Correos Electrónicos Pszichológia - Richard-J-Davidson-Sharon-Begley-Az-Agy-Erzelmi-Elete PDF

Richárd J.
Davidson
Sharon Begley
Az
agy
érzelmi
élete
Vajon miért van az, hogy egyes emberek nagyon gyorsan helyrerázód
nak egy-egy kudarc után, míg másokat sokáig emészt a kétségbeesés?
Miért van az, hogy egyesek annyira képesek ráhangolódni másokra,
hogy szinte a„veséjükbe látnak", míg mások alig-alig veszik az adást?
És miért van az, hogy egyesek szinte mindig feldobottak, mások meg
folyton levertek?
Az ismert és elismert agykutató, Richárd J. Davidson e kérdések meg-

válaszolására az érzelmeink - eredetük, erejük és képlékenységük-
egészen új modelljével állt elő.
Davidson szerint mindannyiunkat hat alapvető „érzelmi stílus" -

a rugalmasság, a szemlélet, a társas intuíció, az öntudatosság, a kon-
textus-érzékenység és a figyelem - határoz meg. Az egyéni érzelmi
ujjlenyomatunk ezek egyéni mértékeiből áll össze. Az érzelmi stílusok
nem puszta fikciók, mindegyik hátterében jól meghatározható agyi
aktivitási minta húzódik meg - ezeket Davidson a laikus olvasó szá-
mára is jól érthetően mutatja be.
A szerző arra is ajánl stratégiát, hogy az olvasó hogyan ismerje meg

a saját érzelmi stílusát - és akár meg is változtassa azt. Davidson felis-
meréseit nem pusztán a tudományosságra összpontosítva, hanem igen
szórakoztató önéletrajzi-tudománytörténeti keretbe ágyazva, mintegy
tudományos fejlődes- és kalandregényként tárja az olvasó ele.
Az elme kerekei
A SOROZAT KÖTETEI
Martin Seligman: Az optimista gyermek

Védd meg a depressziótól - legyen boldog élete
Martin Seligman: Flourish - Élj boldogan!
A boldogság és a jóllét radikálisan új értelmezése
Martin Seligman: Amin változtathatsz... és amin nem.
Átfogó kalauz a sikeres önfejlesztéshez
Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat
Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás
Csíkszentmihályi Mihály - Isabella Selega Csikszentmihalyi:
Élni jó! Tanulmányok a pozitív pszichológiáról
Rolf Dobelli: Gondolj bele, hogy ne ess bele!
A hétköznapi gondolkodás 52 csapdája
Richárd Wiseman: Paranormalitás. Miért látjuk azt, ami nincs is ott
Richárd Wiseman: 59 másodperc. Égy kis ésszel sokra mész
M. Scott Peck: Hazug emberek: A gonoszság lélektana
Olivér Sacks: Zenebolondok. Mesék a zenéről és az agyról
Olivér Sacks: Hallucinációk
Olivér Sacks: Az elme szeme
Jerome Groopman: Hogyan gondolkodnak az orvosok?
Paul Bloom: Élvezetek titka. Miért szeretjük azt, amit szeretünk?
Richárd J. Davidson - Sharon Begley
AZ AGY ÉRZELMI ÉLETE
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Richárd J. Davidson - Sharon Begley: The Emotional Life ofYour Brain.
New York, 2012.
ISBN 978 963 05 9415 8

ISSN 2061-2087
Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított

Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja
1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 2 1 - 3 5 .
www.akademiaikiado.hu
Első magyar nyelvű kiadás: 2013
© Richárd J. Davidson, Sharon Begley 2012

Hungárián translation © Nagy Mónika Zsuzsanna, 2013
© Akadémiai Kiadó, 2013
A kiadásért felelős
az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója
Felelős szerkesztő: Sisák Gábor
A szöveget gondozta: Földes Piroska
Termékmenedzser: Egri Róbert
Nyomdai előkészítés: Mocsonoky Gábor
Nyomdai munkálatok: Kinizsi Nyomda Kft.
Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató
Debrecen, 2013
Kiadványszám: TK120024
Megjelent 20,25 ( A / 5 ) ív terjedelemben
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és

televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.
Printed in Hungary
Tartalom
Bevezetés: Tudományos felfedezőút 7
1. Nincs „konfekcióagy" 19
A hat dimenzió • A szélsőségek • Elme az agyból • Most vagyunk
tökéletesek - ideje változni
2. Az érzelmi stílus fölfedezése 33

Édes álmok • A Harvard felé • Megszáll az ihlet • Bal, jobb, bal, jobb •
Az Excedrin a tuti • A szalag meséje • Amit a csecsemők is tudnak •
A depressziós agy • Egyéni különbségek
3. Ismerjük meg érzelmi stílusunkat! 69

Rugalmasság • Szemlélet • Társas intuíció • Ön-tudatosság •
Kontextusérzékenység • Figyelem
4. Az érzelmi stílus agyi alapjai 96

A rugalmasság az agyban • A társas intuíció az agyban • A kontextus-
érzékenység az agyban • Az ön-tudatosság az agyban • A szemlélet az
agyban • A figyelem az agyban
5. Hogyan alakul ki az érzelmi stílus? 125

Érzelmi DNS • Szégyenlősnek született? • A nevelés hatása az öröklött
vonásokra • Robié színre lép • Ajaj! Oda a temperamentum • És a szelí-
dek örökségül bírják... a bátorságot
5
6. Az elme, az agy és a test, avagy hogyan befolyásolja az érzelmi stílus
az egészségünket 153
Viselkedési medicina • Ne légy beteg! Légy boldog? • A botox és
a test-agy kapcsolat • Asztma: elme-agy-test összeköttetési modell •
Az érzelmi stílus és az immunitás • A szív-agy kapcsolat • A meg-
testesült elme
7. A normális és az abnormális, és amikor a „más" kórossá válik . . 184

Pszichiátria - idegrendszeri alapon • Az autizmus spektruma •
Ha nem nézünk, nem látunk • Az egész család • A depresszió agyi
taxonómiája • A depresszió és a szemlélet • Előrefelé • A figyelmi
stílus és az ADHD
8. A plasztikus agy 213

A huzalozott dogma • A Silver Spring-i majmok • Látni a menny-
dörgést és hallani a villámlást • A neuroplaszticitás az orvoslásban •
Az elme a test fölött
9. Coming out 232

Út Indiába • A meditáció és a tudomány találkozása • Szerzetesek
a laborban
10. A szerzetes a gépben 256

Éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés • A kutatási célú
elvonulás • Tanítható-e az együttérzés? • Figyelem, rinpócse, kérem •
Szerető kedvesség az (MRI-)alagútban • Az együttérzés-gyorsító
II. Újrahuzalozva, avagy gyakorlatok az érzelmi stílus

megváltoztatására 287
Szemlélet • Ön-tudatosság • Figyelem • Rugalmasság • Társas
intuíció • Kontextusérzékenység • Változtassuk meg az elménk -
megváltozik az agyunk
Köszönetnyilvánítás 318
Bevezetés
Tudományos felfedezőút
Ez a könyv a személyes és szakmai utamat írja le, amelynek során meg-

értettem, miért és hogyan különböznek egymástól az emberek abban,
ahogyan életük eseményeire érzelmileg reagálnak. Mindvégig az a vágy
vezérelt, hogy segítséget nyújtsak abban, miként lehet egészségesebb és
teljesebb életet élni. E szőttesben a „szakmai" szál az affektív agykuta-
tásnak nevezett hibrid tudományágat jelenti - az érzelmeink hátterében
meghúzódó agyi mechanizmusok tanulmányozását, illetve azt a kutatást,
amely az emberek jóllétének fokozását, valamint az elme pozitív minősé-
geinek megerősítését célozza. A „személyes" szál az én saját történetem.
Az a meggyőződés vezérelt - ahogy Hamlet mondja Horatiónak -, hogy
„Több dolgok vannak földön és egen (...) mintsem" a pszichológia és
az agykutatás fősodrának standard megközelítése „álmodni képes". így
e tudományágak szabta határokon kívül helyezkedve, olykor elakadva,
de végül, remélem, célkitűzéseimet legalábbis részben elérve, precíz ku-
tatásokkal kimutattam, hogy az érzelmek az idegrendszernek korántsem
csupán sallangjai, mint azt egykor a tudomány hitte, hanem az agy mű-
ködését és az elme életét meghatározó tényezők.
7
az agy érzelmi élete
Harminc éve dolgozom az affektív agykutatás területén,1 több száz ku-

tatási eredmény birtokába jutottam, kezdve attól, hogy milyen agyi me-
chanizmusok húzódnak meg az empátia mögött, és hogy mi a különbség
az autista és a normálisan fejlődő agy között, egészen addig, hogy az agy
racionalitásának székhelye miként taszíthat bennünket a depresszió za-
varos érzéseinek mélyére. Remélem, eredményeim hozzájárultak annak
megértéséhez, mit jelent embernek lenni, mit jelent érzelmi életet élni.
Ám ahogy halmozódtak az eredményeim, idővel kissé hátrébb léptem
a Wisconsini Egyetemen működő laboratóriumom mindennapi életétől
- az évek során ugyanis a labor kisebb vállalattá nőtte ki magát: 2011
tavaszán, amikor ezeket a sorokat írom, tizenegy egyetemi hallgató, tíz
posztdoktor, négy programozó és huszonegy további kutató és admi-
nisztratív munkatárs vesz részt a munkában, és az Országos Egészség-
ügyi Intézetek, valamint más alapok jóvoltából mintegy húszmillió dol-
lár kutatási ösztöndíjjal gazdálkodunk.
2010 májusa óta az egyetem Egészségeselme-kutató Központjának
az igazgatója is vagyok.2 Ezt a kutatási komplexumot annak szenteltük,
hogy tanulmányozzuk, miként keletkeznek az elmében azok a tulaj-
donságok, amelyeket az emberiség a civilizáció hajnala óta nagyra érté-
kel - az együttérzés, a jóllét, a jótékonyság, az altruizmus, a kedvesség,
a szeretet és az emberi lét más nemes vonásai -, és miként fejleszthetők.
A központ egyik nagy erénye, hogy nem csak kutatómunka folyik benne.
Arra törekszünk, hogy eredményeink kikerüljenek a világba, ahol való-
di emberek életében valódi változást hozhatnak. E célból kialakítottunk
alsó és felső tagozatos diákok számára egy tantervet, amely a kedvességet
és a tudatosságot fejleszti, és vizsgáljuk, milyen hatással van ez a tréning
a gyerekek tanulmányi eredményére, valamint a figyelmükre, az empá-
tiás és az együttműködési készségükre. Egy másik program keretében azt
kutatjuk, vajon a tudatos légzés és a meditáció segíthet-e az Afganisztán-
1 R. J. Davidson: Affective Style, Psychopathology, and Resilience: Brain Mechanisms

and Plasticity. American Psychologist 55 (2000): 1196-214; R. J. Davidson: Affective
Neuroscience and Psychophysiology: Toward a Synthesis. Psychophysiology 40 (2003):
655-65.
2 Lásd www.investigatinghealthyminds.org.
Bevezetés
ból és Irakból visszatérő veteránoknak abban, hogy leküzdjék a stresszt

és a szorongást.
Magam mindkettőt mélységesen szeretem - a szigorú értelemben
vett tudományt és az eredmények való életbe történő átültetését is -, de
mindkettőben nagyon könnyű fölaprózódni. (Sokszor tréfálkozom azon,
hogy nekem több főállás is jutott: az ösztöndíjpályázatok ellenőrzésétől
az egyetem bioetikai bizottságával folytatott tárgyalásokig, hogy enge-
délyt kapjunk az önkéntesek bevonásával, emberekkel folytatott kutatá-
saink elvégzéséhez.) Márpedig én ezt nem szeretném.
Ügy tíz évvel ezelőtt elkezdtem leltárba venni a saját kutatásaimat és
azokat a kutatásokat, amelyeket más laborok végeztek az affektív agy-
kutatás terén - mégpedig nem az érdekes egyedi eredményeket, hanem
az átfogó képet. És azt láttam, hogy érzelmi életünkkel kapcsolatos, több
évtizedes munkánk valami egészen alapvető dolgot tárt fel: hogy létezik
valami, ami mindannyiunkra jellemző, s amit később érzelmi stílusnak
neveztem el.
Mielőtt röviden vázolnám az érzelmi stílus összetevőit, hadd magya-
rázzam el, hogyan viszonyul más osztályozási rendszerekhez, amelyek az
emberi létezés mérhetetlen változatosságát igyekeznek föltárni. Ilyenek
az érzelmi állapotok, a gyökérvonások (érzelmi jellemzők), a személyiség
és a temperamentum.3
Az érzelem legkisebb és legkevésbé stabil egysége az érzelmi állapot.
Jellemzően csak pár másodpercig tart, és többnyire egy tapasztalás indít-
ja el - az intenzív érzelem, amelyet, mondjuk, az vált ki, ha a gyermek
tésztaképet készít anyák napjára a mamájának, az elégedettség, amelyet
egy nagy projekt elvégeztével érzünk, a bosszúság, ha egy hosszú hét-
vége mindhárom napját végig kell dolgoznunk, a szomorúság, hogy az
egész osztályból csak a mi gyermekünket nem hívták meg egy buliba. Az
érzelmi állapot azonban lehet pusztán mentális tevékenység - álmodo-
zás, introspekció vagy a jövő előrevetítésének - következménye is. Ám
akár valódi, a külvilágból érkező, akár mentális tapasztalások váltják ki,
3 P. Ekman, R. J. Davidson (eds): The Nature of Emotion: Fundamental Questions. New

York, Oxford University Press, 1994.
9
Az a g y érzelmi é l e t e
az érzelmi állapotok többnyire elmúlnak, és egy következőnek adják át

a helyüket.
Az az érzés, amelyik tartósan megmarad, és perceken, órákon vagy
akár napokon át nem múlik el, az a hangulat. Azok az érzések pedig,
amelyek nem csupán napokig, hanem éveken át jellemzőek ránk, a gyö-
kérvonások. Gondoljunk olyasvalakire, aki folyton bosszús és zsémbes,
vagy olyasvalakire, aki szinte állandóan haragban van a világgal. Az ér-
zelmi gyökérvonás (krónikus, mindjárt kirobbanó harag) növeli annak
az esélyét, hogy bizonyos érzelmi állapot (harag) tanúi leszünk, mivel
csökkenti az adott érzelmi állapot eléréséhez szükséges küszöböt.
Az érzelmi stílus következetes módja annak, ahogyan az életünk ta-
pasztalataira reagálunk.4 Jellegzetes, jól meghatározható agyi kapcsolat-
rendszerek vezérlik, és objektív, laboratóriumi eszközökkel mérhető. Az
érzelmi stílus befolyásolja annak valószínűségét, hogy bizonyos érzelmi
állapotokat, gyökérvonásokat és hangulatokat érezzünk. Mivel az érzel-
mi stílusok közelebb állnak a hátterükként szolgáló agyi rendszerekhez,
mint az érzelmi állapotok vagy a gyökérvonások, érzelmi életünk atom-
jainak, alapvető építőkockáinak is tekinthetjük őket.
Ezzel szemben a személyiség - az emberek leírásának ismerősebb
módja - ebben az értelemben nem alapvető, és az alapját sem jól meg-
határozható idegrendszeri mechanizmusok adják. A személyiség magas
szintű jellemzők készlete, amely magában foglalja a jellemző érzelmi
gyökérvonásokat és érzelmi stílusokat is. Vegyük például a barátságos-
ság sokat tanulmányozott vonását. Azok, akiket a standard pszichológiai
értékelés (saját maguk és ismerőseik által egyaránt) különösen barátsá-
gosnak mér, empatikusak, megfontoltak, barátságosak, nagyvonalúak és
segítőkészek. Ezeknek az érzelmi gyökérvonásoknak mindegyike az ér-
zelmi stílus különböző aspektusainak terméke. A személyiségtől eltérően
az érzelmi stílus sajátos és jellemző agyi mintázatnak feleltethető meg.
Ahhoz, hogy megértsük a barátságosság agyi alapjait, alaposabban meg
kell vizsgálnunk, milyen érzelmi stílusok alkotják.
4 R. J. Davidson: Affective Style and Affective Disorders: Perspectives from Affective

Neuroscience. Cognition and Emotion 12 (1998): 307-30.
10
BEVEZETÉS
A pszichológia tudománya újabban nagy élvezettel termel ki magából

különféle osztályozásokat, amelyek olyasmiket állítanak, hogy négyféle
temperamentumot különböztethetünk meg, vagy hogy a személyiségnek
öt összetevője van, vagy hogy isten tudja, hányféle karaktertípus létezik.
Noha ezek eléggé érdekesek és szórakoztatóak - a média örömest fog-
lalkozik vele, hogy melyik karaktertípusból lesz kellemes, romantikus
partner, jó vezető vagy éppen pszichopata -, tudományos validitásukat
tekintve nem sokat érnek, ugyanis nincs mögöttük olyan precíz elemzés,
amely a hátterükben lévő agyi mechanizmusokat vizsgálja. Aminek köze
van az emberi viselkedéshez, érzésekhez és gondolkodásmódokhoz, az
az agyból ered, tehát egy érvényes klasszifikáció alapja maga az agy. És
ezzel el is érkeztem az érzelmi stílushoz.
Az érzelmi stílus hat dimenzióból áll. Egyik sem azonos a hagyomá-
nyos személyiségvonásokkal, sem az egyszerű érzelmi gyökérvonások-
kal vagy hangulatokkal, a mentális betegségek diagnosztikai ismérveivel
meg különösen nem. A hat dimenzió a modern agykutatás fölfedezéseit
tükrözi.
- Rugalmasság: milyen gyorsan vagy lassan jövünk helyre egy-egy
nehézség után.
- Szemlélet: milyen hosszan tudjuk fenntartani a pozitív érzelmeket.
- Társas intuíció: milyen gyakorlottan fogjuk fel a körülöttünk élők-
től érkező társas jelzéseket.
- Ön-tudatosság: mennyire helyesen értelmezzük az érzelmeket tük-
röző testérzeteket.
- Kontextusérzékenység: mennyire tudjuk érzelmeink szabályozásá-
ban tekintetbe venni a kontextust, amelybe épp belekerültünk.
- Figyelem: milyen élesen és világosan összpontosítunk.
Ez a hat dimenzió valószínűleg nem az, mint amire akkor jutna az
olvasó, ha leülne, és elgondolkodna az érzéseiről és arról, vajon miben
különböznek egymástól. Ahogyan nem adja magát Bohr atommodellje
sem, ha csak leül az ember, hogy eltöprengjen az anyag szerkezetén. Nem
akarom azt sugallni, hogy munkásságom a modern fizika megalapítóinak
munkájához fogható, csak az elvre szeretném felhívni a figyelmet: ritkán
fordul elő, hogy az emberi elme felismerné a természetre vagy akár az
11
önmagára vonatkozó igazságokat, pusztán intuíció vagy alkalomszerű

megfigyelések révén. Erre való a tudomány. Csakis a módszeres, precíz
kísérletek sora teszi lehetővé, hogy rájöjjünk, hogyan működik a világ -
és mi magunk.
Ez a hat dimenzió az affektív agykutatás területén elért saját ered-
ményeimből fakad, amely eredményeket a világ minden táján dolgozó
kollégáim fölfedezései egészítették ki és erősítették meg. A hat dimen-
zió az agy mintázatait és tulajdonságait, az emberi viselkedés és érzelem
sine qua nonját tükrözi. Ha ezek a dimenziók nem vágnak egybe azzal,
ahogyan az olvasó értelmezi önmagát és a hozzá közel állókat, annak
valószínűleg az lehet az oka, hogy közülük több olyan szinten működik,
amely első látásra nem nyilvánvaló. Nem feltétlenül vagyunk tisztában
például azzal, hogy a rugalmasság dimenziójában hol helyezkedünk el.
Ritka kivételektől eltekintve nem szentelünk nagy figyelmet annak, hogy
milyen gyorsan jövünk helyre egy-egy stresszes helyzet után. (Kivételt
képeznek a különösen traumatikus események, mint egy gyermek halá-
la; ilyen esetekben nagyon is tisztában van vele az ember, hogy hónapok-
ra padlóra kerül.) De a következményeit megtapasztaljuk. Ha például
reggel vitánk támad életünk párjával, egész napra kizökkenhetünk - és
nem feltétlenül leszünk tudatában, hogy azért vagyunk harapósak, mo-
gorvák és gorombák, mert nem nyertük vissza érzelmi egyensúlyunkat;
ami pedig a lassan helyrejövő véglet ismertetőjegye. A 3. fejezetben be-
mutatom, hogyan tudatosíthatjuk magunkban az érzelmi stílusunkat,
amely az első és legfontosabb lépés, ha kísérletet szeretnénk tenni akár
arra, hogy elegánsan elfogadjuk azt, akik vagyunk, akár arra, hogy át-
formáljuk magunkat.
A tudomány aranyszabálya, hogy egy feltörekvő új elméletnek az
újonnan felfedezett jelenségek mellett meg kell magyaráznia azokat is,
amelyeket a régiek már megmagyaráztak. Ahhoz, hogy gravitációs el-
méletét pontosabbnak és átfogóbbnak ismerjék el annál, mint amit Isaac
Newton kínált - miután látta (vagy nem látta) lehullani a fáról az almát -,
Albert Einsteinnek általános relativitáselméletével meg kellett magyaráz-
nia azokat a gravitációs jelenségeket is, amelyeket Newton megmagyará-
zott - vagyis a bolygók Nap körüli pályáját, illetve a sebességet, amellyel
BEVEZETÉS
tárgyak a földre hullanak valamint az újabbakat is - azazhogy a nagy

csillagok körül elhajlik a fény Hadd mutassam meg, hogy az érzelmi stí-
lus megfelelően meg tudja magyarázni a jól ismert személyiségvonásokat
és a temperamentumok típusait; aztán majd - elsősorban a 4. fejezetben
- azt is látni fogjuk, hogy mindennek szilárd agyi alapjai vannak, ami
más klasszifikációs rendszerekről nem mondható el.
Ügy vélem, minden egyedi személyiség és temperamentum a hat
érzelmi stílus különféle kombinációit tükrözi. Vegyük a „nagy ötös"
- a pszichológia egyik standard klasszifikációs rendszere - személyiség-
vonásait, amelyek a következők: az új tapasztalatokra való nyitottság, lel-
kiismeretesség, extraverzió, barátságosság és neuroticizmus.
- Aki nagyon nyitott az új tapasztalatokra, az erős társas intuícióval
rendelkezik. Nagyon ön-tudatos, a figyelem dimenziójában pedig a jól
összpontosító véglet felé helyezkedik el.
- A lelkiismeretes személynek jól fejlett a társas intuíciója, jól össz-
pontosító a figyelme, és erőteljes a kontextusérzékenysége.
- Az extravertált személy gyorsan túlteszi magát a nehézségeken, így
a rugalmasság spektrumában a gyorsan helyrejövő véglet felé helyezke-
dik el. Hosszan fenntartja pozitív szemléletét.
- Egy barátságos személy erősen kontextusérzékeny, igen rugalmas,
és kitartóan pozitív a szemlélete.
- Akinek meghatározó vonása a neuroticizmus, az lassan jön hely-
re a nehézségek után. Borús, negatív szemléletű, viszonylag érzéketlen
a kontextusra, és figyelmét tekintve hajlamos a szétszórtságra.
Miközben az érzelmi stílusok kombinációi, amelyekkel az öt szemé-
lyiségvonást leírtam, általában igazak, kivételek mindig akadnak. Az
adott személyiséghez nem mindenkinél társulnak az érzelmi stílusnak
azok a dimenziói, amelyeket leírtam, de legalább egy közülük mindkép-
pen jelen van.
A nagy ötösön túl szemügyre vehetjük azokat a gyökérvonásokat is,
amelyek akkor jutnak az eszünkbe, amikor magunkat vagy egy általunk
jól ismert személyt írunk le. Ezek szintén mind értelmezhetők az érzel-
mi stílus különböző dimenzióinak kombinációjaként, jóllehet ezúttal
is igaz, hogy az egyes gyökérvonásokkal rendelkező személyeknél nem
13
mindig van jelen az összes dimenzió. Az emberek többségénél azonban

felismerhető e dimenziók többsége.
- Impulzív: a szétszóródó figyelem és az alacsony fokú ön-tudatosság
kombinációja.
- Türelmes: a nagyfokú ön-tudatosság és kontextusérzékenység kom-
binációja. Ha tisztában vagyunk a kontextus megváltozásával, tudjuk,
hogy más dolgok is megváltoznak, és ez segít megőrizni a türelmünket.
- Szégyenlős: a rugalmasságot tekintve a nehézségek utáni lassú hely-
rejövetel és a kismértékű kontextusérzékenység kombinációja. A kontex-
tus iránti érzéketlenség következtében a szégyenlősség és az óvatosság
túlterjed azokon a kontextusokon, amelyekben ezek normálisnak mond-
hatók.
- Szorongó: a lassú helyrejövetel, a negatív szemlélet, a nagyfokú
ön-tudatosság és a figyelem dimenziójában a szétszórtság kombinációja.
- Optimista: a gyors helyrejövetel és a pozitív szemlélet kombiná-
ciója.
- Krónikusan boldogtalan: a lassú helyrejövetel és a negatív szem-
lélet kombinációja. Ezek következtében az egyén nem tudja fenntartani
pozitív érzelmeit, és egy-egy kudarc után benne ragad a negatív érzel-
mekben.
Mint láttuk, az általános vonások az érzelmi stílusok különféle per-
mutációi. Ez a formula lehetővé teszi, hogy leírjuk, mik lehetnek az álta-
lános vonások agyi alapjai.
Ha eredeti tudományos dolgozatokat olvasunk, könnyen az a benyo-
másunk támadhat, hogy a kutatók kigondolnak egy kérdést, megtervez-
nek egy okos kísérletet, hogy választ kapjanak rá, majd zsákutcák és ku-
darcok nélkül kivitelezik a vizsgálatot, és azzal meg is van a válasz. Ez
azonban nem így van. Gyanítom, erre már az olvasó is rájött, az azonban
még azok körében sem közismert, akik falják a tudományos kutatások-
ról szóló, népszerű beszámolókat, hogy milyen nehéz szembeszállni egy
uralkodó paradigmával. Márpedig én az 1980-as évek elején ilyen hely-
zetben találtam magam. Akkoriban a pszichológia tudománya az érzel-
mek tanulmányozását a személyiség- és a szociálpszichológia, nem pedig
a neurobiológia tárgykörébe utalta. Az érzelmek agyi alapjai iránt csak
BEVEZETÉS
igen kevés pszichológus kutató érdeklődött. Ami kevéske érdeklődést

egyáltalán tanúsítottak iránta, az az agy úgynevezett érzelmi központjai-
ra irányult, amiről pedig akkoriban azt tartották, hogy kizárólag a limbi-
kus rendszerre korlátozódik. Én azonban másként gondoltam: úgy vél-
tem, az érzelmek szempontjából döntő jelentőségűek a kérgi funkciók,
különösen azok, amelyek az evolúciósan fejlettebb, prefrontális kéregre
lokalizálódnak.
Amikor először fölvetettem, hogy az érzelmekben a prefrontális kéreg
is szerepet játszhat, ötletemet végtelen szkepszis fogadta. A prefrontális
kéreg, mondták, a ráció helye, a ráció pedig az érzelem ellentettje. így
természetesen nem játszhat szerepet az érzelmekben sem. Nagyon magá-
nyos vállalkozás volt ellenszélben tudományos karriert csinálni. Fantaz-
magóriának tekintették, hogy ott keresem az érzelmek alapjait az agyban,
ahol a ráció fészkel; az agykutatásban ez - finoman szólva - olyasmi volt,
mint Alaszkában elefántra vadászni. Nemegyszer tűnt úgy, különösen
pályám kezdetén, amikor támogatást akartam szerezni a kutatásaimhoz,
hogy szkepticizmusom, amellyel a klasszikus felosztáshoz - vagyis ahhoz
az elképzeléshez, miszerint a gondolkodás az igen fejlett neokortexben
zajlik, míg az érzések helye a kéreg alatti limbikus rendszer - viszonyul-
tam, jó eséllyel a karrierem végét, nem pedig a kezdetét jelenti.
Ha tudományos vonzalmam nem vallott is különösebben megfon-
tolt karrierépítésre, hát ugyanez igaz volt a személyes érdeklődésemre is.
Nem sokkal azután, hogy az 1970-es évek elején beiratkoztam a Harvard
mesterképzésére, találkoztam egy csapat igen kiváló, empatikus ember-
rel, akiknek - mint hamarosan megtudtam - volt egy közös vonásuk:
mindannyian meditáltak. Ez a fölfedezés katalizálta akkori, a meditáció
iránti kezdődő érdeklődésemet, mégpedig oly mértékben, hogy a máso-
dik év végén három hónapra elutaztam Indiába és Sri Lankára, hogy töb-
bet tudjak meg erről az ősi hagyományról, illetve arról, milyen tapasz-
talattal járhat az intenzív meditáció. Volt egy másik motivációm is: meg
akartam tudni, vajon a meditáció lehet-e tudományos kutatás tárgya.
Az érzelmek tanulmányozása önmagában is elég vitatott dolog volt.
A meditálás lényegében eretnekségnek számított, tanulmányozása pedig
eleve kudarcra volt ítélve. A tudós pszichológusok és agykutatók úgy vél-
15
ték, hogy az agynak vannak a gondolkodásnak és vannak az érzelmek-

nek szentelt területei, és a kettő soha nem fedi egymást. Továbbá: hogy
létezik szigorú, empirikus tudomány, és van a meditáció handabandája.
Aki pedig az utóbbit gyakorolja, arra okkal tekint gyanakodva az előbbi.
Ekkoriban jelent meg A fizika taója (1975), a The Dancing Wu Li Mas-
ters (Wu Li mester tánca, 1979) és más olyan könyvek, amelyek azt állí-
tották, hogy a modern nyugati tudomány eredményei és az ősi keleti filo-
zófiák jól kiegészítik egymást. Az akadémiai tudósok többsége ezt mint
sületlenséget elutasította; aki meditál, az közöttük nem igazán számít-
hatott gyors tudományos sikerre. A Harvardon egészen világossá tették
számomra a mentoraim, hogy ha sikeres tudományos pályát szeretnék
magamnak, akkor nem a meditáció tanulmányozásával kellene foglal-
koznom. Bár pályám elején belekaptam a meditáció kutatásába, amikor
felismertem, mekkora az ellenállás, félretettem ez irányú érdeklődésem.
Titokban meditáltam tovább, de végül - amikor már állást kaptam a Wis-
consini Egyetemen, és számos tudományos közlemény és elismerés volt
mögöttem - visszatértem a meditáció tudományos tanulmányozásához.
Ennek egyik legfőbb oka a dalai lámával való, meghatározó találkozá-
som volt 1992-ben. Ezt követően tudományos pályám és a magánéletem
is gyökeresen megváltozott. Mint a 9. fejezetben leírom, ez a találkozás
volt a szikra, amely arra az elhatározásra késztetett, hogy a meditáció és a
mentális tréning más formái iránti érdeklődésemet nyilvánossá tegyem.
Lélegzetelállító a változás, amely az azóta eltelt rövid idő alatt végbe-
ment. Nem egészen húsz év leforgása alatt a tudományos és az orvosi kö-
zösség sokkal elfogadóbbá vált a mentális tréning kutatása iránt. Évente
több ezer ilyen tárgyú cikket közölnek vezető tudományos lapok (legyez-
geti a hiúságom, hogy az első cikket, amely ebben a témában megjelent,
a nagyra tartott Proceedings ofthe National Academy of Sciences közölte
2004-ben, és egy kollégámmal ketten írtuk), az Országos Egészségügyi
Intézetek (NIH) pedig jelentős támogatásokat nyújt a meditáció kutatá-
sára. Egy évtizeddel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna.
Úgy vélem, ez a változás nagyszerű - és nem azért, mintha magamnak
tulajdonítanám (jóllehet öröm volt látni, hogy a tudományból száműzött
téma végre megkapja a neki járó tiszteletet). 1992-ben két ígéretet tettem
Bevezetés
a dalai lámának: részint, hogy személyesen fogom tanulmányozni a me-

ditációt, részint pedig, hogy megpróbálom az olyan pozitív érzelmeket
kutatni, mint az együttérzés és a jóllét - mivel a pszichológia kutatásai-
nak középpontjában hosszú ideje a negatív érzelmek álltak.
Mostanra a két ígéret egy irányba tart, és egybevág velük az ellen-
szélben fogant meggyőződésem, miszerint az érzelmek vonatkozásá-
ban a ráció székhelye az agyban és a magasrendű kognitív funkciók épp
olyan fontos szerepet játszanak, mint a limbikus rendszer. A meditálók-
kal folytatott kutatásaim azt mutatták, hogy a mentális tréning megvál-
toztathatja az agyi aktivitási mintákat, és ezáltal erősíti az empátiát, az
együttérzést, az optimizmust, valamint a pozitív érzelmeket is - és ezzel
beteljesült az ígéretem, hogy a meditációt és a pozitív érzelmeket is tanul-
mányozni fogom. Az affektív agykutatás fősodrában végzett kutatásaim
arra az eredményre vezettek, hogy a magas szintű érvelés helye kulcsfon-
tosságú ezeknek az agyi aktivitási mintáknak a megváltoztatásában.
így, miközben ez a könyv az én személyes és tudományos átalakulá-
som története, remélem, az olvasónak is útmutatást ad az átalakulásához.
A meditáció szanszkrit megfelelője azt is jelenti, hogy „megismertetés".
Saját érzelmi stílusunk alaposabb megismerése az első és legfontosabb
lépés afelé, hogy változtatni tudjunk rajta. Ha ez a könyv csupán annyit
ér el, hogy az olvasó jobban tudatosítja magában a saját és a körülötte
élők érzelmi stílusát, azt én már sikernek tekintem.
1. FEJEZET
Nincs „konfekcióagy"
Aki bízik az önsegítő könyvekben, a népszerű pszichológiai cikkekben

és a tévés terapeutákban, az bizonyára úgy véli, hogy az élet legfonto-
sabb eseményeire az emberek meglehetősen kiszámítható módon rea-
gálnak. A „szakértők" szerint az emberek többségére egy adott tapasz-
talat ugyanolyan hatást fejt ki. Vagyis létezik a gyász, amelyen mindenki
keresztülmegy, az egymást követő események, amelyek megtörténnek,
amikor szerelembe esünk, a szokásos válasz, ha elhagynak valakit, és
léteznek meglehetősen szabványos reakciók, amelyekkel szinte minden
normális ember reagál a gyermekszületésre, a kamaszok nevelésének ne-
hézségeire, arra, ha nem értékelik a munkáját, ha elviselhetetlen teher
nehezedik rá a munkájában, valamint azokra a változásokra, amelyek az
öregedés elkerülhetetlen velejárói. Ugyanezek a szakértők magabiztosan
ajánlanak bizonyos lépéseket, amelyek segítségével mindannyian vissza-
szerezhetjük érzelmi egyensúlyunkat, akár az életünkben, akár a szere-
lemben ért bennünket kudarc, érzékenyebbé (vagy kevésbé érzékennyé)
válhatunk, biztonsággal tudjuk kezelni a szorongásunkat... meg egyéb-
ként is, amelyek segítségével azzá válhatunk, akik lenni szeretnénk.
Harminc-egynéhány éves kutatói munkám azonban azt igazolja, hogy
ezek a konfekcióelképzelések az érzelmek terén még kevésbé érvénye-
sek, mint az orvoslásban. Ott ugyanis a kutatók már fölismerték, hogy
(egyebek mellett) a DNS-állománytól függ, egy-egy ember miként reagál
a neki felírt gyógyszerekre. Ennek köszönhetően megkezdődött a sze-
19
AZ agy érzelmi élete
mélyre szabott gyógyszerezés kora, amikor is ugyanarra a betegségre

két beteg két különböző kezelést kap - azon egyszerű oknál fogva, hogy
nincs két beteg, akinek azonos lenne a génállománya. (Csak egy fontos
példát említek ezzel kapcsolatban:5 az, hogy a warfarin nevű vérhígító-
ból egy beteg milyen mennyiséget vegyen be, hogy biztosan megelőzze
a vérrög kialakulását, attól függ, hogy a génjei milyen gyorsan bontják le
a szert.) Amikor az a kérdés, hogy az emberek hogyan reagálnak az élet
dolgaira, mennyire tudják kifejleszteni magukban az örömérzet képes-
ségét, mennyire tudnak szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani, hogyan
viselik a kudarcokat, és általában mennyire képesek értelmes életet élni,
a recept szintén személyre szabott. E tekintetben nemcsak DNS-állomá-
nyunk különbözősége az ok - ami természetesen fennáll, és DNS-állo-
mányunk határozottan befolyásolja is az érzelmi életünket hanem az
agyunk aktivitási mintája is. Ahogy a jövő gyógyítását is alakítja majd
a betegek DNS-ének megfejtése, úgy a mai pszichológiát is alakíthatja,
ha megértjük az agyi aktivitásnak azokat a jellemző mintáit, amelyek
a mindannyiunk esetében meghatározó érzelmi hajlamok és állapotok
mögött húzódnak meg.
Agykutatóként pályafutásom során több ezer embert láttam, akiknek

hasonló volt a hátterük, ám az élet hasonló eseményeire megdöbbentően
eltérő módon válaszolnak. Vannak, akik rugalmasan kezelik a stresszt,
mások szétesnek a hatására. Az utóbbiak idegesek, depressziósak lesz-
nek, és működésképtelenné válnak, ha valamilyen nehézséggel találják
szembe magukat. A rugalmas emberek valamiképpen nemcsak arra
képesek, hogy ellenálljanak a stressznek, hanem arra is, hogy bizonyos
stresszes eseményekből profitáljanak, és a nehézséget a saját javukra for-
dítsák. Dióhéjban ez az a talány, amely a kutatásaimat irányította. Meg
akartam tudni, min múlik, hogy egyesek miképpen reagálnak a válásra,
a szeretteik halálára, az állásuk elvesztésére vagy bármely más veszte-
ségre - valamint arra is ugyanilyen kíváncsi voltam, mitől függ, hogy
5 T. Li, L. A. Lange, X. Li, L. Susswein, B. Bryant, R. Malone, E. M. Lange, T.-Y. Huang D„

W. Stafford, J. R Evans: Polymorphisms in the VK0RC1 Gene Are Strongly Associated
with Warfarin Dosage Requirements in Patients Receiving Anticoagulation. Journal of
Medical Cenetics 43 (2006): 740-44.
NINCS „KONFEKCIÓAGY"
az emberek miként reagálnak a pályafutásuk során elért győzelmekre,

arra, ha sikerül elnyerniük szívük választottjának szerelmét, ha rájönnek,
hogy igaz barátaik a tűzbe mennének értük, valamint más boldogság-
forrásokra. Vajon miért reagálnak az emberek érzelmileg igen eltérően
az életükben adódó örömökre és bánatokra?
Munkám során arra jutottam, hogy az embereknek más-más az ér-
zelmi stílusuk. Ez a stílus olyan érzelmi reakciók és küzdelmi válaszok
együttállása, amelyek természetükben, intenzitásukban és időtartamuk-
ban is különböznek. Ahogy minden embernek egyedi az ujjlenyomata,
az arca, ugyanúgy mindnyájunk érzelmi profilja is egyedi, és olyannyira
része annak, akik vagyunk, hogy akik jól ismernek bennünket, gyakran
képesek előre megmondani, miként fogunk reagálni egy-egy érzelmi
próbatételre. Az én érzelmi stílusom például meglehetősen optimista és
jó kedélyű, vágyom a kihívásokra, könnyen túlteszem magam a nehézsé-
geken, viszont olykor hajlamos vagyok olyasmi miatt aggódni, amit nem
tudok kontrollálni. (Anyám, aki odáig volt attól, hogy mindig az élet na-
pos oldalát látom, csak joy boynak - örömkölyöknek - hívott.) Egyesek
éppen érzelmi stílusuk miatt képesek viszonylag könnyen túltenni ma-
gukat egy fájdalmas váláson, míg mások önvádba és kétségbeesésbe süp-
pednek ugyanettől. Ez az oka annak, hogy két testvér közül az egyikről
lepereg, ha elveszti az állását, a másik azonban utána még évekig értékte-
lennek érzi magát. Ezért van az, hogy az egyik apa csak megrántja a vál-
lát, amikor a gyerekliga bírója tévesen figyelmezteti a lányát (aki pedig
nem szabálytalankodott), a másik viszont talpra ugrik, és lila fejjel, tor-
kaszakadtából üvölteni kezd. Az érzelmi stílus áll a hátterében annak is,
hogy az egyik barátunk mindenkinek vigaszt tud nyújtani, míg a másik
inkább távol tartja magát - érzelmileg és szó szerint is amikor a bará-
tainak vagy a családjának támogatásra és együttérzésre van szüksége. Ez
az oka annak is, hogy van, aki remekül olvas a testbeszédből és a hang-
súlyokból, míg másoknak ez „kínaiul" van. És úgyszintén ez áz oka an-
nak, hogy egyesek képesek belelátni a saját fejükbe, szívükbe és testükbe,
mások pedig azt sem ismerik fel, hogy ez egyáltalán lehetséges.
Minden pillanat számtalan lehetőséget kínál arra, hogy működés köz-

ben figyeljük meg az érzelmi stílusokat. Sok időt töltök reptereken, és
21
ritka az az utazás, amikor ne lenne alkalmam némi terepmunkára. Mint

tudjuk, egy repülőút alkalmával több nehézség adódhat, mint amennyi já
rat az O'Hare reptérről indul péntek este: rossz időjárási viszonyok, várni
kell a legénység egy tagjára, akinek késik a járata, géphiba, vészvillogó a
pilótafülkében, aminek a jelentését senki nem tudja megfejteni... és a sor
folytatható. Úgyhogy megannyi alkalmam adódott, hogy megfigyeljem,
hogyan reagálnak ilyen helyzetekben az utasok (beleértve saját magamat
is), akik a felszállásra várva meghallják a rettegett bejelentést, miszerint
a gép egy-, két- vagy ki tudja hány órás késéssel indul, netán egyáltalán
nem indul, mert törölték a járatot. Jól hallható a közös moraj. De ha ala-
posabban megnézzük az egyes utasokat, világosan látjuk, hogy érzelmi
reakcióik igen széles skálán mozognak. Ott az az egyetemista a fejébe hú-
zott csuklyával, fülében fülhallgatóval, feje a zene ritmusára mozog, és épp
csak felpillant az iPadjéről, hogy utána ismét belevesszen. Aztán ott a fiatal
anyuka - türelmetlen, tipegőkorú gyermekével -, aki csak annyit mor-
mog maga elé, hogy „Már csak ez hiányzott", aztán felkapja a kicsit, és
elindul vele valami ennivalóért. És ott van az az üzletasszony-küllemű nő
is, aki jól szabott kosztümjében fürgén a kapuhoz siet, és nyugodtam, de
határozottan azt követeli, hogy bármilyen útvonalon, de azonnal vigyék el
őt Katmanduból, hogy odaérjen az üzleti tárgyalására. Na és az ősz hajú,
méret után készült öltönyt viselő férfi, aki ráripakodik a reptéri alkalma
zottra, elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja, és tudni akarja, vajon
a személyzet tisztában van-e vele, milyen fontos számára, hogy eljusson a
célállomásra, ragaszkodik hozzá, hogy beszéljen a főnökkel, továbbá - im-
már vöröslő arccal - azt üvölti, hogy ez a helyzet egyszerűen tűrhetetlen.
Készséggel elhiszem, hogy egyes emberek számára súlyosabb követ-

kezményekkel jár a késés, mint másoknak. Ha valaki nem ér oda hal-
dokló édesanyjához, az mindenképpen elöl van a sorban, de az is sokkal
rosszabb, ha valaki nem ér oda egy üzleti tárgyalásra, amelytől pedig a
nagyapja által alapított cég sorsa függ, mint ha egy diák a tervezettnél fél
nappal később ér haza téli szünetre. Erős a gyanúm azonban, hogy bosz-
szantóan késedelmes járatindulás esetén az emberek reakcióiban mutat-
kozó különbségnek kevesebb köze van a külső körülményekhez, és sok-
kal inkább az érzelmi stílus határozza meg.
Az érzelmi stílus számos kapcsolódó kérdést vet fel. A legkézenfek-

vőbb az, hogy mikor jelenik meg. Fiatal felnőttkorban, amikor kialakít-
juk azokat a mintákat, amelyekkel leírható lesz, hogy milyen emberek va-
gyunk, vagy - mint azt a genetikai determinizmus hívei rávágnák - már
születésünk előtt? Vajon az érzelmi válaszok mintái egész életünkben
változatlanok maradnak? Kevésbé kézenfekvő az a kérdés, amely azon-
ban szintén felvetődött kutatásaim során, hogy vajon az érzelmi stílus
befolyásolja-e az egészségi állapotunkat. (Többek között azért gyanak-
szom rá, hogy igen, mert azok az emberek, akik orvosi értelemben vett
depresszióban szenvednek, hajlamosabbak bizonyos fizikai megbetege-
désekre - szívrohamra, asztmára -, mint azok, akik nem estek át de-
presszión.) A leglényegesebb kérdés azonban mégis az, hogy vajon mi-
ként alakítja ki az agy a különféle érzelmi stílusokat - és hogy vajon ezek
a stílusok kódolva vannak-e az idegrendszerünkben, tehetünk-e bármit
is a megváltoztatásuk érdekében, ebből kifolyólag megváltoztathatjuk-e
azt, ahogyan az élet örömeire és nehézségeire reagálunk. És ha valami-
képpen tudunk változtatni az érzelmi stílusunkon (a 11. fejezetben erre
javaslok néhány módszert), az vajon mérhető változásokat idéz elő az
agyunkban is?
A hat dimenzió
Hogy ne hagyjam kétségek közt az olvasót - és jobban megvilágítsam,

mit értek „érzelmi stíluson" -, hadd vázoljam fel, miről van szó. Az érzel-
mi stílusnak hat dimenziója van. Hogy éppen hat, az nem kósza ötlet, de
nem is volt rögtön a kutatásaim elejétől világos, és a legkevésbé sem úgy
alakult, hogy a hat mellett döntöttem, mert az olyan szép szám. Az ér-
zelmek neurológiai alapjainak rendszeres tanulmányozása során adódott
így. A hat dimenzió mindegyike sajátos, jól azonosítható idegrendszeri
jel - ami igazolja, hogy valóságos, nem pedig elméleti konstrukcióról
beszélek. Elképzelhető, de nem valószínű, hogy több dimenzió is létezik:
az agyon belül a legfőbb érzelmi kapcsolatrendszereket ugyanis már elég
jól értjük, és amennyiben elhisszük, hogy az érzelmeknek csakis azok az
aspektusai érvényesek tudományosan is, amelyek az agyban bekövetkező
23
AZ agy érzelmi é l e t e
változások révén nyomon követhetők, akkor a hat dimenzió teljes egé-

szében leírja az érzelmi stílust.
Mindegyik dimenzió egy-egy kontinuum. Egyes emberek az egyik
vagy a másik véglethez állnak közelebb, míg akadnak, akik valahol kö-
zépütt foglalnak helyet. Érzelmi stílusunk egészét a hat dimenzió mind-
egyikén elfoglalt helyzetünk együttesen adja ki.
Rugalmasság. Az a vonásunk, hogy a kudarcokon könnyen túltesz-
szük magunkat, vagy összeomlunk miattuk. Érzelmi vagy másfajta meg-
próbáltatás esetén képesek vagyunk-e állhatatosan és elszántan tovább-
masírozni, vagy olyan tehetetlennek érezzük magunkat, hogy feladjuk.
Ha például az olvasó összetűzésbe kerül élete párjával, az utána az egész
napjára rányomja-e a bélyegét, vagy képes gyorsan összeszedni magát,
és túltenni magát a problémán? Ha váratlanul valamilyen sokkoló hírt
kap, vajon könnyen lerázza magáról, és visszatér a rendes kerékvágásba,
vagy depresszióba zuhan, és lemondóvá válik? A kudarcok energikus és
elszánt reakcióra késztetik, vagy feladásra? Akik a dimenzió egyik vég-
pontján helyezkednek el, gyorsan helyrejönnek egy-egy nehézség után;
akik a másik végponton, azok lassan térnek magukhoz, és megbénítják
őket a nehézségek.
Szemlélet. Milyen gyakran árnyékolják be az olvasó derűs életszem-
léletét érzelmi problémái? Képes-e akkor is megmaradni energikusnak
és elkötelezettnek, amikor nem jól mennek a dolgai? Vagy inkább ci-
nikussá, pesszimistává válik, és nehezen vesz észre bármi pozitívumot?
A szemléleti skála egyik végletének emberei pozitív típusúak, a másik
végletéi negatívak.
Társas intuíció. Vajon az olvasó embertársai testbeszédét is úgy ol-
vassa, mint egy könyvet? Észreveszi, mikor akarnak beszélgetni, és mi-
kor kell inkább békén hagyni őket, mikor feszültek, és mikor fesztelenek?
Vagy inkább fejtörést okoznak neki embertársai mentális és érzelmi ál-
lapotának külső jelei - netán észre sem veszi őket? Akik a skála egyik
végpontján állnak, azoknak kitűnő a társas intuíciójuk, míg a másik vég-
ponton lévők értetlenek, azaz nem nagyon értik a testbeszédet.
Ön-tudatosság. Vajon az olvasó tisztában van vele, hogy saját gon-
dolatai, érzelmei és teste milyen jelzéseket küldenek neki? Vagy anélkül
reagál, hogy tudná, mit miért tesz, mert belső énje homályban marad
tudatos énje előtt? Szoktak az olvasóhoz közel állók aziránt érdeklőd-
ni, miért nem néz soha magába, és azon csodálkozni, miért nem tűnik
föl neki, hogy ideges, féltékeny, türelmetlen, vagy fél valamitől? A skála
egyik végén találhatók az ön-tudatosak; a másik végén pedig azok, akik
csak homályosan látják magukat.
Kontextusérzékenység. Vajon az olvasó érzékeny a társas érintkezés
szabályaira, és nem mondja el ugyanazt a sikamlós viccet a főnökének,
amelyet korábban a férjének mesélt, vagy akár egy temetésen is képes fel-
csípni valakit? Csodálkozik, ha az emberek szerint illetlenül viselkedik?
A skála egyik végén található emberek kontextusérzékenyek, míg a má-
sik végén lévők érzéketlenek.
Figyelem. Az olvasó ki tudja zárni azokat az érzelmi és más tényező-
ket, amelyek elvonják a figyelmét? Bele tud úgy merülni egy videojáték-
ba, hogy észre sem veszi a kutya nyüszítését, hogy végül a padlóra piszkít
az eb? Vagy inkább el-elkalandozik a figyelme adott feladatától a párjával
folytatott reggeli veszekedésre? Netán a közelgő munkahelyi beszámolója
miatti idegessége vonja el a figyelmét? A figyelmi skála egyik végpontján
az emberek jól összpontosítanak; a másikon lévők pedig szétszórtak.
Az érzelmi stílus egyes dimenziói mindenkiben jelen vannak. A hat
érzelmi stílust úgy lehet elképzelni, mint érzelmi alkatunk összetevőit.
Elképzelhető, hogy van benne egy nagy adag figyelem, egy csipetnyi
kontextusérzékenység és kicsit kevesebb ön-tudatosság - vagy ahogy tet-
szik. Az is lehet, hogy az olvasó rendkívül pozitív szemlélete minden más
vonását elhomályosítja, jóllehet gyakran kiütközik a rugalmasság hiánya
és az, hogy nem nagyon érti a testbeszédet. Azt, hogy érzelmi értelem-
ben kik vagyunk, a hat összetevő különböző arányú összetétele határoz-
za meg. Mivel e hat dimenzió igen sokféleképpen keveredhet, számtalan
érzelmi stílus létezik. Mindenki egyedi.
25
A szélsőségek
A hat érzelmi stílust véletlenül fedeztem föl, miközben az emberi ér-

zelmek idegrendszeri hátterét kutattam. Nem az történt, hogy leültem,
nekiláttam megálmodni a különböző érzelmi stílusokat, aztán pedig ku-
tatásokat végeztem, és kimutattam, hogy márpedig ezek léteznek. Ha-
nem, mint a következő fejezetben részletesen elmesélem, pályafutásom
kezdetétől mindig is izgattak az egyéni különbségek.
Talán még aki figyelmesen és rendszeresen olvassa a tudományos -
különösen a pszichológiai és neurológiai tárgyú - kutatásokról szóló tu-
dósításokat, az sem figyel föl arra, hogy az eredmények szinte minden
esetben az átlagra vagy a kutatásban részt vevők többségére érvényesek.
Lehet, hogy egy kutatás arra jut, hogy a túl sok választási lehetőség aka-
dályozza a döntést, vagy hogy az emberek alapvető erkölcsi ítéleteiket
érzelmi, nem pedig racionális alapon hozzák meg; vagy kideríti, hogy
amikor az emberek kezet mosnak, akkor kevésbé érzik kínosnak egy eti-
kátlan tett elkövetését, vagy egy erkölcstelen gondolat megfoganását; ne-
tán azt találják, hogy a választók szívesebben szavaznak egy magasabb,
mint egy alacsonyabb jelöltre. Azt azonban ritkán vesszük figyelembe,
hogy az átlagos válasz a válaszok igen széles skáláját foglalja magában,
miként a környezetünkben élő felnőttek átlagos testsúlya is. Ha csak az
átlagra figyelünk, nagyon érdekes jelenségeket tevesztünk szem elől, ne-
vezetesen a szélsőségeket - ebben a példában a kórosan túlsúlyosakat
és az anorexiásokat, akiknek a létezését nem is gyanítanánk, ha csak azt
néznénk, hogy az átlagos testsúly, mondjuk, 80 kilogramm.
A pszichés viselkedéssel és az érzelmi válaszokkal ugyanez a helyzet.
Szinte csak szélsőségek vannak - olyan emberek, akik nem gondolják ada-
kozóbbnak a saját etnikumukhoz tartozó embereket, mint egy másik et-
nikum tagjait, vagy olyanok, akik nem nyomják meg utasításra a gombot,
amellyel a paraván mögött ülő embert elektromos sokk révén ösztönöznék
„jobb tanulásra". Mindig vonzottak a szélsőségek, mivel meggyőződésem,
hogy az emberi viselkedés, gondolkodás és érzelem az egyéni különbsé-
gek révén ragadható meg. Sőt sok évvel ezelőtt már arra jutottam, hogy az
egyéni különbségek ténye az érzelmek legnyilvánvalóbb jellemzője.
Ez szinte a kezdetektől világos volt. Az volt a reveláció, amikor sike-

rült fölfedezni, hogy az emberek prefrontális agykérgének aktivitásában
harmincszoros különbség van. Ez az agytevékenység összefügg a boldog-
sággal, a megközelítéssel, a félelemmel, az undorral és a visszahúzódás-
sal. Ettől kezdve az egyéni különbségekre összpontosítottam a kutatá-
saimat, és így jutottam el az érzelmi stílushoz, illetve az azt alkotó hat
dimenzióhoz.
Az érzelmi ingerre mindenki másképpen válaszol, és amikor a „leg-
több emberről" vagy az „átlagemberről" beszélünk, épp a lényeg vész el.
Úgy éreztem, hogy e változatosság megértése tenné lehetővé számunkra,
hogy kövessük a klasszikus felszólítást - „ismerd meg önmagad".
Ráadásul következményei is lennének a való világra nézve. Az érzelmi
válaszok változatosságának tanulmányozása lehetővé tenné számunkra,
hogy előre jelezzük a mentális betegségekre való hajlamot, de még a kli-
nikai eset kritériumainak nem megfeleltethető idegesség és bánat szintjét
is, illetve azt, hogy ki ellenálló a nehézségekkel szemben.
Elme az agyból
Lényeges, hogy az érzelmi stílus valamennyi dimenziója bizonyos agyi

aktivitási mintázaton alapul. Az agyról készült felvételek igazolják, hogy
ezek a dimenziók nem légből kapottak. Sőt az agykéreg és a limbikus
rendszer mérhető, biológiai aktivitását tükrözik, mint ahogy az a követ-
kező ábrán látható.
Úgy vélem, aki megérti az érzelmi stílus hat dimenziójának alapjait,
az képes felismerni saját érzelmi stílusa egészét. A 4. fejezet ezeket az agyi
mintákat állítja középpontba, de hadd adjak egy kis előzetest. A látóké-
reg egy régiója, az idegrendszer egy jókora területe az agy hátsó részén
mintha arra specializálódott volna, hogy azonosítson bizonyos (emberi
vagy nem emberi) csoportokat, amelyekhez az egyén ért.6 Vagyis pél-
6 I. Gauthier, M. J. Tarr, A. W. Anderson, P. Skudlarski, J. C. Gore: Activation of the

Middle Fusiform 'Face Area' Increases with Expertise in Recognizing Növel Objects.
Nature Neuroscience 2 (1999): 568-73.
27
Agykéreg
Prefrontális I
Striatum
Parahippocampalis Kisagy
régió
Hippocampus
Jóllehet a limbikus rendszerről - benne az amygdaláról és a striatumról is -

gondolták, hogy az agy érzelmi központja, valójában a kéreg is meghatározza
érzelmi állapotunkat és hangulatunkat.
dául akkor válik aktívvá, amikor egy régiautó-gyűjtő szemügyre vesz egy
1952-es Nash Healey-t vagy egy 1963-as Shelby Cobrát - vagy amikor
egy emberi arcot néz, hiszen az emberi arcoknak mindannyian szakértői
vagyunk. (A gyrus fusiformis eredeti neve „hosszúkás arcterület" volt,
mert a tudósok úgy gondolták, hogy csak az arcokat dolgozza fel, és nem
bármit, ami az egyén szakterületéhez tartozik.7) Kiderült, hogy azoknál
az embereknél, akik nem képesek felismerni mások érzelmeit - mint az
autista tartományba eső gyerekek vagy a társas intuíció dimenziójának a
testbeszédet nem értők pólusán helyet foglalók -, igen alacsony a gyrus
7 N. Kanwisher, J. McDermott, M. M. Chun: The Fusiform Face Area: A Modulé in Hu-

mán Extrastriate Cortex Specialized for Face Perception. Journal of Neuroscience 17
(1997): 4302-11.
28
fusiformis aktivitása. Mint a 7. fejezetben leírom, fölfedeztük, hogy en-

nek mi az oka, és mit tehetünk, hogy megváltoztassuk az agy bemeneti
jelét, ezáltal növeljük a gyrus fusiformis aktivitását, és végső soron a tár-
sas intuíció felé segítsük az ilyen embereket.
Amikor azt magyarázom egy közönségnek vagy a hallgatóimnak,
hogy az embereknek különböző az érzelmi stílusuk, amely az agyi akti-
vitásuk sajátos mintázatait tükrözi, akkor ebből sokszor arra következ-
tetnek, hogy ez valószínűleg genetikai alapú és megváltoztathatatlan. Az
agykutatók valóban évtizedeken keresztül úgy gondolták, hogy a felnőtt-
agy mind formáját, mind funkcióját tekintve lényegében változatlan. Ma
már azonban tudjuk, hogy az agy statikus, változatlan szervként való fel-
fogása téves elképzelés. Az agynak van egy „neuroplaszticitásnak" neve-
zett tulajdonsága, amely azt a képességet fedi, hogy az agyunk jelentős
mértékben képes megváltoztatni a szerkezetét és a működését is. Ez a
változás bekövetkezhet valamilyen tapasztalatra, de akár egy gondola-
tunkra adott válaszként is. Egy hegedűvirtuóz agya mind méretében,
mint funkciójában jelentős többletet mutat azokon a területeken, ame-
lyek az ujjakat kontrollálják,8 míg egy londoni taxisofőr - aki megpróbál
eligazodni a képtelenül bonyolult utcahálózatban (Londonban mint-
egy huszonötezer utca van!) - olyan agyat tudhat magáénak, amelyben
a hippocampus nagyobb, vagyis az a terület, amelyhez a kontextus és a
térmemória köthető.9 A zongorázás és a várostérkép megtanulása a ben-
nünket körülvevő világ intenzív, ismétlődő szenzoros és tanulási tapasz-
talatait példázzák.
Az agy azonban belülről generált üzenetekre, vagyis a saját gondo-
latainkra és szándékainkra reagálva is változhat. Ezek a változások ma-
gukban foglalják az agyi régiók funkcióinak megváltozását, a bizonyos
feladatokra használt idegrendszeri területek terjeszkedését vagy zsugoro-
dását, a különböző agyi régiók közötti kapcsolatok megerősödését vagy
gyengülését, bizonyos agyi kapcsolatrendszerek aktivitásának növekedé-
8 T. Elbert, C. Pantev, C. Weinbruch, B. Rockstroh, E. Taub: Increased Cortical Repres-

entation of the Fingers of the Left Hand in String Players. Science 270 (1995): 305-7.
9 E. A. Maguire, K. Woollett, H. J. Spiers: London Taxi Drivers and Bus Drivers: A Struc-
tural MRI and Neuropsychological Analysis. Hippocampus 16 (2006): 1091-101.
29
sét vagy csökkenését, valamint az agyunkon folyamatosan át- meg át-

áramló neurokémiai üzenetszolgáltatás módosulását.
Virtuális zongorának hívom azt a kísérletet, amely kedvenc példám
arra, miként tudja alapvetően megváltoztatni a „puszta" gondolat az
agyat. Egy Alvaro Pascal-Leone vezette tudóscsoport végezte a Harvard
Egyetemen azt a kutatást,10 amelynek során az önkéntes vizsgálati ala-
nyok fele egy egyszerű, öt ujjal lejátszható darabot tanult egy héten át,
naponta gyakorolva, jobb kézzel. Ezután képalkotó eljárással megvizs-
gálták, milyen mértékben felelős a motoros kéreg az ujjak mozgatásáért,
és azt az eredményt kapták, hogy az intenzív gyakorlás hatására kiterjedt
a megfelelő agyterület. Ez nem is volt túlságosan meglepő, hiszen már
más kutatásokból is kiderült, hogy bizonyos mozgások elsajátítása ilyen-
fajta kiterjedést eredményez. Ám volt egy másik csoport is, amelynek
tagjai csak elképzelték, hogy lejátsszák a hangokat, de nem értek hozzá
a billentyűkhöz. A kutatók az ő esetükben is megnézték, vajon észlel-
te-e ezt az agykéreg. Észlelte. Az jobb ujjakat kontrolláló régió a virtuális
zongoristák esetében éppúgy megnövekedett, mint azoknál, akik való-
ban zongoráztak. A gondolkodás, pusztán a gondolkodás megnövelte az
agykéreg egy bizonyos funkciónak szentelt területét.
Ha azt vesszük, hogy az érzelmi stílus mindezen agyi funkciók - kap-
csolatok, kapcsolatrendszerek, a szerkezet/funkció kapcsolatai és a neu-
rokémia - terméke, egyértelmű, mi következik belőle: mivel az érzelmi
stílus fizikai alapja az agyban található, és mivel az agy ilyen alapvető
módon képes változni, az érzelmi stílus is megváltoztatható. Valóban,
érzelmi stílusunk olyan agyi kapcsolatrendszer eredménye, amelyet éle-
tünk korai szakaszában alakítottak ki a szüléinktől örökölt génjeink és
a tapasztalataink. Ez a kapcsolatrendszer azonban nem örökkévaló. Jól-
lehet az érzelmi stílus eredetileg meglehetősen időtálló, véletlenszerű ta-
pasztalatok és tudatos, szándékos erőfeszítések életünk bármely pontján
egyaránt megváltoztathatják bizonyos mentális tulajdonságok és szoká-
sok szándékos művelése révén.
10 A. Pascual-Leone, A. Amedi, F. Fregni, L. B. Merabet: The Plastic Humán Brain Cor-

tex. Annual Review ofNeuroscience 28 (2005): 377-401.
Nem azt mondom, hogy elméletileg lehetséges megváltoztatni a he-

lyünket az érzelmi stílus kontinuumán, vagy hogy ez a változás csakis
elvileg lehetséges. Kutatásaim során hatékony, gyakorlati módszereket is
felfedeztem, amelyek folytán ez megvalósítható. Ezt bővebben a 11. feje-
zetben fejtem ki, most legyen elég annyi, hogy a rugalmasságunk, a tár-
sas intuíciónk, a saját, belső érzelmi és pszichés állapotunk érzékelésének
képessége, a küzdő mechanizmusaink, a figyelmünk és a jóllétérzetünk
mind-mind javíthatók. Az a csodálatos, hogy kizárólag mentális aktivi-
tással is szándékosan megváltoztathatjuk az agyunkat. A mentális akti-
vitás - amely a meditációtól a kognitív viselkedésterápiáig terjed - képes
megváltoztatni az agy egyes kapcsolatrendszerein belüli funkcióit, ami-
nek eredményeképpen jobban tudatában lehetünk a társas jelzéseknek,
érzékenyebbé válhatunk a saját érzéseinkre és testérzeteinkre, és állan-
dóbbá válhat a pozitív szemléletünk. Röviden: mentális tréning segítségé-
vel úgy változtathatjuk meg agyi aktivitásunk mintázatait és magának az
agynak a szerkezetét, hogy megváltozik az érzelmi stílusunk, és jobb lesz
az életünk. Hiszem, hogy az agy-test interakciónak ez a végső lépése.
Most vagyunk tökéletesek - ideje változni
Nincs ideális érzelmi stílus, sem optimális pozíció a hat érzelmi stílus
kontinuumán, főleg nem egyszerre mind a haton. A civilizáció nem fej-
lődhetne a különféle érzelmi stílusok nélkül, beleértve a szélsőségeket
is. Szükség van a könyvelőre, akinek a prefrontális agykérge és a striatu-
ma végigszánt a számsorokon, és közben könnyedén blokkolja az érzel-
mi központból érkező, figyelemelterelő üzeneteket, ahogyan a technikai
zsenire is, aki szívesebben dolgozik gépek, mint emberek közt, mert a
szociális gondolkodásért felelős agyi kapcsolatrendszere nem elég aktív,
és ezért számára a társas érintkezés lényegtelen. Bár a társadalom a köny-
velőt kényszeresnek, a technikai zsenit pedig szociofóbnak tartja, szegé-
nyebb lenne nélkülük a világ. Minden típusra szükségünk van.
Ugyanakkor nem vagyok a híve annak a megközelítésnek, hogy „én is
nagyszerű vagyok, te is nagyszerű vagy", és nem vallom azt, hogy min-
den pszichológiai stílus egyenlő és egyformán kívánatos. Talán feltűnt az
31
olvasónak a hat érzelmi stílus leírásánál, hogy egyes szélsőségek már-már

diszfunkcionalitással járnak - így például a rugalmasság teljes hiánya kö-
vetkeztében olyan sokáig tarthat egy-egy probléma után helyrezökkenni,
hogy az akár depresszióval is fenyegethet. És még ha az érzelmi stílusunk
nem predesztinál is bennünket tényleges mentális zavarokra, tagadhatat-
lan, hogy - legalábbis a 21. századi nyugati kultúrában - egyes érzelmi
stílusok egyszerűen megnehezítik, hogy velük bárki is a társadalom pro-
duktív tagja legyen, tartalmas kapcsolatokat alakítson ki, és jól érezhesse
magát. Adódnak azonban esetek, amikor előnyösebb, ha valaki értetlen,
mint ha szociálisan intuitív, ha homályosan lát az ön-tudatosság dimen-
ziójában vagy kontextusérzéketlen; ha más nem is, a világ legnagyobb
műalkotásainak némelyike és egyes kiemelkedő matematikai eredmé-
nyek a társadalomba beilleszkedni képtelen emberek torzult elméjéből
erednek. A Tolsztojok, Hemingwayek és Van Goghok ritka kivételeitől
eltekintve azonban bizonyos érzelmi stílusokkal nehezebb értelmes, pro-
duktív életet élni, mint más stílusok birtokában.
És szerintem ez a próbakő. Ne hagyja senki, hogy azt mondják neki,
szociálisan intuitívabbnak kellene lennie, vagy hogy, mondjuk, nem
összpontosítóból váljon összpontosítóvá. (Ámbár ha életünk párja az,
aki ezeket a javaslatokat teszi, érdemes legalábbis elgondolkodni rajtuk.)
Csakis akkor érdemes erőfeszítéseket tenni a változás érdekében, ha ér-
zelmi stílusunk a mindennapjainkat is befolyásolja, útjában áll a boldog-
ságunknak, céljaink elérésének, vagy kényelmetlenül érezzük magunkat
miatta. De akik úgy döntenek, hogy megváltoznak, azok számára a kuta-
tásaim szerint létezik speciális és hatékony módszer céljuk megvalósítá-
sához, olyan mentális tréning, amely úgy változtatja meg az agyi aktivi-
tás mintáit, hogy az érzelmi stílus adott dimenziójában közelebb vigyen
a vágyott pozícióhoz.
De kissé előreszaladtunk. Először is, ideje felidézni, hogyan láttam
meg az első szikráit annak, amiből aztán az érzelmi stílus megszületett.
32
2. FEJEZET
Az érzelmi stílus fölfedezése
Ha azt mondom, hogy az érzelmek tanulmányozása nem volt különö-

sebben népszerű, amikor 1972-ben, az egyetem elvégzése után elkezd-
tem dolgozni a Harvard Pszichológia Tanszékén, azzal nagyjából annyit
mondtam, hogy a Szaharában kevés a víz. Alig akadt tudós, aki hozzá-
nyúlt volna a témához. Ennek egyik oka az volt, hogy az 1970-es években
bontakozott ki a kognitív pszichológia (a terminust magát 1965-ben al-
kották meg). A pszichológiának ez az ága arra vonatkozóan tesz fel kér-
déseket, hogy az emberek hogyan fognak fel dolgokat, hogyan emlékez-
nek, hogyan oldanak meg problémákat, hogyan beszélnek, és így tovább,
művelői pedig egészen komolyan gondolták, hogy a számítógép lehet az
emberi agy metaforája. A számítógép persze érzelmek nélkül végzi el a
számításait, így a kognitív pszichológusok akkoriban az érzelmeket leg-
inkább zavaró tényezőnek tekintették, amelyek útjában állnak az általuk
megérteni óhajtott mentális folyamatoknak.
A legjelesebb pszichológus kutatók között még olyanok is akadtak,
akik egyenesen azt állították, hogy az érzelmek tönkreteszik a kogni-
tív funkciót.11 A kognitív pszichológusok körében a leginkább jóindu-
latúnak mondható vélemény az érzelemmel kapcsolatban az volt, hogy
„félbeszakít": olyankor áll elő, amikor egy viselkedést félbe kell szakítani
11 H. A. Simon: Motivational and Emotional Controls of Cognition. Psycholagy Review

74(1967): 29-39.
33
annak érdekében, hogy a szervezet odafigyeljen bizonyos alapvető infor-

mációkra, amelyek az adott viselkedést megváltoztatják. Eszerint azért
érzünk félelmet, ha meglátunk egy kígyót az úton magunk előtt, mert a
félelemnek köszönhetően a veszélyre figyelünk, és elmenekülünk. Vagy
azért vagyunk szomorúak, ha megsérül, akit szeretünk, hogy abbahagy-
juk, amit épp csinálunk, és az ő szükségleteire figyeljünk. És azért va-
gyunk dühösek, ha valaki bánt bennünket, mert a düh váltja ki belőlünk,
hogy az ellenségünkre figyeljünk, és megvédjük magunkat. Ez a nézet
szembeállította egymással az érzelmet és a kogníciót, az érzelmet pedig
(olykor ugyan hasznos) romboló erőnek ítélte. A kognitív pszichológia
hideg és kemény számításaiban összességében nem nagyon volt helyük
az érzelmeknek, amelyek meglehetősen gyanúsnak minősültek. Legin-
kább lekezelően viszonyultak hozzájuk, amiért ez a ballaszt csak foglalja
a helyet az agyban, amelyben pedig a kogníció is megterem. Az az elkép-
zelés, hogy az érzelmek akár hasznosak is lehetnek, vagy hogy más sze-
repük is lehet a viselkedés megzavarásán kívül, ellentmondott annak az
elgondolásnak, miszerint az érzelmek mentális zavarok és romboló erők.
Ekkoriban szinte minden agy- és érzelemkutatást laboratóriumi pat-
kányokon végeztek. A kutatások azt mutatták ki, hogy a félelem, a kí-
váncsiság, a „megközelítés" - az a viselkedés, amellyel az állat az étel-
hez, a párjához vonzódik, és amelyet a leginkább hasonlatosnak tartanak
az emberi boldogság és vágy érzéséhez -, valamint az idegesség mind a
limbikus régióban és az agytörzsben, főként a hypothalamusban járnak
aktivitással. A hypothalamus közvetlenül az agytörzs fölött csücsül, és
ez a pici struktúra ad jelet a szervezetnek, hogy indítsa el azokat a zsi-
geri és hormonális változásokat, amelyek az érzelmek gyakori kísérői.
Egy tipikus kísérletben a kutató elpusztítja a patkány hypothalamusának
egy részét, és megfigyeli, hogy az állat a továbbiakban nem mutat féle-
lemreakciót macska láttán. Aztán a hypothalamus egy másik részének
elpusztítása azzal a következménnyel jár, hogy a patkány teljesen elve-
szíti az érdeklődését a párzás iránt, vagy nem táplálkozik, esetleg nem
harcol. A tudósok úgy gondolták, hogy az állat részéről e viselkedések
mindegyikéhez bizonyos késztetésre vagy motivációra van szükség - in-
nen a feltételezés, hogy a hypothalamus a motiváció forrása, a motivációt
AZ ÉRZELMI STÍLUS FÖLFEDEZÉSE
ugyanis részben érzelemnek és talán más érzelmek részének is tartották

(Később fölfedezték, hogy a hypothalamus közvetlenül nem vesz részt a
motiváció kialakításában, csupán az agy más területeiről származó jelek
egyik állomása.)
Mivel a hypothalamus az agykéreg, evolúciós szempontból az agy leg-
fiatalabb része alatt helyezkedik el, egyfajta megvetéssel tekintettek rá.
Az attitűdöt csak kortikális sznobériának hívom: ha egy funkció nem az
istenített agykéreg tevékenységéből ered, hanem valamely más terület-
ről, az feltétlenül primitív, és valamiképpen ellentétes a kognícióval. Ez
az elképzelés hatalmas vitát váltott ki a pszichológia berkeiben, ami az
1980-as években érte el a csúcspontját, szembeállítva egymással az érzel-
met és a kogníciót mint az elme és az agy különálló és egymással ellen-
tétes rendszereit.
Az érzelmek tanulmányozásának azonban akkoriban nem az az el-
képzelés volt az egyetlen akadálya, amely szerint az érzelmek nem ját-
szanak szerepet a gondolkodó gép tevékenységében - aminek az emberi
elmét akkortájt tekintették. Az is hátráltató tényező volt, hogy a pszi-
chológia épp hogy csak elkezdett kikeveredni a behaviorizmus hosszú,
sötét korszakából, amikor is egy olyan iskola uralta a tudományágat,
amely kizárólag a külső viselkedést hangsúlyozta, minden mást lenézett
és figyelmen kívül hagyott. Az érzelmi viselkedés a behavioristák szá-
mára ugyan téma volt, de mivel az érzelmek maguk belső folyamatok,
gyanúsak, és így nem illenek a „valódi" pszichológiai jelenségek illem-
tudó társaságába. Ennek eredményeként az emberi érzelmekre vonat-
kozó egyetlen komoly, megfigyelésen alapuló kutatást Charles Darwin
végezte a 19. század közepén. Jóllehet Darwin az evolúció hajtóerejének
tekintett természetes szelekció felfedezéséről ismert leginkább, vala-
mennyit az emberi és állati érzelmekkel is foglalkozott: elsősorban az
érzelmeket tükröző arckifejezéseket tanulmányozta.12 Az 1970-es évek-
ben néhány pszichológus azzal folytatta ezt a hagyományt, hogy az arc-
kifejezéseket a lehető legapróbb összetevőkig elemezték - egészen az
12 C.A. Darwin: The Expression of the Emotions in Man and Animals. London, Murray,
1872.
35
egyes izmokig, amelyek a szemöldökráncolást, a mosolygást és a többi

arckifejezést lehetővé teszik.13 Legalább már megfigyelhető viselkedés-
nek minősült az arckifejezés, és így belefért a behaviorista paradigmába.
Jellemző azonban, hogy az arckifejezéseket tanulmányozó kutatás nem
foglalkozott az aggyal... Rejtélyes működését ugyanis a behaviorizmus
- mint a szigorúan empirikus kutatás hatókörén kívül eső folyamatot -
figyelmen kívül hagyta.
Édes álmok
Még az 1970-es években tanúja voltam, hogy ezt a rejtett, belső jelenséget
napvilágra lehet csalogatni. Középiskolába jártam Brooklynban, de felsős
gimnazistaként már önkéntes munkát vállaltam egy alváslaboratórium-
ban, a közelünkben lévő Maimonides Egészségügyi Központban - ahol
egyébként annak idején megszülettem. A kísérlet résztvevői este jelen-
tek meg a laborban, ahol az éppen ügyeletes kutató elmondta: az a dol-
guk, hogy szokás szerint aludjanak - vagy nagyjából szokás szerint, már
amennyire ez lehetséges idegen helyen, idegen ágyban, miközben idege-
nek mászkálnak körülöttük, és egy drótmedúza van a fejükre erősítve
majd a kutató visszavonult. Chuck, az egyik kutató telerakta elektródák-
kal a résztvevők arcát és koponyáját. A koponyára helyezett elektróda az
agyhullámokat figyeli. A szem körüli elektródák az álmok közben előfor-
duló gyors szemmozgást (REM). A többi, arcra helyezett elektróda pe-
dig az arc izmainak aktivitását méri (ha megfigyeljük hálótársunk arcát
alvás közben, látni fogjuk, hogy az alvás egy-egy szakaszában az orca, az
ajkak és a homlok izmai vad táncba fognak). Chuck ezután ellenőrizte,
hogy működnek-e a készülékek, szép álmokat kívánt a résztvevőknek,
és bekapcsolta a poligráfot, azt a bumfordi gépet, amely egy percenként
nagyjából két és fél centit előremozduló papírkígyón harminckét tol-
lal rögzítette az összes pszichológiai mérést. Na, ezzel ütöttem el én az
13 P. Ekman, E. R. Sorenson, W. V. Friesen: Pan-Cultural Elements in Facial Displays of

Emotion. Science 164 (1969): 86-8; S. W. Hiatt, J. J. Campos, R. N. Emde: Facial Pat
terning and Infant Emotional Expression: Happiness, Surprise, and Fear. Child Deve-
lopment 50 (1979): 1020-35.
AZ érzelmi stílus fölfedezése
időm. Augusztusi munkám az volt ugyanis, hogy ellenőrizzem a tollakat,

és gondoskodjam róla, hogy mindig legyen bennük tinta, és rendesen
működjenek. Hadd mondjam el a magam védelmében, hogy a feladat
nem is volt olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik: a tinta gyakran
becsomósodott a tollakban, és ilyenkor egy kis dróttal ki kellett tisztítani
a hegyüket. Itt kezdtem ismerkedni a tudományos módszertannal.
A résztvevők általában perceken belül elaludtak, és az EEG - elektro-
encefalogram, vagyis az agyhullámok - adatai elkezdtek befelé áramlani
a kontrollszobába. Szerettem nézni a macskakaparást, amelyet az EEG
hagyott a papíron, jelezve, hogy a kísérleti alany belépett a REM-sza-
kaszba. Amikor már kitanultam a tollkarbantartást, jutalmul azt is rám
bízták, hogy hangosbemondón keresztül felébresszem az alvó embere-
ket, és megkérdezzem tőlük, mi járt a fejükben közvetlenül ébredés előtt.
Egészen lenyűgözött, hogy az EEG kiugrásai, macskakaparásai, illetve az
álmok csodás képei és bizarr meséi közt összefüggés van. Jóllehet az ál-
mok részleteit már nem tudom felidézni, arra élénken emlékeszem, mi-
lyen hatással volt rám, hogy gyakorlatilag minden álomban voltak erős
érzelmek - rettegés, öröm, düh, szomorúság, féltékenység vagy gyűlölet.
Az alváslaboratóriumban szerzett tapasztalataim rámutattak, hogy az
elme megértéséhez az agy tanulmányozása lehet az egyik sikeres út. Az
üzenet már tizenöt éves önmagam számára is világos volt: a minden kül-
ső manifesztációtól mentes, tisztán belső folyamatok (az agyhullámok és
az álmok érzelmi összetevői) kimutathatóan valódiak, és laboratórium-
ban kutathatók. A behavioristák állításával ellentétben a harmadik fél
által megfigyelhető viselkedés nem szükséges feltétele a valós pszichés
jelenségeknek.
Ez a gyanúm aztán megerősödött, amikor a New York-i Egyetemre
(NYU) jártam, ahol a pszichológia mellett egy kisebb interdiszciplináris
programban, a Metropolitan Leadership Programban is tanultam, amely-
nek keretében inkább szemináriumokban dolgoztunk, mint előadásokat
hallgattunk. Ifjúi meggyőződésem, miszerint ahhoz, hogy a pszichológia
az elme valódi tudománya legyen, a belső, mentális folyamatok magyará-
zatára kell törekednie, ezekben az években ütközött a Tekintély falába.
37
Akkoriban a NYU Pszichológia Tanszékének vezetője a velejéig beha-

viorista Charles Catina volt. Catina tartott egy speciális kurzust, amelyre
én is bejártam, és óra után gyakran vitába keveredtem vele a pszichológia
mibenlétét illetően. Catina szerint csakis a harmadik fél által megfigyel-
hető viselkedés számít tudományos adatnak, és így csakis az lehet a pszi-
chológia komolyan vehető tárgya. Én azonban pimaszul ragaszkodtam
a nézetemhez, miszerint a behavioristák csupán a pszichológiai valóság
egy igen kis szeletét tanulmányozzák. Mi van azzal, amit az emberek
éreznek? - kérdeztem tőle. Hogy lehet attól eltekinteni? És mi a hely-
zet azzal a tankönyvvel, amelyet akkoriban olvastam az abnormalitások
pszichológiája kurzusra, és amely (vérbeli behaviorista módon) a pszi-
chés zavarokat lekezelően csak elhibázott megerősítések következményé-
nek tekinti? Más szóval, súlyos mentális betegségeket, mint a depresszió,
a bipoláris zavar és a skizofrénia, rosszul megválasztott jutalmazásnak
vagy büntetésnek tulajdonítják, és ezzel azt állítják, hogy egyesek azért
hallanak hangokat, és azért élnek át kontrollálhatatlan érzelmi hullám-
hegyeket és -völgyeket, és esnek kétségbe oly mértékben, hogy az ön-
gyilkosságot fontolgatják, mert esetükben ezt jutalmazták, vagy mert a
„normális" viselkedést büntették. Ez az érvelés nemcsak hogy morálisan
taszító, mondtam Catinának, de figyelmen kívül hagyja a biológiát, külö-
nösen az agyat. Catinát persze nem tántoríthattam el a behaviorizmustól
(az abnormalitások pszichológiája kurzust viszont egy hét után leadtam).
A vita azonban segített abban, hogy összpontosítsam a figyelmemet, és
meggyőzzem magam, hogy a nyilvánvaló viselkedésnél sokkal alapve-
tőbb dolgok várnak arra, hogy a pszichológiai kutatás fölfedezze őket.
Amit a tudomány addig feltárt a belső élettel kapcsolatban, mondhat-

ni, kevéssé volt kielégítő, mint erre rájöttem, amikor még egyetemistaként
a személyiségről szóló dolgozatomhoz gyűjtöttem anyagot. Ekkor szem-
besültem először az érzelmekre vonatkozó, meglévő szakirodalommal.
Az emberek tanulmányozását döntő többségében szociálpszichológusok
végezték, akik szerint az érzelmek alapvetően kettős összetételűek.14 Az
14 S. Schachter, J. E. Singer: Cognitive, Social, and Physiological Determlnants of Emo-

tional State. Psychobgiccd Review 69 (1962): 379-99.
egyik összetevő a fiziológiai arousal - idetartoznak az olyan jelenségek,

mint hogy milyen gyorsan ver a szívünk, ha félünk, és mennyire vörösö-
dik el a fejünk haragunkban. Űgy gondolják, hogy a fiziológiai arousal
biztosítja az érzelmek energikus, durr belel összetevőjét - ettől függ, hogy
valaki kicsit bosszús, vagy éppen a másik torkának ugrana, hogy kissé
irigy, vagy ölni tudna féltékenységében. Az érzelmek másik összetevője e
korai elképzelés szerint a kognitív értékelés. Mint az elnevezés is jelzi, ez
az a folyamat, amikor észrevesszük a fent említett pulzusszám-emelke-
dést vagy elvörösödő arcunkat, és azt gondoljuk: Aha, úgy látszik, félek
(vagy dühös vagyok). Űgy képzelték, hogy a fiziológiai arousal nem spe-
cifikus és nem is differenciált; boldognak lenni ugyanaz az érzet, mint
amikor mérgesek, meglepettek vagyunk, félünk, vagy amikor elönt ben-
nünket a féltékenység. Csak az arousal kognitív értelmezése árulja el,
hogy mi a csudát érzünk. Ha így fogalmazok - és csak egy kicsit túloz-
tam látszik, milyen nevetséges ez a modell. Az az elképzelés, hogy az
érzelmek között nincs alapvető kvalitatív pszichológiai különbség, hogy
nem más érzet boldognak, dühösnek, szomorúnak vagy féltékenynek
lenni, és hogy az egyik érzést a másiktól pusztán kognitív értelmezése
különbözteti meg, vagy azok a gondolatok, amelyek a belső arousalról
az emberek eszébe jutnak, nekem tévesnek tűnt, mind személyes, mind
tudományos szempontból. Kellőképpen elégedetlen voltam ezzel a mo-
dellel ahhoz, hogy utánajárjak, vajon mindig így gondolták-e a pszi-
chológusok. Azzal kezdtem, hogy elolvastam William James alapvető,
The Principles ofPsychology (A pszichológia alapelvei) című, 1890-ben
megjelent, kétkötetes művének érzelemről szóló fejezetét. James szerint
az érzelem testi változások érzékelése. Az ő modellje szerint a félelem
onnan ered, hogy érzékeljük a gyorsabb szívverést és/vagy azt, hogy le-
cövekeltünk, és nem tudunk mozdulni. A szervezeten belüli változást
a környezet gerjeszti - ebben a példában egy árny megjelenése az aj-
tóban -, az érzés pedig a testi változás észleléséből áll. James tehát úgy
vélte, hogy a különböző érzelmekhez különböző fiziológiai jelzések tar-
toznak; és nem lehetnek azonosak az akkor uralkodó modell szerinti
differenciálatlan fiziológiai arousallal.
39
Az érzelmek iránt kibontakozó tudományos érdeklődésem másik ins-

pirációja az az izgalom volt, amelyet Darwin 1872-ben írt, az érzelmek-
ről szóló, The Expressions ofthe Emotions in Man and Animals (Emberi
és állati érzelemkifejezés) című könyvének fölfedezésekor éreztem (ma
már nem védi szerzői jog, így ingyen letölthető). Darwin az érzelmek
megkülönböztető jegyeit hangsúlyozta, különös tekintettel az arckifeje-
zésre, ami megerősítette azt a feltevésemet, hogy a különféle érzelmeknek
különféle fiziológiai profiljuk kell hogy legyen. Darwin olvasása három
dologról győzött meg: részint, hogy az érzés központi szerepet tölt be
ember voltunk meghatározó minőségeinek megértésében; részint, hogy
a pszichológia alapvetően hibás szemlélettel közelíti meg az érzelmeket;
részint pedig, hogy az érzelmek vizsgálatakor valamiképpen az agyat kell
a középpontba állítani. Úgy véltem, az elme tökéletes megértése lehetet-
len az érzelmek tökéletes megértése nélkül. Ha a tudomány nem jut dű-
lőre az érzelmekkel, soha nem érti meg a személyiséget, a vérmérsékletet
és az olyan betegségeket, mint a szorongásos zavarok és a depresszió, sőt
(talán) a kogníciót se. Abban is ugyanilyen biztos voltam, hogy az embe-
ri érzelmek csodás rejtélyének kulcsa szintén az agyban rejlik.
Minden eretnekségem ellenére a NYU pszichológia szakos diplomát
adott a kezembe. Nézeteimet magammal vittem a mesterképzésbe, a ha-
gyománnyalvaló szembefordulásom miatt azonban, és különösen amiatt,
hogy az érzelmek vizsgálatába mindenképpen be akartam vonni az agyat,
nem volt könnyű megfelelő helyet találnom magamnak. A Stanford
Egyetem vonzónak tűnt, ezért ellátogattam oda. Ott találkoztam Ernest
„Jack" Hilgarddal, a híres és magával ragadó pszichológiaprofesszorral
(aki azelőtt, hogy a pszichológia tanszékre ment volna, elvégezte a Yale
hittudományi iskoláját). Hilgard a tanuláselméletével fejtette ki a legna-
gyobb hatást, majd később a hipnózisról alkotott felfogásával, elsősorban
azzal, hogy miként alkalmazható a fájdalom kontrollálására. Fellelkesül-
tem a gondolattól, hogy Hilgardnál tanulhatok, de ő azt tanácsolta, hogy
ne a Stanfordra menjek, mert ott senki sincs a pszichológia tanszéken,
aki biológiai kutatásokat folytat. így aztán a City University of New York
mesterképzésére jelentkeztem, és azt hiszem, szívesen is jártam volna
oda, de ezzel egyidejűleg a Harvardra is beadtam a jelentkezésemet.
\
Az ottani felvételi beszélgetés során fantasztikus eszmecserét folytattam

Gary Schwartzcal, aki pszichofiziológiát tanított. Itt már közelebb jutot-
tunk az agyhoz: a „fiziológia" ebben a diszciplínában olyan testi folyama-
tokra vonatkozott, mint a pulzusszám és a vérnyomás megváltozása. Egy
pszichológiaprofesszorral, Dávid McClellanddel is beszéltem, aki köztu-
dottan érintett volt az egy évtizeddel korábbi Ram Dass-ügyben. Dávid a
Személyiségkutató Központ igazgatója volt, a központ pedig támogatta az
egyik fiatal oktató, Richárd Alpert kutatását. Alpert olyan kutatást folyta-
tott, amelynek során pszichedelikus szereket, például pszilocibint adtak
egyetemi hallgatóknak. (Az ismert LSD-fogyasztó, Timothy Leary szin-
tén részt vett a munkában.) A Harvard végül kezdte rossz szemmel nézni
a kutatást - főleg, mert Alpert maga is gyakran folyamodott a szerhez, és
bírálói szerint a hatása alatt aligha tudta megbízhatóan vizsgálni kísérleti
alanyait, illetve azért is, mert a kutatásban részt vevő diákok közül páran a
pszichiátriára kerültek. 1963-ban az egyetem kirúgta Alpertet, aki utóbb
Ram Dassra változtatta a nevét.
Nagy vonalakban ismertem az esetet, és ez még kíváncsibbá tett. Vet-
tem a bátorságot, és előadtam McClellandnek a témát, amellyel, ha bár-
mely más neves kutatónak hozakodom elő, valószínűleg csökkennek a be-
jutási esélyeim. Nem sokkal korábban olvastam Carl Jung Emlékek, álmok,
gondolatok című önéletírását, amely nagy hatással volt rám. Tudtam, hogy
a pszichológia fő árama fenntartásokkal viseltetik Junggal szemben kevés-
sé hagyománytisztelő gondolatai - így a kollektív tudattalan és az archetí-
pusok elképzelése - miatt. Én azonban nagyon is figyelemre méltónak ta-
láltam egyes észrevételeit, főleg azokat, amelyek az egyéni különbségekkel
foglalkoztak Jung volt az első pszichológus, aki jellemvonásként tárgyalta
az extraverziót és az introverziót, illetve aki elgondolkodott az egyes típu-
sokhoz tartozó emberek fiziológiai és mentális különbségein. A McClel-
landdel folytatott beszélgetésem végén valahogy Jungra terelődött a szó.
Annyira lenyűgözött, hogy a Harvard neves professzora ennyire nyitott az
effajta gondolatokra, hogy megerősítve láttam az intuíciómat: a Harvard a
nekem való hely. Úgyhogy oda mentem, és belevetettem magam az agy és
az érzelmek kutatásába. Az sem rettentett el, hogy várhatóan az akadémiai
élet perifériáján fogok dolgozni (mármint a téma, nem a Harvard miatt).
41
A Harvard felé
Amikor elkezdtem a tanulmányaimat a Harvardon, és mondtam a kon-

zulensemnek, Gary Schwartznak, hogy az érzelmek agyi alapjait szeret-
ném kutatni, elég szkeptikusnak mutatkozott. Mint akkoriban a pszi-
chológus kutatók általában, ő sem sokat tudott az agy fiziológiájáról.
(Mielőtt odamentem, még nem csinált agyi aktivitást mérő EEG-t.) Bi-
zarrnak találtam, hogy egy élvonalbeli pszichológiai kutatás - márpedig
a Harvard maga volt az élvonal, ami az idő tájt a behaviorizmust jelentet-
te - ilyen csekély érdeklődést tanúsít aziránt, hogy az agy miként hozza
létre az érzelmeket. Végtére is, ha már az érzelmek szervéről van szó, az
leginkább az agy - hacsak nem fedezi föl valaki, hogy, mondjuk, a vakbél
kelti és dolgozza fel az érzelmeket. Az a néhány gyöngyszem a kutatások
közt, amely az érzelmeket vizsgálta, az arckifejezések tanulmányozásán
alapult (klasszikus behaviorizmus!), eseüeg kérdőíveken, ám én úgy vél-
tem, egyik sem visz közelebb bennünket az érzelmek lényegéhez. És bár-
mily hihetetlen, ezekben a vizsgálatokban az agyat meg sem említették.
Furcsának találtam, hogy a tudósokat nem érdekli, mi az agy szerepe az
érzésekben, mintha csak egy olyan nefrológiai tanszékre tévedtem vol-
na, ahol a kutatókat nem érdekli a vese. Ennél is furcsábbnak találtam
azonban, hogy a pszichológia tudományának atyjaként számon tartott
William James (akiről mellesleg - a sors iróniája - azt a tizenöt emeletes
épületet is elnevezték, ahol az egyetem pszichológia tanszéke található)
azt írja The Principles ofPsychology (A pszichológia alapelvei) című mű-
vének előszavában, hogy az agy az a szervünk, amely valamennyi mentá-
lis működésünk hátterében áll. Majd azt a megalapozott kijelentést teszi,
hogy munkája további része - mind az 1328 oldal - csupán lábjegyzet
ehhez az állításához. A Harvard pszichológus kutatói a jelek szerint nem
olvasták a jegyzeteit.
Rögtön az első héten, ahogy megkezdtem a tanulmányaimat, a Wil-

liam James-épület liftjébe lépve a saját bőrömön tapasztaltam a halálos
szorítást, amellyel a behaviorista paradigma a markában tartotta a Har-
vard Pszichológia Tanszékét. Ott állt B. F. Skinner, a behaviorizmus atyja,
mind a száznyolcvan-egynéhány centijével és jellegzetes fehér üstökével.
Zavaromban megnyomtam egy gombot, de rögtön rájöttem, hogy nem

azt, amelyiket kellett volna. „Meggondoltam magam" - motyogtam ma-
gam elé, és benyomtam egy másik emelet gombját. Mire Skinner meg-
szólalt: „Fiam, maga nem meggondolta magát, hanem megváltoztatta
a viselkedését."
Megjelent azonban egy halvány reménysugár is az érdektelenség sö-
tétjében, amelyet a pszichológia az érzelmek agyi alapjai iránt tanúsított.
Amikor megérkeztem azzal a feltett szándékkal, hogy mesterképzésem
alatt az agynak az ember érzelmi életében játszott szerepét fogom tanul-
mányozni, a tárgyra vonatkozó tudományos szakirodalom mennyisége,
mondhatni, nem volt különösebben rémisztő. Sok más hallgatóval el-
lentétben, akinek valódi megpróbáltatást jelentett eredeti kutatási témát
találni a szakdolgozatához (nem akarnék tiszteletlennek tűnni az angol
irodalmárokkal szemben, de ugyan mi eredetit - és fontosat - lehet még
mondani, teszem azt, a Lear királyról?), nekem e tekintetben nem volt
mitől tartanom. Ritka lehetőségem adódott, hogy meghatározzam a sa-
ját kutatási területem, és gyakorlatilag lehetetlen volt, hogy azért bírál-
jon meg egy szaktekintély, mert nem követem az uralkodó paradigmát.
Ugyanis az érzelmek neurológiai alapjainak kutatása terén nem létezett
uralkodó paradigma. Épp ellenkező előjelű kihívással álltam szemben:
mit válasszak a temérdek megválaszolatlan - és valójában nem is kutatott
- kérdés közül azzal kapcsolatban, hogy miként működnek az érzelmek.
Két forrásra támaszkodhattam. Egyrészt az állatok körében végzett
kutatásokra. Ezekben a vizsgálatokban a tudósok szelektív módon ron-
csolták vagy (beültetett elektródák segítségével) stimulálták az állatok bi-
zonyos agyterületeit, hogy megnézzék, mely területek mely érzelmekhez
köthetők (pontosabban ahhoz, amit az állatoknál az érzelmeknek felel-
tetünk meg: úgy gondoljuk, tudjuk, egy állat mikor fejez ki félelmet, ha-
ragot vagy elégedettséget, és feltételezzük, hogy az állatok az emberhez
hasonló érzelmeket élnek át). E kutatások többségét a 19. században vé-
gezték, és elsősorban a hypothalamus szerepére összpontosítottak, mint
ahogy fentebb már említettem.
Az érzelmekre vonatkozó ismereteim másik forrását azok a vizsgá-
latok képezték, amelyeket olyan betegek körében végeztek, akiknek az
43
agya speciális, körülírt helyen sérült, és sérülésük következtében zavarttá

vált az érzelmi életük. Talán a legismertebb ilyen eset Phineas Gage-é.15
1848-ban, a vermonti Cavendish mellett történt. A Rutland és Burling-
ton Vasúti Társaságnál művezetőként dolgozó Gage a brigádja munkáját
ellenőrizte. A munkások a nyomvonalat tisztították, ahová aztán a vasúti
síneket fektették. Azokba a nagy szikladarabokba, amelyeket el kellett
távolítani az útból, lyukat fúrtak, a lyukba dinamitot tettek, kanócot he-
lyeztek bele, és egy tömővas segítségével homokkal betömték a lyukat,
hogy a robbanás ereje a kőbe befelé irányuljon. Miközben Gage épp dön-
gölte a homokot a vasrúddal, szerencsétlenségére egy szikra begyújtotta
a dinamitot A robbanás következtében a hat kilogrammos, több mint
egyméteres tömővas Gage bal járomcsontja alatt a koponyájába fúródott.
Keresztülfúrva az agyát, a rúd a koponyája tetején át távozott, és közel
harmincméternyire landolt.
Jóllehet a rúd átlyukasztotta a homloklebenyét, Gage nemcsak hogy
túlélte a balesetet, de pár percnyi vonaglás után felült, és a munkanaplót
kérte, amelyben a munkásai ledolgozott óráit tartotta nyilván. Még az
ökrös fogathoz is a saját lábán ment oda, hogy aztán a fogadóba vigyék,
ahol a helyi orvos ellátta a sebeit, és visszahelyezte a tömővas által kitört
koponyadarabokat. Gage, úgy tűnt, felgyógyult, ám lábadozása hamaro-
san sötét fordulatot vett. Felesége és barátai arra lettek figyelmesek, hogy
a halk szavú, megbízható, szerény és kiegyensúlyozott Gage kiszámítha-
tatlanná, rapszodikussá vált, minden ok nélkül heves dühkitörésekre lett
hajlamos. „Megingathatatlanul makaccsá, ugyanakkor szeszélyessé és
döntésképtelenné vált" - írta az orvosa. Gage a baleste után „nem tűr-
te a vágyaival ellentétes tanácsok korlátait... Számtalan műtétre készült,
amelyeket már azelőtt lemondott, mint hogy megszervezték volna...
[Bjarátai és ismerősei szerint »Gage többé nem volt ugyanaz«". Ennek
oka végül világossá vált: az agy prefrontális régiója, amelyet a rúd ron-
csolt, az érzelmi kontroll és más magasrendű kognitív funkciók helye.
15 H. Damasio, T. Grabowski, R. Frank, A. M. Galaburda, A. R. Damasio: The Return of

