Tanuljunk kutyául!

Bevezetés a Tükör módszer rejtelmeibe

Készítette: Vámosi-Nagy Nóra és Gyulainé Szak Enikő, Korom Gábor előadásai, írásai és a Tükör
oktatók közösségének kutatásai alapján
2012. 03. 01.
 2

A Tükör módszer hármas tagolása a kutya – gazda viszonyában

 Tanítás.

 Életmód.

 A viszony rendezése

Az együttélés megjelenési formái

 Hogyan működik egy falka?

 Az emberek családokban élnek.

 Kényszerállapot, vagyis a horda

A kapcsolat alapja a kötődés

Miért kell nekem vállalni a vezető szerepét? Miért ne élhetne a kutyám

„szabadon”?

A domináns egyed három kiváltsága, avagy mitől vezér a vezér?

 Privát területem határa - „Ez itt az én területem, az én helyem, az én személyes
terem. – Ne zavarj!”

 Ez az én dolgom - „Ez az én tevékenységem, az én birtokom, az én ügyem. – Ez az

enyém! Menj innen!”

 Közös akció kezdeményezése, irányítása, befejezése - „Én irányítok, én döntök. – Mit

mondtam neked! "

A megfelelő viszonyt nem elég kialakítani, fenn is kell tudni tartani.

Kutya-Gazda illemtan
 3

Tanuljunk kutyául! – Bevezetés a Tükör módszer rejtelmeibe

Manapság különböző kutatók, biológusok, etológusok, kiképzők vizsgálják a kutyák

származását, háziasítását, gondolkodását, az emberrel való együttélését, viszonyulását a
kétlábúhoz. Ezen információkra igyekszik alapozni a modernkori kutyakiképzés, és különféle
elméletek látnak napvilágot arról, hogyan is kell neveljük, tanítsuk kutyáinkat. Mindezek
mellett a kutya helye és szerepe is rengeteget változott az elmúlt évtizedekben, a kutya
haszonállatból társállattá, családtaggá lépett elő, amely változással új igények jelentek meg a
kutya-gazda kapcsolatban is.

A mai világban széles skálán mozog a kutyatartási kultúra. Egyes helyeken még láncra verve
élnek kutyák, míg a világ másik végén csíkokat festenek a bundájukba és beszínezik a
karmukat, ha a gazdája úgy kívánja. A kutya nevelésében is jelen van a két szélsőség, az
abszolút erőn, erőszakon alapuló kezelés, a kutya „betörése”, illetve a másik oldalon a
„hangosan sem szabad hozzászólni, mert összetörik a lelke” irányzat, mely erősen
antropomorful tekint a kutyára. Mint mindenben, a szélsőséges bánásmód a kutyatartásban
sem egészséges, egyik véglete sem javasolt.

Amíg nem egy nyelvet beszélünk a kutyával, nem tudják elmondani, hogy mire vágynak,
hogyan működnek, így az ember felelőssége, hogy mindent megtegyen azért, hogy a közös
nyelv kialakuljon, és oda-vissza működjön. A Tükör kutyaiskolákon folyamatosan azon
dolgozunk, hogy tapasztalatainkat, a tudósok kutatási eredményeit, a gazdák igényeit és
minden egyéb ismeretünket összegezve egy olyan gyakorlati módszert alakítsunk ki, mely
könnyen elsajátítható, és biztosítja a két lény problémamentes, kiegyensúlyozott
együttélését egymással és a környezettel.

A Tükör módszer a leginkább attól különbözik az általunk ismert más módszerektől, hogy
komplex, a kutyával való együttélés minden részét lefedi, és a gazdát állítja a középpontba,
rajta keresztül működik a rendszer, a kutya a tükör szerepét tölti be. Egy családi kutyát
sosem önmagában nézünk, hanem gazdájával, környezetével együtt. Ennek az oka, hogy egy
kutya jelleme az öröklött tulajdonságokon felül hihetetlenül idomul ahhoz a közeghez,
amelyben él, ahol felnőtt, így válik gazdája tükrévé.
 4

A Tükör módszer három részre tagolja a kutya – gazda viszonyát

Az első a tanítás.
Ennek során a kutya együttműködésére alapozunk, semmilyen kényszert nem alkalmazunk.
A tanítás általunk leghatékonyabbnak tartott eszköze a klikker. A klikk hang a kutya számára
azt jelenti, hogy MOST valami jót csináltál és ezért jutalmat kapsz. A klikker segítségével,
mint egy fényképezőgéppel megörökítjük a nekünk tetsző viselkedéseket, és a jutalmazás
révén a kutya ezeket egyre többször fogja csinálni. A kutyák alaptermészetükből kifolyólag
figyelnek az emberre, szeretnek a közelükben lenni, kíváncsiak arra, amit közölni szeretnénk
velük. A klikker egy olyan közös nyelv, amit mindkét fél megtanul, és különleges
beszélgetések alakulnak ki közöttünk. Megismerhetjük általa a kutya gondolkodását.
Megtapasztalhatjuk, hogy egy adott feladat, probléma megoldásához hogyan jut el.

A Tükör módszer második alappillére az életmód.

