BALASSI KIADÓ

A jáki apostolszobrok
W
Die Apostelfiguren von Ják
 Készült
az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Tudományos Főosztálya és
a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézete
együttműködésének keretében

Herausgegeben im Rahmen eines Forschungsprojekts

dér Abteilung Forschung des Ungarischen Landesdenkmalamtes und
des Instituts für Kunstgeschichte dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften

A kötet kiadását támogatta

az Országos Műemlékvédelmi Hivatal,
a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Frankfurt '99 Kht.,
valamint
a Művelődési és Közoktatási Minisztérium,
a Felsőoktatási Pályázatok Irodájának „Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtámogatási Program"-ja
keretében
m
Die Veröffentlichung dieses Bandes wurde
vöm Ungarischen Landesdenkmalamt,
vöm Ungarischen Kultusministerium und
von dér Frankfurt '99 Gemeinnützigen Gesellschaft (Budapest),
ferner,
im Rahmen des von dér Zentrale für Stipendien im Hochschulwesen (FPI) organisierten Programms
„Unterstützung Lehr- und Fachbücher für Hochschulunterricht",
vöm Unterrichtsministerium dér Ungarischen Republik
gefördert
A jáki apostolszobrok

Die Apostelfiguren
von Ják

Balassi Kiadó
Budapest, 1999
 ISBN 963 506 271 0

© Szentesi Edit, Újvári Péter, 1999

© A szerzők /Die Autoren, 1999
© Országos Műemlékvédelmi Hivatal / Ungarisches Landesdenkmalamt, 1999
 SZERKESZTETTE / REDAKTION

S zen tesi Edit

Ú jv á r i Péter

TANULMÁNYOK / BEITRÁGE

Friedrich D a h m
H o r v á t h Zoltán András
K á l d i Gyula
Manfred K o l l e r
M a r o s i Ernő
M e z e y - D e b r e c z e n i Alice
O s g y á n y i Vilmos
R á k o s Péter
S ü t ő József
S z e n t e s i Edit
T ó t h Mária
V a l t e r Ilona
Dethard v o n W i n t e r f e l d

A NÉMET FORDÍTÁSOK SZÖVEGÉT GONDOZTA

LEKTORÁT DÉR DEUTSCHEN ÜBERSETZUNG

Dr. Friedrich F uchs (Regensburg)

A MAGYAR SZÖVEGET GONDOZTA

LEKTORÁT DES UNGARISCHEN TEXTES

M észá ro s F. István
 FOTOGRAMMETRIAI FELMÉRÉSEK / FOTOGRAMMETRISCHE BAUAUFNAHMEN

Vajda József-GYŐRFY Ilona (ART'V Mérnöki Iroda / Ingenieurbüro ART'V)

H ammer Edit (INFORT)

RAJZOK / ZEICHNUNGEN

B ognár Gábor
K uslits Tibor
M arkó Balázs
M áthé Géza
M ezey-D ebreczeni Alice
P isch Ildikó
S zentesi Edit
Eper Stúdió Grafikai és Kiadói Kft. / „Eper Stúdió" Graphische und Verlagsanstalt GmbH

FÉNYKÉPEK /FOTOS

H ack Róbert
és / und
H egede Béla
H orváth Zoltán András
Dr. Peter K urmann (Fribourg)
L óvéi Pál
M akky György
M ezey Alice
N émeth József
Rády Ferenc
Rákos Péter
S zentesi Edit
Archív Dahm, Wien
Bayerisches Landesamt für Denkmalpflege, München
Bildarchiv Foto Marburg
Bildarchiv und Portrátsammlung dér Österreichischen Nationalbibliothek, Wien
Főegyházmegyei Könyvtár, Esztergom / Erzdiözesanbibliothek, Esztergom
Geopard Kft.
MTA Geokémiai Kutatólaboratórium / Forschungslaboratorium für Geochemie
dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften, Budapest
MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Fényképtára / Fotosammlung des Instituts
für Kunstgeschichte dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften, Budapest
az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Fotótára / Fotosammlung des Ungarischen
Landesdenkmalamtes, Budapest
Országos Széchényi Könyvtár /Ungarische Nationalbibliothek, Budapest
Österreichisches Bundesdenkmalamt, Wien
SZIKKTI Kft.

KÉPFELDOLGOZÁS / GESTALTUNG DÉR ILLUSTRATIONEN

Balassi Kiadó
Eper Stúdió Grafikai és Kiadói Kft. / „Eper Stúdió" Graphische und Verlagsanstalt GmbH
 A jáki templom a szombathelyi egyházmegye legrangosabb építészeti alkotásai közé tartozik.
A Vas megyébe látogató turisták - a szakirodalomból és az útikönyvekből egyaránt - jól ismerik ezt
a büszkeségünket. Nem is mulasztják el megtekintését.
A 13. század első felében épült templom háromszáz éven át bencés apátsági templom volt. 1562-től
világi javadalmas apátság lett. Ettől az időtől kezdve a kegyúr által kinevezett apátot a mindenkori me­
gyéspüspök erősítette meg tisztségében.
A püspök e megerősítési joga egyúttal kötelezettséget is jelentett; az úgynevezett kánoni látogatá­
sok alkalmával a megyéspüspök tájékoztatást kapott az apátsági templom állapotáról, felszereltségéről
és a hívek lelki gondozásáról. Ennek alapján adott ösztönzést a kegyúrnak és az apátnak, hogy folya­
matosan gondoskodjanak az épületről.
A gondviselés ajándéka, hogy az Erdődy grófok gondos és bőkezű kegyúrnak bizonyultak, a jáki
apátok közül pedig többen külföldi egyetemeken tanult, európai műveltségű, széles látókörű és művé­
szetpártoló emberek voltak.
A kedvező körülményeknek köszönhetjük, hogy a jáki templom túlélte a háborús pusztításokat, az
elemi csapásokat és más viszontagságokat. A századfordulón a kegyurak, az apátok és a megyéspüspö­
kök mellett a Műemlékek Országos Bizottsága is szívén viselte a jáki templom sorsát. Ez utóbbi intéz­
mény építésze, Schulek Frigyes vezette például az 1896-1904 között végzett restaurációs munkát.
Az utóbbi évtizedekben - mivel ma már nincsenek kegyurak és reális apátok sem - még nagyobb
feladat hárul az említett bizottság jogutódjára, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalra. E feladat telje­
sítése a Hivatal komoly törekvése, melynek bizonyítéka a jáki templomban most folyó restaurálás.
E folyamat első sikeres állomása a Szent Jakab-kápolna felújítása volt, amelyet a templom kapuza­
tát díszítő szobrok másolatának elkészítése, majd az eredeti szobrok restaurálása követett. A Szombat-
helyi Egyházmegyei Hatóság örül ennek az eredményes munkának, és őszintén kívánja, hogy sikeres
legyen. Támogatja a jáki apátok egykori kúriájában készülő múzeum megvalósításának tervét is.
Isten áldása kísérje a jáki templom rekonstrukciós munkálatait. A helyi plébánia és a Szombathelyi
Egyházmegyei Hatóság - lehetőségei szerint - erkölcsi és anyagi támogatásával segíti a jövőbeni terve­
ket és munkálatokat.
Szombathely, 1996. október 8.

Dr. Konkoly István

szombathelyi püspök
 Die Kirche von Ják gehört zu den bedeutendsten Werken dér Baukunst im Bistum Szombathely.
Die das Komitat Vas besuchenden Touristen kennen diesen unseren Stolz gut, aus dér Fachliteratur
ebenso wie aus Reisebeschreibungen. Und sie versáumen auch nicht, sich Ják anzuschauen.
Die in dér ersten Hálfte des 13. Jahrhunderts erbaute Kirche diente 300 Jahre láng als Abteikirche
dér Benediktiner. Von 1562 an war sie dann Abtei mit weltlicher Pfründe. Seit dieser Zeit wurde dér Abt,
den dér Patronatsherr ernannte, vöm jeweiligen Bischof dér Diözese in seinem Amt bestátigt.
Dieses Recht des Bischofs zűr Bestátigung bedeutete tűr ihn zugleich eine Verpflichtung; anláfilich
dér sogenannten kanonischen Visitationen informierte sich dér Diözesanbischof über den Zustand dér
Abteikirche, ihre Ausstattung und über die seelsorgerische Betreuung dér Gláubigen. Auf dér Grundlage
dessen gab er dem Patronatsherrn und dem Abt Anregungen, standig für das Gebáude Sorge zu tragen.
Es ist ein Geschenk dér Vorsehung, daís sich die Gráfén Erdődy als sorgsame und freigiebige Patro-
natsherren erwiesen. Unter den Ábten von Ják aber gab es mehrere, die auslándische Universitáten be-
sucht hatten und europáische Bildung besafien, die weitsichtig und überdies Förderer dér Künste waren.
Diesen günstigen Umstánden habén wir es zu verdanken, dafi die Kirche von Ják die Kriegs-
verwüstungen ebenso überstand wie Naturkatastrophen und andere Unbilden. Zűr Jahrhundertwende
sorgte sich neben den Patronatsherren, Ábten und Diözesanbischöfen auch die Landesdenkmal-
kommission um das Schicksal dér Jáker Kirche. Dér Architekt dér letztgenannten Institution, Frigyes
Schulek, leitete beispielsweise die in den Jahren 1896-1904 durchgeführten Restaurierungsarbeiten.
Eine noch gröfiere Aufgabe aber stellte sich in den letzten Jahrzehnten, da es Patronatsherren und
auch reale Ábte heute nicht mehr gibt, dem Rechtsnachfolger dér genannten Kommission, dem Lan-
desdenkmalamt. Das Landesamt ist ernsthaft bestrebt, diese Aufgabe zu erfüllen, was die gegenwártige
Restaurierungskampagne in dér Jáker Kirche beweist.
Erstes erfolgreiches Zwischenergebnis dieses Prozesses war die Wiederherstellung dér Jakobs-
kapelle, ihr folgte die Anfertigung von Kopien dér das Kirchenportal schmückenden Skulpturen und
anschliefiend die Restaurierung dér Originalskulpturen. Dér Diözesanverwaltung Szombathely bietet
diese Unternehmung Anlafi zűr Freude, und sie wünscht von Herzen, dafi ihr dér verdiente Erfolg be-
scheiden sein müge. Sie bekennt sich auch als Förderer des Vorhabens, im ehemaligen Herrenhaus dér
Ábte von Ják ein Museum einzurichten.
Gottes Segen begleite die Rekonstruktionsarbeiten dér Kirche von Ják. Die Pfarrei des Ortes und
auch die Diözesanverwaltung Szombathely werden die zukünftigen Vorhaben und Arbeiten den
Möglichkeiten entsprechend mit ihrer moralischen und materiellen Unterstützung begleiten.
Szombathely, den 8. Október 1996

Dr. István Konkoly

Ordinarius dér Diözese Szombathely
 Habent suafata...
jóllehet könyvet tart kezében az olvasó, tehát a közmondás jól ismert formájában is idézhető vol­
na, jelen esetben mégis így fejezném be a mondatot: ...lapidea, vagy akár: ...monumenta.
Súlyos döntés előzte meg az e kötetben bemutatott munkát: a templom monumentális nyugati ka­
puzatán egyedülálló elrendezésben elhelyezkedő, közel életnagyságú szobrok kicserélését másolataik­
ra. A másolat ugyanis a műemléken olyasmi, mint az üvegszem az arcon - hangzott el a szobrokat és a
munkát bemutató kiállítás megnyitóbeszédében. Jól tudták ezt a döntés meghozói is, de vállalták az
eredeti szobrok mostani állapotának megtartása és a jövőbe átmentése érdekében, valamint annak re­
ményében, hogy az eredeti szobrok eredeti helyükre történő visszahelyezése reális lehetőség marad.
Eredeti részletek másolataikra cserélésének lépését már régen megtették Európa számos nagy hírű
műemléke esetében. Csakhogy számunkra a jáki egykori bencés apátság temploma nem csupán egy az
alig több mint tízezer magyarországi műemlék közül, hanem ez a templom „a" műemlék, mely a többit
is, mintegy szimbolikusan, felidézi. Nyilván nagy szerepe van ebben a templom puszta létéből fakadó
hatásának, századokon átsütő és már a műemléki gondolat megszületése óta fel- és elismert kivételes
értékének, szépségének. Hihetetlen erővel tömöríti magába mindazt, ami a műemlék fogalmát önma­
gában - és mindenkinek - érthetővé teszi. így van ez, legalábbis a mindenkori magyar műemlékvéde­
lem számára, ezt szimbolizálja több mint fél évszázada a magyar műemlékvédelem kiadványainak
emblémájaként e templom nyugati kapuzata - pars pro toto.
Rudolf von Eitelberger, az akkor még az ausztriaival közös irányítású műemlékvédelem kiadványai­
ban, a 19. század közepén ismertette először a templomot, amely azután az Európa-szerte megjelenő
szakírásokban is kiemelkedő publicitást kapott. A művészettörténeti irodalom azóta - a történettudo­
mányok körébe tartozó tudományágak sajátosságából adódóan - korszakonként alakuló szemlélettel
méltatja, kutatja és ismerteti művészeti értékeit.
így tehát azt is gondolhatnánk, hogy nemigen lehet már komolyabb dolgot művelni vele, újat mon­
dani róla. Szerencsére a jáki templom abban az értelemben is példaértékűnek tekinthető, hogy amint a
tudományos kutatás sem, úgy a műemlék-helyreállítások sem tekinthetők soha lezártnak, befejezettnek.
Ennek egyik legfényesebb bizonyítéka éppen az a munka, amelynek eredményéről a jelen tanulmány-
kötet beszámol. Másik bizonyítéka az a felelősséggel átérzett kötelezettség, hogy a templomot és értékeit
a jövő számára átmentsük: a terv megvalósításának terhe a mai magyar műemlékvédelem előtt áll.
A templomon egy évtizede megkezdett kutatási, konzerválási és restaurálási munkálatok - miként
ennek a kötetnek az összeállítása is - a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Inté­
zete közreműködésével folytak. Ha a könyvben szereplő tanulmányokat megismerik, egyet fognak ér­
teni abban, hogy a vizsgálatok nálunk eddig még bizony újdonságszámba menő komplexitása és elmé-
lyültsége, a kutatók, tervezők, restaurátorok és természettudósok közös munkája a templom minden
eddiginél pontosabb megismerését és minden eddiginél gondosabb restaurálását szolgálja. A kötet a
tárgyául választott témakörben - az elmúlt években elvégzett munka ismertetésében - a teljesség igé­
nyével élt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az itt bemutatott munkarész a teljes ku­
tatási és restaurálási programnak csupán a kezdete. A további feladatok előttünk állnak, a cél pedig az,
hogy beteljesülhessen Bogyay Tamás professzor úr álma: elkészüljön egy monográfia a templomról.
Budapest, 1999. június 11.

Dr. Entz Géza Antal

az Országos Műemlékvédelmi Hivatal
elnöke

v.

Zum Gedachtnis des Herrn Professors Thomas von Bogyay

Habent suafata...
obwohl dér Leser ein Buch in dér Hand hált, und so dér wohlbekannte Spruch auch im ganzen
zitiert werden könnte, möchte ich doch in diesem Fali den Satz wie folgt beenden: . ..lapidea, oder aber:
.. .monumenta.
Dér im vorliegenden Bánd dargestellten Arbeit ging eine schwere Entscheidung voran: dér Um-
tausch dér am monumentalen Westportal dér Kirche in einzigartiger Anordnung befindlichen, fást le-
bensgrofien Statuen für ihre Kopien. Eine Kopie an einem Baudenkmal ist námlich etwas Áhnliches wie
ein Glasauge im Gesicht - war an dér Vernissage dér die Stauen und die Arbeit darstellenden Ausstellung
zu hören. Die Entscheidungstráger habén das ebenso gut gewufit, doch habén sie die Entscheidung auf
sich genommen, um den jetztigen Zustand dér Originalstatuen erhalten und ihn für die Zukunft bergen
zu können, in dér Hoffnung, dafi die Rückversetzung dér Originalstatuen auf ihren ursprünglichen
Standort nach wie vor eine reale Möglichkeit bleibt. Originaldetails wurden an zahlreichen berühmten
Baudenkmálern Europas schon lángé mit Kopien ausgewechselt, für uns ist jedoch die Kirche dér ehe-
maligen Benediktinerabtei von Ják nicht nur eins von den kaum mehr als 10 000 Baudenkmálern
Ungarns, sondern diese Kirche ist „das" Baudenkmal, welches auch die übrigen sozusagen symbolisch
heraufbeschwört. Eine grófié Rolle spielen dabei offensichtlich die aus dem einfachen Dasein dér Kirche
resultierende Wirkung, ihr aufierordentlicher, über Jahrhunderte durchstrahlender und schon seit dér
Geburt dér denkmalpflegerischen Denkweise er- und anerkannter Wert wie auch ihre aufiergewöhnliche
Schönheit. Mit unglaublicher Kraft vereinigt sie in sich alles, was den Begriff „Baudenkmal" an sich - und
für allé - verstándlich macht. Das ist für den jeweiligen ungarischen Denkmalschutz jedenfalls gültig
und wird auch vöm Westportal dér besagten Kirche, genutzt seit gut einem halben Jahrhundert als das
Emblem dér Veröffentlichungen dér ungarischen Denkmalpflege, symbolisiert - pars pro toto.
Die Kirche hat zum erstenmal Rudolf von Eitelberger in dér Mitte des 19. Jahrhunderts in den Ver­
öffentlichungen dér damals noch gemeinsam geleiteten österreichisch-ungarischen Denkmalpflege be-
schrieben, dann gewann sie in dér gesamteuropáischen Fachliteratur an beachtlicher Publizitát. Ihre
künstlerischen Werte werden seitdem in dér kunsthistorischen Literatur - den Eigenheiten dér histo-
rischen Disziplinen entsprechend - mit einer sich epochenmáfiig verándernden Betrachtungsweise
geschátzt, erforscht und vorgestellt.
Aufgrund dessen könnte inán meinen, es ist kaum mehr möglich, sich damit ernsthaft zu bescháfti-
gen, darüber etwas Neues auszusagen. Zum Glück gilt aber die Kirche von Ják auch in dem Sinne als
beispielhaft, dafi die Denkmalwiederherstellungen - dér wissenschaftlichen Forschungsarbeit áhnlich -
nie als abgeschlossen, fertig angesehen werden dürfen. Ein glánzendes Beispiel dafür ist gerade die
Arbeit, dérén Ergebnisse im vorliegenden Aufsatzband dargelegt werden. Ein weiterer Beweis dafür ist
die verantwortungsvoll unternommene Pflicht, die Kirche und ihre Wertschátze für die Zukunft zu
bergen - die Aufgabe, diesen Plán zu verwirklichen, steht für die heutige ungarische Denkmalpflege da.
Die vor einem Jahrzehnt begonnene Erforschung, Konservierung und Restaurierung dér Kirche
wie auch dér vorliegende Bánd selbst wurden unter Mitarbeit des Kunsthistorischen Instituts dér
Ungarischen Akademie dér Wissenschaften ausgeführt bzw. herausgegeben. In Kenntnis dér darin
aufgeführten Aufsátze werden sie damit einverstanden sein, dafi die bei uns heutzutage eigentlich noch
als Neuheit geltende Komplexitát und Gründlichkeit dér Untersuchungen, diese gemeinsame Arbeit
von Forschern, Architekten, Restaurátorén und Naturwissenschaftlern, zu einem genaueren, alles bis-
herige übertreffenden Kennenlernen dér Kirche und zu seiner sorgfáltigeren Restaurierung als je
dienen. Dér Bánd erhob in dem erzielten Themenbereich - in Bekanntgabe dér in den vergangenen
Jahren verrichteten Arbeit - Anspruch auf Vollstándigkeit. Es darf jedoch nicht aufier Acht gelassen wer­
den, dali die nun darzustellende Leistung lediglich dér Anfang des gesamten Forschungs- und Restau-
rierungsprogrammes ist. Weitere Aufgaben stehen noch vor uns, und das Ziel ist, den Traum des Herrn
Professors Thomas von Bogyay in Erfüllung zu bringen: eine Monographie über die Kirche von Ják her-
auszugeben.
Budapest, den 11. Juni 1999

Dr. Géza Antal Entz

Prásident des Ungarischen Landesdenkmalamtes
 A jáki apátsági templom a magyarországi középkori művészet egyik kulcsemléke. Viszonylag ép
állapota, kronológiai helyzetének más emlékekhez képest pontos ismerete, nem utolsósorban egy sor
kivételes kvalitása, megjelenésének szépsége teszi ismertté. A magyar középkor azon emlékeinek
egyike, amelyeknek jelentőségét igen korán, már a múlt században felismerték; a bécsi műemlékvédel­
mi bizottság tevékenysége és publikációi révén hamar ismertté vált külföldön is. Máig is állandóan
szerepel a nemzetközi művészettörténet-írásban. Tananyag és szimbólum, s nemcsak a 13. századé,
hanem mintegy megtestesítője a műemlék fogalomnak.
Központi jelentőségét kutatói sokféleképpen igyekeztek méltatni. Gerevich Tibor a hazai mű­
vészeti fejlődés csúcspontját látta benne: „A jáki templom stílusa belső fejlődés kiérett eredménye.
A magyar román építészet két és félszázados történetének logikus következménye. Ez a fejlődés a több
helyről és különböző időkben érkezett külföldi elemeket magába olvasztotta, átdolgozta s fokozatosan
egységes formaakarattá, egyéni, semmi mással össze nem téveszthető, nemzeti stíllé kovácsolta."
(.Magyarország románkon emlékei, Budapest 1938,115.)
A templom eddigi egyetlen, alaposan elemző monográfiáját szerény útikalauz formájában megíró
Bogyay Tamás, akit Ják egész életében, a távolban is foglalkoztatott, ekként summázta kritikus vizs­
gálatainak végeredményét: „A jáki apátsági templom tehát a magyar késő-román művészetnek
csodálatos és különleges virága, amely azonban nem hozott gyümölcsöt. A múlt törekvéseinek szin­
tézisét adja, de a jövő nem belőle indult ki. Fejlődéstörténeti jelentősége - a jövő szempontjából - távol­
ról sem áll tehát arányban művészi értékével és avval az előkelő hellyel, amely szépségéért és gazdag­
ságáért nemcsak Magyarország, hanem egész Európa műemlékei sorában is joggal megilleti." (A jáki
apátsági templom és Szent jakab-kápolna, Szombathely [1943], 97.)
S álljon itt egy harmadik értékelés is, Dercsényi Dezsőtől, a mai magyar középkorkutatók közös
tanítómesterétől: „Ha Lébényt a magyarországi román építészet eredményei összefoglalásának, szin­
tézisének neveztük, úgy Jákon egy fokkal feljebb kell hágnunk, mert itt a fejlettebb építészeti rendszert
kísérő szobrászati díszítés sokkal gazdagabb. Alig húsz év választja el a két emléket s a fejlődés hatal­
mas léptekkel haladt ez idő alatt is: a román stílus késői, szinte már túlérett korszaka felé. Amikor a jáki
templomot felszentelték, már hazánkban is kezdett térthódítani a gótika, Franciaország egyes vidékein
pedig befejezéshez közeledtek a gótikus katedrálisok. Az elhaló régi stílus, mint a lemenő nap, egyetlen
emlékre pazarolta minden erejét, tudását, gazdagságát." (A magyarországi művészet története, I, Budapest
1956, 96.)
Ezek az értékelések akkor is köteleznének a kutatómunka folytatására, az emléknek mai tudásunk
szerint való új értékelésére, ha állapota nem tette volna szükségessé az újabb műemlékvédelmi
intézkedéseket. A századforduló táján a restaurátorok a nyugati kapuzatot hagyták legutoljára, mert
féltek hozzányúlni. Most ezzel kezdődött a - nyilván hosszabb időre kiterjedő - munka, mert az épület­
nek ez a része igényelt sürgős beavatkozást. Erről a részről szól ez a kötet is, amely - reméljük -
megfelel a sokoldalú megközelítés, az alapos megfigyelés és a - csakis a különböző tudományágak
együttműködésével elérhető - szakszerűség mai követelményeinek.
Bár kiteljesedhetnék egy teljes monográfiává - az elsővé! Akkor az imént idézett mondatokban
rejlő megállapításokat, kérdéseket is más fényben láthatnánk.
Budapest, 1999. június 20.

cu-
Marosi Ernő
az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének
igazgatója

Die Abteikirche von Ják ist eines dér Schlüsseldenkmáler mittelalterlicher Kunstgeschichte in
Ungarn. Sie verdankt ihre Berühmtheit ihrem relatív guten Erhaltungszustand, dér zu anderen Denk-
málern gemessen genaue Kenntnis ihrer chronologischen Stellung, und nicht zuletzt einer Reihe ihrer
aufierordentlichen Qualitáten, sowie dér Schönheit ihrer Erscheinung. Sie gehört zu den am frühesten
in ihrer Bedeutung erkannten Denkmálern des ungarischen Mittelalters; frühzeitig wurde sie dank dér
Tátigkeit und den Veröffentlichungen dér Wiener Zentralkommission für Erhaltung dér Baudenkmale
auch im Ausland berühmt. Bis heute gehört es zu den ungarischen Denkmálern, mit denen sich die
internationale Kunstgeschichte standig befafit. Es ist Lehrmaterial und Symbol zugleich - nicht nur für
das 13. Jahrhundert alléin, sondern auch als eine Verkörperung des Denkmalbegriffs selbst.
Ihre zentrale Bedeutung habén die Forscher in mannigfaltigen Forrnen zu erfassen und zu würdi-
gen. Tibor Gerevich hat in ihr den Höhepunkt dér autochtonen Kunstentwicklung in Ungarn entdeckt:
„Dér Stíl dér Kirche von Ják stellt ein ausgereiftes Ergebnis dér inneren Entwicklung dar. Sie ist eine
logische Folge zweieinhalb Jahrhunderte langer Geschichte dér ungarischen romanischen Baukunst.
Diese Entwicklung hat die von mehreren Orten und zu verschiedenen Zeiten empfangenen auslándi-
schen Elemente in sich verschmolzen, umgeformt und allmáhlich zu einem einheitlichen Formwillen,
einem individuellen unverwechselbaren Nationalstil geschmiedet." (Magyarország románkori emlékei,
Budapest 1938, S. 115.)
Thomas von Bogyay, Verfasser dér bislang einzigen, in dér bescheidenen Form eines Bauführers
herausgegebenen vertieften monographischen Analyse über die Kirche, dér sich zeitlebens auch aus dér
Férné Ják widmete, hat das Ergebnis seiner kritischen Forschungen folgendermafíen zusammengefafit:
„Die Abteikirche von Ják ist alsó eine wunderbare und seltsame Blüte dér ungarischen spátromanischen
Kunst, die aber fruchtlos blieb. Sie bietet eine Synthese dér Bestrebungen dér Vergangenheit, die
Zukunft jedoch ist nicht von hier ausgegangen. Ihre an die Zukunft gemessene entwicklungs-
geschichtliche Bedeutung kann daher keineswegs mit dér vornehmen Stellung verglichen werden, die
ihr wegen ihrer Schönheit und wegen ihres Reichtums in dér Reihe dér Kunstdenkmáler nicht nur
Ungarns, sondern ganz Europas gebührt." (A jaki apátsági templom és Szent Jakab-kápolna, Szombathely
[1943], S. 97.)
Mag hier noch eine dritte Würdigung folgen, die von Dezső Dercsényi, gemeinsamer Lehrmeister
dér heute in Ungarn tátigen Mediávisten geschrieben wurde: „Wenn wir Lébény als eine Zusammen-
fassung, Synthese dér Ergebnisse romanischer Architektur in Ungarn bezeichnet habén, müssen wir in
Ják eine Stufe höher steigen, denn hier wird ein weiterentwickeltes Bausystem von einem viel
reicheren Skulpturenschmuck begleitet. Die beiden Denkmáler werden von kaum zwanzig Jahren von-
einander getrennt, und in dieser Zeitspanne ist die Entwicklung máchtig fortgeschritten: nach dér
spáten, beinahe schon überreifen Phase romanischen Stils. Als die Kirche zu Ják geweiht wurde,
begann in Ungarn bereits die Gotik Raum zu gewinnen, wáhrend sich in einzelnen Landschaften
Frankreichs die gotischen Kathedralen zu ihrer Vollendung náherten. Dér sterbende alté Stíl, áhnlich
wie die untergehende Sonne, hat allé seine Kráfte, Wissen und Reichtum auf ein einziges Denkmal ver-
schwendet." (A magyarországi művészet története, I, Budapest 1956, S. 96.)
Diese Bewertungen würden uns zűr Fortsetzung dér Forschungsarbeit und zu einer Neu-
bewertung des Denkmals im Einklang mit dem heutigen Wissensstandard verpflichten, wenn sein
Zustand inzwischen keine denkmalpflegerischen Eingriffe notwendig gemacht hátte. Um die Jahr-
hundertwende habén die Restaurátorén das Westportal für die Abschlufiphase dér Arbeit gelassen,
denn sie habén gefürchtet es anzutasten. Jetzt nahm hier eine - wohl noch lánger wáhrende - Arbeit
gerade hier ihren Anfang, weil an diesem Bauteil dér Eingriff dringend war. Diesem Teil ist auch dieser
Bánd gewidmet, dér unserer Hoffnung nach den aktuellen Forderungen an vielseitiger Annáherung,
an gründlicher Beobachtung und dér alléin in Zusammenarbeit verschiedener Disziplinen möglichen
Fachmáfiigkeit entsprechen kann.
Möge er sich als eine Gesamtmonographie des Baues - als die erste überhaupt - ervollstándigen.
Erst dann hátten die oben angeführten Feststellungen und Fragen in einem anderen Licht erscheinen
können.
Budapest, den 20. Juni 1999

Ernő Marosi
Direktor des Instituts für Kunstgeschichte
dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften
 A jáki templom kapuoromzatáról leemelt szobrok az Országos Műemlékvédelmi Hivatal aulájában
megrendezett kiállításon voltak láthatók 1996. december 13. és 1997. március 28. között, 1997. április 26.
óta pedig a szombathelyi Savaria Múzeumban tekinthetők meg a jáki múzeum elkészültéig. E kötet
gondolata a budapesti kiállítás előkészítése során született meg, s a kézirat eredetileg annak katalógu­
sául készült. Ebből adódik, hogy anyagát és bibliogáfiáját 1996 végével zártuk le: a Jákon azóta történ­
tekre és az újabb kutatási eredményekre sajnos nem lehettünk tekintettel.
Az elmúlt évek során hazai és külföldi művészettörténészek, régészek és restaurátorok kísérték
kitüntető figyelemmel a Jákon folyó kutatásokat; tanácsokkal, megfigyelésekkel, gondolatokkal, ada­
tokkal, vizsgálati eredményekkel, továbbá készülő, illetve kéziratban maradt műveikbe betekintést
engedve támogatták munkánkat, mint ahogy számos gyűjtemény, levél-, irat- és könyvtár munkatársai
is. Mindannyiuknak köszönettel tartozunk. Dávid Ferenc, Gottfried Hauff, Manfred Koller, F. Mentényi
Klára, Hubert Paschinger, Pintér László, Rácz György és Tóth Sándor segítsége nélkül jelentékeny,
lényegbe vágó részekkel volna szegényebb az a kép, amelyet megrajzolni igyekszünk.
Bogyay Tamás (1909-1994), a Jákról szóló egyetlen kismonográfia szerzője, majd évtizedeken át, a
távolból is, minden Jákról leírt mondat szigorú recenzense még ott állt velünk - fizikai és szellemi
értelemben egyaránt - a nyugati kapu állványán, de a kéziratok átnézésére már nem kérhettük meg.
Aligha remélhetjük, hogy a végeredmény kiállta volna kritikájának próbáját.
Dávid Ferenc és Vadas Ferenc a kéziratok több változatát végigolvasva számtalan hibát javított ki,
gondolatok, megfigyelések és megfogalmazások pongyolaságát helyesbítette.
Mészáros F. István és Andó Géza mindent megtett azért, hogy sikerüljön megbirkózni a magyar
építészet- és szobrászattörténeti leíró nyelvezet kialakulatlanságából fakadó nehézségeikkel, illetve a
hosszú terepmunka során született ízes jáki tolvajnyelv és különböző szakmai műnyelvek köznyelvre
fordításának nem kis feladatával. Az olvasó fogja eldönteni, sikerült-e érthetően írnunk; a minden
igyekezet ellenére itt-ott érezhető nehézkességért és a megmaradt germanizmusokért a szerkesztő felel.
Nem tudjuk eléggé megköszönni dr. Friedrich Fuchs munkáját: segítőkészsége, beleérzőképessége
és türelme nélkül a kötet német szövege aligha vált volna közlésre alkalmassá.

Az eredeti nyelven idézett szövegeket dőlt betűvel szedtük, a fordításban közölteket nem.
A nyomtatott forrásból származó idézeteket betűhíven adjuk közre. Ahol viszont magyar nyelvű kéz­
iratos forrásból idézünk, ott a helyesírást a mai normához igazítottuk, megtartottuk ellenben a
vendégszavak, illetve terminus technicus értékű kifejezések egykorú helyesírását.
Azokra a művekre, amelyek bekerültek a jáki épületegyüttes irodalmát felölelő bibliográfiába, a
tanulmányok jegyzeteiben kiskapitálissal szedett rövidítésekkel hivatkozunk.
 A fényképekre a szövegben félkövér arab, az ábrákra római számok utalnak, a kihajtható táblákat
félkövér nagybetűk jelzik A-tól D-ig.
A képaláírásokban feltüntettük a felvétel készítőjét és évszámát; a jáki épületekről 1904 előtt készült
fényképek, felmérések és rajzok esetében viszont a képaláírásban csak az eredeti rajz, fotónegatív vagy
a legkorábbi ismert nagyítás őrzési helye szerepel - reprodukcióikat Hack Róbert készítette az OTKA
F 006894 számú programjának támogatásával.
Budapest, 1999. június
A szerkesztők

Die Ausstellung „Die Apostelfiguren von Jak" fand zwischen dem 13. Dezember 1996 und dem 28.
Márz 1997 in dér Aula des Ungarischen Landesdenkmalamtes in Budapest statt. Sie ist seit dem 26.
April 1997 - bis zűr Eröffnung des Museums in Ják - im Savaria-Museum zu Szombathely zu sehen. Die
in diesem Bánd veröffentlichten Beitráge entstanden aus Anlafí dér Budapester Ausstellung und waren
ursprünglich für den Katalog bestimmt. Deshalb wurden Manuskripte und Bibliographie Ende 1996
abgeschlossen. Die spáter erschienene Literatur und neuere Forschungsergebnisse konnten nicht mehr
berücksichtigt werden.
Die Forschungen in Ják habén in den vergangenen Jahren zahlreiche in- und auslándische
Kunsthistoriker, Archáologen und Restaurátorén mit besonderer Aufmerksamkeit verfolgt und durch
Gespráche, Auskünfte, Hinweise bzw. durch die Zurverfügungstellung unpublizierter Manuskripte
und Forschungsergebnisse wesentlich gefördert. Ohne das freundschaftliche und engagierte Interessé
von Ferenc Dávid, Gottfried Ha uff, Manfred Roller, Klára Mentényi-Facsády, Hubert Paschinger, Lász­
ló Pintér, György Rácz und Sándor Tóth hátte das in diesem Bánd entworfene Bild von dem Jáker
Westportal und seinen Skulpturen weniger klare Umrisse. Allén, genannten und ungenannten
Förderern, sowie den Mitarbeitern mehrerer Sammlungen, Archive und Bibliotheken sei hierdurch für
ihre Mühe und kollegiale Hilfe aufrichtig gedankt.
Einen Grofiteil dér Manuskripte habén in verschiedenen Phasen dér Entstehung Ferenc Dávid und
Ferenc Vadas kritisch durchgesehen. Ihnen ist es zu verdanken, dafi zahlreiche Fehler in dér Deutung
dér Befunde, in dér Beweisführung und dér Formulierung noch rechtzeitig korrigiert werden konnten.
Für eine akribische, geduldige Lektüre aller ungarischen Manuskripte sind wir István F. Mészáros und
Géza Andó Dank schuldig. Ferner wissen wir nicht, ob und wie die deutschen Ubersetzungen pub-
likationsfáhig geworden waren ohne die Hilfsbereitschaft und die Geduld unseres deutschen Lektors,
Friedrich Fuchs, dem wir uns in besonderer Dankbarkeit verpflichtet fühlen.
Dieser Bánd wird dem Andenken von Thomas von Bogyay (1909-1994) gewidmet, dem Autor dér
ersten und bisher einzigen Monographie dér Kirche, dér auch in dér Emigration nie aufhörte, jeden
gedruckten Satz über Ják kritisch zu besprechen. Er bestieg noch mit uns das eingerüstete Westportal,
und wir können kaum hoffen, dali das Resultat dér vergangenen Jahre seine berechtigte Kritik stand-
hielte.

Kursiv gesetzte Zitate sind in dér Originalsprache und gébén den Wortlaut des in Anmerkung
angegebenen Quellentextes buchstabengetreu wieder. Sonstige Zitate sind aus dem Ungarischen über-
setzt. Auslassungen werden in jedem Fali mit [...] angezeigt. lm Text dér Beitráge weisen fett gesetzte
arabische Ziffern auf die Abbildungen hin, römische Ziffern auf die Figuren, fett gesetzte Grofi-
buchstaben von A bis D auf die Faltentafeln. Die Reproduktionen nach historischen Fotos und Zeich-
nungen wurden mit dér Unterstützung des Landesforschungsprojekts OTKA (Ref. Nr. F 006894) von
Róbert Hack angefertigt.
Budapest, Juni 1999
Die Redakteure
 TARTALOM
W

INHALT

BEVEZETŐ TANULMÁNYOK
ZŰR EINLEITUNG

M ezey-D ebreczeni Alice - S zentesi Edit:

A Ják nemzetség, a jáki Szent György-monostor és Ják falu 3
Ják: das Geschlecht, das Dorf und das Monasterium. Ein historischer Überblick
(Deutsche Fassung von Péter Újvári) 35
H orváth Zoltán András - Káldi Gyula - M ezey-D ebreczeni Alice - Valter Ilona:
A jáki műemlékegyüttes kutatása, restaurálása és helyreállítása 51
Die Erforschung und Restaurierung des Denkmalkomplexes in Ják
(Übersetzt von Linda Bartus) 65

A JÁKI NYUGATI KAPU OROMZATA. TANULMÁNYOK

BEITRÁGE ZŰR ERFORSCHUNG UND RESTAURIERUNG
DES WESTPORTALGIEBELS ZU JÁK

S zentesi Edit:
A jáki nyugati kapu historiográfiája és restaurálástörténete 1904-ig 75
Das Westportal von Ják: Historiographie und Restaurierungsgeschichte bis 1904
(Deutsche Fassung von Péter Újvári) 157
M ezey-D ebreczeni Alice - S zentesi Edit:
A kapuépítmény oromzatának kutatása 191
Baubefunde am Westportalgiebel
(Übersetzt von Éva Szilágyi, Éva Hollósi und Edit Szentesi) 225
M ezey-D ebreczeni Alice:
A karzatkápolna nyugati falának 13. századi építésmenete. Rekonstrukciós kísérlet 243
Dér Bauablauf an dér Westwand dér Emporenkapelle irn 13. Jahrhundert.
Ein Rekonstruktionsversuch
(Übersetzt von Éva Hollósi) 251
H orváth Zoltán András:
A templom köveinek geológiája 257
Petrographie dér Kirche
(Übersetzt von István Viczián) 267
H orváth Zoltán András - T óth Mária:
A templom és a szobrok kőanyagának pusztulása. Jelenségek, okok és a helyreállítás
elvi vázlata 273
Verwitterung des Steinmaterials und ihre Ursachen
(Übersetzt von Krisztina Simon-Mérei) 283
T óth Mária:
Színmaradványok és patina a nyugati kapun 289
Farbspuren und Patina am Westportal
(Übersetzt von Krisztina Simon-Mérei) 299
Rákos Péter - O sgyányi Vilmos - S ütő József:
Az apostolgaléria szobrainak levétele, másolása és a kapuépítmény oromzatának restaurálása 305
Die Abnahme dér Skulpturen, ihre Nachbildung und die Restaurierung
des Westportalgiebels
(Übersetzt von Linda Bartus) 319

A SZOBROK
DIE SKULPTUREN

Krisztus szobra (7) / Christus (7) 333

Szent Péter szobra (B6) / Petrus (B6) 343
Apostolszobor (J8) / Apostelfigur (J8) 351
Apostolszobor (B5) / Apostelfigur (B5) 359
Apostolszobor (J9) /Apostelfigur (J9) 367
Apostolszobor (B4) / Apostelfigur (B4) 377
Apostolszobor (J10) / Apostelfigur (J10) 387
Apostolszobor (B3) /Apostelfigur (B3) 395
Apostolszobor (Jll) /Apostelfigur (Jll) 405
Apostolszobor (B2) / Apostelfigur (B2) 413
Apostolszobor (J12) /Apostelfigur (J12) 421
Apostolszobor (Bl) / Apostelfigur (Bl) 431
Apostolszobor (J13) /Apostelfigur (J13) 439
Trónoló Madonna / Die Sitzmadonna 449
Oroszlánnal birkózó Sámson / Die Simson-Gruppe 459
 A JÁKI SZOBRÁSZAT. TANULMÁNYOK
BEITRÁGE ZŰR STILFRAGE

M arosi Ernő:
Szobrok a jáki apátsági templom nyugati homlokzatáról 471
Skulpturen von dér Westfassade dér Abteikirche Ják (Übersetzt von Linda Bartus) 487
Dethard von WiNTERFELD:
Bamberg és Ják (Fordította Újvári Péter és Szentesi Edit) 499
Bamberg und Ják 513
Friedrich D ahm:
A bécsi Stephansdom Oriáskapujának román kori szobrai
Előzetes jelentés a kapu konzerválásához kapcsolódó kutatásokról
(Fordította Újvári Péter) 519
Die romanischen Skulpturen am Riesentor von St. Stephan in Wien
Vorbericht zu den laufenden Untersuchungen im Rahmen dér Konservierung 1996 535
Manfred R oller :
Román kori épületek restaurálása Ausztriában (Fordította Szentesi Edit) 543
Aktuelle Restaurierungen romanischer Architektur in Österreich 551

RÖVIDÍTÉSEK ÉS IRODALOM
ABKÜRZUNGEN UND LITERATURVERZEICHNIS

Intézmények / Institutionen 559

A jáki épületegyüttes irodalma / Schrifttum über Ják
(Összeállította Szentesi Edit / Zusammengestellt von Edit Szentesi) 561
Időrendi mutató a bibliográfiához / Chronologisches Verzeichnis zum Schrifttum 575

KIHAJTHATÓ TÁBLÁK / FALTENTAFELN

A jáki Szent György-templom. A nyugati kapuépítmény. Alaprajz és nézet, M: 1:40/

Ják, Sankt-Georg-Kirche. Westportalanlage. Grundrifi und Aufrifi im Mafistab 1:40 A
A jáki Szent György-templom. A nyugati szakasz hosszmetszete déli nézettel és
keresztmetszete nyugaü nézettel, M: 1:40/ Ják, Sankt-Georg-Kirche. Vertikalschnitt
Ost-West des Westjoches mit Südansicht und Vertikalschnitt Süd-Nord des Westjoches
mit Westansicht im Mafistab 1:40 B
A jáki Szent György-templom. A nyugati kapuépítmény oromzata. 13. századi
építőanyagok és építéstörténeti jelenségek, M: 1:25/ Ják, Sankt-Georg-Kirche.
Dér Westportalgiebel im Mafistab 1:25. Baumaterialien und Baubefunde
aus dem 13. Jahrhundert C
A jáki Szent György-templom. A nyugati kapuépítmény oromzata. Századfordulós
építőanyagok és építéstörténeti jelenségek, M: 1:25/ Ják, Sankt-Georg-Kirche.
Dér Westportalgiebel im Mafistab 1:25. Baumaterialien und Baubefunde
aus den Jahren 1902-1904 D
Bevezető tanulmányok
W
Zűr Einleitung
 D. Mezey Alice - Szentesi Edit

A JÁK NEMZETSÉG,
A JÁKI SZENT GYÖRGY-M ON OSTOR
ÉS JÁK FALU

A JÁK N EM ZETSÉG ÁGAI1

A Ják nemzetség neve - akárcsak Ják falué - a Jakab személynévből ered.2 A Dyaknak, illetve Thyak-
nak is írt szó valószínűleg gyaknak hangzott. A nemzetség, amelynek eredete és korai története
tisztázatlan,3 a 12-13. század fordulójára három úgynevezett főágra szakadt.
Két főág számos ismert tagja elaprózódott birtokrészeken ült Sárvártól északra és keletre a Rába két
partján.4 A „Rába-balparti főág" tagjai birtokosztozkodási és peres ügyeik miatt feltűnően sok 13. száza­
di oklevélben szerepelnek, így velük többször példálóztak a köznemesi réteg kialakulását vizsgáló
történészek.5 Az e főágból származó nemesi családok közül később a Niczkiek, a Szentivánfalviak és a
Szelesteiek játszottak szerepet a jáki Szent György-monostor történetében. Temetkezőhelyük, az okle­
velekben monasterium de Jaknak is nevezett, Szent Mihálynak szentelt plébániatemplom a mai Jákfán áll.
A 13. századi templom, bár falusi plébániatemplom léptékű, mégis kváderépület volt, hangsúlyos nyu­
gati toronnyal.6
A „Rába-jobbparti főág"-ból származó nemesi családok közül a Sitkeiekkel találkozunk majd a jáki
monostor történetében. Sitke falu 13. századi templomának ma csak egy domborművét ismerjük.7 A fa-
ragvány a jáki déli kapu timpanonjának (12), a Szent György-templom egyik olyan elemének feldolgo­
zása, amelyet a Ják környéki plébániatemplomokon is nagy kedvvel utánoztak (13).
A Ják nemzetség - mint Karácsonyi János elnevezte: - „Pornó- és Jákmonostori főágát" (III) két csa­
lád alkotta. Az egyik család tagjai a 12-13. század fordulóján és a 13. század első évtizedében töltöttek
be országos méltóságokat. Az első ismert nevű családtag, Mike, nádor volt; fia, Csépán, pedig horvát-
szlavón bán. Mike nádor Pornón (ma: Pornóapáti) Szent Margitnak szentelt, minden bizonnyal bencés
monostort alapított, melynek felépítését alighanem fia fejezte be.8 A család utolsó férfitagja - a nádor
unokája - István cisztercita szerzetes volt, aki 1219-ben kérte öröklött monostora bekebelezését a szent­
gotthárdi cisztercita kolostorhoz.9 II. András király 1221-ben adott ki oklevelet,10 mely szerint István ké­
résére a monostor patronátusi jogát a szentgotthárdi monostornak adományozza, egyúttal megerősít­
ve István adományát, aki a család pornói szigeten fekvő udvarházát és a hozzá tartozó négy falut
- köztük Monyorókeréket - adta a szentgotthárdi monostornak (II).11 A pornói monostor cisztercita
incorpomtiójára azonban csak 1233-ban került sor.12 Ez a monostor teljesen elpusztult, helyén ásatás még
nem volt, csupán 18. századi leírásai és román kori kőfaragványai ismertek.13
A főág másik ágát Mike nádor testvérének, Jovánnak leszármazottai alkották. Jován két fia: Márton
és Jakab 1221-re megosztoztak birtokaikon. E birtokok nagyságáról és fekvéséről nincs tiszta képünk.
A pornói udvarházhoz tartozott falvak határjárásáról kiadott oklevél Mártonnak egy Ják környéki
falvát, Jakabnak pedig egy prédiumát említi.14 Tudjuk továbbá, hogy birtokaik voltak a Rába-balpar-
tiak falvai mellett, s hogy örököltek Csépán bán után is.15 Később Márton fiai és unokái kezén Rohonc
környéki falvak16 és valószínűleg jelentős nagyságú Zala megyei javak tűnnek fel öröklött bir­
tokként.17
Központok és főutak a Dunántúlon /
Transdanubien: Zentren und Land-
strafien im 13. Jahrhundert

érsekség, illetve püspökség

i székhelye / Erzbischofs- bzw.
Bischofssitze

t kolostor / Klöster

királyi székhely / Königssitze

^ vármegye székhelye / Gespans-

sitze

h 13. századi kővár / im 13.

Jahrhundert errichtete Stein-
burgen

(D Kabold / Kobersdorf (A)

® Borostyán / Bernstein (A)

(3) Léka / Lockenhaus (A)

© Kőszeg / Güns (H)

© Szalónak / Schlaining (A)

(g) Rohonc / Rechnitz (A)

© Monyorókerék / Eberau (A)

(g) Németújvár / Güssing (A)

@ Tátika

főút / Landstrafie

főút a 16. századtól kezdve /

^ ^ Landstrafie seit dem 16. Jh.

országhatár a 13. században /

+ Landesgrenze im 13. Jh.
A Ják nemzetség és a jaki monostor birtokai / Die Landgüter des
Geschlechts Ják und des Monasteriums zu Ják

a jaki apátság birtokai: falvak, falurészek és földek/ Landgü­

* ter des Monasteriums zu Ják

I. Márton birtokai, illetve fiai és unokái örökbirtokai / Land­

güter des Martin „des Grófién" bzw. die Erbgüter seiner
Söhne und Enkel

a Pornómonostori ág Szentgotthárdnak átadott falvai az

1221-es oklevél szerint /die Dörfer dér Pernauer Linie, dérén
Übertragung an das Zisterzienserkloster von St. Gotthard
1221 königlich bestátigt wurde
1 Perwolff, ma: Horvátlövő / heute: Kroatisch-Schützen (H)
2 Hétfőhely, ma: Felsőbeled / heute: Oberbildein (A)
3 Kölked, ma: Nagykölked / heute: Grofikulken (H)
valamint monostor és udvarház Pornón, továbbá Monyo-
rókerék / sowie Monasterium und Herrenhaus in Pernau (H)
bzw. Eberau (A)

a monyorókeréki vár tartozékai 1297-ben / dér Burg Eberau

zugehörige Dörfer im Jahre 1297
1 Füzes, ma: Gyepű- és Egyházasfüzes / heute: Koh- und
Kirchfidisch (A)
2 Heyl, ma: Pokolfalu / heute: Höll (A)
3 Tótfalu, ma: Pinkatótfalu / heute: Winten (A)
4 Szentpéter, ma: Szentpéterfa / heute: Prostrum (H)
5 Mindszent, ma: Pinkamindszent / heute: Allerheiligen (H)
és / und Beled, ma: Alsóbeled / heute: Unterbildein (A)

falvak és földek a Rába-balparti főág családjainak birtokában /

V Dörfer dér links des Raabflufies begüterten Hauptlinie

falvak és földek a Rába-jobbparti főág családjainak birto­

A kában / Dörfer dér rechts des Raabflufies begüterten Haupt­
linie

K arácsonyi 1901, K észéi 1967 és Rácz György adatai, valamint a

tanulmány jegyzeteiben említett oklevelek alapján Szentesi / nach
Angaben von K arácsonyi 1901, K észéi 1967, György Rácz und den im
Aufsatz angegebenen Urkunden
 A jáki monostor szempontjából a nemzetség legfontosabb birtokai a Pornó szomszédságában, a
nyugati határszélen, Szombathelytől nyugatra fekvők. A jelentős római nagyváros, Savaria romjain
emelkedő kis középkori településen a római borostyánkőút vonalát követő fontos országút haladt
keresztül (I).18 Ez volt a Semmering-hágón át vezető út megnyitásáig a levantei kereskedelem fő útvo­
nala, egyben a középkori Magyarország egyetlen olyan főútja, amely nem érintette Esztergomot, illet­
ve Budát. A 13. századra a magyar királyságnak az osztrák és stájer hercegséggel közös határa a korai
ispáni földváraktól jóval nyugatabbra rögzült, és a század első harmadától a keskeny sávvá alakult ha­
tár magyar oldalán kis kővárak lánca épült fel. A Ják nemzetség itt tárgyalt területei - melyek a vasvári
ispánsághoz, majd Vas vármegyéhez tartoztak - az országhatár és az észak-déli főút közé estek.
Magát Ják falut 1221-ben említi először ránk maradt oklevél: a pornói udvarházhoz tartozó falvak
határjárásának leírása.19 Az utóbbi években megkezdett ásatások eredményeként azonban már tudjuk,
hogy a falu mai központjától délre, a Sorok patak jobb partján emelkedő dombháton (V) már a 13. szá­
zad előtt szentélyfejes rotunda, minden bizonnyal plébániatemplom állt - nagyjából a mai, 13. század
közepén épült Szent Jakab-kápolna helyén -, körülötte nagy kiterjedésű temetővel. Nyugatabbra - a
mai úgynevezett Apáti ház helyén - nagy, nyújtott téglalap alaprajzú, vastag falú, téglából épült ház
állt. A két korai épület tengelye egyformán a dombhát északi lejtőjének terepvonalaihoz igazodott, s így
észak felé tér el a 13. századi épületek keletelésétől. A téglaházat később a 13. századi épületek alapozá­
saihoz hasonlóan törtkőből alapozott toronnyal toldották meg.20

A JÁKI SZENT GYÖ RG Y-M O N O STO R ALAPÍTÁSA ÉS ÉPÍTTETŐJE

A jáki bencés monostor alapításáról egykorú forrás nem maradt ránk. A Szent György-egyház
egyik birtokát, a Rádóc nevű prédiumot (ma: Pusztarádóc), a pornói udvarházhoz tartozó falvak 1221-es
határjárásáról kiállított oklevél nevezi meg határos szomszédként.21 Ez tekinthető egyúttal a monostor
első említésének is. Más, szintén kisebb birtokairól 14-15. századi oklevelekből értesülünk,22 de nem
tudjuk, hogy mindezek mekkora részét alkották azoknak a javaknak, amelyekkel az alapítványt létre­
hozták. A monostor összességében sem lehetett túl jól dotált; a dós jövedelme nem fedezte teljesen az
alapítvány fenntartását. Talán ezen próbáltak segíteni az ordinárius püspök közreműködésével úgy,
hogy a jákfai plébánia magistratusi jogával járó jövedelmeket a jáki monostornak biztosították, de erről
csupán a jogviszony 1249-es újrarendezéséről szóló oklevélből értesülünk.23
A jáki apát először egy 1223-as oklevél tanúsorában szerepel a pornói apáttal, valamint Márton is­
pánnal és testvérével együtt.24 Másodszor 1240-ben említik: egy ekkor kiadott országbírói ítéletlevél hi­
vatkozik egy olyan irat bemutatására, amelyet többek között a jáki apát erősített meg pecsétjével.25
A jáki monostor alapításáról és építéséről azonban csak jóval később értesülünk két, közel egy idő­
ben kibocsátott királyi oklevélből, amelyeket alighanem egymás ellenében kívántak felhasználni. A két
oklevél a történteket merőben másként adja elő, jóllehet a két verzió szövegszerűen nem zárja ki egy­
mást: az egyik csupán az alapításról, a másik viszont csak az építtetőről beszél. Az 1332-es - teljes egé­
szében az akkori jáki apát elbeszélésén alapuló - királyi oklevél szerint a monostort alapítása idején a
„szent királyok" halmozták volna el jótéteményekkel, kiváltságokkal és birtokadományokkal.26 így te­
hát az alapítást legkésőbb a 11-12. század fordulójára kellene tennünk. Az oklevél az alapító személyét
homályban hagyja, és egykorú, hasonló tartalmú királyi oklevelek sorába illeszkedik; valószínűleg te­
hát az apátnak azon törekvését szolgálta, hogy „burkoltan a királyt tekintse kegyurának", s ezzel véde­
kezzék a monostor valódi kegyurainak hatalmaskodása ellen.27 Minden bizonnyal megbízhatóbb a má­
sik, az 1325-ös híradás, mely szerint a Ják nemzetség tagjainak kérésére kiküldött királyi megbízott és a
vasvári káptalan egyik kanonokja kikérdezte a jáki és a pornói apátot és konventet, valamint a környék­
beli nemeseket és nem nemeseket. A vizsgálat alapján azt jelentették, hogy a jáki Szent György-monos-
tort a Ják nemzetség „Nagynak mondott Márton ispán" nevű tagja építtette.28
Márton ispánról keveset tudunk, bár Rácz György egyelőre publikálatlan kutatásai eddigi ismere­
teinket jelentősen bővítették.29 Kivételes - elsősorban nyugat-dunántúli - tekintélye biztosan nem utó­
lagos legenda, noha „Nagy" melléknevét a már mondotton kívül csak még egy késői oklevél említi.30
 ?
I

MIKE (palatínus) IOVAN

1199-1202
comes Bihariensis (1199)
palatínus (1201-1202)

CHEPANUS (banus) (I.) MARTINUS (comes) „dictus Magnus" JACOBUS (comes)

1206-1207 1203—1238(7) 1221-1223(7)
banus et comes Bachiensis (1206) comes Vasvariensis / de Ferreo Castro (1203-1206; 1215; 1224)
comes Simighiensis (1207)

STEPHANUS (II.) MARTINUS ZLAUDUS CASMERIUS BARTHOLOMEUS STEPHANUS

1219-1221 (comes) 1222/6 - +1262 (comes) (magister) 1259
monachus Ordinis Cisterciensis 1256-1266 lector Albensis (1222/6-1239) 1256-1257 1259-1270 t
t cancellarius „noster" (1222/6) t
praepositus Posoniensis et
canonicus Vesprimiensis (1241-1245)
episcopus Vesprimiensis (1245-1262)
t

(III.) MARTINUS JOHANNES MIKE (magister) CHEPANUS (magister)

1262-1266 (comes) 1262-1292 1259-1279
t 1262-1266 »JOLANTA, filia de Keled magister pincernarum (1274-1275; 1278)
t de genere Búzád comes Castri Ferrei (1276 ősz, 1279 eleje)
t t

III
A Ják nemzetség Pornó- és Jákmonostori főága / Die Pernauer und Jáker Hauptlinie des Geschlechts Ják
K arácsonyi 1901, K állay 1915 és Rácz György adatai, valamint a tanulmány jegyzeteiben említett oklevelek alapján Szentesi / nach Angaben von Karácsonyi 1901, K állay 1915, György Rácz und
den im Aufsatz angegebenen Urkunden
IV
Ják, a település / Die Siedlung Ják

1 templomdomb / Kirchenhügel

A Ofalu vagy Alfalu / Altes bzw. Unteres Dorf

2
3
egykori apáti majorság / Gebáude dér Abtei
plébániaház / Pfarrhaus
4 régi iskola / alté Schule
B Lukácsszeg / Lukaswinkel 5
6
Szent Péter hegye, temető / Petersberg, Dorffriedhof
Szent Patriknak és Lénárdnak szentelt kápolna / Kapelle hll.
Patrick und Leonhard
C Nemesnép / „Edelleute"-Winkel
7 Szentháromság-oszlop / Dreifaltigkeitssáule
8 Leidenfrost-kastély / SchloB Leidenfrost
D Apátnép / „Abtsvolk"-Winkel 9 Szent Vendel-képszék Mogyoróssy Ádám domborművével /Bild-
stock mit dér Skulptur von St. Wendelin und die Kreuzigungs-
reliefplatte von 1663
10 Nepomuki Szent János szobra / Bildsáule des hl. Johann von
Nepomuk
11 védett kisnemesi kúria / Herrenhaus unter Denkmalschutz

A Gauss-Krüger vetület alapján készült topográfiai térkép (M: 1:10 000) 1961-es kiadása nyomán / Nach dér topographischen
Karte von 1961 (Projektion Gauss-Krüger, M: 1:10 000)
 a 13. század előtt
épült / gebaut
vor dem 13. Jh.

a 13. század első

felében épült /
gebaut in dér
ersten Hálfte des
13. Jhs.

