Osiris Könyvtár

~
Ennek a kötetnek a világújdonsága a szocio-
metriai adatok értelmezésének, elemző mód-
szerének leírása volt első megjelenésekor,
1971-ben. A könyv a szociálpszichológiai gya-
korlat számára készült, pontos útmutatást ad
a szociometriai felméréshez, a szociogramok
készítéséhez, a társkapcsolati mutatók kiszá-
mításához. Módszert ad a kisebb-nagyobb
közösségekben kialakult kötődések, válasz-
tások, csoportosulások, társas viszonylatok,
konfliktusok feltárásához.
A mikroszociológia elvi és történeti ismerte-
tése mellett a könyv négyszáz intézmény fel-
mérésével alapozza meg a szociometria tech-
nikájának vizsgálati, számítási és értelmezési
lehetőségét.
Most harmadik kiadásban jelenik meg.

880Ft

11111;11!1I!11111!!li11!11! 111
2 11-4006 747017
Kczössegek reJtett h
ISBN 9633791995
880.- Fl
NEXT-AIXI Sof'twa„e
 Harmadik kiadás
© Osiris Kiadó, 1996
©Mérei Ferenc jogutódja, 1996
A kiadásért felel GyurgyákJános
Olvasószerkesztő Koltai Mária
Műszaki szerkesztő Kapitány Ágnes
Sorozatterv Környei Anikó
A szedés és a tördelés az Osiris Kft.
számítógépes rendszerén készült
Tördelő Szeles János
A nyomás és a kötés
a Széchenyi Nyomda Kft. munkája
Győr 96.K--480
Felelős nyomdavezető Nagy Iván ügyvezető igazgató
ISBN 963 379199 5
ISSN 1219-7718
ELŐSZÓ
A szociálpszichológiát mint tudományos és alkalmazható isme-
retrendszert a szervezés társadalmi igénye hozta létre.
A szervezés pszichológiai oldaláról nézve előrelátás.
A szervezőnek gondolnia kell arra, hogy a tervbe vett feladat
irányítása során milyen váratlan események merülhetnek fel,
milyen akadályok hátráltathatják a megoldást, milyen konflik-
tusokat kell kiküszöbölnie, s mindehhez milyen eszközöket
vehet igénybe. Akit a megtervezett feladat végrehajtásában a
zökkenők, a nehézségek váratlanul, meglepetésként érnek, az a
szervezés folyamán elsiklott valamilyen probléma fölött, s így
szükséges lépéseket mulasztott el.
Az előrelátásnak az a feltétele, hogy a szervező tagolja a
feladatot, műveleti egységekre bontsa a végrehajtást, kímélje az
időt, meghatározza a műveletek sorrendjét.
S ahogy a feladatot bontani kell, éppen úgy tagolni kell a
társadalmi teret is, amelyben a feladatot végrehajtják. Márpedig
bármely feladat társadalmi terét vizsgálom, bonyolult viszony-
latrendszerre bukkanok. Tekintet nélkül arra, hogy a társadalmi
tér - amelyben a szervező embereket, erőket mozgósít a feladat
végrehajtására - üzem vagy hivatal, nevelőintézmény vagy
katonai egység, sportegyesület vagy szórakozóhely, bizonyos
az, hogy a látszólag homogén társadalmi mezóben kis egységek
jönnek létre; párok, baráti össze tartozások, családi kapcsolódá-
sok, érdeklődési körök, érdekegységek keletkeznek. Az egyes
ember nem önmagában vesz részt a tevékenységben, hanem
viszonylataival, kapcsolataival együtt.
Ahogyan a szervezőnek előre kell látnia, hogy a várható
időjárás hogyan befolyásolja az anyagok tárolását, ahogyan
előre kell látnia, hogy egy terepen az építkezések hogyan mó-
dosíthatják az anyagmozgatást és a közlekedést, éppen úgy
előre kell látnia azt is, hogy milyen konfliktusok jöhetnek létre
a tevékenységben részt vevő emberek között. Előre kell látnia,
5
hogy a mozgósított csoportban kik lesznek a véleményformá- eljárások összeállítása a szervezési feladatkörben dolgozó
lók, s milyen csatornákon át terjedhetnek a híresztelések. üzemszociológus, munkapszichológus, iskolapszichológus
Ahogy~n a szervezőnek szüksége van a terep építkezési és számára.
közlekedési térképére, éppen úgy szüksége van a társadalmi Most, hogy e könyv kiadásával munkámnak egy hosszú sza-
mező csoportosulásainak, kapcsolódásainak a térképére is. kaszát lezárom, mindenekelőtt köszönetet kell mondanom J. L.
Ez a térkép a szociogram, s előállítási módja a szociometria. Morenónak, akinek gondolatmenetét folytattam {jóllehet le-
Alapgondolata és módszertani kidolgozása J. L. Moreno ro- ágaztam róla), Szalai Sándornak és René Zazzónak, akik szociál-
mániai születésű amerikai pszichiátertől származik. Ez a kivi- pszichológiai munkáimnak első bírálói voltak, s ezzel irányítot-
telezésben egyszerű, áttekinthető módszer az egész világon tak és megerősítettek mikroszociológiai kutatásaimban. -
elterjedt. Mint szociálpszichológiai eszközrendszert alkalmaz- Köszönettel tartozom közel ötven munkatársamnak, akik a
zák olyan intézményekben, amelyeknek működése embercso- munkaigényes vizsgálatokat elvégezték, és nagy körültekintést
portok mozgatását, egybehangolását, szervezését teszi szüksé- igénylő feldolgozásunknak a terhét viselték.
gessé.
Magyarországon a felszabadulás óta a hazai feltételeknek Budapest, 1970. december 12.
megfelelő több szempontú szociometria technikáját dolgoztuk Mérei Ferenc
ki. Ennek elveit, vizsgálati, számítási és értelmezési módszerét
foglaltam össze itt közreadott munkámban; ehhez több mint
négyszáz intézményes egység (iroda, üzem, iskolai osztály, ne-
velőotthon, sportegyesület) társkapcsolatainak a térképét, szo-
ciogramját használtam fel.
A témakörben eddig kiadott közlemények is jól vázolták a
szociometriai vizsgálat tedmikáját: a felvételt, az ábrázolást, a
számítást. Világszerte igen keveset mondott azonban a kiterjedt
irodalom ezeknek az adatoknak az értelmezéséről: az elemző
módszerről, amelynek segítségével a szervezésben, a vezetés-
ben felhasználható támpontokat olvashah.mk le a szociometriai
felmérés adataiból. Főként ezt a hiányosságot igyekeztem kikü-
szöbölni. Vizsgálataimban arra törekedtem, hogy a szociomet-
riai adatok jelentését határozzam meg, és kibontsam azokat a
társas viszonylatokat, történéseket, konfliktusokat, amelyek a
számok és a vonalak mögött meghúzódnak.
Ez a könyv a szociálpszichológiai gyakorlat számára készült.
Elvi vonatkozásainak és történetének ismertetése mellett pon-
tos útmutatást nyújt az alkalmazáshoz: a szociometriai felmé-
réshez, a szociogramok mint a kapcsolódások térképének az
elkészítéséhez, a társkapcsolatimutatókkiszámításához és min-
denekfölött ezek értelmezéséhez.
Első fejezete annak a munkánknak, amelynek célja a szociál-
pszichológiai gyakorlat eszközrendszerének a kialakítása, a ha-
zai igényeknek és feltételeknek megfelelő szociálpszichológiai

6
 1.

A MIKROSZOCIOLÓGIA
JELENSÉGVILÁGA

Az ember beleszületik a társadalomba: a családba, amelytől

nevét kapja; valamely társadalmi rétegbe, amely megjelöli egy-
részt induló státusát az életben, másrészt azt a csoportot is,
amelyben népszámlálási adatként jelenik meg. Az adott társa-
dalmi és termelési forma tehát meghatározza az ember első
perspektíváját, és kijelöli életlehetőségeinek határait.
Az ember awnban nemcsak születésekor lép be kész társadal-
mi alakzatokba, hanem életének késóbbi fordulataiban is: isko-
lába jár, termelési egységeknek, egyesületeknek, szervezeteknek
lesz a tagja. Olyan alakzatok ezek, amelyeknek szabályrendsze-
re rögzített, s szokásai már az ő belépése előtt kialakultak.
De az ember nemcsak részese, nemcsak passzív megélője
mindannak, ami társadalmi, hanem alakítója is; állampolgári
jogainak érvényesítésével, a társadalmi szervezetekben kifejtett
tevékenységével befolyásolja, formálja, végső fokon átalakítja a
készen kapott intézményrendszert.
A közvetlen alakító tevékenységen kívül az egyén társas
visszahatása rejtettebb, alig észrevehető módon is érvényesül-
het. A készen kapott szabályrendszeren belül is mindig kínál-
kozik lehetőség egyéni indítékok érvényesítésére. A társas
viselkedés formái a legtöbb élményhelyzetben, valószínűleg
minden rétegcsoportban elég árnyaltak ahhoz, hogy az egyén
választhasson, s választásával, ha szűk határok között is, de
követhesse érdeklődését, személyes indítékait, esetleg kifejezés-
re juttassa érzelmeit.
Az egyén minden társas reakciójával elfogad egy magatartási
sémát, és valamiképpen - akárcsak ámyalatként - bevonja vi-
selkedésébe azt az értékrendszert, amelybe ez a séma beletarto-
zik. Köszönési szokásaival például a „régi vágásút" vagy az
„újmódit" hangsúlyozhatja, öltözködésével konformista vagy
nonkonformista színezetet adhat személyiségének. S ezzel az
ember nemcsak önmagát alakítja külső mintára, hanem akarva-

9
akaratlan állást foglal az értékrendet illetően is. Ez az állásfog-
lalás pedig, ha szűk körben is, ha a társadalmi történések dina-
mikájában elenyészően is, de módosítja az értékeket. A válasz-
tott viselkedésforma értéke nagyobb vagy kisebb aszerint, hogy
az egyén milyen helyzetet foglal el abban a csoportban, amely
tanúja visell<.edésének, vagy hogy miként viszonyul hozzá az,
akihez ez a magatartása szól.
Amikor az egyén választ, például könyvek, filmek, dísztár-
gyak vagy akár kozmetikai megoldások között, részint külső
mintákat, befolyásokat követ, részint pedig választásával maga
is mintává válik; a közízlés elfogadásával vagy elutasításával és
egyéni szempontjainak, eredeti látásmódjának ér:ényesítésév_el
hozzájárul a társadalmi ízlés alakításához. Amikor az egyen
véleményt mond művészetről, politikáról, szokásokról, hatás-
sal van a közvélemény alakulására; amikor pedig véleményét,
ítéletét indokolja, magyarázza, érvekkel támasztja alá, egyszer-
smind megszilárdítja vagy lazítja azt a társadalmi értékrend-
szert, amelyben ítél; s ez azt jelenti, hogy bizonyos megnyilvá-
nulásokat negatív, másokat pozitív irányba tol el a normán.
Azokban a viselkedésmódokban, amelyekben valaki az íz-
lést, az értékrendet, a közvéleményt alakítja, megragadhatjuk
az egyéninek és a társasnak a találkozását. Olyan helyzetek,
olyan pillanatok ezek, amelyekben az egyén módosítja, szemé-
lyiségének megfelelően átszínezi a készen kapott, az átvett tár-
sadalmi anyagot, anélkül, hogy ezt tudná; kicsit hozzáad vagy
kicsit elvesz belőle, árnyalja, hangsúlyozza, esetleg átalakítja az
értékskálát.
A társadalmi és az egyéni meghatározók találkozását, együt-
tes hatását tehát kétféle - vagy talán egyféle, de kétarcú -
történésben ragadhatjuk meg: az egyik az a folyamat, ahogyan
a társadalmi befolyás eléri és mintakövetésre készteti az egyént,
a másik az a mód, ahogyan az egyén a minta pontos követésével
vagy átalakításával, esetleg elutasításával, a befolyás elfogadá-
sával, módosításával vagy elhárításával visszahat magára a
mintára és egyben mindenkire, aki ennek a történésnek részese
vagy tanúja.
Ezt az együttes hatást nehéz lenne úgy elképzelni, mint ön-
magukban adott, szinte egymástól függetlenül bontakozó té-
nyezők dinamikus egymásra hatásaként létrejövő kompro-
misszumot.
10
A szociálpszichológiai elemzés másféle magyarázatot érlelt
m~~n a valóságnak egy olya1; sajátos'. elemezl~~tő szintje,
amelyben az egyéni rásimul a tarsadalrm tende1~ciara. Van az
b ri viselkedés alakulásának egy olyan tartomanya, amelyre
em ;yéni és a társas közvetlen ötvöződése jellemző. Az emberi
~;r~énéseknek, hatásoknak, élményeknek ebben a tartományá-
ban a társas és az egyéni mint elvárás és érzelmi feszültség, mint
minta és benyomás, mint norma és választás, mint felszólító
jelleg és szükség~et csa~ együtte:en, egybe~or:ódv~ leh~t jelen.
Zazzo, aki ezt a 1elensegtartomanyt a szocmhsta ihletesu cso-
portlélektan számára meghatározta, azt emelte ki, hogy ezek-
ben a történésekben az egyéni és a társas egybetartozása szét-
bonthatatlan; a két mozzanat konszubsztanciális, csak elemzés-
sel választható külön.
Ez a tartomány a mikroszociológia világa, amely sajátos, jól
elhatárolható jelenségkört ölel fel; minőségrendjét tekintve kü-
lönbözik mind a szoros értelemben vett egyénlélektani befolyá-
soktól, mind pedig a szociológiai történésektó1. A mikroszocio-
lógiai megismeréstől nem abban tér el, hogy kisebb egységekre
terjed ki - mint Zazzo írja -, nem azért kapta ezt a nevet, mert
az általa vizsgált csoportok kicsinyek. A mikroszociológia nem
miniatűr szociológia; nem a társadalmat vizsgálja lombikban,
hanem azokat a sajátos társas történéseket- az egyéni és társas
találkozását-, amelyek csak ebben a „lombikban": a kiscsoport-
ban játszódhatnak le. S az egyénlélektani elemzésektől sem
kiterjedésében különbözik; nem abban, hogy a mikroszocioló-
giai helyzet eleve több személyt foglal magába. Minőségrendjé­
be a magányos ember is beletartozik, hiszen ő is társadalmi
indítású, aki közeli környezetétől átvett anyagot interiorizál.
Tetteiben és gondolkodásában, sőt képzeletében és álmaiban is
érvényesül társas kapcsolatainak, társadalmi helyzetének a ha-
tása.
A mikroszociológiai jelenségvilágnak nagyjából pontos körül-
írását s a szociológiától és az egyénlélektantól való elhatárolását
az a tapasztalat teszi lehetővé, hogy a társadalmi hatások egyé-
nileg árnyalódnak, az egyéni adottságok pedig környezeti ha-
tások szerint bontakoznak ki.
A mikroszociológiában a valóságnak az a sui generis tarto-
mánya tárul fel, amelyben a rokonszenvi és ellenszenvi feszült-
11
ség közvetlenül áttevődik társas aktusba. Ezen a szinten szö-
vődnek a társkapcsolatok, s alakul ki az emberi kötődések há-
lózata.
Ebben a mikromilióben az indítékok még énközeliek, érzel-
mileg telítettek, ·a beállítódás és szükségleti feszültség, a szán-
dék és félelem, a szolidaritás és vetélkedés közvetlenül megmu-
tatkozik, és itt ölti fel azokat a magatartási sztereotípiákat,
amelyek az egyén tapasztalatainak, szokásrendszerének
megfelelhetnek. Itt játszódik le az indulati feszültségek és a
társadalmi elvárások szembesítése, s ezzel a tényleges visel-
kedésnek - a cselekvésnek, a választásnak, az ítéletnek - az
anticipációja.
A mikromiliő tehát olyan kitüntetett tartománya a társadal-
mivá válás folyamatának, amelyben a személy mint a társadal-
mi értékek hordozója és alakítója, mint társadalmi indítékok
alapján önszabályozó, autonóm lény kialakul. A folyamat azért
is van szükségszerűen a mikromiliónöz kötve, mert ezen a
szinten érvényesülnek azok az együttes hatások, amilyen a
páreffektus és a csoporttöbblet, és itt valósulnak meg a viselke-
dési sémák anticipációjában a társadalmi elvárások.
A mikroszociológiai tartomány létezését legjobban az a mód
szemlélteti, ahogyan egy személy magáévá tesz valamilyen
mintát vagy értéket. Az is igaz, hogy a tömegkommunikációs
eszközök széles körben terjesztik a cselekvési, választási és
véleménysablonokat; ráhangolnak bizonyos sztereotípiákra,
hozzásegítenek a megszokás, az ismerősség élményéhez, a be-
nyomások rögzítéséhez; s ezzel kétségtelenül megalapozzák a
hatáskeltést. De ahhoz, hogy valóban úgy cselekedjünk, úgy
válasszunk, úgy formáljunk véleményt, ahogyan a sztereotípia
sugallja, szükség van a mikromiliő átkapcsolására. A tömeg-
kommunikációval sugárzott minták a mikromiliő sajátos, alig
észrevehető közvetítésével mennek át életünkbe.
A hatás érvényesülés~nek útját a mikromiliő közegében több
vizsgálatban észleltük. Onismereti és kontaktometriai vizsgála-
taink keretében explorációs módszerrel -az élettérre vonatkozó
irányított kikérdezéssel - azt tapasztaltuk, hogy az egyébként
elterjedt sztereotípiák aktív alkalmazásának, sőt még átvételé-
nek is elengedhetetlen közvetítő tartománya a mikromiliő. Az
újságban olvasottak, filmen látottak vagy rádióban hallottak
önmagukban többnyire nem elegendőek a cselekvéshez. Amit
12
készen kapunk, az csupán a cselekvés nyersanyaga, választási
lehetőség. S ebből a szempontból mindegy, hogy a hatások
tartalma és a ráhatás vagy a befolyásolás ténye elér-e az egyén
tudatáig vagy sem. A realizáláshoz, az elterjedt sztereotípiák
konkrét átvételéhez még szükségesek a mikroszociológiai vá-
lasztások is: a személyes minták, a környezetünkben élő véle-
ményvezérlők.
Egyik ilyen vizsgálatunk tárgya a névadás volt. Tudjuk, a
keresztneveknek is van divatjuk. A nevek gyakorisági ranglis-
táján öt-tíz évenként előreugrik egy-egy név, s ha eddig a meg-
felelő nemben minden nyolcvanadik vagy századik újszülött-
nek adták ezt a nevet, most a divathullám hatására minden
negyvenediknek vagy ötvenediknek. Ezeket az áramlatokat je-
lentékenyen befolyásolják a történelmi események. Volt például
egy olyan évtized, amikor a ranglistán előreugrott a Habsburg
főhercegek neve. S olyan is volt, amikor sokan választottak
nevet a hun-magyar mondakörnévtárából. A divatba jött nevek
a sajtóban és a filmekben is sokszor fordulnak elő, így még
ismerősebbek lesznek, s ha névválasztásra kerül sor, még in-
kább az előtérbe kerülnek. De az esetek többségében mégis a
személyes minta a végső döntés támpontja.
Kikérdezéssel nemegyszer feltárulnak a személyes minták.
Például egy ismerős családban úgy hívják a gyereket, mint azt
a személyt, aki a vizsgált névadó értékrendszerében pozitív
szerepet játszik, mert „ott jól nevelik a gyerekeket", „mindig
nagy rend van náluk", mert „barátságos, segítőkész emberek"
stb. Az is kiderült az explorációból, hogy nem adnák ezt a nevet,
h~ nem lenne ilyen gyakori, de pusztán attól, hogy gyakori, nem
valasztanák. A gyakoriságban megmutatkozó társadalmi hatás-
ho~ a ~o~liő mintája is kell, még olyan esetekben is, amikor
~ vala~~tasba irodalmi emlékek vagy világnézeti állásfoglalások
is bele1atszanak. Ilyenkor is nyomon követhetjük a mikromiliő­
ben a személyes véleményvezérlést: a Juhász Gyula-vers hatása
az ~a név választásában, a nagy fejedelem alakja a Gábor név
eseteben.
. Jól követhető a társadalmi hatások útja a mikromilióben az
iskolaválasztás vagy pályaválasztás eseteiben is.
Az egyik család hosszas töprengés után úgy határozott, hogy
~{,ol~ad~ osztályos gyermekét a lakásukhoz közeli középisko-
a a iraqa be. A gyerek nem volt törekvő, ezért olyan iskolát
13
kerestek, amely nem követel túl sokat az egyébként jó kép~ss~­
gű, de nem szorgalmas gyerektől. Ez a választás a gyere~ek is
tetszett: az iskoláról jókat hallott, és úgy érezte, hogy az iskola
légköre neki is megfelelő lesz. Egy nap azor:b~ a gyerek a~~al
állt elő, hogy a kiválasztott iskola helyett mkabb egy mas1k,
nagyon messze levő, nagy presztízsű, tagozatos iskolába akar
beiratkozni, amely erőfeszítést és egyenletes köteles-
ségteljesítést követel. Az er?feszí~ési,többlettel egf1;it~ járó ~á­
lasztási fordulat közvetlen mdokat reszletes explorac10val tar-
tuk fel. Kiderült, hogy a gyerek egy alkalommal összetalálko-
zott egy, a környékükön okos, tehetséges fiúként becsült egye-
temistával, akinek elmondta, hogy melyik középiskolába ké-
szül. A nagyfiú szerint: az egy „potya iskola", aki vinni akarja
valamire az életben, az válasszon komolyabbat. A gyerek ezt
mástól is hallotta már, de a nagyfiú megjegyzése most szíven
ütötte. Az egyetemista fiú tekintélyét ugyanis az is fokozta,
hogy apjának igen nagy könyvtára van. A példában szereplő
gyerek szülei is könyvgyűjtők. A nagy, kön~vtá:ral és_ az
intellektuális presztízzsel alátámasztott velemeny erzelmileg
érintette a gyereket, és szégyellni kezdte, hogy ő könnyű
iskolát választott. Néhány nap múlva egyik iskolatársával
beszélt a továbbtanulásukról. Ez a lány - akinek szintén nagy
intellektuális tekintélye volt társai körében - elmondta, hogy
ő speciális, tagozatos iskolába jelentkezik, és hívta a gyereket,
hogy ő is jelentkezzék oda. A lány még azt is hozzátette, ho~y
az az iskola közel van a műjéghez, és tanítás után ma1d
kijárnak oda. A gyerek elmondta, hogy már a leánnyal folyta-
tott beszélgetésekor elképzelte magát a jégen, lobogó sállal,
fehér sapkában, mint a „nehéz" iskola tanulóját. Ez a vágytelje-
sítő asszociáció feloldotta a néhány napja fennálló választási
konfliktust.
A választási fordulat fontosabb motívumaiban sok minden
adva van abból, ami a mikroszociológia tartományában leját-
szódó hatást jellemzi: 1. a televízió vetélkedőinek hatására a
tagozatos iskolák népszerűsége; 2. a mikromiliő értékrendje
szerint minősített szerepű személy véleménye (az egyetemis-
ta hatása); 3. ennek a hatásnak az átélése emocionális feszült-
ség formájában (szégyenérzés); 4. a mikromiliőben presz-
tízzsel rendelkező személy mintája (a kitűnő tanuló választá-
sa, a könyvtár mint érték); 5. azonosulás a mintával mint fe-
14
.. , oldásésennekhozzákötéseegy konkréthelyzethez
szultsegmeg
(a műjégfantázia). . , , , , , .
Feszu·· 1tségoldás - környezeti ertekrend - ertekhordozo mm-
. h, m 1·ellegzetes mozzanata annak a m ikroszoc10 · l ogia1
' · ·
t ák · aro ' d
.. , , ek, amelyekben a nagy tarsa a 1 ataso lm. h ' k k on kr't
e
tortenesn
döntésben realizálódnak.
Nagyjából hasonló elemekb~l szövőd~~ a hat~sközvetítés a
'l aválasztás esetében is. Ott is megtalal1uk a tomegkommu-
pa Y , ·' · tát 1
nikáció útján érkező ráhatast, a~t a i;~z1tlv, ~m , ~~ ~ ~
mikromiliő értékrendjében ezt kozvehh, s vegul az anhc1palo
képzeteket, amelyek feszültségoldó azonosulással késztetnek
döntésre.
A mikromiliő kiterjedése igen különböző lehet. Magában
foglalhatja a „mozi előtti sétányt" vagy a „ teret, ahová est~nként
kiülnek", a tánciskolát s mellette az otthont, a szomszedokat,
esetleg a munkahelyet is. A mikromiliő nem földrajzi egység,
hanem élettérihálózat; kiterjedése is rendkívül változatos lehet,
mert bármilyen egységek legyenek is benne, mindegyikben
vannak véletlenszerűen átvonuló, alig nyilvántartható szemé-
lyek (amilyen például az egyetemista az iskolaválasztó gyerek
esetében).
Helyétó1 és kiterjedésétől függetlenül azonban a mikromiliő
olyan közeg, amelyben a társadalmi hatás eléri az egyént. S
ennek a folyamatnak a kitüntetett mechanizmusa a mikromiliő
értékrendszerével megítélt minta követése feszültségcsökkentő
azonosulással.
A mikromilióben lejátszódó történéseket évtizedek óta vizs-
gálják. Igaz, a kutatási módszer még kezdetleges, a fogalmi
rendszerben még sok az átfedés és a lappangó ellentmondás,
ezek a vizsgálatok mégis új utat nyitnak az emberi kötődések és
konfliktusok megértéséhez.
A társ hatásának, a társas alkalmazkodásnak az elemzése
Darwinig és Baldwinig nyúlik vissza. A század első évtizedei,
főként a második világháború óta kutatók ezrei dolgoznak ezen
a területen. Közülük talán Cooley és Allport, Mead (G.) és
Sherif, Moreno és Lewin érlelték meg azokat a kategóriákat,
amelyekkel a mikromiliő történéseit tagolni tudjuk; ők bontot-
ták ki a közvetlen jelenségvilágból azokat a fogalmakat, ame-
lyekkel a mikroszociológiai megfigyelések, tapasztalatok tagol-
hatók, értelmezhetők, összefoglalhatók.
15
 AZ ÉN ÉS A MÁSIK
-A GENETIKUS SZOCIÁLPSZICHOLÓCIA FELFOGÁSA-
Ebbe a jelenségvilágba hatolt be Henri Wallon is, aki mint
marxista közelített ahhoz a problémához, hogyan érvényesül-
nek a társadalmi hatások az egyénben, mint gyermekpszicho-
lógus pedig a személyiség fejlődését követte. Wallon ennek az
anyagnak az elemzéséből alakította ki magyarázó elvét, amelyet
azóta a genetikus szociálpszichológia vizsgálatai is igazoltak.
Wallon kiindulása kritikai volt: a hagyományos lélektannak
a társas kapcsolatokra vonatkozó magyarázatmódját elemezte
és cáfolta. E hagyományos felfogás szerint a gyerek kezdetben
magányosan él a világban, majd lassan, fokozatosan fedezi fel
környezetének többi tagját, és hosszú fejlődéssel jut el oda, hogy
azoknak a nézőpontjába is beleélje magát. Ez a fokozatos társa-
dalmivá válás elve, amely feltételezi az élet kezdetén a magá-
nyos embert, aki fokról fokra sajátítja el a társas alkalmazkodást,
és így jut el a magánytól a páron és a csoporton át a társadalmi
integrációhoz. A fokozatos szocializálódás elvét vallja Jean Pia-
get is. Szerinte a gyerek személyiségének fejlődése egy korai,
kizárólagosan énvezérlésű, egocentrikus, autisztikus szintről
indul el. Ezen a fokon saját szempontjának, saját érdekének
megfelelően reagál, s a fokozatos társadalmivá válás útján jut el
oda, hogy fölfedezze a másikat, és magáévá tegye annak néző­
pontját.
Wallon egészen más szempontból látta ezt a folyamatot. Sze-
rinte a személyiség fejlődését nem a magányostól a társasig
vezető szocializálódás jellemzi. A fejlődés nem úgy megy végbe,
hogy először kialakul az én, amely fokozatosan felfedezi a
másikat, hanem az én és a másik együttesen, egyszerre alakul-
nak ki élményünkben.
Az élet kezdetének differenciálatlan együtteséből bontakozik
ki a másikra való ráirányulás, a társas érzékenység első szintje:
a szinkretikus szociabilitás. Ez a görög szó - szinkretikus - a
tagolatlan egészet jelenti, amelyben még nincsenek határok. A
szociabilitás esetében a kapcsolat két tagja nem különül el, az
én és a másik között nincs társas tudati határ.
Ezen a korai szinten beszédreakciók még nem jelennek meg,
előtte vagyunk annak a differenciálatlan társas érzékenységnek,
amely az embertárs jelenlétére sajátos reakciókkal felel. Még a
16
, k m összerendezettek. A csecsemő semmiféle hely-
mozgaso se , l'etéhez maso
tud megoldani, egesz , kk..ozve t't' ,
i esere
zetet nem d , . .. b 'l , . lk
·· k 'g önmagán nem tu segitem, onsza a yozo vise e-
van szu se , .
, ki lakulatlan. Nem maga cselekszik: nem alanya, hanem
dese
, a , k El „ · lk d' f
a a létfenntartó cselekvesne . so vise e es ormai , ·t ma-,
tarkgy zgása alakítja ki. Feltételezzük, hogy az alkalmazkodó
so mo · , -1· , (h"
· ll ű helyzeti változásokat nem mmt mozgast e i at iszen
1e megő mozog), hanem mint testl1e1yzetene
' k va'l tozasa
' 't . A sa1a
· 't
~e:tről való támpontok, a korai tájékozó~~ első orient~~iós
sémái a testhelyzethez kötöttek - poszturahsak -, ~ bennuk a
mozgató másik egybefolyik a n;ozg~t~ttal, azzal; aki a ,testhely-
zet változását éli át. E helyzetvaltozasi tapasztalasokbol alakul-
hat ki a változások élményéből mint támpontokból összeálló
poszturális (testhelyzet~) mező, .. a~ely ~gyben az e,lső társas
konstelláció is. Eleve tarshoz kotott, mmthogy feltetelez egy
másik személyt mint mozgatót. S eleve differenciálatlan, mert a
testtartás változásának élményében a mozgató másik még nem
különül el.
A testhelyzeti támpontoknak ebben a korai társas, s társas
szempontból mégis differenciálatlan mezőjében látja a Wallon-
iskola azt a mikroszociológiai konstellációt, amelyben a szemé-
lyiség fejlődése megkezdődik.
Ez az elgondolás elsősorban az énélmény alakulásának és
rendszerré válásának az elemzésén nyugszik.
Már az első életévben megfigyelhető, hogy egy másik sze-
mély puszta jelenléte differenciált feszültséget vált ki a gyerek-
ből. A poszturális szinten még differenciálatlan helyzetben ha-
marosan megielenik a másik emberre adott reakció, amelynek
nincs meghatározott lefolyása, de minőségileg más, mint
ugyanannak a gyereknek a tárgyakra adott reakciója ugyanab-
ban a korban. Ez a társ élménye, amely éppen úgy viselkedés-
meghatározó feszültség, mint az öröm és a fájdalom élménye.
Ez, 1:Yilvánul meg az utánzásos megértés igényében, tehát a
mas1k mintájának a követésében. S a másik mintájának a köve-
tése adja az első viszonyítási támpontokat az önmagukról való
tapasztalatok elkülönítéséhez. Az utánzás, a mintakövetés a
sz:repszerű tagolódás sémáját viszi be a poszturális szinten
~~g. teljesen tagolatlan helyzetbe. A mintákból kibontakozó
k~lvilág lassanként elkülönül a minta követésének az élményé-
tol. A külső minta, a másiknak a viselkedése tükör, amelyben a
17
mintát kövefö személy megismerheti önmagát. Így rajzolódik
ki egyszerre az én és a másik Az én mint a másiknak a párja,
mint a társ kiegészítője jön létre. Elkülönülésüket éppen az
együttesség teszi lehetővé.
A genetikus szociálpszichológia ezt tekinti alapfolyamatnak.
Nemcsak azt hangsúlyozza, hogy „ember vagyok, tehát társa-
san cselekszem", hanem elsősorban azt, hogy a másik közvetí-
tésével, a társakkal együtt vagyok ember. Tulajdonságaink, a
személyiségképben kikerekedő egyéni vonásaink a másik köz-
vetítésével, a másik tükrében bontakoznak ki és erősödnek. Az
az egyszeri, semmi mással nem azonosítható egység, ami az
egyén - az a teljességében soha nem rekonstruálható rendszer,
ami a személyiség-, a másikkal való kapcsolatában, a másikhoz
való viszonyitásban jön létre. Amikor Wallon azt mondja, hogy
„az ember genetikus értelemben társas lény", nem azt feltétele-
zi, hogy öröklötten, veleszületetten társas, hanem azt, hogy az
a környezet, amelyben él, fejlődésének kezdetétől fogva társassá
teszi. Kezdetben poszturális támpontok segítségével még tago-
latlan társas konstelláció alakul ki, késóbb az embertárs jelenlé-
tére való fokozott érzékenység már minőségileg differenciált
jelzésre teszi képessé a gyereket; s mindezek során és mindvé-
gig, egész életünkön át a másik mintájára alakítjuk énünket.
A személyiség nem úgy alakul ki, mint egy fokozatosan
kiépülő viszonylatrendszer, amelynek maga a személy a közép-
pontja, hanem kötődések, kapcsolódások, viszonyulások „köd-
gomolyából" bontakozik ki. Az én a másikhoz való viszonyu-
lásból sűrűsödik, nem mint a rendszer központja, hanem mint
a kapcsolódási hálózat eléggé kirajzolható tagja.
Igen valószínű, hogy Wallonnak ez a gondolatmenete közvet-
lenül Marx egyik utalásából indul ki.
Amikor Marx A tőke első kötetében a viszonylagos értékfor-
mátjellemzi, egy jegyzetben utal arra, hogy „ ... az ember először
más emberben mint tükörben látja meg önmagát. Péter, az
ember, csak azáltal, hogy Pálra, az emberre, mint hozzá hason-
lóra vonatkoztatja magát, vonatkoztatja magát önmagára mint
emberre."
Az átélt helyzetek társas vonatkozásai kiszűrődnek és sémá-
ba sűrűsödnek - a poszturális támpontoktól az utánzásos min-
tákon át a beleélés sokféle változatáig-, s az így kialakuló társas
sémában rögződik az én és a másik viszonylata; a kettő együtt,
18
de a mintaként követett másik talán elóbb. Ennek a másiknak a
közvetítésében, ennek a tükrében jelenik meg a személyiség.
Ehhez viszonyítva éli meg az ember önmagát.
A TÁRSAS HATÁSOK VIZSGÁLATA
Az a tény, hogy önmagam a másikhoz viszonyítva élem meg,
és főként, hogy a másikhoz viszonyítva ismerhetem meg, társas
másodjelentést ad minden átélésnek. Az a feszültség, amit a
másik teremt bennem, éppen úgy belejátszik viselkedésembe,
meghatározza cselekvésemet, mint mondjuk a biztonságigény
feszültsége.
A másik jelenléte bizonyos beállítódást vált ki: gesztusai
együtt mozgásra csábítanak. Az együttesség akár páros helyzet-
ben, akár csoporthelyzetben, megérleli, esetleg konfliktussá éle-
zi az én és a másik közötti feszültséget.
Mindez az emberi kötődések dialektikájának a körébe tarto-
zik, s egybevág Marxnak azzal a gondolatával, hogy önmagun-
kat a másikhoz viszonyítva ismerjük meg. Wallon ezt a fejlődés­
lélektani tapasztalatok alapján úgy fogalmazza meg, hogy a
másiknak, a társnak fokozott szerepe van az éntudat és a sze-
mélyiség alakulásában, s ezzel a gondolatával kijelöli a marxista
kutatások útját a mikroszociológiában.
A következőkben néhány olyan vizsgálatot ismertetünl:
amely a marxizmus ismeretelméleti igényével próbálja elemez
ni az egyéni és a társas találkozását és cselekvéseinek társadalmi
meghatározottságát.
A páreffektus
~ené Zazzo, aki Wallon utóda a párizsi egyetemen, egypetéjű
ikrek vizsgálata során jutott arra a következtetésre, hogy a
személyiség alakulása valójában mikroszociológiai probléma.
A francia szociológia hagyományait követve végiggondolta,
hogy a statisztikailag körülírható rétegek és csoportok milyen
fc~kb~ játszhatnak bele a személyiség meghatározásába. Nem
~ets_eges, hogy egy adott foglalkozási csoport bizonyos-statisz-
tikailag az egyénre jellemző - jegyei talán még pontosabban
19
h~tározhatókmeg egy kisebb egység (munkahelyi vagy lakóhe-
lyi település) szociológiai-statisztikai feldolgozásával. De bár- alakulásában megfigyelhető a párosságnak a viselkedést deter-
mináló hatása. Ez a páreffektus, amely a pár együttes szokásai-
mennyi~e le~zűkítjük is a_ ~i~sgál; csoportot, az a személyiség
meghatarozasa szempontjabol meg mindig nem lesz homogén. nak közvetítésével hoz létre hol kiegyenlítődést, egyformasá-
got, hol pedig differenciálódást, elkülönülő szerepeket.
Bármilyen pontosan körülhatárolhatók is a személyiségeket
Zazzo sokirányú, aprólékos vizsgálattal mutatta meg a páros
kétségtelenül meghatározó környezetek, ugyanazok a körülmé-
kapcsolat dinamikáját. Ez nemcsak ikrek, hanem mindenfajta
nyek két személy esetében már nem jelentenek azonos környeze-
pár esetében elsősorban úgy jelentkezik, hogy a pár két tagja
tet. Statisztikai úton, a rétegcsoportok bontásával a környezeti
egyidejűleg igyekszik hangsúlyozni és elleplezni hasonlóságát,
determináció bizonyos szintjét már nem tudjuk megközelíteni.
s egyformán próbálja kiélezni és elmosni különbözőségét is.
Ezt Zazzo ~-zámára elsősorban az valószínűsítette, hogy telje-
Mintha egybeolvadni és különválni is szeretnének egymástól.
sen azonos kornyezetben felnőtt egypetéjű ikerpárok két tagjá-
Ez az ambivalencia a páros kapcsolat jellemzője: az egymásra
n~~ sze~~ly~sége ~_ül~nböző volt. Az egypetéjű ikrek személyi-
mintázódó személyiségek vonzalma és a mintázódással szem-
s~g1, el_te_rese~ al~PJ,an JUt?tt olyan következtetésre, hogy a szo-
beni ellenállása nyilvánul meg benne.
nologia1 stahszhkaval leIIható determinizmus nem hézagtalan.
A párdinamika jelenségvilágából Zazzo részletesen elemzi a
~azzo a _sz~~é~y-iség determinációjában mutatkozó hézagot
domindnciaviszonylatot. Csaknem minden ikerpár esetében ki-
m1kroszoc1ologiai ertelmezéssel próbálta kitölteni.
mutatható volt a pár két tagjának szerep köri elhatárolódása. Az
Ikersorok elemzése vezette erre a területre. Majdnem két
egyik tagnak a domináns, a másiknak az alárendelt szerep
évtizeden át több mint 200 ikerpárt követett nyomon, közülük
jutott. A domináns minden helyz~!ben kezdeményezőnek bizo-
22 egypetéjűt.
nyult, ő irányította a pár életét. 0 látszott érzelmileg kevésbé
. A korábbi ~k~rkutatásoktól eltérően, Zazzót nem az egypetéjű
kötöttnek, mivel neki volt több mellékútja. Az alárendelt -
ikrek hasonlosaga, hanem a kezdetben alig észlelhető különbö-
Zazzo tapasztalata szerint-jobban kötődik, kevesebb a mellék-
~őség~ ragadta meg. Kérdése az volt, hogy két olyan, biológiai
útja, mégis legtöbbször ő lép ki a páros helyzetből, ő házasodik
a~~~~anyá~an megegyező élőlényben, mint amilyen az egype-
előbb. Meglepő tapasztalat: az menekül a függőség elől, akit
teJu _i~e~p~r, h?gyan _mutatkozhatnak egyre nyilvánvalóbb
erősebb kötelék fűz a párjához.
e~ye~~ ~ülon~sege~. Krmutatta, és a magzati állapotban kezdő­
Maga a dominanciaviszonylat a párok longitudinális megfi-
do vitahs vetelkedessel magyarázta az örökletes állományuk-
gyelésének tanúsága szerint az egynemű ikreknél állandó: fel-
ban megegyező egypetéjű ikrek aszimmetriáját.
1:őttkorban ~gy~az a tag a vezér a párban, aki már három-négy
. E~ az~nban csak a kiinduló mozzanat, mert az ikerhelyzet eves korban is kimutatta fölényét. Különnemű ikrek esetében -
igazi saptossága a párosságban rejlik. S a párosság - Zazzo
a páreffektus általános tanulságai szempontjából talán ez sem
gondolatmenetének ez a lényege - nemcsak egyformává, ha-
kö~~mbös - a dominanciaviszonylat hangsúlyozottabb ugyan,
nem különbözővé is teszi a pár két tagját.
megis többször változik az élet folyamán. A nemi különbség
,Az iker~el~zet olyan mikromiliő, amelyben az egyén állan-
p~larizálja a párstruktúrát, a nemek fejlődési sajátosságai pedig
doan egyutt el hasonmásával; mintha külső mintán észlelné
mmden egyéni tényezőnél jobban befolyásolják a páron belüli
szándékainak akadályait és megvalósulásait, cselekvéseinek
szerepeket. Tízéves korig inkább a lány van fölényben; tizen-
következményeit. Az ikerhelyzet tehát az emberi páros lét egyik
eg~től tizenöt éves korig inkább a fiú, tizenhéttől húszig megint
modellhelyzete, amelyben a pár tagjai a minta állandó jelenléte
a lan~ dominanciája a gyakoribb. A lányok fölényét tízéves
folytán hol átvesznek és utánoznak, hol elkülönülnek, esetleg
korukig az „anyás" viselkedés biztosítja, tizenhat-húsz éves
szembefordulnak egymással.
~orban az általános érettség; a fiúk fölénye tizenegy-tizenöt
, Abban a m_ik~o~liőben, amelyet az ikerpár együttélése hoz eves korban az érdeklődés változatosságával és intellektuáli-
letre, a szemelyiseg bontakozásában, az egyéni tulajdonságok
sabb jellegével függ össze.
20 21
 A páros kapcsolatok roppant feszültsége nemcsak a domi-
nanciában jut kifejezésre, hanem főként a jellegzetes pár konflik-
tusokban, ezekben a mikrokörnyezet nagyságrendjében leját-
szódó kötődési drámákban.
Ilyen, tárgyában jelentéktelen, az ikrek életében mégis fontos
konfliktusforrás: az öltözet. Tízéves korukig természetesnek
találják, hogy egyformán legyenek öltözve. Ettől kezdve azon-
ban egyre többet tiltakoznak az egyforma ruha ellen. A tiltako-
zás a serdülés delelőjén, a tizenötödik életévben a legerősebb. A
konfliktus azonban nemcsak abban mutatkozik meg, hogy egy-
formán öltözzenek-e vagy sem, hanem abban is, hogy ez a két
törekvés egyidejűleg van jelen. Az öltözet különbözőségének a
vágya ambivalens marad: az ikrek akkor is, amikor tiltakoznak
az egyforma öltözet ellen, ha maguk választanak ruhát, valami-
képpen mégis hasonlót választanak.
Az öltözeti válság lényege az, hogy kívánják a különállást, és
egyben viszolyognak is tőle. Az ikerhelyzettel szembeni ambiva-
lencia feltevését Zazzo egyik közvetett vizsgálata is megerősíti
Igen óvatos elemző explorációt végzett ikrekkel, s ennek során
bontotta ki azt a kérdést, hogy "szeretné-e, ha ikergyermekei
lennének". Nos, az egynemű ikrek több mint a fele, a külörmemű­
eknek pedig a háromnegyed része az ikerhelyzet ellen foglal állást.
A pár zárt világában egymás foglyának érzik magukat. A nyo-
~asztó_ has~n!~ságot akadálynak, személyiségük és szabadságuk
serelmenek itélik. Ugyanakkor azonban igény lik is a hasonlóság
börtönét, amelyből szenvedélyesen igyekeznek kitörni.
Ugyancsak Zazzo hívta fel a figyelmet a páreffektus egyik
negatív megnyilvánulására: az ikrek félénkségére. A pszicholó-
giai vizsgálatok eredménye amellett szól, hogy az ikrek között
sokkal több a félénk magatartású, mint a kevésbé szoros páros
kapcsolatban élő testvérek között. A félénkség nem kiegészítő
jelenségként mutatkozott meg, nem vágott egybe a dominancia-
viszonylattal. Nem arról van szó, hogy a pár egyik tagja félénk,
a _másik meg bátor. Vagy mindkettő félénk, vagy mindkettő
bator. (Az egybevágás egypetéjűeknél 96 százalék.) Náluk tehát
gyakoribb a félénkség, mint az átlagpopulációban, és ha előfor­
dul, akkor a pár két tagjánál egyformán. Ez valószínűsíti, hogy
~ félénkség a páros elszigetelődés következménye. Különnemű
i~erpár~knál eltolódnak az adatok: a pár fiú tagjánál gyakoribb,
lany tagiánál ritkább a félénkség. (A százalékos arány 53 és 37.)
22
Vegyük ehhez hozzá azt az adatot, hogy különnemű párokban
a lány kétszer olyan gyakran domináns, mint a fiú. Zazzo ebből
arra következtet, hogy az ikerhelyzetben a férfiasság-nőiesség
viszonylag könnyen felcserélődik. Ebbe az általános tendencia-
ként mutatkozó páreffektusba ilyen tényezők játszhatnak bele:
a lányok beszédképessége gyorsabban fejlődik, hamarabb kap-
nak hasznos háztartási feladatot, társas készségük anyáskodás
formájában korábban érvényesül a párban, pubertásuk is előbb
következik be, és így korábban fogadja be őket a felnőtt élet.
Ezek a jellegek együttesen hozzák létre azt a társadalmi sztereo-
típiát, hogy azonos életkorú gyerekek között a lány fejlettebb.
Ez a társadalmi képzet érvényesül a nevelésben és kiéleződik a
különnemű ikrek esetében a jellegfelcserélődés tendenciájában.
Ez a példa egyben rávilágít arra is, hogy a mikroszociológiai
történésben hogyan kerekednek ki az egyéni jellegek társadalmi
sztereotípiákká, s mint ilyenek, hogyan erősítik a nevelés haj-
szálcsövén át az egyéni vonásokból sarjadó tendenciákat. A
mikrokörnyezet ilyenfajta elemzése, a sztereotípiák feltárása és
a személyes feszültségekkel való összefüggések megvilágítása
értékes támpontokatnyújthatna a nemi különbségek elmosódá-
sának ahhoz a tendenciájához, amelyet a nagy társadalmi vál-
tozások hátterén mutatkozó mikroszociológiai jelenségekben
(például öltözködésben, életmódban) megfigyelhetünk.
Zazzo elemzéséből nyilvánvaló, hogy a párhelyzet mint mik-
rokörnyezeti történés, fontos tényezője az egyénné alakulásnak;
fokozza a meglevő hasonlatosságokat, s egyben különbségeket
teremt. Az elóbbi elszigetelődésben, az utóbbi pedig szerepsze-
rű differenciálódásban jelentkezik. A két tendencia együttes
előfordulása adja az ikerhelyzet ambivalenciáját és általánosabb
szinten a párkapcsolatok sajátos konfliktusát.
Az együttes élmény
A párosság hatásánál jobban ismert, többet vizsgált, gondosab-
ban feltárt az a hatás, amelyet a csoport gyakorol tagjaira.
Az emberrel foglalkozó minden vizsgálódás jól ismert tétele
a_~' hogy a csoport nem egyszerűen tagjainak összessége, hanem
tobb annál, és a csoport jellegénél fogva jelentős meghatározója
a cselekvésnek, a teljesítményeknek.
23
 Marx A tőke első kötetében a kooperáció elemzése során rá-
mutatott arra, hogy valamely katonai alakulat ereje nem azonos
az abban levő lovasok vagy gyalogosok összegével, s éppen így
egy adott munka elvégzésekor a teljesítmény meghaladja a
munkások mechanikus erejének az összegét. Majd hozzáfűzi,
hogy nemcsak a kooperáció hatékonyságáról, hanem új, hatvá-
nyozott társadalmi erőről van szó, amely akkor jön létre, ha a
különálló erők közös erővé egyesülnek. S még hozzáfűzi, hogy
számos munkafolyamatban már maga a társadalmi érintkezés
megnöveli az egyéni teljesítményeket.
Ezt a csoporttöbbletet munkalélektani vizsgálatok és munka-
helyzetben végzett kísérletek is valószínűsítik, jóllehet nem
minden feladattípus esetében mutatható ki. Az egyén cso-
portban nyújtott teljesítménye részint azért növekszik, mert
az együttes ritmus fokozza a lendületet, és érvényesül a tár-
sak ösztönző hatása, részint pedig azért, mert a feladatok
szervezett elosztása gazdaságosabb és változatosabb megoldá-
sokkal párosul.
E vizsgálati eredmények után azonban még nyitva marad az
a kérdés, hogy mi történik a csoportban a személyiséggel.Van-e
a csoportosulás révén megjelenő többletnek olyan hatása,
amely nemcsak a teljesítményt fokozza, hanem a személyisé-
get is alakítja, és belejátszik a viselkedés meghatározásába?
Feltevésünk az volt, hogy a csoport együttessége és szerve-
zettsége folytán alakítja, gazdagítja a személyiséget, hozzájá-
rul az egyéni tulajdonságok kibontakozásához. Ilyen tulaj-
donságnak véltük az egyén társas hatóképességét (szociális
penetranciáját), azt a készséget, hogy viselkedési mintaként
lépjen fel. Ha ez a feltevés helytálló, ha a csoport fokozza az
egyén társas penetranciáját, akkor az ebből a szempontból
átlagos személyek a szervezett csoportban hatóképesebbé
válnak.
Ebből a feltevésből kiindulva kísérletsorozatot végeztünk. A
kísérlet célja az volt, hogy a csoporttöbbletet, vagyis azt a kü-
lönbséget, amellyel a csoport több, mint az őt alkotó egyének
összege, a vezető egyéniségek és a csoportban élő nem vezető
egyéniségek viszonyának alakulásával mértük. A kísérleteket
gyerekeken végeztük: nagyóvodásokon és kisiskolásokon, leg-
többjük hat-tíz éves volt.
A kísérlet három szakaszból állt.
24
A első szakaszban napközi otthonokban figyeltük meg a
er:kek viselkedését a szabad foglalkozás órájában. A megfi-
gyelést két-két pszichológus végezte. Minden társas indítékú,
~ietve társas hatású cselekvést rögzítettünk. Olyan gyerekeket
~álasztottunk ki, akik a napközi otthonbeli társaikhoz viszo-
nyítva átlagos társas k"..alitáso~at 1:1:1-tattak, é-~ nem_ volt_ak ve-
zető egyéniségek: a tevekenysegmeres mutat01 szennt viselke-
désükben több volt az engedelmesség, mint a parancsolás, több-
ször követték mások kezdeményezését, mint ahányszor maguk
kezdeményeztek, többször utánoztak, mint ahányszor őket utá-
nozták, tevékenységi és csoportosulási szintjük társaikhoz vi-
szonyítva átlagos volt stb.
A kísérlet második szakaszában a kiválasztott gyerekekből
szervezett csoportot alakítottunk ki. A gyerekek mindennap
együtt töltöttek bizonyos időt, ilyenkor szintén teljes aktomet-
riai jegyzőkönyv készült, mindaddig, amíg ki nem fejlődött a
csoport. Ennek kritériumai: saját szokásaik alakultak ki, olyan
cselekvési módokat hoztak létre, amelyeket csak a csoport
együttlétekor figyelhettünk meg, s nagyobb közösségben, a
napközi otthonban nem voltak észlelhetőek Ilyen csoporttradí-
ciók: mindenkinek állandó helye van, egyes tárgyaknak állandó
tulajdonosa, meghatározott tárgyakat közösnek tekintenek,
csoportzsargon és csak csoportban érvényes játékszabályok ala-
kulhatnak ki.
A kísérlet harmadik szakaszában a kialakult csoportba egy
olyan gyereket vezettünk be, aki idősebb volt a többieknél, és a
kísérlet első szakaszának megfigyelései szerint nagy társas pe-
netranciát mutatott (többször parancsolt, mint ahányszor enge-
delmeskedett, sokszor követték kezdeményezését, többször
utánozták őt, mint ahányszor ő utánzott másokat).
A megszerveződött csoportba bevezetett erélyes vezető is-
merte a csoport tagjait, de nem ismerhette közös szokásaikat.
Bekapcsolódásával arra a kérdésre akartunk feleletet kapni,
vajon a már csoporttá szerveződött egyéneknek a „ vezető"
éppen úgy vezetője lesz-e, mint a nagyobb közösségekben, ahol
ez a kiscsoport még nem határolódott el, vagy éppen megfor-
dítva, a kiscsoport fogadtatja-e el kialakult játékrendjét szerve-
zettségének ereje révén a vezetővel.
Tizenkét kísérleti csoportban huszonhat vezetői készséget
mutató gyerek társas penetranciáját tettük próbára. A vezetővel
25
 való szembesítés abban a helyzetben folyt, amelyben a csopor-
tot feh1eveltük (változatlan szobaberendezéssel és tárgyakkai),
s amelyet a vezető akkor látott először.
Az eredmény: a kísérletek egy-egy határesettől eltekintve azt
mutatták, hogy a vezető akarva, nem akarva átvette a csoport
szokásait, követte azokat a hagyományokat, amelyeket a cso-
port az ő megjelenése előtt alakított ki. Ezt az aktometriai mu-
tatók is szemléltették. A kísérlet első szakaszában a vezetőkész­
séggel rendelkező gyerek a cselekvésben modellnyújtó volt (ez
egyik kritériuma volt a kiválasztásnak): kétszer, háromszor
annyi esetben nyújtott cselekvési mintát a többieknek, mint
ahányszor ő követte mások mintáját. A kísérlet harmadik sza-
kaszában ez az arány megfordult: ő volt az, aki átvette mások
cselekvési mintáit; ő volt az, aki most kétszer, háromszor vagy
hatszor olyan gyakran követte a csoporttagokat modellként,
mint ahányszor azok követték őket.
A vezető mégis megőrzi vezetői készségét; a minta átvételé-
ben éppen olyan mozgékony, mint a modellnyújtásban; gyor-
san magáévá teszi a kialakult szokásokat, hagyományokat, és
már a második, harmadik együttléttől kezdve ő vezeti a csoport-
tagoknak azt a játékát, amelyet tőlük tanult, ő ügyel azoknak a
szabályoknak a megtartására, amelyeket a csoport még nélküle
alakított ki. Így különös helyzet áll elő. A vezető továbbra is
paran_csol, de cselekvéseinek azok a modelljei, akiknek paran-
csol. U gy is mondhatjuk, hogy rájuk parancsolja saját hagyomá-
nyaikat. A csoporttagok mégis engedelmeskednek annak a ve-
zetőnek, aki őket utánozza. A parancsolás és az engedelmesség
szempontjából a vezető bizonyult erősebbnek. A cselekvések
tartalmát, a tevékenységi szokásokat és a hagyományokat te-
kintve viszont a csoport az erősebb.
Az egyik csoportban például a gyerekek kialakítottak egy
játékot: hintáztak a játékpolcon. Szokásukká vált, hogy sorba
álltak a polc előtt. Aki sorra került, az felfüggeszkedett a polcra,
majd három-négy lengőmozgás után átadta a helyét a követke-
zőnek, és ő maga beállt a sor végére. A csoportba bevont vezető
már a második együttlét alkalmával odaállt a polc alá, és utasí-
tást adott: „Mindenki álljon sorba ... " „Most Pista jön, most te
jössz!" stb. Minden úgy történt, mint addig. Ugyanúgy sorba
álltak, és ugyanúgy egymás után kapaszkodtak fel, a különbség
csak annyi volt, hogy vezényszóra csinálták. A csoporttagok
26
kedtek a vezetőnek, aki eltanulta szokásaikat, és
engedelmes
eket vezényelte.
ez Volt olyan csoport, ah_ol_a penetrancia szempontjából egyébkér;t
. ló vezető egyemsegnek a csoport egyetlen kezdeme-
kimagas , 't sem követte, nem is · engedelmesked ett ne k"1. T e k"m t'e-
nyezese , h' 'k . , 'k , k
, isérvényesült:acsoporttagokraru azta a1ate targyu
lyemeg , k 'l
·donát. A hagyományos tevékenysege nem va tozta , a - k 'l
l
landóak maradtak a szerepe k"is,.,de_l et_:eJO
tuaJ ' ···tt egy h. a 11g~t'l
o ag?s
e állapodás arra nézve, hogy a ptéktargyak tula1don1oga val-
m
t gtlan elosztás mellett a vezetoe. '" E z a veze t"o erose
" bb vo lt a
c~~~orttagokná~ abban, hogy m~den tulajdonukat birtok~a
vette, de gyengebb volt a csoportnal ab~~, ~ogy an.:1ak szo~a­
saihoz alkalmazkodott, annak életforma1at elte. Az atlagos tar-
sas hatóképességű csoportban tehát a vezetői ~észs~g~el fölv~~­
tezett személy megjelenése sajátos csoportdmam1ka1 reakc10t
vált ki. Amilyen fokban az „átlagosak" csoporttá szerveződtek
_rögződtek a szokások, állandósultak a szerepek--,; úgy válto-
zott meg a vezető és a többiek viszonya. A vezeto parancsolt
ugyan, de már nem ő volt a minta, akit követtek, a csoporttagok
engedelmeskedtek, a vezető mégis őket ut~ozta. ..
Az átlagos hatóképességű csoporttag azert lett modellkov~­
tőből maga is modell, mert megtestesítője volt mindannak, amit
a csoport létrehozott: a közös szokásoknak, az együttesen kiala-
kított cselekvési rendnek; fölébe kerekedett a vezetőnek azzal,
amivel ő mint csoporttag több volt a nem csoporttagnál. A
csoporttag személyes tulajdonságaiban nem szárnyalta túl a
vezetőt; nem szerzett új egyéni tulajdonságokat; személyisége
mégis gazdagodott azzal, amit a csoport ad tagjainak.
Az együttes élmények során közös szokások, közös értékek
alakulnak ki. A csoporttöbbletet egyének hordozzák: a csoport
tagjai. S ezzel a többlettel szárnyalják túl az átlagos csoporttagok
társas penetranciában a személyes tulajdonságaik révén na-
gyobb hatású vezetőket. Ezt az egyénekben mutatkozó többle-
tet magyarázzuk azzal, hogy az együttes átélés nagyobb hőfo­
kon játszódik le, s így biztosít több örömöt és nagyobb hatóerőt.
Ezzel magyarázható, hogy az együttes helyzetek gyorsan
rögződnek és könnyen felidézhetőek. Az egyszer lepergett epi-
zód felidézhető egy gesztussal, amely része volt a történésnek.
Elég, ha a kiscsoport egyik tagja föleleveníti az együttes cselek-
vés egy részletét, s ezzel a többieknek felidézi sajátos feszültség-
27
(a szervezett, a szerephez kötött játékok ritkábbak). Ritkábbak . ·olóuiai elemzés számára ez a kísérletsorozat
A rnikroszoci o- ., ., , l'l k . 1k
továbbá mind az intim mozzanatok, mind az agresszív aktusok a . , tt hogy a pár (a diad) saptos tarsas e e tani a a -
bebizonyito a, , , k k
pár tagjai között. A tevékenységi szinvonal és az indulati hőfok 1 t páros szokások, paros hagyomanyo tartana
sül~yedését a párra nehezedő csoportnyomásnak tulajdonítjuk zat, a~ehy~, olnak el. A páros kapcsolat nem egyenlő a párt
össze es a ar .. .. , . ,
Ennek próbája az volt, hogy az egyik kísérletben kettős kötő­ , k 't mberrel és egyuttesuk mas, mmt a csoporte.
alkoto e e ' ·
désűnek bizonyult párt a következő kísérletben egy még erő­
k
·-r- bség főként olyan helyzetekben mutatkozik meg,
sebb csoporttal szembesítettük. Ezzel a párra nehezedő nyomás A ukon hőfokuk szempontja · 'b o'l h ataresete
' · d u 1a t"l
k: m i ag t e l'i-
1
fokozódott. A pár tevékenységi szinvonala tovább süllyedt, az amekye y indulatilag szegényebbek. Szenvedélyes légkörben,
tette vag . . · , , k
indulati reakciók teljesen elmaradtak, végül tagjai feladták kö- k nszenvi reakciók, az mdulah megnyilvanulaso , az ag-
zös szokásaikat, s a pár felbomlott. a ro ? cselekvések sűrűsödésében a pár tevékenységi színvo-
Nagyjából kiegyenlített feltételek között tehát a pár képes ~~:z~:elkedik, a csoporté pedig sülly:d. Kö~öny~~ l~gk~~ben,
kettős kötődésben élni, de ennek ára a színvonalsüllyedés és az ony hőfokú megnyilvánulások, erzelmileg kozombos re-
a1acs 'k , · , 1
indulatcsökkenés. Fokozott nyomásban a folyamat tovább tart, akciók közepette emelkedik a csoport teve enysegi szmvona a,
és a pár felbomlik. s a páré süllyed. , . .. , , , , ,
A harmadik változatot olyan esetekben észleltük, amikor A pár hangsúlyozza erzelmi egyuve tartozasat, es ~eg f~l-
nagyon erős, összetartó csoportot nagyon erős párral szembesí- adatmegoldásban és játékban is az intimitás felé sodródik, ezert
tettünk. A pár erejét intim barátságuk, kidolgozott szokásrend- erősödik meg az érzelmeknek kedvező légkörben. A csoport,
szerük, valamint a két gyerek cselekvési és kezdeményezési bármi legyen is a tevékenysége, szabályokat alkot, _mun~a­
önállósága biztosította. A csoport és főként vezetője megpróbál- megosztást hoz létre, hierarchiát teremt, s ezt az érzelmi feszult-
ta erőszakkal kényszeríteni a párt a csoportszokások átvételére ségek inkább akadályozzák. „
és a csoport hangadó tagjainak való engedelmeskedésre. Csak- A pár elsősorban érzelmeket serkent. A csoport elsosorban
hogy a pár nem adta meg magát. Megvédte önállóságát és intézményes rendet hoz létre. Ennek megfelelően kiterjedt tár-
szokásait; agresszióra agresszióval felelt. (Negyvenszer annyi sas mezőben is másképpen hat az egyik, mint a másik. A kiscso-
agresszív aktust észleltünk, mint ugyanennek a csoportnak egy portok inkább az alá- és fölérendelési viszonylatok kialakulásá-
másik, könnyen felmorzsolható párral való szembesítésekor.) A hoz járulnak hozzá, a párok inkább érzelmi feszültséget visznek
küzdelmes helyzetben a pár intimitási és szolidaritási aktusai- a közösségbe.
nak száma megsokszorozódott (háromszorosra emelkedett): a
pár tagjai védelmezték, vigasztalták egymást. A folyamat
kompromisszumos beilleszkedéssel végződött. A pár megőriz­ Az azonosítás
te saját szokásait, nem olvadt bele a csoportba, de a csoport
vezetőjét elfogadta saját vezetőjének. A „perszonális unió" for- A mikromiliőt jellemző hatások - mind a páreffektus, mind a
mulája érvényesült: mind a párnak, mind a csoportnak a vezető csoporthatás - a személyes kapcsolódások csatornáján át érvé-
parancsolt, az utóbbiak saját páros szokásaik követését írta elő, nyesülnek. A csoportszokásokat egyik csoporttag csak a má-
az előbbit pedig a csoportban kialakult tevékenységek folytatá- sik csoporttagtól veheti át. Az átvétel pszichés mechanizmu-
sára késztette. sa sokféleképpen leírható, de minden változata tartalmazza
Kísérleteinkben a párok elszigetelődése határeset volt. Na- 1. a másik személyt mint viselkedési, cselekvési mintát; 2. az
gyobb fokú különállást (amilyet Lurija és Judovics tapasztalt ezzel a személlyel összefüggő indulati feszültséget: rokon-
hasonló korú egypetéjű ikerpámál) egy esetben észleltünk. A pá- szenvet, együttérzést, kíváncsiságot stb.; 3. a mintakövetést,
rok vagy együttesen beilleszkedtek, vagy pedig felbomlottak, a szándékos vagy nem szándékos utánzást, a beleélés révén
és tagjaik külön-külön alkalmazkodtak a csoporthoz. való hasonulást.

30 31
 A ;mikromilióben az érzelmi ráhangolódás és a mintakövetés
szálain át terjednek a hatások. S ez az egész jelenségkör lénye-
gében a Freud által leírt azonosítás folyamatának felel meg.
A mélylélektan gondolatrendszerében a mintakövetés, ame-
lyet azonosításnak mondunk, emocionális háttéren játszódik le.
Az érzelmi kötődés mutatkozik meg abban a vágyban, hogy
valaki olyan akar lenni, mint az a személy, akit szeret.
A szociálpszichológiai elemzésekből tudjuk, hogy nemcsak a
kötődések válhatnak viselkedési mintává, hanem néha életterünk
jelentéktelen szereplőinek egy-egy gesztusa, egy-egy szófordulata
is megragadhat bennünket úgy, hogy azt észrevétlenül átvesszük
és beépítjük viselkedésünkbe. Ezekben az esetekben is megvan az
mdulati háttér, az érzelmi ráirányulás, de ez nem közvetlenül a
mintára, hanem életterünknek, kötődési térképünknek egy olyan
szereplőjére vonatkozik, akire a minta emlékeztet.
Megszámlálhatatlanul sok olyan személy szerepel azonosítá-
si mintaként életünkben úgy, hogy szófűzésük, mozdulataik,
mosolyuk vagy tekintetük beleillik egy kötődésünkről kidolgo-
zott képbe, és redukált feszültséggel idézzük fel a vele kapcso-
latban mindig mozgósítható indulatot.
A közvetlen vagy tételes indulati feszültség hátterén megin-
dult mintakövetés messze meghaladja az átvett viselkedési egy-
ség kiterjedését. Nemcsak a gesztust vagy a szófordulatot ve-
szem át, hanem azzal együtt valamilyen tulajdonságot vagy
jelleget teszek magamévá, végső fokon az egész személyiségét
annak, akihez hasonulok.
Ez elsősorban a nagy azonosítási mintákra érvényes, akik az
ideálnak, a tanácsadónak, a figyelmeztetőnek, a szabályozónak
a szerepét töltik be életünkben, akik véleményünket vezérlik és
normáinkat képviselik. Ezekhez kapcsolódnak a kisebb azono-
sítási minták mint áttételek. Például egyszeri találkozás elegen-
dő volt ahhoz, hogy eltanuljak valakitől valamilyen viselkedési
fordulatot, amellyel olyankor élek, amikor kínos helyzetben
igyekszem könnyednek látszani. Az átvétel érzelmi feszültsége
az a régi vágyam, hogy bizonyos helyzetekben magabiztosan
cselekedjek Megvannak az ideáljaim, akikhez a helyzeti bizton-
ság szempontjából hasonulni szeretnék, soruk tudatosan fel-
idézhető elsője egyik rokonom, aki kisiskolás korom képzeletét
betöltötte. Ebbe a sorba illik bele az a férfi is, akivel egyszeri
találkozás is elegendő volt ahhoz, hogy utánozzam. Az azono-
32
, , . intái nagy mintákhoz kapcsolódnak, s az ezekre
s1tas kis m , , k k
. , l'0 emóciókból taplal ozna .
iranyu osítás -elenségkörébe beletartozik az ellenazonosítás
Az azon 1 . , , unk
. - rése leírása, mint mmden lenyeges tudas az azo-
1s Fe1isme , , , zik A ell , ,
· , , echanizmusáról, Freud tol szarma . z enazonositas
nos1tasm , l"" l" . d l . '11'
tosabb kifejezéssel: a negativ e OJe u m u ah megsza as -
- pon ak érzelmi hátterű viszonyulás a mintához, hanem negatív
nemes , , , ,. ül k . „„
· tázódás is. Ha az azonos1tas semap: „ yan 1esze , mmt o , az
mm 1 1
el)enazonosításé: „Csak o yan ne egye , mmt o.k · „„
A mikromiliő szintjén ez igen gyakori hatásfolyamat. A disz-
kriminációra hajló, kizáró és elzárkózó, szektaszellemű csopor-
tok szívesen állítanak tagjaik elé negatív mintát, és elősegítik az
ellenazonosításos tulajdonságformálást.
Az azonosításnak a lelki életben elsősorban ökonómiai funk-
ciója van, és az elhárító mechanizmusok körébe tartozik. A
hasonulás valamilyen feszültségnek az elvezetése. Akinek a
tulajdonságát mintakövetéssel átveszem, az arra irányuló ind u-
lataim csökkennek. Különösen áll ez, amint Freud hangsúlyoz-
za, az ambivalencia esetében. A gyermekkornak és a serdülő­
komak vannak olyan kritikus szakaszai, amikor a gyerek vagy
a serdülő egyszerre viszonyul pozitívan és negatívan az életben
fontos személyekhez (szüleihez, nevelőihez, sőt általában a fel-
nőttekhez). Az ambivalencia feszültségét a lelki élet ökonómiá-
jában hatékonyan egyed ül az azonosulás csökkentheti.
Ugyanakkor az átvett viselkedésegység éppen az emocionális
ráfordítás révén, más azonosításra alkalmas személyek tulaj-
donságaival ötvöződve, beépül a személyiségbe.
Ez a személyiség alakulásának leghatékonyabb mechanizmusa:
megvédi az ént a viselkedési robbanással fenyegető feszültségek-
tó1, és új htlajdonságokkal gazdagítja a személyiséget.
A személyiségépítés a külvilágtól átvett anyaggal történik,
mintakövetéssel, érzelmi feszültség hátterén, és így minden
pedagógiai hatás közvetítésére alkalmas.
A kiscsooort értékrendszerének átvétele a mikromilióben való
társas tájék~zódási mintakövetés mechanizmusával megy végbe.
*
Ha a mikroszociológiai jelenségvilágot összefoglalóan jellemez-
ni próbáljuk, dinamikai szempontból a páreffektust és az együt-
tes élményt kell kiemelnünk mint olyan többletet, amely ebben
33
a jelenségtartományban hozzájárul a viselkedés meghatározá-
sához.
A történések pszichés mechanizmusát elemezve, ezt a minő­
ségrendet az azonosítás és az utalás jellemzi. Az elóbbi a társas
hatások interiorizálását teszi lehetővé, az utóbbi az együttesség
indulati feszültségét mozgósítja a szokások és a szabályok ki-
alakításában.
Az azonosítás inkább a személyiség társas beilleszkedését, az
utalás inkább a társas mező intézményesedését segíti.
A mikroszociológiai vizsgálat kitüntetett egységének, a kis-
csoportnak a további elemzése kiegészíti a társas viselkedés
meghatározóinak körét a csoport önfenntartó és önszabályozó
feszültségével, valamint a társas elvárások szerepszerű realizá-
lásával.
AZ INTÉZMÉNYES ALAKZATOK SPONTÁN
TAGOLÓDÁSA: A KISCSOPORT
Életünk közösségi élet. Különféle társas alakzatokhoz tarto-
zunk, ezeknek keretében szinte áttekinthetetlen kapcsolatrend-
szerben helyezkedünk el. Azért áttekinthetetlen, mert kötődé­
seink több egymással érintkező - esetleg csak rajtunk keresztül
érintkező-társas mezőhöz tartoznak. Tagja vagyok egy család-
nak, van munkahelyem, tanfolyamra járok, részt veszek vala-
milyen társadalmi szervezet bizottságában; ezzel már négy kü-
lönböző társas mezóben kapok helyet, négy különféle intézmé-
nyes kerethez tartozom.
Intézményes kereten - ahogyan a szociálpszichológiában
mondják: formális alakzaton - azokat a viszonylatrendszereket
értjük, a hozzájuk fűződő szokásokkal, szabályokkal, rítusokkal
együtt, amelyek szervezetten, törvényes jogi implikációval il-
leszkednek be a termelésen nyugvó társadalmi rendszerbe.
Az intézmények egységes hálózatot alkotnak, átfedésekkel és
bonyolult kereszteződésekkel. Ez a hálózat át- meg átszövi
életünket, és váza a társadalomnak mint az emberi tevékenysé-
gek szervezetének.
Intézményes alakzat a család, a szabályozott együttélés (a
társbérlet is), mert belső kapcsolatai jogilag meghatározottak.
Intézményes alakzat a műhely, az iroda, a munkaegység, ha
34
int egységet, mint a szervezet egy részét) nyilvántart-
ah0 1(m
va!
., ll őrzik, szabályozz ák. S·mtezmenyes
, ' a 1a k za t a sportk on
.. ·
ak e en · k 1 · 'l
Jsz;kosztály, a labdarúgócsapat, ~z __ 1s, ~- a1 ?szta y, ~ nye v- 1
a szakkör stb., mert mukodesuk tarsadalm1lag sza-
tanfo1y am'
bályozott. , . , , ,
Ha a társadalmi rendszert alkoto mtezmenyes egysegeket -
legyenek azok a mu~ahely~_k, nevel?int~~etek, ka~onai_ ~lak:i­
latok vagy társadalmi egyesuletek - eletkozel~en ".1zs~~l1uk es
a keretei közt kialakult kapcsolatokat elemezzuk, k1derul, hogy
ezek az egységek nem homogének. Az intézményes keretben
spontán társulások jönnek létre, klikkek alakulnak ki, barátsá-
gok szövődnek.
Ezek a spontán társulások baráti szálakon át egybekapcsolód-
nak, hálózatot alkotnak, amely megkettőzi a feladatokkal és
státushelyekkel meghatározott intézményes rendszert. A spon-
tán hálózat ott lappang a háttérben mint nem rögzített, mégis
jelen levő kiegészítése az intézményes hálózatnak.
A kiscsoport mint társas alakzat alapvetően különbözik az
intézményes egységektől. A preszociális és alegális szerveződés
minőségrendjét képviseli. Egy hivatal például feltétlenül intéz-
mény. Feladata körülírt, működését törvények, rendeletek, mi-
niszteri utasítások szabályozzák. Törvényesen szabályozott in-
tézmények az egységei - az irodák - is. Beosztásuk, elhelyezke-
désük a hivatal társas mezőjében szintén szabályozott. Az egy-
ségek szerinti beosztást a közokirat értékű, a munkaügyi osztály
által elkészített, az igazgatóság által jóváhagyott döntés rögzíti,
amelynek módosítása még egyszerű adminisztráció esetén is
több lépést igénylő hivatali aktus, s a bérelszámolástól a házi
telefonközpontig számos egységet érint.
Intézményesen szabályozott (formális) alakzat tehát maga a
hivatal, annak az egyes osztályai, csoportjai, irodái, munkaegy-
ségei. Aminthogy az intézmények minőségrendjébe tartozik az
iskola, az iskolai osztály, talán még az osztály egy-egy padsora
is, ha az ültetés rendjét a közokiratnak tekinthető osztálykönyv
szabályozza és rögzíti.
De ha a hivatal öt-hat tagja baráti körben tömörül - együtt
járnak színházba vagy sportversenyre, közös kirándulásokat
rendeznek, bizalmas kérdéseket beszélnek meg egymás közt-,
ez akkor sem intézményesen szervezett alakzat, ha a névnapi
ünneplésekből és a kirándulásokból idővel sajátos szokás- és
35
 rítusrendszer kerekedik is ki, ha mindannyiuk által megváltoz.
tathatatlannak érzett hagyományok szabályozzák, hogy mikor
melyiküknél találkoznak, és hogyan osztják el a költségeket. Az
ilyen csoport mutat intézményesedési tendenciát, hiszen szokások
és szabályok képződnek, hagyományok alakulnak ki benne, de
mint alakzat nem illeszkedik be a makroszociális intézményháló.
zatba. Tagjai egyenként, mint állampolgárok, mint alkalmawttak
mint családtagok, mint szakszervezeti tagok, sűrű szálakkal kap:
csalódnak a makroszociális struktúrához-de a kapcsolódás egyé-
nenként történik. Csoportjuk mint csoport nem kapcsolódik sem-
miféle formális szerveződéshez. Társadalmi a szokásképződést
és a szabályosságot tekintve, nem az a termeléssel való össze-
függés szempontjából, ami pedig lényegi kritériuma a társadal-
minak. Ezért nevezzük az ilyen alakzatot preszociálisnak.
Nem vonatkoznak rá jogi formulák. Tagjai személy szerint
felelősségre vonhatók, de az együttesnek mint csoportnak a léte
kívül van a jogrendszeren. Nem illegális, mert nem fordul szem-
be a jogszabályokkal, de nincs törvényesen szabályozva, ezért
mondjuk alegálisnak.
A régi példám: egy társadalmi egyesület ügyvéd tagjaiból
szakosztály alakul,_ amely a választmány által elfogadott kere-
tek közt működik. Igy intézményesen kapcsolódik a makroszo-
ciális hálózatba. Ez formális csoportosulás. De ha ugyanezek az
ügyvédek nem szakosztályt alakítanak, hanem minden vasár-
nap összeülnek sörözni, szabályozzák bár együttlétüket egész
rítusrendszerrel, társaságuk nem része a makroszociális intéz-
ményhálózatnak, szabályai nem kapcsolódnak a jog rend-
szerébe; ezért preszociális és alegális, informális alakzat.
A csoportot (a kiscsoportot) tehát a következő kritériumok
alapján határolhatjuk el a társadalmi alakzatok lehetséges vál-
tozatai között.
1. Társadalmi alakzat abban az értelemben, hogy tagjait közös
cselekvési indítékok tartják össze. Ez megnyilvánul a kohézió-
ban, a kapcsolódások sűrűsödésében és ennek tudati megfele-
lőjében: az összetartozás, a szolidaritás érzésében s a „mi" élmé-
nyében. Veszélyelhárító tendenciát mutat: a tagok készenléti
beállítódását arra, hogy a csoport létét fenyegető helyzetben
fellépjenek.
2. Szervezett intézmény keretei közt alakul ki, spontán kez-
deményezésre.
36
csalódik szervezetten a termelésen nyugvó mak-
3 Nem k ap .,1.
· . T hálózathoz, preszona is.
rosz~=s~ a makroszociális intézményhálózathoz fűződő jog-
4. áli
rendszerből, aleg s. , , , , ,
F "lődése mégis az intezmenyes let fele mutat, mert szoka-
~- t ~oz létre, szabályokat alkot, hagyományokat teremt.
so Ea az elhatárolással szemben felmerülhetne az az aggály,
1
h zz~lzott jelentőséget tulajdonítunk a jogszerűség kritériu-
o~~k. A rokonszenvi, érzelmi kapcsolódások - mondhatnók
5:ális, illegális vagy alegális feltételek között egyaránt előfor­
dulhatnak, s megnyilvánulásaik is azonosak mindhárom válto-
zatban. Önkényes tehát a jogszerűséget kritériumként alkal-
mazni a társas alakzatok elkülönítésében. Ha a kötődéseket
érzelmi szempontból vizsgáljuk - válaszolhatjuk erre -, ak-
kor valóban irreleváns lehet a társadalmi intézményekhez és
az azokból fakadó jogrendhez való viszonyuk. De ha társa-
dalmilag és történetileg meghatározott térben vizsgáljuk a
kapcsolatokat, akkor a jogrendhez való viszony lényegbevá-
gó. Így különítjük el ugyanis a társadalmi következményeket
feltételező csoportosulásokat a társadalmi következmények
nélküliektől. Egy bűncselekményekkel terhelt csoportosulás
kapcsolódásai, együttes cselekvései „társadalmilag követ-
kezményesek": negatív előjellel kapcsolódnak az intézmé-
nyes jogrendhez. Így különíthetők el objektíven a valódi kiscso-
portoktól.
A rokonszenv, a vonzás és az azonosítás tényezői egyaránt
érvényesülnek mind a társadalmi következményeket implikáló
illegális csoportosulásokban, mind a társadalmi következmé-
nyekkel nem járó alegális kiscsoportokban. A kétféle alakzat a
csoportba való bekapcsolódás és a benne való részvétel pszichi-
kus történéseit tekintve nagyjából egyforma. De az intézmény-
rendszerbe való beilleszkedés, az intézményrendszerhez való
viszony elemzése nélkül nem mondható ki az az együvé tarto-
zás, amely az egyéni vonásokkal szemben többletet jelent és a
csoportnak mint alakzatnak a sajátja.
Az emberi csoportosulások tehát - a mi meghatározásunk
szerint - a preszociális minőségrendbe tartoznak, ha a szokás-
és a szabályképzésnek a tendenciáját mutatják anélkül, hogy
szervezetileg illeszkednének a makroszociális társas mezőbe,
amelyben elhelyezkednek. De túlhaladják ezt a minőségrendet,
37
ha bekapcsolódnak a termeléssel összefüggő, jogrendszerre}
szabályozott intézményhálózatba. A makroszociális rend-
szerrel jogi konfliktusba került kiscsoport ugyancsak preszociá-
lis a beilleszkedés szempontjából, de nem alegális társadalmi
következményessége folytán.
A szociálpszichológiai irodalom a társadalmi alakzatokat for-
mális és informális csoportosulásokra különíti el. Az utóbbiak-
ban mi egy további elkülönítést alkalmazunk. A preszociális
minőségrendben elhatároljuk az alegálisat és az illegálisat: azt,
amelyik kiesik az intézményes jogrendszerből, és azt, amelyik
negatívan viszonylik hozzá.
Vizsgálódásainkat a preszociális, alegális csoportosulások-
ban folytattuk le, következtetéseink is ezekre érvényesek.
*
A mikroszociológiai vizsgálatok szoros értelemben vett anya-
gát, a kiscsoportot nem csak ezeknek a kritériumoknak az alap-
ján lehet meghatározni. Minden kutatási irány a saját célkitűzé­
sének és előfeltevéseinek megfelelően jelöli meg, mit tekint nem
formális alakzatnak. Sherif a csoportok fejlődéstörténetét követ-
te, és ezeknek a tapasztalatoknak az alapján állította össze az
intézményes keret spontán tagolódása révén létrejövő kiscso-
portok kritériumait. Ezek a következők:
1. Társas cselekvéshez vezető közös cél, együttes motívum.
Ez lehet közös szükséglet, érdek, érdeklődés - valamennyiüket
egyformán fenyegető félelem vagy veszély, közös hobbi. Iskolai
osztályokban együttes rokonszenv egy tanár iránt, vagy az
együttes szembefordulás igénye, esetleg együttes versengés egy
másik alakzattal.
2. A csoport tagjai differenciált hatással vannak egymásra.
Magatartásuk érzelmi visszhangot vált ki társaikból; bizonyos
viselkedés, véleményalkotás felé tereli őket. Ez a hatás külön-
böző aszerint, hogy milyen státushelyet foglal el, milyen szere-
pet játszik a kiscsoportban az, akiből kiindul és az, akit ér.
3. A csoport strukturálódik. Az egymás iránti elvárások hie-
rarchiává sűrűsödnek. Ezt a csoport mint rangsort fogadja el.
4. Csoportformák alakulnak ki. A csoport létrehozza saját
értékrendszerét szokásokkal, rítusokkal, viselkedésformákkal,
amelyeknek értéket tulajdonít. Ezeknek segítségével tájékozód-
nak a csoport tagjai a társas mezóben. Nagy kohéziójú csopor-
38
t ok szigorúan reagálnak a viselkedési normák meg-
tokb~,a a!nnek szélső esete a csoportból való kirekesztés.
Szegesere,
·f égy 01a an a csoportfe1"l"d'
kritériuma va l'"'b , sza-
o es negy
Shen ·1 , · · ·,
, · löli meg. Bármely csoport e1 ettseg1 szmqet megh a t'a-
n f
kasza~~k aszerint, hogy a négy fejlődési kritérium közül melyi-
roz~ate 1Góllehet itt érvényesül a genetikus pszichológia perio-
ket er e k k , t' .
. , ·óiának az a tapasztalata, hogy a sza aszo egymasu anp
dizao 1 ' dh k.. ·· t)
nem időponthoz, csupan sorr~_n .. ~-z . otot .
A társas cselekvéshez vezeto kozos mdokot a legalacsonyabb
· ten is meg kell találni. Enélkül az alakzat nem is csoport. Az
:zmmásra gyakorolt differenciált hatás csak ennek hátterében
.:et létre, s egyben előfeltétele a hierarchikus strukturálódás-
!mk is. A saját értékrendszer kialakításával pedig a kiscsoport -
ez következik Sherif meghatározásaiból -eléri a fejlődés legma-
gasabb szintjét. , , , . . . ,
Sherif kiscsoport-meghatarozasához k1teriedt vizsgalatok
kapcsolódnak. Eredményeiket Evans foglalta össze. Több kuta-
tó jutott arra a következtetésre, hogy a kiscsoportok alakulásá-
nak leginkább megragadható tényezője a szomszédosság. Sok
vizsgálat mutatta ki, hogy azonos élettérben egymással szom-
szédságban élő személyeknél gyakori tényező az együttes cse-
lekvést indokoló közös érdek vagy érdeklődés. Iskolai osztá-
lyokban vagy munkahelyeken gyakran csoportosulnak az egy
környéken lakók; főiskolai kollégiumokban viszont inkább
azok tömörülnek egy csoportba, akiknek a szobája közel van
egymáshoz, és így közös társalgót, olvasótermet használnak.
Még lényegesebbek azok a vizsgálatok, amelyek a társadalmi
közelség, a rétegközelség csoportformáló szerepét hangsúlyoz-
zák. Inkább verődnek egy csoportba azok, akik a társadalmi
rétegződésben egy szinten vagy legalábbis egymáshoz közel
fekvő szinteken helyezkednek el. Több szerző utalt arra, hogy
az egy rétegbe tartozók a társadalmi alapértékek tekintetében
közelebb állnak egymáshoz, s makroszociológiai vonatkozású
közös értékrendjük hátterén könnyebben alakítják ki a mikro-
szociológiai közös értékrendet. Ezeknek a vizsgálatoknak egyik
fontos eredménye, hogy fiatalok csoportképződésében a társa-
dalmi hasznosság vezető szerepet játszhat; elsődleges érték,
amelynek hátterén további kiscsoportnormák alakulhatnak ki.
Sherif első kritériuma, a közös motívum magában foglalja
tehát a téri szomszédságot, a rétegközelséget és az értékazonos-
39
ságot is. S ezzel a vizsgálatok azt is fölfedték, hogy a csoportfor-
málódás spontán folyamata objektív társadalmi háttéren játszó-
dik le. Más vizsgálatok pedig rámutattak a kiscsoportképződés
súlyos társadalmi korlátaira, sőt társadalmi veszélyeire. Kide-
rült, hogy a kiscsoportok normái gyakran szigorúbb konformi-
tást követelnek, mint a makroszociológiai értékrendszer. A kis-
csoportok hajlanak arra, hogy a csoportnormákhoz való igazo-
dást mint teljesítményt bírálják el, és a csoportértékekkel szem-
ben tanúsított nonkonformitást (akár a közönyt, akár a szembe-
szegülést) rossz teljesítményként, kudarcként bélyegezzék meg.
A kiscsoportok spontaneitása a Sherif-féle elgondolásban
sem teljes. A csoportalakulásba reális társadalmi tényezők ját-
szanak bele, a csoportnorma pedig, éppen Sherif szerint, magas
szintű csoportokban a konformizmus igényének szigorú érvé-
nyesítésével esetleg inkább kizárja a spontaneitást, mint a mak-
roszociológiai alakzatok
* A kapcsolatoknak ezt a sűrűsödését vizsgálhatjuk az egyén
A Sherif kritériumaival összefüggő vizsgálatok is figyelmeztet-
nek a kiscsoportkutatás számunkra legfontosabb elvi kérdésére:
a kiscsoport társadalmi realitásának a problémájára. Valóban
spontánok-e ezek az intézményes keretben lebegő alakzatok,
amint ez preszociális jellegükből következne, vagy valóságos
társadalmi meghatározók mentén jönnek-e létre? S ha elemzé-
sük mindkét mozzanatot kimutatja - a spontaneitást a rokonszen-
vi választásban, a társadalmi realitást pedig a szomszédosság, a
rétegközelség, az értékazonosság tényezőiben -, akkor milyen
módon ötvöződnek ezek, és szétválaszthatók-e egyáltalán?
Ez a szociálpszichológiai vizsgálatok egyik ismeretelméleti
alapkérdése. Megközelítésében Pataki Ferenc gondolatmenetét
követjük.
Pataki a szocialista együttélés, a szocialista iskola problémái
felé forduló kiscsoportkutatás fogalomrendszerét elemezte. Ki-
indulása történeti. A tőkés társadalom életmódjának kialakulá-
sa előtt az egyes ember élettere, társas mezője homogén, egy-
szintű volt. Születésével bekerült abba a csoportalakzatba,
amelyhez rendi és vérségi kötelékek kapcsolták, s abban töltötte
egész életét. A polgári társadalom gyökeresen megváltoztatta a
beilleszkedésnek ezt a módját. A csaknem egyszektorú társas
mező helyett létrehozta a sokszektorú társas mezőket. A feudá-
40
„
. , dalomban a családi, vallási, foglalkozási, területi elhe-
kedés még egybeesett. A po1gan
lis tarsa ' · e'letforma'ban eze k l'enye-
ly,~ 1 az élettér egymástól független szektorai. A társas mező
ge ~:11 · ét tehát a kapcsolódások differenciáltsága, a sokféle cso-
1
ni.orthoz való tartozas ' Je
· 11emz1.· Ebb en a mezouen
'"-- va'ltozatos,
po rteágazó kapcsolatok töltik ki az ember életét
sz~a a tevékenységgel és kapcsolódással kirajzolható mezőt
elemezzük, azt látjuk, hogy a kontaktusok egyes pontokon
s(irűsödnek, csoportalakzatokat hoznak létre. A csoport (a kis-
csoport) Pataki összefoglalásában: kölcsönhatások, tevékenysé-
gek, kooperációk csomópontja; térben és idóben szerveződő
alakzat. Csakhogy nem akármilyen aktusok és kontaktusok
sűrűsödése tekinthető csoportnak, hanem csak azoknak a kap-
csolatoknak és tevékenységeknek az egybefonódása, amelyek
társadalmi viszonylatokat hordoznak. Ezek a kapcsolatok ter-
mészetesen hangsúlyozottan érzelmi színezetűek, de mint vi-
szonylatok hordozóinak, így is van társadalmi realitásuk.
szempontjából is. A kiscsoporttörténések pszichikus folyamat-
ként is leírhatók. Az így kapott értelmezés is érvényes, csakhogy
ezzel a csoportok keletkezésének és történéseinek éppen azt az
aspektusát emelnénk ki, amely a társas minőségrendben vélet-
lenszerű. A lényeges meghatározók az objektív társadalmi fel-
tételekben rejlenek. A jelenség kettős arculatú: a kiscsoport a
társadalmi viszonyok meghatározó rendszerébe illeszkedik,
ugyanakkor a történései pszichikus vezérléssel valósulnak meg.
Pataki Ferenc meghatározása és a mi leírásunk közt eltérés
van. Mi azt hangsúlyozzuk, hogy a kiscsoport kiesik a szerve-
zett intézmények hálózatából. Pataki pedig azt emeli ki, hogy a
társadalmi struktúra objektív feltételeiben gyökerezik. Az elté-
rés azonban csak látszólagos. A kiscsoportok kialakulása társa-
dalmilag meghatározott: réteg, státus, neveltetés, értékrendszer
azok a tényezők, amelyek a csoporttá sűrűsödés hátterében
kimutathatóak. A személyiségvonások nem elhanyagolhatóak,
de másodlagosak. A kiscsoportoknak éppen az a jellegzetessé-
gük, hogy jóllehet objektív társadalmi termékek, szervezetten
nem illeszkednek be annak a társadalorrmak az intézményrend-
szerébe, amely létrejöttüket meghatározta. Ugyanannak az
alakzattípusnak mi inkább az intézményes illeszkedését, Pataki
inkább az előtörténetét emelte ki.
41
 Az objektív társadalmi háttér gondolatában a marxista sz0 _ , keretekben létrejött spontán kiscsoportok is.
ciológiai felfogás érvényesül a kiscsoportkutatás területén. B in!ézrnei;:::onban nemcsak a megfelelő makroszociológiai ré-
felfogás lényegét összefoglalva Pataki abból a marxi tételből Mrndeze ormáit, tartalmait adják tovább, hanem annak a kis-
indul ki, hogy „a társadalom nem individuumokból áll, haneni. tegnek a nk a mintáit, ideáljait, értékeit is, amelyhez az egyén
csoportna ,
.k Akiscsopürttehatnemcs ak atermelesennyugvo,szer-
' ,
azoknak a vonatkozásoknak, viszonyoknak az összességét feje-
zi ki, amelyekben ezek az individuumok állnak egymással". A. tartoz1 ·· tézményes rendszer tarsas
' h atasmt
' · k..ozve t'ti" h
1 , anem a
személyi sem tisztán egyéni vonás, hanem azoknak a viszo- vezett,m
. , h , k · 1'
·uóből kiindulo ataso at IS. gy a
kis csoport o kkozve-..
nyoknak a megnyilvánulási módja, amelyeknek egyének a hor- mikfomi h
, , , 1 történő irányítás könnyen vezet et eagazaso 1 ' ' kkal a
titeseve , . . , p , dal mh ·
dozói. A csoport pedig az a közeg, amelyben a személyek által ializálás mellékutjaihoz, vegso fokon a tarsa o oz v1-
hordozott viszony latok mint elvárások és mint viselkedési meg- szoc ítva deviáns erte , 'ke kne k az a lak't,
1 as áh oz.
ny
szoEzt 'l , dalm"1 m . t'ez-
határozók megmutatkoznak. Ebben az értelemben mondja Pa- a veszélyt jelentősen ellensu yo~za a tarsa
taki, hogy a csoport „az egyén és a társadalom egyik közvetítő ményrendszer közvetlen hatása az egyenre. Igaz ugy~,, hof?y a
szférája", s ezzel megjelöli a helyét, amelyet a kiscsoportkutatás mikromiliő s ezen belül a kiscsoport fontos szerepet Jatszik a
a szocialista közösségek elemzésének és tervezésének a mód- társadalmi értékek közvetítésében, de távolról sem az egyetlen
szertanában kaphat. útja ennek a közvetítésne~. A m~dern tö~eg~~mmunik~ciós
Pataki itt Cooleyig megy vissza, aki több mint hatvan évvel eszközök gazdag változataikkal kozvetlenul elenk az egyent, a
ezelőtt kezdte a kiscsoportot mint elsődleges, közvetlen társas társadalmi minták és értékek közvetítésében kiegészítik, ki-
alakzatot vizsgálni. Már Cooley is arra a következtetésre jutott, egyenlítik, egyre inkább túlhaladják a kiscsoport szerepét.
hogy az ember társas természete: viselkedési beállítódása, érték-
és ideálrendszere a kiscsoport közegében formálódik Ezek az
alakzatok abban az értelemben elsődlegesek, hogy közvetlenül
hatnak a társadalmi beállítódásra. S ha ezt kiegészítjük a további
kutatások eredményeivel, nyilvánvaló, hogy a kiscsoport mint
kapcsolatok normaképző sűrűsödése az ember szocializálódá-
sának a színtere. Közvetítésével veszi át az egyén a társadalmi
értékrendszert, és követi az elfogadott viselkedési mintákat. S
ez a közvetítő szerep abban is érvényesül, hogy a csoport folya-
matosan szabályozza életvezetésünket, és véleményező befo-
lyásával elősegíti társas magatartásunk stabilizálódását. Ez is
ahhoz a személyes emberi közeghez tartozik - folytatja Pata-
ki -, amelyen át az egyén a társadalmi réteghez kapcsolódik, s
amelynek közvetítésével rétegének szokásait, normáit átveszi.
Ez természetesen nemcsak az intézményes alakzatok keretében
létrejövő spontán csoportosulásokra érvényes, hanem az egész
mikrokörnyezetre s annak olyan szervezett csoportjaira is, ami-
lyen a család vagy a munkabrigád, amelyek kiemelkedő jelen-
tőségű közvetítő csoportjai a makroszociális értékeknek.
Ennek az álláspontnak egyre több híve van a marxista szoci-
álpszichológusok körében. Az egyén és a társadalom kapcsoló-
dását a makromiliő kiscsoportjai biztosítják, s ezen belül az