Phineas Gage: Clues About the Brain from the Skull of a Famous Patient. Science 264
(1994): 1102-5.
Phineas Gage agya szolgáltatta az első bizonyítékot az agykutatóknak

arra, hogy a speciális mentális funkciókat speciális agyi struktúrák tart-
ják ellenőrzésük alatt, és adta magát az a következtetés, hogy a prefrontá-
lis kéregben zajlik az érzelmek szabályozása.
Bár az állatkutatások és a sérült agyú emberek vizsgálatának eredmé-
nyei érdekesek és fontosak voltak, közvetlenül nem árultak el semmit
a normális emberi érzelmekben szerepet játszó agyi mechanizmusokról.
Megszáll az ihlet
Az 1970-es években a tudósok még sok időt töltöttek könyvtárakban,

mivel a tudományos folyóiratok csak nyomtatott formában léteztek, nem
pedig mint elektronmintázatok egy dobozban az íróasztalunkon (vagy
egy Flash Gordon-típusú kütyün, amely elfér a zsebünkben). Megany-
nyi éjszakát töltöttem hétről hétre a Harvard Orvostudományi Karának
Countway Könyvtárában, amely Bostonban nem a Harvard cambridge-i,
központi campusában, hanem a Charles folyó túloldalán található. Olyan
sokat tartózkodtam ott, hogy már saját ülőhelyem is volt. Szerettem bön-
gészni az újságokat, fénymásolatokat készíteni - több százat -, és csak
úgy faltam a tudományos irodalmat. Az egyik legjobb dolog ebben a vé-
letlen tényezője volt, amikor olyasmikbe botlottam, amiket magamtól
sosem kerestem volna, viszont jól láthatóan ott kínálkoztak a polcon, és
arra csábítottak, hogy beléjük pillantsak. Ott sorakoztak a The Anatom-
ical Record, az American Journal OfPhysical Anthropology és a Radiology
számai és a többi... A polcok közé lépve végignéztem százesztendős fo-
lyóiratokat és könyveket, és dohszaguk visszarepített a tudomány egy
másik korszakába.
Még elsőéves voltam, amikor egyik ilyen éjszakai kószálásom során a
Countway alagsorában rábukkantam a Cortex 1972. augusztusi számára.
Találtam benne egy cikket egy olasz neurológustól, a Perugiai Egyetemen
dolgozó Guido Gainottitól.16 Olyan betegeket vizsgált, akiknek vagy a bal,
16 G. Gainotti: Emotional Behavior and Hemíspheric Side of the Lesion. Cortex 8 (1972):
41-55.
45
vagy a jobb agyféltekéjük szenvedett állandósult, lokalizált sérülést, és azt

figyelte meg, hogy ezek a sérülések hogyan befolyásolták a betegek érzel-
mi életét. Leírta a „patológiás nevetés és sírás" jelenségét - a „patológiás"
nem megfelelőt jelent, a beteg ugyanis nem arra reagál nevetéssel (mond-
juk, egy jó viccre) vagy sírással (mondjuk, egy szakításra), amire más em-
berek szoktak. Ők teljesen kiszámíthatatlanul törnek ki kacagásban vagy
zokogásban, sokszor a legalkalmatlanabb pillanatban. Gainotti arra ju-
tott, hogy az agy homloklebenyének bal oldali részén az állandósult (és
többnyire stroke-eredetű) sérülés patológiás sírást okozhat. Ugyanez a je-
lenség a depresszió tünetei között is felbukkan, ehhez társul a motiváció
hiánya, valamint a célok kitűzésére és az elérésük érdekében tanúsított
állhatatosságra való képtelenség. Ezzel szemben azok a betegek, akiknek
a jobb oldali frontális régiója sérült, patológiás nevetést produkálnak.
Ez a tanulmány azonnal megfogott, mivel azzal a mindennél csábítóbb
lehetőséggel kecsegtetett, hogy adott agyi régiókról és agyi hálózatokról
kimutatható, hogy meghatározott érzelmeket idéznek elő. Mihelyt a ta-
nulmány végére értem, világossá vált, hogy egy elvarázsolt birodalomba
vezető, titkos ösvényre leltem. Ha a bal frontális régió sérülése patoló-
giás sírást és depressziós tüneteket okoz, akkor vajon a bal frontális ré-
gió felelős bizonyos érzelmekért (mint az optimizmus és a rugalmasság),
amelyek depresszió esetén hiányoznak? Akkor ez még nem volt olyan
kézenfekvő feltevés, mint manapság, amikor rutinszerűen kapcsoljuk
össze az agyi funkciókat érzelmi és más mentális állapotokkal. Gainotti
viszont másképp értelmezte az eredményeit. Úgy vélte, hogy a jobb oldali
sérülés azt befolyásolja, hogy a beteg miként értelmezi neurológiai álla-
potát, aminek következtében nem helyénvaló, pozitív érzelmekkel reagál
a súlyos neurológiai sérülésre. Ám a mesterképzés szemtelen elsőéves
hallgatója, aki akkor voltam, nem gondolta, hogy a tudós, aki fölfedezte
a jelenséget - hogy tudniillik egy bizonyos agyterület sérülése az adott
helyhez kötött érzelmi változást okoz - bármilyen fokú tiszteletet is ér-
demel, amikor arról van szó, hogy az eredményei velejáróit akarjuk meg-
ragadni. Magam arra a lehetőségre összpontosítottam, hogy a bal pre-
frontális régió lehet a pozitív érzelmek helye, sérülése pedig depressziós
állapothoz vezethet.
46
az érzelmi stílus fölfedezése
Bal, jobb, bal, j o b b
Bárcsak elmondhatnám, hogy ez a belátás ott és akkor arra késztetett,

hogy elkészítsem kísérleti kutatásaim tervét, amelyek során az emberi
érzelmek agyi alapját vizsgálom - de nem így történt. Viszont kétség-
kívül megfertőződtem. Gary jóváhagyásával elvégeztem egy kísérletet,
amely igen primitív módon, de kombinálta a lateralitást és az érzel-
meket, ahogyan azt Gainotti érintette. A pszichológusok egyik meg-
figyelése a lateralitással kapcsolatban az volt, hogy ha valakinek egy
gondolkodást igénylő kérdést tesznek föl, a szemmozgása jelzi, melyik
agyféltekéje dolgozik a válaszon. Ha a bal félteke lép működésbe, és a
jobb lustálkodik (mint gyakorta, amikor a válaszban a verbális készség
szerepet játszik), a szem inkább jobb felé mozog. Ha viszont a jobb fél-
tekének címezik a kérdést (tipikusan olyan esetekben, amikor a válasz
térbeli következtetést igényel), akkor a szem bal felé mozog. (Ezt feltét-
lenül érdemes otthon kipróbálni. Az a lényeg, hogy a válasz ne adja ma-
gát, vagyis egy kicsit kelljen rajta gondolkodni. Nekem a következő két
kérdés vált be: „Sorold fel a makacs jelző három szinonimáját!", illetve
„Hány sarka van a kockának?")
Ebben az alapvető kísérletben számos kérdést föltettem, köztük
olyanokat is, amelyek bizonyos érzelmeket hívnak elő („Mikor volt
utoljára dühös?"), és semlegeseket is („Mit reggelizett ma?"). Közben
lejegyeztem, hogy amikor válaszoltak, merre mozdult a szemük. Ha
a résztvevők érzelmekkel kapcsolatos kérdést kaptak, tapasztalataim
szerint és a semleges kérdésekkel összevetve, inkább balra néztek -
ami jobb féltekei agyi aktivitásra utal. Űgy adódott azonban, hogy a
vizsgálat során az érzelmekkel kapcsolatos kérdések között több volt
a negatív, mint a pozitív tartalmú, ezért amikor arról beszélek, hogy
az ilyen kérdések megválaszolásakor a résztvevők balra néztek, akkor
fogalmazok pontosan, ha azt mondom, hogy balra néztek, amikor ne-
gatív érzelmi tartalmú kérdésekre válaszoltak. így botlottam bele az
első adatba arról, hogy a jobb félteke aktívabb lehet, amikor negatív
érzelmeket élünk át, mint amikor pozitívakat. Garyvel és a Harvard
47
egy másik hallgatójával, Foster Maerrel közöltem a dolgozatot a neves

Science című lapban.17
A kutatás befejeztével világossá vált, hogy az agyi aktivitások lokali-
zálásának jobb és pontosabb mérésére van szükségem. A szemmozgás
hozzávetőlegesen jelzi ugyan, hogy melyik félteke aktívabb, de arról nem
nyújt információt, hogy a féltekén belül mely területek érintettek. A pon-
tosabb mérés komoly kihívást jelentett. Az 1970-es években nem sok
olyan tudományos eszköz állt rendelkezésünkre, amelyek révén az agyat
nem invazív módon - vagyis a koponya felnyitása, illetve valamilyen
eszköznek az agyba helyezése nélkül - lehetett vizsgálni. Wilder Penfield
ilyen, azóta híressé vált vizsgálatokat végzett. Olyan betegek agyát térké-
pezte föl, akiket epilepszia miatt operáltak, ami azzal járt, hogy eltávolí-
tották a koponyájuk egy részét, föltárták az agyukat, és apró elektromos
ingerek alkalmazásával térképezték fel, mit érez, vagy mit tesz a beteg.
Az egyik inger hatására az egyik betegnek beugrott egy élénk emlék-
képe arról, amikor meglátogatta őt az unokaöccse, és indulóban fölvette
a kalapját és a kabátját. Egy másik régió ingerlésével a beteg úgy érezte,
mintha megérintették volna az alkarját, esetleg önkéntelenül megrán-
dult a keze vagy a lába, mintha csak marionettfigura lenne. (Penfield
kutatásáról a 8. fejezetben még szó lesz.) Az egyik legérdekesebb észre-
vétele azonban az volt, hogy amikor az elülső halántéklebenyt ingerelte
- vagyis az agykéregnek azt a területét, amely az amygdala közelében
helyezkedik el -, a betegek gyakran számoltak be arról, hogy különféle
érzelmeket élnek át.
Mivel nem terveztem, hogy agysebészeti beavatkozásokat végzek,

számomra az, hogy az agykéreg érzelmekkel kapcsolatos területeit tesz-
teljem, nem volt választható lehetőség. Kevésbé invazív módszerre volt
szükségem, hogy megfigyeljem, mi történik az agyban. Az 1970-es évek-
ben jártunk, még egy évtizedet kellett várni a képalkotó eljárások - olyan
eszközök, mint a PET vagy az MRI - megjelenésére, amelyek révén szí-
nes felvételek készíthetők az agyról, és amelyek úgy lenyűgözik a nagy-
17 G. E. Schwartz, R. J. Davidson, F. Maer: Right Hemisphere Lateralization for Emotíon

in the Humán Brain: Interactions with Cognition. Science 190 (1975): 286-8.
közönséget (és az agykutatókat). Az egyetlen lehetőségem ekkoriban te-

hát az volt, hogy az agyból származó elektromos jeleket mérem a hajas
fejbőrre erősített szenzorok segítségével, vagyis az a technika, amelyet az
EEG használ.
Azt gondolhatnánk, hogy az agyban cikázó elektromos jelek felfogá-
sára a koponyán kívül nincs sokkal nagyobb esély, mint, mondjuk, arra,
hogy két rablót, akik egy bank páncéltermében pusmognak, meghall a
bank másik felében járőröző biztonsági őr. A külső elektródák azonban
antennaként működnek, és képesek felfogni az agy elektromos kisüléseit.
És ehhez a koponya egyetlen darabkáját sem kell elmozdítani. A fejbőrre
helyezett elektródák másik nagy előnye, hogy kiváló időfelbontást tesz-
nek lehetővé: vagyis ha az agyban egy elektromos jel csupán a másodperc
törtrészéig tart (hogy egészen pontos legyek, ötven milliszekundumig,
azaz a másodperc ezredrészéig), az elektróda akkor is észleli. Mivel azt
gondoltam, hogy az érzések, amelyeket ki akartam váltani az önkénte-
sekből, valószínűleg nagyon tünékenyek lesznek, a jó időfelbontás döntő
tényező volt.
Sajnos hasonlóan Heisenberg határozatlansági elvéhez - amely azt
mondja ki, hogy ha egy részecske helyét pontosan be akarjuk mérni, ak-
kor el kell fogadnunk, hogy a sebességét viszont nem tudjuk - az ideg-
sejtekről történő képalkotás esetében, ha pontosan akarjuk tudni, mikor
történt a múlékony agyi aktivitás, el kell fogadnunk, hogy nem tudjuk
pontosan, hol ment végbe. (És ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy pon-
tosan hol történik az aktivitás, bele kell nyugodnunk, hogy nem tudjuk,
mikor zajlott le.) Úgyhogy miközben milliszekundumnyi pontossággal
tudtam, mikor éltek át valamilyen érzést az önkénteseim, csak centimé-
teres pontossággal tudtam meghatározni, hogy a neuronok az agy me-
lyik területén váltották ki az érzelmet. Márpedig a centiméternyi különb-
ség jelentheti azt, hogy akár a halántéklebenyt, akár a homloklebenyt is
érinthette az aktivitás. (Egy agyi aktivitás eredetének csak hozzávetőle-
ges kiszámítása is rendkívül bonyolult matematikai eljárásokat feltételez,
ám szerencsére ezt nagyjából akkortájt dolgozták ki a környezetemben a
fizikusok, amikor új mérési eljárást kerestem.)
49
Gary Schwartz laboratóriumában a kutatások során korábban nem

mérték az agy elektromos aktivitását, így kiterjedt alapkutatásokat kellett
végeznünk, hogy megmutassuk, az agyi aktivitások forrásának meghatá-
rozásakor megbízhatunk-e az EEG eredményeiben. Egyszerű vizuális és
kinesztetikus ingerekkel - felvillanó fénnyel és az alkar megérintésével -
stimuláltunk húsz résztvevőt, és arra kértük őket, képzeljék el ezeket a
fejbőrükön. Hála istennek, az elektródák érzékelték a látókéreg aktivi-
tását, amikor a résztvevők a felvillanó fényt, illetve a szomatoszenzoros
kéreg aktivitását,18 az érintést képzelték el. Bármi más eredmény esetén
kezdhettük volna elölről az egészet.
Immár készen álltunk, hogy az EEG-t az érzelmek vizsgálatára is be-
vessük. De hogyan? Azt javasoltam Garynek, hogy egyetemistákat (akik-
ből mindig bőven akad egy campuson) kérjünk meg arra, idézzék föl
érzelmek - nyugalom, illetve düh - emlékét, mi pedig közben rögzít-
sük az EEG-jüket és a pulzusszámukat. Azt feltételeztük, hogy a pulzus-
szám mérésével kiszűrhetjük, igazat mondanak-e az emlékkel kapcsolat-
ban, mivel a szülőkkel folytatott ajtócsapkodós vita felidézése magasabb
pulzusszámmal jár, mint ha arra gondolunk, milyen helyes kiskacsákat
láttunk a bostoni közparkban. A tudomány istene ezúttal is ránk mo-
solygott: az agy elektromos aktivitásának mérésével, ahogyan azt az EEG
rögzítette, tényleg meg tudtuk különböztetni a pozitív és a negatív érzel-
meket. Ez volt első olyan, nyilvánosságra hozott kísérlet, amely az EEG-t
az ember belső érzelmi állapotának felderítésére használta.19
Immár több fontos tanulmányt közzétettem - köztük a szemmozgás
iránya és az érzelmek közötti kapcsolatról szólót, illetve számos cikket az
EEG érzelmektől, illetve a kognitív folyamatoktól függő változásairól
a világ azonban cseppet sem volt lenyűgözve mindettől. Ahogy közeled-
tem tanulmányaim végéhez, igen kevés állásajánlatot kaptam. Interdisz-
18 R. J. Davidson, G. E. Schwartz, L. P. Rothman: Attentional Style and the Self-Regula-

tion of Mode-Specifíc Attention: An EEG Study. Journal of Abnormal Psychology 85
(1976): 611-21.
19 R. J. Davidson, G. E. Schwartz: Patterns of Cerebral Lateralization Dunng Cardiac
Biofeedback Versus the Self Regulation of Emotion: Sex Differences. Psychophysiology
13(19761:62-8.
ciplináris érdeklődésem a pszichológiai tanszékek számára többnyire túl

tágnak bizonyult, és az akkoriban divatos - behaviorista, illetve kogni-
tív - modellek egyikébe sem illettem bele. Mindenki abszolút udvarias
volt, és érdeklődött a munkám iránt - vagy legalábbis ezt mondták
de végül azt a választ kaptam, hogy túl pszichológiai az ő kognitív pszi-
chológia programjukhoz, vagy túl kognitív az ő pszichológiai pszicho-
lógia programjukhoz. (Nem kis elégtételt éreztem, amikor 1995-ben a
Harvard megpróbált visszacsábítani egy professzori állásba. Igen von-
zó ajánlat volt, ám különféle okok miatt udvariasan visszautasítottam.)
Szerencsére végül érkezett egy ajánlat a State University of New Yorktól,
Purchase-ből (ez a kisváros mintegy huszonöt mérföldre északra fekszik
Manhattantől, Westchester megyében). A SUNY-rendszer akkor új cam-
pusa volt ez, és az interdiszciplinaritás paradicsomának ígérkezett. El-
fogadtam az ajánlatot.
Az Excedrin a tuti
A purchase-i campus természettudományi épületét épp akkoriban fe-

jezték be. Az új épülettel az elektronikai felszerelések egész tárháza járt
- logikai kapuk, oszcillátorok és más nyalánkságok, amelyek mind arra
áhítoztak, hogy egy ultramodern elektropszichológiai laboratórium be-
rendezéseivé váljanak. Mivel a frissen kinevezett tanársegéd minden fe-
lelőssége nyomta a vállamat, szükségem volt valakire, aki kialakítja a la-
bort. Hadd mutassam be Cliff Saront.
Cliff másodéves biológushallgató volt a Harvardon, amikor én vég-
zős ugyanott. 1973-ban találkoztunk Québecben a Humanisztikus Pszi-
chológiai Társaság által szervezett konferencián, és Cliff a következő
szemeszterben fölvette Schwartz pszichofiziológiai kurzusát, amely töb-
bek között azzal is foglalkozott, hogy miként mérhetők az agyi funkciók
EEG-vel. Cliff érdeklődött a megváltozott tudatállapotok iránt, illetve
aziránt, hogy a biológia miként hozta létre a tudatosságot, ám igazi ki-
válósága abban rejlett, hogy otthonosan mozogott az elektronikában.
Tizenéves korában afféle New York-i telefonhekker volt (rájött, hogy
ha bizonyos frekvencián sípol a telefonba [2600 hertzen, azok kedvéért,
51
akik szeretnék kipróbálni], szét tudja kapcsolni a hívást, és máshoz kap-

csolhat), illetve középiskolás és egyetemista korában színházi hang- és
rádiótechnikusként dolgozott. így aztán tökéletesen alkalmas volt arra,
hogy irányítsa a labor felszerelését, ahol majd elektrofiziológiával foglal-
kozunk, és az agy elektromos aktivitását mérjük.
Cliff fölvette a tudatosság pszichológiája órát is, amelyet Dániel Gole-
man barátommal tartottunk. Ez a kurzus több dolog miatt is nevezetes
volt, de igazán azzal tűnt ki a többi közül, hogy az egyik órán a hallgatók
és az oktatók meditáltak. (A meditáció és a tudatosság iránti érdeklő-
désem eredetéről a 9. fejezetben bővebben is írok majd.) Dan később
nagyszerű karriert futott be, a New York Times pszichológiai témákkal
foglalkozó tudományos újságírója lett, illetve megírta az egész világon
óriási sikert aratott Érzelmi intelligencia című könyvét. Cliff akkor fejezte
be egyetemi tanulmányait a Harvardon, amikor én a doktori iskolát, és
Purchase-be ment tovább.
Szerencsére Dan, aki akkoriban a Psychology Today szerkesztője volt,
megszánt, amiért olyan kevés állásajánlatot kapok, és mert a kutatásaim-
hoz a szokásos csatornákon nem jutok ösztöndíjhoz. Sikerült rábeszélnie
egy reklámügynökséget, amelynek a Bristol-Myers Squibb is az ügyfelei
közé tartozott, hogy engem bízzanak meg az Excedrin reklámjainak ér-
tékelésével. A cég arra volt kíváncsi, hogy az agyi aktivitás mérésének
legújabb módszere vajon tud-e használható információt nyújtani televí-
ziós reklámjaik hatékonyságát illetően. Ha például az undorhoz köthető
agyi kapcsolatrendszer aktiválódik, amikor valaki a cég hirdetéseit nézi,
az nem jó dolog, ha azonban a vágy kapcsolatrendszere, az jó. (A reklám-
ügynökség jócskán megelőzte a korát. A reklámok hatására keletkező
agyi válaszok mérése az új évezredben indult be, és ma neuromarketing-
nek nevezik.)
A 75 000 dollár, amit ösztöndíjként kaptam, akkoriban jelentős ösz-
szegnek számított. Ebből alkalmazhattam Cliffet a laboromban, kihasz-
nálhattuk azokat a csodakütyuket, amelyek a Természettudományok
Épületének tartozékai voltak, valamint azt a jelátlagolót is (ez az eszköz
az agy elektromos aktivitásának külső inger, látvány vagy hang hatására
bekövetkező apró változásait méri), amelyet a Harvard Orvostudományi
52
(
Karán kaptam, afféle búcsúajándékként, amikor eljöttem. Bostonból úgy

repültünk New Yorkba Cliff-fel, hogy a jelátlagolót felvittük magunkkal
poggyászként az utastérbe. Akkora volt, mint egy kisebb tévékészülék, és
annyi tárcsa, izzó és kábel tartozott hozzá, hogy ha manapság akarnám
magammal vinni egy repülőre, hát kicsit elbeszélgetnének velem. Labo-
runk építgetése olyan volt, mint a „Hardy fiúk kalandja az elektrofizio-
lógiával". (Én voltam az a Hardy fiú, akit távol kellett tartani a veszélyes
felszerelésektől: egy ízben egy kísérlet során felgyújtottam a laboromat a
William James Hallban. Jóllehet senki sem sérült meg, a felszerelések egy
része leégett, és ezt nem szívesen ismételtem volna meg.)
Az ügynökség gyakorlatilag közölte velem: „Ha értékeli a reklám-
jainkat, kaphat köztük egy tévéműsort, amelyben azt csinál, amit akar."
(Többnyire hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy reklámok szakítják
meg a tévéműsorokat, a hirdetők azonban mintha úgy látnák, hogy a
programok szakítják meg a reklámokat.) Természetesen elvégeztük a ku-
tatást, amelyért fizetett bennünket a cég, de sokkal érdekesebb volt szá-
munkra, hogy milyen hatása van a műsorok érzelmi tartalmának. A sza-
lag, amelyet használtunk, a The Carol Burnett Show néhány epizódját
tartalmazta, valamint egy bányaszerencsétlenségről szóló tudósítást,
amelyen szorongó feleségek és gyermekek rohannak otthonukból váro-
suk főterére, ahogy megszólal a szerencsétlenséget jelző sziréna. Vagyis
a szponzoraink olyan videókkal láttak el bennünket, amelyek igazán al-
kalmasak voltak az egyik esetben a jó hangulat, a másik esetben pedig
a szorongás és a félelem kiváltására. Ezzel remek lehetőséget kaptunk,
hogy eldöntsük, vajon a fejbőrön mért elektromos jelek szerint van-e kü-
lönbség a pozitív és a negatív érzelmek között.
Cliff az önkéntesek homlokának izmaira és a szem köré helyezte az
érzékelőket (ezek az izmok felelősek a homlokráncolásért, illetve a ban-
dzsításért), valamint egy tizenhat elektródával felszerelt sapkát. Aztán
kényelembe helyezték magukat egy tévékészülék előtt, és lejátszottuk ne-
kik a Carol Burnett-adást és a bányásztragédiát. Az első megbízhatóan
pozitív érzéseket vált ki, megelégedettséget és szórakozást, míg a máso-
dik negatív érzelmeket, így félelmet és haragot. Amikor azt mondom,
„megbízhatóan", ezen azt értem, hogy a felvételeket a kísérletet megelő-
53
zően más önkénteseken teszteltem, és megkérdeztem tőlük, milyen ér-

zelmeket váltottak ki belőlük. Ha egy felvétel egyesekből dühöt váltott
ki, mások viszont szórakoztatónak találták, vagy nem volt elég erőteljes a
felvétel által kiváltott érzelem („Hát, egy kicsit sajnáltam a bányászokat,
de nem nagyon"), azzal nem foglalkoztunk. Csakis az egyértelműen és
erőteljesen pozitív vagy negatív hatást keltő felvételeket használtuk a kí-
sérletben.
Mialatt a kísérleti alanyok a videókat nézték, mi azokat az agyi elekt-
romos jelzéseket figyeltük, amelyeket a sapkában lévő elektródák gyűj-
töttek össze, hogy biztosan minden működjön. Az EEG kimenő jelei
elektronikus szűrőkön haladtak keresztül, aztán egy Rube Goldberg-esz-
közbe kerültek, amely nagyjából harmincpercenként számokat köpött
ki. Ezek megmutatták, milyen átlagos energiával rendelkezik az az agyi
hullám, amelyet épp figyelünk. (Minél nagyobb egy hullám energiá-
ja vagy amplitúdója, annál intenzívebb az agyi aktivitás.) Majd ezeket a
számokat kézzel felvittük lyukkártyákra, és az adatokat betápláltuk egy
félszobányi számítógépbe. Cliff még egy gombot is kieszelt az önkénte-
seknek, amelyet erősen kellett megnyomniuk, ha erős volt az érzelem,
amelyet átéltek, és csak finoman akkor, ha az érzelem gyönge volt. En-
nek az eszköznek, illetve az arcmozgásnak a megfigyelésével lehetővé
vált számunkra, hogy megfigyeljük a világos és erőteljes, tudatos érzelmi
reakciókat kísérő agyi aktivitást.
Azt az eredményt kaptuk, hogy amikor az önkéntesek a korábbi tesz-
tek alapján pozitív érzelmeket kiváltó felvételeket néztek, és a mosoly-
gás izmait használták, a bal prefrontális kéreg nagyon aktív lett. Amikor
viszont olyan felvételeket néztek, amelyek a korábbi értékelések szerint
erősen negatív érzelmeket váltanak ki, és közben az undor vagy a féle-
lem arckifejezését mutatták, akkor a jobb prefrontális régió aktiválódott.
Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy eredményeink tökéletesen
egybevágnak Gainotti eredményeivel, aki arról számolt be, hogy a bal
agyfélteke sérülése patologikus sírást, míg a jobb félteke sérülése patolo-
gikus nevetést idéz elő. Ha valaki minden ok nélkül sír, mert kikapcsolt
agyának az a része, amely fenntartja a pozitív érzelmeket, az arra utal,
hogy az agy bal oldalában található a pozitív érzések forrása - ahogy azt
mi is megfigyeltük önkénteseinknél, akiknek a Carol Burnett-képsorok

láttán tűzbe jött a bal prefrontális régiójuk. Ha pedig valakinél az agy
jobb oldala sérült, az patológiás nevetést produkál, ugyanis a jobb oldal
tartja fenn a negatív érzelmeket, amilyen a félelem és az undor. Vagyis
Gainotti megfigyeléseiből az derül ki, hogy a negatív érzelmek forrása a
jobb félteke. Ezt ismét csak alátámasztották önkénteseink, akiknek a jobb
prefrontális régiójuk aggódott a bányászok miatt.
A kísérletből származó adataink mutatták ki elsőként hogy a pozi-
tív és negatív érzelmeknek az agykéreg bal, illetve jobb prefrontális ré-
giójának eltérő aktivitása feleltethető meg. Ám az igazat megvallva, nem
voltam teljesen elégedett az eredményünkkel. Jóllehet készítettem belő-
lük egy absztraktot egy konferenciára, az előadás végül nem készült eL
Részben azért, mert úgy éreztem, nem voltunk elég precízek ahhoz, hogy
a résztvevők által megélt érzelmekre vonatkozóan független méréseket
végezzünk Vagyis tulajdonképpen feltételeztük, hogy Carol Burnettet
viccesnek találják a résztvevők, a bányászszerencsétlenség pedig félelmet
kelt bennük, bár pontosan tudtuk, hogy egyesek ki nem állhatják Carol
Burnettet, mások pedig egyáltalán nem veszik a lelkükre a bányászok
tragédiáját. Jó, most persze túlzok - semmi okom feltételezni, hogy ilyen
torz reakciók is akadtak de akkor is úgy éreztem, hogy nem voltunk
elég egzaktak ahhoz, hogy ebből tudományos dolgozat születhessen.
A szalag meséje
így aztán újra elvégeztem ezt a kísérletet, ezúttal azonban sokkal fino-
mabban mértük az érzelmeket. A kísérletben, amely később alapvető
fontosságúnak bizonyult, önkénteseket hívtam a SUNY purchase-i la-
boratóriumába, és elmondtam, hogy az agy és az érzelmek vizsgálata a
célunk, és az agy elektromos aktivitásának méréséhez rövid filmbejátszá-
sokat vetítünk nekik. Minden résztvevő kapott egy tizenhat elektródás
sapkat (ma 256 elektródásakat használunk), és leültettük őket a tévéké-
szülék elé. Ezután két-három perces filmbejátszásokat mutattunk nekik,
amelyek közül kettő pozitív érzelmek - boldogság- vagy örömérzet - ki-
váltását szolgálta (ehhez virágokkal játszadozó kiskutyák, illetve az állat-
55
kertben fürdőző gorillák felvételeit mutattuk), kettő pedig negatív érzel-

mekét (ehhez egy egészségügyi szakiskolai oktatófilmet használtunk: az
egyiken lábamputálást hajtottak végre, a másikon pedig egy harmadfokú
égési sérülést szenvedett beteg volt látható). Mialatt a résztvevők a videó-
kat nézték, mi figyelemmel kísértük a jeleket, amelyeket az elektródák az
agyukból gyűjtöttek.
A résztvevők nem tudták, hogy egy rejtett videokamerát is fölsze-
reltünk egy hangszórónak látszó tárgy mögé. Itt jött a képbe az egyik
legjelentősebb munkatársam. Paul Ekman a Kaliforniai Egyetem pszi-
chológusa volt San Franciscóban, és valószínűleg a korszak legjobb,
érzelmekkel foglalkozó tudósa. Paul mentoraim és kollégáim azon kis
csoportjához tartozott, akik a legnagyobb hatással voltak szakmai fejlő-
désemre. 1974-ben, még egyetemistaként találkoztam vele a Nemzetközi
Neuropszichológiai Társaság éves gyűlésén San Franciscóban. A meg-
előző két évben Paul számos inspiráló tanulmányát olvastam, amelyek
azt tárgyalták, hogy bizonyos, alapvető érzelmekhez társuló arckifejezé-
sek általánosan jellemzőek az emberiségre. Vagyis az olyan, egymástól
igen távoli kultúrák, mint az új-guineai, a borneói, a japán, a brazil (Paul
ezeken a helyeken mindenütt megfordult) és az észak-amerikai, képvi-
selői ugyanolyan arckifejezést vesznek föl, amikor a hat alapérzést - a
boldogságot, a szomorúságot, a dühöt, a félelmet, az undort vagy a meg-
lepetést - élik át. (Az csak véletlen egybeesés, hogy az érzelmi stílusnak
is hat dimenziója van.) így aztán egy új-guineai születésű ember egy pá-
rizsi ember arcán is felismeri az undort, miként a perui az inuit arcán a
boldogságot, vagy egy busman a félelmet, a meglepetést, a szomorúságot
vagy a dühöt egy tokiói arcán.
E fölfedezések nyomán Paul (aki egyébként - nagyon helyénvalóan -
azon ismerőseim közé tartozik, akik a legjobban képesek kifejezni az ér-
zelmeiket) kidolgozott egy igen részletes rendszert, amely az arcon meg-
jelenő érzelmek izommozgásait kódolja. A rendszer alapját negyvennégy
független mozdulat mérése adja, amelyek különféle kombinációja egye-
dileg írja le azokat az arcmozgásokat, amelyekre a Homo sapiens képes.
A rendszer kidolgozásához Paul megtanulta mindegyik izmot külön-kü-
lön mozgatni. (Paul nemcsak nagyszerű tudós, hanem minden bizony-
56
nyal a világ legjobb arcatlétája is!) Rendszerét azóta biztonsági erők, jog-
érvényesítő irodák és más olyan szervezetek is használják, amelyeknek
arra van szükségük - sok esetben élet-halál kérdésről van szó hogy
az emberek arcáról leolvassák az érzelmeiket. Paul munkássága 2009 ja-
nuárjában robbant be a populáris kultúrába, amikor is a Fox tévén be-
mutatták a Lie to Me (Hazudj nekem) című műsort, amelyet a kutatásai
ihlettek, és amelyben tanácsadóként vesz részt.
Amikor San Franciscóban találkoztunk, órák hosszat beszélgettünk
Paullal az érzelmekről, arról, hogy milyen kilátásai vannak az affektív
agykutatásnak, valamint a pszichológia általános állapotáról. Aztán az
1980-as években elkezdtünk együtt dolgozni. Első közös munkánk a go-
rilla/amputáció kísérlet volt. Minden egyes résztvevő arcáról videofelvé-
telt készítettünk, illetve a fejbőrükre helyezett EEG-szenzorok segítségé-
vel mindegyikük esetében lejegyeztük az agy elektromos aktivitását is.
Paul kódolta a résztvevők arcjátékát, pontosan lejegyezve, hogy az egyes
érzelmi arckifejezések mikor jelentek meg, és mikor tűntek el az arcuk-
ról. Ezek az arckifejezések jelezték, hogy a résztvevők mikor élték át a
legintenzívebben az érzelmeket. Ezután az időkód alapján meghatároz-
tuk, hogy az EEG rajzolatán melyik elektromos jel milyen arckifejezéssel
esik egybe. így kezdtük feltérképezni, hogy miként függ össze az ideg-
rendszer a boldogsággal, a félelemmel és az undorral - azaz a filmek által
kiváltott három alapvető érzelemmel.
A kezdet nem volt zökkenőmentes. Az első dolog, amire rácsodálkoz-
tunk - minthogy a kiskutyák és a gorillák igen megbízhatóan előcsalták
a mosolyokat -, az a mosolygást kísérő elektromos aktivitás volt. Legna-
gyobb megdöbbenésemre a néhány másodperces mosoly alatti agyi akti-
vitás nem különbözött az alapvető aktivitástól, amennyiben a résztvevők
kizárólag a tesztmintát nézték, és nem láttak semmit, ami érzelmileg pro-
vokatívabb lett volna azoknál. Hogyan lehetséges, hogy a boldogságot,
vidámságot, örömöt vagy bármit, amit a videó mosolygó nézője érez,
olyan agyi aktivitás kíséri, amely nem különböztethető meg a minden-
fajta reakció nélkül is meglévő agyi aktivitástól. Először arra gondoltam,
hogy talán az agyi aktivitásnak a hajas fejbőrön keresztül történő mérése
túl durva módszer. Vagy talán mégiscsak a cinikus idősebb tudósnak van
57
igaza, aki az egész megközelítési módhoz szkeptikusan viszonyult. Talán

tényleg puszta vágyálom azt gondolni, hogy az emberek fejbőrére erősí-
tett elektródák révén bepillanthatunk az agy érző gepezetébe.
Aztán eszembe jutott az a klasszikus kutatás, amelyet egy 19. száza-
di francia anatómus, bizonyos Guillaume Benjámin Armand Duchen-
ne de Boulogne folytatott. Duchenne észrevette, hogy az igazi boldog
mosoly nemcsak a száj és az orca, hanem a szem izmainak mozgásával
is jár. Ez okozza a szem sarkában megjelenő szarkalábakat. Az olvasó ki-
próbálhatja, hogy ha legközelebb beszélget valakivel, megfigyeli ezeket
a helyeket. Ha a szeme mellett nem jelenik meg ránc, amikor mosolyog
az illető, akkor az a mosoly nem valódi örömöt fejez ki, csupán szociális
mosoly. A ránc megjelenése viszont arra utal, hogy az adott személy va-
lóban örül, boldog vagy vidám, és nem színlel. Vagy ahogy Duchenne fo-
galmazott 1862-es, Mécanisme de la physionomie humaine (Az ember fi-
ziognómiájának működése) című remekművében: „A szem körüli izom
nem engedelmeskedik az akaratunknak; csakis valódi érzelmek hozzák
mozgásba."
Paul a mosolyokat kizárólag a járomcsonti izmok változásai alapján
kódolta - ezek az izmok húzzák a száj sarkát a fül felé. Ezt a mozdu-
latot nem kíséri egyértelmű agyi aktivitás. Egyes résztvevők esetében a
valódi, orcaemelő mosoly során a bal prefrontális régióban jelentek meg
aktivitási kiugrások, míg másoknál nem tudtunk jól felismerhető mintát
kimutatni.
Ám mint azt Duchenne megfigyelte, a valódi öröm jeleit nem az orca
vagy a száj, hanem a szem közvetíti. Úgyhogy visszatértünk a video-
felvételekhez. Paul ezúttal úgy értékelte ki a mosolyokat, hogy a szem-
izmok és a járomcsonti izmok együttes mozgását vette alapul, amit
később Duchenne-mosolynak neveztünk el. Bingó! Adataink végre
kezdtek értelmet nyerni. Ahogy összehasonlítottuk az arckifejezéseket
az EEG-aktivitással, azt kaptuk, hogy amikor a résztvevők Duchenne-
mosolyt produkáltak, olyankor (a jobb oldalihoz képest) nagyobb bal
prefrontális agyi aktivitást mutattak, mint amikor nem Duchenne-
mosollyal vagy semmilyen arckifejezéssel nem reagáltak. Csak akkor
értük tetten a nagyobb bal oldali aktivitást az agyban, amikor mind
a két izomcsoport dolgozott.20 Ez az eredmény megerősíti azt a népi

bölcsességet, hogy ha szándékosan igazi mosolyt csalunk az arcunkra,
boldogabbnak érezzük magunkat. Immár a kezünkben volt ennek az
agy adatain alapuló bizonyítéka is.
Határozottan emlékszem rá, milyen izgatott voltam, amikor elő-
ször láttam, hogy van összefüggés bizonyos agyi aktivitások és a pozi-
tív, illetve a negatív érzelmek között. Az, hogy ez az aktivitás nem az
agytörzsben vagy a limbikus rendszerben - vagyis a kognitív folyama-
tokban nem közreműködő, primitív régiókban - megy végbe, hanem a
magasabb rendű, prefrontális kéregben, azt a gyanút ébresztette bennem,
hogy felfedezésünk komoly hullámokat vet majd a tudományos közeg-
ben. A pszichológia ekkoriban eléggé szűk látókörűen gondolkodott az
agyról és az érzelmekről, és azt tartotta, hogy a főszerepet a hypothala-
mus és a limbikus rendszer más részei játsszák (gondoljunk csak azokra
a kísérletekre, amelyek során eltávolítják a patkányok hypothalamusát,
és ezzel megszüntetik az állat érzéseit). Mi azonban a prefrontális ké-
reghez jutottunk. Erről a régióról azt gondolták, hogy itt van az emberi
értelem központja, ez az előrelátás, a bölcsesség, a racionalitás és más
olyan kognitív funkciók helye, amelyek megkülönböztetnek bennünket
az „alacsonyabb rendű" állatoktól. Mi ezzel szemben azt állítottuk, hogy
ez a régió kontrollálja az érzelmeinket is - és hogy annak a barikádnak,
amelyet a pszichológia emelt az értelem és az érzelem közé, valójában
semmi alapja nincs.
Amit a csecsemők is tudnak
Ezzel egyidejűleg az is elkezdett izgatni, hogy a lateralitás, vagyis az,

hogy a jobb prefrontális régió a negatív érzelmeket támogatja, míg a bal
a pozitívakat, vajon az évek során alakul ki, vagy az élet kezdetétől így
van. Ahhoz, hogy ezt kiderítsük, csecsemőket kellett vizsgálnunk, még-
20 P. Ekman, R. J. Davidson, W. V. Friesen: The Duchenne Smile: Emotional Expres-

sion and Brain Physiology II. Journal of Personality and Social Psychology 58 (1990):
342-53.
59
hozzá olyan kicsiket, amilyeneket csak lehet. Jó szerencsém úgy hozta,

hogy amikor 1978-han a Harvardra látogattam, belebotlottam egy régi
évfolyamtársamba, Nathan Foxba. Nathan a diplomamunkáját annál a
Jerome Kagannél irta, aki akkoriban a világ egyik legjelentősebb fejlődés-
pszichológusa volt, és nem sokkal korábban kezdett dolgozni a Roosevelt
Kórházban New York Cityben. A Harvard udvarán folytatott beszélge-
tésünk során megegyeztünk, hogy New Yorkba visszatérve újra találko-
zunk. Nathan a gyermekkori vérmérséklet és az érzelmek fejlődése iránt
érdeklődött, de neurológiai kutatást soha nem végzett, és soha nem hasz-
nált semmiféle eszközt az agy tevékenységének mérésére. Én meg koráb-
ban nem tanulmányoztam csecsemőket és gyerekeket. így kezdődött az
együttműködésünk.
New York-i újságokban adtunk fel hirdetéseket, hogy „az érzelmi fej-
lődés pszichológiájának" kutatásához keresünk önkénteseket, és így har-
mincnyolc tíz hónapos csecsemőt sikerült toboroznunk Ez az az életkor
ugyanis, amikor a kicsik már jól felismerik az arcokat. Nem nagyon bíz-
tam benne, hogy a korábbi filmbejátszások ezúttal is alkalmasak lesznek
(elvégre ahhoz, hogy egy fürdőző gorilla mulatságos legyen, fejlettebb
humorérzék szükséges), ezért úgy döntöttem, hogy az alapokhoz folya-
modom, vagyis olyan felvételeket használok, amelyeken egy színésznő
sír vagy nevet. Akárcsak az eredeti vizsgálatban, a csecsemők is kaptak
egy-egy sapkát, persze aprócska méretűt, amelyekben nyolc-nyolc elekt-
róda volt a tizenhat helyett. Elmagyaráztam a mamáknak, hogy azokat
az agyi változásokat figyeljük meg, amelyek az egyes érzelmekhez kap-
csolódnak, majd megkértem őket, hogy ölükben a gyermekükkel he-
lyezzék magukat kényelembe a tévéképernyő előtt. Aztán elindítottam
a felvételt.
Gondolhatja az olvasó, hogy egy tíz hónapos csecsemőből bizonyos
érzelmeket kiváltani meglehetősen rázós feladat; az újdonsült szülők lé-
legzet-visszafojtva lesték, mitől kacag vagy éppen sír a gyermekük. En-
nél a kísérletnél azonban a csecsemők két szempontból is jobb vizsgálati
alanyok az eredetileg vizsgált felnőtteknél. Először is a csecsemők na-
gyon jól fejezik ki az érzelmeiket. Olyan hevesen kacagnak, sírnak és
húzódnak el félelmükben vagy undorukban, hogy semmi kétséget nem
60
hagynak az érzelmeik felől. Ráadásul a csecsemőket szerencsére csöppet

sem érdeklik a társadalmi kötöttségek. Egy felnőtt esetleg megpróbálja
visszatartani a röhögést, amikor a film humora némiképp éretlen (ha
mégoly vicces is), és az undorát is igyekszik kontrollálni, ha úgy gondol-
ja, hogy gyávaság lenne undorodni. A csecsemőknek még ami a szívü-
kön, az a szájukon.
És a kicsik nem is hagytak bennünket cserben. Amikor a nevető szí-
nésznőt látták a filmen, mosolyogtak - és az agyuk bal frontális régiója
sercegett az elektromos aktivitástól. Amikor a pityergő színésznőt néz-
ték, azonnal elkomorultak csöpp kísérleti alanyaink (volt, aki édesanyja
megrökönyödésére sírásban tört ki), és a jobb prefrontális régióban je-
lentek meg a kiugrások. Nagyon úgy nézett ki, hogy a pozitív és nega-
tív érzelmek mögött meghúzódó bal, illetve jobb oldali aktivitási minta
már az élet kezdetén jelen van. A kísérlet eredményeiről a Science című
folyóiratban számoltunk be,21 és ezzel megalapoztuk az affektív ideg-
tudományt - vagyis az érzelmek agyi alapjainak kutatását.
Miután kiderült, hogy a „bal oldali aktivitás - pozitív érzelmek" és
„jobb oldali aktivitás - negatív érzelmek" minta a tíz hónaposoknál ki-
mutatható, arra lettem kíváncsi, vajon ez a minta életünk első tíz hónap-
jában alakul-e ki, vagy születésünktől fogva megvan. Hogy ezt eldönthes-
sük, újszülötteket kellett vizsgálnunk Szerencsére Nathan laboratóriuma
szó szerint huszonöt lépésre volt a szülőszobáktól a Roosevelt Kórház-
ban. Úgyhogy róttuk a folyosót, és lecsaptunk a friss szülőkre (persze
udvariasan - vagy a látogatóba érkező apához léptem oda, vagy a tagjait
nyújtóztató anyához, és megkérdeztem, részt vennének-e egy ilyen kísér-
letben). Legnagyobb meglepetésemre minden nehézség nélkül találtunk
harminc vállalkozó szellemű családot.
Újszülötteknek persze nem vetíthettünk filmeket - sem a látásuk, sem
a figyelmük nem teszi ezt lehetővé. Valami másra volt szükségünk ah-
hoz, hogy kiváltsuk a nyilvánvalóan pozitív vagy negatív válaszokat. És
ekkor eszembe jutott Darwin. The Expressions of the Emotions in Man
21 R. J. Davidson, N. A. Fox: Asymmetrical Brain Activity Discriminates Between Posi-

tive Versus Negatíve Affective Stimuli in Humán Infants. Science 218 (1982): 1235-7.
61
and Animals (Emberi és állati érzelemkifejezés) című munkájában azon

az állásponton volt, hogy az undor a káros anyagoknak a szájból való
eltávolítására vezethető vissza. Arra jutottam, hogy ízeket kell alkalmaz-
nunk. így miután az újszülöttet megetették a csecsemőszobán (ez még
abban az időben történt, amikor hatalmas üvegfal mögött tartották a cse-
csemőket, ahogyan azt régi filmeken lehet látni), tehát nyugodt volt, de
éber, lecsaptunk rá, és átvittük Nathan közeli laboratóriumába. Gyorsan
ráadtunk egy újszülöttre méretezett elektródasapkát, és egymás után pár
csepp desztillált vizet, aztán cukros vizet, végül citromlevet csepegtet-
tünk a kis nyelvére.
Az eredmény már-már komikus volt. A tiszta víz szinte semmilyen
reakciót nem váltott ki. Az édes víztől a legtöbb baba arca felderült, és
olyasmi ült ki az arcukra, amit jó eséllyel tarthattunk első mosolyuk-
nak. A citromlétől összeráncolták az arcukat, bandzsítani kezdtek,
és lekonyult a szájuk sarka. Legnagyobb örömünkre az EEG is tette a
dolgát: a cukros vízre nagyobb bal oldali prefrontális aktivitást jelzett,
míg a citromlétől a jobb oldali aktivitás erősödött. Jóllehet születéskor
a prefrontális kéreg még igen éretlen, kezdettől fogva mutatja azokat a
funkcionális különbségeket, amelyek a pozitív és a negatív érzelmekhez
kapcsolódnak.22
Fölvetődhet a kérdés az olvasóban, hogy az agyi aktivitás e különböző
szintjei - a bal és jobb prefrontális régióé adott egyén esetében, illetve a
bal vagy a jobb oldal aktivitása másokkal való összehasonlításban - be-
folyásolja-e az emberi viselkedést. Jó kérdés. Amikor laboratóriumban
pszichológiai kísérletet végzünk, örök kétség, hogy a helyzet mestersé-
ges volta miatt a kapott eredmények talán nem is tükrözik a való életben
megtapasztalható viselkedést. Az is fölvetődik, hogy a kísérleti alanyok
rájönnek, mit is akarunk mérni, és megpróbálják manipulálni az ered-
ményeket. Ha például azt gondolják, hogy a személyiségnek azt az as-
pektusát vizsgáljuk, hogy mitől válik valaki irgalmas szamaritánussá,
22 N. A. Fox, R. f. Davidson: Taste-Elicited Changes in Facial Signs of Emotion and the

Asymmetry of Brain Electrical Activity in Humán Newborns. Neuropsychologia 24
(1986): 417-22.
meglehet, az önkéntesek elkezdenek úgy viselkedni, mint Teréz anya. De

az önkéntesek hazudhatnak is. Meglehet, azt mondják, felemelő volt szá-
mukra a filmbejátszás, amelyen Martin Luther King „Van egy álmom"
beszédét láthatták, és a közben megfigyelt agyi aktivitásukat a felemelő
érzéssel kapcsoljuk össze - közben pedig valójában unalmasnak találták,
így mit sem sejtve a felemelő érzet agyi aktivitását az unalom agyi akti-
vitásához rendeljük
Űgyhogy adjunk hálát az égnek a csecsemőkért. Ök ugyanis nem jön-
nek rá, mi a kísérlet célja, és túl ártatlanok ahhoz, hogy hazudjanak az
általuk átélt érzésekkel kapcsolatban. Már említettem az első, Nathan
Foxszal közös csecsemővizsgálatunkat, amelynek során azt találtuk,
hogy a mosolygó színésznő láttán a bal prefrontális régió aktivitása nö-
vekedett meg, míg a síró színésznő láttán a jobb oldali. Azt feltételeztem,
hogy a gyerekek ténylegesen örömöt, illetve szomorúságot éreztek. De
persze ők ezt nem tudták nekünk elmondani. Hogy bizonyos legyek kö-
vetkeztetésem igazságában, úgy döntöttem, megvizsgálom a csecsemők
viselkedését.
Ekkorra átkerültem Madisonba, a Wisconsini Egyetemre - erről ké-
sőbb még mesélek -, kutatásom pedig új szakaszba lépett. Ekkor már el-
sősorban nem az egyes érzelmeket kísérő agyi aktivitások általános min-
tájára összpontosítottam, hanem az egyéni különbségek idegrendszeri
alapjait próbáltam felmérni. Egészen addig azokat a mintákat kerestem,
amelyek mindenkinél megjelennek. De mint az első fejezetben jeleztem,
az emberek nagyon különbözően élik meg és fejezik ki az érzelmeiket.
Azt akartam megtudni, vajon e különbségek agyi alapjai kimutatha-
tóak-e, és ehhez a kísérleteket a csecsemőknél kezdtem.
Tíz hónapos csecsemők toborzásához azokat a nyilvántartásokat hasz-
náltuk, amelyek az újságokban közzétett születési értesítéseken alapultak.
Kísérleti alanyaim egyesével érkeztek a laborba, és miután elmondtam a
mamáknak, hogy mi fog történni, a kicsikre ráadtam a szokásos sapkát,
és megmértem az alapállapotú agyi aktivitásukat. Aztán arra kértem a
mamákat, hogy ültessék gyerekülőkébe a babát, ők maguk pedig üljenek
mellé. Miután elhelyezkedtek, elmondtam a mamáknak, hogy nagyjából
tíz perc elteltével adok egy fényjelet, amelyet csak ők látnak, és ez lesz
63
a jel, hogy hagyják el a szobát. Ekkor kezdjük filmezni a magára hagyott

gyermeket. Az érdekelt, hogy vajon az alapvető agyi aktivitás, amelyet az
anya jelenlétében mértem, előre jelzi-e, milyen viselkedéssel reagál a kis-
gyermek a szeparációra.
Szerencsénkre a kicsik nem voltak különösebben kreatívak a tekin-
tetben, hogyan reagáljanak a mamájuk távozására. Vagy szinte azonnal
üvölteni kezdtek, vagy nagyon kíváncsivá váltak, és kissé szorongóan
ugyan, de körbenéztek a szobában. Az alapaktivitásnál kapott mérési
eredmények tökéletesen előre jelezték ezeket a viselkedési formákat.23
Az összezavarodott, síró gyermekek esetében magasabb volt az alapál-
lapotú jobb prefrontális aktivitás, mint azoknál a gyermekeknél, akik
különösebb megrázkódtatás nélkül vették tudomásul, hogy magukra
hagyták őket. Ezáltal meggyőződtem róla, hogy az alapállapotú agyi ak-
tivitás valami nagyon is valós, a viselkedésbeli különbségekre lefordít-
ható dolgot mutat.
A depressziós agy
Bizonyára emlékszik az olvasó Gainotti pácienseire, akiknek a bal pre-

frontális régiójuk sérült, ami patológiás sírást, valamint a depresszió
több, klasszikus tünetét váltotta ki náluk. Adódott a kérdés: vajon a de-
pressziós betegek esetében csökken-e a bal prefrontális kéreg aktivitása.
Hogy ezt megtudjam, elvégeztem az első kutatásomat, amelyet aztán még
nagyon sok követett, az agy és a depresszió tárgykörében. Még a SUNY
Purchase-en voltam, az 1980-as évek elején, amikor hat depressziós és ki-
lenc egészséges önkéntes részvételével elvégeztem egy próbavizsgálatot.
Először az alapállapotú agyi aktivitásukat mértem meg („alapállapotú"
agyi aktivitáson azt értem, amikor nincs inger). Eközben az önkéntesek
semmiféle utasítást nem kaptak, nem néztek tévét, csak „pihentek" nyi-
tott szemmel, máskor meg csukott szemmel. Röviden: azoknál, akiknek
23 R. J. Davidson, N. A. Fox: Frontal Brain Asymmetry Predicts Infants' Response to Ma-

ternal Separation. Journal of Abnormal Psychology 98 (1989): 127-31.
depressziós tüneteik voltak, lényegesen alacsonyabb aktivitást mértünk

a bal frontális régióban, mint a nem depressziós résztvevőknél.24
Joggal tekint szkeptikusan az olvasó egy tizenöt fővel végzett kísérlet-
re, és ha meglepő eredmény születne, ami ráadásul pszichológiai szem-
pontból értelmetlen is (például az derülne ki, hogy a depressziós embe-
rek látókérgének nagyon alacsony az aktivitása), a szkepszis indokolt is
lenne. De korlátai ellenére is igen fontos volt ez a vizsgálat, méghozzá
több szempontból. Először is, az anatómiailag egészséges emberek (aki-
ket nem ért agykárosodás) esetében is megerősítette azokat a felisme-
réseket, amelyeket agykárosult betegeknél (Gainotti stroke-áldozatainál)
fedeztek föl: az agy bal frontális régiójának alacsony aktivitása összefüg-
gött a depresszióval és a patologikus sírással. Azután arra is következ-
tethettünk, hogy a prefrontális régiónak sajátos szerepe van az érzelmi
eletünkben, nevezetesen a pozitív érzelmekben, valamint abban a képes-
ségben, hogy észben tudjuk tartani a céljainkat, és hogy meg tudjuk ter-
vezni az odavezető lépéseket. Sok beteg arról számol be, hogy az öröm
hiánya fájdalmasabb, mint a szomorúság jelenléte, és hogy a depresszió
talán legbénítóbb velejárója, hogy képtelenek belemélyedni valamilyen
célvezérelt tevékenységbe.
Hadd foglaljam össze, amit eddig megtudtunk. Először is, az egész-
séges felnőttek pozitív és negatív érzelmeket egyaránt megélnek, és ilyen-
kor a bal, illetve a jobb prefrontális kéreg válik aktívvá. Ugyanez a minta
a csecsemőkre is érvényes. Végül pedig a depressziós betegek bal pre-
frontális kérge csökkent aktivitású, vagy a jobb prefrontális agykérgük
nagyobb aktivitást mutat, esetleg mindkettő.
Ezek az eredmények arra sarkalltak, hogy megvizsgáljam, vajon
nincs-e egy egész erdő e körül a három fa körül. Egészen pontosan arra
voltam kíváncsi, hogy amit a prefrontális kéregben azonosítottunk, az
vajon az emberek megközelítő-elkerülő érzelmeinek idegrendszeri meg-
felelője-e. A „megközelítés" és „elkerülés" kicsit mellébeszélésnek tűnik,
24 C. £. Schaffer, R. J. Davidson, C. Sáron: Frontal and Parieta] Electroencephalogram

Asymmetry in Depressed and Nondepressed Subjects. Biological Psychiatry 18 (1983):
753-62.
65
ám sok minden szól amellett, hogy legalábbis bizonyos mértékben az

összes érzelem besorolható egyik vagy másik kategóriába. (A nagyszerű
komparatív pszichológus, T. C. Schneirla25 - akinek Jerry Kagan muta-
tott be - a következőképpen fogalmazott: hogy megközelítünk vagy el-
kerülünk valamit, az alapvető mentális döntés, amelyet az organizmus
a környezetével kapcsolatban hoz.) Ebben az összefüggésben a pozitív
érzelmek, amelyekben igen erős a megközelítés összetevője, mint például
amikor a szerettünkre várunk, hogy leszálljon a repülőről, és szaladunk
elé, hogy megöleljük - mármint azelőtt, hogy bevezették volna a szep-
tember 11. miatt hozott biztonsági intézkedéseket -, a bal prefrontális ré-
gió aktivitásával állnak kapcsolatban. Az elkerülés, mint például az, hogy
elfordulunk egy rettenetes baleset látványától, vagy összekucorodunk fé-
lelmünkben, amikor azt halljuk, hogy valaki behatol a lakásunkba, a jobb
agykéreg aktivitásával függ össze.
Vajon miért szeparálta az evolúció külön agyféltekékre a közelítés és
az elkerülés funkcióját? Ügy gondolom, ennek az lehet az oka, hogy a le-
hető legkevésbé álljon fenn versenyhelyzet a kettő között, illetve hogy ne
keveredhessenek össze. Amikor egy veszélyes vagy rémisztő ingert kell
elkerülnünk, fontos, hogy semmi ne akadályozzon egy megcsúszó szikla
vagy egy barlangi medve elől menekülve. Az evolúció, úgy tűnik, ezt az-
zal oldotta meg, hogy az egymással versengő viselkedéseket - a közelítést
és az elkerülést - az agy két oldalára helyezte, hogy gyakorlatilag esély se
legyen a téves aktiválásra.
Egyéni különbségek
Az olvasó bizonyára észrevette, hogy több olyan alapvető kutatás során

is, amely az érzelmek agyi alapjainak megértésében előrevitt - például
amikor egészséges felnőttek képzeltek el pozitív vagy negatív érzelmi
töltetű jeleneteket, vagy amikor csecsemőknek mutattunk filmbeját-
25 T. C. Schneirla: An Evolutionary and Developmental Theory of Biphasic Processes

Underlying Approach and Withdrawal In Nebraska Symposium on Motivation, 1959.
Ed. M. R. Jones. Oxford, University of Nebraska Press, 1959,1-42.
szást síró vagy nevető színésznőről, vagy amikor újszülöttekkel kóstol-

tattunk édeset és savanyút -, két vagy több érzelmi állapotot hasonlí-
tottam össze, és a kettő közötti idegrendszeri különbségeket vizsgáltam.
Az első ilyen kutatási beszámolót 1976-ban jelentettem meg. Ám arra,
hogy egy alapvető hibát követtem el, csak 1989-ben jöttem rá, amikor
egy könyvfejezethez átnéztem a kutatások nyers adatait.26 Sokfélekép-
pen lehet adatokat elemezni, és az adott fejezethez egy olyan tábláza-
tot akartam készíteni, amelyik bemutatja az agyi aktivitások különb-
ségeit, amikor az egészséges önkéntesek pozitív, illetve amikor negatív
érzelmeket kiváltó filmeket néztek. Kutatásaim során mindvégig arra
összpontosítottam, hogy amikor az emberek rémisztő vagy undorító
bejátszásokat láttak, a jobb prefrontális kéreg aktivitása nagyobb volt,
mint a bal oldalié, amikor pedig szórakoztató vagy felemelő jeleneteket
láttak, akkor a bal prefrontális aktivitás volt nagyobb, és a jobbé kisebb.
Ez volt az átlagos válasz a különféle kutatásokban vizsgált több mint
száz ember esetében.
Most képzeljük el, mondjuk, egy szórakoztató bejátszás esetén, hogy
az EEG-rajzolat pöttypárokat mutat: az egyik pötty a bal prefrontális
kéreg aktivitását jelzi, és magasan áll, míg a másik a jobb prefrontális
régió nagyon alacsony aktivitását mutatja. Most képzeljük el, hogy a
kettőt összeköti egy vonal. Én megrajzoltam ezeket a vonalakat, még-
hozzá az összes vizsgálatunk minden résztvevője esetében, különböző
színekkel. Jóllehet az már kezdetben feltűnt, hogy mekkora távolság van
a magas és az alacsony értéket jelző pont között, ezúttal mást is észrevet-
tem. A magas aktivitást jelző pöttyök nem ugyanott helyezkedtek el. Az
egyik vizsgálati személy bal prefrontális kérgének aktivitási szintje egy
vidám filmbejátszás láttán lényegesen magasabb, mint egy másik sze-
mély bal prefrontális kérgének aktivitási szintje ugyanannak a filmnek
a láttán. Ahogy az egyik személy jobb prefrontális kérgének aktivitási
szintje meghökkentően alacsonyabb, amikor egy undorító jelenetet lát,
26 R. J. Davidson, A. J. Tomarken: Laterality and Emotion: An Electrophysiological Ap-

proach. In Handbook ofNeuropsychology. Eds F. Boiler, J. Grafman. Amsterdam, Else-
vier, 1989,419-41.
67
AZ a g y érzei.mi é l e t e
mint egy másik személy jobb prefrontális kérgének aktivitási szintje, ha

ugyanazt nézi. Míg ugyanazon személy esetében a bal agykérgi aktivitás
harminc százalékkal magasabb lehet a jobb oldalinál, amikor egy vidám
jelenetet lát, két egyén között ez a különbség akár háromezer százalék is
lehet. Egyesek elsöprően boldogok - amennyiben a „boldogság" a pre-
frontális régió aktivitásának nagyságával értelmezhető.
Ez volt az első alkalom, hogy ízelítőt kaptam a drámai különbségből,
amely két ember között állhat fenn a tekintetben, ahogyan az életélmé-
nyeikre reagálnak (jó, azokra a filmbejátszásokra, amelyeket a laborban
mutattunk nekik érzelmek kiváltása céljából), illetve ahogyan ezek a kü-
lönbségek az agyi aktivitásuk mintázatában megjelennek. Ekkor szüle-
tett meg az érzelmi stílus ötlete.
68
3- FEJEZET
Ismerjük meg érzelmi stílusunkat!
A bevezetőben bemutattam az érzelmi stílust alkotó hat elem vagy di-

menzió vázát. Úgy képzelem, hogy amikor föltettem a kérdést, vajon
az olvasó az a fajta ember-e, aki könnyedén lerázza magáról, ha kisebb
összetűzésbe keveredik a párjával, aki érti a saját érzelmi állapotát, aki
képes hosszabban összpontosítani a figyelmét, és a többit, az olvasó igye-
kezett elhelyezni magát az érzelmi stílus dimenzióinak a skáláján. Most
szeretném mindegyiket módszeresen, mélységeibe hatolva elmagyaráz-
ni, és lehetővé tenni, hogy mindenki meghatározhassa saját érzelmi stílu-
sát, hogy hol áll az egyes dimenziókban. Lesz olyan dimenzió, amelynél
ahhoz, hogy értékeljük magunkat, elegendő őszintén önmagunkba nézve
megvizsgálni az érzéseinket és a viselkedésünket. Más dimenziók ese-
tében nem olyan kézenfekvő az önértékelés, de ezeknél sem küldöm az
olvasót egy laboratóriumba, hogy vesse alá magát valamilyen képalkotó
eljárásnak, hanem olyasmivel szolgálok, aminek segítségével közel olyan
jól elhelyezheti magát a nehezebben értékelhető dimenziók skáláján,
mint speciális mérések révén. Ezek az értékelések arra is alkalmasak,
hogy hozzánk közel állókról megállapítsuk, vajon ők hova esnek eze-
ken a skálákon. Minél jobban ismerünk valakit, annál pontosabb becs-
lést készíthetünk. És ugyanígy, ha magunkkal kapcsolatban kitöltöttük a
kérdőíveket, kérjünk meg valakit, aki közel áll hozzánk, hogy válaszol-
ja meg őket velünk kapcsolatban. Ez afféle szembesítés lehet: ha valaki,
aki nagyon jól ismer bennünket, a miénktől nagyon eltérő válaszokat ad
69
- hogy egy kicsit előreugorjak -, mondjuk, arra, hogy egy összetűzés mi-
lyen sokáig nyomaszt bennünket, az jelzésértékű lehet számunkra, hogy
rosszul vagy nem őszintén válaszoltunk. Valamennyi eset bemutatását
egy-egy kérdéssel vagy a mindennapi életből vett helyzet leírásával kez-
dem, hogy beindítsam az olvasó gondolatait.
Rugalmasság
Ha az olvasónak vitája támad egy barátjával, vajon az beárnyékolja-e

a nap hátralévő részét? Ha a reptérre érve kiderül, hogy a járatot, amely-
lyel utazott volna, törölték, csúnyákat mond a személyzetnek, ráförmed
a párjára, úgy érzi, ilyesmi mindig csak vele történik - és órákon át kép-
telen visszanyerni a nyugalmát és az egyensúlyát? Ha az automata elnyeli
a pénzét, és nem ad érte egy zacskó chipset, vajon üvöltözni kezd az
ostoba géppel, egész nap füstölög magában, és legközelebb arra jártá-
ban belerúg a masinába? Ha meghal egy az olvasóhoz közel álló ember,
a normális szomorúságon túl hosszan tartó, mély kétségbeesést is érez,
amely akár annyira bénító is lehet, hogy hónapokig vagy évekig nem ké-
pes rendesen működni? Ha a fentiek bármelyike, netán mind igaz az ol-
vasóra, akkor a rugalmasság dimenziójában a lassan helyrejövő póluson
helyezkedik el. Akik ebbe a tartományba esnek, azok egy-egy veszteség,
vita, kudarc vagy más nehézség után nehezen rázzák le magukról a ha-
ragjukat, szomorúságukat.
Vagy éppenséggel lerázza magáról az olvasó a kudarcot, és ha vala-
mi rossz történik vele, könnyedén továbblép? Ha munkába indulás előtt
szóváltásba keveredik a párjával, vajon képes-e a háta mögött hagyni az
egészet azzal, hogy úgyis rendbe jönnek a dolgok? Akik ehhez a véglet-
hez közelítenek, azok gyorsan helyrejönnek, vagyis rugalmasak.
A dimenzió mindkét szélsősége lehet akadály. Aki szélsőségesen ru-
galmas, abból esetleg hiányzik a motiváció, hogy legyőzzön bizonyos
kihívásokat, mivel minden kudarcot metaforikus vállrándítással fogad,
a „ne bánkódj, légy vidám" alapállásával. Ezzel szemben, aki lassan tér
magához, az egy-egy kudarc után nehezen lép tovább, mert egyre csak
füstölög, és azon rágódik, ami megtörtént, nincs mit tenni.
ISMERJÜK MEG ÉRZELMI STÍLUSUNKAT!!
Az említett példák esetében - a kisebb bosszúságoktól, amit egy klep-

tomániás automata okoz, egészen az olyan súlyos veszteségekig, mint a
házastárs halála - létezik olyan periódus, amelyet átlagos felépülési idő-
nek nevezünk, vagyis ameddig általában eltart helyrerázódni az adott eset
után. Az alapszintű érzelmi állapothoz való visszatérés egy haláleset után
nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe, mint visszaszerezni az érzelmi
egyensúlyunkat, ha az automata nem ad chipset a pénzünkért. Ám füg-
getlenül a nehézség fokától, abban, hogy az egyes emberek milyen gyor-
san jönnek helyre, hatalmas különbségek lehetnek. Különös módon talán
nem is vagyunk tudatában annak, hogy milyen gyorsan helyrerázódunk,
még ha egy kudarc utáni sokk befolyásolja is a stressz-szintünket, illetve
a hangulatunkat. Akár egész napra bosszúsak maradhatunk, ha reggel
vitába keveredünk egy munkatársunkkal, és fel sem tűnik, hogy ez azért
van, mert a rugalmasság dimenziójában a lassan felépülő tartományban
helyezkedünk el. (Az introspekció és a saját érzelmek megértésének ké-
pessége az érzelmi stílus ön-tudatosság dimenziójának egy aspektusa.
A későbbiekben erről még lesz szó.)
Az, hogy egy-egy kudarc után lassan vagy gyorsan térünk-e magunk-
hoz, részben automatikus. Ha elöntenek bennünket a negatív érzelmek,
az agyunk és a szervezetünk azonnal olyan mechanizmusokat aktivál,
amelyek segítségével tompítani tudjuk az érzéseinket, hogy visszatérjünk
az alapbeállításhoz. Akkor is ez történik, ha pozitív érzelmeket élünk át.
Ha, mondjuk, az automata egy helyett két zacskó chipset dob ki, az efölött
érzett apró öröm végül elillan. A felépülési idő laboratóriumi körülmé-
nyek között mérhető is. Egy erre irányuló kísérlet jellemzően úgy néz ki,
hogy az önkéntesnek mutatunk valamit, amitől az emberek többnyire el-
szomorodnak, vagy amitől undorodnak, mondjuk, egy temetésen készült
képet egy fiatal özvegyről és kicsi gyermekéről vagy egy csúnya autóbal-
eset sérültjének fotóját. Esetleg valamilyen fájdalmas ingernek tesszük ki
a résztvevőt - ez többnyire egy „hőrúd" segítségével történik, amely egy
forró vízzel töltött, pálcaszerű eszköz, és a bőrhöz érve olyan érzést kelt,
mintha egy forró tálcát fognánk meg, de nem okoz semmilyen sérülést.
Ezután megnézzük, mi történik a „felépülési idő" alatt, vagyis amíg
a negatív érzelmek vagy az égető érzés elmúlik. Ilyenkor mérjük például
71
a pislogási reflexet. Ez annak az ijedtségi reflexnek az enyhébb változata,

amelyet váratlan éles, erős hang vált ki, ahogy például a kocsi utógyújtása
vagy egy puskalövés hatására ugrunk egyet. Egy enyhébb inger az em-
berek többségéből önkéntelen pislogást vált ki (laboratóriumi körülmé-
nyek között ilyen enyhébb inger a fehér zaj, ami olyasmi, mint a rádió-
ban a légköri zavar). Ha (elektródák segítségével) megmérjük a pislogást
eredményező izom-összehúzódás erejét, meg tudjuk mondani a pislogási
reflex nagyságát. A pislogási reflex összefügg az érzelmi zavarból való
felépüléssel.27 Ha valaki negatív érzelmeket él át, mondjuk undort egy
autóbalesetben összeroncsolódott test láttán vagy váratlan hang hallatán,
a pislogás erőteljesebbé válik.
Ezt a tényt kihasználva nyomon követhetjük, mi történik azután,
hogy valaki egy szörnyű fotót látott.28 Ha zavaró hang hatásának tesszük
ki kísérleti alanyunkat pár másodperccel azután, hogy megnézte a fotót,
majd fél, végül pedig egy perccel később megismételjük a hanghatást,
a pislogási reflex mérésének segítségével nyomon követhetjük, milyen
gyorsan tér vissza a normál állapotába egy érzelmi megrázkódtatás után.
Azt nézzük ugyanis, hogy a pislogási reflex mikor válik ismét olyan szin-
tűvé, mint amilyen azelőtt volt, hogy a kísérleti személy megnézte volna
a képet. Minél gyorsabban épül fel valaki a megrázkódtatásból, annál
rugalmasabb a nehézségekkel szemben. Kiderült, hogy a laboratóriumi
körülmények között mutatott rövid időtartam jól jelzi a való élet ese-
ményeinek hatására átélt, lényegesen hosszabb felépülési idők tartamát.
A laboratóriumban ugyan csak másodperceket mérünk, de az így ka-
pott eredmények megbízhatóan előre jelzik a való életben tapasztalható
felépülési időt, amely perceket, órákat vagy akár hosszabb periódust is
igénybe vehet.
27 S. K. Sutton, R. J. Davidson, B. Donzella, W. Irwin, D. A. Dotll: Manipulating Affective

State Using Extended Picture Presentation. Psychophysiology 34 (1997): 217-26.
28 D. C. Jackson, C. J. Mueller, I. V. Dolski, K. M. Dalton, J. B. Nitschke, H. L. Urry, M. A.
Rosenkranz, C. D. Ryff, B. H. Singer, R. J. Davidson: Now You Feel It, Now You Dont:
Frontal Brain Electrical Asymmetry and Individual Differences in Eniotion Regula-
tion. Psychological Saence 14 (2003): 612-7.
Ezt a kísérletet nem ajánlom otthoni kipróbálásra; már csak azért sem,
mert a szemhéjzáró izmok erejének mérésére szolgáló felszerelés nem
olyasvalami, amit a sarki boltban beszerezhetünk. De hogy képet kapjon
az olvasó a saját rugalmasságáról, a sorban következő legjobb mód az
lehet, hogy megválaszolja az alábbi kérdéseket. Minden kérdésről dönt-
se el, igaz-e, vagy hamis. Ha késztetést érez, hogy hosszabban tűnődjön
egy kérdésen, vagy ha úgy érzi, sok az apró finomság és kivétel, álljon
ellen az érzésnek. A legpontosabb eredményt akkor kapjuk, ha kapásból
megmondjuk, hogy az állítás esetünkben igaz, vagy hamis. Ha az olvasó
nem akar beleírni a könyvbe, csak fogjon egy darab papírt, és firkantsa a
tetejére, hogy „Rugalmasság", majd 1-től 10-ig írja egymás alá a számo-
kat. Minden állítást minősítsen, hogy igaz-e, vagy hamis. Az értékelést a
kérdőív kitöltése után mondom el. Alapvetően a további öt kérdőívet is
így töltsük ki.
1. Ha kisebb nézeteltérésem támad a párommal vagy más, hozzám kö-

zel álló személlyel - olyasmi, ami inkább arról szól, hogy „Ma igenis
te mosogatsz", és nem arról, hogy „Megcsaltál" -, általában órákig
vagy még tovább vacakul érzem magam.
2. Ha egy sofőr az útpadkán előrehajtva egy hosszú sor elé vág, valószí-
nűleg könnyen túlteszem magam az eseten, és nem füstölgők sokáig
miatta
3. Amikor nagy bánat ér, mondjuk, meghalt egy hozzám közel álló sze-
mély, az hónapokra visszaveti a teljesítményemet.
4. Ha a munkahelyemen hibázok, és ezért leszúrnak, könnyen lerázom
magamról, és olyasvalaminek tekintem, amiből tanulok.
5. Ha elmegyek egy étterembe, ahol azelőtt nem jártam, és az étel rossz,
a kiszolgálás pedig pökhendi, az az egész estémet elrontja.
6. Ha egy baleset miatt dugóba kerülök, amikor végre áthaladok az út-
szűkületen, padlógázt adok, hogy kiengedjem a feszültséget, de belül
tovább fortyogok.
7. Ha otthon lerobban a bojler, nem nagyon befolyásolja a hangulatom,
hiszen tudom, hogy csak ki kell hívni a vízvezeték-szerelőt, és majd
ő megjavítja.
73
8. Ha találkozom egy csodálatos férfival/nővel, megkérdezem, vajon ta-

lálkozhatnánk-e újra, és a válasz „nem", akkor ettől órákig vagy akár
napokig is rosszkedvem lesz.
9. Ha jelölnek egy fontos szakmai díjra vagy előléptetésre, de végül
olyasvalaki kapja, akiről azt gondolom, hogy nálam kevésbé képzett,
általában gyorsan továbblépek
10. Ha egy összejövetelen érdekes beszélgetést folytatok egy idegennel, és
teljesen lebénulok, amikor önmagamról kérdez, utána hajlamos va-
gyok órákig vagy akár napokig is újrapörgetni a beszélgetést - immár
abban a változatban, hogy mit kellett volna mondanom.
Bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy a kérdőív állításai sokféle ne-

hézséget ölelnek fel, az egészen triviálistól (amilyen például az 5. állítás)
a mély bánatig (amilyen a 3. állítás). Ez szándékosan van így. Ugyanis
a kutatásaim rendre kimutatták, hogy az, ahogyan önkénteseink egy
kisebb próbatétel után helyrejönnek, amelynek laboratóriumi körül-
mények között tettük ki őket - például, hogy megégettük őket egy hő-
rúddal, vagy valamilyen kellemetlen képet mutattunk nekik -, erősen
korrelál azzal, és megbízhatóan előre jelzi, ahogyan a való életben meg-
birkóznak egy-egy nehézséggel, különös tekintettel a felépülési időre.
Vagyis a kisebb dolgokban mutatott rugalmasság előre jelzi a nagyobb
dolgokban jelentkező rugalmasságot is. Igaz ugyan, hogy egyesek ki-
fejezetten élvezik, ha egy kisebb kudarc miatt gyötrődhetnek, ám va-
lódi vészhelyzetben megállják a helyüket. Rugalmasságuk valószínűleg
minden esetben ugyanúgy alakul: ha a kisebb kudarcot könnyen át-
vészelik, a nagyobbal is rugalmasabban néznek szembe, és ha kis dol-
gok megbénítják őket, és gyötrődnek miattuk, nagyobb dolgok után is
hosszú időre padlót fognak.
Az 1., 3., 5., 6., 8. és 10. állítás esetében egy pontot adjunk magunk-
nak, ha a válaszunk „igaz", és nulla pontot, hogyha „hamis". Aztán egy
pontot adjunk magunknak minden „hamis" válaszra a 2., 4., 7. és 9. állí-
tás esetén, és nulla pontot, ha a válaszunk „igaz". Hét pont fölött a lassan
magukhoz térők közé tartozunk. Aki három pontnál kevesebbet gyűj-
tött, az gyorsan helyrejön.
Hogy jobban megértsük a hozzánk közel állókat, rájuk vonatkozóan

is végigmehetünk az állításokon. Illetve megkérhetünk valakit, aki jól is-
mer bennünket, hogy töltse ki a kérdőívet ránk vonatkozóan. Előfordul,
hogy mások tisztábban látnak bennünket, mint mi saját magunkat. Meg-
eshet, hogy míg mi magunk határozott nemmel válaszolunk arra, hogy
egy kisebb kudarc után vajon egész nap füstölgünk-e, életünk párja ezt
esetleg egészen másként látja.
Szemlélet
Mindannyian ismerjük azt a típust, aki elmegy egy összejövetelre, ahol

egy lelket sem ismer, mégis sikerül kapcsolatot teremtenie vadidegenek-
kel. Az ilyen emberek nem hagyják, hogy derűs életszemléletüket bár-
mi beárnyékolja. Akármilyen társas összejövetelen jól érzik magukat, és
nem tekintik megpróbáltatásnak a hasonló eseményeket. A társadalmi és
természeti környezetükkel egyaránt szoros összeköttetésben érzik magu-
kat. Akkor is őszintén tudnak örülni az életnek, ha az objektíven nézve
könnyen lehetne boldogtalanság és szorongás forrása is. Az ilyen embe-
rek mintha még a borult égen is csak az elkövetkező napsütést látnák. Ök
azok, akiket olykor szeretnénk megrázni: „Nem látod, hogy a vesztébe
rohan a világ?" És naná, hogy nem látják egyszerűen úgy működik az
agyuk, hogy mindenben csak a pozitívumot veszik észre - ami persze
vakká teszi őket minden figyelmeztető jelre, szakmai pályafutásuk során
éppúgy, mint a magánéletükben. Ezek az emberek népesítik be a szem-
lélet dimenzió pozitív végletét. Van egy rejtélyes képességük, amellyel
fenntartják pozitív érzelmeiket. Ennek a dimenziónak a „fenntartó" vo-
nása az alapvető jellemzője: nem az számít, hogy tudunk-e örömet érez-
ni, hanem az, hogy mennyire tudjuk az érzést ébren tartani.
A skála másik végén azok találhatók, akikben az öröm olyan gyorsan
olvad semmivé, mint a hópehely a tűző napon. Ök a cinikusok és pesz-
szimisták, akik havaiamilyen teljesítményük fölött képesek is pillanatnyi
boldogságot vagy büszkeséget érezni, ezt az érzést nem tudják fenntarta-
ni. Előfordulhat, hogy a pozitív érzés fenntartásának képtelensége olyan
szélsőséges formát ölt, hogy szinte nem is éreznek ilyet - „pislogsz egyet,
75
és már ott sincs". így aztán a negatív véglet emberei hosszabb időn ke-
resztül nehezen élnek meg örömöt, és ezért ki vannak téve a depresszió
és az addikció veszélyének. Borongós, negatív típusként írhatjuk le őket.
Érzelmi stílusunk szemléleti dimenziójának alapvető mértékegysége,
hogy mennyire vagyunk képesek feldobott állapotban maradni, és hosz-
szabb távon fenntartani pozitív érzelmeinket. Úgy vélhetnénk, hogy ez
kiegészítheti a rugalmasságot, amely azt mutatja meg, milyen gyorsan
jövünk helyre egy-egy nehézség után. A szemlélet arra utal, hogy milyen
hosszan és eredményesen tudjuk fenntartani pozitív érzéseinket, akár
valamilyen kellemes esemény után, akár úgy, hogy szándékosan pozi-
tív gondolatokkal kötjük le magunkat, például azzal, hogy olyasvalaki-
re gondolunk, akit szeretünk. A pozitív érzések tartóssága erősen meg-
mutatkozik általános szemléletünkben (innen a dimenzió elnevezése):
ha valaki jellemzően pozitív érzelmeket táplál, az inkább optimista lesz,
míg az, akinél mikroszekundumokban mérhetőek csak az öröm pillana-
tai, gyakran érzi magát levertnek és pesszimistának.
Laboratóriumi körülmények között úgy mérjük a szemléletet, ha meg-
figyeljük, hogy a pozitív érzelmek hátteréül szolgáló agyi kapcsolatrend-
szer mennyi ideig marad aktív olyan képek hatására, amelyek ezt a kap-
csolatrendszert aktiválják - mint például egy gyermekét ölelő anya vagy
egy bajban lévőnek segítő irgalmas szamaritánus képe. Azzal is tudjuk
mérni a szemléletet, hogy megfigyeljük, milyen hosszan maradnak aktí-
vak a mosolyban részt vevő és az ilyen ingerek kapcsán aktiválódó arciz-
mok. Akik a dimenzió skálájának pozitív végén helyezkednek el, azoknál
a pozitív érzésért felelős agyi kapcsolatrendszer jóval hosszabban marad
aktív, mint azoknál, akik a negatív véglethez tartoznak;29 ezzel egyidejűleg
náluk a mosolyt előidéző izmok is tovább maradnak aktívak. Ez is olyas-
mi, amit odahaza nemigen lehet mérni. De az alábbi állítások segítségé-
vel pontos képet kaphat az olvasó arról, hogy a szemléleti dimenziónak
a pozitív vagy a negatív tartományába esik, csak azt kell eldöntenie, hogy
29 A. S. Heller, T. Johnstone, A. J. Shackman, S. Light, M. Peterson, G. Kőiden, N. Kálin,

R. J. Davidson: Reduced Capacity to Sustain Positive Emotion in Major Depression
Reflects Diminished Maintenance of Fronto-Striatal Brain Activation. Proceedings of
the National Academy of Sciences 106 (2009): 22445-50.
az egyes állítások rá nézve igazak vagy hamisak. Arra kérem az olvasót,

hogy most se gondolkozzon túl hosszan, és ne keresse a kivételeket és az
enyhítő körülményeket; hagyatkozzon az első benyomására.
1. Ha új embereket kell megismernem, örömmel várom, arra gondolok,

hogy esetleg barátok leszünk, és nem tekintem nyűgnek, nem hiszem
előre azt, hogy ezeket az embereket megismerni sem érdemes.
2. Ha egy munkatársat kell értékelnem, azokra a területekre összponto-
sítok, amelyeken javulnia kell, és nem az érdekel, hogy összességében
jól teljesít.
3. Űgy vélem, az elkövetkező tíz évem jobb lesz, mint az elmúlt tíz.
4. Ha felvetődik annak eshetősége, hogy egy másik városba költözzem,
riaszt, hogy az ismeretlennek kell nekivágnom.
5. Ha reggel valami apró, de váratlan és pozitív dolog történik velem
- mondjuk, jót beszélgetek egy idegennel -, a pozitív hangulatom
perceken belül elillan.
6. Ha elmegyek egy buliba, és már az elején jól érzem magam, a pozitív
érzés jó eséllyel egész este kitart.
7. Egy szép látvány, például egy csodálatos naplemente élménye gyor-
san elszürkül, és unalmassá válik számomra.
8. Ha reggel ébredéskor valami kellemes tevékenységre tudok gondolni,
amit arra a napra terveztem, és a gondolattól jó hangulatom lesz, az
egész nap kitart
9. Ha múzeumba vagy koncertre megyek, az első perceket valóban él-
vezem, de ez az érzés aztán elmúlik.
10. Egy-egy mozgalmas napon gyakran érzem úgy, hogy képes vagyok
egyik eseményről a másikra menni, és mégsem fáradok el.
Ha az olvasó úgy látja, hogy az állítások le akarják fedni, miként vi-

szonyulunk a jövőhöz, és azt is, hogy mennyire tudjuk fenntartani egy
elmúlt eseményből származó jó érzésünket, akkor azt kell hogy mond-
jam, ez szándékos volt: az érzelmi stílus szemléleti dimenziója ugyan-
is mindkettőt magában foglalja. És akárcsak a rugalmasság esetében,
a triviális események szemlélete itt is korrelál a jelentősebb események
szemléletével, és megbízhatóan előre is jelzi őket. Jóllehet az egyé-
77
ni körülmények befolyásolják a válaszokat - egy húsz-egynéhány éves

egyedülálló személy könnyebben költözik egy másik városba, mint egy
negyven-egynéhány éves a párjával és a gyerekeivel, akiknek be kell il-
leszkedniük egy új iskolába a szemléleti dimenzió lényegét így is meg-
ragadják a fenti állítások.
Az 1., 3., 6., 8. és 10. állítás esetében egy pontot adjunk magunknak,
ha a válaszunk „igaz", és nulla pontot, hogyha „hamis". Aztán egy pontot
adjunk magunknak minden „hamis" válaszra a 2., 4., 5., 7. és 9. állítás
esetén, és nulla pontot, ha a válaszunk „igaz". Minél magasabb a pont-
számunk, annál közelebb vagyunk a szemléleti dimenzió skáláján a po-
zitív véglethez. Hét pont fölött a pozitív típushoz tartozunk. Aki három
pontnál kevesebbet gyűjtött, az negatív típus.
Társas intuíció
Bizonyára mindenki ismeri a jelenetet: egy férfi és egy nő beszélget. A nő

beszél, a férfi valamerre elnéz, fél lépést távolodik a nőtől... A nőnek pe-
dig még mindig nem tűnik fel, hogy egyáltalán nem érdekli a férfit. De
talán olyan barátja is sokunknak van, aki elkap bennünket az ajtóban, és
hiába nyilvánvaló, hogy rohanunk, és hiába araszolunk a kocsink felé,
és pislogunk másodpercenként az óránkra, ő csak mondja hosszasan a
bonyolult történetet, amelyben a tanácsunkat akarja kérni, és nem enged
bennünket. Azok, akik a társas intuíció dimenziójának ezen a végpont-
ján helyezkednek el, nem nagyon értik a testbeszédet.
A másik végponton helyezkednek el a kitűnő társas intuícióval ren-
delkezők. Titokzatos képességük birtokában felfogják a legfinomabb
nonverbális jelzéseket is, jól értik mások testbeszédét, intonációját és
arckifejezését. Felismerik, hogy egy gyászoló a veszteségéről szeretne be-
szélni, és azt is, ha inkább azt szeretné, hogy pletykákkal és könnyedebb
csevegéssel elvonják a figyelmét. Tudják, hogy ha egy kollégájukat meg-
rótta a főnöke, mikor van szüksége tanácsra és vigasztalásra, és mikor
jobb neki, ha magára hagyják. Ők azok, akik pontosan tudják, hogy ami-
kor egy gyermeket először ér szerelmi csalódás, tanácsot szeretne kapni
a fiú-lány kapcsolatokról, vagy jobb, ha úgy tesznek, mintha fogalmuk se

lenne, mi történik.
Az emberek között elképesztő különbségek vannak a tekintetben,
mennyire képesek fogni a nonverbális társas jeleket. Az ilyen jelek iránti
szélsőséges érzéketlenség az autizmus egyik jellemzője, és az ilyen em-
bereknek nehezükre esik az arckifejezésekből és más szociális jelekből
olvasni. Ám akinek nincs klinikai diagnózisa, az is lehet szociálisan sü-
ket és vak, ami pedig beláthatatlan következményekkel járhat személyes
és szakmai kapcsolataira nézve egyaránt. Ugyanakkor a mások érzelmi
állapota iránti érzékenység az empátia és az együttérzés központi eleme,
hiszen a szociális jelek dekódolására és értelmezésére való képességünk
a feltétele annak, hogy válaszolni tudjunk.
A társas intuíció valóban szinte megkülönböztető jegye a tanári, tera-
peuta és általában a gondozói foglalkozások nagyjainak. A dalai lámában
ez a vonás egyenesen túlteng. Pár évvel ezelőtt a dalai láma ellátogatott
egy nyugat-massachusettsi meditációs központba. Mindenki izgatottan
készült, különösen a központ egyik alapítója, aki egy héttel korábban el-
törte a lábát, ezért mankóval közlekedett. A főépület előtt több száz em-
ber várta a dalai láma érkezését, a társalapító pedig egészen hátul állt
meg. Korábban soha nem találkozott a dalai lámával, és kicsit csalódott
volt, hogy a lába miatt most sem fog. Amikor aztán a dalai láma kiszállt
a kocsiból, és végignézett a tömegen, valahogy észrevette a hátul ácsorgó
asszonyt. Társas antennáit beélesítve udvariasan odaintegetett neki a tö-
megen át, és azt kérdezte: „Mi történt? Jól van?" És ettől az asszony egy
pillanatra úgy érezte, ő a világ közepe.
Jómagam többször is abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy él-
vezhettem a dalai láma társas intuíciójának áldásos működését. 2010-ben
egy találkozó végén, amelyen buddhista és nem buddhista tudósok vet-
tek részt, hozzám fordult, hogy elbúcsúzzon tőlem, aztán hirtelen meg-
ölelt: „Tudom, hogy egy előző életünkben is voltunk együtt" - mondta.
Ennél nagyobb dicséretet a tibeti buddhizmus spirituális vezetője nem
mondhat. Néhány hónappal korábban a dalai láma ellátogatott a Wis-
consini Egyetem Egészségeselme-kutató Központjának megnyitójára -
az intézménynek én vagyok az igazgatója -, ahová számos magas ran-
79
gú vendéget hívott ebédre az egyetem kancellárja. Úgy gondoltuk, hogy

kellemesebben érezné magát, ha tibeti ebédet költhetne el a vele utazó
szerzetesek társaságában. Amikor azonban meglátta, hogy milyen keve-
sen vannak ott, megkérdezte: „Hol vannak a többiek?" Miután megtudta,
hogy a kancellár partiját néhány épülettel arrébb tartják, azt mondta sze-
mélyzeti főnökének, Tenzin Taklának: „Oda szeretnék menni." Az Egye-
sült Államokban nem egy egyszerű dolog, bárhova megy is a dalai láma,
különösen nem, ha eltér az előzetes tervtől. Ahogy a kijárat felé tartott, a
seregnyi ádáz tekintetű, fülhallgatós fickót - ők alkották az amerikai kor-
mány által minden ilyen alkalommal biztosított titkosszolgálati védelmet
- láthatóan az infarktus kerülgette. Parancsokat vakkantottak headset-
jeikbe, újrapozicionálták a környező tetőkre állított FBl-mesterlövésze-
ket, és már mehettünk is. A kancellárhoz érkezve egy csendes asztalhoz
akartam vezetni a dalai lámát, pincért keresni, aki majd ebédet hoz, ám
ő ezt nem igényelte. Gesztenyebarna, leomló ruhájában a büféasztalhoz
lépett, vett magának egy tányért, és várt a sorára, hogy kiszolgálja magát,
mint mindenki más - persze alaposan megbámulták, de még többen el-
ismerően mosolyogtak, hogy a száműzetésben lévő tibeti kormány No-
bel-díjas feje, bestsellerek szerzője és spirituális vezető, íme, sorban áll a
párolt lazacért, a rizspiláfért meg a minden egészségestáplálkozás-guru
rémálma desszertért, mint mindenki más. Ez aztán a társas intuíció.
Laboratóriumi körülmények között az agyi funkciók és a viselkedés

együttes mérésével értékeljük a társas intuíciót.30 Ha mutatunk önkénte-
seinknek például egy arcképet, egy speciális lézer szemkövető eszközzel
mérjük, hogy épp hová néznek. Aki a szem tájékát nézi, annak valószínű-
leg erősebb a társas intuíciója, mint annak, aki inkább a száj környékére
figyel Ha pedig a lézereszközt használjuk, miközben az agyat fMRI-vizs-
gálatnak vetjük alá, egyidejűleg az agyi aktivitást is mérni tudjuk. A gyrus
fusiformisban nézzük az aktivitást, mivel ez a látókéreg része, illetve az
amygdalákban, ismereteink szerint ugyanis ezek az alapvető struktúrák
30 K. M. Dalton, B. M. Nacewicz, T. Johnstone, H. S. Shaefer, M. A. Gernsbacher, H. H.

Goldsmith, A. L. Alexander, R. J. Davidson: Gazé Fixation and the Neural Circuítry of
Pace Processing in Autism. Nature Neuroscience 8 (2005): 519-26.
fontos szerepet játszanak a szociális kognícióban. (Az agyban két amyg-

dala van; a kis, mandula formájú testek mindkét oldalon a halántékle-
benybe burkolva helyezkednek el.) Ezek a régiók jellemzően akkor ak-
tiválódnak, amikor egy másik ember arcát nézzük, különösen akkor, ha
a szemére figyelünk, amely a legtöbb érzelmi információt közvetíti.
Hogy az olvasó is megállapíthassa, hol helyezkedik el a társas intuí-
ció skáláján, döntse el az alábbi állításokról, hogy rá nézve igazak, vagy
hamisak.
1. Ha beszélgetek valakivel, gyakran megesik, hogy észreveszek az érzé-

seire - például a nyugtalanságra vagy a dühre - utaló, finom szociális
jeleket, még mielőtt ő maga felismerné ezeket az érzéseket.
2. Gyakran kapom magam azon, hogy az arckifejezéseket és a testbe-
szédet figyelem.
3. Nekem nem nagyon számít, hogy telefonon vagy személyesen beszé-
lek valakivel, mivel úgysem jár többletinformációval, ha látom is azt,
akivel beszélek.
4. Gyakran érzem úgy, mintha többet tudnék mások valódi érzelmeiről,
mint ők maguk.
5. Gyakran lepődöm meg azon, hogy valaki, akivel beszélek, minden
látható ok nélkül egyszerre dühös vagy szomorú lesz.
6. Vendéglőben jobban szeretem, ha mellettem ül az, akivel beszélek, és
nem kell látnom a teljes arcát.
7. Gyakran észreveszem, hogy valaki más nyugtalanságára vagy ideges-
ségére intuitív alapon reagálok, és nem azért, mert szó esett róla.
8. Ha nyilvános helyen vagyok, és agyon kell ütnöm az időt, szeretem
megfigyelni a körülöttem lévő embereket.
9. Kényelmetlenül érzem magam, ha valaki, akit alig ismerek, beszélge-
tés közben egyenesen a szemembe néz.
10. Sokszor ránézésre megmondom, hogy valakit bánt valami.
nak, ha a válaszunk „igaz", és ugyancsak egy pontot adjunk magunknak,
ha a 3., 5., 6. és 9. állítást „hamis"-nak értékeltük. Nulla pontot adjunk
81
minden „hamis" válaszért az 1., 2., 4., 7., 8. és 10. állítás esetében, illetve
minden „igaz" válaszért a 3., 5., 6. és 9. állítás esetén. Minél magasabb
a pontszámunk (nyolc pont vagy annál több), annál intuitívabbak va-
gyunk szociálisan. Aki alacsony pontszámot (három pontot vagy annál
kevesebbet) gyűjtött, az nem nagyon érti a testbeszédet.
Ön-tudatosság
Vajon ismer az olvasó olyanokat, akiknek az önvizsgálat éppoly idegen,

mint a hottentotta nyelv? Netán maga az olvasó is úgy cselekszik és reagál,
hogy nem tudja, mit miért tesz, mintha belső énje teljes homályba bur-
kolózna a tudata elől, és rejtély övezné? Előfordul, hogy közeli ismerősei
megkérdezik, miért feszült, féltékeny, dühös vagy türelmetlen - és mikor
hívják rá a figyelmét, meglepődik, hogy valóban úgy érez? Mindannyian
ismerünk olyanokat, akik teljesen süketek és vakok a saját érzelmeik te-
kintetében. Nem hazudnak: valóban nincsenek tudatában azoknak az
érzéseknek, amelyek a saját testükben keletkeznek. Ennek részben az az
oka, hogy ezek a jelek különböző erősségűek lehetnek. Ugyanakkor ab-
ban a képességben is van különbség, hogy ezeket a jeleket hogyan tudjuk
felismerni és értelmezni, illetve a jelek iránti érzékenységben is (vagyis
abban, hogy milyen erősnek kell lennie egy jelnek ahhoz, hogy érzékel-
jük). Egyeseknek komoly erőfeszítésébe kerül, hogy érezzenek - napokat
vehet igénybe, mire rájönnek, hogy dühösek, szomorúak, féltékenyek,
vagy félnek valamitől. Az ön-tudatosság dimenziójának ezen a végletén
elhelyezkedők homályosan látják magukat.
Az ön-tudatosság dimenzió másik végén lévők nagyon is tudatá-
ban vannak a gondolataiknak és az érzéseiknek, rá vannak hangolódva
a testük üzeneteire. Ők pontosan tudják, hogy nem azért kiabálnak a
gyerekkel, mert olyan rettenetes dolog, hogy nem eszi meg a kelkáposz-
ta-főzeléket, hanem azért, mert a forgalmi dugó miatt egy órával később
értek haza a tervezettnél, és ettől felforrt az agyvizük. Olyan szuperszen-
zitívek lehetnek a testük üzeneteire, hogy érzelmi állapotuk fizikai vele-
járóit igen felfokozottan, olykor bénító intenzitással élik meg. Ez a foko-
zott érzékenység sok szempontból szerencsés lehet. Fontos tényező az
empátiában, vagyis abban a képességünkben, hogy érezni tudjuk, amit

mások éreznek, és azáltal, hogy lehetővé teszi számunkra saját érzelmi
állapotunk megértését, segít elkerülni a félreértéseket, ha épp vitázunk
életünk párjával. Ha tisztában vagyunk vele, hogy valami kizökkentett
bennünket, mielőtt hazaértünk volna, nagyobb valószínűséggel leszünk
tisztában azzal is, hogy valójában nem azért robbanunk fel a dühtől, mert
nincs az asztalon a vacsora.
A nagyfokú ön-tudatosságnak azonban ára van. Akinek nagyon érzé-
kenyek az érzelmi antennái a saját érzéseire, az testileg és lelkileg is azo-
nosulhat azzal, akinek észreveszi a fájdalmát. Átragadhat rá a szorongás
és a bánat, nála is megemelkedhet a kortizol - vagyis a stresszhormon
- szintje, felgyorsulhat a pulzusa, és megugorhat a vérnyomása. Az ilyen
szélsőséges érzékenység szerepet játszhat abban, hogy az ápolók, a pszi-
chológusok, a terapeuták és a szociális munkások egy idő után kiégnek.
Laboratóriumi körülmények között például úgy mérjük a belső fizio-
lógiai jelek iránti érzékenységet, hogy mennyire érzékelik önkénteseink
a saját szívverésüket.31 Először nyugalmi állapotban mérjük meg a pul-
zusukat. Aztán egy számítógép segítségével előállítunk egy tíz hangból
álló sorozatot, amely szinkronban van a vizsgált személy szívverésével.
Minden hang pontosan akkor szólal meg, amikor a szív dobban. Aztán
előállítunk egy második sorozatot, amelyben kissé megváltoztatjuk a
hangok ütemét, és a szívdobbanáshoz képest vagy egy kicsit előbb, vagy
egy kicsit később hangzanak el. Ennek segítségével úgy mérjük kísérleti
alanyaink saját belső jeleik iránti érzékenységét, hogy (fülhallgatón ke-
resztül) lejátsszuk nekik mind a két sorozatot, és megkérjük őket, hogy
válasszák ki, melyik van szinkronban a szívverésükkel. Véletlenszerűen
váltakozva mind a szinkron, mind az aszinkron sorozatot százszor le-
játsszuk. Az ön-tudatos emberek ebben a vizsgálatban a felső 25 száza-
lékban teljesítenek.
31 R. J. Davidson, M. E. Horowitz, G. E. Schwartz, D. M. Goodman: I.ateral Differences

in the Latency Between Finger Tapping and the Heartbeat. Psychophysiology 18 (1981):
36-41; S. S. Khalsa, D. Rudrauf, A. R. Damasio, R. J. Davidson, A. Lutz, D. Tranel: Inte-
roceptive Awareness in Experienced Meditators. Psychophysiology 45 (2008): 671-7.
83
Mivel a testi jelek iránti érzékenység felmérésére nincs olyanfajta kér-

dőív, mint a másik öt dimenzió esetére, ezért itt az állításokat egy egy-
szerű feladattal kombináltam. Az utóbbihoz szükség lesz még valakire,
aki segít.
1. Ha megkérdezik tőlem, miért vagyok olyan dühös vagy szomorú,

gyakran válaszolom (vagy gondolom magamban) azt, hogy „Nem is
vagyok az".
2. Ha egy hozzám közel álló személy megkérdezi tőlem, miért viselked-
tem valakivel olyan gorombán vagy kegyetlenül, gyakran vélem úgy,
hogy semmi gorombaságot vagy kegyetlenséget nem követtem el.
3. Gyakran előfordul - havonta többször is -, hogy vadul ver a szívem,
és nem tudom, hogy mi az oka.
4. Ha észreveszem, hogy valakinek fájdalma van, érzelmileg és fizikai-
lag is érzem a fájdalmát.
5. Többnyire annyira biztos vagyok abban, hogy hogyan érzem magam,
hogy szavakba is tudom önteni.
6. Olykor érzek olyan fájdalmat, aminek nem tudom az eredetét.
7. Szeretek csak úgy csendben és nyugalomban lenni, és érezni, hogy
mi megy végbe bennem.
8. Úgy vélem, nagyon jól belakom a testem, otthonosan és kényelmesen
érzem benne magam.
9. Erősen a külvilágra figyelek, és ritkán tűnik fel, hogy mi történik a
testemben.
10. Amikor sportolok, nagyon érzékeny vagyok a testemben végbemenő
változásokra.
A 4., 5., 7., 8. és 10. állítás esetében egy pontot adjunk magunknak,
ha a válaszunk „igaz", és ugyancsak egy pontot adjunk magunknak, ha
az 1., 2., 3., 6. és 9. állítást „hamis"-nak értékeltük. Nulla pontot adjunk
minden „hamis" válaszért a 4., 5., 7., 8. és 10. állítás esetében, illetve min-
den „igaz" válaszért az 1., 2., 3., 6. és 9. állítás esetén. Ha nyolc vagy annál
több pontot értünk el, ön-tudatosak vagyunk. Aki három vagy annál ke-
vesebb pontot gyűjtött, az homályosan látja magát.
Ami a gyakorlatot illeti, a partnerünk fogja meg a pulzusunkat, és

számolja fél percen át. Mi eközben figyeljük önmagunkat, és próbáljuk
érzékelni a saját szívverésünket. Tudatosan összpontosítsunk a belső
testérzeteinkre, és (anélkül, hogy megérintenénk a saját csuklónkat vagy
bármely más testrészünket, ahol a pulzus érzékelhető) próbáljuk meg ér-
zékelni és megszámolni a szívverésünket. Aztán fussunk neki a gyakor-
latnak még háromszor - vagyis összesen négyszer fél percig tart az egész.
Hasonlítsuk össze a kapott értékeket azzal, amit a partnerünk számolt.
Minél inkább egyezik a két érték, annál ön-tudatosabbak vagyunk.
Kontextusérzékenység
Előfordult-e már az olvasóval, hogy elmondta a főnökének ugyanazt

a sikamlós viccet, amit előző este a haverjainak meccs után? Esetleg elő-
fordult, hogy megütközött azon, ha egy temetésen valaki Angry Birdsöt
hallgatott az iPhone-ján? Netán hogy egy esküvőn valamelyik vendég
az asztalnál beszámolt a vőlegénnyel folytatott, sok évvel korábbi viszo-
nyáról. Vajon értetlenül áll az olvasó az előtt, ha rászólnak, hogy nem
helyénvaló a viselkedése?
Legtöbben tudjuk, hogy adott körülmények között bizonyos érzel-
mi felhangú beszélgetés nem egészen helyénvaló. Azok, akik pontosan
tisztában vannak a társas közegükkel, a kontextusérzékenység dimenzi-
ójának érzékeny végén foglalnak helyet. Azok pedig, akik közönyösek a
társas közeg iránt, az érzéketlen véglet emberei: ők azok, akik nem törőd-
nek az íratlan regulákkal, amelyek a társas interakciókat szabályozzák,
és amelyek miatt az egyik közegben tökéletesen elfogadható viselkedés
egy másik közegben sértő. Mivel a kontextusérzékenység inkább intui-
tív, semmint tudatosan irányított, és mivel a társas közegnek, illetve saját
viselkedésünknek többnyire egyaránt van valamilyen érzelmi háttérkon-
textusa (esküvő: vidám, pompás; viszony a vőlegénnyel: ízléstelen), úgy
vélem, ez érzelmi stílusunk fontos eleme.
Attól függően, hogy kivel kerülünk kapcsolatba, és hogy milyen körül-
mények között, a szabályok és az elvárások is különbözőek. Nem mind-
egy, hogy közeli barátokkal érintkezünk, vagy olyan emberekkel, akiket
85
alig ismerünk, családtagokkal vagy munkatársakkal, esetleg főnökökkel.