V
A jáki templomdomb helyszínrajza / Das Kirchenhügel von Ják
Vajda József és Győrfy Ilona fotogrammetriai felmérése alapján Bognár Gábor / Gábor Bognár, nach dér foto-
grammetrischer Aufnahme von József Vajda und Ilona Győrfy

1
A templomdomb délkeletről, légi felvétel / Dér Kirchenhügel von Südosten. Luftaufnahme
(Németh József, 1987)
 Dunántúli oklevélkiadók azonban már az 1230-as években is többször neveztek meg a nemzetség más
ágaihoz tartozó Jákokat Márton ispán rokonaiként,31 illetve Márton comes nemzetségéből való szemé­
lyekként.32 Márton 1203-1206 között, valamint 1215-ben és 1224-ben volt vasvári ispán,33 de tudtunkkal
- szemben az egykorú legjelentősebb magánmonostorok alapítóival - soha nem töltött be semmilyen
országos vagy udvari méltóságot.
Fügedi Erik szerint az egykorú arisztokrácia építtetői lehetőségeinek szempontjából magánbirto­
kaik nagyságánál fontosabb volt a vármegye összes királyi jövedelmének az ispánt illető egyharmada,
aminek egy része - például a vámokból - ráadásul készpénzben folyt be.34 Ebben az időszakban
Magyarország hetvenkét vármegyéje közül ötnek az ispáni címét viselte olyan, a király belső köréhez
tartozó arisztokrata, aki egyidejűleg egy-egy udvari méltóságot is betöltött, s egy vármegyénél jóval na­
gyobb szomszédos területek konglomerátumát igazgatta. A vasvári ispánság nem tartozott ezek közé,
de a fontosságban utánuk következő öt ispánság egyike volt.35
„Nagy" Márton halálának évét nem ismerjük, 1238-ban talán még élő személyként említi oklevél.36
Ha ekkor még valóban élt, legalább hatvanéves, az akkori fogalmak szerint koros ember volt.
Három fia közül Zlaudus37 talán már az 1220-as évek elején székesfehérvári lektor és királynéi kan­
cellár volt.38 Egy 1237-es oklevélen fennmaradt fehérvári lektori pecsétjének képe - egészen rendhagyó
módon - Szent Györgyöt ábrázolja, méghozzá lovasként, a sárkány megölése közben (2).39 Zlaudus
utóbb más káptalanok tagja volt, végül 1245-ben a veszprémi káptalan választotta püspökké.40 Két test­
véréről, (II.) Mártonról és Kázmérról leginkább a Zlaudus legkedvesebb - de mindenképpen legjobban
ismert - építtetői vállalkozásával kapcsolatos oklevelekből tudunk. 1248-ban ugyanis a püspök jóváté­
telként megkapta az egy évtizeddel korábban vett (zala)szántói birtokával41 szomszédos Tadeuka (ma:
Tátika) nevű hegyet,42 s megépíttette rá azt az öregtornyos felsővárat, amelynek maradványai ma is áll­
nak.43 A vár igazgatását testvéreire bízta, ők azonban 1256-ban kizárták onnan, mígnem a király köte­
lezte őket a vár visszaadására.44 A püspök, nyilván az ügy végleges rendezése érdekében, 1257 végén
megjelent a király előtt, és döntése megerősítését kérte. Úgy határozott ugyanis, hogy lelki üdve érde­
kében a várat tartozékaival együtt a veszprémi egyháznak adja, személyesen jelen lévő testvérei pedig
elismerték, hogy az eladományozott várra és birtokokra semmilyen jogot nem formálhatnak.45
A „Nagy" Márton fiai között dúló viszály évében szentelték föl „a jáki monostort". Ezt egy olyan
oklevél említi, amelyet a IV Béla kori második birtokrendezés keretében kiküldött királyi bizottság tag­
jai, Amadé győri püspök (1254-1263), Favus pannonhalmi apát (1252-1265) és Benke fia Abrahám comes
állítottak ki. A bizottság az Osl nemzetségnek ítélt meg bizonyító esküt annak a vitának az eldöntésé­
re, amely az Osl nemzetség bizonyos tagjai és a vasvári várjobbágyok között az Ol nevű, egyekényi
föld tulajdonjogáért folyt. Az oklevél szerint a nemzetségbeliek és velük együtt a királyi bizottság ne­
gyedik tagja, Osl nembeli Herbord comes az esküt 1256-ban, Szent Márk evangélista ünnepén tették le,
amikor az oklevélkiadók a „monostor felszentelése alkal­
mából" Jákon tartózkodtak. Tehát az eskütétel (április 25.)
előtti napon (napokban), azaz Szent György napján történt
volna a templom(?) felszentelése - egyházi és világi előkelő­
ségek közreműködésével és jelenlétében.46 Az ordinárius
győri püspök és a bencés rend magyarországi anyakolostorá­
nak apátja, valamint Herbord comes, a király gyermekkori ba­
rátja és bizalmas híve mellett talán ott volt Zlaudus veszpré­
mi püspök is.

2
Zlaudus fehérvári lektor pecsétje. 1237-es lenyomat másolata (MTA MKI,
Pecsétmásolat-gyűjtemény) / Siegel von Zlaudus als Lektor des Stuhlweifien-
burger Kapitels. Abdruck aus dem Jahre 1237 (nach dér Kopie von MTA MKI)
(Hack Róbert)
 A SZENT G YÖ RG Y-M O N O STO R TEM PLOMÁNAK ÉPÍTÉSE

Az 1256-ban felszentelt templom háromhajós, három pillérpárral négy szakaszra osztott, szentély­
négyszöggel bővített, félköríves apszisokkal záródó épület (VI). Nyugati végében toronypár és a kar­
zaton magánkápolna épült. A jáki monostort említő első oklevelek kiadásának éve és a felszentelés
dátuma között eltelt több mint három évtizedet biztosan nem töltötte ki folyamatos építőtevékenység -
maga az épület tanúskodik többször megszakadt és jelentősen módosult elképzelések szerint újra neki­
lendülő építkezésről. A templom 13. századi építéstörténetében két átfogó koncepcióval, három mű­
hely ténykedésével és jóval több építési fázissal szokás számolni.47
Az „első terv" szerint a legigényesebb egykorú úgynevezett nemzetségi monostorok hagyomá­
nyos alaprajzi elrendezéséhez hasonló, ötszakaszos és legalábbis főhajójában minden bizonnyal sík-
mennyezetesnek szánt, nyugati toronypáros épület építéséhez fogtak. A mai körítőfalakon dolgoztak

A Szent György-templom alaprajza / GrundriS dér Sankt-Georg-Kirche

Fotogrammetriai felmérés: Hammer Edit (az eredeti rajz léptéke 1:50), kiegészítések: D. Mezey Alice / Fotogrammetrische
Bauaufnahme von Edit Hammer (Original im Mafístab 1:50), Ergánzungen von Alice Mezey-Debreczeni
 3
A templomdomb északról / Dér Kirchenhügel von Nord

4
A Szent György-templom északkeletről / Die Sankt-Georg-
Kirche von Nordosten

5
A Szent György-templom, keleti nézet / Die Sankt-Georg-
Kirche von Osten

Mindhárom: Beszédes Sándor, 1876 (Esztergom, Főegy­

házmegyei Könyvtár) / Allé drei: Aufnahmen von Sándor
Beszédes, 1876 (Esztergom, Erzdiözesanbibliothek)

az északi és a nyugati oldalon, valamint a déli mellékhajófal kis keleti szakaszán biztosan s talán a ke­
leti oldalon is.
Legmagasabbra e falakkal az északi oldalon jutottak. Az északi mellékhajófal külső falpillérei
- amelyeket lizénák elé állított erőteljes háromnegyedoszlopok alkotnak - ma is az akkor tervezett sza­
kaszhatárokon állnak, jóllehet a faltagolás részletformái keletről nyugatra egyszerűsödnek (4). A leg­
gazdagabban tagolt keleti szakasz tekinthető az „első terv" szerinti fal tagolás „prototípusának": a fal­
szakasz osztópárkányán kis háromnegyedoszlopok állnak, amelyeken ívsoros párkány nyugszik.
Újabban e faltagolási rendszer régióbeli - elsősorban schöngraberni - analógiáira szokás utalni.48 Az ek­
kor megépült felmenő falak magasságának nyugat felé lejtő vonalát mutatja a fehér mészkő kváderek
beépítésének felső határa a mellékhajófalon és az északi tornyon. A déli mellékhajófal kis keleti szaka­
sza épült még meg ekkor - a keleti saroktól a mai sekrestyeajtóig - , a lábazati zóna feletti három kváder-
sor magasságban. E falazatban egy, az északiakkal egyforma, külső falpillért is elkezd tek rakni, az ötsza­
kaszos elrendezés szerinti első keleti szakaszhatáron (VI).
6
A Szent György-templom, délkeleti nézet.
Id. Knebel Ferenc, 1880 körül (OMvH, Fotó­
tár) / Die Sankt-Georg-Kirche von Südosten.
Aufnahme von Ferenc Knebel dem Álteren,
um 1880 (OMvH, Fotoarchiv)

Az ezt követő időszakban mára sötétsárgára-vörösre színeződött homokkőből dolgoztak. Az észa­

ki mellékhajófal és az északi torony falainak emelését tovább folytatták - a gazdag faltagolási rendszert
leegyszerűsítve. Ekkor készült a tagolás nélküli déli mellékhajófal a déli torony alsó szintjével együtt.
A mellékhajófal egyszerű rézsűs ablakainak kiosztása még az ötszakaszos elrendezéshez igazodik.
A mellékhajófal már álló keleti részéhez oldalkápolnát csatlakoztattak: azt a ma sekrestyének használt
négyszögű helyiséget, amelynek egykor félköríves apszisa is volt.49
Ezután a belső tér tervezett kialakítását alapvetően átformáló tervváltozás történt: az épület bolto­
zását határozták el, a korábban tervezett öt szakasz helyébe négyet szántak, s az új szakaszhatárokon
megépítették a minden oldalukról háromnegyedoszlopokkal bővített nyolcszögű pilléreket, s fölöttük
talán a főhajó gádorfalait is, minden bizonnyal bordás keresztboltozat hordására szánt támrendszer-
rel (7). Újratervezték az épület nyugati részét is, úgy tetszik, elsősorban a karzaton kialakított magán­
kápolna kedvéért. A templom ma álló nyugati része zömmel ekkor épült, e periódus jellegzetes építő­
anyagából: zöldesszürke homokkőből. Legbizonytalanabb a szentélyfej építéstörténeti helye: az
egymástól is jelentősen különböző apszisok (5) közül a főapszis talán ekkor készült, de nem szürke ho­
mokkőből. E korszakot szokás a bambergi kapcsolatok időszakának tekinteni, építészeti és szobrászati
vonatkozásban egyaránt.
Az építkezés az épület befejezése előtt félbeszakadt. Ennek okát a szakirodalom egy köztörténeü és
egy családtörténeti eseményben látta. Az első, a tatárjárás, közvetlenül nem érintette Jákot, az országot
sokkoló félelem jáki hatása - források híján - megítélhetetlen.50 A másik számításba vett esemény az épít­
tető, „Nagy" Márton halála.51 A nyugati épületrész egykorú kifestéséből ránk maradt falképeket a kuta­
tás újabban határozottan kegyúri temetkezéssel hozta kapcsolatba,52 s Tóth Melinda mérvadó stílus-
kritkai értékelése53 az 1230-as évekre datálta. A déli toronyalj boltozatának süvegeiben két térdelő világi
figura között egy-egy csípőalakban ábrázolt angyal, a toronyalj déli falán öt álló, élénk gesztusokkal dis­
putáié világi férfi ( 10 ) látható, nyugati falán pedig velumon ülő nimbuszos gyermek formájában megfes­
tett lelket emelő angyalokat ábrázoltak, alattuk templom előtt álló, világi sirató személyekkel (9).
A „nagy műhely" távozása után az épületet talán egy „helyi műhely" hozta tető alá, felhasználva
már korábban elkészült kőfaragványokat is. Tevékenységükhöz kötődne az északi mellékhajó szalag­
bordás keresztboltozata, amely szervetlenül támaszkodik a pillérekre és az északi mellékhajófalba utó­
lagbehelyezett konzolokra (8). E befejező építkezésről valójában nagyon keveset tudunk, mert a temp­
lom falainak vélhetően ekkor emelt felső részei pusztultak leginkább, így ezeket később többször
átépítették. Az építkezést lezáró felszenteléssel hozta kapcsolatba Tóth Melinda a Szent György-fres-
7
A Szent György-templom főhajója kelet felé. Gerecze Péter, 1897 (OMvH, Fotótár) / Die Sankt-Georg-Kirche, Hauptschiff nach
Osten. Aufnahme von Péter Gerecze, 1897 (OMvH, Fotoarchiv)

kót (11).54 A főapszis falán többszörös színes sávkeretben ábrázolták Szent Györgyöt, almásderes pari­
pán vágtató lovagként, amint hátrafelé kinyújtott jobb kezével lándzsáját a ló mellső lábai alatt teker­
gő (csak részben fennmaradt) sárkányba döfi.
Egykor vélhetően a teljes belső tér építészeti tagolását architektonikus festés hangsúlyozta. Ez leg­
inkább a karzataljban, az északi mellékhajóban és az északi pillérsoron maradt fenn. A lizénákra, pillé­
rekre és bordákra festett, váltakozva vörös és sárga színű kvádereket fekete vonalak közötti fehér sávok
választják el. A háromnegyedoszlopokat váltakozva vörösre, illetve sárgára festették. Ugyanilyen
kváderfestés keretezte kívül a déli kapuépítményt is.
8
A Szent György-templom északi mellékhajója. Gerecze Péter, 1897 (OMvH, Fotótár) / Die Sankt-Georg-
Kirche, Nordseitenschiff. Aufnahme von Péter Gerecze, 1897 (OMvH, Fotoarchiv)

A monostorhoz tartozó kolostorépület(ek)ről jelenleg semmi biztosat sem tudunk. Ekkoriban épül­
hetett viszont az új plébániatemplom, a mai Szent Jakab-kápolna (25). A négykaréjos rotunda kétszin­
tes téglaépület, szalagbordás boltozattal. Keleti karéjában téglából falazott, festett menzaoltár állt, mel­
lette nagy falfülkét alakítottak ki kőből faragott Zauűfro-medencével. Az emeletre vezető lépcsőt a nyugati
karéj falában helyezték el, és két ívvel nyitották a templomtérbe (27). Az emeleti helyiséget három nagy
ikerablak világítja meg, és a délnyugati oldalon volt egy közvetlenül a szabadba nyíló ajtaja is. E tér egy­
korú rendeltetését nem ismerjük.
 A M O N O STO R ÉS KEGYURAI
A 13. SZÁZAD UTO LSÓ
ÉVTIZEDEITŐ L A 16. SZÁZADIG

A jáki monostor épületeiről a 16. századig

nem szól írott forrás, és a jáki bencés konvent
működéséről is csak egy-két birtokper, illetve
egyházfegyelmi ügy kapcsán értesülünk.55
„Nagy" Márton fiai közül Kázmér már
1257 és 1259 között meghalt, Zlaudus püspök
pedig 1262-ben, a tátikai felső várban. Halála
után testvére, (II.) Márton, korábbi beleegyezé­
se ellenére, három fiával együtt megrohanta a
várat, és magával vitte a püspöknek a veszpré­
mi egyházra hagyott készpénzét, a veszprémi
egyház értékeit, sőt okleveleit, valamint azt a
kelyhet is, amelyet a király adományozott a
veszprémi egyháznak.56
A Ják nemzetség „Pornó- és Jákmonostori
főágának" utolsó tagjai közül Kázmér fia Csé-
pán 1273-ban kapott királyi birtokadományt,
minthogy tizenöt éven át jeleskedett azokban a
csatározásokban, melyek elsősorban a határszé­
len folytak Premysl Ottokár és magyar párthí­
vei ellen. Sorozatos hőstetteinek hosszú királyi
elbeszélése nobilis és strenuus férfiúnak nevezi
őt.57 IV. László uralkodása alatt udvari méltósá­
got is nyert: pohárnokmester és - rövid ideig -
kétszer vasi ispán is volt. Leszármazottak nél­
kül halt meg. Rohoncon58 kelt végrendeletével
zalai birtokokat hagyott a nemzetség Rába-
jobbparti, illetve -balparti főágainak család­
főire.59
Nem tudjuk, hogy a pornói udvarház tar­
tozékaként a szentgotthárdi monostornak
adott Monyorókerék mikor és hogyan került ki
a ciszterciták birtokából. Mindenesetre Monyo-
rókeréken a 13. század harmadik negyedében
vár épült,60 amely a hozzá tartozó hat faluval
együtt szintén Kázmér fia Csépán kezén volt, s
magtalan halálával szállt vissza a királyra (II).61
9 Haditetteivel jeleskedett a Ják nemzetség
Szent György-templom. A déli toronyalj nyugati falának fal­ „Pornó- és Jákmonostori főágának" utolsó tag­
képe / Die Sankt-Georg-Kirche, Wandgemálde an dér West-
wand des Südturmjoches
ja, (II.) Márton fia Mike is,62 aki 1292 után halt
(OMvH, 1910 körül / um 1910) meg. Birtokai egy részét halála előtt eladta, illet­
ve eladományozta,63 a többi a Rába-jobbparti
10
ágra szállt, közelebbről, a többiek lemondá­
A déli toronyalj déli falának falképe / Wandgemálde an dér
Südwand des Südturmjoches sával,64 a Sitkéi családra. Az Anjou-korban
(MTA MKI - Makky György, 1982) fölemelkedett Sitkeiek - akik közül ketten is
királyi apródok voltak Károly Róbert udvará-
11
Szent György-templom. Szent György-falkép a főszentélyben / Die Sankt-Georg-Kirche, Hauptapsis, Wandgemálde mit
Darstellung des hl. Georgs
(OMvH, 1910 körül / um 1910)
12
Szent György-templom, a déli kapu timpanonja. Gerecze
Péter, 1897 (OMvH, Fotótár) / Die Sankt-Georg-Kirche,
Tympanon des Südportals. Aufnahme von Péter Gerecze,
1897 (OMvH, Fotoarchiv)
13
Szent Jakab-templom, a kaputimpanon. Gerecze Péter, 1897
(OMvH, Fotótár) /Die Sankt-Jakob-Kirche, Portaltympanon.
Aufnahme von Péter Gerecze, 1897 (OMvH, Fotoarchiv)

bán - az 1320-1340-es években szívós erőfeszítéseket tettek a kihalt nemzetségi ágtól örökölt birtokok
rendezésére, és ezeket Véged (ma: Zalavég) köré igyekeztek szervezni.65 A hagyaték jogi biztosításához
tartozhatott a jáki monostor kegyuraságáért folytatott harc is - ők kezdeményezték és javukra zárult a
már említett 1325-ös vizsgálat.66 A jáki monostor kegyurai 1372-ben mégis a Rába-balparti családok:
a Szentiványiak és Niczkiek voltak 67 Az ezután következő mintegy háromnegyed évszázadból egyet­
len adatunk sincs.
Közben, 1369-ben, a monyorókeréki várat és uradalmat új adomány címén Ellerbach Konrád
(+1357) fiai kapták meg, apjuk Nagy Lajos hadjárataiban szerzett érdemeiért.68 Az Ellerbachok a követ­
kező több mint száz év alatt többszörösére bővítették az uradalmat, hozzácsatolva Vöröstorony (ma:
Rotenturm an dér Pinka, Ausztria) és Vép várakat tartozékaikkal,69 valamint felépíttették Monyo-
rókeréken azt a vízivárat, amely a ma álló vár elődje volt.70 A birtoktesten fekvő két monostor - a jáki
és a pornói - kegyuraságát V. László király 1457-ben adományozta Ellerbach Bertoldnak,71 s ezzel a jáki
monostor sorsa (talán újabb) évszázadokra összefonódott a monyorókeréki uradalom történetével.
Ellerbach Bertold mégis új családi temetkezőhelynek szánt kolostort alapított a monyorókeréki vár mel­
lett: a kólomi pálos kolostort (ma: Kulm-Eberau, Ausztria).72
Ellerbach Bertold fia, János (+1499), a család utolsó tagja, 1489. április 16-án kelt végrendeletében
mindkét jáki templom - azaz a monostor- és a plébániatemplom - javítására adományt tett.73 Ez a vég­
rendelet azonban nem lépett érvénybe, mert hét évvel később újat írt, amelyben összes birtokát Bakócz
Tamásra (+1521) hagyta. így az uradalmat s vele a jáki kegyuraságot 1500-ban Bakócz Tamás vette bir­
tokba, majd unokaöccsére és annak leszármazottaira, a monyorókeréki Erdődy családra örökítette.74 Ez
a család maradt az apátság kegyura - egy megszakítással - a 20. század közepéig.
E korszakból a monostortemplom két oltárának egy-egy része maradt fenn.75 Az 1480-as években
készült álló Madonna-szobor76 (14) régóta számon tartott emlék, újabban a Zágrábtól északra fekvő
Martinscina Szent Márton-templomának Madonna-szobrával közös műhelyből származtatják.77
A templom egy másik szárnyasoltárának középső részét újonnan tárták fel.78 Az oltárszekrény kifesté­
se csillagos égbolt alatt felfüggesztett vörös-arany gránátalma mustrás drapériát ábrázol, a ráfestett év­
szám 1502-nek vagy 1505-nek olvasható (31-32). A szekrény két oldalán megmaradt keskeny táblákra
Szent Péter és Szent Bertalan, illetve Szent Pál és Keresztelő Szent János álló alakjait festették.
Makacs, de forrásokkal nem igazolt hagyomány szerint 1532-ben az apátságot a Kőszeg, illetve
Bécs ostromából visszavonuló török hadak portyázói gyújtották fel.79 A kolostori élet ezzel végleg meg­
szűnt, s a monostor épületeit sem építették újjá; ennek elmulasztása miatt ugyanis a kegyúr 1548-ban a
helyben lakó, de már világi apát ellen vizsgálatot kért.80 Ekkoriban a templomtól délre az apát és az
apátsági birtokok lakó- és gazdasági épületei álltak, köztük a magtár, amelyet az éhező szombathelyi
polgárok 1566-ban felgyújtottak.81
Közben az örökös varasdi főispánná kinevezett Erdődyek 1557-ben elcserélték a monyorókeréki
uradalmat a Zrínyiekkel, akik a Délvidék és Bécs közötti főút82 felső szakasza iránt érdeklődtek. Az ura­
dalom tartozékaként az apátság kegyurasága is kezükre került, és a magukat végül mégis meggondoló
Erdődyeknek csak 1613-ban sikerült vissszaszerezniiik mindkettőt. A monyorókeréki uradalomban er­
re az időszakra esik a horvátok betelepítése, s a Zrínyiek a protestáns térítést is erőteljesen támogatták,
de Jákot egyik törekvés sem érintette.83 A kegyúr kinevezte világi apátok azonban a 17. század közepéig
szinte kizárólag a zágrábi káptalan tagjai közül kerültek ki.
Ez idő tájt a templomot kétszer biztosan kifestették. Az első kifestés 1595-ös évszáma a 19. század
végi restaurálás előtt a déli gádorfalon volt olvasható;84 a talán ekkorról származó halványkék-barnás­
vörös leveles fríz az északi gádorfalon látható. A másik, fehér alapon barnásvörös mustrás patronos ki­
festést az északi pillérsor egyik árkádívében elhelyezett felirat datálja 1637-re, és köti az egyelőre értel-
mezetlen Theodosius Dvchon névhez.
Ugyanebben az időszakban a templom oltárait is javíthatták, és készült egy ereklyetartós ülő
Madonna-szobor (15), amelyet később a máriavölgyi pálos kolostor kegyoltárát utánzó barokk oltárba
foglaltak,85 végül pedig - a fényképekről ismert időszakban - körmeneti öltöztetős Máriaként helyez­
tek el az északi hajófalnál, a déli kapuval szemben álló egyszerű famenzán (8).

A TEM PLO M ÉS A „M O N O STO R" JAVÍTÁSAI ÉS ÁTALAKÍTÁSAI

A 17-18. SZÁZADBAN

A 17. század közepe táján a templomot villámcsapás érte. Ennek következtében leomlott a déli gá­
dorfal középső szakasza, és a déli pillérek is megsérültek.86 Az újjáépítést a hagyomány Folnay Ferenc
apát (1643-1666) nevéhez fűzi, és biztosan Zichy György apát (1666-1674) fejezte be. A déli oldalon ki­
cserélték, illetve megerősítették a pilléreket, s fiókos dongával boltozták a főhajót és a déli mellékhajót.
A mellékhajó emeletén boltozott helyiségsort alakítottak ki. Az átépítés megszüntette a déli gádorfal ab­
lakait, pótlásukra az északi mellékhajófalban nyitottak új ablaksort. Lényegében ekkor alakult ki az
épületnek az a formája, amelyet a 19. század második felében készült fényképek (4, 6-7) és felmérések
ábrázolnak.
A templom felújítását a déli oldalán álló épületek felújítása és egy új, négyablakos nagyterem(?)
építése87 egészítette ki. Ezekhez felhasználták a templom déli oldalának omladékát is. Az újonnan ké­
szült nyíláskeretek néhány jó színvonalú töredéke mostanában került elő, illetve az új leletek alapján
vált azonosíthatóvá. Az épületek egyetlen ma is álló része az úgynevezett Folnay-kapu (16): a templom
déli kapujának tengelyébe állított és később a kerítésfalba foglalt „késő reneszánsz" kapukeret. A perse-
lyes nagykapu attikájára Folnay apát titulatúrájának rövidítését88 és az 1663-as évszámot vésték, főbb­
ről kőkeretes, balról vakolatból húzott keretű gyalogkapu csatlakozik hozzá, s a keretekre téglából fa­
laztak oromzatot, amelybe kétoldalt az apát egy-egy címerét is elhelyezték.
Zichy apát „az egész monostort" körbekeríttette, és a templomdomb északi lejtőjére gyümölcsöst
telepíttetett. E munkák közben nagyméretű szürkegránit-oszlopokat találtak, melyek eredetileg - mint
az 1950-es évekbeli szombathelyi ásatások óta tudjuk - a savariai Iseum előcsarnokának oszlopsorához
tartoztak.89 Az egyik oszlopdarab ma cserkészemlékművé alakítva a templomkertben, a másik I. világ-
háborús emlékműként a templomdomb északi tövében áll, további kettő pedig félig földbe süllyedve
hever a templomhoz vezető északi lépcsősor mellett.
A templom barokk berendezése a 17. század végétől a 18. század közepéig lassanként készült el,90
és a 19. század végéig maradt a helyén. Legkiemelkedőbb darabja a kétszintes főoltár volt (17), amelyet
1697-ben újonnan emeltként említenek.91 Az oltár alsó képe Szent Györgyöt, a felső a Szentháromságot
ábrázolta; a képek két oldalán, belül négy magyar király-szent, kívül Xavéri és Assisi Szent Ferenc, va­
lamint arkangyalok szobrai álltak.
 Az óriási főoltár eltakarta a főszentély román kori ablakait, ezért új, nagy ablakokat nyitottak a
szentélynégyszög északi és déli falában (4, 6), egy továbbit pedig a főhajó nyugati falán (45), a nagy
dongaboltozat miatt elfalazott ikerablakok alatt.
Erdődy Gábor apát (1709-1744) egri püspökké szentelése (1715) után sem mondott le a jáki apáti
címről, és apáti jövedelmeinek kezelésével Schilson János Mihály bárót bízta meg, akinek a bevételek­
ből a tornyokat kellett helyreállíttatnia.92 Ez az adatok és az egykori építési felirat szerint 1733-1735-ben
történt meg. Az ekkor készült kétszintes, felül hagymakupolaszerű toronysisakok93 alighanem a Szent
Jakab-kápolna mai lefedéséhez voltak hasonlóak.
Miután egy nagy vihar 1785-ben lesodorta a toronysisakokat, Karácsonyi János apát-plébános
(1785-1803) 1788-ban újjáépíttette a tornyok felső részét.94 A két torony falait mintegy méternyivel fel­
magasították, s a felső toronyszintek ívsoros párkányát megszakítva feljebb helyezték az ikerablakokat
is, hogy alattuk óralapok férjenek el. Az ekkor készült hegyes, nyolcszögű, volutás téglasisakokat (6) a
19. század végén bontották le, így formájukat számos
rajzról és fényképről ismerjük.
A főszentély alatt apáti kripta van, ahová az 1740-es
évektől az apátsági birtokok tiszttartóit és családtagjai­
kat, később pedig három apátot temettek el.95
Az apátsági templom paramentumai közül egyetlen
darab, a Batthyány Ignác apát (1760-1779)96 által 1761-
ben készíttetett Batthyány-kazula maradt ránk.97

14
 AZ APÁTOK GAZDÁLKODÁSA ÉS ÉPÜLETEI

Az apátság birtokairól az első teljesnek tetsző adatsor a 16. század közepéről való. Ekkor a mo­
nostornak hat portió)a volt Jákon, ehhez jött Lovaszad falu, valamint egy hét és fél porciós birtok
Magyarkeresztesen (ma: Vaskeresztes Pinka-balparti része), egy malommal a Pinkán98 és szőlőbirtok­
kal a Magyarkeresztes melletti Vashegyen (II). Ez a birtokállomány a 20. század közepéig nem válto­
zott.99 A birtokokon hol az apát gazdálkodott, hol pedig bérbe adta őket - a birtokigazgatást mindkét
esetben tiszttartó végezte helyben.
A 17. század utolsó harmadának építkezéseire minden bizonnyal az apáti birtokok gazdálkodásá­
nak rendbetétele teremtett lehetőséget. Folnay apát intézője, Mogyoróssy Adám készíttette 1663-ban
azt a keresztre feszített Krisztust ábrázoló kő domborművet, amely a falu szélén, az Egyházasrádócra
vezető út mellett álló Szent Vendel-képszék felső részébe beépítve maradt ránk.100
Ezután maga a kegyúr bérelte az apáti gazdasá­
got, s az 1710-es évekre az apáti épületek ismét
elromosodtak.101 A gazdálkodást minden bizonnyal
Schilson János Mihály szervezte újjá, aki Keresztély
Ágost szász herceg, győri püspök, majd esztergomi
érsek birtok- és pénzügyeinek intézőjeként vált is­
mertté és gazdaggá.102 A Schilson-korszakban Lábos
György volt az intéző; az ő és felesége, Bolemányi
Róza nevéhez fűződik az apátsági templomban őr­
zött votívképegyüttes egyik darabja, amely az intéző
családját a sümegi kegyszobor alatt ábrázolja, és
amelynek 1736-ról datált hosszú versezete a temp­
lom tornyainak újjáépítéséről is megemlékezik. Bizo­
nyára e korszak alapján becsülték a jáki apát jöve­
delmét a 18. század közepén évi 500 forintra,103
a tiszttartóknak a század második feléből ismert
néhány éves elszámolása ugyanis alig mutat ki ak­
tívumot.104
Az apáti birtokok gazdálkodási központja a
templom déli oldaláról a templomdomb nyugati ol­
dalára került át, ahol korábban az apát allódiuma
volt. A 18. század harmadik negyedében egytraktu-
sos lakóépületet emeltek a dombhát északi szélén -
a mai Apáti ház elődjét. Falaihoz felhasználták a
Folnay-féle épületek romjainak anyagát is, így a ház
kutatása során számos, a templom déli oldalának
omladékából származó 13. századi kőfaragványt ta­
láltunk itt harmadlagos-negyedleges beépítésben.
A házat (V), melyben főként az apáti birtokok inté­
zője, illetve bérlője lakott családjával, sorozatosan
bővítették és alakították. Előbb a déli oldalára húz­
tak falazott tornácot, majd ezt elfalazva és észak fe­
lől is megtoldva az épületet, kéttraktusossá alakítot­
ták. Ez utóbbi átépítés a helyben lakó Stegmüller
János (1819-1892) hosszú apátsága (1855-1892) ide­
jén történt.105 A ház lakóhelyiségeit a 19. század het­
ről / Sitzmadonna mit Reliquienbehalter, Holzfigur aus
venes éveiben, illetve a század végén kétszer is dí­ dem Ende des 16. Jhs.
szítőfestésekkel és kályhákkal látták el (28-29). (MTA MKI - Makky György, 1993)
 A JÁKI PLÉBÁNIA

A világi apátok mellett, mivel azok egyházi főméltóságokat is viseltek és nem laktak Jákon, a
17. század első évtizedeitől működött állandó plébános.106 A plébániatemplom a Szent Jakab-templom
maradt. A korábban villámcsapás következtében megsérült és a 18. század közepén már rossz állapotú
templomot 1768 körül kívül-belül helyreállították107 - ekkor készülhetett máig fennmaradt tetőszerke­
zete is. Az 1780-as vizitációs jegyzőkönyvben már kifestését is említik.108 A késő rokokó falképek három
karéj kupolájában Szent Jakab életéből vett jeleneteket ábrázolnak, az oldalfalak egyszínű falmezőit
rocaille-os keretekre fűzött virágfüzérek díszítik (27). 1780-ban újnak nevezett oltárt állítottak109 a keleti
karéj helyett a bejárattal szembeni északi karéjba (26). A jó színvonalú oltárépítménybe helyezett oltár­
kép Szent Jakab megdicsőülését ábrázolja.
A plébánia temetője a legkorábbi időktől a templom körül volt, a 18. században elsősorban a plébá­
niatemplomtól keletre és az apátsági templom északi oldalán. Bezárását és a falu területén kívüli új
temető nyitását az 1780-as kánoni vizitáció alkalmával rendelték el.110
A plébános háza a 17-18. században az apátsági templom északi oldalán állt,111 s még az 1770-es
évek közepén is fából volt.112 1780-ban viszont már egy rossz állapotban lévő, agyagfalú, kétszobás,
fatornácos plébániaépületet írnak le - a plébánia mai helyén (IV): az apátsági templomtól keletre, az or­
szágút túloldalán.113 Végül Karácsonyi János apát-plébános 1789-ben megépíttette a mai falazott torná-
cos plébániaházat (l).114
Az iskola építésére Zichy György apát adományozott telket.115 Ezen állt, a templomdombtól észak­
keletre, a Sorok túlsó partján116 a falu iskolája a 19. század végéig.117
A falutól nyugatra fekvő, Szent Péter hegyének nevezett domb tövében a helybeliek fogadalmából
1743 körül Szent Patriknak és Lénárdnak szentelt kápolna épült. A dombtetőn kálvária, a kápolna mel­
lett remetelak volt - ennek két lakóját ismerjük a 18. század közepéről.118 Az egyszerű, kétszakaszos ha­
jóból és a nyolcszög három oldalával záródó szentélyből álló kis kápolna - benne egykorú oltárával -
ma is áll. Oltárképe a Szentháromság alatt a két védőszentet ábrázolja, két oldalán József és Páduai

16
A Folnay-kapu / Das sog.
Folnay-Tor mit Inschrift aus
dem Jahre 1663
(OMvH - Dobos Lajos, 1979)
 17
A Szent György-templom
egykori főoltára, készült rö­
viddel 1697 előtt. Gerecze
Péter, 1897 (OMvH, Fotótár) /
Dér ehemalige Hauptaltar
dér Sankt-Georg-Kirche, auf-
gestellt kurz vor 1697. Auf-
nahme von Péter Gerecze,
1897 (OMvH, Fotoarchiv)

Szent Antal szobrával. 1780-ban ide helyezték át a falu temetőjét,119 így Szent Patrik és Lénárd kápol­
nája temetőkápolnává vált.120

JÁK FALU

A falunak a 16. század közepétől ismert adatok szerint három nagyobb birtokosa volt. Az apát bir­
tokánál valamivel kisebb rész tartozott a kegyurak monyorókeréki uradalmához. Ezt a birtokot az
Erdődyek a 19. század közepén adták el Széchényi Pálnak.121
Nagyjából ugyanekkora birtoka volt a Szelestey családnak is.122 A Szelestey-birtokot 1658-ban
Perneszi István vette meg,123 majd a 18. században a Rostiak. A Rosti család tagjai közül több Vas me­
gyei alispán, illetve főszolgabíró került ki. A faluban kúriájuk is volt,124 de ennek helyét egyelőre nem
ismerjük. Rosti László a Pornóba vezető út mellé kápolnát építtetett Szent Anna tiszteletére; a kápolna
oltára az épület elromosodása után az apátsági templomba került.125 Az egyház jótevőiként a Perne-
sziek kriptát építtettek az apátsági templom északi mellékoltára elé (VI), s utóbb a birtokaikat átvevő
Rosti család számos tagja is ide temetkezett.126 E birtoktest a 19. század közepén új tulajdonoshoz ke­
 rült, aki Windsor-stílusú kiskastélyt épít­
tetett az Egyházasrádócra vezető út mel­
lett (IV). Az épületet az 1870-es évektől itt
lakó családról nevezik Leidenfrost-kas-
télynak.127
A faluban mintegy tíz taksafizető, az­
az kisbirtokos vagy birtoktalan kisnemesi
család is lakott,128 többségében a Nemes­
nép utcának (ma Rákóczi utca) nevezett
falurészen.129 A kisnemesi kúriák közül
egy maradt fenn a Rákóczi utca 34. szám
alatt: L alakú, keskeny utcaszélességű
épület, udvari oldalán falazott tornáccal.
A kisnemesi családok közé tartozott a
Lóránt család is; Lóránt József és felesége
1771-ben készíttette azt a fogadalmi ké­
pet, amely ma az apátsági templom sek­
restyéjében van (18).
A falunak a 17. század végén 500,130
az 1787-es első országos népszámláláskor
mintegy 100 házban 1000 lakosa volt.
Mindkét utóbbi szám nagyjából megdup­
lázódott a 19. század végére.131 Az apát
jobbágyai a 17. században már biztosan a
templomdomb tövében keletről húzódó
Apátnép utcában laktak (ma Szabadnép
utca), míg a Sorok patak túlsó partján, a
Balogunyom felé vezető út mentén, hosz-
szan nyúlt el az Ofalunak vagy Alfalunak
18
nevezett falurész (IV). Az Alfalu először
Lóránt József és felesége, Vörös Anna 1771-es votívképe a Szent észak felé bővült, s az újabb rész talán egy
György-templom sekrestyéjében / Votivtafel von József Lóránt und 16. századi birtokosról kapta a Lukács­
seiner Gattin aus dem Jahre 1771, Sakristei dér Sankt-Georg-Kirche
szeg nevet.132
(OMvH - Hack Róbert, 1993)
A falu kézművesei közül a helyi jó
agyagot használó gerencsérek váltak hí­
ressé. Céhük pecsétjén a Szent György-templom első ránk maradt ábrázolása látható,133 1748-as foga­
dalmi képük ma a Szent György-templom sekrestyéjében van.
A 19. század második felében a faluban számos jól épült parasztház134 s néhány út menti alapítvá­
nyi szobor készült: A Perintre vezető út kiteresedésén késő barokk hagyományban gyökerező
Nepomuki Szent János-szobor áll; a templomdomb északi lejtőjének alján pedig 1863-ban emeltek osz­
lopot Szűz Mária, Magyarország Nagyasszonya szobrával (3).135 Néhány út menti kereszt, valamint a
temető számos síremléke is ekkoriban került ki a szombathelyi Hudecz-műhelyből. Az 1872-ben meg­
nyitott Szombathely-Grác vasútvonal végül is elkerülte Jákot,136 minek következtében a falu a 19. szá­
zad végére nehezen megközelíthető településsé vált, melyet csupán elhíresült templomáról ismertek
országszerte.
 A TEM PLO M SZÁZADFO RDU LÓ S NAGY RESTAURÁLÁSA

A Szent György-templomot hosszú előkészületek után végül 1896 és 1904 között restaurálták
Schulek Frigyes és Gyalus László tervei szerint, a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából.137
A templom nagy restaurálása az egyik utolsó nagyszabású purista szellemű helyreállítás volt Magyaror­
szágon. Az épület „stílustisztasága" érdekében el­
bontottak és újonnan építettek meg, mondhatni,
mindent, ami a mellékhajófalak magassága fölé
nyúlt. Újonnan épültek a tornyok az alsó szinttől
fölfelé, a főhajó nyugati oromfala és gádorfalai -
helyenként átfaragott régi kváderek és faragvá-
nyok újrafelhasználásával (19). Az északi mellékha­
jófalon és a szentélynégyszög falain befalazták a
barokk ablakokat, és a mellékhajófalon kiegészítet­
ték a 13. századi faltagolás maradványait. Az elbon­
tott déli pillérsor helyére az északiak tükrözésével
építettek új pilléreket (VI), s bordás keresztbolto­
zattal boltozták a főhajót (20) és a déli mellékhajót.
Szétszedték és újra összerakták a szentélynégyszög
boltozatát. Elbontották a 17. századi építkezések
téglafalait is, így a déli mellékhajó emeleti helyiség­
sorát, a sekrestye emeletét és a nyugati sekrestyefal
mellett felvezető lépcsőt. Kicserélték, betétezték, il­
letve kőstukkóval egészítették ki a meghagyott
épületrészek sérült vagy kopott 13. századi kőfa-
ragványainak jelentős részét.
A tornyokat az egyetlen fennmaradt 13. száza­
di magyarországi toronysisak, a zsámbéki mintájá­
ra készült kőgúlákkal, a mellékszentélyeket pedig
délfrancia mintára készült hurkás kőtetőkkel fed­
ték. Az új kőfaragványok nagyrészt a kicserélt ere­
detiek mintájára készültek, de például az új déli pil­
lérsor fejezetei között olyan kockaoszlopfőket is
találunk, amelyeket - mint „az épület stílusához
nem illőket" - már egykorú kritika is elmarasztalt.
Új, neoromán berendezés készült Gyalus Lász­
ló tervei szerint, legalább részben a Limburg an dér
Lahn-i dóm Hubert Stier tervezte, 1875 körül felál­
lított és mára eltávolított neoromán berendezési
tárgyainak mintájára.138 A karzatra új, romantikus
orgonát állítottak, melyet a pécsi Angster-cég szál­
lított.139

19-20
Szent György-templom. Délnyugati nézet, illetve a főhajó kelet
felé. Ifj. Rnebel Ferenc, 1900, illetve 1901 (OMvH, Fotótár) / Die
Sankt-Georg-Kirche von Südwesten bzw. Hauptschiff nach ü s ­
tén. Aufnahmen von Ferenc Knebel dem Jüngeren 1900 bzw.
1901 (OMvH, Fotoarchiv)
 A „Schulek-műhely" kőfaragói néhány kisebb munkán is dolgoztak a faluban: Müller János és
Schindler Ágoston faragta azt a neobarokk Szentháromság-oszlopot, amelyet a millennium évében ál­
lítottak fel a templomdomb déli szélén (IV). A munkák során szörnyethalt Ollinger Sándor kőfaragó­
nak neogótikus, Ujváry Lajos kőfaragó-munkavezető itt elhalt két kisgyermekének neoromán síremlé­
ket emeltek a temetőben.
Az 1938-as Szent István-év tiszteletére Wenckheim Frigyes apát-pébános (1934-1953) elvégeztette
azokat a munkálatokat, amelyek a századfordulós helyreállításkor elmaradtak.140 Az apát a keleti olda­
lon elbontatta, a déli oldalon újjáépíttette a templomok körítőfalát. Az új déli kerítésfalba beépíttette
azokat a stációdomborműveket, melyeket a századfordulón a műemléki bizottság tiltakozása miatt nem
helyezhettek el a templom falain. Wenckheim apát restauráltatta az apátsági templom 13. századi fal­
képeit is. A munka nagy részét a Gerevich Tibor kezdeményezésére Magyarországon dolgozó olasz res­
taurátor, Mauro Pellicioli segédje, Luigi Pigazzini végezte, maga a mester csak két fejet festett újra. Az
apát Budapesten restauráltatta és az északi mellékszentély századelőn készült oltármenzájára állíttatta
a gótikus Madonna-szobrot.
Végül 1941-ben elbontották a templomdomb északnyugati széléről a századfordulós helyreállítás
előtt Möller István tervei szerint kőfaragóháznak és raktárnak épült két faszerkezetes téglaépület egyi­
két. A századfordulón szétbontott barokk berendezés darabjait ebben a házban tárolták, s jobb állapot­
ban lévő részeiket ekkor szállították a püspökségre; további sorsukat nem ismerjük.

JEGYZETEK

1 E rö v id á tte k in té s je g y z e t e ib e n c s a k a fo rrá s o k ra , tő l s z á r m a z t a t ó k r ó n ik á s h a g y o m á n y r ó l v ö . G y ö r ffy