42 43

II.
MORENO SZOCIOMETRIÁJA-
A SPONTÁN
ROKONSZENVI VÁLASZTÁS
Az intézményes alakzatokban, amakroszociális társas mezőben
kialakuló kiscsoportok változatosságát, jelentőségét már a szo-
ciálpszichológiai kutatások kezdetén - századunk első évtize-
dében - felismerték.
A két világháború közti időszakban, a pszichológiai vizsgá-
lati technika finomodásának, csiszolódásának a korszakában -
a maga módján - minden jelentősebb lélektani irányzat meg-
közelítette ezt a problémát. A vizsgálatok azonban egyénköz-
pontúak maradtak. Nem a csoportot, hanem a csoporthoz
való alkalmazkodást, ennek fejlődését, a társadalmivá válás
fordulatait elemezték. Mindez szórványos tapasztalatok ál-
talánosításával s az eredmények spekulatív elrendezésével
történt.
A vizsgálati felfogás legfőbb korlátja az volt, hogy a társas
vonatkozásokat személyiségjegyként kezelték. Egy közösség
leírása tagjainak egyénlélektani jellemzésére szorítkozott.
J. L. Moreno volt az a kutató, aki elsőnek vizsgálta magát a
társas alakzatot, és abban határozta meg az egyén helyét. Nem
az egyén alkalmazkodási módját vagy kontaktuskészségétigye-
kezett megragadni, hanem beilleszkedését a társas mezóbe,
amelyben él. S a beilleszkedést nem személyiségjegyekkel, ha-
nem a személy társas pozíciójával határozta meg. Ehhez a fel-
adathoz dolgozta ki könnyen kezelhető, egyszerű módszerét,
amellyel a közösségek feltárhatók, leírhatók: a szociometriát.
MORENO ÉLETRAJZA
Jacob Lévy Moreno 1892-ben született Bukarestben. 1908-ban
Bécsbe utazott, és beiratkozott az orvoskarra. Orvosi diplomáját
1917-ben szerezte meg. A bécsi egyetemi évek döntő hatással
voltak gondolkodási orientációjára.
44
„
időszakban bontakozik ki az európai értelmiség
Ebben az · „ , ·· , t , · t
.. 'b az avantgardizmus nunt muveszeti iranyza es mm az
~ore e:tés áthangolásának perspektívája. A modernista irány-
=~~~:~vei roppant er~fes,zít~sse~ tör~ke~e~ ~rra, h~gy kon-
venc10
. 'któl mentesnek lassak es fejezzek ki a v1lagot. K1emelke-
. , k f . l"'t'l
„ , t'ket tulaJ·donítanak a spontane1tasna , a ormai e 01 e e-
do er e , d.
"l mentes ösztönös magatartasnak. Ez raga 1ameg oreno
M ,t
tekto ·1 , l'
- Azt a létformát próbálja kutatni, azt a megny1 vanu ast,
:nelyben az ember sa~~onoktól m~n:es~n adhatja ~nmagát.
A természetesség elso helyre kerul ertekrendszereben. Ebben
Rousseau-t követi. A cselekvés ösztönös h~~er~nek gon,d?~atát
Freudtól meríti. Bergson és Jung a metafizikai spekulac10ban
válnak útmutatójává. .
Moreno e sokféle inspirációból azokat az érveket emelte ki,
amelyek szenvedélyes szociális érdeklődést szolgáltak. Tempe-
ramentuma a cselekvésre irányult, és sokirányú érdeklődésé­
nek szálain át lényegében a társadalmi hatékonyság lehetősége­
it kereste. Azok közé a gondolkodók közé tartozik, akik rést
próbálnak ütni az Osztrák-Magyar Monarchia dermedt, kép-
mutató világán. De hiába kínálják az első világháború utolsó
évei a forradalmi cselekvés lehetőségét, a tömegek mozgósítása
és az ezen alapuló forradalmi cselekvés idegen maradt Morenó-
tól. A társadalom átalakítását messianisztikusan képzelte el,
nem forradalmár akart lenni, hanem próféta, a tudománynak, a
hitnek, az intuíciónak és a metafizikának azzal az ötvözetével,
amelyet Bergson és Jung gondolatrendszereiben ismert meg.
1917-19-ben bekövetkezik a társadalmi fordulat. A Monar-
chia összeomlik, és míg az osztrák polgárság új rendje nem
állandósul, míg a mikrostruktúrák meg nem szilárdulnak, az
átmenet évei nagy lehetőségeket nyújtanak a nyitott gondolko-
dásnak és az ebből sarjadt avantgardista szektavilágnak. More-
no a Daimon című folyóirat munkatársa lesz. Cikkeiben, mun-
kásságában egyre nagyobb szerepet kap a pszichológiai és szo-
ciálpszichológiai színezetű messianizmus. Ebben az időszakban
fordul először a színpad felé. Előadásokat rendez, amelyeknek
elméleti elgondolása az egyén és a csoport határainak elmosása,
az „én" és a „mi" élményének egyesítése s így az egyén spontán
cselekvésének a biztosítása. Egyik bemutatóján ezer néző előtt
játszották el a Monarchia felbomlásának epizódját. A kor jelen-
tős politikusainak szerepét a nézők rögtönözték.
45
 Ekkor fogalmazza meg Moreno azt a gondolatot, hogy az
élményeknek és a vágyaknak a színházszerű lejátszása, drámai
megjelenítése hatékony útja a tudatosításnak, kitüntetett eszkö-
ze az értékek átadásának, a gondolatok terjesztésének, a meg-
győzésnek, s egyben igazi örömforrás is. Itt alakul ki a játékos
spontaneitásnak az az elve, amely késóbb a szerepjátékokban és
a pszichodrámában a pszichoterápia egyik módszere lett.
Ezekből a próbálkozásokból alakult ki Moreno bécsi korsza-
kának legismertebb kezdeményezése, a Stegreiftheater, a Rög-
tönzések Színháza. A színházi előadások egy nagyobb szobá-
ban folytak, függöny, díszlet és kellékek nélkül. A közönség és
a drámai együttes azonos volt. A nézők maguk játszották a meg
nem írt, legtöbbször a helyszínen fogant színdarabot. A drámai
cselekményt bárki bővíthette, akár úgy, hogy valamilyen sze-
reppel belépett a játékba, akár úgy, hogy valamelyiknézőtársát
kérte fel egy kiegészítő szerepre, amelyet saját szerepének ala-
kitásához szükségesnek érzett. Kardos Lajos, aki ezekben az
években Bécsben folytatta tanulmányait, járt Moreno színházá-
ban, és mint néző és szereplő, részt vett egy előadáson. Ő mondta
el, hogy Moreno ellenállhatatlan játékmesternek bizonyult. Ötle-
tesen, pillanatok alatt tudta kibontani, folytatni vagy áthangolni
a drámai cselekményt. Feszült aktivitással becsábította a néző­
ket a drámai cselekvésbe, érzelmi vibrálásával fölkeltette rög-
tönzési kedvüket, és sodorta őket az együttes játék felé.
Megvoltak benne mindazok a tulajdonságok, amelyekkel
egykor a commedia dell' arte játékmesterei rendelkezhettek Ezt
a képességét sokáig megtartotta. Beszámolókból tudjuk, hogy
több ezer főből álló, szakmailag tájékozott kongresszusi közön-
ség előtt in vivo rendezett rögtönzött, spontán pszichodrámá-
kat. Roger Mucchielli, aki felvázoltaMoreno életrajzát, utal arra,
hogy a Rögtönzések Színházának ezek a spontán előadásai már
anticipálják Moreno későbbi rendszerének fő vonásait.
Eszerint a cselekvés, az „acting out" a tudatosítás hatéko-
nyabb eszköze, mint az emlékek felidézése; a színpad helyette-
sítheti a pszichoanalitikus díványt, a szerepjáték pedig a szabad
asszociációt. A néző és a drámai szereplő egyesítése katarzist
idéz elő; a katartikus szerep alakitása során a személy interper-
szonális ellenállással kerül szembe, ennek leküzdése sajátos
feszültséget hoz létre, és elősegíti az indulatlevezetést. A rög-
tönzött előadások spontán folyamata grafikusan rögzíthető, s
46
't"1 szociogramábrázolást. A csoport tagjai közt
ez el0*reveti, történések
a , lmezh eto"k, am1· k'eso'íbb
terápiásan erte
kí ·bontakozo al, ulni
t- szichoterápiában fog megv os -
a cs P?r .P l 'tható hogy a pszichodráma kialakitása egyben
0
Ebbollf1 ,asának 'kritikája is. Moreno számára a pszi"chikus v1·1-ag
5
Freud fe ogaális így eleve drámai; megközelítésének hatékony
. terperszon , . , . , , . M ch" lli
1l1 . d"al'gus nempedigaszabadasszociacro-11]a uc 1e ,
'd1aa 1 o '
~o t lalva Moreno gondolatait. Freud számára a beteg „bebal-
ossze og tt tetem" múmiaként fekszik az analitikus díványon,
zsamozo , , .
, ·'t'kos színésziadottsagaitapsz1 "choanalíz"isnem h aszna'l-
alkoto, 1a e ' , ·ch d , 'b
·a kí. Moreno azzal az igénnyel lep fel, hogy~ pszi o r~a- an a
J , 'tásnak ezeket a tartalékait és nyomait kutassa, inkabb a
gyogyi
. .. „
,,
irányul, a holnap cselekvesere, az e'let perspek''"'tlva1ara.
1ovore , , al "d . "l f
A Rögtönzések Színházának létrehozasa". , e~y1, eiu e_f? , o~-
dul Moreno a gyerekek felé. Itt is a spontane1t~s erve~yesulese­
nek a támpontjait keresi. A ~ermektan_~~yozok kedve!t
efárását követi: parkokban figyel meg 1atszo gyerekeket, e_s
p~óbálja rögzíteni cse~ekvés~ik;t, é~dekl~désü~et, kap~solat~1-
kat. Fejlődéslélektani erdeklodese vissz~t~r 1;1ald a s~~c10~~~1~
kidolgozásakor, amikor is első értelmezes1 tampontjait f€Jlodes1
adatok összehasonlításából meríti.
A bécsi időszaknak közvetlen tanúja volt Pethő András ma-
gyar pszichiáter, a budapesti Mozgásterápiai Intézet alapítój~,
aki haláláig szoros barátságban volt Morenóval. A masodik
világháború után ő ismertetett meg bennünket Moreno gondol-
kodásával, és ő tájékoztatta Morenót a magyarországi szocio-
metriai kezdeményezésekről. Elsősorban az ő kedvéért látoga-
tott Moreno Magyarországra 1963-ban.
Az inflációval, a súlyos gazdasági és társadalmi nehézségek-
kel küszködő osztrák főváros szűknek bizonyult ahhoz, hogy a
spontaneitás elvéből szociálpszichológiai r~ndszer kerekedjék
ki. Moreno 1925-ben áthajózott az Egyesült Allamokba. Ott már
sok irányban folyt szociálpszichológiai kutatóm~a. Mor~no
mindenekelőtt a Cooley által kezdeményezett kiscsoportvizs-
gálatokat tanulmányozta. Ezt az irányzatot akkoriban elsősor­
ban Allport képviselte, aki az „elsődleges csoportok" Cooley
által megfogalmazott gondolatát főként a társas inger feltevésé-
vel és az erre irányuló vizsgálatokkal egészítette ki. Ugyancsak
Allport terjesztette ki a vizsgálatokat a teljesítményvezérlésű és
az együ~űködést feltételező csoportokra is.
47
 A második módszertani irányzatot, amellyel Amerikában
találkozott, Sherif korai vizsgálatai képviselték. Sherif azt vizs-
gálta, hogyan változik a viselkedésforma a csoportnormákhoz
való igazodás révén; milyen hatást gyakorol a csoport tagjainak
a viselkedésére, elsősorban a percepcióra.
Cooley, Allport és Sherifhatása s főként a viselkedés-lélektan
amerikai áramlata a konkrét kutatási program irányába terelték
Morenót. Valószínű azonban, hogy a csoporteffektus problémá-
ja már foglalkoztatta, mielőtt Sherif vizsgálatait megismerte.
Csakhogy az ő gondolatmenetével a csoporthatás főként a sze-
rep és a szerepvállalás szintjén valósul meg, mint felelet a
csoport elvárására.
Morenót, anélkül, hogy messianisztikus magatartását feladta
volna, vizsgálataiban egyre inkább vezérelte a társadalmi hasz-
nosság szempontja. Első figyelemre méltó fellépése a csoport-
hatás terápiás felhasználása a csoportban létesülő kapcsolatok-
nak és viszonylatoknak az elemzésével, és a csoportban nyújt-
ható viselkedési mintákkal.
Nem sokkal ezután, 1932-ben kezdi el Moreno a szoros érte-
lemben vett szociometriai vizsgálatokat, elsősorban a nevezetes
Hudson-vizsgálatot. Ennek anyaga 1934-ben jelenik meg More-
no legjelentősebb művében, amelynek angol címe: Who shall
survive? A könyv a későbbi kiadásaiban több mint 700 oldal-
ra duzzadt; húsz nyelven jelent meg, a Szociometria alapjai
címmel.
Az első kiadás angol címének jelentése: „Ki éli túl?" A cím
elsődlegesen arra utal, hogy túléli-e az alkotó ember a gépek-
nek, a robotgépekne~ az elterjedését, esetleg uralmát a Földön
(a „robotgép" utalás Capek cseh író társadalmi utópista drámá-
jára). S még tovább: milyen társadalom az, amely az emberiség
alkotóképességének a megőrzését biztosítani tudja? Moreno
válasza: a szociometriai alapon szervezett társadalom. Mert a
spontán emberi alkotóképességnek elengedhetetlen feltétele az
emberi kapcsolatok közvetlensége. Ez a homályos szándék és
gondolatmenet jóhiszeműségről és emberiességről tanúskodik.
S valóban: Moreno a késóbbi kiadásokban készült szövegré-
szekben félreérthetetlenül szembefordul a fasiszta tendenciák
minden megnyilvánulásával.
A Who shall survive? roppant anyagot ölel fel. Nagy kiterjedé-
sű szociometriai vizsgálatokról számol be óvodáscsoportoktól
48
. ortokig. Anyagának nagy része a Hudson Intézet-
*" kola1csop lm A . . .
f ois é zett vizsgálatokat tarta . ~z~a. szoc~ometri:i 1~me~te-
b~n v gllett már itt kitér a szerepJatekra, a psz1chodramara es__a
tese ~e triához kapcsolódó különféle tesztekre. Ismertetésu-
szocior:~an ideológiai leágazások szakítják meg. Ezekben fő­
k~t azo ontaneitásba vetett hitét fejti ki, azt a gondolatot, hogy
kent a beri
sp élet lényege k'epessegeme , · k cse1e k vo"
, · k, a d ottsagama
az emlkotó megvalósítása, s ennek k ata l"iza'l'asa a spon t ane1"t'as,
~s ~ek természetünknekösztönközelimegnyilvánulása.Az
~~~ológiai'leágazások ~ás~k ré~zé~en a szc:c~o:?1e_tria jelent~s~­
, "l szól· a világ szoc10dmamika1 tervezeserol es szervezese-
gero · . ,, .
"l amelyet a szociometna fog megvalos1tani.
ro Ászociometriai módszer alkalmazása ettől kezdve gyorsan
terjedt, s az eredményeket egyre több tudományos i~énny~l
fellépő közlemény_ hitelesítette. 1936-banmeg~dul a Socwm_etn_c
Review című folyoirat, amely 1937-ben alakulat a nagy tekinte-
lyű Sociometry című folyóirattá. Alcíme szerint „az interperszo-
nális kapcsolatok folyóirata". Már 1942-ben megalakul New
Yorkban a Szociometriai Intézet, amely kiterjeszti a szociomet-
riai technika alkalmazását az élet számos területére. Ezzel egy-
idejűleg a világ különböző országaiban alakulnak szociometriai
kutatócsoportok, és számos pszichológiai vagy szociológiai tár-
saság keretében jön létre szociometriai szakosztály. A szocio-
metria nagy mozgalommá válik, nemzetközi kongresszusain
sok ezer ember vesz részt.
Moreno eközben egyre többet foglalkozik a pszichodráma
módszerével, amelyet először 1946-ban foglal össze nagyobb
munkában, majd számos tanulmányban dolgozza fel egyes
részleteit, többek közt a szerep fogalmát és a pszichodráma
terápiás hatását.
Ezzel kikerekedik Moreno rendszere: a szociometriából, cso-
port-pszichoterápiából és pszichodrámából szövődő alkalma-
zott szociálpszichológia.
A SZOCIOMETRIAI FELMÉRÉS
A szociometria alaptétele s egyben Moreno első nagy felismeré-
se ezen a területen a spontán társulások hálózata mint a státu-
sokból álló intézményes rendszerek lappangó háttere. Ezt a
49
-
felismerést Morenónál az a régi gondolat terelte a gyakorlatfel.
hogy az emberi kapcsolódások, tekintet nélkül a megvalósul~~
suk_ tartalm~a, el;>ő~orban érzelmiek, rokonszenviek E két fe~­
te;~s egymast egesz1tette ki, s Moreno megpróbálta ezt a rejtett
h'.31oz~t~t a. rok_ons~envi ~álas~tások módszerével feltárni. A
vizsgalt mtezmeny (iskolai osztály, egyesületi szakkör, műhely
hivata~ stb.) ~alamennyi_ tagja olyan kérdésekre felel, hogy
konkret, lehetoleg fontos elethelyzetekben kiket választana tár-
sának. M?reno_gondolatrendszerének pillére az a feltevés,hogy
ezek a valasztasok megfelelnek az érzelmi vezérlésű spontán
kapcsolódásnak, s így az intézmény keretében kialakult lappan-
gó hálózatrendszemek
A társkapcsolatoknak ezt a felmérését, a rokonszenvi válasz-
tásoknak ezt a módszerét, az így kapott válaszokból egy hálózat
felvázolását s ennek értelmezését nevezte Moreno együtt szo-
ciometriának.
Az eljárást általában szociometriai tesztnek nevezik. Moreno
is ezt az elnevezést alkalmazza. Mi inkább szociometriai felmé-
rés~ek mondjuk A „teszt" szó ugyanis a pszichológiában szi-
?oruan azon?s feltételek közt elvégzett, standardizált próbát
Jelen: ~ feltetelek szigo:ú megkötöttsége és azonossága teszi
lehetove, hogy egy szemely teljesítményét nagyszámú személy
azonos feltételek közt végzett vizsgálati eredményeihez viszo-
nyíthassuk
A szociometriában a feltételeknek s így az eredményeknek a
standardizálása csupán tendenciában van meg. A szociometriai
vizsgálatokat nem lehet mindenkivel azonos feltételek között
e~v~g~zni. A valóságos élethelyzet feltételeit maga a módszer
kíva11Ja. A laboratóriumi körülmények, amelyek szigorúan azo-
nos feltételeket biztosíthatnak, a szociometriai vizsgálatban hát-
rányosak, mert ez a módszer eleven érzelmi reakciókat akar
előhívni. A szociometriai eredményeknek is van statisztikai
feldolgozásuk és összesítésük Egy-egy vizsgálat szociometriai
eredményeit ezekhez viszonyíthatjuk, s így az értelmezéshez
támpontokat kapunk Moreno például első vizsgálatsorozatai-
ban négyéves kortól húszéves korig minden életkorra vonatko-
zóan végzett szociometriai vizsgálatokat, ezeket statisztikailag
feldolgozta, és az így kapott támpontokhoz mint egy fejlődési
sor adataihoz viszonyította az egyes csoportokat. Ez azonban
nem valódi standard, hanem csupán értelmezési támpontok
50
>
. d egyes intézmény, minden egyes társadalmi alak-
sora. Mm . entriai vizsgálata csak onmaga
·· 'b an erte
• lm ezh e t"
o, s t a-
. . . pontok óvatos fe lhaszn ál'asava
za t szoc1ome , 1. Ezer, t nevezzu
.. k m1.
.;cztika1 tam , , k
..... r , ást felméresnek es nem tesztne .
ezt az e l~metriai felmérés technikája rendkívül egyszerű. Sza-
·
A szOC , f lal" k ..
·t ost Moreno nyoman og JU ossze.
bályru m
Valós helyzet, reális közösség
reális, létező
Nem laboratóriumi egységet vizsgálunk, hanem
k,hogy a szoc10met-
.
kon lomerátumot. Ez a magyarázata anna
. · g 1·zsgálatot valós feltételek között kell. elvégezni,. lehetőleg
naiv ,
azon a helyen, ahol a közösség él. Ha iskol~ osztályt vizsgalunk,
akkor ha csak lehet, az osztályteremben. Uzemi vizsgálat eseté-
ben az üzem épületében, esetleg abban a műhelyben, ahol a
vizsgált közösség dolgozik. Ennek az a célja, hogy a körülmé-
nyek emlékeztessék a vizsgált személyeket választásaikhely_~e­
ti hátterére, s felidézzék azokat az emlékeket, amelyek beleiat-
szanak a hiteles választás motivációjába.
Az is egyike a valós helyzet feltételeinek, hogy jelen legyenek
mindazok a személyek, akik közt választani lehet. Ezt nem
mindig könnyű megvalósítani. Nem okoz nehézséget egy isko-
lai osztályban, ahol a tanulók névsora állandó. Egy labdarúgó-
keret esetében azonban már nehezebb biztosítani. Igaz ugyar
hogy az edzőnek van névsora arról a 16, 18, esetleg 20 személy
ről, akik a csapatnak állandó tagjai De néhány sérülés vagy
átmeneti formaváltozás is elegendő ahhoz, hogy az edző a
második csapatból emeljen ki néhány játékost a keret számára.
Nem könnyű tehát megvonni a határokat és a szociometriai
felméréshez összehívni mindazokat - és csak azokat -, akik
valóban beletartoznak a vizsgált társas mezőbe.
Még nehezebb a dolgunk, ha a vizsgálatot műhelyekben
végezzük A munkavezető, a bérelszámoló mondjuk 26 sze-
mélyt tekint a műhely dolgozójának. De a mindennapos törté-
nések során még mások is (technikus, raktáros, takarítónő, sze-
relő) bejáratosak a műhelybe. A dolgozók egy része úgy tekinti
őket, mintha odatartoznának, a többiek viszont nem vesznek
tudomást róluk Igen nehéz tehát a szociometriai felmérés előtt
eldönteni, hogy a vizsgálat rájuk is kiterjedjen-e.
51
 Nyilvánvaló, hogy a reális közösség határait esetről esetre
kell megállapítanunk. Gyakran fedik az intézményes határokat
de a társas mező elevenebb, életteljesebb, mint az intézménye~
keret, s így belesodródnak olyanok is, akik az intézményes
kereten kívül vannak.
A vizsgálat hitelessége érdekében inkább a társas mező való-
ságát kövessük, mint a formális keretet, mert így több esélyünk
van arra, hogy spontán, eleven motivációk érvényesülnek.
Érzelmi viszonyulás, szubjektív választás
A vizsgált közösség tagjai valóságos helyzetben felelnek szub-
jektív kérdésekre rokonszenvi vagy ellenszenvi választással.
Moreno alapfeltevése szerint a rejtett hálózat, a szociometriai
vizsgálattal megragadható infrastruktúra elsődlegesen érzel-
mi színezetű: a személyes kötődések rendszere. Kötődési
egységei és összefüggései rokonszenvi választásokban tárul-
nak fel: Moreno különös jelentőséget tulajdonít a szociomet-
riai rokonszenvnek. Szubsztancializálja, kicsit talán misztifi-
kálja is ezt a jelenséget. Az a feltevése, hogy a szociometriai
felmérésekben megmutatkozó rokonszenv tiszta, „meg nem
vásárolható" szeretetmegnyilvánulás, és éppen így a szocio-
metriai ellenszenv a semmivel sem ellensúlyozható elutasí-
tásnak, viszolygásnak a kifejezése. Csak ilyen érzelmi áram-
lásokkal rajzolódik ki Moreno szerint a társas mező infrastruk-
túrája.
A kritériumnak, a kérdésnek kimondatlanul sugallnia kell;
hogy érzelmi színezetű reakciót várunk. A kritérium vonat-
kozzék olyan helyzetre, amelyben a megoldást a vonzódás,
az indulati megfelelés vezérli. Utaljon olyan cselekvésre,
amelyben rokonszenvi indítékok alapján szoktunk dönteni.
Például: kivel szeretne, illetve kivel nem szeretne társasuta-
záson egy szobában lakni? A választás elsődlegesen rokon-
szenvi vagy ellenszenvi érzelmi vonzáson vagy taszításon
alapul.
Moreno hangsúlyozza, hogy a kritériumok megfogalmazásá-
ban feltételes módot kell használni, és lehetőleg operatív hang-
súllyal kell a kérdést megfogalmazni. Ezzel is segítjük a válasz-
tás érzelmi motivációját.
52
.,,
Csoportvonatkozású konkrét kritériumok
f Imérés kérdései a szociometriai kritériumok, amelyekre
A_ e ztással kell felelni. Moreno a szociometriai felmérés sine
1
va as on feltételének tekinti, hogy a választási kritériumok a
qu: ~rt számára fontos, egyértelmű helyzetre vonatkozzanak;
cs p mindig arra tore
ezért .. k sz1"k, h ogy ne a'ltal,anossag
, b an, h anem
konkrétan fogalmazza meg őket. . .
A szociometriai kritériumoknak az a szerepe a m1kroszoc10-
Iógiában, ami a társas mintának a makroszociológiában -
hangsúlyozza Moreno. A kiscsoportok ereje szerinte abban
rejlik, hogy tagjainak valamilyen közös indíték ad tartalmá-
ban egyforma lendületet. Ez az indíték a „kritérium", amely-
nek így a csoportra jellemző, a csoportot mozgósító igényt
kell tartalmaznia. A szociometriai felmérés akkor hiteles, a
szociogramon akkor rajzolódik ki a kötődések rejtett hálóza-
ta, ha a csoportot a megfelelő kritériumra vonatkozóan kérde-
zem meg.
A „kritérium" tehát a kiscsoport értékképződését rögzíti. Va-
lójában az adott csoportra érvényes norma.
A helyes szociometriai eljárás néhány egyszerű társadalmi
értéket fogalmaz meg kritériumként. Moreno három olyan kört
jelöl meg, amelyből célszerű kritériumot formálni.
a) Eg1jüttélés - kivel lakna szívesen egy szobában, egy sátor-
ban stb. Tapasztalatai szerint nincs olyan emberi közössée-
amelyben ne lennének érzelmi hátterű, rokonszenvi-ellensz1.:.
vi feszültségeket implikáló értékek. Ezeket minden vizsga
esetében az adott csoport számára ismerős és fontos helyzetben
kell megfogalmazni. Az a választási kritérium, hogy „kivel
használna közös öltözőszekrényt", ugyancsak az együttélés ér-
tékkörébe tartozik.
b) Együtt dolgozni. Ez is csaknem minden konglomerátumban
elsődleges érték Talán nem olyan tisztán rokonszenvi színeze-
tű, mint az együttélés, mert hasznossági mozzanat is keveredik
bele (a választott személynek az ügyessége, ereje, teherbíró
képessége), de azért inkább szubjektív motivációjú. Minden-
képpen a csoport feladataihoz, helyzetéhez viszonyítva kell
meghatározni.
c) Együttes társas élet. Olyan helyzeteket foglal magába,
mint „kiket hívna meg szívesen vendégségbe?", „ha más vá-
53
 rosba költözne, ki az, akihez szívesen jönne vissza látogatóba?"
stb.
Ez a három kérdéskör Moreno tapasztalatai szerint minden
csoportban hiteles kritérium. A kiscsoport minden tagja a cso.
port értékrendszeréhez viszonyítva válaszolhat rá. De ezeken
kívül még sok más, ezekhez viszonyítva véletlenszerű rokon-
szenvi kritérium is elképzelhető. Moreno ilyeneket említ: „kivel
járna szívesen horgászni?", „egy hosszú hajóúton kivel osztaná
meg szívesen a kabinját?", „kivel kártyázna szívesen?" stb. A
lényeges az, hogy a csoport minden tagjának legyen élménye,
átélt ismerete a helyzetről, amelyre a kritérium vonatkozik, s az
értékről, amelyet implikál. Csak így várhatjuk, hogy a csoport
tagjai spontán választ adjanak.
A hiteles felmérés további feltétele az alkalmazott szociomet-
riai kritériumok tartós érvényessége. Ne csak a csoport átmeneti
pillanatnyi érdeklődésének feleljenek meg. S még inkább hang-
súlyozza Moreno azt a feltételt, hogy a kritériumok ne legyenek
általánosak. Olyan kérdések, hogy „ki a barátod?", vagy „kit
szeretsz legjobban?", nem biztos, hogy megfelelnek a kiscso-
port értékrendszerének; nincsenek csoporthelyzetekhez kötve,
így valószínűleg nem váltanak ki spontán választ, hanem sab-
lonos reakciókat provokálnak.
Más szerzők is elismerik, hogy általános kérdésekkel kiváltott
választások esetében a spontaneitás kisebb, és a sztereotípiák
jobban érvényesülnek De az így megjelenő sablonok a kiscso-
port sűrített tapasztalatait tartalmazzák
Maisonneuve javasolja, hogy alkalmazzunk kétfajta kritériu-
mot. Tartalmazzon a szociometriai felmérés két-három-négy
olyan kérdést, amely a csoport számára konkrét helyzetre
vonatkozik, és emellett néhány globális, az általános beállító-
dás vizsgálatára alkalmas kérdést is. Tehát törekedjék a szo-
ciometriai felmérés arra, hogy bizonyos kérdésekben a spon-
taneitást mozgósítsa, más kérdésekkel viszont a sztereotípiát
váltsa ki.
A több szempontú szociogram ennél is tovább megy. A cso-
portvonatkozású rokonszenvi kritériumok a kérdőívnek csu-
pán egy kis részét teszik ki. Mellettük sok csoportvonatkozású
funkció jellegű kérdést teszünk fel, és van néhány egészen
általános, csoportvonatkozásoktól alig függő, inkább sztereotí-
piákat mozgató kérdésünk is.
54
....
Instrukció, kötött számú választás
. triai kérdőíveket- a tapasztalatok szerint- kilencéves
Szoc~o~ezdve lehet a vizsgált személyekkel írásban kitöltetni.
kortol , e s kor alatt a felmérés egyéni kikérdezéssel készül.
J(ilenceve · , · ' k kk 1
enkor a kérdező a kntern~mok~t bel~agyaz~a a g~e~e ~ e
Ily , . llegzetes, szerteágazo beszelgetésbe. Koznap1 kerdesek-
f<:l yo~~ szó; az iskolai életről, az óvodai játékokról, a délutáni
rol
, ,es1'l a 1·átszótérről, a vasarnap11
, , 'l es
. "do5beosztasro, , enne k so-
setaro, h 1
, ·elennek meg a konkret e yzete ez, o ent t eve'kenyse-
, kh f"k' ,
1
rankhez 1 kr" ' · k
kapcso t 1tenumo .
geA kicsiknél tehát nincs instrukció, hanem beszélgetés folyik
A szoros értelemben vett szociometriai felmérés esetében
zonban az instrukció igen lényeges. El kell magyaráznunk
~agát a feladatot, és rá kell hangolnunk a vizsgált közöss_ég
tagjait a rokonszenvi választá~~a, ki ke,11 ~~~tan~~ a szocio-
metriai tudatosságot. Ezen sa1atos beálhtodast ertünk: olyan
ráirányulást az életterünkre, amelyben a világ kapcsolatokra
tagolódik, és ezek rokonszenvi vagy ellenszenvi színezetükben
különböznek egymástól. Akit szívesen választunk, az iránt
érdeklődünk, arra odafigyelünk. Minél jobban érdeklődünk
iránta, annál szívesebben figyelünk rá. A vizsgált személyek-
től tehát olyan beállítódást igénylünk, amely környezetük
tagjait preferenciasorba rendezi, és érzékenyen mérlegeli,
hogy két ismerős közül bizonyos helyzetben melyikre essék a
választás.
Ilyen érdeklődési ráirányulást, ilyen tudatosságot kell kivál-
tanunk a szociometriai felmérés helyzetének kidolgozásával és
az instrukcióval.
Ez mindenekelőtt az instrukciót adó pszichológus magatar-
tásától függ. Az instrukcióban derűs, határozott, enyhén feszült
hangot használunk, amelyben egy árnyalatnyi ünnepélyesség
juttatja kifejezésre azt, hogy fontos emberi dolgokról van szó.
Az instrukció hangvétele semmiképpen se legyen olyan közöm-
bös, mint a tesztvizsgálatokban, s ne legyen hideg „kincstári"
se. Azt a nem teátrális, de a nyilvánosságot mégis tekintetbe
vevő hangot kell megütnünk, amely a csoporthoz szóló kom-
munikációt megkülönbözteti az egyénhez szóló közléstől (an-
nak a tudásnak a hátterén, hogy a csoport is különbözik a
csoportot alkotó egyének összességétől).
55
 Moreno szükségesnek tartja, hogy az instrukció közléseko
mindenki legy~n !ele~, aki a f~lmé~ésben__részt vesz. Elmondju~
hogy az_ ~do~t mt~zmenyb_e~ (tskola~an, uzemben stb.) bizonyos
szerv~es1 változ~sokat kíva:ma~ vegrei:ajtani. Lehetőleg meg-
mondjuk, hogy milyen termeszetű az az atszervezés vagy átren_
dezés, amelyet tervbe vettek Majd közöljük, hogy ehhez a feladat-
hoz kérik a társas mezóbenrészt vevó'k segítségét, amely csak akkor
lehet hatékony, ha a feltett kérdésekre őszintén felelnek
Megmondjuk, hogy a kérdésekre nevekkel kell felelni. Bárki-
nek a nevét felírhatják, aki jelen van; nézzenek jól körül. Ha a
társas mező nem olyan egyértelműen körülhatárolt, mint pél-
dául egy iskolai osztály, akkor pontosan meg kell jelölnünk,
hogy milyen körből várjuk a feleleteket. Például ha egy sport-
egyesületet mérünk fel, meg kell mondanunk, hogy a megkér-
d~~ettek az e~ész egyesületre gondoljanak-e, vagy csupán a
saJat szakosztalyukra, vagy azon belül csak az első osztályú
versenyzőkre-e, vagy az ifjúsági versenyzőkre is, vagy még
szűkebben, a saját edzőcsoportjukra stb.
Kész instrukciósablon tehát nincs. Minden vizsgálathoz kü-
lön végig kell gondolnunk a felmérés határait, mert a szöveg
árnyalataival e határokat jelöljük ki. Ennek megfelelően kérdez-
zük meg például, hogy kivel ülne az étkezdében szívesen egy
asztalnál azok közül, akikkel egy műhelycsoportba tartozik. La-
zább fogalmazás ennél, ha ezt mondjuk: „a műhelyben dolgozók
kö~ül". Ha így tesszük fel a kérdést, arra számíthatunk, hogy a
műhellyel kapcsolatban levő, de nem a műhelycsoport tagjaként
nyilvántartott személyeket is említenek. Még lazább, ha azt mond-
juk, hogy „azok közül, akikkel együtt dolgozik". Itt szabad kezet
kell adnunk: a válaszokban mindenki szerepelhet, akivel a meg-
kérdezett személy valamilyen munkakapcsolatban van.
Az instrukció legfontosabb mozzanata, amint ezt Moreno
több ízben hangsúlyozza, a titkosság. Biztosítani kell a vizsgá-
latra összehívott személyeket arról, hogy a felmérés adatait a
vizsgálatot feldolgozó pszichológusokon vagy szociológuso-
kon kívül senki sem fogja látni. Ki kell emelni, hogy az intéz-
mény vezetői a titkosságot elfogadták; nem tartanak igényt az
adatok megismerésére. A mi tapasztalatunk szerint is érdemes
a felmérések során a titkosságot hangsúlyozni.
Végül tartalmaznia kell az instrukciónak azt, hogy a vizsgá-
latban részt vevők hány választással feleljenek az egyes kérdé-
56
két lehetséges álláspont - a választások számának
sekfe. A: ása és kötetlen számú választási lehetőség biztosí-
n~egl~a:~:°:i mindkettőnek varu;ak hí~ei. Va:in~ v~sgálato~,
tasa ekben nem kötik meg a v~~a:'zt~so~ sz~at. Tob~~s. sza-
aiuely llnak de minden megkotes nelkul. Az mstrukc10 is, az
ni.otsuga ' , f k' d' t kik k
őn omtatott lap is igy ogalmazza meg a , er esp: „ .. ~-zo. ,
ewel ... ". Vami.ak vizsgálók, akik ezen ~ulmen~en _kulo~ IS
a , 1 ozzák az instrukcióban, hogy „mmden kerdesre tobb
hangsu Y h · „ ak
tis írhat ... annyi személyt nevez et meg, amennyit JOn
n_eve „ A tapasztalatok szerint ilyenkor három-öt nevet szoktak
lat.. · · , , · k 1
neni· ritka esetben het nev1g mem1e e .
lz
em ált~lános irányzat ezzel szemben kötött szám~ ~á~asztá~t
ír elő. Maga Moreno, bár hangsúlyozta a spontane1tas 1elento-
'gét mégis inkább megkötötte a választások számát. A Hud-
:n-;izsgálatban például öt választást kért. A Riverdale-iskola
vizsgálatában az instrukció e~ső ~be1~ két ~á~_asztá,st, ~ ~egis­
métléskor pedig négy választast irt elo. A ko~ott szamu valasz-
tást főként a számítási technika indokolja. Igy megbízhatóbb
összehasonlítási adatokat kapunk. Ennek alapján alakult ki a
szociometriai technikában a három választás. Vagy kimondják
az instrukcióban, hogy minden kritériumra három névvel lehet
válaszolni, vagy úgy szerkesztik meg az űrlapot, hogy minden
kérdés után három egymástól elkülönülő vonal látsszék (lehe-
tőleg egymás alatt).
Ha a szociometriai felmérést kutatási célra alkalmazzák, tehát
ha a különböző társas mezőktől kapott mutatókat egybevetni,
csoportosítani kell, akkor célszerűbb kötött számú választással
dolgozni. De ha a felmérés célja egy közösség jobb megismerése,
vagyis a szociometriai értelmezés, akkor jobb rábízni a vizsgált
személyekre, hogy hány embert jelölnek meg. A több szempon-
tú szociogramtechnika, mint látni fogjuk, éppen mert a szocio-
metria értelmezésére irányul, lehetőleg nem köti meg a kriteriá-
lis választások számát.
A szociometriai megerősítés
Moreno a szociometriai felmérést szervezési aktusnak tekinti.
Az a szakasza ez a szervezési vagy átszervezési folyamatnak,
amelyben az érdekelteket bevonják a megoldás előkészítésé-
57
 be. Ennek viszont feltétele a választások szociometriai mege
~~
.f" szoci?metriai ~elmérést_azz~l erősítj~k meg, ha az instruk.
~10b~ bejelentett atszervezest, atrendezest valóban végreha·t-
JUk, es ennek során a lehetőség határai közt érvényre juttatjJ
feleletként kapott választásokat.
A teljesítés a spontán reakció előfeltétele, ez adja meg a sz _
ciometriai munka hitelességét.
G_ondoljunk arra, hogy egy intézményben ritkán végeznek
elszigetelten, egy alkalommal szociometriai felmérést. Sokesél
~an arra, hog,r. az iskola, a gyár, a kórház stb. pszichológus?,
~emsz_ervez9e, szociológusa az intézmény több különböző
reszlegeben vegez esetleg megismételt vizsgálatot. Ha az intéz-
mény?en ~ár híre ment _annak - egy előző vizsgálat tapasz-
talatai alapJan -, hogy a valasztásokat tekintetbe szokták venni
ez fokozza a szociometriai tudatosságot, és így hitelesebbé teszi
a választá~okat._Ha ellenben tapasztalatok alapján az terjedt el,
hogy a valasztasokat nem veszik figyelembe, „nem számít,
hogy ?1it ír_sz ~e", akkor a további felmérésekből nyert adatok
re~ht~~a k~ts~ge~. Ezért mondja Moreno, hogy megerősítés,
tel1esites nelkul runcs szociometriai vizsgálat.
Negatív kritériumok
A szociometriai felmérés számos változata negatív kritériumo-
kat tartalmaz: olyan kérdéseket, amelyekre elutasítással, kizá-
rással kell feleh1i. Például: „Kivel nem szeretnél egy szobában
lakni?", „Ha egy fontos javítást nagyon gyorsan kellene elvé-
gezni, ki az, akivel nem szívesen dolgozna együtt?"
Több szerző jelzi, hogy ezek a kérdések gyakran nehézséget
okoznak.
-f" gyere~k még természetesnek veszik a negatív kérdéseket,
sz~vesen válaszoJi:tak rájuk. Több tapasztalat valószínűsíti, hogy
elobb alak~ak ~ az elutasítás sablonjai, mint a pozitív választá-
sok sabloqai. Amikor arra a kérdésre felel egy gyerek, hogy kivel
nem szeretne együtt játszani, válaszában sokkal inkább érvényesül
~ csop~r~orn;-a, n:mt amikor arra válaszol, hogy kivel szeretne
Jatsz~. Alt~~os iskolai életkorban és keretben végzett szocio-
metriai felmeresekben tehát anegatív kérdés nem okoz zökkenőt.
58
~
„
. , más a helyzet a serdülőkorban és a serdülés utáni
~~:s:~~- Evans ír egy vizsgálatról, amelyben 18--2? éves
i~o~ knak a kétharmada tiltakozott az ellen, hogy szoc10met-
f~a~ f ~érésekbennegatív kritériumok is szerepeljenek. Méltat-
nai e k érezték, hogy szerintük súlyosnak számító elutasító íté-
a l~:et ne azzal a személlyel közöljék, akire vonatkozik, hanem
letu vizsgálat keretét használják erre jogcímül.
e~ felnőttekkel végzett kikérdezések során sokan eleve eluta-
, .ák a negatív kérdésekre való feleletet. Akik felemek, azok
~2zül is sokan meggond?}j~~ m~gu~t, és kihúzz~k a már beí~t
neveket. Az „önkorrekc10k szarna lenyegesen tobb a negativ
válaszokban, mint a pozitív kérdésekre adott felelete~en.
Munkahelyi felmérések alkalmával tapasztaltuk, hogy a vizs-
ált személyek többsége válasz nélkül hagyta a negatív kritériu-
~okat Nyilvánvaló, hogy nem bíznak a vizsgálat „titkosságá-
ban", az a gyanújuk, hogy nemcsak az átszervezéshez kérnek
segítséget tőlük, hanem a választások összesített eredményét
személyzeti kérdések megoldásában is felhasználják.
E tapasztalatok alapján femőtt csoportokon végzett szocio-
metriai felmérésben negatív kritériumokat nem használunk.
A SZOCIOGRAM FELRAJZOLÁSA
A szociogram a vizsgált társas mező vázlata, a társas mezőt
alkotó kapcsolatoknak a térképe. A megrajzolt vonalak a rokon-
szenvi színezetű kölcsönös kapcsolatokra vonatkoznak. Ebben
az értelemben a kölcsönösségi táblázat grafikus ábrázolása.
Az ábrázolásban a következő konvenciókat követjük:
1. Minden személyt egy bekarikázott szám jelöl. A szám a
nevet helyettesíti. Ha a csoportban mindkét nembeli tagok van-
nak, akkor a férfiakat és a nőket az ismert örökléstani jellel
különböztetjük meg.
2. A vonalak kölcsönös választást jelömek. Ha két személy
kölcsönösen választja egymást, az őket jelző karikákat vonallal
kötjük össze.
3. Ha két személy több kritériumban választotta egymást
kölcsönösen, akkor kettőjük karikája közé annyi párhuzamos
Vonalat húzunk, ahányszor a szociometriai felmérés során meg-
adott rokonszenvi kritériumban egymást választották. Kétsze-
59
 res kölcsönös választás esetén kettőt, háromszoros esetén hár-
mat és így tovább. A két személyt összekötő vonalak számával
tehát a kapcsolat intenzitását ábrázoljuk.
4. A felvázolás során abból a személyből indulunk ki, akinek
a kölcsönösségi táblázat szerint a legtöbb a kölcsönös kapcsola-
ta. Felrajzoljuk ennek a személynek az összes kölcsönös kapcso-
latát. Így három, négy, öt vagy még több karika kerül a lapra
aszerint, hogy a kiinduló személynek hány kölcsönös kapcsola-
ta volt. Ezután ezeknek a személyeknek a kölcsönös kapcsola-
tait tüntetjük fel a kölcsönösségi táblázat alapján. Ezt mindad-
dig folytatjuk, amíg a kiinduló személlyel kölcsönös kapcsola-
tuk révén összefüggő hálózategységbe besorolható valaki. Ez-
zel felvázoltuk az első csoportot. (A szociogramon a csoport
minden tagja csak egyszer ábrázolható!)
Ezután megkeressük a kölcsönösségi táblázaton a még fel
nem rajzolt személyek közül azt, akinek a még nem szereplő
személyek közül a legtöbb kölcsönös kapcsolata van; neki is
felvázoljuk valamennyi kölcsönös kapcsolatát, majd ezeknek az
embereknek a kölcsönös kapcsolatait. Ez a konglomerátum adja
a második alcsoportot. Ismét felrajzoljuk a legtöbb kölcsönös-
séggel rendelkezőt stb.
5. A párokat és a magányosokat az alcsoportok körül helyez-
zük el, lehetőleg úgy, hogy az alcsoportokat tekintjük a mező fő
övezetének; a párok és a magányosok a lap szélére, a peremre
kerülnek. Annak az alcsoportnak a közelében helyezzük el őket,
és azzal a személlyel egy vonalban (vízszintesen vagy függőle­
gesen), aki őket egyoldalúan választja, vagy akit ők egyoldalúan
választanak.
Előfordulhat, hogy egy személyt vagy egy pár mindkét tagját
két különböző alcsoport választja egyoldalúan, vagy ők válasz-
tanak egyforma súllyal egyoldalúan két különböző alcsoport-
hoz tartozó személyt. Ilyenkor esetleg nem a peremre, hanem
az alcsoportok közti üres helyre kerülnek. Az ilyen elhelyezést
azonban nagyon meg kell gondolnunk. A szociogram ugyanis
nemcsak rögzíti a társas mező viszonylatait, hanem az értelme-
zést is befolyásolja. Bármilyen óvatos is a szociometriai értelme-
zés, nem tudjuk peremszemélynek tekinteni azt, aki a mező
közepe táján helyezkedik el. Márpedig a szociogram a kölcsö-
nösségek mezőjét vetíti elénk, tehát a magányos ezen a mezőn
eleve a peremen van. Elképzelhető persze a társas mezőnek
60
olyan ábrázolása is, amely nem a kölcsönösségeket, hanem a
társas jelentőséget rögzíti. Ebben a központi helyre kerülhet
valaki úgy, hogy róla beszélnek a legtöbbet, az ő ízlését vagy
véleményét követik a legtöbben, jóllehet senkivel sincs kölcsö-
nös kapcsolata.
A felszabadulást követő években nemegyszer láttunk iskolai
osztályokban olyan tanulót, aki két-három évvel volt idősebb
társainál, mert háborús események, koncentrációs tábor stb.
miatt nem járhatott iskolába. Olyan gyerekkel is találkoztunk
felméréseink közben, akinek szüleit elhurcolták, megölték, s ő
maga távoli területeken bolyongott. A felszabadulás után az-
után ezek a gyerekek visszakerültek az iskolába tizenhat éve-
sen, roppant emberi tapasztalatokkal, egy olyan osztályba,
amely a mai általános iskola hetedik o~ztályának felel meg, s
ahova rajtuk kívül csupa kisgyerek járt. Erthető, hogy kölcsönös
kapcsolatuk senkivel sem volt. Barátaik más iskolába jártak, a
városnak más pontjain éltek. Ezek a gyerekek tizenhat éves
korukban felnőttek voltak. Ezért nem kerültek kölcsönös kap-
csolatba osztálytársaikkal, akik közül azonban sokan választot-
ták őket egyoldalúan. A háborús megpróbáltatásokban idő előtt
felnőtté kényszerült tizenhat évesek mint ízlésmeghatározók,
mint a közvélemény irányítói a társas mező középpontjában
voltak, de a szociogramon mégis a peremre kellett kerülniük,
mert az adott társas mezóben magányosak maradtak. Azoknak
az osztályoknak, amelyeknek volt ilyen tagja, éppen abban
rejlett a csoportdinamikai drámája, hogy legsúlyosabb tagjuk
szociometriailag (a kölcsönös kapcsolatok szempontjából) a pe-
remre szorult.
6. Az egyoldalú kapcsolatokat nyilvántartjuk, mérlegeljük, az
értelmezésben felhasználjuk, de mint kapcsolatot a szociogra-
mon nem tüntetjük fel. Ebben is eltér a mi grafikus ábrázolásunk
a világban elterjedt különféle ábrázolásoktól. Főként azért já-
runk el így, mert a kölcsönösségek kiemelt értelmezési támpon-
tot nyújtanak.
A zárt alakzatok csak akkor értelmezhetők véleményalakítás-
ra, értékképzésre alkalmas egységekként, ha a kapcsolatok köl-
csönössége biztosítja a kétirányú kommunikációt, tehát azt,
hogy az alakzat minden tagjához eljuthat minden vélemény és
minden arra adott reakció. A kölcsönösség ebben az értelemben
a véleményalakításhoz szükséges érintkezési csatornák biztosí-
61
tása. A hírközlés útját csak arról a szociogramról olvashatjuk le,
amelyet kölcsönösségekből rajzoltunk ki.
S ami a leglényegesebb, mi a szociogramon feltüntetett kap-
csolatokat reális viszonylatoknak tekintjük, amelyeknek van
érzelmi színezete, sőt amelyeket érzelmi színezetük révén (ro-
konszenv) ragadunk meg. Realitását azonban mégsem ez adja,
hanem az, hogy bizonyos együttességet rögzít. A kölcsönösség
ezt az együttességet juttatja kifejezésre, az egybecsengést a vi-
szonyulásukban. Ennek az egybecsengésnek, együttességnek
révén tételezhetjük fel, hogy a szociogramon felrajzolt hálóza-
tokban csoportdínamikai hatások játszódnak le.
A kölcsönösség hátterében valószínűleg megvannak az
együttes élmények. Minél sűrúbb egy alakzat, annál több benne
a kölcsönösség, tagjai annál több együttes élményre támasz-
kodhatnak - vagyis annál inkább lehetnek szokás- és hagyo-
mányképzők. A szociogramokat azért rajzoljuk meg kizárólag
kölcsönös kapcsolatokból, mert a társas mező reális viszony-
latainak térképét akarjuk ábrázolni, s a kapcsolatok realitásá-
nak kritériumát az intézményesedéshez vezető együttességben
látjuk.
Az egyoldalú kapcsolatok is reális tényezői a társas mező
összefüggésrendszerének. De tartalmilag egészen más eleme-
ket, csoportdinamikai szempontból egészen másféle cselekvés-
meghatározó motívumokat fejezhetnek ki. Például nosztalgiát:
a valahová tartozás vágyát és e vágy frusztrációját. A patológiás
színezetet nagyrészt (bár nem kizárólagosan) az egyoldalú kap-
csolatok mutatják a szociogramon.
Erre az elgondolásra joggal mondhatná bárki, hogy mindezek
az érvek nem azt sugallják, hogy egyoldalú kapcsolatot ne
ábrázoljunk a szociogramon, hanem inkább azt, hogy másféle
jelzéssel (másképpen színezve, pontozott vonallal, nyíllal ellát-
va stb.) tüntessük fel. Ez ellen nem is mondhatunk semmit. Sőt
valószínű, hogy az egyoldalú kapcsolatok feltüntetése további
kiegészítő támpontokat adhat az értelmezéshez. Csak azzal kell
tisztában lennünk, hogy a különbség alapvető: az egyoldalú
kapcsolat más rninőségrendbe tartozik, mint a kölcsönös; szín-
képét nosztalgikus, frusztrált, irreális, esetleg patológiás voná-
sok jellemzik, és hiányzik belőle a cselekvések társas meghatá-
rozásának talán legjellegzetesebb motívuma: az együttesség.
A több szempontú technikával dolgozó pszichológusok kö-
62
zül többen a szociogramon is ábrázolják az egyoldalú választá-
sokat. Hoffmann Tiborné például ugyanarról az alakzatról (is-
kolai osztályról) három párhuzamos szociogramot készít: a) a
kölcsönös választások vázlata; b) az egyoldalú választások váz-
lata; c) a negatív szavazatok hálózata. Az értelmezésben a köl-
csönös választásokat reális viszonylatoknak, az egyoldalúakat
pedig főként a serdülőkre jellegzetes társkeresési nosztalgia
jelzésének tekinthetjük.
7. A szociogram felrajzolásának kényes problémája, hogy
milyen alakzatokban kapcsoljuk össze az alcsoportokat. Nem
kétséges, hogy az alakzat formai megválasztása lehetővé teszi a
vizsgáló szubjektív beállítódásának rejtett érvényesülését.
Ugyanaz az összefüggéscsoport felrajzolható úgy, hogy az ér-
telmezés számára nyitottabbnak vagy zártabbi:ak látsszék.
l.ábra
Egyszeríi szociometriai alakzatok ábrázolása
~ ,,-../ Férfi pár
~ egyszeresválasztás
Női pár
egyszeres választás
Szoros férfi pár, kétszeres választás,
feltehetően barátság
Különnemű szoros pár háromszoros kölcsönös
választás, valószínűleg intim kapcsolódás
Háromszög: három személy kölcsönös kapcsola-
ta; zárt csoportosulás
63
 Zárt négyzet: négy személy hat kölcsönös kap-
csolata, sűrű csoportosulás
Csillag: egy személynek több kölcsönös kapcso-
lata van, de azok között, akikhez ő kötődik, nincs
kapcsolat; a csillag középpontját nevezzük
„sztárhelyzet" -nek.
Ennek elkerülése végett a szociogram felrajzolásában néhány
általános szabályt követünk.
Legfontosabb ezek közül az, hogy egy konglom~á~ot ~dig
a szociometriailag legegyszerúbb alakzatban kell abrazolni. Ilyen
legegyszerúbbnek tekintett alakzatok: háromszög, négyszög, öt-
szög stb. és mindenekfölött a láncalakzat. (Lásd az 1. ábrát.)
A láncalakzattal azonban óvatosan kell bánnunk, mert a szo-
ciometriai ábrázolás legjelentősebb hibáira ad lehetőséget. So-
kan a láncalakzatot nem egyenes vonallal ábrázolják, hanem az
egyoldalú választások értelmezése alapján a láncot megtörik,
esetleg más alakzathoz hasonló módon rajzolják meg.
Például egy öt személyből álló láncot mi a 2. ábrán bemutatott
módon tüntetünk fel a szociogramon.
2.ábra
Lánc (konvencionális ábrázolás)
Ábrázolásunk tehát egyenes vonalú. Az, hogy vízszintesen
vagy függőlegesen rajzoljuk-e ki, az konvenció kérdése. Ennek
eldöntésében azonban mérlegelhetjük az egyoldalú választáso-
kat. Ha a lánc többi tagja egyoldalúan irányul egy olyan alakzat
felé, amelyet vízszintesen rendeztünk el, akkor a lánc ezzel
párhuzamosan vízszintesen helyezhető el (lásd például a 17.
64
L
ábrát). Ha viszont az egyoldalú kapcsolódások egy függőlege­
sen ábrázolt csoport felé irányulnak, akkor a láncot is függőle­
gesen rajzoljuk (például a 21. ábrán).
Önkényes értelmezésre ad azonban alkalmat az az ábrázolás,
amelyben a láncot megtörjük. (Lásd a 3. ábrát.)
3.ábra
Lánc (önkényes ábrázolás)
A vizsgáló itt a 8-as személyt egy egyoldalú választása alap-
ján úgy helyezte el, hogy a 6-os közelében legyen. Így az ábrá-
zolás azt sugallja, mintha a 8-as, a 6-os és a 11-es háromszöget
alkotnának, holott valójában láncban helyezkednek el.
Még kevésbé fogadható el az az ábrázolás, amely ezt a láncot
négyzethez hasonlóan tünteti fel, azzal az indokkal, hogy a 3-as
a 8-ast egyoldalúan választotta, tehát ezeket közel kell hozni
egymáshoz. (Lásd a 4. ábrát.)
4. ábra
Lánc (önkényes ábrázolás - közelítés)
Bonyolódik a dolog akkor, amikor egy zárt alakzat egy láncon
helyezkedik el, úgy is mondhatnánk, hogy két irányban láncban
folytatódik. Ilyen például az 5. ábrán bemutatott háromszög,
amelynek két tagja láncszerűen elnyúló kapcsolatokkal is ren-
delkezik.
65
S.ábra
Háromszöggel megszakított lánc (konvencionális ábrázolás)
Önkényesen járt el megítélésünk szerint az a vizsgáló, a~i a
háromszögből kiinduló két lánc~t zárt al~zath?z ~as~nlo~~
rajzolta fel abból a meggondolásbol, hogy a l~c ket ~zel~o tagpt
egyoldalú választás közelíti egymáshoz. (Lasd a 6. abrat.)
6.ábra
Háromszöggel megszakított lánc (önkényes ábrázolás)
Kívánatos, hogy minden vizsgáló konvenció szerint rögzítse,
hogy a lánc elágazásait hogyan ábrázolja. ~ lény~ges a~,, ho~!
egységesen ábrázolja a leágazást, és ne merlegeles alap1a1:1, ko-
zelítse valamilyen irányba. Célszerű a következő konvenc10kat
követni. Az egy pontról leágazó kapcsolatotmerőle~esen :ajzol-
juk ki, a két ágban leágazókat egymástól egyforma tavolsagban.
A csillagalakzatban ugyancsak az egyforma távolság betartá-
sával tüntetjük fel a kapcsolatokat. (Lásd a 7. ábrát.)
7.ábra
Leágazó kapcsolatok
a) leágazás láncból
66
b) csillagszerű leágazás
Az ábrázolás általános problémája a kereszteződés. Vannak,
akik mindenképpen kerülni igyekeznek, hogy egy egyszerű
kapcsolási vonal egy másik kapcsolási vonalat, esetleg egy
egész alakzatot keresztezzen; ezért bonyolult, kacskaringós ke-
rülő utakon át vezetik a kapcsolóvonalakat. Mindkét megoldás-
nak megvannak a hátrányai és az előnyei, is, de következetes
alkalmazás esetén bármelyik elfogadható. Ertelmezési zavart is
kelt, ha az egyik szociogramon kereszteződéssel oldják meg
ugyanazt, amit a másik szociograrnon kerülő úttal. S talán ennél
is zavaróbb, ha azonos szociogramon fordul elő e kétfajta meg-
oldás. Mint az egész ábrázolási technikában, itt is az a kívánatos,
hogy a szociometriával foglalkozó csoport rögzítse a maga áb-
rázolási konvencióját, és minden szociogramon ezt érvényesítse.
Tapasztalataink alapján azt tanácsoljuk, hogy az ábrázolásban
csak kölcsönös kapcsolatot tüntessenek fel (az egyoldalúakat az
értelmezésben mérlegeljék), a nem zárt kapcsolatsorokat szigo-
rúan láncszerűen igyekezzenek rögzíteni, és inkább kereszte-
zéssel oldják meg az ábrázolást, mintsem bonyolult kerülővel.
*
Az előbbiekben leírt ábrázolási konvenciók a hálózatos szociog-
ramra vonatkoznak, amely térképszerűen igyekszik rögzíteni a
kölcsönös választások révén megragadható összefüggéseket.
Ez azonban nem az egyetlen lehetséges ábrázolás.
Elterjedt eljárás a „céltábla-szociogram" (target sociograrn).
Ezt a technikát M. L. Northway torontói szociálpszichológus
vezette be az óvodai, iskolai és főiskolai kiscsoportok felméré-
sével szerzett gazdag szociometriai tapasztalatai alapján.
Northway és munkatársai Morenónak abból a gondolatából
indultak ki, hogy a szociogram hálózata nemcsak az érzelmi és
szolidaritási kötődések kapcsolatrendszerének felel meg, ha-
67
nem a csoportdinamikai feszültségnek is. Ez a feszültség pedig
Northway véleménye szerint a szociometriai népszerűségi
rangsorral ragadható meg. A szociogramnak olyan ábrázolási
módját kereste, amely egyszerre fejezi ki a kapcsolatot és a
csoportban való népszerűséget (amit mi jelentőségnek vagy
pregnanciának nevezünk). A szociogramot négy koncentrikus
körben rajzolja fel. Az egyes személyek aszerint helyezkednek
el a négy körben, hogy hány kapcsolatuk van. Minél több vá-
lasztás esett valakire, annál közelebb kerül a központhoz, minél
kevesebben választottak valakit, minél magányosabb, annál
közelebb kerül a külső körhöz. Az így kapott szociogramon a
csoport úgy helyezkedik el, mint egy céltáblán.
Evans példáját közöljük- a 8. ábrán -egy kilenctagú főiskolai
munkacsoportról.
8.ábra
Hálózati ábrázolás. E-18 főiskolai tanulócsoport
(Evans vizsgálata)
Ugyanezt a csoportot céltábla-szociogramon ábrázolja a 9. ábra.
A koncentrikus körben való elhelyezkedés természetesen
nem önkényesen történik. Northway meghatározza a csoport
átlagát, szóródását, ebből kiindulva állít fel négy övezetet (kvar-
tilist), és a négy kör egy-egy kvartilishatárnak felel meg.
A céltábla-szociogram alkalmazásának kétségkívül előnye,
hogy feltünteti a szociogramon szereplő személyek jelentőségét és
feltételezhető csoportdinamikai hatását. Amint azonban nagyobb
csoportot kell ábrázolni, a hálózati összefüggések elmosódnak.
68
egy hálózati szociogramon kiemelkedő jelentőségű lehet példá-
ul egy olyan személy, akinek mindössze két kölcsönös kapcso-
lata van, de ennek révén két különböző zárt alakzattal kerül
kontaktusba. Lehet, hogy az adott időszakban csoportdinami-
kai szempontból legfontosabb tagja a társas mezőnek, mert
egyetlen összekötője két rivalizáló alakzatnak. A hálózati szo-
ciogramról ez azonnal elolvasható, a céltábla-szociogramon vi-
szont elmosódik.
Kisebb egységeknél viszont a céltábla-szociogram mutatja
hitelesebben a társas mezőt.
9.ábra
Céltábla-ábrázolás. E-18 főiskolai tanulócsoport
(Evans vizsgálata)
/
-
~ört~tek próbálkozások abban az irányban is, hogy a háló-
zati szoc10gramon a személyeket jelző karikák különféle színár-
~yala:á~al, tünte~sék fel a megfelelő személy népszerűségét,
Jele~t?seget, feltetelezhető csoportdinamikai hatását. Ez is jár-
~ato ut, de aH t~b~letinf?rmá?ó, amit ad, a hálózati támpontok
ertelmezhetosegehez kepest Jelentéktelen.
69
 SZOCIOGRAM VAGY SZOCIOMÁTRIX
A szociometriai felmérés eredményei nemcsak a kapcsolatok
térképén, a szociogramon ábrázolhat~k; ~~! má~~ ~ó~szer,
amellyel a kapcsolódási adatok láthatova ~s ossz~fuggeseik~en
leolvashatóvá válnak, a választási eredmenyek ossz€foglalasa
mátrixon. A szodomátrix két oszlopfejes táblázat; mind a füg-
gőleges, mind a vízszintes tengelyén a csoport tagjainak névso-
rát tüntetjük fel. . , . , ,
Ha a szociometriai feldolgozásban a szoaomatnx abra-
zolását alkalmazzuk, elsőnek a kölcsönösségi táblázatot
kell elkészítenünk. Ez egyébként minden szociometriai fel-
dolgozás kiinduló anyaga. Ábécérendben va~y b~~milyen
más, a szodogramtól független sorrendben tuntetjuk fel a
csoport tagjait mind a függőleges, mind pedig a vízszintes
tengelyen.
Az így kapott négyzetek a kapcsolódási mezők. Minden me-
zőről a csoport két tagjának kapcsolódása olvasható le. . ,
A kölcsönösségi táblázatra rávezetett adatok konvencm sze-
rint meghatározottak, és az egyes szociometriai iskolák, irány-
zatok szerint különböznek. Sok helyütt mind a pozitív, mind
a negatív választásokat felveszik a táblázatra. Mi csak a po~
zitív választásokat tüntetjük fel. Abban azonban valamennyi
irányzat egyetért, hogy a kölcsönösségeket a rokonszenvi
választások alapján határozzuk meg. Voltak ugyan olyan
vizsgálataink, amelyekben a köksönösségi vázlaton vegye-
sen tüntettük fel a rokonszenvi és a funkcióra vonatkozó
választásokat, de ezt a próbálkozást erős kritika érte, főként
R. Zazzo részéről.
Az így készült szodogramokat elemezve jutottunk arra a
következtetésre, hogy a kölcsönösségi táblázat hitelesebb ada-
tokat tartalmaz, ha anyaga homogén, tehát ha csak a rokonszen-
vi kapcsolódásokat tünteti fel. . , ..
Némi zavart okozhat, hogy van olyan iranyzat, amely a kol-
csönösségi táblázatot is szociomátrixnak nevezi. A szoros érte-
lemben vett szociomátrix azonban az átrendezett kölcsönösségi
táblázat.
Az átrendezés lényege, hogy a sorok és az oszlopok más
sorrendben következnek, mintegy eltoljuk őket. A kölcsö-
nösségi táblázatban a csoport tagjait ábécérendben vagy
70
nkabeosztásuk rangsorában, vagy teljesítményrangsorban
:;~. tüntetjük fel. Az átrendezéssel olyan sorrendet hozunk
létre amely nem külsődleges szempontot követ, hanem a
társ;s alakzat szerkezetének, a társas mező struktúrájának
felel meg.
A szodomátrixot K. M. Evans alapján ismertetjük. A bemu-
tatott példa is tőle származik. ,
Az átrendezés során a kölcsönösségi táblázatból leolvashato
bármely kölcsönös kapcsolatból kiindulhatunk.
Ennek a kapcsolatnak a két tagja kerül mind a függőleges,
mind a vízszintes tengelyen az első és a második sorba, illetve
oszlopba. A sorukban a megfelelő mezőben jelöljük mindazo-
kat, akiket ők választottak (pluszjellel). Ha negatív kritériumok-
kal is dolgozunk, akkor a negatívan választott személy mezőjé­
be mínuszjelet teszünk. Ha van olyan személy, aki a felvett pár
két tagja közül az egyikkel kölcsönös kapcsolatban van, annak
neve kerül a harmadik sorba, illetve oszlopba. Ha további ilyen
kapcsolatok vannak, azok kerülnek a negyedik helyre és így
tovább. Ezután következhetnek még olyan személyek, akiknek
az eddig felvettekkel kölcsönös kapcsolatuk van. Majd olyanok,
akiknek van kölcsönös kapcsolatuk, de nem az eddig felvett
személyekkel, legvégül olyanok, akiknek kölcsönös kapcsolata
egyáltalán nincsen, de az eddig felvett személyek - tehát az
adott alcsoportnak a tagjai - közül többen választották őket.
A szodomátrix átrendezési alapelve az, hogy akit egy alcsoport
tagjainak a fele választott, az az alcsoport tagjának tekinthe-
tő, akkor is, ha az alcsoport egyik tagjával sincs kölcsönös kap-
csolata.
Az első alcsoport feltüntetése után ismét egy kölcsönös kap-
csolatból indulunk ki. Az egyetlen feltétel az, hogy résztvevői
ne legyenek az első alcsoport tagjai. Eztán következnek azok
a személyek, akik a másodiknak felvett pár valamelyik tagjá-
val kölcsönös kapcsolatban vannak, majd azok, akiket az így
kialakult konglomerátumnak legalább a fele választ, és más-
hol nincs kölcsönös kapcsolatuk. Ezek alkotják a második alcso-
portot.
Így folyik a kölcsönösségi táblázat átrendezése a lehetséges
alcsoportok szerint haladva. Egy pár, amelyiknek semmi más-
féle kapcsolata nincs, önálló alcsoportot alkot. A magányosak
vagy beletartoznak egy alcsoportba azon a jogcímen, hogy a
71
csoport fele egyoldalúan választotta őket, vagy teljesen elszige- 10.ábra
Kölcsönösségi táblázat. E-25 főiskolai tanulócsoport
teltként kerülnek a szociomátrixra.
Az alcsoporton belüli elrendezésnél általában arra töreked- (Evans vizsgálata)
nek, hogy a legtöbb kölcsönös kapcsolattal rendelkező, tehát
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 2021 22
központi figura sorrendben a közepére kerüljön. Például az itt
bemutatott Evans-féle szociomátrixon az ötödik alcsoport hat 1" + + +
tagból áll, közülük szociometriai szempontból a központi figura 2 "\. ++ +
+ + +
a 6. számú, minthogy három kölcsönös kapcsolata van; az áb-
rázolásban hat hely közül a negyedikre tették.
3
4
5
"' !"-
~
++
+ +
+
+
6 + "'+- + + +
+
A szociomátrix előnyei és hátrányai

Ennek az ábrázolási eljárásnak a hívei mindenekelőtt azt emelik

7
8
9 +
+ + I+
+
" I+!"-
!"-
+ + +
ki, hogy a szociogram alakzatainak kirajzolásában gyakran ér-
vényesülnek szubjektív elemek; egy társas alakzat grafikus fel-
10
11 +' +"'- +
+ + +
"
vázolása nagymértékben függ annak a személynek a vélemé-
nyétől, aki a vizsgálatot végezte. Azt mondják, hogy ugyanazt
12
13 + + !"- I+ "
+""'
az alakzatot minden vizsgáló más-és másféleképpen rajzolja fel. 14 + + H-
+ +
A szociomátrix tapasztalata viszont azt mutatja, hogy adott
alcsoportot különböző személyek teljesen egyforma módon
15
16 +
+ +
+ +
+ ""
"'
foglalnak táblázatba.
A másik előny, amire hivatkoznak az, hogy a mátrix élesen,
17
18
+ + +
+I+ +
"" "'
nyilvánvalóan mutatja meg az adott társas mezóben létrejövő
csoportosulásokat, és jobban leolvashatjuk róla az elutasításo-
19
20
+ + :+
+ ++
"" "'
kat, mint a szociogram alcsoportjairól.
Moreno ezzel szemben inkább a grafikus ábrázolás előnyeit
emelte ki, és rámutatott a szociomátrix hátrányaira. Elsősorban
21
22 + '+ + "'1"-
Evans egyik példája egy huszonkét főből álló főiskolai tanu-
arra, hogy bonyolult, időigényes eljárás. Emellett szerinte a
lócsoport szociometriai felmérése. (Lásd a 10. ábrát.)
szociogram ismert ábrázolási egységei (háromszög, négyszög,
A vizsgálat során egyetlen választási kritériummal dolgoz-
lánc stb.) sokkal szemléletesebben mutatják egy társas mező
tak: azt kérdezték, hogy kivel szeretne a kérdezett konkrét
kapcsolatrendszerét, mint a szociomátrix. Végül is az az állás-
munk~elyi feltételek között együtt dolgozni.
pont alakult ki, hogy a szociomátrix a szociogram kiegészítő
Az_ instrukció szerint három nevet lehetett megjelölni. A vá-
ábrázolása és mint ilyen használható fel.
lasztaso~at az itt következő kölcsönösségi táblázat foglalja ösz-
s~~- A ~zamo~ a csoport egyes tagjait jelölik ábécérendben. A po-
zitív választasokat a megfelelő mezóben pluszjellel tüntették
fel. A köl~sö~ös választást kövéren szedett pluszjel szemlélteti.
, A I?. abran bemutatott kölcsönösségi táblázat átrendezése
lathato a 11. ábrán.

73
72
11. abra portját megnézzük, azonnal leolvashatjuk róla, hogy a hét sze-
Szociomátrix. E-25 főiskolai tanulócsoport mély közül kettőnek van olyan választása, amely más alcsoport
(Evans vizsgálata) felé irányul (a 7-esnek és a 2-esnek). S ebből mindjárt azt is
látjuk, hogy mindkettő az ötödik alcsoporthoz szeretne kapcso-
7 8 11 10 13 19 2 16 18 22 5 12 20 1514 17 1 3 9 6 21 4 lódni, amikor „kikívánkozik" csoportjából.
7 !"'- I+ I+ +
8 I+ ~ +I+ 12.ábra
Az E-25 ftfiskolai tanulócsoport szociogramja
11 +~ + + (Evans ábrázolása)
10 + I"'+._
I+
13 + ""'
+ +
1+I+ +
19

16
2 -t- "'+""'+I"'+ + 1+
I+
18 H- +~ 1+
22 + 1""- + +
5
~

+
+1""-I+ + ++
12
20 '+"' '"' + +
++ +
H-- I+ '"
15
14 +
+ "" +
17
1
3 I+
+
+
"' I"' + +
I+
1"'- I+
9 + + + 1',
6 + +·"'!+ 1+
21 + +I'\
4 f-t I+ +I"\ Látjuk, hogy a szociomátrixból kiindulva az értelmezés leg-
fo~tosabb kategóriái az alcsoportok, ezeknek sűrűsége, vala-
nunt az alcsoportokból kivezető kapcsolódási próbálkozások.
A leírt átrendezési módszerrel öt alcsoportot kaptak. Kiterje- Ez va~ójá~~n a hagyományos morenói értelmezésnek felel meg.
désében legnagyobb az első alcsoport hét taggal. Ezt követi Azt vizsgáljuk, hogy a formális alakzat milyen kisebb informális
nagyságban a hattagú ötödik alcsoport (az 1., 3., 9., 6., 21. és 4. CSüportokat foglal magába, és főként, hogy kik azok a szemé-
személy); a negyedik alcsoport négytagú (a 12., 20., 15. és 14. lyek, akik a saját kiscsoportjukból „elkívánkoznak", másfelé is
személy);amásodikésaharmadikalcsoportpedigkét-kéttagú. van kapcsolatuk. A szodomátrixból jól leolvashatóak a saját
Az egyetlen alcsoporton kívüli személy, a 17-es a negyedik és alcsoportból „kinyúló" választások, vagyis a mellékutak. A
az ötödik alcsoport közé került. Elhelyezkedéséből leolvasható, negyedik alcsoport négy tagjának összesen két ilyen mellékútja
hogy egyoldalú választásai ehhez a két csoporthoz kötik. van; a két párnak pedig - a 16-18-as és a 22-25-ös diádnak -
A szociomátrix értelmezésekor a legértékesebb támpont az négy-négy ~ellékútja. A negyedik alcsoportban egy tagra 0,5, a
alcsoportokra való tagolódás és az egyes alcsoportok összetar- 16-18-as parban egy tagra 2 mellékút jut. Legsűrűbb ezen a
tottsága. Ha az Evans által közölt szociomátrixnak az első alcso- szociomátrixon az első alcsoport, amelyben két tagnak összesen
74
75
két alcsoporton kívüli választása v~, v~g~is ?,28 ~felé irányuló 13.ábra
választás jut egy személyre. A szoaomatnxrol tehat leolvashat- Az E-25 főiskolai tanulócsoport szociogramja
juk az alcsoportok kohézióját. . a mi ábrázolásunkban
Ugyanezt a szociomátrixon feldolgozott csoportot grafikusan
is ábrázolták. (Lásd a 12. ábrát a 75. oldalon.) .

r
Mindaz, amit a szociomátrix alapján értelmeztünk, a szoc10g-
ramról is leolvasható. Itt is megmutatkozik az első és az ötödik
alcsoport kohéziója, a párok helyzete, valamint ,a. magányos
személy (17.) igyekezete arra, hogy k~ntak~st_ tal~J~n.
A több szempontú szociogram grafikus abrazolas1 te~mka­
jával azonban másféle alakzatot kapunk. Ugyanezek az oss~~­
függések más értelmezést sugallnak. Amiatt, hog~ csak a kol-
. ,
A
csönös választásokat tüntetjük fel, és az egyoldaluakat legfel-
jebb azértelmezésben vesszükfigy~~embe, a~usz.~m~é~~al~gató
munkacsoportja nem mutat olyan tombszeruen ~omorült,tar~as
mezőt, mint az Evans által közölt szociogram. (Lasd a 13. abrat.)
Ami szociogramunkon ez a csoport három egymástól függet-
len láncra tagolódik, és még ezektől is függetlenül lebeg a társas ®
mezóben két pár és egy magányos személy. Szembeötlően derül
ki, hogy a mezőnek nincs saját központja: nin_~s olyan ~árt
alakzat, amely saját tagjain kívül a társas mezonek legalabb
egynegyedét érintené kölcsönös kapcsolat csatornáján. Az első
és az ötödik alcsoport kapcsolódása láncszerű. Ez azt valószí- A szociomátrixnak és a szociogramnak ez az egybevetése is
nűsíti, hogy ennek a két csoportnak külön hírközlése van, szinte megmutatja, hogy a mátrixábrázolás nem ad olyan támpontot
egymástól független csatornákon futhat ugyanarról a csoport- az értelmezéshez, ami ne lenne éppen ilyen jól leolvasható a
epizódról két különböző vélemény vagy pletyka. , társas mező grafikus képéről, a szociogramról is. A mátrixértel-
Amilyen pozitívuma a csoportnak, hogy csupan e~yetlen mezés nem anyagában, csupán aspektusában más, mint a gráf-
magányos tagja van, olyan negatív~m, hogy nem ~ehet ki~la~u,lt értelmezés. A mátrix az alcsoportok kohéziójára irányítja a
közvéleménye, mert nincs központja, amely ezt kimunkálna, es figyelmet, ~z alcsoportok vonzásáról ad képet; így ebből kiin-
főként nincsenek olyan szétágazó csillagalakzatok, amelyek a dulva főként arra a kérdésre kapunk feleletet, hogy az intéz-
zárt alakzatban kimunkált véleményt tovább vihetnék. A társas ményes alakzat társas mezőjében hogyan rivalizálnak a klik-
alakzat légköre valószínűleg szubjektív. kek, és hogy a kiscsoportok tagjai közül kik azok, akiknek a
Értelmezzük most ezt a szociogramot saját mutatóink alapján. csoporthoz való tartozása laza s ily módon csökkentik csoport-
A csoport huszonkét tagja közül zárt alakzatba tartozik hét, láncba juk kohézióját.
pedig tíz. Ilyen korú és iskoláwttságú konglomerátumban ~zt Csakhogy a mátrix kiindulású nézőpont elhomályosítja a
várhatjuk, hogy háromszor annyian éljenek zárt alakzatban, mmt szociometriai felmérésnek egy másik aspektusát: a hálózat je-
láncban. Itt az arány szinte fordított. Az alakzat laza, a tanulócso- lentőségét. A csoportok közti kapcsolódás kevésbé ötlik szem-
portnak feltételezhetően igen kevés együttes élménye és közös be, ha a mátrixot elemzem, mint ha a gráfot vizsgálom. Márpe-
ügye van. Együvé tartozásuk formai, így alig lehet arra számítani, dig a hatásgyakorlásnak, a befolyásolásnak, a hírközlésnek az
hogy tanulmányi munkájukban a csoporthatás érvényesüljön. elemzése éppen a hálózaton át lehetséges.

76 77
 A mátrix és a gráf mint két különböző ábrázolási technika a
szociometriai infrastruktúra két tényezője révén különül el. Az
egyik inkább a tagolódást, a másik inkább a hálózatrendszert
emeli ki.
Mi az ábrázolásban a szociogram technikát követjük, mert
szerintünk ez az, amely a társas mező strukturálódásáról -tehát
a hálózatról és az alcsoportokról együttesen - a leginkább ad
támpontot.
NAGY KITERJEDÉSŰ HÁLÓZATOK SZOCIOGRAMJA
A szociometriai felmérés módszerét főként kisebb egységek
vizsgálatában alkalmazzuk. Ez érthető; hiszen a mikroszocioló-
giai történések főként kiscsoportokban ragadhatóak meg; na-
gyobb társas egységeket ehhez úgy kell tagolni, hogy abban a
kiscsoportok élesen körvonalazódjanak. Ritkán kerülünk abba
a helyzetbe, hogy több száz személyre is kiterjedő alakzatot
kelljen szociometriai szempontból felmérnünk. Ha mégis fel-
merül ilyen alakzat vizsgálatának igénye, akkor felbontjuk ki-
sebb (de mindenképpen intézményes) alakzatokra, és ezek szo-
ciogramját készítjük el. Az iskolapszichológus például nem
próbál egy 600 vagy 800 tanulólétszámú iskolát egyetlen háló-
zatban vizsgálni. Ez megoldhatatlan lenne, már csak azért is,
mert a tanulók nem ismerik egymást. Az iskola vizsgálatát
osztályonként végezzük el. Az iskolapszichológus, ha minden-
áron ki akar lépni az osztályok merev keretéből, olyan intézmé-
nyes egységeket hoz létre, amelyekben különböző osztályok
tanulói együtt vannak, s így készíti el például az összevont
~anulószobák, az iskolai énekkar vagy egy több osztályra kiter-
jedő szakkör szociogramját.
A nagy létszámú hálózatok szociometriai felmérése azonban
elvileg ne~ lehetetlen. Ritkán ugyan, de előadódhatnak olyan
esetek, amikor maga a kérdésfeltevés megkívánja, hogy ne
bontsuk az intézményt alapegységekre (műhelyekre, irodákra,
osztályokra), hanem együtt vizsgáljuk a teljes hálózatot.
Az ilyen nagy hálózati vizsgálatnak az az előnye, hogy feltá-
rulnak a szervezeten belüli hírközlés rejtett útjai, a hatásközve-
títés pályái, a hírek továbbításának csatornái. A nagy szociomet-
riai hálózatból valószínűleg leolvashatjuk az útvonalat, ame-
78
lyen a pletyka végigfut, azokat a kapcsolásokat és összekötteté-
seket, amelyek a nem intézményes fellépést, állásfoglalást lehe-
tővé tették. Az ilyen felmérések munkaigényesek, és különleges
vizsgálati helyzetet kívánnak. Előfordult, hogy több száz em-
bert foglalkoztató, tíz-tizenöt egységre tagolt üzemeket, sport-
egyesületeket, katonai alakulatokat, kollégiumokat egyszerre
vizsgáltak meg, és egyetlen szociogramon térképeztek fel.
Az első nagyszabású szociometriai vizsgálatot, az ún. Hud-
son-vizsgálatot Moreno végezte el. Azt a megbízást kapta, hogy
vizsgáljon meg egy nagy kiterjedésű leányintézetet, tegyen ja-
vaslatot az intézet szervezetének esetleges módosítására, peda-
gógiai munkájának átalakítására. A megbízók kíváncsiak vol-
tak bizonyos belső feszültségek, konfliktusok hátterére is.
A kijelölt intézmény a New York államban levő Hudson
Intézet volt. Rendeltetését tekintve a mi egykori javítóintézeteink-
nek felelt meg. Serdülőkorú (13-18 éves) lányok kerültek az
intézetbe, bírósági határozat alapján, többéves átnevelésre. Az
intézet valójában lakótelep volt, ahol 500-600 leány élt tizenhat
pavilonban, mintegy 100 főnyi személyzettel (nevelőkkel, mű­
helyvezetőkkel, szakmunkásokkal stb.). Iskola, templom, kór-
ház, műhelyek, mosoda, gazdasági épületek, majorság tartoz-
tak a telephez.
Az intézet felépítése családtípusú volt. Minden ház egy csa-
ládot alkotott. Egy-egy családban mintegy húsz lány élt, egy
családanya-nevelőnőnek („gouvemante" -nak) a vezetésével.
Minden pavilonnak saját háztartása volt. Maguk főztek. Né-
hány lány egy közülük való vezetővel a házimunkát végezte.
A többiek műhelyben dolgoztak, vagy iskolába jártak.
, A 1:égerek külön pavilonokban laktak, de a munkahelyükön
es az iskolában együtt voltak a fehérekkel.
A szociometriai vizsgálatot Moreno az 1933. év elején végezte
el. Egyetlen asszisztenssel érkezett a telepre. Az ott dolgozó
p~d~gógusokból alakította ki azt a csoportot, amely a feldolgo-
zas igényes, nagy munkáját elvégezte.
.. A vizsgálat időpontjában 505 lány élt a telepen. Valamennyi-
uket ~gyszerre összehívták azzal az instrukcióval, hogy a tele-
pen UJ lakásbeosztás _készül, ennek során maguk választhatják
meg_ a lakótársaikat. lrják fel rangsorban annak az öt lánynak a
nevet, akivel együtt szeretnének lakni, tekintet nélkül arra, hogy
azok most melyik pavilonban vannak. Valamennyi társuk jelen
79
 van, jól nézzenek körül, és úgy döntsék el, kikkel akarnak együtt
élni.
Az új lakócsoportok beosztásában a választásokat valóban
tekintetbe vették.
A kérdésekre az 505 leány közül 435-en válaszoltak. A többiek
nem írták fel a neveket, nem adták be a cédulát, egyszóval a
megkérdezettek 14 százaléka kimaradt a vizsgálatból.
A 435 lány választásai alapján szerkesztették meg a szociog-
ramokat, a kapcsolatok hálózatának térképét. Kétféle hálózatot
szerkesztettek. Az egyiken a telep helyrajzi vázlatában tüntették
fel a választásokat. A másikon a helyrajzi viszonyoktól függet-
lenül, kizárólag a választások útján kialakult kiscsoportokat
nézték. Ez a második típus a szoros keretben vett szociogram,
amely az intézményes keretben kialakult rejtett csoportosuláso-
kat az intézményes egységektől - ebben az esetben a pavilonok-
tól - függetlenül vizsgálja.
A 435 lány közül, aki lakótársakat választott, 387-nek volt
kölcsönös kapcsolata. Ez azt jelenti, hogy az öt társuk közül,
akiknek a nevét a cédulájukra felírták, legalább egynek a cédu-
láján az ő nevük is szerepelt. 48 bizonyult magányosnak, ami a
szociometriai vizsgálatban azt jelenti, hogy azok közül, akiket
ő választ, őt senki sem választja, és megfordítva, akik őt választ-
ják, azok közül ő senkinek sem tünteti fel a nevét.
A 387 leány, akinek kölcsönös választása volt, összefüggő
hálózatot alkotott. Kisebb-nagyobb csoportok rajzolódtak ki,
ezeket láncok kötötték össze, az elágazásokat csillagok jelezték.
Akiknek nem volt kölcsönös kapcsolatuk, azok magányosként
kerültek a peremre, kívül maradva a hálózaton.
Moreno kimutatja, hogy egy kritérium alapján öt választásra
van szükség ahhoz, hogy a reális hálózat valamiképpen kiraj-
zolódjék. Ha az öt választás közül az elsőnek az alapján
rajzoljuk meg a szociogramot, a csoport 45 százalékát kell
magányosnak tekintenünk, a második választással ez 30 szá-
zalékra, a harmadik választással 22 százalékra csökken, az
ötödik választás esetén már csak mintegy 15 százalék magá-
nyos. A Hudson-vizsgálat résztvevői között a magányosok
száma 12 százalék volt. (Meglepő csoportdinamikai tapasz-
talat, hogy Magyarországon a serdülőkorúakon végzett több
mint negyven intézményes vizsgálat alapján a magányosok
száma egy-egy intézményes egységben átlagosan 12 százalék,
80
pontosan annyi, amennyit Moreno talált több mint harminc
esztendővel ezelőtt.)
Ez a hálózat volt tehát Moreno szerint a csatornarendszer,
amelyen végigfutottak a különféle áramlatok: a munkával vagy
az iskolával összefüggő várakozások, a konfliktusok és plety-
kák, a szórakozásokat bejelentő hírek. Ezt a hálózatot járták be
a szexuális csábítások, és jól követhető volt a faji kérdésekben
való állásfoglalások útja is.
A hálózatok segítségével ki tudták bontani ennek a nagy
intézménynek a rejtett történetét. Kibontakozott az, hogy a
fekete és félvér lányok szociálpszichológiai szempontból két
külön csoportban éltek. Egymástól és a fehér csoportoktól füg-
getlenül alakították ki álláspontjukat, amely szinte órák alatt
áramlott végig a csatornáknak azokon a hálózatain, amelyeket
a fekete, illetve félvér lányok alkottak.
A hálózat segítségével tárták fel a vizsgálók a szexuális áram-
lásokat is. Moreno erről keveset mond, de sejteti, hogy igen nagy
szerepük lehetett a telep életében. Nemegyszer erősebbnek bi-
zonyultak a faji megkülönböztetésnél, és a diszkriminációs be-
folyásokat ellensúlyozva több ponton kapcsolták össze a fehé-
rek és a színesek láncait.
A szociometriai hálózatnak mint hírközlési csatornarend-
szernek a létezését kísérletileg is valószínűsítették. Egy zárt
környezetben, amelynek a javítóintézet vagy a börtön a határ-
esete, a hírközlésnek a bizalom az egyik legfőbb kifejezője.
Akinek egy hírt elmondanak, azzal titkot osztanak meg. Aki egy
információt közöl, az cselekvéssel válaszol egy szociometriai
kritériumra. A hírközlés felér egy erős szolidaritási, összetarto-
zási választással, tehát a szociometriai kötődéssel. Az, hogy a
hír hol akad el egy hálózatban, olyan, mint egy hangsúlyos
szociometriai elutasító szavazat. Mintha ezt a kérdést tennék
fel: „Kinek nem mondanál el egy bizalmas hírt?" - és a kérdésre
nem szóval, hanem cselekvéssel kellene felelni.
Ebből a feltevésből kiindulva a vizsgálatban részt vevő egyik
pszichológus - Moreno asszisztense - a kísérleti forgatókönyv-
nek megfelelően az egyik műhelyben összeszólalkozott egy
leánnyal. Ilyen jellegű konfliktus~ nézeteltérés pszichológus és
nevelt között-ezt megelőzően egyetlenegyszer sem fordult elő,
így alkalmas volt arra, hogy feltűnést keltsen, és mint szenzáció,
hírként továbbterjedjen. A kísérlet célja éppen az volt, hogy a
81
 hírcs~torná~ elemeire b_ontva ~~vessék nyomon. Ezért olyan
szemely~ valasztott~ ki az ep1zodhoz, aki a telep társas életé-
ne!< egyik kulcsalakja volt. Az a leány, akivel a pszichológus
e~?r~ megtervezetten nézeteltérésbe keveredett, mintegy csillag
ko~eppo~tja, ~2,k~~cs?nös kapcsolattal rendelkezett. Az epizód
utan „probafurast vegeztek: beszélgetések során közvetett te-
r~lő ~é~,dések_k~l igyekeztek megállapítani, hogy a hálózat kü-
lonbozo pontjain elhelyezkedő lányok tudnak-e már a konflik-
~sról. Napról napra nyomon követhető volt, ahogyan a hír a
f~szereplő csillagszerű szétágazó 22 kapcsolatán át terjedt to-
vabb. Nem _volt ugrás!_ Az összeszólalkozás híre egyetlenegy
oly~ s~emelyhez sem 1utott el, aki a spontán csoportosulások
~alozataban elfoglalt helye szerint még nem volt soron. Moreno
Joggal, állapítja me~, h~gy ~z az „alkalmi kísérlet" igazolja azt a
feltevest, hogy egy mtezrnenyes keretben a nem hivatalos hírek
észrevételek, pletykák, vélemények pontosan követik a szocio~
metriai hálózatot, amelyet így indokoltan tekinthetünk a véle-
mény és a divat mikroszociológiai terjedési pályarendszerének.
~o~eno be~z~n:;olójában további megfigyeléseket találunk a
halozat realitasanak szemléltetésére és bizonyos fokú valószí-
nűsítésére.
A vizsgál~t i~ői:ontj~ban tört~n,t, hogy egy T. L. nevű leány a
telepen levo kis aruhazban néhany apró, értéktelen tárgyat
loi;ott, hogy ezeket a barátnőinek ajándékozza. De még mielőtt
szetoszthatta volna a lopott holmit, a dolog valahogy kiderült.
T. L-nek számos kölcsönös kapcsolata volt a telepen. A szocio-
n:etri~i hálózat segítségével az epizód után 24 órával, majd egy
het mulva, azután hat hét múlva újra ellenőrizték a hír terjedé-
sének körét, határait. Kiderült, hogy T. L. lebukása után 24
ór~va! csup~ annak a hálózati egységn~k néhány tagja tudott
a tortente1:o!, a~elyhe~ T. L. tartozott. Ot pavilon, amely nem
ennek a halozati egysegnek volt a tagja, szinte semmit sem
tudott róla. Egy hét múlva annak a hálózatnak, amelyhez T. L.
ta:to~ott, ~ár ~ind a 86 tagja tudott a lopásról. A hír a várható
paly~kon a~ ~a~ egységekben is terjedt, de még akkor is voltak
szoc10metna1 ertelemben távolabb elhelyezkedő csoportok,
amelyekhez a lopás híre még nem jutott el.
, ':"annak hírek - például a pszichológusnak a már említett
k1S~rle~i összezördülése-, amelyek végigfutnak a hálózat főve­
zetekem és mellékvezetékein, s az egész telepet bejárják. Van-
82
ak viszont „családi hírek", amelyek csak az érdekelt körön
~elül terjednek el, a sűrűsödések határainál tovább nem jutnak.
Moreno ott-tartózkodása alatt a 12. számú pavilonban a lányok
szembefordultak a családfővel. Helyi rebellió tört ki. A nevelők
természetesen hallgattak a dologról, hiszen a hír terjedése pe-
dagógiai szempontból is kínos lett volna nekik. Az esemény híre
mégis gyorsan szétterjedt, a gyerekek háromnegyed része ha-
marosan tudomást szerzett róla. De egy csaknem száz főből álló
sűrűsödéshez egyáltalán nem jutott el, ami azt valószínűsítette,
hogy a közvéleménynek fenntartásai voltak ezzel a hálózati
egységgel szemben. A kötődések hálózata nemcsak mint a hí-
rek, vélemények, ítéletek, indulatok terjedésének az útvonala
játszik bele a közvélemény alakulásába, hanem korlátaival -
azzal, hogy hol áll meg, hol nem megy tovább a hír - kifejezi a
közvélemény bizalmának a határait is.
Moreno azt az álláspontját, hogy a hálózat az indulati áram-
lások csatornarendszere, a hudsoni szökések elemzésével is
alátámasztotta.
Az intézetben végzett szociometriai vizsgálat egyik célkitű­
zése éppen az volt, hogy a szökések hátterére, időnkénti divat-
szerű megszaporodására magyarázatot találjon. A szökések
száma általában egyenletes volt, havonta egy-két gyerek szö-
kött meg, de nem sokkal a vizsgálat időpontja előtt ez a szám
meglepően megnövekedett: két hét alatt tizennégy szökés for-
dult elő. A szökés gondolata jó ideje elterjedt az intézetben.
beszéltek róla, készültek rá, sokaknak kedve lett volna hozzá.
Arra a kérdésre azonban, hogy a szökésról beszélők közül miért
éppen az a tizennégy lány szökött meg, a szociogram elemzése
adott magyarázatot.
Kiderült, hogy a tizennégy lány ugyanabba a hálózati egység-
be tartozott. Ebbe a hálózatba tartozott egy F. L. nevű lány is. Ez
a lány egy augusztusi napon megszökött. Hamarosan elfogták,
visszavitték. Szökése előtt F. L. elszigetelt volt a hálózatban,
vérszegény kapcsolatai voltak, őt magát jelentéktelennek tekin-
tették. De amint első szökése után visszahozták, helyzete gyö-
keresen megváltozott. Népszerűsége megnőtt, sokat kérdezték
kalandjáról, és ő szívesen beszélt is róla. Az addig csaknem
magányos leánynak négy jó barátnője lett. Együtt laktak. Együ-
vé tartozásuk, cinkosságuk növelte népszerűségüket. A szökési
hullámban, amelyet Moreno vizsgált, kizárólag olyan lányok
83
 vettek részt, akik szoros kapcsolatot tartottak fenn ezzel az ötös
csoportt~l. A sz~késhez szükséges vállalkozási kedv a szociog-
ramon kovetheto kapcsolatok csatornáin terjedt. Az utolsónak,
aki megszökött, nem volt további kapcsolata a hálózaton. A
hírközlés és az indulat továbbítása szempontjából zsákutcának
bizonyult; nem volt kinek továbbadnia az őt ért hatást, és így
vele véget is ért a hullám.
*
A Hu~son Intézet szociograrnjainak elemzése megmutatta,
hogy_b1zonyo~ esetekben érdemes nagy kiterjedésű intézrnény-
e?ys~gekben is szociometriai vizsgálatot végezni. Az egész in-
tezrnenyrendszer feltérképezett hálózata nagyjából követi az
intézmény formális egységeinek rendjét. A Hudson Intézet szo-
ciogramján az egyes pavilonok kapcsolódási sűrűsödést mutat-
n~. S ha egy több osztályból álló iskola szociogramját készíte-
nen~ el, ugy~így !okoz~tt sűrűsödés mutatkozna osztályok
s~ennt, vagy uzem1 szoc10gramon műhelyek és brigádok sze-
r~t. ~e ezeknek a sűrűsödéseknek vannak olyan összekötő
szalai; kereszte~ődései~ ~eágazásai, amelyeket a kis egységek-
ben vegzett szoc10metrialfelmérésekben sohasem mutathatunk
ki. Márpedig ezek a kapcsolódások adják az egész intézmé-
nyegység reális összefüggésrendszerét: a hálózatot.
, ~oreno kieme~kedő jelentőséget tulajdonít a hálózatnak, úgy
~atja -: s ezt az eszleletet a Hudson Intézet szociogramjával
~gazol1a -, hogy „a hálózat a közvélemény boszorkánykonyhá-
ja, _ennek csatornáin át befolyásolják, nevelik és pusztítják egy-
mast az emberek". A hálózat sűrűsödéseiben fogalmazódnak
meg a vélemények, az álláspontok, amelyek a láncokon keresz-
tül terjednek tovább, szerteágazva a csillagalakzatban.
Moreno hangsúlyozza, hogy egy társas alakzat stabilitásának
a hálózat az egyik legfontosabb feltétele. A hálózat teszi lehető­
vé, a terjedési csatornák segítségével, a szokások kialakulását és
a vélemények normaként való megszilárdulását.
, A hálózati szociogram elkészítése nem nyújthat elegendő
tampontot a véleményvezérlés megismeréséhez. Különösen
fonto~ ez~ tö~egkornrnunikációs eszközök szerteágazó hatásá-
n_a~ v_izsgalat?~an. A kommunikációs csatornákszociálpszicho-
logiai e_~emzesebe1:1 nem elegendő az egyes formai egységek
(egy műhely, egy rroda, egy osztály) véleményvezérlésének a
84
eghatározása. Nagyon lényeges kérdés, hogy hogyan, milyen
~on, milyen csatornán át hat az egyik egység véleménye a többi
~gységre. Feltehet~e~ egyi~ cél:avezető ~-tja ~~ek ~ n~gy -~ter­
·edésű szociometna1 felvetel es az ebbol kira1zolodo halozat
~lemzése. Ezt valószínűsíti a Hudson Intézet vizsgálata.
A „TÁRSAS ATOM"
Moreno rendszerének egyik alapfogalma a társas atom: egy
személy valamennyi kapcsolatának az ábrázolása. Feltünteti a
személy valamennyi kölcsönös és egyoldalú kapcsolatát, azokat
is, amelyek tőle indulnak ki, és azokat is, amelyek felé irányul-
nak. Középpontja maga a vizsgált személy, határai a választá-
sok, töltése a motiváció. Moreno elgondolásában a társas hely-
zet értelmezésének ez az alapanyaga. Nehéz lenne megmonda-
ni, hogy szociometriai elgondolásában a társas atom kiindulás-e
a társas viszonylatok elemzéséhez vagy pedig az alakzat jellem-
zése után következik, mint a szociálpszichológiai munka elmé-
lyítése. A Hudson-vizsgálat szociometriai feldolgozása azt mu-
tatja, hogy a társas atomnak az elhatárolása az első feladat.
Mintha ennek elemzéséből épülne majd fel a közösség egészé-
nek a jellemzése. Moreno szociometriai elemzését vizsgálva
mégis az a benyomásunk, hogy a feldolgozás inkább a szociog-
rarnrnal kezdődik, a hálózatból indul ki, és csak ennek elmélyí-
téseként kerül sor az egyes személyek helyzetére és a társ.
atomok vizsgálatára.
Igen valószínű, hogy Moreno ezt a kérdést nem is tekinti
lényegesnek. Az ő gondolatmenete azt sugallja, hogy akár az
egyénből, akár a csoportból indulunk ki, ugyanazt az összefüg-
gésrendszert boncoljuk, és a valóságnak azonos tartományában
lejátszódó történéseket írunk le. Mi még így is elkülönülünk
Moreno felfogásától. A több szempontú szociogram kiinduló
feltevése az, hogy a szociometriai hálózatról leolvasható lénye-
ges információk a csoportok, közösségek egészére vonatkoznak
- globálisan, mikroszociológiai minőségrendben -, de a formá-
lis társadalmi alakzat részeként jellemzik a vizsgált egységeket.
A személyekre vonatkozó támpontok másodlagosak, csak a
társas minőségrendben meghatározott összefüggésrendszer-
ben nyernek értelmet.
85
 Moreno leírásában a szociometriai feldolgozásnak négy jól
elkülöníthető üteme van. Ezeknek jellemzésére szükségünk van
ahhoz, hogy tisztázzuk a társas atomok jelentőségét a vizsgálat
rendjében.
I. ütem: a társas atomok elhatárolása. A feldolgozásnak ez az első
lépése. Kartotékrendszert készítenek: minden személyről külön
kartotékot, amely a személyt kapcsolataival együtt ábrázolja. A
cél: egyénenként, minden egyes személyre vonatkozóan feltár-
ni, hogy milyen sűrűsödés veszi körül. Minden szociometriai
felmérés annyi társas atommal számol, ahány személyre a vizs-
gálat kiterjed. S minden személy annyi társas atomnak az ele-
meként jelenik meg, ahánynak a vonzási körében előfordul,
akárúgy,hogykölcsönöskapcsolatfűziaszemélyhez,akárúgy,
hogy ő választ vagy őt választják.
II. ütem: a szociometriai osztályozás. Az egyes személyek közös-
ségi helyzetének az elhatárolása. A szociogram egyes részletei-
nek a kinagyítása azzal a céllal, hogy egy-egy személyt kapcso-
latainak, viszonylatainak szempontjából tudjunk mérlegelni.
Moreno bírálja a hagyományos pszichometriai nézőpontot,
amely kapcsolataitól függetlenül próbálja meghatározni a sze-
mélyiséget. Nem mintha elutasítaná az egyénlélektannak azt az
igényét, hogy a személyt egyedi vonásaival írja le. De az a gon-
dolat vezérli, hogy ez az egyszeri, egyedi létezés csak a többiek-
hez viszonyítva határozható meg. Ha egyetértünk is a „társas
atom" fogalmának bírálóival abban, hogy sok fölösleges, mes-
terkélt ideológiai színezetű implikációja van, akkor is látnunk
kell, hogy ennek az ellentmondásosan megfogalmazott, talán
szerencsétlenül elnevezett jelenségnek a hátterében a modem
szociálpszichológia és a mai lélektan egyik legjelentékenyebb
gondolata feszül. Amikor Moreno igyekszik magát elhatárolni
az egyénlélektani elemzés módjától, valójában attól a szociál-
pszichológia előtti felfogástól távolodik el, amely el tudott kép-
zelni egy egyedül létező személyiséget, egy magányos ént; el
tudta képzelni, hogy az egyéniség társas kapcsolataitól, viszo-
nyulásaitól függetlenül létezhet és így leírható. Nem véletlen,
hogy a szociometriai osztályozásról szóló fejezetében Jungot és
Kretschrnert említi mint azokat a pszichológusokat, akik „az
izolált egyénből" kiindulva törekszenek pszichometriai megha-
tározásra. Moreno gondolatmenete azt foglalja magában, hogy
az egyént csak társas helyzetében vizsgálhatom; szociometriai
86
'ciójától függetlenül egy fikciót vizsgálnék. A szociometriai
po:ályozás még az egyént vizsgálja, éppen úgy, mint a társas
°:om, de a szociálpszichológia előtti nézőponttól eltérően társas
~szonylataiban, tehát reálisan.
Ill. ütem: a viszonylatok grafikus ábrázolása - ahogy Moreno
mondja, a „pszichológiai geog~fia" -;-, teh~t a :zoc~_ogra~ (a
kölcsönösségi vázlat). Ennek, mmt mar emhtettiik, tobb valto-
zatát készíti el, részint helyrajzi, szoros értelemben vett terep-
földrajzi háttérrel, részint a helyrajztól függetlenül a rokonszen-
vi kapcsolatok hálózatát követve. . , .,
IV. ütem: a közösségi dinamika vizsgálata. Moreno termmologia-
.ában csoportdinamika, illetve szociodinamika. A feldolgozás-
~ak ez az üteme a szociometriai számításokra terjed ki: a kohé-
ziós és attrakciós (vonzási) mutatókra. Ezzel a szociometriai
feldolgozás nem ért véget, de a további munkát Moreno lazáb-
ban írja le. Ide tartoznak (ez lenne a meg ne~ nevezett V. ~~e-?1")
a pszichodráma elvét követő vizsgálatok, amilyen a szerep]atek-
teszt. Ezeknek az lenne a funkciója, hogy a hálózat egyes egységei-
nek, a hálózatba tartozó kiscsoportoknak, társas konstellációknak
az érzehni feszültségét közelítsék meg. A különféle szerepjátékok-
kal letapogathatjuk a kiscsoportegységek feszültség~t, konfliktu~
sait. Ezután következne (ez lenne a VI. ütem) a tula1donképpem
pszichodráma, amely a szociometriai hálózatban elhatárolandó
kiscsoportoknak a konfliktusát már nemcsak vizsgáh1á, hanem
a spontán lejátszás elvével feloldani is megpróbálná.
Ennek a szoros értelemben vett négy, de gyakorlatilag hat
ütemből álló szociometriai feldolgozásnak első mozzanata te-
hát a társas atomok megrajzolása.
Moreno gyakran analógiás gondolatrendszerének és roman-
tikus fogalomalkotásának a „társas atom" jellegzetes példája.
Moreno hangsúlyozza, hogy nemcsak az elnevezésben, hanem
a fogalom kimunkálásában is Démokritosz spekulációja vezé-
relte. A görög materialista természetfilozófus gondolkodásában
ott szerepelt az a feltevés,hogy a látható anyag önálló, egységei-
ben nem látható, anyagilag mégis létező részecskéket tartalmaz.
Ennek analógiájaként merült fel benne az az elképzelés, hogy a
társadalmi alakzatok látható megnyilvánulásai mögött is van
egy lappangó, láthatatlan kapcsolatrendszer.
Ha megvizsgálunk egy emberi közösséget - Moreno követ-
keztetésének fonalán haladunk-, mindenekelőtt olyan társas
87
 alakzatok, intézményes formák ötlenek a szemünkbe, mint a
család, a termelőcsoportok, a vallási vagy faji csoportosulások
stb. Az ember ilyen csoportokban, egységekben, közösségekben
éli le életét. Ezeknek nézőpontjain alakul ki a helye a világban.
Ezek az egységek, csoportok nemcsak státust adnak neki, hanem
lehetővé teszik az emberi létre jellemző igényeinek, vágyainak
megvalósítását. Az emberi léthez hozzátartozik, hogy szükségle-
teinek kielégítéséhez a másik részvétele, segítsége, hozzájárulása
kell. Szükségletrendszerünk az emberi körülményeknek megfele-
lően formálódott. Minden igényünkben társakra van szükségünk:
családra, munkatársakra, szexuális partnerre, beszélgetőtársra, ba-
rátra. Ezekre a társakra rá kell találnunk. Igaz, beleszületünk egy
társadalmi konglomeráturnba, rétegbe, családba, de az emberek
személyiségük révén annyira különbözőek, elvárásaikban
olyan differenciáltak, hogy még a helyzetük szerint egy kong-
lomerátumba tartozók is igen nehezen találják meg azt a mási-
kat, azokat a többieket, akikre szükségük van.
Az emberi létet jellemzi a társaknak a szinte állandó keresése,
akikkel újratermelődő, sokrétű igényeiket megvalósíthatják. Ez
nyilvánul meg a minden emberből áradó érzelmi vonzásban és
az erre feleletként érkező emocionális igenben vagy nemben,
illetve a semmitmondó, közönyös válaszban.
Ha tehát a formailag megkonstruált társadalmi egységek mö-
gé nézünk, és a társas létnek azokat a „láthatatlan" részecskéit
kutatjuk, amelyek a görög természetfilozófia atomjaira emlé-
keztetnek, vonzásoknak és taszításoknak a középpontjában álló
egyéneket látunk. Ezek a végső társas egységek pszichológiai
áramlásának a feszültségrendszerei, éppen olyan láthatatlan, de
kiszámítható határokkal, mint a fizikai atom modellje.
Az így kiszámítható legkisebb valós társas egység az egy
személy kapcsolataiból szövődött társas atom. A hagyományos
szociometriai feldolgozásban minden személy tényleges és fik-
tív, megvalósult és szándékozott, de szociometriailag kifejezésre
jutott vonzásait és taszításait „leemeljük" a szociogramról.
Moreno szemléletének egyik legtermékenyebb gondolatánál
járunk, amely összefér, sőt egybecseng azzal a felfogással, aho-
gyan szocialista perspektívával közeledünk a közösség tervezé-
séhez, neveléséhez, szervezéséhez. Arról a gondolatról van szó,
hogy ha meghatározott kritérium alapján szemlélünk egy kong-
lomerátumot, annak minden tagja mint egy viszonylatrendszer
88
ópontia jelenik meg. S az emberi kapcsolódásnak, a rokon-
csomenvi és a•J helyzeti, az a d ott es
, a va'Iasztott k""t"d'
o o eseknek a
sz dkívüli differenciáltsága révén az egy csoportba tartozók
ren ·
.. ött sincs két egyforma vISzony 1atren d szer. K'et azonos tarsas
,
k oz
tom éppen úgy nincs, ahogyan nincs két egyforma arc vagy k'et
a onos gondolkodás. A vonzásoknak és a taszításoknak az a
az
űrűsödése, amit Moreno társas atornnak nevez, tarsas ' ·11ege
Je
:nellett egyéni, személyes és egyszeri. A jelenség, amelyet meg-
közelít, bizonyos fokig mikroszociológiai egységeket fejez ki,
mert ki nem mondottan az egyéni és a társas bonthatatlan
egységének tartományában helyezkedik el.
A társas atom szerkesztési módját és értelmezését Moreno a
Hudson-vizsgálat beszámolójában mondja el.
Minden, a szociogramon szereplő személyről elkészült annak
a társas atomnak az ábrája, amelynek az illető a középpontja.
Erre rákerül a Moreno által alkalmazott jelekkel valamennyi
kölcsönös és bármilyen irányú egyoldalú kapcsolata. Ezután
kezdődött el a társas atom feldolgozásának legfontosabb része:
a szociometriai exploráció. Minden lánnyal külön beszélgetést
folytattak valamennyi kapcsolatára vonatkozóan a vizsgálat
alapkritériumából kiindulva. Vagyis mindegyiktől megkérdez-
ték, hogy szívesen lakna-e együtt egy pavilonban X, Y, Z stb.
társával, igen, nem, vagy mindegy-e neki. A kikérdezés név
szerint történt; s a kérdést minden olyan társára vonatkozóan
feltették, aki az ő társas atom ábráján szerepelt. Ezután ennek
elmélyítése következett: miért, „magyarázza meg", „indokolja
meg" stb. Így részletes motivációs anyagot kaptak a társas
atomokon feltüntetett minden viszonyulásról. Ezeknek a motí-
vumoknak a kiemelkedő értékét az értelmezhetőség szempont-
jából az adta meg, hogy kétoldalúak voltak.
Moreno példaként közli egy W. L. nevű leány társas atomjá-
nak az adatait. A leány a 7. számú pavilonban lakott 34 társával
együtt. Öt leányt választott pozitívan, őt négyen választották.
A választások érdekessége az, hogy az ő öt választása közül
csupán két lány volt lakótársa, a többiek három különböző pavi-
lonban éltek. A négy ráirányuló választás közül csak egy szár-
mazik egy lakótársától, a többi három más pavilonból. W. L.
tehát négy különböző pavilonnal van kapcsolatban; két köl-
csönös kapcsolata közül egyik sem a saját pavilonjából való.
Már ez a választássorozat is arra utal, hogy W. L. idegen a saját
89
 közvetlen körében. Szociometriai értelemben „mellékútjai" van-
nak, sokoldalú kapcsolódásai révén csillagszerepet tölt be ahá-
lózatban, csoportdinamikai szempontból „alkalmazkodik".
A motivációk kiegészítik ezt a képet. W. L. választási indokai
közül néhány: „Nyugodt, jó humorú, én meg ideges és szeszé-
lyes vagyok. A jelenléte megnyugtat." - „Kitűnő sportoló, én
meg nem vagyok elég jó játékos, de ő arra inti a többieket, hogy
legyenek türelmesek irántam." - „Kicsit olyan, mintha a húgom
lenne. Nagyon hálás minden figyelmességért. Nekem soha nem
volt testvérem." - „Szórakoztató, viccelődő természetű, nagyszerű
dolog vele lakni." - „Nagyon intelligens, komoly könyveket olvas.
Gyakran beteg, rábeszéltem arra, hogy délutánonként pihenjen."
A motívumok is mutatják, hogy a sokfelé irányuló választás sok-
felé irányuló érdeklődésnek felel meg. W. L. választottjai között
van művelt, van sportoló, van megnyugtató, van gyámoltalan.
Szinte mindegyik más társas igényt elégít ki. A motívumok jól
mutatják, hogy a társas atomból elmélyült feldolgozás esetén
valóban kibonthatóak a személyiség társas összetevői.
Az elutasítások motívumai is ezt támasztják alá. Azok közül,
akik őt választották, az egyiket azért utasítja el, mert képmutató,
mézes-mázos viselkedésű, és közben intrikál; a másikat azért,
mert rejtőzködik, titokban udvarol a néger meg a félvér lányok-
nak, de ezt soha nem meri bevallani. S hogy az elutasítás motí-
vumai is megfelelnek a csoportdinamikai realitásnak, ezt az
jelzi, hogy azok, akik őt választották, indoklásukban kiemelik,
hogy „bátor ... szolidáris, aktív személyiség". Tehát a W. L.
választásaiból kiolvasható sokirányúságot és nyíltságra való
igényt hitelesíti a rá irányuló választások motivációja.
Ez a példa is mutatja, hogy a társas atom lényege az értelme-
zés. Ezen a ponton találkozik a szociometriai vizsgálat az egyén-
lélektani vizsgálattal: ebből kiindulva mondhatunk valamit a
vizsgált egyén személyiségéről. Például a Hudson-vizsgálat
egyik társas atomját Moreno így értelmezi: a H. T. nevű lánynak
a vonzereje igen nagy, tizenhat személyt vonz, közülük tízet a
saját csoportjából, hatot más csoportokból. Ő maga a saját cso-
portjából hatot választ, ötöt elutasít, egy közömbös neki. Feltű­
nő, hogy a saját csoportjának hozzá vonzódó tagjai közül sokat
elutasít. Csoportjában szélsőségesek a kötődései, tehát a cso-
portjához nehezen alkalmazkodik. Társas vonzereje nyilván
jobban lenne értékesíthető egy másik pavilonban.
90
Más példák olyan t~rsas ato1!1"oka~ 121-u,ta~ak, amelyekb?l
ra lehet következtetm, hogy alany kotodese1 paradoxak: akik
~~ választják, azokat elutasítja, ő maga viszont olyanokat vá-
faszt, akik elutasítják. Egy harmadik személy „atomtérképéről"
ezt olvashatjuk le: kapcsolatai szűk kiterjedésűek és harmoni-
kusak, mindössze ketten választják, de ő is csak ezt a kettőt
választja.
A társas atom összefüggésrendszerének, értelmezésének el-
vileg követhető, gyakorlatilag alig elválasztható szakasza a kö-
zösségi helyzetmeghatározás (Moreno elnevezésével a szocio-
metriai osztályozás). Rendszerének megtervezésében Moreno a
pszichodiagnosztikai orientációjú pszichiátria nagy illúziójá-
nak a foglya. Annak az illúziónak, hogy a vizsgálható pszi-
chológiai jegyekből a személyiségnek ugyanolyan teljes, min-
den emberre kiterjedő rendszere rajzolható ki, amilyen Linné
rendszere az élővilágról. Ettől az elgondolástól azt várják,
hogy jegyenként haladva, a vizsgált személy kiterjedésében
egyre szűkebb, leírásában egyre pontosabb osztályba sorolhat-
ják, míg végre megkapják azt az osztályt (típust), amelybe a
személy beletartozik. S ezzel egyben magyarázatot kapunk ész-
lelt megnyilvánulásaira, és anticipálhatjuk eljövendő magatar-
tását.
A legtisztább példája ennek Szondi diagnosztikai elgondolá-
sa, amely analógiaként függ össze Moreno rendszerével. Szondi
nevezetes tesztjében a vizsgált személynek hat sorozatban
nyolc-nyolc képből kell választania, két rokonszenveset és két
ellenszenveset. Kiinduló feltevése az volt, hogy a képek ösztön-
betegek fényképei, és így minden választás egy ösztönfeszült-
ségnek a megnyilvánulása. A teszt használhatóságát azonban
nem a mai ismereteink szerint tarthatatlan feltevés (a pszichózis
ösztönbetegség) biztosítja, hanem a gondos kimunkálás során
nyert tapasztalatrendszer. De Szondi az ösztönelméletét igye-
kezett továbbfejleszteni: a sorozatvizsgálatok (tíz felvétel) ered-
ményeit egy általa ösztönlineusznak nevezett rendszerben ér-
telmezte. Feltételezte, hogy a tesztjegyek alapján a vizsgált sze-
mély fokozatosan haladva besorolható „lineuszának" egyik
osztályába, majd ennek egyik alosztályába stb. Tehát a tesztet
úgy akarta megszerkeszteni, hogy ne értelmezni kelljen, vagyis
ne támpontok alapján kidolgozni egy olyan személyiségképet,
amelyben ellentmondásmentesen helyezkednek el a vizsgált
91
személy reakciói, hanem a diagnózist, illetve a személyiségkép
kidolgozását egy kész rendszerbe való besorolásra redukál-
hassuk.
Az osztályba való besorolás mint a pszichológiai meghatáro-
zásnak, a személyiség meghatározásának vagy a betegség meg-
határozásának az eszköze gyökeresen különbözik a pszicho-
diagnosztikai értelmezéstől. A besorolási munkának ~~likált
feltevése (akár kimondja, akár nem), hogy az embensegnek
meghatározott, gyakran öröklötten feltételezett rendje van; egy
személyiség éppen úgy egy már kibontakozása előtt adotttípus-
nak a realizálása, mint egy növény vagy egy állat.
Az értelmező pszichodiagnosztikának ezzel szemben az a
feltevése, hogy minden személyiség egyszeri, nem sorolható be
egy típusba, egy osztályba; az egybevágások csupán támponto-
kat adnak a csak az egyedre érvényes meghatározáshoz. Akkor
is így van ez, ha létre tudunk hozni bizonyos szempontból
homogén csoportokat, amilyen például a viszonyulásban az
extroverzió vagy az introverzió, az indulati megnyilvánulásban
az alacsony vagy magas frusztrációs tolerancia, az értelmi telje-
sítményekben a „befogadó" vagy a „találékony" stb. Ezeknek a
csoportoknak a segítségével érvé:°yes adatokat kapunk~ cs~­
portra vonatkozóan is. De nem biztos, hogy ez az osszefügges
egy személyre is érvényes, mert hiszen a kompenzációs mecha-
nizmusok játéka kiegyenlítheti a típusból fakadó különbséget,
sőt a személyiség egészét tekintve át is fordíthatja.
Mindezek az aggályok Moreno szociometriai osztályozásá-
val kapcsolatban is jogosak Csakhogy a szociálpszichológiai
gyakorlatban ez az osztályozás megmaradt értelmezési irány-
elvnek. A rendszer nem készült el. Így a meghatározó jegyek
gyakorlati támpontok ahhoz, hogy meghatározzuk az egyén
helyét a közösségben. Az osztályba való besoroláshoz javasolt
tíz meghatározóból álló rendszer a szociometriai pozíció értel-
mező leírásának a támpontrendszere. Tapasztalati indikációk
ezek, amelyeket gyakorlat alapján írtak le, és :r:iem a közösségi
beilleszkedés elmélete szerint állítottak össze. Igy a szociomet-
riai meghatározásnak ez a fogalomrendszere kategóriákat nyújt
az értelmezéshez anélkül, hogy besorolná a személyt egy osz-
tályba. Az eljárásnak a neve osztályozás, de a művelet, amelyet
sugall, értelmezés - az egyén szociometriai pozíciójának az
értelmező meghatározása.
92
A tíz jegyből álló - Moreno szerint is kibővíthető - fogalom-
endszer a következő:
r 1. Az egyén viszonya a k~scsoporthoz: amelyben_ él. Kiscs~-
ton értendő a Hudson-VIZsgalat eseteben a pavilon, egyeb
P?r gálatokban a lakószoba, nálunk a brigád, az úttörőőrs, a
~;~ócsoport stb., tehát a forn;ális rend~zerben mé~ fo~O:álisan
megragadható legkisebb egyseg. Ezt a VISzonyt az fe1ez1 ki, hogy
adott személy választásai milyen arányban oszlanak meg a
az_ át kis egysége és az egész intézménynek a többi része között.
~!arányba állítást külön végezzük el a vizsgált személy válasz-
tásaira és külön a ráirányuló választásokra nézve. Ez az első
osztályozási képlet. Például 1/j· L. belülr_?l (a ~~j~! pavilo~j~~óy
két, kívülről három elemet valasztott- ot belülrol egy, kívulrol
pedig három lány választotta. N , , •• N , , •• „
T. L. esetében az első képlet azo választása: belülrolnegy, kívulrol
egy. őt senki sem választotta. Sem belülről, sem ~v~lr~l. ,
W. L. kifelé irányuló, erősen tendál a nagykozosseg fele,
amelyre hatást is gyakorol. T. L. viszont bezárkózott a saját
csoportjába, a kifelé irányuló érdeklődése minimális, emellett
teljesen magányos. .
2. Egy következő képlet kiegészíti ezt a tapasztalatot a szoc10-
metriai választást követő szóbeli kikérdezés anyagával. Azt
mutatja, hogy hogyan alakulnak a szociometriai exploráció és a
választás alapján a személy választásai és elutasításai a saját
szűk közösségében és a teljes intézmény rendszerében.
A példaként említett két leány esetében a képlet a következő.
W. L. saját pavilonjából kettőt választott, egyet elutasíto~t, a
többi pavilonból választott hármat, elutasított egyet. Őt a
saját pavilonjában hárman választották, és senki nem utasította
el. T. L. a saját pavilonjából választott négyet, elutasított egyet.
A pavilonon kívüli világból választott hármat, elutasított hár-
mat. Őt nem választotta senki, sem a saját csoportjából, sem
pedig kívülről, viszont elutasították összesen 31-en, 16-an a
saját csoportjából, 15-en a telep többi részéből.
A második képlet mindkét leány esetében még jobban kiemeli
az első képletben mutatott tendenciát. W. L. egyértelműen vonzó
személyiség társai számára, mind a saját csoportjában, mind az
intézet többi részében. T. L. nagyon erősen elzárkózik. Nemcsak
abból látható ez, hogy a saját csoportjából lényegesen több lányt
választ, mint az egész teleprőL hanem abból is, hogy a külső
93
 10. Közöny. Ezt a jelzést akkor adjuk, ha a személy a kikérde-
személyekhez való viszonya elutasító (1 : 3). S még súlyosabban
zés során választási és indokolási nemtörődömséget, indifferen-
bontakozik ki a többiek viszonyulása ó'hozzá: közvetlen környeze-
ciát tanúsít. Azt hangoztatja, hogy mindegy neki, kivel lakik
tében is, tág környezetében is egyértelműen elutasítják (16 : 15).
együtt, ki mellett ül stb. Ez a meghatározás kiegészíti a harma-
3. Annak megállapítása, hogy a személy egyáltalán választ-e,
dik osztályozási kategóriát (pozitív vagy negatív), amelyet a
vagy nem. Mindenki, aki választ, az „pozitív" jelzést kap; aki
szociometriai választás alapján határozunk meg. A „közöny"
senkit sem választ, az „negatív" jelzést kap. A kategória tehát
megjelölés nem a választást, hanem a kikérdezés során tanúsí-
csupán a negativizrnus határesetét jelöli. De még ebben a ritka
esetben is tisztázatlan, mert nem tudjuk elkülöníteni, hogy egy tott társas attitűdöt rögzíti.
A példaként említett két személy esetében a társas atomról
adott személy a társaival szemben tanúsított közöny miatt nem
választ-e, vagy pedig a vizsgálatot utasítja-e el, esetleg az intéz- leolvasható mutatók így alakulnak:
W. L.: választ a csoportjából kettőt, kívülről hármat. Őt vá-
ménnyel szemben mutat-e renitenciát.
lasztja a csoportjából kettő, kívülről három. Explorációban a
4. Feltüntetjük, hogy van-e a személynek a vizsgált társas
választás és az elutasítás aránya a csoporton belül 2: 1; a cso-
mezőben kölcsönös kapcsolata. Amint T. L. esetében láttuk, ez
porton kívül 3 : 1; a rá eső választások és elutasítások aránya a
a kategória a szociometriai vizsgálatban részt vevő személyek-
saját csoportjában 3 : 0, a csoporton kívül 4 : 0. Pozitív. - Nem
nek nagyjából 10-12 százalékát érinti.
magányos. - Extrovertált. - Kapcsolatkész. - Nem elutasított (őt
5. Meghatározzuk, hogy az adott személy választásai közül
senki sem utasítja el). - Nem közönyös.
mi volt több: a saját kiscsoportjára vagy az intézmény többi
T. L.: választ a csoportjából négyet, kívülről egyet. Őt senki
csoportjára eső választás. A választásoknak ezt az irányulását
sem választja, sem a csoportjából, sem kívülről. Explorációban:
Moreno terminológiai önkénnyel introverziónak, illetve extro-
választásainak és elutasításainak aránya csoportjában 4 : l; más
verziónak nevezi. Introvertáltnak (befelé fordulónak) mondja
csoportokban 1 : 3. Rá eső választás és elutasítás a saját csoport-
azt a személyt, aki többször választott a saját csoportjából, mint
jában 0 : 16; kívülről 0 : 15. Magányos. - Introvertált. - Kapcso-
~ többiből, extrovertáltnak pedig azt, aki inkább kívülről, az
latkész. -Nem vonzó (0 szavazat). -Elutasító (négy elutasítás).
intézmény többi csoportjából választott. A példánkban szereplő
- Elutasított (31 negatív választás). - Nem közönyös.
két lány közül W. L. extrovertált, T. L. introvertált.
W. L. tehát társas szempontból expanzív. Társas igénye túl-
6. A kapcsolatkészség megállapítása. E kategória szerint kap-
megy a saját csoportján; a telep többi részére kiterjedő kapcso-
csolatkész az, aki az öt engedélyezett választás közül legalább
latkészségével, vonzó, érdeklődő magatartásával jó társkap-
hárommal él. Ez is határesetet jelez. Ritka ugyanis az olyan
csolatú leány, aki ilyen jellegű közösségben hatékony társas
szem~!y, aki csupán egy vagy két barátját nevezi meg, ha tudja,
szerepet játszhat.
hogy ot nevet sorolhat fel. (Ez a jelzés természetesen csak olyan
, T. ~- helyzete kifejezetten aggasztó. Magányos, elutasított,
szociometriai felmérésekben vehető tekintetbe, ahol a választá-
t~s~rra csoportdinamikai vonzerőt nem gyakorol. Az introver-
sok száma meghatározott. A mi szociometriai feldolgozásunk-
tált J_~lleg is mutatja, hogy igényeiben koartálódik, a saját cso-
ban ez a mutató nem használható, mivel a választások számát
P?rtjab~ ~zeretne bezárkózni. Rossz társas helyzetét maga is
illetően semmiféle megkötést nem alkalmazunk.)
sulyosb1tja negativisztikus, elutasító magatartásával.
. 7. ~ vonzás meghatározása. Moreno szerint akkor jelöljük a
q A_z a mód, ahogyan Moreno a társas atomokat értelmezte,
vizsgalt személyt „vonzónak", ha legalább három szavazatot
fokent a magányosak és a népszerűek elkülönítésére és a társas
kap (öt engedélyezett választás esetében).
expanziónak arra a kategóriájára vonatkozott, amelyet önké-
8. Elutasító társas meghatározást akkor jelölünk, ha a személy a vá-
nyesen introverziónak és extroverziónak nevezett el.
lasztásaiban legalább három elutasítást fejez ki (öt választás esetén).
, ~lsősorban azt mérlegelte, hogy a társas atom központjában
9. Elutasított pozíciónak minősítjük a személy helyzetét ak- allo szeme'!· ynek van-e k··1 ·· ·· k apcso1ata, továbbá, hogy
o csonos
kor, ha legalább három társa választotta negatív előjellel.
95
94

„
 kötődései milyen arányban irányulnak a saját csoportjára és az
intézet többi csoportjára.
Néhány utalás azonban valószínűsíti, hogy Moreno a maga
sokoldalú pszichológiai értelmező képességével és sokszor
megcsodált varázslatos ernberismeretével sokkal árnyaltabb ér-
telmezést is végzett ugyanezen az anyagon. Egy alkalommal
például összehasonlítja két leánynak a helyzetét. A választási és
explorációs irányulás akét lánynál egyforma. A. A.-nál a válasz-
tás és az elutasítás aránya a csoportjában 3 : 0, a csoportján kívül
2: 0. B. A. esetében mindkét arány 2: 0. Választásait tekintve
mindkettő pozitív, introvertált, kapcsolatkész, vonzó, nem el-
utasító, nem elutasított, nem közönyös. A két lány adatai min-
denben megegyeznek. Csakhogy Moreno azt az adatot is fel-
használta az értelmezésben - jóllehet a tíz jegybe nem vette fel -,
hogy az egyes személyek társas atomjában milyen intelligencia-
szintű személyek helyezkednek el. Azt találta, hogy az A. A.
társas atomjában levő személyek között a legalacsonyabb intel-
ligenciaszint 75 (IQ-ban kifejezve), a legmagasabb pedig 116, s
az öt tag közül háronmak van 100 fölötti intelligencia-kvóci-
ense. A B. A. társas atomját alkotó négy személy IQ-ja viszont
53 és 70 között mozog. Két, társas pozíciójának formai vonásait
tekintve egyforma személyt látunk, két egészen különböző in-
telligenciaszinten, igen különböző érdeklődési körben. Külön-
böző igényszinten élő személyekről van szó.
S amint ezt a gondolatot továbbvisszük, és minden társas
atomban megpróbáljuk meghatározni a részt vevő egyének
érdeklődését, társadalmi aktivitását, aspirációját, a különböző
értékekhez való viszonyát, a személyközpontú kapcsolatoknak
ez a felhője megelevenedik, és támpontokat nyújt mindazok-
nak, akik a személynek az életébe mint nevelők, tervezők, szer-
vezők, vezetők beavatkozhatnak.
A társas atom (a kissé erőltetettnek ható elnevezés ellenére is)
a szociometriai felmérés egyénekre lebontott értelmezhetőségét
foglalja magába. Ez az értelmezés teszi lehetővé a pedagógiai
predikciót, azt, hogy egy pedagógiai döntést szociálpszichológiai
támpont alapján is mérlegeljünk. Ennek a technikának a segítségé-
vel módszeresen tudjuk felhasználni a személyzeti információ
mindennapi anyagát. A választások és az elutasítások ugyanis
azt a mindennapos anyagot sűrítik, hogy ki kiről mond jót, kiről
rosszat. A kapcsolatok személyközpontú ábrázolásával kiszaba-
96
íthatunk, és szociálpszichol?~ai információvá al~ítha~
d ddig pletykába szorult valosagelemeket. Az egy korben elok
ele ásról mondott véleménye, ítélete támpontot ad a társas
~~függések mélységének feltárására: megmutatja a cinkosságig
ossz ően szoros kapcsolatokat, jelzi a látszatkapcsolatokat. Az ilyen
:_en solatfelhóből (társas atomból) összegyűjtött vélemények
an~~a, a választások ~s az el1;tasítá~o~ ~.°r~ a má_siknak tulajd_o-
nított pozitív és negahv ~on_a~ok surusc:dese pe~1~ rn_~gmutatja,
hogy milyen értékek szennt Itelnek a szoban levo kiskorben.
A társas mező személyközpontú egységének az elemzése
termékeny gondolat, s ha Moreno paraméterei bizonyos fokig
túlhaladottak is, az értelmezésnek ez az irányulása ma is fontos
része a szociometriának. Jelentőségét ma is elsősorban az adja
meg, amit Moreno tulajdonított neki. „A társas atom megszer-
kesztésével kirajzolódik előttünk létünknek az a hol képzelt, hol
valóságos drámája, hogy nem egyértelmű világban élünk
Gyakran olyanokkal élünk és dolgozunk együtt, akiket nem
magunk választottunk; úgy teszünk, mintha szeretnénk embe-
reket, akiket valójában nem szeretünk; esetleg nem is ismerjük,
sőt elutasítjuk azokat, akikre igazi szükségünk lenne; nemegy-
szer elrontjuk életünket olyan emberekért, akik erre érdemtele-
nek, és olyan elvekért, amelyeket túlbecsültünk."
A társas mező személyi központú sűrűsödései felől tehát a
közösség hálózatából leolvasható konfliktusokhoz közeledünk.
Gyakran leolvashatjuk az így kinagyított szociometriai hálózat-
részletekből az életvezetés meglepő fordulatainak, leágazásai-
nak, átfordulásainak, a felemelkedésnek vagy a süllyedésnek, a
rövid tündöklésnek, a gyors bukásnak a társas hátterét s egyné-
mely csoportdinamikai meghatározóját.
A KONSTELLÁCIÓS SZOCIOGRAM
A társas atom gondolatából indult ki Jean Maisonneuve a kons-
tellációs szociogram kidolgozásában. Az eljárás a rokonszenvi
választások grafikus ábrázolása olyan mezőben, amelynek kö-
zéppontjában az egyén, a vizsgált személy áll. Lényegében egy
szociogramról leemelt személy kölcsönös és egyoldalú kapcso-
latainak a rögzítése. Az ábrát úgy szerkesztjük meg, hogy a
csoport minden tagját egy-egy körcikk képviseli. Egy 18 tagú
97
,1,
csoportban készült konstellációs szociogram 18 körcikkből áll.
A középpontjában levő személy minden kapcsolatát a megfele-
lő körcikkben tüntetjük fel, konvencionális jelrendszerrel kife-
jezve, hogy a kapcsolat kölcsönös-e, vagy ha egyoldalú, akkor
milyen irányú. (Lásd a 14. ábrát.)
Ez az ábrázolási mód Maisonneuve szerint csak valóban kis-
csoportok esetében alkalmazható; ha 16-20-nál több személy
kapcsolatait kell elhelyezni, akkor már nem eléggé áttekinthető.
A konstellációs szociogram gyakorlati célra készülő felméré-
sekben nem válik be, mert nagyon kevés támpontot nyújt az
értelmezéshez. A személy társas mezőjének feltérképezését ígé-
ri ugyan, de mivel egyetlen kritériumcsoport alapján egy sze-
mély életterének egyetlen szektorában, esetleg annak is egyet-
len síkján készül, a személy helyét csupán abban az egy társas
mezóben mutatja meg, és így minden adata a hálózati szociog-
ramról is leolvasható.
14. ábra
Konstellációs szociogram
(Maisonneuve)
A csoport tagjait betűk jelölik:
- - 7 választ - - - -< elutasít
; - - választják -- - ~ elutasítják
98
.,,
KONTAKTOMETRIA
A társas mező személyközpontú ábrázolásának igénye új, a
ociálpszichológiai gyakorlatban termékenynek ígérkező
szegfogalmazast , k apott a k ontak tometria. mo'dszere'ben.
m A csoportdinamikai vizsgálódások során újra és újra felmerúl
az az igény, hogy egy személynek a teljes társkapcsolati rend-
szerét áttekintsük. Ne csupán életének azt a síkját, amelyet egy
kritérium vagy kritériumcsoport alapján a szociogram megmu-
tat, ne csak azt az élethelyzetet, ne csak azt a szektort, amelynek
környezeti feltételei közt (üzemben, iskolában, sportklubban
stb.) egy szociometriai explorációt lefolytatunk. Mióta az élet
csaknem minden területén szükségessé vált a képzettségnek, a
rátermettségnek, a megbízhatóságnak, az előéletnek az a mér-
legelése, amelyet a személyzeti munka feladatköre foglal össze,
azóta érezzük a szükségét annak, hogy megközelítőleg teljes
képet kapjunk egy-egy személy társkapcsolatairól, egyidejűleg
különböző síkokon, különféle körülmények között.
Ezt próbálja megközelíteni a kontaktometriai exploráció. Cél-
ja az élettér társas összetevőinek a felmérése. Eszköze egy sze-
mély kapcsolatainak, kötődéseinek, viszonyulásainak, egyszó-
val kontaktusainak az összesítése. Nagy előnye, hogy a közép-
pontban álló explorált személy kapcsolatainak a teljes „leltárját"
készíti el. Hátránya és veszélye viszont, hogy explorációs
anyaggal dolgozik. Így nem a személy reális szociális mozgás-
terét rögzíti, hanem az életteret úgy, ahogy az önismeretben
tükröződik.
Az eljárás első ismert változata Elizabeth Neumayertől szár-
mazik, aki a nevelési tanácsadás egyik eszközeként dolgozta ki
a szocioanamnesztikus beszélgetés módszerét. A társas kapcso-
latokra irányuló kikérdezés adatai alapján egy szociogramon
ábrázolta a gyerek különféle csoportokban kimutatható kontak-
tusait. A társas tér középpontjába kerül a vizsgált gyerek; a teret
négy mezőre tagoljuk: 1. családi kapcsolatok; II. intézményes
kapcsolatok (iskola, egyház, foglalkozás); III. családon kívüli
nem választott, tehát a körülmények révén adott kapcsolatok;
IV. választott kapcsolatok. A kapcsolatok érzelmi töltését kü-
lönféle színekkel ábrázolták a szociogramon.
Ennél a módszernél árnyaltabb az általunk is alkalmazott
technika, amelynek értelmezési tárnpontrendszerét Fonyó Ilona
99
í dolgozta ki. Ezt az eljárást nevezzükkontaktometriának Lénye-
ge: az önismereti élettér társas összetevőinek a rögzítése.
Fonyó vizsgálataiból kiderül, hogy az egyes emberek társkap-
1
csolatai körülírható rendszert képeznek; ez a rendszer a felnőtt
élet során állandóságot mutat. S ha a személyek változnak is egy
ember interperszonális kapcsolatainak a rendszerében, az élet-
tér különféle szektorai az interperszonális kapcsolatok számát,
súlyát és hőfokát tekintve arányaikban állandóak maradnak
A komplex társas mező elrendezésének konstanciáját Fonyó
úgy értelmezi, hogy a szükségleti és a környezeti tényezők, a
személyiségorientáció és az élettér felszólításai a személy törté-
netének megfelelően alakítják ki bizonyos kapcsolattípusok
gyakoriságát, bizonyos kötődési fajták sűrűsödését, tehát a kü-
lönféle irányú és tartalmú társkapcsolatoknak az arányát. Ezek
az elvárások és irányulások orientációs mintaként állandósul-
nak, és vezetik a személyt abba az irányba, hogy különböző
életszakaszokban, különböző élethelyzetekben újra meg újra
ugyanazt a társkapcsolati sémát hozza létre. Van olyan személy,
aki minden léthelyzetben talál szerelmeket, de nem keres bará-
tokat. Ha élettörténetét végignézzük, szerelmei személy szerint
cserélődtek, de különböző szakaszokban nagyjából egyforma
szerepet játszottak az életben. Vannak olyan személyek, akik
egész életükben tanítókat, mestereket szereztek maguknak, a
velük való kapcsolatban éltek, de emocionális, szerelmi kötődé­
seik alig vannak Életterükben viszonylag óriási szektort foglal
el a „mester", és alig jut hely a közvetlen libidókapcsolatoknak
Azt is észlelhetjük, hogy egy ember más területre költözik,
esetleg más országban telepedik le, vagy szakmát, munkahelyet
változtat, és ott néhány év alatt létrehozza az interperszonális
szektoroknak ugyanazt az elrendeződését, arányát, mint ami-
lyenben azelőtt élt. Az új feltételek között a társas mező szű­
kebb, az interperszonális kapcsolatok száma kisebb, de a kon-
taktometriai arány ebben a szűkebb térben is változatlan.
Fonyó Ilona vizsgálatai kimutatták továbbá, hogy egy adott
kultúrában, adott társadalmi rétegben az élettér kontaktomet-
riai jellemzői úgy szóródnak egy átlagövezetben, hogy az átlag-
tól való minden eltérés szociálpszichológiailag értelmezhető.
Mintegy harminc paramétert tartalmazó mutatórendszert dol-
gozott fel, és ha kis anyagon is, de támpontként használható
standardértékeket mutatott ki.
100
A kontaktometriai exploráció szociálpszichológiai használ-
hatóságát az adja, hogy egy ember életterének számos társas
összetevőjét, meghatározott mutatók alapján, standardértékek-
hez viszonyíthatjuk, és a megfeleléseket, illetve eltéréseket ér-
tehnezhetjük
A kontaktometriai exploráció során a vizsgált személy a kü-
lönféle kapcsolatdimenziók fonalán haladva készíti el kötődé­
seinek leltárát. Először az egyoldalú, majd az interaktív kapcso-
latait gondolja végig. Részletes instrukcióval indított beszélge-
tés világítja meg a különféle kapcsolódások kritériumát. Egyol-
dalúnak jelöljük azt a kapcsolatot, amelyben a kötődésnek, a
hozzátartozásnak, a személyes ráirányulásnak az érzése meg-
van ugyan, de interakció nincs. Egyoldalú kapcsolat lehet viszo-
nyulásunk egy halotthoz vagy érzelmeink egy olyan személy
iránt, aki kilépett a társas mezőnkből, vagy soha nem is tartozott
bele, csupán ismeretlen ideálként vagy ellenideálként ékelődött
be a fantázia és a vágy fonalán az életterünkbe.
Az. interaktív kapcsolat kritériuma a reális jelenlét a társas
mezóben. Ez állhat ritka, véletlenszerű találkozásokból, akár
levelezés vagy üzenet útján való érintkezésből, de az érintkezé-
seknek fenn kell állnia, különben a kapcsolat egyoldalú. Az
interaktív kapcsolatokat szektoronként exploráljuk. A teljes ki-
kérdezés tizenhat szektorra terjed ki. Ha az instrukció eléggé
elmélyült, akkor a vizsgált személy fel tudja sorolni azokat az
embereket, akik az adott szektorból (például munkahely, szom-
szédság) beletartoznak az életterébe.
A kontaktometriai exploráció egyik kritikus mozzanata an-
nak tisztázása, hogy milyen kritériumok alapján tartozik bele
valaki a vizsgált személy életterébe. Az instrukcióban ezt lazán
határozzuk meg, sokféle mellérendelő megjelöléssel, esetleg
példával, és az exploráció folyamán többször visszatérünk rá,
kiegészítjük A kritérium ugyanis heterogén, a jelenségek széles
körét foglalja magába. Emellett szubjektív is: az életterembe
mindenekelőtt azok tartoznak bele, akikről „úgy érzem, hogy
kapcsolatban vagyok velük", „gondolok rájuk", „napközben
eszembe jutnak", „nem közömbösek számomra", „fontosságuk
van, szerepük van az életemben, pozitívan vagy negatívan
?eletartoznak a világomba". Egyszóval „viszonyulok hozzá-
JUk" · Ezt kiegészítik természetesen olyan valós mozzanatok,
mint az érintkezés gyakorisága, az együttes élmények, az érdek-
101
lődés, kíváncsiság az illető személy ügyei iránt, érdek-összetar-
tozás, megszokás stb.
Mivel a kontaktometriai explorációt nem egy ültünkben, ha-
nem több alkalommal végezzük, az instrukció egyes részleteit
megismételhetjük, s ha kiderül, hogy a vizsgált személy ilyen-
kor a lehetséges kapcsolatoknak egy eddig nem mérlegelt ár-
nyalatát értette meg, akkor visszatérünk a már megbeszélt szek-
torokra, és azokat a vizsgált személy kiegészítheti.
A különféle szektorokat minden vizsgáló a vizsgálati célkitű­
zésnek és főként a vizsgált csoportok összetételének szempont-
jából (életkor, társadalmi réteg, iskolázottság) határozza meg.
Fonyó a következő tizenhat szektort vette fel: család, rokonság;
lokális kapcsolatok (szomszédság); iskolai közösségek; munka-
hely; szakmai érdeklődés; barátok; szerelem; szexuális kapcso-
latok; hobbitársak (sport-, gyűjtőtársak stb.); társadalmi munka;
kiterjedt intézményes egységekből megmaradt kapcsolatok
(egykori katonatársak, kollégiumi társak, közös utazásról, ki-
rándulásról maradt ismeretségek); közös eszmei mag köré gyűlt
társak (szektakapcsolatok); tanáraink - tanítóink, orvosaink -
tanácsadóink; akiket felkarolunk (tanítványaink, betegeink,
gyámolítottaink); szolgáltatási kapcsolataink (fodrász, kozme-
tikus, szabónő, eszpresszós stb.); másodlagos kapcsolatok, tar-
tozékok (életterünk perifériája, például munkatársaink, baráta-
ink hozzátartozói).
A vizsgált személy minden felmerülő interaktív kapcsolatát
több szempontból értékeli. Mindenekelőtt azt jelöli meg, hogy
milyen szintű az érzelmi viszonyulása, milyen hőfokú a kötő­
dése. Ehhez ötfokú pontozóskálát alkalmazunk, külön két foko-
zatban jelölve az ambivalenciát. A pontozásra a vizsgálatvezető
a kérdezettet megtanítja. A viszonyulási pontozás után a vizs-
gált személy minden említett személyt a következő paraméte-
rekben értékel: a kapcsolat motiváltsága, az érintkezés gyakori-
sága, a találkozások szándékolt, helyzeti vagy akcidentális jel-
lege. Az ötfokú pontozást csak a viszonyulás meghatározásakor
használjuk. A többi paraméterben a meghatározás két lehetőség
közti választással történik (például a találkozások inkább szán-
dékoltak-e, vagy a helyzet hozza létre őket).
A meghatározásokból és a szektorok szerinti eloszlásból
mintegy harminc mutató számolható ki. Ezeknek átlagértékeit
Fonyó Ilona felnőtt értelmiségi csoporton állapította meg. A to-
102
„
'bbi vizsgálatok, különösen a több év távlatában végzett újra-
;aImérés eredményei igazolták azt a feltevést, hogy a mutatók a
e gfelelő rétegcsoport átlagértékéhez mint támponthoz viszo-
meítva értelmezh eto"k.
nyA mutatók viszonyítása alapján a társas mezőt extenzitása és
intenzitása szempontjából jellemezhetjük. Az extenzitás a társ-
kapcsolati rendszer kiterjedtségét mutatja meg a kapcsolatok
össz-szárna alapján. Az összesített rétegben az extenzitás közép-
értéke 107 - általában ennyi társkapcsolata van egy budapesti
felnőtt értelmiségi foglalkozású férfinak vagy nőnek. Az átlag-
övezet 70-144.
Intenzitáson akapcsolatokhőfokát, feszültségét értjük. Inten-
zívek azok a kapcsolatok, amelyeknek élményhátterük van,
amelyek feszültséget hordoznak, mobilizáló erejűek. Az inten-
zitást a következő kontaktometriai mutatókból olvashatjuk le:
az átlagértékekhez viszonyítva (nem abszolút számban!) a sze-
mély társas mezőjében több a motivált, mint a motiválatlan
kapcsolat; több a választott, mint a nem választott; több a szán-
dékolt, mint a szituatív vagy akcidentális, s főként az érzelmi
viszonyulás skáláján alacsony a közömbösök száma, és eltoló-
dás mutatkozik a preferenciák szélső értékei felé. Az extenzitás-
nak és intenzitásnak az átlagértékekhez való viszonyítása alap-
ján a társas mezőnek négy jellegzetes változatát különíthetjük
el. A kis extenzitású és kis intenzitású társas mező alacsony
energiaszintnek, passzív irányulásnak felel meg. Élménysze-
gény, inkább kiszolgáltatott, hatásában szűk, könnyen elsodor-
ható emberre jellemző. A kis extenzitású és nagy intenzitású
társas mező igényes, kevés, mindenkor eleven és ösztönző kap-
csolatot feltételez. Az ilyen sűrű, érzelmileg feltöltött élettér
gyakran nagy konfliktusok szintere. A nagy extenzitású és kis
intenzitású mezőben a társkapcsolatok felhígulnak, labilisak. A
személyt sokféle külső hatás éri; sokirányú, felületes kapcsolatai
kevés új értéket visznek az életébe. A nagy extenzitású és nagy
intenzitású társas mező magas fokú szociális mobilizálhatósá-
got jelez, és annak a képletnek felel meg, amit társas hatékony-
ságnak - a szociabilitás és az emberekre való ráhatás tehetségé-
nek mondunk. A társas mező intenzitását és extenzitását jel-
lemző támpontokat tovább árnyalják a dinamikai mutatók.
Ilyen mindenekelőtt a pozitív és a negatív preferenciák viszonyla-
gos aránya. A pozitív viszonyulás átlagértéke 44 (középövezet
103
 31-57); a negatív viszonyulás értéke 11 (átlagövezet 4-18). Ez
azt jelenti, hogy a Fonyó által vizsgált felnőtt értelmiségi csoport
tagjai a kontaktometriai exploráció során megnevezett társkap-
csolatok 45 százalékát élik meg közönyösként, érzelmileg sem-
legesként vagy arnbivalensként; 44 százalékát érzelmileg pozi-
tívként és 11 százalékát érzelmileg negatívként.
Ha a negatív viszonyulás az átlagnál magasabb (18 százalék
fölött van), ez a tapasztalat szerint társadalmi frusztrációk kö-
vetkeztében kialakult agresszív magatartást jelez. A mutatók
pozitív irányba való eltolódása (57 százaléknál magasabb pozi-
tív viszonyulás) elhárítási tendenciának felel meg. A személy
nem vállalja a negatív viszonyulás vagy a közöny feszültségét,
kényelmes életvitelre, „lelki komfortra" törekszik, és ezt az
enyhe pozitív irányulás szintjen valósítja meg. Ez feltételez
bizonyos fokú társas simulékonyságot, esetleg függést is. Más a
helyzet természetesen akkor, ha a pozitív viszonyuláshoz való
eltolódás magas intenzitásmutatóval jár együtt; ez nagyfokú
kapcsolódási _szükséglet és a társas feszültség elaborációjának
igényét jelzi. Ertékes indikáció, ha társadalmi munkásokat aka-
runk kiválasztani egy emberi közösségben: a magas pozitív
irányulás magas intenzitási mutatóval együtt meggyőződéses,
aktív, jóhiszemű és fejlett szociabilitású embert mutat.
Fontos értelmezési támpontot nyújtanak a szektorális muta-
tók is. A társas mezőről egyéni profilokat készíthetünk kör
alakú ábrázolással, amelyben a szektorokat az egyes körcikkek
képviselik. Az egyéni profilok- amint ezt Fonyó anyaga mutat-
ja - jelentékenyen különböznek egymástól aszerint, hogy az
átlageloszláshoz viszonyítva társas mezőjüknek melyik szekto-
rában mutatkozik kiesés, esetleg melyik üres, és milyen szekto-
rok a hangsúlyosak, illetve telítettek. Az átlagértékek szerint a
vizsgált rétegcsoportban a legnagyobb szektor érthetően a
munkahelyi (26,7 százalék);jóval kisebb a barátok (8,2 százalék)
és a rokonszenvi kapcsolatok (9,1 százalék), még kisebb a sze-
relmi kötődések (3 százalék) és a hobbitársak (3,3 százalék)
aránya. Eltolódásaik a többi dinamikai mutatóval egybevetve
jól értelmezhetőek. Például a másodlagos kapcsolatok (szolgál-
tatók, tartozékok), továbbá az inkább személytelen kapcsolatok
(szomszédság) együttes száma lényegesen magasabb az átla-
gosnál, összesen 37 százalék, s ugyanakkor az intenzitási muta-
tó meghaladja az átlagövezetet (26 százalék). Ez azt mutatja,
104
hogy a szemé~y magas hőfokú k~t~d~s~ ig~nyeit in~u~~ti szint-
·éhez viszonyitva alacsonyabb kotodes1 szmten reahzálJa. Ez az
J lhárításnak veszélyes útja: az indulatok kiiktatása a kapcsola-
~ok jelentéktelenítése révén. Másféle indulatelhárítás, ha a ma-
gas intenzitású mutató mellett a tanítványok, gyárnolítottak stb.
szektora bizonyul telítettnek. Ez az indulatok társas elaboráció-
jának az útját jelezheti.
Egy másik példa a mutatók értelmezhetőségére. Kis extenzi-
tású, nagy intenzitású társas mez6ben a „kettes együttlétek"
megnövekedett aránya a „társas együttlétekhez" viszonyítva
(például 62 : 38) az intim jelleg túlzott hangsúlyát mutatja a
társas mezóben, amely a közösségi magatartás gátlásának lehet
a megnyilvánulása.
Olyan társas mezőket is látunk, amelyek akár nagy, akár kis
extenzitásúak, de mindenképpen alacsony intenzitásúak.
Nagyszámú motiválatlan, nem választott, akcidentális kapcso-
lattal és ennek ellenére nagy egyenlőtlenséggel a különféle szek-
torok között. Például igen kevés a kapcsolat a munkatársi szek-
torban és igen sok a hobbiszektorban. Vagy feltűnően kevés a
barátok, munkatársak, hobbitársak szektorában és igen sok a
szerelem-szexualitás szektorban. Ezek az alacsony hőfokú kap-
csolódási szinten létrejövő szektorális eltolódások a kapcsolat-
készség alacsony szintjét, a diszharmonikus társkapcsolati
rendszert jellemzik, a személyiségnek azt a konstellációját, ame-
lyet kontaktopátiának nevezhetünk
A kontaktometriai exploráció eddigi eredményei azt mutat-
ják, hogy a társas mezóben megnyilvánuló és érvényesülő fe-
szültségeknek, feszültségcsökkentéseknek, elhárításoknak szá-
mos olyan változata lehetséges, amelyeket eddigi egyénlélekta-
~i kiindulású értelmezésünkkel nem tudtunk megragadni. Új
Jelenség a másodlagos kapcsolatokból szőtt társas mező és a
csökkent intimitással, esetleg túlzott intimitással jellemezhető
társkapcsolati rendszer. Ezeket a változatokat, a társas mező
elt?lódásában mutatkozó inadekvát feszültségelhárítást és a
beilleszkedésnek ezzel összefüggő labilitását foglaljuk össze a
kontaktopátia fogalmában.
, A kontaktometriai exploráció rendkivül munkaigényes eljá-
ras. Kívánatos lenne az egyszerűsített technika kidolgozása a
szociálpszichológiai gyakorlat számára. Ennek kidolgozása fo-
lyamatban van. Módszere a kontaktometriai autoregisztráció.
105
 1'
1
1
Lényege: megtanítani a vizsgált személyt arra, hogy meghatá-
rozott sémában saját maga szinte folyamatosan rögzítse és érté-
kelje társkapcsolatait.
A SZOCIOMETRIAI POZÍCIÓ
A társas atom elemzése, a szociometriai osztályozás, a társkap-
csolatok kontaktometriai köre egyaránt magába foglalja azt a
hol kimondott, hol kimondatlan feltevést, hogy a társas mező­
ben elfoglalt helyzet jellemző a személyre és az életvezetésre.
A társas szempontú emberismeretnek alapkategóriája a szo-
ciometriai helyzet, az elhelyezkedés a szociogramon. Ennek
sokféle változatát ismerjük. Más a társas helyzete annak, aki egy
zárt alakzat tagja, mint annak, akinek lánchelyzete van. Alap-
vetően más szociometriai pozíciója van annak, akit sokan vá-
lasztanak, mint annak, akit nem választanak, s megint más
annak, akit többször utasítanak el, mint ahányszor választanak.
Beletartozik továbbá a szociometriai pozíció meghatározásába
az is, hogy egy személynek a kapcsolatai inkább egy kritériu-
mon vagy inkább több kritériumon alapulnak-e (tehát a szo-
ciogramon egy szállal vagy több szállal ábrázolhatóak).
A választottság, az alakzatban elfoglalt hely és a kapcsolat
intenzitásának tendenciája mellett a társas helyzet meghatáro-
zásának negyedik tényezője az, hogy a személy a szociogram-
mal ábrázolt társas mezőnek melyik részén helyezkedik el; a
középponti övezet közelében vagy a peremen.
Ha valakinek a szociometriai helyzetét ebből a négy szem-
pontból (az alakzat, a választottság, a kapcsolat intenzitása, a
középponthoz való viszony) meg tudjuk határozni, ez sokat
mondhat az illetőről, s értékes anyaga lehet egy társas szempon-
tú pszichogramnak.
Felelni kell azonban arra a kérdésre is, hogy az így meghatá-
rozott szociometriai pozíciónak van-e legalább tendenciájában
valamilyen személyiséglélektani háttere. Milyen fokban mutat
összefüggést bizonyos személyiségvonásokkal az, hogy valakit
sokszor választanak vagy elutasítanak, hogy a központi mag-
ban helyezkedik-e el, vagy magányosként a peremen? Van-e
olyan tendencia, hogy bizonyos személyiségkép predesztinál
meghatározott szociometriai pozícióra, s megfordítva: adott
106
szociometriai helyzet kialakit-e bizonyos személyiségképet
vagy legalábbis bizonyos személyiségjegyeket, vagy pedig füg-
getlen-e egymástól a két jelenségkör, és bármilyen szociometriai
helyzetben bármilyen személyiségkonstelláció előfordulhat?
Sokféle vizsgálattal próbáltak felelni erre a kérdésre. A vá-
lasznaknagy gyakorlati jelentősége lenne. Ha ugyanis kimutat-
hatóak szignifikáns összefüggések, akkor a szociometriai pozí-
ció a személyiségképhez is ad támpontot, sőt az sem lehetetlen,
hogy magáról a szociogramról személyiségkonstellációkat is
leolvassunk.
A vizsgálatok és elemzések nagy része a vezetőkészségre
vonatkozott. E vizsgálatok kiinduló feltevése természetesen az,
hogy a szociometriai felmérés során sokszor választott népsze-
rű személy az adott közösségben vezető szerepet játszik. A
szociometria művelői közül sokan vezetik vissza - Moreno
egyik első munkatársának, Jenningsnek az eredményeiből kiin-
dulva - a vezetői készséget a preferencia jelenségére. Jennings
ismert művében (Vezetés és elszigeteltség) feltételezi, hogy a ve-
zetés és a közkedveltség két egymással szorosan összefüggő
viszonyfogalom, s hogy a szociogramról mind a kettő leolvas-
ható. A vezetés egyértelműen szociometriai pozíció: lényegé-
ben független a személyiségvonásoktól. A vezető bizonyos in-
terperszonális viselkedésmódot képvisel, ezért választják. A cso-
port egyszersmind el is várja tőle ezt a viselkedésmódot, amely
ennek révén még jobban kidolgozódik. Azt a személyt, akit egy
csoportban kevesen választanak, és így a vezetéshez szükséges
népszerűségi szintet nem éri el, egy másik csoportban esetleg
sokan választják, s így az illető a preferenciák sűrűsödése révén
abban a másik csoportban akár vezető is lehet. Jennings gondo-
latmenete szerint tehát valaki bizonyos csoportokban vezető,
másokban nem az. Ez a legföbb valószínűsítője annak, hogy a
vezetés független a személyiségvonásoktól.
A szociometriai közlemények nagy része magáévá tette azt
az összefüggést, hogy vezetés = magas preferenciafok; Gibb
bevezette a szociocenter kifejezést, amellyel jelölni kívánja,
hogy a csoportban társas szempontból középponti helyet elfog-
laló, vagyis a legtöbbet választott személy funkcionálisan is
középpontja, tehát vezetője az alakzatnak.
A szociometria francia művelőinek egy része élesen bírálta és
elutasította ezt a felfogást. Érthető ez, hiszen pszichológiai gon-
107
dolkodásunkban a személyiség elsődleges dinamikai meghatá-
rozó. Ehhez járul a francia pszichológiának az a ki nem mondott
alapbeállítottsága is, hogy kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a
vezetésnek. Az ehhez való jogot tehát hitelesíteni kell. Hogyan,
mivel? Az átlagot meghaladó személyiségjegyekkel, az egyéni-
ség erejével. A nagy egyéniségek messzire visszanyúló kultusza
jelenik meg abban az érvelésben, amellyel elutasítják a szemé-
lyiségvonások nélküli vezetőnek, a szociometriai pozícióra re-
dukált vezetőnek a gondolatát.
A franciák (Bastin, Maisonneuve, Reymond-Rivier) úgy lát-
ják, hogy Jennings önkényesen azonosítja a népszerűséget a
vezetéssel. Szerintük a vezető és a népszerű nem azonos szerep.
A szociogramelemzések azt mutatják, hogy a kettő ritkán esik
egybe. Igaz, hogy a vezető a társas alakzatokban, főként a
kiscsoportokban általában népszerű is, de a népszerűség önma-
gában nem ad sem vezetői helyzetet, sem vezetői tulajdonságo-
kat. Az amerikai vizsgálók - mondják a franciák - hajlamosak
arra, hogy a vezetést az egyén és a csoport közt kialakult vi-
szonylatnak tekintsék. A vezetést az határozná meg, hogy az
egyén milyen fokban serkenti, befolyásolja a csoportot. Ha Le-
win gondolatmenetét továbbvisszük a szociometriára - így ér-
vel Reymond-Rivier-, akkor az a determináló befolyás, amelyet
a vezető a csoportra gyakorol, a társas mező feszültségének a
megnyilatkozása. A mezőfeszültségre visszavezethető dinami-
kai hatás mutatkozik meg Lewin szerint a három légkörkísér-
letben, Moreno követői szerint pedig a szociogramról leolvas-
ható pozícióban. Ez azt jelentené, hogy a vezetőt kizárólagosan,
de legalábbis elsődlegesen társas tényezők, kollektív mozzana-
tok teszik vezetővé. Az említett francia felfogás elutasítja ezt a
gondolatot. Reymond-Rivier elismeri ugyan, hogy a vezetői
tekintélynek társas összetevője is van, de az egyéniséget ennél
sokkal lényegesebbnek tartja. Szerinte minden társas alakzat-
ban vannak „született vezetők", akik átmenetileg esetleg háttér-
be szorulhatnak, de a csoport számára kritikus helyzetekben
megmutatkozik kezdeményezőerejük, döntési képességük és
biztonságuk. A vezető mint szociometriai pozíció tehát elsődle­
gesen a személyiségnek lenne a függvénye és nem a csoportvi-
szonylatoknak.
Jennings gondolatmenetét követve azt kellene mondanunk,
hogy bár a vezető funkcióban a személyiségjegyek csakugyan
108
megmutatkoznak, ezek nem „született" vonások, hanem cso-
portdinamikai történéseknek az eredményei. Bizonyos maga-
tartás alapján valaki népszerűvé válik, ezzel fokozza a csoport
kohézióját, elősegíti a kapcsolatok kialakulását és megszilárdu-
lását, és saját kapcsolatai is fokozott értékűek lesznek. Így pusz-
tán a népszerűséget kiváltó viselkedésének következménye-
ként jut hozzá a vezetői kvalitásokhoz.
Erre meg a francia érvelés azt felelhetné, hogy mindez ráillik
egy bizonyos társas pozícióra - a sztárra -, aki a népszerűsége
révén hozzájárul a csoport társas hálózatának alakulásához, de
nemegyszer inkább negatívan, mint pozitívan. Nemcsak kap-
csolatainak tulajdonítanak túlzott értéket, hanem elutasításai-
nak is. Az is igaz, hogy a sztár gyakran jobban testesíti meg a
csoportnormákat, mint a vezető.
„Hiszen akkor vezető" - mondaná Jennings. Csakhogy a
vezetónözhozzátartozik a csoportra gyakorolt dinamikus hatás
és különösen a csoport irányítása, normáinak alakítása kritikus
helyzetekben. A sztár helyzete igen erősen függvénye a csoport-
vonatkozásoknak - mondják a franciák -, a vezető helyzete
sokkal kevésbé. A „népszerű" annak révén hat, hogy a csoport
értékeli vonzerejét; a vezető viszont személyiségének erejével
fogadtatja el kezdeményezéseit.
Mindkét érvelésnek megvan a tapasztalati háttere, de követ-
keztetéseiben mindkettő túlozni látszik. Mi a több szempontú
szociogramok tapasztalatai alapján a társas pozíciók értelmezé-
sében olyan álláspontot alakítottunk ki, amelyben a két érvelés
ellentéte feloldódik. Csoportdinamikai vizsgálatok, majd szo-
ciometriai helyzetek elemzése alapján jutottunk arra a követ-
keztetésre, hogy a rokonszenvi választások nagy száma,
vagyis a szoros értelemben vett szociometriai népszerűség,
valamint a közösségi feladatokban kialakult szerep, tehát a
vezető pozíció minden különbözősége ellenére is tartalmaz
egy közös személyi vonást. Az emberi közösségekben a veze-
tőnek, a népszerűnek, az ideálnak, a beavatottnak különböző
fokban bár, de közös tulajdonsága a hatáskeltésnek az a sajá-
tos módja, amelynek hordozója a másikban felkelti, illetve
fokozza a viszonyulási feszültséget, és indulati állásfoglalásra
késztet, hasonulást, azonosulást sugall. Arról a hatásról van szó,
amely egyes személyek fellépésében azt indukálja, hogy „kö-
vessetek", másokban inkább úgy jelenik meg, hogy „legyetek
109
olyanok, mint én", s a személyeknek egy harmadik típusában
mintha azt sugallná, hogy „szeressetek, csodáljatok". Ezt a ha-
táskeltő tulajdonságot nevezzük mi szociális penetranciának,
társas hatékonyságnak.
Mi a választások nagy számában a társas hatékonyság jelét
látjuk. Ez abban nyilvánul meg, hogy a személy csoporthelyze-
tekben az átlagnál jobban alkalmazkodik, csoporttörténésekben
fokozott aktivitást mutat, a társas helyzeteket jobban megérti,
társas viselkedése eredményesebb. Ezek a vonások pedig nagy-
jából egybevágnak azzal a tulajdonságkörrel, amelyet a szocia-
bilitás fogalmában foglalhatunk össze. A mi értelmezésünk sze-
rint tehát a centrális helyzet legalábbis tendenciában együtt jár
a társas penetranciával, és így a szociabilitás magasabb fokának
felelhet meg, mint a vele ellentétes peremhelyzet.
Ezt az összefüggést egy nagy kiterjedésű hazai vizsgálat is
tisztázni próbálta. Szakács Ferenc a kérdésfeltevést arról az
oldaláról közelítette meg, hogy a szociogramon elfoglalt centrá-
lis és perifériás helyzet a szociabilitás két különböző fokának
felel-e meg, s hogy ez a különbség személyiségvizsgálatokban
is kimutatható-e.
Ez a vizsgálati technika ismert az irodalomban. Lényege,
hogy a szociogramról leolvasható társas helyzet alapján csopor-
tosított személyek közös vonásait vizsgálják személyiségtesz-
tekkel. Az eredmény arra a kérdésre felel, hogy meghatáro-
zott szociometriai pozíció (például „a legtöbbet választott",
„az egyáltalán nem választott", „az elutasított" stb.) megfe-
lel-e a tesztekkel megragadható jegyeknek. A Bastin által
összegyűjtött anyag a következő eredményeket adta: azok,
akik a szociogramon jó társas helyzetben vannak, tehát ma-
gasabb a szociometriai státusuk, a Rorschach-próbában* fo-
kozott kapcsolatkészségről tesznek tanúságot; az alacsony
szociometriai státus impulzív és egocentrikus jegyekkel jár
együtt; a választottság szempontjából a középövezeten elhe-
lyezkedők az önismeret alacsonyabb szintjét mutatják, vi-
szonylag kevés szorongással és alacsony indulati hőfokkal.
•A Rorschach-próba elterjedt személyiség-lélektani, pszichodiagnosztikai
eljárás. A vizsgált személy szürke vagy színes szimmetrikus foltoknak tulajdo-
nít jelentést; válaszait statisztikai támpontok alapján értelmezzük. Bár pszicho-
patológiai kiindulású próba, egyéb területen is alkalmazzák, főként pálya-,
nevelés- és szervezéslélektanban.
110
Más projektív tesztek* arra figyelmeztetnek, hogy az alacsony
szociometriai státus gyakran a képzetáramlást átszövő ag-
resszív feszültséggel, ellentétes, féltékeny, számonkérő, támadó
beállítódással vág egybe. Az is kimutatható a tesztekkel, hogy
a neurotikusnak tekinthető konfliktusok gyakoribbak a rossz,
mint a jó társas helyzetben levő személyeknél. A frusztrációs
próbával (PFT-vel)**végzettvizsgálatok szignifikáns különbsé-
get mutatnak a szociometriai felmérésben a gyakran választot-
tak és a nem választottak csoportjai között. A gyakran válasz-
tottak kritikus helyzetekben inkább vállalják a felelősséget,
mintsem hogy másra hárítsák, általában nem a külvilágot vá-
dolják. A nem választottak, az elszigeteltek viszont konfliktus-
helyzetben áthárítják a felelősséget, és támadó fellépésükkel
igyekeznek kibújni alóla.
Ezeknek a vizsgálatoknak egyik fontos eredménye, hogy va-
lószínűsítették a társas magatartás állandóságát, azt mutatták,
hogy az adott személy különböző csoportokban lényegében
azonos szerepet játszik, nagyjából egyforma szociometriai po-
zíciót foglal el (A. H usquinet). Mintha itt is arról lenne szó, hogy
igen különböző környezetekben (család, munkahely, baráti kör,
sportegyesület stb.) megismételjük társas viszonyulásunknak
és magatartásunknak jellegzetes fordulatait. Mintha a személy-
nek lenne egy olyan viselkedési sémarendszere, amely társas
helyzetekben működésbe lép, és ha a mindenkori körülmények-
nek megfelelő verbális és cselekvési formák között is, de lénye-
gében egyféleképpen érvényesül. A projektív tesztek tehát alá-
támasztják azt a feltevést, hogy a társas helyzetek bizonyos
. • Projektív tesztek: pszichológiai próbák, amelyekben feltehető, hogy a
t~l]esítményt a vizsgált személy érzelmei, vágyai, lappangó törekvései átszíne-
zik. A megnyilvánulások mmőségi elemzése teszi lehetővé a feladatmegoldás
során kivetített (projektált) gondolatok, fantáziák értelmezését. A nálunk is
elterjedt projektív tesztek: a Rorschach-féle formaelemzés, a Lüscher-féle szín-
választás, a Szondi-féle ösztöndiagnosztika, a frusztrációs próba és a tematikus
képek értelmezése (TAT).
. •• Frusztrációs próba: S. Rosenzweig által bevezetett projektív eljárás (PFT =
P1cture Fr;istration Test). A vizsgált személynek képeket mutatunk, amelyek
e~;'gy kmos helyzetet ábrázolnak. A feladat: élje bele magát az akadályozott,
hatr~nyos he!yzetbe került, megsértett ember szerepébe, és válaszoljon az ő
i_:ieveben a kepen látható beszélőtársának. Az így kapott válaszok minőségi
e~telmezéséből következtethetünk az indulati tűrőképességre, a támadó vagy
visszahúzódó viselkedésre.
111
személyiségvonásoknak s főként a szociabilitás bizonyos foko-
zatának és módjának felelhetnek meg. Szakács vizsgálatai is a
szociometriai feldolgozásnak ebbe a körébe tartoznak.
A középiskolai osztályok szociogramjairól leemelte a centrá-
lis helyzetű és a perifériás helyzetű tanulókat, s ezeket két külön
vizsgálati csoportba sorolta. A nem, kor és iskolai színvonal
tekintetében homogén, csupán a szociometriai pozícióban kü-
lönböző csoportok minden tagját négy projektív teszttel vizs-
gálta meg. A két csoportnak a teszteredrnényekben mutatkozó
különbségeit értelmezte a szociabilitás szempontjából. A vizs-
gálat egyik célkitűzése az volt, hogy meghatározza a projektív
tesztek olyan mutatóit, amelyekből leolvasható a szociabilitás
foka, s így a négy teszt segítségével szociabilitási skálát dolgoz-
zon ki.
A vizsgálatot a mi C típusú, negyven kérdésből álló szocio-
metriai felméró1apunkkal végezte el hat budapesti középiskolai
negyedik osztályban. A szociogramokat a következő öt kritéri-
um alapján szerkesztette meg: „Ki a legjobb barátod?" (1. kér-
dés); „Ha bajba jutottál, kire számíthatnál?" (3. kérdés); „Kivel
fogod érettségi után is fenntartani a kapcsolatot?" (12. kérdés);
„Kit szeretsz a legjobban?" (19. kérdés); titok (26. kérdés). A két
csoport összeállításában a szociogramon elfoglalt centrális hely-
zet, illetve peremhelyzet volt az elhatárolás alapkritériuma. Ez
kiegészült azzal, hogy az első csoportot olyan személyekből
állította össze, akiknek a középponti helyzetük mellett sok köl-
csönös kapcsolatuk is volt, továbbá elérték a pozitív jelentőség­
küszöböt és a szerep küszöböt. Ahat szociogramon összesen 169
személy szerepelt; köztük 34 felelt meg a centrális csoport és 24
a peremcsoport kritériumának; a szociograrnon szereplők két-
harmada (111 személy) a középponthoz való viszony szem-
pontjából semlegesnek bizonyult, pozíciójuk sem centrálisnak,
sem peremhelyzetnek nem volt tekinthető.
A projektív tesztek, amelyekkel Szakács dolgozott, a követ-
kezők voltak: a Rorschach-féle foltértelmezési próba; a Lüscher-
féle színválasztási teszt; a frusztrációs helyzetek megoldásának
készségét vizsgáló Rosenzweig-próba (PFT) és a tematikus kép-
értelmezési eljárás (TAT). A négy alkalmazott próba közül há-
romban talált értékelhető és értelmezhető különbséget. A cent-
rális társas helyzettel a Rorschach-, a Lüscher- és a frusztráció-
tesztnek összesen tizenhét mutatója vágott egybe, a rossz társas
112
helyzettel pedig a Rorschach- és a Lüscher-próbáknak kilenc
jegye járt együtt. Ezeknek a jegyeknek az alapján Szakács szocia-
bilitási skálát dolgozott ki. Eredményei:
1. Élesen elkülönül egymástól a centrális és a perifériás hely-
zetűek csoportja. Projektív tesztek segítségével is kaphatunk
támpontot a szociabilitás fokáról és a tesztrnutatók segítségével
is anticipálhatjuk egy adott személy beilleszkedési módját kü-
lönféle társas alakzatokba.
2. A tesztrnutatók értelmezésével jellemezhetjük a centrális
szociometriai pozíciónak, illetve a szociometriai peremhelyzet-
nek a pszichológiai hátterét. Kimutathatunk a szociabilitásra
jellemző személyiségjegyeket, és támpontokat találunk a pe-
remre szorultak helyzetének elemzéséhez (tekintet nélkül arra,
hogy ezek a személyiségjegyek okai-e vagy következményei a
peremhelyzetnek, illetve a centrális pozíciónak).
Szakács elemzése szerint a magas fokú szociabilitásnak jel-
lemző vonása a nagy indulati feszültség és az értelmi vezérlésű
önszabályozás együttes előfordulása. Ehhez járul még a foko-
zott érdeklődés és az érzelmi viszonyulásra való fokozott kész-
ség. A magas szociometriai státus - a vezetőnek, az ideálnak, a
népszerűnek, a középpontban levőnek a helyzete - a nagy
indulati feszültségnek és nagy toleranciának a nehezen megva-
lósítható egyensúlyát kívánja meg. A magas fokú társas haté-
konyság magában foglalja, hogy a személy szenvedélyesen
részt vesz a társas mező történéseiben, s mégis fegyelmezett és
alkalmazkodó, egyszerre képes alárendelődni a helyzetnek és
azt alakítani is. Ezzel a „minden közönytől mentes, szenvedé-
lyes, de fegyelmezett magatartásmóddal" jellemzi Szakács a
magas fokú szociabilitást a projektív tesztek támpontjai alapján.
A peremhelyzetnek megfelelő alacsony szociometriai státust,
az alacsony szociabilitást a projektív próbák személyiségjegyei
alapján fokozott szenzitivitás (sértődékenység, számonkérés,
gyanakvás), paradox érzelmi reakciók (indulati labilitás, az in-
dulati reakciók aránytalansága), s így a társas alkalmazkodás
mindennapi zökkenői jellemzik. A centrális helyzetű, szociábi-
lis ember magas hőfokú és fegyelmezett, a peremhelyzetben
levő ember viszont ugyancsak magas indulati feszültség mellett
fegyelmezetlen.
Szakács joggal következtet arra, hogy minden társas mezőt
polarizált indulatok jellemeznek. Mind a középponti, mind a
113
perifériás helyzetben hangsúlyozott az indulatvezérlés. A lé-
nyeges különbség a kettő között az indulatok szabályozásának,
fékezésének készségrendszerében van. A társas viselkedés a
csoportnormákhoz való szakadatlan érzelmi viszonyulás. A
szociálpszichológiai minősítés a csoportra irányuló, a csoporttal
összefüggő indulatok függvénye. Ez azt is jelenti, hogy az ala-
csony hőfokú, sekélyes érzelmű, közömbös személyek viszony-
lag ritkán kerülnek a centrumba vagy a peremre, ők töltik ki az
átlag szociabilitásnak megfelelő szociometriai övezetet.
Láttuk, a centrális helyzet többfélé társas szerepet tesz lehe-
tővé (vezető, népszerű, ideál). Éppen így a peremhelyzet sem
tekinthető homogénnek. Több szociometriai kutató mutatott rá
arra, hogy a peremhelyzetet árnyaltan kell értelmezni. Vannak,
akik azért kerülnek a társas mező peremére, mert eleve magá-
nyosak: választják őket, társaik közt vannak olyanok, akik szí-
vesen barátkoznának velük, de ők maguk nem reagálnak ezekre
a kezdeményezésekre, nem választanak senkit. Mások viszont
elszigetelődnek: választanak a csoportjukból, barátkoznának,
de őket nem választják társaik, velük szemben közönyösek. S
végül egy harmadik típusa a peremre szorultaknak: az elutasí-
tottak. Minden közösségi szervezésnek és vezetésnek a szem-
pontjából ők okozzák a csoportban a legtöbb fejtörést.
A „kitaszítottság" társadalmi státusának pszichológiai hátte-
rével több munka foglalkozik (Kidd, Newcomb, Reyrnond-Ri-
vier). Eredményeiket ugyancsak Bastin foglalta össze. Arra a
következtetésre jutott, hogy az elutasítás a kirekesztett szemé-
lyiségével is összefügg; bizonyos személyiségjegyek és ennek
megfelelő viselkedésmódok indítanak egy csoport tagjait arra,
hogy anekik ellenszenves, zavaró társukat elutasítsák, a perem-
re szorítsák, kirekesszék. Az elutasítottak iskolai csoportokban
rendszerint rossz, legalábbis gyenge tanulók; munkacsoport-
ban alacsony a teljesítményük, nyugtalanok; legtöbbször ked-
vezőtlen családi környezetben élnek, otthonukban is vannak
alkalmazkodási nehézségeik. Talán ezzel függ össze egocentriz-
musuk, énes magatartásuk. Ez legtöbbször agresszív színezetű
is. Hajlanak arra, hogy a helyzeteket túlságosan magukra vo-
natkoztatva, másokat vádoló hangsúllyal értelmezzék.
Valamennyi vizsgálat jelzi, hogy az elutasítás a társas mező­
ben főként olyanokra vonatkozik, akik valamiképpen idegenek;
eltérnek az adott társas alakzat embertípusától, így társaik szá-
114
mára „furcsának" tűnnek, „atipikusnak". Például az életveze-
tésük eltér a megszokottól, ítéleteik nem fedik a csoportnorrnát,
származásban, vallásban különböznek a többiektől, szocioöko-
nómiai helyzetükben jelentősen eltérnek az átlagtól stb.
A vizsgálók egyaránt kiemelik az énes, agresszív személyi-
ségjegyeket, az ezzel összefüggő alkalmazkodási nehézségeket
és a közösségnek azt az intoleranciáját, hogy nehezen viseli el
az átlagtól eltérőt, a szabálytalant, a másfélét. A vizsgálatok azt
sugallják, hogy a két mozzanat együttesen határozza meg azt,
hogy egy társas mezóben ki az, akit elutasítanak, s mint ilyen
kerül a magányosokkal és az elszigeteltekkel együtt peremhely-
zetbe, s nemegyszer bűnbakká is válik a csoportban. (A bűnbak­
képzés csoportdinamikai elemzésére a III. fejezetben, a jelentő­
ségmutatók tárgyalása során visszatérünk.)
A vizsgálati eredményekből az is kiderül, hogy maga az
elutasítottság ténye és helyzete visszahat a személyiségre. Az
elutasítottban könnyen alakul ki az üldözöttnek a magatartás-
módja, a „gettó-viselkedés": az az élménye, hogy minden vele
összefüggő társas megnyilvánulás fenyegető; a társas mezóben
veszélyek leselkednek rá, s neki védekeznie kell ellenük. Ez
tovább fokozza az énességét, tartóssá teszi az agresszív feszült-
séget, a viselkedés inadekváttá válik, „tüskéssé" lesz.
Ebben a társas helyzetben még inkább állandósul a pozícióval
összefüggő viselkedésmód. Az iskolai vizsgálatok meggyőzően
mutatták: ha egy kitaszítottat egyik osztályból áttesznek a má-
sik osztályba, ott újra provokálja, újra létrehozza ugyanazt a
pozíciót. Mintha ez a társas helyzet hozzátartozna a személyi-
ségéhez.
Nem idegenek ezektől a vizsgálatoktól a szociometriai hely-
zettel összefüggő normarendszer vizsgálatai. Szórványos ta-
pasztalatok alapján merült fel az a gondolat, hogy egy közösség
tagjai a társas pozíciók hierarchiájának különféle szintjén külön-
bözőféleképpen viszonyulnak a közösségi formákhoz. Az egyik
ilyen vizsgálat egy főiskola hallgatónőinek az ítéleti irányulását
vizsgálta politikai és gazdasági kérdésekre vonatkozó attitűd­
kérdőívvel. Arra a következtetésre jutottak, hogy magasabb
szociometriai státusban a politikai ítéletek inkább liberális nor-
mákhoz közelednek (amerikai vizsgálatokról van szó). Mi ezt
úgy mondanánk, hogy a centrális társas helyzetben levők ítéleti
rendszerét mélyebben hatják át a szabadságelvek, és a politikai
115
 tolerancia inkább megmutatkozik, mint a szociometriai közép-
övezetben. Bastin, akinek összeállítása alapján ezeket a vizsgá-
latokat ismertetjük, kiemel egy másik attitűd-kérdőívvel vég-
zett vizsgálatot. Egy leánykollégiumban megvizsgálták, hogy a
tanulók ítéleteiben milyen fokban érvényesülnek a konzervatív
nézetek. A kérdőív olyan problémakörre vonatkozott, mint az
anyaság, a szexuális szabadság, a különféle nemzeti csoportok-
hoz való viszony stb. Az összesített eredményekben nem volt
kimutatható összefüggés a szociometriai helyzet és a világnéze-
ti normarendszer között. De ha az összefüggést nem globálisan,
hanem kisebb egységekre bontva határozták meg, szignifikáns
egybevágóságokra derült fény. Az egyes hálótermekben a kon-
zervativizmus foka és a társas helyzet jellegzetes egybevágást
mutatott. Voltak olyan egységek, amelyekben a konzervatív
ítélet a jó társas pozíciójúaknál volt hangsúlyozottabb, és volt
olyan egység, amelyben éppen fordítva, a rossz társadalmi
helyzet járt együtt konzervatívabb ítéletekkel. Az egyes hálóter-
meknek, kiscsoportoknak tehát önálló társas légkörük volt, és a
szociometriai helyzet az ennek megfelelő normák hangsúlyozá-
sával járt együtt.
Ennek és az ehhez hasonló vizsgálatoknak az eredményeiből
derült ki, hogy miért nem kaptak a vizsgálók szembeötlóbb
egybevágóságokat a szociometriai pozíció és a személyiségje-
gyek között. Nyilvánvaló, hogy egy nagyobb intézményes ke-
retben az emberek nem az egész intézményre érvényes általá-
nos normák alapján ítélik meg társaikat, hanem a kialakult
kiscsoportok, kis egységek normái szerint. Minden egységnek
megvan a maga értékrendszer, amely sok ponton igazodik a
nagy intézmény normáihoz, más pontokon viszont eltér tőlük,
sőt esetleg szembe is fordul velük. A szélső szociometriai pozí-
ciókat meghatározó választásokban erősen érvényesül a kiscso-
port álláspontja. Ezért kell a szociometriai pozíciók tartalmát,
pszichológiai hátterét, a benne sűrűsödő társas motívumokat
elsősorban a kiscsoportokhoz viszonyítva vizsgálnunk. Az,
hogy életvezetési kérdésekben ki mennyire konzervatív, az em-
lített vizsgálat eredményei szerint úgy függ össze a szociomet-
riai pozícióval, hogy bizonyos csoportokban minél inkább kon-
zervatív egy személy, annál több pozitív rokonszenvi választás
jut rá, más csoportokban pedig éppen ellenkezőleg, a konzerva-
tív ítéletűek kapnak sokkal kevesebb rokonszenvi szavazatot.
116
Ezek a vizsgálatok valószínűsítik a szociometriai pozícióknak
és az ítéleti normáknak az összefüggését, azzal a fontos tanul-
sággal, hogy ez az összefüggés nem egyértelmű. Saját szocio-
gramjaink értelmezésekor is érvényesnek_ láttuk_ e_zt a tapasz-
talatot a politikai magatartásnak és a: szoc10metnai helyzetnek
az összefüggésében. A politikai magatartás a legtöbb esetben
belejátszik abba, hogy egy közösségben ki kerül centrális hely-
zetbe, és ki szorul a peremre. Csakhogy egyes csoportokban a
politikai szempontú_ítél~tek ke~v~_z?~n, más csoportokban ked-
vezőtlenül hatnak ki a tarsas mmos1tesre.
S éppen így lehetséges, hogy a már személyiségjegynek te-
kinthető magatartási vonások sem egyértelműen függnek össze
a szociometriai helyzettel. Ezt egy ugyancsak Bastin által ismer-
tetett vizsgálat szemlélteti. Az attitűdvizsgálatoknak van egy
olyan fajtája, amely a biztonsági érzés stabilitását, a magabiz-
tosság fokát mutatja ki. Az eredmény: az átlagövezettől való
bármilyen irányú eltérés rossz társas helyzettel jár együtt. Akár
túlzottan magabiztos valaki, akár bizonytalan, könnyen kerül
peremhelyzetbe. A társas alakzatok, ha egyszer együttes él-
ményből fakadó normával rendelkeznek, érzékenyek a maga-
biztosság labilitására: nem tüntetik ki pozitív rokonszenvi vá-
lasztásokkal azokat, akik a biztonságérzésben eltérnek az átlag-
tól. A jó szociometriai pozíció a magabiztosság átlagfokával
mutat magas szintű összefüggést.
Egyértelműbb összefüggést tapasztaltak a teljesítmény kér-
désében. A centrális helyzet a legtöbb iskolai és üzemi csopo"
ban egybevág a jó teljesítménnyel. Ha egy közösségből objekt
ítélet alapján jelölik meg azokat, akik magas teljesítményt nyúj-
tanak, nagyon kevés kivételtől eltekintve közöttük vannak a
centrális helyzetben levők. A teljesítmény igen különböző lehet.
Iskolai csoportokban jó tanulás, tanuláson kívüli barkácsolás,
ügyeskedés, nem egy esetben az önművelés intenzitása, üzemi
vizsgálatok során a termelés mennyiségi adatai, a munka minő­
ségi szintje, egyes esetekben az egyenletesség és a stabilitás
jelenti a magas teljesítményt.
Ebben az összefüggésben is érvényesül a kiscsoport elvárási
rendszere. A magas teljesítmény, amelyet a centrális pozíció
kifejez, nem az egyforma társadalmi norma szempontjából te-
kinthető kiemelkedőnek, noha legtöbbször azzal is egybevág. A
lényeges· összefüggés a kiscsoport elvárása és a teljesítmény
117
szintje között van. Nemegyszer találunk iskolai osztályok vizs-
gálatakor centrális pozícióban rossz tanulót. Ez azt mutatja,
hogy a kiscsoportban, amelyhez a szóban levő személy tartozik,
a tanulmányi előmenetelt nem tekintik kiemelkedő társadalmi
értéknek. Ez hasznos szempontja lehet a szociálpszichológiai
vezérlésű pedagógiai beavatkozásnak. Ha pontosabb elemzést
készítünk az alakzatról és a kiscsoportról, feltétlenül kiderül,
hogy a centrális helyzetű rossz tanuló valamiben nagy teljesít-
ményt nyújt - sportban, játékban, gitározásban, magnószalag-
gyűjteményében stb.-, valami olyan dologban, amit a csoportja
nagyra értékel.
Még egy tulajdonság van, amely egyértelműen összefügg a
centrális pozícióval, s ez a bátorság. Az olyan tulajdonságok,
mint helytállni nehéz feltételek között, kockázatot vállalni, nagy
erőfeszítést tenni, energiát mozgósítani, veszély esetén nem
hátrálni stb. együttesen a bátorság személyiségvonásakéntnagy
társadalmi megbecsülésben részesülnek, és egyértelműen bele-
játszanak a pozitív társas minősítésbe.
* Mielőtt ezeket összefoglalnánk, próbáljuk megismerni More-
Összegezve ezeket a vizsgálatokat, arra következtethetünk,
hogy a szociális pozíciók egybevágnak bizonyos személyiségje-
gyekkel, normarendszerrel. Az egybevágás hátterében azt a
mechanizmust találjuk, hogy a társadalmi alakzatok bizonyos
karakterjegyeket és viselkedési normákat kitüntetnek, s ezeket
az alakzat tagjai pozitív, rokonszenvi választással juttatják kife-
jezésre. Más egyéni vonásokkal szemben viszont ellenérzésük
van, lenézik azokat a társaikat, akiknél ezeket észlelik, s ellen-
szenvüket, viszolygásukat negatív rokonszenvi választással,
esetleg közönnyel fejezik ki. Ezeket a választási tendenciákat
olvassuk le a szociograrnról centrális vagy perifériás helyzet-
ként.
A vizsgálatök megmutatták, hogy az így kimutatott összefüg-
gés nem egyetemes érvényű, és csak a mikromiliő értékrendsze-
réhez viszonyítva értelmezhető. Mégis van néhány olyan álta-
lános vonás, amely a mi kultúrtörténetünkben a legkülönbö-
zóbb kiscsoportok keretében is elengedhetetlen jellemzője bizo-
nyos szociometriai státusnak.
A centrális helyzetnek megfelelő szociális penetranciát az
118
indulati feszültségnek és a fékezettségnek az együttes szabály-
rendszere, az adott társas alakzat normájához viszonyítva ma-
gas teljesítmény és a bátorság jellemzi.
A peremhelyzetben gyakoribb a szenzitivitás, a frusztrációs
hátterű agresszió, az alacsony teljesítmény, a csoport átlagtípu-
sától eltérő viselkedési mód, a csoport elvárásaival nehezen
összeegyeztethető származás, életvezetés, szokásrendszer.
A társas helyzet pszichológiai hátterének elemzését különös-
képpen elősegíti a több szempontú szociogram módszere. A
kritériumok árnyaltsága ugyanis lehetővé teszi a vezetőnek, a
népszerűnek és a döntóbírónak a különválasztását, s így a cent-
rális pozíciók valójában heterogén tömbjének a felbontását.
MORENO SZEMLÉLETÉNEK ÉS MÓDSZERÉNEK
BÍRÁLATA
A szociometriát számos bírálat érte. Technikája, rendszere, s
főként fogalomalkotása is ellenvéleményt, súlyos kritikákat vál-
tott ki.
nót, az embert, és értékelni a mű jelentőségét.
Jacob Lévy Moreno a New York-i egyetem professzora, nagy
intézményhálózat vezetője, sokat tapasztalt, sokoldalú gondol-
kodó. A pszichiátriában, a pszichológiában, a gyermektanulrná-
nyozásban egyaránt otthonos, a statisztikához is ért. Irodalmi
műveltsége, művészi érdeklődése jól ismert. Különleges nyelv-
tudását a századfordulói levantei Bukarestből hozta, filozófiai
és pszichológiai műveltségének alapjait az avantgardizmus Bé-
cséből; szociálpszichológiai tudása már amerikai szerzemény,
de a társadalmi kérdések iránti fogékonysága és a mikroszocio-
lógiához való viszonya mintha személyiségéből fakadna. Ér-
deklődésének fő iránya az emberi kapcsolatok elemzése; végül
is ide torkollik minden munkája.
Széles körű ismeretanyagát mindig több szinten, párhuzamo-
san használta fel. Választott témája megszabta kutatási terüle-
tét, ennek eredményeit tételekbe foglalta, tanná kerekitette ki,
tanította és terjesztette; s ugyanakkor megszervezte hozzá az
intézmények rendszerét is, amelyben a kutatás, a tanítás, az
igehirdetés folytatódott. A szociometria, a pszichodráma, a cso-
119
 -
portpszichoterápia - három különböző terület, amelyet Moreno
szemlélete és aktivitása egybefogott. Mindhárom területen
alapkutatásokat végzett, magas szinten tarútott, és mindhárom
területen megszervezte a módszeres oktatásnak, az anyaggyűj­
tésnek, a komplex kutatásnak és a tájékoztatásnak az intézmé-
nyeit: kutatócsoportokat, tömegvizsgálatokat, szemináriumo-
kat, egyesületeket, konferenciákat, országos és nemzetközi
kongresszusokat. Világméretű szervezeti hálózatban fogta
össze ezen a három területen az elméleti feldolgozást és a gya-
korlati alkalmazást. S mindhárom az ismeretszerzés eleven vi-
lága maradt. A nyilvános viták, a kezdeményezések felkarolása, -
a területen belüli új áramlatok megbecsülése egyaránt a More-
no-féle szociálpszichológia nyitottságát mutatta, s egyben meg-
mentette alkalmazását a sablonizálódástól, gondolatrendszerét
pedig attól, hogy dogrnákba merevedjék.
Hamis képet festenénk, ha Moreno eredményeinek elemzé-
sekor csak a szervezőről beszélnénk. A nagy szervezési teljesít-
mény nagy gondolati erőfeszítéssel jár együtt. Moreno igazi
gondolattermelő. Nem mások ötleteit használja fel, nem mások
kezdeményezéseit folytatja és egészíti ki rendszerré, hanem
önálló kezdeményezéssel indul el.
Gondolkodásának megejtő vonása, hogy a tapasztalatok ve-
zérlik. Ért ahhoz, ami az emberrel foglalkozó ismeretszerzésben
a hiteles rendszerek alkotóit jellemzi: jelenségekből indul ki,
ezeket át tudja fordítani a fogalmak nyelvére, módszerré gyúrja
őket, és ezzel felvértezve tér vissza a tapasztaláshoz. Megragad-
ta az infrastrukturális összefüggéseket, kialakította belőle a szo-
ciometriát, hogy ennek reflektorfényében vizsgálja a rejtett kö-
tődési hálózatot. A játékos rögtönzés jelenségéből elindulva
jutott el a pszichodrárnához, hogy annak terápiás erejével hozza
létre a katartikus hatást, amelyet a Rögtönzések Színházában
próbált kiváltani. S éppen így tér vissza a csoport-pszichoterá-
pia módszerével magához a csoportfeszültséghez, amelyet je-
lenségként megragadott.
A sokoldalúság, a szervezőképesség, a gondolati eredetiség
mellett Moreno életrajzának fontos vonása a szociálpszicholó-
gia világában gyakorolt hatása. Közlemények ezrei jelentek
meg azokban a témakörökben, amelyeknek ő volt az első meg-
fogalmazója. Hatását azonban nem a kézikönyvek fejezetei és a
lexikonok címszavai mutatják, hanem az a mód, ahogyan Mo-
120
ondolatai a szociálpszid1ológia néhány kiemelkedő alak-
reno g al · '
·ánakmunkáját befolyásolták. A világ csaknem v arne~y1 or~-
J ában kutatók serege próbálja igazolni vagy cáfolm, folytatni,
~egészíteni, elmélyíte~, al~~~~,zni Mo~~n? ~redmény~it. .
Három ilyen nagy Jelentosegu kutatas1 iran?"~ e~elun~ ~:
Muzafer Sherif mögött már jelentékeny sz~ciapsz1ch~~ogiai
munka s több kiemelkedő eredmény volt, amikor sorsa ossze-
hozta Morenóval. Nevezetes kísérletei azt valószínűsítették,
hogy a társas hatás a percepcióban is érvényesü!: szeml~le~k
páros helyzetbei: ;:agy ~sopor~e~!ze.tben h~zzaiga:od1k a ta~­
sas alakzat reakc10mak atlaga korul kialakulo szemlelet norrna-
ihoz. A harmincas évek derekán ismerkedik meg Morenóval,
hamarosan csatlakozik a szociometriai irányzathoz, s késó'bbi
kísérleteiben, főként a csoportfeszültség fogalmában, már félre-
érthetetlenül mutatkozik Moreno hatása. Még lényegesebb a
csoportdinamikai kutatások vezető alakjának, Kurt Lewinnek a
kapcsolata Morenóhoz. Tudjuk (Mucchiellitől); hogy a k~t ~~­
tató és pszichológiaiiskola-alapító 1935-ben talal~ozott eloszo~.
Moreno összefoglaló munkája, a Who shall survzve? ekkor mar
megjelent, és tartalmazza a csoportdinamika gondolatát. Lewin
csoportdinamikai. vizsgálatai ezt követően indultak meg, így
joggal feltételezhető, hogy kirnunkálásukban Moreno gondo~a­
ta is érvényesült. HarmadiknakRené Zazzót említjük meg. Mmt
a W allon köréhez tartozó kutatók mindegyike, ő is a saját útján,
az amerikai próbálkozásokat messze elkerülve igyekezett kiala-
kítani a maga mikroszociológiai szemléletét és vizsgálati mód-
szerét. Azután megismerte Moreno munkásságát, s miközben
szenvedélyesen bírálta, sokat át is vett tőle. Kritikai szemléletét
és különállását megőrizte, de az emberi kapcsolatok elemzésé-
ben, a társadalmi infrastruktúra gondolatának elfogadásában
mégis érezni lehet Moreno hatását.
Moreno elméletének alapfogalma: a „ tele"
A legtöbb bírálat, amely Moreno rendszere ellen elhangzott, az
alapfogalornra, a kötődések értelmezésének hátterére vonatko-
zott.
A kölcsönösségi vázlatban, a szociograrnban felrajzolt kap-
csolatok Moreno szerint egyneműek, legfeljebb a kölcsönösség
121
 tényében és a többszörös választásban kifejezésre jutó intenzi-
tásban lehet köztük különbség. A kapcsolatoknak ezt az egyne-
műségét Moreno az emberi kapcsolatok minden változatára
kiterjesztette. A pszichodrámák feszültségében, a szerepjátékok
metakommunikációjában, a szociometriai választásban ugyan-
azt az indulati színezetet vélte felfedezni, a vonzásnak és taszí-
tásnak ugyanazt az erejét, a kölcsönösségnek meg a kizárásnak
ugyanazt a sodrását. Feltételezte, hogy minden kapcsolatnak,
minden társas összetartozásnak azonos feszültsége, dinamikája
van. A terápiás csoportok tagjainak az egybehangoltsága, az
esztétikai megélés, a kóros kötődési fikciók (üldöző-üldözött)
ugyanannak a pszichés megnyilvánulásnak a körébe tartoznak,
mint a szociometriai vonzások és taszítások, a kölcsönösségek
és kizárások.
A kapcsolódási feszültségre a kor pszichológiai irodalma két
magyarázatot is kínált. Az empátiát, az érzelmi beleélést egy
másik személybe és az indulatátvitelt, amely régi érzelmek
fölelevenedése új helyzetben. Az empátiát egyirányúsága, az
indulatátvitelt pedig főként irrealitása miattnem érezte Moreno
a társas kapcsolati feszültségek kielégítő magyarázatának.
Ezért vezetett be új fogalmat. A kötődések különféle változa-
tokban megmutatkozó dinamikáját a tele fogalmába foglalta
össze. A tele (görögül, szóösszetételekben = távol) a társas
viszonylatok érzelmi áramlásának az egysége. A kölcsönösség
belső folyamata, a társas élmények indulati háttere.
A felső fogalom, amely alá tartozik az interperszonális kap-
csolatok köre. Mellérendeltjei például az erotikus kapcsolatok
vagy a függelmi viszonylatok, az elóbbiek ösztönös motiváció-
val, az utóbbiak jogi háttérrel. A tele úgy viszonylik a kötődések
társas tartalmához, ahogyan az ösztönös feszültség az erotikus
vágyhoz, a jogszabályok pedig a kötelmi helyzethez.
Jól ismert és mindmáig sokat vitatott fogalomalkotási mód ez
a pszichológiában. Lefolyásukban hasonló, formai vonásaikban
nagyrészt megegyező jelenségekről szívesen feltételezzük,
hogy hasonlóságuk szubsztanciális azonosságnak felel meg.
Ezzel a feltevéssel az azonosság egyben a jelenség eredetének a
kérdésére is megoldást kínál. Ilyen szubsztanciális fogalom
volt sokáig az intelligencia. A csimpánz összeilleszt két botot,
a gyerek rájön az ördöglakat titkára, kiegészít egy befejezet-
len mondatot, vagy felfedezi ábra- és számsorok szabályosságát.
122
·· 1·· féleJ· elenségeket a pszichológia az alkalmazkodás szem-
E ku on , , , 1 t l' ,
tjából elemezte, és e jelensegmagyarazo e ve va osagos
~~~chikus létezőnek, ~zub~ztanciának tekintette. A szubsztan-
.a pedig már magyarazat is.
ci Ilyen fogalom a libidó is, a nemi ös:tön mozgékony, ~~s
, gyra is átvihető energiája; szubsztancia, amelynek modell1et
t ar
a mélylélektan néhány művelője az anyag megmarad'asana ' k
fizikai elvében keresi.
Nagyon valószínű, hogy a tele fogalmának bevezetésében
Moreno a „libidó" és az „intelligencia" gondolati konstrukció-
jának a mintáját követte. Ahogy~ a ~entáli~ mű~~dést m~~­
magyarázhatónak vélték az intelligencia megielenesenek, fe1lo-
désének, műveleti differenciálódásának, majd hanyatlásának _a
leírásával, ahogyan az indulati történések eredetére magyara-
zatot kínálhatott a libidó, úgy tehette érthetővé a társas jelensé-
gek hatóerejét a tele. Eszerint az intellig~ncia ~ gondolatinak, a
libidó a nemi feszültségnek, a tele pedig a tarsasnak lenne a
szubsztanciája és így magyarázata is.
Nemcsak analógiáról van itt szó, hanem Moreno fogalomal-
kotási mintáiról. „Az intelligencia az, amit az én tesztsorozatom
mutat'' - mondta egy vitában Alfred Binet, aki az intelligencia-
szintek ősi formáját, az életkori mércét megalkotta. „A tele az,
amit a szociometriai teszt mutat" - írja Moreno. S a tele egyben
„érzelmi", „dinamikai", „energetikai" is, ugyanúgy, mint alibi-
dó.
Moreno arra törekedett, hogy a szociogram kapcsolatjelző
vonalait és az általuk létrehozott alakzatokat meghatározott
elvre, homogén szubsztanciára vezesse vissza, úgy, ahogyan
azt szerinte a pszichológia és a biológia tette (még a harmincas
években is). Ez a pszichológiának egyik illúziója volt a pszichés
történéseknek éppen úgy körülírható és kimutatható szubsz-
tanciális indítékuk van, ahogyan a kromoszómákban feltételez-
ték a funkciók anyagi megfelelőjét. (Nemcsak Szondiban merült
fel az, hogy a pszichikus történések közvetlenül génekhez kö-
töttek. Morenótmár ezt megelőzően kísértette a génmagyarázat
analógiája: „A tele a génhez hasonló biológiai egység, szociolo-
gikus egységnek nevezhetjük, amely elősegíti a társadalmi
örökség továbbadását.")
A szubsztanciális fogalmak könnyen kezelhetőek, egyszerű
és meggyőző magyarázatot nyújtanak, jelentést kölcsönöznek
123
diagnosztikai formáknak és terápiás fogásoknak, s könnyen
befogadja őket gondolkodásunk.
De éppen egyszerűségük révén válhatnak az elemzés akadá-
lyává. Az intelligencia fogalma lehetővé tette a körébe tartozó
jelenségek meghatározását és tipizálását. Ezzel hozzátapadt a
tesztmódszerhez, évtizedekig erre korlátozta a kutatást, ame-
lyet végül az értelmi tevékenység műveleti átfogalmazása veze-
tett új irányba. A libidófogalom kimunkálása Freudnak abból
az illúziójából fakadt, hogy a pszichés feszültségek homogén
biológiai történéseknek felelnek meg. Azóta a mélylélektani
kutatások tapasztalatai is túllépték a libidó elvét. A cselekvések
motivációs hátterének elemzése, a reaktív indulatok felismerése
(frusztráció-agresszió, biztonságigény-leválasztási feszültség)
megmutatta, hogy a pszichés feszültségek nagy része a szubsz-
tanciális libidóelv nélkül is értelmezhető. A tele fogalma is
hasonló pályát futott be: korlátokat állított a szociometriai vizs-
gálódások elé. A társkapcsolatok dinamikájára kívánt magya-
rázatot adni: így elég volt a kapcsolatot a szociometriai válasz-
tásban feltárni és a szociogramon megrajzolni, amint a kölcsö-
nösség révén a kapcsolat nyilvánvalóvá lett, nem is igényelt
további magyarázatot, hiszen a tele minden kötődést megin-
dokolt.
Mint fogalom, a tele a társas atomok dinamikájának a magya-
rázatára lett volna hivatott. A szociometriai alakzatoknak és a
kapcsolathálózatoknak azonban sohasem készült olyan elem-
zése, amely a tele fogalmát jelenségtani változatokhoz próbálta
volna kötni.
A társas kapcsolatok dinamikájának első jelenségtani magya-
rázatai a motiváció fogalmával dolgoztak. Moreno ismerte és
használta a motiváció szót, de a szociometriai elméletképzés
időszakában még nem ismerhette a választási folyamatok mo-
tivációs magyarázó rendszerének érvényes tapasztalatait. Így
kötött ki az új fogalomnál, a telénél, miközben a jelenségnek egy
másik magyarázatmódja, a motivációs értelmezés bizonyult
eredményesnek.
A morenói szociometria alapfogalma, a tele így üres maradt,
és a szociometriával foglalkozó pszichológusokat ez inkább
arra késztette, hogy bagatellizálják a szociometriai kapcsolat-
nak, hálózatnak és pozíciónak a magyarázó elveit, és a techni-
kai, számítási megoldásokat fejlesszék tovább.
124
A társadalmi valóság és a szociometria
Még több bírálat érte Moreno gondolatmenetét a mikroszocio-
lógia és a makros_zociológia ,öss~e~~ggéséb,en. ~ s~ját kísérlete-
ink és vizsgálatamk eredmenyebol fakado knbkánk mellett a
számunkra legfontosabb kritikai érveket a francia racionalista
és materialista szociálpszichológiai irányzat fogalmazta meg,
elsősorban Wallon, Zazzo, Maisonneuve, Reymond-Rivier, s
rajtuk kívül olyan szociológusok, mint Gurvitch, Znanietzki. A
Moreno rendszerére vonatkozó kritikai megállapítások össze-
foglalásában az ő munkájukon kívül felhasználtuk Hiebsch és
Vorwerg, Pataki Ferenc, Hegedüs András, Vastagh Zoltán, Vár-
hegyi György elemzéseit is.
A bírálatok joggal mutattak rá Moreno ismeretelméleti önké-
nyességére és naivságára a társadalmi gyakorlat terén. Elutasí-
tották azt a gondolatot, hogy a kiscsoportokra vonatkozó meg-
állapítások egyértelműen érvényesek lennének makroszocioló-
giai szinten. Kétségbe vonták Morenónak azt a feltevését, hogy
a kiscsoportok hálózatának alakításával, szervezésével megold-
hatóak lennének nagy társadalmi problémák, hogy a „mikro-
szociológiai forradalom" helyettesíthetné a társadalmi forradal-
mat, és hogy a kiscsoportszintű szociometriai szervezés a hatá-
sában egyértékű volna a társadalmi formáknak a társadalmi
osztályok szintjén végbemenő változásával.
Ezek a bírálatok Moreno pszichologizmusa ellen irányultak.
A fontosabb érvek a következők:
Moreno szerint a csoport léte metaforikus. Mint önálló való-
ság nem létezik, csupán a csoportot alkotó személyek együttese.
Az együttesélmény-kísérletek, valamint a csoporteffektusra vo-
natkozó egyéb pszichológiai tapasztalatok ennek éppen az el-
lenkezőjét bizonyítják: a csoport sui generis valósága a társas
hatékonyságot és a tevékenységi színvonalat módosító csoport-
többletben jelenik meg.
Abból a feltevésből, hogy csoport nincs is, csak egyén, szük-
ségszerűen fakad, hogy a szociometria nem is a csoportot vizs-
gálja, hanem az egyén helyzetét a csoportban. A kérdésfeltevés,
amire a szociometria felel, valójában nem is szociálpszicholó-
giai. A társas atom, amelynek meghatározására Moreno törek-
szik, a vizsgálódások körét leszűkíti az egyénre: az amerikai
szociálpszichológiának azt az irányát képviseli, amely „atomi-
125
zálja" a társadalmat. Ezzel az egyén és a mikrokörnyezet szint-
jén véli felfedezni a társadalmi valóság komplex formáinak
magyarázó elvét (Zazzo). Önkényesen viszi át a kiscsoport
minőségrendjében érvényes megállapításokat rétegekre, osztá-
lyokra. Önkényesen azonosítja a valóság mikroszociológiai és
makroszociológiai tartományait.
Az egyéninek ez a hangsúlya a társadalmi problémák elem-
zésében, ez a veszélyes leágazásokra csábító pszichologizmus
nyilvánul meg abban is, hogy a társadalmi valóságot a rokon-
szenvi-ellenszenvi interperszonális kapcsolatokra szűkíti le. A
kapcsolatoknak az ő számára csak affektív színezetük van (ez
egyébként a tele fogalmának bevezetésével is kifejezésre jut);
nem ?1lajdonít a viszonylatoknak az élménytől független reali-
tást. Igy megállapításai „érzelmi szociológiához" vezetnek.
Moreno bírálói különösképpen hangsúlyozták, hogy az orto-
dox szociometriai felfogástól eltérően az emberek között nem-
csak rokonszenvi kapcsolat van, hanem feladati, funkcióhoz
kötött kapcsolat is. Ezt a vitathatatlan szociálpszichológiai
tapasztalatot Moreno nem vette figyelembe. Bár a szerep az
ő értelmezésében a társas élet egyik alapténye, mégis csupán
egy nézőpontból vizsgálja a csoportban kialakult szerepeket:
a sztár különféle változataiban. Nem mérlegeli, nem elemzi a
szerep és funkció összefüggéseit. A funkció társadalmi jelen-
tősége másodrendű az érzelmi szinthez viszonyítva. Egyike
ez azoknak az alapmozzanatoknak, amelyekben a több szem-
pontú szociogram eltávolodott a Moreno-féle szociogram tech-
nikájától.
Tegyük még hozzá - Reymond-Rivier kritikája alapján -,
hogy Moreno az egyénlélektani összetevők közül is egyedül a
vonzás és taszítás érzelmeivel számol. Mintha az érzelmi, aka-
rati, ügyességi tulajdonságok saját érték, önálló hangsúly nél-
kül, legfeljebb érzelmi vonzások közvetítésével játszhatnának
bele az emberi kapcsolatokba. Márpedig a mentális és ügyességi
készségeknek, jártasságoknak azt az értékét, amely a társas
hierarchiát eldöntheti, aligha redukálhatjuk a kapcsolatok ér-
zelmi feszültségére. Erre válaszol Morenónak az a gondolata,
hogy az érzelmi és az intellektuális gyakran kerül konfliktusba
választásaink motivációjában, és ezekben az esetekben a döntés
mérlege legtöbbször az érzelminek a javára billen. Ha konkrét
helyzetekre gondolunk, főként rövid lejáratú tömegmegnyilvá-
126
ulásokra, akkor a konfliktus valób~ ~y~kr~n így v~gz~dik. De
n otívwnok ellentéte hosszabb idon at fonnall, es mncs egy
hank
a rnét választási helyzethez kotve,
.. akkor a konfliktus nem az
k~vagy a másik javára dől el, hanem kibontakoz~k belőle egy
~ rnadik megoldás: a realitás, amit a társadalmi alakzatban
ar ipuláló vagy manipulált ember nem választ, hanem csinál.
~~eno mintha azt feltételezné - éppen úgy, mint a mélylélek-
oi társadalmi magyarázatok -, hogy a valóságot az emberek
:asztják, hogy valaki ~gy optál ~ va_lósághoz, ~int a:_ öröm-
höz, márpedig a valósaghoz valo viszony legtobbszor nem
választás, hanem körülmények egyeztetése, feltételek elrende-
ése lehetőségekhez való igazodás, más szóval alkalmazkodás,
~om'promisszum. Már csak ezért sem fogadható el Morenónak
az a gondolata, hogy a rokonszei:ivi-ellen~zenvi érz_elmi ~álasz­
tás magában foglalja az értelmi, akarati stb. tulaJdonsagokat
mint értékmeghatározókat is.
A társadalmi valóságból kiinduló kritikai érvek csoportjába
tartozik Wallon elemzése is.
Wallon a „Szociológia és nevelés" című cikkében azokat a
törekvéseket vizsgálja, amelyek a közösségi nevelést próbálják
ugyan szembeállítani a tekintélyelvi pedagógiával, de a társa-
dalmi korlátok miatt a közösségi szervezet csupán külsőség
számukra, amely mögött individualista értékorientáció húzó-
dik meg. Ilyennek látja a Dewey által kezdeményezett önkor-
mányzati rendszert is. Ezek az iskolák nem az ismeretanyag
átadását tekintik fő feladatuknak, hanem olyan készségek kiala-
kítását, amelyekkel a gyermek hasznossá teheti magát. A társa-
dalmi nevelés területén a hasznos készségek kialakítása az ön-
kormányzatban valósulna meg. Itt gyakorolná be a gyerek azo-
kat a viselkedésformákat, amelyeket a társadalmi intézmények-
ben való élet megkíván. Ennek pedig az a feltétele, hogy az
iskola a társadalom képmása legyen: mikroszociális mintája a
makroszociális világnak. Ez a nevelési rendszer - mondja Wal-
lon - téves azonosításokon alapszik. Egyrészt a gazdálkodás
gyakorlására kibocsátott „pénz" csak az iskolában érvényes, s
ez félrevezeti a tanulókat. Azt a látszatot kelti, mintha ez a
korlátozott csereeszköz általános csereeszköz lenne, s így éppen
annak a készségnek a fogalmi hátterét teszi zűrzavarossá,
amelynek a kialakítására hivatott lenne. Másrészt a tanulók közt
kialakult kapcsolatok nem azonosak az állampolgárok egymás-
127
 hoz való viszonyával, márpedig ez az azonosítás a sarkpontja
Dewey pedagógiai rendszerének.
Az állampolgárok különböző szokásrendszerekben élnek,
aszerint, hogy milyen társadalmi réteghez tartoznak. Ez a tár-
sadalmi viszonylatok megértése szempontjából döntő különb-
ség azonban az iskolában nem mutatkozik meg. A tanulók
azonos életrendbe illeszkednek be. Ugyanabban az iskolában,
ugyanabban az osztályban a szocioökonómiai különbségek
egyébként sem nagyok, minthogy az iskolaválasztás a szülők
társadalmi-anyagi helyzetének a függvénye, s az iskola unifor-
mizáló hatása még ezeket a különbségeket is ellensúlyozza.
A tévedés gyökere a jelenségek kétféle tartományának, az
emberi történések kétféle minőségrendjének az azonosítása. Pe-
dig a társadalmi lét nem vezethető vissza az egyének egymás
közti kapcsolatára. A társadalom materiális és történelmi reális
viszonylatai az alap, erre épülnek a személyes kapcsolatok.
Ez a gondolkodási hiba jellemzi a szociometriai feltevést is -
mondja W allon. Moreno is egyenlőségjelet tesz a mikroszocio-
lógiai és a makroszociológiai viszonylatok közé. A szociomet-
riai választások grafikus ábrázolása és összesítése megmutatja
a csoport tagolódását; egyesek pozitívan vagy negatívan ki-
emelkednek a társas mezőből. Csakhogy ez a felmérés nem
számol azzal, hogy a vizsgált alakzat-például az iskolai osztály
- a kirajzolódó spontán választások előtt is létezett, és összeté-
telét, viszonylatrendszerét demográfiai, gazdasági, települési
stb., egyszóval társadalmi tényezők határozzák meg.
A szociometriai vizsgálat tévedése az, hogy nem tesz különb-
séget a másodrendű jelentőségű rokonszenvi választások és az
elsődleges makroszociális meghatározók között, mert minősé­
gileg azonosítja a személyes viszonylatokat- a mikrokörnyeze-
tet- a rétegviszonylatokkal jellemezhető makroszociális össze-
függésekkel.
A spontaneitás elvének bírálata
A társadalmi viszonylatok visszavezetése személyes kapcsola-
tokra és az ebből fakadó „érzelmi szociológia" Moreno rend-
szerében elválaszthatatlan a spontaneitás elvétől, amely szintén
sok szenvedélyes bírálatot váltott ki.
128
A szociometriai kapcsolatnak feltétele - ez Moreno tétele - a
választási helyzetben in statu nascendi érvényesülő spontanei-
tás, arnely a választásban a meggo!"ldoltnak, a társas aktusban
pedig a szer:rezettnek az :~entéte. Igy a szocion:;etriai ~~m:é~s
egyedül az mterperszonál1s kapcsolatok spontan feszultseget,
tehát az intézményrendszert lazító feszültséget tekinti társadal-
milag érvényesnek.
A spontánnak ezt a kiemelését Moreno azzal indokolja, hogy
a spontaneitás korlátozása szorongást vált ki, vagyis frusztráci-
ós feszültséget kelt (a kifejezést Moreno nem használja, de
leírása a frusztráció jelenségének felel meg). A szorongásmentes
élet, tehát az emberi boldogság feltétele a spontán cselekvés. Ez
a megállapítás sem alátámasztott Ugyanígy feltételezhetnénk
azt is, hogy a spontán cselekvés, ha átmenetileg csökkenti is a
szorongást, a társadalmi támasztékok fellazításával a bizonyta-
lan léthelyzetből fakadó szorongást készíti elő.
Tegyük fel, hogy a vizsgálat módszere minden egyéb szem-
pontból hiteles. Akkor is kétséges, hogy a szorongást csökkentő
spontán szociabilitás légkörében - amely nem frusztrációs, ha-
nem létbizonytalansági szorongást vált ki - kapott vizsgálati
eredmények áttekinthetőek lennének a szervezett társada-
lomra.
Más szempontból a „spontán" Moreno gondolatmenetében
azonos az ösztönössel, sőt a tudattalannal is. Ez nyilván a mély-
lélektan hatása, s még Bécsben szövődött be Moreno fogalom-
alkotásába. Valójában a vizsgált jelenség hátterének önkényes
kitágítása. A választások ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy
spontánok, nagyrészt tudatszinten mozgósítható viselkedési
mintáknak felelnek meg, amint ezt a motivációs vizsgálatok is
mutatják.
A spontánnak az ösztönössel való azonosítása Moreno rend-
szerében azon is alapul, hogy szerinte a spontán a pillanat
terméke, s pszichés előtörténete nincs. Élményelőzmények nél-
küli cselekvés pedig csak az ösztönös cselekvés lehet, annak
~}őzményei ugyanis nem az egyén, hanem a faj történetében
Jatszódtak le. A két világháború közti időszak pszichológiai
fogalomalkotásának sajátossága ez: ösztönösnek azt a viselke-
désmintát tekintették, amelyet az egyén készen, kidolgozottan
kap. Azóta azonban számos vizsgálat és kísérlet, elsősorban
Harlow tapasztalatai megmutatták, hogy az ösztönös cselek-
129
vésnek is van ontogenetikus előtörténete, az öröklött viselke-
désformák nem készen jelennek meg a magatartásban, hanem
feltételekhez kötötten, és egyéni kimunkálást kívánnak.
A húszas évek végén, a harmincas évek elején, amikor More-
no a spontaneitást a „pillanat" kritériumához kötötte, ezek az
eredmények még nem voltak ismeretesek.
A viselkedésben valóban vannak olyan jelentős „pillanatok",
amilyeneknek Moreno a spontán választást leírja. Vannak éle-
tünknek „pillanatokhoz kötött" fordulatai - egy választás is
lehet ilyen. A leágazás a szokáscselekvések fonaláról lehet azon-
nali változás, elugrás a hétköznapitól, a gyors döntés azon-
ban nem elégséges, de nem is szükséges feltétele a spontanei-
tásnak. A hirtelen fordulat ugyanis lehet felszínes, meggondo-
latlan is. Másrészt azonban a pillanatnyinak látszó cselekvést is
megfontolások, azonosítások és mintakövetések hosszú sora
előzhette meg (ha nem, akkor alig különíthető el a kóros ötlet-
betöréstől).
A spontaneitás, a Moreno-elméletnek ez az alapfogalma tehát
pszichológiai hátterét tekintve is tisztázatlan, mert a „pillanat-
szerűség" látszatélményétpszichikus realitásnak tekinti, figyel-
men kívül hagyva azt, hogy nem az időtényező a lényeges,
hanem a sűrítéseknek megfelelő sajátos élményről van szó.
A spontaneitás kérdése egyébként is ellentmondásokba so-
dorta Morenót. Erre vonatkozó elemzéseiben még az is kifeje-
zésre jut, hogy bizalmatlan a művelődés eredményeivel szem-
ben, mert ezek éppen úgy akadályai a spontaneitásnak, mint a
társadalmi szervezés. S ez akkor is ellentmondásban van More-
no pedagógiai beállítottságával, ha nem éles és nem program-
szerű. Jól szemlélteti, hogy sokat támadott eklekticizmusa való-
ban nem különböző forrásokból származó ismeretek egybehan-
golása, hanem különféle életérzéseknek és a hozzájuk tapadó
világnézetfoszlányoknak az egybefogása.
S végül a szociometria minden kritikai elemzése rámutatott
arra, hogy Moreno túlbecsüli eredményeit. Messiási értéket
tulajdonít gondolatainak. Szociometriai világmegváltásától
minden kritikusa viszolyog.
Naiv elgondolással a szociometriai vizsgálatok egyetemes
felhasználását a világ elrendezésére alkalmas, „a spontaneitás
elméletén nyugvó, teremtő forradalomnak" tekinti. Szerinte az
emberiség társadalmi-gazdasági szabályozásának hatékony
130
'd. a szociodinamikai szervezés lenne, amely a közösségek
m 0 ·Jametriai felmérésén alapulna. A te1epu ··1'esek tervezese
' 'hez,
szoc10 , . , , áh . tr" .
az emberi konglomeratumok k1alak1~as oz a szoc10n:;e„ ~a is
ú"thatna döntő támpontokat, mond1a Moreno, s hozzafuz1: „a
ny · mes t ere 1esz. "
· ·· „l építőmestere a szoc10metna
·
JOVO
Korunk zsákutcája Moreno szerint az, h ogy a gep1 , . rut"inna1, a
obottal, a mindennapi élet sablonjaival szemben tehetetlenek
r yunk (a szövegben nyilvánvaló a célzás a válságévek Ame-
vag . · ·
"ká"ánakazéletv1szonyaira),sszennteazegyet lenh ate' k '
onyut
:1z jmberben rejlő alkotóerők kibontakoztatása, a spontaneitás
biztosítása.
*
Moreno gondolatrendszerének sokoldalú, nemegyszer szenve-
délyes bírálatából kialakult egy összef?gg? kép. A s~~io~et­
riai felmérés egyszerű, jól akalmazhato modszer a kozossegek
rejtett hálózatának a vizs~álatára. A h~z~á tapa~ó magy~ráz,ó
fogalmak, amilyen a tele es a spontaneitas, homal~osak, on~e­
nyesek s az idejétmúlt messianisztikus elgondolassal egyutt
nem illeszkednek be ellentmondásmentes elméletbe.
A gyakorlat következményei felmorzsolták a nehézkes fogal-
makat, a tapasztalati eredmények pedig szétválasztották a ha-
tékony módszert és a fölösleges elméleti ~allasztot. A s:':_~io­
metria megszabadult a Bécstől New Yorkig, a Monarchiatol a
második világháború Amerikájáig vezető úton felduzzadt ho-
mokpoggyászától, és kialakult belőle a közösségek elemzésé-
nek rugalmas, sokféleképpen alkalmazható technikája.
131

