Szegfű Gábor neve, talán nem túlzás ezt állítani, összeforrt a muronyi üzletekkel.

Mindenki
ismeri, mindenkinek „Gabikám”. Megszerzett mindent, amit kértünk, nem kellett utazgatni,
helybe hozta-hozatta amit csak szemünk-szánk megkívánt. Magam is bátran fordulhattam
hozzá bármikor, mindig segített. Most vele beszélgetek a muronyi üzletek történetéről.

- Kedves Gábor! Már a Helytörténet oldal indulásakor jeleztem Önnek, hogy majd
valamikor igénybe veszem a muronyi üzletek történetének megírásához az Ön személyes
emlékeit. Most került rá sor. Gyorsan teljesítette akkori ígéretét, hogy keressem
nyugodtan, segíteni fog.
Kezdjük azzal, hogy mikor került Muronyba, az Iparcikk Boltba?
1969-ben kerültem tanulóként a 47-es számú Iparcikk Boltba, amit a többi egységgel
együtt a Békési Áfész üzemeltetett. Akkor Petrás Józsi bácsi volt az ügyintéző és
feleségével Zsófika nénivel működtették a Tüzépet, plusz a felvásárlást.
- Fel tudná sorolni melyik egységben kik dolgoztak?
Természetesen. Jól emlékszem mindenkire. A kocsmáros Hadabás Anti bácsi és
Hrabovszki Jani bácsi volt. A cukrászdában Lipcsei Ferencné (Zsuzsika néni) dolgozott.
Az élelmiszer boltban Szabó Istvánné (Pirike néni), Pándi Istvánné (Marika), Lagzi
Mihályné (Évike),és Molnár Istvánné (Marika) ténykedtek. Volt egy zöldségbolt is, ott
Molnár Jánosné (Osi) szolgálta ki a vásárlókat. Az iparcikk boltban Kovács Józsefné (Ica
néni) és Szűcs Imre (Imi Bácsi) várták a vevőket, és én hozzájuk kerültem.
- Ha jól számolom, 15 éves lehetett akkoriban. Hogy érezte magát a sok felnőtt között?
Nagyon jó csapat volt! Egyből a szárnyaik alá vettek, sokat segítettek mindenben!

- Meddig tartott ki ez a csapat?

A következő években több személyi változás történt, amit sajnos nem tudok időrendi
sorrendbe tenni, így csak felsorolom a neveket. A kocsmában Remeczki Ferenc és
Kugyelka György, a cukrászdában Remeczki Ferencné és Vári Mária, a Tüzépen Szabó
István, a felvásárláson Bontovics Gáborné és Balogh Jánosné, az élelmiszer boltban
Mester Istvánné (Juliska néni), Balogh Lászlóné (Pöszike) és Darvasi Imréné (Ildikó), az
iparcikkben Szabados Lajosné (Éva) dolgozott. Az ügyintéző Hadabás Antalné (Etelka
néni) lett.

- Hogy tartottak nyitva?

Abban az időben még délben bezártunk, ugyanis volt ebédszünet. Vasárnap nem taz
üzletek zárva voltak
- Milyen volt a kereskedés abban az időben? Mit árultak? Milyen körülmények között
dolgoztak?
Az iparcikk boltban a kiszolgáló pult mögött a padlót minden héten fáradt olajjal mostuk fel,
hogy ne poroljon. Nagy vaskályhánk volt, ami ugyan néha kilőtt, és szinte minden kormos
lett, de jól melegített.
Nagyon sok petróleumot (2 Ft/liter) és tüzelőolajat (1Ft 10 fillérrel kezdtük árulni) adtunk el.
Sok mindent kimértünk: porfestéket, ruhaanyagot.
Az élelmiszer boltban is mások voltak a feltételek, mint manapság.

- Nem lehetett egyszerű dolguk! Fűteni, petróleumot, ruhaanyagot árulni! Nem szerettek
volna egy korszerűbb üzletet?
De igen. Aztán teljesült a vágyunk, 1986-ban átépítették az üzleteket. Az élelmiszer
részleg kapta a nagyobb területet, az iparcikk a kisebbet; az igényeknek megfelelően.
Ezután már kulturált körülmények között dolgozhattunk.

- Megmaradt a jó hangulat, az összetartás?

Ahogy említettem, nagyon jó csapat volt-voltunk! Szerettük egymást! Nem felejtettük el
egymás születés-névnapját. Zárás után, még a bolt előtt, sokszor beszélgettünk. Egy igazi
nagy Család voltunk!
- Kit említene meg, mint tanítómesterét?
Szűcs Imrét, aki nekem mindig IMI BÁCSI lesz, így nagy betűvel! Örülök, hogy vele
dolgozhattam több mint húsz évet! Ilyen jó ember nincs másik! Rengeteget tanultam tőle!
Nem csak a szakmát, az életben is sokszor ellátott jó tanácsokkal! Második apámnak
tekintem. Köszönöm IMI BÁCSI! Sajnos ennek a szép időszaknak 1992 novemberében
vége lett!
- Mi vetett véget ennek a korszaknak?
Elkezdődött az üzletek privatizálása, megváltoztak a vásárlási szokások, és még
sorolhatnám.

- Gábor, köszönöm a beszélgetést. Sok nevet, sok emléket idézett fel. Ha van még olyan
emléke, amit megosztana velünk, nagyon örülnénk neki.
Igen, vannak még emlékeim, történeteim. Most csak az elmúlt 20 év töredékére
emlékeztem.
- Az oldal olvasói nevében köszönöm a fotókat is, amiket küldött. Egy korszakot mutatnak
be nekünk.
Válogattam párat, remélem sokak örömére szolgálnak.

- Érdeklődéssel várjuk további visszaemlékezéseit. Önnek és családjának is jó egészséget

kívánunk!
Köszönöm. Én is minden jót kívánok Önnek és az olvasóknak egyaránt.