v a la m in t a z u tó b b i m in te g y k é t é v tiz e d b e n m e g je le n t G y ö rg y , „ K o p p á n y lá z a d á s a " , Somogy megye Múltjából.
m ű v e k b e n p u b lik á lt ú j k u ta tá s i e r e d m é n y e k r e u ta lu n k , Levéltári Évkönyv 1 (1 9 7 0 ), 5 - 3 0 : 14, 1 8 - 1 9 a k o rá b b i iro ­
é s c s a k k iv é te le s e n h iv a tk o z u n k e g y -e g y k é r d é s k o r á b ­ d a lo m m a l; ill. u to ljá r a G y ö r ffy G y ö rg y , „Az Á rp á d kori
b i, d e u to ls ó m é r v a d ó tá rg y a lá sá ra . m a g y a r k r ó n ik á k " , Századok 1 2 7 (1 9 9 3 ), 3 9 1 - 4 1 2 : 3 9 3 ,
A z id é z e t t o k le v é lg y ű jt e m é n y e k é s fo r r á s k ia d v á n y o k 404.
r ö v id ít é s e : Á U O : Arpádkori Új Okmánytár, k ö z z é te sz i 4 A k é t R á b a - p a r ti á g c s a lá d f á ja : Karácsonyi 1901
W e n z e l G u sz tá v , I - X I I , P est 1 8 6 0 - B u d a p e s t 1874; C D : (1995), 699-701.
Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, s tú ­ 5 S z ű c s J e n ő , „A z 1 2 6 7 . é v i d e k r é t u m é s h á tte r e .
d ió e t o p e r a G e o rg ii F ejér, I - X I , B u d á é 1 8 2 9 -1 8 4 4 ; D l.: S z e m p o n to k a k ö z n e m e s s é g k ia la k u lá s á h o z ", in : H . B a ­
M Ó L , D ip lo m a tik a i L e v é lt á r ; H O : Hazai Okmánytár. Társa­
lá z s É v a - F ü g e d i E r i k - M a k s a y F e r e n c (s z e r k .),
Codex diplomaticus patrius, I-V , k ia d já k : N a g y Im re , P a ú r dalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Mályusz Elemér
Iv á n , R á th K á ro ly é s V é g h e ly i D e z s ő , G y ő r 1 8 6 5 -1 8 7 3 ; Emlékkönyv, B u d a p e s t 1 9 8 4 , 3 4 1 - 3 9 4 : 3 5 6 - 3 5 9 ; s z á m ítá ­
V I - V 1 I I, k ia d já k : S t u m m e r A r n o ld , N a g y Im re és s o k k a l az e g y c s a lá d fő r e e s ő b irto k h á n y a d o k r ó l: F ü g e d i
Az Árpád-házi
V é g h e ly i D e z s ő , B u d a p e s t 1 8 6 7 -1 8 9 1 ; R A : E rik , Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja,
királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stripis B u d a p e st 1992, 6 0 -6 2 .
Arpadianae critico-diplomatica, I ( 1 0 0 0 - 1 2 7 0 ) , II/ 1 -2 6 F. M e n té n y i K lá ra , „ Já k fa " , in : Lapidarium Hunga-
(1 2 7 0 -1 2 7 2 ), szerk. S z e n tp é te ry Im r e , B u d ap est ricum. Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye.
1 9 2 3 - 1 9 4 3 ; II/3 ( 1 2 7 2 - 1 2 9 0 ) , II/4 ( 1 2 9 0 - 1 3 0 1 ) , s z e r k . Vas megye, m e g je le n é s alatt.
S z e n t p é t e r y Im r e é s B o r s a Iv á n , B u d a p e s t 1 9 6 1 - 1 9 8 7 ; 7 Valter 1985, 238.
U B:Urkundenbuch des Burgenlandes und dér angrenzenden 8 A z 1 2 2 1 -e s k irá ly i o k le v é l (lá sd 10. je g y z e t) s z erin t:
Gebiete dér Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg, I „[...] cjuam avus suus boné memorie Mytha fundaverat [...]";
( 8 0 8 -1 2 7 0 ), b e a r b e ite t v o n H a n s W ag n er, II (1 2 7 1 -1 3 0 1 ), a z 1 3 2 5 -ö s o k le v é l (lá s d 2 8 . je g y z e t ) s z e r in t: „[...]
III (1 3 0 1 -1 3 2 7 ), IV ( 1 3 2 8 -1 3 4 2 ), b e a r b e ite t v o n Im tra u t Chepanus banus [...] monasterium Perno dictum construxis-
L in d e c k -P ó z z á , W ie n - G r a z - K ö l n 1 9 5 5 - 1 9 8 5 ; Z O : Zala set [...]".
vármegye története. Oklevéltár I. (1024-1363), sz erk . N a g y 9 A r e n d i g e n e r á lis k á p ta la n s ta tú tu m b e je g y z é s é n e k
Im re , V é g h e ly i D e z s ő é s N a g y G y u la , B u d a p e s t 1886 . u to ls ó k ö z lé s e é s é r t e lm e z é s i n e h é z s é g e i: U B , I, 110.
2 K iss L a jo s , Földrajzi nevek etimológiai szótára, Buda­ szám .
p e s t 1 9 8 8 , 1, 64 6 . 10 U to ls ó k ö z lé s e (a to v á b b ia k b a n is m in d ig a k o rá b ­
3 A J á k n e m z e ts é g e t a S z e n t Is tv á n u r a lk o d á s a id e jé n b i k ö z lé s e k a d a ta iv a l): U B , I, 117. s z á m (v ö . R A , 364).
b e v á n d o r o lt „ K o p p á n y -v e r ő " b a jo r lo v a g tó l, V e c e llin - 1 2 4 0 -e s á tira ta : U B , I, 2 7 1 . szám .
 11 A n é g y fa lu : Monyorókerék (m a: E b e r a u , A u sz tria ),
Hétfőhely (m a : F e ls ő b e le d k ö r n y é k e , O b e r b ild e in , A u sz t­
ria ), Perwolff (m a : H o r v á tlö v ő ) é s Kölked (m a : N a g y -
k ö lk e d ). H é t f ő h e ly é s P e r w o lff a z o n o s ít á s á h o z v ö .
A lfr é d R a tz , „ 7 5 0 J a h r e D e u t s c h - S c h ü t z e n " , in : D r.
1221-1971. 750 Jahre Deutsch-
G ü n te r U n g e r (H g .),
Schützen -Eisenberg. Eine Festschrift, E is e n s t a d t 1 9 7 1 ,
5—45: 5 - 6 ; v a la m in t a k ö te t v é g é n b e fű z ö tt té rk é p a h a ­
tá rjá r ó k ú tv o n a lá n a k re k o n s tr u k c ió s k ís é rle té v e l.
12 A g e n e r á lis k á p ta la n d ö n té s é n e k u to ls ó k ö z lé s e :
U B , I, 20 5 . sz á m . A z e g é s z ü g y h ö z v ö . F e r e n c L . H e rv a y ,
„ P o rn ó . 1 2 3 4 ( - 1 5 3 2 ) a b b a tia m o n a c h o r u m " , in : Reper­
tórium historicum Ordinis Cisterciensis in Hungária, Rom a
1 9 8 4 , 1 5 4 - 1 5 6 é s F e r e n c L e v e n t e H e r v a y , „ D ie G e -
s c h ic h te d é r Z i s t e r z ie n s e r in U n g a r n " , in : 800 Jahre
Zisterzienser im Pannonischen Rautn, k iá llítá s i k a ta ló g u s,
K lo s te rm a r ie n b e r g 1 9 9 6 , 2 7 - 4 2 : 30.
13 A n a g y m é re tű lá b a z a ttö red é k e k rő l Z s á m b é k y M ó ­
n ik a , „R o m á n k o ri k ő fa ra g v á n y o k a v o lt p o rn ó a p á ti cisz­
terci a p á tsá g b ó l", Ars Hmigarica 15 (1987), 1 1 1 -1 1 7 ; s z e n ­
teltv íztartó v á a lak íto tt fe je z e t a m a i p lé b á n ia tem p lo m b a n :
800 Jahre Zisterzienser..., i. m ., IX .12. k a ta ló g u sté te l (211).
14 A z 1 2 2 1 -e s o k le v é l (lásd 10. je g y z e t) e m líti H é tfő ­
h e ly h a tá rle írá s á b a n h a tá r o s s z o m s z é d k é n t M á r to n is ­
pán Beled (m a : U n te r b ild e in , A u sztria) n e v ű fa lu já t é s J a ­
k a b e g y m e g n e m n e v e z e tt p r é d iu m á t: „[...] iuxta villám
comitis Martiné nomine Belud [...] iuxta predium comitis
lacobi [..■]"■ E z u tó b b it R a tz (lásd 11. je g y z e t) a m a i F e ls ő ­
b e le d é sz a k i ré s z é re lo k a liz á lta . A M á r to n comes k e z é n
lé v ő B e le d u tó b b a m o n y o r ó k e r é k i v á r ta r to z é k a i k ö z ö tt
b u k k a n fe l, é s M á r to n is p á n u n o k á já n a k m a g ta la n h a lá ­
lá v a l sz á llt v issz a a k irá ly ra (lásd 61. je g y z e t).
15 1 2 2 1 -b e n M á r t o n é s J a k a b comes e k le m o n d ta k
Köröseid n e v ű , U ra i (m a : U ra iú jfa lu ré s z e ) m e lle tti b ir to ­
k u k ró l a R á b a -b a lp a rti fő á g c sa lá d fő i ja v á r a e g y „super
divisionem terrarum ipsorum hereditarium" l é t r e jö t t
m e g e g y e z é s (u to ls ó k ia d á s a : U B , I, 118. s z á m ) a la p já n .
1 2 5 9 -b e n M á r t o n is p á n fia a d ta á t, ille tv e c s e r é lt e el
- c s a lá d ta g ja i b e le e g y e z é s é v e l - e g y ú ja b b b o n y o lu lt
m e g e g y e z é s k e r e té b e n a Dobrapatak (m a : V a s d o b r a
- N e u h a u s a m K la u s e n b a c h , A u sz tria - k ö z e lé b e n ) n e ­
v ű b irto k e g y r é s z é t a R á b a -b a lp a rti ro k o n s á g g a l, k ik ö t­
v é n , h o g y e z z e l a n é h a i C s é p á n b á n ö r ö k s é g é n e k fe lo s z ­
tá sá t is b e f e je z e ttn e k te k in tik ; u to ls ó k ia d á sa : U B , I, 390.
sz á m (m iv e l a z e r e d e ti n e m v o lt fe lle lh e tő , A U O , V II,
„[...] super divisione de
5 1 1 - 5 1 2 n y o m á n , v ö . R A , 1 2 1 0 ):
possessionibus Chepani quondam Báni predictos viros contin-
gende erunt expediti et penitus absoluti [...]". (A R á b a -b a l­
p a rti fő á g h o z ta rto z ó c s a lá d o k m é g 1 3 3 3 -b a n is o s z to z ­
k o d ta k e g y m á s k ö z ö tt e b ir to k o k o n , lá sd 30 . je g y z e t.)
K á z m é r fia C s é p á n is v é g r e n d e lk e z e tt m é g Semjétiben
(m a: R á b a s ö m jé n ), a z a z a R á b a -b a lp a rtia k te r ü le té n fe k ­
v ő b irto k ré s z é rő l (lá sd 59. je g y z e t).
16 Rohoncon (m a : R e c h n itz , A u sz tria ) k e lt K á z m é r fia
C s é p á n v é g r e n d e le te (lá sd 59. je g y z e t). A r o h o n c i ö r ö k ­
b ir to k a le h e te tt, m e r t 1 3 2 9 -b e n a N ic z k ie k h iv a tk o z ta k
e g y p e r e s ü g y b e n a rr a , h o g y a ro h o n c i v á rb ó l é s fa lu b ó l
v a ló r é s z ü k é r t c s e r é lté k a z a k k o r v ita to tt b ir to k o t (u to l­
só k ia d á sa : U B , IV, 111. s z á m ). V é g r e n d e le té b e n K á z m é r
fia C s é p á n r o k o n a ir a h a g y ta - e g y e b e k m e lle tt - Gyön­
gyöstő (m a: G ü n s e c k , A u sz tria ) falu t.
1 2 7 3 -b a n a k irá ly K á z m é r fia C s é p á n n a k a d o m á n y o z ta
Szentmihály fa lu t (m a : N a g y s z e n tm ih á ly , G r o fip e te r s -
d o rf, A u sztria) é s Incédet (m a : D ü r n b a c h in B u rg e n la n d ,
A u sz tria ) (lá sd 57. je g y z e t), a z a d o m á n y in d o k lá s a s z e ­
r in t: „[...] prenotatam possessionem fuisse predecessorum
didi Chepani hereditariam, et ab eis esse receptam tempore
predicti Bele regis avi nostri de facto, non de iure; propter
quod non suffragantibus vei precedentibus eius meritis, séd
sola iuris equitate sibi restituenda fuerat et reddetzda; [...]"
E b b ő l m á r Z im á n y i V e ra a r r a k ö v e t k e z t e t e t t , h o g y a
k é s ő b b i s z a ló n a k i u r a d a lo m e g y ré s z e IV B é la k o r á b a n ,
ille tv e a z t m e g e lő z ő e n a n e m z e t s é g b ir t o k á b a n v o lt,
lá sd Z im á n y i V e ra , A rohonc-szalonaki uradalom és job­
bágysága a XVI-XV1I. században, B u d a p e s t 1 9 6 8 , 8 - 9 ;
m a g u n k a z o n b a n in k á b b a r o h o n c i v á r k o ra i ta rto z é k a it
lá tn á n k e fa lv a k b a n , v ö . az 58. je g y z e tte l.
17 Nyirád, Szdc é s (Z a la )Egerszeg fa lv a k a t az 1 2 6 6 -o s
k irá ly i íté le tle v e le k a d tá k a v e s z p r é m i e g y h á z n a k , k á r­
p ó tlá su l (II.) M á rto n fia (III.) M á r to n é s fia i b irto k a ib ó l,
J a k a b fia b e le g y e z é s é v e l (lá sd 56. je g y z e t ) ; Véged (m a:
Z a la v é g ) fa lu k r ó l K á z m é r fia C s é p á n v é g r e n d e lk e z e tt az
1 2 7 0 -e s é v e k b e n (lásd 59. je g y z e t); V é g e d e g y m á s ik r é ­
sz e M á r to n fia M ik é rő l szállt a S itk e ie k re (az e rrő l fo ly ta ­
to t t h o s s z ú p e r e s k e d é s t it t n e m k ö v e t jü k , v ö . Z O ,
I, 1 8 0 - 1 8 1 , 1 9 3 , 1 9 5 - 1 9 6 , 2 6 5 - 2 6 6 , 4 2 8 - 4 2 9 , 4 4 6 - 4 4 7 ,
4 5 6 - 4 6 1 ) . A z O ltá r é h o z ta r to z ó Szentgyörgy n e v ű fö ld
(m a : B á n o k s z e n t g y ö r g y ) 1 2 8 9 -e s a d a t s z e r in t e g y k o r
Z la u d u s p ü s p ö k é v o lt, d e c sa lá d i b ir to k n a k k e lle tt le n ­
n ie , m e r t e k k o r M á r to n fia M ik e a d ta el (lásd 63. je g y z e t).
Gyűrűsről m in t „possessionem suam
1 2 9 2 -b e n u g y a n ő
Dyurus hereditario iure contingebat" r e n d e lk e z e tt (lá sd 63.
je g y z e t).
18 B é c s ( V in d o b o n a ) [W ie n ] - D e u t s c h - A lt e n b u r g
(C a r n u n tu m ) - S o p r o n (S c a r b a n tia ) - K ő s z e g - S z o m ­
b a th e ly (S a v a ria ) - K ö r m e n d - Z a la lö v ő (S a la ) - M u r a ­
s z o m b a t [M u rsk a S o b o ta , S z lo v é n ia ] - P e tta u (P o e to v io )
[ P tu j, S z lo v é n ia ] - C ilii (C e le ia ) [ C e lje , S z lo v é n ia ] -
L a ib a c h (E m o n a ) [L ju b ja n a , S z lo v é n ia ] - G ö r z [G o riz ia /
N o v a G o r ic a , O la s z o r s z á g / S z lo v é n ia ] , L á s d G la s e r
L a jo s , „ D u n á n tú l k ö z é p k o r i ú th á ló z a ta " , Századok 63/64
(1929/ 1930), 1 3 9 - 1 6 7 , 2 5 7 - 2 8 5 : 1 4 2 ,1 4 8 , 285.
19 L á sd 10. je g y z e t; tö b b sz ö r: „[...] ad viam, que ducit
láák [...]".
2 0 R ö v id e n lá s d V a lte r Ilo n a , „ Já k - a p á ti h á z " , in :
W o llá k K a ta lin (s z e rk .), Az 1992-es év régészeti kutatásai,
Á rp á d -k o r, 130/1. s z á m (M a g y a r N e m z e ti M ú z e u m , R é ­
g é s z e ti F ü z e te k , ser. I, n o . 4 6 ), B u d a p e s t 1 9 9 4 , 96.
21 L á s d 10. je g y z e t; K ö lk e d h a tá r le ír á s á b a n : „[...] et
reflectitur prope predium ecclesie Sancti Georgii condam de
Radócz nominatum V ö . B ír ó L á s z ló , Egyházasrádóc
krónikája. Falutörténet, E g y h á z a srá d ó c 1988, 1 7 -1 8 . Az
o k le v é l a p o r n ó i m o n o s to r b irto k a it is m in t a S z e n t M a r-
g it-e g y h á z b ir to k a it e m líti. E p r é d iu m r ó l e g y é b k é n t a
já k i m o n o s to r r a v o n a tk o z ó k é s ő b b i fo r r á s o k b a n tö b b é
n e m e s e tt sz ó.
2 2 A m o n o s to r Kápolnafölde n e v ű b ir to k á t (a m a i V á t
é s B ő g ő t k ö z ö tt, lá sd S ö rö s P o n g rá c , „A P a n n o n h a lm á n
ő r z ö tt G u a r y - le v é lt á r Á r p á d - é s A n jo u -k o r i k ia d a tla n
o k l e v e l e i " , I. k ö z le m é n y , Történelmi Tár, ú j f o ly a m 9
[1 9 0 8 ], 1 6 1 - 1 9 5 : 1 9 2 - 1 9 4 ) 1 3 2 1 -b e n c s e r é lt e e l a z a p á t
e g y 1 3 m á r k á ra b e c s ü lt m o n y o r ó k e r é k i s z ő lő re és e g y
o ly a n m a lo m r a a P in k á n , a m e ly a m o n o s to r s a já t b ir to ­
k á n é p ü lt (a z o k le v é l u to ls ó k ia d á sa : U B , III, 25 7 . sz á m ).
A m o n y o r ó k e r é k i s z ő lő rő l n e m h a llu n k tö b b e t, a m á sik
a lig h a le h e t m á s , m in t a m o n o s to r m in d v é g ig m e g lé v ő
magyarkeresztesi b irto k a é s az a z o n álló m a lo m . Lovaszad
(m a : L o v á s z a d , L u is in g , A u sz tria ) fa lu t 1 4 1 8 -b a n e m líti
e lő s z ö r e g y h a tá r já r á s r ó l s z ó ló o k le v é l, s z ó v á té v e , h o g y
a h a tá r o s s z o m s z é d o k k ö z ü l a z e fa lu ja fe lő l m e g h ív o tt
já k i a p á t n e m je l e n t m e g , s k é p v is e lő t s e m k ü ld ö tt (k i­
a d á sa : Széchényi 1 9 0 1 , F ü g g e lé k , IV, 72). E fa lu u g y a n ­
c s a k m in d v é g ig a z a p á ts á g b irto k a m a r a d t. A z e g é s z e t
v ö . a 9 8 - 9 9 . je g y z e tte l.
2 3 A z 1 2 4 9 -e s o k le v é l 1 3 3 2 -e s á tira tb a n m a r a d t fe n n .
U to ls ó k ö z lé s e : U B , I, 3 2 3 . s z á m (m iv e l az e r e d e ti n e m
v o lt f e lle lh e t ő , a H O , IV, 3 3 - 3 4 n y o m á n ) . A m e g á lla ­
p o d á s t r ö g z ítő h iá n y o s o k le v é l é r te lm e z é s é r ő l és a ma-
gistratusi jo g v i s z o n y r ó l h a m a r o s a n m e g je le n i k R á c z
G y ö r g y „ Z a la e g e rs z e g e lső e m líté s e " c ím ű ta n u lm á n y a .
2 4 U to ls ó k ia d á sa : U B , I, 128. szám . A s o p ro n i is p á n ­
n a k a b o r s m o n o s to r i (m a: K lo s te rm a r ie n b e r g , A u sztria)
c is z te rcita m o n o s to r e g y b irto k á ta d á si ü g y é b e n k ia d o tt
o k le v e lé rő l v a n sz ó; ta n ú s o ra s z e r in t a z o k le v él k iá llítá ­
s a k o r t ö b b e k k ö z ö t t a h e ilig e n k r e u z i a p á t és „ ö s s z e s
s z e r z e te s t e s t v é r e " , a p o r n ó i é s já k i a p á to k , v a la m in t
comes é s fiv é re v o lta k je l e n („Cuius rei testes sunt:
M á r to n
abbas Sancte Crvcis et omnes fratres sui, abbas de Bernnowe,
abbas de lach (...) Martinus comes et fráter eius, A lig h a
té v e d ü n k n a g y o t, h a ú g y g o n d o lju k , h o g y a z e m líte tte k
a z é rt g y ű lte k e g y b e , m e r t a p o r n ó i m o n o s to r c isz te rcita
incorporatió)áva\ k a p c s o la to s m e g b e s z é lé s is fo ly t a k k o r a
m e g n e m n e v e z e t t h e ly e n . A z o k le v é l é r t e lm e z é s e
- a m e ly n e k e v o n a tk o z á s a e d d ig e lk e rü lte a k u ta tó k fi­
g y e lm é t - to v á b b i fe lis m e r é s e k h e z v e z e th e t.
„[...] quod in lit-
2 5 U to ls ó k ia d á sa : U B , I, 2 7 8 . s z á m :
teris tam sigillis ipsorum propriis quam abbatum de lak et de
Copurnuk inpressis plenius cognovimus [...]. ”
2 6 A z 1 3 3 2 -e s o k le v é l 1 3 8 3 -a s á tira tb a n m a r a d t fe n n ,
u to ls ó k ia d á s a : R Á cz G y . 1 9 9 6 , 5 3 4 : „[...] quod ipsum
monasterium Beati Georgii tempore sue fundationis per sanc-
tos reges Hungáriáé, predecessores nostros tantis beneficiis,
libertatibus et prerogativis ac possessionum donationibus
clarissime dotatum extitisset, ut in eodem quinquaginta pres­
biteri regulares Deo iugiter famulantes sine defectu rerum
temporalium ac victuum necessariis comode residere potuis-
sent
2 7 Az oklevél hitelességének bizonyítása és értelme­
zése: Rácz Gy. 1996.
2 8 „Comes Marthinus dictus Magnus, de genere Jaak
monasterium Santi Georgii Jaak nominatum edificasset
U to ls ó k ia d á s a : D ercsényi 1 9 5 7 , 2 0 0 - 2 0 1 (v ö . U B , III,
RÁCZ Gy. 1 9 9 6 , 9. je g y ­
3 6 2 ., 3 6 4 . é s 4 4 4 . s z á m , v a la m in t
z e t). E z e n o k le v é l h á tá r a je g y e z t é k a z t a s z ö v e g n é lk ü ­
li k iv o n á s t: 1 6 5 1 - 1 2 1 4 = 4 3 7 , a m e ly e t N a g y Im re az o k ­
le v é l e ls ő k ö z lé s e k o r a k ö v e t k e z ő k é p p e n in t e r p r e tá lt
(Z O , I, 1 8 2 ): „[...] ebből azt lehet következtetni, hogy a jáki
monostor 1214-ben alapíttatott, s ennek 1651-ben 437 esz­
tendeje volt;
2 9 K ö s z ö n jü k R á c z G y ö r g y s e g íts é g é t é s a z t, h o g y
r e n d e lk e z é s ü n k r e b o c s á to tta „ E lő z e te s és v á z la to s m e g ­
je g y z é s e k a já k i m o n o s to r r a v o n a tk o z ó n é h á n y o k le v é l­
rő l" c ím ű k é z ira tá t, a m e ly b e n m e g g y ő z ő e n é rv e l a m e l­
le tt , h o g y a J á k n e m z e t s é g „ P o r n ó - é s J á k m o n o s t o r i
f ő á g a " ö s s z e o lv a s z ta n d ó e g y K a r á c s o n y i Já n o s á lta l a
K a p lo n y n e m z e ts é g d u n á n tú li tö r e d é k e k é n t s z e r e p e lte ­
te tt c s a lá d d a l, lá sd Karácsonyi 1901 (1 9 9 5 ), 7 4 5 -7 4 7 . -
Kállay 1915
U g y a n e r r e a z e r e d m é n y r e ju to t t k o r á b b a n
é s a z U B , 1 , 117. s z á m K á lla y ra h iv a tk o z ó k o m m e n tá rja .
30 A z 1 333. sz e p t. 1 4 -é rő l k e lt o k le v é l u to lsó k iad ása:
U B , IV, 2 5 6 . s z á m . A v a s v á ri k á p ta la n e lő tt a R á b a -b a l-
p a rti fő á g ö ss z e s c s a lá d ja m e g e g y e z ik a z o k n a k a b irto ­
k o k n a k a f e lo s z t á s á r ó l, a m e ly e k e t „[...] tam Martini
magni, Chepani, Bartholomei quam alias acquirerent".
31 E g y 1 2 2 1 -e s , a R á b a - b a lp a r t ia k n a k s z ó ló k irá ly i
b ir to k a d o m á n y m e g e r ő s íté s e k o r a b ir to k r e n d e z ő b iz o tt­
s á g a s z á m o s m e g a d o m á n y o z o t t fe ls o r o lá s a h e ly e tt a
„nobiles de lakú cognati Martini comitis" fo rd u la tta l élt. A z
a d o m á n y le v é l u to ls ó k ia d á sa : U B , 1 , 115. s z á m , k e lte z e t­
le n , 1 2 3 3 -ra d a tá lh a tó m e g e r ő s íté s e : U B , I, 2 0 7 . szám .
3 2 E g y 1 2 3 8 -a s o k le v é lb e n e s k ü t á r s k é n t s z e r e p e l
„Laurentius de genere Martini comitis". U to ls ó k ö z lé s e :
U B , I, 2 5 5 . s z á m (m iv e l a z e r e d e ti f e lle lh e t e tle n v o lt,
Á U O , V II, 6 2 n y o m á n ), v ö . S z ű c s , 5. je g y z e t b e n i. m .,
3 5 6 - 3 5 7 . M e g je g y z e n d ő , h o g y a n e v e z e tt L ő rin c , s z e m ­
b e n a z id é z e tt tö r té n é s z e k v é le m é n y é v e l, e lh e ly e z h e tő
a J á k o k c s a lá d fá já n : a lig h a n e m a S itk e i-ő s (I.) L ő rin crő l
v a n szó.
3 3 L e g a lá b b is e z e k b ő l az é v e k b ő l is m e r ü n k o ly a n k i­
rá ly i o k le v e le t, a m e ly n e k e s z k a to k o llu m a a m é ltó s á g o k
s o r á b a n e m líti. T e k in tv e a z o n b a n a v a s v á r i is p á n o k
s z in te fo ly a m a to s a n - és a k ö z b e e s ő id ő k b e n is - ism e rt
s o rá t, n e m v a ló s z ín ű , h o g y e n n é l tö b b sz ö r v a g y h o s z -
s z a b b a n v is e lte v o ln a e m é ltó sá g o t. A z e m líté s e k lis tá já t
R á c z G y ö r g y á llíto tta ö ss z e : 1 2 0 3 : R A , 2 0 5 ,2 0 6 ; 1205: RA ,
2 1 8 ,2 1 9 ; 1 2 0 6 : R A , 2 2 3 , 2 2 7 ; 1215: R A , 29 8 ; 1224: RA , 569.
3 4 F ü g e d i E rik , Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori
magyar arisztokrácia fejlődése, B u d a p e s t 1 9 8 6 , 6 2 - 6 5 ,
9 0 - 9 2 : „[...] valószínűleg a legnagyobb birtoké sem érte el az
ispáni jövedelem szintjét, s a legnagyobb magánbirtokon
nyugvó kíséret sem lehetett nagyobb létszámú az ispánok szol­
gálati kíséreténél [...]" (65). F ü g e d i fig y e le m r e m é ltó h ip o ­
té z is é t s a jn o s n e m k ís é ri é rv e lé s .
3 5 N ó g r á d y Á rp á d , „Magistratus et comitatus tenen-
tibus. II. A n d r á s k o r m á n y z a t i r e n d s z e r é n e k k é r d é s é ­
h ez", Századok 1 2 9 (1 9 9 5 ), 1 5 5 - 1 9 4 : 1 6 9 - 1 7 0 , 1 7 2 - 1 7 3 ,
1 7 7 -1 7 8 .
3 6 M á rto n is p á n t h á r o m , a z 1 2 3 0 -a s é v e k b e n k ia d o tt
o k le v é l e m líti, d e e g y ik s e m b iz to s a n é lő , c s e le k v ő s z e ­
m é ly k é n t. A k é t, M á r to n is p á n n e m z e ts é g é b ő l v a ló k a t
m e g n e v e z ő f o r d u la t o t m á r l á t t u k ( 3 1 - 3 2 . je g y z e t ) ; a
h a r m a d ik e g y 1 2 3 6 -o s o k le v é l, a m e ly b e n Z la u d u s t n e ­
v e z té k „ magister Zlaudus filius Comitis Martini de Wosvar
tunc lector Albensis"-nek (k ia d á sa : H O , V I, 3 0 - 3 4 ) . E g y ik
e s e tb e n se m fű z té k n e v é h e z az e lh u n y t s z e m é ly e k m e g ­
n e v e z é s é n é l s z o k á so s condam s z ó t, ez a z o n b a n m ég sem
lá tsz ik k ie lé g ítő b iz o n y íté k n a k .
3 7 A so k fé le n é v a la k (Z la n d u s, Z a la n d u s , Z a lá n d , Z é-
la n d ) k ö z ü l a Z la u d u s m e lle tt k im e r ítő e n é rv e lt S z e n t-
p é te ry Im re , „ Z la u d u s", Magyar Nyelv 23 (1 9 2 7 ), 5 1 1 -5 1 3 .
38 A z e g y e tle n fe n n m a r a d t á lta la je g y z e t t, h iá n y o s ­
sé rü lt o k le v é l (Á U O , V I, 4 3 2 ) k ia d ó já n a k a k irá ly t ta r to t­
ta, d á tu m á t 1 2 2 6 -n a k o lv a sta F e jé r p a ta k y L á sz ló , A kirá­
lyi kanczellária az Árpádok korában, B u d a p e st 1885, 9 6 -9 7 .
S z e n tp é te r y Im re (R A , I, 4 3 3 .a ) v a ló s z ín ű b b n e k v é lte ,
h o g y a z o k le v é l k ia d ó ja a k irá ly n é v o lt - Z la u d u s t te h á t
k irá ly n é i k a n c e llá r n a k k e lle n e g o n d o ln u n k - , é s in k á b b
a d á tu m 1 2 2 2 -e s o lv a s a ta fe lé h a jlo tt.
39 A V e s z p ré m , K á p t a la n i M a g á n le v é ltá r , 1237.
P a lo z n a k 9/2. je lz e t ű o k le v é le n f e n n m a r a d t p e c s é t r ő l
k é sz ü lt m á s o la t: M T A M K I, P e c s é tm á s o la t-g y ű jte m é n y ,
ltsz .: 3 3 2 . K ia d a tla n . E g y 1 2 5 7 -e s le n y o m a tb ó l is m e r t
p ü s p ö k i p e c s é t je (M Ó L , D l. 3 6 3 3 ; m á s o la ta u o ., lts z .:
110) v is z o n t m á r a k o r a b e li p ü s p ö k i p e c s é te k e g y ik s z o ­
k á so s ik o n o g rá fiá i típ u s á t k ö v e ti: a fa ld is z tó r iu m o n ü lő
fő p a p jo b b já t á ld á s ra e m e li, b a ljá b a n p á s z to r b o to t tart.
A középkori Magyarország főpa­
L á sd B o d o r Im re (s z e rk .),
pi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörté­
neti Kutató Csoportjának pecsétmásolat-gyűjteménye alapján,
B u d a p e s t 1 9 8 4 , 3 8 , 6. té te l (B o d o r Im re ).
4 0 IV B é la a z e lő z e te s k irá ly i je lö lé s n é lk ü l tö r té n t
v á la s z tá sb a n fő k e g y ú r i jo g á n a k s é r e lm é t lá tta . A k irá ly i
ro ssz a llá s (indignatio) k ö v e tk e z té b e n a v e s z p r é m i e g y ­
h á z a t s ú jtó „ jo g ta la n s á g o k a t" IV B é la c s u p á n h é t é v v e l
Z la u d u s h a lá la u t á n , e g y 1 2 6 9 -e s o k le v é lle l ó h a jt o t t a
h e ly r e h o z n i: C D , IV/3, 4 9 5 - 5 0 2 (v ö . R A , 1 6 1 7 ). E m ia tt
z á rta k i T ó th M e lin d a Z la u d u s p ü s p ö k ö t a v e s z p r é m i
G iz e lla -k á p o ln a fa lk é p e in e k le h e ts é g e s m e g b íz ó i k ö z ü l
(T óth M . 1 9 7 4 , 53 4 . je g y z e t); C s e m e g i J ó z s e f p e d ig a z t
m é r le g e lte : n e m h á t r á l t a t h a t t a - e e z a k ö r ü lm é n y a
(v e s z p r é m i e g y h á z m e g y é h e z ta r to z ó ) b u d a v á r i p lé b á ­
n ia te m p lo m , a N a g y b o ld o g a s s z o n y -te m p lo m é p ít é s é t
(C semegi 1 9 5 5 ,1 0 ).
A k irá ly i indignatióról m in t a k irá ly i a k a r a tta l v á r o s te le ­
p íté si ü g y e k b e n s z e m b e s z e g ü lő fő p a p o k ir á n ti u r a lk o ­
d ó i é r z e lm e k e t k ife je z ő k a n c e llá r ia i to p o s z r ó l lá sd S z ű c s
Je n ő , Az utolsó Árpádok, B u d a p e s t 1 9 9 3 , 5 2 - 5 8 ; IV B é la és
a p á p a s á g n e m f e lh ő tle n v is z o n y á r ó l: i. m ., 8 9 - 9 5 , ill.
r é s z le te s e b b e n : S z ű c s J e n ő , „A k e r e s z té n y s é g b e ls ő p o li­
tik u m a a X III. sz á z a d d e r e k á n . IV B é la k irá ly é s az e g y ­
h áz", Történelmi Szemle 21 (1 9 7 8 ), 1 5 8 - 1 8 1 : e g y m á s ik ,
Z la u d u s é h o z h a s o n ló e s e t, B á n c s a Is tv á n k irá ly i je lö lé s
n é lk ü li e s z te r g o m i é rs e k k é v á la s z tá s á n a k r é s z le te s b e ­
m u ta tá sá v a l. H o g y a h e ly z e t m é g s e m le h e t e t t a n n y ira
sú ly o s , é s h o g y a k irá ly ro ssz a llá sa n e m Z la u d u s s z e m é ­
ly é n e k , h a n e m in k á b b az e lv e k m e g s é r té s é n e k sz ó lt, a z t
n e m c s a k Z la u d u s a lá b b e m líte n d ő (e g y ik ?) n e m je l e n ­
t é k te le n é p ítk e z é s e , h a n e m e g y 1 2 5 7 -e s k irá ly i o k le v é l
„dilectus et fidelis noster ve-
- n o h a ú g y s z in té n to p ik u s -
nerabilis páter Zalandus Episcopus Wespremiensis" fo r m u ­
lá ja (lá sd 45. je g y z e t) is m u ta tja .
41 M a g á t (Z a la )S z á n tó t Z la u d u s 1 2 3 6 -b a n v e tte , v ö .
H O , V I, 3 0 - 3 4 (1 2 3 6 ); H O , V I, 3 7 (v ö . R A , 6 6 1 ), (12 3 9 );
C D , IX/7, 6 6 6 - 6 6 7 (1 2 5 1 ), v a la m in t K o z á k K á ro ly ,
„A z a la s z á n tó i te m p lo m fö ltá r á s a é s k ö r n y é k é n e k k ö ­
zép k o ri tö rté n e te ", Archaeologiai Értesítő 89 (1 9 6 2 ),
2 2 0 - 2 3 7 . E fa lu te h á t n e m ta r to z o tt a z a la i Já k -b ir to k o k
közé.
4 2 K ia d a tla n . V e s z p r é m , P ü s p ö k i L e v é ltá r , 1 2 4 8 .
S z á n tó 1. je lz e tr e h iv a tk o z v a r e g e s z tá z z a G u th e il Je n ő ,
Az Árpád-kori Veszprém, B u d a p e s t 1 9 7 7 , 2 1 7 -2 1 8 .
4 3 K o p p á n y T ib or, A Balaton környékének műemlékei,
B u d a p e s t 1 9 9 3 , 1 9 1 - 1 9 2 é s 2 0 . á b r a ; v a la m in t B é k e fi
R é m ig , A Balaton környékének egyházai és várai a középkor­
ban, B u d a p e s t 1 9 0 7 , 2 9 9 - 3 0 2 , a la p r a jz : 301.
44 Az 1 2 5 6 -o s esem én y ek k ia d a t la n o k le v é lr e
(D l. 9 3 .9 8 0 ) tá m a s z k o d ó e g y e tle n e lb e s z é lé s e : K o p p á n y ,
i. m ., 1 9 1 - 1 9 2 . K ö s z ö n jü k K o p p á n y T ib o r s e g íts é g é t.
4 5 K ia d á s a : C D , IV/2, 4 2 9 - 4 3 0 é s IX/7, 6 6 9 - 6 7 0 :
u g y a n a r r a a z e r e d e tir e (v ö . R A , 1 1 68) v is s z a m e n ő k é t,
„[...] quod
e n y h é n k ü lö n b ö z ő - és itt e g y e s íte tt - o lv a s a t:
dilectus et fidelis noster, venerabilis Páter Zalandus, Episco­
pus Wespremiensis personaliter ad nostram accedens praesen-
tiam, asseruit nobis viua voce, presentibus duobus fratribus
suis, videlicet Martino Magistro, et Casmero Comite, in nullo
contradicentibus, séd per omnia assentientibus, castrum suum
Thadeuka vocatum, et villant Zántóv, cum omni integritate et
cum omnibus pertinentiis suis, situm in Comitatu Zaladiensi,
donasse, dedisse et contulisse Ecclesiae Sancti Michaelis
Archangeli Wesprimiensi, pro remedio animae suae, iure per-
petuo, irreuocabiliter, pacifice possidendum. Praeterea idem
venerabilis Páter dixit praedictum Castrum in nullo fratribus
suis supradictis pertinere; cum ipse aquisierit, [...]"
46 in festő beate Marci evangeliste, cum essemus
apud monasterium de Jak in consecratione ipsius monasterii
[...]" Az o k le v é l e ls ő k ia d á s a : R áth 1 8 6 5 ; S z e n t M á r k
n y o lc a d á r ó l S z e n t M á r k ü n n e p é r e h e ly e s b íte tt o lv a s a t­
tal e lő s z ö r: D ercsÉnyi 1 9 5 7 , 2 0 0 ; u to ls ó , k ritik a i k ia d á s:
É rszegi 1 9 9 6 ,1 1 3 - 1 1 4 . S a jn o s e z u tó b b i k ia d á s b a n m in ­
d e n to v á b b i k o m m e n t á r n é lk ü l m a r a d t a z a je g y z e t ,
 a m e ly é p p e n a s z á m u n k r a f o n t o s é s id é z e t t m e llé k -
m o n d a t „ m á s tin tá v a l é s a p r ó b b b e tű k k e l" v a ló írá s á t
e m líti. - A d á tu m o lv a s a t S z e n t M á r k o k tá v á já r ó l S z e n t
M á r k ü n n e p é r e tö r té n t ja v ítá s á n a k k ö v e tk e z m é n y e ir e ,
h o g y u g y a n is e z íg y S z e n t G y ö r g y m á s n a p já t je le n t i,
e lő s z ö r M arosi 1 9 8 7 , 2 4 h ív ta fe l a fig y e lm e t.
A IV. B é la -k o r i m á s o d ik , im m á r a k o r á b b a n e la d o m á ­
n y o z o tt v á r fö ld e k m in d e n á r o n v a ló v is s z a v é te le h e ly e tt
a suum cuique e lv je g y é b e n z a jló o rs z á g o s b ir to k r e n d e ­
z é s r ő l ( 1 2 5 4 - 1 2 5 8 ) lá s d S z ű c s 1 9 9 3 , i. m ., 12. f e je z e t
( 6 1 - 6 6 ) . A k ir á ly i b iz o tt s á g ta g ja i k ö z ü l A m a d é g y ő ri
p ü s p ö k rő l lá sd J e n e i F e r e n c , „P ok n e m b e li O m o d e g y ő ­
ri p ü s p ö k e m lé k e z e te ", Győri Szemle 10 (1 9 3 9 ), 1 0 3 -1 1 2 .
A z O s l n e m z e ts é g v a la m e n n y i e s k ü t te v ő ta g já r ó l és O sl
n e m b e li H e r b o r d com esről le g r é s z le te s e b b e n P ó r A n ta l,
„A z O s l-n e m z e ts é g tö r té n e te a X III. és X IV s z á z a d b a n " ,
Turul 8 (1 8 9 0 ), 1 5 3 -2 0 6 : 1 6 5 - 1 6 6 ,1 7 1 - 1 7 3 ,1 7 6 .
A v it a t o t t A l/ O l n e v ű egyekényi fö ld e g y é b ir á n t
M ih á ly fa (m a : K e m e n e s m ih á ly fa ) é s C s e n g e (m a : C s ö n -
g e ) k ö z ö tt v o lt - v ö . Karácsonyi 1901 (1 9 9 5 ), 8 6 1 , 8 7 7 - ,
a z a z J á k f á v a l s z e m b e n a R á b a tú ls ó p a r t já n , m ik é n t
m a g a a z o k le v é l is K o lta i V id o s K á lm á n „ m ih á ly fa i k ö z ­
b ir to k o s " c sa lá d i le v é ltá r á b a n m a r a d t fe n n (lá sd Ráth
1 8 6 5 , 3 0 0 ).
4 7 A z é p ít é s t ö r t é n e t i p e r io d iz á c ió h o z lá sd e ls ő s o r ­
b a n C semegi 1 9 3 9 ; B ogyay [1 9 4 4 ]; D ercsényi 1 9 5 7 ;
D ercsényi 1 9 7 9 ; v a la m in t ú ja b b a n : M arosi 1 9 8 7 és T ó th
S á n d o r n a k e z u tó b b i m ű h ö z fű z ö tt, e g y 1 9 8 8 -a s m e g b e ­
s z é lé s e n e lh a n g z o tt m e g je g y z é s e it.
4 8 M a ro s i E r n ő é s T ó th S á n d o r n a g y r é s z b e n p u b li­
k á la tla n v é le m é n y é n e k rö v id is m e r te té s é t lá sd : S z e n te s i
E d it, „A S c h ö n g r a b e r n - s z i n d r ó m a " , A rs Hungarica 23
(1 9 9 5 ), 2 5 - 4 4 : 3 8 - 4 0 .
4 9 R ö v id e n lá sd V alter Ilo n a , „ Ja k , v o lt b e n c é s a p á t­
sá g i te m p lo m " , in : C z e g lé d y Ilo n a (s z e rk .), Az 1990-es év
régészeti kutatásai, Á rp á d -k o r, 143. s z á m (M a g y a r N e m ­
z e ti M ú z e u m , R é g é s z e ti F ü z e te k , ser. I, n o . 4 4 ), B u d a ­
p e s t 1 9 9 2 , 79; V a lte r Ilo n a , „ Já k - a p á ts á g i te m p lo m " , in :
W o llá k K a ta lin (s z e r k .), Az 1992-es év régészeti kutatásai,
Á rp á d -k o r, 130/2. s z á m (M a g y a r N e m z e t i M ú z e u m ,
R é g é s z e t i F ü z e t e k , ser. I, n o . 4 6 ) , B u d a p e s t 1 9 9 4 , 97.
5 0 A rró l, h o g y a ta t á r já r á s J á k o t n e m é r in t e t t e :
B ogyay 1 9 5 3 , 2 7 5 -2 7 8 .
A ta tá r o k e lő l m e n e k ü lő „ já k i m ű h e ly " E n tz G é z a s z e ­
r in t a g y u la fe h é r v á r i s z é k e s e g y h á z é p ítk e z é s e it fo ly ta t­
ta (pl. E ntz 1 9 5 8 ,8 7 - 9 0 é s E ntz 1 9 6 6 ,2 1 7 ; k r itik á ja : T óth
S. 1 9 8 3 , 4 1 7 - 4 1 8 é s M arosi 1 9 8 4 , 632. je g y z e t).
E g y m á s ik , a s z a k ir o d a lo m b a n s ű rű n fe lb u k k a n ó e lk é p ­
z e lé s s z e r in t a „ já k i m e s te r e k " A lsó -A u sz triá b a n d o lg o z ­
ta k v o ln a , H a rc ia s F rig y e s o s z tr á k h e r c e g é p ítk e z é s e in .
E z m a g y a r á z n á a já k i S z e n t G y ö r g y -te m p lo m é s a ro k o n
a ls ó -a u s z tria i e m lé k k o r h a s o n ló s á g á t, lá sd ú ja b b a n pl.
S chwarz 1 9 7 5 (1 9 8 1 ), 1 0 6 - 1 0 9 ,1 3 9 - 1 4 0 ; W agner-R ieger
1 9 7 6 ,1 5 3 ; S chwarz 1 9 7 6 , 5 1 9 - 5 2 1 ; S chwarz 1 9 7 9 , 8 1 - 8 2 ;
G erhartl 1 9 7 9 ,1 2 9 ; Wagner-R ieger 1 9 8 8 , 8 4 - 8 5 .
51 A z ú ja b b t ö r t é n e t i ir o d a lo m is h a n g s ú ly o z z a ,
h o g y a h a g y o m á n y o s a n n e m z e ts é g i m o n o s to r n a k n e ­
v e z e tt e g y h á z i in té z m é n y e k e t e g y -e g y k ie m e lk e d ő sz e ­
m é ly is é g a k a r a ta h o z ta lé tr e , é s n e m z e ts é g ü k v a g y a n ­
nak egyes c s a lá d ja i csak később, a k eg y u raság o t
m e g ö r ö k ö lv e lé p te k fö l te s tü le tile g - tö b b n y ire n e m a
le g k e g y e s e b b s z á n d é k k a l. V ö . F ü g e d i E rik , „Sepelierunt
corpus eius in proprio monasterio. A n e m z e ts é g i m o n o s ­
t o r " , Századok 12 5 (1 9 9 1 ), 3 5 - 6 7 .
52 A déli toronyalj déli falának képét először E ntz
1975 értelmezte a kegyurak ábrázolásaként, és az egész
kifestés ikonográfiáját kegyúri temetkezéssel hozta kap­
csolatba. Utóbb: W ehli 1984; M arosi 1986 és T óth M.
1995.
53 T óth M. 1974, 56-67.
5 4 T óth M . 1 9 7 4 , 7 8 -8 1 .
5 5 A b ir to k ü g y e k r ő l lá sd a 22. je g y z e te t. V en cel a p á t
le v á lt á s á n a k é s M ik ló s a p á t k i n e v e z é s é n e k k ö r ü lm é ­
n y e ir ő l e g y 1 4 3 9 -e s ira t tá jé k o z ta t: S zéchényi 1901, F ü g ­
g e lé k , V, 73. 1 5 0 9 -b e n az a p á t a p a n n o n h a lm i k o n v e n t
e g y ik s z ö k ö t t s z e r z e té s é t fo g a d t a b e , lá s d S zéchényi
1 9 0 1 , F ü g g e lé k , X , 8 2 - 8 3 .
5 6 M iu tá n h o s s z a s p ró b á lk o z á s ra s e m sik e rü lt rá b ír­
n i ő k e t k ü lö n b ö z ő b ír ó i te s tü le te k e lő tti m e g je le n é s r e ,
IV. B é la 1 2 6 6 v é g é n k é t o k le v é lb e n a csa lá d z a la i b irto ­
k a ib ó l íté lt k á r p ó tlá s t a v e s z p r é m i e g y h á z n a k . 1266. n o ­
v e m b e r 2 0 -á n tö b b e k k ö z ö tt a p ü s p ö k i k in c s tá r b a n és
o k le v e le k b e n o k o z o tt ö s s z e s e n 5 4 0 0 e z ü s tm á rk a (!) k á ­
r é r t h á r o m fa lu ju k a t: (Z a la )S z á n tó t (!, v ö . 41. je g y z e t),
N y irá d o t é s S z ő c ö t a d ta az e g y h á z n a k (az o k le v é l u to l­
só k ia d á sa : C D , IV/3, 3 2 2 - 3 2 9 ; v ö . R A , 1 5 0 2 ), 1266. n o ­
v e m b e r 2 3 -á n p e d ig a le lk i ü d v e é r d e k é b e n Z la u d u s á l­
tal m é g é le té b e n a v e s z p r é m i e g y h á z n a k a d o m á n y o z o tt
3 m á r k a s ú ly ú a r a n y k e h e ly é r t (az o k le v é l id e v á g ó ré ­
s z é t lá sd a je g y z e t v é g é n ) é s a z o n 12 0 m á r k a f e jé b e n ,
a m e ly e t a p ü s p ö k v é g r e n d e le tile g h a g y o tt a v e sz p r é m i
e g y h á z r a , M á r t o n é s fia i b ir to k a ib ó l (Z a la )E g e r s z e g e t
a d ta á t ö s s z e s ta r to z é k á v a l a z e g y h á z n a k (a z o k le v é l
u to lsó k ia d á sa : Z O , I, 4 8 H 9 ; v ö . RA , 1 5 03): „[...] pro vno
caliceaureo, qui trés marcas etfertonem ponderabat, quem nos
pro elemosyna seu pro salute anime nostre eidem ecclesie
Wesprimiensi adhuc viuente Zlaudo, boné memorie episcopo
Wesprimiensi, fratre ipsius Comitis Martini, dederamus, [...]"
5 7 U to ls ó k ia d á s a : U B , II, 61. s z á m (m iv e l a z 1273.
jú liu s 6 -á n k ia d o tt e r e d e ti n e m v o lt fe lle lh e tő , az 1325-
ö s e ls ő á t ir a t a la p já n ) . A z o k le v é l C s é p á n h a d it e t t e it
e lb e s z é lő a r e n g á já n a k m a g y a r fo rd ítá sa : Középkori histó­
riák oklevelekben (1002-1410), v á lo g a tta , a z e lő s z ó t é s a
je g y z e t e k e t ír ta K r is tó G y u la , S z e g e d 1 9 9 2 , 4 1 . s z á m
(7 9 -8 0 ).
5 8 F o r r á s o k k a l n e m m e g n y u g ta tó a n a lá tá m a s z to tt­
n a k tű n ő v é le m é n y e k s z e r in t R o h o n c o n e k k o r k é t v ár
lé te z e tt, é s k ö z ü lü k a K á z m é r fia C s é p á n k e z é n lé v ő a
k é s ő b b i - a II. v ilá g h á b o r ú b a n e lp u s z tu lt - B a tth y á n y -
k a s té ly h e ly é n á llt v o ln a , v ö . H a ra ld P rick ler, Burgen und
Schlösser im Burgenland, W ie n 21 9 7 2 , 1 2 3 - 1 2 7 é s F ü g e d i
Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon,
E rik ,
B u d a p e s t 1 9 7 7 , A d a ttá r 2 3 5 . té te l: R o h o n c (R e c h n itz ).
5 9 U to lsó k ia d á sa : U B , II, 69. A k e lte z e tle n o k le v e le t
a m a g y a r fo r r á s k ia d v á n y o k b a n r e n d s z e r in t 1 2 7 7 k ö r ű i­
re , a z id é z e tt u to lsó k ia d á s b a n e lle n b e n 1 2 5 9 és 1 2 7 3 k ö -
z ö ttre d a tá ljá k ).
6 0 A k o r a i v á r t ö r t é n e t e tis z tá z a tla n : F ü g e d i 1 9 7 7 ,
i. m . a d a ttá r a ö n e lle n tm o n d á s o k k a l t e r h e s , s z e r in t e
K e rte s v á r á n a k 1 2 7 1 -e s e m líté s e t u la jd o n k é p p e n a m o -
n y o r ó k e r é k i v á r e ls ő e m lít é s e le n n e , lá s d 1 4 3 . t é t e l:
K e rte s (G a a s), ille tv e 18 9 . té te l: M o n y o r ó k e r é k (E b e ra u ).
A k o ra i v á ra t K a ri U lb ric h a m a i v íz iv á r é s a p lé b á n ia -
te m p lo m k ö z ti e lő v é d m ű h e ly é r e lo k a liz á lta , lásd K ari
Die mittelalterlichen Wehranlagen von Eberau
U lb r ic h ,
(Südburgenland) (B u r g e n lá n d is c h e F o r s c h u n g e n , H e ft 4),
H o r n -W ie n 1948.
61 III. A n d rá s 1 2 9 7 -b e n c se ré lte e l a v á ra t és ta r to z é ­
k a it, s a z e rrő l k iá llíto tt o k le v é l tu d ó s ít a rró l, h o g y a z o k
K á z m é r fia C s é p á n ö rö k ö s n é lk ü li h a lá la fo ly tá n s z á llta k
a k irá ly ra ; u to ls ó k ia d á sa : U B , II, 4 4 9 . s z á m . A v á r h o z
ta rto z ó h a t fa lu : Mindszent (A lle r h e ilig e n , m a : P in k a -
m in d s z e n t, M a g y a r o r s z á g ); Beled (v ö . 14. je g y z e t ) ;
Szentpéter (P ro stru m , m a : S z e n tp é te r fa , M a g y a ro rs z á g );
Heyl (P o k o lfa lu , m a : H ö li, A u s z tr ia ); Tótfalu (m a :
P in k a tó tfa lu , W in te n , A u sz tria ) é s Füzes (k é s ő b b : E g y -
h á z a s fü z e s é s G y e p ü fü z e s , m a : K irc h - u n d K o h fid is ch ,
A usztria).
6 2 1 2 7 6 -b a n k a p o t t b i r t o k a d o m á n y t a G u t-K e le d
Jo a ch im e lle n h a r c o ló k irá ly i s e r e g b e n v é g h e z v itt h a d i­
te tté é rt. A z o k le v é l u to ls ó k ia d á sa : Á U O , X II, 7 0 0 (vö.
RA , 2689).
6 3 1 2 8 9 -b e n O ltá r c h o z t a r t o z ó S z e n t g y ö r g y n e v ű
fö ld jé t a d ta el B ú z á d n e m b e li A ty u sz comesn e k (a z o k le ­
v é l u to lsó k ia d á sa : Á U O , X II, 4 8 3 —4 8 4 ); 1 2 9 2 -b e n p e d ig
G y ű rű st a d ta fe le s é g é n e k (Z O , 1 , 1 0 9 -1 1 0 ).
64 Ig a z , a le m o n d á s r a c s a k 1 3 4 5 -b e n k e r ü lt s o r (a z
e rrő l s z ó ló o k le v é l k ia d á sa : Z O , I, 4 2 6 ^ 4 2 7 ); v ö . Kará­
csonyi 1901 (1 9 9 5 ), 705.
6 5 R ú z sa K á ro ly , Zalavég története (Z a la i K is m o n o g r á ­
fiák, I), Z a la e g e rs z e g 1 9 9 4 , 2 3 - 2 5 é s csa lá d fa . A S itk e ie k
V éged en castellumot is é p ít t e t t e k . A h e ly s é g S z e n t
G y ö rg y titu lu s ú t e m p lo m a h á r o m h a jó s , n y u g a t i to ­
ro n y p á ro s, s z e n té ly n é g y s z ö g g e l b ő v íte tt é s h á r o m fé l­
k ö rív e s a p s z is s a l z á r ó d ó é p ü le t v o lt, a m e ly e t V á n d o r
L á sz ló n a k a z u tó b b i é v e k b e n v é g z e tt - e g y e lő r e p u b li­
k á la tla n - fe ltá r á sa ib ó l is m e r tü n k m e g . P o n to s a b b d a tá -
lá sá h o z e g y e lő re n in c s b iz to s tá m p o n t. K ö s z ö n jü k V á n ­
d o r L á sz ló se g ítsé g é t.
6 6 L á sd 28. je g y z e t.
6 7 1 3 7 2 -b e n a g y ő ri p ü s p ö k e lle n é b e n e k é t csa lá d
tag jai e sk ü s z n e k , h o g y s a já t b irto k a ik ró l és a k e g y u ra s á -
g u k alá ta r to z ó S z e n t G y ö r g y - m o n o s t o r b ir to k a ir ó l a
tiz ed e t a m o n o s to r a p á tja m in d ig te lje s e n m e g k a p ta , s
a b b ó l ő k m a g u k n a k s e m m it n e m ta r to tta k m e g . A z o k ­
le v é l k ia d á sa : S zéchényi 1 9 0 1 , F ü g g e lé k , II, 70.
68 Dr. M o ritz W ertn er, „ D ie H e r r e n v o n G a ra u n d d ie
E lle r b a c h v o n M o n y o r ó k e r é k (E b e r a u )" , Jahrbuch dér k. k.
Heraldischen Gesellschaft „Adler" n . F. 7 (1 8 9 7 ), 6 6 - 1 1 6 .
6 9 A z u r a d a lo m íg y é rte el a z t a m in te g y 3 5 fa lu b a n
k ö z e l 4 0 0 p o rc ió s n a g y s á g o t, a m e ly h o s s z ú id ő re ta rtó s ­
n a k b iz o n y u lt (W ertn er, i. m ., 1 1 2 -1 1 4 ; v ö . a z u ra d a lo m
1 5 9 2 -e s ö s s z e ír á s á v a l: B a r a b á s S a m u , „ Z r ín y i G y ö r g y
b ir to k a in a k fö lb e c s lé s e " , Történelmi Tár 1 8 9 5 , 3 2 9 -3 5 7 ).
S z á m u n k r a n e m v ilá g o s , h o g y e z z e l s z e m b e n M a k s a y
F e r e n c (sz e rk .), Magyarország birtokviszonyai a 16. század
közepén, I—II, B u d a p e s t 1 9 9 0 , 9 0 6 1 5 4 9 -e s a d a ts o ra m ié rt
c s a k 13 fa lu b a n 1 2 0 p o r c ió t ta rt s z á m o n E rd ő d y P é te r
b ir to k a k é n t. A m o n y o r ó k e r é k i u r a d a lo m t ö r té n e té t s a j­
n o s m é g n e m d o lg o z tá k fel.
70 A fe n n á lló é p ü le tr ő l n e m r e n d e lk e z ü n k m é r v a d ó ­
n a k t e k in t h e t ő é p ít é s t ö r t é n e t i fe ld o lg o z á s s a l. P e rio d i-
z á lt a la p ra jz : P rick ler, 58 . je g y z e t b e n i. m ., 33. A z 1 9 1 1 -
b e n e l b o n t o t t k é s ő g ó tik u s v á r k á p o ln a k é t is m e r t és
- tö b b e k k ö z ö tt - E lle rb a c h K o n rá d c ím e r é v e l d ísz íte tt
z á r ó k ö v é n e k fé n y k é p e i: R a tz , 11. je g y z e t b e n i. m ., 9.
A té r s é g 15. sz á z a d v é g i te r r a k o tta s z e r k e z e te s é p íté s z e ­
té r ő l - a m e ly n e k fe n n m a r a d t e m lé k e i k ö z é ta r to z ik a
m o n y o r ó k e r é k i u r a d a lo m tö b b p lé b á n ia t e m p lo m a is,
pl. a m o n y o r ó k e r é k i é s a s z e n t p é t e r f a i - lá sd u to ljá r a
F. M e n t é n y i K lá ra , „ D ie E m p o r e d é r S t. J a k o b s k ir c h e
v o n K ő s z e g u n d d ie w e s ttr a n s d a n u b is c h e - b u r g e n lá n -
d is c h e T e r r a c o tta -B a u k u n s t a m E n d e d e s 15. Ja h r h u n -
d e r t s " , in : Andreas Baumkircher. Érben und Nachfolger
(W is s e n s c h a ftlic h e A r b e ite n a u s d e m B u r g e n la n d , H e ft
88 ), E is e n s ta d t 1 9 9 2 , 3 6 9 -3 8 6 .
71 M á ty á s k irá ly 1 4 7 0 -e s á tira tá b ó l k ia d v a : S zéchényi
1 9 0 1 , F ü g g e lé k , V II, 7 4 - 7 8 .
7 2 J o s e f R itts te u e r , „ D a s K lo s te r K u lm -E b e r a u ", in :
Ju liu s D ir n b e c k - R u d o l f K r o p f - W o lf g a n g M e y e r (R e d .),
Dér Orden dér Pauliner. Seine Geschichte, seine Aufgaben,
seine Stellung. Symposion im Rahmen dér „Schlaininger
Gesprache”vöm 16.-19. September 1982 auf Burg Schlaining
(W is s e n s c h a ftlic h e A rb e ite n a u s d e m B u r g e n la n d , H e ft
7 0 ), E is e n s ta d t 1 9 8 4 , 9 3 - 1 0 0 .
7 3 K ia d á s a : S zéchényi 1 9 0 1 , F ü g g e lé k , IX , 7 9 - 8 2 :
„lterum totalem portionem nostram possessionariam in Dyak
habitam, sew pecunias nostras super illám habitas legamus
ad fabricas monasteriorum sancti Georgii martyris in eadem
possessione Dyak aliter Thyak vocata, et sancte Margarethe in
Porno fundatorum, et ecclesie beati Jocobi apostoli in diéta
Thyak fundate, ita videlicet, quod directam et equalem medie-
tatem totális portionis nostre predicte in ipsa Dyak habite ad
fabricam et tecturam monasterii sancti Georgii predicti et
ecclesie beati Jacobi apostoli ibidem habite, aliam verő dictam
et equalem medietatem ad fabricam didi monasterii sancte
Margarethe virginis et martyris in dicta Porno fundati."
74 F r a k n ó i V ilm o s, „ B a k o cs T am ás p rím á s b ir to k s z e r ­
z e m é n y e i" , Századok 2 2 (1 8 8 8 ), 9 7 - 1 2 8 : 1 1 5 -1 1 6 .
 75 J uhász-B udai 1994.
76 P oszler 1994a.
7 7 H orvat 1 9 9 1 . A z é p ü le tr ő l lá sd D ia n a V u k ice v ic-
S a m a rz ija , Goticke crkve Hrvatskog Zagorja, Z a g r e b 1993,
1 7 5 -1 7 7 .
78 J uhász-B udai 1994; P oszler 1994b.
7 9 E ls ő k é n t: S tegm Üller 1 8 8 5 , 1 8 - 1 9 (ira th iv a tk o z á s
n é lk ü l). N e m ta lá lh a tó id e v á g ó s z ö v e g h e ly az e s e m é n y ­
rő l s z ó ló f o r r á s o k le g t e lje s e b b g y ű jt e m é n y é b e n s e m :
Kőszeg ostromának emlékezete, v á l., s z e r k ., b e v ., je g y z .
B a risk a Is tv á n , B u d a p e s t 1982.
8 0 G o m b o s B a lá z s a p á t és a k e g y u r a k h o s s z a n e lh ú ­
z ó d ó é s a tr o c itá s o k tó l s e m m e n t e s v is z á ly á t a v a sv á ri
k á p ta la n le v é ltá r á b a n é s a z E r d ő d y e k m o n y o r ó k e r é k i
l e v é lt á r á b a n t a lá lh a tó ir a t o k a la p já n ö s s z e f o g la lta :
S zéchényi 1 9 0 1 ,2 5 - 2 7 .
81 StegmÜller 1 8 8 5 , 30 (m in d e n to v á b b i h iv a tk o z á s e
k é z ir a t r a a z a z ó ta e lv e s z e tt a p á ts á g i ir a t o k id é z e t é r e
v a g y k iv o n a tá r a u ta l; itt e g y 1 6 1 8 -a s ta n ú k ih a llg a tá s i
„[...] Sziget veszésekor a klastrom környül
je g y z ő k ö n y v b ő l):
való házak elégtenek volt A s z o m b a th e ly i h e ly tö r té ­
n e ti iro d a lo m a z o n b a n n e m is m e r i e z t a z e s e m é n y t, vö.
le g ú ja b b a n a z z a l a n a g y a d a t g y ű jt e m é n n y e l, a m e ly e t
H o r v á th T ib o r A n ta l h a g y a t é k á b ó l a d ta k ki: H o r v á th
T ib o r A n ta l, Szombathely a 15-18. században, S z o m b a t­
h e ly 1993.
8 2 G la ser, 18. je g y z e t b e n i. m ., 2 8 2 s z e r in t az a k o r á b ­
b a n k e v é s b é je le n tő s ú tv o n a l, a m e ly Z a la lö v ő n é l v á lt el
a ró m a i-k ö z é p k o ri fő ú ttó l, é s S z e r d a h e ly e n (m a: M u rsk o
S r e d is c e , H o r v á t o r s z á g ) , C s á k t o r n y á n (m a : C a k o v e c ,
H o rv á to r sz á g ), V a ra sd o n (m a: V a razd in , H o rv á to r sz á g )
é s Z á g r á b o n (m a : Z a g r e b , H o r v á to r s z á g ) á t v e z e t e t t
to v á b b d é lre (G la s e rn é l a 180. sz á m ú ú t), 1. L ip ó t k o rá tó l
v á lt fo n t o s p o s ta ú ttá . V é l e m é n y ü n k s z e r in t a k é t ú t
fo n to s s á g i s o r r e n d jé n e k á tr e n d e z ő d é s e le g a lá b b e g y é v ­
s z á z a d d a l k o rá b b i id ő s z a k b a n tö rté n t.
8 3 A le g k ö z e le b b i p r o te s tá n s a rtik u lá ris h e ly 1 5 9 6 és
1721 k ö z ö tt E g y h á z a s r á d ó c v o lt. E b b e n a z id ő s z a k b a n a
k a to lik u s h ív e k o n n a n is Já k r a já r ta k m is é r e , k e r e s z te l-
k e d n i é s h á z a s o d n i: B író , 21. je g y z e tb e n i. m ., 51.
8 4 E lő s z ö r e m líti: H enszlmann 1 8 8 4 , X I; le ír á s a :
C zobor 1 8 9 0 ,1 3 .
85 A Visitatio Canonica Batthyanyana, 1 7 5 6 (lá s d 86.
je g y z e t) 6 6 1 . o ld a lá n ta lá lh a tó le írá s á t v ö. a m á r ia v ö lg y i
o ltá r 1 6 8 8 - b a n e lk é s z ü lt f o r m á já n a k á b r á z o lá s a iv a l:
Barokk kori
S z ilá rd fy Z o l t á n - T ü s k é s G á b o r - K n a p p É v a ,
kisgrafikai ábrázolások magyarországi búcsújáróhelyekről,
B u d a p e s t 1 9 8 7 , 2 0 2 - 2 2 0 . k a ta ló g u s té te l.
8 6 A p u s z títá s le ír á s a : Visitatio Canonica Kazoiana,
1 6 9 7 (e z és v a la m e n n y i k é s ő b b i v iz itá c ió s je g y z ő k ö n y v
é s je g y z ő k ö n y v -fo g a lm a z v á n y a s z o m b a th e ly i P ü s p ö k i
L e v é ltá r b a n ta lá lh a tó ), 3 8 4 - 3 8 5 ; k it e r je d é s é n e k m e g h a ­
tá ro z á s a : M ezey- S zentesi 1 9 9 2 ,1 3 - 1 4 .
8 7 A r é g é s z e ti fe ltá r á s ig p o n to s a n n e h e z e n lo k a liz á l­
h a tó é p ü le te k e t le g r é s z le te s e b b e n a F o ln a y a p á t h a lá la
u t á n , 1 6 6 6 -b a n f e lv e t t in v e n t á r iu m ír ja le : a z E r d ő d y
c s a lá d m o n y o r ó k e r é k i le v é lt á r a , fa s c . 2 2 , n o . 1 1 0 9 ,
4 2 4 - 4 2 7 . (A m o n y o r ó k e r é k i le v é lt á r n a k e z t a fa s c ic u -
lu s á t je l e n l e g le té tk é n t P a n n o n h a lm á n , a B en cés
F ő a p á ts á g i L e v é ltá r b a n ő rz ik .)
8 8 A b e tű s o r fe lo ld á s a : Rjeverendissimus] D[ominus]
F[ranciscus] Flolnay] E[piscopus] T[ransylvaniensis,] Pjrae-
positus] Cjastriferrei] et Bjeatae] M[ariae] Vjirginis] de
Tjürje,] A[bbas] Djeakiensis,] Sjacrae] Cjaesareae] M[ajesta-
tis] Cjonsiliarius] et Tjalndae] Rjegiae] Pjraelatus], Anno
1663. S te g m Ü lle r a p á t k é z ir a t o s m ű v e a la p já n (S teg ­
m Üller 1 8 8 5 , 4 7 ) k e r ü lt a k é s ő b b i sz a k iro d a lo m b a . N y il­
v á n u g y a n c s a k tő le s z e r e z te é r te s ü lé s e it R ó m e r F ló ris,
lá s d ú ti je g y z ő k ö n y v e i (O M v H , K ö n y v tá r ) X X X . k ö ­
te té b e n , 1 4 9 - 1 5 0 ,1 8 7 0 . s z e p te m b e r 18.
8 9 Z ic h y G y ö r g y já k i a p á t és s o p ro n i p lé b á n o s já k i
é p ít k e z é s e it K a le s c h iá k P é t e r n e k a s o p r o n i v e g y e s
a n y a k ö n y v e l e jé n ta lá lh a tó f e lje g y z é s e ib ő l is m e r jü k
(Kereszteltek, házasultak, halottak, I. k ö t e t , 1 6 5 2 - 1 7 2 8 ,
1 6 7 4 -e s év, 2 1 - 2 2 . o ld a l. S z e n tié le k r ő l é s S z e n t M ih á ly ró l
n e v e z e tt V á r o s p lé b á n ia h iv a ta l, S o p ro n ). A Já k r a v o n a t­
k o z ó r é s z fo r d ítá s a é s is m e r t e té s e : Z ic h y A n ta l, „ E g y
s o p r o n i e m lé k " , Századok 2 0 (1 8 8 6 ), 3 6 9 -3 7 3 . A fo rrá s ró l
v ö . B á n J á n o s , „ K a le s c h iá k P é te r ( 1 6 1 6 - 1 6 9 6 ) " , Soproni
Szemle 6 (1 9 4 2 ), 8 6 -8 9 .
9 0 A h á r o m a p s z is o ltá r k io s z tá s a az á lta lu n k is m e r t
id ő s z a k b a n , a z a z a 17. s z á z a d m á s o d ik fe le ó ta n e m v á l­
to z o tt. A te m p lo m b a r o k k b e r e n d e z é s é n e k k é t ré s z le te s
le ír á s a m a r a d t r á n k a z 1 7 5 6 -o s é s a z 1 7 8 0 -a s k á n o n i v i-
z itá c ió k je g y z ő k ö n y v e ib e n ( Visitatio Canonica Batthya­
nyana, 1756, 6 6 0 -6 6 2 ; Visitatio Canonica Szilyana, 1780,
3 2 - 3 3 , 3 5 , 56 ). E z e k s z e r in t a z é sz a k i m e llé k a p s z is b a n
M á r i a - o lt á r á llt: a g ó tik u s s z á r n y a s o lt á r - m a r a d v á n y
o ltá r s z e k r é n y é b e a g ó tik u s M a d o n n á t (14 ) h e ly e z té k ;
1 7 5 6 -ra m á r m e g v o lt b a r o k k k e r e te z é s e és k é t k ís é r ő ­
s z o b r a , d e m é g lá t h a t ó k v o lta k a k é s ő g ó tik u s k é p e k is,
a m e ly e k e t v is z o n t 1 7 8 0 -ra le fe s te tte k (21 ). A d éli m e l­
lé k a p s z is b a n S z e n t K e r e s z t-o ltá r á llt, m e ly e t 1740 k ö rü l
ú jo n n a n k é s z ít e t t n e k m o n d a n a k (2 2 ); m a á ta la k ítv a a
k ő s z e g i K á lv á r ia -te m p lo m b a n v a n .
A d éli d ia d a lív p illé r n é l á llt az e r e k ly e ta r tó s ü lő M á ria -
s z o b r o t ( 15 ) b e fo g la ló , a m á r ia v ö lg y i m in tá já r a k é s z ü lt
o ltá r (lá s d 8 5 . je g y z e t ) , a m e ly e t v é lh e t ő l e g 1 7 8 3 -b a n
b o n t o t t a k e l, a m ik o r id e N e p o m u k i S z e n t J á n o s n a k
s z e n te lt o ltá r t á llíto tta k ( Visitatio Canonica Somogyiam,
1 8 1 5 , fo g a lm a z v á n y , 3. o ld a l). A z é s z a k i d ia d a lív p illé r
e lé a S z e n t A n n a - k á p o ln a e lr o m o s o d á s a u tá n a n n a k
S z e n t A n n a - o l t á r á t h e l y e z t é k el (lá s d 1 2 5 . je g y z e t ) .
‘A s z ó s z é k a d éli e lső h a jó p illé r n é l v o lt (7 és 17 ), a p illérb e
b e é p íte tt fe ljá ró v a l. E b b ő l c s a k az e g y k o r h a n g v e tő jé n
állt Jó p á s z to r-sz o b o r m a r a d t f e n n (17 , lásd a 21 . k é p e n
az o ltá r s z e k ré n y b e n ). A S z e n t Ja k a b -te m p lo m ú j, m a is
á lló o ltá r á n a k fe lá llítá sa k o r (lásd 109. je g y z e t) az a p á ts á ­
g i te m p lo m b a k e r ü lt a k o rá b b i S z e n t Ja k a b -o ltá r is.
91 Visitatio Canonica Kazoiana, 1697, 385.
 9 2 E r d ő d y G á b o r e ls z á m o lá s i k ö t e le z e t t s é g n é lk ü l
b íz ta m eg jö v e d e l m e i k e z e lé s é v e l S c h ils o n Já n o s
M ih á ly t, k ö z v e tle n ü l a p ü s p ö k -a p á t h a lá la u tá n a z o n ­
b a n m é g is v iz s g á la to t t a r t o t t a k a z ü g y b e n , m e ly n e k
s o r á n M a d e r A n ta l p o z s o n y i p r é p o s t is v a llo m á s t te tt
1745. m á ju s 2 5 -é n , a z e r r ő l s z ó ló ir a to k m a r a d ta k rá n k :
M Ó L , E -1 5 0 : a M a g y a r K a m a r a A rc h ív u m a , A cta E cc le -
sia stica , fasc. 2 2 , nr. 18.
Visitatio Canonica Batthyanyana,
9 3 L e ír á s u k : 1756,
659; Visitatio Canonica Szilyana, 1 7 8 0 , 31.
9 4 A v ih a rt é s a ré g i to r o n y s is a k o k p u s z tu lá s á t c s a k
M a g y a r á s z N á n d o r k é z ir a to s f e lje g y z é s e i é s G yalus
1 901, 61 e m lítik ; a z ú ja k é p íté s e : Visitatio Canonica Somo­
gyiam, 1815, fo g a lm a z v á n y , 4. o ld a l.
9 5 A k r ip ta a s z á z a d f o r d u ló ó ta h o z z á f é r h e t e t l e n .
A tisz tta rtó k é s c s a lá d ta g ja ik te m e tk e z é s é r ő l a já k i p lé ­
b á n ia 1 7 3 7 -tő l fe n n m a r a d t a n y a k ö n y v é n e k b e je g y z é s e i
s z ó ln a k (Vegyes anyakönyv, I, 1 7 3 7 -1 8 3 3 , Já k , r. k. P lé b á ­
n ia ). R u d o lf v o n E ite lb e rg e r (E itelberger 1 8 5 6 ,1 3 2 ) e g y
1 6 9 3 -a s s íre m lé k e t é s K a rá c s o n y i a p á t k o p o r s ó já t e m líti;
C z o b o r B é la (C zobor 1 8 9 0 , 14) v is z o n t a k r ip tá b a n e g y
s é rü lt k o p o r s ó t ta lá lt - m e ly e t S z ilc z K á r o ly a p á té n a k
(1 7 7 9 - 1 7 8 5 ) t a r to tt - , to v á b b á K a r á c s o n y i J á n o s és
H a y m a n n Já n o s a p á to k ( 1 8 0 5 -1 8 2 8 ) é p k o p o rsó it.
9 6 V a rjú E le m é r , „A g y u la f e h é r v á r i B a t th y á n y -
k ö n y v tá r", Magyar Könyvszemle ú j f o ly a m 7 (1 8 9 9 ),
1 3 4 - 1 7 5 , 2 0 9 - 2 4 3 , 3 2 9 - 3 4 5 ; 8 (1 9 0 0 ), 1 7 - 5 5 , 1 3 1 - 1 6 9 ,
2 2 8 - 2 4 9 , 3 3 8 - 3 6 1 , a z e ls ő k ö z le m é n y b e n B a t th y á n y
Ig n á c é le tr a jz á v a l, v ö . Ja k ó Z s ig m o n d , „ B a tth y á n y Ig ­
n á c, a tu d ó s é s a tu d o m á n y s z e r v e z ő " , Erdélyi Múzeum
5 3 (1 9 9 1 ), 7 6 -9 9 .
9 7 E n n é l tö b b 18. s z á z a d i e g y h á z i r u h a s z e r e p e lt
m é g e g y II. v ilá g h á b o rú e lő tti k iá llítá s o n , lá sd F ábián M .
1939. E z e k e n k ív ü l k é t ö tv ö s tá rg y ró l tu d u n k k ö z e le b b it:
e g y 16. sz á z a d i m o n s tr a n c ia a m ú lt sz á z a d v é g é n v o lt
lá th a tó k iá llítá s o n : [C zo bo r ] 1 8 8 5 , 3 5 4 - 3 5 5 ; r a jz a :
O M v H , K ö n y v tá r, R ó m e r - h a g y a t é k , X L I. c s o m a g , 64.
A N a g y m ih á ly i F e r e n c a p á t (1 6 7 5 -1 6 9 0 ) á lta l k é s z ítte te tt
k e h e ly rő l: S te g m ü lle r Já n o s le v e le R ó m e r F ló ris h o z , Já k
1 8 6 3 . jú n iu s 2 2 .; O M v H , K ö n y v tá r , R ó m e r - h a g y a t é k ,
X L I. cso m a g , 82. s z á m . M in d k e ttő t „ so k m á s s a l e g y ü tt"
1 8 8 8 -b a n lo p tá k e l, lá sd S zéchényi 1 9 0 1 ,5 8 é s M T A M K I,
L e v é ltá ri g y ű jte m é n y , A -I-4 , 4 7 5 6 . c éd u la .
9 8 M a k sa y , 69. je g y z e t b e n i. m ., 9 0 8 : a já k i m o n o s to r
b irto k a i 1 5 4 9 -b e n : Já k o n 6 portio, az e g é s z L o v a s z a d falu
(8 portio) é s N é m e tk e r e s z te s e n 7,5 portio; ö s s z e s e n 2 1 ,5
portio, 2 0 z s e llé r, 4 p u s z t a t e le k , 10 ú jo n n a n t e le p íte t t
te le k és k é t ip a ro s v a g y m a lo m v o lt az a p á ts á g s z o lg á la ­
tá b a n . A z itt s z e r e p lő N é m e tk e r e s z te s h e ly e tt a z o n b a n
k o r á b b i é s k é s ő b b i a d a t o k s z e r in t e g y é r t e lm ű e n M a ­
g y a rk e r e s z te sr e , a z a z a P in k a tú lp a r tjá r a k ell lo k a liz á l­
n u n k a já k i a p á t b irto k á t.
99 Fuxhoffer 1803, 176 é s F uxhoffer-C zinár 1869,
247: N é m e tk e re s z te s h e ly e tt M a g y a r k e r e s z te s és a v a s ­
h e g y i k ite r je d t s z ő lő b irto k e m líté s é v e l.
1 0 0 F e lira ta : G[enerosus] D[ominus] / [A]damus Mogyo /
rosi / cvravit fier[i] / A[nno] D[omini] / 1663. F o ln a y a p á t
in t é z ő je k é n t e m lítik ő t a z 1 6 6 6 -o s in v e n tá r iu m b a n (lásd
87. je g y z e t).
101 E r r ő l e g y b e h a n g z ó a n s z ó l a z a p á ts á g ja v a in a k
1 7 1 0 -e s k é t ö s s z e írá s a : a z E r d ő d y csa lá d m o n y o r ó k e r é k i
le v é ltá ra , fa sc. 2 2 , n o . 1 0 9 9 , 3 6 6 - 3 7 9 , ille tv e G y ő r, P ü s ­
p ö k i L ev é ltá r, Acta Christiani Augusti Episcopi Jauriensis,
V III. k ö te t, v a la m in t Visitatio Canonica
1 2 6 9 -1 2 7 4 ;
Scacchiana, 1 7 1 3 , X X X IX . o ld al.
10 2 S c h ils o n Já n o s M ih á ly é s fia , S c h ils o n K e re sz té ly
Á g o s t é le t é r ő l é s é p ít k e z é s e ir ő l lá s d K o p p á n y T ib o r,
„ A d a to k a v a s s z é c s é n y i O -E b e r g é n y i k a s té ly é p íté s tö r ­
té n e t é h e z " , Vasi Szemle 4 4 (1 9 9 0 ), 6 9 - 8 5 .
103 Gr. Z ic h y F e re n c g y ő ri p ü sp ö k je le n té s e a S z e n t­
s z é k n e k , 1752. K iv o n a tá t lásd Dr. V an yó T ih a m é r A lad ár
(szerk .), Püspöki jelentések a magyar Szent Korona országainak
egyházmegyéiről 1600-1850, P a n n o n h a lm a 1933, 1 4 2 -1 4 4 :
143.
1 0 4 E r n s t J ó z s e f 1 7 6 5 ; E r n s t L a jo s 1 7 6 8 ; S a ly J ó z s e f
1 7 7 0 és 1 7 7 1 (S tegmüller 1 8 8 5 , 6 3 - 6 6 , 6 8 - 6 9 , 7 9 , 8 0 ):
m in d e n e s e tb e n 10 0 fo r in t a la tti v é g ö s s z e g g e l.
1 0 5 Emlékirat a jaáki apátsági birtok utóbbi változásairól
és jelen állásáról. Kelt Jaákon 1878. év deczember 21.-én.
Stegmüller János jaáki apát (M Ó L , P -107: az E r d ő d y c sa lá d
v ö r ö s to r o n y i le v é ltá r a , 16. c s o m ó , 4 1 . s z á m , 2 5 3 - 2 6 3 ) .
106 L e g a lá b b is e k k o r ib a n lá ttá k el a p lé b á n o s t s a já t
b irto k o k k a l (Stegmüller 1 8 8 5 , 43: V in k o v ic s a p á t 1 6 3 6 -
o s tilta k o z á s a e z e lle n a z á g r á b i k á p ta la n n á l).
10 7 Visitatio Canonica Batthyanyana, 1 7 5 6 , 6 6 4 ; Visitatio
Canonica Szilyana, 1 7 8 0 , 43.
10 8 Visitatio Canonica Szilyana, 1 7 8 0 , 43.
10 9 Visitatio Canonica Szilyana, 1 7 8 0 , 4 3 - 4 4 .
11 0 Visitatio Canonica Szilyana, 1 7 8 0 , 34.
111 Visitatio Canonica Kazoiana, 1 6 9 7 ,1 8 6 .
1 1 2 A fa p lé b á n ia h á z jó á lla p o t b a n v o lt 1 7 3 3 -b a n
(lá sd Liber Conscriptionis Parochiarum Diocesis jauriensis in
Comitatu Castriferrei, Districtus verő Sabariensis habitarum,
alias Hegyhátiensium. Anno 1733, G y ő r, P ü s p ö k i L ev éltá r,
f. 3 1 8 ); n a g y o n r o s s z á lla p o t b a n 1 7 5 6 - b a n ( Visitatio
Canonica Batthyanyana, 1 7 5 6 , 6 7 4 ). 1 7 7 4 -b e n e g y fa é p ü ­
le t e t e m l ít e n e k á lla p o t m e g je lö lé s n é lk ü l ( Conscriptio
Parochiae Jáákiensis [...] peracta Anno 1774. die 15a Juh,
G y ő r, P ü s p ö k i L e v é ltá r, C o n s c r ip tio P r o v e n tu m P a ro -
c h ia liu m . D istric tu s S a b a rie n s is I.).
113 Visitatio Canonica Szilyana, 1780,46-^ 47. Ú g y látszik ,
e n n y ir e fu to tta , a n n a k d a cá ra , h o g y S zily Já n o s sz o m b a t-
h e ly i p ü s p ö k és gr. B a tth y á n y Ig n á c a p á t h o s s z a n le v e le ­
z e tt a p lé b á n ia h á z m e g ú jítá s á ró l és az e g y é b sz ü k sé g e s
ja v ítá si m u n k á la to k r ó l a z 1 7 7 0 -e s é v e k m á s o d ik fe lé b e n ,
lásd az Acta circa Abbatiam Jaákiensem 1777-1785 c ím ű irat-
k ö te g e t a s z o m b a th e ly i P ü s p ö k i L ev é ltá rb a n .
114 Visitatio Canonica Somogyiam, 1 8 1 5 , f o g a lm a z ­
v á n y , 34. o ld al.
115 S tegmüller 1 8 8 5 ,5 1 .
 1 1 6 A z is k o la h e ly é t e lő s z ö r a Visitatio Canonica
Kazoiana, 1 6 9 7 , 3 8 8 írja le.
1 1 7 A te lk e n á lló é p ü le t n y u g a ti fe lé t a z u tó b b i é v e k ­
b e n b o n to ttá k e l, m a r a d v á n y a je le n le g a h e ly i G A M E S Z
te le p h e ly e .
1 1 8 Visitatio Canonica Batthyanyana, 1756, 678 és Visi­
tatio Canonica Szilyana, 1780, 46 , 5 5 - 5 6 .
1 1 9 A z e ls ő te m e tk e z é s az a n y a k ö n y v s z e r in t 1780.
jú n iu s 2 6 -á n tö r té n t a z ú j te m e tő b e n .
120 A k á p o ln á t 1 9 8 8 -b a n a z e g y h á z k ö z s é g h e ly re á llí­
to tta , a z o ltá r t p e d ig h á z ila g k ija v íto ttá k és á tfe s te tté k .
121 A gr. E rd ő d y K a je tá n és gr. S z é c h é n y i P á l k ö z ö tt
1 8 4 3 . s z e p te m b e r 1 2 -é n k e lt s z e r z ő d é s : M Ó L , P -6 2 3 : a
S z é c h e n y i c s a lá d le v é lt á r a , 185. c s o m ó , II. k ö t e t , 37.
szám : Acta Jura Comitum Széchényii in Possessione Jáak
respicientia.
1 2 2 M a k s a y , 6 9 . je g y z e t b e n i. m ., 8 7 4 : 1 5 4 9 -b e n
E r d ő d y P é t e r m o n y o r ó k e r é k i u r a d a lm á h o z t a r t o z o t t
4 portio é s 4 p u s z ta jo b b á g y te le k ; S z e le s te y B e r n á t é s z in ­
té n 4 portio v o lt.
1 23 S tegmüller 1 8 8 5 , 45.
124 B ezeréd j Istv á n , „ R o s ti F eren c le v e le i az
1 7 6 4 .- 6 5 . é v i p o z s o n y i o r s z á g g y ű lé s b ő l" , Dunántúli
Szemle 10 (1 9 4 3 ), 4 - 2 0 : c sa lá d fa , v a la m in t Já k r a c ím z e tt
é s Já k r ó l k e lte z e tt le v e le k . E g y é b k é n t Já k r a k ü ld i „ ty ú ­
k o k a t ü lte tn i" R o s ti F e r e n c e t e g y o r s z á g g y ű lé s i g ú n y ­
Külömb-
v e r s s z e r z ő je is, lá s d L ő k ö s Is tv á n ( s z e r k .),
külömb féle jó és rossz szagú virágokkal tellyes kert.
Pascjuillusok a XVII-XVIII. századból, B u d a p e s t 1 9 8 9 , 191.
1 2 5 Visitatio Canonica Batthyanyana, 1 7 5 6 , 6 7 8 , ille tv e
Visitatio Canonica Szilyana, 1 7 8 0 , 56.
1 26 A te m e tk e z é s e k e t c s a k 1 7 3 7 -tő l, a fe n n m a ra d t e lső
anyakönyv m e g n y itá s á n a k é v é tő l t u d ju k k ö v e tn i.
A k rip ta m e g k ö z e líth e tő , n o h a lé p c s ő jé t a 19. sz á z a d v é g i
r e s ta u r á lá s k o r r é s z b e n v is s z a b o n to ttá k . A z e g y s z e r ű
d o n g a b o lto z a to s té rb e n m á r C z o b o r B éla (C z o b o r 1890,
14) is c s a k b o ly g a to tt c so n to k a t láto tt. A h e ly isé g é sz a k -
n y u g a ti s a rk á b a n ta lá lh a tó te lje s e n k ö rb e fa la z o tt s írk a m ­
r á b a n v is z o n t e g y h á b o ríta tla n te m e tk e z é s m a r a d t fe n n .
1 2 7 A k a s té ly e lő s z ö r az 1 8 5 8 -a s k a ta s z te ri té r k é p e n
s z e r e p e l. A L e id e n f r o s t c s a lá d r a v o n a t k o z ó a d a t o k a t
S o m o r ja y S é ly s e tte -n e k k ö s z ö n jü k .
128 E ls ő so rb a n a T ó th , F ü lö p , E rő s, A n ta l, (sz a la p a ta -
ki) N a g y v a g y V arg a, S z a b ó , P eth el/ P eitll é s L ó rá n t csa lá ­
d o k . V ö . S c h n e id e r M ik ló s, Vas vármegye 1658. évi nemesi
összeírása, S z o m b a t h e ly 1 9 4 3 , 1 5 - 1 6 ; U ő , Vas vármegye
1696. évi nemesi összeírása, S z o m b a th e ly 1 9 4 3 ,1 5 ; U ő , Vas
vármegye 1717. évi nemességvizsgálata, S z o m b a th e ly 1939,
1 8 ; U ő , Vas vármegye 1726127. évi nemességvizsgálata,
S z o m b a th e ly 1 9 4 0 , 4 0 —41; U ő , Vas vármegye 1754. évi ne­
mesi összeírása, S z o m b a th e ly 1939, 3 7 - 3 8 ; U ő , Vas várme­
gye 1835. évi nemesi összeírása, S z o m b a th e ly 1937, 3 1 -3 2 .
12 9 B a lo g h L a jo s és V é g h J ó z s e f (s z e rk .), Vas megye
földrajzi nevei, S z o m b a t h e ly 1 9 8 2 , 1 8 3 - 1 8 5 , 5 0 . s z á m .
13 0 Visitatio Canonica Kazoiana, 1 6 9 7 , 388.
131 K o v á cs T ibor, Vas megye népessége a XIX. században
(1804-1870), S z o m b a th e ly 1 9 7 0 , 5 6 - 5 7 , 7 8 - 7 9 , 1 0 0 -1 0 1 ,
1 2 2 - 1 2 3 ,1 4 4 - 1 4 5 , 2 5 4 - 2 5 5 , 3 2 0 - 3 2 1 , 4 3 0 -4 3 1 .
13 2 S tegmüller 1 8 8 5 ,2 0 : s z e r in te e g y 1 5 4 0 -e s ira tb a n
a n é v a d ó Já k i L u k á c s M ih á ly n a k m á r ö z v e g y e sz ere p e l.
1 3 3 F ábián G y . 1 9 3 4 . A c é h p e c s é t je : S z o m b a th e ly ,
S a v a r ia M ú z e u m , H e ly tö r té n e ti O sz tá ly , ltsz .: 6 3 .8 0 .1 .
1 3 4 V é d e t t k ö z ü lü k m in d ö s s z e k e ttő : a S z a b a d n é p
u tc a 59. é s a S z a b a d s á g u tc a 35. s z á m a la tti h á z a k .
135 H o rv á th Jó z s e f é s fe le s é g e , S ta n d o r A n n a a d o m á ­
n y á b ó l. A fe lá llítá s é v s z á m á t a ta la p z a t fe lira tá ró l, a m e g ­
b íz ó k a t az u g y a n a z o n é v b e n a s z o b o r fe n n ta r tá sá ra te tt
a la p ítv á n y n y ilv á n ta r tá s a ib ó l is m e r jü k (Liber Pundatio-
num Piarum ab anno Domini 1906, Já k , r. k. P lé b á n ia : a
k e g y e s a la p ítv á n y o k e lső r á n k m a r a d t ö ssz e írá sa ; a k é ­
s ő b b ie k u o .). 1863 e lő tt s z e m b e n - a p a ta k tú lp a rtjá n , a
ta n ító h á z a , ille tv e a z isk o la e lő tt - az 1 7 5 6 -b a n m á r e m lí­
te tt S z e p lő te le n S z ű z M á ria -sz o b o r á llt ( Visitatio Canonica
Batthyanyana, 1 7 5 6 , 6 7 9 ), h e ly é r e e k k o r k e r e s z t k e rü lt.
A m a o tt á lló k ő k e re sz t a z o n b a n c s a k 1 8 7 3 -b a n k észü lt.
A M á ria -o sz lo p ra a z 1 9 4 0 -e s é v e k b e n az a p á tsá g i te m p ­
lo m é sz a k i m e llé k o ltá r á n a k n e o r o m á n M a d o n n a -s z o b rá t
h e ly e z té k k i, az o ltá rra p e d ig a g ó tik u s M a d o n n a -s z o b r o t
á llíto ttá k . A s é r ü lt 19. s z á z a d i s z o b r o t a S z e n t Ja k a b -
k á p o ln a p a d lá s á n ta lá ltu k m e g ; 1 9 9 3 -b a n re sta u rá lta és
á llíto tta v is s z a az o s z lo p r a R á k o s P é te r é s S ü tő Jó z se f.
13 6 B író , 21. je g y z e t b e n i. m ., 93.
1 3 7 A n a g y r e s t a u r á lá s t ö r t é n e t é t a M O B je g y z ő ­
k ö n y v e ib ő l, M a g y a r á s z N á n d o r a k k o ri já k i p lé b á n o s ­
n a k m a is a z o tta n i p lé b á n iá n ő rz ö tt k é z ira to s f e lje g y z é ­
s e ib ő l é s e g y k o r ú s a jt ó k ö z le m é n y e k b ő l (a d a ta ik az
ir o d a lo m je g y z é k b e n ) ism e r jü k .
1 3 8 H a n s J ü r g e n K o tzu r, „ D ie I n n e n a u s s ta ttu n g im
W a n d e l d é r Z e it" , in : W o lfra m N ic o l (H g .), Dér Dóm zu
Limburg, M a in z 1 9 8 5 , 2 6 5 - 3 8 0 : 72. é s 81. té te lt (fő o ltá r és
s z ó s z é k , te r v r a jz a ik r e p r o d u k c ió ja : 3 2 8 , 3 3 1 ), v ö . a já k i
S z e n t K e r e s z t-o ltá r r a l és s z ó s z é k k e l.
13 9 A n g s te r Jó z s e f m á r 1 8 9 0 -b e n já r t Já k o n , az ú j o r­
g o n á t a z o n b a n c s a k a n a g y re s ta u rá lá s v é g é n á llíto ttá k
fe l. A já k it a g y á r n e m ta r tja s z á m o n je le n t ő s o rg o n á i
k ö z ö tt. A n g s te r Jó z s e f, Angster. A pécsi orgonagyár és a
család története, P é c s 1 9 9 3 , k ü lö n ö s e n 82.
1 4 0 E m u n k á k is m e r t e té s é b e n a M O B - ir a t o k é s az
e g y k o r ú s a jt ó k ö z le m é n y e k m e lle t t m á r a f a lu b e lie k
e m lé k e z é s e ir e is tá m a s z k o d h a tu n k .
 Alice Mezey-Debreczeni-Edit Szentesi