Ismerjük-e valójában a kutyánkat? Mit tudunk a fajról, a fajtáról, a mi saját kutyánkról?
Mennyire magabiztos, mivel, hogyan mennyit szeret játszani, mik érdeklik? Mekkora a
mozgásigénye? Milyen kutyákkal barátkozik? Vannak-e félelmei? Ezeknek a kérdéseknek a
megválaszolása segít felismerni a saját feladatainkat. Ahhoz, hogy kutyánk egészséges és
kiegyensúlyozott lehessen, szüksége van arra, hogy energiáit leadhassa, azaz fizikailag,
szellemileg és ösztöneit tekintve is le kell fárasszuk. Ennek hiánya viselkedési és egészségügyi
problémákhoz vezet. Ugyanakkor a helyesen kialakított életmód-programok segítségével, a
kutyában tomboló energiák jó irányú levezetésével, a városi környezetben egy nyugodt,
kiegyensúlyozott, a társadalom által is elismert tag lehet kutyánkból.

A harmadik elem a kutya-gazda kapcsolatban, a kettőjük viszonyának

rendezéséről szól. Ez a kiadvány ebben a témában igyekszik támpontokat, hasznos
információkat adni.

Farkas leszármazott vagy embergyerek

Azt mindannyian tudjuk, hogy a kutyák a farkastól származnak és ebből adódóan nagyon
népszerű az a megközelítés, hogy a gazdinak „falkavezérnek” kell lennie, amire különböző
kutyanevelési irányzatok különböző megvalósításokat javasolnak. Ne vegyük fenntartás
nélkül a felkapott szóhasználatot, érdemes a dolgok mögé nézni!

Hogyan működik egy falka? A falka az erőforrások megszerzésére szerveződött

organizmus. A legfontosabb a falkában a falkavezér, vagy alfa-pár túlélése, mindenki más
feláldozható. Nem véletlen a „farkastörvény” kifejezés. A csapat túléléséhez
elengedhetetlen, hogy a falkavezér döntéseit senki ne kérdőjelezhesse meg. Nincs
ellenvélemény. Maga a pozíció rengeteg felelősséggel jár, a falkavezérnek az élet minden
területén képesnek kell lenni a vezetői minősége bizonyítására, ellenkező esetben a
csoporton belül feszültségek alakulnak ki, és csökken a hatékonyság. Nem lenne szerencsés,
 5

ha a csapat egyik fele ezt, a másik fele a másik szarvast próbálná meg levadászni, valószínű,
mindenki éhes maradna. A kutyák számára ez a létforma teljesen elfogadható, sőt,
kifejezetten jól érzik magukat ilyen körülmények között is. De vajon mi emberek?

A falkához képest az emberek egy sokkal lazább szociális rendszerben,

családokban élnek. A családban mindenkinek vannak jogai, és kötelességei, mindenkinek
van személyes szabadsága, vannak önrendelkezési jogai. A legfontosabb működési elv talán a
döntési jogkörök, kompetenciák rendszere. A családfőnek sincs joga sportkocsira költeni a
kosztpénzt, a tinédzserek nem dönthetik el szabadon, hogy meddig maradnak ki éjszaka, és
nem dönthetik el, hogy mennek-e iskolába vagy sem. A jól működő családokban a jogkörök
egyértelműek, élhetőek, nyugalmat és biztonságot teremtenek.

Az etológusok manapság sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a kutya valójában

falkatársaknak tekinti-e a családtagokat, illetve az együttélésünk kedvencükkel inkább
hasonlít-e a szülő-gyerek viszonyra, mintsem egy farkas falkáéra. Ennek a feltételezésnek
nem csak az az oka, hogy mi emberek hajlamosak vagyunk a kutyát gyerekként kezelni,
hanem az is, hogy a kutya tulajdonképpen egész életében nem nő fel, nem magáról
gondoskodik, azt mi mindig megtesszük helyette. Még faj fenntartását is az ember irányítja.
Érdekes módon, a tudomány ugyanoda jutott, ahova mi is a Tükör módszer fejlesztése
közben. A kutya nem is farkas vagy annak mása, de nem is gyerek, hanem a kettő között van
valahol, és ezt nem is lehet jobban megfogalmazni: a kutya az kutya. Szerethetjük
gyerekként, de kezeljük kutyaként! És akkor nézzük, hogy ez mit is jelent.

A farkastól már nagyon sokban különböznek, de bizonyos létformákat, kommunikációs

elemeket a mai napig hasonlóan alkalmaznak. Igényük van arra, hogy egy csoportban
éljenek, amely csoportban a legrátermettebb egyed a vezető, ahol mindenkinek megvan a
helye és a szerepe, és ahol a szabályok egyértelműek és követhetőek. De ez a
gyerekneveléstől sem áll távol! A gyerekek ugyanúgy igénylik, hogy valakire felnézhessenek,
aki gondoskodik róluk és megtanítja őket az élet rejtelmeire, aki erős kézzel összetartja a
családot és bizonyos szabályokat alkotva biztosítja a rendet. A különbség főként a
kommunikációs elemekben nyilvánul meg. Egy gyerekkel tudunk szóban kommunikálni,
sokkal árnyaltabban fogalmazni, összetettebb dolgokat átadni és nem utolsó sorban
ugyanabból a fajból származunk, öröklött hasonlóságokkal. De amíg a gyerek fejlődése során
újabb és újabb döntési jogkörökhöz juthat, a kutya ugyanezeket sosem érheti el! Hiszen
élete végéig mi fogunk gondoskodni róla.

