakítóból. Az oltdkamrának ezért elég nagy kilépő keresztmetszet-

- 247 -

I
 mm

tel és megfelelő mechanikai szilárdsággal kell rendelkeznie. Ez a jelenség

az áramlási viszonyok bonyolultsága miatt csak kisérletileg vizsgálható.
Az igen nagy áramerősség miatt az érintkezők hőkapacitásának nagy­
nak kell lenni, hogy káros melegedések ne lépjenek fel. Például a katódon .
hővé váló energia U = 15 V, I = 20 kA, t = 10 ^ sec ivoltási idő feltéte-
* 4 -2
lezésével W = 15.2.10 -10 = 3000 W /sec. Egy 2 x 2 cm felületű 1 cm
vastag érintkező súlya 4 .8 ,9 = 35,6 p, hőkapacitása 0 ,3 8 .3 5 ,6 = 10,8
W sec/C °, az átlagos m elegedése T =77^7= 276 C°, term észetesen köz-
10 ,8
vétlenül az iv talppontjánál lényegesen nagyobb. Ez az egyszerüsitett sz*
m itás csupán a nagyságrendek érzékeltetésére szolgál.

Fúvómagnes
tekercse

Vezeték csat/okozás

Szigetelt
Mozgató tengely tartókeret

Vezetek csatlakozás

10. 1
. ábra
Egyszerű légmegszakitó

- 248 -
 *
/ >■ ^
A viszonylag lassan működő megszakítók egyik jellegzetes típusa a
10.1. ábrán látható. Ezen a meglehetősen korszerűtlen konstrukción jól
láthatók a lem ezes főérintkezők, melyek mindig árammentesen kapcsolnak
be és ki. Kikapcsoláskor az áram a főérintkezőkről átterelődik a segéd-
érintkezőkre, majd ezekről az ivhuzó érintkezőkre. A mágneses fuvás ha­
tására a széles oltőkamrában az iv kinyúlik, korlátozza a zárlati áram nagy­
ságát és az iv kialszik. Mivel az iv nines hütve, igen nagy méretű oltókam­
ra szükséges. További hátránya a konstrukciónak a főérintkező kettős meg­
szakítása. Emiatt a hajtó szerkezetnek kétszeres érintkező nyomóerőt kell
produkálni. A meglehetősen súlyos és terjedelmes megszakító helyett a
jövőben a hasonló típust a KGST keretében szerezzük be.

r"

10. 2.ábra
Váltakozó áramú megszakító
1. lemezváz, 2. kerámia tartó, 3. álló érintkező, 4. mozgó érintkező,
5. oltókamra, 6 . kioldó, 7. kézi működtetés

- 249 -
 Egy korszerű megszakítót a 10.2. ábra mutat be. Megfigyelhető,
hogy általában nem alkalmaznak külön ivhuzó érintkezőt, hanem az iv a fő-
érintkezőről felfut a ,rVMalakú szarvakra és igy viszonylag kis érintkező
nyitás mellett nagy Ívhossz érhető el. A kis méretű, könnyű konstrukciók­
nál nagy szerepet játszanak a dinamikus erők, fontos az áramút helyes ki­
alakítása. Ugyanis az iv hatásos mozgatására
áramhurkot önfuvást alkalmaznak (1 0 . 3 . ábra). '
Bemutattuk az 5. fejezetben azt, hogy az önfuvás
annál erősebb, minél közelebb vannak egymás­
hoz az áramvezetők. De a távolság csökkenté­
sével növekszik az érintkezőket széttaszitó erő
i s . Tehát a nagy zárlati áramok a megszakítókat
kinyitni igyekszenek, azokat is , amelyeket a vé­
delem nem működtetett. Ezért a kis méretek, és
az önfuvás miatt kifejlesztettük az erők kompen­
zálásán alapuló megszakítókat, melyeknél az
áramhurok és az érintkezők széttaszitó erejét a
zárlati áram hatása ellensúlyozza (10.4. ábra).
A kisfeszültségű megszakítók ivoltásának
számítása kísérleti alapokon nyugszik. Megállapították, hogy 10^ A nagy­
ságrendű áramok nullaátmenete után a visszagyujtó feszültség csúcsérté­
két 60-80 V, term észetesen erősen függ a konstrukciótól. Ez azt jelenti,
hogy egy megszakítóban a deionlemezek száma 1 0 - 1 2 körül van.
A megszakítók bekapcsolása motoros légnyomásos vagy kézi működ­
tetéssel történhet.
A megszakítók kikapcsolása mint említettük, külső beavatkozással
vagy automatikusan történhet.
A megszakítókban általában három kioldószerv található.
A zárlati gyorskioldó egy kis elektromágnes, melyet a megszakítón
átfolyó áram gerjeszt. A m ozgórészt a mágneses erőhatás egy rugó elle­
nében huzza az álló részhez. A rugó feszítésével beállítható a kioldó zár­
lati áram értéke.
A tuláram kioldó Ikerfémes működtetés, melyet a nagy áram miatt
általában áramváltó táplál.
A feszültség hiány kioldó kis elektromágnes, mely a feszültség erős
csökkenésekor (0,4-0,5 Un) elejt és ezzel a mechanizmust működteti.
Egy kis feszültségű megszakító működtető mechanizmusának egysze­
rűsített vázlatát a 10.5. ábrán mutatjuk be. A bekapcsolás az A kar felfelé
nyomásával történik, ekkor egyúttal megfeszül a kikapcsolást végző R rugó.
Bekapcsolás után a K kilincsmü tartja a megszakítót zárt állapotban. A ki­
oldást az M mágnes végzi, mely egy állítható rugó ellenében behúzva a re­
teszelést feloldja és a mágnes mozgórésze ütést m ér. A mechanizmusokkal
részletesebben a 3. fejezetben foglalkoztunk.
A kisfeszültségű megszakítók legfontosabb jellemzője a zárlati m eg-
251
Ejjp®
10.4. ábra \
10.5. ábra
Kisfeszültségű megszakító, amelynél az elektr- Kézi megszakitásu megszakító
rodinamikus erő az érintkező nyomást megnöveli
 I

szakitóképessóg, amely a legnagyobb megszakítható független zárlati

áram.
Egy egyenáramú áramkörben fellépő zárlati áramot és a független
» zárlati áramot a 10.6. ábra mutatja. Ezen a szaggatottan kihúzott görbe a

10. 6 . ábra
Egyenáramú zárlat megszakítás! oszcillogramja
1 . a független zárlati áram
2 . a zárlati áram
3. feszültség a megszakító kapcsain
t 0 a zárlat fellépésének pillanata
t^ az érintkezők szétválásának pillanata
it

független zárlati áram, a folytonosan kihúzott görbe a valóban fellépő zár­

lati áram, alatta pedig a kapcsoló sarkain fellépő feszültség látható, t a
zárlat fellépésének (a zárlatra kapcsolásnak), t\ pedig az ivoltás kezdeté­
nek az érintkezők szétválásának pillanata. A megszakításra jellemző a
kapcsoló sarkain visszatérő hálózati feszültség és az időállandó, mely
15 ms körüli értékű.
Váltakozó áramnál a szimmetrikus független megszakítást áram
effektiv értékét nevezzük m egszakitőképességnek. Egy háromfázisú áram­
kör megszakításakor a megszakító egyes pólusain fellépő feszültségeket és
az egyes fázisokban folyó áramokat a 10.7. ábra mutatja. Ha az áramlép­
ték az oszcillogramon "a" A/m m , akkor a szimmetrikus áram effektiv érté­
ke az érintkezők szétválásának pillanatában:

Amper 10.1

A visszatérő feszültség az áram megszűnése után ha a feszültséglép­

ték b Volt/mm

U =b Volt 10.2
v
A dinamikus szempontból jellem ző aszimmetrikus csúcsáram
*
- 252 -
 *

cv I, * X f l I 10.3
** d sz

Ahol K az áram csucstényezője, a szimmetrikus szinuszos áram

csúcsértékének és az egyenáramú tagnap az összege. Az egyenáramú tagot
az idő függvényében különböző fázistényezekre a 1 0 . 8 . ábra mutatja.

/
.- f *
-Sí *>

Az ír \F¿l\perióc/us

•i

10.7. ábra
Háromfázisú megszakítás oszcillograínja

Vizsgáljuk meg ezután azt, hogy a megszakító ivóit óképessége, ter­

mikus és dinamikus szilárdsága milyen m egszakitóképességet tesz lehető­
vé különböző fázistényezőknél. A 10.9. ábrán Kanabé alapján egy m egsza­
kító dinamikus szilárdsága I = 56 kA a dinamikus áramból megenged-

- 253 -
 • 1 0 . 8 . ábra
Az egyenáramú összetevő relativ értékének változása
az idő függvényében különböző teljesítmény tényezőkre

teA

10.9. ábra
cós<f
Egy megszakító megszakitóképessége a teljesitmónyező függvényében
1. a dinamikus határ áram csúcsértéke
2. a fenti áram effektiv értéke
3. az ivoltóberendezés megszakitóképessége
4. az eredő megszakitóképesség
 H

1 0 . 10.
ábra
Megszakltóképesség vizsgáló áramkör
P vizsgált megszakító
R^ földzárlati áram korlátozó ellenállás
K földzárlati áram jelző
C>i oszcillográf áramhurokhoz
0 _; O oszcillográf feszültséghurokhoz
Z «5
- 255 -
 hető szimmetrikus effektiv áramot a 2. görbe mutatja. Az Ívoltó berende­
zés megszakít óképe ss ég ét a fázistényező függvényében a 3 görbe mutatja.
Az eredő megszakítók épesség a 2 és 3 görbe közül mindenütt a kisebb ér­
ték, a 4 görbe.
A megszakitóképesség vizsgálat kapcsolása a 10.10. ábrán látható.
Az időállandót illetve fázistényezőt mindig soros R-L tagokkal kell beállí­
tani, mivel a párhuzamos kapcsolás a megszakítónak tul kedvező lenne.
Általában a vizsgált megszakítót szigetelten helyezik el és egy olyan
R ellenálláson át földelik, mely a zárlati áramot kb. 100 A -el korlátozza.
A földelés közébe néhány Vezetőt iktatunk be és ennek elolvadása jelzi a
földzárlatot.
A légmagos fojtótekercs által okozott visszaszökő feszültség tul m e-
• redek, igénybevétele túllépi a valóságos hálózatban mérhető értékeket.
Ezért a fojtótekercset olyan ellenállással söntölik, amelyen a veszteség a
fojtótekercs meddő teljesítményének kb. 0 , 6 %-a.
A gyorsan működő megszakítók először egyenáramon terjedtek el,
mivel a kis működési idő az egyanáram megszakításánál nagy előnyt jelent.
Minél kisebb ugyanis a működési idő, annál kisebb áramértéken kezdődik
a megszakítás. Említettük, hogy az egyanáramu zárlati körök időállandója
7-15 ms közötti értékű, ami azt jelenti, hogy az állandósult érték 63%-ot
7-15 ms alatt éri el a zárlati áram. Ha tehát a zárlati áram hatásos korlá­
tozása a cél, a fent említetteknél jóval rövidebb működési idő szükséges.
A zárlati áram megindulása után három jellegzetes időtartam figyel-
hető meg.
1. A kioldás! késés, a zárlat fellépésétől az érintkezők szétválásáig
terjed, értékét a kioldó szabja meg. Általában igénybe veszik a zárlati
áram jelentős erőhatásait, az érintkezőket széttaszitó erőket.
2. Az érintkezők elválásától a szükséges nyitási távolság eléréséig
tartó idő, melyet a mozgó érintkezőkhöz tartozó rugók ereje és helyes ki­
alak ításn ál a zárlati áram erőhatása szab meg.
3. Az áram korlátozásához illetve az ivoltáshoz szükséges ivfesziilt-
ség létrejöttéhez szükséges idő. A mozgórész ugyanis a rendelkezésre álló
néhány tized ms alatt legfeljebb néhány mm-re távolodik el. Ezen a hosz-
szon a szükséges ivfeszültség nem érhető el, ezért az érintkezők nyitása
után azonnal nagy erővel kell az ivet az érintkezők közül eltávolítani. Ezt
általában igen erős mágneses fuvással érik el. Az iv körül a kontaktorok-
nál szokásos 200-300 Gs indukció helyett ennek többszörösét hozzák létre.
Az iv erőteljes mozgatása, melynél az iv sebessége a hangsebesség '
20-30%-át éri el,a nagy sebesség miatt erős hűtést eredményez, a V alakú
szarvakon az ivet erősen nyújtja és a deionlemezes vagy más oltókamrába
kényszeríti.
Egy egyszerű gyorsmegszakitó mechanizmust mutat a 10.11. ábra.
Ezen a zárlati áram fellépésekor megszűnik a mágnes tartóereje és a nagy

- 256 -
Bk
f e .

<

. 1 0 . 1 1 . ^bra
Gyorsmegszakitó vázlata
É érintkezők
K rugó
T tartómagnes 10. 12. ábra
M behuzómágnes Áramkorlátozó megszakító, melynél az elektrodinamikus
S segéd érintkezők erők a nyitást elősegítik

• /*
 (

erejű rugó mozgatni kezdi a mozgó érintkezőt. A gyors mozgás elősegíté­

sére egy a zárlati áram által táplált elektromágnes ütést mér a mozgó
érintkezőre és mozgását gyorsítja.
Az áramutnak a 1 0 . 1 2 . ábrán látható kialakítása a dinamikus taszító
erők miatt gyorsítja az érintkező mozgását.
Tekintve, hogy az ividő egy félhullámon belül van, term észetes nul­
laátmenetről nem beszélhetünk vagyis a váltakozó áramú megszakítókra is
a fentiek érvényesek.
I

\ $

,v
- 258 -

r
 #
11. NAGYFESZÜLTSÉGŰ TERHELÉSKAPCSOLÓK
\

Mivel a nagyfeszültségű és kisfeszültségű szakaszolokat együtt tár­

gyaltuk, a nagyfeszültségű kapcsolókészülékék tárgyalását a terhelés kap­
csolókkal kezdjük.
A nagyfeszültségű terhelés kapcsolókat főleg 6-20 kV névlegesrfe- \
szültségen alkalmazzák. Feladatuk a 100-400 A nagyi ágú névleges áramok -
nak illetve ezek másfél-kétszeresének megszakítása coscp^ 0,75 értékek -
nél. A nagyfeszültségű megszakítók helyett történő alkalmazásukat három
ok teszi szükségessé. * '
a) Célszerűtlen a drága, kis mechanikai élettartamú m egszakítókat
t
a névleges áramok be-ki kapcsolására használni.
b) Nagyfeszültségű motorok kapcsolására előnyös az alkalmazásuk,
mert a megszakítóknál problémát jelent a kis áramok (100-200 A) megsza­
* kítása.
./■
c) Az alállomások üzemzavarainak jelentős százaléka a terhelés alatti
szakaszoló nyitásból származik. Ha a szakaszolót ívoltó berendezéssé!
látják el terheléskapcsolóvá (terhelés szakaszolóvá) válik és megszűnik a
zárlati veszély i s . |
A terhelés szakaszolók abban különböznek a terheléskapcsoHüktól,
hogy a névleges és túlterhelési áram mejjfsziKltása. mellett teljesíteniük
keirT szakaszolóktól nyitott állapotban megkívánt villamos szilárdságot és
zárt állapot« in a termikus és dinamikus s zilárdságot.
A nagyfeszültségű terhelésszakaszolók egyik szokásos megoldása
szilárd anyagból pl. metilmetakrilátból az iv hőhatásával gázt fejleszt és
az így létrehozott nyomás eredményezi az ivoltás t .
Égy ilyen ivóit ószerkezetet a 11.1. ábra mutat be. Itt a mozgó érint
kező egy fém cső, amely a közepébe helyezett gázfejlesztő anyagból készült
hengerből és az őt körülvevő henger falából gázt fejleszt.
Bár a m éretezés jelenleg főleg kisérleti alapokon történik, mégis
szükséges a számítás menetét ismertetni, mivel ez elősegíti az ivóitískor
lejátszódó folyamatok m egértését.
A gázfejlesztő anyagból kiváló gázmennyiség súlya

W 11.1
iv
C
- 259 -
arányos az ivenergiával, k , az anyagra a jellemző szám , dimenziója
kp/kWsec.
A gáz nyomása
k W
p = HT 11.2
I_________
ahol V az oltókamra térfogata, a gázállandó értéke R = 20 m Ap,

b)
11.1. ábra
Nagyfeszültségű terheléskapcsoló gázfejlesztő anyagból
készült oltókamrával

Az ivenergia egy félperiódus alatt

W. =U I t = U = E 1 I 11.3
iv 1 iv m p iv iv iv m

behelyettesítve
ki
RT -L E<
iv Ív 1max
P= ej V 11.4

L
-2 6 0 -
 \
I

00 ^ J a körfrskvensia, 1^ az iv kosszá jelen esetben 1^ = h^. A tapaszta­

latok szerint a gáz átlagos hőfoka T = 1000-1500 K °, az iv térerőssége
E £¿150 V /em . ¿
A k-j állandó értőkét mérésekkel állítják meg, tájékoztatásképpen:
-3
k * 10 lqp/kWs nagyságrendű.

A számításhoz szükséges a visszatérő villam os szilárdság ism erete.

A Paschen-törvényből egy p kp/cm^ nyomású gáz átütő feszültsége
t cm elektrődatávolság esetén TQ = 300 K0^hőmérsékleten
0,45
U = 37 (p.l) 11.5
o
U*— --------
Meg kell jegyezni, hogy a fenti összefüggés aszimmetrikus, csucs-sik
el ektrődaelr ende zés re és pt > 4 kp/cm esetén érvényes.
Áz átszám ítást az Ív által felmelegitett gáz Tt hőfokára közelítőleg
lineáris összefüggés alapján végezhető /

/ A
u = u ~r 11.6
T o T
i
ami a fent közölt adatokat figyelembe véve azt jelenti, hogy
ü ^ 0,2 ' 0 , 3 UQ#
“ _ a •
Az áram nullátmenete után a gáz hőfoka közelítőleg

±
Tr
11.7
W
L
összefüggés szerint csökken, ahol 'X. az ivoszlop termikus időállandója
-4
2-5.10 sec n&gyságrendü, az ivoszlop hőfoka az áram nullátmenet
---- --Ii, , 1 '
pillanatában (3500-4000 K ), t az áram nullátmenet után eltelt idő. Fontos
az áramnulláfmen ettől a visszaszökő feszüitség ~csucsértékéig eltelt idő

*cs 2f
(
Eszerint a szám ítási mód szerint akkor alszik ki az iv. ha a fé l—
periódus után az áttitőfaazifltaég nagyobb, mint a v is szaszokó feszültség
csúcsértéke t - t időpontban.
- — ------------ cs c----------

- 261 -
 %
1 1 . 2.
ábra
Nagyfeszültségű terhelésszakaszoló

11.3. ábra
Nagyfeszültségű kontaktor mágneses fuvással és réskamrával

- 262 -
 1

& T
JL
orr / ív 0*45 2f
u 37 (p 1) —O e o > U. kV 11.8
O v t vcs
T 08
k
ke x

Egy plexioltókamrás terhelésszaJkaszo o rajza a 1.2. áb én látható.

Megjegyezzük, hogy a névleges áramon a gázfejleszt ultókamrák
élettartama 10 ^ kapcsolás, tehát ^ScoFrícapcsolasra ezek a készülékek
nem alkalmasak.
A mágneses fuvásu nagyfeszültségű terheléskapcsolók főleg a nagy-
fe s ztütségünaiőtofőirb e- és kikapcsolására szoIgáSak. Ho^lGTáramkór-
látozáiTés a nagy visszagyujtó feszültség elérhető legyen nagy iv hosszat
kell létrehozni (11.3. ábra). Ezért a mágneses fúvóssal réskamrába kénv-
szeritik az ivet és a 11.4. ábrán láthatóan bordázott oltókamrával növelik
a hosszát.
Mint már az 5. fejezetben említettük fontos, hogy fuvóindukció elég
nagy legyen, mert ha lassan mozog az iv, az oltókamra falát kiégetheti.
Egyébként a számítás a fentiekhez hasonló, csak a nyitott oltókamra miatt
p = T^fm nyomással kell számolnia

tv
í

C)
11.4. abra
Nagyfeszültségű kontaktor mágneses fuvással és ivnyujtó réskamrával

- 263 -
 /
/
r

12. NAGYFESZÜLTSÉGŰ MEGSZAKÍTÓK

A nagyfeszültségű megszakítók az ivoltási rendszerük alapján kőt fő-

•■©portra oszthatók, amelyeket
a) Külső energiaforrással történő ivoltás
b) Az ivenergia felhasználásával történő ivoltás jellem ez. A nagy-
feszültséguTvöltáslegfSbb jéllemzöje az, hogy atmoszférikus nyomású
gázélföggdhafó méretéRkél nem képes az elég na^r~vl8 Bzagyu]tófesziÜt8 é -
gér biztosítani.
Ezért a fő feladat az elektródaközben a szükséges nyomás biztosítása.
Az e lső főcsoport jellegzetes képviselői a légnyom ás os megszakítók, a má-
sodflcél i z olajmegszakitók.

