ÉSZAKI

Filippo Cattaneo

KUTYAFAJTÁK
SZÁNHÚZÓ
KUTYÁK

Szibériai Husky
Szamojed
Alaszkai Malamut
Grönlandi
Alaszkai Husky
 TARTALOM

Bevezetés.....................................- . 7 A korjákok ........................................ 62

A kamcsatkaiak................................ 64
1. A NAGY A csukcsok..................................... 66
NÉPVÁNDORLÁSOK . . . . . . . 11 Hitvány, de gyors kutyák . . . . 67
Az északi emberek és kutyáik . . 13 A letelepedés.................................... 71
A szánhúzó kutyák tenyésztése . 15 A szán feltalálása
Néhány kérdés................................. 18 és a kutyák gondozása ................... 72
A származásuk................................. 19 Hosszú elszigeteltség...................... 75
Beringia............................................. 20 Az inuitok v....................................... 76
Az ősamerikaiak............................... 23 Az inuitok Észak-Alaszkában . 77
A kutya meg a szán......................... 24 A malamutok.................................... 77
Az inuitok Közép-Kanadában . 80
A grönlandi inuitok........................ 81
2. A FEJLŐDÉS................................. 27
Farkasból kutya................................ 29
Milyen farkasból?............................ 32 4. A KORSZERŰ
A tanulás folyamata......................... 35 FAJTASTANDARD......................... 85
A kutya mint faj............................... 36 Túlélés és kiválasztás...................... 87
Újszülöttidőszak............................... 39 A korszerű fajták............................. 88
Átmeneti időszak............................. 41 A fajtastandard kialakulása ... 91
A szocializálódás időszaka . . . . 42 A fajtastandard értelmezése . . 96
Szocializáció az emberrel................ 45 A spicc jellegű kutya....................... 99
A játék szerepe................................. 46
5. A KORSZERŰ FAJTÁK ... 101
3. A SARKVIDÉKI NÉPEK AZ ESZKIMÓ KUTYA.................. 103
ÉS KUTYÁIK.................................... 49
Más-más környezeti állapotok . . 51 A SZAMOJÉD................................. 104
A szamojédok................................... 54 Vérmérséklet................................... 105
Kelet-Szibéria népei......................... 56 A fajtastandard............................... 108
Ajukagirok........................................ 59 Megjegyzés a fajtastandardhoz . 110

5
 TARTALOM
ALASZKAI MALAMUT . . . . 116
Az első újjáalakítás........................ 117
A második újjáalakítás.................. 118
Az első kotzebue kutyák
és az m'loot kutyák........................ 120
A fajtastandard ............................. 122
Megjegyzés
a fajtastandardhoz......................... 126
SZIBÉRIAI HUSKY....................... 132
A fajta létrejötte.............................. 134
A modern szibériai husky ... 136
A kiállítási vonal............................ 138
A fajtastandard ............................. 140
Megjegyzés a fajta­
standardhoz ................................... 144
A szibériai husky mozgása ... 149
GRÖNLANDI................................ 152
A grönlandi munkában................ 154
A fajtastandard ............................. 155
Megjegyzés a fajta­
standardhoz ................................... 156
A grönlandi a sarkkörön kívül . 158
A grönlandi és az eszkimó
kutya................................................ 159
ALASZKAI HUSKY ..................... 160
A vérvonalak.................................. 163
6
6. KIKÉPZÉS....................................165
„Desire to run".................................167
Milyen életkorban kezdjük
a kölyök kiképzésétt?..................... 168
A hat-hét hetes kölykök.................169
A nyolc-kilenc hetes kölykök . . 170
A tíz-tizenkét hetes kölykök . . 171
A vezérkutya................................... 171
A tizenhat hetes kutya................... 174
A hat-nyolc hónapos kutya ... 174
A felnőtt kutya kiképzése . . . . 175
A parancsszavak............................. 176
A hám............................................... 177
A fogat.............................................. 179
A szán............................................... 179
Egyensúlyozás a szánon . . . . 180
Egyenes irányú vontatás . . . . 180
Az emelkedő....................................182
A súlypont........................................182
A kanyar...........................................182
Az indulás ....................................... 185
Hogyan állítsuk meg a szánt? . 186
A fékezés.......................................... 187
7. A SZÁNVERSENYEK . . . . 189
Az első szánversenyek
Alaszkában...................................... 191
A szánsport Európában.................194
Gyorsasági szánversenyek . . . 201
A szánhúzósport
Magyarországon............................. 205
 BEVEZETÉS

Mint az egyetlen szánhúzó kutyafajtákat tömörítő hazai

tenyésztői klub és a legnagyobb taglétszámú magyar
szakági sportegyesület elnökéhez, gyakran fordulnak
hozzám különböző kérdésekkel, sport-, tenyésztési, ne­
velési problémákkal.
Edzőink, tenyésztési tanácsadóink és jómagam minden­
kinek segítünk. Most végre megjelent egy olyan „tan­
könyv", ami a szánhúzó kutyafajták tulajdonosainak
régi vágya, igénye volt. Egy hiánypótló könyv, mely
segít a kezdőknek a kölyök kiválasztásától kezdve a napi
gondok megoldásában, a kiállítási felkészítésben, s teszi
mindezt olvasmányosan és szórakoztatva.
Akinek már van szánhúzó kutyája, az tapasztalatból
tudja, hogy az attraktív külső, az élénk tekintet, kék
szemek és csodás bunda egy önálló akaratú, önfejű,
barátságos, de bonyolult lelket takar. Ezek a gazdik már
rájöttek, hogy az örökké száguldani vágyó felfedezők - a
huskyk, a malamutok, a szamojédek és a grönlandi ku­
tyák - egy kicsit mások. Ez a könyv hasznos tanácsokkal
látja el az olvasót, hiszen természetes, hogy minden
szerető gazdi értő, kellően gondoskodó társa szeretne
lenni kedvencének.
Aki hobbi- vagy versenyszerű kutyaszánhajtás gondo­
latával barátkozik, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá,
máris lapozzon a nevelés című fejezethez, így a téli
hónapokban már saját kutyaszánnal utazhat a havas
tájakon.
A könyv szerzője - Filippo Cattaneo - alapította 1986-
ban az Olasz Szánhajtó Egyesületet (Associazione Ita-
liana Musher). Sok cikket írt különböző szaklapokba,
tudományos folyóiratokba, és könyve jelent meg a szán­
húzó sportról.

7
 BEVEZETÉS

A tenyésztők szintén haszonnal forgathatják e könyvet,

hisz az író külön fejezetet szentel a korszerű fajtastan­
dard leírásának és értelmezésének. Számos fénykép lát­
ható egykori és mai tenyészállatokról.
Ha valaki szereti a természetet, állatokat, kalandos és
misztikus történeteket, irodalmi és útleírásokat, szeret­
ne bepillantani ősi népek életébe és mindennapjaiba,
annak kifejezetten tetszeni fog e mű.

Budapest, 1999. június

Schererné Domján Zsuzsanna

a MEOE Szánhúzó-
és Eszakikutyások Klubja
és az ÉSZK SE elnöke

8
MIKOR NE VÁSÁROLJUNK ÉSZAKI KUTYÁT?
Amikor még nem érte meg élete hetvenedik napját.

Ha ebben az időszakban nem élt együtt a testvéreivel és az anyjával

(az nem elég, ha találomra kiszemelünk egy kölyköt a kirakatban
vagy a ketrecben nyüzsgő különféle apróságok közül!).

Ha nem állt állandó kapcsolatban emberi lényekkel (legjobb, ha

gyermekek társaságában cseperedik föl).

Ha hetven napnál idősebb ugyan, de nem felnőtt kutyák társaságá­

ban élt, s ezért nem tanulhatta meg a rangsor szabályait.

Ha nem fogadjátok feltétlen örömmel, hogy a kutya állandóan vele­

tek akar lenni.

Ha a kertetek nincs erős, szilárd kerítéssel körülfogva (maga a kert

azonban nem föltétlenül szükséges, hiszen az északi kutya makk-
egészségesen növekszik és boldogan éli világát lakásban is).
 1

A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK
Az északi emberek és kutyáik

A szánhúzó kutyák tenyésztése

Néhány kérdés

A származásuk

Beringia

Az ősamerikaiak

A kutya meg a szán

AZ ÉSZAKI EMBEREK
ÉS KUTYÁIK
Az északi szánhúzó kutya története azonos vala­ Alaszka végeláthatatlan hó­
mezői, a Candle felé vezető
mennyi más kutya történetével. Gyökerei abból a úttal
korból erednek, amikor az emberek és a farkasok
először kerültek kapcsolatba egymással, és bizo­ Balra: Erídtjof Nansen norvég
nyossá vált, hogy lehetséges az együttélés, sőt köl­ fölfedező kutyáival. 1897-ben
csönös előnyökkel jár.
Az ember és a farkas magatartásmintái hasonlóak.
Leginkább akkor hasonlítottak egymásra, amikor
a farkasból kutya lett: az ember is, a farkas is képes
rá, hogy kifejlessze magában a dominancia és a
behódolás eljárásait, módozatait; az ember is, a
farkas is szereti a társaséletet, és gyakran alkalmaz
utánzási magatartásformákat.
Amikor megkíséreltem felkutatni az északi szán­
húzó kutya fejlődéstörténetét, tévesen úgy véltem,
a farkaséra igencsak emlékeztető magatartásfor­
mák csakúgy, mint a testi ismertetőjegyek abban
lelik magyarázatukat, hogy megszakadt a farkas
kutyává való átalakulásának folyamata, mint affé­
le drámai módon be nem fejeződött evolúciós sza­
kasz.
Az igazság azonban az: gyakran megfeledkezünk
arról, hogy azok a népek, amelyek az északi vidé­
keken éltek, gyakran keresztezték farkasokkal ku­
tyáikat.
Áz efféle keresztezés hozta létre a farkasra emlé­
keztető jellegzetességéi „lupoid" szánhúzó kutyát;
ennek meghatározó ismertetőjegyei - a szőrrel dú-

13
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

san borított fül, a mandulavágású szem, a sűrű

bunda meg a tömött farok - végső soron mindig
föllelhetők a hideg éghajlat alatt élő állatokon.
Nem igaz tehát, hogy az északi szánhúzó kutyák a
kutya fejlődésének valamiféle félbeszakadt, meg­
tört ágához tartoznának, mialatt a farkas kutyává
szelídülésének folyamata továbbhaladt a befejezé­
se felé. Eleinte minden kutya az ember kísérője,
majd segítőtársa volt a vadászatokon, és talán vé­
delmezte gazdája lakóhelyének a területét is; csak
utóbb ment végbe az a folyamat, hogy a kutyák egy
részét szánhúzásra alkalmazták.

Bronzkori sziklarajz. 1927-ben

fedezték föl Svédországban:
tizenegy kutyát ábrázol,
valószínűleg vizslákat, vala­
mennyien nagyon hasonlíta­
nak egymásra, és hajtóvadá­
szaton tevékenykednek

14
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK
5

A SZÁNHÚZÓ KUTYÁK
TENYÉSZTÉSE
Amikor az Északi-sarkon egyre kevesebb zsákmány
akadt, az ott élő embereknek gyökeresen változtat­
niuk kellett megszokott életükön. így kutyáiknak
nemcsak a szerepük, hanem a feladatkörük is átala­
kult, vadásztársakból szánhúzó ebek lettek. A ter­
mészetes kiválasztódás elve szerint kezdték őseink
tenyészteni azokat az állatokat, amelyek elviselték
a nagy hidegeket, majd pedig hozzáidomították
őket új munkakörükhez. Bár valamennyi kutya
kiváló vontató, mégis ki kellett válogatni közülük
azokat, amelyek vérmérséklet és testalkat tekinte­
tében a legalkalmasabbaknak látszottak az ember
által nekik szánt feladatok ellátására. így tenyész-
tődtek ki az északi szánhúzó kutyák. Ezeknek nem
kellett többé vadászniuk, csupán egyetlen köte-les-
ségük maradt: az embert új vadászterületeire, a
tengerpartra, vagy a végtelen jégmezőkre fuva­
rozza.
A vadászösztön azonban nem hunyt ki bennük, HOGYAN ÉLTEK?
csak szunnyadt, akár hamu alatt a parázs, hogy
„Amikor leesett az első hó,
annál szenvedélyesebb erővel törjön ki belőlük, John elkezdte megtanulni,
amikor néha-néha részt vehettek a medvevadásza­ hogyan vezesse a kutyafalkát.
tokon. A nyár folyamán az ebek jól
meghíztak és ellustultak.
Manapság sem fojtható el egyetlen északi kutyában Néhányan közülük tökélete­
sem a ragadozó hajlam, és a későbbi tenyésztések sen elfelejtették, melyik út
során soha senki nem fejlesztett ki bennük a szán­ visz hazafelé, úgy kellett őket
húzáson kívül egyéb magatartási formát (a hámba összekeresgélni faluszerte.
A dolog azonban még ennél
befogva is túlnyomórészt a bőrszíjak kényszere tar­ is bonyolultabbnak bizonyult,
totta kordában őket). Hagyták, hadd érvényesüljön mert John nem ismerte
szabadon szilaj természetük, különösen akkor, ha »látásból« az ebadtákat, és
Pyl’mau kénytelen-kelletlen
kevés volt az élelem, és így a kutyáknak maguknak vele futkosott összevissza,
kellett gondoskodniuk a betevő falatokról. úgy kutatták föl az elkódorgott
Gyakran megesett, hogy ősszel csak gyéren sike­ jószágokat.”
Ez az idézet J. Ritcheu Álom
rült vadat ejteniük, vagy hogy a sanyarú télben a a világ peremén című
tenger teljesen befagyott, még csak léket sem lehe­ regényéből való: ennek
tett vágni a jégbe. Bizonyos, hogy az esetek túlnyo­ cselekménye a csukcsok
mó részében a rendelkezésre álló kevéske ennivaló földjén játszódik, valamelyik
ottani faluban. Maga Ritcheu
előbb a kutyák táplálására szolgált, és csak a mara­ szintén csukcs, aki Moszkvába
dék jutott az embereknek, de a kutyák az emberrel kerül, és ott néprajzkutatóként
megosztott csekélyke élelmüket zsákmányszerzés­ a csukcsok életével és
hagyományaival foglalkozik.
sel egészítették ki.
A kutyák és az emberek növények és ásványi anya­
gok nélküli világban éltek, csupán az állatvilág biz­
tosította létfenntartásukat, no meg azt a lehetőséget,

15
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

hogy tetemes mennyiségű zsákmányt szállíthas­ AZ EMBER NEM

sanak egyszerre. Kutyák és emberek nélkülözhe­ ESZI MEG A KUTYÁKAT
tetlenek voltak egymás számára, együtt éltek,
együtt harcoltak és együtt pusztultak el azon a „A bögrében undorító leves
lötyögött. John legyűrte hány­
borzalmasan zord és kietlen vidéken, ahol állan­ ingerét, és fölhajtotta a
dóan nehézségek leselkedtek rájuk, és minden gyanús színű löttyöt.
szélsőségesen ideiglenesnek rémlett. Azoknak az - A kutyákat nem ettétek
embereknek a kutyák az életben maradás eszközét meg?
- Miket beszélsz! - felelte
jelentették, nélkülük az emberek úgyszólván „ár­ Pyl’mau. - Kutyákat nem sza­
vának", „özvegynek" érezhették magukat, amint bad megenni!
Jean Malaurie írja: „Az a kapcsolat, amelyet az - No de még mindig jobb,
mint az emberi vizeletben
eszkimó a kutyáival formál, valóságos. A fogattal cserzett hevederszíjakból
az ember »összeházasodik«: a vezérállat a fogat főzött leves - jegyezte meg
élén futó fej, a többi kutya pedig, szó szerint, a John.
végtagokat és a testet jelenti. Kutyái nélkül az esz­ Amikor erőre kapott, a fiú el­
határozta, hogy meglátogatja
kimó nem azonos önmagával. Erejét vesztett árva, az öreg Orvót. A vénember
cselekvésképtelen, nincs benne életöröm..." (Jean jarangája mellett a kutyák
Malaurie: Thule utolsó királyai, 1991). nyüszítve rágcsálták a szán
bőrcsatjait. Amikor meglátták
A kutyák fontosságát tanúsítja az a tény is, hogy az embert, szétszóródtak.
- főként tél folyamán - az egész közösség figyel­ John csak akkor vette észre,
mének középpontjává váltak, messzemenő véde­ hogy valamennyi jaranga
bőrtetejét körös-körül
lemben részesültek a hóviharok idején, és előbb leszaggatták a kutyák.
kaptak táplálékot, mint maguk a gyermekek. - Meg lehetne enni a kutyák
A csukcsok hiedelemvilágában a földöntúli élet egy részét. Nem értem: em­
berek halnak éhen, amikor itt
őreiként szerepeltek, mi több, ők lettek azok a túl- cselleng ez a sok állat... ezek
világi bírák, akik megítélték, hogy az elhunyt em­ megmenthetnének bennün­
ber jó vagy rossz magatartást tanúsított-e élete so­ ket. Vannak országok, ahol
rán, és csak akkor részesülhetett a halál utáni élet nagyon kedvelik a lókolbászt,
a távol-keleti népek pedig
kegyelmében, ha emberségesen bánt a kutyáival. valósággal ínyencfalatnak
Azok az állatok, amelyeket mi északi szánhúzó tartják a kutyahúst...
kutyáknak nevezünk, az északi tájakon tökéletesí­ - Talán egyszer még mi is
eljutunk odáig, hogy meg­
tették vontatói képességeiket, olyan népcsoportok együk a kutyákat - felelte Orvo
körében, amelyek a XIX. század második felében is bágyadtan -, de csak akkor,
elszigeteltségben éltek. Amikor az első európaiak ha már minden kötél szakad.
A kutyák után ugyanis rend­
elvetődtek a sarki területekre, a szánhúzó kutyákat szerint az emberi hullák
kitenyésztő népeknek még nem állt rendelkezé­ következnek. Aztán pedig meg­
sükre semmiféle fémszerszám, lakóhelyük pedig ölik és felfalják a leg­
- főként az északabbra eső területeken - gyakorta gyöngébb törzsbelieket...
Amíg az ember nem eszi meg
a hatalmas testéi állatok csontjaiból épült úgy, hogy a kutyákat, addig embernek
a csontokból összetákolt kunyhóvázat prémekkel számít.”
borították. Az anyaghiány korlátozta a fejlődést, (J. Ritcheu: Álom a világ
peremén című könyvéből)
ám elősegítette a szigorú éghajlathoz való alkal­
mazkodást; ez pedig lehetővé tette, hogy az embe­
rek boldoguljanak a sivárabb vidékeken is, amint
azt oly jól megírja Ritcheu a maga könyvében: „A
hideg égövön élő embereknek a jóság lángjainál
kellett melegedniük - felelte halkan Orvo -, s én

16
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

úgy vélem, hogy mindenkinek így kéne cseleked­ AZ ESZKIMÓK

nie. f- • -1 Töméntelen sok nép él a föld színén. Ezek ÉRZÉKENYSÉGE
mindegyike kevéssé bízik meg a másfajta emberek­
ben, és sokszor még csak nem is tekinti igazi embe­ Egy társadalom bölcs beren­
dezése és egyensúlyi állapota
reknek őket. Azt gondolod, hogy a csukcsok más­ jórészt azon mérhető, hogy
milyenek? Hát nem. Nem tudom, jól van-e ez így, milyen figyelmet szentel a
vagy rosszul, de minden egyes csukcs a szíve mé­ gyermekeknek. Az alábbi
regényrészlet a Thule
lyén szentül meg van győződve arról, hogy az (Grönland) északi régióin élő
elképzelhető legjobb élet az övé, azt hiszi, nincs eszkimókról szól, Jean
szebb, jobb nyelv, mint a csukcs nyelv, és nincs a Malaurie Thule utolsó királyai
földkerekségen különb nép, mint a csukcs nép. Mi című könyvéből. „Ha van
olyan zuga a világnak, ahol a
úgy hívjuk őket, hogy luoravetl'jan: igazi emberek; gyermek király, hát ez éppen­
a mi nyelvünk luoravetl'jan: valódi nyelv; még a séggel az. A gyermek előbbre
lábbelink is lygiplekyt: igazi lábbeli. f...j Mi vissza­ való, mint a vadászat, mint
a kutyák, a gyermek az
adjuk neked az önbizalmadat. [... J Hanem a hozzád eszkimó legnagyobb öröme,
hasonlók, a te felebarátaid még nagyon messze különösképp a fiúgyermekek
vannak attól, hogy megérdemeljék a luoravetl'jan élveznek e téren feltűnően
elnevezést. Jómagam sokáig éltem fehér emberek nagy kiváltságokat. Az iglu
nevezetű félgömb alakú jég­
közt, és tudom, hogy nem képesek egyetértésre kunyhóban megkülönböztetett
jutni még egymással sem, és egyáltalán nem tekin­ szerető gondoskodás tárgya
tenek emberi lényeknek bennünket. Persze köny- a kis lurkó. Az eszkimó apa
nem tudja félbehagyni a be-
nyen tehetitek, hogy nem vesztek emberszámba cézgetést, szemlátomást kis
bennünket, hiszen a ti oldalatokon áll az erő, a ti porontya társaságában érzi
kezetekben vannak a puskák, roppant hajókat és legjobban magát. Huncutkodik
a csöppséggel, mókázva
más elképesztő dolgokat vagytok képesek alkotni. gügyög hozzá, és csakis
Gőgötök azonban egyszersmind borzalmas csapás a pöttömemberpalántának
és szerencsétlenség is, és egyszer még elveszejthet beszéli el, hogyan zajlott le a
benneteket.(Idézet az Álom a világ peremén című vadászat, amelyről az imént
tért haza.
műből) - Kina-una? Nos, ki vagy te?
Kina-una?- A kisfiú pedig le­
hunyt szemmel, lehelethalkan
így felel: - Magsséranguak.
- És a kunyhóban vala­
mennyien áhitatos ámulattal
elismétlik a szót, megkisérlik
utánozni a csöppség cérna­
vékony csipogását:
- Magsséranguak..." Eszki­
mó királyfi...

17
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

NÉHÁNY KÉRDÉS
Egy kérdés azonnal fölmerül, amint Észak lakóiról
és kutyáikról ejtünk szót: vajon az emberek és az
ebek ezen a rideg, kietlen vidéken élnek ősidők óta,
vagy máshonnan érkeztek ide? Továbbá: ha a Föld
más tájairól jöttek, akkor vajon miért ilyen zord
környezetben állapodtak meg, s miért ilyen vad­
ban szegény vidékeket választottak? És a kutyájuk
vajon közvetlenül az északi farkas leszármazott­
ja-e, vagy az is messzi földről érkezett jelenlegi élet­
terébe?
E kérdések közül csak kettőre felelhetünk föltétien
bizonyossággal: az ősamerikai, a paleoamerikai
ember (aki elsőként tette lábát az amerikai száraz­
földre), akárcsak az az ember, amelyik Szibéria
északkeleti részén telepedett meg, Közép-Ázsiából
jutott el oda, a mai Kína északkeleti vidékeiről,
vagy - néhány tudós föltételezése szerint - a
Bajkál-tó mellékéről. Ezen a tájon ugyanis Krisztus
előtt 40 000 évvel keletkezett sziklafestményeket
találtak, s a rajzok szánba fogott kutyákat ábrázol­
nak.
A másik kérdés, amelyre feleletet adhatunk, az a
kutyára vonatkozik: jóllehet semmilyen jelentős
adat nem maradt fönn a mai Szibériába és Észak-
Amerikába vonuló kutyák jelenlétéről, a régészeti
leletek alapján teljes joggal következtethető, a ku­
tya is az ázsiai szárazföldről vándorolt át az új
területekre.
Arra a kérdésre, hogy az északi ember miért álla­
podott meg a jégborította földeken, és fejlesztette
ki sajátos sarkvidéki civilizációját, a jégkorszak ha­
talmas éghajlatváltozásaiban találhatunk választ:
ezek a roppant átalakulások jócskán máshová te-
relték-szorították az állatok túlnyomó részét és ve­
lük együtt azokat a vadászó törzseket is, amelyek
az állatokat elsődleges létfenntartó forrásuknak te­
kintették.

18

I
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

A SZÁRMAZÁSUK

Ha megnézzük a térképet, látjuk, hogy Alaszkát és

Csukcsföldet az alig 80 km szélességű Bering-szo-
ros választja el; elképzelhetetlen tehát, hogy em­
bercsoportok átkeltek volna egyik szárazföldről a
másikra, ha nem tudják teljes bizonyossággal: oda­
át a létfenntartásukhoz elegendő vadállományt ta­
lálnak. Különösen nehéz meghatározni azt az idő­
pontot, amikor hagyták el megszokott vadászterüle­
teiket. Talán azért, mert a régi helyeken drasztikusan
csökkent a vadállomány? Nem lehet tudni.
Kétségtelen bizonyossággal állítható, s a történeti ku­
tatások ezt meg is erősítették, hogy néhány ember
valóban végrehajtotta a tengeri átkelést, és hosszú
ideig élt azokon a szigeteken, amelyeket manapság
Aleut-szigeteknek hívunk, vagy más, olyan száraz­ Térképvázlat a Föld északi
földeken, amelyek azóta a tenger színe alá merültek. féltekéjéről: a nyilak
a Közép-Ázsiából Észak-
A népcsoportok zöme azonban más utat választott, Amerikába tartó népvándorlási
a jégkorszak éghajlati viszonyainak megfelelően. útvonalat mutatják

19
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

BERINGIA A BERING-SZOROS
Az a kép, amely az Ázsiából Észak-Amerikába Az első emberek nagyjából
vándorló ember szeme elé tárult, jócskán eltért a ötvenezer éve vonultak
jelenlegitől. Az átkelés a pleisztocén korszak rop­ Ázsiából a Bering-szoroson
át Amerikába. Kb. 8 millió
pant eljegesedései idején játszódott le, amikor ha­ évvel ezelőtt ellentétes irányú
talmas gleccserek födték a tengerből kiemelkedő állatvonulás zajlott le;
földfelszínek tetemes részét. Ez kb. Kr. e. 75 000- ugyanis a canis faj, amely
Észak-Amerika földjén
10 000 évvel történt, amikor a Föld északi féltekéjén őshonos, a Bering-szoros
az utolsó nagy eljegesedés végbement, a Würm valamelyik régebbi tenger­
eljegesedés. Ekkor a Föld szárazföldjeinek a körvo­ szint fölé emelkedésén jutott
az Óvilágba.
nala megközelítőleg úgy festett már, mint manap­
ság. Azóta csak kisebb változások következtek be,
de ezek lényegében mit sem módosítottak a konti­
nensek elhelyezkedésén, bár az igaz, hogy az ég­
hajlatváltozások előidézték a tengeri víztömegek
visszahúzódását és gleccserekké való fölgyülemlé-
sét. Ebben a geológiai korszakban tehát ugyanaz
történt, mint az összes korábbi jégkorszak folya­
mán, vagyis az óriási gleccserek hosszú időn át
hatalmas víztömegeket zártak magukba, és így je­
lentékenyen csökkentették az óceánok vízszintjét.
Eurázsia és Eszak-Amerika területén hatalmas jég­
mezők képződtek, beborították a jelenlegi Anglia
jó részét és a Skandináv-félszigetet, alsó határuk
egészen Moszkváig terjedt, túloldalt pedig Kana­
dáig és a mai Egyesült Államok határtalan síkságai­
ig nyúltak, sőt lecsúsztak New York alá is. A vissza­
húzódó víztömegek így körülbelül ezer kilométer­
nyi kiterjedésű, észak-déli fekvésű, széles föld hidat
tettek szabaddá Szibéria és Eszak-Amerika közt: ez
volt Beringia.
Minden valószínűség szerint ezen az új földek felé
vezető útvonalon özönlöttek a hatalmas mamut­
csordák, rénszarvasnyájak és karibuseregek, mö­
göttük pedig azok a törzsek, amelyek mindig a
vadászható állatok legelőhelyei közelében vertek
tanyát, s ott keresték ki a legalkalmasabb terepet,
ahol lakóhelyet létesíthettek. Vándorütjuk során
bizonyára eredményes vadászatokat folytathattak,
ugyanis - noha a régészeknek voltaképpen nem
sikerült nyomára akadniuk ennek a Beringián át­
vezető hosszú útvonalnak - az teljes bizonyosság­
gal állítható, hogy az átkelés valóban végbement.
Azok az emberek, akikről beszélünk, a homo sapiens
ősei. Maradványaikra a jelenlegi Izrael területén és
Dél-Afrikában is rábukkantak a régészek.

20
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

Ezek az ősemberek a körülbelül 3 millió és 700 ezer

évvel ezelőtt élt első hominádáktól származtak,
akiknek az eredete Afrika középkeleti övezetébe
lokalizálható: ma már teljes bizonyossággal ez a
vidék jelölhető meg az emberi faj származási terü­
letének.
A homo sapiens azért érdekel minket közelebbről,
mert a későbbiekben sarkköri emberré is vált, majd
pedig 12 000 évvel Kolumbusz előtt az amerikai kon­
tinens első lakójává. Legszembetűnőbb nyomai (kb.
14 000-15 000 évesek) Málta szigetén találhatók, va­
lamint a Bajkál-tó mentén és a Ditkaj-barlangban
(Szibéria), a 60° szélességi kör magasságában.
A sarkköri emberek nyomai azonban még régebb­
ről eredeztethetők. Közép-Szibéria északi vidékein A tengerszint fölé emelkedett
és a kanadai Yukon partjain találtak 30 000 éves szárazföld kényelmes átkelő­
leleteket is; ám a legfontosabb régészeti bizo­ helyet biztosított: ezen a széles
sávon vonulhattak az emberek
nyítékok jóval közelebbi időpontra (Krisztus előtt kutyáikkal együtt Ázsiából
14 000 évre) keltezhetők. az Újvilágba

21
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

PLEISZTOCÉN TENGERSZINT A JELENSÉG AZ IDŐTARTAM

FÖLÖTTI MAGASSÁG KEZDETE ÉS VÉGE ÉVEKBEN
Duna-Günz
interqlaciális _- 2,1-1,8 millió év 300 000
Günz jégkorszak 85 m 1,8-0,8 millió év 1 000 000
Günz-Mindel
interqlaciális - 800 000-600 000 300 000
Mindei jégkorszak 65 m 500 000-300 000 200 000
Mindel-Riss
interqlaciális - 300 000-200 000 100 000
Riss jégkorszak 160 m 200 000-100 000 100 000
Riss-Würm
interglaciális - 100 000-75 000 25 000
Würm jégkorszak 125 m 75 000-10 000 65 000

Vajon mi zajlott le pontosan az éghajlati viszonyok

változásainak következtében? Miért történt az, hogy
a sarkköri népek, ha nem is épp mérsékelt éghajla­
tú vidékekről, de legalábbis a nagy füves pusztasá­
gok kialakulására alkalmas területekről érkeztek;
miért telepedtek le a jéggel szinte teljesen elborított
földeken?
Az utolsó nagy eljegesedés kezdete 75 000 évvel
ezelőttre tehető, csúcspontját pedig valamikor húsz­
ezer esztendeje érhette el, amikor a jégtáblák Kö-
zép-Szibéria lakott övezeteinek jó részét befödték.
Ennek következtében a kietlen tundra borzalma­
san hideggé vált. Emberek és állatok új irányokban
kényszerültek fölkutatni a létfenntartásukhoz nél­
külözhetetlen legelőket. Egy részük dél felé for­
dult, és a tengerszint süllyedése következtében ma­
gasan víz fölé emelkedő szárazföldön keresztül el­
jutott egészen Ausztráliáig úgy, hogy áthaladt a
mai Indokínán, majd folytatta vándorlását Indoné­
zián át; más embercsoportok viszont, mint láttuk,
észak felé vágtak neki az útnak.
Egyes törzsek a vonulás közben megállapodtak a
jelenlegi Jakutföldön és Csukcsföldön, s ott valószí­
nűleg Közép-Európából odaszármazott népesség­
gel keveredtek, míg a többség folytatta vándorlását
Amerika felé. Az amerikai szárazföldön aztán át­
vágtak a jelenlegi Egyesült Államok területén, majd
végighaladtak Közép-Amerikán, és leereszkedtek
Dél-Ámerikába is, egészen addig, amíg - Krisztus
előtt 20 000 és 10 000 közt - Észak-Amerika jég­
páncélja ki nem terjedt egészen a Csendes-óceánig,

22
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

s így megakadályozta a dél felé való további ván­

dorlást.
Idő múltán, a fölmelegedési időszakok bekövet­
keztével a jég egy része elolvadt, a vízfölösleg meg­
emelte a tengerszintet, és akkor Beringia újra a
Bering-tenger alá süllyedt.

AZ ŐSAMERIKAIAK
Az ősamerikaiak nyugat és dél felől egyaránt el­
szigetelődtek, megváltoztak magatartásformáik és
szokásaik, és kifejlődött sajátos kultúrájuk.
Ez a folyamat igencsak lassan ment végbe, éppoly
lassan, mint ahogy a területek átalakulása is; a Ka­
nada északi részén, már az északi sarkkör övezeté­
ben talált leletek 6000 évesek. Kőből épült lakóhá­
A veszély ott leselkedett
zak maradványai is előkerültek, ami arra enged minden pillanatban, holott
következtetni, hogy ezeket a területeket az idő tájt a kutyák mindent elkövettek,
nem födte jégpáncél. hogy gazdájukat a lehető
A gleccserektől fölgyűrődött déli torlasz előbb az legkevesebb kockázat
fenyegesse, mivel ösztöneik
állatok továbbjutása elől rekesztette el az utat, s a kitűnően jelezték a lappangó
nyomukba szegődő emberek előbb-utóbb végez­ kelepcéket vagy
tek velük. A vadállomány gyérülése ezután arra veszedelmeket

23
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

kényszerítette az emberek egy részét, hogy módo­

sítsanak vándorlásaik irányán, kerüljenek a keleti
területek felé, amíg ezeket a vidékeket is el nem
borította a jég.
Vadállomány híján, újabb vadászterületek nélkül
végül is arra kényszerültek, hogy új létfenntartási
források után nézzenek - ezekre csakhamar rá is
bukkantak: az északi tengereket benépesítő hatal­
mas tengeri emlősök elegendő táplálékot biztosí­
tottak.

A KUTYA MEG A SZÁN

Ekkor lép a történetbe a kutya, amely az emberrel
tartott már akkor is, amikor végeláthatatlan ván-

24
 A NAGY NÉPVÁNDORLÁSOK

dorútját rótta, nemcsak mint éber őr és vadásztárs,

hanem mint málhás állat és vontató is. Eleinte csak
a vállához erősített két hosszú póznát hurcolta ma­
ga után, s bár ezeknek a hátsó vége a földön von­
szolódott, elég sok szállítandó holmit felrögzíthet­
tek rájuk. Olyasféle alkalmatosság volt ez, mint az
indiánok travoy nevezetű szállítási eszköze, amit
azonban lovak vontattak. Mivel a kezdet kezdetén
a kutyát szinte kizárólagosan vadászatokon hasz­
nálták segítőként, teherhordóként új feladatok vár­
tak rá. Amikor megcsappant az elejthető vadállo­
mány, az új „fuvarozási" szerepkör megváltásnak
bizonyult a kutya számára is, hiszen addig ehető
vadállatnak tekintették, és az ínséges időszakok­
ban föl is falták.

25
 2

A FEJLŐDÉS
Farkasból kutya

Milyen farkasból?

A tanulás folyamata

A kutya mint faj

Újszülöttidőszak

Átmeneti időszak

A szocializálódás időszaka

Szocializáció az emberrel

A játék szerepe
FARKASBÓL KUTYA A FARKAS SZEREPE
A TERMÉSZETBEN
Az emberhez kötődő állatok közül kétségkívül a
kutya az, amely leginkább az emberhez idomult. A A farkast úgy szokták meg­
vadászatokon együtt kutattak eleség után, és a ku­ határozni, mint a táplálkozási
láncolat csúcsán lévő ragado­
tya számos magatartásmintát elsajátított: vadász­ zót, olyan fenevadat, amely
társ, testőr, nyájterelő, szánhúzó, vakvezető, ját­ a fölcseperedése után vetély-
szópajtás stb. lett belőle. társ nélkül marad, és senki
Manapság már elképzelhetetlen lenne, hogy valaki nem fenyegeti az emberen
kívül.
városaink utcáin ragadozó fenevad társaságában Főként apró rágcsálók szere­
sétafikáljon, s addig nevelje, idomítsa nemzedék­ pelnek az étrendjén, de zsák­
ről nemzedékre, míg háziállatot nem farag belőle. mányai közé számítjuk a
nagy testű növényevőket is.
Ez természetesen nem lehetséges, nem utolsósor­ A farkas az ökológiai láncolat­
ban azért, mert igen nagyok a magatartásbeli és ban sokféle szerepkört tölt be:
életformabeli különbségek: a modern ember sok­ tisztogató: nagyban hozzá­
járul az oszlásnak indult állati
kal messzebb jutott az ősembertől, mint a kutya a tetemek fölszámolásához;
farkastól, és nyilvánvalóan sokkal kevésbé lenne vadász: állandó ellenőrzés
képes kezelni a válsághelyzeteket. alatt tartja a túlszaporodással
A farkasból kutyává való fejlődés menetét két­ fenyegető rágcsálókat;
állatorvos: mindig a leg­
ségkívül megkönnyítette a farkas fogékonysága gyöngébb állatot ejti el, s így
a tanulás iránt, társaslény volta, valamint az, hogy elejét veszi a járványok
eleségét főként a gyöngébb állatok közül szerezte, terjedésének.
Vadászmódszerei olyan kifi­
azok ugyanis könnyebben vadászható prédának nomultak, hogy ténylegesen
bizonyultak. megakadályozza a genetiku­
Ez a tulajdonsága végtelenül hasznosnak mutatko­ sán gyöngébb, értéktelenebb
egyedek túlszaporodását.
zott más fajok továbbélésének szempontjából is,
mert azok az egyedek nem estek a farkas zsákmá­
nyául, amelyek fajfenntartó képességeik teljes bir­
tokában voltak. Az amerikai nemzeti parkokban
folytatott kutatások szerint a farkas élelemszer­
zéskor mindig a viszonylag könnyen elejthető ál­
latokra fordítja figyelmét: ha választhat a jávor-

29
 A FEJLŐDÉS

szarvas vagy a juh között, minden bizonnyal az

utóbbi mellett dönt majd.
Amikor az ember ennivalót kínált neki, a farkas
nem kérette magát, mert igencsak vonzódott az
emberhez, főként annak erős uralkodói, hódítói
vonásaihoz, amelyek arra választották ki, hogy a
falkavezér szerepét gyakorolja. Ez a szerep nél­
külözhetetlen a farkasok közösségének társadalmi
szabályzatában.
Az ember és a kutya közti kötelék függ attól a
magatartásbeli módosulástól, amely a farkasban
valamikor végbement: kialakult az eleség=munka
értékcserén alapuló viszony, valamint a kölcsönös
megértés és bizalom kapcsolata.
Kezdetben az ember valószínűleg nem gondolt a
gondozáson túlmenő kapcsolatra, nem kívánt sem­
mi viszonzást, nem akart hasznot húzni ennek fe­
jében. Az idő tájt nem szerzett még semmiféle ta­
pasztalatot másfajta állatok megszelídítése terén.
Csupán a kölykök iránt érzett gyöngédség vezé­
relte (ehhez társult esetleg a bűntudat, mert eloroz­
ta a csöppséget az anyjától), továbbá a játszadozás
gyönyörűsége. Azt hihetjük, hogy a szelídítés fo­
lyamatában megkülönböztetett szerepet azok az
egyedek játszottak, amelyek előnyös sajátossá­
gaikkal tűntek ki; ez az oly fontos feltétel tette
alkalmassá őket a tanulásra, a játékra, arra, hogy
kialakítsák a csoporton belüli rangsort és beleszok­
janak az engedelmességbe.
Idő múltával azután az ember-kutya kapcsolat át­
alakult. A kutya egyszerű játszópajtásból és dé­
delgetett kedvencből hasznos állattá alakult át.
Amikor a kölyök felnőtt állattá cseperedett, és elő­
térbe kerültek erős zsákmányszerző jellemvonásai,
akkor kezdték el a vadászatoknál alkalmazni. Va­
dászat közben csillogtathatta kiváló képességeit,
vagy pedig őrző állattá léptették elő, így haszno­
sították a farkas nagyszerű területvédő tulajdonsá­
gait.
Az elkövetkező időszakban a hasonló magatartást
tanúsító egyedek pároztatásával, vagyis az örök­
léstani folyamatba való tudatos beavatkozással (ez
a genetikai variabilitásra késztető hajlam adva van
már a természeti állapotok közt élő farkasokban is)
sikerült kialakítani a vadászkutyát, a birtokvédő
kutyát és a testőrkutyát, azaz az ember személyes
védelmére szolgáló ebet.

30
 A FEJLŐDÉS

A juhászkutya sem más, mint egy távoli farkas ős

kései leszármazottja. A hajdani ordast a pásztor­
kodás kezdetén gazdája arra tanította, párosítsa őr­
ző-védő képességeit a vadűzések során tanúsított
üldözői-bekerítői ösztönével. Ez utóbbi képességét
aztán úgy módosította, hogy alkalmazta nyájai­
nak, gulyáinak, méneseinek terelésekor is.
Az ember-kutya barátság hosszú évek alatt alakult
ki, azoknak az embereknek köszönhetően, akik
hozzáértő figyelemmel kísérték, majd gyümöl-
csöztették az állat lélektani sajátosságait. Erre talán
azért nyílt módjuk, mert még őbennük is elevenen
éltek azok a lélektani adottságok, amelyek szoro­
Farkaspár, amint élénk
san kötődnek az általános működésbeli szükségle­ figyelemmel kíséri kicsinyei
tekhez. Térjünk vissza ahhoz az első farkaskölyök­ viselkedését; a kölykök
höz, amelyik megalapozta a jövendő barátságot: körülbelül két hónaposak,
méltán hihetjük, hogy a kölcsönös rokonszenv, pá- és épp az odúból bújtak ki

31
 A FEJLŐDÉS

rosulva az élelemszerzés kényszerének hiányával, A MIACISTÓL

valószínűleg megakasztotta a kölyök farkassá való A FARKASIG
fölcseperedését. Ezáltal olyan egyedek jöttek létre,
amelyek kedvelték az ember társaságát, már csak Az emlősök kifejlődése 60 mil­
lió évvel ezelőttre keltezhető,
azért is, mert nyilvánvalóan rászorultak a gazdá­ és összefüggésbe hozható
juk kezébó'l kapott eleségre. a dinoszauruszok váratlan
így formálódott tehát az ősük azoknak az állatok­ eltűnésével. Az első olyan
nak, melyekből végül a mai kutya lett. emlősállat, amelytől a kutyafé­
lék eredeztethetők (Canidae),
a miacis; ez valamiképp
hasonlított a kutyákra, a med­
MILYEN FARKASBÓL? vékre, a macskafélékre és a
menyétfélékre is. A miacidák
méretei nagyjából megegyez­
Milyen farkasból eredeztethető a kutya? Az állat­ tek a rókáéval, s egymástól
tanban legalább 32 alfaj leírásáról van tudomásunk csak apróbb részletekben
- sőt némely tudós negyvennél is többet sorol föl -, különböztek. A különböző
miacisfajok fogazatának és
ezek közül 24 lelhető fel az észak-amerikai szá­ csontvázának alaktani sajá­
razföldön, 8 pedig az eurázsiain. Részben igencsak tosságai lehetővé tették,
különböznek egymástól, erős alak- és szín válto­ hogy két, alapjában eltérő
tulajdonságokkal rendelkező
zataik ellenére azonban alaktani sajátosságaik alap­ ágra váljanak szét. Innen
ján származásuk jól visszavezethető a különböző ered a húsevő állatok két fő
földrajzi övezetekig. fejlődésvonala: a macska-
Éppen ezért számos szerző az alábbi, nagy földrajzi alakúak és a kutyaalakúak.
Ez a két nagy csoport körül­
egységekre bontható, leegyszerűsített osztályozást belül 15 millió éve vált el egy­
ajánlja: mástól. A farkas első igazi
Canis lupus lupus: Európa, Közép-Ázsia és Észak- őseit a kutyaformájúak közt
leljük föl: ez a Cynodictis
Ázsia; (maradványait Franciaország
Canis lupus arabs: az arab sivatagok apró és világos területén találták) és a
szőrzetű farkasai; Heprocion (maradványaira
Észak-Amerikában bukkan­
Canis lupus pallipes: Dél-Azsia és Közép-Kelet; a tak rá) - mindkettő méretei
rőt farkas és az észak-amerikai farkas két, leg­ azonosak a nagyobb testű
följebb három alfaja. menyétfajtával.
Más szakértők még általánosítóbb egyszerűsítést A Canis faj Észak-Amerikából
ered, s az Óvilágba valamikor
javasolnak, jócskán elszakadva a szigorú tudomá­ a miocén korszak vége felé
nyos pontosságtól, és a canis lupus fajt két nagy (8 millió esztendeje) jutott el,
csoportra osztják föl a különféle lelőhelyekhez köt­ amikor első vándorlásuk lezaj­
lott a Bering-szoroson keresz­
hető más-más külsődleges alaktani jellegzetessé­ tül Eurázsiába s onnan
gek szerint: tovább Afrikába. A farkas
tundrafarkas (tundra-wolf): világos szőrzetű, tö­ jellemvonásait mutató kutya­
mött bundájú állat, lekerekített fülformával; féle Közép-Európa és Ázsia
területén fejlődött ki; vala­
bozótfarkas (timber-wolf): szürkés-barnás-feketés mikor a pleisztocén kezdetén.
szőrszínezetű állat, füle nagyobb, bundája pedig Amikor a tengerszintsüllye-
kevésbé sűrű, mint a tundrafarkasé. dés miatt a Bering-földszoros
ismét szárazföld lett, megnyílt
Egyik rendszeres osztályozási forma sem képes az út az Újvilágba vissza-
azonban választ adni arra a kérdésre, hogy melyik özönlő állatok előtt.
farkas a kutya ősapja, pontosabban, vajon csupán
a farkasok egyik alfaja az, amelyet „ősszülőnek"

32
 A FEJLŐDÉS

határozhatunk meg, vagy pedig a kutya önálló

módon fejlődött ki a farkas más-más alfajaiból.
A kutatások e téren még kezdeti fokon állnak, és
egyelőre arra összpontosulnak csupán, hogy mi­
ként ment végbe a kutya leszármazása a farkasból.
Azt megállapítani, hogy vajon a Föld melyik táján
kezdődött el ez a folyamat, nagyon is bajos, még
akkor is, ha a kutyacsontok legfontosabb régé­
szeti lelőhelyei - ezek 14 000 évtől 10 000 évig
ezelőttre keltezhetők - alapján joggal gondolha­
tunk arra: a folyamat a Közel-Keleten vagy Kö-
zép-Ázsiában kezdődhetett, s a kutya közvetlen
leszármazottja az ezeken a vidékeken őshonos far­
kasalfajoknak.
A leghitelesebbnek tetsző időpont föltételezhetően
az, mely a szelídítés folyamatának kezdetét egyet­
len területre lokalizálja (Közép-Kelet és/vagy Kö-
zép-Ázsia). Az évszázadok hosszú során az embe­
rek annyiszor költöztek el innen a legkülönfélébb
területekre, annyiszor vándoroltak be erre a földre,
hogy igen erős génkeveredés mehetett végbe az új
földrajzi tájegységek első kutyái és a farkasok közt;
bizonyára ez hozta lére a ma ismert kutyák örök­
léstani sokféleségét. E tekintetben emlékeztetnünk
kell arra, milyen feltűnően gyors a magatartásbeli
jellegzetességeken alapuló kiválasztási folyamat,
ha a végrehajtása bizonyos szigorúsággal történik.
Húsznál nem több nemzedék elegendő ahhoz, hogy
rögzítsük a kívánt jellemvonásokat: tehát az örök­
léstani változékonyság felhasználásával rövid idő
alatt kialakíthatjuk a kívánt funkcionális tulajdon­
ságokat.
 A FEJLŐDÉS

Ez a megállapítás viszont zátonyra futtathatja azt A RÓKÁK ÉS AZ

az elméletet, amely egyetlen alfajt föltételez a ku­ ALKALMAZKODÁS
tyák elsődleges őséül, amely alfajhoz az elkövet­
kezendő idők során, az alaktani jellegzetességek A kiválasztás során módosít­
hatók a magatartásformák,
meghatározása tekintetében sorozatosan hozzájá­ helyesebben szólva hatni
rultak akár más farkasok is, mivel a fenotípus lehet bizonyos meghatározott
szempontjából a vadállati elem örökléstani ural­ magatartásformákra, hogy
kodó volta mindig rendkívül világosan és félreért­ azok szilárdan rögzüljenek
az elkövetkező nemzedékek­
hetetlenül megfigyelhető. ben.
Kanadában kísérletet hajtot­
tak végre egy csoport rókán,
és észrevették, hogy ha az
egyedek közül mindig a leg­
szelídebb viselkedésűeket
pároztatják, a huszadik
nemzedékig eljutva már jel­
legzetesen szelíd, feltűnően
kezes és tanulékony róka­
család tenyészthető ki. Ehhez
egy alaktani módosulás is
hozzájárult (ezt előzőleg más
kutatók is tapasztalhatták
már): a rókák farka vége kife-
héredett a bekövetkezett
megszelídülés jeleként.

Ha szemügyre vesszük ezt

a farkast, azonnal látjuk, hogy
az északi kutyák milyen
erősen hasonlítanak
elődjükhöz

34
 A FEJLŐDÉS

A TANULÁS FOLYAMATA
A céltudatos szelídítési-háziasítási folyamat a ku­
tyában könnyebben megy végbe, mint ősében, a
farkasban, méghozzá számos tényező miatt. El­
sőként nagyobb szaporasága következtében, amit
valószínűleg a jobb minőségű és sokkal rend­
szeresebb táplálkozás eredményez. A kutya vem-
hessége gyakoribb, több kölyköt is ellik, az új­
szülöttek halandósága is kisebb. Mindezt az ember
segítségének köszönheti, kettejük közt örökléstani
érdekszövetség teremtődik, amely mind szélesebb
alapokon működik. Az a tényező azonban, amely
minden másnál jobban meghatározta és manapság
is meghatározza az ember és a kutya egyre telje­
sebb, egyre összetettebb kapcsolatát, az, hogy a
kutyakölykök szocializációjának időszaka sokkal
hosszabb, mint a farkaskölyköké, és ez a tény egy­
szerűbbé teszi az idomításukat.
A szocializáció idejének meghosszabbodása meg­
könnyítette az új kölyök beilleszkedését az ember-
csoportba, de az is lehet, hogy maga az ember
alakította így a dolgot. Az, hogy új uralkodó A szülők szerepe alapvetően
fontos a kölykök tanulásában:
személyt kellett elfogadniuk, immár nem farkast, ez a szibériai husky féltő
hanem embert, jóval hosszabb szocializációs idő­ gonddal ügyel egy hónapos­
szakot igényelhetett, mivel másképp nem jöhetett nál alig idősebb kölykeire

35
 A FEJLŐDÉS

volna létre kellő egyensúlyi állapot a kutyakölykök MIÉRT A KUTYÁK?

alomjában.
Ezenkívül az is lehet, hogy amikor elfogadták az Stephen Jay Gould biológus
embert falkavezér gyanánt, s amikor hosszabb idő­ megállapítása szerint erős
analógia áll fenn a gyermeki
szakokon át az ember kezéből kapták táplálékukat, rácsodálkozás és a felnőtt­
akkor növekedésük megkésett, serdülőkoruk - amely kori alkotókészség közt; sőt
jóval korábban befejeződött volna, ha előbb válnak arra a gondolatra jutott, hogy
az emberek nem mások, mint
önellátókká - meghosszabbodott. késleltetett serdülései maj­
Végül pedig az is elnyújthatta a szocializáció idő­ mok, vagyis olyan majmok,
szakát, hogy a kutyakölykök együtt nevelkedtek amelyek felnőttkorukban is
erősen megőrizték ifjonti
az ember gyerekeivel, akiknek hosszabb időtartamra ismertetőjegyeiket. Valószí­
van szükségük az önállóság eléréséhez. Ez a lé­ nű, hogy az ember a kutyát is
nyegében 10-12 hónapra meghosszabbodott „ser­ „neotenizálta”, azaz serdülő­
dülőkor" tette lehetővé az embernek, hogy ku­ kori állapotában tartotta,
felnőtté válásában hátráltatta
tyáját fölkészítse új feladatok elsajátítására, mely a kiválasztási folyamat során.
feladatok éppoly egyszerűek voltak, mint az a tár­ Amint a kutya alaktanilag és
sadalom, amelyikben éltek. belső tulajdonságai tekinteté­
ben bizonyos szintet elért,
attól a pillanattól fogva az
ember alávetette a kiválasz­
A KUTYA MINT FAJ tásnak, és mindent elköve­
tett, hogy megőrizze az eb
gyermeki játékosságát, és azt
A körülbelül 14 000 esztendeje létrejött kutyafaj a hajlamát, amellyel készsé­
(helyesebben alfaj) minden más állatnál hűsége­ gesen aláveti magát a falka­
sebb kísérője lett az embernek. vezér parancsainak.
Az életstílusok újra meg újra megváltoztak, de az Ez hát az ember és a kutya
közti erős párhuzam.
ember mindig arra kérte a kutyát, hogy kövesse.
Gyakran kért tőle lehetetlent is, még a háborúba is
magával vitte. Kioktatta, hogyan lelje föl a hógör­
geteg vagy a házak romjai alá temetődött áldoza­
tokat. Kifinomult érzékelési képességeit agyondi­
csérve fölhasználta vakvezető kutyaként és kábító­
szereket kiszimatoló vámoskutyaként is. Fölvitte a
hajók fedélzetére is, hogy ugatásával jelezze a szá­
razföld közellétét vagy kiússzék a partra fogai közt
a horgonykötéllel. Mint vadászkutyától is a legkü­
lönfélébb szolgálatokat kérte, pásztorkutyaként is
mind több feladatkör ellátására késztette; arra ido­
mította, hogy védelmezze őt és a birtokát is.
A folyamat nem tudatos módon zajlott le. Az em­
bernek egyszerűen segítőtárs kellett, hogy jobban
boldoguljon mindennapos munkája során.
Kiűzni a vadat odújából, részt venni a bekerítés­
ben, szilaj csaholással valamilyen természettől kö­
rülkerített helyre, zárt völgytorokba üldözni az
állatcsapatot, ahol a rendelkezésre álló kezdetleges
fegyverekkel az ember könnyebben elejtheti a zsák­
mányát, ezek meglehetősen egyszerű célok. Az

36
 A FEJLŐDÉS

embernek nem kellett mást tennie, csak érvénye­

sülni hagyta a farkas veleszületett jellemvonásait.
Hanem amikor olyasvalamire kellett oktatnia, ami
nem kötődik közvetlenül genetikai örökségéhez -
mint például tehervontatás -, vajon milyen eljárá­
sokhoz folyamodott az ember? A kicsinyek nevelé­
sével kezdte, amint azt jól elképzelhetjük, ha nap­
jainkban figyelemmel kísérjük valamelyik musher,
azaz kutyaszánhajtó munkáját, aki egész alomnyi
kölyköt képez ki szánvontatásra. Vagy az egész
véletlenül következett be? Semmit sem tudunk
pontosan, csupán a képzeletünkre hagyatkozha­
tunk, ha elnézzük manapság a kutyáinkat: amikor
először kötjük pórázra őket, minden elgondolható
módon igyekeznek szabadulni ettől az új kény­
szertől. Ki tudja, tán éppenséggel így történt, hogy
az ember, miközben jutalmazással, eleséggel fize­
tett a tekintélye elismertetése fejében, ezt párosítot­
ta a kutya meggyőzésével, rávette, húzzon terhet,
majd megtanította őket a csoportos tevékenységre,
és teljes fogatot formált belőlük.
Az ember oldalán eltöltött évezredek a felnőtt
egyedeket alkalmanként arra késztetik, hogy nem
kizárólag a fennmaradással kapcsolatos magatar­ A két kölyköt szerfölött vonzza
a különlegesen csábító illat;
tásformáikat nyilvánítsák ki; példának okáért az már-már összemarakodnak,
állatállománynak csupán a vezérét támadják meg hogy eldöntsék, melyiküké
a nélkülözhetetlen élelemért. Ez jellegzetesen az legyen a finom csont

37
 A FEJLŐDÉS

ember viselkedése vadászat közben, aki nem fo­ A KÖLYÖK

gyasztja el az ennivalót a vadászat színhelyén, ha­ ELSŐ HETEI
nem elejtett zsákmányait egytől egyig a táborhe­
lyére viszi, és ott csap belőlük lakomát. Az újra Az első és a második hét:
a kölyköt finoman simogas­
elvadult kutya azonban válogatás és megkülön­ suk, mert ezek kedvezőleg
böztetés nélkül leterít annyi állatot, amennyit csak hatnak az agy vegyi össze­
bír, hogy aztán a prédáit érintetlenül otthagyja, ha tételének változásaira.
már jóllakott.
Harmadik hét: a kölyök
Az ember nélkül kialakuló szocializáció viszont látni kezd, és élénkebben ér­
képes arra, hogy regresszív folyamatot idézzen elő; zékeli a fájdalmat is; alkalom- I
az ausztráliai vad dingók vagy azok a visszavadult adtán ismertessük össze az
apjával. Kinyitja a szemét,
kutyák, amelyek falkaszámra kóborolnak és szapo­ kezd hallani is, és csóválni
rodnak teljességgel vad környezetben, kiváló bizo­ kezdi a farkát.
nyítékát szolgáltatják számunkra, milyen nélkü­
Negyedik hét: a kölyök
lözhetetlen fontosságú a kölyök életében az ember­ egyelőre még nem lát
rel töltött bármily rövid időszak is. Az ember nél­ világosan és nem hall tisztán;
küli szocializációs időszak feltűnően visszaveti a megkezdjük elválasztani az
kutyát, egészen az idomítás előtti ősvadság állapo­ anyjától; fölismeri s elismeri
az embert. Környezetét
táig, amennyiben kizárólag csak más kutyákkal lehetőleg változatlanul kell
való kapcsolataiból merítette ismereteit tanulása hagynunk, semmiképp se
során. Ha álombéli testvéreitől sajátította el tudni­ változtassunk a kölyök
tartózkodási helyén, ugyan­
valóit, akkor túlnyomórészt vadállatokra jellemző csak ne távolítsuk el az
magatartásminták rögzülnek. anyjától sem. Helyezzünk
E tekintetben igen érdekes, hogy milyen dolgokat játékokat a kutyus „keze
képes elsajátítani a kutya, mely időszakok a leg­ ügyébe”: lyukacsos dobozo­
kat, apró labdákat stb.
előnyösebbek, és ki a leghatékonyabb „nevelő" sze­
mély a számára. Magatartáskutatók kísérletet foly­ Ötödik, hatodik és hetedik
tattak, a legkülönfélébb almok fejlődését vetették hét: ne változtassuk meg a
kölyök környezetét az egész
egybe, és a tanulmányok egyértelműen nyilvánva­ időszak alatt; ne távolítsuk el
lóvá tették, hogy az az időszak, amelyben a kölykök az anyjától és a testvéreitől;
a tudnivalók alapjait sajátítják el, körülbelül 12 hé­ ismertessük össze más
kutyákkal is; kapjon nyak­
tig tart. Egyidejűleg azonban azt is bebizonyították, örvet és pórázt (a hatodik
hogy kiegyensúlyozott idegrendszerű kutya képes héttől); a szánhúzó kutya-
további tanulásra ezt az időszakot követően is. Eb­ kölyök kapjon apró hámot,
ben a 12 hétben a kölyök az ismeretszerzés külön­ hevedert (a hatodik héttől);
keféljük a szőrét rendszere­
féle fokozatain halad keresztül, ezeket - bár az sen naponta néhány percen
időszak hossza többé-kevésbé változó - az alábbi át (a hatodik héttől); meg­
alosztályokba sorolhatjuk: kezdhetjük a kölykök eltávolí­
tását az anyjuktól (a hetedik
újszülött időszak: a születéstől a kéthetes korig; héttől).
átmeneti időszak: a második héttől a negyedik hétig;
a kutyákkal való szocializációs időszak: a negyedik Nyolcadik hét: ez a féle­
lem időszaka; a kölykök ma­
héttől a hatodik hétig; radjanak még együtt a testvé­
az emberrel való szocializációs időszak: a negyedik reikkel; egyre hosszabb idő­
héttől a tizenkettedik hétig. szakokra távolítsuk el a
kölyköket az anyjuktól; bár­
miféle sebészi beavatkozás
tilos (kivéve a leghalaszthatat­
lanabb eseteket); elkezdődik

38
 A FEJLŐDÉS

ÚJSZÜLÖTT IDŐSZAK az igazi és tényleges szociali­

záció az emberrel (egészen a
A SZÜLETÉSTŐL A MÁSODIK HÉTIG tizenkettedik hétig); meg kell
tiltanunk a kölyöknek, hogy
túl erőseket harapjon.
Már a születés előtti időszakban, légióként az ellést
megelőző húsz napban a kutyamagzat képes föl­ Kilencedik, tizedik és tizen­
fogni a külvilág jeleit, érzékeli az anyaállat kedély­ egyedik hét: folytatódik az
emberrel való szocializáció; a
változásait. A szuka közvetíti felé mindazt a stressz­ kölyök már környezetet vál­
hatást, ami eközben éri; a valódi tanulás azonban toztathat (a tizedik hét előtt
akkor kezdődik, amikor a kölyök világra jön. azonban még nem ajánlatos)
Az anyai gondoskodás fontosságát ebben az idő­ és elkerülhet új gazdáihoz; le­
szoktatandó a durva játékok­
szakban nem annyira a minősége, mint amennyire ról; a kutyának már nem sza­
a válfaja határozza meg: erőteljes nyelvesapások- bad megharapnia sem az em­
kal közvetített azonnali ingerhatások; a kölykök bert, sem a testvéreit. Amikor
pórázon vezetik, nem szabad
nógatása, hogy szopjanak már, a végbélnyílás és harapdálnia azt sem.
nemi szervek nyalással való ösztökélése, hogy
meginduljon a kölyök vizelet- és székletürítése.
Ezek a magatartásminták azonosak, akár vadállat,
akár háziállat ellik, és nem csupán a kicsinyek fenn­
maradását szavatolják, hanem az anyaállat és az
alom közti kapcsolat kialakulását is.
A vadállattól eltérően a szelíd kutya élete első nap­ Nagyjából 11-13 napos koruk­
ban a kölyökkutyák kinyitják
jaival kezdődően kapcsolatba kerül az emberrel. Áz a szemüket, és ha némiképp
érzékszervei még csak kevéssé vagy éppenséggel nehezen is, de érzékelni
semennyire sem fejlődtek ki: a kutyakölyök nem kezdik az első formákat

39
 A FEJLŐDÉS

lát, csak a magas rezgésszámú és éles hangokat PATKÁNY­

hallja meg, a szaglása gyönge, ezért hát az embertől KÍSÉRLETEK
való függőségi mechanizmusa csak az elkövetkező
időkben indul meg. Az a gyöngéd fogdosás azon­ Az újszülöttek értelmi fejlődé­
sét módosító környezeti ha­
ban, aminek a kutyakölyök akkor van alávetve, tások vizsgálatának túlnyomó
amikor azt vizsgálgatjuk, vajon hím-e vagy nős­ részét patkányokon hajtották
tény, vajon egészséges-e, vagy ellenőrizzük a súly- végre. Bizonyítékát nyerték
gyarapodását, vagy levagdossuk parányi, de annál annak, hogy ebben a fajban
azok az anyák, amelyek
kellemetlenebből karmoló körmöcskéit stb. stb., vemhességük időszaka alatt
mind olyan ingereket váltanak ki a kutyából, me­ stresszhatásokat szenvedtek
lyek jótékonyan hatnak a csöppség jövendő pszi­ el, olyan kölyköket fialnak,
amelyek növekedési mutatói
chikai fejlődésére. Ezek az ingerek kölcsönhatás­ igen alacsonyak. A kísérletek
ban állnak a mellékvese-agyalapi mirigy-rendszer­ azt is igazolták, hogy a pat­
rel, és hozzájárulnak ahhoz - az olyan elkövetkező kányivadékok meghatározott
hányada, ha az anyaállat
ösztönzésekkel is, mint a váratlan zajok, fényvilla- stresszhatásokat állt ki vem-
nások, megbillenések vagy szándékkal kiváltott hessége folyamán, csökken­
egyensúlyvesztések, néhány pillanatig tartó fejre- tett ismeret-elsajátítási képes­
állások vagy fölbukfencezések -, hogy a mellékve­ séget mutat, és szertelenül
túlzó magatartásformát tanú­
se fokozottabban működjék és ezáltal a fölserdült sít kiélezett érzelmi állapotok­
egyedekben egészségesebb, szilárdabb lelki egyen­ ban.
súly alakuljon ki, ami döntően érvényesül majd a Jóllehet a bizonyítékok java­
részt patkánykísérletekből
versengések alkalmával, és megkönnyíti az elsajá­ erednek, joggal feltételez­
títási műveleteket. hetjük, hogy a vemhes szukát
Az utóbbi években összegyűjtött adatok fényt vet­ érő környezeti tényezők hat­
nak a kölykök értelmi fejlődé­
nek arra is, hogyan cseperedtek föl azok az első sére is. Épp ezért a megfelelő
kölykök, amelyeket az embernek közvetlenül kellett táplálék, a kellő bánásmód és
fölnevelnie. Joggal föltételezzük, hogy amint lecsi- a meleg, száraz vacok biztosí­
tította az anyaállat bizalmatlanságát, figyelmesen tása nagyon fontos a vemhes-
ség időszakában. Arra is
szemügyre vette, megtapogatta és karjába véve ügyeljünk, hogy ne röntgenez­
magához ölelte a kölyköket, így ugyanazokkal az zék ilyenkor szükségtelenül a
ingerekkel halmozta el őket, melyeket manap­ vemhes nőstényt, ne kapjon
gyógyszereket és óvjuk az
ság is jótékonynak ítélünk a tanulóképesség szem­ élősdiektől meg a betegsé­
pontjából. gektől.
Életének első szakaszában az aprócska vadállat
stresszhelyzeteket él át, ám ezek természeti jellegű­
ek, mint például a hirtelen hőmérséklet-ingadozá­
sok, a mostoha körülmények, égiháború, menny­
dörgés és villámlás stb. Ezek bizonyosan pozitív
hatással vannak további magatartására. Mindebből
az következik, hogy a túlontúl oltalmazó állatte­
nyésztői magatartásformák csak látszólagos testi
jólétet eredményeznek, ám súlyos következmé­
nyei lehetnek a fölserdülő egyedek kialakulásában,
ezek ugyanis félénkek és nehezen szocializálhatok
lesznek. A megfelelő körülmények között átélt
stresszhelyzetek azonban a felnőtt egyedre ked­
vező hatással lesznek.