Kényszerállapot, vagyis a horda

Az együttélésünket megkeserítő problémák általában abból adódnak, hogy elcsúszik a
kommunikációnk, se falkát, se családot nem tudunk felmutatni a kutya szemében.
Egyértelműen elcsúsztunk, ha kutyánkkal behívási, agresszióproblémáink vannak, ha
szándékainkat nem tudjuk, vagy csak komoly küszködések árán érvényesíteni. Ezek arra
 6

utalnak, hogy nem egyértelműek a döntési jogkörök, nem vagyunk képesek a kutyával
szemben a saját akaratunkat érvényesíteni, nem tudunk a szó klasszikus értelmében
családként működni, és átcsúszunk a horda állapotába. A horda működési alapelve
anarchisztikus, van ugyan egy közösség, de ebben mindenki szinte mindenben önálló
döntéseket hoz, nem figyelve arra, hogy a másik érdekei sérülnek-e. A szabályok egyéni
próba-szerencse alapon jönnek létre, nincs felső irányítás. Sajnos az egyre növekvő
konfliktusok miatt ez a szerveződési forma nem lehet hosszú távú, sőt a kutya szempontjából
ön- és közveszélyessé is válhat. (pl. elüti egy autó, mert leszalad az úttestről, vagy megharap
más kutyákat, embereket)

Jellemzően ezek a problémák legtöbbször a sétákon jelennek meg. „Otthon olyan jó kutya,
de ha meglát egy másikat, teljesen megőrül!” – ismerős mondatok. A kutya az otthoni
környezetbe könnyen beilleszkedik, jó megfigyelőként pontosan érzékeli az erőviszonyokat,
és hajlandó a békés együttélés jegyében a családtagokat is figyelembe venni. Nem igazán
vagyunk tudatában annak, hogy mi magunk is alkalmazkodunk ilyenkor a kutyához, az
életünket átszövik a kompromisszumok. (Például nem szeretnénk, ha a kutya befeküdne az
ágyunkba a hálószobában, de ezt csak úgy tudjuk elérni, ha csukva tartjuk a szoba ajtaját,
vagy nem szeretnénk, ha ételt lopna a konyhapultról, de mindent el is pakolunk, mert nem
vagyunk benne biztosak, hogy ellenkező esetben nem érne-e minket meglepetés.)

Ugyanakkor a sétákon előbújik a kutya valódi lénye! Ösztönös, vad, mozgékony, magabiztos
vagy éppen félénk, kíváncsi, bátor, vagy gyáva, vadászik, veszélyt jelezve ugat, vagy támad. A
kutya ilyen is! Ez nem „Bobikám”, aki a kanapén fekve úgy néz, hogy majdnem megszólal,
hanem a KUTYA, az ösztönlény, a farkas leszármazottja, akinek saját, az emberekétől eltérő
igényei is vannak. Nem szabad ettől a lénytől elfordulni és nem szabad szégyellni, csak mert
nem tudjuk irányítani. A háziasítás során az volt az emberiség célja, hogy ennek a lénynek a
vezetője legyen. Ez a mi felelősségünk.

A kapcsolat alapja a kötődés

Fontos tudni, hogy a „horda” állapot egyik jellemzője a kötődés gyengesége vagy akár teljes
hiánya. A hordában mindenki egyenértékű. Vagyis a kutya nincs tisztában azzal, hogy kitől
függ. Honnan is lenne, hiszen az „etető”, „sofőr”, „sétáltató” személyzettől nem lehet
függeni. Nagyon fontos, hogy első lépésben ezt tisztázzuk vele. Ehhez segítség, ha az alap-
szükségletek szintjén kezdünk el kommunikálni vele: a hasán keresztül mondjuk el neki, hogy
mi gondoskodunk róla. Amíg a kutya számára nem egyértelmű a függőségi viszony, nem
fogunk tudni semmilyen vezetői minőséget felmutatni.
 7

A függőség ilyen módú kifejezését kötődési tréningnek nevezzük.

A valóságban ez úgy néz ki, hogy a kutya otthon nem kap tálból enni, csak a séták alatt, csak
kézből, falatonként, és csak akkor, ha együttműködést mutatott irányunkban (behívás,
szemkontaktus, stb.) Extrém esetekben, a kötődés teljes hiányánál, ezt a kötődési tréninget
lehet fokozni „diétás” napok bevezetésével.

A kötődési tréninggel kapcsolatban érdemes a Tüköroktatók tanácsát kikérni: van-e rá

szükségünk, milyen erősségű programot kell kiviteleznünk, milyen buktatói vannak, stb.

A kötődési tréning akkor működik jól, ha ingerkörnyezet növelésével is magamon tudom

tartani a kutya figyelmét. Vagyis olyan helyeken is meg tudom követelni a kutyától az
együttműködést, ahol sok az idegen kutya, vagy bármi, ami esetleg nálam jobban szokta
érdekelni.

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ez nem igazi éheztetés! A kutya annyit ehet,
amennyit akar, csak éppen minden falat hozzánk kapcsolódik. Ha mégsem akar velünk
együttműködni, nem kíváncsi ránk sem és a nálunk lévő ételre sem, akkor nem is éhes. Nem
szabad tehát sajnálatból a séta végén otthon odaadni a maradékot, mert az egész feladat
célját, értelmét veszíti.

A kötődési tréning legalább 5 hétig tart, mert csak így várhatunk tartós eredményt. Azon sem
szabad csodálkozni, ha az első hét után nem hogy nem lesz jobb, hanem még rosszabbodik is
a helyzet! Azért van ez így, mert a kutya ösztönenergia szintje megemelkedik. Hozzávetőleg a
harmadik héttől remélhető a javulás.