III.
A TÖBB SZEMPONTÚ SZOCIOGRAM
A szociometriai módszer nemcsak teclmikai egyszerűségének
és ötletes ábrázolásmódjának köszönhette elterjedését, hanem
annak is, hogy érlelődő igényt elégített ki. Elsőnek tette lehetővé
a kapcsolatok formalizálását és kvantifikálását a jelenségeknek
abban a tartományában, amelyben az egyéninek és a társasnak
a kölcsönhatása egyneműségük, bonthatatlan együvé tartozá-
suk szintjén figyelhető meg.
S mégis, amikor 1945-ben régóta érlelődő tervek és szórvá-
nyos próbálkozások alapján hozzáfogtam a nagyobb kiterjedé-
sű szociometriai felméréshez, Moreno szociometriai módszere
akkor sem felelhetett volna meg nekem, ha történetesen isme-
rem, és technikai útmutatója rendelkezésemre áll. Nemcsak
azért nem alkalmazhattam volna,· mert szubsztanciális foga-
lomalkotása és mikroszociális messianizmusa a világnézetem-
től idegen, hanem azért sem, mert módszere nem lett volna
alkalmas az előttem álló feladat elvégzésére.
A feladat világnézeti kiindulását tekintve egyértelmű volt:
egy félfeudális, tekintélyelvű társadalomban kibontakoztatni a
tömegek társadalmi alkotóerejét, felkutatni a demokratizmus
rejtett gócait, ezeknek segítségével kifejleszteni, „menetkész"
állapotba hozni a demokratikus közösségeket, amelyek a szo-
cialista átalakulás hordozói lehetnek.
A feladat megvalósítása magában foglalta az iskolák és a
kollégiumok közösségi életének vizsgálatát és demokratikus
légkörének a kialakítását. Ennek a vizsgálatnak a pszichológiai
alapvetéséhez volt szükségünk a szociometria módszerére, de
nem a Moreno-féle eljárásra.
Olyan szociometriát igyekeztem kialakítani, amely a közös-
séget méri fel; nemcsak az egyén helyét mutatja meg a társas
mezóben, hanem magát a közösséget is jellemzi, és lehetővé
teszi egy emberi konglomerátumnak mint szociálpszichológiai
egységnek a meghatározását.
132
A zociometriai felmérés ennek a célnak csak akkor felel meg,
h s~koldalúan tudja jellemezni a vizsgált társas alakzatot,
:dagógiai és szervezési t~,mp?nto~at ~~f'.~s ~Y:újta~,i esetl~­
p es konfliktusainak megelozesehez es kozosseg1 ereienek feJ-
fesztéséhez. Feltétlenül s_zükségesek tehát oly_~.. m~ta~ók,
elyekből következtetni lehet arra, hogy a kozosseg osz-
a:tétele kedvez-e a kitűzött feladat megoldásának, hogy ké-
~es-e a csoport, a közösség együttes erőfeszítést igénylő magas
teljesítményre.
Támpontot kell kapnunk továbbá a felmérésből ilyen problé-
mák megítéléséhez:
_van-e esély arra, hogy a vizsgált közösségben közvélemény
alakuljon ki, és közös normák jöjjenek létre;
- olyan-e a közösség, hogy a tagok örömmel tartoznak bele,
és ragaszkodnak hozzá;
- milyen indítékok vezérelhetik a kiscsoportokat, a párokat,
az egész hálózatot a csoportdinamikai történésekben?
Különösképpen jelentősnek bizonyult az indítékok problé-
mája.
Azokban a csoportvizsgálatokban, amelyekkel 1945-ben
munkatársaimmal együtt az új életet elkezdtük, a fő kérdésünk
- nem mi találtuk ki, ezt sugallta a történelem, a magyar politi-
kai átalakulás problémavilága - így hangzott: hogyan lehet a
demokratikus tapasztalatok nélkül, az együttes döntések gya-
korlása nélkül felnőtt ifjúság társas mezőiben felkutatni és meg-
erősíteni a közösségi cselekvést, az együttességet? Hogyan lehet
nevelni és fejleszteni azt a motivációt, amelyből a szocializmus
demokratizmusa fakadhat? Olyan vizsgálati technikára volt
szükségünk, amely ennek a perspektívának megfelelhet.
Ennek az erőfeszítésnek a jegyében alakítottam ki a több
szempontú szociogram technikáját.
A WEINBERG-FÉLE KÉRDŐÍV
Olyan kérdőívből indultam ki, amelyet Párizsban használt Dag-
mar Weinberg. Akkor úgy tudtam, hogy ő maga szerkesztette
- azóta szerzett különféle ellentmondó adatok alapján azt is
lehetségesnek tartom, hogy nem ő, hanem a Wallon-laboratóri-
umnak egy másik munkatársa-, mindenesetre a kérdőív, a több
133
 szempontú szociogram őse, számomra azóta is Weinberg nevét
viseli.
Ez a felmérőlap négy szociometriai kérdést tartalmaz két
kritérium alapján (az indítékra vonatkozó kiegészítő kérdések-
kel):
Ki a legjobb barátod az osztályban? Miért?
Ha ez a barátod egy másik iskolába iratkozna át, a többi
osztálytársad közül kivel barátkoznál a legszívesebben? Miért?
Ha az osztály sétálni menne, és az osztályfőnökötök hirtelen
megbetegedne, ki tudná osztálytársaid közül vezetni a sétát?
Miért?
Ki az az osztálytársad, aki a legkevésbé tudná irányítani a
sétát? Miért?
Kétségkívül olyan vizsgálat ez, amely a szociometriai felmé-
rés körébe tartozik. A sokszorosítás időpontja fel van tüntetve
a lapon (1932. április 19.), így nemcsak emlékezetemre támasz-
kodva állíthatom, hogy azok, akik ezt a felmérőlapot készítették
és alkalmazták, aligha ismerhették az amerikai szociometriát,
amelyet Moreno az idő tájt dolgozott ki, de akkor még nem
publikált (a Who shall survive? 1934-ben jelent meg).
Ez a kérdőív a filológiai bizonyítéka annak, hogy Wallon
genetikus szociálpszichológiájának hatására Moreno szocio-
metriája mellett egy másik irányzat is dolgozott ennek a prob-
lémának a megoldásán. (Ezt egyébként Zazzo is kifejti.) Ennek
egyik próbálkozása vezetett itt nálunk a több szempontú szocio-
gram technikájához.
A több szempontú szociogram is a választásnak és a rokon-
szenvi kapcsolatok hálózatszerű grafikus rögzítésének az elvén
nyugszik. Ebben az értelemben tartozik a Moreno-féle szocio-
metria körébe.
Az, amiben eltér tőle, részben már a Weinberg-féle kérdőív
elemzéséből is kiderül.
A Moreno-féle felmérés kérdései kizárólag rokonszenvi-el-
lenszenvi választásokat kémek A Weinberg-féle kérdőív négy
kérdésének két kritériuma közül az egyik rokonszenvi (barát),
a másik funkcióra vonatkozik (osztályfőnök helyettese), tehát
nem annyira érzelmi feszültséget, mint inkább közösségi ta-
pasztalatot mozgósít.
A rokonszenvi kérdés is általánosságban van föltéve: „Ki a
legjobb barátod?" Nem konkrét helyzethez kötött, mint Moreno
134
dései. Azért lényeges különbség ez, mert a konkrét megfC:
k~azás (például „Ki mellett ülnél szív~~en egy_ társasutaza-
~on?'') tág lehetőséget hagy a spo~t~e1tasnak, igy ~setle~ ~
·árulékos motívumoknak kedvez, es konnyen vezet valasztasi
~évcselekvésekhez. , , . , . , ,
Az általánosságban föltett kerdes rnkabb_megn:~.d1t sz~e~~~-
iákat. Ezek azonban a személyi tapasztalasokbol le~zurődott
;ztereotípiák, és kevésbé fordulhat elő, h~gy ~ szemely a h~-
latától elsodorva mást mond a szokottnal, mrnt ha spontanei-
~ára építő helyzeti választásokat kérünk ~ő!e. A_ társas mez~~ő~
, kapunk reálisabb képet. A spontane1tas viszont lehetove
igy ' A s:fontan
teszi az ilyen választási tévcselekves_t. ' v ál a~zt'as sem
motiválatlan, sőt lehet, hogy indulahlag hitelesebb, mrnt a szte-
reotip választások, de a társas visel~edés s~~~én véletlenszer~.
Megmutathatja egy kapcsolat amb1valenciaJat,_ de ne~ mutatja
meg azt, hogy a személy, h~ té1:ylegesen ba!~~ kerul, akk~r
mégiscsak a sztereotípia szerrnt választott baratjához fordul, es
nem a spontán választott másikhoz. . . .
S ehhez járult még az az igényünk, hogy a szoc10metnai
eredmények tárják fel a közösség indítékait, a választásoknak
és az elutasításoknak az egész társas mezőre jellemző motívu-
mait.
Ezekbó1 az elvekből kiindulva szerkesztettem meg a több
szempontú szociometriai felmérés kér?őívét. .. .. .. "
A kérdőív (a szavazólap) sok kérdest tartalmaz: kulonbozo
változataiban tíztől negyvenig terjed a kérdések száma. A ro-
konszenvi és az ellenszenvi választást kívánó kérdések mellett
vannak olyanok is - s ez a lényeges eltérés Moreno technikájá-
tól -, amelyekre a közösségi rátermettség mérlegelésével kell
felelni, továbbá olyanok, amelyeknek megválaszolásához vala~
milyen egyéni tulajdonság vagy készség, esetleg a szakmai
hozzáértés szempontjából kell elbírálni a közösség tagjait. A kér-
déseket részben valóságos helyzetekhez kötve, részben pedig
általános megfogalmazásban tesszük fel. A közösség tagjai át-
tételesen vagy a társas mező sztereotípiájának megfelelően sza-
vaznak arra, hogy ki az, aki bizonyos egyéni tulajdonságot vagy
valamilyen közösségi rátermettséget magas fokon képvisel.
Az első ilyen felmérőlapunk 1945-ben készült általános iskolai
tanulók számára. Ez 1946-49-ben számos közleményben meg-
jelent.
135
 A SZOCIOMETRIAI FELMÉRŐLAP
A választási kritériumok
A több szempontú szociometria hármas célkitűzése:
1. Ne csak a csoport tagjainak a társas helyzetére, hálózati
pozíciójára vonatkozóan kapjunk értelmezési támpontot, ha-
nem a vizsgált társas alakzatról mint közösségről és a kiscsopor-
tokról mint társas egységekről is.
2. Terjedjen ki a jellemzés a társas mező reális viszonyaira:
hierarchiájára, funkció jellegű tagolódására, a feladatokból fa-
kadó kontaktusokra, az együttes döntéseket hozó kapcsola-
tokra.
3. Adatokat kell kapnunk a társas mezóben hatékony indíté-
kokról; a választásoknak, a kötődéseknek a társas szinten meg-
nyilvánuló motivációjáról.
A csoportokat, a közösségeket közvetlen választásaik alapján
akartuk megismerni, és nem a választáshoz fűzött retrospek-
ciókból.
Ehhez a kritériumokat úgy kellett megválogatni és a szocio-
metriai kérdőívet úgy kellett összeállítani, hogy a választások
mutatókba csoportosítva adjanak feleletet.
A négyféle kritérium egy tizenöt kérdésből álló szavazólapon
így oszlik meg: három rokonszenvi, öt funkció jellegű, öt képes-
ségi, kettő népszerűségi kérdés.
, Az értelmezés a kritériumok további differenciálását kívánta.
Igy alakultak ki ma is használatos felmérőlapjaink. Legelterjed-
tebb közülük az A-típusú kérdőív. Kritériumrendszerét több
különböző változatban fogalmaztuk meg aszerint, hogy milyen
típusú társas alakzatban alkalmazzuk. Az A-1 és az A-3 válto-
zat üzemi viszonyokhoz alkalmazottan, az A-2 változat labda-
rúgócsapatok viszonyainak megfelelően, az A-4 változat irodai
~örülményeket tekintetbe véve fogalmazza meg ugyanazt a
tizennyolc kérdésből álló kritériumrendszert.
A szociogramot, a kapcsolódások hálózatát mi is a rokon-
szenvi választások (kikkel utazna egy fülkében, kinek mondaná
el titkát) kölcsönössége alapján rajzoljuk meg, éppen úgy, mint
Moreno.
Mi azonban kategóriánként is összegezzük a feleleteket. A
választás ugyanis nemcsak páros kapcsolódást fejez ki, nem-
136
...
azt mutatja meg, hogy kik tartoznak öss~e,__ki ~ivel sz~ret
cs~. lenni, hanem azt is, hogy az adott kozossegben kivel
e~u!:n szeretnének együtt lenni, hány szavazatot kap egy-egy
hanY
az egyes kr"t' .
i enumo kban. , . , ., ,
tag k.. össég álláspontjáról kapunk igy mforrnac10t. Ha a va-
A , OZk eloszlása nagy, ez azt . .
Jelenti, hogy ebben a k"'"
ntenum-
lasztaso
· cs kialaku1t ozossegi a as1og as. H a a z e loszla's kicsi·,
k"" ·· , · 'll' • lal'
akkor az eredmény (az, hogy ki·h'any szavazatot k
bannll1 ap) m~ga't a
k. véleményt fejezi ki. Közepes eloszlás esetén az eredmenyek
~~zvéleményben meglevő reális áramlatoknak felelnek meg.
a A szervező-, rendezőkészségekre vonatkozó szavazatok
összesítése (kire bízná egy kirándulás vagy egy „Ki mit ~~?"
etélkedő megszervezését stb.) megmutatja, hogy a helyi koz-
~élemény kit tart a legjobb sze~vezőnek a ~-öz~sség~en. ~ás
kérdések összegzése megmutatja, hogy a kozvelemeny kiket
tekint igazságosnak(„Ha erkölcsi kérdések elbírálására fegyel-
mi bizottságot alakítanának, ki lenne társai közül a legalkalma-
sabb ennek a vezetésére?"), műveltnek („Ha olvasóköri tanács-
adót szerveznének, ki tudná ellátni ezt a feladatot?"). Megint
más kérdésekből azt tudjuk meg, hogyan rangsorolják egymást
a közösség tagjai a vonzó külső (melyik nő tetszik legjobban ~
férfiaknak, melyik férfi a nó'knek), az értelmi fogékonyság (ki
tudná a legjobban megtanulni a modern üzemszervezésben
szükséges matematikai módszereket), a fizikai adottságok
(sport) stb. szempontjából.
A lényeg az, hogy a választási kritériumok különféle mérle-
gelési szempontoknak feleljenek meg. A szociometriai felmérő­
lapot úgy állítjuk össze, hogy szerepeljenek benne:
- rokonszenvet feltételező kérdések (kinek mondaná el a tit-
kát, kivel jönne össze szívesen a hivatalon kívül, ki a legjobb
barátja stb.);
- a közösségi funkcióra vonatkozó kérdések (vezető, bíró,
képviselet magasabb szervek előtt);
- egyéni tulajdonságokra, képességekre, készségekre, adott-
ságokra vonatkozó kérdések (műveltség, kézügyesség, sport
stb.);
- a közösségi helyzetre, a népszerűségre, az érvényesülésre
vonatkozó kérdések.
A kritériumok változatossága kitágítja a szociogram alkalma-
zási körét. A közösségi funkcióra irányuló kérdésekből minden-
137
képpen következtethetünk a formális keretben meglevő kap-
csolatokra is, szerencsés esetben azonban a képességekre, a
népszerűségre vonatkozóan is kaphatunk a spontán csoporto-
sulásokon túlmenően az intézményes közösségre jellemző ada-
tokat. A vezetéspszichológiában ez elősegíti az intézményes
hálózat illeszkedéseinek és egyensúlyának a megítélését, az
iskolai osztályokban pedig felvilágosítást kaphatunk az intéz-
ményes kiscsoportok (például úttörőőrsök) pedagógiai és társas
hatékonyságáról is. S főként támpontokat szerzünk annak meg-
ítélésére, hogy az intézményes közösségben a látható és a spon-
tán csoportosulásoknak a rejtett hálózata hogyan befolyásolja -
hogyan erősíti meg és hogyan akadályozza - egymást.
A-típusú kérdőívek
Két változatát közöljük; mind a kettőt Fehér István vezette be.
A-1 szociometriaifelmérőlap mííhelyegységekben végzett vizsgálatokhoz
1. Ha az öltözőszekrényét vagy szerszámfiókját közösen kellene használnia
egy kollégájával, kik volnának azok, akik közül az egyikkel szívesen megosztaná?
2. Rendkívüli túlórázás esetén melyik munkatársát választaná segítségül,
ha gyorsan és jól akarná elvégezni a feladatot?
3. Ha általános műveltségi témájú vetélkedő lenne, Ön kit vagy kiket java-
solna csoportja versenyzőjének?
4. Négyszemélyes asztalához az üzemi étkezdében melyik három munka-
társát hívná meg állandó társaságként?
5. Véleménye szerint a munkahelyi kisebb összekoccanásokat melyik kollé-
gája tudja igazságosan feloldani?
6. Véleménye szerint egy nagyobb szabású műsoros rendezvénynek ki
lenne az Ön csoportjából az alkalmas szervezője?
7. Véleménye szerint melyik csoporttársa érvényesül legjobban az életben?
8. A munkahelyén történt friss, érdekes eseményt melyik kollégájának mon-
daná el legelóbb?
9. Ha szakmai gyakorlati bemutatót rendeznének a tévében, Ön melyik
munkatársát javasolná, hogy képviselje üzemüket?
10. Csoporttársai közül kit tartanak megfelelőnek arra, hogy az üzemi társa-
dalmi bíróság tagjaként Önöket képviselje?
11. Kisebb pénzkölcsönt-50-100 forintot-melyik kollégájától kérne kölcsön
elsősorban?
12. Ha a csoportvezetője megbetegedne, véleménye szerint ki volna alkalmas
helyettesítő az Ön munkatársai közül?
13. Többnapos IBUSZ-utazáskor melyik három kollégáját látná szívesen szo-
batársaiként?
138
14
_Ön szerint az üzemben ki a legismertebb személy a közvetlen munkatár-
saiközgi: szerint melyik munkatársa szokott az üzemben történt ~zemélyi és
15
. · - i változásokról elfogulatlan, tárgyilagos véleményt mondarn?
ber::.e~a időnként nehézségek vannak a termelésben, ki tudja lelkesedésével
ával ragadni a csoportot?
maf7. Személyes, bizalmas jellegű problémáit _melyi~ mu~atársának me~~é el?
18. Melyik kollégáját tartja olyannak, aki a massal tortént nem meltanyos
vagy igazságt~lan dolrkért a sértett mellé állna, és a vezetőnél megfelelő
jogvédelmet kovetelne.
A-2 szociometriai felmérőlap labdarúgócsapatok vizsgálatához
1. Az öltözoóen melyik csoporttársát választaná szomszédjáu_~?
2. Lábtenisz-párosmérkőzésre kit választana, ha kettőjüknek (Onnek és még
egy társának) kellene képviselniük a csapatot? ..
3. Ha általános műveltségi vetélkedő volna, On kit javasolna a játékosok
közül a csapat színeiben induló versenyzőnek? . .
4. Edzőtáborba mennek. Négyszemélyes asztaloknál étkeznek, mmdenk1
állandó helyen ül. Melyik három csapattársát hívná meg asztaltársának?
5. Véleménye szerint az öltözőben vagy a pályán történő kisebb összekoc-
canásokat melyik játékos tudja igazságosan feloldani? .
6. Véleménye szerint egy nagyobb szabású műsoros rendezvénynek k1
lenne vezetésre alkalmas szervezője a csapat tagjai közül?
7. Véleménye szerint melyik csapattársa érvényesül majd a legjobban az
életben, játékos-pályafutásának befejezése után? _
8. A csapat valamelyik tagjával történt friss, érdekes eseményt melyik sport-
társának mondaná el a legelóbb?
9. Ha labdarúgásból technikai vetélkedőt rendez1~_ének, és a csapatok egy-
egy játékossal képviseltethetnék magukat, kit jelölne On a társai közül?
10. Csapattársai közül kit tartana méltónak arra, hogy jogi döntéskor társa-
dalmi bíróság tagja legyen?
11. Kisebb pénzkölcsönt - 50-100 forintot - melyik sporttársától kérne köl-
csön elsősorban?
12. Ha az edző megbetegedne, véleménye szerint a játékosok közül ki volna
alkalmas az edzések ideiglenes vezetésére?
13. Többnapos túrára mennek. Csapattársai közül kikkel lakna szívesen egy
szobában, ha három hálótársát megválaszthatná?
14. Véleménye szerint melyik játékostársa a legnépszerűbb a csapat többi
tagja körében?
15. Ön szerint melyik sporttársa szokott a csapatnál történt személyi és
anyagi változásokrol elfogulatlan, tárgyilagos véleményt mondani?
16. Melyik az a játékos, aki a pályán képes arra, hogy lelkesedésével magával
ragadja a csapatot?
17. Személyes, bizalmas jellegű problémáit melyik csapattársának mesélné el?
18. Melyik csapattársát tartja olyannak, aki a mással történt nem méltányos
vagy igazságtalan dologért a sértett mellé állna, és a vezetőnél megfelelő jogvé-
delmet követelne?
139
 Az A-típusú felmérőlapon a négy szempont így oszlik meg:
hat rokonszenvi, öt funkcióra vonatkozó, öt képesség-tulajdon-
ságra vonatkozó, kettő népszerűségi kérdés.
A kérdéscsoportok az értelmezés, főként a motivációelemzés
számára tovább bonthatók, és ezt a kritériumrendszert adják:
Rokonszenvi választások-az együttélés kritériumai alapján,
szubjektív színezettel: 1., 4., 13.
Személyi bizalmat magukban foglaló választások-a megbíz-
hatóság kritériumai alapján: 8., 11., 17.
Aktivitásra vonatkozó funkció jellegű választások- a vezető­
és szervezőkészség megítélése alapján: 6., 12.
Tárgyilagos döntésre vonatkozó funkció jellegű választások
- az igazságosság kritériuma alapján: 5., 10., 15.
Szakmai hozzáértésre, képességre vonatkozó választások - a
teljesítmény megítélése alapján: 2., 9.
Képesség, tulajdonság szerinti választás:
intellektuális kritériummal 3.
szolidaritási kritériummal 18.
hatásfok-kritériummal 16.
Népszerűségre vonatkozó választás - érvényesülés, ismeret-
ség kritériummal: 7., 14.
Mivel a választások hét csoportja tíz szempontra terjed ki, ez a
kritériumrendszer lehetővé teszi a választások motivációs hát-
terének differenciált megítélését.
C-típusú kérdőívek
A középiskolákban használt C-típusú felmérőlap negyven kér-
dést tartalmaz. Közülük négy általános tájékozódási kérdés
(pályaválasztás, kedvelt író stb.), harminchat pedig szociomet-
riai választást kíván.
C-típusú kérdőív középiskolai osztályok vizsgálatához
1. Ki a legjobb barátod az osztályban?
2. Ha az osztályfőnököd hosszabb ideig akadályozva lenne az osztály veze-
tésében, a tanulók közül ki lenne a legalkahnasabb arra, hogy helyettesítse?
3. Ha bajba jutnál, a társaid közül kire számíthatnál a leginkább?
4. Kire számíthatnál legkevésbé?
140
b
s. Ha az iskola mulatságot rendezne, társaid közül ki tudná a legjobban
zervezni? , .
meg:. Ha vicclapot indíta1'.ál, ki tudna megszerkesztem?
7__Ki a legjobb sportolo? , . , , ,
8
Egy friss, érdekes esemenyt melyik osztalytarsadnak mondanad el leg-
előbb? _
9. Ki a legerosebb?
Kik azok, akiket a tanulók közül a legtöbben szeretnek?
~ 0 : van-e olyan tanuló, aki társai között népszerű, szeretik, de erre érdemte-
1
len? Ki az? .
l2. Kivel fogsz érettségi után is kapcsolatot tartam? .
l3. Kivel nem szeretnél érettségi után kapcsolatot tartam?
14. Ki alkahnas leginkább a vezetésre?
15. Kik azok, akiket a tanárok leginkább szeretnek?~_ '?
16. van-e olyan társad, akit a tanárok szeretn~k, d~ erdemtelen ra. . ,
17. Kinek az ítéletét, kritikáját tartod a legigazsagosabbnak, a leginkabb
mértékadónak?
18. Kit szeretsz legjobban az osztálytársaid közül?
19. Társaid közül kinek van a leginkább szüksége támaszra, vezetésre?
20. Kit tartasz a legtehetségesebbnek?
21. Kiről gondolod, hogy leginkább szeret téged?
22. Kiről gondolod, hogy nem szeret téged?
23. Ha színielőadást rendeznétek, ki lenne a főszereplő?
24. Kit ajánlanál irodahni kör vezet~ének? , . .. .. .
25. Ha személyes, bizalmas ügyed, titkod volna, tarsa1d kozül kinek monda-
nád el legszívesebben?
26. Ki a legtevékenyebb, legaktívabb az osztályban?
27. Ki a legpasszívabb? . . . . , _, .
28. Ha akadályozva lennél apró, mindennapi ugye1dnek ebntezeseben, kire
bíznád, hogy lebonyolítsa helyetted? (Hivatal, posta, bevásárlás stb.)
29. Kire nem bíznád ezeket?
30. Milyen pályára szeretnél menni?
31. Ki a legműveltebb, a legolvasottabb az osztályban?
32. Ki a legszorgalmasabb az osztályban?
33. Kinek felel meg leginkább az iskolai életforma?
34. Kinek nem felel meg már az iskolai életforma, ki nőtt ki belőle?
35. Ki fog könnyen érvényesülni az életben?
36. Kí fog nehezen érvényesülni az életb~n? . , , . ,
37. Melyik fiúnak vannak a legnagyobb s1kere1 a lanyoknal? Melyik lanynak
vannak a legnagyobb sikerei a fiúknál?
38. Szabad idődben mivel foglalkozol a legszívesebben?
39. Kí a kedvelt íród?
40. Az utóbbi időben milyen film tetszett neked?
A negyven szociometriai kérdés kritériumai hét csoportba, ezen belül tizen-
három értehnezési szempontra tagolódnak.
Rokonszenvi választások - általános szubjektív színezetű kérdések alapján:
1., 12., 19.
Személyi bizalmat feltételező választások - a megbízhatóság kritériuma
alapján: 26., 29.
141
 Aktivitásra vonatkozó funkció jellegű választások- a szervezés és a vezetés
kritériuma alapján: 2., 5., 14. 8_3 típusú sz~cion:zetria! felmérfJlap . , ,
"{fvárosi általanos iskolai 5-7. osztalyok vizsgalatahoz
Igazságosságra, mértékadásra vonatkozó választás - a kritikai készség krité-
riuma alapján: 18.
fi INDEN KÉRDÉSRE FELELJ!
Érvényesülést, sikert anticipáló választások: 24., 36., 38. ~LEGTÖBB KÉ~DÉSRE NEVEKKEL KELL VÁLASZOLNI.
TÖBB NEVET IS IRHATSZ!
Név:
Képesség szerinti választás: osztály:
intellektuális tulajdonság alapján 6., 21., 25., 32.
szolidaritás alapján 3. 1. Mi szeretnél lenni, milyen foglalkozást választottál magadnak?
z. Ha nagy bajba jutnál, osztálytársaid közül kire számíthatnál a leginkább?
testi tulajdonság alapján 7., 8. (Ki segítene rajtad?)
szorgalom alapján 33. 3. Kire nem számíthatnál? (Kitől nem várhatnál segítséget?)
aktivitás alapján 27. 4. Mit szoktál a legszívesebben játszani?
passzivitás alapján 28. 5_ Ha egy híres ember meglátogatná az osztályt, ki tudná a legszebben
felköszönteni?
gyámoltalanság alapján 20. 6. Ki az az osztálytársaid közül, akivel az iskola elvégzése után is szívesen
T~rsas helyzetre vonatkozó választások - a népszerűség, a találkoznál?
tanarokhoz való viszony, az iskolai életformába való beilleszke- 7. Mi a óme annak a könyvnek, amelyik a legjobban tetszett neked?
dés megítélésének alapján: 9., 15. 8. Ha az osztály kirándulást rendezne, és közületek kellene valakinek meg-
szerveznie, ki lenne erre a legalkalmasabb?
, Eze~ a felmérőlapon a pozitív kérdések mellett negatív kér- 9. Ha az osztályban bíróság alakulna, az osztálytársaid közül kik volnának
desek IS vannak. A közösség magatartásának értelmezéséhez a legalkalmasabbak bírónak?
valamint a csoporthierarchia meghatározásához ezek is értéke~ 10. Ha valakinek közületek egy időre helyettesítenie kellene az osztályfőnö-
köt, ki tudna az osztályra a legjobban felügyelni?
t~pon~~kat ny~jt~ak Ennek a kérdőívnek a hat negatív kér- 11. Melyik film tetszett neked a legjobban?
dese a kovetkezokeppen oszlik meg: 12. Ha egy titkod volna, kinek mondanád el osztálytársaid közül?
ellenszenv 13. 13. Ki az, akinek semmiképpen sem mondanád el a titkodat?
bizalmatlanság 30. 14. Gyűjtesz valamit? Mit gyűjtesz?
negatív ítélet a szolidaritás 15. Ha egy könyvben meg kellene írni az osztály történetét, ki írná meg a
legszebben?
tekintetében 4. 16. Ha egy összetett játékban több csapat venne részt, és az egyik csapatnak
negatív ítélet az érvényesülés te lennél a vezetője, kiket vennél be a csapatodba az osztálytársaid közül?
tekintetében 37. 17. Miről szeretnél könyvet olvasni?
negatív ítélet a társas helyzetre, 18. Kik azok a gyerekek, akiket az osztályban a legtöbben szeretnek?
19. Kik azok a gyerekek, akiket az osztályban a legkevesebben szeretnek?
a népszerűségre vonatkozóan 10., 11. 20. Kik a legjobb sportolók az osztályban?
21. Milyen tévéműsorokat szeretsz?
22. Ha felnőttök, kiből lesz osztálytársaid közül híres ember?
B-típusú kérdőívek 23. Ki a legműveltebb, a legolvasottabb az osztálytársaid közül?