Abból semmi jó nem származhat, ha a főnökünket gyerekként kezeljük,
vagy ha a rendőrt, aki épp leintett bennünket, úgy szólítjuk meg, mint-
ha az ivócimboránk lenne, nem beszélve arról, ha a munkatársunkhoz
úgy viszonyulunk, mintha a szeretőnk volna. A társas érintkezés szabá-
lyai iránti érzékenység, valamint az a képesség, hogy viselkedésünket és
érzelmeinket ennek megfelelően kontrolláljuk, egyénenként nagyban
különbözik. A kontextusérzékenység dimenzióját az ön-tudatosság ki-
felé irányuló változataként is felfoghatjuk. Ahogy az utóbbi azt tükrözi,
mennyire vagyunk érzékenyek saját mentális és érzelmi jelzéseinkre, úgy
a kontextusérzékenység azt mutatja meg, mennyire vagyunk érzékenyek
társas környezetünkre.
Laboratóriumi körülmények között ezt a dimenziót úgy vizsgáljuk,
hogy meghatározzuk, hogyan változik a társas közeg függvényében az
érzelmi viselkedés.32 Egy tipegő gyermek például idegen környezetben,
amilyen a laboratórium, bizalmatlan, míg ismerős környezetben nem.
Az a tipegő, aki otthon is folyton bizalmatlan, valószínűleg érzéketlen
a környezete iránt. Felnőtteknél úgy vizsgáljuk a kontextusérzékeny-
séget, hogy két körben két különböző szobában végzünk vizsgálatot.
Abból, hogy milyen mértékben változnak a vizsgálat körülményeitől
függően az érzelmi válaszok, következtethetünk arra, hogy milyen ér-
zést és hatást vált ki a vizsgálati alanyból a közeg. Az agytevékenységet
is mérjük: a hippocampus különösen fontos szerepet játszik a kontextus
érzékelésében, ezért a hippocampus funkcióját és szerkezetét MRI-vel
vizsgáljuk.
Hogy az olvasó képet kapjon arról, hol helyezkedik el a kontextus-
érzékenység skáláján, döntse el a következő állításokról, hogy rá nézve
igazak, vagy hamisak.
32 R. ). Davidson, D. C. Jackson, N. H. Kálin: Emotion, Plasticity, Context, and Regu-

lation: Perspectives from Affective Neuroscience. Psychological Bulletin 126 (2000):
890-909.
1. Hozzám közel álló ember mondta nekem, hogy különösen érzékeny

vagyok mások érzéseire.
2. Előfordult már, hogy azt mondták nekem, nem megfelelő a viselke-
désem egy társaságban, amin én meglepődtem.
3. Előfordult már, hogy hátrányom származott a munkahelyemen ab-
ból, hogy pajtáskodó hangot ütöttem meg a főnökömmel, vagy ösz-
szevesztem egy barátommal, mert túl joviális voltam, amikor egy jó
barátom őrültségeket csinált.
4. Ha beszélgetek valakivel, olykor előfordul, hogy a beszélgetőtársam
hátrébb lép, hogy növelje a köztünk lévő távolságot.
5. Gyakran előfordul velem, hogy cenzúrázom, amit mondani szándé-
kozom, mert érzékelem, hogy van valami a helyzetben, amitől a vála-
szom nem lenne helyénvaló (például mielőtt arra a kérdésre válaszol-
nék, hogy „Drágám, nem kövérít engem ez a farmer?").
6. Amikor nyilvános helyen, például egy étteremben tartózkodom, kü-
lönösen odafigyelek arra, milyen hangosan beszélek.
7. Ha nyilvános helyen vagyok, gyakran figyelmeztetnek, hogy ne em-
legessek olyan embereket név szerint, akik ott lehetnek.
8. Szinte mindig tisztában vagyok vele, hogy jártam már valahol, még
akkor is, ha az egy olyan főút, amelyen sok éve hajtottam végig.
9. Észreveszem, ha valaki nem helyénvaló módon viselkedik, például
túl laza a munkahelyén.
10 Hozzám közel állók szerint jó modorú vagyok idegenekkel és új hely-
zetekben.
minden „igaz" válaszért a 2., 3., 4. és 7. állítás esetén. Aki három vagy
annál kevesebb pontot gyűjtött, az érzéketlen a környezetére. Aki nyolc
vagy annál több pontot ért el, az nagyon kontextusérzékeny.
87
Figyelem
Vajon az olvasó ki tudja zárni azokat a jelenségeket, amelyek érzelmi-

leg elvonják a figyelmét, és képes koncentrált maradni? Vagy az épp el-
végzendő feladatról minduntalan elkalandoznak a gondolatai a párjával
folytatott reggeli összetűzésre vagy a szorongásra, amelyet a közelgő be-
számolója, netán a másnap az orvosnál esedékes kontrollvizsgálat miatt
érez? Ha az olvasó körmére ég egy határidő, és a főnöke félóránként el-
lenőrzi, hogy hol tart, vajon a távozása után gyorsan össze tudja szedni a
gondolatait? És ha tinédzser gyermeke hívja, hogy beszámoljon legújabb
felvételi kudarcáról? (Egy újabb helyről, ahová nem megy tovább.)
Talán különösnek tűnik, hogy a figyelmet az érzelmi stílus egyik di-
menziójának tekintem, mivel a figyelem összpontosításának képességét
általában kognitív képességnek tartják. Azért sorolom mégis ide, mert
ugyan az egyszerű képek és hangok is épp eléggé el tudják vonni a figyel-
met, ám ha érzelmi töltetet is kapnak, akkor még inkább. Ha, mondjuk,
egy zajos étteremben pár asztallal arrébb üvöltözni kezdenek, vagy ha
éles, izgatott hangot hallunk, amit aztán üvegcsörömpölés követ, akkor
lényegesen nehezebb továbbra is a beszélgetésünkre koncentrálni, mint
ha a környező zajokhoz nem társul érzelmi töltet.
Az érzelmi jelzések nemcsak hogy mindenütt jelen vannak az éle-
tünkben, de erőteljesen el is tudják vonni a figyelmünket, és sokszor
nemcsak a feladat végrehajtására való képességünket befolyásolják, ha-
nem azt is, hogy meg tudjuk őrizni a nyugalmunkat. Ügy fest, az a ké-
pességünk, hogy kizárjuk a zavaró érzelmi hatásokat, összefügg azzal a
képességünkkel, hogy kizárjuk az érzékeinkre ható zavaró tényezőket.
Aki jól összpontosít, képes egy zajos összejövetelen is egyetlen beszélge-
tésre koncentrálni, míg aki nem jól összpontosít, annak folyton elkalan-
dozik a figyelme és a tekintete a harsányabb ingerek felé. Vannak, akik
akkor is képesek minden erejükkel folytatni a tennivalóikat, ha nagyon
fájdalmas érzelmi csapás érte őket. Ők a figyelmi skála jól összpontosító
végére esnek. Mások folyton elkalandoznak különféle érzelmi impulzu-
sok következtében, és nem haladnak azzal, amit csinálniuk kellene. Ők a
nem jól összpontosító véglet emberei. Akik jól összpontosítanak, azokat
nem zavarják meg az érzelmileg túlfűtött tényezők, megszűrik az ideges-

séget, amely egész környezetüket áthatja, míg a nem jól összpontosítok
erre képtelenek. Röviden: a figyelem és az érzelmek bizalmas viszonyban
vannak egymással. Mivel az érzelmi inger a figyelmünk ellen hat, a stabil
belső iránytű megtartása, amelynek segítségével nyugodtan tudunk össz-
pontosítani, és ellenállunk a zavaró hatásoknak, valóban része az érzelmi
stílusunknak.
Az, hogy képesek vagyunk kizárni a zavaró érzelmi tényezőket, sok
tekintetben érzelmi életünk más aspektusainak is az építőköve, így az
összpontosított figyelem az érzelmi stílus más dimenzióiban is szerepet
játszik. Jelen van például az ön-tudatosság dimenziójában, hiszen szük-
ségünk van az összpontosított figyelemre ahhoz, hogy észleljük testünk
jelzéseit, ahogy társas intuíciónk is csak a figyelem révén érzékelheti
a szociális jeleket.
Laboratóriumi körülmények között többféleképpen mérjük a figyel-
met - mivel a figyelemnek többféle formája van. Az egyik a szelektív fi-
gyelem." Ez a képességünk teszi lehetővé, hogy bár tengernyi inger vesz
körül bennünket, mégis csodálatos módon egyetlen dolognak tudjuk
szentelni a figyelmünket. „Csodálatos módon", ugyanis minden pillanat-
ban elképesztő mennyiségű inger ér bennünket. Még most is, amikor
az olvasó ezeket a szavakat olvassa, a perifériás látásával érzékeli, hogy
a keze a könyvet tartja. A füle hangokat fogad be, és ha úgy vélné, hogy
egy csöndes szobában tartózkodik, egy pillanatra hagyja abba az olva-
sást, és figyeljen környezete zajaira. A lába a földön, a feneke a széken;
ismét függessze fel az olvasást, és figyeljen arra, milyen érzeteket kelt
a testében ez a helyzet. Ugye világos, mire gondolok? Ha mindezek a
dolgok eddig nem tűntek fel, gratulálok, mert az komoly fegyvertény,
már ami az összpontosítást illeti. De mindezen ingerek ellenére, ame-
lyek mind a figyelmünkbe ajánlják magukat, (gyakran) sikerül egyetlen
dologra összpontosítanunk, és figyelmen kívül hagynunk minden mást.
33 A. Lutz, H. Slagter, N. Rawlings, A. Francis, L. L. Greischar, R. J. Davidson: Mentái

Training Enhances Attentional Stability: Neural and Behavioral Evidence. Journal of
Neuroscience 29 (2009): 13418-27.
89
Ha erre nem lennénk képesek, reménytelenül hánykódnánk érzéki vi-

lágunk óceánján. Ezt az összpontosítást kétféleképpen érjük el: részint
megnöveljük a bemeneti csatornát abban a tekintetben, aminek figyel-
met szentelünk (most éppen e mondat szavainak), illetve letiltjuk a fi-
gyelmen kívül hagyott csatornák bemeneti jeleit (például, hogy mit érez
éppen az olvasó feneke).
A figyelem másik formája a nyitott, ítélkezésmentes, tudatos odafi-
gyelés. Ez az a képesség, amelynek révén fogékonyak maradunk minden
eszünkbe jutó gondolatra, minden látványra és hanghatásra, és mindeze-
ket mindennemű ítélkezés nélkül tudjuk fogadni. Amikor például érzé-
keljük, hogy fáj a derekunk, de erről úgy veszünk tudomást, hogy közben
nem hagyjuk eltéríteni a gondolatainkat, akkor pontosan ezt az ítélke-
zésmentes, tudatos figyelmet gyakoroljuk. Ha leáll velünk lift, miközben
épp egy megbeszélésre igyekszünk, és átfut rajtunk az aggodalom, hogy
késni fogunk, de csak annyit mondunk magunknak, hogy „Hm, kicsit
ideges lettem", ám nem esünk pánikba, mialatt a lépcsőt keressük, akkor
pontosan ezt a nyitott, ítélkezésmentes, tudatos figyelmet gyakoroljuk.
Akinek ez jól megy, az kívülről úgy hat, mintha egy belső mágnes folyton
abban az irányban tartaná a figyelmét, ahova ő akar fókuszálni, és nem
engedi, hogy az események ide-oda rángassák.
Ez az a fajta tudatos figyelem, amelyet a meditáció megannyi formája
is ápol, mint arról majd a 9. fejezetben beszámolok. Elégedettségérzetet
és érzelmi egyensúlyt kelt (ami újabb ok arra, hogy a figyelmet az érzelmi
stílus részének tekintsük). Akik a figyelem dimenziójának jól összpon-
tosító végén helyezkednek el, azoknak nem csapong a figyelmük, azokat
nem húzzák-vonják erre-arra az állandó érzelmi hullámzások. A nyi-
tott, ítélkezésmentes, tudatos figyelem abban is döntő jelentőségű, hogy
mennyire tudunk odafigyelni a környezetünkre, illetve saját gondola-
tainkra és érzelmeinkre, vagyis jelentős szerepet játszik az ön-tudatosság
és a társas intuíció dimenziójában. A nyitott, ítélkezésmentes, tudatos
figyelem híján esetleg nem vesszük észre sem a saját testünk, sem társas
környezetünk finom jelzéseit.
A nyitott, ítélkezésmentes, tudatos figyelem mérése laboratóriumi kö-
rülmények között abból kiindulva történik, hogy ha egy inger elvonta
.1 figyelmünket, akkor a másodperc töredékével utána következő ingert

nem vesszük észre.34 Ezt a következő ingerrel szembeni vakságot (vagy
süketséget) figyelmi pislogásnak nevezzük, és egy igen egyszerű teszttel
mérhető. Az egyik változatban betűk villannak föl egy képernyőn, má-
sodpercenként tíz: C, P, Q, D, K, L, T, B, X, V stb. Ám időről időre számok
is felbukkannak, valahogy így: C, P, Q, D, 3, K, L, 7, T, B, X, V. A kísér-
leti alanynak az a feladata, hogy jelezze, amikor szám jelenik meg a be-
tűk között. Ha a második szám fél másodperc múlva vagy még rövidebb
időn belül következik, az emberek többsége az első számot (3) észreveszi,
a másodikat (7) azonban szó szerint nem látja meg. Pislog egyet a figyel-
mük. Úgy tűnik, ennek az az oka, hogy mivel a számok, amelyekre vadá-
szunk, ritkábban fordulnak elő, amikor fölbukkan egy, izgatottság fut át
rajtunk, és időbe telik, míg az agyunk ismét olyan állapotba kerül, hogy
észre tudja venni a prédát. Minél tovább tart a figyelmi pislogás - vagyis
minél több időt vesz igénybe annak az állapotnak a visszanyerése, amikor
észrevesszük a számot a betűk között -, annál tovább tart az agyunknak,
míg ismét oda tud figyelni a következő ingerre, és annál több, a minket
körülvevő világból érkező információt mulasztunk el.
A figyelmi pislogás még tovább tart, ha érzelmi mozzanatot kell észre-
vennünk. Az erre irányuló kísérletekben nem betűsorozatot szakítanak
meg számok, hanem a természetben készült képek sorában kell észre-
venniük az önkénteseknek síró gyermekek fotóját. Ebben a kísérletben
több idő szükséges ahhoz, hogy észrevegyük a következő képet, mint
amennyi idő a betűk közt feltűnő számok felismeréséhez kell. Ez újabb
jelzés arra, hogy a figyelemnek van érzelmi összetevője, pontosabban,
hogy az érzelmek hatással vannak a figyelemre.
Vannak azonban olyan emberek, akiknél szinte egyáltalán nem lép föl
a figyelmi pislogás. Ők azok, akik egyfajta reagálásmentes tudatossággal
rendelkeznek, és olyan nyugalommal fogják fel az ingereket, hogy az a
pici izgalom, amit mi, többiek egy szám láttán érzünk, vagy egyáltalán
34 H. A. Slagter, A. Lutz, L. L. Greischar, A. D. Francis, S. Níeuwenhuis, J. M. Davis,

R. J. Davidson: Mentái Training Affects Distribution of Limited Brain Resources. PLoS
Biology 5(2007): e!38.
91
nem alakul ki bennük, vagy ha mégis, náluk nem okoz figyelmi pislo-
gást. Ennek eredményeként ők általában kevesebb ingert mulasztanak
el, mint mi, többiek. Hogy egyes emberek mennyire pislognak, különö-
sen érzelmi ingerek hatására, az jól tükrözi az érzelmi egyensúlyukat és
a nyugalmukat.
Laboratóriumi körülmények között a nyitott, ítélkezésmentes, tudatos
figyelem mérése a figyelmi pislogás tesztelése révén történik, amelyhez
vagy a betű-szám sorozatot, vagy az érzelmi töltetű és természeti képek
valamely változatát használjuk. Az összpontosítás méréséhez egyszerűen
különböző magasságú hangokat használunk. A résztvevőt először arra
kérjük, hogy valahányszor magas hangot hall, nyomjon meg egy gombot,
mély hang hallatán azonban ne nyomja meg. A feladatot azzal nehezítjük,
hogy nagyjából másodpercenként adunk hangokat, felváltva hol a jobb,
hol a bal fülbe. A résztvevő pontszáma - amit úgy kapunk, hogy a helyes
gombnyomások számából levonjuk a téves gombnyomások számát - az
összpontosításra való képességének mértékét mutatja. További nehezí-
tésként olykor azt szoktuk kérni a résztvevőtől, hogy csak akkor nyomja
meg a gombot, ha a magas hangot a bal, vagy ha a mélyet a jobb fülében
hallja - vagy valami ehhez hasonló kombinációt adunk meg. Ilyen ese-
tekben gyakran előfordul, hogy amikor a magas hang abban a fülben szól,
amelyre ilyen szempontból nem figyel a résztvevő (vagyis amelyet figyel-
men kívül hagyhat), tévesen nyomja meg a gombot, ami azt jelzi, hogy túl
tág a figyelme, és nem kellően összpontosított. Olykor pedig egyszerűen
elvéti a magas hangot. Ezekben a kísérletekben egyidejűleg fMRI- vagy
EEG-vizsgálatot is végzünk, attól függően, hogy az időzítés érdekel ben-
nünket (ilyenkor jobb az EEG), vagy a hely (erre az fMRI alkalmasabb).
Mindezen felszerelések híján az olvasó a következő kérdőív kitöltésé-
vel mérheti fel saját figyelmi dimenzióját:
1. Képes vagyok zajos környezetben koncentrálni.

2. Amikor olyan helyzetben vagyok, ahol sok minden történik, és szám-
talan érzékszervi ingernek vagyok kitéve - például egy buliban vagy
a reptéren -, bármi kerüljön is a szemem elé, bele tudok feledkezni a
gondolataimba.
3. Ha elhatározom, hogy egy bizonyos feladatra összpontosítom a fi-

gyelmemet, ez többnyire sikerül is.
4. Ha otthon próbálok dolgozni, könnyen elvonja a figyelmemet a tévé
vagy a többiek
5. Ha csak pár percig csöndben ülök, számtalan gondolat árasztja el az
elmémet, és több szálon futnak a gondolataim, sokszor úgy, hogy azt
sem tudom, melyik hol kezdődött.
6. Ha egy váratlan esemény elvonja a figyelmemet, vissza tudok térni
ahhoz, amit előtte csináltam.
7. Ha viszonylagos nyugalomban vagyok, például buszon, vonaton
ülök, vagy sorban állok, számtalan dolgot észreveszek magam körül.
8. Ha van egy fontos, egyszemélyes feladatom, amely teljes és összpon-
tosított figyelmet igényel, igyekszem elvonulni a lehető legcsönde-
sebb helyre.
9. Hajlamos vagyok rá, hogy környezetem ingerei és eseményei elvonják
a figyelmemet, és ha ez megtörtént, utána nehéz visszazökkennem.
10. Könnyen tudok beszélgetni valakivel olyan helyen, ahol tömeg vesz
körül bennünket - például egy koktélpartin vagy egy iroda valame-
lyik szegletében -, és még akkor is oda tudok rá figyelni, ha némi
koncentráció árán azt is követem, hogy körülöttem miről beszélnek.
minden „igaz" válaszért a 4., 5., 8. és 9. állítás esetén. Aki nyolc vagy an-
nál több pontot ért el, az nagyon jól összpontosít. Aki három vagy annál
kevesebb pontot gyűjtött, az nem jól összpontosít, szétszórt.
Most, hogy felmértük, hol a helyünk az érzelmi stílus hat dimenziójának

skáláján, fogjunk egy darab papírt, és a lap aljától a tetejéig egyenletesen
elosztva húzzunk hat vízszintes vonalat.
Az első vonal legyen a rugalmasság, majd folytassuk a szemlélettel,
a társas intuícióval, az ön-tudatossággal, a kontextusérzékenységgel és
a figyelemmel
93
Címkézzük fel mindegyik dimenzió szélsőségét, balról jobbra. A ru-

galmasság esetében a két végpont a gyorsan helyrejövő, illetve a lassan
magához térő. A szemléletnél negatív és pozitív, a társas intuíciónál az
értetlen és a kitűnő társas intuíciójú, az ön-tudatosságnál a homályosan
látó és az ön-tudatos, a kontextusérzékenységnél az érzéketlen és az ér-
zékeny, a figyelemnél pedig a szétszórt és a jól összpontosító a két vég-
pont.
Most pedig jelöljük be a kérdőíveken elért pontszámainkat az egyes
vonalakon.
Azonnal látszik az érzelmi stílusunk átfogó képe. Lehet, hogy az olva-
só inkább pozitív szemléletű, aki gyorsan magához tér, jó a társas intuí-
ciója, homályosan látja önmagát, kontextusérzékeny, és jól összpontosít.
Az is lehet, hogy negatív szemléletű, de gyorsan magához tér, értetlen
a társas környezetét illetően, homályosan látja önmagát, és szétszórt. De
bármilyen legyen is az érzelmi stílusunk, ha ismerjük, az az első lépést
jelenti afelé, hogy megértsük, miként befolyásolja az egészségünket és a
kapcsolatainkat, és ugyancsak az első lépés afelé, hogy eldöntsük, szeret-
nénk-e elmozdulni egyik vagy másik irányba az egyes dimenziókban.
íme, az én érzelmi stílusom:
Rugalmasság
1 2 10
GYORSAN HELYREJÖVŐ LASSAN MAGÁHOZ T É R Ő
Szemlélet
1 7 10
NEGATÍV POZITÍV
Társas intuíció
1 7 10
ÉRTETLEN KITŰNŐ TÁRSAS INTUÍCIÓJÚ
Ön-tudatosság
1 8 10
HOMÁLYOSAN LÁTÓ ÖN-TUDATOS
1 8 10
ÉRZÉKETLEN ÉRZÉKENY
Figyelem
1 9 10
SZÉTSZÓRT JÓL ÖSSZPONTOSÍTÓ
A bevezetőben már elmondtam, hogy az érzelmi stílusnak azért erre

a hat dimenziójára összpontosítok, és azért nem más, jobban ismert sze-
mélyiségtípusokra, mert ennek a hat dimenziónak van agyi aktivitási
mintákkal jól megalapozható háttere. A következő fejezetben elmesélem,
hogyan fedeztük fel, milyenek ezek a minták, illetve hogy miért fontosak
egyrészt az érzelmi stílusunk megértésében, másrészt pedig abban, ho-
gyan változtathatnánk egy vagy akár több dimenzióban elfoglalt helyün-
kön, ha szeretnénk.
95
4• FEJEZET
Az érzelmi stílus agyi alapjai
Az agy korát éljük, amikor még a reklámügynökségek is arra kíváncsiak,

hogy a fogyasztók amygdalái hogyan reagálnak a hirdetésekre; így aztán
kézenfekvőnek tűnik, hogy mindazok a gondolatok, amelyek megfordul-
nak a fejünkben, és mindazok az érzelmek, amelyeket átélünk, valamilyen
aktivitási mintát mutatnak az agyban. Amikor felidézzük az otthonunk
képét, a látókérgünknek lehetünk hálásak a látás képességéért, hogy lát-
juk lelki szemeinkkel, hol van a postaláda a bejárati ajtóhoz képest. Ami-
kor hallunk, és megértünk egy összetett mondatot, az annak tudható be,
hogy a halántéklebenyünk kapcsolatrendszerei összeköttetésben vannak
a prefrontális kéreg rendszerével, így ki tudjuk nyerni az értelmet az au-
dioingerekből. Amikor a szabadságunkat tervezzük, és végiggondoljuk,
hogyan fogunk kijutni a családdal a reptérre, a prefrontális kéreg egy ki-
terjedt területére támaszkodunk, arra az időgépre, amelynek hatalmában
áll a jövőbe vetíteni a gondolatainkat.
Ugyanez a helyzet a hat dimenzióval is: meghatározható agyi kapcso-
latrendszerek aktivitását tükrözik. Mindegyik dimenziónak két szélső
értéke van - például a szemlélet esetében a pozitív és a negatív -, ami
rendszerint az adott agyi kapcsolatrendszerek felfokozott vagy csökkent
aktivitásának következménye. Tehát az egyes dimenziók és szélsőségek
agyi alapjainak megértése az első lépés ahhoz, hogy megértsük, miért
olyanok vagyunk, amilyenek - vagyis amilyennek az előző fejezet végén, a
kérdőívek alapján elkészített rajzból látszunk. És ez az első lépés ahhoz is,
Az ÉRZELMI STÍLUS AGYI ALAPJAI
hogy bármely dimenzióban egyik vagy másik irányba noszogassuk ma-

gunkat. Elismerem, elfogult vagyok, de hiszek benne, hogy egy program,
amely olyan alapvető dolog megváltoztatását tűzi ki célul, mint az érzelmi
stílusunk, egyszerűen hitelesebb, ha neurológiai alapokon nyugszik.
Aligha meglepő, hogy az, hogy az érzelmi stílus egy-egy dimenzió-
jában hol helyezkedik el az olvasó, sajátos agyi aktivitási minta ered-
ménye - minthogy mentális életünkben minden az. Meglepő azonban,
hogy a hat dimenzió agyi kapcsolatrendszerei egyáltalán nem a feltéte-
lezések szerinti érzelmi régióban, vagyis nem a limbikus rendszerben és
a hypothalamusban találhatók. Ez abból a fölfedezésből derült ki, amely
az egész kutatásomat elindította: nevezetesen, hogy az ember érzelmi ru-
galmasságát a prefrontális kéreg kontrollálja, ez a terület pedig az olyan
végrehajtó funkciók helye, mint a tervezés és az ítéletalkotás.
Azt a vizsgálatot, amely erre az eredményre vezetett, és amelyet a 2. fe-
jezetben írtam le, akkor végeztem, amikor a SUNY purchase-i tanszékén
voltam, ám hamarosan kiderült, az a hely túl kicsi, nincs meg a megfelelő
infrastruktúra ahhoz a kutatáshoz, amit terveztem. Nemsokára elkezd-
tem nagyobb, a kutatásra jelentősebb hangsúlyt fektető egyetemek állásai
után puhatolózni, és megtudtam, hogy Peter Lang, a neves pszichológus
elhagyja a madisoni Wisconsini Egyetemen betöltött állását, hogy a fe-
lesége mellett lehessen. Az egyetem úgy döntött, olyasvalakit szeretne a
helyére, aki valamelyest hasonló kutatásokat végez - így kerestek meg.
(A Wisconsini Egyetem nagyszerű stratégiával toboroz munkatársakat:
többnyire olyanokat hívnak, akiknek a pályája fölfelé ívelőben van, de
nem a legnagyobb sztárokra hajtanak, mint, mondjuk, a Harvard.) Aján-
lottak nekem egy állást, és én elfogadtam, nem utolsósorban azért, mert
az egyetem pszichológia tanszéke igen jó hírnévnek örvendett.
1985 szeptemberében költöztem Madisonba, és a magánéletem felől
nézve az új állást az új1 álfamban finoman szólva sem túl ideális körülmé-
nyek között vettem föl. A feleségem, Susan háromesztendős kislányunk-
kal New Yorkban maradt, hogy megszerezze szülészeti-nőgyógyászati
szakvizsgáját az Albert Einstein Orvosi Egyetemen. Szűkös kis albérle-
tet találtam magamnak, ahol egy ütött-kopott kanapén aludtam, és az
első évet időzónák közt ingázva töltöttem - csütörtöktől vasárnapig New
97
Yorkban aludtam, aztán hétfőn kora reggel repültem Madisonba. Rugal-

mas, pozitív szemléletű érzelmi stílusom határozottan nagy segítségemre
volt abban, hogy nem temetett maga alá a stressz.
A rugalmasság az agyban
A rugalmasság dimenziójának egyik végletén azok találhatók, akiket úgy

letaglóz egy-egy nehézség, hogy utána csak nagyon-nagyon lassan rá-
zódnak helyre, ha egyáltalán. A másik véglet emberei viszont lerázzák
magukról a kudarcokat, és élik tovább az életüket, vagy aktívan vissza-
vágnak, így aztán gyorsan helyrejönnek egy-egy nehézség után. Mint a
2. fejezetben leírtam, a rugalmasságra - a jobb oldalihoz képest - a bal
és a prefrontális kéreg nagyobb aktivitása jellemző, míg a rugalmasság
hiánya nagyobb jobb prefrontális aktivitással jár. A rugalmas személyek
esetében a bal prefrontális régió aktivitása akár harmincszorosa is lehet
egy nem rugalmas személy aktivitásának.
Ez volt az első adat arra, hogy adott agyi régiók különböző szintű ak-
tivitása határozza meg, ki hol található az egyes dimenziók skáláján. De
bármilyen izgalmas volt is ez az eredmény, csak úgy akartam képviselni
a fősodorral szemben az elképzelésemet - miszerint az egyéni különb-
ségeknek agyi alapjaik vannak -, hogy biztosan tudom, nem vallok vele
kudarcot, és nem hoz szégyent a fejemre már pályám elején. Azt a vizs-
gálatot, amellyel a bal-jobb különbségét feltártuk, viszonylag kis mintán
végeztük (csak pár tucat kísérleti alanyon), és a különbség a kísérletnek
csak az egyik változatában mutatkozott, akkor, amikor érzelmi töltetű
filmkockákat mutattunk. Mikor végre Madisonban voltam, elkezdtem
komolyabban foglalkozni azzal, hogy mit jelenthetnek a prefrontális
funkció mintázatának változatai, egyébként pedig az izgatott, hogy mi
a prefrontális kéreg szerepe az érzelmekben.35 Végtére is a prefrontális
kéregről olyan ismereteink voltak és vannak, hogy az a magasabb ren-
dű kognitív tevékenység legfőbb színtere, az ítélkezés, a tervezés és más
35 R.). Davidson: What Docs the Prefrontal Cortex 'Do' in Affect: Perspectives in Frontal
EEG Asymmetry Research. Biological Psychology 67 (2004): 219-34.
végrehajtó funkciók helye. Miként lehetséges akkor, hogy az érzelmi stí-

lusban is döntő szerepet játszik?
Az egyik nyomravezető a prefrontális kéreg bizonyos régiói és az
amygdala között futó nagy neuronköteg volt. Az amygdala a negatív ér-
zelmekben és a distresszben is szerepet játszik, ami dróton rángathatja a
figyelmünket és a tetteinket szorongás, félelem és fenyegetettség esetén.
Azt gondoltam, talán a bal prefrontális kéreg akadályozza az amygdalát,
és ezzel segíti elő a gyors helyrezökkenést a nehézségekből.
Az elképzelés tesztelésére egy hallgatóval, Daren Jacksonnal negy-
venhét felnőttet toboroztunk, akiknek az átlagéletkoruk ötvennyolc év
volt.36 Mindannyian a madisoni Wisconsini Egyetem szociológusai által
1957-ben elkezdett wisconsini longitudinális vizsgálat résztvevői voltak.
A vizsgálat az abban az évben Wisconsinban érettségizettek egyharma-
dára terjedt ki, és azt tervezték, hogy évtizedeken keresztül nyomon kö-
vetik a munkájukat, társadalmi-gazdasági helyzetüket, családi életüket,
traumáikat és egészségi állapotukat. A résztvevők a Brogden Pszicholó-
giai Épületben lévő laboratóriumba jöttek hozzám. (Ennek az 1960-as
évek közepén még a campus központjában elhelyezkedő, leírhatatlan
szerkezetű épületnek talán leginkább figyelemreméltó vonása, hogy a
harmadik emeleti kutatószárnynak nincsenek ablakai. A megoldás hát-
terében az az ötlet áll, hogy így a külvilág benyomásai nem befolyásolják
az ott folyó komoly munkát, az azonban nem világos, vajon javítja-e a
tudományos teljesítményt, ha úgy érzik magukat az emberek, mint egy
szarkofágban.)
A kísérleti személyeket Daren fogadta, aki elmondta nekik kísérletünk
célját, illetve aláíratott velük egy beleegyező dokumentumot (ezt minden
esetben meg kell tenni, ha emberek bevonásával végzünk kísérleteket).
Az agy elektromos tevékenységét fogjuk mérni, mondta, hogy megálla-
pítsuk, vajon az erőteljesebb bal prefrontális aktivitást mutató emberek
rugalmasabbak-e, mint azok, akiknek a jobb prefrontális kérgük aktí-
vabb. Ezután mindenkinek a fejére adtunk egy elektródákkal felszerelt
hajhálót - amelynek szivacsos csúcsait előbb sós vízbe áztattunk, hogy
36 Jackson et al.: Now You Feel It, Now You Dorít
99
AZ AGY ÉRZELMI É L E T E
jobban vezessék az elektromos impulzusokat. A kísérleti helyiség szom-

szédságában egy másik asszisztens figyelte az elektromos kapcsolatot, és
hangosbemondón kiáltott át, ha valamit igazítani kellett: „Nyolcvanhét
a jobb frontális régióban! Harminchat a jobb fali régió." (Ebben az eset-
ben fecskendőt használtunk, hogy még egy kis sóoldatot juttassunk az
elektróda szivacsára.) Ezután mindenki kapott egy műanyag sapkát - az
elektródákkal kidekorált hajhálókban és műanyag sapkákban ülő kísér-
leti alanyok között úgy éreztük magunkat, mintha valami futurisztikus
szépségszalonban múlatnánk az időnket.
Amint a szenzorok jól működtek, nyolc percen keresztül mértük az
alapszintű agyi aktivitást. Négy percig csukott, majd négy percig nyitott
szemmel. Azután ötvenegy képet mutattunk egy monitoron, mindegyi-
ket hat másodpercig. Egyharmaduk megrendítő kép volt, például egy
csecsemő tumorral a szemén; a következő egyharmad vidámabb dolgo-
kat ábrázolt, például egy gyermekét magához ölelő anyát; végül pedig a
képek egyharmada semleges látványt nyújtott, például egy szobabelsőt.
Egy-egy kép felvillanásakor vagy utána az önkéntes rövid, klikkeléssze-
rű fehér zajt hallott - ez volt a „riadalompróba" amelynek az a célja,
hogy önkéntelen pislogásra késztesse a kísérleti alanyokat - ahogyan az
előző fejezetben leírtam. Végül pedig az egyik szemük alá a pislogáskor
összehúzódó körkörös szemizomra is elhelyeztünk egy érzékelőt. Szám-
talan korábbi kísérlet megállapította már, hogy amikor negatív érzelmi
állapotban vagyunk, a riadalom okozta pislogás erősebb, mint nyugalmi
állapotban, pozitív érzelmi állapotban pedig még a semleges állapothoz
képest is kevésbé erőteljes. Ezek az érzékelők jelzik a pislogás erejét, így
nyomon követhetjük az érzelmi állapotukat, miközben az emberek érzel-
mi töltetű képeket látnak, illetve azt követően is. így meg tudjuk mérni,
ki milyen gyorsan jön helyre egy zavaró kép keltette negatív érzelemből.
Dióhéjban összefoglalva: azt találtuk, hogy akiknél alapjáraton maga-
sabb a bal prefrontális kéreg aktivitása, lényegesen gyorsabban jön helyre
még a képek által kiváltott, olyan erőteljes érzelmi hatások után is, mint
az undor, a rettegés, a düh és a félelem. Ebből arra következtettünk, hogy
a bal prefrontális régió gátló jeleket küld az amygdalának, és nyugalomra
inti - lásd a következő ábrát. Ez a következtetés egybevágott más labora-
tóriumok kutatásaival, amelyek arra jutottak, hogy negatív érzelmi hatá-

sokat követően a prefrontális kéreg bizonyos zónáinak kisebb aktivitása
esetén tovább tart az amygdala aktivitása. A mi kutatásaink gyakorlatilag
a jelenség másik oldalát mutatták, vagyis azt, hogy a bal prefrontális ké-
reg aktivitása csökkenti az amygdala aktivitásának idejét, lehetővé téve,
hogy az agy helyreálljon egy lehangoló élmény után.
Rugalmasság: a prefrontális kéregből az amygdalának küldött jelek határozzák meg,

hogy az agy milyen gyorsan jön helyre egy lehangoló élmény után.
És most ugorjunk előre, 2012-be. Hála az MRI-nek, ma már tudjuk,

hogy minél több a fehérállomány (vagyis az egyik neuront a másikkal ösz-
szekötő axon) a prefrontális kéreg és az amygdala között, annál rugalma-
sabb valaki.37 És minél kevesebb a fehérállomány - minél kevesebb út visz
a prefrontális régióból az amygdalába annál kevésbé rugalmas valaki.
Hadd jegyezzem meg, hogy az efféle kijelentések késztetik olyasfaj-
ta megjegyzésekre az embereket, mint: „Remek, nálam bizonyára ke-
37 M. J. Kim, R J. Whalen: The Structural Integrity of an Amygdala-Prefrontal Pathway

Predicts Trait Anxiety. Journal ofNeuroscience 29 (2009): 11614-8.
101
vés a kapcsolat a prefrontális kéreg és az amygdala között, úgyhogy az

a sorsom, hogy valahányszor nehézségbe ütközöm, az idegbaj kerülget."
Ahogy a 8. fejezetben erről beszámolok, az agy tökéletesen képes rá,
hogy növelje az egyes régiók közötti összeköttetést, és a 11. fejezetben
azt is elmondom, hogy a prefrontális kéreg és az amygdala közötti kap-
csolatok esetében ez miként lehetséges. Ugyanígy arra is van mód, hogy
növeljük a prefrontális kéreg alapszintű aktivitását.
Összefoglalva, a rugalmasság kontinuumának két véglete a következő-
képpen fest: vannak, akik lassan jönnek helyre, és nagy nehézséget okoz
nekik, hogy egy-egy csapás után visszatérjenek a rendes kerékvágásba.
Náluk kevesebb jel jön-megy a prefrontális kéreg és az amygdala között.
Ez adódhat a prefrontális kéreg alacsony aktivitási szintjéből, de abból is,
hogy elégtelenek a bal prefrontális régió és az amygdala közötti kapcsola-
tok. Akik gyorsan helyrerázódnak egy-egy nehézség után, és így különö-
sen rugalmasak, azoknál kudarcélmény hatására nagy aktivitás mutatha-
tó ki a bal prefrontális kéregben, és erős összeköttetés a prefrontális kéreg
és az amygdala között. Az amygdala legyűrésével a prefrontális kéreg ké-
pes csitítani a negatív érzelmekhez kötődő jeleket, lehetővé téve, hogy az
agy hatékonyan és a negatív érzelmektől nem befolyásolva tudjon tervez-
ni és működni - ami nem is rossz definíciója a rugalmasságnak
A társas intuíció az agyban
Köszönettel tartozom Timothynak, akit egy vizsgálat során ismertem

meg. Akkoriban tizenhárom éves, magasan funkcionáló autista volt.
Ő segített nekem abban, hogy meg tudjam ragadni az érzelmi stílus di-
menziójaként a társas intuíciót, amelynek egyik végén az értedenek he-
lyezkednek el, és amely világos különbségeket mutat az agyi aktivitásban
és kapcsolatokban. Timothy nagyon intelligens volt, értette a nyelvet, és
tudott beszélni. Ám meglehetős monotonitással beszélt, megszólalásai-
ból hiányzott a határozott intonáció - a hangsúly, a hangmagasság vál-
takozása, a hanglejtés és az ütem, vagyis mindaz, ami érzelmet közvetít.
Ha például a hangerősség és hangmagasság is erősödik, szinte biztosak
lehetünk benne, hogy beszélgetőpartnerünk dühös. Ha lassul a tempó,
halkul a beszéd, és a hangmagasság kiegyenlítetté válik, a beszélő való-

színűleg szomorú. Timothy hangja olyan volt, mint egy roboté.
Ennél is meghökkentőbb volt azonban, hogy bárkivel beszélt is, nem
létesített szemkontaktust. Futó pillantásokat vetett rám, amikor beszél-
tünk, de többnyire valahova máshova fókuszált, és nem nézett a sze-
membe. A laboratóriumi vizsgálatok során aztán a szemkövető szoftver
igazolta az észrevételt: amikor arcot ábrázoló képet mutattunk neki, igen
rövid ideig nézte a szem környékét, pedig a fejlődésben lévő gyerme-
kek általában annál ragadnak le. Aztán, amikor MRI-be is bedugtuk
Timothyt, hogy megvizsgáljuk agyi aktivitásának mintáit, miközben a
semleges, illetve a különféle érzelmi töltetű képeket nézi, az arcok de-
kódolására szakosodott gyrus fusiformis aktivitása a tipikus gyermeke-
kéhez viszonyítva sokkal alacsonyabb volt. És minél alacsonyabb volt a
gyrus fusiformis aktivitása, Timothy annál kevésbé tudott válaszolni arra
a kérdésre, hogy milyen érzelmet fejez ki az arc. Ez alatt a feladat alatt
Timothynál ugyanakkor magas aktivitást mértünk az amygdalában. Ám
amikor tekintetét már nem a szem környékére összpontosította, csök-
kent az amygdala aktivitása. Vagyis Timothy kialakított egy olyan straté-
giát, amely segített csökkenteni a nyugtalanságot és a szorongást, amelyet
az emberek szemébe nézve érzett.
A mi fajtánk, a Homo sapiens rendkívül vizuális népség: a társas je-
leket a szemünk révén gyűjtjük be embertársainktól. A Timothyhoz ha-
sonló gyermekek, kamaszok és felnőttek vizsgálata alapján arra jutottam,
hogy a társas intuíció hiánya, illetve ennek következtében az, hogy ezek
az emberek nem tudják felfogni, mi az, ami a társas normák szerint he-
lyénvaló, a gyrus fusiformis alacsony szintű, illetve az amygdala túlzott
működéséből adódik. A két területet a következő oldal ábrája mutatja.
Ez az agyi aktivitási minta jellemzi azt, aki a társas intuíció dimenzió-
jának az értetlen végletén helyezkedik el. Ezzel szemben, akinél a gyrus
fusiformis magas fokú, az amygdala pedig alacsony vagy mérsékelt ak-
tivitású, az kitűnő társas intuícióval rendelkezik, igen fogékony a társas
jelekre, és képes felfogni még a leheletfinom jelzéseket is.
103
Társas intuíció: a gyrus fusiformis alacsony szintű, illetve az amygdala túlzott

aktivitása jellemzi azokat, akik a dimenzió értetlen végletén helyezkednek el,
míg a gyrus fusiformis magas fokú, illetve az amygdala alacsony vagy mérsékelt
aktivitása a jó társas intuíciójúak agyára jellemző.
Az autista agyról szóló tanulmányunkat 2005-ben közöltük,38 és az-

óta számos más laboratóriumból származó eredmény is megerősítette,
hogy az amygdala aktivitása felelős az emberek társas érzékenységében
kimutatható különbségekért. Több kutatás foglalkozott egy bizonyos
molekulával, amely csökkenti az amygdala aktivitását. Az oxitocin nevű
hormon az 1990-es években robbant be a köztudatba, amikor is ismertté
váltak bizonyos, pockokkal végzett kísérletek eredményei. A préripocok
azon kevés emlősfajta közé tartozik, amely életre szóló monogámiában
él; a rokon fajta, a hegyi pocok a sokkal elterjedtebb egyéjszakás kalan-
dok híve. A kétféle, genetikailag legalább 99 százalékban azonos pocok
viselkedésében mutatkozó különbség legfőbb oka, hogy a kapcsolatuk
- vagy ami pocokéknál ennek megfelel - döntő pillanatában a préripoc-
kot elönti az oxitocin, míg a hegyi pockot nem. Ráadásul a hűséges és
szerelmetes préripocoknak tele van az agya oxitocinreceptorokkal, míg
a felelőtlen és csapodár hegyi pocoké nincsen.39 Az oxitocin az emberek
38 Dalton et aL: Gazé Fixation.

39 L. I. Young, Z. Wang, T. R. Insel: Neuroendocrine Bases of Monogamy. Trends in Ncuro-
sciences 21 (1998): 71-5.
esetében is összefügg az anyai viselkedéssel (gyermekek születésekor és

szoptatáskor növekszik a mennyisége), a szerelemmel, illetve a nyuga-
lom és megelégedettség érzésével.40
Az emberi viselkedés persze bonyolultabb annál, semhogy vissza-
vezethetnénk az agyi hormonokra; például bizonyítható, hogy inkább a
szerelem és a kötődés érzése növeli az oxitocinszintet, nem pedig fordít-
va. Mindenesetre az oxitocinnal végzett kísérletek megerősítették, hogy
az amygdala fontos szerepet játszik a társas agy működésében:41 amikor
oxitocint spricceltek egy kísérlet önkénteseinek orrába (miáltal a hor-
mon egyenesen az agyba került), csökkent az amygdala aktivitása. Ez
pedig arra enged következtetni, hogy az oxitocin az amygdala lecsillapí-
tásával kelti a kötődés és a megelégedettség érzetét, illetve hogy az amyg-
dala lecsillapítása más eszközökkel ugyanerre az eredményre vezet - így
az is, ha elvégezzük a társas intuícióhoz szükséges alapvető munkát.
A kontextusérzékenység az agyban
Mint már említettem, az érzelmi stílus hat dimenziója az érzelmekkel

kapcsolatban folytatott kutatásaim során mintegy véletlenül került elém.
A kontextusérzékenység dimenzióját a majmoknak köszönhetem.
Barátommal és kollégámmal, Ned Kalinnal 1995-ben kezdődött kö-
zös munkánk, amelynek során rhesusmajmok ideges természetének
neurológiai alapjait vizsgáltuk. A vizsgálat elvégzéséhez nyilván arra
volt szükségünk, hogy azonosítsuk ezt a temperamentumot, vagyis hogy
meghatározzuk, melyik majom neurotikus, és melyik kiegyensúlyozott,
puha szőrgombóc. Ned abból a közismert tényből indult ki, hogy mint
az emberek esetében a tipegők, úgy ismeretlen helyzetben a majmok is
hajlamosak megdermedni, ami a szorongás viselkedésgátlásnak nevezett
formája. Kísérletében emberi profilokat mutatott rhesusmajmoknak. Ha
40 T. R. Insel: The Challenge of Translation in Social Neuroscience: A Review of Oxy-

tocin, Vasopressin, and Affilíative Behavior. Neuron 65 (2010): 768-79.
41 I. Labuschagne, K. L. Phan, A. Wood, M. Angstadt, P. Chua, M. Heinrichs, J. C. Stout,
P. J. Nathan: Oxytocin Attenuates Amygdala Reactivity to Fear in Generalized Social
Anxiety Disordcr. Neuropsychopharmacology 35 (2010): 2403-13.
105
egy majom emberi sziluettet lát, megdermed, még akkor is, ha a látvány
csak képernyőn kerül elé. Az, hogy mennyi ideig maradnak dermedt ál-
lapotban, majmonként igen különböző: ez az állapot tarthat tíz másod-
percig, de akár több mint egy percig is.
Száz majomnak mutattuk meg az emberi profilokat, és tizenötöt vá-
lasztottunk ki közülük, amelyek a többieknél jóval hosszabban maradtak
megdermedve.42 Érdekes módon ebből a tizenötből három akkor is meg-
dermedt időről időre, ha egyedül maradt, és egyáltalán nem volt ember
a közelében. Vagyis ez a három majom nemcsak olyan helyzetben adott
szélsőséges választ, amikor valamilyen reakció minden majomtól nor-
mális - vagyis az emberi profil láttán -, hanem akkor is szélsőségesen
reagált, amikor a helyzet a majmok többségéből semmilyen reakciót nem
vált ki - vagyis saját közegében, a majomkolóniában üldögélve, ahol nem
volt ember látótávolságon belül. Ez volt a jele annak, hogy a majmok nin-
csenek tisztában a kontextussal, vagyis a biztonságos, ismerős helyzetet
összetévesztik az új és potenciálisan veszélyes közeggel, és úgy reagálnak
az ismerős helyzetre, mintha ismereden és fenyegető volna.
Az a képességünk, hogy meg tudjuk különböztetni az ismerős és az
ismeretlen kontextust, a hippocampusra vezethető vissza, amely a követ-
kező ábrán látható.
A hippocampusnak jobban ismert az a szerepe, amelyet az emlékek
feldolgozásában tölt be: úgy tűnik, a rövid távú emlékek afféle átmeneti
szállásaként működik, és egy részüket átalakítja a hosszú távú memória
számára. Egy nemrégiben Kalinnal lefolytatott kutatásunkban azonban
arra jutottunk,43 hogy a rhesusmajmoknál a hippocampus elülső része,
az, amelyik a legközelebb van az amygdalához, a különböző kontextu-
sokra reagáló viselkedésgátlás szabályozásában is részt vesz.
Ez a fölfedezés egybevág azzal a fölfedezéssel, hogy azoknál, akik
poszttraumás stressz szindrómában szenvednek, gyakran abnormális a
hippocampus működése. Az olvasó bizonyára halott már a poszttraumás
42 Davidson et al.: Emotion, Plasticity, Context, and Regulation.

43 J. A. Oler, A. S. Fox, S. E. Shelton, J. Rogers, T. D. Dyer, R. J. Davidson, W. Shelle-
dy, T. R. Oakes, J. Blangero, N. H. Kálin: Amygdalar and Hippocampal Substrates of
Anxious Temperament Differ in Their Heritability. Nature 466 (2010): 864-8.
Hippocampus
Kontextus: jóllehet a hippocampusnak általában azt a szerepét ismerik, amelyet

a hosszú távú memória működésében tölt be, a viselkedés adott kontextushoz
igazításában is közreműködik. Az alacsony aktivitás az érzéketlen végletre jellemző,
míg a nagyobb aktivitás az érzékeny végletre.
stressz szindrómáról (PTDS), erről a bénító állapotról, amelynek során

teljesen normális élmények a múltban elszenvedett traumák emlékét hív-
ják elő. Például az utógyújtás zajára egy veterán úgy érzi, ismét a meg-
szállt Tikrit veszélyes utcáin járőröz. De a szindróma - inkább az alapjai-
nál megragadva - úgy is felfogható, mint a kontextusok szétválasztásának
zavara. A szorongás vagy akár félelem, amelyet a poszttraumás stressztől
szenvedők átélnek, bizonyos kontextusban, például a csatatéren teljesen
helyénvalók. A probléma abban áll, hogy ők ugyanígy éreznek nem trau-
matikus kontextusban is. Az adrenalinfröccs és az amygdala aktivitása
éppenséggel elvárható, és az adaptáció jele egy robbanás hallatán, ha
egy tengerészgyalogos a háborús övezetben menetel. Ugyanez a reakció
egy puffanás esetén, ami a szomszédos építkezési területről hallatszik,
egészen másként értékelhető.
Ez 2010-ben vált egészen világossá számomra, amikor azt kezdtem
vizsgálni, hogy vajon a meditáció és a kontemplatív hagyomány által
kialakított mentális tréning egyéb formái csökkenthetik-e a veteránok
107
érezte distresszt. Beszámoltam a tervezett kutatásról a Wisconsinba visz-

szatérő csapatok parancsnokának, mire ő elmesélte, mi történt az egyik
katonájával épp azon a héten. Alighogy visszatértek Afganisztánból, a
veterán megvette azt a motorkerékpárt, amelyre már régen vágyott. Rög-
tön el is vitte egy körre a feleségét. Aztán egyszer csak szirénázó men-
tőautó száguldott el a közelükben, a veterán pedig pánikba esett. Gázt
adott, és olyan eszeveszett tempóra váltott, hogy elvesztette az uralmát a
motor fölött, és karambolozott. Ő maga a helyszínen meghalt, a felesége
súlyosan megsérült. Tragikus bizonysága ez annak, mi történhet, ha az
agy nem fogja fel a kontextust - ahogyan ebben az esetben nem tudott
különbséget tenni aközött, mi a jelentősége az éles hangnak a viszonylag
biztonságos vidéki idillben és a háborús övezetben.
Számos vizsgálat jutott arra, hogy a poszttraumás stressz szindróma
összefügg a hippocampus kisebb méretével. Eszerint a kisebb méretű
hippocampusnak nehézségei vannak az arra a kontextusra vonatkozó
emlékekkel, amelyben valami traumatikus történt, és egybemossa az
afganisztáni utca veszedelmeit a wisconsini utcák biztonságával. Ebből
arra következtettem, hogy a kontextusérzékenység érzéketlen végletének
hátterében általában a hippocampus csökkent aktivitása húzódhat meg.
Az érzékeny végleten a hippocampus hiperaktivitása a kontextus iránti
túlzott fogékonyságot okozhatja, ami pedig gátolja az érzelmi spontanei-
tást. Ez akkor következhet be, ha valaki túlságosan a társas kontextusra
összpontosít, és érzelmileg lebénul, mivel annyira intenzíven figyel a tár-
sas környezet minden apró mozzanatára, nehogy valami rosszat tegyen
- mint az a vendég, aki helyet foglalva az elegánsan megterített ebédlő-
asztalnál, észreveszi, hogy hat villa van a tányérja körül. És aki túlságo-
san érzékeny a kontextusra, meglehet, viselkedését aszerint alakítja, amit
a helyzet elvárásairól gondol, így aztán másnak tűnik a párja szemében,
másnak a főnöke előtt, megint másnak a barátai között, mígnem kétel-
kedni kezd saját őszinteségében és hitelességében.
A hippocampus és más agyi régiók, különösen a prefrontális kéreg
közötti kapcsolatok erőssége húzódik meg a kontextusérzékenységben
megmutatkozó különbségek hátterében. A hippocampus rendszeresen
kommunikál az agynak a prefrontális kéregben található, végrehajtó
funkciókat ellátó területeivel, miként a kéreg más részein található, a

hosszú távú memória tárolására szolgáló területekkel is. Amennyiben
ezekkel a régiókkal a hippocampus erős kapcsolatot tart fenn, az növeli a
kontextusérzékenységet, míg a gyengébb kapcsolatok érzéketlenné tesz-
nek a kontextus iránt.
Immár számos olyan, embereken, illetve kísérleti állatokon végzett
kutatás áll a rendelkezésünkre, amely a hippocampust és azokat a struk-
túrákat vizsgálta,44 amelyekkel a hippocampus a kontextusra vonatkozó
információt rögzíti, tárolja, illetve amelyekkel az információknak a tár-
helyből való visszahívása tárgyában kommunikál. A laboratóriumi pat-
kányok esetében a kontextus olyan alapvető dolog, mint a ketrec alját
borító anyag vagy a ketrec mérete. Azt, hogy a patkányok miként értel-
mezik a kontextust, úgy vizsgálják a kutatók, hogy egy semleges ingert
mondjuk, egy hangot - egy kellemetlen ingerrel - például egy enyhe
áramütéssel - társítanak. Ez utóbbi arra készteti a patkányt, hogy a sokk
elől menekülve ide-oda szaladgáljon a ketrecben. Ha egyúttal áramütés
is éri, valahányszor meghallja a hangot, akkor a patkány gyorsan társíta-
ni fogja egymáshoz a kettőt, és ennek következtében az áramütést meg
sem várva, már a hang hallatán elkezd mocorogni. (Ez a kísérleti para-
digma egészen Pavlovig nyúlik vissza, aki kutyákkal folytatott kísérleté-
ben a hangot az étellel párosította. Ha a kutya elégszer megtapasztalja a
„hang egyenlő étel" összefüggést, akkor az étel reményében már a hang
hallatán elkezd nyáladzani.) Ha azonban a hang mellől újra meg újra
elmarad az áramütés, a patkány azt is megtanulja, hogy a hang nem a
fájdalom nyitánya, és azután már nem mocorog, ha meghallja. Ezt ki-
oltásos tanulásnak hívjuk. Itt lép a képbe a kontextus: amennyiben a
patkány kisméretű, drótaljzatú ketrecben társította a hangot az áram-
ütéshez, nagyobb és szilárd aljú ketrecbe költözve újra azt hiszi, hogy a
hanghoz áramütés társul, és annak megfelelően viselkedik. A patkány
azonban csak akkor képes erre, ha ép a hippocampusa. Ha a hippo-
44 C. Ranganath: A Unified Framework for the Functional Organization of the Mediái

Tempóra! Lobes and the Phenomenology of Episodic Memory. Hippocampus 20
(2010): 1263-90.
109
campusa sérült, nem tud különbséget tenni a két környezet között, és

a kioltásos tanulás sem megy neki. Ezek az eredmények arra engednek
következtetni, hogy a hippocampus fontos szerepet játszik a kontextus
megtanulásában. Mivel a tanulás előfeltétele az érzékelés, van értelme
annak, ha azt gondoljuk, hogy a hippocampus húzódik meg a kontextus
érzékelésének hátterében.
Az ön-tudatosság az agyban
Még az egyetemi alapképzés évei alatt kezdtem tanulmányozni azt

a személyiségtípust, amelyet akkoriban elfojtásos védekezéssel jelle-
meztek.45 Az ilyen személyiségűek tagadják, hogy bármiféle szorongást
vagy stresszt éreznének, a szervezetük azonban - mint ez egy kutatá-
sunkból kiderült - másról árulkodik Arra kértük a résztvevőket, hogy
végezzenek el egy olyan asszociációs feladatot, amelyben érzelmi tölte-
tű kifejezésekkel dolgozunk. A kifejezések vagy semlegesek („A lámpa
az éjjeliszekrényen áll"), vagy szexuális tárgyúak („A kurva lefeküdt az
egyetemistával"), vagy agresszívak („A szobatársa hasba rúgta") voltak.
Azok, akikben magas fokú az elfojtásos védekezés, az érzelmi töltetű ki-
fejezésekről azt állították, hogy egyáltalán nem zavarják őket - ugyan-
akkor a pulzusuk az egekbe szökött, ahogy a bőrük vezetőképessége is
jócskán megnőtt (ami az izzadás, vagyis végső soron a szorongás követ-
kezménye). Világos, hogy ők a legkevésbé ön-tudatos emberek. További
kutatások kimutatták, hogy a jellemzően elfojtásos-védekező személyi-
ségűek, tehát nem tudatosan nyomják el a reakcióikat, vagy hazudnak az
érzelmeikről, hanem valóban vakok arra, ami bennük történik. És mint-
hogy nem tudják pontosan érzékelni a belső állapotukat, az, amit azzal
kapcsolatban mondanak, hogy mit éreznek, nagyban eltér attól, amit az
objektív mérések mutatnak.
45 D. A. Weinberger, G. E. Schwartz, R J. Davidson: Low-Anxious, High-Anxious, and

Repressive Coping Styies: Psychometric Patterns and Behavioral and Physiological
Responses to Stress. Journal ofAbnormal Psychology 88 (1979): 369-80.
110
Akkoriban ennél sokkal többet nem tudhattam meg az ön-tudatosság

szélsőséges hiányáról, ám a különféle képalkotó eljárások kifejlesztésével
megváltozott a helyzet. Az agyban az ön-tudatosság kulcsfontosságú ré-
giója az insula, amely az alábbi ábrán látható.46
Ön-tudatosság: a belső szervekből az insulába jutnak a jelzések, így tehát az insula

nagyfokú aktivitása nagyfokú ön-tudatosságot tesz lehetővé, míg az alacsony
aktivitás az alacsony szintű ön-tudatosság jele.
A halánték- és a homloklebeny között elhelyezkedő insulában találha-

tó a szervezet belső szerveinek a térképe. Ez azt jelenti, hogy a belső szer-
vek - a szív, a máj, a vastagbél, a tüdő, a gyomor, a vese - mind egy-egy
pontnak felel meg az insula térképén, ahogyan a szomatoszenzoros ké-
regben is valami hasonló található, ahol is a különálló neuroncsopor-
lok a testfelület minden pontjáról kapnak jelzéseket a fejünk tetejétől a
lábujjunkig és minden közbülső érzékelő pontról. A bőr minden régiója
a szomatoszenzoros kéreg egyetlen, meghatározott pontjába küld jelzé-
seket; így térképeződik fel a szervezet a szomatoszenzoros kéregben. Az
46 A. D. Craig: Humán Feelings: Why Are Somé More Aware Than Others? Trends in
Cognitive Sciences 8 (2004): 239-41; A D. Craig: How Do You Feel? Interoception:
The Sense of the Physiological Condition of the Body. Nature Reviews Neuroscience 3
(2002): 655-66.
111
insula is hasonlóképpen fogad jelzéseket a belső szervekből, és abban az

értelemben alkot térképet, hogy egyes régiói bizonyos szervekből kapnak
jelzéseket. Vagyis tulajdonképpen az insula az agy ellenőrző állomása,
amelynek felügyeleti joga nyaktól lefelé a belső szervezet egészére kiter-
jed. Az insula ugyanakkor jelzéseket is küld az egyes szerveknek, például
utasíthatja a szívet, hogy verjen szaporábban, vagy a tüdőt, hogy lélegez-
zen gyorsabban. A legújabb kutatások szerint az insula mellett a szen-
zomotoros kéreg is részt vesz a belső jelzések érzékelésében. Úgyhogy
legközelebb, amikor az olvasó azt érzi, hogy félelmében gyorsabban ver
a szíve, vagy hogy dühében elvörösödik az arca, az insulának és a szoma-
toszenzoros kéregnek együtt mondhat érte köszönetet.
Nem meglepő tehát, hogy az insula figyelme a szívverésre irányul,
amikor ilyen utasítást kap (az agy más területeiről). Ilyenkor ennek a
struktúrának felpörög az aktivitása - például azzal, hogy több olyan neu-
ron lép működésbe egyszerre, amely a szívből fogad jeleket, vagy több
olyan neuront állít csatasorba, amely ezeket a jeleket a tényleges elszá-
molást végző agyi régiókba juttatja. Brit kutatók idegrendszerről készült
felvételek alapján arra az eredményre jutottak, hogy akik jobban meg
tudják becsülni a szívverésüket, azoknak nagyobb az insulájuk.47 Vagyis
minél nagyobb az insula, annál jobb a becslés.
Érdekes módon az insula nagyobb aktivitása nemcsak a test, hanem
az érzelmek nagyobb fokú tudatosságával is összefüggésben van. Egy
2010-ben folytatott kutatás során szintén brit tudósok olyan kérdéseket
tettek fel kísérleti alanyaiknak, amelyek segítségével azt mérték fel, vajon
az egyes személyek milyen mértékben alexithymiások48 (azaz milyen ne-
hezen azonosítják és írják le a saját érzelmeiket). Azt kellett bejelölniük,
hogy milyen pontosan írják le őket különféle állítások, mint például:
„Ha másvalaki megsértődik vagy elszomorodik, nehezen tudom elkép-
zelni, mit éreznek"; „Ha megkérdezik tőlem, hogy mit érzek, többnyi-
47 H. D. Critchley, S. Wiens, P. Rotshtein, A. Ohman, R. J. Dolan: Neural Systems Sup-

porting Interoceptive Awareness. h'ature Neuroscience 7 (2004): 189-95.
48 G. Bird, G. Silani, R Brindley, S. White, U. Fnth, T. Singer: Empathic Brain Responses
in Insula Arc Modulated by Levels of Alexithymia but Not Autism. Brain 133 (2010):
1515-25.
re nem tudok válaszolni"; „Nem tudom azonosítani azokat az érzéseket,

amelyek épp csak átfutnak rajtam". Később megmérték a résztvevők szi-
getaktivitását. Minél alexithymiásabbnak mutatkozott valaki a válaszok
alapján, annál kisebb volt az insulaaktivitás.
Mindebből az következik, hogy a nagyobb ön-tudatossággal ren-
delkezők esetében az insula aktivitása is nagyobb, míg azoknál, akik az
ön-tudatosság alacsonyabb fokán állnak, ez az aktivitás alacsonyabb. Az
insula szélsőséges, ultramagas aktivitása, úgy tűnik, összefüggésben van
a testi jelzések túlzott érzékelésével, ami olykor, például pánikbetegség és
hipochondria esetén is fennáll. Az ilyen betegek az átlagosnál erősebben
érzékelik a pulzusukat, a légzésük szaporaságát, a testhőmérsékletüket,
illetve a szorongás minden tünetét, és hajlamosak túlbecsülni őket. Ezért
aztán ha, mondjuk, kicsit megugrik a szívverésük - aminek más épp csak
annyi figyelmet szentelne, hogy megjegyzi magában, feltehetően valami
tudat alatti ingerre reagált ők ezt a közelgő infarktus jelének tekintik.
A szemlélet az agyban
Az az 1982-es fölfedezés, hogy a bal prefrontális kéreg nagyobb aktivitá-

sa a pozitív érzelmek alapja, míg a jobb prefrontális kéreg a negatív érzel-
mekkel áll kapcsolatban, csak a kezdete volt az agyi alapok kutatásának,
ahonnan aztán eljutottunk az érzelmi stílus szemléleti összetevőjéhez,
lihhez a korai fölfedezéshez az EEG segítségével jutottunk el, vagyis azzal
az eszközzel, amely a fejbőrre erősített szenzorok révén követi nyomon
az agyi funkciók visszhangját. Jóllehet jó ideig ez volt az egyetlen eszköz,
amellyel tanulmányozni lehetett az érintetlen emberi agyat, miután 1995
táján kifejlesztették a funkcionális mágneses rezonanciás képalkotási el-
járást (fMRI), hamarosan az vált az agyi funkciók vizsgálatának kedvelt
módszerévé. Nemcsak jobb felbontást tett lehetővé, mint az EEG, ha-
nem olyan, kéreg alatti területekre is betekinthettünk általa - például az
amygdalára -, amit az EEG nem tett lehetővé. (Csak hogy világos legyen,
az fMRI lényegében ugyanaz az eszköz, mint az MRI - amely a hasi tu-
morokat vagy az agyban bekövetkezett vérzéseket vizsgálja -, vagyis egy
nagy, alagútszerű cső, benne igen erős mágnesekkel. A „funkcionális"
113
részt egy szoftver adja a géphez, amely a vér agyban történő oxidáció-
jának változásairól szerzett nyers adatokból elkészíti azokat a lenyűgöző
képeket, amelyekkel ma már lépten-nyomon találkozunk.)
2007-ben leültem az egyik rendkívül tehetséges hallgatómmal, Aaron
Hellerrel, aki 2005-ben csatlakozott a laboratóriumomhoz, és nekilát-
tunk kitalálni, hogyan érhetnénk tetten azoknak a pozitív érzéseknek a
sajátosságait, amelyek a depressziótól sújtott emberekből hiányoznak.49
A kérdés nevetségesen egyszerűnek tűnik - hiszen a depressziósok nem
boldogok, nem igaz? -, de valójában a depressziós emberek jellemzően
más pozitív érzéseknek is híján vannak. Aki depressziós, az például nem
érez megfelelő késztetést céljai elérésére (ha laboratóriumi patkányok
lennének, azt mondanánk róluk, hiányzik belőlük a közelítő viselkedés),
és olykor észre sem veszik, ha valami újdonságba botlanak, mint ahogy
mások felfigyelnek arra, ha a szomszéd különleges virágot ültetett a kert-
jébe, vagy új kávézó nyílt az utcában. A depressziós emberek általában
tudják, hogy vannak terveik (még ha nem ők is az ötletgazdák, mint,
mondjuk, egy családi kirándulás esetén), vannak tennivalóik, de mintha
nem lenne hozzá kitartásuk, hogy véghez is vigyék őket. Mintha a kész-
tetésük rövidre lenne zárva. Aaronnal ezeknek a hajlamoknak az agyi
alapjait szerettük volna azonosítani.
Miközben a kutatást terveztük, eszembe jutott egy tizenöt évvel ko-
rábbi, ám soha nem publikált vizsgálatom. Depressziós betegeknek vetí-
tettem olyan filmbejátszásokat, amelyek pozitív érzelmeket, például bol-
dogságot váltanak ki. Volt köztük Steve Martin-filmekből vett jelenet is.
A depressziós betegek a bejátszások láttán épp annyi pozitív érzelemről
számoltak be, mint a nem depressziósok, ami megkérdőjelezte azt a föl-
tevést, hogy a depressziósok nem képesek pozitív érzelmekre. Ha van is
különbség abban, hogyan élik meg a depressziósok a pozitív érzelmeket,
az nem abban mutatkozott meg, hogy miként reagálnak a komikus film-
részletekre. Ez a vizsgálat azonban arra nem terjedt ki, amit a depressziós
és az egészséges emberek közötti alapvető különbségnek gyanítottam:
arra, hogy mennyire tudják fenntartani pozitív érzelmeiket, szemben az-

zal, hogy mennyire érzik őket.
Hogy az elképzelést igazoljuk, a helyi újságban és a helyi időjárási csa-
tornán hirdetést adtunk fel, hogy önkénteseket keresünk a kutatásunk-
hoz. (Az időjárási csatorna azért volt különösen jó médium az önkéntesek
toborzására, mert a depressziós betegek lesik a környezet fenyegetéseivel
kapcsolatos figyelmeztetéseket, ilyesmi pedig az időjárási csatornákon,
különösen Madisonban, eléggé gyakori.) Végül huszonhét diagnoszti-
zált depressziós és tizenkilenc egészséges önkéntes jelentkezett. Mivel az
agyi aktivitást akartuk mérni, miközben vizsgálati alanyaink érzelmekre
ható képeket néznek, összeállítottunk egy olyan rendszert, amelyben az
MRI-alagút plafonjára képeket lehetett vetíteni.
Amikor az önkéntesek megérkeztek a laboratóriumomba, a Waisman
Központba, egy olyan szobába kísértük őket, ahol egy ál-MRI-t állítot-
tunk fel, így kipróbálhatták, milyen érzés a csőben lenni (ezáltal hozzá-
szoknak az eljáráshoz, és aki túlságosan szorong, az még kiszállhat, vagy
megkísérelheti összeszedni magát annyira, hogy részt tudjon venni a
kísérletben). Mivel a valódi MRI-nek olyan hangja van, mint egy lég-
kalapácsnak, méghozzá fél méterre a vizsgált személy fejétől, rögzítettük
a valódi gép hangját, és azt is lejátszottuk az álműszerben, hogy át tudják
élni, milyen is ez a vizsgálat. Ha rémisztő számukra, sokkal jobb, ha ez
még az álgépen kiderül, és nem vesztegetjük az értékes MRI-időt.
Akik azonban még ekkor is hajlandónak mutatkoztak részt venni
a kísérletben, ezek után becsusszantak a Valódi MRI-alagútba, fejjel elő-
re, háton fekve. Amikor azt mondták, hogy kényelmesen elhelyezkedtek
(mindenki kapott fülhallgatót és mikrofont, így hallottak bennünket a
kontrollszobából, és beszélni is tudtak velünk), akkor elkezdtük vetíteni
a képeket az arcuk elé. Minden képen valamilyen vidám dolog szere-
pelt, vagy olyasmi, ami legalább egy halvány mosolyt csal az ember aj-
kára - gyerekek, akik játszanak, és láthatóan jól érzik magukat, táncoló
felnőttek, emberek evés közben, olyan ételek társaságában, amelyeknek a
puszta látványa is elindítja a nyálképződést.
Az önkéntesek minden képhez kétféle utasítás valamelyikét kapták:
vagy azt, hogy csak nézzék a képeket, mint ahogy egyébként is néznék, és
115
ne próbálják megváltoztatni az érzelmi válaszukat, vagy azt, hogy próbál-

ják fölerősíteni és a kép eltűnése után is fenntartani a kép által kiváltott
pozitív érzelmeiket, ameddig csak tudják (legföljebb húsz másodpercig).
Aaron elmondta nekik, hogy bizonyos kognitív stratégiák bevetésével jó
eséllyel fenn tudják tartani az érzelmeiket, például úgy, hogy magukat
képzelik a képeken látható helyzetekbe, vagy azt gondolják, hogy akit a
képen láttak, közeli hozzátartozójuk, barátjuk, vagy egyszerűen csak any-
nyit, hogy az öröm mind tovább és tovább tart. Úgy gondoltuk, az ilyen
stratégiák fölerősítik és talán ki is tolják időben azt a boldogságérzetet,
amely a kép láttán keletkezett bennük. Miután mindezt elmondtuk, le-
vetítettük az önkénteseknek a hetvenkét képet, ami azt jelentette, hogy
háromnegyed órát töltöttek az MRI-alagútban. Aaronnal a kontrollszo-
bában ültünk, onnan figyeltük a kísérletet, és ügyeltünk rá, hogy minden
jól működjön - a számítógép vetítse a képeket, és gyűjtse az fMRI ada-
tait. Az agyi képeket is figyeltük, hogy biztos legyen, a résztvevők nyu-
godtan fekszenek. (Ha túl sokat mocorognak, a monitoron megjelenő
kép elmaszatolódik)
Az összes, tehát a depressziós és egészséges önkéntesektől együtte-
sen nyert adatok világos mintát rajzoltak ki. Amikor meglátták a boldog
helyzeteket ábrázoló képeket, az agy azon részének aktivitása, amelyet a
jutalmazás kapcsolatrendszerének tartunk (lásd a következő ábrán), erő-
teljesen megélénkült. A kapcsolatrendszer a ventrális striatum területén
összpontosul. Ez a régió a kéreg felszíne alatt helyezkedik el, az agy kö-
zepén, és más kísérletek már kimutatták, hogy akkor aktiválódik, ami-
kor az emberek valamilyen jutalomra vagy örömteli dologra számítanak.
Pontosabban az ilyen élmények hatására a ventrális striatumban aktívvá
válik a nucleus accumbensnek nevezett neuroncsoport. Ennek a régió-
nak alapvető szerepe van a motivációban és a jutalomérzet kiváltásában.
(Ugyanis olyan neuronok népesítik be, amelyek vagy kibocsátják, vagy
befogják a pozitív érzelmekben, a motivációban és a vágyakban is szere-
petjátszó neurotranszmittert, a dopamint; illetve sok itt az endogén opiát
is, azok az anyagok, amelyek az intenzív mozgás következtében előálló
eufórikus állapotot is előidézik.) A nucleus accumbens aktivitási szintje
eléggé egyforma volt a depressziós és a nem depressziós önkéntesek ese-
lében, amikor ránéztek a mosolyt kiváltó képekre. Vagyis az együtt érző

öröm fellángolását mindenki képes volt átélni. Ez a hasonlóság azonban
nem volt tartós. Az egészséges emberek egész idő alatt fenn tudták tar-
tani a jó hangulatukat, míg a depressziósok esetében a pozitív érzés pár
perc után elillant.
Szemlélet: a prefrontális kéreg és a ventrális striatumban található nucleus

accumbens alkotja a jutalmazás kapcsolatrendszerét. A prefrontális kéregből érkező
jelek tartják fenn a ventrális striatum aktivitásának magas szintjét; ez utóbbi régió
döntő szerepet játszik a jutalomérzet kiváltásában és így a pozitív szemléletben.
Ha a prefrontális kéregből érkező kevesebb bemeneti jel következtében a ventrális
striatum aktivitása alacsony, az a negatív szemlélet jele.
Hogy ennek mi az oka? Az, hogy a nucleus accumbens jeleket fogad

a prefrontális kéregből, abból a magasabb rendű régióból, amely a bol-
dogságérzet felerősítésére és fenntartására vonatkozó utasítást közvetíti.
Ez arra enged következtetni, hogy lehetséges gondolati úton - sőt egészen
odáig mennék, hogy akaratlagosan - a jutalmazottság érzetét kiváltani sa-
ját magunkban. A prefrontális kéregből kitartóan érkező jelek gyakorlati-
lag azt mondják a nucleus accumbensnek: „Nem csökkenni! Nem bágyad-
ni!" És az egészséges önkéntesek agyában pontosan ez történt - viszont
117
azoknak az agyában, akik depresszióban szenvedtek, nem így volt. Az idő

múlásával a depressziós betegek esetében a „Tartsd fenn!" jelzéseknek a
prefrontális kéregből a nucleus accumbensbe érkező folyama gyengült, és
ennek következtében a jutalomérzet kapcsolatrendszerének aktiválása is
visszaesett. Úgy tűnt, a prefrontális kéreg üzenetei vagy nem mentek át,
vagy valahol útközben elvesztek, ahogy a víz elszivárog a lyukas csőből.
Meg akartuk tudni, vajon a jutalomfeldolgozó kapcsolatrendszer ak-
tivitásának csökkenése mit jelent a való életbeli viselkedésben, ezért az
MRI-vizsgálat után megkértük az önkénteseket, hogy töltsenek ki egy
kérdőívet. A kérdőív különféle pozitív érzelmeket jelölő szavakat sorolt
fel, mint boldog, érdeklődő, inspirált, büszke. Arra kértük őket, értékel-
jék ötös skálán, hogy az egyes jelzők mennyire írják le az aktuális hangu-
latukat. A jutalomfeldolgozó kapcsolatrendszer aktivitásának fenntartá-
sára való képesség eléggé pontosan előre jelezte, hogy milyen intenzitású
pozitív érzésekről számolnak be az önkéntesek. Minél jobban fenn tudta
valaki tartani azt az idegrendszerbeli sugárzást, amely a játszadozó gyer-
mekek láttán alakult ki, annál boldogabbnak érezte magát. Fontos, hogy
ez a depressziós betegekre és az egészséges kontrollszemélyekre egyaránt
igaz volt. Általában elmondható, hogy a depressziósok esetében nem a
jutalmazó kapcsolatrendszer és a prefrontális kéreg aktivitásának bein-
dítása hibádzik, hanem annak fenntartása.
Nemrégiben laboratóriumi körülmények között rágcsálókon végzett
kísérletek azt az eredményt hozták, hogy a nucleus accumbens dopa-
minaktivitása összefüggésben lehet a jutalomnak az indíttatás és a ki-
tartás mögött meghúzódó motivációs komponensével, míg az endogén
opiátok ugyanott inkább az örömérzettel kapcsolatosak.50 Amikor a nuc-
leus accumbensben aktiválódnak az opiátreceptorok, ezek a kapcsolódó
agyi területet, a ventrális pallidumot ingerlik, amely az állatkísérletek ta-
núsága szerint közvetlenül kódolhatja a hedonista örömöket 51
50 M. L. Kringelbach, K. C. Berridge: Towards a Functional Neuroanatomy of Pleasure

and Happiness. Trends in Cognitive Sciences 13 (2009): 479-87.
51 K. S. Smith, K. C. Berridge, J. W. Aldridge: Disentangling Pleasure írom Incentive
Salience and Learning Signals in Brain Reward Circuitry. Proceedings ofthe National
Academy of Sciences 108 (2011): E255-64.
Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a nucleus accumbens és a pre-

frontális kéreg aktivitása áll a pozitív érzések fenntartásának hátterében.
Minél magasabb valakinél a nucleus accumbens aktivitása - ami a pre-
frontális kéregből érkező jelek által fenntartott aktivitás -, a szemlélet
dimenziójában annál inkább a pozitív véglet irányában helyezkedik el.
A negatív szemlélet hátterében pedig az alacsonyabb aktivitás áll.
A figyelem az agyban
folyamatosan ingerek óceánja vesz körül bennünket. Tekintve, hogy

minden pillanatban milyen elképesztő mennyiségű információ jut az
agyunkba, kész csoda, hogy egyáltalán összpontosítani tudjuk a figyel-
münket, és akkor a tudatunkban időről időre felbukkanó gondolatokról
még nem is beszéltünk. Az, hogy időnknek ha csak egy részében is, de
képesek vagyunk összpontosítani, a figyelem diadala, amely lehetővé te-
szi, hogy egyes külső és belső tényezőket kiválasszunk a tudatosságunk
számára, a többit pedig figyelmen kívül hagyjuk.
Az ember két kapcsolódó mechanizmus révén képes összpontosítani
a figyelmét.52 Az egyik, hogy a megfelelő csatornában megnöveljük a jel-
erősséget; vagyis amikor olvasunk, fel tudjuk erősíteni a betűket mint be-
meneti vizuális jeleket, mondjuk, ahhoz a vizuális ingerhez képest, hogy
a kezünk tartja a könyvet. A másik mechanizmus, hogy más csatornákon
letiltjuk a bementi jeleket. Gyakran egyszerre használjuk mindkét straté-
giát. Gondoljunk csak vissza arra, amikor legutóbb egy zajos kávézóban
ültünk, és beszélgettünk. Ahhoz, hogy halljuk a beszélgetőtársunkat, belül
föl kellett erősíteni az ő hangját, és letiltani a körülöttünk hallatszó többi
zajt. Még a csecsemők is képesek a szelektív figyelemre, hiszen minden
más szenzoros ingert kizárva tudnak az anyjuk arcára összpontosítani.
Az érzelmi stílus szempontjából a figyelemnek két formája érdekes:
a szelektív figyelem és a nyitott, ítélkezésmentes tudatosság. A szelektív
figyelem, mint már a 3. fejezetben említettem, arra a tudatos döntésre
52 A. Lutz, H. A. Slagter, J. D. Dunne, R. J. Davidson: Attention Regulation and Monitor

ing in Meditation. Trends in Cognitive Sciences 12 (2008): 163-9.
119
vonatkozik, amellyel a figyelmünket kizárólag környezetünk valamely

vonására összpontosítjuk, míg másokat elhanyagolunk. Ez a képesség az
érzelmi stílus más dimenzióinak is alapvető építőköve, hiszen a szelektív
figyelem híján nem lennénk képesek az ön-tudatosságra és a kontextus-
érzékenységre sem. A nyitott, ítélkezésmentes tudatosság az a képessé-
günk, amely a külső környezet jeleinek, valamint az agyunkban felbuk-
kanó gondolatoknak és érzéseknek a felfogását lehetővé teszi, illetve
amelynek révén kitágíthatjuk a figyelmünket és az érzékenységünket a
bennünket folyamatosan bombázó, ám olykor egészen finom jelek iránt
is - és tehetjük mindezt úgy, hogy közben nem ragadunk le egyetlen
olyan ingernél sem, amely eltérítene bennünket a többitől.
Még egyetemista voltam, amikor elkezdtem gyanakodni, hogy a sze-
lektív figyelem alapvető jelentőségű az érzelmi különbségek tekintetében
(ez még azelőtt történt, hogy az érzelmi stílus modelljét kidolgoztam vol-
na). Akkoriban egy olyan kutatást folytattam, amelynek során a Minneso-
tai Egyetem egyik pszichológusa, Auke Tellegen által kifejlesztett kérdő-
ívet használtam. A kérdőív azt vizsgálta, mennyire vagyunk hajlamosak
úgy belefeledkezni egy tevékenységbe, hogy nem veszünk tudomást a
környezetünkről. (Egy egyetemista, aki a matek zárthelyi írása közben
nem veszi észre a tűzriadót jelző sziréna hangját, bizony elég magas pont-
számot kap Tellegen skáláján.) A kérdőív olyan állítások értékelését kér-
te a vizsgált személyektől, mint „Nagyon meg tud hatni egy szép beszéd
vagy a költői nyelv", „Amikor filmet, tévés showműsort vagy színdarabot
nézek, mindegyikbe úgy bele tudok merülni, hogy teljesen megfeledke-
zem magamról és a környezetemről, úgy élem meg a történetet, mintha
valódi lenne, és mintha én is a részese lennék", illetve „Amikor zenét hall-
gatok, annyira magával ragad, hogy mást észre sem veszek".
Százötven hallgatót vontunk be a kutatásba a Harvardon - vagyis
olyan társaságot vizsgáltunk, amelyről feltételeztük, hogy elég jól össz-
pontosító emberek gyülekezete -, 5 3 és a legmagasabb, illetve a legalacso-
53 R. J. Davidson, G. E. Schwartz, L. P. Rothman: Attentional Style and the Self-Regula-

tion of Mode-Specific Attention: An Electroencephalographic Study. Journal of Ab-
nortnal Psychology 85 (1976): 611-21.
nyabb pontszámot elérő tíz-tíz főt választottuk ki a további vizsgálatra,

vagyis azokat, akik az érzelmi stílus modelljében a legközelebb álltak a
jól összpontosító, illetve a szétszórt véglethez. A húsz szélsőséges hallga-
tó esetében EEG-méréseket végeztünk, miközben vizuális és tapintási in-
gernek tettük ki őket (fényt villantottunk fel, illetve finoman megérintet-
tük az alkarjukat egy eszközzel). Azt kértük, számolják a felvillanó fényt
és az érintéseket, mi pedig eközben rögzítettük a látó- és a szomatoszen-
zoros kéreg aktivitását.
Az olvasó nem is hinné, hogy az, hogy valaki mennyire tud belefe-
ledkezni a muzsika élvezetébe, milyen mértékben összefügg azzal, hogy
az agya mekkora intenzitással reagál a felvillanó fényre. Az, hogy milyen
aktívvá válik a felvillanó fény számolásának hatására a látókéreg, illetve a
tapintás számolásának hatására a szomatoszenzoros kéreg, korrelált az-
zal, hogy milyen eredményt ért el az adott személy Tellegen abszorpciós
skáláján. Akik képesek teljesen belefeledkezni a környezetükbe, azok-
nak jobb a szelektív figyelmük - esetükben a megfelelő cselekvés alatt
nagyobb aktivitást mutatott a látó-, illetve a szomatoszenzoros kéreg
mint azoknak, akik kevéssé sem merülnek el egy-egy tevékenységben.
Ez volt az első olyan eredményem, amely arra utalt, hogy a figyelemben
tapasztalható különbségek fontosak lehetnek.
Azonban csak az agy vizsgálatának modernebb eszközei tették lehe-
tővé, hogy azonosítsam azokat az agyi kapcsolatrendszereket, amelyek
az érzelmi stílus figyelmi dimenzióján elfoglalt helyért felelősek Korábbi
kutatások már kimutatták, hogy a prefrontális kéreg fontos szerepet ját-
szik a szelektív figyelem vezérlésében; lényegében ez az agyi terület erősíti
fel azokat a jeleket, amelyeknek figyelmet akarunk szentelni (például az
étteremben beszélgetőtársunk hangjának a háttércsevegésekhez képest),
valamint gyengíti azokat a jeleket, amelyeket nem akarunk figyelembe
venni (a többi beszélgetését). Mindezek ismeretében egy olyan kísérletet
folytattunk le, amelynek során a résztvevőkre fejhallgatót adtunk, és ma-
gas, illetve mély hangokat játszottunk be nekik, másodpercenként egyet,
vagy a jobb, vagy a bal fülükbe.54 A résztvevőket arra kértük, minden al-
54 Lutz et a].: Mentái Training Enhances Attentional Stability.
121
kalommal nyomjanak meg egy gombot, amikor valamelyik fajta hangot

hallják az egyik, meghatározott fülükben - vagyis, mondjuk öt percen át
a magas hangot a bal fülükben, aztán a mélyet a jobb fülükben, és így to-
vább, kimerítve mind a négy lehetőséget. Ezzel egyidejűleg a fejbőrükön
nagy sűrűséggel elhelyezett EEG-érzékelők segítségével mértük az agyuk
elektromos aktivitását.
Modern módszerek igénybevételével elemezve az agy elektromos je-
leit egészen meghökkentő dolgot találtunk. Minél inkább képesek vol-
tak a résztvevők kitartóan az ingerekre összpontosítani a figyelmüket, és
akkor megnyomni a gombot, amikor a mély hang a jobb fülükben szólt
(adott esetben), a prefrontális régióból annál több elektromos jel került
szinkronba az érkező hangokkal. Ez a „fáziszárás" azt jelenti, hogy az agyi
aktivitás a külső ingerekhez trenírozható; amikor ez történik, a figyelem
igen összpontosítottá és stabillá válik, amit a gombnyomások pontossá-
ga, illetve a résztvevők válaszának az egymást követő próbákban meg-
mutatkozó következetessége is igazol. Az általunk felfedezett fáziszárás
csak a prefrontális régióból érkező jelekre igaz, más régiókra nem, ami
megerősíti a prefrontális régiónak a szelektív figyelem szabályozásában
betöltött szerepét.
A nyitott, ítélkezésmentes tudatosság is a sajátos agyi aktivitási min-
tákból fakad,55 mint azt a figyelmi pislogást vizsgálva egy 2007-es kuta-
tásban kimutattuk. Ahogy a 3. fejezetben leírtam, akkor következik be
figyelmi pislogás, amikor még a figyelem előző tárgyával foglalkozunk
és kis időre nem vagyunk tudatában a környezetünknek Ez persze nem
azt jelenti, hogy kómába esünk, de nem figyelünk arra, ami előttünk tör-
ténik - például arra, hogy a betűfolyamban felbukkan egy szám. Amikor
a figyelmi pislogás vizsgálata közben az agyi funkciót is mértük, azt ta-
láltuk, hogy az, mennyivel összpontosít valaki a kelleténél erősebben az
első számra (a T, J, H, 3,1, P, 9, M... sorozat esetében a 3 ra), meghatá-
rozza, hogy észreveszi-e a második számot (9). Más szóval a magas fokú
nyitott, ítélkezésmentes tudatossággal rendelkező emberek inkább észre-
veszik a második számot, míg akiknél ez a tudatosság alacsony szintű,
szinte mindig elvétik. Az EEG-adatok feltárták ennek az agyi alapjait: az

cseményfüggő potenciál megjelenését P300-nak nevezzük. Az esemény-
függő potenciál csupán egy olyan elektromos jel, amelyet adott külső
esemény vagy inger vált ki; a P300 elnevezés arra utal, hogy a válasz po-
zitív (innen a P), és körülbelül 300 milliszekundummal az esemény után
következik be. Ha a P300 jel túl erős, ez azt jelzi, hogy túl sok erőfeszítést
igényel az első számra való összpontosítás, és emiatt elvétjük a másodi-
kat. A túl gyenge P300 azt jelzi, hogy túl kevés a befektetett energia, ezért
az első számot is elvétjük. A nyitott, ítélkezésmentes tudatosság egyen-
súlyt jelent: birtokában nem ragadunk le egy érdekes ingernél, hanem
minden ingerre nyitottak maradunk.
Összefoglalva: a figyelem dimenziójának jól összpontosító végletén
elhelyezkedők esetében a prefrontális kéreg a külső ingerekre erős fázis-
zárással, valamint a P300 jel mérsékelt aktivitásával reagál. A szétszórt
véglet emberei esetében a prefrontális kéreg alacsony mértékű fáziszárás-
sal és különösen gyenge vagy nagyon erős P300 jellel válaszol.
Ebben a fejezetben számos, az agykutatással kapcsolatos eredményt
tártam az olvasó elé, de remélem, két üzenet egészen világos. Az egyik,
hogy az érzelmi stílus minden dimenziójának félreismerhetetlen idegi
aktivitási minta felel meg. A másik, hogy az 1970-es és 1980-as évek ku-
tatóit ugyancsak zavarba hozta volna, hogy ez az aktivitás az agy mely
területein megy végbe. Mint a 2. fejezetben leírtam, ezek a kutatók nem
sokra tartották az érzelmeket, úgy vélték ugyanis, hogy azok szinte csak
bosszantó hordalékok az agy magasztosabb funkciói, nevezetesen a kog-
níció, a következtetés, az ítéletalkotás és a tervezés útjában.
Az érző agy kapcsolatrendszere valójában gyakorta átfedésben van a
racionális, gondolkodó aggyal - és szerintem ez a tény roppant fontos
üzenetet hordoz: az érzelmek a kognícióval együtt, integráltan és aka-
dálymentesen dolgoznak együtt, és ez teszi lehetővé számunkra, hogy
tájékozódjunk a kapcsolatok, a munka és a spirituális fejlődés világában.
Amikor pozitív érzelmek töltenek föl bennünket energiával, jobban tu-
dunk koncentrálni, jobban ki tudjuk bogozni a társas hálózatokat egy új
munkahelyen vagy új iskolában, jobban ki tudjuk tágítani a gondolkodá-
sunkat és integrálni a szerteágazó információkat, egy feladat során pedig
123
jobban fenn tudjuk tartani az érdeklődésünket, miáltal kitartóbbak le-

szünk. Az ilyen esetekben az érzés nem közbevág vagy megszakít, mint
azt az 1970-es években gondolták, hanem előmozdít. Az érzés gyakor-
latilag mindent átjár, amit teszünk. Nem csoda hát, hogy az agy azon
kapcsolatrendszerei, amelyek az érzelmeket ellenőrzik és szabályozzák,
átfedésben vannak azokkal, amelyekről úgy véltük, pusztán kognitív
funkciókban vesznek részt. Nincs világos választóvonal az érzelem és
más mentális folyamatok között. Összemosódnak. így aztán gyakorla-
tilag minden agyi régió szerepet játszik az érzelmekben, vagy a hatásuk
alatt áll, egészen a látó- és hallókéregig.
Az érzelmek idegi szerveződésének e tényei fontos dolgokat rejte-
nek magukban annak megértésével kapcsolatban, hogy érzelmek ha-
tására miért változnak meg az érzeteink és a gondolataink. Azt is se-
gítenek megmagyarázni - mint hamarosan meglátjuk -, hogy miként
tudjuk használni a kognitív gépezetet érzelmeink szabályozására és át-
alakítására. De egy fontos kérdést is fölvetnek. Az érzelmi stílus egyes
dimenzióinak agyi lenyomatai létezésünk olyan alapvető tényezőjének
tűnnek, hogy könnyen velünk születettnek tarthatjuk, vagyis az egyén
olyan jellemzőjének, mint amilyen az ujjlenyomat vagy a szemszín, azaz
megváltoztathatatlannak. Én legalábbis ezt feltételeztem - ahogyan a kö-
vetkező fejezetben elmesélem.
124
5- FEJEZET
Hogyan alakul ki az érzelmi stílus?
Amikor fbifedeztem a hat érzelmi stílus neurobiológiai alapjait, úgy vél-

tem, velünk születettek, nem változnak, és már akkor készen vannak,
amikor a csecsemő világra jön. Mint más tudós (és szülő - lányunk,
Amelie 1981-ben, fiunk, Seth 1987-ben született), én is felfigyeltem rá,
hogy az újszülötteknek valódi személyiségük van, és ez persze le is nyű-
gözött. Ami nagy megkönnyebbülés, ha nem csak egy gyereke van vala-
kinek. Egyes csecsemők kíváncsiak és kiegyensúlyozottak, míg mások
nyűgösek és szorongók. Amelie derűs, könnyen barátkozó gyerek volt,
korán és nagy kedvvel kezdett beszélni. A babakocsijából folyamatosan
magyarázta a világot, és nyolcéves korában a repülőn jobban szeretett
a feleségemtől és tőlem távolabb ülni. Mire leszállt a gép, megismerte a
mellette ülő életét. Seth ezzel szemben, bár tüneményes, magával ragadó
gyerek volt, inkább abban jeleskedett, hogy felmérje a terepet, nem pedig
abban, hogy belevesse magát a dolgokba.
Érzelmi DNS
Röviden úgy fest a dolog, hogy a gyermekekeleve meglévő temperamen-

tummal és érzelmi stílusokkal jönnek a világra, ami arra enged követ-
keztetni, hogy ezeket gének irányítják, és a szüléinktől örököljük őket.
Elvégre egy újszülöttnek nincs semmiféle élettapasztalata, amely befo-
125
a z agy érzei.mi é l e t e
lyásolhatná az érzelmi stílusát.56 így csak a gének maradnak mint feltéte

lezhető meghatározó tényezők.57 És valóban: az egypetéjű és a kétpetéjű
ikrek összehasonlító vizsgálata meggyőzően bizonyította, hogy a gének
határozzák meg, hogy szégyenlősek vagy vakmerők, kockázatvállalók
vagy óvatosak, boldogok vagy boldogtalanok, szorongók vagy vidámak,
jól összpontosítok vagy szétszórtak leszünk.5* Ezek a vizsgálatok abból a
tényből indulnak ki, hogy az egypetéjű ikrek ugyanabból a megtermé-
kenyített petesejtből jöttek létre, és így génállományuk azonos - vagy-
is esetükben azonosak az A-ból, T-ből, C-ből és G-ből összeálló kémia'
„betűszalagok", amelyek előírják, hogy mit csináljon egy gén (pontosab-
ban, hogy a gén milyen fehérjét jelent). A kétpetéjű ikrek két, más-más
spermium által megtermékenyített petesejtből alakulnak ki, genetikai
értelemben tehát pont olyan fokú rokonságban állnak egymással, mint
a nem iker édestestvérek, vagyis a különféle formákat öltő génjeik eseté-
ben nagyjából felerészben azonosak (Sok emberi gén csak egy változat-
ban fordul elő, és mindegy, két ember milyen fokban rokon egymással,
ezek a gének egyformák bennük) Az egypetéjű ikrek tehát genetikailag
kétszer jobban hasonlítanak egymásra, mint a nem iker testvérek, ezért
nagyjából kétszer hasonlóbbak egymáshoz azokban a tulajdonságaikban
is, amelyeknek vannak genetikai komponenseik. Más szóval, ha egy egy-
petéjű ikerpár esetében egy bizonyos tulajdonságot tekintve kétszer na-
gyobb a hasonlóság, mint a kétpetéjű ikrek között, az komoly bizonyíték
arra, hogy az a bizonyos tulajdonság genetikai alapú.
56 K. J. Saudino: Behavioral Genetics and Child Temperament. Journal of Developmental

and Behavioral Pediatrics 26 (2005): 214-23.
57 Újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a magzati környezet hatással van a fizikai egészség-
re, beleértve annak valószínűségét, hogy a gyermek felnőve szívbeteg lesz, vagy más,
felnőttkori egészségügyi problémája lesz. Elképzelhető, hogy az érzelmekre, a szemé-
lyiségre és a temperamentumra is hatással lehet, ám ezt még igazolni kell. L. Thomp-
son, J. Kemp, P. Wilson, R. Pritchett, H. Minnis, L. Toms-Whittle, C. Puckering, J. Law,
C. Gillberg: What Have Birth Cohort Studies Asked About Genetic, Pre- and Perinatal
Exposures and Child and Adolescent Onset Mentái Health Outcomes? A Systematic
Review. European Child and Adolescent Psychiatry 19 (2010): 1-15.
58 C. A. Van Hulle, K. S. Lemery és H. H. Goldsmith: Wisconsin Twin Panel. Twin Re-
search 5 (2002): 502-5.
HOGYAN ALAKUL KI AZ ÉRZELMI STÍLUS?
Az ikertanulmányok ennélfogva igazi aranybányának számítanak, ha

a genetikai alapra utaló jeleket keresünk olyan tényezők esetében, mint
a temperamentum, a személyiség - és az érzelmi stílus. Azok között a
tulajdonságok között, amelyekben az egypetéjű ikrek hasonlóbbak, mint
a kétpetéjűek, és ezért genetikailag erősen meghatározottak, ott találjuk
a szégyenlősséget, a társaság kedvelését, az érzelmességet, a distresszre
való hajlamot, az alkalmazkodóképességet, az impulzivitást, valamint a
pozitív és a negatív érzelmek közötti egyensúlyt. Bár a felsorolás véletlen-
szerűnek tűnik, valójában azért választottam épp ezeket a tulajdonságo-
kat, mert mindegyik az érzelmi stílus valamelyik dimenzióját tükrözi.
- A szégyenlősség és a társaság kedvelése meghatározza, hogy hol
helyezkedünk el a társas intuíció dimenziójában.
- Az érzelmesség a rugalmassággal és a szemlélettel függ össze.
- A distresszre való hajlam a rugalmassághoz kapcsolódik.
- Az alkalmazkodóképesség elsősorban a kontextusérzékenységet
tükrözi.
- Az ingerlékenység ahhoz köthető, hogy hol helyezkedünk el a fi-
gyelem dimenziójában (a szétszórtak hajlamosabbak az impulzivitásra).
- A pozitív és a negatív érzelmek általában a rugalmasság és a szem-
lélet dimenziójának termékei.
Ezekben az esetekben a genetika szerepe 20 és 60 százalék között vál-
tozik, vagyis az egyes emberek esetében ezek a tulajdonságok egyötöd-
háromötöd részben különböznek egymástól. Hogy ez sok vagy kevés, az
nézőpont kérdése. A hithű genetikai deterministák mindent, ami nem
100 százalék, gyanúsan méregetnek, míg azok, akik úgy vélik, tiszta lap-
pal jövünk a világra, még a 20 százalékot is valószínűtlenül soknak tart-
ják. Némi fogódzónak legyen elég annyi, hogy a sarlósejtes vérszegény-
ség 100 százalékban öröklődik, a meghatározott valláshoz való tartozás
öröklődésének mértéke ezzel szemben a nullához közelít.
Manapság, amikor a genetika korát éljük, az emberek hajlamosak
azt hinni, hogy minden tulajdonságunk örökölt DNS-eink terméke; ez
azonban nyilvánvalóan nem így van. Vegyük, mondjuk, a skizofréniát.
Ebben a betegségben nagyon erős a genetikai komponens, mégis, ha
egy egypetéjű ikerpár egyik tagjánál jelentkezik, csak ötven százalék az
127
Az agy érzelmi élete
esélye annak, hogy a másik tagján is kitör (vagyis az egypetéjű ikerpár

két tagja között skizofrénia tekintetében 50 százalék a „konkordancia")
A depresszió öröklésében a genetika ennél is szerényebb szerephez jut,
és még az is nemenként változó: a nők esetében a depresszió 40 százalék-
ban öröklődik, míg a férfiak esetében 30 százalékban. Érdekes módon az,
hogy egy csecsemőt milyen könnyű megnyugtatni, úgy tűnik, alig-alig
függ genetikai tényezőktől, de még az is lehet, hogy egyáltalán semmi
szerepük nincs benne. Azt pedig saját ikerkutatásomban én mutattam
ki, hogy a szorongásos zavarok genetikai komponense még a depresz-
sziónál is szerényebb mértékű. Még a jelentősebb genetikai komponensü
tulajdonságok esetében sem minden a génállomány.59 A genetikai hajlam
ugyan elhelyez egy gyermeket egy ösvényen, amely valamilyen érzelm'
stílushoz vezet, de bizonyos tapasztalatok és környezeti hatások egy má-
sikra terelhetik.
Szégyenlősnek született?
A vérmérséklet velünk született alapjainak feltárásában úttörő szerepet

játszott Jerry Kagan, a Harvard kutatója, akit elsőéves egyetemista ko-
romban ismertem meg. Kagan elhivatott tudósként mindig is szenvedé-
lyesen kutatta a gyermekek temperamentumának fejlődését. Valahány-
szor elmentünk mellette a folyosón, hamiskásan megkérdezte tőlünk:
„Na, fellibbentette ma a fátylát maguknak a természet?" Közben egyre
noszogatott bennünket, hogy fedezzük már fel, mitől függ, milyenné vá-
lik egy gyermek. Azok voltak a szép idők, amikor még lehetett dohá-
nyozni az irodában, és Jerry pipájának füstje jellegzetes hangulatot vará-
zsolt a helyiségben.
Kagan úttörő jelentőségű kutatásokat végzett a viselkedésgátlás témá- 1
jában,60 ami lényegében a szorongás egy formája. A kifejezés azt a hajla-

mot írja le, amikor valaki egy új vagy ismeretlen dologra válaszul „lefagy",
59 K. L. Kopnisky, W. M. Cowan és S. E. Hyman: Levels of Analysis in Psychiatric Re-

search. Development and Psychopathology 14 (2002): 437-61.
60 J. Kagan, J. S. Reznick és J. Gibbons: Inhibited and Uninhibited Types of Children.
Child Development 60 (1989): 838-45.
ahogyan azt a majomkutatásokkal kapcsolatosan a 4. fejezetben leírtam.