Vigyázat! A kötődési tréning ideje alatt a kutya nehogy máshonnan juthasson ételhez:
szomszéd néni, szökés az utcára, stb., mert így a tréning épp a remélt hatás ellenkezőjét
hozhatja! Jellemző probléma lehet az is, hogy a kötődési tréning alatt a kutya sétaközben
falatokra vadászik. Azért van ez, mert a viszony még nincs rendben, a kutya nem fogadja el a
gazda irányítását, még nem érti, hogy az ételt csak a gazdától várhatja. Éppen emiatt kell a
kötődési tréninggel javítani a viszonyunkat! Ilyen esetben a program befejezéséig a sétákon
kontrollt kell biztosítani. Nem kerülhet ki az irányításunk, befolyásunk alól. Földről felkajálás,
járókelőktől lopás kunyerálás esetén a kötődési tréning idejére javasolt a kiengedhető
flexipóráz.

Milyen a jó vezető?
Ezt mindenki maga is meg tudja fogalmazni, gondoljunk csak vissza szüleinkre, tanárainkra,
sportedzőinkre, főnökeinkre. Kinek fogadtunk szót jobban, kinek a véleményét fogadtuk el
inkább, kivel éreztük jól, biztonságban magunkat, ki tudott jobban motiválni, hatni ránk?
Milyen karakterjegyei voltak ezeknek az embereknek?
 8

Szerintünk egy jó vezető tudatos, határozott, magabiztos, kiegyensúlyozott, következetes és

laza. A szeme mindent lát, kellően szigorú, de „jó fej” is, akit érdemes követni. Élhető
szabályokat állít fel a csoport érdekében, és azokat következetesen be is tartatja.
Gondoskodik a csoporton belüli rendről és a csoport biztonságáról, ellátásáról.

A vezető tekintélye (és ezzel összefüggésben a csapat működése) nem csak azon áll, vagy
bukik, hogy sikerül-e a ranglétra tetejére állnia, hanem azon is, hogy az alatta levő
lépcsőfokokon hogyan helyezkednek el a többiek. A hierarchiában nagyon közel állók sokkal
kevesebb előjogot adnak meg a dominánsabbnak, sokkal több közöttük a konfliktus, éppen
ezért fontos, hogy kellő távolság legyen a rangsorban a gazda (vezető) és a kutya között,
akkor fog szót fogadni, akkor fog a dolog működni.

A vezetői szerepkör megszerzését, fenntartását és a távolság növelését hívjuk mi

ösztönkezelésnek, hiszen a kutyát elsősorban ösztönei vezérlik, így a vezető utáni igénye is
ösztönös.

Mindenki lehet vezető egyéniség?

Nem mindenki születik vezető alkatnak, ez ténykérdés, úgy nem is működne a világ, ha
mindenki főnök akarna lenni. Viszont kisebb közösségekben, eltérő helyzetekben más és más
lehet az aktuális rátermett vezető. Például az a kisfiú, aki tornaórán meghatározó személy, a
legügyesebb és mindenki vele akar egy csapatban lenni, az lehet matek órán már kevésbé
tehetséges és ott inkább ő áll be mások csapatába. A szülői feladatkör az egyik leg-
felelősségteljesebb vezetői szerep életünkben, és bár nem mindenki csinálja hibátlanul,
mégis mindenkiben ott van az alapja. Van, akinek ösztönösen megy, vagy már felkészítette a
környezete élete folyamán, másoknak lehet, akkor kell megtanulnia mindezt tudatosan,
mikor a kérdés aktuálissá válik. Ezek alapján beláthatjuk, hogy alkalmasak kell legyünk
kutyánk vezetésére, ehhez viszont nagyon fontos, hogy hozzánk való kutyát válasszunk. Ha
valaki kedves, halk szavú, visszahúzódó karakter, akkor ahhoz nagyon nem illik egy
domináns, önfejű, akaratos kutya. Ha viszont mégis ilyen karaktert sikerült választanunk,
akkor nekünk kell felnőni a feladathoz.

Miért kell nekem vállalni a vezető szerepét? Miért ne élhetne a kutyám

„szabadon”?
A városi életforma komoly intellektuális kihívást jelent még számunkra is. Gondoljunk csak
bele, hogy vidéki nagyszüleink hányszor állnak tanácstalanul a metró mozgólépcsője előtt!
Vagy mikor új mobiltelefont vásárolunk, és a menürendszer rejtelmeit böngésszük. A kutya
nem képes ennyi információ feldolgozására, nem tud bevásárolni, nem tud soha önálló
életet élni. Ha mégis erre kényszerül, hamarosan a stressz különböző jelei mutatkozhatnak
rajta: betegségek, allergia, neurózis, szeparációs problémák. 100 évvel ezelőtt egy kezünkön
meg lehetett számolni az állatorvosi rendelőket Budapesten, nézzük meg, ma csak egy-egy
kerületben mennyit találunk! A kutya „szabadsága” csak pontosan definiált, és általa is
 9

értelmezhető szabályok között valósulhat meg. Az nem szabadság, ha a neveletlenség miatt

nem merjük elengedni a pórázról! Nem az a feladatunk, hogy a környezetet irányítsuk. Nem
is vagyunk képesek a világot egymagunk kormányozni. De szerencsére nem is erre van
szükség. Nekünk a kutyánkat kell irányítani, vezetni a világ, a környezet általunk felismert
szabályai szerint.