40
 A FEJLŐDÉS

ÁTMENETI IDŐSZAK A BIOTÓNUS

A MÁSODIK HÉTTŐL Eberhard Trumler német eto-
lógus Szemközt a kutyával
A NEGYEDIK HÉTIG című könyvében (1973) azt
ajánlja, végezzünk teszteket az
Ez az időpont, amikor a kölyök kezdi jobban érzé­ újszülött kutyakölykökön, mivel
kelni mindazt, ami körülveszi: szemhéja fölnyílik, „életük első pillanatai soha
tehát lát, ámbár egyelőre még meglehetősen zava­ vissza nem térő alkalmat kínál­
nak nekünk, hogy pontosan föl­
rosan; képes lassanként megkülönböztetni a hal­ becsüljük ezeknek az aprósá­
lott zajokat, már nem csupán a magas rezgésszámú goknak és majdani kutyáknak
és éles hangokat fogja föl; a fájdalmakra maradék­ az életrevalóságát”. Trumler azt
javasolja, nevezzük ezt az élet­
talanul reagál. revalóságot vagy életerőt
A kölyök kezd fölfigyelni a testvérei meg az ember biotónusnak, vagyis használ­
jelenlétére is; ennek az időszaknak a vége felé az juk föl a G. Ewald által már
alkalmazott szakkifejezést.
anya fokozatosan megtagadja tőle, hogy szophassa A biotónus kiértékelése az
a tejét. Megindul az elválasztás folyamata, s ez két alábbi egyszerű pontrendszer
fázisban történik. Az első fázisban az anyaállat ha­ alapján eszközölhető:
tározott, kurta harapásokkal elriasztja a szopni aka­ 1 pont: „amikor a magzat­
burokból épp csak kiszabadí­
ró kölykökct, a második fázisban kiöklendezi az tott kölyök azonnal keresi az
épp megevett táplálékot. Ez a második fázis meg­ emlőt, hogy szophasson, vagy
figyelhető a vadállatoknál és az ember által kevésbé ha már akkor rúgkapál és
mocorog, amikor még beborítja
idomított kutyaalfajoknál, mint például az északi a magzatburok kétrétegű
kutyáknál is. Abban az esetben, ha a visszaöklen- hártyája”;
dezés nem következik be, és minden esetben, ha az 2 pont jár: „ha születése
után a kölyök néhány pillana­
anyaállat egészségére ügyelnie kell, a tenyésztő tig mozdulatlanul fekszik,
közbelépésére van szükség: megfelelő eleséggel és csak azután lát neki az emlő
közvetlen módon kell táplálnia a kölyköt. Azok a megkeresésének”;
kölykök, amelyek az ennivalót kérik az anyától, 3 pontos az eredmény
akkor: „ha az újszülött
tappancsukkal ösztökélik, finoman harapdálják erőfeszítéseket tesz, hogy el­
vagy nyalogatják a szája sarkát. Ezt a magatartás- jusson anyja testéig, de nem
formát fölleljük igen sok felnőtt kutyánál is, amikor sikerül megtalálnia az emlőt,
és ha csak akkor kezd szop­
„szájcsókkal" köszöntenek minket vagy családtag­ ni, amikor ráhelyezzük, ha
jainkat, amint hazaértünk. csak néhány kortyot szív, és
A kölyök valóságos kapcsolatba kerül az emberrel: hamar fölhagy a szopással”;
4 pont: „ha az újszülött kutya-
látja, hallja, világosan megkülönbözteti a szagát, kölyök még a 3. pontban foglal­
azonosítja őt a domináns egyed dél, vagyis az ural­ taknál is lassúbb, az a veszély
kodó személyiséggel, többek közt azért is, mert ő az, fenyeget, hogy 24 órán belül el­
aki az eleséget hozza neki. Az utolsó (azaz negyedik) pusztul.”
Ha folytatjuk a súlynövekedés
héttel kezdődik az, amit az „öntudatra ébredés", he­ és a biotónus összehasonlító
lyesebben mondva az ismeretszerzés időszakaként vizsgálatát a születéstől
tart számon a szakirodalom. Ez egészen a nyolcadik kezdve, hasznos mutatókat
kapunk a már felnőtté vált eb
hétig húzódik: a kölyök rögzíteni kezdi elméjében személyiségjegyeinek
mindazt, amit lát és amit hall, s az ebben az időszak­ értékeléséhez.
ban szerzett tapasztalatok valóban erősen hatnak
hátralévő életére, amint a környezet meg az öröklés­
tani adottságok összességének viszonyrendszere
tevékenységre sarkallja.

41
 A FEJLŐDÉS

A kölyök sokat játszik, s ezért igen fontos, hogy

kellőképp ellássuk dobozokkal, műanyag palac­
kokkal, csövekkel, amelyekben elbújhat, s ahon­
nan megrohamozhatja testvéreit és szüleit, ide ért­
ve az apját is. Az apaállat játék közben alapvető
fontosságú életszabályokra tanítja a kölyköket, a
faikaiét reguláit oktatja nekik, aminek majd nélkü­
lözhetetlen hasznát látják jövendő családi életükben.
Ennek a hétnek a fontossága azért is alapvető, mert
a kölyök ebben az időszakban kezdi birtokolni
közlési képességeit. Ha sikerrel sajátítja el tudniva­
lóit, az egész alom kutyakölyök jó erőben és maga­
biztosan vághat neki az elkövetkező nyolc hétnek,
élete legfontosabb nyolc hetének, amikor már va­
lóságos kapcsolatban kezd élni a többi kutyával
meg az emberekkel.

A SZOCIALIZÁLÓDÁS IDŐSZAKA A nemi kétalakúság már

kölyökkorban nyilvánvaló;
A fiatal kutya érzékszervei ekkor már teljesen kifej­ ezen a fényképen két hónap­
nál alig nagyobb szamojéd
lődtek; maga mögött hagyta azt az időszakot, amely­ kutyakölykök láthatók,
ben mindenestül az anyaállattól függött, és meg- a szuka balra, a kan jobbra

42
 A FEJLŐDÉS

kezdi valóságos, igazi életét. Ennek egy részét jól

ismeri már, a vackot, az anyját, a testvéreit, olykor
az apját is, de azért mégiscsak életének ötödik he­
tében történik az, hogy kidugja orrocskáját meg­
szokott, régi világából, és kíváncsian körülszimatol
azon kívül is. Közvetetten erre ösztönzi maga az
anya is, amikor elhúzódik tőle, megtagadja tőle az
anyatejet, megharapdálja gyöngéden, rávicsorít,
vagyis egyre szigorúbbnak mutatkozik hozzá.
Mindezzel a meghódolás mechanizmusát oktatja
kölykének, vagyis azt, miképpen kell alávetnie ma­
gát a domináns egyed hatalmának. Egyidejűleg az
apa is arra nógatja, tartson vele, játsszanak együtt,
olykor bizony akár durva kiképzői módszereket is
alkalmaz, acsarogva noszogatja mozgásra az apró­
ságot, néha olyan szilajul, hogy az hanyatt vágja
magát ijedtében, vinnyog, sőt olykor még be is pisil.
Ha a kölyök élete első hónapjaiban képes arra,
hogy alávesse magát a felnőtt akaratának, ez a Az odút körülvevő világ
továbbiakban szavatolja a meghódolást az ember fölfedezése az a tevékenység,
amelyet minden kölyökkutya
előtt is. Ám azok a kölykök, amelyekkel túlontúl vonzónak talál. Ezen a
erőszakosan közölték a meghódolás szükségessé­ fényképen a kölyök épp a
gét, idő múltán kevésbé bizonyulnak alkalmazko- virágok illatával ismerkedik

43
 A FEJLŐDÉS

dónak akár az emberhez, akár más kutyákhoz fű- A FALKA:

zó'dő viszonyukban, és rosszabbul fejlődik ki isme­ ÉLETISKOLA
retrögzítő képességük is.
Az ebben az időszakban életbe lépő uralkodás­ Mennél erősebb a testvérek­
hez és a szülőkhöz fűződő
meghódolás viszonylatban rendkívül kényes, érzé­ viszony, ez a viszony annál
keny egyensúlyi állapot késztet óvatosságra; ilyen­ fontosabb szerepet játszik
kor nem lehet eltekinteni attól, hogy a tenyésztő a kölyök lelki és jellembeli fej­
igénybe vegye a legkörültekintőbb kézikönyv út­ lődésében. Valóban meg­
tanulja, hogy a felnőttekkel
mutatásait. A gazdinak roppant óvatosan és figye­ való bizalmaskodásban nem
lemmel kell közbelépnie, valahányszor észreveszi, léphet túl bizonyos határo­
hogy a gondjára bízott kölykök szélsőségesen dur­ kon, továbbá miként kell
összemérnie erőit kortársai
va felnőttek vagy testvérek dajkaságában sínylőd­ képességeivel. A játék is
nek; meg kell gyorsítani az elválasztás folyamatát, a tanulás eszközévé válik: ha
ha a szoptatást túl erőszakosan követelő kölyköket váratlanul rászökken játszó­
pajtása hátára, egy-kettőre
a felbőszült anya túlontúl erős harapásokkal űzi el kikövetkezteti, milyen erő­
magától; meg kell akadályoznia, hogy a kölyök ma­ feszítésre van szüksége,
rakodásai túlhágjanak a dominancia-sorrend kialakí­ hogy eljusson bizonyos távol­
tásához nélkülözhetetlen jelképes határokon stb. stb. ságokra vagy fölugorjon bizo­
nyos magasságig. Az a féke­
Míg a természetben ténylegesen létezik fokozatokra vesztett hancúrozás, mi­
osztható rangsor a domináns, a szubdomináns és az közben a testvére farka után
alávetett egyedek közt, és valamennyi egyed megta­ rohangászik, szintén alkal­
mas arra, hogy a kutyakölyök
lálja a saját társadalmi rangfokozatának megfelelő emlékezetébe vésse, melyik
helyét, addig a kutyatenyésztés, akár a hajdani, az a legalkalmasabb pillanat,
őseredeti, akár a napjainkban történő, a lehető leg­ mikor terítheti le döntő
csapással a zsákmányt.
egyszerűbb szabványmagatartású kutyákat hozza A testvérekkel való játszado­
létre. Ez valamennyi egyed számára biztosítja, hogy zás legfontosabb jelentősége
sikerrel alkalmazzák abban a munkakörben, amely azonban az, hogy rögzíti
a jellegének megfelelő, vagy hatékonyan illeszkedjék a dominancia- alávetettség
viszonylat fokozatait a csopor­
az emberek ama csoportjába, amely kizárólag társ­ ton belül. Míg a farkasfalkán
nak tekinti a kutyát. A különbségek természetesen belül a rangsor jó megértése,
nem tüntethetők el nyomtalanul, és eszerint kite­ kellő beidegződése lehetővé
teszi az egész csoport életben
nyésztődnek föltűnően „intelligens" kutyák. maradását, addig a kutya­
Á negyedik héttől a nyolcadik hétig zajlik le az kölyök számára a saját ere­
úgynevezett „kutyaszocializáció", vagyis az az idő­ jének pontos ismerete azt
engedi meg, hogy könnyeb­
szak, amelyben a kölyök megtanulja, hogy ő kutya. ben szocializálódjék akár más
A tanulás megindítja és mozgásba hozza a maga kutyákkal, akár az ő újabb,
sajátos vadászat-játék magatartásformáit. A köly­ emberekből álló tálkájával.
kök ezekben a hetekben finomítják ki más kutyák­
hoz fűződő kapcsolataikat; megoldásokat dolgoz­
nak ki arra, hogyan kell szembesülniük ilyen vagy
olyan meghatározott helyzettel; és tapasztalataik
összegzéseképpen végül bizonyságát nyerik tulaj­
don képességeiknek. Uj készségekre tesznek szert,
és megvetik alapját a dominancia-alávetettség vi­
szonylat mechanizmusának.
A játék - ez sajátossága a farkasnak is - megmarad
a felnőtt eb szembeszökő tulajdonsága gyanánt:

44
 A FEJLŐDÉS

olyan módszer ez, amellyel képes elevenen meg­ AZ ÚJ OTTHON

őrizni társadalmi kapcsolatait. A játékon belül nem­
ritkán szerepcseréket is megfigyelhetünk: domináns, A kiegyensúlyozott kutya-
azaz uralkodó jellegű egyedek hanyatt hempered- kölyök életének 60. és 90.
napja közt már képes arra,
nek a földön, fölkínálják nyakukat az alávetettnek, hogy elviselje a környezet-
hadd harapdálja meg, úgyszólván bizonyságául változást, mindazonáltal
annak, hogy a csoporton belüli rangsor minden figyelmeztetünk mindenkit,
életének körülbelül 12. hetéig
formája állandó, dinamikus változásban van. a kölyökben bármi félelmet
Az a felnó'tt, amelyik kölyökkorában nem tanulta kelthet, például idegen
meg, hogyan kell játszani, utóbb nem lesz képes személyek fölbukkanása is.
Igen helytelen elvárni a
világos, pozitív kapcsolatba lépni más kutyákkal, csöpp jószágtól, hogy már
kényelmetlennek, sőt bosszantónak fogja találni első éjszakájától kezdve
jelenlétüket, féktelenkedésük zavarni fogja. Na­ egyes-egyedül aludjék az új
gyon gyakran túlzottan agresszív, nehezen tanul, házban, akár a kertben, akár
valamilyen kamrában. Éppen
fél az emberektől, csakúgy, mint más állatoktól. ellenkezőleg, úgy kell
Ugyanakkor azonban egyáltalán ne higgyük, hogy intéznünk, hogy testvérei és
a játék során nincs főbenjáró fontossága a tenyész­ mamája nélküli első napjait
és éjszakáit gyöngéd
tő közbeavatkozásainak. Bizony, többször is szük­ környezetben töltse el:
ség van jótékony, szinte lélekgyógyászati jellegű bánjunk igen kedvesen
fegyelmezésre is. Például amikor gyorsan kieme­ őkelmével, halmozzuk el
figyelmességünkkel. Az a
lünk a csoportból egy-két ügyefogyottabb, sérülé­ kölyök, amely szívesen be­
kenyebb kutyuskát, és fiatalabb kölykök közé he­ illeszkedik új környezetébe,
lyezzük, vagy ennek híján különlegesen nyugodt a későbbiekben képes lesz
és felnőtt ebek társaságába. Bizonyos esetekben arra, hogy derűsen és keze­
sen alkalmazkodjék mind­
tanácsos szerét ejtenünk, hogy ebben az oly kényes ahhoz, amit kérünk tőle,
időszakban az érzékenyebb kölykök kevésbé dur­ vállalva a magány hosszú
va stresszhatásoknak legyenek kitéve, szelídebb, óráit is, akár éjjel, akár
nappal.
játékos környezetbe kerüljenek.
Arra nincs semmi szükség, hogy a kölyköt, bármily
talpraesett is, túl támadékony, felnőtt kutyával zár-
juk össze.

SZOCIALIZÁCIÓ AZ EMBERREL
A fajtájabeliekkel való szocializáció szakaszával
egyidejűleg létrejön a kutya szocializációjának má­
sik fázisa is: az emberrel való szembesülése. Jólle­
het a két faj találkozása már néhány héttel koráb­
ban megesett, csak az átmeneti periódus után vesz
a kutyakölyök igazán tudomást az erős uralkodói
jellemvonásokkal rendelkező emberi faj jelenlété­
ről. Ez a tanulmányozás jellegű viszony egészen a
tizenkettedik hétig tart, vagyis azon a teljes idő­
szakon keresztül, amelyben a fiatal kutya légióként
alkalmas arra, hogy magába szívja, elméjébe raktá­
rozza és emlékezetébe vésse a csoport életére vo-

45
 A FEJLŐDÉS

natkozó kölcsönös tájékoztatásokat. Éppen ezért A TÁPLÁLÁS

szerfölött fontos, hogy a kutyakölyök-ember vi­
szony ebben az időszakban is ne annyira a célok Az élelem a legerősebb
elérésére törekvő ismeretszerzési módozatokra, eszköz arra, hogy az állat
hanem inkább a sportszerű játékosság kifejlesz­ a csoportján belül meg­
szilárdítsa a helyes és
tésére összpontosuljon. kifogástalan uralkodási-alá-
vetettségi viszonyt. E tekintet­
ben igen sok emberi viselke­
désmód teljességgel téves és
A JÁTÉK SZEREPE elhibázott, s egyáltalán nem
járul hozzá a helyénvaló kap­
Rendszerint a kilencedik hét után válik teljessé az csolat kialakításához.
emberrel való találkozás, amikor az embert nem Általános és fő szabály az,
csupán a tenyésztő és a vele alkalomszerűen kap­ hogy ha a kutya (vagy a
kutyakölyök) visszautasítja az
csolatba kerülő személyek jelentik. A kölyöknek ételt, noha jó egészségnek
nélkülöznie kell a hasonszőrűeket, hozzátartozóit, örvend (nincs láza, nem nyelt
akikkel együtt, a játék révén, elsajátította az első kavicsot vagy más emészthe­
tetlen dolgot), a jelenlevő
életszabályokat: más környezetbe jut, olyan új cso­ emberek fogadják ezt a
port tagja lesz, amelyet főként emberi lények alkot­ helyzetet a legnagyobb
nak. Ebben az egész szocializációs időszakban a közönnyel akkor is, ha ez a
rendhagyó állapot akár több
játéknak kell képeznie a kutya fejlődésének sarka­ napon vagy tán héten
latos elemét; a játék segítségével teheti vizsgálat tár­ keresztül eltart. Még a
gyává új barátját, ugyanúgy, ahogyan a kutyák cso­ lehetséges okok földerítése is
portjában élő testvéreit és a felnőtt ebeket tapasztal­ a lehető legcsekélyebb
aggódással történjék, nehogy
hatta ki eddig; megpróbálhatja harapással fenyeget­ a kutya azt higgye, nyugtalan-
ni, vagy példának okáért rávicsoroghat, hogy meg­ kodnak miatta, mivel ebben
bizonyosodjék felőle, megilleti-e vajon az ágy vagy a az életkorban igencsak
kritikus szemmel nézi a vilá­
heverő tulajdonjoga. Barátjának, az embernek felel­ got, és minden iránta meg­
nie kell ezekre a támadásokra, feltétlenül meg kell nyilvánuló gyengeséget hajla­
tiltania a harapást és meg kell rendszabályoznia a kis mos a maga diadalaként értel­
mezni. Különös élvezetét
acsarkodót, rá kell kényszerítenie a tulajdon paran- találja abban, hogy vissza­
csolói személyiségét, domináns voltát, és például utasítja azt az ételt, amely
csak akkor szabad az ágyába engednie, ha a kölyök nem ínyére való és olyat
nem tanúsítja ama teljesíthetetlen óhaját, hogy ő ve­ követel, amely jobban ízlik;
továbbá élénken figyeli,
gye birtokába az ágyat kizárólagos tulajdonosként, milyen idegállapotban
hanem megérti: meg kell osztania másokkal. fogadjuk, ha elfordul a leg­
Az élelemhez való viszonyulás is döntő fontosságú jobb falatoktól. A kutya ezek­
kel a magatartásformákkal
ebben az időszakban, mivel nagyon valószínű, azt igyekszik kipuhatolni,
hogy közvetlen összefüggés áll fönn az agresszivi­ vajon „méltók” vagyunk-e
tás és a táplálkozás közt. A merő szeszélyből adott kitűzött domináns, uralkodói,
parancsolói szerepünk be­
ínyencfalatok azt a (tév)képzetet keltik a kölyök- töltésére. Ezért vigyázzunk,
ben, hogy az ő embere bármikor kész fölkínálni azt, ne lépjünk bele az
amit megkíván. A kölyöknek tudatára kell ébred­ érzelgősség csapdájába.
nie, hogy nem ő az, aki az ennivalóról gondosko­
dik, hanem azt éppenséggel az uralkodó, a paran­
csoló személyiség juttatja neki: akár a mindennapi
eleség, az ínyencfalat is csak akkor jár neki, ha tett
valamit, amiért jutalmat várhat parancsolójától

46
 A FEJLŐDÉS

vagy parancsolóitól, amennyiben a kutya emberek

csoportjában él. Ebben a csoportban természetesen
mindenkinek részt kell vállalnia a nevelés folyama­
tában, méghozzá elvitathatatlanul parancsolói sze­
repkörben. Ekként lehet közölni a kölyökkel azt az
alapelvet, amely összefűzi a kutya és az ember
közti kapcsolatrendszert: előbb a kutyának kell
tennie valamit az emberért, hogy az is tegyen őérte
valamit. És mivel a kutya nagyon tanulni vágyó -
főként, ha olyan környezetbe illeszkedettbe, amely
képes a vele való párbeszédre -, egész élete a jutal­
mazások jegyében zajlik majd le; rendkívül bol­
doggá fogja tenni minden egyes helyénvaló válasz,
amelyet a mi kívánságunkra ad.
Másrészt viszont abban az egyedben, amely - lég­
ióként a szocializáció időszakában - nem kerül
olyan feltételek közé, hogy megtalálja a csoporton
belül a maga rangsor szerinti pontos elhelyezke­
dését, jókora agresszivitás vagy éppen lázadó haj­
lam fejlődik ki.

Kilenc hetes (vörös) husky

és szamojéd kölyök
Fotó: Csobaji Előd (ÉSZK Se)

47
 3

A SARKVIDÉKI NÉPEK
ÉS KUTYÁIK
Más-más környezeti állapotok A szamojédok Kelet-Szibéria
népei A jukagirok A korjákok A kamcsatkaiak
A csukcsok Hitvány, de gyors kutyák A letelepedés A szán feltalálása
és a kutyák gondozása Hosszú elszigeteltség Az inuitok Az inuitok
Észak-Alaszkában A malamutok Az inuitok Közép-Kanadában
A grönlandi inuitok
S. \
 Balra: Az északi kutyák egyik
MÁS-MÁS KÖRNYEZETI legkedvesebb ínyencfalatja
ÁLLAPOTOK a hal: hosszú, egész napos
munka végeztével, jutalom
Mint láttuk, a sarkvidék első lakói az óriási nép- gyanánt igencsak ajánlatos
vándorlások idején vetődtek az északi tájakra Kö-
zép-Ázsiából. Ezek a népcsoportok, bár származási
helyük közös, más-más kultúrát, nyelvet és létfor­
mát hoztak létre.
A népcsoportok különféle elnevezésekkel illetik
önmagukat, ezek a kifejezések azonban mind az PERMAFROST
„ember" szó jelentésváltozatai: luoravetl'jan csukcs (vagyis: örök fagy,
nyelven igazi embereket jelent; az észak-amerikai állandóan fagyott talaj)
szárazföld és Grönland lakói számára az inuit szó
embereket jelent. A fehér ember, aki ezeknek a A tundra talaja állandóan
fagyott a mély rétegben is,
népeknek a nyakán élősködött az első nagy fel- és a rövid nyár folyamán
fedezőutak idején, eszkimóknak nevezi őket, azaz csak felszíni része olvad föl.
nyershúsevőknek. Ez az allegória valamiképp Akkor tocsogók, lápos
területek keletkeznek (ezért
körülírja egy nép szokásvilágát és fejlődési fokát, akadnak szúnyogok még a
ám máskülönben eléggé visszatetsző, mert híján tundrán isi), mivel a víz nem
van a tiszteletnek ezen emberek iránt, akiket ak­ oszolhat el, nem szívódhat fel
kor kezdtek így hívni, amikor kiderült, önelne­ az alatta elterülő jeges
talajban.
vezésük nem más, mint saját maguk megkülön­ A permafrost, az örök fagy
böztetése zsákmányaiktól és a szellemektől. Ezek meghatározza a növényzet
az emberek keservesen küszködtek sivár vidékü­ minőségét is: a tundrán nem
nőnek fák, mert a jéggé fa­
kön a mindennapi betevő falatért, ott, ahol oly gyott talajban a gyökereknek
kevés oltalomra leltek a mostoha természet erői nem sikerül mélyre hatolniuk:
ellenében: hosszú világos időszakok nyaranként, épp csak a legfelsőbb réteg­
ben kapaszkodhatnak meg,
ellentételezéseképpen a hosszú sarki éjszakának, abban is csak gyengén.
amely hetekig tart, illetőleg elhúzódhat akár hó­ Az ilyen kurta gyökérzetű
napokig is, a szélességi fokok szerint, tekintélyes fákat egykettőre gyökerestül
hőmérséklet-ingadozások kíséretében: télen akár kicsavarnák a szelek.

51
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

-40 Celsius-fokra süllyedhet a hőmérő, míg nyá­

ron +10 Celsius-fok is előfordul.
Azokon a vidékeken, ahol nem az örök fagy ural­
kodik, a napsugarak csak a talajfelszín jegét tudják
fölolvasztani: így alakul ki a permafrost jelensége,
ami a mezőgazdaság semmiféle formáját nem teszi
lehetővé, legföljebb csak silányabb kényszermeg­
oldásait, továbbá a rénszarvastenyésztést.
Azok a népek, amelyek az örök jég határán tele­
pedtek meg, rénszarvastenyésztők lettek: ez az ál­
lat nélkülözhetetlen létfenntartásukhoz. Állítólag
a számik találkoztak először rénszarvassal, ami te­
lente nem csupán élelmiszerforrásként szolgál a
partvidéki népesség számára, amikor halszűkébe
jutnak, hanem hatalmas szánok vontatására is al­
kalmas. Más népek viszont, amelyek az egész esz­
tendőn át hóval borított partszakaszokon települ­
tek meg, roppant méretű tengeri emlősök vadá­
szatára szakosodtak, közlekedési eszköz gyanánt
pedig kutya vontatta szánt foganatosítottak. Ők
lettek a négy modern szánhúzó kutyafajta kite­
nyésztői: a szamojédok, a csukcsok, a malamutok
és Észak-Kanada meg Grönland inuitjai, bár min­
den bizonnyal más népek fennmaradását is nagy­
ban segítette szánhúzó kutyáik nélkülözhetetlen
helytállása a magas északi vidékek zord életkörül­
ményei közt.
Nem mulaszthatjuk el ebben a vonatkozásban,
hogy említést tegyünk a Yukon-vidék kék szemű
kutyáiról is, továbbá azokról a kutyákról is, ame­
lyek Eszakkelet-Szibériában dolgoztak; az előbbiek
részint az aranyláz hajszájában pusztultak ki, ré­
szint kereszteződtek nyugati szelindekféleségek­
kel, az utóbbiak pedig a szárazföld távolibb tájairól
eredő kutyafajokkal keveredtek.

52
A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

53
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

A SZAMOJÉDOK
A szamojédok vadászok és rénszarvastenyésztők,
rokonságban a közeli lappokkal; mindkét népesség
része a számi nevezetű népcsoportnak, amely Orosz­
ország északi övezetén lakott, a Fehér-tengertől
egészen a Jenyiszej folyóig elnyúló területen.
Túlnyomórészt rénszarvastenyésztésből és pász­
torkodásból éltek és csak megszakításokkal noma-
dizáltak; ezért céljaiknak megfelelően, fennmara­
dásuk érdekében hasznos kutyafajtát tenyésztet­
tek ki: olyan kutyát, amely többféle munkakörben
is foglalkoztatható. A szamojédokkal szomszédos
lappokról azt állítják, hogy ők próbáltak meg haj­
danán először hámba fogni és vontató állatként

54
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

felhasználni rénszarvast; továbbá a legelső népek A SZAMOJÉD KUTYA

közé tartoznak, akik sítalpon közlekedtek. Ku­ LEÍRÁSA
tyáiknak tehát igen sokoldalúaknak kellett len­
niük, érteniük kellett a csordatereléshez, meg kel­ Mrs. Ivy Kilburn-Morris,
a szamojéd kutya első angol
lett akadályozniuk, hogy a rénszarvasok túl messze tenyésztőjének a lánya, egy
kószáljanak a legelőről, továbbá a ragadozók jelen­ cikkében így ír: „Hangsúlyoz­
létére is figyelmeztetniük kellett az embert. nom kell, mert megcáfolhatat­
lan tény: eredeti törzsét tekint­
Pásztorkutyáról és házőrző ebről van tehát szó: ve a szamojéd nem szánhú­
ennek a kutyának egyidejűleg feltűnően magas zó kutya. Sir F. Nansen és
fokú szocializációs hajlandóságot kellett tanúsíta­ F. Jackson őrnagy, szüleim
nia az emberi lények iránt, mivel az ott lakó nép barátai, valódi szamojéd
kutyákkal vontattak ugyan,
körében minden alkalommal örömujjongást vál­ ezek közt azonban igen nagy
tott ki az idegen érkezése, és ilyenkor mindig vi­ számban akadtak szibériai
dám csereberébe is fogtak. A kutya tehát nem ké­ fajtákkal keresztezettek,
márpedig azok sokkalta na­
pezhetett akadályt a szamojéd és vendége közt, gyobbak, mint a mi szamojéd-
hanem éppenséggel ő köszöntötte elsőnek az ér­ jaink, és a vérmérsékletük is
kezőt. Bundája dús és lágy, mint általában vala­ jócskán elütő [...] Az északi
kutyák körülbelül harminc
mennyi északi kutyafajtáé, és mindig is volt egy válfaja közül a szamojéd a
nagy előnye: nem szívja magába a szagokat. Ezért legeredetibbek közé tartozik.
engedte engedte meg az ember a kutyának, hogy a Rénszarvascsordák terelésé­
sátrában tartózkodjék - bűzfelhők nélkül kelleme­ re használják, kiváló medve­
vadász, és éberen őrzi a sát­
sen melegíthette őt, amikor a lábához kuporodott. rakat. Középtermetű, igen­
Házi kutyának, sőt „szobakutyának" is beválik te­ csak választékos megjelené­
hát az „észak" kutyája, és a kezdetektől fogva mind­ sű állat.
máig megőrizte azt a tulajdonságát, hogy roppant
élvezetét találja abban, ha ott tartózkodhat mellet­
tünk a tűzhelynél. Egy szó, mint száz: rendkívül
sokoldalú kutya, de egyáltalán nem holmi „szak­
munkás"; nem neki kellett az állatállományt a le­
gelőre kihajtania, csak arra ügyelt, hogy a jószág
túlságosan messzire ne kóboroljon; nem neki kel­
lett megtámadnia és elűznie a nyáj körül ólálkodó
ordast, hanem csak a jelenlétére kellett felhívnia az
ember figyelmét; nem neki kellett elvonta tnia va­
dászatokra szánon az embereket. Ilyen minőségé­
ben csak alkalmanként szolgált, amikor terheket
szállíttattak vele egyik helyről a másikra. Arra vo­
natkozóan, hogy vajon az ókori népek mennyire
dolgoztatták szánhúzóként a szamojéd kutyát,
nem sokat tudunk: ismeretes ugyan az a szokásuk,
hogy rénszarvasokat fogtak be vontatásra, de a
kutyát illetőleg csak szórványos adat áll rendelke­
zésünkre. Testalkata és őrzésre való alkalmassá­
ga, állandó éber figyelme, lankadatlan fürgeség­
re - izomállománya jellege miatt - nem a teher­
hordás munkájára predesztinálja őt elsősorban.
Természetesen teherszállításra is alkalmazha-

55
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

tó, csakúgy, mint a többi kutya, ám sem nem

erősebb, sem nem gyorsabb, mint azok a kutyák,
melyeket ősidők óta szánhúzó kutyaként tartunk
számon.

KELET-SZIBÉRIA NÉPEI

Számos nép lakja Kelet-Szibériát, azt a hatalmas

területet, amely a Léna folyótól keletre egészen a
Bering-szorosig nyúlik el; s ezek a népek szánhúzó
kutyaként veszik igénybe ebeiket.
Ezek a népek is attól a homo sapienstől származnak,
amely az őskőkor legrégibb szakában Közép-Azsiá-
ból észak felé vonult. Útközben számos hatás érte

56
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

őket, főleg a szintén észak felé vonuló mongol A JAKUTOK

népek részéről. A mongolok azért indultak útnak,
mert szülőföldjükön, Közép-Ázsiában egyre na­ A jakutok Kelet-Szibéria
gyobb tért hódítottak a terméketlen sivatagok. középső régiójában laktak,
és sajátos elhelyezkedésük
Mongólia népeinek vándorlása arra kényszerítette okán előbb a mongol népek
a Szibéria északi területein honos népességeket, könyörtelen gyarmatosítását
hogy kelet felé húzódjanak, a Csukcs-félszigetre kellett elszenvedniük, aztán
pedig gyorsan áldozatául
meg a Jeges-tenger partvidékére. Ez a kényszer­ estek a cári uralomnak is.
vándorlás akadályozta meg voltaképp teljes fizikai Ez utóbbi a XVII. században
és kulturális megsemmisülésüket, ami óhatatlanul kezdődött, s arra kényszerí­
tette őket, hogy tetemes adó­
bekövetkezett volna a továbbiakban, amikor Dzsin- kat fizessenek, aminek csak
gisz kán mongol hordái tűzzel-vassal végigdúlták elképesztő mennyiségű érté­
hajdani telephelyeiket. Néhány ottani népet telje­ kes vadprém beszolgáltatásá­
sen kiirtottak, más népek arra kényszerültek, hogy val tehettek eleget.
együtt éljenek az újonnan jött barbárokkal, akik idő
múltával elsajátították az ősi rénszarvastenyésztők
és szibériai kutyaidomítók életstílusát. ATUNGUZOK
Ez utóbbi fennmaradt népek közé tartoznak a ja-
A tunguzok részint a Jeges­
kutok és a tunguzok; ezzel szemben azok a népek, tenger partvidékén laktak a
amelyek nem sínylették meg a tatárjárást, mert már Jana folyótól keletre, a
előzőleg elvándoroltak északkelet felé, a jukagi- Laptyev-tenger mellett, ré­
rok, a csukcsok, a korjákok meg a kamcsatkaiak szint pedig a Csendes-óceán
mellékén éltek, pontosabban
voltak, továbbá az inuitok; ez utóbbiak kicsiny az Ohotszki-tenger szegé­
csoportja valószínűleg hosszabb idő óta a Csukcs- lyén, a Kolima-hegységtől dél­
félsziget legkülsőbb peremén tanyázott, a Bering- re. A mongol népek őket is le-
igázták, majd a cárok
tenger partvidékén. alattvalói lettek, és nekik is,
Nagyon nehéz akár hozzávetőlegesen is megha­ akárcsak a jakutoknak,
tározni ezeknek a népeknek a szállásterületeit, mi­ súlyos adókat kellett fizetniük
drága nemes prémek
vel szétszórt falvakban és táborhelyeken laktak. Az formájában.
egyik nép rénszarvastenyésztéssel foglalkozott, a
másik halász-vadász életmódot folytatott a part­
vidéken. Általános jelenség volt az idő tájt, hogy
két különböző nép rénszarvastenyésztői együtt él­
tek ugyanannak a területnek a belsejében, míg a
szánhúzó kutyákat nevelő két különböző halász­
vadász nép együtt lakta a vidék partsávját.
Szintén általános jelenségként könyvelhetők el
azok a vándorlások, melyek során különféle népek
találkoztak egymással. Az emberek és kutyáik szer­
fölött hosszú terepszakaszon vándoroltak át, és
ezek az utak akár egész napokig tartottak. Ilyenkor
megesett, hogy olyan népek falvain vonultak ke­
resztül, amelyek nem halászatból, hanem rén-
szarvastenyészetból tartották fenn magukat.
Ezek valamennyien kitűnő kereskedőknek bizo­
nyultak, és a halászaton, a vadászaton meg a pász­
torkodáson kívül buzgón űzték a cserekalmárko-

57
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

dást (állatok prémjeivel, medvehússal, sóval, teá­

val, cukorral, dohánnyal stb. kereskedtek). Egy
kutya, példának okáért, három-négy-öt fehér róka­
szőrmét ért; két kutyáért viszont akár egy vadász­
puskát is kaphatott az illető. Ugyanez a kutya
gyakran szolgált alku tárgyául a hosszú vándor-
utak során vagy az új halászhely felé való költözés
közben, az viszont soha nem történhetett meg,
hogy sarkvidéki ember áruba bocsátotta volna va­
lamelyik falkavezérét (leader): a falkavezér soha
nem lehetett csere tárgya. Nagyon sok fölkutatni
való van még Szibéria népeit illetően, a nyugati
világtól való sok-sok esztendei politikai és kultu­
rális elszigeteltségük fölszámolása még igencsak
várat magára. A szokásaikra és erkölcseikre vo­
natkozó tájékoztató adatok nagyon is elégtelenek;
kutyáik tanulmányozására még kevesebb erőfe­
szítés történt. Az utalások zöme az első világhábo­
rú előtti időszakból való, amikor a sarkvidék fölfe­
dezői és tudós kutatói először kerültek kapcsolatba
az itt élő népekkel. Az idelátogatók kevés figyelmet
tanúsítottak a kutyák iránt, s csupán fölöttébb felü­
letes észrevételeket tettek róluk. Az is gyakori,
hogy a tájékoztatások, bár ugyanattól a személytől
erednek, teljességgel ellentmondásosak, s ezért
nem állják az egybevetés próbáját.
Sajnos, az is előfordul, hogy teljességgel elégtele­
nül bizonyított állításokat, „tudományos" tételeket
felháborító könnyedséggel használtak föl merőben
ellentétes értelmű feltételezések alátámasztására;
említsük csak meg, milyen véleményt nyilvánít va­
laki a csukcsok kutyáiról, melyeket sok szakértő
talán a legkiválóbbnak tart. Az illető így írt 1908-
ban: „A csukcsok kutyái valamennyi közül a leg­
hitványabbak (poorest at all), valószínűleg azért,
mert étrendjük igencsak silány." Ugyanezt a jel­
zőt (poorest) használja Olaf Swenson is, amikor
csak általánosságban ejt szót a Szibériában lá­
tott kutyákról: „A szemre legszebb kutyák kö­
zül néhány tökéletesen értéktelen, hasznave­
hetetlen, míg más, hitvány külsejű kutyák
(poorest looking) viszont a legkiválóbbak a munká­
ban (in harness)..Nos, mindkét szerző a poorest
jelzőt használja, ám míg az előbbi kizárólag a külső
rögzítésére szorítkozik, addig az utóbbi azt hangsú­
lyozza, hogy az a bizonyos hitvány küllem me­
rőben látszat csupán.

58
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

Erre még visszatérünk, ha részletesen beszélünk a

csukcsok kutyáiról, mert a legtöbb szakértő szerint
ó'k a szibériai husky ősei. Előbb azonban lássuk a
többi szánhúzó kutyát. Gazdáik Szibéria északke­
leti részét lakták, és kutyáikat szinte kizárólag ten­
geri állatokkal táplálták. Part menti falvaikban
vagy táborhelyeiken éltek többnyire a legjobb lét­
feltételek közt ők maguk és a kutyák is, mert
élelmiszereiket ott szerezhették meg legköny-
nyebben, míg azok, akik a szárazföld belsejében
laktak, jóval szűkösebb körülmények közt éltek,
és kutyáik táplálásáról is bizony sokkal nehezeb­
ben gondoskodhattak.

A JUKAGIROK

Mint a régió más népei, a jukagirok is két csoportra

oszlanak, rénszarvastenyésztőkre és kutyatenyész­
tőkre. Ez utóbbiak aszerint választhatók két részre,
hogy milyen tájegység lakói: egyik részük ugyanis
az Alacsony-Kolima lakója, másik részük viszont a A fényképen látható alaszkai
Magas-Kolima nevezetű hegységben lakik. prémvadászok a kutya
Az Alacsony-Kolima jukagirjai élnek jobb létfel­ vontatta szán korányzásának
minden csinját-binját
tételek közt. Számos kutyából álló fogataikat hajtva a szibériai népektől,
villámgyorsan száguldoznak; kutyáikat párba állít­ különösképp a csukcsoktól
ják, egyiket jobbra, a másikat balra a középistráng- sajátították el

59
 I
A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

tói, ami nem más, mint igen szívós, rángatásnak

ellenálló hosszú szíj, amelyet a szán elejére erő­
sítenek. A kutyákat vezényszavakkal irányítják, és
a leader, a falkavezér vezeti őket. A falkavezért
külön e célra tenyésztik ki, jól érti a vezényszava­
kat: „suta" (jobbra), „nax" (balra), „pod" (előre),
„toy" vagy „to-oy" (állj).
Az emberek ritkán tartózkodnak a szánon, rend­
szerint talpukon hóráffal tapossák a havat a szán
mellett. Ha a hó meghuppadt, süppedékeny, la­
tyakos, akkor az emberek csoportja a kutyák csa­
pata előtt halad, s a talpakra erősített hóráfok se­
gítségével a kutyaláb számára járhatóbb ösvényt
tipor. A vontatmányt az az ember ellenőrzi, aki a

60
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

szán mögött lépeget, kezében azzal a hosszú he­ AZ ÉVSZAKI

vederrel, amelyet a szán farára rögzítettek. VÁNDORLÁSOK
Magas-Kolima jukagirjai ezzel szemben nehezebb
körülmények közt élnek; ők szintén a középist­ Az a nép, amely a Kolima-
hegységben eredő Kolima
rángtól jobbra-balra fogják be kutyáikat, de nem folyam s a Kolima mellék­
párosával, hanem lépcsőzetesen, már csak azért is, folyóinak partján sorakozó
mert a fogat többnyire hat vagy hét kutyából te­ falvaiban lakik, tavaszonként
vődik össze. Egy-egy család birtokában ugyanis elhagyja településeit, fölkere­
kedik, és kutyáival, szánjaival
összesen három, négy vagy öt kutya van csupán, meg kúp alakú bőrsátraival
mivel nincs mindig elegendő mennyiségű enniva­ elindul a folyam felső folyása
ló ahhoz, hogy nagyobb számú kutya tartására felé. Amikor beköszönt a
nyár, csónakokban le­
rendezkedhessenek be. ereszkednek a folyam
Valószínűleg nehéz életkörülményeik késztetik habjain, meg-megállapodva
őket arra, hogy különösen nagy figyelmet fordítsa­ a partokon, ahol rövid ideig
halásznak, majd ősszel
nak kutyáikra. Hogy megoltalmazzák őket a hó­ visszatérnek azokba a
viharoktól, lakóhelyük mellé jókora fedett ólat épí­ falvakba, ahonnan útra keltek.
tenek nekik: ez nemcsak a hó és a zúzmara elől
nyújt menedéket, hanem a nap sugarai ellen is.
Amikor fölkerekednek, hogy elköltözzenek lakó­
helyükről, több család is összefog, kutyáikból foga­
tot állítanak össze, a szánra pedig fölrakják sátrai­
kat, ruháikat, élelmiszerkészleteiket, aztán több­
szöri fordulással szállítják el valamennyi holmiju­
kat. A szánon a rakományon kívül az egészen apró
gyermekek, a betegek és öregek kapnak helyet. Az
egészséges jukagirok a vontatmány mellett men­
nek, botjaikra támaszkodva.
A fogat élén nem mindig a legjobb falkavezérek
haladnak, már csak azért sem, mert ilyenkor nincs
szükség arra, hogy a vezető hangja irányítsa őket.
Az ilyen utazás egyébként is csoportos munka:
rendszerint az asszonyok meg a nagyobbacska
gyermekek maguk is segítenek a kutyáknak a szán­
húzásban.
A jukagirok nyelvét, hagyományait és történelmét
tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy szoros
kapcsolat fűzi őket a csukcsok és a korjákok né­
péhez. Akárcsak a csukcsok meg a korjákok, ők is
két nagy csoportra: rénszarvastenyésztőkre és ku­
tyatenyésztőkre oszthatók.

61
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

A KORJÁKOK

A korjákok a Kamcsatka-félsziget északi részén s a

Bering-tenger partvidékén laknak, az Anadis fo­
lyótól délre, s ezért igen sok kapcsolat kötötte őket
mindig is a tunguzokhoz. Kutyáik minden bizony­
nyal kereszteződtek a tunguz vadászebekkel vagy
az oroszok kopóféléivel, így alakulhattak ki vala­
mikor a XX. század elejére.
Néhány forrás megemlíti, hogy a tunguz kutyák
sokkal kisebbek voltak a bennszülött ebeknél, s ebből
a kereszteződésből silányabb testalkatú utódok szár­
maztak. Ezek róka nagyságúak voltak, a bundájuk
rőtes. A korják kutyák túlnyomórészt úgynevezett
piebald, vagyis „tarkán foltos" állatok, fehér alapon

62
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

jókora fekete vagy vörös foltokkal, vagy fekete ala­ A KUTYÁK

pon fehér foltokkal. Pofájuk kicsiny és hegyes, far­ TÁPLÁLÁSA
kuk bozontos. Lelkiállapotukat a farkuk jelzi: ha jól
érzik magukat és kedvük vidám, magasra emelik; ha Az etetést a nők és a gyerme­
fáradtak vagy búsak, farkuk lekonyul, és két hátsó kek gondjára bízzák, amint
azt Waldemar Jochelson
lábuk közé húzzák (a szibériai husky épp fordított 1908-ból származó föl­
faroktartással érzékelteti kedélyhullámzását). jegyzéséből tudjuk:
A korjákok nagyon ügyelnek kutyáikra; akárcsak „Amikor otthon tartózkodnak,
a kutyáknak híg levest
a jukagirok, ők is jókora fedett ólat építenek lakó­ főzetnek vasfazékban
helyük oldalához, hogy azzal védjék őket az időjárás lazaccsontokból és hal­
viszontagságaitól; ha beszélnek hozzájuk, igen gyak­ maradékokból. Etetés előtt a
gyermekek eloldozzák az
ran becéző szavakat használnak, jóllehet nem vetik addig jó erősen pórázra kötött
meg a goromba bánásmódot sem, amikor idomítják kutyákat. Azok hevesen meg­
őket. De nemcsak simogatják, hanem gondjukat is rohamozzák a dézsát,
viselik, akár otthon, a faluban, akár útközben. A fuldokolva lefetyelik a löttyöt,
pofájukat egész szemig bele­
vemhes szukákat nem kímélik különösebben, sőt túrják, úgy kutatnak vala­
sokszor egészen az ellés bekövetkeztéig dolgoztatják milyen fogukra való szilárd
őket; az viszont megesik, hogy a korják nők megaka­ falat után. Evés közben ritkán
marakodnak össze, mert
dályozzák a nőstény fogatba való becsatolását. tudják, bármelyikük is torzsal-
Az ellések odakünn történnek, a külső fedett ólban, a kodik, a rájuk felügyelő gazd-
kölyköket azonban, születésük után közvetlenül, sötét asszony vagy kölyök azonnal
a fejére csap, és ellátja a
üregben rejtik el, onnan csak akkor hozzák elő őket, baját. Az újonnan szerzett
ha bealkonyodott. A korjákok véleménye szerint kutyát a többiek közé eresz­
ugyanis a fényt meglátni olyan nagy gyönyörűség, tik, hadd egyék velük, ha tud.
hogy ha majd abba az életkorba jutnak, amikor dolgoz- Szemmel tartják ugyan, de
senki nem lép közbe, ha a
hatnak, nem lehet őket visszatartani a munkától. többi kutya rátámad. A falka
Idomításkor rendszerint akkora súllyal terhelik két-három nap múlva elismeri
meg a szánt, mint amekkorát rendes körülmények az új kutya jogát, hogy velük
együtt egyék.”
közt raknak rá szállításkor. Ha a kutya már képes
elhúzni a kívánt súlyt a kellő iramban, nem terhelik
meg még nehezebbre a rakományt, nehogy elront­
sák vele az állat futását, a lábtartását s ezzel csök­
kentsék a teljesítményét.
A kölyköket körülbelül hat hónapos korukban kez­
dik befogni a vontatmány elé, de ha télen születtek,
csak a rákövetkező téli időszakban állítják mun­
kába őket.
A team, a csapat körülbelül tíz kutyából áll, átlagban
ennyit képes fenntartani egy-egy család; ezek na­
ponta 60-80 kilométernyi távolságot is végigfut­
nak úgy, hogy megrakott szánt húznak egyenletes,
kitartó ügetéssel, és óránkénti 6-13 kilométeres
sebességgel haladnak.
A korják kutyák barátságos természetűek, a féle­
lemnek semmiféle válfaját nem tanúsítják, ugyan­
akkor az emberekhez való ragaszkodásuk megle­
hetősen erős.

63
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

A KAMCSATKAIAK
A kamcsatkai nép a Kamcsatka-félsziget déli részén
él: ez a vidék, más sarkvidéki tájakhoz viszonyítva,
nyaranta különlegesen enyhe éghajlatú, lehetővé
teszi lakóinak a tehéntartást meg a rozstermesztést,
de megterem ott a répa, a káposzta meg a burgonya
is. A zord és hideg teleken, helyváltoztatásaik al­
kalmával, természetesen a kamcsatkaiak is a kutyá­
kat használták föl közlekedési eszköz gyanánt, mert
ezek igencsak szívós jószágok, és hatalmas terhek
elvontatására képesek. Rengeteg kutyájuk van.
Napjában egyszer - általában este kapnak enni
500-700 grammos szárítotthal-adagokat. A fogat
létszáma hat kutyától akár tizenötig is terjedhet.

64
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

A létszám függ a szállítandó rakomány súlyától is. A kutyáknak a pihenők idején

is fogatba kötve kell marad­
Kedvező körülmények közt tizenegy kutya képes niuk, mert máskülönben
arra, hogy egy embert és 1000 kilogrammnál na­ elkóborolnának a csábító
gyobb súlyt elhúzzon mintegy negyven kilomé­ illatú vadnyomokon, és a falka
ternyi távolságra egy nap alatt. A fogat párosával szanaszéjjel szóródna
elhelyezett kutyákból áll: egy jobbra és egy balra
kerül a jó erős fókabőrből hasított szíj, a középső
főistráng két oldalához csatlakoztatva. A kutyákat
csak vezényszavakkal irányítják, korbácsot, ostort
nem használnak erre a célra; a falkavezért épp
ezért külön úgy tenyésztik és irányítják, hogy ért­
sen a szóból. A szán kormányzását, siklásának mó­
dosítását körülbelül 120 centiméter hosszú és öt
centiméternyi széles fabottal végzik: ezzel a szán
megállítható vagy lefékezhető. A vezető a szán
közepe táján ül, onnan végzi az irányítást a szán
egyik oldalához függőlegesen hozzárögzített bot­
tal. A lassítás vagy fékezés úgy történik, hogy a
vezető egyre mélyebben beleszánt a bottal a hóba.
A szánt nyírfából, méghozzá érlelt, szárított nyír­
fából ácsolják: nemcsak erős és teherbíró, hanem
egyszersmind hajlékony is; alkatrészeit cserzett fó­
kabőrből hasított szíjakkal hurkolják-kötözik egy­
máshoz. Az egész faalkotmányt két jókora, fölpen-
derülő orrú sítalpra szerelik föl. A szánnak nincs
egyetlen vas alkatrésze sem, súlya nem haladja
meg a tíz kilogrammot, ezzel szemben viszont 150
kilogrammnál nehezebb rakományt is elbír, továb­
bá rendkívül tartós.

65
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

A CSUKCSOK
Nevük azt jelenti: „rénszarvasban gazdagok"; a
csukcs nép háromnegyed része rénszarvastenyész­
téssel foglalkozott, míg a maradék egyharmad, a
kutyatenyésztő, tengeri emlősök halászatából élt; ez
utóbbiak a Jeges-tenger partvidékén laknak. Azt a
tengerszakaszt Csukcs-tengernek hívják, továbbá
mindmáig Csukcs-félsziget a neve annak a fjordok
szabdalta roppant földnyelvnek, amely Szibéria leg­
szélső csücskeként Alaszka felé nyúlik. Az ősrégi
rege szerint a népet egy bálna jegyezte el az óceán­
nal.
Az öreg csukcs asszony, amint a szirtfüzéren fe­
hérlő bálnacsontváz előtt gunnyaszt, így mesél:

66
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

„Itt, a bálnacsontok alatt fekszik az Anyaszellem, A MUNKAKUTYA

aki a partvidékek valamennyi népének életet adott. SZIBÉRIÁBAN
Az Anyaszellemet az az igazi bálna ejtette teherbe,
amelyik alkalomadtán férfivá változik." Olaf Swenson, amikor leírást
Látomásuk a világról, bölcseletük, a tündérregéik, ad Bilkoffról, nagyon érdekes
képet fest a csukcsok által
a varázslegendáik, mind, mind eltéphetetlenül a kitenyésztett szibériai szánhú­
tengerhez és a tengeri állatokhoz fűzi őket. Kuny­ zó kutyáról. Bilkoffot sokáig
hójuk teteje, oldalfala és padlója egyaránt rozmár­ kerülgette sóváran Swenson,
míg aztán egyik csukcs barát­
bőrből készült, ugyanebből a kajakjuk is. A roz­ ja - aki, csakúgy, mint
márok agyara a szán siklótalpa gyanánt szolgált. Swenson, nagyon jól ismerte
Abból a pompás kemény csontból faragták a szi­ a kutya páratlan jó tulajdonsá­
gait - végül is odaajándékoz­
gonyaikat, a késeiket, valamint majdnem valameny- ta neki: „Soha nem fogom el­
nyi naponta használatos munkaeszközüket is. A roz­ felejteni Bilkoffot, hiszen nála
márból meg a bálnákból nyert olaj táplálta mécse­ jobb kutyával nem találkoz­
tam egész életemben, ugyan­
seik lángját, melegítette be és világította meg a úgy nem felejthetem el, mint
kalyibáikat. ahogyan a legjobb barátom is
Ezeknek a népeknek a szemében a nyár úgyszól­ örökké az emlékezetemben
ván észrevétlen természeti tünemény, földjük az él. Sok-sok évvel ezelőtt talál­
koztam vele, amikor a
esztendők sok hónapján át fagyban dermed, és csukcsok közt jártam, és
könyörtelen erejű szélviharok korbácsolják vége- amint megpillantottam, tíz
láthatatlanul. Körülbelül két hónapig az az idő­ perc múlva már azt akartam,
hogy az én kutyám legyen.
szak, amikor a hőmérséklet, ha igen derűs az ég, Nem is annyira a vezéri
fölemelkedik 21 Celsius-fokra, ez idő tájt dúsan képességei miatt, merthogy
virágba borul a tundra, a nap pedig éjnek évadján olyan kiváló leader, hanem
inkább az egyénisége,
sem tűnik el a mennyboltról, nem nyugszik le a jelleme, a bölcsessége
látóhatár peremén. A csukcsok azt az évszakot te­ ragadott meg. A legjobb
kintik az új esztendő kezdetének, amikor végre- kutyákból ugyanis sugárzik
valahára fölbukkan a nap korongja a hosszú sarki személyiségük varázsa, csak­
úgy, mint az emberből. Bilkoff
éjszaka után. a barátjává fogadott, ám ami­
kor a legkedvesebben bánt
velem, akkor sem feledkezett
meg soha a méltóságáról.
HITVÁNY, DE GYORS KUTYÁK A szibériai munkakutyában
fikarcnyi ostobaság sincsen,
A csukcs nép fontossága a korszerű szánhúzó ku­ és sohasem folyamodik olyan
tya történetében alapvető, meghatározó jellegű; a szolgalelkü fortélyokhoz, mint
a lakásban tartott kutyák.
korjákokkal együtt őket tartották a legjobb kutya­ Olyan önérzetes, hogy ezért
tenyésztőknek és szánhajtóknak az egész régi Szi­ gyakran megközelíthetetlen,
béria világában. Számos bizonyíték van arra, hogy és Bilkoffban igen magas
a csukcs az a nép, amely a fehér ember föltűnése fokon kifejlődött ez az
erény...”
után - a fehér embert kezdetben a cári csapatok
képviselték, amikor hadjárataik során elfoglaltak
minden talpalatnyi szibériai földet - továbbra is
fajtatisztán tenyésztette kutyáit. Ezek a kutyák el­
jutottak hozzánk is, és tőlük ered a modern szi­
bériai husky. Mivel azonban a föltételezések, saj­
nos, csak részint nyernek tudományos jellegű iga­
zolást, akadtak olyan elméletek is, amelyek vitatni

67
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

kívánták azt az állítást, hogy a csukcsok kutyái

keresztezetlenek maradtak, és úgy jutottak volna
el hozzánk.
Sajnos, a szibériai népekről és kutyáikról fennma­
radt egykorú beszámolók írói nem láthatták előre,
milyen ádáz viták törnek majd ki a jövőben. A
szemtanúk pusztán arra szorítkoztak, hogy följe­
gyezzék a helyszínen észlelt jelenségeket, eszükbe
se jutott eleve megdönthetetlen támpontokkal föl­
szerelni az utókor tétova bizonyságkeresőit. A tun-
guzokról szóló fejezetben említettem már, mennyi­
re leértékelte pl. az egyik utazó a csukcsok kutyáit
(„a csukcsok kutyái valamennyi közül a leghitvá­
nyabbak...").
Megesik manapság is, amikor olyasvalakinek a be­
számolóját halljuk, akinek nem akadt dolga szán­
húzó kutyákkal, s életében először látja ezeket a
hámba fogva nyargaló jószágokat, hogy az illető
mély szánalommal ecseteli, „milyen hitványak, si­
lányak, soványak ezek a kutyák". „Ezek" azonban
a versenyeken az óránkénti húsz kilométeresnél is
sokkalta nagyobb sebességgel rohannak, és elké­
pesztő távolságra, száz meg száz kilométernyi mesz-
szeségre elvontatják a megrakott szánt; igaz, fárad­
tan futnak be minden egyes pihenőhelyre, ám a jól
megérdemelt heverészés után ismét lelkesen lohol­
nak tovább. No persze, a külsejük hitvány, ez azon­
ban csak a felszín: az egészséges és jól edzett kutya
nem lehet más, mint izomköteg, merő összpontosított
erő, és ezt a szikár testet nem fedi a legcsekélyebb
zsírréteg sem. Ezt nem csupán a modern klinikai
vizsgálatok támasztják alá, már a föntebb említett
Olaf Swenson is ilyennek írja le a csukcs kutyákat,
márpedig ő a szibériai kutyák - különösképpen a
csukcs kutyák - legkiválóbb ismerői közé tartozik.
1900-ban bukkant föl Szibéria pusztaságain, állan­
dóan ide-oda utazott az ott élő népességek közt,
légióként azonban a csukcsoknál tanyázott; „ez a nép
sorsfordító jelentőségű számomra", írta róluk Swen­
son. Éppen a csukcs néprajzra és a csukcs kutyákra
vonatkozó szakértelmének köszönhető, hogy a har­
mincas évek vége felé megbízást kapott, szállítson
Szibériából egy csoport csukcs kutyát az Egye­
sült Államokba; ezek meg is érkeztek New Eng-
landbe, és részévé váltak annak a tenyészetnek,
amelyben a modern szibériai husky kialakult.

