Tíz tanács a dicsőítés vezetéséhez

A dicsőítés nagyon fontos szerepet játszik az evangélium hirdetésében, a keresztények

növekedésben. nagy szerepe van a dicsőítésnek abban, hogy olyan légkört teremtsen a
gyülekezetben, amely elősegíti, sőt “kikényszeríti”, hogy a kereszténynek és a
látogatónak közeledjenek és vágyakozzanak Istenhez.

A dicsőítés fő célja, az ember szívének felkészítése arra, hogy a Szent Szellem

elvégezze az Ő munkáját az Isten igéjén keresztül. Ebben próbál meg segíteni ez a
néhány gyakorlati tanács, amely most elsősorban a dicsőítés lelki és zenei vezetőihez
szól.

1. Imádkozz!

Ó mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. (Zsolt.133;1)

Áldjátok az Urat mindnyájan ti, akik az Úr szolgái vagytok, akik az Úr házában álltok
éjjelente. (Zsolt.134;1-2.)

Ha Isten nem építené a házat, akkor hiába dolgoznának az építők. Épp így hiába volna
az elszántságunk, a vágyakozásunk vagy a jó hozzáállásunk, hogy valamit is javítsunk
a dicsőítésen, ha előbb nem keressük az áldást és az Úrnak vezetését az imáinkon
keresztül.

Minden a mi értékes Isten országában, az mind Isten imádásával, az imádkozással

kezdődik, és attól függ.

Fontos, hogy mielőtt bármit is elkezdenénk, azt letegyük Isten kezébe. Tudnunk kell,
hogy Ő megáldja az alkalmat, és azokat, akik részt vesznek rajta. Ha felkészítjük a
szívünket, és az Urat keressük, nem csak öt vagy tíz perccel az alkalom előtt, hanem
egész héten, akkor nyitottak leszünk szívünkben és elménkben arra, hogy halljuk a
Szent Szellem irányítását, bátorítását, vigasztalását, abban a csodálatos munkában,
amit Ő ránk bíz.

Alázzuk meg magunkat az Úr előtt, mindegyikünk egyenként, de együttesen is.

Fontos, hogy a dicsőítő csoport keressen konkrét és rendszeres időpontot és helyet,
ahol együtt imádkozhat szolgálatáért. A dicsőítés olyan szellemi harc, amelyet minden
alkalom előtt meg kell harcolni és meg kell nyerni imádságainkban.

2. Legyenek készen a hangszerek!

Legyenek készen a hangszerek az alkalom előtt, mert nagyon rossz éppen a dicsőítő
alkalom előtt, az első percekben elkezdeni a hangszereket hangolni, a gitárt pengetni,
a dobot veregetni. A dicsőítés ráhangolódás Isten imádatára, nem szabad, hogy
zsibongó koncertterem-hangulata legyen, és bármi is elvegye a figyelmet Istenről.
Elvárható, hogy amikorra kezdnek megérkezni a testvérek a dicsőítő alkalomra,
minden készen álljon, a hangszerek legyenek behangolva, a mikrofonok beállítva, a
hangtechnika kipróbálva és a hangtechnikus is a helyén állva. Legyen meg az
éneklista, legyenek összehangolva a buzdítások és a zeneszámok, és a technikusok is
tudjanak mindenről! Legjobb, ha minden dicsőítő alkalomra készítünk egy nagyon
részletes programlistát, és minden szolgálattevőnek odaadjuk.

Az énekesek hangszere a hangjuk. Így nekik is fel kell készülniük, mielőtt felmennek
az emelvényre. Nem várhatjuk, hogy azért mert nagyon szép hangja van az énekesnek,
mindig készen álljon az éneklésre. Különösen vasárnap reggel, amikor 8-órai alváson
van túl. Minden spórtoló tudja, hogy egy verseny előtt gyakorolnia kell, vagyis
edzeni/bemelegíteni, legalább néhány percen keresztül Az énekesek se spórolják meg
a skálázást vagy a próbát, ez nem szégyen, Istent nem csak a lelkesedésünkkel, hanem
a szorgalmunkkal is szolgálnunk kell!