Az általános isko~ai osztályokban használt B-típusú felmérőla­

punkat V. Binét Agnes dolgozta ki. Huszonhárom kérdésből
áll Ebből hét kérdés az általános tájékozottságra vonatkozik
(olv~smán~, ?álr~v~lasztás, tévéműsor stb.), tizenhat pedig
szoc10metr1ai kntenumot tartalmaz. Ennek egyik változatát
közöljük.
A tizenhat szociometriai kérdés a következő kritériumcsopor-
tokba tartozik:
Rokonszenvi választások-az együttlét kritériuma alapján: 6.,16.
Személyi bizalmat feltételező választás - a megbízhatóság
kritériuma alapján: 12.

142 143
 Aktivitásra, funkcióra vonatkozó választások - a vezetés és a Ha a csapatnak egy tagot ki kellene jelölnie arra, hogy kisebb fegyelmi
4
szervezés kritériuma alapján: 8., 10. .. kben döntsön, ki lenne erre a legalkalmasabb? _ . .. .. _ .
ugy; Ha abbahagyná a futballt, kivel szeretne csapattarsa1 kozul tovabbra 1s
Döntésre vonatkozó funkció jellegű választás - az igazságos-
c~oiatban maradni? ._ _ . _ _ __ _ .
ság kritériuma alapján: 9. kap _ Csapatában ki az a 1atekos, aki a palyan lelkesedesevel magaval tudja
6
Érvényesülést anticipáló választás: 22. dni a csapatot?
raga7. Ha az edzőjük megbetegedne, és a csapat egyik tagjának kellene helyet-
Képesség szerinti választás:
'tenie ki lenne erre a legalkalmasabb?
intellektuális tulajdonság alapján 5., 15., 23. tesi 8 C~pattársai közül kivel töltene szívesen együtt egy szabadnapot? .
szolidaritás alapján 2. 9 : Unalmas estéken ki tudja jó bemondásaival a leginkább szórakoztabu a
testi tulajdonság alapján 20.
Társas helyzetre utaló választás - népszerűségi kritérium- csar;t~? játékosok közül ki képviselné legjobban a csapatot a szakosztály
vezetőségében?
mal: 18.
A B-típusú felmérőlapon három negatív választási kérdés
A D-2 felmérfflap kritériumrendszere
szerepel. Szempontjuk: Rokonszenvi választások - az együttlét és a barátkozás krité-
bizalmatlanság 13.
riumai alapján: 2., 5., 8.
szolidaritás hiánya 3. Aktivitásra vonatkozó, funkció jellegű választások-a vezetés
negatív társas helyzet 19.
és a szervezés kritériumai alapján: 1., 7., 10.
Döntésre vonatkozó, funkció jellegű választás - az igazságos-
ság kritériuma alapján: 4.
D-típusú kérdffívek
Tulajdonságok, képességek szerinti választás
a népszerűség kritériumával 3.
Az A- és C-típusú lappal végzett felmérések nagyon munkaigé-
a hatásfok kritériumával 6.
nyesek. Pusztán a feldolgozásuk, értelmezés nélkül, még a táb-
a humor kritériumával 9.
lázatok készítésében, az adatok csoportosításában és a számítá-
sokban járatos pszichológusnak is csaknem egy teljes munka- D-4 típusú felmérfflap középiskolai osztályok
napját veszi igénybe. Különösen vonatkozik ez a C-típusú, har-
vizsgálatához
minckilenc választásos kérdést tartalmazó középiskolai kérdő­ 1. Ha az osztály klubdélutánt rendezne, ki lenne a legalkalmasabb ennek
ívre. Ez érlelte meg azt az igényt, hogy egyszerúbben feldolgoz- megszervezésére?
ható, rövidebb felmérőlapokkal is dolgozzunk. Ezért vezettük 2. Ha az osztály többnapos utazásra indulna, kivel utaznál szívesen egy
be a tíz kérdésből álló D-típusú szociometriai felmérőlapot. fülkében?
3. Ki az az osztálytársaid közül, aki valamilyen területen (tudomány, mű­
Ezt a kérdőívtípust is több változatban alkalmazzuk. Itt a D-2 vészet vagy egyéb) kiemelkedően tehetséges?
(ezzel készült a IV. fejezet 42. ábráján értelmezési példaként 4. Ha az osztály döntőbíróságot alakíthab1a kisebb fegyelmi ügyek megtár-
ismertetett szociogram) és a D-4 változatot közöljük. gyalására, kiket jelölné! a bírósag tagjaiul?
5. Osztálytársaid közül ki az, akivel érettségi után is szívesen barát-
koznál?
6. Nehéz élethelyzetben, kínos ügyben kikhez fordulnál baráti segítségért
D-2 típusú felmérfflap labdarúgócsapatok
az osztálytársaid közül?
vizsgálatához 7. Ha az osztályfőnök váratlan távolléte miatt a tanulók közül kellene őt
1. Ha a csapat klubdélutánt rendezne, ahová meghívnák a barátaikat, kilenne valakinek helyettesítenie, ki lenne erre a legalkalmasabb?
a legalkalmasabb ennek megszervezésére? 8. Kivel töltenél szívesen együtt egy vasárnapot osztálytársaid közül?
2. Ha csapata Dél-Amerikába menne portyára, és hajón utaznának, kivel 9. Kik azok az osztálytársaid közül, akiknek a viselkedése sokaknak tetszik,
utazna szívesen egy kabinban? akiknek a viselkedését sokan követik?
3. Ki a legnépszerűbb játékos a csapatukban, kit ismernek legtöbben? 10. Egy diákparlamentben ki képviselné legjobban az osztályt társaid közül?

144 145

>
 A D-4 típusú felmérőlap kritériumrendszere néhány ponton
eltér a D-2-étől. Szerepel a személyi bizalmat implikáló válasz-
tás (6.), az intellektuális kritérium (3.), s végül a hatásfok más
feltételhez van kötve (9.). De a két változat így is nagyjából
egyforma módon használható.
* INSTRUKCIÓ
A felmérőlapokat példaként közöltük. Minden szociometriai
ismertetés hangsúlyozza, és ezzel a mi tapasztalatunk is egybe-
vág, hogy minden vizsgáló saját maga készítse el, a kitűzött
vizsgálati célnak megfelelően az értelmezhető kritériumrend-
szert és a felmérőlapot, amely ezt átfordíthatja kérdésekre. Más-
képpen lehetetlen a vizsgált közösség értékrendszerét megis-
merni.
A tapasztalatok alapján a kérdéseket kívánatos úgy összeál-
lítani, hogy tartalmazzanak két-három rokonszenvi kérdést,
amiből a szociogram kirajzolható, s feltétlenül legyenek benne
közösségi feladatokra, személyi bizalomra, szolidaritásra utaló
kérdések is. Hivatási, szakmai vonatkozású kérdéseket minden-
képpen kell szerepeltetni. Ezek olyan képességekre, jártassá-
gokra, ismeretekre, teljesítményekre irányuljanak, amelyek az
adott társas mezóben reális értéket képviselnek.
A különféle közösségek értékorientációja igen eltérő lehet - a
szakmai tapasztalattól s a munkában való ügyességtől egy
sportteljesítményen át az olyan nagy előképzettséget igénylő
intellektuális készségekig, amilyen például a nyelvtudás vagy
a matematikai statisztikában való jártasság - aszerint, hogy az
adott társas mezóben milyen képességek és ismeretek alkalma-
sak a hatásfok, a teljesítmény emelésére. A szakmai kritérium
az iskolai felmérésekben az intellektuális kritériumnak felelhet
meg (műveltség, olvasottság stb.). Tagozatos osztályokban cél-
szerű a szaktárgyakkal összefüggő jártasságra (például nyelv-
érzékre) külön rákérdezni.
A kritériumrendszer vizsgálatról vizsgálatra való kidolgozá-
sa azért is helyes, mert az értékek a különböző közösségekben
különböző előjelűek lehetnek. A passzivitást például sok közös-
ségben negatív tulajdonságnak tekintik: más közösségekben az
aktivitás vagy passzivitás a csoport értékrendjében közömbös,
de akad olyan közösség is, amely a passzivitást pozitív tulajdon-
ságnak tartja.
146
>
·té ·umrendszer összeállítása előtt elővizsgálatokkal,
A, ~r~s ~oportos beszélgetésekkel tájékozódnunk ~ell a vizs-
egyen~_e .. e'g e'rtékrendszeréről és ennek megfeleloen kell a
ált kozoss . '
fe11nérőlapot megszerkesztem.
··bb empontú szociogram alkalmazásában az instrukció-
A to sz . f,'l .
azok az elvei érvényesek, mmt a Moreno- e e szoa-
nak ugyan · · 1
. · felmérésben: a vizsgált csoport valamennyi tagia e-
ometria 1 k .k .
· len· közölni kell hogy milyen keretre vonat oz1 a vizs-
gyen Je ' ' k' ··1 h 'l ·
gálat;elkellmo~dani,~ogymilyencélból eszu t, angsu yozru
kell a feltétlen htkossagot. . .,
A több szempontú szociogram esetében azonban az mstrukc10-
. t""bb időt szánnak A feladat nagyobb; a felmérőlap kitöltése
ra1s o al 'b'lunk
20-30 percig tart. A hosszabb magyarázati . megpro a n_a-
gyobb érdeklődést kelteni, ~s ig~eksz~ a b~at ~~~yerrn.
Példaként közöljük egy rrodai szoc10metria1 felmeres mstruk-
ciós szövegét: .. ,
Hivataluk vezetői bíztak meg bennünket azzal, hogy ne-
~y szervezési kérdésben szociálpszichológiai vizsgá~at~t vé-
gezzünk, eredményét összesítsük, és ígr_ nyújtsunk seg1tseget a
szervezési feladat hatékonyabb megoldasához.
Ezt a vizsgálatot mi egy jól ismert, világszerte használt társa·
dalom-lélektani módszerrel szeretnénk elvégezni.
Az igazgatóság tudomásul vette, hogy a vizsgá~ati l~pok~t
teljes titoktartással kezeljük: a vizsgálatot feldolgozo psz1cholo-
guson kívül a vizsgálati lapokba betekintést senki sem kaphat,
annak adatairól csak összesített, az egyes személyeket nem
érintő jelentést készítünk. . ..
Az adatok figyelembevételével dolgozzuk ma1d ki 1av~~lata­
inkat az állandó és az ideiglenes irodai munkacsoportok ossze-
állítására, elhelyezésére.
A vizsgálati lap: kérdőív. A legtöbb kérdésre neveket kell írni
válaszul. Annyi nevet, ahányat a válaszoló s~ég:sn~ tart.
Tegyük fel például, hogy egy olyan kérdés lenne a v1zsgál~hlapo.1~,
hogy az iroda jelenlegi dolgozói közül egy fele~őst kell valaszt!'111,
aki az irodájukban az írószereket, a nyomtatvanyokat, egyszoval
a fogyóeszközöket kezeli. Mindenki körülnéz, magában mérlegeli,
147
hogy kik lennének alkahnasak ennek a feladatnak az ellátására.
Aki úgy gondolja, hogy csak egy olyan személy van, aki megfelel-
ne, az annak az egynek a nevét írja a kérdőívre. Aki két, háro:rn
vagy akárnégy kartársáról gondolja, hogy jól oldaná meg a felada-
tot, az ezt a két, három vagy négy nevet írja a megfelelő sorba.
Kérjük, hogy mindenki minden kérdésre válaszoljon. Lehető­
leg egy kérdést se hagyjanak ki."
A szavazólapokat a vizsgálatot vezető pszichológus rend-
szerint egyenként veszi át a vizsgált személyektől a befejezés
sorrendjében. Ha van rá mód, vet egy pillantást a beadott lapra,
megnézi, hogyan van kitöltve. Ha úgy látja, hogy a személy több
kérdésre nem válaszolt, megpróbálja visszaadni a lapot, ilyen-
féle szavak kíséretében: „Kérem, próbálja meg végiggondolni,
hátha mégis tudna válaszolni a kihagyott kérdésekre is."
KÖLCSÖNÖSSÉGI TÁBLÁZAT
A több szempontú szociometriai felmérés adatait két táblázat-
ban foglaljuk össze: kölcsönösségi táblázatban és gyakorisági
táblázatban. A kölcsönösségi táblázat ugyanolyan két oszlopfe-
jes mátrix, mint a Moreno-féle szociometriai feldolgozásban. A
táblázat mindkét tengelyén a vizsgált társas alakzat névsora
szerepel. A mezőkben a szociogram felrajzolásához kijelölt ro-
konszenvi választásokat tüntetjük fel a kérdés sorszámával.
A kölcsönös előfordulásokat a könnyebb áttekintés végett
bekarikázzuk, ezek itt kövéren szedettek. Minden két személy
lehetséges kapcsolatának két mezője van az egyik, illetve a
másik nevének a sorában. Minden mezóben annyi kövéren
szedett jel van, amennyi az egybevágó másik mezővel megegye-
zik. A megegyezések (a kölcsönösségek) száma a lényeges és
nem az, hogy a rokonszenvi kérdések közül melyikben van
megegyezés. (Lásd a 35. ábrát.)
Ezeknek a kölcsönös választásoknak az alapján rajzoljuk meg
a szociogramot, a már ismertetett szempontok szerint.
A kölcsönösségi táblázat adatait soronként (vízszintesen) és
oszloponként (függőlegesen) összesítjük.
Az összesítés öt szempontra terjed ki.
1. A deklarált kapcsolatok száma. A sorban összesen hány
mezóben van választási jelzés? Hány társát választotta a személy,
148
b
, k pcsolatot nyilvánított, tekintet nélkül arra, hogy választá-
h~Y. aonozták-e? Ezeknek az adatoknak az összegzése azt fejezi
s~t vlSZ az egész alakzatban hány kapcsolatot deklaráltak, köl-
kí'.. h~~~gtől és kritériumban kifejezhető intenzitástól függetlenül.
csc;:-A háromszoros kölcsönös~ge~ s~áma. A szocio~amhán~
µ·ében van háromszoros kolcsonos kapcsolat (harom kan-
mezoJ , ) A 1 .. , , 1 h,
kával jelzett kölcsönösseg ? z osz op osszegzeseve : a arom-
oros kölcsönösségek száma az alakzatban.
sz 3. A kétszeres kölcsönösségek. A kettős be~arikáz'?tt mezők
összesítése soronként személyekre vonatkozo'?1, majd az osz-
lop összesítésével az egész alakzatra vonatkozoan. , ,
4. Az egyszeres kölcsönösségek összesítése soronkent, tehat
személyenként, majd oszloponként. ,
s. Valamennyi kölcsönös kapcsolat (a 2., 3. es a 4. pontban
foglalt adatok) összesítése soronként. Az oszlop összesítésével
kapjuk meg azt az adatot, hogy hány kölcsönös (viszonzásra
talált) kapcsolat van a vizsgált társas alakzatban.
Oszloponként haladva, valamennyi oszlopban összesítjük,
hogy hány mezőben van valamilyen jelzés, tehát hány társa
választotta (kölcsönösségtől és kritériumszámtól függetlenül)
azt a személyt, akinek vonzását az oszlop összefoglalja. Az
oszlopok összesítése pedig éppen úgy azt mutatja, hogy a társas
mezóben hány deklarált kapcsolat van, mint a sorok összesíté-
sének az első adatoszlopa.
A kölcsönösségi vázlatot, mint láttuk, a rokonszenvi szavazatok
alapján szerkesztjük meg. Tehát szubjektív kritérium alapján.
Ha a rokonszenvi választások mellett még más kérdéseket
fel akarunk használni, akkor a „személyi bizalom" csoportjába
tartozó választások jöhetnek számításba. Az aktivitásra, a kö-
zösségi funkciókra, a személyes tulajdonságra vonatkozó krité-
riumok nem tartoznak a több szempontú szociogram elvei alap-
ján megrajzolt kölcsönösségi vázlatba.
GYAKORISÁGI TÁBLÁZAT
A több szempontú szociogram adatainak összesítése a szocio-
:rnetriai számítások kiinduló anyaga. Függőleges tengelyére a
társas alakzat névsora kerül, vízszintes tengelyére pedig a kri-
tériumok, a felmérőlap valamennyi választást kívánó kérdése.
149
 A függőleges tengelyen a tagok sorrendjét a felmérésben
lényeges szociálpszichológiai szempontok szerint esetről esetre
állapítjuk meg. A névsort tehát rendszerint nem betűrendben
írjuk fel. Például koedukációs iskolai osztályokban elsők a fiúk,
utánuk jönnek a lányok, ezen belül esetleg a tanulmányi rang-
sort követjük. Gazdasági egységekben a szolgálati beosztás,
illetve rangsor alapján: vezető, vezetőhelyettesek, azután osz-
tályvezetők, csoportvezetők, főelőadók, előadók, irodai segéd-
személyzet stb. Futballcsapatok felmérésében előfordult, hogy
a vizsgálók aszerint állapították meg a játékosok sorrendjét,
hogy ki hányszor játszott válogatottban; azok rangsorolásában
pedig, akik nem voltak még válogatottak, azt a szempontot
követték, hogy ki mióta játszik az egyesület első csapatában.
A vízszintes tengelyen a kritériumokat éppen úgy átcsopor-
tosítjuk, mint a függőlegesen a névsort. Nem a kérdőívnek
megfelelő sorszámot követjük, hanem kritériumcsoportok sze-
rinthaladunk: minden kérdés egy-egy oszlop. Az oszlopok után
következnek az összesítő oszlopok, amelyekben minden krité-
riumcsoportot külön összesítünk; ezt követi a globális összesí-
tés, amely valamennyi kritériumcsoportot egybefoglal. A krité-
riumok csoportosítása attól függ, hogy milyen felmérőlappal
dolgoztunk. Az A-típusú felmérőlapon például az oszlopok
sorrendje a következő: 1., 4., 13. - 8., 11., 17. - 6., 12. - 2., 9. - 5.,
10., 15. - 3., 18., 16. - 7., 14. Ezután következik a nyolc összesített
oszlop: rokonszenv, bizalom, aktivitás, szakma, igazságosság,
tulajdonságok, népszerűség; s végül a globális összesítés. Az
A-típusú felmérőlap alapján készült gyakorisági táblázatnak 26
oszlopa van. (Lásd a 37. ábrát.)
A gyakorisági táblázat minden mezőjébe az a szám kerül,
ahányszor a sorban feltüntetett személyt az oszlopban feltünte-
tett kritérium alapján választották (ahány szavazat esett rá a
jelzett kritériumban).
Felnőttekkel végzett szociometriai felmérésekben ritkán, gye-
rekeken végzett vizsgálatokban gyakran fordul elő, hogy valaki
egyes kérdésekben önmagára szavaz. Ezeket az egocentrikus
szavazatokat nem úgy tüntetjük fel, mint a többi választást.
Külön tartjuk őket számon. Az elterjedt szokás az, hogy az
egocentrikus választásokat a megfelelő mezóben másféle jelzés-
sel rögzítjük, a mezóben levő választások összegzésekor nem
vesszük tekintetbe, de az értelmezés folyamán mérlegeljük őket.
150
t
G erekközösségek vizsgálatában, nagyjából az általános iskola
6 .~sztályáig ?:z~ról~g érde~es az e?~centriku~ válas~~ások~t
külön összes1to tablazaton kimutatm es soronkent feltüntetni,
hogy melyik gyerek hány esetben választotta önmagát. Az ego-
centrikus választásokat általában infantilis jegyként értékeljük,
már csak azért is, mert öt-nyolc éves korban a leggyakoribbak.
Ha egy alakzatban az egocentrikus szavazatok száma gyakori
(5 százalék) ~s a ~so~ort eg~n~gy~d~él előf~r~u-~, akk~r ~zt ?gy
tekintjük, mmt Jelzest a kozosseg eretlensegerol. Meg erteke-
sebb ez a támpont egy-egy személy szociometriai helyzetének,
társas magatartásának a megítéléséhez. A többszörös egocent-
rikus választás azt mutatja, hogy a közösségi beilleszkedés nem
jó, a személy decentrálási készsége alacsony. Negatív kritérium
esetében pedig a paradox magatartás jelzése lehet az egocentri-
kus választás. Az alkalmazkodásnak, a beilleszkedésnek a kó-
ros zavarára utal.
A gyakorisági táblázat adatait soronként és oszloponként
összegezzük. A soronkénti összegzés folyamán a vizsgált alak-
zat minden tagjáról megállapítjuk, hogy az egyes kritériumcso-
portokban hányan választották; hány szavazatot kapott társai-
tól a rokonszenvi, bizalmi, a szakmai hozzáértési stb. kritérium-
csoportokban.
Ezután globálisan összegezzük a választásokat: ki-ki össze-
sen hány szavazatot kapott az adott társas mezóben. Ha a
felmérőlapon negatív kritériumok is szerepelnek (mint például
a E-típusú kérdőíveken a 3., 13. és 19. kérdés), akkor három
globális összesítő rovatra van szűkség: külön a pozitív válasz-
tások, külön a negatív választások összegzésére és végül az
összes kritériumot magába foglaló összegzésre. Ez utóbbi adja
a jelentőségnek, a társas pregnanciának a rangsorát.
Az oszlopokat három sorban összesítjük. Az első sorba kerül
a választások összege az adott kritériumban. A második sorba
ennek eloszlása: hány személy közt oszlottak meg ezek a válasz-
tások. E két adat hányadosa, az eloszlási mutató jelzi, hogy az
adott kritériumban mennyire szóródtak a szavazatok.
Az eloszlási mutató a több szempontú szociogram egyik
legfontosabb paramétere. Minél nagyobb a mutató számér-
téke, annál kisebb a vizsgált kritériumban a szavazatok szó-
r~dása, tehát annál valószínűbb, hogy erre a kritériumra
nezve egységes vélemény alakult ki a társas alakzatban. Mi-
151
nél kisebb a mutató értéke, annál több személy közt oszlanak
meg a választások, annál nagyobb a szóródás, tehát annál való-
színűbb, hogy e kritériumra vonatkozóan a csoportban nem
alakult ki közvélemény.
A TÁRSAS-KÖZÖSSÉGI HELYZET
A kölcsönösségi táblázat és a gyakorisági táblázat adataiból
készülnek a szociometriai értelmezés mutatói. Vannak termé-
szetesen olyan paraméterek is, amelyek mindkét táblázat ada-
tait felhasználják. Ilyen a társas-közösségi helyzet meghatáro-
zása. Módszerét Várhegyi György dolgozta ki, szerencsésen
egyesítve a Moreno-féle szociometriai pozíció elgondolását és a
több szempontú szociogram követelményeit. Vizsgálatának
célja az iskolai osztályok mint szociálpszichológiai alakzatok
társas-közösségi légkörének a meghatározása volt. Várhegyi
egy angyalföldi általános iskola felső tagozatos osztályait vizs-
gálta. 26 kérdésből álló felmérőlapot alkalmazott (18 pozitív, 8
negatív kritériummal). A rokonszenvi és ellenszenvi választá-
sokat összegezte, és ennek alapján jellemezte a tanulók társas-
közösségi helyzetét.
Feltevése szerint minél több egy alakzatban a kedvező hely-
zetű személy, annál jobb az alakzat társas légköre, s annál több
esély van a magas teljesítményre. A jó társas-közösségi helyzet
ismérve Várhegyi szerint a kölcsönösség és a választottság:
akinek a társas mezóben kölcsönös kapcsolata van, és nagyjából
átlagos számú pozitív szavazatot kap, annak már valószínűleg
jó a társas helyzete; a rossz társas helyzetet a pozitív szavazatok
alacsony száma és a negatív szavazatok értékelhető száma jelzi.
A társas-közösségi helyzet meghatározása azonban ennél dif-
ferenciáltabb. Várhegyi kilenc kritériumot különít el a tanulók
helyzetének jellemzésére.
Ezek nagyjából megfelelnek azoknak a kategóriáknak, ame-
lyeket Moreno is alkalmazott a társas atom elemzésekor (társas,
társtalan, elutasított, introvertált helyzetű, extrovertált helyzetű
stb.). De kiegészülnek a gyakorisági táblázat globális összesíté-
sével. Várhegyi a pozitív összesítések alapján rangsort készített
(ami megfelel a több szempontú szociogram jelentőségi sorá-
nak), meghatározta ennek középértékét, és a tanulókat ehhez
152
. yítva öt övezetbe osztotta. Majd osztályonként mutatót
vis~_nsztett, amellyel a kedvező társas helyzetben levők és a
szen~e b 1 -k , , f . k" A mut a-
dvezőtlen társas helyzet en evo aranyat e1ezte i.
k~ b 1 oldalán levő szám azt fejezi ki, hogy hányan tartoznak
to á:alékban) a társas-közösségi rangsor első három övezetébe;
(s~ bb oldalon levő szám pedig azt, hogy hányan tartoznak a
a ~o yedik és az ötödik övezetbe. Kedvező például egy osztály
~~as-közösségi légköre, ha a mutató 93 : 7, és kedvezőtlen, ha
78: 22. k ,. , V' h .. 'l
A társas-közösségi helyzetne ezt a mutato1at ar egyi JO
felhasználta az osztályok pedagógiai értelmezésében.
MUTATÓK. ÉRTELMEZÉS
A több szempontú szociogramrendszer kidolgozásával, mint
már jeleztük, az volt a célunk, hogy a társas alakzatokat mint
olyan konglomerátumokat jellemezzük, amelyek nem vezethe-
tők vissza az alakzat tagjainak kapcsolataira, jóllehet e kapcso-
latok segítségével rajzoljuk ki hálózatukat.
Nehézséget okozott ezen a téren a közösségi leírások foga-
lomrendszerének szegényessége. A társas mező viszonyairól,
szerkezetéről, a közösség természetéről sokáig azért nem tud-
hmk eleget mondani, mert hiányoztak azok a fogalmaink, kép-
zeteink, amelyekkel a vizsgálati eredmények kifejezhetők. A
szociálpszichológiai vizsgálatok valójában többet mutattak,
mint amennyit le tudtunk olvasni belőlük.
Amilyen érzékenynek bizonyult a pszichológia arra, hogy az
emberre vonatkozó adatokat megragadja, lebontsa és csoporto-
sítsa, olyan közönyösek maradtunk a közösség egészét jellemző
támpontokkal szemben. Sőt, még ha felfogtuk is a közösségi
jellemzőt, akkor is inkább egyéni vonásoknak tekintettük. Nem
is tekinthettük másnak, hiszen csak a személyi minőségrendnek
az elemzéséhez voltak viszonyításra alkalmas feldolgozott ta-
pasztalataink.
A több szempontú szociometria eredményeinek értelmezésé-
~z olyan fogalomrendszerre is szükségünk volt, amelyre a
vtzsgálati adatok átfordíthatóak.
Ezt próbáltuk megvalósítani a szociometriai mutatókkal. Az
alkalmazott mutatók közül a kohéziós mutatókat Moreno és
153
 munkatársai dolgozták ki, a többi saját értelmezési munkánk
eredménye. Sokféle mutatót próbáltunk ki, s közülük mintegy
húszat találtunk értelmezhetőnek.
A mutatókat négy csoportban foglaltuk össze. Értelmezésünk
ezt a mutatórendszert követi.
~- Szerkezeti mutatók. Segítségükkel a társas mezőnek mint
egesznek az alapstruktúráját jellemezhetjük. A következő cso-
portokra bontva ismertetjük őket:
1. A központ és a perem viszonyát kifejező CM-mutató.
2. Az alakzatok (zárt alakzat, lánc, csillag, pár, magányos
helyzet) arányai a társas mezóben.
3. Négy kohéziós mutató (kölcsönösség, sűrűség, kohézió
viszonzottság), amelyekből az együttesség feszültségét olvas~
hatjuk le.
4. A szerkezeti típus meghatározása a szociogram alakzati
összefüggéseinek a mérlegelésével, mutatók segítségével.
II. A csoportlégkör mutatója. A rokonszenvi választásoknak és
a funkcióválasztásoknak a szóródásából következtetünk a be-
szabályozottságnak, a konformizmusnak a fokára, és ebből a
társas légkörre, a Lewin-féle társas klímára.
III. Választási koincidenciák. A különböző kritériumokban
ado!t választások egybevágásának a fokát határozzuk meg, és
ebbol az alakzat motivációs rendszerére következtetünk.
IV. A tagolódási dimenziók mutatóival rekonstruálhatjuk az
alakzat hierarchiáját és szerepszerű tagolódását. Ezek: jelentő­
ségindex, szerepindex, széli helyzet mutatója, kizárási mutató,
a választási repertoár mutatószáma, differenciálódási mutató.
Csoportdinamikai és szociometriai ismeretanyagunk felhasz-
nálásával igyekszünk e mutatók segítségével a vizsgált társas
alakzatról olyan összefüggő képet kialakítani, amelybe ez a
sokféle mutató ellentmondásmentesen beleillik. Az értelmező
leírás mindenekelőtt a szerkezeti típust, a társas alakzat struk-
túráját határozza meg. Ebbe a szerkezeti képbe szőjük bele a
csoportlégkörre és a motivációra vonatkozó indikációkat, majd
meghatározzuk a közösség tagolódását hierarchikusan és sze-
repszerűen. A tagolódási mutatók elemzésébe illeszkedik leg-
többször az alakzatokban elhelyezkedő kiscsoportoknak, pá-
roknak az elemzése.
Az értelmezés akkor eredményes, ha végső fokon támpontot
nyújt a következőkre:
154
közösség teljesítőképessége átlagos feltételek kö-
a) mi·1yen a
zö~~ hogyan viselkedhet a közösség váratlan, rendkívüli hely-
ze~~~~an érezhetik magukat a közösség tagjai a_ t~rs~s m_ez~­
. lősegíti-e a társas alakzat, hogy a csoport tagim keszsege1-
e
ben, tulajdonságaikat a k özösseg
, e'lete'b en ervenyes1
, , 'tse'k, es
, er-
,
~etődésükben, tevékenységükben társakra találjanak;
ed) kialakult-e az alakzatban közvélemény, s megvannak-e az
alakzaton belül a hírterjedés csatornái:. . , , .,
A több szempontú szociogramnak tobb mmt husz mutato1a-
val meg kell tehát határozni e~- t~rsa~ ~~at _st~?il~t~s~t,
teljesítőképességét, mozgósíthatosagat, legkoret, hirkozles1 ut-
·ait. Mindezek a kötődések rejtett hálózatából olvashatók le, a
Jmutatók'ertelmezeseve
, , 1.
SZERKEZETI MUTATÓK
A szociogramot mindenekelőtt abból a szempontból értelmez-
zük, hogy mennyire strukturált az a társas mező, amelyet váz-
latosan ábrázol.
Ehhez a vizsgált alakzat globális megítélése szükséges: a
kölcsönösségi vázlat formai tulajdonságainak összefoglaló ér-
telmezése. A mérlegelés hibaforrásainak körét átlagértékekhez
viszonyítható mutatók szűkítik.
A CM (centrális-marginális) mutató
A társas mező struktúrájának meghatározásához mindenek-
előtt azt mérlegeljük, hogy van-e az ábrázolt közösségnek köz-
pontja, és milyen kiterjedésű perem veszi körül. A központ
tapasztalatilag megállapított kritériuma: olyan zárt alakzat,
amelyhez a vizsgált társas alakzat tagjainak legalább egynegye-
de kapcsolódik. Ez a kritérium az értelmezhető jelentést is ma-
gába foglalja. Zárt alakzatban minden tagnak legalább két kap-
csolata van, így több az esély magas hőfokú együttes élmények-
re, ezek rögzítésére csoportszokások formájában és felidézésére
Utalásos mechanizmussal. A zárt alakzat fokozza a közösségi
155
történések feszültségét, együttes aktusainak nagyobb a felszólí- , .. e y zárt alakzat és két páros kapcsolatban élő e1:11ber ~~-a
1
tó jellege, sodrása mozgósíthatja és terelheti az egész közössé- ki~ szorult. (A 7., 13., 19. háromszöget nem tekinthet_)u~
get. Ehhez áttételek, hálózatok szükségesek. Ezért kritériuma a pe másik központnak, mert mi:csenek s~étágazó kapcsolatai,
központnak, hogy a közösségnek egy figyelemre méltó részét egy ek áttételei amelyeken at befolyast gyakorolhatnak a
nincsen '
kommunikációs csatornákon át elérje. Egy hetven dolgozóból közösségre.) . , . , , - , ' 'kb · 20-
álló hivatalban öt ember zárt alakzata, bármilyen szoros is, csak A centrális-margmalis ~1:t~to, at~~~:rt~ke szazale an.
akkor lehet hatékony, ha kapcsolatai vannak, amelyeknek köz- 3
o, azaz egy negyven fobol állo kozossegben nyolcan tartoz-
vetítésével együttes álláspontjuk eljut a hivatal többi beosztott- : egy vagy két központhoz, ~úszan kapcsolatban vannak _a
jához. .. onttal, és tizenketten alkot)ák a peremet. (Ennek a mutato-
nak az átlagértékét harminc középisko1ai· es
kozp ' f e ln"
ott k..ozosseg
·· '
Ugyanannak a társas mezőnek két vagy három központja is
lehet. Ez a fejlettebb, differenciáltabb közösségek sajátja. Gya- szociogramja alapján határoztuk meg.)
kori a koedukációs osztályokban (fiú- és lányközpont), a neve-
lőotthoni közösségekben (kicsik és nagyok), a gazdag érdeklő­ is.ábra
désű alakzatokban (sportolók, zenészek stb.). Majdnem minden Sportköri szakosztály szociogramja
esetben a vetélkedés forrása és következménye. A rivalizálás
eleve nyugtalanabbá teszi a csoport légkörét, de a választás
állandó lehetőségével tudatosítja az együvé tartozás értelmét, s
ezzel emeli a közösségi meggyőződés szintjét és a személyiség
autonómiáját.
A perem is viszonyjelenség. Csak a központhoz való viszo-
nyában létezik. Peremnek tekintjük a közösségnek azokat a
tagjait, akik nincsenek kapcsolatban a társas mező központi
alakzatával. Például a 15. ábrán bemutatott szociogram egy
sportköri szakosztály társas mezője: a 15., 17., 5., 10. csoport ~
központot alkot; tagjai közvetlen kapcsolatban vannak a 4., 20.,
2., 1. személyekkel és közvetett kapcsolatban a 6., 14., 9. tagok- "@
kal. Ennek a négytag!Í központnak tehát hét további taghoz van
hírközlő csatornája. Igy befolyása a saját tagjaival együtt a kö-
zösségnek több mint a felére terjedhet ki. A többi kilenc ember
peremhelyzetbe került.
A központ és a perem viszonyát mutatóban foglaljuk össze.
Ez a CM (centrális-marginális) mutató. Három adat viszonyítá- A 15. ábrán bemutatott példaként említett szociogramon a mu-
sát tartalmazza: tató százalékban kifejezve: 20-35-45. A központi magnak kicsi
a) a társas mező központi alakzatának a kiterjedése; a befolyása, a peremövezet túlságosan kiterjedt; a közösség
b) az ennek befolyása alá vont társas övezet; nehezen mozgósítható. . , .
e) az ettől elkülöníthető perem. A 16. ábrán bemutatott szociogram egy tagozatos 2. glllilaz1-
A 15. ábrán bemutatott szociogramon a három adat viszonya umi osztály hálózata (n = 42). A CM-mutató 24-30-45 százalék
abszolút számban 4-7-9. Központi mag= 4.; az ennek befolyása Az osztálynak két, egymással kapcsolatban levő központja van.
alá vonható társas övezet= 7.; az ettől elkülöníthető perem= 9. A peremnek sokkal kisebbnek kellene lennie, mert a tagok két
A peremen nem csak magányosak vannak. A magányosokon központi alakzathoz is kötődhetnek. Az átlagosnál sokkal né-

156 157
 p~se~? pere~ aránytal~ kiterjedése arról tanúskodik, hogy a
ket kozponh magot ansztokratikus viselkedése eltávolítja az
osztály zömét alkotó peremtől.
16.ábra
Gimnáziumi 2. osztály szociogramja
M hiedelmek, hírek áramlását a középpontból a periféria felé. Igy
A TÁRSAS HELYZETEK ARÁNYÍTÁSA
A társas mező struktúráját a CM-mutatóban döntő szerte-
ágazó kapcsolatokat fenntartó zárt alakzatok mellett'a csilla-
gok elrendezése, a láncok hosszúsága és a magányosok szá-
ma is jellemzi.
C~illagn~. nevezzük azt a nyitott (l-nél kisebb sűrűségű)
sz?c10metna1 alakzatot, amelynek középpontjában egy leg-
al~bb négy kölcsönös kapcsolattal rendelkező személy áll. A
csillagalakzatnak kétféle funkciója lehet a közösségi vázlaton,
ennek megfelelően kétféleképpen értelmezhetjük.
Jelentheti azt, hogy egy személynek több más személlyel van
158
··lcsönöskapcsolata, de azoknak egymással nincs kapcsolatuk.
~o is az egyvezetőjű csoport Freud által leírt modelljének felel
z g. Az alakzat tagjait az tartja össze, hogy ugyanazt a személyt
ine csillag középpontját, a sztárt - tekintik mintájuknak vagy
-a
. ányítójuknak.
11" A csillag másik funkciója a szétágazás: a zárt alakzathoz
tapadó csillag biztosítja a kapcsolást, az áttételt, a vélemény~k,
fejt ki hatást a közvélemény alakulására.
17.ábra
Általános iskolai 5. osztály szociogramja
. A 17. ábrán (159. oldal) bemutatott szociogramon (általános
iskolai 5. osztály) a 9., 20., 22. háromszög egyik tagja (22.)
e~szersmind egy négytagú csillag középpontja. Ez az elágazás
három gyereket kapcsolt be a háromszög befolyási körébe.
159
 A 18. ábrán (160. oldal) bemutatott szociogramon viszont
(siketnémák 6. osztálya) 14 gyerek közül nyolc teljesen nyitott
csillagalakzatban helyezkedik el.
Ennek az alakzatnak nem lehet közösségi hatása, mert nin-
csenek kapcsolatai.
A zárt alakzathoz kapcsolódó csillag áttételi góc: elágazása
több irányba viszi tovább a központi zárt alakzat véleményét,
hiedelmeit, s elősegítheti a közvélemény kialakítását.
Az egy személy körül elhelyezkedő csillag viszont a közösség
szempontjából aggasztó sztárképzésre mutat.
18.ábra
Siketnéma csoport szociogramja (általános iskolai 6. osztály)
A láncokat is a hírek terjedésének és a közvélemény alakulá-
sának a szempontjából értelmezzük. Láncszerű kapcsolódások
köthetik össze a társas mezőben a különféle zárt alakzatokat.
Egy közösségben a lánckötődésekben elhelyezkedő tagok szá-
ma is az összekötő csatornák kiterjedését jelzi. A lánc- és a zárt
alakzatok arányának értelmezéséhez képzeljünk el egy olyan
közösséget, amelyben csak láncszerű kapcsolatok vannak. Min-
160
emény végigfut a láncon. Az elhangzó véleményeket is
den esal továbbadják. Mivel zart , a lakzat runcs,
· a ve'lemenye
, k
azo~álhatnak egy kisebb egység álláspontjává, ezek is inkább
~~:zerűen terjednek. Közvélemény alig alakul ki, a közlés a
letyka szintjén folyik. _ ,
P Strukturált közösségben a láncban elhelyezkedo tag~k ara-
15-16 százalék; középiskolai osztályokban (28 osztaly fel-
~:ése alapján) 15,4. Ugyanezekben az osztályokban a tanulók
46 százaléka helyezkedik el zárt alakzat?k?an. Ez_ az, a:ány
timálisnak látszik. A zárt alakzatok hatasanak teIJedesehez,
~~zvélemény hálózatának működéséhez nagyjából ennyi cso-
orttagnak kell láncot alkotnia. , , , ,
P A zárt alakzat: lánc = 3 : 1 aranynak az eltolodasa ertelmez-
hető. Ha többen helyezkednek el a láncban és alacsonyabb a zárt
alakzat tagjainak létszáma, akkor a társas mezóben a hírek és
híresztelések könnyen terjednek, a közvélemény érzékeny, a
közösség gyorsan reagál a történésekre, s így véleményalkotá-
sában labilis. Ha a lánckapcsolatok száma a zárt alakzathoz
viszonyítva kevés, ez arra utal, hogy a közösség egymástól
független kiscsoportokra hullhat szét.
Értelmezhető összetevője a szociogramnak a magányosok-
nak és a csak páros kapcsolatokkal rendelkezőknek az aránya
is. A vizsgált 28 középiskolai osztályban a magányosok aránya
átlagosan 12 százalék, a páros kapcsolatúaké 8 százalék. Ennek
az adatnak a realitását jelzi, hogy a közösségi szempontból
legjobb általános iskolai osztályokban is hasonló adatokat kap-
tunk (12-6). Ahol a magányosok aránya magasabb, ott a kiscso-
portok hermetikus elzárkózás felé tendálnak, a közösség közép-
pontjában élők elzárkóznak a többiek elől. A kevesebb magányos
viszont kedvező közösségi légkörról, toleranciáról tanúskodik. A
páros kapcsolatban élők számának az eltolódása annak fokmérője,
hogy mennyiben igénylik és mennyiben fogadják el a közösség
tagjai az intimitást. Ahogyan a zárt alakzatok aránya a szervezett-
ségnek, a közvélemény-alakító képességnek a fokmérője, úgy a
páros kapcsolatok aránya az intimitásnak (a titokközösségnek, a
szerelmi kapcsolatoknak, a baráti kötődéseknek) a mércéje. A
hangsúlyozottan feladatközpontú, teljesítésre irányuló, érdek-
Vezérelt közösségekben a páros kapcsolatok száma nem éri el
az átlagot. Az ilyen társas mezó'kben gyakran egyetlen páros
kapcsolat sincs, mert a párok lazító intimitása nem kedvez a
161
szigorú feladatnak. Nemzetközi mérkőzéseken gyakran szerep-
lő - nagy tétért küzdő - futballcsapatokban sokkal kevesebb a
páros kapcsolat, mint az átlag társas mezóben.
Annak, hogy a közösség tagjai kapcsolataik szempontjából
hogyan helyezkednek el a társas mezóben, ötféle kvantifikálha-
tó, értelmezhető változata van: magányosság, párban, láncban,
csillagban, zárt alakzatban való részvétel. Ezeknek átlagértékeit
az 1. táblázat tünteti fel.
1. táblázat
Zárt alakzat
Magányosak Páros Lánchelyzet Csillag-
helyzetűek helyzet
háromszög és nagyobo
12 8 15 19 12
Az adatoknak az átlagértékektől való eltérése néhány tapasz-
talati formulával értelmezhető:
Sokan tartoznak zárt alakzatba: szervezett közösség, gazdag
szokásrendszer és csoportzsargon együttes élmények hátterén;
valószínű, hogy a kiscsoportok rivalizálnak egymással.
Kevesen tartoznak zárt alakzatba: a közvélemény nehezen
alakul ki, a közösség nehezen mozgósítható.
Sok csillag, legalább átlagos számú zárt alakzat mellett: szét-
ágazó hír- és véleményközvetítő hálózat; jól mozgósítható kö-
zösség. Kevés zárt alakzat mellett sztárképződés; a közösségi
problémák szubjektív kezelése; közösségi döntések helyett sze-
mélyes sugalmazások.
Kevés csillag: a kapcsolódás nincs biztosítva; a közösség ne-
hezen mozgósítható.
Sokan tartoznak lánchoz: gyors kommunikáció; nehezen ala-
kul ki stabil közvélemény, a közösség tagjai befolyásolhatóak.
Kevesen tartoznak lánchoz: több zárt alakzat esetén a kiscso-
portok közt nincs kapcsolat; fennáll az atomizálódás veszélye.
Egyetlen zárt alakzat esetén: elzárkózó, peremétől elszakított
középpont.
Sok magányos: kíméletlen légkör, kevés szolidaritás; a közös-
ség az adottságaihoz viszonyítva valószínűleg alacsony teljesít-
ményt nyújt.
162
!(evés magányos: jól irányított, rendszerint nyugodt légkörű
kÖ;:~~tos kapcsolat: az intimitási:akkedvező, szubje~tí~ lé~kör.
!(evés páros kapcsolat: rendszerint a feladatra, a tel1es1trneny-
re irányuló feszültség jelzése.
Kohéziós mutatók
Ha a társas mező strukturálódását elemezzük, mindenekelőtt
az alakzat kohézióját kell mérlegelnünk. Kohézión a szociomet-
riában azt a csoportdinamikai feszültséget értik, amelyet a cso-
négyszög port tagj~ ~t együ,vé tar:ozá~t, -~t k?zösségi ér~~st, ~t
alakZat szolidaritas1 tudatot elnek at. Kife_iezesre JUt ez a „m1 attitűd­
34
ben, a csoportszokások elevenségében, a csoport társas életét
átszövő és csak az adott mezóben érvényes utalásrendszerben
és főként a társas participáció gyakoriságában; jelentőségében.
A társas participáció az együttes tevékenységében való részvé-
telt jelenti, amely a közös ügyek iránti érdeklődéstől a közössé-
gért hozott áldozatig minden olyan tevékenységben megnyil-
vánul, ami a csoportnak, a társas alakzatnak a létét, valóságát
hangsúlyozza, erősíti.
A magas kohézió azt mutatja, hogy az adott társas mezóben
az együttesség élménye feltehetően a közösségi tudatban, a
szolidaritásban és a közös ügyekben való részvétel alakjában
egyaránt megnyilvánul. Az alacsony szintű kohézió arra utal,
hogy a csoportban kevés az együttes élmény, a csoport tagjai
közönyösek az együttes feladatokkal szemben, kevesebb a kö-
zös szokás; a tagok közt feltehetően soknak van mellékútja, a
társas alakzat könnyen széteshet, szétszóródhat:
A társás mezőnek ezt a nagyon fontos dinamikai vonását
többféle mutatóval fejezzük ki.
A kölcsönösségi index azt fejezi ki, hogy a társas mezóben levő
személyek hány százalékának van kölcsönös kapcsolata. Minél
nagyobb ez a mutató, annál kevesebb a társas mezóben a magá-
nyosok száma. A mutató átlagértéke 85-90. Ez azt jelenti, hogy
~gy harminc személyt magába foglaló társas mezóben legfel-
Jebb 3-4 magányos van. Ha ennél alacsonyabb a mutató, akkor
a magányosok száma nagyobb, a csoport kevésbé mozgósítha-
tó, és több esély van arra, hogy nem nyújt biztonságot tagjainak.
163
Valójában egy közösségről csak akkor mondhatjuk el, hogy
biztonságot ad a tagjainak; ha kölcsönösségi indexe 100, vagyis
ha egyetlen olyan személy sincs, akinek ne lenne kölcsönös
kapcsolata (ne tartozna valakihez, és hozzá ne tartozna valaki).
Ha egyetlen magányos van a társas mezóben, ez azt jelenti, hogy
bizonyos feltételek közt mások is magányossá válhatnak. Csak
a 100-as mutató - ez a ritkán elérhető optimum -jelzi azt, hogy
a közösségnek vannak olyan tagjai, akik szükség esetén ellen-
súlyozni igyekeznek társaiknál az elmagányosodás tendenciá-
ját. Ha a mutató 75 alatt van, a társas mezóben a kohézió
aggasztóan fellazult, sok a mellékút, az alakzat tagjai nehezen
mozgósíthatók nagy együttes teljesítményekre. 55 alatt már
nem tekintjük a társas mezóben élő személyeket közösségnek;
feltehetően csak az intézményes forma tartja őket össze, enélkül
igen rövid idő alatt szétszóródnának.
A kölcsönösségi index értelmezéséhez hasznos támpontokat
kapunk az általános iskolai osztályok vizsgálatából. Ha össze-
hasonlítjuk a 2. és 3. osztályokat a felső tagozatos osztályokkal,
és az összehasonlítás céljából alacsonynak tekintjük a 60-80
közt mozgó indexet, magasnak pedig a 80-100-ast, a következő
eloszlást kapjuk: alacsony és magas indexek aránya a 2-3. osz-
tályban 13 : 1, az 5-8. osztályban 16 : 28.
Az alacsony kölcsönösségi index tehát éretlenebb csoporto-
sulásra utal.
A síírűségi mutató a kölcsönös kapcsolatok számának és a
csoporttagok számának a hányadosa. Azt fejezi ki, hogy a társas
mezóben egy személyre hány kölcsönös kapcsolat jut: l-es érték
mellett minden tagra átlagosan egy, tehát minden személynek
két kapcsolata van. A mutató átlagértéke adoleszcens vagy
felnőtt személyekből álló társas alakzatokban 0,96. Az átlagöve-
zet 0,9-től 1,1-ig terjed. Stabil közösségekben 1 fölött van. Ha a
sűrűségi mutató 0,8 alatt van, akkor a társas alakzat valószínű­
leg laza, hálózata bizonytalan; 0,6 alatt felnőttekből álló társas
mezóben az alakzat már nem tekinthető közösségnek: a „mi"
attitűd feltehetően nem bontakozott ki, sok a magányos, aklikk-
képződés valószínű.
Kohéziós index Az amerikai szociometria kedvelt mutatója.
Azt fejezi ki, hogy a társas mezóben a szociometriailag lehetsé-
ges kölcsönös kapcsolatoknak hány százaléka realizálódott. A
lehetséges kapcsolatok száma: n (n-1), ahol az na társas mező-
164
levő személyek (csoporttagok) száma. Az index azt mutatja,
ben ennek hány százalékát teszi ki a kölcsönös kapcsolatok
~o~száma (intenzitásukra való tekintet nélkül); ez a szám a
0
~~csönösségi táblázat végső összesítési mutatójának a fele.
k~ldául a 42., 43. és 44. ábrán bemutatott sz?ciogramon n "':" ~:3;
~hát a lehetséges kölcsön,ös ka~cs~lato.~ ~~ama A kohez1os
l?.
. dex 13. Vagy a 39., 40. es 41. abran kozolt szoc10gramon n =
~- A. lehetséges kölcsönös kapcsolatok száma 136. Ebből reali-
zálódott 22, tehát a kohéziós index 16. .. , .
A kohéziós index átlagértéke 10-13. Ha 15 fole emelkedik,
, magas fokú kohézióról beszélünk. Az ilyen alakzat feltehe-
mar , l'k al
tően képes nagy együttes teljesítményre. 10 sz~a e , a~t a
közösség szétesett, a szolidaritás alacsony, az egyuttesseg dma-
mikai feszültsége kicsi, figyelemre méltó együttes teljesítmény-
re nem számíthatunk. Ez a mutató különösképpen értékes tel-
jesítményvezérlésű csoportok (munkabrigádok, versenyzőcso­
portok) vizsgálatában.
A viszonzott kapcsolatok mutatóját is a kölcsönösségi táblá-
zat alapján számoljuk ki. Azt fejezi ki, hogy a deklarált kapcso-
latoknak hány százaléka kölcsönös. Az adatokat a kölcsönös-
ségi táblázat összesítő oszlopaiból merítjük: a deklarált kapcsola-
tok összegét az első, a kölcsönös választásokét az ötödik oszlop
összesítéséből. Például a 42. és 43. ábrán közölt szociogram
esetében a deklarált kapcsolatok száma 37, ebből viszonzott 20.
Amutató54.
Ennek a mutatónak az átlagövezete 40 és 50 között van. Ennél
alacsonyabb szám a kapcsolódások bizonytalanságár,a, maga-
sabb szám a kapcsolatok fokozott stabilitására utal. Altalános
iskolában, főként alsó tagozatú osztályokban a mutató jóval
alacsonyabb, 30 körül mozog. Azt jelzi, hogy nem alakult ki a
gyerekekben az a készség, amellyel saját rokonszenvi irányulá-
sukat el tudják különíteni a tényleges kölcsönös kapcsolattól. A
gyerekeknél tehát ennek a mutatónak az alacsony szintje első­
sorban a társas percepció alacsony szintjére utal, ami oka is,
következménye is a kapcsolódások labilitásának.
Túlzottan magas mutató (65-70 fölött) nagyon ritka, de jelleg-
~etes és jól értelmezhető. A vágyteljesítő elem a társas percepci-
oban alig érvényesül: a társas alakzat tagjai kapcsolódásaik
Inegítélésében az önszabályozás magas fokán vannak. Ez a
Inagas szám a fegyelmezett, konformitásra hajló közösségeket
165
jellemzi. Az optimális övezet - 50 és 60 között - azt mutatja,
hogy a csoport tagjai kapcsolataik megítélésében elég reálisak,
s ugyanakkor vágyaik is érvényesülnek választásaikban.

Szerkezeti típusok

A kohéziós mutatóknak és az alakzatok arányításának a segít-

ségével könnyen kialakíthatunk egy általános képet a szociog-
ramról mint a társas mező hálózatáról. Ez a kép a társas mező
szerkezetét igyekszik megragadni. Mintegy száz szociogram
hálózatának elemzésével meghatároztuk az elkülöníthető szer-
kezeti változásokat. Ha ezeket fejlődési sorba rendezzük, öt
tiszta típus mutatható ki. Elkülönítésük főként az alakzatok
fejlettségének, érettségének a megítélése szempontjából fontos.
A társas mező öt szerkezeti típusa:
Halmazszerkezet. A társas tér nem strukturált. Zárt alakzat
nem alakult ki.

19.ábra
Kisegítő munkások csoportjáról készült szociogram
(ideiglenes munkahelyen, átmeneti szálláson)

@
~ ®
©
~ .t::!
f
!r
r
~
~
'ti

~ ~
~
"'
~
~
~

r 0-+
N

cp @ © "'e
<Y)
·- ~
~
~

6? @ ~
·';!l
@-+
gs:;:
@ <ll
....

~
~~
ci
('!~
,:g (;) B '®
11
166 167

J
 A. lánckapcsolatok mellett legfeljebb egy-két csillagot talá-
lunk- Sok a magányos. A kölcsönösségi index 50 körül van, a
úrűségi mutató 0,5 alatt. (Lásd a 19. ábrát.)
s Laza szerkezet. Páros és láncszerű kapcsolódásokkal jellemez-
hető struktúra. Legfeljebb egy zárt alakzat és egy-két csillag
emelkedik ki. A kölcsönösségi index 70 és 80 között van, a
sűrűségi mutató 0,7 és 0,8 között. (Lásd a 20. ábrát.)
Egyközpontú, széles peremű szerkezet. A társas mezóben egyet-
len nem nagy kiterjedésű, nagyon sűrű zárt alakzat van. A
közösség tagjainak jó része - párosan, láncban - a peremre
szorult. Sok a magányos. (Lásd a 21. ábrát.)
Tömbszerkezet. Egyetlen nagy kiterjedésű tömb fogja össze a
közösségnek mintegy a felét. Kevés a magányos, kevesen kerültek
a peremre. A kölcsönösségi index 80 fölött van, a sűrűségi mutató
1 fölött. A kapcsolatok egynegyede többszálú. (Lásd a 22. ábrát.)

22.ábra
Nehézipari munkabrigád szociogramja

I 0(
~

r _Többközpontú szerkezet. A közösség tagjainak több mint a fele

zart alakzatban helyezkedik el. Legalább két zárt alakzat van,
d~ ?Yakran három-négy is. Ezeket csillagok és láncok fűzik
hálozatba

168 169
 A kölcsönösségi index 80 fölött van; a sűrűségi mutató 1,I
fölött. (Lásd a 23. ábrát.) z. táblázat
A szerkeze ti típusok sora megfelel az életkori fejlődés tenden. 1-3. osztály% 4-8. osztály %
ciájának. Halmazszerkezetet és laza szerkezetet főként kisebb ~és laza szerkezet 17 60 8 16
gyerekek közösségeiben, tömbszerkezetet és többközpontú Egyközpontú szerkezet 7 25 9 19
struktúrát a nagyobb gyerekek és a felnőttek közösségeiben Tömbszerkezet és többközpontú
találunk. Száz elemzett általános iskolai osztály szociogramja szerkezet 4 15 31 65
közül 76 sorolható be az öt tiszta típus valamelyikébe. A többi Igen kicsi az eltérés a fiú- és lányosztályok szerkezete között.
átmeneti változat. (Ezeknek életkori és szerkezeti csoportosítás-
ban való megoszlását szemlélteti a 2. táblázat.) A felső tagozatban viszont három változatban már a szigni-
Nemek szerinti eltérés az öt szerkezeti típus gyakoriságában fikancia határán van a két nem különbsége (3. táblázat).
csak tízéves kor után mutatkozik. Az 1-4. osztályban igen kicsi
az eltérés a fiú- és lányosztályok szerkezete között. 3. táblázat
23.ábra 5-8. osztályosok
Középiskolai szakkör szociogramja fiúk lányok
Laza szerkezetű 1 7
Egyközpontú, széles peremű 6 1
Többközpontú 3 8

Ezek az adatok a koedukációs oktatást megelőző állapotot

tükrözik. A koedukáció sok átalakulást hozott ugyan, de a
szerkezeti típusok fejlődési sora nem változott. A két nem
kezdetben (2-4. osztály) párokat, láncokat alkotva különül el.
Az ötödik osztálytól kezdve a szociogram gyakran azt mutat-
ja, hogy két közösség él egymás mellett egy tanteremben.
Egy-két szál fűzi össze őket. A fiúk csoportja inkább egyköz-
pontú. A két nem a koedukációs helyzetben is őrzi preferált
struktúráit.
Nem független a társas szerkezeti típus a közösség színvona-
lától sem. Ezt egy régi vizsgálatunk eredményei is tanúsítják.
A felszabadulás előtti magyar iskolarendszer egyik jellegze-
tessége a 10 éves kori trifurkáció volt. A tanköteles kor első négy
évében minden gyerek elemi iskolába járt. A negyedik osztály
elvégzése után (általában a betöltött 10. évben) a gyerekek egy
része a nyolcosztályos gimnázium első osztályában, másik ré-
sze a négyosztályos polgári iskola első osztályában folytatta
tanulmányait. Legtöbbjük azonban a népiskolában maradt, el-
végezte annak az ötödik és hatodik, esetleg a hetedik osztályát,
szerencsés esetben a nyolcadikat is.
170
171
dc A tíz-tizennégy éves gyerekeknek ez a háromféle isko1 ··
ro alapvetően különbözött egymástól. A gimnázium értelmis ~J~
al p~yákra készített el~ viszo;iylag magas követelményekkel; :1~
VI s~so~ban az ura~odo osztályok - az arisztokrácia, a nagypol-
rr garsa?, a dzs~nt~:- gyermekeinek és a honorácior réteg gyer-
SE mekemek az ISkola1a volt. A polgári iskola a kis közalkalrn _
je zott réteg, az ipar és a kereskedelem kisembereit volt hivat a
1) fe~ev;~i: értel~es altiszteket, jól számoló elárusítók:~
d sz~1:1l~z~ka!, rak~arosokat_ stb. Innen a közvetlen út az értel-
m1seg1 palyak ~ele e_l volt zarva. Polgári iskolát végzett gyerek
j~ egy-egy szakkozép1skola kerülő útján juthatott erősen elhatá-
rolt t~r~leten magasabb képesítéshez. A népiskola még ezt a
"j ~ehet~~eget sem adta meg. A nagy tömegek alacsony szintű
E 1skola1a volt, minden irányban lezárt, semmiféle magasabb
iskolába nem vezetett.
l szerkezet
A három iskolatípus a műveltségi monopólium törvényekkel
megerősített szervezeti biztosítéka, a tízéves kori trifurkáció a
társadalmi tagolódás vetülete volt. A gyerekek 75 százaléka a
zsákutcába vezető népiskola ötödik osztályába, 18 százaléka az
e~ősen korlátozott továbbhaladást engedélyező polgáriba ke-
r~lt~ s csak 7 s~ázalé_k jutott el a minden irányban nyitott gim-
nazm~ba. A haro~ i~kola~pusnak különféle szinteken képzett
neveim ~oltak: a tíz-tizennegy éveseket a gimnáziumban egye-
t~~~t _vegze~t, _a pol?á~iban főiskolán képzett, a népiskolában
kozep1skola1 b1zony1tvannyal rendelkező pedagógus tanította.
A tananyag, a tankönyvek, a követelményrendszer éppen ilyen
színvonalkülönbséget takart.
A felszabadulás után a kormányzat egyik első tanügyi intéz-
k~dése megszüntette a trifurkációt, és megteremtette az iskola-
~ote~es k~r (6-:14 év) egységes iskolafajtáját, a nyolcosztályos
általanos iskolat. A rendelet megjelenése után azonban a három
típus valójában még évekig létezett.
Az 1945-1948-as években az általános iskola létéért folyó
1;ehéz pe~agógiai és politikai harc közepette a jogilag egységes
altalános iskola három különböző színvonalon működött asze-
n;it, hogy a régi iskolarendszernek milyen épületét, felszerelé-
~;t, tanári karát kapta örökül. Az egykori gimnáziumi épületek
Jül felszerelt, laboratóriumi gyakorlatokra berendezett, egyete-
met végzett tanárok által irányított osztályai lényegesen maga-
sabb tanulmányi szinttel végezték az új általános iskolát, mint
172
régi népiskola zsúfolt, szegényesen felszerelt, középiskolai
a, zettségű pedagógusok által irányított osztályai.
ve~zt a színvonalkülönbséget mértük fel 1945-1947-ben negy-
en általános iskolai osztályban. A művelődési monopólium
~iZtosító rendszere ezeknek az osztályoknak a közösségi életé-
ben, társas szerkezetében is megmutatkozott. Ezt szemlélteti
néhánY adattal a 4. táblázat.
4. táblázat
Népiskolából Polgári iskolából Gimnáziumból
alakult általános iskolai osztályok
Hahnaz-, laza, egyköz-
pontú szerkezet 10 6 4
Tömb-, többközpontú
5 4 11
A társadalmi helyzettel és a szellemi követelményekkel
összefüggő színvonalkülönbségek kifejezésre jutottak a szerke-
zeti típusban. A népiskolából alakult általános iskolai osztályok
tanulóit kevesebb szál fűzte az iskolához, perspektívájuk nagy-
részt független volt az iskolától; tevékenységük, érdeklődésük
kívül esett az iskolán - ezért osztályközösségeik szükségszerűen
lazábbak maradtak. Társas tevékenységük- szerepképzés, együt-
tes döntés, szolidaritásos tömörülés - az iskolán kívül zajlott a
téren, az utcán, a bérház udvarán. A gimnáziumból alakult általá-
nos iskolai osztályok tanulóit viszont a családi elvárások, a pálya-
választási tervek, az egyéni ambíciók hozzákötötték az iskolához.
Még a tanórán túl is az iskola maradt az életterük (különórák,
sportkör, önképzőkör stb.). Így osztályaik is szerkezetükben
tagoltabbak, társas szempontból fejlettebbek lehettek.
Tapasztalatainkat egybevetve úgy látjuk, hogy a jól teljesítő,
tartalmas közösségi életet élő koedukációs iskolai közösségek
optimális változata a többközpontú szerkezet, sokkötődésű
kapcsoló gyerekekkel s olyan viszonylag szűk (20-25 százalé-
kos) peremmel, amelyet az életkörülmények (lakóhely, közle-
kedés) vagy a speciális érdeklődési irányok hoznak létre. Nem
~ ~Yengék szorulnak a peremre, hanem azok, akiknek lakóhe-
f~~ családi körülményeik, sajátos érdeklődésük miatt más
0
zosségben vannak a barátaik, kötődéseik.
173
5. táblázat „ · ányban, hanem minden irányban kedvező a készségek
~:~ntakoztatására. A gyereke~ érdeklőd~k, sok~ldal~ak.
Magá- Párhely- Láncalak- Csillag- Zárt alak- A. kötődési formák megoszlasa az egykozpontú, sz~les pere-
nyosok zetben zatban ban zatban
„ típusnak felel meg (százalékban: magányos 22, paros hely-
Középiskolások. .. 12 8
százalékban
15 19 46
:~ben levő 14, láncban 42, zárt alakzatban 22~: Ez~ j~lz~ ~CM-
tató is: 11-33-56. Két zárt alakzat van, egy fmkbol állo esegy
:yokból álló háromszög. A lányok háromsz~?e telj~s~n ~!­
Általános iskolások
Halmazszerkezet 48 14 35 4 0
szigetelt, a peremre szorult. Ez a fi~háromszog a kozos~eg
Laza szerkezet 29 10 32 9 19
központja, vélemé:1yf?rmáló b_efoly~a cs~em az osztaly
Egyközpontúszerkezet 26 11 16 18 27
felére kiterjed; a tobb1eknek nincs kozpont_)a, nem vesznek
Tömbszerkezet 12 5 16 16 51
, t a közvélemény alakításában, a peremre szorultak.
resz , k Fel-
.. „
Többközpontúszerkezet 13 5 15 13 53
tűnő, hogy egyetlen csillag sincs. Hi~yzi~- ~- tar_~a~ ': oto-
anyag", nincsenek olyan gyerekek, akik a kulonbozo erdek-
lődésű, motivációjú párokat vagy csoportokat egybekapcsol-
A szociometriai értelmezésben mindenekelőtt a központi nák. A láncot alkotók nagy száma (43 százalék!) arra mutat,
alakzatokat, a perem kiterjedését, a kapcsoló személyeket és a
hogy a közösségi kommunikációs csa!ornák __ ~~a~ultak, ~~
társas mező hálózatát elemezzük. Egy központ kialakult vezető ehhez viszonyítva kevés a zárt csoport.Igya kozossegen beluh
magra, több központ a vetélkedés lehetőségére utal. A széles érintkezés inkább pletykaszínezetű. Ez a társas szerkezet ~eg­
perem elzárkózó, arisztokratikus vezetést, a keskeny perem felel az életkornak, de a gyerekek élénk érdeklődésével runcs
aktív közösségi életet jelez. Minél nagyobb a perem kiterjedése összhangban. Kicsi a kohéziója, ezért a peremen levők könnyen
a társas mezóben, annál kevésbé érvényesülnek a csoportnor- csábulnak mellékútra.
mák. A „kapcsolók" a közösségnek a zárt alakzathoz tapadó, a A 17. ábrán bemutatott szociogram is általános iskolai ötödik
láncok elágazását biztosító tagjai, ők adják a társas mező „kötő­ osztályról készült. Ez a főváros egyik ip~ körz,eté~en !evő
szövetét", ők a kommunikációs hálózat igazi, összetartó lánc- iskola egy átlagos előmenetelű osztálya. Az 1gazgato veleme~ye
szemei. Számukból és elhelyezkedésükből a hírek terjedésének szerint fegyelmezett közösség. A kötődési formá~ eloszlasa
és a közvéleménynek a csatornáira következtetünk. A szerkeze- (százalékban): magányos 19, pár 0, láncban él 12, csillagban_l2~
ti típus a közösség színvonalát, fejlettségét fejezi ki. zárt alakzatban 56. A CM-mutató: 19-25-56. A nemek szerinti
Mindezekhez a következtetésekhez néhány statisztikai tám- dichotómia teljes: a két nem között egyetlen kölcsönös kapcso-
pont, számszerű mutató nyújt segítséget. „ lat sincs. A fiúk és a lányok hálózata úgy különül el egymástól,
Legfontosabb közülük a közösség tagjainak a társas mez~­ mint két különböző társas mező. (Lásd a 17. ábrát.)
ben való elhelyezkedése, kötődési formáik átlagos megoszla- A fiúk kapcsolata zárt tömbbé sűrűsödik, amelyhez alig lehet
sa, és ennek eltolódása az egyes szerkezeti típusokban. (Lásd kapcsolódni. Aki nem részese a tömbnek, az magányosságra
az 5. táblázatot.) van ítélve. A fiúk 66 százaléka e sűrű zárt egységbe tartozik.
Ennek a 12 tagú csoportnak a sűrűségi indexe 1,9. A magányo-
sok arányszáma viszont 22. Nagyon sűrű központ és nagY,on 11
Példák a szerkezeti típus értelmezéséhez sok magányos a peremen -a kötődési formáknak ez az eloszlasa ·I
a diszkriminációnak, a kíméletlen eltaszításnak a légkörét jel- 11
A 24. ábrán bemutatott szociogram tagozatos általános iskolai lemzi. A vezető tömbnek nincsenek kinyúló szálai, amelyekre i
ötödik osztályról készült. Az osztály tanulmányi eredménye valaki rákapcsolódhat.
nagyon jó. A pedagógiai légkör nemcsak a tagozatnak megfele- 1,
11
174 175

1
 24.ábra
dc Általános iskolai 5. osztály szociogramja
ro
al;
V(
m
SÉ
je
1)
d

<{
Jt
A lányok oldala az egyközpontú típusnak felel meg. Keve-
sebb gyerek tartozik zárt alakzatba (38 százalék), de kevesebb a
magányos is (12 százalék). Láncokból és csillagokból szövődött
nagy kiterjedésű hálózat (46 százalék) kapcsolódik a központi ....
maghoz, s ez élénk hírközlést, pletykaforgalmat biztosít.
Sem a fiúk, sem pedig a lányok oldalán nem találunk páros
kapcsolatot. Az intim kötődés nem jellemzi az osztályt. A fiúk
erélyesebb, könnyen elzárkózó csoportosulási módja és a lá-
nyok híresztelési hálózata barátságtalan, az érzékeny gyerekek
számára kínos légkört teremt. Ez a szociogram a pedagógusnak
azt sugallja, hogy segítse elő baráti párok alakulását, így szelí-
dítse meg a fiúk tömbjét, és tegye tartalmasabbá az életet a '@
lányok híresztelési hálózatában. 11
A 25. ábrán közölt szociogram általános iskolai 6. osztályról
készült. Halmazszerkezet. Sem zárt alakzat, sem csillag nincs.

e
11',,
A kötődési formák (százalékban): magányos 35, párban él 26,
láncban 39. Az átlagértékekhez viszonyítva a magányos keve- 1

sebb, több a pár.

