V–22 Osprey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A V–22 Osprey (a. m. halászsas) billenőrotoros katonai
konvertiplán, amely egyszerre rendelkezik VTOL (függőleges fel- V–22 Osprey
és leszállás) és STOL (rövid nekifutású fel- és leszállás)
képességekkel. A gépet olyan feladatokra tervezték, amelyekben
egyszerre van szükség egy hagyományos helikopter
bevethetőségére és egy nagy hatótávolságú és sebességű
turbólégcsavaros repülőgépre. A V–22-t a Boeing Rotorcraft
Systems együttműködésével a Bell Helicopter fejlesztette ki és
gyártja. A gép első felhasználói az Amerikai Tengerészgyalogság
és a Légierő.

Tartalomjegyzék Tengerészgyalogosok ugranak ki egy Osprey-ből

Fejlesztése
Korai évek Funkció V/STOL csapatszállító
Berepülése, szerkezeti változtatásai konvertiplán
Tervezése Gyártó Bell Helicopter és
Fegyverrendszer Boeing
Típusváltozatok
Ár 68 millió dollár
Megrendelő és üzemeltető országok
(2008) [1]
Amerikai Egyesült Államok
Az Amerikai Egyesült Államok Fő üzemeltetők Az Amerikai
Tengerészgyalogsága
Egyesült Államok
Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje
Tengerészgyalogsága ,
Az Amerikai Egyesült Államok
Haditengerészete Az Amerikai
Potenciális üzemeltetők Egyesült Államok
Brit Királyi Haditengerészet Légiereje
Izraeli Légierő
Norvég Királyi Légierő
Japán Légi Véderő Kapacitás 24 ülő katona, 32 álló
katona vagy 7500 kg
Harci alkalmazása
teher
Balesetek, veszteségek
Lábjegyzetek Személyzet 2 pilóta
Külső hivatkozások Első felszállás 1989. március 19.
Szolgálatba állítás 2005. december 8.

Fejlesztése Méretek

Hossz 17,5 m
Fesztáv 14 m
Korai évek
Magasság függőleges vezérsíkok
A „Saskarom” hadművelet 1980-as kudarcát követően az amerikai tetejéig 5,5 m
haderők számára bebizonyosodott,[3] hogy szükség van egy
függőleges helyzetbe
„újfajta repülőgépre, amely nemcsak függőlegesen tud le- és
állított hajtóművekkel
felszállni, de gyorsan képes katonákat is szállítani”.[4] Az
6,73 m
Amerikai Hadügyminisztérium 1981-ben beindította az
Összfegyvernemi függőleges fel- és leszállású repülőgép kísérleti Szárnyfelület 28 m²
programot (JVX, Joint Service Vertical Take-off/Landing Rotorátmérő 11,6 m
Experimental), amelyet először a Hadsereg, majd később a
Tömegadatok
Haditengerészet és a Tengerészgyalogság irányított.[5][6] A JVX
egyesítette a Tengerészgyalogság, a Légierő, a Hadsereg és a Szerkezeti tömeg 15 030 kg
Haditengerészet igényeit.[7][8] A gép előzetes tervezésére 1982 Max. felszállótömeg 27 400 kg
decemberében írtak ki egy tendert, amelyre az Aérospatiale, a Bell
Hajtómű
Helicopter, a Boeing Vertol, a Grumman, a Lockheed és a
Westland jelentkezett. A Hadügyminisztérium a pályázókat arra Hajtómű 2 db Rolls-Royce
kérte, hogy közös konzorciumokat hozzanak létre, a Bell így került Allison T406
egy csapatba a Boeing-gal. A Bell–Boeing csoport 1983. február gázturbina
17-én beadott pályázatában a Bell XV–15 nagyobb,
Teljesítmény 2×4586 kW
továbbfejlesztett változatát ajánlotta. A tenderre ez az egyetlenegy
pályázat érkezett.[9] Repülési jellemzők