3. Legyen készen az éneklista!

Válassz ki egy listányi éneket, amit a héten az Úrtól kaptál azzal a témával
kapcsolatban, amiről a tanítás vagy az alkalom szólni fog.

Írd le, a sorrendet, készítsd elő a kottákat, ha szükség van rá, de legalább a hangnemet
minden éneknél tüntesd fel a listádon! Mindig legyen néhány tartalék ének is a lista
végén!

Ha a dicsőítésvezetők bizonytalanok az ének szövegében vagy dallamában, akkor azt

fogjátok átsugározni a többiekre is. Ne keres nagyon nehéz énekeket, jobb, ha
egyszerűeket énekeltek. Persze helyet kell hagyni arra, hogy a Szent Szellem
vezessen, ha indít más ének éneklésére, amit a gyülekezet is és a dicsőítő csapat is jól
ismer.

4. Tanuld meg az énekeket kívülről!

Amennyire csak lehet, ne nézzétek a kottákat, akkordokat, vagy szöveget! Jobb, ha

tekintetedet a gyülekezetre irányítod. A dicsőítés is egy üzenet közvetítése, és
ahogyan visszatetsző egy szószék mögé görnyedő és a papírjaiba temetkező szónok,
ugyanennyire lehangoló egy kottájába bújó énekes is!

Ha nem tudod az énekek szövegét, akkor figyelj a jegyzeteidre de úgy, hogy ne

nagyon lehessen észrevenni. Azonban inkább tanuld meg a szöveget is, és a zenei
kíséretet is! Ha azokra tudsz figyelni, akiket vezetsz, azzal bizalmat sugárzol feléjük.
Arról már nem is beszélve, hogy a dicsőítésben Te is Isten előtt állsz, és Ő reá is csak
akkor tudsz figyelni, ha nem kell a kottákra koncentrálnod!

5. Vigyázz a megjelenésedre (öltözetedre)!

„Minden a szemen megy be! Mindig nézd a célt.” Mindig ezek voltak az edzőm
szavai.

Figyelj arra, hogy az alkalmakra mindig jönnek testvérek vagy barátok, akik
érzékenyebbek vagy „konzervatívabbak”, és figyelik a megjelenésedet. A mi
helyzetünkben – mint szellemi vezetőknek – mindig vigyáznunk kell arra, hogy
hogyan öltözködünk. A lányok ne öltözködjenek kihívóan (miniszoknya, testhez
simuló ruhák), a fiúk pedig inkább a túl laza, már-már elhanyagoltnak tűnő ruhákat
kerüljék. A dicsőítésben a cél Istenre irányítani az emberek tekintetét, sem a dicsőítő
lányokat bámuló férfiak, sem a túlságosan nyegle vagy slampos öltözetű zenészek
nem jó bizonyságtételei egy dicsőítő alkalomnak.

Nem csak az öltözködés, de a mozgás, a viselkedés is fontos eleme a vezetőkről

alkotott képnek. Itt is az a szabály érvényesül, hogy semmiképp ne legyél szélsőséges!
Nem szabad és nem is lehet faarccal, mozdulatlanul és érzelmek nélkül dicsőíteni – de
a tombolás sem oda való, hanem a rock koncertre.

A mindig érvényes szabály: semmi se tereljen el egyetlen figyelmet sem Istenről!

Nehéz ennek eleget tenni, de ami rajtunk áll, azt mindenképpen tegyük meg!

6. Ellenőrizd a színpadot vagy az emelvényt!

A színpadon legyen minden rendben, hiszen a rendetlenség, az össze-vissza dobált

kották, és az egymásra hányt hangszerek negatív előítéletet támasztanak a dicsőítés
vezetőivel szemben. Legyen tiszta az emelvény, ne látszódjanak papírok összegyűrve,
ledobva, ételmaradékok vagy italos üvegek!

Legyen elég hely a színpadon, hogy mindenki, aki fent van, kényelmesen érezhesse
magát. Nem lehet, hogy valamelyik énekes elbújva ácsorogjon a hangfal mögött, vagy
egy összecsavart kábelt taposson. Törekedjünk, hogy minden szépen nézzen ki. Isten,
a mi első számú vendégünk örülni fog a mi rendszeretetünknek!