A domináns egyed három kiváltsága, avagy mitől vezér a vezér?

Vajon hogyan lehet azt kutyául elmondani, hogy én vagyok a főnök és elég jó vezető vagyok
ahhoz, hogy megbízz bennem, kövess engem, illetve honnan tudhatjuk, hogy, megfelelünk-e
a kívánalmaknak? A válasz a domináns egyed három kiváltságában rejlik. Egyrészt ez a
három dolog alkalmas viszonyunk FELMÉRÉSÉRE, ha megnézzük, milyen mértékben tudunk
élni a kiváltságokkal, nagyon jól megmutatja, hogy mennyire vagyunk hitelesek a kutya
számára, kell-e valamin változtatnunk? Másrészt saját kiváltságaink érvényesítésével
JAVÍTHATUNK viszonyunkon, tekintélyre tehetünk szert, növelhetjük a távolságot a
rangsorban kutyánk és köztünk, és bizonyíthatjuk rátermettségünk. Teljesen
természetazonos technikákat használunk, semmi olyasmit, amit a kutya ne ismerne
veleszületetten, vagy amit külön tanulnia kéne.

Természetesen a legdominánsabb egyednek, a vezetőnek sok kiváltsága van: ő ehet először,

ő párosodhat, ő dönti el, hogy a falka mikor támad, mikor védekezik, mikor menekül, mikor
vadászik, stb. Ezek is mind besorolhatók az alábbi három kategóriába:

Privát területem határa - „Ez itt az én területem, az én helyem, az én személyes

terem. – Ne zavarj!”

Ez az én dolgom - „Ez az én tevékenységem, az én birtokom, az én ügyem. – Ez

az enyém! Menj innen!”

Közös akció kezdeményezése, irányítása, befejezése - „Én irányítok, én döntök.

– Mit mondtam neked! "

Amikor ellenőrizni szeretnénk, hogy hol tartunk a viszonyunkkal, érdemes néhány szituációt
kapcsolni ezekhez a kiváltságokhoz, és megnézni, milyen könnyen vagy nehezen tudjuk
érvényesíteni előjogainkat:

Ha semmilyen nehézséget nem okoz, az azt jelenti, hogy a viszonyunk rendben van,
számíthatunk rá, hogy a kutya extrém helyzetben is kontroll alatt tartható. (pl. macska,
tüzelő szuka mellett is)

Ha úgymond meg kell küzdenem az előjogaimért, akkor van mit javítanom a kapcsolatomon
a kutyámmal.
 10

Az is előfordulhat, hogy a kutya próbálja meg felénk felállítani ezeket a kiváltságokat, például
ő akarja irányítani a közös játékot, a sétát, bevédi tőlünk a táplálékát, vagy önálló
tevékenységbe kezd úgy, hogy kirekeszt minket, ez egyértelműen annak a jele, hogy a
viszonyunk nincs rendben.

A Privát terület határa- „Ez itt az én területem, az én helyem, az én

személyes terem. – Ne zavarj!”
Minden élőlénynek van egy személyes tere. A domináns egyednek joga van eldönteni, hogy
ebbe a személyes terébe kit, mikor és hogyan enged be. Minél nagyobb a távolság a
rangsorban két egyed között, annál inkább jár ez a kiváltság a dominánsabbnak és annál
kevésbé kell ezt a jogot viszonoznia a másik egyed felé, azaz a dominánsabb akár kérdezés
nélkül beléphet az alatta álló személyes terébe.

A gazdának (vezetőnek), a domináns egyednek kell, hogy legyen privát területe, ki kell tudni
jelölni ennek a határát, és tiszteletben kell ezt tartatni a kutyával. Ez annyit jelent, hogy a
kutya nem jöhet oda bármikor hozzám és ugorhat rám, ülhet az ölembe, amikor kedve tartja.
Ha ezt hagyom, azt az információt közvetítem számára, hogy ő a domináns, azt csinálhat,
amit akar. Tudnom kell a kutyát elküldeni, elzavarni magamtól. Látnom kell, hogy a kutya
engedélyt kér, ha oda szeretne jönni hozzám.

Fontos, hogy ilyenkor a kutyát ne fizikailag rekesszük ki, mondjuk úgy, hogy kicsukjuk, hanem
tudnunk kell elküldeni, távol tartani magunktól. Ha ez könnyen megy, az jó jel, de ha
nehézségeink vannak, akkor ez egy jelzés, hogy nem elég nagy a távolság a rangsorban a
gazda és a kutya között. Súlyosabb esetben az is előfordulhat, hogy a kutya egyáltalán nem
veszi komolyan a gazdát, sőt, ő állítja fel ezt a kiváltságot a gazdával szemben, például a
fekhelyén egy morgással jelzi, hogy most nem zavarhatja a gazdi. Ilyen agresszió esetekben
nem javasoljuk a kutyával való nyílt konfliktust, mert igencsak veszélyes lehet, helyette egy
ideig kerülni kell a kritikus helyzeteket, és máshogy kell növelni a távolságot a kutya és a
gazdi között, amíg az erőviszonyok át nem rendeződnek. Az ilyen agresszió helyzetekben
például a gazdi nem megy soha a kutyához, viszont magához is csak engedéllyel engedi be.