Max. sebesség 565 km/h

A JVX nyertese 1985 januárjában megkapta a „V–22 Osprey”
típusjelölést. A tengerészgyalogsági változat az MV–22, a Légierő Utazósebesség 446 km/h
változata a CV–22 jelölést kapta – az eltérés oka, hogy a CV-előjel Átesési sebesség 185 km/h (repülő
a haditengerészeti repülőgép-hordozónak van fenntartva.[10] A V– módban, vízszintes
22 billenőrotoros repülőgép nagybani fejlesztése 1986-ban állású
kezdődött el,[1] az első példány 1988 májusában gördült ki az
hajtóművekkel) [2]
összeszerelő-üzemből. Ebben az éven lépett ki a Hadsereg a
Hatótávolság 1627 km
programból, hogy költségvetését hamarabb megtérülő repülési
programokra fordítsa.[11] Legnagyobb repülési 7925 m
magasság
Emelkedőképesség 11,8 m/s

A Wikimédia Commons tartalmaz V–22

Osprey témájú médiaállományokat.

A V–22 részegységei közül a Bell Helicopter gyártja a szárnyfeleket, a

hajtóműgondolákat, a rotorokat, az erőátviteli rendszert, a gép farkát valamint
a rakodórámpát és integrálja a Rolls-Royce hajtóműveket. A Boeing gyártja a
géptörzset, a pilótafülkét, az avionikai rendszereket és az irányítórendszert. A
gép alkatrészeit Philadelphiában valamint a texasi Grand Prairie-ben és Forth
Worth-ben gyártják – a végső összeszerelés aBell amarillói üzemében történik,
szintén Texasban.[12][13]

Berepülése, szerkezeti változtatásai

A hat V–22 prototípus közül az első 1989. március 19-én szállt fel helikopter
A V–22 egyik korai illusztrácója üzemmódban, szeptember 14-én pedig repülőgépként. A harmadik és a
negyedik prototípus 1990. decemberében a USS Wasp fedélzetén sikeresen
elvégezte az első haditengerészeti próbákat. A negyedik és az ötödik prototípus
1991. június 11-én, illetve 1992. július 20-án lezuhant és megsemmisült. Utóbbi eset után – melyben 7 fő meghalt – a vizsgáló
bizottság a repüléseket 11 hónapra leállíttatta. 1992. október–1993. április között a Bell és a Boeing áttervezte az Ospreyt:
csökkentették az üres tömeget, egyszerűsítették a gyártási folyamatokat és lejjebb szorították a gyártási költségeket. Az így
áttervezett változat lett aB modell.[14] A berepülési program 1993 augusztusában folytatódott az átépítettB modellekkel.[1]

1997. február 5-én a megmaradt és átépített 4 db nullsorozat példányból az első megkezdte a berepülési programot a Haditengerészet
Patuxent River-i berepülőbázisán (Naval Air Warfare Test Center).[15] Az első négy, alacsony intenzitással gyártott sorozatpéldányt
1997. április 2-án rendelték meg és 1999. május 27-én szállították le. A tizedik Osprey – azaz az 1997-ben megrendelt 4. sorozatban
gyártott gép – a USS Saipan fedélzetén 1999 januárjában végezte el a típus második tengerészeti tesztsorozatát (Sea Trial).[1]
Áprilisban pedig teheremelési és szállítási próbát hajtott végre, külső függesztményül egy 3175 kg tömegű, 155 mm-es M777
vontatott tarack szolgált.[16] 2000-ben a Boeing bejelentette, hogy a gép orrába egy 12,7 mm-es GAU–19 Gatling-géppuskát
szerel,[17] ám ezt az ötletet később elvetették.

2000-ben ismét lezuhant két Osprey, április 8-án és december 11-én. A balesetekben 23 fő (köztük 19 tengerészgyalogos) vesztette
életét. A V–22 gyártását leállították, amíg a baleset okait felderítették és egyes alkatrészeket újraterveztek.[18] A gépvesztések
legfőbb oka a szokatlan vezérlési mód, illetve az ún. örvényorsó-hatás nem megfelelő lereagálása a pilóták részéről. A jelenség
földközelben a felszállás közbeni és leszállás előtti kilebegtetés repülési tartományaiban jelentkezik, amikor a két hajtóművet
elfordítják. Ezeket szimulátoros gyakorlatokkal és a kormánylapvezérlő szoftverek módosításával küszöbölték ki. Sok kritika érte a
programot, főként költségtúllépései miatt, ami a rendhagyó kialakításnak tudható be.

