A Behalozas Muveszete PDF

A behálózás művészete / Tartalomjegyzék 2
Tartalomjegyzék
A szerző előszava .................................................................................................................................... 3
1. Az internetes társkeresés meghonosodása ....................................................................................... 5

1.1. Mi hívta életre ezeket a szolgáltatásokat? ........................................................................... 5
1.2. Mennyiben más az internetes ismerkedés? ......................................................................... 6
1.3. Tévhitek, aggályok és ellenérvek .......................................................................................... 8
2. Néhány gondolat a regisztráció előtt ............................................................................................. 10

2.1. Valóban eljött az ideje? ....................................................................................................... 10
2.2. Milyen szempontok alapján válasszunk társkeresőt? ...................................................... 11
3. A regisztráció ................................................................................................................................ 12
4. A kapcsolatfelvétel ........................................................................................................................ 17
4.1. Ki kezdeményezzen? ........................................................................................................... 17
4.2. Ha mi kezdeményezünk ...................................................................................................... 18
4.3. Ha mi kapunk levelet .......................................................................................................... 21
5. A levelezés .................................................................................................................................... 21
5.1. Netes illemszabályok („netikett”)....................................................................................... 21
5.2. Gyakorlati tanácsok a levelezéssel kapcsolatban.............................................................. 22
5.3. Intő jelek a levelezésben, a másik szándékainak kiismerése ........................................... 24
6. Főbb társkereső-típusok ................................................................................................................ 26

6.1. Ki milyen szándékkal regisztrál ......................................................................................... 26
6.2. Különböző stílusú regisztrálók ........................................................................................... 29
7. A személyes találkozás .................................................................................................................. 32

7.1. Az első randi előkészítése .................................................................................................... 32
7.2. A nagy találkozás ................................................................................................................. 33
8. Kapcsolatunk további alakulása .................................................................................................... 38
9. Búcsúzóul ...................................................................................................................................... 40
10. Reflexiók férfi szemszögből (Zsedényi Csaba) ............................................................................. 42

10.1. A szerző előszava ................................................................................................................. 42
10.2. Adatlap ................................................................................................................................. 42
10.3. A (társ) KERESÉS .............................................................................................................. 43
10.4. Kommunikáció..................................................................................................................... 45
10.5. Népszerű nők figyelmének elérése ..................................................................................... 46
11. Sikersztorik.................................................................................................................................... 49
A behálózás művészete A szerző előszava 3
A szerző előszava
Kiss-Péterffy Márta
1975-ben született Pécsett, iskolai tanulmányait is itt folytatta. Az Apáczai Csere János angol-
magyar kéttannyelvű gimnázium elvégzése után a Janus Pannonius Tudományegyetem
Közgazdaságtudományi Karán szerzett diplomát. Ezt követően Budapesten helyezkedett el
elemző közgazdászként. Ma Pátyon él, egy gyermek édesanyja. Szabadidejét a családja
mellett elsősorban az írás tölti ki, eddig főként gyermekversei és meséi jelentek meg. Másik
kedvenc elfoglaltsága a nyelvtanulás, nyolc idegen nyelvet beszél.
Az internetes társkeresés témaköre öt-hat évvel ezelőtt kezdte foglalkoztatni. Ismerősökkel

folytatott beszélgetések és egyéb személyes tapasztalatok alapján érett meg benne a gondolat,
hogy szükség lenne egy olyan hiánypótló könyvre, amely könnyen érthető, kipróbált jó
tanácsokkal szolgál a párkereső honlapokon regisztrálóknak. Mindezt úgy, hogy lehetőleg
minél teljesebb gyakorlati útmutatót adjon számukra a világhálón való ismerkedéshez (a
szándék megszületésétől a bejelentkezésen és a levelezésen át a kapcsolat kialakulásáig)
érintve a társkeresés más, kikerülhetetlenül fontos aspektusait is. A gondolatot tett követte:
ennek eredményét tartalmazza ez a kis kötet.
Kedves Olvasó!
Te is társra vágysz? Ha eddig csak kíváncsi érdeklődéssel hallgattad az internetes

ismerkedésről szóló történeteket, de még halogattad, hogy belépj ebbe a gyakran misztifikált,
mégis nagyon valóságos világba, ez a könyv talán most meghozza a kedved ahhoz, hogy
magad is kipróbáld. Ha pedig gyakorló, illetve gyakorlott netes párkereső vagy, akkor is
érdemes fellapoznod ezt a rövid kalauzt, hátha olyan gondolatokra bukkansz benne, amelyek
révén még több örömmel és sikerrel folytathatod az ismerkedést a világhálón. Végül pedig
ajánlom ezt a könyvet azoknak is, akik határozottan elzárkóznak ettől a kapcsolatteremtési
módtól. Ha ez a néhány fejezet nem is lehet elég ahhoz, hogy meggyőzze az örök
szkeptikusokat, ahhoz talán hozzájárul, hogy ők is megértsék és elfogadják: mitől lett méltán
népszerű ez a párkeresési módszer.
Hogy mitől is? Elsősorban attól, hogy a társkeresés hagyományait modern környezetbe ülteti
át. A társkereső honlapok olyanok, mint egy virtuális táncterem igazi bálozókkal.
Körülnézhetünk, és felkérhetünk bárkit egy, vagy akár több táncra (szabad a hölgyválasz is),
majd ha megtetszik, folytathatjuk vele az ismerkedést. Ha pedig mégsem találunk rá a közös
ritmusra, akkor továbbléphetünk a következő szimpatikus jelölthöz. Találkozhatunk itt is
olyanokkal, akiket könnyű táncba vinni, és olyanokkal is, akik duzzogva petrezselymet
árulnak a sarokban. Vannak szemérmesen piruló első bálozók, és akadnak profi táncosok,
akik csak a mozgás öröméért néztek be. És e közül a sokfajta ember közül az egyikkel
nemsokára talán mi alkothatunk egy párt.
Ehhez a virtuális bálhoz szolgál egyfajta tánc- és illemtankönyvként ez a kalauz; bemutatja az

alaplépéseket és a főbb viselkedési szabályokat – függetlenül attól, hogy milyen táncpartnert
keresünk. Szándékunk szerint abban nyújt segítséget, hogy otthonosan mozogjunk a
A behálózás művészete A szerző előszava 4
forgatagban, tele legyen a táncrendünk, és felismerjük, ha olyannal találkozunk, akit érdemes

jobban is megismernünk. A koreográfia azonban már mindenkinek a saját egyéniségén múlik!
A könyv a leggyakoribb és legjellemzőbb társkeresési tapasztalatok összefoglalására

törekszik (kerüli azonban a mélyreható pszichológiai, és annak társtudományaiba átnyúló
elemzéseket). A benne megfogalmazott – elsősorban női megközelítést tükröző – gondolatok
és ötletek a legtöbb, főként tartós kapcsolatot keresőknek létrehozott internetes rendszerre
vonatkozhatnak. A kiemelt típusmondatok és valamely létező reglap-szöveg közti esetleges
szó szerinti egybeesés pusztán a véletlen műve.
A könyv elkészítéséhez a szakmai támogatást a Randivonal, a legnagyobb és egyik

legismertebb magyar online társkereső nyújtotta. Köszönet érte.
A Szerző
A behálózás művészete Az internetes társkeresés meghonosodása 5
1. Az internetes társkeresés meghonosodása
1.1. Mi hívta életre ezeket a szolgáltatásokat?
Milyen jó lehetett Ádámnak és Évának! Ők még biztosan tudhatták, hogy a Jóisten is

egymásnak teremtette őket… Ám ma már sok millió egyedülálló férfi vagy nő közül kell(ene)
valahogy megtalálnunk azt az egyet, aki életre szóló párunk lehet. Mindezt pedig a legkevésbé
sem paradicsomi állapotok közepette, a rohanó hétköznapok sodrásában.
Világunk annyira felgyorsult, hogy nemcsak az évezredekkel, de akár az egy évtizeddel

ezelőttihez képest is szembeötlők az életstílusunkban és párválasztási szokásainkban
tapasztalható változások. Mind többen vannak, akik csak a karrierjük megalapozása, illetve az
anyagi biztonságuk megteremtése után, a harmincas éveik táján gondolnak komolyan a
megállapodásra. Iskoláik elvégzését és munkába állásukat követően azonban egyre kevésbé
kerülnek olyan élethelyzetbe – járnak pl. tanfolyamokra vagy klubokba –, amelyek révén új
emberekkel teremthetnek kapcsolatot. A diszkó-korosztályon túljutva úgy tűnik, nemigen
maradnak olyan szórakozási helyek sem, ahol egyedülállók találkozhatnak egymással. A
bulik, bárok zajos világa inkább a felszínes ismeretségek kialakításához lehet megfelelő terep,
színházba, moziba, kiállításokra, vagy éppen nyaralni pedig a többség a párjával jár.
Jelentősen nőtt az utóbb időben a válások száma is, folyamatosan gyarapítva az (ismét) társra
vágyók táborát. Köztük is mind több a gyermekét egyedül nevelő szülő, aki otthoni teendői
mellett különösen nehezen tud időt szakítani az ismerkedésre, mégsem szeretne lemondani
arról a lehetőségről, hogy új párra leljen.
A szabadidő és az ismerkedési lehetőségek beszűkülése mellett gyakran az is nehezíti a

helyzetet, hogy az energiánk is véges… Valljuk be, egy 10-12 órás munkanap és tengernyinek
tűnő házimunka után sokszor jobban esik egy bögre forró teát kortyolgatni otthon, a
kényelmes fotelban ülve, mint aktív programokat szervezni, és reménykedni, hogy pont ma
futunk össze a nagy Ő-vel.
Ettől persze még mellénk sodródhat a jövendőbelink a villamoson, az újságárusnál vagy a

sarki közértben. Az utcai „leszólításnak” azonban a maga bája mellett megvan a maga hibája
is. Randevúzni egy vadidegennel komoly veszélyeket rejthet magában, komolyabbakat, mint
hogy esetleg két perc után kifogyunk a közös témákból. Szintén egy lehetőség, ha engedünk a
szomszéd Juli néni vagy Karcsi bácsi unszolásának, és megismerkedünk az általa kiszemelt,
„pont hozzánk illő, igazán jóravaló fiatalemberrel, vagy takaros leányzóval” –, de erősen
kétséges, hogy eltalálják-e a mi ízlésünket.
Ezért aztán – érthető módon – egyre többen fordulnak a profi társkereső szolgáltatások felé.
Ezek a spontán, véletlenszerű ismerkedés mellett kínálnak kiegészítő lehetőséget. Az utóbbi
évtizedben Ámor vállalkozó kedvű utódai egyre változatosabb ötleteket vetettek be e cél
érdekében: a hagyományos újsághirdetések és társközvetítő irodák mellett meghonosodott az
sms-ben történő ismerkedés, majd elterjedtek a kifejezetten párkeresők számára szervezett
zenés-táncos, kirándulós, játékos, vagy éppen főzőiskolai programok, ahol a természeteshez
közeli helyzetben találkozhatnak egymással a jelentkezők. Bevezették a rapidrandikat is, ahol
pár perces miniinterjú-sorozat után dönthetünk arról, hogy kivel szeretnénk ismét találkozni a
résztvevők közül.
A világháló térhódításával az internetes társkeresők megjelenésére sem kellett sokat várni. A

kezdeti idegenkedés után vitathatatlanul ezek váltak a legnépszerűbbé az összes ismerkedési
mód közül. Gyorsan elterjedt nemcsak a legszélesebb társkereső réteg, azaz a fiatal- és
középkorúak, hanem a modern technikát hétköznapjaikba beépítő tinik és az aktív idősek
körében is. Ennek eredményeként Magyarországon mára egymilliónál (!) is többen próbálták
ki ezt a lehetőséget. Csak a Randivonal honlapján eddig több mint 700 ezren regisztráltak.
1.2. Mennyiben más az internetes ismerkedés?
Ádám és Éva modern utódai az alma (vagy a kígyó?) helyett a kuk@cot, vagyis az e-mailt és
az internetet használják a csábítás eszközeként. De hogy mitől lett ez ilyen hihetetlenül
közkedvelt „műfaj”? Íme néhány mellette szóló fontos érv:
Kényelmes: Kényelmét már az első perctől fogva élvezhetjük: ott kezdődik, hogy nem kell
elzarándokolnunk egy távoli újságszerkesztőségbe vagy irodába. Az ismerkedés első lépéseit
is egy helyben, a számítógép előtt tehetjük meg – és közben mégis közelebb kerülhetünk
boldog jövőnkhöz. Természetesen a netes kapcsolatfelvételnek is a személyes randevú a
végcélja, de addig, amíg kiderítjük és eldöntjük, kinek a kedvéért mozdulunk ki otthonról,
akár a kedvenc micimackós papucsunkat és pizsamánkat viselve, vagy zombizöld
arcpakolásban pompázva is írogathatunk a szobánkból – anélkül, hogy ez a látvány
kitörölhetetlen nyomokat hagyna a másikban. (Arra azért vigyázzunk, hogy ne kapcsoljuk be
a webkamerát!)
Sokakkal ismerkedhetünk: Nincs még egy olyan hely, ahol ennyi társra vágyó emberrel
találkozhatnánk egyszerre! Mindenféle korosztályú, végzettségű és érdeklődésű párkereső
megfordul az internetes fórumokon, akikkel más módon valószínűleg sose kerülhetnénk
kapcsolatba (például a lakhelyünk vagy az eltérő időbeosztásunk miatt).
Fokozott önállóságot kínál: A hagyományos tárkereső irodákkal szemben itt sokkal aktívabb
szerepet vállalhatunk magunkra az ismerkedésben. Ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várnánk,
hogy értesítsenek minket a nekünk megfelelő jelöltekről, itt csak rajtunk múlik, kivel vesszük
fel a kapcsolatot. Különböző szűrők alapján magunk kereshetünk a párra vágyók között, és
bármikor finomíthatjuk elképzeléseinket.
Időtakarékos és gyors: Ha az elhatározásunk megszületett, azonnal regisztrálhatunk egy

társkereső oldalon, és akár már pár perc múlva nekiláthatunk párunk felkutatásának. Az
internet révén az ismerkedés további szakaszai is felgyorsulhatnak, hiszen rögtön és
közvetítés nélkül kapcsolatba tudunk lépni a nekünk szimpatikus jelöltekkel. Késlekedés
nélkül értesülhetünk arról is, ha a rendszerbe bejelentkezik egy újabb (a miáltalunk megadott
paraméterek szerint) hozzánk illő férfiú vagy hölgy.
A világhálón akkor és annyi ideig keresgélhetnünk, amikor és ameddig szeretnénk (laptop és

megfelelő internetes előfizetés, illetve alkalmas telefonkészülék birtokában pedig még térbeli
korlátokkal sem kell számolnunk). Ha akad öt szabad percünk, azt is kihasználhatjuk,
megírhatjuk levelünket nappal, vagy akár éjjel kettőkor, ez a „társkereső iroda” mindig nyitva
áll.
Több alapinformációt nyújt: Az internetes társkeresők egyik fő előnye, hogy sokkal többet
megtudhatunk egymásról a személyes találkozás előtt, mint bármilyen más ismerkedési
módnál. Néhány levélváltás alatt mindenki bepillantást engedhet a másiknak a saját

személyiségébe, megcsillogtathatja az intelligenciáját, a humorát. Így előre kialakul egy
benyomásunk egymás belső tulajdonságairól, és azt is megtudhatjuk, hogy melyikünk mi iránt
érdeklődik, illetve milyen kapcsolatot keres. Ezután már általában el tudjuk dönteni, hogy
érdemes-e időt és energiát szánnunk egy személyes találkozásra.
Veled is megtörtént már, hogy összeakadtál egy helyesnek tűnő fiúval, illetve lánnyal az
utcán, és fejest ugrottál egy randevúba? Akkor talán ismered azt az érzést is, amikor ötpercnyi
akadozó beszélgetés után már csak az jár a fejedben, hogy milyen ürüggyel tudnád kimenteni
magad – merthogy a külső vonzalom ellenére nem találsz benned és partneredben semmi
közöset. Az ilyen helyzetek kialakulásának esélyét a netes honlapok esetében kellő
körültekintéssel minimálisra lehet csökkenteni.
Olcsó: A társkereső oldalak használata többnyire egy-kétezer forintos kiadást jelent. Ezért az
összegért egy hónapig keresgélhetünk és ismerkedhetünk szabadon az interneten. Ez töredéke
akár a társkereső irodák árainak, akár egy jobb újsághirdetés feladási díjának, és nem több,
mint amit egyetlen szűk költségvetésű randevún elköltenénk.
Személytelenség: Sokaknak segíthet az internetes közeg abban, hogy leküzdjék

gátlásosságukat. Egyrészt mert a szokásos ismerkedési helyzetekkel ellentétben itt biztosra
vehető, hogy a másik is párt keres. Másrészt könnyebb valakit levélben megszólítanunk, mint
személyesen, főképp ha tudjuk, hogy az esetleges visszautasítást sem kell szemtől szembe
fogadnunk. A levelezés során kialakuló ismeretség és szimpátia pedig segít abban, hogy az
első randevú alkalmával már a szokásosnál kevésbé feszélyezetten viselkedhessünk. Egyúttal
reményt nyújt arra is, hogy ha mégis megnémulnánk a megilletődöttségtől a nagy napon,
kiszemeltünk – a rólunk előzetesen szerzett benyomásai alapján – adhat egy újabb esélyt
kettőnknek.
Az eddig felsorolt érvek alapján az internetes módszer különösen előnyös az elfoglalt, a szűk
ismeretségi körrel rendelkező, a félénk, a vidéken élő, vagy a különleges párválasztási
igényekkel rendelkező emberek számára. Emellett azonban testre szabott lehetőség a
rugalmas gondolkodású, játékos kedvű társkeresőknek is, akik élvezik magát az internetes
közeget.
A számos előny mellett természetesen ennek az ismerkedési módnak is van némi hátránya.
Személytelenség: Bár a személytelenség fontos pozitívuma a netes társkeresésnek, mégis

meg kell említenünk ezt a sajátosságot a hátrányok között is, mivel egyesek az arctalanság
mögé rejthetik az arcátlanságukat – azaz hajlamosak megfeledkezni a kötelező udvariassági
formákról, ha nem kell névvel-arccal vállalni soraikat. A névtelenség keltette biztonságérzet
más visszaélésekre is alkalmat adhat: meglehet például, hogy egy bombanő adatlapja mögött
valójában a szomszéd rosszcsont kisfia rejtőzik. A többség azonban valós párkeresési
szándékkal regisztrál – a komolytalan vagy rossz szándékú érdeklődőket pedig megfelelő
óvintézkedésekkel jó eséllyel és hamar kiszűrhetjük.
Versenyhelyzet: Az internetes ismerkedés sajátosságaiból adódik, hogy itt egyszerre több

tíz-, vagy akár százezernyi nővel, illetve férfival kell vetélkednünk az ellenkező neműek
érdeklődéséért. Ez ugyan megnehezíti a dolgunkat, ha nem szeretnénk elveszni a tömegben,
ám cserébe mi is élvezhetjük annak előnyeit, hogy sok ezer párkereső között nézelődhetünk.
Ezért aztán ahelyett, hogy az esélyeinken rágódnánk, inkább másra érdemes koncentrálnunk:
arra, hogy mit tehetünk azért, hogy minél többek figyelmét magunkra tereljük.
1.3. Tévhitek, aggályok és ellenérvek
A korábbiak alapján egyértelműnek tűnik, hogy az internet kellemes és nagyon hatékony

eszköz a társkereséshez, ennek ellenére mégis sokan ódzkodnak attól, hogy a világháló
segítségével halásszák ki jövendőbelijüket. Hogy miért? Íme, egy kis ízelítő azokból a
kétségekből, amelyek egy kívülálló számára első hallásra talán jogosnak tűnhetnek, de
amelyek többségével a tapasztaltabb netes társkeresők nagy része minden bizonnyal nem
értene egyet.
„Az internetes társkereső olyan, mint egy húspiac.”: Képzeljünk magunk elé egy zsúfolt
szórakozóhelyet, ami, ugye, egy teljesen elfogadott ismerkedési lehetőség. Az egyedül érkező
fiúk alig leplezett pillantással mérik fel az aznapi „felhozatalt”, eközben a lányok a parkett
szélén feszengnek kicsípve, teljes harci sminkben. Kívánságuk nyilvánvaló: „Vegyél észre,
találj rám!”. Ehhez képest igazán csak technikai kérdés, hogy ugyanez az üzenet valakinek a
homlokára, vagy a netes bemutatkozó oldalára van-e írva…
„A paraméterszerelem kiábrándító!” – Van, aki bevallja, van, aki tagadja, de tény:

mindannyian bizonyos paraméterek alapján választunk társat. Van egy körülbelüli
elképzelésünk arról, hogy ki illik hozzánk korban, magasságban, alkatban, vagy éppen
végzettségben, és ennek megfelelően vannak olyan tulajdonságok, amiknek meglétét, vagy
éppen hiányát nem tudjuk elfogadni egy kapcsolatban. Az internetes ismerkedés viszont segít
abban, hogy felvállaljuk az igényeinket, és így hamarabb felismerjük a hozzánk illő
társkeresőket.
„Hova tűnik a romantika?” – A romantika alapvetően nem a kapcsolatfelvétel technikájától,

hanem a résztvevőktől függ, hiszen az első (vagy legalábbis az első egy-két) találkozás után
ez az ismeretség is olyan lesz, mint a többi: vagyis amilyenné mi alakítjuk. Példaként álljon itt
egy ismerősöm története, aki szintén a neten látta meg a későbbi feleségét. Az első
levélváltásukat egy estébe nyúló chatelés, majd egy hirtelen ötlettől vezérelt aznap esti,
pezsgővel megkoronázott piknik követte egy vár romjai tövében. Vajon van-e, akinek erről a
romantika hiánya jut eszébe?
Néhányan azt felelhetik erre, hogy „Jó-jó, de mit mesélek majd a gyermekeimnek-
unokáimnak a nagy egymásra találásról, ha az interneten ismerkedtem meg a párommal?”.
Ilyenkor nyilván megfeledkeznek arról, hogy az újabb generációknak minden bizonnyal
teljesen természetes dolog lesz ez a társkeresési mód. Arról pedig úgyszintén, hogy ahhoz,
hogy ezzel a „problémával” szembesüljenek, először is el kellene jussanak valahogyan addig
a bizonyos gyermekvállalásig… Ráadásul azzal sem számolnak, hogy ha tényleg a véletlen
révén talál rájuk a szerelem, abból sem biztos, hogy romantikus történet kerekedik. Bár a
gyerekek nyilván azt is szívesen meghallgatják akár százszor is, hogy „…anyukátokat az
utcán pillantottam meg először, és mindjárt beleestem – az út szélén lévő munkagödörbe”.
„Inkább a sorsra bízom, hogy egymásra találjunk!” – Erre hivatkoznak néhányan

kifogásként, pedig attól még, hogy a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat, az még a mi sorsunk
marad. Hiszen az is nagy véletlennek tekinthető, hogy egyszerre, egy fórumra jelentkezünk be
valakivel, és több százezer lány és fiú közül éppen nekünk sikerül egymásra bukkannunk,
nem igaz?
Ki ne ismerné a viccet, hogy egy ember fuldoklik a tóban, de elküldi az érte érkező csónakot,
mondván, hogy nincs rá szüksége, mert őt majd a Jóisten kimenti. Amikor pedig végül mégis
megfullad, a mennyországba érve szemrehányást tesz az Atyának, amiért nem sietett a
segítségére. Mire Isten visszakérdez: „Hát mit hittél, ki küldte oda azt a csónakot?”
Gondoljunk arra, hogy talán éppen az internetes ismerkedés a mi csónakunk: szálljunk be
bátran, és még az is megtörténhet, hogy megtetszik majd valaki azok közül, akikkel egy
csónakban evezünk.
„Csupa »szerencsétlen« van az interneten…” – mondják egyesek. Mára azonban

