Az Úr útjai és az emberek útjai - Ez 18,21-19,7

Közvetlenül a babiloni fogság elott, vagy annak kezdetén szólta az Úr ezeket az igéket. Izrael földjén
Jeremiás prédikált, a foglyok között pedig Ezékiel. Az elbizakodott nép Isten templomában
reménykedett: nem Istenben, hanem csak annak jelképében. Jeremiás figyelmeztette oket: "ne
bízzatok hazug beszédekben... jobbítsátok meg a ti útjaitokat, mert akkor lakozom veletek ezen a
helyen, azt mondja az Úr!" (Jer 7,44-45) Ok viszont "szaporították a bunt, a pogányok minden
undokságai szerint, és megfertoztették az Úr házát, amelyet megszentelt Jeruzsálemben... Isten
követeit kigúnyolták, az o beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt uztek; míglen felgerjedt az
Úrnak haragja s többé nem volt segítség." (2Krón 36,14-16) Az ellenség már körülvette a várost,
Jeremiás pedig nyíltan hirdette, hogy a város a káldeusok kezébe adatik.

A nép azt gondolta, hogy az Úr oket köteles megszabadítani, mivel Hozzá tartoznak. Az nem
lehetséges, hogy egy pogány nemzet, egy pogány ország hatalmat vegyen Isten választott népén! És
várakozásaik ellenére megtörtént a katasztrófa: Nabukodonozor bevette a várost, és elvitte a népet
Babilonba. El lehet képzelni, milyen érzések születtek ekkor a nép szívében. Mit mondott erre Izrael
népe? "A mi Istenünk nem következetes! Nem igazságos az Úrnak útja! Erre viszont így válaszolt
vissza Isten az o prófétája által: "Az én útjaim nem igazságosak? Nem inkább a ti útjaitok nem
igazságosak, ó Izrael háza?" Összegezve tehát Isten útjairól van szó, amelyek igazságosak, és az
ember útjairól, amelyek nem igazságosak.

I. Vizsgáljuk meg eloször Isten igazságos útjait. Lássuk csak, hogyan cselekedett
Isten a történelem folyamán egész idáig. Melyek voltak az O alapelvei, amelyek alapján ítélt vagy
áldott?

Ott van például az özönvíz általi ítélet. Azt megelozoen megsokasodott a bun a földön. Isten azt
mondta: "megbántam, hogy az embert teremtettem". Egyetlen más teremtményérol sem mondta ezt
Isten! Az embert azért bánta meg, hogy teremtette, mert ellene lázadt, és nélküle akart élni; mert
szívének gondolata, észjárása, érzelemvilága szüntelen csak gonosz volt!
De Nóé kegyelmet talált az Úr elott. Kivéve azt a nyolc személyt, akik a bárkában voltak,
elpusztultak az özönvíz által. Igazságos volt Isten? Igazságos volt! Az ítéletben megmutatta
kegyelmét is, megszabadítva Nóét és családját.

Lehet sokan kérdezik, miért bánt Isten olyan kegyetlenül Egyiptommal, amikor Izrael népe onnan
kivonult? Miért törölte el Isten a kánaáni népeket, mikor Izrael oda bevonult? Igazságosan
cselekedett-e Isten? Ehhez meg kell néznünk az elozményeket néhány száz évvel.
Amikor az Úr elhívta Ábrahámot, felteszi a kérdést: "Uram, mirol tudhatom én meg azt, hogy
örökölni fogom ezt a földet?" Akkor az Úr azt válaszolja, hogy hozzon neki áldozatot, kettéhasítva
az állatokat, az akkori szövetségkötési szertartás szokása szerint. "És lon naplementekor, mély álom
lepé meg Ábrahámot, és ímé rémülés és nagy sötétség szálla oreá. És monda az Úr Ábrahámnak:
Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé. És szolgálatra szorítják és
nyomorgatják oket, 400 esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én. És
annakutána kijönnek nagy gazdagsággal. Te elmégy a te atyáidhoz békességgel, és eltemettetel jó
vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide, mert az emoreusok gonoszsága még nem tölt
be..." (1Móz 15,12-16)

Isten 400 évre elore megjelentette a történelmet. Kijelentette, hogy az emoreusok ellen még nem
jöhet az ítélet, de négyszáz év múlva betelik a pohár! Isten nem járhatott el, igazságtalanul: nem
büntetett, míg azok gonoszsága nem sokasodott meg. Amikor Izrael népe Józsuéval Jerikó alá
érkezett, akkor már jogosan következett az ítélet. Ezekrol a titkokról egy pillanatra fellebbenti a
fátylat Ábrahám elott, és beszél olyan ítéletrol, amelynek még nem jött el az ideje. Isten útjai
mindenestol igazságosak. Sodoma elpusztítása elott Ábrahám igazságérzete fellázad: az nem lehet,
hogy Isten elpusztítsa az igazat a gonosszal egybe! ! A föld bírái igazságosabbak lennének Istennél...
Hátha van ötven igaz, negyvenöt, negyven, harminc, húsz, tíz... Nem volt tíz sem. De Lótot
háznépével egyben kiszabadította az Úr. Angyal vezette ki oket kézenfogva a városból, majd
ráparancsolt: "Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, meg ne állj a környéken, a hegyre
menekülj, hogy el ne vessz!" Nem igazságosak az Úrnak útjai? De igen.