A V–22 végül 2005 júniusában jutott a berepülési sorozat végére.[19] A

csapatpróbák során a gép jól vizsgázott: sikeresen teljesített nagy távolságú
bevetéseket, repült nagy magasságon és a sivatagban, valamint üzemelt
hajófedélzetről is. A korábbi balesetek okait a V–22 programiroda állítása
szerint mind elhárították.

2005. szeptember 28-án a Pentagon hivatalosan is jóváhagyta a V–22

sorozatgyártását és december 8-án hadrendbe állították a típust. Az évi 11 gép
összeszerelését a tervek szerint 2012-re évi 24 és 48 gép közötti nagyságrendre
növelnék. A Pentagon összesen 458 gépet szándékozik vásárolni: 360-at a
CV–22 repülés közben
Tengerészgyalogság, 48-at a Haditengerészet és 50-et a Légierő számára, a
fejlesztési költségekkel együtt 110 millió dolláros darabáron.[1] 2007-ben a V–
22 árát 70 millió dollárban állapították meg, de a haditengerészet a 2008-ban beindult ötéves szerződés eredményeként azt remélte,
[20]
hogy a darabárat 10 millió dollárral lehet csökkenteni.

A külföldi érdeklődők közül elsőkéntIzrael jelezte, hogy vásárolnaV–22 Osprey-t, de a rendelést még nem erősítették meg.[21][22]

Tervezése
Az Osprey a világ első sorozatban gyártott billenőrotoros katonai repülőgépe. Aszárnyvégeken egy-egy hajtóműgondolában található
a háromlapátos propeller-rotort („proptort”) meghajtó gázturbinás sugárhajtómű és a reduktor. Fel- és leszálláshoz a gép
helikopterként viselkedik a gondolák függőleges állapotban, a proptorok vízszintesen állnak. Repülés közben a gondolák 12
másodperc alatt 90 fokkal elfordíthatóak és a V–22-ből egy helikopternél sokkal gazdaságosabb üzemanyagfelhasználású
turbólégcsavaros repülőgép válik. Rövid nekifutású fel- és leszálláshoz (STOL) a gondolákat legfeljebb 45 fokig forgatják el.
Helytakarékos tároláshoz a V–22 szárnya a géptörzs hossztengelyébe fordítható és a proptorokat is 90 másodperc alatt egymás mellé
lehet hajtani.[23]

Az óriási rotorok miatt az Osprey nem képes vízszintesen, repülőgépként felszállni vagy leszállni.

A V–22 pilótafülkéje korszerű „glass cockpit” rendszerű, négy multifunkcionális kijelzővel és egy nagyobb méretű központi
kijelzővel. Ezeken a pilóták sokféle információt jelentethetnek meg: digitális térképeket, az infravörös kamera képét, repülési
műszereket, navigációs adatokat (TACAN, VOR, ILS, GPS, INS), valamint rendszeradatokat. A fejlesztéseknek köszönhetően a
fedélzeti Cockpit Management System (CMS) robotpilótája képes emberi
beavatkozás nélkül repülőgép-üzemmódból 20 méteres függésig vezetni a
gépet.[24]

A V–22 háromszorosan redundáns fly-by-wire rendszerű repülésvezérlő

rendszerrel rendelkezik. A gondolák függőleges állásánál a repülésvezérlő
számítógép az Osprey-t helikopterként irányítja, a rotorok ciklikus
vezérlésével. Vízszintes gondolaállásnál, repülőgép-üzemmódban a kombinált
csűrők és fékszárnyak, a függőleges vezérsík és a magassági kormány
vezérlésével irányítható a gép, akárcsak egy hagyományos merevszárnyú
repülőgép. A két üzemmód közötti átmenet a gondolák teljes 96 fokos Szállításhoz, vagy tároláshoz aV–22
mozgásánál jelentkezik - minél kisebb vízszintes szöget zárnak be a gondolák, szárnyai és rotorjai behajthatók. Ez
annál nagyobb hatásuk van a repülőgép kormányfelületeinek. okozza a legnagyobb gyártási és
üzemeltetési problémákat