176 177
IU I'

1
dol
roz
ala
e A. légkör az intim kötődésnek kedvez. Közösségi élet azonban
nern alakul ki. Az iskola közelében négy olyan tér van, amelyen
ve: a környékbeli gyerekek élénk társas életet élnek. E terek sarkai-
mi
sé1
® bafl, padsorain, rondóin viszonylag tartós csoportosulások fi-
gyelhetők meg. A négy téren 15-20 jelentősebb társulást észlel-
1 1

jel tek. Érdeklődésük: sport, mozi, helyi események. Az osztályból

sok tanuló jár ide, úgy látszik, a társas szempontból aktívabbak
lyi
dt ® ilyen csoportokhoz kapcsolódnak. A gyerekek az osztályban
nem alkotnak közösséget. A kölcsönösségi vázlat tanúsága sze-
já rint az osztálynak nincs közösségi hatása. A halmazszerkezet
VI
A
G arra figyelmeztet, hogy az intézményes keretből mellékutak
vezetnek ki, a társas élet nem az osztályközösségben folyik,
e1 hanem az utcán.
k A 16. ábra szociogramja gimnáziumi, tagozatos második osz-
g tályt mutat be. Sok a jó képességű, tehetséges gyerek. A kötődési
k formák megoszlása (százalékban): magányos 24, párban 14,
a @F====@---®
..... láncban 14, csillagban 12, zárt alakzatban 36. Mind a magányo-
s sok, mind a páros helyzetben levők száma kétszerese a közép-
( iskolai értéknek. Mindkettő gyengíti a közösséget: az egyik a
kívülálló közönyével, az elutasítottak sértettségével, a másik a

<:::
® páros kapcsolatokkal együtt járó szubjektív elfogultsággal.
(Lásd a 16. ábrát.)
·g- A közösség szerkezete egyközpontú, széles peremű. A CM-
E
~ mutató ennek megfelelően a perem irányába tolódott el: 24-30-
"t:i 45. Sűrűsége 0,7 - messze elmarad az életkornak és a szinvonal-
0
N
nak megfelelő átlagtól (1). Nemcsak a magányosok és a párok
"'<:!
.....
szorultak ki a peremre, hanem egy zárt alakzat is: a 25-35-38
i;::,_
1 1

~
<:::
"' @ háromszög. Ez nem második központ, hanem teljes elszigetelt-
sége révén peremalakzat. Az osztály közösségi életének para-
~
.s;,
..... doxonja, hogy a jelentőségsorrend nem fedi a központok alaku-
~
'Cl lását. A jelentősek között (9., 23., 42. számú gyerek) nincs köz-
N
.....
"' vetlen kapcsolat, a 42. csaknem a peremre szorult. A közösség .,
........
'<:!
prognózisa mégis kedvező, mert hatékony „kapcsolók" vannak
i::
<:!
.s;,
@ (az 1., 12., 33. számú gyerekek), és ezek a jelentősek befolyását
;::.-.,
~
~ok irányban közvetítik. Sok esély van arra, hogy a kapcsolók a
.....
N Jelentős 42-est jobban bevonják a közösségi életbe, a peremen
"'
Cl
ro.....;
~evő zárt alakzatot összekössék a társas mező más tagjaival, és
1
]JJ:l gy egy második központ alakuljon ki.
'ro :2; . _ A 26. ábra szociogramja a Nemzeti Bajnokság I. osztályában
"N .....
.....
~~ )atszó futballcsapatot (n = 19) szemléltet. Háromszor annyi a
178 179
dol
magányos, mint az átlagos felnőtt közösségekben (36 százalék).
roz
ala
Két zárt alakzat vetélkedik egymástól és a közösségtől elszige-
ve:;
telve.
mi
Nincs hálózat, amely a véleményeket továbbíthatná. Közvéle-
séf
mény nem alakult ki. A rivalizálás - a közösség részvétele nélkül
jel•
- klikkharccá sorvad. Ez is szerepet játszott abban, hogy a vizs-
lyi gálat évében a csapat a megszokott színvonala alatt teljesített.
dt;
jál A csoportlégkör mutatója
VE
A A szociometriai választások közösségi jelentősége nem egyfor-
ef ma. Annak, hogy ki kit választ barátjának, ki kivel osztja meg
ki titkait vagy kivel szeretne egy fülkében lenni egy utazáskor,
g; távolról sincs olyan társadalmi következménye - társas impli-
k kációja-, mint annak a választásnak, hogy ki legyen az előadás
a rendezője, a bíró, ki képviselje a csoportot a hatóság előtt.
s A rokonszenvi választások megengedik, sőt megkívánják a
e szubjektív állásfoglalást. A közösség egyensúlyához hozzátar-
tozik, hogy tagjai szubjektív vezérléssel (s ez nem jelenti a tárgyi
" feltételek figyelmen kívül hagyását) tudják és merjék megvá-
' lasztani intim kapcsolataikat: játszótársukat és padszomszédju-
kat, barátjukat és szerelmüket.
A funkcióra vonatkozó választások viszont a közhangulat-
hoz igazodó, objektívebb beállítottságot kívánnak. Kibillentené
a közösséget egyensúlyából és sértené az érdekeit, ha a vezető­
nek, a bírónak, a csoport képviselőjének a megválasztásában a
tagokat nem a rátermettség és a társas hatékonyság mérlegelése
vezérelné, hanem elsődlegesen szubjektív, rokonszenvi motí-
vumok alapján döntenének.
Egy közösség szociometriai választásai akkor adekvátak, ha
a személyes viszonylatokban elsősorban a szubjektív motívu-
mok irányítják a választásokat, de a funkciók betöltését illetően
a kialakult közvéleményhez, tehát a közösségi normákhoz iga-
zodnak. Az ítéletek szóródása megmutatja, hogy a kétféle vá-
lasztásban (a személyesben és a funkcióra vonatkozóban) mi-
lyen fokban érvényesültek a szubjektív motívumok, és milyen
fokban befolyásolták a döntést a csoportnormák.
A harmonikus közösség egyik szociometriai jellemzője az,
hogy tagjai személyes ügyekben főként szubjektíven, funkciók-
180
atkozóan viszont inkább a csoportnormákhoz igazodva
r~ vontanak. Ez oly módon jut kifejezésre, hogy a rokonszenvi
v~asz tásokban nagy a szóródás, a funkciókat érintő választá-
val~Z viszont kicsi. A csoportlégkör mutatójából azt olvashat-
~o~ 1~ogy mennyiben szubjektívek a személyes és mennyiben
~- ~tlvek a funkcióra vonatkozó választások.
~csoportlégkör mutatója viszonyszám: bal oldalára a rokon-
szenVl.' 1·obb oldalára a funkcióra vonatkozó választások átlagos
zóródása kerül.
s Az általános iskolai szavazólap alapján a mutató bal oldala:
a 2. (barátság), 6. (ideál), 21. (kit szeretsz?) és 27. (titok) kér~~sek
óródási számának az összege osztva néggyel. A mutato JObb
~dala: a 3. és 4. (vezetők), a 17. (rendező), a 18. és 19. (bírók)
kérdések szóródási számának összege osztva öttel.
Egy adoleszcens átmeneti otthon szavazólapján Förster Vera
a barát-titok-segítség kérdések szóródási átlagát viszonyította
a vezető-bíró-küldöttség kérdések szóródási átlagához.
Az óvodai szociogramban az átlagos szóródás ilyen kérdé-
sekből számítható ki. Rokonszenvi oldal: „Kivel szeretsz játsza-
ni?", „Ha majd iskolába jársz, ki mellett szeretnél ülni?" „Ki
mellett szeretnél ülni az ebédnél?" - Funkcióoldal: napos, vi-
gyázó.
Egy futballcsapat szociogramján a 2. (kabintárs), 5. („Kivel
töltene egy szabadnapot?") és 8. („Ha abbahagyná a futballt,
kivel barátkozna továbbra is?") kérdés alapján számítottuk a
rokonszenvi átlagot, a 4. (fegyelmi döntóbírók), 7. (edző helyt
tese) és 10. (a játékosok képviselete) kérdések alapján pedig
közösségi választások átlagszóródását.
A középiskolai szociogramban az 1. (barát), 3. (kire számít-
1 1
hatsz), 12. (kapcsolat érettségi után), 19. (kit szeretsz), 26. (titok)
kérdésekből számoltuk a személyes oldal átlagát, a 2. (osztály-
főnök helyettese), 5. (rendezvény szervezése), 14. (vezetés), 18.
(bíró), 29. (ügyintézés) kérdésekből pedig a funkcióvonatkozás
átlagszóródásá t.
A mutató értelmezésekor a két oldal viszonyát a következő
támpontok alapján mérlegeljük:
A személyes oldal O-tól 1,9-ig, a funkcióoldal O-tól 2,5-ig
alacsony érték, a szavazatok erősen szóródnak, a választás
szubjektív. A személyes oldal 2,6 fölött, a funkcióoldal 4 fölött
Inagas érték, a szavazatok kevéssé szóródnak, a csoportnak van
181 11
do .. .. , oi szerepek Az alakzat éretlen a szerep-
u)hattak kikozosse 0 - chisztik
ro~ közvélem~nye, é~ :z vezérli ~, választáso~t. Ha, a személyi 5
etil aial< - , társas lé köre - klímája - anar us. \1
ala oldalon 2 es 2,5 kozott, a funkc10oldalon pedig 2,6 es 3,9 között zerú tagolodasra,, ,d , g rfonnán magas vagy legalábbis közepes,
ve: van a szám, a szóródás közepes, a választások nem elég szub- s 3 A két oldal szbobro as.~ egY.tbeesik Két változatát találtuk: 2-2,5
· ék 01mna aazoveze · , b A
mi jektívek, és nem is igen veszik figyelembe a közvéleményt. akét ért Ut>:r a bal oldal legalább 2,6, a jobb oldal legalab 4 .
séi .. z,6-3,9 vag_Y , , kb
vi valasztaso an
kevesebb a szubjektív elem: az
. k.. 'l ,
jel· rokonszen. . z intim társas kapcsolatokban is a ozve e~e~~­
lyi A csoportlégkör négy típusa aiakZat tagJaI a , , int a közösségi szerepek ki1elole-
dt. . odnak, eppen ugy, m , ül" A k '
heZ igaz k. t „ désekben is ítéleti sablon érvenyes ; tago , ugy
A három-három értékövezet kilenc változatát tapasztalataink. sében. A o o . kikn k álasztás elő van rrva. A tarsas
11, dnek mmt a e a v l'" ,
jál alapján négy jellegzetes mutatótípusba sorolhatjuk, s a vizsgált visell'e ' . . ll mzi-a vélt vagy tényleges e orras-
ve , ört a konformizmus Je e
társas alakzat közösségi életét, szociális érettségét ennek segít- Iegk_ od, érzelem a társas kapcsolatokban. , , , ,
A ségével is elemezhetjük, értelmezhetjük. hoz igaz .. .? , . fu k . 'kat ,rintő választások kevesbe szorodnak,
eg l. A személyes oldal szóródása viszonylag kisebb, mint afunkcióol- 4. A kozossegz . n , cw t, ek A mutató bal oldala 2 a l att van,
1
ki dalé: a mutató bal oldala legalább közepes (2-2,5), jobb oldala mint a rokonszen~z ~a ~~~o2.6. Vagy a bal oldala 2-2,5, a jC:~b
g~ alacsony érték (2 alatt), vagy bal oldala magas (2,6 fölött), jobb jobb oldala :pedig Aeg, ' kzat taoiai a közösségi funkc10k
ké 'd 1 legalább 4 tarsas a1a o1 • -1· k .. 1
oldala legfeljebb közepes (3,9). Ez arra mutat, hogy a társas alak- o1 ~a . l~ult mércéhez igazodnak. Van szoc1a is oz-
ar zatban a személyes kapcsolódásokat a közvélemény szabályozza. betoltésekor kia 'l k latok viszont csaknem függetle-
ény a szeme yes apcso , , . , k
S2
e~
A közösségi szerepeknek, a funkcióra való alkalmasságnak a te- vélem '
ek csoportnormato.
, 'l A k .. ··sséo1 valasztasok objektíve , az
ozo o- l' k .. 1
kintetében azonban nem alakult ki közvélemény. Az alakzat tagjai n a . k ub. ktí' k Az adekvát választásoknak ez a eg ore
w egyénie sz 1e ve .
akkor igazodnak a közös állásponthoz, amikor szubjektívek lehet-
Vt
nének, amikor rábízhatnák magukat érzelmeikre (hiszen barátot, kedvez a társkapcsolat~knkaI:· funkcióválasztások szubjektív
a A személyes választaso es a , .. , , ,
vagy objektív je~legén alapulbó cs~p~rt(~~~~o:-:~~~~:;;~ típu-
játszótársat választanak), s akkor választanak szubjektíven, egyé-
rr nien, az indítékoktól vezérelve, amikor közös álláspontot kellene
k sa az életkorral is mutat egy eeses ·
kialakítaniuk (mivel közösségi szerepre való alkalmasságot hatá-
lE
roznak meg). A választás inadekvát, a társas alakzat döntési ten-
h
denciája paradox. Ez a paradox választás az olyan éretlen csopor- 6. táblázat . , ,
d
b
tokat jellemzi, amelyekben a közösségi szerepeknek nem tulajdo- A csoportlégkör mutatójának életkori va1tozasa
nítanak jelentőséget, az egyéni kapcsolatokban pedig mindenki
g Konfor- Adekvát Egy~égek
igyekszik a vezető álláspontjához igazodni. A személyes kérdé- „Rokon- Szubjektív mista választás szarna
t• szenvi" választás
s sekben nem azért kisebb a szóródás, mert közvélemény alakult konfor- választás
l: ki, hanem azért, mert a vezető (az óvónő, a tanítónő) feltételezett mizmus
6
l: véleményéhez szeretnék tartani magukat. Ezt a magyarázatot Óvodai nagycsoport 6
valószínűsíti e típus gyakorisága kisiskolásoknál. Általános iskolások
r 7 9 36
2. Mindkét oldal szóródása kicsi. Legfeljebb 1,9 a személyes olda- 5 11,
1:: 1-3. osztály 15
16 11 30
lon, és legfeljebb 2,5 a funkcióoldalon. Közvélemény nem alakult 4-S. osztály 3
f 4 22 27
ki; a társas alakzat tagjait rokonszenvi választásaikban és a közös- 6-7. osztály 1
5 7 13
séget érintő kérdésekben éppen olyan kevéssé irányítja a csoport- 8. osztály 1
norma, mint a vezetővel való azonosulás útján átvett közös véle- 7 20 28 11
Középiskolások 140
39 69
mény. Az ítéletek szubjektívek, érzelmektől vezéreltek. A nagy 25 7
szóródás aztjelzi,hogyazítéleteknincsenek egybehangolva, ezért
183
182
dc
ro Az óvodások közösségeit az jellemzi, hogy a gyerekek a
al; rokonszenvi ítéleteikben konformisták, a rokonszenvi választá-
saikban azonban nem. Később, a kisiskoláskorban a konformiz-
VE
m
sé
mus a tényleges kapcsolatokra is kiterjed. Ezt úgy magyarázhat-
juk, hogy a személyes választások ebben a korban sokkal tartal-
Je. masabbak, mint a funkcióra vonatkozóak. Annak a kérdésnek
ly hogy ki legyen a napos, ki helyettesítse a tanító nénit, ki
di rendezze a kirándulást, még alig van jelentése; akárki betölt-
heti ezeket a funkciókat- hiszen a betöltésük és az eljátszásuk
já még alig különül el; a gyerek ezekbe a helyzetekbe - a napos
V• kivételével, amiről személyes élménye van - jobbára csak a
A játéktudat szintjén képes magát beleélni. A válasz tehát szub-
jektív. De ahhoz a kérdéshez, hogy kit szeretsz, ki a barátod,
már sokféle útmutatás, figyelmeztetés tapad. A kicsik úgy
tudják, hogy barátkozni csak „jó gyerekkel" szabad; „rossz
gyerekeket" nem szabad szeretni stb. Azt pedig, hogy ki a
a „jó" és ki a „rossz", az óvodában, illetve az iskolában név
s szerint megtanulja. A kicsik a társkapcsolati választásaikban
e nem spontánok. A felnőtthöz igazodnak, vele azonosítják
v magukat. Ha a társas alakzatokat kizárólag a rokonszenvi
\1
ítéletek alapján vizsgáljuk (amint ezt a Moreno-féle szocio-
a metriai technika teszi), akkor a kicsik csoportosulásai közelí-
r tik meg leginkább a Freud által leírt modellt: normájuk, véle-
1 ményük nem az egybehangolódás csoportdinamikai folya-
l matának a terméke, hanem abból a sajátos helyzetből fakad,
l hogy valamennyien ugyanazzal a személlyel, a vezetővel, a
felnőttel azonosították magukat, és annak a véleményéhez
igazodnak. Ez a konformizmus döntő eleme a csoportosulások-
nak, de tapasztalásuk korlátai révén inkább a személyes viszo-
nyulásra terjed ki, mintsem a közösségi funkcióra. Ezért nevez-
zük ezt a rokonszenvi kapcsolatokban érvényesülő konformiz-
musnak.
10-11 éves korban már ritkán találkozunk rokonszenvi ítéle-
tekre korlátozott konformizmussal. Az osztályok többségét a
teljes konformizmus jellemzi. Minden választás egyformán tük-
rözi a közvéleményt, akár barátot választanak, akár vezetőt. A
motiváció elemzése pedig arról tanúskodik, hogy a választások-
ban érvényesülő közvélemény főképpen kiemelkedő személyi
tulajdonságoknak (erő, szépség, ügyesség, jó hang stb.) tulajdo-
nít meghatározó értéket.
184
A 12. életévtől kezdve a csoportlégkör mutatója az osztályok
gy részében az adekvát választásnak felel meg. Közösségi
~~rdésekben objektív beállítódás (kis szóródás, magas mutató).
;e hogy ez nem a konformizmus véleményegysége, azt az
alószínűsíti, hogy személyes kérdésekben szubjektív beállító-
~ás érvényesül (nagy szóródás, alacsony mutatóérték). Különö-
sen gyakori ez a típus az általános iskolai 6-7. osztályokban (27
osztály közül 22-ben), s tanúsítja ezeknek az aktív úttörőkorban
levő gyerekeknek a magas fokú közösségi beállítódását. A 8.
osztályban ez a tendencia kissé csökken. Csupán az osztályok
felében jelzi a konformizmustól és a szubjektivitástól mentes
adekvát választást. A serdülés önismereti feszültségében és
konfliktusában a gyerekközösségek nemegyszer visszacsúsz-
nak a konformizmus sablonjába. Ez azonban átmeneti. A közép-
iskola 1. osztályától kezdve a csoportlégkör mutatója a legtöbb
osztályban ismét adekvát választásról, harmonikus közösségről
tájékoztat. (A személyes oldal hangsúlyának és a funkcióoldal
hangsúlyának az életkori különbsége az általános iskolai 1-3.
osztályversus 6-8. osztály szignifikáns-x2 próbával, 2. szabad-
ságfokon, p < 0,05 szinten.)
Ennek a fejlődésnek egyik korai fordulatát Biró Anna mutatta
ki óvodai szociogramokon. Összeállította a negatív ítéletek mu-
tatóját: bal oldalon a negatív személyes kérdések (kivel nem
szeretnél játszani stb.), jobb oldalon a funkcióra vonatkozó ne-
gatív kérdések (ki lenne a legrosszabb napos stb.) szóródási
átlaga. A csoportlégkör mutatója mindkét vizsgált óvodában
szubjektív hangsúlyú volt, a rokonszenvi konformizmus típu-
sába tartozott (3,7 : 2,9 és 5,2 : 3,3). A negatív mutató viszont
mindkét esetben inkább funkcióhangsúlyúnak bizonyult (4,2:
9,2 és 4,1 : 4,4), s magas értékeivel a konformista típusba sorol-
ható.
A közösségi funkciók tekintetében előbb alakul ki konformis-
ta közvélemény a negatív ítéletekben, mint a pozitívakban. A
gyerekeknek előbb van összehangolt véleményük arról, hogy ki
alkalmatlan naposnak, vezetőnek stb., mint arról, hogy ki lenne
megfelelő ezekre a funkciókra.
A pozitív rokonszenvi választás egybehangolódása azon ala-
pul, hogy az óvodások és a kisiskolások azonosítják magukat a
felnőttel, akihez biztonságvágyuk, szeretetigényük indulatilag
köti őket. A közösségi funkciót érintő negatív választásoknak
185
dc
ro viszont gazdag tapasztalati háttere lehet. Piaget az erkölcsi
ah ítéletek vizsgálatában kimutatta, hogy a kicsik legalább 7 éves
ve korukig következményetikát követnek: az elkövetett hibákat -
m
sé
beleértve az ügyetlenségeket is - a vélt anyagi kár alapján
minősítik. Valószínű, hogy ebben nagy szerepük van a felnőt­
jel teknek, akik egy kis ügyetlenségért úgy dorgálják meg a gyere-
ly ket, mintha erkölcsi szabály ellen vétett volna. Társaik kisebb-
dl nagyobb ügyetlenségei alapján mondják ki a gyerekek azt, hogy
valaki alkalmatlan lenne naposnak, vezetőnek stb. Az ügyetlen-
já séggel kiváltott megbotránkozás együttes élményéből marad-
VI
nak vissza azok a közös támpontok, amelyeknek alapján a
A
negatív közvélemény előbb alakul ki, mint a pozitív. Az itt
e1 megragadott egybehangzás azonban még nem norma, hanem
k de ez nem több, mint hírterjesztési hálózat. Annyi bizonyos,
együttes véleményekből visszamaradt támpontrendszer, a ki-
g
alakuló norma korai tapasztalati anyaga.
k
A csoportlégkör mutatója azért jellemző a vizsgált társas
a
alakzatra, mert valójában a választási szabadság és a közösségi
s:
alkalmazkodás dialektikájának az áttételes paramétere.
e 1
Optimuma harmonikus légkörű, kiegyensúlyozott közössé-
"'v get jelez, amelyben a rokonszenvi választások szubjektivitása és
a a funkcióválasztások igazodása összeegyeztethető. Az ilyen kö-
Il
zösségek légköre lehetővé teszi, hogy ki-ki érzelmi indítékkal
l< válasszon barátot, bizalmas társat, de ugyanakkor a közösséget
11 érintő kérdésekben objektíven tudjon dönteni.
l Ez az optimum az általános iskolásoknál 2-2,3 : 3,2-3,8, a
e középiskolásoknál 2-2,4 : 4,5-4,9.
t Három, a Nemzeti Bajnokság I. osztályában jó helyezést elért
labdarúgócsapatról Münich Iván készített szociogramot, 1967-
~
t ben. A csoportlégkör mutatója e három csoportban így alakult:
Újpesti Dózsa 2,1: 4,4 - FTC 2,0: 4,4 - MTK 2,3: 4,9. Mint
minden együttesben, amely a teljesítmények feszültségében él,
nyilván ezekben a nagy csapatokban is kimutathatók lennének
olyan csoportdinamikai konfliktusok, mint a bűnbakképzés, a
rivalizálás, a mellékút keresése. De ezeknek a csapatoknak a
légköre az átmeneti konfliktusok ellenére is harmonikus, és
elősegíti azt a teljesítménytöbbletet, amelyet kiegyensúlyozott
közösségben az együttes élmény biztosít. Ezeknek a csapatok-
nak és néhány más felnőtt közösségnek a szociogramja amellett
szól, hogy a felnőtt közösségek értelmezésében is irányadónak
tekinthetjük a középiskolások mutatójának az övezeteit.
186
Ila a mutató mindkét oldala alacsony, akkor a közösséget az
·e11emzi, hogy a funkcióválasztásban is ugyanaz a szubjektív
1 ndencia érvényesül, mint a rokonszenvi választásban. Egy
~:véssé ismert vidéki futballcsapat szociogramján a csoportlég-
kör mutatója 1,7: 1,9. Mindkét érték az alacsony övezetbe tar-
tozik. (Felnőtteknél az övezethatárok bal oldalon 1,64-2,56,
·obb oldalon 3,15-6,37.) A funkcióoldalon ilyen alacsony érték
~l,9) feltűnően ritka. Ebben a futballcsapatban a közösségi sze-
repeknek a közvélemény nem tulajdonít jelentőséget. Akár
edzőt választanak, akár döntőbírót, legtöbben a rátermettségtől
függetlenül a barátjukat jelölik. Lehet, hogy ebben a társas
alakzatban nincs kialakult közvélemény. Az is lehet, hogy van,
hogy a tagok éretlenek a közösségi szempontú döntésre, nincs
meg bennük az ehhez szükséges objektív beállítódás: közösségi
problémákkal kapcsolatban indulati kirobbanások várhatók, a
közösségi feladatok anarchisztikus elvetése, menekülés a kö-
zösségből.
.
Förster Vera a már említett vizsgálatát egy olyan átmeneti
otthonban végezte, ahol disszidens fiatalok éltek, várva, hogy
melyik ország fogja befogadni őket. Igazi közösség nem alakult
ki. Ezt részint az átmenetiség gátolta, részint pedig az, hogy az
otthon minden tagjának a perspektívája egyéni, a többiekétől
független volt. Létérdekeikben álltak szemben egymással (a
korlátozott befogadási kvóták miatt). Egyetlen közös ügyük a
segélyek elosztása volt. Érdekeik itt is eltérőek, esetleg ellent-
mondóak lehettek. A csoportlégkör mutatója 1,8 : 2,4 - a funk-
cióoldalon a várakozásnak megfelelően itt is nagyon alacsony
számot kaptunk.
A mindkét oldalon magas mutató a konformizmus légkö- 1 1
réről tanúskodik. A közvélemény nemcsak a közösségi szere-
pekben irányadó, hanem a személyes rokonszenvi választá-
sokban is. Valószínűleg nem együttes ítéletekkel kialakult
közvélemény ez, mint az adekvát választást biztosító ki-
egyensúlyozott közösségekben, hanem a vezető véleményé-
nek átvétele révén létrejött, személyes vonatkozásokra is ki-
terjedő alkalmazkodás. A közösség tagjai rokonszenvi vá-
lasztásokban gátoltak, sablont követnek, még érzelmi kap-
csolataikban is igyekeznek valamilyen vélt vagy valóságos
előíráshoz igazodni.
187
1
 VÁLASZTÁSI KOINCIDENCIÁK
A tele fogalmának kritikai elemzése során már utaltunk a
hogy Morenótól eltérően mi a szociogramon kirajzolt kötőd :ra,
ket nem tekintjük egyneműeknek. A több szempontú szoc7se.
ramnak egyik al~pfeltevése az, hogy azok a kölcsönösség~~­
amelyeket a szociogramon feltüntetünk' tartalmukban' ta'rsas'
, azok, akik választották, és azok is, akik elutasították, egyaránt a
vonzas~ban sokféle folyamatnak, összefüggésnek felelhetnek
m_eg. A tarskapcsolatok jelzővonalai a szociogramon a viselk _
d~s.~o~~ _vonás~ival azonos, de motivációs hátterükben ige:
kulonbozo Jelensegeknek lehetnek a konvencionális megfelel~-
, L'atszo'lag, a:onos választások mögött különféle érzelmi ÜL
aramlatok huzodhatnak, s ezek egységesen jelentkeznek a v -_
la_sztás ~-tusábru;. Nem arról van szó azonban, hogy többfé~
„erzelm1 aramlat ' vezérli a választásokat és így különféle t
l „ 'l k , „ e-
e. -va t~zato at kellene leírni, hanem arról, hogy a választás
s~mkret~us~ ~okféle tényezőnek a tagolatlan egysége. A válasz-
tas emoc~?nahs színképébe egyéni érzelmi meghatározók mel-
lett be~eJ_atszanak helyzeti mozzanatok, csoporthangulatok,
azonos1tasos termékek: érzelmi összetevők, normák, beállított-
ságok stb. Mindezek sűrűsödnek a választás aktusában és mo-
tivációs hátterét alkotják. ' az osztály tagjainak társas tájékozódási rendszerében ez az
A választások motivációs hátterének tisztázása számunkra a
szociogramtechnika lényeges része volt.
. Vizs?álatunk egy részében mintegy negyven társas alakzat
(ISkolai osztály) minden tagjával szociometriai explorációt vé-
geztünk: két-három részletben 90-100 perces beszélgetéseket
folytattunk le. A Piaget munkáiból ismert klinikai módszerrel a
beszél~~tést ú~y irányítottuk, hogy a gyerek ott előttünk gon-
do~dJek el tarskapcsolatairól, régebben kialakított és most
f~hd~z~tt. vagy a beszélgetés során szőtt véleményét mondja el
tarsarrol, Jellemezze őket, így válasszon szóban, a szociometriai
h~lyzet~~e_k megfelelően (barátot, játszótársat stb.), majd a
valasztasat mdokolja meg tapasztalatokkal, benyomásokkal, a
csopo~télet ~piz~djaival, együttes élmények maradványaival.
, A v~l~sztasok mdoklásában újra meg újra felmerült a csoport-
elet n~hany f?nt?s epizódja, amelyben a csoport egyes tagjai-
nak v1selkedese Jellegzetesnek bizonyult. Ennek alapján ítélték
meg a gyereket a társai, számos esetben ez motiválta választá-
sukat. Egy általános iskolai 4. osztályos fiú átmászott a közelben
188
, ó vÍZtároló drótkerítésén, a medence peremén egyensúlyo-
le~t és beleesett a vízbe. Ezt az eseményt az osztály kikérdezése
án
zo hónapok múlva is csaknem minden gyerek megemlítette;
50
~an beleszőtték választásaik indoklásába. A vízbe esett gye-
50ket egyesek pozitívan ítélték meg bátorságáért, néhányan
r:gatívan engedetlenségéért, voltak, akik irigyelték virtusko-
~ását, mások viszolyogtak attól, hogy nevetségessé vált. De
kaland-veszély-bátorság-engedetlenség-renitencia szinkreti- 11
1
kus motívumegységben ítéltek. D. T. átmászott a drótkerítésen,
és egyensúlyozott a víztároló peremén - ez az esemény, az
iskola reakciója, D. T. megbüntetése, nyilvános megszégyeníté-
se 5 a gyerek dacos magatartása az osztály tagjai számára él-
ményszerűséggé sűrűsödött. Ez az együttes élmény az utalás
mechanizmusával felidéződött és viszonyítási mintát nyújtott a
választáshoz.
A szociometriai explorációk minden iskolai osztályban feltár-
tak ilyen jelentős epizódokból visszamaradt élményegységeket,
amelyek az adott közösségben a társas tájékozódás támpontjai
voltak. Egy középiskolás „bejutott statisztának a filmgyárba"
(„jól keresett ... lehetett látni a filmen ... buknak rá a lányok"),
epizód nyújtott támpontot az érvényesülés megítéléséhez. A
funkciókérdéseknél is sokan őt választották azzal az indokkal,
hogy amihez hozzáfog, az biztosan sikerül, hiszen statisztának
is felvették. A fiú az elsőrendű jelentőségértéket is elérte. Ez
arról tanúskodik, hogy ebben az osztályban az érvényesülés-si-
kermozzanat-a statisztaepizóddal mint együttes tapasztalattal
- fontos tényezője lett a választások motivációs hátterének.
y._Binét Agnes egy általános iskolai 3. osztály szociogramját
kes~1tette el egyénenkénti kikérdezéssel. A választások gazdag
motivációjában első helyen szerepelt (36 százalék) az iskolai
m:gfelelés Gól tanul, jól olvas, szépen ír vagy megfordítva,
csunyán ír, nem fogad szót a tanító néninek stb.). A második
helyre (28 százalék) került a viselkedés (nem verekszik, vagy
na?yszájú, felvág, pimaszkodik stb.). E két motívum csoport
aranya arra utal, hogy az osztály normarendszere konformista.
A 15yerekek azt választják barátnak, játszótársnak, vezetőnek,
akinek a viselkedése igazodik a felnőtt vezető elvárásához (a
tanító néni előírásaihoz). Ennek is megvannak az osztályban a
189
tájékozódási támpontjai: több szülő eltiltotta a gyermekét attól
hogy játsszanak és barátkozzanak a V. L. nevű fiúval, aki rneg:
kergetett egy lányt a téren, és „csúnya szavakat" kiabált. Egy
másik gyerek mellől elkéredzkedett a szomszédja, mert az be-
piszkította a füzeteit stb. Ezek az epizódok az osztály konfor-
mista mércéjének támpontjai; ilyen és ehhez hasonló történé-
sekhez viszonyítják a gyerekek választásaikat, ítéleteiket.
Ezek a tapasztalatok is valószínűsítették, hogy egy-egy társa-
dalmi alakzat motivációs hátterét az együttjárások, a választási
koíncidenciák jellemzik. Abban az osztályban, ahol pozitív ro-
konszenvi és funkciókérdésekre sokan nevezték meg a szerencsés
statisztát, az együttjárás azt tanúsítja, hogy az osztály normáiban
a siker fontos helyet foglal el. Ahol az engedetlen gyerek gyakran
szerepel az ellenszenvi választásokban, az engedelmes gyere-
kek pedig a rokonszenviekben, ott ez egyedül a felnőtt megelé-
gedésével megerősíthető konformista normáról tanúskodik
A választási koincidenciákból tehát következtethetünk a tár-
sas alakzat normáira, a közösségi ítéletek, döntések motivációs
hátterére.
A szociometriai exploráció során szerzett tapasztalatokat a
szociometriai kérdőíven is felhasználtuk. A kérdőívet, mint
említettük, úgy állítottuk össze, hogy a választások koinciden-
ciája összegezhető és értelmezhető legyen.
A feldolgozás során kérdőívenként haladunk, és így határoz-
zuk meg, hogy az egyes kérdésekre adott választások milyen
más kérdésre adott válasszal vágnak egybe. Például a „Ki a
barátod?" kérdésre adott nevek milyen más kérdések mellett
szerepelnek ugyanazon a lapon? Az összegzést lyukkártyatech-
nikával vagy egybevágási mátrixszal végezzük. Ennek minden
mezője két kérdésre adott válaszok egybevágását tartalmazza;
leolvashatjuk, hogy a vizsgált közösségben hány személy vála-
szaiban volt a kérdésre vonatkozóan egybevágás.
Az összesítésnél azt vizsgáljuk, hogy az egybevágási mező
két kérdésére hány esetben szavaztak a közösség tagjai ugyan-
azzal a névvel. Az így kapott számokat ahhoz viszonyítjuk,
hogy a kiinduló kérdésre összesen hány szavazatot kaptak. Egy
harminchét főből álló általános iskolai negyedik osztályban a
„Ki a legjobb barátod?" kérdésre 77 választ adtak. Ugyanazon
a szavazólapon a barát a „Kire bíznád a titkodat?" kérdéssel Z3,
a „Ki a legerősebb?" kérdéssel 19 esetben fordult elő együtt.
190
át-titok koincidencia mutatója 32 százalék, a barát-erő
A bar , l'k
t tója 28 szaza e .
rtl~ a asztalataink szerint a koincidenciamutató már 20 százalék
·riJenemző lehet a vizsgált közösség értékrendjére, 40 százalék
~l?.tt pedig már a csoportnorma fontos összetevőjére utal
fő~ mutatókat nagy kiterjedésű vizsgálatok adataihoz viszo-
'tva értelmezzük. Az értelmezés azon az elven nyugszik,
~~~y a választások egybevágása ítéleti egybevágásnak felel
eg. Ezek az ítéleti egybevágások szinkretikus élményanya-
;kkal a motiváci~s _háttér szövedékei, a tá~s~ t~jékoz~dás
támpontjai. Gyakonsaguk arra utal, hogy a kozosseg egyuttes
élményei értékké, a viselkedést meghatározó normákká sűrű-
södtek.
Az adatok értelmezéséhez szükség volt annak meghatározá-
sára, hogy bizonyos választások hogyan függnek össze más
választásokkal, vagyis hogy milyen közösségi motivációt, mi-
lyen ítéleti kategóriát tételeznek fel. A kikérdezések anyaga
alapján a kérdéseket így csoportosítottuk (zárójelben a kérdés
sorszáma a középiskolai szociometriai kérdőíven):
Szubjektív motiváció: barát (1.), kapcsolat érettségi után (12.,
13.), kit szeretsz (19.), titok (26.).
Konformista motivációk: a tanárok szeretik (15., 16.), a legszor-
galmasabb (33.), az iskolai élet megfelel neki (34., 35.).
Az aktivitás, a szervezőképesség mint érték: az osztályfőnök he-
lyettese (2.), mulatságszervezés (5.), vezető (14.), a legaktívabb
(27., 28.),megbízható ügyintéző (29., 30.).
Az intellektuális tulajdonság mint érték: tehetséges (21.), irodal-
mi kör vezetője (25.), a legműveltebb (32.). (Egyéb vizsgálata-
inktól eltérően itt az „igazságos" tulajdonságot is az intellektu-
ális értékekhez soroltuk.)
Népszerííség, siker mint érték: akit a legjobban szeretnek (10. ), a
főszereplő (24.), könnyen fog érvényesülni (36.).
.. Szolidaritás mint érték: számítani lehet rá (3., 4. ), megbízható
ugyintéző (29., 30.).
Testi tulajdonság mint érték: a legerősebb (8.), sportoló (7.),
Segítségre szorul (20.). Az általános iskolai vizsgálatokban a
szép-csúnya kérdésekre adott válasz is ebbe a körbe tartozik.
Enes, szubjektív motiváció: téged szeret (22.), téged nem szeret
(23.).
191
 ÉRTELMEZÉSI TÁMPONTOK . találkozás érettségi után (12.) - szubjektív; kit szeretsz te
I
A MOTIVÁCIÓKMEGHATÁROZÁSÁHOZ ben). -szubjektív; legjobb sportoló (7.)-testi tulajdonság; fősze-
(19- "k .
"' (24.)- s1 er.
Ismertetünk néhány olyan vizsgálatot, amelynek eredményét repl0

---
értelmezési támpontként felhasználjuk. B. táblázat
Budapesti IV., VII. és X. kerületi középiskolai osztályok szo-
j ciogramjain feldolgoztuk a választási koincidenciákat. A táblá- Koincidencia
Implikált motiváció
Kérdések
1 zatok azt tartalmazzák, hogy a vizsgált kérdésre adott válaszok 20 40
a 22 osztály közül hányban mutattak más kérdéssel 20 százalék- ~ttségi után 14 12 szubjektív
nál magasabb (s ezek közül hányban 40 százaléknál magasabb) J. Bajban kire számíthatsz? 14 11 szolidaritás
koincidenciát. Feltüntetjük továbbá, hogy az egybevágó válasz 22_ Téged szeret
14 9 szubjektív
a közösségi életnek milyen területére vonatkozik, milyen ítéleti 19. Te kit szeretsz 13 10 szubjektív
kategóriát feltételez. 26. Titok 13 9 szubjektív
Például a megbízhatóság (titok) megítélése és a tehetség meg- 29. Ügyintézés 13 4 szolidaritás
ítélése a 22 osztály közül 16-ban vág egybe 20 százaléknál 9. Társai legjobban szeretik 8 0 népszerűség
nagyobb, de csak egyben 40 százaléknál magasabb fokon. A
„tehetséggel" való egybevágás arra utal, hogy ebben a közös-
A „Ki a legjobb barátod?" kérdés (1.) egybevágásait közli a 8.
ségben az intellektuális tulajdonságok értéket képviselnek a
személyes kapcsolatok alakulásában. táblázat (15 osztály adatai).
20 százalékos egybevágás egy-egy osztályban a következő
kérdésekben: igazságos bíró (18.) - intellektuális-morális moti-
7. táblázat váció; iskolai életforma (34.)- konformista.
A „Kivel nem szeretnél érettségi után kapcsolatot tartani?"
A koincidencia foka
kérdés (13.) egybevágásai szerepelnek a 9. táblázaton (8. osztály
Kérdések Implikált motiváció adatai).
20 40
2. Osztályfőnök helyettese 21 16 szervezés
6
9. táblázat
15. A tanárok leginkább szeretik 18 konformizmus
27. A legaktívabb 18 7 szervezés
Koincidencia
21. A legtehetségesebb 16 1 intellektus Kérdések - - - - - - - Implikált motiváció
20 40
9. Társai a legjobban szeretik 15 9 népszerűség
4. Akire nem számíthatsz 7 4 szolidaritás
5. Mulatságrendező 15 2 szervezés
23. Téged nem szeret 6 3 szubjektivitás
18. Mértékadó bíró 15 3 intellektus-
moralitás 10. Társai a legkevésbé szeretik 4 1 népszerűség

36. Érvényesülni fog 14 0 siker

32. A legműveltebb 14 1 intellektus
Elvétve 20 százaléknál nagyobb egybevágás is mutatkozott
~ehezen fog érvényesülni (37.) - sikermotiváció; nem bízná rá az
ugyet (30.) - szolidaritás; a tanárok szeretik (15.) - konformista.
A „Ki a legalkalmasabb a vezetésre?" kérdés (14.) egybevágá· _A „Kire bíznád mindennapi ügyeid (posta, bevásárlás stb.)
sait a 7. táblázat 22 osztályban mutatja be. Egy-egy osztályban elintézését?" (30.) kérdésre adott válaszok egybevágással olvas-
20 százalékos egybevágás mutatkozott a következő kérdések· hatók le a 10. táblázatról (8 osztály adatai).

192 193
 111 .........

10. táblázat , alék; szolidaritás 1~15 sz~zalék; nér_sze~ség, siker 1.5 szá-
s~ . intellektuális tula1donsagok 13 szazalek; konf~rm1z?1us
~----------~K~o~in~c~i~de_n_c~ia-----~------
zale~, I'k· énes szub1"ektivitás 7 százalék; más tula1donsagok
Kérdések - - - - - - - Implikáltmotivácio·
20 40 7 5zazae,
p ort) 1-1 százalék.
10. Akit a legkevésbé szeretnek 4 1 népszerűség -..__ (ero: s~öt általános iskolai 3. és 4. osztályban a „Ki a barátod?"
1
4. Akire baj esetén nem , : : választási koincidenciáit állítottuk össze, hasonló elvek
számíthatsz 5 0 szolidaritás
ker .~ A választási koincidenciák várható megoszlása ezek-
alapJa;iskolai osztályokban az implikált motivációs kategóriák
ben ~ t csoportosítva: szubjektív koincidenciák 30-32 százalék,
Szórványosan találtunk egy-egy osztályban 20 százalékos szeri:ző tulajdonságok 15 százalék, népszerűség, siker 25 szá-
egybevágást is: téged nem szeret (23.) - énes szubjektivitás;
kinőtt az iskolai életformából (35.) - konformizmus; nehezen
:~, intellektuális tulajdonságo~3 sz~zalék, ko~for~,z~':1s 17
5
zázalék, testi tulajdonságok 8 szazalek. A „szohdantas es az
fog érvényesülni (37.)-siker; támaszra van szüksége (20.). , es szubjektivitás" adatai azért nem szerepelnek, mert a sza-
A szociometriai adatok más csoportosításában azt vizsgáltuk,
hogyan oszlanak meg az értelmezhető (>20 százalék) koinciden-
~:~ólapon nem voltak ennek megfelelő kérdések. . , , .
A szociogramok értelmezésében ezek az adatok vISzony1tas1
ciák az implikált közösségi kategóriák között. 22 középiskolai .:>lapot nyújtanak. Ha standardértékeknek nem tekinthetőek is,
osztály szociogramján két rokonszenvi és két funkciókérdésre támpontként felhasználhatóak.
összesen 613 értelmezhető egybevágást találtunk. 14 osztályban
négy pozitív, 8 osztályban két pozitív és két negatív kérdésből
indultunk ki. Az együttes előfordulások kategóriák szerinti meg- Példák a választási koincidenciák értelmezéséhez
oszlása a két csoportban fedte egymást. (Lásd a 11. táblázatot.)
Egy általános iskolai, tagozatos 5. osztályban (24. ábra) a szava-
11. táblázat zólap négy kérdéséből (barát, ideál, osztályfőnök helyettese,
bíró) kiindulva harmincegy 20 százalékon felüli választási ko-
Koincidenciák
incidenciát kaptunk. Ezeknek százalékos megoszlása ítéleti mo-
Implikált motiváció 14osztály 8osztály
tivációs kategóriák szerint egybevágás szubjektív motívumokkal
(495) % (163) %
20 százalék, intellektuális motívumokkal 20 százalék, népszerű­
Szubjektív 114 25 32 20
séggel, sikerességgel 23 százalék, szolidaritással 10 százalék,
Konformista 32 7 12 7
szervezőkészséggel 13 százalék, konformizmussal 7 százalék,
Szervező 94 20 27 17
testi tulajdonságokkal 7 százalék. A mutatók jelentősen eltérnek
Intellektuális 60 13 22 13
az életkornak megfelelő adatoktól: az átlaghoz viszonyítva a
Siker, népszerűség 47 11 29 18
konformista ítéletek aránya felénél kevesebb, s a szubjektív
Szolidaritás 68 15 25 15
motiváció is kevesebb, ezzel szemben igen magas az intellek-
Énes szubjektivitás 30 7 14 9
tuális egybevágások száma (hatszoros!) és szórványos adatok
Testi tulajdonságok 4 1 2 alapján úgy látszik, hogy magasabb a szolidaritási mutató is.
~nnek az osztálynak a tagjai olyan társaikat választják barátnak,
ideálnak, vezetőnek, akiknek nemcsak népszerűségét és sikereit
Ennek alapján középiskolai egységekben a választási koinci- ~rtékelik, hanem értelmi tulajdonságaikat és segítőkészségüket
denciák várható megoszlása százalékban: szubjektív koinciden- is megbecsülik. Az intellektuális és szolidaritási értékek magas,
ciák 20-25 százalék; aktivitás, szervező tulajdonságok 17-20 továbbá a konformizmus és a szubjektivitás alacsonyabb aránya

194 195
 fejlett, jól teljesítő, kiegyensúlyozott iskolai közösségekre jeJ. , ta.Jnak, a cinkosságra. Ez jellemzi ebben az otthonban a
lemző. Az osztály érdeklődése és közösségi szelleme eléri i~::s kapcsolatok_motivá~iós hátterét._ , .
középiskolák szintjét. A testi tulajdonságokkal (szépség, erö} ta~ gimnázimm 4. osztályban (a 27. abran bemutatott szocio-
valamint a népszerűséggel és a sikerrel összefüggő ítéleteknag ' 8) az összesítésekből mindössze nyolc értelmezhető vá-
száma viszont jelzi az osztály értékrendjében az életkornJ gra7ási koincidenciát olvashatunk le. Ezeknek fele szubjektív
megfelelő gyermeki vonásokat. ~asz likációjú. Intellektuális és konformista indítékokra utaló
Ezt az osztályt két évvel később mint 7. osztályt más szern. illlPbevágás nincs. Az osztály tagjai mint a közösség részei,
pontból, más módszerekkel vizsgálták meg. Az osztály tanul- ~fieteikben - talán cselekvéseikben is - az érzelmi vezérlést
mányi eredménye kiváló volt; magas színvonalú közösségi tekintik érvényesnek. . , . .. ..
munkát végeztek; a gyerekek legtöbbje intellektuális érdeklődé­ Az igazodás, a konformizmus nem szerepel normaik kozott:
sűnek bizonyult. Szórakozásaik, társas kapcsolódásaik megfe- kinőttek a padból, elszakadtak az iskolától, és egyelőre minden-
leltek életkoruknak. Veszélyeztetett gyereket a vizsgálók nem től, ami az iskolára emlékeztet (nincs intellektuális motív1:1111)-
találtak. A közösség keretté vált, nem köti tagjait, nem érleli döntéseiket,
Az átlagosnál magasabb választási koincidenciák az intellek- inkább negatív normát ad. Tagjai így közösségi normák nélkül,
tuális és szolidaritásos motívumok között az átlagosnál keve- szubjektív motívumoktól vezérelve könnyen csatlakozhatnak
sebb szubjektivitással és konformizmussal a magas színvonalú, más közösségekhez - amelyek között akadhatnak veszélyes
eredményes közösségek jellemzői. csoportosulások is.
Azt, hogy a választási egybevágások alapján jellemezhetjük
általános iskolai osztályok közösségi életét, egy másik longitu- 27.ábra
dinális vizsgálat is alátámasztja. Vastagh Zoltán két év alatt Gimnáziumi 4. osztály szociogramja
kétszer mért fel egy általános iskolai osztályt (ötödikben és
hetedikben) a több szempontú szociogram technikájával, a kér-
dés feltevésének megfelelően módosított szavazólappal Az
ötödik osztályban a közösségi funkcióra adott szavazatok mo-
tivációs háttere szubjektív volt (a csapatkapitány és a bíró a
barátválasztással vágott egybe; a rajvezető a padszomszéddal).
A hetedikben a szubjektív implikációjú egybevágás csökkent,
és a funkcióválasztásban olyan koincidenciák voltak gyakoriak,
amelyek az intellektuális tulajdonságokra, az ideálválasztásra
és a konformizmusra utalnak. Az osztály közösségi életében
mutatkozó fejlődést a választási koincidenciák módosulása ki-
fejezésre juttatta.
Egy átmeneti otthonban a rokonszenvi választások egybevá-
gásai közül kiemelkedtek a következők: rábíznám a titkomat-
93 százalék; rábíznám a pénzemet- 67 százalék; számíthatok rá
- 66 százalék; s végül az énes szubjektivitás: „melyik fiú szeret
téged a legjobban?" kérdésre adott válasz 1 százalék.
Az énes szubjektivitás magas egybevágása a társkapcsolato~
éretlenségét jelzi. Ezen a fokon a titok-pénz-számíthatok ra
választási koincidenciák az összetartozásnak egy sajátos mód-

196 197
 _táblázat

----
12
Implikált motivációk
szubjek- szer- intellek-néFsze- konfor- szoli- énes-
tivitás vezés tuális ruség mizmus daritás ség
~értékek 20-25 17-20 13 15 7 15 7
A 28. ábrán közölt 20 22 14 17 8 11 8
szociogram
Rokonszenvi vá- 18 30 6 12 6 18 12
1a5ztás
funkcióválasztások 20 16 15 20 10 10 5

Egy gimnázium harmadik osztályában (a 28. ábrán közölt

szociogram, 198. oldal) 39 értelmezhető motivációs egybevágást
olvashatunk le a szociogramról.
A koincidenciák nagy száma (a középiskolában az átlagérték
28) érett közvéleményró1, differenciált ítéletrendszerről tanúsko-
dik. Az egybevágások egészükben fedik a standard képet. De ha
külön vizsgáljuk a rokonszenvi és külön a funkcióválasztások
koincidenciáit, az eloszlás mást mutat. (Lásd a 12. táblázatot.)
A közösségi választásokban az intellektuális színvonalra, va-
lamint a népszerűségre és a sikerre utaló egybevágások a gya-
koriak A funkciókat - ennek az osztálynak a közvéleménye sze-
rint-a sikeresek és a tehetségesek töltsék be; ó1degyenek az osztály
vezetői A rokonszenvi választásokban a szubjektív mozzanat
halványabb, s a döntések indítéka inkább az aktivitás, a szervező­
készség, a szolidaritás. Az osztály normarendszerében egész-
ségtelen vonás az, hogy a közösségi választásokban kitüntetett
motívum az érvényesülés. Az aktivitásnak és a szervezőképesség­
nek a szempontja, amely érett közösségekben a funkcióválasztá-
sokat vezérli, ebben az osztályban a rokonszenvi irányulás indíté-
ka - feltehetően racionalizált indíték A koincidenciák elemzése
alapján ebben az osztályban a kapcsolatokmindenfajtája bizonyos
fokig eltorzult (a rokonszenvi választás nem elég szubjektív, a
funkcióválasztás nem eléggé közösségi szempontú). A torzulásba
az érvényesülés, a siker normatív túlbecsülése is belejátszott.
Ez a kép nem ritka a középiskolákban. Egy gimnáziumi ne-
gyedik osztályban az egybevágások20 százaléka népszerűségre
utal, és csupán 10 százaléka a szervezőkészségre.
Egy másik kerületben levő középiskola negyedik osztályában
a ÍUnkcióválasztások egybevágásai közül 30 százalék utal az
198
199
érvényesülésre. Csakhogy az intellektuális értékelést implikál·
egybevágások aránya is kétszerese az átlagnak (27 százalék)
Konformista motívum pedig egyetlenegy sincs az osztálybéll\.
Különös normarendszer alakult ki ebben a közösségben: a nép~
szerűség-siker-érvényesülés és az értelem-tehetség csoportok
magas értéke, a szubjektív választási indíték ritka (14 százalék)
a konformista motívumok pedig nem érik el az értelmezhetős~
határát. A pedagógusoknak komoly gondot okozhat ez az osz-
tály. Könnyen kialakulhat benne ugyanis a gátlástalan érvénye.
sülés elismerésének, sőt dicsőítésének a légköre. Jó vezetéssel és
az intellektuális törekvés felhasználásával viszont a jól teljesítő
csoportok versenyfeszültsége komoly hajtóerő lehet.
A választási koincidenciák gyakran egyértelműen megmu-
tatják a közösség aspirációját, amely tagolt választásaiban és
ítéleteiben jut kifejezésre. Egy negyedik gimnáziumi osztályban
az intellektuális beállítódásra valló egybevágások aránya 32
(több mint kétszerese az átlagnak}; a népszerűség és érvényesü-
lés motivációja 9, a konformizmusé 3 (mindkettő fele az átlag-
nak}. Kedvező konstellációban magas teljesítményekre képes,
feltehetően nem versenyszellemű közösség.
Egy nehezen kezelhető tanulókból álló negyedik osztályban
a funkciótudat alacsony szintű: aktivitási és szervezőképesség
10 százalék. Kiemelkedik a normarendszerben az érvényesülés
(36 százalék}, a titokérettség (26 százalék}. Az elutasító választá-
sokban viszont 40 százaléknál magasabb az antikonformista ítélet
A „Kire számíthatnál legkevésbé?" kérdésre adott válaszok majd-
nem 60 százalékban egybeesnek a „tanárok kedvencével". A nor-
ma közösségi érdekektől független motívumokból szövődik, taná-
rellenes, renitens színezetű, s ez nem együttműködésre, hanem
cinkosságra utal. Renitencia és cinkosság együtt az antiszociális
cselekvés veszélyét jelzi az értékek hierarchiájában.
JELENTŐSÉG ÉS SZEREP
A társas mező tagolódási dimenzióinak mutatói
A társas alakzatok fejlődésében a szociometriai módszerekkel
megragadható legkorábbi változat az óvodai csoport. Három:
éves korban az egy csoportba tartozó gyerekek már elégge
ismerik egymást ahhoz, hogy a szociometriai kérdésekre ne
200
, tlenszerűen nevezzék meg egyik vagy másik társukat, s így
vi;le zaik és társas kapcsolataik között van már bizonyos meg-
va1as
Az óvodások k apcsol ata1. azonban meg
felelés. , annyrra
. sem tartosa
, k,
. t az iskolásokéi. Jobbára az adott helyzet, a pillanatnyi
~ülmények hatására jönnek létre, vagy változik meg érzelmi
~~~ésük. De a kicsik kapcsolatait nemcsak a tünékenység jellem-
ti:i Az érzelmi hangsúlyú választások gyakori sajátossága, hogy
21
heves vonzalmat vagy intenzív elutasítást tartalmazó dekla-
;ációk legtöbbször valami jelentéktelen társas élménynek felel-
nek meg. 1
óvodások szociogramja
Az óvodások szociogramját többféle technikával készíthetjük
el. Három módszert ismertetünk.
Laza, irányított kikérdezés
Egy alkalommal vagy több részletben lefolytatott beszélgetés a
csoport valamennyi tagjával, egyénenk~nt, társairól. A beszél-
getésben - amelynek technikáját Binét Agnes alakította ki - kö-
vetjük a gyerek leágazásait, elsősorban az általa említett helyze-
tekre térünk vissza kérdéseinkkel. Ha a beszélgetés elég laza, és
a kérdések konkrét helyzetekhez tapadnak, akkor elkészíthető
a több szempontú szociogram. Biró Anna négy kérdéskörben
(rokonszenvi viszonyulás, tulajdonságok, funkciók, konformiz-
mus} minden gyerektől harminc kérdésre kapott feleletet.
Aktometriai megfigyelés
Kötetlen csoportegyüttlétek folyamán regisztráljuk a kapcsola-
tok tartalmát, tevékenységi színvonalát, intimitását. A rokon-
szenvi megnyilvánulásokkal kísért, cselekvési rítusokban stabi-
lizálódó együttléteket a szociogramon kapcsolatként rögzíthet-
jük. A cselekvések aktometriai bontása lehetővé teszi a funkció-
színezetű kapcsolatok meghatározását és feltüntetését is.
Teljesülő választás
Olyan helyzetet teremtünk, amelyben a gyerekek reális kritéri-
um alapján ténylegesen végrehajtják a szociometriai választást.
Például ebéd előtt kihirdetjük, hogy azok, akik mostantól kezd-
ve együtt akarnak étkezni, üljenek egy asztalhoz. Vagy: „Ma
201
 oportokban fogtok játszani négyen-öten együtt. Minden cso-
c~rtnak külön helye lesz, külön játékokkal. Akik egész nap
P ütt akarnak maradni, azok most rögtön menjenek oda egy-
:shoz." Három ilyen hic et nunc választásból összeállítható a
szociogram.
A három-négy évesek szociogramjai, bármilyen technikával
készüljenek is, az áttekinthetetlenségig szövevényesek Mintha
mindenkit mindenkihez fűzne kapcsolat, mintha a közösségi
11
élet kontaktusok tagolatlan gomolya lenne. A formális alakzat
_az óvoda - nem tagolódott még informális kiscsoportokra. A 11111
\
\ kötődések sűrűjében nem tartós rokonszenvek érvényesülnek:
\ a viszonyulást a helyzeti együvé tartozás szabja meg. Tagolat-
\ \ lan, hierarchia nélküli csoportosulás ez.
\ \
Az egyik legrégibb, 1933-34-ben készült kapcsolódási vázla-
\
\ tot Murphy közli. (Lásd a 29. ábrát.) Húsz gyerek rokonszenvi
\ megnyilvánulásait tünteti fel. Az ábrázolás bonyolult, nem
) eléggé áttekinthető, de a kapcsolódások sűrűsége jól mutatja a
kontaktusok egybefolyását, a rokonszenvi szinkretizmust.
Ugyanezt látjuk a csiszoltabb technikával kidolgozott - a 30.
ábrán bemutatott- szociogramon, amely 1967-ben készült egy
budapesti óvodában. (Biró Anna már említett vizsgálata.) A
sűrű hálózatban a differenciálódás már megindult: a centrum
és perem elkülöníthető. De még a perem is szorosan kapcsoló-
dik a tömbhöz, a peremgyerekeknek is, egy kivételével, három-
négy kölcsönös kapcsolatuk van. A normális alakzat bonthatat-
Iannak látszó sűrű konglomerátumban tömörült.
A szinkretikus szociabilitásnak ez a késői maradványa nem-
csak a kisóvodásoknál figyelhető meg, hanem végigkíséri az
óvodáskort. Jellegzetes megnyilvánulása: a kapcsolatok labili- 111
tása sűrű társas mezóben. A gyerekek könnyen szőnek kapcso-
~tot. Egyetlen együttlét elegendő ahhoz, hogy két gyerek barát-
Janak, legkedvesebb játszótársának mondja egymást egy szocio-
n:etriai beszélgetésben. A kapcsolódás elnevezése nem fedi a 11
tenyleges tartalmat. A gyerek „legjobb barátjának" mondja X n 1'

társát, ha építőjátékról van szó, Y-t, ha labdázásról beszél, Z-t,

11

ha azt kérdezik tőle, hogy ki mellett szeretne ülni. Minden

f~ntosabb tevékenységéhez tartozhat e gy „legkedvesebb játszó-
~ars", minden érdekes helyzethez egy „legjobb barát". Az öt-hat
e~esek társas mezője azért olyan sűrű, mert a legtöbb gyerek a
Valtozatos tevékenységi körének megfelelő szerteágazó kapcso-
202 203
 , dásaival vesz részt a közösségben, legyen az óvodai csoport
10
gy alkalmi játszótéri együttes.
vaA kapcsolódásoknak ez a szituatív jellege összefügg a gyer-
eki tudat szintkülönbségeivel.
rn Wallonhívta fel a figyelmet arra, hogy három-hét éves korban
különböző tevékenységek, különböző léthelyzetek nem fű­
:ődnek egybe összefüggő rendszerként, hanem külön tudat-
.......
<::;
szintként bukkannak fel. Mintha az egy-egy tevékenységi kör-
~
~
höz, egy-egy helyzettípushoz tapadó tapasztalatok, viselkedési
<:i:: sztereotipek, attitűdök csak arra az egyetlen tevékenységre len-
'0
~ nének vonatkoztathatóak, csak abban a helyzetben lennének
i$ érvényesek. A „játék az udvaron" a maga sajátos cselekvési
'-
<:;; módjaival, szokásaival, szabályaival, előírásaival rendszert
'N
'<::<
t:J
képvisel. Elemei felidézik, mobilizálják egymást, s ami a lénye-
~~ ges, lappangó anyagként jelen vannak azokban a helyzetekben,
"'"' amelyekhez tartoznak. Az óvodai játék, helyesebben az „óvo-
:o
~
:o da" helyzetsorozatában számos ismeret ad tájékozódási tám-
"'<..> pontot, számos tapasztalat szabályozza a cselekvést anélkül,
:0
..!.< hogy kimondottan jelen lenne, nem kell hozzá, hogy expliciten
.....
~ bukkanjon fel a tudatban. A „ vasárnapi látogatás a nagymamá-
N
nál" jelenetsorozatban megint más tapasztalatok lappangó
'"'"'
..!.<
rendszere táplálja a tájékozódást, és segíti elő a cselekvés szabá-
~ ~ lyozását. Mintha más gyerek lenne az „óvodai", mint a „vasár-
"'N napi": másként értelmezi a világot, és más mércék alapján,
~
'0
"' másképpen ítél. A lappangó tájékozódási és szabályozási
E anyagnak, a ki nem mondott, mégis jelen levő viszonyítási
·u;
'"'N rendszernek a különbségeit tárja fel Wallon, amikor a tudatszint
1:"' labilitásáról beszél.
'"'
..!.<
~
Tudjuk, hogy a gyerek igen korán, már három-négy éves
1 korában eltájékozódik az életterében, reálisan old meg minden-
<::< napos feladatokat (például vásárol a tejcsarnokban). U gyaneb-
·g- -:11 ~
<::< ;: :! ben az életkorban a természeti és társadalmi jelenségekre vonat-
~ 1
1
~ kozó elméletképzésben messze eltávolodik a világtól. Az a tu-
·e
0
N
oO datszint, amelyen használja a dolgokat, nem azonos azzal a
tudatszinttel, amellyel magyarázza őket.
"'
.....
~
0 Minden tudatszint bizonyos helyzetekhez, tehát kapcsolatok-
§-- hoz is tapad. Ez a szituatíven konstruált társas mező szükség-
i...·-
"'
<1l <..>
szerűen sűrű, mert hiszen sokszorosan összetett. És eleve labilis,
'~~
0 sőt tünékeny, mert hiszen különféle helyzetek különféle kon-
•t:J
g'Ü taktusokat mozgósítanak.

204 205
 A kontaktushelyzethez kötött jellege teszi érthetővé, hogy az
óvodások könnyen válnak hűtlenné kapcsolataikhoz. A hatéves
magas hőfokú játszótársi-baráti kapcsolatban él egy társával, de
ha egy-két napig nem találkoznak, esetleg megfeledkezik róla.
Vagy ha új játékba kezd egy másik gyerekkel, akkor az előző
intim barátjára rá sem hederít többé.
A szituatív jellegből fakadó labilitás nemcsak a kapcsolatok
gyors elmosódásában nyilvánulhat meg, hanem a kapcsolat
jelentőségének, mélységének, tartósságának képzeleti és verbá-
lis felnagyításában is. Az óvodás esetleg nagyon jó barátjának
vagy legkedvesebb játszótársának mond egy olyan gyereket,
akit alig ismer. Egyszer együtt játszottak egy homokozó cso-
portban, s talán a neve, talán a mintás szvettere, talán a hang-
hordozása vonzotta. Az érzelmi hatás tartalmában differenciá-
latlan. A gyerek nem tudja forrásában és céljában meghatározni,
s így az intenzív kötődésnek megfelelő, az egykorú társak vi-
szonylatában legpregnánsabb kifejezést alkalmazza. A társas
hatások megjelöléséhez nincs még adekvát viszonyítási rend-
szere, a társas felszólítás árnyalatait nem tudja megkülönböz-
tetni, a baráti kapcsolat nyilvánítása az egyetlen kifejezése an-
nak, hogy a vele egykorú társa hatással volt rá.
A „hűtlenségek" és a képzeleti kapcsolatok a társas labilitás-
nak a megnyilvánulásai. Ez a jelenség a W allon által leírt szink-
retikus szociabilitásnak a maradványa, amelyet a kontaktus
helyzeti meghatározottságával, a tudatműködés szintkülönbsé-
geivel magyarázhatunk.
Az óvodások sűrű hálózatú szociogramjain mindenkinek
mindenkivel van valamilyen kölcsönös kapcsolata, s így a köl-
csönösségi vázlat szinte áttekinthetetlen. A réteges bontás tech-
nikája azonban lehetővé teszi, hogy a sűrű hálózatot lebontsuk,
és megkeressük első stabil összefüggéseit.
Az eljárás azon a feltevésen alapszik, hogy a szociogramon
feltüntetett hálózat a kötődés intenzitását, a kölcsönösség reali-
tását tekintve több rétegből tevődik össze. A kritériumok a
szociometriai vizsgálatok többségében lehetővé teszik a három-
szoros vagy négyszeres rokonszenvi választást. Egy ilyen vizs-
gálatban az egyszeres kölcsönösség feltételezhetően másféle
kapcsolatnak - másféle szociabilitási rétegnek - felel meg, mint
a háromszoros vagy a négyszeres.
A lebontást fokozatonként végezzük el. Felvázolunk egy
206
szociogramot, amelyen minden kölcsönösséget feltünte-
0!.Y~ majd egy olyant, amelyen csak a legalább kétszeres, s
~Ül egyet, amelyen a legalább háromszoros kölcsönös rokon-
g vi választásnak megfelelő kapcsolatok szerepelnek.
szen
*
példaként elsőnek egy óvodás nagycsoport szociogramját kö-
zöljük. (Lásd a 3~. ?~rát. ~ Aktometriai megfigy~lé~se~ ~észült.1:­
kölcsönösség kritermmanak a rokonszenvet (111tim1tast, szoli-
daritást) igénylő együttes tevékenységet tekintettük; ezt egy
megfigyelési n~po~ egysz~r jelöl~k. Ha ~ét va_gy több meg~~­
gyelési napon 1smetelten eszleltünk egyuttesseget, ezt kettos
vagy többszörös kölcsönösségi kritériumként értelmeztük (tar-
tósság és rokonszenvi aktus), s kettős vagy többszörös vonallal
jelöltük (úgy, mint a választás alapján készült szociogramokon
a többszörös választást).
Az első szociogram sűrű hálózata promiszkuitásról tanúsko-
dik. A négyszeres és ötszörös kapcsolatokat feltüntető harma-
dik szociogramon viszont egyetlen lánc rajzolódik ki. Ez a lánc
a sűrű, áttekinthetetlen kölcsönösségi vázlatnak az alaprétege.
A 32. ábrán bemutatott második példánk is egy óvodai nagy-
csoport szociogramja, Kántás László vizsgálata. A kölcsönös-
ségeket a vázlat tanúságok alapján tünteti fel. Három változat
készült, ezekben egyre szigorúbb feltételekhez kötöttük a kap-
csolatok jelölését. Az első változaton minden kapcsolat szere-
pelt, amelyről a kikérdezettek közül valaki említést tett. A má-
sodik változaton Kántás csak a három tanúsággal megerősített
kapcsolatokat tüntette fel, a harmadikon pedig már csak a négy
tanúsággal hitelesített kapcsolatokat. A szociogram lebontása
itt is hasonló eredményhez vezetett, mint az elóbbi példában.
Az első szociogram sűrű hálózata a kritériumok szigorításával
leegyszerűsödik, és két egyszerű alakzat - egy lánc és egy
hiányos négyszög - ábrázolja a viszonylag stabil csoportosulá-
sokat.
207
@ 31. ábra
Óvodai csoport szociogramja - aktometriai megfigyeléssel készült kölcsönösségi vázlat

®---0

~
~
b 1

8)
0
~
•fiú

0-''"Y CJ
a) Minden együttes tevékenység
b) A kétszeres választásnak megfelelő ismételt együttes tevékenység
e) Az ötszörös választásnak megfelelő tartós együttes tevékenység

32.ábra
Óvodai csoport szociogramja - kölcsönösségi vázlat a tanúságok feldolgozásával

!:5 a) Minden tanúság ábrázolva van

'°
32. ábra folyt.
b)A három tanúsággal megerősített kapcsolatok
e)Csak a négyszeres tanúsággal megerősített kapcsolatok (Kántás
László)
Ha az óvodások lebontott szociogramjában az így kapott
alapréteget egyének és kapcsolatok szerint elemezzük, általáno-
sabb érvényű értelmezési támpontokhoz jutunk A lebontás
kritériuma, mint láttuk, eleve meghatározza, hogy az alapréteg-
ben a csoport legstabilabb társas viszonylatai mutatkozn~
meg. Az ebben szereplő gyerekek és kapcsolataik viszonylatai
csomópontokat alkotnak, amelyekre a többiek rákapcsolódnak.
Az alapréteghez, a csoportosulások magvához tartozó gyerekek
egyénileg is sajátos helyet foglalnak el a társas alakzatban. A
gyakorisági táblázat alapján megállapítható, hogy az egész cs?-
portban őket választják a legtöbbször és a legtöbben. Akár
asztaltársat, akár pedig játszótársat kell választani, akár a leg-
jobb napost vagy a legügyesebb tornászt kell megnevezni, akár
210
t kell megmondani, ki mesél a legjobban, vagy ki a me_gbíz-
az ó kirándulásvezető: mindig ugyanazok a nevek temek
h~t za. Ezek a gyerekek társaik képzetáramlásában gyakrabban
fordulnak elő a többinél, társas h~lyzete khez_~'I_taláb an o"ket
v1ss __ _
asszociálják Azt is szokták mondani, hogy szoCiahs vonzere1uk
v~tni fogjuk, hogy nem valamilyen rejtélyes egyéni tulaj~on-
, ról van itt szó (még csak arról sem, hogy ezek a tehetseges
sa~rekek), hanem elemezhető, összetevőire bontható, kialaku-
~ában is nyomon követhető viselkedésmódróL
A szociálpszichológiai értelmezésben kiemelkedően fontos
az a mozzanat - még ha közhelynek hangzik is-, hogy a társas
helyzetek kapcsán legtöbbet említett gyerekek (a szociális vonz-
erővel rendelkezők) a kapcsolódásaikban is stabilak.
Mintha az alaprétegben részt vevők egyénileg is magasabb
szintjén lennének a szociabilitásnak Társas jelentőségük van.
Itt is az egyéninek és a társadalminak a dialektikájával talál-
kozunk. Nem mondhatjuk, hogy bizonyos egyéni vonások se-
gítik elő stabil kapcsolatok létrejöttét, s így a társas jelentőség
éppen úgy egyéni képességre - nevelést, fejlesztés: ~gyan
igénylő, de mégiscsak egyéni adottságokra - vezetheto vissza,
mint például a zenei tehetség.
Az sem áll, hogy a körülmények összejátszása révén stab~­
zálódott kapcsolat emelte meg ezeknek a gyerekeknek a szocia-
bilitási színvonalát. A jelentőség a szociabilitás fejlődésének
ebben a korai szakaszában valóban mikroszociológiai történést
foglalmagában. Egyéni és társasminőségiegységneka terméke.
A Zazzo által jelzett konszubsztancialitásról van szó.
Társas jelentőség és a kapcsolat stabilitása a szociabilitásnak
ezen a szintjén bonthatatlanul egybetartozik. Később ez a két
mozzanat külön válhat, s a jelentőség rendszerint nagy társadal-
mi felszólító jellegnek felel meg.
(A kontaktometriai vizsgálatokban gyakran találunk olyan
személyeket, akiknek az élettere beszűkült, társas érdeklődésük
alig van, társadalmi jelentőségük nincs, de kisszámú kapcsola-
tuk rendkívül stabil. S olyanokkal is találkozunk, akiknek vala-
mennyi kapcsolata labilis, tartós kötődésük nincs, s mégis ők
bukkannak fel társaik képzetáramlásában mint társadalmi part-
nerek. A legkülönbözőbb társas helyzetekre vonatkozóan kap-
nak viszonylag sok szociometriai szavazatot.)
211
 A társas jelentőség mint szociometriai kategória
Jelentőseknek mondjuk egy társas alakzatban azokat a szeffié..
lyeket, akiket a társaik sokszor választanak nem egyik vagy
másik tulajdonságuk, képességük miatt, hanem különféle szo-
ciometriai kritériumok alapján. A jelentőség az általános szocio-
metriai érdeklődésnek a megnyilvánulása.
A jelentős személynek a társak élményanyagában nincs dif-
ferenciált szerepe, funkciója. Attól jelentős, hogy sokat szerepel
a csoporttagok tudatában. Mint rokonszenves és mint ellen-
szenves, mint fontos funkcióknak és mint negatív szerepeknek
a betöltője. A jelentős ember csoportdinamikai hatékonysága
arra az alaklélektani elvre emlékeztet, hogy a jó forma kiugrik
a háttérből, kiemelkedik és uralja a szemléleti mezőt. A jelentős
személy elkülönül a csoport hátterén és uralja a társas mezőt.
Pregnáns, szembeötlő;nem lehet nem látni, nem lehet nem észre
venni (akárcsak a jó formát).
A hatás, amelyet kivált, a katalizátornak az effektusára emlékez-
tet és nem az ingerére. Terel az éppen adott helyzet társas jellegé-
nek a fokozott megragadására, az éppen adott feladatnak olyan
megoldására, amely fokozottan számol a többiekkel, a másikkal.
A jelentőség tehát a társas mezőt uraló pregnáns viselkedés,
amely módosítja a mezóben érintett személyek viselkedési szín-
képét a pozitív vagy negatív társas jelleg kiélezésével. A diffe-
renciálatlan társas felszólítás fölkelti vagy erősíti a „nem vagyok
egyedül" élményt. Hol az együttesség örömét, az összetartozás
biztonságát, a cinkosság feszültségét adja a viszonyuláshoz, hol
pedig fölényt, vetélkedést vagy alárendelést sugall, és kompro-
misszumra késztet. Mindenképpen interperszonális csoportdi-
namikai igényt támaszt.
Elképzelhető a társas jelentőségnek inkább a viselkedés olda-
láról való megközelítése is. Ez a megközelítés a társas magatar-
tás színvonalát a társas technikák alkalmazásának a készségére
vezeti vissza; a szociabilitást- a mozgásosság mintájára - „szo-
ciális ügyesség" -nek mondja (az Argyel-féle „social skill"-nek),
s így teljesítmény ként értékeli azt, amitmi pregnanciának tekin-
tünk. Ez a felfogás a társas vonatkozást lényegében meghatáro-
zott képességre redukálná, amely, bár fejleszthető, mégiscsak
eleve adva van. Mi ezzel szemben a pregnanciának az effektus
mozzanatát hangsúlyozzuk, a másikra gyakorolt hatást, s ez
212
eJllcsak a pregnáns személyekből fakad. Elsődlegesen annak a
~áfsas mezőnek a feszültsége határozza meg, amelyből a preg-
ancia elve alapján kiemelkedik.
fl Valóban szociálpszichológiai jelenség: meghatározott társas
Jllezőben érvényes, reális viszonylatként jelenik meg a társak
tudatában, befolyásolja magatartásukat.
A jelentősek lánca mint stabil váz és a sűrű háló mint labilis
képződmény magyarázatot ad arra is, hogy öt-hat éves korban
a gyermekcsoportokat olyan ellentmondó vonások jellemzik,
mint a kapcsolatok labilitása és a stabil csomópontok, a diffe-
renciálatlanság és a jelentőség szerinti tagolódás. Az alapréte-
gekben a viszonylatok tiszták, élesek; a külső kapcsolathálózat-
ban a viszonylatok keresztül-kasul szövődnek.
A jelentőséget (a pregnanciát) a következő szociometriai mu-
tatók alapján értelmezzük.
Jelentőségérték. A gyakorisági táblázat globális szóródásából
számítjuk ki A táblázat három összesítő oszlopában az egyes
oszlopok végösszegét elosztjuk annyival, ahány személy között
a választások megoszlottak. Így három szóródási értéket ka-
punk: a pozitív választásokét, a negatív választásokét és az
összesített választásokét. Ez utóbbi a pozitív és a negatív kérdé-
sekre adott válaszokat egyaránt magába foglalja.
Jelentőseknek tekintjük a csoportnak azokat a tagjait, akik
bármelyik összesített oszlopban a szóródás kétszeresét elérő
számú szavazatot kaptak. Másodrendűen jelentőseknekjelöljük
azokat, akiknek a három összesített oszlop bármelyikében k
vesebb szavazatuk van, mint a szóródás kétszerese, det&
mint annak másfélszerese.
, ~agolódási_s,or. A vizsgálttársasmezőhierarchiájaajelentőség­
e~t~kek alapJan. A csoport valamennyi tagját besoroljuk a jelen-
to~~ szempontjából lehetséges öt ranghely egyikébe, és megál-
lap1tjuk, hogy egy-egy ranghelyre hányan jutnak. Az öt ranghely:
1. a_p,ozití_v elsőrendű jelentőségűek száma a csoportban; 2. a
P0 _zlhv masodrendű jelentőségűek száma; 3. azoknak a száma,
akik egyetlen oszlopban sem érték el a jelentőségértéket; 4. a
negatív másodrendű jelentőségűeknek száma; 5. a negatív első­
rendű jelentőségűek száma.
~elentőségindex. Azt fejezi ki, hogy a csoport tagjainak hány
sza~a!éka érte el legalább a másodrendű jelentőség küszöbét (a
Poz1tiv, a negatív vagy az összesített oszlopban).
213
........................... L-........... L - ............ Lo..__................... .-.--- -- -r r--- -~--- ----J - - - - - - - - - 1---0-

nek a fokozott megragadására, az éppen adott feladatnak olyan

megoldására, amely fokozottan számol a többiekkel, a másikkal.
A jelentőség tehát a társas mezőt uraló pregnáns viselkedés,
amely módosítja a mezóben érintett személyek viselkedési szín-
képét a pozitív vagy negatív társas jelleg kiélezésével. A diffe-
renciálatlan társas felszólítás fölkelti vagy erősíti a „nem vagyok
egyedül" élményt. Hol az együttesség örömét, az összetartozás
biztonságát, a cinkosság feszültségét adja a viszonyuláshoz, hol
pedig fölényt, vetélkedést vagy alárendelést sugall, és kompro-
misszumra késztet. Mindenképpen interperszonális csoportdi-
namikai igényt támaszt.
Elképzelhető a társas jelentőségnek inkább a viselkedés olda-
láról való megközelítése is. Ez a megközelítés a társas magatar-
tás színvonalát a társas technikák alkalmazásának a készségére
vezeti vissza; a szociabilitást - a mozgásosság mintájára - „szo-
ciális ügyesség" -nek mondja (az Argyel-féle „social skill"-nek),
s így teljesítmény ként értékeli azt, amit mi pregnanciának tekin-
tünk. Ez a felfogás a társas vonatkozást lényegében meghatáro-
zott képességre redukálná, amely, bár fejleszthető, mégiscsak
eleve adva van. Mi ezzel szemben a pregnanciának az effektus
mozzanatát hangsúlyozzuk, a másikra gyakorolt hatást, s ez