JÁK: DAS GESCHLECHT,

DAS DORF UND DAS M ONASTERIUM
EIN HISTORISCHER ÜBERBLICK

DIE DREI HAUPTLINIEN DES GESCHLECH TS JÁK1

Dér Name des Geschlechts sowie des Dorfes stammt vöm Namen Jákob2 ab und wurde einst als
„Dyak" und „Thyak" geschrieben und entsprechend wohl als „diaak" ausgesprochen. Das Geschlecht,
dessen Herkunft und frühe Geschichte noch ungeklárt ist3, spaltete sich bis zűr Wende des 12. und 13.
Jahrhunderts in drei Hauptlinien, die erbrechtlich voneinander getrennt waren. Infolge des beson-
deren ungarischen Erbfolgerechts, wonach die Erbschaft unter allén Söhnen gleichmáfíig zu verteden
war, besafien die zahlreichen Angehörigen zweier dieser Linien um 1200 nur noch zerstückelte Land-
güter beiderseits des Raabflusses nördlich und östlich von Sárvár4.
Die links des Flusses begüterten Familien kommen durch ihre háufigen Güterteilungen und Erb-
streitigkeiten in den Urkunden des 13. Jahrhunderts auffallend háufig vor und wurden deshalb in hi-
storischen Darstellungen zűr Herausbildung des ungarischen Kleinadels mit Vorliebe als Beispiele
angeführt5. Eine besondere Rolle in dér Geschichte des Monasteriums von Ják spielten die Familien
Niczky, Szentivánfalvi und Szelestey. Als Begrábnisstátte dieser Hauptlinie diente die gleichfalls
„monasterium de Jak" genannte Pfarrkirche St. Michael in einer Ortschaft, die heute Jákfa heifit, in altén
Urkunden aber als Ják bezeichnet wurde. Wenngleich es sich bei dieser im 13. Jahrhundert errichteten
Kirche um einen anspruchsvollen Quaderbau handelt, dessen stattlicher Westturm im unteren Teil
noch erhalten ist, den Au sma (Jen nach wirkt sie jedoch eher als eine Dorfkirche6.
Von den rechts des Raabflusses ansássigen und zum anderen, „ármeren" Zweig des Geschlechts
gehörenden Familien sind im Zusammenhang unseres Themas die Sitkeis zu erwáhnen. Im Dorf Sitke
gab es im 13. Jahrhundert eine Kirche, von dér lediglich ein Relief auf uns gekommen ist7. Es stellt ein
von zwei Drachen flankiertes Agnus Dei in einer Dreipafirahmung dar und kann somit als eine Adap-
tion des besonders an Dorfkirchen populár gewordenen Motivs des Jáker Südportaltympanons be-
trachtet werden (12-13).
Zűr „reichen" Hauptlinie des Geschlechtes Ják (III) gehörten nur zwei Familien, die von Pornó und
die von Jákmonostor. Mitglieder dér Familie von Pornó waren im ausgehenden 12. und im frühen 13.
Jahrhundert wichtige Würdentráger des Landes. Mike fungierte 1201-1202 als Palatin, sein Sohn
Csépán (Chepanus) 1206 bis 1207 als Banus, alsó Statthalter von Slovenien und Kroatien. Dér Palatin
Mike gründete ein wahrscheinlich dér Benediktinerregel unterstelltes Margarethenkloster in Pornó
(heute: Pornóapáti; Deutsch: Pernau), dessen Bau erst von seinem Sohn Csépán vollendet werden
sollte8. István (Stephanus), Sohn des Csépán und Letzter seines Stammes, hat 1219 schon als Zister-
ziensermönch in Szentgotthárd (St. Gotthard) das Generalkapitel ersucht, das von seinem Groflvater
gegründete Kloster St. Gotthard zu unterstellen und inkorporieren zu lassen9. Die Übertragung dér
Patronatsrechte des Klosters, eines Herrenhauses auf dér Pernauer Insel sowie vier zugehöriger Dörfer
wie z. B. Monyorókerék (Eberau, Burgenland, Österreich) an St. Gotthard hat König Andreas II. 1221
bestátigt (II)10. Die Inkorporation erfolgte jedoch erst 123311. Das Pernauer Kloster ist lángst unterge-
 gangén. Dér Bau, an dessen ehemaligem Standort noch keinerlei Grabungen vorgenommen wurden,
ist durch Beschreibungen aus dem 18. Jahrhundert überliefert, auch einige Werkstücke aus dem 13.
Jahrhundert sind erhaltén geblieben12.
Die zweite Familie dér „reichen" Hauptlinie war die von lován, dem Brúder des Palatins Mike.
Seine Güter sind 1221 unter seinen zwei Söhnen Márton und Jakab verteilt worden. Von diesen
Landgütern ist nur sehr wenig bekannt. In dér Urkunde von 1221 ist ein Dorf bzw. ein Predium in dér
Náhe von Ják als Besitztum von Márton bzw. Jakab verzeichnet13. Ferner ist urkundlich überliefert, dal?
die beiden Brúder auch an dér linken Seite des Raabflusses begütert waren (wo ansonsten die „ármere"
Hauptlinie des Geschlechts ansássig war) und manches auch von Csépán geerbt habén. Die Söhne und
Enkel von Márton besafien spáter als Erbgüter auch Dörfer in dér Gegend von Rohonc (Rechnitz, Bur-
genland) und im Komitat Zala.
Hinsichtlich des Klosters zu Ják waren vor allém jene Landgüter von Bedeutung, die sich im
Grenzgebiet des Landes westlich von Szombathely (Steinamanger) in dér Náhe von Pornó befanden.
Szombathely, eine kleine mittelalterliche Siedlung in dér Nachfolge von Savaria, einer bedeutenden
Grofistadt dér Römerzeit, lag an einer Nord-Südstrafie römischen Ursprungs, die auch im Mittelalter
als wichtige levanteische Handelsstrafie galt14. Sie war zugleich die einzige wichtige Strafienverbin-
dung im mittelalterlichen Ungarn, die weder Esztergom noch Buda berührte und selbst aui?er dér Linie
dér Gespanschaftsburgen verlief, die in diesem weiten und unbevölkerten Grenzgebiet anláfílich dér
ungarischen Staatsgründung ausgebaut worden waren. Als die Landesgrenze sich im 13. Jahrhundert
zu einer klaren Linie verfestigte, die nun gemessen an den früheren Gespanschaftsburgen weiter west­
lich verlief, wurde entlang dér Grenze eine neue Reihe von kleinen Steinburgen ausgebaut. Die
Landgüter, die in unserem Zusammenhang von Interessé sind, befanden sich alsó in einer Gegend, die
im Westen durch die österreichische und die steierische Landesgrenze, im Osten durch eine bedeu-
tende Nord-Südstrafie definiert war (I). Diese Gegend gehörte anfánglich zűr Vasvárer Gespanschaft,
spáter zum Komitat Vas (Eisenburger Komitat).
Das Dorf Ják (IV) wurde zum ersten Mai in dér besagten Urkunde von 1221 erwáhnt15, bestand
aber wohl schon früher, wie die neuesten Ausgrabungen am Jáker Kirchenhügel belegen können. Dórt
wurden die Grundmauern einer Vorgángerrotunde dér heutigen, um die Mitte des 13. Jahrhunderts
errichteten Jakobskapelle aufgedeckt (V). Dieser vermutlich bereits im 12. Jahrhundert entstandene
Rundbau mit einer Apsiskonche war von einem Friedhof umgeben und diente wohl als Pfarrkirche.
Westlich davon, wo heute das sogenannte Abtshaus steht, befand sich ein lángsrechteckiger Ziegelbau,
dessen Lángsflucht abweichend von den Bauten des 13. Jahrhunderts, aber im Einklang mit dem
álteren Rundbau sich an dér Nordausrichtung des Hügelrückens orientierte. Diesem Gebáude wurde
dann im 13. Jahrhundert ein Turm mit Fundamenten aus Bruchstein angebaut (V)'6.

DIE GRÜNDUN G, DÉR STIFTER UND DIE ERRICHTUNG

DES GEO RG SK LO STERS ZU JÁK

Die erste Erwáhnung dér Abtei findet sich in dér oben erwáhnten Urkunde von 1221, die ein
Rádóc genanntes Predium (heute: Pusztarádóc) des Monasteriums in dér Náhe von Ják verzeichnet17.
Erst wieder im 14. und 15. Jahrhundert berichten Urkunden von weiteren kleinen Landgütern des Mo­
nasteriums18. Mangels einer Gründungsurkunde entzieht es sich unserer Kenntnis, wie grófi dér Anteil
dieser wohl nur lückenhaft überlieferten Landgüter am Gesamtbesitz war. Wie auch immer, die Stiftung
erscheint nicht besonders grofizügig dotiert gewesen zu sein, weil die Abtei wohl zum Ausgleich ihrer
mangelnden Landgüter vöm Ordinarius schon vor I24c) mit den Einkünften aus dem Magistratsrecht
dér Kirche zu Jákfa versehen wurde19.
Von einem Jáker Abt hören wir erstmals in einer Urkunde von 122320, aus dem Jahre 1240 wird
berichtet, dafi eine vorgelegte Urkunde mit dem Siegel des Ables von Jak bestátigt war21.
Nachrichten über die Gründung und Errichtung des Klosters habén wir erst aus dem zweiten Vier-
tel des 14. Jahrhunderts, dafür sind es aber zwei königliche Urkunden. Sie mögen gegenseitigen
Interessen gedient habén, denn sie stellen die Sachlage sehr unterschiedlich, obwohl im genauen
Wortlaut einander nicht widerlegend, dar.
In dér einen Urkunde, die auf 1332 datiert ist und das vöm damaligen Abt mündlich Mitgeteilte
wiedergibt, wird die Gründung in die Zeit dér Heiligen Könige gelegt, welche die Abtei wohltátig mit
Schenkungen und Privilegien bedacht habén sollen22. Demnach wáre die Gründung des Monasteriums
spátestens auf die Wende vöm 11. zum 12. Jahrhundert zu datieren. Zu bedenken ist jedoch, dafi áhn-
liches in zeitgenössischen Urkunden vergleichbaren Inhalts háufig behauptet wird, jeweils ohne den
exakten Gründer namhaft zu machen, so dafi dér historische Aussagewert dér besagten Urkunde mit
Recht in Zweifel gerückt werden kann. Sie láfit eher das Bestreben des Abtes erkennen, die tatsách-
lichen Patroné des Monasteriums gégén ein fiktives königliches Patrozinium auszuspielen.
Glaubhafter erscheint dér andere, etwas früher entstandene Bericht von 1325, wonach ein
königlicher Gesandter und ein Kanoniker des Kapitels von Vasvár nach Befragung des Abtes, dér
Mönche und dér Ortsansássigen in Ják und Pornó gemeldet habén sollen, das Georgskloster zu Ják sei
von comes Márton dem Grófién aus dem Geschlecht Ják erbaut worden („Comes Marthinus dictus Ma-
gnus, de genere Jaak monasterium Sancti Georgii nominatum edificasset")23. Diese Version steht im Einklang
mit dem, was die neuere historische Forschung über das Entstehen solcher in Ungarn traditionell
„Geschlechtsklöster" genannten kirchlichen Institutionen weifi, wonach dér Gründungsakt in dér Regei
einer einzigen Person zuzuschreiben ist, das ganze Geschlecht aber erst spáter als Érben des Patro-
natsrechts körperschaftlich auftritt24.
Von dem als Bauherr benannten Márton dem Grófién ist nur sehr wenig bekannt, obwohl den bis-
her unveröffentlichten Forschungen von György Rácz ein betráchtlicher Zuwachs an Erkenntnissen zu
verdanken ist25. Dér Beiname „dér Grófié" kommt zwar noch ein weiteres Mai in einer gleichzeitigen
Urkunde vor26, aber das durch den Beinamen implizierte grófié Ansehen ist seiner Person gewifi nicht
in spáterer Zeit zugewachsen. Verschiedene Angehörige des Geschlechts wurden in Urkunden trans-
danubischer Herkunft bereits in den 1230er Jahren als „Verwandte des Gespans Márton"27 oder als „Per-
sonen aus dem Geschlecht des comes Márton"28 bezeichnet.
Márton dér Grófié war 1203 bis 1206 Gespan des Komitats Vas, dann noch einmal in den Jahren
1215 und 122429. Im Gegensatz zu anderen Gründern von Familienklöstern bekleidete er zu keiner Zeit
ein Hofamt, trug keine Landeswürden und verwaltete als Gespan kein anderes Komitat als das von Vas
(Eisenburg).
Unter den insgesamt 72 Komitaten des Landes gehörte die Eisenburger Gespanschaft nicht zu je­
nen fünf bedeutendsten, die damals schon durch ein übergeordnetes Hofamt verbunden waren und
die Verwaltung nicht blofi eines Komitats, sondern zugleich auch mehrerer angrenzender Gebiete
voraussetzten. Das Eisenburger Komitat záhlte wohl aber zu den náchstbedeutenden fünf Gespan-
schaften30. Dieser Umstand ist nicht zu unterschátzen, denn ein Drittel dér königlichen Einkünfte aus
dem betreffenden Komitat kam direkt dem Gespan zu, dies sogar teilweise in Form von Bargeld, wie
etwa Zollregalen. Die Einkünfte eines Adeligen aus seiner Funktion als Gespan dürften wohl die
Einkünfte aus eigenen Landgütern übertroffen habén, was hinsichtlich seines Vermögens als Bauherr
von grofier Bedeutung war31.
Das Todesjahr des Márton ist nicht überliefert. In den 1230er Jahren, als er mindestens 60 Jahre alt
gewesen sein mufi, wird er noch dreimal urkundlich erwáhnt. Aus dem Kontext geht jedoch nicht ein-
deutig hervor, ob er damals tatsáchlich noch am Leben war32.
Márton hatte drei Söhne: Zlaudus, Márton d. J. und Kázmér. Zlaudus war 1226 schon Lektor im
königlichen Kapitel von Székesfehérvár (Stuhlweifienburg). Sein práchtiges Siegel aus dem Jahre 1237
stellt die Reiterfigur des hl. Georg als Drachentöter dar (2)33. Er war Kanzler dér Königin34, darüberhin-
aus Mitglied mehrerer Kapitel und wurde 1245 in Veszprém zum Bischof gewáhlt. Dies geschah jedoch
ohne die Nominierung des Königs Béla IV, er empfand es als Beeintráchtigung seines königlichen Patro-
natsrechts und benachteiligte fortan das Veszprémer Bistum bis zum Tode von Zlaudus im Jahr 126235.
Die zwei Brüder des Zlaudus, Márton und Kázmér, kommen urkundlich vorwiegend im Zusam-
menhang einer Zlaudus betreffenden Angelegenheit vor, welche diesem offenbar besonders am Her-
zen lag. 1248 kaufte er námlich den Berg Tadeuka36 (heute: Tátika) unmittelbar neben seinem 1236
erworbenen Landgut bei Szántó im Komitat Zala37 und liefi dórt eine Burg mit einem Donjon erbauen,
dérén Ruinen heute noch stehen38. Die Verwaltung dér Burg übertrug Zlaudus seinen beiden Brüdern,
die ihn jedoch 1256 aus dér Festung aussperrten und sie erst nach einer Intervention des Königs
zurückgaben39. Um die Aufhebung des Rechtsanspruchs seiner Brúder auf die Burg zu sichern, erbat
Zlaudus Ende 1257 vöm König die Bestátigung und Beurkundung seiner mündlichen Erklárung, die er
persönlich vor dem König abgegeben hatte. Laut dieser Urkunde liefi Zlaudus die Burg Tátika mit allém
Zubehör und dem Dorf Szántó „pro remedio animae suae" an die Michaelskirche zu Veszprém übertra-
gen. Die Rechtmáfiigkeit seiner Behauptung, es handle sich hierbei um sein eigenes Errungenschafts-
gut, wurde auch von den Brüdern anerkannt, die nun versicherten, im weiteren keinen Anspruch
mehr auf die genannten Güter zu erheben40.
Die Einweihung dér Klosterkirche zu Ják fiel mit dem Höhepunkt dér Zwietracht unter den
Söhnen des cornes Márton zusammen und fand eine beiláufige Erwáhnung in einer Urkunde von 1256,
die anláfilich eines Besitzstreites zwischen den Burgsassen von Vasvár und einigen Angehörigen des
Geschlechts Osl entstanden war. Die Entscheidung wurde durch eine Kommission getroffen, die dér
König mit dér Grundstückregulierung dér Region beauftragt hatte. Beurkundet wurde, dafi die Stell-
vertreter des Geschlechts Osl einen Eid auf die Rechtmáfiigkeit ihres Besitzes am Festtag des hl. Márkus
in Ják geleistet habén, wo die Mitglieder dér Kommission, darunter dér Bischof von Gyó'r (Raab) und
dér Abt von Pannonhalma (Martinsberg), an dér Einweihung des Monasteriums teilnahmen („in festő
beati Marci evangeliste, cum essemus apud monasterium de Jak in consecracione ipsius monasterii"). Obwohl die
Urkunde die Einweihung nur beiláufig erwáhnt, wird dér Inhalt dér Urkunde auch dadurch bekráftigt,
dali dem Festtag des hl. Márkus dér des hl. Georg vorausging, welcher mit gutem Grund als dér Tag dér
Kirchweihe angenommen werden darf41.

DIE ERRICHTUNG DÉR KLOSTERKIRCH E IM 13. JAHRHUNDERT

Von den frühesten urkundlichen Erwáhnungen eines Jáker Abtes bis zűr Kirchweihe im Jahr 1256
vergingen mehr als drei Jahrzehnte. Dér Baufortgang innerhalb dieser relativ lángén Zeitspanne ver-
lief gewifi nicht ohne Unterbrechungen. Auch dér Baubefund selbst zeugt davon, dafi die Arbeiten
mehrmals und stets nach einer tiefgreifenden Planánderung einen neuen Auftrieb erfuhren. Die Fach-
literatur konstatiert dabei zwei grófié „Planwechsel" und nimmt somit drei „Bauhütten" an, dérén Tá-
tigkeit sich am Bau selbst in noch mehr Phasen unterteilen láfit42.
Dér erste Plán dér Kirche folgte noch dem traditionellen Schema dér anspruchsvollsten „Ge-
schlechtsklöster" dér Zeit und wurde mit fünfjochigem Langhaus und, zumindest über dem Haupt-
schiff, mit Flachdecke geplant. Die Fundamentierungs- und Bauarbeiten begannen an dér nördlichen
Seitenfront sowie im Westbereich dér Kirche. Möglicherweise wurde damals auch schon die Ostanlage
in Angriff genommen, und zwar zusammen mit einem anschliefienden kurzen Abschnitt dér südlichen
Seitenschiffwand (VI). Die gröfite Höhe erreichten die Mauern an dér Nordfront, wo die Verteilung dér
Wandpfeiler an dér Aufienseite des nördlichen Seitenschiffes noch dem ursprünglich geplanten fünf-
jochigen System verpflichtet ist (4). Lisenen mit Dreiviertelsáulen markieren hier die Jochgrenzen. Als
„Prototyp" des geplanten Wandgliederungsystems darf das erste Joch von Osten an dér nördlichen
Seitenschiffaufienwand gelten. Unter dem zuoberst verlaufenden Rundbogenfries folgt eine Reihe von
Dreiviertelsáulchen, die auf einem Zwischengesims aufsetzen. Diese erste Bauphase ist zudem auch
durch die Verwendung von Quaderblöcken aus weifiem Leithakalkstein gekennzeichnet. Die oberste
Quaderlage aus diesem Stein beschreibt an dér nördlichen Seitenwand sowie an dér Mauer des
Nordturmes eine nach Westen abfallende Linie, woraus sich die gröfite erreichte Mauerhöhe in dieser
Bauphase leicht ablesen láfit. Als Analogie des fúr diesen Bauabschnitt charakteristischen Wand­
gliederungsystems hat mán in neuester Zeit vor allém die Kirche von Schöngrabern herangezogen43.
In dér zweiten Bauphase verwendete mán als Baumaterial vornehmlich einen Sandstein, dessen
hóhér Eisengehalt im nachhinein eine gelbliche bzw. rötliche Verfárbung des Materials bewirkte. Die
Nordwand wurde bis zűr Traufhöhe weitergeführt, wobei mán das vorgegebene Wandgliederungs-
schema zunehmend vereinfachte. Dieselbe Tendenz zűr Vereinfachung láfit sich auch an dér Südwand
beobachten, die in ihrer Gesamtheit dieser zweiten Bauphase angehört und nahezu gánzlich ungeglie-
dert ist. Von dér dritten Quaderlage ab steht diese Wand im Mauerverband mit dér südlichen Seiten-
kapelle. Dieser heute als Sakristei dienende Raum besafi ursprünglich eine Ostkonche (VI).
In diesem Baustadium erfolgte ein Planwechsel, dér ein grundlegend verandertes Konzept für die
Innengestaltung dér Kirche erkennen láfit. Mán hatte sich entschlossen, im Langhaus ein Steingewölbe
zu errichten. Die hierfür vorgesehenen achteckigen Langhauspfeiler und die Wandvorlagen an dér
Obergadenmauer (7) waren auf ein System aus vier Jochen ausgelegt. Auch für die Empore kam um
diese Zeit eine neue Konzeption zum Tragen und die heutige Gestalt des Westbaus hasiért im we-
sentlichen auf diesem revidierten Plán. Aufierdem wurde in dieser Periode ein Grofiteil dér anspruchs-
vollsten Bauskulpturen geschaffen, aus demselben grünlich-grauen Sandstein, wie er auch für die
Architektur dieses Bauabschnitts charakteristisch ist.
Die Bauchronologie dér Ostteile ist nicht ganz eindeutig. Von den drei Apsiden (5), die unter-
einander betráchtliche Unterschiede aufweisen, wird wohl die mittlere jener „zweiten" Periode ange-
hören, obwohl sie nicht aus dem besagten grün-grauen Sandstein besteht.
Jene qualitativ hochstehende „zweite" Bauperiode gilt in dér Literatur traditionell als die Zeit dér
„Bamberg-Orientierung", die infoige zweier Ereignisse ein plötzliches Ende finden sollte. Eines davon
ist dér Mongolensturm von 1241/1242, dér aber Ják konkrét nicht berührte und dessen eventuell nach-
teilige Auswirkungen auf die Bauarbeiten sich mangels einschlágiger Nachrichten weder bezeugen
noch widerlegen lassen44. Das zweite Ereignis, das als Ursache für eine zeitweilige Bauunterbrechung
in Frage kommt, ist dér Tód des Bauherrn Márton des Grófién. Diese letztere Vermutung ist um so be-
denkenswerter, als die Wandgemálde im südlichen Raum unter dér Empore neuerdings mit einem ver-
mutlichen Patronatsherrnbegrábnis in Verbindung gebracht45 und aus stilkritischen Erwágungen auf
die 1230er Jahre datiert werden46. Das Bildprogramm erstreckt sich über Gewölbe, Südwand und
Westwand. In den Gewölbekappen erscheinen je zwei knieende weltliche Gestalten und ein halbfigu-
riger Engel, an dér Südwand fünf heftig gestikulierende weltliche Gestalten (10), die zweizonig unter-
teilte Westwand zeigt untén klagende weltliche Figuren vor einem Kirchenbau, darüber die Himmel-
fahrt einer Seele in Kindesgestalt (9).
Laut einhelliger Forschungsmeinung ist nach dem Verschwinden dér „bambergischen Bauhütte"
die Vollendung dér Kirche einer „lokálén" Werkstatt übertragen worden, die im weiteren Bauverlauf
auch schon früher gefertigte, aber ungenutzt gebliebene Skulpturen von hóhér Qualitát mitverw.en-
dete. Dieser weniger geschulten Werkstatt ist beispielsweise das Gewölbe des nördlichen Seitenschiffes
zuzuschreiben, dessen Rippen etwas unorganisch auf die Pfeiler aufsetzen und auf nachtráglich
eingepassten Konsolen dér Seitenwand ruhen (8). Ansonsten habén wir über diese Periode keine klaren
Vorstellungen, da gerade die oberen Bauteile, die dieser Werkstatt zuzuschreiben waren, in spáterer
Zeit dér Zerstörung am meisten ausgesetzt waren und demnach öfters umgestaltet wurden. Als
Abschlufi dieser Bauperiode darf die für das Jahr 1256 überlieferte Einweihung dér Kirche gelten. Das
Freskó mit dem hl. Georg über dem ehemaligen Hauptaltar (11) wurde von Melinda Tóth mit diesem
Weihedatum in Verbindung gebracht47.
Die neue Pfarrkirche, die heutige Jakobskapelle (25), mag im Zusammenhang mit dér Vollendung
dér Abteikirche entstanden sein. Es handelt sich um einen Zentralbau über vierpafiförmigem Grundrifi,
aus Ziegeln errichtet, nur für die Fenster und für das Portai wurde Werkstein verwendet. In dér Ost­
konche gab es einen aus Ziegeln gemauerten und dann freskierten Altartisch sowie eine relatív grófié
Wandnische mit einem steinernen Becken. In dér Mauer dér Westkonche, die sich zum Kirchenraum in
zwei Arkadenbögen öffnet, befand sich eine Treppe, die zum ObergeschoS führte (27). Dér obere Raum,
dér keinerlei Spuren einer Wandgliederung oder eines Gewölbes aufweist, besafi drei grófié Dop-
pelfenster sowie eine Türöffnung, die nach Nordwesten ging. Die ehemalige Funktion des oberen
Raumes ist unklar.
 DAS M ONASTERIUM UND SEINE PATRONÉ
VÖM SPÁTEN 13. BIS ZUM 16. JAHRHUNDERT

Schriftquellen über die Klosterbauten sind vor dem 16. Jahrhundert nicht überliefert. Selbst das
Weiterbestehen des Konvents wird nur durch vereinzelte Urkunden bestátigt, die ihr Entstehen Besitz-
streitigkeiten und kirchlichen Disziplinaruntersuchungen verdanken. Etwas besser bekannt sind die
Patroné bzw. Gutsherren des Monasteriums, obwohl dérén Geschichte, wie sich aus den Quellén erse-
hen lafit, nachwievor grófié Lücken aufweist.
Das Patronatsrecht des Monasteriums mufi anfánglich bei den direkten Nachfahren des Stifters
Márton (III) geblieben sein. Nachdem seine Familie (und damit die „reiche" Hauptlinie des Geschlechts)
am Ende des 13. Jahrhunderts ausgestorben ist48, gelangten einige Landgüter als Érbe an die Familie
Sitkéi. Die Sitkeis gehörten zu jener „ármeren" Hauptlinie des Geschlechts Ják, die an dér rechten Seite
des Raabflusses ansássig war. Um die rechtliche Lage des anscheinend zu diesem Érbe gehörenden
Jáker Monasteriums zu kláren, veranlafiten die Sitkeis eine Untersuchung, welche für sie günstig aus-
fiel, indem das Patronatsrecht dér Familie anerkannt und erneut bestátigt wurde. Davon berichtet die
oben schon erwáhnte Urkunde von 1325, in welcher Márton dér Grófié als Bauherr genannt wird.
Aus den nachfolgenden etwa 125 Jahren bis zűr Mitte des 15. Jahrhunderts habén sich nur áufierst
spárliche Nachrichten erhalten. Aus einer Urkunde von 1372 geht beispielsweise hervor, dafi damals
bereits die Szentiványis und Niczkys als Patroné des Klosters auftraten49, Familien alsó, die zűr anderen
„ármeren", linksseitig des Raabflusses begüterten Hauptlinie des Geschlechts gehörten.
lm Jahre 1457 schenkte König Ladislaus V. das Patronatsrecht über die Monasterien von Ják und
Pornó an Bertold von Ellerbach50. Die Schenkung findet ihre Begründung wohl darin, dafi beide
Monasterien auf Grund stüekén lagen, die damals schon seit geraumer Zeit dér Familie Ellerbach gehör­
ten. Die Ellerbachs waren noch 1369 mit dér Herrschaft von Eberau (Burgenland; ungarisch: Monyoró-
kerék) entschádigt worden51, welche sie spáter durch den Anschlufi von Herrschaften wie z. B. von Ro-
tenturm (Burgenland; ungarisch: Vöröstorony) und Vép (deutsch: Weppendorf) betráchtlich erweitert
habén52. Nach dér Übertragung des Jáker Patronatsrechts an die Familie Ellerbach blieb die Geschichte
des Monasteriums für mehrere Jahrhunderte mit dér dér Herrschaft von Eberau verbunden. Als Fami-
lienbegrábnisstátte kam Ják jedoch nicht in Betracht. Hierfür gründete Bertold von Ellerbach in Kulm-
Eberau (ungarisch: Kólóm) ein Paulinerkloster, das jedoch erst von seinen Söhnen vollendet wurde53.
János von Ellerbach, Sohn des Bertold und Letzter seines Stammes, machte in seinem Testament
von 1489 eine Stiftung an die beiden Jáker Kirchen St. Georg und St. Jákob, ausdrücklich für die Reno-
vierung dér Dácher54. Sein Testament wurde jedoch nicht geltend gemacht und noch vor seinem Tode
im Jahre 1499 durch ein neues ersetzt, wobei János von Ellerbach seine sámtlichen Güter Tamás Bakócz,
dem Erzbischof von Esztergom (Gran) vermachte55. Damit wurde Bakócz im Jahr 1500 Patron des Jáker
Monasteriums. Diese Erbschaft ging spáter an seinen Neffen und dessen Abkömmlinge, die Gráfén
Erdődy von Eberau. Mit einer einzigen Unterbrechung zwischen 1557 und 1613 blieb das Patronats­
recht des Monasteriums bis zűr Mitte des 20. Jahrhunderts bei dér Familie Erdődy.
Von dér spátmittelalterlichen Innenausstattung dér Kirche sind lediglich die Reste zweier Flü-
gelaltáre erhalten geblieben56. Es handelt sich um eine Madonnenfigur (14)57, die neuerdings dér Werk-
statt dér Madonna dér Martinskirche von Martinscina (nördlich von Zagreb) zugeschrieben wird58, und
ferner um den Mittelteil (Schrein) eines Flügelaltars, dér die Jahreszahl 1502 oder 1505 trágt (31-32)59.
Das Innere dieses Altarschreins zeigt einen gemalten Vorhang mit rot-goldenem Granatapfelmuster,
darüber einen Sternenhimmel. Auf den schmalen Flügeltafeln sind die Apostel Petrus, Bartholomáus,
Paulus und Johannes dér Táufer dargestellt.
Überliefert ist, wenngleich ohne urkundlichen Nachweis, dafi das Monasterium 1532 von vaga-
bundierenden Türken, die auf dem Rückzug von dér Bestürmung Wiens bzw. Kőszegs gewesen seien,
in Brand gesteckt wurde60. Wie auch immer, nach dem Brand löste sich das Konvent auf und die
beschádigten Klosterbauten wurden nicht mehr instandgesetzt. Dies veranlafite den Patronatsherrn
des Monasteriums 1548, eine Untersuchung gégén den Abt einzuleiten61. Dieser war bereits ein Welt-
geistlicher und hatte seinen Wohnsitz in Ják. Das Wohnhaus des Abtes und die zugehörigen Wirt-
schaftsgebáude befanden sich südlich von dér Kirche. Vöm Getreidespeicher weifi mán, dafi er 1566
von Hunger leidenden Bürgern aus Szombathely in Brand gesteckt wurde62.
1557 tauschten die Erdődys die Herrschaft von Eberau gégén andere, in Kroatien gelegene Eand-
güter dér Familie Zrínyi ein. Die Zrínyis erhielten damit auch das Patronatsrecht über das Monasterium
von Ják. Erst 1623 fiel es zusammen mit dér Herrschaft von Eberau wieder an die Erdődys zurück. Die
Zrínyis liefien Kroaten einsiedeln und förderten den Protestantismus, Ják blieb davon jedoch unbe-
rührt63. Allerdings waren die vöm Patronsherrn zum Jáker Abt ernannten Weltgeistlichen bis zűr Mitte
des 17. Jahrhundert fást ausschliefilich Mitglieder des Kapitels von Zagreb.
Neben den genannten Wandmalereien sind auch Reste von einer mittelalterlichen Ausmalung dér
Raumschale erhalten. lm ausgehenden 16. und im frühen 17. Jahrhundert wurde dér Raum mindestens
zweimal neu ausgemalt. Die erste dieser beiden Ausmalungen war bis zűr Restaurierung dér Kirche im
spáten 19. Jahrhundert noch durch eine Jahreszahl im südlichen Obergadenbereich auf 1595 datiert64.
Dér bis heute verbliebene Fries aus zartblauen und braunroten Bláttern ist dieser Ausgestaltungsphase
zuzuordnen. Die zweite Ausmalung in braunroter Tönung auf weifiem Grund ist durch eine Inschrift
an einem Arkadenbogen dér nördlichen Pfeilerreihe auf 1637 datiert und wird mit einem gewissen
Theodosius Duchon in Verbindung gebracht, von dem jedoch bisher nichts weiter bekannt ist. In dieser
Periode mufi auch die erhaltene Sitzfigur einer Madonna mit rückseitigem Reliquienbeháltnis entstan-
den sein (15), welche spáter in einem Barockaltar Aufstellung fand, dér den Gnadenaltar des Pauliner-
klosters zu Marianka (deutsch: Mariatall), eines Wallfahrtsortes in dér heutigen Slowakei imitiert65.
Nach dem Abbau dieses Altars wurde die Madonnenfigur auf einem einfachen Altartisch bei dér nörd­
lichen Seitenschiffmauer aufgestellt (8).