Fegyverrendszer
Az Osprey támadófegyverrel egyelőre nem rendelkezik. Mindössze 1 db
7,62 mm-es védőgéppuskával szereték fel, amely csak a rámpa leeresztett
helyzetében használható. A fejlesztés korábbi szakaszában elvetett, orrba
beépített 12,7 mm-es GAU–19-t a közeljövőben tervezik beszerelni. A BAE
Systems fejleszt egy távvezérlésű fegyverrendszert a típushoz, ennek üzembe
állítása azonban szintén később várható.

Típusváltozatok
Egy MV–22B billenőrotorja közelről
V–22A
Sorozatgyártás előtti, berepülésekhez és
fejlesztéshez használt modell. Az 1993-as
újratervezés után nem hivatalosan kapták meg az A
változat jelölést.[25]

HV–22
A megtervezett, de még anyagi keretet nem kapott
haditengerészeti modell harci kutató-mentő (CSAR,
Combat Search And Rescue) feladatokat fog ellátni,
különleges műveleti egységeket (pl. SEAL) fog
szállítani és segít a flotta logisztikai feladatainak Glass cockpit: A V-22 pilótafülkéjében
ellátásában.[26] négy multifunkcionális kijelző és egy
nagyobb központi kijelző segíti a pilóták
SV–22 munkáját
A Haditengerészet tengeralattjáró-vadász változata.
Az 1980-as évek végén készült tanulmány az S–3B
és SH–2 repülőgépek leváltását tűzte ki célul.[27]

MV–22B
A Tengerészgyalogság csapatszállító változata. Az eredeti elképzelés szerint 552 darabot
rendeltek volna, ez mára 360 darabra csökkent. A V–22 Osprey fejlesztését a
Tengerészgyalogság támogatja leginkább. Az MV–22B csapat- és teherszállító feladatokat
lát el, és képes hajókról, valamint gyorsan kiépített szükségrepülőterekről is bevetésre
indulni. A CH–46 Sea Knight-okat és a CH–53 Sea Stallionokat fogja leváltani.[28]

CV–22B
A Légierő változata a Különleges Műveletek Parancsnokság (USSOCOM, US Special
Operations Command) számára. A nagy távolságú bevetések végrehajtásához több
[29]
 üzemanyagtartállyal és egy terepkövető radarral is felszerelték.[29]

Megrendelő és üzemeltető országok

Amerikai Egyesült Államok

Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága

A Tengerészgyalogság VMMT–204kiképző százada 2000 márciusa óta oktatja
az Osprey-pilótákat. Elsőként 2005. június 5-én a HMM–263 század kezdte
meg az MV–22-k átvételét. December 8-án James F. Amos altábornagy[30] – a
2. Tengerészgyalogsági Expedíciós Erő (II MEF, II Marine Expeditionary
Force) parancsnoka – átvette az első MV–22 flottát és az alakulatot
hivatalosan is átnevezte VMM–263-ra. Őket 2006. augusztus 31-én követte a
MV–22 a haditengerészet pensacolai
HMM–162, amely az átvételt követően VMM–162-re alakult. 2007. március bázisán
23-án a VMM–266 lett a harmadik Osprey-század.[28] 360 db-ot rendelt a
Pentagon.

VMM–162: egyik gépük fedélzetén érkezett aziraki Anbar

tartományba 2008. július 22-énBarack Obama szenátor, a későbbi
amerikai elnök.
VMM–261
VMM–263: az első átfegyverzett alakulat.
VMM–266
VMMT–204 – kiképző század
VMX–22 – kiképző század(Marine Tiltrotor Operational Test and
Evaluation Squadron) A 8. Különleges Műveleti Század (8th
Special Operations Squadron)egyik CV–
22-ese Florida partjai felett
Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje
Az alakulatok CV–22B-ket üzemeltetnek. 50 darabot rendelt a Pentagon.