Mindennapi viszonyaink közepette ez leginkább szégyenlősségnek hat.
Kagan volt az első tudós, aki szisztematikusan vizsgálta, hogyan korre-
lálnak a kisgyermekek között a viselkedésben és a biológiai tényezőkben
megmutatkozó egyéni különbségek a temperamentum jellemzőivel.
Legfőbb eredménye egy többéves vizsgálatból származik, amelynek
során olyan résztvevők adatait gyűjtötte egybe, akiket gyerekkorukban
viselkedésgátlás szempontjából vizsgáltak,61 és értékeltékés osztályozták
őket a viselkedésgátlás mértéke szerint, majd a húszas éveik elején újra
megvizsgálták őket. Kagan megkérte a szüleiket, hogy értékeljék gyer-
meküket a viselkedésgátlás skáláján, és ő maga is megfigyelte őket, illetve
fMRI-vizsgálatot is végzett. Ez utóbbi kimutatta, hogy akiknél tipegőko-
rukban erős viselkedésgátlást figyeltek meg, azok esetében az amygdala
tevékenysége fokozottabb volt azokhoz képest, akiknél nem mutattak ki
viselkedésgátlást. Az amygdala kulcsfontosságú szerepet tölt be a kör-
nyezet fenyegető eseményeire reagáló félelemben és szorongásban. Az
amygdala fokozott tevékenysége a gyermekeknél éppúgy fontos ténye-
zője a viselkedésgátlásnak, mint a felnőtteknél. Az ilyen emberek túlzot-
tan éberek, folyton lehetséges fenyegetéseket és veszélyforrásokat lesnek.
Könnyen megeshet, hogy egy apróbb zajra, ami másnak fel sem tűnik,
riadtan reagálnak. Kagan kutatásának végkövetkeztetése pedig az, hogy
a viselkedésgátlás a temperamentumnak igencsak stabil tényezője. A szé-
gyenlős kilencévesből szégyenlős tizenhat éves, majd szégyenlős felnőtt
lesz. Mivel Kagan megtalálta azt, ami a szégyenlősség agyi alapjának tűnt
- ez az amygdala fokozott tevékenysége -, és mivel kutatását jórészt ak-
kor végezte (az 1980-as és 1990-es években), amikor a tudósok többsége
úgy vélte, az agy szerkezetét és működését a gének alakítják, a viselkedés-
gátlás megváltoztathatatlanságának gondolata közkinccsé lett. Jellemző
szalagcím: „Aki szégyenlősnek született, az is marad."
61 E. Schwartz, C. I. Wright, L. M. Shin, J. Kagan, S. L Rauch: Inhibited and Uninhi-

bited Infants 'Grown Up': Aduit Amygdalar Response to Novelty. Science 300 (2003):
1952-3.
129
Az AGY ÉRZELMI ÉLETE
Egészen néhány évvel ezelőttig az a kijelentés, hogy az érzelmi stí-

lusnak - vagy tulajdonképpen bármely fizikai vagy mentális vonásnak -
genetikai alapjai vannak, egyúttal azt is jelentette, hogy az a vonásunk
életünk végéig velünk marad, és magunkkal visszük a sírba. Végtére is
a genetikailag meghatározott orrformánk és szemszínünk sem változik
(a baleset vagy a plasztikai műtét nem számít). így hát mentális sajátos-
ságaink - köztük az érzelmi stílus - sem változhatnak.
Csakhogy forradalom söpört végig a genetika tudományán, és a dog-
ma, amely szerint „a genetikai annyit tesz, hogy megváltoztathatatlan",
olyan végzetesen és visszavonhatatlanul dőlt romba, mint Szaddám Hú-
széin bagdadi szobra. A tudósok ugyanis két, egymással összefüggő és
eléggé meghökkentő fölfedezést is tettek: az, hogy egy genetikai jellem-
ző expresszívvé válik, vagy sem, attól a környezettől is függ, amelyben
a gyermek felnő, illetve hogy a tényleges gén - a kettős hélix, amely ott
tekereg minden egyes sejtünkben - bekapcsol-e, vagy kikapcsol, a ta-
pasztalatainktól függ. Könnyű lenne azt mondani, hogy nem egyetlen
tényező - a gének vagy a tapasztalat - felelős az érzelmi stílus válto-
zataiért. Ám ez olyannyira kézenfekvő és megkérdőjelezhetetlen állítás,
mint az, hogy a Nap bizony forró. Ennél valami jóval érdekesebb do-
logról van szó. Az általánosan elfogadott nézettel ellentétben, miszerint
ami genetikailag meghatározott, az életünk végéig a nyakunkon marad
- hiszen hogyan is cserélhetnénk le a DNS-ünket? -, azáltal, ahogyan
a szülők, a tanárok és a gondozók a gyermekekhez viszonyulnak, és amit
a gyermekek átélnek, még a genetikai alapú vonások is drasztikusan
megváltoztathatók
A nevelés hatása az öröklött vonásokra
A genetikai alapú tulajdonságok azért változtathatók meg, mert önma-

gában a gén jelenléte nem elegendő ahhoz, hogy az általa kódolt tulaj-
donság kifejeződjön. Egy gént be is kell kapcsolni, és mind ember-, mind
laboratóriumi állatvizsgálatok azt mutatják, hogy az élettapasztalat egyes
géneket ki-, illetve bekapcsolhat. A nevelés vagy öröklés elcsépelt vitájá-
nak szókincsével élve a nevelés képes hatni az öröklésre.
Ez a felismerés az 1980-as években vált világossá, egy hírhedtté vált

vizsgálatsorozat nyomán. Ennek során tudósok egy nagy holland családot
vizsgáltak, amelynek tagjai között tizennégy olyan férfi volt, aki hirtelen
felindulásból agresszív bűncselekményeket követett el: volt, aki gyújtoga-
tott, de volt, aki nemi erőszakot is megkísérelt. 1993-ban a tudósok arról
számoltak be, hogy mind a tizennégy férfi X-kromoszómáján megtalál-
ható volt egy génnek ugyanaz a változata. Ez a gén állítja elő a MAO-A
enzimet, vagyis a monoamino-oxidáz-A-t. Ez az enzim bontja le az olyan
neurotranszmittereket, mint a szerotonin, a noradrenalin vagy a dopamin.
A gén normális vagy hosszú változata sok MAO-A-t termel. A hibás, vagy-
is a rövid változat csak kis mennyiséget. Minél több MAO-A enzim fordul
elő az agyban, annál hamarabb bomlanak le a neurotranszmitterek
Az emberek egyharmadában a MAO-A gén rövid változata fordul elő,
míg kétharmadukban a hosszú. Állatokkal folytatott vizsgálatok során a
jellemzően a gén rövid változatával együtt járó alacsony MAO-A-szintet
összekapcsolták az agresszióval, talán azért, mert a rövid változat ese-
tében az agyban úgy marad meg a neurotranszmitterek megemelkedett
szintje, hogy az agressziót vált ki. Azok a férfiak, akikben a MAO-A rövid
változata fordul elő, valóban hajlamosak érzékenyen reagálni a fenyege-
tésre, ahogyan ezt egy dühös arc látványának hatása alatt az agy félelem-
központjának - az amygdalának - az aktivitásán mérték. Ez magyaráz-
hatja azokat az erőszakos tetteket, amelyeket annak a bizonyos holland
családnak egyes férfi tagjai elkövettek. A MAO-A gén az „erőszakosság
génjeként" vált ismertté, vagy ahogyan a szalagcímek hirdették: „az erő-
szak a vérünkben van". Továbbá arról is beszéltek, hogy mindenkit meg
kellene vizsgálni ebből a szempontból, és akiről kiderül, hogy a rövid
változatot hordozza, azt jobb, ha még épp csak bimbózó bűnözőként lik-
vidálják, hogy lehetőleg a tipegőkort se érje meg.
Csakhogy aztán elvégeztek egy másik, igen figyelemreméltó vizsgá-
latot is.62 Új-zélandi tudósok 442 férfi esetében meghatározták, hogy
62 A Caspi, J. McClay, T. E. Moffitt, J. Mill, J. Martin, I. W. Craig, A. Taylor, R. Poulton:

Role of Genotype in the Cycle of Violence ín Maltreated Children. Science 297 (2002):
851-4.
131
AZ agy érzei.mi é l e t e
melyik MAO-A génnel rendelkeznek - a jóindulatú hosszú vagy az el-

híresült rövid változattal. A tudósok ezek után belevetették magukat a
bűnügyi és más nyilvántartásokba, hogy kiderítsék, vizsgálati alanyaik
között ki az, aki huszonhat éves koráig antiszociális magatartást tanú-
sított, vagy bűncselekményt követett el. Pszichológiai vizsgálatokat is
végeztek, hogy tisztázzák, vajon kimutatható-e náluk antiszociális sze-
mélyiségzavar, kamaszkori magatartászavar vagy más mentális rendel-
lenesség, továbbá minden esetben interjút készítettek legalább egy olyan
emberrel, aki jól ismerte a vizsgálati alanyt. A vizsgált férfiak 63 száza-
lékánál a MAO-A gén magas aktivitási szintű változatát találták, míg
37 százaléknál az alacsony aktivitású formát. És ezen a ponton jött a
meglepetés: ugyanis nem volt szignifikáns megfeleltethetőség a MAO-A
gén típusa és az antiszociális viselkedés között. Vagyis egyes esetekben az
alacsony aktivitású MAO-A génnel rendelkező fiúkból bűnözők lettek,
más esetekben meg nem. Ám az „egyes esetek" meglehetősen sokatmon-
dóak voltak. Ha egy férfinak alacsony aktivitású MAO-A génje van, és
gyermekkorában bántalmazzák - mint ahogy ez a vizsgálatban részt ve-
vők 8 százalékánál történt -, igen nagyvalószínűséggel kiütközik rajta az
antiszociális magatartás. Ellenben aki ugyanennek a génnek a hordozója,
de gyermekkorában szerették, és törődtek vele - mint amiről a vizsgálat-
ban részt vevő férfiak 64 százaléka beszámolt -, azt nem fenyegeti j óbban
az antiszociális magatartás kockázata, mint a magas aktivitású MAO-A
gént hordozó férfiakat. Önmagukban a gének miatt nem nő meg a bűnö-
zővé válás kockázata: ehhez a rossz környezet is szükséges.
Kutatók utánkövetéses vizsgálatok keretében ugyanezeket az új-zélan-

diakat mérték fel,63 hogy megállapítsák, vajon a nevelés-öröklés „tánc"
a viselkedéshez kapcsolódó más gének, nevezetesen a szerotonintransz-
porter gén esetében is kimutatható-e. Ez a bizonyos gén a 17-es kromo-
63 A. Caspi, K. Sugden, T. E. Moffltt, A. Taylor, I. W. Craig, H. Harrington, J. McClay et al.:

Influence of Life Stress on Depression: Moderation by a Polymorphism in the 5-HTT
Gene. Science 301 (2003): 386-9. Ez vitatott eredmény, és többször nem sikerült meg-
ismételni, nagy metaanalízisekben sem. A vita két szemszögének ismertetéséhez lásd
M. R. Munafo, C. Durrant, G. Lewis, J. Flint: Gene X Environment Interactions at the
Serotonin Transporter Locus. Biological Psychiatry 65 (2009): 211-9; N. Risch, R. Her-
rell, T. Lehner, K. Y. Liang, L. Eaves, J. Hoh, A. Griem, M. Kovács, ]. Ott, K. R. Meri-
szómán található, és egy olyan enzimet állít elő, amely a szerotonin nevű
neurotranszmittert kisöprí a szinapszisból. Gyakorlatilag pontosan el-
lentétes hatást ér el, mint a népszerű, SSRI (szerotoninvisszavétel-gátló)
antidepresszánsok, amelyek hosszabban visszatartják a szinapszisban a
szerotonint. Nem csoda, hogy a gén rövid változatát, amely kevesebb sze-
rotonintranszportert termel, összefüggésbe hozták a depresszióval. Ám a
tudósok ebben az esetben is kimutatták, hogy a gén nem elkerülhetetlen
fátum hordozója. A rövid változatot öröklő férfiak közül csak azokat fe-
nyegeti nagyobb mértékben a depresszió kockázata, akik a húszas éveik
elején stresszes életet éltek. A „depressziógén" megléte viszonylag trau-
mamentes élet mellett nem jelenti a depresszió nagyobb kockázatát.
Ezek voltak az első olyan eredmények, amelyek arra utaltak, hogy ér-
zelmi és pszichés sorsunk nem kizárólagosan a kettős hélixben dől el.
Hogy egy gyermek milyen tapasztalatokat él meg, attól függően mani-
fesztálódik - vagy nem - a szégyenlősség, az agresszió vagy a bűnöző
hajlam. Ahelyett, hogy a DNS-t a sejtjeinket irányító szoftverként kép-
zelnénk el - netán kottaként, amely előírja a zongoristának, hogy melyik
billentyűt üsse le inkább zenei gyűjteményként érdemes elgondolni.
Ha az iPodunkon vagy a CD-inken, netán a bakelitlemezeinken (akad
még köztünk, akinek van ilyenje?) tárolt zenék közül azt hallgatjuk, ame-
lyiket lejátsszuk. Attól, hogy megvan nekünk egy nagylemez, egyáltalán
nem biztos, hogy el is jut a fülünkbe az, amit a barázdák rögzítenek. Ma
már tudjuk, hogy ha örökültünk egy bizonyos gént, az még nem jelenti
feltétlenül, hogy a zenéje életünk része lesz. Vagy - hogy megváljunk a
zenei analógiától - képzeljük el a következőt a gének töltik meg a puskát,
de a környezet húzza meg a ravaszt.
De hogyan hatol be pontosan az élet a sejtjeinkbe és a génjeinkbe,
és hogyan kapcsolja ki vagy be őket? Azzal kapcsolatban, hogy a DNS
kangas: Interaction Between the Serotonin Transporter Gene (5-HTTLPR), Stressful

Life Events, and Risk of Depression: A Meta-Analysis. JAMA 301 (2009): 2462-71;
A. Caspi, A. R. Hariri, A. Holmes, R. Uher, T. E. Moffitt: Genetic Sensitivity to the
Environment: The Case of the Serotonin Transporter Gene and Its Implications for
Studying Complex Diseases and Traits. American Journal of Psychiatry 167 (2010):
509-27.
133
miként halkítható le, vagy erősíthető fel, szokás szerint a laboratóriu-

mi állatkísérletek szolgáltatták az első eredményeket. Még az 1990-es
években a biológus Michael Meany csodálkozott rá néhány patkányra,
amelyekkel a kísérleteit végezte. Egyik-másik különösen szorongó és vi-
selkedésében gátolt volt. Ezek a kis pupákok egyszerűen ledermedtek,
ha ismeretlen környezetbe kerültek, és hanyatt vágták magukat, ha meg-
rémültek valamitől. Abszolút neurotikusak voltak, teljesen megzavarod-
tak, ha stresszhatás érte őket, és elárasztották a szervezetüket a glüko-
kortikoidok, amitől a szívük zakatolni kezdett, izmaik pedig beálltak a
„harcolj vagy menekülj" vészreakció üzemmódra. Más patkányok ezzel
szemben lazák és nyugodtak; ha ismeretlen terepre helyezik őket, ame-
lyet korábban nem láttak, épp olyan örömmel fedezik fel, mint a tiné-
dzser lányok egy bevásárlóközpontot. A stresszt is hidegvérrel viselik
Ha például áramütés éri őket, csak egy cseppnyi glükokortikoidot, azaz
stresszhormont termelnek Amikor az ilyen kedélyes patkányból anya
lesz, gyakorta nyalogatja és kurkássza a porontyait, ami a rágcsálóknál
megfelel az ölelgetésnek és puszilgatásnak meg az esti mesének. A szo-
rongó patkányok ezzel szemben túl neurotikusak ahhoz, hogy ellássák
anyai teendőiket. Annyira nem nyalogatják és kurkásszák a kicsinyeiket,
hogy ha létezne patkányéknál gyermekvédelmi szolgálat, hát minden bi-
zonnyal szülőiskolára köteleznék őket.
Egyes patkányok, mint azt Meaney és munkatársai 1989-ben felfedez-
ték, azért rázzák le magukról minden további nélkül a stresszkeltő ese-
ményeket, mert a stressz hatására kevesebb glükokortikoidot termelnek.64
Épp, mint ahogy egy szófogadó gyermeket sem kell kétszer megkérni,
hogy takarítsa ki a szobáját, ugyanez a helyzet azokkal a patkányokkal,
amelyek nagyon érzékenyek a glükokortikoidokra: egy kevéske stressz-
hormon is hosszan kitart, kevesebb is elárasztja a szervezetet egy stresszt
okozó élmény hatására. Kevesebb stresszhormonnal a szervezetükben
a patkányok nyugodtabbak, nem olyan izgágák, nem olyan félénkek,
64 M. J. Meaney, S. Bhatnagar, S. Larocque, C. McCormick, N. Shanks, S. Sharma,

J. Smythe, V. Viau, P. M. Plotsky: IndividualDifferences in the Hypothalamic-Pituitary-
Adrenal Stress Response and the Hypothalaraic CRF System. Annals ofthe New York
Academy of Sciences 697 (1993): 70-85.
és kevésbé neurotikusak. Egyes patkányok pedig azért érzékenyebbek a

stresszhormonokra, mert az agyukban a hippocampusban több a recep-
tor. A receptorok, mint a nevük is mutatja, a glükokortikoidok kikötői-
ként szolgálnak. Ha nagy mennyiségben fordulnak elő ilyen receptorok
az agyban, akkor kevesebb stresszhormon is elegendő az üzenet közvetí-
téséhez - mintha a tinédzser gyermekünknek lenne egy harmadik füle,
és akkor (talán) nem kellene olyan hangosan ráordítani, hogy ugyan ne
hagyja már szanaszéjjel a szobájában a morzsával teli tányérokat.
Az 1990-es évek közepén Meaney fölfedezte, mi az oka annak, hogy
egyes patkányoknak több glükokortikoid-receptor van az agyukban,
aminek következtében jobban bírják a stresszt:65 az, hogy az anyjuk lelke-
sen nyalogatta és kurkászta őket annak idején. Ez a tapasztalat egy életre
másként alakította a patkánycsecsemőket, arra programozta ugyanis az
agyukat, hogy rázzák le magukról a stresszes élményeket, ne váljanak
egy kupac szőrös, reszkető protoplazmává, ha idegen közegbe kerülnek.
Azok a kölykök, amelyeket nyalogatott és kurkászott a mamájuk, felnő-
ve nyugodtabban viselkednek a stresszkeltő tapasztalatok hatására, kí-
váncsiak, fel akarják fedezni a környezetüket, és rugalmasan kezelik a
stresszt. Azok a patkányok azonban, amelyeket csecsemőkorukban csak
ritkán nyalogatott és kurkászott a mama, félénk, stresszelésre hajlamos
egyedekké cseperednek, hiperérzékenyek lesznek, havaiami megriasztja
őket, és minden ismeretlen vagy váratlan körülmény hatására hajlamo-
sak megdermedni a félelemtől.
Mivel a neurotikus, szorongó nőstény patkányok neurotikus, szo-
rongó kölyköknek adnak életet, mindenki úgy vélte, hogy a szorongás
és a neurózis genetikai alapú, örökletes és „beépített". Meaney azonban
már régóta eléggé szkeptikus volt azzal a dogmával szemben, miszerint
a szorongás és a jó kedély ugyanúgy öröklődik, mint a szemszín. Ezért
felállított egyfajta „rágcsáló örökbefogadási ügynökséget", és neurotikus
mamákkal neveltette föl a jó kedélyű mamák kölykeit, illetve a jó ke-
délyű mamákkal a neurotikusok kölykeit. És ezúttal a nevelés felülírta
65 T. Y. Zhang, M. J. Meaney: Epigenetics and the Environmental Regulation of the Ge-

nome and Its Function. Annual Review ofPsychology 61 (2010): 439-66.
135
az öröklést. A szorongó, neurotikus és hanyag mamák kölykei a figyel-

mes mama gondozásának hatására jó kedélyű, játékos, kíváncsi, pat-
kányszempontból minden tekintetben rátermett, az idegen környezetet
örömmel fölfedező, az új helyzeteket jól kezelő felnőttekké váltak - épp,
mint a nevelőanyjuk. A gondos, jó kedélyű mamák kölykei viszont, aki-
ket az elhanyagoló mamák neveltek föl, sajnálatos módon a rövidebbet
húzták: ígéretes genetikai állományuk ellenére, amellyel a világra jöttek,
zaklatott idegcsomókká cseperedtek, akik minduntalan kővé dermed-
tek riadalmukban, és ismeretlen környezetbe kerülve összekucorodtak
félelmükben. Mindezeken túl még egy változás végbement. Amikor az
örökbe fogadott patkányok felnőttek, és maguk is szülővé váltak, inkább
a nevelő-, nem pedig a szülőanyjukhoz hasonló viselkedést mutattak
Akiket hanyag anya szült, de olyan anya nevelt föl, aki kötelességtudóan
nyalogatta és kurkászta őket, azok hasonlóan bántak az utódaikkal, míg
a gondos anyától született, de hanyag anya által nevelt patkányok maguk
is kevéssé törődtek az utódaikkal. Vagyis a patkányok örökölték a viselke-
dést - mégpedig attól az anyától, akinek a génjeit nem hordozták. A ne-
velés az öröklés fölébe kerekedett.
Mindebből arra következtethetünk, hogy az anyapatkány valahogyan
megtanította örökbe fogadott utódait arra, hogyan viselkedjenek, és ho-
gyan kezeljék utódaikat, vagy legalábbis mintát mutatott számukra a szo-
rongó, illetve a jó kedélyű viselkedésből. Meaney azonban úgy vélte, ennél
mélyebb dologról van szó. Tudta, hogy az egyik gén, amely a patkányok
szorongását okozza, egyben a hippocampusban lévő stresszhormon-
receptorok termeléséért is felelős. Ezekből a receptorokból a jó kedélyű
patkányoknak jóval több jutott, mint a neurotikusoknak. Emlékezzünk
csak vissza, hogy minél több a receptor, annál kevesebb stresszhormon
termelődik válaszul, mondjuk, egy távolban felbukkanó éhes macska lát-
ványára, miáltal kevesebb stresszhormon kerül az agyba, hogy feszültsé-
get és neurotikus felfordulást okozzon. Ezzel szemben a kevesebb receptor
azt eredményezi, hogy a fokozott termelés következtében több stresszhor-
mon lép működésbe, az egyed idegesebb és szorongóbb lesz. Kézenfekvő,
hogy a patkánycsecsemő esetében annak magyarázatát, hogy a nevelés az
öröklés fölébe kerekedik, a hormonreceptor-génekben keressük.
Meaney és munkatársai arra jutottak, hogy a stresszhormon-

receptorok termelését elrendelő gén a korai tapasztalatok hatására
megváltozik: a gén körülbelül kétszer aktívabbá válik azokban a pat-
kánykölykökben, amelyeket figyelmes, gondos mama nevel, mint azok-
ban, amelyeket hanyag mama. (Jusson eszünkbe, hogy az aktívabb gén
több glükokortikoid-receptort termel. És minél több a receptor, annál
jobb kedélyű a patkány.) Mint Meaney fölfedezte, a molekuláris me-
chanizmusok szintjén az történik, hogy az anyapatkány azáltal, hogy
nyalogatja és kurkássza a kicsinyét, lehetővé teszi, hogy bekapcsoljon
a glükokortikoidreceptor-gén. Ha azonban a patkánymama hanyag,
és csak keveset nyalogatja és kurkássza a kicsinyét, stresszhormon-
receptor-génje néma marad. Egy atomkupac (metilcsoportnak hívják
amúgy) szó szerint rajta csücsül a génen, és elzárja. Meaney azt mutat-
ta ki, hogy az élettapasztalatok behatolhatnak az állatok DNS-ébe, és
fölerősíthetik, vagy elnémíthatják. Az eredmény annyira meghökkentő
volt, hogy amikor Meaney benyújtotta tanulmányát a világ egyik veze-
tő tudományos lapjához, elutasították. Az a gondolat ugyanis, hogy a
környezet képes ki- vagy bekapcsolni a géneket, túl sok dogmát kérdő-
jelezett meg alapjaiban. (Meaney végül a Nature Neuroscience szerkesz-
tőinél talált megértésre, és 2004-ben ott hozták nyilvánosságra kutatá-
sainak eredményeit). 66 )
Az emberek persze nem patkányok, ám a metílcsoportok a mi

DNS-ünket is el tudják némítani, mint azt Meaney nem sokkal később,
úttörő jelentőségű kutatásában kimutatta. Munkatársaival meglehetősen
morbid, ám annál értékesebb tudományos forrásra bukkant, nevezetesen
a Québeci Öngyilkosok Agybankjára. Mint a neve is mutatja, a bankban
olyan emberek agyszövetmintáit tárolják, akik öngyilkosságot követ-
tek el. Minden egyes mintát pyrexedényekben, mélyhűtőben tárolnak a
montreali Douglas Mentálhigiénés Intézetben, és minden mintához tel-
jes mentális és szomatikus anamnézis tartozik. Meaney harminchat min-
66 I. C. Weaver, N. Cervoni, F. A. Champagne, A. C. DAlessio, S. Sharma, J. R. Seckl,

S. Dymov, M. Szyf, M. J. Meaney: Epigenetic Programming by Maternal Behavior. Na-
ture Neuroscience 7 (2004): 847-54.
137
tát vizsgált meg:67 ezek egyharmada olyan öngyilkosoktól származott,

akiket gyermekkorukban bántalmaztak, egyharmada olyanoktól, akiket
nem bántalmaztak, egyharmada pedig nem öngyilkosoktól. Meaney és
munkatársai az emberi agyakat aszerint vizsgálták, mint a patkányokét,
és arra jutottak, hogy a gyermekkorukban bántalmazott öngyilkosok
esetében az agyszövetben a glükokortikoid-receptorért felelős génen
szignifikánsan több a „kikapcsolt" állapotot előidéző metiláció. Ez az
a gén, amelyről Meaney csapata kimutatta, hogy a hanyag mamák ál-
tal nevelt patkányokban metilálódik. Ha ez a gén néma, az emberben,
akárcsak a rágcsálókban, a stresszválasz-rendszer igen érzékeny lesz, és
a felnőtt egyed nehezen fog megbirkózni az élet gondjaival- A stressz-
válasz-rendszer abnormális aktivitását régóta összefüggésbe hozták az
öngyilkossággal. 2009-es fölfedezésével Meaney kiteljesítette az ok-oko-
zati láncot. A gyermekkori bántalmazás megváltoztatja az agyban a gén
expresszivitását, a módosult expresszivitás rontja a nehézségekkel való
megküzdés képességét, a csökkent küzdőképesség következtében pedig
az egyén hajlamosabb lesz az öngyilkosságra.
Ellentétben azonban azzal az elképzeléssel, miszerint génjeink rög-
zítettek, és nem változnak, az olyan kutatások, amilyeneket Meaney is
folytatott, azt mutatják, hogy a DNS-állomány inkább egy terjedelmes
CD-gyűjteményhez hasonlítható. Csak azért, mert megvan nekünk egy
lemez, még nem biztos, hogy le is játsszuk - ugyanúgy, ha megvan ben-
nünk egy gén, nem biztos, hogy az be is lesz kapcsolva (vagy ahogy a ge-
netikusok mondják, „expresszívvé" válik). Az, hogy egy gén mennyire
válik expresszívvé, nagyban függ a környezeti hatásoktól. Bár valaki eset-
leg úgy jön a világra, hogy hajlamos a szorongásra, ha olyan közegben
nő fel, amely a kiegyensúlyozottságot támogatja, lehalkulhat a „szorongó
DNS", így megelőzhető, hogy kifejtse a hatását az agyban, és ezáltal a
viselkedésben és a temperamentumban. Mintha ezt a CD-t soha nem
tennénk be a lejátszóba.
67 P. Q. McGowan, A. Sasaki, A. C. D'Alessio, S. Dymov, B. Labonte, M. Szyf, G. Turecki,

M. j. Meaney: Epigenetic Regulation of the Glucocorticoid Receptor in Humán Brain
Associates with Childhood Abuse. Nature Neuroscience 12 (2009): 342-8.
138
Hogyan a l a k u l ki az érzelmi stílus?
A DNS-szakaszon csücsülő metilcsoport jelenlétét epigenetikai válto-

zásnak nevezzük. Ugyanis nem a génszekvenciát változtatja meg - amely
a jól ismert A, T, C és G sorozatok függvénye hanem azt befolyásolja,
hogy egy gén expresszívvé válik-e, vagy sem. És ez megmagyarázza pél-
dául a skizofréniának az egypetéjű ikrek közötti alacsony konkordanciá-
ját. Születéskor az egypetéjű ikrek epigenetikailag nagyon hasonlóak; ha
egy gén az egyik ikerpárban néma, akkor általában a másikban is az. Ám
ahogy múlnak az évek, úgy tűnik, halmozódnak bennünk az epigenetikai
változások. Bár a szülői neveltetéshez talán semmi nem fogható, de szinte
bizonyosan számos más tényező is eléri a DNS-ünket, és vagy véletlensze-
rűen, vagy a tapasztalatainknak köszönhetően a génjeink egyre több epi-
genetikai jegyet vesznek föl. Egyes, korábban beszédes gének elnémulnak,
és előtérbe kerülnek olyanok, amelyek azelőtt némaságra voltak ítélve.
Egy 2005-ös kutatás kimutatta, milyen fontosak e tekintetben a ta-
pasztalatok:68 ha egy ikerpár tagjai egész életükben hasonló életvitelt
folytatnak, epigenetikailag hasonlóbbak, mint azok az ikerpárok, ame-
lyek tagjainak eltér az életvitele, és egymástól távolabb is élnek - ami
feltehetően azt is jelenti, hogy kevesebb a közös tapasztalatuk. Ötven-
éves korukra a külön felnőtt ikrek között négyszer annyi az epigenetikai
különbség, mint hároméves korukban volt, amikor az élettapasztalataik
még majdnem azonosan alakultak - vagyis az ikerpár egyik tagjában ek-
korra négyszer annyi gén válik némává, mint a másikban. És ez a titok
nyitja: az eltérő környezet így formálja az azonos gént más emberré.
Robié színre lép
Sokszor elképzeltem egy olyan vizsgálatot, amelynek során azt mérjük,

a gyermekek felnőtté válása során hogyan változik egy-egy gén expresz-
szivitása. Különösen így volt ez a Robié robotos vizsgálatunk után. Az
érzelmi stílusok tárgyában az első jelentősebb longitudinális vizsgála-
68 M. F. Fraga, E. Ballestar, M. F. Paz, S. Ropero, F. Setien, M. L. Ballestar, D. Heine-

Suner et al.: Epigenetic Differences Arisé During the Lifetime of Monozygotic Twins.
Proceedings of the National Academy of Sciences 102 (2005): 10604-9.
139
tunk során a viselkedésgátlást elemeztük; olyan vonás ez, amelyet Kagan

eredményei szerint a felcseperedő gyermek változatlanul visz magával
felnőttéletébe. A viselkedésgátlás befolyásolja az érzelmi stílus rugal-
masság dimenzióját - vagyis a viselkedésgátolt vagy szégyenlős gyerme-
kek kevésbé rugalmasak. Nekik tovább tart helyrejönni egy-egy olyan
helyzet után, amely stresszeli őket, mint például ha idegen környezetbe
kerülnek, vagy ha idegenekkel kell kapcsolatot teremteniük. Azok a gye-
rekek, akik nem viselkedésgátoltak, nagyobb fokú rugalmasságot mu-
tatnak az ilyen helyzetekben, és olyan gyorsan helyrerázódnak a kezde-
ti szorongásos borzongásból, hogy szinte észre sem veszik Egyetértek
vele, hogy a rugalmasság hiánya valóban okozhat szégyenlősséget, és
mélyebben is munkál: az, hogy idegenekkel beszéljenek, fölfedezzenek
egy ismeretlen terepet, vagy más módon bátran és viselkedésükben nem
gátoltan működjenek, a szégyenlős emberekből szorongást és distresszt
vált ki, és ez hosszan megmarad, így inkább kerülik a hasonló helyze-
teket. Szégyenlősen viselkednek. (Akikben nagyobb az ön-tudatosság,
tudatosan kerülik az ilyen helyzeteket, akik homályosan látják magukat,
azok tudattalanul. Az utóbbiak hajlamosak azt mondani, hogy jobban
szeretnek otthon dolgozni, és otthon tölteni az estéiket.) Mivel akko-
riban úgy hittem, hogy a gyermekek adott érzelmi stílussal születnek,
amely életük végéig megmarad, úgy véltem, arra jutunk majd, hogy egy
gyermek rugalmassága vagy rugalmatíansága egész életét meghatározza
- rögzítve, szilárdan és változatlanul.
Az 1980-as években a helyi újság születési rovata aranybánya volt

a kutatók számára, amikor önkénteseket kerestek A Wisconsini Egyete-
men rögzíteni tudtak minden születést, így hatalmas adatbázis állt ren-
delkezésünkre, amely születés szerint tartotta nyilván a gyermekeket.
Ha egy tudósnak például száz hároméves gyermekre volt szüksége, nem
kellett mást tennie, mint elkérni a három évvel korábban született gyer-
mekek listáját, és nekilátni felhívni a szülőket. Mi is pontosan ezt tettük
fogtuk az 1985-ben születettek listáját (1988-ban jártunk), kihúztuk róla
mindazokat, akik huszonöt mérföldnél messzebb laktak, és megkérdez-
tük a szülőket, volna-e kedvük részt venni egy tudományos kutatásban,
amelynek középpontjában a viselkedésgátlás - a szégyenlősség - áll.
70 százalékuk igent mondott - ami jól mutatja, mekkora becsben tartják

az egyetemet -, és elkezdhettük megszervezni, hogy bejöjjenek a labo-
ratóriumba.
Habár akadt néhány papa, inkább mamák hozták be a tipegőket - ösz-
szesen 368-at, és egyszerre mindig két családot hívtunk be. Akkori hall-
gatóm, Rona Finman kísérte a mamákat a laboratóriumba, ahol a sarok-
banjátszószobát rendeztünk be, a padlót teleszórtuk játékokkal, a szülők
számára pedig odaállítottunk egy széket. Megkértük őket, hogy töltse-
nek ki egy kérdőívet, amely részint alapadatokra kérdezett rá, részint a
gyermek temperamentumát firtatta (változékony hangulatú?, szorongó?,
szégyenlős?), illetve a szülőkét is. A kicsik eközben a padlón játszottak a
játékokkal - kockákkal, babákkal, kis teherautókkal és hasonlókkal.
Pár perc elteltével kinyílt a játszószoba ajtaja, és begurult a távirányít-
ható robot, Robié. Robié alig valamivel volt kisebb, mint a gyermekek,
három keréken gurult, a szeme két villogó izzó volt, a fejét jobbra-balra
tudta forgatni, és amikor beszélt, mozgott a szája. Végig mi irányítottuk,
és amikor közeledett a gyermekekhez, robothangon megszólalt: „Szia,
Robié vagyok, a robot, és azért jöttem, hogy játsszam veled. No, játsz-
szunk?" A mamák, Rona utasításának megfelelően, továbbra is a kérdő-
ívre figyeltek, és nem néztek föl, nem teremtettek semmilyen kapcsolatot
a gyermekükkel.
A kicsik mindenféle reakciót mutattak. Volt, aki odarohant Robie-hoz,
megtapogatta, beszélt hozzá. Mások megdermedtek, nem szóltak, nem
mozdultak. Will például, aki egy tanár és egy állami hivatalban dolgozó
adminisztrátor fia volt, azok közé tartozott, akik megdermedtek. Ahogy
Robié belépett, Will elhajította a játékot, amivel éppen játszott, és egy
moccanás nélkül, némán meredt a robotra. Élénken figyelt, az arca aggo-
dalmat tükrözött, és leste, mikor csinál valami bajt Robié. Amikor a robot
közelebb ment hozzá, Will pár lépést hátrált, de aztán ismét ledermedt.
Robié még párszor próbálkozott azzal, hogy játékra bírja Willt, majd egy
idő után bejelentette, hogy mennie kell, megfordult, és azon az ajtón,
amelyiken bejött, távozott. Láttuk, hogy Will fellélegzik; visszatért belé az
élet, és újra játszani kezdett. Ugyanakkor Sam - aki egy kis építkezési vál-
lalkozás tulajdonosának és egy könyvtárosnak a fia volt - azon nyomban
141
odaszaladt Robie-hoz, ahogy belépett az ajtón, mosolygott rá, elkapta, és

megállás nélkül beszélt hozzá. Rona biztosra vette, hogy Sam előbb-utóbb
letöri Robié antennáját, és akkor nem fogjuk tudni irányítani. Sam ugrán-
dozott Robie-val a kezében, odakiáltott a mamájának („Nézd! Mami! Itt
egy robot!"), miközben a „mami" derekasan próbálta követni az utasítá-
sainkat, és töltötte ki a kérdőívet, bármi történjék is körülötte.
Ha az olvasó megszorozza 184-gyel Samet és Willt, megérti, mi min-
dent figyeltünk meg azokban a huszonöt percekben: hogy tipegőink ho-
gyan teremtenek kapcsolatot (vagy nem) Robie-vaL Voltak Willjeink,
szégyenlős, tartózkodó és félős gyermekek, akik csöppet sem voltak ru-
galmasak; ők nem tudták legyőzni idegen helyen az idegen lénytől való
félelmüket. És persze voltak Samjeink, akik könnyen barátkoztak, lazán
és rugalmasan viselkedtek, tudták kezelni a megrázkódtatást, amit a be-
szélő robot okozott, és alkalmazkodtak a különös helyzethez. Az akkor
közkeletű zsargonnal élve voltak olyan gyermekeink, akikben szinte nem
mutatkozott viselkedésgátlás, és voltak olyanok, akikben igen magas
fokú viselkedésgátlás lakozott - ami rugalmassággal, illetve a rugalmas-
ság szinte teljes hiányával párosult. És persze voltak gyermekek a kettő
között. Hat hónappal a viselkedés értékelése után (eddig tartott ugyanis,
mire minden gyermekkel végigcsináltuk a Robie-próbát) megkértük a
családokat, hogy ismét jöjjenek el hozzánk, és megmértük a gyermekek
alapszintű EEG-aktivitását. Az „alapszintű" EEG mérése úgy történik,
hogy a vizsgált személy nyugalomban van, nem csinál semmi különöset
- azt persze nem tudtuk ellenőrizni, hogy a kicsik nem ábrándoznak-e,
netán nem dúdolják-e magukban a Szezám utca főcímdalát.
A tipegőkorúak hihetetlen mértékben különböznek egymástól szé-
gyenlősség és barátkozó kedv tekintetében, de ez aligha számít szenzáció-
nak. Ezt a legközelebbi homokozó mellett üldögélve is megfigyelhetjük.
Mi másra voltunk kíváncsiak. Mint mondtam, a fejlődéspszichológiában
ekkoriban általánosan elterjedt paradigma szerint a temperamentum
nem változik. Ennek akartunk utánajárni.
Annak alapján, ahogy a háromévesek Robie-ra reagáltak, a 368 gyer-
mekből kiválasztottunk hetvenet a longitudinális vizsgálatra. Nagyjából
egyenlő arányban választottunk a legszégyenlősebbek közül, amilyen
Will is volt, akik alig beszéltek Robie-hoz pár szót, inkább anyjuk ölé-
be temették az arcukat; a bátrak közül, amilyen Sam volt, aki még tíz
másodpercet sem töltött az anyjával, inkább kinevezte Robie-t a legjobb
új barátjának; illetve olyan gyerekeket, akik a kettő között voltak, átlagos
időbe telt, hogy megbarátkozzanak Robie-val, és átlagos mennyiséget be-
széltek vele. Aztán megkértük a szülőket, hogy hét-, illetve kilencévesen
hozzák vissza a gyermekeket hozzánk.
Kagan eredményei alapján, miszerint a temperamentum változatlan,
azt vártam, hogy azok a gyerekek, akik Robie-val szégyenlősek voltak,
a következő találkozásnál is azok lesznek, és aki tipegőként könnyen ba-
rátkozott, az megmarad társaságkedvelőnek. De a tudományban még a
nagyra tartott eredményeket is próbára kell tenni, Kagan kutatásaival
kapcsolatban pedig eleve számos kétely merült fel, elsősorban az egyik
kollégámban, Maureen Rickmanben, aki a Robié robotos kísérletek so-
rán bizonyult felbecsülhetetlen segítségnek.
Maureen akkor járt idegtudomány alapképzésre a Madisonon - az
1980-as évek elején -, amikor ilyen ott még nem is létezett, csak mester-
képzés. Maureen azonban meggyőzte a vezetést, hogy hadd rakjon össze
magának idegtudomány főszakot, és a rabja is lett. Miután megszerezte a
diplomáját, öt évet dolgozott a csecsemőkutatásban; különösen a hallás
fejlődésével foglalkozott, de mint nemrégiben mesélte: „Olyasmit akar-
tam csinálni, aminek tényleg van valami tétje. Hallottam, hogy van egy
pasas, aki valódi emberekkel folytat kutatásokat, EEG-t használ, hogy
behatárolja az egyes régiókban az agyi funkciókat, és olyan kérdésekre
keres választ, mint hogy milyen a szorongó ember agya." Ez a pasas én
voltam, és Maureen hozzám került mesterképzésre.
Elmondtam Maureennek, hogy Kaganhez hasonlóan mi is azt néz-
zük meg, hogy a hároméves korban kimutatható viselkedésgátlás vajon
a gyermekkor későbbi szakaszában is megmarad-e, és hogy az agyi akti-
vitási minták alátámasztják-e a vonás megmaradását. Addigra Maureen
örökölt egy helyet a longitudinális vizsgálatban, és a harmadik mérést
végeztük; a gyerekek kilencévesek voltak. Mielőtt azonban ránézett volna
a gyerekekre, az volt a dolga, hogy újraolvassa Kagan „aki egyszer szé-
gyenlős, az is marad" tanulmányait, amelyek szerint a gyermekkori visel-
143
kedésgátlás megmarad kamaszkorra is. A közismert végkövetkeztetésen

túl Maureen az igen kacifántos módszertani részletekre is figyelt.
Egyik délután bekopogott az irodámba, és azt kérdezte, vajon fel-
figyeltem-e valamire a tanulmányokban - konkrétan arra, hogy Kagan
a gyerekek szégyenlősségét a szülői értékelések alapján mérte. Ezzel az
lehet a gond, mondta Maureen, hogy a szülők hajlamosak úgy gondol-
kodni a gyermekeikről, hogy vélekedésük egy idő után szinte kőbe vésett
igazság lesz számukra. Ez a gyerek „veszekedős". Ez a gyerek „okos". Ez
a gyerek „szégyenlős". De mi van akkor, ha az osztályozás szokása vakká
teszi a szülőket azokra a változásokra, amelyek a gyerek temperamentu-
mában végbemennek? Mi van akkor, ha a háromévesen szégyenlős gyer-
mekről a szülő azt gondolja, hogy egy életre szégyenlős marad? Vajon ez
nem torzíthatta Kagan eredményeit? Kagan ugyan nem csak a szülők íté-
letére támaszkodott a méréseiben, de ez mindenképpen az egyik tényező
volt, ami akár problémát is jelenthetett.
Ám volt egy másik módszertani aggály is. A kutatásokat mélyeb-
ben megvizsgálva Maureen észrevette, hogy Kagan az első nyolc spon-
tán megszólalás hossza alapján osztályozta a gyermekeket. Ha az ol-
vasó kissé értetlen ezen a ponton, megnyugtathatom, hogy Marureen
is az volt. Megszámolni, hogy hány szót használ egy gyermek az első
nyolc megszólalásában különféle laboratóriumi helyzetekben, majd az
alacsony szó számot szégyenlősséggel, a bőbeszédűséget pedig a visel-
kedésgátlás hiányával azonosítani - fából vaskarika. Az a gyermek, aki
azt kérdezi, hogy „Ki ez?" szégyenlősebb lenne annál, aki azt kérdezi,
hogy „Mami, mami, ki ez az ember, aki itt ül?". Vannak, akikből a szé-
gyenlősség azt váltja ki, hogy idegesen és vég nélkül csacsognak, mások
viszont csöndben maradnak, mondta Maureen. „Hogy jutott eszébe,
hogy ilyen alapon mérje a szégyenlősséget? - kérdezte. - Ha mérési el-
járáshoz folyamodunk, annak érvényesnek és értelmesnek kell lennie,
vagy nagyon jó magyarázattal kell előállni, hogy miért épp úgy csinál-
tuk, amit csináltunk."
Kagan ugyanakkor érthetőbb méréseket is végzett a szégyenlősséggel
kapcsolatban. Nézte azt is, hogy a gyermekek idegen jelenlétében meg-
dermednek-e, illetve hogy e találkozás következtében milyen magas lesz
náluk a stresszhormon szintje. Mindenesetre módszerének két különös

vonása - a szülői értékelés és a szavak száma a gyermekek megszólalá-
saiban - arra késztetett bennünket, hogy elgondolkodjunk, vajon tényleg
olyan megalapozott-e a szégyenlősség tartósságára vonatkozó elképzelé-
se, mint azt széles körben tartják.
Ajaj! Oda a temperamentum
Az ilyen korú gyermekek esetében Robié már nem volt bevethető. Tud-
tuk, hogy a kilencévesek ugyanakkora eséllyel vágják földhöz, mint hogy
foglalkoznak vele. Ügy döntöttünk, annak érdekében, hogy megvizsgál-
juk náluk a viselkedésgátlást, három különböző helyzetbe hozzuk őket.
Az első helyzetben egy idegen - egyik hallgatóm - ült a szobában, ahova
a gyermekek beléptek, és olvasott. Voltak olyan gyerekek, akik azonnal
odamentek, és megkérdezték: „Mit olvasol?" Mások tudomást sem vettek
róla, hanem játszani kezdtek. A második helyzetben az egyik kollégám
vicsorgó farkasmaszkban beszélt a gyerekekhez, aztán levette a maszkot,
és arra biztatta őket, hogy fogják meg, és próbálják ki az álarcot. Voltak
gyerekek, akik félelmükben összekuporodtak, mások boldogan játszot-
tak vele. Végül a harmadik helyzetben átkísértük a gyerekeket egy olyan
szobába, amelyik tele volt kissé veszélyes játékszerekkel, így volt ott egy
kétméteres cső, gerenda (a tornaszer), valamint egy állványon egy goril-
lamaszk. Mindegyik helyzetet megfigyeltük: hogy milyen hamar megy
oda a gyermek magától az idegenhez, hogy hagyja-e, hogy az idegen le-
üljön mellé a padlóra, és játsszon vele, hány perc telik el, amíg szóba
áll az idegennel, és mennyi időt vesz igénybe, hogy egy méterre meg-
közelítse, hogyan reagál a farkasmaszkra, és hogy játszik-e valamivel a
„kockázatszobában".
A gyermekek viselkedésének megfigyelése mellett még két mérést
végeztünk. Ahogyan annak idején, hároméves korukban, most, kilenc-
évesen is fél évvel később vettük fel az alapszintű EEG-adatokat. A bátor
(vagy a kísérlet terminológiája szerint viselkedésükben kevésbé gátolt)
gyerekeknél mindkét életkorban a jobb oldalihoz képest a bal oldali pre-
frontális kéregben volt kimutatható nagyobb aktivitás, míg a szégyenlős
145
a z a g y érzei.mi é l e t e
(vagyis a viselkedésükben jobban gátolt) gyerekeknél a bal oldalihoz ké-

pest a jobb oldali aktivitás volt nagyobb.
Ezt az aszimmetrikus prefrontális mintát már épp elégszer láttam:
olyanoknál, akik depresszióban szenvedtek (a bal oldalinál nagyobb jobb
oldali aktivitás), elégedett csecsemőknél (a jobb oldalinál nagyobb bal
oldali aktivitás). Most először fordult elő azonban, hogy az aszimmet-
riát olyasmihez tudtuk kötni, ami nem kimondottan érzelmi jelenség:
ez alkalommal azt figyelhettük meg, hogy a bal-jobb aktivitás a bátor-
sággal, illetve a szégyenlősséggel van összefüggésben. A viselkedés és az
agyi aktivitás között minden életkorban szoros kapcsolatot találtunk.
A nagyobb bal oldali prefrontális aktivitással rendelkező gyerekekre
kevésbé volt jellemző a viselkedésgátlás, míg azok a gyerekek, akiknél
a legerőteljesebb volt a jobb oldali prefrontális aktivitás, szélsőségesen
viselkedésgátoltak voltak. A bátor gyermekek gyorsabban helyrejönnek
egy-egy kudarc után, és képesek folytatni, amit előtte csináltak, nem zök-
kennek ki. A szégyenlős gyerekek ezzel szemben sokkal hosszabban rea-
gálnak a nehézségekre; ezért dermednek le hosszabb időre egy ismeret-
len helyzetben. Ez megerősítette azt a sejtésemet, hogy az érzelmi stílus
rugalmasság dimenziója a prefrontális kéreg bal-jobb aszimmetriájában
is megmutatkozik.
Egy teljes évbe telt, mire összeszedtük minden gyermekcsoport-
tól a viselkedésre vonatkozó, illetve az EEG-adatokat, majd újabb egy
évbe, míg kielemeztük őket. A hosszú hónapok alatt, míg a számokon
rágódtunk, az is izgatott bennünket, hogy vajon a viselkedésgátlás te-
kintetében a tipegők megfelelnek-e kilencéves önmaguknak Maureen
alig tudta leplezni megdöbbenését, amikor elém tárta az adatokat. Min-
den mérést alaposan áttekintett - meddig tartott szóba állni a robottal
vagy az idegennel, mennyi időt vett igénybe odamenni a robothoz vagy
az idegenhez, hány veszélyes játékkal játszott a gyermek -, majd kiszá-
molta, hogyan korrelálnak az értékek a gyermekek tipegő-, hét-, illetve
kilencéves korában. Megdöbbenése annak szólt, amit talált - pontosab-
ban nem talált. A három-, hét- és kilencéves korban felvett mérések nem
voltak megfeleltethetőek egymásnak. Vagy hogy egészen pontos legyek,
a viselkedésgátlás tekintetében a hároméves kortól kilencéves korig ter-
jedő időszakra a korreláció értéke 0,03.69 Azok számára, akik nem já-
ratosak a statisztikában: ha a korreláció értéke 1, az azt jelenti, hogy a
két mennyiség szorosan korrelál egymással - magasságunk centiméter-
ben, illetve hüvelykben kifejezett értéke között a korreláció mértéke 1.
A 0 korreláció azt jelenti, hogy a két értéknek semmi köze egymáshoz
- annak, hogy a Yankees hányszor győzött egy baseballévadban, és hogy
hány Vera nevű menyasszony volt ugyanabban az időszakban, a korre-
lációs mutatója 0.
Az a tény, hogy a hároméves kori és a kilencéves kori viselkedésgát-
lás között 0,03 a korreláció, egyetlen dolgot jelenthet: azt, hogy a visel-
kedésgátlás nem változatlan. „Teljesen esetlegesen alakul újra a három
csoport - a szégyenlős, a bátor és a kettő közötti gyermekeké - fakadt
ki Maureen. - Minden csoportban a gyermekek nagyjából egyharmada
maradt ott, ahol hároméves korában volt, de nézd, a többi máshová ke-
rült." Kilencéves korára a gyerekek kétharmada másik csoportba került
ahhoz képest, ahol eredetileg (háromévesen) volt.
Eléggé megdöbbentett bennünket, hogy Kagan kutatásainak ennyi-
re ellentmondó eredményre jutottunk, így megkértem Maureent, kon-
zultáljon az egyetem gyermekfejlődéspszichológia-kutatóival, illetve a
zseniális statisztikussal, Hill Goldsmithszel, hogy nem követtünk-e el
valamilyen hibát. Mondjuk, nem tévedtünk-e abban, hogy olyan méré-
seket tettünk egymás mellé, mint hogy mennyi ideig tart a gyermeknek
játékba bocsátkozni Robie-val, és szóba elegyedni az idegennel, illetve
minden másban, ahogyan a gyerekeket a szégyenlős, a bátor és a köztes
kategóriába soroltuk. Annak alapján, amit Hill mondott, Maureen újra el-
végezte az összes elemzést - majd ismét felbukkant az irodámban, és leg-
alább akkora meggyőződéssel, mint lelkesedéssel ezt mondta: „Továbbra
is véletlenszerű az eloszlás!" A gyermek, aki tipegőként szégyenlős volt,
kilencéves korára egyenlő eséllyel vált szégyenlőssé, bátorrá, vagy került
valahová a kettő közé. Ugyanez áll a merész tipegőkre, akiknek az egy év-
69 R. J. Davidson, M. D. Rickman: Behavioral Inhibition and the Emotional Circuitry of

the Brain: Stability and Plasticity During the Early Childhood Years. In Extrémé Fear,
Shyness, and Social Phobia: Origins, Biological Mechanisms, and Clinical Outcomes.
Eds L. A. Schmidt, J. Schulkin. New York, Oxford Uníversity Press, 1999,67-87.
147
tizeddel későbbi temperamentumára vonatkozó kilátásokat egy érme fel-

dobásával éppolyan pontosan tudjuk előre jelezni, mint hároméves kori
temperamentumuk ismeretében.
Hogy meggyőződjünk róla, nem a viselkedésvizsgálat körül csú-
szott-e el valami, újraelemeztük a gyermekek prefrontális EEG-aktivitási
mintáit. A viselkedési adatokkal - amelyek ritkán olyan egyértelműek,
hogy támadhatatlanok lennének - még csak előfordulhat, hogy vala-
mit összezavartunk. Az EEG azonban teljesen objektív. És ez a mérés
is megtorpedózta a rögzített temperamentum dogmáját. Egyes gyerekek
EEG-mintázata hároméves korukban olyan volt, mint kilencéves koruk-
ban - éppúgy, mint ahogy egyes gyerekeknél megmaradt a viselkedés-
gátlás. Összességében azonban a három- és a kilencéves kori EEG között
0,1-nél kisebb volt a korreláció. És nagy megkönnyebbüléssel vettük tu-
domásul, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél megmaradt az évek során
ugyanaz az agyfunkció-mintázat, változatlan maradt a viselkedésgátlás is
- ami igazolja újabb méréseink érvényességét. A bátor, illetve a szégyen-
lős gyerekek esetében a relatíve nagyobb bal, illetve jobb oldali prefron-
tális aktivitás megfelelt a viselkedési adatoknak Azok a gyerekek, akik-
nél nagyobb bal oldali aktivitást mértünk, barátságosak voltak Robie-val,
és szóba elegyedtek az idegennel.
De nem ezt vártuk. A hároméves korban mért agyi funkció és visel-
kedés nem jelezte előre, hogy milyen lesz a gyermek kilencévesen. Több-
ségüknél az, hogy milyenek voltak hároméves korukban - és milyen
volt ekkor az agyuk - jócskán különbözött attól, amilyenek kilencévesen
voltak. Ez volt az első alkalom, amikor megkérdőjeleződött saját feltéte-
lezésem azzal kapcsolatban, hogy a genetikai alapú vonások változatla-
nok lennének, és ez késztetett arra, hogy elgondolkozzam az emberi agy
plaszticitásán.
Ezekben az adatokban az volt a nyugtalanító, hogy egészen addig
a gyermekek fejlődésének általánosan elfogadott modellje szerint, ha
egy csecsemő a születésekor szélsőségesen szégyenlős és szorongó (ezek
azok a kisbabák, akik felvisítanak, ha valaki megköszörüli a torkát, és
azután vigasztalhatatlant zokognak), abból szorongó gyermek lesz,
és fennáll a veszélye annak, hogy felnőttkorban szorongásos zavara ala-
kul ki. E modell szerint az a gyermek pedig, aki végtelenül merész, aki
felmászik a bútorok tetejére, vagy aki egy tálcával a feneke alatt lecsúszik
a lépcsőn - és kalandjai eredményeként megannyiszor a sürgősségi osz-
tályon köt ki -, vad és őrült kamasz lesz (felnőttként pedig vagy tőzsdei
kereskedő vagy drogdíler lesz belőle). „De az derül ki, hogy a gyermekek
temperamentumában több a változás, mint az állandóság - emlékezte-
tett nemrég Maureen. - Nem arról van ugyanis szó, hogy felnőve több
társas készségük lesz, ezért képesek mégis szóba állni az idegennel, mi-
közben mélyen, belül továbbra is szorongó gyermekek. Ugyanis a régi
modell így látta: az ember rápakolhat tanulással vagy szocializációval
egy réteget az alapvető temperamentumára, de veleszületett szégyen-
lőssége vagy merészsége továbbra is ott lesz. Mi azonban azt találtuk,
hogy az agy megváltozott. Az egykor szégyenlős gyermekek átkerültek
a bátor vagy a köztes csoportba, a valaha bátor gyermekek pedig a köz-
tes csoportba vagy a szégyenlős végletre. A gyermekek kétharmadánál
a teljes rendszer - az agy, a fiziológia, a temperamentum és a viselkedés
is - megváltozott. Ez pedig ugyancsak kikezdte a temperamentum sta-
bilitásának gondolatát."
„Azt mutattuk ki, hogy ha egy gyermeknek megtanítjuk, hogy beszél-
jen, ha valaki beszél vele, megváltozik a fiziológiai háttér, és a szégyen-
lős gyermek bátorrá válhat - folytatta Maureen. - Ha szégyenlős gyer-
mekünket olyan helyzeteknek tesszük ki, amelyek szorongást keltenek
- és itt nem kell különösebben szélsőséges dolgokra gondolni: mondjuk,
a játszótéren betesszük más gyerekek mellé a homokozóba -, és megtá-
mogatjuk ezekben a helyzetekben, akkor megtanítjuk arra, hogyan bir-
kózzon meg velük. A túl merész gyerekeket arra kell megtanítani, hogy
figyeljenek oda környezetük vészjelzéseire. Például megállíthatjuk őket,
hogy nézzék meg, mit csinálnak más gyermekek, hogy lássák, nem kell
mindig elsőnek lenniük, és nem kell minden kihívásra ugraniuk. Ebben a
vizsgálatban azt az eredményt kaptuk, hogy a riadalomreakciókkal bezá-
rólag minden megváltozott. Vagyis nem csak külső mázról van szó. Azaz
nem helyes azt gondolnunk a gyermekünkről, hogy ha egyszer szégyen-
lősnek született, mindörökre az is marad a velejéig: valójában szégyen-
lős, még ha egy idő után nem úgy viselkedik is. Azt mutattuk ki, hogy ezt
149
a »velejéig« elemet meg lehet változtatni; megváltoztatható a szégyenlős-

ség és a szélsőséges bátorság mögött meghúzódó agyi mintázat."
Maureen ugyan elhagyta a tudományos pályát, hogy gyakorló gyer-
mekpszichológus legyen, ez az úttörő jelentőségű felfedezés azonban
megmarad neki. „Ha azt nézem, miként befolyásolt ez a fölfedezés a
szakmámban - háromévesnél idősebb gyermekekkel foglalkozom -, ta-
lán arra késztet, hogy megpróbáljam megértetni az emberekkel az egyéni
különbségek jelentőségét, és azt, hogy az egyéni különbségeket nem kell
problémaként kezelni. Lehet, hogy valaki nagyon mereven van »huza-
lozva«, és minden zajra megriad. Másnál a túl finom szenzoros érzékelés
áll az ideges stílus hátterében. De ez csak akkor probléma, ha nekünk
magunknak problémát jelent. Nem kell azt gondolni, hogy ezek az elté-
rések patologikusak. Bizonyos fajta gyermekről beszélhetünk, de hibás
gyermekről nem. Azok a szülők, akik elhozzák hozzám a gyermeküket,
sok esetben hihetetlenül megkönnyebbülnek, amikor azt mondom ne-
kik, hogy nincs szüksége gyógyszerre; csak megértésre és támogatásra."
És a szelídek örökségül b í r j á k . . . a bátorságot
Hogy valami sejtésünk legyen arról, hogyan és miért válik a bátor tipegő
szégyenlős kamasszá, a szégyenlős tipegő pedig bátor kamasszá, nézzük
meg, mi történt Willel és Sammel. Willnek, a megdermedő tipegőnk-
nek volt egy cserfes húga és - nagy szerencséjére - olyan tanárai, akik
ösztönözték a társas hajlamait. Kilencéves korára ugyan nem lett belőle
rendkívül könnyen barátkozó gyermek, de határozottan a köztes terep-
re mozdult el. Sam édesapja rákbeteg lett, ami miatt kétszer is kórházba
került, egyszer Sam öt-, majd hétéves korában. Az apa betegsége érthető
módon az egész családnak nagy veszteséget jelentett, és szerepet játsz-
hatott abban is, hogy Sam, aki kicsiként az egyik legvirgoncabb és leg-
inkább barátkozó gyermek volt a mintánkban, kilencéves korára a köztes
terepen elhelyezkedő gyerekek népes táborát gyarapította.
Jóllehet Will és Sam nem egyik végletből a másikba került, de a szél-
sőséges viselkedésgátlásból, illetve annak szélsőséges hiányából a köztes
állapotba kerültek. Nagyjából a gyermekek fele mozdult el a másik irány-
ba a középtől az egyik vagy a másik véglet felé. És volt néhány gyermek,

aki az egyik véglettől a másikig jutott. Háromévesen Shawn volt a visel-
kedésében legkevésbé gátolt tipegőink egyike. Szinte azonnal odament
Robie-hoz, megállás nélkül csacsogott hozzá, és sugárzóan mosolygott.
Azt hiszem, szívesen hazavitte volna Robie-t, hogy a barátja legyen. Az-
tán amikor Shawn nyolcéves volt, édesapja váratlanul meghalt rákban.
Amikor kilencévesen láttuk a fiút, ledermedt az idegen jelenlétében,
a veszélyes játékok szobájában pedig semmivel nem játszott. Viselkedé-
sében az egyik leginkább gátolt gyermek lett.
Talán már érthető, miért szeretem vizsgálni a gének expresszivitását:
fantasztikus lenne tudni, mi történt a „szégyenlősséggénekkel" azoknál
a gyerekeknél, akik tipegőként Robié jelenlétében csak lekucorodtak, az-
tán negyedikes korukban vígan játszadoztak a farkasmaszkos idegennel.
És azt is szeretném tudni, mi történt a szégyenlősséggénekkel azoknál
a gyerekeknél, akik háromévesen minden további nélkül odamentek
Robie-hoz, aztán kilencévesen inkább egy sarokba húzódtak, semhogy
kapcsolatba lépjenek a közelükben üldögélő és olvasó idegennel. Szeret-
ném tudni, miként befolyásolta Will DNS-ét, hogy egy háztartásban él
egy virgonc lánytestvérrel, és hogy támogató tanárai hatása hogyan jutott
el az egyes génekig, és némította el őket, míg másokat bekapcsolt. Na-
gyon szeretném tudni, hogy a stresszhormonok, amelyek Shawnt akkor
árasztották el, amikor csövekre és drótokra kötve látta az apját, aztán az
érzelmi megrázkódtatás, amelyet apja halála váltott ki belőle, és a szo-
rongás, amelyet hetekkel, hónapokkal később is érzett („Mi lesz velem
apa nélkül?"), hogyan változatta meg a DNS-ét. Jóllehet Meaney kísér-
leteiből pontosan tudjuk, honnan vegyünk mintát a patkányok agyából,
ha a stresszhormon-receptorok génjeit keressük, az ember esetében ez
a tudásunk nincs meg. De ha meglenne is, az emberek nem nézik túl jó
szemmel, ha az agyukból akarunk mintát venni. Ilyen vizsgálatot csak
olyan embereken lehet elvégezni, akik fölajánlják az agyukat kutatási cé-
lokra. Az a vizsgálat a legjobb példa erre, amelyet Meaney öngyilkosok
agyán végzett.
Ennek a gyermekekkel folytatott kutatásnak az eredménye volt az első
lecke számomra arról, mekkora erő lakozik az agy plaszticitásában. A fej-
151
lődés során egyes, akár a legjellemzőbb vonásai is alapvetően megváltoz-

hatnak, mint például a frontális kéreg aktivitásának EEG-mintázata.
Vajon hogyan lehet összeegyeztetni Kagan eredményeivel azt a föl-
fedezésünket, hogy a viselkedésgátlás - legalábbis három- és kilencéves
kor között - lényegében nem állandó? Arra később jöttünk rá, hogy az,
hogy az idők során milyen mértékben marad szilárd a temperamentum
egy olyan jellemzője, mint a viselkedésgátlás, önmagában szilárd egyéni
megkülönböztető jegy. Vagyis egyes emberekben ez a vonás tipegőkortól
a kamaszkor kezdetéig megmarad, másokban viszont nem. A gyerekek-
nek van egy olyan alcsoportjuk, akiknél a viselkedésgátlás és egyes, hozzá
kapcsolódó agyi aktivitási minták az idők során változatlanok marad-
nak, míg más alcsoportokban nem. Kagan, ha nem is szándékosan, ta-
lán csak az első csoportba tartozó gyermekeket vizsgálta. Ez nagyjából a
gyermekek 15 százaléka. Mint láttuk, Will, Sam és Shawn esetében az új
környezeti hatások (támogató tanárok és a testvér hatása), illetve a fáj-
dalmas élettapasztalatok (egy közel álló személy betegsége vagy halála)
módosíthatja a temperamentumot és az érzelmi stílust. Ha környezetünk
változatlan marad (és itt a „környezeten" a személyes tapasztalatok mi-
lyenségét is értem), akkor a temperamentum és az érzelmi stílus sem vál-
tozik Ha azonban nem marad az, akkor az érzelmi stílus megváltozik.
Az érzelmi stílus - és így tulajdonképpen a személyiség, temperamen-
tum, valamint a genetikai alapú vonások - lényeges tényezőinek változ-
tathatósága lehetővé teszi a szülők és a tanárok számára, hogy megálla-
pítsák, milyen a gyermek érzelmi stílusa, és megpróbálják alakítani. Még
ha egy gyermek olyan genotípussal jön is világra, amely szorongásra ítéli,
nyugodt és támogató közegben nevelkedve ezek a génjei lehalkíthatók, és
szinte szó szerint beállítható, hogy az adott gén milyen mértékben legyen
expresszív. Hasonlóképpen a genetikai alapon eredendően szégyenlős
gyermeket is szociábilis kamasszá és felnőtté lehet nevelni, ha szülei nem
rejtik el, és nem erősítik a szégyenlősségét, hanem szelíden arra biztat-
ják, hogy kapcsolatba lépjen más gyermekekkel. A környezet nem csak
a viselkedést és az agyi funkciókat alakítja. Azt is befolyásolja, hogy egy
gén be- vagy kikapcsolódik, vagyis hogy öröklött tulajdonságaink mi-
lyen mértékben válnak expresszívvé.
6 . FEJEZET
Az elme, az agy és a test, avagy hogyan

befolyásolja az érzelmi stílus az egészségünket
Körömcsikorgás a táblán. A szemgolyónkba fúródó és egyre mélyebbre

hatoló tűsarok. A talpunkon lassan végighúzott, éles kés. Nem lépések
zaja hallatszik mögöttünk?
Senkire nem akarom ráhozni a frászt. Vagyis hát de, viszont okom van
rá: pszichológiai reakciót szeretnék kiváltani valamire, ami az olvasónak
csak a fejében létezik. Lehet, hogy az olvasó nem szisszen föl, és nem
fogja be a fülét a táblán csikorgó köröm hangjára (vagy a gondolatára),
és talán a szembe fúródó éles tárgy elképzelésétől sem fut végig a hátán
a hideg, mint nekem. De abban eléggé biztos vagyok, hogy van valami,
aminek a látványa vagy az elképzelése nyaktól lefelé fiziológiás reakciót
indít be. Az érzések és a gondolatok - amelyek az agyból erednek - szó
szerint kipattannak a szürkeállományból, és eljutnak a test minden zugá-
ba. William James úgy gondolta, hogy az érzés nem más, csupán a testér-
zetek felfogása. Ha ilyen messzire nem is mennék, a modern agykutatás
kétségkívül kimutatta, hogy az érzelmek nemcsak az agyat, de a testet
is elárasztják: a szorongás növeli a vérnyomást, és gyorsítja a szívverést,
míg az elégedettség érzése erősíti az immunrendszert, ami azzal jár, hogy
nem adjuk meg magunkat olyan könnyen a fertőzéseknek és más ragá-
lyos betegségeknek, mint azok, akik folytonos érzelmi hullámverések kö-
zepette élnek.
Amit eddig elmondtam, abból kiderül, hogy az érzelmi stílus befo-
lyásolja azt, ahogyan önmagunkat és a környezetünket érzékeljük, azt,
153
AZ AGY ÉRZEi.MI ÉLETE
ahogyan viselkedünk, sőt bizonyos mentális zavarok iránti fogékony-

ságunkat is. Az érzelmi stílus ugyanakkor a fizikai egészségünkre is ki-
hat. Fiziológiai következményekkel jár, és jelentős hatása van a légző-,
az immun-, az emésztési, az endokrin, illetve a szív- és érrendszer mű-
ködésére is - vagyis nyaktól lefelé az egészségi állapotunkra. Akár azt
is megkockáztatom, hogy az összes emberi viselkedésforma és pszichés
állapot közül az érzelmi életünk gyakorolja a legnagyobb hatást a testi
egészségünkre.
A pszichoszomatikus orvoslás megalapozói, a pszichoszociális ténye-
zők és a betegség összefüggéseinek tanulmányozói már több évszázad-
dal ezelőtt ráéreztek erre. A világ első orvosai - mint a Kr. e. 3. szá-
zadban élt görög anatómus, Eraszisztratosz, a 2. században élt Galénosz
(Marcus Aurelius orvosa),70 illetve a 10. században élt perzsa filozófus,
Avicenna - mind a pulzusszám alapján állapították meg a „szerelmi
bajt", ugyanis úgy vélték, hogy a nemkívánatos szerelem nyomot hagy
a szenvedő fiziológiáján. Plutarkhosz egyik híres története szerint a gö-
rög Szeleukosz király egyszer magához hívatta Eraszisztratoszt, hogy
vizsgálja meg a fiát, Antiokhoszt, aki egy más orvosok által ismeretlen
betegség következtében már halálán volt. Eraszisztratosz megfigyelte,
hogy valahányszor jelen volt a fiatalember környezetében a király új
(tizenéves) felesége, Sztratoniké, Antiokhosz „mindazokat a testi elvál-
tozásokat [mutatta], amelyekről Szapphó beszél. Antiokhosznak is el-
akadt a hangja, lángvörös lett az arca, elsötétült a tekintete, arcán veríték
gyöngyözött, heves és szabálytalan szívdobogás fogta el - írja Plutar-
khosz. - Végül teljes levertség és ájulás fogta el, elkábult és halottsápadt
lett. Eraszisztratosz ekkor úgy érvelt magában, hogy a király fia nem
erőltetné a hallgatást és az öngyilkosságot, ha másba lenne szerelmes."71
(A történet boldog végkifejlete, hogy a nagyvonalú király átengedte új
feleségét a szerelembe esett fiúgyermeknek; arról nem szól a fáma, mit
szólt mindehhez Sztratoniké.)
70 M. M. Mesulam, J. Perry: The Diagnosis of Love-Sickness: Experimentál Psychophy-

siology Without the Polygraph. Psychophysiology 9 (1972): 546-51.
71 Máthé Elek fordítása.
154
Viselkedési medicina
A pszichoszomatikus orvoslást elme-test orvoslásnak is nevezik, rész-

ben azért, mert a pszichoszomatikus szó olyasfajta pejoratív értelemre
tett szert, hogy a tünetek, amelyektől valaki szenved, valójában csak a
páciens fejében léteznek. Manapság viselkedésgyógyításról vagy egész-
ségpszichológiáról beszélnek, de bármi legyen is a neve, komoly sikere-
ket tudhat magáénak. Kutatások szerint a szociális elszigetelődés növeli
a kortizol- és más stresszhormonok szintjét, emeli a vérnyomást, gyen-
gíti az immunrendszert, aminek következtében azoknak az embereknek
a többsége, akik egyedül élnek, vagy nincs megbízható társas hálózatuk,
gyengébb antitestválasszal reagál az influenzaoltásra. Ám mint az első
fejezetben erre már utaltam, ezek az eredmények az átlagos választ tük-
rözik, és figyelmen kívül hagyják a rendkívüli reakciókat. Ha azonban
valaki csak olyan embereket vizsgálna, akik köszönik, jól elvannak ma-
gukban - miként ilyen kutatást sajnos még senki nem végzett -, gya-
nítom, arra jutnának, hogy a szociális elszigetelődés semmiféle káros
pszichés következménnyel nem jár. Épp ellenkezőleg: ha egy introvertált
személyt arra kényszerítünk, hogy legyen társas lény, valószínűleg épp
annak lennének káros következményei.
A skála másik végén a társasági élet kisebb kockázati tényező a szív-
koszorúér megbetegedésében, és nem okoz annyi megfázást és más fer-
tőzéseket, továbbá hosszabb életet eredményez. De ez megint csak nem
általános: ha valaki nagy partiarc, igencsak kiteszi magát mindenféle
kórokozónak, amelyek átfurakodhatnak a védelmi rendszerén. Ha pedig
úgy erőltetjük a bulikat, a hivatali funkciókat, az üzleti összejöveteleket,
hogy közben még csak nem is érezzük jól magunkat - hanem épp ellen-
kezőleg, stresszel bennünket a helyzet -, az aligha a hosszú élet titka, és
az immunrendszerünk sem jár jól vele.
A viselkedésorvoslás azt is kimutatta, hogy a depresszió növeli a koro-
naér megbetegedése miatt bekövetkező halál kockázatát. Erre az olvasó
talán azzal reagál, hogy a szomorú, magányos emberek hajlamosak olyan
önpusztító életmódra, mint a túlzott dohányzás vagy alkoholfogyasztás,
és ezért rosszabbak az életkilátásaik és az egészségük. Ezek a kutatások
155
azonban mindezen lehetőségeket is figyelembe vették, és ki is zárták őket

az oksági mechanizmusok közül. Rendre azt találták ugyanis - általában
persze hogy az érzelmi állapot önmagában előre jelzi az egészségügyi
problémákat.
Mivel az érzelmek fiziológiai következményekkel járnak, ebből az kö-
vetkezik, hogy ugyanez igaz az érzelmi stílusokra is. Az adott érzelmi stí-
lus hátterében meghúzódó agyi aktivitás olyan fiziológiai rendszerekkel
van kapcsolatban, amelyek szerepet játszanak az egészség megőrzésében
és a betegségek kialakulásában. Ami az agyban végbemegy, az szükség-
szerűen befolyásolja azt, ami a testben zajlik. Ráadásul a kommunikáció
kétirányú, vagyis a testi folyamatok is befolyásolják az agyat.
Ezek az állítások persze nem olyan rettenetesen meglepőek. Elvégre
azt, hogy az érzelmek jól érzékelhetően befolyásolják a testünket, bárki
tanúsíthatja, aki érzett már súlyos stressz okozta hányingert, vagy hogy
nagy boldogság hatására megsokszorozódik az energiája, netán hányko-
lódott már álmatlanul mély szomorúságában. Ám egészen a legutóbbi
időkig csak igen kevés vizsgálat mérte egyidejűleg a mentális és a fizi-
kális (vagyis az agyon kívüli, úgynevezett perifériás biológiai) jellemző-
ket, főként azért, mert a tudományos kutatások egymástól hihetetlenül
szeparáltan folynak. Aki érzelmekkel foglalkozik, az nagyjából annyira
hajlamos, mondjuk, a tüdőfunkciót vagy az immunrendszert vizsgálni,
mint amennyire egy órásmester kíváncsi a tűzhelyünkre.
Ugyanakkor az, hogy az érzelmeknek az egészségmegőrzésben be-
töltött szerepe az orvoslásban nem túk gyakran tárgyalt téma, óriási
hiányosságot is tükröz a tudományon belül. Jóllehet a viselkedésorvos-
lás igen bőségesen dokumentálja a pszichés tényezők szerepét a beteg-
ségek kialakulásában, amikor mechanikus elemzésre kerül sor, akkor
kevéssé veszik figyelembe. Hiányzik az összefüggések lépésről lépésre
történő magyarázata, az tudniillik, hogy egy agyban végbemenő ese-
mény (és amennyire én tudom, minden érzelemnek van agyi repre-
zentációja) milyen következményekkel jár a testben. Ahhoz, hogy az
egészségpszichológiát komolyabban vegyék, több olyan elemzésre lenne
szükség, amely azt vizsgálja, hogy a pszichés és a pszichoszociális ténye-
zők hogyan „bújnak a bőrünkbe", és befolyásolják a perifériás biológiát
AZELMEjAZAGYÉSATeST. . ..aVAGYHOGYANBEFOi.vÁSOLJAAZÉRZkLMiSTÍlUSAZEGÉSZSÉGÜNKET
oly módon, hogy az kihat az egészségünkre. Vagyis fel kellene hagynunk

az „agyatlan" viselkedéssel.
És szerintem ezt el lehet érni. Az érzelmi stílus hat dimenzióján belül
az egyik fontos felismerés, hogy ezek a dimenziók meghatározott ideg-
rendszeri kapcsolatrendszerekkel és a kapcsolatrendszerek sajátos mű-
ködésével állnak összeköttetésben, miként azt a 4. fejezetben leírtam. És
ez adja számunkra a kiindulópontot: vajon ezeknek az agyi régióknak ez
a bizonyos aktivitási mintája hogyan kerül ki a koponyából a testbe, hogy
ott az egészségünket befolyásoló változásokat indítson el? És a testben
zajló események vajon hogyan jelzik vissza és befolyásolják az érzelmi
stílus mögött meghúzódó agyi kapcsolati rendszerek működését?
Az a tény, hogy az érzelmi stílus befolyásolja fizikai egészségünket, le-
hetőségek egészen új világát nyitja meg, és más szintre emeli az elme-test
orvoslást. Arra enged ugyanis következtetni, hogy úgy kontrollálhatjuk
az érzelmeinket és a gondolatainkat, hogy az jót tegyen az egészségünk-
nek, és hogy mindannyiunknak - az orvosoknak, az egészségügynek és
a potenciális betegeknek egyaránt - komolyabban kell vennünk az elme
szerepét, amikor meg akarjuk érteni egy betegség okait, illetve a betegség
kezelésében és megelőzésében is.
Ne légy beteg! Légy boldog?
Amikor az egészségpszichológusok az érzelmek egészségre gyakorolt ha-

tásáról szóltak, évtizedeken keresztül csak a negatív érzelmeket tárgyal-
ták: a haragot, az ellenségességet, a depressziót, a félelmet és a szorongást.
Mint már említettem, arra vonatkozóan, hogy a negatív érzelmek gyen-
gítik az immunrendszert, növelik a szívbetegségek és más megbetege-
dések kockázatát, számtalan bizonyíték áll rendelkezésünkre. 2005-ben
két jeles egészségpszichológus összeszámolta, hány vizsgálatot végeztek
a depresszió és az egészség, illetve a boldogság és az egészség összefüg-
gésével kapcsolatban,72 és arra jutottak, hogy az előbbi témát hússzor
72 S. D. Pressman, S. Cohen: Does Positive Affect Influence Health? Psychological Bul-

letin 131 (2005): 925-71.
157
annyi esetben vizsgálták, mint az utóbbit. Az egészségpszichológusok

csak a legutóbbi időkben kezdtek komolyabb figyelmet szentelni a po-
zitív érzelmek, a boldogság, az öröm, az elégedettség, a vágy, az izgalom,
a lelkesedés és a hasonló érzések hatásának. De amint belefogtak, rögtön
seregnyi kapcsolat bukkant fel, úgyhogy mostanra a viselkedésorvoslás
legmasszívabb és legkövetkezetesebben jelen lévő eredménye a pozitív
érzelmek és az egészség kapcsolata. A kapcsolat megteremtése azonban
sok erőfeszítést kívánt. Mégpedig azért, mert a pszichoszomatikus or-
voslás egy másik akadályát is le kellett győzni, nevezetesen az emberek
hangulatának értékelésére kellett megbízható módszert találni.
Ez igen egyszerűnek tűnhet. Kérdezzünk meg valakit, általában meny-
nyire boldog vagy elégedett az életével, és - gondolhatnánk - már vihet-
jük is az adatbankba vagy legalábbis a labornaplóba. Valójában azonban
az emberek ezt meglepően rosszul ítélik meg. Hogy ezt honnan tudjuk?
Onnan, hogy bár azt, hogy általában mennyire vagyunk elégedettek az
életünkkel, egyik napról a másikra nagyjából ugyanúgy kellene megítél-
nünk - elvégre a családunk helyzete, a karrierünk, az egészségünk és a
jóllét-érzetünket befolyásoló más tényezők nem változnak napról napra
(a váratlan katasztrófákat és a lottóötöst leszámítva) -, mégis, attól füg-
gően, hogy mikor kérdezzük őket, nagyon változó, milyen választ adnak
az emberek. Ne feledjük, nem az a kérdés, hogy „Hogy érzi magát ebben
a pillanatban? Milyen a hangulata?", hanem hogy „Általában mennyire
elégedett az életével?" Ha esős napon kérdezzük az embereket az általá-
nos jóllétükről, többnyire kevésbé lesznek elégedettek, mint napos idő-
ben. Ha akkor tesszük fel a kérdést, amikor nagyon vacak volt a hazafelé
út, szintén alacsonyabbra értékelik a jóllétük mértékét, mint egy jól sike-
rült iskolai vagy munkanap közepén.
Mivel azonban a kérdés lényegét nem érinti az időjárás, sem a ké-
nyelmetlen utazási körülmények, hanem olyan dolgokra vonatkozik,
mint hogy jó házasságban élünk-e, elégedettek vagyunk-e a karrierünk-
kel, büszkék vagyunk-e a gyermekeinkre, világos, hogy ez gondot jelent.
Különösen olyan kutatások esetében jelent ez problémát, amikor az ál-
talános jóllét és a fizikai egészség összefüggését mérik. Ha a jóllét érté-
kelése a fentebb részletezett okok miatt olyan megbízhatatlan, akkor az
AZELMEjAZAGYÉSATEST. . ..AVAGYHOGYANBEFOi.vÁSOLJAAZÉRZkLMISTíLUSAZEGÉSZSÉGÜNKET
egészséggel való minden kapcsolata is homályban marad. Az általános

jóllét és az egészség kapcsolatára irányuló kutatások ennek megfelelően
évtizedeken át egymásnak ellentmondó eredményeket hoztak, részben a
boldogság mérésének problémája miatt.
Szerencsére a pszichológus Dániel Kahneman felismerte, hogy nem
lehet bízni abban, hogy az emberek őszintén és pontosan megmondják,
mennyire elégedettek az életükkel, és mennyire boldogok73 - és ez akkor
is így van, ha a válasz független attól, hogy esik-e, vagy nem. Kahneman
2002-ben megosztott közgazdasági Nobel-díjat kapott az ítéletalkotással
és döntéshozatallal kapcsolatos, nagy hatású fölfedezéséért, de alapvető
fontosságú kutatásokat folytatott a szubjektív jóllét megítélésében rejlő
előítéletekkel, valamint azzal kapcsolatban is, hogy milyen módon ke-
rülhetjük el őket. Kollégáival azt a fölfedezést tette, hogy az embereknek
az élettel való elégedettségéről következetesebb és pontosabb képet ka-
punk akkor, ha nem közvedenül erről a kérdésről faggatjuk őket, hanem
arra kérjük őket, hogy számoljanak be aktuális helyzetükről, és aztán a
válaszokat összerakva értékelhetjük általános jóllétüket. A gyakorlatban
ez azt jelenti, hogy a vizsgált személyek kapnak egy csipogót vagy mobil-
telefont vagy valamilyen más eszközt, és egy héten keresztül szabálytalan
időközönként kapnak egy SMS-t vagy telefonhívást. Valahányszor kap-
csolatba lépnek velük, beszámolnak róla, hogy adott pillanatban hogy
érzik magukat. A sok minta összegzése kiad egy boldogság- vagy jól-
létindexet, amelyet lényegesen kevésbé befolyásolnak olyan esetlegessé-
gek, mint például hogy egy bámészkodó turista miatt lekéssük a gyerme-
keinkkel elköltendő vacsorát.
Miután a kutatók felismerték az egyenlet bal oldalát (ami a boldog-
ság szintje), úgyszólván már azzal a feladattal is megbirkóztak, hogy
megbecsüljék az egyenlet jobb oldalát (egészség), és így azt is, hogy
a jóllét van-e valamilyen hatással a testre. Csak, hogy világos legyek,
amikor a boldogság szintjéről beszélek, azon valami tartós dolgot ér-
73 D. Kahneman, A. B. Krueger, D. A. Schkade, N. Schwarz, A. A. Stone: A Survey

Method for Characterizing Daily Life Experience: The Day Reconstruction Method.
Science 306 (2004): 1776-80.
159
tek, amit a pszichológusok sajátosságnak, nem állapotnak tekintenek

- az adott személy érzelmi tapasztalatát, nem pedig az eseményekre
adott múló válaszát. A Kahneman által kidolgozott módszertan lénye-
ge, hogy az érzelmi állapotok helyett az érzelmi sajátosságokat ragadja
meg. És egy másik lényeges pont: azok a vizsgálatok, amelyeket leírok,
mind a prospektív tervezésnek nevezett eljárást alkalmazták, ami azt
jelenti, hogy a vizsgálat elején az érzelmi sajátosságokat mérték (va-
lamint az egészséget), aztán meghatározták, hogy az adott sajátosság
a vizsgálat ideje alatt mennyire jelzi előre az egészségben bekövetkező
változásokat. Mivel az érzelmi állapotot az egészségügyi változás előtt
mérték, ez a változás nem lehetett oka az érzelmi sajátosságnak - vagy-
is a betegség nem lehetett a depresszió oka, ahogyan az sem lehetett
a szilárd megelégedettség hátterében, hogy valakit évről évre elkerült
az influenza. Előbb volt ugyanis a depresszió és a megelégedettség. Ez
pedig azt jelenti, hogy megalapozottabb az az elképzelés, miszerint az
egészségi állapotban bekövetkező változás az alapvető érzelmi sajátos-
ságnak tulajdonítható.
Számos más kutatás szerint azonban, amelyek az elme és a test kap-
csolatának az egészségre gyakorolt hatását vizsgálják, ez nem így van.
Egyes kutatások például kapcsolatot találtak a pozitív érzelmek megléte
és aközött, hogy az otthonukban élő idősek körében alacsonyabb a stroke
aránya, vagy hogy a szívkoszorúér-megbetegedésben szenvedők ritkáb-
ban kerülnek vissza kórházba, illetve hogy a művi úton megtermékenyí-
tett nők nagyobb eséllyel fogannak meg, és hordják ki végig gyermekü-
ket. Jóllehet ezek a vizsgálatok izgalmasak és meggyőzőek, nem zárták ki
annak a lehetőségét, hogy a negatív érzelmi sajátosságok tulajdonképpen
szubklinikai betegségekre utalnak. Vagyis nem zárták ki annak a lehető-
ségét, hogy a negatív érzelmeket a rosszabb egészségi állapot váltotta ki
(valószínűbb, mondjuk, az, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések
betegségérzetet váltanak ki, és emiatt több negatív érzelem alakul ki ben-
nünk, mint az, hogy negatív érzelmeink következtében alakul ki vala-
milyen szív- és érrendszeri megbetegedés), vagy hogy a jobb egészségi
állapot eredményeként vannak pozitív érzelmeink - különösen az, hogy
energikusnak érezzük magunkat -, semmint fordítva.
AZELMEJAZAGYÉSATEST. . ..aVAGYHOGYANBEFOi.VÁSOLJAAZÉRZkLMISTÍLUSAZEGÉSZSÉGÜNKET
Az olvasó nyilván találkozott már olyan elképzelésekkel, hogy a pozi-

tív érzelmeket jobb gyógyulási esélyekkel kapcsolták össze - azzal tudni-
illik, hogy „Gondolkodj pozitívan, és túléled a mellrákot [vagy más ha-
lálos betegséget]!". Ennek a bizonyítékai azonban legalábbis kétségesek.
Eleve nem sok kutatás vizsgálta ezt az elképzelést, és amelyeket lefolytat-
tak, azok is meglehetősen vegyes eredményeket hoztak. Ezek a kutatások
nekem azt mondják - és ebben a véleményemben sokan osztoznak a vi-
selkedésorvoslás legkiválóbb képviselői közül hogy a pozitív érzelmek
azon betegek esetében járhatnak áldásos hatással, akik megfelelő kezelést
kapnak, és egyébként is viszonylag jók a hosszú távú túlélési esélyeik.
Ilyen lehet egy első stádiumban lévő mellrák, a koszorúér megbetegedé-
se vagy az AIDS. A túlzott mértékű pozitív érzelmek azonban akár még
károsak is lehetnek olyan emberek esetében, akik valamilyen rossz prog-
nózisú betegség előrehaladott stádiumában vannak. Ilyen lehet egy át-
tétes melanoma, a mellrák vagy az utolsó stádiumban lévő vesebetegség.
Például azért, mert az állandó pozitív szemlélet - „Rendbejövök" - azzal
a következménnyel jár, hogy a beteg elbagatellizálja a tüneteit, és ezért
nem kapja meg a megfelelő kezelést, esetleg nem veszi be a felírt gyógy-
szereket, nem megy el a javasolt vizsgálatokra vagy kezelésekre. A túlzott
optimizmus olykor visszaüt
Több friss kutatás meggyőzően bizonyítja, hogy a pozitív érzelmek
jótékony hatással vannak az egészségünkre. Az egyik ilyen vizsgálatban
a University College London két kutatója, Andrew Steptoe és Michael
Marmot74 - az egészség és betegség pszichobiológiájának két, világszin-
ten vezető szakértője - 116 férfi és 100 nő egészségére és jóllétére vo-
natkozó adatait gyűjtötte össze. Mind a 216 vizsgált személy negyvenöt
és ötvenkilenc év közötti, középkorú brit közszolgálati alkalmazott volt.
A kutatók azt elemezték, hogy van-e összefüggés a - Kahneman által
kialakított, megbízható értékelés szerinti - jóllét és három fontos bioló-
giai marker, a pulzusszám, a kortizol, illetve a plazma fibrinogénszintje
74 A. Steptoe, J. Wardle, M. Marmot: Positive Affect and Health-Related Neuroendoc-

rine, Cardiovascular, and Inflammatory Processes. Proceedings ofthe National Acade-
my of Sciences 102 (2005): 6508-12.
161
között. (Mind a 216 fő részt vett a népesség egészségi állapotának fel-

mérésére irányuló, híres Whitehall-vizsgálatban, így több tucat biológiai
és orvosi mérés eleve rendelkezésre állt.) Az alacsonyabb pulzusszám ál-
talában a szív- és érrendszer jobb állapotával van összefüggésben, ezért
van az, hogy az atléták pulzusszáma percenként csak negyven- vagy akár
csak harminc-valamennyi. A kortizol az a stresszhormon, amelyet a vese
fölött elhelyezkedő mellékvese választ ki, amikor az agyból félelem vagy
szorongás jele érkezik. Abban segíti a szervezetet, hogy akut stressz ide-
jén mobilizálja az erőforrásait, illetve gátolja a gyulladást, amely a stresz-
szel jelentkező sérülésből adódhat. Amikor azonban a kortizol túlzott
mennyiségben vagy szükségtelenül - vagyis nem éppen fenyegető, köz-
vetlen veszély, hanem lappangó, krónikus szorongás miatt - szabadul fel,
akkor károsíthatja az agyat és a szervezetet, akár pusztíthatja is az agy
neuronjait. A plazmafibrinogén olyan molekula, amely a gyulladásos
folyamatokban és a koszorúér-megbetegedésekben egyaránt jelen van.
Mivel a vérben olyankor emelkedik meg a szintje, amikor stresszhely-
zet alakul ki az életkörülményekben, a gyulladások általános markere, és
olyan betegségekben is szerepet játszik, mint a cukorbetegség, a szív- és
érrendszeri megbetegedések, illetve az asztma.
A kortizol szintje azoknál a résztvevőknél, akik a legkevésbé tartották
boldognak magukat, átlagosan 48 százalékkal volt magasabb, mint azok
esetében, akik a legboldogabbnak értékelték magukat. A legkevésbé bol-
dog résztvevőknél a plazmafibrinogén-válasz is rendkívül megugrott két,
stresszkeltő feladatra adott válasz következtében. Az egyik a Stroop-teszt
volt, amelyben a résztvevőknek azt kellett megmondaniuk, milyen színű
Untával nyomtattak bizonyos szavakat (ami olyan szó esetében, mint a
zongora nem bonyolult, de némi fejtörést igényel akkor, ha a piros szó
szerepel ott zöld tintával vagy a kék barna tintával). A másik feladatban
egy csillagot kellett nyomon követni tükörképen. Mindezek tetejébe a
résztvevőknek azt mondták, hogy ezt a feladatot átlagosan pár másod-
perc alatt szokták megoldani - vagyis lényegesen gyorsabban, mint
ahogy ténylegesen képesek rá -, úgyhogy a résztvevők eléggé stresszelve
érezték magukat. Fiziológiai értelemben azonban az egyes emberek igen
különbözőképpen kezelték a stresszt. A legkevésbé boldog csoport tag-
A ZEI.MEJA ZAGYÉS ATEST.. .>VAGYHOGYANBEFOLYÁSOLJAAZÉRZELMISTÍLUSA2EGÉSZSÉGÜNKET
jainál a fibrinogén átlagos szintje tizenkétszer akkorára nőtt, mint a leg-

boldogabb csoport tagjainál.
Ezek az eredmények világosan mutatják, hogy a boldogság olyan bio-
lógiai markerekkel áll kapcsolatban, amelyek fontos szerepet játszanak az
egészségben. Steptoe és Marmot azonban nem hagyta ennyiben. Három
év elteltével újra megkeresték önkénteseiket, és megismételték a fizio-
lógiai méréseket. Azt az eredményt kapták, hogy azoknál, akik magas
pontszámot értek el a pozitív érzelmek terén, továbbra is alacsony volt
a kortizol és a fibrinogén szintje, mint ahogy a pulzusszám is. Vagyis az
eredeti eredmények nem egyszeriek voltak.
A következő lépésben azt határozták meg, hogy a boldogság ténylege-
sen befolyásolja-e a fizikai egészséget. Az egyik legmeggyőzőbb kutatást
Sheldon Cohen, a Carnegie Mallon Egyetem egészségpszichológusa vé-
gezte,75 334, tizennyolc és ötvenöt év közötti önkéntessel, akiket három
héten át naponta egyszer felhívtak a kutatók (Kahneman boldogság- és
jóllétmérése szerint), hogy értékeljék az érzéseiket. Az önkéntesek arról
számoltak be, hogy kilenc pozitív és kilenc negatív jelző közül - mint
boldog, vidám, nyugodt, laza, élénk és energikus, illetve szomorú, de-
pressziós, ideges, haragos - melyik illik rájuk leginkább. Háromheti han-
gulatértékelés után a résztvevők elmentek Cohen laboratóriumába, ahol
a kutatók rhinovírust tartalmazó oldattal teli cseppentőt helyeztek az or-
rukba (ez a vírus okozza a náthát). A következő öt napot az önkéntesek
elkülönítve, a laboratóriumban töltötték olvasással, filmnézéssel, zene-
hallgatással, alvással és evéssel. A nap fénypontja az volt, amikor a kutatók
benéztek hozzájuk, hogy megvizsgálják őket, vajon elkapták-e a náthát,
és ha igen, milyen súlyos a megbetegedésük. A fertőzés súlyosságának
egyik mércéje az volt, hogy festéket spricceltek az önkéntes orrlyukába,
és megfigyelték, hogy mennyi idő alatt éri el a festék a torok hátsó falát.
A másik mérce az önkéntesek által használt zsebkendők súlya volt.
Cohen és munkatársai arra az eredményre jutottak, hogy a legtöbb
pozitív érzelmet mutató önkéntesek csaknem háromszor kisebb valószí-
75 S. Cohen, W. J. Doyle, R. B. Turner, C. M. Alper, D. P. Skoner: Emotional Style and Sus-

ceptibility to the Common Cold. Psychosomatic Medicine 65 (2003): 652-7.
163
nűséggel kapták el a náthát, mint a legkevésbé boldog résztvevők Azt is

kimutatták, hogy a legtöbb társas interakciót folytató résztvevők bete-
gedtek meg a legkevésbé, közülük is főleg azok nem lettek betegek, akik
különösen pozitív beállítódásúak. Ez a kapcsolat akkor is fennállt, ha a
kutatók az önkéntesek alapimmunitását vizsgálták (vagyis azt, hogy az
önkénteseknek a kísérlet kezdetén volt-e a náthavírussal szembeni anti-
testjük). Érdekes módon azok, akiknek a legtöbb pozitív érzelmük volt, a
megbetegedés bármely fokán kevesebb és enyhébb tünetről számoltak be
- vagyis ha két ember a nyálkatermelés alapján ugyanolyan mértékben
kapta el a náthát, az elégedettebb résztvevő kevesebb és enyhébb tünet-
ről beszélt, míg a szomorúbb vagy rosszkedvűbb személyek (ugyanolyan
fokú tünetekkel) szörnyű megfázásra panaszkodtak. Ezek alapján a pozi-
tív érzelmek és az egészség kapcsolatának kutatásakor nagyon résen kell
lenni: ha ugyanis csak megkérdezzük az embereket az egészségi állapo-
tukról, a pozitív érzelműek többnyire akkor is rózsaszínűbb képet feste-
nek, amikor az objektív mérések azt mutatják, hogy semmivel sincsenek
jobban, mint depressziós, morcos és krónikusan haragvó szomszédaik.
Ezért fontos az, hogy a kutatások során ténylegesen mérjük a betegség
súlyosságát, miként Cohen tette, és ne pusztán megkérdezzük az embe-
reket reumatikus ízületi gyulladásukról, fibromyalgiájukról vagy más
egészségügyi problémájukról.
Egyetlen kutatás önmagában nem állapíthat meg semmilyen tudo-
mányos tényt, és így van ez a boldogság és az egészség kapcsolatával is.
Noha e téren Cohen vizsgálata szerintem az egyik legprecízebb, más ki-
tűnő kutatások is hasonló eredményre jutottak. Egy vállalkozó szellemű
csapat lecsapott olyan naplókra, levelekre és más, önéletrajzi írásokra,
amelyek fiatal (átlagosan huszonkét éves), a Boldogasszony Iskolanő-
vérek kongregációjához tartozó apácák egy csoportjától származtak.76
1930. szeptember 22-én a Milwaukeeban élő rendfőnök minden, alá tar-
tozó apácának levelet küldött, amelyben arra kérte őket, hogy írjanak
76 D. D. Danner, D. A. Snowdon, W. V. Friesen: Positive Emotions in Early Life and Lon-

gevity: Findings from the Nun Study. Journal of Personality and Social PsychologySO
(2001): 804-13.
a z e l m e a z a g y é s a t e s t . . ..avagyhociyanbefoi yásoi.jaazérzelmistíi.usazegészségünket
önéletrajzot. Az írások közül elég sok fennmaradt. Ezeket elemezte a