68
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

Valdemar Borgoras, aki 1904 és 1909 közt élt csukcs

földön, megállapította, hogy „a csukcsok kutyáit
tekintik valamennyi kutyafaj közt a leghitványabb­
nak, valószínűleg azért, mert étrendjük elégtelen;
hanem ha jól táplálják őket, úgyszólván fáradha­
tatlanok, és húsz napon át is képesek egyfolytában
hatalmas távolságokon végigfutni. Mindössze két-
napi pihenést igényelnek egy-egy ilyen roppant
teljesítmény után." Borgoras továbbá megjegyzi:
„Rövid szakaszon a futásban valamicskét lassúb­
bak, mint a rénszarvasok meg a lovak, hosszabb
távon azonban gyorsaságban bármilyen más álla­
tot felülmúlhatnak."
Híres verseny zajlott 1869-ben „a leggyorsabb orosz
Ez az 1822-ből való rajz csuk-
csapat (Anatovkij orosz tiszt tulajdona) meg a csokat ábrázol. A csukcs név
bennszülött team közt, amelyet a csukcsok leg­ eredeti jelentése: „rénszarvas­
gyorsabb kutyái közül válogattak össze. A Bara- ban gazdagok", ugyanis olyan
magin nevezetű helyi kereskedő lefizette az ős­ területen éltek, ahol rengeteg
rénszarvas legelészett, s a
lakókat, hogy szemeljenek ki egy csapatra való csukcsok csakhamar kiváló
kutyát, és eddzék őket egész esztendőn át, készít­ tenyésztői lettek ennek a
sék föl alaposan a mérkőzésre. Anuy vásárterén kérődző állatnak
rajtoltak, és tizenöt óra alatt futották meg a Nizs

69
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

Kolimszkig tartó 150 mérföldes távot, egyórányi

előnnyel egész Szibéria legjobb orosz fogata
előtt..." (a The New Complete Siberian Husky című
szakműből, 1992). Az óránkénti körülbelül tizenöt
kilométeres átlagsebesség olyan fényes eredmény,
hogy Borgoras sürgősen papírra veti: „ez alkalom­
mal olyan szédületes iramban hajtottak, ami csúcs­
teljesítmény, szibériai kutyák még soha nem értek
el ilyen gyorsaságot hosszú távon"
A fényképek a szánhúzó
kutyák két, egymástól időben
és térben távol lezajlott verse­
nyét idézik föl. A lenti képen
a fogat a rendkívül híres All
Alaskan Sweeptakes nevű
versenyen fut be a célba;
a 71. lapon pedig az Alpirod
nevű vetélkedőn száguld a
győztes csapat a többi elölt,
Lavagnában

70
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

A LETELEPEDÉS
A csukcs kutyák gyorsak és kitartóak; e kiváló tu­
lajdonságaik fennmaradását ama ténynek köszön­
hetik, hogy gazdáik, a csukcsok - jóllehet meró'ben
öntudatlanul - olyan magatartást tanúsítottak, ami­
lyet manapság a legkitűnőbb kutyatenyésztők, akár
a szép külső, akár a munkabírás kifejlesztése érdeké­
ben. Amint sikerült rögzíteni és állandósítani a meg­
határozó jellemvonásokat, időről időre friss vért is
kereszteztek a jól kitenyésztett fajtába, mert az még
inkább erősítette jellemüket és szívós alkatukat.
Hogy a csukcsok miért válogatták ki épp ilyen
tulajdonságok szerint a kutyáikat - gyorsaság, szí­
vósság és hosszú távolságok kitartó végigfutása

71
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

folyamatos etetés nélkül, viszonylag alacsony fokú FARKAS ÉS KUTYA

energiafelhasználással -, annak az oka életkörül- PÁROZTATÁSA
ményeikben rejlik: időtlen időkön át környezetileg NAPJAINKBAN
markánsan meghatározott létfeltételeknek kellett
alávetniük magukat. Gondoljunk a sarkvidék leg­ A kutya közvetlen leszárma­
zottja a farkasnak, s ezért az
utóbbi hideg időszakára: ez Krisztus előtt körülbe­ emberi körülményekhez alkal­
lül ezer évvel zajlott le, amikor is Szibéria északke­ mazkodott farkasfajtának is
leti részén jelentős éghajlati módosulások követ­ tekinthető. Túl az alaktani és
keztek be: a jégmezők több mérföldnyire benyúl­ célszerűségi típusmódosulá­
sokon, amelyek a különféle
tak a tengerbe, és Alaszka partvidékein megemel­ kutyafajták létrejöttét meg­
kedett a vízszint. Ugyanakkor a rozmárok meg a határozták, a legfőbb válto­
fókák elhagyták a Csukcs-tenger jégbe fagyott part­ zás magatartásbelinek mond­
ható: a farkas tartózkodó
vidékeit, és az Aleut-szigetvilágba költöztek. A csuk­ állat, természetéből fakadóan
csok nem bírtak tovább élni a megromlott létfelté­ bizalmatlan az emberrel
telek közt, s helyzetüket tovább nehezítette az a szemben (ösztönszerűleg
megsejti domináns uralomra
tény is, hogy a Bering-szorostól keletre élő inuitok új törő voltát), és gyakorlatilag
vadászati technikákat fejlesztettek ki: kajakkal meg idomíthatatlan. Fejlődése (ne
szigonnyal vágtak neki a nyílt vizeknek, és meghó­ feledjük: ez önkéntelen, aka­
dították a Bering-szorost. ratlan fejlődés, hiszen
a farkast semmiféle kényszer
Ennek következtében a csukcsok mindinkább ke­ nem taszította ebbe a fejlő­
letre szorultak. A vadban szegényebb tájakon kifej­ dési irányba) oda vezetett,
lesztették azt a közlekedési eszközt, amely a lehető hogy olyan állattá - kutyává -
vált, amely közösségben él
legcsekélyebb energiafogyasztással működött, és az emberrel, és elfogadja az
amellyel hatalmas távolságokat tehettek meg, hogy ember társaságát. A legfonto­
kedvezőbb vadászati lehetőségeket kínáló terüle­ sabb tény azonban az, hogy
nem passzívan fogadja el az
tekre juthassanak: a kutyák vontatta szánokat. Ez két ember domináns, parancsoló
olyan körülményt vont maga után, melyek a csuk­ voltát (nem menekül el, mint
csok állandó letelepedéséhez vezettek a partvidék a farkas), hanem aktívan
hosszán sorakozó falvakban. Az első körülmény: viszonyul hozzá, vonzódással,
rokonszenvvel, vagyis mind
kutyatenyésztők nem nomadizálhatnak; a második újabb és újabb magatartás-
körülmény: arra kényszerültek, hogy nagy mennyi­ mintákat sajátít el tőle.
ségű élelmiszert raktározzanak el mind hosszabb és A kutya pároztatása tehát az
ő vad ősével, az alaktani-
hosszabb időszakokra, mert csak ekként táplálhatták célszerűségi gyér előnyöket
kutyáikat. Mindez arra késztette őket, hogy szilárd leszámítva, élettani szempont­
közlekedési eszközöket hozzanak létre. ból kétségkívül visszafejlődést
jelent, vagyis: időben visszaveti
azt a folyamatot, amely bizo­
nyos magasabb szintet ért el,
A SZÁN FELTALÁLÁSA befejezési fokára jutott.
ÉS A KUTYÁK GONDOZÁSA
A csukcsok szánjai nemcsak azért értek el szédü­
letes sebességi rekordokat, mert olyan nagyszerű
kutyák húzták, hanem azért is, mert elképesztő
ügyességű emberek hajtották, irányították őket;
továbbá azért is, mert a vontatmány terhe meg­
lehetősen alacsony súlyegységekre oszlott, a ti­
zenhat-húsz kutyából álló fogat minden egyes

72
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

vontatójára viszonylag mérsékelt mennyiségű ra­

komány jutott.
A fogat jó teljesítménye függött természetesen attól
is, hogy az emberek mennyire viselték gondját az
állatoknak. Rendkívüli fontossága van annak is,
hogyan hajtják végre a kényes mancsok gondo­
zását. A csukcsok, ha észrevették, hogy a kutya
fájlalja a tappancsát, nem mentek tovább addig,
amíg rénszarvasbőrből varrott bocskorféleséget
nem szíjaztak föl rá (ámbár igaz, sok kutya nem
tűrte meg a lábbelit, és azonnal letépte).
A pihenők idején különösen ügyeltek a kutyákra:
éjszakánként leszedték róluk a hámot, nehogy meg­
egyék a szíjakat, és nyakörvükhöz erősített pórázzal
kötötték ki őket. A szánhúzástól kimerült jószágok
akkor már fáradtságukban azonnal lekuporodtak a
földre, orrukat a hasuk alá dugták, és bozontos far­
kukkal betakarták a fejüket.
A szokatlanul erős hóförgetegek idején a kutyákat
szabadon eresztették, hogy a hám ne akadályozza
őket a mozgásukban, és hogy lerázhassák maguk­ CSODA
ról a hátukon föltorlódott havat; a fogat zárt kö­ OLAF SWENSON?
telékébe csatoltan ugyanis elboríthatta volna őket
Olaf Swenson 1900-ban érke­
a hótömeg, s elpusztulhattak volna alatta. zett Szibériába, hogy a North-
A téli évszak végeztével a kutyákat elengedték, eastern Siberian Company
hadd kószáljanak faluszerte vagy a környéken. Limited alkalmazottjaként dol­
gozzék: a társaságnak bányá­
Ilyenkor az állatok ételmaradékokkal vagy apróbb szati és kereskedelmi kon­
rágcsálókkal táplálkoztak. cessziói voltak Szibériában.
Az első fagyok beköszöntével aztán ismét össze­ Amikor a cári kormány nem
újította meg a koncessziókat,
szedték és megkötötték a kutyákat, és mivel ősz Olaf Swenson letelepedett a
végére különösen kövérre híztak, mielőtt újra szán bennszülöttek közt, hogy
elé fogták volna, két-három napig teljes vagy rész­ kereskedelmi tevékenységet
leges böjtre fogták őket. Ha tüstént szánt kellett volna folytasson. Igen sokra becsülte
a szibériai kutyákat, külö­
húzniuk, sehogy sem sikerült volna visszanyerniük nösképp a csukcs nép által ki­
egyensúlyi állapotukat, képtelenek lettek volna hu­ tenyésztett jószágokat; sok
zamosabb erőfeszítésre és gyors nyargalásra. szibériai kutya az ő közvetíté­
sével jutott el Alaszkába. Leg­
A csukcsok nemcsak arra használták kutyáikat, fontosabb behozatali tettét
hogy vadászatra menjenek velük, hanem velük azonban 1930-ban hajtotta
látogattak el a szomszédos falvakba is, és ott cse­ végre, amikor is Leonard
rekereskedelmet folytattak akkor is, ha gazdag aján­ Seppala megrendelésére az
amerikai New Englandbe vitt
dékokat kaptak vendéglátóiktól. Az efféle kalmár- öt pompás csukcs példányt:
utak alkalmával igen gyakran olyan fogatot állítot­ ezek az új szibériai husky faj
tak össze, amelyben az anyaállat került a leader ősei lettek.
posztjára, s minden hat hónaposnál idősebb kölyke
követte. Ez igencsak hasznos módszernek bizo­
nyult, hiszen egységes, összetartó fogatot tudtak a
legkönnyebben kiképezni: néhány hónap múltán,

73
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

amint a kölykök fölcseperedtek, a fogat máris jobb

teljesítményt nyújtott, mint a többi. A csukcsok
általában a nőstényeket tartották a legkiválóbb ká­
dereknek, mégis inkább a nagyobb termetű és erő­
sebb hím állatokat kötötték be oda vezetőnek.
A kölykök kiválasztása, valamint bármilyen újon­
nan szerzett kutyának a teambe való beillesztése
szinte kizárólag a teljesítmény és a hasznavehető-
ségi szempont alapján történt.
A csukcsok kutyái kisebbek voltak Szibéria más
népeinek kutyáinál, ők voltak az igazi, valódi szán­
húzó kutyák. Egyáltalán nem kereszteződtek az
odavetődött orosz ebekkel, sem az alaszkaiakkal
(ezeket a csukcsok „parányi szibériai pockoknak",
„szibériai kisegereknek" csúfolták): a csukcsok szi­
kár, szívós kutyái jutottak el elsőként Alaszkába,
hogy futásukkal ámulatot keltsenek az oly nagy
hírű All Alaskan Sweepstakes (Összalaszkai szánhú-
zókutya-verseny) mérkőzésein.
Ráadásul világraszóló eredményeket értek el, és
lemosták nevükről a gyalázatot. Az oroszoknak is
jobb belátásra kellett térniük, amikor oly csúfos
vereséget szenvedtek Anuy hírhedt százötven mér-
földes versenyén.

A FÜGGETLENSÉGI sítésére is gondolni lehetett. hogy kiirtsák a csukcsokat. Az

HÁBORÚ
Drámai harcba fogott a
csukcs nép, amikor összemér­
te erejét a cári csapatokéval,
az első kétségbeesett ellenál­
lási kísérletektől kezdve egé­
szen a megszálló csapatok
pusztulásáig.
Az igazi véres háború 1731-
ben kezdődött, akkor, amikor
a cári hadsereg a csukcsokra
támadt, azzal a pontosan meg­
határozott paranccsal: lőjék
halomra a férfiakat, a nőket és
gyermekeket pedig deportál­
ják, majd vegyítsék össze
más népekkel. A teljességgel
egyenlőtlen összecsapások
során a csukcsok két ízben is
vereséget szenvedtek, ellenfe­
leik tűzfegyverei irtózatos tö­
megmészárlást vittek végbe.
Olyan méretű vérfürdők zajlot­
tak le, hogy már-már a csukcs
nép teljes etnikai megsemmi-
Mégis maradtak túlélők, azok
a csukcsok, akik többé nem
vállalkoztak nyílt ütközetre, ha­
nem apró csoportokra szaka­
doztak, úgy viseltek partizán­
háborút. Számtalan rajtaütés­
sel bomlasztották meg az
orosz katonai őrjáratokat,
méghozzá villámgyors kutyáik
vontatta szánjaik segítségével,
igen egyszerű hadműveleti
terv alapján: föltűntek és eltűn­
tek, szempillantás alatt - ezt a
taktikát alkalmazták a csuk­
csok, hogy idegesítsék ellenfe­
leiket, s arra kényszerítsék
őket, hagyják el mihamarább
ezt az oly sivár, barátságtalan
csukcs földet.
A válasz ugyan sokáig váratott
magára, de vagy tízesztendei
haszontalan hercehurca, sok
hiábavaló csetepaté után a
Szentpétervárott leledző hadi­
tanács úgy döntött: büntető
hadjáratot indít azzal a céllal,
engesztelhetetlen gyűlölet és
vérszomj oka abban a rop­
pant gazdagságban keresen­
dő, amit ez a távoli terület az
európai Oroszország számára
jelentett. Gondoljuk csak
meg: a XVII. századi Oroszor­
szág a kivitelből származó ha­
szon felét a nemes prémek
értékesítéséből nyerte, külö­
nösképp a hermelin s a Kelet-
Szibériában vadászott menyét
bundája hozott óriási bevétele­
ket az állampénztárnak. A vad­
állomány gátlástalan pusztítá­
sa a fauna gyors megcsappa­
nását vonta maga után. A mo­
hóságtól elvakult természet­
fosztogatók azonnal új terüle­
tek meghódítására indultak,
ahol még elegendő szőrmé­
nek való prémes vadra lelhet­
tek. Az új büntető hadtest
1744-ben indult a csukcs nép
ellen. A csukcsok jól emlékez­
tek arra, milyen vereséget

74
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

HOSSZÚ ELSZIGETELTSÉG
A csukcsok a történelemnek köszönhetik szeren­
cséjüket. A történelem intézte úgy, hogy ne kerül­
jenek kapcsolatba - vagy ha mégis, hát csak szór­
ványosan - más népekkel, következésképpen a ku­
tyáik sem elütő, merőben más fajtájú kutyákkal. (A
„más népek" ebben a vonatkozásban a cári biroda­
lom hódítóit jelenti.) A muszka hadak a XVII. század
kezdetétől fogva módszeresen benyomultak Szibé­
riába, elfoglalták és gyarmatosították ezt az irdatlan
nagy területet. Rövid idő alatt leigázták a jakutokat,
a jukagirokat meg a korjákokat, és súlyos adók fize­
tésére kényszerítették őket. Csak a csukcsok zendül-
tek föl egységesen, és nem tűrték el a cári hatóságok
által rájuk erőszakolt létfeltételeket, hanem hosszú
háborúskodásba fogtak 1731-ben. A hadakozások
száz esztendő múltán értek véget. A győzedelmes
csukcs nép elnyerte politikai függetlenségét az orosz
birodalom határain belül. Az a tény, hogy a csuk­
csok nem bocsátkoztak semmiféle viszonylatokba
nyugati népekkel, lehetővé tette csaknem tökéletes
és maradéktalan elszigetelődésüket további két év­
századon át. Következésképp kutyáik sem keresz­
teződtek más fajtájú ebekkel.

szenvedtek a csatatéren, nem lepetésszerű rajtaütéssel szét­ A helyüket szédítő gyorsaság­

szálltak hát nyílt harcba az el­
lenséggel, hanem elhagyták
falvaikat. Egy részük a Bering-
szoroson keresztül bárkákon
átkelt Alaszkába. Három éven
át még csak villongás sem tá­
madt a két hadviselő fél közt,
sőt, a cári csapatok csak el­
néptelenedett és földig lerom­
bolt vagy fölperzselt falvakat
találtak, ahol férfiak és asszo­
nyok élettelen teste hevert csu­
pán. A helyi lakosság megölte
kutyáit, gyermekeit, végül pe­
dig végzett önmagával is,
hogy senki ne essék a betola­
kodók kezébe.A csukcsok
mindössze arra szorítkoztak,
hogy tisztes távolból szemmel
tartották leigázóikat, némán
sikló előőrseik észrevétlenül ta­
nulmányozták az ellenfél
hadmozdulatait. Ez a gerilla­
csatározás addig tartott, amíg
az Alaszkába menekültek
vissza nem tértek; akkor meg­
verték a cári csapatokat,
az orosz katonáknak arra se
maradt idejük, hogy puskáikat
újratöltsék. Csaknem vala­
mennyi támadó odaveszett.
Pavluszkij tábornok és tiszti­
kara fogságba esett, s mivel
az anyaországgal minden kap­
csolatuk megszakadt, a
csukcsokkal maradtak, és
megtanították őket, hogyan
kell bánniuk a tűzfegyverekkel.
Az oroszokkal mindennemű
összeköttetés megszűnt; a
rénszarvastenyésztő
csukcsok csak az 1700-as
évek vége felé kezdtek újra
kereskedni a cári megbízottak­
kal. A partvidéki csukcsok
azonban megőrizték büszke el­
szigeteltségüket; s ez a
kevély önállóság akkor sem
szűnt meg, amikor az egész
csukcs terület, ha az orosz bi­
rodalom határain belül is, köz­
igazgatásilag függetlenné lett.
gal változtató szánhúzó
kutyák ennek a háborúnak az
igazi főszereplőiként tették
lehetővé gazdáiknak, hogy
megőrizzék önkormányzatu­
kat és függetlenségüket. Ez
utóbbit végül is az orosz forra­
dalom kivívása után, 1930-
ban hagyták jóvá a Szovjet­
unióban, amikor ott már javá­
ban tombolt a kollektivizálás,
ami igencsak munkálkodott
a különböző kultúrák egy be­
mosásán, uniformizálásán.
Századunkban a kilencvenes
években zajlik az a folyamat,
amely a csukcs nép felszívó­
dásához vezet, amiként
Alaszkában az ötvenes
években történt meg ugyanaz.

75
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

AZ INUITOK

A sarkvidéki inuitok ugyanahhoz a népességhez

tartoznak, amelyik Eszak-Alaszkában, Eszak-Kana-
da középső szakaszán, a Baffin-szigeten és Grönland
partvidékén, ott is túlnyomórészt a Kanada felőli
peremtájon honos. Ok is minden bizonnyal azzal a
hatalmas népvándorlási hullámmal jutottak el la­
kóhelyükre, amely hullám több mint 10 000 esz­
tendeje kerekedett föl Közép-Azsiából, s áthatolt az
akkor még jég borította Beringián is. Ez az emberára­
dat valószínűleg folytatta vonulását nyugat felé is az
arra tóduló vadállatok nyomában, valamint azért is,
mert Közép-Amerika indiánjai valószínűleg szintén
ama területek felé űzték a honfoglalókat.

76
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK
AZ INUITOK ÉSZAK-ALASZKÁBAN
Észak-Alaszka őslakói vadásznépek, és számos et­
nikai csoportra oszlanak: ezek túlnyomórészt ten­
geri emlősök halászatából és vadászatából élnek.
Legáhítottabb zsákmányuknak a bálnát tartották;
ha sikerült elejteniük egyet, pattintott kőszerszá­
maikkal, szakócáikkal ormótlan darabokra szab-
dalták-vagdalták, elraktározták, majd hosszú hó­
napokon át ebből a tartalékból éltek. A bálna csont­
jait pedig - a gleccserek világában állandósult fa­
hiány miatt - arra használták föl, hogy kunyhóik
vázát ácsolták össze belőlük. A bálnák, a fókák, a
rozmárok, a karibu rénszarvasok meg a halak húsát
a permafrost segítségével tartósították: az örök fagy
dermesztette földbe vájt vermekben jegelték, vagy
pedig szárítással konzerválták, majd jó magas állvá­
nyok tetején tárolták, ahol a kutyák nem érhették el
és nem dézsmálhatták meg az eleséget. Ismét csak
szóvá kell tennünk: ezek a népek huzamos elszige­
teltségben éltek, Európa kőkorszakának megfelelő
létkörülmények közt. Kutyáikat nem köthették ki
szilárd fémanyagokból készült láncokkal, e célra
kénytelen-kelletlen bőrszíjakat alkalmaztak, ám eze­
ket ebeik félelmetes fogazata könnyűszerrel szétrág­
ta. Az élelmiszereket és a fókabőr borítású (vagy
rozmárirhával födött) csónakokat kizárólag úgy óv­
hatták meg kutyáik agyarától, ha valamilyen elérhe­
tetlen fekvésű helyen raktározták el őket.
A MALAMUTOK
A malamut törzshöz tartozó inuitok (mahalemiu-
tok, Mahale népe) a Kotzebue Sound lakói: ez az
alaszkai régió északra fekszik az északi sarkkörtől,
a Noatak meg a Köbük folyók által közrezárt vidé­
ken. A malamutok alacsony termetűek, és külsejük
némiképp különbözik a kanadai meg a grönlandi
inuitokétól, meglehet, azért, mert távoli atyafiságba
keveredtek indián törzsekkel; apró csoportokban él­
nek, s ezek a közösségek néhány öt-hat fős családból
álltak össze: együtt laknak és együtt vadásznak.
Ezek a csoportközösségek az Atlanti-óceán partjai
mentén telepedtek meg, továbbá a folyók szegélyén,
s aszerint költöztek egyik vidékről a másikra, ami­
ként a halászati és a vadászati évad megkívánta,
77
A KUTYÁK FOGA
A kutyák foga rengeteg fejtö­
rést okozott a sarki népeknek.
Valamennyi szerszám (kantár­
szíj, hám, istráng) meg a szá­
nok burkolata (továbbá a kuny­
hók födémének minden kötő­
szalagja, a lakóhelyek teteje
és oldalfala is) bőrből készült,
vagy a vadászatokon elejtett
állatok csontozatából állítot­
ták elő. A kutyák mindezt íny­
csiklandó nyalánkságnak te­
kintették, az emberek viszont
teljességgel nélkülözhetetlen­
nek tartották, semmi szín alatt
nem engedhették meg, hogy
ebeik fölfalják vagy megrongál­
ják. Igen egyszerű módszerrel
akadályozták meg a dolgot: le­
reszelték vagy letörték a kutyák
zápfogának, őrlőfogának pen­
geéles és tűhegyes csúcsát.
A művelet maga nem túl nagy
körülményeskedéssel zajlott le:
többnyire kalapáccsal pattintot­
ták le az alkalmatlan zápfog-
csúcsokat, csak arra ügyeltek
gondosan, hogy előtte elaltas­
sák a kutyát, részint érzéstele­
nítés céljából, részint azért,
mert el akarták kerülni ezek­
nek az erős agyaraknak
a harapását műtét közben.
Paul Emile Victor részt vett egy
ilyen fogászati beavatkozáson,
és bizony meghökkenéssel
így írja le az esemény be­
fejezését: ....nyugtalankodva
és türelmetlenül vártam, mi
a következmény. Arnalak
azonban szinte tüstént föl-
tápászkodott, reszkető lábbal
néhány imbolygó lépést tett,
fölcsapta a farkát, majd oda­
jött hozzám, a lábamhoz
törleszkedett, úgy kérte, hogy
megsimogassam.”
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK
méghozzá azokon a területeken, amelyeken a jég­
páncél helyet hagyott a tundrákon, és gyakorlati­
lag lehetővé tette a karibu rénszarvas tenyésztését.
Ez a félnomád népesség gyakran váltogatta telep­
helyeit a vadászterületein vagy azok közelében,
míg a partvidék lakói és a folyók mentén élők
túlnyomórészt állandó helyhez kötött életmódot
folytattak. Amikor jegesmedvére vadásztak, ami
több napig is eltartott, az egész csoport úgy követte segítő vadásztársa legyen.
nyomon az elejtendő fenevadat, hogy nem cipelte
magával tábori fölszerelését.
Helyváltoztatásaik legfőbb segítőtársa a kutya, az
erős, szívós kutya volt: jellegzetesen farkasvonásokat kel dolgozza ki a falkán belüli
viselő fajta - a malamutok maguk is szívesen keresz­
tezték kutyáikat farkasvérrel -, amelyet nemcsak szán­ „alfa” kan, bár megmagyaráz­
húzásra használtak föl, hanem, főként a folyók part­
ján, csónakvontatásra is, továbbá medvevadászatra
és a karibu rénszarvascsordák őrzésére úgyszintén.
Ezek az érzékeny kutyák rendkívül használható­
nak bizonyultak az adott terep földerítésében, kifi­
nomult ösztönnel fürkészték ki és kerülték el a
talajban rejlő kelepcéket, de pompás érzékkel tájé­
kozódtak akár a legnehezebb körülmények közt is.
Vakító hózivatarban is fölfedezték a menekülés
útját vagy az átvészelést biztosító búvóhelyeket. Ez
a mai sarkvidéki kutyák mindennapos munkájá-
78
A VADÁSZKUTYA
A vadászó ember közvetlen
tapasztalatból tudta, hogy a
tarkas ösztönszerű adottság­
gal képes becserkészni és el­
szigetelni prédáját: ezt a sa­
játságos tulajdonságot mara­
déktalanul gyümölcsöztette a
kutyanevelésben, hogy így
Továbbá tudta azt is, milyen
erős a farkas falkaösztöne
(ez mindmáig elevenen él az
ordasokban), milyen jó érzék­
rangsort, és hogy a rangsor­
ban első, az élen járó, az ún.
hatatlan módon, de képes
rendszabályozni a falka éle­
tét, pontos feladatokat „jelöl
ki" a falka minden egyes tag­
jának. Amikor a farkasból ku­
tya lett, teljes bizalmát az em­
berbe fektette, elismerte ma­
gasabb rendű képességekkel
rendelkező állatnak, olyan
lénynek, amelyik képes gon­
doskodni az ő táplálékáról,
és/vagy arra is képes, hogy
kiossza megfelelő szerepét a
hajtóvadászatok során. Az
embert választotta hát „alfa”
hímnek, a rangsorban
elsőnek ebben az új falká­
ban, és mélységes elégedett­
séggel követte akkor is, ami­
kor elsajátította tőle a tudniva­
lókat, s akkor is, amikor enge­
delmesen végrehajtotta a pa­
rancsait. A kezdet kezdetén,
mint segítőtárs, valószínűleg
ő maga is vadászott, s nem­
csak a zsákmány fölverésé­
ben és lefülelésében jeleske­
dett, hanem együttműködött
Lancelot Excalibur of the Wolf
Corns; tenyésztője lannelli C.;
a Baffin tenyésztelep tulajdona
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

bán is észlelhető: szinte józan megfontolással képe­ az elejtésében is, sőt részt
sek dönteni, hogy mikor kell takarékosan bánniuk vett a martalék elfogyasztásá­
energiájukkal, hogyan tartalékolják testi erejük egy ban is. Idő múltán azonban,
amint egyre kifinomultabb va­
részét a veszélyhelyzetekre. dászfegyverekkel folyt a zsák­
Mivel különösképp zord létfeltételek közt éltek - mányszerzés (könnyebb és
kivéve a vadászatra kedvező időszakban -, egy- jobb súlyelosztású lándzsák­
kal, íjjal és nyilakkal), föl kel­
egy család nem bírt többet élelmezni három vagy lett hagynia közvetlen vadá­
négy kutyánál, szinte egyáltalán nem tudtak táplá­ szi szerepével, viszont kide­
lékot adni azoknak a kutyáknak, amelyek nem rült, milyen különösen ügyes
bizonyultak alkalmasnak arra, hogy elvégezzék a a nyomkövetésben, milyen
pompás szimattal veri föl a va­
tőlük igényelt munkákat, így valamiféle természe­ dat, főleg a madarakat, majd
tes selejtezés ment végbe az ember vezetésével: ez milyen páratlan leleményes­
tette lehetővé, hogy a malamutok a legjobb tulaj­ séggel apportírozza az em­
ber által elejtett prédát. A ku­
donságokkal rendelkező, legerősebb és legkitar­ tya fejlődésének ebben a sza­
tóbb egyedeket válogassák és tenyésszék ki. kaszában új gond merült fel:
A malamut kutyák legszembeszökőbb jellemvoná­ a gazdájának részint el kellett
fojtania a kutyában még min­
sa ritka nagy szívósságuk volt, hiszen végeláthatat­ dig elevenen élő, zsákmány­
lan, hosszú távolságokra kellett utazniuk, különö­ szerző ragadozó ösztönt; hi­
sen akkor, amikor a csoportközösség jegesmedve szen a kutya immár nem vett
vadászatára kerekedett föl. Mivel a malamutok részt a vadászlakomán, az
ember társaságában, hanem
szokásuk szerint nem vittek magukkal eleséget meg kellett keresnie és oda
sem önmaguknak, sem a kutyáiknak, hozzá kellett kellett vinnie hozzá az elejtett
szokniuk ahhoz, hogy csak a zsákmány elejtése zsákmányt, át kellett enged­
nie neki, és ennek fejében,
után táplálkozhatnak, azonmód, helyben. Ezért az­ pótlásképpen, jutalmat
tán nem is kellett nekik nagyobb mennyiségű ele­ kapott. Ebben a fejlődési
séget hazaszállítaniuk a faluba. Hamis és megté­ szakaszában a kutya, bár
még mindig kiváló vadász
vesztő tehát az a kép, amelyik malamut kutyák maradt, lassanként átalakult
csapatát ábrázolja, amint óriási nagy zsákmányt pásztorkutyává; eleinte a
hurcolnak, vagy pedig málhákkal roskadásig meg­ táborhely körül legelésző,
rakott szánokat vontatnak hazafelé. csekély létszámú nyájat vagy
csordát őrizte, majd munka­
A férfiak, akik rendszerint a szán mellett haladtak, túl társa lett pásztorkodó gazdá­
nehéz terhek esetén a kis fogat előtt taposták a havat, jának, aki apránként nomád­
vagy pedig saját magukat is befogták - különösen az dá vált, és többé nem vadász­
ni való prédákat, hanem egy­
asszonyok -, és nekiálltak húzni a vontatmányt. re dúsabb füvű legelőket kere­
Ami a malamu tok és kutyáik kapcsolatát illeti, szem- sett.
tanúk egybehangzó állítása szerint szívből megbe­
csülték jószágaikat. Foglaljuk tehát össze, milyenek
lehettek a malamut kutyák a fehér ember odaérke-
zése előtt. Elmondható: nagy figyelemmel viselték
gondjukat, nem kellett különösebb gyorsaságot kifej­
teniük, nem kellett nehéz rakományokat vontatniuk.
Minden valószínűség szerint igen szívós és igényte­
len állatok voltak, afféle maratoni futók. Gazdájuk
nem szállított magával sem fegyvereket, sem fölsze­
relési tárgyakat, sem pótruházatot, mint az európai­
ak, akik az arany utáni hajsza lázában fedezik föl a
malamut kutyák roppant értékes jó tulajdonságait.

79
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

AZ INUITOK KÖZÉP-KANADÁBAN AZ INUITOK

JELLEME
Az inuitokat úgy ismerik, mint az iglu, a jégkunyhó
népét. Valamikor belakták a jelenlegi Közép-Kana- Manapság már végtelen ne­
dát, egészen az északi sarkkörön tűiig, és évszak- héz olyan inuit népességekre
lelni, amelyek még mindig
váltáskor északról délre vonultak. Azok azonban, kötődnek hajdani életformá­
akiket manapság a tajga indiánjaiként tartunk szá­ jukhoz. A technikai fejlődés el­
mon, kezdettől fogva távol tartották őket vadász- jutott már az ő isten háta mö­
területeiktől: arra kényszerítették őket, hogy télvíz götti földjeikre is. Életük nap­
jait immár nem az igluk homá­
idején tartózkodjanak körülbelül azon a vonalon, lyában morzsolgatják, hanem
amelyet manapság északi sarkkörnek nevezünk. valódi házakban, összkomfor­
Közép-Kanada inuitjai, akik több családból ösz- tos otthonokban laknak. Sok
nehézséget kell leküzdeniük
szetevődő csoportokban élnek, az évszakváltozá­ a fehér emberhez fűződő kap­
sok alkalmával folytatták nomadizáló szokásaikat: csolataik során, mivel ez utób­
nyárra észak felé vándoroltak, és a vadban gazdag bi nem képes fölfogni az övé­
től olyannyira elütő lelki alkat
szigeteken telepedtek meg. Karibu szarvasra, jeges­ sajátos árnyalati különbsé­
medvére vadásztak, továbbá fókákra, rozmárokra geit (és nem is érdekelt ab­
meg bálnákra a nyílt tengereken; vándorútjaik során ban, hogy megismerésére tö­
pedig vadkacsákat és vadlibákat ejtettek zsákmá­ rekedjék): az inuit ember
ugyanis másképp viszonyul
nyul. Amikor újra eljött a tél, továbbvonultak a jég­ az élethez, és bizonyos tekin­
mezőkön. Olyan övezetekre igyekeztek, ahol a fókák tetben sokkal kevésbé aggá­
rést vágtak maguknak a jégpáncélban, hogy lélegez­ lyos pillantással néz a holnap
elébe. Ezeknek a népeknek a
hessenek. Az ilyen nyílások mellett az inuitok sok­ kultúrája távol esik a mienké­
szor napokig várakoztak zsákmányra: ügyelniük től, és nehéz kapcsolatba
kellett, hogy akkor szigonyozzák meg a fókát, ami­ kerülni velük. Ha arra törek­
szünk, hogy jobban megért­
kor még nem dugta föl az orrát a víz színe fölé, hogy sük, milyenek is lehettek
levegőt vegyen. azok a népek, melyek többek
Helyváltoztatásaik úgy történtek, hogy a kutyák közt a szánhúzó kutyákat is
legyező alakban szétszóródva futottak a szán előtt, ránk hagyományozták, azt
ajánlom, olvassuk el az alábbi
közvetlenül a szánhoz kötve. Ez a kutyafogattípus két részletet Roger Frison
merőben különbözik a szibériaitól, amely rendszer Roche Sarkvidéki vadászné­
a kutyákat kettesével köti párba, vagy a közép-ka­ pek című könyvéből.
A szerző a hetvenes évek
nadai indián típustól, amely egyetlen libasorban elején kétezer kilométeres
futtatja a kutyákat. Ez utóbbi két rendszer olyan utazást tett Kanada legésza­
terepeken alakult ki, ahol fák és más akadályok kibb vidékein, s így ír:
„...örökös mosolyuk olyan ál­
nehezítették a közlekedést lépten-nyomon. Ilyen arc, amelyet csak ők maguk
területen a legyező alakzat azt okozta volna, hogy képesek megfejteni. Az az
a kutyák istrángjai unos-untalan összegabalyod­ eszkimó, amelyik vonásain
nak. Ha viszont a végeláthatatlan, hatalmas sík keresztül a világ elé tárná, lát­
ni engedné fájdalmát, csügge-
terepen futottak legyező alakzatú kutyafogattal, ez dését vagy dühödt indulatát,
nagyban csökkentette az olyasféle kockázatok ve­ elvesztené az arcát, azaz el­
szélyét, hogy például szakadékba zuhannak. így vesztené a becsületét!...
A vesztes sokkal vidámabban
csak annyi a kockázat, hogy legföljebb egy kutya kacag, mint a győztes. Óriásit
esik a mélységbe, tehát elkerülhető, hogy az egész tévedtek azok, akik azt hitték,
fogat szánostul beleforduljon és odavesszen. A med­ hogy ezek a népek afféle
nagyra nőtt gyermekek csu­
vevadászat alkalmával is jóval szabadabban mo­ pán! Merőben hibás megíté­
zogtak a legyező alakban fogatba kötött kutyák, lés! Lelki alkatuk számunkra

80
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

melyeket csupán egyetlen istráng erősített a szán­ megfoghatatlan, gondolkodás-

hoz: így ugyanis egymás után, akadálytalanul vet­ módjuk annyira eltér a mien-
hették magukat a zsákmány után. A vontatmány ké-től, hogy még azt sem bír­
juk fölfogni, vajon ők miképp
kutyafogata gyakran igencsak népes, olykor akár nem tudnak megérteni ben­
15-20 kutyából is állhatott, főként akkor, ha különö­ nünket...” „Hogy szeretik-e a
sen nehéz és kevéssé kormányozható szánt kellett gyermekeket? ... A gyermek
náluk a király (magyarázza
húzniuk. Az efféle súlyos alkalmatosságok ugyanis Miss Harper, aki Eszak-Kana-
durván ácsolt, gyalulatlan fából készültek, a szántal­ da valamelyik kisvárosának
pakhoz ezért könnyen hozzátapadt a hó, és ez iskolájában tanítónő). Csak­
lassította a vontatmány siklását. Hogy elkerüljék hogy, tudja, az ő gyermek­
szeretetük egészen más,
ezt a gátló körülményt, gyakran fagyott tőzegcsí­ mint az, amit mi érzünk a
kokkal borították a szántalpakat, azokra aztán hő­ kicsinyeink iránt. Másvalaki­
réteg került, amelynek a felszínét vízzel locsolták, nek a porontyát ugyanúgy
szeretik, mint a saját cseme­
és hagyták, hadd fagyjon jéggé az egész. Amikor téjüket. Nemritkán megesik,
a kutyák maximális erőkifejtéssel nyargalnak, hogy az anyukák elcserélik
egy-egy jobb fogat elérhet óránként 15 kilométe­ egymás közt gyermekeiket,
például kisfiúért cserébe kis­
res sebességet is; ilyenkor a fogathajtó a szán lányt adnak...”
peremére ül, s oldalt lelógatja a lábát. Az élen így már nem nehéz megérte­
futó kutyáknak nem csupán az a feladatuk, hogy nünk, hogyan tudták ezek az
megértsék a parancsokat, hanem azt is ellenőriz­ emberek hosszú évezrede­
ken át szeretni és becsülni -
niük kell, vajon a lehető legjobban dolgozik-e a fogat: még akkor is, amikor kemény
az ilyen falkavezér egy-egy harapással vagy vicsor­ kézzel bántak velük - a kutyái­
gással egykettőre képes helyreállítani a rendet. kat a tökéletes elszigeteltség­
ben, és miért nem érezték
Mint már említettük, a kutyákat medvevadászat cél­ semmiféle szükségét annak,
jára is fölhasználják. Addig követik nyomon a med­ hogy parancsuralmi magatar­
vét, amíg alaposan el nem fárasztják; ezután gazdáik tásformákat kényszerítsenek
rájuk. A kutyáknak csak
szabadon engedik őket, és akkor sajátos taktikával akkor kellett engedelmesked­
veszik üldözőbe a mackót: hol az egyik kutya harap niük, amikor a szán elé kötöt­
belé villámgyorsan, és pattan el mellőle nyaktörő ték őket; ha aztán szolgálatuk
iramban, hol a másik kutya mar belé túlfelől, s ugrik letelt, idejüket úgy töltötték el,
ahogy kedvük szottyant,
félre hasonló fürgeséggel, így hamar bekerítik. senki nem erőszakolt rájuk
Közép-Kanada inuitjai a sarkvidéki népek közül semmit, csak azt kellett
utolsóként kerültek kapcsolatba európai emberek­ teljesíteniük, ami a szó leg­
szorosabb értelmében
kel; valóban, sok inuit csak a második világháború szükséges volt.
után találkozott először velük. Jelenleg az inuitok
lakta területet erősen kizsákmányolják, mivel ás­
ványkincsekben nagyon gazdag. Sok körzet telje­
sen lakatlanná vált, mert a hidegháború fenyegető
légkörében észak-amerikai katonai támaszponto­
kat létesítettek ezeken a területeken.

A GRÖNLANDI INUITOK
Grönland a Föld legnagyobb szigete. Szinte teljes
egészében jég borítja, s a jégréteg vastagsága a kö­
zépső zónában meghaladja a három kilométert is.

81
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

A jégpajzs közvetlenül beleér a tengerbe, csupán a

déli partvidéken hagyja szabadon a szárazföldet,
ahol jelenleg a lakosság túlnyomó része összezsú­
folódik. Grönland inuitjai sok évszázadon át töké­
letes elszigeteltségben éltek Észak-Kanada inuit-
jaitól, ámbár igaz, a két népesség közti szórványos
kapcsolatok mindig megmaradtak. Kutyájuk, ez a
legszélsó'ségesebben szigorú éghajlati körülmé­
nyek közt kifejlődött fajta, sokkal zömökebb, mint
a kanadai ebek, bár megőrzött néhány közös jel­
lemvonást (pl. felpöndöríti a farkát a hátára).
Nemcsak a kutyáik nagyon hasonlók, hanem kul­
túrájuk is sok életformabeli azonosságot őrzött
meg: ők is tengeri emlősök vadászatából tartják
fönn magukat, vadászmódszereik is igencsak ha­
sonlóak, kutyákkal űzik a jegesmedvét és a rén­
szarvasokat, és szintén kajakban eveznek.
Egyesek azonban Eszak-Grönland inuitjait, a sark­
vidéki, azaz a Thule-vidéki hiúitokat tartják csupán
eredeti inuit népességnek. Ez az inuit nép él állan­
dó jelleggel legészakabbra. Körülbelül 4000 eszten­
deje telepedett le Eszak-Grönland vidékein, évszá­
zadokon át teljes elszigeteltségben élt, távol a többi
sarkköri néptől, csak a múlt század vége felé lépett
kapcsolatba más észak-kanadai inuitokkal. Az tör­
tént ugyanis, hogy ez utóbbiak a sámánjuk útmu­
tatására úgy döntöttek, útra kelnek és fölkutatnak
olyan népeket, amelyek az ismeretlenség homályá­
ban élnek északabbi tájakon. Hat év alatt jutottak
el a Baffin-földre Észak-Grönlandon, és megtaní­
tották a sarkvidéki inuitokat a kajak és a nyíl hasz­
nálatára, meg arra, hogyan építsenek hosszú folyo­
sót az iglu bejárata elé, alacsonyan levő ajtónyílás­
sal, mert ezzel kiküszöbölhetik a hideg levegő be-
áradását.
Szinte teljességgel híján a faanyagnak, tengeri álla­
tok csontjait használják föl a szántalpak meg a
legkülönfélébb háztartási eszközök előállítására, há­
lóikat pedig bőrcsíkokból szövik; ezekkel a hálók­
kal a partokat szegélyező szirtsorokon tanyázó
madarakat fogják el.
AGrönlandon élő inuitok is a kutyát tartják legjobb
helyváltoztatási eszközüknek. Szánjaik otrombák
és súlyosak (4 méter hosszúak és 90 centiméter
szélességűek is lehetnek, tömör, 20 centiméternél
is magasabb szántalpakkal); tölgy- vagy fenyőge­
rendákból ácsolják; ezzel szavatolhatják a szüksé-

82
 A SARKVIDÉKI NÉPEK ÉS KUTYÁIK

ges szilárdságot, ami nélkülözhetetlen, ha el akar­

ják kerülni a balesetveszélyt. Kutyáik vajmi kevés­
sé barátságosak, sőt hírhedten támadékony jószá­
gok, ámbár gazdáik igencsak nagy megbecsülés­
ben részesítik őket: „...senki nem látott még náluk
dédelgetettebb eszkimó kutyákat... A kutyafogat
az, amely soha, semmilyen körülmények közt nem
szenvedhet szükséget. Ennek fejében az ember rá­
juk bízhatja az életét. Az eszkimó úgy bánik a
kutyájával, mint önmagával. Mennél jobban meg­
ismerem szociológiájukat, annál jobban értem a
kutyafogatokat is; együtt élnek, együtt harcolnak,
Csirík, a beceneve Jala;
együtt halnak meg." (Jean Malaurie Thule utolsó a Vanisella tenyészetből;
királyai című művéből). tulajdonosa Marisa Drioli

83
 4

A KORSZERŰ
FAJTASTANDARD
Túlélés és kiválasztás

A korszerű fajták

A fajtastandard kialakulása

A fajtastandard értelmezése

A spicc jellegű kutya

TÚLÉLÉS ÉS KIVÁLASZTÁS
Az eddigiekben a különféle északi szánhúzó ku­
tyákat soroltuk föl, szoros összefüggésben azokkal
a népekkel, amelyek a közös törzsből kiindulva a
különféle típusokat kiformálták. Láttuk, hogy van­
nak gyors kutyák, s ezek mind úgy alakultak ki
napjainkra, hogy szigorú kiválasztáson estek át,
amit, ha nem is egészen szabatosan, természetes
kiválasztásként határozhatunk meg: ugyanis a szó
szoros értelmében „túlélésről" van szó. Csak azok
az egyedek maradtak életben, amelyek a legkivá­
lóbb alaktani és élettani, vagy pedig magatartásbe­
li tulajdonságokról tettek tanúbizonyságot a rájuk
bízott feladatok végrehajtásakor. Ez a szigorú tör­
vényszerűség azonban megkötötte az emberek ke­
zét is, akik önmaguknak sem engedhették meg a
legcsekélyebb tékozlást sem.
Azokat a kutyákat, amelyek kevésbé bizonyultak
hasznosnak az ember fennmaradása tekintetében,
egyszerűen nem tartották meg, ezért a kiválasztás
törvénye rettentő szigorúsággal érvényesült már a
kölykök kiválasztásakor, és bizony kevés szuka
életben hagyását tette lehetővé. Csak a legkitűnőbb
jószágok párzását engedték meg; és azok a kanok,
amelyek a legkülönfélébb okból olyan jellemvo­
násokat tanúsítottak, amelyeket az ember nem tar­
tott az utódokra való átörökítés szempontjából kí­
vánatosnak, kasztráláson estek át.
Idő múltán tehát megjelentek olyan állatok, ame­
lyek különösképp alkalmasak lettek a rájuk bí-
Kontoki's Essence of Time
„Esther", olasz és nemzetközi
bajnok szuka, egyike ama
csekély számú szibériai husky
kutyának, amelyet a fajta
roppant elterjedésének
éveiben elsőként osztályoztak
kitűnőnek „házőrzés,
védelem, hasznosság" szem­
pontok alapján. Tulajdonosai:
F. Cattaneo és A. Oldani
A szemközti lapon az olasz és
francia bajnok, Koutok's All in
Good Time látható, az a kan.
amely bármely más apaállat­
nál jobban átörökítette utódai­
ra légiesen könnyed mozgá­
sát, fürgeségét, és eme jó tu­
lajdonságaihoz még páratlan
kitartás is járult. Tulajdonosai:
F. Cattaneo és A. Oldani

87
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

zott feladatok elvégzésére, és ezek valóban rop­

pant gondossággal ellenőrzött genetikai örökséget
jelentettek. Ritkán esett meg, hogy új „vérvonal"
beiktatásával frissítették fel egy falu kutyáinak ál­
lományát, és akkor is roppant körültekintéssel és
megfontoltsággal jártak el, a kutyák tulajdonságai­
nak javítása érdekében. Azt már nem tudhatjuk
teljes bizonyossággal, milyen ismérvek szerint vé­
gezték a pároztatást, de kikövetkeztethetjük, ha
tanulmányozzuk a kutyatartó népek életét. Tudo­
másunk van róla, hogy - bár ritkán - éltek a farkas­
sal való keresztezéssel, mert ekként teherbíróbb,
szívósabb, hosszabb lábú kölykök gyarapították az
állományt. Az efféle pároztatások minden bizony­
nyal jó eredményeket hoztak, s ezért utóbb újra
meg újra megismételték őket, valószínűleg azért,
mert a sarkvidéki népek észrevették, hogy a ki­
alakult új egyedek jellemvonásai közt a vad faj
genetikai öröksége lesz a domináns elem.

A KORSZERŰ FAJTÁK
Mivel a sarkvidéki kutyák érintetlen genetikai örök­
séghordozóként jutottak el hozzánk, osztályozásuk
rövid időn belül megtörtént: akár az ember által
rájuk bízott feladatok elvégzésében tanúsított mi­
nőségük szerint, akár pedig külsejük és testi felépíté­
sük szerint. Megkülönböztetésük azonban légióként
származási helyük és fölhasználási módjaik külön­
bözősége szerint történt, tehát hogy szánhúzóként,
vadászkutyaként vagy épp nyájőrzőként alkalmaz-
zák-e őket.
A XIX. században lezajlott sarki fölfedező utak és
a századvég roppant aranyhajszái törték meg az ott
élő népek és kutyáik sok évszázados elszigeteltsé­
gét, bár igaz, annak előtte is számos és igen érdekes
leírás meg rajz készült róluk alkalmi fölfedezők
tollából vagy a cári uralom előretolt helyőrségei­
nek és kereskedőtelepeinek a jóvoltából. Egyidejű­
leg születőiéiben volt a „modern kutyatenyész­
tés" is, az az ágazat, mely buzgalommal munkálko­
dott az ember által idők során kiválasztott-kite-
nyésztett különböző kutyafajták rendszertani cso­
portosításán, méghozzá kettős céllal: leírni a kü­
lönböző fajtákat, és megőrizni egy eredeti és termé­
szetes állattípust, szoros függésben azzal a tevékeny-

88
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

seggel, amelyet a kutyák a származási területükön Bilka egynapos kölykével,

kifejtettek. Rixivet
Fotó: Márton Zsuzsa
Ez az új állattenyésztési kultúra azzal járt, hogy (ÉSZKSe)
létrejött a típusok „szabványosítása": olyan egye- Hadd említsük meg itt, hogy
dek kitenyésztésére törekedtek, amelyek öröklés- a fekete szibériai husky
tanilag képesek tovább szaporítani saját fenotipi- szülhet vörös bundás kölyköt,
függetlenül az apaállat színétől
kus tulajdonságaikat és magatartásbeli jellegze­
tességeiket. így keletkezett első ízben vízválasztó
a puszta tapasztalaton alapuló empirikus kutyate­
nyésztés és az elméleti alapokon nyugvó kutya­
tenyésztés közt, s ezzel megteremtődtek a feltételei
annak, hogy a szaporítás műveletét az új öröklés­
tani ismeretek birtokában végezzék, méghozzá meg-
bízható adatrögzítés, az újszülött egyedek törzs­
könyvezése, származási bizonyítvánnyal való el­
látása szerint. Ez épp egybeesett az északi kutyák
népszerűségének elterjedésével, mégpedig a tudo­
mányos fölfedezőutak és a világ tudományos rend­
szertani osztályozásának idején.