8. Különleges Műveleti Század (8th Special Operations Squadron, 8 SOS)

, Hurlburt Field, Florida
71. Különleges Műveleti Század (71st Special Operations Squadron, 71 SOS), Kirtland Air Force Base, Új-Mexikó
20. Különleges Műveleti Század (20th Special Operations Squadron, 20 SOS), Cannon Air Force Base, Új-Mexikó

Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete

A HV–22B-re egyelőre nem érkezett megrendelés, a gép haditengerészeti szerepét még nem sikerült tisztán megfogalmazni. Egy
2009 szeptemberében kiadott ajánlás szerint az Osprey a C–2 Greyhound flottalogisztikai feladatait látná el. A V–22 előnye abban
rejlik, hogy nem csak repülőgép-hordozókon képes leszállni, így a helikopterek hatótávolságán kívül eső hadihajókra is képes lenne
ellátmányt és személyzetet szállítani.[31]

Potenciális üzemeltetők

Brit Királyi Haditengerészet

[32]
1999-ben a Brit Királyi Haditengerészetegy közös brit-amerikai projekt keretén belül megvizsgálta a V–22 hasznosíthatóságát.

Izraeli Légierő

Izrael számos esetben jelezte MV–22 gépek beszerzési igényét, de megrendelését még nem hagyták jóvá illetve adták [21][22]
le.
 Norvég Királyi Légierő

A Westland Sea Kingek 2015-ös kivonását követő kutatási és mentési feladatok ellátására vizsgálja a V–22-t.[33] A 10-12 helikoptert
érintő Norwegian All Weather Search and Rescue Helicopter (NAWSARH) programban az Osprey-n kívül az AgustaWestland
AW101, az Eurocopter EC225, az NHIndustries NH–90 és a Sikorsky S–92 képességeit vetik össze.[34]

Japán Légi Véderő

[35]
Japán a védelmi minisztériuma honlapján érdeklődését fejezte ki döntött rotorú repülőgépek vásárlására 2015-ben.

Harci alkalmazása

Az Amerikai Légierő kétCV–22B-je

leszállás közben
Egy MV–22B haditengerészeti
próbarepülése A légierő első CV–22 Osprey-ját az 58. különleges hadműveleti ezredhez
osztották be 2006. március 20-án.[36] Az első CV-22 századot, a 8. különleges
[3]
bevetések századát 2009. elején állítják hadrendbe.

Az Osprey 2007-ben lépett a tengerészgyalogság operatív szolgálatába, helyenként felváltva a CH–46 Sea Knight századokat.[37]
[38][39]
2007. április 13-án a tengerészgyalogság bejelentette, hogy tíz -V22-t küld Irakba. Ez volt az Osprey első harci bevetése.

2007. július 10-én egy MV-22 landolt a brit haditengerészet HMS Illustrious anyahajóján, az Atlanti-óceánon. Ez volt az első eset,
[40]
hogy egy Osprey idegen nemzetiségű hajóra szállt.

Balesetek, veszteségek
1991 és 2000 között négy géptörésesrepülőesemény történt.

1991. június 11.: A 4. prototípus repülésvezérlő rendszerének

hibájából a bal oldali gondola rotorja a földnek csapódott,
miközben a repülőgép 4,5 méter magasságban függött. A gép
bebillent, a rotorvesztést követően a földnek csapódott, összetört
és kigyulladt. Két fő könnyebben megsérült.
1992. július 20.: Az 5. prototípus jobb oldali hajtóműgondolájában
Egy iraki éjszakai bevetés előtt tankol egy
olajszivárgás miatt tűz ütött ki, majd a gép aPotomac folyóba
zuhant. A fedélzeten tartózkodó 7 fő életét vesztette. Az incidens MV-22
hatására a vizsgáló bizottság a berepüléseket 11 hónapra
leállíttatta, a megmaradt négy gépet aBell–Boeing konzorcium
áttervezte.
2000. április 8.: Az egyikV–22 tengerészgyalogos mentési gyakorlatot hajtott végre, majd leszálláshoz készülődött
az arizonai Marana Regional Airportra. A jobb rotorja 74,5 méter magasságbanátesett, kipördült, majd széttört és a
szétrepülő lapátdarabok egy része a törzsbe csapódott. Az aszimmetrikus hajtásúvá vált gép lezuhant, a fedélzeten
tartózkodó 19 fő életét vesztette.
2000. december 11.: Az egyik gépen hidraulikaolaj-szivárgás, majd sorozatos műszerhibák következtében kb. 490
méter magasságból azÉszak-karolinai Jacksonville-ben erdőbe zuhant, a négyfős személyzet életét vesztette.
2010 április : Bevetés közben lezuhan egy CV–22Afganisztánban, négy katona halálát okozva.[41]