12.1. LÉGNYOMÁSOS MEGSZAKÍTÓK

A légnyomásos megszakítóknál 10-20 atm nyomású l evegő áramlik

az iv köré. A~]eiiegzetes szerkezeti megoldásokat a 1 2 . 1 . ábra mutatja.
Valamennyi megoldás jellemzője a fuvóka, amelyen közel hangsebességgel
áramlik it alevego és afuvóka előtt nyomásnövekedés lép fel.
a) Az iv köré áramló nagynyomású le vegő erősen hüti az iv talppont-
ját, esökkenti az íy~Kéresztmetszetét és az iv körül fr is s , töltéshordoz 6 -
meates levegő található.
b) A villamos szilárdság növekedése igen gyors a nagy nyomás és a
kis ionozottság miatt.
Az ivoltást végző levegő mennyisége független az áramtól, felvetődbe
a kérdés, hogy milyen fizikai jelenség szab határt a m egszakítható áram-
erősségű 8kT~Sehulz 8 szerint igen nagy áramoknál a fuv<Sfcán átmenő lev e-
goáramlást befojtja a felmelegedett levegő miatt fellépő ellennyomás. Bzt
a ¿uvóka termodinamikai okok miatt fellépő '’bedugulásának" neveai. Minél
hosszabb ideig ég az iv, annál nagyobb az ellennyomás. A légnyomásos
t----- -- '------------------

- 264 -

I
 A

megszakítók általában az első áramnullátmenetnél oltanak, legfeljebb két

félhullám az ividol
Ebből az következik, hogy a rövid idő alatt kiáramló nagymennyiségű
(400-700 liter) levegő e r ős, robbanásszerű hanghatást okoz. Ha feltétele-

olló
érintkező

levegő
belépés
m ozgo 2 ^ -

erintkezo^

12. 1 .
ábra
Légnyömásos megszakítók különböző megoldásai

ztink egy A =0,10 dm 2 keresztmetszetű fuvőkát, amelyen V=400 dm levegő

halad át t =D , 2 sec alatt (ividő és utánöb lités), akkor a légsebesség
p = 10 atm esetén közelítőleg

400.10
0
,1 .0 ,2
2000 m /sec

Az áram null átmenete után az izzó elektródák töltéshordozókat lövellnek

az elektródaközbe. A mérések szerint a kilövelési sebesség
V
E
v = 0,023
P
l_________

- 265 -
ahol E a térerősség ---- ¡
cm
p a nyomás
cm
4 2
Tehát E = 10 V/cm és p = 10 kg/cm esetén v = 23 m /s sokkal ki­
sebb, mint a levegő sebessége. Ezért egyrészt a mozgó érintkező előtt ke­
letkező légörvény a töltéshordozókat visszakényszeriti az elektróda felé,
m ásrészt az áramlási vonalak: irányában magával sodorja. A mérések azt
mutat 1ák, hogy az iv nem gyullad újra, ha az elektronsürüség 1O^ elekt-
ron7 cm^ alá süllyed.
A rövid ividő miatt az érintkezők elhasználódása viszonylag kicsiny.
Kis áramok megszakításakor az erélyes öllóhatás következtében az
áram term észetes nullátmenete előtt oltanak. Ez a jelenség, az áramle­
vágás túlfeszültséget okoz. Nagy áramok megszakításánál az^rTñtkea )höz
villamos szilárdsága viszonylag lassan regenerálódik, ezért a l égnyomásos
megszakítók érzékenyek a visszaszökő feszültség meredekségére.
Látható, hogy a légnyomásos megszakít (Se s z ámítása főleg tapaszta­
lati alapokon nyugszik. Világosan látható azonban két dolog
a) A legnagyobb megszakítható áram egyenesen arányos a fuvóka ke­
resztm etszetével .
b) Mint a 12.2. ábra mutatja, a megs z akit ás i teljesítmény egyenesen
arányos a levegő nyomásával.
A 12.1. ábrán látható megoldások egy jjiegszakitási hellyel készül­
nek. Nagyobb feszültségekre több sorbakapcsolt m egszakitási helyet alkal­
maznak, mint ez a 12,3 . ábrán is látható. Ez az un. szabadsugaras lég ­
nyomásos m egszakitó._Láthatók az ábrán az egyenletes feszültségeloszlást
biztosító kondenzátorok is . Meg s z a!3fásko r'ázTv^a's zabadban Tev Ő'rug óz ott
állóérintkező és a készülékfejbe visszahúzódó mozgóérintkező között jön
létre. Az érintkezőköznek csak kis része van nagynyomású levegőben. Ez x
azért előnyös, mert lágyabbán~szakltjalneg a kis áramokat, azaz nem okoz
árami ev ág á stl^ tu lfe sz ü lts éget. Egy ilyen elem kb. 35 kV-ra használható,
a kettős megszakitasu"70 kV-ra. Öt kettős megszakitásu elemet sorbakötve
380 kV névleges feszültségű 25 000 MVÄ megszakító képességű megszakító
állítható össze.
A^l égnyom ás os megszakítók hátránya az, hogy költséges kompresszor
berendezést, csővezetőket, szelepeket igényelnek. Az esetleges hibák miatt
körvezetéken át táplálják sűrített levegőve l. Közvetlenül a megszakítón
tartály található, melyen kétszeri be- és kikapcsoláshoz szükséges levegő-
m ennyi s ég van.
A légnyomásos megszakítók előnyeit a következőképpen foglalhatjuk
össze:

- 266 -
 f

12 . 2.
ábra
A megszakítást teljesítmény a légnyomás függvényében. A körök a sikeres
megszakításokat, a keresztek a sikertelen megszakításokat jelentik

12.3. ábra
Kettős megszakító
1 . álló érintkező - 2 . mozgó érintkező működtető henger - 3 . szigetelő
4. mozgó érintkező - 5. feszültségosztó kondenzátor - 6 . szigetelő
7. áramvezetés a mozgó érintkezőhöz - 8 . csatlakozó
t - 267 -
\

t
 /»■p -•— 1 -— —---------
b) Minden megszakításkor friss oltóközegűi dolgoznak
c) Működésűk mentes az oltóközeg bomlásától
d) A z iv ictol’övid
e) Ä működéskor mozgatott tömegek kicsinyek )
f) A mozgó aíktrészek elmozdulása kicsi.
A Ganz Villamossági Müvek légnyomásos megszakítóját a Vili. kész.
I. 5 .6 .2 . ábra mutatja b e.
A levegőn kívül az elektronegativ, igen jj6 ivoltőképességü tázt, a kén-
hexailuoriőot (SFg) használják a megszakítókban. A zárt és tömitett tartály­
ban minden megszakítás körfolyamatban zajlik le . Az Ívoltó gáz nyomása
14 att, egy oltókamra 80 kV -os, nagyobb feszültségeken több oltókamrát
sorbíakötnek. Ä kénhexafluorid gáz elektronegativ jellege azt jelenti, hogy
1. a gáz molekulái nagy affinitást mutatnak az elektronok iránt,
2. Hőátadási tényezője a levegőének 1 ,6 -szerese,
3. átütőfeszültsége kétszerese. Ezérta kénhexafluorid gáz iVoltó-
képessége a levegőének közel százszorosa.

12.2. ÖNOLTÁSU MEGSZAKÍTÓK.

MŰKÖDÉSI ELV

Az önoltásu megszakítók általában

folyékony Ívoltó közeget tartalmaznak,
leggyakrabban olajat.
Az olajm egszak ítm ű k öd ése a
12.4. ábra alapján a következő.
Az érintkezők szétválása után a
többezerfokos iv az olajat elgozölögteti.
A keletkezőgőz^ térfogata 20 C°-ra és
1 atm nyomásra vonatkoztatva

V =cw,
l ! ____ L
ahol az ivenergia kWs. C pedig az
elgőzölögtetésre jellem ző Bauer állan­
dó. Értékei olajra C = 50-80 cm^/kWs,
vízre C = 10 cmVkW s, glicerinnel ke­
vert vizre (expanzinra) C = 25 cnrtykWs.
12.4. ábra Mivel az iv körül nagy a hőmérséklet,

- 268 -
I
 «■

á térfogat a hőfokkal arányosan nagyobb lesz . A nyomással természetesen

fordítva arányos a térfogat. Például a szokásos p=15 atm esetén egy
250 MVA teljesítményű zárlat lekapcsolásakor fázisonként 150 kWs ivener-
gia keletkezik.
A gőz köbtartalma = 4500 K° és = 300 K° figyelembevételével

_1_ 4500 3
V = 80.150 12 000 cm
15 * 300

Egy buborékra tehát 6 dm jut, vagyis egy buborék átmérője 23 cm.

Ez a közelitő számítás is mutatja, hogy jelentékeny méretű gázbuborék fej-
lódik. Általában 15-30 atm a megszakításkor keletkező nyomás. Ezt az
olajszint feletti légpárnával lehet beállítani.
Ä megszakításkorf e lszabaduló ivenergia 90-92%-a az olaj felm ele-
gitésére, elgőzölögtetésére és vegyi felbontására, 8 - 10 %-a az érintkezők
fethevltésére és az olajedény deformálására fordítódik.
Egy váltakozó áramú megszakítás áramát és ivfeszültségét I, az iv-
teljesitményét II; az ivenergiát ül; és a nyomásváltozást mutatja a 12.5.
ábra. Látható az ábrán a nyomás ingadozása egy középérték körül. Ennek
az az oka, hogy a gázbuborék hőfoka és ezzel térfogata és nyomása is erő -
sen függ az iváramától. Megjegyzendő, hogy a gázbuborék hőkapacitása
miatt csak késve követi az áramerősség változását. A nyomás csucsérté-
kei félhullámról félhullámra növekszenek és a tartály falát periodikusan
veszik igénybe. Ezért különös gonddal k ellü gyelni a rezonancia elkerü- -
lésére.
A szükséges nyomás számítása a 11. fejezetben ismertetett módon
történik.
Az előzőek alapján látható, hogy az ólai megszakít ók robbanásának^ve -
szélye teljesen nem küszöbölhető ki. Ezt a megszakítók elhelyezésénél fi
gyelembe kell venni .
Kisolaiterü (olajszegény) megszakítók.
A fentiekben ismertetett ivoltás hatásosabbá tehető, ha az ivet nagy
mechanikai szilárdságú oltókamrában huzzuk. Az oltókamrában kis lurat
van a mozgó érintkező részére. Az oltókamrák előnyei a következők
a) Az ivoltás kis helyen játszódik le, a megszakítóban szükséges olaj-
mennyiség tört része, kb. tizede a? egyszerű ólai megszakítókénak.
b) A nyomáskülönbségek miatt az iv közelében erős áramlás indul,
ami jelentőslvdltT)^féfíyezpr’ ~~ —
Az áramlásnak az Ívhez viszonyított iránya alapján hosszsugaras és
keresztsügaras őltőkamrákat különböztethetünk meg. A 12.6/c ábrán egy
vegyes áramlásu oltókamra látható, a felső rész keresztsugaras jellegű.
Ezt az oldalsó furatok biztosítják, amelyeken át az ivre merőlegesen áram-

- 269 -
lik ki az olajgőzkeverék. Az alsó rész ahová még nem húzta be az ivet a
mozgó érintkező, hosszsugaras jellegű.

12.5. ábra
Olajmegszakitó jellemzőinek változása
1 . áram és ivfeszűltség
2 . ivteljesitmény
3. ivenergia
4. nyomás

- 270 -
c
0

1 2 . 6 /a ábra 1 2 . 6/b
ábra 1 2 . 6 /c ábra
Oltókamra típusok
hosszsugaras keresztsugaras vegyes

A hossz sugaras oltókamra hatásai a következők:

-„ ------------------------------------------------- ■ ,
*
a) A nagynyomás a gyújt ófeszültséget növeli
b) A szűk kamra a gáz buborék tágulását gátolja, az olaj közel marad az
* az iybez4 és.azt ^erősen hüti,
c) A*gáz nyomása miatt az olaj a mozgó érintkező fejéhez szorul és
azt hűti.
d) A nagy nyomás a dugattyurudként szereplő mozgó érintkezőt gyor­
sítja.
e) Amikor elhagyja a mozgó érintkező az oltőkamrát, a belső nagy
L nyomás miatt heves örvénylés keletkezik és ez friss olajat sodor az ív út­
jába. Az iv legkésőbb ekkor kialszik.
A keresztsugaras oltókamránál a furatokon át heves áramlás indul
meg az Ívre m erőlegesen. Az áram null átmenetnél, amikor a gáztermelés
erősen csökken, az iv helyére olaj tódul és ez segíti az ivoltást.
Az önoltásu megszakítók jellegzetessége a kritikus áram. Ha az áram­
erősségfüggvény éken ábrázoljuk az ivoltás időtartamát, a 12.7. ábrán lát­
ható görbét kapjuk. Azt az áramot nevezzük kritikus, áramnak, amelynél az
ividő a legnagyobb. A kritikus áram magyarázata a következő. Kis áramok­
nál kevés gáz fejlődik és kicsi lesz a nyomás,. Az elektródaköz ionozottsá-
ga az áramerősséggel nő, ezért kezdetben az árammal növekszik az Ividő.
Majd növekvő áramnál igen erőteljes gázképződés indul jooeg^ amin dk. hatása
erősebb, mint a növekvő árammaLnövekvő ionozás. Ezért egy maximum...
elérése után az ividő csökkenni kezd.

-2 7 1 -
 +
Ikr 'n 'max

12.7. ábra
\ ívidő az áram függvényében, önoltási megszakitánál
Ki

- 2 72 -
 13. TÚLFESZÜLTSÉGÉÉ VEZETŐK

.4

13.1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

A tulfeszültséglevezet >k rendeltetésével és működésűk módjával már

több tárgy keretében is 'megismerkedhettünk ugyan, azonban ismétlésként
nem lesz felesleges, ha a használatos eszközök felépítését röviden ism er­
tetjük.
A levezetők rendeltetése az, hogy a hálózatokban fellépő külső ere­
detű, továbbá a rövid ideig tartó belső túlfeszültségek nagyságát korlátoz­
zák. A legutóbbi időkig a másodiknak említett feladatot a használatos leve­
zetők a gyártók szerint nem tudták ellátni, ezért a levezetőket úgy kellett
méretezni, hogy azok a belső túlfeszültségek hatására ne is jöjjenek mű­
ködésbe. A ma használatos levezetők jellegzetes alkatrésze egy szikraköz.
amely többnyire a védendő hálózat egyes vezetői és a föld közé van beiktat­
va, bár egyes esetekben a levezetőt a fázisvezetők közé is beiktathatjuk.
A levezető a túlfeszültséget azáltal korlátozza, hogy a szikraköz eg^r elő­
irt feszültségtartományban átüt, megszólal. Ez a levezető megszót&láii
feszültsége. A szikraköz megszólalása után vezető kapcsolat jön létre a fá ­
zisvezető és a föld között és ezáltal a levezetőn áram indul, ez a leveze­
tési áram. Nagysága külső túlfeszültségek hatására létrejövő megszóla­
láskor kA nagyságrendű, időtartama ilyenkor 20-30 jusec körül van. A le ­
vezetés alatt a levezetőn, és igy a védendő vezetőn uralkodó feszültség
természetesen nem lesz zérus, ezt a feszültséget, amely a folyamat alatt
fennmarad, maradékfeszültségnek nevezzük. A külső túlfeszültség eltiaiése
után is folyhat egyideig áram a levezetőn, ez az utánfolyó áram.
A terminológiát igy tisztázva, vizsgáljuk meg a folyamatokat kissé
részletesebben, mert ezekből adódnak a szokásos szerkezeti megoldások.
A levezetőkészülékek két eltérő jellegű csoportra oszthatók aszerint,
hogy a szikraközzel sorbakapcsolt ellenállást is tartalmaznak, vagy bennük
ilyen ellenállás nincsen. Az első )1csoportba tartozókat nevezzük tulfeszült-
séglevezetőknek, az utóbbiakat, ha képesek az utánfolyó áram megszakí­
tására, oltására, oltócsöveknek. Az elnevezések kifogásolhatók, az első
csoportot ellenállásos, a másodikat ellenállásnélküli tulfeszíiltséglevezeto-
nek kellene nevezni, mert mindkettő tulfeszültséglevezető és mindkettőnek
képesnek kell lennie az oltásra is . Az elnevezések azonban annyira elter­
jedtek, hogy megváltoztatásukra egyelőre nincs kilátás.
Térjünk most vissza a működési mód tárgyalására. Ism eretes, hogy
egy szikraköz megszólaltatásához sokkal nagyobb feszültség szükséges,

- 273 -
\
\

mint ahhoz, hogy az átütött szikraköz sarkai között égő ivet fenntartsuk.
Minthogy a levezető a fázisvezető és a föld közé van beiktatva, sarkain a
levezetés után fennmarad a hálózat fázisfesziiltsége, valahogyan gondoskod­
ni kell arról, hogy ez ne legyen képes az utánfolyó árammal égő ivet fenn­
tartani. Ennek egyik módja az, hogy a szikraközzel egy ellenállást kapcsol­
nak sorba. (13.1. ábra.) Ez az ellenállás azonban nem lehet lineáris, non-
lineárisnak kell lennie, még pedig úgy, hogy ohm értéke a levezetési folya­
mat alatt kicsi, az utánfolyó áram áthaladásakor pedig nagy legyen. Ennek
szükségességét nem nehéz belátni.
Ha az átütött szikraközön égő iv ellen­
állását elhanyagoljuk, akkor a mara­
dékfeszültség

u sí L (R + R )
/TN m lev n i f

A képletben a földelés ellenállása.

^ni
Minthogy az i^ev levezetőáram
nagysága elsősorban a külső túlfe­
~777777777*77777777777 szültséget létrehozó töltéstől függ, azt
tehát az ellenállás kevéssé befolyásol­
ja, szükséges, hogy R , kicsi legyen,
ni
mert különben az u-. maradékfeszült­
ség nagy lesz , esetleg felülmúlhatja
az Umeg meg 3 z a a lásl fe8ztUts^ et
13.1. ábra amikor is a védőhatás megszűnik.
Ilyen szempontból a legelőnyösebb a
zérus ellenállású soros ellenállás, mert akkor a maradékfeszültséget csak
az Rf földelési ellenállás szabja meg, ami általában eléggé kis értéken tart­
ható. A jó levezetéshez tehát emiatt kis R „ ellenállás kell. Ahhoz viszont,
ni
hogy a levezetés befejezése után a szikraközre csak olyan kis feszültség
jusson, ami már nem képes az ivet fenntartani, az R ellenállásnak nagy­
nak kell lennie. A két követelményt nyilvánvalóan csak egy

U = k I^ 0.3.2)

jellegű ellenállással elégíthetjük ki, még pedig annál Jobban, minél kisebb
P . Amint a Készülékek I. tárgyban láttuk, értéke az ilyen célra többnyire
alkalmazott korszerű sziliciumkarbid ellenállásokra 0 , 2 körül van, vagy
ez alatt van. Láttuk azt is , hogy ß = 0 ,2 esetén az R ellenállás
 I
,m \
ñ U
(13.3)
I

tehál a feszültség negyedik hatványával fcyditva arányos. A 20 kV névleges

feszültségű tehát 24 kV legnagyobb feszültségű hálózatra alkalmazott leve­
zető előirt m egszólalási feszültsége l/50~ es lökőfeszültségre 76 kV. Az
utánfolyó áramot fenntartó feszültség legnagyobb értéke igy 24/ ^3~=
76
= 13,9 kV. Minthogy a két feszültség viszonya ~ ~ = 5,47, a két ellen-
v
állás viszonya 5,47^ = 900:1.
Az ilyen ellenállással ellátott levezető jellem ző oszcillogramjait a
13.2. ábra mutatja. Az ábrán a feszültség és áramoszcillogramok két­
szer szerepelnek, egyszer usec és egyszer m sec időléptékkel.'Az a jelű
ábrákon látható, hogy a feszültség az m egszólalási feszültségig nő,
majd a m egszólalás után kissé visszaesik. Ekkor indul az alsó ábrán lát­
ható levezetési áram. Innen a feszültség ism ét k issé nő, eléri a maradék­
feszültség legnagyobb értékét (ami azért a m egszólalási feszültség alatt
marad), majd újra csökken az árammal együtt. A b jelű feszültség és áram
ábrákon a hálózati feszültség és az utánfolyó áram is láthatók. Az utánfo­
lyó áram első nullaátmenete után az ivet a feszültség már nem képes újra-
gyújtani és ezzel a folyamat be is fejeződött.
Ez vonatkozik az R / 0 esetre, vagyis a röviden tulfeszültségle­
ni
vezetőknek nevezett készülékek esetére.
Nézzük meg m ost, mi történik akkor, ha R = 0 , vagyis külön ellen­
ni
állást nem alkalmazunk. Ilyenkor a feszültség a m egszólalás után m erede­
ken leesik az u =L R„ értékre, ami rendszerint igen kicsi. (13.3. áb-
m lev f
ra.) Ez nem is okozna bajt, azonban az utánfolyó áram csak akkor alszik
ki, ha ebből a célból valamilyen folyamatot inditunk meg. Ilyenkor nyilván
ugyanezt kell tennünk, mint bármilyen zárlati jellegű áram megszakítása­
kor. Az utánfolyó áram ilyenkor ugyanis a szokásos földzárlati vagy föld-
rövidzárlati áram, aszerint, hogy a hálózat csillagpontjának földelése m i­
lyen. Az ilyen levezető tehát tulajdonképpen egy szikraközzel üzembehelye­
zett megszakító. Az egyik megoldás a már említett oltócső. Ennél a szik­
raközt rendszerint két sorbakapcsolt részre bontjuk, amelyek közül az
egyik egy csőben van elhelyezve (13.4. ábra). A külső szikraköz tulajdon­
képpen csak biztonsági célokat szolgál, el is hagyható. Az oltást úgy érjük
el, hogy a főszikraközt körülvevő cső falát olyan anyagból készítjük, am ely­
ből az iv hatására gáz képződik, amely azután az ivet elfujja. Másik lehe­
tőség a mágneses fuvás alkalínazása, ezt azonban egyelőre csak az ellenál­
lásos levezetőkben alkalmazzák, azutánfolyó áram oltásának elősegítésére,
sér-e. Ezekután áttérhetünk az egyes levezetőfajták részletesebb ism erte­
tésére és a szerkesztési módszerekre.