Kentucky Egyetemen a Dávid Snowdown vezette tudóscsoport oly mó-
don, hogy a 180 önéletrajzban minden pozitív, negatív vagy semleges ér-
zelmet kifejező szót kódoltak. A tudósok összeszámolták a pozitív érzel-
meket kifejező szavakat és mondatokat. Kiderült, hogy minél több ilyen
fordult elő egy szövegben, annál nagyobb volt az esélye annak, hogy az
írója hatvan év elteltével még életben van. Figyelemre méltó azonban,
hogy a negatív érzelmeket közvetítő szavak és mondatok gyakorisága
nem társult a korai elhalálozás nagyobb kockázatával - ami fontos jelzés
arra, hogy a pozitív érzelmek jelenléte, nem a negatívak hiánya kedvez
a hosszú életnek.
Egy másik kitűnő kutatás hatvanöt és kilencvenkilenc év közötti me-
xikói amerikaiakat vizsgált két éven át.77 Arra jutottak, hogy akinél a
kutatás elején magasabb volt a pozitív érzelmek szintje, feleakkora va-
lószínűséggel halálozott el a következő két év során, mint az, akinél ala-
csonyabb szinten álltak a pozitív érzelmek. Ez a 2000-ben írt tanulmány
azért egészen kiváló, mert a kutatók nemcsak betegségek hosszú sorát
vették tekintetbe (szívproblémákat, stroke-ot, rákot, cukorbetegséget és
ízületi gyulladást), hanem azt is, hogy valaki túlsúlyos, dohányzik, iszik,
valamint a negatív érzelmeket is. Az összefüggés - a pozitív érzelmek és
a hamarosan bekövetkező elhalálozás kisebb kockázata között - még az
élettartamot negatívan befolyásoló betegségek és szokások meglétének
tekintetbevétele mellett is fennállt.
Szintén meggyőző az a 2001-ben született tanulmány, amely egész-
séges idős embereknél vizsgálta a pozitív érzelmeket.78 Azt derítették ki,
hogy aki a vizsgálat kezdetén a pozitív érzelmek alacsonyabb szintjét
mutatta, annál nagyobb volt a valószínűsége, hogy a következő hat év
során valamikor stroke-ot kap - különösen ha az illető férfi. A stroke
77 G. V. Ostir, K. S. Markides, S. A. Black, J. S. Goodwin: Emotional Well-Being Predicts

Subsequent Functional Indepcndence and Survival. Journal of the American Geriatrics
Society 48 (2000): 473-8.
78 G. V. Ostir, K. S. Markides, M. K. Peek, J. S. Goodwin: The Association Between Emo-
tional Well-Being and the Incidence of Stroke in Older Adults. Psychosomatic Medi-
cine 63 (2001): 210-5.
165
magyarázatának más kockázatait tekintve ezek a tudósok is kizártak szá-

mos más tényezőt - mint életkor, jövedelem, iskolázottság, családi álla-
pot, elhízás, vérnyomás, dohányzás, korábbi szívinfarktus, cukorbeteg-
ség, negatív érzelmek.
Hetven, beteg és egészséges embereket vizsgáló tanulmány alapján
2008-ban készült az a meggyőző áttekintés, amelyben a kutatók arra ju-
tottak, hogy a pozitív mentális jóllét és a boldogság mind az egészséges,
mind a beteg mintában összefüggésbe hozható a kisebb mortalitással.7®
A mentális jóllétet például összekapcsolták azzal, hogy az egészséges em-
berek körében alacsonyabb volt a szív- és érrendszeri megbetegedés miatt
bekövetkezett elhalálozás aránya, és azzal, hogy csökkent a halálozási ráta
a veseelégtelenségben szenvedők, illetve a HIV-fertőzöttek körében.
Ezek és más eredmények együttvéve (hiszen csak párat idéztem a tucat-
nyi kutatásból, amely a pozitív érzelmek és a hosszú élet, illetve a betegsé-
gek témáját vizsgálja) meggyőzően állítják, hogy a boldogság és az egészség
között van kapcsolat. Röviden, a boldogabb emberek a legváltozatosabb
egészségügyi mérések esetében is jobb eredményeket mutatnak, kezdve a
kortizolszinttől a megfázás valószínűségéig, és még tovább is élnek Ezzel
azonban nem akarom azt mondani, hogy a kérdés eldőlt. Épp ellenkező-
leg: ezekben a kutatásokban még sok a tisztázatlan tényező. Például nem
bogozták szét tökéletesen a pozitív érzések meglétét, illetve a negatív érzé-
sek meglétének hiányát. Lehetséges-e, hogy ami a pozitív érzések jótékony
hatásának tűnik, az csupán a negatív érzések hiányának a jótékony hatása,
hiszen számos kutatás a negatív érzéseket a betegséggel kapcsolja össze?
Meglehet, ez szőrszálhasogatásnak tűnik, ám nem az, mégpedig nagyon
gyakorlatias okokból kifolyólag. Amennyiben ugyanis csak a negatív érzel-
mek hiánya szükséges a jó egészséghez, akkor a szemlélet dimenziójának
skáláján elég valahol középütt lenni, távol a borongós, negatív véglettől.
Ha azonban a pozitív érzelmek számítanak, akkor ahhoz, hogy javuljon az
egészségi állapotunk, a pozitív véglet felé kell elmozdulnunk.
79 Y. Chida, A. Steptoe: Positive Psychological Well-Being and Mortality: A Quantita-

tive Review of Prospective Observational Studies. Psychosomatic Medicine 70 (2008):
741-56.
azelme^azagyésatest.._,avagyh0gyanbef0lyás01jaazérzelmistíi.usazegészségünket
Aztán van még egy dolog a pozitív érzelmek és az egészség kapcsola-

tában, ami óvatosságra int: brit kutatások ugyan arra jutottak, hogy a po-
zitív érzelmek összekapcsolhatók a kortizol és a fibrinogén alacsonyabb
szintjével, ami fontos lépés annak a mechanizmusnak a feltárásában,
ahogyan a pozitív érzések az egészséget befolyásolják, de még mindig
sok mindent nem tudunk arról, hogyan működik ez az összefüggés. Egy-
felől akik elégedettek, optimisták, energikusak és így tovább, azok általá-
ban jobban törődnek magukkal, eleget alszanak és mozognak. Többnyire
a társas kapcsolataik is jobbak, ami szintén csökkenti a betegségek és a
korai halál kockázatát. Végül pedig, mint Cohen kimutatta, az orvosok
és más egészségügyi dolgozók szívesebben viselik gondját a kellemes em-
bereknek, talán még messzebbre mennek az orvosi vizsgálatok terén is,
ha valamilyen halálos betegségről van szó, több időt töltenek velük, vagy
igyekeznek rávenni őket egészségesebb szokások kialakítására. Másfelől
viszont léteznek olyan, nagyon is kézzel fogható mechanizmusok, ame-
lyek révén az agy állapota - ezt nevezzük érzelemnek - eljuthat a test
többi részébe, és nyaktól lefelé befolyásolhatja a test egészségét.
Az érzelmek és az egészség kapcsolatát feltáró kutatások indítottak
arra, hogy elgondolkozzam, vajon nem igaz-e ugyanez az egyes érzel-
mi stílusokra. Hadd mutassam be, hogy csupán egyetlen érzelmi stílus,
a szemlélet pozitív változata hányféleképpen befolyásolhatja az egészsé-
günket.
- Talán a viselkedés a legnyilvánvalóbb módja ennek a befolyásnak.
Meglehet, ez nem tűnik nagy számnak, mivel csak közvetve hat az egész-
ségre, de mégis fontos. A jóllét érzete, az öröm átélése, a tartós boldogság
összekapcsolódik azzal, hogy egészségesebben táplálkozunk, rendszere-
sen mozgunk, és jobban alszunk. Mindezek javítják az egészségünket,
azt a képességünket, hogy megküzdünk a mentális és a testi betegségek-
kel, és legyőzzük őket.
- A pozitív érzelmek közvetlenebbül is befolyásolhatják a fizioló-
giát, csillapítják a szív- és érrendszer, illetve a neuroendokrin- vagy hor-
monrendszer működését. Az összekötő mindkét esetben a szimpatikus
idegrendszer, idegrendszerünk jobbára tudattalan része, amely egyebek
mellett fenyegetés esetén a vészreakciót irányítja. Ha a szimpatikus ideg-
167
rendszer működése mérséklődik, a szívverés lassul, amit általában a jó

kardiovaszkuláris rendszer markerének tartanak. A vérnyomás szintén
alacsonyabb lesz, ami csökkenti a stroke kockázatát. A neuroendokrin
rendszer gátlása lejjebb viszi a vér adrenalin- és noradrenalinszintjét,
vagyis csökkenti a vészreakció hormonjait.
- A másik erőteljes mechanizmus, amelynek révén a pozitív érzelmek
az egészséget befolyásolják, az immunitás: kimutatták, hogy a pozitív ér-
zelmek növelik a növekedési hormonok, valamint a prolaktin és az oxi-
tocin szintjét. Az első kettő képes a fehérvérsejtekhez kötődni, miáltal az
immunrendszer őrei még élénkebben és hatékonyabban tudják kivédeni
a fertőzéseket, míg az oxitocin csökkenti a vérnyomást és a kortizolt.
- A pozitív érzelmeknek további jótékony hatásai is lehetnek a szer-
vezetre. Az agyban található egyes neuronok, a szimpatikus rostok össze-
kapcsolnak mindent, ami csak részt vesz az immunrendszer sejtjeinek
termelésében, a csecsemőmirigytől a nyirokmirigyekig. Ha a pozitív ér-
zelmek révén aktiváljuk ezeket a neuronokat, egyúttal a csecsemőmiri-
gyet és a nyirokmirigyeket is aktiváljuk, elszabadítva ezáltal a fertőzések
ellen harcoló sejteket. A szimpatikus rostok számtalan olyan anyagot is
felszabadítanak, amelyek a fehérvérsejtek receptoraihoz kötődnek, és
ugyancsak megerősítik őket a kórokozók elleni küzdelemben.
Mindezek miatt még fontosabb, hogy megismerjük a tényleges me-
chanizmusokat, amelyek révén az érzelmi stílus a fizikai egészséget be-
folyásolja. Mielőtt azonban leírnám, mire jutottunk ezzel kapcsolatban,
hadd illusztráljam az agy és a test közötti szoros kapcsolatot egy nem-
régiben elvégzett kísérletünkkel.
A botox és a test-agy kapcsolat
A hagyományos bölcsesség szerint az agy parancsol a szervezet többi ré-

szének, és mindent ő irányít, míg nyaktól lefelé a test jámboran várja az
utasításokat, és sosem felesel. Valójában azonban ez az utca kétirányú:
az elme és a test oda-vissza kommunikál, és nem csak azon a primitív
szinten, hogy fáj, ha beütjük valamibe a lábujjunkat, vagy kellemes érzés,
ha megmasszíroznak bennünket. Úgy tűnik, az agy a testből érkező visz-
Azelmejazagyésatest. . ..avagyhogyanbefoi.vásoljaazérzklmistílusazegészségünket
szajelzéseket is felhasználja az alapvető információfeldolgozásban. Ezért

a fölfedezésért a botoxnak lehetünk hálásak.
Ezt a szert 2002 óta használják a kozmetikai iparban a homlok ránc-
talanítására (az anyagot a botulinum nevű idegméregből állítják elő,
amelyet a Clostridium botulinum nevű baktérium termel). A botox át-
menetileg, hetekre vagy hónapokra megbénítja az izmokat, miáltal el-
tűnnek a homlok ráncai. Bennünket nem annyira az eltűnő ráncok, mint
a megbénult izmok érdekeltek. Mint a 2. fejezetben írtam, legalábbis
Charles Darwin óta a tudósok gyanítják, hogy az egy-egy érzéshez társu-
ló arckifejezés kiválthatja az adott érzést: ha mosolygunk, boldogabbnak
érezzük magunkat, ha lebiggyesztjük a szánk szélét, kicsit rosszabb lesz
a kedvünk, a homlokráncolásra pedig némi harag önt el bennünket. Eb-
ből az „arcvisszajelzés-hipotézisből" kiindulva meghirdettük a Madison
környéki plasztikai sebészeteken, hogy olyan női önkénteseket keresünk,
akik a glabella (szemöldök közötti) ránc eltüntetése érdekében bejelent-
keztek a musculus corrugator supercilii izom - ismertebb nevén a szem-
öldök-közelítő izom - botoxkezelésére. Ezek a nők, mint kiderült, szám-
talan módját ismerték annak, hogyan manipulálhatják a testből - ebben
az esetben az arcból - az agyba küldött visszajelzéseket.
Összefogtam egy madisoni kollégával, Arthur Glenberg pszichológia-
professzorral és mesterképzésre járó diákjával, Dávid Havassal.80 Egyik
kutatási területük az, hogy hogyan dolgozzuk fel és értjük meg a nyelvet,
különös tekintettel az érzelmi nyelvre. A mi vizsgálatunk során negyven-
egy nőt vizsgáltunk meg az első botoxinjekdó beadása előtt és után, és
azt mértük, mennyi ideig tart nekik elolvasni olyan mondatokat, amelyek
bizonyos érzelmeket váltanak ki. Dühöt kiváltó mondatnak például ezt
választottuk: „Az erőszakos telemarketinges nem hagyja, hogy visszatér-
jen az ebédjéhez." Szomorúság kiváltására a következő mondatot vetet-
tük be: „Kinyitja a mailboxát a születésnapján, és azt látja, hogy egyeden
e-mailt sem kapott." A boldogság kiváltására pedig: „Forró nyári napon
80 D. A. Havas, A. M. Glenberg, K. A. Gutowski, M. J. Lucarelli, R. J. Davidson: Cosmetic

Use of Botulinum Toxin-A Affects Processing of Emotional Language. Psychological
Science 21 (2010): 895-900.
169
jólesik az aquaparkban lenni." Ha a megfelelő arckifejezés valóban ké-

pessé teszi rá az embereket, hogy gyorsabban feldolgozzák és megértsék
az érzéseket, akkor a botoxkezelés után arra számíthatunk, hogy kísérleti
alanyaink kissé megtorpannak, amikor dühítő vagy elszomorító monda-
tokat olvasnak. Amikor dühösek vagyunk, a szemöldök-közelítő izom
összehúzza a szemöldökünket, míg ha szomorúak vagyunk, megemeli
belső végüket. A botoxszal kezelt nők nem képesek a harag és a szomo-
rúság arckifejezésére. Ezért azt feltételeztük, hogy a botoxkezelés után
több időbe telik elolvasni a dühítő és az elszomorító mondatokat, mint
előtte. Mivel azonban a mosoly előállításához nincs szükség a szemöl-
dök-közelítő izomra, megbénítása sem befolyásolja, hogy kísérleti ala-
nyaink tudnak-e mosolyogni, ezért azt vártuk, hogy a boldog mondatok
elolvasásának idejét nem nyújtja meg a kezelés.
És pontosan ezt az eredményt kaptuk. Az olvasás időtartamát úgy
mértük, hogy megkértük a résztvevőket, nyomjanak meg egy gombot, ha
a mondat végére értek Hogy megbizonyosodjunk róla, valóban elolvas-
ták őket, néhány mondat után kérdéseket tettünk fel az épp elolvasottak-
kal kapcsolatban. A szemöldök-közelítő izom lebénítása után a boldog
mondatok elolvasása átlagosan nagyjából ugyanannyi ideig tartott, mint
előtte (1,3 másodpercig), a szomorú és a dühös mondatok olvasási ide-
je azonban megnőtt (1,55 másodpercre). Vagyis nagyjából egy negyed
másodperccel tovább tartott a szomorú és a dühös mondatok elolvasása
a botox után, mint előtte, miközben a boldog mondatok esetében nem
volt ilyen különbség. A kognitív pszichológia és a reakcióidő-mérés vilá-
gában a negyed másodperc egy örökkévalóság, és igencsak szignifikáns
különbségnek számít. A düh és a szomorúság arckifejezésének létrehozá-
sában részt vevő izmok aktiválásának gátlása miatt tovább tartott a dühöt
és a szomorúságot kifejező vagy kiváltó kifejezések elolvasása - vagyis
az olyan érzelmeket kifejező szövegeké, amelyek normális körülmények
között aktiválják a szemöldök-közelítő izmokat. Gyanúnk szerint az tör-
tént, hogy amikor a nők nem tudták összeráncolni a homlokukat, és nem
tudtak szomorú arckifejezést ölteni, akkor az agy nem kapta meg azokat
a jelzéseket, amelyek rendes körülmények között eljutnak az insulába és
170
azi.lmkjazagyésatest. . ^vagyhogyanbefolyásoljaazérzelmistílusazegészségünket
a szomatoszenzoros kéregbe, onnan pedig átkerülnek a bal félteke nyelvi

területeire, ahol a jelentés dekódolódik.
Ez a vizsgálat segített annak megállapításában, hogy az agy és a test
között kétirányú kommunikáció zajlik. Egyre több bizonyíték támasztja
alá ezt az elképzelést. Az egyik kutatásban a résztvevők egyik csoport-
ja vízszintesen ceruzát vett a fogai közé, ami mosolyt gerjesztett, míg a
másik csoport tagjai úgy vették a szájukba a ceruzát, hogy az egyik vége
kilógott, amitől lehetetlenné vált a mosolygás. (A vizsgálat fedőtörténete
szerint az önkéntesek úgy tudták, hogy a kutatók a „pszichomotorikus
koordinációt" vizsgálták.) Ezután karikatúrákat tettek a résztvevők elé.
Azok, akik úgy tartották a szájukban a ceruzát, hogy az mosolyt idézett
elő, lényegesen viccesebbnek találták a karikatúrákat, mint azok, akik
akadályozva voltak a mosolygásban. De vajon miért olyan fontos ez a
kétirányúság?
Asztma: elme-agy-test összeköttetési modell
2001-ben történt, hogy az egyetemen a pszichológiaépület konferencia-

termében ültünk a kollégáimmal és néhány tanítványommal, és arról öt-
leteltünk, melyik betegség lenne „jó" arra a célra, hogy föltárjuk az érzel-
mi stílus és az egészség kapcsolatát. Három kikötésünk volt. Először is
olyan betegségnek kellett lennie, amelynek ismertek a biológiai hatásai,
és objektíven tudjuk mérni; vagyis nem pusztán az, hogy valaki nem érzi
jól magát. Azután bizonyíthatónak kell lennie, hogy jelen vannak pszi-
choszociális tényezők, elsősorban stresszt kiváltó életesemények, amelyek
módosítják a betegség tüneteit; ez arra enged következtetni, hogy az agy
érzelmi kapcsolatrendszerei és ezáltal az érzelmi stílus mindenképpen sze-
repet játszanak a betegségben. A harmadik szempont az volt, hogy olyan
betegség legyen, amely a közegészségügy szempontjából is problemati-
kus, és nagy terhet jelent az ellátórendszernek; így aztán bármi, amit föl-
fedezünk a stílusra és/vagy az agy érzelmi kapcsolatrendszerére irányuló
beavatkozásokkal kapcsolatban, jelentős gyakorlati haszonnal járhat. Egy
olyan betegségnél kötöttünk ki, amelyről sosem hittem volna, hogy egy-
171
szer majd tanulmányozni fogom; ez a betegség az asztma volt. Persze a tu-

domány területén az ember sosem tudhatja, hová sodorja a munka.
Mivel a jelenlévők közül sem én, sem más nem tudott sokat az aszt-
máról, keresnünk kellett valakit, aki viszont igen. A tudomány egyik
szépsége, hogy olyan emberekkel lehet együttműködni, akiknek a szak-
területe fényévekre van a miénktől, a madisoni Wisconsini Egyetem pe-
dig olyan hely, amely tele van ilyen emberekkel - és van többek között
az asztma vizsgálatára szakosodott kutatócsoportja is. Szerencsémre az
együttműködés iránt azonnal nagy érdeklődést tanúsított William Busse
kutatóorvos, a világ egyik első számú asztmaspecialistája, aki épp nagy-
szabású vizsgálatot folytatott az asztma belvárosokban való előfordulá-
sáról. Korábban már végzett olyan kutatást, amelyben kimutatta, hogy a
stressz súlyosbíthatja az asztma tüneteit, és azonnal megértette, hogy az
agynak ebben szerepet kell játszania. Végtére is, a stresszkeltő események
bonyolult dolgok. Az agynak mindenképpen értelmeznie kell az olyan
eseményeket, mint egy adóellenőrzésről szóló értesítés, vagy hogy csök-
kent a nyugdíj-folyószámlánkon az egyenlegünk, vagy hogy nem tud-
tunk találkozni a főnökünkkel, amikor pedig olyan pletykák keringenek,
hogy elbocsátások várhatók.
Korábbi asztmakutatásai során William egy Chris Coe nevű pszi-
chológussal dolgozott együtt, aki a pszicho-neuroimmunológia kutató-
ja,81 vagyis az elme, az agy és az immunrendszer kapcsolata áll kutatásai
középpontjában. Húsz, alapképzésben részt vevő hallgatót toboroztak,
mindegyikük asztmás volt, és a kísérletben a félév során kétszer kis meny-
nyiségű alleigén anyagot lélegeztettek be velük (parlagfüvet, poratkát
vagy macskaszőrt - amelyik az előzetes felmérések során a tüdőfunkciót
a legnagyobb mértékben rontotta). Az első alkalomra viszonylag nyu-
godt időszakban került sor, a másodikra a vizsgák előtt. A hallgatóktól
köpetmintát vettek, abban ugyanis megjelennek olyan molekulák, ame-
lyek tüdőgyulladás során termelődnek - valamint akkor is, ha az asztmás
81 L. Y. Liu, C. L. Coe, C. A. Swenson, E. A. Kelly, H. Kita, W. W. Busse: School Exam-

inations Enhance Airway Inflammation to Antigén Challenge. American Journal of
Respiratory and Critical Care Medicine 165 (2002): 1062-7.
azelmejazagyésatest. . ..avagyhogyanbefoi.vásoljaazérzklmistílusazegészségünket
beteg allergén anyagot lélegez be így a tüdő gyulladásának megbízható

markerei. Mielőtt a hallgatókkal belélegeztették a parlagfüvet, a poratkát
vagy a macskaszőrt, a gyulladásra utaló molekulák ugyanolyan mennyi-
ségben voltak jelen a vizsgaidőszakban is, mint korábban a félév során.
Az allergén belélegzése után azonban a vizsgaidőszak alatt 27 százalék-
kal több gyulladásmarker volt jelen a köpetben, mint a kevésbé stresszes
időszakban - jóllehet mindkét esetben ugyanazt az allergént alkalmaz-
ták. Úgy tűnik, a stressz jelentős mértékben rontja az allergénre adott
pszichés választ.
Azt még most sem értjük, hogy ennek mi a pontos mechanizmusa,
ám egy egészen friss kutatás szerint a folyamatban részt vesz a kortizol.
A stressz növeli a kortizolszintet, ami első pillantásra akár jótékonyan is
hathatna az asztmára: a kortizol ugyanis gyulladásgátló. Akkor hát miért
lesz súlyosabb a tüdőben a gyulladásos folyamat, ha egyszer magasabb a
kortizolszint? Azért, mert az immunsejtek kortizol iránti érzékenysége
csökken, és nem érvényesül a kortizol normális gyulladásgátló hatása. Arra
a lehetőségre, hogy a betegségben a tüdőn kívül más is szerepet játszhat,
sajnálatos módon kevesen gondolnak az asztmát kezelő orvosok közüL
Ez, valamint egy másik, hasonló vizsgálat világosan megmutatja, hogy
bár az asztmát a légutak és esetleg az immunrendszer megbetegedésének
tekintik, érzelmi - és ennélfogva neurológiai - tényezők is jelentős sze-
repet játszanak benne. A vizsga miatt szorongó egyetemistáknál a stressz
miatt az allergének hatására súlyosabb asztmatünetek jelentkeznek. Más,
hasonló vizsgálatok is kimutatták, hogy a stressz súlyosbítja az asztma
tüneteit, ami azt jelenti, hogy az agy kommunikál a légutakkal és a tüdő-
vel. Ezért úgy döntöttünk, hogy a stressz és az asztma közötti kapcsolat
feltárására összpontosítunk - pontosabban arra akartunk rájönni, hogy
az asztma esetében milyen agyi aktivitási mintázatok befolyásolják a lég-
utak elzáródását, illetve a tüdő gyulladásos folyamatát.
Ehhez először is a stressz kiváltására alkalmas módszert kellett talál-
nunk Végül is a korábban már említett és jól ismert Stroop-teszt asztmá-
sokra szabott változatát használtuk. Az 1935-ben kidolgozott Stroop-teszt
színek nevéből áll, amelyeket vagy a névnek megfelelő, vagy más színű
festékkel nyomtatnak ki. Vagyis például a zöld szó vagy zöld, vagy piros
173
érzékenyek az asztmához kapcsolódó, stresszkeltő hatásokra. Azok érzé-

kenyebbek, akik a rugalmasság dimenziójának a lassan magukhoz térő
végén foglalnak helyet. Ők azok, akiket a kudarcok maguk alá temetnek,
és küzdelmek árán térnek csak vissza eredeti érzelmi állapotukhoz. Ha
antigénnek teszik ki őket, az antigén érzékenyebbé teszi az agyukat, és
hiperreaktívak lesznek olyan, az asztmával kapcsolatos stresszkeltő sza-
vak esetén, mint a mellkasi nyomás vagy fulladás. Az e szavakra adott
válaszuk aktiválja az insulát és az elülső cinguláris kérget, ami tovább
súlyosbítja a tüdő gyulladásos reakcióját, mégpedig az agy e régióiból
kiindulva, a gyulladást szabályozó molekulákat - például kortizolt - fel-
szabadító rendszerek révén.
A rugalmasság csak egyike az érzelmi stílusok azon dimenzióinak,
amelyek szerepet játszanak az asztmában. Mint a 4. fejezetben szó volt
róla, ennek a dimenziónak az agyi alapja az insulában összpontosul. Az
asztmások esetében, akik különösen fogékonyak a stresszre, az insula túl-
zottan aktívvá válik, főként akkor, ha asztmával kapcsolatos ingerek érik
őket - például olyan szavakat hallanak, mint zihál vagy fullad. A túlzot-
tan aktív insula a tüdőfunkció visszaesését okozza, ami azt jelenti, hogy
olyasvalaki számára, aki asztmás, jobb kevésbé ön-tudatosnak lenni.
Ezek az asztmával kapcsolatos eredmények új szemléletű kezelések al-
kalmazásának lehetőségét vetik föl. Mivel az agy nyilvánvalóan részt vesz
a tüdő gyulladásos válaszának kialakításában (az alapvető háttérfolyamat
az asztma), ha meg tudjuk változtatni a részt vevő idegrendszeri kapcso-
latrendszert, talán enyhíthetünk egyes tüneteken, és könnyíthetünk a be-
tegség lefolyásán. A l i . fejezetben leírom, hogyan változtathatjuk meg az
agyat az elménk segítségével olyan módszerekkel, mint a meditáció. Ez
úgy történik, hogy az asztmában részt vevő egyes agyi kapcsolatrendsze-
reket - így az insulát és az elülső cinguláris kérget - befolyásoljuk medi-
tációval. Például tudatos jelenlétet (éber figyelmet) célzó meditációt ok-
tatunk. Ezzel a technikával egy harmadik fél szempontjából, pillanatról
pillanatra és ítéletalkotástól mentesen tudjuk megfigyelni saját gondola-
tainkat és érzéseinket. A tudatos jelenlét megtanulásával lehetővé válik
például az, hogy egy asztmás beteg érzelmi reakció nélkül tudjon elolvas-
ni asztmával kapcsolatos szavakat, például azt, hogy zihál. Ha ez megy,
azelme^zagyésatest. . .^vagyhogyanbefolyásoljaazérzelmistíujsazegészségünket
akkor lehetségessé válik, hogy a szó ne indítsa be az asztmarohamhoz

vezető pszichés eseményeket. Ekként a mentális tréning megváltoztatja
az agyi aktivitást, ami pedig az egészséggel és a betegséggel kapcsolatos,
valós eredményeket hozhat.
Az érzelmi stílus és az immunitás
Mint a példák mutatják, meggyőző bizonyítékok vannak arra nézve,

hogy az elménk állapota befolyásolja a szervezetünk állapotát, pontosab-
ban az érzelmek befolyásolják a fiziológiát és ennélfogva az egészséget.
De vajon ennél többet is mondhatunk egy adott érzelmi stílusról és az
egészségről?
Mint talán emlékszik rá az olvasó, az a fölfedezés indított el az egyéni
különbségek, vagyis az érzelmi stílus agyi alapjainak kutatásában, hogy a
prefrontális kéreg aktivitása aszimmetrikus, és ezen belül a nagyobb fokú
bal oldali aktivitás a pozitív, míg a nagyobb fokú jobb oldali aktivitás a
negatív érzelmekkel kapcsolható össze. Annak a kutatásnak a során tu-
datosult bennem, hogy léteznek bizonyos obskúrus vizsgálatok, amelyek
egerekben kimutatták, hogy a bal, illetve a jobb oldali kéreg sérülése elké-
pesztően más hatással van az immunrendszer működésére. Az embereknél
a depresszióval összefüggésbe hozott bal agyfélteke károsodása az immun-
rendszer leromlását vonta maga után. A jobb oldali kéregrégió károsodása
azonban nem. Ettől az eredménytől felvillanyozva elhatároztam, kiderí-
tem, vajon érvényesül-e ez a hatás az emberek esetében is. Vagyis hogy
az agy bal oldali aktivitásának csökkenése vajon nemcsak mentális be-
tegséget (például depressziót) okoz, hanem szomatikus megbetegedést is.
Úgyhogy ismét kapcsolatba léptem húsz egyetemistával, akik egy ko-
rábbi kutatásomban vettek részt, és azt találtam, hogy elképesztően fél-
oldalas a frontális aktivitásuk, vagy szélsőséges bal, vagy szélsőséges jobb
oldali prefrontális aktivitást mértünk náluk.84 Amikor a laborba érkez-
84 D. H. Kang, R. J. Davidson, C. L. Coe, R. E. Wheeler, A. J. Tomarken, W. B. Ershler:

Frontal Brain Asymmetry and Immuné Function. Behavioral Neuroscience 105 (1991):
860-9.
177
tek, vért vettünk tőlük, és a mintát a természetes ölősejtjeik szempontjá-

ból elemeztük; az ölősejt egyfajta fehérvérsejt, a velünk született immun-
rendszer fontos alkotóeleme, amely megtámadja a tumorsejteket, illetve
elpusztítja a vírusfertőzött sejteket. Arra jutottunk, hogy pozitívabb ér-
zelmi stílusra jellemző frontális aszimmetriamintázat - vagyis nagyobb
bal oldali frontális aktivitás - nagyobb ölősejtes aktivitással jár együtt
A magas bal frontális aktivitású résztvevők akár 50 százalékkal maga-
sabb ölősejt-aktivitást is mutattak, mint a magas jobb frontális aktivitású
résztvevők. Ez az eredmény feltűnően hasonlít arra, amit az egereknél
láttunk. Mivel a húsz fő viszonylag kis létszám, néhány év múltán meg-
ismételtem a kutatást, és lényegében ugyanazt az eredményt kaptam:85
a nagyobb bal oldali frontális aktivitás nagyobb ölősejt-aktivitással jár.
De vajon a nagyobb ölősejt-aktivitás lefordítható-e valamilyen érde-
mi eredményre? Az immunműködés nyilvánvalóbban érvényes mérését
szerettem volna elvégezni, és 2003-ban jöttem rá, hogy az oltásra adott
válasz vizsgálata (vagyis annak tesztelése, hogy valaki kialakít-e immu-
nitást) kellőképpen elegáns módszer lenne.86 A laboratóriumomban dol-
gozó, mesterképzésre járó hallgató, Melissa Rosenkranz foglalkozott az-
zal a kérdéssel, hogy van-e kapcsolat a prefrontális aktivitás és az oltásra
adott immunválasz között. Ötvenkét középkorú férfit és nőt toborzott
az influenzaszezon közepén, ami Wisconsinban a késő ősztől tavaszig
tartó időszakot jelenti. Amikor először jöttek be a laborba a résztvevők,
Melissa megmérte az agyuk elektromos aktivitását, hogy megtudja, mi-
lyen aszimmetria áll fenn náluk. Aztán Barbara, a kutatásban dolgozó
nővér minden résztvevőnek beadta az influenza elleni oltást, majd meg-
kértük őket, hogy háromszor térjenek vissza: két, négy, majd huszonhat
hét múlva. Minden látogatásuk alkalmával vért vettünk tőlük, és elemez-
85 R. J. Davidson, C. L. Coe, I. Dolski, B. Donzella: Individual Differences in Prefrontal

Activation Asymmetry Predict Natural Killer Cell Activity at Rest and in Response to
Challenge. Brain, Behavior, and Immunity 13 (1999): 93-108.
86 M. A. Rosenkranz, D. C. Jackson, K. M. Dalton, I. Dolski, C. D. Ryff, B. H. Singer,
D. Muller, N. H. Kálin, R. J. Davidson: Affective Style and In Vivo Immuné Response:
Neurobehavioral Mechanisms. Proceedings of the National Academy of Sciences 100
(2003): 11148-52.
Azei.me^zagyésatest. . .^vvagyhogyanbefolvásoi.iaazérzelmistílusazegészségünket
tük influenza-antitestre (ez jelzi, hogy az adott személy úgy reagált-e az

oltásra, ahogyan elvárható).
Sokáig tartott összegyűjteni a kutatási adatokat, hiszen az utolsó vér-
vételre fél évvel az oltás után került sor. Az EEG-adatok elemzése pedig
kilenc hónapba telt, ami azért eléggé frusztráló egy fiatal kutató számá-
ra. Úgyhogy érthető volt Melissa izgatottsága, amikor végre megkaptuk
az eredményeket. Egy délután berontott hozzám, és félbeszakítva az iro-
dámban folyó gyűlést, azonnal rám zúdította az eredményeit. Azok az
emberek, akiknél magasabb bal oldali prefrontális aktivitást mértünk,
vagyis pozitívabb érzelmi stílusúak voltak, erősebb immunválaszt adtak.
Az antitestek szintje a legszélsőségesebben bal oldali frontális aktivitá-
sú résztvevők esetében átlagosan négyszerese volt a legszélsőségesebben
jobb oldali prefrontális aktivitású résztvevőkénél. Az antitestek maga-
sabb szintje azt jelenti, hogy kisebb az esélye az influenzában való meg-
betegedésnek
A szív-agy kapcsolat
A fejezet elején említettem, hogy a tudósok olykor nagyon elszigetelőd-

nek, és nemigen érdeklődnek a saját szűk témájukon kívüli jelenségek
fölfedezése iránt. Az 1990-es évek végén találkoztam ilyesfajta észjárás-
sal, amikor orvosbiológiai kutatók kidolgozták a szívműködés MRI-vel
történő értékelésének módszerét, amelyet az olyan invazív módszerek
helyett lehetett alkalmazni, mint az angiográfia, vagyis szívkatéterezés.
Amikor ennek hírét vettem, az jutott eszembe, hogy ha már annyi ön-
kéntest szuszakoltam be első emeleti laboratóriumunk MRI-készüléké-
be, hogy a különféle érzelmi állapotokat kísérő agyi aktivitásukat vizs-
gáljuk, miért ne figyelhetnénk meg más szerveket is az érzelmi állapotok
változása közben?
Amikor azonban fölkerestem egyetemi kollégáimat, akik az élharcosai
voltak annak, hogy az MRI-t a szívműködés vizsgálatára alkalmazzák, és
elmondtam nekik, mit szeretnék - MR1 használatával megfigyelni, hogy
egészséges emberek esetében a pszichés változások hogyan befolyásol-
ják a szívműködést -, nagyon szkeptikusan viszonyultak az ötíetemhez.
179
A szív-MRI-t a betegségek vizsgálatára találták ki, mondták. El se tudták

képzelni, hogy az érzelmek olyan mértékben befolyásolhatnák a szívmű-
ködést, hogy azt az MRI kimutassa. Aggódni kezdtem, hogy a laborató-
riumi körülmények között alkalmazott szokásos módszerünk nem lesz
elég hatásos ahhoz, hogy a szív-MRI érzékelje. Úgyhogy kutatói pálya-
futásom során először úgy döntöttem, hogy a félelmet nem érzelmeket
kiváltó képek vagy filmek révén idézem elő a résztvevőkben, mint rende-
sen, hanem áramütéssel fogom riogatni őket.
A pszichológusok a félelem és a tanulás kutatásában régóta alkalmaz-
zák az áramütést mind állatkísérletek, mind emberekkel végzett kísérletek
során. Alapvető kísérlet például az, hogy a patkány akkor kap áramütést,
amikor, mondjuk, egy hang- vagy színes fényinger éri. A patkány így
megtanulja összekapcsolni az ingert az áramütéssel, aminek következté-
ben valahányszor jelentkezik az inger, a patkány szívverése felgyorsul, és
igyekszik elkerülni az áramütést. Számtalan, emberekkel végzett kísér-
letben is alkalmaztak áramütést, köztük abban is, amelyben nem patká-
nyokat, hanem szorongó embereket vizsgáltak, a kontrollcsoport pedig
egészséges emberekből állt. A kísérlet azt az eredményt hozta, hogy a
szorongásos betegek hamarabb tanulták meg az inger és az áramütés tár-
sítását, mint az egészséges emberek A talán leghíresebb, áramütést al-
kalmazó kísérletben csak színlelték az elektrosokkot: Stanley Milgram
kísérletében azt mondták az önkénteseknek hogy az általuk nem látott
társukat áramütéssel büntessék, valahányszor rossz választ ad, és minden
egyes rossz válasz után emelték az áramütés erősségét. (Valójában senki
nem szenvedett el áramütést; a kutatók ugyanis arra voltak kíváncsiak,
vajon egy átlagembert rávehet-e valamely hatósági személy - a tudós -,
hogy ártatlan idegeneket megkínozzanak. A válasz: igen.)
Mindig tartózkodtam az áramütés alkalmazásától, mivel annyira ter-
mészetellenes inger, nem beszélve arról, hogy nem tűnik etikusnak elekt-
rosokkot alkalmazni a kutatásban részt vevő önkénteseken, ha egyszer
más módon is kiválthatunk félelmet és szorongást. Mivel azonban kollé-
gáim annyira szkeptikusak voltak a tekintetben, hogy a negatív érzelmek
kiváltásának szokásos módja lesz-e akkora hatással a szívre, hogy az mér-
hető legyen, úgy döntöttem, most mégis az áramütéshez folyamodom.
180
Azelmejazagyésatest. . ..avagyhogyanbefoi.vásoljaazérzklmistílusazegészségünket
A kísérletben azt az eljárást alkalmaztam, amit „a sokk veszélye" né-

ven ismer a szakma,87 és amely a tényleges sokknál bonyolultabb eljárás.
Huszonhárom főiskolai hallgatót toboroztunk a campuson köröztetett
hirdetések révén. Elmagyaráztuk, hogy MRI-készülékbe fognak befeküd-
ni, és a szerkezet plafonjára vetítve egyszerű geometriai formákat fognak
látni, például kört vagy gyémánt alakzatot. Az egyik forma - a gyémánt
alakzat - azt jelenti, hogy lehetséges, hogy áramütés éri őket, míg a többi
azt jelenti, hogy semmi nem történik. Csak hogy tisztában legyenek vele,
mit fognak érezni, húsz ezredmásodpercen keresztül (ami a másodperc
ötvened része) enyhe áramütésnek tettük ki őket, ami nagyjából olyan
érzés volt, mint ha a nyelvükhöz érintettek volna egy teljesen feltöltött
kilencvoltos elemet. Aztán becsúsztak az MRI-készülékbe, és elkezdték
figyelni a plafpnt.
Mi a kontrollszobában voltunk, amikor elkezdtek özönleni az agyi ak-
tivitás valós idejű mérési eredményei. Egészen megdöbbentett a hatalmas
különbség, amely az idegrendszer aktivitásában mutatkozott akkor, ami-
kor a „sokkveszély!" jelentésű gyémánt alakzatot látták, illetve amikor a
„semmi gond" jelentésű kört. Több olyan agyi területet is kinéztem ma-
gamnak, amelyről tudtam, hogy félelem hatására aktiválódik - ilyen az
amygdala, az insula és a prefrontális kéreg. Abban azonban semmi meg-
lepő nincs, hogy a félelemérzetnek más az idegrendszeri profilja, mint
a biztonságérzetnek. Ahogy kezdtek bejönni a szívre vonatkozó adatok
- elsősorban a kontraktilitást mértük, vagyis azt, hogy milyen erővel ver
a szív -, azonnal láthattam, hogy legalábbis egyes résztvevők esetében
az érzések leértek a mellkasba, és nagy dúlást vittek végbe. A kontrak-
tilitást a szimpatikus idegrendszer befolyásolja, amely a vészreakciók
kulcsszereplője, és részt vesz a stressz és distressz folyamataiban is. Minél
erőteljesebb az agyi aktivitás három alapvető régióban - a jobb prefron-
tális kéregben, az insulában és az amygdalában -, annál erősebb a szív
kontraktilitása. A gyémánt alakzat mint fenyegetés megjelenésére adott
87 K. M. Dalton, N. H. Kálin, T. M. Grist, R. J. Davidson: Neural-Cardiac Coupling in

Threat-Evoked Anxiety. Journal ofCognitive Neuroscience 17 (2005): 969-80.
181
válasz egyeseknél csak kismértékű kontraktilitást idézett elő, másoknál

azonban drasztikus változást okozott.
Pusztán annak alapján, hogy ránéztünk az agyukról kapott adatok-
ra, tudtuk, melyik kihez tartozik. A szív kontraktilitásának adataiban az
egyes személyek között mutatkozó több mint 40 százalékos szórású vál-
tozatosság pontosan megfeleltethető volt annak, hogy milyen erőteljesen
reagált az insula és a prefrontális kéreg a veszély előhírnökének számí-
tó alakzatra. A magasabb szintű agyi aktivitás végigszáguldott a szim-
patikus idegrendszer fő útvonalán, és erőteljesebb dobogásra késztette
a szívet. Az érzelmi stílus ilyen különbségeinek, minthogy hosszú időn
keresztül fejtik ki hatásukat, feltehetően az egészségi állapotra nézve is
vannak következményei.
A megtestesült elme
Az elme „megtestesült" abban az értelemben, hogy a testen belül létezik

- egészen pontosan abban a nagyjából másfél kilónyi, tofuszerű szövet-
ben, amit agynak nevezünk -, és kétirányú kommunikációt folytat vele:
az elménk állapota befolyásolja a testünket, a testünk állapota pedig
befolyásolja az elménket. Az érzelmek is testet öltenek, és mivel hatal-
mukban áll befolyásolni a koponyán kívüli fiziológiát, elmondhatjuk,
hogy ők a mentális aktivitás leginkább megtestesült formái. Az érzel-
mi stílus mögött agyi kapcsolatrendszerek húzódnak meg, és kiterjedt,
kétirányú összeköttetésben állnak az immunrendszerrel, az endokrin
rendszerrel és az autonóm idegrendszerrel. Az egyik irányban, amely az
agyból a testbe vezet, az elme befolyásolja az egészségünket. Ebből az
következik, hogy az egészségügyi szolgáltatók számára az érzelmi stílus
ismerete az egészségügyi kockázatok felmérése szempontjából éppoly
fontos lehet, mint tudni, hogy a beteg dohányzik-e. Továbbá az is, hogy
az érzelmi stílus megváltoztatása jó hatással lehet a fiziológiai rend-
szerre és így az egészségünkre általában. A másik irányban, amelyik a
testből az agyba vezet, a mozgásmintában bekövetkező változások be-
folyásolhatják, hogy az elménk hogyan dolgozza fel az érzelmi infor-
mációkat. Ez nem csak a botoxkezeléshez folyamodókat figyelmezteti,
azei.me,azagyésatest.. ..avagyhogyanbefolyásoljaazérzelmstílusazegészségünket
hogy egyes arcizmaik megbénítása azzal a kockázattal járhat, hogy kor-

látozzák az érzelmi skálájukat. Az is következik belőle, hogy a testünk
szövetségesünk lehet az érzelmeink átalakításában, és olyan gyakorla-
tok révén, amelyek a testre helyezik a hangsúlyt - mint a hatha-jóga -
képes formálni az érzéseinket. Ez a kutatás épp hogy csak elkezdődött.
De máris mutatkoznak izgalmas jelek arra nézve, miként működhet ez
a test-agy kapcsolat.
183
7- FEJEZET
A normális és az abnormális,
és amikor a „más" kórossá válik
Ugyan mi az, ami érzelmileg normális? Amikor a bevezetőben bemu-

tattam az érzelmi stílus hat dimenzióját, remélem, sikerült világossá
tennem, hogy nincs egyetlen ideális stílus. Tulajdonképpen ennél is to-
vábbmennék, és azt mondom, nemcsak hogy nincs egy bizonyos pont
az érzelmi stílus spektrumán, amely bármely más pont fölött állna, de a
civilizáció nem juthatott volna oda, ahol ma tart, ha nincsenek azok az
emberek, akik az egyes dimenziók különböző pontjain helyezkednek el.
Aki örül annak, hogy létezik az iPad, a mobiltelefon, az online banki
ügyintézés, a Second Life, a Facebook és a Haló, az nyilván annak is örül,
hogy vannak emberek, akik szívesebben molyolnak a gépükkel ahelyett,
hogy embertársaikkal foglalkoznának - olyan emberek ők, akik a társas
intuíció skálájának értetlen végén foglalnak helyet. Ha az olvasót meg-
nyugtatja, hogy nincs több politikai gyilkosság annál, mint amennyi van,
akkor örülnie kell, hogy léteznek olyan titkos ügynökök, akiknek kitűnő
a társas intuíciójuk, ezért rendkívül érzékenyek környezetük finom, nem
verbális jeleire. Ha az olvasó örül annak, hogy a modern társadalomban
élnek sikeres tanárok és hatékony vezetők, akkor annak is örülnie kell,
hogy egyes emberek a rugalmasság dimenziójának a nehezen helyrejövő
egyedei közé tartoznak, szemléletüket tekintve pozitívak, kiváló társas
intuícióval rendelkeznek (a tanároknak és a vezetőknek érzékenynek kell
lenniük a környezetükben élők jeleire), és kontextusérzékenyek (ugyan-
is érzékenyeknek kell lenniük szociális környezetük rezdüléseire ahhoz,
184
A n o r m á l i s és az abnormális, és a m i k o r a „más" k ó r o s s á válik
hogy adott szituációban megfelelően tudjanak reagálni). Röviden, az ér-

zelmi stílus variációi jó szolgálatot tesznek társadalmunknak - mégpedig
azzal, hogy különféle, egymást kiegészítő erényekkel bíró, különféle típu-
sú emberekkel ajándékozzák meg.
Előfordulhat azonban, hogy egy stílus olyan mértékben szélsőséges,
hogy az már akadályozza a mindennapi működést. Ha ez megtörténik,
kórossá válik. És ez semmiben sem más, mint a fizikai funkciók mérése.
A vérnyomás, a koleszterinszint, a pulzusszám és más fiziológiai méré-
sek is éppúgy egy kontinuum mentén történnek, mint az érzelmi stílus
dimenzióinak a mérése. És mindegyiken van egy töréspont, ahonnan
kórosnak tekintjük az értékeket, mert olyasmivel vannak összefüggés-
ben, mint a stroke vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések nagyobb
kockázata. Az egészséges és a beteg közötti határ bizonyos értelemben
önkényes, és az orvosbiológiai kutatások előrehaladtával változhat (bi-
zonyság erre az egészségesnek tekintett koleszterinszint csökkenése).
A fizikai mérések esetében azonban a határt általában az jelenti, hogy
egy eredmény mennyiben függ össze a mindennapi életben bekövetke-
ző minőségromlással. Érdekes lehet ugyan, hogy a tudósok mit monda-
nak az egészséges tüdőkapacitásról, ám abban valószínűleg egyetértünk,
hogy ha a lépcsőn fölfelé csak kapkodjuk a levegőt, akkor átléptük a kó-
ros állapot határát.
Ugyanez érvényes az érzelmi stílusra is. Ha, mondjuk, a rugalmas-
ság dimenzióját vesszük, és valaki olyan nehezen rázódik helyre, hogy a
legkisebb kudarc is pánikrohamot vagy szorongást vált ki belőle, akkor
az kóros. Ha valakinek a szemlélete olyan negatív, hogy az öröm hiánya
miatt azt fontolgatja, hogy véget vet az egésznek, akkor az kóros. Ha va-
laki a társas intuíció dimenziójában annyira értetlen, hogy az alapvető
társas interakciókat sem érti, és nem képes bensőséges kapcsolat kiala-
kítására, az kóros, sőt annak a gyanúja is fölmerül, hogy esetleg autista.
Ha valaki az ön-tudatosságát tekintve olyan mértékben homályban van,
hogy nem veszi észre, ha a stressz-szintje az egekbe szökött, az nem tud-
ja, hogy valamiképpen csökkentenie kellene a stresszt, mert (mint a 6. fe-
jezetben erről szó volt) ez az állapot növeli a megbetegedések kockázatát.
Ha valaki érzéketlen a kontextusra, és, mondjuk, a mentő szirénáját a
185
harctéren működő sebesültszállító szirénájának véli, az kóros, és fennáll

a lehetősége, hogy poszttraumás zavarban szenved. Ha valaki annyira
figyelmetlen, hogy képtelen elvégezni a legegyszerűbb feladatokat, vagy
megtanulni azt, ami a tudományos vagy szakmai sikere érdekében szük-
séges lenne, az kóros, és meglehet, hogy jól fejlett figyelemzavaros hiper-
aktivitással van dolgunk.
E dimenziók között akad olyan, amelyeknek az ellenkező véglete is
kórossá válhat. Ha, mondjuk, a szemlélet túl pozitív, fennáll a veszélye,
hogy a nem helyénvaló pozitív érzelem bipoláris zavart vagy a mánia
különféle változatait jelzi. Ha valakinek túlzott mértékű az ön-tudatos-
sága, előfordulhat, hogy annyira elárasztják a szervezetéből érkező jelek,
hogy hajlamossá válik a pánikrohamokra. A túlzott összpontosítás pedig
azt okozhatja, hogy nem veszünk észre valaki vagy valami figyelemre
méltót.
Mint a példákból talán már kitűnt, a pszichés zavarok jelentősebb
formáival lényegében együtt jár az érzelmek nem megfelelő szabályozá-
sa. Vagyis az érzelmi stílusra úgy is tekinthetünk, mint a mentális be-
tegségek iránti fogékonyság egyik alakító tényezőjére. Jóllehet az érzel-
mi stílus önmagában nem okoz mentális betegséget, más tényezőkkel
együttműködve meghatározhatja, hogy valakinél kialakul-e ilyen elvál-
tozás. Nem meglepő, hogy az érzelmi működés problémái jelen vannak a
hangulat- és szorongásos zavarok alapjainál: az olyan hangulati zavarok
esetén, mint a depresszió, a betegek képtelenek fenntartani pozitív érzel-
meiket, így a boldogságérzetet, de még az érdeklődést is; a generalizált
szorongásos zavar vagy szociális fóbia esetén pedig, ha már egyszer be-
indultak, nehézséget jelent a negatív érzelmek kikapcsolása. De talán en-
nél is meglepőbb, hogy a skizofrénia és az autizmus esetében is lényeges
szerepet játszanak az érzelmi zavarok. A skizofréniával gyakran együtt
jár az örömre való képtelenség, illetve az, hogy a beteg nem leli örömét
a mindennapi cselekvésekben. Az autizmussal élőknek pedig olyan ne-
hézséget okoz a rejtett társas kulcsok értelmezése - például, hogy milyen
kifejezés ül egy idegen arcán -, hogy szinte fenyegetésnek érzik, és egyre
jobban elvonulnak a világtól, mígnem már a hozzájuk legközelebb állók
sem tudnak a közelükbe férkőzni.
Pszichiátria - idegrendszeri alapon
Ha megértjük, melyik érzelmi stílus vehet részt egy adott zavarban, és

mivel járul hozzá az alapvető tünetekhez, jobban tudjuk értékelni a nor-
mális és abnormális közötti kontinuumot. Ha tetten érjük az egyes di-
menziókat az adott zavarokban, az abban is a segítségünkre lehet, hogy
meghatározzuk a mögöttük meghúzódó és az adott zavarban szerepet
játszó agyi rendszereket; majd pedig új kezelési eljárást alakíthatunk ki a
szóban forgó érzelmi stílusok megváltoztatásával. Meg vagyok róla győ-
ződve, hogy ez a pszichiátriai kutatások jövője. Manapság a gyógyításban
dolgozók a betegek tüneteiből indulnak ki, és ha elég tünetet produkál-
nak ahhoz, hogy megfeleltethető legyen, mondjuk, a szociális fóbiának,
a kényszerbetegségnek vagy a bipoláris zavarnak, akkor megütötték a fő-
nyereményt - a betegről kimondják, hogy ilyen és ilyen zavarban szen-
ved. Ezzel az igen-nem megközelítéssel az a gond, hogy nem számol
vele, hogy az emberek nem egyformák, és hogy amikor kimondják, hogy
„ebben a betegségben szenved", az önkényes döntés. Az a legnagyobb baj,
hogy egyszerűen nem felel meg az agy tényleges működésének a torta
365 különböző zavarra való szeletelése - ennyi betegség szerepel ugyanis
a Diagnostic and Síatistical Manual of Mentái Disorders vagy DSM (Men-
tális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) köteté-
ben (amelynek az Amerikai Pszichiátriai Társaság által megjelentetett,
2013-as, ötödik kiadásán hat éven át dolgozott több ezer pszichiáter és
pszichológus). Én, mióta 1996-ban a Pszichopatológiai Kutatásért Társa-
ság elnökévé választottak, egy olyan, szerintem helytállóbb felfogást tá-
mogatok, amely egy neurológiailag megalapozott kontinuumon helyezi
el az embereket.
Hadd világítsam meg egy példával, ez hogyan értendő. Számos men-
tális betegség velejárója, hogy a beteg nem képes az örömérzetre.88 A tár-
gyalt zavarok közül ez a depresszió esetében a legnyilvánvalóbb, de az
örömre, boldogságra, elégedettségre való képtelenség - vagyis az anhe-
88 P. E. Meehl: Hedonic Capacity: Somé Conjectures. Bulletin ofthe Menninger Clinic 39

(1975): 295-307.
187
donia - a skizofréniára is jellemző, mint erről korábban szó esett. Sokan

azt hiszik, hogy ennek a betegségnek az elsődleges markerei a halluci-
nációk és a tévhitek. Valóban, ezek a pozitív tünetek, ahol a „pozitív"
azt jelenti, hogy ezek a tünetek vannak jelen. A skizofrénia azonban a
„negatív" tünetek betegsége is, ami azt jelenti, hogy az ilyen betegeknél
hiányoznak bizonyos, normális esetben meglévő vonások. A skizofrénia
legdöbbenetesebb tünete az anhedonia. Az érzelmi stílusok felől nézve
az anhedonia azt jelenti, hogy valaki a szemlélet dimenziójának a nega-
tív végén foglal helyet. Vagyis a szemlélet valószínűleg szerepet játszik a
skizofréniában - akárcsak a depresszióban, a szorongásos zavarokban,
a függőségi zavarokban és más olyan betegségekben, amelyekben a pozi-
tív érzelmek lényegesek.
Ebben a fejezetben azt járjuk körül, hogy a normális és az abnormá-
lis közötti határ hogyan alkalmazható három érzelmi dimenzióra, ne-
vezetesen az autizmusban kulcsszerepet betöltő társas intuícióra, a de-
presszió kockázatát befolyásoló szemléletre, illetve az ADHD-ért felelős
figyelemre.
Az autizmus spektruma
A lányomnak tartozom köszönettel, amiért ráirányította az érdeklődése-

met az autizmusra. Amelie, miután elég idős lett ahhoz, hogy észrevegyen
más embereket, ami esetében nem sokkal a születése után következett el,
igazi társas lénnyé vált. Ez a vonása akkor vált igazán szembeszökővé,
amikor középiskolás diákként támogatott egy tizenegy éves autista lányt,
Mollyt a bát micvára való felkészülésben. Azon túl, hogy a héberben se-
gített neki, Molly számára Amelie volt a legfontosabb társas kapcsolat.
Én is ott voltam Molly bát micváján, és sose felejtem el, hiszen tudom,
Amelie-nek milyen óriási szerepe volt abban, hogy Molly szemrebbenés
nélkül ki tudott állni az egész kongregáció elé, és el tudta mondta az imá-
ját és a Tóra-részleteket.
Az autizmus klasszikus leírása egy tünethármast említ. Az első a társas
interakciók zavara, vagyis hogy az autizmussal élők kerülik a szemkon-
taktust, sokszor nem válaszolnak, ha a nevükön szólítják őket, és több-
A n o r m á l i s és az abnormális, és amikor a „más" k ó r o s s á válik
nyire nincsenek tisztában mások érzéseivel. A második tünetcsoport a

kommunikációs problémákra összpontosít, olyasmikre, hogy az autis-
ták alig beszélnek, furcsa a hanglejtésük és a beszédritmusuk, anélkül
ismételgetnek szavakat és kifejezéseket, hogy a jelentésükkel tisztában
lennének, illetve képtelenek beszélgetést kezdeményezni. A harmadik
tünetcsoport a sztereotipizált viselkedéseket foglalja magában, vagyis a
repetitív mozgásokat (ilyen például a csapkodás a kézzel vagy a ringató-
zás) vagy olyan sajátos rutinokat, rituálékat, mint hogy minden étkezés
előtt inni kell egy korty tejet, vagy hogy a főételt meg kell enni, csak utá-
na jöhet a köret.
Az újabb kutatások kiszélesítették az autizmus kategóriáját, és meg-
alkották az „autizmus spektrumát", ami azt jelenti, hogy a tünethármas
egyes elemeinek súlyossága igen változatos lehet. Egyes, az autizmus
spektrumába eső gyermekek esetében csak arról van szó, hogy kerülik
a szemkontaktust, és a normálistól némiképp eltérő módon, monoton
hangon beszélnek. Mások megrémülnek, és mások számára ijesztő düh-
rohamot kapnak, ha valaki hozzájuk ér, vagy szemkontaktusra törekszik
velük. Megint másoknál a leglátványosabb tünet az, hogy egy játék egy
bizonyos alkatrészére, mondjuk, egy játék teherautó kerekére fixálódnak.
Vagyis az autizmus spektrumába eső emberek között lesz, aki egészen jól
működik a társadalomban - mint a híres állativiselkedés-kutató, Temple
Grandin -, és lesz, aki annyira sérült, hogy beszélni sem tud, nem ké-
pes iskolába járni, és egész életében gondozásra szorul. Függetlenül attól
azonban, hogy ki hová esik az autizmus spektrumában, bizonyos, hogy a
társas interakciójában és a szociális kommunikációjában sérült.
Annak idején, amikor Amelie Mollyval foglalkozott nálunk az étke-
zőben, igen megdöbbentő dolgot vettem észre rajta, mégpedig a szem-
kontaktus hiányát. Pontosan tudtam, hogy odafigyel Amelie-re, ugyanis
amikor Amelie arra kérte, hogy olvasson fel a Tórából, láthatóan meg-
próbálkozott vele. Molly azonban soha nem nézett Amelie-re. Emiatt
fölvetődött bennem, hogy talán a szemkontaktus lehet az ablak, amelyen
át rálátni az autizmus alapjaira, valamint, hogy nem lehet-e ez össze-
függésben az autistáknak azzal a társas kommunikációban megmutat-
kozó, közismert fogyatékosságával, hogy kevésbé ismerik fel az iróniát,
189
a szarkazmust és a humort. Az idők során más, autizmussal élő gyerme-

kekkel is találkoztam, de függetlenül attól, hogy milyen súlyos volt a be-
tegségük, a szemkontaktus kerülése általános tünetnek látszott.
Akkoriban (Amelie 1999-ben foglalkozott Mollyval) már alakuló-
ban volt az érzelmi stílusokra vonatkozó elméletem, és ideiglenesen be-
került a dimenziók közé a társas intuíció is. Az jutott eszembe, hogy a
tekintet elkerülésének a rossz társas intuíció lehet az oka. Ugyanis tár-
sas jelzéseink közül igen sok - így az unalom, a meglepetés, az öröm
és a bizalom is - a szem körüli területről indul ki, miként azt a fran-
cia anatómus, Duchenne állította (róla a 2. fejezetben volt szó). Mivel a
szemkörnyéki izmok a valódi érzések közvetítői, az arcnak ez a területe
alapvető jelentőségű a társas kommunikációban. Ezt még az egyik leg-
korábbi, érzelmekkel kapcsolatos kutatásomból tudtam, abból, amelynek
során a SUNY Purchase laborjában szórakoztató filmeket mutattam az
önkénteseknek, akik ezekre a szem körüli izmok jellegzetes mozgásával
(a szemük sarkának összeráncolásával) reagáltak,89 amihez agyi aktivitási
minta is társult. Ezek a kutatások azt az eredményt hozták, hogy az igazi
- vagyis a szemráncoló mosoly által jelzett - boldogságot a bal prefron-
tális régió aktivitási kiugrásai kísérik, a színlelt boldogsághoz azonban,
amely nem jár ráncokkal, ez a minta nem társul. Ebből a kutatásból az
derült ki, hogy csak a szem megfigyelésével tudjuk pontosan megállapí-
tani, vajon valaki igazi pozitív érzelmet él-e át.
Azonnal felötlött bennem ez az emlék, amikor azt láttam, hogy Molly
nem néz Amelie szemébe. Mivel a tekintet kerülése általánosan jellem-
ző tünet az autizmus spektrumába eső gyermekek és felnőttek körében,
világossá vált számomra, hogy ezekhez az emberekhez mások érzelmi
állapotának fontos jelzései el sem jutnak. Képtelen megérteni, hogy egy
poén, egy olyan, viccesnek szánt megjegyzés, mint „Nahát, csak 98 szá-
zalék? Gondolom, nem sokat tanultál arra a dolgozatra" vagy „Egykará-
tos gyémántgyűrű? Ügy látom, nem sokat jelent neked az évfordulónk",
épp az ellenkezőjét jelenti szó szerinti olvasatának, vagyis „Laposra ülted
a feneked, annyit tanultál erre a dolgozatra, de meg is lett az eredménye",
89 Ekman et al: The Duchenne Smile.
190
illetve „Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna tőled". Nem cso-
da, hogy aki autizmussal él, annak komoly nehézségei vannak a társas
interakcióval - nem fogják fel ugyanis, hogy mások mit éreznek, mit je-
lent a viselkedésük, és mit jelentenek a szavaik Azt gyanítottam, hogy ez
a szociális és érzelmi vakság nem lehet az agy egy bizonyos érzelemfel-
dolgozási folyamatában meglévő fogyatékosság következménye, mint azt
széles körben gondolták. Inkább annak a következménye, hogy ezek az
emberek nem néznek másoknak a szemébe. Ha egy nem autista személy
egy napon át nem néz kollégái és barátai arcára, ő is lemarad minden
társas és érzelmi jelzésről, aminek következtében ugyanúgy értetlenül
áll az őt körülvevő társas világ eseményeit illetően. Ebből az következik
hogy ha egy autista ember valahogy meg tudná tanulni, hogy kellemet-
len érzések és szorongás nélkül belenézzen embertársai szemébe, társas
és érzelmi fogyatékossága jórészt megszűnne.
Ez azonban eléggé távol állt a szakértők általánosan elfogadott vélemé-
nyétől. Több vizsgálat is arra jutott, hogy az autizmussal élő gyermekek
esetében a gyrus fusiformisban lehet valami alapvető abnormitás,90 vagy-
is abban a neuronkötegben, amely az agy hátsó részében, a látókéregben
helyezkedik el, ahol az agy az arcokat érzékeli. Annak az 1997-es fölfede-
zésnek miszerint az agy egy régiója arcok - és nem fák, sziklák, bútorok,
ételek vagy más testrészek - felismerésére specializálódott, úgy tűnt, van
értelme, mivel az arc nagyon fontos az ember és a főemlősök életében
is (mint egy 2009-es vizsgálat kimutatta, a csimpánzoknak is van gyrus
fusiformisuk). A további vizsgálatok aztán azt találták, hogy a gyrus fu-
siformis nem feltétlenül az arcokra specializálódott, hanem akkor lendül
működésbe, ha valaki olyan dolgot lát meg, ami a szakterületéhez tar-
tozik. Egy autóbolondnál vagy egy ornitológusnál egy kocsi, illetve egy
madár láttán indul be az aktivitása. Vagyis ha egy kardinálismadár, egy
cinke, egy kacsa és egy albatrosz képét mutatják egy ornitológusnak, és
arra kérik, hogy osztályozza a madarakat, megnövekszik a gyrus fusi-
90 R. T. Schultz, D. J. Grelotti, A Klin, J. Kleinman, C. Van der Gaag, R. Marois, P. Skud-

larski: The Role of the Fusiform Face Area in Social Cognition: Implications for the
Pathobiology of Autism. Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological
Sciences 358 (2003): 415-27.
191
formis aktivitása. Először a következők miatt gondolták tévesen a tudó-

sok, hogy a gyrus fusiformis csak az arcok felismerésére szakosodott: az
emberek az arcfelismerés szakértői, és rendszeresen osztályozzák ember-
társaikat (idegen? barát?). A gyrus fusiformis - e vizsgálatok szerint - az
autistákban fogyatékos. Amikor autizmussal élő gyermekek fekszenek be
az MRI-be, hogy megvizsgálják az agyi aktivitásukat, és azt a feladatot
kapják, hogy osztályozzák a felvillanó képeket, vajon a rajtuk látható ar-
cok boldogságot vagy haragot fejeznek-e ki, az ő gyrus fusiformisuk ke-
vésbé aktív, mint a normálisan fejlődő gyermekeké.
Én magam szkeptikus voltam a tekintetben, hogy az autizmust ki-
zárólag a gyrus fusiformisban meglévő születési rendellenesség követ-
kezményének lehetne tekinteni. Gondoljuk csak meg: vannak az autis-
ta gyermekek, akiknek súlyos nehézséget okoz, hogy más emberekhez
viszonyuljanak, mire fogja őket néhány idegen, és bedugja őket a ré-
misztően zakatoló, klausztrofóbiát kiváltó MRI-be, és arra utasítja őket,
hogy arcfelismeréssel kapcsolatos feladatokat hajtsanak végre. Úgy gon-
doltam, több mint valószínű, hogy ezek a gyerekek vagy fókuszálatla-
nul bámultak a levegőbe, és igyekeztek magukat megnyugtatni, vagy
egyszerűen behunyták a szemüket, hogy valahogy túléljék ezt az egész
szörnyű megpróbáltatást. Ha pedig ez történt, naná, hogy nem volt ak-
tív a gyrus fusiformisuk. A kutatóknak valószínűleg fogalmuk sem volt
róla, hogy az autista gyermekek esetleg nem is az eléjük vetített arcokat
nézték, és főleg nem próbáltak különbséget tenni az egyes arckifejezések
között (a tudósok ugyanis nem tudták megfigyelni, hova is néznek a
gyerekek az MRI-ben). Arra gyanakodtam, hogy a gyrus fusiformis ak-
tivitásának hiánya nem a gyrus fusiformis fogyatékosságából fakad, ha-
nem abból, hogy ezek a gyerekek igyekeztek elkerülni a tekintetükkel az
eléjük vetített arcokat. Vagyis az előbbi következtetés nagyjából olyan,
mint ha azt mondanánk, hogy tizenéves gyermekünk azért nem hallja,
hogy vacsorázni hívjuk, mert baj van a hallókérgével, miközben csak a
fején van a fülhallgató, miáltal minden más hangot kirekeszt. Az akti-
vitás hiánya nem feltétlenül jelent hiányos működést; lehet, hogy csak
nincsenek bemeneti jelek.
192
A n o r m á l i s és az a b n o r m á l i s , és a m i k o r a „más" k ó r o s s á válik
Ha nem nézünk, nem látunk
Hogy kiderítsük, megalapozott-e a gyanúm, munkatársaimmal neki-

láttunk az első olyan kutatásnak, amelynek során autizmussal élő gyer-
mekeknél vizsgáltuk az arcfelismeréshez kötődő idegpályákat, miközben
figyelemmel kísértük a tekintetüket is.91 Üvegszálas búvárszemüveget
használtunk a képek vetítéséhez, és a szemüvegbe infravörös lézeres
szemmozgáskövető is be volt építve, ami lehetővé tette, hogy megfigyel-
jük a gyermekek szemmozgását. Roppant egyszerű volt az elvégzendő
feladat, ugyanis az volt a célunk, hogy minden gyermek el tudja végezni,
függetlenül attól, hogy milyen szinten funkcionál. Három másodpercen
keresztül egyetlen arcot vetítettünk a szemüvegre, és arra kértük a gyer-
mekeket, hogy két gomb közül az egyiket nyomják meg attól függően,
hogy az arc kifejez-e valamilyen érzelmet, vagy nem. Duchenne kutatá-
sai alapján tudtuk, hogy a gyerekek a szem környékét fogják megfigyelni,
hogy eldöntsék a kérdést.
Szerénységre intő feladat volt az fMRI kontrollszobájában ülve az egy-
re gyűlő adatokat látni. Ahogy a korábbi kutatások is megállapították,
az autizmussal élő gyermekek ebben a feladatban a nem autista kont-
rollcsoport gyermekeihez képest lényegesen gyengébben teljesítettek. Az
autista gyermekek az arcok 85, míg a nem autista gyermekek 98 száza-
lékukat osztályozták helyesen. (Meglehet, a 85 százalék magas értéknek
tűnik, de ne feledjük, hogy a vizsgálatban részt vevő gyermekek elég jól
funkcionáltak ahhoz, hogy be tudjanak jönni a laborba, képesek voltak
olyan fokú interakcióra idegenekkel, hogy kövessék az utasításaikat, és
elviseljék az MRI zaját és szűk alagútját, amelybe be kellett feküdniük.)
Az autista gyermekek gyrus fusiformisának aktivitása is alacsonyabb
volt, ahogyan más kutatásokban.
Volt azonban valami ennél is megdöbbentőbb. Mivel minden arc
- semleges és érzelmet kifejező egyaránt - a szemüvegben tűnt fel, lát-
hattam a gyermekek szemmozgását. Sokan közülük mindenfelé néztek,
csak a szembe nem. Amikor rendszeresebben is megvizsgáltuk az autista
91 Dalton et al.: Gazc Fixation.
193
gyermekek szemmozgását - miután mind a harminc gyermek eredmé-

nyei a kezünkben voltak -, azt találtuk, hogy a normális fejlődésű gyere-
kekhez képest ezek a gyermekek átlagosan 20 százalékkal kevesebb időt
töltöttek azzal, hogy a képen látható arcok szemébe nézzenek. Amikor
ezt is figyelembe vettük, már szinte teljes mértékben magyarázni tudtuk
a gyrus fusiformis régiójának aktivitásában megmutatkozó különbsége-
ket. Nem volt semmi baj az autista gyermekek gyrus fusiformisával. Nem
azért nem volt aktív, mert nem jól működik, hanem azért, mert nem
kapott jeleket. És azért nem kapott jeleket, mert a gyermekek elkapták a
tekintetüket az arcokról, és főleg a szem környékéről.
Igencsak figyelemre méltó volt ez az eredmény, ugyanis megkérdőjelez-
te a hagyományos bölcsességet, miszerint az autista gyermekek idegrend-
szere velük születetten károsodott, és ezért vannak bajban az arcokkal.
Csakhogy még egy fontos eredményt kaptunk. Az autista gyermekek ese-
tében az agyi aktivitás az arcfelismerési feladat során egy másik régióban
másféle volt, mint a tipikusan fejlődő gyermekeknél. Esetükben az amyg-
dala nagyobb aktivitást mutatott. Az amygdala, mint emlékezhetünk, az
érzelmi tanulásban játszik fontos szerepet, illetve alapvető struktúra a fé-
lelem és szorongás agyi kapcsolatrendszerében is. Az amygdala felelős a
környezetből érkező fenyegetések felfogásáért. Egy fotón szereplő arc sze-
mébe nézni (nemhogy egy valós személyébe) sok autista számára egekbe
szökő amygdalaaktivitással jár. Az a tény, hogy amikor az autista gyermek
ránéz egy arcra - még ha csak a másodperc töredékéig is, mint ebben a
kísérletben -, az amygdala aktivitása növekszik, arra enged következtetni,
hogy ilyenkor rendkívül kényelmetlenül érzik magukat, sőt félelmetes a
számukra valakinek a szemébe nézni, mert olyan üzenetek árasztják el az
agyukat és a szervezetüket, amelyeket ők félelemként értelmeznek. Ezt a
csapást csak úgy tudják elkerülni, ha nem néznek oda. És valóban, amikor
a gyermekek elfordítják a tekintetüket a szem környékéről (mint ahogy
ezt a szemmozgáskövető rendszer is megmutatta), csökken az amygdala
tevékenysége, amiből az következik, hogy tekintetük elfordítása a szoron-
gástól és félelemtől való megszabadulásra irányuló, nyugtató és érzelem-
szabályozó stratégia. Azzal, hogy nem néznek mások szemébe, az autista
gyermekek csökkentik az oly fenyegetőnek érzett társas ingereket.
194
Ha az amygdala magas szintű aktivitása kényelmetlen, és az agy va-

lamilyen fenyegető dolog jelenlétére utaló jelként értelmezi - márpedig
ezek az eredmények erre engednek következtetni -, akkor az ártalmat-
lan arckifejezés az idegen arcon, de még a családtagokén is fenyegetőnek
minősül. Úgy sejtem, hogy az autizmussal élő gyermekek életük korai
szakaszában megtanulják a tekintet elfordításának stratégiáját. Szoron-
gást éreznek, ha egy arcra néznek, és rájönnek, hogy megszabadulnak a
szorongástól, vagy elkerülhetik azáltal, hogy másfelé néznek
Ezért a megkönnyebbülésért azonban hatalmas árat kell fizetniük. An-
nak következtében, hogy nem néznek mások arcába, és különösen nem
figyelnek oda a szem környékére, nem férnek hozzá az arc és főleg a szem
környéke által közvetített fontos társas információkhoz. Mike, vizsgála-
tunk egyik résztvevője, egy tizenöt éves autista fiú megerősítette ezt az el-
képzelésemet. Élénken érdeklődött a kutatás iránt, és jobban meg akarta
ismerni az eredményeinket. Miután végeztünk az MRI-vizsgálattal, meg-
kérdeztem tőle, hajlandó lenne-e bejönni az egyik szemináriumomra, és
beszélni az autizmusáról, arról, hogy milyen érzés mások szemébe nézni,
és részt venni társas viszonyokban. Mike boldogan vállalkozott rá. Az
asztalnál, tucatnyi hallgató társaságában a szemkontaktusról kérdeztem
őt. Szívbe markolóan ecsetelte, milyen nehézségekbe ütközik, és milyen
nevetséges helyzetekbe kerül amiatt, hogy nem néz az emberek szemé-
be. Az iskolatársai azt hiszik, nem is foglalkozik velük, azért nem néz a
szemükbe, amikor velük beszél. Mike azonban úgy érzi, nem nagyon van
más választása. Mint elmondta, iszonytató félelmet érez, amikor valaki-
nek az arcába és - különösen - amikor valakinek a szemébe néz.
Az egész család
A neuropszichiátriai betegségek között az autizmus a leginkább örökletes.

Az autizmus átlagos gyakorisága közel 1 százalék, vagyis egy friss becslés
szerint 110 nyolcéves gyermek közül egynél állapítható meg autizmus
spektrum betegsége. Ha azonban egy családban már van egy autizmussal
élő gyermek, akkor annak a valószínűsége, hogy a testvérénél is fennáll a
betegség, 3 százalék, vagyis az ádagos gyakoriság háromszorosa. Az egy-
195
forma DNS-állományú, egypetéjű ikrek esetében, ha az ikerpár egyik

tagja autista, 63-98 százalékos eséllyel a másik is az (az arány a külön-
böző kutatások által kimutatott eredményeket tükrözi).92 Vagyis világos,
hogy az autizmusnak van genetikai összetevője. „ Autizmusgént" mind ez
idáig nem azonosítottak, bár számos gyanúsított létezik, és az is egyértel-
műnek látszik, hogy a betegség kiváltásában sok gén vesz részt. Ebből az
következik, hogy ha valaki nem örököl annyit az autizmus génjei közül,
hogy a betegség teljes fegyverzetben támadjon, akkor csak bizonyos tü-
neteket mutat.
Hogy megtudjuk, valóban így állnak-e a dolgok, lefolytattunk egy
vizsgálatot autizmussal élő gyermekek testvérei körében93 - olyan fiú-
és lánytestvéreket vontunk be a kutatásba, akik az autizmus spektrum
legenyhébb végét sem érintik, de még az ő szemmozgásuk is szokatlan
volt. Nem fordították el a tekintetüket más emberek arcáról és szemé-
ről, mint autista testvéreik, ugyanakkor az alaposabb vizsgálat kimutatta,
hogy szemmozgásuk és agyi aktivitásuk valahová a beteg testvérük és a
normálisan fejlődő gyermekek mintázata közé esik Vagyis az amygdala
aktivitása megugrott, ha valakinek az arcára néztek. Nem ugrott ugyan
olyan magasra, mint a testvérüké, de azért mégiscsak megugrott. Ami-
kor valakinek az arcára néztek, a tekintetük lényegesen ritkábban esett a
szem környékére, mint ahogyan a normálisan fejlődő társaiknál szoká-
sos. Ez az eredmény alátámasztja az érzelmi stílus elmélete mögött meg-
húzódó elképzelést, miszerint a társas intuíció egy kontinuum mentén
változik, és a normális és abnormális közötti határ nagyjából önkényes.
Az pedig, hogy mennyire önkényes, éppen ezeket az adatokat vizsgál-
va vált nyilvánvalóvá. Az emberek többsége úgy véli, tudja, mi a különb-
ség egészség és betegség, normális és kóros között. Én is így gondoltam,
és azt hittem, hogy bár a viselkedési tünetek becsapósak lehetnek, az
agyi aktivitás mintázata megbízható - és egyre több pszichiátriai beteg-
ség esetében találták meg az egyedi kapcsolatot, amely az ígéret szerint
92 M. Freitag, W. Staal, S. M. Klauck, E. Duketis, R. Waites: Genetics of Autistic Disor-

ders: Review and Clinical Implications. European Child and Adolescent Psychiatry 19
(2010): 169-78.
93 Dalton et aL: Gazé Fixation.
196
az adott betegség jelzését szolgálja. Ahogy alaposabban átnéztem azokat

az adatokat, amelyek az autista és tipikusan fejlődő gyerekeknek muta-
tott portrékra adott válaszokat összegezték, azt láttam, hogy az amyg-
dala aktivitása az arcok láttán az autista gyerekeknél átlagosan valóban
magasabb volt, mint az egészséges gyermekek esetében. Ám az autista
gyermekek között ez az aktivitás erősen különbözött. Sőt, egyes tipiku-
san fejlődő gyermekeknél az amygdala aktivitasa éppolyan magas volt,
mint az autista gyermekeknél.
Ezen a ponton világosodott meg előttem, hogy a normálist az abnor-
málistól elválasztó határvonal problematikus. Az autizmus számos nyel-
vi és szociális tünete - valamint a mögöttük meghúzódó agyi folyama-
tok - mindenkiben jelen vannak. Azokra, akik ugyan nem autisták, de
nem állják mások tekintetét, olykor a „szociális fóbia" címkéjét aggatják.
Ez azonban, úgy vélem, nem írja le a különálló és könnyen azonosítható
betegséget. Csupán az egyik véglete egy skálának, és azt mutatja, hogy
az érzelmi stílus egyik dimenzióján sincs egyeden mágikus töréspont,
amely a normális és a kóros közötti határt kijelölné.
A depresszió agyi taxonómiája
Az emberek többsége úgy gondol a depresszióra, mint a szomorúság

vagy akár a kétségbeesés mindent átható, megingathatatlan jelenlétére.
Ez természetesen sokakra igaz lehet azok közül, akik ebben a rémes be-
tegségben szenvednek Újabb kutatások azonban a depresszió más jel-
lemzőit is megállapították Ezek közül a legjelentősebb az öröm és más
pozitív érzések - elégedettség, boldogság, büszkeség - átélésére való
képtelenség. A pozitív érzések megélésére való képtelenség egyik követ-
kezménye, hogy a jövő előrevetítése és megtervezése, illetve a célirányos
cselekvés nehézségekbe ütközik, ami egyébként nem meglepő. Ha nem
tudjuk elképzelni, hogy bizonyos cselekvés örömöt szerez, de legalább-
is megelégedettséget, érthető módon nem nagyon akarunk tervezgetni,
tenni érte valamit meg végképp nem.
A depresszió tünetei mind a prefrontális kéreg és más agyi régiók
abnormális aktivitási mintáit tükrözik. Egyik legkorábbi kutatási ered-
197
menyem arról tanúskodott - mint azt a 2. fejezetben leírtam -, hogy a

depresszióban szenvedők esetében a jobb oldali prefrontális kéreg akti-
vitása jóval magasabb, mint a bal oldalié, míg az egészségesek esetében
a bal oldal aktivitása magasabb, mint a jobb oldalé. (És mint a 10. feje-
zetben erről szó lesz, a jóllét egyes olimpikonjai - a buddhista szerzete-
sek - elképesztő bal oldali aktivitással rendelkeznek) Újabban azonban a
depresszióban szenvedő betegek vizsgálata révén világossá vált számom-
ra, hogy a „depresszió" egyáltalán nem olyan egynemű dolog, mint pél-
dául a reumás ízületi gyulladás. Vagyis számos módon válhat valaki de-
presszióssá. Úgy tűnik, a depressziónak csaknem annyi fajtája van, mint
ahányféle bogár létezik,94 és minden formának (mármint a depresszió,
nem a bogarak esetében) rá jellemző agyi mintázata van. Ebből az követ-
kezik, hogy a különféle alcsoportoknak eltérő kezelés válhat hasznukra.
- A depressziós betegek egyik önálló csoportját olyan emberek alkot-
ják, akiknek komoly problémát jelent túljutni a nehézségeken. Ha valami
rossz történik velük, hosszú időre magukba zuhannak. A rugalmasság
dimenziójának a nehezen helyrejövő végére esnek, ami a prefrontális ak-
tivitás alacsonyabb szintjével jár. Ha egyszer beindultak a negatív érzel-
mek, nehéz őket leállítani.
- A depressziós emberek másik alcsoportja - vagyis nem az összes
depressziós - a kontextusérzékenység skálájának az érzéketlen végére
esik Az idetartozó embereknek nehezükre esik a kontextusnak megfele-
lően szabályozni az érzelmeiket. Ha például új helyzetben vagy ismeret-
len emberek között óvatosan és szégyenlősen viselkednek, ami teljesen
rendben van, ezt átvihetik az ismerős helyzetekre is, és tartóssá válhat az
óvatosságuk és a szégyenlősségük. Az ilyen érzelmi stílusúak a barátaik-
kal éppoly távolságtartóak és szűkszavúak, mint a családtagjaikkal. Ezért
nem létesítenek megfelelő társas kapcsolatokat, ami viszont depresszióba
taszítja őket. A kontextusérzéketlenség másik megjelenési formája a kö-
vetkező: az illetőt munkahelyén a közvetlen főnöke úgy kezeli, mintha
semmit se tudna rendesen megcsinálni. A munkaidő fele részében azért
94 R. J. Davidson, D. Pizzagalli, J. B. Nitschke, K. M. Putnam: Depression: Perspectives

from Affective Neuroscience. Annual Review ofPsychology 53 (2002): 545-74.
A n o r m á l i s és az a b n o r m á l i s , és amikor a „más" k ó r o s s á válik
korholja, mert túl sokat cseveg az ügyfelekkel; a másik felében, amikor

visszafogja magát, azért, mert túl rideg velük. Nem csoda, hogy az ilyen
ember folyton kiborul, hiszen bármit tesz is, biztosan rosszat csinál. Aki-
nek még otthon vagy baráti körben is nehézséget okoz a társas kontex-
tushoz igazítani az érzelmeit, azt szorongás fogja el, és folyton aggódik,
hogy rosszat szól. Ebben az alcsoportban az MRI-adatok alapján közös
jellemző az egészséges emberekéhez képest kisebb hippocampus. És ez
érthető is: a hippocampus ugyanis az agynak a kontextus feldolgozásáért
felelős egyik fontos területe.
- A depressziós emberek harmadik alcsoportjába azok tartoznak,
akik teljességgel képtelenek fenntartani a pozitív érzelmeiket, legyen az
izgalom, boldogság vagy remény. Ezzel szemben egy érzelmileg egész-
séges ember, ha reggel valami öröm éri - mondjuk, kap a barátjától egy
jegyet egy telt házas koncertre még órákkal később is fel van dobva,
míg a depressziósoknál nem érvényesül ilyen utóhatás. Ők a szemlé-
let dimenziójának a negatív pólusára esnek. Mivel képtelenek fenn-
tartani pozitív érzelmeiket, nem tudnak elraktározni az érzéseikből,
mikor az élet napos oldalán járnak. Az ilyen betegek a rugalmasság di-
menziójában szintén a nehezen helyrerázódó végletre esnek. (De nem
mindegyikük; a két dimenzió független egymástól. Sokan azok közül,
akik képtelenek fenntartani pozitív érzéseiket, gyorsan helyrejönnek
egy-egy nehézség után, miközben mások, akik, mondjuk, nagyszerűen
fenn tudják tartani pozitív érzelmeiket, nehezen jönnek helyre egy-egy
kudarc után.) A depresszió biztos receptje az a kettős találat, ha valaki
képtelen fenntartani pozitív érzelmeit, a kudarcot pedig nehezen rázza
le magáról.
A depresszió és a szemlélet
Ez utóbbi csoport került a depresszióval kapcsolatos kutatásaim közép-

pontjába - vagyis azok, akiknek nehézséget okoz fenntartani pozitív
érzelmeiket. Érdekes, hogy a depressziót ugyan általában érzelmi vagy
hangulati zavarnak tekintik, igen kevés olyan kutatást végeztek, amely a
depressziós betegek érzelemfeldolgozását vizsgálja. Azt hiszem, ez mind
199
a pszichiátria, mind a pszichológia részéről a „nem az én dolgom" at-

titűdje. Az előbbi nem foglalkozik a normál érzelmekkel; a pozitív ér-
zelmeket meg főleg nem tanulmányozza. Az utóbbi ugyan foglalkozik
velük, de akik a normális érzelmeket vizsgálják, csak a legritkább esetben
dolgoznak együtt a pszichopatológia kutatóival. Ennek eredményeként
igen kevesen kutatták a pozitív érzelmeket előidéző és fenntartó folya-
matok abnormális változatait. Ebbe vetettem hát bele magam.
Egyik legkorábbi kutatásom során - miként azt a 4. fejezetben le-
írtam - depressziós betegeknek és egészséges kontrollszemélyeknek
egy-két perces vígjátékbejátszásokat vetítettünk95 azzal a céllal, hogy
boldogságérzetet keltsünk bennük. Legnagyobb meglepetésemre köz-
vetlenül a bejátszás megtekintése után egy ötös skála használatával a
depressziós betegek átlagosan ugyanolyan szintű pozitív érzelmekről
- boldogságról, elégedettségről és lelkesedésről - számoltak be, mint a
kontrollcsoport tagjai. A depressziós betegek tehát éppúgy képesek vol-
tak a pozitív érzelmekre, mint az egészségesek.
Egy évvel később újra átnéztem ennek a vizsgálatnak a nyers ada-
tait, és továbbra sem hagyott nyugodni az eredmény, amelyet megle-
hetősen fonáknak tartottam. Addigra az érzelmi stílussal kapcsolatos
kutatásaimban eljutottam ahhoz a megállapításhoz, hogy az emberek
különböznek egymástól abban, mennyi ideig képesek fenntartani pozi-
tív érzelmeiket. Ez lett a szemlélet dimenzió alapja, amelynek a pozitív
típus az egyik véglete - és akik ideesnek, azok hosszan képesek fenn-
tartani a boldogság lobogását, miként a cserkészfiúk a tűz parazsát -,
a másik véglet pedig a negatív típus, akiknél az öröm tüzét hamar ki-
oltja egy hirtelen zápor. Ezért aztán alaposabban megvizsgáltam a régi
adatokat, különös figyelmet szentelve a résztvevők arckifejezésének
- érzelmi állapotuk valós idejű lenyomatainak -, amelyet videón rög-
zítettünk. Ezúttal azt találtam, hogy bár a depressziós betegeknél való-
ban felvillant a boldogságválasz a vígjátékbejátszások láttán, az érzést
95 R. J. Davidson, C. E. Schaffer, C. Sáron: Effects of Lateralized Presentations of Faces

on Self-Reports of Emotion and EEG Asymmetry in Depressed and Non-Depressed
Subjects. Psychophysiology 22 (1985): 353-64.
A NORMÁLIS ÉS AZ ABNORMÁLIS, ÉS AMIKOR A „ M Á s " KÓROSSÁ VÁLIK
nem tudták fenntartani. Hamar eltűnt az arcukról a pozitív érzések ki-

fejezése, nem maradt ott úgy, ahogyan az egészséges kontrollszemélyek
esetében.
Debra, az egyik vizsgálatunk depressziós résztvevője ennek a vonás-
nak a lényegét ragadta meg, amikor arról beszélt, hogy érezte magát egy
jó barátjánál eltöltött vacsora közben. Amikor megérkezett, és üdvözöl-
te a házigazdát, kitörő örömet érzett. De ahogy leültek enni, az érzései
változni kezdtek. Kezdeti öröme elillant, és a depresszió tátongó sötétjét
érezte maga előtt. Mire feltálalták a főfogást, számára már minden ízet-
len volt, és alig tudott lenyelni pár falatot. Fikarcnyi örömet sem érzett
már sem az ételek fölött, sem a többi vendég társaságában, és mást sem
akart, csak mielőbb eltűnni a buliból.
Vajon mi történt Debra agyában hangulata tektonikus változása köz-
ben? Egy nemrégiben elvégzett kísérletünkben, mint arról a4. fejezetben
beszámoltam,96 depressziós betegeket és egészséges kontrollszemélyeket
tanítottunk meg az ún. „kognitív újraértékelésre". A technika része, hogy
valamilyen ingerre gondolunk (a kísérletben olyan képeket mutattunk a
résztvevőknek, amelyek boldogságérzetet keltenek), mégpedig oly mó-
don, hogy fölerősítjük az előidézett érzelmi reakciót. A boldogságérzetet
kiváltó képek esetében például arra kértük a résztvevőket, hogy képzel-
jék el, hogy az adott örömteli esemény velük magukkal vagy a szeretteik-
kel történik. Amikor a síró gyermekét magához ölelő mosolygó anyát
láttak, a résztvevőket arra kértük, képzeljék oda magukat vagy szeret-
teiket a képre. Mihelyt megértették a kognitív újraértékelés lényegét, a
résztvevőket betessékeltük egy MRI-be, és hetvenkét képet mutattunk
nekik egymás után. Az volt a feladatuk, hogy kognitív úton erősítsék fel
az érzelmeiket.
A képeknek nagyjából az első felénél a depressziós és az egészséges
személyek szinte ugyanúgy válaszoltak, amikor a kognitív úton fölerő-
sített válaszadással próbálkoztak. Az aktivitás mindkét csoport esetében
a nucleus accumbensben jelentkezett, vagyis az agynak abban a régiójá-
ban, amely a pozitív érzelmekhez és a motivációhoz kapcsolódik. Ez a
96 Heller et aL: Reduced Capacity to Sustain Positive Emotion.
201
terület tele van dopaminreceptorokkal; mely neurotranszmitter a célok

keresésére irányuló, illetve a jutalmazás általi motivációban játszik sze-
repet. Továbbá tele van endogén opiátok receptoraival is - az endogén
opiátok pedig az öröm és más pozitív érzelmek molekulái. A vetítés má-
sodik felében azonban másként alakult a minta. Az egészséges résztve-
vőknél továbbra is magas szintű aktivitást mutatott a nucleus accumbens.
Az ő válaszaik idővel egyre erőteljesebbek lettek, mintha egyfajta pozitív
visszacsatolással önmagukat megerősítve fokozták volna a boldogságér-
zetüket. A depressziós betegek esetében ellenben a vetítés második sza-
kaszában a nucleus accumbens aktivitása lényegesen visszaesett. Ekkor
már képtelenek voltak fenntartani pozitív érzelmeiket - ahogyan Debra
is képtelen volt rá. Vagyis ez történt Debra agyában, amikor a kezdeti
boldogságérzet és a vacsora iránti lelkesedés elfogyott, mint egy finom
leves. Visszaesett a nucleus accumbens aktivitása.
Akárcsak Debra, a kísérletünkben részt vevők is megérezték, hogy
visszaesett ez az aktivitás. Arról kérdeztük őket, hogy mennyire jellem-
zőek rájuk olyan jelzők, mint boldog, energikus, izgatott, büszke és érdek-
lődő; a skála az „egyáltalán nem" és a „nagyon" között mozgott. Minél
inkább fennmaradt a nucleus accumbens aktivitása, annál több pozitív
érzésről számoltak be az önkéntesek Ez tehát a pozitív érzelmek fenn-
tartására való képtelenséggel jellemzett depresszió agyi alapja: a nucleus
accumbens nem tudja fenntartani az aktivitását, talán mert nem jó a pre-
frontális kéreggel való kapcsolata. Ennek eredményeként a nucleus ac-
cumbens kezdetben beindul, de gyorsan lefagy, és elillannak a pozitív
érzelmek Ez a 4. fejezetben leírt szemlélet dimenzió negatív pólusának
lenyomata.
Egyetlen agyi régió sincs elszigetelve. A különböző régiók megannyi
szálon kapcsolódnak egymáshoz, habár adott régió egyes területekhez
erősebben kapcsolódik, mint másokhoz. Az fMRI segítségével nemcsak
azt tudjuk azonosítani, hogy melyik régió mutat nagyobb aktivitást a
feladat végrehajtása közben, hanem két vagy több régió fMRI-jeleinek
korrelációjából azt is láthatjuk, hogy funkcionálisan milyen erősen kö-
tődnek egyes területek más területekhez. (Alapvetően, ha két terület egy
időben jobban „fölizzik", mint más területek, akkor az a két terület jó
eséllyel funkcionálisan összekapcsolódik, az egyik aktivitása kiváltja a

másikét is.) Ezért az fMRI segítségével feltérképeztük azokat a funkcio-
nális kapcsolatokat, amelyek az örömérzet kognitív fölerősítésében jel-
lemzően részt vettek.
Arra jutottunk, hogy a prefrontális kéreg középső, prefrontális gyrus-
nak nevezett régiója, amely a tervezésben és a célirányos viselkedésben
is szerepet játszik, e feladat során szoros kapcsolatban van a nucleus ac-
cumbensszel. Vagyis amikor a nucleus accumbens aktívvá vált, ugyan-
akkor a középső prefrontális gyrus is. És ahogyan a depressziós betegek
esetében a kísérlet előrehaladtával a nucleus accumbens aktivitása visz-
szaesett, úgy a középső prefrontális gyrussal való kapcsolata is meggyen-
gült. Kezdetben a depressziós betegek és az egészséges kontrollszemélyek
esetében egyaránt erős összeköttetés alakult ki a két régió között. A kont-
rollcsoportnál azonban fennmaradt ez az aktivitás, míg a depressziósok-
nál eltűnt. Űgy véljük, az történt, hogy bár a középső prefrontális gyrus
aktív maradt, egy idő után nem küldött jeleket a nucleus accumbensbe.
Mintha egy álmos pár egyik tagja a könyökével böködve próbálná ébren
tartani a másikat, mígnem megunja - ám ő maga ébren marad.
Izgalmas eredmény volt ez, mert arra engedett következtetni, hogy a
nucleus accumbens aktivitása azért csökkent a depressziós betegeknél,
mert az a kapcsolat, amely az aktivitását szervező prefrontális kéregből
indul ki, nem működik megfelelően. A betegek próbálták tudatosan föl-
erősíteni pozitív érzelmeiket, de nem sikerült. Ahogy hiába is próbálja
az olvasó minden erejét megfeszítve egyenesen elütni a golflabdát; ha
a motoros kéreg és az izmok kapcsolata, amely a jó ütéshez szükséges,
hiányzik, nem fog menni. A prefrontális kéreg és a nucleus accumbens
közötti erős kapcsolat híján nem tartható fenn a pozitív érzés, és fennáll
annak kockázata, hogy depresszióba zuhanunk.
Előrefelé
Nem azért akartam olyan elszántan meghatározni a különféle mentális

betegségek mögött meghúzódó agyi aktivitási mintázatokat, hogy én is
hozzájáruljak az idegrendszeri korrelációk hosszú listájához, amelyek
203
a képalkotó eljárások kifejlesztését követő időkben olyan népszerűek vol-

tak (ezek az agyi aktivitásnak olyan mintái, amelyek akkor keletkeznek,
amikor az emberek bizonyos dolgokat éreznek, bizonyos dolgokra gon-
dolnak, vagy olyasvalamivel foglalkoznak, ami igénybe veszi az elmét).
Azok is tagadhatatlanul érdekes és fontos dolgok, de csak az első lépést
jelentik. A végső cél az, amit én neurológiai indíttatású viselkedésterá-
piának nevezek A „neurológiai indíttatású" azt jelenti, hogy a terápia
megváltoztatja a mentális betegséggel összefüggő hibás agyi aktivitást.
A „viselkedés" rész azt a reményt fejezi ki, hogy ezt a célt nem gyógysze-
res kezeléssel, hanem mentális tréninggel, kognitív viselkedésterápiával
és más olyan beavatkozásokkal érhetjük el, amelyek lényegében arra ta-
nítják meg az embereket, hogy másként gondoljanak a gondolataikra,
remélhetőleg úgy, hogy az jótékony hatással legyen rájuk.
A neurológiai indíttatású terápiák minden formája - és nem csak a
neurológiai indíttatású viselkedésterápia - még gyerekcipőben jár, de
máris olyan sikereket ért el, hogy okunk van azt gondolni, valamire tény-
leg ráakadtunk. Hadd adjak közre néhány példát saját gyakorlatomból és
tudós kollégáim eredményei közül.
Hogy kiderítsük, valóban a frontális kéreg és a nucleus accumbens
közötti kapcsolat-e a pozitív érzelmek fenntartására való képtelenség oka
- és nem pusztán kísérőjelensége -, megvizsgáltam, mi történik azok-
kal a depressziós emberekkel, akik sikeres terápián mennek keresztül.
Húsz depressziós beteget toboroztunk, és miután fMRI-vel megnéztük
az agyi funkciójukat, nyolc héten át antidepresszánst kaptak. Egyes be-
tegek jelentős javulásról számoltak be, míg mások alig javultak - ez a
tipikus válasz az antidepresszánsokra: egyes betegeken segít, másokon
nem. Minket azonban más érdekelt, méghozzá az, hogy akik több pozi-
tív érzelemről számoltak be, azok esetében akkor, amikor kognitív úton
megpróbálták fölerősíteni a boldogságot kiváltó képek láttán keletkezett
megelégedésüket, jelentős mértékben nőtt a nucleus accumbens fenn-
tartott aktivitása, illetve a prefrontális kéreggel való kapcsolata. Más szó-
val az agyi aktivitás mintázata - a néma nucleus accumbens, illetve a
prefrontális kéreggel való csekély kapcsolata amely a pozitív érzelmek
fenntartásának képtelenségére jellemző, az antidepresszáns-kezelésre jól
reagáló emberek esetében visszatért az egészségesebb mintához. Ez azt

jelenti, hogy amikor a gyógyszer hat, azt annak révén éri el, hogy a po-
zitív érzelmek fenntartásában szerepet játszó agyi kapcsolatrendszereket
célozza meg, talán a prefrontális kéreg és a nucleus accumbens közötti
jeláramlás megtámogatásával. Az azonban továbbra is rejtély, hogy egyes
betegek esetében miért hatásos, míg másoknál miért nem. Jelenleg azt
kutatjuk, vajon a standard nem gyógyszeres kezelések - a kognitív és az
interperszonális terápia -, legalábbis egyes depressziós betegeknél, ha-
sonló hatással járnak-e.
A neurológiai indíttatású terápiák legígéretesebb formája a depresz-
szió mögött meghúzódó agyi aktivitási szabályszerűségekkel kapcsola-
tos, alapvető fölfedezésemből következik:
- Azok az emberek, akiknek a bal prefrontális aktivitásuk magasabb
szintű, mint a jobb oldaÜ, inkább éreznek jóllétet és megelégedést,97 míg
azoknál, akiknek a jobb oldali aktivitásuk a magasabb szintű, gyakoribb
a depresszió előfordulása. Ráadásul azok, akiknél a bal oldali prefron-
tális aktivitás alapszintje magas, jobban teljesítenek viselkedésaktiválás-
kor - a pszichológusok ezzel mérik a közeledési motiváció erejét. Azok,
akiknek magas a viselkedésaktiválási eredményük, teljesen egyetértenek
olyan kijelentésekkel, mint „Amikor megkapok valamit, amit nagyon
szeretnék, izgatottnak és energikusnak érzem magam", illetve „Amikor
akarok valamit, többnyire fogom magam, és megszerzem".
- Akiknek alapszinten magasabb a jobb prefrontális aktivitásuk, azok
a viselkedésgátlásban „teljesítenek jól"98 - ezzel azt mérjük, hogy nehéz-
ségekkel szembenézve milyen mértékű a szorongásuk és a feladásra való
hajlamuk. A viselkedésükben gátolt emberek teljesen egyetértenek olyan
kijelentésekkel, mint „Félek, hogy hibát követek el", illetve „A bírálat és a
megrovás meglehetősen bántani szokott".
97 H. L. Urry, J. B. Nitschke, I. Dolski, C. Jackson, K. M. Dalton, C. J. Mueller, M. A. Ro-

senkranz, C. D. Ryff, B. H. Singer, R. J. Davidson: Making a Life Worth Living: Neural
Correlates of Well-Being. Psychological Science 15 (2004): 367-72.
98 S. K. Sutton, R. J. Davidson: Prefrontal Brain Asymmetry: A Biological Substrate of the
Behavioral Approach and Inhibition Systems. Psychological Science 8 (1997): 204-10.
205
A viselkedésaktiválás és viselkedésgátlás fogalmát egy brit agyku-

tató, Jeffrey Gray vezette be, és az agynak azokra a rendszereire utal,
amelyek a megközelítő, illetve az elkerülő viselkedéssel kapcsolatosak
A viselkedésaktiválás terápiája arra tanítja a betegeket, hogyan közelít-
senek új helyzetekhez - akkor is, ha némiképp félelmetesek -, ahelyett
hogy elkerülnék őket. Arra is megtanítja a betegeket, hogy megtalálják,
milyen tevékenységek végzése után érzik magukat elégedettnek és me-
lyek vágnak egybe hosszú távú céljaikkal. A beteg ennek során értékeli,
hogy egy bizonyos tevékenység során milyen mértékű örömöt és meg-
elégedettséget érez. Ez a tevékenység lehet olvasás vagy közeli barátok-
kal való beszélgetés, netán önkéntes munka egy használtruha-kereske-
désben. A terapeuta ezután arra ösztönzi a beteget, illetve abban segíti
őt, hogy ne a véletlenre bízza az ilyen tevékenységeket, hanem maga
kezdeményezze, és rendszeresen végezze őket. Vagyis ahelyett, hogy
csak olyankor hívja föl a barátait, vagy ugrik le a használtruha-kereske-
désbe, amikor kedve van, készítsen magának szigorú időbeosztást, írja
be a telefonjába, vagy más módon érje el, hogy tartsa magát az egyes
programokhoz, mint például „csütörtöki ebéd a barátokkal", „önkéntes
munka kedd reggel". Végül pedig abban segít a terapeuta, hogy az olyan
romboló hatású gondolatokat, mint „rossz vagyok" vagy „mindent el-
rontok, amibe csak belefogok", olyan, az életéből vett példákkal cáfol-
ja, mint „Lediplomáztál!" „Van állásod, pedig bajban van a gazdaság",
„A gyakornok szinte sírt, olyan hálás volt, hogy tanácsot adtál neki".
Vagy bármi mással, ami működik.
A viselkedésaktiválás terápiája valóban nagyon ígéretes. Egy nagysza-

bású, randomizált kontrollvizsgálatban 188 súlyosan depressziós beteg
részesült gyógyszeres kezelésben," kognitív terápiában, illetve viselke-
désaktiválási terápiában. Közülük 106-an gyógyultak meg: tizenhat heti
kezelés után elmúlt a depressziójuk. Amikor azonban a depresszió keze-
99 K. S. Dobson, S. D. Hollon, S. Dimidjian, K. B. Schmaling, R. J. Kohlenberg, R. J.