DIE RENOVIERUN GEN UND UMGESTALTUNGEN DES KLOSTERS

UND DÉR KIRCHE IM 17. UND 18. JAHRHUNDERT

Um die Mitte des 17. Jahrhunderts wurde die Kirche von Blitzschlag getroffen, wobei eine breite
Wandpartie in dér Mitte des südlichen Obergadens einstürzte und auch die südliche Pfeilerreihe starke
Scháden erlitt66. Nach altér Überlieferung liefí dér Abt Ferenc Folnay (1643-1666) die beschádigten Bau-
teile instandsetzen, die Arbeiten kamen jedoch sicher erst unter seinem Nachfolger, György Zichy
(1666-1674) zum Abschlufi. Dabei wurden die südlichen Langhauspfeiler verstárkt bzw. völlig neu
aufgebaut (7), das Mittelschiff und das südliche Seitenschiff erhielten ein Tonnengewölbe mit Stich-
kappen und im Obergeschofi des Seitenschiffes wurden Wohnráume eingerichtet. Da im Zugé dieser
Mafinahme die südlichen Obergadenfenster verschwanden, wurde als Ersatz eine neue Fensterreihe in
dér nördlichen Seitenschiffwand angelegt (4). Die Fotos und Aufrisse aus dér zweiten Hálfte des 19.
Jahrhunderts überliefern ziemlich genau den Bauzustand nach Abschlufi dieser Renovierungsphase
des 17. Jahrhunderts, denn fortan blieb das Erscheinungsbild dér Kirche bis zűr „grófién Restaurierung"
des spáten 19. Jahrhunderts im wesentlichen unverándert.
Die barocke Renovierung dér Kirche zog auch eine Renovierung dér südlichen Nachbargebáude
sowie die Errichtung eines grófién Saals mit vier Fenstern nach sich67, wobei Trümmer dér eingestürz-
ten Mauerteile dér Abteikirche wiederverwendet wurden. Von diesen Bauten steht heute nur noch das
sogenannte Folnay-Tor (16), das in dér Flucht des Südportals in dér Umfassungsmauer des Kirchgartens
integriert ist und sich ins Jahr 1663 datieren láfit68. Vor kurzem sind aufierdem qualitátvolle Steinfrag-
rnente aufgedeckt worden, die derselben Bauperiode entstammen und als Teilstücke von Tűr- und
Fensterrahmungen zu identifizieren sind.
Die Einfriedigung „des ganzen Monasteriums" und die Anlage eines Fruchtgartens am Nordab-
hang des Kirchenhügels erfolgte unter dem Abt György Zichy (1666-1674)69. lm Faufe dér Erdarbeiten
wurden Sáulenschafte aus grauem Gránit gefunden, die aus dem römerzeitlichen Isis-Tempel von
Szombathely (Savaria) stammen. Ein Sáulenfragment steht heute als Pfadfinderdenkmal im Kirch-
garten, ein anderes als Denkmal für die Opfer des Ersten Weltkrieges am Fufi des Kirchenhügels. Zwei
weitere grófié Stücke liegen halb in die Erde versenkt an dér Nordseite des Hügels neben dér zűr Kirche
führenden Treppe.
Über Abt Zichy weifi mán ferner, dafi er zwei Altáre in Auftrag gegeben hatte, die wegen seines vor-
zeitigen Todes nicht ausgeführt wurden. Die Ausstattung des Kirchinneren erfolgte schrittweise vöm
Ende des 17. Jahrhunderts an70. Das Prachtstück darunter, welches bereits 1697 als „neue Einrichtung"
Erwáhnung fand71, war dér riesige Hauptaltar (17) mit den gemalten Darstellungen des hl. Georg und
dér Heiligen Dreifaltigkeit, flankiert von den Statuen dér vier heiligen Könige Ungarns sowie des hl.
Franz von Assisi, des hl. Franz Xavér und dér Erzengel. Da die romanischen Fenster des Chores durch
den grófién barocken Hochaltar verdeckt wurden, legte mán an dér Süd- und Nordwand des Chor-
quadrats grófié neue Fenster an (4, 6). Ein weiteres Fenster entstand zudem an dér Westfassade (45), wo
wegen dér neuen Tonnengewölbe die romanischen Doppelfenster für die Beleuchtung des Kirchen-
raumes nicht mehr funktionierten.
Dér Abt Gábor Erdődy (1709-1744) wurde 1715 zum Bischof von Eger gewáhlt, blieb aber weiter-
hin auch Abt von Ják. Die Verwaltung seiner Jáker Güter übertrug er dem Báron János Mihály Schilson,
dér die Einkünfte aus Abtsbesitz für die Instandsetzung dér Türme aufzuwenden hatte72. Diese Mafi-
nahme erfolgte in dér Zeit zwischen 1733 und 1735. Die neuen Turmhelme waren in dér Form einer
Zwiebelhaube gestaltet, áhnlich dem heutigen Dachabschlufi dér Jakobskapelle73.
Diese Turmhelme fielen 1785 einem Sturm zum Opfer74, doch liefi sie dér damalige Abt János
Karácsonyi (1785-1805), dér auch als Ortspfarrer fungierte, unverzüglich neu aufbauen75. Die Türme
wurden dabei ungefáhr um einen Meter aufgestockt, dér frühere Bogenfries beseitigt und an dessen
Stelle die Oberfenster etwas höher gerückt, um darunter Zifferblátter einer Turmuhr anzubringen. Die
neuen oktogonalen Turmabschlüsse wurden aus Ziegel errichtet (6). Diese Gestalt dér Türme existierte
bis zűr „grófién Restaurierung" am Ende des 19. Jahrhunderts, ist somit durch mehrere áltere Fotos und
Zeichnungen überliefert.
Unter dem Hauptchor wurde eine Gruft eingerichtet, welche seit dér Jahrhundertwende unzu-
gánglich ist. Laut den seit 1737 vorhandenen Matrikelbüchern dér Pfarrei76 wurden in dér „Abtsgruft"
die Verwalter dér Abtei und dérén Familienmitglieder sowie, nach dem kurzen Bericht von Béla Czobor
von 1890, drei Ábte aus dér Periode zwischen 1785 und 1828 bestattet77.
Von den Paramenten dér Abteikirche ist nur eine vöm Abt Ignác Batthyány (1760-1779) 1761
angeschaffte casula erhalten geblieben78.

DIE LANDW IRTSCHAFT DÉR ÁBTE

Das erste vollstándige Verzeichnis dér Abtsgüter entstand um die Mitte des 16. Jahrhunderts. Das
Monasterium besafi damals 6 Portio in Ják, das Dorf Lovaszad (Luising, Burgenland), ein Landgut von
7,5 Portio in Magyarkeresztes (deutsch: Grofidorf; ein Teil des heutigen Vaskeresztes an dér linken Seite
des Pinka-Baches), eine Mühle auf dem Pinka sowie ein Weingut am Vashegy, einem Hügel neben
Vaskeresztes (II)79. Dér Güterstand dér Abtei blieb bis zum 20. Jahrhundert unverándert80. Dér Abt be-
wirtschaftete seine Güter entweder selbst oder verpachtete sie, für die Verwaltung war jedoch in bei­
den Falién ein Rentschreiber (provisor) zustándig.
Die Ursache für die ungewöhnliche Baulust dér Ábte im letzten Drittel des 17. Jahrhunderts ist mit
grofier Wahrscheinlichkeit dér Wunsch nach einer allgemeinen Rationalisierung des Wirtschafts-
wesens. Spáter wurden die Abtsgüter dem Patronatsherrn verpachtet, was zűr Folge hatte, dafi die
Wirtschaftsgebáude dér Abtei sich bereits in den 1710er Jahren wieder in ruinösem Zustand befanden81.
Eine Reorganisation dér Abtswirtschaft erfolgte schliefilich im Auftrag des Abtes Erdődy durch János
Mihály Schilson. Im Zugé dieser Kampagne wurde wohl dér bisher südlich des Kirchenbaus gelegene
Wirtschaftstrakt an die Westseite verlagert. Dórt befand sich früher das allodium des Abtes, nun ent­
stand ein einfaches Wohngebáude, dér Vorgángerbau des heutigen Abtshauses. Dabei benutzte mán
auch Baumaterial des vöm Abt Folnay errichteten und um diese Zeit schon ruinösen südlichen Bau-
komplexes, zu welchem ja bereits Steine dér um die Mitte des 17. Jahrhunderts eingestürzten mittelal-
terlichen Mauerteile dér Abteikirche wiederverwendet worden waren. lm Vorgángerbau des Abts-
hauses fanden sich alsó in terziárer Verwendung auch Werkstücke aus dem 13. Jahrhundert.
Dieses Abtshaus, das überwiegend vöm jeweiligen Verwalter bzw. Rentschreiber bewohnt war,
wurde spáter mehrfach erweitert und umgestaltet. Das Haus erhielt seine heutige Form unter dem Abt-
Pfarrer János Stegmüller (1855-1892), dér den Bau fást völlig umgestalten liefi82. In den Wohnráumen
wurden die Reste zweier dekorativer Ausmalungen aus dem letzten Drittel des 19. Jahrhunderts frei-
gelegt (29). Zűr relatív reprásentativen Ausstattung dér Ráume gehörten auch Kachelöfen (28).

DIE PFARREI VON JÁK

Eine selbstándige Pfarrei gab es in Ják seit den ersten Jahrzehnten des 17. Jahrhunderts83, seit dér
Zeit jener Ábte alsó, die zudem auch andere hohe Kirchenamter bekleideten und deswegen nicht mehr
in Ják residierten. Als Pfarrkirche fungierte weiterhin die Jakobskapelle. Aufgrund eines schon lánger
zurückliegenden Blitzschlagschadens befand sie sich um die Mitte des 18. Jahrhunderts in schlechtem
Bauzustand. 1768 wurde sie instandgesetzt84 und mit einem neuen Dachwerk versehen, das bis heute
erhalten ist. Das Protokoll dér kanonischen Visitation von 1780 erwahnt eine Rokoko-Ausmalung (27)
sowie einen als „neu" bezeichneten Altar (26) in dér Nordkonche gegenüber dem Eingang85.
Als Friedhof dér Pfarrei diente seit jeher das Areal rings um die Jakobskapelle. lm 18. Jahrhundert
war vor allém eine östlich gelegene Parzelle sowie eine andere an dér Nordseite dér Abteikirche in
Gebrauch. lm Jahr 1780 erging die Verordnung, die Bestattungen einzustellen und den Friedhof auf
einen Hügel westlich des Dorfes, den sogenannten Petersberg, zu verlagern86. Auf dem Petershügel
war bereits 1743 als Stiftung von Ortsansássigen eine kleine Votivkapelle erbaut worden (IV). Diese den
hll. Patrick und Leonhard geweihte Kapelle besafi ein zweijochiges Langhaus mit 5/8-Chorabschlufi, in
unmittelbarer Náhe befand sich auch eine Kalvariengruppe sowie eine Einsiedelei87.
Das Pfarrhaus lag im 17. und 18. Jahrhundert an dér Nordseite dér Abteikirche88 und ist für die
1770er Jahre noch als Holzbau bezeugt89. In dér kanonischen Visitation von 1780 wurde hingegen bereits
ein verfallener Lehmbau mit zwei Ráumen als Pfarrhaus erwahnt90. Es befand sich östlich von dér Abtei­
kirche auf dér gegenüberliegenden Seite dér Landstrafie, die den Kirchengügel in Nord-Südrichtung
durchschneidet. An námlicher Stelle liefi dér Abt und Pfarrer János Karácsonyi 1789 auch das heute
bestehende grófié Pfarrhaus errichten91.

DAS D O RF JÁK

Um die Mitte des 16. Jahrhunderts war das Dorf besitzrechtlich grofienteils unter drei Gutsherren
und zwar nahezu gleichmáSig aufgeteilt92. Diese waren dér Abt, die Familie Szelestey aus dem Ge­
schlecht Ják und die gráfliche Familie Erdődy von Eberau, die das Patronatsrecht des Monasteriums zu-
sammen mit dér Herrschaft von Eberau geerbt hatte. Um die Mitte des 19. Jahrhunderts verkauften die
Erdődys ihre Landgüter in Ják an den Gráfén Pál Széchényi93.
Dér Grundbesitz dér Szelesteys wurde 1658 von dér Familie Perneszi erworben94 und ging im 18.
Jahrhundert, zusammen mit einer Familiengruft vor dem nördlichen Seitenaltar dér Abteikirche (VI),
an die Familie Rosti95, die im Dorf bereits ein Herrenhaus besafi. In den 1870er Jahren gelangte dieser
Besitz in die Hánde dér Familie Leidenfrost96.
Im ausgehenden 17. Jahrhundert hatte die Siedlung etwa 50097, im Jahre 1787 etwa 1000 Einwoh-
ner, die damals etwa 100 Fláuser bewohnten. Beide Zahlen verdoppelten sich bis zum Ende des 19.
Jahrhunderts98.
Die Siedlung (IV) gliederte sich im wesentlichen in zwei Teile, die dér Sorok-Bach voneinander
trennte. Dér südlich des Baches gelegene Teil, wo sich auch dér Kirchenhügel erhebt, scheint dér Abtei
gehört zu habén. Die am Fu fi des Hügels verlaufende „Abtsvolk-Strafie" (Apátnép) war nachweislich
spátestens seit dem 17. Jahrhundert von den iobagiones dér Abtei bewohnt.
 Das eigentliche Dorf lag an dér Nordseite des Baches. Die dórt ansássigen etwa zehn Grund-
besitzer bzw. Kleinadeligen ohne Grundbesitz" bewohnten die „Edelleutestrafie" (Nemesnép utca;
heute: Rákóczi Str.)100. Die Mehrheit dér Dorfbewohner lebte hingegen in einem „Altes Dorf" oder
„Unteres Dorf" genannten und sich weit nach Osten hin ausstreckenden Viertel entlang dér nach
Balogunyom führenden Landstrafie. Dem „Altén Dorf" schlofi sich nach Norden hin dér sogenannte
„Lukaswinkel" an, ein Teil dér Siedlung, dessen Name wohl von einem Grundbesitzer aus dem 16. Jahr-
hundert herrührte101.
Von den örtlichen Handwerkern waren vor allém die Töpfer berühmt. Auf ihrem Zunftsiegel hat
sich die früheste bekannte Darstellung dér Abteikirche von Ják erhalten102.

DIE „GROEE RESTAURIERUNG" DÉR ABTEIKIRCHE

Die „grófié Restaurierung" dér Abteikirche erfolgte nach lángén Vorbereitungen schliefilich in dér
Zeit von 1896 bis 1904, es war eine dér letzten grófién „purifizierenden" Restaurierungskampagnen in
Ungarn. Die leitenden Architekten des Projekts, Frigyes Schulek (1841-1919) und László Gyalus
(1865-1941), hatten sich zum Ziel gesetzt, das Gebáude so wiederherzustellen, dafi dér Eindruck eines
stilistisch einheitlichen romanischen Quaderbaus entsteht. Zu diesem Zweck liefien sie ab dér Langhaus-
traufhöhe fást alles demontieren und neu erbauen, hierzu záhlen die Türme vöm ersten Stock ab (19),
die obere Zone des Westgiebels sowie die Obergadenwande. Dabei wurden neu angefertigte und über-
arbeitete mittelalterliche Werkstücke in regelloser Durchmischung verwendet.
An dér nördlichen Seitenschiffwand und auch im Chorquadrat wurden die spáter eingebrochenen
Öffnungen wieder zugesetzt und die zerstörten mittelalterlichen Wandgliederungselemente ergánzt.
Die im Barock erneuerte südliche Pfeilerreihe wurde abgerissen und nach dem Muster dér aus dem
Mittelalter stammenden nördlichen neu hergestellt (VI). Natürlich wurde auch das baracké Gewölbe
beseitigt, das Hauptschiff und das südliche Seitenschiff erhielten nun ein Kreuzrippengewölbe (20).
Die mittelalterliche Einwölbung des Chorquadrats wurde demontiert und unter Verwendung des altén
Materials neu aufgeführt. Allé aus dem 17. Jahrhundert stammenden Ziegelmauern wurden beseitigt.
Damit verschwanden die im Obergeschofi des südlichen Seitenschiffes eingerichteten Ráume sowie
das ganze Obergeschofi dér Sakristei. Auch im Erdgeschofi dér Sakristei wurde die Őst- und Westmauer
abgerissen und mit kleinerer Wandstárke wieder errichtet. Ein Teil dér beschádigten oder durch
Abwitterung dezimierten Werkstücke aus dem 13. Jahrhundert wurde, wenn nicht vollstándig aus-
gewechselt, so zumindest durch Kunststein ergánzt.
Die ab Emporenhöhe völlig neu gebauten Türme erhielten einen Helmaufsatz nach dem Vorbild
von Zsámbék, dem einzigen aus dem 13. Jahrhundert in Ungarn erhaltenen Pyramidalturmhelm aus
Stein. Bei dér steinernen Abdeckung dér Nebenchöre bediente mán sich südfranzösischer Vorbilder.
Die neu angefertigte skulpturale Bauzier wurde grofienteils den ausgewechselten Originalen nachge-
bildet, dennoch finden sich an den südlichen Pfeilern Würfelkapitelle, dérén „unangemessener Stil"
bereits nach ihrer Entstehung von den Zeitgenossen kritisiert wurde.
Nach dér Demontage dér barocken Einrichtung erhielt die Kirche eine vollstándige neuroma-
nische Innenausstattung. Den Entwurf lieferte László Gyalus und zwar teilweise nach dem Vorbild dér
vor 1875 von Hubert Stier entworfenen neuromanischen Einrichtung des Domes von Limburg an dér
Lahn103. Auf dér Empore wurde eine grófié Orgel dér Firma Angster in Pécs (Fünfkirchen) neu auf-
gestellt.
Anláfilich des Festjahres für den hl. Stephan 1938 liefi dér Abt und Pfarrer Frigyes Wenckheim
(1934—1953) einige von dér Restaurierung übrig gebliebene Arbeiten durchführen. Die Einfassungs-
mauer des Kirchgartens wurde an dér Ostseite abgerissen und an dér Südseite neu gebaut. Im Umfeld
dér Kirche wurden Planierungsarbeiten vorgenommen und ein Park angelegt. Die Wandgemálde in
dér Kirche wurden restauriert, gröfitenteil von Luigi Pigazzini, dem Gehilfen des damals in Ungarn
tátigen Mauro Pellicioli. Dér Anteil des Meisters selbst beschránkte sich lediglich auf zwei Köpte. Die
gotische Madonnenfigur (14) wurde nach einer in Budapest vorgenommenen Restaurierung auf dem
aus dér Jahrhundertwende stammenden Altar des nördlichen Nebenchores wiederaufgestellt. 1941 wur-
de schlieSlich eines dér 1892 als Steinmetzwerkstatt bzw. Büreau errichtétén zwei Fachwerkgebáude im
nordwestlichen Teil des Kirchenhügels abgerissen. Sie hatten bisher als Depot für die ausgebaute
Barockeinrichtung dér Kirche gedient. Die besser erhaltenen Stücke dieses Depotbestandes wurden in
die Obhut des Bistums nach Szombathely abgegeben. Über ihren Verbleib ist nichts bekannt.
ANM ERKUNGEN
1 Z ű r O r ie n t ie r u n g im a llg e m e in e n s. T h o m a s v o n
B ogyay, Grundziige dér Geschichte Ungarns, D a r m s ta d t
31 9 7 7 , s o w ie G y u la K r is tó , Die Arpadendynastie. Die
Geschichte Ungarns von 895 bis 1301, B u d a p e s t 1993. - In
d e n A n m e r k u n g e n z u d ie s e m k u r z e n Ü b e r b lic k w ird in
d é r R e g e i n u r a u f Q u e lle n a u s g a b e n u n d d ie n e u e s t e r-
s c h ie n e n e F o r s c h u n g s lite r a tu r , g e g e b e n e n f a ll s aber
a u c h a u f b is h e u t e m a f ig e b e n d e V e r ö f f e n t lic h u n g e n
fr ü h e r e n D a tu m s h in g e w ie s e n . Q u e lle n s a m m lu n g e n
bzw . -A u sg a b e n w e rd e n w ie fo lg t in a b g e k ü r z te r F o rm
a n g e g e b e n : D L : M Ó L , D ip lo m a tik a i L e v é ltá r [U rk u n -
d e n a r c h iv d e s U n g a r is c h e n L a n d e s a r c h iv s ]; A U O : Co-
dex diplomaticus Arpadianus continuatus, h rsg . v. G u s z tá v
W e n z e l, 12 B d e ., P e s t 1 8 6 0 - B u d a p e s t 1 8 7 4 ; C D : Codex
Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, h r s g . v.
Codex diplo­
G y ö rg y F ejér, 11 B d e ., B u d a 1 8 2 9 -1 8 4 4 ; H O :
maticus patrius, B d . I-V , h rsg . v. Im re N ag y , Iv á n P aúr,
K á ro ly R á th u n d D e z s ő V é g h e ly i, G y ő r 1 8 6 5 -1 8 7 3 , B d.
V I - V I I I , h r s g . v. A r n o ld S tu m m e r , I m r e N a g y , D e z s ő
V é g h e ly i, B u d a p e s t 1 8 6 7 -1 8 9 1 ; R A : Regesta regum stripis
Arpadianae critico-diplomatica, B d . I (1 0 0 0 -1 2 7 0 ) u n d B d .
11/1-2 (1 2 7 0 -1 2 7 2 ), h rsg . v. Im r e S z e n tp é te r y , B u d a p e s t
1 9 2 3 -1 9 4 3 , B d . II/3 (1 2 7 2 -1 2 9 0 ) u n d B d . 11/4 (1 2 9 0 -1 3 0 1 ),
h r s g . v. Im re S z e n t p é t e r y u n d I v á n B o r s a , B u d a p e s t
Urkundenbuch des Burgenlandes und dér
1 9 6 1 -1 9 8 7 ; U B :
angrenzenden Gebiete dér Komitate Wieselburg, Ödenburg
und Eisenburg, B d . I (8 0 8 -1 2 7 0 ), b e a rb . v. H a n s W ag n er,
B d . II ( 1 2 7 1 - 1 3 0 1 ) , B d . III ( 1 3 0 1 - 1 3 2 7 ) u n d B d . IV
(1 3 2 8 - 1 3 4 2 ) , b e a r b . v. I m t r a u t L in d e c k - P o z z a , G r a z -
K ö ln 1 9 5 5 -1 9 7 9 ; Z O : Zala vármegye története. Oklevéltár I.
(1024-1363) [D ie G e s c h ic h te d e s K o m ita ts Z a la . U r k u n ­
d e n b u c h B d . I (1024— 1 3 6 3 )], h rsg . v. Im re N ag y , D e z s ő
V é g h e ly i u n d G y u la N a g y , B u d a p e s t 1886.
2 L a jo s K iss, Földrajzi nevek etimológiai szótára [E ty -
m o lo g isc h e s W ö r te r b u c h d é r g e o g r a p h is c h e n N a m e n ],
B u d a p e s t 1 9 8 8 , B d. 1, 6 46.
3 N a c h a lté n u n g a r is c h e n C h r o n ik e n sei d é r S ta m m -
v a te r d e s G e s c h le c h ts e in b a y e r is c h e r R itte r n a m e n s Ve-
c e llin g e w e s e n , d é r in d é r Z e it d e s h e ilig e n K ö n ig s S te -
p h a n n a c h U n g a r n g e k o m m e n sei. D ie G la u b w ü rd ig k e it
d ie se r A n g a b e w ird in d é r n e u e s te n G e s c h ic h ts lite ra tu r
a llg e m e in b e s tr itte n , d ie frü h e A b s ta m m u n g s g e s c h ic h te
d e s G e s c h le c h ts w ird je d o c h s e h r v e r s c h ie d e n a r tig d a r-
g e s te llt. F ü r e in e Ü b e r s ic h t m it f r ü h e r e r L ite r a tu r s.
G y ö rg y G y ö rffy , „ K o p p á n y lá z a d á s a " [D é r A u fsta n d d es
K o p p á n y ], Somogy megye Múltjából. Levéltári Évkönyv
1 (1 9 7 0 ), 14 u n d 18 f., u n d n e u e s te n s D e rs., „A z Á rp ád
k o ri m a g y a r k r ó n ik á k " [D ie u n g a r is c h e n C h r o n ik e n au s
d é r Á r p á d -Z e it], Századok 1 2 7 (1 9 9 3 ), 3 9 1 - 4 1 2 , b e s. 3 9 3
u n d 4 0 4 (e n g lis c h e u n d fra n z ö s is c h e Z u s a m m e n fa s s u n g
a u f S. 410^ 412).
4 D ie S ta m m ta fe l d ie s e r z w e i H a u p tlin ie n s. in Kará­
csonyi 1901 (1 9 9 5 ), 6 9 9 -7 0 1 .
5 J e n ő S z ű c s , „A z 1 2 6 7 . é v i d e k r é t u m é s h á t t e r e .
S z e m p o n to k a k ö z n e m e s s é g k ia la k u lá s á h o z " [D as D e k -
r e t v ö m J a h r e 1 2 6 7 u n d s e in H in te r g r u n d . Ü b e rle g u n -
g e n z ű r H e ra u s b ild u n g d es n ie d e r e n A d els], in : É v a H .
B a lá z s - E r ik F ü g e d i- F e r e n c M a k s a y (H g .), Társadalom-
és művelődéstörténeti tanulmányok. Mályusz Elemér Em­
lékkönyv, B u d a p e s t 1 9 8 4 , 3 4 1 - 3 9 4 , b e s . 3 5 6 - 3 5 9 . Z u
S c h á t z u n g e n ü b e r d e n G ü t e r t e il e in e s F a m ilie n o b e r -
h a u p te s s. E rik F ü g e d i, Az Elefánthyak. A középkori magyar
nemes és klánja [D ie E le fá n th y s . D é r u n g a ris c h e E d e lm a n n
im M itt e la lte r u n d s e in K lá n ], B u d a p e s t 1 9 9 2 , 6 0 - 6 2 .
6 V g l. K lá ra M e n té n y i-F a c s á d y , „ J á k fa " , in : Lapida-
riutn Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek
gyűjteménye. Vas megye [D ie a r c h ite k to n is c h e n S te in fr a g -
m e n te U n g a r n s . D a s E is e n b u r g e r K o m ita t], in V o rb erei-
tu n g , u n d M ezey- S zentesi 1 9 9 1 , A b b . 7b.
7 Valter 1 9 8 5 , A b b . a u f S. 238.
8 N a c h e in e r U r k u n d e v o n 1221 (v g l. A n m . 10):
quam avus suus boné memorie Mytha fundaverat [...]". N a c h
e in e r U r k u n d e v o n 1 3 2 5 (v g l. A n m . 2 3 ): „[...] Chepanus
banus (...) monasterium dictum construxisset
9 S. U B , I, 7 6 , Nr. 110.
10 „Stephanus filius Cepani condam báni ( ...) postulavit
instantia, ut patronatum ecclesie beate Margarethe de Pornó,
quam avus suus boné memorie Mytha fundaverat unde et
ipse filiationem ecclesie iure obtinebat hereditario, ecclesie
Sancti Gothardi in qua habitationem susceperat conferremus,
preterea insulam eodem notnine Pornó videlicet nominatum,
qui locus fuerat habitationis supranotati Cephani et per eum
filii sui Stephani cum omnibus pertinentiis suis et villis cum
terris ad eandem pertinentibus, scilicet Monyorókerék [E b e -
ra u , B u r g e n la n d ], Hettfehelly [b e i O b e r b ild e in , B u r g e n -
la n d ; u n g a r is c h : F e l s ő b e l e d ] , Perwolff [ H o r v á t lö v ő ;
d e u t s c h : K r o a t is c h - S c h ü t z e n ] et Kölked [N a g y k ö lk e d ;
d e u ts c h : G ro fik u lk e n ] eidem ecclesie Sancti Gothardi con-
ferre posset libere confirmationis nostre titulo conveniente";
U B , I, 8 2 - 8 3 , N r. 1 1 7 (R A , N r. 3 6 4 ), fü r e in e A b s c h rift
v o n 1 2 4 0 s. U B , 1 , 1 9 4 , Nr. 2 7 1 . Z ű r I d e n tifiz ie r u n g v o n
H e t t f e h e l l y ( H é t fő h e ly ) u n d P e r w o lf f s. A lfr é d R a tz ,
„ 7 5 0 J a h r e D e u t s c h - S c h ü t z e n " , in : D r. G ü n t e r U n g e r
1221-1971. 750 Jahre Deutsch-Schützen-Eisenberg.
(H g .),
Eine Festschrift, E is e n s ta d t 1 9 7 1 , 5-46, b e s. 5 f.
11 U B , I, Nr. 2 0 5 . V g l. F e r e n c L e v e n te H e rv a y , „P orn ó.
1 2 3 4 ( - 1 5 3 2 ) a b b a tia m o n a c h o r u m " , in : Repertórium hi-
storicum Ordinis Cisterciensis in Hungária, R o m a 1 9 8 4 ,
154—15 6 , u n d D e rs ., „D ie G e s c h ic h te d é r Z is te rz ie n s e r in
U n g a r n " , in : 800 Jahre Zisterzienser im Pannonischen Ralim,
A u sst.-K a t., K lo s te rm a r ie n b e r g 1996, 27= 42, b e s. 30.
1 2 G ró fié S o c k e lfr a g m e n te : M ó n ik a Z sá m b é k y , „ R o ­
m á n k o r i k ő f a r a g v á n y o k a v o lt p o r n ó a p á t i c is z te r c i
a p á ts á g b ó l" [R o m a n is c h e B a u s k u lp tu r e n a u s d e m e h e -
m a lig e n Z is te r z ie n s e r k lo s te r v o n P e r n a u ], Ars Hungarica
1 5 (1 9 8 7 ), 1 1 1 - 1 1 6 ( d e u t s c h e Z u s a m m e n f a s s u n g a u f
S . 1 1 6 - 1 1 7 ) . E in z u m W e ih w a s s e r b e c k e n u m f u n k t io -
n ie r te s K a p ite ll w u r d e im A u s st.-K a t. 800 Jahre Zister­
zienser..., a. a. O . (w ie A n m . 11 ), 2 1 1 , N r. IX , 12, v e rö f-
fe n tlic h t.
13 „In príma méta Héttföhelly incipiens de Pinkova
provenit iuxta villám comitis Martini nomine Belud [Unter-
bildein, Burgenlandi per metas versus orientem, deinde
reflectit cum una méta versus aquilonem super viam, que du­
cit in Idák, et in eadem via procedit versus occidentem cum
duabus metis, deinde versus aquilonem transiens Mancha
per metas reflectit versus occidentem iuxta Appa, ubi est
méta, ascendens monticulum redit per metas iuxta predium
comitis lacobi usque in P in k o v a U B , I, 8 3 , N r. 117. N a c h
R a tz (v g l. A n m . 10) se i d a s u n b e n a n n te P r e d iu m d e s
J a k a b im n ö r d l ic h e n T eil d e s h e u t ig e n O b e r b ild e in
g e le g e n .
1 4 L a jo s G la s e r, „ D u n á n t ú l k ö z é p k o r i ú t h á ló z a t a "
[D a s S t r a f ie n n e t z v o n T r a n s d a n u b ie n im M itte la lte r ],
Századok 63/64 (1 9 2 9 / 1930), 1 3 9 - 1 6 7 u n d 2 5 7 - 2 8 5 , b e s.
1 4 2 , 1 4 8 u n d 2 8 5 . D ie H a n d e ls s tr a fie b e r ü h r te d ie fo l-
g e n d e n O r t s c h a f t e n : W ie n ( V in d o b o n a ) - D e u tsch -
A lte n b u r g (C a r n u n tu m ) - S o p r o n (S c a r b a n tia ; O d e n -
b u r g , U n g a r n ) - K ő s z e g (G ü n s , U n g a r n ) - S z o m b a th e ly
(S a v a ria ; S te in a m a n g e r , U n g a r n ) - K ö r m e n d (U n g a r n ) -
Z a la lö v ő (S a la , U n g a r n ) - M u r s k a S o b o ta (S lo v e n ie n ) -
P tu j (P o e to v io ; P e tta u , S lo v e n ie n ) - C e l je (C e le ia ,
S lo v e n ie n ) - L ju b lja n a (E m o n a ; L a ib a c h , S lo v e n ie n ) -
G o riz ia / N o v a G o r ic a (G ö rz , Ita lie n / S lo v e n ie n ).
15 V g l. A n m . 10.
16 S. d e n K u r z b e r ic h t „130/1. J á k - a p á ti h á z " v o n Ilo ­
n a V a lte r in : K a ta lin W o llá k (H g .), Az 1992-es év régészeti
kutatásai. Arpád-kor (M a g y a r N e m z e ti M ú z e u m , R é g é ­
s z e ti F ü z e t e k , 1/46) [A r c h á o lo g is c h e F o r s c h u n g e n im
J a h r e 1 9 9 2 . A rp a d e n z e it, U n g a r is c h e s N a tio n a lm u s e u m ,
A r c h á o lo g is c h e H e fte , 1/46], B u d a p e s t 1 9 9 4 , 96.
1 7 S. A n m . 10: „[...] predium ecclesie Sancti Georgii con-
dam de Radócz nominatum [...]". V g l. L á sz ló B író , Egyhá-
zasrádóc krónikája. Falutörténet [D ie G e s c h ic h t e d e s
D o r fe s E g y h á z a s r á d ó c ], E g y h á z a s r á d ó c 1988, 1 7 - 1 8 . In
s p á te r e n Q u e llé n k o m m t d ie s e s P re d iu m d e s M o n a s -
te riu m s n ic h t m e h r vor.
18 V g l. U B , III, Nr. 2 5 7 u n d S zéchényi 1901, A n h a n g
IV, 72. S. fe r n e r A n m . 80.
19 S. U B , I, Nr. 32 3 (n a c h H O , IV, 3 3 -3 4 ). F ü r d ie n e u e
D e u tu n g d é r b e s c h á d ig t e r h a lte n e n U rk u n d e sin d d ie
A u to r in n e n H e r r n G y ö r g y R á c z m it b e s o n d e r e m D a n k
v e r p flic h te t.
2 0 lm Z u sam m en h an g m it d é r Ü b e r g a b e e in e r
W ie s e a n d e n A b t v o n K lo s t e r m a r ie n b e r g , „Cuius rei
testes sunt: abbas Sancte Crvcis [H e ilig e n k r e u z , N ie d e r-
ö s te r r e ic h ] et omnes fratres sui, abbas de Bernnowe [P er­
n a u ], abbas de lach [...] Martinus comes et fráter eius [...]“;
U B , I, 9 3 , Nr. 128. E s is t a n z u n e h m e n , d afi d ie in d ie s e r
U r k u n d e a ls Z e u g e n a u f g e lis te te n P e r s o n e n s ic h v e r-
s a m m e lte n , u m über d ie Ü b erg a b e d es P ern au er
K lo s te r s a n d ie Z i s t e r z i e n s e r z u v e r h a n d e l n . V g l.
M ezey- S zentesi 1 9 9 1 , 5 8 3 .
21 U B , I ,N r . 278.
2 2 „[...] quod ipsum monasterium Beati Georgii tempore
sue fundationis per sanctos reges Hungáriáé, predecessores
nostros tantis beneficiis, libertatibus et prerogativis ac posses-
sionum donationibus clarissime dotatum extitisset, ut in
eodem quinquaginta presbiteri regulares Deo iugiter famu-
lantes siné defectu rerum temporalium ac victuum necessariis
comode residere potuissent [...]"; fú r d ie le tz te E d itio n u n d
e in e In te r p r e ta tio n d é r in e in e r A b sc h rift v o n 1383 ü b e r-
lie f e r t e n U r k u n d e s o w ie z u A r g u m e n te n ü b e r d é r é n
A u th e n tiz itá t s. R Á cz G y. 1996.
2 3 D ercs Ényi 1 9 5 7 , 2 0 0 - 2 0 1 ; v g l. U B , III, N r. 3 6 2 ,
Nr. 3 6 4 u n d Nr. 4 4 4 so w ie R Á cz G y. 1 9 9 6 , A n m . 9. A uf
d é r R ü c k s e it e d ie s e r U r k u n d e is t e in e S u b s tr a k tio n
( 1 6 5 1 - 1 2 1 4 = 4 3 7 ) o h n e je d w e d e n e r k lá r e n d e n Text au f-
g e z e ic h n e t , d ie v o n Im r e N a g y b e i d é r E r s tv e r ö ffe n t-
lic h u n g d é r U r k u n d e fo lg e n d e r m a fie n s e r lá u te r t w u r­
d e : „ d a ra u s láfit s ic h d ie S c h lu fifo lg e r u n g z ie h e n , d afi
d a s M o n a s t e r iu m v o n J á k 1 2 1 4 g e g r ü n d e t w u r d e , in
d e m J a h r a ls ó , s e it d e m 4 3 7 J a h r e b is z u m J a h r 1651
v e r g in g e n "; Z O , 1 , 182.
2 4 N e u e s te n s : E rik F ü g e d i, „Sepelierunt corpus eius in
proprio monasterio. A n e m z e t s é g i m o n o s t o r " [D a s S ip -
p e n k lo s t e r ] , Századok 1 2 5 (1 9 9 1 ), 3 6 - 6 7 , f r a n z ö s is c h e
Z u s a m m e n fa s s u n g a u f S. 66.
2 5 R á c z h a t e r k a n n t , d afi d ie in d é r f r ü h e r e n F o r-
s c h u n g g e t r e n n t b e h a n d e lte n z w e i P e r s o n e n m it d em
N a m e n M á r to n in d é r Tat id e n tis c h s in d . S o k o n n te e in
n e u e r S ta m m b a u m k o n s tr u ie r t w e r d e n ; s. Fig . III.
2 6 H O , III, 1 1 7 - 1 1 8 . D ie U r k u n d e d a tie r t v ö m 14.
S e p te m b e r 1333.
27 „[...] nobiles de lakú cognati Martini comitis [...]"; U B ,
I, Nr. 1 1 5 u n d Nr. 207.
28 „[...] Laurentuis de genere Martini comitis [...]"; U B , I,
Nr. 2 5 5 (n a c h Á U O , V II, 62).
2 9 D ie J a h r e s e in e s A m te s la s s e n s ich n a c h G y ö rg y
R á c z d u rc h d ie fo lg e n d e n U r k u n d e n b e le g e n : RA , N r.
 2 0 5 , 2 0 6 (1 2 0 3 ); R A , N r. 2 1 8 , 2 1 9 (1 2 0 5 ); R A , N r. 2 2 3 , 2 2 7
(1 2 0 6 ); RA , Nr. 2 9 8 (1 2 1 5 ); R A , Nr. 5 6 9 (1 2 2 4 ).
3 0 Á rp á d N ó g rá d y , „Magistratus et comitatus tenen-
tibus. II. A n d rá s k o r m á n y z a ti r e n d s z e r é n e k k é r d é s é h e z "
[Z ű r F ra g e d e s V e r w a ltu n g s w e s e n s u n t e r A n d re a s II],
Századok 1 2 9 (1 9 9 5 ), 1 5 5 - 1 9 4 , b e s . 1 6 9 f., 1 7 2 f„ 1 7 7 f.
31 E rik F ü g e d i, Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori
magyar arisztokrácia fejlődése [D ie S tr u k tu r e n d é r A risto -
k r a tie im m it t e la lt e r lic h e n U n g a r n ] , B u d a p e s t 1 9 8 6 ,
6 2 - 6 5 u n d 9 0 -9 2 .
3 2 V g l. A n m . 2 7 , 2 8 u n d 37.
3 3 U rk u n d e „ P a lo z n a k 9/2" v o n 1 2 3 7 im A rc h iv d es
K a p ite ls v o n V e s z p ré m . E in e A b g u fik o p ie d e s S ie g e ls
b e f in d e t s ic h in d é r S a m m lu n g v o n S ie g e lk o p ie n a m
F o r s c h u n g s in s t it u t fü r K u n s t g e s c h ic h t e d é r U n g a r i-
sch en A k a d e m ie d é r W is s e n s c h a f t e n , In v .-N r. 3 3 2 ,
u n v e r ö ffe n tlic h t.
3 4 D ie e in z ig e v o n Z la u d u s b e z e ic h n e te , b e s c h á d ig t
e r h a lte n e U r k u n d e (Á U O , V I, 4 3 2 ) s ta m m t e n t w e d e r
v o n 1 2 2 2 o d e r 1 2 2 6 ; v g l. L á sz ló F e jé rp a ta k y , A királyi kan-
czellária az Árpádok korában [D ie k ö n ig lic h e K a n z le i in d é r
A rp a d e n z e it], B u d a p e s t 1 8 8 5 , 9 6 f., bzw . RA , I, Nr. 433a.
35 Je n ő S zű cs, Az utolsó Árpádok [D ie Ie tz te n Á rp á ­
d é n ], B u d a p e s t 1 9 9 3 , 5 2 - 5 8 , u n d D e rs ., „A k e r e s z té n y ­
s é g b e ls ő p o litik u m a a X III. s z á z a d d e r e k á n . IV. B é la
k irá ly é s a z e g y h á z " [D a s in n e r e P o litik u m d e s C h r is te n -
tu m s u m d ie M itte d e s 13. Ja h r h u n d e r ts . K ö n ig B é la IV
u n d d ie K ir c h e ], Történelmi Szemle 21 (1 9 7 8 ), 1 5 8 - 1 8 1 .
3 6 U n v e r ö f f e n tlic h te U r k u n d e „ 1 2 4 8 . S z á n tó 1 " im
B is c h ö f lic h e n A r c h iv v o n V e s z p r é m . R e g e s te : J e n ő
G u th e il, Az Árpád-kori Veszprém [V e s z p ré m in d ér
A rp a d e n z e it], B u d a p e s t 1 9 7 7 , 2 1 7 - 2 1 8 .
3 7 H O , V I, 3 0 - 3 4 (1 2 3 6 ). V g l. H O , V I, 3 7 (R A , Nr. 6 6 1 )
(1 2 3 9 ) u n d C D , IX/7, 6 6 6 - 6 6 7 (1 2 5 1 ). S . f e r n e r K á r o ly
K ozák, „A z a la s z á n tó i te m p lo m fö ltá r á s a é s k ö r n y é k é ­
n e k k ö z é p k o r i t ö r t é n e t e " [D ie a r c h á o lo g is c h e E r f o r -
s c h u n g d é r K irc h e v o n Z a la s z á n tó u n d d ie G e s c h ic h te
d é r G e g e n d im M itt e la lte r ] , Archaeologiai Értesítő 89
(1 9 6 2 ), 2 2 0 - 2 3 7 ( f r a n z ö s is c h e Z u s a m m e n f a s s u n g a u f
S. 2 3 6 -2 3 7 ).
3 8 T ib o r K o p p á n y , A Balaton környékének műemlékei
[D ie K u n s td e n k m á le r d é r P la t t e n s e e - G e g e n d ] , B u d a ­
p e s t 1 9 9 3 ,1 9 1 - 1 9 2 u n d A b b . 20; R é m ig B é k e fi, A Balaton
környékének egyházai és várai a középkorban [D ie K ir c h e n
u n d B u r g e n d é r P la t t e n s e e - G e g e n d im M itt e la lte r ] ,
B u d a p e s t 1 9 0 7 , 2 9 9 - 3 0 2 , G r u n d rifi a u f S . 301.
3 9 D ie b e tr e ffe n d e U r k u n d e v o n 1 2 5 6 (D l. 9 3 .9 8 0 ) ist
u n v e r ö f f e n tlic h t. D ie G e s c h e h n is s e s in d in K o p p á n y ,
A Balaton környékének..., 1 9 1 -1 9 2 , n a c h e r z á h lt . D ie
A u to r in n e n d a n k e n T ib o r K o p p á n y f ü r s e in e H ilfe .
4 0 C D , IX/7, 6 6 9 - 6 7 0 u n d IV/2, 4 2 9 - 4 3 0 . V g l. R A , Nr.
1168.
41 E r s t v e r ö f f e n t lic h u n g d é r U r k u n d e (D l. 6 6 .6 1 8 ),
n o c h m it d é r L e s u n g „in octavo beate Marci evangeliste", in
R áth 1865. D ie in D ercsÉnyi 1 9 5 7 , 2 0 0 v o r g e s c h la g e n e
b e r ic h t ig t e L esu n g in festő is t s e it d e m g e n e r e ll
a n g e n o m m e n w o r d e n . L e tz te E d itio n d é r U r k u n d e in
Érszegi 1996,113-114, w o d ie A n m e r k u n g , d é r in u n s e -
r e m Z u s a m m e n h a n g á u fie r s t w ic h t ig e Z w is c h e n s a t z
„essemus apud monasterium de Jak in consecratione ipsius
monasterii" se i „m it a n d e r e r T in te u n d k le in e r e n B u c h -
s ta b e n " g e s c h r ie b e n w o r d e n , le id e r o h n e je d e n w e ite -
r e n K o m m e n tá r b lie b . D a li a u s d é r b e r ic h tig te n L e s u n g
in festő sic h als D á tu m d é r K ir c h w e ih e d é r F e s tta g d es
h l. G e o r g e rg ib t, s. M arosi 1987, 24.
42 So vor C semegi 1 9 3 9 ; B ogyay [1 9 4 4 ];
a llé m
D ercsÉnyi 1 9 5 7 u n d D ercsÉnyi 1 9 7 9 ; n e u e r d in g s M arosi
1987. D ie B a u g e s c h ic h te d é r K irc h e w ird im fo lg e n d e n
m it E in b e z i e h u n g e ig e n e r B e o b a c h t u n g e n d é r A u to ­
r i n n e n s o w ie d é r E r g e b n is s e d é r b i s h e r ig e n a r c h á o -
lo g is c h e n S o n d ie r fo r s c h u n g e n d a r g e le g t w e r d e n .
4 3 F ü r e in e U b e r s ic h t v o n d e n b is h e r u n p u b liz ie r te n
e in s c h lá g ig e n T h e s e n v o n E r n ő M a r o s i u n d S á n d o r
T ó th s. E d it S z e n te s i, „A S c h ö n g r a b e r n -s z in d r ó m a " [D as
S y n d r o m v o n S c h ö n g r a b e r n ], Ars Hungarica 2 3 (1 9 9 5 ),
2 5 - 4 4 , b e s. 3 8 - 4 0 , d e u ts c h e Z u s a m m e n fa s s u n g a u f S. 44.
4 4 F ü r d ie Q u e llé n v g l. Dér Mongolensturm. Berichte
von Augenzeugen und Zeitgenossen 1235-1250. Ü b e rs e tz t,
e in g e le ite t u n d e r lá u te r t v o n H a n s g e rd G ö c k e n ja n u n d
Ja m e s R . S w e e n e y , G r a z - W ie n - K ö ln 1985. D ie A n n a h -
m e , d é r M o n g o le n s t u r m h a b é Já k k o n k ré t b e rü h rt,
w u r d e s c h o n v o n B ogyay 1 9 5 3 , 2 7 5 - 2 7 8 , z u r ü c k g e -
w ie s e n . A u f d é r V o r s te llu n g e in e r v o r d e n M o n g o lé n
f lü c h te n d e n Já k e r B a u h ü tte b a s ie r e n z w e i H y p o th e s e n .
N a c h E ntz 1 9 5 8 , 8 7 - 9 0 , u n d E ntz 1 9 6 6 , 2 1 7 , s e i d ie
W e r k s ta tt n a c h d e m v o n d e n M o n g o lé n t a t s á c h lic h
v e r ö d e t e n Á lb a Iu lia ( R u m á n ie n ; u n g a r is c h : G y u la fe ­
h é r v á r ) h in ü b e r g e z o g e n , u m d ó rt d ie B a u a r b e ite n d es
D o m e s f o r tz u fü h r e n . Z u s c h w e r w ie g e n d e n A rg u m e n -
t e n g é g é n d ie s e H y p o t h e s e s. T óth S. 1 9 8 3 , 4 1 7 - 4 1 8 ,
und M arosi 1 9 8 4 , A n m . 6 3 2 . D ie ö s t e r r e ic h is c h e
F o r s c h u n g - n e u e r d in g s v o r a llé m S chwarz 1 9 7 5 (1 9 8 1 ),
1 0 6 - 1 0 9 , 1 3 9 - 1 4 0 ; W agner-R ieger 1 9 7 6 , 1 5 3 ; S chwarz
1 9 7 6 ,5 1 9 - 5 2 1 , u n d S chwarz 1 9 7 9 ,8 1 - 8 2 ; G erhartl 1 9 7 9 ,
12 9 ; W agner-R ieger 1 9 8 8 , 8 4 - 8 5 - v e r s u c h te d a g e g e n ,
d a s E n t s t e h e n e in e r n ie d e r ö s t e r r e i c h is c h e n B a u te n -
g ru p p e a u fg ru n d d es h á u f ig e n V o rk o m m en s von
„ J á k e r " , v o r a llé m „ n o r m a n n is c h e n " M o tiv e n m it d é r
n ie d e r ö s t e r r e i c h is c h e n T á t ig k e it d é r J á k e r B a u h ü t t e
n a c h d e m M o n g o le n s tu r m z u e rk lá re n .
4 5 E ntz 1975; W ehli 1 9 8 4 ; M arosi 1986; u n d T óth M .
1995.
4 6 T óth M . 1 9 7 4 , 5 6 - 6 7 .
47 T óth M. 1974, 78-81.
4 8 D é r le tz te S p ro fi d é r F a m ilie w a r M ik e , S o h n d es
M á r to n d. J., d é r n a c h 1 2 9 2 (v g l. Z O , I, 1 0 9 -1 1 0 ) g e s to r-
b e n s e in m u fi.
4 9 S zéchényi 1 9 0 1 , A n h a n g II, 70.
5 0 S zéchényi 1 9 0 1 , A n h a n g V II, 7 4 - 7 8 . D ie S c h e n -
k u n g s u rk u n d e ist in e in e r A b sch rift v o n 1470 ü b e rlie fert.
 51 Dr. M o ritz W e rtn er, „ D ie H e rre n v o n G a ra u n d d ie
E lle rb a c h v o n M o n y o r ó k e r é k (E b e r a u )", Jahrbuch dér k.k.
Heraldischen Gesellschaft „Adler" n . F. 7 (1 8 9 7 ), 6 6 - 1 1 6 .
5 2 D a n iit e r r e ic h te d ie H e r r s c h a ft d ie G rö fie v o n in s-
g e s a m t e tw a 4 0 0 P o rtio (in 3 5 D ö r fe r v e r te ilt), d ie fü r
lá n g é Z e it u n v e r á n d e r t b lie b . V g l. W e rtn e r, a. a. O .,
1 1 2 - 1 1 4 , u n d fü r d a s J a h r 1 5 9 2 S a m u B a ra b á s, „Z rín y i
G y ö r g y b ir to k a in a k fö lb e c s lé s e " [D ie E in s c h á tz u n g d é r
G ü te r v o n G y ö r g y Z rín y i], Történelmi Tár 1 8 9 5 ,3 2 9 - 357.
D ie G e s c h ic h t e d é r H e r r s c h a f t v o n E b e r a u is t le id e r
b is h e r u n b e a rb e ite t.
5 3 J o s e f R itts te u e r , „ D a s K lo s te r K u lm -E b e r a u ", in :
Ju liu s D i r n b e c k - R u d o l f K r o p f - W o l f g a n g M e y e r (H g .),
Dér Orden dér Pauliner. Seine Geschichte, seine Aufgaben,
seine Stellung. Symposion im Rahmen dér „Schlaininger Ge-
spráche" vöm 16.-19. September 1982 auf Burg Schlaining,
E is e n s ta d t 1 9 8 4 , 9 3 -1 0 0 .
5 4 S zéchényi 1 9 0 1 , A n h a n g IX , 7 9 - 8 2 .
5 5 V ilm o s F r a k n ó i, „ B a k o c s T a m á s p r im á s b i r t o k ­
s z e r z e m é n y e i" [D ie G ü t e r e r w e r b u n g e n d e s P rím á s
T a m á s B a k ó c z ], Századok 2 2 (1 8 8 8 ), 9 7 - 1 2 8 , b e s . 1 1 5 f.
56 J uhász-B udai 1994.
57 P oszler 1994a.
58 H orvat 1991. Z u m B a u s. D ia n a V u k ic e v ic -
S a m a rz ija , Goticke crkve Hrvatskog Zagorja, Z a g r e b 1993,
175-177.
59 J uhász- B udai 1994 und P oszler 1994b.
6 0 D é r F ali w u rd e z u m e r s te n M a i v o n S tegm Üller
1 8 8 5 , 1 8 - 1 9 , o h n e Q u e lle n a n g a b e a n g e f ü h r t u n d s e it-
d e m z u e in e r fe s te n G e s c h ic h te in d é r Já k -L ite r a tu r g e -
m a c h t, o b w o h l v o n e in ern tü r k is c h e n Ü b e rfa ll s e lb s t in
d é r v o lls tá n d ig s te n Q u e lle n s a m m lu n g z ű r B e la g e r u n g
v o n K ő s z e g k e in e N a c h r ic h t z u fin d e n ist. V g l. Istv á n
B a risk a (B e a r b .), Kőszeg ostromának emlékezete [E in D enk-
m a l z ű r B e la g e r u n g v o n K ő s z e g ], B u d a p e s t 1982.
61 Széchényi 1901, 25-27.
6 2 Stegm Üller 1885, 30. (S teg m Ü ller z itie rte u n d re sii-
m ie rte in s e in e r h a n d s c h riftlic h e n G e s c h ic h te d é r A btei
a rch iv a lisch e S ch riftstü ck e , d ie seitd en i v e rsc h o lle n sin d .)
6 3 D ie n á c h s te P r o te s ta n te n k ir c h e b e fa n d sic h z w i-
s c h e n 1 5 9 6 u n d 1721 in E g y h á z a s r á d ó c . D ie K a th o lik e n
d é r O r t s c h a f t b e s u c h t e n in d ie s e r P e r io d e d ie K ir c h e
v o n Já k ; B író , a. a. O . (w ie A n m . 17), 51.
64 Czobor 1890,13.
6 5 D ie B e s c h r e i b u n g d e s A lta r s : Visitatio Canonica
Batthyanyana (1 7 5 6 ), S. 6 6 1 . (A llé in d ie s e r S tu d ie b e h a n -
d e lt e n V is ita tio n s p r o to k o lle b e f in d e n s ic h im B is c h ö f-
l ic h e n A rc h ív , S z o m b a th e ly .) F ü r D a r s t e llu n g e n d e s
M a r ia ta lle r A lta r s a u s d e m J a h r e 1 6 8 8 v g l. Z o ltá n
S z ilá r d f y - G á b o r T ü s k é s - É v a K n a p p , Barokk kori kisgra-
fikai ábrázolások magyarországi búcsúhelyekről [G r a p h is c h e
D a r s te llu n g e n v o n W a llfa h rtso rte n in U n g a r n a u s d e m
Z e ita lte r d e s B a ro c k ], B u d a p e s t 1 9 8 7 , K at.-N r. 2 0 2 -2 2 0 .
66 Visitatio Canonica Kazoiana (1 6 9 7 ), 3 8 4 f. V g l.
M ezey- S zentesi 1 9 9 1 , 5 7 9 und 582.
6 7 B is z u e in e r a r c h á o lo g is c h e n E rsc h lie fiu n g d ie s e r
B a u te n sin d w ir h in s ic h tlic h ih re s S ta n d o r te s d e m b ei
d e m T o d e F o ln a y s 1 6 6 6 a u fg e n o m m e n e n In v e n ta r a n -
g e w ie s e n : F a m ilie n a r c h iv d é r G r á fé n E rd ő d y , E b e r a u ,
F asz. 2 2 , Nr. 1 1 0 9 , S. 424-H 27.
6 8 ,,R[everendissimus] D[ominus] F[ranciscus] F[olnay]
E[piscopus] T[ransylvaniensis,] Plraepositus] C[astriferrei]
et B[eatae] M[ariae] V[irginis] de T[ürje,] A[bbas] D/eakien-
sis,] Slacrae] C[aesareae] M[ajestatis] C[onsiliarius] et T[abu-
lae] R[egiae] P[raelatus]. Anno 1663"; n a c h S tegm Üller
1 8 8 5 , 47.
69 V o n d e n A rb e ite n u n te r A b t Z ich y , d é r z u g le ic h
P f a r r e r in S o p r o n ( Ö d e n b u r g ) w ar, b e r ic h t e t P é te r
K a le s c h iá k in s e in e n , im M a trik e lb u c h d é r s tá d tisc h e n
P fa r r e i v o n S o p ro n zum Ja h r 1 6 7 4 e in g e t r a g e n e n
A u f z e ic h n u n g e n (B d . 1, 1 6 5 2 b is 1 7 2 8 , S . 21 f.), v e rö f-
fe n tlic h t in Ü b e r s e tz u n g v o n A n ta l Z ich y , „ E g y so p ro n i
e m lé k " [E in Ö d e n b u r g e r D e n k m a l], Századok 2 0 (1886),
3 6 9 - 3 7 3 . Z ű r Q u e lle s. n o c h J á n o s B á n , „ K a le s c h iá k
Soproni Szemle 6 (1 9 4 2 ), 8 6 -8 9 .
P é te r ( 1 6 1 6 - 1 6 9 6 ) " ,
70 Visitatio Canonica Batthyanyana (1 7 5 6 ), 6 6 0 - 6 6 2 ,
und Visitatio Canonica Szilyana (1 7 8 0 ), 3 2 - 3 3 , 35 u n d 56.
Im n ö r d lic h e n S e ite n c h o r s ta n d 1 7 5 6 d é r M a rie n a lta r. E r
b e s ta n d a u s d e m d a m a ls n o c h n ic h t ü b e r m a lte n sp á t-
g o t i s c h e n A lt a r s c h r e in u n d d é r d a r in a u f g e s t e llt e n
g o t i s c h e n M a r ie n f ig u r s o w ie e in e m b a r o c k e n A lta r-
ra h rn e n u n d z w e ie r b a r o c k e r F la n k e n fig u r e n . B is 1780
w u r d e n s e in e s p á tg o tis c h e n T a fe lb ild e r ü b e r n ia lt (21).
Im s ü d lic h e n N e b e n c h o r s ta n d d é r u m 1 7 4 0 e n ts ta n -
d e n e H e ilig k r e u z a lta r (22), d é r u m g e s ta lte t sich h e u te
in d é r K a lv a r ie n k ir c h e in K ő s z e g b e f in d e t. D é r n a c h
d e m V o rb ild d e s M a r ia t a le r A lta rs g e f e r t ig t e b a r o c k e
A lta r m it d é r S itz fig u r M a rie n s (15) w a r b e im s ü d lic h e n
T riu m p h b o g e n p fe ile r a u fg e s te llt u n d w u r d e w o h l 1783
e n tfe rn t, a ls h ie r e in J o h a n n e s - N e p o m u k - A lt a r
a u fg e s te llt w u r d e ; v g l. Visitatio Canonica Somogyiam
(1 8 1 5 ), e rs te F a s s u n g , 3. B e im n ö r d lic h e n T riu m p h b o g e n
s ta n d e in A n n e n a lta r. B e im z w e ite n S ü d p fe ile r b e fa n d
s ic h e in e p r á c h tig e K a n z e l, v o n d é r le d ig lic h e in e H o lz-
21) e r h a lte n
fig u r (C h ristu s als G u te r H irt, s. ist.
71 Visitatio Canonica Kazoiana (1 6 9 7 ), 385.
7 2 N a c h d é r Z e u g e n a u s s a g e d es P re fib u rg e r P ro b stes
A n ta l M a d e r a m 25 . M a i 1 7 4 5 ; U n g a r is c h e s L a n d e s -
arch iv , E -1 5 0 , Fasz. 22, Nr. 18.
7 3 Visitatio Canonica Batthyanyana (1 7 5 6 ), 6 5 9 , u n d
Visitatio Canonica Szilyana (1 7 8 0 ), 31.
74 G yalus 1901, 61.
75 Visitatio Canonica Somogyiam (1815), erste F assu n g , 4.
76 M a tr ik e lb u c h , B d . 1, 1 7 3 7 b is 1 8 3 3 , Já k , P fa rra m t.
7 7 In d é r G r u f t h a t C z o b o r d ie S á r g e v o n K á ro ly
S z ilc z (1 7 7 9 -1 7 8 5 ), Já n o s K a rá c so n y i ( 1 7 8 5 -1 8 0 3 ) u n d J á ­
n o s H a y m a n n (1 8 0 5 - 1 8 2 8 ) g e s e h e n ; C zobor 1 8 9 0 , 14.
78 Vor d e m Z w e ite n W e ltk rie g w a r e n n o c h w e ite re
P a ra m e n te a u s d em 18. J a h r h u n d e r t e r h a lt e n (v g l.
F ábián M. 1939), d ie s e it d e n i v e r s c h o lle n s in d . E in e
M o n s tr a n z a u s d e m 1 6 . J a h r h u n d e r t (v g l. [Czobor ]
1 8 8 5 , 3 5 4 f.) u n d e in v ö m A b t F e r e n c N a g y m ih á ly i
(1 6 7 5 -1 6 9 0 ) in A u ftra g g e g e b e n e r K e lc h (B r ie f d e s A b te s
Já n o s S te g m ü lle r a n F ló ris R ó m e r v ö m 2 2 . J u n i 1 8 6 3 ,
B ib lio th e k d e s L a n d e s d e n k m a la m te s , R ó m e r -N a c h la B ,
X LI/82) w u r d e b e i e in e m E in b r u c h a m E n d e d e s 19.
Ja h r h u n d e r ts (S z é c h é n y i 1 9 0 1 , 5 8) g e s to h le n .
7 9 F e r e n c M a k s a y (H g .), Magyarország birtokviszonyai
a 16. század közepén [ G ü te r v e r te ilu n g in U n g a r n u m d ie
M itte d e s 16. Ja h r h u n d e r ts ], 2 B d e ., B u d a p e s t 1 9 9 0 , 908.
8 0 V g l. Fuxhoffer 1 8 0 3 , 1 7 6 , u n d Fuxhoffer-C zinár
1 8 6 9 , 24 7 .
81 Z w e i In v e n ta r e d é r á b tlic h e n G ü te r a u s d e m J a h r
1 710: F a m ilie n a rc h iv E rd ő d y , E b e r a u , F a sz . 2 2 , Nr. 1 0 9 9 ,
S. 3 6 6 -3 7 9 , bzw . Acta Christiani Augusti Episcopi Jaurien-
sis, G y ő r, B is c h ö flic h e s A rch ív , B d . 8 , S . 1 2 6 9 - 1 2 7 4 ; vgl.
Visitatio Canonica Scacchiana (1 7 1 3 ), S . X X X IX .
fe rn e r
Emlékirat a jaáki apátsági birtok utóbbi változásairól és
82
jelen állásáról. Kelt jaákon 1878. év deczember 21.-én.
Stegmüller János jaáki apát [D e n k s c h r ift ü b e r d e n G ü te r -
b e s t a n d d é r J á k e r A b te i u n d d e s s e n l e t z t e r e n V e rá n -
d eru n g e n . Já k , d en 21. D e z e m b e r 1878, v o n Já n o s
S te g m ü lle r , A b t v o n J á k ] , U n g a r is c h e s L a n d e s a r c h iv ,
P -107: F a m ilie n a rc h iv E r d ő d y a u s R o te n tu r m , F a sz . 16,
Nr. 4 1 , 2 5 3 -2 6 3 .
83 Stegmüller 1885,43.
84Visitatio Canonica Batthyanyana (1 7 5 6 ), 6 6 4 , und
Visitatio Canonica Szilyana (1 7 8 0 ), 43.
8 5 Visitatio Canonica Szilyana (1 7 8 0 ), 43-44.
8 6 Visitatio Canonica Szilyana (1 7 8 0 ), 34.
8 7 Visitatio Canonica Batthyanyana ( 1 7 5 6 ), 6 7 8 , und
Visitatio Canonica Szilyana (1 7 8 0 ), 4 6 u n d 5 5 - 5 6 .
8 8 Visitatio Canonica Kazoiana (1 6 9 7 ), 186.
8 9 1 7 3 3 w a r d é r H o lz b a u n o c h in g u te m Z u s ta n d ;
s. Liber Conscriptionis Parochiarum Diocesis Jauriensis in
Comitatu Castriferrei, Districtus verő Sabariensis habitarum,
alias Hegyhátiensium. Anno 1733, G y ő r, B is c h ö f lic h e s
A rch ív . 1 7 5 6 w a r e r s c h o n n a h e z u r u in ie r t; s. Visitatio
Canonica Batthyanyana (1 7 5 6 ), 67 4 . 1 7 7 4 w u r d e e r n o c h
als H o lz b a u , a b e r o h n e d ie B e z e ic h n u n g s e in e s Z u s ta n -
d e s e r w á h n t; s. Conscriptio Parochiae Jáákiensis [...] peracta
Anno 1774. die 15a Julij, G y ő r, B is c h ö f lic h e s A rch ív ,
C o n s c r ip tio P r o v e n tu m P a r o c h ia liu m , D is tric tu s S a b a ­
rie n s is , I.
90 Visitatio Canonica Szilyana (1 7 8 0 ), 4 6 - 4 7 .
91 Visitatio Canonica Somogyiana ( 1 8 1 5 ) , e rs te Fas-
s u n g , 34.
92 Magyarország birtokviszonyai..., a. a. O . (w ie A n m .
7 9 ), 8 7 4 .
9 3 V e rtr a g z w i s c h e n d e m G r á f é n K a je t á n E r d ő d y
u n d d e m G r á fé n P á l S z é c h é n y i, d a ü e r t v ö m 12. S e p te m -
b e r 1 8 4 3 ; U n g a r is c h e s L a n d e s a r c h iv , P -6 2 3 , F a s z . 18 5 ,
B d . II, Nr. 37; Acta Jura Comitum Széchényii in Possessione
Jáak respicientia.
94 Stegmüller 1 8 8 5 ,4 5 .
9 5 Is tv á n B e z e r é d j, „ R o sti F e r e n c le v e le i az 1 7 6 4 .-6 5 .
é v i p o z s o n y i o r s z á g g y ű lé s b ő l" [B rie fe F r a n z v. R o s ti's a n
s e in e G e m a h lin v ö m P o z s o n y e r R e ic h s ta g e 1 7 6 4 - 6 5 ] ,
Dunántúli Szemle 10 (1 9 4 3 ), 4—2 0 , d e u ts c h e Z u s a m m e n -
fa s s u n g a u f S . 1 9 -2 0 .
9 6 F r e u n d lic h e M itt e ilu n g v o n S é ly s e t t e S o m o rja y .
97Visitatio Canonica Kazoiana (1 6 9 7 ), 388.
Vas megye népessége a XIX. században
9 8 T ib o r K o v á cs ,
(1804—1870) [D ie B e v ö lk e r u n g d es K o m ita ts V as im 19.
J a h r h u n d e r t ( 1 8 0 4 - 1 8 7 0 ) ] , S z o m b a t h e ly 1 9 7 0 , 5 6 - 5 7 ,
7 8 -7 9 , 1 0 0 -1 0 1 , 1 2 2 -1 2 3 , 1 4 4 -1 4 5 , 2 5 4 -2 5 5 , 3 2 0 -3 2 1 ,
430M 31.
9 9 N a c h d e n v o n M ik ló s S c h n e id e r z w is c h e n 1 9 3 7
u n d 1 9 4 3 in S z o m b a th e ly v e r ö ffe n tlic h te n R e g is te r n d é r
im K o m ita t V as a n s á s s ig e n A d e lig e n a u s d e n J a h r e n
1 6 5 8 ,1 6 9 6 ,1 7 1 7 , 1 7 2 6 ,1 7 5 4 ,1 8 3 5 .
1 0 0 L a jo s B a lo g h - J ó z s e f V é g h (H g .), Vas megye föld­
rajzi nevei [G e o g r a p h is c h e N a m e n im K o m ita t V a s],
S z o m b a th e ly 1 9 8 2 ,1 8 3 - 1 8 5 .
101 Stegmüller 1 8 8 5 ,2 0 .
102 Fábián G y. 1934.
1 0 3 V g l. H a n s Jü r g e n K o tz u r, „ D ie I n n e n a u s s ta ttu n g
im W a n d e l d é r Z e it" , in : W o lfra m N ic o l (H g .), Dér Dóm
zu Limburg, M a in z 1 9 8 5 , 2 6 5 - 3 8 0 , b e s . N r. 7 2 u n d 81
so w ie d ie A b b ild u n g e n a u f S. 3 2 8 u n d 331.
 Horváth Zoltán András-Káldi Gyula-
D. Mezey Alice-Valter Ilona