w
- 275 -
 ', - fx. ^ v**1

U csúcs

^ « r r

o 1 /£/ sec v1 /

276
)Í K
o r K ' ' a \ ß-5L/ / / ■) 3 4 i m
i £ l J csí/c5 . » M
JY ' ,n5J

//sec miJsec

13.2. ábra
<v

•4
<
•i • x w w k i »^ ,<r* T »

fázisvezető

eföszikraköz
/TN

v jy
főszikra köz
/T n

13.4. ábra
 1 3 . 2 . E L L E N Á LLÁ SO S L E V E Z E T Ő K

Minthogy a levezetőket különböző üzemi es zültségtí hálózatokban alkal­

mazzuk, gyártási szempontból célszerű, ha azokat egyes elemekből állítjuk
ö ssze. Ilyenkor azonban gondoskodni kell arról, hogy az egyes elemekre
azonos nagyságú feszültség jusson. Ez egy uj szerkezeti részt tesz szük­
ségessé, nevezetesen az un. Ry vezérl&ellenállást. így a levezető elvi
kapcsolása a 13.5. ábrán látható módon alakul (13.5. ábra), pl. két elem
esetére. A levezető fontos alkatrésze még
a viz behatolása ^ellen védő, hermetikusan
záró burkolat. A hazánkban gyártott leve­
zetők egyes elemeiben alkalmazott szikra­
közök száma általában három, ami jóval
előnyösebb az oltás szempontjából, mintha
egyetlen saikraközt alkalmaznánk. Ebből
a szempontból egyébként minél több sorba-
kapcsolt elemből épül fel egy levezetőelem
szikraköze, annál biztosabb az oltás. A ta
pasztalat azonban azt mutatta, hogy három
elem nemcsak szükséges a szokásos kb.
2 kV elem feszültségre, hanem egyúttal
elegendő is , és igy nem szükséges a szik­
raközök számának nyilvánvaló
v __
költségtöbb
lettel járó szaporítása. Egy ilyen elem
keresztmetszetét a 13.6. ábra mutatja.
A szikraközök sárgaréztányérokból álla­
nak, középen üreggel, amely az iv által
felmelegitett levegő eloszlására szolgál.
Igen fontos, hogy a szikraköz megszóla­
lási késése és a m egszólalási feszültség
szórása minél kisebb legyen. Ehhez az kell, hogy a szikraköz síkokból áll­
jon, azonkívül célszerű előionozást is alkalmazni. Ez szabja meg a bemu­
tatott szikraköz alakját. A vezérlőellenállás henger alakban veszi körül a
szikraköztárcsákat. A levezetőellenállás pogácsa alakú, ezt látjuk a szik­
raköz egység alatt. Az ellenálláspogácsák csatlakozó felületeit fémezni keli.
A jó érintkezés igen fontos, hiszen levezetéskor a levezetőn 1,5 - 10 kA
nagyságú áram folyik át, néha több is. Ha ugyanis a levezető áram az un.
névleges levézetőáramnál nagyobb, akkor a levezető még nem mehet tönk­
re, csupán a védőhatása csökken, mert ekkor a maradékfeszültség nagyok
lesz , mint a megszólalási feszültség. Azt a névleges levezetőáramnál sok
kai nagyobb áramot, amelynél a levezető tönkremehet, katasztrófaáramnal
nevezzük.
A 13.6. ábrán látható statikus szikraköz helyett újabban gyakran alkri
mázzák a már említett mágneses oltásu szikraközöket is .
279
13.6. ábra

1<
 . ♦ i : ' K > ; s,.' ’ .. ,• ' ^\
.V'f •’/ * t * "'' fj. ' ' >>*f m , * t • • ' I

\ /l / ’y ’ '

Egy ilyen báriumferrit mágnesekkel felszerelt mágneses srleraközt

mutat a 13.7. ábra. A szikraköz működése azon alapul, hogy a mágneseket *
azonos polaritásu oldalakkal fordítjuk egymás felé. így a hengeres légrés­
ben (a szikraközben) erős radiális mágneses tér keletkezik, ami gyorsan
mozgatja az ivet egy spirális' mentén és így igen hatásos oltást biztosit.

A levezető szikraközének m éretezése azon az alapon történik, hogy azt

levegpőben elhelyezett sik elektródás szikraköznek tekintjük. A megszóla­
lási feszültség két esetre van előírva, nevezetesen 50 Hz-re és az 1/50,
illetve 1,2/50 jellegű lökőfeszültségre. 50 Hz-re a legkisebb, 1/50 lökő­
feszültségre pedig a legnagyobb értéket Írják elő a szabványok. A mérete­
zéshez ismerni kell a szikraköz lökőfaktorát, ami az 50 Hz-es m egszóla-
»
ló feszültség csúcsértékéhez 1,3 körül szokott lenni, elengedhetetlen azon­
ban annak kísérleti meghatározása. A szikraköz távolságának biztosítását
rendszerint csillámlemezekkel oldják meg. Az előionozás biztosítására
több módszer is van, ez megoldható kis csúccsal, vagy pedig szilárd anyag
és levegő sorbakapcsolásával.
A feszültségfüggő nemlineáris levezetőellenállás méretezéséhez igen
pontosan kell ismerni az ellenállásanyag állandóit. A méretezéskor ügyel­
ni kell arra az esetre, amikor az előirt feszültség eltér az arányos rész
névleges feszültségének egészszámu többszörösétől. A Készülékek I.
tárgyban láttuk, hogy az n elemből álló csoportra az

U = n k 1^ egyenlet érvényes.

MaU = n U , ahol U az arányos rész névleges feszültsége, akkor

- 280 -
 U=n ¥ x n k /
a
*bben az esetben az egész levezető úgy viselkedik, mint az egy elem fe ­
szültségére kapcsolt egyetlen elem . Ha azonban a kívánt feszültség ettől
az értéktől eltér, akkor az egyenletet m egk ell oldani. A megoldásból az
áram

Ez azt jelenti, hogy ha pl. U / n U = 0, 95 n U , atócor az áram

a a
I’ = I, ami (í = 0 , 2 esetén r.
*
I ’ = 0,77 I értékeit ad, ami már jelentős eltérés.
A levezetőellenáilásokat nálunk 1,5, 2,5 5 és 10 kA levezetőáramxa ké­
szítik. A legnagyobb megengedhető áramok rendre 10, 25, 65 és 100 kA.
Az ellenállások rendre 60 A-t 500 psec, 75 A-t 1000 psec, 250 A-t 2000
psec időtartamig bírnak el. A 75/1000 érték mind a 2,5 kA-ee, mind az
5 kA-es ellenállásokra érvényes. Ezek az adatok akkor érdekesek, ka azt
akarjuk megállapítani, hogy a levezetők milyen kapcsolási tulfes suits ége­
ket képesek elviselni.
A típusok kialakításában a számítási módszerek mellett még igen
nagy szerepe van a kísérleteknek. ¡
Amint már említettük, igen fontos a nedvesség behatolása eHeni vé­
dekezés. Ezt még megnehezíti az, hogy a levezető elemeit tartalmazó por-
celáncsövet egyik végén csak membránnal lehet lezárni, mert meg kell
akadályozni azt, hogy nagy belső túlnyomás esetén a levezető felrobbanják.
Ez az eset akkor állhat be, ha a levezetőellenállásban hővé alakuló energia
nagyon megnövekszik, még pedig akár azért, mert a lévezetőáram tul nagy
akár azért, mert tul sokáig tart.
A levezetőnek fontos alkatrésze még a rugós szorltószerkezet, amely
biztosítja az elemek jó csatlakozását.
Egy hazai levezető szőrit ószerkezete és lezárása a 13.8. ábrán lát­
ható.

13.3. OLTÓCSÜVEK

Itt a szikraközök a csúcs-csúcs elrendezésnek f elelnek meg, ezen a*

alapon történik a m éretezés, illetve a távolságok megválasztása. Az oltó­
képességre való m éretezés lényegében kísérleti alapon történik. A típusok
kialakításakor végzett ellenőrző mérések alkalmával igen gondosan meg
kell vizsgálni az oltócső un. holt sávjait. Az oltócso ugyanás úgy riss&kr-

- 281 -
 ) \ fi

;íj / ✓// ✓/ ✓//>%M

■ M l

K*K V*% VA V*I*IV »V»V »VA VéV

Ä iÄ Ä Ä l
 *
'W

dik, mint egy önoltásu megszakító, kis áramok esetén nem fejlődik elég
gáz és igy az oltás nem jó, mig tul nagy áramok hatására az oltócső fe l­
robbanhat.
A hazai gyártású oltócsövek keresztm etszete a 13.9. ábrán látható,
méreteiket a táblázat mutatja.

w * — ------------------------------------------ £
JUL.
-------------------------------------------

13.9. ábra

13.1. táblázat
t

Oltócsövek mérettáblázata (Vili. Energiaipari Kutatóintézet - VERTESZ)

i
Megszakít­ Elő-
Névleges Zárlati Fő­
ható szim ­ szikraköz Szerkezeti
vonal teljesít­ szikra-
metrikus elektróda­ hossz
feszültség mény köz
zárlati áram távolsága (mm)
(kV) (MVA) (mm)
(mm)
^ e ff’
6 4 40 10 30G 25
10 4 70 15 306 ‘ 35
20 4 140 35 450 75
35 4 240 45 646 130

- 283 -
ly tí/f
1'}

14. BIZTOSÍTÓK (

A biztosítókkal a Villamos Készülékek I. tárgy keretében már foglal­

koztunk, ezért az alapvető összefüggéseket itt csak röviden ism étléssze-
rüen fogjuk tárgyalni.

1 4 .1 . A BIZTOSÍTÓ RENDELTETÉSE

Láttuk, hogy a biztositó jellegénél fogva megszakitókésziilék, túlter­

helés elleni védelemre általában nem alkalmas, fő feladata zárlati áramok
megszakítása.
Ennek oka az, hogy a biztositó leglényegesebb szerkezeti eleme, az
olvad^szál, nem készíthető el úgy, hogy a végtelen hosszú időhöz tartozó
kiolvadási árama, a határárama (Ih), kisebb legyen, mint a névleges áram
1 ,2 -2 -szerese. Ez pedig azt jelenti, hogy 20-100%-os túlterhelés kell ah­
hoz, hogy a biztosító működjék, már pedig ekkora túlterhelések, amelyek
1 ,4 4 -4 -szeres tulmelegedésnek felelnek meg, nyilván nem engedhetők meg.
Minthogy a biztositó túlterhelés elleni védelemre nem használható,
így a túlterhelés elleni védelmet a vele sorba kapcsolt készülékben, a ter­
heléskapcsolóban kell elhelyezni, pl. ikerfémes kioldó formájában. Ebből
viszont következik, hogy a biztosítót úgy kell kialakítani, hogy az valóban
csak zárlat esetén olvadjon ki, ne is kísérelje meg, hogy a tulter helé své­
delem feladatát magára vállalja. A két védelem összehangolásához tartozik x
az is , hogy viszonylag kis zárlati áramok esetén sem szabad a biztosítónak
olyan késlekedve kiolvadnia, hogy a terheléskapcsolóba épített túlterhelés-
védelem megelőzhesse és így a készüléket veszélyeztethesse.
Ennek az összehangolásnak a szükségessége az oka annak, hogy a
biztosító áram-idő jelleggörbéjével, és határáramával egyáltalában foglal­
kozunk és nem érhetjük be a zárlatkorlátozóképesség vizsgálatával.
A biztositóm éretezés ezen szempontját újabban egyre jobban figye­
lembe kell venni, mert a biztositó zárlatvédelmi előnyei csak akkor aknáz­
hatók ki teljesen, ha az említett összehangolás egyre tökéletesebbé válik.
Újabban egyébként észrevehető olyan irányzat, hogy igyekeznek össz­
hangba hozni a biztosítók és a velük sorbafapcsolt mqgasakitók jellemzőit

- 284 -
 #

M is . Ilyen igény két alapvetően eltérő formában is jelentkezhet. Elképzelhe­

tő, hogy kisebb, gyakrabban ismétlődő Üzemszerű zárlati áramok m egsza­
kítását megszakítóra bízzuk, mig a biztositó a kifejezetten üzemzavari e r e ­
detű, ritkán előforduló nagy zárlati áramok megszakítását végzi. Felmerül
azonban az ellenkező kívánság is, nevezetesen az, hogy a biztositó szakítsa
meg a zárlati áramokat, a megszakító pedig mintegy fedővédelmül szolgál.
A két eset közötti különbséget mutatja az is , hogy az első esetben a meg­
szakító és a biztositó névleges árama azonos, mig a másodikban a m egsza­
kító névleges árama rendszerint többszöröse a biztosítóénak. A két jelleg­
zetes esetet a 14. l / a és l/b ábra mutatja. (A biztosítóval sorbakapcsolt
terheléskapcsol<3cat nem rajzoltuk b e .)

4
a)
14.1. ábra b)

A biztosítók rendeltetését igy tisztázva áttérhetünk a szokásos bizto­

sítók elvi felépítésének ism ertetésére, egyelőre olyan terjedelemben,
amint az a számítási és szerkesztési módszerek megértéséhez szükséges.
Az egyes konstr ukciók részletesebb ism ertetésére a fejezet végén kerül
majd sor.

14.2. A BIZTOSÍTÓK FELÉPÍTÉSE

A biztosító fő alkotórésze az olvad óelem. Ezt gyakran olvadószálnak

nevezik, noha ma már az olvadóelem nem hengeres, egyelőre mi is ezt az
elnevezést fogjuk használni.
Az olvadószálat tartalmazó alkatrész az olvadóbetét. Ennek részei
az olvadószálon kívül egy szigetelőanyagból álló burkolat, két végén egy-
egy csatlakozóval. A burkolat rendszerint valamilyen töltetet is tartalmaz,
pl. kvarchomokot, márványport stb. Az olvadőbetét a biztositó könnyen
cserélhető része. UJabbar az olvadóbetétet mindig ellátják valamilyen jelr.
árszerkezettel. ami a biz ositószál kiolvadását könnyen felismerhető módon

- 285 -
 I

jelzi. A jelzőszerkezet gyakran arra is képes, hogy valamelyik biztositó-

szál kiolvadása esetén a biztositóval egybeépített, vagy annak közelében el­
helyezett terheléskapcsolót kioldja és igy megakadályozza az egyfázisú
üzemet, ami esetleg hátrányos lehet.
Az olyad óbet étet tartalmazó alkatrész az aljazat, vagy foglalat,
amely tartalmazza a biztosítónak a hálózatba való beiktatására szolgáló
hálózati csatlakozókat. Minthogy magán a betéten is van két csatlakozó,
amelyek a betét és az aljazat közötti érintkezést biztosítják, igy a bizto­
sítóban négy átmeneti ellenállást jelentő érintkező van. Ha a szálat a be­
téthez nem forrasztással vagy hegesztéssel erősítjük hozzá, akkor ehhez a
négy átmeneti helyhez legalább még további kettő járul.
A felsorolás után vegyük most kissé részletesebben szemügyre az
egyes alkotórészeket.
Az olvadóelem (olvadószál) egy vagy több párhuzamosan kapcsolt
részből áll. Ezek lehetnek hengeresek, lemez alakúak, ezen belül állandó
vagy változó keresztmetszetüek. Annak oka, hogy egyetlen hengeres (álta­
lános hengerre kell gondolni) szállal általában nem jövünk ki, amint a
Készülék I. tárgyból tudjuk azt, hogy előirt határáram és előirt zárlatkor­
látoz óképesség igy nem valósítható meg. Látni fogjuk azonban azt is , hogy
további követelmények, mint pl. egy bizonyos előirt t = f (I) jelleggörbe
olv
megvalósításához még ez sem elegendő, emiatt is szükségessé válhat vál­
tozó keresztmetszet alkalmazása. Szükségessé teheti a változó keresztmet­
szet alkalmazását még az ivóit ás javítása, a biztosítóban a határáram köze- fp
. lében levő áramok hatására keletkező meleg csökkentése is. Az e téren
rendelkezésre álló lehetőségeket ma még korántsem használjuk ki, aminek
oka egyrészt a jelenségek bonyolultságában, m ásrészt a változó kereszt­
metszetű szálak előállításával járó gyártástechnológiai nehézségekben van,
A keresztmetszetváltoztatás lehet periodikus jellegű (14.2/a ábra), állhat
egy-egy helyen alkalmazott, más anyagból álló forras zcseppből (14.2/b
ábra), a lemez alakú szálon alkalmazott bemetszésből (14.2/c ábra), lyu­
kasztásból (14.2/d ábra) stb.
A 14.2/a ábrán látható alakú, periodikusan változó keresztmetszetű
hengeres szálat a korszerű nagyfeszültségű biztosítókban alkalmazzák. így
az üzemi melegedés csökkenthető anélkül, hogy lényegében a kisebb ke­
resztm etszet által megszabott zárlati ki olvadási viszonyok változnának,
biztosítható, hogy a kiolvadáskor sok sorbakapcsolt iv keletkezzen, aminek
előnyeit már ismerjük, a pin eh-effektus, ami elősegíti az ivoltást, jobban
ki tud fejlődni.
A forraszcseppet az un. késleltetett biztosítókban alkalmazzák. Ezek -
re pl. akkor van szükség, ha a biztositót rövidrezárt forgórészű indukciós
motorok zárlatvédelmére alkalmazzuk. Itt nyilvánvaló követelmény az,
hogy a 6-8 In nagyságú inditóáram a biztositót az indítás ideje alatt ne ol­
vassza ki, viszont a zárlatkorlátozóképessége ne legyen kisebb, mint az
azonos névleges áramú un. gyors biztositóé. További feltétel az, hogy

- 286 -
hosszabb ideig tartó túlterhelés esetén a határáram ne egyen lényegesen
nagyobb, mint a gyors biztositóé. Ezt a forrászoseppel úgy valósi natjuk
meg, hogy hosszabb túlterhelés esetén a forrászcsepp megok ad és így
elroncsolja az alapszalat Minthogy azonban, amint láttuk, a tul ¡elésve-
delem nem a biztositó feladata, feltehető, hogy az utóbbi liöve élmény je­
lentősége csökkenni fog.