Ninive pusztulása mint egy idozített bomba, már be volt táplálva. De megtért a város a királytól a
szolgáig, és Isten meggondolta magát: nem pusztította el a várost. "Ha megtér a gonosz, élvén éljen,
és ne haljon meg!" - mondja Ezékiel próféta. Nem igazságosak az Úrnak útjai?
Mivel Dániel huségesen szolgálta az Urat, Isten kész volt ot megoltalmazni az oroszlánok vermében,
társait pedig a tüzes kemencében... Csodálatosképpen melléjük állott az Úr, hogy megvédje oket!
Nem igazságosak az Úrnak útjai? Tud ítélni is, tud fegyelmezni is. Az o útjai kifürkészhetetlenek, de
igazságosak. Idézhetnénk a történelembol is nemcsak a Bibliából, emberekrol, országokról,
dinasztiákról, kultúrákról, népekrol, civilizációkról, amelyek letuntek vagy feltámadtak Mindenütt
láthatjuk, hogy Isten útjai milyen igazságosak!

II. Most következik, hogy megnézzük az emberek igazságtalan útjait. Erre a

célra a 19. részben található gyászének szolgálhat szemléltetésül.

Mi volt anyád? - kérdezi Izraeltol az Úr "Nostény oroszlán! S vette az egyik kölykét, felnevelte,
megtanította oroszlán módjára viselkedni, megtanult ragadományt ragadozni, embereket enni. De
megfogták, hálót dobtak reá. S elvitték Egyiptomba." Akkor mit tett a nostény oroszlán? Második
fiát készítette, hogy fiatal oroszlán legyen, megtanította ragadományt ragadozni, embereket evett.
Vérbe borította az országot: ismerte az o özvegyeit, a városokat elpusztította. Megtelt a föld, annak
teljessége ordítása hangjától. De a pogányok, köröskörül a tartományokból kiterítették reá hálójukat,
s vermében megfogták. Ketrecbe vetették, és horgokon Babilon királyához vitték, hogy többé ne
hallassék hangja Izrael hegyein...
Ez a siratóének két királyról szól, akik ugyanannak az édesanyának voltak a gyermekei. Az ige
eloször az édesanyát ítéli el, utána a két fiát, akik Izrael királyai voltak.

Az elso Joákház volt, aki 23 évesen kezdett uralkodni, édesanyja neve: Hamutál. Gonosz uralkodása,
bálványimádása miatt Nékó fáraó bilincsbe verte Riblában, és magával vitette Egyiptomban, ahol
rabságban halt meg. Joákház csak három hónapot uralkodhatott Jeruzsálemben. Helyette más király
állított az egyiptomi fáraó. Mit gondolt erre Hamutál, az "anyaoroszlán"? Talán azt gondolta: nincs
semmi baj, kiböjtölöm én ezt az idot... És 11 évig várta, hogy második fia királlyá legyen. Tizenegy
év múlva Babilónia királya Mattaniát, Joákház bátyját tette királlyá, és nevét Sedékiásra változtatta.
21 évesen kezdte, 11 évig uralkodott Jeruzsálemben felettébb gonosz uralkodással. O volt az utolsó
király Jeruzsálem pusztulása elott. Három évi ostrom után Nabukodonozor bevette Jeruzsálemet, és
Sedékiás fiait szeme láttára kivégezték, az o szemeit pedig megvakították, és láncokba verve elvitték
Babilóniába. (2Kir 23,31-33. 24,17-20. 25,1-7)

Íme, ezek voltak az emberek útjai annak idején, melyek szerint cselekedett Isten. O irgalmasságot
cselekszik ezeríziglen azokkal, akik az o parancsolatait megtartják, de megbünteti az atyák vétkét a
fiakban, ítéletet tart igazságosan, mivel nem nézheti el a bunt!
Azt mondja Ezékiel: Ezt mondja az Úr: "Az én útjaim nem igazságosak-é? Nem inkább a ti útjaitok
nem igazságosak-é?" Nem látjátok, hogy hol van a baj? Még most sem akarjátok megérteni, hogy
mindez buneitek miatt történt így? Reánk is áldás vagy átok következik, kegyelem vagy ítélet, az O
igazságos és tökéletes útjai szerint. "Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké! Az Úrnak ítéletei
változhatatlanok, s mindenestol fogva igazságosak." (Zsolt 19,10)
Isten igazságos útjai fényében vizsgáljuk meg saját útjainkat. Isten következetes lesz: vagy
kegyelem, vagy ítélet lesz osztályrészünk. "Az Úrnak minden útja kegyelem és huség azokhoz, akik
szövetségét és bizonyságait megtartják." (Zsolt 25,10) Igazítsuk Isten igazságához életünket!