megváltoztak az ismerkedési szokások, és sokszor éppen a sikeres emberek hívják segítségül
a modern technikát a pártaláláshoz. Aki bejelentkezik a netes társkeresőbe, gyakran nem azért
teszi, mert másképp képtelen lenne a kapcsolatteremtésre, hanem mert kevés az ideje vagy az
alkalma, hogy más módokon próbálkozzon. Ez egy kiegészítő lehetőség, eggyel több esély
arra, hogy rátaláljunk az igazira. Ami nem jelenti azt, hogy nem veszünk majd tudomást arról,
ha a metrón mellénk ül, vagy a zebrán elüt minket a nagy Ő – sőt, az utóbbi esetben ez szinte
kizárt...
„Ha bejelentkezem, azzal beismerem, hogy gond van velem.” – Ez a felvetés az előbbi
folyománya. Milliónyi egyedülálló ember szaladgál Magyarországon, aki szeretné, hogy
rátaláljon a szerelem. Ha mi is így érzünk, és ezért belépünk egy társkeresőbe, az mindössze
annyit jelent, hogy nem ülünk ölbe tett kézzel, hanem hajlandóak vagyunk tenni is azért, hogy
teljesüljön a vágyunk: egy boldog párkapcsolatot alakíthassunk ki. Így leszünk passzív társra
várókból aktív társkeresők.
„Mit gondolhatnak majd az ismerőseim, ha meglátnak egy társkereső honlapon?” – Azt,

hogy nincs párod – és ez valószínűleg nem újdonság számukra. Ha pedig ők is erre az
internetes oldalra tévedtek, az minden bizonnyal azt is jelenti, hogy ők is magányosak. Ki
tudja, akár az is megtörténhet, hogy épp az egyikükkel találtok egymásra… Ám ha mégis
titokban szeretnéd tartani a regisztrációdat, erre is van lehetőséged: meghatározhatod, hogy ki
láthassa az adatlapodat, a fotóidat. Így megakadályozhatod, hogy olyanok is tudomást
szerezzenek a tagságodról, akikre ez szerinted nem tartozik.
„Az internetes társkeresés csak a tinik műfaja.” – Ma már ez nem jellemző. A fiatal és
középkorú felnőtteknek mindennapi használati eszközük lett a számítógép, az internet pedig
természetes közegük, sőt, az utóbbi években az idősek is mindinkább felfedezik maguknak ezt
a kapcsolatteremtési módot. Ezt igazolja az is, hogy a Randivonal 700 ezer regisztrált
felhasználójának átlagéletkora 36 év, és több mint negyedmillióan 40 felettiek (!) közülük.
Emellett természetesen vannak kifejezetten tinédzserek számára létrehozott társkereső
honlapok is.
„A neten a többség csak szexuális kalandot keres.” – A tartós kapcsolatra vágyók mellett
valóban akadnak, akik lazább kapcsolatot keresnek a világhálón. Ezt a szándékukat azonban
többnyire egyértelműen bejelölik az adatlapjukon, így ha nekünk mások az elképzeléseink,
elkerülhetjük őket. A konzervatívabb társkereső lapokon pedig kifejezetten szűrik a
szexhirdetéseket és az oda nem illő fotókat, így a kizárólag alkalmi partnert keresők aránya itt
igen alacsony.
A behálózás művészete Néhány gondolat a regisztráció előtt 10
„A virtuális kapcsolatok a való életben nem működnek.” – Az internet csak a

kapcsolatfelvételt, a társkeresést segíti, a párválasztás azonban már a személyes
találkozásokon, vagyis rajtunk múlik. Ezért a későbbiekben a világhálón köttetett
ismeretségeknél is minden ugyanúgy alakul két ember között, mintha máshol akadtak volna
egymásra. (Feltéve, hogy még azelőtt sort kerítenek az első randevúra, hogy a ténylegesnél
többet is belelátnának-beleképzelnének a másik személyiségébe és a kapcsolatba.)
„Az interneten sok a csaló, nem tudni, ki rejtőzik az adatlap mögött.” – Bár nem zárható ki
teljesen, hogy valaki hamis adatokkal regisztráljon, ez a jelenség inkább az egyszerű
chatoldalakra jellemző, mint a társkereső honlapokra. Az utóbbiakon ugyanis általában jóval
erősebb az ellenőrzés, szigorúbbak a bejelentkezés és a tagság szabályai, ezenkívül nagyrészt
fizetősek is. Ma már aki bejelentkezik egy ilyen oldalra, az többnyire azzal számol, hogy
előbb-utóbb meg kell mutatnia magát élőben is, hiszen a társkeresők mintegy kétharmada
személyesen is találkozik levelezőpartnerével. Akad ugyan, aki szépíti valamelyest a
tulajdonságait azért, hogy jó benyomást keltsen, de ez itt sem gyakoribb jelenség, mint az élet
más területein.
„Az internetes társkeresés veszélyes lehet.” – Végigolvasva a regisztrációkor a szolgáltatóval

kötött megállapodást láthatjuk, hogy a társkereső honlap működtetői biztosítják adataink
védelmét, nem adhatják ki azokat harmadik személynek. Agresszív, tolakodó alakokba ennek
ellenére belebotolhatunk, ilyen emberek azonban nemcsak az internetes társkeresőkön
fordulnak meg. A nagy különbség viszont az, hogy itt probléma esetén a moderátorhoz
folyamodhatunk. Ő figyelmeztetheti, vagy akár törölheti a csalót és az elvárható viselkedési
normákat bizonyíthatóan be nem tartó regisztráltakat (pl. zaklatókat, más fényképével
visszaélőket) a rendszerből. A tagok a honlap működtetői révén jogilag is felelősségre
vonhatók.
Ezzel együtt mégis az a legfontosabb, hogy mi vigyázzunk saját magunkra. Ha nem

szeretnénk, hogy társkereső levelezésünk idegen kezekbe jusson, válasszunk a honlapra való
bejelentkezéshez kellően összetett jelszót. Idegen számítógép használatakor ne mentsük el a
belépési adatainkat, és a böngészés vagy levélírás végeztével ne felejtsünk el sosem
kijelentkezni az oldalról. Emellett lehetőleg ne a munkahelyünkről folytassuk az ismerkedést.
Nemcsak azért, mert ha a főnökünk megtudja, rámehet akár az állásunk, hanem azért is, mert
így nem kell számolnunk azzal a kockázattal, hogy egy kotnyeles rendszergazda esetleg
másnap a mi leveleinkből idézve szórakoztatja a kollégáinkat. A társkereső honlapon
megismert levelezőpartnereinkkel szemben pedig tegyük meg azokat az ésszerű és szükséges
óvintézkedéseket, amelyeket akkor is alkalmazunk, ha az utcán, vagy bárhol máshol
beszélgetünk egy szimpatikus, ámde idegen emberrel.
2. Néhány gondolat a regisztráció előtt

2.1. Valóban eljött az ideje?
„A szerelem olyan, mint a vendég, sokszor akkor jön, amikor nem is várnánk” – tartja a
mondás. Ez igaz, de hányszor gondoltunk arra egy-egy váratlan vendég betoppanásakor, hogy
bárcsak előre egyeztetett volna velünk? Ha interneten ismerkedünk, lehetőségünk van arra,
hogy valamelyest befolyásoljuk a szerelem érkezésének időpontját azzal, hogy akkor vetjük
bele magunkat a társkeresésbe, amikor felkészültünk egy új kapcsolatra.
A behálózás művészete Néhány gondolat a regisztráció előtt 11
Ne csak abban az értelemben álljunk azonban készen rá, hogy nincs párunk, és érzelmileg
nyitottak vagyunk, hanem lehetőleg abban is, hogy már végiggondoltuk, mit várunk egy
kapcsolattól, mik azok a tulajdonságok, jellemzők, amiket feltétlenül meg szeretnénk lelni
jövendőbeli társunkban, illetve mik azok, amikben kompromisszumokra vagyunk hajlandók,
vagy amelyeket kizáró tényezőknek tekintünk. Ahhoz pedig, hogy ezekre a kérdésekre reális
válaszokat adhassunk, fontos, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzünk, és fel tudjuk
mérni, hogy személyiségünk és helyzetünk alapján mi mit tudunk viszonzásképp nyújtani
leendő párunknak.
Ha úgy érezzük, hogy lelkileg felkészültünk a nagy kalandra, még egy dolgot érdemes
végiggondolnunk: azt, hogy mennyi időt és energiát tudunk a közeljövőben rászánni a
társkeresésre. Ha komolyan gondoljuk az ismerkedést, jobb, ha egy nyugodt, ráérős
periódusban jelentkezünk be a rendszerbe, nem pedig egy zűrös életszakaszban, például
lakásfelújítás alatt vagy munkahelyváltás idején. A regisztrációt követő hetekben valószínűleg
egyszerre többekkel fogunk levelet váltani, esetleg találkozni is, ez pedig időt és odafigyelést
igényel. Egy épp csak bimbózó ismeretségnél akár a kapcsolat végét is jelenthetik az
elfoglaltságaink miatt esetlegesen beálló kényszerszünetek, főképp mivel távollétünk alatt a
levelezőpartnerünk nem feltétlenül üldögél a babérjain…
2.2. Milyen szempontok alapján válasszunk társkeresőt?
Végre minden adott ahhoz, hogy belépjünk a társkeresőbe: ismerjük magunkat kívül-belül,
tettre készek vagyunk, idegeink kisimultak… Még mindig maradt azonban egy fontos kérdés:
A sok honlap közül melyiken regisztráljunk?
A kiválasztás során az egyik legegyszerűbb és legfontosabb összehasonlítási alapunk az adott

oldalon regisztrált tagok száma lehet. Itt célszerű azt is megfigyelnünk, hogy mennyi közülük
az aktív, azaz aki nemcsak a nyilvántartásban szerepel, de rendszeresen használja is a
szolgáltatásokat, például legalább egyszer bejelentkezett az utolsó hónapban. (Hiszen sokan
lustaságból, babonából vagy feledékenységből nem iratkoznak le akkor sem, ha már nem
keresnek társat.) A nemek aránya lehet a másik önmagáért beszélő adat. Ezeket az
információkat a legtöbb nyitóoldalon viszonylag könnyen megtalálhatjuk.
Megéri azonban ennél kicsit több energiát is rászánnunk a honlapok összevetésére. Így azt is
kideríthetjük, hogy az adott oldalra elsősorban tartós, vagy „könnyed” kapcsolat reményében
szoktak bejelentkezni. A szolgáltató profiljára vonatkozó következtetések gyakran a honlapon
szereplő tájékoztató szövegekből is levonhatóak, de megtudhatjuk ezt esetleg rutinosabb
társkereső ismerőseinktől is. A legtöbb oldalon lehetőségünk van arra, hogy regisztráció
nélkül, vendégként körülnézzünk a tagok bemutatkozó oldalai (bemoldalai, más néven
reglapjai) között. Így láthatjuk, hogy a társkeresési szándékot, korosztályt és egyéb
alapadatokat tekintve mennyire illik hozzánk az adott honlap törzsközönsége.
Van, akinek az árak összehasonlítása is segíthet a döntésben, azzal együtt, hogy a

regisztrációs díjak a legtöbb helyen elfogadhatóan alacsonyak. A feliratkozási költség sok
esetben már önmagában is távol tart jó néhány olyan embert a belépéstől, aki nem gondolja
komolyan a társkeresést. Ezért az oldal használatának teljes körű ingyenessége – bármilyen
vonzó is lehet – óvatosságra adhat okot.
A behálózás művészete A regisztráció 12
A honlap kiválasztásakor további fontos szempont lehet, hogy működtetői milyen

szolgáltatásokat kínálnak az előfizetési díjért, esetleg alkalmi többletköltség ellenében (pl.
hány levelet írhatunk, fogadhatunk, a többi regisztráltnak mely adatait tekinthetjük meg,
kapunk-e értesítőket az új tagokról, a keresőoldalakon kiemelten szerepelhet-e az adatlapunk,
szerveznek-e egyéb társkereső programokat, használhatjuk-e az oldalon működő fórumokat).
Ha ezek után is bizonytalanok vagyunk abban, hogy melyik helyen regisztráljunk,

kipróbálhatunk akár több honlapot is egyszerre, majd az első előfizetési periódus elteltével
megmaradhatunk amellett, amelyik leginkább beváltotta a hozzá fűzött reményeinket.
3. A regisztráció
A nicknév kiválasztása
Ha már eldöntöttük, hogy hová jelentkezünk be, a regisztrációhoz el kell készítenünk

bemutatkozó oldalunkat, ami alapján a többi társkereső kialakíthatja az első benyomását
rólunk. Először is azt a (nick)nevet kell kiválasztanunk, amit az ismerkedés során használni
szeretnénk. A legtöbb honlapon bármilyen szót megadhatunk. A legkézenfekvőbb megoldás a
saját keresztnevünk, ami azért is lehet jó választás, mert sokan szeretik, ha rögtön egy nevet
tudnak kötni a számukra szimpatikus személyhez. Ha a keresztnevünk nagyon gyakori,
tehetünk utána megkülönböztetésként egy évszámot vagy egy hangulatjelet is pl. János1982,
vagy Eszter:-), így ha a levelezőpartnerünk rajtunk kívül több Jánostól vagy Esztertől kap
még levelet, nem kell a nevünk mellett álló, a rendszer által generált sokszámjegyű
azonosítószámunkat böngésznie, hogy megkülönböztethessen minket a többiektől.
Ha a saját nevünket semmilyen formában nem szeretnénk szerepeltetni a lapunkon, akkor

lehetőleg ne egy másik keresztnevet válasszunk nickünknek, mert az később olyan hatást
kelthet, mintha félre akartuk volna vezetni újdonsült ismerősünket. Ebben az esetben inkább
becenevet jelöljünk meg az oldalon.
Ha név helyett bármilyen más szót használnánk nickként, az legyen lehetőleg egyedi, ránk
jellemző – tükrözheti például kedvenc elfoglaltságunkat. Arra azonban figyeljünk, hogy még
mindig inkább legyen semleges hatású a nickünk, mint erőltetett vagy félreértelmezhető (pl.
bármennyire is imádjuk az „István, a király”-t, ha ezt választjuk, lehet, hogy rockopera-
rajongó helyett egyszerűen egy beképzelt Istvánnak fogunk tűnni). A nickválasztásnak végül
is beazonosításunk az elsődleges célja – arra, hogy megismerjenek bennünket, ott lesz még az
adatlapunk többi része is.
Címsor
Egyes honlapoknál meg kell adnunk egy olyan mondatot, ami a bemutatkozó oldalunk tetején
kiemelten szerepelhet. Ide már valóban mindenképp valami figyelemfelkeltő, érdekes
gondolatot érdemes írni, igyekezzük kerülni a kliséket. A huszadik „Találj rám!”, vagy
„Helló, fiúk! Itt vagyok!”, esetleg „Kettesben szebb az élet” olvasása, ugye, minket sem
ragadna már magával?
Adataink kitöltése
Az alapadataink kitöltésekor egyszerű a dolgunk: a kor, nem, magasság, hajszín, gyerekek

száma stb. kérdések önmagukért beszélnek. „Csúsztatni” nem érdemes, az ismerkedés során
előbb-utóbb úgyis kiderül az igazság, és akkor a másikban kialakuló becsapottságérzet többet
ronthat a helyzetünkön, mint az a plusz egy-két év vagy kiló. További kiegészítő rovatok
megválaszolásával a szokásainkba is bepillantást engedhetünk: bejelölhetjük például, hogy
milyen zenét, vagy éppen milyen háziállatokat szeretünk. Bár ezeket a sorokat nem kötelező
kitölteni, segíthetünk vele a többi társkeresőnek, hogy jobban megismerjenek minket. Az
anyagi viszonyainkra, például a keresetünkre irányuló kérdéseket azonban csak akkor
válaszoljuk meg, ha nem bánjuk, hogy a leendő partnerünknek esetleg nagyon is számít (sőt,
párválasztási szempont!), hogy mit írtunk abba a rubrikába.
Mivel az adataink kitöltésekor többnyire csak előre megadott feleletek közül választhatunk,
előfordulhat, hogy nem találunk a mi helyzetünkre pontosan illő választ. Például ha
válófélben vagyunk, akkor ezt nem egészen fedi a családi állapotunknál a „házas–független”
kategória. Ilyenkor bejelölhetjük az igazsághoz legközelebb álló meghatározást, és ha
indokoltnak érezzük, akkor a félreértések elkerülése végett magyarázatot fűzhetünk hozzá a
szabadszöveges résznél.
Bemutatkozás
A szabadszöveges bemutatkozó rovat jelenti az első lehetőséget, hogy bővebben szóljunk az

adatlapunkra klikkelőkhöz. Az ideillő szöveg megfogalmazását nehezíti, hogy nem egy
konkrét, hanem több ezer fiktív személynek kell kedvező, de reális képet adnunk magukról.
Olyat és úgy igyekezzünk ezért írni, amitől megakadhat rajtunk a hozzánk illők szeme. Az
optimista, de mértékletes magabiztosságot sugárzó sorokat szinte mindenki szívesebben
olvassa. (Ezért például a „Sokszor csalódtam már, de remélem, most végre nekem is
sikerül…” jellegű indítás nem feltétlenül a legbiztatóbb.) Jó kezdet lehet, ha vállaljuk, hogy
vannak kiforrott elképzeléseink, és merünk magunkról véleményt alkotni – például nem adjuk
más szájába a mondanivalónkat. Így az „általában megértő és megfontolt srácnak tartanak a
barátaim” helyett meggyőzőbb és még mindig nem szerénytelen szöveg lehet az, hogy
„megfontolt és megértő srácnak tartom magam”.
A frappáns mondatok szintén közelebb vihetnek minket a bemoldalunkat olvasókhoz. Az,

hogy „1000 karakter túl kevés ahhoz, hogy megismerj”, vagy a „Bármit is írok magamról,
úgyis Te döntöd el, hogy milyennek látsz” stb. mind nyilvánvalóan igaz, de éppen ezért
semmitmondó, ráadásul ezek a formulák a gyakoriságuk miatt már kissé unalmassá váltak.
Ezzel szemben a találóan kedves humor vagy az enyhe önirónia jól sülhet el. Ha sikerül a
másikat megmosolyogtatnunk, az már fél siker. Ha az intelligenciánkról vagy egyéb
kiemelkedő tulajdonságainkról is ilyen „csomagolásban” írunk, elkerülhetjük az önteltség
látszatát. Ha viszont a viccelődés nem a mi műfajunk, jobb, ha nem erőltetjük, mert a
kényszeredett poéngyártás inkább szánalmat ébreszt, mint szimpátiát.
Bemutatkozásunkban említsük meg röviden azt, amit első körben a legfontosabbnak tartunk
elmondani magunkról, illetve amiből a fő tulajdonságainkra lehet következtetni. Legyenek a
soraink személyesek: általánosságok helyett inkább egy-két olyan érdekességet, illetve
konkrétumot áruljunk el magunkról, ami kiindulópont lehet egy későbbi beszélgetéshez.

Például ahelyett, hogy „Szeretem a sportot, sokat olvasok, és érdekelnek az idegen kultúrák”,
biztosan izgalmasabbnak tűnik, hogy „Minden héten görkorcsolyázom a barátaimmal,
imádom az Agatha Christie-krimiket, és ha újjászülethetnék, írnok lennék Egyiptomban.”
Sokakat az is elriaszt, vagy egyszerűen untat, ha a világ nagy kérdéseit feszegetjük ebben a
pár sorban. Ehelyett néha a jelentéktelennek tűnő, mindennapi dolgok azok, amik felkelthetik
a másik kíváncsiságát, szimpátiáját. Például: „Te is szoktál morzsát szórni a madaraknak az
ablakpárkányra?”
Bemutatkozásunkat esetleg kiegészíthetjük idézetekkel, ha úgy érezzük, ez közelebb viheti a

többi társkeresőt a személyiségünk megismeréséhez. A citálással azonban óvatosan bánjunk,
ügyeljünk arra, hogy olyan stílusú és tartalmú művet válasszunk, amit a szerintünk hozzánk
illő társkeresők érteni és értékelni tudnak. Az idegen nyelvű szöveg imponáló lehet, de főleg
ha nem széles körben ismert és rövid kifejezést idézünk (pl. Don’t worry, be happy”),
gondoljuk meg: valóban fontosabb-e az, hogy a leendő párunk tudjon (vagy lássa, hogy mi
tudunk) pl. angolul, mint az, hogy ha nem érti ezt a nyelvet, akkor is eljusson hozzá a
mondanivalónk? (Nem beszélve arról, hogy ha olyan bukkan a honlapunkra, aki nálunk
jobban bírja az adott nyelvet, és felfedezi az esetleges nyelvtani hibáinkat, biztosan fuccs az
áhítatnak...) Kerüljük továbbá az elcsépelt mondatokat, mert az irodalmi közhelyek inkább a
fantáziátlanságunkra, mint a műveltségünkre és más értékes jellemvonásainkra engednek
következtetni. Válasszunk helyettük egy számunkra kedves, de nem túl ismert vers- vagy
dalszöveg-részletet. Feladványként akár azt is megkérdezhetjük a reglapunkra látogatóktól,
hogy szerintük kinek a tollából származik az idézet; így máris megmozgattuk a gondolataikat,
és találtunk egy kiindulási beszédtémát – hiszen az interneten kutatva az is megtudhatja a
helyes választ, aki amúgy nem irodalmár-típus. Kérdések feltevésével egyébként is egyfajta
személyesebb, közvetlenebb kontaktus érzetét kelthetjük a legtöbb olvasónkban, mintha máris
megindult volna köztünk egy párbeszéd.
Akadnak, akik a bemutatkozásukban egy – szerintük a másik nem számára taszító – típus
ellenében határozzák meg magukat, pl. „Nem vagyok izomagyú macho”, vagy „Ha egy
plázacicát keresel, jobb, ha továbblépsz”. Akinek volt már meghatározóan rossz tapasztalata
az ellenpéldához hasonló emberekkel, annál ez az indítás esetleg jó fogadtatásra is találhat.
Ugyanakkor sokan agresszívnek érezhetik ezt a másokat leminősítő stílust; náluk a pozitív
megközelítés minden bizonnyal nagyobb sikert arat. Hozzájuk például a „Nem vagyok
elkényeztetett, hisztis csaj” helyett a „Békés természetű, önálló, talpraesett nő vagyok”
megfogalmazás közelebb állhat.
Stílusunktól függetlenül az a természetes, hogy bemutatkozó sorainkkal igyekszünk kedvező

benyomást kelteni a hozzánk illő társkeresőkben. Ám nagyon fontos, hogy ez ne menjen az
őszinteségünk rovására. Rossz tulajdonságainkat ugyan nem kell részletesen ecsetelnünk, de
hitelesebbnek tűnhetünk, ha említést teszünk egy-két kevésbé vonzó vonásunkról is (persze
pozitív végkicsengéssel). Például: „Sokat túlórázom, de ha Te vársz otthon, ígérem,
kárpótollak a kiesett időért.” Az őszinteséghez az is hozzátartozik, hogy már a
bemutatkozásunkban szóljunk azokról az objektív körülményekről, amik esetleg az
adatlapunkból nem derülnek ki, de fontos szűrőt jelenthetnek másoknak a párkeresésnél (pl.
ha hamarosan külföldre költözünk, vagy fogyatékkal élünk). Így minden bizonnyal
kevesebbektől kapunk majd levelet, de ők nagyobb valószínűséggel folytatják velünk az
ismerkedést több levélváltás után is. Ezenkívül ügyelnünk kell arra is, hogy a regisztráció
után karban tartsuk reglapunkat, azaz rávezessük az esetleges változásokat.
Milyen hosszú legyen a bemutatkozásunk? Ha nincs is rá pontos recept, az biztos, hogy egy-
két mondatba nem tudunk elég információt belesűríteni, míg a terjengős szövegeket
keveseknek van türelmük végigolvasni – emellett az utóbbi azt is sugallhatja, hogy túlságosan
szeretünk magunkról beszélni. Így inkább az arany középutat érdemes választanunk, aki
valóban kíváncsi ránk, annak még úgyis lesz módunk bővebben mesélni.
Bemutatkozásunk tartalma mellett annak formája is sokat elárul rólunk. A helyesírási hibáktól
és elütésektől hemzsegő szöveg nem tesz jó benyomást az olvasókra. Ha nem vagyunk a
nyelvhelyesség bajnokai, nem kell, hogy (csak) emiatt beiratkozzunk egy kurzusra – de az
fontos, hogy mielőtt lezárnánk az adatlapunk szerkesztését, olvassuk át ellenőrzésképp még
egyszer a szövegünket, hogy ne legyenek benne nyilvánvalóan a gondatlanságunkból fakadó
hibák. Ha nem egy magyartanárt keresünk életünk párjának, a magunkkal szembeni
igényesség akkor is azt diktálja, hogy odavetett mondatok helyett igényesen megfogalmazott
sorokat adjunk ki a kezünk alól.
Partnerünkről
A partnerünkre vonatkozó elképzeléseinket firtató rovatoknál igyekezzünk olyan