14.2. ábra

A lemez alakú szálon alkalma ott bevágás szin én egyrészt ivoltás

javítását, m ásrészt (közvetve) a szálban keletkező meleg csökkentését
szolgálja, úgy, ahogyan a változó iker es ztmetsze ü hengeres szálnál láttuk.
A lemez alakú szál esetében, amit egyébként a kisfeszuitségü bizto­
sítókban alkalmaznak, a határáramra és a zárlatkorláto*óképességre vo­
natkozó követelmények egyidejű kielégítése a szálkereszim etszet alakjának
a változtatásával párhuzamos szálak alkalmazása nélkül is elérhető, itt
párhuzamos szálakra elsősorban akkor van szükség, ha egy szállal a szűk
séges keresztm etszet nem valósítható meg. A jelleggörbe befolyásolásának
kisfeszültségű biztosítókban felhasználható további eszköze az, hogy emiatt
több párhuzamos szálat alkalmazunk és azokat egy helyen egészen közel
hozzuk egymáshoz úgy, hogy egy­
mást is melegitésk (14.3. ábra).
Az olvadóbfctét burkolata r é ­
gebben kizárólag porcelán volt,
ma gyakran műanyag, esetleg
üveg. A benne levő, a szálat
(szálakat) körülvevő töltet szere­
pe, különösen a közép és nagy­
feszültségű biztosítókban igen
lényeges. Amint a Készülék I. 14.3. ábra
tárgyban láttuk, a szál kiolvadása után a töltetnek a szállal érintkező része
megolvad, félvezető jellegű olvadók csatornát alkot. A kiolvadástól a meg­ ¥
szakításig terjedő idő alatt ez a csatorna vezeti az áramot, tulajdona ágai­
tól függ egyrészt a megszakítás sikere, m ásrészt a keletkező túlfeszültség
nagysága.
A két követelmény bizonyos mértékig ellentmondó. A megszakítás
sikere szempontjából ugyanis fontos, hogy az olvadékésatoma ellenállása
clx
az idő függvényében erősen növekvő jellegű legyen, mert a ~r- derivált
dt „ di
csak akkor csökkenhet, az áram csak igy szűnhet meg. A keletkező L —
di ^
abszolút értékével arányos túlfeszültség viszont — -vei nő. Más jellegű
as olyan tpltet, amelyből kifejezett olvadékcsatorna nem képződik, amelybe
ehelyett az elolvadt szálból keletkező fémgőzök bediffundálnak és ott lehűlve
lecsapódnak. így egy sajátságos vezetési forma alakul ki, amelynek term é­
szete még nem tekinthető tisztázottnak, noha a készülékek jól működnek.
A jelzőberendezést rendszerint egy rugóval feszitett segédolvadószál
hozza működésbe (14.4. ábra).
Sokat vitatott kérdés az, hogy vajon úgy k ell-e a betétet m egszerkesz­
teni, hogy a kiolvadt olvadószál csak a gyárban, vagy pedig a felhasználó
által is cserélhető legyen. A korszerű biztosítók esetében feltétlenül előny­
ben kell részesíteni a gyári cserét, mert annak szakszerűsége osak igy biz­
tosítható.
¥

- 268 -
"''Cl

Az aljazat lényegében megegyezik a szakaszolókéval, ezért r é sz le te ­

sebb ism ertetése felesleg es, m éretezésével és szerkesztésével azonban
foglalkozni fogunk.
Minthogy a biztositó termikus jellegű szerkezet, helyes működése
szempontjából igen fontos, hogy az említett átmeneti helyek melegedése
jól definiált, a betétek cseréje esetén is'^fzonos legyen, erre az összes
csatlakozások kialakítása és m éretezése alkalmával gondosan ügyelni kell.
Ezekután áttérhetünk a biztositó egyes részeinek m éretezésére és
szerkesztésére.
Minthogy a m éretezés alapjaival a Készülék I. tárgy keretében már
foglalkoztunk, az ott közölt levezetésekáek most csak a kiindulását és az
eredményét közöljük, itt csak azokat a levezetéseket adjuk, amelyek azo­
kon tűim ennek.

14.3. AZ OLVADÓSZÁL MÉRETEZÉSE

Amint a Készülékek I. tárgyban láttuk, az olvadószálat egyrészt a

határ áramra, m ásrészt a zárlatkorlátozóképességre kell méretezni. Látni
fogjuk, hogy az egyszerűsített képletekből a szálhosszuság kiesik, ezért a
következő pontokban tulajdonképpen csak a m éretezés egyik része szere­
pel, nevezetesen a szálkeresztm etszet meghatározása.
A szálhosszuság megállapításáról külön pontban lesz szó.

1 4 .3 .1 . Méretezés a határáramra

Határáram alatt azt az áramot értjük, amelyen az olvadószál végte-'

len hosszú ido alatt olvad ki. Az előírható 1^ határ áram természetszerűen
mindig nagyobb az 1_ névleges áramnál, I = 1,2 - 2 I . Minthogy a b iz-
u n n
tositó nem túlterhel és védelmi eszköz, önmagában nem nagyon érdemes
arra törekedni, hogy a határ áramot túlságosan leszorítsuk. Mégis igyek­
szünk erre, mert a határ áram növelése általában csökkenti a zárlatkor­
lát ozóképességet.

R¿o lV
(14.1)
^ o lv S

(14.1) egyenletből indulunk ki. Itt a szál anyagának olvadási hőfoka,

(C°), L a határáram (A). R > , a szál ellenállása az olvadási hőfokon
h , v olv
« - 289 -
 I
(Q ), oc az olvadási hőfokhoz tartozó felületi hőleadási tényező
Watt
, S a szál felülete, végül a környezeti hőfok.
2 o
cm C
Körkeresztmetszetü hengeres szálra, amelynek átmérője d(cm)
hossza £ (cm)

R ^ o l v = ?^olv <14-2)
d 2 rt/4

és
S = i d TC (14.3)

Ezeket a 14.1 egyenletbe betéve

9* -2 — + * (14.4)
olv OL y olv .3 ^ 2
d Tt
k
&olv

Az egyenletet d-re megoldva

?1*olv
d= V í (14.5)
< ¿ o lv A > ^ lv

Nyilvánvaló, hogy a jobb oldali első tényező adott szálanyagra és

adott környezeti hőfokra állandó. A második tényező már függ a szál kör­
nyezetétől.
Látható, hogy a nevezőben szerepel a kör­
nyezeti hőfok is . Nézzük meg ennek a befolyását
k issé alaposabban, még pedig a már említett
töltetes biztositÓkra.
A 14.1. számú egyenlet szigorúan véve
csak a levegőben kifeszitett szálra vonatkozik,
egyébként a számítás alkalmával a m elegedés-
számítás ismertetésekor látott módszert kell
alkalmazni.
A betét keresztm etszetét a 14.5. ábra mu­
tatja. Ekkor az oc Q hőleadási tényezőt egy
^olv
ól hőátbocsájtási tényező helyettesíti,
14.5. ábra k -’’olv
amelynek értéke jelen esetben

290 -
 )

oc. (14.6)
~^2 ----- 1 “ “ I (14-
_ r i i o +_ i
olv D l- " —t + “ — ín
d +2x
2 La i d 2 \

A képletben a 1 a vezető és a töltet közötti hőátadásra jellemző hőleadási

tényező, X t a töltet fajlagos hővezetőképessége, X ^ a burkolat anyagának
hővezetőképessége, ot ^ pedig a burkolat és a környező levegő közötti hő­
átadásra jellemző hőleadási tényező.
Látható, hogy ol ^ képlete is tartalmazza a szálátmérőt, ami a
14.5. egyenletnek d-re való megoldását ebben az egyszerű esetben is igen
bonyolulttá tenné.' Éppen ezért adott geometriáju és anyagú betétre a

V 7n előtt álló két tényezőt empirikusan határozzák meg. Ez az'éljárás

természetesen csak addig tekinthető eléggé pontosnak, amig nem nagyon
eltérő átmérőjű szálakra vonatkoznak.
Nagyságrendi tájékozódás céljából (de csupán ezért) közlünk néhány
tapasztalati képletet:

L = 15,7 \' a ólomszálra

n
I, = 60 \! d3 ezüstszálra és

I, = 80 rézszálra.

d-t ezekbe a képletekbe mm-ben kell behelyettesíteni. Mihajlov képlete

kvarchomokba ágyazott réz szálra

87

Az ezüstszálra vonatkozó képletet kissé átalakítjuk, hogy előbbi képleteink­

kel összehasonlíthassuk. Ha d-t cm-ben akarjuk helyettesíteni, akkor

ahonnan
9

Ha a szál keresztm etszete nem kör alakú, a keresztm etszet A(cm) és a

- 291 -
 (

d2 7C V
szál kerülete k(cm), akkor —-— d* helyébe A.k írandó és így a (14.4)
4
egyenlet a következő alakú lesz:

P — + &
^olv oc T 'o lv Ak k
olv

Ezt, _t: ismét elhanyagolva kényelmesebb az 1^ határáramra megoldani.

X, = k’ \ A k ,
h

Ha -t is figyelembe akarjuk venni, akkor A k-ra is megoldhatjuk az

K *
egyenletet:
K"
Ak = (14.6)

Ezt az egyenletet egyébként akkor is alkalmazhatjuk, ha az olvadóelem

több párhuzamos-olvadószálból áll. A párhuzamos szálak szükséges szá­
mának megállapítására még vissza fogunk térni a zárlatkorlátozóképesség
re és a jelleggörbékre vonatkozó elvi számítások után.

1 4 .3 ,2 . M éretezés a zárlatkorlátozóképességre

Zárlatkorlátozóképesség alatt értjük a biztosító nélkül fellépő, un.

független zárlati áram csúcsértékének (L ) viszonyát a biztosító által
f csúcs
átengedett áram (I¿) csúcsértékéhez. Utóbbi helyett általában elegendő azt
az áramot figyelembe venni, amelynél az olvadás történik (I ). A két
olv
áram közötti különbséget a 14.6. ábra szem lélteti. A lépték torzított, a
korszerű biztosítók áramkorlátozóképessége ugyanis nagyobb annál, amire
az ábra alapján következtetni lehet. A definícióból és az ábrából azonban
látható, hogy egy bizonyos biztosító zárlatkorlátozóképességét csak egy
bizonyos független zárlati áramra lehet értelmezni. Ebből az is követke­
zik, hogy kisebb zárlatok áramát egy adott biztositó esetleg nem is korlá­
tozza. Az I áram sem független a zárlati áram nagyságától. Az is lát­
szik az ábraoól, hogy az I ^ áram az I növekedésével nő, mégpedig
azért, mert ezzel nő az áram növekedésének a meredeksége.
>
- 292 -
 Mielőtt a részletekbe belebocsájtkoznánk, le kell szögezni, hogy a
továbbiakban elsősorban a váltakozó áramra vonatkozó zárlatkorlátozóké­
pességgel foglalkozunk, mert ez a legfontosabb, az egyenáramra vonatkozó
speciális probémákat a különleges biztosítók c) pontban fogjuk majd rövi­
den tárgyalni. ^

csúcs
Jót
3o!v

i t .
14.6. ábra

Láttuk már a Készülék I. tárgyban, hogy a kiinduló differenciál

egyenlet a következő alakú:

ÍR dt = c - Vd^ (14.7)
o v

Az egyenletben R ^ a mindenkori hőfokhoz tartozó ellenállása az

c , Wsec . „
yy ^ £»
.. . .
olvadószálnak, c a a v' hőfokhoz tartozó fajhő (---- -— ) V a szál térfogata
v 3 o
2 cm C
(cm ), i pedig az áramnak a & hőfokhoz tartozó pillanatért éke.
Nyilvánvaló, hogy az egyenlet integrálásakor a fajlagos ellenállás és
a fajhő hőfokfüggését figyelembe kell venni. Láttuk azt is, hogy a
viszony a következő alakban irható fel:

(14.8)

Ezt figyelembe véve, R ^ és V értékét kiirva:

 \

c ______ 1______
i.2 17 Ht
dt í A á ft (14.9)
A \ ? ^ 1 + « ’ ( * - -iK)
o

Minthogy a befogószerkezet hőelvonását figyelmen kivül hagytuk, nem cso­

dálható, hogy az egyenletből az í hosszúság kiesik, holott az nem közöm­
bös. Ezt még figyelembe is fogjuk venni, most azonban csak.zavarná az
áttekinthetőséget.
Egyszerűsítés után a megoldandó differenciálegyenlet:

_ c
(14.10)
a 2 • - 1 + 0C- < * - * >

A képletben a c ^ és referenciaértékekhez tartozó ft referencia­

hőfok, állandónak tekintendő. Az integrálást célszerű mindjárt határozott
integrál kiszámításával elvégezni. Ahatárok: ft = és f t = ^ 0jy» illetve
t = 0 és t = t . így az eredmény:

(14.11)
“ í+ c c '^ -fy &

A jobb oldal adott szálanyag és adott környezeti hőfok esetén állandó.

A környezeti hőfok adott konstrukcióra csak tőlünk függ. Ezt nem nehéz be­
látni. mindenesetre kisebb, mint ft , alsó határ pedig a biztositót
körülvevő levegő hőfoka, tehát kb. 20 C°.° V
A felső határt az szabja meg, hogy a határáram közelében levő áram­
mal terhelt bifctositószál ,fkörnyezetiTf hőfoka jó közelítéssel a töltet hőfoka,
ezt viszont a szerkesztő szabja meg. A nagyságrendek szem léltetésére ér­
demes még azt is figyelembe venni, hogy a * értéke pl. rézre 4.10“2 ,
i^oiv ugyancsak rézre 1083 C°.
így az fcn-es kifejezés argumentuma

1 +ot’ ( ftoly - f t o)
______
1 + ot’ ( f t - ft- )
k o

két szélső értéke, ha ft -t zérusra vesszük, amit megtehetünk, mert

ezek az értékek táblázataiban megtalálhatók.

- 294 -
 1 + 4. 10~3 . 1083 1 + 4 . 10~3. 1083
és mert ^
k
1 + 4 . 10""3 ( 20 ) 1 + 4 .1 0 ~3 .1083

legnagyobb lehetséges értéke nyilván azfonos ^ , -al.

olv
5t 332
Ezeket kiírva, a legkisebb argumentum 1 , a legnagyobb pedig
1.08 ’
igy a jobb oldali logaritmikus tag legnagyobb és legkisebb értékei 1 . 6 6 és
zérus. Minthogy a biztositó a zárlat bekövetkeztekor hideg is lehet, cél­
szerűbb a ^ = 20 C°-kal számolni, mert ha a biztositó ekkor is meg­
felel, akkor meleg állapotban csak jobban fog működni.
A bal oldal integrálásához nyilván az i = f (t) függvény ismerete szük­
séges. Ezt a függvényt, mint az alapokból ism ert, úgy Írhatjuk fel, mint
egy RL kör bekapcsolási áramát, tehát

U
max -i*
i= [ sin (ejt + q>- cp) - e sin (tp - <p)]
2 2
R +(cjL )‘

ha a feszültség u = U sin (cot + w ) és a kör jellemzői R, L és

max T

Leu
tf = arc tg —

Kapacitiv körök esetében inkább a bekapcsolási áram az érdekes, zárlat­

kor a kör itt is RL jellegű.
A csillapodást a biztosító gyors működése miatt általában el lehet
hanyagolni, igy marad
U
i = ------- ----------[ sin (cJt + ip - cp) - sin (ip - <p)] =
R 2 +(ojL )2

=I [ sin (ejt + ip - cp) - sin ( ip - <p>]

z max

Az egyenletben I a szimmetrikus független zárlati áram csúcsértéke.

z max
Látható, hogy az e jt = Jt időpontban az áram értéke:

. =21 i sin (*p -cp),

cut=Jt z max
IT
az áram legnagyobb értéke, amely cot = — - 4>+ tp szögnek megfelelő
időpontban lép fel
 i =1 [ 1 - sin ( ^ - cf)]
max z max

Ebből, amint ism eretes az következik, hogy ha ip = o és cp tiszta

4
induktiv kör, akkor
U
max
i =2 = 21
max o 2
z max
i R + (coL)

A trigonometria ism ert összefüggését alkalmazva, amely szerint

a oc + 3 . a - f*
sin a - sinp = 2 cos — sin ~

-V x _ cot + 2 OJt
i= sin
2-------------- 2 2
í. R -t-(Lcü)

14.7. ábra
Ezt kellene az integrálba behelyettesíteni és azután az integrálást elvégez­
ni. Ez a művelet eléggé bonyolultnak Ígérkezik, ezért érdemes kissé gón-
dolkodni azon, mielőtt megkísérelnénk, hogy m egéri-e a fáradságot. Ennek
elősegítésére nézzük meg a 14.7. ábrát, amelyen feltüntettük a szim m et­
rikus és a teljesen aszimmetrikus zárlata áramot ugyanabban a körben. Az
ábrán látható, hogy a szimmetrikus árain a maximális meredekséggel in­
dul.. Emiatt a kezdeti szakaszban - és bennünket ez érdekel a legjobban -
a szimmetrikus áram esetében megfelelő korlátozást adó biztositó az
aszimmetrikus áramra is m egfelel. Ezért viszont elegendő, ha a szám í­
tást csak a szimmetrikus áramra végezzük el. Ilyenkor az áram most már
egyszerűen az

i =I sln u jt alakban Írható fel.

max

Erre az esetre a megoldás ismert:

t dt =

így a keresett összefüggés:

I 2
Z nriH-X
t A

(14,12)

I adott, mint követelmény, ugyancsak adott az átengedhető

z max
lmax faMn 18 ’ ameIyet ‘oly " 81 egyenl8nek- ^

sin t . egyenletből t _ is adott,

olv z max olv olv

Így azután, ha az anyagot megválasztottuk, a keresztm etszet (A) számit -

- 297 -
/
ható. Látható, hogy a szál alakja az, hogy egy vagy több részből áll, a zár­
latkorlátozóképesség szempontjából az elvi levezetés szerint érdektelen.
Ez persze csak az azonos keresztmetszetű szálra vonatkozik.
Látható az egyenletből, hogy a zárlatkorlátozóképesség szempontjá­
ból az i^dt szorzat az érdekes. Ha a( kezdeti részt lineárisnak vesszüki
vagy feltesszük, hogy
í i = kt,
* .
akkor a határozatlan integrál értéke

t helyébe a t = ~ értéket betéve

(14.13)

vagy a határokat betéve

•>
%

Ez az /oka annak, hogy a szakirodalomban az i t szorzattal olyan gyakran

foglalkoznak.
Bármelyik módszert alkalmazzuk, a zárlatkorlátozásra való m ére­
tezés alkalmával, igy csak az A keresztmetszetet kapjuk meg. Láttuk azt
is , hogy a határáramra való méretezés az A keresztm etszet és a k kerü­
let szorzatát szolgáltatja. így, ha az A keresztmetszetet a zárlatkorlátozó­
képességből kiszámítottuk akkor a k kerület kiadódik a határáram számítás­
ból. Ha a szál körkeresztmetszetü, akkor igy a k kerületre vonatkozó kö­
vetelményből a párhuzamosan kapcsolódó szálak száma kiadódik.
Ha az egyes szálak átmérője d, a párhuzamosan kapcsolódó szálak
száma p, akkor
d2 7t
A = p —— és k = pd . Minthogy A és k

a kétféle számításból adott, p és d számítható. Ha a kiolvadási idő igen

rövid, akkor váltakozó keresztm etszetű szál esetén a minimális A kereszt-
metszettel kellene számolni.