89
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

Nem véletlen, hogy Mr. Ernest Kilburn-Scott, a

Royal Zoological Society tagja volt az, aki első ízben
- 1860 táján - tért vissza szamojéd kutyával a ha­
zájába, tenyésztette ott tovább a fajtát, és fektette le
a szamojéd standardjegyzékét. A huszadik század
első éveiben a csukcsok kutyái lettek ismertté - ma
szibériai huskynak hívjuk őket -, továbbá az inui- A hírneves kutyabarát, a New
England Sled Dog Club alapí­
tok ebei, amelyeknek manapság alaszkai malamut tója, Arthur Walden, a maga
a nevük. A csukcs kutyák 1908-ban bukkantak föl nemkülönben hírneves
először Alaszkában, amikor is szánversenyen vet­ Chinook nevezetű vezér­
tek részt, míg az utóbbiak, vagyis az alaszkai mala- kutyájával

90
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

műtök már néhány évvel korábban közismertek és STANDARD

közkedveltek lettek, a klondike-i aranyláz meg­
szállottjainak köszönhetően. Míg a szamojéd kutya A kutyafajták története a
első standardleírása 1909-ben keletkezett, a szibé­ közelmúlt története, másfél
évszázadnál nem hosszabb
riai huskynak és az alaszkai malamutnak erre vár­ időszak. Anglia, Francia-
nia kellett néhány évtizedig. Olyan nevezetes ku­ ország, Németország, az
tyatenyésztők, mint Arthur Walden, Leonard Sep- Egyesült Államok és
Hollandia azok az államok,
pala és Allan Scotty (ejtünk még róluk szót a kö­ amelyekben a múlt század
vetkező fejezetben) vitték először Alaszkából New közepe táján létrejöttek
Englandbe a kutyáikat. Az ő örökségüket karolta a különböző kutyafajták
tenyésztőinek klubjai. Ezek­
fel Éva „Short" Seeley és férje, Milton Seeley, akik nek a kluboknak az érdeme,
a három nagy öregtől tanulták meg, milyen nemes hogy összeállították és meg­
állat igazában a sarkvidéki kutya, s tanulták meg szerkesztették azokat az első
legfőképpen szánhűzó kutya minőségben értékel­ standardjegyzékeket, ame­
lyek az eszményi kutya leírá­
ni őket. A Seeley házaspár szövegezte meg a két sát adták. A kennel-klubok
fajta standard jegyzékeit: a szibériai huskyét 1932- létesülésével megtörtént
ben, az alaszkai malamutét 1938-ban. ezeknek a standardoknak
hivatalos alapokra fektetése
is, az újszülött kölykök
származási bizonyítvánnyal
A FAJTASTANDARD KIALAKULÁSA való ellátásával és az egyes
kutyák családfájának föl­
tüntetésével érvénybe léptek
A fajtastandard leíró jellegű elemzése a kutya test­ a törzskönyvek.
részeinek és meghatározása annak, hogy ezek a Az első olyan kutyakiállítás,
testrészek hogyan illeszkednek harmonikusan. amelyről említést tett a sajtó,
1859-ben nyílt meg,
A fenotípus (a kitenyésztett fajtapéldány) leírása Newcastle-ban; az első
mellett a standard megfigyelés tárgyává teszi a fajta kennelklub 1873-ban alakult
által teljesítendő feladatok összességét is, továbbá meg Angliában; az olasz
azokat a jellembeli tényezőket is, amelyek szüksége­ kennelklub, ma ENCI, 1898-
ban keletkezett.
sek a feladat végrehajtásához. Olyan kutyának, ame­
lyiknek csoportban kell dolgoznia - mint például az
északi szánhúzó kutyáknak -, magas fokú elfogadási
készséget kell tanúsítania társai iránt, ugyanakkor
kiegyensúlyozott módon kell tudomásul vennie a
rangsort, és habozás nélkül kell elfogadnia az embert
mint falkavezért. Éppen ezért az ember iránti tá-
madékonysága is rendkívül alacsony fokú legyen,
vagy még jobb, ha nincs is neki, nyájassága pedig
emlékeztessen annak a népnek a kedvességére,
amelynek körében az illető fajta kialakult.
A fajtastandardnak tehát tartalmaznia kell mind­
ezen vonatkozásokat is, fel kell sorolnia a jellegzetes
tulajdonságokat, úgy, ahogyan a kutya is fejlődik.
Igen gyakran megesik azonban, hogy a meghatáro­
zott testrészek leírásakor használatos szakkifejezé­
sek nem pontosak, hanem az illető fajta és a hozzá
hasonló fajták összefüggéseinek viszonylatában ol-
vasandók. Hadd idézzünk egy példát, amely segít

91
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

bennünket abban, hogy jobban megértsük a hasz­

nált szavak jelentéstartalmát! A szakkifejezéseket
az alaszkai malamut és a szibériai husky stan­
dardjából szemeltük ki, és a két faj lényegi tulaj­
donságaira vonatkoznak. Az alaszkai malamut
standardja „hatalmas", „erős csontozató" kutyát ír
le, mivel „birtokában kell lennie a kemény munká­
ja jó elvégzéséhez szükséges testi adottságoknak",
de a tagbaszakadt jelleg ilyesforma kidomborítása
valószínűleg azért is nélkülözhetetlen, hogy hang­
súlyozza az alaszkai malamut kutya ellentétét a
sokkal karcsúbb szibériai huskyval. Ami az utób­
bit illeti, hivatkoznunk kell arra, hogy az e fajtára
vonatkozó első standardban szerepel a „könnyű"
jelző, és ezt ebben az esetben kifejezetten azért
alkalmazták, mert így akarták megkülönböztetni
ezt a fajtát a jóval zömökebb alaszkai malamuttól.
Igen ám, csakhogy a későbbiek folyamán a jelzőt
Ez a kutya a Medve-szigetről
eltávolították a szövegből, nem annyira azért,
származó alaszkai malamut,
mintha úgy vélték volna, hogy ez a kutya nem lehet a Bis Breakfest in America dél
többé „könnyű" - a stan-dard újra meg újra figyel­ Lago Degli Orsi névre hallgat;
meztet: „a csontalkat bármiféle többletfejlesztése tulajdonosai: Ivana és Nico
bírságolással büntetendő" -, hanem inkább azért, Trevisan; egyike az Olasz­
országban tenyésztett leg­
mert a fajta túlságos elvékonyításának a tendenciá­ fontosabb alaszkai malamut
ját akarták elkerülni. kutyáknak

92
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

Ez a törekvés főként azoknak a kutyaszánfuttatók­

nak a tenyészetében észlelhető, akik a tisztán gyorsa­
sági jellegű versenyeken vesznek részt.
Ez az idézett szövegmódosítás arról tanúskodik,
hogy a standard soha nem szilárd és megváltoz­
tathatatlan, sőt nagyon is közelről követi nyomon
a különféle fajták fejlődését, részint azért, mert
rögzíteni kívánja a pozitívan ható átalakulásokat,
részint pedig azért, mert igyekszik módosító be­
avatkozásokat javasolni. Ha valamelyik kutyafajta
divatba jön, és eredeti feladatköre már nem vezér­
eleme a tenyésztésnek, könnyű szem elől téveszteni
azokat a jellegzetességeket, amelyek meghatározók
egy-egy sajátossága tekintetében. Ugyanakkor köny-
nyű megőrizni a típusosság bizonyos elemeit, ame­
lyek, noha nem másodlagosak ugyan, mégsem alap­
vető fontosságúak ahhoz, hogy meghatározzák az
egyed ilyen vagy olyan fajtához való tartozását.
A tökéletes vonalú fej, a hibátlanul illeszkedő füllel
meg a jellegzetes metszésű szemmel bizony csalóka
ábrándokba ringathat bennünket, mert ha a kutya
fásult természetű vagy túl agresszív, és ha testalkata
nem felel meg annak a munkának, amelynek az
elvégzésére kitenyésztették, akkor, hiába, csak afféle Ezen a fényképen Gandalf del
„felemás" kutyánk van, amely már nem emlékeztet Keral’ghin látható, szibériai
ősei jeles tulajdonságaira. husky kutya, pompás példány

93

PÉLDA
A FAJTASTANDARD
KIALAKÍTÁSÁRA
A szibériai husky fajta létreho­
zására szolgáló tenyésztés és
a szánversenyek közt igen
erős összeköttetés állt fenn
mindig is, és valamiféle szava­
tosságot jelentett arra nézve,
hogy erről a fajtáról épkézláb
megfogalmazás lásson napvi­
lágot. Az állat célszerű felhasz­
nálhatóságára fordított figye­
lem kifejeződik már az első
standard első soraiból is:
„tevékeny, gyors és könnyű,
képes arra, hogy csoportban
óránként 20 mérföldes sebes­
séggel fusson.Lába egye­
nes, a hosszúsága éppen
megfelelő. A kan 22-23,5
hüvelyknyi magas, a szuka
21-22,5 hüvelyknyi magas.”
Ez a standard tehát a kezdet
kezdetétől fogva a kutyának
ama sajátosságait dicsérte,
melyek a gyors szánvontatás­
ra predesztinálják. Egyébiránt
a választékos megjelenés,
ami ma is annyira elbűvöli
mindazokat, akik rápillanta­
nak a szibériai huskyra, érvé­
nyesült a fajta leírásának ős­
szövegváltozatában is:
„A bún- dája... mérsékelten
tapad a testhez, csak annyira,
hogy ne rejtse el a kutya
tetszetős körvonalait.” Ez az
első standard a későbbiekben
számos szövegmódosításon
esett át, ezeket azonban mind
az AKC, a Kutyatenyésztő
Klub útmutatásai szerint
összegezett formai igények
diktálták, továbbá az a tény
tette szükségessé őket, hogy
a kevésbé világosan szavak­
ba öntött szövegrészek
tüzetesebb és körültekintőbb
megfogalmazást igényeltek,
mert csak így lehetett elejét
venni a kétes, bizonytalan
értelmezéseknek. Amikor a
hetvenes évek második felé­
ben a standard divatba jött az
Egyesült Államokban, a SHCA
két újabb, a mozgásra és a
vérmérsékletre vonatkozó
pótlólagos fejezetet csatolt
A KOKSZERŰ FAJTASTANDARD
hozzá. Lényegében azonban
a ma érvényben levő
szabványjegyzék alapja még
mindig az 1932-es, ami az első
megszövegezők rendkívül
lelkiismeretes, komoly munká­
jának köszönhető. Ők ugyanis
nem érték be azzal, hogy
csupán azoknak a kutyáknak
a standardját összegezzék,
amelyek a saját tenyészeteik­
ben a szemük elé akadtak,
hanem mindent elkövettek,
hogy legalább papíron az
eszményi szibériai husky
mintapéldányát alkossák meg,
hivatkozási alap gyanánt a
jövendőbeli tenyésztők és
kedvelők számára. A standard­
ban végrehajtott első szöveg-
módosítások 1941-ből valók,
és merőben formaiak voltak
csupán. 1967-től, majd 1971-
től megkezdődött a standard
átírása, ámbár még mindig
abban a szellemben, amely
szerint a fajta kialakítói hajdan
tételekbe szedték állításaikat.
Ezek azok az esztendők,
amelyekben a szibériai husky
szerfölött elterjedt Amerikában
és tenyésztési lázat eredmé­
nyezett, ugyanakkor amiért ki­
zárólag csak néhány sajátos
jellemvonása kifejlesztésére
törekedtek, a fajtát a végleges
eltorzulás és megszűnés
kockázata fenyegette. Az
SHCA igazgatótanácsa
szerencsére még idejében föl­
figyelt erre a veszélyre, számot
vetett azzal, milyen halaszt­
hatatlanul fontos a standard
„újbóli, tüzetesebb felülvizs­
gálata és félreérthetetlenül
világos újrafogalmazása”.
Nyomatékosan hangsúlyozta,
hogy „a legcsekélyebb szán­
déka sincs olyan módosítást
végrehajtani, ami a legkisebb
mértékben is megváltoztatná
a szibériai huskyról valamikor
kialakult és még jelenleg is
érvényben levő képet”, tudatá­
ban van mindazonáltal annak,
miszerint a standardban
94
szerepel néhány olyan
szakasz, amelyben a szak-
kifejezések felülvizsgálata
nagy segítséget nyújthat a leg­
aktuálisabb meghatározások
betű szerinti értelemben való
pontosabb tisztázásához (az
SHCA 1967. évi nagygyűlé­
sén felvett jegyzőkönyv).
1971. november 9-én az
AKC jóváhagyta az újabb
standardot. Ot alapvető fontos­
ságú tárgykört érintett a módo­
sítás: szem, farok, bunda,
mozgás és vérmérséklet.
Szem. A divat kék szemet
követelt, szemben azzal az ár­
nyalattal, amelyben a kék alól
egyidejűleg elődereng a gesz­
tenyebarna. A standard régi
megfogalmazása így szólt:
„más színű szem nem kívána­
tos”; és ezt utóbb jogcímnek
tekintették, hogy bírsággal
sújtsák az ilyen jellegzetessé­
gekkel rendelkező egyedek
tulajdonosait. Többekben is élt
az a meggyőződés, hogy
bizonyos bírók úgy ítélik meg,
mintha ez hiba volna. Azt aján­
lották, hogy a standardban
fogalmazzák meg világosab­
ban ezt a meghatározást.
A témát megtárgyalták a nagy­
gyűlés után összehívott
tanácskozáson, amikor is
bizottságot jelöltek ki azért,
hogy „állítsa össze a fajta tulaj­
donságait elemző tanulmányt,
és adjon tanácsokat a
standard bizonyos pontjaira
vonatkozólag. Különös gond­
dal járjon el a szemszín
tárgykörében, továbbá foglal­
kozzék az ebből levonható
következtetésekkel, hogy
vajon hibának számít-e a kék
és az egyidejűleg gesztenye­
barna színű szem”. 1971-ben
megfogalmazták a kívánal­
makat, és ezt 1990-ben jóvá
is hagyták. Eszerint: „Eyes
may be brown or blue in color;
one of each or parti-colored
are acceptable” (vagyis:

a szem lehet kék színű és
gesztenyebarna; a más-más
színű szem is, és az ugyan­
abban a szemben ész­
lelhető mindkét szín is
elfogadható).
Farok és bunda. Mint min­
dig, ezúttal is állandó hivatko­
zási alap a fajta munkavégző­
képessége: túl hosszú, lobon-
cos szőrzet elvetendő, mert
bizonyos körülmények közt
jégcsapképződésre hajlamo­
sít; csakúgy, mint a hátra
laposan fölcsapódó (snapped)
farok is, ami nagyon gyakran
annak a tünete, hogy az állat
farokfelépítése hibás.
Mozgás. A mozgás és a vér-
mérséklet az 1971-es, majd az
1990-es fajtastandard szerint
is a szibériai husky értelme­
zésének rendkívül fontos té­
nyezői. A mozgás e szerint:
„könnyed, szabályos és
látszólag a legcsekélyebb erő­
feszítés nélkül történő... a két
mellső láb hatékony kinyújtá­
sával és a két hátsó láb haté­
kony elrugaszkodásával". Ez
a standard tesz első ízben em­
lítést arról, ami a single-track
jelenségre vonatkozik, az egy
nyomvonalú járásmódról, ez
ugyanis biztosítja az állat jó
egyensúlyát és energiataka­
rékos mozgását: „amint a futó
állat sebessége növekszik,
végtagjai fokozatosan befelé
hajlanak, míg csak a négy láb
a test hosszanti tengelyének
a vonalán nem halad”.
Vérmérséklet. Sokszor csak
másodlagosnak tekintik, mint­
ha a kutya típusa önmagában
elegendő lenne ahhoz, hogy
fajtakutyává tegye. Ez különös­
képpen akkor érvényesül, ami­
kor fölfokozott piaci kereslet
nyilvánul meg valamelyik ku­
tyafajta iránt, és ezt túlnyo­
mórészt esztétikai tényezők,
nem pedig célszerűségi szem­
A KORSZERŰ FAJTASTANDARD
pontok határozzák meg.
A szibériai husky esetében
a jellem jó tulajdonságai
különösképpen nagy értéket
jelentenek, hiszen a vérmér­
séklet szorosan összefügg az
általa elvégzendő munkával.
Amikor a vérmérséklet
szakkifejezést a standardba
illesztették, ez tökéletesen
megfelelt a tenyésztők
ez irányú igényeinek,
továbbá a kutya­
kiállításokon döntő bírák
elvárásainak, akik különös
figyelmet fordítottak erre.
Ezekkel a toldásokkal, kiegé­
szítésekkel, nagyobb pontos­
ságra törekvő megfogalmazá­
sokkal az 1971-ben kibocsá­
tott fajtastandardot sikerült
világossá és teljessé tenni.
Hadd tegyük szóvá csupán
azt, hogy a szabványjegyzék
keretén belül a szerzők milyen
roppant figyelmet szenteltek
az alkatleírásnak, melyet
utólag még további két
záradékkal egészítettek ki.
A hát méretarányainak
tárgyalásakor így szól
a szöveg:
„a válltól a far legvégső
kiszögelléséig tartó testhossz
valamicskét nagyobb, mint
a mar talajtól való távolsága,
a marmagasság”.
A Mellső végtagok címszó
alatt pedig ez olvasható:
„a végtag hossza a földtől
a csánkig épp csak valamivel
nagyobb, mint a csánktól a
mar legfelső pontjáig terjedő
távolság”. Ez a leírás tehát
olyan kutyára vonatkozik,
amelyik kissé hosszabb, mint
amilyen magas, és amelynek
nagyobb tömegű a hátulsó
testnegyede, mint a mellkasa.
A szibériai husky testfelépíté­
sének merev pontosítása
vezetett a legutóbbi, 1990-ben
napvilágot látott fajta­
standard átdolgozásához.
Az első fontosabb módosítás
95
az alábbi mondat törlésére
vonatkozott: „a lapocka körül­
belül 45 fokos szöget zár be
a talajjal”. Helyére ez az
egyszerűbb megfogalmazás
került: „a váll erős ívben hajlik
a hát felé”, ami finoman hang­
súlyozza azt, hogy a 45 fokos
lapocka utópiája a valóságban
soha nem is létezett, tehát
olyan tulajdonság,amelyik
a fajtában nincs jelen. A másik
beiktatás annak az ismételt
hangoztatása, hogy „minden
súlyfölösleg és a csontváz
bármiféle túlzó elváltoztatása
bírsággal sújtandó”. Ugye,
emlékszünk arra, hogy már
az 1930-as első fajtastandard­
ból idéztünk, miszerint
a szibériai husky „tevékeny,
gyors és könnyű” kutya: ez
az utóbbi jellemvonása
immár eltűnt, valószínűleg
azért, hogy ellensúlyozzák
a futtatásokon indított új
szibériai husky ebek túlzott,
szinte agárszerű könnyűségét.
Mindenesetre a csontváz túlzó
elváltozásaira vonatkozó
megjegyzés, amely igen sok
egyedre vonatkozik, újfent
csak azt igazolja, hogy
a szibériai husky „rugalmas és
fürge”, testarányai és alakja
„tükrözik az erő, a gyorsaság
és a szívósság alapvető
egyensúlyát”.
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

A FAJTASTANDARD ÉRTELMEZÉSE KÉT FEJ

ÖSSZEHASONLÍTÁSA
A fajtastandard minden egyes fajta esetében közös
mintát követ. A kutya anatómiailag három részre A 96. és a 97. lapon látható
két fénykép ugyanannak
osztható föl: fejre, törzsre és végtagokra. Ezek to­ a tenyészapaállatnak, a
vábbi alegységekre oszthatók föl, s mindegyik pon­ Kenboki's All in Good Time
tosan körülhatárolható a maga jellegzetességei nevezetű kannak (olasz és
alapján. A három fő testtájon kívül a kutya bun­ francia bajnok, és más
bajnokságok nyertese) a fiait
dáját, méretét, vérmérsékletét és más tulajdonsá­ ábrázolja. A két fej nagyon
gát taglaló rövid fejezetek is hozzátartoznak a stan­ sok hasonló vonást mutat
dard teljességéhez, külön hivatkozással a testrész „típusban” és legfőként az
„élénk, barátságos, érdek­
meghatározott funkciójára is: például egyes szán­ lődő, sőt valósággal kaján
húzó fajták különleges tevékenysége a súlyos szál­ arckifejezésben”. Mindkét
lítmány vontatásával kapcsolatos, mások pedig a állat koponyája enyhén le­
gömbölyített és fokozatosan
gyors teherhúzásra szakosodnak. A kutya vala­ szélesedő a szemmagas­
mennyi testrésze, továbbá a vérmérséklete és a ságig; mindkettejük arcorra
magatartása mind közrejátszik a típus meghatározá­ ugyanolyan hosszú, mint
sában. Éppen ezért nehéz megállapítani, hogy me­ maga a koponya, a szemük
viszont „mandula formájú,
lyik testrésznek tulajdonítandó nagyobb fontos­ mérsékelten távol ülő és alig
ság. Itt kell különös nyomatékkai felhívnunk a fi­ ferde metszésű”. A két fül
gyelmet arra, hogy ugyanazon fajtán belül többféle háromszögletű, egymáshoz
közel és a fej magas pontján
„típus" egymás mellett élése tarthatatlan, és szint­ helyezkedik el. A két példa
úgy megengedhetetlen a fajtastandard más-más különlegesen tipikus fejeket
értelmezése is. Az megeshet, hogy egyik-másik mutat, ezek minta értékűek,
túlságosan eltérni nem
szabad tőlük.

Gandalf del Keral’ghin, amint

épp érdeklődően néz

96
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

Orvo del Keral'ghin

A HIVATALOS
KUTYANEVEK
Kutyanevek olvastán gyakor­
ta meghökkenünk különc, né­
melykor szinte hóbortos jelle­
gükön, nem is értjük meg
őket könnyűszerrel, hiszen
igencsak hosszúak, gyakran
nem is mondhatók ki egy
szuszra. Az elismert, híres
tenyésztelepen vagy magán­
tenyésztőnél született kutya
ragadványnévként viseli a
tenyésztelep vagy tenyésztő
nevét; ha effélét nem visel az
eb, azt jelenti, hogy nem hiva­
talos szakértő alomjában
látott napvilágot. Ez a ragad­
ványnév a kutya saját neve
után következik, s az olasz
névadásban a két név közt a
del, di, dei határozott névelő
(képző) helyezkedik el, de
állhat a ragadványnév a
kutya neve előtt is (mint elő-
rag); s ez utóbbi esetben az
angolos forma használatos (’s)
a birtokviszony kifejezésére.
állattenyésztő nem ért tökéletesen egyet azzal, ami A kutya valódi neve ezzel
szemben általában a tenyész­
a jegyzékben, valamint e könyv lapjain a szánhúzó tő képzelőerejének gyümöl­
kutyákról megfogalmazódott, úgy vélheti: a szö­ cse; a gazdi végül is azt ag­
veg megfogalmazója eltávolodott az eredeti ku­ gat rá szegény párára, amit
akar. Ha egyik-másik kan kü­
tyáktól, ami az eredeti funkciótól való eltérést je­ lönösképp fontosnak bizo­
lenti. De akadhat olyan ebtenyésztő is, aki azt állít­ nyul fajfenntartási tekintet­
ja, hogy a ma már nem létező eredeti funkcióhoz ben, vagyis szaporításra na­
gyon alkalmas, akkor igye­
való ragaszkodás igénye olyan egyedek létrejöttét keznek nevét megörökíteni
eredményezheti, amelyek túlságosan is mereven leszármazottai nevében is.
és sematikusan illeszkednek a szánhúzó kutya mun­ Ilyenkor keletkeznek az afféle
káját körülíró modern felfogáshoz: a szibériai husky névbokrok, mint a Kontoki’s
Essence of Time és a
gyors teherhúzó alkatához a rövid távú versenye­ Kontoki’s All in Good Time: e
ken, és az alaszkai malamut nehéz súly vontatására két név viselője ugyanis le­
való fölépítéséhez a hosszú távú mérkőzéseken. származottja a Kontoki's One
Mo’ Time nevű nevezetes baj­
Ami a fajtastandard és a megszövegezői közti vi­ noknak, az utódok nevében
szonyt, továbbá az ebtenyésztők és a bírák közti ezért ismétlődik meg a Time
viszonyt illeti, megvilágító, lényegláttató érvé­ szó. Hétköznapi körülmények
közt azonban sokkal egysze­
nyűek azok a szavak, amelyeket az alaszkai ma­ rűbb nevek használatosak,
lamut kutya tenyésztője, a rendkívül híres bíró és olyanok, amelyeknek semmi
szakértő, Mrs. Sheila Bach mondott a Trabosa Sop- közük a pedigréhez, hanem a
ranában tartott 1991-es előadás-sorozata alkalmá­ folytatásos tévéfilmek
szereplőinek vagy regények
val. „Bármilyen fajtáról legyen is szó, a standard hőseinek és hősnőinek nevét
tisztelete kötelező. Tiszteletben kell tartanunk a idézik.

97
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

fajta kitenyésztőinek irányelveit és légióként azt a A TÍPUS

feladatkört, amelynek ellátása érdekében a kutyát
kitenyésztették; a standardon változtatni vétek. „A típus egy bizonyos fajta
valamennyi egyedének közös
Hibát követünk el, ha így vagy úgy módosításokat jellemző testi vonásait tartal­
hajtunk végre rajta személyes ízlésünk vagy holmi mazó mintakép, az az alap­
divatirányzatok sugallata szerint. Az Éva Seeley forma, amelyet a fajta egyedei
által kitenyésztett kutyák nagyobbrészt eltűntek a összességükben azonosíta­
nak.”
háború idején, s amikor 1960-ban újra megszöve­
gezték a fajtastandardot, ezt a mintajegyzéket már
úgy állították össze, hogy megfeleljen az új típusú
kutyáknak, melyek sokkal nagyobbak és nehezeb­
bek voltak, mint az eredeti törzskönyvben lefekte­
tett szabályok előírták. Mi ezt az 1960-as fajtastan­
dardot tekintjük mérvadónak manapság, Mrs.
Seeley azonban erélyesen ellenezte a változtatáso­
kat, mert jól tudta, hogy ezek a túlontúl súlyos új
egyedek nem végezhetik el azt a munkát, amelyért
az alaszkai malamut kutyák létrejöttek. Nekünk,
bíróknak a mai fajtastandard alapján kell megbírál­
nunk az ebeket, és a tenyésztőknek tiszteletben kell
tartaniuk a jelenlegi standardot." (A Vadászat és
Kutyák című folyóirat 9. száma. 1992. szeptember.)
Ha típus csak egyetlen létezik - s ez lehetséges
az nem jelenti azt, hogy valamelyik fajtához tarto­
zó valamennyi kutya pontos másolata kell hogy
legyen a fajtastandardban lefektetett ismertető-
jegyeknek, hiszen ez azt jelentené, hogy a típusba
beleülő kutya maga a tökéletesség. Még az a te-
nyészapaállat is, amely minden porcikájában esz­
ményi pontossággal megfelel a fajtáját tüzetesen
leíró jegyzék minden egyes követelményének,
még ez a tökéletes példány sem más, mint roppant
intelligens pároztatás (legtöbbnyire teljességgel vé­
letlenszerű!) eredménye, amikor is a kitűnő, de ko­
rántsem tökéletes szülők jellemvonásait a véletlen
egyesíti az utódban. De e tökéletesnek mondható
tenyészapaállat leszármazottaiban rendre jelentkez­
ni fognak az apróbb-nagyobb tökéletlenségek is. To­
vábbá: a tenyésztés nem alapulhat túlságosan rög­
zült módon a saját vérvonalon: aki vérrokon tény ész­
kutyák pároztatásával próbál kimagasló eredmé­
nyeket elérni, azt kockáztatja, hogy egyáltalán nem
kívánatos tulajdonságokat véglegesít az utódokban, s
ezzel fokozatosan csökkenti az egyedek kiváló tulaj­
donságait. Azért válik szükségessé új vér beiktatása
a tenyésztésbe, hogy bizonyos egyensúlyi állapot
jöjjön létre a kitenyésztett nemzedékben.

98
 A KORSZERŰ FAJTASTANDARD

A SPICC JELLEGŰ KUTYA A SPICCEK

JELLEME
Valamennyi szánhúzó kutya, csakúgy, mint az észa­
ki kutyafajták túlnyomó többsége, a spicc típusú Valamennyi spicc típusú
kutyák közé sorolható, vagyis abba a csoportba, kutyának szerfölött független
az egyénisége, ennek ellené­
amelyet alaktanilag és vérmérséklet tekintetében re igencsak erős vonzást
erős analógiák jellemeznek. éreznek a falkaélet iránt,
A spicc néhány rendkívül szembeszökő, markáns és valahányszor messzire
alaktani jellegzetessége révén jól megkülönböztet­ távolodnak egymástól, amint
befejezték területük körül-
hető farkasszerű (lupoid) kutya, általában a határ­ szimatolását vagy szaganya­
vonalat képviseli a még vad és a már szelídített gaikkal való körülhatárolását,
kutya közt. Első pillantásra közvetlenül fölismer­ nyomban visszatérnek falka-
társaikhoz. Amikor sétálni
hető hegyes pofájáról. Föltűnően hosszú az arcorr megy valamelyikükkel az
felső, egyenes része - különösen az északi fajták­ ember, ajánlatos velük meg-
nál -, amely egy az egyhez arányban áll az agyko­ szagoltatnunk azt a helyet,
ahonnan útnak indulunk, és
ponyával; csontozata igen erős, mellkasa hatalmas, csak azután vegyük le róluk a
végtagjai izmosak és szívósak. Bundája sűrű, vas­ pórázt. Ha így teszünk, bár­
tag aljszőrzettel, a fedőszőr szálai pedig általában honnan visszatér, akkor is,
hosszúak vagy közepes hosszúságúak, gyakran ha szem elől veszítjük. Ha jó
sokáig elidőzik valahol
egyenesek, és szorosan simulnak a tömött alj­ messze, nagyon fontos, hogy
szőrzet fölé, amely dús tömegével fölnyomja őket. ne mozduljunk el arról a
A farok mindig sűrűn bundázott, de nem loboncos, helyről, ahol a kutya faképnél
hagyott minket. Az eb ugyan­
és a kutya, hacsak nem pihen vagy nem fél, általá­ is bizonyosan visszatér, és
ban magasra kunkorítja és a hátára pöndöríti - ha nem lel ott bennünket, el­
némely esetben úgy, hogy a farkhegy nem is érinti veszettnek és elhagyatottnak
fogja érezni magát, és új
a hátat -, de gyakran hajlítja lendületes körívben falkát keres, hogy ahhoz
az oldalához is. csatlakozzék! A spicc típusú
Ami a jellemüket illeti, független lények akkor is, kutya nagyon erősen meg­
ha roppant igyekezettel keresik az emberrel való sínyli a magány érzését, és
főként akkor esik szélsősé­
kapcsolatteremtést, ugyanis az embert a falkájuk ges levertségbe, ha egyedül
tagjának tekintik, ha nem egyenest a falkavezér- hagyjuk otthon a lakásban.
nek. Mindazonáltal azt igénylik, hogy az ember Ilyenkor megpróbál kitörni a
bejárati ajtón, hogy elrohan­
tartsa tiszteletben magánéletüket, ezzel úgyszól­ jon a lezárt területről és társa­
ván azt hangsúlyozzák - nehéz éghajlati viszonyok ságot keressen magának. Ép­
alatt tengődő szülőföldjükre emlékezve -, misze­ pen ezért tanácsos, hogy rop­
pant óvatosan, fokozatosan
rint rejlik még bennük nem is egy olyan ritka egyé­ szoktassuk hozzá a magány
ni tulajdonság, amely segít átvészelni bizonyos elviseléséhez: meg kell értet­
helyzeteket akkor is, amikor az ember már nem nünk vele, hogy csak ideigle­
tud fölülkerekedni a bajon. Kissé bizalmatlankodó nes egyedüllétről van szó.
Rendkívül hasznos, ha nem
természetűek, ám éppen ezért igencsak élénk kí­ túl sokáig marad magára a
váncsiság hajtja őket, lankadatlan figyelemmel für­ kutya, és hozzá­
készik mindazt, ami körülöttük érdeklődésre tart­ szoktatjuk valamilyen
ketrechez, kutyaházhoz vagy
hat számot. Az embertől elvárják a feltétlen hűsé­ rekeszhez, mert ezt a
get, ám ezt ők maguk is hasonlóval viszonozzák, menedékhelyet rövidesen a
és ha gazdájuk őszinte odaadásával elégedettek, barlangjának fogja tekinteni,
s itt nyugodtan vár, míg haza
akkor elfogadják a szabályokat és teljesítik a rájuk nem érkezünk.
kiosztott feladatokat.

99
 5

A KORSZERŰ FAJTÁK
Az eszkimó kutya A szamojéd Vérmérséklet A fajtastandard
Megjegyzés a fajtastandardhoz Alaszkai malamut Az első
újjáalakítás A második újjáalakítás Az első kotzebue kutyák
és az m'Loot kutyák A fajtastandard Megjegyzés a fajtastandardhoz
Szibériai husky A fajta létrejötte A modern szibériai husky A kiállítási
vonal A fajtastandard Megjegyzés a fajtastandardhoz A szibériai husky
mozgása Grönlandi A grönlandi munkában A fajtastandard
Megjegyzés a fajtastandardhoz A grönlandi a sarkkörön kívül A grönlandi
és az eszkimó kutya Az alaszkai husky A vérvonalak
 AZ ESZKIMÓ KUTYA

„A sarki tájak tipikus kutyája, és csakis hideg vidé­ Fönn: ez a rajz olyannak
keken él meg, úgymint Kamcsatkában, Izlandon, ábrázolja az eszkimó kutyát,
amilyennek az első odaérkező
Lappföldön, Szibériában stb.; ha kiragadják ked­ fehér emberek látták
venc éghajlati viszonyai közül, belepusztul. [...]"
(Angelo Vecchio: A kutya)
Általános megjelenés. Az eszkimó kutya valóban min­
denestül vad kutyához hasonlatos; bundája durva
szőrű, teste hosszú, méretei körülbelül azonosak a
collie, azaz skót pásztorkutyáéval. Külsejében sok
minden emlékeztet a farkasra, sőt a két állat annyi­
ra egyforma, hogy bizonyos távolságból nézve ne­
héz megkülönböztetni egyiket a másiktól. [...] A
szeme sötét gesztenyebarna színű, tűzvörös csil-
lámlásokkal, és ferde metszésű. A füle egyenes,
felálló, rövid, húsos, sűrű és puha szőrzet borítja
belül csakúgy, mint kívül. Az orra fekete színű,
orrlyuka tág, ami kitűnő szaglásának a bizonyíté­
ka. [...] A teste hosszú, és fürgének látszik. [...] A
farka olyan, mint valami tolisöprű, magasra fölpön-
dörül, és szinte teljes körívet ír le előrefelé.
A szőrzete színe világosszürke, középhosszú a háton,
hosszabb a nyaka körül és a farok közelében.
A bundája különleges, és kétfajta prémből tevődik
össze: a közvetlenül a bőre fölött burjánzó aljszőrzet
rövid, nagyon puha és meleg, pontosan olyan, mint
valami hidegtől védelmező meleg alsóruha; a fe­
dőszőr szálai sokkalta durvábbak és keményebbek,
mint bármelyik más kutyafajta szőrei; a szőrszálak
úgyszólván teljesen egyenesek, és tökéletes vonal­
ban födik a hátat, mint a póni nyírott sörénye.

103
 A SZAMOJÉD

A szamojéd eb a szamojéd nép kutyája, s a rén­ Ez a pompás kis plüssmackó

mindössze néhány hónapos
szarvascsordák őre. Manapság főleg szánhúzó ku­
csupán, de már most is
tyaként ismerjük, bár semelyik fajtastandard sem megfigyelhető különleges,
utal világosan és félreérthetetlenül a szamojéd ku­ szinte csúfondáros mosolya
tyára mint tehervontató ebre. Az angol standard,
vala- mint az amerikai és a kanadai is úgy határoz­
za meg, hogy working dog, míg az FCI az új keletű
fajtaosztályozások és alosztályokba sorolások kö­
vetkeztében úgy beszél a szamojéd kutyáról, mint
„északi spiccről, amely oldalnézetből négyzetes
alakú".
A szamojéd igen sokoldalú, könnyűszerrel be­
válik tehervontatónak, szánhúzónak, de szükség
esetén a fölfedező kutatók szolgálatában is áll­
hat; ez utóbbiak ugyanis már a kezdet kezdetén
észrevették, hogy a kutya vontatta szán a legal­
kalmasabb közlekedési eszköz az északi sarki
tájakon. Fridtjof Nansen, Roald Amundsen, Dúca
degli Abouzzi, és más fölfedezők roppant ered­
ményesen használták föl a szamojéd kutyát, no­
ha a kutya energiáit nem lehet maradéktalanul
hasznosítani szánvontatásra.
Modern elnevezését - szamojéd - arról a népről
nyerte, amely kitenyésztette. Hivatalos névadása
1987-ben történt meg, az FCI osztályozásában: sza-
mojedszkaja szobaka; származási helyéül pedig
Oroszországot és az északi sarki vidékeket jelölték
meg, nem pedig Angliát, holott a szamojéd kutya
első fajtastandardját a ködös Albionban állították
össze. Az FCI meghatározása szerint a szamojéd
kutya spicc típusú, és az osztályozásban az ötödik
csoportba sorolták a többi spiccekkel együtt.

104
 A KORSZERŰ FAJTÁK

VÉRMÉRSÉKLET
A szamojéd kutya ahhoz szokott hozzá, hogy a be­
láthatatlan síkságokon töltse életét, ezért sok szabad
térségre van szüksége, hogy kitombolhassa roppant
energiáit és szerfölött nagy mozgásigényét, ám
ugyanakkor állandó kapcsolatot igényel az ember­
rel is, aki egyáltalán nem veheti félvállról ezt a
köteléket, máskülönben azt kockáztatja, hogy a
kutya nem fogadja el falkavezérnek, és fölébe ke­
rekedik.
A szibériai huskyval, az alaszkai malamuttal meg
a grönlandi kutyával szemben a szamojéd eb örö­
mest és hatalmas hangerővel csahol: az ugatás a
legfőbb kifejezőeszközei közé tartozik, ezzel közli
az örömét is vagy valamilyen aggasztó körülmény
jelenlétét is. Hiába próbáljuk leszoktatni róla, mit A szamojéd és az ember közt
a viszonyt erős érzelmi vonzó­
sem ér, rendületlenül folytatja az ugatást mindad­ dás, sok szeretet jellemzi;
dig, amíg meg nem értettük, mit óhajt. Ha azért a kutya odaadó játszópajtása
csahol, mert valami gyanús zaj ütötte meg a fülét, a gyermekeknek

105
 SZAMOJÉD

oda kell vezetnünk a zaj forrásához, s ott kell le- A FÜGGETLENSÉG

csöndesítenünk; ha olyan idegent ugat meg, aki ÉS A KÍVÁNCSISÁG
semmilyen ártó szándékkal nem közeledik, csak
tán épp túl erős és érdes hangon beszél - ajánlatos A szamojéd kutya őseinek
soha senki nem tanította azt,
az illetőt barátunkként bemutatnunk őkeímének, hogy ne kóboroljanak el a
mert csak akkor fogadja el. Lelki egyensúlyának háztól, sőt szándékosan
föltétele az is, hogy meglelje pontos helyét az em­ szabadjára hagyták őket,
berek csoportjában, máskülönben nyughatatlanul hiszen a rénszarvascsordát
kellett őrizniük, a legelésző
keresi az őt joggal megillető szerepkört, méghozzá jószágok szétszóródását
a kétségbeeséssel határos makacs önfejűséggel kellett megakadályozniuk.
(csökönyössége kétségbeejti a gazdit is!). Nehezen Nem kellett félniük, hogy a
terelőkutya elvész a fehér
idomítható, igencsak nehéz megtanítanunk arra, hósivatag mélyén, mint
hogy „lábhoz", „ülve marad", „pacsit ad", valami­ ahogyan nem téved el mai
lyen ésszerű indok nélkül (amit ő abban a szent falvaink közt és szántó­
földeinken vagy városainkban
pillanatban tökéletesen megért). Buzgalmát föltét­ sem, és a lakóhelyéhez közeli
lenül jutalmaznunk kell valamilyen fogára való utcák zűrzavarában sem kell
csemegével vagy őszinte hálálkodásunkkal. Ugyan­ féltenünk őt. Ezzel szemben
akkor rengeteg mindent képes megtenni, ha olyas­ a modern élet veszedelmei
igenis fenyegetik a szamojéd
mit kérünk tőle, amit ésszerűnek ítél. Olyan kutya, kutyát, például az, ha gép­
amelyik mindig éber, mindig résen áll, könnyen kocsin számára ismeretlen
megérti, hogy bizonyos meghatározott helyzet nem helyre szállítjuk, mert ezzel
megzavarjuk ezredmásod-
fenyeget veszéllyel (ilyenkor elegendő, ha közvet­ percnyi pontossággal
len érdeklődésünkkel jutalmazzuk, és tudtára ad­ működő belső óráját. Legjobb
juk: sem neki, sem a csoportjának nincs oka aggo­ tehát, ha hosszabb kirucca­
násainkon egyetlen pillanatra
dalomra, tehát megnyugodhat). sem vesszük le nyakáról
Az engedelmesség sem tartozik az erényei közé. a pórázt, mert ha netán elkö­
Mivel nagyon magabiztos állat, ha éppen akkor hív­ vetjük ezt a könnyelmű­
juk, amikor valamilyen szerfölött izgalmas szagnyo­ séget, hosszú órákig várha­
tunk az elkóborolt eb vissza­
mot szimatol, vagy valamilyen különlegesen érdek­ tértére, feszült ideg­
feszítő tárgyat fürkész, fittyet hány a szólítgatásunk- állapotban és fokozódó izgal­
ra, és zavartalanul folytatja foglalatosságát. mak közepette - bár mindig
eredményesen, hiszen a sza­
Az idomítás bármilyen formája sok gonddal jár. mojéd kutya nagy távolságból
Elengedhetetlen, hogy a gazdi (akár férfi, akár nő is visszatalál oda, ahol fakép­
az illető) minden áldott nap gyakoroltassa őkéimé­ nél hagyott bennünket. Igaz,
olykor sokat kell várnunk rá,
vel az elsajátított fogalmakat. mert zsákmányra lelhet, s ak­
Bizalmát úgy szerezhetjük meg legjobban, ha állan­ kor megállíthatatlanul útnak
dóan figyelmesnek, ragaszkodónak, de egyszer­ ered a szagnyomon, és meg
smind tekintélyesnek és erélyesnek mutatkozunk nem áll, míg csak el nem jut
a hőn áhított tyúkketrecig.
iránta. Jó, ha nem jutalmazzuk ínyencfalatokkal, va­ Ez utóbbi esetben csíphetjük
lahányszor hízeleg nekünk, hanem arra neveljük, leginkább nyakon: ám
hogy a békés együttélést tekintse fő céljának a ve­ ajánlatos jó előre hatékony
biztosítóintézettel kapcsolat­
zetésünk alatt. Hogy nevelésünk eredményes le­ ba lépnünk, hogy teljes
gyen, nem kell szélsőségesen tekintélyelvi módsze­ anyagi csőd nélkül
rekhez folyamodnunk, testi fenyítést akkor se alkal­ kifizethessük a károkat.
mazzunk, ha a kan vagy szuka fenyegetően vicsor-
gatja pompás fogazatát, vagy jó keményen oda is
kap, pusztán ama céllal, hogy erőfölénye fitogtatá-

106
 A KORSZERŰ FAJTÁK

sával biztosítsa uralmi helyzetét. Elegendő, ha tud ALFA KAN

tára adjuk kutyánknak, hogy az efféle viselkedés- ÉS SZUKA
formák számunkra teljességgel elfogadhatatlanok.
Történelmi fejlődése azért nagy fontosságú, mert a Az alfa kan és az alfa szuka
szamojéd kutya újabban igen előkelő helyet foglal az a két egyed, amely
ural-kodik alárendeltjein, és
el az emberek világában. Ma már nagy elégedett­ „dönt” a pontosan meg­
séggel él együtt olyan emberekkel - és elégedett­ határozott ösztönképlet
ségük kölcsönös -, akik merőben mások már, mint szerint a falka valamennyi
közös tevékenysége felől,
azok, akik a fajtát sok-sok évszázaddal ezelőtt kite­ a vadászpárok felől, de még
nyésztették. Immár senki sem kéri őket arra, hogy a kölykök gondozása felől is.
roppant erőfeszítéseket tegyenek az ennivalójuk Az „alfá”-nak nyilvánított
állatoknak mindenképpen ki
fejében, kivéve a sportpályákon hébe-hóba lezajló kell érdemelniük elfoglalt
szánversenyeket. A környezeti feltételek is jócskán szerepüket, azt a szerepet,
megváltoztak, amióta túlnyomórészt mérsékelt ég­ amelyet a felnőtté cseperedő
hajlatú vidékek lakója lett. Gyakorta szabad bejá­ fiatal farkasok időről időre
igen hevesen vita tárgyává
rást élvez fényűző otthonokba, hengergőzhet akár tesznek: rendszerint az
a legkényelmesebb heverőn is. Hogyan lehetséges ugyanazon alomból való két
mindez, miként fogadhatta el ezeket a megváltozott alfa egyed pályázik rá.
körülményeket? Mindig kölcsönösen szoros kapcso­
latban állt az emberekkel, akik szívesen látták a há­
zukban, és puha, meleg bundáját igen jó hőforrásnak
tekintették. Régen hozzászokott a lakásban való tar­
tózkodáshoz, és nagyon jól érzi magát az emberi lakó­
hely falai közt, gazdái pedig örömest befogadják, mert
a bundájának - csakúgy, mint sok más északi kutyáé­
nak is - az az előnyös tulajdonsága, hogy nem szívja
magába a szagokat. Szó sincs róla, hogy rühellené a
komfortot, sőt sokkal többre becsüli a jó vastag sző­
nyeget vagy a pámás pamlagot, mint a spártai kopár-
ságú fapadlót. Csak perzselő forróságú kánikula estén
részesíti előnyben a hűvös parkettát.
Az embercsoportban való jelenlétét szerfölött kel­
lemesnek találja, legalábbis úgy tetszik, hogy amikor
személyes kapcsolatba kerül a családtagokkal, nagy
kedve telik jellemük kiismerésében. Szinte eljátszik a
gyengéikkel, hízelgéssel megkaparintja mindegyik­
től azt, amit csak akar. A szamojéd kutya a sikeres
átalakulás ragyogó példája: hasznos dolgozó kutya­
ként különösképp rideg és zord és ellenséges viszo­
nyok közt kellett tengetnie életét, és ebből a „nehéz
testi munkásból" mára úgyszólván öleb lett, afféle
„munkátlan henyélő", játszótárs. Mivel nem idomí­
tották különösképp sem a szánhúzásra, sem a pász-
torkutyaságra, sem a házőrzésre, legkivált a gyerme­
kek játszópajtásaként érvényesülnek jó tulajdonsá­
gai, példátlan béketűréssel viseli el, bárhogy tép­
jék, gyömöszöljék.

107

SAMOYED
A fajta hivatalos neve
SAMOJEDSKAJA SABAKA
A fajtát kitenyésztő ország:
Oroszország
A fajta besorolása
Ősi és spitz típusú kutyák,
FCI V. fajtacsoport
A fajta standardszáma 212
A fajta standardját adó ország:
Skandinávia
A SZAMOJÉD KUTYA
SZÁRMAZÁSA
A szamojéd kutya mint mo­
dern fajta Angliában született
meg, Mr. Ernest Kilbum Scott
tenyésztő kenneljében. Mr.
Scott a Royal Zoological
Society tagjaként a múlt
század utolsó esztendeiben
elvetődött a számik földjére,
s amikor visszatért onnan,
magával hozta az első
szamojéd kutyát. Sokat
dolgozott, míg kellőképp
kialakította a fajtát, majd
1900-ban elkészítette az első
standardot, amelyben olyan
utalásokat tesz a kutya
színére, hogy napjaink
szamojédeb-tenyésztői a
hajukat tépnék, ha tudnának
róla. Scott megállapításai
mégis tévedhetetlenül
emlékezetünkbe idézik,
milyenek lehettek azok az
eredeti szamojéd kutyák,
amelyekkel első európai
tenyésztőjük a szülőföldjükön
találkozott. Tudniillik az
Angliába vitt első szamojéd
kutya szőre koromfekete volt.
Az első fajtastandard
megszövegezője azonban,
mintha előre látta volna a
fajta jövőjét, a „szín” címszó
alatt megfogalmazta az alábbi
kitételt is: „a tiszta fehér
kutyák a legészakibb
vidékekről származnak,
s ezek a fajta legtipikusabb
képviselői”.
SZAMOJÉD
A FAJTASTANDARD
(A Fédération Cynologique
Internationale által 1988.
május 20-án jóváhagyva)
ÁLTALÁNOS
MEGJELENÉS
A szamojéd kutya fajtaleírása
- akárcsak a könyv valameny-
nyi fajtastandardja - olyan esz­
köz, amely arra szolgál, hogy
a fajtát a maga történelmi tel­
jességében ábrázolja az olva­
só előtt, olyannak, amilyennek
az évezredek kialakították és
megőrizték az idők során. Ter­
mészetesen a fajtastandard
nem megváloztathatatlan, hi­
szen bővítéseken, javításokon
esett át, továbbá alkalmazkod­
nia kellett a fajta újjáalakulásá­
hoz is. A szamojéd kutya észa­
ki származású, négyzetes ala­
kú spicc. Választékos megjele­
nésű kutya, vonzóan elegye­
dik benne az erőteljesség,
a kecsesség, a fürgeség, az
önérzetesség meg a bátorság.
FEJ
A szamojéd fej erőteljes, ék
alakú, boltozatos koponyával
és jól elkülönülő homlokrész-
szel. A fang erőteljes és mély,
hosszúsága megfelel a kopo­
nya hosszának, az orr egyen­
letesen keskenyedő. Az orr­
hát egyenes. Az enyhén hú­
sos ajkak feszesek. Az arcorri
rész és az agykoponyái rész
ideális esetben feleződik. Egy
jól kifejezett stop választja el
egymástól. Az orrtükör jól fej­
lett. A száj a szájszegletnél
enyhén felfelé görbülő, ez
adja a „szamojéd mosoly”-t.
FOGAZAT
Erőteljes, jól fejlett állkapocs,
kívánatos a teljes fogazat
(42 fog).
HARAPÁS
Ollós. A harapófogó harapás
megengedett, de nem
kívánatos.
SZEMEK
Mélyen ülő,sötétbarna, mandu­
lavágású szemek jellemzik, a
tekintete intelligens, figyelő.
108
FÜLEK
A fülek magasan tűzöttek, há-
romszögletűek, felállók. A tá­
vol álló fülek mozgékonyak,
és végeiken felkerekítettek.
NYAK
Középhosszú, erőteljes és
büszkén hordott.
TÖRZS
A törzs valamivel hosszabb,
mint a marmagasság, zömök,
de nem nehézkes. A hát köze­
pesen hosszú, egyenes és jól
izmolt. Gazdag nyakszőrzet
(sörény) jellemzi. A szukák há­
ta kissé hosszab lehet, mint a
kanoké. Az ágyéktájék nagyon
erős, a has enyhén felhúzott.
Elölről nézve a mellkas széles
és mély, bár nem hordófor­
májú. A bordák jól íveltek.
A far erőteljes, jól izmolt és
enyhén csapott.
VÉGTAGOK
Erőteljes, izmos végtagok,
kimondottan erős csontozattal.
Hosszú, ferdén álló lapockák.
Elölről nézve a mellső végta­
gok egyenesek, a könyökök
szorosan a testhez simulnak.
A bokák erőteljesek, de moz­
gékonyak. A hátulsó végtagok
hátulról nézve párhuzamosak
és egyenesek, nagyon erős
izomzattal. A térd és a csánk
jól szögeit, a csánk mélyen állí­
tott. A farkaskörmöket 3-4 na­
pos korban el kell távolítani.
MANCSOK
A mancsok oválisak és
rugalmasak, enyhén ívelt,
kissé szétálló ujjakkal.
FAROK
Figyelésnél és mozgásban a
hátán vagy oldalt hordott. Nyu­
galmi állapotban lóghat, de
ilyenkor legalább a csánkig
kell érnie.
SZŐRZET
Gazdag és nehéz szőrzet,
rugalmas és tömör. A szamo­
jéd kettős szőrzettel rendelke­
zik. Az aljszőrzet rövid, tömör,
vastag és zárt; a fedőszőr
hosszú, egyenes és kemény.

A nyak körül és a lapockánál a
szőrnek sörényt kell alkotnia,
ez különösen látványos a
kanoknál. A fülek külső olda­
lán. a fejen és a mellső vég­
tagokon a szőrzet rövid és
sima. A fülek belső oldala jól
szőrözött, az ujjak közt a szőr
védőréteget képez. A faroknak
nagyon gazdag szőrzetűnek
kell lennie. A szukák szőrzete
sokszor valamivel rövidebb és
lágyabb minőségű, mint
a kanoké.
SZÍN
Fehér, krém vagy fehér
bisquittel (keksz); az alapszín­
nek fehérnek kell lennie
nagyon enyhe bisquit árnya­
lattal, de semmi esetre sem
hathat világosbarnának. Az
orrtükör, az ajkak és a szem­
héjak feketék. Előfordul, hogy
az orrtükör néha májbarna,
pigmentszegény. A fehér ször-
szinben előfordulhat egy na­
gyon halványszürke árnyalat.
A KORSZERŰ FAJTÁK
MOZGÁS
A szamojéd többnyire üget,
mozgása szabad és erő­
teljes, jó lépéshosszal és erős
tolóerővel a hátulsó
végtagoknál.
NAGYSÁG
Az ideális marmagasság
kanoknál 57±3 cm, szukáknál
53±3 cm.
SÚLY
Mindig a marmagassággal
arányos, 20-30 kg.
KOMOLY HIBÁK
Sárga szem, könnyű, lebegő
fülek, alacsony felépítés,
könnyű csontozat, lőcsláb,
hullámos vagy hosszú,
lágy, rossz (helytelen) állású
szőr. Ha nem viseli magán
nemének jellegét (kanos
szuka vagy fordítva).
Kettős törés a farkon
és tartózkodó
viselkedés.
109
KIZÁRÓ OK
Kék szemek, kétféle színű
szem (csókaszem). Előre­
vagy hátraharapás; minden
más szőrszín, mely a stan­
dardtól eltér. Félénk, riadt
vagy agresszív viselkedés.
MEGJEGYZÉS
A kanoknál a herezacskóban
két jól fejlett herének kell
lennie.
ÖSSZEFOGLALÁS
Minden, ami a standardtól el­
tér, azt annak értelmében kell
figyelembe venni és bírálni,
hogy milyen más előnyei van­
nak az általános megjelenés­
ben vagy felépítésben. Olyan
eltérések, amik a fajtára
atípusosak, rendellenesek,
diszkvalifikációt vonnak ma­
guk után.
Karazoe Snow Fox, „Sam”; az
Ombre Lunghe nevezetű
kennel tulajdona
 SZAMOJÉD

MEGJEGYZÉS A FAJTASTANDARDHOZ DÚCA DEGLI ABRUZZI

NAPLÓJÁBÓL
A jelenleg érvényben levő standardot az FCI1988.
május 20-án hagyta jóvá; semmisnek nyilvánította „Amint beléptünk a rekeszük­
és törölte a bevezető fejezet ama kitételét, amely be, a kutyák fölpattantak,
pofájukat felénk fordították,
szerint a szamojéd eb „lényegében véve munkára és őrjöngve csaholtak.
való kutya". Ennek oka minden valószínűség sze­ Külsejüket csöppet sem
rint az, hogy manapság a szamojéd kutya főleg láttam megnyugtatónak, ám
amint egyiket-másikat meg­
társaság gyanánt szolgál az ember mellett, mivel simogattam, kiderült, hogy
nem tekinthető kizárólagosan szánhúzónak, hiszen egyáltalán nem olyan vadak,
csak rövid időszakon át dolgozott tehervontatóként mint amilyennek első pillan­
a sarki fölfedezőutakon. tásra rémlenek. Féltek az
embertől, talán azért, mert
Az FCI hatályban levő fajtastandardja az „általá­ emlékeztek rá, mennyit ütle­
nos megjelenés" címszava alatt azonban úgy írja le, gelték őket kölyökkoruk óta.
mint olyan kutyát, amelynek a „választékos meg­ Azért kellett láncon tartani
őket, hogy szét ne marcangol­
jelenése robusztus testi erőt, kecsességet, fürge­ ják egymást. Kis idő múltán
séget, önérzetességet és szilárdságot sugall", s eb­ az ugató kórus elnémult.
ben a meghatározásban a robusztus testi erő és a Az ebek lekuporodtak, és
szilárdság kifejezések minden bizonnyal a régebbi alkalom nyílt rá, hogy tüzete­
sebben szemügyre vegyem
fajtastandardok „munkakutya", „munkára való ku­ őket. Amikor megszámoltam
tya" kitételeire utalnak. Erről a vonatkozásról soha őket, kiderült, hogy száz­
nem szabad teljességgel megfeledkeznünk, hiszen huszonegy van belőlük, a meg­
szokott létszámnál tehát
maga Mr. Kilburn Scott így foglal állást ez ügyben eggyel több. Akadt köztük
az angol Samoied Association 1935-ben közzétett faj­ fehér is, fekete is, barna is,
tastandardjához fűzött pótlólagos széljegyzetei­ acélszürke is, fehér-fekete-tar-
ka is; láttam köztük karcsú ter­
ben: „Mármost akár munkára való kutyák, akár metűt is, tagbaszakadt, dara­
nem, a szamojéd ebeket úgy kell fölnevelnünk, bos, nehéz állatot is, dús, kur­
hogy dolgozhassanak, hiszen robusztus testalkatú, ta szőrű bundájút, hosszú és
vérbeli munkakutyák. Nem szamojéd kutyákat te­ göndör fürtöset is, hegyes or­
rút is, tompa pofájút is. Mell­
nyésztünk ki, ha elhízott, hájas, lomha, kényes- kasuk hatalmasan domboro­
kedő, csupán testi szépségükkel hivalkodó példá­ dott, lábukon erős izmok duz­
nyok kerülnek ki a kezünk alól. zadtak, hegyes fülük hetykén
fölhorgadt, farkuk tollbokréta-
Ne tévesszük szem elől azt a tényt, hogy a szamo­ szerűen sima és hosszú,
jéd kutya igazából miképpen került a modern ku­ vagy rojtosan loncsos-
tyakedvelés érdeklődésének középpontjába: ez szo­ boncsos, és többé-kevésbé
valamennyien magasra
rosan összekapcsolódott a szánvontatással, méghoz­ pöndörítve viselik. Némelyik
zá épp a legfontosabb sarkvidéki fölfedezőutakon. foxterrierre hasonlított,
A szamojéd kutya leírásánál nem tekinthet el a test­ mások meg farkasra emlékez­
tettek; emez csaholt, amaz
alkatától és a mozgásától, jóllehet az ebszépségver­ meg kaffogott. A legnagyob­
senyek világa korántsem mentes az efféle lényeg­ bak marmagassága hatvan
mellőzéstől, miközben magasztalja a fej úgynevezett centiméternyire rúgott.”
„tipikusságát". „Nem hangsúlyozhatjuk eléggé,
mennyire ajánljuk azt, hogy a szamojéd kutyát
munkaebként tartsuk - folytatja Mr. Kilburn Scott -,
még akkor is, ha ebben az országban (vagyis Angliá­
ban) a kutyakiállításokon nem munkára való fajtának
tekintik. A szamojéd kutya akkor képviseli igazán a

110
 A KORSZERŰ FAJTÁK

fajtatípusát, ha olyan testi jellemvonásokkal bír, A SZAMOJÉD

melyek munkája elvégzésére alkalmassá teszik." SZÁNHÚZÓ KUTYA
„Legtöbbre becsült tulajdonságai: kiegyensúlyo­
zott, arányos, erőteljes test, jól fejlett izomzattal, Noha csakugyan nem vár­
ható el tőlük valami szerfölött
túlzások nélkül [...1. Nem megengedhető a collie nagy gyorsaság, ha egyszer
hatást mutató hosszú hát, és szintén nem fogadha­ fölkantározták és befogták
tó el a csau típusú kurta és vaskos hát sem. A őket a szán elé, szíves örö­
szamojéd kutyából sugároznia kell az erőnek; mell­ mest átvedlenek vontatókká;
a szamojéd kutyában ugyan­
kasa mély legyen, hogy megfelelő helyet biztosítson is, csakúgy mint valamennyi
a tüdőnek; válla hatalmas, teherbíró; nyaka erős, más északi fajtában, fölöt­
hattyúizomzatú; bordái szabályos rendben sorakoz­ tébb erős a többi kutyával és
az emberrel való együttműkö­
zanak, kellőképp ívelődjenek, hogy helyet adjanak a dési ösztön. Mindig úgy húz­
szívnek; a végtagok legyenek szilárd csontozatúak; za a terhet, hogy közben ma­
az ágyék legyen széles, erős, jól izmolt, a csánk a gasra fölszegi a fejét, jobbra-
szükséges szögben álljon, hogy mozgás esetén a test­ balra nézelődik, és jó magas­
ra fölcsapja a farkát. Állandó
nek ernyedetlenül és hathatósan nagy lökő- és húzó­ figyelemmel kíséri mindazt,
erőt biztosíthasson." ami körülveszi, és ez tényleg
A szamojéd eb az a fajta, amelyből mindig is árad­ akadályozza a folyamatos fu­
tásban, abban, hogy a lehető
nia kell a szívósságnak, ám ennek ellenére nem sza­ leggyorsabban célba jusson
bad otrombának látszania. Csontozata a testalkatnak vagy nagy súlyt vontasson.
megfelelően erős és kellemesen tagolt legyen, a cson­ Igencsak fejlett az az ösztö­
ne, hogy ellenőrzése alatt
tokat mozgató izomnyalábok erőtől duzzadóak és tartsa a környezetét: ugyanis
tömények legyenek, ám ugyanakkor ne túl hosszúak, csak ezzel az éberséggel ké­
mivel manapság más természetei terepen telik az éle­ pes visszaterelni a csordához
az elkóborolt rénszarvast,
te, mint hajdan, a szülőföldjén, s ezért természetsze­ vagy fölverni leshelyéről és el­
rűleg most gyorsabb és rövidebb izomkésztetések­ riasztani a ragadozót, vagy
re van szüksége, mint őshazájában. figyelmeztetni az embereket,
Mozgása ezért szélesen térátölelő, a lomhaság legcse­ hogy bármiféle más veszede­
lem fenyegeti az állatállo­
kélyebb árnyalata nélkül és bármi más túlzás nélkül; mányt.
a két hátsó és a két mellső láb lépésváltása állandó ta­
szító erővel, jó ütemváltásokkal szavatolja a haladást
bármilyen iramban úgy, hogy „oldottnak és energi­
kusnak" legyen mondható, amint azt maga a fajta­
standard is kívánatosnak tartja, amikor ebben a téma­
körben hangoztatja: a szamojéd „ügető típusú kutya".

KOPONYA
Erőteljes, ék alakú, boltozatos koponyával és jól elkü­
lönülő homlokrésszel, mint a farkasé, a medvéé
vagy a rókáé; állkapcsa igencsak erőteljes, hogy
keményen megragadhassa és darabokra marcan­
golhassa zsákmányát. Koponyaformája tökéletes
egyenlő szárú háromszög, a két fül alapvonalától
igen finom ívben lejt az arcorr és az agykoponya
találkozásáig.

irt
 SZAMOJÉD

Karazoe Snow Fox, „Sam",

'92-es világbajnok; az Ombre
Lunghe (Hosszú árnyak)
nevezetű kennel tulajdona

POFA
A fajtastandard úgy írja le, hogy erős és egyenes;
szabályos ívben keskenyedik az orrgombig, de nem
válik lapítottá.
Az arcorr, azaz pofa hossza „szinte egyenlő a kopo­
nyáéval". Ez a testrész rendkívül jellemző az északi spic­
cekre, és mivel az arcorr gerince alatt hosszú orrüregek
húzódnak, kiválóan alkalmasak klimatizálásra; szük­
ség szerint hidegebbé vagy melegebbé változtatják a
beszívott külső levegőt, úgy juttatják el a légcsőbe, a
hörgőkig. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert hő­
egyensúlyt létrehozó légkamra lévén, mennél hosz-
szabb, annál jobban végzi kiegyenlítő feladatát. Köny-
nyen elképzelhetjük, milyen jelentőségű az olyan
egyedek esetében, amelyeknek nem csupán azért kell
lélegezniük, hogy életben maradjanak, hanem azért is,
hogy jobban végezhessék nehéz és hosszú időn át tartó
munkájukat. Ugyanakkor azonban az arcorri rész túl­
ságosan hosszú sem lehet, mert ebben az esetben
gyengülne az állkapocs harapóereje.

112
 A KORSZERŰ FAJTÁK

Sajnos a kutyakiállításokon egyre több olyan sza­ Zanoyski Lucky Victory

mojéd kutya látható, amelynek túlontúl kurta, „pi­ öt hónapos korában: még
a jellegzetesen bolyhos
sze" az orra: azért tenyésztik őket ilyenné, hogy kölyökbunda borítja
édeskésebbé tegyék az arckifejezésüket; ez min­
denképp elítélendő, helytelen szokás.

SZEM
Ha a szamojéd jut eszünkbe, úgy látjuk, mint afféle
mosolygós ebet: a szeme szintén hozzájárul ehhez a
jellegzetes arckifejezéshez. Szeme mandula formájú,
enyhén ferde metszésű, szemhéjrései nagyon jól pig-
mentáltak, élénk gesztenyebarna színezetűek, de
soha nem túl sötét árnyalatúak. Sötét gesztenye­
barna, szinte fekete szemszín soha nem illik ehhez a
szelíd arckifejezésű kutyához, mert a komorabb ár­
nyalattól elveszti „mosolygós" derűjét.
A szem elhelyezkedése és a hasíték metszésformája
döntő fontosságú azoknál az ebeknél, amelyeket
különösen erős természeti hatások érnek, példá­
ul hosszú időn át kell tartózkodniuk olyasféle nappali

113
 SZAMOJÉD

A szamojéd mosolya
alapvetően jellemzi ezt
a fajtát; a szép ívben fölfelé
hajló két ajak erőteljes
bőrszíne szintén hang­
súlyozza a nyílt és barátságos
arckifejezést

világosságban, amikor is kápráztatóan tündököl a

hómezőről vagy jégfelületről visszatükröződő nap­
fény, telenként pedig a viharos szélförgetegek nem­
csak havat csapnak a szemükbe hatalmas erővel,
hanem apró jégkristályokat is. Azért van ilyen érde­
kes mandula alakja a szemnek, hogy félig lehunyt
szemhéjjal is jól lásson az állat; a két szem egymástól
való távolsága és átellenes elhelyezése pedig fontos
célt szolgál: megkönnyíti a nagyobb térlátást jobbra
is, balra is, egyszersmind a fej gyors elfordításával
segíti a két szem egyikének védelmét a metszőén
süvítő szél vagy a vakító napfény elől.
KERESZTEZÉSEK
SZÁJ
„Kutyáink nem csekély hánya­
A szamojéd kutya ajkát azért kell nyomatékkai da a Wrangell által leírt kelet­
említenünk, mert jellegzetes vonalának köszön­ szibériai ebekre hasonlított.
hető a híres-nevezetes szamojéd mosoly. Az ajakpe­ Épp csak a jócskán alacso­
nyabb növésükkel ütöttek el
rem pigmentációja egyébiránt élénk, mint a többi tőlük. A többiek vagy szamo­
északi fajtájé is. Az alsó ajak és a felső ajak találko­ jéd kutyák voltak, vagy más­
zásánál a szájzugnak vessző formában, kedves ív­ féle fajtakeresztezésekből
származtak. Az Ob alsó folyá­
vel kell fölfelé hajlania: ez alapvető fontosságú az sánál, ahol Trontheim rájuk
archaikus görög művészet Apollón-szobraira em­ lelt - mivel az az övezet Ke-
lékeztető mosolygós arckifejezéshez. A lefelé ko-nyu- let-Szibéria és a szamojédek
ló, fanyar, kesernyés hangulatot árasztó szájsarok földje közt terül el Szibéria
keleti és nyugati részéről egy­
egyáltalán nem illik ehhez a fajtához. aránt találhatók kutyák. Jólle­
het a Trontheim által hozott
FÜL kutyákat mind szánhúzásra
idomították, utóbb nyilvánva­
lóvá lett, mennyivel szívó-
Kicsiny, vastag, szőrrel bőségesen borított. Azért sabb, ellenállóbb és erősebb
olyan kis méretű, hogy minél kevesebb testhőt ve­ az a fajta, amely a Wrangell
szítsen, s ez védi a lefagyástól is, amiben közremű- által leírt típusra hasonlít.”

