A nép hozzáállása a harchoz - Bír 5,1-31

Debóra gyozelmi éneke áll elottünk prófétai üzenetként. Debora ez Istent dicséro énekét a gyozelem
napján énekelte, mikor Isten megszabadította az o népét a Jábin kanaánita király és Sisera hadvezér
kezébol. Jábin Izrael északi részén, Hácorban uralkodott. Hadserege rettentoen fel volt szerelve, mert
kilencszáz vasszekere volt. Ez mai értelemben legalább annyit jelent, mintha kilencszáz modern
tankról beszélnénk... Ezzel szemben Debóra és Bárák hadserege csupán tízezer emberbol állott, akik
a Thábor hegyen gyülekeztek.

Debóra, aki ez éneket énekli, a Lappidoth felesége volt, az egyetlen noi bíró Izraelben. O
Jeruzsálemhez közel, Béthel és Ráma között lakott az Efraim hegyén. Mivel Bárák nem volt
hajlandó egyedül vezetni a népet a harcban, ezért a gyozelem Debóra nevéhez fuzodik.
Gyozelmi énekek születtek ezelott is, de talán ez az elso, amit teljes terjedelmében megörökít az ige.
Mózes idejében amikor a nép átkelt a Vörös-tengeren, Mózes és Mírjám zsoltárt énekelt az Úrnak. A
Jordánon való átkelés után Józsué két emlékmuvet állított a csoda megörökítésére. Valószínu a
jerikói, majd az aii, déli és északi hadmuveletek gyozelmei után több dicsoíto ének született. De az
Istent magasztaló kifejezések mellett, Debóra éneke azt is elmondja, hogyan viszonyultak az
izraeliták a harchoz. Voltak pozitív és negatív hozzáállások. Voltak akik azonnal készek voltak
válaszolni a kürt szavára, mások csupán az elhatározással maradtak, míg voltak olyanok is, akik
megtagadták az engedelmességet, nem mentek el harcolni. Ezeket a hozzáállásokat szeretném ha
megvizsgálnánk, és az ige tükrében önmagunkat látnánk meg.
A harc ma is folytatódik. Nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem szellemi téren. A világ és a
bun hódításai ellen, Isten igazságáért harcolunk. Szeretnénk megvalósítani Isten birodalmát
életünkben, és az egész földön. "Jöjjön el a Te országod!" Amíg ez megvalósul, nekünk fel kell
vennünk az Isten minden fegyverét, hogy megállhassunk az ördög minden ravaszságával szemben.

I. Eloször, figyeljük meg a nagy elhatározók csoportját. Négy és fél törzs kizárta
magát a harcból, mivel ok úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt az ütközetben. Ruben törzse volt
az a törzs, amely nagy határozatokat hozott, azonban ezeket nem követte cselekedet is. "A Ruben
patakjainál vannak nagy elhatározások..."

Szinte magunk elott láthatjuk a Ruben nemzetségét: tanácskozások, viták, határozatok, katonai
gyakorlatok, nagy elhatározások, fogadkozások... De azután? Minden maradt a régi. Nem történt
semmi. A nagy szavak nyomtalanul elszálltak. Szívük lelkesedett, de lábuk nem indult. A Gileád
vidékén lakók nem keltek át a Jordánon.

Rubentol északra, ugyancsak a Jordánon túl Gád nemzetsége és Manasse félnemzetsége szintén nem
indult a harcra. "Gileád a Jordánon túl pihen" - énekli Debóra. Mások mindent félretesznek és a
Thábor hegyére sietnek Debóra és Bárák hívására. A gileádiak azonban ha nagy határozatokat hoztak
is, nem indultak sehova. Leültek pihenni...

Dán törzse is említve van. Oket nem a cselekvésre való képtelenség jellemezte, hanem a hitetlenség.
"Hát Dán miért idozik hajóinál?" Az emoreusok Dán törzsét felszorították a
hegyekbe, majd elsoként szakadt el Istentol, bálványokat szolgálva.

Áser, a tengerparton telepedett le. Foként hajóival, kikötoivel, kereskedésével volt elfoglalva. "Áser
a tenger partján ül és nyugszik öbleinél" - mondja Debóra. Mindezek beletartoznak abba a csoportba,
akiknél nagy elhatározások születtek, de semmi más. Míg mások harcoltak, ok pihentek, nyugodtak,
nem mentek sehova.
Úgy gondolom, ez a hozzáállás ma is gyakori. Sokszor szól az ige, ero árad az evangéliumból,
megérint és megrettent, és nagy elhatározásokat eredményez, de olyan elhatározásokat, amelyeket
nem követnek cselekedetek. De nem beszédben áll az Istennek országa! Mit használ az, ha
szándékod csak jószándék marad? Ha már régóta elhatároztad, hogy megtérsz Istenhez, de ez mind a
mai napig elmaradt? Mit ér az, ha Isten hívását meghallod, helyesled, de sohasem engedelmeskedsz
neki?