- 298 -

9
 • -’V

1 4 .3 ,3 . Jelleggörbék

Kétféle jelleggörbe érdekes, még pedig a t . = f (I ..) lassú áram-

olv éti
növekedéskor és ugyanaz zárlati kiolvadáfera. A közelitő számításokat a
Készülék I. tárgyban részben már bemutattuk, igy most részint ism étlés­
ként közöljük az eredményeket, m ásrészt azoknak a konzekvenciáit a m é­
retezés szempontjából.
Láttuk, hogy az
olv olv 2
I2R —— I R
^ olv T h ^ olv
) +T e
olv CLyf S (1 - e o
v olv 01 *olv S•

egyenletből a
I2 R
~ n
To “ a S

helyettesítéssel
I2 - ! 2
t , = T tn - (14.14)
olv J2
I - I
h

Tudjuk, hogy a T időállandó a méretek és az anyag tulajdonságok

függvénye:
eV c A
V v
T= . (14.15)
a S a K

ahol Cy a szál anyagának térfogatra vonatkozó fajhője, _oc_ a felületi hőát­

adási tényező, A a keresztm etszet és k a kerület. A lassú kiolvadáshoz
tartozó jelleggörbét a (L4.14) egyenlet határozza m eg. Ebben mind In (név­
leges áram), mind az 1^ (a határáram) adottak. így a jelleggörbét csak a T
időállandóval lehetne befolyásolni. Nézzük meg, mit jelent ez az elvi lehe­
tőség a valóságban.
A c fajhő az anyag megválasztásával már adva van, az Akereszj;met-
szetet megszabta a zárlatkorlátozóképesség. Az oc felületi hőátadási té ­
nyező, ha a hőfoktól erősen függ, akkor befolyásolhatja az időállandót,
mert a határáram számításakor figyelembe vett oc ^ ettől erősen eltér­
het. AK kerületet megszabta a határáram feltétel, mert adott határáram
és adott zárlatkorlátozóképesség együtt előírja mind az AK szorzatot, mind
az A keresztm etszetet. Ezért, ha a határáramot nem változtathatjuk, akkor
K adott, igy tehát pl. párhuzamos szálak alkalmazásával a jelleggörbét kü-

- 299
 V
Névleges áramerősség
20A 60A 100A
/ 30AW a IVSA/

I
co
o
0
1

3 5 7 9 15 30 50 70 90 150 300 500 70090015003000 5000 7000

U 6 8 10 20 ÍO 60 80100 200 WO 600 8001000 2
---------■
V - ♦

14.8. ábra

*
?•
lön nem tudjuk befolyásolni. A valóságban ezért van itt bizonyos lehetőség
számunkra, mert láttuk, hogy a határáram négyzete arányos az AK szo r­
zattal. Ha tehát a kívánt jelleggörbe elérése érdekében valamit változtatunk
a határáramon, akkor az AK értéket erősen változtathatjuk, vagyis a zár­
latkorlátozásból adott A megtartásával éiódunkban van a kerületet változ­
tatni és ezzel befolyásolhatjuk a jelleggörbét. Sajnos, itt is erősen rá va­
gyunk utalva a kísérletekre. Talán ideje is itt rámutatni ennek a ténynek az
okaira.
Látható, hogy az eddigi számításainkban szereplő idők mind a zárlat
kezdetétől a kiolvadásig tartó idők. Nyilvánvaló, hogy a biztositó működési
ideje ennél nagyobb. mert ehhez még hozzáadódik az az idő, amig az áram
még növekedik az im csúcsértékig, majd erről lecsökken zérusra. Könnyű
belátni, hogy ezeket az időket nem könnyű számítani. A lehetséges b ecslé­
sekre még visszatérünk, itt csak azért említettük meg ezt a problémát,
hogy indokoljuk, miért nem érdemes jobban belebocsájtkozni a lassú kiol­
vadáskor mutatkozó jelleggörbe pontosabb számításába. Egy kísérleti utón
felvett jelleggörbesereget mutat a 14.8. ábra. A jelleggörbék közelitő szá ­
mítására ajánlott közelitő képletek egyike:

2 1/3
(I-I^ ) t = a +b t (Johann)

Ha az a és b állandókat egy bizonyos típusra megállapítottuk, akkor a s o ­

rozat számítása már egyszerűen elvégezhető. A képletben t_a megszakí­
tásig eltelt teljes idő.
Térjünk most át a zárlatkorlátozási jelleggörbékre, amelyekre p él­
dát mutat a 14.9. ábra. Fizikai megfontolásokból világos, hogy a biztositó
zárlatkorlátozóképessége romlik, ha a zárlati áram kisebb annál, amire
számították. Ez persze nem azt jelenti, hogy kisebb zárlati áram esetén a
biztositó nagyobb áramot enged át, hanem azt, hogy bizonyos zárlati áram
alatt már nem korlátozza azt, tehát megengedi a csúcsérték kialakulását
is . Ilyenkor a biztositó kiolvadásához több periódus eltelte szükséges.
A 14.8. ábrán látható jelleggörbék magyarázatot nem igényelnek, de a
14.9. ábrához talán nem lesz felesleges néhány megjegyzést fűzni. Bár
ezek a jelleggörbék a hazai MN Gf biztosítókra vonatkoznak, hasonló je lle ­
gű görbéket'kapunk a korszerű kisfeszültségű biztosítóra is. Az ábrán lá t­
ható, hogy a használt log-log koordináta-rend szerben az egyes névleges
áramokhoz tartozó zárlatkorlátozási jelleggörbék párhuzamos egyenesek.
Már az eddigi, még nem teljes számításokból is látszik, hogy a jelleggörbék
nyilván közelitőek. Nézzünk meg néhány számértéket. Látható, hogy a
görbék 50 kA független zárlati áramig vannak berajzolva, ennél nagyobbra
nyilván nem érvényesek. Tegyük fel, hogy a hálózati feszültség 20 kV, a
független zárlati áram legyen 40 kA. Ez azt jelenti, hogy a hálózatban az
üzemi, névleges áram (pl. egy transzformátoré, amely táplálja a hálóza­
tot) 10% zárlati reaktanciát feltételezve, 4 kA. A biztosítóval védett le -
20
19
18

1 7

16

15

1 4

13

12
11
10
9

8
7

6
5

2
1
1 ,5 2 ,5 U 6 8 10 15 2 5 W

í ? 2 3 5 7 9 12 2 0 3 0

aram a
eépkés helyén ■!/Ae tf

14.9. ábra
ágazás (leágazási transzformátor) névleges árama legyen 20 A, teljesít­
ménye tehát
P = ÍV. 20 kV 20 A = 690 kVA,

tulajdonképpen 600 kVA. A transzformátorban magában, vagy előtte, de a

biztositó után keletkező zárlat esetén "fellépő” legnagyobb zárlati áram
kb. 5 kA le sz . Ha viszont a független zárlati áram csökken, akkor a fe l­
lépő legnagyobb zárlati áram is csökken, de viszonylag lassan és, amint
az ábrán látható, 2 kA független zárlati áram esetén az átengedett áram is
2 kA. Igaz, hogy az utóbbi csúcsérték, mig a 2 kA független zárlati áram
effektiv érték. így a biztosító még itt is korlátoz. A korlátozás ott szűnik
meg, ahol a független zárlati áram értékéből húzott függőleges £ 20 A -es
névleges áramú biztositó görbéjét éppen ott m etszi, ahol az metszi a l e l ­
nek megfelelő, vagy az 1 ,8 1^2 I-nak megfelelő egyenest. Ezekben a pontok­
ban ugyanis az átengedett áram csúcsértékei megegyeznek a független zár­
lati áram (a szimmetrikus vagy az aszimmetrikus zárlati áram) csúcsér­
tékeivel. Ez szimmetrikus zárlat esetén a 20 A -es biztosítónál 1,4 kA-nál
következik be.
Minthogy már emlitéttük, hogy eddigi számításaink igen erősen kö-
zelitőek vizsgáljuk meg most a szükséges kiegészítések lehetőségeit.

1 4 ,3 .4 , Az olvadás kezdetét követő jelenségek

Az eddigiekben kiszámítottuk azt az időt, ami az olvadás kezdetéig

eltelik, még pedig kétféleképpen is.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a 14.12. és 14.14. egyenletek mondaniva­
lójának kis időkre azonosnak kellene lennie. Ez így is van, amiről a
(14.14) egyenlet sorbaf ejtés ével meg is lehet győződni.
Elhanyagoltuk azonban eddig mindkét szám ítás alkalmával azt az
időt, ami az olvadási hőfok elérésétől az olvadás befejezéséig, majd ezután
az ivoltás teljes befejeződéséig tart.
Az első időrészt az szabja meg, hogy az olvadási hőt be kell a bizto­
sitóba táplálni. Nyilvánvaló, hogy ezen idő vagy legalábbis egyrésze alatt
az áram még nő. Az áram csökkenő része már rendszerint az ívelésre,
illetve a kialudt iv helyén keletkező, pl. félvezető csatorna ellenállásnöve­
kedésére esik. A legnagyobb áram elérése utáni csökkenő szakasz alatt a
biztosítóban és a hálózat konduktiv ellenállásában hővé alakuló energiát
csak becsülni tudjuk, minimális értéke azonban ism ert. Ez a minimális
érték ugyanis nem lehet kisebb, mint a rendszerben felhalmozott mágneses
l 4
energia, —— . írhatjuk tehát (14.10. ábra jelöléseivel), hogy

- 303 -
 (14.16)

max

A biztos működéshez, amint látható, elsősorban az szükséges, hogy a ki­

olvadás minél kisebb áramnál kezdődjék. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az
L i2
dt
—— mágneses energia is kicsi lesz. Az említett változó szálkeresztmet-'
szét azáltal segíti ezt elő, hogy Így a kiolvadás szempontjából mértékadó
anyag mennyiség kisebb, a kiolvadási hőfok eléréséhez kisebb energia,
egy rövldebb idő szükséges, ami azt is jelenti, hogy a kiolvadás kisebb
áramnál kezdődik. Csökken azonban az olvadási hő, ami szintén áramcsök-
„ L i2
kento hatással, tehát az át energia csökkentésével jár. Itt kell rá-
2
térni az eddig figyelmen kivül hagyott szálhosszuság befolyására. Egyelőre
a szálhosszusággal csak abból a szempontból foglalkozunk, a szálhosszu-
ságnak a keletkező túlfeszültségre való befolyását külön pontban tárgyaljuk.
Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb tömegű a szál, annál nagyobb ener­
gia kell először a felm elegítéséhez, majd a megolvasztásához és az elgő-
zölögtetéshez. Adott keresztmetszetek esetén ez azt jelenti, hogy előnyös,
ha a szál, vagy legalábbis azok a kisebb keresztmetszetű részei, amelyek
először kiolvadnak, a lehető legkisebb hosszúságúak. Ennek ellentmond az

- 304 - *
 vw \ i-rq . »; v .; ', .** . *** ••

• /1 * •’
%P

^ a követelmény, hogy a megszakításhoz azonos keresztmetszetű szál esetén

bizonyos hosszúság, változó keresztm etszet esetén bizonyos hosszúságok
összege szükséges. Azonos szálkeresztm etszet esetén akialakult gyakorlat
szerint a legkisebb szükséges szálhosszuság:
i .Á , "
i m iJn = 160 + 70 U (kV) (14.17)

A képletből i -et mm-ben kapjuk meg.

Bár ez nehezen számítható, az elvi megfontolásokból adódik, hogy
változó szálkeresztm etszet esetén rövidebb szállal is kijövünk, mert egy
iv helyett több sorbakapcsolt iv fog keletkezni.
Az eddigiekből tehát egyértelműen kiderül, hogy a szálhosszuságot
a lehető legkisebb értéken kell tartani. Ezt adott kialakítású szálra egye­
lőre csak kísérleti utón lehet meghatározni, mert a viszonyok bonyolultsá­
ga miatt a számítás jelenleg túlságosan bizonytalan.

1 4 .3 .5 . A biztosító által okozott túlfeszültségek

Le kell szögezni, hogy a biztositó túlfeszültség létrehozása nélkül

nem tud működni. Ennek okaival a Készülék I. tárgyban részletesen foglal­
koztunk. Ez a tény a felhasználók körében úgyszólván túlságosan ism eretes.
Láttuk, hogy ennek ellenére a biztositó elvben úgy is elvégezheti a m egsza­
kítást, hogy a hálózatban az üzemi feszültség csúcsértékénél nagyobb nem
lép fel, mert a túlfeszültség kedvező esetben a csökkenő hálózati feszült­
séghez adódik hozzá. Az azonban mindenesetre világos, hogy kedvező, ha
ez a túlfeszültség minél kisebb.
Világos azonban, hogy ezt a túlfeszültséget az olvadószál és az egész
biztositó szerkezetével befolyásolhatjuk. Nézzük meg ennek a lehetőségeit.
A szálkeresztm etszetet az előirt adatok megszabják, itt legfeljebb
arról lehet szó, hogy törekedjünk a zárlatkorlátozásra vonatkozó követel­
ményeket túlteljesíteni. Ha ugyanis az átengedett áram kicsi, akkor az
L szorzat k icsi, mert di k icsi. Az irodalomban található adatok szerint
dt
egyébként a szálkeresztm etszet részekre osztása is csökkenti a túlfeszült­
séget.
Másik lehetőség az, hogy a szálhosszuságot bár kellőleg óvatosan, de
a minimális érték körül választjuk meg. A periodikusan változó keresztm et­
szetű szálak ebből a szempontból is előnyösebbek, ezekkel jól be lehet ta r­
tani azon IEC ajánlást, amely szerint a keletkező túlfeszültség nem halad­
hatja meg az üzemfeszültség csúcsértékének 2 , 2 -szeresét. Befolyásolja a
túlfeszültségeket a szálat körülvevő töltet is , mert viselkedésétől függ,
hogy hogyan csökken az áram a csúcsérték elérése után, tehát, hogy mek-

- 305 -
 cli
kora a — derivált. Legelőnyösebb a lineáris csökkenés, tehát az állandó
di
— érték. A — érték nagysága már nem jelölhető meg egyértelműen.
Ir VA Ir ^ i

A túlfeszültség szempontjából nyilván előnyös, ha — k icsi, de ez az előny

dt
csak akkor egyértelmű, ha di is kicsi, mert egyéként, ha t.i.d t nagy, ak­
kor nő a biztosítóban keletkező meleg, ami viszont a biztositó felrobba­
násához vezethet.

1 4 .3 .6 . A biztosítóbetét szerkezete

Ez alapvetően eltérő a k is-, és a nagyfeszültségű biztosítók esetében.

A nagyfeszültségű (vagy talán helyesebben középfeszültségű) biztosí­
tók olvadóeleme több párhuzamos szálból áll, amelyeket, minthogy a szűk­
ü lj.- 5
seges szálhosszuság nagyobb, mint a betét, amit 50 Hz-re i u = ---------
U -4 0 b 3,5
illetve lökőfeszültségre az Mihajlov formulák szabnak
b 5
meg. a szálakat egy kerámiai anyagból készült csőre csavarják fel (1 1 ,/a
ábra). Kiolvadás után a szál helyét a megolvadt töltetből álló olvadékcsa­
torna íoglaija el (14.11/b ábra). A kerámiacsövek átmérőjét úgy kell meg-
\álasztani, hogy rátekert olvadószálak az adott hosszúság betartásával úgy
férjenek el rajta, hogy az egy menethez tartozó szálak között kellő távol­
ság maradjon. Itt meg kell emliteni, hogy a párhuzamos szálak alkalma­
zásának további előnye, hogy a szálak egymást bizonyos mértékig árnyékol­
ják, úgy mini a köteges vezetők és azáltal a felületükön fellépő ionozáshoz
szükséges feszüJtség megnő. Ez azért előnyös, mert az ionozás roncsolhat­
ja a szálat. A betét külső méreteit, amint láttuk, az szabja meg, hogy fe­
lületének hőfoka bizonyos előirt értéket nem haladhat meg. Ez az érték
ez idő szerint 115 C°,am i 35 C környezeti hőfokot alapulvéve 80 C° tul-
meieget jelent. A betéthüvely két végén vannak az érintkezők, ezeket a
már ismert módon kell méretezni.
A kisfeszültségű biztositók közül ma a D rendszerű és az un. késes
biztosit ókat alkalmazzuk. A D megjelölés onnan származik, hogy a betétek
felcserélheletlenségét azok átmérőjének különbözőségével érik el. Egy kor-
- 'erű D biztosító metszetét mutatja a 14.12. ábra. A D biztosítókat 10 kA
független zárlati áramig alkalmazzák. Ezen felüli áramokra az N jelű
(nagyteljesítményű) késes biztosítókat alkalmazzák (14.13. áora). Mig a D
biztosítók egy körkeresztmetszetü szállal készülnek,* add^g az N biztositók
olvadószála (szálai) lem ez alakúak, tehát téglalapkeresztmetszetüek. Egy
ilyen betétet már a 14.3. ábrán is bemutattunk.

■4
- 306 -
307
14.13. ábra

- 308 -
 1 4 . 3 . 7 . A z o lv a d ó s z á l a n y a g a

Az első olvadószálak anyaga ólom volt, abból kiindulva, hogy az

ólomnak viszonylag alacsony az olvadási hőfoka. Ezt szilárdsági okokból
hamarosan felváltotta a vörösréz, amit még ma is gyakran használunk,
noha kiderült, hogy a legelőnyösebb szálanyag az ezüst, amit ezért a le g ­
gyakrabban használunk. Ennek több oka is van. Az ezüst olvadási hőfoka
960 C°, alig kisebb, mint a rézé. Szilárdsága kielégítő, fajsulya alig na­
gyobb, mint a rézé, olvadási hője 109 W sec/g, téhát jóval kisebb, mint a
rézé (190 Ws)g.t ami igen előnyös a biztositó viselkedése szempontjából.
Ugyancsak kisebb a fajhője is (0,255 Wsec)g C°, mig a rézé 0,43'Wsec/g C°
ami szintén előnyös. Legfőbb előnye azonban az, hogy oxldja^egyrészt
vezet, m ásrészt nem válik le a fémről. Ez pedig döntő fontosságú még pedig
azért, mert igy a szál Illékony a biztositó tulajdonságai az idő múlásá­
val nem változnak. Ez a tulajdonság a biztosítónál azért lényeges, mert a
biztositót üzemközben nem lehet úgy ellenőrizni, mint konkurrensét, a
megszakítót.
A biztositó szála ugyanis üzemközben könnyen kerülhet a határáram
közelébe, amikor is hőfoka közel kerülhet az olvadási hőfok közelébe.
Ilyenkor nyilván módja van az oxidálódásra. Ha a keletkező oxid egyrészt
rosszul vezet (mint a rézé), m ásrészt a lehűlés alkalmával leválik a sz á l­
ról (mint a rézé), akkor a szál öregszik, a határáram csökken és vele
csökken az átengedett áram is . Utóbbi ugyan nem baj, viszont a határ áram
a névleges alá csökken, az már bajt jelent.
 15. INDÍTÓ ELLENÁLLÁSOK

15.1. AZ INDÍTÓÉLLENÁLLÁS ÉS A MOTOR ÜZEME

Villamos motoroknál az indításhoz és a fékezéshez gyakran használ­

nak ellenállást, ha a hálózati feszültség nem változtatható. így pl. az
egyenáramú vasutak mozdonyainak indítására és fékezésére változtatható
'ellenállásokat alkalmaznak. Az ellenállások fokozatainak rövidre zárásá­
val a motorra jutó feszültség addig emelhető, mig a hálózati kapocsfeszült­
ség teljes egészében a motorra nem jut. A fékezésnél a jármű kinetikus
energiája hőenergiává alakul át. Ellenállásokat alkalmaznak a csuszógyürüs
aszinkron motorok szlip teljesítményének felvételére is . Egyen- és válta­
kozó áramú gépek gerjesztő fluxusának, ill. nyomatékának és fordulatszá­
mának szabályozására is ellenállásokat alkalmazlak, melyeket a gerjesz­
tőkörbe kötnek be. E példák is rámutatnak, hogy az ellenállások felhaszná­
lási területe nagyon sokrétű, ennélfogva a kiviteli formák is változatosak.
Az indítási veszteség megbecslésére tekintsük át az egyen- és válta­
kozó áramú motornál lejátszódó jelenségeket. Alhálózatra kapcsolt egyen­
áramú motor feszültségegyenlete:

U - E = IR (15.1)

ahol a motorba indukált feszültség E = K $ n, és a kör ohmos ellenállása

R = R, + R , ahol az i index az inditóellenállásra, a b a motor belső ellen-
í b
állására vonatkozik. A (15.1) egyenlet átrendez^sSBŐl kapjuk:

U = k $ n + I R. + IR (15.2)
i b
tehát a hálózati feszültséggel szemben áll az indukált feszültség, valamint
a motor belső ellenállásán és az indító ellenálláson létrejött feszültségesés.
A változásokat a növekvő fordulatszám és állandó áram esetén a 15.1. ábrá
láthatjuk.
A motor belső ellenállása csekély, az ezen keletkezett veszteség az
inditóellenálláson létesülthöz képest elhanyagolható. Az indítás folyamán
U.I teljesitményt vesz fel a motor a hálózatból, melynek gyakorlatilag a
fele a gyorsításra szolgál, a másik fele az indító ellenálláson elvész.
A csuszógyürüs indukciós motor esetén figyelembe kell vennünk,
hogy az indít óellen áll ás a motor forgórész körébe van beiktatva és a forgó*-
 \

részről a hálózathoz csak mágnesesen van csatolva. Ezen £z alapon az in­

dukciós motor egyenlete:
E =I R (15.3)
2 2

vagyis a forgórészbe indukált Eg feszültséggel a forgórész körben levő

ellenállások feszültségesése
tart egyensúlyt. Az indukált fe ­
szültség E 2 o = E 2 arány°s a
szlippel. Az az az indukált

járásában mérhető. A rotorköri

ellenállás R = R + R, „t mely a
i b2 J
forgórész belső ellenállás és az
inditó ellenállás értékből tevődik
össze. A gyakorlati motoroknál
az inditás folyamán a rotorkor
induktiv ellenállása elhanyagol­
ható nagyságú, ezért áramcsök­
kentő hatását nem vesszük figye­ 15.1. ábra
lembe. A (15.3) egyenletbe he­ Az egyenáramú gép feszültség
lyettesítve az előbbieket: változása az indulás folyamán

E s = I R. f
20 2 i W (15-4)
melyek változását a fordulat
szám függvényében a 15.2.
ábrán láthatjuk. Az indukált
Feszültség üresjárási feszültség meg­
teljesítmény oszlik és a (15.4) egyenlet
t azonos a veszteségi terület
feszültségesésével. Az
összteljesítmény Ego ' *2
W ' A Hasznos teljesitménur é s z e a mechanikai
----------1---------------------------------jesitmény E ^ U -sU g, a má-
sik a veszteség, E ^ »
-► Fordu/otszom n
_ d 0 amelynek zöme az indító -
ellen áll ásón alakul hővé.
15.2. ábra Az egyenáramú mellék
Az indukciós motor forgórész feszültség áramkörü motor és a csu-
változása az inditás folyamán szógyürüs indukciós motor

- 311 -
tulajdonságai megegyeznek, vagyis az adott feszültségen fordulat számuk
közel állandó. Ezen tulajdonságuknál fogva az ellenállás fokozatok szám í­
tási módszere teljesen azonos.
A soros motor fluxusa nem állandó ellentétben a mellékáramkörü
motorral, hanem függ az áramtól és az áram a fordulatszámtól, a fordu­
latszám pedig a mechanikai terheléstől és feszültségtől. A soros motor
kis terhelésnél igen nagy fordulatszámot vesz fel. Az inditóellenállás fo­
kozatainak megállapításánál ezt majd figyelembe vesszük.