114
 A KORSZERŰ FAJTÁK

ködik vastagsága, lekerekített csúcsa és dús szőre ÉSZREVÉTELEK

is. A dús szőr azt is megakadályozza, hogy a fülbe A SZŐRZETRŐL
hó hatoljon. A fül mozgékonysága attól óv, hogy ÉS A SZÍNEZETRŐL
befütyüljön a szél, továbbá jobb vérkeringést biz­
tosít. „Magas tűzésű, egymástól kellő távolságra íme, a fajta létrehozójának né­
hány régi „funkcionális” meg­
álló" a két fül. jegyzése a szőrzetről meg a
színezetről: „A fehér bunda
SZŐRZET csupán esztétikai tekintetben
kívánatos; a legkiválóbb testi
megjelenésű példányok
A szamojéd bundája két célt szolgál: először is azt szőrzete általában krémszínű
akadályozza meg, hogy a hó a testhez érjen, má­ vagy sárgásfehér. Néhány all-
sodjára pedig a hő veszteségnek szegi útját. Nem round (vagyis valamennyi
véletlen hát, hogy két rétegből tevődik össze: a kutyafajtát megítélő) bírónak
gondolnia kellene erre is, ami­
külső réteg az egyenes és durvább tapintású szá­ kor világosabb szőrszínéért
lakból álló fedőszór, amelyen mint valami természe­ előnyben részesítenek vala­
tes esernyőn, megülepedik a hó, nem jut át rajta az mely kutyát. Ugyanez mond­
ható el a pigmentációról is:
alatta levő rétegig, az aljszó'rzetig. Elég tehát, ha a nagyon kellemes látvány a
kutya egyszerűen megrázza magát, s a fedősző­ fekete és csillogó bőrfestő-
reiről máris lepergett a hó, annál is inkább, mert a anyag-képződés, de nem bír­
ságolhatok meg a gesztenye­
sarki hó kevésbé lucskos-tapadós pelyhekben hul­ barna pigmentációjú ebek
lik, mint erre mifelénk, Európa délibb vidékein. sem, mert általában ezek is
Az aljszőrzet szorosan tapad a kutya testéhez, erő­ robusztus testalkatúak. Meg
sen szigetel, megakadályozza a hőveszteséget, nagy­ kell jegyeznünk, hogy a
fekete orr alá van vetve az
mértékben segít a test melegének megtartásában. évszakok váltakozásának:
Ha a hónak valamiképpen sikerülne alá jutnia, télen gyakorta világosabb
azonnal olvadásnak indulna az aljszőrzeten. Ami árnyalatot ölt, hogy aztán
tavasszal megint vissza­
a bundát illeti, a fajtastandard szó szerint így szól: sötétüljön.”
„Főleg a kanoknál figyelhető meg, hogy a szőrzet Sok ebtenyésztő és bíró bizo­
prémgallér formájában övezi a nyakat és a vállat. nyára irtózattal olvassa eze­
ket a mondatokat, már csak
A fül külső felületén, a fejen és a négy végtag elülső azért is, mert a tenyésztés­
sávján a szőr sima és rövid. A fülkagylók belsejé­ nek mára jószerint sikerült
ben dúsan bolyhosodik a szőr, az ujjak közti héza­ megközelítenie az esztétikai­
gokban védőszőrzetnek kell nőnie. A farok bősé­ lag tökéletes külsőt (fehér
bunda, fekete pigmentáció)
gesen szőrözött." kiváló testalkatú egyedek
esetében is. Én azonban úgy
SZÍN hiszem, mindig és mindenkor
tanácsos megszívlelnünk Mr.
Kilbum Scott intelmeit, s ezek
A bunda színe legyen „tejszín" árnyalatú vagy valahogy ekként foglalhatók
fehér és krémszínű (az alapszín legyen fehér, eny­ össze: a kiváló testalkatú, de
he sárgásfehér árnyalattal, de soha ne hasson drapp nem tökéletes külsejű kutya
jobb, mint a tökéletes külsejű,
színűnek), akkor is, ha azok az egyedek, amelyeket de hitvány testalkatú kutya.
a fajta ősszüleiként tartunk számon, feketék vagy
csokoládébarnák voltak. A tejszín árnyalat vagy a
kekszárnyalat azonban rövid idő múltán uralko­
dóvá vált, amit bizonyít az az elnevezés is, amellyel
a szamojéd törzs illette kutyáit: bjelkiersz, azaz
fehér ebek.

115
 ALASZKAI MALAMUT

Az alaszkai malamutnak mint fajtának a története Kiss me again dél Lago degli
nem valami régi, és bizonyos tekintetben egykorú Orsi, kétszeres bajnok; Glória
Urbani ebtenyésztő „Lago
azzal az időponttal, amikor ezt a kutyát szinte a degli Orsi" tenyészetének
semmiből kellett újraalkotni, mivel az emberi esz- a tulajdona
telenség már-már a kihalás útjára vezette.
A végpusztulással fenyegető első időszak az
aranyhajsza korában zajlott le, amikor hirtelené-
ben igencsak megnőtt az erős testalkatú kutyák
iránti kereslet. Töméntelen sok kutyát kellett a
kalandoroknak összeszedniük, mert súlyos pogy-
gyásszal vágtak neki az útnak, ellentétben az
északi sarkvidék őslakóival, akik nem cipeltek
magukkal sem fölösleges fegyvert, sem szerszá­
mot, sem ruházatot.
Ám hiába kaparintották meg szinte valamennyi
kutyát, a számuk még mindig elégtelennek bizo­
nyult, és ezért az aranykutatók - mintha rabszol­
gahajcsárok lettek volna - mindenféle szelindek
típusú ebet hozattak külföldről, mert ezeket külön­
beknek vélték a sarkvidéki kutyáknál. Ez azonban
siralmas következményekkel járt: „Buck lába még
nem volt olyan szívós és erős, mint az eszkimó
kutyáké. Nemzedékeken át egyre csak puhult ez a
láb... Egész nap szörnyű kínban vánszorgott előre,
és amint tábort ütöttek, elnyúlt, mint a döglött
kutya. Bármennyire gyötörte is az éhség, meg sem
mozdult a haladagjáért" (Jack London: A vadon
szava. Réz Ádám fordítása).
így az eredetileg bernáthegyi vagy éppen új­
fundlandi kutyák is rengeteget szenvedtek a zord
sarkvidéki tájon, ám utódaik már keverékek vol­

116
 A KORSZERŰ FAJTÁK

tak - mixed malamut s bár egyáltalán nem ha­

sonlítottak már nemhogy a bernáthegyire, de a
„mixed"-re sem, az elnevezés azért megmaradt.

AZ ELSŐ ÚJJÁALAKÍTÁS
Ezt a feladatot hölgy vállalta magára, Mrs. Éva
„Short" Seeley, aki nem alaszkai területen hajtotta
végre, hanem az Egyesült Államok keleti részén,
pontosan New Hampshire vidékén, a húszas évek
elején. Valóban, épp az idő tájt és épp azon a vidé­
ken harapódzott el a kutya vontatta szánok ver­ Négyéves malamut szuka
senyének divatja, sőt szenvedélye; a versenyfajtát Fotó: Koós Sándor
Arthur VValden hozta erre a földre Alaszkából, mi- (MEOE Szánhúzó Klub)

117
 ALASZKAI MALAMUT

után huzamosabb időn át utazott Alaszka távoli LEONARD SEPPALA

északi tájain. Leonard Seppala szintén sokat tett a
versenyek meghonosításáért: ő 1927-ben érkezett A világ leghíresebb kutyaszán-
Poland Springből a közeli Maine-be szibériai hajtója kétségkívül annak
köszönhette roppant nép­
kutyáival egyetemben. szerűségét, hogy részt vett
Ugyanebben az esztendőben érkezett meg Allan a legendás szérumfuttatáson
Scotty Allén is, a híres-nevezetes All Alasknn Sweep- (Nome serum run), amely azért
zajlott le, mert ezzel az oltó­
stakes veterán futtatója, aki azért csatlakozott Arthur anyaggal meg kellett
Waldenhez, hogy segítsen neki kutyákat kiválogatni, menteniük a diftéria fenyegette
Byrd tengernagy Antarktiszra induló expedíciója Nome városát. Páratlan nép­
szerűségét azonban szán-
részére. versenydiadalok is öreg­
A legendás kutyaszánversenyzők és nemes kutyák bítették óriási számban, s így
láttán Mrs. Seeley elhatározta, hogy újjáalakítja az ő lett minden idők legfontosabb,
erős alaszkai kutyák fajtáját. Ennek érdekében a legjelentősebb és leginkább
újító szellemű kutyaszánhajtója.
környéken található malamut ebek közül kiszemelt Neki köszönhető, hogy a
két gyönyörű példányt. A Yukon Jad nevezetű kant, sleddog, előnyére, átalakult, és
amely véletlenül került Seppala tenyészetébe, de a minden ízében hibátlan, példa­
mutató sportág lett belőle.
Yukon vidékéről hozta egy Alaszkából délre köl­ Méltán hatalmas tisztelet
tözni szándékozó házaspár; valamint egy Bessie ne­ vette körül élete utolsó pilla­
vű szukát, ami szintén Alaszkából származott, gaz­ natáig - 1967-ben hunyt el,
kilencvenéves korában sőt
dája azonban örömest átruházta tulajdonjogát Wal- halála után is megbecsülés­
denre, mivel a szilaj jószág korábban a tyúkólakat sel emlegetik nevét. Az
fosztogatta. Iditarod fő-fő kitüntetése,
a díszes mellkereszt is név
Yukon Jad és Bessie pároztatásából 1929-ben meg­ szerint említi öt, hiszen az
született az első alom: négy kan, köztük a Gripp of érdemrend hivatalos fölirata
Yukon nevezetű - ő lett az American Kennel Club így hangzik: Seppala
első alaszkai malamut bajnoka, valamint a Seeley Memóriái Iditarod Trail Ftace,
és ez nem ítélhető oda más­
házaspár szánhúzó falka vezére, a Laké Piacid mel­ nak, csak annak, aki részt
lett rendezett olimpiákon. vesz a Seppala híres „Nome
így jött létre az alaszkai malamut első hivatalosan serum run” szánfuttatásának
emlékezetére létesített
elismert tenyészete, s amikor az Antarktiszra in­ versenyen.
dult első expedíció hazatért, mindenki olyan elé­
gedetten nyilatkozott róluk, hogy Byrd admirális
megkérte a Seeley házaspárt: „segítsék őt a máso­
dik expedíció részére megfelelő emberek és kutyák
összegyűjtésében és kiképzésében"; - s ők valóban
el is végezték a fölkészítés fontos feladatát.

A MÁSODIK ÚJJÁALAKÍTÁS
Éva „Short" Seeley halhatatlan érdeme az, hogy
újjáalakította az akkor már úgyszólván kipusztult
ebfajtát, ám egyidejűleg akaratlanul is felelős a
másodszori, szinte csaknem teljes kihalásukért.
A második világháború kitörésétől kezdve Mrs.
Seeleynek rengeteg malamut kutyája szolgált a

118
 A KORSZERŰ FAJTÁK

haditengerészetnél. A haditengerészet fontos mun­ SÚLYVONTATÁS

kára használta a kutyákat: embereket és külön­ (WEIGHT PULL)
féle készleteket kellett szállítaniuk az Antarkti-
szon. A világháború végeztével megmagyaráz­ Az Egyesült Államokban és
hatatlan módon egyetlenegy kutya sem tért haza. Kanadában fölöttébb divatos
súlyvontató versenyek közül
Éva Seeley roppant türelemmel újra nekilátott a legjelentősebbek rendsze­
a munkának, tenyészteni kezdte megint a faj­ rint az ISDRA (International
tát... Sled Dog Racing Association)
által rendezettek: azon alapul­
Igen kevés malamut eb maradt meg a háború után, nak, hogy egy kutyának bizo­
és ezek is többnyire vaskosabb testalkatnak, mint a nyos nagyságú súllyal meg­
korábbiak. A negyvenes-ötvenes években elfogadott rakott szánt vagy targoncát
meghatározott távolságra kell
standard súlyos félreértések melegágya lett, s a téve­ elhúznia megadott idő alatt.
dések utóhatása még sok éven át érződött a továb­ A jó súlyvontató malamut
biakban. Mrs. Seeley több ízben is fölemelte szavát, mellső végtagjai csekély
és figyelmeztette a tenyésztőket, hogy az új standard szögeltségűek, ő maga nem
túlságosan magas, és arányos
mintapéldányainak tekintett egyedek korántsem faj­ testalkatú.
tatiszták, hanem különféle kereszteződések eredmé­ A súlyvontatáshoz legelőnyö­
nyei. Azok a bírák, akiket fölkértek arra, hogy adja­ sebb testtartás az, ha a kutya
leszegi a fejét, teste előrefe­
nak értékelést az új példányokról, soha életükben szül, és hátulsó testnegyede
nem láttak alaszkai malamut kutyát, és ezért me­ roppant erőfeszítéssel taszít­
reven a fajtastandard betűjéhez tartották magukat: ja a többi részét előre.
A próbatételek alkalmával
„már első pillantásra nagy testű, hatalmas kutya, nem tesznek különbséget
súlyos csontozattal". sem a nemek, sem a fajták
Ennek aztán az lett a következménye, hogy az közt. Kanok és szukák egyfor­
American Kennel Club szigorú megrovásai elle­ ma lehetőségekkel indulnak
ezeken a versenyeken, mivel
nére bárki, akinek óriási testű, tagbaszakadt északi súlycsoportokra osztva
kutya jutott a birtokába, a legcsekélyebb nehézség mérkőznek meg egymással:
nélkül bejegyeztethette a törzskönyvbe, mint alasz­ az alsó súlyhatár 29,5 kg-ig
tart; a második súlycsoport
kai malamut ebet. 29,5 kg-tól 56,7 kg-ig terjed;
Ezek az új kutyák lettek aztán az 1960-as új fajta­ a harmadik kategória 56,7 kg-
standard ihletői: ezt a jegyzéket maga Mrs. Seeley os alsó határral kezdődik.
szerette volna közelíteni az 1935-ös megfogalma­
záshoz, ám minden igyekezete dacára a jegyzéket
úgy állították össze, hogy alkalmazkodjék az új
típusú, behemót ebekhez, mármint ahhoz a né­
hány jószághoz, amely túlélte a második világhá­
borút. Mrs. Seeley azt szerette volna, ha a hivatalos
szervek az éppen akkortájt kialakulóban lévő vál­
tozatot kísérik figyelemmel.
A súly vontatás népszerű sportág lett; míg a gyor­
sasági szánhúzó versenyeken a szélsebes szibé­
riai husky kutyák a többi fajtának fölébe kereked­
tek, addig egyre inkább tért hódított az a meg­
gondolás, hogy a súlyvontató rekordok elérésé­
hez olyan ebekre van szükség, amelyek alkatilag
egyre távolabb állnak a hajdani fáradhatatlan
ügetőktől.

119
 ALASZKAI MALAMUT

AZ ELSŐ KOTZEBUE KUTYÁK KOTZEBUE

ÉS AZ M'LOOT KUTYÁK
Valamelyest alacsonyabb mar­
magasságú kutya, végtagjai
A korszerű alaszkai malamut kutya kialakulásá­ rövidebbek; teste súlyosabb:
ban két fő vérvonal játszott szerepet: a kotzebue mellkasa szélesebb: mellső két
(amelyet a Seeley házaspár értékelt és tenyésztett vég-tagja erősebb szögelltségű;
ki, és tett fajtaalkotóvá a század első évtizedeiben, bundája színe általában szürke;
farka rövid; oldott, laza
meg az m'loot; ezek az ebek a Yukon övezetéből mozgású; füle kicsi.
származnak, és meghatározó módon vettek részt a
malamut fajta második újjáalakításában.
A két vérvonal tenyésztőinek vitája még ma is tart;
főleg a kotzebue; fajtatisztaságra törekvői akarnak M’LOOT
erőnek erejével visszatérni a maguk malamut típu­
sához, mert az ő kutyáikat tartják alkalmasabbnak Nagyobb termetű kutya; vég­
a súlyos teherrel megrakott szánok vontatásához. tagjai hosszúak; törzse ará­
Kívánalmuk a következő: „olyan kutya, amelynek nyosan illik a magasságához;
mellkasa szűk; mellső két
a marmagassága nem haladja meg túlságosan a végtagja csekély szögellt­
fajtastandard által sugallt méretet, a lábcsontok ségű, szőrzetének színe
szögelltsége ne legyen zárt, ne akadályozza a hú­ változatos; mozgása dara­
bos, durva; füle nagy.
zóerő kifejtésében, hanem segítse az oldott moz­
gásban. A fej ne legyen túl vaskos, bármilyen széles
is a koponyatető a két kicsiny fül közt, természete
pedig legyen sokkal barátkozóbb, társaságkedve-
lőbb, mint amilyen az m'lootoké általában. (Mrs.
Eileen Gábriel értekezéséből, 1989)
Ezzel szemben az m'loot vérvonal képviselői, bár
tudják, hogy a jó szánhúzó kutya valóban nem
lehet bizonyos marmagasságnál nagyobb, aggoda­
lommal figyelik az Egyesült Államokban és Euró­
pában egyaránt világosan megfigyelhető tendenci­
át, vagyis a kistermetű alaszkai malamutok elter­
jesztését. .. Ugyanakkor maguk is kedvezőnek íté­
lik, hogy a hátúlsó végtagok szögelltsége ne legyen
túlzott, mert az enyhébb szög előnyös az erősebb
húzóerő kifejtése szempontjából.
Róbert Zoller, egy híres kutyatenyésztő megpróbált
rendet teremteni az ebtenyésztés két eltérő irány­
zatának vitáiban. Világos elemzéssel bizonyította,
hogy a két legjelentősebb vérvonal mindegyiké­
nek - tehát a kotzebue-csinuk vérvonalnak és az
m'loot vérvonalnak - egyaránt vannak előnyei is és
hátrányai is, és a jó eredmények elérése érdekében
ezeket a tulajdonságokat mind számon kell tartnunk.
Zoller éppen ezért dolgozott kotzebue kutyákkal
is (jó természetű és arányos jószágoknak tartotta
őket,

120
 A KORSZERŰ FAJTÁK

remek hátulsó végtagokkal, noha termetüket kicsi­ Storm Kloud's Qquest for
Glory Wtd. kétszeres bajnok,
nyellte) meg m'loot kutyákkal is. Ez utóbbiakat Gloria Urbani „Lago degli
még jobban kedvelte kiváló mellső végtagjaikért és Orsi" tenyészet tulajdona
nagyobb marmagasságukért, bár túlságosan táma-
dékony, marakodós karakterüket nem ítélte kívá­
natosnak.
Ezt a véleményt lassanként valamennyi jelentős
tenyésztő magáévá tette és alkalmazta a gyakorlat­
ban. Követték Zoller példáját, a legkülönfélébb
tenyészállatok keresztezéséből indultak ki - válto­
gatva pároztattak össze magasabb százalékarány­
ban hol kotzebue kutyákat, hol meg m'loot ebe­
ket -, és ilyen módszerrel sikerült is kitűnő színvo­
nalú csoportokat kitenyészteniük. Olyan kutyák jöt­
tek létre ilyen módon, amelyek egyaránt kielégí­
tették mind az egyik, mind a másik vérvonal híveit.

121

A FAJTASTANDARD
(Az Alaskan Malamute Club
of America és az American
Kennel Club által 1960-ban
jóváhagyva)
ÁLTALÁNOS
MEGJELENÉS
Robusztus és erős felépítésű
kutya, mély mellkassal és
erős, szilárd testtel; nem túl
rövid, kettős szőrzettel, amely
egy tömött, durva védőszőrzet­
ből és egy sűrű, gyapjas alj­
szőrzetből áll. A fej széles, a
fülek ék alakúak és amikor a
kutya éber és figyel, egyene­
sen felfelé állnak . A pofa
széles és csak csekély
mértékben szűkül az orrig.
Nem hegyes vagy hosszú,
de nem is rövid vagy zömök.
A malamut büszkén mozog,
a fej egyenesen áll, a szemek
figyelőek. Az arcminta
különböző alakú lehet. Ez
általában sapka- vagy maszk­
szerű mintából áll. A sapka és
a maszk kombinációja sem
ritka. A farok zászlós és a hát
fölött hordott.
A malamutok különböző
színűek, de általában farkas­
szürkék és fehérek, valamint
feketék és fehérek. A mancs
hócipő típusú, vagyis
jól párnázott talppal.
A mellső lábak egyenesek,
nagy csonttal. A hátsó lábak
szélesek és erőteljesek, mér­
sékelten hajlottak a combnál
és nem szűkén állóak. A hát
egyenes, lágyan lejt a vállak-
tól a csípőig. Az ágyék ne
legyen rövid vagy szűk, ne
akadályozza a könnyed és
fáradhatatlan mozgást. Az áll­
hatatossága és intelligenciája
megjelenik a testtartásában
és a tekintetében. A szemek
állása miatt a tekintet farkas­
szerű, de a kifejezés lágy és
gyengéd temperamentumot
mutat.
TEMPERAMENTUM
Szerető, gyengéd, barátsá­
gos, nem egyemberes kutya.
Lojális, ragaszkodó társ,
ALASZKAI MALAMUT
játékos, de felnőtt korában
büszke tartású.
Az alaszkai malamutnak nem
alakult ki erős területvédő
ösztöne (kivéve, mikor
veszélybe kerül az étele vagy
az alvóhelye), ugyanis az
eszkimó kultúra, annak
nomád életformája részese
volt a kutya temperamentumá­
nak kialakításában. Az eszki­
mó társadalom kommuniszti-
kus formája miatt a kutyákat
nem használták értékek őrzé­
sére. (Hiszen minden közös tu­
lajdonban volt.) A kutyákat in­
kább a közeledő veszélyre va­
ló figyelmeztetésre használták
(pl. kóbor jegesmedve stb.)
Míg a fajta őrző-védő hajlama
nem ismert, addig az alaszkai
malamutnak nagyon fejlett
falkaösztöne van. E falka-
ösztön miatt azonban nagyon
sok alaszkai malamut erős
agressziót mutat más állatok
iránt, ezért ez viselkedési
problémákat okozhat a kutyá­
nál. Megfelelő neveléssel ez
jó irányba terelhető.
FEJ
A fejnek magas fokú intelligen­
ciát kell sugároznia. Széles és
erőteljes más északi fajtákkal
összehasonlítva. Arányosnak
kell lennie a kutya testméretei­
vel, és nem teheti a kutya
megjelenését durvává és
otrombává. A kutya koponyája
sokkal masszívabbnak látszik
a téli hónapok alatt. Ezt a na­
gyobb szőrzet és a koponyán
található zsírrétegek eredmé­
nyezik; ezek a zsírrétegek jól
megfigyelhetők a szem belső
sarka fölött. A nyári hónapok
alatt a zsírrétegek eltűnnek,
mivel ebben az időszakban
nincs szükség a szem védel­
mére.
KOPONYA
A koponyának szélesnek kell
lennie a fülek között, fokozato­
san szűkül a szemekig, köze­
pesen kerek a fülek között, el­
laposodik a fejtetőn, ahogy
122
megközelíti a szemeket és
lekerekedik a pofához, amely­
nek közepesen laposnak kell
lennie. Enyhe árok van a
szemek között. A stop szöge
kicsi. Minden sarkvidéki állat­
nak ék alakú feje van, ame­
lyen szinte nincs stop. Nincse­
nek éles kiszögellések és
zsebecskék, ahol a hó és a
nedvesség összegyűlhet és
megfagyhat. Ezért a koponya
alakja időjárásálló. Ami stop­
nak látszik, az valójában a
szemüreg fölött található zsír­
párna. A két szemüreget
takaró zsírpárna alkotja a
standardban említett árkot.
A zsírrétegek plusz védelmet
biztosítanak a hideg, valamint
a lerakódó jég ellen, ami
akadályozza a fülek
mozgását. A fejtető csúcsa
a zsírrétegek és az izomzat
miatt nehezen figyelhető meg.
ARCORR
Az arcrész nagy és terjedel­
mes a koponya méretének
arányában, kissé csökken
a szélessége és mélysége a
koponyától az orrig; a száj­
szél szorosan zár; az orr
fekete; az alsó és felső áll­
kapocs széles, nagy fogakkal;
a harapás ollós és nem lehet
előre- vagy hátraharapás.
Az alaszkai malamutnak
viszonylag terjedelmes, rövid
arcorri része van. A fogazata
teljes és állkapcsai jól záró-
dóak, amelyek megőrölnek
minden fagyott táplálékot és
csontot. A metszőfogait
használja arra, hogy megtisz­
títsa és kifésülje a tappancsok
szőrét, megszabadítsa a rá­
fagyott jégtől, valamint lerágni
a csontokról a húst. A szem­
fogak összedarabolják és
behúzzák a szájba a falatot.
A standard a tétreharapást
nem említi. A kutya tétre-
harapása esetén hamar le­
koptatná fogazatát a kemény,
fagyott étrend mellett.
A standard azt írja, hogy az
ajkak szorosan zártak. A lógó

ajkak kiálló bőrfelületén nagy
hőmennyiség távozik el, és
nagy az esélye a nedves bőr­
felület megfagyásának. Továb­
bá a fogak és a fogíny is ki van
téve a dermesztő hidegnek.
A standard nem foglalkozik
a kutyák nyelvével, hiszen na­
gyon nehéz lenne a kutyákat
a nyelvük alapján is bírálni.
A veterán hajtők azonban
megteszik ezt is. Szerintük
a nyelvnek megfelelően
hosszúnak és szélesnek kell
lennie ahhoz, hogy a kutya ké­
pes legyen a havat felnyalni
munka közben, ám ezzel ne
törje meg a csapat mozgásá­
nak ütemét. A munka közben
is meg kell lennie a kívánatos
folyadékmennyiségnek a ku­
tya testében, mert a folyadék-
háztartás kritikus tényező a
pszichológiai egyensúly miatt.
Emiatt fontos az, hogy képe­
sek legyenek mindenkor vala­
milyen folyadékot felnyalni (pl.
havat).
Az alaszkai malamut orrjárata
sűrű érhálózatú, amely fel­
melegíti a belélegzett levegőt,
mielőtt az a légzési rendszer­
be és a tüdőbe jutna. Az ér­
hálózat melegítő hatását fel­
erősíti a nagy homloküreg,
amely mindig meleg levegő­
vel telt. Ezek az üregek a stop
mögötti területen találhatók.
A standard hangsúlyozza a
fekete orrtükröt. Ez ugyanis
meghatározza a többi pigmen-
tációt is. Ha az orrtükör feke­
te, akkor az ajkak és a szem­
környék pigmentációjának is
feketének kell lennie. A fekete
pigmentáció általános az arkti-
kus állatoknál, ugyanis ez a
szín ad védelmet a sarkvidéki
nap nagyon erős ibolyántúli
sugárzása ellen. Az orrtükör
olykor világos elszíneződésű,
amelyet hóorrnak neveznek,
és előfordulhat a legtöbb spicc
ösű északi kutyafajnál. Két
elmélet is magyarázza ezt az
állapotot, amely az orr bizo­
nyos részeinek vagy egészé­
nek a téli hónapok alatti vilá­
A KORSZERŰ FAJTÁK
gos színezetében nyilvánul
meg. Az egyik teória szerint
a hideg megnöveli az orr vála­
dékozását. A kutyák egy része
állandó nyalogatással próbál
megszabadulni a keletkező
nedvességtől, ettől pedig kivi­
lágosodik az orrtükör. A másik
magyarázat szerint a nap­
sütés, amely gazdag forrása a
D-vitaminnak, könnyebben fel­
szívódik a rózsaszín bőrön
keresztül, mint a feketén.
Ezért aztán a téli kiállításokon
a hóorr nem lehet hátrányos a
kiállítási kutya bírálatakor.
SZEM
A szem barna, mandula
alakú, közepesen nagy és
rézsútosan helyezkedik el
a koponyán. A sötét szemek
előnyben részesítendők.
A kék szem kizáró hiba.
A mandula alakú szemet és
a rézsútos elhelyezkedést
a koponya alakja határozza
meg. Az erősebb stoppal
rendelkező kutyák szeme
kerekebb. A kerek és kidülledő
szemek sokkal hajlamosabbak
a sérülésre és a hóvakságra.
A szemüreget zsírpárnák ve­
szik körül, amelyek védelmet
nyújtanak a hideg ellen. Ezek
könnyen megfigyelhetők a
szem belső sarkánál. Itt, ahol
a meleg levegővel telt homlok­
üreg található, a zsírpárna vas­
tagabb. A szemüreg környéki
zsírpárnák is megváltoztathat­
ják a szem megjelenését.
A testhőmérséklettől a szem
környéki zsírrétegek hőmér­
séklete állandó marad, így vé­
dik a rendkívül fontos, nedves
szemfelszínt. A kutya fejének
zsírrétegei állandóan megtalál­
hatók, de a téli hónapok alatt
megvastagszanak, a nyáriak
alatt pedig elvékonyodnak.
A szemüregben található zsír­
rétegek csillapítják a szem ráz­
kódását. Ha a kutya dolgozik,
mozog vagy rázza a fejét, a
szőrre fagyott nedvesség levá­
lik a zsírrétegek mozgásának
hatására. Továbbá ezek a
123
rétegek segítik megvédeni a
szemet, mert elszigetelik a kül­
világtól. Ha hiányzik a szemet
védő zsírpárna, akkor a hajtők
olajos letörléssel szokták eltá­
volítani a jégrárakódást. A zsír­
réteg egyre ritkábbá válik a
nem sarkvidéken élő malamu-
toknál, és mivel ez rendkívül
fontos karaktere a fajtának,
nem szabad, hogy elvesszen.
Az alaszkai malamutnak jól
fejlett szempillája van, ami be­
árnyékolja a szemet, védve az
erős sugárzástól és hóvihar­
ban hótól és jégdarabkáktól.
FÜL
Közepes nagyságú, a fejhez
viszonyítva kicsiny. A fül felső
fele háromszög alakú, enyhén
lekerekített. A fülek a szemek
felső szögletének meg­
hosszabbított vonalán helyez­
kednek el. Amikor a fülek
figyelőállásban vannak, némi­
leg előredőlt a helyzetük, de
amikor a kutya dolgozik, a fü­
lek a koponyára lapulhatnak.
A helyes fülállás megengedi,
hogy a kutya lefektesse füleit
a koponyájára, bezárja halló­
járatait és a belső fület, így
védve meg őket a hótól és a
hidegtől. A kutya füleit helyze­
tükből adódóan 180 fokos
szögben el tudja forgatni, így
képes meghallani akár a hajtó
parancsait, akár a leghalkabb
jégreccsenést is. A magasan
tűzött fül hiba. A fülek bőrének
vastagsága és jó szőrmézett-
sége is nagyon fontos. A fülek
méretének a hőleadás optima­
lizálásában van szerepe, külö­
nösen akkor, amikor az állat
pihen.
NYAK
Erős és közepesen ívelt.
A nyak hosszúsága alapvető
fontosságú, ez ad ugyanis
stabilitást és egyensúlyt a
kutyának munka közben. De
nemcsak a hosszúsága
fontos, hanem az alakja is.
A nyak nem lehet olyan rövid,
hogy ne érhesse el a talajt,

és ne nyalogathassa
a havat, ha szomjas.
TÖRZS
A mellkas széles és mély,
hogy helyet tudjon adni a
nagy szívnek és a tüdőnek.
A test erős és szilárd építésű,
de nem rövid farú. A nem elég
erős vagy túl szűk test nem
tudja elviselni a kemény mun­
ka hosszú óráit. A standard
nem szól a farról. A nem helye­
sen álló farok okozhatja a túl
rövid és/vagy egyenes far­
állást. A rövid és lapos farú
kutyák alkalmatlanok arra,
hogy hosszú távon dolgozza­
nak. A hát egyenes és enyhén
lejt a csípőig. Az ágyék jó
izmos és olyan rövid, hogy az
ne zavarhassa a könnyed,
ritmikus mozgást. A hosszú
ágyék szintén hiba, mert gyen­
gíti a hátat.
Nem lehet túlsúlyos, nem
szabad elfelejteni, hogy a sú­
lyos izmokhoz hozzátartozik
a kemény zsírréteg is.
VÁLL
Mérsékelt ívelésű legyen.
VÉGTAGOK
Mellső végtagok: izmosak,
erős csontozatúak, egyene­
sek, függőlegesek; a lábtő
szilárd és rövid; oldalról
nézve majdnem függőleges.
A mancs széles és tömör; az
ujjak szorosan zártak és jól ível­
tek. A talppárna igen tömött és
rugalmas; a karmok rövidek és
erősek. Az ujjak közét sűrű
védőszőrzet borítja. A túl
hosszú vagy bőséges szőr
nem kívánatos és bírálatkor
büntetendő, mint nem
egészséges állapot. Az ilyen
szőr szétterül és összegyűjti
a nedvességet, amely aztán
megfagyhat.
Hátsó végtagok: A felső comb
széles, erős és különösen
izmos. A lábközépcsont enyhe
szögelltségű. A csánkok mér­
sékelten szögelltek, szélesek
ALASZKAI MALAMUT
és erősek, hátulról nézve
egyenesnek látszanak.
A farkasköröm a hátsó vég­
tagokon nem kívánatos, és el
kell távolítani.
FAROK
A hátgerinc vonalának folyta­
tásaként kell elhelyezkednie.
Dúsan szőrözött. Amikor a
kutya nem dolgozik, a háta
fölé hajtja. Nem szabad szűk
hurokban kunkorodnia, sem
a hátra lapulnia. Szőre nem
lehet túl rövid.
SZŐRZET
Bundája kétrégetű; a felső
réteg a durva tapintású, sűrű
fedőszőrzet, amely se nem
hosszú, se nem rövid; az
alsó réteg a puhább, bolyhos
aljszőrzet, hossza 2,5 cm-től
5 cm-ig terjedhet, gyapjas és
zsíros. A fedőszőr nem tapad
a testhez, hanem a nyakon
dús prémgallért alkot. A törzs
két oldalán általában rövideb-
bek a szőrszálak, a váll körül,
a nyakon, a háton, a farkon
és a combok hátsó részén
hosszabbak. A szőrzet
általában nyaranta rövidebb
és kevésbé sűrű. A lapos,
nyílt, rövid vagy lágy szőrzet
komoly hibát jelent,
hiszen akkor a kutya nem
védett az időjárás viszon­
tagságai ellen.
SZÍN ÉS RAJZOLAT
A szín általában a világos­
szürkétől -valamennyi lehet­
séges árnyalaton keresztül -
a feketéig terjed. A test alsó
része, a négy végtag, a négy
mancs meg az arcorrt fedő
álarc mindig fehérrel kevert.
A jelek az arcon inkább
sapka- és/vagy maszk­
szernek. Fehér folt a homlo­
kon és/vagy pötty (pont) a
tarkón/nyakszirten
látványos és megengedett, de
tört színek a test többi részén,
pontban vagy egyenetlen
foltban, nem kívánatosak. A
tiszta fehér szín megengedett.
124
MÉRET
A kutya mérete bizonyos
határok közt változhat.
A kívánatos méret:
kanoknál: 63,5 cm,
szukáknál: 58,5 cm
marmagasság.
Súly: kanoknál 39 kg,
szukáknál 33 kg.
A méretelvárások ne legyenek
fontosabbak más tulajdonsá­
goknál. Bírálatkor helyezzük
előtérbe az arányos
méreteket, illetve a funkcio­
nális tulajdonságokat
(pl. váll, mellkas, mozgás).
Kettő vagy több kutya
bírálatakor az legyen az első,
amely közelebb van a
kívánatos mérethez.
MEGJEGYZÉS
A bírálatkor a legfontosabb
szempont, hogy az alaszkai
malamut szánhúzó kutyafajta.
A bíróknak figyelembe kell
venniük, hogy a malamut
súlyos terhek mozgatására
kitenyésztett fajta, ráadásul
sarkvidéki körülmények között.
Biztos, fáradhatatlan mozgás­
sal, és jó pszichikai tulajdon­
ságokkal kell bírnia, melyek
elengedhetetlenek az ered­
ményes munkavégzéshez.
Gyorsaságban azonban nem
tud versenyezni más, kisebb
termetű északi fajokkal.
Az olyan tulajdonságot
(pl. rossz temperamentum),
amely hátráltatja a munka­
végzésben, súlyos hibának
kell tekinteni.
Hibák: lúdtalpasság; akármi­
lyen jele a nem egészséges
vagy gyenge lábnak;
tehénállás; rosszul álló csüd;
egyenes vállak; rossz
szögellés; merev, széles
mozgás, vagy akármilyen
mozgás, amely nem
egyenletes, erőteljes
és biztos; nem elég széles
és mély mellkas; nehézkes
mozgás; könnyű
csontozat; aránytalan
testméretek stb.
 ALASZKAI MALAMUT

MEGJEGYZÉS A FAJTASTANDARDHOZ RÉSZLETJACK

LONDON A VADON
Az alaszkai malamut méretére vonatkozó vita fő­ SZAVA CÍMŰ
ként az 1935-ös és az 1960-as fajtastandard közti MŰVÉBŐL
különbségek miatt kap lábra újra meg újra: mind­
két standardot az amerikai Alaskan Malamute „Buck nem olvasott újságot,
Club szövegezte meg, és az American Kennel Club különben tudta volna, hogy
egyre puskaporosabbá válik
hagyta jóvá. A ma érvényben levő fajtastandard az a levegő, nemcsak neki, de
1960-as, amelyet az FCI 1966-ban újra megjelente­ minden erős izmú és hosszú
tett; ez a kiadás az Általános megjelenés című fejezet­ szőrű, meleg bundájú tenger­
parti kutyának Puget Sound-
ben így szól: „az alaszkai malamut hatalmas és jó tól San Diegóig. A sarkvidéki
fölépítésű kutya, mellkasa mély, teste erős, de nem homályban kutató emberek
túl rövid". Ezt illetően meg kell jegyeznünk, hogy ugyanis egy sárga fémre
bukkantak, a gőzhajózási
a probléma nem annyira a standard által használt és szállítási vállalatok nagy
kifejezések szótári értelmezésében rejlik, amelyek reklámot csapta a leletnek,
nagy vonalakban egységes elképzelést fogalmaz­ s ezért a férfiak ezrei rohanva
nak meg, hanem sokkalta inkább a tenyésztés más megindultak észak felé.
E férfiaknak kutyákra volt
és más irányzataiban. szükségük, mégpedig jól
megtermett, erős izmú
kutyákra, amik dolgozni
tudnak, és vastag bundájuk
MÉRET van, amely megvédi őket a
fagytól. Buck a verőfényes
Az 1960-as amerikai fajtastandard szövegszer­ Santa Clara völgyben élt, egy
kesztői a Méret címszó alá pótlólag hozzácsatolták nagy ház körül. Miller bíróék
birtoka - így hívták ezt
az alábbi, vitákat kiváltó mondatot: „A méreteket a helyet... Apja, Elmo, egy
illető adatok azonban nem fontosabb szempontok, hatalmas szentbernáthegyi,
mint a típusra, az arányokra és az olyan funkcioná­ annak idején elválaszthatat­
lan társa volt a bírónak, és
lisan mérvadó testrészekre és sajátosságokra vo­ úgy látszott, Buck is méltó
natkozó nézetek, mint a váll, a mellkas, a végtagok, lesz arra, hogy apja nyomdo­
a mancsok és a mozgás." Hozzáfűzi még azt is a kaiba lépjen. Nem nőtt olyan
nagyra - mindössze száz­
pótlólagos szöveg, hogy amikor az ebeket a típus, negyven fontot* nyomott
az arányok meg a funkcionális tartozékok alapján anyja ugyanis, Shep, skót
ítélik meg, előnyben részesítendő „az olyan kutya, juhászkutya volt...
amelyik mennél közelebb áll a vontatásnál kívána­ Egyszóval ilyen fajta kutya
volt Buck 1897 őszén, amikor
tos mérethez". Igaz, a betoldás nem határozza meg a klondike-i lelet annyi em­
a vontatás milyenségét, és többen azt is szóvá te­ bert csalt a fagyos északra a
szik, hogy az 1935-ös fajtastandardtól eltérőleg az világ minden sarkából.”
új jegyzék eltörölte a súlyra és magasságra vonat­ (Réz Ádám fordítása)
kozó változatok széles skáláját (a kanok marmagas­
sága 55,8 cm-től 63,5 cm-ig, súlya pedig 29,4 kg-tól
38,5 kg-ig terjedhet; a szukáké 50,8 cm-től 58,4
cm-ig és 22,6 kg-tól 31,7 kg-ig), és mindössze az * Egy font: 453,6 gramm
eszményinek mondott mutatót hagyta meg, ami a
kanok esetében 63,5 cm és 38,5 kg, a szukák eseté­
ben pedig 58,4 cm és 34 kg. Ám aztán bekövetkezett
az az állapot, hogy maguk az ebtenyésztők szabták
meg ezeket a határegységeket. Glória Urbani, az

126
 A KORSZERŰ FAJTÁK

alaszkai malamut ebek egyik legjelentősebb olasz A MALAMUTOK

és európai tenyésztője írja a fajtastandardot elemző ÉS KUTYÁIK
egyik rend kívül figyelemre méltó és értékes széljegy­
zetében: „A tipikus alaszkai malamut soha nem lehet Egy hittérítő 1900-ban ezt
írta:.....a malamutok nagy
túlzottan magas. A szerfölött nagy méretű egyed nép. Rendkívül ügyesek a
nem lehet jó súlyvontató kutya, mivel súlypontja halászatban és a vadászat­
túlságosan magasan helyezkedik el, s ennek követ­ ban, tökéletes szánokat készí­
keztében nem alkalmas nagyobb terhek elhúzására, tenek. Kutyáik farkasokra
hasonlítanak, s bár tekintetük
mert jóval több erőt kell kifejtenie a munkája során, szelíd, erősek, kitartóak és
mint az alacsonyabb termetű ebeknek." csodálatosan szépek. Lábuk
Itt meg kell említenünk, hogy a kutyákra vonat­ szívós, bundájuk dús, két­
rétegű szőrzet borítja őket,
kozólag nem igaz, hogy „ami nagy, az szép", sőt fülük peckesen égnek áll,
épp az ellenkezője helytálló. Sajnos, azonban sokan kecses farkuk hullámvonal­
irányelvként használták a méretszempontokat, s ban pöndörül a hátukra, mint
valami szél lobogtatta zászló.
olyan egyedeket tenyésztettek ki, amik nem csu­ A bennszülöttek tudatában
pán súlyosak és lomhák, hanem egyszersmind el­ vannak, milyen jók a kutyáik,
vesztették egész sor típusjellegzetességüket is. hiszen nélkülük lehetetlen
Márpedig ezek nélkül csak „nagy kutyák", rosz- volna életben maradniuk, és
még nagyobb gyöngédséggel
szabb esetben „lusta kutyák", de semmi esetre sem bánnak velük, mint más észa­
alaszkai mala műtök. Vegyük most sorra, hogy az ki népek a maguk kutyáival.
illető eb vajon igazi alaszkai malamut-e, vagy pedig A malamutokat meg a kutyái­
kat valamennyi törzs tisztelet­
„csak" egy szép nagy - ám a szánhúzásban haszna­ ben tartja.”
vehetetlen - kutya.

FEJ
A koponya enyhén gömbölyded, széles és hatal­
mas; fentről nézve a szemek felől keskenyedik; a
nyakszirt jól fejlett, annyira, hogy kellő tapadási
felületet biztosít a nyak izmainak. Az arcorr és az
agykoponya találkozásának vonala nem dudoro-
dik ki feltűnően, sőt a stop még oldalnézetből is
csak mérsékelten ívelt; olykor túlságosan fejlettek
a homlokdudorok, ami megtévesztő (hibának szá­
mít), mert általában arra gondolunk, hogy csak a
stop ível túl erőteljesen.
Az arcorr hossza megfelel a koponya hosszának, és
ha vonalukat képzeletben meghosszabbítjuk, ideális
esetben mindig két párhuzamos vonalat kapunk.
Az ajkak feszesek és pontosan illeszkedők, a fogso­
rokat befedik, nehogy a párolgási felület növelésé­
vel hozzájáruljanak a test fokozott hőveszteségé­
hez (lásd: a fület).
A fogazat ollós harapású, az előzápfogak esetleges
hiánya normálisnak tekinthető. Az északi kutyafaj­
táknál nem merült föl probléma gyanánt, hogy

127
 ALASZKAI MALAMUT

vajon az ebnek megvan-e valamennyi foga, és nem

érthető, miért kellene a modern kutyabarátnak
annyit foglalkozni ezzel a kérdéssel, amely volta­
képp „nem probléma".
Az orrtükör fekete (gesztenyebarna vagy más szí­
nű a rőt vagy a hófehér bundájú egyedeknél); a
híres rózsaszín „hócsík" általában elfogadott, sem­
miképpen sem bírságolható elem.
A szem sötét gesztenyebarna, noha árnyalata nem
olyan meghatározó, mint más fajták esetében; gesz­
tenyebarna bundájú kutyák szemszíne mindig vi­
lágosabb.
A fül viszonylag kicsiny a fej méretéhez képest,
tömör, felső csücskén enyhén lekerekített és szőrrel
dúsan borított. Ezek a lényegi tulajdonságai lehe­
tővé teszik, hogy csökkenjen a test hővesztesége,
márpedig ez nélkülözhetetlen feltétel a különlege­
sen hideg éghajlaton. A két fül a koponya külső
Az alaszkai maiamul teste
domborulatához illeszkedik, magas tűzésű, egy­ közepes hosszúságú, mert
mástól tetszetős távolságra helyezkedik el (széles a kutyának szívósnak és
illesztésűek). A két fül nagyon mozgékony, és ak­ erőteljesnek kell lennie.
kor sem húzódik túl közel egymáshoz, amikor az A fényképen látható eb neve:
Suddenly Last Summer dél
eb feszülten figyel, mint például a szibériai husky Lago degli Orsi, tulajdonosa
kutyáknál. Massimo Rauco

128
 A KORSZERŰ FAJTÁK

TÖRZS ÉS VÉGTAGOK HIBÁK

A törzs közepes hosszúságú, mert a túlságosan A malamut olyan szánhúzó
rövid törzsű alaszkai malamut csupán erőteljes kutya, amely súlyos szállítmá­
lenne, de nem szívós; a túl hosszú törzs pedig nyok vontatására alkalmas,
ezért minden olyan tulajdon­
megfosztaná a szükséges hatékonyságtól. ság, amely megakadályoz­
A mellkas erős és mély; a hát vonala pedig szelíden hatná a fent említett felada­
ível a martól a far felé; a far mérsékelten domboro­ tának teljesítésében, a legsú­
lyosabb hibának tekintendő.
dó, tekintettel arra, hogy az alaszkai malamutnak Dongaláb vagy tehéncsánkú
nagy erőt kell kifejtenie, ugyanakkor meg kell ma­ láb (o vagy x alakzatba fordu­
radnia kitartó ügetőebnek is. ló láb), lapos láb, a végtagok
bármiféle gyöngesége,
A végtagok, akár elölről, akár hátulról nézzük őket, cammogó lépkedés, egyen-
erős csontozatúak és függőlegesek; a vállak eny­ súlyozatlan, döcögős járás,
hén domborodók és nem túlzottan szögelltek; ez bizonytalan és nem kellőképp
azért fontos, mert az alaszkai malamut olyan ku­ oldott mozgás mind hibának
minősül, csakúgy, mint az
tya, amelyiknek párosítania kell a vontatóerőt a erőteljes alkat hiánya.
kitartó futás képességével. A hátsó két végtag na­
gyon hatékony lökőerejű, de nem görcsös, így
lehetővé teszi a mértéktartóan könnyed, oldott
mozgást is.

MOZGÁS
Az alaszkai malamut, a többi északi fajtával ellen­
tétben, nem úgynevezett single tracking mozgású,
vagyis járása nem egy nyomvonalon történik,
mint a gyors és kitartó ügetőké, amikor a végta­
gok ugyanazon képzeletbeli középvonal mentén
két oldalt érintik a talajt. Az alaszkai malamut
hátsó végtagjainak egy vonalban kell lépniük a
mellső végtagokkal, amelyek egymással párhuza­
mosan érintik a talajt; amint az alaszkai malamut
előreha-lad, két hátsó lábának fednie kell a két
mellső láb nyomait. A mellső láb lépése meglehe­
tősen erőteljes, amennyiben épp csak megérinti a
talajt, és máris előrelendül, mert taszítja a hátulsó
láb adta lökőerő.
Határozottabb szögelltségű váll és combcsont és a
még nyújtottabban térölelő mozgás ugyan sokkal­
ta választékosabb, szemrevalóbb ügetést tenne le­
hetővé, továbbá valószínűleg gyorsabb iramot is,
szabad és terhelés nélküli futás alkalmával (pél­
dául akár a kutyakiállítás porondján is), ám ez
minden bizonnyal túl erőtlennek bizonyulna, ha
súly vontatásra kerülne sor.

129

AZ ALASZKAI MALAMUT
EREDETE
„1923-ban, tél kezdetén, ha­
zatértem Floridából az ottho­
nomba, Worchesterbe
(Massachussetts), hogy segít­
sek a téli farsang megrende­
zésében. Véletlenül meg­
akadt a szemem egy újságcik­
ken. Waldenről szólt, meg az ő
nagy teamjéről. Akkor arra
gondoltam, hogy sok ember
számára vonzó látványossá­
got jelentene, ahogy a kutyák
vontatta szán kanyarog a hó­
ban... Az újságban - amit
olvastam - északi farkas­
kutyáknak hívták a szánhúzó­
kat. Fölhívtam Waldent, majd
beszéltem a dologról a far­
sang rendezőbizottságának el­
nökével és Worchester park­
jának főfelügyelőjével is. Min­
denkinek tetszett az ötlet, és
végül két team is rendelkezé­
sünkre állt. A karneválon az­
tán Walden rávett, hogy
- életemben először - kutya­
fogatra üljek. Gyűrű alakban ka­
nyarogtunk egy golfpálya kö­
rül. Egyszer csak váratlanul föl­
bukkant az úton egy kan-dúr,
méghozzá pontosan a
kutyák orra előtt, majd szélse­
besen a közeli sűrű, bozótos li­
getbe iszkolt. Csinuk és nyolc
társa tüstént a macska után
eredt. Walden szempillantás
alatt fölfordította a szánját.
Ezzel engem valószínűleg
megmentett a sebesüléstől, ő
maga azonban komolyan meg­
sérült az egyik kezén.
Fölvillanyozott ez a szánkó­
zás, és nyomban utána terve­
ket kovácsoltam, hogy
Wonalancetbe látogatok. 1923
telén szakadatlanul hullt a hó,
s amikor megérkeztem a vas-
út-állomásra, Wonalancettől ti­
zenegy mérföldnyire, Walden
elém jött a vonathoz. Össze-
tegeződtünk. Én akkoriban
testnevelő tanárként dolgoz­
tam, és magammal hoztam
két munkatársamat: mindhár­
man nagyon kedveltük a téli
sportokat. Walden vacsorával
egybekötött sétaszánkázásra
ALASZKAI MALAMUT
invitált bennünket. Csak­
ugyan, egészen kitűnő hajtó
estebédet főzött nekünk. Az­
tán tovább folytattuk a séta-
szánkázást. A kutyák szügy-
hámját színes pomponok és vi­
dáman csilingelő csengettyűk
ékesítették. Aznap léptem arra
az útra, amely jövendőm, a
sleddog kitenyésztése felé ve­
zetett. Milton Seeley - akkor
már a vőlegényem volt - a téli
farsang időszakában jött el
Worches-terbe. Őt is elbűvöl­
ték a kutyák. Ezért aztán 1924
májusában úgy döntöttünk,
hogy Wonalancetben töltjük a
mézesheteket. Arra készül­
tünk, hogy hegyet mászunk,
és szerettünk volna többet
megtudni a kutyákról is. Ez­
után Nyack-on-Hudsonbe köl­
töztünk, ott éltünk, és magunk­
kal vittük oda Csinuk egyik fiát
is, akit Nuknak hívtunk. A
fakóvörös, aranyos kölyök való­
ban nagyon hamar megbarát­
kozott velünk. Idő múltán
visszavittük Waldenhez, hogy
kellőképp idomíthassa.
Milton egy vegyi laboratórium­
ban dolgozott. Európai utazá­
sából hazatérve nyilvánvaló
lett, hogy a stressz komolyan
aláásta az egészségét. Az or­
vos azt rendelte el neki, hogy
vegyen ki téli szabadságot és
pihenjen. Eközben Walden
New Yorkba ment, hogy részt
vegyen valamiféle jótékonysá­
gi látványosságban. Ezt a ren­
dezvényt a Waldorf-Astoria
szálló dísztermében tartották.
Walden fölhívott minket, és el­
hozta Csinukot mihozzánk. Az­
tán nógatott minket, hogy rak­
junk fészket Wonalancet-ben.
Nagyon megörültünk a kedves
invitálásnak, és nemsokára föl
is építettük faházunkat, az
övével szemközt. Ekkor
kezdődött el voltaképpen a tör­
ténetünk. 1927 januárjában jár­
tunk, és Walden épp kezdte
összegyűjteni azokat a kutyá­
kat, amelyekkel majd Byrd ad­
mirális első antarktiszi
130
felfedezőútjára indulhat. Azt a
megbízást kapta, hogy készít­
se föl a kutyákat és az embe­
reket. Ismert a ku-
tyaszánhajtók közt egy na­
gyon tapasztalt embert, az
alaszkai sweepstakes híres
versenyeinek a veteránját, az
Allan Scotty Allén nevezetű
ebtenyésztőt, akit Wonalan­
cetbe hozatott. Byrd parancs­
nok, aki utóbb tengernagy lett,
gyakran ellátogatott Wonalan­
cetbe. A következő egyszerű
utasításokat adta: >> Ezeknek a
kutyáknak a legjobbaknak kell
lenniük, a legjobb szánhúzók­
nak. Semmilyen antarktiszi
vagy északi-sarki expedíció
nem lehetett sikeres ezek nél­
kül a csodálatos jószágok nél­
kül. Nélkülük mi sem tehetünk
eleget feladatunknak, nem
hajthatjuk végre küldetésün­
ket." Azt mondta, körülbelül öt­
ven olyan kutyára van szüksé­
ge, amelyek készek arra, hogy
együtt dolgozzanak; ezek feb­
ruárban érkeznek vonaton, és
az állomástól tizenegy mérföld­
nyire levő kutya-telepre kell
szállítani őket.
Akadt köztük egy gyönyörű ku­
tya, harminchat kilót nyomott,
kétrétegű bundát viselt, és jó
nagy busa feje volt.
Scotty Allén, a kutya gazdája
így szólt hozzám: »Ilyennek
kell lennie az alaszkai
sweepstakes bivalyerős szán­
húzó kutyájának. Sajnos, csak
kevés ilyen pompás példányt
sikerült kitenyésztenem. En­
nek a kutyának azonban nincs
még neve, adj hát neki.«
Valamennyien régóta Jack
London és James Olivér
Curwood északi farkaskutyák­
ról szóló történeteinek bűvöle­
tében éltünk, azokra a regény­
beli szilaj ebekre emlékeztünk,
ám ez a jámbor jószág farkcsó­
válva jött oda hozzánk, pofájá­
val a kezünkhöz törlesz-
kedett, és soha nem tett rossz
fát a tűzre, nem marakodott a
többi kutyával. Éppen ezért, alap-

természetével ellentétben,
Rowdynak kereszteltem el (be­
tyár, vagány). Scotty azt aján­
lotta, legyen a hivatalos neve
fíowdy of Nome, mivelhogy ez
a hazája. Rowdy ezután
Edward Gooddale teamjébe ke­
rült.
Arthur Walden alapította meg
a New England Sled Dog Clu­
bot, és 1924 óta rendezett ver­
senyeket.
Seppala pedig 1927-ben ho­
zott Alaszkából egy csapat
szibériai huskyt, Poland
Springben (Maine) tenyész-
telepet alapított, Mrs. Eliza-
beth Ricker társaságában.
Seppala tudta, hogy mi nagy tes­
tű alaszkai kutyákat keresünk.
Mrs. Ricker hívott meg bennün­
ket Poland Springbe, ahol aztán
megutaztatott tizennyolc
szibériai kutyája vontatta szán­
A KORSZERŰ FAJTÁK
ján. Ott, Poland Springben
esett meg, hogy megláttunk
egy kutyát, bizonyos Yukon
Jad nevezetűt. Egy Alaszkába
látogató házaspár vásárolta
meg őt Frank Gough úrtól
Dawson-ban (a Yukon vidé­
kén). Jad ugyan az ő kutyájuk
lett, ők azonban megkérték
Seppalát, hogy fogadja magá­
hoz, amíg ők vissza nem tér­
nek európai útjukról. Mi pedig
arra gondoltunk, hogy ennek
a pompás példánynak a segít­
ségével kitenyésztjük és törzs­
könyveztetjük Amerikában az
alaszkai malamut fajtát. Hogy
nyélbe üssük ezt a tervünket,
beszereztünk egy Bessie nevű
szép- séges szukát. Hajdani
tulajdonosa azzal adta át
Bessie-t Waldennek, hogy
valamelyik déli államba kell át­
települnie, márpedig oda nem
131
A fényképen Éva „Short"
Seeley látható, a New England
Sled Dog Club (NESDC)
alapító tagja, a bostoni
kikötőben, az Antarktiszról
hazatérő kutyáival
óhajtja elvinni magával.
Az illető azt állította, hogy
Alaszkában vette a kutyát.
Walden megmutatta nekünk
Bessie-t. Hamar kiderül, hogy
imád csirkéket hajkurászni,
és ekkor megértettük, miért
adta őt oda ingyen Walden­
nek a gazdája. Yukon Jadnek
és Bessie-nek 1927-ben négy
kölyke született. Ez volt az
első egynemű alom a tenyé­
szetünkben. Mind a négy kan
volt, és mi az alábbi nevekre
kereszteltük el őket: Gripp of
Yukon, Tugg of Yukon,
Keasarge of Yukon és Finn of
Yukon. Gripp of Yukon lett az
American Kennel Club első
bajnok alaszkai malamutja,
és ő lett a leader, a teamem
vezér-kutyája a Laké Piacid
mentén rendezett szánhúzó
olimpiai játékokon. Az egyik
hegyi szánutunk alkalmával
megmentette az életemet is.
Finn Yukon pedig az
Antarktiszon levő Little
America ebrádió-jának a be-
mondójaként tevékenykedett.
Mivel férjem egészségi okok­
ból nem folytathatta munkáját
a Nyackban működő vegyi
laboratóriumban, ezért
Wonalancetben ütöttük föl
a tanyánkat." (Részlet Éva
„Short” Seeley A kezdetei mű
regényéből)
 SZIBÉRIAI HUSKY

Az e kötetben leírt fajták közül a szibériai husky a Kontoki’s Essenze of Time

legelterjedtebb és a legismertebb, jóllehet, még „Ester”, bajnok, Adélé Oldani
és F. Cattaneo tulajdona;
húsz évvel ezelőtt sem képviselte jelképszerűen a fontos egyed, nagy szerepe
szánhúzó kutyát: a szamojéd és a grönlandi sokkal van a szibériai husky egyik
inkább fölidézi bennünk, európaiakban a zord sar­ nemzedékének létrehozásá­
ki tájat, a szánokat, az első nagy fölfedezők legen­ ban, amely az ősével azonos
mozgásában és típusában
dás útjait.
A hetvenes években viszont kitágultak a látóhatárok,
jobban szem elé kerültek az észak-amerikai száraz­
föld óriási, hófödte síkságai és a sivár szibériai
sztyeppék, úgyszintén azok az ebek, amelyek
azokban a régiókban évszázadokon át társként kí­
sérték az ott lakó népességeket, míg az 1900-as
évek kezdetén nem vetődtek oda a sárga fémet
kereső kalandorok.
Egyidejűleg Alaszkában olyan új sportág született,
amely a legutóbbi hetven esztendőben viharos
szenvedélyeket váltott ki a nézőkből: az Iditarod,
vagyis a szánhúzó kutyák versenye.
Az új nagy észak-amerikai kalandtörténet közve­
tett főszereplőiként léptek színre a szibériai husky
kutyák - igaz, ma már nem ők az első számú sztá­
rok, mivel gyorsaságban és kitartásban felülmúlták
őket a modem alaszkai huskyk -, ám az tény, hogy
ők egyenes ági leszármazottai azoknak a kutyák­
nak, amelyek részt vettek a legendás Nome serum
run nevezetű versenyfutásban, amelynek az emlé­
kezetére véglegesítették aztán az új szánhúzó ver­
senyszámot. A szibériai huskyk a „szérumfutással"
egy csapásra kivívták, hogy ők lettek az Északi­
sark jelképei, s ezzel szinte teljesen kiszorították az