Keressünk a mindennapjainkban olyan szituációkat, amikor ezt az előjogot gyakorolhatjuk.

Íme, két dominancia-gyakorlat a privát terület kijelölésére:

Például, mikor hazaérkezem, és a kutya rohan az üdvözlésemre, felugrálna, nyalogatna –

Küldjük el ilyenkor magunktól, és csak akkor engedjük magunkhoz, ha már lenyugodott, és
vár az engedélyünkre!

A fotelban ülve olvasok, és hozza a játékát, vagy engedély nélkül beletelepszik az ölembe –
Ilyenkor is először elküldöm magamtól, és ha vár az engedélyemre, akkor jöhet oda hozzám.
Némi simogatás, játék után ismét dönthetek úgy, hogy most zavartalanul szeretnék pihenni.
 11

Ez az én dolgom - „Ez az én tevékenységem, az én birtokom, az én

ügyem. – Ez az enyém! Menj innen!”
A domináns egyednek joga van ahhoz, hogy azt csináljon, amit akar, és ebben senki ne
zavarja. Nem tartozik elszámolással senkinek, hogy mikor megy el, mikor jön vissza, mikor
pihen, mivel játszik, mit eszik, miért csinál valamit. Ez a kiváltság pozíciójánál fogva jár neki,
és azzal, hogy ezt meg is követeli, egyben meg is erősíti helyét a rangsorban, bizonyítja
rátermettségét.

Az ember életében sok olyan tevékenység akad, ahol a kutyának nincs helye. Ilyen például a
porszívózás, söprés, fűnyírás, locsolás, biciklizés, a cipőnk felvétele, az étkezés, vendégség
fogadása, fogócska az unokákkal, stb. Ha minket nem is zavarna kutyánk jelenléte, akkor is
találjunk ki olyan elfoglaltságot, ami a kutya számára izgalmas, szeretne csatlakozni, de mi
elküldjük magunktól.

Vannak kutyák, akik egész nap a gazdájuk nyomában vannak, még a lakáson belül is követik
őket. Mi emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez kedves dolog és örülünk neki.
Valójában azonban nem egészséges, ha egy kutya nem tud egyedül lenni, nyugodtan
pihenni, és mindig a gazdától várja a megoldást mindenre. Sokszor ezek a kutyák sírással,
ugatással, rosszabb esetben rombolással adják jelét annak, hogy nem tudnak egyedül lenni.
Ilyen esetben is „az én dolgom” kiváltság felállítása jelenthet megoldást.

Bármilyen szívtelenül is hangzik, a kutyát olyankor is el kell küldjük magunktól, mikor otthon
vagyunk. Csak így fog megtanulni egyedül pihenni a helyén, anélkül, hogy ehhez a mi fizikai
közelségünkre szüksége lenne.

Íme néhány dominancia-gyakorlat az én dolgom kiváltsághoz:

Jó példa erre a földön ülve evés („japán”vacsora), porszívózás, locsolás, fűnyírás, stb.
Kellenek általánosítható szabályok, például ”sose zavarj, amikor eszem”, és kellenek
alkalmanként meghozott döntések „most menj innen, ez az én dolgom”.

Közös akció kezdeményezése, irányítása, befejezése - „Én irányítok, én

döntök. – Mit mondtam neked! "
A kutya falkaállat lévén kiemelten igényli a szociális tevékenységeket, a közös akciókat. A
farkasoknál a legkiemelkedőbb szociális tevékenység a vadászat volt, amit a vezér irányított
és mindenkinek megvolt a maga helye és szerepe a folyamatban. Mi ezt a tevékenységet
sétával, különböző kutyás sportokkal és közös játékkal, fajtársakkal való összeengedéssel
tudjuk pótolni. De igazából közös akciónak számít minden, amit együtt csinálunk, az
állatorvosi látogatástól kezdve a kutyás sportokig.

A közös akciók elkezdése, irányítása és befejezése teljes mértékben a domináns egyed

kiváltsága. Ennek fényében érdemes megvizsgálni a kutyával való közös időtöltéseinket, ki
 12

kezdeményezi a sétát, a játékot, ki dönti el, merre megyünk, mikor simogatjuk a kutyát,
mikor és hogyan játszunk, és mikor fejezzük be az adott dolgokat. Ezeket a helyzeteket
tudatosan fel kell ismernünk és át kell vennünk az irányítást. Tipikus szituációk, mikor a kutya
odahozza a labdáját, és „követeli”, hogy dobáljam neki, miközben mondjuk telefonálunk.

A két leggyakoribb tekintélyromboló közös akció, ahol a gazdi elveszíti az irányítást, a

behívás megtagadása és a feszes pórázon séta, azaz a gazdi húzása. Ezek megoldásához kell
némi kreativitás és technikai tudás is.