15.2. AZ INDÍTÓ FOKOZATOK ELLENÁLLÁSA

Valamely motor indításához a hálózat és a motor kím élése céljából

előírják, hogy indításkor mekkora lehet az indítási áramcsucs. A gyors in­
dítás - mint láttuk, - előnyös, mert az indítási veszteségek ezáltal csök­
kennek. A gyors indításnál az átkapcsolást nem a névleges, hanem a név­
legesnél nagyobb áramnál végezzük, amikor ism ét fellép az indítási áram-
csúcs. Ebből következik, hogy az indítás folyamán az indítási áram egy
maximális és egy minimális érték között fog változni.
Az inditóellenállás fokozatok megállapításánál az indítandó motor for­
dulat szám-áram jelleggörbéjéből indulunk ki. A mellékáramkörü motor
jellegzetes karakterisztikája a 15.3. ábrán látható. Egy általános jelleg­
görbe egyenlete
U - IR = k $ n = E (15,5/a)

mig a potor jelleggörbéje, ha az áramkörben nincs inditóellenállás:

U- IR =k$ n =E (15.5/b)
o

n ii 'J , «i
rsi

rs3
e,n
rsU

0 1
Ns
i 2 3
•a rom
15.3. ábra
A söntmotor és indítási jelleggörbéje

- 312 - *
A k é t e g y e n le t e t e g y m á s b ó l k iv o n v a kapjuk

I (R-R ) = E-E = K $ (n - n ) (15.6)

b o o

Az egyenletből kitűnik, hogy valamilyen fdrdulatszám változáshoz megha­

tározott ellenállásváltozás tartozik.
Amint a motor fordulatszáma növekedik, a bekapcsoláskor fellépő
I áram csökken és ha eléri a minimális értéket, akkor újabb ellenál-
lSsfokozatot kell kiiktatnunk, hogy az áram újra emelkedjék. Az átkapcso­
lás pillanatában érvényes

I R ,=I R ' (15.7)

max n min n - 1 tr'
r'
ahol a következő ellenállásfokozat értéke. A (15.7) egyenlet rende­
zéséből kapjuk
I R R
max n- 1„ b
(15.8)
I , R * * *”R
min n 1

Ebben az egyenletben mindjárt figyelembe vettük azt is , hogy a kö­

vetkező fokozatoknál a (15.7) egyenlet által felirt feltételek is érvényesek.
A (15.8) egyenlet tagjai egy mértani sort ábrázolnak, melynek n-edik tagja:
n
I
max
R (15.9)
n
*min

Az egyenletben szereplő I /I a mértani sor kvociense. Ezt az

max mm
egyenletet a mellékáramkörü motor inditóellenállás fokozategyenletének
nevezzük.
Az egyenáramú soros motor fordulatszám áramjelleggörbéje a 15.4.
ábrán látható. A motor indításakor érvényes

U- I R =0 (15.10)
max 1
i
tehát a motorban nincs indukált feszültség, mivel nem forog a motor.
A motor felfutásakor
U - I . R, (15.11)
min 1

egyenlet érvényes. A motor indításakor az inditóellenállás kezdeti értékét

k¿4, t

úgy választjuk meg, hogy az indítási áramcsucs I legyen. Ha a motor

max <4
fordulatszáma nő, akkor az áram csökken és az átkapcsolásnál érvényes

U- I R_ = E_ = E (15.12)
max 2 2 I
min

4
15.4. ábra
A soros motor és indítási jelleggörbéje

vagyis ha az áram megváltozott, akkor szükségszerűen a fluxus is meg­

változik és ha a fluxus megváltozott, akkor az Indukált feszültségnek is
meg kell változnia. Az indukált feszültség arányos az áramnövekedéssel.
(E = * m a x ^ m i n ' A egyenletbe behelyettesítve a (Í5.11) egyenle­
tet és rendezve

u U
(15.13)
I
min max

mely egyenlet azt mutatja, hogy a soros motor fokozatai azonos nagyságú
ellenállásokból tevődnek ö ssze.
A csuszógyürüs indukciós motor forgórészköri' inditóellenállásának
számítása a mellékáramkörü motor inditóellen áll ás számításával meg­
egyezik. Egyes fokozatoknak az értéke:

max
R (15.14)
n
min

- 314 - *ír
ahol a zárójelben levő áramok fázis áramokként értendők. Az indukciós
motor jelleggörbéje a 15.5. ábrán látható. *
Az indukciós motor indító ellenállása három szimmetrikus részből
áll. Ha dobpályás indítót al­
kalmazunk, akkor ennek el­
készítése különösebb nehéz­
séget nem jelent, ha viszont
o
o
kapcsolóhengerrel végezzük
a fokozatok kiiktatását, ak­
kor háromszor olyan hosszú
kontroliért kellene alkalmaz­
ni, mint az egyenáramú mo­
tor esetén. A fokozatok
csökkentése érdekében nem
az átkapcsolás! áram érté­
két változtatják meg, hanem
az ellenállásokat a forgó­
rész körből fázisonként ik­
tatják ki. Tehát először ki­ 5=/
Mm m• . M.
iktatnak egy-egy szakaszt m a x -

az U-ból, a V-ből, a W-ból, 15.5. ábra tr

majd folyamatosan megint- Az indukciós motor
csak az U, V és W fá zis- és indítási jelleggörbéje
ból stb. Evvel a módszerrel ugyanolyan rövid menetkapcsolóval lehet az
indítást végezni, mint az egyenáramú motoroknál. Az egyes fokozatok m eg­
állapítása a (15.14) egyenlet segítségével történik. Az előbbi módszert
szimmetrikus, mig az utóbbit aszimmetrikus indításnak nevezzük.

15.3. AZ INDITÓELLENÁLLÁSOK ELEMEI

Az indító és szabályzó készülékekbe legtöbbször előre gyártott ellen­

állás elemeket építenek be. Kiviteli formájuk a felhasználási terület és
igénybevétel szerint sokféle lehet. Az ellenállásokat valamilyen testre he­
lyezik fe l, melyek mikából, azbesztcementből, porcelánból, vagy más
keramikus szigetelőanyagból készülnek.
'Leginkább a huzal tekercselésü ellenállást alkalmazzák. Az ellenál­
lástest porcelánhenger. A huzalt külön szigetelőbetét nélkül hézaggal teker­
cselik fel. A leágazások állíthatók, vagy állandók lehetnek. Az ellenállás
gyakorlati formáját a 15.6. ábra mutatja. A porcelántest jó melegvezető és
a keletkező hőmennyiség egy részét gyorsan átveszi, igy ezen ellenállások
alkalmasak szakaszos üzemű, vagy tartós üzemű terhelésekre. Különösen
alkalmasak a rövid ideig tartó nagy terhelések felvételére, mert ezesetben
a lehűlésre elegendő idő van.
Igen jó hűtési tulajdonsággal rendelkezik a huzal spirális, melyet a
15.7. ábra mutat. A huzalspirális elég vastag huzalból készül és ellen­
állástest nélkül szabadon függesztik fel. Szabadon áramló levegőhütésnél a

15.6. ábra
Porcelánhengerre tekercselt ellenállás

15.7. ábra
Huzal spirális

terhelhetőség a menetek menetemelkedése és az egyes spirálok egymástól

való távolságától függ. Rövid ideig tartó terheléseknél túlnyomóan az ellen­
állás súlya a mérvadó, tartós terhelésnél pedig az aktiv terület, emiatt a
rövid ideig tartó terheléseknél a huzalspirálokat kisebb térben lehet elhe­
lyezni (pl. az inditóellen áll ásóknál). Ilyen esetekben a terhelési idő alatt
leadott hőmennyiség alárendelt, az anyagnak a súlya (hőkapacitása) mérv­
adó szerepet játszik. A szabad áramlásu hűtés esetén a jó kéményhatásra
is figyelemmel kell lennünk, ezért a spirálokat úgy kell elhelyezni, hogy a
felmelegedett levegő könnyedén tudjon eltávozni.
A nagy keresztmetszetű ellenállásokat öntöttvasból készitik, melyek
nagy tömegüknél fogva különösen alkalmasak a rövid ideig tartó áramlöké­
sek felvételére. Ennek gyakorlati formája a 15.8. ábrán látható. Mérete­
zésük úgy történik, hogy a keletkezett meleg teljes egészében az ellenállás
anyagában tárolódjék anélkül, hogy az anyag a megengedett maximális hő­
mérsékletét túllépné. Időállandója nagy, ezért csak nagyon lassan hül le.
A hőt hosszan tárolja, ezért csak ott szabad alkalmazni, ahol a felm elege-
 0

6 dés miatti ellenállásnövekedés nincs káros hatással. Figyelemmel kell

lenni arra is , hogy az öntöttvas rideg.
Olyan helyeken, ahol állandó rezgésnek van kitéve az ellenállás és
nagy tömegre van szükség, ott lem ez, vagy szalagellenállásokat használ­
nak» Szakaszos terhelések- ¿
nél, különösen a nem pe- 255
riódikus terhelésekre a leg ­
alkalmasabb. Ezeknél a
t*
terheléshez a legkedvezőbb
időállandót a lemeznek, il­
letve a szalagnak a vastag­
ságával lehet megválaszta­ \
ni. A lem ez- és szalagellen­
állás azon kiviteli forma,
melynél a legnagyobb hűtő­
felület érhető el a szüksé­
\
ges beépítési térhez képest. %
-•

r ■\
A szerkezeti kivitel megvá­
lasztásánál arra kell ügyel­
ni, hogy az aktív ellenállás-
anyag egyenletesen meleged­ 15.8. ábra
jék. Ez maga után vonja, Öntöttvas ellenállás elem
hogy az áramsiirüség az e l­
lenállás minden pontján azonos legyen. A 15.9. ábrán látható egy ilyen le ­
m ezellenállás, amely táblalemezből készült. Kétoldalán periodikusan 1 - 1
bevágás van készítve, miáltal az áram hosszú utón kényszerül folyni. En­
nél az ellenállásnál a bevágási saroknál igen
i
nagy áramsürüség lép fel és
nagy terheléseknél a sarok kiéghet.

15.9. ábra
Lemez ellenállás

A 15.10. ábrán lehet látni a szalagból készült ellenállást, amelynél

az előbb említett jelenség nem lép fel. Az ellenállások elhelyezésénél
ügyelni kell arra, hogy a hütőlevegő a lemez minden egyes részét egyenle­
tesen érje és jól hütse. A gyakorlat azt mutatja, hogy a hőátadási tényező
kevésbé függ ezeknél a terhelés nagyságától, a szalag szélességétől, vala-
mint a menetek egymástól való távolságától. Lényegesen befolyással a hő­
#
átadási felületeken áthaladó hütőlevegő sebessége van.

15.10. ábra
Szalag ellenállás

Az ellenálláselemeket egy csoportba és a csoportot egy szekrénybe

helyezik el. Az ellenálláselemeket általában mikával szigetelt vasrudra
szerelik, mellyel összeszoritják. A szekrénynek olyan kiképzésűnek kell
lenni, hogy a hütőlevegő alul be, fölül pedig könnyen ki tudjon áramlani.
A hütőhatás akkor érvényesül a legjobban, ha az ellenállás oldalfelületén a
levegő nem áramlik be. A hütőhatás megnövelésére ezért a huzalterkercse-
lésü ellenállásoknál válaszfalakat helyeznek el. A nagy légsebességet ese­
tenként ventilátorokkal létesítik, melyeket úgy helyeznek el, hogy rajta át­
haladó levegő hőfoka alacsony legyen, tehát nyomószellőzést alkalmaznak.
Az ellenállások végeit és megcsapolásait kapocsléchez vezetik. A ka­
pocslécet ott kell elhelyezni, ahol a meleg levegő nem éri, igy a szigeteié-'
si tulajdonsága nem romlik. Az ellenállás és a kapocsléc között csupasz,
de nagy szilárdságú vörösréz huzalt, vagy hajlékony csupasz kábelt alkal­
maznak. A kábel hajlik, esetleg feszültség alatti részhez érhet, rövidzárla­
tot okozhat. Épnek elkerülésére a kábelt porcelán, vagy üveggyöngyökkel
burkolják, igy a hajlékonysága is megmarad. A rengésnek kitett ellenállá­
sok összekötéseit csak hajlékony kábellel szabad megoldani, mivel a merev
vezetők a rezgés következtében eltörnek.

, 15.4. AZ ELLENÁLLÁS-ELEMEK MÉRETEZÉSE

A 15.2. fejezetben láttuk, hogy az inditási áram egy minimális és

egy maximális érték között változik. Ilyen változó árammal a melegedés
számítása nehézkes, ezért ennek számításához az egyenértékű áramot fog­
juk használni, mely az inditási áram négyzetes középértéke:

- 318 -
 1

(15.15)
max min

amely az indítási munkából van számitva. Az indítási áram középértéke a

teher nagyságától függ. A motor tengelyén levő teher más és más, emiatt .
az indítási munka is változik. A gyakorlatban nem az indítási munkával
számolunk, hanem a normális indítási időhöz tartozó egyenértékű áram-
nial, tehát ha az indítandó teher kicsi, (pl. félterhelés) akkor kisebb áram,
ha pedig nagyobb, akkor pedig nagyobb inditási árammal számolhatunk. Az
indítási áramlökés szokásos értékeit a 15.1. táblázat tünteti fel.

15.1. táblázat
r'
Az inditási áram és a szabványos motorterhelés

Félterhelés Teljes terh. Nehéz ind.

Terhelés neme
Im/I n ima n I /I
m n

Sik- és oldalpályás indítók 0,65 1,3 1,7

Kapcsolóhengeres indítók 0,75 1,3 2

Egy ellenállásszakasz melegedés! egyenlete az 1.6. szerint

T = ^ r (1 - e T) (15.16)

ahol a zárójel előtti kifejezés az állandósult állapotban elérhető legnagyobb

hőmérséklet. A (15.16) függvény változását a 15.11. ábra mutatja. Inditó-
ellenállásoknál soha nem érjük el a legnagyobb hőmérsékletet, mivel az jó­
val meghaladná az ellenállásanyag engedélyezett hőmérsékletét. A legna­
gyobb hőmérséklet és az elért hőmérséklet viszonya adja a túlterhelési
tényezőt:

- 319 -
 j7 s" K"
v ■» • V"\, o fw *•»»• >•>s' ■
»■/.r■i«v■ ; -i■•’’
.^1V
»ff/*/•’«
i mi, *
1' V r

W
N.
max
a= (15.17)
N

1-e T

ahol tj az indítási időtartamot jelenti. Az elért hőfok úgy is értelmezhető,

-mintha N = í . R tartós teljesítmény hatására létesült volna. N az indítási
teljesítményt jelenti, amely az indító áram és feszültség szorzatából adó­
dik. A (15.17) egyenletből a tartós teljesítmény

i
Nt = Nt (1 - e ) (15.18)

amelyből rögtön kifejezhetjük a tartós terhelési áramot:

(15.19)

Az ellenállás megengedhető hőfoka a tartós terhelő áram hatására:

T= (15.20)
a S
9
amelyből az ellenállás és ellen állási el ül et helyettesítésével a huzalátmérő
kifejezhető:

ex T (15.21)
otT 2
X
A gyakorlatban ezt a számítási módszert használjuk a huzalátmérő
meghatározására. Tehát először meghatározzuk azt az egyenértékű áramot,
amellyel állandóan terhelve az ellenállást a megengedett hőfokra melegszik
és ebből már meghatározhatjuk a huzalátmérőt. A gyakorlatban a huzal át­
mér őt ebből az egyenletből számított táblázatok segítségével határozzuk
meg. Hogy a ^zámitás elvégezhető legyen, szükséges néhány anyagállan­
dó, melynek értékét a 15.2. táblázat tartalmazza, valamint a hőátadási té­
nyező, amelyet a 15.3. táblázat tartalmaz.
A (15.20) egyenlet által meghatározott huzalátmérő csak az első foko­
zat szakaszára vonatkozik. A második, harmadik, valamint az n-edik foko-

- 320 -
*
 15.2. táblázat
Ellenállásanyagok adatai
*
Fajlagos Hőfokté­ Max.
Ellenállás elleniül. nyező üzemi
Jelölés
anyag 20°C-on 20-100°C hőfok
Q mm^/m C°

Nikkelin Cu - Zn 0 ,3 -0 ,4 8 0,05-0,35 300

Konstantan Cu - Ni 0 ,4 -0 , 6 0,02-0,13 400
Manganin Cu - Mg 0 ,4 -0 ,5 0,01-0,04 , 300
Öntöttvas Fe - C 0 ,1 -0 ,2 5 1 ,5 -4 ,0 ’300
\.

15.3. táblázat

Indító ellenálláselemek hőátadás! tényezői

.

Hőátadási tényező
Az ellenállás formája W -4
* (— r ~ ) io
cm C j
Felfüggesztett huzal T=250 C° 17,2
d=2,5 mm
Felfüggesztett spirál =300 C° 12,9
D/d - 6 - 10
Lemez ellenállás T =250 C° 10,75
magasság 0 ,3 m

zat átmérőit hasonló módon számítjuk, csak az egyenértékű tartós teljesít­

mény egyenletébe (vagy tartós áram egyenletébe) a terhelési időt ennek
megfelelően 2-3, vagy n-szeresre vesszük. Az elmondottakból következik,
hogy az első fokozat, amely igen rövid időn belül kiiktatódik vékony huzal -
- ból, mig az utolsó fokozat meglehetősen vastag huzalból fog készülni.
A gyakorlatban nemcsak egyszeri, hanem egymás után többszöri in­
dítás is előfordul. Ebben az esetben az alábbi egyenlet segítségével hatá­
rozzuk meg a túlterhelési tényezőt:-
 im
A n

1 -e
a= (15.22)
t +t
m m h
n
(1 -e ) (1 - e

15.12. ábra
Magyarázó ábra a bekapcsolási viszonyszám megértéséhez

mely egyenlet jelöléseit a 15.12. ábra

mutatja. Ha a motor indítása egész
üzem alatt periodikusan ismétlődik,
akkor az indit óellenáll ás hőfoka mindin­
kább növekedik. Az állandó ki- és be­
kapcsoláshoz a túlterhelési tényező'
t
m

(15.23)
\
m
T
1 -e

szerint kapjuk. Az egyenletben szerep­

lő t +t. a teljes üzemi idő és t a be­
in h m
kapcsolási idő. A kettő hányadosa a be­
kapcsolási viszonyszám:

t
ó i 0,70,30m 0,50,6 o jo ß g g y b. =
m
(15.24)
i t +1
15.13. ábra m i
A túlterhelési tényező a bekap­
csolási viszonyszám függvényében
'r
- 322
 A bonyolult számítás a 15.13. ábrán van összefoglalva, ahol a be­
kapcsolási viszonyszám függvényében, valamint a m elegedési idő és idő­
állandó hányadosának, mint paraméternek függvényében kapjuk a túlterhe­
lé si tényező♦ értékét.