132
 A KORSZERŰ FAJTÁK

emlékezetből azokat a kutyákat, amelyek őelőttük

képviselték a zord északot a világ szemében. Köz­
vetlen utódai azoknak a Szibériából érkező szán­
húzó kutyáknak, amelyek 1908-ban először keltek
át a Bering-szoroson, s azután néhány év alatt né­
pük odaadó szolgáiból agyondédelgetett modern
sportbajnokká váltak.
Még teljesen ismeretlenek Európában, noha az
Egyesült Államokban hosszú évtizedek óta te­
nyésztik őket; új keletű hírességüket nem is annyi­
ra kiváló szánhúzói eredményeiknek köszönhetik,
sokkal inkább természetadta jó tulajdonságaiknak,
annak, hogy még nagyon kötődnek a szabadban
élő vadkutya életvitelére emlékeztető szabályok­ A szibériai husky a legelterjed­
hoz és magatartásmintákhoz. Az a különleges vá­ tebb és legismertebb szán­
lasztékosság és a nagylelkű odaadás, amivel a mun­ húzó kutyafajta a hetvenes
évektől kezdve. Ezen a
kájukat végzik, tovább fokozta népszerűségüket, fényképen a fajta igen szép,
némelyik országban valósággal trónra ültetik és kilenc hónapos példánya,
„az évszázad kutyáinak" kiáltják ki őket. Ice of Anadír Aljána látható

133
 SZIBÉRIAI HUSKY

A FAJTA LÉTREJÖTTE EGY KIS TÖRTÉNELEM

Amikor az alaszkai malamutokról beszéltünk, szót A szibériai szánhúzó kutyák
ejtettünk arról, hogy a szánhúzó kutyáknak milyen 1908-ban érkeztek észak­
amerikai területre, hogy részt
óriási bázisa alakult ki a New England Sled Dog vegyenek a Nome városában
Club körül, a húszas évek második felében. Ezek­ székelő Kennel Club által
nek az esztendőknek fő jelentősége az, hogy az idő hivatalosan rendezett első
tájt érkeztek arra a vidékre Seppala szibériai ebei, hosszú távú verseny vissza­
vágóján, az All Alaskan
és rövidesen minden versenyt megnyertek. Nem Sweepstakes (Összalaszkai
akadt senki, aki a győzelmet elvehette volna tőlük, Szánh úzókutya-verseny)
diadalt arattak még Arthur Walden híres golden- futtatásán, 656 kilométeres
távon. Egy bizonyos William
coated sled dogs nevezetű csapata fölött is. Leonard Gossak nevezetű orosz
Seppala azonban nemcsak újfajta kutyákat hozott, kereskedő gúnymosolyt vál­
hanem forradalmasította a versenytechnikákat is: tott ki a nézőseregletből, ami­
kor a rajtvonalhoz kisérte
régebben a kutyákat libasorban kötötték be a hám­ teamjét, amelyet Louis
ba, Seppala viszont kitalálta, hogy a kutyákat párban Thrustrup vezetett. Az alasz­
is egymás elé lehet fogni. A fogat élén azonban csak kai közönség tüstént el is ke­
egy vezérkutya (leader) fut. Az ő feladata a fogat resztelte a kutyákat „szibériai
kisegereknek”, és „szibériai
összetartása, s ő diktálja a többieknek a tempót. törpepockoknak”. Senki sem
Ezek a kicsi és gyors ebek éppen olyan lelkesedést hitte, hogy azok a kicsiny
váltottak ki a nézőkből Amerika északkeleti vidé­ ebek méltó vetélytársai lehet­
nek a hatalmas testű, sok­
kein, mint az első szibériai kutyák, amikor Alasz- szor kipróbált mixed-breed,
azaz félvér kutyáknak. Az álta­
lános várakozással szemben
a szibériai kutyák fogata
másodikként futott be a cél­
ba, és ez olyan lelkesedést
keltett, hogy a következő
versenyre három szibériai
team-et is beneveztek. Ezek
el is nyerték az első, a máso­
dik és a negyedik díjat. Ezzel
a szibériai kutyák egyszer
s mindenkorra kivívták a leg­
gyorsabb és legmegbízha­
tóbb szánhúzó kutya rangját.
Az egyik szibériai team ilyen
gyorsasági csúcseredményt
ért el: 656 km, 74 óra, 14
perc és 37 másodperc alatt,
9 km/óra átlagsebességgel.
A soron következő All
Alas-kan Sweepstakes
versenyeken is roppant
sikereket arattak: 1911-ben
és 1912-ben a harmadik

Leonard Seppala nyolcvan­

kilenc esztendős korában;
élete során nyolc aranyérmet
és negyvenhárom serleget
nyert kutyáival a különböző
szánhúzó versenyeken

134
 A KORSZERŰ FAJTÁK

kába jutottak. A kutyabarátok százai hamarosan

helyet küzdötték ki, 1913-ban
összegyűltek és elhatározták, hogy kitenyésztik az másodikként, 1914-ben pedig
új fajtát és - megfogalmazzák a fajtastandardot - elsőként szakították át a cél­
Seppala irányítása alatt. Valamennyiük közül Mrs. szalagot. A következő három
verseny során váltakoztak a
Elizabeth Ricker bizonyult legeredményesebbnek, kutyák meg a szánhajtók is.
annak a szállodatulajdonosnak a felesége, akinek a Új kutyákat hozattak Szibériá­
hoteljében Seppala lakott, amikor Poland Springbe ból, hogy részt vegyenek
Ftoald Amundsen újabb sarki
került. expedícióján. Ezt a felfedező-
Mrs. Ricker a szibériai kutyák első sikerei után utat azonban az utolsó
azonnal túladott valamennyi félvér ebén, megvá­ pillanatban letiltották; s akkor
sárolta Seppala kutyáit, és ezzel olyan tenyésztelep történt, hogy a tenyésztő,
akinek a gondjaira bízták a
alapjait vetette meg, amely nagyszerű egyedeket kutyákat, benevezte őket az
hozott létre. Tulajdonképpen ő volt az, aki meg­ All Alaskan Sweep-stakes
alkotta a modern szibériai huskyt. ASeppa-la-Ricker versenyre. A tenyésztő
Leonard Seppala volt, aki
tenyésztőpáros a már említett kutyá-kon kívül győzelemre vezette szibériai
csakhamar szert tett további négy ebre is; ezeket kutyáit a következő három
Olaf Swenson szakértő válogatta össze Szibériá­ versenyen (1915-1916-1917),
míg véglegesen föl nem
ban. így hívták őket: Krivánka, Cserkó, Volcsok függesztették a versenyt,
és Lajka fia, Bilka; társult hozzájuk még két, amikor az Egyesült Államok
Alaszkából importált és 1925-ös születésű kutya belépett a világháborúba.
is: Bonzo és Toszka. Ezt az utóbbi szukát több Ezekben az esztendőkben
kezdődött el a modern
ízben is pároztatták Krivánkával, és ő szülte a szibériai husky története.
korszak legkiválóbb kutyái közé tartozó jószá­ Seppala mindenki másnál
gokat: a Vanka of Seppala I-et és Il-t. jobban hitt ezekben a kutyák­
ban, bár, akárcsak a többi
Elisabeth Ricker valamennyi kutyáját egy tételben alaszkai, voltaképp ő sem
vette meg 1932-ben Henry Wheeíer, aki akkor már tűzte ki életcéljául, hogy fajta­
megvásárolta Olaf Swenson Szibériából importált tiszta kutyákat tenyésszen
belőlük. Á legkitűnőbb szán­
kutyái közül Cserkót. Wheeler kutyáit - amelyek húzó kutyáknak tartotta őket,
aztán valamennyien Mr. McFaul kezére jutottak talán a korszak legkiválóbbjai­
(Gatineau Kennel, Québecben) - továbbra is csak nak, de nem tartotta meg-
úgy emlegették, mint Seppala ku tyáit, és leszárma- vetendőnek, hogy különféle
ebekkel pároztassa őket az
zottaikat még ma is úgy hívják: „tiszta Seppala-ere- egyre jobb teljesítményű
detű kutyák". Seppala és Mrs. Ricker munkájához jószágok létrehozása érdeké­
számos más tenyésztő is csatlakozott. Valameny- ben. Amikor megismerkedett
a modern örökléstannal, tuda­
nyiük közül a legjelentősebb Mrs. Éva „Short" tosult benne, hogy tiszta faj­
Seeley, aki férjével, Milton Seeley úrral együtt a tát kell létrehoznia a szibériai
húszas évek elejétől dolgozott Arthur Walden szánhúzó kutyából. Leonard
Seppala akkor érkezett el az
Csinuk nevű tenyésztelepén. Mrs. Seeley már amerikai New Englandbe,
1929-ben rendelkezett saját alommal, amelyet egy pontosabban a New Hamp-
Seppala tenyésztelepéről való szuka hozott világra; shire-ben levő Wonalancetbe
ez a szuka a hölgy első teamjéhez tartozott. Másik - ahová szánhajtó és eb­
tenyésztő barátja, Arthur
nevezetes nőstény kutyája a Tanta of Alyeska (ez a Walden hívta -, amikor épp
szuka Seppala Togo nevű kanjának az unokája), emlékkörutat tett a Nome
1931-ben többek közt hat olyan kölyköt ellett, ame­ serum run emlékének
megünneplésére, 1927-ben,
lyeket a sleddog másik nagyasszonya, Lorna Tay- és körútja során érintette
lor (később asszonynevén Demidoff), a Monad- Észak-Amerika főbb városait.
nock tenyésztelep alapítója megvásárolt, és ezek­

135
 SZIBÉRIAI HUSKY

bői alakította ki csapatát. A kitűnő együttessel Lor-

na Taylor számos versenyben vett részt, és a har­
mincas évek egyik legbecsültebb szánhajtó höl­
gye lett, akárcsak Éva „Short" Seeley.
1929-től az Egyesült Államok második világhábo­
rúba való belépéséig számos ebtenyésztő műkö­
dött közre a fajta kimunkálásában. A Seppala és
Mrs. Ricker által kitenyésztett egyedek, Belford's
Wolf és Mona fölhasználásával 1929-ben Alex Bel-
ford tenyésztelepet alapított Laconiában, New
Hampshire területén. Harry Wheeler (Kanada)
már 1930-ban sikereket aratott a versenyeken a
Seppala-Ricker tenyészetből származó kutyákkal
és egy Nanna nevű szukával, amelyet Alex Belford
tenyésztett ki. Sikerei 1932-ben folytatódtak, ami­
kor megvásárolta a Seppala-Ricker tenyésztelep
valamennyi kutyáját. Az 1930-as évtized második
felében William Shearer megalapította a Foxstand
nevű tenyésztelepet a Seppala-Ricker páros, vala­
mint Harry Wheeler és Éva Seeley által kitenyész­
tett kutyákból. Ugyanezekben az években jött létre
a Cold River nevű tenyésztelep is, amelynek állo­
mánya túlnyomórészt Wheeler ebei közül került
ki: ez körülbelül húsz éven át nagyon jelentős ver­
senykutyákkal dicsekedhetett. A Cold River-vonal
folytatódott az ötvenes évek után is, amikor a Grant
házaspár birtokába jutott, és a Marlytuk tenyész­
telep nevet kapta.
A szibériai husky kutyának ezek az első tenyész-
telepei abban az időszakban jöttek létre, amikor
nagy volt az érdeklődés a szánhúzó-versenyek
iránt, hiszen ezek a kutyák mindenütt sikert arat­
tak. A tenyésztők munkája főként arra irányult,
hogy megőrizzék a vontató ebek átlag fölötti ké­
pességeit. Az a tény, hogy ezek az első tenyésztők
személy szerint is részt vettek a versenyeken, je­
lentős garanciaként hatott, szavatolta, hogy a fajtát
nem külsődleges, esztétikai értékeikért tenyésztik
- amint az már a háború utáni években bekövetke­
zett -, hanem teljesítményük miatt.

A MODERN SZIBÉRIAI HUSKY

A második világháborúban a szibériai husky egyre
nagyobb számban terjedt el az Egyesült Államok­
ban. Sajnos, lassanként kezdte elveszíteni a szán-

136
 A KORSZERŰ FAJTÁK

húzó kutya ismertetőjegyeit, és kiállítási díszpél­ A hófödte hegyvidék az a

dánnyá finomult, szépségversenyek kedvence lett. hely, ahol az északi szánhúzó
kutyák vígan élik világukat,
Azok az évek egyszer s mindenkorra elmúltak, kitombolják fölös energiáikat,
amelyekben a tenyésztést még jórészt a versenye­ s ahol őseiktől örökölt kiváló
ken elért eredmények határozták meg. Éppen ezért képességeik büszkén
sokkal nagyobb figyelmet kellett fordítani a kutya érvényesülnek
eredeti típusjegyeire; ekkor a régi és az új tenyész­
tők munkája főként erre a tényezőre összpontosult.
A tenyésztőmunka második szakaszának lezárása
és a tulajdonságok rögzítése valószínűleg további
ösztökélő erővel bírt, és - bár a fajtastandard vala­
mennyi toldaléka és szövegjavítása arra figyelmez­
tetett, hogy ne veszítsék szem elől a funkcionalitást
- a divat és a kiállításokon való szereplés vágya
nagyon sok tenyésztő tisztánlátását megzavarta.
Fölöttébb keresettek lettek a kék szemű fehér-feke­
te kutyák, vagy olyanok, amelyeknek a bundája
rőtes árnyalatú, ám nem azért, mert ezek jó erős
testalkatú állatok, hanem a különcködés kedvéért.
Mivel a standard méretadatait nem vitathatták,
egyszeriben mindenki ragaszkodni kezdett ahhoz
a kitételhez, hogy a szibériai husky nem lehet túl­
ságosan nagy, azaz semmi esetre sem hasonlíthat
az alaszkai malamuthoz. Azok a kecses jószágok
lettek így keresettek, amelyek különösen jól érvé­
nyesülhettek a kutyakiállításokon. A tenyésztők
nagy fontosságot tulajdonítottak a szőrzetnek,
előnyben részesítették a nagyon dús bundájú
egyedeket. Hirtelenében megnőtt a mozdulatlan

137
 SZIBÉRIAI HUSKY

álló helyzetben is szemrevaló kutya jelentősége, A SZIBÉRIAI HUSKY

ezért a tenyésztők szögletes vállú és lapockacsontú MINT DIVATKUTYA
egyedeket választottak ki. így jöttek létre azok a
furcsa, darabos ebek, amelyek úgy álltak, „mintha Amikor valamelyik kutya túlon­
túl népszerű lesz, és piaci
karót nyeltek volna". Ezek persze lenyűgözően kereslete meghaladja a
hatottak a kutyakiállítások bíróira, főként azokra, tenyésztők termelési
akik még soha életükben nem láttak havas ver­ kapacitását, azonnal súlyos
senypályán veszekedett iramban száguldó szibé­ veszedelembe kerül.
A kölykök ára a csillagos égig
riai huskykat. Ezután következett, hogy az ameri­ szökik föl, azoké is, amelyek
kai bírák elkezdtek figyelmet fordítani a kutyák nem dicsekedhetnek jeles
mozgására is, és ez további torzulásokhoz vezetett: családfával. Egyszeriben
mindenki késztetést érez,
megjelentek a színen a sokkalta kurtább végtagú, hogy tenyészetet hozzon
különösképp hosszú törzsű és túlhangsú lyozottan létre, s abban lehetőleg minél
szögletes idomú egyedek. „Ez annak a ténynek több almot létesítsen. Más
tulajdonítható, hogy a rövid lábú egyed gyakorta fajták tenyésztői is neki­
veselkednek, és a divatos
jobb mozgásúnak látszik a porondon; úgy fest, fajtából jó sok almot
mintha azok a csököttebb lábak tért ölelőbb lé­ rittyentenek össze, hogy
péseket tennének, és a járás jobb lenne; a szokottnál nagyobb kínálatot biztosítsa­
nak a jelzett időszakban.
hosszabb hát pedig segít abban, hogy könnyebben Azt se bánják, ha azt a
elrejtsük kutyánk mozgásának minden szabályta­ tenyészszukát a barátjuk
lanságát és rendellenességét." (M. Jennings: The azért ajándékozta nekik, mert
nem tűrhette már pocsék
Neiv Complete Siberian Husky). természetét, a tenyészkanra j
pedig csak azért sikerült szert I
A KIÁLLÍTÁSI VONAL tenniük, mert az még vigasz­
díjat sem nyert kutya­
kiállításon. Nem csoda hát,
Sajnálatos módon ebben a fajtában is létrejött a ha ilyen gátlástalan mód­
híres két vonal: a munkavégzési vonal és a kiállítási szerekkel csak elfajzott,
vonal, azzal a súlyosbító körülménnyel, hogy a csökött szibériai husky „állít­
munkára kitenyésztett szibériai huskynak útját ható elő”, olyan közepes
vagy sokadrangú példány,
szegte a hetvenes évektől fogva az a kizárólag amely tollsöprűszerűen túl­
versenyzésre kiválogatott fajta, amelyre később az szőrözött vagy kunkori malac-
alaszkai husky elnevezést ragasztották rá. Az úgy­ farkincára hasonlító farkat
pöndörít a hátára; a csontoza- j
nevezett kiállítási szibériai huskynak ezzel szem­ ta pedig vagy túl nehéz, vagy
ben jó dolga volt. Bundája, mozgása és hódító meg­ túl könnyű, a füle olyan, mint
jelenése sikert aratott valamennyi porondon, s ez­ a malamuté, a feje pedig
annyiféle, ahány jószágot
zel kivívta azt a jogot, hogy már nem csak alkalmi szemügyre veszünk. Mind­
szereplőként tündökölt a különféle rendezvénye­ egyik annyira különbözik a
ken, hanem egyenesen ő lett a favorit. A versenye­ többitől, mintha más-más
ken induló szibériai huskyk közt még egy utolsó fajtához tartozna. Ilyen
módon a szibériai husky
megosztás jött létre, s ezt az a tény határozta meg, legkülönbözőbb típusai
hogy az Egyesült Államok északkeleti vidékein ren­ jönnek létre, és az az áldat­
dezett versenyfuttatások egyre rövidebb távon zaj­ lan állapot lesz uralkodóvá,
hogy mindegyik tenyésztő a
lottak, mindinkább csupán gyorsasági mérkőzések maga típusát dicséri. Némely­
lettek, ami a tisztán vágtázó jellegű kutyáknak ked­ kor arra is vetemednek, hogy
vezett. Hogy megküzdjön az idővel vagy magával korcsnak nyilvánítsanak min­
den más kutyát, vagy pedig
az alaszkai huskyval, új szibériai husky jött létre: az addig sanyargatják ebüket,
eredeti, szintén gyorsan ügető, de azért zömök test- míg csak nem különbözik a

138
 A KORSZERŰ FAJTÁK

alkatú szibériai husky helyett a sokkal kurtább többitől. A szibériai husky

törzsű és egyre hosszabb lábú szibériai husky. A azonban sohasem volt túl­
kitartás - egyike ama tulajdonságoknak, amelyért finomult vagy túlfejlesztett,
sőt, mindenben mérsékelt.
egykor különösképp sokra becsülték a szibériai Ezt az általános jellem­
huskyt - egyre kevésbé számított fontos ténye­ vonását mindig szem előtt
zőnek a fajta fejlődésében. A szánhúzó versenyek kell tartanunk, valahányszor
tanulmányozzuk, és ítéletet
alkonyán a kiállítási szibériai husky népszerűsége mondunk róla. Ez persze
erősen megnövekedett, alakja egyre inkább eluralko­ nem jelentheti azt, hogy ha
dott a fajtáról alkotott képen, megkockáztatva azt, a kutya valamelyik testrésze
hogy elveszti a havas versenypályákon nagyra érté­ nem tökéletes, arra ügyet se
vessünk, mert a hiba uralko­
kelt sajátosságait, a testi és lelki szívósságot, állhata­ dóvá válhat a vérvonalban.
tosságot, önfeláldozást, tüzességet, együttműködési Például: ha jó testalkatú és jó
készséget és nagy munkavégző képességét, amellyel mozgású, de nem tökéletes
faroktartású eb bajnok lesz,
hosszú órákon át dolgozik a legzordabb feltételek vagy túl sok dicsérettel
közt is. halmozzák el, és a tenyésztő
Hogy el ne veszítse egyszer s mindenkorra ezeket nekilát vele fedeztetni,
a szaporodás során a
a tulajdonságokat, részint a Siberian Husky Club következő nemzedékekben
of America, részint több lelkes szánhajtó kezdemé­ súlyosabb formában fog
nyezésére két terv is fölvetődött. Az egyik szerint jelentkezni a hiba. Milyen
részesüljenek elismerésben az eredményesen dol­ tenyésztő az, aki hibás
jószággal parádézik a kiállítá­
gozó kutyák, és ösztönözzék teljesítményeik to­ son, no és milyen bíró az, aki
vábbi javítását. A másik arra irányult, hogy keres­ elfogult minősítéseket
sék meg a legkitűnőbb szibériai huskykat, s ezek adományoz? Efféle korcso-
sító veszedelmek fenyegetik
mérkőzzenek meg a leggyorsabb és legkitartóbb a fajta egészét, de a reá
kutyákkal. Ezután válogassák ki közülük a legki­ leselkedő karaktermódosulás
válóbb képességéi példányokat, és használják föl veszélyei sem kevésbé
súlyosak.
tudományos tenyésztési programokban, mert ez­
zel a módszerrel rekonstruálható, újjáalakítható
lenne a sport területén is látványosan versengő
szibériai husky.
Az SHCA Sled Dog Degree programja (SD) azok­
nak a kutyáknak az elismertetését javasolja, ame­
lyek öt versenyen úgy vettek részt, hogy az első­
ként befutó teamek időeredményének átlaga mö­
gött alig maradtak el. A Sled Dog Excellent és a Sled
Dog Outstanding pedig mindazoknak a kutyák­
nak a rangadón való indítását ajánlja, amelyek a
versenyeket gyengébb időeredménnyel végezték.
A Siberian Evaluation Performance (SEP) ezzel
szemben jócskán hosszabb és keményebb tesztso­
rozat, amelyet minden esztendőben végrehajta­
nak. Ez úgy értékeli ki a szibériai husky ebek telje­
sítményét, hogy közvetlenül a legerősebb alaszkai
husky teamekkel állítja szembe őket. A világ min­
den kutyabarátja által egyhangúlag elfogadott faj­
tastandardot az American Kennel Club szövegezte
meg.

139

A FAJTASTANDARD
Az Egyesült Államokban
jelenleg érvényben levő fajta­
standard az, amelyet - az
American Kennel Club más faj­
ták standardjaival való
egyneműsítése érdekében -
maga az AKC módosított és
hagyott jóvá 1990 novembe­
rében, ám az FCI, a Nemzet­
közi Kutyabarát Szövetség
mindmáig nem fogadott el.
Az első fajtastandard (ezt az
American Kennel Club 1971.
november 9-én hagyta jóvá,
az FCI, a Nemzetközi Kutyaba­
rát Szövetség pedig 1979-ben
[majd 1983-ban] fogadta el)
és az érvényben levő közt lé­
nyegesnek mondható módosí­
tás voltaképp csak egyetlen­
egy van, a váll szögletességé­
re vonatkozó. Kihúzták azt a
mondatot, amely így szólt:
„a lapocka körülbelül 45 fokos
szöget zárjon be a talajjal”,
s ezzel szinte hangsúlyozták
azt a tényt, hogy ez a
szögelltségi típus nem
fedezhető föl a szibériai
huskyn, miként szinte se­
melyik más fajtán sem.
Továbbá, mintha meg akarna
szüntetni minden kételyt a
szibériai husky testalkatára vo­
natkozólag, és világosan akar­
ná érzékeltetni, mennyire elüt
unokatestvérétől, az alaszkai
malamuttól, az új
fajtastandard új fejezetet fűz
pótlólag a régihez: Méret, ará­
nyok és állag címmel. Ez nyer
kifejezést az összefoglaló meg­
állapításokban is: „a testsúlyt
meg a csontozatot illetően a túl­
zás bármiféle jelét
bírságolással kell sújtani".
ÁLTALÁNOS
MEGJELENÉS
A szibériai husky átlag méretű
munkakutya, gyors és könnyű
lábú, kecses mozgású. A
viszonylag tömör testet borító
dús szőrzet, a felálló fül és a
bozontos farok emlékeztet
északi származására. Jelleg­
SZIBÉRIAI HUSKY
zetes járásmódja egyenletes
és láthatóan könnyed. Eredeti
feladatát hámba fogva képes
a legjobban ellátni, ily módon
könnyebb terhet mérsékelt
sebességgel nagy távolságra
is elhúz. Testi felépítése és
alkata erőegyensúlyt, gyorsa­
ságot és nagy tűrőképességet
sugároz.
A szibériai husky kan erős, de
sohasem durva megjelenésű,
a szuka kecses, de sohasem
gyenge felépítésű.
KOPONYA
Közepes nagyságú, a test­
mérettel arányos; feje teteje
kissé kerek és a szem
irányában fokozatosan
keskenyedik.
Hibák: esetlen vagy súlyos fej;
túl finom metszésű fej.
POFA
Közepes hosszúságú, az orr­
hegy és a stop közötti távol­
ság ugyanakkora, mint a stop
és a nyakszirt közötti távolság.
A stop hangsúlyos, és az orr­
hát a stoptól az orrhegyig
egyenes. A pofa középszéles,
az orr felé fokozatosan
keskenyedik, csúcsa se nem
hegyes, se nem szögletes.
Az ajkak jól pigmentáltak és
szorosan zárnak. A fogak
harapása ollós.
Hibák: túlságosan metszeti
vagy túl durva pofa; túl rövid
vagy túl hosszú pofa; túl
mérsékelt stop; az ollóstól
eltérő bármilyen harapás.
ORRTÜKÖR
A szürke, sötét gesztenye­
barna vagy fekete kutyáké
fekete; a copper (azaz réz­
vörös, fakóvörös és rőtbarna)
kutyáké májbarna; a hófehér
bundájú ebeké hússzínű
lehet. A „hófehér orr” rózsa­
szín csíkja megengedett.
FÜLEK
Középnagyok, háromszög
alakúak, szorosan illeszked­
nek, a fejtetőhöz közel állnak.
140
Vastagok, szőrzetük dús,
hátul enyhén íveltek,
feszesen felállnak, enyhén
lekerekített végük egyenesen
fölfelé irányul.
Hibák: a fejhez mérten túl
nagy, túl vaskos, nem eléggé
felálló fülek.
SZEMEK
Mandulavágású, egymástól
közepes távolságra állnak és
kissé ferdék. A tekintet élénk,
de barátságos; érdeklődő
vagy kifejezetten csintalan.
A szeme színe kék vagy
barna, a kevert színű (az
egyik barna, a másik kék)
szem elfogadható.
Hibák: Túl ferde vagy túlságo­
san közel álló szemek.
NYAK
Középhosszú, és büszkén föl­
emelt, amikor a kutya álló hely­
zetben van. Ügetéskor a nyak
megnyúlik, és a fejét enyhén
előretartja.
Hibák: túl rövid és vastag vagy
túl hosszú nyak.
VÁLLAK
A váll-lapok nagymértékben
hátradőlnek, a földhöz
képest körülbelül 45°-os
szögben állnak. A felkarok
a válltól a könyökig enyhén
hátrahajlanak, és a
talajhoz képest sohasem
függőlegesek.
A vállat a bordákhoz kötő
izmok és ínszalagok erősek
és fejlettek.
Hibák: egyenes váll, laza váll.
MELLKAS
Domború és erős, de nem
túl széles. Legkiemelkedőbb
pontja a könyök mögött,
pontosan a könyök magas
ságában van. A bordák
ívesen indulnak a hát­
gerincből, de mozgást
szabaddá téve,
oldalt laposabbak.
Hibák: túl széles mellkas,
„hordó” bordázat, túl lapos
vagy túl gyenge bordázat.

HÁT
A hát erős és egyenes,
vonala a martól a farig
azonos szintű. Közepes
hosszúságú, nem zömök,
s nem elég hosszú ahhoz,
hogy ernyedt legyen.
A lágyék feszes és sovány,
a bordáknál keskenyebb,
kissé kidudorodik. A far
lejtősen ereszkedik a hát­
gerincből, de hajlása soha
nem annyira meredek, hogy
a hátsó lábak hátrafelé
mozdítását akadályozná.
Oldalnézetben a törzs a
vállcsonttól a far leghátsóbb
pontjáig valamivel hosszabb,
mint a kutya marmagassága.
Hibák: gyenge vagy ernyedt
hát; görbe hát; ereszkedő
hátvonal.
MELLSŐ VÉGTAGOK
Álló helyzetben szemből
nézve a lábak egyforma távol
állnak a törzs középvonalától,
párhuzamosak és egyenesek.
A könyökök közel állnak a
A KORSZERŰ FAJTÁK
törzshöz, nem fordulnak sem
befelé, sem kifelé. Oldal­
nézetben a csüdök kissé
ferdék, a csüdízületek
fejlettek, de rugalmasak.
A csontok erősek, de soha­
sem nehezek. Az alkarok
magassága valamivel
nagyobb, mint a könyöktől
a mar legmagasabb pontjáig
mért magasság.
Hibák: gyenge csüd, túl
nehéz csontozat; szemből néz­
ve túl keskeny vagy túl széles
lábak; kiugró könyök.
HÁTSÓ VÉGTAGOK
Álló helyzetben hátulról nézve
a lábak egymástól közepesen
távol állnak és párhuzamosak.
A felső combok izmosak és
erősek, a combvonal
erősen ívelt, a térdízület
sarkos és közel van a földhöz.
A farkaskarmokat el kell
távolítani.
Hibák: egyenes combvonal,
tehéncsánk, hátul túl keskeny
vagy túl széles láb.
141
LÁBTŐ
Ovális alakú, de nem túl
hosszú. A mancsok közép­
méretűek, a lábujjak jól
zártak, az ujjak és párnák
közt szőrösek. A talp
kemény és vastagon párná­
zott. Természetes állásban a
mancsok nem fordulnak sem
kifelé, sem befelé.
Hibák: puha vagy szétálló
ujjak; túl nagy és esetlen
mancs; túl kicsi és kényes láb;
befelé vagy kifelé álló ujjak.
FAROK
A dús szőrzetű, bozontos
farok töve alig valamivel a hát­
vonal alatt van. A farok általá­
ban kecsesen a hátvonal fölé
kunkorodik. A fent hordott
farok nem hajolhat oldalra,
nem simulhat a hátra sem.
Nyugalmi állapotban vagy
Cookies in Cream fór my
Jack husky szuka a kiállítási
körben

munka közben a farok általá­
ban lelóg. A farok szőrzete
közepes hosszúságú, nagy­
jából azonos a faroktőnél, a
végén és az oldalán; úgy fest,
mint egy hengeres üvegkefe.
Hibák: megtört vagy erősen
kunkorodó farok; túlságosan
bozontos farok; túl alacsonyan
vagy túl magasan álló
farok.
JÁRÁSMÓD
A szibériai husky jellegzetes
járásmódja egyenletes és lát­
hatólag könnyed. Gyors és
könnyű lábú. Amikor a kutya a
kiállítási ringben laza vezetés­
sel közepesen gyorsan üget,
az első végtagok mozdulatai
tért ölelőek, és a hátsó vég­
tagok mozgása jól irányzott.
Séta ütemű járáskor elölről
hátrafelé nézve a láb nem
egyenes vonalú, de ahogy nő
a sebesség, úgy a lábak
SZIBÉRIAI HUSKY
egyre inkább befelé hajlanak,
míg a talppárnák pontosan a
törzs hosszanti középtengelye
alá esnek. Amikor a talp­
párnák összefutnak, az első
és hátsó lábak egyenesen
előre haladnak, sem a
könyökök, sem a comb­
vonalak nem fordulnak befelé
vagy kifelé. Mindkét hátsó láb
az elülső lábak irányát követi.
Ügetéskor a kutya hátvonala
határozott és egyenes marad.
Hibák: rövid léptű, ágaskodó
vagy változó irányú járás,
nehézkes vagy himbálódzó
járás; keresztezés; ollózás.
SZŐRZET
A szibériai husky szőrzete két
rétegből áll, és dús benyo­
mást kelt. Hosszúsága köze­
pes, de sohasem annyira
hosszú, hogy a kutya éles kör­
vonalait elmosná. Az alsó szőr­
zet puha és sűrű, elég hosszú
142
ahhoz, hogy a fedőszőrzetet
elbírja. A fedőszőrzet szálai
egyenesek és sima fekvé-
sűek, soha nem durvák vagy
testtől elállóak. Érdemes meg­
jegyezni, hogy vedléskor álta­
lában nincs alsó szőrzet. A
szakáll és a lábbujjak közötti
szőr, valamint a lábtövek szőr­
zetének rövidítése a takaro-
sabb megjelenés érdekében
megengedett. A szőrzet lenyí-
rása a test bármelyik más
pontján nem kívánatos, és
súlyosan büntetik.
Hibák: hosszú, durva vagy
gubancos szőrzet; túl érdes
vagy túl selymes szőr; a szőr
lenyírása, kivéve a fent
említett helyeken.
SZÍN
Valamennyi szín megengedett
a koromfeketétől a hó­
fehérig. Gyakran találunk
erősen különböző álarc-

formázatokat a fejen, nagyon
sok olyan tipikus mintát, ami­
lyen semelyik más fajtán nem
észlelhető.
VÉRMÉRSÉKLET
A szibériai husky jellegzete­
sen barátságos és kedves
természetű, ugyanakkor éber
és társaságot kedvelő. Az őr­
zőkutyákra jellemző birtokösz­
tön a huskynál kevéssé fejlett,
idegenekkel és más kutyákkal
szemben nem különösebben
gyanakvó, nem is agresszív.
Bizonyos fenntartás és büsz­
keség megfigyelhető a felnőtt
kutyánál. Intelligenciája, kezel­
hetősége és buzgó természe­
te avatja társasággá és kész­
séges munkakutyává.
MÉRET
Magasság: a kanok mar­
magassága 53-59,7 cm,
a szukáké 50,8-55,9 cm.
A KORSZERŰ FAJTÁK
Súly: kanoknál 20,4-27,2 kg,
szukáknál 15,9-22,7 kg.
Kizáró tényezők: kanoknál
59,7 cm-nél, a szukáknál
pedig 55,9 cm-nél nagyobb
magasság.
MEGJEGYZÉS
Az FCI hivatalos fajtastanard-
ja a szibériai huskyra
vonatkozólag (1979 -1983.
270/b pont) megállapítja:
a hím példányoknak két,
láthatóan szabályos here­
golyójuknak kell lenniük,
amelyek teljesen leszálltak
a herezacskóba.
ÖSSZEFOGLALÁS
A szibériai husky legfontosabb
jellemzői a közepes
méret, mérsékelt csontozat,
kiegyensúlyozott alkat,
a mozgás könnyedsége és
fesztelensége, megfelelő szőr­
zet, megnyerő fej és fülek,
143
hibátlan farok és jókedv. A túl
erős csontozat vagy a túlsúly,
a merev vagy esetlen járás és
a hosszú, durva szőrzet
minden jelét büntetik.
A szibériai husky sohasem
látszik félelmetesen súlyosnak
vagy gorombának; de nem is
olyan könnyű és törékeny,
mint egy rövid távon vágtázó
versenyállat. Mind a kan, mind
a szuka megjelenésén érző­
dik, hogy a fajta rendkívül te­
herbíró. A már említett hibá­
kon kívül a szibériai huskynál
nem kívánatosak - ahogyan
minden más fajtánál sem - a
nyilvánvaló felépítési hibák,
noha itt külön nem kerültek
említésre.
 SZIBÉRIAI HUSKY

MEGJEGYZÉS A FAJTASTANDARDHOZ
Az American Kennel Club által megszövegezett
fajtastandard önmagában véve eléggé világos esz­
közül szolgál ahhoz, hogy a benne megfogalma­
zott leírások segítségével érthető legyen a szibériai
husky testalkata és minden tipikus tulajdonsága.
Mindazonáltal a még jobb megértés kedvéért bizo­
nyos elemeit tüzetesebben is szemügyre vesszük,
különösen azokat, amelyeknek szóhasználata nem
honosodott meg eléggé a szaknyelvben. Igyek­
szünk bővíteni a standard leírásait, méghozzá ré­
szint a tenyésztői tapasztalatok alapján, részint pe­
dig a különféle szakművek és tanulmányok fel-
használásával. Ezek a széljegyzetek azonban nem
pótolják a standard tüzetes tanulmányozását.
Az American Kennel Club által kiadott videofilm a
szibériai husky fajtát ismertetve a bevezető részben

144
 A KORSZERŰ FAJTÁK

ezeket mondja: „A szibériai husky megítélésének A RÖVID SZŐRŰ

kulcsszava a mértéktartás legyen. Bármiféle túlzás KUTYÁK MAGASABB-
valamelyik jellemvonás javára és a másik kárára RENDŰSÉGE
nem felel meg a funkcionális követelményeknek,
és szigorúan megbírságolandó, mivel a szibériai „A kiképzés és a hóviharok
husky sokoldalúsága a hibátlan testi felépítésből és idején aztán meggyőződtünk
róla, hogy mennyivel maga­
megfelelő vérmérsékletből adódik... [és]... testé­ sabb rendűek a Wrangel által
nek arányai meg alakjának sajátosságai mind visz- leírt, farkasokra hasonlító,
szatükrözik az erő, a gyorsaság és a kitartás lényegi rövid szőrű kutyák, mint a
egyensúlyát. Fölhívjuk mindenki figyelmét arra, más fajtákhoz tartozó hosszú
szőrű ebek, részint mert jóval
hogy bármely olyan tulajdonság, amely ellentét­ ellenállóbbak az időjárás
ben áll a fajta célszerűségével, súlyosabban elíté­ viszontagságaival szemben,
lendő, mint a működéssel, a munkavégzéssel ke­ részint mert sokkalta
nagyobb erőkifejtésre képe­
vésbé összefüggő tulajdonság." sek a szánhúzásnál. A lobon-
Éppen ezért nem hallgathatjuk el az alábbi megha­ cos bundájú kutyák szőrzetén
tározást sem: „a fej és a koponya, valamint az arcorr orkán tombolásakor meg­
tapad a hó, ráfagy, jégpáncélt
hosszanti tengelyeinek minősége fejezik ki a tí­ formál a testük körül, amely
pust". A szibériai husky északi kutya, és a tipikus- akadályozza őket mozgásuk­
ság bizonyos szempontjai alapvetőek és nélkülöz­ ban. Ez soha nem eshet meg
a kurta szőrű kutyákkal, ame­
hetetlenek bármiféle ítéletalkotás számára; a fül, a lyek sokkal fürgébbek, sokkal
szem, a bunda meg a farok például nemcsak azért erősebbek, készségesebbek,
fontosak, mert jellegzetessé teszik az eb külsejét, szorgalmasabbak, elszántab-
hanem főként azért, mert alkalmassá teszik az bak, merészebbek, akkor is,
amikor szánba fogják őket,
egyedet arra, hogy életben maradjon rendkívül és akkor is, amikor a medvét
zord körülmények közt is. Valamennyi ragadozó, hajszolják.”
amely azoknak a kietlen vidékeknek a lakója, ki­
csiny fülű és dús szőrzelű, hogy elkerülje a túl nagy
hőveszteséget; a „mandulavágású" szem meg a
kétrétegű bunda szintén ezt a célt szolgálja: a me­
leg, gyapjas aljszőrzet a meleg visszatartására,
megőrzésére való, a kellő sűrűséggel és szálhosszú­
sággal növő fedőszőrök pedig megakadályozzák,
hogy a hő leszivárogjon az aljszőrzetig. Ami a far­
kat illeti, annak is jól szőrözöttnek kell lennie.
Egyébként a szibériai husky az egyetlen olyan ku­
tya a többi északi fajtájú közül, amelyiknek a
farka olyan maradt, amilyen a farkasé meg a ró­
káé, vagyis nem pöndörödik föl a hátára úgy,
mint az összes többi északi kutyáé. Az egyetlen
részleges kivételt a malamut képezi, mert a farká­
nak nem kell „sem szorosan összepöndörödnie,
sem a hátra lekonyulnia, sem túl rövid szőrűnek
lennie, sem peckesen fölmerednie, mint a róka­
fark, hanem úgy hullámozzék, mint valami toll-
bokréta" (az alaszkai malamut fajtastandardjá­
ból - AKC).

145
 SZIBÉRIAI I IUSKY

FEJ A FOGAK
HARAPÁSA
A szibériai husky tipikusságának megkülönböztető
jegye. Leírásakor a standard rendkívül világosan A szibériai husky fogainak he­
fogalmaz. A szem elhelyezése és formája olyan, lyes harapása az ollós hara­
hogy jó védelmet nyújt a vakító visszfény elől, és pás, vagyis az alsó metsző­
fogak a felső metszőfogak
megóv a hóförgeteg zuhogásától is, továbbá jelleg­ belső oldalával érintkeznek;
zetes arckifejezést is kölcsönöz a szibériai husky- úgy záródnak, akár az olló.
nak, szinte kaján gúnyosságot, akár kék a szem, Súlyos hibának minősül a túl-
akár gesztenyebarna, akár borostyánszínű, akár kék harapás és az aláharapás is.
Túlharapásról akkor beszé­
is meg barna is egyszerre, és mindkét árnyalat ott lünk, amikor a felső metsző­
sejlik ugyanabban a szemben. fogak előbbre érnek az alsók­
nál (disznóállkapocsnak is
nevezik), alulharapásról
FOGAZAT pedig akkor, amikor az alsó
metszőfogak a felsők mögé
A fajtastandard egyetlen utalása annyit mond a záródnak, méghozzá úgy,
fogazatról, hogy ollós harapásúnak kell lennie. hogy nem érintik őket.
Egyetlen szót sem ejt arról a problémáról, ami a
fogak hiányát jelenti. Ezt a problémát nemcsak az
olasz kutyabarát körök hallgatják agyon, hanem
jórészt az európai ebtenyésztők is. A fogak ugyan
minden bizonnyal igen fontosak, az előzápfogak
hiánya azonban - gyakori jelenség sok fajtában -
egyáltalán nem válik hátrányára vagy kárára az
állatnak, sem a rágást illetően, sem pedig a zsák­
mány megölését illetően; továbbá egyáltalán nem
okozza a túlharapást, mint azt némelyek bizony­
gatják, sem pedig az aláharapást, ami valóban sú­
lyos hibának tekinthető.

NYAK
A szibériai husky nyaka közepes hosszúságú, de
légióként íveltnek kell lennie és büszke tartásúnak.
Nagyon fontos a nyaknak a törzshöz való illeszke­
dése, mert a jól illeszkedő nyak a jó mozgás nélkü­
lözhetetlen feltétele, mivel igen sok izomnyaláb
kapcsolja össze a kutya törzsének elejével.
A fej előrelendülése és következésképp a nyak meg­
nyúlása azért fontos, mert hozzájárul ahhoz, hogy
a kutya előbbre helyezze testének tömegközpontját
és súlypontjának előbbre vitelével hosszabb, tért öle-
lőbb lépést biztosítson két mellső végtagjának.

VÁLL
A vállnak jól szögelltnek kell lennie, mivel a jó
szögelltség, ha jól fejlett izomzat járul hozzá, lénye-

146
 A KORSZERŰ FAJTÁK

gi fontosságú a munkavégzés szempontjából. To­ A SZEMSZÍN

vábbá: mivel a lapocka szögelltsége függ a nyakcsi­
golyák hosszától, a hibátlan lapockaszögelltségű A szibériai husky a szép kék
kutyák mozgás közben fölütik és előreszegezik a szemének is köszönheti,
hogy divatkutya lett, és nem
fejüket, ami viszont nem észlelhető az egyenes kárhoztatható senki, ha ezért
lapockacsontú kutyáknál, melyeknek következés­ a sajátosságáért is éppenség­
képp kurta a nyakuk, fejüket lehorgasztják, és ka- gel szibériai huskyt akar ma­
ga mellé pajtásul. Föl kell
szálósan előrelendülő lábtartással futnak. azonban hívnunk mindenki
figyelmét, hogy vérbeli
MELLKAS ebtenyésztő soha nem a
szemszín kedvéért végzi
tenyésztői tevékenységét, ha­
Mély és erős, de nem túl széles. Megfelelő teret kell nem mindig olyan fontos tulaj­
biztosítania a szív és a tüdő akadálytalan működé­ donságokat tart döntőnek,
séhez, de nem lehet olyan hordószerűen öblös, mint a mozgás, a tipikusság
hogy akadályozza ügetés közben a könyökök sza­ és a karakter. „Sajnos” a
gesztenyebarna szem „domi­
bad mozgását: a mellkas tehát kerekded legyen, de náns” jellemvonás, amiként a
ne túlságosan dongás. másmilyen színű szem és a
kevert színezésű szem túl­
súlyban van a kék szemmel
VÉGTAGOK szemben, és ezért a kék
szem a szibériai husky kutyák
Hogy a szibériai husky végtagjait kifogástalanul kisebbik hányadának a sajá­
értékelhessük, először is elölről vegyük szemügyre tossága csupán. A kék szem
iránti fokozott kereslet késztet
őket, vizsgáljuk meg, milyen távolságra vannak sok tenyésztőt arra, hogy fi­
egymástól. Ez a távolság a mellkas szintjében kö- gyelmét csupán a szemszín­
rüí-belül tenyérnyi. A mellső végtagok, ha szemből re fordítsa, és ne a kutyára.
Ilyen esetekben a beltenyé­
nézzük őket, „mérsékelten távoliak, párhuzamo­ szet számos fajtarontó hatá­
sak és egyenesek, a könyökök a testhez illeszked­ sa jelentkezik, és a szibériai
nek", oldalnézetből a lábközép enyhén hajlott, a husky több fontos típusjelleg­
lábtőízület erős, de azért hajlékony. Az erős ízüle­ zetessége elsikkad, olykor
súlyos hibák észlelhetők a
tekkel párosuló kellő hajlékonyság teszi lehetővé, karakterében is. A rézvörös
hogy a mancs talppárnája rugalmasan és teljes fe­ bundájú kutya szeme boros­
lületén érintkezzék a talajjal, ami biztosítja az eb tyánszínű vagy kék, de soha
nem gesztenyebarna.
általános egyensúlyát futás közben. A hátulsó vég­
tagok, ha hátulról nézzük őket, „egymástól mérsé­
kelten távol és párhuzamosan" helyezkednek el; az
ízületeknek rendkívül hajlékonyaknak kell lenni­
ük, mert a legcsekélyebb merevség is súlyosan aka­
dályozó tényező, ha a kutyáknak naphosszat ke­
mény vontató munkát kell végezniük. Oldalné­
zetből a térd megfelelő szögelltségű legyen, a csán-
kok alacsonyan legyenek, földközelben, a farcsúcs­
tól induló függőlegessel egy vonalban.

HÁT
A hát egyenes és szilárd, akkor sem szabad fölpú­
posod nia, amikor az eb üget. A far lágyan lejt a

147
 SZIBÉRIAI HUSKY

hátgerinc vonalához képest, és ezzel körülbelül

30 fokos szöget zár be.

FAROK
Mozgás közben a szibériai husky úgy tartja a farkát,
ahogy neki tetszik, azzal a feltétellel, hogy a farok
kifogástalanul illeszkedjék, és ne konyuljon le la­
posan a hátra vagy ne pöndörödjék körben a hát
fölé. Amikor az eb szabadon mozog vagy dolgozik,
a farkát igen gyakran a hátgerinc vonalával egy
síkban tartja a talajjal párhuzamosan, mintha húz­
ná maga után (trailing tail), oly módon, hogy a
farkot mozgató izomkötegek nyugalomban pihen­
nek. Sok amerikai bíró igen nagyra becsüli ezt a
faroktartást, mert állításuk szerint kellemesen hang­
súlyozza a mozgásban lévő szibériai husky termé­
szetes könnyedségét. Ezzel szemben nagyon sok
európai bíró - és nem lehet tudni, miért - bírsággal
sújtja azokat a kutyákat, amelyeknek ilyen a farok­
tartásuk, és azt követelik meg, hogy peckesen emel­
jék farkukat az égnek.

MANCS
A szánhúzó kutya fő-fő „munkaeszköze", ezért a
talppárnáknak „erőseknek és feszeseknek" kell
lenniük. Ne kerülje el figyelmünket a fajtastandard
ama megszövegezése, amely úgy szól, hogy a man­
csot „a lábujjak közt is dúsan borítsa a szőr". A
„dúsan" határozó nem azt jelenti, hogy a szőr­
szálak hosszúak is legyenek, hanem inkább a meg­
felelő szőrnövés kívánatos, amint ezt majd látni
fogjuk a bunda vonatkozásában is. A túlságosan
hosszú és túlságosan bolyhos, puha szőrzet kedvez
a hó megtapadásának, jegessé fagyásának, ami a
lábujjak közti hézagokban sérüléseket okoz. Ameny-
nyiben túlságosan hosszú vagy túlságosan boly­
hos szőrzetű kutya van a birtokunkban, és havas
terepre készülünk menni vele, ajánlatos jó kurtára
nyírni a mancsa alatt a szőrt. Ami a farkaskörmö­
ket illeti, eltávolításuk a hátsó két végtagról kö­
telező, a mellső két végtagról pedig kívánatos; a
farkaskörmök ugyanis roncsolódhatnak, ha bizo­
nyos körülmények esetén (jegesre fagyott hófelü­
let) bocskort húzunk a kutya mancsára, hogy meg­
óvjuk talppárnáit a károsodástól.

148
 A KORSZERŰ FAJTÁK

Swantoo és Goldie Gitt to

A SZIBÉRIAI HUSKY MOZGÁSA Alashak delta Vanisella
amikor első ízben indulnak
A nyak, a négy végtag, a törzs és a farok mind, szánhúzásra hathónapos
mind hozzájárul a kutya kifogástalan mozgásához, korukban
amely „szabályos és szemmel láthatólag bármifé­
le erőfeszítés nélküli; a szibériai husky gyorsan,
könnyedén és gördülékenyen fut, mellső két vég­
tagja jó hosszú, tért ölelő lépésével (oldalnézetből
a mancs az orrgomb vonaláig előrelendül) és hátsó
két végtagja jó erős lökésével". A kifogástalan moz­
gás tehát folyamatos, szabályos és könnyed. Ami­
kor a kutya futni kezd, fejét enyhén lehajtja és
előrelöki, a nyak pedig „kinyúlik" és egybeolvad a
két vállal, míg a farok enyhén lekonyul és a két
hátsó végtaggal párhuzamosan lóg, vagy pedig
vízszintesen lebeg, s azt a látszatot kelti, mintha a
válltól kiinduló egyenes vonal töretlenül futna a
farok hegyéig.
Ha szemből nézzük a kutyát, amint felénk közele­
dik, megfigyelhetjük, hogy amint egyre nagyobb
gyorsasággal szalad, a két mellső végtagja fokoza­
tosan a test hossztengelye felé hajlik, és a négy
mancs közvetlenül ezen a középvonalon érinti a
talajt. A két mellső végtag úgy lendül előre, hogy
nem fordul sem befelé, sem kifelé, a két hátsó
végtag pedig az ugyanazon az oldalon levő két
mellső végtag nyomába lép.

149
 A SZIBÉRIAI HUSKY

Ez a nyomvonalban vagy nyomsávban való lépde- MILYEN A JÓ

lés (single-track) természetes, ha nem is közvetle­ SZÁNHÚZÓ SZIBÉRIAI
nül bekövetkező jelenség; maga a fajtastandard is HUSKY?
úgy szól, hogy nem észlelhető járáskor vagy lassú
ügetés alkalmával. A kutya akkor fog neki a single- Két tényező nyújthat segítsé­
get abban, hogy helytálló
track lépésváltásnak, amikor növeli a szaladás iramát. választ adhassunk erre a kér­
Ehhez gyakran az kell, hogy az eb elérjen bizonyos désre: a kifogástalan mozgás
sebességet, ami nehezen valósulhat meg a kutyakiál­ és a jó vontatói magatartás.
A kiállításokon megejtett tesz­
lítás porondján, különösképp Olaszországban, ahol a telés csak viszonylagos és
kiállítási ring (kör) gyakran elképesztően kicsiny. hozzávetőleges ítéletet mond­
Hogy megfigyelhessük a szibériai husky mozgását hat a mozgásról még akkor
akkor, amikor nem kell erőfeszítést kifejtenie, a ku­ is, ha rendkívül részletező.
Fontoljuk csak meg, mit
tyát hosszú pórázon kell vezetnünk, mert ez lehetővé mond erről Curtis Brown
teszi a mérsékelt gyorsaságú ügetést. Mérsékelt gyor­ a Dog locomotion and Gait
saságú ügetésen az overraeach jelenséggel határos já­ Analysis című könyvében.
„A porondon lézengő kutya
rást kell értenünk: ez a szó körülbelül azt jelenti, hogy képességvizsgálata olyan,
túlnyúlás, és olyan sebesség esetén beszélhetünk róla, mintha valamilyen nehéz­
amikor a kutya még nem törekszik a hátsó két man­ atléta mozgását akkor értékel­
nénk ki, miközben épp a
csával a mellső két mancsának nyoma előtt érinteni hűtőszekrény felé tart a kony­
a talajt. Ez a járásmód ugyanis helytelen, nem gazda­ hában, hogy kivegyen egy
ságos, és nem értelmezhető a jó lökőerő jeleként. pohár tejet." A munkavégzés­
A túlságosan lassú ügetés arra készteti a kutyát, hez viszonyuló értelmi maga­
tartás egyedül a szánvonta­
hogy ne nyújtsa előre a nyakát és ne adja bizony­ tással kapcsolatos közvetlen
ságát ama képességének, milyen hosszan bírja elő­ tapasztalat útján becsülhető
relendíteni a mellső végtagjait, és milyen lökőerőt föl, ez a leghatékonyabb esz­
köz annak a megállapítására,
bír kifejteni a hátulsó végtagjaival. A lassú ügetés hogy a mi szibériai huskynk
esetén úgy tetszik, mintha valamennyi egyed egy­ vajon rendelkezik-e a von­
formán kifogástalan lökőerőt lenne képes kifejteni, tatáshoz elegendő értelmi
képeséggel. Elegendő, ha föl­
még azok is, amelyeknek a medencecsontja, comb­ csatoljuk kutyánkra a szügy-
csontja és sípcsontja rossz szögelltségű, mert lassú hámot, és biztatjuk, hogy
ügetéskor palástolni tudják, milyen korlátozott két fusson előttünk; mi pedig leg­
mellső lábuk lépésnyújtása és két hátsó lábuk lökő­ okosabb, ha kerékpáron
követjük. Ha önként és ösz-
ereje. A mellső és a hátsó végtagok elégtelen vagy tönszerűleg vontatni kezd
hibás szögelltsége viszont könnyűszerrel észlelhe­ bennünket, nyugodtan kije­
tő a huzamos ügetés alkalmával; ez esetben ugyan­ lenthetjük, hogy a szánhúzás
vágya (desire to run) jelen
is a kutya igen gyakran nem nyújtja előre a nyakát, van benne, és noha még min­
de azért fölszegi a fejét, továbbá a két mellső vég­ dig nem vehetjük bizonyosra,
tagjával topogva botorkál, két hátsó végtagja pedig hogy vérbeli és kitűnő szán­
húzó eb van a birtokunkban,
tétován szökdécsel. A tapasztalatlan néző szemé­ legalább némi megerősítést
ben ezzel a könnyedség és az elegancia látszatát nyer reményünk, hogy nem
kelti (hiszen például a lipicai mén milyen gyönyö­ fajzottak el természetes lélek­
rű látvány, amint büszkén fölíveli a nyakát, és két tani sajátosságai.
mellső patájával rúgkapál), ráadásul a neki-neki-
rugaszkodva szökdécselő hátsó végtag, valamint a
dülöngélő hát is úgy hat, mint holmi fölfokozott
lökőerő, pedig valójában súlyos hiba.

150
 A KORSZERŰ FAJTÁK

BUNDA A „CSAPATJÁTÉKOS”
Szőrzete közepes hosszúságú és kétrétegű (aljszőr­ Hadd idézzem az American
zet és fedőszőr), és ilyen módon megfelelő oltalmat Kennel Club által a szibériai
huskyról kiadott videofilm be­
nyújt a jég és a fagy ellen. A fedőszőr soha nem vezetőjének szavait, amelyek,
lehet kemény vagy sörteszerű, és nem meredhet föl a kutya vérmérsékletéről
tüskésen a testről, ellenben egyenes szálúnak kell szólva, így hangzanak:
lennie, és egyenletesen kell beborítania a testet; a „A szibériai husky vérmérsék­
lete csapatjátékosi hagyomá­
szőrzet hossza olyan legyen, hogy semmiképp se nyaiból ered.” A szibériai
változtassa meg a kutya tiszta körvonalát. Tapintása husky kedves és barátságos,
ne legyen selymes, hanem puhán rugalmas; kifogás­ figyelmes és túláradó indula-
tú, de megőriz bizonyos füg­
talan mivoltának jó bizonyítéka az, ha felületén nem getlenséget. Nem házőrző
tapad meg a hó, nem szivárog lejjebb, és nem nedve­ eb, „nem túlzottan gyanakvó
síti át az aljszőrzetet. Az aljszőrzet gyapjas és sűrű, az idegenekkel szemben,
nem különösképp támadé-
elég hosszú ahhoz, hogy alátámassza a fedőszőröket. kony, ha más kutyákkal akad
össze”. Ne tűrjük el, ha
VÉRMÉRSÉKLET agresszívan viselkedik embe­
rekkel vagy kutyákkal szem­
Szót kell ejtenünk arról, hogy a szibériai husky ben; az ilyen magatartást
bírsággal kell sújtani. A félénk­
támadékonyan viselkedhet az emberrel szemben. ség szintén nem jellemző
A legkiválóbb tenyésztési eljárások csakugyan lefa­ tulajdonsága, az érett korú
ragták eredendő szilajságát, ám tény az, hogy a kutyától viszont elvárható
szibériai husky divatkutya lett, és ennek következté­ bizonyos tartózkodás és
méltóság.
ben karaktere már nem áll az érdeklődés középpont­
jában, s ezért a lelkiismeretesebb és tudatosabb tenyész­
tőknek meg a kutyakiállítások bíróinak különös figye­
lemmel kell kísérniük a kutyát, hogyan reagál, amikor
feléje közelednek. Túlságosan félénk kutyák, vagy olyan
harcias kutyák, amelyek berzenkednek, ha például fo­
gazatuk ollós harapását ellenőrizzük, nézetem szerint KIZÁRÁS
bírságolással sújtandók akkor is, ha kitűnő testal-
katúak, és tipikusságukhoz kétely sem férhet. Vegyük viszont erősen fonto­
lóra, hogy az a kutya, amelyik
meghaladja a fajtastandard
MÉRET által megszabott, neme szerin­
ti mérethatárt, a versenyből
Kanok: marmagasság 53,34 és 59,69 cm közt; test­ való kizárásra, diszkvalifikálás-
súly 20,43 kg és 27,24 kg közt. ra ítélendő. Mivel ez az egyet­
Szukák: marmagasság 50,80 cm és 55,88 cm közt; len eset, amelyben a standard
tekintetbe vesz ilyen lehetősé­
testsúly 15,87 kg és 22,68 kg közt. Ezek a méretek get, úgy tetszik, a bíróknak
a maximumot és a minimumot képviselik; a méret­ valamennyi kiállításon szigorú­
határon levő egyed még nem bírságolandó. an figyelemmel kell kísérniük
ezt az eshetőséget: „és tétová­
zás nélkül mérjenek meg bár­
milyen kutyát, amelynek
magasságával és súlyával
kapcsolatban bármiféle kétely
fölmerül” (az American Kennel
Club által kiadott Sz/bériai
husky című videofilm kísérő­
szövegéből).