7. Az úgynevezett “átmenetelek”

A csend nagyon jó a dicsőítésben, amikor jól ki van használva, például imádságra. De

katasztrofális, amikor azért áll a dicsőítés, mert keresgéled a következő éneket, mert
leesett a kotta, mert nem tudjátok, hogy éppen ki vagy mi következik. Erre mondják
egyesek, hogy ilyenkor fojtod meg a Szellemet, az ihletettséget, és töröd meg az
alkalmat!

Ezek a rosszul kihasznált pillanatok arra jók, hogy egyesek kihasználjak az alkalmat
a suttogásra, kiessenek Isten jelenlétének az átéléséből, az imádásból – a mi
hibánkból!
Nagyon gondosan kell megtervezni – és begyakorolni! – az egyes énekek közötti
átmeneteket, valamint az énekblokkok közötti buzdításokat! Talán ez a dicsőítés
legfontosabb része, ugyanis ezen bukik el leggyakrabban a dicsőítés folyamatossága.

Érdemes odafigyelni az énekblokkok összeállításánál az énekek témáira, ritmusára,

gyorsaságára és hangnemére.

8. Tanuld meg az igéket

Amikor buzdítod a testvéreket dicsőítés közben, jobb, ha okosan csinálod, figyelve

arra, hogy ne ismételj, ne durrogtass közhelyeket és legyen üzenete is a szavaidnak.
Mindig jó, ha előre megtervezzük, amit mondani fogunk bátorításként. És még sokkal
jobb, amikor Isten igének segítségül hívásával tesszük ezt – amit érdemes kívülről
megtanulni és pontosan idézni! Sok dicsőítő megtéved, amikor próbálja buzdítani a
gyülekezetet azzal, ami leghamarabb vagy éppen akkor jut az eszébe.

9. Ne improvizálj, hanem tervezz!

Boruljunk le az Úr előtt, és imában kérjük el és tervezzük meg, hogyan álljon össze az

aznapi dicsőítés és alkalom. Ez nem szégyen, sokkal inkább annak a jele, hogy
megadjuk a mi Urunknak a tiszteletet, komolyan vesszük az Ő szolgálatát, és nem
csak úgy beesünk eléje. De ugyanakkor vigyáznunk is kell, mert ha nagyon
ragaszkodunk a program betűihez, elvéthetjük a Szent Szellem spontaneitását a
vezetésben.

10. Légy egy hullámon a prédikátorral

Ahogyan minden hangszernek egymáshoz hangolva szimfóniában kell szólnia, úgy a

dicsőítésnek is összhangban kell állnia az igei üzenettel! Elvégre a dicsőítés nem
különálló programpontja az istentiszteletnek, hanem vagy felkészít az igei üzenetre,
vagy elmélyíti azt – de mindenképpen összhangban kell állnia vele! Éppen ezért a
dicsőítés előkészítésébe – amennyire csak lehet – vonjuk be a prédikátort, tanítót is!
Milyen nehéz egy dicsőítésvezetőnek elkészíteni egy jó dicsőítő alkalmat, ha nem
tudja miről fog szólni a prédikáció! Közeledj a pásztorhoz, beszélj vele, kérd meg
hogy imádkozzatok egymásért. Értsétek meg, hogy azért vagytok, hogy egymást
támogassátok és segítsétek. Kérd meg alázattal, hogy tudassa előre veled, hogy miről
fog prédikálni azon az alkalmon. Így megoldod, hogy nem a feltámadásról beszélsz,
amikor ő a karácsonyról. Emlékezz arra, hogy ahol nincsen egység, ott szakadás lesz,
ha csak egyetlen alkalomé is!

Összegzés

A dicsőítő szolgálat Istentől való elhívás, amelyre Ő kiválasztott személyeket, akiknek

zenei talentumokat és szellemi látást, valamint ajándékokat adott a gyülekezet
építésére és saját szellemi növekedésükre.
Törekedjünk dicsőíteni az Urat mindjobban, úgy szellemünkkel, mint értelmünkkel is.
Keressük mindig az élő kapcsolatot az Úrral, és törekedjünk jobban és jobban
felvezetni az Úr népét az Ő trónjához – így fogjuk betölteni a ránk bízott
szolgálatunkat!