212
 Kizárási mutató. Arány, amelynek egyik oldalán a pozitív első.
és másodrendű jelentőségűek, másik oldalán pedig a negatív
első- és másodrendű jelentőségűek számát tüntetjük fel. (Az
összesített oszlop adatait itt nem vesszük figyelembe. A cso-
portnak azok a tagjai, akik mind a pozitív, mind a negatív
oszlopban elérték a jelentőségküszöböt, ebben a mutatóban
nem szerepelnek.)
Sz.éli helyzet mutatója. Arány, amelynek bal oldalára az első­
rendű (pozitív és negatív), jobb oldalára a másodrendű (pozitív
és negatív) jelentőségűek számát írjuk fel.
Ezeknek a mutatóknak az értelmezésében is statisztikai tám-
pontokra és szociálpszichológiai tapasztalatokra támaszkodha-
tunk.
A tapasztalatok amellett szólnak, hogy a pozitív jelentőség­
nek a közösségben különböző háttere lehet. Azonos jelentőség­
értékek és jelentőségimutatókmögött különféle csoportdinami-
kai történések húzódhatnak meg, nemcsak a szociabilitás élet-
kori színvonalától függően, hanem aszerint is, hogy milyen a
csoport légköre, milyen a vezető stílusa, mennyiben kínálkozik
lehetőség az egyéni tulajdonságok érvényesítésére, az önálló
ítéletalkotásra.
Véleményalkotásra, együttes döntésre képes, érett közössé-
gekben a jelentőségmutatók a valóságos hierarchiát fejezik ki.
Pozitív jelentősége a nagy társas hatékonyságú, pregnáns egyé-
niségeknek van, azoknak, akik valóban hatnak a társaikra. A
csoport tudja ezt róluk, és kritikus helyzetekben, a csoport
szempontjából lényeges fordulatok idején, habozás nélkül fo-
gadja el őket vezetőjének.
A mutató tehát egyaránt jellemző arra a személyre, aki elérte
a pozitív jelentőség küszöbét, és a csoportra, amelyből az illető
pregnanciája révén kiemelkedett.
A negatív pregnancia is jellemző mind az egyénre, mind a
csoportra. A negatív széli kiválasztás hátterének csoportdina-
mikai elemzéséből mégis többet tudhatunk meg a közösség
életéről, mint ha a pozitív pregnanciák csoportmotivációját vizs-
gáljuk. A negatív jelentőségű személyt a csoport elutasítja, ki-
veti, valamiképpen megbélyegzi, esetleg bűnbakként kezeli.
Amikor egy közösség negatív jelentőséget tulajdonít valame-
lyik tagjának, akkor a frusztrációk következtében felgyűlt indu-
latait viszi át a frusztrációról (a főnökről, a tanárról, a műhely-
214
etőről) egy olyan személyre, aki éppen úgy áldozata a fruszt-
v~~ónak, mint társai. Ez az értelmezés minden olyan közösség-
~:ri. jogos, ahol ~ 1'..e?~tív jelentőséget nem vezethetjük vissza
k0 ri.formista motivacmra.
Bogy ez lehet a negatív pregnancia csoportdinamikai indíté-
ka, azt az is ~~t~~a, h~gy e~eve frusztrált közöss~gekben ~
ri.egatív jelentoseguek szarna lenyegesen nagyobb, mmt a pozi-
tív jelentőségűeké. Simon Ilona például vak gyerekek közössé-
gében talált a standard értékekhez viszonyítva feltűnően sok
negatív jelentőséget.
A negatív jelentőségűeknek, a bűnbakoknak a kiválasztása
külön probléma. Miért éppen ezt vagy azt a tagot bélyegezték
meg negatív választásokkal?
A „megbélyegzésnek" a szociálpszichológiai fol~amatát töb-
bek között Erving Goffman elemezte az Egyesült Allamok tár-
sadalmából merített anyagon. Amikor egy idegen személlyel
ismerkedünk, már első benyomásaink alapján besoroljuk vala-
milyen kategóriába, valamilyen „társadalmi személyazonos-
ságot" tulajdonítunk neki. Ehhez tájékozódási támpontjaink
vannak. Például az, hogy színes vagy fehér bőrű-e (amerikai
vizsgálatról van szó!), jól öltözött-e vagy rosszul, pallérozott
vagy pallérozatlan modorú-e. Ezek a tájékozódási támpontok
meghatározott követelményrendszernek felelnek meg, társadal-
milag kívánatos tulajdonságokat felölelő ítéleti sémának, a nor-
malitás sztereotípiájának. Az ettől való eltérés megállapítása
már megbélyegzés - rásütjük a személyre a követelményektől
való eltérés bélyegét, a stigmát.
A normalitás sztereotípiájától való eltérés igen sokféle lehet.
Goffman azt tapasztalta, hogy a stigmának mint anticipált tár-
sadalmi megbélyegzésnek a háttere gyakran testi rendel-
lenesség (nyomorék) vagy faji-nemzetiségi-vallási hovatartozás
(néger, zsidó), esetleg köztudomásúan rendezetlen életvezetés
(alkoholizálás, homoszexualitás) vagy életvezetési zökkenő (ön-
gyilkossági kísérlet, börtön), rossz társadalmi helyzet (állás nélkül
Van), jellemhiba (akaratgyengeség, hűtlenség, barátok cserben-
hagyása stb.).
A stigma mint a közösség negatív ítélete, bármilyen szabály-
~alanságra, a normától való eltérés bármelyik változatára kiter-
Je_dhet. Motivációja félreérthetetlenül megmutatja, hogy mit te-
kint a vizsgált közösség a normalitás sztereotípiájának.
215
 Goffman leírásából megtudjuk, hogy az amerikai társada-
lomban a normalitás övezete igen szűkre szabott, az emberek
nagy többségét szabálytalannak tekinthetik és megbélyegezhe-
tik. A mi társadalmunk általában toleránsabb; a negatív jelentő­
ség motivációja szűkebb körre terjed ki. A testi hiba felnőtt
csoportokban általában nem szerepel a negatív ítélet kimondott
vagy feltételezett indokaként. Gyakori motívum azonban a faji,
nemzetiségi, vallási előítélet és a szexuális szabálytalanság.
Külön kategóriát képviselnek a szociogram értelmezésében
azok a személyek, akik mind a pozitív, mind pedig a negatív
szavazatok oszlopában elérik a jelentőségküszöböt. Milyen sze-
mély lehet az, akit a közösség azonos helyzetszövedékben egy-
szerre tekint nagyon jónak és nagyon rossznak; s főként milyen
társas konglomerátum lehet az, amelyben akár a rokonszenve-
set, akár az ellenszenveset, akár a megbízhatót, akár a megbíz-
hatatlant kell megjelölni, a szavazatok legtöbbjét ugyanaz a
személy kapja?
Az ilyen közösségeket a differenciálatlan értékskála jellemzi.
Választani valakit, ez ezekben a csoportokban önmagában is
érték - a választás előjelére való tekintet nélkül. Mintha a vá-
lasztásokból hiányozna a szociometriai kritérium mérlegelése.
Mintha az, aki választ, nem törődne vele, hogy az alkalmasat
választja-e ki, vagy az alkalmatlant nevezi-e meg. Egyikre is,
másikra is ugyanazt a nevet mondja. Mert a szociometriai vá-
lasztás az ő számára azt a felszólítást tartalmazza, hogy „nevezd
meg a fontos embert", a pregnánsat, s a társas jelentőséget csak
a mezóből való kiemelkedésben észleli. Azt a csoportot, amely-
ben a kritériumtól független társas jelentőség gyakori, ítéletei-
ben primitív, differenciálatlan alakzatnak tekinthetjük.
A kettős pregnanciának ez az értelmezése homogén alakza-
tokban jogos. Ha az alakzatban alcsoportok vannak - mondja
Pataki-, akkor előadódhat, hogy ugyanazt a személyt a közös-
ség különböző alcsoportjai választják, értékelési mintájuknak
megfelelően, pozitívnak vagy negatívnak. A kettős pregnanciát
csak akkor értelmezhetjük mint a primitív közösség jelét, ha az
így kiemelt csoporttagok neve mind pozitív, mind negatív kér-
désnél szerepel azonos felmérőlapon.
A másikról alkotott véleményben, a szociabilitásnak ebben az
alapmozzanatában a társas percepció döntő kategóriája a preg-
nancia. A pregnáns vonz is, taszít is, vágyat ébreszt és félelmet
216
lt. Ennek az a következménye, hogy a csoportos viselkedés
~~ilis - rninden c~oporttör~é:iés kisz~íthatat~a;i ~alan~; ,
A szociogram ertelmezeseben tehat a poz1tiv 1elentoseg a
ociális penetranciának a mutatója. A pozitív jelentőségűek
5
~ zonylag nagy száma az ítéleti konformizmus lehetőségére,
v: autokratikus vezetés veszélyére mutat. A negatív jelentősé­
a űek nagy számából arra következtethetünk, hogy a csoport
frusztrált, s a frusztráció feszültsége diszkriminációban, megbé-
Jyegzésben, bűnbakképzésben jut kifejezésre. A kettős pregnan-
cia primitív, főként ítéleti színképben alacsony színvonalú alak-
zatra, infantilis csoportéletre, differenciálatlan kohézióra vall.
A szociometriai szerep
A társas jelentőség, mint láttuk, hierarchiát teremt: az elsőrendű
és másodrendű kiemelteknek, a jelentékteleneknek, a másod-
rendű és az elsőrendű kizártaknak az övezeteire bontja a közös-
séget. Ezen a hierarchikus tagolódáson kivül minden emberi
csoportosulásban megindul egy másik tagolódás is, amely a
társas mezóben elfoglalt hely és az egyéni tulajdonságok kü-
lönbségét élezi ki. Ez a differenciálódás a szerepképződés.
A szerep tárgyalásához fogalmi kitérőt kell tennünk, s ele-
meznünk kell a szociometriai szerep fogalmát.
A szerep a szociálpszichológia egyik legtöbbet használt kate-
góriája. Ennek megfelelően számtalan fogalmi változatban ta-
lálkozunk vele, egymásnak ellentmondó gondolatrendszerek
hátterén. Van olyan pszichológus, aki a karaktert, a személyisé-
get - Nietzsche ellentmondó elemzését követve - szereppé re-
dukálja, s van olyan szociológus - Parsons -, aki minden társa-
dalmi történést szerepekre bontva lát, és szerepek rendszerére
Vezeti vissza magát a társadalmi struktúrát. A szerepfogalom
alkalmazásának tehát megvan az a veszélye, hogy egyaránt
kínál olcsó, könnyen kezelhető magyarázó elvet mind a lélekta-
ni, mind a szociológiai elemzésnek.
Mi azonban eleve szűkítettük azoknak a jelenségeknek a
körét, amelyeknek értelmezésében ezt a fogalmat használjuk. A
szerepjelenséget a mikroszociológia tartományában vizsgáljuk,
az egyéni és a társas egybeolvadásának azon a jól elhatárolható
szintjén, amelyet a szociometriai hálózat képvisel.
217
 A fogalmat szociálpszichológiai szinten elsőnek James Marc
Baldwin amerikai pszichológus alkalmazta fejlődéslélektani ta-
pasztalataiból kiindulva a múlt század végén (1899-ben).
Baldwin nagy felismerése a cirkuláris reakció jelensége. Ez
egyben a genetikus szociálpszichológiának a kiindulása is. Va-
lamely viselkedésmód kialakításában, a cselekvés begyakorlá-
sában elsődleges jelentőségű a megismétlés. A pszichológiának
régi feltevése a tanulásra vonatkozóan az, hogy az élőlény próba
sze~encse_ mó?s~errel rátalált az ~redményes helyzetmegoldás-
ra, es ezt 1smetlessel begyakorolja. Az emberi viselkedés szint-
jén ez a magyarázat nem elégséges. A megismétléshez ugyanis
le_?többször ~inta kell. A kisgyerek nem mindig tudja egy-egy
veletlenszeruen adott cselekvését újracsinálni. De ha az ő gesz-
tusát (vagy hangját) valaki megismétli, azt már utánozni tudja.
A gyerek fejlődésében tehát a megismétlés sorozatába beiktató-
dik a külső minta, az utánzás. Ezt nevezi Baldwin cirkuláris
reakciónak. Egy gesztust úgy tanulok el a leghatékonyabban, ha
v~letlenszerű próbálkozásomat valaki megismétli, és én azt a
mmtát követve saját magamat ismétlem.
A cirkuláris reakció az azonosításoknak egy korai mozzanata.
Megmutatja a másiknak a jelentőségét az én kialakulásában,
a_ s~e~élyiség ~ormálódásábar:, s ezzel fontos szociálpszicho-
logiai mechanizmust tár fel. Atveszem a másik szerepét, aki
az én viselkedésemet játssza le. Amikor a másikat mint mintát
követem, önmagamat mintázom. A másiknak közvetítő sze-
repe van.
Ez a gondolat a mikroszociológia tartományában - az én és a
r_n~ik viszonyában - veti fel a szerep fogalmát, és történetileg
evhzedekkel előzi meg a jelenség módszeres elemzését. Roche-
bla"."~-Spenlé, aki a szerep fogalmának a történetét feldolgozta,
azt up, hogy Baldwin körülhatárolt jelentés nélkül használja a
„s:erep" szót. Ez igaz, de abban az összefüggésben, amelyben
elofordul: a „szerepcsere" jelensége a személyiség alakulásá-
ban! S ezzel Baldwin kijelöli a szerep fogalmát a mikroszocioló-
giai történések magyarázó rendszerében.
. Ugyanebben az évtizedben alkalmazza a fogalmat Durkheim
is, szociológiai kiindulásának megfelelően más értelemben.
~:1-~~~imnél a szerep a közösségben betöltött funkciót jelöli: a
~ozos~~gb;n elfoglalt s a közösség által kijelölt helyet és az ezzel
osszefüggo feladatkört.
218
, , rtelmezi a fogalmat Alfred Binet is, aki a szuggesztibili-
1
, ~):nségét vizsgálta gyerekeken, csoportban. Feltevése való-
~~~ )e a csoportdinamika gondolatrendszerét körvonalazza
~é~~ül, hogy mint jelenséget megnevezné vagy mint f?.ga_~~at
tározná. Ezt tapasztalta: gyerekek, ha csoportba tomorul-
megha · bil. 'l
nek, feladatköröket, funkciókat alakí~anak k1, ezek~t sta -~~ -
.ák s az így elhatárolódó szerepek adJák a csoport h1erarch1_a1at.
J Á szerep fogalomkörének a fejlődéslélekt~ _inkáb~ ~ mmta'.
a szociológiai elemzés pedig inkább a funk~1~ J~lense~e~ e?1eh
ki. Az elóbbi az azonosításnak s így a sz~~elyise~ :11akítasan~k
a folyamatában, az utóbbi a társadalmi h1erarch~ában ~agad1a
meg a szerep jelentőségét. De min~k~~t? abbm:1_a1el~segtar~o­
mányban vezeti be, amelyet ma m:nosegren~1et tekintv~ rm~­
roszociológiának, a folyamatelemzesben pedig csoportdmam1-
1 kának nevezünk. .
A szociálpszichológia még szélesebb értelemben kezeli a sze-
I rep fogalmát. George Herbert Mea,d _elju~ a__szeregnek ahho_z a_z
egyetemes felfogásához, hogy a mas1k nezopont.Janak megerte-
séhez elengedhetetlen az, hogy beleképzeljem magam a helyze-
tébe, s ezen Mead a másik szerepének az eljátszását érti. Az
J emberi kapcsolatoknak feltétele az a fajta komplex alkalmazko-
dás, amellyel beleélem magam a másikba, és elképzel~m azt_ a
reakciót, amelyet a viselkedésem kivált belőle. Igy 1g:iz.?d1k
egymáshoz két személy, így hangolják össze tevékenysegu~et.
A cselekvésnek az emberre jellemző szabályozása - az egyut~­
működés - csak ezzel a interiorizálással lehetséges. Ahhoz vi-
szont, hogy megértsem a másik nézőpontjá~, az k~ll, hogy „át-
vegyem a szerepét". Mead számára átvenni val~~k a_ szere-
pét azt jelenti, hogy empátia révén hasonulok hozza, igy JObbai;
megértem a szándékát, jobban tudom szabályozni a vele valo
kapcsolatomat, tehát az adott helyzetben hatékonyabban alkal-
mazkodom.
Mead felfogása itt Baldwin fejlődéslélektani gondolatáho,~
kapcsolódik. A fejlődés folyamán a szerepátvételek ~gy-egy :11
helyzet áttekintését, egy-egy új nézőpont megragad~sat te~zik
lehetővé, s a decentráló elsajátításnak ezzel a mechan1zmusaval
beletartoznak a szocializálódás folyamatába.
Csakhogy a másik szemléletébe, ítéletrendszerébe csak akkor
tudom beleélni magam, tehát magatartását csak akkor tudom
szerepként átvenni, ha az viszonylag stabil és körülhatárolt. A
219
1

szerepnek ez a társas szempontból stabil magja a státus, amely-
nek gondolatát Ralph Linton fogalmazta meg. A státus azoknak
a jogoknak és kötelességeknek az együttese, amelyek adott társa-
dalmi helyzettel együtt járnak, s amelyeknek érvényesítésével a
megfelelő szerepet elvállaljuk. De beletartoznak a státusba azok
a sze~élyisé?vonások, az_ok a viselkedési formák is, amelyek e
felfog as szennt az adott tarsadalmi helyzetet jellemzik.
A szerep nem más, mint a státus megjelenítése: azoknak a
jogoknak, kötelességeknek, magatartásmódoknak a rendszere,
amelyek adott kultúrában (vagy szubkultúrában) bizonyos tár-
sadalmi helyzet tartozékai.
. A tá~sadalmi helyzet meghatározásának stabil alapja a státus,
dimu~ikus oldala pedig a szerep. A státus adott pozíció társa-
dalmi meghatározása normákkal és értékekkel; a szerep pedig
az ezeknek megfelelő viselkedés a társas érintkezésben.
Ez a felfogás azonban nem vált általánossá. A mikroszocioló-
gia útt~rője:_I. L. :vioreno, más értelemben használja a szerep
f~ga~t. K~d:1l~sa nem eh~életi, hanem tapasztalati. A Rög-
tonze~ek Sz~a~aban _a_ pszichodráma első változatában egy
szemely a szamara kritikus helyzetet úgy játssza el, hogy a
másik sze:r_n~vel látja saját magát is, a helyzetet is, s olyan
f.artner~ kívan maga mellé, aki viszont az ő szemével látja
onmagat.
, Csakhogy eljáts~~i ~ másik szerepét vagy saját magamat
ugy, ahogyan a masik lat - ez Morenónál nem ugyanaz, mint a
szerep fogalmával dolgozó többi szociálpszichológusnál. Mo-
reno feltevésében a szerepnek viszonylag kicsi a stabil társadal-
mi magja. A szerep mögött nincs ott a státus, mint az előírások­
nak, értékeknek, normáknak a rendszere. A szerep a viselkedési
fo~a adott társadalmi helyzetben, adott funkcióban. Nem egy
kultura (vagy szubkultúra) egyetértésén alapuló előírásrend­
szer, hanem spontán folyamatban kialakult, a személyt jellemző
:r_n~gatar~ási mód. Az én „reális és kitapintható formája" a társas
enntkez~s~e~. Azt természetesen Moreno sem képzelte, hogy a
szerep kizarolag spontán viselkedési elemekből szövődik. 0 is
utal arra, hogy az adott helyzetben realizálódó szerepnek társa-
dalmilag közös nevezője van, amely az adott kultúra előírásait
tartalmazza. A dermedt szabály- és szokásegyüttesből konkrét
helyzetekben azonban mégis a spontán viselkedés formálja ki a
szerepet.
220
...
.. 1 1 a szerep fogalmának különféle meghatározá-
Qsszefog a va
. , leírásait, a szerep , , , . ..
sait es , . ·nta (Baldwin) amelynek követesevel a masik tuk-
cselekvesi mi eg ··nmagamat, s így a tarsas
, . 1en van
, a'11and,oan 1e
rében 1atom m 0 '
él sben-
a szemk .ye
ftm cw, a c
sop'ortban elfoglalt helynek megfelelő feladatkör
(DUrkheim); 'l' , ·k - „ tj. 'b
attitűd átvétele empátiával, így belee es a masi nezopon a a
(Me~td); alamely társadalmi helyzethez tartozó előírások együt-
sta us, v
tese (Linton); . ., )
,n egyéni megvalósítása a társadalmi konvencwnak (Moreno .
sponta k , .t 1
A szerep fogalmának csupán azo_k~t a von~t ozasru ~ emez-
tük, amelyek a mi mikroszociológiai ~elfo~a~~ban le~yeg~-
k (A szerep általánosabb szociálpszicholog1ai fogalmanak es
;~ként fogalomtörténetének a sűrített öss~efoglalása R~ebla~e­
Spenlé már idézett mru:kájában ~?bb mmt 400 oldal, tobb mmt
500 szerző tapasztalatamak alapJan·) . . ,
A mi magyarázatmódunkban a szerep az emben me~yilva-
nulásoknak arra a tartományára jellemző, amelyben a tarsadal-
mi meghatározókat személyes fesz~lts~gkéi;~ éljük á_t,. és az
egyén azzal, hogy átvett és alakított ~~ta~ nyu!that a masiknak,
formálója lesz a szokásoknak és bele1atsz1k a ~arsada~omba. ,
Ebből a nézőpontból próbáljuk értelmezni a szoc10gramrol
leolvasható szerepeket is. A szociometriai szerep a csoportban
lehetséges magatartásmódokat fog~alja össze: A csop~rt, a:nely-
nek társas térképe a szociogram, bizonyos viselkedest var tag-
jaitól. Ezzel az elvárással formálja is ők~t. Az_elv_árást a csopo~
tagjai egyéniségüknek, személyes tulaJdonsagaiknak, adot!~a­
gaiknak megfelelően megvalósítják. Azzal, .hogy elfogadjak,
elutasítják vagy közömbös reakciót adn~k, visszaJ:~tn~k a c~o­
portra és befolyásolják, alakítják az elvárast. E:t a kolcsonhatast
foglaljuk össze a szociometriai szerep _f~galmab~:
Minden intézményesedési tendencrnt mutato tarsas al~zat
elvárja tagjaitól, hogy bizonyos előírásoknak megfelelően visel-
kedjenek, a kialakult normák szerint ítéljene~, és ~ csop~rtsz~­
kásokat betartsák. Ezek a csoport minden tagJara kotelezo, tehat
a csoport szempontjából egyetemes elvárások. Vannak azonban
olyan viselkedésmódok és ítéletek is, amelyeke~_a_~sof.o~t eg~~s
tagjaitól elvár, másoktól nem. S így a csoport külonbozo tagJai-
221
 nak bizonyos helyzetben vagy helyzetekben a várakozásnak
meg_felelően kell viselkedniük. Azt a személyt viszont, aki egy
másikkal szemben kialakult elvárás szerint próbál viselkedni, a
csoport nevetségesnek ítéli. Tíz év körüli fiúk csoportjában
majdnem mindig van olyan gyerek, akit a csoportban a legerő­
sebbnek mondanak. Erőkifejtést igénylő feladat esetében elvár-
ják tőle, hogy nekigyürkőzzön. Próbálkozása még akkor is
adekvát, ha nem jár sikerrel. Ha viszont olyan fiú áll neki, akit
a csoport nem sorol a legerősebbek közé, próbálkozását kineve-
tik, s a sikert sem mindig fogadják el.
Ezek az elvárások egyénileg árnyalt viselkedési minták. Cso-
portdinamikai jelentésük nagyjából így fogalmazható meg:
„Ilyen vagy; így kell viselkedned!" Az egyéni elvárásokmintáját
a csoport tapasztalata foglalja magába, s így általában megkö-
zelíti a csoportélet valóságát. Egy műhelycsoport például az
egyik tagját „szakmailag olvasottnak" tekinti, és elvárja tó1e,
hogy szakmai vitákban megnyilvánuljon, érveljen. A csoport-
ban így az adott helyzetben és az adott személlyel kapcsolatban
kétféle minta érvényesül; egy „aktív" viselkedési minta az „ol-
vasott" tagnak és egy elvárásminta a többieknek. Az „olvasott"-
nak a csoport meg is védi a pozícióját: a nevetségesség bélyegé-
vel sújtja azt a tagot, aki az ő monopóliumnak tekintett viselke-
dését kisajátítani próbálja. S ez rendszerint meg is felel a való-
ságos helyzetnek.
Egyik szociometriai vizsgálatunkban azt a kritériumot is fel-
vettük, hogy a csoportban szakmailag ki a legműveltebb (kit
küldenéne~ ki a t~~ak közül egy szakmai ,,Ki mit tud?" verseny-
re). A szoc10metr1a1 felmérésben egyedül az a technikus kapott
erre a kérdésre igen magas szavazatszámot, aki munkahelye
vezetőinek a rangsorolása szerint is kiemelkedően a legképzet-
tebb az adott egységet érintő műszaki ismeretekben. A csoport
tehát társadalmilag érvényes hangsúllyal mondta ki elvárását.
Az elvárásokban megfogalmazódik az a kijelölt szociometriai
sz~~ep, -~el~e~ a személynek el kell játszania. Maga a kijelölés
re~1s kozosseg1 tapasztalatokat foglal magába, s mint statiszti-
kailag- :~avazatokkal - kikerekedett döntés, a közösség ítéleti,
szervezes1, csoportdinamikai tendenciájának felel meg.
A „szakmailag legműveltebb" szociometriai szerepet a cso-
port a legtöbb vizsgálatunkban reálisan jelölte ki. A csoportnak
olyan tagját választották a számítási konvenciónk alapján sze-
222
...
k, t értékelhető gyakorisággal, aki a pozícióval összefüggő
re~ , e~ moknak megfelelt, és az ebből adódó feladatokat szíve-
kntenu k 1 · '
végezte el. Szerepe mintha árnyalta volna apcso atrut, es
sen ln ' d kl"d'
t 0 ább mélyítette vo a er e o ese . 't
~lőfordul azonban, hogy egy csoporttag nem vállalja el a neki
, t szerepet. Ennek nagyon különböző indítékai lehetnek.
szan
Két példát hozunk ~e~; Mind ~ ketto'íben a szakm'b a an vaI'o
tájékozottság ~zer~per?l van szo. ,
Volt az egyik vizsgalt csoportban egy technologus - nevez-
zük A-nak-, aki mintha nem lett volna tudatában annak, hogy
mi a kijelölt szerepe. Adott helyzetben nem vette észre, ho_gy _a
csoport elvárása most ~el~j~ irány~, hogy ne~ ~ell megnyilva-
nulnia, egy új technolog1a1 problema felmerulesekor meg_~~ll
mondania, hogy olvasott-e már róla. Minden alkalommal kulon
kellett figyelmeztetni. Akkor azután pontosan eleget tett a sze-
repéből adódó feladatnak (ami magáb~ f~-~lalta, h~~y a kö~yv­
tárban utánanézzen, esetleg a megfelelo ta1ekoztatas1 szolgalat-
hoz forduljon stb.). A feladatot esetró1 esetre készséggel vállalta~
természetesnek találta, de nem vállalta a szerepet, amelyet a ki
nem mondott kijelölés alapján spontán módon el kellett volna
játszania. A szociálpszichológia nyelvén szólva A nem azonosí-
totta magát a szereppel, nem is utasította vissza, de megőrzött
bizonyos „distanciát". Elfogadta a feladatot, de elutasította az
önkéntes vállalást. A csoportdöntéssel való azonosítás nem tel-
jes: a feladatmegoldáshoz a belső indíték nem elégséges, explicit
külső késztetés is szükséges hozzá.
Freud írta le azt a folyamatot, ahogyan a gyerek magáévá
teszi a szülők által képviselt tilalmakat, szabályrendszereket,
ítéleti normákat. Elemzése döntően a 3-7 éves kor fejlődéslélek­
tani történéseire támaszkodik, de minden bizonnyal egyik le-
hetséges modellje minden olyan folyamatnak, amelyben a visel-
kedés belső indítékainak társadalmi szabályozása végbemegy.
Freud sok megfigyeléssel igazolt tapasztalatai szerint a belső
indítékú szabályozás hosszan tartó folyamatban alakul ki. Kez-
dete a külső tilalom, illetve parancs. Ha a tiltó vagy parancsoló
felnőtt (általában a szülő) jelen van és megmondja, mi az, amit
meg kell tenni, illetve amit nem szabad megtenni, akkor a
gyerek előbb-utóbb kevés habozással engedelmeskedik. Ké-
sőbb már felszólításra sincs szükség: a szabályozó felnőtt puszta
jelenléte elegendő, hogy a gyerek eleget tegyen az elvárásnak.
223
 Még késóbb már a tiltó, illetve a parancsoló jelenléte sem kell; a
megszokott körülmények elegendőek, s a gyerek csupán ezek-
nek lényeges módosulása esetén szegi meg az előírást. Vagyis
az elvárások kezdetben a parancs vagy a tilalom explicit kimon-
dásához vannak kötve, késóbb a szabályozó személy jelenlété-
hez, még késóbb a körülményekhez.
Csak egy következő fejlődési ütemben jut el a gyerek oda,
hogy az elvárás teljesítéséhez ne legyen szüksége se a rendelke-
zés szavaira és gesztusrendjére, se pedig a rendelkező jelenlété-
re vagy a megszokott körülményekre. Az elvárást akkor már
úgy tette magáévá, mintha az nem is külső eredetű lenne,
hanem mintha belőle magából, az ő saját személyiségéből fa-
kadna. A késztetés élménye ekkor már nem olyan, mint a pa-
rancsok és tilalmak esetében. Nincs benne a kényszerítésnek,
illetve az akadályoztatásnak az a színezete, amelyet frusztráció-
ként élünk át. Éppen ellenkezőleg: az elvárás végrehajtását kísérő
érzelem a frusztrációs élmény ellentétére, a spontán cselekvés
élményére emlékeztet. Az elvárást tehát a gyerek interiorizálta,
befelé fordította, a tiltó vagy parancsoló indítékot belső indítékká
alakította át. Ami az elváró szerint tilos, azt nem azért nem teszi,
mert a megtorlástól fél, hanem mert a saját lelkiismeretétől fél. Az
elvárásnak megfelelő parancsot pedig nem azért teljesíti, mert
kötelező, hanem belülről fakadóan, „nem tehetve másképp".
Az interiorizált elvárást belső késztetésként éljük meg. .Ki-
egyensúlyozott, harmonikus közösségben a csoport tagjai
nagyjából elérik a szerepükkel való azonosításnak ezt a fokát.
Az elvárás valóságos tulajdonságaikból, készségeikbó1, viselke-
dési módjaikból indul ki, ez is megkönnyíti, hogy azonosítsák
magukat a szerepszerű rögzítéssel.
Az interiorizálási folyamatmodellnek milyen szintjén van az
említett technológus, aki feladatokra bontva ellátja ugyan a
funkciót, tanúságot tesz szakmai műveltségéről, de csak úgy,
hogy esetről esetre fel kell rá szólítani? A csoporttal való azono-
sításnak igen kezdetleges foka ez: a szabályozás verbális, külső
indításhoz kötött, s távol áll a szerepként rögződött elvárások
spontán belső indítású megvatósításától.
Ez az az eset, amikor azt mondjuk, hogy a személy tárgyilag
megfelel a szerepnek, de nem azonosítja magát vele. Ez a távol-
ság az elvállalt előírás és az előírással való azonosítás, a feladat
és a szerep között roppant konfliktusoknak a forrása.
224
Egyik vizsgálatunkban egy D nevű személy helyzete jelzett
szerepkonfliktust. D_ k!!elö_lt_s~oci~metri~i szere~e egyér~elmű:
szakmai műveltseg kntenumaban kimagaslo szerepmdex.
~int szakember meg is felelt annak, amit vártak tőle. Minden
alkalommal, amikor rutinmunkát végző csoportja új feladat elé
került, s a kézikönyvek anyagánál alaposabb tájékozódásra volt
szükség, D felkutatta a megfelelő könyvet, megkereste a kom-
petens intézményt, és érdemben járult hozzá a feladat megoldá-
sához. Nem kellett alkalmanként külön rábeszélni, nem kellett
nógatni. Belső indítással, spontán módon tette azt, amit a szere-
pe megkívánt. A szereppel való azonosítás mégsem volt teljes.
A szerephez tartozó minden tevékenységet jelenetté nagyított
fel, a szerep magvát képező funkciót teátrális légkör vette körül:
célzások régebbi sérelmekre, a pótolhatatlanság hangsúlyozása,
a „mi lenne veletek nélkülem" tónus és az „én mindent megte-
szek értetek, bezzeg ti" viselkedésbe szőtt szemrehányás.
Ebből valóságos csoportrituálé kerekedett ki: D-t meg kell
békíteni, sértettségét fel kell oldani; ő maga provokálta ezt
minden alkalommal a magatartásával. Az egész olyan volt,
mintha D a „szakmai képzettség" szerepének vállalását ahhoz
a feltételhez kötötte volna, hogy a csoport esetről esetre ismerje
el, milyen méltatlanul bántak vele. E demonstratív magatartás-
sal a feladat a csoportdinamikától idegen színezetet kapott,
színpadi értelemben vett szereppé torzult.
D esetében megtörtént az azonosítás az egyéni adottságok és
a csoportos elvárás kölcsönös egymásra hatásából szövődött
szereppel. Ezt mutatja a feladatok spontán teljesítése. Csakhogy
D eszközként használja a szerepet egy elképzelt pozíció kiala-
kításához. Ezt a pozíciót saját jelentőségének túlértékelése meg
a sértett önérzet jellemzi: Dúgy érzi, hogy munkáját, erőfeszí­
téseit nem becsülik meg, hogy igazságtalanok vele szemben.
A klinikai pszichológia szempontjából ez kóros történés, a
társas helyzet neurotikus átszínezése, fiktív elemek túlsúlya a
megítélésben. Fölöttébb valószínű, hogy D-nek az egyéni indí-
tékai is a kóros viselkedési változatok övezetébe tartoznak. Mint
csoportdinamikai történés is modellje ez a szereptorzulás egyik
lehetséges folyamatának: a szereppel való manipulációnak.
Amikor a csoport az együttes feladatoknak megfelelő funk-
ciók szerint, együttes tapasztalatok alapján elvárásokat érlel, és
ezzel szerepeket rögzít, a közösség rendjét alakítja ki. Ez a
225
csoport jobb szervezettségében és magasabb teljesítményében
nyilvánulhat meg. A feladatok szerepként való elhatárolása
egyszersmind a csoport önszabályozása. Egyetlen hatékony út-
ja az, hogy a csoport tagjai spontán módon, belső indítással
teljesítsék a velük szemben megfogalmazott és személyes tulaj-
donságaiktól nem független várakozásokat. Minél többen azo-
nosulnak a csoportban a szerepükkel, annál kevésbé van szük-
ség a vezető beavatkozására. A szereppel való manipuláció -
amint ezt D esetében láttuk - részleges, hiányos megvalósítása
a szerepnek, megrontja az önszabályozást, s így csoportdinami-
kai szempontból torzító jelenség, annak ellenére, hogy az azo-
nosulás eredetileg megtörtént.
Az elvárás teljes érvényesítéséhez a spontán, belső indítású
azonosulás mellett az is hozzátartozik, hogy a szerep a csoport
önszabályozását szolgálja, s így csatornáin kizárólag elfogadott
utasítás, jelentés, tájékoztatás közvetíthető.
A szociogramról leolvasható kijelölt szociometriai szerepet
tehát sokféleképpen lehet kivitelezni. Olyan egyéni vonások is
belejátszanak ugyanis, amelyek a csoporttagok funkcióra irá-
nyuló mérlegelésében és ítéleteiben elsikkadnak. A csoport
ugyanis szavazáss~l, vélemények összegzésével rögzít egy
funkciót szereppé. Igya személynek az a tulajdonsága dombo-
rodik ki, amely az elvárásnak megfelel (szervezőképesség, hu-
mor, gyámoltalanság, kézügyesség, ügyetlenség stb.), többi tu-
lajdonsága pedig kiegyenlítődik, észrevétlen marad.
Az elvárás egy-két tulajdonság alapján fogalmazódik meg. A
kivitelezésbe viszont az egész személyiség belejátszik. Az így
kikerekedő kompromisszum a valóságos szerep, amely (mint
ezt az azonosulást elhárító technikusnak és a szerepével mani-
puláló D-nek az esetében láttuk) nem olvasható le a szociomet-
riai felmérésből. Ennek adatai ugyanis az elvárást, a kijelölt
szerepet tartalmazzák. A szociometriai értelmezés esetleg fel-
tárja, hogy a szerep betöltése konfliktusokkal terhes. De ahhoz
még értelmezési támpontot sem nyújtanak a szociometriai ada-
tok, hogy a konfliktus milyen természetű (azonosulási ambigui-
tás, az azonosítás elhárítása, manipuláció, aránytalan elvárás
stb.). Erre csak a szociometriai adatokból kiinduló explorációk
anyagából következtethetünk.
A szociometriai szerep nemcsak azért kompromisszumos
képződmény, mert az elvárások kivitelezésébe a csoport önsza-
226
, , tendenciáJ"ától független személyi vonások is beleját-
balyozo Más oka is van ennek A tarsas , alakzatak nem egy
szana k. , d 1 kí
szerepet határoznak meg, han~~--egesz szer~.pren szert a a .. -
ak ki. Ha a már megszervezodott csoport UJ helyzetbe kerul,
~an csoport életében új igények mutatkoznak, akkor előfor-
es a d b ,.
dulhat, hogy ? már kialak':11~. szerepren sze~. e__ egy UJ szerep
iktatódik be. Erett, működesukben tudatos kozossegekben ta-
asztaljuk ezt. A szerepek elkülönülése sohasem úgy játszódik
k hogy először kialakul egy szerep, aztán még egy stb. A cso-
p~rttörténésekben szereprend~zer keletke~ik: „ , .
A társas együttesek elemzese azt valoszums1h, hogy egy
szerep nem szerep. Egy csopor~ban e~~ ~z~r~p ne~ rajzolódhat
ki. Az elhatárolás réven ugyanis poz1c10kulonbsegek keletkez-
nek. Egy státus körvonalazódása legalább egy további státus-
nak a kezdeménye is. A szerepek alakulásában ez a kiegészítő
tendencia érvényesül.
Nem arról az egyszerű differenciálódásról van itt szó, hogy
amint a vezető elkülönül a tömegben, a többiek vezetettekké
változnak. Ez még a vezető és a tömeg viszonyának a Freud által
leírt modelljében sem teljesen így történik. Freud az azonosítás
folyamatát szemlélteti elnevezésében tömeglélektani (Mas-
senpsychologie), valójában azonban csoportlélektani elemzésé-
ben. Gondolatmenete szerint vannak olyan differenciálatlan
csoportok (tömegek), amelyeket az azonosítás közös tárgya tart
össze. Ilyenek az egyvezetőjű társas alakzatok. Kohéziójukat az
adja, hogy minden ta~uk ugyanazzal a személlyel, a vezetővel
azonosította magát. Attételek hosszú láncolatával vitte át min-
denki erre a személyre azokat az indulatait, amelyeket élete
során apjára, anyjára, bátyjára, nővérére, tanítójára és más te-
kintélyt képviselő személyekre helyezett. Az indulatátvitel so-
rán érvényesítette legteljesebben az emocionális feszültségelhá-
rításnakazt a módszerét, hogy érzelmileg megszállt személyhez
hasonul, bizonyos jellemző tulajdonságait magáévá teszi, ítéle-
teit átveszi, s ezzel csökkenti a hozzá fűződő kielégítetlen - és
már csak az ambivalencia miatt is kielégítetlen - feszültséget.
Ebben a csoportmodellben tehát a legegyszerűbb tagolódás
játszódik le: a cefalizáció, a vezető kiválasztódása. A sematizált
szociálpszichológiai modellek szerint ez kétféle státus elhatá-
rolódása lenne: a vezetőé és a vezetetteké. Az ilyen sematizá-
lás a csoportot a nyájjal azonosítja, és minden egyedét, az élen
227
ügető vezérállat kivételével, a nyáj szempontjából egyformának
tekinti.
A társas alakzatoknak azonban nincs olyan változatuk,
amelyben ez érvényes lenne. Hajlunk arra, hogy az egyenruhás,
vezényszóra lépő csoportot olyan együttesnek tekintsük,
amelyben a vezénylőn kívül minden tag egyforma. Ebben a
megítélésben szemléleti benyomásunknak engedelmeskedünk,
és kizökkenünk a szociálpszichológiai elemzésből. Az, hogy
egy csoport egyszerre lép, hogy tagjai egyféleképpen köszön-
nek, és sok kérdésben egyformán ítélnek, sok esetben ugyanúgy
is cselekednek, szociálpszichológiai szempontból nem jelent
egyformaságot. Nyájszerűnek, egyformának az látja őket, aki
más szempontból, kívülről szemléli csoportjukat. Saját világuk
kategóriái szerint vizsgálva azonban szembetűnnek az egyéni
különbségek, amelyek a viszonyulások változatos módozatai-
ban mutatkoznak meg. Szociológiai szempontból például egy
labdarúgócsapat homogén entitás (korban, érdeklődésben,
perspektívában hasonló emberekből áll), státusát illetően legfel-
jebb a csapatkapitány különíthető el. A mikroszociológia tarto-
mányában azonban éppen együvé tartozásukból kiindulva dif-
ferenciálhatjuk őket. Azt vizsgálhatjuk, hogy előtörténetük és
viszonyulási módjuk különbözősége ellenére hogyan képvisel-
hetnek egyforma normákat, és hogyan lehetnek közös hagyo-
mányaik. Ennek a kohéziónak a folyamata nemcsak hasonulás,
nemcsak az egyformaságnak a fokozódása (ami főként az egy-
vezetőjű csoportokban igen hangsúlyozott), hanem az egyéni
különbség szerepként való hangsúlyozása is. A tulajdonságok-
ból és készségekből, tapasztalatokból és ismeretekből kikereke-
dett egyéni különbségek zavarnák, akadályoznák a csoportko-
héziót, főként az „egy vezér - egy akarat" típusú alakzatokban.
Teljes elmosásuk viszont a feladat szempontjából értékes !11laj-
donságok és tapasztalatok érvényesítését bénítaná meg. Igy a
feladati feszültség hozza létre azt a belső egybehangolást, amely
nemcsak elfogadta az egyéni különbségeket, hanem mint szere-
peket rögzíti is őket. Így alakulhat ki parancsuralmi beállított-
ságú csoportban is változatos szereprendszer.
A döntés szempontjából ez a legegyszerúbb tagolódásnak
felel meg: a döntés egyedül a vezetőé, ebben senki sem osztoz-
hat vele, de a döntés végrehajtásában már ki-ki saját szerepében
vesz részt.
228
A vezető elkülönülés~ min?en f~ladattal, funkcióval r~d~l­
k „ csoportban szüksegesse teszi, hogy a vezetettek kozott
ez~pek differenciálódjanak. Nem a döntés, hanem a végrehaj-
:::~rdekében. A szerepek rend~zerébe ugyanis igen ~ülönbö~-ő
lőtörténetű személyek kapcsolodhatnak ugy, hogy differenc1a-
~ódásuknem csökkenti, hanem ellenkezőleg, fokozza a kohéziót
és a teljesítőképességet.
A csoportkohézió fokozódásában, a vezető kiemelkedésében
nemcsak a különbségek elmosása, hanem a különbségek sze-
repszerű kiéleződése is megfigyelhető. Ez is kompromisszumos
mozzanat a szerepképződésben, mert státusától és funkciótól
idegen meghatározó szövődik be a folyamatba. Szerepek kelet-
keznek pusztán azért, hogy kiegészítsenek egy másik szerepet,
s ezzel mindegyiknek fokozódik a társas érvénye. Gyakran
megfigyelhetjük, hogy egy nagy társas penetranciájú személy
körül gazdag, változatos társas hálózat szövődik, kiterjedt sze-
rephálózattal. De ha a központi figura nincs jelen, vagy esetleg
végleg kiválik az alakzatból, akkor a szerepek nagy része elhal-
ványul, az elvárások megszűnnek, a funkciók véletlenszerű
feladatokká zsugorodnak, s az addig szerepekre tagolt együttes
laza halmazzá válik. Azért lehetséges ez, mert a szerepképzés
nem tulajdonságok rögzítése volt a közösségi cél érdekében,
hanem a vezető státusának kiegészítő pozíciósora: az alárendel-
tek elhelyezkedése.
Olyan közösségben, amelyben a döntés egyetlen személy
monopóliuma, a szerepek labilisak, könnyen elhalványulnak,
esetleg cselekvéstöredékekké esnek szét. Hiszen elvileg minden
szerephez hozzátartozik a döntésnek a lehetősége, legalábbis a
szereppel járó funkciók körében. Ha a vezetői monopólium
elválasztja a döntés jogát a funkciótól, ezzel a szerepet labilissá,
tarthatatlanná teszi -valójában megvalósíthatatlanná. Jellegze-
tes csoportdinamikai konfliktusnak a forrása is ez. A konfliktus
sémája: a társas alakzatban a döntés ki van iktatva a szere-
pekből, de van e9y olyan szerep, amelynek a döntés kizáró-
lagos funkciója. Igy valamennyi szerep hordozója egyoldalú
függő helyzetben van. Mindenkinek a pozíciója labilis, bi-
zonytalan; valószínű, hogy megváltozott körülmények között
nem is tudja ellátni szerepét. Szerep és döntés szétválasztása
labilissá teszi a csoportot, csökkenti biztonságát, veszélyhely-
zetbe sodorja.
229
 A szerep hagyományos kritériumaihoz (státus, elvárás, azo-
nosulás) hozzásorolhatjuk tehát egyrészt a funkciónak megfe-
lelő döntési hatáskört, másrészt a szerepek rendszerét (egy
szerep nem szerep). Ehhez járul még a szerepnek és a norma-
képződésnek az összefüggése. Egy szerep kialakulása nagy-
jából egységes véleményt feltételez. Az egyes tulajdonságok-
nak és teljesítményeknek szerepként való rögzítése nem más,
mint a csoport tapasztalatainak a felhalmozódása és rende-
ződése. S amint a tapasztalatok elvárássá álltak össze, az
adott csoportra érvényes értékké váltak. A csoportdinamikai
folyamatoknak fontos vonása, hogy az együttesség értékkel
ruházza fel a közösségi történéseket és megnyilvánulásokat.
Az együttes elvárás emocionális többletet kap, amely a szo-
ciometriai szavazásban már értékként jelentkezik. Feltételez-
hetjük, hogy bizonyos esetekben az értékmeghatározás egy már
kialakult normarendszeren alapul, más esetekben viszont lé-
nyeges összetevője a normaképződésnek. Ha a csoportnormák
alakulását vizsgáljuk, akkor a szerepek a normák keletkezésé-
nek a melléktermékei. Ha viszont a szerepekre való tagolódást
elemezzük, akkor a csoportnormákat tekinthetjük a szerepala-
kulás melléktermékének. Annyi biztos, hogy a két jelenség ala-
kulása szorosan összetartozik, mint azonos folyamat két aspek-
tusa.
A folyamatot csoportok megfigyeléséből és történetük elem-
zéséből következtetve nagyjából így képzelhetjük el:
A csoportnak közös tapasztalatai vannak egyes tagjainak
feltűnő teljesítményeiről, kiemelkedő tulajdonságairól. Ha
olyan helyzet adódik elő, amelyben ezek a teljesítmények fon-
tosak lehetnek, amelynek megoldását ezek a tulajdonságok elő­
segíthetik, akkor a csoport tapasztalatai már elvárásként idé-
ződhetnek fel. Például egy csónakházi laza csoportban egyszer
észrevették, hogy az egyik hallgatag peremember dugóhúzó
nélkül tud üveget felnyitni: kiütögeti a dugót. Egy következő
alkalommal arról volt szó, hogy a közelben bort mémek, vala-
kinek meg kellene kóstolnia. Valamennyien az üvegnyitó em-
berre néztek, egyikük szóba is hozta a dugóepizódot. Az addig
peremember ettől kezdve a csoport italszakértője lett. Ezzel
szerepet kapott. Funkciójához különféle nevek és megszólítá-
sok is tapadtak. Feladatköre egyértelmű volt. Arculata a cso-
portban kirajzolódott.
230
A zemély az elvárásnak eleget tett, a csoport pozitív vissza-
. le~ést kapott. Így létrejött a kompromisszum. Kompro-
Je . zum volt ez abban az értelemben, hogy a szerepre a cso-
mi~ak nem is volt feltétlenül szüksége. Inkább kellett volna
po szakács vagy egy élelmiszer-beszerző, még inkább egy
eTilanyszereléshez értő ember. Csakhogy ezeket az elvárásokat
vem tudták kire ráruházni, mert a csoportnak ilyenféle tapasz-
~alata nem volt, senki sem mutatott erre utaló teljesítményeket,
készségeket.
Ami pedig az üvegnyitó embert illeti, az el tudta ugyan látni
az italszakértői funkciót, de ez sem érdeklődésének, sem előtör­
ténetének nem felelt meg. A dugó kiütögetése amolyan ügyes-
kedés volt: érdeklődésének egyik jelentéktelen mellékvágánya.
Csakhogy peremember lévén a csoport nem ismerte, és egyetlen
értékelhető tapasztalata alapján fogalmazta meg elvárását, amit
az üvegnyitó elfogadott, mert szabadulni akart a szerepnélkü-
liség vákuumélményétől.
A szereprendszer alakulása egy kiscsoportban tehát nem
megtervezett, nincs mögötte sem elgondolás, sem mérlegelés.
Tapasztalati támpontok alapján alakul ki, s bár egységeibe a
véletlen is gyakran belejátszik, a szociometriai szerep mégsem
önkényes (vagy legalábbis ritkán az), hanem vélemények lecsa-
pódása, tapasztalatok, ítéletek sűrűsödése. Személyi vonások és
helyzeti összetevők belejátszása révén kompromisszumos kép-
ződmény, gyakran az adott csoportnak nem a lényeges viszony-
latait rögzíti, nem a leghatékonyabb tagolódást szolgálja. De
önszabályozási rendszerével minden esetben fokozza a csoport-
kohéziót.
A szociometriai szerepnek - a tulajdonságokat és teljesítmé-
nyeket funkciónként rögzítő, közös tapasztalatokon nyugvó
társas elvárások kivitelezésének - a kompromisszumos voltát
jól szemléltetik a párhuzamos szerepek
Azok az egységek, amelyeknek keretében a szociometriailag
megragadható tagolódás lejátszódik, az egyéni vonások a sze-
mélyiség orientációja szempontjából véletlenszerűen verődtek
össze. Szociológiai nézőpontból az alakzat meghatározott: ha
iskolai osztály, akkor életkor, előképzettség, értelmi színvonal,
esetleg lakóhely szerint van határokhoz kötve; ha munkahely,
akkor az alsó és felső korhatár, a képzettségi minimum, az
értelmi normalitás szintje homogenizálja a társas együttest. Az
231
 egyéni sajátosságokban is érvényesülnek szociológiai elhatár0-
ló tényezők; egy kollégiumban például vagy egy kórházinővér­
szálláson a környék, a helyi hagyományok befolyásolják az
érdeklődést, s divatáramlatok hosszú időre meghatározzák,
egységesítik, hogy mire használja, mivel tölti a többség a legszí-
vesebben az idejét.
Vannak azonban olyan egyéni sajátosságok, amelyek az alak-
zat társadalmi háttere (intézményes feladatköre, elhelyezése,
ellátottsága, közületi fontossága, igazgatási helyzete, tagjainak
rétegeredete stb.) szempontjából közömbösek, és csak pszicho-
lógiai szóródásuk elemzésével közelíthetők meg. Ilyen az alak-
zatot alkotó személyek érzelmi kötődésének mélysége, indula-
tel vezetésük jellegzetes útjai, feszültségszabályozásukmódoza-
tai és megnyilvánulásai. Ide tartoznak az egyes tagok sajátos
képességei, rátermettségük egyik vagy másik feladatra, az eze-
ket kísérő szokásrendszer, az a helyzetmegoldó beállítottság,
amelyet a kidolgozott jártasságok (zene, ének, tánc, technikai
hozzáértés, írói készség, rajztudás) gyakran adnak az ember-
nek. A csoport egyes tagjai ilyenféle hangsúlyozott személyi-
ségjegyekkel, készségekkel, viszonyulási módokkal kerülnek
be a társas együttesbe. Egyéni vonásaikat el kell fogadtatniuk a
közösséggel. Sőt, megoldást kell találniuk arra, hogy a csoport
éppen a jellegzetes tulajdonságaik révén tartsa számon őket. A
társas alakzatban, legyen az csoport vagy pár, a személy akkor
érzi jól magát, ha az alakzat azt fogadja el benne, amit ő is
elfogad önmagából.
A csoportba belépő vagy belesodródó személy különös hely-
zetbe kerül. Csoporttagsága - néhány kivételtől eltekintve -
nem személyes vonásokon alapul. Az önmaga számára legfon-
tosabb, legjellemzóbb tulajdonságait a csoport esetleg nem is
tartja nyilván. Tagja a csoportnak azért, mert harmadik gimna-
zista, vagy mert éppen annak a sportegyesületnek a pályája van
közel a lakásához, vagy mert éppen abba az irodába osztották
be. A személyes tulajdonságok eleinte alig érvényesülhetnek:
elvileg a csoport minden tagja pontosan ugyanolyan, mint a
többiek - csak csoportkötelme van, személyiségét tekintve
azonban névtelen.
Az anonimitás élményét jól ismerjük a csoportpszichoterá-
piából. Ez kínos feszültség. Elhárításának igénye viselkedés-
meghatározó. A terápiás kiscsoportok dinamikai történései kez-
232
b ebből a feszültségből táplálkoznak. Tartalma az, hogy a
det :tagoknak még nincs pozíciójuk, nincs szerepük. Az így
csop 'lm, , b" 1 , k f 1 lh
keletkezett kínos e e~1y a ta~sa~ izonyt~ ansa~a e e . ~t
Az azonosítások lancolatan at alakul ki bennunk a szocm-
~e~~illeszkedésnek a mi kultúrffi;k?an, a_ mi szocio~konó~~ai
viszonyaink között elfogadott modJa. Beilleszkedni annyit 1e-
lent, mint elfoglalni a személyhez kötött pozíciót a hozzá tarto-
zó státussal és elvárási rendszerrel. „Csoporthoz tartozni", ez a
mi neveltetésünk szerint nemcsak az együttességet, hanem a
személyiséget is magába foglalja. A csoport nyilvántartja a ben-
ne élők tulajdonságait: erényeit és gyengéit egyaránt. Ezeknek
megfelelően becenévvel, gúnynévvel, csak a csoportban érvé-
nyes elnevezéssel illeti tagjait. Csaknem minden taghoz fűződ­
nek csoportszokások, ceremóniák. Ezek megerősítik a csoport-
tagok „én"-tudatát és elősegítik, hogy jól érezzék magukat a
csoportban.
A „jó közérzet a csoportban" dinamikus egyensúly, amelyet
biztonsági érzésként élünk át. Az együttesség, a csoportba való
beletartozás biztonságot ad, de ugyanakkor az egyformaság
hangsúlyozásával-valamennyien egyformán csoporttagok va-
gyunk-, az én elhalványulásának az érzésével is jár. Mintha az
együttességben való feloldódás örömébe belevegyülne a szemé-
lyiség amputációjának a rossz érzése. Ezt a döbbenetet élik meg
a terápiás csoport résztvevői mint a szerepnélküliség pánikálla-
potát.
A csoportban való jó közérzet az együttességnek és a szerep
szerinti elkülönülésnek az egyensúlya. Az elóbbi az együvé
tartozás biztonságával, az utóbbi az én kontúrjainak határozott-
ságával járul hozzá az átélés színezetéhez. Az egyensúly akkor
teljes, ha az együttességnek és a szerepnek az élménye figura-
háttér viszonylatban van egymással: mindkettő jelen van, de az
átélést hol inkább az egyik, hol inkább a másik uralja.
A biztonsági érzésben jelentkező csoportdinamikai egyen-
~~lynak az igénye feszíti és tereli a csoport tagjait abba az
lfanyba, hogy mindenképpen kiküzdjenek maguknak egy sze-
r~pe~, mégpedig olyat, amelyben személyes vonásaik, tulajdon-
sagaik, képességeik megnyilvánulhatnak. Mivel a személyes
vonások a csoportképződés szintjén nagyrészt véletlenek, gyak-
ran előadódik, hogy ugyanabban a csoportban több, egyforma
készségekkel rendelkező személy törekszik lényegében azonos
233
 szerep kialakítására. Ehhez természetesen az kell, hogy a cso-
port szentesítse a szerepet. A szentesítés módja az, hogy az
elvárás kifejezésre jut. Csakhogy a mikroszociológiai alakzat-
nak tekinthető kiscsoportok életrendje ritkán kívánja meg, hogy
egy funkciót két személy is betöltsön. Ritka az az eset, amikor a
csoport egyforma elvárással fordul két különböző személyhez,
és így két egyforma szerepet hoz létre.
Ez a kiscsoportok mindennapos problémája. Ketten igénylik
ugyanazt a szerepet. A csoportnak mindkét személlyel megvan-
nak a megerősített tapasztalatai. De egy funkcióra két szerepet
nem szentesít. Ebből a konfliktushelyzetből gyakran az a kiút,
hogy párhuzamos szerepek alakulnak ki. A személyes vonások
olyan hangsúlyosak, olyan szembeötlően kínálják fel magukat,
hogy a csoport nem tud dönteni: az elvárás nem fogalmazódik
meg. A habozásban kiéleződnek a két személy viszonylag jelen-
téktelen különbségei, és az eredetileg azonos funkció két külön-
böző funkcióként jelenik meg. Így már mindegyikhez sajátos
elvárás fűzhető: szereppé válnak. Sportcsapatok mikroszocio-
lógiai elemzése például azt mutatta, hogy e nagy erőkifejtésre
mozgósított alakzatokban fontos szerepe van a játékmesternek.
Értjük ezen a csoportnak azt a tagját, aki pihenőidóben, utazás
közben játékokat talál ki és szervez, s így csökkenti a kényszerű
tétlenségnek vagy a várakozásnak a feszültségét. Az egyik
sportcsapat kis együttesében (húsz sportoló) két ilyen játékszer-
vező is akadt. Egy ideig versengtek egymással, gyakran meg-
sértődtek, és ezzel többször megrontották a pihenés légkörét.
Egyszer hosszú várakozás közben az egyik tag azt javasolta,
hogy játsszanak valami vidámat, és G-re nézett. G egy „utánzá-
sos játékot" talált ki. Felváltva utánozták híres sportolók egy-
egy jellegzetes mozdulatát. A játék a bolondozások körébe tar-
tozott, nem lehetett veszteni vagy nyerni, csak nagyokat nevet-
ni. Nem sokkal eztán „valami mást" akartak játszani, egyikük
mondta is, hogy „eleget röhögtünk". Ekkor a másik játékmester,
Z felé fordultak, aki azonnal megértette a még meg sem fogal-
mazott elvárást, és „komoly játékot" szervezett, olyant, amely-
ben nyerni vagy veszíteni lehetett. Az elkülönítés megfelelhetett
mind a csoport reális igényének, mind G és Z addig észre sem
vett beállítódási különbségének. A kétféle elvárás rögződött, G
a „bolondozásoknak", Z pedig a „nyerő-vesztő"játékoknak lett
a szervezője.
234
A ásodik példát egy huszonhat fóből álló, rang, kor és
, :lmi rétegződés tekintetében egyaránt vegyes irodai cso-
tarsa '
ort történetéből ~en,tettem. Ebben a cs~p_o rtb
" an egye t ~rm· ve?"-
'
~ettségű tisztviselok ~s tanulat~'.111 takant~~o~, nyugd11as~k ~s
, en érettségizettek elnek egyutt, helyzetü.k es feladatukreven
e~. lönülten. Az iroda a vállalat kihelyezett részlege; dokumen-
~ác~óval foglalkozik, ügyfélforgalma nincs, „hajráfeladata"
sincs. A csoport kohéziója erős, a vizsgálat időszakában is a
szolidaritás számos példáját figyelhettük meg. De a nagy élet-
kori és érdeklődési különbségek miatt a csoportnak nagyon
kevés közös ügye akadt, ezek is epizodikusak (egy-egy beteg
meglátogatása, egy bajba j:1~ott__lány anyagi és__e~~ö~_csi tám~g~­
tása). Az egész csoportot ennto folyamatos kozos ugy: a kave-
főzés rituáléja és a totó. Sok más egységgel ellentétben itt nem
közösen totóznak. Néhány állandó pár játszik együtt, és esetről
esetre alkalmi csoportosulások is létrejönnek. A legtöbben egye-
dül játszanak, hetenként két-három szelvénnyel. Olyan ember
is akadt, aki háromjelzésű dobókocka segítségével tölti ki a
szelvényt. De mindenki totózik, az is, aki soha életében nem
látott futballmeccset.
A közös érdeklődésnek ezen a talaján a pénteki szelvényki-
töltés és a hétfői „pedig gondoltam" típusú értékelés együttes
élményéből szükségszerűen kikerekedett a totótanácsadó sze-
repe. (Munkahelyi kiscsoportokban, legalábbis Budapesten ez a
szerep gyakori, a legtöbb explorált egységben megtaláltuk.)
A vizsgált irodában azonban két totószakértőt ismertek el.
Néhányan inkább az egyiktől, többen a másiktól kértek taná-
csot, legtöbben mindkettőt kikérdezték. Ebből feszültség tá-
madt. Hol az egyik, hol a másik sértődött meg. („Miért jön
hozzám, miért nem megy R-hez?" - „Amikor csupa nehéz
meccs van, akkor én kellek, bezzeg a múlt heti potya szelvény-
hez Mis jó volt!" stb.) Ehhez járult minden héten a csalódottak
morgása, akik úgy érezték, és ezt fékezetten ugyan, de ki is
mondták, hogy az egyiktől rossz tanácsot kaptak, a másik jobb
tippeket adott volna stb. Az egyik fontos összetartó tevékenység
légköre megromlott.
Az egyik párt zavarta ez a feszültség; ezt tudatosították,
beszéltek róla. Szóba hozták a többiek előtt is. Majd elhatároz-
ták, hogy heti hat szelvényük közül háromnak a kitöltéséhez
M-től, a másik háromhoz pedig R-től kémek tanácsot. Amikor
235
erre sor került, M-et arra kérték, hogy óvatos tanácsot adjon,
minél kisebb kockázattal, R-t pedig arra, hogy vagány tippet"
11
adjon, ami kockázattal jár, de sokat lehet rajta nyerni. Mindkét
személy szívesen vállalkozott a célzott tanácsadásra, mintha
büszkék is lettek volna - az egyik arra, hogy óvatos, a másik
arra, hogy hazardőr. Mintha a többiek is érezték volna, hogy ez
az árnyalt elkülönítés reális, változatosabbá teszi a totózást,
enyhíti a két tanácsadó konfliktusát, kellemesebbé teszi a cso-
port életét, s egyben érdekes új színt visz bele a játékba.
Kialakult a két párhuzamos szerepkör: a biztonságos és a
kockáztató tanácsadóé. A kompromisszum útja jól követhető: a
csoport igénye egyéni különbségek, személyiségvonások alap-
ján differenciálódik.
Ez a történés, jelentéktelensége mellett - vagy talán éppen
jelentéktelensége révén - nagyon jól szemlélteti a mikroszocio-
lógiai folyamatot: a társas alakzatban olyan igény körvonalazó-
dik, amely fokozott csoportörömet és nagyobb kohéziót ígér.
Ennek kielégítésére a csoport megfogalmazza az elvárást azzal
a tagjával szemben, aki egyéni tulajdonságai folytán ennek az
igénynek megfelelhet. Mivel két ilyen személy van, a csoport
tovább differenciál az egyéni különbségek alapján, s a két sze-
mélyiségnek megfelelően szűkíti és specializálja az elvárást. Az
így létrejött árnyalt szerepekben egybeszövődik a csoport igé-
nye és tapasztalata a megvalósítás szempontjából számba jövő
csoporttagok személyiségével és egyéni sajátosságaival. A szo-
ciometriai szerepképződés abba a jelenségtartományba tarto-
zik, amelyben a személyi és a társas szétválaszthatatlan. A
személyiség észlelésében a társas konnotáció teljes értékű, mert
kialakult sztereotípiák nem takarják el úgy, mint a már intézmé-
nyesedett társas alakzatokban.
Ezek a példák azt is megmutatják, hogy a szociometriai sze-
rep a személy arculata a csoportban: azok a vonások, amelyeknek
alapján ráismernek, nyilvántartják, számon tartják. Akinek nincs
szociometriai szerepe, annak nincs arculata a csoportban, ahová
formailag tartozik, attól nem várnak semmit, az a csoportjában
jellegtelen, névtelen, az társas szempontból jóformán nem létezik.
A szerepnélküliséget feszültségként éljük meg, pánikélmé-
nyünk van, nyomasztó egzisztenciális szorongásérzésünk.
Az "emigránsbetegségnek" is ez az egyik összetevője. A ki-
vándorolt az új világában is bekerül olyan intézményes egysé-
236
kbe (munkahely, lakóhely), amelyekben mikroszociológiai
forténések folynak, kiscsoportképződés van. A kiscsoportokba
azonban nem tud bekapcsolódni, mert kevés a közös élménye
(főként a közös élményháttere) a többiekkel, nem érti eléggé
vagy félreérti a csoport elvárásainak rendjét. S a csoport sem
tudja átfordítani a saját nyelvére, esetleg észre sem veszi, s így
nem tudja értékelni - megerősíteni vagy megszelídíteni - új
tagjának egyéni vonásait: a c~oportéletben kiaknázható tulaj-
donságokat és képességeket. Igy áll elő az a konstelláció, hogy
a bevándorló mikroszociológiai pozíció nélkül marad; nincs
szerepe, nincs arculata, megéli az anonimitás egzisztenciális
szorongását.
K, a földmérő, Kafka regényében olyan településekre érkezik
- a kastély körül épült feudumra -, ahol a legsúlyosabb büntetés
a társas arculat eltörlése, és a legnehezebben megszerezhető
érték a társadalmi elismertetés, a biztosított tartózkodási és
illetőségi jog, a közösségi odatartozás joga. Amália apjától, az
öreg cipésztől, megvonják tűzoltómesteri tisztségét, vagyis kö-
zösségi szerepét. Ezzel elveszíti társas arculatát. Hiába marad meg
a foglalkozása, családfői helyzete, nem támasztanak vele szemben
elvárást, nincs szerepe, s így mintha a létezésből esett volna ki.
K-nak, a földmérőnek, elismert munkaviszonya van, üzenetet is
kap akastélyból;segédeketiskijelölnekszámára. De igazi elvárást
vele szemben sem támasztanak, így szerepe nem alakul ki,
beilleszkedési lehetősége nincs, s a látszatszerep látszat volta
elleni küzdelemből, a valóságos szerep igényéből keveredik ki
zaklatott élete eseményeinek ez az idóben meghatározatlan (és
a befejezés vázlata alapján pusztuláshoz vezető) sora.
Az Amerika című Kafka-regénynek a hőse, Karl Rossman
elkallódik (a regény eredeti címe is ez volt: Az elkallódott), kicsú-
szik az intézményes hálózatok rendszeréből, s a kiszolgáltatottság
keserves kalandjain esik át. A regény nem teljes, de zárófejezete
elkészült: az Oklahoma cirkusz, ahol mindenki képességeinek
és vágyainak megfelelő helyet talál, ahol karszalagon megjelöl-
ve rögzítik a választott szerepet.
A biztonságot nyújtó, a személyiségnek megfelelő szerep
nemcsak társadalmi funkciót elégít ki, hanem egyben személyes
igényt is. A kettő egybetartozik, meghatározza, fokozza, színezi
egymást. Ebben az értelemben tekintjük mi a szociometriai
, szerepet mikroszociológiai jelenségnek.
237
,.,
A bűnbak
Már utaltunk arra, hogy a szociometriai szerep a csoport való-
ságos igényeinek a megvalósítása, s így általában nem önké-
nyes. De mivel a társasnak azon a szintjén van, amelyen az
egyéni, a szubjektív társas formát ölthet, az intézményes alak-
zatok státusrendjéhez viszonyítva véletlenszerű, valakinek be
kell töltenie, de hogy ki tölti be, az az intézményes keret szem-
pontjából közömbös. Ezt mutatják főként az olyan szubjektív
szerepképződmények, amilyen a bűnbak.
Lewin és munkatársai a három légkörről szóló nevezetes
kísérletükben kimutatták a bűnbakképzés folyamatmodelljét.
Öttagú, 10-12 éves gyerekekből álló, feladatvezérlésű kísérleti
kiscsoportjukban a vezetői stílust variálták. Egyes csoportok-
ban vakfegyelmet kívánó autokratikus vezetést valósítottak
meg; más csoportokban a belátáson alapuló demokratikus ve-
zetői stílust honosították meg; végül egy harmadik fajta cso-
portból a szabadosság légkörét engedték érvényesülni (a ráha-
gyásnak, a „laissez faire" vezetésnek a stílusában). Az autokra-
tikus vezetésű csoport állandó frusztrációs feszültségben élt. Ez
a feszültség hol teljes alárendeltséget, belenyugvó engedelmes-
séget, hol pedig nyílt agressziót, rebelliót váltott ki. S ebben a
légkörben két különböző csoportban alakult ki az a helyzet,
hogy a fokozott frusztrációs feszültségben a csoport négy tagja
dühödt agresszióval támadt rá az ötödikre: kicsúfolták, szidal-
mazták, kiközösítették. Ennek a magatartásnak nem volt tárgyi
indoka, vagy legalábbis a kísérletvezetők és megfigyelők nem
észlelték. A csoport tagjai a vezető ellen felgyülemlett indula-
taikat vitték át egyik társukra. A „bűnbak" negatív szerep a
kiscsoportban. Funkciója az, hogy a frusztráció következtében
felgyűlt indulatokat ráirányítják Az indulatátvitel terméke így
nagyrészt önkényes elemeket tartalmaz. Mint folyamat, a sze-
repképződés körébe tartozik Azt mondhatnánk: szubjektív sze-
repképződés. A szociometriai szerep kritériumai közül ráillik
az, hogy vélemények lecsapódása, a csoport ítéletét fejezi ki, és
elvár bizonyos magatartást. Nem felel meg azonban annak a
kritériumnak, hogy reális tulajdonságokat rögzít, és ritkán felel
meg annak, hogy a személy a szerepet elvállalja.
A bűnbakképzés csoportdinamikai határeset. Sajátos feltéte-
lek közt jön létre: a frusztráció következtében eltorzult csopor-
238
„
télet megnyilvánulása. Mégis kiemelkedő jelentőségű a mikro-
szociológiai történések értelmezésében. Megmutatja ugyanis
azt a folyamatot, ahogyan az indulatátvitel a valóságtól elsza-
kadt társas képleteket hozhat létre. A szerepképződés típusos
folyamatában, mint láttuk, a csoport elvárásokat támaszt, s a
csoportélet igényeiből keletkező különféle pozíciókhoz Gáték-
mester, totótanácsadó, italszakértő, döntőbíró vitás esetekben
stb.) együttes tapasztalatokalapjánhozzárendeli azt a személyt,
aki valamilyen tulajdonságával, készségével az elvárásoknak
megfelelhet. A példák arra utalnak, hogy a negatív indulati
felnagyításban - amelynek egyik esete a bűnbakképzés-ugyan­
ez a folyamat játszódik le, torzított formában. A szerepalakító
csoportigény: az agresszív feszültség elvezetése. Az elvárás:
olyan ember legyen, akire az agresszió ráirányítható, tehát ve-
szélyeztesse a csoportot, legyen ellenség", vagy legalább kelt-
11
sen jogos viszolygást a csoport tagjaiban, legyen „undorító".
Csakhogy ennek az elvárásnak ritkán felelnek meg teljesen az
elvárás arányaihoz is szabott tulajdonságok vagy viselkedés-
módok S itt érvényesül a felnagyítás. A csoport, esetleg reális
támpontok alapján, addig-addig nagyít bizonyos tulajdonságo-
kat, amíg azok arányban nincsenek az indulati feszültséggel.
Olyan súlyosnak tüntet fel bizonyos emberi gyengeségeket,
hogy azok végül is adekvát célpontjai lesznek az agressziónak.
Reális, valóban meglevő tulajdonságok felnagyításáról van
szó tehát, amelyeknek funkciója más forrásból táplálkozó, fel-
duzzadt indulatok elvezetése.
Ennek a mechanizmusnak sok a közös eleme a szociológiai
?iszkriminációval, amelyben nagy társadalmi rétegek vezetik el
mdulataikat faji, nemzetiségi előítéletek csatornáin. A kiscso-
portokönkényes, szubjektív szerepképzése természetesen még-
sem azonos a társadalmi előítéleteken alapuló indulatelveze-
téssel.
A diszkriminációk történetileg kidolgozott sztereotípiákon
~lapulnak. Ezeket az egyes személyek készen kapják, egy kiter-
jedt értékrendszer egyik elemeként. Az azonosításos folyamat-
ban, amelyben az ehhez szükséges mércékhez és sablonokhoz
~ozzájutnak, egész személyiségük alakul. S ha a kiscsoportokba
is magukkal viszik ezeket az ítéleteket (például antiszemitiz-
n;us ), ez nem mikroszociológiai termék, hanem az intézményes
tarsadalmi erők hatása a kiscsoportra.
239
 A mikroszociológiai torzított szerep képzés viszont közvetlen
történés. Nem feltételezi sztereotípiák átvételét, nem kapcsolja
be a csoport tagjait egy társadalmi áramlatba, s így nem is az
ideológiai értékképzés összetevője. , latrendszerrel, amelyben a mikroszociológiai jelenségek végbe-
Néhány példa szemlélteti ezt. Binét Agnes már említett vizs-
gálatában szociometriai kikérdezéssel rekonstruálta egyes álta-
lános iskolai osztályok társas életét, különösképpen a normák
keletkezését. Az egyik harmadik osztályos kiscsoport tagjai
ádáz dühvel szidalmazták az egyik csoporttársukat. A csoport
valamennyi negatív szavazatát ez a gyerek kapta. Az indulatok
alapját képező indokok azonban jelentéktelenek voltak. „Akko-
ra a szája, mint egy vízilónak", „Úgy jár, mintha részeg volna".
A mellőzött gyerek viselkedésében csakugyan volt valami kü-
lönös, a szokásostól eltérő; nevetését is furcsának találták, ezért
néha gúnyolták, vízilónak csúfolták. A szokatlanság volt az a
negatív vonás, amit a csoport felnagyított. A csoport ellenséges
magatartása semmiképpen nem volt indokolt, kizárólag indu-
latelvezetésül szolgált; nem is terjedt túl a kiscsoporton, ott is
elcsitult, epizódnak bizonyult.
Ugyanennek az iskolának egy másik harmadik osztályában a
negatív szavazatok két gyerekre összpontosultak. Ezek voltak
az osztály kitaszítottjai. „Rossz, rendetlen ... buta, rossz tanu-
ló ... csúnya szavakat mond ... piszkos stb." Ilyen magyaráza-
tokkal támasztották alá a gyerekek az egyértelmű elutasítást. Ez
is önkényes, szubjektív felnagyítása volt annak a benyomásnak,
ahogyan a társadalmi elesettséget megragadták. A két gyerek
lumpencsaládból származott. Elhanyagolt külsővel, hozzájuk
nem illő ruhadarabokkal, olyasfajta nemtörődömséggel, amely
mutatta, hogy a környezetükben senkinek sem fontos az ő
tanulmányi előmenetelük. Viselkedésükben nemegyszer for-
dultak elő olyan dolgok, amelyekről ők maguk is, és társaik is
tudták, hogy tilosak. S ami még fontosabb: ezt a két gyereket az
osztály véleménye szerint a tanító néni nem szerette, éppen
azokért a tulajdonságokért nem, amelyek miatt társaik kiközö-
sítették őket. A két gyerek negatív tulajdonságait nemcsak a
kiscsoportban nagyították fel szereppé, hanem kiterjesztették
az egész formális egységre, az osztályra. Így ez az elvárás a
konformista normát fejezte ki nemcsak átmenetileg, hanem tar-
tósan. Ezért nem is egyértelműen mikroszociológiai jelenség.
Az osztály szociometriai hálózata az a csatornarendszer, ame-
240
lyen át a konformizmus irányába ható társadalmi nyomás érvé-
ny;_s~J;sadalmi befolyás hajszálcsövei azonosak azzal a kapcso-
mennek. De egy általános iskolai osztály ránevelése a konfor-
mizmusra akkor sem mikroszociológiai jel~nség, ha ~ gy~reke~
életkora különösképpen kedvez a konformista normak kialak1-
tásának.
s most a mikroszociológia elhatárolásának egy kritikus pont-
jához érkeztünk. A kész normáknak, a kidolgozott sztereotípi-
áknak az átadása és az átvétele, utánzásának módja, azonosítá-
sos elsajátítása a közvetítést tekintve mikroszociológiai jelen-
ség, mert ahogyan az egyik gyerek a másik gyerek ítéletét
átveszi, és a viszonyulások érzelmi feszültségének feldolgozá-
sával a magáévá teszi, ebben a mozzanatban még szétválaszt-
hatatlanul egybetartozik az indulat, amely ezt vezérli, a kapcso-
lat, amely lehetővé teszi, s amelynek révén stabilizálódik. De
maga a sztereotípia, amelyet az egyik átad, a másik átvesz,
beletartozik egy értékrendbe: a folyamat a társadalmi értékek
áttétele, a legjelentősebb társadalmi hatásközvetítés. A mikro-
szociológiai történés független azoktól az értékektől és társadal-
mi tartalmaktól, amelyeknek hordozója. Tiszta formájában a
nagy társadalmi értékeket nem érinti, jóllehet nem is független
tőlük. Ezeknek az értékeknek a társadalmi szempontból vélet-
lenszerű árnyalataira terjed ki.
A mikroszociológiai jelenség tiszta formája ritkán ragadható
meg; legtöbbször szociológiai történések hajszálcsöveként mu-
tatkozik meg. S csupán a történés informális szövedéke, áttéte-
leinek érzelmi színképe, a szubjektív mozzanat hangsúlya jelzi,
hogy a mikroszociológia tartományában járunk.
Gleiman Anna hosszú időn át követte nyomon longitudinális
megfigyeléssel még az 1930-as évek végén egy iskolai osztály
társas életét (a mai iskolarendszerben ez az osztály a megfigye-
lés időszakában az általános iskolai 6-8. osztálynak felelt meg).
Az akceleráció előtt voltunk, az osztályban rövidnadrágos kis-
fiúk éltek, akik számolócédulát gyűjtöttek, s életük nagy vágya
egy bicikli lehetett. A jól teljesítő, nyugodt osztályban két éven
át megmagyarázhatatlan irracionális indítékkal, változó
ürüggyel üldöztek egy fiút. Ez a fiú ugyanolyan volt minden
megragadható vonásában, mint osztálytársai. Ugyanabból a
241
szocioökonórniai rétegből származott, ugyanúgy öltözködött és
viselkedett, mint társai, jó közepes tanulóként, átlagos sporto-
lóként ismerték, nem volt sem érettebb, sem csenevészebb a
többieknél. Soha vele kapcsolatban botrány nem tört ki. S mégis,
ahogyan az osztály ítéleti normája lassan változott, ahogyan az
erények és a bűnök rangsora módosult, úgy ezt a fiút a minden-
kori érvényes norma alapján mondták ki „bűnösnek", és ültet-
ték a szégyenpadra. Amikor az osztály érdeklődése a barkácso-
lás felé fordult, Imrére azt mondták, hogy semmit nem tud
megcsinálni, mert ügyetlen, kétbalkezes, suta. Amikor a roman-
tikus férfiasság és a virtus uralta fantáziájukat, akkor meg „gyá-
vának" bélyegezték. Amikor már sokaknak volt titka, és többen
naplót írtak, akkor Imre lett a „megbízhatatlan", akinek „nem
lehet elmondani". Egy szentimentális film hatására az osztály
rövid ideig anyakultuszban élt. Legnagyobb értéknek fogadta
el az anya iránti tiszteletet és szeretetet (ami egyébként össz-
hangban volt az iskola vallásos szellemével). Nos, ebben a rövid
szakaszban kiderült, hogy Imre „nem szereti az anyját", s ennek
éppen úgy nem volt tárgyi alapja, mint annak, hogy ügyetlen,
hogy megbízhatatlan, hogy fecsegő, hogy gyáva. Imre eleve
„bűnös" volt. Tehát amint valami az osztály primitív moráljá-
ban bűnnek számított, az ráillett. Mindegy volt, hogy milyen és
mit csinál. A történet irracionális jellegéhez hozzátartozik az a
támpont, amit Gleiman a gyerekekkel folytatott egyéni és páros
beszélgetések közben talált. Természetrajzórán a gabonafélék-
ről tanultak. Szóba került a cséplés, majd a rostálás, végül az
„ocsú". A tanár indokolatlanul hosszan fejtegette, hogy ez az
értékes szemekhez viszonyítva a szemét: majd elmondta, hogy
a szót átvitt értelemben is használják (a koncentráció elvét kö-
vetve a nyelvi vonatkozáshoz is elkanyarodott), azután átrán-
dulttársadalmi-erköksi terepre,ésmeggyőzőenfejtette ki,hogy
az emberi közösségekben is van ocsú, egy ilyen helyen, mint ez
az osztály is könnyen keveredhet be az egészséges szernek közé,
és sokáig mindenkit megtéveszthet, bármennyire óvják a taná-
rok a tisztaságot. Az emlékek és a beszámolók szerint a termé-
szetrajzára után mondta rá valaki Imrére, hogy „ocsú". Lehet,
hogy a fogalmat a szó hangzási furcsasága vagy a tanári magya-
rázat bősége tette érdekessé, a lényeg az, hogy azonnal hozzá-
tapadt a fiúhoz, ahogyan némelyik gúnynév ráragad a gyere-
kekre. S a név indokolta az agressziót. A megfigyelőnek az volt
242
omása, hogy ennek a jó gyerekekből, jó tanulókból álló
a beny
ztáJynak hosszu, i·d" , szu··ksege
o ota ' vo lt az agressz1v, m,
· dulatok
..
0
s etésére. Szükségük volt egy célpontra, de az osztaly osz-
e1vez .
, tele nem kínált célpontot. Igen nagy lehetett az elvezetesre
szete , ·1
váró agresszív feszülts~g ~oz, ho?y az os~tal~ eg~ 1 y~n
·eientéktelen támpontbol k1mdul~a, ilyen ~artos~ _rrrac10náhs,
~zélsőségesen negatív szerepet adion az egy1_k tagpi_i.a~. ,
Az ilyen szubjektív, indulatvezérelt torzitas nem is nt~a. Ke~
kaliforniai szociálpszichológus - Bany és Johnson - az_1sko~ai
osztályok csoportdinamikáját elemezve ehh~z has~nlo, talan
még riasztóbb epizódot mondanak el. Az egyik osztalyban egy
tanulóval szemben társai azt a kíméletlen és irracionálisnak
látszó diszkriminációt valósították meg, hogy demonstratívan
viszolyogtak az érintésétől. Aki véletlenül hozzáért, vagy aki-
nek egy olyan tárgyat kellett kézhez vennie, amelyet előzőleg
ez a tanuló megfogott, az engedélyt kért, hogy kezet rnoshasson,
s ki is ment kezet mosni. Ezt a magatartást az osztály minden
tagja következetesen betartotta. Aki a „tisztátalannal" közvet-
len vagy közvetett konfliktusba került, az kezet mosott. A rneg-
figyeló'k ehhez annyit tettek hozzá, hogy a „tisztátalan" kirítt az
osztályból: nagyobb volt, mint a társai, csúnyának és esetlennek
látszott, viselkedésével feltűnést keltett, mint aki külsőségekkel,
például rikító ruhadarabokkal igyekszik felhívni magára a fi-
gyelmet. Ez éppen úgy nem volt elégséges indoka a diszkrimi-
nációnak, mint azok az önkényes okok, amelyekkel az „ocsút"
vagy a többi példában említett gyerekeket megbélyegezték.
A társas elvárás
Gondolatmenetünknek e szerteágazó kerülő útjain azt próbál-
tuk valószínűsíteni, hogy a szociometriai szerep a mikroszocio-
lógia jelenségkörébe tartozik. Szernélyiségközeli, egyéni tulaj-
donságokat rögzít csoportelvárás formájában. Ezt mutatják a
párhuzamos szerepek. A szernélyiségközeli jelleget aláhúzza a
szerep képződés indulati hangsúlya, amit az emocionális felna-
gyítás szemléltet.
S éppen ebből fakad az a nehezen kezelhető probléma, hogy
a mikroszociológiai hálózat informális csatornái egyben nagy
társadalmi hatások közvetítésének is lehetnek a végkészülékei,
243
 s rajtuk keresztül esetleg döntő, történelemformáló cselekvési
indulatok hatnak az emberekre. A szerepképződés folyamata
például lehetővé teszi, hogy egy kiscsoport informális áttételé-
nek útján fogalmazza meg a társadahni diszkriminációk alapján
létrejött értékrendszerének negatív és pozitív pólusát. Ebben az
esetben a mikroszociológiai egység már csak az áttétel módjá-
ban felel meg a kiscsoportok dinamikájának: a folyamat - tar-
talmát tekintve- társadalmi hatások közvetítője, a befolyásolás-
nak, a meggyőzésnek, esetleg a manipulálásnak a szociálpszi-
chológiai eszköze.
Ebben a mikroszociológiaí megközelítésben a szerep kiegé-
szítője a pregnanciának, s a szerepek rendszere bonthatatlanul
egybekapcsolódik a jelentőségek alá-fölérendelési övezeteivel.
Szerep és pregnancia a mikroszociológiai történések két dimen-
ziója. A pregnancia hierarchikus elrendezést visz be a társas
mezőbe; a szerep az egyéni különbözőségeket hangsúlyozza,
ezzel mellérendeléseket teremt, árnyalja a kapcsolathálózatot.
Ez a két dimenzió a csoporttagok számára a társas tájékozó-
dás hálózatrendszere. Azt, hogy a csoportban ki milyen pozíciót
foglal el, kit mennyire becsülnek, kinek lehet és kinek nem lehet
ehnondani vagy megmondani, azt a csoport tagjai a pregnan-
ciák és a szerepek egymásra vetített rendszeréből olvassák le.
Ez a rendszer természetesen nem szociometriai kritériumok és
számítások alapján van a fejükben, hanem szórványos megfi-
gyeléseknek a tapasztalati összefoglalásaként.
Ennek a társas tagozódási térképnek a főbb pontjai (a pozitív
és negatív pólusokon kiemelkedő pregnanciák, valamint a
szembeötlő képességek, tulajdonságok szerepszerű rögzítettsé-
ge) megegyeznek a szociometriai mutatóknak és a szociogram-
hálózatnak az adataival. Csakhogy a szociometriai kritériumok
szegényesek, sematikusak a lehetséges szerepek rendszeréhez vi-
szonyítva. A társas mező hierarchikus és szerepszerű tagolódásá-
nak a tényleges árnyaltságát számításokból és a kölcsönösségi
vázlatból nem tudjuk leolvasni. Ehhez szociometriai explorációra,
vagyis a társas kapcsolatokra irányuló egyénenkénti kikérdezésre
van szükség. Ilyen ki.kérdezésre felnőtt csoportban személyen-
ként egy-két óra szükséges. A módszer munkaigényes, a feldol-
gozás a szociometriai számításokhoz viszonyítva pontatlan.
Ezért egyedül ezt az eljárást ritkán alkalmazzuk, de a szociomet-
riai rutintechnikát gyakran egészítjük ki explorációval.
244
A kikérdezés főként a szerepekre vonatkozik. A csoport egyes
·ainak a tulajdonságairól, érdeklődéséről kérdezünk. A
tag) nan tudja ezt?", a „többieknek is ez a véleménye?", „az
~h~~ csoport így látj~ ?" kérdés,~k,~r_ra irán~ak, hogy a j~lze~t
g élyes tulajdonsagokhoz fűzodik-e elvaras a csoport resze-
szem , , , ln , b Mind
'íl tartozik-e hozza csoportszokas, ntus, e evezes st . ez
:~;mutatná meg, hogy milyen fokban ~ög_zítette a c~oport_~~~á-
ásként az egyes tagok személyes vonasmt, mennyiben kototte
r eket sztereotípiákhoz, vagyis kijelölte-e szerepnek.
ezAz explorációs anyag jól mutatja, hogy az „elvárás" mint a
szociometriai szerep feltétele, nem egyértehnűen feladatra,
funkcióra vonatkozik. Az „elvárás" gyakrm1 azzal kerekedik ki
szereppé, hogy a környezet bizonyos viselke~ésmódot vá~, az
adott személytől, elképzelt helyzetben meghatarozott reakc10ra
számít.
A szerepre vonatkozó explorációs támpontok főként akkor
értékesek, amikor egy több kiscsoportra tagolódó intézményes
alakzat hálózatát elemezzük. Ilyenkor a szerepet nem egy, ha-
nem többféle elvárás rajzolja ki. De mikroszociológiai közösségi
feladatkört-preszociális, a legális funkciót- minden kiscsoport
külön szabhat ki. Az alakzat egészének megfelelő elvárás
kompromisszumkéntjönlétre: általánosabb, sablonszerű, egész
társadalmi rétegre érvényes elvárásokat foglal magában.
A kiscsoport elvárása konkrét helyzetekből indul ki. Valaki-
nek hajnalban sorba kell állnia, hogy jegyet kapjanak egy beat-
hangversenyre. Aki erre önként vállalkozik, az „megbízha.
ügyintéző"; más hasonló helyzetben esetleg eleve számít rii
kiscsoport. Feladatkörében és a hozzá való viszonyulásbm1
meghatározott szerepet kapott. Az, aki a keresztrejtvényben
megmondja, hogy a nyolc betú'ből álló, k-val kezdődő földtör-
téneti időszak: kambrium; tudja, hogy Honduras fővárosa Te-
gucigalpa, és hogy a Danaidák lemészárolt férjei Aegyptosznak
voltak a fiai, az a maga csoportjában helyzethez kötötten kapja
a „kis okos" szerepét.
A nagyobb kiterjedésű intézményes alakzatban is lehetnek
olyan elvárások, olyan szerepkörök, amelyek konkrét helyze-
teknek a lecsapódásai (amilyen egyik példánkban a „ totótanács-
adó"). Csakhogy az egész alakzatot érintő, szerepindító konkrét
helyzet ritka s az ilyen szerep kevés. A formális csoportokban a
tagok inkább az általánosságban megragadható pregnancia di-
245
f
menziójában tájékozódnak. A hierarchia - a pregnancia cs
portszerveződési megfelelője - ugyanis reális viszonylatok0-
foglal magában. Sőt az alá-fölérendelésnek a mi kultúránkb at
jól észleJ!1ető, mindenki által egyformán értelmezhető jegy;
vannak. Igy ebben a dimenzióban konkrét feladatoktól függet~
lenül is könnyű tájékozódni.
A hierarchikus besorolás azonban nem egydimenziójú ha-
nem minőségileg árnyalt és szerepszerű differenciálódfu.t ·
foglal magába. Ez az, amit a szociometriai explorációban me~~
raga~a~. A pregr:ancia határát ugyanis az alakzat tagjai
vala~1keppen me~hataro~_zák, szavakba foglalják; indokolják a
szemelyeknek a h1erarchrnban elfoglalt helyét. Erre a szóban
való megfogalmazásra nemcsak akkor kerül sor, ha külön kér-
dést teszünk fel, tehát ha explorálunk. Az emberek keresik az
alkalmat arra, hogy beszéljenek azoknak a társas alakzatoknak
a pregnáns tagjairól, amelyekhez tartoznak. A legtávolabbi kér-
dés is elegendő ahhoz, hogy mint az áradat induljon meg belő­
lük a szó, és véget nem érően beszéljenek a „tehetséges, de
embertelen főnökről", „a fondorlatos munkaügyisró1", „a bölcs
tanítónőró1", „a pimasz statisztikusról" stb. Az elbeszélés álta-
l~os ítéleti sablonokat tartalmaz, olyan emberismereti kategó-
nakban megfogalmazva, amelyek a szóban levő társadalmi
rétegrejellemzőeklehetnek. A pregnanciaeffektus verbalizálása
indulati elhárítás. Az a benyomás, amelyet pozitív vagy negatív
pregnanciaként élünk meg, heves érzelmeket kelt, mert a társa-
dalmi pozíció feszültségére is utal. Páratlanul változatos azok-
nak az érzelmeknek az árnyalata, amelyeket a pregnáns embe-
rek személyes penetranciájuk vagy hierarchikus pozíciójuk ré-
,~~n-kel~enek bennünk. Az egyik a hatalomnak, a másik a segí-
tokeszsegnek az asszociációját indítja meg, s így megdenneszt
vagy lelkesít. Megint mások biztatnak vagy megrémítenek, saj-
nálkozást vagy irigységet váltanak ki belőlünk.
Vannak sajátosan a pregnanciaeffektusnak megfelelő benyo-
mások, amelyeket elismerés, elutasítás egyaránt színez. Ilyen „a
kalandor" {mai szóval a „nagy bulista"), ilyen a taktikus, a
megalkuvó, a hajbókoló. De ilyen az erőszakos is, aki „minden-
kin átgázol", csak hogy célját elérje.
A k?nta~tometriai és életrajzi explorációk bőséges anyagon
szemleltettek, hogy a pregnanciaeffektus meglepő indulati fe-
szültségeket teremt. Akit jelentősnek ítél meg az alakzat, amely-
246
·k az sokakban kelt nyugtalanságot, szorongást, félel-
tartozi ' , . , 1 . 1 ,
heZ . lmat, vágyat, neha ra1ongast, eset eg v1szo ygast, un-
inet, izgail en feszültségeket gyakran redukáljuk verbalizálással,
d~~~ts/ges, hogy a társas lét egyik sajátos feszültsége a pre~­
sot ciaeffektus - és a verbalizálás, a sa~lono~b,a, f~gla:t _(tehat
nan „ ttérzésre találó) ítélet ennek preferalt elhantas1 modJa.
egyu magas szakképesítést igénylő, minőségi ellenőrző rész-
Egy a szociometriai vizsgálatot explorációval végezték. A
l~~~~ezés a szociálpszichológiai hierarchia meghatározására
~- er ult Kiket emel ez a kis közösség maga fölé és kiket taszít
1ranY ·
ki? Az exploráció a közvetett k'erd'esek techn'k"
1, a1a't ~-lk a lmazza.
A kérdezett általában nem tudta, hogy a ker~ezo ~ ~s?P,o~t
hierarchiáját próbálja kitapog_atni. ~gyesek, psz1cho!ogrn1 iat~­
kot láttak a kikérdezésben; masok ugy fogtak fel, mmt valarm-
l en elkerülhetetlen tapintatos káderezést, amelyben csak azt
~m tudják, hogy kit kádereznek: azt-e, akit kérdeznek, vagy
~,()kat, akikről kérdeznek. Így aztán sok volt a mellébeszélés,
terjedelmesen mondtak el apró-cseprő epizó~~kat: de 1~-:-~0
kikérdezéssel mégis kibontakozott a csoport reális hierarchiai a.
Az indoklásból, a kérdezettek asszociációjából pedig feltárult
azoknak a támpontoknakegy része, amelyek segítségével ebben
a csoportban a társas tájékozódás végbemegy.
Példaként a kettős pregnanciájú személyekre adott választí-
pusokat ismertetjük. 38 éves férfi, főelőadó, magas sz~tű ké~­
irányú jelentőséggel. Mindenki kiemeli, legalább annyian pozi-
tívan, mint ahányan negatívan (becsmérlő jelz<?.kkel), sokan
mindkét előjellel. Az indoklások a következők: „Ugyes ember.
Feltalálja magát ... Mindenkit ismer. Mindent el tud intézni ...
Nagy hóhányó. Mindenkit megetet ... Bezzeg ő el tudta intézni
P. lakásügyét. Megvannak az összeköttetései ... Senki se barát-
kozik vele, de azért mindenbe beveszik" Stb.
Nagyjából hasonló arányú kettős pregnanciával szerepel eb-
ben a csoportban egy 41 éves férfi, ugyancsak főelőadói beosztás-
ban. A szociometriai választás indokai: „Ilyen emberrel nem sza-
bad ujjat húzni... Mindenre képes... Kemény fiú, nem hagyja
magát. Azt mondják, a jövő embere ... Gyűjti az adatokat. Fölírja,
hogy ki hogyan reagál a politikai kérdésekre ... Jóban vagyunk,
összejárunk, ezért sokan lenéznek. .. de megéri ... " Stb.
A két nagyjából egykorú, egyforma beosztású férfi a szocio-
metriai alá-fölérendelés hálózatában egyforma helyet foglal el.
247
 A megegyező jelentőségszint (magas kettős pregnancia) azon-
ban igen eltérő társas értékelést takar. Az el6bbi „a befolyásos
ügyes embernek", a „jól helyezkedő kijárónak" a profilja; az
utóbbi, az „elszánt, rejtélyes kapcsolatai révén veszélyes, a ha-
talomhoz közel álló". Mindkettő a „korunk hőse" kategóriába
tartozik. Pregnanciájuk igen különböző feszültséget vált ki, je-
lentőségüket különbözőképpen élik meg, amint ezt a szocio-
metriai exploráció adatai mutatják. Az is világos, hogy mind-
ketten nagy indulatokat mozgatnak meg.
S ez erősen felfokozódik, mert a jelentőség sokféle interper-
szonális és csoportdinamikai feszültségnek nyújt áttételi lehe-
tőséget. Az „ ügyeskedéssel" szembeni viszolygás és az ügyes-
kedés eredményeinek a megbecsülése, irigylése gyakran jelenik
meg együtt; ez a nagy történelmi átmeneteket jelző társadal-
mi ambivalenciának egyik változata. S éppen ilyen érzelmi
kettősség jellemzi a példaként említett másik személyhez
való viszonyulást: lenézik erőszakossága és gyanús kapcso-
latai miatt, de ugyanazért tartanak is tőle, szövetkeznek vele,
irigylik is.
Ezeket a pregnanciához fűződő nagy feszültségeket redukál-
ja a verbalizálás, főként a sablon.
A sablonos meghatározás révén a jelenség természetesebb,
érthetóbb. „Mindenkiígy mondja" - akkor mindenki így is érez.
A személy tehát érzelmi feszültségében másokkal osztozik; így
minden kevésbé félelmetes, kevésbé veszélyes, a csoport ítéleti
sablonja védelmet nyújt.
A szociometriai exploráció így értelmezési támpontot ad a
pregnancia szerinti tagolódás rejtett, minőségi összetevőiró1, s
egyben megvilágítja - a sablonok elemzésével - a pregnancia-
effektus elhárításának a folyamatát.
A szociometriai szerep fogalma a több szempontú szociog-
ram technikájához tapad. Ennek az eljárásnak ugyanis az a
lényege, hogy a kapcsolatokat minőségileg differenciálja. 01 yan
viszonyulásokat is kimutat, amelyeknek motivációjában a tár-
sas elvárás hangsúlyosabb, mint a rokonszenv vagy ellenszenv.
A társas elvárás a csoporthelyzetek tapasztalatain, a csoport
életéből fakadó feladatok megoldásán, egyéni tulajdonságok
funkciószerű rögzítésén alapul. Mindenképpen értékelés (sőt
értékképzés), de a társas elvárási értéknek másféle élményhát-
tere van, mint a rokonszenvinek.
248
zitív választások motivációja nem egyforma, a választá-
A .P 0doka nem az az egyerte
, lmu,
„ h , ro k onszenv1. f e-
omogen,
so~lm'g amit Moreno elgondolt, hanem jól elkülöníthető érzel-
szu. tse, , ' l „ro k onszenves mm
asztalati hátterük van. Peldau "t egy
mi-tap
. , dulás megszervezoJe , e ozom os mm ara , esetleg
„. " d k .. ·· b.. · tb 't
}<iran
r sen ellenszenves, ha a tit· k omat kellene ra'b'1zn1.„ s tb . Ez a
„te J~atározás, hogy „érzelmi-tapasztalati", kizárólag a mikro-
szociológiában érvényes, ah o1 az e'lm,eny, az erze
meg , 1rn1· mege'l'es
tapasztalati értékű. .. , . . , ,
Van mostanában a társadalmunkban egy kozeleh Iranyu „neo-
ciflikus" magatartás. Mint minden cn:~must, ezt is els~sorban
az értékek felhígítása jellemzi. A neocrmkus nem mondJa, hogy
semmi sem érték, csak leszállítja az értékek szintjét, alacsony
'rzelmi hőfokkal viszonyul hozzájuk, megfosztja az értékeket
~ttól a jellegüktől, amit pótolhatatlanként, felcserélhetetlenként
élünk meg. Nagy értékekhez is úgy viszonylik, mintha egyszerű
preferenciáról lenne szó. ~z. ~ tend~cia. azért fél~~e~e~, rn_~rt
olyan emberek magatartásat is Jellemzi, akik helyzetük reven koz-
életi kérdésekben foglalnak állást. Olyan személyekró1 van szó,
akik hosszú időn át hiteles szenvedéllyel fordultak a történelmi
feladatokhoz, s az értékekhez való viszonyulásuk színképét társa-
dalmi lelkiismeretük jellemezte. Ezután átestek az illúzióvesztés
szakaszán: elsőnek az önmagukról alkotott kép bizonyult téves-
nek - mintha a testsémájuk bomlott volna fel: kiderült, hogy
távolról sem olyan megingathatatlanok, magabiztosak, mint
ahogyan ezt önarcképükben megrajzolták. Ez már kínos feszült-
séget okozott, szorongást, belső szemrehányást, amivel nem lehet
együtt élni, amit ki kell küszöbölni, el kell hárítani.
Az önismereti tapasztalat kínos csalódásának az elhárítási
módja az, ami tanulságos. A személy konkrét helyzetben ta-
pasztalati értéket tulajdonít az érzelmi viszonyulásnak. Válasz-
tásával értékel, s mivel választása spontán érzelmeire van bízva,
viszonyulása alakítja a normát; helyzete révén a viszonyulás is
annyit ér, mintha igazolt tapasztalat lenne. Ez a választás, ez a
fajta értékképzés jól megfigyelhető a mikroszociológiai történé-
sekben. Ebben a tartományban nem általános, de gyakori, fő­
ként a laza, még kevés normával rendelkező kiscsoportokban.
Ezekben ugyanis a szubjektív ítéletek még teljes értékűek, és az
ezekből fakadó voluntarista választás még a döntési kompro-
misszum összetevője. Egészen más a helyzet, ha össztársadal-
249
 11111
mi, makroszociológiai viselkedésről van szó. Ott a szubjektív-
nek a tapasztalatival együttes érvényesítése társas (makroszo-
ciológiai= közéleti) kérdésekben veszélyes elhárítás, a volunta-
rizmus egyik összetevője.
A voluntarista magatartás valószínűleg sokféle pszichés tör-
ténést sűrít. Ezek közé tartozhat az, hogy a személy makroszo-
ciológiai szinten úgy viszonyul az értékekhez, mintha a mikro-
szociológia tartományában járna; a társadalmi cselekvés szintjén
úgy dönt, mintha kiscsoportban lenne. S ez a folyamat- mikro-
szociológiai viszonyulás makroszociológiai viszonyok közt -
egyaránt jellemezheti az ítélet voluntarista korlátozottságát és
a neocinizmus értékhígítását. Ebben az elhárító mechanizmus-
ban összeérnek.
Sok esély van arra, hogy a több szempontú szociometriai
kérdőív kritériumaira érzelmi-tapasztalati válaszokat kapjunk.
A benyomásoknak tapasztalati értékük van, és csak a sűrűsödé­
sükbó1 derül ki, hogy a választás reális volt-e; hogy egy csoport
tagjai külön-külön szubjektívnek élik meg a választásukat, de
ezeknek az összességéből mégis reális, tárgyi feltételeknek meg-
felelő döntés keveredik ki. Ez sajátos szociálpszichológiai törté-
nés. Csak azzal magyarázható, hogy a választás érzelmi, s bár
élménykiindulású, az indulat gyakran elhomályosítja a tapasz-
talati támpontokat, amelyekre utal. Amikor mikroszociológiai
helyzetben a személy érzelmi választását a tapasztalat bizton-
ságával fogalmazza meg, lehet, hogy a szubjektívet visszafordí-
totta az érzelmi vezérlés mögött rejlő tapasztalatokra, amelyek
azonban nem mindig érik el a tudatosság szintjét. Lehet, hogy
az érzelmi-tapasztalati döntés a mikromiliő tartományának
megfelelő, adekvát megnyilvánulás. Ugyanez az áttétel a mak-
rornilióben ennek fordítottja, és elfedi az eredeti tapasztalatot.
A rnikromiliőben az érzelmi állásfoglalás tapasztalati elfogadá-
sa értékképző, mert a szubjektív választás súlyát az érzelmi
mozzanat megemeli, és elősegíti a választások sűrűsödését a
közös emocionális háttéren. A makrornilióben viszont a szub-
jektív hangsúly egyéni érdekeknek megfelelően színez át már
kialakult társadalmi értékeket, s így értéklazító.
A kiscsoportok szintjén az érzelmi-tapasztalati választás köz-
hangulatként mutatkozik meg, s ez a hangulati tendencia sze-
mélyekre lebontva adja a benyomásoknak és az elvárásoknak
azokat a sűrűsödéseit, amelyeket szerepeknek nevezünk.
250
·1yen fokban kell sűrűsödniük az érzelmi-tapasztalati
De mi_ soknak ahhoz, hogy az elvárásoknak az összegződését
benyomak mondjuk? A több szempontú szociogram kidolgozá-
s~erep:nek mutatója a válaszok eloszlása az egyes kritériurno-
saba~ lül. Minél kevésbé szóródnak a választások egy kritérium
kon 'be annál nagyobb a benyomások sűrűsödése, tehát annál
esete en, 1 l' . d "'t ,
inkább beszélhetünk szerepró1: Ezt ~ ~ osz asi_ t~ encia. ep-
en úgy megtalálhatjuk a szoc10metnm explorac10ban, mmt a
p vazólapok összegezésében.
sz~a egy kritériumon belül a választások t~ljesen egyen~etesen
zlanának el, és arra a kérdésre, hogy „ki tudna a legjobban
os gszervezni egy táncestélyt", mindenki ugyanannyi szava-
me
zatot kapna, nem merülhetne f e1 a szervezm „.
a lkalmassag,
egítélésének a sűrűsödése, vagyis erre a kritériumra vonat-
~zóan a csoportban nem lenne szervezési szerep. Meg ~ell
'llapítanunk egy sűrűsödési szintet, amelyen azt mondjuk,
~ogy az elvárások elég egységesek ahhoz, hogy szerepró1 be-
sz~ljünk. ., , , „
Ertelmezési tapasztalatok alap1an azt az erteket, amelytol
kezdve szerepről beszélhetünk, az eloszlási mutatóval határoz-
zuk meg.
1. Megállapíthatjuk, hogy az adott szociogram esetében mek-
kora a választások átlagos eloszlása. Például a 35., 36., 37. ábrá-
kon bemutatott, később részletesen elemzett szociogram eseté-
ben 18 kritériummal dolgoztunk. A legalacsonyabb eloszlás 1,7,
a legmagasabb 4,4 volt. Az eloszlás összege57, az eloszlás átlaga
3,16. Ezt követően meghatározzuk a középértéktől való eltérés
szintjét, valószínű hibával (PE); ennek értéke 0,8. Az m+ 1 PE
(középérték+ valószínű hiba) majd az m+2 PE szintet értékha-
tároknak tekintjük. Ha egy kritériumban a szóródás nem halad-
jameg az m+1 PE szintet (m az átlagszóródás ), akkor az eloszlás
kétszeresét tekintjük szerephatárnak - akik ennyi vagy ennél
több szavazatot kapnak az adott kérdésre, azok elérték a szerep-
értéket. Az (m+PE) és (m+2 PE) közé eső eloszlások esetében az
eloszlás másfélszeresét, (m+2 PE-nél) nagyobb szám esetében
pedig magát a szóródási számot tekintjük szerepértéknek. Pél-
dánkban tehát 3,96-nál kisebb eloszlású kérdésekben az eloszlás
kétszerese 3 97 és 4 76 közé eső eloszlásoknál a szám másfélsze-
rese, 4,77-~él nagy'obb eloszlás esetében pedig maga a szám
tekinthető szerephatárnak.
251
 A 8. számú kérdésben (bizalom) összesen 46 választás történt
ez 13 személy közt oszlott meg; az eloszlás 3,5, a szerepérték 7'.
Egyedül a 16. számú személy érte el. A 12. számú kérdésre
(vezető h~lyettese) 39 választ adtak. Ez 9 név között oszlott meg;
a megoszlás mutatója 4,3 - szerephatár 6,5 -, két személy érte
el. A 9. kérdésben (szakmai színvonal) 41válasz8 személy közt
oszlott meg; az eloszlás mutatója és így a szerephatár is 5,1 _
ketten érték el.
Az (m+ 1 PE) és az (m+2 PE) övezethatárokhoz kötött szorzó-
számok (2-1,5 -1) inkább igényértékek, s az értelmezés során
mérlegeléssel kell eldönteni, hogy milyen számot tekintünk
szerephatárnak. A mérlegelésnél a szavazatok számát és meg-
oszlását tekintjük mérvadónak. Például egy csoportban 24 sza-
vazat sokféleképpen oszolhat meg. Ha 12 személy közt, akkor
az eloszlás mutatója 2, ha nyolc között, akkor 3, ha 6 között,
akkor 4, ha 4 között, akkor 6. Ahol 2 a megoszlás, ott a 4-es érték
is kevés a szerephez, az értelmezés során inkább az 5-ös szerep-
határt fogadjuk el. Viszont ha a választások négy személy között
oszlottak meg, a 6-os mutató nagyjából elég ahhoz, hogy sze-
repnek tekintsük, de a 8 már feltétlenül elegendő, jóllehet még
a megoszlás másfélszeresét sem éri el.
Az értelmezésben általában az eloszlás kétszeresének megfe-
lelő számot tekintjük szerepértéknek, de a jelzett eltérések figye-
lembevételével mérlegeljük.
Az egész társas alakzat megítéléséhez lényeges, hogy a cso-
port tagjai közül hányan érték el a szerepértéket. Hány olyan tagja
van a csoportnak, akivel szemben személyhez kötött elvárások
fogalmazódtak meg? Mi az aránya azoknak, akiknek a tulajdon-
ságait, készségeit szerepszerűen rögzítették, és azoknak, akiknek
a tulajdonságait nem dolgozták fel társas elvárásban?
A csoport egyensúlyához hozzátartozik, hogy tagjainak tár-
sas viszonylatokban is egyéni arculata legyen, tehát kialakulja-
nak személy szerint hozzájuk szóló közösségi elvárások, és ezek
szereppé sűrűsödjenek. Harmonikus csoportban a tagok csak-
nem kivétel nélkül rendelkeznek szociometriai szereppel. En-
nek megközelítően hiteles mutatója a szerep index. Azt fejezi ki,
hogy a csoporttagok hány százaléka érte el valamelyik kritéri-
umban a szerep küszöböt, vagyis, hogy hány olyan személy van
a csoportban, aki valamelyik kritériumban a megoszlás kétsze-
resének megfelelő szavazatot kapott.
252
Ha a szociometriai kérdőíven negatív kérdések is vannak
'ldául „ki az, aki nem alkalmas arra, hogy fegyelmi ügyekben
(f'.~ tsön?" „ki az, aki nem tudna megszervezni egy kirándu-
d,ont?"), akkor háromf'l · d exet h atarozun
e e szerepm , k meg: a poz1-
·
1
t~s a negatív és az összesített mutatót.
1v,
A tagolódási dimenziók értelmezése
A több szempontú szociogram értelmezésében a jelentőségmu­
tatók és a szerepmutatók adatait együttesen hasznosítjuk mint
a szociogramon rögzített társas alakzatnak, a csoporthálózat-
nak két tagolódási dimenzióját.
Az értelmezés alapelve az, hogy a pregnancia a hierarchizá-
l6dást, a szerepképződés pedig a differenciálódást fejezi ki.
Alkalmazásában tekintetbe kell venni azt a nem is ritka esetet,
amikor maga a pregnancia válik teljesítményben megmutatko-
zó szereppé.
Ezzel a korlátozással jelentőség és szerep viszonyának értel-
mezésében a következő tapasztalati összefüggésekre támaszko-
dunk
1. Ha a két mutató viszonya a pregnancia javára tolódik el, ez
azt jelenti, hogy a csoport tagjai a hierarchiában elfoglalt hely-
zetük révén nyernek közösségarculatot, tehát a tagolódás in-
kább autokratikus légkörre és szokásokra utal.
2. Ha a két mutató arányában a szerepindex a hangsúlyozott,
ez a személyi tulajdonságok érvényesülését jelzi, és inkább az
egyéniség megbecsülésén alapuló közösségi rendnek felel meg.
3. Csak a jelentőseknek van szerepe, a jelentőseken kívül senki
sem éri el a szerep küszöböt. Ritka, igen jellegzetes konstelláció.
A funkció nélküli differenciálatlanság kifejezése. Az ilyen társas
alakzat begyakorolt sablonhelyzetekben jól mozgatható, de mi-
vel az egyéni tulajdonságok, készségek nem rögződtek szere-
pekké, nem különültek el feladatkörökben, ezért a megszokot-
tól eltérő körülmények között a csoport nehezen alkalmazkodik
az új helyzethez. A szerep ugyanis az adott feladatkörben lehe-
tővé teszi az öntevékenységet, az utasítás nélküli helyzetmegol-
dó erőfeszítést.
4. Sok csoporttagnak van szerepe, a jelentőségküszöböt senki
sem éri el. Ez a pregnancia nélküli konstelláció szintén határ-
253
 eset. Csak érett közösségben fordul elő. Mutatja a személyes
p tulajdonságok társadalmi elismerését és az ebből fakadó fel-
adatkörök szerinti tagolódást. Ez pedig azt jelenti, hogy a cso-
Bal
portban viszonylag sok tag vesz részt a döntésekben, hiszen
pa5
nincsenek olyan kiemelkedő egyéniségek, akik bármilyen fel-
I
merülő kérdésbe~ személyi súlyuk és tekintélyük révén egye-
egy
lan dül döntenének.Igya csoportnak csaknem minden tagja része-
sál:: sül a döntés élményében. Ez megerősíti a csoporthoz való tar-
tozás élményét, és ezzel érleli a közösséget.
ré~
A tapasztalatok szerint azonban ennek a konstellációnak sú-
SZE
1 ra,
jér
lyos veszélyei is vannak. Mindenkinek megvan a maga szerepe.
Jó légkörű csoportban mindenki rugalmasan, a változatok szé-
les körében tesz eleget a szereppel összefüggő elvárásnak. Akik-
le E
vé nek az a szerepük, hogy a csoport szórakozását szervezzék,
tu: azok ezt akkor is ellátják, ha a feltételek úgy változnak, hogy a
szokásos zenés-táncos szórakozás helyett műveltségi társasjá-
A
di tékra nyílik alkalom. Ez is beletartozik a szerepkörükbe. De ha
re valamilyen gyökeresen új helyzetben egészen másféle feladatot
VÉ kellene megoldani, amelyre mindeddig nem alakult ki szerep,
m akkor sok esély van arra, hogy a csoport tagjai közül senki sem
próbálna eleget tenni a feladatnak. A tagok úgy érzik, hogy ez
:M nem az ő dolguk, nem az ő szerepük. Pregnáns személy pedig,
a aki minden feladatot a sajátjának tekint, nincs a csoportban.
lé Ez egyben a jelentőségnek egy újabb mozzanatára utal. A
a: jelentőség általános viselkedési készenlétet jelent, érzékenysé-
k get az elvárásra. Akinek szerepe van, az az ebbe tartozó elvárá-
n sokra reagál. A jelentős személy hajlik arra, hogy magára az
elvárásra általában reagáljon, függetlenül attól, hogy az milyen
n feladatra, milyen tevékenységre vonatkozik.
é A meghatározott szereppel rendelkező tagok a csoportban
b főként a saját feladatkörükkel kapcsolatos elvárásokat értik meg
a és olvassák ki a helyzetből. A jelentős személyek nemcsak több
szerep feladatait látják el, hanem egyben sajátos érzékük van a
e csoport elvárásai iránt, olykor túlzottnak látszó szereplésük
l-
L egyben a csoportigények iránti fogékonyságnak is jele. Nos,
E ennek a fogékonyságnak a révén új helyzetben képesek arra,
hogy feleljenek az elvárásra, amelyet a csoport még meg sem
fogalmazhatott, mivel ilyen helyzet még nem adódott elő.
Ha viszont a csoportban nincs jelentős személy, akkor
könnyen előfordulhat, hogy új feltételek között az új feladattí-
254
hoz tartozó elvárást sokáig senki sem ragadja meg. Az olyan
pus as szerepindexű csoport tehát, amelyben a jelentőségkü­
rn~~öt senki sem érte el, lassabban alkalmazkodik új helyzetek-
szo Az ilyen csoportban nehezebben megy végbe bármilyen
ez.
h, taiakulás,
mint azokban a közösségekben, amelyekben a nagy
alvárási érzékenységgel rendelkező pregnáns személyek sze-
;epszerűen ellátnak még kialakulatlan feladatköröket is.
s. A csoportban több jelentős személy mellett változatos sze-
repek is kialakultak. Ez mind a légkör, mind a teljesítmény
szempontjából előnyös konstelláció. A szerepek a csoport tag-
jainak közösségi arculatot ?.iztosítanak. A pregnánso~jelen~éte
elősegíti, hogy a csoport UJ helyzetben gyorsan alak1tsa ki az
alkalmazkodáshoz szükséges szerepeket.
E konstelláció harmonikus jellege azonban feltételekhez kö-
tött. A tagolódási sornak optimálisnak kell lennie: a pozitív
jelentőségűek száma legyen nagyobb, mint a negatív jelentősé­
gűeké, a másodrendűeké mindkét póluson legyen nagyobb,
mint az elsőrendűeké.
A szociometriai értelmezéshez ezeket a viszonylatokat a dif-
ferenciálódási mutatóban foglaljuk össze. Ez a mutató arány-
számokban fejezi ki a társas mező tagolódásának két szociomet-
riai dimenzióját: a jelentőség szerinti hierarchiát és a szerep
szerinti elkülönülést. A mutató négy adatot állít arányba egy-
mással:
1. hány olyan személy van a csoportban, aki a jelentőségkü-
szöböt elérte, de a szerepértéket nem;
2. hány olyan személy van, aki mind a jelentőségküszöböt,
mind a szerep küszöböt elérte;
3. hány személy érte el a szerepküszöböt anélkül, hogy a
jelentőségküszöböt elérte volna;
4. hány személy van a tagolódás szempontjából közömbös
helyzetben (vagyis nem érte el sem a jelentőségküszöböt, sem a
szerepküszöböt)?
Az értelmezési tapasztalat amellett szól, hogy e mutató ese-
tében a küszöbértéket a szokástól eltérően és ne egyenletesen
határozzuk meg.
Az első adatcsoportba Gelentőség szerep nélkül) azokat a
személyeket soroljuk, akik elérik a másodlagos jelentőségkü­
szöböt, a pozitív szavazatok összesített oszlopában a megoszlás
másfélszeresét, de a funkciók és a tulajdonságok kritériumaiban
255
 sehol sem érik el a szerep küszöböt. A rokonszenvi kérdésekbe
11
l (barát, titok, kivel ülnél egy asztalhoz, kivel osztanád meg
Bal szekrényedet stb.) elért küszöböt (a megoszlás kétszerese) i~
pa: nem tekintjük szerepnek Ez azon a tapasztalaton alapul, hog
1 a tiszta társas pregnancia, a funkcióhoz nem kötött jelentős/
eg: a?o~t c~oportban ~ roko~szenvi ~zavaz~tok nagy számában ju~
lar kifeJezesre. Az a Jelentos szemely, aki egy vagy több társas
sál feladatkörben (például „bíró", „szervező") vagy esetleg tulaj-
ré1 donságában (olvasottság, ügyesség, színészi készség) eléri a
SZ• szerepküszöböt, egészen másféle szociálpszichológiai pozíciót
ra.
foglal el, mint az, aki kizárólag rokonszenvi szavazatok alapján
jéI emelkedik ki a társas mezőből.
lei A „jelentőség szerep nélkül" társas helyzet típusát egy neve-
VÉ zetes irodalmi ábrázolás rögzíti: Peeperkorn alakja Thomas
tu Mann regényében, A varázshegyben. Erről a behemót hollandus-
A ról keveset tudunk. Nagyon gaz?-ag ember, vonzó szeretője és
di színes bőrű komornyikja kíséri. Eletét és halálát távoli szigetek
re egzotikuma teszi titokzatossá. Peeperkorn igen nagy hatást gya-
VI korolt a szanatóriumi kiscsoportra, holott ezt semmi sem indo-
m kolta, sem mondanivalója, sem tevékenységei. „Nem mondott
semmit; de feje olyan kétségbevonhatatlanul jelentékeny volt,
arcjátéka, gesztikulálása olyannyira határozott, nyomatékos,
a kifejező, hogy mindenkinek úgy rémlett, rendkívül fontos köz-
lé léseket hallottak" Egyszóval „súlyos egyéniség" volt valami dif-
a ferenciálatlan jelentőség áradt beló1e - a pregnancia effektusa -,
k ami megbabonázta a csoport tagjait.
r1 A szociálpszichológiai vizsgálat még pontosabban világítja
meg a „szerep nélküli jelentőségnek" (a feladat nélküli pregnan-
n ciának) és a kiscsoportban betöltött funkciónak (a szoros
é értelemben vett szociometriai szerepnek) a különbségét. A
b Szakács Ferenc által irányított vizsgálatban Faragó Klára és
a Gondos Anna szociogramokat készítettek három kritérium
alapján, közülük az egyik tisztán rokonszenvi (barát), kettő­
E
ben pedig a rokonszenvi mozzanatot funkcióelem is színezi
l:
(Kivel menne együtt kirándulni? Kivel lenne együtt munkacso-
E portban?).
A vizsgálat második szakaszában párokat hoztak létre meg-
határozott feladat elvégzésére. A párosítás alapelve az volt,
hogy a pár tagjai a szociogramon centrális vagy perifériás helyet
foglalnak-e el. Beállítottak olyan párokat, amelyeknek mindkét
256
l
. trális helyzetű vagy mindkét tagja perifériás helyzetű;
a cen . . . , „ t
t agJ. fŐ kísérletben a párok a szoc10metnai poz1c10 szempon -
maJ_d a gyesek voltak: a pár egyik tagja centrális, a másik peri-
.ábol ve „
J , . 's helyzetű.
fér~inden pár olyan feladatot k~pot~ amelyet _csak együttmű-
.. d, sel lehetett megoldani. A vizsgálat feltevese az volt, hogy
kok esperációt a centrális helyzetű, tehát magas társas penetran-
a. ,.00 , tag irányítja. Feltételezték tova'bb'a, h ogy a centra-1·is es ' a
c1aJU k k ' ., k··1··nb ' k
erifériás helyzetű tagok ?z.~tt a ooperac1os u ? , ~~gne a_z
P ásnak adott informac10kban es kommun1kac10kban is
egyrn k .
meg kell mutat ozma.
A feladat (amelyet André Rey svájci pszichológus szerkesz-
tett) a következő volt: a pár egymással ~zem~en ülő„ké~ t~gjá~ak
·· zített papírlapon kellett egy-egy tobb reszletbol allo raJZOt
1rog másolnia. A két ceruza közös zsmoron · , '
ugy vo lt ossze
·· k o.. t ve,
:ogy a teljes rajz elkészítéséhez bi~o~yos együttm~ködésre volt
szükség (hol az egyik, hogy a mas1k tag dolgozik a hosszabb
zsinórra kötött ceruzával).
Az együttműködés közben elhangzott szóbeli közléseket re-
gisztrálták, és több szempontb?l f?rrnalizálták. Az erre a ~éii:a
kidolgozott jelölési rendszer kiteI_Jedt arra, hogy a megnyilva-
nulás mit implikált a vezetés szempontjából: milyen helyzetet
(dominanciát vagy függést), milyen státust (demokratikusat
vagy autokratikusat), milyen információs irányt (ad vagy kap)
stb. Értékelték az együttműködés színvonalát is (problémameg-
oldás, tervezés, következetesség a tervezésben, kölcsönös belá-
tás stb.).
A Szakács-Faragó-Gondos-vizsgálat eredményei közül ne-
künk most a centrális helyzetű, tehát a szociometriai kérdőív­
ben sokak által választott és a peremen levő személyek vezetői
magatartásának az összehasonlítása a legfontosabb. A vizsgá-
lók azt várták, hogy a perifériás helyzetűek a középponti sze-
mélyekkel párosítva együttműködést igénylő feladatban a ki-
szolgáltatott, a függő partner szerepére kényszerülnek.
Nem ez történt.
A centrális helyzetűek a kommunikációk elemzése szerint
sokszor adtak ugyan vezetést implikáló reakciókat, de ez nem
annyira a feladatra, mint inkább a viszonylat meghatározására
irányult. Ezek a „sztárok" nem feladatmegoldó lépésekkel, ha-
nem a feladattól csaknem független, a helyzetre és a társas
257
 kapcsolatokra irányuló aktusokkal vezettek. A perifériásakat
B inkább a feladat, a centrálisakat inkább a vezetés érdekelte.
p A szociometriailag pregnáns személy tehát az együttes fel-
adat megoldásában főként úgy vesz részt, hogy a társát (cso-
e portban nyilván a társait) mozgósítja, manipulálja. A feladatok
le megvalósításához közvetlenül alig járul hozzá, de a viszonyla-
s. tot úgy alakítja, hogy ezzel a feladat megoldását elősegíti.
ri
Ez a magatartás a funkció nélküli pregnanciának, a szerep
s nélküli jelentőségnek felel meg, és így valószínűsíti a differen-
r ciálódási mutató első adatát. Egyben egy újabb vizsgálati ta-
jl pasztalattal is megerősíti annak jogosultságát, hogy ennek az
lt adatnak a meghatározásában csak a feladati és tulajdonsági
v kritériumokban mutatkozó szerep küszöböt vegyük tekintetbe.
t A mutató második és harmadik adatát már a hagyományos
J konvenció szerint számoljuk: csak az elsőrendű jelentőségűeket
e (megoszlás kétszerese), a szerepértéket pedig minden kritéri-
r umban. A „jelentőség szereppel" és a „szerep jelentőség nélkül"
adatokban tehát a szerep fogaJ;nát tágabban, a jelentőségét
"
r pedig szűkebben értelmezzük. Igya mutató több támpontot
nyújt a csoport megítélésében.
]\ A negyedik adat a szerep és jelentőség szempontjából közöm-
a bös helyzetben levőket jelöli, azokat, akik az első három adat-
1 csoportba nincsenek felvéve.
a A differenciálódási mutató értelmezését néhány példán mu-
1 tatjuk be.
I Munkabrigád szociogramja. Differenciálódási mutatója: 3-1-5--
13. A közösségből kiemelkedők a két tagolódási dimenzió sze-
I rint polarizálódtak: vagy jelentősek funkció nélkül (3), vagy
É funkciót tulajdonítanak nekik pregnancia nélkül (S). A jelentő­
l: ség és a feladathoz fűződő szerep nem esik egybe (1); ez azt
jelenti; hogy azok, akik a feladatokat ténylegesen végrehajtják,
függő helyzetben vannak. Bármennyire kiemelkednek feladat-
( megoldásban, a csoportdöntésekben aránytalanul kisebb a sze-
l repük, hiszen a brigádban három olyan személy van, aki a
f közvéleményt a pregnanciája révén befolyásolhatja, de feladat-
szerű elvárás nem fűződik hozzá. A mutató funkciónak és
pregnanciának, feladatmegoldásnak és döntésnek a társas élet
szempontjából hátrányos szétválási tendenciáját mutatja.
Raktári munkacsoport szociogramja. Differenciálódási mutatója:
0-7-1-16. A csoport egészségtelen feltételek között nehéz mun-
258
, égez. Tagolódási tendenciája éppen ellentéte az előbbi
kat ~ogramnak. Ott a pregnancia és a feladatmegoldás szétvált,
~zoCI ybeszövődött (7). A döntéshez szükséges népszerűséggel,
it~e,~ befolyással rendelkező személyek egyben konkrét funkció-
te aonatkozó szerepet is viselnek. A csoport élete teljesítmény-
ra
vezev 'rle'sfr, a nehéz feladatnak csak csoportdinamikai erőfeszí-
, sel és önszabályozással tehetnek eleget. Ennek a helyzetnek
=~el meg az a fajta differenciálódás, amelyben a két dimenzió
e ybeesik: sz_erep sz~r_in~i tagolódás, ~gyszersmind h~erar~hia
. g Az alá-fölerendeles1 VISzonyok tehat a feladat szennt valta-
~~zhatnak, minthogy a feladatnak megfelelő szerepeket preg-
náns, vezet6képes személyek viselik. Tudjuk, az alá-fölérende-
lési kapcsolatok feladati viszonylagossága Makarenko szerint a
hatékony közösség egyik feltétele.
üzemi termelőegység szociogramja. Differenciálódási mutató-
ja: 1-2-4-14. Akiknek szerepük, arculatuk van a közösségben,
azoknak nagyrészt nincs pregnanciájuk (hat funkciószereppel
rendelkező személy közül négynek). A csoport közösségi életé-
nek ez a nagy problémája. Azok a csoporttagok, akik szakmai
vagy közéleti szempontból elismertek, a közlési hálózaton elszi-
geteltek, vagy le~alábbis a hálózat valamelyik leágazásában
helyezkednek el. Igy véleményüket a csoport kevés tagjához
tudják eljuttatni, befolyásuk, jelentőségük nincs. A csoportot
nem a hozzáértők vezetik; legnagyobb befolyása egy olyan
személynek van, aki funkciószereppel nem rendelkezik, de
pregnanciája igen magas. Ez a mutatótípus (a harmadik adat
magasabb, mint az első és a második összege) sztárrendszerű,
labilis teljesítményű csoportot jelez.
Választási repertoár
A több szempontú szociometriának ez a mutatója a jelentőség
és a szerep indikációit egészíti ki, és fontos támpontot ad
értelmezésükhöz. Azt fejezi ki, hogy a társas alakzat tagjai
mennyire vesznek tudomást egymásról. Milyen kiterjedésű a
kör, amelyből választanak, mekkora repertoárt vesznek
számba, amikor olyan kérdésekre felelnek, hogy kivel lakná-
nak egy szobában, ki lenne alkalmas döntőbíró, szervező,
faliújság-szerkesztő stb.?
259
, A mutató kiszámítása: megállapítjuk, hogy az egyes szavazó_ A ritka harmadik változatban a választási repertoár magas
B lapokon a csoport tagjai közül h~yn-~k- a ~e~e _sz~repel; i_najd utatója olyan csoportot jellemez, amelynek tagjai ismerik
p meghatározzuk az így kapott szam kozeperteket, es ezt viszo- J.llgyan egymást, de a szavazólap kitöltésekor nem azért írtak sok
nyítjuk a csoporttagok számához. , . . . uevet, mert törődnek egymással, hanem mert közömbös nekik,
e•
•
A választási repertoár mutatója százalekban feiez1 k1, hogy az ~mit mondanak. A magas repertoármutató mellett mind a hie-
lé adott társas alakzatban a választás során a csoport mekkora rarchikus, mind a differenciálódó tagolódás szegényes. Tehát
Si részét tartották nyilván. . magas választási repertoármutató, alacsony jelentőségindex,
n Az adatokat érdemes gyakorisági sorban rendezru, esetleg az alacsony szerepindex - értékhígító csoportra jellemző konstel-
s~ eloszlást is meghatározni. Nem egy esetben tapasztaltuk, hogy láció.
ré a mutató fiktív, nem létező átlagot jelöl, s a társas alakzat a Ennél is fontosabbak azonban azok a szociometriai konstel-
jé választási repertoár szempontjáb~l két különb~ző alcsop~r~o~ lációk, amelyekben a választási repertoár mutatója alacsony
lE foglal magába. Kiscsoportok eseteben elegendo a gya~ons~g~ értékű.
V• sort mérlegelni, ebből is kitűnik, hogy a csoport a valasztas1 A beszűkült választási mezőnek is kétféle háttere lehet. Az
tt mező kiterjedését tekintve homogén~e. , . . , , , értelmezésben ez más mutatók segítségével állapítható meg.
A A mutató értéke a csoport létszámaval valtoz1k. Kis letszamu Az alacsony érték kifejezheti a társas közönyt. A csoportban
d csoportot könnyen tekintenek át, kiterjedt repertoárból válasz- sok olyan személy van, aki nem tartja nyilván a többieket. A
n tanak, és a csoportból viszonylag sokan szer;pelnek az e~es társakkal szembeni közöny egyéni vonás. (Ez a társas közöny
V• kérdőíveken. Minél nagyobb a csoport, annal kevesebb esely jellemzi a hideg, énes, emberi dolgokkal szemben indifferens
rr van a választási mező áttekintésére, és az egyes kérdőíveken professzomét, Jelena Andrejevnát Csehov Ványa bácsijában. Ez
viszonylag kevés név szerepel. Eddigi tapasztalataink szerint az az előkelő parazita nem tudja a nevét a jelentéktelen, jámbor
lV átlagértékek a csoport létszáma szerint így alakulnak: 1~-20 Tyeleginnek, jóllehet mindennap együtt ebédelnek és uzson-
a tagú csoportban 40-45 százalék; nagyobb csoportban 30 szaza- náznak.)
lé lék. Az a csoport, amelyben sok ilyen személy van, a társas érdek-
a: A magas szám azt mutatja, hogy a csoport tagjai _ismer~~ lődés szempontjából közönyös. A tagok még egymás nyilván-
k· egymást, számolnak egymással. Ez általában harmon-~us k~­ tartásának erejéig sem törődnek egymással. A mindennapi élet-
n zösségre utal. Csakhogy a választási reper_t~ár mut~to1at az IS ben ez azt jelenti, hogy együtt élnek egymással emberek úgy,
megemelheti, hogy a csoportban n~gyoi; ~len~~ hírc~ere. J;-~ hogy egymás nevét sem tudják, mert nem tartják érdemesnek
rr állandóan keringő pletykák éppen ugy tag1thatjak_ a :V~la~z~s1 sem megkérdezni, sem megjegyezni.
é1 mezőt, mint harmonikus közösségekben az egymas iranh kol- Egyik szociálpszichológiai vizsgálatunkban a közönynek e gy
bl csönös érdeklődés. Sőt ismerünk egy harmadik változatot is: az töményebb, a közösségre nézve veszélyesebb formájával talál-
a~
értékhígító, laza csoportokban is előfordul magas érték. koztunk. Nyolcszáz személyt foglalkoztató tervezőintézet köz-
„.' A szerkezeti adatok értelmezési támpontot adnak ahhoz, ponti igazgatásáról (32 fő) készült szociogram. A legnagyobb
el hogy a magas érték a három lehetőség közül melyiknek felel meglepetés az volt, hogy a vezetőnek egyetlen kölcsönös kap-
bé ~-so~ata sem rajzolódott ki az egyébként sűrű hálózatban. Akiket
gi meg. · ··bbk.. n
Harmonikus a közösségi élet 1. ha a szoc10gram to ozpo - 0
választott (a csoportvezetők), azok közül őt senki sem válasz-
tú; 2. ha a csoport tagjai közül legalább háromszor annyi helyez- t~~ta. Akik őt választották (a titkárnő, a gépkocsi-előadó és más
is kedik el zárt alakzatban, mint láncban. kozépszintű beosztottak), azokat észre sem vette, nem szava-
D A választási mező pletyka hátterű kiterjedése mellett szól 1. ha ~tt rájuk. Ebben a társas alakzatban 12 személlyel szociomet-
ki a tagoknak több mint 20 százaléka láncban helyezkedik el; 2. ha ~ai explorációt is végeztünk. Az exploráció során derült ki,
fü
a tagoknak több mint 20 százaléka csillaghelyzetben van. ogy az igazgató nem ismeri intézményének azt a körülbelül 90
21
1 260 261

l
 dolgozóját sem, akikkel rendszeresen kapcsolatban van (akik A pletykás közösség konstellációja:
A _ a választási repertoár mutatója magas (20-as létszámú cso-
Bale személyesen neki tesznek jelentést). Nem érdekelték, nem törő-
portban 50 százalék fölött, 30-as létszám esetén 40 szazalék
pas: dött velük.
B Az exploráció során többen mondták el a következő epizódot. fölött).
egy Egy társadalmi szervezet elismerő oklevelet küldött a vállalat
négy munkatársának. Ezt a vezető adta át. Kiderült, hogy a négy Értékhígító, laza csoport:
lam _a választási repertoár mutatója magas;
sáh munkatárs közül egyiket sem ismerte név szerint, pedig mind-
egyikük legalább három éve dolgozott a vállalatnál, és mind- _a szerepindex és a jelentőségindex alacsony.
ré~
sze1 egyikük többször tárgyalt személyesen a vezetővel.
A választási repertoár alacsony értéke tehát kifejezheti a kö- A társas közöny konstellációja:
ra, 1 _a választási repertoár mutatója alacsony;
jén zönyt mint általános tendenciát.
De megtalálható ugyanez az adat más típusú közösségben, - a csoportlégkör mutatójában mindkét oldat szóródása kicsi;
legi - alacsony jelentőségindex;
vél• egészen más háttéren is. Versenysportolók csoportjában fordult
elő ez a mutató: az állandó rivalizálás feszült légkörében élő - átlagos, inkább magas szerepindex.
tus;
Ag közösségekben. Az ilyen csoportokat az jellemzi, hogy tagjai
tartanak egymástól, figyelik egymást, szüntelenül taktikáz- Célvezérelt feszültség interperszonális manőverezéssel:
dik
nak, kevés spontán társas megnyilvánulásuk van. Minden - a választási repertoár mutatója alacsony;
rea
csoporttag taktikai kérdésnek tekinti, hogy kit nevezzen meg - a jelentőségindex inkább magas;
vél·
társai közül egy szociometriai kérdésben. Válaszát abból a - a szerepindex inkább alacsony;
mii
j szempontból mérlegeli, hogy ez előnyös-e a számára. Hiszen - a sűrűség legalább átlagos;
már a név puszta említése is azt jelenti, hogy van köze az - tömbszerkezet vagy több központú szerkezet.
Me
a s; illetőkhöz, s nem biztos, hogy ez összhangban van az ő riva-
*
lóg lizálási taktikájával. A beszűkült választási repertoár itt a cél-
vezérlésű feszültségből fakadó interperszonális manőverezés­ A szociometriai tagolódás értelmezéséhez használt mutatóink
az•
áttekintése után röviden összefoglaljuk azokat a tapasztalati
kö• nek felel meg.
Az elkülönítés lehetősége alacsony értékű mutatók esetében adatokat, amelyek támpontot nyújtanak a mutatók értelmezé-
ref
is megvan. A közönyös légkörben a választások inkább szub- séhez, majd néhány értelmezési példát közlünk.
1
jektívek, a tagolódás hierarchikusan szegényes, differenciá- A mutatók támpontértékű adatai, tapasztalataink szerint, a
má
cióban gazdag (alacsony jelentőségindex, többnyire magas kritériumok számától függően is változnak. Több mutató eseté-
évt
bla szerepindex). A versenysportolóknál viszont a tagolódás ben azonos számérték különféleképpen értelmezhető aszerint,
azt hierarchikus hangsúlyú, a szerep szerinti differenciálódás hogy a vizsgálatot melyik kérdőívvel végeztük.
A 140. oldalon bemutatott kérdőívtípusok közül elsősorban
„S2 szegényes.
elő Összefoglalva a választási repertoár mutatójával jellemezhe- az A-, a B- és a C-típusokat alkalmaztuk.
bru tünk különféle szociometriai konstellációkat: , Az értelmezési támpontok egy részénél feltüntettük a három
hp~ különbségét. Néhány támpontnál eltekintettünk ettől
gia
l Az egymást ismerő és egymást elfogadó tagokból álló közösség kons- azert, mert ezekre vonatkozóan nem tapasztaltunk az értel-
is, mezésben értékesíthető különbséget. Néhány mutató az igen
tellációja:
Du gyakran használt A-típus esetében nem számítható ki, mert
- a választási repertoár mutatója magas;
kö: - a szociogramon a csoport tagjainak több mint a fele zárt ennek változatai, mint láttuk, negatív kritériumot nem tartal-
ös~
maznak
alakzatban helyezkedik el, és legfeljebb egyhatoda láncban.

21! 263
262
 A szociometriai dimenziók körébe sorolható mutatóknak az zéli helyzet mutatója
A1 értelmezés során támpontként felhasználható értékei a követ- ~i~zonyszám, ~~l~ek s~ámlálójáb~ _a pozití~ és a n~~at~v
Bald· kezők. ls0"rendű jelentoseguek szarna, nevezo1eben pedig a pozitív es
pasz e atív másodrendű jelentőségűek száma szerepel. Az így ka-
Ba Szerepindex ne~ mutató azt jelzi, hogy a társas mezőből való kiemelkedés-
egyb Azoknak a csoporttagoknak a százalékos aránya, akik legalább pok vannak-e fokozatai, árnyalatai. Ha a mutató 1, akkor az
lamE egy pozitív kritériumban elérték a válaszok eloszlásának a két- :~ő- és másodrendű jelentőségűek egyforma számban fordul-
sába szeresét ak elő a közösségben, tehát hierarchikusan níncs áthidalhatat-
régi.
A-típus 28-33 e-típus 27-38
ran távolság a középövezet és a nagy pregnanciájúak között.
szen B-típus 19-26 Minél nagyobb a mutató l-nél, annál élesebben különülnek el a
ra, é szélek a középrétegtől; ha viszont a mutató l-nél jóval kisebb,
jénE A szűkített szerepindex azoknak a csoporttagoknak a százalé- akkor a kiemelkedések jelentéktelenek.
legti kos aránya, akik legalább egy funkciót implikáló vagy tulajdon- A mutató átlagértéke: 0,7-1,8.
véle ságot jelző - tehát nem rokonszenvi - pozitív kritériumban 2,8 fölött a mutató a pregnánsok nyomasztó fölényére utal,
tusá elérték az eloszlás kétszeresét: 0,5 alatt pedig a hierarchia elmosódottságát, a csoport tömbsze-
Ag) rű egybefolyását jelzi.
dik A-típus 23-27 e-típus 24-32 B-típus 16-24
rea1 Kizárási mutató
vélE A globális szerepindex azoknak a csoporttagoknak a százalékos
aránya, akik legalább egy kritériumban, legyen az pozitív vagy Az elsőrendű jelentőségűek és másodrendű jelentőségűek számá-
min nak a hányadosa. Negatív kritériumokkal is dolgozó felmérések
A negatív, rokonszenvi vagy funkcióhoz, illetve tulajdonsághoz
kötött, elérték a megoszlás kétszeresét. esetén, mint a B- és C-típusú kérdőív alkalmazásánál a számláló a
Me1 pozitív és a negatív elsőrendűek összegét foglalja magába.
a sz Ennek a mutatónak a segítségével a hierarchikus tagolódás
lógi C-típus 51-60 B-típus 31-39
jellegét értelmezhetjük. Ha a mutató 1, ez azt jelenti, hogy a
azÉ társas mezóből való kiemelkedés míndkét irányban egyenletes.
kö\. (A-típus níncs, mert a kérdőíven negatív kritérium nem sze-
repel.) A csoportban egyforma az a tendencia, hogy kiemeljen, és az,
rep hogy kizárjon.
E A mutató átlagértéke 0,76-1,35.
má: Jelentőségindex
A pozitív első- és másodrendű pregnáns személyek százalékos Az ennél magasabb mutató megértő, jó közösséget tükröz.
évt 0,7-nél alacsonyabb mutató olyan csoportban fordul elő, amely
bla aránya:
diszkriminációra hajlik, bűnbakképzéssel vezeti el az índulato-
azt
A-típus 27-32 e-típus 23-32 B-típus 20-26 kat, így társas életének légköre nyomasztó. Főként nehezen
„sz
kezelhető, komoly pedagógiai problémákat okozó általános
elő
A jelentőségíndex globális, magába foglalja a pozitív és a vagy középiskolai osztályokban észleltük.
bar
negatív első- és másodrendű jelentőségű személyek százalékát.
gia A választási repertoár mutatója
l
C-típus 36--48 B-típus 30-35 Az egy szavazólapon előforduló nevek száma átlagban, a cso-
is,
f.?rt létszámához viszonyítva. A mutató a csoport nagyságától
Du
(A-típus níncs, mert a kérdőíven negatív kritérium nem sze- ugg. Az átlagérték kis csoportokban (15-20 tag) 40-45 százalék;
kö:
repel.) nagy csoportokban (40 fölött) 30 százalék körül van.
ös~

264 265
211
 példák a szociometriai dimenziók értelmezéséhez
Ba p,. 33. ábrán bemutatott szociogram középiskolai negyedik osz-
pa tály, 33 fóből áll (csak fiúk). Az osztálycsoport szerkezeti típusát
1 tekintve átmenet az egy központú, széles peremű és a tömbalak-
eg: zat között.
lar CM-mutató: 45-6-49. Ez azt jelenti, hogy a tagoknak csaknem
sál afele (45 százalék) olyan összefüggő zárt alakzatban helyezke-
ré~ dik el, amely kiterjedésével uralhatná a közvéleményt, és feltét-
SZf
lenül központnak tekintendő. Csakhogy nagyjából ugyanennyi
ra, csoporttagnak (49 százalék) nincsen kapcsolata a központtal.
jér Nem is lehet, mert a kapcsoló tagok száma igen kevés. A köz-
le~ ponti zárt alakzat befolyása alá vonhatók száma mindössze 6
vé százalék, holott ennek az átlaga hasonló kiterjedésű közössé-
tui gekben 50 százalék. Márpedig ezek a „kapcsoló tagok" biztosít-
A: ják a hálózat rendszerét, ezeken át futnak a hírek, az álláspontok
di]
a véleményt formáló központi csoporttól a távolabbi alcsopor-
Ieé
tok felé. További adatok is mutatják, hogy ebben az alakzatban
vé
a hálózat szaggatott, és a belső cirkuláció rendszere kialakulat-
mi
°lan. A cirkuláció biztosításához bizonyos számú hálózati elága-
zás, a központokkal összefüggő csillagalakzatok és ezekből ki-
induló láncok kellenek.
Ebben a társas mezóben viszont a csillaghelyzetűek aránya 3
százalék (az átlag 19 százalék), a lánchelyzetűeké pedig 9 szá-
zalék (az átlag 15 százalék).
A központi alakzaton kívül még két kisebb zárt alakzat van,
közülük az egyik (kettős háromszög két elágazással) könnyen
válhat második központtá. A meglevő és az alakulóban levő
m1
központok között azonban semmiféle kapcsolat sincs. A szocio-
év
metria két rivalizálási feszültségre utal. Ehhez járul, hogy a
blé
az· választási repertoár mutatója nagyon magas (57 százalék); a
„s; csoport tagjai ismerik és nyilvántartják egymást; a kötődések
feltételezhetően emocionálisan színezettek.
elé
ba Ezt a rivalizáló színezetű magas indulati hőfokot a tagolódási
gü mutatók alapján közelebbről is jellemezhetjük. A globális
jelentőségindex átlagos (42 százalék), de a pozitív jelentőség­
is, index alacsony (18 százalék). A társas mezóből a kiterjedés-
Dt nek megfelelő számú személy emelkedik ki, de többségük
kö negatív előjellel. A közösségi élet szervezéséhez, a csoport
ÖS!
Összetartozásához szükséges pozitív jelentőségű személyek
száma kicsi.
2ll 266
267
 A pregnánsok viszonya egymáshoz és a csoporthoz valós . rnagas szerepértéket kapott, de pregnanciában még a má-
A b~agos küszöböt sem érte el. Egy másik csoporttag „a tanárok
nűleg kiélezett, amint ezt a széli helyzet mutatója jelzi (4,3). A t~l­
Bald
sas mezóből való kiemelkedés úgy történik, hogy a csopor~­ :~egjobban s~r~tik" kritériumban_ kapott 1:1~gas szerepértéket
pas2 gnancia nelkul. Azt, hogy valakit a formalis keret a u toritásai
pregnáns személyeknek rikító vonásokat tulajdonít: nagy a
fü
pozitívnak
b
vagy
,
nagyon negatívnak látia őket. Ebben a légk~
or.
P~:rnernek, a csoport mint valóságos társas tényt szerepben
egyl ·1
en a pregnansok nyomasztó fölénybe kerülnek, a hierarchi -_ e_. gzíti, de társas pregnanciát nem tulajdonít az ilyen szemé-
lam1
nak a középövezethez (a „nyáj"-hoz) közel eső tartomán a r;eknek. Ezt mások számára tartja fenn. Sem a konformitás
sába
elmosódott, csak a „nyáj" van, meg a „nagy egyéniségek". ya (tanárok szer:~), sem~ köz~ss~gi munk~ (legaktív~bb) ~em
régi
S még ennek a tendenciának is a nyugtalanítóbb változat biztosítjelentoseget, tehat a dontesben valo fokozott reszvetelt.
szer
ra, é ér:énye~?~: ~zt a _kizárási index is mutatta (0,75). A csopor~ Ezzel szemben a jelentőség ebben az osztályban meglepően
jénl n;mden otodik t~giának ne?a~í~ ~lsőrendű jelentőséget tulajdo- egybevág azzal a kritériummal, hogy „Melyik fiúnak vannak a
legti nit. Ez a hangsulyozott k~zarast tendencia azt valószínűsíti legnagyobb sikerei a lányoknál?".
hogy a csoportban a nagy mdulati feszültséget túlnyomórészt Ezt az iskolai osztályt tehát a szociometriai dimenziók értel-
véle
bűnbakképzéssel vezetik el. mezése alapján így jellemezhetjük:
tusá
Ag~
!"' kép~t a fe~adatho~ való viszonyulás enyhíti. A szerepindex 1. A csoport emocionalitása feszült; kis alcsoportok rivalizál-
dik mn:d tel1:s, ~~dpedig szűkített formájában átlagos (33 és 30), nak egymással, egyik sem képes közvélemény-alakító központ-
rea1 tehat valoszmu, hogy a csoport funkciószerűen rögzíti tagjainak tá válni.
a tulajdonságait, képességeit, és a közösségi teljesítménynek 2. Az indulatos légkörben a jelentős személyek élesen kiemel-
vélE
min f~kozott ért~ket tulajd~nít. Ezt a jelentőség és szerep viszonyá- kednek a csoportból, amelyet azonban érzelmileg felnagyított
A bol olvashatjuk le. Akiknek pozitív jelentőségük van, azoknak állásfoglalásra késztetnek.
szerepet is tulajdonítanak: pozitív jelentőség szerep nélkül 3. A csoport hajlik a bűnbakképzésre, a kirekesztésre.
Mei
asz egyetlenegy sincs, de a csoport több mint ötödének pozitív, 4. Az egyéni képességeket és az érdeklődési irányokat a cso-
lógi funkció jellegű szerepe van, anélkül, hogy pregnanciája lenne. port elismeri, megbecsüli, szerepszerű elvárás formájában rög-
azé A differenciálódási mutató (csak a pozitív pregnanciát és szere- zíti.
köv pet mérlegelve): 0-6-7-20. Ezt még inkább kiélezi az, hogy 5. Jelentőséget csak olyannak tulajdonít, akinek egyéni arcu-
repi negatív jelentőségű, szerep nélküli személy kettő is van a cso- lata, szerepe van. A pregnancia szempontjából fokozottan meg-
E portban. Tehát pozitív jelentőséget a csoport nem tulajdonít becsült szerep a másik nemnél való siker.
mfü annak, akinek nincs szerepben rögzített személyes tulajdonsá- A csoport a serdüléses nyugtalanságnak, a rivalizálásnak, az
évti ga. Ez szól amellett, hogy a csoport feladatvezérlésű, önszabá- ítéleti szubjektivitásnak a feszültségét és egyben a képességek
blm lyozásra képes alakzat. De negatív pregnanciát tapasztalati vi- n;egbecsülését mutatja. Az osztály megfelelő pedagógiai veze-
azt szonyítás nélkül is tulajdonít, s ez támasztja alá a bűnbakképzés tessel nagyobb teljesítményekre képes. Megfelelő feladat kivá-
„SZI tendenciáját. lasztása lehetővé tenné a rivalizálásra és bűnbakképzésre fordí-
előf . A differenciálódási mutató harmadik adatát (pozitív szerep tott energia jobb elvezetését.
ban Jelentőség nélkül) tovább elemezhetjük. Kiderül, hogy ezt a
giai pozíciót olyanok érték el, akik valamilyen sajátos képességük- A 34. ábrán bemutatott szociogram értelmezése a tagolódási
l kel, hobbijukkal (például növénygyűjtés) emelkednek ki. Ezt a mutatókkal
is, : csoport elfogadja, tiszteletben tartja, mint szerepet rögzíti, de li~rminc fóből álló, második gimnáziumi koedukált osztály.
Dw nem tulajdonít neki általános jelentőséget. Ezenkívül a „szerep A Jelentőségindex enyhén az átlag fölött van (40 százalék), a
köz jelentőség nélkül" társas pozícióban van a csoportnak az a tagja globális szerepérték pedig magasabb az átlagnál (68 százalék).
öss: (a 27. számú), aki a „legtevékenyebb, legaktívabb" kritérium- A közösség differenciált. A hierarchia éles, és a szerepszerű

218 268 269

 1""""'

Iódás még a hierarchikusnál is hangsúlyozottabb. Az egyé-

~godifferenciák érvényesülnek, az alá- és fölérendelődés nagyon
fll
Afc Ns
Baldv. e~;en a tagolódási szinten az iskolai konglomerátumoknak
paszt< k dvező a légköre. A tagok megtalálják a maguk szerepét, van
Bal< eyéni arculatuk, és a pregnánsak kiemelkednek a társas mező­
egybe eg
lamel• bői csoportlégkör mutatója 2: 3,1; mindkét oldal közepes, de a
sában zubjektív tendencia kicsit hangsúlyozottabb. A jelentőség-,
régife :zerep- és csoportlégkör-mutatók egybehangzóan a harmoni-
szerer kus, jól differenciált közösség mellett szólnak.
ra, és Néhány további mutató azonban felfedi ennek a társas mező­
jénez nek a kritikus pontjait, és külön értelmezést igényel. A széli
legtöt helyzet mutatója 1 (6: 6), tehát az átlag alatt marad. A kizárási
véletlt index 0,7 (5 : 7), ez is átlag alatti. Ez azt jelenti, hogy a harminc
tusát t fóből álló csoportban öt pozitívan és hét negatívan pregnáns
Agye személy van. Ami a leginkább kiemelkedik, az a pregnanciák
dik a eloszlása az első- és másodrendű értékek között. A pozitív
reakci jelentőségű személyek közül négy elsőrendű és öt másodrendű
véletl• van. A feltűnő tehát a másodrendű negatív jelentőségű tanulók
mintá nagy száma. Azt próbáltuk elemezni, hogy milyen szociomet-
Aci riai kritériumok alapján minősítette a csoport ezeket a szemé-
Megn lyeket negatívaknak.
a szer A vizsgálat a C szavazólappal készült. Ez kilenc olyan krité-
lógiai riumot tartalmazott, amelyre a válasz negatív ítéletet feltétele-
azén zett.
követ
A kilenc kérdésre a csoport tagjai 98 választással feleltek.
repe' Ezeknek 80 százaléka négy kritérium között oszlott meg: „Kiről
Ez• gondolod, hogy nem szeret téged?" 28; „Ki a legpasszívabb?"
mási1
22; „Kinek van a leginkább szüksége támaszra?" 19; „Kire szá-
évtiZE
míthatnál legkevésbé?" 12.
blave-
A további öt negatív kritériumra a válaszok 3-6 százaléka
azt írj
jutott. Olyan kérdések tartoznak ide, mint „Nem szeretik";
„s zen
„Szeretik, de érdemtelen rá"; „Ügyintézésre alkalmatlan".
előfot
Az elsődleges negatív jelentőségűeket társaik főként passzi-
ban!~
Vitásuk miatt nem fogadták el. A rájuk eső negatív szavazatok
giai te
47 százaléka a „Ki a legpasszívabb?" kérdésre hangzott el. A
Ug:
másodlagos negatív jelentőségűeket viszont mintha azért utasí-
is, sz
totta volna el a közösség, mert gyámoltalanok {„ Támaszra van
Durkl
SzÜksége"), vagy narcisztikus színezettel, mert az illető tanuló
közfü
össze
270 271
218
 őt, a szavazót nem szereti („Kiről gondolod, hogy nem sze ·donít. Ezeket a gyerekeket is befogadják, ezeknek is meg-
téged?"). ret tt1la) szociometriai helyük.
Ba
Az elsődleges és a másodlagos negatív pregnancia motiv· vall~ ző hogy az osztályban kik fogadják el inkább a negatív
pa Jel ~gu.:eket. Az osztály intellektuális szempontból kiemel-
ciójának különbsége szignifikáns. a- . lentose
Az elsődleges negatív jelentőségűek 34 negatív szavazat le „ t oiai kölcsönösen szoros kapcsolatot tartanak fenn a ne-
eg kedo ao, . 24 , , 1„ d„
lar kaptak, ebből 16 passzivitásukra vonatkozott; a másodlag ot , ·e1entőségűekkel. A szoc10gramon a . szamu e soren u-
„ ' " 1 ' ' a 13 . szamu , . e 1a szereper-
' , f'm, en ,
sál negatív jelentőségűek 64 negatív szavazatából 8 vonatkozot~s gatlV) itív jelentosegu eany es
passzivitásra. A különbség az elsődleges negatív jelentőségűe~ e~ pto: Ki a legműveltebb?" kritériumban. Az egyiknek a 4-es-
ré~ teke „ -·1 „,„
javára szignifikáns (p < 0,01 szinten). A gyámoltalanság kritéri- , a 19-essel, a másiknak pedig a 14-es negahv Je entosegu
SZI sees1 , ·1 „ , "k
ra, umában a tendencia fordított: a másodlagos negatív jelentősé­ , ukkal van kölcsönös kapcsolata. A negatív Je entosegue
jér gűe~ ~S ne?atív s~av_a~táb?l 4 v~n~tkozik a gyámoltalanságra. ~;s adásának egy másik fajtája a szociogramon az l-es és a
lef A kulonbseg a szignifikancia hataran van a másodlagos negatí- ~S~ö~ fiú. Mindkettő a „kicsik" kö~ t~rtozik~ véz1:'.ák~ ~rdeklő-
vé vak javára. A narcisztikus kritériumban a különbség ugyancsak a , ükben kicsit gyermekdedek. Tarsaik ezt ugy rogz1hk, hogy
des e ?" kr" , ·
trn másodlagos negatív különbségek javára szignifikáns (p < 0,05). Kinek felel meg leginkább az iskolai életwrma. itenum-
a,, ,
ban a szerepküszöböt meghaladó számu szavazato apna .
tk k
A· A másodlagos negatív jelentőségűek 64 szavazatából 20, az
di]' elsődleges negatív jelentőségűek 34 szavazatából 1. Ezt a két fiút többszálú kölcsönös kapcsolat fűzi a 6-os, a 14-es
reé Az osztályban tehát az elsődleges negatív pregnancia a kö- és a 20-as negatív jelentőségű társukhoz.
vé zösségi elutasítás más színezetének felel meg, mint a másodla- Végül a 21-es és a 25-ös leány is szorosan kötődik a negatív
mi gos negatív jelentőségűek esetében. Az elsődleges negatívakat pregnanciájú társaihoz. Ezek az osztályba1: a „nagyok": ölt~~­
azért utasítják el, mert passzívak. Ez az elutasítás az osztály ködésükben, életvitelükben, kapcsolataikban egyarant. Ok
M1 élénk közösségi érdeklődéséről tanúskodik. A másodlagos el- az.ok, akik kinőttek az iskolai életformából, és egy kicsit kívülről
as utasításnak sokkal szubjektívebb a tartalma. Akik narcisztiku- nézik az iskolát. Mint Király Erzsi Kaffka Margit Hangyabolyában,
ló~ san sértik társaikat azzal, hogy nem mutatnak rokonszenvet aki egy titkos viszony fedezékéből kívülről, fokozott toleranciá-
az irántuk, vagy gyengítik biztonságérzetüket a közösségben (az- val viseli az iskolai feltételek kényszerhelyzetét, mintegy fölötte
kö zal, hogy gyámoltalanok), azok kerültek a másodlagos negatív lebeg azoknak a diákoknak és tanároknak, akiket az iskolai élet
rei jelentőségű csoportba. Az osztály normarendszerét nézve tehát általa már kinőtt formái izgatnak, nyugtalanítanak.
a legnagyobb „bűnt" a közéleti magatartásban lehet elkövetni; Ezt az iskolai osztályt az jellemzi, hogy nem fogadja el a
m~ a narcisztikus sérelem is agressziót vált ki, de jóval kisebb közéleti passzivitást és a gyámoltalanságot. Az elóbbit „fóbűn­
év fokban. nek", az utóbbit bocsánatos bűnnek tartja. Magatartásmódja az
bfa Igen jellemző erre az osztálycsoportra az, ahogyan ezek a elutasítás, amint ez a mikroszociológiai feltételekből fakad.
az1 negatív jelentőségűek elhelyezkednek a szociogramon. Csakhogy az elutasítást ellensúlyozzák az osztály nonkonfor-
„s~ A nyolc negatív személy közül (hét tanuló negatív jelentősé­ mista tagjai: az intellektuális beállítottságúak, akik talán belá-
elé gű, a nyolcadik pedig a negatív jelentőség határán van) hétnek tásból állnak a bajbajutottak mellé, továbbá azok a tanulók, akik
bai van kölcsönös kapcsolata. Csupán egy közöttük a magányos (a vagy mert még „kicsik", vagy mert már „nagyok", nem illesz-
gic; szociogramon a 30-as), de ennek is két kritériumban van meg- kednek be a normákba. Ambivalensek: úgy szavaznak, aho-
l határozott közösségi arculata. A „Ki legyen a főszereplő egy gyan az osztálynorma előírja, de nem úgy cselekszenek. Nega-
is, színielőadáson?" kérdésben elérte a szerepértéket. tívnak ítélik azokat, akiket a helyi értékrendszer szerint annak
Dt: Az osztályban tehát gyakori jelenség a társas mezőből való kell tekinteni de barátkoznak velük, kötődnek hozzájuk.
kö: negatív kiemelkedés. Az osztály keményen ítél, negatívan bé- Így áll elő ~z a különös helyzet, hogy a szavakban kimondott
ös~ lyegez, de nem közösíti ki azokat, akiknek negatív jelentőséget közösségi elutasítás és kizárás a szociometriai pozíciókban nem

2U 272 273
 valósul meg. A megítélésben elutasítják, a kapcsolódásban elf
gadják azokat, akiket a csoportnorma negatívnak ítél. a.
fü
Heterogén, nonkonformista csoport alakul ki, tagjai bar·t-
pa
koznak azokkal, akiket a csoportnormák alapján elutasítana:
IV.
így maguk az elutasítottak is tagjai ennek a csoportnak. 's
eg
lai
A szigorú norma és a gyakori elutasítás légkörében így kerül- SZOCIOGRAMOK ÉRTELMEZÉSE
sá nek együvé, így alkotnak azonos mikroszociológiai szinten vi-
szonylag nagy nonkonformista réteget a normák áldozatai és az
ré: A szociometriai értelmezés: a közösség leírása szociálpszi-
áldozatok védelmezői.
SZ•
Összefoglalva: a 34. ábra szociogramján rögzített társas mező chológiai kategóriákban; kölcsönösségi vázlat, gyakorisági táb-
ra. lázat és mutatók segítségével készül.
jér tagolt, magas fokban differenciált közösség. Szigorú ítéleti mér-
ce jellemzi, amely közéleti orientációjú, és súlyosan bélyegzi A szociometriai értelmezés különböző szintű lehet. Ha mind
le~ a vizsgálatra, mind pedig a feldolgozásra rövid idő áll rendel-
vé meg a passzívakat és gyámoltalanokat. A mérce értelmében
ezeket elutasítással, kizárással büntetik. kezésünkre, akkor kizárólag a kölcsönösségi vázlat felhaszná-
tu:
Ezt a szigort enyhíti az intellektuális beállítódásúaknak és az lásával elemezzük a társas mező kötődési hálózatát. Ez is bete-
A. kintést ad az alakzat életébe és teljesítőképességébe, ezért fel-
dil életvezetésük, érdeklődésük révén nem alkalmazkodóknak a
viszonyulása. Elfogadják ugyan annak a közösségnek a normá- használható szervezési feladatok megoldásához (lásd a 38. áb-
re<
ját, amelyben élnek, de viselkedésükben nem követik, és közös rán bemutatott szociogramot).
vé
konglomerátumot hoznak létre azokkal, akiket a közösségi nor- Ha lehetséges, akkor több szempontú felmérőlappal dolgo-
mi
mák szerint elutasítanak. zunk, és teljes szociometriai elemzést végzünk Ez lehetővé teszi
M1 Ez a szociogram azért érdekes, mert a szabálytalanok - tekin- a közösség elmélyült megismerését: sokrétű munkapszicholó-
as tet nélkül arra, hogy belátásuk, érettségük vagy éretlenségük giai és munkaszociológiai támpontot is nyújt (lásd a 35., 36. és
teszi-e őket szabálytalanná - könnyen válnak a diszkrimináltak 37. ábrán közölt szociogram elemzését), de munkaigényes, ma-
ló~
az védelmezőivé. Így alakulhatnak ki jelentékeny, nonkonformista ga a feldolgozás 10-12 órát igényel.
kö konglomerátumok diszkrimináltakból és a melléjük szegődő De a még több szempontú felmérés adatai is feldolgozhatók
nonkonformistákból. Ebben az alakzatban kiemelkedő helyet kevésbé munkaigényes, rövidebb áttekintéssel. A szerveze~.
rei
1 kapnak azok, akik értelmi belátás útján utasítják el a szigorú részleteire érvényes támpontot kevesebbet kapunk, de a társas
normát. mező dinamikai feszültségének fő vonásait kimutathatjuk {lásd
m~
évi a 39-44. ábrákon bemutatott szociogramokat), és ezzel meg-
bla könnyíthetjük a szociálpszichológiai vagy a pedagógiai szerve-
azt zési munkát.
„S2
elő
bai SZTÁRVEZÉRLÉSŰ CSOPORT
gia
1 Ez a szociogram egy budapesti könnyűipari középüzem egyik
is, brigádjáról készült, A-típusú kérdőívvel. A kérdőívet a brigád
Du 21 tagja közül 17 ember töltötte ki.
kö:i
öss

218 274 275

N
...... o:~ o ln' cs.s. rr ~ ~ PJ g: ~, s ril ~ PJ o: PJ s;:: ~ <: ril 0: > 2' <: rrrs; ;;:i ~ (6, gi, !ii ~ '"!j o:i
00 ~ o. i:: '
~' ~ '"' ·~ e f:!. ~ O~ ~ )::l. PJ ...,.
=.t"> rn ,.., <: ~· ~ ~ '"!jrn
p.i, o. N oq
<:
~
~' ,... 1il
M
Vl rn
oq ;t>
_
· e p.i
rn ::>\"
..........
~~
~~-
Vl
p.i,
eOG =:l ' rn
rn
>1 PJ No· rn
..... ~~~V'J~~~-1!)~~$~
Cl"
rn, 0,S. ~ a. g' ~ e:>,.
0.. ;t>

N
35.ábra
~
Könnyííipari középüzem munkabrigádjáról készült szociogram
Kölcsönösségi táblázat

.....;
r.i..;
~
é-<
ui ~
Név :>, r.i..; ~ N :E .....:, N ~~

o:i
,....;
d r.i..; (j i
r.i..;
.....; ~ ~ ....j ....j i,....; :E
o:i
p,;
~
p,;
r.i..; r.i..; ....j - re
·~a
re ui
Kölcsönös
választások
N C"i ~ ll'i r...: ~ ~ é-< 32Q) re:5.
1. B. I.
"° oci o\ c:i
...... .... N
.... C"i
.... ~
.... ll'i
......
"°
.... r...:
...... Cl.>: 3x 2x lx
4,13 1,4 1,4
2. Cs.F. 13 13 3
1,4 1 1 1 3
1,4
13 13 1,4 13
3.F.A. 1,4 4 1 2 - 3
1,4
13 13 1,4
4.Gy. T. 13 3 3 -
1,4 4,13
- 3
1 1,4
13 13
5.H.S. 4,13 13 4 - 1 1
1,4 2
13 1,4
6. I. F.
1,4 13 3 - 1 - 1
13 1,4
7. K.F. 13
1,4 1,4 2 - - - -
13 1,4
8. K. K. 4,13 13 3 2
1
1 - 3
1,4 1,4
9. L. z. 1,3 4 1,13
13 13 4 1 1 1 3
1,4
4 -1-/1;1

A kölcsönösségi táblázat folytatása

.><:
~ .8
r.i..; é-< N -::r;.$ Köksonös
Név
.....; ~ :>, ui r.i..; r.i..; ~ N :E .....:,
o:i ~ r.i..; r.i..; ....i
8~ választások
o:i
,....;
d r.i..; (j ::e: .....; ~ ~ ....i ....j :E,....; :E p,; p,; ~ é-< é-< 32Q) <..Je..
N C"i ~ ll'i r...: oci o\ c:i N C"i
.... ~ ll'i r...: Cl~
"° .... .... .... ...... .... "°
...... ......
10. L.M. 1 1,4 1 4,13 4,13 5 - - 1
13
11. M. J. 13 1,4 4 1,4 4 - - 1 1
13
12.M.Z. 1,4 1,4 13 1,4 4 1 - 2 3
13 13
13. P. B. 1,4 1,4 1,4 3 - - - -
13 13 13
14.P.A. 4,13 1,4 1,4 1 4 1 - - 1
13 13
15. R. F. 1,4 1,4 1,4 3 2 1 - 3
13 13
16. T. F. 1 4,13 13 1,4 4 - 2 2 4
13
17. T. L. 1 1,4 2 - 2 - 2
13
Összesen 5 3 5 2 2 0 8 4 1 ] 2 4 2 2 4 9 5 59 12 12 10 34

------
 A 3~., 36. és a 37. ábrán bemutatott szociogram* ábra
Af• A tarsas szerkezet színvonalát tekintve a brigád egyközp _
~1111~~~~i ~ö~épüzem munkabrigádjáról készült szocwgram
Baldv struktúrát mutat. Szerkezetileg megfelel a hasonló kiterje~~~ J(ölcsönossegz vazlat
paszt.
Bal
tá:sa~ alakzat~k átlago~ k~pének. A központ és a perem kite~e~
dese es egymashoz valo viszonya normális. fJ
egybE Az alakza~. közp~ntja az 1-8-~2-es háromszög. Egyedül ez
lamel felel meg a kozpontl alakzat szoc10metriai kritériumainak· -
sában k ong1omeratum , - nyo1c tovabbt
es - · kapcsolata révén a csoportn
· zartk
régifl a felét kitevő hálózatra gyakorolhat hatást. a
szerei , A központ azonban nem rendelkezik elegendő közöss - 1·
ra, és sullyal ahhoz, . hogy funkcióját betöltse. Három tao-ia OJ
.. ~
k OZU 1
jénez
egyikne k smcs szerepe. Egyikük sem éri el egyetlen kritéri _
legtöl
véletl
ban sem a szerep~r~~ke_t.
-!"- központi alcsoport tagjai nem t:_
nek s~rt arra ~ kozosseg1 arculatra, amit a szerep kifejez.
tusát
A koz~ont_sulyt~l~~ágát még inkább kifejezi tagjainak elhe-
AgyE
lyezkedese a Jelentoseg1 övezetekben. Ezt a valószínű hiba m 0'd-
dik a , lhataroztuk
,
szereve meg.
reakc
A szociometriai kérdőív 18 kritériurnában összesen 655 -_
véletl
lasztás történt; ez 21 személy között oszlott meg. Az egy sva
mint2 'l N , , ze-
Ac m~ r_re _e~o ert~k 31,2. Kiszámítottuk elóbb ennek a sornak a
Megr. szorodas~t~ n;aJd a val~színű hibát (a PB-értéket), amely 18,3. A
st':11~~rd~ álas1 t~chnikát követve a középértékből kiindulva
a sze1 1
„leptűk ki a PE-ovezeteket. Az így kapott sor öt övezetből áll
lógia:
azén ame~y a jelentőség- (pregnancia-) övezeteknek felel meg. Á
kövei s~oc10gra:n~n szereplő 17 személy a jelentőségövezetekben a
repel kovetkezokeppen helyezkedik el: A szociogramon szereplő 17 személynek az eloszlása tehát a
Ez. .. 1_._ övezet - igen magas pregnancia (a választások száma 89 pregnanciaövezetnek ezen a skáláján felülről lefelé haladva:
másil folot~~: egy személy, a szociogramon 7-essel jelezve. 1-1-3-7-5. Két személy igen hangsúlyozottan emelkedik ki a
évtizE II. ovezet- magas pregnancia (70-88 választás): egy személy, társas mezőből, ezek az 1. és a II. övezetben vannak; a pregnan-
blave a 16-os. cia szempontjából átlagosak és teljesen jelentéktelenek (IV. és
azt írj III. öve:z:et - átlagon felüli pregnancia (51-69 választás): há- V.) között igen kicsi a különbség, a határok elmosódnak, majd-
„szeri rom szemely, a 3-as, a 13-as és a 4-es számúak.
nem egységes masszát alkotnak.
előfot ~V. övezet - átlagos pregnancia (13-50 választás): hét sze- A szerkezeti kritériumok alapján központinak tekintett há-
ban!~ mely, a 2., 5.,17., 11., 9., 12. és 8. számúak. romszög egyetlen tagja sem éri el a pregnanciasorban az át-
giai te , V. övezet - átlagon aluli pregnancia, azaz a csoportnak a lagértéket. Ennek az ötegységű jelentőségskálának az alapján a
Ug: tarsa~ ha~ékonys~g szempontjából jelentéktelen tagjai (0-12 vá- központi alakzat átlagos helyi értéke 4,3, lényegesen alacso-
is, sz lasztas): ot szemely, a 15., 6.,1.,10. és 14. számúak. nyabb, mint a szerkezeti kritériumok alapján központnak
DurkJ nem tekinthető két másik alakzaté: a négyszögé 3,2; a csillagé
közfü , • A k~lc~önösségi táblázatban a kövéren szedett számok a kölcsönös válasz-
tasokat 1elz1k.
Pedig 3,6.
össze.
279
218 278
 l
Bal 37. ábra
pa~
Könnyűipari középüzem munkabrigádjáról készült
E szociogram
eg} Gyakorisági táblázat
A gyakorisági táblázat folytatása

---
larr
sáb - Összegezve
rég_ Rokonszenvi Bizalmi Aktivitás Szakmai .,!.
.... ...>.:
:~ ~&e~0
kritériumok Igazsá- Tu~ajd_onsá~i Népszerű- ·;;: ..><: 1!l i:: ~ bO
sze1 kritériumok funkció hozzá-
~s~g kr1tenumo ségi krité- i:: 0 ·;::: .2 0
..e: ""·- Ul

ra,E Név
értés !te-
riumai
numok ~§ ..><:
i::-- ·g..><: ~
Ul
·ra cn g,§
Ul "'
~E ~~
0 ;:l
§
~t
'rtl·- N·-
jén1 O,~
..><:~ "'0 ·E R~
"O ·-
~~ ~ '\QJ·-
legt 1 4 13 8 11 17 6 12 2 9 5 10 18 16 7 14 ~] .!::'!E
"° ;:l <C"ü
..><:,o "''Qi N'ro
!fl N
"'·-
oo'" ~-e:
-~ E-<.><: z.l2
1_ B. I. 15 3
véle 2 3 3 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 2 0 0 1 0 8 1 0 0 0 2 1 12
tusá 2. Cs. F. 3 4 2 4 1 1 9 1 3 0 -1
0 1 6 1 0 1 2 9 6 10 3 2 7 3 40
Ag) 3. F. A. 4 4 5 6 4 3 2 4 6 2 -
0 2 3 0 3 0 1 13 13 6 8 4 6 1 51
4.Gy. T. 2
dik 0 2 2 1 1 4 9 0 0 2 4 5 4 9 2 13 13 17 64
4 2 4 7 4 13 6
reak 5.HS. 2 1 2 1 3 1 0 2 3 0 0 1 1 1 0 0 3 5 5 2 3 1 2 3 21
6.1. F. 0
véle 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
mini 7.KF. 9 8 7 6 6 6 1 11 10 12 5 1 4 5 3 6 2 4 24 18 12 22 10 14 6 106
A 8.K.K 4 4 2 2 2 2 1 0 0 0 0 0 0 2 0 0 1 0 10 6 1 0 0 2 1 20
Meg 9. L. z. 1 1 1 3 1 1 4 1 2 3 1 1 0 4 1 3 3 0 3 5 5 5 2 8 3 31
aszE 10. L.M. 0 0 2 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 2 0 0 0 0 0 0 2
lógié 11. M. J. 0 1 2 0 3 0 2 0 5 0 0 0 0 1 1 7 0 0 3 3 2 5 0 9 0 22
az ér 12.M.Z. 4 2 2 4 3 2 0 0 0 0 0 0 0 5 0 0 2 0 8 9 0 0 0 5 2 24
köve 13.P. B. 2 1 1 5 1 4 7 6 5 13 1 1 1 4 1 4 2 3 4 10 13 18 3 9 5 62
repe 14.P.A. 1 2 2 1 1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 5 3 0 0 0 0 1 9
Ez 15. R. F. 3 4 3 0 0 1 0 0 1 0 0 0
másil 0 0 0 0 0 0 10 1 0 1 0 0 0 12
16. T. F. 8 8 5 7 10 5 4 7 4 2 4 4 2 5 2 3 2 5 11 21 22 6 10 10 7 87
évtiz1 17. T. L. 4 4 5 4 4 3 1 1 6 3 1 1 0 2 2 2 0 39
blave ~
' ~
N a) B. P.
0 0 2 0 11
0 13 9
2 1 3 2 1 3 1 0
azt írj ~ E,gi 0 4 0 0 0 1 0 02 0
6 1 6 4 0 3 0 20
~~~ b) G. F. 2 1 2 0 1 3 0 6 1 0 0 0 0 0 0 1 6 8 5 4 6 1 0 1 14 31
„szeri _!:j ~-2! )N.A. 0 0 0
;;. .o~ 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
előfo1 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 1 1
< ~ d) M.J. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
ban!~ 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 1
Összesen 51 51 51 46 42 41 41 39 46
giai té 41 16 17 14 42 14 38 25 40 153 129 80 87 47 94 65 655
Eloszlás 15 17 18 13 15 16 11 9 11 8 8 9 6 14 8 10 11 9 50 44 20 19 21 32 20
UgJ Eloszlási 3,4 3,0 2,8 3,5 2,8 2,5 3,7 4,3 4,1 5,1 2,6 1,8 2,3 3,0 1,7 3,8 2,2 4,4 9,2 8,8 8
is, SZI mutató 9,2 6,7 6,6
- 8,5
Durkl
közös:
összef