kritériumokat megadni, amelyek saját belső és külső értékeink ismeretében reálisnak tűnnek.
Célszerűbb, ha nem szabjuk túl szűkre a határokat, és nemcsak a nekünk tökéletes, hanem az
ideálistól a számunkra még éppen elfogadhatóig terjedő paramétereket adjuk meg. Így
elkerüljük annak a lehetőségét, hogy valakivel csak azért ne ismerkedjünk meg, mert például
– bár egyébként hozzánk illő lenne – 1cm-rel alacsonyabb az általunk meghatározottnál.
Utólag még mindig kiválaszthatjuk az irántunk érdeklődők, vagy a keresésnél a találati
listánkon szereplők közül azokat, akik már valóban nem illeszthetők bele az elképzeléseinkbe.
Ha készen állunk az egészséges kompromisszumokra, az még nem jelenti azt, hogy feladnánk
az elvárásainkat. Ha viszont túl pontos igénylistát adunk meg, az akár riasztónak vagy
komolytalannak is tűnhet egy-egy ránk kattintó számára, még akkor is, ha egyébként ő maga
megfelel az általunk bejelölt paramétereknek.
Fotók feltöltése
„Egy kép többet mond ezer szónál” – ez a mondás az internetes társkeresésnél fokozottan
igaz. A Randivonal statisztikái szerint százszor többen írnak levelet a fényképes
felhasználóknak, és adatlapjukat ezerszer (!) gyakrabban nézik meg, mint azokét, akiknek
nincs fent fotójuk. Sőt, a párkeresők többsége eleve fényképes keresést állít be, így azok
hiánya nagy hátrányba hozhat minket!
Mennyi fotót érdemes feltennünk? Egy darab még nem ad pontos képet rólunk, de négy-öt
már elég ahhoz, hogy levelezőpartnerünkben kialakuljon a megfelelő benyomás rólunk. A túl
sok fénykép viszont úgy hathat, mintha saját fotóalbumra törekednénk, annak pedig nem itt a
helye. Szerencsés, ha van köztük egészalakos, és olyan felvétel is, amin jól látszik az arcunk.
Érdemes jó minőségű fotót választanunk, mert egy életlen, távoli kép számítógépes
átalakítása után már nem lehetünk biztosak abban, hogy kivehetőek maradnak a vonásaink.
Ha úgy érezzük, a meglévő fényképeink nem felelnek meg erre a célra, inkább szánjuk rá az
időt, és menjünk el egy profi fotóshoz. Vagy megkérhetjük egy rokonunkat, barátunkat is,
hogy kapjon minket lencsevégre, hátha ő természetesebb felvételt tud rólunk készíteni.
Amikor feltöltjük a reglapunkra a fényképünket, ne csak az alapján válogassunk, hogy melyik
a legelőnyösebb, hanem aszerint is, hogy melyik a leginkább valósághű. Az őszinteségünket
ne csak verbális, de vizuális értelemben is őrizzük meg: ha életünk legszebb képe alapján mi
sem ismernénk magunkra, inkább ne ezt, vagy legalábbis ne csak ezt tegyük fel az oldalunkra.
Hasonló okoknál fogva a fényképünk legyen minél frissebb, vagy ha esetleg néhány évvel
ezelőtt készült is rólunk, ne legyen érezhető eltérés az akkori és mostani megjelenésünk
között. Ebben az esetben érdemes odafigyelnünk arra, hogy lehetőleg ne legyen rajta
feltüntetve az akkori dátum, mert kételyeket ébreszthet (még ha indokolatlanul is) a
reglapunkra látogatókban. A napszemüveggel és a mindent elrejtő kalappal vagy kabáttal
kapcsolatban pedig ne feledjük, hogy ezek látványa legtöbbekben nem azt az érzést kelti,
hogy milyen titokzatosak vagyunk, hanem azt, hogy okkal próbálunk titkolni valamit.
Milyen témájú fotókat válasszunk? Ha gyermekeinkkel élünk (illetve van háziállatunk),

minden bizonnyal a velük készült képekre is kíváncsi lesz az, aki irántunk érdeklődik, ám
ezekből elég egy-két darab. Többségében inkább olyanokat érdemes feltöltenünk, amelyek
minket önálló, független emberként mutatnak be. Az természetes, hogy egy kapcsolatban
hosszabb távon egymás családját is fel kell vállalnunk, de az első alkalmak általában még
inkább egymás férfi/női, nem pedig apai/anyai énjének megismeréséről szólnak, bármennyire
is a személyiségünk része mindkettő. Arra is gondoljunk, hogy lehetőleg olyan fotókat
válasszunk, amelyeken nincs mellettünk olyan fiú, illetve lány, aki a helyzetből és
gesztusainkból akár a volt szerelmünknek is tűnhet. Még ha az illető csak a testvérünk is, a
látvány rossz érzéseket kelthet az oldalunkra tévedőkben, a magyarázkodás pedig nem
feltétlenül a legjobb kezdet egy kapcsolathoz. Ha mégis ragaszkodunk az adott fénykép
feltöltéséhez (mert például nagyon jól eltalált felvétel rólunk), akkor érdemes élnünk a fejlett
technika nyújtotta lehetőségekkel: ragadjuk ki a minket ábrázoló részletet, és csak azt tegyük
fel a bemoldalunkra.
Beszédes lehet, ha ránk jellemző környezetben elkapott felvételeket választunk a reglapunkra.

Ezeknek a feltöltése előtt azonban jó, ha végiggondoljuk, melyik milyen hatást kelthet
másokban. Így a legemlékezetesebb bulinkon két vodka után, vagy a méregdrága kocsink
mellett, esetleg egzotikus luxuskörnyezetben készült fotóink alapján egy ismeretlen
messzemenő, és sokszor téves következtetéseket vonhat le. És nem pusztán a lazaságunkra,
vagy utazási kedvünkre, de az értékrendünkre vonatkozóan is. Fürdőruhás fotóink feltöltése
szintén meggondolandó. Egy csinos lány vagy egy kisportolt férfi esetében a látvány növeli
ugyan a beérkező levelek számát, de azon belül minden bizonnyal nagyobb lesz a lazább
kapcsolatot keresők aránya. Ha ezt jól tudjuk kezelni, akkor szerencsés a helyzetünk, ám ha
mégsem, akkor arra gondoljunk, hogy aki komoly kapcsolatra vágyik, annak valószínűleg
néhány ruhadarabbal többet viselve is fel tudjuk kelteni az érdeklődését, sőt.
Ha fotóinkon a háttér nem jut különösebb szerephez, akkor is érdemes odafigyelnünk arra,
hogy az milyen hangulatot idéz – egy vidám virágos rét vagy egy békés tópart egészen más
személyiséget sugall, mint például egy sivár szobabelső.
Blog írása
Az oldalunkon lehetőségünk nyílhat internetes napló vezetésére. Ez egy jó lehetőség arra,

hogy a többi társkereső alaposabban megismerhesse a mindennapjainkat, a gondolatainkat.
A behálózás művészete A kapcsolatfelvétel 17
Ezzel kapcsolatban azonban emlékezzünk arra, hogy mennyit töprengtünk azon, mit írjunk a
bemutatkozásunkhoz. A blogunkat minden bizonnyal ugyanilyen figyelmesen fogják
elolvasni az irántunk érdeklődők, ezért inkább csak akkor vezessünk naplót, ha kellő gondot
tudunk fordítani a bejegyzések megfogalmazására. Ha nincs erre ennyi időnk és energiánk,
inkább máshol éljük ki az írhatnékunkat. Ha viszont mégis úgy döntünk, hogy belefogunk a
blogírásba, csak olyan élményeket osszunk meg másokkal az életünkből, amelyek nem
rontják pártalálási esélyeinket. Így például lehetőleg ne számoljunk be itt a társkereső
tapasztalatainkról. Más dolog tudni, hogy mindannyian a pártalálás reményében
regisztráltunk, és így valószínűleg mindannyian többfelé keresgélünk, és megint más (bár
nyilván tanulságos) dolog arról olvasni, hogy a nekünk szimpatikusnak tűnő „jelölt” hogyan,
hányszor és kivel randizott vagy szakított eddig, és miként minősíti esetleg vetélytársainkat.
Fizetős szolgáltatások kiválasztása
Az internetes társkereső lapok többségénél különböző előfizetések és pluszszolgáltatások

közül választhatunk. Az „alapcsomag” általában korlátozott levelezési és keresési
lehetőségeket kínál. Ha egyelőre csak körül szeretnénk nézni az adott honlapon, vagy
várhatóan nem tudunk majd túl sok időt szánni a böngészésre, esetleg úgy tervezzük, hogy
csak a nekünk érkező levelekre válaszolunk, de magunk nem keresgélünk, akkor
megelégedhetünk a szűkített jogosultsági körrel is.
Ha azonban ennél aktívabban szeretnénk ismerkedni, legalább a regisztrálásunkat követő első

egy-két hónapra érdemes minél szélesebb szolgáltatáscsomagot választanunk. Ezekkel már
általában tetszőleges számú levelet küldhetünk, és egyéni beállítások alapján kereshetünk a
regisztráltak között. Megkönnyíti a dolgunkat, ha nemcsak a másik alapadatai (pl. neme, kora)
alapján szűrhetünk, hanem aszerint is, hogy ki mikor regisztrált, vagy hogy láttuk-e már a
bemutatkozó oldalát. Továbbá többletköltség ellenében módunk lehet arra is, hogy
fényképünket, reglapunkat kiemelten jelentessük meg a társkereső honlapon, illetve azok a
keresés során a találati listák élén szerepeljenek. Ez biztos módszer a levelezésünk
fellendítésére. Egyes társkereső lapoknál kérhetjük, hogy sms-ben is elérhetőek legyünk az
érdeklődők számára – természetesen a telefonszámunkat ekkor csak a honlap üzemeltetői
ismerik, ők továbbítják rá a nekünk szánt üzeneteket. Ezáltal akkor is eljut hozzánk a többiek
mondanivalója, ha hosszabb ideig nem vagyunk internet közelében.
4. A kapcsolatfelvétel
4.1. Ki kezdeményezzen?
Ha kevés az időnk vagy az energiánk (vagy esetleg nőként ragaszkodunk ahhoz, hogy a férfi
szólítson meg minket először), megtehetjük, hogy a bejelentkezés után egyszerűen várunk,
amíg a nagy Ő ránk talál. Ennek az esélyét az említett VIP-szolgáltatások előfizetésével
növelhetjük. Ha azonban azt szeretnénk elérni, hogy egy bizonyos valaki figyeljen fel ránk,
anélkül, hogy mi írnánk neki, arra is több lehetőségünk nyílik. Bejelölhetjük őt
kedvencünkként, vagy sokszor kattinthatunk az adatlapjára, esetleg a honlap
szépségversenyének keretében pontozhatjuk. A maga reglapján mindenki visszakeresheti
ezeket az adatokat (ki látta őt utoljára, ki adott neki pontot, ki jelölte kedvenceként), így a
kiszemeltünk nagy valószínűséggel kíváncsi lesz ránk, és meg fogja nézni az adatlapunkat.
Mivel azonban a társkereső honlapokon nagyon sokan regisztrálnak, így sem biztos, hogy
észrevesznek minket a számunkra legszimpatikusabb bejelentkezők. Ezért érdemes inkább
nekünk magunknak is közvetlenül megszólítanunk azokat, akiket szívesen megismernénk. Az
interneten a viselkedési szabályok kötetlenebbek, mint a hétköznapi életben, így az is teljesen
elfogadott és természetes dolog, ha a nők teszik meg az első lépést.
4.2. Ha mi kezdeményezünk
Kinek írjunk?
Hogy kinek írunk, azt eldönthetjük úgy is, hogy találomra nézelődünk a regisztráltak között,
majd aki a honlapja alapján megragadja a fantáziánkat, megdobogtatja a szívünket, azzal
vesszük fel a kapcsolatot. Az is jó módszer lehet azonban, ha a keresőrendszer segítségével
végignézzük a paramétereikben hozzánk illő összes társkereső reglapját, és mindazoknak
írunk közülük, akiket szimpatikusnak találunk. Így biztosan minden olyan regisztráltnak
bemutatkozunk, akivel kölcsönös lehet az érdeklődésünk. Kezdetben ez hosszadalmasnak
tűnhet, de ha sorra vettük az összes előttünk bejelentkezettet (és mégsem találtunk rá az
igazira), azután már nem tart sokáig időről időre átfutnunk a frissen regisztrálók bemoldalait.
Az általuk megadott alapadatokon és a kedvező összbenyomáson túl azonban van még néhány
apróság, amire érdemes a keresgélés–válogatás során figyelmet fordítanunk. Először is
megnézhetjük, hogy kiszemeltünk mikor jelentkezett be utoljára a honlapra, hiszen ha ez
hónapokkal ezelőtt történt, lehet, hogy már nem foglalkoztatja a párkeresés. Figyeljünk arra
is, ha az illető nem adta meg valamelyik alapadatát – ez leggyakrabban a családi állapotra, a
gyerekekre vonatkozó kérdések esetében fordul elő. Persze történhet ilyesmi
figyelmetlenségből is (bár ez sem túl biztató jel), ehelyett mégis általában azzal kell
számolnunk, hogy rendezetlenek a családi viszonyai. (Hasonlóképp, ha pl. arról nem
nyilatkozik, hogy dohányzik-e, legjobb esetben is csak abban bízhatunk, hogy leszokóban
van.)
Nézzük meg alaposan a másik elvárásait tükröző rubrikákat is, és ha esetleg nem is értünk
egyet az elképzeléseivel, higgyük el: tudta, melyiket miért jelölte be. Ha például azt a mezőt
választotta ki (akár többek között), hogy alkalmi ismeretségre, vagy éppen levelezőtársra
vágyik, ne reménykedjünk abban, hogy velünk biztosan megváltoznának az elképzelései, és
komolyabbra tudna fordulni a dolog – bármennyire tetszik is egyébként a kiválasztottunk.
Ilyenkor inkább abból érdemes kiindulnunk, hogy nekünk akkor is megéri-e időt és energiát
fordítanunk az ismerkedésre, ha a másik nem feltétlenül a szerelmét keresi bennünk.
Egyebekben is vegyük figyelembe a másik elképzeléseit. Csak annak írjunk, aki hozzánk
hasonló partnert keres. Ha a megjelölteknél egy-két kilóval, centivel, vagy esetleg évvel
többek vagy kevesebbek vagyunk, ez még nem feltétlenül kell, hogy eltántorítson minket a
kezdeményezéstől. A másik által megadottak nem feltétlenül kőbe vésett elvárások, ám
azoktól csak ésszerű mértékben térhetünk el. A nagy különbségek minden bizonnyal nem
lesznek áthidalhatóak, hiába áll fenn a mi részünkről az érdeklődés. Például ha valaki vékony
párt keres, és mi dundik vagyunk, vagy ha a családi helyzetünk, esetleg a végzettségünk nincs
összhangban a másik elvárásaival, vagy masszívan dohányzunk, de ő ki nem állhatja a füstöt,
ne bízzunk abban, hogy mindezek ellenére komolyan érdeklődni fog irántunk. Egy szó, mint
száz: tartsuk tiszteletben a másik elképzeléseit. Ezzel nemcsak őt, de magunkat is sok
csalódástól kímélhetjük meg.
Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy ki mennyire konkrét és méltányolható elvárásokat

fogalmaz meg az adatlapján. Ha valaki nagyon tág határokat ad meg a partnerére
vonatkozóan, annak számos oka lehet. Lehet, hogy még nincsenek kiforrott elképzelései a
leendő párjával kapcsolatban, vagy hogy kevés az önbizalma, sőt, bizonyos esetekben (pl. ha
egy harmincéves férfi húsz és ötven év közti nőre vár) az is könnyen elképzelhető, hogy nem
hosszú távra keresi testi-lelki-szellemi társát. Ezzel szemben, ha valakinek túlontúl pontosak
az elvárásai, és ragaszkodik például ahhoz, hogy kizárólag vörös hajú, esetleg barna szemű
legyen a párja, az arra is engedhet következtetni, hogy még nem érett meg egy tartalmas
párkapcsolatra. (És esetleg nem hallott még a hajfestékről és a színezett kontaktlencséről…)
Egyeseknél pedig a reális önértékelés vonatkozásában merülhetnek fel kételyeink a túlzott
igénylistájuk alapján, például ha egy testes ötvenes férfi kizárólag modellalkatú huszonéves
leányt keres.
Mégis a szöveges rész az, ami a legtöbbet elárul a társkeresőkről, főleg ha egyaránt figyelünk
arra, hogy miről és hogy hogyan ír valaki. Természetesen nem mindenkinek egyformán
gördülékeny a stílusa, arról többnyire mégis árulkodik, hogy az illető valóban nyitott lehet-e
egy új kapcsolatra, és igyekszik-e őszinte és jó benyomást kelteni magáról.
A bemutatkozó szövegnél nemcsak a ténylegesen leírtakra, hanem a sorok közt rejlő

üzenetekre is érdemes odafigyelnünk. Egyesek például feltűnően hangsúlyozzák, hogy
számukra a külcsín nem számít. Ők valószínűleg maguk sem rendelkeznek a legelőnyösebb
külsővel (vagy csak úgy érzik) – bár az is lehet, hogy mindössze csak azt szeretnék jelezni a
másik nem tagjai felé, hogy ők igazán mély érzésűek. Mások terjengős értekezésekkel töltik
ki a sorokat, mint akik túlságosan el vannak telve önnön gondolataik fontosságával. Előfordul
az is, hogy valakinek ellenséges hangvételű a bemutatkozása, akár azért, mert egyébként is
agresszív típus, akár pedig azért, mert megcsömörlött az ellenkező nemtől, vagy magától a
társkereséstől, csak esetleg ez még nem tudatosult benne. Akad olyan is, aki szemmel
láthatóan nem szentelt túl sok időt szövege megírására: az ezreknek – köztük talán épp az
igazinak – szánt bemutatkozása csupán néhány, helyesírási és gépelési hibákkal teli, odavetett
mondatból vagy közhelyből áll. Ez a nemtörődömség nem éppen a többi társkereső iránti
tiszteletet sugallja. A megfelelő sorok megfogalmazása nem a legkönnyebb, és talán nem is a
legizgalmasabb feladat, de jobb vigyáznunk azzal, aki ezt az energiát és időt sajnálja arra,
hogy felkeltse a leendő párja érdeklődését. Az intő jelek felbukkanása esetén gondoljunk bele
abba, hogy vajon milyen figyelmes bánásmódra számíthatunk a későbbiekben mi az ilyen
szövegek íróitól.
Az természetesen szerencsés, ha a kiszemeltünk bemutatkozását olvasva sok közös

tulajdonságot fedezünk fel kettőnkben, de vegyük figyelembe, hogy néhányan „csúsztatnak”
egy kicsit. Elsősorban azért, mert meg szeretnének felelni annak az ideálnak, amit szerintük
az ellenkező nem kedvel. Így például rengeteg férfi és nő említi, hogy sportol, olvas, vagy épp
színházba jár, de sokuknál ez a megjegyzés inkább az igényeikre, illetve az értékrendjükre
utal, semmint a tényleges szokásaikra. Így ha ezek az elfoglaltságok nekünk nem a
kedvenceink, de egy számunkra egyebekben vonzó adatlapon ezt látjuk feltüntetve, ez még ne
tántorítson el minket az ismerkedéstől. Ha viszont olyan konkrétumok szerepelnek rajta, mint
például hogy a kiszemeltünk napi két órát edz, vagy hetente jár színházba, akkor vegyük
komolyan fontolóra, hogy az egyezik-e a mi igényeinkkel, illetve meg tudnánk-e szokni és
szeretni ezt az életmódot. (Mert ha eleve úgy indulunk neki egy kapcsolatnak, hogy majd mi
megváltoztatjuk a másikat, akkor minden bizonnyal kudarcra lesz ítélve a próbálkozásunk.)
Arra is érdemes felfigyelnünk, ha valaki már a bemutatkozásában valamilyen formában
megemlíti, hogy szenvedélyes férfit, vagy éppen érzéki nőt keres. Ő nagy valószínűséggel
elsősorban szexuális partnerre és nem társra vágyik, bármi egyebet is állít magáról a
bemoldala többi részében.
Ha a kiszemeltünk blogot vezet, érdemes azt is elolvasnunk, hogy többet megtudjunk róla,
jelleméről, életmódjáról és szándékairól.
A többség a fotóit aszerint választja ki, hogy szerinte mi imponálhat legjobban a másik nem
képviselőinek, így gyakoriak a fürdőruhában, a sportolás közben, vagy turista-
látványosságoknál készült felvételek. Ilyenek láttán eljátszhatunk a gondolattal: ki melyiket
miért tartotta fontosnak feltölteni az oldalra, és mennyire tükrözi az hűen az egyéniségét. Ha
valaki jellemzően egyfajta, pl. egy csokor motorostalálkozós vagy állatsétáltatós képet rak fel
magáról, azt nyugodtan vehetjük üzenetnek: ha ez nekünk nem illik bele az életünkbe, akkor
inkább mással ismerkedjünk.
Mivel nem tudhatjuk, hogy a feltöltött fényképek mennyire valósághűek vagy éppen
előnyösek, szerencsésebb, ha nem azt próbáljuk belőlük megállapítani, hogy bele tudnánk-e
szeretni a másikba, hanem azt, hogy nem egyértelműen antipatikus-e számunkra az illető. Az
igazi vonzalom úgyis élőben derülhet csak ki, hiszen sokszor egészen másnak látunk valakit
szemtől szemben, ha a mosolya, a gesztusai csakis nekünk szólnak.
A társkereső honlap olyan, mint egy hatalmas svédasztal, tele fantasztikusan díszített
ínycsiklandozó falatkákkal, de a legtöbbjüknél nem tudjuk, valójában mi van a máz alatt.
Tegyünk hát ízelítőt a tányérunkra a nekünk tetszőkből, de kerüljük azokat, amikről már első
pillantásra tudjuk, hogy allergiásak vagyunk rájuk. Ha nem eszünk egyszerre túl sokat, nem
kell attól tartanunk, hogy megcsömörlünk a lakomától. Ha pedig túl vagyunk az első
kóstoláson, már vehetünk bőségesen is abból az egy-kettőből, amelyik legjobban ízlett.
Az első lépés
Ha mi szeretnénk megszólítani valakit, de túl félénkek vagyunk hozzá, vagy nincs ötletünk
arra, hogy mit is írjunk először, vagy egyszerűen csak romantikus gesztussal szeretnénk
indítani az ismerkedést, akkor egyes honlapokon – általában különdíj ellenében – küldhetünk
virtuális virágot vagy éppen képeslapot a kiválasztottunknak.
Ha azt szeretnénk, hogy mielőbb kapcsolatba léphessünk egy adott társkeresővel, akkor a
honlap működtetőinek közvetítésével az üzenetünket rögtön a telefonjára, esetleg saját e-mail
címére is eljuttathatjuk (feltéve, hogy ehhez ő maga előzőleg hozzájárult, amit a bemoldalán
ellenőrizhetünk). Ha pedig éppen a kiszemeltünkkel egy időben ülünk a számítógép előtt (a
reglapján azt is láthatjuk, hogy online van-e), akkor akár rögtön chatelhetünk is vele. Így
közvetlenebb kapcsolatba kerülhetünk egymással, mint a levelezés során, mégsem kell
annyira kiadnunk magunkat, illetve az adatainkat, mintha telefonon beszélgetnénk vagy
személyesen találkoznánk.
A leggyakoribb megoldás mégis az, hogy valaki első alkalommal levelet ír a másiknak a
társkereső oldalon keresztül. És hogy mit tartalmazzon ez az első levél? Ha sokakat
szeretnénk megszólítani, a legkönnyebb, ha először csak pár sort küldünk mindenkinek,
amivel felhívjuk magunkra a figyelmet. Ezzel már elérhetjük, hogy a címzett megnézze az
adatlapunkat, pozitív válaszra pedig úgyis csak akkor számíthatunk tőle, ha az ott olvasottak
alapján szimpatikusnak talál bennünket. Ezért első üzenetként elég lehet az is, hogy „Szia!
A behálózás művészete A levelezés 21
Nagyon szimpatikus vagy az adatlapod alapján. Szívesen megismernélek jobban is. Ha ez