Íme dominancia-gyakorlatok, amivel jelezni tudjuk a kutya felé, kié a közös akció irányítása:

Sétáltatási pórázfegyelem

Először mindenképpen pórázon tanítsuk meg sétálni, csak aztán gyakoroljuk a szabadon
sétáltatást, még ha korábban így is mentünk vele. Általános érvényű szabály, hogy a kutya
póráza sohasem lehet feszes, mert a különböző szituációkban más-más okból, de ezzel
mindig rossz információt adnánk ezzel a kutyának. Most biztos vannak olyan gazdik, akiknek
a kutyája megrögzött póráz-húzó és el sem tudja képzelni, hogy mit tehet ez ellen. A
megoldás nem a fizikai erőben rejlik, azaz nem kell rángatnunk a kutyát, és semmiképp se
húzzuk folyamatosan visszafelé. Egyszerűen, ha a kutya elhagyja a testünk vonalát, megelőz
minket, azonnal lefordulunk és teszünk pár lépést az ellenkező irányba a kutyával és csak
ezután megyünk tovább eredeti úti célunk felé, amikor a kutya követni kezd minket. Ez
persze azt fogja jelenteni a kezdetekben, hogy nehezen haladunk, vagy keményebb
esetekben egy helyben mozgunk előre és hátra. De csak határozottnak és kitartónak kell
lennünk, mindenre felkészülve. Ezzel azt mutatjuk meg a kutyának, hogy vannak
viselkedésformák, amelyek működnek és vannak, amelyek nem. Minden cselekedetének
meg van a következménye, a döntéseket pedig mi, a vezető hozzuk. Számunkra pedig csak a
laza pórázon történő séta elfogadható, és mi döntjük el, mikor megyünk, mennyit, merre,
stb.

Ehhez a gyakorlathoz ne a legrövidebb pórázunkat alkalmazzuk, de ne is a futó (flexi) pórázt.

Az ideális pórázhossz kb. egy-másfél méter.

A behívás

Az egyik legnehezebb feladat és egyben a legkifejezőbb, amely tökéletesen tükrözi a kutya-

gazda kapcsolatot. A jól működő behíváshoz alapvető, hogy a gazda legyen hiteles vezetője a
kutyájának. Ezen túl van néhány alapelv, amit mindenképpen tartsunk be.

A motivációs alapú behívás szabályai

Amikor hívjuk a kutyát, az mindig kellemes élményekkel társuljon számára. Azaz gyakran
jutalmazzuk, dicsérjük, és sose szidjuk le, ha odajön hozzánk, bármit is csinált előtte.
 13

Ne csak akkor hívjuk magunkhoz, ha pórázra akarjuk venni, mert akkor szintén negatív
élményeket társít a bejövetelhez.

Behíváskor sose menjünk a kutya felé, mert ezzel csak eltolnánk magunktól, kergetésnek,
játéknak venné, vagy megtanulná, hogy úgyis mindig megyünk utána, minek jöjjön ő
hozzánk.

Tehát mindig az ellenkező irányba induljunk el. Ha a kutya jól kötődik hozzánk, tudja, hogy kitől
függ, utánunk fog jönni. Ezt a gyakorlatot eleinte olyan helyen végezzük, ahol nincs túl sok
zavaró körülmény, ami leköthetné a kutyát és nincs lehetősége se eltűnni, se veszélybe
sodorni magát és másokat (pl. ne forgalmas autóút mellett). Nem kell ismételgetni a hívást,
ha másodjára sem jön, szó nélkül induljunk el a másik irányba. Előfordulhat, hogy eleinte a
kutya annyira elmerül valamiben, hogy csak sokára veszi észre, hogy a gazdi elindult. Nem is
baj, ha egy kicsit megijed, hogy otthagytuk, így jobban fog figyelni, hogy mikor merre járunk.
Megfelelő helyszínen az elbújást szándékosan is megtehetjük, de mindig legyen könnyű a
kutya számára a megtalálás, és ilyenkor dicsérjük is meg. Ha nagyon megindulna másfelé,
segítsünk neki egy újabb hívással. A behívás gyakorlat tanítására kitűnő lehetőséget teremt,
ha kimegyünk az erdőbe. A kutya ott érzi igazán elemében magát. A csalogató szagok, a
tengernyi új inger lekötik a figyelmét. Ha óvatosan behúzódunk egy fa takarásába, úgy, hogy
nem veszi azt észre, rövid időn belül rájön, hogy magára maradt, és kétségbeesetten keresni
kezd. Ilyenkor várjunk az utolsó pillanatig, csak akkor fedjük fel hollétünket, ha az ellenkező
irányba indul meg.

Ha a kutya egyáltalán nem aggódik, amiért elvesztünk előle, akkor bizony igen nagy a baj, és
komolyan kell venni a korábban leírt kötődési tréninget, és a domináns egyed három
kiváltságát.

A tekintélyelvű behívás
Mindenkinek eljön az a pillanat az életében, amikor felismeri a kutyán, hogy az adott
pillanatban csak és kizárólag azért nem hajlandó odajönni hozzánk a hívásra, mert „NINCS
KEDVE”. Ezek azok a pillanatok, amikor leforrázva állunk és nézzük, hogy egy fűcsomó
szaglászása, az utolsó pár csepp vizelet stratégiai pozícionálása többet jelent kutyánk
számára, mint a velünk való együttműködés. Az ilyen esetekben elszakad a cérna, elgurul a
gyógyszer, és igenis kénytelenek vagyunk a sarkunkra állni! De mit tehetünk, hiszen ha meg
akarjuk büntetni a kutyát, akkor ez alól természetesen ő hamar ki tud bújni, hiszen
gyorsabban fut, mint mi, kisebb helyekre is be tud bújni, mint mi, stb.