Gallop, S. L. Rizvi, J. K. Gollan, D. L. Dunner, N. S. Jacobson: Randomized Trial of
Behavioral Activation, Cognitive Therapy, and Antidepressant Medication in the Pre-
vention of Relapse and Recurrence in Major Depression. Journal of Consulting and
Clinical Psychology 76 (2008): 468-77.
A NORMÁLIS és az ABNORMÁLIS, és AMIKOR a „ M Á s " KÓROSSÁ VÁLIK
lését értékeljük, a kezdeti reakció aránya csak a jéghegy csúcsa. Fonto-

sabb ennél, hogy mennyire tartós az állapot javulása.
A kutatók ezért egy teljes éven át követték a betegek állapotát. Azok
körében volt a legnagyobb arányú a visszaesés, akik gyógyszeres kezelést
kaptak: a gyógyszer szedésének befejezése után 59 százalékuknál jelent-
kezett újabb akut depresszív epizód. Azoknál a betegeknél, akik kogni-
tív vagy viselkedésaktiválási terápiában részesültek, a visszaesés aránya
40 és 50 százalék között mozgott. Ezek az eredmények nemcsak azt jel-
zik, hogy a pszichológiai kezelések hatékonyak, hanem hogy a gyógysze-
res kezelésekhez képest a visszaesés mértékének csökkentésében hatéko-
nyabbak. És kevésbé költségesek.
Újabban vannak rá adatok, hogy a viselkedésaktíválás terápiája lénye-
gében olyasmi lehet, mint amit neurológiai ihletésű kezelésként koráb-
ban leírtam. Egy 2009-es kísérlet során a kutatók a viselkedésaktiválási
terápia előtt és után fMRI-vizsgálatot végeztek.100 Az idegrendszer vá-
laszait mérték egy olyan nyereményjáték során, amelyben a résztvevők
várhatóan nyereményhez jutnak. Tizenkét heti kezelés után a betegek
75 százalékánál jelentősen csökkentek a depressziós tünetek. Ugyan-
akkor nőtt náluk a striatum aktivitása - ez az a terület, ahol a nucleus
accumbens található. Az eredmények azt mutatják, hogy a jutalmazó in-
ger fogadásának elősegítésére és az elkerülő viselkedés visszaszorítására
irányuló tréning jelentős változásokat idéz elő a pozitív érzések fenn-
tartásának megéléséhez szükséges agyi kapcsolatrendszerekben. Ezek az
eredmények továbbra is azzal kecsegtetnek, hogy a viselkedésaktiválásí
terápia különösen azokat az agyi kapcsolatrendszereket érinti, amelyek a
boldogság, a büszkeség, a kíváncsiság és más pozitív érzések tartamának
növeléséhez szükségesek.
100 G. S. Dichter, J. N. Felder, C. Petty, J. Bizzell, M. Ernst, M. J. Smoski: The Effects of

Psychotherapy on Neural Responses to Rewards in Major Depression. Biological Psy-
chiatry 66 (2009): 886-97.
207
A figyelmi stílus és az ADHD
Van egy régi zen történet. Azt mondja egyszer egy tanítvány Icsu mes-
ternek:
- Kérem, írjon számomra valami nagy bölcsességet!
Icsu mester fogta az ecsetjét, és egyetlen szót írt le: „Figyelem."
Mire ezt kérdezte a tanítvány:
- Ennyi az egész?
A mestere erre ezt írta: „Figyelem. Figyelem."
A tanítvány kezdett ideges lenni.
- Hát, nekem nem úgy tűnik, hogy ez különösebben megalapozott
vagy átgondolt lenne.
Válaszul Icsu mester ezt írta: „Figyelem. Figyelem. Figyelem."
A teljesen összezavarodott tanítvány ezt kérdezte:
- Mit jelent az a szó, hogy figyelem?
Icsu mester válasza: „A figyelem azt jelenti, hogy figyelem."
Nagyon egyszerű, és nagyon bonyolult. Látszólag egyszerű, de van,
hogy őrjítőén bonyolult. A DSM szerint az ADHD három változata lé-
tezik, amelyekre elsősorban a figyelmetlenség vagy a hiperaktivitás/im-
pulzivitás jellemző, esetleg mindkettő. Akinél fennáll a figyelmetlenség,
az nem tud a részletekre figyelni, emiatt gondatlanságból adódó hibákat
követ el az iskolai feladataiban, a munkájában vagy más tevékenységé-
ben. Nehézségei támadhatnak tevékenységei megszervezésével, és bármi
könnyen elvonja a figyelmét arról, amit éppen tesz. A hiperaktivitással
küzdő embereknek jellemzően jár a kezük-lábuk, nem tudnak megül-
ni egy helyben, folyton felugrálnak, és sokat beszélnek. Az impulzivitás
olyasmikben nyilvánul meg, hogy valaki már azelőtt bekiabálja a választ,
hogy a kérdés elhangzana, nem tudja kivárni a sorát, folyton félbeszakítja
a másikat, tolakodó, beleszól a játékba, a beszélgetésbe.
A kormány legfrissebb adatai szerint az Egyesült Államok négy és ti-
zenhét év közötti korú népességének 9,5 százalékánál - 5,4 millió gyer-
meknél - diagnosztizáltak ADHD-t, és ez a szám növekszik. 2003 és 2007
között az ADHD aránya évente 5,5 százalékkal nőtt Az elképesztő növeke-
dés pontos oka ismereüen, de a genetika önmagában nem magyarázhatja,
A NORMÁLIS és az ABNORMÁLIS, és AMIKOR A „ M Á s " KÓROSSÁ VÁLIK
hiszen az amerikaiak DNS-állománya közel sem változik olyan ütemben,

mint azt az ADHD jelenlétének növekedése feltételezi. A drasztikus növe-
kedés inkább olyasmikre vezethető vissza, mint a környezeti tényezők vagy
az ADHD diagnózisának felállításához szükséges ismérvek bővülése.
Noha az ADHD különféle alcsoportjainak tünetei arra engednek kö-
vetkeztetni, hogy bizonyos agyi folyamatok félresiklanak, a lényegi prob-
léma valószínűleg mégis a figyelem mögött meghúzódó agyi kapcsolat-
rendszerekben és az impulzusokat fékező „válaszgátlásban" rejlik. Az
erre való képesség laboratóriumi körülmények között tesztelhető. A tipi-
kus kísérlet során a gyermekeknek gyors egymásutánban képeket mutat-
nak, például olyanokat, amelyeken arcok láthatók. Valahányszor érzelmi
szempontból semleges arcot látnak, meg kell nyomniuk egy gombot, de
nem kell megnyomniuk a gombot akkor, ha az arc valamilyen érzelmet
tükröz. Egy száz képpel végzett kísérlet során hetven kép volt semleges,
és harminc érzelmet kifejező, vagyis a gyermekeknek hetvenszer kel-
lett megnyomniuk a gombokat. Az emberek többsége olyankor hibázik,
amikor érzelmet kifejező arcot lát. Nem azért, mert nem tudja megkü-
lönböztetni a kifejezéstelen arcot a dühöstől, a boldogtól, a szomorútól
vagy a meglepettől (ezt a lehetőséget az előzetes teszt során kizártuk),
hanem mert nem tudják meggátolni a gomb megnyomását. Az ADHD-s
gyermekek és felnőttek ebben jóval többször tévednek.
Az agyról készült felvételekből kiderült, miért van ez így. Mégpedig
egy olyan elemzés eredményeként, amelyik 16, összesen 184 ADHD-s
és 186 kontrollszemélyre kiterjedő vizsgálatot tekintett át. Az elemzés a
New York-i Egyetem Gyermekvizsgálati Központjában101 készült, és arra
jutott, hogy a prefrontális kéregnek a szelektív figyelem és a válaszgát-
lás szempontjából fontos régiói az ADHD-s csoport esetében kevésbé
aktívak. Különösen az agy impulzusgátló központja, az alsó prefrontális
kéreg tűnik egészen rendkívülinek e tekintetben. Miközben az egészsé-
ges kontrollcsoportnál a terület aktivitása megugrott, az ADHD-s gyér-
től A. M. Kelly, D. S. Margulies, F. X. Castellanos: Recent Advances in Structural and
Functional Brain Imaging Studies of Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder. Cur-
rent Psychiatry Reports 9 (2007): 401-7.
209
mekek és felnőttek esetében elhanyagolható volt. (Mint a 11. fejezetben

látni fogjuk, ezek azok az agyi régiók, amelyeket a meditáció különféle,
a figyelem több aspektusát javító formái erősítenek.)
A figyelem másik jellemzője a fáziszárás, amikor is egy külső inger
szinkronba kerül az agyban végbemenő - és a fejbőrre erősített elekt-
ródákkal nyomon követhető - oszcillációval. Ha a folyamat kisiklik, az
eredmény ezúttal is ADHD.102 Amikor a Torontói Egyetem tudósai nem-
régiben megmérték kilenc ADHD-s felnőtt és tíz egészséges kontrollsze-
mély idegrendszeri szinkronitását, azt találták, hogy az ADHD-s csoport
esetében a szinkronitás jóval gyengébb. Itt is az derült ki, hogy a szelektív
figyelem alapvető idegrendszeri összefüggései az ADHD-s személyeknél
nem működnek megfelelően.
Az ilyen kutatásoknak nem az a lényege, hogy minél több mutatós ké-
pet felhalmozzanak („Nézd csak, itt az ADHD-s agyad!"). Vagy legalábbis
nem az kellene, hogy legyen. Én azt remélem, hogy ezeknek az adatoknak
a segítségével pontosan be lehet határolni, mely idegrendszeri aktivitás
siklott ki, és kialakítható olyan idegrendszeri alapú beavatkozás, amely-
nek segítségével az elváltozás javítható annyira, hogy az hasonlítson a nor-
málisra. Napjainkban az ADHD gyógyításának legfontosabb eljárása a
gyógyszeres kezelés, nevezetesen olyan stimulánsok, mint a Ritalin, amely
a prefrontális kéreg neurotranszmittereit célozza meg, és így javítja a fi-
gyelmet. Érthető, hogy az orvosok hajlamosak gyógyszerekhez folyamod-
ni, hiszen az ADHD-s gyerekek döntő többségét körzeti orvosok kezelik,
akiknek sem idejük, sem megfelelő képzettségük nincs ahhoz, hogy más-
féle terápiát ajánljanak. Kevés a hozzáértő szakember, ők is elsősorban a
nagyvárosokban működnek, és még a pszichológusokra és pszichiáterekre
is nagy nyomás nehezedik (a biztosítók részéről), hogy inkább gyógyszert
írjanak föl, semmint időigényes viselkedésterápiát folytassanak.
De úgy tűnik, hogy a tabletták (és összes mellékhatásuk) alternatívái
igencsak figyelemre érdemesek. Noha a figyelem fejlesztésének viselke-
102 C. Dockstader, W. Gaetz, D. Cheyne, F. Wang, F. X. Castellanos, R. Tannock: MEG

Event-Related Desynchronization and Synchronization Deficits During Basic Somato-
sensory Processing in Individuals with ADHD. Behavioral and Brain Functions 4
(2008): 8.
désterápiás módszereit csak kevés kutatás vizsgálta (pénzügyi szempont-

ból senkinek nem áll érdekében, hogy az ilyen kutatásokat finanszí-
rozzák - a gyógyszergyártó cégeknek meg különösen nem), az a kevés
ígéretes eredménnyel zárult. Egy holland kutatócsoport által 2011-ben
végzett vizsgálat során103 ADHD-s gyermekeket figyelemtréningben, il-
letve perceptuális tréningben részesítettek. Az utóbbi tréning során a ti-
zenegy éves gyerekek látási és hallási készségét csiszolták, de nem foglal-
koztak a figyelemmel. A figyelemtréning során számítógépes játékokat
játszottak a résztvevők, amelyekben azt kellett észrevenniük, ha ellen-
séges férgek kúsztak be a képernyőre, vagy ha veszélyesen alacsony lett
az életerejük, illetve más módon is ébren kellett tartaniuk a figyelmüket.
A négy héten át tartó, összesen nyolcórás tréning után azok a gyermekek,
akik figyelemtréningben részesültek, sokkal jobb eredményt értek el a
figyelmet értékelő objektív méréseken, beleértve azt is, hogy a figyelmet
eltérítő hatások közepette kellett összpontosítaniuk - míg a perceptuá-
lis tréningben részesített gyermekeknél ilyen javulás nem volt. A kuta-
tók a vizsgálat során semmilyen képalkotó eljárással nem vizsgálták a
résztvevők agyát, pedig erre feltétlenül szükség lenne. Ám amit eddig
tudunk, már az is nagy reményekre jogosít fel azzal kapcsolatban, hogy
az ADHD-s agy mentális tréninggel megváltoztatható.
Amikor e sorokat írom 2011 -ben, az Országos Egészségügyi Intézetek
kebelében működő Országos Mentálhigiénés Intézet egyik kezdeménye-
zése arra irányult, hogy próbálják meg feltárni a különféle mentális be-
tegségek közös hátterét és a kapott eredményeket felhasználni a mentális
betegségek agyi alapjainak jobb megértésére. A kezdeményezés abból az
elképzelésből indul ki, hogy számos, a mai taxonómia által független-
nek tekintett pszichiátriai betegségben közösek bizonyos viselkedésfor-
mák és pszichológiai jellemzők. A társas intuíció alacsony szintje például
- amit én a dimenzió értetlen végének nevezek - sok autizmussal élő em-
ber alapvető tünete. De számos szorongásos zavar, különösen a szociális
103 O. Tucha, L. Tucha, G. Kaumann, S. König, K. M. Lange, D. Stasik, Z. Streather,

T. Engelschalk, K. W. Lange: Training of Attention Functions in Children with At-
tention Deficit Hyperactivity Disorder. Attention Deficit and Hyperactivity Disorders,
May 20, 2011.
211
fóbia, valamint a depresszió esetében is előfordul. A pozitív érzelmek

fenntartásának nehézsége pedig - ebben a rendszerben a negatív szem-
lélet - jellemző a depresszióra, de jelen van a szorongásos zavarok és a
skizofrénia esetében is. Ebből pedig az következik, hogy az egyik fajta
betegségben hatásosnak bizonyuló kezelés egy másik olyan betegségben
is segíthet, amelyre szintén jellemző az érintett érzelmi stílus.
A dolgok jelen állása szerint az orvosok egészen másként kezelik a
depressziót, mint a szorongásos zavarokat és a skizofréniát, és másként
az autizmust, mint a depressziót - legyen szó akár gyógyszeres kezelés-
ről, akár terápiáról. A NIMH azonban felismerte, hogy ha előrelépünk
a pszichiátriai betegségek agyi alapjainak megértésében - ami lényeges
a betegség kezelése szempontjából -, akkor foglalkozni kell az érzelmi
stílusokkal is, és meg kell találni a forrásukul szolgáló agyi aktivitási min-
tákat. És én éppen erre törekedtem az érzelmi stílus hat dimenziójának
leírásával.
Ez a szemlélet azt ígéri, hogy a pszichiátriai betegségek diagnosztiká-
ja is javulni fog. A hagyományos igen-nem szemlélet szerint, ha valaki
megfelel a diagnosztikai ismérvek egy minimumának - például a szo-
ciális szorongásos zavar esetében a tizenegy ismérvből hatnak -, annál
fennáll a betegség, míg annál, aki nem felel meg a kritériumoknak, nem
áll fenn. Az olvasó bizonyára sejti, hogy az érzelmi stílus egészen más-
fajta szemléletet ajánl. Miközben elismeri a mentális betegségek létét, azt
is megmutatja, hogy nincs világos és egyértelmű határ a normális és az
abnormális között. Ha tehát át akarjuk alakítani az érzelmi stílusunkat,
annak nem az önkényes, igen-nem típusú diagnózison kell alapulnia,
hanem annak szubjektív értékelésén, hogy milyen személyiséget szeret-
nénk kialakítani, és milyen életformát szeretnénk választani.
Még néhány évvel ezelőtt is, ha valaki amellett érvelt, hogy a nem meg-
felelő agyi működés mögött meghúzódó mentális betegséget az elme ere-
jével gyógyítani lehet, leginkább kinevették (főként ha csupa pszichiáter
és agykutató volt a társaságában). A neuroplaszticitásban bekövetkezett
forradalom nyomán azonban ez ma már - ha nem is dogma, főként nem
a főáramlaton belül, de legalábbis - lehetőség. A következő fejezet tárgya
az elme ereje, amellyel képes megváltoztatni az agyi aktivitás mintáit.
212
8. FEJEZET
A plasztikus agy
Amikor arról beszélek a diákjaimnak vagy más hallgatóságnak, hogy

minden embernek sajátos érzelmi stílusa van, és ezek a stílusok sajátos
agyi aktivitásmintákat tükröznek, akkor ők többnyire arra a következ-
tetésre jutnak, hogy ezek szerint az érzelmi stílus állandó, nagy valószí-
nűséggel genetikai alapú. Remélem, az 5. fejezet meggyőzte az olvasót,
hogy az érzelmi stílus nem a szülőktől örökölt gének egy az egyben való
olvasata, hanem a gének és a gyermekkori tapasztalatok bonyolult ele-
gye. Most azt szeretném bemutatni, hogy a felnőttkori érzelmi stílus sem
feltétlenül örök. Pusztán azért, mert az érzelmi stílus agyi mintákat tük-
röz - akár a gének határozzák meg, akár nem -, még nem igaz, hogy
állandó, statikus, változatlan és változtathatatlan. Méghozzá azért, mert
a több évtizedes neurológiai dogma, miszerint a felnőtt agy formáját és
funkcióját tekintve lényegében állandósult, egyszerűen nem igaz.
Az agynak van ugyanis egy neuroplaszticitásnak nevezett tulajdonsá-
ga, az a képesség, hogy jelentős mértékben meg tudja változtatni a struk-
túráját és az aktivitási mintáit, és nemcsak gyermekkorban, ami nem
meglepő, de felnőttkorban is, egész életünkön át. Ez a változás lehet ta-
pasztalatok eredménye, de pusztán belső, mentális tevékenységé - a gon-
dolatainké - is. Vegyük a tapasztalatokat:'0" az olyan emberek agyában,
104 A. Pascual-Leone, F. Torres: Plasticity of the Sensorimotor Cortex Representation of

the Reading Finger in Braille Readers. Brain 116 (1993): 39-52; A. Pascual-Leone,
213
akik születésüktől fogva vakok, és akik megtanulták olvasni a Braille-írást

- ezt az apró, kiemelkedő pöttyökre alapozott írásrendszert -, mérhe-
tően nagyobb és aktívabb lesz a motoros, illetve a szomatoszenzoros ké-
reg, vagyis azok a területek, amelyek a mozgást kontrollálják, illetve az
olvasó ujjakból a tapintási érzeteket fogadják. Ennél is megdöbbentőbb
azonban,105 hogy látókérgük - amelyről azt gondoljuk, hogy a szemből
érkező jelek feldolgozására van huzalozva, és azokat alakítja vizuális ké-
pekké - radikális átképzésen megy keresztül, és a szemből érkező jelek
helyett az ujjakból érkező érzetek feldolgozását vállalja magára.
A Braille olvasása a külvilágról szerzett, intenzív és ismételt szenzoros
és tanulási tapasztalat példája. Az agy azonban akkor is képes megváltoz-
ni, ha az üzenetet belülről - más szóval gondolatainkkal és szándékaink-
kal - generáljuk. Ezek a változások növelhetik vagy csökkenthetik a ké-
regben az adott funkcióknak szentelt területek méretét; ha egy sportoló
mentális képeket alkot, és a végrehajtandó mozgás pontos folyamatára
összpontosít, mondjuk, arra, hogyan hajt végre két és fél szaltót csuka-
mozdulattal, kiterjednek a motoros kéregnek azok a területei, amelyek a
megfelelő izmokat mozgatják. Hasonlóképpen a gondolat önmagában106
is tudja csökkenteni vagy növelni a mentális betegség mögött meghú-
zódó agyi kapcsolatrendszerek aktivitását, mint például amikor a kog-
nitív-viselkedési terápia sikeresen elcsitítja a kényszerbetegséget okozó,
az „aggódó kapcsolatrendszerben' mutatkozó túlzott aktivitást. Pusztán
mentális aktivitással, amely maga is az agy terméke, szándékosan meg-
változtathatjuk saját agyunkat.
A. Cammarota, E. M. Wassermann, J. P. Brasil-Neto, L. G. Cohen, M. Hallett: Modu-

lation of Motor Cortical Outputs to the Reading Hand of Braille Readers. Antials of
Neurology 34 (1993): 33-7.
105 N. Sadato, A. Pascual-Leone, J. Grafman, V. Ibanez, M. R. Deiber, G. Dold, M. Hal-
lett: Activation of the Primary Visual Cortex by Braille Reading in Blind Subjects.
Nature 380 (1996): 526-8.
106 L. R. Baxter Jr., J. M. Schwartz, K. S. Bergman, M. P. Szuba, B. H. Guze, J. C. Mazziot
ta, A. Alazraki et al.: Caudate Glucose Metabolic Rate Changes with Both Drug and
BehaviorTherapyfor Obsessive-Compulsive Disorder. Archives of General Psychiatry
49 (1992): 681-9.
214
a plasztikus agy
A huzalozott dogma
A neuroplaszticitásról semmit nem tudhatnánk azoknak a rajzoknak az

alapján, amelyek mindenfelé felbukkannak, és amelyek az egyes területe-
ket meggyőzőnek tűnő funkciók címkéivel látják el: a motoros kéregnek
ez a területe a bal kisujjat mozgatja, a szomatoszenzoros kéregnek az a
pontja pedig a jobb orca érzékeléseit dolgozza fel. Az ötlet, hogy az egyes
struktúrák és funkciók egy az egyben megfeleltethetők egymásnak,107
1861-re megy vissza, amikor is Pierre Paul Broca bejelentette, hogy meg-
találta az agynak a beszédért felelős régióját. Ez a terület a frontális le-
beny hátsó része felé helyezkedik el, vonta le a következtetést, miután
felboncolta egy beszédképességét teljesen elvesztett ember holttestét.
(A felfedező élt a jogával, hogy elnevezze, amit fölfedezett, így a beszé-
dért felelős agyi területet azóta Broca-területnek nevezik.)
E fölfedezés nyomán a tudósok - mintha lelkes földmérők volnának -
versenyfutásba kezdtek, hogy az agy egyes területeinek sajátos funkciót
tulajdonítsanak. Hála Korbinian Brodmann német neurológusnak, aki
halottak agyát vizsgálva ötvenkét szerkezeti-funkcionális kapcsolatot
tárt föl, most 1-től 52-ig számozott Brodmann-mezőnk 108 van (ahol az
l-es a szomatoszenzoros kéregnek az a része, amely a bőr bizonyos pont-
jain keletkező tapintási érzeteket dolgozza fel, míg az 52-es az insularis
lebeny, vagyis az a rész, ahol a halántéklebeny és az insula találkozik). És
van a 10-es Brodmann-terület, egy lágy folt, a prefrontális kéreg legelöl
található része, amely az evolúció során jelentősen megnövekedett: való-
színűleg ez tesz képessé bennünket arra, hogy egyszerre több feladatot
tudjunk végezni.
Az agynak nincs még egy olyan régiója, amelyet annyira pontosan fel-
térképeztek volna, mint a szomatoszenzoros kérget. Ez a kéregsáv nagy-
jából az agy tetejétől a fülig tart, és jobb fele a test bal oldalából, míg
bal fele a test jobb oldalából fogad jelzéseket. A test minden része meg-
107 Sharon Begley: Train Your Mind, Change Your Brain: How a New Science Reveals
Our Extraordinary Potential to Tratisform Ourselves. New York, Ballantine Books,
2007, 26.
108 Uo. 27.
215
feleltethető a szomatoszenzoros kéreg egy-egy pontjának, ahol az inge-

rek feldolgozása végbemegy. Ennek következtében a szomatoszenzoros
kéreg lényegében a test térképe - de olyan, amitől a Google-térképészek
gutaütést kapnának.
Az 1940-es és 1950-es években végzett kísérletei során109 egy kana-
dai idegsebész, Wilder Penfield jött rá, mennyire különös is ez a térkép.
Penfield agyműtéteket végzett, többnyire az epilepszia gyógyítása végett,
mielőtt azonban a tényleges terápiás műtétre sor került volna, gyakran
fölfedezőutat tett. Penfield enyhe áramütéssel ingerelte a feltárt szoma-
toszenzoros kéreg egyes pontjait (az agyban nincsenek érző receptorok,
így az apró áramütést nem is érzékeli), és mindannyiszor megkérdezte
a tudatuknál lévő betegektől, hogy mit éreznek. A dolog egészen más
értelemben sokkolta a betegeket. Amikor Penfield a szomatoszenzoros
kérget ingerelte, a betegek úgy érezték, mintha az arcukat, a homlokukat,
a karjukat, a lábukat vagy más testrészüket érintették volna meg. Penfield
a kis áramütéssel lényegében kisülést idézett elő a szomatoszenzoros ké-
reg neuronjaiban. A beteg számára ez a kisülés nem volt megkülönböz-
tethető attól a kisüléstől, amely a test valamely részéből érkező, tényleges
fizikai ingerre adott válaszként keletkezik a neuronban. Ily módon Pen-
field fel tudta térképezni a szomatoszenzoros kérget, az egyes pontoknak
az egyes testrészeket feleltetve meg.
És ekkor derült ki számára, hogy az anatómiai kartográfusnak látha-
tóan jó humorérzéke volt. Ugyanis bár a kézfej a kar alatt helyezkedik el,
a szomatoszenzoros kézfej - vagyis az a terület, amelyik a kézfej jeleit fo-
gadja - azzal a területtel határos, ahová az arc jelei érkeznek. A genitáliák
szomatoszenzoros reprezentációja közvetlenül a láb alatt helyezkedik el.
Az arányok is némileg másként alakulnak: az ajkak szomatoszenzoros
reprezentációja mellett eltörpül a törzsé vagy a vádlié, a kéz és az ujjak
reprezentációja mellett pedig liliputinak tűnik a vállé és a háté. A na-
gyobb kérgi terület azt jelenti, hogy az adott testrész érzékenyebb. A nagy
szomatoszenzoros reprezentációval bíró nyelvcsúcs - szemben a kisebb
szomatoszenzoros reprezentációjú kézfejjel - a fogak redőit is érzékeli.
109 Uo. 87.
216
A PLASZTIKUS AGY
Brodmann, Penfield és mások fölfedezései nyomán110 a 20. száza-

di agykutatás úgy tartotta, hogy a szerkezeti-funkcionális kapcsolatok
masszívan huzalozottak. Ezt a nézetet a nagy spanyol neuroanatómus,
Ramón y Cajal 1913-as kijelentése betonozta be, aki szerint a felnőtt agy
„állandósult, befejezett, és nem változik".
A pangásba vetett hitből fakadt az az elképzelés, hogy a különféle ak-
tivitási mintáknak is huzalozottnak kell lenniük, és ha szigorúan véve
nem változtathatatlanok is, legalábbis tartósak. E nézet szerint a mentá-
lis betegségek - mint a depresszió - a prefrontális kéreg egyes területei-
nek nem kielégítő vagy az amygdala túlzott tevékenységéből fakadnak,
amelyek biológiai háttere éppolyan állandó, mint az ujjlenyomat. Hogy
egyértelmű legyek, az agykutatók évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy
a felnőttagy képes sejtszinten változni azáltal, hogy a neuronok közöt-
ti kapcsolatok megerősítése révén új tényeket és képességeket rögzít. Ez
azonban csak - hogy úgy mondjam - a kiskereskedelmi szint. A nagy-
kereskedelmi szintű változásokat - vagyis a remekbe szabott agytérké-
pek szerkezeti-funkcionális kapcsolatainak módosulását - lehetetlennek
gondolták.
A Silver Spring-i m a j m o k
Aztán jött a Silver Spring-i majmok esete.111 Ezek a laboratóriumi jó-

szágok - makákók - az orvosbiológiai kutatások történetében az egyik
leghíresebb vita középpontjába kerültek. A marylandi Silver Spring Vi-
selkedéskutató Intézetében tizenhét majmot használtak kísérleti célokra.
Ezek a makákók az állatvédő aktivisták vádjai szerint a rossz bánásmód
és a borzalmas körülmények következtében lerágták az ujjaikat. A valódi
ok azonban az volt, hogy az állatok nem érezték az ujjaikat. A labort ve-
zető tudós, Edward Taub műtéti úton szétroncsolta az állatok egyik vagy
mindkét karjából az agyba vezető érző idegeket. (Abban a meggyőző-
désben, hogy a kísérletek eredményei a stroke új és hatékony kezeléséhez
110 Idézi D. H. Lowenstein, J. M. Parent: Brain, Heal Thyself. Science 283 (1999): 1126-7.
111 Caroline Fraser: The Raid at Silver Spring. New Yorker, April 19,1993.
217
vezetnek, Taub azt akarta megtudni, hogy a végtag mozgatásához szük-

sége van-e az állatnak a szenzoros visszajelzésre. Mint kiderült: nincs.)
A beavatkozás eredményeként az állatok egyáltalán nem érezték érintett
végtagjaikat.
Az esetet az állatjogi mozgalom aktivistái hozták nyilvánosságra az
Egyesült Államokban. Miután az állatokat megmentették, és megkímél-
ték a további kutatásoktól, békében öregedtek meg, és végül elérkeztek
az utolsó napjaik. Egy meglehetősen ellentmondásos húzással a tudósok
azzal álltak elő, hogy mivel a még életben lévő állatokat (az évek során
hét közülük természetes halállal pusztult el) el kell altatni, hogy megsza-
badítsák őket a további szenvedésektől, talán tehetnének egy utolsó szol-
gálatot a tudománynak, mégpedig azzal, hogy megvizsgálják az agymű-
ködésüket, vajon mivel járt a tizenkét év, mialatt az ujjaikból, a kezükből
és a karjukból nem érkeztek érzetek a szomatoszenzoros kéregbe.
Mint egy 199 l-es kutatás kimutatta, az érzékektől való megfosztottság
állapota megrendítő eredményt hozott a tudományágban, amely tovább-
ra is ragaszkodott a huzalozás elméletéhez.112 A majmok szomatoszen-
zoros kérgének az a területe, amely eredetileg az ujjak, a kéz és az arc
érzékelését dolgozta fel, más tevékenységbe kezdett: mivel annyi éven át
nem érkezett jel a megfelelő testrészből, a terület az arcból érkező je-
leket kezdte feldolgozni. Az agykutatók összes tudománya azt mondta,
hogy az agy „deafferentált területe" - vagyis amelyet megfosztanak an-
nak a testrésznek a jeleitől, amelytől rendesen híreket kap - egyszerűen
bezárja a boltot, mert arra és csakis arra az egy funkcióra van huzalozva.
De nem ez történt. Helyette az agynak az arc érzékeléseit fogadó terüle-
te 10-14 négyzetmilliméterre növekedett. „Masszív kéregátrendeződés"
ment végbe, mondták a kutatók, „olyan mértékű, amilyenre korábban
nem volt példa".
Nagyjából a fentiekkel egy időben más majmokkal folytatott - ám jó-
val humánusabb - kísérletek is zajlottak, amelyek során azt mutatták ki,
112 T. P. Pons, P. E. Garraghty, A. K. Ominaya, J. H. Kaas, E. Taub, M. Mishkin: Massive

Cortical Reorganization After Sensory Deafferentation in Aduit Macaques. Science
252 (1991): 1857-60.
A PLASZTIKUS AGY
hogy az amputálásnál és az idegek átvágásánál kevésbé extrém és trau-

matikus hatásra is megváltozhat a felnőtt főemlősök agya. Mégpedig an-
nak következtében, ahogyan az állatok élnek és viselkednek. Egy inspira-
tív kutatás során a San Fransiscó-i Kaliforniai Egyetem (UCSF) tudósai
éjimajmokat késztettek rá, hogy rendkívüli érzékenységet alakítsanak ki
az ujjaikban. A „forgó tárcsás kísérletben" a majmokat arra tanították
meg,113 hogy a ketrecükön kívül elhelyezett, tízcentis, ék alakú bemet-
szésekkel rovátkolt tárcsára finoman helyezzék rá az ujjukat. Az volt az
elképzelés, hogy úgy érintsék az ujjukkal a forgó tárcsát, hogy ne állítsák
meg a forgását, de ne is csússzon le róla a kezük - vagyis ne járjanak úgy,
mint az a gyerek, aki nem elég szorosan kapaszkodik a békebeli körhin-
tán. (Ugyanezt a hatást érjük el akkor is, ha fölteszünk egy nagylemezt,
és úgy próbáljuk meg ráhelyezni az ujjunkat, hogy érezzük a barázdákat,
de ne állítsuk meg a lemezt, és a kezünk se csússzon le róla.) A majmok
nap nap után elvégezték a feladatot, végeredményben összesen száz-
szor. A következő eredmény született: az az agyi terület - különösen a
szomatoszenzoros kéreg amely a forgó lemez barázdáinak érzékelésé-
re megtanított ujjukból fogadta a jeleket, a négyszeresére nőtt. Pusztán
attól, hogy megtanultak kiválóan érzékelni az ujjukkal, a megfelelő agyi
terület kiterjedt egy olyan régióra, amelynek korábban más volt a fel-
adata (más ujjakból érkező jelek feldolgozása). A szerkezeti-funkcionális
kapcsolatok tehát nem huzalozottak. Az agy fizikai tagoltsága - vagyis
az, hogy mekkora helyet szán az egyes feladatoknak és testrészeknek - az
állat viselkedésétől függ.
Ahogy az agynak az a területe, amely a test bizonyos részének tapin-
tásérzékeléséért felelős, tapasztalat hatására változhat, úgy a mozgásért
felelős területek is megváltozhatnak. Amikor szintén az UCSF kutatói
arra tanítottak meg majmokat," 4 hogy egy apró csészéből meglehetős
113 M. M. Merzenich, R. J. Nelson, J. H. Kaas, M. P. Stryker, W. M. Jenkins, J. M. Zook,

M. S. Cynader, A. Schoppmann: Variability in Hand Surface Representations in Are-
as 3b and 1 in Aduit Owl and Squirrel Monkeys. Journal of Comparative Neurology
258 (1987): 281-96.
114 R. J. Nudo, G. W. Milliken, W M. Jenkins, M. M. Merzenich: Use Dependent Al-
terations of Movement Representations in Primary Motor Cortex of Aduit Squirrel
Monkeys. Journal ofNeuroscience 16 (1996): 785-807.
219
kézügyességet igénylő mutatvánnyal kivegyenek egy kis ételgolyót (a csé-

sze annyira kicsi volt, hogy a majom ujja alig fért bele), ők is hasonló
változást fedeztek föl az állatok agyában: a motoros kéregnek az ujjak
mozgatásáért felelős területe megduplázódott, és olyan területeket foglalt
el, amelyek korábban más testrészeket kontrolláltak.
De vajon mi a helyzet az emberekkel kapcsolatos tapasztalatainkkal?
Mi van akkor, ha a majmoknál fölfedezett agyi változások csak a maj-
mokra érvényesek, és az emberi agyat nem lehet bütykölni - az ugyanis
nem vitás, hogy az emberi agy a világegyetem legbonyolultabb struk-
túrája, amelyről azt képzelnénk, hogy megváltoztatása az agy tulajdo-
nosának pusztulásához vezet. Olyan emberek agyát kellett megvizsgálni,
akiknek a normálistól nagyon eltérő érzékelési tapasztalatuk van: a vak
és siket emberek agyát.
Látni a mennydörgést és hallani a villámlást
Talán nem meglepő, hogy a szomatoszenzoros és a motoros kéreg finom-

szerkezete tapasztalat vagy viselkedés hatására megváltozhat - hiszen az
ujjakat érző vagy mozgató terület és az arcot érző vagy mozgató terü-
let között csak milliméteres különbségek vannak. Az agy azonban ennél
nagyobb mértékű újraszerveződésre is képes. Vak és siket emberekkel
végzett kutatások az idegrendszer nagyobb és - mondhatni - fontosabb
darabjait vizsgálták: az agy hátsó részén található és tömegének mint-
egy egyharmadát elfoglaló látókérget, illetve az agy tetejétől a fül fölötti
területig húzódó hallókérget. Bizonyára találkozott már az olvasó azzal
a népi bölcsességgel, hogy a vak emberek hallása különösen éles, a si-
keteknek pedig a látásuk különösen jó, mintha csak az istenségek kom-
penzálnák őket a veszteségért. Valójában azonban a vakok nem hallanak
meg halkabb hangokat, a siketek pedig nem látnak kisebb kontraszt vagy
kevesebb fény esetén jobban, mint ép érzékszervű embertársaik. A kom-
penzáció elvében azonban mégiscsak van valami.
Azok az emberek, akik születésüktől siketek, a perifériás látásukkal
érzékelt tárgyakat nemcsak a látókérgükben észlelik, hanem a hallókér-
220
A PLASZTIKUS AGY
gükben is.115 Ezt megismételném: a hallókéreg lát Mintha csak a halló-

kéreg, elunva a kényszerű tétlenséget, amely abból fakad, hogy a fülből
nem érkeznek jelek, átképezné magát, hogy a továbbiakban vizuális jele-
ket tudjon feldolgozni. Ez a területi újraelosztás gyakorlati következmé-
nyekkel jár:116 a siket emberek a hallóknál gyorsabban és pontosabban
érzékelik perifériás látásukkal a tárgyak mozgását.
Valami ehhez hasonló dolog történik a született vak vagy a látásukat
életük korai szakaszában elveszítő emberekkel is. Esetükben semmifé-
le jel nem éri el a látókérget, amely, mint erről már szó volt, az agynak
egy hatalmas része, amekkorát, gondolhatnánk, természet anyácska nem
hagy kárba veszni. És nem is hagyja. Azoknál a vak embereknél, akik
folyamatosan olvasnak Braille-írást,117 a látókéreg foglalkozást vált, és
az olvasó ujjakból érkező tapintási jeleket dolgozza fel. Ez a fölfedezés
annyira váratlan volt, hogy jeles agykutatók nem voltak hajlandóak el-
fogadni, és azt javasolták a Science című lapnak - ahová a kutatók be-
nyújtották a tanulmányukat -, hogy utasítsák vissza a dolgozatot Végül a
Nature, a Science legfőbb ellenlábasa jelentette meg 1996 áprilisában.
A vak emberek agya azonban még egy másik módon is megválto-
zik.118 Ha ugyanis a perifériás hallásukra van szükségük - például a
hangok forrásának meghatározásában olyankor a látókérgüket hasz-
nálják, és általában jobbak is, mint a látók. Az agyuk a kompenzációs
újraszerveződés folyamatán megy keresztül, aminek eredményeként a
látókéreg hallani kezd. William James ebben is megelőzte a korát. Egy
évszázaddal ezek előtt a fölfedezések előtt, 1892-ben írta Psychology: The
Briefer Course (Pszichológia. Rövid kurzus) című könyvében,119 hogy
115 H. J. Neville, A. Schmidt, M. Kutas: Altered Visual-Evoked Potentials in Congenitally

Deaf Adults. Brain Research 266 (1983): 127-32.
116 D. Bavelier, A. Tomann, C. Hutton, T. Mitchell, D. Corina, G. Liu, H. Neville: Visual
Attention to the Periphery Is Enhanced in Congenitally Deaf Individuals. Journal of
Neuroscience 20 (2000): 1-6.
117 Sadato et al: Activation of the Primary Visual Cortex.
118 B. Röder, W. Teder-Sálejárvi, A. Sterr, F. Rosier, S. A. Hillyard, H. J. Neville: Improved
Auditory Spatial Tuning in Blind Humans. Nature 400 (1999): 162-6.
119 William James: Psychology: The Briefer Course. Cambridge, MA, Harvard University
Press, 1985,17.
221
szeretné tudni, hogy ha az agyban összekuszálódnának a neuronok, va-

jon elkezdenénk-e „hallani a villámot, és látni a mennydörgést" - amivel
lényegében előrevetítette azokat a gyökeres változásokat, amelyek a fő-
emlősök szenzoros kérgében végbemennek, ahogyan az a gyakorlatban
is beigazolódott.
Egy utolsó példa arra,120 milyen széles körű lehet az agy újrahuzalo-
zása még az alapvető, primer szenzoros területeken is: vak emberek a
látókérgüket tudják használni arra, hogy szavakra emlékezzenek. Noha
a verbális memória nem is primer szenzoros képesség, a látókéreg mégis
átválthat erre a magasabb rendű kognitív funkcióra, ha eredeti rendel-
tetésére nem veszik igénybe. (Amikor látó emberek idéznek föl szóso-
rozatot, akkor nem mutat ilyen aktivitást a látókéreg.) A vak emberek
esetében121 a látókéreg igéket is generál válaszul főnevekre (például arra
a szóra, hogy labda, azt, hogy dob). Látó emberek esetében ez a funkció
sincs meg. Az agykutatókat szinte sokkhatásként érte, hogy a látókéreg
képes a nyelvi jelek feldolgozására.
Mint emlékezhetünk, az első adatok arra vonatkozóan, hogy az agy ké-
pes változni, és az egyes területeknek olyan új feladatot adni, amire erede-
tileg nincs jogosultságuk, részint a laboratóriumi állatkísérletekből, részint
születésüktől fogva vak vagy siket emberek vizsgálatából származnak.
A szkeptikusok mondhatják ugyan - miként mondták is -, hogy ezek a
jelenségek rendellenes működés következményei, és hogy az emberi agy
túl bonyolult és finoman hangolt ahhoz, hogy ilyen módon formálható le-
gyen, illetve hogy egy olyan extrém születési defektusra adott válasz, mint
a vakság vagy a siketség, nem jelenti azt, hogy ugyanez a változás normál
körülmények között is végbemehet. Csak mert a fiatal agy rendkívül plasz-
tikus, és képes átrendezni az eredeti struktúrát, hogy a látás vagy a hallás
hiányát kompenzálja, attól még a felnőttagy nem feltétlenül képes erre.
120 A. Amedi, N. Raz, P. Pianka, R. Malach, E. Zohary: Early 'Visual' Cortex Activation
Correlates with Superior Verbal Memory Performance in the Blind. Nature Neuro-
science 6(2003): 758-66.
121 A. Amedi, A. Floel, S. Knecht, E. Zohary, L G. Cohen: Transcranial Magnetic Sti-
mulation of the Occipital Pole Interferes with Verbal Processing in Blind Subjects.
Nature Neuroscience 7 (2004): 1266-70.
A PLASZTIKUS AGY
Az 1. fejezetben említettem a szellemes „virtuális zongora'-kísérletet,

amelynek során Pascual-Leone és munkatársai fölfedezték, hogy az uj-
jak mozgatására szakosodott motoros kéreg akkor is kiterjedt, amikor a
kísérleti alanyok csak gondolatban gyakoroltak a zongorabillentyűkön.
Pascual-Leone lefolytatott egy másik kísérletet is, amely a felnőtt agy vál-
tozásra való képessége elleni érvek lényegét érinti. Arra volt ugyanis kí-
váncsi, hogy az agy - feltevések szerint amilyen mértékben csak lehet,
behuzalozott - primer szenzoros mezői a születésüknél fogva siket és vak
embereken túl, akiknél a plaszticitás talán magyarázható aberrációval,
a látó és halló emberek esetében is alakíthatóak-e.
Pascual-Leone ezért belevágott egy általa „bekötött szemű kísérlet-
nek" nevezett vizsgálatba. Munkatársaival egészséges önkénteseket to-
borzott, akik biztonságos környezetben öt napot töltöttek el folyama-
tosan bekötött szemmel a bostoni Beth Israel Diakonissza Gyógyászati
Központban. Mielőtt föltették volna a szemkendőt (amelyet az alsó szé-
lén fényérzékeny filmmel láttak el, így ha az önkéntes titokban fölemelte
volna, a film exponálódik, és leleplezi a fegyelmezetlenséget), az önkén-
teseket fMRI-vizsgálatnak vetették alá, hogy dokumentálják az agyi akti-
vitási mintájukat. Minden úgy alakult, ahogy várták: amikor a résztvevő
valamit nézett, a látókéreg aktivitása növekedett, ha pedig hallott vagy
megérintett valamit, akkor a halló-, illetve a szomatoszenzoros kéreg ak-
tivitása növekedett.
Ezután az önkéntesek öt napot töltöttek bekötött szemmel. Hogy ne
pusztuljanak el az unalomtól, a kutatók azt eszelték ki a kísérleti alanyok-
nak, hogy két, szenzorosán intenzív tevékenységgel foglalják el magukat:
a Braille-írás tanulásával, illetve hallásuk javításával. A Braille, mint az
olvasó bizonyára emlékszik rá, apró pontmintázatokból áll, amelyeken
az „olvasó ujj" (általában valamelyik mutatóujj) begyét kell végigfuttatni,
ami nagyon finom tapintási művelet A hallási feladat abból állt, hogy
az önkéntesek fülhallgatón keresztül egy hangpárt hallottak, és azt kel-
lett megállapítaniuk, hogy a kettő közül melyik a magasabb. Ez a feladat
viszonylag egyszerű, ha az egyik hang, mondjuk, bariton, a másik pedig
szoprán, ám eléggé nehéz akkor, ha a két hang frekvenciája közelebb áll
egymáshoz. Miután letelt az öt nap - mialatt az önkéntesek szeme be volt
223
kötve, és unaloműzésül ilyen gyakorlatokat végeztek ismét fMRI-vizs-

gálat következett.
Ezúttal ha az önkéntesek az ujjukkal érzékeltek valamit, megnöve-
kedett látókérgük aktivitása. És ha hallottak valamit - akkor is meg-
növekedett látókérgük aktivitása. A látókéregnek csak a látással kellene
foglalkoznia, mégis, mindössze öt, szokatlan szenzoros környezetben
eltöltött nap után122 - amikor a kísérleti alanyok nem láttak, csak in-
tenzív hallási és tapintási ingerek érték őket - az elvileg behuzalozott
látókéreg szakmát váltott, és a hallás és a tapintás feldolgozásával is fog-
lalkozott. Vagyis nemcsak a születésüktől fogva vak emberek esetében
fordulhat elő ilyen gyökeres változás - akik esetében el lehet intézni a
dolgot azzal, hogy ez az egészséges emberek szempontjából irreleváns,
vagy hogy ez olyasmi, aminek a kialakulása évtizedeket vesz igénybe -,
hanem látó embereknél is, ráadásul akár öt napon belül. Ha a látóké-
reg - amely az agy behuzalozott területei közül a leginkább huzalozott
résznek tűnik - szenzoros bemeneti jelek hatására és a megfelelő ér-
zékszervi jelek híján ilyen könnyen funkciót vált, itt az ideje föltenni
a kérdést, hogy vajon az agy valóban annyira állandósult szerkezetű és
megváltoztathatatlan szervünk-e.
A látókéreg minden valószínűség szerint nem alakított ki új kap-
csolatokat a füllel és az ujjakkal. Arra nem elég öt nap. Pascual-Leone
úgy sejti, hogy „eleve léteznek bizonyos alapvető szomatoszenzoros és
audiokapcsolatok" a látókéreggel, annak az időszaknak a maradványa-
ként, amikor a szemből, a fülből és az ujjakból felfutó neuronok a kéreg
több területéhez kötődtek, nem csak ahhoz, amelyre tartoznak. Ami-
kor a retina látókéregbe tartó bemeneti jeleit a szem bekötésével meg-
gátolják, teret nyer a többi szenzoros kapcsolat. Még azok az idegpályák
is elkezdhetnek újra jeleket szállítani, amelyeken éveken át semmilyen
forgalom nem zajlott.
122 A. Pascual-Leone, R. Hamilton: The Metamodal Organization of the Brain. Progress

in Brain Research 134 (2001): 427-45.
224
A PLASZTIKUS AGY
A neuroplaszticitás az orvoslásban
Az a felismerés, hogy a szenzoros tapasztalat újrahuzalozhatja az agyat,

a való életben igen fontos következményekkel jár. A Silver Spring-i maj-
mok miatt folytatott razzia Edward Taubnak sok évébe került, ugyanis
polgári és büntetőjogi eljárást is indítottak ellene, végül azonban vissza-
tért a kutatáshoz. Még amikor a majmokkal való rossz bánásmód miatt
pellengérre állították, Taub akkor is váltig állította, hogy mindent azzal a
céllal tett, hogy a stroke miatt lebénult embereken segítsen. Az 1990-es
években aztán beváltotta ígéretét: az új feladatok ellátása érdekében „át-
rajzolt" agyú Silver Spring-i majmok révén fölfedezett neuroplaszticitás
erejét kihasználva olyan terápiás eljárásokat dolgozott ki, amelyek meg-
annyi stroke-ot elszenvedett betegnek segítettek abban, hogy újra mű-
ködőképesek legyenek. Abból a fölfedezésből, hogy a majmok agyának
egy területe új funkcióra képezhető át, Taub arra következtetett, hogy
azoknál az embereknél, akiknek agyuk egy részét károsította a stroke, az
egészséges területek át tudják venni a károsodott rész funkcióit
Taub az eljárást kényszerrel indukált terápiának nevezte el.123 Egy
olyan beteg példáján mutatom be ennek a folyamatát, akinél a stroke
működésképtelenné tette a motoros kéreg egy részét, aminek következ-
tében lebénult az egyik karja. Taub két teljes héten át a beteg nyakába
kötötte az ép karját ép kezére pedig edényfogó kesztyűt húzott az ébren-
lét idejének 90 százalékában, így sem a karját, sem a kezét nem tudta
használni, és nem volt más választása, mint hogy megpróbálja a lebénult
karjával elvégezni a napi teendőket, illetve a Taub által kidolgozott reha-
bilitációs gyakorlatokat A heti öt napon át hat órában végzett gyakor-
latok része volt a „lebénult" kar intenzív használata - amely valójában
bizonyos fokig mégiscsak működőképes volt. A beteg dominókockákkal
tett-vett, kártyalapokat, csészéket és evőeszközöket vett a kezébe, szend-
vicset fogott meg, szögeket helyezett lyukakba - nem jól, nem gyorsan,
és sokszor eredménytelenül; legalábbis eleinte. De sokórányi próbálko-
zás után a betegek többsége jelentős javulást ér el, és nagyrészt újra tudja
123 Begley, 121.
225
A Z AGY ÉRZELMI ÉLETE
használni a „béna" karját. Fel tudnak öltözni, képesek ellátni magukat,

fölvenni tárgyakat, és a mindennapi élet rutinszerű tevékenységei közül
csaknem kétszer annyit képesek végrehajtani, mint azok a sorstársaik,
akik nem részesültek kényszerrel indukált terápiában. És ilyen javulást
nem csak a stroke-ot frissen elszenvedett betegeknél értek el. Azoknak az
állapotán is sokat javított ez a terápia, akikre évekkel korábban sújtott le a
stroke: újra meg tudtak tanulni fogat mosni, fésülködni, villát használni,
pohárból inni és hasonló mozdulatokat.
Az agyról készült felvételek felfedték a siker nyitját. Ahogy az ered-
ménnyel kapcsolatban Taub fogalmazott, ami végbement az „az agy nagy
kiterjedésű, használattól függő újraszervezése, aminek során az agy jelen-
tős, új területei álltak szolgálatba", hogy átvegyék a stroke által működés-
képtelenné tett területek funkcióit.124 „Az érintett kar mozgásáért felelős
terület csaknem kétszeresére nőtt, és az agy olyan területei kapcsolódtak
be, amelyek normális esetben ebben a funkcióban nem vesznek részt,
csak a sérült terület környékén helyezkednek el" - mondja Taub. Ez volt
az első olyan kísérlet, amely bizonyította, hogy a stroke utáni fizikai terá-
pia újrahuzalozza az agyat.
Mint Taub és mások kísérletei kimutatták,125 az agy plaszticitása három
formát ölthet. Egyes betegek esetében a motoros kérgen belüli szomszé-
dos területek átvették a működésképtelenné vált terület funkcióit. Má-
soknál az egyébként a mozgásoknak csak a tervezésében részt vevő, de
a kivitelezésben nem közreműködő premotoros kéreg veszi át a károso-
dott motoros terület szerepét. Megint más betegek esetében az agy újra-
szerveződése egészen drámai mértékű volt. Ha a stroke a jobb motoros
kérget érte (vagyis a bal oldal bénult le), a megfelelő bal motoros kéreg
vette át a szerepét, mégpedig úgy, hogy az eredeti funkció szerinti, a jobb
kar mozgatására irányuló működtetés képességét nem befolyásolta a vál-
tozás. Vagyis az agynak hatalmában áll rábírni az egészséges neuronokat
124 E. Taub, G. Uswatte, D. K. King, D. Morris, J. E. Crago, A. Chatterjee: A Placebo-

Controlled Trial of Constraint-Induced Movement Therapy for Upper Extremity
After Stroke. Stroke 37 (2006): 1045-9.
125 Begley, 124-5.
226
A PLASZTIKUS AGY
a károsodott neuronok funkciójának ellátására. A neuroplaszticitásnak

köszönhetően az agy újraosztja a feladatokat.
A neuroplaszticitás ügye azonban még ekkor sem volt támadhatatlan.
A szkeptikusok még ekkor is érvelhettek azzal, hogy olyan szélsőséges
körülmények kellenek hozzá, mint a stroke. Taub azonban erről is be-
bizonyította, hogy tévedés. Hegedűművészeket és más, vonós hangsze-
reken játszó zenészeket kért fel agyvizsgálatra, és arra a területre össz-
pontosított, amely a megfelelő hangok kiválasztása érdekében a húrokon
táncoló négy ujjat kontrollálja. Ezek a „tapogató" ujjak igen intenzív
munkát végeznek, és egészen finom motoros készségekkel kell rendel-
kezniük - épp, mint az UCSF éjimajmainak, amelyek finoman a forgó
tárcsára helyezték az ujjukat És Taub kimutatta, hogy a zenészek ebben
nem különböznek a majmoktól. A hegedűművészek esetében a szoma-
toszenzoros kéregben a bal kéz ujjaiból érkező érzetek leltározására sza-
kosodott terület lényegesen nagyobb volt, mint azok szomatoszenzoros
kérgében, akik nem zenélnek.126 Különösen igaz ez azokra, akik tizenkét
éves koruk előtt kezdtek komolyabban zenélni (noha a területnövekedés
azoknál is fennállt, akik felnőttként álltak neki). A hegedülés igényeivel
szembesülő agy jelentős változásokon megy keresztül, ami a kéreghasz-
nálattól függő újraszerveződésben nyilvánul meg.
„A plaszticitás az emberi agy természetes velejárója" - mondja Pas-
cual-Leone.127 „A felnőtt agy önmaga »újraprogramozására« való képes-
sége valószínűleg sokkal nagyobb, mint korábban feltételeztük" - vonta
le a következtetést munkatársaival 2005-ben. A neuroplaszticitás lehe-
tővé teszi, hogy az agy megtörje azt, amit a genomja megkötött, vagyis
azt, hogy egy bizonyos régiójával az agy „lát", egy másikkal pedig „hall",
a szomatoszenzoros kéreg egy harmadik pontja a jobb hüvelykujjat érzi,
egy negyedik pont meg a bal könyököt. Ez a genetikailag meghatározott
vázlat a legtöbb körülmény közepette a legtöbb emberre érvényes - ab-
ban az esetben azonban nem, ha valaki elveszíti a látását, stroke sújtja,
vagy ha hegedűművésznek áll. Vagyis a természet formálhatósággal és
126 Elbert et aL: Increased Cortical Representation.

127 Pascual-Leone et al.: The Plastic Humán Brain Cortex.
227
rugalmassággal látta el az agyat, ami lehetővé teszi számára, hogy alkal-

mazkodjék a világhoz, amely körülveszi. Az agy tehát nem megváltoz-
tathatatlan, és nem is statikus, hanem folyamatosan újraformálja az élet,
amelyet élünk.
A neuroplaszticitás kapcsán eddig arról volt szó, hogy az agy szenzo-
ros és motoros követelményekre adott válaszként képes megváltoztatni
bizonyos struktúráinak a funkcióját. Az intenzív motoros tréning azt
indukálja, hogy a stroke-ot elszenvedett beteg agya úgy strukturálódik
újra, hogy az egészséges területek átvehessék a működésképtelenné vált
részek funkcióját. Az intenzív zenegyakorlás kiterjeszti a tapogató ujjak
érzékenységéért felelős területet Vizuális ingerek hiányában a látóké-
reg elkezdi feldolgozni a hangokat és a tapintási ingereket. A kiváltó ok
mindegyik esetben agyon kívüli tényező - a szenzoros és a motoros jelek
vagy nagyobb intenzitással érkeztek (a hegedűművészek esetében, illetve
a stroke által sújtott betegek rehabilitációja során), vagy egyáltalán nem
voltak (a vakok és a siketek esetében). De mi van azokkal a jelekkel, ame-
lyek belülről érkeznek - vagyis a saját gondolatainkkal?
Az elme a test fölött
Az első fejezetben említettem azt a kísérletet, amelynek során a meg-

felelő ujjak mozgatásáért felelős motoros kéreg kiterjedését pusztán az
előidézte, hogy a kísérleti alanyok végiggondolták a zongorázás mozdu-
latsorát. Most beszámolnék két további, lenyűgöző kísérletről, amelyek
során, röviden és tömören, az elme megváltoztatta az agyat.
Jeffrey Schwartz, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) agy-
kutatója sok beteget kezelt kényszerbetegséggel. A kényszerbetegek le-
hangoló, tolakodó és nemkívánatos gondolatokat vagy rögeszméket
élnek meg, például aggódnak, vajon nem hagyták-e bekapcsolva a tűz-
helyet, vagy abban hisznek, hogy ha rálépnek a járdán egy repedésre,
azzal valamilyen szerencsétlenséget idéznek elő. így aztán kényszerítve
érzik magukat bizonyos rituálék vagy kényszeres cselekvések elvégzésé-
re: újra meg újra hazarohannak ellenőrizni a tűzhelyet, vagy éppenség-
gel a legvadabb dolgokat is megteszik, nehogy rálépjenek egy repedésre.
A PLASZTIKUS AGY
Kényszerbetegek agyáról készült felvételek tanúsága szerint az ő esetük-

ben két területnél mutatkozik hiperaktivitás: az orbitofrontális kéregben
- amelynek elsődleges feladata, hogy észrevegye, ha valamilyen veszély
fenyeget -, illetve a striatumban, amely az amygdalával együtt az orbi-
tofrontális kéregből érkező bemeneti jeleket fogadja. Az orbitofrontális
kéreg és a striatum együtt alkotja az aggódás kapcsolati rendszerét, és a
kényszerbeteg embereknél túlteng az aktivitása.
Schwartznak az az ötlete támadt, hogy gyógyszerek (az egyes esetek-
ben bizonyos, de nem teljes és nem örökre szóló segítséget nyújtó anti-
depresszánsok, a Prozac, a Paxil vagy a Zoloft) helyett a buddhista medi-
táció technikáit alkalmazza. A tudatosság vagy éber figyelem része saját
gondolataink és érzéseink megfigyelése az ítélkezésmentes harmadik fél
szemszögéből. Miként a német születésű buddhista szerzetes, Nyanapo-
nika Thera A buddhista meditáció szíve128 című könyvében leírja, ez nem
más, mint hogy megfigyeljük „az érzékek által felfogott puszta ténye-
ket, ahogy az öt érzékszervünk vagy az elménk révén elénk kerülnek...
és anélkül, hogy szóval, tettel vagy gondolatban reagálnánk rájuk, vagy
kommentálnánk őket". Kényszeres betegei esetében129 a tudatosság azt je-
lentette, hogy megtanulták úgy megélni kényszerességük tüneteit, hogy
érzelmileg ne reagáljanak rájuk, és felismerjék, hogy a szerencsétlenséget
előre jelző érzés csupán a kényszerbetegség agyi kapcsolatrendszerének
túlzott aktivitásából adódik. A beteg ilyenkor ilyesmire gondol: „A kény-
szerbetegség kapcsolati rendszere már megint kitermelt egy kénysze-
res gondolatot. Tudom, hogy nincs valós alapja, csak a hibás kapcsolati
rendszerből fakad." Sokórányi gyakorlás után a betegek jobban ellenáll-
tak a kényszeres üzeneteknek, ami azt jelezte, hogy a betegség már nem
tartotta többé a markában őket. A neuroimaging is azt mutatta ki, hogy
a kényszerbetegség-kapcsolatrendszer központi eleme, az orbitofrontális
128 Nyanaponika Thera: The Heart ofBuddhist Meditatioru Satipatthna: A Handbook of

Mentái Training Based on the Buddha's Way of Mindfulness. York Beach, ME, Sámuel
Weiser, 1973, 30. Magyarul: A buddhista meditáció szíve. A Buddha Éberség-útján
alapuló szellemi gyakorlatok kézikönyve. Satipatthána. Budapest, Buddhista Misszió,
1985.
129 Jeffrey M. Schwartz, Sharon Begley: The Mind and the Brain: Neuroplasticity and the
Power of Mentái Force. New York, Regan Books, 2002.
229
kéreg aktivitása a tudatosságalapú terápia előtti értékéhez képest drasz-

tikusan visszaesett. Attól, hogy másként gondoltak a gondolataikra,130
megváltozott a betegek agyi aktivitásának mintázata.
Ez az eredmény számomra azért lényeges, mert hiszem, hogy az ér-
zelmi stílusok mögött meghúzódó agyi aktivitási minták hasonlóképpen
megváltoztathatók. Hadd hozzak ezért még egy példát arra, miként mű-
ködik a mentális tréning. A klinikai depresszióra a frontális kéreg azon
speciális területének túlzott aktivitása jellemző, ahol az érvelés, a logi-
ka, az analízis és a magasabb rendű gondolkodás fészkel, és különösen
azon területeké, amelyek kapcsolatban vannak az előrejelzéssel - talán
ez okozza, hogy a depresszióban szenvedő emberek vég nélkül rágód-
nak szinte mindenen. Ráadásul ehhez társul a limbikus rendszer (az agy
érzelmi központja) egyes részeinek alacsonyabb aktivitása, amelyek a
jutalmazással és az örömmel állnak kapcsolatban. Ez némiképp furcsá-
nak tűnhet, ha arra gondolunk, hogy a depresszióra mennyire jellemző a
mindent átható szomorúság érzete, aminek a limbikus rendszer fokozott
aktivitásában is meg kellene nyilvánulnia. Valójában azonban a depresz-
sziós emberek inkább az érzelmek hiányáról számolnak be - vagyis arról,
hogy nem képesek kitörő örömöt megélni, és olyan érzelmeik is hiányoz-
nak, mint a kíváncsiság vagy a világ dolgai iránti érdeklődés.
Az 1960-as években kifejlesztett kognitív viselkedésterápia lényegé-
ben a mentális tréning egy formája. Arra összpontosít, hogy a betegeket
megtanítsa egészséges módon reagálni saját érzelmeikre, gondolataikra
és viselkedésükre. Az az elképzelés húzódik meg mögötte, hogy a disz-
funkcionális gondolkodást át kell értékelni, és segíteni kell az emberek-
nek abban, hogy elkerüljék szokásos gondolkodási mintáikat, mint pél-
dául „Az, hogy másodszorra nem akart eljönni velem, azt jelenti, hogy
abszolút lúzer vagyok, és soha nem fog szeretni senki". A betegek meg-
tanulják felismerni, amikor a szokásos katasztrofizáláshoz folyamodnak,
szerencsétlenségnek állítva be mindennapos kis kudarcokat, és ezzel a
kognitív készséggel fölvértezve úgy lehetnek szomorúak és csalódottak,
hogy közben nem kell a depresszió szakadékában vergődniük.
130 Baxter et aL: Caudate Glucose Metabolic Rate Changes.
230
A PLASZTIKUS AGY
Nagyjából úgy, ahogyan Schwartz megtanította kényszerbetegeinek

felismerni, hogy a rögeszmés gondolatok és a kényszeres cselekvések csu-
pán túlzottan aktív kényszerbetegség-kapcsolatrendszerük hordalékai,
néhány vállalkozó kedvű pszichológus arra tanította meg depressziós
betegeit, hogy a depressziós gondolatokat tekintsék csupán az agy elekt-
romos eseményeinek. A Torontói Egyetem kutatói arra jutottak,111 hogy
a kognitív viselkedésterápia jelentős hatással van a depresszió mögött
meghúzódó agyi aktivitásra. A terápia nyomán csökkent a frontális kéreg
aktivitása, a limbikus rendszeré pedig növekedett A betegek kevesebbet
emésztették magukat, és immár nem érezték úgy, hogy belül érzelmi ha-
lottak volnának. Elmúlt a depressziójuk, és az esetek többségében nem is
tért vissza: a kognitív terápia alkalmazása után a visszaesés aránya lényege-
sen alacsonyabb, mint a gyógyszeres kezelés után, amely a depresszió sú-
lyosabb formáiban nem tűnik sokkal hatékonyabbnak a placebónál. A mi
szempontunkból azonban a lényeg az, hogy a kognitív viselkedésterápia
során elsajátított új gondolkodási minta alapvető változást hozhat az agyi
aktivitásban, lehetővé téve, hogy az emberek megszabaduljanak egészség-
telen gondolkodásmódjuktól, és egy új, egészségesebb mintával folytassák
tovább, amely megadja nekik a megújult örömérzetet, és megkíméli őket a
szomorúságtól, az érzelmek hiányától, a bénító önemésztéstől.
Röviden, a neuroplaszticitás forradalma megmutatta, hogy az agy
kétféle bemeneti jel eredményeként képes megváltozni. Ez a világban
szerzett tapasztalatainktól függően változhat - befolyásolja az, ahogyan
mozgunk, viselkedünk, valamint hatnak rá a kéregbe érkező szenzoros
jelek. Az agy pusztán a mentális tevékenységre adott választól is meg-
változhat; ennek formái a meditációtól a kognitív viselkedésterápiáig vál-
toznak, azzal az eredménnyel, hogy a speciális agyi kapcsolatrendszer
aktivitása nő vagy csökken.
A következő fejezetben saját felfedezőutamat írom le, amelynek során
megismertem, mekkora az elme hatalma, hogy megváltoztassa az agyat.
131 K. Goldapple, Z. Segal, C. Garson, M. Lau, P. Bieling, S. Kennedy, H. Mayberg: Modu-

Iation of Cortical-Limbic Pathways in Major Depression: Treatment-Specific Effects
of Cognitive Behavior Therapy. Archives of General Psychiatry 61 (2004): 34-41.
231
9- FEJEZET
Coming out
A Harvard egyik fontos vonzereje számomra egy akkori pszichológus-

hallgató, Dániel Goleman személye volt, bár nem állítom, hogy ő volt
az oka annak, hogy végül odamentem mesterképzésre (azt meg gondol-
hatja az olvasó, hogy erről a felvételi irodán egy szót sem szóltam). Dan
később a New York Times pszichológus újságírójaként vált széles körben
ismertté, még később pedig mint a hihetetlenül sikeres Érzelmi intelli-
gencia című könyv szerzője. Az én figyelmemet azonban akkoriban, fel-
sőbb éves hallgatóként egy a Journal of Transpersonal Psychology című,
obskúrus folyóiratban megjelent cikksorozata ragadta meg. 1971-ben
írt egy tanulmányt „Meditation As Metatherapy: Hypotheses Toward
a Proposed Fifth State of Consciousness" (Meditáció mint metaterápia.
Hipotézisek a tudat javasolt ötödik állapotához) címmel, majd a rá kö-
vetkező évben két másikat, „The Buddha on Meditation and States of
Consciousness, Part I: Teaching", illetve „Part II: A Typology of Medi-
tation Techniques" (Buddha a meditációról és a tudat állapotai, I. rész:
A tanítás, valamint II. rész: A meditációs technikák tipológiája) cím-
mel. Talán mondanom sem kell, hogy akkoriban sem a meditáció, sem
Buddha nem tartozott a pszichológiai kutatások fő áramába, vagyis fi-
noman szólva is feltűnő volt, hogy ebben a témában tudományos cikket
ír a Harvard egyik diákja - épp a Harvardé, ahol a pszichológia tanszék
maga volt a fősodor, és ahol a behaviorizmus egyeduralkodó volt, vagyis
nagyjából annyira fogadtak szívesen egy meditációról szóló cikket, mint
COMING OUT
egy evolúciós biológiáról szóló előadást egy kreacionizmuskonferen-

cián. Alig vártam, hogy megismerjem Dant.
1972 őszén a legelső órám a pszichofiziológiai kurzus része volt,
amelyre elég késői napszakban került sor. Egy ápolatlan külsejű zsidó
srác mellé ültem le. A puszta megérzéstől vezérelve odafordultam hozzá,
hogy megkérdezzem, vajon ő-e Dániel Goleman. Ő volt az. Nem érte tel-
jesen váraüanul a kérdésem, ugyanis közös tanácsadónk, Gary Schwartz
már megemlített neki, így tudta, hogy ide járok mesterképzésre. Óra
után, mivel aznap egyikünknek sem volt már több óránk, megkérdezte,
hazavigyen-e, így együtt ballagtunk oda a kocsijához, egy Volkswagen
mikrobuszhoz. Akkoriban szinte mérget lehetett rá venni, hogy a cam-
puson található VW mikrobuszok 99 százaléka Doors-, Jefferson Air-
plane- és/vagy Bob Dylan-képekkel van kidekorálva. Dánét ezzel szem-
ben a padlótól a plafonig indiai szent emberek képei borították. Az ajtón
lámák, a napellenzőn jógik, az üléseken maharisik. Az embernek az volt
az érzése, hogy egy guruló ásramban utazik.
Dan meghívott magához, és órákat beszélgettünk a pszichológiá-
ról, arról, hogyan kerültünk a Harvardra, hogy mit akarunk az élettől,
Dan legutóbbi indiai útjáról, amelynek során meditálni tanult, szó esett
őrült jógikról és különös életkörülményeiről, ugyanis Dávid és Mary
McClelland cambridge-i, állami tulajdonú villájában lakott. Épp a Da-
viddel folytatott interjú erősített meg abban az elhatározásomban, hogy
a Harvardra menjek tovább, így nagyon örültem, hogy ismét össze-
akadhatok vele. Mint a 2. fejezetben már említettem, Dávid belekeve-
redett a Ram Dass-ügybe, és Ram Dasst végül kirúgták a Harvardról.
1972-ben Ram Dass, láthatóan minden neheztelés nélkül, a Dávid háza
mögötti udvari lakban élt. (Utóbb világszerte ismert spirituális tanító és
író lett.) Mary szeretetre méltó, spirituális asszony volt, és tehetséges fes-
tő, a házuk pincéjében volt a műterme. Daviddel egy kvéker táborban
találkoztak, és 1938-ban házasodtak össze.
Egy brooklyni srácnak (finoman szólva is) olyan érzés volt belépni
ebbe a különös háztartásba, mintha egy párhuzamos univerzumba lép-
tem volna át. Tanulmányaim során McClellandék közössége az alterna-
tív oktatás fontos forrása lett számomra. Fogalmazzunk úgy, hogy ami
233
ott folyt, annak nem sok köze volt ahhoz, amit nap mint nap átéltem
a William James Hallban. Az igen vegyes összetételű háztartás tagjai, a
bentlakók és az egyszerű hívek közül sokan Indiából hozott, kézi készí-
tésű ruhákat viseltek. A heti meditációt maga Ram Dass vezette. Szinte
soha nem fordult elő, hogy a közös étkezéseken nyolcnál kevesebben ve-
gyenek részt. Ám leginkább mégis az érzelmi stílusuk miatt vonzódtam
ehhez a társasághoz. Rugalmas, kedves, pozitív személetű emberek vol-
tak kiváló társas intuícióval, és figyelemre méltóan kiegyensúlyozottak
voltak. Harmincötödik házassági évfordulójukon McClellandék diave-
títésen mutatták be hosszú közös életüket. Susan és én akkoriban kezd-
tünk együtt élni, és a házasság körüli, szokásos aggodalmak gyötörtek
bennünket - azon tűnődtünk, vajon hogyan sikerülhetett nekik. Meg-
kérdeztem Maryt, milyen volt számára ilyen hosszú házasságban élni.
Ránk nézett fürkésző tekintetével, és kijelentette: „Hát, az első tizennyolc
év maga volt a pokol."
Mivel McClellandéknál a meditáció a szenvedély és a derű egyfajta
egyvelege volt, élénk vágy ébredt bennem, hogy magam is kipróbáljam,
méghozzá ne csak kontár módon (a főiskolán ugyan eljártam a medi-
tációról szóló órára, és jógaórákat is vettem, amelyek része volt a me-
ditáció is, de ennyi, és nem több). Most, hogy belecsöppentem Dan és
McClellandék háztartásába, heti több alkalommal is meditáltam - egy-
szer csoportosan, a többi alkalommal magamban. McClelland, a Har-
vard tanszékvezető professzora egyik lábával az akadémiai pszichológia
világában állt, igen sikeresen és stabilan, a másikkal a spirituális transz-
cendenciában. Példáját íratlan engedélynek tekintettem, hogy én is meg-
próbálkozzam valami hasonlóval.
Út Indiába
A mesterképzés második évének vége felé bejelentettem mentoraimnak

a Harvardon, hogy három hónapra el akarok utazni Indiába és Sri Lan-
kára, „tanulmányozni a meditációt". Ötletemet nem fogadták kitörő lel-
kesedéssel. Az egyik professzor azt kérdezte, miért akarok elpazarolni
három értékes hónapot a mesterképzésemből ilyen értelmetlen dologra,
234
COMING OUT
egy másik pedig úgy vélte, ezzel véget is ér kezdődő tudományos pálya-
futásom, mert nem fogok visszajönni. Szerencsére nem volt olyan lé-
nyeges, hogy bírjam a tanszék beleegyezését, viszont a repülőjegyet meg
kellett vennem, meg ennem is kellett. Úgyhogy nagyon meggyőzőnek
kellett lennem az Országos Tudományos Alapítványnál. Egy évvel ko-
rábban megkaptam a tekintélyes NSF hallgatói ösztöndíjat, amely tel-
jes egészében fedezte a tandíjamat, és egy akkoriban igen nagyvonalú,
havi ezerdolláros illetményt is jelentett. Hogyan tudom meggyőzni az
NSF-et arról, hogy ezt a pénzt egy indiai és Sri Lanka-i útra használ-
hassam fel? Nyilván (nyilván, mivel bejött) azzal, hogy a meditáció és
a figyelem, illetve a meditáció és az érzelmek kapcsolatát fogom tanul-
mányozni. Azzal érveltem, milyen fontos számomra, hogy első kézből
szerezzek tapasztalatot a meditációról, abban a kultúrában, amelyben
kialakult. Az NSF rábólintott, és a tavaszi szemeszter végén, 1974 máju-
sában elrepültem Ázsiába. Rábeszéltem Susant, aki akkor pszichológiát
hallgatott a Massachusettsi Egyetemen Amherstben, hogy tartson velem
(Susan később orvosi egyetemre ment, és szülész lett). Az élmény talán
nem volt végzetes számára: 1976-ban összeházasodtunk, és mind a mai
napig együtt vagyunk.
Első állomásunk az akkortájt Ceylonnak nevezett Sri Lanka volt. Más-
fél hónapot Dan Goleman és akkori felesége, Anasuya, valamint kétéves
kislányuk, Govindass társaságában töltöttük a Kandyban bérelt, hegyvi-
déki környezetben terpeszkedő házukban (bizony, Amerika egy kis sze-
letének életében ez volt a hindu hatás virágkora). Kandy Ceylon utolsó
királyi fővárosa volt, és a buddhista Fog templomáról nevezetes (állítólag
itt őrzik Buddha egyik fogát mint ereklyét), valamint más buddhista és
hindu szentélyei is híresek. Dannel minden reggel korán keltünk, fölvet-
tük a szárongunkat és a Harvard-pólónkat, meditáltunk, aztán órákon át
dolgoztunk - ami azt jelentette, hogy arról beszélgettünk, hogyan tud-
nánk a meditációt tudományos szigorral tanulmányozni. Délutánonként
kolostorokba látogattunk, hogy a buddhizmus théraváda ágához tartozó
szerzetesekkel találkozzunk mint (afféle atipikus) amerikai turisták. Kan-
dy lakói igen nagy szeretettel fogadtak bennünket, és sokszor meghívtak
magukhoz vacsorára olyanok, akikkel épp csak megismerkedtünk.
235
Az idilli állapotokra egyetlen - meglehetősen sötét - árnyék vetült,

az országban uralkodó, mindennapi és brutális rasszizmus. A szingaléz
többséget a tamil kisebbség szolgálta ki, ám a rasszizmus szó nem adja
vissza azt a megvetést, amellyel az előbbiek az utóbbiakhoz viszonyultak.
Mivel láttam, ahogy a családok tamil szolgái éjszakára nem ágyba tértek
nyugovóra, hanem a nappali sarkában, a földön húzták meg magukat,
nem lepődtem meg, amikor 1983-ban polgárháború tört ki a két etnikai
csoport között, és 2009-ig, amikor is a tamil lázadókat végül legyőzték a
kormányzati erők, több tízezer, többségében ártatlan ember halt meg az
összecsapások során.
1974 júliusában Susannal Indiába mentünk, ahol első tíznapos medi-
tációnkat töltöttük a korábbi brit hegyi állomáson, Dalhousie-ban. Ab-
ban az időben Indiában busszal lehetett utazni, vagy szerencsésebb eset-
ben vonattal (bár a szerencse azt jelentette, hogy harmadosztályon, amit
megengedhettünk magunknak, zsúfolt kocsikban a gazdáikkal utazó csir-
kékkel zötykölődhettünk együtt). Egy éjszakán át tartott az út Pathanko-
tig, onnan busszal mentünk tovább Dalhousie-ba. Ugye említettem már,
hogy mindez júliusban történt? És Indiában. Mi magunk nem terveztük
be a monszunt, de a természet nem feledkezett meg róla. Ahogy a busz
a hegyi úton haladt előre az esőben, egyszerre csak megindult, ami ad-
dig hegyoldalnak látszott mellettünk. Fülsiketítő robajjal zúdult lefelé a
fával-törmelékkel elegy sártenger, és átcsapott előttünk az úton. Maga az
út is félig lecsúszott a hegyoldalon. Aztán csend, és nem hallatszott más,
csak az esőcseppek koppanása. Meg a szívem, ahogy vadul dobogott,
valahányszor ránéztem a kétezer méteres szakadékra. A következő hat
órán át csak ültünk, és hálát adtunk, hogy életben maradtunk. És csak-
nem ugyanilyen hálásak voltunk, amikor végül érkezett egy busz abból
az irányból, amerre mi tartottunk - és ott rekedt az elmosott és törmelék-
kel teli útszakasz másik oldalán. Mivel ők ott voltak, ahol mi szerettünk
volna lenni, mi meg ott, ahol ők szerettek volna lenni, kézenfekvő, noha
nem túl vonzó volt a megoldás: kikászálódtunk a buszból, összeszedtük
a cókmókjainkat, óvatosan átmásztunk a törmelékeken, átugrottunk az
úton keletkezett rés másik oldalára, míg a másik busz utasai az ellenkező
irányban tették meg ugyanezt. Most már a vízmosásnak azon az oldalán
COMING OUT
volt mindenki, ahol lenni szeretett volna, épp csak a buszok álltak az el-
lenkező irányba ahhoz képest, amerre menni akartunk. Űgyhogy izgal-
mas időtöltés keretében hátramenetben navigáltuk el a buszt a csúszós
lejtőn és a hajtűkanyarokban (mivel a keskeny úton arra még mérfölde-
ken át nem volt mód, hogy a busz Dalhousie irányába forduljon). Végül
összejött egy Y-tolatás, és csodával határos módon nem sokkal később
megérkeztünk a meditációs központba.
A jól ismert buddhista meditációtanító, Goenka vezette központ a
meditációs program intenzitásával kárpótolt bennünket a komfortfo-
kozatban mutatkozó hiányosságokért (nem volt folyó víz, és sátrakban
aludtunk). Hajnali fél ötkor harang ébresztett, az első meditáció ötkor
kezdődött, és mindenki, aki elvonult ide meditációra - kivéve persze az
instruktorokat - némaságot fogadott. Egy órán keresztül ülve meditál-
tunk, aztán sétálva, és nagyjából tizennégy órán át váltogattuk a kettőt,
egészen este tízig, tíz napon át, míg csak ott tartózkodtunk. Naponta két
étkezés (vacsora nem volt), illetve a fürdőszobába tett kiruccanás erejéig
megszakítottuk a meditációt, de a némasági fogadalmat akkor sem tör-
tük meg. Egy augusztusi napon egy feljegyzés járt kézről kézre: Nixon
elnök lemondott.
Goenka egészen sajátos utasításokat adott a vipasszana gyakorlásá-
ra (ezt a meditációt úgy alakították ki, hogy aki gyakorolja, „olyannak
lássa a dolgokat, amilyenek valójában"). Lassan és szándékosan egyes
testrészeinkre irányítottuk a figyelmünket - az orrunk hegyére, a be- és
kilélegzett levegő eltérő hőmérsékletére, arra, hogy a lábunk csontjai ér-
zik a talajt... míg végig nem értünk a vipasszana anatómia-tankönyvén.
Az ilyen meditáció egyik célja, hogy fölmérjük, hogyan változnak az
érzéseink és a hozzáállásunk. A fájdalom például fájdalomként kezdő-
dik. De ahogy a testérzetekre figyelünk, egyszerre csak rájövünk, hogy
a fájdalom csupán egy fogalom, és ha a fogalom mögé pillantunk, az
érzetek egész csokrát vesszük észre - bizsergést a lábfejben, nyomást a
térdben, égést a vádliban. Az egész állapot adja ki a fájdalmat, de ha az
összetevőkre figyelünk, már nem is érezzük fájdalmasnak - az érzetek
továbbra is ott vannak, de másként kezeljük őket. Az új szemlélet szerint
„Á, csak a lábfejem bizsereg [vagy a térdem ég]", és az elme megtanulja,
237
hogy ne konceptualizálja az érzetek egész galaxisát mint súlyos és kelle-

metlen „fájdalmat".
Goenka megtanította, hogy a vipasszana meditáció út a megvilágo-
sodáshoz és a szenvedés eltörléséhez, ám a száz-egynéhány órás néma
meditáció során meggyőződtem róla, hogy ez óriási, mindaddig kiakná-
zaüan potenciált is jelent a pszichológia és az agykutatás számára. Érez-
tem a tektonikus változást abban, ahogyan a világot felfogom, lerázom
magamról a fájdalom fogalmát, mintha csupán egy gyolcsdarab lenne
a pólómon, és a pillanatban való mély és tartós megelégedést gyakorol-
nám. Tudósként nem volt kétségem afelől, hogy ami velem történt, azzal
az agyamban végbement változás is együtt járt, föltehetően azokban a
rendszerekben, amelyek a figyelmet és az érzelmeket irányítják.
A meditáció és a tudomány találkozása
Visszatértem a Harvardra. Ekkor kezdtem a harmadik évem, így elvé-

geztem egy kisebb kutatást a meditációval kapcsolatban. Az egyik kí-
sérletben Dan Golemannel132 ötven embert vizsgáltunk meg, akik a me-
ditációban való jártasság eltérő szintjén álltak. Volt, aki még soha nem
próbálta, és volt olyan is, aki több mint két éve rendszeresen meditált.
Standard pszichológiai kérdőív kitöltésére kértük őket, és az derült ki
- kéretik a dobpergés -, hogy a meditáció alacsonyabb mértékű szoron-
gással és nagyobb összpontosítási képességgel járt. Persze beláttuk, hogy
a különbség azt is tükrözheti, hogy a nem meditálóknak, az újoncoknak
és a szakértőknek eleve más volt a prediszpozíciójuk. Vagyis ha valaki
képes összpontosítani, és nem nagyon szorong, akkor képes két éven át
kitartani a meditációban, míg a neurotikus, izgága karakter ellene dolgo-
zik. E nélkül a belátás nélkül igencsak naivnak tűnhettünk volna. Jóllehet
nagyon örültem, hogy a Journal of Abnormal Psychology elfogadta a ta-
nulmányunkat, a közlés önmagában még nem vált ki tiszteletet Amikor
132 R. J. Davidson, D. J. Goleman, G. E. Schwartz: Attentional and Affective Concomi-

tants of Meditation: A Cross-Sectional Study. Journal of Abnormal Psychology 85
(1976): 235-8.
238
COMING OUT
egyik professzoromnak beszámoltam a munkánkról, így reagált: „Richie,

ha sikeres tudományos pályafutást szeretnél, nem ez a legjobb beugró."
De nem a pszichológia főárama felől áradó megvetés volt az egyetlen
tényező, ami miatt a meditáció kutatása finoman szólva nem volt kívá-
natos. A legfőbb akadályt az jelentette, hogy akkor még nem találták fel
az agyi képalkotó eljárást. A rendelkezésünkre álló, meglehetősen durva
eredményt adó EEG csak a kéregnek a felszínhez közeli területeit tudta
felderíteni ott, ahová az elektródákat helyeztük, mélyebbre nem tudott
hatolni. Ez azt jelentette, hogy az élő agy jobbára homályban maradt a
tudomány előtt, beleértve a kéreg alatti területeket, amelyek pedig az ér-
zelem szempontjából kulcsfontosságúak. Hosszú távon azonban az, hogy
az 1970-es évek elején tudományosan nem tudtuk tanulmányozni a me-
ditációt, végül is jótékony hatásúnak bizonyult. Lehetővé tette ugyanis
számomra, hogy teljes figyelmemmel az érzelmek és az agy kutatására
összpontosítsak, ami végső soron elvezetett az affektív idegtudomány ki-
alakulásához, ahogyan azt ma ismerjük. És mire készen álltam a meditá-
ció tanulmányozására, addigra a feladat elvégzéséhez szükséges tudomá-
nyos eszközök is rendelkezésemre álltak.
Jóllehet a meditáció még két évtizeden keresztül nem volt része a tu-
dományos életemnek, magánéletemben annál nagyobb szerepet játszott.
Napi szinten gyakoroltam, minden reggel rászántam negyvenöt percet
a nyitott jelenlét - vagy nyitott megfigyelés - meditációra. Ez a vipasz-
szana meditáció egy formája, amely abból áll, hogy tökéletesen tudatá-
ban vagyunk annak, ami adott pillanatban épp az elménk meghatározó
tárgya - legyen az testi érzet, érzelem, gondolat vagy külső inger -, de
nem hagyjuk, hogy átvegye az uralmat a tudatunk felett. A nyitott jelen-
lét meditációt az együttérzés- vagy szerető kedvesség meditációval válto-
gatom, amelynek során azokra összpontosítok, akik a legközelebb állnak
hozzám, és azt kívánom, ne szenvedjenek, aztán egyre táguló körökben
kiterjesztem a kívánságom, mígnem az egész emberiség lesz a címzett.
Ez a gyakorlat nagyon jótékony hatásúnak bizonyult számomra. Az éle-
tem az emberek többsége számára túlságosan stresszes volna, túl vagyok
terhelve, az a fajta ember vagyok, akinek hetvenórás a munkahete; labort
vezetek, ahol több tucat hallgató, posztdoktor, technikus és asszisztens
239
dolgozik; dollármilliókat teremtek elő magán- és kormányzati támoga-

tásokból, hogy mindent finanszírozni tudjunk; ösztöndíjakra pályázom;
és megpróbálok talpon maradni az igen kompetitív tudományos terepen.
Az, hogy mindezzel képes vagyok megbirkózni, és csak egészen keveset
kell hozzá balanszíroznom, hitem szerint a meditáció közvetlen követ-
kezménye.
Tudós kollégáimmal nemigen beszélgettem a meditációról, mivel rájöt-
tem, hogy a főáramon eléggé kívül esik ahhoz, hogy ne nagyon segítse elő
karrieremet. 1992-ben azonban ez a helyzet drasztikusan megváltozott.
Annak az évnek a nyarán összeszedtem minden bátorságomat, és levelet
írtam a dalai lámának. Föltettem a merész kérdést a tibeti buddhizmus fe-
jének, hogy tanulmányozhatnám-e a meditálás Dharamszala környékén
élő legjobbjainak agyát, hogy megállapíthassam, vajon a sok ezer órányi
meditálás hogyan változtatja meg az agy szerkezetét és működését. Nem
az érdekelt, hogy megmérjem, milyen agyi aktivitások kísérik a meditá-
ciót, bár az is igen érdekes lehet. Hanem abban bíztam, hogy meglátom,
a sok ezer órányi meditáció eléggé tartósan megváltoztatja-e az agyi kap-
csolatrendszereket ahhoz, hogy látható legyen a különbség akkor is, ami-
kor az illető épp nem meditál Olyasmi ez, mintha a bodybuilder karjának
erejét mérnénk; akkor is megtehetjük, amikor a bodybuilder nem csinál
semmi megerőltetőt, csupán egy csésze tejeskávét emel föl. A jógik, a lá-
mák és a szerzetesek, akik a hegyekben élnek, tökéletesek erre a célra, mi-
vel a meditációval töltött elvonulás esetükben hónapokig vagy akár éve-
kig is eltart, és úgy sejtettem, ez tartós nyomot hagy az agyukon. Persze
az ő számukra a tudomány nem feltétlenül tökéletes, hiszen a magányos
elmélkedésnek szentelték az életüket. Ugyan miért foglalkoznának egy ef-
féle alakkal, mint amilyen én vagyok?
De szerencsém volt. A dalai lámát gyermekkora óta érdekelte a tudo-
mány és a technika, Ihászai palotájából távcsővel szokta vizsgálni a csil-
lagokat, kakukkos és zsebórákat szedett szét, és akkoriban kezdte érde-
kelni az agykutatás - így külön izgalmas volt számára, amivel előálltam.
Visszaírt, és megígérte, értesíti a Himalája lábánál, kőkunyhókban élő
remetéket és szerzeteseket, és megkéri őket, hogy működjenek együtt
velem ebben az alapvető kutatásban. Ami azonban nem volt egyszerű.
240
COMING OUT
Sem az e-mail, sem a telefon, sem pedig a postagalamb nem jelentett

megoldást, és mivel a legközelebbi szerzetes másfél órára lakott a leg-
közelebbi poros út végétől, az sem volt kivitelezhető, hogy a dalai láma
majd beugrik hozzájuk pár szóra napi sétája közben. Szerencsére meg-
bízott a személyzetéből egy szerzetest, hogy közvetítsen közte, illetve a
szerzetesek és remeték között. Ez a szerzetes a 19. századi amerikai vad-
nyugat vándor prédikátoraihoz hasonlóan működött: néhány hetente
meglátogatta a meditálókat, ételt vitt nekik, és ellenőrizte, hogy vannak
(a meditálok közül sokan eléggé idősek voltak). így aztán 1992 tavaszán
és nyarán a dalai láma küldönce valami váratlannal is szolgált számukra:
egy kérést tolmácsolt őszentségétől, hogy tudniillik működjenek együtt
egy fura emberrel, aki pár hónap múlva felbukkan, és a fejük aktivitását
fogja mérni. Végül hatvanhét meditáló közül tízet sikerült rábeszélnie,
hogy fogadjon bennünket.
Nem egyszemélyes vállalkozás volt ez. Az év novemberében velem
tartott Dharamszalába Cliff Sáron, akivel az olvasó a 2. fejezetben talál-
kozott, és aki akkoriban velem együtt a Wisconsini Egyetemen dolgo-
zott, valamint Francisco Varela, a párizsi Hőpital de la Salpétriére agy-
kutatója. (Cliff olyan kitűnő pályázatot írt, hogy 120 000 dollárt sikerült
szereznie egy magánalapítványtól a vizsgálat céljára.) Velünk jött még
Alan Wallace buddhista tudós, akkor a Santa Barbara-i Kaliforniai Egye-
tem munkatársa, aki 1980-ban - miután tíz évig tanulmányozta a tibeti
buddhizmust Indiában és Svájcban - öt hónapos meditáción vett részt
ezekben a hegyekben. Alan az 1970-es évek elején a dalai láma tanítvá-
nya volt, aki 1975-ben fölvette őt kolostori rendjébe. Nagyon reméltük,
hogy Alan személyének köszönhetően könnyebben fogadnak bennünket
a meditálok.
Mindannyian a Kasmír Villában szálltunk meg. Ez a vendégház a da-
lai láma öccse, Tendzin Csögyal - vagyis T. C., ahogy kedvességből hív-
ják - tulajdona, ő maga pedig nem pusztán házigazdánk, hanem szerve-
zőnk is volt. Segített megterveznünk a menetrendünket, amelynek része
volt a dalai lámával való találkozás is. Mi pedig hálából berendeztük az
egyik szobáját elektronikai szaküzletnek. Mindez abban az időben tör-
tént, amikor a számítógép még nem egy összecsukható laptopot jelen-
241
A z AGY ÉRZELMI ÉLETE
tett, hanem egy bőrönd méretű dobozt, tele elektronikus alkatrészekkel,

de ezenkívül még szükségünk volt az eszközökre is, amelyekkel magát a
vizsgálatot végeztük - elektroencefalográfokra, akkumulátorokra, dízel-
generátorokra és videokamerákra: összesen öt hajóládányi rakományra.
T. C., a modern kütyük szerelmese a mennyekben érezte magát.
Ott-tartózkodásunk második reggelén, miután elköltöttük tojásból
és teából álló, hagyományos tibeti reggelinket, négyesben lesétáltunk a
dombról, át egy téren, amelyet kolduló gyermekek és heverésző tehenek
töltöttek meg, valamint árusok, akik a földre terített takarókról kínáltak
zöldséget és gyümölcsöt a dalai láma háza népének. A dalai láma kiter-
jedt birtokát automata fegyverekkel fölszerelt indiai katonák őrizték, és
igen szigorúak voltak a biztonsági előírások: egy két helyiségből álló biz-
tonsági kunyhóba léptünk be, ahová egyesével hívtak be bennünket út-
levélvizsgálatra, és ahol röntgennel átvilágították a csomagjainkat, min-
ket pedig megmotoztak. Miután úgy ítélték meg, hogy nem jelentünk
veszélyt, elhagytuk a biztonsági szolgálat épületét, és megindultunk föl-
felé a birtok tucatnyi épülete - könyvtár, személyzeti lakások, adminiszt-
rációs épületek, csarnokok és magánlakások - között kígyózó, meredek
ösvényen. Végül megérkeztünk az előtérbe, amelynek keményfa falai és
elegáns könyvespolcai egy kis ékszerdoboz benyomását keltették. Itt vá-
rakoztunk, hogy szólítsanak bennünket.
Pánik közeli állapotban voltam. Próbáltam megfogalmazni, hogy mit
mondok majd a dalai lámának, de olyan ideges voltam, hogy semmi nem
jutott eszembe. A szívem zakatolt, kivert a hideg verejték, és már a teljes
összeomlás határán álltam, amikor szokásos gesztenyebarna öltözékében
megjelent az előtérben a dalai láma személyzeti főnöke, egy középkorú
buddhista szerzetes, és szólt, hogy itt az idő.
A szomszédos szobába vezetett bennünket, ahol a vendégek számára
egy hatalmas kanapét, a dalai láma számára pedig egy jókora fotelt he-
lyeztek el, mellette pedig egy kisebb széket a tolmács számára. A falakat
élénk színű tibeti thangkák (selyemre hímzett, föltekerhető képek) borí-
tották, a padlón és a polcokon pedig megannyi, buddhista istenségeket
ábrázoló szobor. Én voltam csoportunk megbízott szóvivője, de kétségek
gyötörtek azzal kapcsolatban, hogyan is gondolhattam, hogy bármit is
242
COMING OUT
tudunk ajánlani a dalai lámának. Biztosra vettem, hogy csak az időn-