kölcsönös, kérlek írj!”, vagy – különösen nők esetében – akár a „Szia! Szép napot kívánok!”
is megfelelő indítás lehet (ezzel gyakorlatilag átengedik a kezdeményezést a férfiaknak). Ha
viszont egyszerre csak néhány embert szólítunk meg, akkor ennél hosszabb, személyesebb
levelet is küldhetünk nekik. Biztosan kedvező fogadtatásra talál, ha abban visszautalunk vagy
rákérdezünk a másik bemutatkozó soraiban foglaltakra, például megemlítjük, mi az, amit
különösen szimpatikusnak találtunk benne, illetve ami szerintünk közös lehet bennünk.
4.3. Ha mi kapunk levelet
A legizgalmasabb pillanatok azok, amikor észrevesszük, hogy levél érkezett az internetes

postaládánkba egy ismeretlentől. Gyorsan megnézzük az adatlapját, és… szerencsés esetben
kölcsönös a szimpátia, és folytatódhat az ismerkedés :-). Ekkor segítsünk a másiknak, hogy
minél többet megtudjon rólunk, legyünk közvetlenek vele, és igyekezzünk önmagunkat adni.
Ha esetleg mégsem találjuk szimpatikusnak a nekünk levelet küldő társkeresőt, akkor is írjunk
neki vissza. A nemleges válaszunkhoz konkrét indoklást többnyire nemigen szükséges és
érdemes adnunk, elég annyi is, hogy „Sajnos úgy érzem, nem illenénk egymáshoz”. Higgyünk
a régi bölcsességben: „Ha egy nő azt mondja, hogy „nem”, azzal nincs mit kezdeni, el kell
fogadni a döntését. Ha viszont azt mondja, hogy „nem, mert”, akkor már van értelme
győzködni.” Ha ennek ellenére úgy érezzük, udvariasabb megokolni a döntésünket, akkor
valós és objektív, azaz nehezen vitatható dologra, problémára hivatkozzunk, amit mi nem
tudunk elfogadni, és aminek említése nem lehet bántó a másiknak (például ha számunkra
leküzdhetetlen a köztünk lévő földrajzi távolság). A kedves, de határozott visszautasítást a
többség jól fogadja; és méltányolja, hogy kapott visszajelzést a levelére. Ha mégis keserű
reakciókkal kell szembesülnünk, hagyjuk inkább szó nélkül azokat, hiszen mi már úgyis
döntöttünk, így nincs értelme belemennünk semmiféle huzakodásba.
Nagyritkán, de előfordulhat, hogy obszcén, vagy más módon sértő levéllel keresnek meg
minket. Ilyenkor egyszerűen törölhetjük a kapott üzenetet, küldőjét pedig letilthatjuk a
levelezési listánkról. Ha indokoltnak érezzük, írhatunk a moderátornak is, aki mérlegeli, hogy
kizárja-e az illetőt a honlapról.
Ha esetleg csalási szándékra gyanakszunk (pl. mobiltelefonhoz feltöltőkártya-kódot kérnek

tőlünk azért, hogy majd beszélgetni tudjanak velünk), vagy pedig valaki nem társkeresési
céllal, hanem reklámajánlattal, munkalehetőséggel, esetleg gyűjtőakcióval keres meg minket,
azt is jelezzük az oldal üzemeltetőinek.
5. A levelezés
5.1. Netes illemszabályok („netikett”)
Az interneten – korosztálytól függetlenül – elterjedt szokás a tegeződés. Ugyanígy

természetesnek számít az is, hogy csupán a keresztnevünkkel mutatkozunk be, és a teljes
nevünket csak akkor mondjuk meg, ha valakivel már a személyes kapcsolatfelvételt
(telefonbeszélgetést, találkozást) tervezzük. A netes közeg közvetlensége segít abban, hogy
fesztelenebbül ismerkedjünk egymással. Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy e tekintetben ne
lépjük túl a másik tűréshatárát, hiszen a bizalmaskodással egyrészt megbánthatjuk

partnerünket, másrészt elvehetjük a kedvét a velünk való további levelezéstől.
Arról már korábban szót ejtettünk, hogy lehetőleg egy levelet se hagyjunk válasz nélkül, akár
szimpatikus nekünk, aki küldte, akár nem. A felelet hosszas elmaradása ugyan egyértelműen
azt üzeni, hogy nem szeretnénk ismerkedni a feladóval, neki azonban minden bizonnyal
rosszul esik, hogy még néhány sorra sem méltatták az érdeklődését. Amikor visszautasítjuk a
másik közeledését, igyekezzünk elvenni a nemleges válaszunk élét, és kívánjunk neki sok
sikert a további keresgéléshez. Egy gondosan megírt bemutatkozó levelet azzal elintézni,
hogy „Bocs, de a fotóid alapján nem jössz be. Szia!”, igencsak tapintatlan megoldás.
A másikkal szembeni figyelmességünket tükrözi a fogalmazásunk gondossága is. Bár a

számítógépes írás viszonylag kötetlen műfaj, sokan nagyra értékelik, ha betartjuk a
hagyományos levélírási szokásokat, ügyelünk a köszönésre, a mondatok igényes
szerkesztésére, az elbúcsúzásra és az aláírásra. A lazának, jópofának szánt nyelvi
megoldásokat (pl. laksz=lax) jobb, ha kezdetben legalábbis óvatosan használjuk, mert nem
tudhatjuk, hogy a másik hogyan fogadja. Van ugyan, aki értékeli a „Teccel. Írsz? K.” üzenet
lényegre törő megfogalmazását, de sokan a „Szia! Szimpatikus volt a reglapod, szívesen
megismerkednék Veled. Karcsi” típusú levélnek örülnének jobban.
Érdemes odafigyelnünk még arra is, hogy e-mailben a csupa nagybetű komoly érzelmi töltetet
hordoz. Olyan, mintha élőben kiabálnánk, de legalábbis felemelnénk a hangunkat – ennek
tudatában használjuk ezt az eszközt. Másféle emocionális pluszhatások eléréséhez
használhatunk hangulatjeleket is, egy-egy smiley segíthet tompítani a megjegyzésünk élét,
vagy éppen pontosítani a mondandónkat. Ezzel valamelyest pótolhatjuk a személyes
kommunikációban hasonló szerepet betöltő mimikát és gesztusokat.
5.2. Gyakorlati tanácsok a levelezéssel kapcsolatban
Az, hogy tekintettel vagyunk a levelezőpartnerünkre, nemcsak annyit jelent, hogy kedvesen
reagálunk az üzeneteire, hanem azt is, hogy nem herdáljuk feleslegesen az idejét és az
energiáját. Ezért ha a biztató kezdet után később mégis úgy érezzük, nem ő lesz számunkra az
igazi, ezt mielőbb tudassuk vele. Ne húzzuk az időt, és főleg ne tűnjünk el szó nélkül az
életéből. A látszólagos lelkesedésünk utáni „se kép, se hang” nagyobb csalódást okozhat
számára, mint maga a döntésünk. Ha már nekünk szentelte a figyelmét, becsüljük meg
annyira, hogy nem választjuk a könnyebb utat, hanem egyenesen „eléállunk”, elmondjuk,
hogyan érzünk, és elköszönünk tőle.
Az említett elvnek nem mond ellent az, hogy egyszerre többekkel is ismerkedhetünk addig,
amíg nem tudjuk eldönteni, melyikükkel fordulhat – vagy éppen semmiképpen sem fordulhat
– komolyabbra a kapcsolatunk. Törekedjünk azonban arra, hogy ez az időszak lehetőleg minél
rövidebb legyen. Addig is, ha nem szeretnénk levelezőpartnerünkben azt az érzést kelteni,
hogy ő csak egy a sok közül, érdemes néhány apróságra odafigyelnünk. Egyrészt
rendszeresen ellenőrizzük postánkat, így az adatlapunkra látogatók nem fogják azt látni, hogy
rengeteg olvasatlan üzenetünk van. Bár van, akit inspirál, ha tudja, milyen kapós a
levelezőpartnere, a többség inkább azt szeretné érezni, hogy ő valamiért különleges a
szemünkben, ezért írtunk éppen neki.
Ha egyszerre „több vasat tartunk a tűzben”, az is hasznos megoldás lehet, hogy az ismeretség
mélyülésével más fórumra tereljük a levelezésünket a legszimpatikusabb társkeresők
esetében. Megadhatjuk a saját e-mail címünket – ezzel egyrészt azt jelezzük, hogy a
bizalmunkba fogadjuk őket, másrészt elkerülhetjük a társkeresős postafiókunk túlterhelését.
Ha sokakkal levelezünk egyszerre, mindig figyeljünk arra, hogy ne keverjük össze a (ráadásul
nemritkán azonos nevű) ismerőseinket. Mielőtt írnánk valakinek, mindig fussuk át, hogy
eddig mit tudtunk meg róla, és mit árultunk el neki magunkról. Ellenkező esetben nagyon
kínos helyzetekbe kerülhetünk, és a feledékenységünkön, illetve a figyelmetlenségünkön
előbb-utóbb az is megsértődhet, akiben épp a párunkra lelhetnénk.
A levelezőpartnereink lelkivilága és ideje mellett természetesen a magunkét is kíméljük.

Ennek érdekében készíthetünk például egy olyan típuslevelet, amiben a bemutatkozásunkban
foglaltakat bővebben is kifejtjük, és ezt használhatjuk kiindulópontnak az első egy-két
levélváltásnál. Tartalmát mindig célszerű kicsit a címzett személyiségéhez igazítanunk, hogy
ne süssön róla, hogy ez egy egyenlevél. Mivel sokan az első benyomások megszerzése után el
fognak tűnni az életünkből és a levelezőlistánkról, ezzel a megoldással sok fáradságot
takaríthatunk meg.
A továbbiakban az ismerkedés már nem követ előírt recepteket, viszont érdemes szem előtt
tartanunk, hogy lényegesen több (vagy kevesebb) energiát ne fordítsunk a másikra, mint
amennyit ő ránk. A kiindulási alap természetesen az, hogy legyünk minél érdeklődőbbek.
Különösen az első néhány levélben fontos, hogy sokat kérdezzünk, és így feltérképezzük,
hogy mik azok a területek, amelyek mindkettőnket foglalkoztatnak. Érdemes konkrét témákat
felvetni, a „Mesélj Magadról!” mondat hallatán sokan már eleve leblokkolnak, hiszen nem
tudhatják, mi érdekli igazán a másikat. Szerencsés esetben hamar belerázódunk a
„párbeszédbe”, és pusztán az egymás gondolataira való reagálásunk is megtölt jó pár
bekezdést. Ha azonban partnerünk sosem kérdez, és többoldalas levelünkre csak nagy sokára
kapunk tőle egy pársoros választ, nekünk sem kell legközelebb azonnal és hosszasan
reagálnunk az üzenetére. Ha érti a célzást, és valóban érdeklődik irántunk, ettől kezdve
valószínűleg többet fog foglalkozni velünk. Ha pedig nem így történik, akkor hamarosan elhal
a levelezésünk, de erre előbb-utóbb így is, úgy is sor került volna. Vigasztalódjunk azzal,
hogy legalább nem fárasztottuk magunkat feleslegesen egy kilátástalan ismeretség
fenntartásával.
Ha valakivel átjutottunk az első akadályokon, és kezdünk belemelegedni a levelezésbe, akkor

is van egy-két dolog, amire jó, ha külön odafigyelünk. Például arra, hogy a társkeresésnél az
egyik legfontosabb erény az őszinteség. Egy induló kapcsolatot nem érdemes füllentésekre
alapozni, ezért mindig annak és olyannak igyekezzünk mutatni magunkat, akik és amilyenek
valójában vagyunk. Ne abból induljunk ki elsősorban, hogy vajon mit szeretne olvasni, illetve
hinni rólunk a másik, mert ezzel könnyen pórul járhatunk. Egyrészt azért, mert ha a másik
nem a valódi énünket kedveli meg, akkor később, ha jobban megismer minket, nemigen lesz
esélyünk arra, hogy egy őszinte, hosszú távú kapcsolatot alakítsunk ki vele. Másrészt viszont
lehet, hogy ezzel a felvett szereppel épp azt riasztjuk el, aki egyébként valóban hozzánk illő
lenne.
Azonban nemcsak az a fontos, hogy mi tudjuk magunkról, hogy nyíltan viselkedünk, hanem
az is, hogy ezt a többiek is lássák-érezzék rajtunk (ezért pl. ha valamiért nem szeretnénk
felelni egy kérdésre, vagy késünk a válaszadással, lehetőleg indokoljuk meg). Persze az
őszinteség nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindent el kell mondanunk magunkról, hanem
azt, hogy amit megosztunk másokkal, az igaz legyen, és ha valamiről hallgatunk, azzal se
vezessük félre partnerünket.
A társkeresési tapasztalatok megosztása például természetes témának tűnhet – mégis igencsak

ingoványos terep lehet. Ha rosszat mondunk újdonsült partnerünknek a többi társkeresőről, és
részletesen ecseteljük ballépéseiket, az ránk is rossz fényt vethet. Dicsérni őket pedig szintén
nem szerencsés, hiszen valószínűleg mi sem olvasnánk szívesen az elődeinkről zengett
ódákat. Ha erre a kényes témára terelődne a szó, és van olyan érdekes vagy vicces
történetünk, aminek az elmesélése biztosan senkit sem sért, azt esetleg továbbadhatjuk, de
inkább – biztos, ami biztos alapon – próbáljuk meg néhány általános mondattal elütni a
kérdést. Ennek egy előnye mindenképp meglesz: új ismerősünk legalább láthatja, hogy bízhat
a diszkréciónkban.
Fontos az is, hogy tárgyilagosan tudjuk szemlélni a partnerünket és a kibontakozó

kapcsolatunkat. Sokan a levelezés során az indokoltnál jobban megnyílnak egy-egy
szimpatikus ismeretlen előtt, és olyan dolgokat is elárulnak neki magukról, amiket
személyesen biztosan nem mondanának el néhány beszélgetés után. Ez a „képzelt intimitás”
azonban nagyon csalóka lehet, hiszen nem tudhatjuk, ki rejtőzik a nekünk címzett,
bizalomgerjesztő sorok mögött. Ezért írás közben gondoljunk arra, hogy olyan információkat
ne osszunk meg a másikkal, amik miatt élőben kellemetlenül éreznénk magunkat, vagy
amivel visszaélhetnek. Ügyeljünk továbbá arra, hogy a másikról csak a ténylegesen leírtak
alapján alkossunk véleményt. Ha többet és mást látunk-képzelünk bele a kapcsolatunkba, és
ábrándjainkban kiszínezzük a partnerünkről kapott képet, akkor a személyes találkozáskor
óhatatlanul csalódni fogunk.
5.3. Intő jelek a levelezésben, a másik szándékainak kiismerése
A legtöbb társkereső három dolgot szeretne leginkább tudni arról, akivel éppen levelezik: azt,
hogy az illető az-e, akinek mondja magát, valóban párt keres-e, és hogy viszonozza-e az ő
érdeklődését. A net is alkalmas az ilyesfajta megérzésekre, de mivel a mindennapi életben
többnyire nem írásban kommunikálunk egymással, itt a megszokottól eltérő apróságokra és
intő jelekre is érdemes figyelnünk. Íme, egy kis ízelítő a legfontosabbakból:
- Legyünk óvatosak, ha a levelezőpartnerünk túlságosan is igyekszik megőrizni az

inkognitóját, ha a keresztnevét sem árulja el, vagy természetesnek tűnő (pl. munkájával,
családjával kapcsolatos) témákról nem mesél önként, esetleg (látszólag ok nélkül) kitér az
erre vonatkozó kérdéseink elől. Akkor is gyanút foghatunk, ha próbálja elkerülni a
fényképküldést, vagy pedig olyan fotót mutat nekünk, amin ő nem kivehető. Aki
komolyan gondolja az ismerkedést, nem tart attól, hogy megmutassa magát, hiszen azzal
számol, hogy nemsokára úgyis sor kerül a személyes találkozásra.
- Szintén kételyeket ébreszthet bennünk, ha valakinek a reglapján túl profi, beállított fotókat
látunk, vagy a képen lévő arc ismerősnek tűnik. Ilyenkor próbáljunk meg utánanézni,
hogy esetleg nem egy színész vagy egy modell képével szeretnének-e elbűvölni minket.
- Ha valaki az első leveleiben az anyagi viszonyaink iránt érdeklődik, még ha burkoltan is,
az szintén intő jel lehet. Az ilyen kérdéseket vagy hagyjuk figyelmen kívül, vagy csak
általános válaszokat adjunk rájuk. A továbbiakban pedig tartsuk nagyon nyitva a
szemünket, hogy észrevegyük, volt-e a kérdésekben mögöttes szándék.
- Az is felkeltheti gyanúnkat, ha valaki a levelei alapján mindenről ugyanúgy gondolkodik,

mint mi. Ha valóban ennyire hozzánk hasonlónak tűnik, akkor előfordulhat, hogy
személyében megtaláltuk az igazán hozzánk illő párt, de könnyen elképzelhető az is, hogy
szeretne mindenben megfelelni nekünk, s eközben óhatatlanul „lefedi” saját énjét.
Ezzel szemben bizalomra adhat okot az, ha levelezőpartnerünk olyan dolgokat is elárul
magáról, amik nem feltétlenül a legjobb színben tüntetik fel. Ha időnként a „saját érdekei
ellen” cselekszik, az azt is sugallhatja, hogy őszintén viselkedik velünk szemben.
- Ha levelezőpartnerünk mindig csak röviden ír nekünk, és nemigen emlékszik az általunk

említettekre, ennek egyrészt az lehet az oka, hogy egyszerre többekkel levelezik – csak
ügyetlenebbül csinálja, mint mi ☺. (Ezen ugyan kár megsértődnünk, de
elgondolkodhatunk rajta, hogy milyen társ válhat abból, akinek már az ismeretség elején
sem fontos, hogy éreztesse a párjelöltjeivel figyelmességét, érdeklődését.)
Másrészt a késői és rövid válaszokra az is logikus magyarázat lehet, hogy partnerünk

nagyon elfoglalt, vagy nehezére esik írásban kifejezni magát. Ebben az esetben azonban –
ha valóban tetszünk neki – minden bizonnyal törekedni fog arra, hogy ne aludjon el a
kapcsolatunk. És mivel levelezéssel nehezen tud levenni minket a lábunkról, szorgalmazni
fogja a mielőbbi találkozást – részben hogy el ne unjuk a lassú ismerkedést, részben pedig
hogy ő is megbizonyosodhasson arról, hogy bokros teendői közepette érdemes időt
szakítania ránk.
Ha viszont hosszabb idő elteltével sem kerül sor randevúra, akkor szinte biztosra vehetjük,
hogy nem érdeklődik komolyan irántunk. Vagy azért, mert nem is keres valójában társat,
vagy mert nemigen bízik abban, hogy mi leszünk számára az igazi. Ez utóbbira utal az is,
ha csak magáról ír tömören a mi kérdéseink alapján, és felőlünk nemigen érdeklődik. Ha
belefáradtunk, hogy mindig nekünk kell valami új témával előrukkolnunk, és életet
lehelnünk a levelezésbe, jobb, ha elgondolkodunk azon, hogy van-e értelme folytatni ezt
az „egyoldalú” kapcsolatot.
- Intő jel az is, ha újdonsült ismerősünk már a kezdet kezdetén kétértelmű – vagy éppen
nagyon is egyértelmű – megjegyzésekkel vagy viccekkel bombáz minket. Neki
valószínűleg nem egy komoly kapcsolat kialakítása a célja.
- Ezenkívül arra is érdemes figyelnünk, hogy összhangban van-e partnerünk leveleinek

stílusa a bevallott korával, esetleg végzettségével, illetve a fotóin annyi évesnek látszik-e,
amennyinek mondja magát. Akkor is hegyezzük jobban a receptorainkat, ha bármilyen
egyéb ellentmondásra bukkanunk a magáról leírtakban.
Lehetőségeink az óvatosságra:
- Merjünk bízni a negatív megérzéseinkben! Viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki
szándékosan szeretné félrevezetni a levelezőpartnerét, de ha mégis erre gyanakszunk,
annak nagy valószínűséggel van alapja. Az internetes ismerkedésnél érdemes fokozottan
odafigyelnünk arra, ha megszólal a belső vészcsengőnk. Járjunk utána a kételyeinknek a
magunk megnyugtatására, próbáljuk meg leellenőrizni az ismeretlen ismerősünk által
leírtakat. Például feltehetünk a szakmájába vágó érdeklődő kérdéseket, vagy
utánanézhetünk, hogy létezik-e az általa említett munkahely.
A behálózás művészete Főbb társkereső-típusok 26
- Csak bizalomra válaszoljunk bizalommal! Személyes adatainkat, főképp nevünket és

telefonszámunkat csak akkor adjuk meg valakinek, ha már találkozót tervezünk – a
címünket pedig lehetőleg még ekkor sem; ha megkérdezik tőlünk, merre lakunk, elég a
tág környéket említeni. Azaz tegyünk meg minden olyan óvintézkedést, amit akkor is
indokoltnak tartanánk, ha az utcán hozna össze minket a sors egy idegennel.
- A biztonságunkat azzal is növelhetjük, hogy egy külön e-mail címet hozunk létre a
társkeresős ismerőseinkkel való kapcsolattartáshoz. Így ha esetleg meg is szakad velük a
kapcsolatunk, nem kell attól tartanunk, hogy leveleikkel árasztják el munkahelyi vagy
privát levelesládánkat. Telefonszámként is jobb, ha nem az otthoni, lakcímhez köthető
elérhetőségünket adjuk meg (főképp nem a munkahelyit!), hanem a mobilunkét, sőt,
vehetünk akár egy külön feltöltőkártyát is erre a célra.
- Ha sokasodnak az intő jelek, kívülről nézve bizony nem sok jóval kecsegtet ez a
kapcsolat. Tartsuk ezért nyitva a szemünket, és ha komoly hiányosságokra bukkanunk, ne
mentegessük a másikat csak azért, mert egyébként szimpatikusnak találjuk. Inkább
próbáljuk meg tárgyilagosan végiggondolni, hogy tudjuk-e tolerálni az újonnan felfedezett
hibáit, illetve hogy mi az, ami miatt mégis érdeklődünk iránta. Akad, aki nagyon jól tud
bánni másokkal, és visszaél azzal, hogy a magányos emberek egy része feltétel nélkül
issza a megértő szavakat, a kedves bókokat.
Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy megbizonyosodjunk partnerünkkel

kapcsolatos rossz előérzeteink megalapozottságáról, és mégsem találtunk semmi
nyugtalanítót, igyekezetünk akkor sem volt felesleges. Arra mindenképp jó volt, hogy
mostantól nyugodtabban és bizakodóbban várhassuk ismeretségünk kibontakozását.
6. Főbb társkereső-típusok
6.1. Ki milyen szándékkal regisztrál
A társkereső oldalakon sok és sokféle ember fordul meg, akik különböző céllal regisztrálnak.
A többség egy szép, tartós és tartalmas kapcsolatra vágyik, azaz valóban párt keres. Őértük
jöttek létre alapvetően ezek a honlapok, ezért a továbbiakban inkább azokra hívnánk fel a
figyelmet néhány sarkított példa segítségével, akiket a bejelentkezéskor más szándék (is)
vezérelt.
Aki megértő hallgatóságra vágyik:

Van, aki egy fájó szakítás után elsősorban a lelkét szeretné gyógyítgatni az interneten, és
ehhez megértő fülekre van szüksége. Közönséget keres, akiknek veszélytelenül, anonimitását
megőrizve öntögetheti ki a szívét. Talán maga sincs tisztában azzal, hogy még nem áll készen
egy új ismeretségre, vagy hogy milyen kapcsolatra lenne igénye. Őszinte vonzalmat nemigen
mutat a levelezőpartnerei iránt, mégis ragaszkodik az ismeretség fenntartásához – legalábbis
amíg kitalálja, mire is vágyna igazából. Addig is élvezi, hogy foglalkoznak vele, és végre
alaposan kipanaszkodhatja magát. Hacsak nincs végtelen türelmünk, időnk és energiánk, ne
nagyon bízzunk abban, hogy „lelki betegünk” előbb-utóbb beleszeret „orvosába”.
Valószínűleg ilyen típusú emberre találtunk, ha partnerünk azt írja magáról: „Önzetlen,
egymás megértésén alapuló szerelemre vágyom. A legutóbbi kapcsolatomban ezt nem
méltányolták, de bízom benne, hogy akad, aki hozzám hasonlóan gondolkodik.”
Az önigazoló:
Előfordul, hogy valaki azért regisztrálja magát egy társkereső oldalon, mert magának, vagy a
volt párjának szeretné bebizonyítani, hogy ő igenis értékes ember, hiszen a tíz ujjára kaphat
magának új partnert – csak azt hagyja figyelmen kívül, hogy eközben mások érzelmeivel
játszik. Ezzel együtt nem lehetetlen, hogy váratlanul egy olyan levelezőpartnerre bukkan,
akinek az egyénisége tényleg megérinti, és akibe végül valóban beleszeret.
Olyan is akad az „önigazolók” között, aki csak a külsejével kapcsolatban vágyik pozitív
megerősítésre; célja, hogy az adott honlap szépségversenyén minél előkelőbb helyen
végezzen. Ezért egész fotóalbumot tölt fel a reglapjára, és gyakran „bemutatkozása” helyére
nyílt kampányszöveget tölt fel. Például: „Szia! Remélem, tetszem! Ha igen, kérlek, ne felejts
el szavazni! Nézd meg a fotóimat, és dobj 10 pontot! Puszi!”
A zűrös:
Nem mindenki tartja be azt a jó tanácsot, hogy nyugodt, békés időszakban regisztráljon a
neten. Van, aki épp akkor jelentkezik be, amikor zajlik körülötte az élet, és egyszerre kell
munkahelyi, anyagi, esetleg családi problémákkal megküzdenie. Egy részük – tudatosan vagy
sem, de – leendő partnerét eszköznek tekinti, aki akár tevőlegesen (pl. lakhatást, támogatást
nyújtva), akár pedig közvetve segít neki gondjai megoldásában (pl. azáltal, hogy olyan
érzéseket ébreszt benne, hogy ki tudjon lépni megunt vagy rossz kapcsolatából). Ha nem
érezzük küldetésünknek, hogy megváltsunk másokat, sok szenvedéstől kímélhetjük meg
magunkat azzal, ha egy zűrös társkeresővel összefutva csak azt válaszoljuk, hogy „Szívesen
megismerkednék Veled, de majd akkor, ha letisztultak a dolgaid”. És magunkban
hozzátehetjük, hogy „és ha már nem azzal kezded a leveleidet, hogy »tulajdonképpen már
szakítottunk, de…«”.
Anya pici fia (vagy apuka pici lánya):

Gyakran már a bemutatkozásából kiderül, hogy párválasztását a kényelem és a biztonság
igénye vezérli. Ez a típus gyakran felnőttkorára is a szüleivel él, és nem feltétlenül anyagi
szükségből. Úgy gondolja, hogy ha már egyszer az az élet rendje, hogy társat keressen,
leginkább olyat lenne jó találni, aki tökéletesen beilleszthető a családjába, és aki levenné az ő
ellátásának gondját szeretett felmenői gyengülő vállairól. Az, akiben erős gondoskodási vágy
– és altruizmus – él, vagy pótszülőket és készen kapott szoros családi kötelékeket szeretne
(például mert ez kimaradt a gyerekkorából), tehet egy próbát vele, de számítson rá, hogy ez a
„pár”kapcsolat minimum háromfős lesz. Kedvenc mondatai: „Nem vagyok egy házias
típus…”, „Szeretem a finom ételeket, a nyugodt estéket otthon…”, „Anyukám is azt szokta
mondani, hogy…”. Lányok esetében pedig „Olyan férfit keresek, aki mellett minden
szempontból biztonságban érezhetem magamat” vagy „Egy határozott, gondoskodó férfira
vágyom…”.
Az akaszkodó:
Ő az, aki mindenképpen találni akar valakit, akibe beleszerethet. Minden egyes kedves
megjegyzésért túlzottan is hálás, és rövid idő alatt hajlamos a maga módján akár
viszonzatlanul vagy látatlanul is imádni azt, aki figyelemre méltatja. A gond akkor
jelentkezik, ha az – esetleg képzelt – kapcsolatnak vége szakad, mert ő többnyire úgy érzi,
partnerének kutya kötelessége továbbra is törődni vele, ha már eddig (egy kicsit is) biztatóan
viselkedett vele szemben. Ezért a szakítás után levelekkel bombázza a másikat, könyörög és
követel, ami akár zaklatásig fajulhat. Az első udvarias, de határozott elutasítás után célszerű
nem reagálnunk a megkereséseire, szükség esetén pedig letiltani a levelezőlistánkról. Erre a
típusra gyanakodhatunk, ha ezt írja például: „Olyan társat keresek, akit a tenyeremen
hordozhatok, akivel mi jelentenénk egymásnak a világot…”, „Egész életemben csak Rád
vártam…”
Hamis ismerkedő 1. – „az álomlovag”:

Belebotolhatunk olyanokba is, akik pusztán unaloműzőnek szánják a bejelentkezést. Hamis
személyiség mögé bújva lelkesen leveleznek, és ha ezt elunják, vagy úgy érzik, nem tudnák
már elkerülni a személyes találkozást, új közönséget keresnek. Egy részük azzal próbál
bizalmunkba férkőzni, hogy mindig mindenben egy véleményen van velünk, pont azért a
zenéért, ételért, országért stb. lelkesedik, mint mi. Hiszen ki ne szeretne rátalálni a másik
énjére? Az álomlovag egyebekben is biztosra megy: az adatokat, fotókat úgy választja meg,
hogy az már (szó szerint) „túl szép, hogy igaz legyen”. Ha ezt a királyfit fehér lovon nem is
sikerül majd megpillantanunk személyes valójában, remélhetőleg legalább a kilógó lólábat
hamar észrevesszük.
Hamis ismerkedő 2. – az „antitárskereső”:

A hamis ismerkedők másik típusa, aki arra használja az oldal adta lehetőségeket, hogy
belekössön másokba. Ha talál egy érdekes megjegyzést egy bemutatkozó szövegben (pl. az
illető hobbijáról, szokásairól, anyagi viszonyairól), ismeretlenül kritikát mond róla. Ha egy
neki nem tetsző vagy előnytelen fotóra bukkan, azt is kigúnyolja. Imád feltűnést kelteni,
örömet lel a provokációban, a megbotránkoztatásban, kimondottan élvezi a felháborodott
reakciókat és az azok nyomán esetleg kibontakozó vitákat. Ha velünk próbálkozik, inkább ne
adjuk meg neki ezt az elégtételt, hanem azonnal töröljük a levelét, esetleg tiltsuk le a
levelezőlistánkról. Az antitárskeresőnek többnyire a bemutatkozása is gunyoros vagy
önironikus, pl. „Mit keresek itt? Nem tudom, de addig is írjatok, hátha kitalálom! Ha tetszel,
lehet, hogy válaszolok.”
A kalandor:
És persze ott vannak azok, akik csupán alkalmi kapcsolatot, vagy állandó társuk mellé
barátot/barátnőt keresnek. Ők nem próbálják nyújtani a levelezést, hanem igyekeznek mielőbb
„letapogatni”, hogy levelezőpartnerük milyen típusú ismeretségre kapható. Az enyhén vagy
tréfásan pajzán megjegyzések ugyan esetleg még beleférhetnek a flörtölésbe, de ha úgy
érezzük, hogy ismerősünk túlmegy ezen a határon, megpróbálhatjuk tesztelni szándékait.
Kedvesen, de egyértelműen jelezhetjük, hogy nekünk ez a stílus „nem fekszik”. Ha komolyan
érdeklődik irántunk, ettől még nem leszünk kevésbé vonzóak számára (sőt), viszont ha
valóban csak szexpartnert keres, akkor a visszautasításból levonja a megfelelő következtetést,
és tovább folytatja a keresést egy kevésbé energiaigényes, könnyebben megközelíthető

partner után. Ha azt olvassuk kiszemeltünk reglapján, hogy „Olyan belevaló, érzéki nőt
keresek, aki szereti az életet…”, akkor a folytatástól függetlenül hallgassunk a
megérzéseinkre: ez pont azt jelenti, aminek elsőre látszik, egy „kalandor” típusú társkeresőt.
Aki „támogatót” keres:

Akadnak ifjabb hölgyek, akik életszínvonaluk emelését vagy fenntartását szeretnék megoldani
a regisztrálással, és ebbéli szándékukat többnyire a kezdet kezdetén sem rejtik véka alá. Így
aztán felismerésük sem nehéz, a „Dekoratív fiatal nő vagyok, imádom a wellness-
programokat, az utazást. Jól szituált, nagyvonalú férfit keresek” mondatok önmagukért
beszélnek. Adatlapjuk tanúsága szerint általában sem a kor, sem a külső nem különösebben
fontos tényező számukra.
A sorozatrandizó:
Akad, aki szinte sosem jut tovább egy-két találkozónál egyik partnerével sem. Az ilyen típusú
emberek egy része magáért az ismerkedés kedvéért ismerkedik. Szereti a változatos
programokat, szívesen találkozik új emberekkel, szinte életformája a randizás. E csoport női
képviselői gyakran azért élvezik ezt különösen, mert úgy szórakozhatnak, hogy nem nekik
kell állniuk a cechet. Másrészt vannak, akik azért nem maradnak meg egyetlen jelölt mellett
sem, mert nekik senki sem elég jó. Még a hozzájuk illő, vagy legalábbis annak tűnő
társkeresőknek sem szavaznak sosem bizalmat, hanem továbblépnek a következőhöz. Talán
azért, mert indokolatlanul magasak az igényeik? Talán azért, mert csak úgy hiszik, hogy
tényleg párra vágynak, pedig valójában nem szívesen alkalmazkodnának senkihez, mert
kényelmesebbnek, kellemesebbnek érzik életüket egyedül? – a pszichológusok bizonyára
sorolnák még az indítékokat.
Bármi is a kiváltó oka a sorozatrandizó magatartásának, hozzáállása magában rejti annak a

veszélyét, hogy előbb-utóbb annyira rákap az új kihívásokra, hogy ténylegesen függővé válik
az internetes társkereséstől, egész napját a világhálón tölti újabb és újabb üzenetek írásával, és
újabb bemutatkozó oldalak készítésével.
6.2. Különböző stílusú regisztrálók
Természetes, spontán, humoros és sármos (illetve vonzó)… A társkeresők többsége

valószínűleg azt szeretné, ha ilyen kép alakulna ki róla a bemoldalára látogatókban. Nem
mindenkinek sikerül ezt sugallnia magáról, de a regisztrálók nagy része – ha nem is feltétlenül
egy szupernőnek vagy szuperférfinek, de bemutatkozása alapján legalábbis –
bizalomgerjesztő, ismerkedésre nyitott embernek tűnik. Ha egyesek mégsem keltenek ilyen
kedvező benyomást bennünk, azért gyakran nem az általuk leírtak tartalma, hanem annak
stílusa a felelős. Ha pedig arra gondolunk, hogy „a stílus maga az ember”, akkor aszerint is
megkülönböztethetjük a társkeresőket, hogy mondataik miért nem meggyőzőek számunkra.
Az átlagtól eltérő típusok így – ismét a teljesség igénye nélkül – a következők.
A félénk:
Bemutatkozása többnyire szerény, visszafogott. A levelezés során nem szívesen tesz fel
személyes kérdéseket. Nehezen szánja rá magát arra, hogy bókoljon, és hogy randevút kérjen.
Ha egyébként szimpatikusnak tartjuk, segíthetünk neki feloldódni azáltal, hogy jó példával
járunk elöl. Néhány dicsérő szóval és a szokottnál kicsit több kezdeményezőkészség
tanúsításával valószínűleg közelebb kerülhetünk hozzá. Kezdeti elfogódottsága ellenére
várhatóan örömmel fogadja biztatásunkat, hiszen ő is azért van itt, mert társat szeretne találni.
Ha nem feltétlenül egy nagyszájú, minden lében kanál partnert keresünk, lehet, hogy épp ő
lesz a hozzánk való, csak adjunk időt arra, hogy megnyíljon, és hogy egymásra hangolódjunk.
Tőle a következőkhöz hasonló mondatokat várhatunk: „Barátaim őszinte, visszahúzódó

fiúnak tartanak. Szívesen megismerkednék egy kedves lánnyal, aki úgy érzi, szeretni tudna
engem. Ha lenne kedved megismerkedni velem, kérlek, írj! Talán kettőnknek együtt sikerül.”
A fantáziátlan:
Tárgyilagos stílusban ír magáról, tartalmilag pedig elsősorban a tényekre szorítkozik – a
spontaneitás nem az erőssége. Ugyanakkor gyakran egészen konkrét elképzelésekkel
rendelkezik a jövőjére és a jövendőbelijére vonatkozóan, ami céltudatosságát jelzi. Első
pillantásra nem egy hódító típus, egyeseknek még másodikra is kissé unalmasnak tűnhet, de
ha nem az a leghőbb vágyunk, hogy egy szórakoztató partnerre akadjunk, lehet, hogy épp az ő
személyében találjuk meg azt a megbízható, stabil, egyenes embert, aki életünk párja lehet.
Informatív bemutatkozására jó példa: „24 és fél éves, zalai születésű férfi vagyok, Kovács
Jánosnak hívnak, Budapesten lakom a XXIII. kerületben. Keresem a párom olyan
komolyzenét kedvelő lány személyében, aki két-három éven belül gyermeket is vállalna.”
A hízelgő:
Ki ne szeretné, ha már az ismerkedés első percétől fogva azt érezhetné, hogy tetszik a
másiknak? Egy-két kedves, őszintének tűnő, vagy akár kicsit túlzó bók is jólesik
mindenkinek. Amikor azonban valaki pár soros bemutatkozásunk és fotóink alapján már
messzemenően pozitív következtetéseket von le, és meglep minket egy rólunk készített,
hízelgő jellemrajzzal, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miért ír így rólunk –
hacsak nem ismeri máshonnan az egyébként természetesen valóban fantasztikus
természetünket és hódító külsőnket. Feltehetőleg azért, mert tényleg megtetszettünk neki, és
minél inkább biztosra szeretne menni. Viselkedhet így azért is, mert egyébként nem egészen
felel meg a partnerünkre vonatkozó kritériumainknak, és ezzel szeretné kompenzálni
hátrányait, vagy mert mielőbb le akar venni minket a lábunkról – a szó szoros értelmében.
Az ilyen heves udvarlás azonban a remélttel ellenkező hatást is kiválthat. Sokan azt gondolják
az ilyen virtuális Don Juanról, hogy túl jó emberismerőnek hiszi magát, és nyilván önelégült.
Sőt, egyesek úgy érzik, alábecsüli őket azzal, ha azt hiszi, üres bókokkal kivívhatja a
szimpátiájukat. Mindenesetre a „hízelgő” szándéka akkor is a másik elbűvölése, ezért
legalább az igyekezetét méltányolhatjuk. Ha amúgy szimpatikusnak tűnik, és szívesen
megismerkednénk vele, óvatosan helyre tehetjük ezt a dolgot úgy, hogy ne bántódjon meg, de
vegye észre, hogy a kevesebb udvarlás esetünkben célravezetőbb. Például írhatjuk, hogy
„Köszönöm, hogy ilyen kedvesen túlzó bókokat előlegeztél meg nekem. Örülnék, ha akkor
sem csalódnál, ha megismernénk egymást.”
Egy hízelgőtől többek közt a következő nyitómondatokra számíthatunk: „Kedves királylány-

jelölt! Tudom, hogy megtalállak, hiszen a két ragyogó szemed már itt jár az oldalamon. ☺
Még jobb lenne, ha élőben is láthatnám már. Írj, és elvarázsolsz!”
A vicces fiú:
„Két ember között a legrövidebb út a mosoly” – tartja a mondás, márpedig aki ismerkedik,
szeretne mielőbb az út végére, vagyis egy újabb, közös út kezdetéhez érni. Egy-két találó
poénnal valóban közelebb kerülhetünk levelezőpartnerünk szívéhez – de csak ha hasonló a
humorérzékünk. Ha nem vagyunk e tekintetben egy hullámhosszon, akkor mindössze abban
reménykedhetünk, hogy a számunkra kényszeredettnek tűnő viccelődéssel csak a zavarát
próbálja leplezni újdonsült ismerősünk, és nem ez az állandó stílusa. Bízzunk benne, hogy ha
kissé feloldódik a társaságunkban, akkor visszatalál önmagához. Addig is méltányoljuk a
szándékát, és éreztessük vele, hogy ő minket – viccen kívül – érdekel.
Gyaníthatóan ilyen típusú fiúval van dolgunk, ha a bemutatkozó sorában például a

következőre bukkanunk: „Álruhás királyfi vagyok, ha nem hiszed, győződj meg róla: a
fogamon hordom a koronámat!”
A lehengerlő:
Akad, aki azzal szeretne levenni minket a lábunkról, hogy már az első egy-két levelében
érezteti velünk, hogy ő micsoda fantasztikus parti. Felsorolja a végzettségeit, a
vagyontárgyait, a kitűnő állásait és az összes egzotikus helyet, ahol járt, esetleg a magas rangú
ismerőseivel próbál elkápráztatni minket. És hogy miért érzi ezt jó indításnak? Megtörténhet,
hogy valóban ezek a dolgok a legfontosabbak számára, és arra számít, hogy csodálni fogjuk
az eredményeiért, körülményeiért. Időnként beválhat a taktikája, van, akire tényleg ezzel a
stílussal tud mély benyomást tenni. Ám ha az általa sugallt értékrend nem egyezik meg a
miénkkel, ne fűzzünk sok reményt ehhez az ismeretséghez. Könnyen elképzelhető, hogy egy
uralkodni vágyó, önelégült emberrel állunk szemben, bár az is megtörténhet, hogy éppen
ellenkező a helyzet: a levelezőpartnerünk valójában a mérsékelt önbizalmát kompenzálja
ezzel a „körítéssel”, úgy érzi, ettől tűnhet igazán értékes embernek mások szemében. Ám
ekkor sem érdemes megfeledkeznünk arról, hogy olyan társat keres magának, akinek például
a következő mondatokkal tud imponálni: „Sportos vállalkozó vagyok, kiemelkedő anyagi
körülmények közt élek. Jövőre az USA-ba utazom, oda már szívesen magammal vinnélek.”
Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon milyen szerepkör várna ránk ebben a
kapcsolatban.
Az örök pesszimista:
Olyannal is összeakadhatunk az interneten, aki folyton kesereg. Panaszkodik a sorsára, az
emberekre és a körülményekre, amiért az ő értékeit soha senki nem méltányolja eléggé, és
amiért nem sikerült még megtalálnia az igazit. Azt viszont nem ismeri (f)el, hogy a fő
akadályt a saját hozzáállása és viselkedése jelenti, ugyanis nehezen hiszi el, ha valaki valóban
komolyan érdeklődik iránta. Folyamatosan megkérdőjelezi és teszteli partnere érzelmeinek
őszinteségét, akinek az állandó győzködés egy idő után igencsak fárasztó lehet. Így az „örök
pesszimista” a bizalmatlanságával és kishitűségével előbb-utóbb azt is elriaszthatja, aki
valóban méltányolná egyéb belső értékeit.
A behálózás művészete A személyes találkozás 32
Többek között ilyen mondatokat olvashatunk tőle: „Gyűlölöm a hazugságot. Vajon van olyan
lány, aki hisz a ragaszkodásban, az őszinteségben?”, „Ez a világ nem becsüli az igazi
értékeket!”, „Nekem semmi sem sikerül”.
Az örök sértődött:
Ha valaki ismerkedésre adja a fejét, fel kell készüljön arra, hogy esetleg visszautasítják, és
arra is, hogy ki lesz téve a kevésbé tapintatos társkeresők kritikus megjegyzéseinek. Van
azonban, akinek ebben a tekintetben igen csekély a tűrőképessége: a legkisebb vélt vagy valós
atrocitásra megsértődik, és negatív általánosításokba, vádaskodásba bocsátkozik. Ő az, aki
folyton mögöttes tartalmat és szándékot keres a sorainkban, a kérdéseinkben. Ha annyit
kérdezünk, hogy szokott-e sportolni, kifakad, hogy bezzeg a lányok mind a kigyúrt fiúkra
buknak. Ha arra lennénk kíváncsiak, hogy egyedül él-e, azonnal ítélkezik: „Persze, itt egy
újabb ember, aki csak a lakásra, pénzre hajt!”. Ha pedig azt írjuk, hogy köszönjük, nagyon
szimpatikus, de mégsem érezzük, hogy összeillenénk, ledorongol minket, hogy alaptalanul
döntöttünk, mit képzelünk magunkról, hogy látatlanban elutasítjuk. Reakcióival egy dolgot
biztosan elérhet: az utolsó csepp kétségünk is eloszlik azzal kapcsolatban, hogy jól
határoztunk-e, amikor kitettük a szűrét.
7. A személyes találkozás
7.1. Az első randi előkészítése
Mikor kerüljön rá sor?
Ha már rábukkantunk a társkereső honlapon egy szimpatikus fiúra vagy lányra, és úgy tűnik,
hogy az érdeklődésünk kölcsönös, akkor egyre erősödik bennünk a kíván(csi)ság, hogy
mihamarabb személyesen is láthassuk egymást. Alig várjuk, hogy megtudhassuk, megvan-e
köztünk az a bizonyos szikra, amitől lángra lobbanhatunk egymás iránt. Ennek ellenére –
hacsak nem vagyunk nagyon kalandvágyók – érdemes még várnunk egy kicsit a randevúval.
Biztonságosabb, ha nem találkozunk teljesen ismeretlenekkel, akiknek gyakorlatilag csak az
adatlapját láttuk. Ha kivárunk néhány levélváltást, azalatt nemcsak az egymás iránti
bizalmunkat tudjuk megalapozni, de az is biztosan kiderül, hogy van-e annyi közös témánk,
hogy el tudjunk tölteni egy-két órát kellemesen együtt akkor is, ha esetleg mégsem mi
vagyunk egymás számára az igazi. Így elkerülhetünk néhány kínosan szótlan randevút, és
egyúttal időt is megtakaríthatunk.
Ha viszont túl sokáig halogatjuk a személyes találkozást, annak is megvannak a maga

buktatói. Persze adódhatnak olyan esetek, amikor kénytelenek vagyunk hónapokig is
levelezni a választottunkkal, mielőtt élőben láthatnánk egymást (például ha túl távol lakunk
egymástól, esetleg egy tartós betegség ágyhoz köti valamelyikünket). Ám ha nem muszáj, ne
várjunk ennyit az első randevúval. Egy biztató, hosszas levelezés során ugyanis egyre többet
tudunk meg egymásról, és egyre közelebb kerülhetünk egymáshoz. Hogy ez inkább előnynek
hangzik? Addig az is, amíg nem képzelünk bele többet a kapcsolatunkba, mint amennyi
indokolt lenne. A kiszínezett álmok után azonban a várva várt találkozás még akkor is
csalódást okozhat nekünk, ha egyébként kellemes a személyes benyomásunk a másikról.
Vagy, ami még rosszabb, látatlanban olyannyira beleszerelmesedünk az általunk elképzelt
személybe, hogy az első randik során partnerünknek csak azokat a tulajdonságait vagyunk
hajlandók észrevenni, amelyek beleillenek az általunk kialakított képbe. Ebben az esetben
tovább folyik az önámítás, és hosszabb ideig tart, amíg megismerjük az illető valódi énjét. Így
lehetséges, hogy végül jóval nagyobb csalódással kell majd megküzdenünk, mintha már az
elején odafigyeltünk volna az intő jelekre. És a tetejébe ezért csak magunkat okolhatjuk!
Ki kezdeményezze a randevút?
Hogy ki javasolja az első találkozást, arra természetesen nincs recept, de ha nő létünkre mi
szólítottuk meg először a másikat, az még nem jelenti azt, hogy a későbbiekben is nekünk
kellene irányítani a kapcsolat alakulását. Az az első lépés még csak azt szolgálta, hogy a
kiszemelt férfi rátaláljon a reglapunkra, észrevegyen bennünket a tömegben. (Ez olyan,
mintha az utcán rámosolyognánk.) Ezután azonban, az ismerkedés további részében,
visszatérhetünk a hagyományos férfi–női szerepekhez, így nyugodtan rábízhatjuk a
kezdeményezést – beleértve azt is, hogy ő javasolja az első randevút, és ő adja meg először a
telefonszámát. A férfiak ezt általában örömmel teszik, még ha sokukat az ellenkezője sem
hozna zavarba. Mi viszont biztosabbak lehetünk a vonzalmában, ha ő maga ajánlja fel, hogy
találkozzunk, és nem kell azon töprengenünk, vajon nem csak kíváncsisággal vegyes
udvariasságból fogadta-e el az invitálásunkat.
7.2. A nagy találkozás
Az első randi egyeztetése:

A randit legegyszerűbb telefonon (vagy internetes telefonprogramon, pl. Skype-on)
megbeszélni – nemcsak azért, mert így tudunk a legkönnyebben egyeztetni, hanem azért is,
mert egymás hangját hallva máris kicsit személyesebbé válik a kapcsolatunk, és kialakulhat
bennünk egy előzetes benyomás arról, hogy a másik hogyan viselkedik spontán helyzetekben.
Ezenkívül a hangja alapján következtethetünk levelezőpartnerünk korára és a stílusára is – így
újabb bizonyságot nyerhetünk arról, hogy valóban az-e, akinek mondja magát.
Helyszínválasztás:
Amikor azon gondolkozunk, hogy hol kerüljön sor az első találkozásra, tartsuk szem előtt,
hogy bármilyen kedvesnek is tűnt partnerünk a levelezés alatt, valójában még nem ismerjük
egymást. Ezért elhagyatott környékre semmiképpen se tervezzük a randevút! Ugyanakkor arra
is gondolnunk kell, hogy mivel még sosem láttuk egymást élőben, nem biztos, hogy ezer
közül is felismerjük majd a másikat. Ezért lehetőleg ne válasszunk túlságosan forgalmas vagy
zsúfolt helyet sem. Ugyanakkor fontos, hogy legyen mindkettőnk számára egyértelmű és
könnyen beazonosítható. (Kézenfekvő megoldásnak tűnhet ugyan egy közeli üzletközpont
egyik kijáratánál találkozni, de ha nem ismerjük a terepet mind a ketten úgy, mint a
tenyerünket, előfordulhat, hogy aznap a randi helyett végül csak a nagybevásárlást tudjuk
lebonyolítani.)
Ha egészen biztosra akarunk menni, megegyezhetünk abban is, hogy melyikünk mit visel
majd az első randin – ennek ráadásul megvan az az előnye is, hogy nem öltözzük majd alul,
vagy túl egymást. Más kérdés, hogy főleg a nőknél a ruhaválasztás gyakran az utolsó percben
dől el. Ha a megküldött fényképeinkhez képest időközben nagyobb változás állt be a
külsőnkben (például a hosszú barna hajunk helyett hirtelen ötlettől vezérelve platinaszőke
bubifrizurát csináltattunk, vagy a szemüvegünk helyett kontaktlencsét viselünk), ezt is
érdemes megemlítenünk. Ha ezek után a mobiltelefonunkat sem felejtjük otthon (vagy
kikapcsolva), akkor igazán mindent megtettünk azért, hogy ne sétálhassunk el egymás mellett
a nagy napon.
Programválasztás:
Az első randira olyan programot érdemes kigondolnunk, amelynek során nyugodtan tudunk
beszélgetni, és szabadon eldönthetjük azt is, hogy mikor vessünk véget az együttlétnek. Ha
némán végigülünk együtt egy színház- vagy mozielőadást, lehet, hogy jól szórakozunk, de
nem sokat tudunk meg egymásról. Ráadásul ha mégsem vagyunk szimpatikusak egymásnak,
akkor is kénytelenek vagyunk az egész estét vagy délutánt egymással tölteni. Ez utóbbi
szempontból a közös vacsora sem a legszerencsésebb ötlet: itt ugyan beszélgethetünk, de a
desszert előtt biztosan nem szabadulhatunk partnerünk mellől.
Biztonságosabb választás lehet például beülni egy teázóba, esetleg egy kellemes sétára
indulni. Biliárdozás vagy darts közben is kellemesen telhet az idő az ismerkedéssel, csak arra
vigyázzunk, hogy van, aki nagyon rosszul viseli, ha csúfosan kikap a játékban… De
ellátogathatunk akár egy múzeumba is, ha mindkettőnket valóban érdekelnek a látnivalói. Ott
legalább biztosan lesz egy kiinduló beszédtémánk, ha pedig mégis csend állna be köztünk, azt
nyugodtan a lélegzetelállító kiállítási darabok számlájára írhatjuk.
Ha az első alkalommal mindenképpen táncos programra vágyunk, akkor is olyan helyszín

mellett célszerű döntenünk, ami nem csak a táncról szól – például választhatunk egy olyan,
halk zenét játszó vendéglátóhelyet, ahol ha van kedvünk, lejthetünk egyet-kettőt közösen, de
halljuk közben egymás szavát. Így legalább akkor is le tudjuk kellemesen foglalni magunkat,
ha a parketten mégsem illünk össze. A társkereső honlap által meghirdetett táncestek viszont
nem biztos, hogy a legideálisabbak az első randevúhoz! Ha valakivel az ismeretségünk
kezdeti szakaszában járunk, és éppen azt fontolgatjuk, hogy jó lenne elmenni az adott
társkereső honlap által szervezett buliba, akkor felvethetjük levelezőpartnerünknek, hogy
volna-e kedve ott összefutni velünk. Ennek előnye, hogy ha nem vagyunk szimpatikusak
élőben egymásnak, akkor egy kis közös beszélgetés, és a helyzet tisztázása után mindketten
körülnézhetünk még a többi jelenlévő társkereső között, és nem veszett kárba az esténk.
Kétséges azonban, hogy partnerünk meg tudja-e állni (esetleg hagyják-e), hogy csak velünk
foglalkozzon, amíg ki nem derül, hogy vonzódunk-e egymáshoz. És az is kérdéses, hogy
amennyiben mégsem tetszünk egymásnak, nem érezzük-e majd kellemetlennek, hogy az este
hátralévő részében egymás szeme láttára ismerkedünk másokkal.
Öltözködés:
Végre eljött a randevú napja! Ám ezzel együtt a szokásos dilemma is: mit vegyünk fel?
Lehetőleg úgy öltözzünk fel, hogy stílusunk emlékeztessen a levelezőpartnerünknek küldött
fotóinkra, hiszen azok alapján tetszettünk meg neki. Egy romantikus nyári ruhás fénykép után
lehet, hogy sokkolóan hatna rá a bőrszerkónk a hozzá passzoló szegecselt nyakörvvel. Az
magától értetődőnek tűnik, hogy előnyös, hozzánk illő ruhát érdemes választanunk, de arra is
ügyeljünk, hogy kényelmes legyen, hiszen abban fesztelenebbül viselkedhetünk. Ha nem
tudjuk előre, mi lesz a programunk, akkor ez különösen fontos lehet: gondoljunk arra, milyen
érzés lenne tűsarkúban órákon át róni az utcákat, vagy férfiak esetében élére vasalt öltönyben
feszengeni a dartsmeccs közben. Inkább maradjunk az arany középútnál, de a kötelező
ápoltságból – lazaság ide vagy oda – természetesen ne engedjünk.
Előzetes illemtippek:
A randevúra illik pontosan érkezni, ennek ellenére előfordulhat, hogy közbejön valami, ami
miatt nem érünk oda időben. Ha késünk, mindenképp jelezzük ezt a másiknak telefonon,
lehetőleg még a megbeszélt időpont előtt, hogy ne bosszankodjon, esetleg aggódjon értünk. A
férfiakra ez fokozottan érvényes, de a nőknek sem illik néhány percnél tovább szó nélkül
megvárakoztatniuk partnerüket. Ha megindokoljuk, miért csúszunk (persze nem azzal, hogy
még végig szerettem volna nézni a meccs végi tizenegyeseket, vagy az aktuális szappanopera
utolsó öt percét), akkor minden bizonnyal jól fogadja partnerünk a helyzetet. Tíz-tizenöt
percen túli késésnél – ha nem értesítettük róla a másikat – semmi kivetnivalót nem találhatunk
abban, ha ő már nem vár ránk a megbeszélt helyen. Akár azt is hihette, hogy eljöttünk a
randira a megbeszélt időben, távolról megnéztük őt magunknak, és aztán úgy döntöttünk, nem
megyünk oda hozzá. (Ez a legdurvább sértés, amit elkövethet valaki a partnerével szemben –
feltéve, hogy az korábban valóban a saját fotóját küldte el neki.) Ezzel együtt, ha a kapott
fényképhez képest egyértelműen más vár ránk a megbeszélt helyen, akkor is megszólíthatjuk
az illetőt, és ártatlan arccal megkérdezhetjük tőle, hogy nem látott-e itt egy ilyen-és-ilyen
embert, majd egész nyugodtan – persze udvariasan – megmondhatjuk neki, hogy a fotó
alapján egyáltalán nem rá számítottunk.
Akad, aki szerint az első randevú elmaradhatatlan kelléke a virág, ám az interneten

ismerkedők ritkán szoktak ilyesfajta meglepetéssel szolgálni partnerüknek az első
alkalommal. Talán azért, mert ez egyfajta próbatalálkozás, amikor – szemben a
„hagyományos” első randikkal – még nem tudjuk, hogy külsőleg is vonzódunk-e egymáshoz.
Emellett ha egy fiú sokakkal ismerkedik egy időszakban, akkor a szinte biztosra vehető
üdítő-, vagy sütiköltségek mellett nem biztos, hogy erre az egyébként nem elvárható gesztusra
is rá tud szánni további összegeket. Ráadásul van olyan lány, aki nem is szeret egy szinte
idegennel úgy sétálgatni az utcán, hogy a kezében lévő rózsaszál egyértelműen hirdeti: „itt
bizony randevú zajlik”. Persze mindez nem jelenti azt, hogy ha valakinek nagyon megtetszik
a levelezőpartnere, ne lephetné meg egy szál virággal. Ez a figyelmesség a legtöbb lánynak
nagyon is jólesik, azzal együtt, hogy ennek elmaradása sem egyenlő a törődés hiányával.
A beszélgetés:
Elérkezett a nagy pillanat, megpillantottuk egymást, köszönünk, és… és nem tudjuk hirtelen,
mit is kezdjünk magunkkal. Ha izgulunk, gondoljunk arra, hogy valószínűleg a másik is kicsit
zavarban van, és készüljünk fel előre arra, hogy mivel törhetnénk meg a bemutatkozás utáni
feszengő csendet. Megkérdezhetjük például partnerünktől, hogy könnyen sikerült-e
odatalálnia, vagy milyen napja volt addig, és rátérhetünk a tervezett programra is. Ha még
nem fixáltuk le, hogy hová menjünk, mit csináljunk, jó, ha erre vonatkozó konkrét
javaslatokkal érkezünk a randira, különben esetleg tanácstalanul toporoghatunk.
Ettől a kis rákészüléstől magabiztosabbnak is érezhetjük magunkat, vagy legalábbis annak

tűnhetünk. Ám ha nyilvánvalóan nagyon izgulunk, akkor a legjobb, ha ezt egy mosoly
kíséretében őszintén megmondjuk a másiknak. Ez máris oldja a feszültséget, és legközelebb,
ha esetleg magunkra borítjuk a kávét vagy megbotlunk a saját lábunkban, legfeljebb egy
megértő, cinkos pillantással fogjuk mindketten nyugtázni, hogy milyen emlékezetesre sikerült
az első randevú.
Míg a randi első pár másodpercében biztosan a kémiáé a főszerep, és akaratlanul is azt mérjük
fel, hogy fizikailag vonzódunk-e egymáshoz, addig az ezt követő percek és órák arról szólnak,
hogy tájékozódjunk a másik természetéről, jelleméről, gondolkodásmódjáról és életviteléről.
A „hagyományos” ismerkedéssel összehasonlítva a netes randikon folytatott beszélgetéseink
sokszor lényegre törőbbek, mivel minél hamarabb minél többet szeretnénk megtudni a
másikról, valamint nyíltabban merünk mesélni és kérdezni a párválasztással összefüggő
témákról. Ha indokoltnak tartjuk, szóba hozhatjuk az új ismerősünk előző kapcsolatát is
(természetesen csak tapintatosan és csak olyan vonatkozásban, ami a mi szempontunkból
valóban fontos lehet). Azonban tiszteletben kell tartanunk azt, ha a másik mégis kerülni
szeretné a témát.
A randi hossza:
Talán kevésnek tűnik, de az első randevúra többnyire elég, ha legfeljebb másfél-két órát
szánunk. Ha előre leegyeztetjük partnerünkkel, hogy ennyi ideig érünk rá, akkor nyugodt
szívvel elbúcsúzhatunk tőle viszonylag hamar, ha esetleg mégsem vagyunk egy
hullámhosszon. Ha viszont úgy érezzük, hogy minden csodálatosan alakul, és legszívesebben
az egész napot együtt töltenénk, akkor közös elhatározással még mindig meghosszabbíthatjuk
a randit. Vagy: tarthatjuk magunkat a megbeszélt időtartamhoz, és akkor annál jobban fogjuk
várni a következő alkalmat, hogy ismét találkozhassunk. Hogy ez az érzés kölcsönös volt-e,
úgyis abból fog egyértelműen kiderülni, hogy lefixálunk-e egy újabb randevút.
A számla rendezése:
Ha az első randi nemcsak egy sétából áll, hanem be is ülünk valahová fogyasztani, felmerül a
kérdés, hogy ki fizessen. Ezt a gesztust többnyire a férfitól várják, a nőnek viszont nem
tanácsos visszaélnie ezzel: illik nagyságrendben igazodnia a másik fogyasztásához, és
tapintatosan közbe is lépnie, ha úgy érzi, partnere csak az imponálás kedvéért verné nagy
kiadásokba magát. Beszélgetés közben nyugodtan elüldögélhetünk egy üdítő vagy egy fagyi
mellett, hiszen a randi úgyis egymásról, és nem az evés-ivásról szól. Különösen kíméljük a
másik pénztárcáját akkor, ha már első látásra tudjuk: többet nem szeretnénk vele találkozni!
Az is egy lehetőség, hogy megosztjuk a számlát – főképp ha mindkettőnknek egy drágább

közös programhoz van kedve. Sok férfinak kellemetlen, ha hölgypartnere ragaszkodik ehhez a
megoldáshoz, sőt azt gondolja róla, hogy vagy ősfeminista, vagy biztosan nem szeretne több
randevút. Ilyenkor szerencsésebb, ha nem erőltetjük tovább a számla megosztását, legfeljebb
megjegyezhetjük, hogy a legközelebbi találkozáskor mi szeretnénk meghívni őt – feltéve,
hogy valóban szívesen látnánk újra.
Mindenesetre az aranyszabály, hogy bárhogy is végződjön a randevú, egy nőnél is mindig

legyen elég pénz arra, hogy legalább a saját részét rendezni tudja – így semmiképp sem
kerülhet kínos, esetleg kiszolgáltatott helyzetbe.
A randevú vége – Hogyan tovább?
Ha mindketten folytatnánk az ismerkedést…

És eljött a búcsúzás ideje... Míg a randi végét általában a nők szokták jelezni, többnyire az
ellenkező nem képviselőinek jut a feladat, hogy a következő találkozást kezdeményezzék. Ha
az első találkozó után a férfi megkérdezi, hogy hazakísérhet vagy hazavihet-e minket
kocsival, ez nem feltétlenül jelent többet puszta udvariassági gesztusnál, bár általában valóban
azt jelzi, hogy partnerünk érdeklődik irántunk. Ám még ha kölcsönösen vonzódunk
egymáshoz, akkor sem feltétlenül célszerű élnünk az ajánlatával. Egyetlen találkozás után
még természetes az óvatosság, hiszen nem tudhatjuk biztosan, hogy kinek adjuk meg a
címünket, vagy kit engedünk be esetleg a lakásunkba. (Az elutasításból minden bizonnyal
partnerünk sem von le messzemenő következtetéseket. Ha mégis elfogadjuk a figyelmességét,
lehetséges, hogy értékelni fogja bizalmunkat – ám az is előfordulhat, hogy félreérti, és
„túlságosan is” biztatásnak veszi.)
Ha új ismerősünk konkrét javaslatot tesz egy újabb randevúra, akkor tényleg biztosak
lehetünk abban, hogy szimpatikusak vagyunk neki. Amennyiben ez az érzés kölcsönös, a
legegyszerűbb azonnal megbeszélnünk vele a következő programot. Ha nem tudunk előre
pontos helyet vagy időpontot megadni, érdemes legalább azt lefixálnunk, hogy mikor
egyeztetünk telefonon, mert ha csak azt mondjuk neki, hogy „Jó, majd kitaláljuk, mi legyen”,
akkor a másik esetleg úgy érezheti, még nem tudjuk biztosan, hogy szeretnénk-e folytatni vele
az ismerkedést, vagy csak kellemetlennek tartjuk nyíltan visszautasítani őt. Ezért könnyen
lehet, hogy reményeink ellenére nem fog minket újra keresni.
Sokan ezt olvasva biztosan arra gondolnak, hogy „igenis a férfi küzdjön a nőért”, és hogy
„azzal a férfival, akit egy kis kihívás ilyen könnyen eltántorít, azzal jobb nem is foglalkozni”.
Ez a hozzáállás azonban lehet, hogy visszafelé sül el az internetes ismerkedésnél. Bár itt is
többnyire a hagyományos női–férfi szerepek élnek, érdemes a szokottnál több apró, biztató
jelet küldenünk a nekünk szimpatikus férfi felé, mert ha egyszerre többekkel levelezik és
találkozik, lehet, hogy a kapcsolatunk további alakulása szempontjából ez a kis momentum
lesz a döntő. Ez természetesen fordítva is igaz, ha a férfi nem szeretné, hogy más hódítsa meg
időközben a szíve hölgyét, célravezetőbb lehet, ha igyekszik kiszemeltjét folyamatosan
biztosítani az érdeklődéséről.
Ha ő nem szeretne folytatást…

Ha a férfi búcsúzáskor csak annyit mond: „Majd hívlak”, nem tudhatjuk, vajon komolyan
gondolja-e. Ezért erre elegendő válasz az is, hogy „Jó, rendben”. Ha később valóban keres
minket, ráérünk akkor tudatni vele, hogy mi is szeretnénk-e újra találkozni vele, vagy sem.
Ha pedig partnerünk egyenesen megmondja a randevú végén, hogy szerinte ebből nem lesz
szerelem, akkor köszönjük meg az őszinteségét, és fogadjuk nyugodtan a dolgok alakulását.
Legyen annyi önérzetünk, hogy nem sértődünk meg (legalábbis nem látható módon), még
akkor se, ha mi esetleg örültünk volna egy újabb találkozásnak. Ha szemrehányásokat
teszünk, vagy sikerül „kierőszakolnunk” egy újabb randevút, abból nem sok jó tud kisülni! Ne
fussunk olyan szekér után, amelyik nem vesz fel, inkább gondoljunk arra, hogy ez most nem
jött össze, de még rengeteg lehetőségünk lesz az ismerkedésre.
A behálózás művészete Kapcsolatunk további alakulása 38
Ha pedig annak ellenére, hogy nem vonzódunk egymáshoz nőként–férfiként, a kölcsönös

szimpátia mégis érezhetően megvan köztünk, még az is előfordulhat, hogy ebből a
találkozásból később egy szép barátság alakulhat ki.
Ha mi nem szeretnénk újra találkozni vele…