Azt hiszem legtöbben ide tartoznak, a nagy elhatározók csoportjába. Félix helytartó is hallgatta Pál
apostolt, megrettent, még azt is elhatározta, hogy többször meghallgatja ot, de élete nem változott
meg. Jézus példázatában az apa egyik fia elhatározta, hogy elmegy a szolobe dolgozni, de nem ment
el. Elhatározása üres beszéd maradt. Mit ért volna az, ha a tékozló fiú elhatározza, hogy visszatér az
atyai házhoz, de nem indul útnak? Mi jellemzi a nagy elhatározókat? A nagy szavak! Ezek
imádságban, bizonyságtevésben nagy szavakat használnak, amelyeket talán meg sem gondolnak
igazán. Majd, ha tétlenségüket bizonyítják rájuk, akkor a sok kifogás jellemzi oket. "Szántóföldet
vettem... öt iga ökröt vettem... feleséget vettem... nem mehetek!" (Lk 14,18-20). Végül, ezek azok
akik nagyon jól tudják bírálni azokat, akik a völgyben harcolnak. Kritizálni azt, amit mások tesznek
- ez az, amit ok tesznek.

A lelkesedés, a döntés önmagában nem elég. Ez szükséges, de nem sokat ér, ha következmények
nélkül marad. Ne legyünk azok, akik elhatározásaikat nem váltják valóra. A 76. zsoltárban így szól
az Úr: "tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak!"

II. A következo csoport az ellenszegülok csoportja volt. Debóra Mérozt említi:

"Átkozva átkozzátok Mérozt és annak lakosait, mert nem jöttek az Úrnak segítségére". Méroz kis
város lehetett a közelben, akik beavatkozhattak volna a harcba, ha hajlandóak lettek volna rá.
Azonban jobbnak látták háttérben maradni, kivárni az ütközet végét. Nem azért nevezi a 23. vers
átkozottnak oket, mert cserben hagyták Debórát és Bárákot, hanem azért, mert el sem mentek a
harcra! Nem tudták felfogni azt, hogy nem embereknek segítenek hanem az Úrnak. "Nem jöttek az
Úrnak segítségére, a vitézek közé".

Ezek alkotják azt a csoportot, akik kitartanak a bunben. Számukra hiába szól a kurt... Hiába az intés,
hiába az ige - ok nem és nem. Megátalkodottan és megkeményedve megmaradnak régi életükben,
buneikben, szenvedélyeikben. Hallják az igét, de nem reagálnak rá: oket az evangélium igazán nem
érdekli! Azt vélik, ez vénasszonyoknak való mese. Nekik nem kell sem Isten, sem hit - mennybol
való angyal sem tudná meggyozni oket. Valaki, aki egy ilyen csoportba tartozott, azt mondta az
egyik igehirdetonek: Uram, legyünk komolyak! Maradjunk mind a két lábunkkal a földön! Erre az a
testvér azt válaszolta: Milyen földön? Nem érzi, hogy a lábai alatt hogy remeg a föld?

Annak ellenére, hogy Isten sok rendben és sokféleképpen szól az emberhez, ma is sokan vannak,
akik egyszeruen nemmel válaszolnak az O hívására. Az Isten ellen lázadók és ellenszegülok
csoportja azonban Isten haragját és átkát örökli majd. Jaj, nehogy közéjük tartozz! Siess Isten
oldalára, engedelmeskedj Neki!

III. Harmadszor, figyeljük meg az önkéntesek csoportját.

Abban az idoben nem volt hadkötelezettség, hanem Isten szavára a vezér harcba szólította a népet,
amelyre önkéntesek jelentkeztek. Tízezer önkéntes gyult össze a Thábor hegyen! Deborát ez annyira
meghatotta hogy a 9 -ik versben ismétli: "Szívem azoké, kik parancsolnak Izraelben, kik a nép közül
önként ajánlkoztak".
Sokan vállalják az Úr ügyét, de nem önként és önzetlenül. Inkább ilyen meg nem vallott szándékból:
"Ha meg kell legyen, hát akkor legyen... Talán kényelmes beosztást kapok, vagy végül hasznot
húzhatok az egészbol... Esetleg egy vezetoi beosztás jót tesz nekem..." Valaki azt mondta: ha a
kutyát bottal kell kergetni, akkor abból nem lesz nyúlfogás. Jegyezzük meg: Isten szolgálata nem
kényszer! Dávid önként ajálkozott Góliát ellen. Ézsaiás önként jelentkezett a hívásra: Ímhol vagyok
én, küldj el engemet! Isten önkénteseket keres.

Azért mert ezeket a tettero jellemzi. Ez a "halálra elszánt lelku nép" (18. v.). Ezek tudnak igazán
összefogni és harcolni ha kell az utolsó emberig. Jáhel, a keneus Héber felesége a Kison pataktól
északkeletre lakott Hácor mellett. Tudta mi a feladata, pedig nem bíztatta senki. Önkéntesen járult
hozzá a gyozelemhez: a sátorcövekkel átszúrta Sisera halántékát. Áldott legyen Jáhel! - mondja az
ige. Miért? Azért, mert nem maradt tétlen, ha szíve cselekvésre indította. Vállalta a harcból a reá eso
részt.

A megátalkodott ellenszegüloket arra kérem, még ma forduljanak Istenhez. Nehéz néked az ösztöke
ellen rugódoznod. Ne lázadj Isten ellen. Ha pedig valakik csak az elhatározásig jutottak el, kívánom,
hogy még ma cselekedjék is azt, amit döntöttek. A hit cselekedetek nélkül megholt önmagában.
Vagyis, a hit cselekedetekben mutatkozik meg. Higgy! Ne legyen üres beszéd a hited!
Engedelmeskedj önként Istennek, aki a gyozelmet ad a hitéletben. Kezd el most! Isten megsegít!