ket fecséreljük. Ám abban a tizenöt-húsz másodpercben, amely mind-
egyikőnkre jutott, hogy meghajlással köszöntsük a dalai lámát, és bemu-
tatkozzunk neki - és amit határozottan megkönnyített, hogy őszentsége
már ismerte Alant és Franciscót -, minden félelmem és szorongásom
elillant. A helyére mélységes biztonságérzet és nyugalom szállt, és egy-
szerre biztosra vettem, hogy éppen ez az a hely, ahol lennem kell. Áradni
kezdtek belőlem a szavak, és hallottam magam, amint azt javaslom, se-
gítsen nekünk, hogy megvizsgálhassuk olyan emberek mentális képessé-
geit és agyi funkcióit, akik éveket töltöttek elméjük edzésével, hogy ki-
deríthessük, vajon a mentális tréning megváltoztatja-e az agyat.
Annak ellenére, hogy mennyi mindennel kellett foglalkoznia, a tibeti
emberek szenvedéseitől addig, hogy ne veszítse el indiai házigazdái ke-
gyeit, hogy megreformálja a kolostori oktatást, és végezze saját spirituális
gyakorlatait, a dalai láma talált időt arra is, hogy felpörgesse az agyku-
tatás ügyét. Lenyűgözte a lehetőség, hogy a nyugati tudomány tanulhat
valamit azoktól az emberektől, akik a tibeti hagyomány szerinti mentális
tréningnek szentelték az életüket; és tulajdonképpen hálás volt, amiért
komoly nyugati tudósok foglalkoznak a kérdéssel.
így esett, hogy csapatunkkal - Cliff Sáron, Alan Wallace, Fransisco
Varela és én - 1992 novemberében ott találtuk magunkat Dharamszalá-
ban, megpakolva, mint a málhás szamarak. Amikor kiköltöztünk a Kas-
mír Villából, nem voltunk teljesen tisztában annak logisztikájával, hogy
miként jut el fölszerelésünk a hegyekbe. Mint említettem, a legközelebb
tartózkodó meditáló másfél óra járásra volt a hozzá legközelebb eső út-
tól (vagy inkább attól, amit „útnaknak" nevezhetünk). Addig egy dzsip
vitt el bennünket, onnan pedig serpákat fogadtunk, akik a hét hátizsákot
cipelték, amelyeket (egyenként) huszonöt kilónyi elektronikai eszközzel
pakoltunk tele, ám ahogy óvatosan araszoltunk a hegyen fölfelé, nem-
egyszer átfutott az agyamon, hogy elment a józan eszünk. Először talán
akkor, amikor a hegyoldalt körbeölelő „ösvény" annyira leszűkült, hogy
azt kívántam - akkori 63 kilómmal -, bár soványabb lennék, hogy job-
ban a hegy falához tudjak simulni, elkerülendő a biztos halált, amely az
alattam tátongó, 600 méter mély szakadék alján vár rám. Aztán akkor
243
gondoltam ilyesmit, amikor egy szikla zárta el az utunkat, és választ-

hattunk, hogy a sziklán átmászva vagy a sziklát megkerülve megyünk
tovább. A „sziklán átmászva" azt jelentette, hogy felhúzódzkodunk egy
másfél méteres akadályra. A „sziklát megkerülve" pedig azt jelentette,
hogy az egyik lábunkkal a szikladarab egyik oldalán az életünkért fohász-
kodva belekapaszkodunk a sziklába, míg másik lábunkat a szikla másik
oldalán megvetjük egy lábujjnyi helyen, miközben imádkozunk, hogy a
testünk többi része is átlendüljön valahogyan a túloldalra, elkerülve zu-
hanást, ami a biztos halált jelenti. Nem tudom, vajon az segített-e, hogy
a buddhista panteon minden istenségét segítségül hívtuk, mindenesetre
mindannyian megúsztuk a kalandot.
Végül megpillantottuk magunk előtt a kőkunyhót. Ott találtuk a szer-
zetest, akit a továbbiakban a szokásos megtisztelő címmel 1. rinpócsénak
fogok nevezni (mindannyiuknak névtelenséget ígértünk), és aki már tíz
éve jobbára néma elvonultságban élt. A dalai láma tízes listáján ő volt az
egyik legtapasztaltabb meditáló, a hatvanas éveiben járt, nem örvendett jó
egészségnek, és nem is értette pontosan jövetelünk célját. (Az 1. rinpócse
emlékezett Alan Wallace-re azokból az időkből, amikor hónapokig kö-
zöttük élt visszavonultan. Alan fordított angolról tibetire, illetve a lámák
válaszait angolra.) Ezen a ponton csak kapcsolatot akartunk teremteni,
elmagyarázni a céljainkat, és bemutatni, milyen kísérleteket szeretnénk
végrehajtani. Az egyik a Stroop-teszt volt, amelyben az egyes színeket je-
lölő szavak más színű tintával vannak szedve - például a kék szó piros tin-
tával -, a kísérleti alanyok feladata pedig az, hogy úgy olvassák ki a szót,
hogy közben nem vonja el a figyelmüket a szó színe. A teszt a koncentrá-
ciós képességet méri, azt, hogy mennyire képes az adott személy kizárni a
figyelemelterelő tényezőket. Az 1. rinpócse azonban túlzott szerénységé-
ben azt mondta, hogy az ő meditációs gyakorlata a legjobb esetben is leg-
följebb középszerű (amit ő bizonyos epehólyag-problémának tulajdoní-
tott), és hogy ha valóban meg akarjuk ismerni a meditáció hatását, akkor
álljunk neki mi magunk meditálni. Nem vettük figyelembe, hogy a tibeti
buddhizmus alapvető értéke az alázatosság, és számukra az is dicsekvés-
nek tűnhet, ha a meditációról beszélnek. így hát úgy jöttünk el a kőkuny-
hóból, hogy még interjú sem készült az 1. rinpócséval, nemhogy EEG.
COMING OUT
A 2. rinpócséval sem jártunk sokkal jobban, pedig ő Alan Wallace

egyik tanítója volt annak idején. Ebben az esetben más tudósok okozták
a galibát. A 2. rinpócse elmesélte egy ismert jógi, bizonyos Lobzang Ten-
zin történetét, aki ugyancsak a Dharamszala fölötti hegyekben élt, és aki
elutazott a Harvard Orvosi Iskolájába, hogy a tudósok - ígéretük szerint
valamilyen noninvazív vizsgálatot végezzenek el rajta. A kutatók azon-
ban vért vettek Lobzangtól, aki visszatérte után három hónappal meg-
halt. A 2. rinpócse biztosra vette, hogy a tudósok beavatkozása okozta
barátja halálát. A végül három órán át tartó vitában még egy dolgot mon-
dott nekünk: semmi értelme a formátian és nem fizikai elmét mérni. Ha
mégis sikerülne mérnünk valamit, biztosított róla, hogy az a meditáció
megértése szempontjából teljesen elhanyagolható lesz.
így ment ez a harmadik és a negyedik szerzetessel is... egészen a ti-
zedikkel bezárólag. Egyikük kedvesen arra biztatott, hogy imádkozzunk
munkánk sikeréért a dalai lámához. Egy másik azt ajánlotta, térjünk visz-
sza két év múlva, akkorra ugyanis szerény sikereket érhet el a satnathában
(ezt a szanszkrit szót talán „meditatív csendességnak" lehetne fordítani),
amelynek célja a figyelemelterelő dolgok kizárása, hogy az elme vilá-
gosan és megbízhatóan egyetlen dologra összpontosítson. Mások attól
féltek, hogy a fura tesztünkkel megzavarjuk meditációs gyakorlatukat.
A leggyakoribb kifogás azonban az volt, amit a 2. rinpócse fogalmazott
meg: a fizikai mérések egyszerűen alkalmatlanok rá, hogy a meditáció-
nak az elmére gyakorolt hatásáról bármit is fölfedjenek. A meditáció ere-
je fejlesztheti, mondjuk, a szánalmat - de ennek mérésére akarunk EEG-t
használni? Ugyan. Az utolsó szerzeteshez érve tízből nulla volt a találati
arányunk.
A tudományos kudarc ellenére úgy éreztem, egy másik szinten még-
iscsak sikert értünk el. Az egyik szerzetest éveken át fogva tartották és
kínozták Tibetben egy kínai börtönben. A szerzetes végül megszökött,
és Dharamszalában kötött ki. Kísérteties részletességgel írta le percről
percre a változást, amelyet a fogsága alatt rendszeresen gyakorolt együtt-
érzés-meditáció eredményeként élt át. A szomorúság, a harag és az elke-
seredés, amely eleinte teljesen eltöltötte az elméjét, minden nappal csök-
kent, és még fogvatartói iránt is együtt érzővé vált. Elkezdte úgy látni
245
A z AGY ÉRZELMI ÉLETE
őket, hogy saját elméjük és nem tetteik csapásaitól szenvednek, és így

bizonyos értelemben társai a szenvedésben. Biztosan éreztem, hogy ez a
rendkívüli képesség mondhat nekünk valamit az elméről és az agyról.
Miután tíz napig kirándultunk a hegyekben, felhagytunk azzal az ere-
deti tervünkkel, hogy tudományos adatokat gyűjtsünk a meditálókról.
Mielőtt azonban elhagytuk volna Dharamszalát, még egyszer találkoz-
tunk a dalai lámával, és elmondtuk neki, hogy szertefoszlottak a remé-
nyeink, hogy összegyűjtjük az első adatokat a hosszú távú meditáció
idegrendszeri hatásairól. Elmeséltük, miért utasítottak vissza bennünket
a meditálok, hogy milyen gyanakvással szemlélték a gépeinket, és az ag-
gasztó beszámolókat arról, mi történt más szerzetesekkel, akik nyugati
tudósokkal működtek együtt. Ahogy ott ült a dalai láma, és hallgatta szo-
morú történetünket, egyszerre kifakadt: „Mi lenne, ha újra megpróbál-
koznának a tapasztalt meditálókkal, de most olyan szerzetesekkel, akik
már jártak Nyugaton, és jobban ismerik a nyugati gondolkodást és tech-
nikát?" A hegyekben élő szerzetesek közt senki nem volt hosszabb ideig
kapcsolatban a Nyugattal vagy a tudománnyal. De ha volna ilyen, az már
nem gyanakodna, hogy a fejére helyezett elektródák megzavarják a me-
ditációját. Esetleg a terepkutatás helyett meghívhatnánk ilyen szerzetese-
ket a laboratóriumunkba, ahol kihasználhatnánk az ellenőrzött környe-
zet előnyeit is. (Ráadásul nem kellene többet hegyi ösvényeken kaptatni
több száz kilós málhával.) Engem azonnal meggyőzött. És amikor azt is
megígérte, hogy szól pár jó szót az érdekünkben a környezetéhez tartozó
buddhista szakértőknek, tudtam, hogy nyert ügyünk van.
De neki is volt egy kérése. Azt mondta, ahogy ő látja, a pszicholó-
giai kutatások szinte kizárólag a negatív érzelmekre összpontosítanak
- a szorongásra, depresszióra, félelemre és szomorúságra. Azt kérdezte,
a tudósok vajon miért nem fogják be a neurobiológia modern eszkö-
zeit az olyan erények vizsgálatára, mint a kedvesség és az együttérzés.
Nem tudtam mit válaszolni. Valamit makogtam arról, hogy a nyugati
orvosbiológiai kutatásokat az a vágy vezérli, hogy a betegségekre keres-
senek gyógymódot, és ezt a szemléletet vette át az érzelmek kutatása is:
mivel a szorongás, a depresszió és társaik problémának, sőt betegség-
nek számítanak, jobbára ezek kötik le a tudományos figyelmet, míg a
246
COMING OUT
szeretet és a kedvesség nem problémaként jelenik meg, ezért többnyire

nem foglalkoznak velük. Már ahogy magyaráztam, a saját fülemnek is
üresen csengtek a szavaim. Hiszen minél többet tudunk a pozitív ér-
zésekről, annál inkább meg tudjuk tanítani az embereket, hogy ezeket
gyakorolják. Ám (mint visszatérve megtudtam) az együttérzés szó ak-
koriban a fontosabb pszichológiai tankönyveknek még csak a mutató-
jában sem szerepelt. Akkor és ott megfogadtam, hogy amit csak tudok,
megteszem e hiányosság pótlására. Minden tőlem telhetőt megteszek,
mondtam a dalai lámának, hogy az együttérzést elhelyezzem a tudomá-
nyosság térképén. Azt is megfogadtam, hogy nyíltabb leszek, és meg-
teszem a magam „coming outját" a meditációval kapcsolatban tudós
kollégáim előtt. Ekkor már rendes professzori állásom volt a Wisconsi-
ni Egyetemen, és több professzori díjat is elnyertem. Mi vesztenivalóm
lehetett?
Szerzetesek a laborban
Madisonba visszatérve belevetettem magam az érzelmi stílus és az érzel-

mi szabályozás, illetve az érzelmi reakciók esetében az egyéni különb-
ségek neurológiai alapjainak kutatásába. És közben a meditáció szigorú
vizsgálatának alapjait is lefektettem. Aki a sajtóban olvas tudományos
kutatásokról, annak az lehet a benyomása: ez úgy megy, hogy a kutató
kigondol valami érdekes témát, önkénteseket toboroz, és aztán kisvár-
tatva előáll valami izgalmas eredménnyel. Bárcsak így lenne! Először is,
már csak az egyetem engedélyének megszerzése az emberekkel folytatott
kísérletekhez - és itt nem invazív sebészi beavatkozásokról vagy gyógy-
szerkísérletekről beszélünk, hanem, mondjuk, arról, hogy az önkéntesek
kitöltsenek egy kérdőívet -, olyan munka- és időigényes, hogy egyes labo-
rok teljes munkaidőben foglalkoztatnak egy embert, aki a kutatási tervet
keresztülhajtja a folyamaton. Ráadásul a kísérleti terv részleteit is ismer-
tetni kell (ami szintén sok időt emészthet fel), az új kísérletekhez mindig
új számítógépes program szükséges, amelynek kidolgozása hónapokig is
eltarthat, és minden új protokollt alaposan ki kell próbálni, vagyis pár
emberrel az egészet végig kell csinálni - ami szintén több hónap.
247
A dalai láma ígérete 2001-ben vált valósággá, amikor is besétált a la-

borunkba az egyik legkülönösebb ember, akivel valaha is beszélhettem,
s így végre érdemben szót válthattunk egy profi meditálóval. Az 1946-ban
Franciaországban született Matthieu Ricard 1967 óta volt buddhista
szerzetes, bár némiképp kacskaringós úton jutott el odáig. Matthieu a
jeles francia filozófus, Jeaiv Francois Revei és az absztrakt festő, Yahne Le
Toumelin fia volt, vagyis hihetetlenül pezsgő szellemi közegben csepere-
dett a második világháború utáni Párizsban. 1972-ben doktorált mole-
kuláris biológiából, majd a Pasteur Intézet munkatársa volt, ahol együtt
dolgozott a Nobel-díjas Francois Jacobbal. Még ugyanabban az évben
elhatározta, hogy lemond a hagyományos tudóséletről, és elment a Hi-
malájába, hogy buddhista szerzetes legyen.
Vagyis Matthieu kulcsfigura volt az ősi tibeti buddhista hagyo-
mány és a modern tudomány között tátongó szakadék áthidalásában.
Érti, miért van szükség kontrollcsoportra, és hogy mi az a lineáris reg-
resszió, ugyanakkor szakavatott meditáló is. Elsőként adta kölcsön az
agyát a tudománynak, amikor megengedte Francisco Varelának, hogy
meditálás közben mérje az agyi aktivitását - Varela sorstársam volt a
Dharamszala környéki „kutatásokban"-, a vizsgálat azonban nem ke-
rült nyilvánosságra. Tehát amikor a dalai láma közzétette, hogy olyan
meditálókat keresünk, akiknek nincs ellenükre a Nyugat és/vagy a tu-
domány, és részt vennének egy ilyen kísérletben, elsőként Matthieu je-
lentkezett (aki mint tolmács meglehetősen sok időt töltött a dalai láma
társaságában európai útjain).
Matthieu 2001 májusában érkezeti Madisonba. Tudtuk, hogy me-
ditálás közben szeretnénk mérni az agyi aktivitását, lehetőség szerint
fMRI-vel, de ez azért nem volt olyan magától értetődő. Azok a bizonyos
látványos agyfelvételek, amelyek úgy lenyűgözik a nagyközönséget („íme,
az agya Tetris-játék közben"), sok szempontból nagyjából úgy viszonyul-
nak a tényleges adatokhoz, mint egy Rembrandt-kép a festékpacákkal
borított palettához. Először is, a nyers adatok digitális információk. A pi-
ros, a kék és az egyéb árnyalatok az egyes régiókban csak önkényes színek.
Ráadásul az fMRJ nem elszigetelten méri az agyi aktivitást. Mindaz, amit
előállít, kivonás eredménye: az agy nyugalmi állapotára vagy bizonyos
Coming o u t
alapvető állapotára jellemző aktivitási szintet vonja ki a vizsgált személy-

re valamilyen feladat elvégzése közben jellemző aktivitásból, legyen az az
ujjak mozgatása vagy egy mentális kép megalkotása Angelina Jolie-ról.
Vagyis az alapvető aktivitás döntő jelentőségű. Nem foglalhat magában
semmiféle olyan elemet, amely a vizsgált aktivitás fontos összetevője. Ha
például a vizuális képet előállító neurális aktivitásra vagyunk kíváncsiak,
nem jó, ha az alapaktivitás során a vizsgált személy valamilyen külső dol-
got néz, mert az agy ugyanazt az eljárást alkalmazza a kép előállítására
akkor is, ha az pusztán az elmében történik, mint ha a külső világ egy da-
rabját fogja fel. Ugyan mit tekinthetünk alapvető aktivitásnak vagy kont-
rolikörülménynek, amit majd kivonunk a meditációs aktivitásból?
Aztán az is kérdés volt, hogy Matthieu mennyi ideig meditál, mire
„meditatív állapotba" kerül. Meditatív állapotba kerülni nem annyit tesz,
hogy átváltunk egy kapcsolót. Elegendő időt kellett biztosítanunk Matt-
hieu-nek, hogy eljusson a megfelelő állapotba, és hogy ott is maradhas-
son addig, amíg maga is úgy érzi, hogy meditatív állapotban van. Ezt
pedig csak ő maga tudta megítélni. A meditáció szanszkrit megfelelő-
je szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „megismertet", azaz a szak-
avatott meditáló megismeri a saját elméjét. Ahogy a borszakértő meg-
ízlelve azonnal felismeri a Syrah-t, ugyanúgy a szakavatott meditáló is
azonnal felismeri a meditatív állapotot. Ha azonban túl sokáig várunk
az fMRI-adatok összegyűjtésére, azzal azt kockáztatjuk, hogy Matthieu
nem tud mozdulatlanul maradni a meglehetősen kényelmetlen eszköz-
ben. A kutatás szempontjából az lenne az ideális, ha rövid meditációs
szakaszok rövid alapszintű aktivitási szakaszokkal váltakoznának.
Néhány próba után Matthieu úgy döntött, hogy az egyes meditációs
szakaszok ideális időtartama két és fél perc, az alapszintű aktivitás méré-
sére pedig a lungtna bstan (ejtsd: lungma len) állapotot javasolta. A tibeti
kifejezés azt a mentális állapotot írja le, amikor nem alszunk, nem medi-
tálunk, és különösebben nem is figyelünk semmire. Matthieu elmondása
szerint ennek az állapotnak az a jellemzője, hogy semmilyen feladatot
nem próbálunk végrehajtani, és nem zavarnak meg erőteljesebb érzel-
mek és gondolatok - afféle semleges közöny állapota ez. A meditációs
állapot céljára azt javasolta, hogy felváltva fog együttérzés-meditációt,
249
nyitott jelenlét meditációt és odaadás-meditációt folytatni (amelynek az

a lényege, hogy a meditáló vizualizálja egyik fontos spirituális tanítóját,
és olyan erős érzelmekre összpontosít, mint az iránta érzett tisztelet, hála
és odaadás). Programozóink egész éjszaka talpon voltak, hogy megír-
ják azt a számítógépes kódot, amely az MRI adatgyűjtését kontrollálja,
vagyis ebben az esetben azt, hogy az adatfolyamban minden alkalom-
mal megjelöljék a mentális állapot változását, mint például amikor az
együttérzés-meditációról alapszintre vált, de azt is kontrollálja, amikor
különféle ingereket vetítünk a készülék videoképernyőjére. Lényeges az
időzítés szkriptje is, mivel amikor a nyers adatokat olvassuk, meg kell
tudnunk állapítani, hogy „Aha, itt váltott Matthieu lung ma bstanról
odaadás-meditációra."
És persze amikor másnap reggel nekiláttunk, az egész vállalkozás du-
gába dőlt. Alighogy Matthieu becsusszant az MRI-be, és a fejére rakta a
fülhallgatót, amelyen keresztül kommunikáltunk vele, valamint magára
igazgatta az optikai szálas szemüveget, amelyen keresztül vizuális utasí-
tásokat kapott, leállt a masina. Az ablakon át kémleltük az MRI-szobát,
vajon nem érzi-e nagyon kényelmetlenül magát Matthieu. Aztán a házi
telefonon keresztül elmondtuk neki, hogy ki kell javítanunk a szoftvert,
és a türelmét kértük. Menet közben kellett újraírni a kódot, miközben
Matthieu türelmesen várt.
Végre újra próbálkozhattunk. Beolvastam a szkriptem: „Matthieu,
akkor most lung ma bstan." Három perc eltelt. „Matthieu, kérem, most
együttérzés-meditáció következzen." Két és fél perc eltelt. „Most lung ma
bstan." Hat kör után Matthieu rövid szünetet tartott, majd áttértünk a
figyelem-összpontosításra. Matthieu az MRI-ben elhelyezett képernyőn
megjelenő pöttyre koncentrált, amit azután ismét lung ma bstan váltott.
Aztán hat kör nyitott jelenlét meditáció következett, amelynek során
Matthieu kiterjesztette a figyelem határait, mígnem egy egész panorá-
mát foglalt magában, mintha csak tizenötezer méter magasból nézné a
világot. Végül hat kör odaadás-meditációra került sor. Maratoni sorozat
volt, reggel héttől délután egy óráig tartott. A végén a legtöbb önkén-
tes minden bizonnyal úgy kászálódott volna elő, mint a mosogatórongy
(és nagyjából annyira energikusan is). Matthieu azonban üdvözült mo-
250
Coming out
sollyal kelt ki az MRI-ből, és csak egyetlen dologra volt kíváncsi: meg-

tudtuk-e, amit akartunk.
Általában nem kell nagyon kapkodni az MRI-adatok elemzésével, ez
azonban rendkívüli eset volt. A dalai láma másnap reggel érkezett.
Amikor 2000 áprilisában az Elme és Élet Intézet által a dalai láma és
nyugati tudósok számára rendszeresen megrendezett találkozók egyikén
Dharamszalában voltam, csak úgy záporoztak rám a dalai láma kérdé-
sei azzal kapcsolatban, hogy hogyan használunk bizonyos módszereket
az agy vizsgálatára, és ezekből hogyan következtethetünk az agy funk-
ciójára. Hogyan működnek az EEG-k? Milyen gyorsan változnak? Mi a
helyzet az fMRI-vel és a PET-tel - mit csinálnak jobban? A Wisconsini
Egyetem akkoriban épített egy új, nagyobb agyi képalkotó laboratóriu-
mot, amelyet most Waisman Agyi Képalkotó és Viselkedéskutató Labo-
ratóriumnak hívnak, és én vagyok a vezetője. Legjobb tudásom szerint
válaszolgattam a dalai lámának, míg végül ezzel álltam elő: „Őszentsége,
nagyon szeretném, ha ellátogatna hozzám a laboratóriumomba, és meg-
mutathatnám, hogyan folynak ezek a mérések." Mindössze három perc-
be telt, hogy egyeztessünk egy időpontot kissé zavarodott asszisztensével
(elvégre a dalai láma nemcsak a világ 2,5 millió tibeti buddhistájának
spirituális vezetője, hanem akkoriban még a száműzetésben lévő tibe-
ti kormány feje is volt, így a naptára tele volt a spirituális tanításoktól
a fehér házi találkozókig mindenféle programokkal): abban maradtunk,
hogy a következő májusban látogat el hozzám.
Aztán egyszerre május lett.
Matthieu vizsgálata után alakítottam egy három hallgatóból és poszt-
doktori kutatókból álló csoportot, akik egy éjszakán át elemezték az ada-
tokat. Nagyon szerettem volna előállni az első, hosszú ideje meditálókról
- jó, egy hosszú ideje meditálóról - szerzett eredményeimmel másnap
a dalai lámának. Reggel fél hétkor berontottam a laborba. A szívem a
torkomban dobogott, míg arra vártam, hogy megtudjam, van-e valami
használható eredmény. A kimerült kutatócsoport épp az új presszógépen
főtt, méregerős feketét döntötte magába; mindannyian adrenalinon és
koffeinen éltünk, úgy éreztük, történelmi pillanathoz érkeztünk, amikor
találkozik a Kelet és a Nyugat, a buddhizmus és a tudomány, a szerze-
251
tesek és az fMRI. Matthieu adataiból pedig első pillantásra az derült ki

számunkra, hogy a meditáció speciális formái drámai változást keltenek
az agyban, és ezeket a mi eszközeink képesek mérni. Mindannyian ott
ültünk több képernyő előtt. A diákok és a posztdoktori kutatók Matthieu
agyának strukturális képeit vetítették ki, amelyeken az egymásra vetülő
színes foltok az egész agy aktivitását reprezentálták, összevetve a külön-
féle meditációs állapotokat a lung ma fosfannal. Meg akartam nézni egy-
más mellett az együttérzés, az összpontosított figyelem, a nyitott jelenlét
és az odaadás képét. Az agyam kattogott, a szívem zakatolt, amikor elő-
ször megpillantottam a meditáló agy képét, és megdöbbentett a négy-
féle meditáció közötti eltérés. Jóllehet az egyes állapotok között pusztán
mentális különbség állt fenn - Matthieu egyszerűen különféle dolgokra
gondolt az agy képei egészen nyilvánvalóan más és más aktivitási min-
tát mutattak. Úrrá lett rajtam az érzés, hogy ezzel átléptük valaminek a
küszöbét, és történelmet írunk.
Miután megnyugodtam, hogy a Matthieu-vei töltött idő nem volt tel-
jesen hiábavaló, felrohantam az emeletre, hogy üdvözöljem a dalai lá-
mát, akinek érkezése egy állami látogatás felhajtásával vetekedett. Egy
hadosztálynyi személyzet és tolmács kíséri (noha elég jól beszél ango-
lul), és mint látogatóba érkező államfőt, titkosszolgálati védelem illeti
meg. így hát egy meglehetősen nehezen kezelhető sereg trappolt végig a
folyosókon, és nyomakodott be a laborhelyiségekbe, de a dalai láma így
is le volt nyűgözve, pedig még semmit sem mutattunk az agykutatásból.
Alig tudtam kicsalogatni a gépteremből, ahol a technikusaink oszlopos
fúrógépe, precíziós fűrészei, fémműves eszközei, esztergapadjai és satui
voltak felhalmozva, hogy elkészítsék számunkra azokat a fölszerelése-
ket, amelyekre szükségünk van, de amelyeket nem tudunk egyszerűen
megvenni a boltban. A dalai láma szereti mondogatni, hogy ha nincs ez
a „dalai láma tizenharmadik reinkarnációja" dolog (miként azt kétéves
korában megállapították róla, és ezzel a tibeti buddhizmus előző veze-
tőjének utóda lett), akkor biztosan mérnöki pályára adja a fejét. Gyer-
mekként a Ihászai palotában imádta szétszedni a kocsik fényszóróit, és a
műszaki kütyük iránti érdeklődése soha nem múlt el. Az oszlopos fúró-
gép telitalálat volt.
Coming out
Amikor végre sikerült mindenkit beterelnem az MRI-szobába, nagyon

drukkoltam, hogy bejöjjön az amúgy megbízhatóan működő társasjáté-
kom. Az egyik tanítványom becsusszant az MRI-be, mi pedig a dalai lá-
mával a kontrollszobából figyeltük. Miután bekapcsoltuk a gépet, vártam
egy percet, hogy a hallgató nyugodtan elhelyezkedjen, majd megkértem,
mozgassa meg a jobb kezén az ujjait. Dióhéjban: rövid adatfeldolgozás
után az agykéreg „felfénylik" (ez gyakorlatilag az esetek 100 százaléká-
ban működik, ezért mindig így mutatom be, hogyan teszi láthatóvá az
fMRI az agyi aktivitást). A dalai láma azonban nem elégedett meg ennyi-
vel. Arra kért, mondjam a diáknak, hogy csupán gondoljon az ujjai moz-
gatására. Semmi gond: a motoros kéreg ezúttal is aktívvá vált, jóllehet
nem annyira, mint a tényleges mozgatás alkalmával. A dalai láma el volt
bűvölve attól, hogy egy tisztán mentális folyamat, mint a szándék vagy
a vizualizáció, a tényleges fizikai mozgáshoz hasonló agyi aktivitást hoz
létre - mint esetünkben az ujjak mozgásának puszta gondolata.
Ezután áthajtottunk a Fluno Központba, az egyetem konferencia-köz-
pontjába, a dalai láma szállására, ahol megbeszélést tartottunk a medi-
táció kutatásának legújabb eredményeiről. Itt akartam neki beszámol-
ni a Matthieu-vel végzett kísérleteinkről. Kivetítettem az alig pár órája
készült képeket egy nagy vetítővászonra. Mivel addig Matthieu volt az
egyetlen alanyunk, felhívtam rá a dalai láma figyelmét, hogy az eredmé-
nyeinknek még nem adhatunk túl sok hitelt, de annyi bizonyosnak lát-
szik, hogy a négy különböző típusú meditáció képe más és más, mint az
alapszintű aktivitásé. Az együttérzés-meditáció alatt az insula és a moto-
ros kéreg vált erősen aktívvá. A figyelem-összpontosítás alatt a figyelmi
területek klasszikus hálózata, benne a prefrontális és a fali kéreg aktivá-
lódott. A nyitott jelenlét meditáció alatt számos agyi régió nagy területen
aktiválódott. Az odaadás-meditáció alatt pedig a látókéreg aktivitása volt
a legkifejezettebb, föltehetően azért, mert Matthieu elképzelte a tanítóját.
A dalai láma biztosra akart menni: a külső ingerekben, ugye, nem volt
változás? Ezek a felvételek csupán mentális változást tükröznek, mint a
hallgató esetében az, amikor csupán gondolt az ujj mozgatására? Igen
- nyugtattam meg de közben egész idő alatt azon tépelődtem, hogy
mindez szép, szép, de tudtam, hogy nem tudomány, legalábbis még nem
253
az. Mindössze egy embert vizsgáltunk meg - lehet, hogy az egész kuta-
tási eredmény megy a levesbe. A tudomány hosszú, fáradságos, mi több,
unalmas folyamat, mondtam. Addig nem hozzuk nyilvánosságra az
eredményeinket, amíg nincsenek komoly adataink sok-sok meditálótól.
És - noha ezt megtartottam magamnak - egyáltalán nem volt meglepő,
hogy a meditáció sajátos agyi aktivitási mintát mutat. Talán mondanom
sem kell, minden, amit az elme és ennélfogva az agy tesz, bizonyos spe-
cifikus területeken a neuronok sajátos kisülési mintázatával jár, éppúgy,
mint ahogy az izmok munkája is sajátos elektromos aktivitást mutat,
amikor dolgozunk.
A dalai láma nálunk világosabban látta, hogy íme, megszületett az
agykutatás kontemplatív területe. Úgy vélte, hogy a kutatásban az embe-
riség megváltoztatásának ígérete rejlik, bár azt is tudta, hogy még évekbe
telik, mire elegendő adat áll majd rendelkezésünkre, és levonhatunk bi-
zonyos következtetéseket arra nézve, hogy a meditáció miként hoz létre
sajátos agyi aktivitási mintákat nemcsak valós időben, hanem az adott
aktivitás nyomán tartós változásokat hagyva maga után - és ami által
a meditáló agy akkor is különbözik a nem meditálóétól, amikor éppen
nem meditál. A mentális tréningnek hatalmában állhat az elme pozitív
kvalitásait fejleszteni, miként azt a buddhisták régtől fogva tanítják és
gyakorolják is; ezzel pedig sok szenvedéstől szabadulhat meg az embe-
riség, és gyarapodhat a világban az együttérzés és a szerető kedvesség.
A miénk azonban tudományos kor, a dalai láma pedig tisztában volt ez-
zel. Ahhoz, hogy a mentális tréning potenciáljáról meggyőzzük az embe-
reket, nem elég a buddhista örökség. Ahhoz a tudomány is kell.
Egy évvel később a Nobel-díjas Francis Crick, a DNS szerkezetének
társfelfedezője szemüvegén át tekinthettem vissza erre a napra, ugyan-
is a következőket írta az új, hibrid tudományos területekről: „A termé-
szetben a hibridek általában sterilek, a tudományban azonban gyakran
ennek az ellenkezője igaz. A hibrid témák olykor meghökkentően termé-
kenyek, és ha a tudományterületek túl egysíkúak maradnak, ez a termé-
kenység elvész."
Az a veszély, hogy túl egysíkúak maradunk, nem állt fenn. Én ma-
gam elszántan alkalmaztam a modern nyugati tudomány eszközeit, hogy
Coming out
megvilágítsam a jelenségeket, és megvizsgáljam a mentális tréning azon

módszereit, amelyek két és fél ezer éve a buddhista tanítások lényegét al-
kották. Azt reméltem, talán az emberi elme teljesebb és elfogulatlanabb
képéhez juthatunk úgy, ha a két megközelítést együtt alkalmazzuk a ter-
mészet valóságának értelmezésében. Immár azt kellett remélnem, hogy
a két világ egymás mellé terelésével valóban Crick hibridjének életereje
mutatkozik meg, és nem steril keresztezést kapok.
A következő fejezetben leírom, hogyan kezdődött saját fölfedező-
utam azzal kapcsolatban, hogy az elme mennyire képes megváltoztatni
az agyat.
255
l o . FEJEZET
A szerzetes a gépben
Közvetlenül a dharamszalai „diadal" után - amikor is egyetlen szerzetest

sem sikerült bevonnunk a tervezett vizsgálatunkba - rájöttem, hogy a
régóta meditálókkal folytatott kutatás több nehézségbe ütközik; az, hogy
nehéz őket együttműködésre bírni, csak egy a sok közül. Annál is lé-
nyegesebb, hogy azok, akik a spiritualitásnak és a mentális tréningnek
szentelik az életüket, és több ezer órát töltenek samatha, vipasszana vagy
másfajta meditációval, finoman szólva nem tipikus egyedei az emberi
fajnak Nagyon kevesen vagyunk, akik időnk jelentős részét néma men-
tális tréninggel és elmélkedéssel töltjük De még ha végül fölfedezem
is, hogy a hosszú időn át meditálok agyi aktivitásának mintázata eltér
a kezdő meditálókétól, illetve azokétól, akik egyáltalán nem meditálnak
(miként valóban fölfedeztem, erről a későbbiekben még lesz szó), talán
az sem azt jelenti, amit első látásra gondolnánk Lehet, hogy a régóta
meditálok agya azért tér el más halandók agyától, mert már úgy szület-
tek. Lehet, hogy eleve kell egyfajta agy ahhoz, hogy valaki az elmélkedő
életmódot válassza. Lehet, hogy az agyban mutatkozó különbség a medi-
tációnak nem eredménye, hanem oka. És mivel nem tudjuk, milyen volt
a szerzetesek agya, mielőtt rákaptak a meditációra, ezt a lehetőséget nem
zárhattuk ki.
Ez a felismerés azonban csak az egyik oka volt annak, hogy a hosszú
távú meditációval kapcsolatos kutatási terveim parkolópályára kerültek.
A másik az volt, hogy az emberek csak a szemüket forgatták, meghallva,
256
A s z e r z e t e s a gépben
hogy valójában hány órát is jelent az a „hosszú táv": tízezer órától fölfelé.
Vagy egy másik számítás szerint napi két óra a hét hét napján 714 héten
keresztül - az csaknem tizennégy év. Kinek van akár csak egy órája na-
ponta, nemhogy kettő? Aztán ott az a huszonnyolc év. A többi kiszámít-
ható, de a lényeg világos: az emberek többségének van családja, állása, és
sok minden másra is kell az idő (például alvásra, evésre) - nyilvánvaló,
hogy soha az életben nem lesz ennyi idejük meditációra.
Ezek az aggályok - hogy a régóta meditálok eleve különös aggyal szü-
letnek, a tízezer órányi meditáció pedig az emberek többsége számára
eleve elképzelhetetlen - egyetlen megoldás irányába mutattak: nem a
meditálókat és a nem meditálókat kell összehasonlítani, hanem inkább
a rövidebb ideje meditálókat érdemes vizsgálni, hogy rájuk milyen hatás-
sal van a meditáció, és azt megnézni, hogy változik-e idővel az agyuk.
Éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés
1999-ben adódott lehetőségem, hogy longitudinális vizsgálatot kezdjek

a meditációval kapcsolatban. Akkoriban tagja voltam egy kutatói háló-
zatnak, amely az elme-test interakciót vizsgálta, és amelyet a MacArthur
Alapítvány hozott létre (az alapítványt inkább a „géniuszok ösztöndíja"
adományozójaként ismerik). A hálózat egy nagyjából tucatnyi tudóst
összefogó interdiszciplináris csoport volt, és évente néhányszor talál-
kozott, hogy a tagok kigondolják azokat a nem szokványos kutatásokat,
amelyekre nemigen lehet hagyományos támogatásokat szerezni. Jóllehet
az Országos Mentálhigiénés Intézettől 1978 óta részesültem ösztöndíj-
ban, tudtam, hogy csak az időmet pocsékolom, ha tőlük kérek támo-
gatást a meditáció kutatására. Az egyik háromnapos ülésen fölvetettük
annak lehetőségét, hogy megvizsgáljuk, milyen esélyei lehetnek az éber
figyelmen alapuló stresszcsökkentésnek, amire az alapítvány nagyvona-
lú, 250 000 dolláros támogatást biztosított.
Az éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés a meditációnak az a for-
mája, amelyet széles körben oktatnak Észak-Amerika- és Európa-szer-
te az akadémiai gyógyközpontokban. A Massatchusettsi Egyetem wor-
cesteri Orvosi Iskolájának kutatója, Jon Kabat-Zinn fejlesztette ki ezt a
257
nyolchetes kurzust, amelynek során éber figyelemre (tudatos jelenlétre)

tanítják meg az embereket - ez a meditációnak egy formája, az ítélkezés-
mentes, éber figyelem pillanatról pillanatra való gyakorlása. Hadd ma-
gyarázzam el részenként az elnevezés mibenlétét. A „jelenlét" annyit tesz,
hogy egy csendes helyen ülve a testünkben megjelenő érzetekre, gondo-
latokra és érzésekre összpontosítunk, amit csak az elménk előidéz. Kezd-
hetjük azzal, hogy érzékeljük a szék nyomását. Vagy a lábunkban a fe-
szültséget. Vagy azt, hogyan érezzük a könyökünket a vállunkhoz képest.
Aztán ahogy fizikai érzeteink mentális leltárát készítjük, egyszerre arra
leszünk figyelmesek, hogy eszünkbe ötlik, vajon mit készítsünk ebédre.
Vagy azt vesszük észre, hogy az agyunk hirtelen nyugalmat érez. A „pil-
lanatról pillanatra" rész azt jelenti, hogy minden egyes érzetet és gondo-
latot úgy veszünk, ahogy jön. Végül az „ítélkezésmentes" rész a legfon-
tosabb. Ha a lábunk feszül, nem elégedetlenkedünk, hogy nem vagyunk
képesek lazítani. A reakciónk közelebb áll ahhoz, hogy „Nahát, feszül a
lábam, érdekes". És ugyanígy, szándékosan semmilyen gondolatnak vagy
érzésnek nem adunk teret, ahogy egyébként tennénk (Hm, ebéd. Vennem
kell majonézt. Azt hiszem, csak egy kis salátái készítek. Kevesebbet kellene
ennem. Ugyan miért ezen jár az eszem, amikor épp meditálok? Sose ta-
nulom meg). Ha ilyen gondolatok merülnek föl, érdeklődéstől mentesen
vizsgáljuk meg őket, mintegy a harmadik, közömbös megfigyelő szem-
szögéből, és semmit nem veszünk a lelkünkre. Csupán az agyunk szinap-
szisainak és akciós potenciáljainak érdekes izzadmányairól van szó.
2011 re klinikai próbák tucatjai igazolták, hogy az éber figyelmen ala-

puló stresszcsökkentés enyhíti a mellrák túlélőinél a pszichés distresszt,
csökkenti a mellékhatásokat a szervátültetetteknél, mérsékli a szociális
szorongásos zavarban szenvedők szorongását és depresszióját, és segít
a krónikus pánik leküzdésében. 1999-ben azonban még nem léteztek a
módszerrel kapcsolatos, randomizált, kontrollált vizsgálatok, és keveset
lehetett tudni biológiai hatásáról. Ezen akartunk változtatni.
így hát kapcsolatba léptünk a Madison mellett működő biotech cég-
gel, a Promegával, amelynek vezérigazgatója, Bili Linton a Wisconsini
Egyetem régi diákja és valamelyik egyetemi tanácsadó testület tagja volt.
Egy ízben egyetemi ügyekben beszéltünk egymással, és szóba került
258
a munkám is. Kiderült, hogy nagyon érdekli a meditáció, a tudatosság

természete, illetve a kialakulása. Ügy gondoltam, ez az ember talán vevő
lesz rá, hogy elvégezzem őrült kutatásomat az alkalmazottai körében.
Úgyhogy rá is kérdeztem: kivonulhatnánk-e a cégéhez, hogy megtanít-
suk az alkalmazottainak a tudatos jelenlét meditációt, és aztán értékel-
jük, hogyan hat az egészségükre és a mentális működésükre.
Bili nagyon lelkes volt. Megadta nekünk a cég levelezőlistáját, ame-
lyen keresztül önkénteseket toborozhattunk. Négy tájékoztató ülést tar-
tottunk egy hónap alatt, amelyeken elmondtuk, hogy az önkéntesek egy
része megtanul egy olyan technikát, amely buddhista meditáción alapul,
és a stressz csökkentése a célja, mások pedig a „várólista" kontrollcso-
portjába kerülnek, vagyis az ő esetükben is elvégezzük ugyanazokat a fel-
méréseket, mint a munkatársaiknál, csak ők nem vesznek részt a tényle-
ges oktatáson. Az, hogy ki melyik csoportba került, teljesen véletlenszerű
volt. A vizsgálat végeztével a várólistás kontrollcsoport tagjainak is meg-
adtuk a lehetőséget, hogy megtanulják az éber figyelmen alapuló stressz-
csökkentést. Elmondtam, hogy azért van szükség a kontrollcsoportra,
mert így biztosítható, hogy azok, akik megtanulják, és azok, akik nem,
ugyanolyan érdeklődéssel viszonyuljanak az oktatáshoz, és összevethető
legyen a tanulás iránti motivációjuk. Ha csak a tanuló csoportba osztunk
be önkénteseket, ugyanazzal a problémával szembesülünk, mint a régóta
meditálóknál: nem tudjuk kizárni annak a lehetőségét, hogy akik a me-
ditációt választják, eleve másmilyen alapállásúak, mint azok, akik inkább
kihagyják. Végül negyvennyolc jelentkezőnk akadt, és ez elég volt ahhoz,
hogy belevágjunk. Most már Jonon volt a sor.
Jon Kabat-Zinn akkortájt fogadta el a Massachusettsi Egyetem állás-
ajánlatát, hogy kidolgozza stresszoldó programját, amikor 1973-ban
megismerkedtem vele. Ami azt illeti, nem ez volt a tipikus karrier olyas-
valaki számára, aki frissen szerzett PhD-fokozatot molekuláris biológiá-
ból a Massachusettsi Technológiai Intézetben, miként az Jon esetében
történt, ám ő már akkor annak akarta szentelni magát, hogy kialakítsa
saját meditációs tapasztalatainak esszenciáját, és úgy adja elő, hogy azt
az egyszerű ember is megértse, aki soha nem került kapcsolatba a me-
ditáció tudományával. Nincs benne tehát semmi meglepő, hogy amikor
259
elmondtam Jonnak, milyen kutatásba fogtam, ő nem egyszerűen lelkes

volt, hanem maga akarta megtartani a kurzusokat. Ez volt az éber figyel-
men alapuló stresszcsökkentés első, randomizált és kontrollált próbája,133
és Jon ott akart lenni a kezdeteknél.
A dolog logisztikája azonban nem volt egyszerű. Jon nemcsak taní-
tott - nyolc héten át heti egyszeri alkalommal két és fél órában - hanem
a kurzus előtt még interjút is készített a reménybeli résztvevőkkel, majd
jelen volt az utána következő kikérdezésen is. Aztán hat alkalom után
tartott egy egész napos elvonulást. Meg kell említenem, hogy Jon tete-
mes mennyiségű törzsutas-kilométert gyűjtött össze a tíz hét alatt, míg
hetente röpködött Madisonba. Az sem zavarta, ha éjszakára Chicagóban
rekedt.
1999 szeptemberében, az első alkalom előtt összegyűjtöttük az önkén-
teseink alapszintű agyi aktivitási adatait. Megmértük az agy elektromos
aktivitását EEG-vei, mégpedig a prefrontális kéregre összpontosítva, mi-
vel az annak jobb és bal oldala közötti aszimmetria hozható összefüggés-
be a pozitív és a negatív érzelmekkel, illetve a nagyobb vagy kisebb mér-
tékű rugalmassággal. Kérdőíveket is fölvettünk, amelyek azt értékelték,
milyen fokú szorongást és stresszt éreztek önkénteseink. Olyan állítások-
ra kellett igennel vagy nemmel válaszolniuk, mint „Túl sokat aggódom
banális dolgok miatt" vagy „Gyakran vannak zavaró gondolataim".
Ezután azok, akik képzésre lettek beosztva, elkezdték tanulni az ítél-
kezésmentes, pillanatról pillanatra megélt tudatosságot. Jon a tudatos
légzéssel kezdte, amelynek során a légzésünkre összpontosítunk: be és
ki, lassabban, gyorsabban, érezzük, ahogy a levegő áthalad az orrjára-
tainkon. Aztán a test tudatosságára tért át. Feküdjünk a hátunkra, lassan,
nyugodtan figyeljünk a különböző testrészeinkben keletkező érzetekre;
érezzük a padlót a lapockánk és a könyökünk alatt; érezzük, ahogy el-
fordul a lábunk, miközben elernyed; érezzük abizsergést a bokánkban...
Ezután Jon minden résztvevővel megetetett egyetlen szem mazsolát, öt
133 R. J. Davidson, J. Kabat-Zinn, J. Schumacher, M. A. Rosenkranz, D. Muller, S. F. San-

torelli, F. Urbanowski, A. Harrington, K. Bonus, J. F. Sheridan: Alterations in Brain
and Immuné Function Produced by Mindfulness Meditation. Psychosomatic Medi-
cine 65 (2003): 564-70.
260
a szerzetes a gépben
teljes percen keresztül, miközben minden érzés megfigyelés tárgya lett,

ahogy rágtak, ízleltek és nyeltek. Jon tudatos jógát tanított az önkénte-
seknek; ennek során végigmentek az egyszerű pozíciókon (mint a lefelé
néző kutya póz, amely abból áll, hogy a testünkkel fordított V betűt for-
mázunk, nyújtott kezünkkel a földön, a fenekünkkel a levegőben), hogy
javítsa a testérzetek tudatosságát. A későbbi órák alkalmával Jon verseket
olvasott fel; olyan költeményeket választott, amelyek a tudatosság lénye-
gét érintő mentális minőségeket ragadnak meg (Rúmi, a 13. századi per-
zsa szúfi misztikus e célra kiválóan alkalmas műveit). Az ötödik alkalom
után egész napos elvonulást tartottunk, ahol Jonnak alkalma nyílt inten-
zívebb gyakorlásra, valamint hosszas, néma, tudatos jelenlét meditációra
bírni a résztvevőket.
Azért írtam le ilyen részletesen a tréninget, hogy megmutassam, bár a
nyolc hét csekélységnek tűnhet ahhoz a sok ezer órához képest, amit egy
régóta meditáló felhalmoz, azért meglehetősen intenzív volt; reményeim
szerint pedig eléggé intenzív ahhoz, hogy az érzelmi stílusban jelentős,
mérhető változást okozzon. Különösen a rugalmasság és a szemlélet di-
menziója érdekelt bennünket.
Az oktatás hálaadás környékén ért véget, ami történetesen az influ-
enza szezonjának kezdete. Ezt az egybeesést úgy használtuk ki, hogy
mindenki - a meditációoktatáson részt vevők és a kontrollcsoport tagjai
egyaránt - kapott influenza elleni oltást (ennek okát később elmondom).
Űjra elvégeztük azokat a méréseket is, amelyekre a kísérlet elején sor ke-
rült (vagyis agyi aktivitást mértünk, és kérdőívet töltöttek ki a résztve-
vők). És ekkor jött el az ideje, hogy meglássuk, mire jutottunk.
Az első szembeötlő dolog az volt, hogy a szorongás tünetei nagyjából
12 százalékkal csökkentek azok körében, akik részt vettek a kurzuson,
miközben kissé emelkedett a várólistás kontrollcsoport tagjainál. A ta-
nuló csoport jelentős változást mutatott a tekintetben is, hogy megnőtt
a bal oldali frontális aktivitásuk: a négy hónap elteltével a kurzus előtti
adatokhoz viszonyítva megháromszorozódott. A kontrollcsoport tagjai-
nál ezzel szemben kisebb lett a bal oldali aktivitás, mint a kísérlet elején
volt. (Meglehet, csalódtak, hogy nem kerültek be a tanuló csoportba.)
Vért is vettünk, mégpedig az influenza elleni oltás beadása előtt és után
261
is, és itt is megmutatkozott a kurzus hatása: a meditálok 5 százalékkal

több antitestet termeltek az oltás hatására, ami azt jelzi, hogy az immun-
rendszerük hatékonyabban működött, mint a kontrollcsoport tagjaié.
Érdekes módon azok a résztvevők, akik erősebb agyi reakciót mutattak
az oktatásra, az influenzaoltásra is jobban reagáltak. Ez megerősített ab-
ban az elképzelésemben, hogy az agyi aktivitás és az immunrendszer
összekapcsolódik, ahogy a 6. fejezetben is fölvetettem: a pozitív érzések
- vagyis a rugalmasság dimenziójának a gyorsan helyrejövő vége, illetve
a szemlélet dimenzió pozitív vége -, azáltal, hogy a stressz kezelésének
képességére hatnak, megerősítik az immunrendszert. így, mivel jobban
meg tudunk birkózni a stresszel, könnyebben helyrerázódunk egy-egy
kudarc után, és ettől a világot is optimistább szemüvegen át nézzük. Gya-
nítom, hogy ez az elme szokásainak átalakításával is működik. Az érzelmi
megpróbáltatásokra a szokásos módon válaszolunk, ezek a szokások pe-
dig a genetika és a tapasztalatok bonyolult termékei. A tudatosságtréning
úgy változtatja meg ezeket a szokásokat, hogy egy bizonyos idegi útvonal
kerüljön használatba egy másik helyett. Ha a kudarcra adott szokásos
válasz az, hogy az idegsejteken továbbított jel a tapasztalat jelentését kisi-
labizáló frontális kéregből indul a limbikus rendszerbe, ahol az amygdala
hozzáteszi a tapasztalathoz az intenzív negatív érzést, akkor a tudatosság
révén más útvonalat választhatunk. Ugyanazt a tapasztalatot továbbra is
a frontális kéreg dolgozza fel, a jelek azonban nem jutnak el az amygda-
lába (vagy csak kevesebb jut el). Ehelyett elfogynak, ahogy a rossz kedv
tűnik el egy olyan napon, amikor minden megy, mint a karikacsapás.
Ennek eredményeként a korábbi stresszes tapasztalat vagy kudarc a to-
vábbiakban nem a szorongást, a félelmet vagy a fatalista megadást in-
dítja be. Megváltozott az idegrendszeri jel szokásos útvonala, ahogyan
egy vízfolyás a szokásos medrében folyik, ám egy hirtelen támadt vihar,
mondjuk, másik csatornát vájva eltérítheti. A tudatos jelenlét meditáció
új csatornát váj az elme folyómedrei között.
Pontosabban a tudatosság megtanítja az agyat, hogy új módon vá-

laszoljon tapasztalatokra és gondolatokra. Jóllehet az a gondolat, hogy
mennyi teendőnk van holnap (iskolába vinni a gyereket, kihívni a vízve-
zeték-szerelőt, hogy szüntesse meg a mosogató alatt a szivárgást, felhívni
az adóhivatalt a bevallásban ejtett hiba miatt, vacsorát főzni...) koráb-

ban beindította a pánikreakciót, hogy túlterheltek vagyunk, a tudatosság
új csatornába tereli a gondolatot: most is arra gondolunk, amit tennünk
kell, ám amikor ránk tör a túlterheltség érzete, szenvtelenül szemléljük
a gondolatot. így gondolkodunk: Jó, elindult útjára az agyamban a túl-
terheltség érzete, de mi hátralépünk, és elengedjük, tudatosítva, hogy az
nem segít, ha eltéríti az agyunkat. A tudatosság azáltal, hogy ismeri az
agyi kapcsolatok plaszticitását, és új kapcsolatokat hoz létre, megerősít
vagy gyengít régieket, új szokásokra tanítja az elmét.
Ezért bukkantunk mi is azokra az agyi változásokra. A kurzus részt-
vevőinél a bal prefrontális kéreg kapcsolati rendszere nagyobb aktivitást
mutatott, mint a jobb oldali, ami azt tükrözi, hogy akik a mentális tré-
ning ilyen formáját gyakorolják, megtanulják más irányba terelni a gon-
dolataikat és az érzelmeiket (ennek fizikai megnyilvánulása pedig nem
más, mint az agy neuronjain végigszáguldó elektromos impulzusok), ez-
által csökken a negatív érzelmekre szakosodott jobb prefrontális kéreg
aktivitása, és növekszik a rugalmasságot és a jóllétet fokozó bal oldalé. Az
új csatorna egyre több gondolatot és érzelmet szállít, és a régi, rossz kö-
rök helyébe jókat állít: minél több gondolat fut végig a kevésbé szorongós
ösvényen, úgy nő a rugalmasságunk, és lesz egyre pozitívabb a szemléle-
tünk Ettől pedig még könnyebb lesz a gondolatoknak és az érzelmeknek
az új utakon haladniuk.
A kutatási célú elvonulás
A meditáció más formái azt ígérik, hogy az érzelmi stílus egy vagy több
dimenzióját is befolyásolják, akár még közvetlenebbül, mint az éber fi-
gyelmen alapuló stresszcsökkentés, mint az a következő vizsgálatunkból
kiderült. A meditáció legtöbb formája olyan kifejezett utasításokat is ma-
gában foglal, amelyek a figyelmet szabályozzák - ilyen például a légzésre
való összpontosítás. Ez gyakran jár a figyelem változatainak megfigyelé-
sével, és amikor az elme kezd elkalandozni, szelíden visszatereli a figyel-
met a légzésre. Emiatt lettem kíváncsi arra, hogy a figyelem fejlesztésére
összpontosító meditáció révén vajon jobban összpontosítunk-e. Vajon
263
jobban tudatosul-e bennünk a környezetünk? Ön-tudatosabbá válunk-e?

Más szóval: hogyan befolyásolja a gyakorlás az érzelmi stílust?
Annak érdekében, hogy e kérdések egyikét-másikát alaposabban
megvizsgáljuk, egy szokatlan programba fogtunk bele a megszokott la-
bortól egészen eltérő környezetben: Massachusettsben, a különös, New
England-i Barre városában, egy meditációs központban. A Belátás Me-
ditációs Társaság (IMS) a város egy erdős, külvárosi részében, elvonult-
ságban tartja intenzív, buddhista stílusú meditációit, éspedig többnyire
a tudatos jelenlét meditáció formáit, amelyek arra ösztönzik gyakorlói-
kat, hogy ítélkezésmentesen szenteljék figyelmüket az adott pillanatnak.
A kurzusok java részét a hatalmas központi épületben tartják, amely ko-
rábban katolikus kolostor volt, és homlokzatán négy impozáns torony
magasodik. A háromszögű oromfal fölött egy szó a felirat: metta, a „sze-
rető kedvesség" szanszkrit megfelelője. A buddhizmusban a metta min-
den érző lénynek szóló kívánság, hogy legyen boldog, és legyen oka is a
boldogságra, valamint a négy „mérhetetlen" egyike is (a másik három
az együttérzés, az a kívánság, hogy minden érző lény legyen mentes a
szenvedéstől és a szenvedés okaitól; az együtt érző öröm, az a kívánság,
hogy minden érző lény maradjon meg a szenvedésektől mentes boldog-
ságban; a háborítatlanság pedig az a kívánság, hogy minden érző lény
legyen mentes az előítéletektől, a kötődéstől és a haragtól).
2005 nyarán az IMS nagyvonalúan biztosított kutatócsoportom szá-
mára egy saját kis házat, ahol felállíthattuk ideiglenes laborunkat, hogy
a három hónapos elvonulás előtt és után megvizsgáljuk az önkéntesein-
ket. Az elvonulás meglehetősen intenzív volt. A résztvevők a hét minden
napján öt órakor keltek, és a következő tizenhat órát - a kilencórás le-
fekvésig - teljes némaságban töltötték, sőt szemkontaktust sem terem-
tettek egymással, még étkezés közben sem. Az egyetlen kivétel az volt,
amikor hetente kétszer beszéltek a meditációs tanítóval Ekkor az elvo-
nulók beszámoltak meditációjukról, és elmondták, milyen akadályokba
ütköznek Éber óráikat meditációval, étkezéssel és napi egyórányi mun-
kával töltötték, ami leginkább takarítás volt, vagy a - kivétel nélkül ve-
getárius - ételek elkészítésében nyújtott segítség. Többségük napi tizen-
két órát meditált, ami három hónap alatt valamivel több, mint ezer óra.
264
Gondolhatja az olvasó, hogy az elvonulást igencsak megzavartuk volna,

ha közben is vizsgálatokat akarunk folytatni, úgyhogy a mi munkánk pár
nappal az elvonulás előtt, majd három hónappal később zajlott. A kont-
rollcsoportot még Madisonban állítottuk össze, amely kor és nem szerint
megegyezett az elvonuló csoporttal.
Azt tanulmányoztuk, hogy vajon az intenzív meditációs gyakorlat-
nak van-e hatása a figyelemre134 - méghozzá két szempontból. Az egyik
a figyelmi pislogás, az a jelenség, amelyet a 3. fejezetben leírtam, és
amelyet az embernek látnia kell ahhoz, hogy elhiggye. Arra a tényre
utal, hogy amikor a környezetünkben gyorsan változnak az informá-
ciók, és bizonyos ingereket, célpontokat vagy eseményeket keresünk,
hajlamosak vagyunk elvéteni azokat a célpontokat, amelyek gyorsan
következnek az előzőre, leginkább akkor, ha a különbség nincs fél má-
sodperc. Ez történik akkor, ha egy számítógépes játékban a képernyőn
felbukkanó teremtmények közül egy bizonyos típusút kell elkapnunk.
Ha a második egyharmad másodperccel az előző után következik, észre
sem vesszük (nemhogy rá tudnánk klikkelni az egérrel). Mintha az első
célpontot azonosítása után „pislogna" egyet a figyelmünk, és emiatt el-
vétené a másodikat.
A figyelmi pislogás nem pusztán misztikus laboratóriumi termék;
a valóságban is előfordul. Ingerek özöne zúdul ránk, még viszonylag nyu-
godt közegben is. Gondoljunk csak a legutóbbi fontos beszélgetésünkre!
Megannyi nem verbális gesztus, finom arckifejezés, a szemek apró moz-
dulatai és hasonló tényezők a beszélgetés lényeges elemei. Ezek azonban
olyan sűrűséggel fordulnak elő, hogy a figyelmi pislogás következtében
sokat elvétünk közülük, és így nem jut el hozzánk számos, lényeges társas
és érzelmi utalást közvetítő jel.
A pszichológusok egyik elmélete szerint a figyelmi pislogás esetén az
agy annyi figyelmi energiát fektet abba, hogy fölfedezze az első célpon-
134 Slagter et al.: Mentái Training Affects Distribution of Limited Brain Resources; H. A
Slagter, A. Lutz, L. L. Greischar, S. Nieuwenhuis, R. J. Davidson: Théta Phase Synch-
rony and Conscious Target Perception: Impact of Intensive Mentái Training. Journal
ofCognitive Neuroscience 21 (2009): 1536-49; Lutz et al.: Mentái Training Enhances
Attentional Stability.
265
tot, hogy nem marad ereje észrevenni a másodikat. Csak miután a figye-
lem „újraindul", vagy újabb lökést kap, akkor vagyunk képesek felfogni
a következő jelet. Ennek a „túlzott befektetési elméletnek" az az üzenete,
hogy ha csökkentjük az első célpont fölfedezéséhez szükséges figyelmi
energiát, marad elég a következőre is, és nem pislog a figyelmünk. Ezért
véltük úgy, hogy itt számíthat a meditáció: a vipasszana meditáció során
a puszta figyelemre összpontosítunk, vagyis az aktuális gondolatainkra,
érzéseinkre és érzeteinkre irányítjuk a figyelmünket, mégpedig anélkül,
hogy ítéletet alkotnánk ezekről a mentális objektumokról, vagy bárme-
lyikkel is elfoglalnánk magunkat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a puszta
figyelem gyakorlása csökkenti-e a figyelmi forrásoknak az első célpont
felismeréséhez szükséges mennyiségét, és ezáltal marad-e elég a máso-
dikra, vagyis kiküszöbölhető-e a figyelmi pislogás.
Kísérletünkben igen gyors ütemben betűket mutattunk a résztvevők-
nek, másodpercenként összesen tízet. A betűk sorában időről időre sze-
repelt egy szám is. A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy jelezzék, ha
számot látnak felbukkanni. Vagyis egy olyan sorozatban, mint például:
K, L, P, N, E, 3, T, U, S, 7, G, B, 1 (ez 1,4 másodpercen belül villant föl), a
3-at és a 7-et kellett észrevenni. Az emberek többsége gond nélkül észre-
veszi a 3-at, de a többségük elvéti a 7-et; ugyanis pislog egyet a figyelmük.
Mintha olyan izgatottá válnának attól, hogy fölfedezték a 3-at, hogy lera-
gad nála a figyelmük, és nem látják meg a 7-et. Ezt a tesztet a három hó-
napos elvonulás előtt minden résztvevővel, így a kontrollcsoport tagjaival
is elvégeztük. Mint ahogy számítottunk is rá, mindenkinél jelentkezett a
figyelmi pislogás, és a második számoknak nagyjából az 50 százalékát el-
vétették (persze, szokás szerint, voltak egyéni különbségek). A teszt mel-
lett EEG-vel mértük az agyi aktivitást is. A látókéreg meglehetősen aktív-
vá vált, amikor a résztvevők fölfedezték az első számot - és ebben nincs
is semmi meglepő. Amikor azonban elnézték a második számot (ami a
leendő meditálok és a kontrollcsoport tagjai körében egyaránt nagyjából
az esetek felében fordult elő), a régió néma maradt.
Az intenzív meditációt követően azonban egészen másként alakult a
teljesítmény. A kontrollcsoportnál nem mutatkozott javulás, ahogy arra
számítottunk is. Ezzel annak a lehetőségét is kizártuk, hogy pusztán
a teszt megismétlése javítana a teljesítményen a második alkalommal Az

elvonulóknál azonban jelentősen csökkent a figyelmi pislogás mértéke,
így sokkal inkább észrevették a következő célpontot - átlagosan 33 szá-
zalékkal teljesítettek jobban.
Ám ennél is lenyűgözőbb volt az agyi aktivitás alakulása. Amikor va-
lakinek sikerült elcsípnie a második számot - ahogyan ez a meditálok
esetében többször előfordult -, az agy figyelmi régiójának a válasza az
első számnál nem volt olyan mértékű, mint amikor elvétette a második
számot. Más szóval, annak alapján, hogy az első szám észlelésekor meny-
nyire volt aktív az agy figyelmi válasza, előre lehetett jelezni, hogy a me-
ditáló észreveszi-e a következő számot is, vagy nem. Az első számra adott
válasz kisebb aktivitása korrelált a második szám nagyobb arányú észre-
vételével. Ez arra enged következtetni, hogy lehet valami a „túlzott befek-
tetési elméletben". A figyelmi pislogás abból adódik, hogy túl sok energi-
át fektetünk az első célpont felfogásába, ezért nem marad elég energiánk
észrevenni a második számot. Ám a nyugodt és tartós, túl sok arousal és
izgalom nélkül összpontosított figyelem képessége maximalizálta a telje-
sítményt a feladatban. És épp az ilyen típusú figyelmet tanulták és fejlesz-
tették három hónapos elvonultságukban a résztvevők.
A figyelem másik formáját is megvizsgáltuk az elvonulóknál Ez pe-
dig a szelektív figyelem volt, amely azt a képességünket mutatja, hogy
mennyire hangolódunk rá bizonyos ingerekre, és mennyire tudunk fi-
gyelmen kívül hagyni másokat. Az emberek végső soron folyton ezt
csinálják - persze, hiszen aligha tudnánk odafigyelni az összes ingerre,
amely a szemünket, a fülünket és a bőrünket éri. Vezetés közben például
szelektíven figyel az olvasó a körülötte közlekedő kocsikra (legalábbis
nagyon remélem), és nem azzal foglalkozik, hogy érezze a mellkasán át-
vetett biztonsági övet. De mi alapján szelektálunk? Talán a bejövő jelek
erőssége szerint: lehet, hogy a kocsik képe erősebb elektromos aktivitást
vált ki az agyban, mint a biztonsági öv érzékelése. De az is lehet, hogy mi
jelöljük meg fontosnak az egyes bejövő ingereket: talán valamely maga-
sabb rendű mentális folyamat gyorsan áttekinti a bejövő információkat,
és fölerősíti a kocsik látványát, illetve elnémítja a biztonsági öv érzékelé-
sét. Azt akartuk megtudni, hogy az emberek vajon szándékosan érik-e el
267
a figyelem szelektivitását, vagy csak hagyják, hogy az inger megragadja a

figyelmüket - mivel erősebb vagy fontosabb a többinél.
Ezt megvizsgálandó, a leendő elvonulókat meghívtuk az IMS-köz-
pontban lévő kis házunkba. Amikor mindenki kényelembe helyezte
magát, és megértette a feladatot, a fülhallgatójukon keresztül hangokat
játszottunk le nekik: mindkét fülbe magas és mély hangokat. Mint a 3. fe-
jezetben röviden leírtam, a résztvevőket arra kérjük, hogy csak az egyik
fülben érzékelt, egy bizonyos típusú hangnál nyomják meg a gombot
- vagyis, mondjuk, akkor, ha a jobb fülükben magas hangot hallanak.
Pár perc elteltével megváltoztattuk az utasítást, és arra kértük őket, hogy
csak a jobb fülükben érzékelt mély hang hallatán nyomják meg a gom-
bot (aztán a bal fülükben hallott magas hangnál stb., mígnem mind a
négy permutációt felhasználtuk). Nagyjából másodpercenként szólaltak
meg a hangok, úgyhogy nem volt könnyű a feladat, különösen, amikor a
résztvevők húsz percen keresztül csinálták. Átlagosan 20 százalékot vé-
tettek el a célhangok közül, vagy úgy, hogy nem nyomták meg a gom-
bot, amikor a megfelelő hangot hallották a megfelelő fülben, vagy úgy,
hogy megnyomták a gombot, pedig vagy nem a megfelelő fülben szólt
a megfelelő hang, vagy nem a megfelelő hang szólt a megfelelő fülben.
(Talán mondanom sem kell, hogy minden résztvevőt megvizsgáltunk,
hogy rendben van-e a hallása)
Vajon a háromhavi meditáció alakít-e annyit a figyelmen, hogy javul
a teljesítmény ebben a feladatban? Az elvonulás után ismét teszteltük a
meditálókat és a kontrollcsoportot is. Az utóbbi teljesítménye semmit
sem javult, ami megint csak azt mutatta, hogy a teszt ismerete Önma-
gában nem segít. Az elvonulók azonban lényegesen jobban teljesítettek.
Több megfelelő hangra reagáltak helyesen, és kevesebb olyan típusú hi-
bát vétettek, hogy elhanyagolandó hangnál nyomták meg a gombot. Ösz-
szességében 91 százalékos teljesítményt nyújtottak, szemben a korábbi
80 százalékkal. Egy másik eredmény ennél is elképesztőbb volt. A me-
ditálok teljesítménye lényegesen megbízhatóbbá vált - ami nem mond-
ható el a kontrollcsoportról. Vagyis a megfelelő gomb megnyomásához
szükséges idő átlagosan 110 ezredmásodpercnyi eltéréssel állandó volt.
Ezzel szemben a kontrollcsoport tagjai - miként maguk az elvonulók is
a s z e r z e t e s a gépben
a három hónapos tréning előtt - hol lassan, hol gyorsan reagáltak. (A fi-
gyelemzavarral/hiperaktivitással küzdő emberek reakcióideje is jelentős
szórást mutat az ilyen típusú feladatokban.) A meditációs elvonulás után
a résztvevők válaszadási ideje 20 százalékkal csökkent, míg a kontroll-
csoport tagjaié tulajdonképpen növekedett.
A teszt elvégzésén kívül ezúttal is készítettünk EEG-t a feladat végzése
közben. Ami leginkább feltűnt, az a fáziszárások mérése volt. Bizonyára
emlékszik az olvasó a 4. fejezetből erre az elektromos aktivitási mintá-
zatra, amely azt mutatja, milyen mértékben kerülnek szinkronba az agyi
hullámok - hivatalosabban a kortikális oszcilláció - egy külső ingerrel.
A fáziszárások magas fokán a külső inger a kortikális oszcilláció olyan,
világos mintázatát váltja ki, amely jól megkülönböztethető a háttér-osz-
cillációktól - de csak abban az esetben, ha nem csapong összevissza az
elménk, és nem kusza gondolatokkal van tele. Ebben az esetben ugyanis
eléggé nehéz megkülönböztetni a külső ingerre adott választ a háttérben
uralkodó kakofóniától - mintha csak egy kavics által keltett fodrozódást
akarnánk kiválasztani a. háborgó tenger felszínén. Annyi más hullám lát-
szik, hogy nem tudjuk tőlük elkülöníteni a kavics hullámverését. Ám ha
a kő egy tökéletesen sima tó tükrére pottyan, az általa keltett hullámok
olyan feltűnőek, mint egy rozmár a sivatagban. A nyugodt agy olyan,
akár a nyugodt víztükör. Ha külső inger éri, az jól megfigyelhető oszcil-
lációt vált ki, amely szinkronba kerül az inger érkezésével. Minél több
fáziszárást mutatott egy résztvevő, annál pontosabban tudott választani
a szelektív figyelmet mérő tesztben.
Egy izgalmas, friss tanulmány alátámasztja azt az eredményt,135 hogy
a mentális tréning képes megváltoztatni a figyelem alapját képező agyi
mintázatokat. A Massachusettsi Technológiai Intézet és a Harvard tu-
dósai egy csoport felét nyolc héten át tanították éber figyelmen alapuló
stresszcsökkentésre, míg a csoport másik fele várólistára került. Mielőtt
megkezdték volna a kurzust, a kutatók az EEG-hez hasonló méréseket
135 C. E. Kern S. R. Jones, Q. Wan, D. L. Pritchett, R. H.Wasserman, A. Wexler, J. J. Vil-

lanueva et al.: Effects of Mindfulness Meditation Training on Anticipatory Alpha
Modulation in Primary Somatosensory Cortex. Brain Research Bulletin 85 (2011):
96-103.
269
végeztek, de nem az elektromos aktivitást, hanem a mágneses mezőket

mérték. A mágneses encefalográf (MEG) egy óriási hajszárítóra em-
lékeztető eszköz. A MEG térben pontosabb, mint az EEG, és ez most
kapóra jött: a résztvevőket arra kérték, hogy a kezükre vagy a lábukra
összpontosítsanak, ami annak a szelektív figyelmet mérő feladatnak egy
változata volt, mint amilyet én is alkalmaztam a meditációs központban.
A stresszcsökkentő tréning után nagyon különös módon változott meg az
az agyi aktivitás, amely a résztvevők kézre vagy lábra történő összponto-
sítását kíséri: a kortikális lustálkodással járó alfa-hullámok megnöveked-
tek a szomatoszenzoros kéregnek abban a részében, amely a kéz bőrének
megérintését érzékeli. A kontrollcsoportnál nem volt kimutatható ilyen
változás. Ezek az eredmények alátámasztották azt az elképzelést, hogy a
tudatos jelenlét meditáció átformálja a figyelem idegrendszeri hátterét,
ebben az esetben például azzal, hogy minimálisra csökkenti a figyelem
tárgya szempontjából irreleváns területek aktivitását. A mentális tréning
alapvetően abban segít, hogy az agy csökkentse a háttércsacsogást, és a
kiválasztott információra összpontosítson.
Tanítható-e az együttérzés?
Miután kiderült számomra, hogy a három hónapos meditációs tréning

olyan alapvető tényezőket befolyásolhat, mint a figyelmi pislogás és a
szelektív figyelem, egyre jobban meggyőződtem róla, hogy a meditációt
kísérő agyi változások igen gyorsan mennek végbe. Nem kell addig vár-
ni, míg valaki több tízezer órányi meditációval a tarsolyában a meditá-
ció olimpikonja lesz. Amikor a régóta meditálókkal kapcsolatos kutatási
eredményekről beszélek, gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést - sokan
ferde szemmel néznek rám, hiszen biztosak benne, hogy ilyen sok időt
nem tudnak az elméjük tréningezésére szánni, ám mindig akad valaki,
aki megkérdezi, hogy kevesebb mentális tréning is járhat-e jótékony ha-
tással. Úgy vélem, a figyelem esetében a válasz: igen, és a következő fe-
jezetben lépésről lépésre leírom azt a programot, amely olyan változást
idéz elő, mint amilyet az elvonulók agyában azonosítottunk.
270
De mi a helyzet más, a szerzeteseknél tapasztalt és oly meghökken-

tő kvalitásokkal? A meditációs központban folytatott kutatás után ismét
megpróbáltam belevágni egy vizsgálatba, amelynek a régóta meditálok
állnak a középpontjában. Matthieu Ricard révén már voltak előzetes
eredményeim. Matthieu és a dalai láma segítségével nekiláttam megvizs-
gálni, mi mást tehet még az aggyal a meditáció.
Az önkéntesek bevonásával folytatott tudományos kutatás szokásos
eljárása, hogy minél több embert összetoborzunk, aztán lefolytatjuk a
vizsgálatot. Na, ez nem működött a régóta meditálok esetében. Általában
igaz, hogy nem terem minden bokorban olyan ember, aki tízezernél több
órát töltött meditálással, és nem kivétel ez alól Madison sem. Ügyhogy
improvizálnunk kellett. Nem sokkal azután, hogy a dalai lámával kar-
öltve vizsgálatnak vetettük alá Matthieu agyát, a dalai láma és Matthieu
elterjesztette, hogy mindazok a szakavatott meditálok, akik az Egyesült
Államokba és különösen Közép-Nyugatra készülnek, utazás előtt legye-
nek szívesek kapcsolatba lépni velem, hogy megszervezzük látogatásukat
a laboromba. Legnagyobb örömömre a módszerük bevált. Először Ten-
zin rinpócse jelentkezett, egy negyvenegy éves, tibeti születésű, Indiában
élő szerzetes, aki tanítani jött az Egyesült Államokba. Aztán Sopham rin-
pócse keresett meg, az ekkor negyvennégy esztendős bhutáni szerzetes,
aki kifejezetten a kutatás kedvéért készült az Egyesült Államokba. Még
a minimális létszám összegyűjtése is hosszadalmas és nehézkes feladat
volt. De másfél év alatt végül sikerült szert tennem (Matthieu-vel együtt)
nyolc, harmincnégy és hatvannégy év közötti szerzetesre, akik tapaszta-
latukat tekintve tíz- és ötvenezer óra tibeti Nyingmapa és Kagyüpa medi-
tációt tudtak maguk mögött. Ezek az emberek tehát eljöttek Madisonba,
hogy igen értékes időt töltsenek a fejbőrükre tapasztott EEG-hajhálóval,
és meditáljanak egy klausztrofóbiára késztető alagútban, amely olyan
hangokat ad ki, mint egy légkalapács.
271
Az első vizsgálatban a neuronális szinkronizációnak nevezett jelen-

ségre voltam kíváncsi.136 Mint a nevéből is kiderül, a neuronális szinkro-
nizáció azt jelenti, hogy az agy egy kiterjedt területén az egyes neuronok
egyszerre sülnek ki. Más laboratóriumok kutatási eredményei a magas
frekvenciájú agyi hullámok neuronális szinkronizációját olyan mentális
folyamatokhoz kötötték, mint a figyelem, a munkamemória, a tanulás és
a tudatos percepció. Az volt a sejtésünk, hogy a szinkrón kisülés révén
a neuronok szerteágazó hálózatot hoznak együttes működésbe, és en-
nek eredményeként a kognitív és emocionális folyamatok integráltabbá
és koherensebbé válnak.
Minden egyes szerzetessel végigcsináltuk a folyamatot, de hadd me-
séljek Tenzin rinpócséról. Reggel érkezett a laboratóriumba, és miután
elmondtuk neki, hogy mit szeretnénk (ami sokkal könnyebben ment,
mint a Dharamszala fölötti hegyekben), fölszereltük rá a 128 elektródá-
val ékesített hajhálót. A háló az elektródákat általában megtartja a helyü-
kön, de így is meg kell őket nedvesíteni, hogy az elektromos kapcsolat
biztosan megfelelő legyen - munkaigényes folyamat, amely azonban időt
ad rá, hogy megbeszéljük a kísérlet protokollját, és megbizonyosodjunk
róla, hogy kísérleti alanyunk érti, mit várunk tőle. Ebben francia tu-
dóskollégám, a régóta meditálókkal folytatott kutatásban kulcsszerepet
játszó Antoine Lutz vitte a prímet. Először arra kérte a rinpócsét, hogy
foglaljon helyet, és az elméjét tartsa közömbös állapotban egyhuzamban
hatvan másodpercig. Néhány kör után meghatározta az alapszintű akti-
vitást, és ekkor átváltottunk a meditációra. Antoine arra kérte a rinpó-
csét, hogy „feltétel nélküli együttérzés" meditációval kezdjen. Matthieu
- aki segített a vizsgálat megtervezésében - úgy írta le ezt a meditációt,
hogy az eredményeként létrejövő meditatív állapotban a meditáló „min-
den korlát nélkül kész és képes rá, hogy bármilyen élőlénynek segítsen".
A meditációnak ez a formája nem igényel bizonyos tárgyakra, emlékek-
re vagy képekre irányuló koncentrációt, pusztán jóindulatot és együtt-
136 A. Lutz, L. L. Greischar, N. B. Rawlings, M. Ricard, R. J. Davidson: Long-Term Medi-

tators Self-Induce High-Amplitude Synchrony During Mentái Practice. Proceedings
of the National Academy of Sciences 101 (2004): 16369-73.
t
érzést kelt, ami „létformaként járja át az elmét". Ezt az állapotot tiszta

együttérzésnek vagy cél nélküli együttérzésnek nevezzük (tibetiül dmigs
med snying rje). Húsz másodperccel később elkezdtük az EEG-mérést.
Hatvan másodpercig rögzítettük az adatokat, aztán arra kértük a rinpó-
csét, hogy fejezze be a meditációt. Harminc másodpercig pihent, aztán
háromszor megismételtük a sorozatot, így összesen négy meditációs
blokkot kaptunk. Ugyanezt végigcsináltuk Matthieu-vel és a hat másik
szerzetessel is, akik végül eljöttek Madisonba. „Olyan mentális állapo-
tot próbáltunk előidézni, amikor az együttérzés átjárja az egész elmét, és
nincs más megfontolás, érvelés vagy diszkurzív gondolat" - magyarázta
később Matthieu.
A kontrollcsoportba egyetemi hallgatókat toboroztunk Madisonból,
akik egy gyorstalpaló „együttérzésmeditáció"-kurzuson vettek részt.
Arra kértük őket, gondoljanak olyasvalakire, akit szeretnek, mondjuk,
a szüleikre vagy életük párjára, és hagyják, hogy elméjüket átjárja a sze-
retet és az együttérzés (az utóbbi esetben azt kellett elképzelniük, hogy
a szeretett személy szomorú vagy fájdalmas helyzetbe kerül, és azt kel-
lett kívánniuk, hogy szabaduljon meg a szenvedéstől). A kontrollcsoport
tagjai egy órán át gyakorolták mindezt, majd megpróbálták az érzést ki-
terjeszteni nem csupán a szerettükre, hanem „minden érző lényre", anél-
kül hogy egy meghatározott személyre gondoltak volna.
Egyetlen meditáló eredményei alapján nem akartam messzemenő kö-
vetkeztetéseket levonni, de ahogy rápillantottam a rinpócse EEG-adatai-
ra, sejtettem, hogy valami nagyon fontos dologra bukkantunk. Először
is, a meditáció alatt a gamma-aktivitás nagyobb volt, mint a kontrollcso-
portnál, amelynek tagjai épp hogy megtanulták az együttérzés-meditá-
ciót. Bár náluk is emelkedett némiképp a gamma-aktivitás, a szerzete-
sek többsége rendkívüli mértékű gamma-aktivitási növekedést mutatott.
Mivel a gamma-hullám nagysága a szinkronban kisülő neuronok számá-
tól függ, ez bizonyította, hogy neuronok nagy létszámú együttesei sülnek
ki egy időben, nagyfokú precizitással, ahogy a Rockettes táncosai rúgnak
ki a lábukkal, hosszú sorban a Radio City Music Hall hatalmas színpadá-
nak egyik szélétől a másikig. A meditáció előrehaladtával a gamma-hul-
lámok egyre növekedtek, ami azt jelzi, hogy a neuronális szinkronizáció
273
kialakulásához időre van szükség. Mivel a neuronális szinkronizáció sok

magasabb szintű mentális folyamat - így a percepció és a figyelem - hát-
terében is megtalálható, úgy gondoltam, ez az eredmény izgalmas bi-
zonyítéka annak, hogy a meditáció alapvető változásokat idézhet elő az
agyi funkciókban, ami pedig fontos következményekkel jár a tanulási és
a percepciós képességeinkre nézve. A magas gamma-hullám-aktivitás
és a neuronális szinkronicitás lehet annak a lenyomata az agyban, amiről
gyakorló buddhisták állítják, hogy érzik meditáció közben: a pillanatról
pillanatra átélt tudatosságban végbemenő minőségi változásé, amellyel a
perceptuális világosság végtelen panorámája tárul fel. Olyan ez, mintha
valamiféle mentális köd szállna fel, amelyről addig nem is tudtuk, hogy
akadályoz bennünket a felfogásban.
Az fMRI alkalmazásával sikerült pontosan azonosítanunk azokat
a területeket, amelyek az együttérzés-meditáció alatt aktívak voltak.137
A megnövekedett aktivitás szinte minden esetben magasabb volt a szer-
zeteseknél, mint a kontrollcsoportnál. Az insula, vagyis az érzésekhez
kapcsolódó testi jelek fontos régiójának aktivitása, valamint az empá-
tiában jelentős szerepet játszó temporoparietális határterület aktivitása
drasztikusan megnövekedett a régóta meditálóknál. Az a kiterjedt terü-
let, amely szenvedés láttán kapcsol be, szintén komoly aktivitást mutatott
náluk, akárcsak azok a területek, amelyek a tervezett mozgásokért felelő-
sek, mintha csak a szerzetesek agya viszketni kezdene: indulás segíteni a
rászorulóknak! Amikor megkérdeztem Matthieu-t, hogy mi lehet ennek
a magyarázata, felidézte, milyen érzés az együttérzés-meditáció, különö-
sen amikor bajban lévő szerettére gondol, és így írta le: teljes mértékben
készen állok rá, hogy cselekedjem, hogy segítsek.
Számomra még a meditáció alatt megnövekvő neuronális szinkroni-
citásnál is izgalmasabbak voltak a szerzetesek alapállapotú EEG-ered-
ményei, amelyek akkor készültek, amikor a szerzetesek nem meditáltak,
hanem nyugalomban voltak. A gamma-aktivitás és a neuronális szink-
137 A. Lutz, J. A. Brefczynski-Lewis, T. Johnstone, R }. Davidson: Voluntary Regulation

of the Neural Circuitry of Emotion by Compassion Meditation: Effects of Expertise.
PLoS One 3 (2008): el897.
a s z e r z e t e s a gépben
ronicitás ekkor is magasabb volt náluk, mint a kontrollcsoportnál. Ez

nemcsak arra utalt, hogy a meditációra sajátos agyi aktivitási mintázat
jellemző (ami egyáltalán nem meglepő), hanem arra is, hogy maradandó
gamma-aktivitást és neuronális szinkronicitást von maga után. Azt gon-
doltam, talán épp a meditációhoz szükséges figyelem és az általa kiváltott
együttérzés az a két készség, amelyet a tréning során meg lehet szerezni
és föl lehet erősítni.
Nem tudtam kizárni annak lehetőségét, hogy a szerzetesek és a kez-
dő meditálok agyi funkcióiban vannak eredendő különbségek, és hogy
ezek a különbségek okozhatták a jóval nagyobb gamma-szinkronicitást.
Ám az, hogy a meditációval legtöbb órát töltött szerzetesek mutatták a
legnagyobb gamma-szinkronicitást mind alapszinten, mind pedig a me-
ditáció alatti megnövekedett aktivitás során, megerősített abban, hogy a
változásokat maga a mentális tréning idézte elő. Egy 2004-es tanulmány-
ban, amely ezt a kutatást írja le, ezzel a hipotézissel álltam elő.
Figyelem, rinpócse, kérem
Mivel olyan szerzetesekből, akik hajlandóak órákat tölteni az agyuk ta-

nulmányozásával, éppenséggel nincs túlkínálat, ha egy párhuzamos vizs-
gálatra kérem meg őket, a jóindulatukat kockáztatom. Miután a szerze-
tesek az együttérzés- és a szerető kedvesség meditációt felváltva kezdték
el és hagyták abba fejükön az EEG-haj hálóval, mindezt ráadásul az MRI
alagútjában, én mégis megkörnyékeztem őket, hogy ismételnénk meg a
műveletet, csak ezúttal egy pontra koncentráló meditációt végezzenek.
Ennek a gyakorlatnak a során a meditáló egyetlen dologra összponto-
sítja a figyelmét, mondjuk, a légzésére, egy képre vagy egy Buddha-szo-
borra, és addig erősíti a figyelmi fókuszát, mígnem nyugalmi állapotba
kerül, amelyben a más gondolatokkal és érzelmekkel való foglalatosság
fokozatosan megszűnik; az elmét kizárólag a légzésre vagy a Buddhá-
ra való összpontosítás tölti be. Ugyanakkor a meditáló önmagát is meg-
figyeli, észrevételez minden gondolatot vagy mentális állapotot, amely
más, mint amire koncentrál, vagyis például a légzés. Felfigyelhet rá, hogy
álmos, vagy feltűnhet neki, hogy „mentális csacsogás" kezd beszürem-
275
kedni a tudatába. Matthieu magyarázata szerint a koncentrációs álla-

potban „megpróbálunk minden figyelmünkkel egyetlen dologra össz-
pontosítani, és rajta tartani a figyelmünket azon az egy dolgon, illetve
visszaterelni rá, amikor észrevesszük, hogy külső percepciók vagy bel-
ső gondolatok eltérítették Ellenállunk az unalomnak, az álmosságnak,
vagy annak, hogy a mentális nyugtalanság és a belső beszéd eltérítsen.
Ha ilyet tapasztalunk, élesítjük a fókuszt, nyugodtan és szándékosan
visszatérítjük a figyelmünket a meditáció tárgyára." Semleges állapotban
a szem nyitva marad, akárcsak meditáció közben, mondja Matthieu, és
„az érzelmi állapotunk se nem kellemes, se nem kellemetlen. Nyugod-
tak maradunk. Próbálunk a legközönségesebb állapotban lenni, anélkül,
hogy aktív mentális állapotba kerülnénk, például akaratlagosan emlé-
keznénk vagy terveznénk valamit, esetleg aktívan néznénk egy tárgyat."
Azt már a barre-i meditációs központban elvonulókkal végzett kuta-
tásunkban is kimutattuk, hogy az intenzív meditációs kurzus javíthatja a
szelektív figyelmet, illetve csökkentheti a figyelmi pislogást. Arra voltam
kíváncsi, mi történik tízezernél több óra meditáció után.
Ebben a vizsgálatban az MRI alagútja szabta korlátok között kellett
dolgoznunk,138 úgyhogy koncentrációs fókuszként egy pöttyöt vetítet-
tünk az MRI plafonjára szerelt képernyőre. Amikor a szerzetes elhelyez-
kedett, Antoine Lutz a szoftverrel összehangolt forgatókönyv szerint kérte
őt a meditáció elindítására és leállítására. Kilencven másodperc pihenés
után Antoine azt kérte a szerzetestől, hogy indítsa el a figyelemmeditá-
ciót („Samatha, rinpócse, kérem"), amelyet aztán két percig és negyven
másodpercig folytatott. Ezután Antoine azt mondta, „Lung ma bstan", és
a szerzetes kilencven másodpercre visszatért a semleges állapothoz. Az
egészet összesen tízszer végeztük el. Másfél évig tartott, mire az összesen
tizennégy, hozzánk ellátogató szerzetestől, valamint a huszonhét kont-
rollszemélytől minden adatot összeszedtünk. (A kontrollcsoport tagjai
ezúttal is olyan hallgatóink voltak, akik egyórás, koncentrációmeditáció
138 J. A. Brefczynski-Lewis, A. Lutz, H. S. Schacfcr, D. B. Levinson, R. J. Davidson: Neural

Correlates of Aitentional Expertise in Long-Term Meditation Practitioners. Procee-
dings ofthe National Academy of Sciences 104 (2007): 11483-8.
gyorstalpaló kurzuson vettek részt, és összesen négy-öt, harmincperces

periódusban gyakoroltak a kísérlet megkezdése előtt.)
Az első dolog, amit tapasztaltunk, pontosan az volt, amire számítot-
tunk: a látás és a figyelem mögötti agyi hálózatok meditáció alatt aktí-
vabbak voltak, mint nyugalmi állapotban. Különösen a dorsolaterális
prefrontális kéreg (amely a környezetben keresi a figyelmet igénylő tár-
gyakat), a látókéreg (amely a látásért felel), a sulcus frontalis superior,
a kiegészítő motoros terület, és a sulcus intraparietalis (mindegyik részt
vesz a figyelemben) jóval aktívabb a meditáció alatt, mint nyugalomban,
a szerzetesek esetében éppúgy, mint a kezdő meditálóknál. Nincs ebben
semmi meglepő. Az ördög azonban - bár ebben az esetben inkább az an-
gyal - a részletekben lakozik. Összességében a kezdőknél a figyelem ré-
gióiban kisebb volt az aktivitás, mint a szakavatott meditálóknál. Amikor
azonban a szakavatott meditálókat is két csoportra osztottuk úgy, hogy
az egyik csoport tagjai 10 000-24 000 órányi meditációs tapasztalattal
rendelkeztek, a másik csoport tagjai pedig 37 000-52 000 órával, ennél
érdekesebb dologra bukkantunk. Jóllehet azoknál a szerzeteseknél, akik-
nek kevesebb órányi gyakorlat volt a hátuk mögött, a figyelmi hálózat
aktívabb volt, mint a kezdőknél, azoknál a szerzeteseknél, akik a legtöbb
gyakorlattal rendelkeztek, kisebb volt az aktivitás. A grafikon úgy nézett
ki, mint egy fordított U: az aktiváció a meditációval töltött órák számával
párhuzamosan egyre nőtt, de aztán nagyjából 25 000 óra után csökkenni
kezdett.
Ez arra emlékeztetett engem, hogy a lelkes amatőr bicikiista is kemé-
nyebben és gyorsabban fog tekerni, mint a kezdő biciklista, míg fölér a
meredek emelkedőn - ami nagyobb izomerőt jelez -, a Tour de France-
kaliberű kerékpáros viszont ugyanarra a dombra szinte erőlködés nélkül
hajt fel. A legtapasztaltabb meditálok még a kontrollcsoport tagjainál is
kisebb erőfeszítéssel tudták fenntartani a fókuszt és a koncentrációt. És
ez megfelelt annak, amit a szerzetesek mondtak. Eleinte komoly erőfeszí-
tést igényelt tőlük ez a meditáció, ám ahogy egyre többször elvégezték,
mindinkább képesek lettek rá, hogy minimális erőfeszítéssel jussanak el
az éber figyelem „tartós állapotáig". Ez azt is leírja, mit tapasztal a szer-
zetes a meditáció során, amikor valamennyi erőfeszítés ugyan szükséges
277
az éber figyelem állapotának eléréséig, de azután az állapot tartósul, és

kevesebb mentális energiát igényel ugyanolyan mértékű figyelmi fókusz
fenntartása. Ez azzal is egybevágott, amit a barre-i elvonulóknál tapasz-
taltunk a figyelmi pislogás mérésekor: a meditációs gyakorlatok után
mentális aktivitásuk nyugodtabb lett, de nem vált kevésbé hatékonnyá,
aminek következtében képesek voltak minimális figyelmi ráfordítással
észrevenni az első ingert, és tartalékolni az energiájukból arra, hogy a
másodikra is felfigyeljenek.
És hogy honnan tudtuk, hogy a tapasztalt meditálok esetében, akik-
nek figyelmi kapcsolati rendszere olyan kevés aktivitást mutatott, nem
az történt, hogy hagyták elkalandozni a figyelmüket, mondjuk, olyan
gondolatokra, hogy „kerüljek már ki ebből az átkozott kattogó masi-
nából, már rég itt az ebédidő"? Onnan, hogy a koncentrációmeditáció
alatt hat-tíz másodpercenként két másodpercen keresztül, fejhallgatón
át különféle hangokat adtunk le nekik (a fejhallgatóra azért van szükség,
hogy a résztvevők az MRI hangos dübörgése ellenére meghallják a han-
gokat), amelyek vagy semlegesek voltak, mondjuk, egy nyüzsgő étterem
környezeti zajai, vagy kellemesek, mint egy csecsemő gügyögése, netán
zavaróak, például egy nő kiáltása. Ügy tűnik, mintha ez elegendő lenne
ahhoz, hogy bárkinek a figyelmét elvonja, de nem ez történt. A hangok
hallatán a kezdők figyelmi régióiban valóban megfigyelhető volt némi
visszaesés, ahogy gyengült a pöttyre való összpontosítás. A középtávú
meditálok esetében is történt némi visszaesés a figyelmi aktivitásban.
A kezdőknél ugyanakkor a nem kapcsolódó gondolatokkal, az álmodo-
zással és az érzelmi feldolgozással összefüggő agyi területek aktivitása
némiképp megnövekedett - az utóbbi talán afölötti bosszúságukat tük-
rözte, hogy valami megzavarta őket a koncentrációban. A profiknál nem
mutatkozott hasonló aktivitási növekedés az eltereléssel kapcsolatos ré-
giókban. ők megtartották a fókuszt. Náluk az érzelmi töltetű hangok-
ra adott válasz következtében az amygdalában is kisebb aktivitás mutat-
kozott, mint a kontrollcsoport tagjainál. Az aktiválás mértéke ezúttal is
korrelált a meditáció gyakorlásával töltött órák számával, mégpedig úgy,
hogy a több órai tapasztalat kisebb aktivitással járt együtt. Ez az ered-
mény alátámasztja azt az elképzelést, hogy a koncentráció magasabb
a szerzetes a gépben
szintje ellenőrzés alatt tartja az érzelmi reaktivitást, különösen ha a re-

aktivitás megzavarhatja a koncentrációt.
2007-ben publikáltuk ezt a vizsgálatot, amely szilárd bizonyítékkal
szolgált arra, hogy az agy figyelmi rendszere tanítható. Mint a gyakorlás
minden formája - a súlyemeléstől a kerékpározáson át egy második nyelv
megtanulásáig a meditáció is tartós változást okoz abban a rendszer-
ben, amelyre irányul. Ebben az esetben a változás egy olyan képesség ki-
alakulása, amelynek révén az agy figyelmi kapcsolati rendszerének egyre
kisebb aktivitása mellett is pengeélességű koncentráció tartható fenn.
Szerető kedvesség az (MRI-)alagútban
Ezután az együttérzés- és a szerető kedvesség meditáció tartós hatásá-

ra lettem kíváncsi, és abban, hogy az ötletem megvalósulhatott, ismét
Matthieu játszotta a kulcsszerepet. Ezúttal tizenhat, régóta meditáló to-
borzásával segített nekem, én pedig olyan embereket kerestem a hirdeté-
seimben, akiket érdekelt az együttérzés-meditáció megtanulása. Hogy az
olvasó képet kapjon arról, miben is áll a meditációnak ez a formája, hadd
idézzem fel, hogyan magyarázta el Matthieu az önkénteseknek, akik egy
gyorstalpaló kurzus keretében tanulták meg tőle az alapokat (a kurzus
egy óra magyarázatból és négy óra egyéni gyakorlásból állt). „A tréning
alatt - mondta nekik Matthieu - olyasvalakire gondoljanak, akit szeret-
nek, mondjuk, a szüleikre, testvéreikre, szerettükre, és hagyják, hogy az
elméjüket átjárja a feléjük irányuló altruista szeretet (a jóllét kívánsá-
ga) vagy az együttérzés (a szenvedéstől való megszabadulás kívánsága).
Némi gyakorlás után minden lény iránt képesek lesznek előidézni ilyen
érzést úgy, hogy nem kell egy meghatározott személyre gondolniuk. Az
MRI-ben majd megpróbálják előidézni a szerető kedvesség és az együtt-
érzés állapotát, mígnem a feltétel nélküli szerető kedvesség és együttérzés
mint létforma, átjáija az elméjüket, és nem lesz benne jelen semmilyen
más megfontolás vagy diszkurzív gondolat." Ugyanazt az alapvető meg-
közelítést alkalmaztuk itt is, mint a figyelemmeditáció tanulmányozása-
kor, és arra kértük a szerzeteseket, illetve a kezdőket, hogy az MRI-ben
fekve váltogassák a pihenés és a meditálás állapotát.
279
A buddhista hagyomány tanítása szerint az együttérzés-meditáció

eredményeként az empátia érzése könnyebben, kisebb erőfeszítés árán
kialakul, és gyakorta kíséri a mások javára való cselekvés vágya. Nem
terveztük, hogy az önkénteseket közúti baleset helyszínére visszük, hogy
megnézzük, hogyan viselkednek, az általunk mért agyi aktivitás azonban
azt mutatta, hogy a hagyománynak igaza van.
Akárcsak a figyelmi vizsgálatban, ezúttal is hangokat játszottunk
be, miközben az önkéntesek az MRI-ben tartózkodtak. Ezek a hangok
vagy semlegesek voltak (étterem), vagy kellemesek (gügyögő csecse-
mő), vagy kellemetlenek (sikító nő). A sikító női hangra a szerzetesek
kivétel nélkül úgy reagáltak, hogy az aktiválás ereje az együttérzés-me-
ditáció alatt nagyobb volt náluk, mint nyugalmi állapotban, és annál is
nagyobb, mint amit a kezdők esetében mértünk. Ez az insula aktivitásá-
nak kiugrásaiban látszott, ami mások szenvedésének átérzésében, így az
empátiában szerepet játszó testi válaszok aktiválásának lényeges eleme.
Ennek a régiónak az aktivitása növekedett akkor, amikor az önkéntesek a
baba gügyögését hallották (noha nem olyan mértékben, mint a női sikoly
hallatán) - méghozzá ezúttal is jobban nőtt a régóta meditálóknál, mint a
kezdőknél, és meditálás közben nagyobb mértékben, mint nyugalmi álla-
potban -, ami megerősíti azt a hagyományos buddhista nézetet, miszerint
az együttérzés-meditáció növeli a szerető kedvesség érzését mint a mások
örömére adott választ. Ami azt illeti, akkor volt a legnagyobb az empátia
régióinak aktivitása, amikor a szerzetesek és a kezdők arról számoltak be,
hogy a meditáció során szokatlanul jól sikerült az együttérzés művelése.
A szerzeteseknél azokban az agyi kapcsolati rendszerekben, amelyek
mások érzelmi és mentális állapotának érzékelésével állnak kapcsolatban
- így a mediális prefrontális kéregben, a temporoparietális határterüle-
ten, a hátsó sulcus temporalis superiorban és a hátsó cinguláris kéreg-
ben -, szintén nagyobb aktivitást lehetett megfigyelni, mint a kezdőknél.
E területek közül többnek az esetében nagyobb aktivitás volt megfigyel-
hető a jobb, mint a bal oldalon, különösen a temporoparietális határte-
rületen és a hátsó sulcus temporalis superiorban - ez a mintázat hozható
összefüggésbe az egyén által jelzett altruizmussal. Hogy ebben az agyi
kapcsolatrendszerben nagyobb aktivitás érhető tetten a szakavatott me-
280
ditálóknál, mint a kezdőknél, arra enged következtetni, hogy az előbbiek

jobban rá vannak hangolódva, hogy felismerjék mások szenvedését.
Az az agyi aktivitási mintázat is igen érdekes volt, amelyet nem medi-
tálás közben észleltünk. Mint korábban már említettem, egy ilyen mérés
fölveti a kérdést, hogy vajon a meditáció előidéz-e olyan tartós változá-
sokat, amelyek olyankor is megmaradnak a háttérben, amikor az egyén
nem meditál. Az EEG-mérések azt mutatták, hogy a prefrontális kéreg
gamma-oszcillációi jóval kifejezettebbek voltak a szakavatott meditálok,
mint a kezdők esetében, és jelentősen növekedett az odafigyeléssel kap-
csolatos régióik aktivitása. Az együttérzés-meditáció úgy strukturálja újra
az agyat, hogy az mindig képes legyen reagálni mások szenvedésére. A vá-
lasz maga a körülményektől függően változik, de úgy fest, hogy az együtt-
érzés-meditáció - a gamma-oszcilláció és az empátia szempontjából fon-
tos agyi kapcsolati rendszerek aktivitásának növelésével - úgy változtatja
meg az agyat, hogy valamilyen választ mindig ad. Olyan ez, mint a ké-
szenléti mentőszolgálat - hívás esetén azonnal indul, ahogyan az az agy is
azonnal működésbe lép, amelyiknek fejlesztették együtt érző képességét.
Az együttérzés-gyorsító
Miután megállapítottuk, hogy a hosszú időn át végzett meditáció olyan

változásokat idézhet elő az agyban, amelyek elősegítik a nagyobb fokú
együttérzést (a -het képző arra utal, amit a fejezet elején már említettem:
egy ilyen vizsgálat nem tudja eldönteni, vajon a szerzetesek agya a medi-
táció következtében vált-e ilyenné, vagy eleve különleges agyuk az oka,
hogy a kontemplatív életnek szentelték magukat), meg akartam tudni,
vajon egy rövidebb ideig tartó meditációs tapasztalat is előidézhet-e va-
lami hasonlót.
így hát 2007-ben egy kutatáshoz negyvenegy önkéntest toboroztunk,
akiknek azt mondtuk, hogy a jóllétüket javító technikát fogunk nekik
tanítani. Véletlenszerűen osztottuk be őket vagy a meditációs csoport-
ba, vagy abba a csoportba, amelyik úgynevezett kognitív újraértékelést
tanult. Ez a technika a kognitív terápiából ered, amelynek során - leegy-
szerűsítve - veszünk egy ártalmas hatást, és megkérdezzük magunktól,
281
hogy valódi-e. Ha például valaki depressziós, és azt gondolja, hogy nincs

semmilyen tehetsége és készsége, azt a szemléletet sajátítja el, hogy van-
nak bizonyos nagyszerű képességei, de az emberek bizonyos körülmé-
nyek között gyakran nagyon rosszul teljesítenek; vagyis megtanulja azt
mondani magának, hogy a kudarc nem az ő gyönge képességeit tükrözi,
hanem egyszerűen a helyzet következménye. Ugyanakkor abban is bá-
torítja az illetőt, hogy a későbbiekben ne kerülje el azokat a helyzeteket,
amelyek az érzést eredendően előidézték, hanem élje át, hogy jól is érez-
heti magát bennük. Terápia során mindez azzal egészül ki, hogy tetten
érik a gondolkodásában rejlő hibákat, amelyek téves elképzeléseit előidé-
zik; a terapeuta a beteggel együtt azon dolgozik, hogy kérdőre vonják e
hibákat, és a továbbiakban minimálisra csökkentsék a problémás helyzet
elkerülését. Ez segít különbséget tenni a belső és a külső ok között; mint
kutatások kimutatták, ha sikerül a hibát az utóbbinak, és nem az előb-
binek tulajdonítani, akkor a kognitív újraértékelés jelentősen növelheti
a depressziósok jóllétét. Noha a technika nem tűnik túl bonyolultnak,
a kognitív újraértékelés a depresszió és a szorongásos zavarok egyik leg-
jobban validálható pszichológiai kezelése.
A meditációs csoport az együttérzés-meditáció egy formáját sajátítot-
ta el. Azzal kezdjük, hogy vizualizáljuk egy szerettünket - egészen pon-
tosan egy szerettünket egy olyan időszakából, amikor valamitől szenve-
dett. Ha ez a kép tisztán megvan a fejünkben, akkor arra koncentrálunk,
hogy azt kívánjuk, érjenek véget a szenvedései - megkönnyítendő a fel-
adatra való összpontosítást, csöndben ismételgethetünk valami ilyesmit:
„Bár megszabadulnál a szenvedéseidtől, bár örülnél, és könnyebb lenne
neked." Megpróbáljuk megfigyelni azokat a belső érzeteket, amelyek a
kontempláció során keletkeznek bennünk - a szívverés lassulását, esetleg
erőteljesebbé válását, melegséget a mellkasban. Végül pedig megpróbál-
juk érzelmileg is átélni az együttérzést, nem pusztán kognitív úton elgon-
dolni. Miután ezt végigcsináltuk egy szerettünkkel, az együttérzés körét
lépésről lépésre kiterjesztjük saját magunkra, olyasvalakire, akit csak lá-
tásból ismerünk (kézbesítőre, rendőrre, buszsofőrre...), aztán egy szom-
szédra vagy valaki másra, akivel egy épületben dolgozunk, de akinek az
életéről semmit nem tudunk, vagy csak alig valamit, majd egy nehéz em-
282
berre (valakire, akitől már akkor fölmegy bennünk a pumpa, ha csak rá

gondolunk), végül pedig az egész emberiségre. Online oktatóprogram
segítségével a csoport két héten át napi harminc percen keresztül gyako-
rolta az együttérzés-meditációt.
A kognitív újraértékelést tanuló csoport tagjai is egy szerettük szenve-
dését vizualizálták, de ők újraértelmezték a szenvedést. Az újraértelmezés
technikája során viselkedésünk és körülményeink okaival kapcsolatban
új elképzeléseket teszünk sajátunkká. Az említett esetben például azt lát-
juk meg, hogy a szenvedés nem olyan szélsőséges, mint a szenvedés más
formái, és hogy jól végződhet az egész, esetleg arra is fókuszálhatunk,
hogy a nehézségek nagyságában és súlyosságában hatalmas különbsé-
gek lehetnek. Ezek a résztvevők azt is megtanulták, hogy a saját, stabil
tulajdonságaikat ne lássák negatív színben, hanem vegyék észre, hogy a
szenvedés külső okok következménye lehet. Ha például valaki nem talál
párt magának, annak az oka nem az ő személyében keresendő, hanem,
mondjuk, a munkája miatt nem tud eljárni, hogy találkozzon emberek-
kel. Ez utóbbit tudjuk kontrollálni, és meg is tudjuk változtatni. A kogni-
tív újraértékelést tanuló csoport is részesült internetes oktatásban, szin-
tén két héten át napi harminc percben.
A tréning előtt szokás szerint minden résztvevő esetében elvégeztük
az agy vizsgálatát. Míg az önkéntes az MRI-ben feküdt, szenvedő embe-
rek képeit mutattuk neki - például súlyos égési sérült gyermeket vagy egy
család szörnyű autóbalesetét. Az amygdalára összpontosítottunk, mivel
ez a szerv érintett a nyomasztó érzelmek esetén. Talán ellentmond annak,
amit az ember elsőre gondolna, de azt feltételeztük, hogy az együttérzés-
tréning után ez a terület kevésbé aktívan reagál majd a szenvedés képeire,
mivelhogy az amygdala a szorongással áll kapcsolatban, a szorongás ér-
zése pedig akadályozza a segítségre való törekvést - ami az együttérzés
legfőbb megnyilvánulása. Ha ugyanis valaki maga is fájdalmat él át, nem
nagyon van energiája a mások fájdalmára. Ráadásul azt is előrevetítet-
tük, hogy a prefrontális kéreg aktívabb lesz, mivel ez a magasabb rendű
kognitív funkciók helye, és bonyolult kapcsolati rendszerében ott van az
együttérzéstréning céljának - a mások szenvedésén való könnyítésnek -
az idegrendszeri reprezentációja.
283
Kétheti tréning után újra fMRI-viszgálatnak vetettük alá az önkénte-

seket, hogy ismét megnézzük, milyen agyi aktivitással reagálnak a szen-
vedés képeire. Az együttérzésmeditáció-tréningen részt vevők agyi funk-
cióiban, különösen az amygdalában, megdöbbentő változás ment végbe:
a csoport tagjainál a tréning után ugyanis kisebb aktivitást mértünk a
szenvedő emberek képe láttán, mint a tréning előtt. Vajon ez a megszo-
kás hatása lehet? Az egymás után elénk táruló emberi tragédiák nyomán
érzett „együttérzési fáradtság" laboratóriumi verziója? A kontrollcsoport
tanúsága szerint nem: akik ugyanis a kognitív újraértékelés kurzuson
vettek részt, azoknál az amygdala aktivitása a szenvedő emberek láttán
csaknem olyan magas volt a kurzus után is, mint előtte.
Az együttérzéstréning után az amygdala aktivitásának csökkenése va-
lódi hatás volt. Kétheti tréning után minden résztvevővel eljátszottunk
egy olyan gazdasági döntéshozatali játékot, amelyet az altruista viselke-
dés mérésére fejlesztettek ki. Ahhoz, hogy legföljebb harminc dollárt ke-
ressenek (ami egy diák számára már értékelhető összeg), meghívtuk őket
egy online játékba, amelyben a campus egy másik épületében tartózko-
dó ellenféllel játszottak. (Valójában azonban nem volt emberi ellenfél:
a számítógép ellen játszottak. Ügy igyekeztünk őket meggyőzni arról,
hogy az internetkapcsolat másik végén emberek vannak, hogy látszó-
lag felhívtunk egy tudóst, aki állítólag az ellenféllel volt, és aki még időt
kért, hogy elolvashassa az utasításokat.) Amikor a résztvevők készen áll-
tak, elmagyaráztuk nekik, hogy a játék három szereplője a diktátor, az
áldozat (legyen a neve Jo) és maga a vizsgált személy. Jo kivételével a
szereplők a játék elején harminc dollárt kapnak A diktátor ad Jónak egy
bizonyos összeget. Ha ez az összeg túl kevés, mondjuk, öt dollár, a részt-
vevő a saját pénzéből tehet hozzá, mondjuk, tíz dollárt, hogy igazságo-
sabb legyen a tranzakció. Amennyit a résztvevő felajánl, ugyanannyit el-
vesznek a diktátortól is, és az áldozatnak adják, akinek ebben az esetben
húsz dollárja lesz, plusz az eredeti öt. A résztvevőnek harminc mínusz
tíz dollárja marad.
A kísérletvezető ezután elhagyta a szobát, így a résztvevő döntését tel-
jes diszkréció övezte. Ezek a körülmények biztosították, hogy a résztve-
vők döntését ne befolyásolja a kísérletvezető jelenlétéből fakadó kényszer
284
érzete. Csak a résztvevők 75 százalékától származó adatokat elemeztük

- azokét, akik elhitték ezt a felállást.
Azt várnánk, hogy aki más szenvedésének láttán nem szorong külö-
nösebben - amit az amygdala alacsony aktivitása jelez az nem akarja
csökkenteni a másik szenvedését (habár az igaz, hogy Jo szenvedésének
mértéke nem éppen elviselhetetlen). Ennek azonban épp az ellenkező-
je történt. Az együttérzésmeditáció-tréningen részt vevők, akiknél az
amygdala aktivitása csökkent a szenvedést ábrázoló képek láttán, jóval
nagyobb valószínűséggel adtak valamekkora összeget az áldozatnak. Át-
lagosan 38 százalékkal több pénzt ajánlottak fel, mint azok, akik a kogni-
tív újraértékelés technikáját tanulták.
Ebből arra következtettünk, hogy az együttérzés-meditáció három-
féle változást idéz elő. Először is csökkenti a személyes szorongást, ami
az amygdala aktivitásának csökkenésében nyilvánul meg. Aztán növeli
az agy azon területeinek aktivitását, amelyek a célvezérelt viselkedéssel áll-
nak kapcsolatban, ami a dorsolaterális prefrontális kéreg megnövekedett
aktivitásában nyilvánul meg (itt a cél a játékos szenvedéseinek csökken-
tése, aki ezáltal a másik játékos révén egyúttal előnyre tesz szert). Har-
madszor pedig erősíti a kapcsolatokat a prefrontális kéreg, az insula (a test
reprezentációjának helye), illetve a nucleus accumbens (ahol a motiváció
és a jutalom feldolgozása történik) között. Akik együttérzés-meditációt ta-
nultak, azokban erős késztetés alakult ki, hogy enyhítsék a szenvedést, bol-
dogságot kívánjanak másoknak, és kevésbé nyomasztja őket a szenvedés.
* * *
Hadd foglaljam össze a régóta meditálókkal folytatott vizsgálatainkat,

és hogy milyen hatásokat eredményezett a viszonylag rövid meditációs
kurzus.
- Az éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés növeli a bal prefron-
tális aktivitást; ez a rugalmasság kontinuumán a gyorsan helyrejövő vég-
let markere, és a stresszes helyzetet követő nagyobb rugalmassággal van
kapcsolatban.
- Az intenzív tudatos jelenlét meditáció egy idő után javítja a sze-
lektív figyelmet, és csökkenti a figyelmi pislogást, miáltal az emberek
285
AZ a g y érzelmi é l e t e
elmozdulnak a figyelem kontinuumának jól összpontosító vége felé.