A JÁKI M ŰEM LÉKEGYÜTTES KUTATÁSA,

RESTAURÁLÁSA ÉS HELYREÁLLÍTÁSA

A jáki műemlékegyüttes ma is folyó tudományos kutatása 1988-ban, műemléki helyreállítása 1991-

ben kezdődött. A Szent György-templom nyugati kapujának oromzatán végzett munkálatokról e kötet
tanulmányai számolnak be. Elöljáróban röviden ismertetjük közvetlen előzményeiket, a jáki kutatási­
helyreállítási programot és azt, hogy a célkitűzésekből eddig mi valósult meg.

A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI N ÉGY ÉVTIZED

A Szent György-templom 18. századi mellékoltárai a Szent Jakab-kápolnában álltak (21-22), közü­
lük a Szent Kereszt-oltárt Kőszegre adták kölcsön a Kálvária-templom 1947-ben leégett eredeti barokk
oltárának pótlására. A Szent György-templom déli tornyát 1948 decemberében villámcsapás érte, a si-

21-22
A Szent György-templom egy­
kori Mária-oltára, illetve egy­
kori Szent Kereszt-oltára a
Szent Jakab-kápolnában / Dér
ehemalige Marienaltar bzw.
Heiligkreuzaltar dér Sankt-
Georg-Kirche in dér Jakobs-
kapelle
(OMvH - Hack Róbert, 1985;
OMvH - Németh József, 1943)
sak kváderburkolatának kövei szétcsúsztak - a sérülést 1949-ben javították ki. Az 1950-1960-as években
az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) irányításával kisebb javításokat, tetőzetfelújítást és kerté­
szeti rendezést végeztek. E munkálatokat zárta le 1967-ben a Szent Jakab-kápolna homlokzatfelújítása,
valamint a Folnay-kapu és a kerítésfal helyreállítása Koppány Tibor (OMF) tervei szerint. A kápolnában
álló két barokk oltárt metil-bromid gázzal fertőtlenítették. Ugyanekkor margitbányai mészkőből készült
faragvánnyal pótolták a karzati ülőfülkesor egyik hiányzó oszlopát (MMv 1967-1968 a- c ). E z idő tájt
bontották el a századfordulós restaurálás két Möller-féle felvonulási épülete közül a másodikat, amely
addig a sekrestyés lakásául szolgált.
1980-ban a gótikus Madonna-szobrot Bérezi László (OMF, faszobrász-restaurátor műterem) konzer­
válta. 1982-ben a jáki plébánia ismét javíttatni kényszerült a templom tetőhéjazatát; ezt követően ké­
szült Debreczeni Gábor tervei szerint a templom belső terének új, kiemelő világítása (D e b r e c z e n i 1983).
Az Egyházközség elvégeztette a Szent Jakab-kápolna ismét szükségessé vált homlokzattatarozását, és
1985-ben vízelvezető drenázsrendszert építtetett ki a kápolna és az apátsági templom körül. 1988-1989-
ben új harangot öntettek Orbottyánban, Gombos Lajos harangöntő mesterrel, valamint restauráltatták
a Szent Jakab-kápolnában álló barokk oltárok képeit (Marosfalvi Antal, a Szombathelyi Képtár restau­
rátora és Flerendi János aranyozó).

Az 1980-as évek közepén a Szent György-templom külső kőfelületeinek pusztulása olyan mérete­
ket öltött, hogy helyenként már ornamentális és figurális faragványokat is fenyegetett a formátlanná
mállás veszélye. A Szent Jakab-kápolna a többszöri felújítás ellenére rossz állapotban volt, falai nedve­
sek voltak, falképei pusztultak. Az apátságnak a templomkerttől nyugatra fekvő nagy telkét és épüle­
teit (V) a helyi állami gazdaság használta. Az úgynevezett Apáti házat négy szolgálati lakásra osztot­
ták fel, a melléképületek jó részét elbontották, és már az utcafronton megmaradt gazdasági épület
bontását is elhatározták.
A Szent György-templomnak a századfordulós restauráláskor kicserélt több száz kőfaragványát
1912-ben Szombathelyre, a Vasvármegyei Múzeumba szállították, s közülük néhány 1918-ban letétként
a budapesti Szépművészeti Múzeumba került (ezeket ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi). A jáki kőfa-
ragványok egy részéből 1956-ban Szentléleky Tihamér és Bán Attila kiállítást rendezett, amely Szakái
Ernő tervei szerint épült meg a szombathelyi múzeum pincéjében (23), a templom felszentelésének hét­
századik évfordulója alkalmából (D e r c s é n y i 1958). A kiállítást a múzeumépület felújításának megkez­
désekor, 1978-ban bontották szét. Közvetlenül azelőtt készült egy tudományos diákköri dolgozat, mint­
egy 50 faragvány felmérésével (A u f f e n b e r g [1978], konzulens: Zádor Mihály). A faragványokat
ideiglenesen - két szombathelyi szükségraktár után - a kőszegi városfal egyik bástyájába, az úgyneve­
zett Zwingerbe szállították.

23
A szombathelyi Savaria
Múzeum egykori jáki kőtá­
ra / Das ehemalige Jáker
Lapidarium im Savaria-
Museum zu Szombathely
(OMvH, 1957)
 A végleges és megnyugtató elhelyezésüket váró jáki töredékek köre 1987-ben újabb együttessel
bővült, amikor a budapesti Szépművészeti Múzeum épületének rekonstrukciója során az egyik belső
udvarból darabokra fűrészelve elbontották a jáki nyugati kapuépítmény 1902-1903-ban készült termé­
szetes nagyságú gipszmásolatát. A darabokat budapesti bérelt raktárba: a Ludovika dísztermébe szállí­
tották. A bontás és a szállítás során a gipszmásolat fontos részei pusztultak el, például a kapu timpa­
nonja és az ajtókeret.

A HELYREÁLLÍTÁSI PROGRAM ELŐ ZM ÉN YEI

Az apátsági templom helyreállításának program- és kiviteli tervein 1983-tól dolgozott az OMF

megbízásából a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építészettörténeti és Elméleti Intézete. Fénymáso­
latban összegyűjtötték és épületrészenként csoportosították az OMF gyűjteményeiben található archív
felmérések és rajzok egy részét (Horváth Alice), és a múlt századi homlokzatrestaurálási terveken meg­
jelölték a 13. századi falfelületeket. A templom konzerválására műleírást és költségvetést készítettek.
A konzerválási tervet épületdiagnosztikai vizsgálat és egyes vízelvezetési problémák megoldásának ja­
vaslata kísérte (Zádor Mihály). Az 1986-ban elkészült dokumentációt 1988-ban statikai állékonysági
vizsgálattal egészítették ki (Pattantyús Adám).
A bontást megakadályozandó, az Apáti ház melléképületét 1988-ban műemléki védelem alá he­
lyezték. Felmérését, kutatóhellyé és kőtárrá alakításának engedélyezési tervét, majd kiviteli terveit
1987-1988-ban Horváth Alice készítette el, az épület falkutatására nem került sor. Horváth Alice az
Apáti házat is felmérte.
A templom konzerválási tervének műemléki tervtanácsában merült fel az az igény, hogy a javasolt
kőkonzerváló szer: a ZKF (Zádor-Kollár-Feuer-szabadalom) mellett további anyagokat, illetve módsze­
reket is kipróbáljanak. Ugyanott döntöttek arról, hogy felhasználása előtt a ZKF-kezelőszert az Építés­
ügyi Minőségvizsgáló Intézet alkalmassági vizsgálatnak vesse alá és minősítse. Végül a templom 13.
századi kváderfelületein 1987 nyarán négyféle konzerváló szer hatásvizsgálatára nagyméretű próbafe­
lületeket jelöltek ki, amelyekre a ZKF mellett a Remmers és a Wacker cég szilikát-szilikon konzerváló
anyagát hordták fel, valamint megtörtént a Kőfalvi Imre által szabadalmaztatott termálvizes kőkonzer­
válás. A kőkonzerváló szerek hatásának vizsgálata és összehasonlítása alapján leghatásosabb a Wacker
cég terméke, a második hely a Remmersé, a ZKF hatása gyorsan gyengülőnek, míg a Kőfalvi-féle mód­
szer hatástalannak bizonyult (minderről részletesebben lásd Horváth Zoltán András és Tóth Mária kö­
zös tanulmányát).
Közben megkezdődött a jáki helyreállítási program művészettörténeti előkészítése. A kiemelkedő
jelentőségű középkori építészeti emlékek műemléki helyreállításához kapcsolódó művészettörténeti­
régészeti kutatások programjának kidolgozására az OMF és a Magyar Tudományos Akadémia Művé­
szettörténeti Kutató Csoportja (MTA MKCs) együttműködési megállapodást kötött. Ennek jegyében a
jáki templomról Marosi Ernő készített tanulmányt 1987-ben. A vaskos kézirat (M arosi 1987) a kutatási-
program-javaslatnál jóval többet, teljesen revideált építéstörténeti periodizációt nyújtott, és az OMF
gyűjteményeiben található, Jákra vonatkozó anyagoknak a korábbiaknál teljesebb jegyzékeivel, illetve
regesztáival egészült ki (B. N agy 1987). Marosi Ernő nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy csak
minden ismert forráscsoport és adat, valamint a szétszóródott jáki töredékek és másolatok újbóli alapos
áttekintése és értelmezése vezethet a kívánt színvonalú tudományos eredményekhez és helyreállítás­
hoz. Leszögezte, hogy a templomon további kísérletezés nem engedhető meg, és hogy a gondosan
megtervezett feladatok elvégzésére teamet kell alakítani.
A javaslatok megbeszélésére az OMF 1988 februárjában vitaülést rendezett, amelyen Bogyay
Tamás, Entz Géza, Tóth Sándor és Tóth Melinda mellett a BME és az OMF szakemberei mondták el vé­
leményüket és fűztek kiegészítéseket a Marosi Ernő vázolta építéstörténeti elképzeléshez (Az OMF
1988. február 3-án tartott, a jáki apátsági templom műemléki és tudományos kérdésekkel foglalkozó vitaülésének
jegyzőkönyve. Összeállította Lővei Pál).
 A FORRÁ SO K, A KŐFARAGVÁNYOK ÉS M ÁSOLATOK FELDOLGOZÁSA

A Marosi-féle javaslatok és a vita során elhangzottak szellemében a jáki kőfaragványok feldolgozá­

sa 1988 őszén kezdődött meg a kőszegi Zwingerben, továbbra is az OMF és az MTA MKCs együttmű­
ködése jegyében (D. Mezey Alice, illetve Szentesi Edit), a Lapidarium Hungáriáim - a magyarországi épí­
tészeti töredékek korpusza (LAHU) nevű kutatási program támogatásával, a közel száz éve leltározatlanul
hányódó mintegy 600 kőfaragvány összetartozó töredékeinek egymáshoz illesztetésével. Ezeket Faragó
János restaurátor ragasztotta-csapolta össze. A faragványokról egyenként fényképpel ellátott, főbb ada­
taikat rögzítő alapcédula készült, és a BME Ásványkőzettani Tanszéke meghatározta kőanyagukat.
A munka az egyes faragványok egykori beépítési helyének meghatározásával és az építészeti szerkeze­
tek rekonstrukciójával folytatódott.

24
A jáki kőfaragványok tanulmányi
kiállítása a kőszegi Zwingerben / Die
Studienausstellung dér Jáker Stein-
fragmente in dér sog. Zwinger-Bastei
zu Kőszeg (Güns)
(OMvH - Hack Róbert, 1989)

A kutatás első szakaszát zárta le az 1989 tavaszán a kőszegi Zwingerben megnyílt tanulmányi kiál­
lítás (látványterv: Káldi Gyula), amely a faragványok feldolgozásának módszerét és első eredményeit,
valamint bizonyos darabok és szerkezetek értelmezésének nehézségeit kívánta bemutatni (24). 1993-
ban a kőfaragványokat Kőszegről - a szombathelyi múzeum és az OMvEI tudta nélkül - Jákra szállítot­
ták, és az apáti telek tárva-nyitva álló, nedves kukoricagóréjába rakták le.
Ezzel párhuzamosan a művészettörténészek a jáki templomdomb épületegyüttesére vonatkozó,
teljes körűnek szánt forrásfeltáró kutatómunkába fogtak. Egyházi és családi levéltárak, a jáki plébánia,
a Magyar Országos Levéltár, valamint az OMF gyűjteményeinek gazdag anyagait nézték át. Az így ösz-
szegyűlt forrásokat kiegészítették a szakirodalom, valamint egykori újságcikkek kritikai áttekintésével,
továbbá számos, más gyűjteményben felbukkant kisebb jáki fond feltérképezésével.
Közben Peringer István és Stefanidisz Stefanosz restaurátorok az OMF megbízásából a Ludovika
dísztermének padlóján összeállították és konszignálták a gipszkapu darabjait (64), konszignációs raj­
zot és szakvéleményt készítettek róla. A Ludovika-épület tervezett felújítása miatt a darabokat innen
is el kellett menteni, így 1991 tavaszán - amint az apáti telken álló gazdasági épület helyreállításának
készültségi foka ezt lehetővé tette - a töredékeket Jákra szállíttattuk és a melléképület padlásán he­
lyeztük el.

A HELYSZÍNI M UNKÁK ELŐ KÉSZÍTÉSE

1990 őszén az OMF széles körű szakértői megbeszélést hívott össze, amelynek résztvevői a helyszí­
nen vitatták meg a jáki együttes műemléki helyreállításának alapelveit és legsürgetőbb feladatait (Jegy­
zőkönyv a jáki volt bencés apátsági templom helyreállítása ügyében tartott szakértői megbeszélésről. Ják, 1990.
szept. 27-28.). Bogyay Tamás, Entz Géza, Szakái Ernő, valamint Marosi Ernő, Dávid Ferenc, Szentesi
Edit (MTA MKCs), Tóth Sándor (ELTE, Művészettörténeti Tanszék), továbbá Manfred Koller és Hubert
Paschinger (Österreichisches Bundesdenkmalamt), Orcsik Éva (vegyész) mellett ott voltak természete­
sen az OMF illetékes szakemberei is: Fejérdy Tamás (igazgató), H. Sallay Marianne (a Tudományos Osz­
tály vezetője), Valter Ilona (régész), D. Mezey Alice, Káldi Gyula (építész), Velledits Lajos (a Szakrestau­
rálási Osztály vezetője), Horváth Zoltán András (geológus), Rákos Péter (kőszobrász-restaurátor) és
Ivicsics Péter (területi felügyelő).
A grémium leszögezte, hogy a templomnak a századfordulón, a Schulek-Gyalus-féle nagy restaurá­
lás során épített részei maguk is műemléki értéket képviselnek, s ezért az épület konzervátor szemlélet­
tel állítandó helyre, „visszarestaurálása" nem jöhet szóba. Az épület mai képéhez csak hozzátenni szabad
- egykori berendezési tárgyainak visszahelyezésével és bizonyos meglévő részleteinek hangsúlyozásá­
val: elsősorban a templombelső kifestésének feltárásával és egykori színességének restaurálásával.
Ez alkalomra ideiglenesen beállványozták a nyugati kapuépítményt, így a jelenlévők szembesül­
tek az apostolgaléria szobrainak riasztó állapotával. Egyetértettek abban, hogy a templom helyreállítá­
sának első és legsürgetőbb feladata a szobrok megvédése a további pusztulástól. Mivel nincs olyan meg­
oldás, amellyel a helyén maradó együttest a nyugati homlokzat összképének zavaró megváltoztatása
nélkül megnyugtatóan meg lehetne óvni, a szobrokat ki kell emelni és múzeumi körülmények közé kell
helyezni, az oromzati fülkékben pedig az eredeti szobrokat minél hívebb öntvénymásolatokkal kell pó­
tolni. Ezt a beavatkozást azonban gondos kutatásnak, dokumentálásnak és természettudományos vizs­
gálatoknak kell megelőzniük.
A templomkert területén régészeti feltárás még nem volt. A szakértői megbeszélés alkalmából
Valter Ilona végzett régészeti szondázást a templomkert rádiófrekvenciás geofizikai vizsgálatának
hullám-visszaverődési térképe (Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat) felhasználásával. A szondázás az
egykori kolostor elhelyezkedését illetően megállapította, hogy keleti szárnya nem volt a kolostornak,
a déli és nyugati szárny alapfalrészleteit megtalálták, és előkerült a mai sekrestye keleti falához csat­
lakozó 13. századi apszis alapfala és egy olyan sír, amelyet már az északi torony alapozásakor átvág­
tak. A megbeszélésen többen hangsúlyozták a teljes épületegyüttes és környezete régészeti feltárásá­
nak szükségességét.

1990 végére Káldi Gyula elkészítette az egész műemlékegyüttes helyreállításának programtervét,

amely a szerteágazó feladatokat úgy csoportosította és ütemezte, hogy azok értelmes és belátható időn
belül befejezhető egységekre tagolódjanak. Az első ilyen egységként a nyugati kapuépítmény oromza­
tának restaurálását és azzal párhuzamosan a Szent Jakab-kápolna kutatását és külső-belső helyreállítá­
sát jelölte meg. Az apátsági templomon az összes szükséges természettudományos vizsgálat elvégzése
után a külső kőfelületek konzerválását tervezte. Előírta, hogy a belső kifestések feltárásáról és a 13. szá­
zadi falképek, valamint a barokk berendezési tárgyak restaurálásáról restaurátor-programterv készül­
jön. A templomdomb teljes régészeti feltárása után következhet a terület rendezése és készülhet dísz-
világítás.
A program fontos része, hogy Jákon múzeumot kell létrehozni, ahol be lehet mutatni a Szent
György-templom és környezete történetét és tárgyi emlékeit, valamint a régészeti feltárások leleteit,
ahol együtt lehet kiállítani az apostolszobrokat és a kőfaragványok jelentős részét, és ahol össze lehet
állítani a gipszkaput - véget vetve a töredékek hányódásának és megelőzve azt, hogy a megóvásuk ér­
dekében most kiemelendő szobrok hasonló sorsra jussanak. A terv a leendő múzeumot a helyreállí­
tandó Apáti házba helyezte, s azt olyan toldaléképületettel javasolta bővíteni, amely az épület északi ol­
dalán meredeken eső lejtőre épülve úgy tenné lehetővé a gipszkapu összeállítását, hogy tetőgerince ne
magasodjék az álló épületek fölé.
A programterv megvalósítására megszerveződött a jáki csapat: Káldi Gyula tervező építész és ak­
koriban létesítményfelelős; Valter Ilona régész; D. Mezey Alice és Szentesi Edit művészettörténészek;
Rákos Péter, Osgyányi Vilmos és Sütő József kőszobrász-restaurátorok; valamint Orcsik Éva főkonzer-
vátor, aki a természettudományos és műszaki kutatások - így Várfalvy János épületfizikai szakértő,
Tóth Mária geofizikus (MTA Geokémiai Kutató Intézet), Tóth Attila fizikus (ANALSPEK Anyagvizsgáló
Gmk.), Fésűs Ilona mikrobiológus vizsgálatainak - koordinálását végezte.
Az 1989-es rendszerváltás után az OMF-et Országos Műemlékvédelmi Hivatallá (OMvH) és há­
rom további intézménnyé alakították át. Azóta az összefogó szervezésnek - ami korábban a létesít­
ményfelelős feladata volt - nincs gazdája. A természettudományos és műszaki vizsgálatok koordinálá­
sát 1993-ban Horváth Zoltán András geológus, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási
Központ (AMRK) laboratóriumának vezetője vette át. A kőszobrász-restaurátorok időközben önálló­
sodtak; a festő- és farestaurálási munkák pedig a Képzőművészeti Lektorátus bevonásával készülnek.
Az építőipari kivitelezés feladata az OMF ekkoriban vállalkozássá alakult szombathelyi építésvezetősé­
gére hárult.
A jáki templomot a századforduló óta nem mérték fel, így a helyszíni munka megkezdésének
egyik alapfeltétele volt az épület modern technikával történő pontos műszaki felmérése. A fotogram­
metriai felmérést 1990-1991-ben Hammer Edit (INFORT) végezte el munkatársaival: 1:50 léptékű
alap- és nézetrajzok, valamint metszetek készültek, továbbá a nyugati kapuépítményről egy 1:20 lép­
tékű szembenézeti rajz is.
1991-ben elkészült az apáti telek gazdasági épületének helyreállítása. Azóta ez az épület a helyszí­
ni munkák bázisa.

A SZENT JAKAB-KÁPOLNA
KUTATÁSA, RESTAURÁLÁSA ÉS HELYREÁLLÍTÁSA

A helyszíni munka - a programtervnek megfelelően - 1991-ben a Szent Jakab-kápolna falkutatásá­

val kezdődött meg. A kápolna régészeti feltárása (Pintér László) 1992 tavaszán egy korábbi rotunda ma­
radványait hozta napvilágra. Az alapfalak maradványairól 1:25 léptékű fotogrammetriai alaprajzi fel­
mérés készült (Vajda József).
A kápolna falai a felszívódó víz miatt nedvesedtek. Ezért a század eleji felújításkor a falakat a
cementes vakolat felhordása előtt kátránnyal vonták be, ám ettől a falak nedvesedése fokozódott és
egyre feljebb húzódott. A kátrányréteget eltávolították, az alsó zónában lélegző vakolatot hordtak fel,
és megújították az épületet körülvevő drenázst.
A kápolna külső falfelületein - archív fényképfelvételek alapján - a faltükrök és lizénák egymástól
eltérő optikai hatást keltő barokk architektúráját állítottuk vissza. A lizénák és az alsó rézsűs ablakok ka­
nálháttal simított, míg a falmezők anyagában színezett, durva, kanáléllel felhordott vakolatot kaptak
(25). Kapuját és ablakait Rákos Péter, Osgyányi Vilmos és Sütő József restaurálta. A kápolna barokk te­
tőszerkezetét és fazsindelyes héjazatát konzerválták és fekvőeresz-csatornát készítettek (K áldi 1994).
Az épület belsejének késő rokokó falképeit Czweiber Ferenc és Rády Ferenc restaurálta. Kiegészí­
tették az oldalfalak kifestésének elpusztult alsó harmadát, és újrafestették a csak nyomokban megma­
radt lábazati márványozást (26-27). A kápolna rangos barokk oltárát az Egyházközség megbízásából
Budai Sándor és Juhász Györgyi restaurálta (26). A felbontott késeinél jóval mélyebben fekvő középko­
ri járószintre helyezett új burkolatban a téglák eltérő irányú lerakása jelzi a korai rotunda kiegészített
körvonalait. A kápolna újraszentelése 1993-ban, Szent Jakab napján történt.
25
A Szent Jakab-kápolna a helyreállítás után / Die Jakobs-
kapelle nach dér Wiederherstellung
(OMvH - Hack Róbert, 1994)

2 6 -2 7
A Szent Jakab-kápolna északi karéja a Szent Jakab-oltárral,
illetve nyugati karéja a helyreállítás után / Die Nordkonche
mit dem Jakobusaltar bzw. die Westkonche dér Jakobs-
kapelle nach dér Wiederherstellung
(OMvH - Hack Róbert, 1994)

28
Kályha az Apáti ház egykori ebéd­
lőjében, 19. század közepe/Kachel-
ofen im ehemaligen Speisesaal des
sog. Abtshauses, Mitte des 19. Jhs.
(Mezey Alice, 1992)
AZ APÁTI HÁZ KUTATÁSA ÉS
HELYREÁLLÍTÁSA
Az apáti telek déli szélén, az utcafronton álló gazdasági épülethez
csatlakozó egykori istállók helyén, Káldi Gyula tervei alapján tanul­
mányi kőraktár épült (V). A helyszíni kutatás megkezdése óta közel
száz faragvánnyal bővült együttes 1995 nyarán letisztítva került a pol­
cokra - újraazonosítva, számozva és csoportosítva.
A kőtár L alakú folytatásában az Egyházközség katolikus közös­
ségi házat építtetett.
Az Apáti ház felmérését 1993-ban Káldi Gyula pontosította. A sok­
szor átépített épület falkutatása 1991-ben kezdődött, s csak a lakók ki­
költözése után, 1995-ben fejeződött be; 19. századi patronos kifestéseit
(29) Rády Ferenc tárta fel és dokumentálta. A régészeti feltárás (Valter
Ilona, 1992-1994) váratlan és nagyjelentőségű eredménnyel járt: a mai
épület alatt 12. századi lakóépület és annak keleti oldalához a 13. szá­
zadban hozzáépített torony falai kerültek napvilágra (V).
A meredek lejtő szélén álló épületről talajmechanikai szakvéle­
mény készült (FTV Geotechnikai, Geodéziai és Környezetvédelmi Rt.,
Moyzes Antalné, 1993), majd erre alapozva szerkezet-helyreállítási
terv (Martos Tamás statikus-tervező, AMRK). Az épület északnyugati
sarkát újra kellett építeni. Most folyik a ház alapmegerősítése és falai­
nak összefogása. A régi csaposgerenda födém fagerendáinak helyére
szakaszonként betongerendákat építettek be, és tetőszerkezetét kicse­
rélik. Újra kell még festeni a lakóhelyiségek 19. századi díszítőfestését,
és az egyetlen helyén álló kályhán (28) kívül továbbiakat kellene re­
konstruálni.
Nagyon fontosnak tartjuk a jáki múzeum létrehozását. Az Apáti
házhoz csatlakozó új toldaléképület megtervezéséhez és megépítésé­
hez először is a kiállítási forgatókönyvet kell megírni.
29
Részlet az Apáti ház délkeleti sarok­
szobájának díszítőfestéséből. Felső
réteg, 19. század utolsó negyede /
Dekorative Ausmalung im sog. Abts-
haus, südöstliches Eckzimmer, obere
Schicht, letztes Viertel des 19. Jhs.
(Rády Ferenc, 1995)
 A SZENT GYÖRGY-TEM PLOM

Természettudományos vizsgálatok

A szűkebb és tágabb környezet hőmérsékleti és nedvességviszonyainak rövid- és hosszútávú válto­

zásai alapvető hatással vannak az épület állagára. Emiatt vizsgáljuk a makro- és mikroklimatikus körül­
ményeket, és gyűjtjük a meteorológiai, épületfizikai, talaj- és talajvízviszonyokra vonatkozó adatokat.
A megfigyelések, a műszeres és infratelevíziós falnedvességmérések (ENERGOÉP Kft.) egyaránt
azt mutatják, hogy a templom északi és nyugati fala - beleértve a nyugati kapuépítményt is - mintegy
háromméteres magasságig erősen nedves, s meglepő módon a déli falban is jelentős víztartalmat ész­
leltek, különösen a lábazat közelében. A jelenlegi nedvességállapot és a nedvesség eloszlása nehezen
magyarázható pusztán a csapadékvízzel. A templom geomorfológiai helyzete szerint ugyanis a csapa­
dékvíznek az északi és keleti meredek lejtőn gyorsan el kellene hagynia a templomdombot. Sajnos
azonban a talajmechanikai, építéshidrológiai (NATURAQUA Kft., Moyzes Antal) és alkalmazott geofi­
zikai mérések (GEOPARD Kft.) tanúsága szerint (30) a falak alapjainak közelében olyan agyagrétegek
húzódnak, amelyek nehezen vesztik el a csapadékból beléjük jutó vizet, és így tartósan pótolják a falak
kapilláris nedvesedését.
Az alapok körüli talajrétegek víztelenítésére a teljes templomot körülvevő szivárgórendszerre len­
ne szükség. Tekintve azonban, hogy e vízmentesítő rendszer elkészítése jelentős földmunkával járna a
templomkertben, előzőleg el kell végezni a terület régészeti feltárását. A szivárgórendszer kiépítése
után eredményes működését ellenőrző, hosszútávú méréssorozatokra is szükség van.
Az épületfizikai vizsgálatok, amelyeket a BME Épületszerkezetek Tanszéke végez, még nem zárul­
tak le. Eredményeik segítségével megtervezhetővé válnak majd mindazok a beavatkozások, amelyek a
templombelső egyes nehezen szellőző zugainak nedvességterhelését csökkentik, és elősegítik a falak és
műtárgyak számára kedvező mikroklíma kialakítását. Ezzel egyúttal lehetőség nyílik a falak gyorsabb ki­
szárítására is.
Az épület tudományos feldolgozása nem nélkülözheti a részletes kőkatasztert, amelyben nemcsak
az egyes kőfajták pontos geológiai-geotechnikai jellemzése, hanem lehetőség szerint azok eredeti lelőhe­
lyeinek meghatározása is fontos cél. A különböző kőfajták eltérő ásványos összetétele és porozitása, va­
lamint az egyes homlokzatok eltérő meteorológiai viszonyai miatt fontos szerepe lesz a konzerváló ke­
zelések rendszeres ellenőrzésének.

30
A Szent György-templom körüli al­
talaj nedvességtartalma 12,5 méter
mélységben (a talaj látszólagos fajla­
gos ellenállásának geoelektromos
mérése alapján; az értékek Q/m-
ben) / Feuchtigkeitsverháltnisse des
Bodens um die Sankt-Georg-Kirche
in dér Tiefe von 12,5 m (nach geo-
elektrischen Messungen dér spezifi-
schen Impedanz des Bodens; Werte
in Q/m)
(GEOPARD Kft., 1995)
 Berendezési tárgyak restaurálása és
a sekrestye belső helyreállítása

A Szent György-templom egykori Mária-oltárát (21)

1991 és 1993 között restaurálta Budai Sándor és Juhász
Györgyi. Az oltár tisztítása során a barokk márványfestés
alól késő gótikus táblaképek kerültek elő, s fény derült arra,
hogy a barokk oltár középső részeként egy késő gótikus
szárnyasoltár szekrénye és belső táblái maradtak fenn, igen
jó állapotban (31-32). Megtudtuk továbbá, hogy az évszá­
zadok óta ebben az oltárszekrényben álló gótikus Madonna
(14) eredetileg nem ehhez, hanem a templom egy másik kö­
zépkori oltárához tartozott.
A késő gótikus oltárt a Szent György-templom északi
mellékszentélyében, a századfordulón készült kőmenzára
állították fel, szekrényében a gótikus Madonna-szoborral.
A Mária-oltár barokk elemeit a restaurátorok a kiemelt kö­
zépső rész új másolata köré építették. Ez az együttes a
templom déli mellékhajójába került.
A templom nagy restaurálás előtti berendezéséből ma­
radt fenn az a valószínűleg 16. század végi, ülő Madonna­
szobor is (15), amely korábban az északi mellékhajóban, a
déli kapuval szemben volt. Ezt a szobrot a Möller-féle rak­
tárépület bontásakor egy jáki család mentette meg és őrizte
az elmúlt évtizedek során. Megállapodás született arról,
hogy a szobor visszakerül a templomba, de restaurálása
még nem kezdődött meg.
1993-ban felújították a sekrestye belső terét. Megragad­
va az alkalmat, régészeti feltárást és falkutatást végeztünk.
A templom 18. és 19. századi olajfestményei és votívképei
megtisztítva kerültek vissza a falakra; az Egyházközség res-
tauráltatott és ide helyeztetett egy csillárt, mely a századfor­
dulós restauráláskor készült. 32
Az Egyházközség újíttatta fel az elmúlt években a A késő gótikus szárnyasoltárszekrény hátoldala /
templom Angster-orgonáját is. Az orgona szétbontása után Flügelaltarschxein, Rückseite
(OMvH - Hack Róbert, 1995)
részleges régészeti feltárás történt a karzaton. Falkutatást
végeztünk a karzat nyugati falán és a déli torony emeleti
boltozott helyiségében.

31
A késő gótikus szárnyasoltárszekrény, 1502 vagy 1505 / Schrein eines Flügelaltars, 1502 oder 1505
(OMvH - Hack Róbert, 1995)
 A nyugati kapuépítmény oromzatának
és a főhajó nyugati falának kutatása és restaurálása

A nyugati kapuépítmény beállványozása előtt 1990-ben tűzoltólétra kosarából közeli, dokumentá­

ciós igényű videofelvétel (Szombathelyi Városi Televízió, Sibinger János) és fényképek (Hack Róbert)
készültek a szobrokról és beépítésük módjáról.
1992-1994 között Vajda József és Győrfy Ilona (ART'V Mérnöki Iroda) készítette el a teljes nyugati
épületrész fotogrammetriai felmérését: 1:10 léptékű, szintenkénti alap- és nézetrajzokat, valamint
hossz- és keresztmetszeteket különböző irányú nézetekkel.
A beállványozás után a szoborfülkéket és bennük a szobrok helyzetét Markó Balázs rögzítette: ké­
zi felmérés alapján 1:5 léptékben szerkesztett fel fülkénként szembenézeti rajzot szoborral és szobor
nélkül, valamint kettő-négy vízszintes és egy-két függőleges metszetet. Fülkénként számos fénykép
(Hack Róbert) és részletes leírás is készült.

33
A Szent György-temp-
lom nyugati kapuépít­
ménye restaurálva, a szo­
bormásolatokkal / Dér
Endzustand des West-
portalvorbaus dér Sankt-
Georg-Kirche nach dér
Restaurierung mit Figu-
renkopien
(OMvH - Hack Róbert,
1996)
 Az apostolgaléria első hat szobrát 1992 késő őszén, a többit 1993 tavaszán Rákos Péter, Sütő József
és Osgyányi Vilmos emelte ki és szállította budapesti műterembe. A szobrok leemelése után Markó
Balázs kiegészítette a fülkehátfalak felmérését, újabb fényképsorozat (Hack Róbert), majd minden fül­
kéről leírás készült. A szobrok leemeléséről, a fülkehátfalak kutatásának eredményéről, valamint a
másolatok készítéséről és visszahelyezéséről e kötet tanulmányai számolnak be. A kapuoromzat restau­
rálása 1995-ben készült el (33).
A főhajó nyugati oromfalát és a kapuoromzatot ólomlemezzel fedték le. A templom padlásterében
kiépítették azt a csatornarendszert, amely az addig az oromfal és a tornyok közötti vízköpőből lezúdult
csapadékvizet hátrafelé vezeti el. Kijavították a főhajó ikerablakainak ólombetétes üvegezését. A kapu­
építmény oromzatának restaurálásával párhuzamosan restaurátor kollégáink letisztították és kifugáz­
ták a főhajó teljes egészében a századfordulós restauráláskor épült oromfalát is.

Kőkonzerválási feladatok

A legsürgetőbb kőrestaurátor-feladat a mellékapszisok beázásának megszüntetése. Ehhez tisztítani,

szigetelő fugaanyaggal tömíteni és hidrofobizálni kell a századfordulón készült kőburkolatos lefedése­
ket. Ezután terveink szerint a tornyok századfordulón épült felső részének tisztítása és konzerválása kö­
vetkezik.
Összetettebb feladat a 13. századi kváderfelületek és faragványok konzerválása. Hogy erre felké­
szüljünk, 1994 tavaszán Alsó-Ausztriában és Bajorországban igyekeztünk tapasztalatokat szerezni az
ellenőrzött hatású legújabb tisztítási és konzerválási eljárásokról, továbbá megismerkedni az állapot­
felmérési, vizsgálati és dokumentációs módszerekkel is (M ezey - T óth - S zentesi- K áldi 1995).
A templom víztelenítő rendszerének kiépítése után és annak eredményes működése esetén lehet
elkezdeni a kőanyag konzerválását. Ezt több tisztítási eljárással mintafelületek készítésének és kiértéke­
lésének is meg kell előznie - elsősorban a nyugati kapu bélletében. A kőrestaurátori beavatkozás előtt
és azzal párhuzamosan el kell végezni a homlokzatok többszöri színezésének feltárását, a festékmarad­
ványok rögzítését és a festések restaurálását, valamint - lehetőség szerint - a kifestési rendszerek elmé­
leti rekonstrukcióját. Egyes felületeken, például a déli kapuépítményen, talán a maradványok kiegészí­
tésére is sor kerülhet.
 Zoltán András Horváth - Gyula Káldi-
Alice Mezey-Debreczeni - Ilona Valter

DIE ERFORSCHUNG UND RESTAURIERUNG

DES DENKMALKOMPLEXES IN JÁK

Die gegenwártige Forschungskampagne zum Denkmalkomplex in Ják begann 1988, die Wieder-
herstellungsarbeiten setzten 1991 ein. Dér vorliegende Bánd befafit sich mit den bereits abgeschlosse-
nen Teilbereichen, insbesondere dem Giebel des Westportals. Eingangs soll jedoch über das aufgrund
fortschreitender wissenschaftlicher Erforschung sich sukzessiv erweiternde Jáker Arbeitsprogramm
und dessen Vorgeschichte berichtet werden.

DIE JAHRZEHNTE NACH DEM ZW EITEN WELTKRIEG

Von den in dér Jakobskapelle aufgestellten, aus dem 18. Jahrhundert stammenden Nebenaltáren
(21-22) dér Abteikirche war dér Kreuzaltar (22) an die Kalvarienkirche von Kőszeg abgegeben worden,
als Ersatz für einen 1947 brandzerstörten Barockaltar. lm südlichen Turm dér Jáker Kirche schlug im
Dezember 1948 dér Blitz ein und zerstörte die Quadersteine dér Turmkappe, 1949 behob mán den
Schaden. In den Jahren 1950-60 fanden unter Leitung des Landesinspektorats für Denkmalpflege
(OMF) kleinere Reparaturen statt, so wurde das Dach erneuert und die Gartenanlage in Ordnung
gebracht. Den Abschlufi dieser Arbeiten bildeten 1967 die Sanierung dér Fassade dér Jakobskapelle
sowie die nach einem Entwurf von Tibor Koppány durchgeführte Restaurierung des Folnay-Tores und
dér Einfassungsmauer. Die beiden Barockaltáre in dér Kapelle wurden einer Gasbehandlung mit
Metylbromid unterzogen (MMv 1967-1968a- c). Um diese Zeit wurde auch das noch stehende dér bei­
den Fachwerkháuschen abgebrochen, welche István Möller vor dér grófién Restaurierung um die Jahr-
hundertwende errichtet hatte. Bislang diente dieses Háuschen dem Sakristan als Wohnung.
1980 konservierte László Bérezi, Flolzrestaurator beim Landesinspektorat für Denkmalpflege, die
gotische Madonnenskulptur. 1982 war die Pfarrei Ják erneut gezwungen, das Dach ausbessern zu las-
sen. lm Anschlufi entstand nach Plánén von Gábor Debreczeni die neue Innenbeleuchtung dér Kirche
(D e b r e c z e n i 1983). Schon bald mufite die Pfarrei an dér Jakobskapelle eine erneut notwendig gewor-
dene Fassadenrenovierung durchführen. 1985 wurde um die Kapelle und die gesamte Abteikirche ein
Wasserableitungssystem angelegt. 1988-1989 schliefilich wurde eine neue Glocke aus dér Werkstatt des
Glockengiefiers Lajos Gombos in Őrbottyán angeschafft. Ferner liefi die Pfarrei die Gemálde am Ba­
rockaltar dér Kapelle restaurieren (Antal Marosfalvi, Restaurátor dér Galerié Szombathely, und János
Herendi, Vergolder).

Abgesehen von diesen Arbeiten befanden sich die Jáker Abteikirche und die Jakobskapelle Mitte
dér 1980er Jahre im wesentlichen in dem Zustand, wie ihn die grófié Restaurierungskampagne zűr
 Jahrhundertwende hergestellt hatte. Die Jakobskapelle diente neben liturgischen Zwecken auch als
Depot, hier bewahrte mán den barackén Marienaltar dér Abteikirche und andere kleinere Überreste
ihrer Einrichtung auf. Das westlich vöm Kirchgarten gelegene grófié Grundstück wurde nach dem
Zweiten Weltkrieg - obwohl es besitzrechtlich noch dér Pfarrei gehörte - vöm hiesigen Staatsgut be-
nutzt. lm dórt befindlichen Abtshaus richtete mán vier Dienstwohnungen ein und rifi einen Teil dér
benachbarten Wirtschaftsgebáude ab. Das an dér Strafienfront verbliebene Nebengebáude (V) aber
blieb gröfitenteils ungenutzt und war gleichfalls zum Abrifi bestimmt.
Anláfilich dér grófién Restaurierung dér Jáker Abteikirche um die Jahrhundertwende hatte mán
mehrere hundert Steinmetz-Werkstücke abgenommen. 1912 hatte mán sie nach Szombathely ins Mu-
seum des Komitates Vas gebracht. 1918 übergab die Landesdenkmalkommission einzelne Stücke dem
Depot des Budapester Museums dér Schönen Künste, heute werden diese in dér Ungarischen Natio-
nalgalerie aufbewahrt. Aus Anlafi des 700. Jahrestages dér Kirchweihe von Ják organisierten Tihamér
Szentléleky und Attila Bán 1956 mit einem Teil dér aus Ják stammenden Werksteine eine Ausstellung,
die nach Entwürfen von Ernő Szakái im Keller des Museums zu Szombathely eingerichtet wurde (23;
D e r c s é n y i 1958). lm Zugé dér 1978 begonnenen Renovierung des Museumsgebáudes baute mán die
Ausstellung wieder ab. Nach einer Zwischenlagerung in zwei Notdepots in Szombathely schaffte mán
die Werksteine vorübergehend in eine dér Bastionen dér Stadtmauer von Kőszeg, den sogenannten
Zwinger.
1987 erweiterte sich dér Fundus dér Jáker Fragmente, die einer langfristigen und sachgerechten
Verwahrung bedurften, um eine weitere Gruppé. lm Zugé dér Renovierung des Budapester Museums
dér Schönen Künste war die bislang in einem Innenhof aufgestellte Gipskopie des Jáker Westportals
demontiert worden. 1902-03 hatte mán diesen Abgufi im Mafistab 1 : 1 gefertigt. Die nun zerságten
Stücke wurden in ein angemietetes Depot (Aula dér Ludovika) in Budapest verbracht. Dabei erlitt
dieses unersetzbare Dokument über den Zustand des Jáker Portals vor dér grófién Restaurierung dér
Jahrhundertwende empfindliche Scháden. Am schmerzlichsten ist dabei die Zerstörung des Tympa-
nons und des Türrahmens.

DIE VORGESCH ICH TE DES GEGENW ÁRTIGEN

FO RSC H U N G S- UND RESTAURIERUNGSPROGRAM M S

Konzept und Werkpláne zűr Wiederherstellung dér Abteikirche entstanden im Auftrage des OMF
von 1983 an beim Institut für Architekturgeschichte und Theorie dér Technischen Universitát Buda­
pest. Im Rahmen dessen wurde auch ein Teil dér in dér Sammlung des OMF befindlichen Archivfotos
und -Zeichnungen als Fotokopien zusammengestellt und nach Gebáudeteilen geordnet (Alice Hor­
váth). In den Fassaden-Restaurierungsplánen des vorigen Jahrhunderts markierte mán die ursprüng-
lichen Mauerfláchen, erstellte einen Kostenvoranschlag sowie eine Baubeschreibung als Grundlage für
die Konservierung dér Jáker Kirche. Diese Planungsunterlagen enthielten auch eine gebáudediagno-
stische Untersuchung sowie Lösungsvorschláge in Bezug auf einzelne Probleme dér Baufeuchtigkeit
(Mihály Zádor). Die 1986 fertiggestellte Dokumentation wurde 1988 durch eine statische Untersuchung
ergánzt (Adám Pattantyús).
Zwischenzeitlich war das Nebengebáude des Abtshauses 1988 unter Denkmalschutz gestellt wor­
den, um einen Abrifi zu verhindern. In den Jahren 1987-88 führte Alice Horváth eine Bauaufnahme
durch und erstellte einen Genehmigungsentwurf inklusive Fertigungsplánen für einen Umbau als For-
schungsstelle und Lapidarium. Zu einer náheren Erforschung des Gebáudes kam es jedoch nicht.
Gleichzeitig nahm Alice Horváth auch eine Bauaufnahme am Abtshaus vor.
Bei den Beratungen über das Konservierungskonzept hinsichtlich dér Kirche ergab sich die Prá-
misse, neben dem empfohlenen Mittel zűr Steinkonservierung ZKF (ein Patent dér Mitarbeiter dér TU
Budapest) auch andere Stoffe bzw. Verfahren auszuprobieren. Schliefilich markierte mán im Sommer
1987 an dér Kirche breite Flachen für eine Untersuchung dér Wirkungsweise von vier verschiedenen
Konservierungsmitteln. Nach einer Grundreinigung mit klarem Wasser und einer Neuverfugung trug
mán an dér Südseite auf die ganze Südmauer dér Sakristei, an dér Nordseite auf die gesamte
Wandfláche des zweiten Seitenschiffsjochs (von Westen) nacheinander das von den Finnen Remmers
bzw. Wacker hergestellte Silikat-Silikon-Konservierungsmittel auf. Gleichzeitig erfolgte eine Konservie-
rung mittels Thermalwasser nach dem Patent von Imre Kőfalvi. Ein Jahr spáter wurde schliefilich auch
das Mittel ZKF aufgetragen. Zűr selben Zeit und mit denselben Materialien erfolgte auch eine Probekon-
servierung dér Kirchenruine in Zsámbék. Eine vergleichende Untersuchung dér Wirkung dér Kon-
servierungsmittel ergab eine Rangabfolge Wacker-Remmers und registrierte ferner tűr ZKF auf lángé
Sicht sich verschlechternde Eigenschaften, wáhrend die Konservierung mit Thermalwasser keine
adáquate Wirkung gezeigt hatte (s. den Aufsatz von Z. A. Horváth und M. Tóth im vorliegenden Bánd).
Wáhrenddessen liefen auch die Vorbereitungen tűr den kunstgeschichtlichen Teil des Jáker Projektes
an. Um ein Arbeitsprogramm tűr die bei dér Restaurierung herausragender mittelalterlicher Bau-
denkmáler zwangsláufig resultierenden kunsthistorisch-archáologischen Forschungen festzulegen, grün-
deten das OMF und die Forschungsgruppe tűr Kunstgeschichte dér Ungarischen Akademie dér Wis-
senschaften (MTA MKCs) eine Arbeitsgemeinschaft. Ausgangspunkt dieser Vereinbarung war die von
Ernő Marosi verfafite Studie über die Kirchen von Ják und Zsámbék. In diesem, eine grundlegende
Revidierung dér Jáker Baugeschichte beinhaltenden Manuskript aus dem Jahre 1987 (M a ro si 1987) weist
Marosi ausdrücklich darauf hin, dafi nur eine gründliche Neubearbeitung und Interpretation aller
bekannten Quellén und sonstigen Nachrichten sowie auch dér verstreuten Jáker Fragmente und Kopien
zu brauchbaren wissenschaftlichen Ergebnissen und zu einer adaquaten Wiederherstellung auf dem all-
seits gewünschten hohen Niveau führen könnten. Weiters hatte Marosi betont, dafi ein Experimentieren
an dér Kirche nicht zulássig sei und dafi zűr Durchführung dér sorgfáltig geplanten Aufgaben ein Team ge-
bildet werden müsse. Die Vorschláge von Marosi sind im Február 1988 an einer Tagung diskutiert worden.

DIE ERARBEITUNG
DÉR QUELLÉN, ORIGINALFRAGM ENTE UND KOPIEN

lm Sinne jenes Manuskripts und weiterer Vorschláge, die sich aus dér Diskussion ergeben hatten,
begann im Herbst 1988 im Zwinger von Kőszeg die Bearbeitung dér Jáker Originalfragmente. Dies
übernahmen - auch weiterhin im Rahmen dér Zusammenarbeit zwischen OMF und MTA MKCs - die
Kunsthistorikerinnen Alice Mezey-Debreczeni und Edit Szentesi mit Unterstützung des Forschungs-
projektes Lapidarium Hungáriáim, des Corpus dér architektonischen Steinfragmente Ungarns (LAHU). Die
zusammengehörigen Teile dér etwa 600 Steinfragmente, die seit fást hundert Jahren ohne Inventarisie-
rung von einem Őrt zum anderen gewandert waren, wurden nun zusammengefügt und geklebt (Res­
taurátor János Faragó). Von jedem Werkstück wurde dem LAHU-System entsprechend eine mit Foto
und den wichtigsten Angaben versehene Karteikarte angelegt. Es wurde versucht, den Herkunftsort zu
lokalisieren und die „architektonischen Grofistrukturen" zu rekonstruieren.
Eine im Frühjahr 1989 im Kőszeger Zwinger eröffnete Studienausstellung (Entwurf: Gyula Káldi)
beendete die erste Etappe dér Forschungsarbeiten (24). In dieser Ausstellung waren einerseits die
Methoden dér wissenschaftlichen Bearbeitung dér Fragmente sowie erste Ergebnisse zu sehen, zum
anderen sollte die Fachwelt mit den Schwierigkeiten dér Interpretation bestimmter Stücke und
Konstruktionen bekannt gemacht werden.
1993 hatte mán die Steine ohne Wissen des Museums Szombathely und des Landesamtes für Denk-
malpflege (OMvH) nach Ják verbracht und sie in dér unverschliefibaren, feuchten Maisscheune des
Abtshauses deponiert. Damit hatte das unwürdige Umherwandern eine weitere Fortsetzung gefunden.
Parallel zűr wissenschaftlichen Aufarbeitung dér Steinfragmente wurde auch eine umfassende
Erschliefiung dér Quellén zum gesamten Gebáudekomplex des Jáker Kirchenhügels in Angriff genom-
men. Wir sichteten das umfangreiche Matériái in Kirchen- und Familienarchiven, im Ungarischen
Landesarchiv sowie in den Sammlungen des OMF. Dér so zusammengetragene Quellenfundus wurde
ergánzt durch eine kritische Durchsicht dér gesamten Fachliteratur und früherer Presseartikel. Darüber
hinaus wurden auch zahlreiche andere, in kleinen Sammlungen auftauchende Jáker Materialien erfafit.
 In dér Zwischenzeit hatten die Restaurátorén István Peringer und Stefanosz Stefanidisz im Auftrag
des OMF die im Festsaal dér Ludovica auf dem Fufiboden ausgebreiteten Stücke dér Gipskopie von
1902-1903 zusammengestellt (64), numeriert und ein Fachgutachten darüber angefertigt. Wir liefien die
Fragmente im Frühjahr 1991, sobald es die Wiederherstellungsarbeiten am Nebengebáude auf dem
Grundstück dér Abtei erlaubte, nach Ják bringen und deponierten sie dórt auf dem Dachboden.