A rossz hír az, hogy a behívás ilyen formájú megtagadása egyértelműen a tekintélyünk
hiányát, illetve a csorbulását jelenti. Hiszen ha lenne kellő tekintélyünk, akkor a kutyának
eszébe sem jutna megtagadni a behívást, de még hezitálni sem lenne mersze!
 14

Na de honnan szerezzünk be tekintélyt? Sajnos ezt nem árulnak a boltban, és a kutyaiskolán

sem, mindenkinek magának kell kivívnia. A kutyaiskola ebben segít: a felismerésekben, a
tapasztalatok, tudás gyűjtésében. Amíg azonban ezt az utat járjuk, igyekezzünk minden
tőlünk telhetőt megtenni, és a motivációs technikákkal operálni, azaz csináljunk kedvet a
kutyának a gazdihoz beérkezéshez, ne akarjunk olyan fegyelmi eszközökkel élni, amivel még
nem rendelkezünk (nincs értelme kiabálni a kutya után, ha annak semmi hatása,
következménye nincs). Hosszútávon mindenképp cél, hogy minden gazdi bármikor be tudja
hívni a kutyáját, hiszen ezzel nem csak a környezetnek tartozunk, de a kutya életét is
megmenthetjük. Minél előbb kezdjük el gyűjteni a szükséges pozíciópontokat, annál előbb
jutunk majd el a kívánt végeredményig.

A megfelelő viszonyt nem elég kialakítani, fenn is kell tudni tartani.

A kutyatartás alapelvei a fokozatosság, a következetesség és a tudatosság. A Tükör módszer
lényege, hogy a környezet és a kutya visszajelzései alapján a módszer mindhárom elemével,
a tanítással, a viszony rendezésével, és az életmóddal is tudjuk befolyásolni az eseményeket.
A tudatos gazda először megfigyel, és utána változtat – elsősorban a saját viselkedésén,
hozzáállásán, mert tudja, hogy legtöbbször nem a kutya a hibás!

A mindennapi életben a kiváltságok révén folyamatosan helyt kell állnunk, és bizonyítanunk

kell a rátermettségünket a vezetői pozícióra. Érdemes legalább fejben vezetni a „lúzer-
igazolványunkat”, hogy tudjuk, ha baj van, mit rontottunk el, és mivel tudjuk a hibát helyre
hozni, de az sem baj, ha ezekről a felismerésekről valódi jegyzetet készítünk.

Fontos azt is érzékelni, hogy melyik viselkedésprobléma miben gyökerezik? Voltunk-e eleget
sétálni? Nem érte-e valami trauma a kutyát nap közben? Lehet, hogy nem jól tanítottuk,
nem érti a feladatot? Sokszor a viselkedésprobléma tanítással, életmód-változtatással
megoldható, vannak azonban olyan esetek, ahol a kutya „csak” szimplán szemtelen!
Ismerjük fel a kiváltó okot, és a szerint cselekedjünk!

Végül néhány jó tanács, amit szerintünk tudatos gazdaként illik

betartani:
 Tartsuk tiszteletben más emberek véleményét, kérését, félelmeit – Hívjuk be a
kutyánkat!

 Ügyeljünk a környezetünk tisztaságára, szedjük fel a kutyánk ürülékét!

 Ne simogassuk, és ne etessük mások kutyáját a gazda engedélye nélkül!

 Ha egy másik kutya viselkedése zavar minket, akkor azt a gazdájának jelezzük, és ne
mi büntessük meg, elzavarni más kutyáját csak akkor lehet, ha annak gazdája nincs
elérhető közelségben.
 15

 Ne engedjük oda a kutyát idegen emberekhez, hacsak nem kérik külön, odaszagolni,
kunyerálni illetlen és tolakodó. Különösen evés közben ne zavarjon másokat,
gyerekektől tartsunk nagyobb távolságot!

 Babakocsival, biciklivel, görkorcsolyával és egyéb járművel közlekedő embereket a

kutya ne ugassa, ne akarja kergetni, ne zavarja! – Tiltsuk le ezekről!

 Másik kutyához csak akkor engedjük oda, ha annak gazdája is partner ebben! – Addig
tartsuk magunk mellett a kutyánkat!

 Állandó, hisztérikus ugatással, nyüszögéssel és egyéb hangokkal ne zavarjuk a

környezetet! – Tiltsuk le ezekről!

 Ha egy gazdi hívja a kutyáját, vagy valamit kér tőle, akkor se mi, se kutyánk ne
akadályozzuk ennek végrehajtásában! – Hívjuk el a kutyánkat!

 Vízparton: kutyánk ne vizezzen össze másokat, ne lépjen mások törölközőjére!

 Kutyás közösségben zsákmányjátékkal csak akkor játszunk, ha ezzel másokat nem

zavarunk, illetve fordított esetben a mi kutyánk ne szálljon be kéretlenül más
játékába.

 Két kutya játékát a mi kutyánk ne zavarja meg, ha nem tud egészségesen

becsatlakozni, akkor menjünk arrébb!

 Pórázon közlekedésnél a kutya ne húzzon és se pórázzal, se a nélkül, mások mozgását

ne akadályozza, csomagjaikba ne szaglásszon!

 Tüzelő szukával nem megyünk kutyás közösségbe, ilyenkor nem a megszokott kutyás
útvonalakon sétálunk.

 Bízzuk a tenyésztést szakemberekre, ne szaporítsunk!

 Kan kutyák esetében a túlzott udvarlást, kényszerítő helyzeteket állítsuk le!

 Ne hagyjuk, hogy kutyánk kapualjakat, autókat és egyéb nem kívánatos helyeket

levizeljen. Törekedjünk arra, hogy fánál, bokornál végezze el a dolgát!