2012. április 11.: Hadgyakorlat közben lezuhan egy MV–22BMarokkóban, két katona halálát okozva, két másik
katona súlyos sérüléseket szenved.[41]
 2015. május 17-én. leszállás közben a földnek csapódott az amerikai tengerészgyalogos hadtest egy Osprey MV-
22B típusú repülőgépe Honolulu mellett. A baleset következtében egy katona azonnal, egy másik néhány nappal
később vesztette életét. 19-en megsérültek.[42]
2017. január 28-án a NavySEAL Team Six rajtaütött az Al-Káida jemeni szervezete, az AQAP támaszpontján. A
rajtaütés rosszul sikerült, egy tengerészgyalogos meghalt, négy megsebesült. A sebesült kommandósok
kimenekítésére küldött egyik MV-22B Osprey típusú gép olyan keményen landolt, hogy használhatatlanná vált. A
működésképtelen gépetHarrierről ledobott bombával semmisítették meg, nehogy az al-Kaida kezére
kerülhessen.[43]
A 2006-os hadrendbe állítása során hét kisebb balesetet könyvelhettek el az üzemeltető alakulatok.

Lábjegyzetek
1. Bolkcom, Christopher. RL31384 "V-22 Osprey Tilt-Rotor Aircraft" (http://opencrs.com/document/RL31384).
Congressional Research Service, 2 January 2009.
2. GlobalSecurity.org (http://www.globalsecurity.org/military/systems/aircraft/v-22-conversion.htm)V-22 Osprey
Conversion
3. Kreisher, Otto. "Finally, the Osprey" (http://www.airforce-magazine.com/MagazineArchive/Pages/2009/February%202
009/0209Osprey.aspx) Archiválva (https://web.archive.org/web/20090211080603/http://www .airforce-magazine.com/
MagazineArchive/Pages/2009/February%202009/0209Osprey .aspx#) 2009. február 11-i dátummal aWayback
Machine-ben. Air Force magazine, February 2009.
4. Mackenzie, Richard (writer).Flight of the V-22 Osprey (https://web.archive.org/web/20090228021640/http://military .di
scovery.com/tv/osprey/osprey.html#) [Television production]. Mackenzie Productions for Military Channel. [2009.
február 28-i dátummal azeredetiből (http://military.discovery.com/tv/osprey/osprey.html) archiválva]. (Hozzáférés
ideje: 2009-03-29.)
5. Moyers, Al (Director of History and Research):The Long Road: AFOTEC's Two-Plus Decades of V-22 Involvement (h
ttps://web.archive.org/web/20081201143342/http://www .afotec.af.mil/news/story.asp?id=123057888#). Headquarters
Air Force Operational Test and Evaluation Center, United States Air Force, 2007. augusztus 1. [2008. december 1-i
dátummal az eredetiből (http://www.afotec.af.mil/news/story.asp?id=123057888) archiválva].
6. Chapter 9: Research, Development, and Acquisition,Department of the Army Historical Summary: FY 1982(http://w
ww.history.army.mil/books/DAHSUM/1982/ch09.htm). Center of Military History (CMH), United States Army . ISSN
0092-7880 (1988)
7. Norton 2004, pp. 22-30.
8. "AIAA-83-2726, Bell-Boeing JVX Tilt Rotor Program" (https://web.archive.org/web/20090211115555/http://www .aiaa.o
rg/content.cfm?pageid=406&gTable=mtgpaper&gID=79150), American Institute of Aeronautics and Astronautics
(AIAA), 16-18 November 1983.
9. Norton 2004, pp. 31-33.
10. Norton 2004, p. 30.
11. Norton 2004, p. 35.
12. V-22 Osprey: Overview (http://www.boeing.com/rotorcraft/military/v22/). Integrated Defense Systems, Boeing
13. The Bell-Boeing V-22 (https://web.archive.org/web/20100328013808/http://www .bellhelicopter.com/en/aircraft/military/