DIE VO RBEREITUN G DÉR ARBEITEN IN JÁK

lm Herbst 1990 lúd das OMF zu einer Expertentagung ein, um prinzipielle Aspekte dér Wieder-
herstellung zu erörtern. Als Experten nahmen teil: Tamás Bogyay, Géza Entz, Ernő Szakái sowie Ernő
Marosi, Ferenc Dávid, Edit Szentesi (MTA MKCs), Sándor Tóth (Kunstgeschichtliches Seminar dér
Eötvös-Loránd-Universitát Budapest), des weiteren Manfred Roller und Hubert Paschinger (Österrei-
chisches Bundesdenkmalamt) sowie Éva Orcsik (Chemikerin, Spezialistin für Steinkonservierung).
Zugegen waren selbstverstándlich auch die zustándigen Fachleute des OMFs: Tamás Fejérdy (Direk­
tor), Marianna H. Sallay (Leiterin dér Abteilung Forschung), Ilona Valter (Archáologin), Alice Mezey-
Debreczeni, Gyula Káldi (Architekt), Lajos Velledits (Leiter dér Fachabteilung Restaurierung), Zoltán
Horváth (Geologe), Péter Rákos (Akademischer Bildhauer-Restaurator) und Péter Ivicsics (Referent des
Komitats Vas).
Das Grémium stellte fest, dali mán die zűr Zeit dér Gyalus-Schulekschen Restaurierung dér Kirche
erneuerten Gebáudeteile ebenfalls als wertvolle Kunstdenkmáler zu betrachten habé und deshalb aus
konservatorischer Hinsicht das Ensemble als Ganzes wiederherzustellen sei. Das heutige Erschei-
nungsbild dürfte nicht verándert werden, entfernt oder hinzugefügt dürften nur solche Details wer-
den, die im Laufe dér Zeit unansehnlich geworden oder abhandengekommen sind. Aufgrund dessen
war in erster Linie davon die Rede, die Farbigkeit des Kircheninneren zu restaurieren und die barocken
Einrichtungsgegenstánde wieder darin zu plazieren.
Bei dieser Gelegenheit wurde das Westportal provisorisch eingerüstet, so dali die Anwesenden aus
náchster Náhe mit dem katastrophalen Erhaltungszustand dér Skulpturen auf dér Apostelgalerie kon-
frontiert wurden. Übereinstimmend erklárte mán es als erste und dringendste Aufgabe, die Skulpturen
abzunehmen und unter musealen Bedingungen zu verwahren. Die Originale in den Giebelnischen
sollten durch Guiikopien ersetzt werden.
Archáologische Grabungen auf dem Gelánde des Kirchgartens hatten bisher zu keiner Zeit stattge-
funden. Anlálilich jener Expertenberatung führte Ilona Valter eine archáologische Sondierung durch,
wobei sie die Reflexionskarte einer geophysikalischen Radiofrequenzuntersuchung (Unternehmen für
Landvermessung und Bodenuntersuchung) des Kirchgartens zu Hilfe nahm. Zwar erbrachte die
Sondierung im Hinblick auf die Lage des ehemaligen Klosters keine verwertbaren Daten, doch wurde
die Grundmauern einer an die Ostwand dér heutigen Sakristei anschlielienden Apsis aus dem 13. Jahr-
hundert geortet. Damit wurde die Notwendigkeit einer archáologischen Untersuchung des gesamten
Gebáudekomplexes und seiner Umgebung für allé Beteiligten einsichtig.

Ende 1990 wurde ein Generalplan zűr Wiederherstellung des Jáker Denkmalkomplexes vorgelegt
(Gyula Káldi). Er umfafite die Abteikirche und die Jakobskapelle sowie das benachbarte Abtshaus samt
Grundstück. Dér Plán versuchte die vielschichtigen Aufgaben so zu gruppieren und chronologisch zu
ordnen, dafí sich sinnvolle und in absehbarer Zeit realisierbare Arbeitseinheiten ergaben. Als erste
Etappe, parallel zűr Restaurierung des Portalvorbau-Giebels dér Kirche, war die Erforschung und
Wiederherstellung dér in sehr schlechtem Zustand befindlichen jakobskapelle geplant. An dér
Abteikirche sollte nach Abschlufi aller erforderlichen naturwissenschaftlichen Untersuchungen die
Konservierung dér áufíeren Steinoberfláchen folgen, sodann im Inneren die Freilegung dér Farbigkeit.
Zűr Restaurierung dér Wandmalereien des 13. jahrhunderts sowie dér barocken Einrichtungs-
 gegenstánde schlug dér Generalplan hingegen die Erstellung eines separaten restauratorischen
Arbeitsprogrammes vor. Teil des Gesamtplans waren nach dér vollstandigen archáologischen Erschlie-
fiung des Kirchenhügels - zusammen mit dér Prásentation dér freigelegten Mauerreste - auch eine
Neuordnung dér Gartenanlage und die Installation einer Festbeleuchtung dér Kirche. Laut Plán sollte
im wiederherzustellenden Abtshaus ein zukünftiges Museum untergebracht und dieses durch einen
mit gleicher Firsthöhe errichteten Anbau an dér Nordseite erweitert werden. Dórt sollte unter anderem
die Möglichkeit geschaffen werden, den altén Gipsabgufi des Portals wieder zusammenzusetzen. In
diesem künftigen Museum sollten die Bau- und Restaurierungsgeschichte dér Kirche, die Funde dér
archáologischen Grabungen, die originalen Apostelfiguren und ein G roll teil dér Originalfragmente
ausgestellt werden.
Um dieses Programm zu verwirklichen, wurde das „Jáker Team" gebildet. Dazu gehörten Gyula
Káldi, Architekt und damals Projektleiter, die Archáologin Ilona Valter, die Kunsthistorikerinnen Alice
Mezey-Debreczeni und Edit Szentesi, die akademischen Bildhauer-Restauratoren Péter Rákos, Vilmos
Osgyányi und József Sütő sowie als Chefkonservatorin Éva Orcsik. Sie koordinierte die Bereiche
Naturwissenschaft und Technik - so die Untersuchungen von János Várfalvy, Experte für Gebáude-
physik, von Mária Tóth (Geophysikerin, Geochemisches Forschungsinstitut dér MTA), von Attila Tóth
(Physiker, ANALSPEK Materialuntersuchung KG) und Ilona Fésűs, Expertin für Mikrobiologie. 1993
übernahm diese Aufgabe Zoltán Horváth, Leiter des Laboratoriums an dér Staatlichen Zentralstelle für
Restaurierung und Wiederherstellung dér Kunstdenkmáler (AMRK).
lm Zugé dér auf den politischen Systemwechsel Ungarns folgenden organisatorischen Umwál-
zungen entstanden aus dem Landesinspektorat für Denkmalpflege (OMF) das Landesamt für Denk-
malpflege (OMvH) sowie drei weitere Fachinstitutionen. Seither gibt es für die übergreifende Organi-
sation, die früher dem Projektleiter oblag, keinen Zustándigen mehr. Mit dér Bauausführung war und
ist die zum OMF gehörende Bauleitung Szombathely betraut, die sich damals gerade zu einem
Unternehmen formierte. Die als Restaurátorén tátigen Bildhauer habén sich zwischenzeitlich selbstán-
dig gemacht, die Restaurierung dér Malereien und Holzarbeiten hingegen geschieht mit Einschaltung
des Lektorats für Bildende Kunst.
Eine Grundvoraussetzung für den Beginn dér Arbeiten in Ják war die fotogrammetrische Aufmes-
sung dér Abteikirche, die 1990-1991 von Edit Hammer vorgenommen wurde. Es entstanden
Aufnahmen im Mafístab 1:50 mit Ansichten von allén MauerAachen dér Kirche sowie eine Zeichnung
von dér Vorderansicht des Westportals im Mafístab 1:20.
1991 war die Wiederherstellung am Nebengebáude des Abtshauses abgeschlossen. Dieses Gebáude
wurde schliefílich zűr örtlichen Basis für das „Jáker Team".

DIE ERFORSCH UN G UND RESTAURIERUNG DÉR JAKOBSKAPELLE

Die Arbeiten in Ják begannen - dem Generalplan gemáfi - 1991 mit bauarcháologischen Forschun-
gen an dér Jakobskapelle. Im Frühjahr 1992 brachten die archáologischen Grabungen (László Pintér) im
heutigen Vierpafi Grundmauern einer früheren Rotunde ans Licht. Diese fríihe Rotunde liefi sowohl
die Geschichte des Gebáudekomplexes auf dem Kirchenhügel als auch die gesamte Besiedlungsge-
schichte des Dorfes Ják in einem ganz anderen Licht erscheinen. Von dieser Rotunde wurde eine
fotogrammetrische Grundrifíaufnahme im Mafistab 1:25 angefertigt (József Vajda). Auf dem wieder-
hergestellten mittelalterlichen Fufiboden dér heutigen Kapelle ist dér rekonstruierte Grundrifi des álte-
ren Rundbaus durch abweichend verlegte PAasterziegel markiért.
Am Aufienbau konnten wir mit Hilfe von Archivfotos die ehemalige barocke Wandgliederung
rekonstruieren, wobei die unterschiedlichen optischen Wirkungen dér einesteils mit dem Kellenrand,
andernteils mit dem Kellenrücken geformten SpiegelAáchen beziehungsweise Lisenen die entschei-
denden Hinweise gaben (25). Ferenc Czweiber und Ferenc Rády restaurierten die Rokoko-Ausmalung
dér Kapelle (26-27). An den Seitenwánden ergánzten sie das untere Drittel dér reich mit Muschelwerk
und Blumengirlanden umrahmten Wandspiegel und erneuerten die nur in Spuren erhaltene Sockel-
marmorierung. Den wertvollen Barockaltar dér Kapelle (26) liefi die Pfarrei durch die Restaurátorén
Sándor Budai und Györgyi Juhász wiederherstellen. Die Restaurierung des Portals wurde von Péter
Rákos, Vilmos Osgyányi und József Sütő durchgeführt. Die Neueinweihung dér Kapelle fand 1993 am
Festtag des hl. Jákob statt.

DIE ERFO RSCH UN G UND W IEDERH ERSTELLUN G

DES ABTSHAUSES

Am südlichen Rand des Abteigrundstückes errichtete mán nach Plánén von Gyula Káldi anstelle
dér einstigen, an die Nebengebáude anschliefienden Stallungen ein Studiendepot für die Steinfrag-
mente. Dieser Bau wurde, den Ansprüchen dér Pfarrei entsprechend, durch ein katholisches Gemein-
dehaus erweitert, das in L-förmiger Fortsetzung zum Depot den Innenhof abschliefit (V). Als wir im
Sommer 1995 die originalen Steinfragmente dér Kirche sáuberten und ins Studiendepot einordneten,
nahmen wir erneut eine Identifizierung und interné Gruppierung aller Teile vor. Gyula Káldi prázi-
sierte 1993 die áltere Bauaufnahme des Abtshauses. Die Bauforschung dauerte von 1991 an - in dem
Tempó wie dér Auszug dér Bewohner erfolgte - bis zum Jahr 1995. Die Freilegung dér im 19. Jahr-
hundert entstandenen Schablonenausmalung des Gebáudes (29) sowie dérén Dokumentation, die
gegebenenfalls eine Neugestaltung ermöglicht, wurden von Ferenc Rády durchgeführt.
Die archáologische Untersuchung des Abtshauses (Valter Ilona, 1992-1994) führte zu herausragen-
den Ergebnissen. Unter dem heutigen Gebáude kamen die Grundmauern eines frühen, mit dér in dér
Jakobskapelle freigelegten Rotunde gleichaltrigen Ziegelwohnhauses und eines im 13. Jahrhundert
angebauten Turmes ans Licht.
Zum Abtshaus, das am Rande eines steil abfallenden Hanges steht, wurde schliefilich ein
Bodengutachten eingeholt (FTV Geotechnische und Geodátische AG, Frau A. Moyzes, 1993), auf dem
die konstruktiven Aspekte des Wiederherstellungsplans basieren sollten (Tamás Martos, Architekt und
Statiker). Gegenwártig bereits laufende Arbeiten dienen dér Fundamentverstárkung, dem Zusammen-
halt dér aufgehenden Konstruktion sowie einer Verstárkung dér Decke.
Zu den weiteren Aufgaben gehören die Beendigung dér Restaurierung des Abtshauses und
anschliefiend die Planung und Errichtung des neuen Museumsanbaues.

DIE ABTEIKIRCHE

Naturwissenschaftliche Untersuchungen

Durch die kurz- und langfristigen Ánderungen dér Temperatur- und Feuchtigkeitsverháltnisse
beeinflufit die náhere und weitere Urnwelt grundsátzlich den Zustand dér Kunstgegenstánde. Des-
wegen sollten die makro- und mikroklimatischen Verháltnisse untersucht sowie die meteorologischen
und bauphysikalischen Bódén- und Bodenwasserangaben gesammelt werden.
Die Beobachtungen und die instrumentalen und thermovisuellen Feuchtigkeitsmessungen
(ENERGOEP GmbFl) an den Mauern zeigen, dafi die nördliche und westliche Fassade - einschliefilich
des Westportals - bis zűr Flöhe von 3 Metern betráchtliche Feuchtigkeit enthált. Überraschend war, dafi
auch an dér Südfassade, besonders in Sockelhöhe, eine starke Wandfeuchte gemessen wurde. Die
Verteilung dér Feuchtigkeit in den Mauern zeigt, dafi dér jetzige Zustand sich alléin durch das Nieder-
schlagswasser nicht erkláren láfit. Aufgrund dér geomorphologischen Lage dér Kirche sollte das Nie-
derschlagswasser den Kirchenhügel entlang an den steilen Nord- und Osthángen schnell abfliefien.
Leider habén aber die bodenmechanischen, hydrologischen (NATURAQUA KG, Antal Moyzes) und
geophysikalischen (GEOPARD GmbH) Aufschlüsse gezeigt, dafi sich in dér Náhe dér Mauergründun-
gén Tonlagen befinden. Diese Tonlagen gébén das Niederschlagswasser nur schwer ab und tragen so
zűr dauerhaften kapillaren Durchfeuchtung dér Mauern bei (30).
Zűr Entwásserung dér Bodenschichten wáre ein die ganze Kirche umgebendes Drainagesystem nö-
tig. Dér Ausbau dieses Systems wird erst nach dem Abschlu Is detaillierterer archáologischer Unter-
suchungen möglich sein. Erst eine erfolgreiche Entwásserung liefert die Voraussetzungen für die Restau­
rierung und Konservierung des Westportals, wo sich noch viel ursprünglicher Baubestand vorfindet.
Die naturwissenschaftlichen und technischen Untersuchungen, die den Erfolg und die Dauer-
haftigkeit dér Wiederherstellung gewáhrleisten sollen, werden in Zukunft mehrgleisig fortgesetzt. Eine
klassische wissenschaftliche Bearbeitung ist künftig als unvollstándig anzusehen, wenn ein detailliertes
Steinkataster fehlt, das nicht nur die exakte geologisch-geotechnische Charakterisierung dér einzelnen
Steinarten beinhaltet, sondern nach Möglichkeit auch die Bestimmung dér Steinbrüche. Angesichts dér
schwankenden mineralogischen Zusammensetzung und Porositát dér verschiedenen Steintypen sowie
dér unterschiedlich auf die einzelnen Fassadenbereiche einwirkenden klimatischen Verháltnisse
kommt einer regelmáfiigen Überprüfung des Konservierungseffekts in Zukunft eine wichtige Rolle zu.
lm Interessé eines langfristigen Erfolges dér gegenwártigen Restaurierungs- und Konservierungs-
maSnahmen ist es notwendig, das Entwásserungssystem im Umfeld dér Kirche auszuweiten und
dessen Funktionstüchtigkeit durch Langzeitmessungen zu kontrollieren. Mit Hilfe bauphysikalischer
Methoden lassen sich dann auch spezifische Eingriffe plánén, um die Feuchtigkeitsbelastung in einzel­
nen, schwer zu belüftenden Bereichen im Kircheninneren zu reduzieren und so zűr Bildung eines für
Mauerwerk und Kunstgegenstánde günstigen Mikroklimas beizutragen.

Restaurierung dér Innenausstattung

Als 1991 die Restaurátorén Györgyi Juhász und Sándor Budai den um die Jahrhundertwende aus
dem nördlichen Nebenchor dér Abteikirche in die Jakobskapelle versetzten Marienaltar (21) restaurier-
ten, stellte sich bei dér Reinigung des Mittelteiles heraus, da 11 es sich um den Altarschrein eines goti-
schen Flügelaltares handelte (31-32), des einzigen in situ erhaltenen Flügelaltares auf heutigem
ungarischem Staatsgebiet. Unter dér barocken Übermalung an beiden Schreinflügeln kamen die recht
gut erhaltenen Bilder dér einstigen Innentafeln zum Vorschein. Wie sich im Laufe dér Restaurierung
nachweisen lieíS, hatte die gotische Madonna (14) ursprünglich zu einem anderen mittelalterlichen
Altar dér Kirche gehört.
Unter den um die Jahrhundertwende aus dér Kirche entfernten barocken Einrichtungsgegen-
stánden befand sich auch eine Sitzmadonna (15). Diese im ausgehenden 16. Jahrhundert entstandene
Figur wurde bei dér Entfernung dér barocken Einrichtung von einer Jáker Familie gerettet. Nun wurde
die Vereinbarung getroffen, diese rund einhundert Jahre bei dér Familie verwahrte Madonnenfigur
wieder in die Kirche zu übertragen. Die hierfür nötige Restaurierung hat jedoch noch nicht begonnen.
1993 áufierte die Pfarrei den Wunsch, dafi die Sakristei dér Abteikirche und die auf dér Empore ste-
hende Orgel instandgesetzt werden sollten. Im Zusammenhang damit führten wir unter dem Fufi-
bodenbelag dér Empore partielle sowie in dér Sakristei umfassendere archáologische Untersuchungen
durch. Nach dér Renovierung gelangten die gesáuberten Voüvgemálde in die Sakristei zurück, die Pfar­
rei liefi auch einen zűr Zeit dér Restaurierung um die Jahrhundertwende angefertigten Kronleuchter
restaurieren und hier anbringen.

Die Erforschung und Restaurierung des Westportalgiebels

Vor den restauratorischen Ein griff en am Portai wurden 1990 von dér Arbeitsbühne einer
Feuerwehrleiter aus eine dokumentarische Nahaufnahme mit Videokamera (TV dér Stadt Szombat­
hely) sowie Detailfotos (Róbert Hack) von den Skulpturen und ihrer versatztechnischen Verbindung
mit dér Rückwand hergestellt. In den Jahren 1992-1994 entstand im Mafistab 1:10 eine fotogrammet-
rische Aufnahme des Portals, dér Emporenebene und des ganzen westlichen Gebáudeteils (József Vajda
und Ilona Győrfy, Ingenieurbüro ART'V). Nach dér Aufstellung eines Gerüstes wurden schliefilich im
Mafistab 1:5 Handaufmafizeichnungen (Balázs Markó) sowie eine ausführliche Beschreibung von den
Skulpturen und ihrer Aufstellung in dér Architektur angefertigt.
Die ersten sechs Figuren dér Apostelgalerie nahm mán Ende 1992 ab und brachte sie nach
Budapest in die Restauratorenwerkstatt, die übrigen acht Skulpturen folgten im Frühjahr 1993. Über
die Abnahme dér Skulpturen, die Erforschung und Dokumentation dér Befunde in den Nischen, die
Anfertigung dér Kopien und dérén Versatz wird im vorliegenden Bánd gesondert berichtet. Die
Restaurierung des Portalgiebels wurde 1995 abgeschlossen (33).
Die Giebelwand zwischen den beiden Türmen und dér Portalgiebel wurden mit Bleiplatten
abgedeckt. Um einer weiteren Durchfeuchtung des Portals, dér Emporenwand und dér darunter
aufgestellten Apostelfiguren vorzubeugen, leiteten wir das Niederschlagswasser aus den Wasser-
speiern zwischen dér Giebelmauer und den Türmen nach hinten ab. Bevor mán mit dér Wiederher-
stellung des Portalgiebels begann und die Kopien dér Figuren versetzte, mufite auch eine Reinigung
und Neuverfugung dér Westfassade des Hauptschiffes sowie die Restaurierung dér Bleiglasfenster dér
Empore durchgeführt werden. Von dem hierfür aufgestellten Gerüst aus wurde im Sommer 1995 auch
die innere Mauer des Westgiebels untersucht. Parallel dazu liefi die Pfarrei die von dér Pécser Orgel-
baufirma Angster am Ende dér „grófién Restaurierung" eingebaute Orgel wiederherstellen.
A jáki nyugati kapu oromzata
Tanulmányok
W
Beitráge zűr Erforschung
und Restaurierung
des Westportalgiebels zu Ják
 Szentesi Edit

A JÁKI NYUGATI KAPU HISTORIOGRÁFIÁJA ÉS

RESTAURÁLÁSTÖRTÉNETE 1904-IG

AZ ELSŐ ÁBRÁZOLÁSOK ÉS LEÍRÁSOK

A zágrábi Vinkovic-kapu

A jáki Szent György-templom nyugati kapujáról a 17. század közepéig nem szólnak írott források;
nem maradt ránk ábrázolás.1 így első forrásunk igen kései és sajátos: a zágrábi székesegyház egykori
nyugati kapuja, az úgynevezett Vinkovic-kapu (34).2
Benedikt Vinkovic zágrábi püspök, egyszersmind jáki apát (+1642)3 1640. január 7-én kötött szer­
ződést Zágrábban Kozma Miller gurkfeldi (ma: Krsko, Szlovénia) kőfaragóval székesegyháza gótikus
kapujának átalakítására, szobrok és kőfaragványok készítésére. A Conventio cum magistro lapicida, ratione
portáé ecclesiae cathedralis Zagrabiensis ex lapidíbus, iuxta formám sibi datam, de novo conficiendae címfeliratú
szerződés az elvégzendő munkát és az érte járó fizetséget részletezi, és rájegyezték a következő két és
fél évben történt többszöri kifizetéseket is.4 A megbízó halálakor, 1642 végén, a kapu még nem volt
készen. Az elhunyt püspök a befejezetlenül hátrahagyott ügyeiről felvett irat szerint szerződést kötött
volt a székesegyház kapujának „ad instar
portáé abbatiae de Dyak” történő átalakítására
és díszítésére.5 E megfogalmazás nyilván­
valóan az eredeti megbízói szándékot ne­
vesíti. Az 1640-es szerződés „iuxta formám
sibi datam" fordulatából következik, hogy
egykor rajz is tartozott hozzá, amely azon­
ban nem maradt ránk - így nem tudjuk,
hogy ez a jáki kapu rajza volt-e vagy a zág­
rábi új kapu terve.6
A már nagyrészt készen álló faragvá-
nyokat egy új szerződés szerint 1643-ban
helyezte el Miller,7 de az új kapuzat szinte
rögtön elkészülte után jelentős károkat
szenvedhetett a székesegyházat pusztító
1645-ös nagy tűzvészben. Ezeket - a kapu
egykori kronosztichonja szerint - csak 1673-
ban javíttatta ki Ljudevit Vukoslavic kano-

34
A zágrábi székesegyház egykori Vinkovic-kapuja /Das
ehemalige Vinkovic-Portal dér Kathedral von Zagreb
nők.8 A Vinkovic-kaput a zágrábi székesegyház neogótikus restaurálása során, a 19. század harmadik
negyedében elbontották, szobrai különböző zágrábi múzeumokba kerültek.9 Ismert egy fénykép, amely
a kaput még eredeti helyén mutatja (34), valamint több rajz, akvarell és a kapu bontásakor készült kon­
szignációs rajz.10
Ezek alapján elmondható, hogy a mintául szolgáló jáki kapuépítmény 1640 körül lényegében a ké­
sőbb ismert formában állt: a meanderes falsáv keretezte kapubéllet felett csúcsos oromzatban fellépcső­
ző, háromkaréj os záradékú fülkék voltak Krisztus és az apostolok szobraival, s a kapuépítmény hom­
lokfalában lejjebb kétoldalt egy-egy további szobormű.
Nyilvánvaló azonban az is, hogy a zágrábi kapu számos ponton eltért előképétől. Zágrábban a ka­
pubéllet nem újonnan készült ekkor, hanem a székesegyház gótikus kapujának bélletét alakították át,11
így az természetesen nem is követte a jáki kapubéllet mintáját. Másrészt Zágrábban a jáki kapuépít­
mény ikonográfiái programját a kor és a hely szelleméhez igazították és gazdagították. Az oromzati
fülkéket úgy osztották ki, hogy mind a tizenkét apostol elférjen. Az apostolokat attribútumokkal egyé-
nítették, lényegében a Credo-sorrendnek megfelelően,12 de az amúgy is kevésbé rögzült utolsó/alsó pá­
rok közül a Simon-Judás Tádé párt az ifjabb Jakab-Fülöp pár elé/fölé állították. A kapuépítmény hom­
lokfalának két oldalán a párkányfríz magasságában volt alakokat Angyali üdvözletté értelmezték át oly
módon, hogy a bal oldalon Máriát, a jobb oldalon Gábriel arkangyalt ábrázoló domborművet helyeztek
el. Alattuk még egy fülkepárba Szent István királynak, a zágrábi püspökség védőszentjének, illetve
Szent László királynak, a püspökség alapítójának szobrai kerültek.

35-36 37
Szent Péter, illetve Máté apostol szobra a Vinkovic-kapuról, 1640-es évek (Muzej Krisztus szobra a Vinkovic-kapu-
grada Zagreba) /Die Petrusfigur bzw. Mattháusfigur vöm Vinkovic-Portal, 1640er ról, 1670-es évek (Muzej grada
Jahre (Museum dér Stadt Zagreb) Zagreba) / Die Christusfigur vöm
(Lóvéi Pál, 1987) Vinkovic-Portal, 1670er Jahre (Mu­
seum dér Stadt Zagreb)
(Lóvéi Pál, 1987)
 Az apostolszobrok közül Antun Ivandija szerint a „statikus tartású, szinte primitív redőkezelésű és
durva arcú figurák", azaz egykor az északi oldalon felülről számított első, második és ötödik alak: Péter
(35), András és Simon apostol figurája, míg a déli oldalon a harmadik, negyedik és hatodik szobor:
Tamás, Máté (36) és Fülöp apostolok szobra készült az 1640-es években - a többi, „mozgalmasabb tartá­
sú, könnyedebb és finomabb drapériakezelésű, szép vonású fejekkel mintázott szobor" (37) pedig az
1670-es évekbeli javításkor.13 Kérdés, hogy a korábbi szobrok „primitívsége" historizáló törekvés
szülötte-e14 - a javításkor már biztosan nem követtek régi előképeket. A zágrábi szobrok tehát aligha
pótolhatják a jáki szobrok 17. századi állapotának hiányzó forrásait.15

Egyházi írók a 18. század második felében

A jáki kapu első leírásaira további bő évszázadot kell várnunk. Fuxhoffer Damján (1741-1814), a
jáki születésű16 szerzetes egyháztörténetíró, aki - mint maga mondja - 1758-ban hagyta el végleg szülő­
faluját,17 Monasteriologiá]a jáki fejezetében, 45 év távlatából emlékezve, általánosságban említi a homlok­
zatok kőből faragott „gothico laboré" állatfiguráit és díszítményeit, és arról ír, hogy a nyugati kaput az
apostolok életnagyságú hasonmásai veszik körül, felül középen pedig az apostolok fejedelme, a Meg­
váltó jelenik meg.18
A jáki kapu első részletesebb leírása a szombathelyi egyházkerület 1756-os kánoni vizitációjának
jegyzőkönyvében olvasható,19 így közel egykorú Fuxhoffer emlékeivel. Eszerint a templomnak két ré­
gies (modo antiqaiori), mészkőből (ex cemento)20 faragott kapuja van. Ezek közül a nagyobbikat, a nyuga­
tit, ékes (speciosus) és régiségük miatt nevezetes „cirádák" díszítik. Timpanonjában a Szentháromságot
ábrázolták két kerubbal, de csak a Megváltó és a két angyal alakja ép (integer). A díszítmények felett
Krisztus áll a tizenkét apostollal. Mindkét oldalon valamivel lejjebb is van egy-egy szobor, és ezeken kí­
vül a templom falában faragott oroszlánok láthatók.
Szinte szó szerint ugyanezt a szöveget látjuk viszont az 1780-as Szily-féle vizitáció jegyzőköny­
vében21 - néhány pontosítással: a templom két kapuját ez is mészkőből (ex lapidibus vei coemento) ké­
szültnek nevezi, a nyugati kapuról pedig azt mondja, hogy azt mind régiségük, mind kidolgozásuk sze­
rint gótikus művek díszítik (tam antiquitate, quam arte gotico laboré exornata).22
Az 1815-ben felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv fogalmazványa - a kötetbe foglalt tisztázatban
már nem szereplő szövegrészben - szintén a korábbi megfogalmazásokat ismétli, erősen lerövidítve és
a timpanon leírása nélkül. Az oromzati szobrok említéséhez viszont hozzáteszi, hogy azok szilárd
anyagból (solidis materialibus) készültek.23

fák mint templomos emlék

Josef Hammer(-Purgstall) (1774-1856), az összehasonlító vallástörténettel is elmélyülten foglalkozó

nagy osztrák orientalista, a bécsi császári régiséggyűjteményben felfedezett néhány templomos bál­
ványnak vélt szobrot. Kutatásai körét egyre szélesítve végül arra a következtetésre jutott, hogy keleti
eredetű motívumok és ábrázolási típusok egész sora került a templomos lovagrend közvetítésével a
nyugati középkori művészetbe. Történész-lapszerkesztő barátja, Josef Hormayr (1782-1848), az Osztrák
Császárságot behálózó kapcsolatrendszerét megmozgatva szervezte azt a gyűjtőakciót, amelynek során
Flammer elképzeléseit végletesen leegyszerűsítve, néhány motívum előfordulása alapján a legkülönfé­
lébb középkori építményeket és tárgyakat nevezték ki „templomos emléknek".
Josef Hammer nagy tanulmányban ismertette elméletét 1818-ban, saját szerkesztésű Fundgruben des
Orients című folyóiratában.24 A tanulmányt ért kritikákra még a folyóirat ugyanazon kötetének más­
fél évvel később megjelent második füzetében válaszolt.25 E második tanulmány függelékeként
Mednyánszky Alajos báró (1784-1844) - Josef Hormayr legközelebbi magyar barátja - adott közre rövid
leírást templomos emlékként értelmezett pöstyéni (ma: Piest'any, Szlovákia) gótikus faragványokról,
amit egy tábla is illusztrált.26

38
Ismeretlen rajzoló: Jáki figurális részletek rajza Mednyánszky
Alajos hagyatékában. Tollrajz, 1810-es évek (OSZK, Kézirattár) /
Unbekannter Zeichner, Federzeichnungen mit figürlichen
Details dér Sankt-Georg-Kirche, Mednyánszky-Nachlafi, 1810er
Jahre (OSZK, Handschriftensammlung)
(OSZK)
39-40
Ismeretlen rajzoló: Az északi torony, illetve a déli torony nyugati
falának alsó része. Tollrajzok Mednyánszky Alajos hagyaté­
kában, 1810-es évek (OSZK, Kézirattár) / Unbekannter Zeichner,
Federzeichnungen vöm unteren Teil dér Westwand des Nord-
turmes bzw. des Südturmes, Mednyánszky-Nachlafi, 1810er
Jahre (OSZK, Handschriftensammlung)
(OSZK)
E metszet rajzelőzményeinek társaságá­
ban maradt fenn Mednyánszky Alajos hagya­
tékában egy lap 22 jáki figurális részlet rajzával
(38).27 Ez az első ismert rajzsorozat a jáki nyu­
gati kapu néhány részletéről. Egy-egy rajzocs­
ka készült a Sámson-csoportról, a párkányfríz
indát köpő fejecskéiről, valamint a kapubéllet
félköríves és csúcsíves archivoltrétegeinek vál­
tásánál beépített állatalakos domborműről.28
A nagy lapra utólag ráragasztottak két hártya­
papírra készült tollrajzot is,29 amelyek a tor­
nyok nyugati homlokzatának alsó szintjét
ábrázolják, a kapuépítmény oromzatáról le­
szorult egy-egy szoborfülkével és szoborral,
valamint az alattuk elhelyezett oroszlánfarag-
ványokkal. E rajzok nagyon kicsik, mindazon­
által jóval kvalitásosabbak, mint a nagy lap raj­
zai (39—40).
1823 elején Josef Hormayr lapjában tette
közzé magyarországi régiségekről fél évvel
korábban szerzett benyomásait egy olyan lá­
togató, aki névtelen maradt ugyan, de megem­
lítette, hogy Josef Hammer látta el ajánlóleve­
lekkel. Beszámolója szerint a Szombathely
közelében található jáki templomot - amelyre
Mednyánszky báró hívta fel figyelmét - az itte­
niek szerint a templomosok építtették. A kapu
és annak - szerinte - misztikus díszítményei
különösen figyelemreméltóak. Közvetlenül a
bejárat fölött indiai istenségek módjára keresz­
tezett lábakkal ülő alak látható, két oldalán
adoráló szárnyas géniuszokkal.30
Ugyanezen a réven került be a jáki temp­
lom és kapuja az Osztrák Császárság első mű­
vészeti vezetőjébe, mely szerint a figyelemre
méltó jáki templom építését a templomosok­
nak tulajdonítják, kapuján és falain misztikus
reliefek láthatók.31
 RU DOLF VON EITELBERGER TANULMÁNYAI ÉS HATÁSUK

Eitelberger tanulmányai

Az Osztrák Császárság 1850-ben alapított, de csak 1853-tól működő állami műemlékvédelmi szer­
vezete, a Kaiserliche und Königliche Central-Commission zűr Erforschung und Erhaltung dér Bau-
denkmale egyik legfontosabb feladata az volt, hogy elkészítse a császárság középkori építészeti emlé­
keinek lehetőleg teljes jegyzékét, illetve minden érdeklődő helybélit bevonva és kiképezve szervezze
az inventárium összeállításához szükséges adatok gyűjtését. Mivel azok a magyar szakemberek, akikre
egy ilyen vállalkozás támaszkodhatott volna, az 1848-as szabadságharc után emigrációba kényszerültek
vagy passzív rezisztenciába húzódtak, a Dunántúlt Rudolf von Eitelberger (1817-1885), a bécsi egyetem
első művészettörténész professzora és egyszersmind a bizottság egyik spirális rectora járta be - a ma­
gyarországi konzervátoroktól a Central-Commissionhoz beérkezett levelekből merített értesülések
alapján.32 A Central-Commission 1856-os évkönyvében közzétett tanulmánya33 a magyarországi román
kori építészeti emlékek első nagyobb szabású szakszerű ismertetése volt, s ebben a jáki templomnak ki­
emelkedő hely jutott. A tanulmány szövegváltozata megjelent abban a stuttgarti kiadású díszműben is,
amely az Osztrák Császárság középkori művészeti emlékeit a külföldnek mutatta be.34 A tanulmány két
változatában olvasható a jáki templom nyugati kapujának és szobrainak első részletes leírása és értéke­
lése, amely fél évszázadra mértékadónak bizonyult. A két szöveg megírásának időrendje nem dönthe­
tő el;35 az alábbi ismertetésben a kettő egyesített kivonatához a valamivel hosszabb és az állapotra in­
kább reflektáló bécsi változatot vettük alapul.36
Eitelberger szerint a nyugati kapu oromzata téglából épült. Eredeti formájában felső szélei a fülkék
záradékvonalához közelebb húzódtak.37 Az oromzat tizenegy fülkéje lóhereíves, oszloptörzsei eredeti­
leg mind díszítettek voltak, fejezetei levéldíszesek. Az oromzati fülkék közül a legfelsőben Krisztus, két­
oldalt az apostolok szobrai állnak, két apostolt pedig a tornyok falában helyeztek el.38
A szobrok csak részben régiek, legtöbbjüket később kiegészítették és átfaragták - csupán néhány
maradt meg eredeti állapotában. A figurák magassága öt láb, arányaik nyomottak és rövidek, az alak és
a fej aránya hat az egyhez. Az alakoknak nincs határozott egyéni jellegük, mindegyikük hosszú alsóru­
hát és köpenyt hord, s többnyire nincs más attribútumuk, mint kezükben egy-egy könyv - kivéve a
Krisztus jobbján álló Pétert kulccsal és a Pál-alakot karddal. A Krisztus balja felőli második figura János
apostol lehet, mert ezt az alakot valamennyire megmozgatva, kilépés közben, hosszú tunikában és kö­
peny nélkül ábrázolták; feje viszont új. Az eredeti állapotban megmaradt szobrok közé tartozik a Krisz­
tus-alak. Arca kifejezéstelen, merev.39
A kapuépítmény homlokfalában, a párkányfríz magasságában, további két fülkében egy-egy cson­
ka szoborcsoport van. Az egyik oldalon a fej nélküli ülő női alak Szent Anna lehet. Lábai között ruhás
gyermek: Mária áll, aki bal kezével a másik alak térdére támaszkodik. A másik oldalon egy rövid tuni­
kát viselő férfi oroszlánra támaszkodik; ez az igen csonka szobor valószínűleg az oroszlánölő Sámsont
ábrázolja.40
Ebben a kiugró és oromzattal koronázott kapuépítményben van a gazdagon díszített bélletes ka­
pu. A bélletoszlopok közül néhány nagyon sérült, néhány viszont igen jó állapotban van. A két szélső
bélletoszlop rövidebb, és lépő oroszlánokon nyugodott, ezek közül az egyik, bár csonka, még megvan.
A timpanonreliefen a tojás formájú nimbuszba foglalt Atyaisten (a stuttgarti változatban: Krisztus) jobb
kezével áldást oszt, bal kezében könyvet tart; kétoldalt egy-egy angyal látható. Úgy tetszik, hogy a bél­
let díszítményei (a stuttgarti változatban: a timpanonrelief) eredetileg festettek voltak. A félköríves
archivoltrétegek fölött majom látható leveles ornamensben - ezt utólag helyezték ide. Az ajtószemöl­
dök későbbi időkből származik; a lábazati zóna sérült; a kapu lépcsőfokait újabban némileg megvál­
toztatták.41
Eitelberger nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a nyugati kapu nem csupán a jáki templom leg­
szebb része, hanem általában is a szerző által ismert legérdekesebb építészeti emlékek közé tartozik -
olyan mű, melynek már pusztán elrendezése is maradandó helyet biztosítana a műtörténetben.42 A ka-
 pubéllet belső félköríves és külső csúcsíves archivoltrétegeit ugyanis eredetileg építették össze, és a két
ívfajta ilyen szerves kapcsolata párját ritkítja; kétszeresen sajnálhatjuk tehát - írja hogy ezt a jelensé­
get nem tudjuk évszámhoz kötni.41*43 Jól megfontolt az ornamensek váltogatása is: ezek a külső, súlyos
meandersortól befelé a legbelső réteg finom levéldíszéig egyre könnyedebbek. A díszítmények faragá­
sa tökéletes és pontos, és amennyire ez akkori állapotukból megítélhető volt, nem hagy maga után kí­
vánnivalót. Különleges művészi érzékről tanúskodnak a falsarkok indító és záródíszítményei, valamint
a párkányfríz. Az egész díszítést sok ízléssel tervezték, és szépen faragták meg. A szerző meggyőződé­
se, hogy ez nem történhetett ösztönösen - gondolkodó művész dolgozott itt.44
A jáki kapu díszítményei a bécsi Stephansdom Riesentorján és a tullni Háromkirályok-kápolna ka­
puján köszönnek vissza; a bécsi kapuépítményen olyan Sámson- és oroszlánszobrok is vannak, mint
Jákon. Azonban a jáki kapu valamennyi tisztán művészi vonatkozásban felülmúlja a Riesentort, amely
méreteiben persze sokkal nagyobb, de mivel homlokfala zártabb, nem nyújt olyan szép összbenyomást,
mint a nyitott, széles jáki kapubéllet. A bécsi kapuban van valami nehézkes és nyomott, ami magából
az alapelrendezésből következik. Jákon a díszítményeket is szebben faragták meg, bár ehhez az itt hasz­
nált jobb kőanyag is hozzájárult.45
A stuttgarti szövegvariánsban Eitelberger a jáki kapuhoz hasonló emlékek közül többet sorolt fel,
mint a bécsiben, köztük magyarországiakat is: a lébényi és a sopronhorpácsi kapukat említi, s kiemeli
az utóbbi szorosabb rokonságát. Az alsó-ausztriai hasonló kapuk között itt a bécsújhelyi dóm déli kapu­
ja (a Brauttor) is szerepel.46 Kihagyott viszont a külföldnek szóló ismertetésből minden olyan szöveg­
rész, ahol azt fejtegette, hogy a jáki kapu felülmúlja a Riesentort.

Eitelberger tanulmányainak illusztrációi

A két tanulmány illusztrációi is arról tanúskodnak, hogy Eitelberger kitüntetett helyet juttatott a
jáki templomnak. A két változat többi, más dunántúli román kori épületeket tárgyaló fejezetéhez a

41
Josef H ieser-Leopold Schmidt: A nyugati
kapu. Acélmetszet, 1856 (a Central-Commis-
sion első évkönyvének III. táblája) / Josef
H ieser-Leopold Schmidt, Das Westportal.
Stahlstich (Taf. III des Jahrbuches von 1856
dér Central-Commission)
 Central-Commissionhoz egyébként beküldött, illetve több magyar építésztől kért rajzok alapján készül­
tek szövegközi fametszetek. A jáki templom felmérésére és lerajzolására viszont a bizottság Jákra küld­
te Josef Hieser47 bécsi építész-rajztanárt.48 Hieser rajzai alapján a szövegközi fametszetek mellett a bé­
csi változathoz hat, a stuttgartihoz négy nagy tábla is készült. Közülük mindkét kiadványban egy-egy
a nyugati homlokzatot, egy-egy pedig a nyugati kaput ábrázolja. A fametszeteket - ezek között nincs a
kaput vagy annak részletét ábrázoló - ugyanazokról a Hieser-műteremben készült49 dúcokról nyomták
mindkét kiadványban. A két kötet metszetes táblái viszont teljesen különbözőek.
A bécsi változat II. táblája a nyugati homlokzat acélmetszete;50 III. táblája a nyugati homlokzat kö­
zépső részét ábrázoló metszet (41), amelyet Leopold Schmidt (1824-1868 után)51 rézmetsző a bizottság
megkülönböztetett figyelmétől kísérve vésett.52 A stuttgarti kötet két tábláját két nürnbergi metsző53
metszette. A X. tábla az egész templom északnyugati nézetének acélmetszete,54 amelynek előterében a
metsző, mintegy a száraz archeológusi intenciót oldandó, staffázsalakot is elhelyezett: a templom szem­
léletébe merülő „magyar parasztot", aki oszloptöredékeken, vélhetőleg a római gránitoszlopok darab­
jain ül. A stuttgarti változat XI. táblája (42) a nyugati homlokzat középső részét mutatja,55 kicsit észa­
kabbról és közelebbről, mint a bécsi III. tábla.
Josef Hieser és műterme a Central-Commission publikációinak egyik legtöbbet foglalkoztatott raj­
zolója és metszője volt, s többnyire kiváló színvonalon dolgozott; a bizottság tagjai pedig különös gond­
dal bábáskodtak a jáki templom és kivált a kapuépítmény rajzainak metszése körül. A kortársak által
nagy elismeréssel fogadott56 metszetek néhány fontos ponton mégis tévesek, és szinte mindenütt ki­
egészítve mutatják a sérült részeket.57 Azok a pontok, amelyeken Eitelberger kapuleírása nem egyeztet­
hető össze későbbi forrásaink tanúságával, pontosan megfelelnek a metszetek hasonló pontjainak.
A helyszínen készített feljegyzéseit Eitelberger tehát nyilván már Hieser rajzai alapján fogalmazta vég­
legesre, és az elrajzolások néhány esetben félrevezették.
A kapuépítmény homlokfalában kialakított bal oldali fülkében a szöveg szerint ülő, fej nélküli nő­
alak lábai között ruhás gyermek áll, aki bal kezével a másik alak lábára támaszkodik.58 A szobrot mind
a négy metszet e leírásnak megfelelően ábrázolja, holott aligha lehet kétséges, hogy a gyermek akkori-

42
Josef H ieser-Paul Ritter: A nyugati kapu. Acél­
metszet, 1858 (a „stuttgarti változat" XI. táblája) /
Josef H ieser-Paul Ritter, Das Westportal. Stahl-
stich, 1858 (Tat. XI dér sog. Stuttgarter Ausgabe)
 bán is ült anyja ölében - ha frontális tartásban, hosszú ruhában is bal kezét maga előtt behajlítva tar­
totta, és nemcsak a nagy alaknak, de a kicsinek sem volt feje.
A timpanondomborművön, Eitelberger leírása szerint, a jobb kezével áldást osztó, bal kezében
könyvet tartó Krisztus látható mandorlában, két angyallal. Eitelberger nem említi, hogy a dombormű
sérült lenne.59 A metszeteken a Krisztus-alakot kétféle módon ábrázolták: a nyugati homlokzatról ké­
szült két táblán mandorlába foglalt Krisztus-büszt jelenik meg, kezek nélkül; a nyugati kapu két met­
szetén viszont - jobban kivehetően a bécsi III. táblán (41) - a mandorlás Krisztus csípőalak, jobb kezét
felemeli, bal kezében könyvet tart.60 Az, hogy a metszetek a Krisztus-alakot egymástól is eltérően egé­
szítették ki, arra enged következtetni, hogy a dombormű állapota akkoriban sem lehetett sokkal jobb,
mint ahogy - mintegy két évtized múltán - majd viszontlátjuk. Krisztus kéztartása és a dombormű al­
só része tehát aligha volt kivehető. Eitelberger leírása következésképp sokkal inkább a sérült dombor­
mű kiegészítésének a kapumetszeteken adott változatát, mintsem a helyszíni látványt örökítette meg.
Már csak emiatt sem fogadhatjuk el tényként Eitelbergernek a dombormű egykori festését említő meg­
jegyzését. Ráadásul a két szövegváltozat egyike szerint a timpanon, másika szerint az egész kapubéllet
festésének lettek volna még látható nyomai akkoriban.
A metszeteket tekintetbe véve is nehezen értelmezhető Eitelberger két apostolszobor-azonosítása.
Krisztus és a jobbján álló, kulcsot tartó Szent Péter mellett - helyének megjelölése nélkül - beszél egy
kardot tartó Pál-alakról, és csak kilépő mozdulata miatt nevezi a Krisztus balja felőli második figurát
Jánosnak.61 A metszetek közül különösen a bécsi III. tábla (41) adja vissza találóan a szobrok tartását és
ruházatát, a hiányzó kezeket viszont „pótolták". Kardnak értelmezhető attribútum csupán egy helyen
tűnik fel: a Krisztus balja felőli második alak bal kezében; a kardmarkolatnak vélhető tárgy folytatása
eltűnik a ruharedők mögött. Ez a figura viszont ugyanaz, mint amelyet Eitelberger egyébként János
alakjaként jelölt meg.
A táblákon a fejek rajza kevéssé sikerült, Eitelberger leírásának a Krisztus-szobor kifejezéstelen ar­
cáról szóló nagy jövőjű megjegyzése azonban biztosan nem a gyenge ábrázolás alapján született, és
nem is értékítélet volt. Megértéséhez a kulcsot a stuttgarti szövegvariáns „ohne geistigen Ausdruck und
innere Belebung" megfogalmazása adja kezünkbe. Ez ugyanis világosan mutatja: a szerző csak annyit
akart jelezni, hogy szemben az új vagy átfaragott apostolfejekkel, a Krisztus-fej eredeti állapotában ma­
radt fenn, s így ideáltipikus ábrázolás: mestere nem törekedett a modern európai portrétól megkövetelt
jellemábrázolásra.62

Eitelberger tanulmányainak német recepciója

A német szakirodalomban Eitelberger tanulmányai és ezek illusztrációi az 1920-as évekig - Richard

Hamann gazdagon illusztrált könyvének63 megjelenéséig - a Jákról való ismeretek egyedüli forrásai ma­
radtak, jóllehet a jáki templomnak a középkori építészetről szóló összefoglalásokban, éppen Eitelberger
tanulmányainak hatására, kötelezően járt egy-két bekezdés vagy legalábbis néhány mondat.
E művek közül Franz Kugler (1800-1858) nagy építészettörténetének posztumusz megjelent máso­
dik kötete, az 1859-es kiadású Geschichte dér romanischen Baukunst a legkorábbi. A műnek a magyaror­
szági emlékekről szóló teljes fejezete Eitelberger írásainak kivonata, a jáki kapu értékelésének egyetlen
eredeti eleme azonban rendkívül jelentősnek bizonyult gondolat: megemlítve a kapu Eitelberger által
megállapított közvetlen rokonságát a bécsi Riesentorral és a tullni kápolnakapuval, Kugler megjegyzi,
hogy az emlék olyan német épületekhez kapcsolódik, mint a bambergi dóm és a gelnhauseni plébánia-
templom: a Marienkirche.64
Kugler szövegét Eitelberger tanulmánya stuttgarti változatának illusztrációi közül választott három
ábra kíséri, köztük a nyugati kaput ábrázoló kis fametszet, amely a stuttgarti XI. tábla (42) alapján
készült.65 Ez nem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy a két mű ugyanannál a stuttgarti kiadónál, a
Verlag von Ebner & Seubertnél jelent meg.
Cári Schnaase (1798-1875) a Geschichte dér bildenden Kiinste ötödik kötetének még életében, 1872-
ben napvilágot látott második, átdolgozott kiadásában, a német „átmeneti stílus dekoratív irányzatú is-
 kóláit" bemutató fejezete66 végén, rövidebben írta le a jáki kaput, de a rokon emlékeknek jóval széle­
sebb körét sorolta fel, mint a korábban megjelent művek szerzői: szerinte a Riesentorhoz hasonló kapu
található, pontosan megismétlődő ornamentális motívumokkal Wiener Neustadtban, Mödlingben,
Klein-Mariazellben, Tullnban, Trebícben, Tisnovban és Jákon, valamint (Sopron)Horpácson és Lébény-
ben.67 Azokat az emlékeket, amelyek eddig nem szerepeltek ebben a körben, időközben ismertették a
Central-Commission kiadványaiban - a trebíci templomot például Gustav Heider -, Schnaase pedig
1861-ben személyesen is járt Bécsben Eitelbergernél és Heidernél68 - listájának bővülése valószínűleg
ennek is köszönhető.
Részletesebben ismerteti a jáki kaput a Schnaase-mű második kiadásának a szerző halála után
megjelent hetedik kötete.69 Ennek magyarországi fejezete már nagyon erősen támaszkodik Henszl-
mann Imrének a kalocsai ásatásokról beszámoló, Lipcsében 1873-ban kiadott könyvének a magyaror­
szági középkori építészet történetét áttekintő bevezető részére70 is. A fejezet megfogalmazásában tehát
valószínűleg nagy szerepet kell tulajdonítanunk az első kiadás átdolgozásában segédkező Eduard
Dobbertnek (1839-1899).
A jáki kapu leírása mindazonáltal Schnaase saját - erősen Eitelbergerre támaszkodó - fogalmazá­
sának tűnik. Szerinte abban a ritka szerencsében van részünk, hogy a jáki kapu mestere személyében
olyan mester jelenik meg szemeink előtt, aki értékelni és használni tudta a két ívfajta dekoratív jelenté­
sét: „a félkörív nyugodt törvényszerűségét és a csúcsív merészebb levegős lendületét", sőt aki a kapu
művészi hatását azzal is tudatosan fokozta, hogy a belső két csúcsíves réteget nyomottabbra, míg az
egész kapubélletet keretező legkülső csúcsívet „könnyedre és meredekre" tervezte.71
A szobrászat- és festészettörténeti összefoglalást viszont alighanem Dobbert írta. Ezzel magyaráz­
ható az az ellentmondás is, hogy a jáki kapuoromzat szobrait a kapuleírás a 13. század második felére
datálja és „allerdings recht plumpen und kurzen Statuen"-nek mondja; a szobrászattörténeti rész viszont
legkorábban e század végéről származó „még durva és jellegtelen" műveknek minősíti.72 A mű magyar
recenzense, Czobor Béla, csak ez utóbbi kitételt vette észre - és igen zokon73 -, holott itt Dobbert(?) csak
Eitelbergernek a Krisztus-szoborról adott jellemzését ismételte összevont formában. Az, hogy
Eitelberger félmondatát a gyenge plasztikai színvonalra való utalásként értették, valószínűleg döntően
járult hozzá ahhoz, hogy a jáki figurális szobrászat hosszú időre szinte teljesen kiesett a művészettör­
ténet-írás látköréből.
A korai nagy német művészettörténeti összefoglalások közül a legkevésbé eredeti, viszont legtöbb
kiadást megért mű, Wilhelm Lübke (1826-1893) Grundrifi dér Kunstgeschichté]e, a jáki templomot a román
kori magyar építészet fő művének nevezi, amelynek díszes kapuja gazdagságban a Riesentorral, a trebíci
és tisnovi kapukkal vetekszik, eredeti elrendezésében pedig felülmúlja azokat.74 A Liibke-mű korai kiadá­
saiban a jáki kapunak a stuttgarti XI. tábla (42) alapján készült fametszete szerepelt, míg az átdolgozott
kései kiadásokban a változatlan szövegrészt a X. stuttgarti tábla alapján készült fametszet illusztrálta.75

Eitelberger tanulmányainak magyar recepciója

Eitelberger Jákra és a jáki kapura vonatkozó megállapításait még az 1850-es évek végén két magyar
nyelvű népszerű kiadvány ismertette, egyikük a bécsi II. tábla, másikuk a stuttgarti X. tábla tovább egy­
szerűsített és pontatlanított újraközlésével.76 Eitelbergert kivonatolta Hunfalvy János (1820-1888) is a
Magyarország és Erdély eredeti képekben Jákról szóló oldalain.77
Eitelberger tanulmányainak hosszú, szakszerű, magyar nyelvű ismertetését Ipolyi Arnold (1823-
1886) írta meg 1861-ben, régészeti repertóriuma indító közleményében. A kapura és a szobrokra vonat­
kozó részt szinte szó szerinti fordításban közölte - néhány alig magyarázható hibával. Ezek közé tarto­
zik például a félköríves és csúcsíves archivoltrétegek váltásának váltogatássá ferdítése: „[...] a csúcs- és
félkörívek szervezetesen váltogatják egymást: az oszlopok feletti ívek csúcsos alakban, a szőglettámokfelettiek félkö­
reién lévén alakítva [,..]."78
Eitelberger szövegeinek és a Hieser rajzai alapján készült metszeteknek újraközléseit még évtize­
deken át viszontlátjuk magyar nyelvű kiadványokban, hivatkozással vagy anélkül.79 Eitelbergernek a
szobrokról szóló mondatai szállóigévé váltak: hogy az oromzati szobrokat később kiegészítették és át­
dolgozták; hogy a figurák magassága öt láb; arányaik nyomottak és rövidek; az alak és a fej aránya hat
az egyhez; hogy az alakoknak nincs határozott egyéni jellegük; hogy a Krisztus-figura arca kifejezéste­
len és merev; hogy a Krisztus balja felőli második figura János apostol; hogy Pál alakja is felismerhető
kardjáról; hogy a bal oldalon a párkányfríz magasságában Szent Anna előtt a gyermek Mária áll - meg­
annyi újra és újra felbukkanó toposz.
Az 1860-as évek elejétől a negyvennyolcasok lassanként visszatértek a közéletbe, és a magyar tu­
dományos élet intézményrendszerét is újjáélesztették. A Central-Commission magyarországi konzer-
vátorai közül csak Ipolyi Arnold tudott helyet szorítani magának a tudományos életben - s éppen ő tűz­
te ki feladatul a magyarországi középkori művészet történetének nemzeti visszafoglalását. A régészeti
repertórium megindítása is jelezte, hogy az Akadémia Archaeologiai Bizottmánya óhajtja kezébe venni
a magyarországi műemlékek inventarizálásának ügyét,80 és az 1861-es közgyűlésen Ipolyi az építészet­
tel megkezdte a magyar középkori művészet műfajonkénti történetének ismertetését is.81
A középkori magyar szobrászat történetének összefoglalásában - amelyet az 1863-as akadémiai
közgyűlésen olvasott fel - a jáki templom immár „Ezen, nem csak építészeti de épen kiválólag szobrászmű te­
kintetében is világraszóló és műtörténeti fontosságra jutott páratlan remekünk", amely még magyar monográ-
fusát (műíró) várja: „Mert mondanom is felesleges, hogy erre még ezen legnagyobb nemzeti emlékünknek is vár­
ni kell, - azután is, hogy már a külföldi műirodalom többszörösen s fényes kiadásokban is kénye kedve szerint
kibányászta és műtörténeti közös tőkeként kamatoztatja."82
Ipolyi néhány ponton kiegészítette az Eitelbergertől átvett leíró elemeket és ikonográfiái meghatá­
rozásokat; kiegészítései közül a szobrok tipologikus és apotropaikus értelmezése volt a legfontosabb.
A Sámson-szobrot például a következőképpen interpretálta: „A Megváltónak győzelme a pokol felett, me­
lyet a középkorban gyakran a sárkánynak s az oroszlánnak mindent elnyelő félelmes torka ábrázol."83
O és itt utalt először nyíltan arra, hogy a szobrok fejeit protestánsok verték volna le: „Mondják, hogy
itt is, mint másutt, a hitben meghidegült nemzedék feledve atyái szent művészetét, valamint ezen középkori nagy­
szerű egyházalkotmányokat idővel régi pogány templomok maradványainak vélte tudatlanságában; úgy ezen szob­
rokat is balgatagúi pogány bálványok és hamis istenek képeinek tartván, fejőket leiitögetve, nyakát szegte legma-
gasztosabb nemzeti műemlékeinknek. "84 A fejleütögetőket később tapintatosan „barbár kezek"-nek hívták,
és csak az 1930-1940-es évek óta tartják őket törököknek.85
Ipolyi felemlítette a szobrászati díszítés ingadozó színvonalát, a mester és segédei kezének különb­
ségét, anélkül azonban, hogy pontosabban megjelölte volna, hol látja a „mester" és miben a „segédek"
keze munkáját.86

Az „átmenet styl"