Sokféle oka lehet annak, ha úgy érezzük a randevú végére, hogy partnerünkben nem találtuk
meg az igazit. Van, akivel valóban nem illünk egymáshoz, de lehet, hogy a csalódásunk csak
azzal magyarázható, hogy már túl sokat ábrándoztunk a másikról. Vagy például, hogy ő olyan
típus, akinek nem elég egyetlen randi ahhoz, hogy felengedjen, és önmagát adja. Ezért aztán
ha a nagy, azonnali, villámcsapásszerű érzés hiányán kívül nem látunk más, egyértelműen
kizáró okot az ismerkedés folytatására, akkor esetleg érdemes még egy esélyt adnunk
kettőnknek. Ha a második randin sem érezzük, hogy vonzana minket valami egymáshoz,
akkor még mindig ráérünk úgy dönteni, hogy ne találkozzunk többet.
Ha viszont már az első alkalommal felfedeztünk valami olyat a másikban, ami hosszabb távon
biztosan zavarna minket, akkor jobb, ha megmondjuk: nem szeretnénk folytatni az
ismerkedést. Az indoklással, mint mindig, most is óvatosan bánjunk, ám ha a döntésünk oka
az, hogy homlokegyenest másnak mutatta a személyiségét a leveleiben, akkor nyugodtan
elárulhatjuk neki, miért okozott csalódást a találkozás. Ha szándékosan vezetett félre minket,
akkor az a legkevesebb, hogy ezt nem hagyjuk szó nélkül. Ha pedig akaratlanul tette, akkor
megjegyzésünkkel hozzásegíthetjük ahhoz, hogy a következő társkeresőknek reálisabb képet
tudjon adni magáról, és ezáltal kevesebb csalódásnak tegye ki nemcsak levelezőpartnereit, de
önmagát is.
8. Kapcsolatunk további alakulása
Szerencsés esetben az első randit újabbak követik. Előfordulhat azonban, hogy az idő
múlásával mégsem tűnik úgy számunkra, hogy kezdene elmélyülni kapcsolatunk. Ha
ismerősünk hosszabb idő után sem adja apró jeleit annak, hogy igazán tetszünk neki – jóllehet
láthatóan szívesen tölti velünk az idejét –, akkor ezt már többnyire nem írhatjuk a félénkség
vagy a megfontoltság számlájára. Sokszor az lehet inkább a háttérben, hogy vagy tényleg nem
vonzzuk igazán nőként/férfiként, hanem „csak” emberként, vagy pedig az, hogy másokkal is
randizik, és még nem döntötte el, hogy ki is a legszimpatikusabb neki. Azonban egy idő után
egyik sem túl kecsegtető kilátás számunkra. Ilyenkor érdemes óvatosan rákérdeznünk arra,
hogy valójában mit is vár az ismeretségtől, vagy felvethetjük: úgy érezzük, hiányzik valami a
kapcsolatunkból, és megérdeklődjük: számára mit jelentene, ha esetleg nem találkoznánk
többet. Ha erre a kérdésre puszta beleegyezést–belenyugvást kapunk válaszként, akkor
valószínűleg előbb-utóbb úgyis elváltak volna az útjaink. (Így legalább azelőtt tisztáztuk a
dolgot, mielőtt túlságosan beleéltük volna magunkat a közös jövőbe.) Ha viszont ismerősünk
sajnálkozásának ad hangot, és úgy tűnik, érzékenyen érinti a „majdnem-szakítás”, akkor még
mindig adhatunk egy újabb esélyt neki, hátha ezt követően már jobban érezteti velünk a
lelkesedését.
A „próba-nem” kockázatos játék ugyan, de alkalmat nyújt arra, hogy jobban megismerjük
partnerünk szándékait, és emellett valódi tulajdonságait is. Mert míg egyesek intelligensen
reagálják le az elutasítást, addig mások a kudarc hatására akár teljesen levetkőzik korábbi
kedvességüket, és felszínre tör igazi, sértődött énjük.
A behálózás művészete Kapcsolatunk további alakulása 39
Néhány találkozó után bármilyen okból is, de megtörténhet, hogy úgy határozunk, nem
szeretnénk folytatni az ismerkedést partnerünkkel. De mégis, hogyan mondjuk meg neki,
hogy nem szeretnénk több randit? Ha ő vonzódik hozzánk, valószínűleg így se, úgy se fog
örülni a döntésünknek, de legalább próbáljunk meg őszintén és tapintatosan viselkedni vele. A
legegyenesebb megoldás az, ha élőben mondjuk el, ilyenkor viszont van, aki nagyon hevesen
reagál az elutasításra, van, aki pedig nem tudja titkolni a csalódottságát. Ez nemcsak nekünk
kellemetlen helyzet, sokszor a másik maga is jobban szeretné, ha nem kellene szemtől
szemben fogadnia a hírt. Ha nem érzünk elég bátorságot magunkban ehhez a módszerhez,
ragadhatunk klaviatúrát vagy telefont is helyette, de sose tűnjünk el minden jelzés nélkül. Ha
egy több randevút megért kapcsolatnál azt mondjuk a másiknak, hogy: „Majd hívlak”, ez már
konkrét ígéretet jelent. Ha ez esetben mégsem keressük, az nagyon bántó lehet. Ennél már
csak az a kegyetlenebb megoldás, ha nem vesszük fel a telefont, amikor hív, és nem
válaszolunk az sms-eire, e-mailjeire – főképp, ha közben a másik esetleg úgy érezte, minden a
legjobban alakult köztünk. Éppen ezért ha mi már döntöttünk, mielőbb tudassuk ezt a
másikkal, ne hagyjuk bizonytalanságban. A többség általában hamarabb túlteszi magát egy
finoman megfogalmazott, időben megtörtént visszautasításon, mint a napokig, esetleg hetekig
tartó hiábavaló várakozáson.
Az ideális eset természetesen az, ha mindkét fél úgy érzi, a dolgok a legszebben haladnak a
maguk útján. Ám sokan épp akkor kezdenek aggódni, amikor egyre közelebb kerülnek a
másikhoz. Egyre többet motoszkál ugyanis a fejükben a kérdés, hogy az illető tetszik is,
rendes is, de vajon ő lesz-e az igazi? Nem jöhet-e esetleg valaki a sok százezer társkereső
közül, akiből még jobb társ válhatna? Ilyenkor gondoljunk csak arra, hogy meddig vártunk
egy olyan férfira vagy nőre, amilyennek a másikat sejtjük, akivel kölcsönösen úgy érezzük,
hogy összeillők vagyunk. És ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy a többi, most még
ígéretesnek tűnő jelölt is valószínűleg veszítene a varázsából, ha jobban megismernénk. Hány
békát szeretnénk még megcsókolni azért, hogy hátha a mostaninál még szebb királyfi lesz
belőle? Inkább az előttünk álló herceget próbáljuk először megismerni, mert az ideálok ritkán
szoktak testet ölteni. Arról nem beszélve, hogy ha mégis megjelenne előttünk a
SZUPERFÉRFI vagy SZUPERNŐ, csupa nagybetűvel, akkor lehet, hogy az őrületbe, vagy az
unalomba kergetne minket a tökéletességével, hiszen a szerelmünket az erényei mellett épp a
hibái teszik még vonzóbbá és kedvesen esendővé a szemünkben.
Ha idővel úgy érezzük, hogy egy darabig biztosan csak a jelenlegi partnerünkre szeretnénk
koncentrálni, akkor érdemes megfontolnunk, hogy – ha van rá az adott honlapon lehetőség –,
szüneteltessük a tagságunkat, vagy pedig leiratkozzunk a társkereső oldalról. Az előbbi
esetben a többi regisztrált nem láthatja az adatlapunkat, nem írhat nekünk levelet; számukra
olyan, mintha nem is lennénk tagok. Ha viszont később mégis visszatérnénk a társkeresők
táborába, nem kell újra a bejelentkezéssel bajlódnunk, és nem vész kárba az érvényes
előfizetésünk sem. A leiratkozásnak viszont megvan az az előnye, hogy ha mégsem válnak
valóra a reményeink, akkor újra feliratkozva friss regisztráltként kerülünk a honlapra, és így a
találati listák élén szerepelhetünk. Ezáltal egyrészt ismét sokkal többen figyelnek fel ránk,
másrészt pedig a tagságunk kezdődátumát látva nem jut majd az az eszükbe, hogy „Na, ő
vajon miért nem talált párra ilyen sokáig?”. Akármelyik megoldást is választjuk, ez a lépés
egy jelzés a partnerünk felé, hogy bízunk a kapcsolatunk jövőjében.
Ha sok randevún vagyunk már túl, és mégsem sikerült megtalálnunk a párunkat, akkor egy
idő után hajlamosak lehetünk az internetes társkeresés intézményét és a regisztráltak
közösségét hibáztatni azért, mert sorozatrandizóvá kezdünk válni. (Ennyi erővel persze
okolhatnánk bármit – például az utcát, a munkahelyünket, vagy akár a mozikat is, mert ott
A behálózás művészete Búcsúzóul 40
sem leltünk ezalatt az idő alatt nekünk való társra.) Ilyenkor érdemes elgondolkodnunk azon,
hogy mi lehet a mi szerepünk abban, hogy nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk.
Ha kevés hozzánk illő levelet kapunk, akkor megpróbálhatjuk kicsit átalakítani a
bemoldalunkat, és előfizethetünk különböző VIP-szolgáltatásokra, hogy fellendítsük a
virtuális postafiókunk forgalmát.
Lehet azonban, hogy más okok (is) állnak a háttérben. Talán magunkhoz képest túl magasra
tettük a mércét leendő partnerünknek? Vagy esetleg csak hisszük, hogy szeretnénk már
elköteleződni, de valójában nincs meg bennünk az elhatározás egy társkapcsolatra? Esetleg
nem tudunk elég időt, energiát fordítani az alaposabb keresgélésre? Vagy belefáradtunk az
ismerkedésbe, és ezt láthatják rajtunk mások? Ha valamelyik felvetés találónak tűnik, akkor
talán nem ez a legmegfelelőbb időpont nekünk az ismerkedésre. Érdemes lehet egy kis
pihenőt tartanunk, és a potenciális párunk helyett egy darabig inkább saját magunkkal
foglalkoznunk. Ha pedig jobban ráérünk, eloszlottak az aggodalmaink, letisztultak a
gondolataink, és esetleg átértékeltük igényeinket, újult energiával, kedvvel és hittel térhetünk
vissza, bízva abban, hogy hamarosan ismét töröltethetjük magunkat a rendszerből – ám
ezúttal véglegesen.
9. Búcsúzóul
Van, aki nem szeretné nagydobra verni, hogy az interneten keresztül ismerkedik. Pedig ha
elmesélné a barátainak, családtagjainak, valószínűleg meglepődne, hogy közülük is hányan
keresik társkereső honlapokon az igazit – ezért aztán nyugodtan avassuk be a hozzánk közel
állókat a dologba. Akkor legalább lesz, akivel kicserélhetjük a tapasztalatainkat, könnyebben
átvészelhetjük az esetleges kudarcainkat, és örülhetünk egymás sikerének, boldogságának.
Magán a párkereső honlapon keresztül is szerezhetünk jó ismerősöket, akikkel megoszthatjuk
élményeinket, akár úgy, hogy egy-egy szerelemre találás reményében induló
levélváltásunkból végül barátság bontakozik ki, akár pedig úgy, hogy bekapcsolódunk az
oldal minket érdeklő fórumaiba.
Arra is jó, ha körülnézünk egy társkereső oldalon, hogy tudatosítsuk magunkban: társtalannak
lenni nem egy ritka és szégyenletes dolog, hanem egy természetes, gyakori állapot. Ezt a
felfogást több mint egymillióan tekintik a magukénak, hiszen ők már regisztráltak hazai
párkereső oldalakon. Az önbizalmunkra emellett azért is jótékonyan hathat, ha
bejelentkezünk, mert a többi társkeresőtől kapott bókok, levelek mind azt jelezhetik
számunkra, hogy mások is értékes és szerethető embernek látnak minket. Valamint azt is,
hogy ha mi magunk esetleg nem is lennénk elégedettek a külsőnkkel, vannak, akiknek éppen
a mi típusunk vagy a mi mosolyunk a legkedvesebb a tömegből.
A levelezések, randevúk révén az önismeretünk is sokat fejlődhet. Minden partnernél a

személyiségünk más-más oldalai kerülnek előtérbe, így olyan dolgokat tudhatunk meg
magunkról, amikre másképp talán sosem ébrednénk rá. A sikeres és sikertelen randevúk
egyaránt hozzásegíthetnek minket ahhoz, hogy tisztábban lássuk igényeinket, értékrendünket,
erényeinket és hibáinkat. Rájöhetünk például arra, hogy bizonyos dolgokat, amiket eddig
fontosnak gondoltunk egy kapcsolatban vagy egy társban (anélkül, hogy megtapasztalhattuk
volna őket), valójában mégsem nekünk találtak ki. Vagy éppen fordítva, olyan
tulajdonságokat kezdhetünk becsülni, amelyeket eddig nem tartottunk lényegesnek a
társkeresésnél. Ennek köszönhetően hamarabb felismerhetjük, ha valóban hozzánk illő párra
A behálózás művészete Búcsúzóul 41
találunk, és addig is, amíg erre sor kerül, valószínűleg könnyebben észrevesszük az
egyedüllétben rejlő örömöket is.
Az adatlapok böngészése mellett is éljük tovább a magunk interneten kívüli életét: bár a
honlapon való regisztráció akár sorsfordító is lehet számunkra, ne akarjunk görcsösen társat
találni. Gondoljunk inkább erre a lépésre úgy, mintha egy sokszereplős társasjátéknak váltunk
volna vele a részeseivé, és vegyük könnyedén (de ne könnyen) az ismerkedést! Mérgelődnünk
nem érdemes akkor sem, ha nem mindenki tartja magát a játékszabályokhoz. Ha valaki
esetleg mogorván reagálna levelünkre, nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy ezek szerint
úgysem ő lett volna az igazi, és folytassuk tovább mosolyogva a keresgélést.
Talán nem mindig könnyű türelmesnek és kitartónak maradnunk, mégis kár lenne feladnunk
az első kisebb kudarcok, vagy esetlegesen kellemetlen tapasztalatok után az ismerkedést. Ha
időt és energiát szánunk a kapcsolataink alakítására, és nem látunk beléjük a ténylegesnél
többet, akkor megőrizhetjük a nyitottságunkat és a tisztánlátásunkat a sokadik randevú után is.
Éppúgy, mint az abba vetett hitünket, hogy előbb-utóbb értünk is eljön az igazi.
Van ugyan, akinek sokáig kell erre várnia, de a Randivonal statisztikái szerint a regisztráltak
40%-a három hónap alatt rátalál a párjára. Lehet, hogy Téged is csak napok vagy hetek
választanak el attól, hogy a társadra lelj…? Addig is azonban töltődj fel az internetes
párkeresés egyéb örömeivel: élvezd a változatos programokat, a flörtölés boldog izgalmait, és
a „talán éppen ő lesz az” bizsergető érzését. Unatkozni biztosan nem fogsz!
Kedves Olvasó!
Kívánom, hogy ezt a könyvet, mint egy iránytűt, haszonnal forgasd a társkeresés rögös útjain:
segítsen a helyzetfelismerésben és -meghatározásban, az eligazodásban, és járuljon hozzá
ahhoz, hogy a bemutatkozó oldalakon való barangolás során páratlanul szép élményekkel
gazdagodj – a páros boldogság mielőbbi megtalálásáig.
A behálózás művészete 42
10. Reflexiók férfi szemszögből (Zsedényi Csaba)
10.1. A szerző előszava
Zsedényi Csaba
Informatikus mérnöki és menedzsment területen szerzett diplomát. Eleinte multinacionális

cégek informatikai és üzleti stratégiai projektjein dolgozott elemzőként, tanácsadóként, de
tevékenykedett marketing menedzsereként is távközlési cégnél. Később teljesen pályát
módosított a férfi-női kapcsolat rejtelmeinek feltárása irányába.
Filozófia szakos egyetemistaként, illetve a pszichológiai különböző irányzatait
tanulmányozva sokfajta tudással és gondolkodásmóddal ismerkedhetett meg. Sokirányú
látásmódját a társkeresés és párkapcsolat témakörben kamatoztatta, ahol jelenleg trénerként és
tanácsadóként dolgozik. Rendszeresen szerepel TV-ben, rádióban, újságokban, ő a Kulcs a
nőkhöz címet viselő könyv szerzője.
Reflexiók férfi szemszögből
Folytatás tőlem, hogy a férfiúi aspektus, és a Randivonal konkrét használatával kapcsolatos

meglátásaim se hiányozzanak.
A férfiaknak bizonyos szempontból sokkal nehezebb dolguk van az internetes ismerkedés

kapcsán, mint a nőknek. A hétköznapi életben is elvárás, hogy mi tegyük meg az első lépest a
nő felé, szólítsuk meg, hívjuk randira, vállalva a nem is olyan ritka elutasítást. Nem lesz ez
másképpen az interneten sem. Ha azt hiszed, hogy az online társkereső amolyan katalógus
ahonnan csak kiválasztod a tökéletes társat, akkor rossz helyen jársz.
Kiss-Péterffy Márta gondolatait nem ismételném meg. Amiket leírt, jó szívvel ajánlom
férfiaknak is. Kibővítem azonban pár olyan szemponttal, ami férfitársaimnak lehet nagy
segítségére.
10.2. Adatlap
Az internetes társkeresés működik, de ahogyan ez korábban is elhangzott, rá kell szánni az

időt arra, hogy megismerjük minden csínját-bínját. Férfiként akkor is munkás lesz ez a
feladat, ha történetesen jó érzéked van mindehhez és eleve jól csinálod. Akkor is, ha normális
fényképet raksz fel magadról, frappáns bemutatkozó lapod van, és jó leveleket írsz.
Ugyanúgy, ahogy a szórakozóhelyeken próbálkozva sincs könnyű dolgod, itt is meg kell
dolgoznod a sikerért. A jó hír az, hogy ha megfelelő módon használod a rendszert és rászánod
a szükséges időt, akkor egy idő után már nem csak keresel, hanem jó eséllyel találsz is párt
magadnak.
Férfiak esetében egy fontos momentum szokott lenni az adatlap tekintetében. A nők ugyanis
az adatlapodat jellemzően nem önmagában tekintik meg, hanem az első leveleddel együtt
értékelik. Vagyis arra kevésbé számíts, hogy az adatlapod alapján majd megrohannak a
A behálózás művészete Reflexiók férfi szemszögből (Zsedényi Csaba) 43
hölgyek a leveleikkel. Ezt figyelembe véve esetleg egészen más jellegű adatlapot lehet
érdemes készítened. Olyat, amely szem előtt tartja, hogy a leveled elolvasása után kerül
megtekintésre. Érdemes tehát arra is figyelned, hogy az elküldött leveled és az adatlapodon
található bemutatkozásod stílusa erősítse egymást.
A férfiak 95%-ának az első levele kimondatlanul is azt tartalmazza, hogy „bárcsak szóba
állnál velem”. Ez legyezgeti a nők hiúságát, és nyílván egy kis kedvességgel nincs gond.
Nagyon sokan azonban átesnek a ló túloldalára, és burkoltnak szánt térden csúszó
hozzáállásukkal csak azt tudják elérni, hogy szánalmat ébresztenek. Mi férfiak tudjuk, hogy
nekünk nem mindig könnyű, ha társkeresésről vagy párkapcsolatról van szó, de az, hogy a
nők is hasonló cipőben járhatnak, csak nagyon kevés férfinak világos. A nőknek sem könnyű.
Nem árt tehát egy kis gerincesség, hiszen a társkereső oldalon levő nő ugyanúgy regisztrált
valamiért. Mégpedig azért, mert nincs társa. Egyenrangú felek vagytok az ismerkedés során,
és ezt nagyon fontos fejben tartanod amikor az adatlapodat töltöd ki, vagy amikor levelet írsz.
Na jó, de akkor mit írjak? – kérdezhetnéd. Egyelőre semmit, sőt, még ne is regisztrálj. A
megfelelő bemutatkozó szöveg megfogalmazása néhány napot is igénybe vehet, és addigra a
rutinos, új regisztráltakra „vadászó” nők már megnézték a lapodat - azt az adatlapot, amin
még csak egy 5 perc alatt ügyetlenül megfogalmazott sablonszöveg található. Először is
olvasd el 100 versenytársad adatlapját, és tanulj a hibáikból, hogy elkerülhesd azokat. Figyeld
meg azt is, hogy mitől jó egy bemutatkozás, és tanulj belőle. Jegyezd meg a sablonos
hasonlóságokat is. Sokan nem is tudják, hogy egyedinek vélt, humoros megjegyzéseik, vicces
szófordulataik több száz másik adatlapon is megtalálhatóak.
Nem könnyű írásban megmutatni magunkat, és egyedinek lenni, de ha sikerül minél több
konkrétumot is írnod máris közelebb jársz a célhoz. Ezekkel az eszközökkel olyat is meg
tudsz mutatni magadból, ami vonzó lehet egy nő számára és felkeltheti az érdeklődését.
Fontos, hogy emberként és ne „robotként” lásson téged, figyelj hát arra, hogy adatlapod ne
legyen túl száraz vagy sablonos.
Azt gondolom, hogy legalább Arany fokozatú előfizetés nélkül nem férfi a férfi a
Randivonalon. Hiszen előfizetés hiányában nem tudsz levelet írni, férfiként pedig arra hiába
várnál, hogy majd neked írnak. Érdemes akár a Platina tagságra is előfizetni, havonta pár száz
forint nem nagy különbség a pluszszolgáltatásokért (figyelem: Platina tagoknak az
előfizetéssel nem rendelkezők is írhatnak!), és mivel adatlapodon látszani fog, hogy Platina
tag vagy, ez még jól is mutathat. Add meg a módját! Véletlenül sem arra akarlak bíztatni,
hogy pénzzel hódítsd, de lássuk be, ez ugyanaz, a kérdés mint, amikor a randin adsz, vagy
nem adsz borravalót a pincérnek.
A Platina szint majd a kommunikációba is segíteni fog a későbbiekben, ugyanis számos

kényelmi szolgáltatás foglal magában, amivel hatékonyabb is lesz a társkeresés. Ezzel el is
érkeztünk a következő témánkhoz.
10.3. A (társ) KERESÉS
Gyorskeresés helyett a Részletes keresés használatát javaslom. Nem kell minden mezőt
kitölteni, csak a fontosakat. Nagyon sok regisztrált van a rendszerben, ezért ha új vagy, azt
javaslom a következők alapján szűrj, mert még így is rengeteg lesz a találat. Add meg a kívánt
életkort, de úgy, hogy az passzoljon is hozzád valamennyire. A legtöbb nő nem szereti, ha
fiatalabb vagy nála, vagy azt sem, ha netán sokkal idősebb. Kivételek mindig vannak, most
azonban ne a tűt keressünk a szénakazalban. Az majd ráér akkor, amikor már a többiek
adatlapjait átnézted.
Lakhely: az Óperenciás tengeren is átkelnél a királylányért? Egy férfit természetesen semmi

sem riaszthat el kedvesétől. Férfiként azonban maradjunk praktikusak, Hamupipőke
topánkáját első körben a környezetünkben levőkre próbálgassuk fel, hátha nem is lakik olyan
messze tőlünk.
Ha a keresett hölgy alakja, súlya fontos, akkor nem árt, ha tudod, hogy a nők jelentős része 5
kilót letagad, ezért a súlyra vonatkozó felső határodból még 5 kilót vonj le, és azt add meg a
keresésénél.
Magasság: első körben a nálad 5-10 centiméterrel alacsonyabb nőket böngészd át, mivel a
legtöbb nő ennyi magasságkülönbséghez ragaszkodik. Később ráérsz átböngészni az ennél
magasabb hölgyeket a kivételekért. Már ha addigra nem találtad meg a párod…
Publikus fotója legyen, ezt pipáld be. A rendszerben több százezer fényképes női adatlap van,
ha azokat átnézted, jöhetnek a fénykép nélküliek.
Dohányzás. Tegyük fel, hogy nem dohányzol, de egy egyébként számodra tökéletes nő
esetében ez nem lenne kizáró tényező. Ezért aztán azt gondolod, nem adsz meg erre inkább
semmit, maradjon „Mindegy” a keresőben. Mégis azt javaslom, amit már eddig is: elsőként
azokat a lapokat nézd át, akiknek a tulajdonosai jobban passzolhatnak hozzád, jelen esetben a
nem dohányosokét.
Ugyanígy járj el, ha van még bármi egyéb nem kötelező jellegű kívánságod. Például hogy
legyen diplomája, ne legyen gyereke, valamelyik egyházhoz tartozzon, stb.
Végül egy további nagyon fontos szempont: a keresést lehet rendszerezni. Javaslom, hogy az
„utolsó belépés” dátuma szempontot válaszd. Első körben ne foglalkozz azokkal, akik már
több mint egy hete nem léptek be a rendszerbe. Ők nem elég aktívak, sőt az is lehet, hogy
időközben már megtalálták a párjukat és soha többet nem fognak belépni. Több értelme van
azokra a jelöltekre fordítani az időt, akik aktívan keresik társukat.
Ha mindent beállítottál, akkor mentsd el a keresési módot még azelőtt, hogy megnyomnád a
Keresés gombot. Így legközelebb nem kell újra létrehozni ezt a keresési típust, továbbá tudni
fogod, kikre kerestél. Például miután végignézted az összes maximum 55 kg-os nőt, feljebb
állíthatod a súly kritériumot, és kereshetsz az azonos paraméterekkel rendelkező, de 55-60 kg
közötti nőkre.
Aki fotó alapján megtetszik, annak az adatlapjára kattintva az első dolog, amit érdemes
megnézni, hogy mióta tagja a rendszernek, és hogy hány olvasatlan levele van. Ha valaki évek
óta tag, akkor vagy nehéz eset, vagy nem gondolja komolyan a társkeresést, de az is lehet,
hogy eddig csak nem volt szerencséje. Bármi legyen is az ok, én elsőre nem foglalkoznék
velük. Bár az is igaz, hogy ha néhány napja regisztrált népszerű nő az akit kiszemeltél,
ráadásul sok olvasatlan levéllel (kb. 20-80 között), akkor nehéz lesz kitűnni a tömegből. Erre
is van lehetőség, erre a későbbiekben fogok rátérni.
Ha fotó alapján végignézted már szinte a teljes kínálatot, akkor célszerű stratégiát váltani.
Ekkor például rendezheted a találatokat a „Regisztráció dátuma” alapján, hogy a társkereső
oldalra frissen regisztrált tagokat nézhesd meg. (Ne lepődj meg, hogy lesznek az első találatok
között régen regisztrált tagok, ők a VIP szolgáltatás részeként több helyen is jó kis reklámot
kapnak.) Érdemes a „Nem láttad” vagy a „Nem leveleztél vele” részt is bepipálni.
Ha eddig eljutottál, akkor kattints az adatlapján található „Kit keresek” gombra, így sokkal
több információhoz jutsz egy lapon, miközben megmarad ugyanaz a nézet. Kisméretben látod
az összes fényképét a lap alján, elolvashatod önmaga részletesebb jellemzését, és többet
megtudsz az általa keresett személyről is. Ha tetszik, de még nincsenek a fényképeid
jóváhagyva, akkor a „Hozzáadás a kedvencekhez” feliratra kattintva rakd a kedvencek közé,
hogy később kilistázhasd a többi adatlappal együtt, ami felkeltette érdeklődésedet.
Ha van valami hobbid, megteheted, hogy rákeresel arra a Bemutatkozó szövegek között
(Gyorskeresés menüpont). Tegyük fel, hogy az illető hölgy is szeret például lovagolni. Ez
máris egy közös téma lehet.
10.4. Kommunikáció
A levélíráson kívül számtalan lehetőséget kínál a rendszer, érdemes mindegyiket