A tudatosság mindkét esetben erősíti az agy figyelemben érintett háló-
zatának kapcsolatait, különösen a prefrontális kéreg és más, a figyelem
szempontjából fontos agyterületek közötti kapcsolatokat.
- Az együttérzés-meditáció a szemlélet dimenzió pozitív vége felé te-
rel; erősíti a prefrontális kéreg és az empátia szempontjából fontos más
agyterületek közötti kapcsolatokat.
- Az együttérzés-meditáció valószínűleg a társas intuíciót is elősegíti.
- Jóllehet azt várnánk, hogy a meditáció minden formája, de leg-
alábbis azok a változatai, amelyek révén jobban ráhangolódunk a test-
érzetekre, mondjuk, a szívverésre, fejlesztik az ön-tudatosságot, azt
találtuk, hogy sem a tudatos jelenlét meditáció tibeti változatai, sem a
meditáció kundalini jóga formái nem eredményeznek jobb teljesítményt
a szívverés tudatosságának mérésében.
- Végül nagyon keveset tudunk arról, hogy a meditáció különféle
formái milyen hatással vannak a kontextusérzékenység dimenziójára.
Nem végeztek szisztematikus kutatást azzal kapcsolatban sem, hogy va-
laki mennyire képes módosítani a társas kontextuson alapuló érzelmi
válaszait.
Az utolsó fejezetben azokat a sajátos technikákat mutatom be, ame-
lyeket arra használhatunk, hogy megváltoztassuk az érzelmi stílus egyes
dimenzióin elfoglalt helyünket.
286
1 1 . FEJEZET
Újrahuzalozva, avagy gyakorlatok

az érzelmi stílus megváltoztatására
Amit az érzelmi stílussal kapcsolatban ebben a könyvben eddig el-

mondtam - gyermekkori eredetéről és azoknak az agyi mintázatoknak
a fölfedezéséről, amelyek meghatározzák, hogy hol helyezkedünk el a hat
dimenzióban -, arra én magam bukkantam váratlan és szerencsés tu-
dományos barangolásaim során, miközben végig az a meggyőződés ve-
zérelt, hogy az elme kutatásának területén az érzelmek legalább akkora
figyelmet érdemelnek, mint a gondolatok Anélkül, hogy előre leszögez-
tem volna, az derült ki számomra, hogy az érzelmi stílus mindannyiunk
esetében a rugalmasság, a szemlélet, a társas intuíció, az ön-tudatosság, a
kontextusérzékenység és a figyelem dimenzióinak színkerékszerű kom-
binációja, különös keverék, amely leírja, hogyan fogjuk fel a világot, és
hogyan reagálunk rá, hogyan viszonyulunk másokhoz, és hogyan küz-
dünk meg az élet nehézségeivel. Tudományos utam egy olyan kutatásban
teljesedett ki, amelyben régóta meditáló embereket vizsgáltam - miként
azt az előző fejezetben leírtam és amely azt mutatta, hogy hatalmunk-
ban áll olyan életet élni, és úgy alakítani az agyunkat, hogy változtassunk
az érzelmi stílus hat dimenziójában elfoglalt helyünkön. Most tehát ezzel
fogunk foglalkozni.
Minden tiszteletünk mellett tekintsünk el egy kicsit az „én is oké va-
gyok, te is oké vagy" gondolati iskolától. Ahogy az első fejezetben utaltam
rá, vannak olyan érzelmi stílusok, bizonyos meghatározott pontok a hat
dimenzióban, amelyek egyszerűen nehezebbé és fájdalmasabbá teszik az
287
életet, mint amilyennek lennie kellene. Ezzel nem azt állítom, hogy min-
denkinek mindegyik dimenzió közepén kellene helyet foglalnia. Igen sok
termékeny, kreatív és lenyűgöző embert ismerek, akik elvannak a borús
szemléletükkel (negatív szemlélet), a kontextus iránti hiperszenzitivitá-
sukkal, a rugalmasság hiányával és heveny ön-tudatosságukkal - olyan
emberek ők, akik el sem tudják képzelni magukat még egy kissé más érzel-
mi stílussal sem. Még ha az olvasó esetében is ez a helyzet, vagy ehhez na-
gyon hasonló, miközben megtartaná pesszimista, neurotikus és érzékeny
kvalitásait, amelyek önmagává teszik, meglehet, apránként feljavítaná a
figyelem dimenzióját, esetleg érzelmi stílusa valamely más aspektusát, ha
az akadályozza emberi kapcsolataiban vagy vágyott céljai elérésében.
Az adott állapot megváltoztatásának másik oka az lehet, ha a hat di-
menzió valamelyikén az elfoglalt pozíciónkhoz képest egy másik jobban
megfelelne a helyzetünknek. Meglehet, valaki úgy találja, hogy a pesz-
szimista, negatív szemlélet különösen kemény munkára sarkall (Ez a fel-
adat egy „katasztrófa", jobb lesz, ha teljes erőmmel belevetem magam, és
a hétre tervezett minden más elfoglaltságomat lemondom), de a szemlélet
dimenzió pozitív vége felé való elmozdulás társas szituációkban műkö-
dőképesebb (Naná, hogy sziporkázni fogok a bulin). Ebben az esetben,
ha akaratlagosan tudjuk szabályozni az egyes dimenziókban elfoglalt he-
lyünket, az lehetővé teszi a számunkra, hogy minden helyzetre a lehető
leghatékonyabban válaszoljunk.
Bizonyos fokig ez lehetséges. Befolyásolhatjuk, mennyire összponto-
sított vagy szórt legyen a figyelmünk Be tudjuk állítani, hogy milyen
gyorsan vagy lassan térünk magunkhoz egy-egy nehézség után. Szabá-
lyozhatjuk a szemléletünket, hogy egyes poharakat félig üresnek, máso-
kat félig telinek lássunk. És bizonyos szinten megtaníthatjuk az agyunkat
a társas intuícióra, az ön-tudatosságra és a kontextusérzékenységre is.
Azzal persze tisztában kell lennünk, hogy vannak korlátai annak, med-
dig juthatunk el. Mivel nem tudhatjuk, hogy az olvasó érzelmi agya mi-
lyen fokú plaszticitásra képes, nem ígérhetem, hogy valamelyik dimenzió
egyik végletétől eljut a másikig, és, mondjuk, a szemlélet dimenziójában
Cassandrából Pollyanna lesz. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy
néhány pontnyit (ahogyan a 3. fejezetben számoltuk) bármelyik irányba
űjrahuzai.ozva...
el lehet mozdulni. Ez azért fontos, mert a kontinuum egyik vége sem fel-
tétlenüljobb vagy rosszabb a másiknál. Attól függ, kik vagyunk, mit aka-
runk, mi válik be nekünk, milyen értékeket képviselünk, és milyen kö-
rülmények között élünk. Számtalan tudóst ismerek, aki szilárdan hiszi,
hogy az elégedettség - vagyis az érzelmi stílus terminológiája szerint az
optimista szemlélet - azt jelenti, hogy valaki nem tudja, mi történik kö-
rülötte, buta és figyelmetlen. Vagy ahogy egy ismerősöm mondja: „Aki
boldog, az nem érti a helyzetét."
De még ha valaki a szemlélet dimenziójának nem a negatív végpont-
ján helyezkedik is el, óvatosnak kell lennie azzal, hogy mit szeretne el-
érni. Míg az emberek többsége valószínűleg azt választja, hogy a dimen-
zió pozitív vége felé mozduljon el, a túlzott optimizmus is lehet nagyon
nem helyénvaló, akár bajba is sodorhat bennünket. Azok, akik szélsősé-
gesen és tántoríthatatlanul pozitív szemléletűek, sok esetben nem képe-
sek elhalasztani vágyaik kielégítését. Nehezükre eshet reálisan felmérni
egy helyzetet, optimista szemléletük pedig meggondolatlan döntésekre
készteti őket (Ezt a szelet tortát még nyugodtan megehetem, majd hol-
nap tovább maradok az edzőteremben vagy Megveszem ezt a remek ci-
pőt, igaz, hogy most nincs rá pénzem, de majd csak akad egy kis túlóra a
hónap során). Ezért aztán hosszabb távú céljaik elérése érdekében nem
képesek ellenállni a kísértéseknek Nagyjából hasonló okokból nem ta-
nulnak a hibáikból sem: pozitív szemléletük azt eredményezi, hogy úgy
vélik, a hibáik és azok következményei miatt nem nagyon kell aggód-
niuk, ezért nem is tanulják meg a leckét (Netn kaptam meg az állást, amit
megpályáztam; talán nem voltam elég lelkes az interjún? Mindegy, a kö-
vetkező helyen majd biztosan elnézik ezt nekem). Az újabb kutatások sze-
rint vannak, akik a pozitív érzések magas szintje miatt hajlamosabbak
kockázatosan viselkedni - például hajlamosak túl sokat inni, enni, illet-
ve drogokhoz nyúlni. Meggondolatlanságuk miatt vakok a veszélyekre,
ezért nagyobb valószínűséggel fogják semmibe venni őket. A túlzottan
negatív szemlélet ezzel szemben lelohasztja a motivációt, zátonyra futtat-
ja a társas kapcsolatokat, de a munkát is. Abból kiindulva, hogy semmi jó
nem jöhet, az ilyen emberek azt kockáztatják, hogy próbálkozás nélkül
feladják a szerelmet, a munkát és az életet.
289
aZ agy érzelmi élete
Hasonlóképpen, első pillantásra talán úgy tűnhet, hogy a nagyobb

ón-tudatosság jobb, mint a kisebb. Végtére is, ki ne akarná megérteni,
miért érez úgy, ahogyan érez, és hogy mit akar neki mondani a teste?
Számtalan esemény megy végbe az agyunkban és a testünkben, a több-
ségüknek azonban nem vagyunk a tudatában. Ez nem feltédenül rossz
dolog. Nem feltétlenül akarunk tudni például azokról a mentális számí-
tásokról, amelyek egy nyelvtanilag helyes mondat összeállításához szük-
ségesek; valószínűleg soha többé egyetlen mondatot ki nem mondanánk.
Talán még az érzelmekkel kapcsolatos testi jelzéseknek sem akarunk iga-
zán tudatában lenni. Ha ugyanis túl intenzívek, mint a vérnyomás vagy
a pulzus kiugrásai, túlterhelnének bennünket, megzavarnának abban,
hogy világosan gondolkozzunk, és világosan lássunk Annak pedig egé-
szen biztosan nem akarunk tudatában lenni, hogy az agyi jelek hogyan
szabályozzák a légzésünket és a szívműködésünket; ez az információtö-
meg ugyanis minden mást elsodorna. A szélsőségesen ön-tudatos ember
reálisabb példája, aki már a gyapjú vagy a szintetikus anyagok érintésé-
nek gondolatától is megborzong, mert szerinte ez olyan érzés, mintha
hangyák mászkálnának a testén. Talán van olyan rokona az olvasónak,
aki váltig állítja, hogy képtelen megenni valamit (és ide behelyettesíthe-
tő valakinek a legbosszantóbb ételfóbiája), mert felfújja, hányingere lesz
vagy becsíp tőle. Ilyenkor nem annyira arról van szó, hogy a neurotikus
viselkedésével önmagára hívja fel a figyelmet, hanem inkább a túlzott
ön-tudatosságot tükrözi, és fokozott képességét a bőr és a belek felől jövő
érzetek felfogására. Ezért alkotott minket úgy a természet, hogy annyi
mindent ne vegyünk észre.
A tudományos bizonyítékok az agy plaszticitását egyes dimenziókban

inkább igazolják, mint másokban. Ugyanez igaz arra is, hogy a mentá-
lis tréning bizonyos formái miként változtat} ák meg adott helyünket a
dimenziókban. Az egyéni tréning optimális formáinak megtalálásához
még további kutatásokra van szükség. De jó irányba tartunk, a neuro-
lógiai indíttatású, viselkedésalapú beavatkozás felé - ami olyan mentális
tréninget jelent, amely a hat dimenzió hátterében meghúzódó agyi akti-
vitást és a speciális idegrendszeri kapcsolatokat megcélozva az érzelmi
stílus mindegyik spektrumában megváltoztathatja a helyünket.
290
űjrahuzai.ozva...
Jóllehet könyvemben az érzelmi stílus agyi alapjaira összpontosítot-

tam, az egyes dimenziókban való elmozdulás nem az egyetlen megol-
dás. Nemcsak azt tehetjük, hogy a világhoz jobban illeszkedő érzelmi
stílust alakítunk ki magunknak, hanem azt is, hogy megváltoztatjuk a
bennünket körülvevő világot - a közvetlen környezetünket, azt, ahogyan
az életünket strukturáljuk -, hogy jobban illeszkedjen az érzelmi stílu-
sunkhoz. Vegyük Mike példáját. Ő az az autista tinédzser, akiről a 7. fe-
jezetben írtam. Mike a minimálisra csökkenti a másokkal való interak-
ciók mennyiségét, így csökkenti azt a káros hatást, amelyet túlérzékeny
amygdalája okoz, ha sok körülötte az ember. Ugyanígy, ha valaki nem
különösebben érzékeny a kontextusra, és emiatt nehézséget okoz neki,
hogy különféle helyzetekben megfelelően viselkedjen, az találhat magá-
nak otthonról végezhető munkát. így viselkedésével nem kell folyton a
társas környezetéhez igazodnia - ahogy munkába megy, majd hazatér -,
amiben a hippocampus nem teljesít túl jól. Ha valaki a rugalmasság di-
menziójának lassan helyrejövő végére esik, annak olyan munkát érde-
mes keresnie, amelynek során nem kerül gyakran válsághelyzetbe, így
megóvja magát a lomha prefrontális kéreg okozta bajoktól. Ha tisztában
vagyunk az érzelmi stílusunkkal, hozzáigazíthatjuk az életünket
Erre azonban nem mindig van mód; nem feltétlenül tudunk otthon-
ról végezhető munkát vállalni, nagyobb szabású pályamódosításról nem
is beszélve. És ha a fizikai vagy a társas környezetünket meg tudjuk is vál-
toztatni, a változás jótékony hatásai rövid életűek lehetnek. Meglehet, si-
kerül olyan állást találnunk, amelyben nem kell folyton válságot kezelni,
és így hiányzó rugalmasságunk nem fog problémát okozni; ez azonban
nem óv meg bennünket a személyes válságoktól, amelyek elől nincs hová
rejtőzni, legyen az egy szerettünk halála, egy természeti katasztrófa vagy
egy betegség. Ezzel szemben az érzelmi stílus megváltoztatása a mögötte
meghúzódó neuronális gépezet apránkénti átalakításával tartós megol-
dásnak ígérkezik. Az alábbiakban javaslatokat teszek arra nézve, hogyan
tudjuk a munkánk világát és a személyes kapcsolatainkat úgy kialakíta-
ni, hogy az érzelmi stílusunk erősségeire építsünk, és alkalmazkodjunk
a gyengeségeihez, de arra összpontosítok, hogyan változtathatjuk meg
a hat érzelmi dimenzión belül elfoglalt helyünket idegrendszeri alapjuk
291
célbavételével. Ez az öregbetűvel nyomtatott könyv és a lézeres szemmű-

tét közti különbség.
Vessünk egy pillantást a 3. fejezetben kitöltött kérdőívekre, és idézzük
fel, hogy valamelyik végletre vagy középtájra esünk-e az egyes dimen-
ziókban. Ez a kiindulópont. Ennyi bevezető után következzenek azok
a módszerek, amelyek segítségével megváltoztatható az érzelmi stílus
egyes dimenzióin belül elfoglalt helyünk, illetve kialakítható az érzelmi
stílusunknak jobban megfelelő környezet.
Szemlélet
Hogy eldönthessük, szeretnénk-e a szemléletünket pozitívabbá vagy ne-

gatívabbá tenni, nem csupán azt kell tekintetbe vennünk, hogy jelenlegi
helyzetünkben enyhe (vagy annál súlyosabb) depresszióval az egyik vég-
leten helyezkedünk-e el, vagy épp a másikon, halálra bosszantva a bará-
tainkat és a kollégáinkat, akik ki nem állhatják állandó, Pangloss-szerű
világnézetünket. A túlzottan pozitív szemlélet - mint korábban leír-
tuk - kikezdi azt a képességünket, hogy tanulni tudjunk a hibáinkból,
illetve hogy a későbbi, nagyobb jutalom érdekében késleltetni tudjuk az
azonnali kielégülés iránti vágyunkat. A kielégülés halasztására való kép-
telenség a túlzottan pozitív szemlélet markere. Ha sikerül a szemléletün-
ket kissé negatív irányba eltolni, azzal mindkét problémát orvosoljuk.
A túlzottan negatív szemlélet viszont lelohasztja a motivációt, elszívja
az örömöt a kapcsolatainkból; a pozitívabb irányú eltolódás javíthatja a
kilátásainkat.
Mint az olvasó a 4. fejezetből bizonyára emlékszik rá, a pozitív szem-
lélet a ventrális striatum magas szintű aktivitását tükrözi (pontosabban a
ventrális striatumon belül a nucleus accumbensét, amely a jutalomérzést
dolgozza fel), továbbá a ventrális palladiumét (ez a ventrális striatum-
mal szintén összeköttetésben áll, és különösen érzékeny a hedonista örö-
mökre), illetve a prefrontális kéregét, amely a tervezés révén segít fenn-
tartani a nucleus accumbens aktivitását. A negatív szemlélet ezeknek a
területeknek az alacsonyabb aktivitását, illetve gyengébb kapcsolatukat
tükrözi. A boldogabb életet ígérő könyvek és honlapok népszerűségéből
űjrahuzai.ozva...
ítélve le merem fogadni, hogy az emberek inkább fejlesztenék azt a ké-

pességüket, amellyel a pozitív érzéseket tudják fenntartani, mint hogy
a szomorúságot marasztalnák. Ehhez pedig a ventrális striatum vagy a
prefrontális kéreg aktivitásának növelése, valamint a kettő kapcsolatának
erősítése szükséges.
A prefrontális kéreg fő funkciója a tervezés. Űgy erősíthető, mint pél-
dául a bicepsz: gyakorlással. Amikor olyan helyzetbe kerülünk, amely-
ben megkísért az azonnali jutalom, de tudjuk, hogy bölcsebb, bizton-
ságosabb és egészségesebb vagy más szempontból jobb lenne kivárni a
jövőbeni, értékesebb jutalmat, álljunk meg, és koncentráljunk az értéke-
sebb jövőbeni jutalomra. Lehet ez egy tál csokis piskóta, amit desszert-
nek sütöttünk, és amit nem kóstolunk meg háromkor, hanem elképzel-
jük a vacsorát. Látjuk magunkat, ahogy felszolgáljuk a csokis piskótát.
Képzeljük el, hogy lelkiismeret-furdalásunk van, amiért beleeszünk.
Gondoljunk a vonalainkra vagy a koleszterinszintünkre. Aztán képzel-
jük el, milyen jól fog esni a sütemény a családunk vagy a barátaink kö-
rében, mert nem kényeztettük el magunkat. Ha kell, keressünk valamit,
ami elvonja a figyelmünket a sütizésről. Ez a stratégia segít abban, hogy
a jövőbeni pozitív eredmény elképzelésével erősítsük a prefrontális kéreg
tervező funkcióját.
Amit javaslok, talán őrültségnek hangzik, mint azt mondani egy al-
koholistának, hogy lebzseljen a bárpult körül, de mégis: keressünk olyan
helyzeteket, ahol fennáll az azonnali jutalom lehetősége, és álljunk el-
len a kísértésnek. Először ne adjunk magunknak túl nehéz feladatot.
Ha a vásárlás szirénhangjának akarunk ellenállni, menjünk el valahová
bankkártya és hitelkártya nélkül, épp csak szükség esetére elegendő kész-
pénzzel. így gyakorolhatjuk, hogy visszautasítsuk az áruház erőszakos
ajánlatát, és nincs is nagyon nehéz dolgunk, hiszen tudjuk, hogy úgy-
sincs nálunk elég pénz. Ha azonban arra összpontosítunk, hogy milyen
előnyökkel jár, ha ezt az összeget megspóroljuk - mondjuk, hozzátehet-
jük a gyermekünk taníttatására félretett pénzhez, vagy előtörleszthetjük
belőle a lakáskölcsönt -, azzal növeljük az ellenállásunkat, azaz erősítjük
a prefrontális kérget és a ventrális striatumot azokra az esetekre, amikor
nehezebb ellenállni az azonnali kielégülés ígéretének. Gyakoroljunk ha-
293
sonló feladatokkal nagyjából napi negyed órát: ennyi ideig vizualizáljuk

a jövőbeli jutalmat. A példát folytatva, ha már kialakítottuk azt a képes-
séget, hogy a késleltetett jutalomra tudunk összpontosítani, következő
lépésként elvihetjük magunkkal a hitelkártyát a bevásárlóközpontba. Ne
legyünk magunkkal szemben túlságosan szigorúak, ha néha elcsábulunk;
olykor kényeztethetjük magunkat. Az a lényeg, hogy gyakoroljuk az elő-
relátás és a tervezés képességét; erősítsük a prefrontális kéreg és a ventrá-
lis striatum kapcsolatát. Csak biztosan jutalmazzuk meg magunkat, ami-
kor eljön a holnap: ha elképzeltük, hogy minden befizetnivaló rendezése
után valamilyen kényeztető vásárlással jutalmazzuk magunkat, valóban
vegyük meg magunknak azt a valamit, miután előállt a feltételként sza-
bott állapot. így arra trenírozzuk az agyunkat, hogy amit elképzeltünk,
az valóban be fog következni.
Más-más napokon összpontosítsunk hosszú távú jutalmakra - egész-
ségügyi jutalomra, pénzjutalomra, kapcsolati jutalomra. Próbáljuk egy
héten át naponta elvégezni ezt a gyakorlatot, és figyeljünk oda a különb-
ségre. Jóllehet a fejünkbe nem látunk be, hogy megállapítsuk, erősöd-
tek-e a prefrontális kéreg és a ventrális striatum közötti kapcsolatok, de
ha azt észleljük, hogy könnyebben átértékeljük az azonnali jutalom rela-
tív előnyeit, szembeállítva őket a hosszú távú előnyökkel, és elvetjük az
előbbit, akkor ez a változás valószínűleg bekövetkezett. És a jutalom érte:
képesek leszünk tovább fenntartani a pozitív érzéseket.
A prefrontális kéreg és a ventrális striatum közötti kapcsolatok meg-
erősítésének másik módja a Bolognai Egyetem kutatója, Giovanni Fava
által kifejlesztett, jóllétterápiának nevezett technika.139 A jóllét össze-
tevőinek (autonómia, a környezet kontrollálása, pozitív interperszoná-
lis kapcsolatok, személyes gyarapodás, életcél és önmagunk elfogadása)
erősítésére kialakított technikáról már kimutatták, hogy a szemlélet di-
menziójában a pozitív véglet felé mozdítja el az embereket, lehetővé téve
a pozitív érzelmek fenntartását. A terápia előtt és után ugyan nem ké-
szültek felvételek az agyról, de mindannak alapján, amit az e kompo-
139 G. A. Fava, E. Tómba: Increasing Psychological Well-Being and Resilience by Psy-

chotherapeutic Methods. Journal of Personality 77 (2009): 1903-34.
űjrahuzai.ozva...
nensek mögött meghúzódó agyi kapcsolatrendszerekről tudunk, meg

mernék rá esküdni, hogy a jóllétterápia erősíti a prefrontális kéreg és a
ventrális striatum kapcsolatait.
Egy héten keresztül mindennap végezzük el a következő gyakorlatokat:
1. írjuk le egy pozitív vonásunkat, illetve olyasvalakinek is egy pozitív
vonását, akivel rendszeres kapcsolatban állunk. Ezt tegyük meg naponta
háromszor. Ideális esetben minden alkalommal más-más vonást emlí-
tünk, ám ha egy munkatársunk esetében leragadunk annál, hogy „segí-
tőkész", úgy is jó.
2. Fejezzük ki rendszeresen a hálánkat. Ügyeljünk rá, hogy időről idő-
re kimondjuk a „köszönöm" szót. Amikor így teszünk, nézzünk a szemé-
be annak, akinek köszönetet mondunk, és legyünk olyan őszintén hálá-
sak, amennyire csak tudunk. Vezessünk naplót; amikor véget ér egy nap,
jegyezzük le, mikor éreztük őszintének a hálánk kifejezését, még ha csak
rövid ideig is.
3. Mondjunk másoknak rendszeresen bókokat. Keressük a lehetősé-
gét, hogy így tehessünk, például dicsérjük meg valakinek a munkáját, a
szomszéd szép kertjét vagy akár egy idegen gyönyörű kabátját. Nézzünk
a másik ember szemébe, amikor a bókot mondjuk. Naplónkban pedig
jegyezzük le, ha a bókot őszintének éreztük.
Egy hét elteltével szánjunk egy kis időt arra, hogy megvizsgáljuk, mi-
lyen változást észlelünk a szemléletünkben. Minden valószínűség szerint
arra jutunk, hogy egy kicsit tovább kitartanak a pozitív érzések, erősödik
az optimizmusunk és a lehetőségek érzete. (Jut eszembe, azt azért nem
ajánlom, hogy ha a pozitív szemléletünket kellene visszafognunk, akkor
sértegessük embertársainkat, vagy legyünk hálátlanok. Ilyenkor inkább
jelezzük előre a várható negatív kimeneteleket, mint azt alább leírom.)
Akárcsak a fizikai gyakorlatok esetében, valószínűleg ebben is szükség
lesz a gyakorlati fenntartó edzésre. Amikor szemléletünk már a kívánt
mértékben pozitív vagy negatív, fontos a gyakorlatok olyan szintjének
fenntartása, amely elegendő az álláspontunk optimális tartományban
maradásához.
Ha azonban nem pozitívabb, hanem negatívabb irányba szeretnénk
elmozdítani a szemléletünket, akkor a nucleus accumbens vagy a ventrá-
295
lis striatum, esetleg mindkettő aktivitásának csökkentése, valamint a kö-

zöttük lévő kapcsolatok gyengítése a cél. Ha az az érzésünk magunkkal
kapcsolatban, hogy túl pollyannásak vagyunk, és irreálisan végletes a po-
zitív szemléletünk, akkor képzeljük el a lehetséges negatív kimeneteleket.
Ha például egy nagyobb kiadást fontolgatunk, szánjunk időt arra, hogy
sorra vegyük a döntés lehetséges negatív következményeit. Ha kísértést
érzünk, hogy vegyünk egy menő kocsit, miközben még a meglévő is jól
működik, írjunk le mindent, ami ennek következtében rosszul sülhet el,
vagy ami csökkenti a csáberőt: hogy a kocsi értéke abban a pillanatban
nagy arányban csökken, hogy elhozzuk a szalonból; mennyivel óvato-
sabbnak kell lennünk vezetés vagy parkolás közben, nehogy megkarcol-
juk (ami miatt a meglévő kocsi esetében már nem nagyon aggódtunk);
és hogy a havi részlet miatt mennyi mindenről le kell mondanunk, amit
most megengedhetünk magunknak.
Ha gyors segítségre van szükségünk, a szemlélet dimenzió idegrend-
szeri hátterének megváltoztatását célzó gyakorlatok mellett a környeze-
tünket is megváltoztathatjuk, hogy jobban illeszkedjen a kontinuumon
elfoglalt helyünkhöz. Ha a spektrum pozitív vége felé akarunk elmoz-
dulni, rakjuk tele a munkahelyünket és az otthonunkat olyan vidám,
optimista és hálatelt emlékekkel, amelyek boldog időszakokra és olyan
emberekre emlékeztetnek, akik sokat jelentenek nekünk - például erős
pozitív érzelmeket kiváltó, szeretett embereket vagy helyeket ábrázoló
képekkel. Gyakran, hetente legalább egyszer cserélgessük a képeket, hogy
ne szokhassuk meg őket. Az ábrázolt személy vagy hely lehet ugyanaz,
de válasszunk másik képet. Ha azonban inkább visszavennénk pozitív
szemléletünkből, olyasmikkel rakjuk tele az otthonunkat és a munka-
helyünket, ami a jóllétünket fenyegető tényezőket juttatja eszünkbe -
mondjuk, egy természeti katasztrófa leírását vagy környezeti és gazda-
sági veszélyekről szóló cikkeket. (Tekintve a világ jelenlegi állapotát, ez a
feladat állhat annyiból, hogy reggel a hírekre ébredünk, vagy elolvassuk
a reggeli lapok szalagcímeit.)
Ahogy Mike-nak sikerült a környezetét úgy alakítania, hogy az az
autizmusa ellenére lehetővé tegye számára a jobb működést, úgy az olva-
só is változtathat úgy a világán, hogy a szemlélete ne fogja őt vissza. Az
űjrahuzai.ozva...
első lépés, hogy találjunk hasonló szemléletű embereket. Nincs kényel-

metlenebb érzés, mint negatív szemléletűnek lenni a „félig tele a pohár"
típusú emberek között, vagy a kis Napsugárlánynak (vagy fiúnak) lenni
olyanok között, akik alapból rémesnek tartják az életet. Továbbá, mivel
azok, akik a szemlélet dimenzió negatív vége felé helyezkednek el, gyak-
ran számolnak be arról, hogy nincs energiájuk, sokat segít, ha sikerül
olyan elfoglaltságot találniuk, ami nem túl megerőltető, és nem kell túl-
órázni; negatív szemléletű emberek számára nem nagyon felelnek meg a
határidős munkák - mint a pénzügyi szakmák vagy az újságírás -, mert
csak nyomasztják őket a feladatok. Jól illenek viszont hozzájuk az olyan
foglalkozások, ahol azt díjazzák, ha az emberekben vagy a helyzetekben
valaki a legrosszabbat látja meg - ilyen a biztonsági munka, a rendészet
vagy a szorongással telt költészet.
Ön-tudatosság
Az „áldott ön-tudatlanság" helytelen elnevezés: aki süket és vak arra, amit

a teste próbál mondani neki, az jó eséllyel egy-egy betegség fontos jeleit
is elvéti - például a lázat, amely fertőzésre utalhat, vagy a mellkasi nyo-
mást, ami szívinfarktust jelenthet. Ha valaki homályosan látja önmagát,
annak a kapcsolataira nézve is lehetnek következményei: ha nem vesszük
észre, hogy emelkedik a vérnyomásunk, vagy hogy növekszik a pulzus-
számunk, amikor épp dühbe jövünk, esélyünk sincs rá, hogy lecsilla-
podjunk egy fontos találkozó előtt, mielőtt bemennénk a gyermekünk
tanárának fogadóórájára, amikor csúcsforgalomban kell hazavezetnünk,
vagy olyasmire készülünk, amit nagyon félrevisz, ha dühösek vagyunk.
Másfelől azonban, ha túlzottan ön-tudatosak vagyunk, könnyen válha-
tunk hipochonderré, vagy kaphatunk pánikrohamokat, és lebénulhat az
érzelmi életünk is: ha folyton az elménk és a szívünk állapotát közvetí-
tő üzenetek bombáznak bennünket (Jaj, már megint ideges vagyok vagy
Már megint elönt a düh), azzal nem könnyű együtt élni.
A 4. fejezetben szó volt róla, hogy akinek erős az (érzelmi vagy fi-
zikai) ön-tudatossága, annál nagyobb az insula aktivitása, míg azoknál,
akiknek gyengébb az ön-tudatosságuk, kisebb. A szélsőséges, ultramagas
297
insulai aktivitás, úgy tűnik, összefüggésben van a szívverés és a légzés

minden apró változása iránti hiperérzékenységgel, ami a pánikbetegség
velejárója is. Ahhoz, hogy ennek a dimenziónak az ön-tudatos vége felé
mozdítsuk magunkat, az insula aktivitását kell növelni. A pánikbetegség
legjobban validált kezelése a kognitív viselkedésterápia. Ebben a meg-
közelítésben a betegek megtanulják átértékelni belső testi jelzéseiket. Ha
például mellkasi fájdalmat vagy más olyan érzetet éreznek, ami veszélyt
jelez, azt mondják maguknak, hogy számos teljességgel ártalmatlan ér-
zet létezik, és minden bizonnyal ez is közülük való. Ez a fajta kognitív
átértelmezés azáltal, hogy csökkenti az insula aktivitását, sok esetben a
pániktüneteket is jelentősen csökkenti.
Arra, hogy kevésbé legyünk tudatában a testünknek, a gondolataink-
nak és az érzéseinknek, alternatív megoldást jelent az agy többi részéről
az insula jeleire adott reakciók mérséklése. Az alapötlet az, hogy a gon-
dolatokhoz és a testérzetekhez való viszonyunkat kell megváltoztatni, így
nem gabalyodunk végtelen, önmagát erősítő körforgásba (kihagy a szív;
infarktusom van; nagyot ver a szív; ismétlés), és nem vonjuk le azt az el-
hamarkodott következtetést, hogy amit érzünk, végzetes. Az a trükkje,
hogy nem hagyjuk az elménket a belső jeleken töprengeni. Nem az insu-
lából eredő, túlzott ön-tudatosságot vesszük célba, hanem az amygdala
és az orbitofrontális kéreg aktivitásának csökkentésére törekszünk - ez
az agyi kapcsolatrendszer tulajdonít ugyanis érzelmi értéket a gondola-
toknak és az érzeteknek E kapcsolatrendszerek aktivitásának csökkenté-
sével az agy kevésbé ítélkező és kevésbé hisztérikus módon kezdi felfogni
a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, így nem térít el bennünket a
belső beszéd. Még ekkor is nagyon ön-tudatosak vagyunk, de már nem
bénulunk le.
Az amygdalában és az orbitofrontális kéregben az aktivitás csökkenté-
sének egyik leghatékonyabb módja a tudatos jelenlét meditáció. A men-
tális tréningnek ebben a formájában a saját gondolatainkat, érzéseinket
és érzeteinket figyeljük meg pillanatról pillanatra, ítélkezésmentesen, oly
módon, hogy egyszerűen annak látjuk őket, amik: gondolatoknak, ér-
zéseknek, érzeteknek - nem többnek, és nem kevesebbnek Ha megta-
nuljuk ítélkezésmentesen megfigyelni őket, meg tudjuk törni azt az asz-
298
űjrahuzai.ozva...
szociációs láncot, amely jellemzően minden gondolatból kialakul. Az a

mondat, hogy Huh, nem kellene folyton a munkám miatt aggódnom, így
fog kinézni: Milyen érdekes, hogy a munkahelyi problémáim gondolata
így befurakodott a tudatomba. Az, hogy faj, elpusztulok, úgy fáj a térdem,
ilyenné alakul: Aha, a térdem jelzése elérte az agyamat. Amennyiben ezek
a megfigyelések elkezdenek ítéletes gondolatokká alakulni, amire nagyon
is hajlamosak (Előbb be kellett volna fejeznem a projektet, nem két perccel
a leadási határidő előtt), próbáljuk meg visszaterelni a gondolatainkat a
puszta megfigyelés folyamatához.
E mentális szokások kialakítása többnyire komoly időt vesz igénybe,
jóllehet kutatásaink azt mutatják, hogy már rövidebb idő alatt is lehet
eredményeket elérni. Sokan beszámoltak róla, hogy mindössze húsz perc
gyakorlás is jótékony hatású lehet.
Az általam ismert legjobb éber figyelem kurzus egy éber figyelmen
alapuló stresszcsökkentési kurzus, amely ma a szekuláris tudatos jelenlét
meditáció orvosi célból leggyakrabban oktatott formája. A kurzusok a
Massachusettsi Egyetem Tudatos Jelenlét Központjának weboldalán ke-
resztül érhetőek el.140 Ezenkívül elérhető egy oktató CD is, amely részle-
tes segítséget nyújt a Jon Kabat-Zinn- és a Sharon Salzberg-féle tudatos
jelenlét meditációhoz.!4!
Aki szeretné kipróbálni a tudatos jelenlét meditációt, még mielőtt be-
levágna egy kurzusba, az egyedül is elkezdheti a tudatos légzéssel.
1. Válasszuk a nap egy olyan szakát, amikor a legéberebbek vagyunk.
Üljünk le a földre vagy egy székre, a hátunk legyen egyenes, tartsuk meg
a nyugodt légzést és az egyenes tartást, hogy ne álmosodjunk el.
2. Összpontosítsunk a légzésünkre és azokra az érzetekre, amelyeket
a testünkből kivált. Figyeljük meg, hogyan mozog a hasfalunk minden
egyes belégzéskor és kilégzéskor.
140 www.umassmed.edu/content.aspx?id=41252
141 Éber figyelmen alapuló stresszcsökkentést Magyarországon is oktatnak: http://www.
mbsr.hu/index.html. Léteznek CD-k is, amelyek részletesen bemutatják a tudatos je-
lenlét meditációt, ilyen például Jon Kabat-Zinn magyarul is megjelent könyvének
CD-melléklete: https://ipon.hu/webshop/product/_barhova_mesz_ott_vagy/279879
(a ford. megj.).
299
3. Összpontosítsunk az orrunk hegyére, és vegyük észre a különböző

érzeteket, amelyek az egyes lélegzetvételekkor keletkeznek.
4. Ha észrevesszük, hogy nem odatartozó gondolatok vagy érzések
felé kalandozunk, egyszerűen figyeljünk újra a légzésünkre.
Ezt a gyakorlatot nyitott és csukott szemmel egyaránt végezhetjük,
attól függően, melyik esik jobban. Öt-tíz percen át érdemes folytatni,
ideális esetben naponta kétszer. Ha kellemesnek érezzük, emelhetjük az
időtartamát.
Amikor már úgy érezzük, hogy jól megy a tudatos légzés, engedjük el
a légzést mint a figyelmünk horgonyát, és összpontosítsunk arra, ami az
adott pillanatban tudatos elménk legfőbb tartalma - egy gondolatra, ér-
zésre vagy testérzetre. Erősítsük a tudatosságát annak, ami épp eszünkbe
jut, anélkül hogy elgondolkodnánk rajta, vagy ítélkeznénk róla.
Meg lehet próbálkozni olyasvalamivel, amit én szoktam csinálni, és
amit testszkennelésnek nevezek;
1. Üljünk le a földre vagy egy székre, a hátunk legyen egyenes, tartsuk
meg a nyugodt légzést és az egyenes tartást, hogy ne álmosodjunk el.
2. Szisztematikusan menjünk végig a figyelmünkkel a testünkön,
egyik részéről a másikra - lábujj, lábfej, boka, térd. Figyeljük meg, mi-
lyen sajátos érzés járja át őket - bizsergés, nyomás vagy a hőmérséklet
érzete. Ne gondoljunk az adott testrészre, hanem az érzetekre figyeljünk.
Ekként az ítélkezésmentes tudatosság kontextusában fejlesztjük a test-
tudatosságunkat.
3. Ha kezdjük elveszíteni a gondolatok vagy az érzések fonalát, tér-
jünk vissza a légzéshez, hogy rendezzük az elménket.
A testszkennelést öt-tíz percen át érdemes végezni, ideális esetben na-
ponta kétszer. Pár hét után észre fogjuk venni, hogy megváltozott a belső
gondolatainkhoz, érzelmeinkhez és érzeteinkhez való viszonyunk: képe-
sek vagyunk úgy megélni őket, hogy kevésbé ítélkezünk felettük, nem
pánikolunk miattuk, és kevésbé zaklatnak fel bennünket. Anélkül tudjuk
tudatosítani őket, hogy beszippantanának az örvénybe, amelyet gyakran
keltenek. Az ítélkezésmentes tudatosság megerősítésével elérjük, hogy a
gondolataink és az érzéseink nem térítik el az elménket.
300
űjrahuzai.ozva...
Paradox módon az insulaaktivitás - és így az ön-tudatosság - növe-

lésének egyik leghatékonyabb stratégiája is a tudatos jelenlét gyakorlása.
Egy 2008-as kutatás szerint azoknak, akik legalább nyolc éven át min-
dennap gyakorolták a tudatos jelenlét meditációt, nagyobb az insulájuk,
mint a velük egyidős, azonos nemű embertársaiknak, akik nem folytat-
tak ilyen meditációt.142 Vajon hogyan tudja ugyanaz a gyakorlat csökken-
teni is és növelni is az ön-tudatosságot?
A válasz abban rejlik, ahogyan az ön-tudatosság kialakul, és amit ér-
tünk rajta. Akit túlságosan eluralnak a belső érzetei, hogy az már a műkö-
dőképessége rovására megy, annál előfordulhat, hogy a belső jelek szintje
normális, az insula aktivitása is normális, ám ezekre a jelekre katasztro-
fizáló gondolatokkal és érzésekkel reagál. Ebben a helyzetben a tudatos
jelenlét meditáció azt alakítja át, ahogyan a jelekre reagálunk, mégpedig
úgy, hogy lehalkítja az amygdala és az orbitofrontális kéreg felé irányuló
jeleket. Ha viszont a belső testi jelek megkülönböztetése okoz nehézsé-
get, a tudatos jelenlét meditáció fölerősítheti őket az insulán. Más szóval
a tudatos jelenlét meditáció szabályozza az elmét. Ha híján vagyunk a tu-
datosságnak, a meditáció segíthet, hogy belső érzeteink nyilvánvalóbbak
és élénkebbek legyenek. Ha hipertudatosak vagyunk, túl élénken és han-
gosan érezzük és halljuk a belső jeleket, egyfajta nyugalmat eredményez,
hogy ne zavarjanak a belső zajok. A nyugalom végül segít abban, hogy a
zaj magától elcsituljon.
Akárcsak az érzelmi stílus más dimenziói esetében, a tartós változást
az a mentális gyakorlás idézi elő, amely módosítja az idegrendszeri akti-
vitás mintázatát. Ugyanakkor a környezetünket is átrendezhetjük annak
érdekében, hogy bátorítsuk vagy kissé elbátortalanítsuk az ön-tudatos-
ságunkat. Az ön-tudatosság felerősítéséhez csökkentsük azokat a ténye-
zőket, amelyek eltérítenének, és válasszunk csöndes környezetet, amely
megkönnyíti, hogy felfogjuk a belső érzéseinket és érzeteinket. Ezek azok
a „jelek", amelyeket föl akarunk fogni; ami körülvesz bennünket, az a zaj.
142 B. K. Hölzel, U. Ott, T. Gard, H. Hempel, M. Weygandt, K. Morgen, D. Vaitl: investi-

gation of Mindfulness Meditation Practitioners with Voxel-Based Morphometry. So-
cial Cognitive and Affective Neuroscience 3 (2008): 55-61.
301
A zaj csökkentésével növelhetjük a jel-zaj arányt. Ahhoz, hogy csökkent-

sük az ön-tudatosságot, ennek az ellenkezőjét kell tennünk: úgy rendez-
zük el a dolgainkat, hogy minél több külső ingerre kelljen összponto-
sítanunk. Legyen, mondjuk, bekapcsolva a rádió, de ne hagyjuk, hogy
háttérzajjá váljon. Igyekezzünk megosztani a figyelmünket több feladat
között: tévézés közben nézzük meg az e-mailjeinket, vagy munka közben
hallgassunk zenét. így kisebb lesz a valószínűsége, hogy a belső jelekre
figyelünk, és csökken a jel-zaj arány.
Figyelem
Biztosra vehetjük, hogy túl összpontosítóak vagyunk, ha a családunk és

a kollégáink arról panaszkodnak, hogy amikor dolgozunk, se látunk, se
hallunk. És egy másik jel: olyan erősen összpontosítunk egy helyzet egy
adott aspektusára, hogy szem elől tévesztjük az összképet - mint az egy-
szeri diák, aki félév végén beadandó dolgozatánál gondosan odafigyel
a betűtípusra, a formátumra és a tagolásra, de közben nem tűnik fel
neki, hogy a szöveg maga nem koherens. Aki viszont szétszórt, annak
is megvan a maga keresztje, és a gyógyszeripar nagy lelkesedéssel igyek-
szik könnyíteni a terhein, különös tekintettel az iskoláskorú fiúkra. Nem
vesszük észre, mit mondanak embertársaink, mert annyira leköt a saját
világunk, sokszor képtelenek vagyunk befejezni a feladatunkat, mert el-
von minket egy másik, és ha olvasunk, mire az oldal aljára érünk, rég
nem tudjuk, mi volt a tetején.
A figyelem dimenziójának jól összpontosító véglete bizonyos agyi
régiók, köztük a prefrontális és a fali kéreg megnövekedett működésé-
nek eredménye - ez a két terület alkotja a szelektív figyelem kapcsolat-
rendszerét. A prefrontális kéreg a figyelem fenntartása szempontjából lé-
nyeges, míg a fali kéreg mintegy az agy kormánykereke, amely bizonyos
helyekre irányítja, ezáltal bizonyos célra összpontosítja a figyelmet. Az
összpontosítás javítása érdekében tehát a prefrontális és a fali kéreg akti-
vitását kell növelni.
Akit zavar, hogy túl összpontosító, annak a prefrontális kéreg aktivi-
tását kell csökkentenie. Ez kitágítja az elmét, hogy több jelet tudjon be-
302
űjrahuzai.ozva...
fogadni a környezetéből, köztük azt is, amikor gyermekünk a dolgozó-

szobánk ajtajában állva könyörög, hogy menjünk vele játszani. Az ilyen
figyelemre a környezeti ingerekkel való fáziszárások - vagyis a külső
ingerek és az aktuális neuronális oszcilláció közötti szinkronitás - ma-
gas szintje jellemző. Eredménye pedig a jobb felfogóképességű figyelmi
állapot.
A figyelem javítására is a tudatos jelenlét meditációt tudom ajánlani.
Laboratóriumomban nemrégiben végeztünk egy kísérletet, amelyből az
derült ki, hogy a régóta meditálóknál, amikor egyetlen dologra összpon-
tosítanak, a prefrontális és a fali kéreg aktivitása magasabb. Kövessük a
tudatos légzés és a testszkennelés útmutatóját, ahogyan az ön-tudatos-
ságra vonatkozó részben leírtam. Ha ezek a gyakorlatok már jól mennek,
továbbléphetünk az összpontosított figyelem meditációra, amelyet egy
pontra fókuszált koncentrációnak is nevezünk.
1. Üljünk le egy csöndes szobában, ahol semmi nem vonja el a figyel-
münket, a szemünk maradjon nyitva. Keressünk egy apró tárgyat, ami le-
het egy érem, egy inggomb vagy egy fűzőlyuk egy cipőn. A lényeg, hogy
figyelmünk tárgya látható legyen, és ne a légzésünkre, a testképünkre
vagy más, mentális tárgyra gondoljunk.
2. Minden figyelmünket erre a tárgyra összpontosítsuk Tartsuk rajta
a szemünket.
3. Ha elkalandozna a figyelmünk, igyekezzünk minél nyugodtabban
visszaterelni a tárgyra.
Naponta végezzük el ezt a gyakorlatot, eleinte nagyjából tíz percen ke-
resztül. Ha már úgy látjuk, hogy képesek vagyunk az idő nagy részében
megtartani a figyelmünket, nagyjából havonta tíz perccel növelhetjük ezt
az időtartamot, mígnem elérjük az egy órát.
Aki úgy érzi, hogy túlzottan összpontosított a figyelme, és szeretne
tágítani rajta, hogy többet fölfogjon a világból, azt a nyitott megfigyelés
vagy nyitott jelenlét meditáció mozdíthatja a figyelem dimenziójának
másik vége felé. A nyitott megfigyelés meditáció lényege, hogy a figyel-
met nem egy adott tárgyra összpontosítjuk, hanem a tudatosság tuda-
tosságát fejlesztjük Azt javaslom, kezdjük az összpontosított figyelem
meditáció gyakorlásával, például légzésmeditációval, amely biztosítja fi-
303
gyelmünk stabilitását, és megkönnyíti a nyitott megfigyelés meditációt,

íme, az alapok;
1. Foglaljunk helyet egy csöndes szobában egy széken, a hátunk le-
gyen egyenes, a testünk többi részét lazítsuk el. A szemünk maradjon
nyitva, vagy csukjuk be - ahogy jólesik. Ha a szemünk nyitva van, néz-
zünk lefelé, és ne fókuszáljunk semmire.
2. Tartsuk fenn a környezetünk iránti tiszta tudatosságot és nyitott-
ságot. Az elménk legyen nyugodt és ellazult, ne összpontosítsuk semmi-
lyen konkrét dologra, hanem legyen teljes egészében jelen a pillanatban,
legyen élénk, és ne homályosítsa el semmi.
3. Könnyedén vegyük szemügyre azt a tárgyat, amely a tudatunk elő-
terébe kerül, de ne ragadjunk le nála. A gondolkodási folyamatot ma-
gát akarjuk megfigyelni, és talán valami ilyesmit mondjunk magunk-
nak: Ó, észreveszem, hogy az első dolog, amire gondolok, ahogy leülök, az,
hogy...
4. Teljes figyelmünkkel forduljunk a felé a tárgy felé, amely a legnyil-
vánvalóbb módon épp a tudatunkba ötlik, és úgy összpontosítsunk rá,
hogy minden mást kizárunk, de nem gondolkodunk rajta. Vagyis egy-
szerűen csak tudatában vagyunk a tárgynak Szemléljük - amennyire
csak tudjuk - minden érdeklődéstől mentesen, ne akarjuk intellektuáli-
san fölfedezni. Úgy gondoljunk figyelmünk tárgyára, mintha egy beke-
retezett kép volna egy múzeumban vagy egy mozifilm kockája, amelynek
nem sok köze van hozzánk.
5. A teljes nyitottság állapotára törekedjünk, amikor is az elme olyan
tágas, akár az égbolt, amely szívesen lát és magába fogad minden kósza
gondolatot, érzést és érzetet, akárha egy új csillag lenne, amely most kezd
tündökölni. Amikor megjelenik a gondolat, egyszerűen hagyjuk, hogy
áthaladjon az elménken, és nyomtalanul eltűnjön belőle. Amikor zajo-
kat, képeket, ízeket vagy más érzeteket érzékelünk, hagyjuk őket, ahogy
vannak, ne foglalkozzunk velük, de ne is utasítsuk el őket. Mondjuk ma-
gunknak, hogy nem befolyásolhatják elménk derűs nyugalmát.
6. Ha észrevesszük, hogy az elménk egy másik gondolat vagy érzés felé
tart, hagyjuk, engedjük, hogy az újonnan érkező becsusszanjon a tuda-
tunkba. A meditáció figyelemerősítő változatával ellentétben ezúttal ne
űjrahuzai.ozva...
akarjuk elhessegetni a „betolakodó" gondolatot, hanem hagyjuk, hogy

az elménk felé forduljon. A fentebb leírt légzésmeditációval ellentétben
a nyitott megfigyelés meditációnak nincs egyetlen fókuszpontja, amelyre
visszaterelnénk a figyelmünket, ha elkalandozik. Ehelyett csupán tudato-
sítjuk, hogy épp mi került figyelmünk középpontjába.
7. Fordítsuk a figyelmünket erre az új tárgyra, mint előzőleg.
8. Folytassuk mindezt öt-tíz percig.
Aki a meditációnak ezt a formáját gyakorolja, egy idő múlva azt ér-
zékeli, hogy panorámaszerű tudatosságot fejlesztett ki, amelynek révén
tudomása van a gondolatairól és az érzelmeiről, valamint az őt körülvevő
világról. Egy 2009-ben folytatott kutatásunk során arra is találtunk ma-
gyarázatot, hogy mi ennek az oka.143 EEG segítségével fölfedeztük, hogy
amikor az emberek nyitott megfigyelés meditációt végeznek, úgy módo-
sítják az agyhullámaikat, hogy azok befogadóbbá válnak a külső inge-
rek iránt - azaz fáziszárást élnek át, ami az összpontosított figyelem jele.
Emlékezzünk vissza az előző fejezet tómetaforájára. Ha egy tó nyugodt
tükrébe egy kavicsot hajítunk, tisztán látható a víz fodrozódása; ha azon-
ban hullámos a tó, aligha vesszük észre a változást, amit a vízbe hajított
kő okoz. Hasonlóképpen, ha az elménk nyugodt, fogékonyak leszünk a
bejövő ingerekre, ami a külső ingerekkel fáziszárásban lévő kortikális
oszcillációban fejeződik ki.
Figyelmi készségünk átalakítása némi gyakorlást igényel, de mivel a
figyelem sok minden más építőeleme, úgy vélem, megéri az erőfeszítést.
És biztosra veszem, hogy az emberek többségének rövid időn belül hasz-
nára válik.
Mint más dimenziók esetében, a figyelmi dimenzióhoz is hozzáiga-
zíthatjuk a környezetünket, ha átrendezzük, minimálisra csökkentve az
esélyét, hogy céljaink elérésének útjába álljon. Ahhoz, hogy növeljük
az összpontosítási képességünket, minimálisra kell csökkentenünk az
elterelés lehetőségét. Tegyük átláthatóvá a környezetünket, különösen
azt, amelyikben dolgozunk, tüntessünk el minden fölösleges ingerfor-
rást. Vagyis legyen minél kevesebb a zaj, különösen a beszélgetés; ha
143 Lutz et al.: Mentái Training Enhances Attentional Stability.
305
becsukhatjuk az ajtót, akkor csukjuk be. Egyszerre csak egy dologgal

foglalkozzunk Ha a Facebookon vagy más közösségi oldalon poszto-
lunk, akkor csak azt csináljuk, és semmi mást, ne hallgassunk közben
zenét se. Amikor a számítógépet használjuk, egyszerre csak egy prog-
ram legyen nyitva: az internetes böngésző vagy a levelezőprogram, de
mind a kettő ne. Ha írunk táblázatkezelőt vagy más programot haszná-
lunk, zárjuk be a böngészőt, az e-mailjeinket, és kapcsoljuk ki a bejövő
üzenetek hangjelzéseit.
Aki hiper-összpontosító, megpróbálhatja úgy átalakítani a környe-
zetét, hogy az segítsen kiszélesíteni a figyelmét. Szétszórhat maga körül
könyveket, újságokat, folytonos kísértésben tartva saját magát, hogy föl-
kapjon egyet akkor is, ha épp másra kellene figyelnie. Ha a számítógépen
dolgozik, hagyja nyitva az iroda ajtaját, hogy behallatszódjanak a külső
zajok, és szóljon valamilyen zene a háttérben. Ha van ablak a helyiségen,
ne fedje el függönnyel vagy árnyékolóval, és próbáljon olyan helyet talál-
ni az íróasztala mellett, hogy könnyedén ki tudjon pillantani, odakinn
ugyanis minden bizonnyal számos olyan dolog van, ami elvonhatja a fi-
gyelmét. Helyezzék szeretteik fotóját az asztal mellé, hogy munka közben
olykor rájuk lehessen nézni. Állítsák be a telefonjukat, hogy húsz-har-
minc percenként riasszon, kizökkentve így az illetőt a koncentrációból,
és arra kényszerítve, hogy a környező világra figyeljen.
Rugalmasság
Elsőre különösnek tűnhet, hogy valaki lassabban akarjon helyrejönni

egy-egy nehézség után, de határozottan létezik olyan, hogy valaki túl
gyorsan rázódik helyre. Ahhoz, hogy egészséges legyen az érzelmi éle-
tünk, szükségünk van rá, hogy képesek legyünk átérezni a saját érzé-
seinket, és tudjunk válaszolni rájuk. Ez azonban nehéz, ha túl gyorsan
túltesszük rajtuk magunkat. Mivel egy-egy érzés intenzitását hajlamosak
vagyunk annak alapján megítélni, hogy meddig tart, az, aki egy-egy ku-
darc után nagyon gyorsan továbblép, úgy érezheti, hogy eltompult, és
nem képes olyan mélyen érezni, mint szeretné. Az egészséges kapcsola-
tokhoz arra is szükség van, hogy érzékeljük mások érzéseit, és képesek
306
űjrahuzai.ozva...
legyünk válaszolni rájuk Márpedig ha valaki szélsőségesen rugalmas,

azt mások érzéketlenségnek és érzelmi elzárkózásnak tekinthetik. Aki
nagyon gyorsan helyrejön, például azután, hogy látta valakinek a fájdal-
mát vagy szerencsétlenségét, az nem képes az empátiára. Az empatikus
válasz része a mások fájdalmára adott reakció. Újabb kutatások valóban
ki is mutatták, hogy amikor empátiát érzünk valaki iránt, az agy nagy-
részt ugyanazokat a hálózatokat aktiválja, mint amelyeket akkor, amikor
mi magunk érzünk akár fizikai, akár más fájdalmat.
Könnyebb megérteni, hogyan származhat valakinek előnye abból, ha
gyorsan helyrejön. Ha egy kudarc hosszú időre működésképtelenné tesz,
az megakadályozhat abban, hogy elérjük a céljainkat, és megnehezítheti
a kapcsolatainkat. Saját érzelmi posványunk csapdájába esve esetleg el-
hanyagoljuk a családunkat, a barátainkat és a munkánkat.
A nehézségek utáni lassú helyrerázódás agyi lenyomata az, hogy a
prefrontális kéregből az amygdalába kevesebb vagy gyengébb jel jut el,
ami vagy a prefrontális kéreg alacsony aktivitásának, vagy a prefrontális
kéreg és az amygdala közötti túl kevés vagy kevésbé működőképes kap-
csolatnak a következménye. Az olyan depressziós betegek esetében, akik
lassan jönnek helyre - minden csalódás és kudarc megrázza őket -, jel-
lemzően igen gyengék ezek a kapcsolatok
Az, hogy valaki gyorsan helyrejön egy-egy nehézség után, abból adó-
dik, hogy a kudarcra erős aktivitással reagál a prefrontális kéreg, és erős a
kapcsolat közte és az amygdala között. Ha úgy érezzük, hogy fokoznunk
kell a rugalmasságunkat, akkor a prefrontális kéreg aktivitását kell növel-
nünk (különösen a bal oldalon), vagy a prefrontális kéreg és az amygdala
közötti idegpályákat kell erősíteni, esetleg mindkettőt. Ha azonban úgy
érezzük, hogy túl rugalmasak vagyunk, akkor részben vissza kell ven-
nünk természetes érzelmi reakcióinkból, és az a célunk, hogy csökkent-
sük a prefrontális kéreg aktivitását, illetve gyengítsük az amygdalával
való kapcsolatát.
Ha fejleszteni szeretnénk a rugalmasságunkat, és szeretnénk, ha gyor-
sabban helyrejönnénk egy-egy kudarc után, a tudatos jelenlét meditációt
tudom ajánlani. Mivel érzelmi egyensúlyt eredményez, segít a helyrerázó-
dásban, ugyanakkor nem gyorsítja fel túlzottan a folyamatot (miként össz-
307
pontosítani is segít, de nem válunk általa hiper-összpontosítóvá). A tuda-

tos jelenlét gyengíti azt az asszociációs láncot, amelytől rágódni kezdünk
egy-egy kudarcon, sőt dagonyázunk benne. Például ha elveszítjük az állá-
sunkat, akkor gondolataink a „munkanélküliségtől" egészen odáig fajul-
hatnak, hogy „nincs egészségbiztosításom", „hajléktalanná válok" és „nem
bírom tovább". A tudatos jelenlét erősíti a prefrontális kéreg és az amyg-
dala kapcsolatát, ezzel fokozza a higgadtságot, ami meggátolja, hogy bele-
kerüljünk a spirálba. Amint gondolataink elkezdenek egyik katasztrófáról
a másikra röppenni ebben a siralomláncban, lesz egy mentális eszközünk,
amely segít megállni, és ellen tudunk állni annak, hogy a mélybe zuhan-
junk. Azt javaslom, kezdjük a tudatos jelenlét meditáció egyszerű formá-
jával, mint a tudatos légzés - ahogyan azt korábban leírtam.
Ha a tudatosság gyakorlása nem visz olyan közel a rugalmasság dimen-
zió gyorsan helyrejövő végéhez, mint szeretnénk, a kognitív újraértékelés
is segíthet. Ez a technika, amely a kognitív terápia egy formája, megtanít
rá, hogy újraértékeljük a nehézségeket, mégpedig úgy, hogy belátjuk, nem
olyan szélsőségesek és tartósak, mint lehetnének. Ha például munkánk
során hibázunk, és emiatt elárasztanak a nyomasztó gondolatok, azt hi-
hetjük magunkról, hogy nem vagyunk különösebben okosak, bizonyára
újra elkövetjük majd ezt a hibát, az pedig karrierünk végét jelenti. Az ilyen
gondolkodási hibák javítását célozza a kognitív újraértékelés. Azt tanítja
meg hogy a hibát ne a munkánk reprezentációjaként éljük meg, hanem
olyan anomáliaként fogjuk fel, amely bárkivel megeshet. A hibát tehát
nem olyasvalaminek gondoljuk, ami konzisztens és alapvető vonásain-
kat tükrözi, hanem annak lehetőségét vesszük fontolóra, hogy egyszerűen
rossz napunk volt, nem aludtunk eleget, vagy hogy senki sem tévedhetet-
len - és ez a hibánk oka. A kognitív újraértékelés során megkérdőjelezzük
gondolataink megbízhatóságát, ami segít átértékelni viselkedésünk okát,
és így a distresszt is. A kognitív tréningnek ez a változata közvetlenül a
prefrontális kéreggel foglalkozik, aminek eredményeként növekszik az
amygdala prefrontális gátlása, ez pedig a rugalmasság mintázata.
A kognitív újraértékelés tréningbe csak képzett kognitív terapeuta
vezetésével vágjunk bele. A The Beck Institute for Cognitive Therapy
and Research (Bala Cynwyd, Pennsylvania), amelyet a kognitív terá-
308
űjrahuzai.ozva...
pia megalapozója, Aaron T. Beck alapított, számos online anyagot kínál

(www.beckinstitute.org).
Ha a rugalmasság dimenzió lassan helyrejövő vége felé szeretnénk el-
mozdulni, például az empátiás készség erősítése érdekében, akkor gyön-
gíteni kell a prefrontális kéreg és az amygdala közötti összeköttetéseket.
Azzal kapcsolatban, hogy ez miként megy végbe, még igen kevés kutatás
létezik, az egyik stratégia azonban az, hogy egy-egy kudarc után szán-
dékosan odafigyelünk a negatív érzésekre és fájdalmakra. Összponto-
síthatunk valaki más szenvedéseire is, mondjuk, úgy, hogy leírjuk őket:
Aaronnal semmi sincs rendben. A volt barátnője még mindig az ő hitelkár-
tyáját használja, biztonsági szolgálatos állása veszélybe került, mert inter-
netes visszaéléssel vádolják, afőbérlője pedig ki akarja tenni a szűrét. Alig
éli túl a napjait, és amikor azt hiszi, hogy senki nem látja, egyre csak sír
és sír. Ezt a leírást azután arra használhatjuk, hogy megfigyeljük, milyen
fájdalmat vagy szenvedést vált ki belőlünk. A gyakorlat valószínűleg azt
eredményezi, hogy jobban fennmarad az elülső cinguláris kéreg, az insu-
la és az amygdala aktivitása ez a kapcsolatrendszer érintett a fájdalom
érzésében és a distresszben.
Megpróbálkozhatunk a tibeti buddhista hagyomány tonglen meditá-
ciójával, ami a fájdalom fogadása. Az együttérzés fejlesztése a célja, és
abból áll, hogy elképzelünk egy szenvedő személyt, átvesszük a szenve-
dését, majd együttérzéssé alakítjuk, ami nagyon hatékony az empátia
növelésében. Kezdetnek próbálkozzunk a következő gyakorlattal, heti
négy-öt alkalommal öt-tíz percen át:
1. Vizualizáljunk valakit, aki szenved, olyan élénken, ahogy csak tud-
juk. Lehet az egy beteg barát vagy rokon, egy kolléga, akinek munkahelyi
problémái vannak, vagy egy szomszéd, akinek tönkrement a házassága.
Minél közelebb áll hozzánk az adott személy, annál erőteljesebb és vilá-
gosabb lesz a vizualizáció. (Aki olyan szerencsés, hogy nem ismer egyet-
len szenvedőt sem, az próbálkozhat egy általános személy elképzelésével,
aki lehet egy szemétszedő Delhiben, egy éhező szudáni gyerek vagy egy
rákbeteg a hospice-ellátásban.)
2. Minden belégzésnél képzeljük el, hogy átveszünk valamennyit a sze-
mély szenvedéséből. Érezzük a zsigereinkben! Ahogy belélegzünk, kép-
309
zeljük el, hogy a kín átjárja az orrlyukainkat, följut az orrunkba, és le a tü-

dőnkbe. Ha túl nehéz elképzelni, hogy mi magunk fizikailag átvesszük a
szenvedéseit, akkor képzeljük azt, hogy minden egyes belégzésnél enyhül
a szenvedő fájdalma. Ahogy belélegzünk, képzeljük el, hogy a fájdalom és
a kín elhagyja a testét, mintha a köd oszlana el a ragyogó napsütésben.
3. Minden egyes kilégzésnél képzeljük el, hogy a szenvedésből együtt-
érzés lesz. Irányítsuk az együttérzést a szenvedő felé. Ahogy kilélegzünk,
felé áramlik a lehelet, az empátia és a szeretet ajándéka, amely körbeveszi
őt, beléhatol, és csillapítja a fájdalmát.
Arra is van mód, hogy környezetünket a rugalmasságunkhoz igazít-
suk Ahhoz, hogy felgyorsítsuk a nehézségből való felépülésünket, ha le-
het, igyekezzünk kilépni a helyzetből, ahol a kudarc ért bennünket, és
keressünk olyan terepet, amely érzelmileg kevésbé terhelt. Ha például
épp veszekedtünk a párunkkal, vonuljunk el a hadszíntérről, de legalább-
is menjünk át egy másik helyiségbe. Ahhoz, hogy lassítsuk a helyrerázó-
dást, és képesek legyünk hosszabban és intenzívebben érezni a distresszt,
ennek az ellenkezőjével próbálkozzunk maradjunk benne a helyzetben,
amely a nehézségre emlékeztet, vagy vegyük körbe magunkat olyan dol-
gokkal, amelyek emlékeztetnek rá. Akadnak például olyanok, akik nem
éreznek szánalmat egy természeti katasztrófa áldozatai iránt. Ha szeret-
nénk kevésbé érzéketlenek lenni, megpróbálkozhatunk vele, hogy a hűtő
ajtajára vagy máshová egy földrengés vagy egy cunami áldozatairól ké-
szült képeket helyezünk. Ez segíthet átérezni a fájdalmukat.
Társas intuíció
Az tűnhet ésszerűnek, hogy a társas intuíció dimenziójában mindenki

a spektrum érzékeny végéhez közel szeretne elhelyezkedni. Elvégre az
érzelmi és társas intelligencia kutatásának eredményei szerint aki e te-
rületeken jó készségekkel bír, az sikeresebb a szerelemben, a munkában
és általában az életben. Az is lehetséges azonban, hogy ha túlságosan is
a társas jelekre és a társas eseményekre összpontosítunk az megzavar-
hatja a mindennapi életünket. Ha a munkatársainkkal csak úgy tudunk
310
űjrahuzai.ozva...
érintkezni, hogy folyton fölfogjuk azokat a néma üzeneteket, amelyek

két ádáz versenytárs között jönnek-mennek, akkor aligha fogjuk tudni
zavartalanul hozni a legjobb formánkat.
Aki a társas intuíció dimenziójának értetlen végére esik, annak az agyá-
ban a gyrus fusiformis jellemzően alacsony, míg az amygdala magas akti-
vitású. A másik véglet, a jó társas intuíció a gyrus fusiformis magas, illetve
az amygdala alacsony aktivitását tükrözi - ez teszi lehetővé a finom társas
jelek érzékelését. Míg a társas intuíció javításához a gyrus fusiformis ak-
tivitásának növelése és az amygdala aktivitásának csillapítása szükséges,
addig a hiperintuíció visszafogásában a gyrus fusiformis aktivitásának
mérséklése, illetve az amygdala aktivitásának fokozása hoz eredményt.
Ha a társas intuíció javítása érdekében növelni akarjuk a gyrus fusi-
formis aktivitását, az első lépés az odafigyelés. A társas jelek, különösen
az egészen finom jelek felismeréséhez nagyon oda kell figyelnünk arra,
ami körülöttünk történik: a hanglejtésre, a testbeszédre, az arckifejezé-
sekre. Ez alapvetően gyakorlat kérdése.
1. Kezdjük idegenekkel. Amikor nyilvános helyen vagyunk, válasz-
szunk ki egy párt vagy egy kisebb embercsoportot, és diszkréten figyel-
jük meg őket. Szenteljünk különös figyelmet az arcuknak, amely igen sok
társas információt hordoz. Jusson eszünkbe, hogy figyeljük meg mások
arcát, különösen akkor, ha valamilyen interakcióban vagyunk velük.
2. Figyeljük meg, vajon meg tudjuk-e előre mondani, hogy megérin-
tik-e egymást (vagy nem), hogy milyen közel mennek egymáshoz, és
hogy beszélgetés közben egymás szemébe néznek-e.
3. Menjünk közelebb hozzájuk (feltéve, hogy ezzel nem leszünk na-
gyon tolakodóak; javaslom, hogy nyilvános helyen, nagy tömegben pró-
bálkozzunk, vagy buliban, zsúfolt áruházban, esetleg egy mozi tömött
előcsarnokában). Figyeljük meg, hogy a beszélők hanglejtése megfelel-e
a testbeszédüknek és az arckifejezésüknek
4. Ha nem, akkor valamit félreérthettünk Jegyezzük meg a dolgot, és
alkalmazzuk a tanultakat a következő alkalommal.
5. Ha már úgy érezzük, viszonylag biztosan meg tudjuk ítélni, mit érez-
nek embertársaink, próbálkozzunk a barátainkkal és a kollégáinkkal.
311
A társas intuíciót a tudatos jelenlét meditáció révén is fejleszthetjük.

Ebben az esetben a társas jeleket tehetjük tudatosságunk tárgyává.
Nézzünk gyakran embertársaink szemébe, mivel az adja az érzelmi ál-
lapotról a legpontosabb jeleket. Paul Ekman honlapja (www.paulekman.
com) online tréninggel segít eligazodni a mikro-arckifejezések között
- ezek azok a tünékeny arckifejezések, amelyek mintegy központozzák
a társas interakciókat. Mivel igen rövid ideig tartanak, gyakran elvétjük
őket, és így lemaradunk bizonyos fontos társas jelekről. Jóllehet annak ku-
tatása, hogy egy ilyen tréning hatására jobban érzékeljük-e a társas jeleket,
még gyermekcipőben jár, valószínű, hogy bármilyen tréning, amely a tár-
sas jelek felismerésére tanít, növeli a fusiformis-terület és a sulcus tempo-
ralis aktivitását - ez a homloklebeny régiója, amely társas ingerekre adott
válasz folytán aktiválódik Azáltal, hogy szakavatottan olvassuk az arc és
a szemek nyelvét, a tréning eredményeként többet fogjuk figyelni ezeket a
jeleket, mivel értelmesebbek és érdekesebbek lesznek a számunkra.
A hang, a testtartás és a testbeszéd egyaránt társas jeleket és érzelme-
ket közvetít. Speciális gyakorlatok révén növelhetjük a kommunikáció
alábbi csatornái iránti érzékenységünket is:
1. Hogy az érzelmeknek a hangban megmutatkozó jellemzői iránti
érzékenységünket erősítsük, hunyjuk be a szemünket, amikor nyilvános
helyen, például aluljáróban, forgalmas kávézóban, reptéren vagy áru-
házban vagyunk, ahol barátok beszélgetnek, és figyeljünk a körülöttünk
hallatszó hangokra. Hangolódjunk rá bizonyos hangokra, és ne a tarta-
lomra, hanem a hanghordozásra összpontosítsunk.
2. Fogalmazzuk meg magunknak, hogy mit közvetít a hanghordozás:
derűt, örömöt, előérzetet, szorongást, stresszt stb. Ellenőrizzük magun-
kat úgy, hogy kinyitjuk a szemünket, és megfigyeljük, mi történik ezután.
Egy olyan találkozás, amely úgy ér véget, hogy az egyik fél elmegy, való-
színűleg inkább negatív, mint pozitív érzelmekkel írható le.
3. Most próbáljuk meg ugyanezt a testtartással és a testbeszéddel.
Ahogy megfigyelünk egy beszélgetést, vegyük észre, hogyan viszonyul-
nak egymáshoz a beszélgetőtársak, hogyan ülnek vagy állnak.
4. Jelöljünk ki egy csatornát - a hanghordozást, a testbeszédet -,
amelyre egész nap odafigyelünk. Ahogy kommunikálunk, dolgozunk, és
űjrahuzai.ozva...
megfigyeljük a családunkat, a barátainkat vagy a kollégáinkat, keressük a

lehetőségét, hogy - még ha csak egy percre is - eltávolodjunk a helyzettől,
és viselkedjünk megfigyelőként, ne résztvevőként. Attól függően, hogy
melyik csatornára összpontosítunk, gyakoroljuk az 1., 2. vagy 3. lépést.
5. A következő napon váltsunk csatornát, és ismételjük meg a gya-
korlatot.
Ügy vélem, az olvasó le lesz nyűgözve attól, hogy egy ilyen egysze-
rű gyakorlat milyen rövid idő leforgása alatt képes növelni a társas jelek
iránti érzékenységünket.
Ha úgy érezzük, hogy túlterhelnek bennünket azok a jelek, amelyeket
az emberek közvetítenek nekünk, akkor nagy valószínűséggel inkább a
társas intuíció értetlen vége felé szeretnénk elmozdulni, ami azt jelenti,
hogy a fusiform-területre ráfér egy kis lazítás. (Csak hogy világos legyen,
ilyenkor arról van szó, hogy kevesebb társas jelet fogadunk és fogunk
fel, nem pedig arról, hogy azok ránk tett hatását csökkentjük; ez utóbbi
a rugalmasság dimenziójának funkciója, tehát ha valaki „pszichés szi-
vacsnak" érzi magát - mert a környezetében élők érzéseit a saját kárára
magába szívja -, akkor olyan gyakorlatokat kell végeznie, amelyek ré-
vén a rugalmasság dimenzió gyorsan helyrejövő vége felé mozdul el.)
Ne nézzünk az emberek szemébe. A figyelmi tréninget használjuk arra,
hogy elvonjuk a figyelmünket, és ne koncentráljunk intenzíven az em-
berek testnyelvére és a hanghordozásukra. Ha kevésbé foglalkoztatjuk a
gyrus fusiformis területét, csökkentjük az alapszintű aktivitását, és nem
leszünk annyira tudatában a társas jeleknek.
A környezetünkön is végrehajthatunk néhány változtatást, hogy job-
ban idomuljon a társas intuíciónkhoz. Ha a dimenzió értetlen végén
foglalunk helyet, és ez meg is felel nekünk, rendezzük úgy a napi rutin-
tevékenységeinket, hogy viszonylag kevés időt töltsünk emberek, főleg
idegenek között. így korlátozzuk azoknak a helyzeteknek a számát, ame-
lyekben félreérthetjük az embereket, vagy amikor nem értjük a társas
jeleket. Ugyanezt a hatást érhetjük el akkor is, ha otthonról dolgozunk.
Ha viszont a társas intuíció dimenziójának másik végén helyezkedünk el,
és könnyen kizökkentenek bennünket a társas jelek, korlátozzuk a tár-
sas interakciókat a nap bizonyos időszakaira, amikor nem zavarnak ösz-
313
sze bennünket. Ha előre eltervezett munkaszünetekben, étkezési időben

érintkezünk másokkal, és nem bármikor a nap folyamán, az csökkent-
heti ezt a fajta zavart. Az ilyen diákoknak jobb, ha elvonultan tanulnak,
és nem könyvtárban, kávézóban vagy valamilyen nyilvános térben, ahol
folyamatos a társas érintkezés lehetősége.
Ha nem tudjuk megfelelően megítélni a szociális kontextust, az olyan

érzelmi válaszokhoz vezethet, amelyek az egyik helyzetben megfelelőek,
de egy másikban nem. Helyénvaló, ha megrémülünk egy veszélyes hely-
zetben, de nem az egy biztonságos szituációban; ha nem tudjuk a kettőt
megkülönböztetni, elképzelhető, hogy poszttraumás stresszt élünk át.
A kevésbé gyakori másik véglet, ha túlságosan is érzékenyek vagyunk,
azzal járhat, hogy elveszítjük önmagunkat: azon kapjuk magunkat, hogy
a különböző kontextusoknak megfelelően változtatjuk a viselkedésünket.
Ebben az esetben az lenne a kívánatos, ha kevésbé lennénk kontextus-
érzékenyek. A nagyon kontextusérzékenyeknél erős a kapcsolat a hippo-
campus és a prefrontális kéreg azon területei között, amelyek a végrehaj-
tó funkciókat ellenőrzik, illetve a neocortexben a hosszú távú emlékeket
őrzik. Az érzéketlen embereknél ezek a kapcsolatok gyengébbek.
Nem sok kutatást végeztek arra vonatkozóan, miként erősíthetők
vagy gyengíthetők ezek az összeköttetések. A leginkább használható
adatok a poszttraumás stressz kutatásából származnak, különösen az
expozíciós terápiából. Ez a beavatkozás abból áll, hogy biztonságos kör-
nyezetben fokozatosan egyre közvetlenebb módon teszik ki a beteget
annak a jelnek, amely a traumát okozta. Ha például egy nőt egy sötét
utcán megtámadtak, és valahányszor elmegy otthonról, rettegni kezd,
akkor a terapeuta megpróbálkozhat azzal, hogy először légzőgyakorla-
tot tanít neki, amely nyugodttá teheti az áldozatot a rémítő jellel szem-
ben. Aztán arra kéri, hogy képzelje el az utcát, ahol a támadás érte. Ha
ez megvan, a terapeuta elkísérheti a nőt előbb az utca környékére, aztán
abba a bizonyos utcába is - de mindig nappal, és mindig olyasvalaki
társaságában, akiben a nő megbízik Feltéve, hogy a környék nappal biz-
314
űjrahuzai.ozva...
tonságos, a terápia segít az áldozatnak megkülönböztetni a nappal és az

éjszaka kontextusát. Az expozíciós terápia lényege, hogy segít a páciens-
nek szembeállítani a jelenlegi kontextus biztonságát a trauma kontextu-
sának veszélyével.
Az expozíciós terápia sikerére alapozva föltételezhetjük, hogy a kon-
textusérzékenységjavításának általános stratégiája az, hogy fokozatosan
hozzászoktatjuk magunkat ahhoz, ami félelmet vagy dühöt vált ki be-
lőlünk.
1. Ahhoz, hogy el tudjunk lazulani, indítsunk a hatha jóga egy egysze-
rű légzéstechnikai gyakorlatával. Hunyjuk be a szemünket, és figyeljünk
a légzésünkre, mintha a tudatos jelenlét meditációt végeznénk, számol-
juk, meddig tart a belégzés és a kilégzés.
2. Lélegezzünk ki és be hétszer, majd nyújtsuk meg a légzési ciklusun-
kat, hogy egy másodperccel tovább tartson. Addig növeljük a hosszát,
amíg még jólesik, aztán folytassuk a gyakorlatot a hosszabb légzéssel még
öt percig.
3. Figyeljünk oda, hogy a belégzés és a kilégzés ugyanannyi ideig tart-
son. Ha az egyik hosszabb, próbáljuk a másikat is ugyanaddig elnyújtani,
hogy mindkettő egyforma hosszúságú legyen. Folytassuk ezt öt percig,
utána nyissuk ki a szemünket.
Ha a légzőgyakorlat már megy, folytassuk a kontextustréninggel. An-
nak a főnöknek a példáját használom, aki annyira idegesítő, hogy már at-
tól kiver a víz, ha csak rágondolunk, és ez az idegesség a magánéletünkbe
is beszivárog. Ugyanez az elv alkalmazható bármilyen más szorongás és
félelem esetén.
1. Készítsünk egy listát a főnökünknek azokról a hangulatairól és vi-
selkedésformáiról, amelyekből elegünk van. Lehet, hogy munkaidőben
folyton az íróasztalunk körül bóklászik. Lehet, hogy délután 5 előtt öt
perccel ott matat körülöttünk, és lesi, nehogy akár csak egy perccel előbb
elmenjünk. Talán mindig lefitymálja a jelentésünket és egyéb munkáin-
kat, amiket beadunk. Legyünk olyan részletesek és életszerűek, amilye-
nek csak tudunk.
2. Biztonságos környezetben, mondjuk, otthon, hétvégén óvatosan,
lépésről lépésre idézzünk fel a főnökünkkel kapcsolatos képeket. Kép-
315
zeljük el pontosan, ahogy minden délután, munkaidő végén bennünket

néz. Képzeljük el az arcát, ahogy beleolvas a dolgainkba.
3. Ezzel párhuzamosan végezzünk légzőgyakorlatot. Folytassuk ezt
mindaddig, amíg kényelmesen és nyugodtnak nem érezzük magunkat
annak ellenére, hogy épp főnökünk fürkész tekintetét képzeljük el, és azt
a szokását, hogy az íróasztalunk fölé hajol. Nagyjából tizenöt percet tölt-
sünk el ezzel a gyakorlattal.
Arra számíthatunk, hogy az első eredményeket négy alkalom után
észleljük, és az az egy óra, amit erre fordítunk, bőven megtérül. Azáltal,
hogy jobban meg tudjuk különböztetni a munkahelyi és az otthoni kon-
textust, a gyakorlat segít, hogy más kontextusokat is meg tudjunk külön-
böztetni, és a kontextusnak megfelelő érzelmi válaszokat tudjunk adni.
Bár olyan vizsgálatot nem végeztek, amely összehasonlítja a tréning előtt
és után mért agyi aktivitást, az a tény, hogy az expozíciós terápia segít a
poszttraumás stresszen, arra utal, hogy a hippocampus és a prefrontális
kéreg, illetve a neokortex más területei közötti kapcsolatok erősítése ré-
vén működik.
Nem folyt olyan kutatás, amely kifejezetten arra fókuszált volna, hogy
az embereket hogyan lehet a kontextusérzékenység dimenziójában az ér-
zéketlen véglet felé elmozdítani. Ám ha úgy érezzük, hogy az érzékeny
véglettől való elmozdulás megkönnyítené, hogy ne folyton az adott hely-
zethez szabjuk a viselkedésünket, amitől aztán túl mesterkéltnek érez-
zük magunkat, azt javaslom, hogy fejlesszük az ön-tudatosságunkat. Ha
jobban tudatában vagyunk a gondolatainknak, érzéseinknek, testérze-
teinknek, az segíthet úgy szabályozni az érzelmi válaszainkat, hogy ne
befolyásolja őket olyan könnyen a külső kontextus.
A környezetünket is átrendezhetjük úgy, hogy alkalmazkodjon a kon-
textusérzékenységünkhöz. Ha nem vagyunk különösebben érzékenyek,
csökkentsük minimálisra a különféle kontextusok számát, amelyekbe be-
lekerülünk Olyan összejövetelekre járjunk, ahol sok ismerősünk van, és
ne menjünk vadidegenek közé. Ha utazunk, hozzánk közel álló személy-
lyel utazzunk, így, bár a fizikai környezet új, a társaság legalább ismerős
és megszokott lesz. Ha azonban a másik végleten helyezkedünk el, tehát
nagyon is érzékenyek vagyunk, és a kontextus legkisebb változásához is
316
űjrahuzai.ozva...
olyan mértékben hozzá akarjuk igazítani a viselkedésünket, hogy már

hamisnak érezzük magunkat, próbáljuk korlátozni a kontextusok szá-
mát, amelyekben részt veszünk, hogy csökkentsük azoknak az új inge-
reknek a számát, amelyek önreprezentációnk megváltoztatására késztet-
nek. Erről majd eszünkbe jutnak elménknek azok az alapvető szokásai,
amelyek minden kontextusban állandóak.
Változtassuk meg az elménk - megváltozik az agyunk
Azok a gyakorlatok, amelyeket ebben a fejezetben bemutattam, az agy

megváltoztatása révén működnek. Akár évezredes kontemplatív hagyo-
mány, akár 21. századi pszichiátriai technika ihlette, valamennyi az érzel-
mi stílus egyes dimenziói mögött meghúzódó neurális rendszert változ-
tatja meg. Mielőtt eldöntjük, hogy módosítjuk valamelyik dimenzióban
elfoglalt helyünket, végezzünk alapos önvizsgálatot, hogy vajon akadá-
lyoz-e bennünket abban, hogy olyanok legyünk, amilyenek lenni sze-
retnénk, és hogy olyan életet éljünk, amilyenre vágyunk. Ehhez persze
tudatosság szükséges, olyasmi, amiből nincs sok, amikor például éppen
az a kérdés, hogyan reagálunk az érzelmi megpróbáltatásokra. Remélem,
a 3. fejezet kérdőíve segített ebben. És azt is remélem, hogy ugyanezzel
a tudatossággal azt is látta az olvasó, hogy mai énünk nem feltétlenül
azonos holnapi énünkkel, de az érzelmi stílus a miénk, és alakítható. Az
érzelmek segítenek, hogy értékeljünk másokat, és értékeljük a bennünket
körülvevő világot; az érzelmek teszik értelmessé és töltik meg tartalom-
mal az életet. Kívánom, hogy minden olvasóm tudatosan érezze jól ma-
gát, és segítsen ebben másoknak is.
317

Correos Electrónicos Pszichológia - Richard-J-Davidson-Sharon-Begley-Az-Agy-Erzelmi-Elete PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Correos Electrónicos Pszichológia - Richard-J-Davidson-Sharon-Begley-Az-Agy-Erzelmi-Elete PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Richárd J.

Az ismert és elismert agykutató, Richárd J. Davidson e kérdések meg-

Davidson szerint mindannyiunkat hat alapvető „érzelmi stílus" -

A szerző arra is ajánl stratégiát, hogy az olvasó hogyan ismerje meg

Martin Seligman: Az optimista gyermek

AZ AGY ÉRZELMI ÉLETE

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

ISBN 978 963 05 9415 8

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított

Első magyar nyelvű kiadás: 2013

© Richárd J. Davidson, Sharon Begley 2012

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és

Bevezetés: Tudományos felfedezőút 7

2. Az érzelmi stílus fölfedezése 33

3. Ismerjük meg érzelmi stílusunkat! 69

4. Az érzelmi stílus agyi alapjai 96

5. Hogyan alakul ki az érzelmi stílus? 125

7. A normális és az abnormális, és amikor a „más" kórossá válik . . 184

8. A plasztikus agy 213

9. Coming out 232

10. A szerzetes a gépben 256

II. Újrahuzalozva, avagy gyakorlatok az érzelmi stílus

Ez a könyv a személyes és szakmai utamat írja le, amelynek során meg-

Harminc éve dolgozom az affektív agykutatás területén,1 több száz ku-

1 R. J. Davidson: Affective Style, Psychopathology, and Resilience: Brain Mechanisms

ból és Irakból visszatérő veteránoknak abban, hogy leküzdjék a stresszt

3 P. Ekman, R. J. Davidson (eds): The Nature of Emotion: Fundamental Questions. New

az érzelmi állapotok többnyire elmúlnak, és egy következőnek adják át

4 R. J. Davidson: Affective Style and Affective Disorders: Perspectives from Affective

A pszichológia tudománya újabban nagy élvezettel termel ki magából

önmagára vonatkozó igazságokat, pusztán intuíció vagy alkalomszerű

tárgyak a földre hullanak valamint az újabbakat is - azazhogy a nagy

mindig van jelen az összes dimenzió. Az emberek többségénél azonban

igen kevés pszichológus kutató érdeklődött. Ami kevéske érdeklődést

ték, hogy az agynak vannak a gondolkodásnak és vannak az érzelmek-

a dalai lámának: részint, hogy személyesen fogom tanulmányozni a me-

Aki bízik az önsegítő könyvekben, a népszerű pszichológiai cikkekben

mélyre szabott gyógyszerezés kora, amikor is ugyanarra a betegségre

Agykutatóként pályafutásom során több ezer embert láttam, akiknek

5 T. Li, L. A. Lange, X. Li, L. Susswein, B. Bryant, R. Malone, E. M. Lange, T.-Y. Huang D„

az emberek miként reagálnak a pályafutásuk során elért győzelmekre,

Minden pillanat számtalan lehetőséget kínál arra, hogy működés köz-

ritka az az utazás, amikor ne lenne alkalmam némi terepmunkára. Mint

Készséggel elhiszem, hogy egyes emberek számára súlyosabb követ-

Az érzelmi stílus számos kapcsolódó kérdést vet fel. A legkézenfek-

Hogy ne hagyjam kétségek közt az olvasót - és jobban megvilágítsam,

változások révén nyomon követhetők, akkor a hat dimenzió teljes egé-

A hat érzelmi stílust véletlenül fedeztem föl, miközben az emberi ér-

Ez szinte a kezdetektől világos volt. Az volt a reveláció, amikor sike-

Lényeges, hogy az érzelmi stílus valamennyi dimenziója bizonyos agyi

6 I. Gauthier, M. J. Tarr, A. W. Anderson, P. Skudlarski, J. C. Gore: Activation of the

Jóllehet a limbikus rendszerről - benne az amygdaláról és a striatumról is -

7 N. Kanwisher, J. McDermott, M. M. Chun: The Fusiform Face Area: A Modulé in Hu-

fusiformis aktivitása. Mint a 7. fejezetben leírom, fölfedeztük, hogy en-

8 T. Elbert, C. Pantev, C. Weinbruch, B. Rockstroh, E. Taub: Increased Cortical Repres-

sét vagy csökkenését, valamint az agyunkon folyamatosan át- meg át-

10 A. Pascual-Leone, A. Amedi, F. Fregni, L. B. Merabet: The Plastic Humán Brain Cor-

Nem azt mondom, hogy elméletileg lehetséges megváltoztatni a he-

Most vagyunk tökéletesek - ideje változni

olvasónak a hat érzelmi stílus leírásánál, hogy egyes szélsőségek már-már

Az érzelmi stílus fölfedezése

Ha azt mondom, hogy az érzelmek tanulmányozása nem volt különö-

11 H. A. Simon: Motivational and Emotional Controls of Cognition. Psycholagy Review