151
 GRÖNLANDI

A grönlandi kutya, bár a többi kutyánál jobban Jóllehet a sarki népek és a

fölidézi a szánhúzó kutya képét, valamennyi fajta­ sarkvidéki föiíedezöutak
legfontosabb szánhúzó
tiszta vontató eb közül a legkevésbé elterjedt, és a kutyája a grönlandi, még­
legkevésbé ismert. Mogorva és nehéz természetű sem örvend olyan népszerű­
kutya, az a fajta, amelyik történelme során a leg­ ségnek, mint a többi szán­
hosszabb vándorutat tette meg. 8000 kilométeren húzó fajta
át követte gazdáit, amikor azok Közép-Szibériából
fölkerekedve addig mentek, amíg el nem jutottak
az életben maradásukat lchetó'vé tevő legvégső ha­
tárig, Grönland partvidékéig.
Nagyon erős testalkatú kutya, izomzata rendkívül
szilárd, csontozata súlyos, a többi szánhúzó fajta
közül ő bírta ki a legszélsőségesebben zord sarkvi­
déki körülményeket, az örökösen hó és jég borítot­
ta tájak sivárságát, a sok évszázados tökéletes elszi­
geteltséget. Valamennyi sarki kutya közül a grön­
landi segített legtöbbet a gazdáinak abban, hogy
életben maradhassanak a világ legkevésbé vendég­
marasztaló földrajzi övezetén.
A grönlandi kutyának köszönhető továbbá az, hogy
az Északi-sark és a Déli-sark meghódítása vágy­
álomból valósággá vált: Peary tengernagy, Frede-
rick Cook és Roald Amundsen a grönlandi partvi­
dékeken „toborozták" azokat az ebeket, amelyek
lehetővé tették, hogy emlékezetes vállalkozásaikat
végrehajtsák. Hogyan lehet hát az, hogy ez a gaz- dái
számára létfontosságú és a modern fölfedezők expe­
dícióihoz nélkülözhetetlen kutya manapság már
nem olyan népszerű, mint a többi szánhúzó fajta?
Az itt lakó emberek és kutyák kemény élete csekély
teret hagyott az érzelmek kimutatásának, a becéz-

152
 A KORSZERŰ FAJTÁK
getéseknek. Bármelyik egyed életben maradása va­
lamely másik egyed rovására történt, és bár az
inuitok világának társadalmi szervezete kiküszö­
bölte az emberek egymás közt vívott harcát, a ku­
tyák világában ez nem valósulhatott meg. Az inuit
vadászok ugyan uralmuk alá vetették őket, ám
megszelídítésükre és nevelésükre, az együttélés
gyöngédebb formáira már nem maradt idejük,
ahogyan az a csukcsok, a számik és részint a mala-
mut inuitok közt is lehetővé vált.
Talán ez az az úgynevezett „határtényező", amely
megakadályozta a grönlandi kutyák nagyobb mér­
tékű elterjedését természetes lakókörzetükön, szü­
lőföldjükön kívül. Karakterük szélsőségesen szilaj,
nyakas és független még az emberekkel szemben
is, kevésbé bizonyulnak társas lénynek, mint a töb­
bi fajták, és kevésbé idomíthatok; velük született
domináns ösztöneik, uralkodó hajlamaik pedig
rendkívül támadóvá teszik őket más kutyák ellené­
ben. E tény érzékeltetése kedvéért hadd említsünk
csupán annyit, hogy még kölyökkorukban is kü­
lönlegesen körültekintő bánásmódot igényelnek: az
ugyanazon alomban napvilágot látott testvérek csak
hat hónapos korukig férnek meg békésen együtt.
153
TÖRZSKÖNYVEZÉS:
LOI ÉS LIR
A LOI nem más, mint a Libro
Origini Italiano, azaz Olasz
Törzskönyv: ebbe fajtánkénti
felosztásban sorra följegyzik
az Itáliában született fajtatiszta
kutyák adatait és teljes család­
ját. A LIR az az anyakönyv,
amelybe azokat a kutyákat ír­
ják be, melyek származásrend­
je ugyan ismeretlen, ám sikeres
vizsgát tettek kutyakiállításon,
ahol elismervényt kaptak arról,
hogy a fajta vonatkozásában jó
típust képviselnek. Leszárma­
zottaik harmadik nemzedéke,
ha megőrzi a szülök ismertető-
jegyeit, típustulajdonságait,
beiktatható a LOI-be.
Sok fajta számára, többek
közt az északi fajták számára
is, a LIR-be való följegyzés
immár lezárult.
Donovaly F.I.S.T.C Világ-
bajnokság (1999) grönlandi
kutyák a célba érkezés után
Fotó: Szalánci (ÉSZK Se)
 GRÖNLANDI

Akkor okvetlenül szét kell választani és külön re­ AZ ÉTELHEZ VALÓ

keszekbe kell különíteni őket, legföljebb párosával, VISZONYA
de azonos neműek soha nem kerülhetnek együvé.
Valahányszor arra törekszünk, hogy beillesszük A grönlandi, noha munkavég­
zés idején is csak kevés ele­
őket mindennapjaink valóságába, próbálkozásaink delt igényel, kétségbeesett
sorra kudarcot vallanak. Ennek legfőbb oka a más igyekezettel, szakadatlanul
kutyákkal szembeni ádázul ellenséges magatartá­ keres valami fogára valót,
suk: a grönlandi fajta sajátos adottsága, hogy nem még konokabb buzgalommal,
mint bármely más északi faj­
képes alkalmazkodni más kutyákhoz. Azt igényli, tabéli. Sőt valószínűleg még
hogy különösen erős egyéniség irányítsa, olyasva­ megszállottabban, mint bár­
laki, aki szót ért vele, fölfogja az ő nyelvezetét, mely más kutya általában. Ha
ennivalóval kínáljuk, villám­
nemcsak azért, mert igényei csupán ekként elé­ gyorsan fölfalja, szinte magá­
gíthetők ki, hanem, mert egyedül így lehet „párbe­ ba szívja, mert lehetséges,
szédet" folytatni vele. hogy szánhúzó munkája min­
dig vadászattal társult, tehát
csak akkor jutott ételhez, ha
gazdája elejtette a zsákmányt.
A GRÖNLANDI MUNKÁBAN
Ha kialakul megfelelő kapcsolata az emberrel, rend­
kívüli hűséggel ragaszkodik gazdájához, buzgón
társul hozzá bármilyen munkában, a szánvonta­
tástól kezdve egészen a vadászatig. Feladatait igen
könnyen elsajátítja. Bármilyen sokféle parancsot
osztogatunk is neki, nem felejti el őket, és minden
bonyolult tevékenységet elvégez szánvontatáskor
az egész út során. Súlyos terhek elvontatásában is
jeleskedik, és még ilyenkor is nagyon kevéssel be­
éri, testsúlyához és méreteihez viszonyítva sokkal
kevesebbel, mint bármely más kutya. Grönlandi
kutyákból álló szánhúzó csapat, ha a szállítmány
(szán és teher együtt) súlya a fele a kutyák testsú­
lyának, képes harminc vagy akár ötven kilométeres
távot is megtenni naponta, körülbelül 12-13 km/óra
sebességgel. Szánhúzáskor rendszerint gyors és sza­
bályos ütemben ügetnek, olykor pedig váratlanul
vágtába csapnak át.

154
 A KORSZERŰ FAJTÁK

A FAJTASTANDARD

ÁLTALÁNOS
MEGJELENÉS
Nagyon erős északi kutya­
fajta, robusztus testalkata és
szívóssága különösképp
alkalmassá teszi szánhúzó
munkára sarkvidéki körülmé­
nyek közt.
FEJ
Koponyája széles és boltoza­
tos. Az arcorr és agykoponya
találkozásának vonala kifeje­
zett, de nem túl meredek.
A pofa kúp formájú, erős, alap­
zata széles, az' orr felé úgy
keskenyül, hogy nem
hegyesedik el.
Az arcorr vonala egyenes,
az orrgomb mögött enyhén
kiszélesedik. Az orrtükör
fekete, de télen világosabb
színt is ölthet. Az ajkak
kicsinyek, zártak, jól fedik az
erős fogakat. A fogazat ollós
harapású.
SZEM
Többnyire sötét, de világosabb
árnyalatú is lehet, a bunda szí­
nezetének megfelelően. A két
szem enyhén ferde metszésű,
nem dülledt és nem
mélyen ülő. Kifejezése nyílt,
jóindulatú.
FÜL
Nagyon kicsiny, háromszög­
letű, csúcsán lekerekített,
peckesen előremeredő.
VÉGTAGOK SZÍN
A mellső végtagok elölnézet- Minden szín és árnyalat,
ből tökéletesen egyenesek. többszínűség, tarkaság is
Izomzatúk erős, csontozatuk megengedett, kivéve az
nehéz. A könyökök szabadok, albínót, ez kizáró tényező.
de a testhez illeszkedők.
A két hátsó végtag, ha MÉRET
hátulról nézzük, tökéletesen A kannál a marmagasság
egyenes, enyhe szögelltségű. minimum 60 cm, illetve azt
A csánkok szélesek és meghaladja; szukánál mini­
erősek, izmosak, csontozatuk mum 55 cm, illetve azt megha­
nehéz. A mancsok nagyok, ladja; a kan súlya minimum 45
erőteljesek, a karmok és a kg, illetve azt meghaladja; a
talppárnák erősek. nőstény súlya minimum
30 kg, illetve azt meghaladja.
FAROK
Vastag, inkább rövid, magas il­
lesztésű, szilárd ívben a hátra
pöndörülő.
SZŐRZET
Bundája kétrétegű, az alj­
szőrzet sűrű és bolyhos,
a fedőszőr szálai egyenesek,
durvák, bármiféle göndörödés
és hullámosság nélkül.
A szőrzet a fejen és a lábakon
rövid, a testen hosszú, az alsó
részen dúsabb növésű és
hosszabb szálú.
Lochadaj’s F’Ecco,
(Vanisella tenyészet)

NYAK
Nagyon erős és rövid.

TEST
A marmagasság valamivel
alatta marad a testhossznak.
A törzs rendkívül erős és jól
izmolt. Mellkasa nagyon
széles. A hát egyenes, az
ágyék széles, a far lágyan lejt
a farok felé, a has egy
vonalban van a mellkassal,
nem felhúzott.

155
 GRÖNLANDI

MEGJEGYZÉS A FAJTASTANDARDHOZ KOMISZ KUTYA-E

A GRÖNLANDI?
Valamely északi fajta közül minden bizonnyal a
grönlandi a leginkább természeti lény, már csak Paul-Émile Vidor francia
azért is, mert marakodós karaktere következtében fölfedező, aki sok éven át élt
ezek közt a kutyák közt
sokkal kevésbé elterjedt, mint a többi szánhúzó Grönlandon is, Franciaország­
kutya, ennélfogva az ember még semmit sem tett ban is, ekként lelkendezik:
azért, hogy szelídebbé tegye a külsejét. Megjelené­ „Az eszkimó kutya nagyszerű
se igencsak „vadóc", annyira, hogy sokan úgy vé­ jószág. Erős, marcona, kitar­
tó, bátor, hűséges. Akadnak,
lik, nemrégiben még farkassal keresztezték, ez akik azt állítják, hogy kegyet­
azonban valószínűtlen. A grönlandi, amilyennek len. Nagy ritkán előfordul
ma ismerjük, még mindig nagyon kötődik múlt ugyan egy-egy kegyetlen pél­
dány, de még az sem olyan
századi őseihez, márpedig azok nem estek át sem­ könyörtelen, mint azok az em­
miféle esztétikai célú, az eredeti fajtát elrontó ke­ berek, akik megkínozzák,
resztezésen. Azoknak a tenyésztését az hiúitok úgy hogy valamilyen meghatáro­
zott feladatot végrehajtson ne­
intézték, hogy kitartó, erős és bátor példányokat hoz­ kik... Efféle megállapításokat
zanak létre. Mint valamennyi északi kutyára, a grön­ tenni, hogy ez vagy az az ál­
landira is az ottani hőmérsékleti viszonyok elviselé­ lat kegyetlen, nagyon szub­
séhez alkalmas tipikus tulajdonságok jellemzők: füle jektív vélekedés, hiszen
ugyanezt nem vonatkoztatják
kicsiny, csúcsa lekerekített, fölmeredő, vastag, a fül- az emberekre. Hogy újra az
eszkimó kutyára tereljük a
szót - ám ez az észrevétel vol­
taképp valamennyi kutyára ér­
vényes -, magatartásformáik
olykor fajtabéli sajátosságaik­
ból fakadnak, ám sokkal gyak­
rabban környezeti tényezők
határozzák meg viselkedésű­
ket, vagyis (mivel háziállatok­
ról van szó) az a mód,
ahogyan gazdáik idomították
őket és ahogyan bántak
velük.

Csirík, akit Jalának

is hívnak, egyéves korában
(Vanisella tenyészet)

156
 A KORSZERŰ FAJTÁK

kagyló dús szőrözöttségű belül is; az arcorri rész

hosszú; orrgombja sötét, de télen világosabb ár­
nyalatú; farka vastag, magas illesztésű, szilárd ív­
ben a hátra göndörülő.

SZŐRZET
Jól láthatóan kétrétegű - aljszőrzet és fedőszőrzet -,
nagyon zsíros tapintású és olyan sűrű növésű,
hogy a kutya akár -50 °Celsius hideget is jól elvisel.
Víztaszító tulajdonsága páratlan, csakúgy, mint az
a tulajdonsága, hogy megakadályozza a test hő­
veszteségét akkor is, ha orkán tombolása közben
vastag hóréteg borítja. Bármilyen színű lehet, na­
gyon gyakran fehér alapon sötét foltok tarkítják:
ezek a foltok nagyban megkönnyítik fölismerhe­
tőségét Grönland jégmezőin.
Tanulmánykép Loschadaj’s
F’Ecco fejéről
(Vanisella tenyészet)

157
 GRÖNLANDI

A GRÖNLANDI LEGYEZŐFORMA
A SARKKÖRÖN KÍVÜL FOGAT

A grönlandi azonnal fölkeltette a fehér emberek A grönlandi kutya, ellentétben

unokatestvéreivel, a szibériai
figyelmét, amint kapcsolatba kerültek vele az inui- huskyval meg az alaszkai
tok földjén, főként, amikor rádöbbentek, milyen malamuttal, „legyező” alakú
hatalmas a testi ereje, és milyen önfeláldozó a szán­ fogatba kötve húzza a szánt.
vontatásban. Ezért csakhamar föl is használták a Ez a módszer úgy fest, hogy
mindegyik kutya külön-külön
grönlandi kutyákat a sarkvidéki fölfedezőutakon, istránghoz csatolva vonja a
mivel több ilyen vállalkozás is kudarcot vallott, szánt. Ez azért célravezető,
amikor teherhordó öszvérek vagy emberek segít­ mert általában végeláthatat­
lan hósíkon kell kifejtenie
ségével akarták meghódítani az Északi- és a Déli­ tevékenységét, s azokat a
sarkot. jeges felületű mezőket szám­
Amint lezajlott a nagy sarkvidéki fölfedezőutak talan szakadék szabdalja
keresztül-kasul. Ha valame­
hőskora, amikor nem csupán az expedíciók pa­ lyik kutya lába alatt beszakad
rancsnokai szereztek hírnevet maguknak, hanem a jégpáncél, ez a vontatmány­
ezeket a rendkívüli kutyákat is megismerte a vi­ rendszer kiküszöböli azt,
lág, az ebek Grönland partjairól útra keltek Euró­ hogy az egész fogat minde­
nestül a hasadékba zuhanjon
pa felé. (eltérően a párosával vagy
Az első behozatal 1913-ban történt; Svájcban, a libasorban egyesével befo­
Jungfrau drótkötélvasútjának építési munkálatai­ gott kutyafalkával), és le­
egyszerűsíti a hajtó dolgát is,
nál használták föl a grönlandi kutyákat; velük he­ hiszen egyetlen jószágot
lyettesítették a kevésbé erős szamojédeket. könnyűszerrel kiszabadíthat
Innen jutottak el Franciaországba, 1937-ben; ide a repedésből.
Paul-Émile Victor, Grönland és az Északi-sark hí­
res felfedezője vitte őket. Victor az Alpok havasain
gyakorlatoztatta kutyáit, számos bemutatón tárta
a világ elé roppant életerejüket és hatékony munka­
végző képességüket a szánvontatásban, valamint
azt is, milyen elképesztő gyorsasággal párosul a ki­
tartásuk.
Elterjedésük szempontjából azonban a második vi­
lágháborút közvetlenül követő korszak bizonyult
a legfontosabbnak, amikor a norvég és dán katonai
különítmények Grönlandról való hazatértükben -
ahol légköri megfigyelőállomásokat létesítettek a
haderő részére - magukkal hozták az Óvilágba
ezeket a csodálatos kutyákat, amelyek oly sok se­
gítséget nyújtottak nekik a kietlen tájakon.
A grönlandi azonnal elterjedt Európa északi orszá­
gaiban, amelyek ugyanolyan hideg és sivár éghaj-
latúak, mint amilyenhez a kutyák szülőföldjükön
hozzászoktak. A rendkívül tevékeny Svéd Kennel
Club már 1950-ben javasolta az első fajtastandard
megszövegezését, amelyet az FCI felülvizsgált,
majd 1967-ben jóváhagyott.

158
 A KORSZERŰ FAJTÁK

A GRÖNLANDI ESZKIMÓ KUTYA

ÉS AZ ESZKIMÓ KUTYA
MÉRET
A mai Közép-Kanada területein letelepedett inui- Kanok: marmagassága
55.8 cm-től 63,5 cm-ig;
tok kutyái és a Grönlandon élő inuitok kutyái súlya 29,4 kg-tól 38,5 kg-ig.
ugyanannak a népvándorlási folyamatnak a le­ Szukák: marmagassága
származottai, mivel ez a két népesség hosszú kor­ 50.8 cm-től 58,4 cm-ig;
súlya 22,6 kg-tól 31,7 kg-ig.
szakokon át ugyanazon övezet lakója volt. A két
nép kutyái nagyon hasonlóak maradtak, annyira, BUNDA
hogy igen gyakran csak egy szakértő tapasztalt A szőrzet hossza 5 cm-től
15 cm-ig terjedhet. Létezik
szeme képes különbséget tenni köztük. Míg azon­ hosszabb szőrzetű változat
ban a grönlandi kutyák kiválóságát messze szülő­ (Nord Labrador), ennek a
földjük határain kívül is szárnyára kapta a hír, szőrszálai akár 15-20 cm
addig a Közép-Kanadában élő inuitok kutyái csak hosszúságúra is megnőhet­
nek. Az aljszőrzet dúsan
jóval később lettek ismertek. Ezek a kutyák később burjánzó, körülbelül 3-5 cm
számtalan alkalmi keresztezés áldozatai lettek. hosszúságú.
Azok viszont, amelyek visszahúzódtak Kanada leg­
messzibb északi peremvidékeire - az értékes nyers­
anyagokért vad hajszát folytató emberek elől -,
hosszú időn át elszigetelődtek, és ekként megőriz­
ték genetikai tisztaságukat: ők alkották az új kutya­
fajta, az eszkimó dog kialakításához szükséges
örökléstani alapanyagot. Ezt az új kutyafajtát a
Canadian Kennel Club 1956-ban ismerte el.
De miután elismerték, az eszkimó kutya csakha­
mar gyalázatos pusztítás áldozata lett, a hetvenes
években majdnem kihalt, mert az inuitok az új,
„korszerű" szállítóeszközök bűvöletében szélnek
eresztették valamennyit. Nagyon kevesen élték túl
ezt a csapást, azok, amelyek a régi életformájukat
folytató inuitok kíséretében gazdáikkal együtt egy­
re északabbra vonultak. Jelenleg a fajta az újjáala­
kítás állapotában van, bár ez a munka az utánpót­
lási és a gazdasági nehézségek miatt roppant nehe­
zen halad. Méretei valamivel nagyobbak a grönlan­
di kutyáénál, testfölépítése és koponyaalkata azon­
ban gyakorlatilag azonos vele. A méretbeli eltéré­
seken kívül egyetlen jelentős különbség figyelhető
meg rajta, s ez az arcorr, amely szélesebb a grön­
landiénál; a szeme is mélyebben ülő, orrtükre és
szemhéjrése pedig gesztenyebarna (míg a grönlan­
dié szigorúan fekete). A bundája is elüt némiképp
a grönlandiétól, mert ugyan szintén kétrétegű (alj­
szőrzet és fedőszőrzet), az eszkimó kutya szőrzete
hosszabb is lehet, a fedőszőr akár húsz centiméter­
nyi hosszúságúra is megnőhet.

159
 ALASZKAI HUSKY

A múlt század végén, amikor a prémvadászok és Az alaszkai husky nevét

még nem rótták fel jegyzék­
aranyásók elárasztották Alaszkát, a hideg sarkvi­ be, nem készült még hivata­
déki tájakon egy olyan kutyafajtát találtak, amelyet los fajtastandard sem róluk
az őslakosság kifejezetten szánhúzásra tenyésztett
és tartott. A kutyák száma azonban csakhamar
elégtelennek bizonyult, mivel az Alaszkát elözönlő
új megszállók rövidesen észrevették, hogy a hóbo­
rította terepen az egyetlen használható helyváltoz­
tatási eszköz a kutyák által vontatott szán. Akkor
aztán érkezni kezdtek Amerika minden részéből a
kutyák, ám egykettőre kiderültek a hibáik: nem
volt kedvük ahhoz, hogy húzzák a szánt (ezek a
már felnőtt egyedek másfajta munkákhoz szoktak
hozzá, mi több, a lakóház kényelméhez); megint
mások elhullottak, mert csekély ellenállásukat gyor­
san felőrölte a rideg és sivár környezet. Ezek a sze­
gény párák ráadásul durva, faragatlan, gyakorta
könyörtelen fickók markába kerültek, akik erő­
szakkal kényszerítették őket ínszakasztó munkájuk­
ra: szánvontatásra, vagy olyan kutyaviadalokra,
amiken véres élethalálharcot vívtak más ebekkel,
így aztán ezek az állatok szükségszerűen kereszte­
ződtek az őshonos kutyákkal, s ez az évszáza­
dok hosszú során kitenyésztett fajtatiszta egyedek
csaknem teljes kipusztulásával járt. Mint már lát­
tuk: az új gazdákat egy szándék vezérelte: hogy
minél gyorsabban minél több kitartó és nehéz ter­
hekkel megpakolt szánokat is elhúzó kutyákat te­
nyésszenek ki.
A keresztezés gyors, kiváló eredményekkel járt,
mivel az új kutyanemzedék jórészt örökölte elődei

160
 A KORSZERŰ FAJTÁK

genetikai kiválóságait az alaszkai földön; őbelőlük

lettek a legjobb szánhúzó kutyák, könnyűszerrel
elvontatták a prémvadászt egész árurakományá­
val együtt. Nélkülözhetetlenek lettek a különféle
telepek közti forgalom lebonyolításában is. Nekik
kellett az összeköttetést biztosítaniuk ezek közt a
gomba módra szaporodó falvak közt, amelyek fő­
ként a folyók partján épültek. Méltán tettek szert
hírnévre a postafogatok, annyira, hogy emléküket
még ma is fölidézik valamennyi távolsági szánver­
senyen.
Ezeket a keresztezett kutyákat keresztelték el mixed-
breed ebeknek. A sleddog első versenyzői és vitán
felül álló főszereplői voltak: ez az új sport azokban
az esztendőkben lett népszerű a hómezőkön. Az
All Alaskan Sweeptakes első győztese egy postafogat
lett. A mixed-breed kutyák részt vettek valameny-
nyi futtatáson, míg meg nem jelentek a színen a
sokkal kisebb és gyorsabb szibériai szánhúzó ku­
tyák, a mai szibériai huskyk. Hírből sem ismerték
akkor még azokon a távoli tájakon a fajtakutya-te-
nyésztés kultúráját, de a messzi Európában is csak
azokban az években keletkezett ez a nemes divat.
Amikor Alaszkában látták, milyen kiváló teljesít­
ményekre képesek a szibériai kutyák, tüstént föl­
használták őket tenyészállatként, hátha ezzel sike­ A mixed-breed kutyák
voltak a sleddog fő­
rül javítaniuk a nehéz testű alaszkai szánhúzó ku­ szereplői, mielőtt a sokkal
tyák eredményeit. Nem mintha nem végezték gyorsabb szibériai huskyk
volna elég jól a munkájukat addig is. színre léptek

161
 ALASZKAI I IUSKY

Alaszkában ekkor a fogadások körül mind elké- JELLEGZETES

pesztőbb érdekek csaptak össze. Mindenekelőtt a TULAJDONSÁGOK
szánhajtók ázsiója nőtt meg, akik immár hivatásos
versenyzők lettek, majd rövidesen szponzorok, ver­ Jim Welch Hogyan tenyész-
szünk szánhúzó kutyákat cí­
senyrendezők is, és nem utolsósorban szenvedé­ mű könyvében (1993) így ír:
lyes szerencsejátékosok: óriási összegeket kockáz­ „A legjobb formájában levő ku­
tattak, fogadásokat kötve mindenre, amire csak tyának szilád izomzata legyen,
lehet. különösen a váll és a comb
izomzata legyen fejlett... Meg­
Mivel nyerni akartak a versenyben, egyre gyor­ tanultam, hogy figyelmesen
sabb és egyre kitartóbb kutyákra volt szükségük, szemügye vegyem a mellső
hiszen teamjüknek is egyre harcedzettebb és egyre végtag hosszú csontját (a kö­
nyök és a lapocka közt levő
fölkésziiltebb ellenfelekkel kellett megmérkőzni. A csontot), valamint a térd és a
szélsebes szibériai kutyákat - az idő tájt ezeket csípő ízületében levő kidudo-
tartották a legjobbaknak - a legnagyobb mértékben rodást. Ajánlatos, hogy a szár­
kapocs- meg a sípcsont men­
fölhasználták a már meglévő törzsállomány föl­ nél hosszabb legyen, de
javítására, könnyebb és gyorsabb kutyák tenyész­ legfőként megfelelő arányban
tésére. álljon a test többi részével; ha­
Ebben a korszakban tehát már nem a fennmaradás sonlóképp az is jó volna, ha a
váll és a comb izmai inkább
törvénye irányította az új kutyák kiválogatását, hosszúak lennének, semmint
hanem a sport, különösen a második világháború rövidek... A jó testfölépítésű
utáni években, amikor még lázasabban folytató­ kutyák azok, amiken nem
akad meg a tapasztalatlan
dott a kísérletezés az újabb és újabb keresztezések­ kutyabarátok szeme; azok az
kel, hogy még gyorsabb szánhúzó kutyákat tudja­ ebek, amikre fölfigyel az em­
nak kitenyészteni. ber, mert ijesztően hosszú a
lábuk, a törzsük is orsószerű-
Az örökléstani elméletek megismerése arra késztet­ en megnyúlt, és más testrésze­
ték az új szánhajtókat, hogy egyre célirányosabb ke­ ik is aránytalan méretűek,
resztezésekkel pároztassanak, és mindinkább szűr­ azok bizony rendszerint sorra
jék ki a tenyésztésből - egyszer s mindenkorra! - a kudarcot vallanak a nehéz
versenyeken... Tartózkodjunk
hajdani nagy testű és súlyos kutyákat. A szibériai azoktól a kutyáktól, amiknek
kutyákat és a föllelhető néhány fajtatiszta őshonos malacfarkinca-szerűen kétsze­
egyedet olyan új ebekkel keresztezték, amelyek rá­ resen is karikába kunkorodik a
farkuk, és kurta nyakúak, akár
szorultak testalkat és vérmérséklet tekintetében is a a bika: ezek gyorsasági verse­
fajtanemesítésre: szetterekkel, angol vizslákkal, majd nyeken mindig alulmaradnak.
pedig skót pásztorkutyákkal (collie) vagy labrado- A gyűrűbe kacskaringózó fa­
rok olyan hiba, amelyik arra a
rokkal stb. A legkülönfélébb kutyafajták örökléstani gyanúra ad okot, hogy a ge­
hagyatékának legáhítottabb tulajdonságait, a tüzes rinc csigolyái túlságosan szo­
és odaadó futást, a gyorsaságot és a kitartást akarták ros egymásutánban sorakoz­
az utódokra hatványozott hatásfokkal átörökíteni. nak. A kurta nyakú kutya pedig
nem jó egyensúlyelosztású...
Nem is kellett sokáig várni, az új nemzedék legjobbjai Legalább ennyire fontos az is,
csakhamar kiemelkedő eredményeket értek el, és ami­ hogy a testi tulajdonságok min­
kor első nagy diadalaikat aratták, kivívták a jogot, den kombinációja tökéletes
összhangban legyen a kutya
hogy nevük legyen: nevüket ugyan soha nem törzs­ értelmi képességeivel. A kutya
könyvezték, de hirdették: alaszkai husky. testének legfontosabb része a
A más fajtájú kutyákkal való pároztatás, különösen két füle közt található.”
a legutóbbi harminc esztendőben kimondottan ritka,
mivel az elért eredmények ma már lehetővé teszik,
hogy a kutyákat igazi és hamisítatlan fajtának tekint­

162
 A KORSZERŰ FAJTÁK

sék, amin belül minden szükséges feltétel megta­ HÍRES SZÁRMAZÁSOK

lálható a színvonal fenntartására, továbbá esetle­ NÉHÁNY PÉLDÁJA
ges emelésére is.
A tenyésztési irányelvek nincsenek rögzítve, mint Hadd idézzünk néhány mon­
datot Rick Swenson Husky
a többi fajta esetében. Az alaszkai husky tisztán és című könyvéből, főként
kizárólag sportszempontú válogatás-tenyésztés A szánhúzóversenyekre
eredménye: ez a sportteljesítmény indíttatású faj­ szakosodott fajták című
ta keresztezési szándék is túltette magát azon, hogy fejezetből:
mi lesz akkor, ha elütő adottságú, más-más termé­ „Néhány szánhajtó döntő
szetű egyedek látnak napvilágot. A sleddog ma szerepet játszott a sleddog-
már rengeteg helyen elterjedt, ezért a kutyák túl­ versenyek történetében.
Elsőnek idősebb Joe
nyomó többsége megfelelő elhelyezésre talál. Redington nevét kell említe­
nünk, aki Roamer (Csavargó)
nevű kanjával oly emlékeze­
tes sikereket ért el.
A VÉRVONALAK Redingtontól vásároltam
a Nuggat (Aranyrög) nevű
A különféle jelentős szánhúzóeb-tenyésztők az idők szukát, Roamer leszármazott­
folyamán valóban nemes vérvonalakat dolgoztak ki; ját, és ettől a Nuggattól
némelyik tenyésztő nem mellőzte az esztétikai szem­ született aztán Andy...”
(ez az Andy pedig Swenson
pontokat sem. Híresek azok a rőt- vörös bundájú, kék legkiválóbb vezérkutyája.
szemű és leffegő fülű kutyák, amelyeket néhány év
alatt Gareth Wright tenyésztett ki. Manapság a kü­ „A szánhúzó kutyák piacán
egyre nagyobb jelentőségre
lönféle kutyákat már úgy ismertetik és úgy írják le, tesz szert Joe Runian eb­
mint „X. Y. kutyái" vagy „ilyen ebtenyészet vagy tenyésztő, aki különösképp
olyan tenyésztelep kutyái", és a legnevesebb kutya­ hosszú távú versenyekre való
jószágokat szaporít; továbbá
tenyésztőket megemlítik a különféle egyedek kiváló fokozott figyelmet érdemel
tulajdonságainak leírásakor. még Lester Erhart is, a Tanana-
Az alaszkai husky tehát nem egyszerű keresztezés övezetből eredő kutyával.”
eredménye, nem két eltérő fajta alkalmi pározta- „Hickey, ez a rendkívüli
tásának véletlen eredménye - mint ahogy néme­ kutya, Don Honea
lyek gyanítják hanem hosszú, gondos válogatá­ tenyészetéből származott,
si-tenyésztési tevékenység gyümölcse. A tenyésztés és ma már számos
tenyésztelep családfájának fő
alapelve a gyorsaság, a kitartás és a fokozott vonta­ tenyészkanja, többek közt
tóerő növelése, s ezekhez a tulajdonságokhoz még a Joe Runian, Myron Angstman
szán elé befogott állatnak a munkához való hozzá­ és Susan Butcher eb­
tenyészetének is. Hickey több
állása is társul. Az a keresztezett példány, amely­ Iditarod versenyen is részt
ből jó szánhúzó válik, merő véletlenség. vett, kiváló helyezéseket ért
el, és utódai a különféle szán-
hajtők kezén jó verseny­
zőknek bizonyultak.

163
 6

KIKÉPZÉS
„Desire to run" Milyen életkorban kezdjük a kölyök kiképzését?
A hat-hét hetes kölykök A nyolc-kilenc hetes kölykök A tíz-tizenkét hetes
kölykök A vezérkutya A tizenhat hetes kutya A hat-nyolc hónapos
kutya A felnőtt kutya kiképzése A parancsszavak A hám A fogat
A szán Egyensúlyozás a szánon Egyenes irányú vontatás
Az emelkedő A súlypont A kanyar Az indulás Hogyan állítsuk meg
a szánt? A fékezés
„DESIRE TO RUN" A túloldali fényképen négy
hónapos szibériai husky
látható: a még igencsak
Az a szánhúzó kutya, amely az évezredek folya­ fiatal jószágot is kiviszik
mán kialakult, nem létezik többé: az ősi szánhúzó a versenypályára, hogy
fajtát kitenyésztő népességek életstílusa merőben mielőbb hozzászokjon
megváltozott, ráadásul a még ma is halászatból a munkához
élő partvidéki népek sem kutyaszánnal, hanem
korszerű gépjárművekkel közlekednek. Ennek
ellenére még manapság is megszokott látvány a
falvak határában álló kutyatelep: lakóit szórako­
zás céljából tenyésztik, vagy azért, hogy fönntart­
sák a helyi hagyományokat. A szánhúzó kutyák
fennmaradását a sportszellem szavatolja, meg az,
hogy az emberek örömüket lelik háziállataik tár­
saságában. Boldoggá leginkább azzal tehetjük
őket, ha teret nyitunk ősi vontatóösztönüknek,
vagyis a nem öncélú mozgásnak. Hogy visszahe­
lyezhessük hajdani jogaiba ezt az eredendő tulaj­
donságot, a kölyöknek megfelelő kiképzésben
kell részesülnie. E fejezetben részletesen látni fog­
juk, mi a teendő ezzel kapcsolatban, noha az a
szabály, amelyik a kölyök idomítását fiatal kor­
ban írja elő, nem zárja ki annak a lehetőségét,
hogy kevésbé fiatal kutyákból is elég jó szánhú­
zók válhatnak. Amikor úgy döntünk, északi ku­
tyánkból szánhúzót faragunk, ne érjük be a leg­
egyszerűbb képzéssel, ne csupán olyan elemi is­
meretekre tanítsuk meg, mint a „feküdj" vagy a
„keresd" vezényszó felismerése. Arra is gondol­
junk, hogy jó szánhúzó kutya csak az eleven,
játékos, nagy mozgásigényű kiskutyából válhat.

167
 KIKÉPZÉS

MILYEN ÉLETKORBAN KEZDJÜK

A KÖLYÖK KIKÉPZÉSÉT?
Az épp csak három-négy hetes, aprócska kölyök­
kel szemben tanúsított magatartásunk maradandó
nyomot hagy az állatban, mintegy előre jelzi szá­
mára, hogy mi vár rá az életben.
A kölyök fejlődésének és biztonságérzetének az
válik leginkább javára, ha életének első nyolc heté­
ben a testvérei, anyja és - lehetőség szerint - az apja
társaságában marad. Ugyanakkor az emberekkel
Mielőtt bármiféle kiképzés­
való kapcsolata is rendkívül fontos és formáló ere­ hez hozzáfognánk,
jű ebben az időszakban. a kölykök játszadozzanak
Éppen ezért nagyon célravezető, ha mindennap szabadon és kötetlenül egy­
meglátogatjuk a kölyköket, és amint háromhete­ mással. Ezen a fényképen
két kis hathetes szukát
sek lesznek, hangosan szólongatjuk őket, hogy oda­ látunk; Kontoki’s Essence of
jöjjenek hozzánk, aztán megdicsérjük és megciró­ Time olasz és nemzetközi
gatjuk őket. bajnok kölykei. A bal oldali
Ugyancsak rendkívül hasznos, ha életük negyedik neve: Cookies and Cream
hetétől fogva sajátkezűleg adjuk át nekik az ételü­ Fór My Jack-in-the-Box,
„Cookie” a másiké, Hit the
ket, azaz kellemes élménnyel társítjuk hívogatá- Jack Pót Carrying on fór
sunkat, mert ez mélyen az emlékezetükbe vésődik. Mom (tenyésztőjük és tulaj­
Ebben az időszakban, életük negyedik-ötödik he­ donosuk Adélé Oldani)
tében elkezdhetjük néven szólítani valamennyi
kölyköt, méghozzá úgy, hogy mindegyiknek jó
sokszor, hangosan elmondjuk a nevét, valahány­
szor hívásunkra odaloholnak hozzánk, és átveszik
a maguk mindennapos becézési és simogatási já­
randóságát.
Az idegenek is elkezdhetik megszilárdítani kapcso­
latukat a kölyökkel ebben az időszakban, és ilyen­
képpen megerősíteni bennük azt az érzést, hogy
minden ember a barátjuk. Ennek eredményekép­
pen mindazt, amit az ember megtanít a kutyakö-
lyöknek, végtelenül természetesnek, magától érte­
tődőnek találja majd, mintha csak a szülei oktatnák
a tudnivalókra.
Mindazt, amit életének negyedik és tizenhatodik
hete közti időszakban megtanult, a kölyök már
nem felejti el soha többé. Ez az első tanulási szakasz
nemcsak fejlődése érdekében fontos, hanem azért
is, mert kezdetét és alapját képezheti az úgyneve­
zett kiképzési munkatervnek, ami mindenben il­
leszkedik a kölyök testi és értelmi adottságaihoz.

168
 KIKÉPZÉS

A HAT-HÉT HETES KÖLYKÖK

Körülbelül ez az időpont, amikor a kölyök barátsá­

got köthet a hámmal. Egyelőre persze csak rácsatol­
juk a hevedert, és úgy játszunk vele, hogy a szerszám
rajta van. Aztán ha már jól megszokta a kiskutya a
hevedert, az alom valamennyi kölykét fölszerszá-
mozzuk, és mindegyik hámot istránggal összeköt­
jük úgy, hogy a kölykök játszadozás közben kölcsö­
nösen húzogatják egymást. Ez az első élményük
arról, hogy hámba fogva húzhatnak valamit.
Amikor egyheti játszadozás révén megbarátkoztak a
hevederrel, kisebbfajta súlyt erősíthetünk a hámra
(például fadarabot), és minden egyes kölyköt külön-
külön megfuttathatunk pórázon. Méghozzá úgy,
hogy a kölyök vonszoljon minket oda, ahová akar.
Ilyen módon a kutya elkezdi társítani a futást a
húzással: ezt a gyakorlatot naponta kétszer kell
megejtenünk, öt percig tartson a kiképzés, majd öt
perc szünet következzék, amikor is dicsérgessük,
simogassuk, becézgessük; majd megint gyakorla- A kölyköt, amint lehet,
toztassuk öt percig, s utána megint dicsérjük meg vigyük havas terepre, hogy
szertartásosan, és alkalmanként ínyére való falatok­ fiatal korától fogva meg-
kal jutalomban is részesítsük. szokhassa a fogatot

169
 KIKÉPZÉS

A NYOLC-KILENC HETES KÖLYKÖK MIKOR DERÜL KI,

HOGY JÓ
A kölyköket ebben az időszakban rendszerint már VEZÉRKUTYA LESZ
elválasztják anyjuktól, részint azért, mert ilyentájt A KÖLYÖKBŐL?
adják át új tulajdonosuknak, részint mert hatékony
irányelv az, ha ekkor már a tenyésztő (vagy az új Amikor a kölyök futni kezd
tulajdonos) jelenti a bizalom forrását. Arra viszont előttünk, serkentenünk és
buzdítanunk kell, nehogy
tekintettel kell lennünk, hogy az élete hetedik és megvárjon bennünket és
tizenkettedik hete közti időszakban a kutya ugyan nehogy visszaforduljon. Meg
már szemével és fülével világosan észleli a kör­ kell értenie a „nem!” parancs
jelentését, ezt a szót szára­
nyező valóságot, azt azonban még nem érti, vajon zon, pattogósán mondjuk
kell-e bíznia az emberben vagy sem. Ez az úgyne­ neki, s egyidejűleg a póráz
vezett „félelmi időszak", amikor a kölyökben te­ kurta, határozott megrántásá­
tőfokára hág a bizalmatlanság, minden zajra fölri­ val is figyelmeztessük: nem
szabad megszimatolnia ezt
ad, és minden váratlan fényváltozásra szűkölve vagy azt az új dolgot. Az a
hátrál és elbújik. Ha ezt az időszakot sikerül simán kölyök, amelyik a legjobban
átvészelnünk, a későbbiekben már nem ijed meg a és a legserényebben hajtja
végre ezt a feladatot, s enge­
saját árnyékától, és nem rémüldözik minden kó­ delmeskedik felszólításunk­
sza nesztől, levetkőzi félénkségét. Már nem száll nak, részben már rendelkezik
inába a bátorsága, hanem kellő önbizalommal vág azokkal a nélkülözhetetlen
tulajdonságokkal, amelyek
neki az életnek, farkasszemet néz a bajokkal, és nem a jó vezér-kutyát jellemzik.
válik sem az utca rémévé, sem gyáva kutyává. Ezenkívül az is nagyon
A jó kiképzés első szabálya tehát az - s ez egysze­ fontos, hogy hangszínünk és
rűen a jó nevelés ismérve is -, hogy soha ne ripa- cselekedeteink összhangban
álljanak. Ha például azt
kodjunk rá nagy hangon, dühöngve a kölyökre, ne mondjuk, „jól van”, „derék”,
verjük a kiskutyát. Legyünk vele következetesek: „oké” vagy „bravó”, ezt
ha valamit nem szabad megtennie ma, azt nem merőben más tónussal
ejtsük, mint amikor tiltunk,
engedhetjük meg neki holnap sem. Ha cselekede­ és azt kiáltjuk: „nem!"
teinkben következetlenséget észlel, a szánhúzó ku­ Dicséretünk csengjen
tya elveszti irántunk érzett bizalmát. Ha ez csök­ melegen és biztatóan,
miközben lelkesen noszogas­
ken, vagy ha a kutyát szélsőségesen alárendeltségi suk, fusson csak szaporán
állapotba taszítjuk, ami súlyos kárára válik vele­ előttünk. Ami a vezény­
született fölfedező-kutató késztetésének (márpe­ szavakat illeti, ebben az
dig ez teszi igazán kiválóvá a szánhúzó kutyát), időszakban a kölyök ezeket
a parancsokat tanulja meg:
minden elképzelhető módon, akár erőszakkal is „rajta!”, „fuss!”, „menj!” vagy
elvitatja tőlünk a falkavezéri szerepet, és bitorolni pedig „húzz!", ha szaladnia
akarja mindenáron, mert úgy véli, mi magunk ér­ kell, és „állj!”, „maradj!" vagy
éppenséggel akár „hőha!”,
demtelennek bizonyultunk rá. amikor meg kell torpannia.
Ha egyszer hozzászokott új környezetéhez, ismét
fölcsatolhatjuk rá a hámját, majd vigyük el hazul­
ról, de ne veszítse szem elől otthonát, mert ez arra
ösztönzi, hogy vígan fusson előttünk, hiszen tudja,
nemsokára visszatérhet testvérei közé.
Ha bizonytalan és tétovázik, mert nem találja meg
a hazautat, ne törődjünk bele tüstént, és ne kapjuk
föl azonnal a karunkba, hanem engedjük meg,
hogy alaposan fölfedezze magának az új környe-

170
 KIKÉPZÉS

zetet, mert ha már jól kiismeri ott magát, akkor A PARANCSOK

magától megindul hazafelé.
Bármilyen vezényszó meg­
felel, azzal a feltétellel, hogy
rövid legyen és világos, tiszta
A TÍZ-TIZENKÉT HETES KÖLYKÖK hangzású. Az idők során ki­
alakultak olyan kifejezések,
Ha a kiskutya még a testvéreivel él, akkor tanácsos amelyek Alaszkától Európáig
egyre hosszabb időszakokra elkülönítenünk őt a töb­ egyaránt használatosak; oko­
sabb hát, ha magunk is eze­
biektől, főként az étkezések alkalmával, hogy ezzel ket a már jól bevált parancso­
is erősítsük az ember és kutya közötti köteléket, kat osztogatjuk, és nem esze-
nehogy csak a kölykök csoportjában uralkodó domi­ lünk ki olyan új vezényszava­
kat, amelyek első hallásra tán
nancia és alávetettségi törvények vésődjenek bele az egyszerűbbnek, hatéko­
emlékezetébe. nyabbnak tetszenek, ám idő
Ezzel kiküszöbölhetjük, hogy az erősebb kölykök múltával rengeteg baj és
kellemetlenség okaivá válhat­
maguk alá gyűrjék a gyöngébbeket, és annyira „szu­ nak. Alább fölsoroljuk a leg­
per" nagykutyának érezzék magukat, hogy ha egy­ közkeletűbb parancsokat
szer kivisszük őket a versenypályára, más teamek angolul, és a szó után záró­
kutyái fölött is gyakorolni óhajtsák domináns ma­ jelben közöljük, hogyan kell
kiejteni:
gatartásukat.
A szánt húzó ebek csoportjának éreznie kell, hogy go, mush, rajta, indulj,
az ő vezérük vagy főnökük a szánhajtó, és csak gyerünk - a szán indításakor;
kizárólag őbenne szabad megbízniuk, csakis az ő gee (dzsí), gyía - jobbra
vezényszavainak szabad engedelmeskedniük. Ez forduláskor;
az eszményi állapot csak akkor következik be, ha a
haw (hau), hóha - balra
szánhajtó, a musher valóban kiérdemelte a tisztele­ forduláskor;
tet, mert igazán tekintélyes magatartást tanúsított
következetes és mindig érthető parancsaival. Alap­ come gee (kam dzsí) -
vető szabály az is, hogy mindaz, amit mi „kikép­ 180°-os jobbra kanyarodás­
kor;
zésnek" nevezünk, ne jelentsen a kölyök számára
stresszt, kellemetlen kötelességteljesítést, hanem come haw (kam hau) -
csak játékot. 180°-os balra kanyarodáskor;

ahead (ehéd), hajrá -

tovább, egyenes irányban;
A VEZÉRKUTYA
whoa (vú), állj- parancs
megtorpanásra;
Mint már említettük, feltételesen azt a kölyköt te­
kinthetjük leader kutyának, vezérkutyának, ame­ trail(tréjl), pálya, vigyázz -
lyik a legjobban fut előttünk; nyugodtan lohol to­ fölszólítás a szomszéd
vább, és nem torpan meg akkor sem, ha húznia versenyzőhöz, hogy hagyja
szabadon előttünk a kijelölt
kell, továbbá akkor indul el és akkor áll meg, ami­ nyomsávot.
kor arra mi parancsot adunk.
Ezt a kölyköt különleges kiképzésnek vethetjük
alá. Idomításunk először is arra irányuljon, hogy
elsajátítsa az alábbi parancsokat: fordulj jobbra,
fordulj balra, tovább egyenesen.
Kölykíink ekkor már tizenhárom-tizennégy hetes,
ez az életkor a legalkalmasabb kiképzéséhez.

171
 KIKÉPZÉS

Ki kell vinnünk az edzőterepre, olyan mezőre, ame­

lyen jól jelölt ösvények láthatók és föl kell szólíta­
nunk, hogy fusson előttünk. Előre eldöntött vezény­
szóval kell elindítanunk (például: „rajta!"), és amikor
magától jobbra vagy balra kanyarodik, vagy egyene­
sen halad előre, olyankor mindig a megfelelő vezény­
szavakat ismételgessük, hogy jól megjegyezze őket.
Ezt a gyakorlatot több alkalommal is el kell végez­
tetnünk vele: a kutyának meg kell értenie, hogy
minden egyes mozdulatához vezényszó társul.
Kezdetben a megfelelő vezényszót attól függően
mondjuk, hogy a kutya jobbra vagy balra fordul,
amint kedve tartja. Természetesen az az ésszerű, ha
fokozatosan sajátíttatjuk el vele a tudnivalókat, lé­
pésről lépésre, nehogy összezavarjuk a fogalmakat:
tehát előbb az egyik irányba való kanyarodást kell
megtanulnia, és ha ez már tökéletesen bevésődött, Fotó: Szaláncai Gábor
utána rátérhetünk a másik irányba való fordulásra. (ÉSZK Se)

172
 KIKÉPZÉS

A mellékelt ábrán a gyakorló­

terep egyik nyomvonalának
vázlata látható: ez azért jó ki­
képzőminta, mert lehetővé te­
szi. hogy a leendő vezérkutya
először egyenesen haladjon,
majd újra meg újra a jobbra
fordulást gyakorolhassa, és jól
megtanulhassa a megfelelő
vezényszavakat

Indítsuk el a kutyát a megszokott „indulj!" vagy

„rajta!" vagy „gyerünk!" vezényszóval, majd amikor
kimondjuk a jobbra fordulást parancsoló szót (pél­
dául „gyia!" vagy „jobbra!" stb.), akkor könnyedén
rántsuk meg a nyakörvére csatolt pórázt jobb felé.
Valahányszor hibátlanul végrehajtja a fordulást, meg
kell dicsérnünk, élénk helyesléssel, és azt kell mon­
danunk, hogy „jól van!", „derék!" vagy „oké!" stb.
Amikor a kutya jól megtanulta az egyik irányba
való fordulást a póráz bármiféle ráncigálása nélkül
is, és úgy, hogy az idomító mögötte, nem pedig
mellette halad, akkor rátérhetünk a másik irányba
való fordulásra, aztán pedig az „ahead" („hajrá!",
„előre!" stb.) vezényszót gyakoroltassuk vele, vagyis
azt, hogy ne kanyarodjék se jobbra, se balra, hanem
nyílegyenesen folytassa útját előre.
Ebben az egész tanulási szakaszban, valahányszor
a kutya hibát követ el, keményen rá kell szólnunk:
„nem!", és utána nyomban meg kell ismételtetnünk
vele a gyakorlatot. A kiképzéseknek rövid idő alatt
kell lezajlaniuk, és minden egyes gyakorlatot pihe­
nésnek kell követnie, amikor megdicsérjük, becéz­
zük, dédelgetjük a kölyköt.

173
 KIKÉPZÉS

A TIZENHAT HETES KUTYA JÓ SZOKÁSOK

Egy hónapon át kell naponta ilyen módon gyakorol­ Helyénvaló, ha gyakran visz-
nunk, ám a kiképzésnek nem szabad egy-egy alka­ szük a kölyköt olyan környe­
lommal fél óránál hosszabb ideig tartania. A hónap zetbe, amely merőben más,
mint az, amelyben él. Idegen
befejeztével egy átmeneti szakasz következik, ami­ emberekkel és kutyákkal
kor is új, kevésbé körülhatárolt és kimért kiképző­ szemben soha nem szabad
terepen folytathatjuk a kísérletezést, hogy megmu­ kinyilvánítania a támadás leg­
csekélyebb jelét sem. Persze
tassuk a kutyának, mi lesz voltaképpen az ő jövendő az is rendkívül hasznos mód­
munkaköre. Ha van már olyan felnőtt kutyánk, eset­ ja a kapcsolaterősítésnek, ha
leg több is, amelyik jártasságra tett szert a szánvon­ mennél többet tartózkodhat
otthon a gazdája társaságá­
tatás műveletében, intézzük úgy, hogy növendék ban. Bizonyosra vehetjük,
kiskutyánk részt vegyen az edzésükön. Velük együtt hogy az a szánhúzó kutya,
vigyük ki autón a felnőttek gyakorlópályájára, és kös­ amelyet egész nap láncra
sük oda a fogatokhoz, amúgy „lógósként", mert így kötve hagyunk a hátsó udvar­
ban vagy szűk kennelben,
velük futhat, de nem fárasztja még a húzás kénysze­ egyáltalán nem lesz jobb
re. Ha pedig a kölyök az első kutyánk, oktatási célból munkavégző, hanem inkább
leghasznosabb, ha valamelyik szánhajtó barátunkat gyöngécske vontató lesz.
A szán hajtó és a kutya közti
kérjük meg, hogy az ő képzett vontató kutyacsapa­ erős érzelmi kapcsolat a leg­
tával gyakorolhasson együtt leendő vezérkutyánk. biztosabb módja annak, hogy
kiegyensúlyozott, lelkes,
vállalkozó kedvű szánhúzó
kutyánk legyen.
A HAT-NYOLC HÓNAPOS KUTYA
Ez a szakasz döntő fontosságú a kutya testi kiala­
kulása szempontjából, tehát rendkívüli jelentőség­
Hó híján apróbb fajta kerekes
gel bír, hogy melyik évszakra esik: a team kiképzé­ edzőkocsit is használhatunk
sét ugyanis nem szabad elkezdenünk mindaddig, kiképzéskor. Azt azonban
amíg a hőmérséklet 14 °C fölött van. Amikor a felté­ soha ne feledjük, hogy szán­
telek adva vannak, elkezdhetjük a kölyök beilleszté­ húzó kutyákkal soha ne
sét a szánhúzó team tevékenységébe. Legföljebb két gyakorlatozzunk 15 °C-nál
magasabb hőmérsékleten
kölyköt kössünk hozzá a legalább három felnőtt ku­
tyából álló csapathoz, s ha az első gyakorlatok siker­
rel jártak, akkor csatlakoztathatjuk leendő vezérku­
tyánkat a már tapasztalt, felnőtt vezérkutya mellé.
Első kiruccanásaink mindenképpen sima és vízszin­
tes terepen történjenek, hogy az újoncok folyamato­
san, akadály nélkül futhassanak. Az is fontos, hogy
a pálya 2-2,5 km-nél hosszabb ne legyen, és kellő
távolságban pihenőhelyek szakaszolják.
A kiruccanások meghatározott gyakorisággal tör­
ténjenek, hetente kétszer vagy legföljebb három­
szor. Legalább egy pihenőnapot is tartanunk kell;
s az is tanácsos, ha a már nagyobbacska kölyköt
minden alkalommal más-más helyre osztjuk be a
csapatban, részint azért, mert így jobban hozzászo­
kik a csapatmunkához, és újra meg újra más kutya

174
 KIKÉPZÉS

mellé kerül társnak, részint pedig azért, mert csak KIKÉPZÉS KEREKES
ilyen módon állapítható meg, hogy melyik poszton EDZŐKOCSIVAL
nyújtja a legjobb teljesítményt.
Ha csupán egyetlen növendék kölyök van a birto­ Amikor nincs hó, de a hőmér­
séklet már megfelelő, a szán­
kunkban, a gyorsasági kiképzést kerékpárral kezd­ hajtó erre a célra véglegesí­
jük, a vontatási gyakorlatot pedig eleinte valami­ tett, sajátos targoncával lát
lyen könnyű súllyal, például valamilyen személy- neki kutyái kiképzésének.
gépkocsi ócska gumiabroncsával - s ezt a terhet idő Efféle kiskocsi több válfaja is
ismeretes, túlnyomórészt kis­
múltával fokozatosan növeljük. A következő jó ta­ ipari készítmények. Lehetnek
nács kezdőknek szól: leginkább úgy tehetünk meg­ három-, négykerekűek, sőt
felelő tapasztalatokra szert, ha nem aszfaltozott ösvé­ hatkerekű utánfutószerüség
is létezik, de ez már fölöslege­
nyeken, tereputakon végezzük kerékpárgyakorla­ sen túlbonyolított szerkezet.
tainkat, s ügyelünk a nyomsáv minőségére, továb­ A kutyákat ugyanúgy kell be­
bá tisztában kell lennünk a tulajdon erőnlétünkkel fogni elébe, mint a szán elé, a
hajtó pedig a kormánymű
is, hiszen megeshet, hogy nagyon gyors és nagyon mellett helyezkedik el, onnan
kitartó kutya után kell karikáznunk lóhalálában, kezeli a rendkívül erős féke­
ha ellenőrizni akarjuk, miként hurcolássza a terhet. ket, amelyek mind a két
Ha a terep síkba hajló, lapos, és gyors futás esik elülső, mind a két hátulsó
kereket egyaránt akadályoz­
rajta, kezdhetjük azzal, hogy a kutya a gumiabron­ zák forgásában. Gondot főleg
csot húzza maga után, ha azonban hepehupás, sőt a sebessége szokott okozni,
dimbes-dombos a talaj, sok a meredek lejtő, ter­ mert sokkalta gyorsabban
szalad, mint a szán siklik, és
mészetesen inkább úgy lássunk neki a gyakorla­ ezért veszélyezteti a hajtó és a
toknak, hogy kutyánk súly nélkül lohol a kerékpá­ kutyák testi épségét. Éppen
runk előtt. ezért ajánlatos előbb igazi
havon csúszó szánnal tapasz­
talatokra szert tenni, és csak
azután edzőkocsira állni, de a
A FELNŐTT KUTYA KIKÉPZÉSE legfontosabb az, hogy jól ido­
mított kutyákkal gyakoroljunk.
Mint említettük, felnőtt északi kutyát is rávehetünk Az edzőkocsikon gyakran
lelhető vendégülés is az esetle­
arra, hogy tevékeny szánhúzó jószággá váljék, ges útitárs számára: az ilyen
amennyiben előzőleg nem neveltek bele gátláso­ pótutas sokszor kitűnő segít­
kat, nem tiltották el más irányú képzéssel idegen ség a kisebb-nagyobb bajok
esetén, illetve a fogatból kivett
környezetek fölfedezésétől. vagy sérült kutyát ide kell
Rengeteg tényezőt kell tehát kellő beleérzéssel és éles­ helyezni. Olyan szánhajtók,
látással számba vennünk, nehogy olyasmit követel­ akik nagyszámú kutyafogatot
vezetnek - tíz, tizenkét stb.
jünk a felnőtt kutyától, amire kölyökkorában nem ta­ kutyát -, szívesebben használ­
nították, vagy amit esetleg kifejezetten tiltottak neki. nak erre a célra személygép­
A szánhúzó kutya örökléstani hozománya az az kocsit. Ez a jármű sokkal
egyetlen anyag, amelynek a továbbképzésével úgy kényelmesebb, mint az edző­
kocsi, mert az autó fékei sok­
foglalkozhatunk, hogy közben nem szükséges ha­ kal hatékonyabban gátolják a
szontalan kényszerintézkedésekhez folyamodnunk. kutyák eszeveszett rohanását,
Első szabályként soha ne tévesszük szem elől, hogy és biztonságosabbá teszik a
csapat gyors futását: amikor
a négy- vagy ötéves kutyában - noha ez harminc­ vágtába lendülnek, a motor
harmincöt éves ember életkorának felel meg - a enyhe gyorsulással fokozhatja
játékosságra való hajlam sokkal erősebb, mint a kocsi sebességét, s ezzel
megkönnyítheti, szinte a
mibennünk. Azt kell tehát megértetnünk vele már semmivel teheti egyenlővé
a kezdet kezdetén, hogy vágjon neki nyugodtan a vontatmány súlyát.

175
 KIKÉPZÉS

közös kalandunknak, mert mi semmi komoly dol­ A hám: hogy jól ráhúzhassuk
a hámot, fogjuk két lábunk
got nem kívánunk tőle, csak egy új játékra szeret­ közé a kutyát, szorítsuk
nénk megtanítani. a térdünk közé a szügye
táján. Aztán két kézzel
ragadjuk meg a szügyelőt,
nyílásán bújtassuk át a kutya
A PARANCSSZAVAK fejét, majd ezt követőteg az
egyik mellső lábát, majd
Ebben a szakaszban kell elsajátítaniuk a kutyáknak a másikat is.
az első két legfontosabb vezényszót, az indulást
jelző „go!", „indulj!", „gyerünk!" felszólítást meg a
megtorpanást parancsoló „whoa!", „állj!" utasítást.
Ha a kutya nagyon félénk, és nem akar elindulni,
megpróbálhatjuk azt is, hogy futásnak eredünk
előtte, és biztatjuk, jöjjön utánunk. Ha még mindig
nem moccan, guggoljunk le két-három méternyire
az orra előtt, és kitárt karral hívogassuk, s amikor
odalohol, nyájasan simogassuk, becézgessiik, és
adjuk át szokásos jutalmát.
Ha már megszokta, hogy vígan fusson előttünk, s
ügyszólván vérévé vált a dolog, akkor nagyon jó
hatással lesz rá, ha olyan terepre visszük, ahol a
többi kutya hasonlóképp játszadozva futkározik;
mi magunk is jól járunk, ha közelről szemléljük a
tapasztaltabb szánhajtók edzésmódszereit.
Vigyük a kutyát a szánhúzó ebek sajátos kiképzőte-
repére vagy olyan szánhajtó barátunkhoz, aki szíve­
sen segít nekünk, és megengedi, hogy láncra kötött
jószágunk megszemlélje a többiek munkáját. Ami­

176
 KIKÉPZÉS

kor aztán a barátunk teamje már elindult, útnak

eredhetünk mi ketten is, méghozzá futva és ugyan­
azon a pályán: kutyánkat vonzani fogja a többiek
szaga, és futásra készteti az a vágy, hogy utolérje
őket - mindez erősen rögzíti benne a meg- szokást,
és ezentúl rohanni fog előttünk.