végignézned. Ha egy új helyzetből szeretnéd kihozni a maximumot, akkor elsőként legjobb,
ha körbetapogatózol a lehetőségek terén. Vagyis ismerd meg a Randivonal által kínált
valamennyi szolgáltatást: kattints rá az összes menüpontra, és mélyedj el használatukban!
Mivel a nők egy része nem fizet elő tagságra, ezért az írásos kommunikáció időnként úgy
zajlik, hogy a férfi ír a nőnek, és megadja az e-mail címét, hogy az válaszolni tudjon. Erre
megoldás a Platina tagság, amivel fogadhatsz levelet bárkitől, és ezáltal az összes hölgy tud
neked levelet írni, vagy a te leveleidre válaszolni.
Az ideális levélhossz. Kezdetnek 5-10 sor megteszi. Több oldalas személyhez szóló levelet
írni egy idegennek az esetek többségében visszatetszést kelt. Hangvételében semmi esetre se
legyen elnézést kérő a leveled, de még csak alárendeltséget mutató sem. Szinte minden
második pasi odabiggyeszti a levele végére, hogy „remélem van kedved megismerni”, vagy
valami ehhez hasonlót. Már itt átadják az irányítást a nőnek, döntsön a nő a továbbiakról, ők
addig is térdre borulva várják a fejleményeket. Uraim, egy kicsit több tartást! A nő úgyis
tudja, hogy tetszik neked, különben nem írtál volna neki. Ha akar, úgyis válaszol, ha nem,
akkor meg mindegy. Abban a pár sorban inkább próbáld meg felkelteni az érdeklődését, és
adjál neki lehetőséget, hogy valamihez kapcsolódva visszaírhasson neked. Vagyis könnyítsd
meg számára, a válaszlevél írását, ha az adatlapodat átböngészve nem estél ki a szűrőn.
Néhány tipp arra, hogy mit írj első leveledben.
1. Megszólításnak „Szia Keresztnév!” megteszi.
2. Rövid leveledben esetleg írj magadról valami olyat, ami felkeltheti a figyelmet.
Bármit, ami érdekessé tehet, például hogy festőművész vagy. Nem kell mindent
elmondani, egy kis misztikusság akár jót is tehet, és legalább lesz mire rákérdeznie.
Ezzel megkönnyíted neki, a válaszlevél írását.
3. Mindenképpen említs meg valamit az adatlapjáról vagy a fényképéről, amihez

kapcsolódva mondhatsz valami egyedit. Ha például azt írja, szereti Franciaországot,
akkor az „én is” helyett legyél sokkal konkrétabb, akár egy rövid történettel, pl. „A
Louvre mellett ettem életem legjobb Baguette-jét.”
4. Külsejét dicsérni nincs sok értelme, hiszen tudja, hogy tetszik neked. Akkor sem, ha
azt hiszed, egyedi módon teszed azzal hogy kiemeled pl. a mosolyát, a szemét, a
kisugárzását, mivel sokan mások is ezt írják. Ugyanakkor érdemes lehet a ruháját
dicsérni, vagy valamit a háttérben, a helyzetet, amiben van stb.
5. A nevét érdemes lehet akár a megszólítás után is használni még egyszer-kétszer, mert
az mindenkinek jóleső érzés.
6. A leveled ne legyen túlságosan rámenős, vagy ne mutassa azt, hogy ő már

mindenképpen elvarázsolt téged. Hiszen még csak ismerkedtek. Ugyanakkor a
jövőképedből valahogy érződjön, hogy tartós kapcsolatot keresel.
7. Elköszönésed esetleg lehet kicsit több, mint az általános „üdv”, hogy ezzel is
kitűnhess, pl. „Szép napot!”
Ne feledd: mindenki azokhoz az emberekhez vonzódik szívesebben, akinek amúgy is rendben

van az élete. Próbáld az sugallni, hogy te is ilyen ember vagy! Olyan, aki egy társ segítségével
még jobban érezné magát, és aki leendő társa életének teljesebbé tételéhez is hozzá tud
járulni. Akkor vagy igazán vonzó, ha ez jön át abból, amit kommunikálsz. Ha neked nem
ilyen az életed, akkor persze nem kell minden áron ilyen képet mutatnod. Ez utóbbi esetben
csak arra tudok visszautalni, amit már korábban írtam: nem csak a társkereséssel
kapcsolatosan van feladatod, hanem az egész életeddel. A párod nem fogja megoldani az
életed, és nem fog tudni boldoggá tenni, ha ingatag alapokon állsz.
Megismétlem azt is, amit az adatlapról szóló részben írtam: ne írj a tulajdonságaidról, hanem
mutasd inkább meg azokat. Ne azt írd például, hogy humoros vagy, hanem legyél az a
leveledben. Ahelyett, hogy leírnád, próbáld meg inkább a hangnem által érzékeltetni ezeket.
10.5. Népszerű nők figyelmének elérése
Egy frissen regisztrált vonzó nő az első napokban rengeteg levelet kap. Levelenként néhány
másodperc ideje lesz, ilyenkor mindenképpen csatolnék fényképet a levelemhez, mert az
adatlapokra nem biztos, hogy kattintani fog. A másik jó lehetőség akkor írni neki, amikor már
lecsengett az első nagyobb hullám. Azaz ha egy héttel a regisztrációja után még mindig aktív,
akkor a napi néhány levele mellett rád is nagyobb figyelem fog jutni, így könnyebben kitűnsz
majd a tömegből.
Ha nem szeretnél várni, akkor az előnyös fénykép és frappáns bemutatkozás mellett a levél
küldése mező alatt látható „Küldés EXPRESSZ sebességgel” funkció használatát javaslom.
Ha leveledet az expressz levélküldés funkció aktiválásával küldöd, akkor az a címzett
postaládájában a legelső helyen lesz a listában akkor is, ha a címzettnek a leveled érkezése óta
jöttek újabb levelei. Ez a szolgáltatás 40 Ft, talán megéri az árát. Jelöltednek akár SMS-t is
küldhetsz, ha az adatlapján a megfelelő gombra kattintasz. Szinte biztos, hogy kíváncsi lesz,
ki írt neki SMS-t és ezért meg fogja nézni az adatlapodat. Az már nem biztos, hogy tetszel
neki, és mivel ez a szolgáltatás 192 Ft, csak azoknál használd, akik valamiért nagyon
megdobbantották a szívedet. Nem kerül viszont külön pénzbe a Kulcs a szívhez szolgáltatás.
Igaz, hogy csak korlátozott mennyiségben küldhető, de bármilyen előfizetői tagság nélkül
használható! Van annyira figyelemfelkeltő, mint a többi lehetőség, és sok nő szereti a
teszteket. Ha nincs semmilyen előfizetésed, szinte ez az egyetlen lehetőséged, hogy jelezd a
másiknak közeledési szándékod! A virtuális virágküldés szerintem egy aránytalanul drága
szolgáltatás a maga 400 Ft költségével, ugyanakkor így legalább megmarad a különlegessége.
Ha az illető hölggyel már levelezel, érdeklődést is mutatott irántad (és találkozó még nem
volt), akkor ez születés- vagy névnapja alkalmával egy lehetőség arra, hogy pár sornál többel
kedveskedj. Ennél kedvezőbb árú szolgáltatás a képeslap, amely csak 100 Forintba kerül.
Sok csinos nőt találhatsz a Szépségverseny menüpont alatt. Azon túl, hogy valamelyikük
felkeltheti az érdeklődésed, érdemes szavazni rájuk és ezt meg is írni nekik. Kicsit időrabló
tevékenység, de minden nőre, akinek megnyitod az adatlapját, szavazz pár ponttal, mert az
növeli a népszerűségüket a szépségversenyen. Ezt írd is meg nekik, és akkor remélhetőleg ők
is visszapontoznak. Mi értelme van ennek az egésznek? Ha elég sok időt fordítasz rá, akkor
sok pontod lesz neked is, és te is megjelensz a férfiak „szépségversenyén”. Ha pedig
valamelyik nap első helyezést érsz el, akkor aznap minden belépőnek ott leszel a kezdőlapján.
Vagyis ingyen reklám, amitől ugrásszerűen megnőhet a bejövő leveleid száma. Ha erre nincs
időd vagy nincs hozzá kedved, de szeretnéd magad reklámozni, akkor a VIP szolgáltatás
segítségével tudsz rámosolyogni leendő kedvesedre a különböző lapok VIP dobozaiban.
Ráadásul a VIP dobozoknak köszönhetően a keresési listákon is előre kerülsz. Ez 480 forintba
kerül, ennyit biztosan megér.
Egy másik lehetőség önmagad bemutatására a Randivonalon Napló néven működő blog
vezetése, amelyről már Kiss-Péterffy Márta is írt. Személyed alaposabb megismertetésén túl
közösségi életre is lehetőséget teremt, akárcsak a különböző Fórumok. Ezeken úgy lehet
ismerkedni, mintha csak egy társasági beszélgetés közben lennél. A Chat (szöveges csevegés)
ennek valós idejű interaktív változata, ahol tényleg mindenki jelen van. Lehetőséged van
privát chat-re is, ami a privát, kettesben folytatott beszélgetések felel meg. A Fórumok
estében a társasági beszélgetés az üzenőfalhoz hasonlít, ahol mindenki az érkezés
sorrendjében szól hozzá a témához.
A gyorsaság az online társkeresésben is valós előnyt jelenthet. Kérj értesítőt az új

regisztráltakról (Profilom/Egyéb beállítások), és legyél te az első levélírók között. Továbbá a
Szolgáltatások között iratkozz fel az RSS szolgáltatásra. Így mindig látni fogod, ha valaki új
képet rakott fel magáról. Tegyük fel, hogy valaki egy olyan képet töltött fel, amin nehezen
volt felismerhető, vagy előnytelen volt, és ezért nem érdeklődtél iránta. Esetleg fényképe sem
volt eddig. Amikor viszont meglátod a frissen felrakott fényképét, hirtelen vonzónak találod,
és írsz neki pár sort.
Ha jelöltedről azt látod, hogy nem naponta lép be, akkor legjobb, ha vasárnap délelőtt írsz
neki. Hétköznap mindenki elfoglalt, esetleg randizik. Akárcsak péntek-szombat este, amikor a
hölgyek egy része éppen „pasivadász” üzemmódban járja a szórakozóhelyeket. Vasárnap
azonban mindenkinek az az első dolga, hogy megnézze bejövő leveleit. A te leveled pedig ott
lesz a legelsők között.
Minden nap ellenőrizd le, hogy kik nézték meg az adatlapodat, és lehetőleg még aznap írj
nekik (Kapcsolatok/Látott menüpont, majd Megtekintés ideje + csökkenő + nézet frissítése
gomb, így mindig azokat látod, akik legutoljára néztek meg). Ha azt látod, hogy bár
adatlapodat megnézte, de nem írt, akkor az is lehet, hogy nem nyerted el tetszését, de az is
könnyen előfordulhat, hogy azt várja hogy, te szólítsd meg. Vagy az is lehet, hogy nincs
előfizetése, és naponta az adatlapodra kattint, így próbálván jelezni, hogy érdeklődik irántad.
Azt is nézd meg a Kapcsolatok között, hogy kik pontoztak vagy kik kedvelnek. Nekik
mindenképpen érdemes írni.
Leveledhez csatolhatod a fényképed. Ha ezt nem teszed meg, akik nem előfizetők, nem
fognak tudni megnézni téged, csak bélyeg méretben. Van olyan taktikai megfontolás is, hogy
szándékosan nem csatolod a fényképed. Ilyenkor két dolog történhet. Ha leveleddel
felkeltetted az érdeklődését, akkor megnézi az adatlapod, és akkor már sokkal alaposabban
megnézhet magának. Erre is lehet építeni, de könnyen előfordulhat, hogy el sem olvassa a
fénykép nélküli leveleket (főleg ha amúgy is sok levelet kapott). Összességében tehát
szerintem több érv szól amellett, hogy pipáld be azt a kis négyzetet, amivel csatolod a
fényképedet.
Végezetül: - ez igazán csak férfiaknak érdekes -, ha egy nő nem szimpatikus számodra, akkor
ne írj neki! Akkor sem, ha egyébként jól néz ki. Ne csak a fénykép alapján dönts. Ha nagyon
más a világa, mint a tied, ha nincsenek jó megérzéseid vele kapcsolatosan (pl. „Ez egy önző
hisztérika?”), akkor becsüld magad és őt is annyira, hogy nem vesztegeted az időt felesleges
körökkel és egyszerűen nem írsz. Hiszen épp ez az egyik szépsége az online társkeresésnek:
lehetőségeid száma kis túlzással majdnem hogy végtelen.
Sok sikert kívánok!

A behálózás művészete Sikersztorik 49
11. Sikersztorik
Zárásként álljon itt néhány örömteli, igaz történet azoktól, akik a Randivonal segítségével
leltek egymásra.
Véletlen vagy sors?
Mellette igazán boldog vagyok, mert mindent megkaptam, amire az elmúlt években
vártam...
Sziasztok!
Én is, mint más, egyedül voltam, amikor regisztráltam magam az oldalon, és időközben
sikerült is megtalálnom a párom, akivel már három hónapja együtt vagyunk!
Igazán boldog vagyok vele, és képzeljétek, azóta sem töröltem magam az oldalról, és három
hónap után az "őket ajánljuk" üzenetben kapott ajánlásokban - láss csodát - pont őt dobta
nekem a gépezet!
Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg a sors vagy pedig a véletlen élet keze
van a dologban...
Azt viszont tudom, hogy mellette igazán boldog vagyok, mert mindent megkaptam, amire az
elmúlt években vártam - és remélem így is marad örökre!
Vannak még véletlenek ebben a megtört életben... vagy a sors?
Tiszta szívből kívánom, hogy mindenki találjon párjára és legyen boldog, mert minden
embernek joga van a boldogsághoz!
Gyöngyi és szerelme, Misi
Libegővel a boldogságba
Csak bíztatni tudok mindenkit, hiszen ha meg sem próbáljuk, úgy nem találhatjuk meg a
boldogságot...
Sziasztok!
Mint sokan mások, én sem gondoltam volna soha korábban, hogy páromat az interneten
fogom megtalálni! Nem azért, mert nem használtam rendszeresen a világhálót, csupán mint
ismerkedési lehetőség volt idegen tőlem.
Magamtól biztos nem is regisztráltam volna egy társkereső oldalra sem, ha a barátnőm nem
beszél rá, aki több mint egy éve így ismerte meg (már) a férjét.
A kezdeti bizonytalanságom és önbizalomhiányom (senki nem fog rám kattintani, senki nem
fog írni, kinek fogok tetszeni) szerencsére hamar elszállt az első kedves levélnél. Bár nem lett
folytatása, nagyon jól esett, hogy felfigyeltek rám.
Körülbelül három hónap múlva azonban bekopogott "ajtómon" az én Nagy Őm!
Tamással rögtön az elején éreztük, hogy valami több, valami szikra van köztünk, minden
napom fénypontja az ő levele, majd telefonhívásai és sms-ei lettek.
Két hét után találkoztunk először. Mivel mindketten Pesten élünk, könnyű volt a helyszínt és
az időpontot összeegyeztetni - egyik hétvégén elmentünk Libegőzni!
A behálózás művészete 50
Gyerekkoromban voltam utoljára a Libegőn, leírhatatlan és felejthetetlen élményt nyújtott az

első közös nap! Csak azt éreztem, Istenem, de jó lenne, ha együtt maradnánk még nagyon-
nagyon sokáig!
Büszkén és boldogan mondhatom, hogy azóta már összeköltöztünk és tervezgetjük a közös
jövőnket (eljegyzés, közös lakás, stb.).
Köszönöm a lehetőséget, és csak bíztatni tudok mindenkit, hiszen ha meg sem próbáljuk, úgy
nem találhatjuk meg a boldogságot!
Szilvi és Tamás
Öt percnyire...
Sokat beszélgettünk aznap este, nagyon megfogott a stílusa, a lelke, az egész személyisége...
Sziasztok!
Amikor tavalyelőtt ősszel felregisztráltam az oldalra, a legkevésbé gondoltam volna, hogy itt
találom meg az Igazit.
Egyik barátnőmtől kaptam a tippet, hogy próbáljam ki ezt az oldalt. Sokadik csalódásom után
nem nagyon kellett győzködnie.
Tulajdonképpen nem hittem a dologban. Az elején csak "ego-növelőnek" találtam az oldalt -
sok szép levelet kaptam, amiben dicsértek, bókoltak, és ez jól esett. De pár levélváltáson és
chaten kívül nem történt semmi egyéb.
Majd tavaly tavasszal kaptam egy levelet. Pont a szakdolgozatírás közepén voltam, így egy
hét késéssel válaszoltam rá. Kicsit aggódtam is, hogy vagy szóvá teszi a késésemet, vagy
rosszabb esetben nem is válaszol. Pedig az adatlapja alapján egy szimpatikus, jóképű fiú volt,
akinek felkeltettem az érdeklődését.
Válaszolt. Nagyon megörültem! Megbeszéltünk egy randit. Miután felkínáltam a hely
választását, és ő kijelölt egy klubbot, mondván 3 percre lakik tőle, kiderült, hogy én attól a
helytől 2 percnyire. Szóval hónapokon keresztül 5 percre laktunk egymástól, de mégis az
interneten találkoztunk!
Sokat beszélgettünk aznap este, nagyon megfogott a stílusa, a lelke, az egész személyisége.
Kiderült, nagyon sokban hasonlítunk egymásra. Születésnapunk 2 nap különbséggel van (és 4
év), és bár nem hiszek a karmában, az mégsem véletlen, hogy mindketten bikák vagyunk.
Szóval úgy éreztem az első randi után, hogy megtaláltam a lelki társam! Akkor este csókkal
köszöntünk el. Két nappal később, a következő találkozáson egy szál rózsával várt.
Az egész nyarat együtt töltöttük. Most együtt élünk, már élettársként, és a közös jövőnket
tervezzük, ház család, gyerekek.
Nagyon boldogok vagyunk! Köszönöm Nektek, hogy rátalálhattam életem és lelkem párjára!
Minden kedves társkeresőnek pedig sok boldogságot kívánok, mindenkinek van egy másik
fele, aki vár rá... lehet csak 5 percnyire!
Veronika és Csaba

A Behalozas Muveszete PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Behalozas Muveszete PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A behálózás művészete / Tartalomjegyzék 2

1. Az internetes társkeresés meghonosodása ....................................................................................... 5

2. Néhány gondolat a regisztráció előtt ............................................................................................. 10

6. Főbb társkereső-típusok ................................................................................................................ 26

7. A személyes találkozás .................................................................................................................. 32

8. Kapcsolatunk további alakulása .................................................................................................... 38

10. Reflexiók férfi szemszögből (Zsedényi Csaba) ............................................................................. 42

Az internetes társkeresés témaköre öt-hat évvel ezelőtt kezdte foglalkoztatni. Ismerősökkel

Te is társra vágysz? Ha eddig csak kíváncsi érdeklődéssel hallgattad az internetes

Ehhez a virtuális bálhoz szolgál egyfajta tánc- és illemtankönyvként ez a kalauz; bemutatja az

forgatagban, tele legyen a táncrendünk, és felismerjük, ha olyannal találkozunk, akit érdemes

A könyv a leggyakoribb és legjellemzőbb társkeresési tapasztalatok összefoglalására

A könyv elkészítéséhez a szakmai támogatást a Randivonal, a legnagyobb és egyik

1. Az internetes társkeresés meghonosodása

1.1. Mi hívta életre ezeket a szolgáltatásokat?

Milyen jó lehetett Ádámnak és Évának! Ők még biztosan tudhatták, hogy a Jóisten is

Világunk annyira felgyorsult, hogy nemcsak az évezredekkel, de akár az egy évtizeddel

A szabadidő és az ismerkedési lehetőségek beszűkülése mellett gyakran az is nehezíti a

Ettől persze még mellénk sodródhat a jövendőbelink a villamoson, az újságárusnál vagy a

A világháló térhódításával az internetes társkeresők megjelenésére sem kellett sokat várni. A

1.2. Mennyiben más az internetes ismerkedés?

Időtakarékos és gyors: Ha az elhatározásunk megszületett, azonnal regisztrálhatunk egy

A világhálón akkor és annyi ideig keresgélhetnünk, amikor és ameddig szeretnénk (laptop és

módnál. Néhány levélváltás alatt mindenki bepillantást engedhet a másiknak a saját

Személytelenség: Sokaknak segíthet az internetes közeg abban, hogy leküzdjék

Személytelenség: Bár a személytelenség fontos pozitívuma a netes társkeresésnek, mégis

Versenyhelyzet: Az internetes ismerkedés sajátosságaiból adódik, hogy itt egyszerre több

1.3. Tévhitek, aggályok és ellenérvek

A korábbiak alapján egyértelműnek tűnik, hogy az internet kellemes és nagyon hatékony

„A paraméterszerelem kiábrándító!” – Van, aki bevallja, van, aki tagadja, de tény:

„Hova tűnik a romantika?” – A romantika alapvetően nem a kapcsolatfelvétel technikájától,

„Inkább a sorsra bízom, hogy egymásra találjunk!” – Erre hivatkoznak néhányan

„Csupa »szerencsétlen« van az interneten…” – mondják egyesek. Mára azonban

„Mit gondolhatnak majd az ismerőseim, ha meglátnak egy társkereső honlapon?” – Azt,

„A virtuális kapcsolatok a való életben nem működnek.” – Az internet csak a

„Az internetes társkeresés veszélyes lehet.” – Végigolvasva a regisztrációkor a szolgáltatóval

Ezzel együtt mégis az a legfontosabb, hogy mi vigyázzunk saját magunkra. Ha nem

2. Néhány gondolat a regisztráció előtt

2.2. Milyen szempontok alapján válasszunk társkeresőt?

A kiválasztás során az egyik legegyszerűbb és legfontosabb összehasonlítási alapunk az adott

Van, akinek az árak összehasonlítása is segíthet a döntésben, azzal együtt, hogy a

A honlap kiválasztásakor további fontos szempont lehet, hogy működtetői milyen

Ha ezek után is bizonytalanok vagyunk abban, hogy melyik helyen regisztráljunk,

Ha már eldöntöttük, hogy hová jelentkezünk be, a regisztrációhoz el kell készítenünk

Ha a saját nevünket semmilyen formában nem szeretnénk szerepeltetni a lapunkon, akkor

Az alapadataink kitöltésekor egyszerű a dolgunk: a kor, nem, magasság, hajszín, gyerekek

A szabadszöveges bemutatkozó rovat jelenti az első lehetőséget, hogy bővebben szóljunk az

A frappáns mondatok szintén közelebb vihetnek minket a bemoldalunkat olvasókhoz. Az,

konkrétumot áruljunk el magunkról, ami kiindulópont lehet egy későbbi beszélgetéshez.

Bemutatkozásunkat esetleg kiegészíthetjük idézetekkel, ha úgy érezzük, ez közelebb viheti a

Stílusunktól függetlenül az a természetes, hogy bemutatkozó sorainkkal igyekszünk kedvező

A partnerünkre vonatkozó elképzeléseinket firtató rovatoknál igyekezzünk olyan

Milyen témájú fotókat válasszunk? Ha gyermekeinkkel élünk (illetve van háziállatunk),

Beszédes lehet, ha ránk jellemző környezetben elkapott felvételeket választunk a reglapunkra.

Az oldalunkon lehetőségünk nyílhat internetes napló vezetésére. Ez egy jó lehetőség arra,

Fizetős szolgáltatások kiválasztása

Az internetes társkereső lapok többségénél különböző előfizetések és pluszszolgáltatások

Ha azonban ennél aktívabban szeretnénk ismerkedni, legalább a regisztrálásunkat követő első

Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy ki mennyire konkrét és méltányolható elvárásokat

A bemutatkozó szövegnél nemcsak a ténylegesen leírtakra, hanem a sorok közt rejlő

Az természetesen szerencsés, ha a kiszemeltünk bemutatkozását olvasva sok közös

Nagyon szimpatikus vagy az adatlapod alapján. Szívesen megismernélek jobban is. Ha ez

4.3. Ha mi kapunk levelet