218
280
281
 Ba A szociogram központi alakzatában tehát a tagoknak selll .. é ontjában egy sztár helyzetű személy van (16). 1:- s~tár
pa: szerepük, ser:1 jelentőségük, sem arculatuk, sem társas pregnan. Y1l? u" közösségben
l<OZ
zeres
megbomlik a társas pregnancrn es a
, .
1 ciájuk nincs. Igya közösségre csak a hozzájuk már nem tartozó v~ befolyás csoportdinamikai egyensulya. Ezt a szocmmet-
e~ csillagalakzat közvetítésével tudunk hatást gyakorolni. t~r~as íció és a társas pregnancia összefüggésének vizsgálata
lan Ezek megállapításához azt kellett vizsgálnunk, hogy a bri- ~ial po~utatia. Négyféle pozíció jelentőségi átlagát hasonlítjuk
sál gádban az egyéni jelentőség hierarchiája megfelel-e a társas
1s megA szociogramon
.. ssze. 'J
zárt alakzatban elhe1ye zke d"k · 1ent"
, o a Je o-
ré~ hatékonyság rangsorának. A társas hatékonyságot a szociogra. 0, ··vezetet tekintve 3,7-es átlagot mutatnak, a lancban elhe-
SZE mon a szociometriai hatás kiterjedésének elemzésévelismerhet- segokedők 4,1-es, a magányosok 4-es jelentőséget. A csillaghely-
ra, jük meg. lyez
zetben levő személyek ped1~ · l en~os_ege
· 2-,e~ 1e " ' t . ,A l egnagyobb
jén Egy személy lehetséges hatását a hálózatban az a szám fejezi , as pregnanciát az a szemely en el, aki mncs zart alakzatban,
leg ki, hogy a társas mező hány tagját érheti el közvetve vagy , 'gy feltehetően a véleményforma'l'asb an is
táfS . k eves
, b,e vesz resz
, t.
vél es i ·1 , k 1 ,
közvetlenül a kölcsönösségi kommunikáció csatornáin. Például U anezkimutatható,hahá~omfigy~le~eme, t~ ong o~e.ra-
tus egy elszigetelt háromszög minden tagjának a lehetséges hatása tu~ jelentőségét és lehet~e?~s ~alozah ~atasat ~aso~_ht]uk
AE a hálózatban kettő. ·· ze. Legnagyobb jelentőseg1 erteke az elszigeteltnegyszognek
dil< Ha a háromszög egyik tagja egy még három egységbó1 álló ~;,s2, 15, 3) van, s ugy~akkor eru:-ek a l~g~~eb~ a k~terjedése. ~
rea lánchoz kapcsolódik, akkor ebben az egységben minden tagnak háromszögnek és a csillagnak a 1elentosegerteke kisebb (4,3 es
vél a lehetséges hatása öt. 3,6 a négyszög 3,2-ével szemben), lehetsége~. hatásuk a -~~~óz~t­
:miJ Egy közösségben a jelentőséghierarchia akkor van összhang- ra viszont csaknem háromszorosa a négyszognek. A kozosseg-
1 ban a társas hatékonyság sorrendjével, ha a magas jelentőség­ nek az alapkonfliktusa körül járunk. , .. .. ,
Me övezetbe tartozók lehetséges hatása nagyobb (több személyre Vizsgáljuk meg közelebbről a szocmgramharom elkülomthe-
a s: terjed ki), mint a középövezetben levőké, ez pedig nagyobb, tő alakzatát.
lóg mint a jelentéktelen övezeté. A központnak tekintett háromszög a hálózatnak vi~~?nylag
azt
Ezen a szociogramon a jelentőségi övezetek átlagos haté- nagy részére fejthet ki hatást. Tagjainak sem pregnancrnJa, sem
köi
konysági lehetősége így alakult: szerepe nincs.
rep 1. övezet: 1 személy, 3 kapcsolattal. Lehetséges hatása a háló- A másik alakzat egy sűrű négyszög (sűrűségi indexe: 1,5)
I zatban: 3. nagy jelentőséggel, értékes szerepekkel (szakmai, ~telle~tuális
má
II. övezet: 1 személy, 4 közvetlen és 6 áttételes kapcsolattal. szerepértékkel). Hatáskifejtési lehetősége gyakorlatil~g.nu:~s; a
évt négyszöghöz egyetlen további személy sem kapcsolodik, JOlle-
Lehetséges hatása a hálózatban: 10.
bla
Ill. övezet: 3 személy, 5 közvetlen és 8 áttételes kapcsolattal. het itt helyezkedik el a legnagyobb jelentőségű csopor~ta~ i~ <?'>:
azt
Lehetséges hatása a hálózatban: 4,3. A harmadik konglomerátum egy csillag, nagy hataskife1tes1
„sz
IV. övezet: 7 személy, 13 közvetlen és 50 áttételes kapcsolattal. lehetőséggel, figyelemre méltó jelentőséggel (3,6); ide tartozik a
előJ
Lehetséges hatása a hálózatban: 9. közösség második legjelentősebb tagja (16) - csakhogy ez az
ban
V. övezet: 5 személy, 8 közvetlen, 25 áttételes kapcsolattal. alakzat nem valódi csoport, hanem szociometriai értelemben
giai
Lehetséges hatása a hálózatban: 6,6. álcsoport (sűrűségi indexe 0,8), s így aligha lehet közösségi
l
is, Ha összesítjük az 1-III. övezetek lehetséges hatását, az átlag- ítéletek kidolgozója.
érték 5,2. A IV. és az V. övezetben az átlagérték: 8. A közepes A három alakzat tehát: egy jelentéktelen központ, egy preg-
Drn
köz jelentőségű és a jelentéktelen, az alacsony pregnanciájú és a náns peremalakzat és egy kiterjedt, pregnáns, de alakzatnak
öss: pregnancia nélküli személyek hálózati súlya nagyobb, mint a nem tekinthető csillag.
jelentős személyeké. Látni fogjuk, hogy ez a kritikus csoportdi- A jelentős alakzat a peremre szorult, a központnak nincs
218 namikai helyzet annak következménye, hogy a társas mező ereje, tagjainak nincs arculata, a társas hatás a csillagból árad.

282 283
 E~ a „csillagszóróhatás" szükségszerűen alacsony közössé . Ezt alátámasztja a jelentőségnek és a lehetséges hatáskifejtés-
s~~vona~at h~z lét~e: mert nyitott csillagalakzatból nem közö~ k a már elemzett eltérése is. Láttuk, hogy a lehetséges hatás-
segileg kialakított Itelet, vélemény vagy döntés indul me
kmm "k'·- ga
~ejtés mutatója a nagy pregnanciájú övezetben 5,2; a közepes
o, -~~ ac~os csatornákon, hanem megdolgozatlan, egy sze- , az alacsony pregnanciájú övezetben pedig 8. A társas haté-
melytol fugg~ ~nyomás. A „csillagszóróhatás" úgy nyilvánul :nyság szempontjából j~l;ntéktelen övezetne~ a ~á~s~s. mező
meg, hogy a halozatnak az a része, amelyre kiterjed vélemény - differenciálatlan massza1anak" nagyobb a hataskife1tes1 lehe-
ben labilis, döntésében befolyásolható. ' e- ~ósége, mint a jelentős személyeké. A jelentékteleneknek ~z a
A szociometriai pozíciók elrendeződése és arányai is ezt t' koJ1ll1lunikációs fontossága is a hír- és véleményközlés szubjek-
masztj ák alá. a-
tív színezete mellett szól.
A P?zíciók várható arányának az eltérése szembeötlő. (Lásd Olyan társas mezóben, ahol a jelentéktelenek így uralják a
a 13. tablázatot.)
hálózatot, elmosódik a határ a közösség számára lényeges és
lényegtelen mozzanatok között, könnyen felnagyítják a vélet-
13. táblázat
lenszerű észleleteket, a szubjektív reakciók könnyen kerülnek
előtérbe és nyernek megerősítést a befolyásolható közvélemény
Pozíció n A várhatótól részéről.
% Várható való eltérés
% iránya
A pregnáns szociometriai pozíció általában együtt jár az íté-
Zárt alakzatban 7 letek, a vélemények közösségi orientációjával. Ennek az össze-
41 46
Csillaghelyzetben 1 függésnek két lehetséges indokát tartjuk valószínűnek Az ön-
6 19
Lánchelyzetben 7 szabályozás csoportdinamikai feszültsége révén a társas mezóből
41 15 +
1 Párhelyzetben az emelkedik ki, aki véleményalakításában fokozottan számol
8
é Magányos 2 a csoport, a közösség érdekével. Szorosan ehhez kapcsolódik a
12 12
másik magyarázat is: a társas mezóből kiemelkedő pregnáns
személlyel szemben az elvárások inkább megfogalmazódnak
. A.lé~yeges eltérés a lánchelyzetben levők számában van. A sta- közösségi szempontból, mint a jelentéktelenek esetében. A je-
tisztikailag f~ldolgozott normális csoportokban a zárt alakzatban lentéktelen személyek maguk is kevésbé orientálódnak a közös-
elfoglalt szoaometri„; poz1'c1·ona
' k es , a 1'ancpoz1aon
' · ' ak az aranya
'
• , u.i ségi értékek felé (ezért is jelentéktelenek társas szempontból) és
3_ · 1; Ebb~n a t~sas ~ezóben viszont 1 : 1. Tudjuk, hogy a hírköz- megfordítva, az elvárások is szubjektívebbek, és a csoportérdek
les es a_v~lemenyvezerlés szempontjából zárt alakzat a hírek fel- szempontjából hangsúlytalanabbak velük szemben.
~olgozasanak, a vélemények kimunkálásának a színhelye, míg a Abban a konglomerátumban, amelyben a pregnáns szemé-
l~ok ~zok a csatornák, amelyeken át a zárt alakzatokban kiala- lyek elszigeteltek és jelentéktelenek, az önsúllyal nem rendelke-
kítot: v~lemények és ítéletek továbbmennek. Az aránynak ez az zők viszont uralják a hálózatot, a véletlenszerű és a sablon
eltolod~sa tehát azt jelzi, hogy a híreket és véleményeket továbbító könnyen emelkedik az értékek szintjére. A pregnánsok elszige-
cs_atornák megso~zorozódtak a véleményformáló egységek ter- teltsége és a nem pregnánsok hálózati uralma -ez a kisszerűség
he~e. Enne_k ~-z a kovetkezménye, hogy a hírek gyorsan terjednek; jellegzetes mikroszociológiai képlete.
daz 1mformaaokat
, „
ugyanannyian
,
t ova'bb'tj'
1 a'k, mm e 1-
· t ah'anyan ie
? ~~zzak: A kozvelemény érzékeny: a láncpozícióban levők *
~éUJa a híre~et, az_ í~életeket, hogy gyorsan továbbadhassák A csoportnak ezt a szubjektiválódási folyamatát, a jelentéktele-
~k~t. A szoc10metnai pozíciók arányainak eltolódása a lánc neknek a fölényét bizonyos fokig a motivációs háttérrel is ma-
Ja;ar~ :izt mutatja, h?~~ a csoport hajlik a vélemény- és hírto- gyarázhatjuk. A csoport választási egybeeséseinek vizsgálata
vabbitasnak arra a faJtaJara, amit pletykának nevezünk. azt mutatja, hogy a választások motivációs bázisa szegényes.
284
285

,,,,,,,
 . n ma ányos. Ebben a csoportb~ a
Ha a rokonszenvi kérdések (közös öltöző, közös asztal az étkez. tJgyana~kor _a sz~cmwta:~knekga hordozói megbecsültek, J~­
dében, együttes társasutazás) egybevágását vizsgáljuk meg, azt s:zaI<rna1 tudasna_ mm k sőt ol an is van, aki teljesen ma~a-
látjuk, hogy ez magas fokon jár együtt a bizalmi kérdésekre t "sek, de elszigetelte , , Y, k (h' titok pénz) mmt
lel'l 0 'l es megbízhatosagna u, , ' „ .
adott választásokkal. A rokonszenvi választásoknak a funkciót ..,yos- A szemedy , . . nt középpontja a tarsas mezonek.
vagy szakmai értéket implikáló választásokkal igen kicsi volt az „ -1,..,ek a hor OZOJa VISZO
'rteiu·
együttjárása (33 százalék és 16 százalék). Még lényegesebb a ~tárhelyz~fü:n v~-- , sztás. A csoport a két elfogadható
vezetés kérdésében való választások koincidenciája. A vezető Kétféle ertek, ketf:le va~a mintha összeegyeztethetetlennek
megválasztása együtt jár a bizalmat és szakmai értéket impliká- értéket nem kapc~olp e~~ __e, , t gjai jól ismerik egymást. A
ló választásokkal (mindkettő 100 százalék), továbbá a rokon- tartaná őket. Ped1? a kozo,~se~7 ama as. Ehhez viszonyítva a
szenvi választásokkal (66 százalék), de a vezetőválasztás és a választási rei:ertoar muta~~J.a ~ik e~mást, és nem tulajdoní-
szervezőmunkát vagy igazságos döntést implikáló választások szerepindex atlagkos (2~)-_Jo Iusmlaetot Ez a közösség éretlenségé-
között nincs együttjárás (0 százalék). másna egyem arc · ,· ·
taMk egy "l , k dik a csoportlégkör mutato1a IS
Az intellektuális és szolidaritási motívumok egyetlenegy nek egyik jegye. S ;rro tanlduls omagas a funkcióoldalon köze-
3) A szemelyes o a on ' nf .t
esetben sem érték el a motiváció szempontjából akár csak mini- (3,1: 3' . . ál tások tendenciája ko onrus a;
málisan is jellegzetesnek tekinthető 20 százalékos szintet. A pes érték. A rokonszen~v. as~··zvélemény szabályozza. Fel-
motivációs háttér összetevői a választási koincidenciák alapján a személyes kapcsolato t I~ ~ o, hogy a konformizmus a
a bizalom (hírt elmondani, titkot rábízni, pénzt kémi tőle) és a nóttcsoportokban para~o~lJe e~seiban inkább megnyilvánul,
szakmai eredményesség (szakmai bemutató). személyes, r<:'~o~szen~1 va asztEasoa tendencia diszharmonikus
Csakhogy, s ennek a közösségnek ez is egyik konfliktusa, a - t funkcmvalasztasokban. z , l' „ k ..
mm a . T"bb k közt a sztárvezer esu o-
két értéket, a két motívumot nem tudják egyesíteni; a közösség- csoportosulásokat !ell~mez. ~ ek~vvá teszi a csillaghelyzetű
nek a kiemelkedően pregnáns tagjait vagy az egyik, vagy a
másik érték szerint ítélik meg, de nincsenek olyan emberek, akik
zösséget, ahol ~ legko1: :z
személy vélemenyformalo szerepe,
J hiszen a láncban elhelyez-

a két értéket egy személyben megvalósítanák. A csillagpozíciót kedők v~ak t~bb_sé,?benb. ktivitás teszi lehetővé az értékek
elfoglaló 16-os inkább „bizalom" -szavazatokat kap. A 7-es, aki Ez a sztarvezerlesu szu 1e b'zh t' 'gnak mint érték-
, , , 'lyes meg 1 a osa
első a pregnanciarangsorban, főként a szakmai szavazatokat szétválasztasat es ~ s~eme km . , t 'kektől. Ez teszi lehetővé,
kapta. Az arányok így alakulnak nek a különválasztasat a s~a a1 Aer e emélyes megbízhatósági
tl motívuma. sz
de nem ez az egye e~ kT 'llóként való kezelése olyan
Megbízhatósági érték Szakmai érték értékeknek, ez a feltétlen, ut oe~~ ahol valamilyen fontos ér-
21
konglomerat1:1mban fordu~~ k t 'szociometriai módszerekkel
7-es 17
16-os 25 6
dekkel függ össze. Ezt az er ~ e b. t s hogy a szakmai tudás-
kirnutatni nem lehet. Az azon ru; iz ? : ak ez az értékképzé-
A tendencia nyilvánvaló: a közösség kettős értékrendjét két tól különálló. A személyes megbizhllatos~gn
, tumát 1· e emz1.
személy hordozza. Az egyik (7-es) a szakmai tudás képviselője se a cinkosok kong1omera ,. . amon 4-es számmal
, · , t ki ge' szitI a szocmgr
a csoportban, helyzete révén elszigetelt. A másikat a csoport Ezt a konste11acm e . , · t'blázaton eléri az első-
. 'l h t A gyakor1sag1 a
tagjai személyes bizalmukra méltónak tartják, és sztárpozícióba Jelzett szeme Y e1yze e. , t 'k van a közösségi szem-
helyezik. rendű jelentőség szintjét. Sz~r:I?umerebane. a szervezésben, a tár-
Még jobban kiemeli ezt a konfliktust a 13-as személy helyzete. pontb o'l igen
· f on t os négy, knten b, , . funkcióban
· ,
és a nepsze-
Pregnanciája nagy (majdnem eléri az elsőrendű jelentőségkü­ gyilagos véleménymondaskban, a uI~~zavazatokat alig kapott.
szöböt), a szakmai tudásra vonatkozó kérdésben ő kapta a „ , b U an kkor ro onszen v
ruseg en. gy a , , , . kérdésekben összesen nem kap
legtöbb szavazatot, messze meghaladja a szerepküszöböt. A személyes megbízhatosagi
287
286
 annyi szavazatot, mint a funkciókérdésekben. Többszörös kö-
zösségi szereppel, magas fokú pregnanciával lánchelyzetben
van a szociogramon. Annak ellenére, hogy mind szakmai, mind
közösségi szervezési szempontból megbecsült tagja a brigád-
nak, csoportjával csak a sztár (16) közvetítésével van kapcsolata.
Nemcsak a szakmailag jelentős emberek vannak elszigetelve
hanem a „közéletileg" elismert, szervezőképességgel rendelk;
ző csoporttag is.
Összefoglalva: ez az üzemi normáknak megfelelően teljesítő
munkacsoporthatározottértékrendszert alakított ki. Értékrend-
jében fontos helyen van a szakmai hozzáértés és a közösségi
szervezés - mindkettő szükséges a jó teljesítményhez. Csak-
t hogy a brigádnak azok a tagjai, akiket ebben az értékrendben
J elismernek, a szociometriai hálózatban elszigeteltek, a közvéle-
( mény alakulásában nincs figyelemre méltó szerepük. A csoport
r szervezetileg sztárközpontú. A sztárnak a társas mezóből való
kiemelkedése személyes bizalmon alapszik, ez pedig feltételez-
'
r hetően cinkossági viszonyt teremt a csoportban.
A sztárvezérlés és az ehhez kapcsolódó személyes megbízha-
JI tóságon alapuló cinkosság adja meg ennek a csoportnak azt a
él jellegét, hogy közösségi szempontból éretlen: a fontos értékek
l hordozóját elszigeteli; közösségi döntésekben könnyen válik
él szubjektívvá, a főként láncszerű hálózatban könnyen tenyészik
l< a pletyka.
r A brigádnak mint közösségnek a fejlesztése érdekében fontos
lenne, hogy a szakmai tudásban és közéleti tevékenységében meg-
Il becsült tagjainak az elszigeteltségét feloldja, a pregnanciájuknak
é megfelelő súlyt biztosítson nekik, és egybehangolja értékrendsze-
b rének két fő elemét, a szakmai és a személyes megbízhatóságot
a hiszen az illetőt mint közéleti embert kifejezetten tisztelik. Am-
* bivalenciáról van szó, a kettős értékképződés megnyilvánulásá-
e A vállalat munkaszociológusa a szociometriai elemzést néhány
b érdekes adattal hitelesítette.
g A csoport középpontja, a sztár (16), érett korú, nős férfi.
Gyereke nincs, jól keres, bőven van pénze, mindenkit szívesen
segít ki kölcsönnel, viszonylag nagy összeggel is. Szenvedélye
e a futball: maga sohasem játszott csapatban, de minden vasár-
k nap, sőt gyakran hétköznap is meccsre megy. A helyi csapat
5:
szurkolója. Igyekszik az üzemben is híveket toborozni csapatá-
nak. Aki vele megy a meccsre, annak vagy ő fizeti a jegyét, vagy
288
l
lőtte, vagy utána meghívja. „Mecénás" típus. Kellemes modo-
e, mindenkihez van jó szava. Ha konfliktus adódik az üzem-
:~, nem avatkozik be, lehetőleg véleményt sem mond, inkább
vigasztalni ~gye~zik a sértetteket.. . , .
A sűrű negyszog (7, 3, 2, 15) tagiai reg1, tapasztalt szakmun-
kások, megbecsült „öreg szakik". Szintén járnak meccsre, mind
a négyen a Ferencvárosnak szurkolnak. De nemcsak meccsre
járnak együtt, hanem a szomszédos borozóba is. Hangvételük
patriarchálisan fölényes; ezért a fiatalabbak nem szeretik őket.
Ők azok, akik kifogásolják a hosszú hajat és a miniszoknyát.
Nincs kizárva, hogy elszigeteltségük a fiatalok ellenérzését tük-
rözi vissza.
A gyakorisági táblázat szerint közösségi magatartásában ki-
emelkedően megbecsült 4-es számú csoporttag a közösség po-
litikailag orientált vezetője. Ő képvis~li saját brigádját és több
más brigádot az üzemi bizottságban. Eletvitelében, magatartá-
sában „mozgalmi ember". Régi mozgalmi barátságban van a
vállalat több vezetőjével. A brigád tagjai között nagy tekintélyt
vívott ki, főként azzal, hogy igazságosnak, az igazság ügyéért
síkraszálló embernek tekintik. Természetes számukra, hogy
minden ügyben, eseményben kikérjék a véleményét. Mégis bi-
zalmatlanok vele szemben, talán mert baráti kapcsolatban van
a vezetőkkel. Talán attól félnek, hogy egy nap rájön társaik apró
titkos üzleteléseire, és feljelenti őket. Feltűnően udvariasak vele:
barátságosak, de nem barátiak. A vele való magatartást, úgy
látszik, a sztárpozícióban levő személy (16) alakította ki. Ő a 4-es
távollétében kimondja, hogy nem szereti, tart tőle, de szemtől
szemben nyájasan viselkedik vele. Ezt a kettős viselkedését
vették át a többiek. Ez tulajdonképpen nem képmutatás, mert
ról. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint hogy mi az az egyetlen
terhelő dolog, amit pletykaként terjesztenek róla: az, hogy titok-
ban MTK-drukker, és csak politikai okokból tesz úgy, mintha a
helyi csapatnak drukkolna. A közösség a megbecsülését azzal
fejezte ki, hogy az „igazságos bíró" kérdésére igen sokan sza-
vaztak rá. A bizalmatlanságot pedig azzal a pletykával fejezték
ki, hogy titkos MTK-szurkoló. (Olyan közösségben, ahol a leg-
többen szenvedélyesen szurkolnak a helyi csapatnak vagy a
Ferencvárosnak, ez becsmérlő megállapítás.)
289

A 13-as, szakmailag nagyon tekintélyes személy elszigetelt-
ségét a munkaszociológus azzal magyarázza, hogy érdeklődé­
sében, életvezetésében nagyon különbözik a többiektől. Mun-
kateljesítménye igen nagy, minden nehéz, de jól fizető feladatra
vállalkozik. Társai szerint kicsinyesen takarékos, „minden fil-
lérre rámegy". Tisztelik szakmai hozzáértését, de lenézik mint
életellenes embert, aki nemcsak hogy meccsre nem megy soha-
sem, de még egy fröccsöt sem iszik, még csak beszélgetni sem
lehet vele, mert siet haza, hogy valamilyen jövedelmező külön-
munkát végezzen.
Bár az elszigetelések igen különböző indokokkal történnek, a
barátságos hangvétel és a harmonikus együttélés mögött meg-
húzódó diszkriminatív, elszigetelő magatartás alapvetően jel-
lemző a csoportra. Ez a kettősség a munkaszociológus véleménye
szerint is a csoport hangsúlyozott érdekvezérlési tendenciájából
I fakad. A szakmai hozzáértésnek azért olyan nagy a becsülete,
\ mert a jól dolgozó tagok biztosítják a csoport magas keresetét.
I
A személyes megbízhatóság és a „megbízhatatlanok" elszigetelése
azért fontos, mert a brigád nagy részének sok tiltott mellékjövedel-
l\ me van („fusizás" munkaidő alatt, kisebb üzletelés anyagokkal,
a anyagfelhasználás saját célra). Ezek az apró-cseprő mellékutak
le teszik szükségessé a cinkosság légkörét, és hozzák létre az
a. ennek megfelelő értékrendszert.
k Az üzem munkaszociológusának volt egy figyelemre méltó
ellenvetése a szociometriai elemzéssel szemben. A leírás „éret-
len közösségről" beszél. De miért lenne az egy olyan konglome-
rátum, amelyet reális érdekei vezérelnek? Az, hogy az emberek
többet akarnak keresni, nagyobb jövedelmet akarnak, az éppen
a felnőtt reális magatartásnak felel meg. Az „éretlen" embereket
a:z
inkább az jellemzi, hogy irracionálisan elhanyagolják saját érde-
„s
keiket. Erre a következőt válaszolhatjuk. Ebben a csoportban az
el1
érdekvezérlés kétféle aktivitásban mutatkozott meg: a megen-
ba
gedett, jövedelemért és a meg nem engedett, rejtett jövede-
ii
lemért kifejtett tevékenységben. Mindkettő körül kialakult bi-
~,
zonyos szokásrendszer, mindkettő értékképzésnek lett a kiin-
dulópontja; mindkét tevékenység a normaalkotás objektív tár-
l
ö:
sas háttere. Csakhogy, mint láttuk, a kétfajta szokást, a kétfajta
s~
normát a csoport nem tudta egybehangolni. Dichotómia jött
létre a kétféle érték alkalmazásában.Van, akit az egyik, van, akit
a másik értékrend szerint mémek. A kettősség a szabadnak és
290
1
tilosnak a kettőssége, és ez nyilvánul meg a megbecsült sze-
a élyek elszigetelésében és a jelentéktelenek lehetséges hatásá-
U:k
11 nagy kiterjedésében.
A megengedettnek és a tiltottnak a kettőssége mint az érték-
~, zés modellje és mint a társas struktúra meghatározója első-
~;'ban éretlen csoportok (többek közt gyerekcsoportok) jellem-
5 ője. Gyermekcsoportosulásokban fordul elő, hogy más érték-
:e11ddel viszonyulnak a felnőttekhez és mással a társakhoz, továb-
bá hogy a felnőtt világ képviselőit tisztelik, de elszigetelik. A
mlndenkori érdeklődésüket pregnánsan képviselő egykorú tár-
suk viszont népszerűvé válhat, jóllehet nem sokra becsülik.
A megengedett és a meg nem engedett kettősségen nyugvó
kettős szokásrendszer és értékrendszer az éretlen közösség szo-
ciometriai kritériuma.
EGÉSZSÉGES KÖZÖSSÉG,
LAPPANGÓ FESZÜLTSÉGEKKEL
Egy középvállalat irodájában a Moreno-féle hagyományos
módszerrel végeztük el a szociometriai felmérést.
A 38. ábrán bemutatott szociogram
Az iroda operatív feladatokat lát el, munkája nem sablonos. A
dolgozók legtöbbjének önálló döntéseket kell hoznia. A vállalat
megbecsüli ezt az egységet; az iroda dolgozóit anyagilag érde-
keltté tette.
Háromkritériumos kérdőívvel dolgoztunk.
1. Munkabrigádokat fogunk szervezni, kivel lenne szívesen
egy brigádban?
2. Kétnapos kirándulást teszünk, kikkel aludna szívesen egy
szobában (turistaház)?
3. Ha az étkezdében mindenkinek állandó helye lenne, kikkel
ülne szívesen egy asztalnál?
A választások száma nem volt korlátozva, mindenki tetszés
szerinti számú nevet írhatott fel.
Az iroda teljes állománya 30 fő. A felmérésben 28 személy vett
részt (16 nő, 12 férfi), a vállalat vezetőinek döntése alapján
ugyanis a kérdőívet sem az irodavezető, sem a helyettese nem
töltötte ki.
291
 :Minthogy a választás kizárólag rokonszenvi kritériumok
alapján történt, csak a hálózat és néhány mutató értelmezhető.
A CM-mutató nagyjából megfelel a középértéknek: 18-39-43.
A perem kicsit nagyobb, a hálózat valamivel szűkebb az átla-
gosnál. Ez a különbség azonban jelentéktelen.
A szociometriai elhelyezkedés adatai (zárójelben a középér-
tékek): magányos 14 százalék (12.), zárt alakzatban van 43 szá-
zalék (46.), láncban 25 százalék (15.); párban 14 százalék (8.);
csillaghelyzetben 3 százalék (19.).
Ezek az adatok is nagyjából fedik az átlagot, bár a láncban
levők száma nagy. Ez azt jelenti, hogy maga a hálózat nagy
szerepet játszik a társas mezóben. A kölcsönösségi vázlat jól
szemlélteti, hogy a kiterjedt hálózat két zárt alakzathoz kap-
csolódik: egy női háromszöghöz (27., 17., 5.) és egy vegyes,
három férfiból és két nóből álló ötszöghöz (3., 15., 25., 6., 22.).
Mindkét zárt alakzat kimeríti a központ kritériumait: mind-
kettő elég sűrű és kapcsolódásaiban elég intenzív ahhoz,
hogy véleményformálónak, értékképzőnek tekintsük. Való-
színű, hogy mindkét központ „postára teszi" a maga vélemé-
nyeit, ítéleteit, híreit, s így a lánc egyidejűleg kétféle, esetleg
egymásnak ellentmondó vélemény- és híranyagot közvetít.
Ez a kétközpontú, nagy hálózatú közösségek jellegzetes konf-
liktuslehetőségét tükrözi.
Van ezeken kívül egy harmadik, ugyancsak véleményformá-
lásra alkalmasnak látszó zárt alakzat: a hálózattól teljesen füg-
getlen, elszigetelt, férfiakból álló négyzet (14., 28., 7., 19.). A
véleményformálás egyidejűleg három alakzatban folyhat. Kö-
zülük kettóben hálózati továbbítással.
Két többszálú, intenzív páros kapcsolat is van a társas mező­
ben. Az egyik pár (10., 23.) két nő baráti kapcsolata; a másik pár
vegyes - háromszoros, tehát feltételezhetően intim érzelmi kö-
tődéssel (1., 13.).
A zárt alakzatok, az intim kötődések mutatják a társas mező
viszonylag magas indulati töltését. Ellentmond ennek a 24.
számú nő helyzete. Neki van a legtöbb kölcsönös kapcsolata a
mezóben (5.); ezek közül azonban egyik sem többszálú. Így
valószínű, hogy ebben a közösségben sem szoros baráti, sem
szerelmi kötődése nincs. Ezzel szemben sok a rajongója, amint
ezt a szociogramon fel nem tüntetett egyoldalú irányulások
mutatják. A peremre szorult magányos 2-es és 26-os nő viszon-
292
293
 zatlanul őt választja. Viszonzatlanul választja a 13-as férfi is, aki
pedig egy intim páros kapcsolatban él.
A 24-es számú nő igazi, szociometriai értelemben vett sztár.
Felszínes (egyoldalú) kapcsolódásai vannak, férfiakat és nőket
egyaránt vonz, mintha most éppen kicsábítaná egy szoros pár-
nak a férfi tagját (13.).
A csillaghelyzetben lévő nő körül kialakult kapcsolódási
rendszer ellentmondásban van az egész alakzat strukturálódási
tendenciájával: a nagy intenzitású kiscsoportok képződésével.
S hogy mégis ez a csillag került a középpontba, abban nemcsak
a 24-es nő vonzása játszik szerepet, hanem a zárt alakzatok
lappangó konfliktusa is.
A legintimebb zárt alakzat a női háromszög (5., 15., 27.).
Tagjai már a jelenlegi iroda megalakulása előtt együtt voltak a
hivatal elődjénél, amelyet egymás között „ősirodának" nevez-
tek. A felmérés során minden kérdésben egymásra szavaztak,
és egy kivétellel csak egymásra. (Egyikük a 12-esre, beosztottjá-
ra, az egyik legfiatalabb alkalmazottra is szavazott, aki fölött
anyáskodik.} Ennek a háromszögnek az intimitása és elzárkó-
zása társadalmi szempontból nem veszélytelen: mint az „ősiro­
da" tagjai, többre becsülik magukat, úgy érzik, hogy előjogaik
vannak, mindenről tudnak, mindenkiről ítéletet alkotnak, s a
továbbadott véleményeknek szubjektív hangsúlyuk folytán int-
rikaszínezetük van.
A négy férfi különálló zárt alakzatát a futball iránti érdeklő­
dés tartja össze. Együtt járnak meccsre, senkivel sem barátkoz-
nak.
A közösségi élet magja az ötszög (3., 15., 25., 22., 6.). Tagjai
valamivel fiatalabbak a többi dolgozónál. Átlagos életkoruk 37
év (anőiháromszögé 43, a férfinégyszögé 41 év). Sok irányban
kötődnek, társadalmi munkában, rendezvények szervezéséb~
tevékenyek. Ennek az alakzatnak a hatását azonban ellensu-
lyozza a" női háromszög szubjektív fölényre törekvő vélemény-
formálása. Így a zárt alakzathoz nem tartozó alkalmazottak,
főként a nők az ötszöghöz nem mernek kapcsolódni, mert
rossz híreket hallanak róluk", a háromszöghöz nem tudnak
kapcsolódni, mert arisztokratikus elzárkózásukat n~m tudják
áttörni (egyébként közös érdeklődésük sincs velük). Igya ~4-~
nő felszínesebb köréhez kapcsolódnak, esetleg egyoldalu va-
lasztással magányosan helyezkednek el körülötte.
294
=
A hivatal szervezőinek ez a szociometriai felmérés figyelemre
éltó támpontot adhat. Az ötszög nagy szociabilitású, a közös-
~g életében tevékeny tagjaira érdemes építeni. A magányoso-
kat, ha alkalom kínálkozik rá, velük egy munkacsoportba, egy
szobába lehetne helyezni, egyszóval fel lehetne őket használni
arra, hogy a fiatalokat és az elszigetelteket bevonják a közösség-
be. Megmutatja ezenfelül a szociogram a három „ősirodás"
elzárkózásának a veszélyét; figyelmezteti a hivatal szervezőjét
arra, hogy ezt valamiképpen ellensúlyozni kell, esetleg az 5-ös-
nek a 12-eshez való kapcsolódását modellnek tekintve úgy,
hogy idősebbek pártfogását igénylő fiatalabbakat bíz a gond-
jai~;~oport közösségi élete a szociogram alapján egészséges. A ta-
gok 85 százaléka kölcsönös kapcsolattal rendelkezik, tehát
gondjaiban, problé~áiban ~cs magá_ra h~gya~a·.~ ~árt alak-
zatok feszültsége meg beleillik egy egeszseges kozossegbe.
A „ZSOLDOS" KONSTELLÁCIÓ
A Nemzeti Bajnokság első osztályában játszó labdarúgócsapat
szociometriai adatait mutatjuk be. A futball nyelvén szólva „kis
csapatról" van szó, ez azt jelenti, hogy nemzetközi mérkőzésen
nem szerepel, válogatott játékosa általában nincs, és főként
minden évben meg kell küzdenie azért, hogy első osztályú
csapat maradjon.
A 39., a 40. és a 41. ábrán bemutatott szociogram
Ennek a csapatnak a sajátossága az, hogy új alakulás. Nem az
egyesület által felnevelt játékosokból áll. A játékosokat azzal az
elgondolással szemelték ki, hogy bejussanak az első osztályba,
és ott megkapaszkodjanak. A csapat tagjai tehát nem azon a
pályán nőttek fel, nincsenek „összeforrva" a hátteret alkotó
közönséggel. Idegenek abban a világban, amely a csapatért
lelkesedik. A futball világában otthonos emberektől többször
hallottam, hogy ez egy „zsoldoscsapat". (Mint az a katonai
alakulat, amely hivatásszerűen hordja egy nemzetnek a felség-
jelvényét, és idegenként - fizetésért, katonai-szakmai rutinból,
esetleg rokonszenvből - küzd azért, ami a lakosságnak élet-ha-
lál kérdése.)
295
39. ábra
NB I. osztályban játszó labdarúgócsapat szociogramja
Kölcsönösségi táblázat
.-'<:
0
;>., ;>., ~~
-ro
.J
Név u.i < .J ..... ,....:.,
ui
,....:., .J o:i ...; ..... ,....:., :,2
N
CJ .J CJ '"'-
.... 0 Kölcsönös választások
< ci ci i i ,....:., :,2 :,2 :,2 ~ cii ui ui !fl > > > "' Ul
- 0..
.-'<: u
.--: ,...; N e<) u) .--: (!)"'
,...; N e<)
""'
u)
'° oó
°' ~ ..... ..... ..... .....
""' ..... '°
..... ..... Cl.><: 3x 2x lx
1. A. F. 1,4 1,4 4 13 1,13 5 - - 1 1
13
2. G. A 1,4 4 13 1,4 1 5 - 2 2 4
13 13
3. G. L. 1,4 1 1,13 4,13 4 5 - - 2 2
13
4.H. l. 1 1 1 13 4 4,13 4,13 7 - 2 3 5

5. H.J. 1,13 1,4 4 1,13 5 - - 3 3

1,3
6. J. s. 4,13 1,13 1 4,13 1 5 - 2 2 4

7. KJ. 1,4 4 1 1,4 13 5 1 - 1 2

13 13
8. K. L. 4 13 4,13 4,13 1 1 6 - 1 2 3

9. K. B. 4 1 13 1 4 6 - - 2 2

10. M.1. 1,4 1,4 1,13 4 4 - - 3 3

13 13
11. S. I. 4,13 1,4 1,4 1 4 1 2 1 4
13 13
12.S.J. 4 13 4,13 1 1 4,13 6 - 2 1 3

13.S. K. 4 1,4 1,4 3 - 1 2 3

13 13
14. Sz. L. 13 1,4 1,4 4 4 - - 1 1
13 13
15. V.Gy. 1,13 4,13 1 1,4 4 5 - - - -
- 13
16. v. L. 4,13 4,13 1,4 13 4 - 2 2 4 11

-4 1
17. V.Gy. 13 1,4 13 1 4,13 7 - - - -
- -8 1

-
3 7 4 6 6 7 3 6 4 6 3 10 5 1 7 0 86 2 14 28 44

296 297
 A professzionista futba!l világában gyakori az ilyenfajta CSa- 41. ábra
patalakítás. (Az Egyesült Allamokban például közel egy évtized ['.JB J. osztályú labdarúgócsapat szociogramja
óta ilyen típusú csapatokkal igyekeznek népszerűvé tenni a Gyakorisági táblázat
labdarúgást.) Magyarországon azonban ez ritka jelenség. A. 1

futballcsapatoknak megvan a maguk társadalmi háttere. Nagy 1

csapatoknak és kis csapatoknak egyaránt megvan a maga - ha Rokon- Bizalmi Aktivi- Szak-
nem is egyformán népes, de egyformán szenvedélyes - közön- szenvi kritériumok tás mai Igazs_á-
Név kritériumok funkció hozzá- gossag
sége, amely a futballistákat kölyökkoruktól, de leg'.:1-lábbis ifjú- értés kntériumai
sági játékos koruktól fogva figyelemmel kíséri. Igy érthető
hogy ezt a csaknem professzionista stílusra emlékeztető, „össze: 1 4 13 8 11 17 6 12 2 9 5 10 15
hozott" csapatot idegenkedve szemlélték, és nyilván indokolat- -1. A. F. 1 2 3 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0
lanul „zsoldoscsapatnak" mondták. 2. G. A. 4 7 5 5 4 5 2 3 4 10 1 1 2
A bajnokságnak abban az évében, amelyben a szociogram 3. G. L. 1 1 2 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0
készült, a csapat igen rosszul állt. Az első forduló végén biztos 4. H. I. 3 3 4 3 2 3 3 1 6 9 1 1 0
kiesőnek tekintették. A második fordulóban azonban teljesen 5. H. J. 4 3 5 2 4 2 1 0 2 0 0 2 0
megváltozott a helyzete. Nyolc meccsen tíz pontot szerzett; úgy 6. J.S. 5 5 3 5 6 2 3 6 2 1 4 1 1
látszott, sikerült megkapaszkodnia. Ennek a győzelemsorozat­ 7.KJ. 2 2 3 2 0 0 1 0 0 0 0 0 0
nak a csúcspontján készült az itt bemutatott szociogram. 8.KL. 2 5 4 3 2 1 0 0 1 0 0 0 1
A 18 tagú keretből 17 személy töltötte ki a szavazólapot (egy 9.KB. 3 1 1 1 0 1 2 1 6 8 0 0 0
játékos betegsége miatt nem vett részt). A szociogram a struk- 10. M. I. 1 4 1 2 2 1 1 0 0 0 0 0 1
túrája szerint tömbszerkezetű. A tulajdonképpeni középpont 11. S. I. 5 6 4 4 2 3 10 15 2 2 3 6 5
igen kicsi, háromtagú, belemosódik a tömbbe. Csak külön szá- 12. s. J. 1 1 1 1 1 1 0 0 1 1 0 0 0
mítással volt meghatározható. A perem is rendkívül kicsi, 13.S.K 6 6 5 4 4 2 2 1 0 0 1 1 2
mindössze ketten magányosak. Az egész szociogramot a cso- 14. Sz. L. 1 3 1 0 2 1 2 1 0 2 2 0 1
port 88 százalékára kiterjedő tömb uralja. 15. v. L. 1 0 1 0 3 1 2 1 1 1 0 0 0
A központ meghatározásához megszerkesztettük a csoport 16. v. L. 3 5 5 3 1 2 4 6 3 0 3 5 2
jelentőségi rangsorát. A globális jelentőségek középértéke 32; a 17. V.Gy. 0 0 0 0 1 1 0 0 0 0 0 0 2
szóródás 28; a valószínű hiba 19. A középértékből kiindulva a a)L.M. 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0
valószínű hiba alapján (PE) szerkesztettük meg a sort. A legna- Össze-
gyobb jelentőségértékű személy (104 szavazattal) a 11-es szá- gezve 43 54 48 36 36 26 33 35 28 34 15 17 17
mú, a +4 PE-övezetbe esik; a legkisebb jelentőségértékűek (l-es, Eloszlás 16 15 16 13 15 14 12 9 10 8 7 7 9
3-as, 17-es) a -2 PE övezetbe. Eloszlási
mutató 2,6 3,6 3,0 2,7 2,4 1,8 2,7 1,8 2,7 3,8 2,8 4,3 2,1
A jelentőségi rangsor alapján a legpregnánsabb zárt alakzat a
4., 13., 16. személyek háromszöge, minden tagja +2 PE-nél na-
gyobb jelentőségövezetben helyezkedik el.

298 299
 4o ábra
NB J. osztályú labdarúgócsapat szociograrnja
Kölcsönösségi vázlat

Összegezve

Tulajdonsági Népszerű- -- N
kriteriurnok sé_gi E;~ 0
..e:
kriteriu- ~ E
mok ~-:::! "' "'
~~ ]~
--;3:--i-1:--::8-.-1-6-+-7~-14_.j&] "''"'
N''ll
(f) N

0 0 0 0 0 6 ] 0 0 0 0 0 7
6 2 5 2 1 16 14 5 14 4 13 3 69
0 0 0 0 0 4 1 0 0 0 0 0 s
1 0 1 8 4 10 8 4 15 2 2 12 s3
3 0 0 1 0 12 8 1 2 2 3 1 29
5 1 7 6 4 13 13 9 3 6 13 10 67
1 0 0 1 0 7 2 1 0 0 1 1 12
0 0 1 0 0 11 6 0 1 1 1 0 20
4 0 3 0 5 5 2 3 14 0 7 5 36 ®
0 1 1 0 0 6 5 1 0 1 2 0 15
A „kis központ - kis perem" helyzetet, vagyis a jellegzetes
4 10 10 6 7 15 9 25 4 14 24 13 104
tömbszerkezetet jól leolvashatjuk a CM-mutatóból. Értéke eb-
1 0 0 1 0 3 3 0 2 0 1 1 10
ben a csoportban: 18-70-12. (A viszonyítási norma 25-50-30.)
1 2 6 4 6 17 10 3 0 4 9 10 53
Számszerűen jut kifejezésre a kis központ körül kialakult arány-
2 0 1 0 2 5 3 3 2 3 3 2 21
talan tömb (70). Ugyanezt a képet mutatja a többi adat is: a
0 0 0 2 3 2 4 3 2 0 0 5 16
magányosok és a lánchelyzetben levők aránya megfelel a nor-
4 0 1 6 2 13 6 10 3 10 5 8 55
mális eloszlásnak (mindkettő 12); csillaghelyzetű és páros hely-
0 2
0 1 1 1 0 0 2 0 2 1 7
zetű személy egy sincs; a zárt alakzatban levők aránya 75 (a
1 0 0 0 0 0 1 0 0 0 1 0 2
normális eloszlás 46 százalékával szemben).
33 17 37 38 34 145 98 68 62 49 87 72 581 Az, hogy a zárt alakzatban elhelyezkedők száma az átlagér-
12 6 11 11 9 4742 21 18 23 29 20 tékhez viszonyítva igen nagy, gazdag szokásrendszerű szerve-
zett közösségre utal. Az ilyen alakzatokban tapasztalataink sze-
2,7 2,8 3,3 3,4 3,7 9,2 6,9 6,5 7,1 6,3 8,8 7,1 rint valószínű a kis egységek rivalizálása, minthogy a tömbbe
beszorultak olyan kisebb egységek, amelyek megpróbálják
önállóságukat hangsúlyozni, és így szembekerülnek a minden-
kori központtal. Maga a tömb feltételezi a közös szokásokat és
az ennek megfelelő együttes élményháttért. A kibontakozó ver-
sengés ezt felhasználja és egyben fokozza. Rivalizálni csak kö-
zös háttéren lehet, és maga a rivalizálás bizonyos pontig - a
szakadás veszélyének pontjáig - erősíti az összetartozást.
301
300
 A szociogramról leolvashatjuk, kik lesznek majd ennek a
rivalizálásnak a szereplői. A csoport legjelentősebb tagja a 11.
számú játékos (+4 PE jelentőségövezetben), akit többszálú kap-
csolat fűz a 6-os és 2-es tagokhoz (mindkettő a +2 PE pregnan-
ciaövezetben van). A kölcsönösségi vázlaton egymástól nem is
túl távol levő 6-osnak és 2-esnek a közeledése, kapcsolatuk
kölcsönössé válása elegendő lesz ahhoz, hogy a jelenlegi köz-
pontnál nagyobb pregnanciájú második központ is kialakuljon
a tömbben, és kiszámíthatatlan következményekkel járó nyílt
versengés kezdődjön.
A szociometriai pozíció elemzése során szembeötlő, hogy
egyetlen páros kapcsolat sincs. Ezt a tendenciát úgy szoktuk
értelmezni, hogy a csoport légköre nem tűri az intimitást, a
csoportos kapcsolódást segíti elő. Olyan alakzatokban szokott
ez előfordulni, amelyekben a teljesítmény érdekében, ha kell,
fegyelmi beavatkozással akadályozzák meg a párképződést
mint a lazító intimitás forrását.
Feladati feszültségben összefogott sűrű szerkezetről, jól moz-
gósítható hálózatról tanúskodnak a differenciálódási mutató
adatai is: 1-5-1-11. Adatsorából a második szám a hangsúlyos,
amely a jelentőségnek és a szerepnek az egybefonódására utal.
A 299. oldalon közölt szociogram értelmezésekor már tárgyal-
tuk ezt a konstellációt, egy nehéz feltételek közt nehéz munkát
végző raktári munkacsoport példáján. Kevesen tehetnek szert
jelentőségre anélkül, hogy konkrét feladatot is ellátnának, és
kevés az olyan személy is, aki konkrét funkciót tölthetne be,
tehát közösségi szerepe lenne anélkül, hogy a társas mezőbó1
kiemelkedne. Pregnanciának és feladati beállítódásnak az egy-
sége az olyan csoportokra jellemző, amelyekben a teljesítmény
döntő fontosságú.
A szerepmutató is magas értékű (a teljes szerepmutató 44
százalék; a szűkített 38 százalék). A közösségben tehát sokak-
nak van arculatuk. A választási repertoár mutatója: 50; a cso-
porttagok ismerik és nyilvántartják egymást.
Ha csak ezeket a mutatókat elemeznénk, nagy teljesítményre
képes, feladatvezérlésű, szervezett hátterű, érett közösségre
gondolnánk, amelyben legfeljebb a teljesítményt fokozó szi-
gor és komorság (az intimitás hiánya) kelthetne aggályt ab-
ban, akit az értelmezésben a mikroszociológiai nézőpont ve-
zérel.
302
A csoportlégkör mutatója azonban azt jelzi, hogy a feladati
feszültség külsőséges, mesterséges képződmény, amely mögött
labilis, éretlen közösségi normarendszer húzódik meg. A muta-
tó 2,9 : 2,75, tehát magas érték a rokonszenvi választások olda-
lán, közepes a funkcióválasztások oldalán, s ez, mint már emlí-
tettük, felnőttekbó1 álló csoportokban igen ritka jelenség. Vala-
milyen diszharmóniának, a csoportegyensúly megbomlás~a~
a jele. Háttere a vizsgált közösségben az lehet, hogy tagiait
beállították a nagy teljesítményre, az erőfeszítésre anélkül, hogy
elég idejük lett volna ahhoz, hogy mint csoport megszerveződ­
jenek, s együttes döntések útján érleljék meg a közös normáikat.
Számos más olyan első osztályú csapatról is készült szocio-
metriai felmérés, amelyek ugyanebben az időszakban játszottak
az NB I-ben. Ezek úgynevezett „nagy csapatok", amelyek lab-
darúgó-nemzedékekre visszanyúlóan alakították ki légkörüket,
normáikat. A csoportlégkör mutatója mindegyikben minimális
eltéréssel 2,2: 4,6 körül volt {lásd a 299. oldalon). Ez az úgyne-
vezett harmonikus konstelláció, amely azt mutatja, hogy az
együttes élmények tapasztalatilag rögzítik a funkcióra vonatko-
zó elvárásokat, és a csoportnormák ebben a választási körben
érvényesülnek.
Az általunk vizsgált csapat a CM-mutatóban, a szociometriai
pozíciók eloszlásában, a tömbszerkezetben gazdag együttes él-
ményeken alapuló szerveződést jelez. A csoportlégkör mutató-
jából viszont kiderül, hogy a normaképződésben az együttes
élmények még alig érvényesülnek. Ezt az is valószínűsíti, hogy
meghatározott feladatra nemrég létrehozott alakzatról van szó, 11
amelyben a szervezéssel kihozható együttesség már érvényesül 1
(tömbalakzat), de ennek normatív következményei még nem
érlelődtek meg (paradox konformizmus).
A választási koincidenciáknak, a motivációs bázisnak a vizs-
gálata is nyújthat támpontot a most elemzett csoport fejlettsé-
gének megítéléséhez. A magas (60 százalékos) koincidenciák a
szubjektív rokonszenvi motivációra utalnak. A vezetőképesség
és a szolidaritás egy-egy összefüggésben jelenik meg, mint a
választás motivációja; a szervezőképesség és a tárgyilagos dön-
tés képessége pedig egyetlen összefüggésben sem éri el a 60
százalékos értéket.
Foglaljuk össze ennek a csapatnak a szociometriai felmérés-
ből kibontható jellegzetességeit.
303
 Szigorú légkörű együttes. Tevékenységében összefogott, A keret ebben az időszakban 21 fő volt. Közülük 13 töltötte ki
kapcsolódásaiban szabályozott. A csoporthangulat nem kedvez z A-típusú szavazólapot. Ez a szám kicsi, itt mégis értékelhető,
az intimitásnak. Ezt jelzi a tömbszerkezet és az, hogy páros ~ert a pályára kifutó csapatnak tíz állandó tagja szerepe~ k~z­
kapcsolat nincs. tük, beleértve a válogatott játékosokat, a kulcsembereket is. Igy
A csoport feladati feszültségben él. Ennek érdekében minden szociogram, ha korlátozott érvénnyel is, de értelmezhető.
tagja gyorsan és könnyen mozgósítható. Ezt az mutatja, hogy ~ámpontot nyerhetünk belőle a csapat helyzetének a megítélé-
szerkezete szűk központú, kis peremű. séhez.
Tagolódását a teljesítményvezérlés szabja meg. A társas me- Az adatok közül a gyakorisági táblázat adatai hitelesebbek,
zóből való kiemelkedés konkrét feladatokhoz van kötve. A cso- mint a kölcsönösségi táblázatéi. Az elóbbiekről ugyanis feltéte-
porttagoknak feladatuk, szerepük van. Ezt jelzi a differenciáló- lezhetjük, hogy ha többen töltik ki a szavazólapokat, akkor is
dási mutató, amagas szerepérték, az átlagnak megfelelő választási ugyanilyen irányú eloszlást kapunk, legfel~ebb mag:isa~b ~rté~­
repertoár-mutató. kel. Az viszont kiszámíthatatlan, hogy milyen tovabb1 kolcso-
Nem alakult ki elmélyült együttesség; a csoportnormák a nös kapcsolatok jöttek volna létre, ha mindenki kitölti a szava-
feladati feszültséghez viszonyítva sekélyesek. A választások zólapot. A szociogramot azért tartjuk gyakorlatilag mégis hasz-
szubjektív orientációjúak, a konformitás paradox módon in- nálhatónak, mert a csapat valamennyi fontos tagja szerepel
kább a rokonszenvi választásokban érvényesül, mintsem a rajta, s a tíz állandó tag révén a közösség ebben a csonka
funkcióválasztásban. Ezt a csoportlégkör mutatója, valamint a formájában is reálisan működő egység.
választási koincidenciák valószínűsítik.
A csoport meghatározott feladatokra szerveződött. A közös-
ség fejlesztése mint cél és érték nem merült fel. Az együttesség
nem örömforrás, hanem eszköz. Ez is szerepet játszott abban,
hogy a csoportban rövid idő alatt magas szintű összetartozás
bontakozzék ki, az együttesség mélysége nélkül. A szociomet-
riai vizsgálatban mindez úgy jelentkezik, hogy a csoport a
pozíciómutatókban fejlett, a normák és a motívumok mutatói-
ban fejletlen.
n,
Egy csoportdinamikai konstelláció mutatóit foglalhatjuk
össze: a feladatra toborzott, teljesítményvezérlésű együttesnek, a
mikroszociológiai „zsoldos konstellációnak" a jegyeit. Ezek a kö-
vetkezők: 1. tömbszerkezet keskeny peremmel; 2. paradox konfor-
mizmus; 3. a differenciálódási mutatóban jelentőség szereppel.

KLIKKHATÁS

A magyar labdar~gás egyik nagy csapatát vizsgáltuk. Nagy

múltú egyesület. Evtizedek óta a Nemzeti Bajnokság első osz-
tályában játszik. A felvétel készítésekor azonban hosszú hul-
lámvölgyben volt. Nagyon sok pontot vesztett, úgy látszott,
válságba került.