A HÁM
Amikor már több ilyen gyakorlaton részt vettünk,
folytathatjuk otthon is a kiképzést, ám tanácsos
olyan terepre mennünk, amelyet a kutyánk nem
ismer; s akkor elkezdhetjük megismertetni vele a
hám kötelezettségét. A felnőtt kutya, amikor először
érzi a szerszám szorítását, kellemetlennek találja, és
berzenkedni kezd. Úgy szoktassuk hozzá, hogy
előbb kössük láncra, aztán szerszámozzuk föl a hám­
mal, majd hagyjuk, hadd játszadozzék szabadon, míg
mi a nyakörvéhez csatolt pórázon tartjuk. Valószínű­
leg mindent elkövet, hogy szétmarcangolja a bosz-
szantó szíjakat: hemperegni kezd, és hátát hozzá­
Közelkép olyan négykerekű
dörzsöli a földhöz. Ezt megengedhetjük neki, csak edzökocsiról, amellyel külö­
akkor szóljunk rá tiltólag, határozott „nem!"-mel, nösképp akkor ajánlatos
amikor a fogaival próbálja széttépni a pántokat. a kiképzés, amikor nincs hó.

177
 KIKÉPZÉS

Nagyon gyakran megesik, hogy az a kutya, ame­ I. Magyar Husky Találkozó

lyik szívesen fut előttünk pórázon, amint rácsatol­ Fotó: Olajos Andrea (MEOE
juk a hámot, megbokrosodik, és mivel különös­ Szánhúzó Klub)
Az edzőkocsi-vontatásos
képp erősnek érzi magát, hiszen nem szorongatja a kiképzés több rendbeli
fojtogató nyakörv, féktelen szökdelésbe, tombolás- veszéllyel is jár, mert ütközés
ba kezd, majd nekilódul, és szélsebesen elnyargal. esetén súlyos sérüléseket
Ha idáig fajulnak a dolgok, helyénvaló, ha valaki szenvedhetnek vagy olyan
rémület lehet úrrá rajtuk, hogy
sürgősen a segítségünkre siet, méghozzá olyan ta­ eliszonyodnak a vontatástól,
pasztalt szakértő, aki nemcsak a kutyát nyugtatja, és nem foghatók be szán elé
hanem bennünket is, nehogy hirtelen mérgünk­ soha többé. Ezért jó, ha két
ben akaratlanul is túl hangos kiabálásba törjünk ki, személy tartózkodik az edző­
kocsin, mert esetleg egy hajtó
és ezzel még rakoncátlanabb száguldásra ingerel­ nehezen képes megfékezni
jük a szegény párát. a járművet.
Ilyenkor az a célravezető eljárás, hogy a két gyakor­
latozó személy egyike a kutya nyakörvéhez csatolt
pórázzal a kezében a kutya mellé szegődik, a másik
pedig mögéje kerül, méghozzá úgy, hogy erősen a
derekához kötözi az eb hámjától hátralógó szívós
sziklamászó hevedert. Ha így indulnak el, és a
kutya nekiveselkedik, hogy elhúzza őket, vagy fék­
telen bakugrásokkal szökell jobbra-balra, vagyis
mindent csinál, csak nem halad egyenes irányban,
akkor az oldala mellett lévő személy erős és hatá­
rozott rántásokkal térítse jobb belátásra, s közben
nyomatékkai figyelmeztesse: „nem!"

178
 KIKÉPZÉS

A FOGAT A KUTYASZÁNSPORT
SZAKSZÓTÁRA
Ha sikeresen befejeztük a kiképzésnek ezt a szaka­
szát, rátérhetünk a futógyakorlatra, amit már nem A szánhúzó kutyák fölszerelé­
a kutya után szaladva ellenőrzünk, nyakörvéhez sének, fogatolásának jelölésé­
re szolgáló szakkifejezések
csatolt pórázzal a kezünkben, hanem igazi, hami­ némelyike nem könnyen for­
sítatlan vontatásba kezdünk. dítható le egyetlen szóval, túl­
Az ebtenyésztők közt mindmáig ádáz viták dúlnak, ságosan újszerűén cseng
vajon melyik módszer a célravezetőbb: az jobb-e, ha még ennek a sportágnak a
saját szókincse. Az alábbi rö­
gyors futással kezdünk, alig érezhető súllyal, vagy vid szószedetben megpróbál­
pedig okosabban tesszük, ha eleve jó nehéz terhet juk közérthető magyarázatát
vontatunk a kutyával, megtanítva az igazi szánhú­ adni a leginkább közkeletű
szakkifejezéseknek, kivéve az
zásra és hozzászoktatva az állandó erőfeszítéshez. Ez olyan szavakat, mint break,
utóbbi esetben igen hasznos a gépkocsi gumiabron­ snow hook stb., mert ezeket
csa (mérete a kutya testi ereje és életkora szerint mindig eleve magyarra átültet­
ve tettük közzé a szövegben.
változzék): ezt körülbelül egyméternyi hosszú kötél­ basket-eredeti jelentése:
lel kell hozzácsatolni a hámhoz, méghozzá úgy, hogy kosár; itt raktér, a szánnak az
mi magunk is ellenőrizzük a hurcolászást, a gumiab­ a része, amelyre a terhet vagy
roncshoz csomózott hosszú zsineg segítségével. Ez a sérült kutyát rakják;
booties - eredeti jelenté­
az ellenőrzés azért fontos, mert nekünk kell meg­ se: lábbeli, magas szárú cipő,
akadályoznunk, hogy a vontatott súly jobbra-balra bakancs; itt: az a bocskorféle-
kisodródjék, magasra fölpattogjon, vagy éppen­ ség, amelyet a kutya tappan-
csára azért húznak föl, hogy
séggel nekilóduljon és megsebezze a kutyát, ami­ a mancs ne sérüljön meg,
kor az lejtőn lefelé lohol stb. Hogy milyen gyakor­ vagy hogy megóvják a gyó­
lóeszközöket és gyakorlási módszereket alkal­ gyulófélben levő sebet. Főleg
Alaszkában és a legzordabb
mazunk, arról már tüzetesen beszámoltunk A sarki tájakon használatos,
HAT- NYOLC HÓNAPOS KUTYA című fejezetben. ahol a pengeéles jéghasadé-
kok és repedések véresre
szabdalják a legelnyűhetetle-
nebb talppárnákat is, különö­
A SZÁN sen az orkánszerü hóviha­
rok után. Európában nemigen
Kutyák vontatta szánt hajtani egyáltalán nem bo­ szükséges az efféle mancs-
szorkányság, elég, ha mérsékelt atlétikai fölkészült­ bocskor, jobbadán divatból
bújtatják bele a kutya tappan-
séggel látunk neki a dolognak, de azért korántsem csát, díszként szolgál;
kell tornászbajnoknak vagy sí-távfutónak lennünk. brush bow- a szán elülső
Persze a jó egyensúlyérzék nagyon fontos, ám még pereme, a gallytörő;
handle bar- eredetileg
annál is sokkalta fontosabb, hogy jól idomított, ala­ kormányrudat jelent, itt: a
posan kiképzett kutyafogatunk legyen, különösen szán fogantyúja;
akkor, amikor első kiruccanásainkra indulunk. musher- szánhajtó, a
A kutyáknak nem szabad túlságosan izgatottaknak szán vezetője. A kifejezés an-
golosított formája annak a ve­
lenniük, és a kezdő szánhajtó soha ne merészkedjék zényszónak, amellyel a kana­
két vagy három kutyánál nagyobb fogattal útra kel­ dai francia prémvadászok in­
ni. Két vagy három kutya ugyanis éppen akkora dítják útnak a kutyáikat:
marchez!;
vontatóerőt tud kifejteni, amekkorát az újonc szán­ necktine - eredeti jelenté­
hajtó még képes a szán fékje segítségével kellőképp se: nyakkivágás, dekoltázs;
mérsékelni és ellenőrzése alatt tartani. A nagyobb itt az a nyakszár, amellyel a
kutya nyakörvét a szán vonta­
létszámú vontatócsoport, ha egyszer „megérzi", hogy tóistrángjához csatlakoztatják;

179
 KIKÉPZÉS

tapasztalatlan hajtó hajtja, kénye-kedve szerint oda runners- eredetileg: kor­

csolyaél; itt: a szán két csú­
húzza, ahová akarja, mégpedig akár hosszú-hosszú szótalpa;
kilométereken át. Az efféle játékos szánhúzó eb snub line - az az eltéphe-
ugyanis olyan, mint a virgonc versenyparipa, ame­ tetlenül erős kötél, amellyel a
szánt fatörzshöz vagy más,
lyik kezes, jámbor jószág máskülönben, de ha észre­ szilárdan talajba rögzített
veszi, hogy a zsoké tétován bizonytalankodik a nye­ tárgyhoz hozzáhurkolják;
regben, tüstént elporzik vele, többnyire nyaktörő stake out- eredeti jelenté­
iramban, elragadja oda, ahová neki kedve szottyan. se: őrizet; itt: az a hosszú
lánc, amelyből rövidebb lán­
cok ágaznak ki, s ez utóbbiak­
hoz ideiglenesen csatolják
EGYENSÚLYOZÁS A SZÁNON hozzá a kutyákat;
tow line - (gang line) ere­
deti jelentése: vontatókötél; itt
Ha a szánhajtótanonc jó síző, könnyűszerrel kiis­ a szán vezérszára;
meri, hogyan kell egyensúlyoznia a szán két talpán. tug line - az a hátsószár,
Ezeken ugyanis pontosan úgy kell váltogatni a test­ amely a kutya hámját össze­
köti a szán vezérszárával
súly elhelyezését, akár a sítalpakon.
A testsúlyt mindig arra a talpra kell átlendíteni,
amelyik a lejtő magasabb részén siklik, völgyme­
netben pedig (vagy ha kanyarban fordulunk) a
belső talpra kell súlyunkat átvinnünk, hogy így
szabályozzuk a forgatónyomaték sodrását.
A SZÁNHOZ KÖTVE
Ha lepottyanunk a szánról, bi­
EGYENES IRÁNYÚ VONTATÁS zony könnyen megeshet, hogy
a kutyák saját szakállukra ren­
Egyenes irányú haladás esetén, ha a kutyák jó iram­ dületlenül továbbszáguldanak:
ban vontatnak, a hajtó mind a két lábával úgy álljon ezt elkerülendő, tanácsos hoz­
a két talpon, hogy lábfejével ne túrja a havat, s ezzel zákötni magunkat a szánhoz.
Ez kétféleképpen lehetséges:
ne lassítsa a szán futását. Amint azt észleli, hogy a a musher övét szijjal hozzá­
kutyákon bizonyos fáradtság lesz úrrá, maga a csatoljuk a szánhoz, vagy a
szánhajtó is segíthet nekik: az egyik lábával üteme­ musher a csuklójára tekeri ezt
a szíjat; a másik módszer pe­
sen, könnyedén előretaszíthatja a járművet. A sport­ dig főleg nagyobb team ese­
nyelv ezt úgy mondja: a hajtó „pedálozik"; a szán­ tén alkalmatos: a szíj egyik vé­
hajtó egyik lába a talpon áll, a másik a két talp közt gén levő karikát a szánra kö­
zépvonalban fölszerelt akasz­
tapossa a havat, a szán fogantyújára merőleges tós horogra kapcsoljuk, a szíj
iránybaia, könnyed taszításokkal hátrafelé (súly­ másik végét pedig a kezünkre
pontja ilyenkor inkább a nem mozduló lábán le­ hurkoljuk. Övünkre azért nem
gyen), lehetőleg jó ritmusú, hosszú lendítésekkel, ajánlatos csatolnunk a szíjat,
mert ha leesünk, az egyensú­
soha ne hevesen rángatódzó rugdosással. Ebben az lyát vesztett szán táncolni kezd,
esetben, egyetlen pillanatra sem szabad szem elől mi pedig mögötte hemper-
tévesztenünk a vontatás irányának középvonalát. günk, és már semmiképpen
nem bírjuk irányítani, sőt lekap­
Ettől soha nem szabad eltérnünk, mert ha kisodró­ csolni sem tudjuk magunkat,
dunk a nyomvonalból, ez olyan ellenhatásként rántja és ezzel azt kockáztatjuk,
vissza a kutyákat, ami elcsigázza őket, sokkal na­ hogy a fogat esetleg hosszú
gyobb károkat okoz, mintha bármiféle segítség nél­ távon maga után vonszol. Ez
azonban csak akkor következ­
kül futnának. Atúloldali ábrák azt mutatják, milyen het be, ha a team hét-nyolcnál
hasznos a pedálozás, ha kanyarban hajtjuk a szánt. több kutyából tevődik össze.

180
KIKÉPZÉS

A felső ábrán az látható,

hogyan kell pedáloznunk
lehetőleg mennél hosszabb
és soha nem heves taszítá­
sokkal

A középső rajz azt mutatja,

hogyan kell aprózó, pattogó
taszításokkal pedálozni:
egyenes irányú haladásnál ez
soha nem alkalmazható. Ez a
módszer egyedül akkor
célravezető, ha hirtelen gyor­
sítanunk kell a szán futását,
főként akkor, amikor váratla­
nul kanyar bukkan föl előttünk

A bal oldali képen négy test­

helyzetet figyelhetünk meg.
Az 1. ábra azt mutatja,milyen
testhelyzetben álljunk a szá­
non egyenes irányú és egyen­
letes iramú haladás esetén.
A 2., 3. és 4. ábrán azt láthat­
juk, hogy milyen testhelyzet
ajánlatos fokozódó gyorsaság
esetén, vagyis a hajtó miként
változtatja a súlypontját

181
 KIKÉPZÉS

AZ EMELKEDŐ
Emelkedőn való felfelé haladáskor a lehető legna­
gyobb segítséget kell megadnunk kutyáinknak. Ha
a pálya eléggé széles, és taszításra nincs szükség, a
hajtó lépjen le a talpakról, és fusson a szán mellett, de
azért tartsa keményen a markában a szán fogantyúját.
A kutyák nagyon hálásak ezért a segítségért, mert így
csak a szánt és esetleges rakományát kell húzniuk.
Arra azonban ügyeljünk, hogy jól összpontosított fi­
gyelemmel cselekedjünk, el ne engedjük véletlenül a
fogantyút, mert akkor egy csapásra pillekönnyűségű-
vé válik a vontatmány, és a kutyák merő mulatságból
szélsebesen tovavágtatnak, minket pedig otthagy­
nak faképnél. Ha azonban tül szűk az ösvény egy
völgyszorosban, akkor a két talp közt kell szalad­
nunk, vagy taszító léptekkel a két talp közt pedáloz-
va kell segítenünk a szán haladását.
Akkor azonban, amikor nem pályán versenyzünk,
hanem teherrel megrakott szánt vezetünk, elegendő,
ha lelépünk a talpakról, és magunk is toljuk a szánt,
hogy azzal is könnyítsünk a vontatmány súlyán.

A SÚLYPONT
A szán jó egyensúlyát a tömegközéppont határoz­
za meg, az pedig mindig összefüggésben van a
hajtó által újra meg újra kialakított testhelyzettel.
Legfőbb szabály az, hogy gyorsasági versenyeken
a hajtó súlypontja lehetőleg mennél lejjebb legyen.
Egyenes irányú vagy lejtőn lefelé való szágul­
dáskor a szánhajtó valósággal guggolva kuporog
a két talp fölött, miközben két kézzel a fogantyút
tartó két függőleges merevítőrúdba kapaszkodik,
vagy pedig annyira előrehajol, hogy szinte ráhasal
a fogantyúra. Ha kanyarba fut a szán, a súlypont­
nak el kell mozdulnia a középvonaltól kifelé, a
kanyar belső karimája irányában.

A KANYAR
Amikor mérsékelt sebességgel fordulunk neki a
kanyarnak, elég, ha a kanyar belső karimája felőli
lábunkra helyezzük testsúlyunkat, a másik lábunk­
kal pedig a talp mellett könnyedén beletalpalunk
a hóba, amitől a szán enyhén megfarol.

182
 KIKÉPZÉS

A kanyar belső karimája felőli lábunk helyzete ak­

kor is nagyon fontos, amikor nagy gyorsasággal
vágunk neki a kanyarnak: ilyenkor a sarkunk szol­
gál fék gyanánt, az lassítja a szán rohanását, és
egyidejűleg tengelycsapként is működik, mert így
lehet az elképzelhető legnagyobb sebességgel for­
dítani a szán irányán.
Normális körülmények közt a saroknak a szán ka­
nyar felőli oldalán kell belevájnia a talajba, még­
hozzá úgy, hogy közben a láb eleje rajta maradjon
a csúszótalpon. Nagyon gyors futásnál és különös­
képp szűk kanyarban viszont a lábszárnak el kell
hajolnia a szán külső peremétől a kanyar belső
karimája felé, megint csak használatba kell venni a
sarkat, bele kell túrnia a hóba, hogy lassítsa a szán
iramát, s egyszersmind tengelycsapként is kell szol­
gálnia a hirtelen fordulás érdekében.
A több mint három kutyából álló team gyorsasága
szavatolja a legjobban a szán egyensúlyát és biz­
tonságos suhanását.
Amikor kanyar közelébe érünk, a szánt szinte soha
nem szabad fékeznünk, mert ebben az esetben túl
lassan jutna be a fordulóba. A kutyák az út görbü­ így kell elmozdítanunk a
testünk súlypontját, ha arra
leténél úgy vonszolhatják a szánt, hogy nagy való­ készülünk, hogy jobbra
színűséggel fölfordul. Ugyanis amikor az első ku­ kanyarodjunk
tya bekanyarodik a keresztútra, a többi kutya óha­
tatlanul nyomon követi, egyre közelebb sodródnak
a sarokhoz, szinte súrolják, s ezzel arra kényszerítik
a szánhajtót, hogy bonyolult műveletekkel elkerül­
je azt a bajos, sőt veszélyes hóbuckát, ami akkor
következik be, amikor „átvágjuk a kanyart".
Ezt a kellemetlenséget úgy küszöbölhetjük ki, hogy
ha kellő sebességgel siklunk, soha nem fékezünk;
éppen ellenkezőleg, ha túl lassan cammogunk, szi­
laj, sőt durva lendülettel lehet csak annyira föl­
gyorsítanunk a szánt, amennyiből az orra túljut a ka­
nyar középpontján - a vontatás irányának közép­
vonala pontosan félbemetszi a szánt. Ez a műve­
let vagy „pedálozással" érhető el, vagy pedig
úgy, hogy leugrunk a talpról és futva lökjük kellő
szögbe.

183
KIKÉPZÉS

Ha nekikészülünk annak,
hogy befordulunk a kanyarba,
nagy figyelemmel kell kísér­
nünk a szán helyzetét. Ugyan­
is ha a kutyák vontatására
ügyelünk, a szánra magára
nem fordítunk elég gondot.
A fönti rajzon a kutyák egy
része már befordult a kanyar­
ba; ha sebességük nem
kielégítő, a szánt a hajtó
pedálozással beljebb taszigál-
hatja a kanyar közepéig, ahol
már kifogástalanul, fennaka­
dás nélkül elvégezheti a for­
dulatot.
A középső ábrán ezzel
szemben azt figyelhetjük
meg, hogy amennyiben a
szánt pedálozással nem lök-
döstük be középre, a jármű
egyre inkább nekisodródik a
pálya belső görbületének,
mire a csapat éppen túljutna
a kanyaron, majd (az alsó
vázlaton) nekiütközik a
szögletnek

184
 KIKÉPZÉS

így kell irányítani a szán for­

duló mozgását a kanyarban,
ha meg akarjuk akadályozni a
kutyák ama szándékát, hogy
átvágják az út görbületét. A
nyíl azt mutatja, milyen irány­
ban kell vontatnia a teamnek

AZ INDULÁS
Az indulás fontos tényezője a szánhajtás művésze­
tének, ezért a lehető legtökéletesebben kell kivite­
leznünk: figyelemmel kell lennünk a szán hor­
gonyzására, mert a jól összehangolt indulás jó ver­
senyfutást szavatol.
Ebben a szakaszban az izgalomtól nagyon sok ku­
tya összevissza szökdcl, toporog, át akar ugrani a
középistrángon, mellső végtagjaival átkapaszko­
dik a neekline zsinegén.
A legokosabb, ha türelmesen megtanítjuk a team
kutyáit, hogy a lehető legnyugodtabban kell vára­
kozniuk az indulás vezényszavára. Ez csak annak
sikerülhet, aki sok időt szentel a kutyáinak, minden
áldott nap kiruccan velük szánkirándulásra; s ezzel
a szokványos tevékenységgel fokozza szánhúzó
hajlandóságukat.
Az efféle rendszeres gyakorlatozás nemcsak a rende­
zett indulás legjobb garanciája, hanem elejét veszi
annak a hatalmas energiapazarlásnak is, amikor újra
meg újra hasztalan erőfeszítésekkel, de persze hiába
próbáljuk elindítani a még lehorgonyzott szánt.
Ezért tanácsos, légióként versenyeken, hogy le­
hetőleg minél később, az utolsó pillanatokban je­
lenjünk meg a rajtvonalnál, és indítsuk el a teamet
akkor is, amikor még nincsen tökéletes rendben. Eb­
ben az esetben ugyanis elegendő, ha az első nekiló-
dulás után megállítjuk a kutyákat, lehorgonyozzuk
a szánt, majd az előre meghatározott rend szerint
szép szabályosan fölsorakoztatjuk jószágainkat.

185
 KIKÉPZÉS

HOGYAN ÁLLÍTSUK MEG A SZÁNT? A KUTYÁK

SORRENDJE
A szán jó lehorgonyzása induláskor nagyon fontos,
A FOGATBAN
főleg azért, mert lehetővé teszi, hogy higgadtan el­
lenőrizhessük a kutyák elhelyezkedését, sorrendjét. leader- az élen futó ku­
A versenypálya rajtvonalánál komoly segítséget je­ tya, vezérkutya. Ha két kutya
lent a horgony és a kijelölt segédszemélyzet, mert fut az élen, a nevük: „double
leader”. A vezér az, amelyik
visszatartják a szánt, ám künn a terepen, az útvonal egymagában megtestesíti a
hosszán egyedül a horgonyunkban bízhatunk, vala­ gyorsaságot, a vezényszavak
mint abban a tényben, hogy a kutyák kezdeti feszült­ megértését és azt a vágyat,
hogy ő rohanjon a többiek
sége már lelohadt, sokkal nyugodtabbak, és csak előtt. A vezér határozza meg
akkor indulnak el, ha meghallják a parancsunkat. a fogat iramát;
Sok hajtó egy segélykötelet is fölcsatol a szán von­ swing dogs - szó szerinti
tatótengelyén levő rugós horgonyra. Ez a segély­ fordításban „fordító kutyák”.
Ez a két eb közvetlenül a
kötél szinte mindig el van látva villámgyorsan ki­ vezér után helyezkedik el,
kapcsoló csappantyús horoggal (quick release), amely szintén jól ismeri a vezény­
fél kézzel is eloldható. Ha a pálya mentén sikerül szavakat, szükség esetén
helyettesítheti a vezért;
fatörzsre lelnünk, vagy valamilyen horgonyzásra al­ team dogs - csapat ku­
kalmas tereptárgyra bukkanunk, akkor ahhoz rög­ tyák; ezeknek a kutyáknak
zítsük a szánt. Ez az úgynevezett csappantyús hor- nem kell semmiféle különle­
gú segélykötél akkor is kitűnően használható, ami­ ges feladatot elvégezniük;
wheel dogs - erő kutyák;
kor azért kell rögzítenünk a szánt vagy a kerekes ezek a legszívósabb kutyák,
edzőkocsit, hogy nyugodtan rákapcsolhassuk a ők képviselik a legnagyobb
kutyákat egymás után a vezérszárra. A csappan­ húzóerőt. A helyük közvetle­
nül a szán előtt van. Az el­
tyús horgony eloldása az indulást jelző vezényszó vontatandó teher java része
fölhangzásával egyidejűleg történjék. őket terheli.
A horgony akkor is használatos, ha 180 fokos szög­
ben akarjuk megváltoztatni menetirányunkat: eb­
ben az esetben a horgonyt a szánnak a kanyar belső Leader
karimája felőli oldalán kell belevájnunk a hóba. Ha
a leader, a vezérkutya jól ismeri a vezényszavakat
(„come gee" vagy „come haw" - azaz 180 fokos Swing dogs
szögben jobbra, illetőleg 180 fokos szögben balra),
a parancs elhangzása után, amint megtettük a 180
fokos fordulatot, máris fölszedhetjük a horgonyt.
Ellenkező esetben az a teendő, hogy ellenőrizzük, Team dogs
vajon jól rögzül-e a horgony a hóban, aztán leug-
runk a szánról, megfogjuk a vezér nyakörvét (vagy
ha két vezér van, mindkettő neckliné zsinórját), és
Wheel dogs
a kívánt irányba vezetjük őket. Ezt a műveletet
mindig végre kell hajtanunk, ha ki kell igazítanunk
azt a vezért, amely nem engedelmeskedik kifo­
gástalanul a jobbra vagy balra fordulást paran­
csoló egyszerű vezényszavainknak: a jó hóhor­
gony keményen belevájódik a hóba, és ott kellő­
képp tart, ezért rendkívül hasznos segédeszköz
a kiképzés során is.

186
 KIKÉPZÉS

A FEKEZES Ragula Regina

(ÉSZKSe)
A szán saját fékkel van fölszerelve a két csúszótalp Fotó: Szalánci Gábor
közt, a felezővonalban, a fogantyúra merőlegesen,
és úgy hozható működésbe, hogy a láb nyomására
belevájódik a hóba, azaz szántja a havat. A fék csak
igen ritkán használatos akkor, amikor a kutyák
vontatnak; csupán a szán megállítására szolgál és
arra, hogy a szán mozdulatlan maradjon indulás
előtt. A team iramának csökkentésére túlnyomó-
részt a musher két sarka való: a lassítás ereje szerint
a két saroknak hol nagyobb erővel, hol kevésbé
mélyen kell beletúrnia a hóba a két talp belső felén,
méghozzá úgy, hogy a láb eleje mindig fönnmarad
a talpon. Amikor sürgős lassulás válik szükségessé,
lábunkkal könnyedén lenyomhatjuk a féket, vagy
leemelhetjük valamelyik lábunkat a talpról, és be­
levájhatunk vele a hóba, a fék magasságában, ép­
pen középütt, a két talp között.

187
 7

A SZÁNVERSENYEK
Az első szánversenyek Alaszkában

A szánsport Európában

Gyorsasági szánversenyek

A szánhúzósport Magyarországon
 A SZÁNVERSENYEK

AZ ELSŐ SZÁNVERSENYEK ALASZKÁBAN A stake-out. A versenypálya

területén a kutyákat úgy
Sajnos a szibériai terepeken lezajlott szán verse­ helyezik el a havas terepen,
hogy hosszú központi lánc­
nyekről mindössze annyi tudható, hogy már a múlt hoz csatolják őket, amelyről
század végén rendeztek hosszú távon mérkőzé­ körülbelül nyolcvan centimé­
seket a Kolima folyó menti ősrengetegben. ternyi láncok ágazódnak le
Az első szánhúzóbajnokságot Alaszkában tartot­ mindegyik számára
ták, szintén a múlt század végén, amikor az aranyláz
az alaszkai tájakra is magával sodorta az embere­
ket s velük együtt a versengés vágyát.
Vakmerő, olykor valóban mindenre elszánt férfiak
tódultak tömegestül a békés vidékekre, olyanok,
akik bármit elkövettek azért, hogy győzhessenek,
diadalt arathassanak, érvényesülhessenek, gazdag­
ságra és hírnévre tegyenek szert. Úgy képzelhet­ A 188. oldalon levő képen
jük, hogy valamelyik mámoros tobzódás közepette a stake-out nevezetű hosszú
kötötték az első fogadást, amikor néhány frissiben láncra csatolt kutyák láthatók,
talált aranyrög szolgált versenydíj gyanánt, és elő­ a versenypálya rajtvonalával
határos területen
ször mérkőztek meg egymással a prémvadászok
kutyafogatai.
Az első kihívást követte a második, a harmadik, a
sokadik, mígnem sor került az első hivatalos via­
dalra; ez 1908-ban történt. Az All Alaskan Swcep-
stakes az első olyan szánverseny, amelyről már biz­
tosak az értesüléseink: nem kevesebb, mint 408
mérföldes távon zajlott, Klondike varázslatos tája­
in, amelyek elbűvölték a nézőközönséget, a ver­ A túloldali képen a pulka
senyzőket, sőt hihetőleg magukat a kutyákat is. Az látható, az a skandináv tan­
eszköz, amellyel a kutya
ám, csakhogy milyen kutyákat? Hát nem fajta­
könnyen gyakorlatozhat: ez a
tiszta kutyákat, hanem olyanokat, amelyek alkal­ pulka nevezetű apró szán
milag kereszteződtek, a véletlen szeszélye szerint, körülbelül húsz kilót nyom

191
 ASZÁNVERSENYEK

A gyorsasági versenyekre
alkalmas szánt túlnyomórészt
ma is kőrisfából gyártják,
hevederei pedig nejlon­
zsinórok.
A fényképen indulásra
fölkészített szánt látunk, rajta
a kutyák hámjával,
a szállítózsákkal meg
a horgonnyal

vagy pedig gazdáik tudatos pároztatással érték el,

hogy egyre teherbíróbb vagy gyorsabb példányok
láttak napvilágot. A londoni szakirodalomból tudo­
mást szerezhetünk arról, hogy azokon a távoli,
félreeső vidékeken bármilyen típusú ebet örömmel
fogadtak, amennyiben jó nagyra nőtt, és jó sűrű
bunda borította; pedig éltek már arrafelé vérbeli
északi kutyák is, úgy hívták őket: „indián viliágé
dogs".
Csak 1909-ben bukkannak föl az első fajtatiszta
kutyák; bár a „fajtatiszta" szó ebben az esetben
merő eufemizmus csupán, hiszen a szóban forgó
egyedek Szibériából érkeztek az Újvilágba, még­
hozzá a William Goosak nevezetű orosz kalmár
révén.
A nézők gúnyos hahotázásra fakadtak a megle­
hetősen alacsony növésű kutyák láttán; mint emlí­
tettük már, „parányi szibériai pockoknak", „szibé­
riai kisegereknek" csúfolták őket. Amikor azonban
Fox Manle Ramsay 1910-ben újakat szállított Alasz­
kába, már fölverték a szibériai kutyák ázsióját: szél­
sebes futásukkal megnyerték az All Alaskan Sweep-
stakes harmadszorra megrendezett versenyeit, John
Johnson musher vezetésével, akit ragadványne­
vein úgy is hívtak, hogy „írón Mán" vagy „írón
Finn"...
Ezek a szánversenyek történelmének aranyévei: a
kutyák rövid idő alatt olyan hihetetlen népszerű­
ségre tettek szert, hogy a szánhúzás Alaszka fő
nemzeti sportága lett.
A résztvevők számának gyarapodásával a díjak szá­
ma is gyarapodott, és létrejött a hivatásos hajtok

192
 A SZÁNVERSENYEK

első serege: ennek derékhadában olyan híres és

legendás személyiségek láthatók, mint George
Attla és Leonard Seppala. Ugyanakkor azonban a
különféle versenyzésmódok is annyira kikristályo­
sodtak, hogy a mérkőzések világa két nagy cso­
portra oszlott: a hosszú távú versenyekre és a rövid
távú gyorsasági versenyekre, amelyek hattól hu­
szonnégy kilométerig terjedő szakaszon zajlottak,
a fogatban szereplő kutyák száma szerint.

ALL ALASKAN AZ ALL ALASKAN SWEEPSTAKES GYŐZTESEI

SWEEPSTAKES IDŐ­ GYŐZTES HAJTÓ FAJTA MÉRFÖLD
PONT /ÓRA
Ez az első olyan kutya vonta­ 1908 John Hagness keverék 3,51
tású szánok versenye, amely­ 1909 A. A. Allan keverék 4,97
nek eredményei és helyezé­
1910 John Johnson szibériaiak 5,58
sei ismeretesek. 1908 áprilisá­
ban zajlott le, 408 mérföldes 1911 A. A. Allan keverék 5,05
távon, amely Nome-tól 1912 A. A. Allan keverék 4,66
Candle-ig terjed, majd onnan
1913 Fay Delzene keverék 5,39
vissza Nome-ig. Ez a verseny
tette népszerűvé ezt a sport­ 1914 John Johnson szibériaiak 5,08
ágat, és bizonyította be első 1915 Leonard Seppala szibériaiak 5,18
ízben, hogy a megfelelő mó­ 1916 Leonard Seppala szibériaiak 5,06
don táplált és kiképzett ku­
tyák legalább olyan szívesen 1917 Leonard Seppala szibériaiak -

űzik ezt a sportot, mint ma­

guk a szánhajtók. A Nome
Kennel Club által megszerve­
zett rendezvény fektette le a
verseny még ma is érvény­
ben levő alapszabályait; eze­
ket a rendszabályokat aztán
minden egyes adandó alka­
lommal újra kidolgozták, to­
vább finomították a versenye­ A SZIBÉRIAI TEAMEK HELYEZÉSEI
ken közvetlenül nyert tapasz­
IDŐ­ HELYEZÉS HAJTÓ MÉRÖLD
talatok alapján. Az első ren­
PONT /ÓRA
dezvényen, az ősmérkőzé­
sen tíz versenyző vett részt, 1909 harmadik Thurstrup 4,54
ezek egymás után kétórányi 1910 első John Johnson 5,58
időközönként rajtoltak; ám az­
második Fox Ramsey 5,34
tán, mivel a légköri viszonyok
előnyösen vagy hátrányosan 1911 harmadik Charles Johnson 4,80
hathattak az indulók egyikére- 1912 harmadik Charles Johnson 4,59
másikára, ez az időköz évről John Johnson 5,28
1913 második
évre csökkent, míg végül az
1913-as összecsapás előtt 1914 első John Johnson 5,04
úgy döntöttek, hogy minden 1915 első Leonard Seppala 5,18
egyes team az előző után 1916 első Leonard Seppala 5,06
egy perccel kerekedjék föl.
Az All Alaskan Sweepstakes-t 1917 első Leonard Seppala -

1917-ben fölfüggesztették,
mert az Egyesült Államok ak­
kor lépett be az első világhá­
borúba.

193
 A SZÁNVERSENYEK

A SZÁNSPORT EURÓPÁBAN JELZÉSRENDSZER

A PÁLYA MENTÉN
Közép-Európába a hetvenes évek végén jutott el ez
a sportág a szakértők és az északi versenyek rajon­ kanyar jobbra - vörös
góinak jóvoltából. Elsőként svájciak, németek és útjelző tábla a pálya jobb
peremén, valamivel a kanyar
hollandok hoztak magukkal Európába északi szán­ előtt;
húzó kutyákat.
Svájcban az első „sleddog camps" nevű versenye­ kanyar balra - vörös
ket 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben tartották. Ezek útjelző tábla a pálya jobb
peremén, valamivel a kanyar
során az újdonsült európai hajtők első ízben ismer­ előtt;
hették meg a vontatókutyákat, a felszereléseket, a
technikákat meg a versenyszabályokat, mindazt, egyenes pálya - kék tábla;
ami ebben a sportágban a távoli Alaszkából érke­ indulás - a pályának azt a
zett az Ovilágba. végét, amelyet „indulási öve­
Kontinensünkön eleinte csakis fajtatiszta kutyák zetnek” neveznek, jól látható
módon kell jelezni: ha vala­
vettek részt a szánhúzóversenyeken (az FCI által melyik versenyző nem hagyja
szánhúzó kutyaként elismert négy fajta: az alaszkai el két percen belül ezt a
malamut, a grönlandi, a szamojéd és a szibériai hus- pályaszakaszt, és valamilyen
ky), és túlnyomórészt rövid távon, a mi hegyeinknek kárt okoz a következő
versenyzőnek, kizárható a
megfelelő hosszúságú pályákon, ami azt jelenti, versenyből. Ha a versenybíró
hogy a gyorsaságuk számított, nem a kitartásuk. úgy ítéli, újraindulhat, de csak
Valóban figyelembe kellett vennünk földrajzi utolsónak, és menetidejéhez
hozzáadandó a már elveszte­
adottságainkat, hegyvidékeink terepalakulataival getett időmennyiség. A pályá­
egyetemben, ez utóbbiak ugyanis nem teszik le­ nak ezen a harmincméternyi
hetővé, hogy hosszú pályaszakaszra bukkanjunk; első szakaszán illendő segít­
séget nyújtani a bajba jutott
meg aztán az úttörő európai hajtóknak nem állt a hajtónak;
rendelkezésére a szükséges időmennyiség, nem
vethették alá kutyáikat a kellő kiképzésnek. érkezés - „800 méter” fel­
A roppant északi hómezők varázslata azonban ha­ iratú tábla helyezendő el a pá­
lya mellett, a 800. méternél, a
talmába kerítette az újdonsült európai hajtókát: célvonal előtt: ez jelzi, hogy
előbb csak álmodoztak az alaszkai pályáról, aztán eljutottunk az érkezési öveze­
tig, „előzés nélkül”.
Ezen a
pályaszakaszon már nincse­
nek érvényben az előzésre
vonatkozó szabályok: a
versenyző itt már nem
kötelezhető arra, hogy félre­
húzódjék és szabadon hagyja
az utat az őt utolérő
versenyző előtt; továbbá a
megelőzött versenyző azon­
nal nyomába eredhet ellenfe­
lének, és elébe vághat, vagy
pedig ott hajthat a sarkában,
„vontathatja magát”.

194
 A SZÁNVERSENYEK

Hogy kellőképp sportolhas­

sunk és nyaranta hosszú kirán­
dulásokra mehessünk szibériai
husky kutyánkkal, ajánlatos be­
szereznünk a backpaking ne­
vezetű hátizsákféleséget: ez
az általvetőre emlékeztető
kettős tarisznya kizárólag arra
a célra szolgál, hogy kutyánk
eleségét belecsomagoljuk
azokra a napokra, amelyeket
hazulról távol töltünk. Mind­
össze arra ügyeljünk, hogy a
súlyelosztás kétoldalt arányos
legyen. Jó erőben levő felnőtt
kutya általában könnyen elszál­
lítja a saját test- súlyának egy-
harmadával egyenlő terhet. Ha
ilyen kettős tarsolyt csatolunk
szibériai huskynk hátára, nyu-
godtabb szívvel hagyhatjuk
szabadon elcsatangolni, mert
fölkerekedtek, odautaztak, és vakmerőén össze­ így fölmálházva nem lesz
mérték erejüket a százszorta tapasztaltabb, harc­ kedve ahhoz, hogy messzire
edzettebb amerikai szánhajtókkal, a világhírű Idi-ta- kószáljon
rod versenyeken. Ez a kétezer kilométeres pálya
átszeli egész Alaszkát, Anchorage és Nome közt. Ez
a leghíresebb a szánhúzó kutyák versenyei közül,
ez iránt érdeklődött már a sajtó, a rádió, a televízió
is, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a sportág
oly gyorsan és széles körben elterjedt sarkköri
szülő- földjének határain túl is.
Az évek múltával azonban az Iditarodról szállongó
értesülések hatására is, Európában is nekiláttak,
hogy olyan útvonalakat keressenek, amelyek ösz-
szhangban vannak a szánhúzó kutyák sporttevé­
kenységével, továbbá maguk a musherek is érde­
kesebbnek és élvezetesebbnek tartják őket.
Ekként jöttek létre az első Long Trail versenyek
(ezeket ma „middle distance races" - középtávú
ver- senyéknek hívják), amelyek százhúsz kilo­
méternyi hosszú távon is folyhatnak, a kutyák
kiképzésének megfelelően két vagy három útsza­
kaszon, hogy a megállóhelyeken a fáradt jószágok
kipihenhessék magukat. Időközben az egyes euró­
pai országokban megalakultak azok az első sport­
egyletek, amelyek gyakorlóterepeket létesítettek,
nemzeti bajnokságokat és egyéb kutyaszánverse­
nyeket szerveztek meg.
Ezek az egyletek csak 1983-ban döntöttek úgy,
hogy összefognak, s az egyes országok nemzeti
sajátosságainak tiszteletben tartásával egységes

195
 A SZÁNVERSENYEK

és európai szintű szervezetet hoznak létre: ekkor

alapították meg az European Sled Dog Racing Asso-
ciation (ESDRA) nevezetű intézményt.
A nemzetközi társulás azt tekinti fő feladatának,
hogy egységesítse a résztvevő országok verseny-
szabályait és évente megszervezze az Európai Baj­
nokságot, megszabva a különféle országokból ér­
kező musherek csapatlétszámait.
Olaszország az európai országok között az utol­
sóként kezdett érdeklődni a sportág iránt. A kíván­
csiságot az keltette föl, hogy egy csoport sportra­
jongó 1982-től kezdve évenként szánversenyeket
rendez Brunicóban: ez az első ilyen mérkőzés olasz
terepen.
1986 tavaszán az olasz hajtok is összegyűltek
(számuk az idő tájt körülbelül húszra rúgott, ma
már százötvenen is lehetnek), és megalapították
az Associazione Italiana Musher (AIM) nevezetű
egy- letet, amely csatlakozott az ESDRA-hoz. Az
AIM avatta az első olasz bajnokokat és nevezte be
a Team Italia nevezetű olasz csapatot az európai
bajnokságokra. A Team Italia már az első verse­
nyén jó helyezést ért el, Franz Berger ezüstérmet
nyert a skandináv pulka versenyszámban.
Mivel egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a ver­
senyzők, a közönség és a médiák részéről, az ESDRA
és észak-amerikai társegylete, az ISDRA (Interna­
tional Sled Dog Racing Association) elhatározta,
hogy a jövőben részt fog venni a téli olimpiai játé­
kokon. Így jött létre az International Federation of
Sled Dog Sport (IFSS), amelyhez csatlakoztak a kü­
lönféle országok klubjai (Olaszországot az Associa­
zione Italiana Musher képviseli), azzal a határozott
céllal, hogy ezt a sportágat is fölsegítik az olimpiai
dobogóra. Az IFSS 1990-ben megszervezte Engadin
(Svájc) hómezőin az első világbajnokságokat.

196

IDITAROD
Az Iditarod 1300 kilométer
hosszú útvonalát a verseny­
zők tizenegy nap alatt futják
végig, idegőrlő versenyben az
idővel, kötelező huszonnégy
órás pihenővel (ez feltétlen
parancs, hogy a kutyák kipi­
henhessék magukat), A ver­
senyzők szabadon választhat­
nak, mikor veszik igénybe ezt
az időtartamot a pálya men­
tén elhelyezett huszonnégy
checkpoint (ellenőrző állomás)
bármelyikén, méghozzá úgy,
hogy hat órát kell tölteniük az
Unalakleet-öböl partján el­
terülő falvak valamelyikében
(269 mérföldnyire Nome-tól) a
célba érés előtt. Ez a szabály
1989 óta van érvényben, s az
addigi kötelező négyórás
pihenőt helyettesíti, amelyet
az előző esztendők folyamán
a White Mountain ellenőrző
állomáson kellett megejteni,
77 mérföldnyi távolságra
Nome-tól. Azidő hátralévő
A SZÁNVERSENYEK
részében a pihenés és a ver­
senyzés a hajtó döntése alap­
ján váltakozik ama taktika sze­
rint, amely soha nem téveszti
szem elöl a legesélyesebb el­
lenlábast. Sok hajtó két- vagy
háromórányi pihenőkkel verse­
nyez, míg más szánhajtók úgy
vélik, hogy a legelőnyösebb
módszer az, ha hét-nyolc órá­
nyi munkát hét-nyolc órányi
pihenőkkel váltogatnak.
A játék tétje magas, az első he­
lyezettet nemcsak a győzelem
dicsősége illeti meg, hanem öt­
venezer dolláros jutalom is üti
a markát. Az Iditarod története
1973-ra nyúlik vissza, amikor
idősebb Joe Redington fel­
fedező hajtó több más sport-
rajongóval együtt úgy akart
megemlékezni a világhírű
„Nome serum run" nevezetű
szánvágtáról, amely 1925-ben
zajlott le. Kutyák és hajtok az
idővel futottak versenyt, hogy
Noem-ba vigyék Nenanából
azt a nélkülözhetetlen, élet­
mentő fontosságú oltóanyagot,
197
amivel fölvehették a küzdel­
met az ott tomboló diftéria el­
len. Az Iditarod szó egy fontos
aranyásó-falu nevéből ered:
ezen a postaállomáson pihen­
tették 1910 és 1929 közt a ku­
tyákat; az Iditarod folyó part­
ján levő település jelenleg la­
katlan, Anchorage kikötő­
várostól északnyugati irány­
ban körülbelül 300 mérföldnyi­
re található. A verseny min­
den esztendőben, március
első szombatján kezdődik, az
Anchorage középpontjában
levő Fourth Avenne-ról reggel
kilenc órakor indul. Az első
számú kitüntetés Leonard
Seppalának, a legendás hírű
hajtónak az emlékezetét idézi.
A versenyzők kilenc óra két
perctől kezdve indulnak,
kétperces időközönként.
A verseny útvonala áthalad
Rainy Pass mellett a
McKinley-hegység tövében,
majd elkanyarodik a Yukon
folyó felé a Happy Valley
nevezetű völgyön keresztül,

majd Rohn után, a
Kushokwim folyó partja men­
tén fut tova: ez a szakasz
igencsak viszontagságos,
megesik, hogy beszakad a
jégpáncél, és a musher ku­
tyástul nyakig vízben találja
magát. Ophir ellenőrző állo­
más után az útvonal az
esztendő mineműsége sze­
rint két ágra szakad, és mind­
egyik másfelé vezet. A párat­
lan években dél felé fordul az
út, átvág Iditarod falun, majd
Anvik ellenőrző állomásnál a
Yukon mentén északkeleti
irányban húzódik egészen
Kaltagig. A páros években vi­
szont Ophirtól északra visz to­
vább ez az út, Rubynál átkel
a Yukonon, s a folyó mellett
A SZÁNVERSENYEK
halad Nulatóig (ez az a hely,
ahol Seppalának találkoznia
kellett a diftéria elleni széru­
mot hozó szállítmánnyal), s
onnan érkezik el Kaltagig. Az
útvonal utolsó szakasza min­
den esztendőben azonos ma­
rad: a Northon Sound
jégmezőin kell átvergődni, ez
veszélyes vidék, mivel a jégár
gyakran megcsuszamlik, és
szilaj görgetegként ragad ma­
gával mindent és mindenkit,
bele egyenest a Bering-ten-
ger halálos hullámaiba. A cél­
ba jutás - a tengerszegély
ellenőrző állomásainak egyi­
kén megejtett hatórás
kötelező pihenés után -
Nome város központjában tör­
ténik, a Front Streeten.
198
A versenyre föliratkozott
minden egyes musher
markába nyomnak egy
postazsákot, és azt
Anchorage-tól el kell vinnie
Nome-ig, ama postaszánok
emlékezetére, amelyek a
prémvadászok és aranyásók
egyedüli kapcsolatát
jelentették a külvilággal.
A rendszabályok szigorúak,
főként ami a kutyák gondo­
zását illeti. Minden egyes
ellenőrző állomáson veterán
szánhajtók alaposan
megvizsgálják a kutyák
egészségi állapotát, és
ha rendellenességre akad­
nak, utasíthatják a hajtót,
hogy hagyjon föl a verseny­
zéssel.
 A SZÁNVERSENYEK

AZ IDITAROD GYŐZTESEI 1973-1993

IDŐTARTAM DÍJAK
ÉV HAJTÓ
nap óra perc másod­ $
perc
1973 Dick Wilmarth 20 00 49 41 12 000

1974 Cári Huntigton 20 15 02 07 12 000

1975 Emmit Peters 14 14 43 45 15 000

1976 Gerald „Jerry" Riley 18 22 58 17 7 000

1977 Rick Swenson 16 16 27 13 9 600

1978 Rick Mackey 14 18 52 24 12 000

1979 Rick Swenson 15 10 37 47 12 000

1980 Joe May 14 07 37 47 12 000

1981 Rick Swenson 12 08 45 02 24 000

1982 Rick Swenson 16 04 40 10 24 000

1983 Rick Mackey 12 14 10 44 24 000

1984 Dean Osmar 12 15 07 33 24 000

1985 Libby Ridles 18 00 20 17 50 000

1986 Susan Butcher 11 15 06 00 50 000

1987 Susan Butcher 11 02 05 13 50 000

1988 Susan Butcher 11 11 41 40 30 000

1989 Joe Runyan 11 05 24 34 50 000

1990 Susan Butcher

1991 Rick Swenson
1992 Martin Buser
1993 Jeff King 10 15 38

Az Iditarod rajtja a Fourth

Avenue havas úttestjén,
Anchorage központjában

199
 A SZÁNVERSENYEK

A PULKA
A Skandináviából származó
sportág fő jellegzetessége az,
hogy a hajtó hátul sílécen sí­
zik, míg a kutyák apró szán­
féleséget húznak elöl, még­
hozzá merev rudak mellé be­
fogva, nehogy lejtőn lefelé
menetben vagy kanyarban a
szán nekik csúszhasson és
kárt tehessen bennük.
A kutyák csak a kicsiny
szánt vontatják, a hajtót
nem: az illetőt csak azért fűzi
rugalmas gumikötél a
pulkához, hogy el ne veszít­
se kapcsolatát a kutyákkal
és irányíthassa a járgányt,
ha ellenlejtőre siklik, mert
épp arra vezet az útvonal.
A sportág a skandináv népek
hétköznapjaiból ered, akik
vadászatkor használták a
pulkát. A pulka elé vadász­
kutyát fogtak be, a pulkára a
fegyvereiket meg az élelmü­
ket rakták, majd a vadászat
befejeztével a zsákmányt.
A pulka mögött a vadász sílé­
cen vágott neki a hófödte lan­
káknak. Nem csoda hát, ha a
sportág első nagy bajnokai
skandinávok, túlnyomórészt
norvégek; a kutyáik szélse­ ehhez a sporthoz elegendő síző kell, jól fölkészült
bes vadászebek, főként vizs­ egyetlen kutya is, érthető, távfutó síbajnok-talán ezért
lák és kopók, határozottan miért terjedt el egykettőre indul olyan csekély számú
sokkal gyorsabbak az Európa-szerte a szárazföld versenyző még ma is a
északi kutyáknál, még a belső vidékein is. Csak az a „skandináv pulka”
szibériai huskynál is. Mivel bökkenő, hogy ide kitűnő rangadóin.

200
 A SZÁNVERSENYEK

GYORSASÁGI SZÁNVERSENYEK
A gyorsasági versenyek két fordulóban zajlanak le
(a fontosabbak, vagyis az európai és a világbaj­
nokságok három fordulóban), méghozzá ugyan­
azon a pályaszakaszon, aminek a hosszúsága fo­
gatlétszám szerint változik, azaz attól függ, hogy
hány kutya húzza a szánt. A skandináv pulka kü­
lön versenyszám.
Az első fordulót túlnyomórészt szombaton rende­
zik, a versenyzők reggel rajtolnak. Indulási sor­
rendjüket sorsolás dönti el. A második fordulót
másnap pirkadatkor, nagyon korán futják végig,
méghozzá a szombati célba jutás sorrendjének
megfelelő rajtolással: a leggyorsabb csapat rajtol
elsőként.
Az utóbbi években, mivel nagy az időkülönbség a
„küzdőszellemű" hajtők (a „korlátlan" kategória
egyik teamje 25 km/óra, sőt még nagyobb átlag-
sebességet ért el) meg az „amatőrök" közt (akik
főleg azért vesznek részt efféle mérkőzéseken,
hogy egyáltalán hóra mehessenek a kutyáikkal),

201
 A SZÁNVERSENYEK

kezdenek olyan rajtrendeket kidolgozni, amelyek­

SPORTÁGAK
nél a „futamfelelősök" a leggyorsabb teameket in­
dítják elsőként az első fordulóban is. kategória km
Az útvonal kezdeti és befejező szakasza általában
skandináv pulka 8-12
azonos valamennyi versenyágban; a pályák vala­
miképpen gyűrűszerűek oly módon, hogy a rajto­ 3 kutya (legalább 2) 6-8
lás és a célba jutás ugyanazon a vonalon (rajtvo­
8-12
nal-célvonal) történik, csak épp más irányból. 6 kutya (legalább 4)
Ugyanabban a versenyágban a rajtolás kétpercen- 8 kutya (legalább 6) 15-18
ként történik; két versenyág (az előző versenyág
utolsó rajtolása és a következő versenyág első raj­ korlátlan számú kutya
tolása) közt azonban legalább tizenöt percnyi szü­ (legalább 7 az első for­
dulóban és legalább 5 18-25
net tartandó. a második fordulóban)
A pálya szélessége 2,5 méter: ennyi kell ahhoz,
hogy a fogatok biztonsággal előzhessék egymást;
az egyenes szakaszok, a kanyarok és a veszélyes
pontok a valamennyi európai országban érvényes DONOVALY FISTC
standard jelzőlámparendszerrel jelölendők. világbajnokság, 1999.
A túloldali felső képen a
A nyomvonal kitűzésekor tekintettel kell lenni ar­ rajtolás izgatott pillanatában
ra, hogy a pálya ne haladjon a kutyák várakozási Scherer Károly fogata, az alsó
övezetének a közelében, mert ha verseny közben képen pedig Kitzenberger
megszimatolják a táborhelyüket, a pihenőterüket, Gyula fogata látható (ESZK SE)
Lent: Skandináv pulka verseny
arra tartanak a legrövidebb úton, hiszen azt már közben.
nem képesek fölfogni, miért hajtja tovább őket a Fotók (202-203. oldal):
hajtó még egy utolsó hosszú körön át. Szalánci Gábor

202
A SZÁNVERSENYEK

203
 A SZÁNVERSENYEK

A versenyterep alaprajzának megtervezésekor má­

sik fontos szabály az, hogy a pályának soha nem
szabad saját útvonalához túl közel visszakanya­
rodnia sem akkor, amikor a célegyenesbe fordul,
sem akkor, amikor hegyoldalban szerpentiníveket
ír le, mert az egymással szemközt futó csapatok
összemarakodhatnak, vagy ha egyik fogat megpil­
lantja a kígyózó út másik sávján futó teamet, úgy
dönthet, tüstént utolérheti, csak át kell vágnia a
hurkot.
Az említett okok miatt is igen sok hajtó szíveseb­
ben hajt a versenyeken úgynevezett alaszkai hus-
kykat, mert sokkal idomíthatóbbak és szíveseb­
ben engedelmeskednek az emberi utasításoknak,
mint például a szibériai huskyk, amelyekkel igen­
csak bajos elfogadtatni olyasmit, amit nincs ked­
vük megtenni.

Díjkiosztás az Associazione
Italiana Musher (Olasz Szán­
hajtó Egylet) által rendezett
1989-es olasz bajnokságon,
Moena di Fassában. A kutya,
a verseny igazi főszereplője,
mindig jelen van a pódiumon

204
 A SZÁN VERSENYEK

A SZÁNHÚZÓSPORT HELYZETE Ragula Regina (ÉSZK SE)

edzés közben speciális k
MAGYARORSZÁGON erekes gyakorló kocsival
Fotó: Szalánci Gábor
A kutyaszánhajtás története Magyarországon a ki­
lencvenes évek elejére nyúlik vissza. Mindig voltak
olyan emberek, akik Jack London regényein ne­
velkedtek és nem akartak elszakadni a természetes
élettől, a hegyektől és a kalandoktól. A politikai
helyzet változásával Magyarországon ebben az
időszakban nyitottá váltak az információs csator­
nák, hozzáférhetővé lettek a külföldi szaklapok, és
megnyíltak a határok Európa felé.
A lehetőség mindenki számára elérhetővé vált,
hogy megtekintsen ausztriai, francia vagy szlovák
szánhúzóversenyeket, illetve részt vegyen ben­
nük. Eleinte nem is tudtak egymásról, de később
kiderült, itt is, ott is próbálkozik valaki a legendás
Seppala és írón Will nyomdokaiba lépni. Sokan
megmosolyogták őket, de mindenképpen köszö­
net jár nekik, hiszen úttörői voltak hazánkban e
csodálatos ember-természet-kutya harmóniáját
megvalósító sportnak. Szeretném megemlíteni név
szerint őket: Buzetzki Győző, Jankovics Attila,
Drahos István, Mészáros István, Székely Árpád
(aki a pulka és a sijőring kategória jeles képviselője
volt), valamint Horvát István, aki az 1997-es sop-

205
 A SZÁNVERSENYEK

róni országos bajnokságot rendezte. Érdekesség­

ként megemlítem, hogy ezen a bajnokságon az
összes kategóriában még csak 11 fogat rajtolt, míg
az 1998-as országos bajnokságon (Mátra-Bonzi Ku­
pa) csak a négykutyás kategóriában volt ennyi ver­
senyző, és az összes versenyzői létszám meghá­
romszorozódott.
Melyek a fontosabb mérföldkövek? Az első szerve­
zett keretek között zajló versenyt 1993-ban rendez­
ték a Lajos-forrásnál. Ez még nem érte el a mai
versenyek színvonalát.
Megalakult az első sportegyesület, az MSZK SE.
Lassanként egyre népszerűbbekké váltak az északi
kutyafajták, újabb lelkes sportolók jöttek, akik ér­
deklődtek a szánhúzás, a sijőring és a pulka iránt.
Sajnos, jó néhány régi sportoló időközben abba­
hagyta a versenyzést, de a friss „transzfúzió" élén­
kítésien'hatott a sportág fejlődésére. Létrejött az Alasz-
káfSÉ, majd az ÉSZK SE, amely ma a legnagyobb
taglétszámmal rendelkező szakági egyesület. Mű­
ködik a Magyar Kutyafogathajtók Sportszövetsé­
ge, melynek elnökségében mindhárom sportegye­
sület képviselője közösen dolgozva egyengeti a
sportág jövőjét.
A hazai versenyzők többségének sajnos elérhetet­
len álom a nyugat-európai, kanadai pályák meg­
hódítása, de ennek ellenére, rövid idő alatt az aktív
hazai versenyzők létszáma megnégyszereződött.
A sportág népszerűsítésével, a szakmai tanács­
adással, a rendszeres időmérő edzések megszerve­
zésével, gyakorlati szakoktatással (kutyaiskola) el­
értük a kívánt eredményt. Komolyan vesszük a
sportág távolabbi jövőjét, ezért fontosnak tartjuk
az utánpótlás nevelését, és már 10-12 éves kortól
készítjük fel fiatal versenyzőinket.
Az 1999 februárjában megrendezett FISTC (fajtisz­
ta) világbajnokságon 9 magyar fogat indult. He­
ring Tamás (ÉSZK SE) a rangos nemzetközi me­
zőnyben a 8. helyen végzett.
Szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának sport­
egyesületünkhöz, várunk mindenkit, aki verseny­
szerűen szeretné űzni ezt a sportágat, akár világ-
színvonalon, akár csak hobbi szinten.
Senkit nem szeretnénk elriasztani vagy lebeszélni,
de tudni kell, hogy a kutyafogathajtás igencsak
„drága sport", komoly anyagi ráfordítást igényel.
Gondoljuk csak meg, hogy 4-8 kutya ellátása, a

206
 A SZÁNVERSENYEK

felszerelések, a hómentes időszakra a kerekes ed­

zőkocsi, a szán, a boxos utánfutó, a megfelelő ken­
nel, a fogyóeszköznek számító hámok, kötélzetek,
karabinerek, a versenyidőszak előtti és alatti heti
3-4 edzés mennyi elfoglaltságot és költséget jelent.
Az MKSSZ (Magyar Kutyafogathajtó Sportszövet­
ség) alapszabálya rögzíti, hogy a hazai versenye­
ken a fogathajtással egyenrangú kategóriának te­
kintendő az egy vagy két kutyával való kerékpáro­
zás, futás, illetve télen, a havas pályákon a síjőring.
A síjőring gyakorlatilag sífutást jelent egy vagy két
kutyával együtt, és a skandináv országokból ter­
jedt el.
A versenyszabályzat rendelkezik a felszerelések­
ről, rajtolásról, az előzésről, a szabályos célba érke­
zésről és így tovább.
Bármennyire is szeretnénk, a kutyafogathajtás, kü­
lönösen a 8-10 kutyás fogatokkal, nem válhat tö­
megsporttá, de a pár éve még „csak" futó vagy
kerékpározó versenyzők közül többen ma már 4-6
kutyás fogatot hajtanak versenyeinken.
A szánhúzó fajták tartóinak tudniuk kell, hogy
alapvető feltétel a kutya testi és mentális fejlődésé­
hez az optimális mozgásmennyiség biztosítása.
Ősztől tavaszig 6-8 verseny van évente, ezenkívül
edzőtáborokat is szervezünk.
A sportágat és a szánhúzó kutyafajtákat népszerű­
sítő rendezvényeinken minden érdeklődőt szere­
tettel várunk.
A hazai versenysport célja természetesen, hogy
versenyzőink nemzetközi szinten is megállják a
helyüket.
A magyar kutyafogathajtó sport az európai színvo­
nal felé tart, melyet az is jelez, hogy az ESZK SE
1999. június 18-án felvételt nyert 16. tagországként
a Fajtatiszta Szánhúzókutyás Sportok Világszerve­
zetébe (FISTC). Ez mérföldkő a magyar kutyafo­
gathajtás történetében.
ESZK SE infovonal. 295-0994. Minden sportolni
vágyó érdeklődőt szeretettel várunk.

Schererné Domján Zsuzsanna

Az ÉSZK SE és a MEOE
Szánhúzó- és Északikutyások
Klubjának elnöke

207