- 3 23 -
 16. ZÁRLATKORLÁTOZÓ FOJTÓTEKERCSEK

16.1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK'

A zárlatkorlátozó fojtótekercsek alkalmazásának célja, - ami a nevé­

ből is látható - hogy a zárlatba került hálózat impedanciáját oly értékre
em elje, amely m ellett kialakuló zárlati áram nagysága és hatása a hálózat
részére elviselhető. Mint ism eretes, a zárlati kör impedanciája legtöbb
esetben két nagyságrenddel kisebb, mint a normális üzemviszonyok között
volt. Ha fojtótekercset nem iktatnánk a zárlati körbe, akkor a névleges
áram százszorosa, vagy még többszöröse is felléphetne. A gazdasági és
beruházási költségek elviselhető szinten tartása céljából a hálózat szim ­
metrikus zárlati áramának értékét a Szabvány 20 In~ben adja meg. Ha a
hálózat zárlati impedanciája kisebb, mint ami az előbbi értékte korlátozott
áramhoz szükséges volna, akkor a zárlati körben célszerűen sorosan fojtó­
tekercset kell elhelyezni, mely impdanciája által a zárlati kör impedanciá­
ját megnöveli és igy a zárlati áram nem lépheti tul a megengedhető értéket.
A fojtótekercs lényeges jellemzője az impedanciája, amel^ gyakorlatilag
a reaktanciával egyezik meg és a meddő teljesitménye (Ir x^), Szokás még
az átmenő teljesítmény (UnI ) is megadni.
Az ideális fojtótekercs az lenne, melynek ellenállása zérus. Ezt az
állapotot term észetesen nem valósíthatjuk meg, de igyekszünk megközelí­
teni. A fojtótekercs árama adott, mit a fogyasztók szabnak meg, ezért a
fojtótekercsben keletkező veszteség arányos a tekercs ohmos ellenállásá­
val. Gazdasági szám ítással kell eldönteni, hogy mekkora veszteség enged­
hető meg a fojtótekercsben, hogy üzeme gazdaságos legyen. Az ohmos el­
lenállás csökkentése ugyanis a keresztmetszet növelését és igy a fojtóte­
kercs árát növeli meg. Az ohmos ellenállás csökkentése előnyös a hűtés
szempontjából is; minél kisebb az ellenállás, annál kevesebb meleget kell
elvezetni, annál könnyebben lehet betartani a megfelelő hűtőfelületeket. Az
ohmos ellenállás csökkentése csökkenti a zárlatkor keletkező meleget, igy
növekedik a tekercs termikus zárlati szilárdsága.
Hogy milyen értékre válasszuk a tekercselési anyag keresztm etsze­
tét, azt a következő szempontok döntik el:
1. a zárlat fennállása alatt megengedhető vezetékhőmérséklet legna­
gyobb értéke,
2. a zárlati áram okozta dinamikus erőhatás értéke,
 3. a gazdasági számításokból adódó évi optimális üzemi veszteség,
4. a fojtótekercs eladási ára.
Az állandósult üzemben beálló hőmérséklet maximumot a szigetelő-
anyagok részére megengedhető üzemi hőmérséklet határozza meg, zárlat
esetén viszont a vezető mechanikai szilárdsága. A rövid ideig tulm elegi-
tett villam osszigetelő szilárdsága alig változik, viszont a fém szilárdsá­
ga egy bizonyos hőfok tulhaladása után rohamosan csökken. A használatos
vezetőkre áz 1. fejezetben találhatunk adatokat. A tulmelegedés nem lépheti
tul azt a hőfokot, ahol a vezető szilárdsága rohamosan csökken.
A gazdasági számításokból eredő állandósult üzemi és zárlati áram-
sürüség legtöbb esetben kisebb, mint ami a melegedés! és szilárdsági sz á ­
mításokból adódik. A gazdasági számítások szerint az üzemi áramsürüség
alumíniumnál 1 -1 ,2 , 'rézre 1 ,2 -2 ,5 A/mm^.
A fojtótekercs árát elsősorban a felhasznált vezetőanyag mennyisége
határozza meg. Ezt a tekercs formája, valamint a megengedhető m elege­
dés befolyásolja. A legolcsóbb fojtótekercs az lenne, amit minél kisebb k e­
resztm etszettel és minél kisebb méretben lehetne előállítani. Az induktivi­
tás értéke pedig akkor a legnagyobb, ha minél nagyobb begombolyitott k e­
resztm etszetet minél kisebb kerülettel tudunk készíteni. Ezt a körkereszt­
metszet valósítaná meg, viszont ennek gyártási nehézségei vannak. Ezért
a négyzetes begombolyitásu keresztmetszet jöhet számításba. Szélsőérték-
számitásból az látható, hogy a legolcsóbb fojtótekercs akkor adódik, ha a
gomb oly itás közepes átmérője, valamint a tekercs magassági és radiális
mérete
a r
0,34 (16.1)

16.1. ábra
A fojtótekercs foméretei
 16.2. SZERKEZETI MEGOLDÁS

A hazánkban gyártott zárlatkorlátozó fojtótekercsek elrendezése a

16.2. ábrán látható. A hálózat három fázisában elhelyezett fojtótekercsek
egymás fölé vannak helyezve, a földtől és egymástól a névleges feszültség­
nek megfelelő támszigetelőkkel vannak elválaszt­
Mugós szórttó
va. A fojtótekercs menetei a hűtés céljából meg­
felelő távolságra betonbordákba vannak ágyazva.
A zárlati erőhatások és a hőtágulás kom­
penzálására felül rugós szoritót alkalmaznak.
Egyes tekercsek gerjesztési iránya úgy van
megválasztva, hogy a legkellemetlenebb zárlati
viszonyok esetén se létesítsenek túlságosan nagy
taszitóerőt. A távolálló tekercsek között elhanya­
golható erő, viszont az egymás fölé helyezettek­
nél igen nagy erő létesülhet. A kétfázisú zárait
—r -;7'v Nr—■
rTT □ TT Hí -
által okozott erőhatás kompenzálása céljából az
egymás felett levő tekercsek gombolyitási irá­
nyát ellentétesen kell választani.
Egy fojtótekercs 6-12 egymás fölé helye­
zett tárcsatekercsből áll. A jó szellőzés céljá­
ból a tárcsamenetek között 5-6 mm, mig a tár­
csák között 45-50 m m -es hütőrést hagynak.
A tárcsa r mérete általában nem haladja meg a
160 mm-t. A meneteket papiros szalaggal szige­
telik. A nagyobb hőállóságu szilikonlakkal ikta­
tott üvegszigetelés esetén a menetek közötti
5-6 mm-es hütőrések elhagyhatók, miáltal a
16.2. ábra tekercs hőmérséklete is nagyobb lesz. A hűtő-
A hazai gyártmányú rés elhagyása által az induktivitás megnöveke­
háromfázisú dik. A tekercsek m erevitése és távolságtartása
fojtótekercs betonbordákkal, vagy porcelán betétdarabokkal
és azokat összehúzó csavarokkal történik. Külföldön a tekercseket nem­
csak egymás fölé, hanem egymás mellé is helyezik. Ilyen esetekben egyes
fázisok közé az igénybevételek felvételére megfelelő porcelánszigetelőket
helyeznek el.*

16.3. FŐMÉRETEK MEGHATÁROZÁSA

A zárlatkorlátozó fojtótekercs számításánál azon mérnöki gyakorlat­

tal járunk el, hogyha tapasztalati formulák segítségével először megbecsül­
jük a fojtótekercs főméreteit, majd ennek ismeretében ellenőrző számítást

- 326
 *

végzünk. Ellenőriznünk kell a fojtótekercs induktivitását, állandósult és

zárlati m elegedését, mechanikai szilárdságát és villamos szilárdságát.
A m éretezés megkezdése előtt a következő adatok ismeretére van
szükség: fázisfeszültség, fázisszám , frekvencia, névleges vonaláram, fá­
zisonkénti százalékos reaktancia, esetleg*az átmenő teljesitmény és végül
az elrendezési forma. A főméretek meghatározását elegendő egy fáziste­
kercsen végrehajtani, mivel a többi fázis mérete is azonos. Először egy
fázis reaktanciáját határozzuk meg. A százalékos reaktancia:

1 Xf
£ = 77-100 = - ^ p l 00 (16,2)
í f
r'
ha az ohmos feszültségesést kis értéke miatt elhanyagoljuk. A (16.2) kép­
letből a tekercs reaktanciája

S
(16.3)
100

vagy a meddő teljesítményből

e U
f
X (16.4)
P 100 P
mf

amelyekből az induktivitás

£ GO
(16.5)

Az induktivitás légmagos fojtótekercs esetén a tekercs geometriai m ére­

tétől függ.

£ = ^ í 2 A « fl ^ N (16.6)

ahol A, a fluxus által átjárt közepes keresztm etszet és 6^ az erővonal kö­

zepes hossza. Az induktivitást rendkívül bonyolult műveletekkel lehet sz á ­
mítani. Most egy egyszerű becslési eljárást végzünk. Tegyük fel, hogy a
fluxus által átjárt közepes keresztmetszet megegyezik a tekercs közepes
átmérőjéből számítható felülettel és az erővonal hossza egyezzék meg a
tekercs ablak kerületével. így a becsült induktivitás

- 327 -
i

oc oC
7.2 4,4
70 4.2
68 4p
6,6 3,8
6M 3.6
6.2 3,k
6,0 5.2
6» 3,0
56 26

328
26
i 5A
5,2 2,k
5P 2.7
Ufi 2P
Aß 16
A,U 1ß
1k
P-0 0,10,2 0¿ QAQ50ßQ7080,91,0 P 0 0,1 0,2QßOkOßQß 0,7Ofi 091,0
o ) b)
16.3. ábra
Formatényező az induktivitás mégha* ározásához
 . , I1 ■"'Nr>, - 1
.“•y!;’if*':':>' /
:*I-A?
"■‘¡í
D
2 2 -9
¿ S 4 W1 O N =7T N2 D. U M
! 2 (a+r) ’k L i ^ J 10 w (16- 7)

A tapasztalat azt mutatta, hogy a zárójeles tag egyes hatványnál kisebb é r ­

ték szerint változik, és ez az előbbi elhanyagol ás okból következik. A hat­
ványkitevők értékét Korndörfer határozta meg, amelyek nagysága:

D
3/4 ha 0 <■ < 1
2 (a+r)

D
1 / 2 ha 1 < ---- ~ < 3 (16.8)
/ 2 (a+r)

A képlet pontossága 1-3%, ha a tekercs közepén levő furat átmérője

d=6 +1 0 (a+r). Ezen értéktől való eltérés esetén, vagy ha nagyobb pontosság­
ra van szükségünk, akkor

L = N2 D $ 10 -9 (Hy) (16.9)

képlet szerint lehet számolni. A képletb q szereplő $ értékét a 16.3. áb­

rából lehet látni, a

méretviszonyok függvényében.
A képletből kiderül, hogy az induktivitás egy azonos értékét végtelen
sok variációval állíthatjuk elő. A próbálgatások elkerülése céljából tapasz­
talati adatok segítségével határozzuk meg a tekercs közepes átmérőjét.
A gyakorlatban használatos zárlatkorlátozó fojtótekercsek átmérői a fá zi­
sonkénti meddő teljesítmény függvényében a 16.4. ábra szerint változnak.
A fázisonkénti meddő teljesítményt

U
2 £2 f
(16.10)
^mo n f n 100 I
n
ííV n (

szerint lehet számolni.

A közepes átmérő ismeretében és a legolcsóbb fojtótekercs m éretei­
re vonatkozó korlátozó feltétel felhasználásával már meghatározható a foj­
tótekercs főmérete. A legolcsóbb fojtótekercshez tartozó
<J> = 8,4 (16.11)

- 329 -
az ábrából leolvasható. Ennek értékét az Induktivitás (16.9) képletébe he­
lyettesítve kifejezhetjük a menetszámot:

x f io 9 Xf i o ü
(16.2)
8 , 4 . go D í 2,64 D
k

Am m
WO
1000
900
800 -

p * A
700 *
* m o
</}
600
20 1*0 60 80 100 120 M 160 180200 220 f

16.4. ábra
A gyakorlati fojtótekercsek közepes átmérője
a meddő teljesítmény függvényében

A főméretek ism erete után a tekercselési anyag keresztmetszetét

kell meghatározni. A szükséges anyagkeresztmetszetet, ha olcsó fojtóte­
kercset kívánunk tervezni, a zárlati melegedésből kell meghatároznunk.
A gyakorlatban a zárlat leghosszabb fennállási ideje 5 mp, vagy ennél ki­
sebb. A zárlati idő rövidsége miatt célszerű a melegedés számításánál a
hőleadást elhanyagolni. Ezért a melegedés differenciál egyenletét a követ­
kezőképpen alakíthatjuk:

i2
Cg * A = " ^ A<?o {16- 13)

E képletben a Cg fajhő változását elhanyagoljuk. A változókat szétválasztva

és az integrálási határokat kijelölve:

d&
dt = (16.14)
1+a^
 1

Az integrálás megoldásával kapjuk:

2
I l+ a ^ .
z ü
( 1 6 .1 5 )
A l+ a \^
max

A gyakorlatban könnyebben kezelhető és egyszerűbb képletet szokás

alkalmazni, melyet úgy kapunk, ha a fajlagos ellenállás hőfoktól való füg­
gését elhanyagoljuk és egy átlagos fajlagos ellenállással számolunk. A dif­
ferenciál egyenlet megoldása igy a következő:

(16.16)
max ü A C or

Az egyenletben melynek értéke aluminium vezető e s e -

tén 0,0018, réz esetén 0,008. E képletek valamelyikéből, pl. a (16.16)-ból

a keresztm etszet kifejezhető:

(16.17)

A vezető méretének ismeretében a hűtőfelületek meghatározhatók,

melynek, értéke ¿ IS és oc = 7,5 W/dm^C° hőátadási tényezővel számolva
az állandósult tulmeleg meghatározható.

(16.18)

A fojtótekercs nem egyenletesen melegedik, mivel az alsó fojtótekercs

a felsőt fűti. Az itt közölt hőátadási tényező egymás fölé helyezett fojtóte­
kercsekre vonatkozik, és az igy kiszámított hőmérséklet a tekercsen belül
mérhető legnagyobb hőmérséklet. Más elrendezésű fojtótekercseknél a hő­
átadási tényező értéke is eltérő.
 16.4. A MENETEK ZÁRLATI MECHANIKAI IGÉNYBEVÉTELE /

A fojtótekercs menetelnek a zárlati áram dinamikus erőhatásaiból

adódó igénybevételét a zárlati hőfokon el kell viselnie. A legnagyobb igény­
bevétel az aszimmetrikus zárlati áram csúcsértékéből számítandó. Ennek
értéke gyakorlati esetekben:

I = 1 ,8 . ÍI „ = 5 0 1 (16.19)
z csúcs z eff n

Az erőhatás nagyságát, mint azt az előző fejezetekben láttuk, a mág­

neses energia elmozdulás szerinti megváltozásából számítjuk.

„ dWm
(16 . 20 )
F=i r

A fojtótekercsen belül a menetek mindegyike mindegyik vezetőre

visszahat. Ezen oknál fogva a fojtótekercs meneteire ható erőhatás számí­
tása rendkívül bonyolult művelet. A 16.5. ábrán a fojtótekercs két mene­
tét kiválasztottuk és a menetekben folyó áramot a középvonalban egy áram­
szállal helyettesítjük. Vizsgáljuk a kisebb átmérőjű tekercsre ható erő-

16.5. ábra . »
Magyarázó ábra a két menet által ébresztett erőhatás megértéséhez

hatást. Ez két tényezőből tevődik össze. A két vezető között fellép egy
erőhatás, amelynde két komponense, tengely és sugárirányú komponense
van, ezenkívül egy vezetőn belül az áram hurokhatása következtében egy
sugárirányú ero lép fe l.
.V» f v
9. * •

A két vezető között ébredő tengelyirányú erőkomponenst

F = 1,02 I2 u> 10 8 (kp/cm) (1 6 .2 1 )

a

képlettel számoljuk. A képletben szereplő ^ tényezőt D^/D, = ^ és

x/D^ = I méretviszonyok függvényében a 16.6. ábrából lehet meghatároz
ni. Az igy számított erő egyenletesen oszlik meg a vezető minden cm -jén.
A sugárirányú erőkomponens hasonló módon számítható:

HZ

*«
\
\ '
\
\
\
lL
\ * Ofi OMOfi Ofi0,70» 0,9 Ifi 1,11,2 Ifi Ifi*15 ifi 1,7 1,8 Ifi 2fi,2fi%2tfi
. Ih
' ds i
16.6. ábra
Formatényező a sugárirányú erőkomponens meghatározásához

Ofi Ok o t o fi 070» 0» 1,011 1,2 Ifi 1k 0 Ifi 17 1,e 1,9 2,0 2,12fi 2fi
_ Ü2
16.7. ábra Df
Formatényező a tengelyirányú erőkomponens meghatározásához

333 -
 -8
F = 1,02 I x 10 (kp/cm) (16.22)
n ♦
ahol x értöke ó és 5 függvényében határozható meg a 16.7. ábra segítsé­
gével. A számítás egyszerűsíthető oly módon, hogy átlátszó papírra négy­
zethálót készítünk, ahol annyi keresztezés van, ahány vezető van a fojtóte­
kercs begombolyitott részében. A háló léptékét sugárirányban

5^ = ¿x (16.23)
X

és tengelyirányban
(16.24)

szerint vesszük fel. E hálót ráhelyezzük a 1 6 .6 ., majd a 16. 7 diagramra

oly módon, hogy azon vezető, amely által létrehozott erőt kívánjuk vizsgál­
ni, a ? =0 és ó =1 pontra helyezzük. A metszéspontokhoz tartozó ^ és
x értéke leolvasható. így pontról pontra minden vezető kölcsönhatását
könnyedén leolvashatjuk és a leolvasott értékeket táblázatba foglaljuk, majd
előjelesen összegezzük. Az Fr ^ sugárirányú erőhöz még hozzá kell adni a
hurokhatástól eredő erőt:

F = 1,02 I2 X 10 " 8 (kp/cm) (16.25)

V

16.8. ábra
Formatényező a hurok erő meghatározásához
s
 .■.y.Mi í w .-Y1'

ahol A, a menetek geometriai méretétől függő állandó. Körkeresztmetsze-

tü vezetőre a 16.8. ábra vonatkozik. Négyszög keresztmetszetű vezető ese
tén egyenértékű körkeresztmetszetet kell meghatározni. Az abszcisszában
szereplő t_ érték a körkeresztmetszetü vezető sugara.
Az erőket előjelesen összegezzük é s megkeressük a legnagyobbat.
Ezek az erők a tekercstesten
belül a legkülönbözőbb irányú­
ak lehetnek, mint azt a 16.9.
ábrán láthatjuk. Az igénybe­
vétel ellenőrzését elegendő a
legnagyobb erőhatást képvise­
lő vezetőkön végezni. Ezek a
vezetők a tekercsmag közép­
részén és a mag szélén he­
lyezkednek e l. A szilárdsági
számításnál a befogott veze­
tőt egyenes tartónak vehetjük
fel, a gombolyitási sugár és
vezető átmérője R/2t > 8 é r ­
ték fölött van. Az eredő erőt
fg-vel jelöljük, akkor ez kör­
keresztmetszetü vezető e se ­
tén a mechanika tanítása
szerint 16.9. ábra
A tekercselésben ébredő eredő erők

f e
_ £ ____
f i
1 2
6 t= ^ (kp/cm) (16.26)
max Kt 12 K

3
igénybevétel ébred. A keresztmetszetű tényező k = 0 ,l/2 t/ .
Körkeresztmetszetü vezető esetén az erő támadási iránya az igénybe­
vételt nem befolyásolta. Négyszög keresztmetszetű vezető esetén az erő
támadási irányát figyelembe kell venni. Ha a tengelyhez képest a támadási
irány a. , akkor

k cos a + k sina
______________ z
<o (kp/cm) (16.27)
max k k
z y
szerint számítjuk az igénybevételt. Kábelből készült vezető esetén az igény-
bevétel az alábbi gyakorlati formulával számolható:

- 335 -
 i
6 (k p /c m ) (1 6 .2 8 )
max

Ha az igénybevétel a megengedett igénybevételt meghaladja, akkor a

.menetek közötti távolságot megnöveljük, vagy pedig az áramot több vezetőn
megosztjuk. A több részre szabott áram esetén a (16,21), (16.22) és
(16.25) képletekből lehet látni, hogy az erőhatás }/ l/n szerint fog csök­
kenni.

\
16.5. A SZIGETELÉS MÉRETEZÉSE
/

Méretezni kell végül a tekercsek és ménetek szigetelését. Üzem köz­

ben a fojtótekercs menetei között csak jelentéktelen feszültségkülönbség
van. Zárlatkor azonban egy tekercsre jutó feszültség megközelíti a fázis­
feszültséget, amiből - tekintettel a kis menetszámra - tekintélyes menet-
feszültség adódik. A zárlatkor fellépő menetfeszültség

U
e = ----— (16.29)
N A
%

Ezen adat birtokában egyes rétegek között fellépő feszültség is szá­

mítható. A vezetőkön levő szigetelést figyelmen kívül hagyva a vezetékek
éles sarkait csucselektródának tekintve a távolságot a Mihajlov-képlet
segítségével lehet számítani.
A tekercs vezetőinek m erevitése betonbordákkal történik. Gondosan
kell szigetelni, mert a beton nagyfeszültségű készülék esetén vezetőnek te ­
kintendő.
Az egyes fázisokhoz tartozó tekercseket egymáshoz és a földelt me­
revítő szerkezetekhez stb. képest a névleges feszültségnek megfelelő szab­
ványos támszigetelőkkel kell kitámasztani. A kivezetések között a távol­
ságot és szigetelést a névleges feszültségnek megfelelően kell méretezni.

