Kovács Zoltán

Bilincsben is békességben
Istennel

Szibériai rabságom története

Wagner Henrietta
 Sok Szibériáról szó történetet hallottam már kisgyerekkoromban. Nagyapámat is
elvitték a hideg Oroszországba, hogy rengeteg különféle nemzetiségű emberrel együtt
kényszermunkát végezzen egy olyan államnak, amelyhez tulajdonképpen semmi köze nem
volt. Másokat is elvittek. Lelkészeket is. Egy ilyen élettörténetet mesél el az általam választott
regény is, mely a maga egyszerűségében nagyon részletes képet fest a lágeri életről, az akkori
körülményekről, élethelyzetekről, számunkra már szinte elképzelhetetlennek tűnő
bánásmódról.
Kovács Zoltán lelkipásztor nem sokat mesél láger előtti éveiről, csupán néhány
oldalban tudunk meg pár részletet fiatal éveiről, tanulmányairól, a háborúról. Bár őt
Kárpátaljáról vitték el 1949-ben, azt írja, hogy erdélyi származású. Szülei Székelykeresztúrról
kerültek el Magyarországra – nagyapját meghívták Budapestre teológiát tanítani-, majd
Kárpátaljára, apja mégis két fiát Nagyenyedre küldi e tanulni annak reményében, hogy ott
majd egy jobb oktatásban részesülnek. Sajnos a világháború eme nemes tervnek keresztbe
tett, és Kovács Zoltán végül Sárospatakon végezte el a teológiát, és Miskolcra kerül ki
segédlelkésznek, ahol megismeri jövendőbeli feleségét. Négy évi lelkészség után