bellV-22.cfm#). Military Aircraft. Bell Helicopter, 2007 [2010. március 28-i dátummal az eredetiből (http://www.bellhelic
opter.com/en/aircraft/military/bellV-22.cfm) archiválva].
14. Norton 2004, pp. 52-54.
15. Ez volt az ún. EMD Flight Test (EMD, Engine Model Derivative).
16. Boeing (3 May 1999). "V-22 Lifts 155 mm Howitzer(http://www.boeing.com/news/releases/1999/photorelease/photo_
release_990503n2.htm)". Sajtóközlemény. Elérés: 2009-04-03.
17. (2000. szeptember 14.) „BB selects turreted gun system for V-22 (http://www.boeing.com/rotorcraft/military/v22/tilttim
es/sep00.pdf)” (PDF). Osprey Facts 11 (7), 2. o, Kiadó: Boeing.
18. Berler, Ron (2005. July). „Saving the Pentagon's Killer Chopper-Plane(http://www.wired.com/wired/archive/13.07/osp
rey.html?pg=1&topic=osprey)”. Wired 13 (7), Kiadó: CondéNet, Inc. (Hozzáférés ideje: 2008. február 8.)
19. Castelli, Christopher J. (2005. szeptember 12.). Pentagon
„ Testing Office Concurs With Naval Testers, Supports MV-
22 (http://www.navair.navy.mil/V22/index.cfm?fuseaction=news.detail&id=130)”. Inside the Navy, Kiadó: Naval Air
Systems Command, United States Navy .
20. Christie, Rebecca. „DJ US Navy Expects Foreign Interest In V -22 To Ramp Up Next Year (http://www.navair.navy.mil/
v22/index.cfm?fuseaction=news.detail&id=177) ”, Naval Air Systems Command, United States Navy , 2007. május 31.
21. Ben-David, Alon. „Israel considers V-22 acquisition (https://web.archive.org/web/20071013101424/http://janes.com/d
efence/air_forces/news/jdw/jdw060125_1_n.shtml#) ”, Jane's Defence Weekly, Jane's Information Group, 2006.
január 25.. [2007. október 13-i dátummal azeredetiből (http://www.janes.com/defence/air_forces/news/jdw/jdw06012
5_1_n.shtml) archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. április 3.)
22. "Israel confirms interest in Bell Boeing V-22 tiltrotor" (http://www.flightglobal.com/articles/2007/10/25/218911/israel-co
nfirms-interest-in-bell-boeing-v-22-tiltrotor.html). Flight International, 25 October 2007.
23. Currie, Major Tom P., Jr., USAF (1999. április 1.). „The CV-22 'Osprey' and the Impact on Air Force Combat Search
and Rescue (http://www.fas.org/man/dod-101/sys/ac/docs/99-033.pdf)” (PDF), Kiadó: Air Command and Staff
College.
24. Ringenbach, Daniel P. and Scott Brick. AIAA Flight Simulation Technologies Conference Technical Papers (A95-
39235 10-01) (http://pdf.aiaa.org/preview/1995/PV1995_3385.pdf)(PDF), Baltimore, MD: AIAA, 28–36. o. (2005.
augusztus 7.). Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 3.
25. Norton 2004, p. 54.
26. V-22 Osprey: HV-22 Navy Variant (http://www.globalsecurity.org/military/systems/aircraft/hv-22.htm).
GlobalSecurity.org. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.)
27. Norton 2004, pp. 28-30, 35, 48.
28. Tabb, Cpl. Jonathan A. "VMM-266 third ‘Osprey’ squadron to stand-up"(http://www.marines.mil/units/mcieast/mcasne
wriver/Pages/2007/VMM-266%20third%20%E2%80%98Osprey%E2%80%99%20squadron%20to%20stand-
up.aspx). US Marine Corps Press Release, 23 March 2007.
29. Norton 2004, pp. 71-72.
30. Lieutenant General volt 2006-ban, 2008 nyarától négycsillagos, azaz vezérőrnagy .
31. "Tilt-rotor helicopter still looking for mission"(http://www.navytimes.com/news/2009/09/navy_osprey_092009w/).
Navy Times, 20 September 2009.