- 336 - *
■r,
 rr /- ^ <

17. ERŐSÁRAMÚ FÁZISJAVÍTÓ

KONDENZÁTOROK

17.1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

Az erősáramú technikában a kondenzátorokat általában fázistényező

javításra használják. E kondenzátorokat egy- vagy háromfázisú hálózatok
részére készítik 220 V-tól egészen 20 000 V -ig. Ha nagyobb feSziiltségü
hálózatban kell a fázistényező javítást végrehajtani, akkor a kondenzátor
egységeket sorbakapcsolják. A kisfeszültségű fázisjavító kondenzátorok
alakját a 1 7 .1 ., a középfeszültségű kondenzátorok alakját a 17.2. ábrán
lehet látni. A kondenzátor feszültségadatai m ellett a kondenzátor meddő
teljesítményét tüntetik fel, melynek értéke 2-1000 kVAr -ig terjedhet.
A fázisjavító kondenzátoro­
kat a gyengeáramú kondenzáto­
roktól eltérői eg nem egy tekercs- 260
testből készítik, hanem több apró
M12
tekercsből, mélyeket a szükségnek
megfelelően sorosan és párhuza­
mosan, vagy vegyesen kötnek. Te­
hát egy-egy szekrénybe konden­
zátor-telep van beépítve. Felve-

i — 1
£si
1
1JM.
$ mii n___ 1m
44O

Földelő csov.
a

17.1. ábra 17,2. ábra

A kisfeszültségű fázisjavító A középfeszültségű fázisjavító
kondenzátor kondenzátor

- 337 -
todhet az a kérdés, hogy hátrányos-e az, hogy kondenzátor-telepet hozunk
létre, nem volna-e előnyösebb a kondenzátort egy tekercsből készíteni.
E célból Írjuk fel a kondenzátor meddő teljesítményét.1»

S = GOu2 C l< f 3 (kVAr) (17.1)

„____ _ *
\
Itt U A V / és C = ----- — (fiF)
4 n 9 .1 0 &d
. ►

Mindjárt megállapítható, hogy a kondenzátor meddő teljesítménye a

feszültség négyzetével növekedik, s nem ajánlatos a kondenzátort a névle­
ges feszültségnél nagyobb feszültségű hálózatra kötni, mivel ez veszélyes
áramnövekedéshez vezethet. A kondenzátor szigetelése csaknem teljes égé
szében meghatározza a kondenzátor térfogatát, m ivel az elektródák egé­
szen vékony szinaluminiumból készülnek. A szigetelőanyag ára viszont
nagyságrendűén nagyobb, mint az aluminiumfÓliának az ára. Az aktiv tér­
fogatot a (17.1) képletből

. . 1 8 .S „ _3 3. ____
V = A d = -------- — . 10 (dm ) (17.2)
f e ,E Z
0
o
szerint számítjuk ki. Itt _C_a dielektromos állandó, A (cm ) aktiv felü­
let, d (cm) a szigetelő vastagság az elektródák között. E = U (10 dAV/mm)
a térerősség és f a frekvencia. A képletben a soros és párhuzamos kötés
nem is szerepel, mivel az aktiv térfogatot csak a meddő teljesítmény, a
frekvencia, a dielektromos állandó és a szigetelőre jutó térerősség fogja
meghatározni. Az aktiv fajlagos térfogat:
s

v = ^ = 18 . . 103 (dm3 AVAr) (17.3)

S f .e .E 2
\
A fajlagos térfogat értéke olajpapír szigetelőanyag esetén 1 ,5-3,5
dm^/kVAr között változik. A kisebb érték kisebb feszültséghez, magasabb
érték a nagyobb feszültséghez tartozik. Difenil papirszigetelés esetén
0,89 dm*VkVAr fajlagos térfogat adódik. A difenil alkalmazása tehát vagy
kisebb térfogatot, vagy pedig azonos térfogatban nagyobb meddő teljesít­
ményt biztosit. 500 V-nál kisebb feszültségű fázisjavító kondenzátorok faj­
lagos térfogata az előbbi értékeknél kb. 60%-kal nagyobb. Kisebb feszült­
ségű kondenzátoroknál a szigetelőanyag vastagságát műszaki okokból nem
lehet tovább csökkenteni és legfeljebb három réteg szigetelőpapirt kell a
kondenzátor lem ezek között elhelyezni. A vékony papír soha nem egyenle­
tes, helyenként lyukak találhatók benne és 3 réteg alkalmazásával elérhet-

I
 )

‘acfrv ‘ r
jük, hogy egyetlenegy lyuk sem találkozik, mert legalább 1 szigetelőpapir
réteg mindig adódik. A fajlagos térfogat 700 V és 1 kV feszültségnél a le g ­
kisebb. A fajlagos térfogat csökkentése un. fémpapir kondenzátorok alkal­
mazásával lehetséges, hol két papirréteggel is megfelelő eredményt érünk
el. Ennek a kondenzátornak a férniemezétinem fólia képezi, hanem a kon­
denzátor papírra vákuum alatt rácsapatjuk a fém et. Ha az ebből tekercselt
kondenzátorban valahol hibahely keletkezik, és ott átüt, az átütés környé­
kén a fém elpárolog és a környezet ismételten szigetelővé válik. Ezért van
az, hogy két papirréteg is elegendő. *
A kész kondenzátorokat olajjal, vagy difenillel (klóros szénsav) itat­
ják. A kondenzátoroknál ügyelni kell arra, hogy az elektródák szélén su­
gárzás ne keletkezzék, mert ez a kondenzátor élettartamának csökkenését
eredményezi. A küszöb feszültségnek az értékét a nagyfeszültségű techniká­
ból ism ert
0,45
Uk = K (^ -) (kV) (17.4)

képlettel határozhatjuk meg. E képletben k egy anyagállandó, melynek ér­

téke olajra 25. A 17.1. táblázatban a kondenzátor papir és telitő anyagok
dielektromos állandóját és veszteségi tényezőjét, mig a 17.2. táblázatban
a használatos szigetelőanyagoknál megengedett névleges igénybevételt, pró­
baigénybevételt és átütési szilárdságot tüntettük fel. A gyakorlatban hasz­
nálatos kondenzátorok vesztesége a meddő teljesítmény 0,5%-ánál nagyobb
soha nem leh et.
A kondenzátor egységeket simafalu edényben helyezik el, s általában
a felső részen található a kivezetés. A nagyfrekvenciás, nagyveszteségü
kondenzátoroknál bordázott edényt alkalmaznak, miáltal a hőátadó felület
megnövekedik. A kész kondenzátor szigetelőanyaga nem érintkezhet a kül­
ső levegővel, különben a levegőből nedvességet venne fel, mely a szigetelő-

17,1. táblázat
A kondenzátor papir és olaj szigetelési tulajdonságai

Veszt,
D ielektr.
tényező
A nyag áll.
%-ban
e 50°-on

Vákuumozott szárított papir 5,6 0,5 -0,3

Szigetelő olaj 2,2 0,01
Diphenyl 4 ,5 -5 0,05-0,1
Olajos papir 3 -4 ,5 0,2 -0,35
Diphenyles papir 4 ,5 -5 ,5 0 ,2 1 -0 ,4

- 339 -
 1 7 .2 . tá b lá z a t''

A kondenzátor papír és olaj megengedett igénybevételei

névleges üzemi feszültségen

Megengedett térerősség
A nyag
kV/mm

Olajos papír 10 - 15
Diphenyles papir 1 4 -1 8 ,
Olajos papir 8-15 att nyomás alatt 20

képesség romlását jelentené. Ezért az edények lapos tégla alakúak, mivel

a nagy oldalfelületek rugalmassága a belső anyag hőtágulását könnyen fel
tudja venni. Gáznyomásu kondenzátorok az előzőkben ismertetett konden­
zátorokkal ellentétben hengeresek, hogy a belső nyomást elviseljék.

17.2. SZERKEZETI FELÉPÍTÉS

A kondenzátort több apró lapos, vagy hengeres formájú elemi kon­

denzátorból készítik. A lapos gombolyitás formáját a 17.3. ábra tünteti
fel. Egy-egy elem 700-1000 V-os feszültségre készül és egy-egy db-nak

17.3. ábra
Lapos tekercselésü kondenzátor elem

100-1000 VA meddő teljesítménye van. A lapos gombolyitásu tekercs vas­

tagsága 5-20 mm, hossza 50-200 mm, szélessége 60-300 mm között válto­
zik. A hengeres gombolyitásnál az átmérő 60-100 mm között, a hossz
100-200 mm között változik. A lapos gombolyít ás okát gombolyít ólapra te ­
kerik fel, mig a hengereseket üregesnek készítik.
A 17.4. ábrán lehet látni a papir szigetelés valamint a fémfólia elhe-
 t #

idézését. Az a. ábra beágyazott kivitel, ahol mindkét elektróda teljes

¿mértékben fedi egymást. A b. ábra az átlapolt kivitel, hol az egyik elekt­
róda a szigetelés egyik oldalán, a másik elektróda a másik oldalán fut ki,
2-3 m m -re. Az utóbbi a goinbolyitáson belül egyenletesebb hőeloszlást biz­
tosit. A kuszóut mindkét rendszernél 10-^5 mm. A 17.3. ábrán látható a
kondenzátor kivitele, amely vékony vörösréz szalag és a betekercselt fólia
középszakaszán foglal helyet, igy a fóliában két irányban megoszló áram
kisebb veszteséget létesít.

fernerem síel
IUM11111111111 N11II1

P o p ir

Teljes perem
szélesség

a) b)
17.4. ábra
Az elektródák elhelyezése:
a) beágyazott, b) átlapolt *

Egy kondenzátor edényben sokszor többszáz egyedi gombolyagot kell

elhelyezni és rögzíteni. Megköveteljük, hogy a csomag rázásbiztosan Je­
gyen összeerősitve, a helyzete az edényben megfelelő szerkezettel bizto­
sítva legyen nehogy a fal irányába átüssön, végül az olaj áramlása a hatá­
sos hűtés céljából biztosítva legyen, A hengeres gombolyitásu tekercseket
gömbvasra fűzik fel és azt függőleges, vagy pedig a vízszinteshez enyhén
dőlő helyzetben szerelik. E¿; a megoldás hűtés szempontjából előnyösebb,
mint a lapos gombolyitás, de az egész rendszer fajlagos térfogata olyan
nagy, hogy ma már az igy készült kondenzátorok áruk miatt eladhatatlanok.
A lapos gombolyitásu tekercseket egymásra helyezve préfeelik össze és
minden tekercs közé egy-egy szigetelőlapot helyeznek el. Ezt a csomagot
prés alatt összenyomják és egy szalaggal összefűzik. A nyomásnak az ér­
tékét korlátozni kell, mert igen nagy összenyomás esetén a csomagnak a
kifütése és vákuumozása tul hosszú időt vesz igénybe. A csomagot csak
annyira nyomják össze, hogy a szigetelőlapok és az elektródák között e l-
/

- 341 -
 i

mozdulás ne jöjjön létre. Az elmozdulást az elektrosztatikus erő hozhatja

létre. Az elektrosztatikus erő

p = 9 .1 0 2 £ E 2 (p/cm2) (17.5)

ahol a térerősséget kV/mm-ben kell helyettesíteni.

Az összeszerelt kondenzátorokat száritékályhába helyezik, ahol elő­
ször atmoszférikus nyomáson 100 C°-on, majd 10~* hgmm nyomáson ugyan­
csak 100 C°-on több napon át szárítják és gáztalanitják. E művelet befejező
része a telitő anyaggal (olaj, difenil) való feltöltés. Ezt úgy kell végezni,
hogy közben a kiszárított kondenzátor külső levegővel ne érintkezzen. F e l­
töltés után az edényt légmentesen lezárják.

17.3. FŐMÉRETEK ÉS AZ ANYAG MEGVÁLASZTÁSA

A kondenzátor m éretezésénél szigetelési és hőtechnikai számításokat

kell végezni. Szigetelésre kell méretezni az elektródák közötti papirt, va­
lamint az elektródák és az edényfal közötti távolságot. A szigetelés mérete­
zés módját itt nem Írjuk le , mivel az nagyfeszültségű technikai probléma.
Az alábbiakban ismertetjük a használatos szigetelőanyagokat és a velük
szemben támasztott követelményeket, előnyeiket és hátrányaikat.
Szigetelőpapirként 7-20 p, vastagságú, 60-315 mm szélességű henge­
relt és tömöritett papirt használunk. A hengerelés következtében a papír
s z í v ókép ess égé csökken, tehát a felhasznált papimái ellenőrizni kell azt,
hogy megfelelő mértékben képes-e a töltőanyagot felvenni. A rongypapír,
amely len, pamut és egyéb rongyból készül, meglehetősen drága, veszte­
sége 0 , 2%. Leginkább a szulfitcellulóze és a nátron cellulózé papirt hasz­
nálják, melyek vesztesége 0,2-0,25%. A jóminoségü papírtól elvárjuk,
hogy egyenletes vastagságú legyen, és lehetőleg minél kevesebb lyukat tar­
talmazzon. Másik fontos követelmény az, hogy mechanikai szilárdsága
nagy legyen. A telitőanyagok ne oldják és ne képezzenek vele iszapot,
vesztesége a hőmérséklet növekedése közben jelentősen ne változzon.
Az olajat felhasználás előtt tisztítják, a nedvességet és gázt eltávo­
lítják belőle. Hátránya az iszapképződés és savszám megnövekedés főleg
abban az esetben, ha a kondenzátorban réz és sárgaréz található.
A difenilnék az előnye, hogy nem ég, nem öregedik. Az ionizációs
térerőssége igen nagy, tehát a hálózati túlfeszültségekkel szemben érzéket­
lenebb, mint az olajjal itatott kondenzátor. Dielektromos állandója kétszer
nagyobb, kapacitása 30-50%-kal nagyobb, mint az olajtöltetüé. Hátránya
Viszont az, hogy a kondenzátor kisebb méretei következtében gondosabb
munkát igényel. A dielektromos állandója és veszteségi tényezője a der me-

- 342-
déspont környezetében jelentősen megváltozik (12— 18 C°). A difenil kon­
denzátorokat ezért alacsony hőmérsékletű helyeken nem szabad használni.
,C

.A
Méretek megállapítása

A m éretezés menete a következőkben foglalható össze:

1. Megállapítjuk a kritikus szigetelési vastagságot, ill. a küszöbfe­
szültséget. Ha ez a kondenzátor névleges feszültségénél kisebb, akkor any-
nyi elemet kapcsolunk sorba, hogy egy-egy elemre a küszöbfeszültségnél
kisebb feszültség jusson.
2. Ha a kondenzátor előirt kapacitása C, akkor s_ sorbakapcsolt elem
esetén egy elem kapacitásának s. C-nek kell lenni. Ha igy az egyes sorba-
kapcsolandó elemek kapacitása tul nagyra adódik, akkor az egyes sorbakap-
csolandó elem kapacitását több párhuzamosan kapcsolt elemből állítjuk
össze. Amint már említettük, ez az összes szigetelőanyagfelhasználását
nem befolyásolja. A több elemből történő összeállítás növeli az összes hely-
szükségletet, ebből a szempontból tehát hátrányos. Előnyös lehet azonban
a hűtőfelület növelése szempontjából, mivel a kondenzátor vesztesége nem
változik.
3. Ezután felvesszük az egyes elemek m éreteit. Hengeres kondenzá­
tor esetén a helyszükséglet nagyobb, ezért ezt csak akkor használjuk, ha
nagyobb hűtőfelületre van szükségünk. Egyébként célszerűbb a lapos gom-
bolyitásu tekercsek alkalmazása. A hengeres forma a nagyobb helyszük­
ségleten kivül még azért is hátrányos, m ivel növekedik a kondenzátor in­
duktivitása.
4. A következő lépés a szigetelésekben és fóliában keletkező veszte­
ségek kiszámítása és a hűtőfelületből az állandósuló hőfok megállapítása.
Ennek az előirt hőfok alatt kell lenni.
A fegyverzet felületét a kapacitás képletéből számíthatjuk ki:

C. d 2
A = 1 1 ,3 - 7 - (dm ) (17.6)

Itt C (p F) és d_ (p) helyettesíthető be. A tekercselt kondenzátorok

aluminiumfóliájának mindkét oldala résztvesz a kapacitás képzésében, ig y /
a fólia tényleges felülete, ha a gyártási pontatlanságokat is bele számítjuk:
 ahol tényező gyakorlati értéke laptekercselésnél 0,85-0,95, és henge­
res tekercselésnél 0, 75-0,8 között változik. Nagyságát próbadarabon, ka­
pacitását mérésbőlikell meghatározni. Az igy kiszámított felület azonos g
felülettel, amely egymást fedi. Az aluminiumfólia anyaga szinaluminium,
vaktagsága 6-30 p között, szélessége 50-300 mm között változik,,
A küszöbfeszültség az alkalmazott háromrétegű szigetelések esetén
1000 ^ körül van, tehát ennél kisebb, vagy nagyobb feszültségű kondenzá­
tor elemeket nem készítünk. A 220 V-ra készült kondenzátornál 3 réteg,
7 p. vastagságú papirnál 220/3. 7=10, 5 kV/inm igénybevétel adódik. 380 és
500 V-ra szintén 3 réteg, de az olcsóbb, 12 p vastagságú papirt használ­
juk, igy az előbbinél 10,5, míg az utóbbinál 14 kV/mm igénybevétel adódik.
Egy kV-nál nagyobb feszültségű kondenzátorhoz az elemeket sorba-
», kapcsoljuk. Általában a fázisjavító kondenzátorokat 3 kV-ig háromszögbe,
3-6 kV között háromszögbe, vagy csillagba kapcsolják, mig 6 kV felett
csak csillagkapcsolás alkalmazható. A sorbakapcsolt elemek számát ennek
figyelembevételével kell meghatározni.
Egyes kondenzátor elemeket, vagy csomagokat biztosítanunk kell,
hogy az átütés ne létesítsen üzemzavart. Ha valamely részben bekövetke­
zik az átütés, akkor azt a szakaszt a biztositó leválasztja a hálózatról.
A fázisjavító kondenzátor emiatt egyenlőtlenül fogja terhelni a hálózatot.
Ha igen nagy teljesitményü csoportot választ le a biztositó, akkor ez a há- “
romfázisu rendszerben 0 pont eltolódást hozhat. Hogy ez ne legyen jelentős/"
általában a biztosítókat úgy helyezik el, hogy az általuk leválasztott cso­
portnak a teljesítménye az összteljesítmény 10-16%-ánál kisebb legyen,
így a 0 pont eltolódás következtében beállott feszültségnövekedés még nem
hajt a többi fázison keresztül olyan áramot, amely biztositó kiolvadást
eredményezne.
A kondenzátor melegedés számítása megegyezik a transzformátorok
szekrényének hőleadás számításával. A veszteség két helyen keletkezhet:
a szigetelőanyagban és a fémfóliában. A szigetelőanyagban keletkező vesz­
teség:
P =U)U C tg ó (W) (17.8)
d

mely az összveszteség jelentős részét teszi ki. A fémfóliában keletkező

veszteség
p _ i h i (17.9)
i 6 bAi

Itt (p a fólia fajlagos ellenállása, l a fólia teljes hossza, A_f a fólia

vastagsága, lupédig a töltőáram. Ez a veszteség a teljes veszteség 1%-át
teszi ki, ezért számításon kívül hagyjuk.
A fólia és szigetelő között elhanyagolható hőesés (10”®-10“^ C°)
jön létre. Emiatt pl. az átlapolt gombolyitásnál a homlokfélűiét és a gom-

- 344 -
 /

0
%•
bolyitás belseje között gyakorlatilag nincs hőkülönbség. A beágyazott gom-
bolyitás esetén a homlokfelület hőmérséklete a belső l/3 -a , 1 /4 -e lesz.
A veszteségek ismeretében hozzáfoghatunk a melegedés szám ításá­
hoz. A tartály fala és a környezet közötti hőfokkülönbség

X (17,10)

2 „ _4
Itt A a tartály felülete cm -ben, ot a hőleadási tényező 8.10
n L ^

W/cmÄ C°. A kapott tulmelegből a tartály falának hőfokát a környezeti hő^

fok hozzáadásával nyerjük. *’
- T + 35° (C°) (17,11*
- t t

A tartályban levő olaj hőfoka kb. 1 C°-kal nagyobb, mint a tartályfal

hőfoka,

' o r ' \ +1 (c0) (17.12)

A kondenzátorelemek és az olaj közötti hőfokkülönbség

, V pt
(C°) (17.13)

Itt Ai, a kondenzátorok olajjal érintkező felülete cm -ben, oc tu0 ér-

_4 2 o
téke 45,10 V/cm C . A kondenzátor elemek felületének hőfoka

(17.14)
V v * d <c°>

Ez - mint mondottuk - átlapolt gombolyitás esetén a kondenzátor hő­

fokával, beágyazott gombolyitás esetén pedig a szigetelők 1/3, l/4 -é v e l
azonos. A gyakorlatban a következő hőmérsékletek alakulnak ki: megenge­
dett hőmérséklet a szigetelőben 70-80 C°, megengedett hőesés a gombolyi-
tásban és a ház szigetelésben 15-20 C°, max. edényhőfok 55-60 C°, meg­
engedett környezeti hőfok 35 C°.

- 345 -
V
 tw w ,■ ~‘T?_
•‘Ív E S - r *v

V» - mm • i
K vX |
TARTALOMJEGYZÉK

- , / V ' • - c'

Bevezetés . . . ............................................................................... 3
1. Érintkezők ............................................................................. 5
2. Elektrom ágnesek................. . .............................................. 30
3. Mechanizmusok ................................................... 116
4. Hőkioldők .......... 134
5. A villamos iv oltása ............................................................ 158
6. Ellenállások .......................... 214
7. Szakaszolók............................................................................. 228
8. Kisfeszültségű terheléskapcsolók...................................... 237
9. Kisfeszültségű kontaktorok ........................................ 241
10. Kisfeszültségű m egszakítók................................................ 247
11. Nagyfeszültségű terheléskapcsolók .................................. 259
12. Nagyfeszültségű megszakítók ............................................ 264
13. Tulfeszültséglevezetők........................................................ 273
14. Biztosítók ............................................................................... * 284
15. Indító ellenállások ............................................................... 310
16. Fojtótekercsek....................................................................... 324
17. Kondenzátorok .............................................................. . . . . 327

- 346 -