304 305

.....
 42. ábra
NB I. osztályú labdarúgócsapat szociogramja
Kölcsönösségi táblázat

p.;
~
ui
r::ci
.....:.
µ;
µ;
µ;
~
.....
:i
µ;
:i
~
:i
ui ,_j
p_;
.....;
N
r::ci
~
p_;
~
--
-"'
'"'-
-
.-"<:
0

.... 0
"'u"'0..
Kölcsönös választások

,....; ,....;
.....;
~ (f)
,....;
.-"<:
e<) u-i ..e r:-.: ci ,....; e<)

1. A. P. 1 "" cxi e\

1,4, 13
..... ...... ..... ...... Q) "'
Cl.><:
2
3x
-
2x
1
lx
1 2
2. B.S. 4,13 13 -
4 3 - - 2 2
3. F. J. 1,4, 13 4 -
4,13 3 1 1 1 3
4. F. F 1,4, 13 4,13 4,13 3 1 1 1 3
5. I.K. 4,13 13 13 3 - - 2 2
6. M. I. 1,4
13 1,4, 13 3 1 - 1 2
7. M. F. 4 1 13 4 4 - - -

8. M. K. 1,4, 13 1,4, 13
2 - 2 - 2
9.M.S. 4,13 1 1 3 - 1 - 1
10. P. L. 4,13 1 2 - - - -
11. Sz. I.
1 - - - -
12. T. B. 1,4, 13 1,4, 13 3 - - 2 2
13. T.P. 4 1 4 1,4, 13 13 5 1 - - 1

4 4 7 6 2 2 0 5 2 0 1 3 1 37 4 6 10 20

306
307
 1
11

11

A 42., a 43. és a 44. ábrán bemutatott szociogram , v van zárt alakzatban, az ötödik magányos (10). A csoport
11 1

Laza szerkezet, alacsony strukturálódási szint. Mindössze egy rieg~anciarangsora nagyjából megfelel annak a rangsornak,
zárt alakzat jött létre. Ennek azonban nincs kapcsolata a csoport preg , ·, 'k ·
hogy ki hányszo~ volt v~logat~t~. A negy n~gy ~ate . ?s a s:oc1<:
többi tagjával. triai értelmezes szennt lenezi a csapat tobb1 tagpt. Veleme-
A szociometriai pozíciók eloszlása a következő (minden szfun. ~1eét tőlük függetlenül alakítja ki, nem érleli és nem segíti elő a
után zárójelben a felnőtt csoportok normának tekinthető közép- Y
közösseg1, · d on
.. t'esek e t . , , , .
értékét közöljük, az összehasonlíthatóság kedvéért százalék- Meglepő módon tükrözi a csoport laza voltat a val~sz~a~1
ban): magányos 3 személy - 23 százalék (12); páros helyzetben repertoár mutatója. Feltűnőe1: ~lacs?n~ ért~~~- (3~) ~zt fe1ez1 k1,
él 0 százalék (8); lánchelyzetben van 6 személy - 30 százalék hogy a csoport tagjai nem ta~iJ~k nrilvan, k_ozosseg1 szempont-
(46); csillaghelyzetben 0 százalék (19). ból nem mérlegelik és nem ertekelik egymast.
A szociogram két nagy egységből áll: egy kommunikációs 1 1

csatornából (hattagú lánc) és egy véleményformálásra alkalmas 43.ábra

négyszögből. A kritikus mikroszociológiai helyzet mindenek- NB I. osztályú labdarúgócsapat szociogramja
előtt abban mutatkozik meg, hogy a láncalakzatban levők száma Kölcsönösségi vázlat
háromszorosa a várható aránynak A láncon - mint tudjuk _
igen gyorsan futnak végig a hírek, s mivel nem véleményformá-
ló, mint a zárt alakzatok, a hír könnyen eltorzul, és az informá-
cióból pletyka lesz. Ugyanakkor az egyetlen zárt alakzat nincs
kapcsolatban a lánccal, tehát nem központ, hanem klikk. Sűrű­ @
sége révén információfeldolgozó, véleményformáló, de hálózati
elszigeteltsége révén véleményéből nem lesz közvélemény, ha-

~
nem megmarad klikkálláspontnak. Hiába alakítja ki a négyszög
az álláspontját a közösséget érintő kérdésekben, ezt a lánc nem

viszi tovább.
Mivel a csoportnak nincs központja, a CM-mutató nem szá-
molható ki. S minthogy központ nincs, perem sincs, hiszen e
kettő csak egymáshoz viszonyítva határozható meg.
A laza központ nélküli, közvélemény nélküli társas mezóben
a tagolódási mutatók jelzik, hogy a csoport teljesítményvezér-
lésű. Differenciálódási mutató: 2-4-5. A „jelentőség szereppel"
adat emelkedik ki. A csoport hajlik arra, hogy olyan személyek-
nek tulajdonítson pregnanciát, akik valamilyen funkciót is ellát-
nak. A jelentőség- és a szerepindex is megfelel az átlagnak
(mindkettő 29). A szűkített szerepindex, amely csak a funkció-
szerepeket veszi tekintetbe, viszonylag alacsony (19). A preg-
nanciában kifejezésre jutó hierarchikus tagolódás tehát na-
gyobb hangsúlyú, mint a funkció szerinti differenciálódás.
Mint látni fogjuk, a csapat négy legjobb játékosából álló klikk
uralja a társas mezőt. A csapatnak öt olyan tagja van, aki a
válogatott keretben szinte állandóan helyet kapott. Közülük
308
~
0 ©
A csoportlégkör mutatója tendenciában megfelel a hagyo~~­
nyokkal rendelkező közösségek adatainak (2,2: 3). A funkc10-
oldal azonban, ahhoz képest, hogy a csoport feladatvezérlésű,
alacsony, és azt sugallja, hogy a közösségi tapasztalatok nem
játszanak bele eléggé a választásokba, és így adott esetben_ a
döntésekbe. A választási koincidenciák elemzése azt mutatja,
hogy a szubjektív, rokonszenvi és a személyes m_egbízható~á?i
motívumok érvényesülnek döntően. A szakmai megbecsules
motívuma mindössze 6 százalékkal van képviselve a motivá-
ciós háttérben.
309
 44.ábra
NB I. osztályú labdarúgócsapat szociogramja
Gyakorisági táblázat

- Összegezve
Név Rokonszenvi Bizalmi Aktivitás Szakmai ·;::::' J.:!::
kritériumok kritériumok funkció hozzá- I~a~ágosság Tulajd_onsár Nry~z~- ·;;: ..><: N bű
'0J 'l'i:I._ bű -~..><:
ntenuma1 kritenumo ruseg1 !:: 0 ] -2 0

·- "'~ § """'
"'"'
..e:: "' 0
értés kriténu- ~§
'"'"' "' "' g§ ·~ §
mok !::·-
0 ....
:§_,.,; ."!::
"'0 E ]~ '~:~ -~t
-cl·-
~:5 11
1. A.P.
1
0
4
4
13
2
8 11 17 6 12 2 9 5 10 15 3 18 16 7 14
~~
p:: J:2 ~§ <r:·o N'<1l
.><:-o "''0J
(f)
"'·-
N~
3-~
N .!:PJ:2 F-< J:2 z]
o...~

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 6 0 0 0 0 0 0 6
0 0
2 B.S. 3 3 3 3 3 3 0 1 3 4 1 0 1 0 0 1 2 0 9 9 1 7 2 1 2 31
3. F. J. 5 3 4 3 4 3 0 0 7 10 2 0 1 0 2 3 0 10 12 10 0 17 3 5 10 57
4. F. F. 4 3 3 3 2 2 1 0 2 2 2 1 1 0 0 0 0 2 10 7 1 4 4 0 2 28
5. I.K. 0 2 1 0 0 0 3 3 0 0 3 1 4 1 3 0 3 l 3 0 6 0 8 4 4 25
6.M. I. 2 2 2 1 2 l 0 8 2 1 0 0 1 0 0 1 5 0 6 4 8 3 1 1 5 28
7. M. F. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
8. M. K. 0 4 3 0 1 1 9 6 1 2 2 0 3 1 4 11 1 4 7 2 15 3 5 16 5 53
9.M.S. ] 1 2 0 0 0 2 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 1 4 0 2 0 0 1 1 8
10. P. L. 0 0 0 0 0 1 1 0 0 0 1 8 2 8 2 3 7 l 0 1 1 0 11 13 8 34
11.Sz.I. 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 1 0 0 2
12. T. B. 0 1 2 2 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 3 2 0 0 0 1 0 6
13. T.P. 1 1 1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 3 1 0 0 0 0 0 4
14.G.I. 0 0 0 0 0 0
-~
0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 1 1
15.M. I. 3 5 2 1 3 1 0 0 1 2 0 1 1
1
;tj
Q; 0 2 0 0 l 10 5 0 3 2 2 1 23
> 16. M. P. 2 3 0 2 2 1 0 0 0 0 0 0 0
E 1 0 1 1 1 5 5 0 0 0 2 2 14 1111
Q;
17. N. L. 1 ] 2 0 1 1 0 0 0 0 0 0 0
""
0 0 0 0 0 4 2 0 0 0 0 0 6
Q;
.0 18. R. J. 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
-~
0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 1
·t 19. S. L. 0 0 1 0 1 1 0 0 0 0 0 0 0
E 0 0 0 0 0 1 2 0 0 0 0 0 3
] 20.N.O. 0 3 3 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
.,;
0 0 0 0 0 6 0 0 0 0 0 0 6
21. V. Cs. 2 3 3 1 1 1 0 0 0 0 0 0 0 3 1 0 0 0 8 3 0 0 0 4 0 15
Összesít. 25 40 34 17 20 16 16 18 16 21 11 12 14 14 15 21 20 21 99 53 34 37 37 50 41 351
Eloszlás 11 16 15 10 5 4 6 4 8 7 6 6 5 7 8 7 9 11 18 13 7 6 9 11 11
Eloszlási 111
mutató 2,3 2,5 2,2 2,0 3,2 4,5 1,8 3,0 1,7 2,1 4,0 3,5 2,8 3,0 2,6 2,8 1,8 1,4 7,0 9,7 4,8 4,8 10,3 8,4 3,2
111

310
311
 Összefoglalva: laza szerkezetű együttes. A csoport szervezŐ­
dése nem kedvez a közösségi döntésnek. Jóllehet a tagolódási
mutatók és a csoportlégkör tendenciája kétségtelenül jelzik a
készséget a magas teljesítményre, a feladatvezérlés célkitűzé­
sének a közösségi háttere nincs biztosítva. A csoport abba a
kritikus helyzetbe került, hogy a mind személyes jelentősé­
gükben, mind teljesítményükben legjelentősebb személyek
klikkszerűen elkülönülnek. A közösségnek nincs központja,
így hiányoznak azok a csoportdinamikai feltételek (vélemény-
feldolgozó zárt alakzat, kommunikációs hálózat), amelyek a
feladatra való mozgósításhoz és a vélemény irányításához szük-
ségesek.
Néhány szervezésre vonatkozó következtetés: 1. a zárt alak-
zat klikkjellegét kellene megszüntetni és ezt az alakzatot köz-
ponttá fejleszteni; 2. a szakmai hozzáértés jelentőségét, értékét
meg kellene emelni a közösségen belül; 3. a lánchelyzetben
levőket és a magányosokat közelíteni kellene a zárt alakzat
pregnáns tagjaihoz.
* három rokonszenvi: társasutazás (2), késóbbi baráti kapcsolat
Hasonlítsuk össze ezt a szociogramot a már tárgyalt, a 35-37.
ábrákon bemutatott szociogrammal. Mindkettőn van egy sűrű
és a társas mezóben teljesen elkülönült négyszög: az elóbbi
szociogramon a 2., 3., 2., 15., itt pedig a 8., 4., 3., 5. Az elóbbi
négyszöget úgy értelmeztük, mint egy elszigetelt csoportot, ezt
meg úgy, mint egy elzárkózó klikket. Az értelmezés különbsége
a társas mezóböz való viszonyulás különbségéből fakad, ami a
szociogramokról leolvasható. A korábbi szociogramot uralja a
sztárhelyzetben levő 16-os, s emellett a társas mezőnek kialakult
központja is van (1, 8, 12). Az itt közölt szociogramon viszont
nincs központ, sőt a társas mezőnek középpontja sincs. A négy-
szög mint egyetlen zárt alakzat lehetne a központja a társas
mezőnek, a mező csoportdinamikai feszültsége ezt indokolná.
Míg a korábbi szociogramon a különálló négyszögnek súlyos
rivalizálási küzdelmet kellene folytatnia ahhoz, hogy közösségi
súlyát érvényesítse, addig az itteni szociogramon a négyszög-
nek tendenciózusan el kell zárkóznia attól, hogy közösségi sú-
lya ellenére se kapcsolódjék hozzá hálózat. A központtal és
középponttal rendelkező társas mezóben egy kapcsolat nélküli
zárt alakzat elszigetelt, a peremre szorul; a központtal és közép-
312
onttal nem rendelkező mezőben egy ugyanígy kialakuló alak-
Patnak viszont el kell zárkóznia ahhoz, hogy közösségi szerepe
~atta maradjon annak a súlynak, amely tagjainak személyes
pregnanciájából fakad.
ALACSONY SZÍNVONALÚ, FELBOMLÓ EGYÜTTES
Labdarúgócsapat szociometriai felmérése. A csapat nem az első
osztályban játszik. A bajnokságban egyenletes teljesítményt
nvújtó középcsapat játékosai túlnyomórészt fiatalok, egyetlen
oÍvan játékosa van (12.), aki hamarosan első osztályú csapatba
fog kerülni, és feltételezhetően a válogatottnak lesz a tagja. Két
másik játékos (5., 2.) iránt mutatkozik bizonyos érdeklődés, ezek
is valószínűleg elóbb-utóbb elkerülnek, ha nem is első osztályú
csapatba, de mindenképpen magasabb osztályba.
A létszám 15 fő. A szociometriai kérdőívet mind a 15-en
kitöltötték. A vizsgálatot D-típusú felmérőlappal végeztük
(lásd a 144. oldalon). Ennek a kérdőívnek a tíz kérdése közül
(5.), együtt tölteni egy szabadnapot (8). Az ezekre adott vála-
szokból készült a kölcsönösségi vázlat. A gyakorisági tábláza-
ton feldolgozott további kérdések közül négy funkció jellegű (7.,
10., 1., 4.), egy szakmai rátermettségre (6.), egy népszerűségre
(3.), egy pedig a többiek szórakoztatására vonatkozik (9.).
A 45. és 46. ábrán bemutatott szociograrn
A szociogram hálózati ábrázolása első tekintetre egyközpontú,
nagyon széles peremű alakzatot mutat. Szoros kritériumok
alapján inkább azt kellene mondani, hogy ennek a közösségnek
nincs központja, mert a központnak tekinthető négyzet (5., 9.,
2., 12.) nincs kapcsolatban a csoportnak legalább egynegyedé-
vel. Ez a CM-mutatóról is leolvasható: 27-13-60 (míg a várható
értékek: 20-50-30). A perem kétszerese az átlagosnak. A köz-
ponti alakzathoz hálózatilag kapcsolódik, száma pedig mind-
össze egynegyede az elvárásnak. A társas mező kedvezőtlenül
strukturált, az egyetlen zárt alakzat a nagy peremtől elszigetelt,
s így inkább klikk, mint központ; sűrűsödése révén nyilván
véleményformáló, ítéletalkotó, de nem rendelkezik olyan háló-
zattal, amely állásfoglalását továbbviszi, és a társas mezóben
313
közvéleménnyé teszi. Ennek megfelelően a csoport nehezen i::
Q)

mozgósítható együttes erőfeszítésre. "'NQ) ..... Lf) Lf) <') <')

..... N
..... ..... ""'
'° Lf) <') N 0
..... 00
N °'
N <')
'°
.....
A társas elhelyezkedés adatai is ezt mutatják (zárójelben a "'"'
'Ü
normális középértékek). Magányos négy személy- 27 százalék <L bl
(12), zárt alakzatban él négy - 27 százalék (46), láncban öt - 33 ~'~ N .....
,fü-<;::1
<') Lf) 00
..... ""' ""'
'°
százalék (15), csillaghelyzet nincs, páros helyzetű kettő - 13 z'""'
százalék (8). A magányosok nagy száma arra utal, hogy a cso- ,!;,
..><:,.,,
0 "' 00
port elzárkózó, kevéssé szolidáris a tagjaival. Az, hogy zárt
alakzatban kevesen vannak, láncban viszont sokan, a már tár- ,o~
"'~
.... "' °' '° N <')
""' ..... ..... !'-.
..... '° N'

N
[./)
gyalt „klikkhatás" jellegzetes megnyilvánulása. A kiformált vé- •o
~
lemény nem jut el a hálózathoz, s így a társas mezóben a "' ..... ..... '° <')

'° .....
Q) <') N <') N <') N !'-. <'i
..><: .....
szubjektív benyomások keringenek hírként. A tagolódás muta- QJ
....:i
tói mind ahierarchizálódás, mind a differenciálódás dimenziói-
lJ..><:
ban alacsonyak. Jelentőségindex és szerepindex egyaránt 20 (az
ilyen kiterjedésű csoportoknál az átlagérték 25 százalék körül
~~ ""' ..... ..... N N ..... ..... ..... ...... N ..... ..... ...... N......
Lf) N
~b
µ..
mozog). A játékosok legtöbbjének nincs funkciója, nincs szere-
pe, nincs arculata a csoportban. A funkciók eloszlása egyenlőt­ .n~
;::I ;::I ..... ..... ..... N !'-. N'
C'"l_

len, a középponti helyen levő 12-es sokszoros szerepet tölt be; a

N <') Lf) N
'°
.....
·o s;:~
'0

három pregnáns személyen kívül csupán egy tagnak van szere- ..><:
i:: CD
;::I '0J
pe, míg 11 személy jellegtelen, szerep nélküli. Márpedig az ilyen µ..
"'
•o ""-
N ..... ..... ...... ..... ......
'° .....
°'
Lf)
kis kiterjedésű közösség akkor lenne egészséges, ha a nem Q)
N
0
..... <')
.....
jelentős személyek közül legalább négy-ötnek lenne szerepe, ~
vagy megfelelő mozgósítási hálózattal rendelkező központ mel- ' "'
Q)

lett sokkal nagyobb lenne a jelentőségküszöböt elérő pregnáns

~a

~~
ICLlQi
:t::
!'-. N .....
""' ..... N ......
""' Lf)
..... !'-. ;:::;-
•'I
személyek száma. ..e:

] 0. "l.
..... ..... ...... ...... ...... ...... ..... ..... .....
45.ábra
Labdarúgócsapat szociogramja
.n"'
fJl
~ i::
00
""' N N N 00
...... ~
1;
>
Kölcsönösségi vázlat i::
Q)
-:;;
N ~o C'"l_
"'i::0 .... "' Lf) ..... ..... ..... ...... <') ..... N ...... ..... N ...... ..... .....
'° N..... .....
..><: "'?S.
r::Cl"'
1

0 ..><:
e.:
.s ..... .....
.n .....
""' ..... ..... N N ...... N
N N <') Lf) <')
......
~"' N

..><: i:: ·;;;

@ 0
E '"'"'
Q)

"' 'N
Q) ~~
p..; ~ p..; ~
N rn
ui ~ µ:; .....:, ;:g ~ µj ....; ......:., i---:..
;::I
....; N "'~
"'0
~ :> "'"' @
0 ;::I
~ i:ci i:ci µ:; ~ u ;:g :i e.: N N
ui ui fJl fJl ~ @E
·;:::
~
'°
® >
'0J
...; c-1 e<\ ~ Lt:i ..e i--; cxi
°' ..... .....
ci c-1 e<\ ~ Lt:i
..... ..... ..... ..... .....
z
314 315

A csoportlégkör mutatója a három rokonszenvi és három
funkció jellegű kérdésen alapszik Az érintett funkciók: fegyel-
mi ügyek (4), edzónelyettes (7), képviselet a vezetőségben (10).
A mutató 1,6 : 1,9, a statisztikai támpontok szerint ez az eloszlás
(mind az 1,6, mind az 1,9) szubjektív beállítódásnak felel meg:
a legtöbb személy egy-két szavazatot kapott. A funkcióválasz-
táskor nagyjából ugyanaz a szubjektív tendencia érvényesül,
mint a rokonszenvi választáskor. Jól mutatja ezt a két kritérium
választásának az eloszlása. Arra a kérdésre, hogy ki tudna a
csapat tagjai közül leginkább igazságosan dönteni fegyelmi
ügyekben, mindenki egy választással felelt, s az így kapott 15
szavazat 12 személy között oszlott meg: kilencen egy szava-
zatot, hárman két szavazatot kaptak
Arra a kérdésre, hogy ki képviselhetné a csapatot a játékosok
közül a szakosztály vezetőségében, 16 választás kilenc személy
között oszlott meg, közülük hatan egy szavazatot kaptak. Tehát
a közösség számára olyan fontos kérdésekben, mint fegyelmi
döntés és vezetőségi képviselet, nem alakult ki közvélemény,
nem sűrűsödtek eléggé a közösségi tapasztalatok Úgy válasz-
tanak döntóbírót vagy vezetőségi tagot, ahogyan rövid együtt-
létre barátot vagy szórakoztató társat.
Ez a szubjektivitás azt jelzi, hogy a tagok nagyrészt éretlenek
a közösségi szempontú döntésekre.
A csoport értékrendjére vonatkozóan a választási koinciden-
ciák adnak néhány támpontot. Értékelhető egybevágás az 5. és
a 9., valamint a 4. és a 3. kérdésekre adott válaszok között
mutatkozik. Ez azt jelzi, hogy a jó humor, a jó „bemondás" (9.),
valamint a népszerűség (3.) kiemelkedő érték ebben a közösség-
ben. Az elóbbi a barátválasztásnak, az utóbbi fontos közösségi
választásnak lehet az egyik meghatározó tényezője.
Összegezve az adatokat, ez a labdarúgócsapat alacsony társas
színvonalú együttes; társas mezőjét egy szűk klikk uralja; ennek
vezető tagjai kifelé kacsingatnak a csoportból, így annak szo-
kásaihoz legfeljebb formailag illeszkednek, hagyományait
nem ápolják Feltehetően nem törődnek a csoport többi tag-
jával, ezért azok közt sok a magányos, és a klikkhez nern
tartozók közül senkinek sincs szerepe, közösségi arculata. A
választások motivációs bázisa, a csoport értékrendje is alacsony
szintű: a „népszerűség" és a „jó bemondások" vannak eló'kelő
helyen, ennek megfelelően funkcióválasztásokban nem érvé-
316
1,
nyesülnek a közösségi tapasztalatok; a választások érzelmi ve-
zérlésűek
Ez a szociometriai felmérés szervezési szempontból hasznos
információkat adott. Az edző tulajdonképpen tudta, helyeseb-
ben inkább sejtette, hogy a csapatban klikk-képződés van, hogy
a „nagy játékosok" elkívánkoznak, és ezért közösségellenesek,
a többiek pedig társas szempontból jellegtelenek, s így a csapat
szubjektíven befolyásolható, teljesítménye ezért is labilis. Csak-
hogy mindezt az edző nem érezte olyan súlyosnak, amilyennek
a szociometriai felmérésből leolvasható. Nem gondolhatott ar-
ra, hogy a tagok egynegyede magányos, és hogy a klikk ilyen
fokban szakadt el a többiektől. A szociometriai támpontokat az
edző és a szakosztályvezető főként pedagógiai munkájukban
érvényesítheti. Elsősorban arra kell törekedniük, hogy a két
jelentős játékost, a 12-est és az 5-öst, addig is, amíg a csapatban
vannak, megnyerjék a közösségi együttműködés számára. Rá-
beszéljék őket arra, hogy gyámolítsák a fiatalabbakat, és nagy
technikai tudásukkal és játékintelligenciájukkal tudatosan se-
gítsék az edzőt. Ez tenné lehetővé, hogy képességük teljes érvé-
nyesítése mellett fölényes tudásuk ne nyomja, hanem segítse a
többieket.
11
1 1
1
1
11
1
1
1
1
1
1
111
1
317
11•

v.
A SZOCIOMETRIAI EGYENSÚLY
A szociogram értelmezésével kialakított kép csak a vizsgált
társas mezőre érvényes éppen úgy, ahogyan az egyénlélektani
pszichogramból is egyedül a vizsgált személyről tudunk meg
valamit. Akár szociometriai, akár pszichodiagnosztikaimutató-
kon alapszik is a lélektani elemzés, egyszeri struktúrát tár fel. A
szociogram egy csoportosulás történetének éppen adott állapo-
ta, fejlődésének metszete, ahogyan a pszichogram az egyéni
fejlődés adott szakaszában készült pillanatfelvétel.
Megállapítása a vizsgált közösség múltjára vonatkozóan re-
konstrukció, jövőjére nézve pedig anticipáció. Mindkettő az
általános csoportdinamikai ismeretek alkalmazása az adott kö-
zösségre, a helyzetkép elemeinek a viszonyításával. Érvényes-
ségük feltételes. A szociogramban csupán a helyzetkép hiteles:
a társas mező pillanatnyi egyensúlyának rögzítése a konglome-
rátum történetében.
A szociometriai leírás mindig tartalmaz minősítő meghatáro-
zást, értékelést A közösséget olyan fogalmakkal határozzuk meg,
mint harmonikus-diszharmonikus, tagolt-tagolatlan, érett-éretlen,
sűrű-laza. Csakhogy ezek a minősítések a társas alakzat csoport-
dinamikai tulajdonságaira vonatkoznak, és nagyrészt függetlenek
társadalmi értékétó1. Csupán a szociogram egyensúlyát mutatják
meg, amely jóformán semmiféle támpontot sem nyújt arra vonat-
kozóan, hogy az alakzat társadalmilag pozitív vagy negatív.
A szociometriai egyensúlyból valójában a vizsgált társas alak-
zatnak két formai vonására következtethetünk: arra, hogy mi-
lyen teljesítmény várható el a csoporttól, és arra, hogy a csoport
tagjai mennyire lehetnek elégedettek, mennyiben érezhetik jól
magukat a társas mezóben. Ezt az utóbbi szempontot hangsú-
lyozza különösképpenKolominszkij gyermekcsoportok szocio-
metriai értelmezése során.
Ekét komplex csoporttulajdonság nem szükségszerűen egy-
bevágó, sőt gyakran ellentétesen bontakozik ki. A teljesítmény-
318
vezérelt csoportokban gyakori a tekintélyelvi vezetési stílus, a
viselkedés külsó1eges szabályozása, a kapcsolatok korlátozása.
tvfindez bizonyos feszültséget visz be a csoport életébe, nyugta-
lanságot, elégedetlenséget kelt.
A megelégedett, nyugodt légkörű csoport viszont nehezeb-
ben mozgósítható valamely feladatra, teljesítménye egyenletes,
de önmagát meghaladó erőfeszítésre ritkán képes, versenyhely-
zetben alul marad.
Ellentmondó lehet a tagolódás két dimenziója is. A szerepsze-
rű tagolódás magas szintje hozzájárul a megelégedettséghez,
rnert azt jelenti, hogy a csoport elfogadja, megbecsüli tagjainak
az egyéniségét, és sok esély van arra, hogy a legtöbb tag éppen
azzal a tulajdonságával illeszkedjék be a közösségbe, amellyel
a többiektől különbözik De nehezebb elérni az egyforma ma-
gatartást egyfajta cselekvést igénylő helyzethez, főként parancs-
követés esetében a csoport reakciója lassúbb. A hangsúlyozott
hierarchikus tagolódás, éppen megfordítva, az alá-fölérendelés
viszonylatai révén kedvez a mozgósíthatóságnak, de nem biz-
tosítja a személyes tulajdonságok érvényesítését, sőt a függő­
ségnek mint természetes állapotnak az elismertetésével akadá-
lyozza a személyiség kibontakozását.
Ugyanennek az ellentmondásnak további összetevője a „mel-
lékutak" gyakorisága. Ezt csak a szociogram adatainak a cso-
portdinamikai elemzése tárhatja fel. A csoporton kívüli kapcso-
latokban a tagok számukra új értékeket ismernek meg. Ezeknek
behozásával tágítják csoportjuk érdeklődési körét, árnyalják
értékrendszerét, esetleg tevékenységét is gazdagítják Így nyi-
tottabbá, változatosabbá, érdekesebbé teszik a közösséget.
Csakhogy a mellékutakon beáramló értékek kételyeket tá-
maszthatnak a kialakult csoportnormákkal szemben, lazíthat-
ják a tagok kötődését, elkötelezettségét, s így veszélyeztethetik
a közösség biztonságát.
Egy társas alakzat élete eleve ellentmondásokat tartalmaz: a 11
szigorú hierarchia kedvez a mozgósíthatóságnak, a teljesít-
ménynek, de feszültségben - stresszben - tartja a csoportot; a
szerepszerű differenciálódás elősegíti a személyiség gazdago-
dását, de megnehezíti az uniformizálódást is kívánó együttes
cselekvést; a mellékutak nagy száma nyitottabbá, így színeseb-
bé teheti a közösségi életet, de veszélyezteti a hagyomány kép-
zést és főként a hagyományok megőrzését.
319
 Ezeknek az ellentmondásoknak a rendszere adja a szociomet-
riai egyensúlyt, amelyben a teljesítménynek és elégedettségnek
együttességnek és önállóságnak, biztonságnak és nyitottságnak
kell kiegyenlítődnie a társas mező feszültségében.
Ilyen egyensúlyt mutat a szociogram: a mozgásban levő tár-
sas mezőnek, az állandóan változó kötődési rendszernek a pil-
lanatnyi állapotát, a közösség történetének hálózati metszetét.
Az egyensúly dinamikus jellege magában foglalja, hogy
egyetlen mutató sem értelmezhető önmagában. Csak a többihez
viszonyítva jellemzi a társas alakzatot. A mutatók átlagértékei
és a „ valószínű hiba" (PE) módszerével meghatározott övezeti
értékek csupán támpontot nyújtanak a viszonyításhoz, az értel-
mezéshez, de a magas vagy alacsony értékek önmagukban
éppen olyan kevéssé sugallják azt, hogy a jelzett tendencia erős
vagy gyenge, a kimutatott szóródás nagy vagy kicsi, ahogyan
az átlagot sem minősíthetjük optimálisnak. Az, hogy egy muta-
tó magas, alacsony vagy optimális-e, csak a többi mutatóhoz
viszonyítva határozható meg. A csoportkohéziót kifejező köl-
csönösségi index 100-as értéke azt jelenti, hogy a társas mezőben
egyetlen magányos ember sincs; ennek az adatnak mint jelzés-
nek tehát optimálisnak kellene lennie. De csak akkor az, ha a
csoportlégkör mutatója a rokonszenvi kérdésekben nagy szóró-
dást jelez, tehát feltételezhető, hogy a személyes választások
valóban szubjektív indításúak. Ha a rokonszenvi kérdésekben
a szóródás kicsi, akkor valószínű, hogy a kölcsönösségek leg-
alább részben a konformizmusnak felelnek meg: a csoport tagjai
sok esetben nem választottak, hanem az elvárásnak megfelelő­
en nevezték meg társaikat.
S még ez sem elegendő. A magas kölcsönösség még a szemé-
lyes választást kifejező csoportlégkör-mutató mellett is jelezheti
az elzárkózást, a szektaszellemet. A motivációk elemzése - a
választási koincidenciák adatainak feldolgozásával - adhat
támpontot ennek mérlegeléséhez, de megnyugtatóan kizárni az
együttes begubózás lehetőségét csak a szociometriai felmérésen
túlmenő explorációval lehetne.
A leginkább egyértelműnek látszó kohéziós mutató is csak az
egész mutatórendszerhez viszonyítva kap jelentést. Ennek ma-
gyarázata csak az lehet, hogy a mutatók alapjában ellentmondó
tendenciákat foglalnak össze. A kohézió a fokozott szolidaritás
kifejezése, de jelezheti a konformizmust is, ami pedig gyengít-
320
heti a szolidaritást. A magas szerepmutatók a személyiségek
gazdagabb kibontakozását ígérik, de éppen így elősegíthetik a
kötelékek fellazulását, az alakzat atomizálódását, s ezzel a sze-
mélyiség kibontásának az akadályává válnak. A szerepszerű
differenciálódás magas színvonala mellett a személyiségfejlő­
désnek kedvező hátteret csak az együttességet kifejező magas
színvonalú szerkezet, a magas sűrűségi és kölcsönösségi muta-
tók biztosítanak.
Bármely pontját vizsgáljuk is a szociometriai alakzatnak, az
ellentmondó tendencia lehetősége minduntalan szembeötlik.
Az együttesség fokozza az összetartozást, de uniformizál. A 1
differenciáció lehetőséget ad a személyiség fejlődésére, de ato- 1
mizálja a társas mezőt. A sűrűség a hagyományképződésnek s
így a biztonságnak kedvez, de elzárja a közösséget a külvilágtól.
Laza szerkezetben kisebb a csoportdinamikai feszültség, de a
teljesítmény alacsonyabb. A hierarchia szigora esetleg elősegíti
a teljesítmény fokozását, de kínos feszültséget teremt.
Az ellentmondó tendenciákban a társas mezóben lejátszódó
történéseknek két összetevője mutatkozik meg: a társas és az
egyéni csoporttal szemben támasztott társadalmi igény és a
csoport tagjainak a személyi törekvése. A társas magában fog-
lalja a csoporttöbbletet, a közösség önfenntartó, önszabályozó
hierarchizálódóhagyományképző dinamikáját. Az egyéni min-
denekelőtt a csoport tagjainak az az igénye, hogy a csoportban
társakra találjanak, biztonságban legyenek, szerephez jussanak,
s így személyiségüket érvényesítsék.
A teljesítmény feszültségében és a hagyományképzésben in-
kább a társas, az önfejlesztésben, az indulatelvezetésben, a sze-
mélyiség érvényesítésében pedig inkább az egyéni nyilvánul ''
meg. Bonthatatlanul egybeszövődve jelennek meg akkor, ami- n111
1
kor a csoport viselkedési mintát, ítéleti normát, tevékenységi
szokásrendet nyújt a tagjainak az én és a másik viszonyának
abban a dialektikájában, amelyben minden csoporttag egy sze-
mélyben minta és mintakövető, s létrehozza és alakítja, őrzi és
továbbadja a szokásokat.
A szociometriai egyensúly a csoportban megnyilvánuló tár-
sas történéseknek és egyéni törekvéseknek az egybefonódását
és szétválását, feszültségét és konfliktusát rögzíti.
Ha alegális kiscsoportot vizsgálunk, akkor a kapcsolatot jelző
vonalak a kölcsönösségi vázlaton mikroszociológiai összefüg-
321
 gések: üzenetek a kötődéseknek egy olyan tartományából
amelyben az egyéni és a társas még nem különült el.
__ C~a~l10gy a szo~iome!riai fe_lvétel intézményes egységben
tortemk, s ezzel a valasztasok hattere megváltozik. A mikrollli-
liő differenciálatlan szubjektív vezérlésű indítékrendszere ve-
szít a hatásából. A társadalmi realitás - teljesítmény, hierarchia
előírások - egyre inkább belejátszanak a választásba, s a szu~
jektív érzelmi magyarázattal szemben a nagy társadalmi ten-
denciák megfelelői is kirajzolódnak a szociogramon. Az egyé-
ninek és a társadalminak a kettőssége magukban a szociomet-
riaiegységekben, a választásokban mutatkozik meg. Az alegális
kiscsoportok szintjén ez a kettősség nem létezik, hatásuk egy-
beötvöződött: a rétegtörténések sodrását is rokonszenvi mozza-
natként éljük meg. De az intézményes keretben, ahol az alegális
kiscsoportok szokásai még érvényesülnek és rejtett hálózatként
kettőzik meg az intézményes elrendezést, a választásoknak a
kétféle indítéka már tudatosodott: különválhat az érdek és a
rokonszenv, a konformizmus biztonsága és a vágyteljesítő ér-
zelmi tendencia.
Az intézményes egységek szociometriai felmérése az a szint,
amelyen ezek a kettősségek megmutatkozhatnak. A szociog-
ramról közvetlenül nem olvashatók le, de a szociometriai mu-
tatók támpontok lehetnek olyan megnyilvánulásaikhoz, mint
például a versengés vagy a bűnbakképzés. E támpontokból
kiindulva a szociálpszichológiai kibontás - exploráció vagy
önismereti csoportbeszélgetés- feltárhatja a szociogramon váz-
latosan megmutatkozó tényleges konfliktusokat.
Leginkább megmutatkozott ez nagy teljesítményű sportkap-
csolatok vizsgálatában. Hans Lenk evezősnyolcasok tagjait
vizsgálta, köztük olimpiai győztes és világbajnok együtteseket
is. Fehér István, Kautzky Norbert, Münich Iván, Szakács Ferenc
nagyrészt első osztályú labdarúgócsapatok szociometriai fel-
mérését készítették el. Mind a magyar, mind a német vizsgála-
tok megmutatták, hogy a teljesítmény feszültségében a társas
mezóben szükségszerűen konfliktusok keletkeztek (vetélkedés,
klikk-képződés, diszkrimináció, bűnbak; rokonszenvi választás
és funkcióválasztás ellentmondása, szerep és hierarchia eltéré-
se), s ezek nemegyszer nagy társadalmi ellentéteknek (például
származási és értékorientációs különbségeknek) az interperszo-
nális kiéleződései voltak.
322
S ráadásul ezek az együttesek nagyrészt konfliktusok köze-
' pette érté.~ el rendkívüli ~eljesítmé~yeik~t. A~ i~é~e:t vizsgála-
tok cáfoljak azt az elte11edt szocialpsz1chologiai tetelt, hogy
nagy teljesítményre csak konfliktusmentes, harmonikus közös-
ségek képesek.
A több szempontú szociogram szerteágazó vizsgálatai éppen
úgy, mint Lenkhagyományos rokonszenvi szociometriai felmé-
rései, arra utalnak, hogy konfliktus és teljesítmény között nincs
egyértelmű összefüggés. A konfliktus hol fokozza, hol csökken-
ti, egyes esetekben pedig nem is érinti a teljesítményt.
Mindez a csoport konfliktus toleranciájától függ, amely kidol-
gozható, fokozható, s ez az a pont, ahol a csoporttal foglalkozó
szociálpszichológus (munkaszervező, edző, iskolapszicholó-
gus) a legtöbbet tehet a csoport érdekében. A belső ellentmon-
dások elviselése nemcsak a teljesítmény szintjének a fenntartá-
sához járul hozzá, hanem biztosítja a csoporttagok elégedettsé-
gét is.
A társas hatékonyság szempontjából kedvező szociometriai
egyensúlyt nem a harmónia, nem a csoportdinainikai idill biz-
tosítja, hanem a csoport feszültségtoleranciája, amely pedagó-
giai eszközökkel, főként az önismeret fejlesztésével érhető el.
A szociometriai felmérés a társas mező kapcsolódásainak a
térképével és gazdag mutatórendszerével elősegíti azoknak a
szervezési és vezetési intézkedéseknek, azoknak a szociálpszi-
chológiai intervencióknak a kidolgozását, amelyekkel egy kö-
zösség önismerete és konfliktustoleranciája fokozható, szemé-
lyiségformáló hatása fejleszthető.
323

FELHASZNÁLT ÉS ELEMZETT
VIZSGÁLATOK
A munkámban felhasznált vizsgálatok, felmérések anyaga 453
szociometriai egységre terjed ki. Ezeknek egyharmada, főként
az általános iskolai anyag 1945-1959-ben készült a B-típusú
felmérőlap első változataival (lásd: „Gyermektanulmány" VI).
Az ugyanebben az időszakban készült és a mutatórendszer
kialakításában lényeges szerepet játszó kollégiumi vizsgálatok
anyaga a pedagógiatörténeti változások során megsemmisült,
nem került felhasználásra; csupán emléke szövődött bele a
gondolatmenetbe.
Az 1945-1949-ben végzett és felhasznált felméréseknek a ve-
zetője Binét Ágnes volt; a statisztikai feldolgozás modelljét Rad-
nai Béla alakította ki. A vizsgálatokat végző pszichológusok
távolról se teljes névsora: Árkosi Sándorné, Dériné Fehér Vera,
Fenyő Andor, Förster Vera, Gádorné Donáth Blanka, Gleiman
Anna, Győry Dezsőné, Hoffman Tiborné Wolkenstein Gertrud,
Katona Eva, Klauber Anna, Szücs Anna, Várnagy László.
A vizsgálatok másik része 1957-1958-ban készült az akkori
Gyermeklélektani Intézet keretében (az intézet igazgatója dr.
Molnár Imre volt). Részint középiskolai vizsgálatokat végez-
tünk C-típusú szavazólappal, részint óvodai vizsgálatokat. Eb-
ben az időszakban alakult ki a több szempontú szociometria
óvodai vizsgálati módszere. Változatos technikáját (aktometriai
megfigyelés, kikérde:;o;,és, térképmódszer, tanúság, „rakéta"-
megfigyelés) V. Binét Agnessel és Kántás Lászlóval együtt dol-
goztam ki. A vizsgálatokban főként Nemes Lívia és Szakács
Ferenc voltak a munkatársaink.
Végül a felhasznált vizsgálatok legtöbbje 1965 óta készült, az
A-, B-, C-, D-típusú felmérőlapok számos változatával. Fó'ként
ezeknek az anyagát dolgoztam fel értelmezési támpontnak. A
statisztikai kidolgozásban Hajtman Béla könyve irányított.
E munkaigényes vizsgálatokban számos munkacsoport vett
részt:
324
I~
Dr. Hoffman Tiborné Wolkenstein Gertrud 16 gimnáziumi
ztályt dolgozott fel kiterjedt mutatórendszerrel. .
os Bárdos Tamásné és szociálps~ichológiai n;unkacsoportja -
czoczek Erzsébet, Grobelnyik Eva, Pataki Agnes, Schus:ter
Margit, Varga László -11 technikumi osztályt mértek fel a tobb
szempontú szociogr~ m~dsz~rével._ , . , . . ,
Dr. Szakács Ferenc altalanos iskolai es g1mnazmm1 osztalyo-
kat vizsgált; emellett vállalati és sportköri vizsgálatokat is kez-
deményezett. . , .. , .. .
Fehér István és Kostyál Györgyi nagyüzerm es kozepuzem1
egységekben dolgoztak A-l és A:-3 típ1;sú__ felmér~la~okkal.
Vizsgálataik az eddig Magyarorszagon keszült legkiteriedtebb
üzemi szociometriai felmérések.
A sportoló egységek, főként futballcsapatok vizsgálati anya-
gát Fehér Istvánnak, Kautzky Norbertnek és Münich Ivánnak
köszönhetem.
A több szempontú szociogram mai technikájával és mut~t?.­
rendszerével készült vizsgálatok közül az említetteken kívul
feldolgoztam Biró Anna óvodai, Mérei Vera és Halász Anna
általános iskolai, Nemes Lívia középiskolai, Kántás László és
Kántás Vera nevelőintézeti és középiskolai, továbbá Förster
Vera átmeneti otthonban készült szociogramjait.
A több szempontú szociogram módszerét számos gyógype-
dagógiai egységben is ~lkalmazták: Ezek ~öz~ az Illyés S~do~,
Lányiné Engelmayer Agnes, Mérei Vera es S~o~ Ilona iran~­
tásával végzett felméréseket dolgoztam fel, koztük Durst Gy~
ző, Neszményi Zoltán, Svékus Katalin főiskolai szakdolgozati
1
anyagát. . . .
A nyomtatásban is megjelent több szempontú szoc10metna1 1
módszerrel készült vizsgálatok közül elsősorban Hunyady
György, Kántás László, Szabó András, Szakács Ferenc, _Yárhe-
gyi György és Vastagh Zoltán anyagát és következtetéseit hasz- 1 1
náltam fel.
A statisztikai feldolgozás több olyan, főként vállalati felmérés
anyagára is kiterjedt, amelyért a titkosság fe~té~ele miatt csak a
névtelen pszichológusnak vagy munkaszoc10logusnak mond-
1 1
hatok köszönetet.
A statisztikai feldolgozás munkájában Ajkay Klára, Fejér
Gabriella, Kovács Éva és D. Valkai Zsuzsanna voltak segítsé-
gemre.
325

IRODALOM
(1) ALLPORT, Floyd Henry: Social psychologi;. (Szociálpszichológia.)
Houghton Mifflin, Boston, 1924. 453 o.
A szociálpszichológia egyik korai összefoglalása. A társas viselke-
dés és a tudat társas vonatkozásainak a vizsgálata, főként a társas
feltételek közt adott reakcióknak és mások által társas ingerként
megélt viselkedésformáknak az elemzése. Fogalmi és tartalmi
egységei: társas stimulus, attitűd, társas alkalmazkodás, viselke-
dés a csoportban stb.
(2) ARGYLE, Michael: Thepsychologyofinterpersonal behaviour. (A társas
viselkedés lélektana.) Penguin Books, 1967. 223 o.
A „társas készség" (social skill) oxfordi kutatócsoportjának vizs-
gálati eredményeit foglalja össze. A társas készség, éppen úgy,
mint a motoros készség visszajelentésekkel csiszolt viselkedési
tapasztalatok rendszere. Motivációjában különbözik a motoriká-
tól. Gyakorolható, fejleszthető. Gyakorlásának módozatai: a sze-
repjáték, a mintakövetés, a csoportgyakorlat (T-csoport), a társas
történések elemzése stb.
(3) BANY, M. A - JOHNSON, L. V.: Classroom group behaviour (Az
osztálycsoport viselkedése.) Macmillan, N., Y. 1964. A hivatkozá-
sok a francia kiadásra utalnak- Dunod, Paris, 1969. 344 o.
A szerzők Kaliforniában dolgozó szociálpszichológusok, pedagó-
gusok. Anyaguk: 300 pedagógus feljegyzései a saját osztályuk-
ban tapasztalt társas történésekről. Eredményeik közül fontos:
az osztály-csoport éppen úgy frusztrálható, mint az egyén (238.
o.-tól), és éppen úgy emocionális reakciókat ad; ezek: reg-
resszió, dependencia, agresszió (rebellió), fertőzéses utánzó re-
akció, menekülés, bűnbakképzés. Az utolsó rész (318. o.-tól)
módszertani útmutatást nyújt az iskolai osztálynak mint cso-
portnak a vizsgálatához.
(4) BASTIN, Georges: Les techniques sociométriques. (A szociometriai
technika.) PUF, Paris, 1961. 184 o.
A Moreno-féle szociometriai felmérés módszerének és az azt ki-
egészítő szociometriai percepciós próbának az ismertetése. A szo-
ciometriai helyzetek és konstellációk hátterére vonatkozó iroda-
lom ismertetése; támpontok a szociometria értelmezéséhez (III.
326
fejezet). Kitér az alkalmazási területekre: ipar, hadsereg, terápia
(VI-VIll. fejezetek).
(5) BINÉT Ágnes - FÖRSTER Vera: _E_nseignement c?ncret ;t p~ra­
séologie. (Tények és szólamok a tamtasban.) Annuaire de I Inshtut
de Psychologie de la Municipalité de Budapest, 1948. 72-81. o.
Általános iskolai 1. és 2. osztályban (25 és 32 tanulóval) végzett
kísérlet. A gyerekek hat héten át tanultak Petőfiről és Kossuth-
ról, az egyik kísérleti helyzetben érzelmileg is színezett tárgyi
adatokat, a másikban frázisokkal teletűzdelt anyagot. A tan-
anyagrész tárgyalása előtt és után részletes egyéni kikérdezés
történt. Eredmény: a szólamok elfedik a konkrét anyagot; a té-
nyekkel folyó tanítás hatékonyabb. A szólamok ebben a korban
elősegítik az asszociatív leágazást és a realitástól elszakadt sémák
képződését. .
(6) BIRÓ Anna: 4-6 éves állami gondozott gi;erekektársas kapcsolatai. 1967.
Bölcsészkari szakdolgozat. (Kézirat) 32+20 o.
Két óvodai egység szociometriai vizsgálata, több szempontú szo-
ciometriai kikérdezéssel. Az egyik csoport állami gondozottakból
áll, a másik csoport családban nevelkedő óvodásokból. Eredmény:
az állami gondozott óvodás csoport társas fejlődése az átlaghoz
viszonyítva sivárabb. A társas élet szegényesebb, mint a családban
nevelkedő gyermekek csoportjában. A magyarázat feltehetően az
azonosítási minta hiánya.
(7) COSE, Lewis A.: The functions ofsocial conflict. (A társadalmi konflik-
1111
tus funkciói.) Routledge & Kegan, London, 1956. 188 o.
Rétegcsoportok konfliktusainak makroszociológiai elemzése,
Simmel konfliktusszociológiai felfogásában. A mikroszociológiát 1'11'
érintő tétel: a kapcsolatok intenzitása élezi a konfliktust; e folya- 1
matba gyakran irreális elemek is belejátszanak. A könyv elkötele-
zetten polgári liberális gondolata: ha a társadalom intézményesí-
teni képes a társadalmi konfliktusokat, akkor ezek veszítenek
negatív hatásukból. Ez a mikroszociológiában érvényes tétel mak-
roszociológiai szinten nincs valószínűsítve. 111
(8) DURST Győző: Kisegítő iskolai 7-8. osztályok társas szerkezetének
elemzése. 1967. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán készült
szakdolgozat. (Kézirat) J
Két kisegítő iskolai felső tagozatos osztály szociometriai elemzése. 1 ,,
(9) ELIAS, Norbert - DUNNING, Eric (Leicester): Zur Dynamik von
Sportgntppen. (Sportoló csapatok dinamikájához.) Kölner Zeit-
schrift für Soziologie. 1966. Sonderheft 10. 118-134. o.
Futballcsapatok csoportdinamikai elemzése. Az együttműködés,
a csoport konfigurációja eleven konfliktusforrás. Erősen vitatható
az a gondolat, hogy a kiscsoportok konfigurációs feszültségét a
szerzők egyetemes szociálpszichológiai modellnek tekintik.
327
 (10) EVANS, K. M.: Sociometry and education. (Szociometria és nevelés.)
Routledge & Kegan, London, 1962. 149 o.
Bevezetés a szociometriai ábrázolás különféle módozataiba (háló-
zat, mátrix, céltábla) és a szociometriai adatok elemzésébe. A VIU
és a IX. fejezet az iskolai osztályok szociometriai felmérését tár~
gyalja, főként a pedagógusok hatásfokának megítélését és azt a
kérdést, hogy mennyire ismeri a pedagógus osztályának társkap-
csolati hálózatát.
(11) FARAGÓ Klára - GONDOS Anna - dr. SZAKÁCS Ferenc: Szoci-
abilitás és kooperáció vizsgálata páros helyzetben. Acta Juvenum,
1970. 92-119. 0.
A szociabilitás vizsgálata kooperációs páros helyzetben (a Rey-féle
„két ceruza egy zsinóron" próbával). A szociometriai mutatók
alapján összeállított párokban a centrális helyzetűek vezető
szerepe csak autokratikus helyzetben és a viszonylatok szabá-
lyozásában érvényesül. A mutatók alapja a verbális kommuni-
kációk formalizálása. A jelrendszer három csoportja 20 kategó-
riában különíti el a domináns, a dependens és a paradox megnyil-
vánulásokat.
(12) FONYÓ Ilona: A személyközpontú társas mező vizsgálata kontakto-
metrikus explorációval. 1967. Bölcsészdoktori értekezés. (Kézirat)
1130.
A kontaktometriai exploráció technikája, a mutatók ismertetése,
viszonyítási támpontrendszer 28 mutatóhoz, illetve értelmezhető
adathoz.
(13) GOFFMAN, Erving: Stigma. Notes on the management of spoiled
identity. (Megbélyegzés. Észrevételek a deformált énazonosság
viselkedési következményeiről.) Penguin Books, 1968. (Első ki-
adás: 1963.) 174 o.
A diszkrimináció viselkedési következményei. A diszkrimináció
megosztja a társas mezőt. Ebben a légkörben a megbélyegzett
olyan viselkedési stratégiára kényszerül, amely énazonosságát
deformálja: önértékelési ambivalenciát hoz létre, és elősegiti a
deviáns magatartást. Ez a frusztrációnak egyik lehetséges társas
következménye.
(14) HAJTMAN Béla: Bevezetés a matematikai statisztikába pszicholó-
gusok számára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968. 491 o. + Mel-
léklet.
A pszichológiai, szociálpszichológiai és szociológiai munkában
felhasználható matematikai statisztikai eljárások elvi és gyakorlati
ismertetése. Hiteles összefoglalás a pszichológiai kvantifikálás el-
veiről és módszereiről.
(15) HEGEDÜS András: A modern polgári szociológia és a társadalmi
valóság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1961. 257 o.
328
Éles bírálat Moreno szociometriai társadalomfelfogásáról. Kevés-
bé éles bírálat a szociometriai módszerről. Az elemzés a hazai
szociometriai vizsgálatokat nem érinti.
f{EGEDÜS András- MÁRKUS Mária: Ember, munka, közösség. Közgaz-
dasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1966. 302 o.
A műhelyt mint elsődleges közösséget vizsgálják. Szociometriai
módszert is alkalmaznak, rokonszenvi, bizalmi, szakmai és szoli-
daritási kritériumokkal. A munkahelyeken nyomon követhető a
funkciók megosztásában mutatkozó kapcsolatrendszer és a ro-
konszenvi kapcsolódás rendszere. A termelési, szervezeti egysé-
gekben az előbbi, a barátiakban az utóbbi van túlsúlyban.
(16) HELLER Ágnes: A szerepkategória marxista értelmezhetőségér{f/. „ Tár-
sadalmi szerep és előítélet." (Két tanulmány a mindennapi élet köré-
ből.) Szociológiai Tanulmányok 3. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1966. 7-73. o.
A szerep és státus fogalmak bölcseleti elemzése. A státus a társa-
dalmi munkamegosztásban betöltendő hely, a hozzá kapcsolódó
intézményes következményekkel. A szerep magatartási sablon,
amely a polgári társadalomban a személyi tulajdonságokat helyet-
tesítheti a státus beöltésekor. A szocializmus megerősíti a státus és
gyengíti a szerep társas hatékonyságát. A kapitalizmust szerep-
rendszerű, a szocializmust státusrendszerű társadalmi szerződés
jellemzi. A szerepszerű rugalmasság nem függ össze a szociabili-
tással, és inkább a manipuláltságot fejezi ki. Az igazi szociabilitás
morális törekvésekhez kötött, és ellentmond a szerephajlékony-
ságnak.
(17) HIDAS György- BUDA Béla: A csoportpszichoterápiás folyamat
vizsgálata az interperszonális kommunikációs elmélet szempont-
jai szerint. 1. Elméleti és módszertani alapok Az első vizsgálat
eredményei és következtetései. II. Betegcsoport és kiképző (tanul-
mányi) csoportok összehasonlítása. A csoportpszichoterápiával
szembeni ellenállás jelentkezése a kommunikációs tartalmak te-
matikus szintjeiben. Magyar Pszichológiai Szemle, XXIV. 1967. 537-
551. o. és XXV. 1968. 104-122. o.
Nondirektív vezetésű csoportpszichoterápiai munka tapasz-
talatainak módszeres feldolgozása: azoknak a metakommunikatív
manőveregységeknek a csoportosítása, amelyek a neurotikus el-
hárítás szolgálatában állnak A vizsgálat fontos eredménye: a
kommunikációs manőverek (sírás, sóhajtás, remegés, lábrázás,
összegörnyedés, fájdalmas arckifejezés, inadekvát verbális ag-
resszió stb.) számának és jellegének a változása a terápiás folyamat
egyik mutatója. Neurotikus betegcsoportokban ezek a manőverek
jóval gyakoribbak, minthogy lényegük a betegszerep demonstrá-
lása.
329
(18) HIEBSCH, Hans - VORWEG, Manfred: Bevezetés a marxista sz _
ciálpsziclwlógiába. Fordította: Józsa Péter, Kossuth Kiadó, 196;
~n
Elméleti bevezetés a marxi emberkép szociálpszichológiai kibon-
tásához. A dialektikus materialista személyiségelmélet vázlata, a
külső determináció elvi hangsúlyozásával. Valószínűsíti a marxis-
ta szociálpszichológusok két alaptételét: az együttműködés telje-
sítményfokozó hatását és a beállítottságot mint a környezethatás
érvényesülését a teljesítményben.
(19) HÖHN, E. - SCHICK, C. P.: Das Soziogramm. (Die Erfassung von
Gruppenstrukturen.) Eine Einführung für die psychologischeund
pedagogische Praxis. (A szociogram. A csoportstruktúrák néző­
pontja. Bevezetés a pszichológiai és pedagógiai gyakorlatba.) Test-
verlag Siegried Wolf, Stuttgart, 1954. 58 o.
Moreno előszavában: adatok a módszer történetéhez. A szerzők
példát közölnek az alkalmazásra: egy iskolai osztályban egy tanév
alatt négyszer készült szociogram, mindig más választási kritéri-
ummal. Ennek alapján találták meg a labilis társas helyzetűeket,
akik a beilleszkedéshez pedagógiai segítséget igényeltek.
(20) HUNYADI György: A szociális attitűd és a társadalomszemlélet
pszic-hológiai kutatása. Magyar Pszichológiai Szemle, XXV. 1968.
388-405. 0.
A szociális attitűd fogalmának tisztázása (attitűdértékelő jellegű
társas viselkedés pszichológiai háttere, implikált ítéleti sémája,
amely tartalmaz gondolati, érzelmi és viselkedési értékelő eleme"
ket). A megfelelő vizsgálati módszerek: attitűdskálák, jelen-
tésmérés.
(21) JENNINGS, Helen Hall: Leadership and isolation. A s tudy of perso-
nality in interpersonal relations. (Vezetés és elszigetelődés. A sze-
mélyiség vizsgálata társas viszonylatokban.) N. Y., 1950. (Első
kiadás: 1943.) 349 o.
A szerző Moreno legkövetkezetesebb munkatársa. Itt a szociális
pozíciókat elemzi, főként az érzelmi és társas expanzivitás szem-
pontjából. Elkülöníti a „pszichégrup"-ot mint személyes kontak-
tusokból szövődött csoportot és a „szociogrup"-ot mint inkább a
közügyekkel összefüggő kapcsolathálózatot. Csakhogy a kettőt
egyneműnek tekinti. Mindkettőt a „tele"-re vezeti vissza, ezért
nem fedi a szétválasztás a több szempontú szociogram elvét: a
rokonszenvi és a funkciókritériumok elkülönítését. A könyv rész-
letes szociometriai értelmezéseket közöl, és megmutatja a More-
no-féle szociometria gyakorlati alkalmazását: a szociometriai po-
zíciók elemzését (166-198. o.).
(22) KÁNTÁS László: Egy óvodai csoport társas szerkezete. Pszicholó-
giai Tanulmányok.!. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958. 151-159. o.
330
óvodai nagycsoport szociometriai vizsgálata. Az alkaln;az?tt
'gyféle módszer: aktometriai megfigyelés, a kapcsolatok terkep-
ne 1 ., ·
. szerű rögzítése sokszorosan ismét:lt_hely~etké~ a ap1an; szo:i~-
metriai választás kikérdezéssel; a kikerdezes soran kapott tanusa-
gok rögzítése. A négy szociogram egybevetése alapján az ~vodai
csoportalakító tényezők (jelentőségsorrendben): nem, tevekeny-
ség, életkor, óvodán kívüli kapcsola~o_k. , . ,
(23) KAUTZKY Norbert: Az interperszo~alzs, kapcsolat~k, hatasa ~ telje~zt­
ményre a labdarúgójátékban. 1970. Bolcseszdokton ertekezes. (Kez-
irat) 111 o.
Több szempontú szociometriai felmé~s :?Yifjúsá~i futba~lcsapat­
ban, a D-típusú kérdőív egyik 12 kntenumos valtozataval. Az
eredmény egybevetése a csapat teljesítményele~és~vel. ~z ~r~e
a célra kidolgozott teljesítménymérő skála technikai, taktikai es
pszichés tényezőkre terjed ki. . .
(24) KOLOMINSZKIJ, Ja. L.: Néhány kísérl«-;ti a~_alék a szoc10metna
kritikájához. A Csoportlélektan c. tanulmanykotetben. Szerkesz~et­
te: Pataki Ferenc, Gondolat, Budapest, 1969. 219-231. o. (A cikk
1965-ben jelent meg oroszul.) , , , ,
Iskolai szociometriai vizsgálatok részint padtarsvalasztassal, re-
szint cselekvésesen: ajándékozással. Eredmény: a tanuló_ helye az
osztályközösségben elsősorban attól függ, hogy mennyiben tesz
eleget a közösségben elfogadott társa?al1!'i k?vetelményekne~: 1111
(25) KOLOMINSZKIJ, JA. L.: Pszichologqa l~csmh_ vzalmo_otnocsenl) v
~
gyetszkom kollektive. Ocserk sz?cialnoJ pszz~~ologu skolo~ovo
klassza. (A gyermekközösségek mterperszonahs kapcsolatamak
lélektana. Az iskolai osztály szociálpszichológiája.) Minszk, 1969 · 11
238.o. .
A hagyományos Moreno-féle eljárással végzett iskola~. s~oc101;1et~
riai vizsgálatok három rokonszenvi kritériummal, kotott sz~mu
választással. A kidolgozás mátrixeljárással vagy céltábla-ábrazo-
lással történik. Az értelmezésben főként a kohéziós indexet alkal-
mazzák, és a közösségek megítélésében a teljesítményre való moz- 11111
gósíthatóságot és a megelégedettséget mérlegelik. 1 i
{26) KON, I. Sz. - SALIN, D. N.: G. H. Mead _és a,z _ei:nberi én pro~lé­ 1
mája. Fordította Zalai Edvin, Magyar F1lozófia1 Szemle, II. evf.
1970. . „
A személyiség szociálpszichológiai értelmezése terén kieme~kedo
jelentőségű tanulmány. Megmu~atja, hogy Mea~ el~on~o}asa az
én fejlődéséről - a környezet Játekos szerepszeru utanzas~~al t,a-
nulunk meg alkalmazkodni a szervezett t~rsad~omh_o~- koz~l all
Marxnak ahhoz a gondolatához, hogy az en a tarsas ermtkeze~ek,
viszonylatok terméke. Az én a másikhoz viszonyulva alak~l ki. (A
szerzők nem mutatnak rá arra, hogy mennyire hasonlo ehhez
331
 Wallon magyarázata az énfejlődés dialektikájáról. Feltehet-
mind Wallont, mind Meadet Baldwinnak a cirkuláris reakci:-~
szóló értelmezése inspirálta.) ro
(27) KULCSÁR Kálmán: Az ember és társadalmi környezete. Gond0 l
1969. 372 o. at,
Marxista szempontú bevezetés a társadalom szerkezetének f-
ként a csoportnak és~ csa~ádnak a szociológiai elemzésébe. Ve~~
gondolata az a marxista tetel, hogy a társadalmi jelenségek emb ·
viselked~sformákb~n jutnak kifejezésre, s mégis objektív folyaO:~
tok. A ~o~yv I~. fejezete elemzi a kiscsoport fogalmát, valamint
az_ egyenes ~ kiscsoport viszonyát.
(28) LAZAR GYORGY: A magyar pedológia visszavonulási taktikáj
Társadalmi Szemle. V. évf. 3-4. szám, 1950. 250-276. o. a.
A_ sz~mélyi k~}tusz_ do81;1~tikus kritikája a gyermektanulmányo-
z~srol, a szocialpszichologiai módszerekről, különösképpen a mi
vizsgálatainkról. A szerző a cikket azóta visszavonta.
(29) LEN~, Hans: Maximale Leistung trotz inneren Konflikten. {Belső
konfliktus ellenére maximális teljesítmény.) Kölner Zeitschrift So-
ziologie, 1966. Sonderheft 10. 1968. 171. o.
Egy olimpiai és egy világbajnoksági győztes evezősnyolcas hat
é~en_át f~lyó :z~ciá}pszichológiai vizsgálata. A 'Világ legjobb telje-
sitmenyet nyuito ket csapatban súlyos konfliktusok mutatkoztak;
a teljesítmény ezzel együtt fokozódott.
(30) LENK, Hans: Konflikt und Leistung in Spitzensportmannschaften.
Soziometrische Strukturen von Wettkampfachtem im Ruden.
(Konfliktus és teljesítmény élvonalbeli sportegyesületekben. Eve-
zősnyolcasok szociometriai struktúrája.) Soziale Welt, 1964-65.
307-343. o.
Négy világszintű evezősnyolcas szociometriai elemzése rokon-
szenvi és !unkciókritérh~mo~ (~pozitív, 2 negatív kérdés) alapján.
A hangs~lyozottan statisztikai feldolgozás azt mutatja, hogy a
magas teljesítményű együttesekben a konfliktus szükségszerű, és
a csoportoknak meg kell tanulniuk azt, hogy konfliktuózus légkör-
ben éljenek.
(31) LEWIN, Kurt: Psychologie dinamique. (Les relations humaines.) (Di-
namikus pszichológia. Az emberi viszonylatok.) PUF, 1964. 296 o.
A di_namikus lélektan egyik alapvető munkája. Tanulmánygyűj­
ten;eny._T~rtaln;az~~ ~öbbek között a három nevelői légkör kísér-
letet, az igenyszmtrol es a csoportdinamika határairól szóló tanul-
mányo~_at. Tud?mányt?rt~i;eti és ismeretelméleti szempontból
alapveto „Az ansztoteleszi es a Galilei-féle gondolkodásmód el-
lentéte a mai lélektanban", amely a kondicionálgenetikai érvé-
nyességet valószínűsíti. A bevezetés Lewin igen bonyolult foga-
lomrendszerét világítja meg.
332
(32) MAISONNEUVE, Jean: La sociométrie et l'étude des relations préféren-
tielles. (A szociometria és a választásos kapcsolatok vizsgálata.)
Traité de psychologie experimentale - IX. Psychologie sociale.
PUF, 1965.217-270.o.
A szociometria fogalmainak és technikájának bemutatása. A mát-
rixtechnikaés a hozzá tartozó számítások részletesebb ismertetése.
Bibliográfiai eligazítás a szociogramról leolvasható tényezők (kor,
nem, szocioökonómiai helyzet, értelmi színvonal, attitűd, szemé-
lyiség stb.) kutatási irányairól és eredményeiről.
(33) MÉREI Ferenc: Csoportosulás és társas szerkezet az általános isko-
lában. A Köznevelés évkönyve. A Köznevelés Könyvtára. 5. szerk.
Kiss Árpád, Budapest, 1948. 114-134. o.
A több szempontú szociometria ismertetése. Az életkor, a nem és
az iskolafajta szerepe az általános iskolai osztályok szerkezeti 1
alakulásában, 63 osztály alapján. Az 1945-47-ben végzett vizsgá-
latok bevilágítanak az általános iskolát megelőző trifurkált rend-
szer súlyos következményeibe (a társadalmi-iskolai szempontból 111
alacsonyabb színvonalú típusban alacsonyabb színvonalú az osz- il
tályok társas szerkezete).
(34) MERE! Ferenc: Gyermektanulmány. Egyetemi Nyomda, Budapest,
1948. Uj Nevelés Könyvtára 3. 194. o.
A gyermek gondolkodásának, világképének és társkapcsolatainak
alakulása a 6. életévtől a 13. évig. A Piaget által bevezetett klinikai
módszer ismertetése (II.), iskolai osztályok szociálpszichológiai
elemzése szociometriai felmérés alapján (VI.). A könyvet az 1950-
55-ös években dogmatikus oldalról számos bírálat érte. Ezeket a
bírálók nagyrészt visszavonták; nézőpontjuk elavult.
(35) MÉREl Ferenc: Structure sociale des classes scolaires. (Az iskolai
osztályok társas szerkezete.) Annuaire de l'Institut de Psychologie
de la Municipalité de Budapest. Budapest, 1948. 44-66. o.
A több szempontú szociogram módszerének összefoglalása, a
B-típusú szavazólap 40 kérdéses első változatának az ismertetése.
Száz iskolai osztály vizsgálata alapján a csoportosulás tényezői az
intézményes keretben; a tevékenységi színvonal; a családi helyzet,
a felnőttekhez való viszony; hasonló normarendszer; a „mellék-
utak" jellege.
{36) MÉREI Ferenc: A gyermek lelki fejlődése - világképünkben. Való-
ság, X. évf. 1967. 9. szám, 11-18. o.
A Wallon-Piaget-vita összefoglalása. Ezen belül: a „magányos én"
Piaget műveiben is implikált elgondolásának a bírálata. A Wallon
elemzéseiben rejlő dialektikus módszer kibontása.
(37) MOLNÁR Imre: Egy üzemi részleg szociális légkörének vizsgálata.
A Szervezéstudományi Konferencia anyaga. MTSZ, Budapest,
1969.
333
 Húsz főből álló könnyűipari üzemi részleg vizsgálata attitűdská­
lával és szociometriai explorációval (amelyet a szerző klinikai
explorációnak nevez). Az explorációs adatokból készült szociog-
ram, amely támpontot nyújtott szervezési javaslatokhoz.
(38) MORENO, J. L.: Fondements de la sociométrie. (A szociometria alap-
jai.) PUF, Paris, 1954. 400 o. Első kiadás: Who shall survive? (Ki éli
túl?) címmel 1934.
A szociometria módszerének alapmunkája. A kizárólag rokon-
szenvi kritériumokkal dolgozó szociometria módszertana. More-
no elméleti elgondolásának összefoglalása számos példával és
szociometriai ábrázolással. Moreno munkásságának további rész-
leteit és az amerikai szociometria eredményeit az 1937-1955-ig
megjelent Sociometryc. folyóirat, valamint a Sociometry Mono-graph
25 tanulmánykötete tartalmazza.
(39) MORENO, J. L.: Dier Dze epochale Bedeutung der Gruppenpsychothe-
rapie. (A csoportpszichoterápia korszakalkotó jelentősége.) Zeit-
schrift für diagnostische Psychologie und Persönlichkeitsfor-
schung, V. kötet, 1957. 3-4. szám, 139-150. o.
A csoportterápia és a pszichodráma hatásmechanizmusa. A mód-
szer éles elkülönítése Freud felfogásától. A két lényeges különbség:
l. a csoport hatékonysága szemben az egyéni hatással; 2. a lejátszás
(acting out) hatása szemben a verbalizálással. A cikk fontos támpont
a szociometria és a pszichoanalízis elhatárolásában.
(40) MORENO, J. L.: The role concept, a bridge between psychiatry and
sociology. American /ournal of Psychiatry. 118. kötet, 1961. 518-
523. o.
A szerepfogalom szociálpszichiátriai elemzése. A szerep egyéni és
közösségi elemek ötvözete. A szerep funkciója, hogy formába
öntse és a társas követelményeknek megfelelően rendezze a tudat-
talant. A cikk 8 szempont szerint csoportosítja a szerepváltozato-
kat: a szerep eredete, spontaneitása, tartalma, értéke, időzítése,
hőfoka, stabilitása, dominanciája és hajlékonysága.
(41) MUCCHIELLI, Roger: Előszó Northway Bevezetés a szociometriába c.
könyvének francia kiadásához. M. L. Northway „lnitiation a la
sociométrie", Dunod, Paris,1964. VII-XXIV. o.
Elemző összefoglalás Moreno életéről és hatásáról.
(42) MURPHY, Lois Barday: Social behavior and child personality. An
exploratory study of some roots of sympathy. {Társas viselkedés és a
gyermek személyisége. A rokonszenv néhány gyökerének a kuta-
tása.) Columbia University Press, N. Y., 1937. 344 o.
A kisgyermekkori társas reakciók megfigyelése. A viselkedési
reakciók alapján a szociometriai ábrázolásnak megfelelő vázlat
készült a rokonszenvi kötődésekről. Ma már inkább históriai
szempontból érdekes.
334
(43) MÜNICH Iván: Ifárom ne~zet~özileg _jelentős labdarúgó~s~pat
szociometriai elemzese. 1968. Bolcseszkan szakdolgozat. (Kezirat)
~~ .
Három jól ismert labdarúgócsapat szociom~triai v_izsgálat~, C-h-
pusú felmérőlappal, a több szempontú szoc10m_etna n:iu~~to_rend­
szerében. Eredmény: jó csoportszellem csak erett kozoss~~ben
lehet; ennek kritériumai: sűrű, tömbszerű hálózat; funkc10hoz
kötött, árnyalt szerepszerű tagolódás. •
(44) NESZMÉNYI Zoltán: Fogi;atékos értelmíí FJ!ermef;ek :ars~s ~~pcsol~­
tainakvizsgálata. 1967. A Gyógypedagógiai Tanarkepzo Fmskolan
készült szakdolgozat. (Kézirat) . . . •
Hat gyógypedagógiai tanulócsoport {háror:1 rmbe~1~hs fo~o~, ha-
rom debilis fokon, összesen 42 tanuló) szoc10metnai felmerese. A
vizsgálat egyenkénti kikérdezéssel történt két rokonszenvi krité-
rium alapján. . . .
(45) NEUMAYER, Elizabeth: Das Soziogram ~ls H1lfsm1~el_ ~ de_r Pe~­
sönlichkeitsforschung. (A szociogram mmt a szer:ielyisegv1~sg_a­
lat eszköze.) Zeitschrift fiir Diagnostische Psycholog1e und Personlzc-
keitsforschung. V. kötet, 1957. 3-4. szám, 305-314. o. .
A kontaktometriai vizsgálatok első változata. Egy szemely kapcso-
latainak szociometriai ábrázolása, úgy, hogy a mezőt nem egy
csoport, hanem egyetlen személy kapcsolatrendszere ~lkotja. .
(46) NORTHWAY, Mary L.: Primer of sociometry. (Bevezetes a szoc10-
metriába.) University of Toronto Press, 1963. 72 o.
A Moreno-féle rokonszenvi szociometria alkalmazása óvodai és
iskolai szinten. Főként a preferencia fokát értelmezi (népszerűség-
jelentőségindex), longitudinálisan is. • . . .• . . .. .
(47) PATAKI Ferenc: A marxista szociálpszichologia ta1ekozodas1 ira-
nyai. Társadalmi Szemle. XII. évf. 1967. 3. sz~:ri:- 77-?6. o. . . •
A társadalomszervezés fokozott tudatossagaval es az iranyitott
területek kiterjesztésével egyre több szociális folyamatot kezd~1;k
szabályozni. Ez a szabályozás 1:1egkívánja a kiscsop_orto~ban l_eJ~t~
szódó történések elemzését. Igy válnak a szocialpsz1chologia1
módszerek a társadalomszervezés eszközévé.
(48) PATAKI Ferenc: A kiscsoportkutatás elméleti problémá_i. A Cso-
portlélektan c. tanulmánykötetben. Szerkesztette Pataki Ferenc.
Gondolat, Budapest, 1969. 7-44. o. .
A marxista igényű kiscsoportkutatás fogalomrendszere: az mte~­
perszonális kapcsolatok társadalmi meghatározott~ága; a sz~m:­
lyi viszonyok tárgyi közvetítettsége; a kiscsoport mmt az egyen es
a társadalom kölcsönhatásának egyik közvetítő tartománya; a
kiscsoport az egyéni viselkedés társas meghatározottságának a
közvetítő tényezője; a réteghez való kapcsolódás személyes köz-
vetítéssel is történik kiscsoport szinten.
335
(49) PAT~ Ferenc: A ~ővárosi középiskolások társas világa. Valóság,
XIII. evf. 1970. 2. szam, 11-22. o.
Szociálpszichológiai felmérés közel 800 középiskolásról. Az átté-
telesen megfogalmazott kérdések a társ- és az ideálválasztásra
irányulnak. Az eredmények közül kiemeljük a következőt: a ma-
gányosok (a barát nélküliek) száma a legjobb és a legrosszabb
tanulók közt kicsi. De míg a legjobbak intim-zárt (két-három tagú)
egységekben élnek, addig a rossz tanulók extenzív (7-nél nagyobb)
csoportokhoz kötődnek. Ez a galeriképződés egyik tovább vizs-
gálható szociometriai támpontja.
(50) PIAGET, Jean: Válogatott tanulmányok. Szerkesztette Kiss Árpád.
Gondolat, 1970. 552 o.
„Az értelmi fejlődés társadalmi tényezői" c. fejezet (354-364.) érin-
ti az én kialakulásának problémáját és azt a vitát, amelyet a kér-
désről Wallonfolytatott Piaget-val.
(51) POGÁNY Judit: A szociális szerep elmélete és szerepelemzések zárt
osztályon végzett megfigyelés alapján. 1969. Ifolcsészkari szakdol-
gozat (kézirat) 51 o. - mint a csoport tagja, vagy mint aki szeretne a csoport tagja lenni.
A pszichiátriai osztályon kialakult szerepek elemzése 10 nőbeteg
esetében. A szerepkialakulás követhető feltételei: a betegség (sú-
lyossága, természete); a betegséget megelőző helyzetből átmentett
szerepmaradványok; a csoportkohézió; a beteg szocializáltsága a
betegcsoporthoz viszonyítva. A pszichiátriai osztályon a szerep-
képződés lazább, mint a külvilágban, mert felelősségmentes és
mert a szubjektív tényezők jobban érvényesülnek.
(52) RADNAI Béla (szerk.): Alkalmazott pszichológia. Gondolat, Buda-
pest, 1968. 386 o.
Kilenc szerző 11 cikke a pszichológia különböző alkalmazási terü-
leteiről. Közülük több cikk érinti a szociometriai vizsgálatok jelen-
tőségét a munkalélektanban és a szervezéslélektanban.
(53) ~EYMOND-RIVIER, Berthe: Choix sociométriques et motivations.
Etude génétique d'un test sociométrique appliqué a des groupes
d'enfants ágés de 6-15 ans. (Szociometriai választás és motiváció.
A szociometriai teszt fejlődéslélektani elemzése 6-15 éves gyere-
kek csoportjainak vizsgálata alapján.) Delachaux et Niestlé, Neu-
chátel, 1961. 206 o.
19 óvodai és iskolai csoport szociometriai vizsgálata 4 rokonszenvi
kritérium alapján. Majd a szociogramból kiinduló irányított kikér-
dezés a választási motívumokról. A motivációk életkori fejlődése:
6-7. év - konformizmus, külső vonások; 8-9. év - a felnőtt eredetű
normák hatása csökken, kiemelkedő indok az ügyesség; 10-11. év
- szolidaritás, csoportszellem; 12-13. év - személyes vonások,
jellem. A kölcsönös választás nem jelent motivációs egybevágást,
csupán érzelmi összecsengést.
336
(54) ROCHEBLAVE-SPENLÉ, Anne-Marie: La notion de róle en psycho-
logie sociale. (A szerep fogalma a szociálpszichológiában.) PUF,
1962. 434 o.
A francia, angol és német szakirodalom csaknem teljes feldolgo-
zása. Nyomon követi a fogalom történetétJamestől és Bergsontól.
Majd elemzi a szerep szociológiai és személyiség-lélektani vonat-
kozásait, beleértve a szerepkonfliktusok kimenetelét (elszigetelő­
dés, kompromisszum, menekülés) és a szereppel összefüggő vi-
selkedészavarokat. A nagy anyagot felölelő könyv bibliográfiája
és mutatói révén jól kezelhető.
(55) SHERIF, Muzafer - SHERIF, Carolyn W.: Groups in harmony and
tension. An integration of studies on intergroup relations. (Csoportok
harmóniában és feszültségben. Csoportközi kapcsolatok vizsgála-
ti eredményeinek az összefoglalása.) Octagon Books, N. Y., 1966.
316 o. (Első kiadás 1953.)
A könyv tartalmazza a viszonyítási csoportok (reference groups)
fogalmát: olyan egységek, amelyekhez az egyén viszonyítja magát
Ezek a csoportok adják a társas önismeret és a társas tájékozódás
támpontjait. A könyv tartalmaz egy nevezetes csoportkísérletet:
nyári táborban elszigetelt feltételek közt két különálló csoport él; ~'
ezek tagolódását és szerveződését tartós megfigyeléssel regisztrál-
ták, majd a két kialakult csoport kapcsolatba került egymással. A
csoport történéseiben követhető volt a pozitív és a negatív sztere-
otípiák kialakulása.
(56) SIMON Ilona: A Vakok Országos Nevelő- és Tanintézetében levő kis-
lánytársalgó társas szerkezetének elemzése. A Gyógypedagógiai Tanár-
képző Főiskolán készült szakdolgozat, 1959 (kézirat) 44 o.
32 vak vagy gyengén látó 9-15 éves lány csoportjáról készült több
szempontú szociogram elemzése. A vizsgálat kikérdezéses mód-
szerrel történt részben rokonszenvi, részben az együttélésre vonat-
kozó kritériumok alapján (a pozitív és a negatív kritériumok szá- 11
ma egyenlő). A szociogram a tanúságok alapján is elkészült. Az
eredmények szerint a vak gyerekek negatív pregnanciájú, illetve
negatív szereppel rendelkező társaikat inkább nyilvántartják, mint
a pozitívakat. Ennek magyarázata a vakok fokozott dependenciája
és a függőségből fakadó konformista szemlélete. (A dependensek
éretlen közössége.)
(57) SVÉKUS Katalin: Serdülőkorú siketnémák társas kapcsolatainak vizs-
gálata egi;bevetve rajzokkal. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főis­
kolán készült szakdolgozat, 1964 (kézirat) 94 o.
Öt siketnéma osztály szociometriai felmérése (69 tanuló, 13-16
évesek), kizárólag rokonszenvi kritériumok alapján. A szociomet-
riai választások segítségével a szerző hat csoportot állított össze:
337
 népszerűek, elfogadottak, elszigeteltek, vitatottak, megtűrtek, ki-
"""
zártak. A szociometriai pozícióval összefüggő személyiségjegyek
áttételesen a gyermekek rajzaiban is megmutatkoznak.
(58) SZAKÁCS Ferenc: Szociabilitás-mutatókprojektív tesztekben Ma-
gi;ar Pszichológiai Szemle, XXV. évf. 1968. 564-578. o.
Hat budapesti gimnáziumban C-típusú kérdőívvel végzett szocio-
metriai vizsgálatok. A szociogramoncentrális és perifériás helyze-
tűek két csoportjának további vizsgálata személyiségtesztekkel
(Rorschach, Lüscher, PFT). A különbségek alapján kidolgozott
szociabilitási skálán az aszociális és antiszociális tendenciák élesen
elkülönülnek. A cikk tartalmazza a Mérei-Goldschmidt-féle ki-
egészített viselkedési skálát, amely az elmebetegek társas tevé-
kenységi színvonalának a meghatározására készült, és a magá-
nyos semmittevéstől a csoportos rendszeres hasznos munkáig 15
fokozatba (32 változat) sorolja a társas viselkedést.
(59) SZEGEDI Márton: Elmebetegek társas kapcsolatainak kialakulása
a betegfoglalkoztatás során. Pszichológiai Tanulmányok. X. 1967.
559-568. 0.
Elmegyógyíntézeti rehabilitációs osztályon krónikus betegeken
végzett szociometriai vizsgálat. A választási helyzetben a csoport-
tagok fényképét exponálták; így a valóságérték csökkenését a
reális helyzet felidézésével ellensúlyozták. Fontos eredmény: a
laza szerkezetű csoportokban a munkamegosztás viszonylatai
nyújtottak mintát a rokonszenvi kapcsolatok kiépítéséhez. Ez a
munkafeltételek terápiás, szocializáló hatását valószínűsíti.
(60) VASTAGH Zoltán: A közösség munkájának és a gyermekek köl-
csönös kapcsolatainak összefüggése. Pedagógiai Szemle XVII. évf.
1967.7-8.szám.615-632.o.
Két általános iskolai osztály szociometriai értelmezése. A több
szempontú feladatlap értelmezési technikáját az aktivitási fok
pontozó skálájával egészítették ki. Eredményei: a társas mezőnek
a szerepértékben kifejezett differenciálását a közösségi aktivitás is
meghatározza; a szociometriai helyzet és a közösségi munka szín-
vonala között mutatókban kifejezhető kölcsönhatás van.
{61) VASTAGH Zoltán: A tanulóközösségek helyzete és fejlesztése. 1970.
(s. a.) 220.
Négy általános iskolai 8. osztályban végzett több szempontú szo-
ciometriai vizsgálat, a kohéziós és a dimenzionális mutatók elem-
zése, egybevetve a közösségi életre vonatkozó pedagógiai megfi-
gyelésekkel és az úttörőfunkciókkal. A több szempontú szociog-
ram értelmezése konkrét pedagógiai támpontokat nyújt a pedagó-
gusoknak például a negatív torzulások veszélyéről, a nemek túl-
zott elkülönüléséről, a pozitív és a negatív szerepek egyensúlyáról
stb.
338
(62) VÁRHEGYI György: Vizsgálat a gi;ermekek társas-közösségi életének
alakulásáról. Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Akadé-
miai Kiadó, 1963. 281-343. o.
Hat általános iskolai osztály kiterjedt szociometriai vizsgálata. A
vizsgálat kérdései: a környezet hatása a társas-közösségi életre; az
osztályok társas szerkezete; a barátkozások és csoporthasonulá-
sok. A vizsgálat kiemelkedő jelentősége, hogy azonos populáción
alkalmazott környezeti-szociológiai és szociometriai módszere-
ket, interjú technikát és pedagógiai megfigyelést.
(63) VORWERG, Manfred: Sozialpsychologische Stnikturanalysen des Kol-
lektivs. (Közösségek szociálpszichológiai struktúraelemzése.) Ber-
lin, 1966. 172 o.
Egy műszaki szakiskola első osztályában végzett szociometriai
felmérés (egy tanév alatt 4 vizsgálat). A cél a közösség fejlődésének
elemzése a válaszok faktoranalitikus feldolgozásával, főként az
együttes teljesítmény és a pozitív politikai magatartás szempont-
jából. A négykritériumos felmérőlap kérdéseinek ideológiai imp-
likációja is volt. (Ha egy politikai gyűlést kellene előkészítenie,
társai közül kikkel végezné ezt szívesen együtt?) A függelékben
(125-176. o.) Gisela Vorwerg összeállítása az alkalmazott szocio-
metriai technikáról (hálózati szociogram, rétegábrázolás, céltábla-
ábrázolás, szociomátrix stb.); módszertani támpontokat nyújt fő­
ként a mátrixtechnikához.
(64) WALLON, Henri: Le róle de „l'autre" dans la conscience du „mai".
(A „másik" szerepe az „én"-tudatban.) Enfance, 1959. 279-286. o.
(Először megjelent 1946-ban. Magyar fordítása Binét Ágnestől „Az
én és a másik" címmel.)
A tudatlélektan énfogalmának kritikája: az én nem közvetlenu·
tudatosítás, hanem eredetétől kezdve a másikhoz való viszonyu-
lás. Az „én" és a „másik" egyszerre jelenik meg és különül el
egymástól a személyiség fejlődéstörténetében. Ez a Baldwinhoz
viszonyuló gondolat a genetikus szociálpszichológia alaptétele.
(65) WALLON, Henri: Sociologie et éducation. (Szociológia és nevelés.)
Enfance, 1959. 324-333. o. (Először megjelent 1951-ben.)
Az új nevelés főirányainak elemzése. A legtöbb irányzatban a
közösségi szervezet csupán látszat, mögötte individualista illúzi-
ók rejlenek (Montessori, Dewey stb.). Ugyanez vonatkozik a szo-
ciometriai ihletésű próbálkozásokra is. A megoldást Makarenko
módszere mutatja a társadalom egészébe beilleszkedő felelős ne-
velőközösségekkel.
(66) ZAZZO, René: Sociométrie et psychologie. Cahiers Internationaux
de Sociologie 4. évf. VII. kötet, 1949. 43-61. o.
Moreno affektív szociológiájának és spontaneitáselméletének kri-
tikája. A genetikus mikroszociológia alaptételei, Wallon eredmé-
339
 q
nyeiből kiindulva: fejlődését tekintve az ember társas lény; társas
fejlődése a szinkretikus szociabilitásból indul ki, majd a „másik-
hoz" viszonyítva határolja el a helyzetben önmagát. Ebből a mar-
~ista i?ényű s~e~é!etből al~k~to~a ki Zazz~ ~ ~kroszociológiai
Jelensegek rac10nahs elemzeset es Morenotol függetlenül saját
szociometriai nézőpontját.
(67) ZAZZO, R. - PATIN, J. -KOSKAS, R.: Premieres recherches des NÉVMUTATÓ
sociométrie dans une maison d' enfants. (Szociometriai kiinduló
vizsgálatok egy nevelőotthonban.) Enfance, 2. évf. 1949. 2. kötet
453-481. o. Ajkay Klára 325 Elias, Norbert 327
A szociometriai felmérés nehezen nevelhető gyermekek otthoná- Allport, Floyd Henry 15, 47, 48, Evans, K. M. 59, 68, 71, 73-75,
ban készült több szempontú kérdőívvel. A cikk a teljes kérdőívet 326 328
nem közli, de jelzi, hogy egyaránt dolgoztak pozitív és negatív Argyle, Michael 326
rokonszenvi és funkciókérdésekkel (14 kérdés). A cikk ismerteti a Árkosi Sándorné 324 Faragó Klára 256, 328
Fehér István 138, 322, 325
1

mi szerkezeti típusainkat. Kifogásolja azonban módszerünkben

azt, hogy a szociogram elkészítéséhez felhasznált kritériumok Baldwin, James Marc 15, 218, 219,
heterogének : kettő rokonszenvi, a harmadik funkció jellegű. 221,332,339
(68) ZAZZO, René: Les jumeaux, le couple et la personne. (Az ikrek, a pár Bany, M. A. 243, 326
és a személyiség.) PUF, Paris, 1960. II. kötet, 742 o. Bárdos Tamásné 325
Az első kötet az ikerkutatás módszereit tárgyalja. Kiemeli az egy- Bastin, Georges 108, 110, 114, 116,
petéjű ikreknél is fennálló és az élet során fokozódó aszimmetriát. 117, 326
A páros lét sajátos jellegkülönbségeket alakít ki a mikromiliő Bergson,Henri45,337
szintjén. Olyan fejlődési meghatározó ez, amely nem tartozik sem Binét Ágnes 142, 189, 201, 240,
az örökletességhez, sem a makroszociális környezethez. A máso- 324,327
dik kötet az egyénné válás folyamatát vázolja. Kimutatja, hogy Binet, Alfred 123, 219
létezik egy sajátos szociálpszichológiai páreffektus, amely szemé- Biró Anna 185, 201, 203, 325, 327
lyiségformáló: két genetikusan egyenlő lényből két pszichológiai- Buda Béla 329
lag különböző egyént teremt.
Capek, Karel 48
Cooley, Charles Horton 15, 42, 47,
48
Cose, Lewis A. 327
Csehov, Anton Pavlovics 261
Czoczek Erzsébet 325
Darwin, Charles 15
Démokritosz 87
Dériné Fehér Vera 324
Dewey, John 127, 128, 339
Dunning, Eric 327
Durkheim, Émile 218, 221
Durst Győző 327
D. Valkai Zsuzsanna - 1. Valkai
Zsuzsanna
Fejér Gabriella 325 111
Fenyő Andor 324
Fonyó Ilona 99, 100, 102, 104, 328
Förster Vera 181, 187, 324, 325,
327
Freud, Sigmund 33, 47, 124, 159,
184,223,227,334
Gádorné Donáth Blanka 324
Gibb, C. A. 107
Gleiman Anna 241, 242, 324
Goffman, Erving 215, 216, 328
Gondos Anna 256, 328
Grobelnyik Éva 325
Gurvitch, Georges 125
Győry Dezsőné 324
Hajtman Béla 324, 328
Halász Anna 325
Hegedűs András 125, 328, 329
Heller Ágnes 329
Hidas György 329
Hiebsch, Hans 125, 330
Hoffman Tiborné 63, 324, 325
Höhn,E.330
Hunyady György 325, 330
Husquinet, A.111
Illyés Sándor 325

341

James, Williams 337
Jennings, Helen Hall 107-109, 330
Johnson,L.V.243,326
Judovics, Pjotr J. 30
Jung, Carl Gustav 45, 86
Kaffka Margit 273
Kafka, Franz 237
Kántás László 207, 210, 324, 325,
330
Kardos Lajos 46
Katona Éva 324
Kautzky Norbert 322, 325, 331
Kidd, Benjamin 114
Klauber Anna 324
Kolominszkij, Ja. L. 318, 331
Kon, Igor Szemjonovics 331
q
Montessori, Maria 339
Moreno, Jacob Lévy 6, 7, 15, 44-
54, 56--58, 67, 71, 79, 81, 83-87
89-97, 107, 108, 119-121, 1~
132,134-136,152,188,220,221,
249,329,330,334,339
Mucchielli, Roger 46, 47, 121, 334
Murphy, Lois Barclay 203, 334
Münich Iván 186, 322, 325, 335
Nemes Lívia 324, 325
Neszményi Zoltán 325, 335
Neumayer, Elizabeth 99, 335
Newcomb Theodore M. 114
Nietzsche, Friedrich 217
Northway, Mary L. 67, 68, 334,
335
Szabó András 325
Szakács Ferenc 110, 112, 113, 256,
322,324,325,328,338
Szalay Sándor 7
Szegedi Márton 338
Szondi Lipót 91, 123
Szücs Anna 324
Valkai Zsuzsanna 325
Várhegyi György 125, 152, 153,
325,339
Várnagy László 324
Vastagh Zoltán 125, 196, 325, 338
V. Binét Ágnes l. Binét Ágnes
Vorwerg, Gisela 339
Vorwerg, Manfred 125, 330, 339
Wallon, Henri 16, 18, 19, 121, 125,
127,128,134,205,206,332,333,
339
Weinberg, Dagmar 133, 134
Wolkenstein Gertrud 324, 325
Zazzo, René 7, 11, 19-23, 28, 121,
125,126,134,211,340,339
Znanietzki, Florian 125
~ 1

Koskas, R. 340
Kostyál Györgyi 325 Parsons, Talcott 217
Kovács Éva 325 Pataki Ágnes 325 1

Kretschmer, Ernst 86 PatakiFerenc40-42, 125,216,335,

Kulcsár Kálmán 332 336
Patin, J. 340
Lányiné Engelmayer Ágnes 325 Pethő András 47
Lázár György 332 Piaget, Jean 16, 186, 188, 333, 336
Lenk, Hans 332 Pogány Judit 336
Lewin, Kurt 15, 108, 121, 238, 332
Linné, Carl von 91 Radnai Béla 324, 336
Linton, Ralph 220 Rey, André 257
Lurija, Alekszandr Romanovics Reymond-Rivier, Berthe 108, 114,
30 125, 126, 336
Rocheblave-Spenlé, Anne-Marie
Maisonneuve, Jean 54, 97, 98, 108, 218, 221, 337
125,333 Rosenzweig, S. 111
Makarenko, Anton Szemjonovics Rousseau, Jean-Jacques 45
259,339
Mann, Thomas 256 Salin, R. N. 331
Márkus Mária 329 Schick, C. P. 330
Marx, Karl 18, 19, 24, 331 Schuszter Margit 325
Mead, George, Herbert 15, 219, Sherif, Carolyn W. 337
331,332 Sherif, Muzafer 15, 38-40, 48, 121,
Mérei Ferenc 333 337
Mérei Vera 325 Simon Ilona 215, 325, 337
Molnár Imre 333 Svékus Katalin 325, 337
343
342

TÁRGYMUTATÓ
agresszió29-31, 104, 111, 114, 115,
119,124,228,239,242,243,272,
326
aktometria 25, 26, 29, 201, 207,
208, 211, 324, 331
álcsoport 283
általános iskola
- helyzete a felszabadulás után
171-173
- szociometriai vizsgálatok 152,
175,325,327,333,336,338
- felmérőlap 152, 175, 195
- szociogram 176, 177, 183, 343
szerkezeti típus 176, 177, 183,
343
- kötődésiformákmegoszlása 175
- szociometriai motiváció 195
alegális 36-38, 321
ambivalencia 21-23, 33, 102, 104,
135,227,148,273,289,322,328
anarchisztikus légkör 162, 175,
183, 187,237,238
antiszemitizmus 215, 219, 239
attitűd, attitűdskála, attitűdvizs­
gálat?~ 95-, 115-117, 163, 164,
205,221;226,229-330,333,334
autisztikus személy, autizmus 16
autokratikus légkör, tekintélyel-
vű vezetés 217, 238, 253, 257,
319, 328
avantgardizmus 45, 119
azonosítás 31-34, 218, 224
- ellenazonosítás 33
- azonosítási minták 32, 33
azonosulás 33, 218, 226, 228
344
"""'
bírófunkció 13, 145, 181, 239, 255,
259, 287, 289, 316 - lásd még
igazságosság mint kritérium
bűnbak, bűnbakképzés 115, 186,
215,238-243,257,265,268,326
centrális társas helyzet 10, 113-
119, 154, 155, 157, 175, 256, 257,
267 - lásd még központi alakzat
cinizmus 249
cinkosság 197, 200, 212, 287, 288, 290
cirkuláris reakció 218
CM-mutató (centrális-marginá-
lis mutató) 135, 155, 158, 293,
301, 303, 308, 313
csillaghelyzet, csillagalakzatok
64, 66, 154, 158-160, 169, 174,
175, 259, 260, 267, 268, 283-285,
294, 293, 301, 308, 314, csillag-
szóróhatás 252, 281, 283-285
csoportdinamika 28, 29, 62, 87,
121, 133, 134, 152, 154, 163, 212,
219,243,318,309,319
- csoportdinamikai feszültség
16,68, 165,275,285,291
- csoportdinamika önszabályo-
zása 226, 231, 259, 268, 285, 321
- csoportdinamikai egyensúly
186, 233
- csoportdinamikai konstelláció
304
csoporthierarchia 31, 37, 39, 142,
219,246,250,259,262,265,269,
308, 314, 319, 322
csoportkohézió 163, 221, 229, 243
- lásd még kohéziós mutató
csoportlégkör mutatója 154, 180,
182,183,185,186,271,287,303
309, 316, 320
csoportnorma 28, 37, 38, 48, 53,
54, 117, 258, - lásd még norma-
rendszer
csoport-pszichoterápia 46, 47, 232
329,334
csoportszokások, csoporthagyo-
mányok 28, 29, 31, 34-37
csoporttöbblet, csoporthatás 11, 12,
27, 30 - lásd még együttes élmény
csoportzsargon 28
decentrálás 219
demokratikus légkör 238
demokratikus tapasztalat 133, 235
deviáns értékek 43
differenciálódási mutató 258, 259,
268
diszkrimináció 239, 243, 244, 265,
274,290,322,328
döntés, csoportdöntés, közösségi
döntés 16, 223, 228, 229, 269,
258, 309, 316
egocentrikus szavazatok 150, 151
egocentrizmusl6,110
egyéni és társas 9-11, 24, 25, 94-
97, 169, 175 321, 322, 331
egyközpontú széles peremű szer-
kezet 171, 179, 267, 313
egyoldalú választás 61-63
együttesség
- együttes beilleszkedés 24, 25,
31,32
- együttes élmény 23, 24, 27-30,
33, 125,163,303,319
- együttműködés (kooperáció)
33,34,101, 164,257,339
eloszlási mutató 161, 251-253,
301, 310, 316
elvárások
- csoportelvárás 11, 33, 34, 38, 39,
42,226,250
- elvárás és szerep 262
„én" és a „másik" 16-19, 321331,
339
énélmény, éntudat 18, 19
érték
- értékképzés, értékorientáció,
értékrend 9, 10, 13, 14, 38, 39,
53,54,127,146,312,316,323
- kettős értékképzés 289-291
- értékhígító csoport 261, 263
extrovertált-introvertált (mint
társas orientáció) 94
fejlődéslélektan 16, 17
feladati beállítódás 258, 302,
309
feszültségoldás 11, 12, 14, 15
frusztráció 62, 124, 129, 215, 224,
238-249
- frusztrációs próba (PFT-teszt)
111, 112, 338
- frusztrációs tolerancia
funkció
- funkciókritérium 136, 140, 142,
145, 149,180,259,330,338
- funkciók eloszlása 258
- funkciószerep 258, 268 309
- funkcióválasztás 199, 200, 287,
303, 316, 322
genetikus szociálpszichológia
16-19,179,218,339
gimnáziumi osztályok szocio-
gramja 157, 158, 197-200, 266-
275 324
gyakorisági táblázat elkészítése
149, 150
gyermekcsoportok, gyermekkö-
zösségek vizsgálata 48, 291,
318,331-333,339
345

gyógypedagógiai csoportok szo-
ciometriai vizsgálata 325, 340
- értelmi fogyatékos (debilis)
gyermekek szociogramja 327,
335
- siketnéma gyermekek szociog-
ramja 125, 160, 337
- világtalan gyermekcsoport
szociogramja 216, 337
halmazszerkezet 166, 170, 171,
173, 174
hálózat (szociometria) 313, 314,
319
hierarchikus tagolódás - lásd cso-
porthierarchia
hírközlés, hírcsere, hírek terjedé-
se (pletyka) 78, 81-85, 155, 156,
159, 161, 175, 187, 260, 263, 284,
286, 292, 293, 289, 308 - lásd
még kommunkációs csatorna
Hudson-vizsgálat 48, 49, 57, 79-85
humor mint kritérium 145, 313
igazságosság mint kritérium 140,
144, 145 - lásd még bírófunkció
ikerpárok, ikerkutatás 19-22, 340
individualista értékorientáció
127
instrukció 54-56, 147
intellektuális beállítottság mint
érték 273, 274
íntellektuális motiváció 127, 286,
290
intellektuális szívonal mint krité-
rium 14, 146, 192
intelligencia 96, 122, 123
interaktív kapcsolatok 101
interiorizálás 224
intézményesedés 31, 33-38, 62
intézményi hálózat 34-43
intim kapcsolatok, kötődések, in-
timitás hiánya 29, 30, 63, 161,
163,293,294,302,304
346
s:q
intrika 294
introvertált lásd extrovertált-int-
rovertált
irodai vizsgálat 147, 291, 292
iskolai vizsgálat 51, 56, 58, 59, 132,
140, 152 - lásd még általános
iskolai, gimnáziumi, középiskolai,
technikumi vizsgálatok
iskolaválasztás 13, 14, 128
játékszabályok 24, 25
jelentőség (pregnancia) 68, 69,
211,212,223-259,262,269,302,
311
- jelentőség és szerep 200, 226,
259,
- jelentőségindex 154, 213, 263
312, 314, 335 269 308
- jelentőségi rangsor, pregnan-
ciaövezet 212, 278-291, 283,
285, 302, 359
kettős pregnencia 29, 247
kiscsoport meghatározása, kuta-
tása 11, 28, 34, 45
kitaszítottság 115, 116
kizárási mutató 214, 265, 268, 271
klikk, klikk-képződés, klikkhatás
304-312,313,314,316
klinikai szociálpszichológia
- patológiás színezet a szociog-
ramon 61
- szerepkialakulás pszichiátriai
osztályon 338
- viselkedési skála alkalmazása
pszichiátriai osztályon 338
koedukáció 156, 159, 175
kohéziós mutató 87, 153, 154, 164,
320, 331 - lásd még csoportkohé-
zió
kollégiumi vizsgálatok 324
kommunikációs csatorna 84, 85,
156, 175, 282, 284, 308, 312 -
lásd még hírközlés
laza szerkezet 169-171, 173, 174,
kompenzációs mechanizmus 92
263,308,309,312,321,338
kompromisszum 29, 30, 212, 226,
libidó 112, 113, 123, 124
229,286
Lüscher-teszt 112, 113
konfliktus 19, 126, 127, 186, 321,
322,332
magányosok a szociogramon 60,
konfliktus a szociogramon 81, 284
61, 154, 156, 161, 162, 174, 175,
322,327
272, 284-295, 298, 301, 308, 312,
- konfliktustoleracia 323
313,314
konformizmus, konformista
szemlélet, konformista moti- makroszociológiai összefüggések
vációk 9, 40, 154, 184, 185, 196, 34-36,40,42,127,273,327,340
manipuláció 127, 225, 226, 244
241,269,320,322
- paradox konformizmus 303 marxista értelmezés 18, 40, 42,
329-332,335,339,340
konszubsztancialitás (egyéni és
társas egyneműsége) 11, 211 megbélyegzés 215, 216
megbízhatóság mint érték és mo-
kontaktometria 328, 335 12, 99-
tívum 287, 288, 290
106, 328
megelégedett légkörű csoport
kontaktopátia 105
318-320
kooperáció - lásd együttesség
mellékút 90, 163, 175, 290, 319,
kölcsönösségi index 163, 164, 170,
320,333
302,320
mikromiliő 11-15, 20, 28, 31-33
kölcsönösségi táblázat 60, 70, 71,
340
73, 148,149,276-278
középiskolai vizsgálatok 140, mikroszociológia meghatározá-
sa, jelenségköre 10-12, 20-34,
145, 168,170,324,325,336
121, 125, 127, 237 340
közöny - lásd társas közöny
minták (viselkedési minták) 273
központ, középpont a szociogra-
- mikrokörnyezetimintákl6, 17,
mon 278-291
- központi alakzat 156-158 - 43
- mintakövetés 31-33, 42
lásd még centrális társas helyzet
- személyi minták 13, 25
közvélemény alakulása (csator-
- társadalmi minták 43
nái) 10,61, 62, 159, 160, 175, 186
motiváció (választási motívu-
- lásd még kommunikációs csa-
mok) 90, 124, 127, 190-193, 240,
torna
186, 187,240,286,287,336
kritérium, kritériumrendszer 53,
munkahelyi szociogram 280, 291,
57,58,142,145,152
292,336
munkaszociológus 290
labdarugó- (futball-) csapatok
mutatórendszer 153-155
vizsgálata 35, 139, 144, 178,
művelődési monopólium 172
179, 186, 294-317, 322, 327,
335
narcisztikus kritérium 271, 272
láncalakzat, lánchelyzet 64-66,
154, 160,162,169,174,267,283, negatív kritériumok 58, 59, 152
negatív pregnancia 337
284,288,293,301,308
347
 nemek különbsége a szociogra-
mon 21, 22
népszerűség mint kritérium 107,
108, 140-145,335
nonkonformizmus 10, 40, 272,
273
normarendszer 116, 117, 230, 273,
303,304,333
óvoda, óvodai vizsgálat, óvodai
szociogram 29, 181, 183, 185,
201-212,324,327,330,331,336
önismeret 12, 249, 323,
önkormányzati rendszer 127
önszabályozás - lásd csoport ön-
szabályozása
pályaválasztás 5, 13, 14
pár, párszerkezet (diád) 18,23, 28,
30, 60
- párdinamika 21, 22
- páreffektus 21-24, 31, 34, 340
- páros elszigetelődés 22-31
- páros helyzet a szociogramon
284,293,301,303,304,308,314,
340
- párosság és egyénné válás 206,
284,340
paradox értelmezési reakció 113
párhuzamos szerepek 203-238
pedagógiai hatékonyság 118, 127,
269,317,328
pedagógiai támpont a szociogra-
mon 316, 317, 323, 328, 331, 339
peremhelyzet 60, 61, 110, 113-
119, 156, 157, 175, 293, 298, 301,
312
PFT-próba - lásd fusztrációs próba
pletyka - lásd hírterjesztés
posztuláris - lásd testhelyzeti tám-
pontok
pregnancia - lásd jelenttfség
pregnancia-effektus 111, 112, 243
348
projektív tesztek 111, 112
pszichoanalízis, mélylélektan 32
46, 47, 110, 120-124, 127, 129
334
pszichodiagnosztika 91, 92, 110
pszichodráma 46, 49, 87, 120, 220,
334
pszichometria 87
„rakétamódszer", „rakétamegfi-
gyelés" 324
reaktív indulatok 124
réteges bontás technikája - lásd
szoiogram
rivalizálás 12,50, 52, 140, 142, 143,
145,146,149,152,156,262,267,
269, 301, 302, 312
rokonszevi kritérium, rokonszen-
vi választás 11, 50, 52, 59, 127,
136,137,140,143,145,146,149,
152,180-187,286,287,316,334,
335
rokonszenvi szinkretizmus 207-
212
Rorschach-teszt 110, 120, 112
Rosenzweig-teszt - lásd frusztrá-
ciós próba
Rögtönzések Színháza 46, 47, 49,
120,220
serdülőkor22,59,79,80
spontaneitáselv, spontenaitás
mint érték 47-49, 57, 128-130,
184,224,339
sportszociológiai vizsgálat 332
státus 220
sűrűségi mutató 164, 169, 170,
175,251,283,302,313,321
szabadosság - lásd anarchisztikus
légkör
szabálytalanok 215
szakmai érték mint motívum 146,
287, 290, 312
széli helyzet mutatója 154, 214,
265, 268, 271
személyiségkép, személyiségvo-
nások 15-19, 42, 106, 107
szenzitivitás 119
szerep
- szerepfogalom meghatározása
217,218,221,228-232
- szerep mint funkció 221, 248
- szerep mint cselekvési minta
219
- szerep mint csoportelvárások
megvalósítása 48, 221, 236, 247
szerep és csoportkohézió 243-
248
- szerep mint feszültségelveze-
tés 239, 250
- szerep mint a csoport önszabá-
lyozása 226
- szerep mint kompromisszum
221, 236
- szerep és státus 221
szerepvállalás 48
szerepdistancia 223, 224
szerep és döntés 229
- szerep és empátia 221
- szerepindex 254, 253, 255, 262-
264, 268, 283, 287
- szűkített szerepindex 264
- globális szerepindex 264, 267,
269
- szerepküszöb 251, 252, 255,
256,273
- szerepszerű tagolódás 21-23,
154,231,259,269,270
- szerepnélküliség pánikállapo-
ta 233, 236, 237, 255
- szerep és manipuláció - lásd
jelenttfség és szerep
- szociometriai szerep 221
szerepjáték 49, 87
szerkezeti mutató 154, 155
szerkezeti típusok 154, 166-187
szervezési támpontok 17, 5, 6
szexuális áramlás a szociogra-
mon 81-111
szinkretikus 16, 189, 191
szinkretikus szociabilitás 16
szociobilitás 16, 110, 113, 221
szociális penetrancia - lásd társas
hatékonyság
szocializálódás 16, 42
szociogram 156, 157, 166-187,
275-317
- felrajzolása 59-63
- céltábla-szociogram 67-69
- hálózati szociogram 67-69
konvencionális ábrázolása 64,
65
- önkényes ábrázolása 64-66
- konstellációs szociogram 97,
98
- réteges bontása 207-212
szociológia 19, 20
- szociológia és mikroszocioló-
gia 11, 12
szociomátrix 70-78
szociometriai egyensúly 318-323,
szociometriai exploráció 188, 189,
217-253,324,334
szociometriai (több szempontú)
felmérőlap (szavazólap) 136-
147, 152
- A-típusú felmérőlap 138-140,
152,264,274,305,324
B-típusú felmérőlap 142-153,
264, 324, 333
C-típusú felmérőlap 140-142,
264,271,324,335,338
D-típusú felmérőlap 144-146,
264,279,313,324,331
Weinberg-féle felmérőlap 133-
135
szocimetriai megerősítés 57-58
szociometriai osztályozás 86, 87,
121
szociometriai pozíció 44, 86, 87,
91-119,257,284,302,330
349
szociometriai szerep 217-237, 252
- meghatározása eloszlási muta-
tóval 251-253
szociometriai tudatosság 55
szolidaritás 12, 30
- szolidaritási kritérium 143, 144
- szolidaritás mint érték 191
- szolidaritási motívumok 286
Szondi-teszt 91, 111, 123
sztárhelyzet, sztárképződés 64,
160, 162,257,259,283,287,288
tagolódási dimenziók mutatói
154,253,254,267,269,309,314
tagolódási sor 213
tanúság-szociogram 208, 209
társas atom 85--97
társas érzékenység 17, 18
társas hatékonyság (penetrancia)
25-29,110,282
társas közöny 261-263
társasközösség-helyzet 152, 153
társas másodjelentés 17, 18
társas percepció 165, 216
társas pozíció - lásd szociometriai
pozíció
TAT-teszt 112
technikumi osztály szociogramja
325
tekintélyelvű pedagógia 127
tekintélyelvű vezetés-lásd autok-
ratikus légkör
„tele" (az érzelmi áramlás egysé-
ge) 121-124, 188, 330
teljesítmény, együttes teljesít-
mény 117, 118
- teljesítményvezérlésű, feladat-
vezérlésű közösség 302, 309,
318, 319
testhelyzeti támpontok 17
teszt 50, 91, 110, 111
titkosság 59
többközpontú szerkezet 169, 171,
173, 174, 177, 263
tömbszerkezet 162, 169, 171, 173,
174,177,298
tömegkommunikáció 12, 13, 43,
84,263,266 TARTALOM
új nevelési szempontok kritikája
ELŐSZÓ .. 5
339
utalás 28, 34
1. A MIKROSZOC:IOLÓGIA JELENSÉGVILÁGA 9
utánzás 17, 26, 326, 331 16
Az én és a másik - A genetikus szociálpszichológia felfogása
úttörőőrs, úttörőfunkciók 138,
Társas hatások vizsgálata 19
338 19
A páreffektus
23
Az együttes élmény . .
üzemivizsgálatok51,56, 138,291, 28
A pár és a csöpott .--:--.
292 325, 329, 333 Az azonosítás . . . . 31
Az intézményes alakzatok spontán tagolódása: a kiscsoport 34
választási koincidenciák 154,
188-212,190,286,303,309,320 II. MORENO SZOC:IOMETRIÁJA -A SPONTÁN
választási motiváció 127, 128, 182, ROKONSZENVI VÁLASZTÁS 44
188, 189, 285, 303, 304, 336 Moreno életrajza 44
választási repertoármutató 250- A szociometriai felmérés . . . . 49
275, 287, 302-304, 309, 311 Valós helyzet, reális közösség . . . . . 51
véleményvezérlés 13, 284 Érzelmi viszonyulás, szubjektív választás 52
- véleményformálás, közvéle- Csoportvonatkozású konkrét kritériumok 53
Instrukció, kötött számú választás . 55
mény 284, 293
A szociometriai megerősítés 57
vetélkedés, versengés - lásd riva-
Negatív kritériumok 58
lizálás
A szociogram felrajzolása . . 59
vezető, vezetési készség 24-28,
Szociogram vagy szociomátrix . . . . 70
30, 108-110
A szociomátrix előnyei és hátrányai 72
- vezetéspszichológia 138 78
Nagy kiterjedésű hálózatok szociogramja
- vezetőkiválasztódás 227-229 85
A „társas atom"
viszonyítási csoportok 337 A konstellációs szociogram 97
Kontaktometria . . . . 99
zárt alakzat (háromszög, négy- A szociometriai pozíció . . . . . . . . . . . . . .106
szög stb.) a szociogramon 51- Moreno szemléletének és módszerének bírálata .119
63, 66, 154, 157-162, 166, 174, Moreno elméletének alapfogalma: a „tele" .121
175,179,261,266,282-284,289, A társadalmi valóság és a szociometria .125
293,294,298,301,308,312,313, A spontaneitás elvének bírálata .128
314
III. A TÖBB SZEMPONTÚ SZOCIOGRAM .132
A Weinberg-féle kérdőív . .133
A szociometriai felmérőlap . . . . . . . . . .136
351
1
 ----
A választási kritériumok . . . 136
A-típusú kérdőívek . . 138
C-típusú kérdőívek . . 140
B-típusú kérdőívek .. 142
D-típusú kérdőívek . . . . . . . . . . 144
Instrukció . . . . . . . .147
Kölcsönösségi táblázat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
Gyakorisági táblázat . . . . . . 149
A társas-közösségi helyzet . . . 152
Mutatók. Értelmezés . . . . . . . . 153
Szerkezeti mutatók . . . . . . . . . . . 155
A CM- (centrális-marginális) mutató . . . . . 155
A társas helyzetek arányítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
Kohéziós mutatók . . . . . . . . . . . . . . . . .163
Szerkezeti típusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166
Példák a szerkezeti típus értelmezéséhez ... 174
A csoportlégkör mutatója . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180
A csoportlégkör négy típusa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182
Választási koincidenciák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
Értelmezési támpontok a motivációk meghatározásához . . . . . 192
Példák a választási koincidenciák értelmezéséhez . 195
Jelentőség és szerep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200
A társas jelentőség mint szociometriai kategória . . . . . . 212
A szociometriai szerep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217
A bűnbak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238
A társas elvárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243
A tagolódási dimenziók értelmezése . . . 253
Választási repertoár . . . . . . . . . . . . . . . . 259

IV. SZOCIOGRAMOK ÉRTELMEZÉSE . . . . . . . . . . . . . . . 275

Sztárvezérlésű csoport . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275
Egészséges közösség, lappangó feszültségekkel . . . 291
A „zsoldos" konstelláció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295
Klikkhatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ _304
Alacsony színvonalú, felbomló együttes . . . . 313

V. A SZOCIOMETRIAI EGYENSÚLY ... . .318

FELHASZNÁLTÉSELEMZETTVIZSGÁLATOK . . . . _ . __ .324

IRODALOM .. . . . . 326

NÉVMUTATÓ . . . 341

TÁRGYMUTATÓ . . . . . . . . . . 344