32. British - U.S. study affirms V-22 Osprey effectiveness (http://www.helis.com/Since80s/h_v22ukus99.php)
33. The NAWSARH Project (https://web.archive.org/web/20110607123638/http://www .regjeringen.no/en/dep/jd/kampanje
r/helicopters/about-the-project.html#). Norwegian Ministry of Justice and the Police. [2011. június 7-i dátummal az
eredetiből (http://www.regjeringen.no/en/dep/jd/kampanjer/helicopters/about-the-project.html)archiválva].
(Hozzáférés: 2009. június 6.)
34. Per Erlien Dalløkken: De fem kandidatene (http://www.tu.no/motor/article208828.ece)(norvég nyelven). Teknisk
Ukeblad, 2009. május 7. (Hozzáférés: 2009. június 6.)
35. Flight International repülési magazin, December 2014
36. „CV-22 delivered to Air Force(http://archive.is/lmq3)”, Air Force Link, United States Air Force, 2006. március 21..
[2012. december 12-i dátummal azeredetiből (http://www.af.mil/news/story.asp?id=123017805) archiválva]
(Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 3.)
37. Carter, Chelsea J.. „Miramar Base to Get Osprey Squadrons(http://www.usatoday.com/news/nation/2008-03-18-316
395978_x.htm)”, USA Today, 2008. március 18.
38. Mount, Mike. „Marines to deploy tilt-rotor aircraft to Iraq(http://www.cnn.com/2007/US/04/13/osprey/index.html)”,
CNN.com, 2007. április 14. (Hozzáférés ideje: 2007. április 19.)
39. „Controversial Osprey aircraft heading to Iraq; Marines bullish on hybrid helicopter-plane despite past accidents (htt
p://www.msnbc.msn.com/id/18098457/)”, MSNBC, 2007. április 13. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 3.)
40. MV-22 Osprey Lands On UK Aircraft CarrierFor First Time (http://www.navair.navy.mil/v22/index.cfm?fuseaction=ne
ws.detail&id=179). Naval Air Systems Command (NAVAIR), United States Navy, 2007. július 11. (Hozzáférés: 2008.
november 26.)
41. Lezuhant egy billenőrotoros repülőgép Marokkóban(http://www.jetfly.hu/rovatok/repules/katonai/hirek/lezuhant_egy_
billenorotoros_repulogep_marokkoban_/)(magyar nyelven). jetfly (http://www.jetfly.hu), 2012. április 12.
42. 2nd Marine dies of injuries suffered in military plane crash in Hawaii(http://www.washingtontimes.com/news/2015/ma
y/20/2nd-marine-dies-of-injuries-suffered-in-military-p/). (Hozzáférés: 2016. április 21.)
43. 1 SEAL Killed, 4 Injured In Raid Against AQAP In Y emen; USS Makin Island Supported Operation(https://news.usni.
org/2017/01/30/1-seal-killed-3-injured-in-raid-against-aqap-in-yemen-uss-makin-island-supported-operation) .
(Hozzáférés: 2017. február 3.)

Norton, Bill. Bell Boeing V–22 Osprey, Tiltrotor Tactical Transport. Midland Publishing, 2004.ISBN 1-85780-165-
2.

Külső hivatkozások
A Boeing hivatalos V–22 oldala(angolul)
A Bell hivatalos V–22 oldala(angolul)
V-22 Osprey web, and A V-22 Osprey története a haditengerészet oldalain (angolul)
CV-22 adatlap a légierő oldalain(angolul)
V-22 oldal a GlobalSecurity.org-on (angolul)
A V–22 Osprey balesetei – en.wiki

Az 1991-es baleset – youtube.com

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=V–22_Osprey&oldid=20619180

”
A lap utolsó módosítása: 2018. november 11., 06:47

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0licenc alatt van; egyes esetekben más módon is
felhasználható. Részletekért lásd afelhasználási feltételeket.