Az 1840-1860-as évek műtörténészeit - németeket, osztrákokat, magyarokat egyaránt - leginkább

az újrafelfedezett középkori építészeti emlékek egyre bővülő körének a stílusfejlődési kényszer szerin­
ti sorba rendezése és a fejlődési láncba való beillesztése foglalkoztatta - végső soron a német romanti­
kus történetfilozófia szellemében.
Franz Kugler 1842-es Handbuch dér Kunstgesehíchféj ében már tárgyalta a román és a csúcsíves, azaz
a „germán stílus" közötti átmenetet, jóllehet az Übergangsstyl kifejezést nem használta. Kifejtette ugyan­
is, hogy először csak az árkádívek csúcsívesek, majd már az egész belső szerkezet, miközben az épület
külsején az ablakok és kapuk még félkörívesek maradnak - ezekben csak a germán stílushoz vezető fej­
lődés utolsó fokán jelenik meg a csúcsív. Ennek a bizonyos utolsó foknak „legfényesebb példája" a bam-
bergi dóm, további emlékei pedig: a naumburgi dóm kereszthajója, a freiburgi dóm nyugati épületrésze
és kereszthajója, a nürnbergi St. Sebald régebbi részei, a gelnhauseni plébániatemplom és a Limburg an
dér Lahn-i dóm, amelyen „a germán stílus elemei már túlnyomó részt képeznek".87 Kugler 1842-ben
még nem ismert Bécstől délebbre vagy keletebbre fekvő épületeket. A Stephansdom nyugati részét és
a bécsújhelyi templom régebbi részeit azonban már ekkor ebbe az emlékcsoportba helyezte el.
A jáki nyugati kaput Rudolf von Eitelberger szervesen összeépített félköríves és csúcsíves bélletré-
tegei okán a két stílus közötti átmenet párját ritkító emlékévé avatta, figyelmeztetett ebből adódó egye­
temes művészettörténeti érdekességére, és külön sajnálkozott azon, hogy ezt a fontos jelenséget forrá­
sok hiányában nem lehet dátumhoz kötni.88 Az épületet némi, a források hiányára és a magyar emlé­
kek hézagos ismeretére hivatkozó habozással stílusjellege alapján a 13. század első felére datálta.89
Hogy a 13. század első felén leginkább a század első felének utolsó évtizede értendő - ahogy Henszl-
mann Imre is értette az a tanulmány stuttgarti változatának bevezetőjéből derül ki: Eitelberger itt ír­
ta le először azt az utóbb még többször és részletesebben kifejtett gondolatmenetét, mely szerint
Magyarországon a félkörívesről a csúcsíves stílusra való átmenet a tatárjárás pusztításainak helyreho­
zására indult élénk építőtevékenységgel függ össze, és az ekkor behívott külföldi építőmestereknek
köszönhető.90 Eitelberger ebbe az összefüggésbe helyezte Villard de Honnecourt magyarországi útját,
de itteni működését soha nem kapcsolta össze közvetlenül Jákkal.
Amikor Kugler, Eitelberger révén, megismerkedett a jáki épülettel, éppen kapuja miatt sorolta be a
germán stílushoz vezető fejlődés legutolsó stílusfokának emlékkörébe. Az tehát, hogy a bambergi és a
gelnhauseni templomot említette a jáki rokonaiként, valójában kevesebbet jelent, mint aminek a későb­
bi tudománytörténeti fejlemények fényében látszik: a „stílusfok" azonosságára utal. Mivel az átmenet
legfelső fokának kulcsdátuma Kugler számára a Limburg an dér Lahn-i dóm 1248-as befejezése volt, a
jáki templomot ő a 13. század második felére - tehát Eitelbergernél későbbre - datálta.91
Henszlmann Imre (1813-1888) számára a jáki templom a 11. századi négytornyos bazilikák és a gó­
tika „betörése" közötti érdektelenebb időszak végére esett, így őt igazán csak egyetlen szempontból: az
átmenet datálhatóságának szempontjából foglalkoztatta. A középkori építészet kronológiájának 1864-
ben szentelt nagy tanulmányt,92 s ekkor már ismerte és közölte is az 1256-os jáki szentelést említő

43
Thomas Graham Jackson: A nyugati kapu
északi oldala. Fototechnikai eljárással sok­
szorosított rézmetszet, 1887 / Thomas Gra­
ham Jackson, Nordseite des Westportals.
Fototechnisch vervielfáltigter Kupferstich,
1887
(OSZK)
oklevelet.93 Henszlmann elfogadta Eitelberger elméletét arról, hogy az átmenet Magyarországon a ta­
tárjárás utáni újjáépítési hullámhoz kapcsolódott, de úgy vélte, hogy ennek megindulását csak a század
közepétől számíthatjuk, hiszen beletelhetett néhány évbe, amíg az országban annyira rendeződtek a
közállapotok, hogy nagy építkezések váltak lehetővé. Ezért Henszlmann a jáki templom felépítését az
1246 és 1256 közötti évtizedre tette.94
Ipolyi ezzel szemben úgy vélte, hogy „emlékszerű építészetünknek legkitűnőbb virágzása épen az arany­
bullái szabadságküzdelmek korába esik",95 s így a jáki templom építését is a 13. század első felére kell datál­
ni. Véleménye mellett az ismertté vált szentelési dátum dacára is kitartott.96
Az Osztrák Császársághoz tartozott adriai partvidék római és középkori építészeti emlékeivel is so­
kat foglalkozó Rudolf von Eitelberger a traui dóm leírásának bevezetésében utalt arra, hogy á dóm ösz-
szességében olyan, mint Európa román kori templomai általában, elrendezése és díszítményei olyanok,
mint amilyeneket az Osztrák Császárság más országainak épületein is találunk, például Gurkban, St.
Paul im Lavanthalban, Jákon, Lébényben - egyszóval mindenütt, ahol román stílusban építkeztek.97
Dalmácia régiségeinek tanulmányozásához ezt az Eitelbereger-művet használta kézikönyvként
Thomas Graham Jackson (1835-1924) angol építész, utóbb számos oxfordi és cambridge-i college-épület
tervezője s építészettörténeti müvek szerzője.98 Jackson a fenti utalást úgy értette, hogy Eitelberger ki­
tüntetett kapcsolatot feltételez a traui dóm és a jáki templom között, s összegyúrta ezt Eitelbergernek
az átmeneti stílus magyarországi kezdeteiről általában vallott felfogásával. E két elemből megalkotta a
traui dóm és a jáki templom - különösen pedig a két épület nyugati kapuja és szentélyfeje - közeli ro­
konságának tételét.
Jackson az 1880-as évek első felében Jákra is ellátogatott, és Dalmácia régiségeit bemutató háromkö­
tetes müvében publikálta a jáki kapuépítmény északi oldalának saját rajza alapján készült, igen szép és
pontos nyomatát (43).99 A jáki kapuról szóló hosszú leírásában - ahogy egyébként a magyar-dalmát kö­
zépkori művészeti kapcsolatokat tárgyaló egész fejezetében is - a félkörívesről a csúcsíves stílusra való
átmenetet a tatárjárás utáni újjáépítéssel és Villard de Honnecourt magyarországi működésével kötötte
össze, s rácsodálkozott arra, hogy a stílusváltás itt jóval később történt meg, mint a szigetországban.100

A JÁKI NYUGATI KAPU A MAGYAR M ŰEM LÉKVÉDELEM HŐSKORÁBAN

A magyarországi középkori emlékek szenvedélyes felfedezői közül többen megfordultak Jákon -

elsőként Varsányi János (1808-1878),101 még 1846-ban. Jákon készült rajzai közül azonban egyelőre
egyet sem ismerünk, szöveges feljegyzéseiből pedig csak azokat a részleteket, amelyeket barátja., Paúr
Iván (1806-1888) később publikált: ezek a templomba beépített római faragványokról és a nyugati kar­
zat 16. századi hicjuit feliratairól szólnak.102
Storno Ferenc (1821-1907) 1863-ban rajzolt Jákon, számos részletet örökítve meg. Ezek közül csak
egy tartozik a kapubéllethez: az „am Portai"-feliratú rajz,103 amely az indás-sárkányos párkányfríz rész­
letét és alatta az egyik bélletfejezetet mutatja.
Rómer Flóris (1815-1889) 1870. szeptember 18-19-én járt Jákon, és a nyugati kapuról a következő­
ket jegyezte fel: „A főportáién hiányzanak itt ott az oszlopok; a [itt a három fellépcsőző félkörív kis rajza: az
oromzati fülkék záradékainak jelzése] javítva, de hogyan ? a faragás remek, és igen jó állapotban van [...] a fő­
templom ajtaja tympanonján alul újabb rossz faragvány, ezáltal az ajtó alacsonyabb és szűkebb lett, a kapuzat re­
mek kőből, részben újnak látszik, egy oroszlány jobbra [balra helyett, rosszul átjavítva], a bal hiányzik. "Wi

A magyar műemléki inventárium

Az 1872-ben megalakult magyarországi műemléki szervezet aztán szisztematikus, kérdőíves gyűj­

tésbe fogott, és működésének első fontos eredménye a magyarországi középkori építészeti emlékek in-
ventáriumának összeállítása volt. Az inventárium első kötetét, amely az ókeresztény, román és átmene­
ti stílusú műemlékek rövid ismertetését tartalmazta, Henszlmann Imre adta ki 1876-ban.105 O ekkor már
44
A nyugati homlokzat alsó része.
A Zograf és Zinsler műterem fény­
képészének felvétele, 1875 (OMvH,
Fotótár) / Dér untere Teil dér West-
fassade. Aufnahme des Fotogra-
phen vöm Atelier Zograf und
Zinsler, Budapest, 1875 (OMvH,
Fotoarchiv)

45
A nyugati kapu. Beszédes Sándor,
1876 (Esztergom, Főegyházmegyei
Könyvtár) / Das Westportal. Auf­
nahme von Sándor Beszédes, 1876
(Esztergom, Erzdiözesanbibliothek)
egy személyben volt a művészettörténet első professzora a pesti egyetemen és a Magyarországi Műem­
lékek Ideiglenes Bizottságát előadói rangban vezető szakember. Az inventárium illusztrációi a Central-
Commission fadúcai nyomán készültek; a jáki nyugati kapuépítmény leírása pedig Eitelberger tanul­
mánya bécsi szövegváltozatának erősen rövidített fordítása.106
Igazi újdonság volt viszont, hogy a könyvben sokszorosított fényképek is megjelentek - közülük
négy a jáki templomról. Schulek Frigyes bizottsági építész 1875 júniusában járt Jákon a Zograf és Zinsler
pesti műterem fényképészével, aki négy felvételt készített.107 Az egyik ekkor készült fénykép a nyugati
homlokzat alsó szintjét mutatja (44).108 Ez a jáki nyugati kapu első ismert fényképe.
Jóllehet bizottsági döntés született arról, hogy az inventáriumot e négy fényképpel illusztrálják, a
kötetben végül mégis Beszédes Sándor (1830-1889) felvételei jelentek meg. A technikai újításairól is­
mert esztergomi fotográfus, egyben a műtárgyfényképezés hazai úttörője, egykorú sajtóhírek szerint
1876 májusában huszonhét felvételt készített Jákon. Ezek közül - az alberotípiai sokszorosításban
Henszlmann könyvében közölt négy felvétellel együtt - eddig tizenegyet sikerült megtalálni, illetve
azonosítani (3-5). A nagyméretű celluloidnegatívra készült, kiváló minőségű felvételek közül kettő mu­
tatja közelről a nyugati kapuépítményt (45).109

Az első monográfiakísérlet

Az Ipolyi Arnold által sürgetett magyar Ják-monográfia megírására először Lipp Vilmos (1835-
1888) szombathelyi premontrei gimnáziumi tanár, a Vasmegyei Régészeti Egylet alapítója készült, de at­
tól kezdve, hogy kinevezték a keszthelyi rendi gimnázium igazgatójává, a tervről többé nem hallunk.110
A leendő monográfiához a felméréseket és rajzokat Stein Tivadar (1856-?), akkoriban a bécsi műegye­
tem ösztöndíjas építészhallgatója,111 készítette volna. Noha Stein, Lipp szerint, hosszan dolgozott
Jákon, rajzai közül csak azt a nyugati kapuépítményről készültet ismerjük (46),112 amelyet Lipp Vilmos
1878 nyarán küldött el a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságához,113 támogatást kérve a to­
vábbi munkához. A bizottságnak már lehetősége volt arra, hogy Stein kapurajzát fényképekkel vesse
össze, majd úgy döntött, hogy a rajz ugyan a kaput ábrázoló eddig ismert - Hieser rajzai nyomán ké­
szült - két metszetnél pontosabb, „de mindamellett a mai követelményeknek, kivált az alakokra nézve, mégsem
felel meg teljesen; minélfogva a bizottság nem véli célszerűnek, hogy e rajz új magyar publicatiónak vetessék
alapjául".114
E vélemény igen jóindulatú, mert Stein rajzán még a metszeteknél is jobban kiegészülnek a kapu
sérült részei: nemcsak a bélletrétegek, de a két kapuoroszlán, valamint a Mária- és Sámson-szobor hiá­
nyai is. A timpanon, a szemöldökkő és a lábazat kiegészítését Stein egyenesen a metszetekről vette át,
s így azok tévedéseit is továbbgörgette. Az apostolgaléria szob­
rainak ábrázolása gyengébb, mint a metszeteken, de a fejek raj­
za valamivel sikerültebb. Egészen sajátos a Krisztus balja felőli
második szobor ábrázolása: jobb kezével felhúzza a bal térdéről
a ruhát, így kilépő lába térd fölöttig meztelen.

46
Stein Tivadar: A nyugati kapu. Tollal kihúzott, akvarellezett ceruzarajz, 1878
(OMvH, Tervtár) / Tivadar Stein, Das Westportal. Aquarellierte Bleistift-
zeichnung mit Feder überzogen, 1878 (OMvH, Planarchiv)
 Steindl Imre hallgatóinak felmérései

Lipp Vilmos küldeménye amúgy is elkésett, mert a bizottság már annak megérkezése előtt megbíz­
ta Steindl Imre (1839-1902) műegyetemi115 professzort a templom felmérésével.116 A megbízást a mű­
egyetemi építészhallgatók egyesületének tagjai teljesítették. Az egyletet Steindl a Friedrich Schmidt-
tanítványok Wiener Bauhüttéjének mintájára szervezte; tagjai abban is követték elődeik példáját, hogy
nyaranta műemlékfelmérő utakat tettek. Ezek közül a jáki az ötödik volt.117 Az építészjelöltek 1878 jú­
niusában mértek és rajzoltak Jákon; helyszíni manuáléiknak nagy, de biztosan nem teljes sorozata ma­
radt ránk.118 A legnehezebb felmérési feladatokat: az alaprajzokhoz és hosszmetszetekhez szükséges
méréseket, Tandor Ottó (1852-1913) - ekkoriban már végzett építész, utóbb Steindl Imre tanársegédje,
majd irodavezetője119 - és Steinhausz László (1854-1908) - utóbb „Steindl Imre gárdájának egyik
oszlopa"120 - végezte.
A nyugati kapu részleteit Kiss István (1857-1902)121 és Zobel Lajos (1854-1927 után)122 hallgatók
mérték és rajzolták. Manuáléik közül mindkét béllet több szintben felvett kottázott alaprajzait és szá­
mos részlet szép, részben árnyékolt rajzát ismerjük ( 4 7 - 5 0 ) . 123
A helyszíni manuálékból összesített felméréssorozat felszerkesztése hosszan elhúzódott;124 az alap­
rajzokat, homlokzati nézeteket és metszeteket Steindl Imre 1879 és 1881 februárja között láttamozta. Ez
a jáki templomról készült első teljesnek szánt és műszaki pontosságú felméréssorozat. Ekkor alakítot­
ták ki azt a kerek arányszámban meg nem adható 1,5 cm = 1 m-es léptéket125 is, amely minden jáki fel­
mérési és tervsorozat átnézeti lapjainak léptéke lett az 1980-as évekig.
A nyugati homlokzat mérethelyes nézetrajzát Tandor Ottó szerkesztette fel.126 A lap kapuépít­
ményt mutató része pontos és szép: az oszlopok és bélletrétegek, az oroszlánok, a Mária- és Sámson-
szobor sérüléseit és hiányait pontosan feltünteti, a timpanonból csak a valóban megvolt részt ábrázol­
ja, és a szobrok tartását is jól adja vissza. Kevésbé sikerült viszont a fejek rajza.
Külön a nyugati kapuépítményről Kiss István készített nagyméretű színezett rajzot vagy akvarellt,
amely több századvégi kiállításon szerepelt nagy elismerést aratva;127 ma azonban sajnos nincs meg.128

4 8 -4 9
Zobel Lajos(?): A nyugati kapu két Kiss István: A nyugati kapu részletei. Ceruzarajzok, 1878 (OMvH, Tervtár) / István
bélletoszlopa. Ceruzarajz, 1878 Kiss, Details vöm Westportal. BIeistiftzeichnungen, 1878 (OMvH, Planarchiv)
(OMvH, Tervtár) / Lajos Zobelf?),
Zwei Saulén aus dem Westportal-
gewánde. Bleistiftzeichnung, 1878
(OMvH, Planarchiv)
50
Kiss István: A nyugati kapu oromzata. Ceruzarajz, 1878
(OMvH, Tervtár) / István Kiss, Dér Westportalgiebel. Blei-
stiftzeichnung, 1878 (OMvH, Planarchiv)
A Steindl-hallgatók egyike: A karzati ülőfülkesor felmérési
manuáléja. Ceruzarajz, 1878 (OMvH, Tervtár) / Einer dér
Steindl-Studenten, Aufnahme dér Sitznischenreihe dér
Westempore und dérén Details. Bleistiftzeichnung, 1878

Steindl Imre restaurálási tervei

Stein Tivadar kapurajzát (46) 1878-ban kiállították Szombathelyen a „vasmegyei régiségtárban",129

míg a Steindl-hallgatók rajzai közül egy nagyobb sorozat az 1880-as, nagy sikerű budapesti műemléki
rajzkiállításon szerepelt.130 Az utóbbi egyik névtelen méltatója külön kiemelte, hogy a templom „A nagy
közönség előtt talán kevésbé ismeretes, de a szakértők figyelmét már rég magára vonta s külföldi szakkörökben is
ismerikA131 Tizenhárom jáki lap ki volt állítva az 1885-ös országos kiállításon is, a művészeti pavilon
egyik helyiségében, a MOB Steinhausz László által rendezett anyagában.132 Ennek ismertetőjében
Henszlmann Imre a jáki templomot olyan gyön­
gyünknek nevezi, amelyet nagyon alaposan restau­
rálni kellene.133 A szélesebb körű érdeklődés biztos
jele, hogy idősebb Knebel Ferenc (1835-1911), akinek
1864-től volt fényképészműterme Szombathelyen,
1880 körül már képeslap formájában is terjesztette a
jáki templomról készült három felvételét, köztük a
nyugati homlokzat alsó részének képét.134
A nagyközönség feltámadó érdeklődését a mű­
emléki bizottság szerette volna felhasználni arra,
hogy megteremtődjenek az épület restaurálásának
feltételei, és az ügyet maga Trefort Ágoston (1817—
1888; vallás- és közoktatásügyi miniszter: 1872-1888)
is melegen támogatta. Mivel azonban Stegmüller

52
János (1819-1892) apát adományából és a központi költségvetésből nem lehetett az ehhez szükséges
pénzt biztosítani, a miniszter nyílt levélben gyűjtés szervezését kezdeményezte.135
Steindl Imre a felmérési rajzok felszerkesztésével párhuzamosan a restaurálási elképzeléseket is
kidolgoz(tat)ta. Egy tervlapsorozat, amelyet a katalógus szerint Tandor Ottó rajzolt, már 1880. május
végétől136 szerepelt a műemléki rajzkiállításon, a nyugati homlokzat restaurálásának terve ráadásul két
változatban.137 Ma azonban csak egy olyan tervsorozat van meg, amelyet Steindl Imre 1881. július
21-22-én szignált. Ehhez a nyugati homlokzatnak már csak egy terve tartozik (52).138
A tervlapokat egykor kísérő műleírásnak csupán egykorú újságkivonatát ismerjük;139 az 1880 őszé­
ről datált költségvetés pedig újabban került elő a Révhelyi-hagyatékból.140
A műleírás Eitelbergertől származó toposzokat görget,141 a kapu restaurálásáról szólva pedig egyet­
len, nehézkes megfogalmazású, sajtóhibákkal terhelt mondatra szorítkozik.142 Az elképzelésekről
sokkal pontosabb képet alkothatunk a költségvetésből. Ennek tételeit összevetve kiderül, hogy a kapu­
építmény oromfalának és a fülkezáradékoknak teljes bontását és új faragványokból való felépítését ter­
vezték. Az új kapuoromzatot profilált kőpárkány zárta volna le, és kőkereszt koronázta volna. Kijaví­
tani tervezték fülkeoszlopok fejezeteit; kijavították és kiegészítették volna Krisztus és valamennyi
apostol szobrát, valamint a Madonna- és Sámson-szobrot (ahogy a toronyfalak oroszlánjait) is. Új farag-
ványokra cserélni, illetve pótolni akarták a teljes lábazati zónát, a kapuoroszlánokat, a timpanondom-
borművet, négy bélletoszlopot és hét fejezetet, valamint bizonyos sérült archivoltfaragványokat. A kül­
ső és belső szintkülönbség áthidalását a kapubéllet szélességében két lépcsőfoknyi fellépéssel kialakított
„terasszal" gondolták el.143
A nyugati homlokzat tervlapján (52) pontosan a költségvetésben előirányzott munkák elvégzése
utáni állapotot látjuk. A rajz azt is elárulja, hogy az új timpanondomborművön Krisztus alakjának ma­
radványait a metszeteken látható csípőalakos változatnak megfelelően egészítették volna ki.
A terveket és a költségvetést a miniszter 1880 decemberében küldte támogatólag a bizottsághoz,144
ahol azokat el is fogadták, azzal, hogy ha az egész templom restaurálására jelenleg nincs is pénz, a két
leginkább „műbeccsel bíró" épületrészt - az apszisokat és a nyugati kaput a tornyokkal - mindenkép­
pen restaurálni kell. Felszólították hát Steindl Imrét, hogy ezekhez az épületrészekhez a részletterveket
is készítse el.145 Utóbb már csak a templom legrosszabb állapotú részének minősített szentélyek restau­
rálásáról esett szó,146 végül azonban ehhez sem fogtak hozzá.147

AZ ÁLLAGVÉDELMI M UNKÁK ELŐ KÉSZÜLETEI ÉS

A M ILLEN NIUM I JÁKI KAPU

Czobor Béla Jakon

Az épület nagyszabású restaurálására elegendő pénz még az 1880-as évek végén sem állt rendel­
kezésre, viszont „minthogy e becses műemlék állapota intézkedést igényel: annak házilag eszközlendőbiztosítását
határoztam el" - írta a bizottságnak a kultuszminiszter,148 immár gróf Csáky Albin (1841-1912; miniszter:
1888-1894). A munkákat a miniszteri leirat szerint Möller István építésznek (1860-1934) személyesen
kell vezetnie - ő ugyanis ugyanezt a feladatot: az ideiglenesnek szánt) állagvédelmet, egy évvel ko­
rábban Zsámbékon sikeresen oldotta meg.149 A bizottság frissen kinevezett előadója, Czobor Béla
(1852-1904)150 és Möller István 1889 decemberében tíz napot töltöttek fákon, hogy a „biztosítási munká­
latokat" előkészítsék.151
Czobor Béla úti beszámolójában152 a nyugati kapuról szólva csak a kapuépítmény oromzatát ért ké­
sői - meg nem nevezett - változtatásokat említette.153 Megjegyezte azonban, hogy „Fősúlyt fektettük ku­
tatásaink között a templom azon eredeti építészeti és szobrászati műrészleteinek napfényre hozatalára, melyeket év­
századok folytán avatatlan, kontár kezek vakolat alá temettek".154
A vakolat alól feltárt eredeti részletek leírásában Czobor nem beszélt a kapuhoz tartozóról. Három
és fél évvel később viszont Magyarász Nándor (1852-1916) jáki plébánosnak (1880-1916) a bizottsághoz
53
A nyugati kapu. Erdélyi Mór, 1896 és 1898 között (OMvH, Fotótár) / Das Westportal. Aufnahme von Mór Erdélyi, zwischen 1896
und 1898 (OMvH, Fotoarchiv)
írt leveléből arról értesülünk, hogy „Éppen a múlt május hó egyik estéjén, a májusi ájtatosság alatt történt,
hogy a főajtó mellett a régi ajtódísz föltalálhatása végett kibontott falazatnak fönnhagyott része nagy zuhanással le­
omlott, szerencsére, hogy a nép és a gyermekek mind a templomban voltak, mert ha odébb vagy utóbb történik, va­
lakit agyonütött volna."155 Itt aligha lehet szó másról, mint Czobor kutatásának következményeiről.
Az ajtókeretet az 1890-es évek közepe tájára így-úgy kijavították: az 1870-es években készült fény­
képeken (44-45) az ajtókeret környéke - ugyanúgy, mint a kapuépítmény oromfala - viszonylag frissen
vakoltnak tetszik; azokon a képeken viszont, amelyek az 1890-es évek közepére datálhatok (53,
58-59),156 az ajtónyílás szélesebb, és mindkét oldalán vakítóan fehér, szabálytalan körvonalú foltok lát­
hatók. Czobor Béla tehát a szárköveket keresve leverette az ajtónyílás kései, szabályos vakolatszegé­
lyeit, és feltárta a nagyon sérült, leveles indával díszített legbelső középkori bélletréteget, amelyből
- úgy tetszik - az északi oldalon több volt meg, mint a délin. A kilencvenes évek közepén készült fotók
szerint a frissen feltárt sérült rétegek belső oldalát gipsznek látszó anyaggal kenték le - anélkül, hogy a
szárköveket szabályos szélűre húzták volna ki. A vakítóan fehér javítási foltok az ajtószemöldök és a
timpanondombormű közötti sáv két oldalára is felhúzódnak, a szárkövek fölé, a legbelső fejezetek és a
párkányfríz mellé. Hogy Czobor Béla talált-e itt eredeti részleteket, arról csak találgathatunk - egy
gipszmásolat alapján.157
1892-ben Möller István tervei szerint még két, kőfaragóháznak és építési irodának szánt, gerenda­
vázas téglaépületet építettek meg a templomdomb északnyugati szélén,158 és Möller egy újabb sorozat
felmérési manuálét is készített,159 a „biztosítási munkálatok" azonban nem kezdődtek meg, és Möller
1895 szeptemberében a megbízást is visszaadta.160
Czobor Béla - a Henszlmann Imre halála után a nagy purista restaurátor-építészek szavazatai elle­
nében megválasztott és kinevezett új bizottsági előadó161 - már 1890-ben, jáki helyszíni szemléjéről szó­
ló beszámolójában deklarálta, hogy „Azonban már a biztosítási munkálatoknál elvül tűzessék ki és követtessék:
conserválni még a megviselt műrészletek közül is mind azt, a mit csak lehet, a kiváltást csak a technikai szem­
pontokból elkerülhetetlen részletekre szorítva".162 A bizottság Möller visszalépése után mégis azt javasolta a
vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy „ajaáki templom helyreállítási munkálatait Gyalus László alkal­
mazása mellett Schulek Frigyes építész tanárra bízni méltóztassék"165 Schulek Frigyes bizottsági építész
(1841-1919) megbízása eleve azt jelentette, hogy a halogatott állagvédelmi munkák elvégzése helyett
nagyszabású „stylszerű" restaurálás kezdődik majd. Schulek Frigyes és Gyalus László 1895 novemberé­
ben járt először együtt Jákon.164

A Jáki kapu a Történelmi Főcsoport programjában

A millenniumi kiállítás Történelmi Főcsoportjának épületegyüttesére kiírt első pályázatra beérke­

zett tizenegy pályamű egyikét sem találták teljesen megfelelőnek, így a legjobbnak ítélt négy terv ké­
szítőjének második, zártkörű pályázatot írtak ki.165 Ennek határidejét többször módosították, mert a
közben körvonalazódó kiállítási koncepció az eredeti kiírást gyakorlatilag hatályon kívül helyezte.166
1893 októberében jelent meg egy olyan program, amelyet a Történelmi Főcsoport főelőadói tisztét is be­
töltő Czobor Béla dolgozott ki,167 és amely valójában nem az épületegyüttes, hanem a tervezett építé­
szettörténeti kiállítás programja volt. Ebben Czobor általános célként jelölte meg, hogy „az ezredéves ki­
állításon az évszázadok folyamán hazánkban épült minden nevezetesebb vallásos vagy profán építmény mintában
vagy rajzban képviselve legyen [...] ezek az alkotások stylusukkal egyező keretben életnagyságú detailminták ma­
gyarázó kíséretében legyenek bemutatva." „Miután a minták inkább megkapják a közönség képzelő tehetségét és
szemlélhetőbbek, könnyebben megérthetők [mint a rajzok,] a bizottság nagy súlyt fektet arra, hogy az építészeti em­
lékek kiállításában azok az alkotások, melyek a hazánkban divatozott különböző stylusokat legpregnánsabban feje­
zik ki, modellekben legyenek láthatók, és ezért óhajtandónak tartja, hogy pontos fölmérések alapján a következő
épületekről gipszminták készíttessenek: a román stylusból: 1. a pécsi templom, vagy 2. a jáki templom; [...]". E ki­
csinyített épületmodellek mellett a termekben épületrészek, illetve egyes faragványok természetes
nagyságú gipszmásolatai lettek volna kiállítandók, de az ezek felsorolásában példaként megadott
„pompás román kapuzat" nem a jáki, hanem az illési (ma: Ilija, Szlovákia) templomé.168
 Az építészeti tervpályázat hivatalos kiírását végül október 15-éről keltezték.169 Ez elsősorban az
épületek kívánatos műszaki paramétereit sorolja fel, és megjelenésükre nézve csak azt az alapelvet szö­
gezi le, hogy a három nagy művészeti korszakot: a románt, a csúcsívest és a reneszánszot felidéző, pavi-
lonszerűen összefűzött festői épületcsoportot kell alkotniuk. A programszövegben újra megjelenik az
első pályázat kiírásának az a kívánalma, hogy hazai műemlékek „hű részletei" magukon az épületeken
jelenjenek meg - a kívánatos részleteket azonban nem sorolják fel.170 Az egyes kiállítási csoportok igé­
nyeit részletező táblázatba viszont felvették a jáki kapu gipszmásolatát: felállítására alkalmas falfelüle­
tet kell tervezni az „Egyházi csoport" termeiben.171
Az épületmontázs elemeinek összeválogatásánál a pályázók közül ketten, úgy tetszik, az elkészí­
tendő és kiállítandó épületmaketteknek azt a listáját tekintették mérvadónak, amelyet Czobor kiállítási
tervezete adott. Schickedanz Albert (1846-1915) valójában a pécsi dóm kicsinyített változatát tervezte172
(igaz, már első pályázatában is),173 jóllehet a bírálati jegyzőkönyv szerint román temploma „a XI. száza­
di magyar bazilikák szellemében" önálló alkotás.174 Alpár Ignác (1855-1928) jáki templomot épített volna ro­
mán épületcsoportjában, a lébényi templom szentélyfejének meglehetősen pontos másolatával össze­
gyúrva. Nem tudjuk, hogy a homlokzatra milyen kaput szánt, mert a bírálati jegyzőkönyv erről nem
szól, s ez a rész egyik tervlapon sem látszik.175
A harmadik pályázó, Pfaff Ferenc (1851-1913)176 „a hazánkban dívott főbb építészeti stílusokat, általános
idomaiban, épületének homlokzatán mint önálló, modern szellemben földolgozott kompozíciót tüntette elő", de ro­
mán kápolnájának belső udvari homlokzatára a jáki kaput képzelte el.177
A kiállításra megépült Jáki kápolna kiviteli tervein Alpár egyesítette saját pályázati tervének elren­
dezését Pfaff ötletével: a jáki kapu másolatát nem kiállítási tárgyként mutatták be, hanem a román ká­
polna udvari homlokzatának leghangsúlyosabb építészeti elemeként. Magát a homlokzatot viszont
időközben Alpár teljesen áttervezte, s így az messze szakadt a jáki mintától.178

Az 1894-es gipszmásolatok

A kiállítási igazgatóság 1894 júniusában a MOB támogatását kérte ahhoz, hogy Jákon a kapuzatról
és „más műrészletekről" gipszmásolatot készítsenek. Czobor Béla a műemléki bizottság előadójaként
(mintegy önmagának adott) válaszában hangsúlyozta, hogy a másolás szándékát már csak azért is
üdvözli, mert „a szóban levő gypsmásolatok a helyreállítási kiviteli munkálatok szempontjából is annak idején fel-
használhatók lesznek".'179 A másolatokkal egy másik terve is volt, ő ugyanis a felépülő Történelmi Főcso­
port épületeit és az elkészülő gipszmásolatokat a kiállítás bezárása után állandó „gypsmásolatok mú­
zeumául" szánta: „Fő- és székvárosunkban még mindig égető hiányát érezzük oly - a külföldi központokban már
létező - intézetnek, melyben míg egyfelől hazánk építészeti műemlékeiről a jellemző részletek gyarló rajzok helyett
gypsmásolatokban az építésznek, szobrásznak, festésznek, a műtörténésznek rendelkezésére állanak; [...] a másola­
tok költségesen előállított gazdag sorozata pedig mindjárt magvát képezhetné ezen állandó gyűjteménynek, melyre
régóta szükségünk van. "180
A másolatokat Reichenberger József (1858-1937 után) készítette el, aki Stróbl Alajos (1856-1926) és
egyszersmind az epreskerti szobrászati mesteriskola gipszöntője volt.181 A kiállítási igazgatóságnak az
1894-ben végzett munkákról szóló jelentése182 és a kiállítási épületek fényképei alapján tudhatjuk, hogy
mit értettek a jáki kapu lemásolásán: másolat készült a bélletes kapuról a meanderes kerettel bezárólag,
de a kapuépítmény homlok-, illetve oromfaláról már nem: a szobrokat külön-külön másolták le - az
apostolszobrok közül szám szerint tizet.183
A formavétel kárt tett az eredeti kapuban. Ezt Magyarász Nándor plébános a következőképpen
ecseteli kéziratos feljegyzéseiben: „Legremekebb a főkapuzat (portáléja), mely egykoron valóban »Portále spe-
ciosa«, ékes kapu lehetett,184 mert még most is, annyi századok múltán is legjobban leköti a szemlélő figyelmét, a
szobrászat dicső műveivel. Hát még mikor a templommal együtt teljes épségben állott. A magas kormány a millen­
niumra elrendelte, hogy a jaáki műemlék egyes részeit gipszmásolatban állítsák ki. No, ha máshol is olyan munkát
tettek kiküldöttjei - a gipszöntőmunkások - a műemlékeken, mint a jaáki templom portáléján, akkor egyenesen kor­
bácsot érdemelnek, mert itt ugyancsak el lehet mondani, hogy elvittek, de itt nem hagytak; amennyiben egész köny-
 nyelműséggel dolgozván vésőikkel, egyes díszítményeket letördeltek és megcsonkítottak, másutt pedig a redőket
ronda enyv- és gipszkeverékkel betöltve itt hagyták. Egyszóval az idő vasfogát nagyon is elősegítették a pusztítás
munkájában. És ez a gipszben való lemásolás, csupán itt Jaákon, ezrekbe került. Kérdés, hány ezerbe kerülne, ha a
hiányokat és megcsonkításokat a magas kormány restauráltatni akarná. Különös módja ez a műemlékek megőrzé­
sének. Gipszben akarnak konzerválni, az eredetit pedig hagyják pusztulni. "185 Egy későbbi levelében külön ki­
emelte még a kapuépítményt lefedő cserepezés ekkor keletkezett sérüléseit.186 Fotókon és rajzokon lát­
juk, hogy a cseréptető leginkább a kapuoromzat két szélén sérült meg, s emiatt a következő években az
oromfal és a szélső szoborfülkék rendszeresen beáztak.187
A Jákon vett negatívformákból öntött gipszmásolatok egy részét 1896-ban kiállították a román ke­
rengőben, illetve kápolnában. A katalógus szerint a kapuépítmény faragványai közül közelről is meg­
tekinthető volt Krisztus, Szent Péter és a Krisztus balján álló apostol szobrának gipszmásolata, valamint
a Madonna a fülkéjében és talán az északi béllet oroszlánja a rajta álló oszloppal.188 A katalógus - a
templom más részeinek jól azonosítható faragványairól és domborműveiről készült másolatokon kí­
vül - még két nehezen értelmezhető jáki tételt ad meg. Közülük az egyik majdnem biztosan elírás: egy
gyulafehérvári dombormű másolatát tüntették fel jáki darabként.189
Izgalmas találgatásra ad viszont alkalmat a másik nehezen értelmezhető katalógustétel: „Dombor­
mű, felhőből kinyúló és áldó kéz (az atyaisten jelképe). Gipszmásolat ajaáki templomból."190 Ilyen dombormű a
jáki templomon ma nincs. Megfontolandó érvek szólnak viszont amellett, hogy azt a dextera Dei-ábrázo-
lást, amelynek maradványairól a másolat készülhetett, a jáki nyugati kapu timpanonreliefje és ajtószem­
öldöke közötti sávba képzeljük el. A timpanon kiegészítésének mikéntjéről folytatott 1903-as vitában
ugyanis a MOB „a régi állapot nyomai után megállapítható stilizált felhők" ábrázolását igényelte az új timpa­
nondombormű alsó sávjában.191 Említettük, hogy 1889 végén Czobor Béla ennek a sávnak a két szélén
is leverette a vakolatot - legalábbis erre utalnak a feltárása következtében később leomlott rész javításá­
nak a fényképeken látható foltjai (53). Az omlás 1894 májusában történt, Reichenberger József viszont
1894 nyarán dolgozott Jákon, tehát akár olyan részletet is lemásolhatott, amely 1901-ben már biztosan
nem volt a kapun, mert az 1901-es feltárt állapotot mutató fényképeken (65-66) ebben a sávban már csak
rendezetlen, vegyes anyagú kitöltés látható.192
A kiállítási tárgyként szereplő gipszmásola­
tok nagy részéről Gerecze Péter (1856-1914)
készített fényképeket.193 Ezek közül a szobor­
másolatok képeit (54) utóbb művészettörténeti
kiadványokban hosszú időn át úgy reprodukál­
ták mint az eredeti jáki szobrok fényképeit -
többnyire kiretusálva környezetükből a millen­
niumi neoromán kerengő építészeti részleteit.194
Bár Czobor Béla álma nem vált valóra:
Budapesten soha nem létesült magyar Troca-
déro,195 a kiállítás bezárása után a mozdítható
gipszmásolatokat és a zömmel Székesfehérvár­
ról, Esztergomból és Pécsről a millenniumi kiál­
lításra Budapestre szállított eredeti középkori
kőfaragványokról öntött gipszmásolat-soroza-

54
A Szent Péter-szobor gipszmásolata a millenniumi kiállítás
Történelmi Főcsoportjának román kerengőjében. Gerecze
Péter, 1896 (OMvH, Fotótár) / Gipskopie dér Petrusfigur im
neoromanischen Kreuzgang dér Millenniumsausstellung.
Aufnahme von Péter Gerecze, 1896 (OMvH, Fotoarchiv)
tokát a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték át.196 A múzeum előcsarnokában és az ahhoz kapcsolódó te­
rekben Éber László (1871-1935) - az Érem- és Régiségtár segédőre, egyébiránt 1904-től Czobor utódja a
MOB előadói posztján - rendezett ezekből szobrászattörténeti állandó kiállítást 1901-1902-ben.197 Itt
volt látható évtizedeken át a jáki nyugati kapu minden olyan részletének másolata, amely a millenniu­
mi kiállításon is kiállítási tárgyként szerepelt, sőt - szemben az ottani hárommal - itt a teljes oromzati
szoborsorozatot, tehát Krisztus és tíz apostol szobrának másolatát állították ki.198 A szobrászattörténeti
kiállítást a múzeum épületének 1926-1927-es restaurálását vezető Kismarty-Lechner Jenő (1878-1962)
szétbontatta, szerinte ugyanis a „representativ helyiségek kitisztítására" volt szükség ahhoz, hogy Pollack
Mihály architektúrája jobban érvényesülhessen. A kiállítás anyagának csekély maradványai részben ma
is a Nemzeti Múzeumban, részben a Magyar Nemzeti Galériában találhatók - közöttük nincs jáki má­
solat. A kapuoromzat szobrainak másolatai azonban, úgy látszik, az Epreskertbe kerültek.199 Alighanem
ez a másolatsorozat szerepelt az 1942-ben a Nemzeti Szalonban rendezett Magyar Műemléki Kiál­
lításon,200 és jutott el utána valahogyan a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol ma Krisztus és hat apos­
tol szobrának gipszöntvénye van meg.201

Az ideiglenes Jáki kapu

A millenniumi kiállítás román kápolnájának homlokzatán álló Jáki kapu természetes nagyságú
volt. A kapu bélletét minden bizonnyal a jáki kapubélletről vett gipszöntvényekből állították össze; a
nagyon sérült részeket gipszrámintázással, illetve bizonyos elemek több példányának beépítésével egé­
szítették ki. A béllet alsó lábazati zónáját viszont elhagyták, így mindkét oldalra csak kicsi, lapos - telje­
sen újonnan mintázott - kapuoroszlánok fértek el. Az ívmezőbe, a jáki kapu nagyon sérült timpanon-
domborművé helyére, a jáki Szent Jakab-kápolna timpanonjának másolatát illesztették be.
A kapuépítmény homlokfala azonban nem gipszmásolat volt, hanem olyan fal, amelynek alsó ré­
szén gondosabban, fönt felületesebben bekarcolt vonalakkal alakítottak ki fugahálót. A Madonna- és
Sámson-szobrot egykaréjos fülkébe foglalták; az oromzati fülkék kiosztása sem követte az eredetit; és
az oromzati fülkesor valamennyi fejezete és oszlopa egyforma volt.
A szobrok közül Mária és a gyermek Jézus alakját fejjel látták el, pótolták Sámson fejét és oroszlán­
ja lábait is - az oroszlán fejét viszont nem. A Krisztus balja felőli második figura bal kezébe kardmarko­
latot helyeztek - ékes bizonyságául az Eitelbergertől származó toposzok szívósságának.202 Az oromzati
szobrok egyébként öntvénymásolatnak tetszenek. A tornyok falában kialakított fülkékben álló két szél­
ső apostolszobrot viszont elfelejtették Jákon lemásolni, ezért úgy segítettek magukon, hogy a két szél­
ső fülkébe a Krisztus-szobornak még két másolatát helyezték el, de glória nélkül, apostolként203
A román kerengő és kápolna nagyrészt szintén Jákon vett másolatok sokszorozásával és variálásá­
val kialakított oszlopfőit, oszloptörzseit, párkányait és kisebb kapuit Langer Ignác (1857-1927) szobrász
készítette;204 valószínűleg ő dolgozott a Jáki kapu összeépítéséhez és kiegészítéséhez szükséges mun­
kákon is.

A Jáki kapu sikere

A jáki kaput a millenniumi kiállításra készült másolata tette Magyarország Árpád-kori nagyságá­
nak szimbólumává, „hazánk legfényesebb emléké"-vé. Az alaphangot Czobor Béla ütötte meg: „A ke­
resztfolyosóból egy kisebb méretű oldalajtó nyílik a román kápolnába. Ne ezen, hanem a fényes főkapun lépjünk
be, mely gazdagon díszített oszlopsoros bélletével [...] és omlóján Krisztus és az apostolok szobraival, jelképi
érteményű alakzataival nemcsak meglepi, hanem egészen el is ragadja a szemlélőt. A díszítmények változatossá­
gában nyilvánuló középkori leleményesség és a formák finomsága méltán avatják e főkaput nemcsak Magyaror­
szág, de Közép-Európa egyik legszebb emlékévé, melyet elsőrangú kiil- és belföldi műtörténészeink versenyezve
méltattak munkáikban."205
A műtörténészek lelkesedésében a történészek206 és az újságírók207 is osztoztak.208
 A Történelmi Főcsoport épületegyüttesét összetömörítve újra megépítették az 1900-as párizsi világ-
kiállítás magyar történeti pavilonjaként,209 ahol „A Quai d'Orsay-ról tekintve a jaáki apátsági templom ro­
mán stylűfényes portalejának utánzata képezte az építmény uralkodó motívumát 210 A Párizsban a főhom­
lokzatra került kapu kicsinyített volt, nyitott ívmezővel és a bélletben is egyszerűsítésekkel. Az
apostolszobrok közül lehagyták a két szélsőt, és az oromzati, részben romanizált fejű szobrokat sem az
eredeti elrendezést követő sorrendben állították fe l211

A Vajdahunyadvár Jáki kapuja

A millenniumi kiállítás Történeti Főcsoportjának épületeit ideiglenesnek szánták: jórészt gerenda­

vázra falazott egy sor téglából építették, és gipszkartonnal burkolták. A sajtóban már az épületegyüt­
tes felépítése közben cikkeztek arról, hogy a különösen jól sikerült történeti montázst kár lenne a ki­
állítás bezárása után, a többi pavilonhoz hasonlóan, elbontani. Számos elképzelés született arról is,
mire lehetne felhasználni. Végül az épületegyüttesben 1897 őszére berendezkedett a Magyar királyi
Mezőgazdasági Múzeum. A gyenge falak azonban már 1899-ben repedezni kezdtek. A múzeumot ki
kellett költöztetni - az együttes gótikus és reneszánsz-barokk épületcsoportjának lebontása elkerülhe­
tetlen volt. Újrafelépítésüket a magyar művészeti és kulturális élet számos kiválósága szorgalmazta,212
és a mezőgazdasági múzeum elhelyezésére sem kínálkozott más lehetőség, így 1900-ban törvényt hoz­
tak az épületegyüttes változatlan formában, de szilárd anyagból történő felépítéséről. Az építkezés ter­
vezője és vezetője ismét Alpár Ignác volt; a gótikus, az úgynevezett összekötő és a renszánsz épület-
csoport 1904-re meg is épült. 1907-ben a Vajdahunyadvárban újra megnyitották a Mezőgazdasági
Múzeum kiállításait213
A Történeti Főcsoport neoromán épületeit, amelyeket eredetileg szilárdabbnak, nagyrészt tömör
falakkal építettek meg,214 eleinte csupán tatarozni akarták. Végül azonban - főként az alapozás gyen­
gesége miatt - lebontásuk és újjáépítésük mellett döntöttek. Ehhez azonban pénzre volt szükség, és en­
nek megszerzése két évet vett igénybe.215 így az ideiglenes román épületcsoportot csak 1906 márciusá­
ban bontották le. A bontási vállalkozó szerződésében külön kikötötték, hogy az épület homlokzataiba
és belső tereibe beépített gipszszobrokat, valamint fejezeteket, oszlopokat és lábazatokat egészben és
sértetlenül kell kibontania; a párkányokból, archivoltokból és hasonló tagozatok mindegyikéből pedig
egy-egy méteres szakaszt. Ezeket nem adhatja és szállíthatja el a bontott anyaggal és törmelékkel
együtt, hanem a Mezőgazdasági Múzeumnak kell átadnia.216 A múzeum birtokába jutott gipszeleme­
ket először az új kőfaragványok elkészítéséhez használták mintának, utóbb pedig - legalább részben -
a Szépművészeti Múzeumnak adták át, az új múzeumépület földszinti csarnokaiban ugyanis éppen az
idő tájt rendeztek be nagy szobrászattörténeti kiállítást - gipszmásolatokból.
A jáki nyugati kapunak a millenniumi Jáki kapuba beépített másolatait tehát nem használták fel az
eredeti restaurálásának segédleteként - ahogy azt 1894-ben Czobor Béla remélte. Béllete, úgy tűnik, tel­
jesen veszendőbe ment, szobrai közül csupán Krisztus és három apostol gipszdomborműve maradt
ránk - ezeket a Szépművészeti Múzeum román csarnokában az egyik szabadon álló pillér négy oldalá­
ra helyezték el, szemmagasság fölé.217
A Vajdahunyadvár Jáki kapujának megépítéséhez szükséges köveket - pontos rajzok, darabszámo­
zás és méretezés alapján - Müller Ernő kőfaragó mester „márvány- és kőipari gyártelepe" szállította a
sóskúti kőbányából 1907 márciusától: a kvádereket és egyszerűbb tagozatos elemeket készre faragva, az
ornamentális és figurális faragványok tömbjeit pedig rnéretre vágva.218
A munkát már megkezdték, amikor Kammerer Ernő (1856-1920), országgyűlési képviselő, egy­
szersmind a Szépművészeti Múzeum igazgatója, levelet írt a földművelésügyi miniszternek. Ebben
kifejtette, hogy a jáki kapu kiemelkedő jelentőségű emléke a román kori építészetnek, ezért „spetialis
distinctiot igényel": másolatát nem szabad olyan homlokzaton megépíteni, amely nem nyújt hozzá mél­
tó hátteret, minthogy sokkal kisebb, egészen más arányrendszerű és formájú, mint a jáki nyugati hom­
lokzat. Kammerer azt javasolta, hogy a jáki helyett egy kisebb, szerényebb, a Vajdahunyadvár méretei­
hez illő magyarországi román kori kapuzatot válasszanak mintának, és vegyék igénybe Möller István
 szakértelmét és segítségét a megfelelő modell kiválasztásához.219 A miniszter erre azonnali jelentést
kért az építési bizottságtól. A bizottság véleményét Zauner Alajos főmérnök tolmácsolta hosszú felter­
jesztésben. Szerintük „Azon állítás megdöntésére, hogy a jaáki kapuzat arányainál fogva a millenniuminak
megfelelőleg tervezett kápolnarész elé nem illeszthető, elég hivatkozni azon tényre, hogy a történelmi épületcsoport
román képét úgy a műértő, mint a laikus közönség legszebb építészeti alkotásaink között is a legkiválóbbak egyiké­
nek elismerte, ami pedig kétségtelenül nem történhetett volna meg akkor, ha ezen épületcsoport a beadványban ál­
lított aránytalansággal és stylszerűtlenséggel lett volna megépítve". Zauner hivatkozott arra is, hogy a minisz­
térium a fővárossal a városligeti sziget tartós használatba vételéről kötött szerződésben kötelezettséget
vállalt arra, hogy a Vajdahunyadvárat az ideiglenes kiállítási épületegyüttes lehető legpontosabb máso­
lataként építi meg; hogy az építési bizottság - többek között - éppen azért adta vissza átdolgozásra
Alpárnak a román épületcsoport terveit, mert az állandó Jáki kápolna homlokzatát a kiállítási épületé­
hez képest meg akarta változtatni; és végül emlékeztetett arra is, hogy a homlokzat és a kapu megépí­
téséhez szükséges kőanyag szállítása és a kőfaragómunka már folyik, így a változtatás sok többletkölt­
séget és nagy határidőcsúszást okozna.220 A miniszter, elfogadva a jelentésben felhozott érveket,
Kammerer javaslatát udvarias levélben elutasította,221 és a munkák folytatásáról rendelkezett.
Az épületcsoport ornamentális kőfaragványait Langer Ignác készítette, szerződése szerint a gipsz­
minták alapján, úgy, hogy a vállalkozási árba beleértendők voltak „az összes minták használhatóságához
szükséges javítások és kiegészítések, továbbá a mintáknak a faragás helyszínére való szállítása".222 Langer tehát
részben a millenniumi másolatöntvényeket, részben saját millenniumi gipszformáit faragta kőbe úgy,
hogy ezeket műtermébe vagy telepére szállította el.
A figurák elkészítését Mayer Edére (1857-1908) bízták, de ő időközben meghalt, így végül a mun­
ka gyors befejezése érdekében Alpár Ignác maga szervezett egy Martinelli Antal vezette szobrászcso­
portot. Ennek tagjait nem ismerjük, és azt sem tudjuk, hogy közülük ki melyik szobrot faragta. A mun­
kák költségvetése előírja, hogy a szobrokat a meglévő minta szerint, de a mintát kijavítva és kiegészítve
kell sóskúti kőbe faragni; a Sámson-csoportnál külön megjegyzi, hogy a minta „nagyon hiányos"; a ka­
puoroszlánokhoz pedig a „szükséges 2 féle minta" teljesen újonnan készítendő. Már a munkák közben
okozott ismét gondot Reichenberger József 1894-es figyelmetlensége: a két szélső apostolszobor mintá­
ja hiányzott, ezért két szobor kifaragása előtt pótlólag kellett gipszmintát készíteni.223
A román épületcsoport 1908 őszére készült el.224 Jáki kapujának kőfaragói és szobrászai látnivalóan
igyekeztek pontosan követni az előképet. Komikusán hat azonban, hogy bár a kapubélletben a lábaza­
tok alá ezen a változaton visszaállították a millenniumi kapun hiányzó alsó kősort - sőt az egész kapu­
építményt több lépcsőfoknyi magasságba emelték -, a kapuoroszlánok ugyanolyan kicsik maradtak,
mint az ideiglenes kapun, így magas piedesztálra kellett őket állítani. Ugyanilyen zavaróan kicsi az ív­
mezőbe illesztett timpanondombormű. Pedig az alkotók a Szent Jakab-kápolna timpanonjának másola­
ta helyett most jobb érzékkel a jáki templom déli kapu timpanonjának kiegészítve kőbe faragott máso­
latát illesztették ide. (Az előbbi [13] ugyanis 13. századi másolat a sokkal rangosabb színvonalú utóbbiról
[12].) A Sámson-csoport gipszmintájának kiegészítése sem sikerült túl jól: az oroszlánt legyűrni igyek­
vő Sámson helyett egy medveszerű oroszlán hátán békésen lovagló Sámson szobra jelent meg. Zavar­
ba ejtő az is, hogy az átfaragottnak vagy későbbinek minősített apostolfejek helyett az eredetiek alap­
ján mintáztak újakat: a különböző szobortestekre két szobor (a Krisztus- és a Szent Péter-figura) fejének
variánsai kerültek.
A Vajdahunyadvár Jáki kapujának részlettervezésekor és elkészítésekor biztosan nem csak a mil­
lenniumi gipszmásolatokra támaszkodtak. A két szélső kőbe faragott apostolszobrot - a fejektől elte­
kintve - a megfelelő eredetik alapján mintázták. A kapuépítmény homlok- és oromfalának kőkiosztása
pedig oly mértékben követi a jáki eredetit, méghozzá az 1904-re restaurált eredetit, ami csak alapos
helyszíni felmérés alapján volt lehetséges; netán egy, az eredeti kapu restaurálásához készült terv fel-
használásával.225 A gondosan és odafigyelő törődéssel kőbe faragott másolatnak már csak ezért sincs
forrásértéke a jáki kapura nézve, jóllehet a Vajdahunyadvár Jáki kapuját valószínűleg ma is többen is­
merik, mint a jáki templom kapuját.
 A KAPU NAGY RESTAURÁLÁSÁNAK ESEM ÉNYTÖRTÉN ETE

Schulek Frigyes építőműhelye

A millenáris év őszén megkezdődött a jáki templom rég szorgalmazott restaurálása. A hosszú ideig
hiányzó pénz előteremtésében néhány utalás szerint226 jelentős szerepe volt a Jáki kapu sikerének, va­
lójában azonban - mint láttuk - a kultuszminisztérium már 1895 elejétől sürgette a munkák azonnali
megkezdését.227 A helyreállítás költségeit két egymást követő jáki apát, Stegmüller János és gróf Széché­
nyi Miklós (1868-1923) adományaiból, a közadakozásból összegyűlt „jaáki templom alapból" s végül jó­
részt az állami költségvetésből fedezték 228
A restaurálás vezetésével megbízott Schulek Frigyes maga csak néhány alapvető koncepcionális
kérdésben döntött, viszont minden felelősséget ő viselt. A tervezés, részlettervezés és építésvezetés, a
szerződések megkötése és a pénzügyi elszámolás szinte kizárólag Gyalus Lászlóra (1865-1941) maradt,
akinek kinevezését Wlassics Gyula (1852-1937) kultuszminiszter (1895-1903) a következőképpen indo­
kolta: „[...] a jelesebb fiatal erőknek mentői tágabb tért óhajtanék megnyitni arra, hogy a műemlékek helyreállítá­
sát hivatásszerű és hálás foglalkozásnak tekinthessék.''229 A miniszteri szó jámbor óhaj maradt - Gyalus
László kedve láthatóan éppen a jáki munkák alatt ment el attól, hogy műemléki hivatalnokká váljék:
1899-ben kinevezték a bizottság titkárává, állását azonban néhány hónap után otthagyta az Iparművé­
szeti Iskola státusáért, ahol harmincöt éven át tanított építési rajzot és alaktant.230 Ezekben az években

55
Schulek Frigyes műhelye.
Ismeretlen fényképész, 1896
után (OMvH, Fotótár) /Die
sog. Schulek-Werkstatt. Un-
bekannter Fotograf, kurz
nach 1896 (OMvH, Foto-
archiv)
indult építész karrierje is: első jelentős épületei - például a számos jáki motívumot is felvonultató Sza­
badság téri neoromán Sváb-ház, László Fülöp műteremvillája és a szolnoki művésztelep műteremhá­
zai - éppen a századfordulón, szinte egy időben épültek fel.231
Gyalus László ekkorra már két nagy restaurálásnál, a budai Nagyboldogasszony-temploménál és a
pozsonyi ferences temploménál volt Schulek Frigyes helyettese. Mivel maga az építőműhely is ki­
sebbrészt Budapestről, nagyrészt Pozsonyból érkezett, ahonnan a felszerelést is áthozták,232 Jákon ösz-
szeszokott csapat kezdte meg működését. Mindkét építész Budapestről járt Jákra általában 2-3 napos ki­
szállásokra, Gyalus László egy 1896. késő őszi hosszabb tartózkodás után is meglehetősen sűrűn;
Schulek Frigyes ritkábban: 1900-ig - mint azt utóbb szemére vetették - évente csak egyszer. A műhelyt
helyben a kőfaragó munkavezető: kezdetben Gunszt Márton (+1902),233 a kapu restaurálásának idősza­
kában pedig Ujváry Lajos234 irányította. Nekik a részlettervezésben és főként a tervek, illetve utasítások
kőkiosztási rajzokká való lebontásában is jelentős szerepük volt. A kőfaragókat közvetlenül ők vezet­
ték, míg a kőművesek, állványozók és segédmunkások művezetésének feladatát Keller György kőmű­
ves pallér látta el. Az építőműhely a munkavezetőkön túl összesen 15 kőfaragóból, 2 kőfaragósegédből
és 10 kőművesből, valamint 6 - a nagy állványozási munkákhoz egy-egy hónapra érkező - felvidéki ács­
ból, továbbá a nyolc év alatt összesen mintegy 40 helyben felvett iparosból és segéderőből állt.235 Ezt a
társaságot - amelyet egy fénykép is megörökített (55)236 - nevezzük Schulek-műhelynek.237
A nagy építőműhely fenntartásának költséges volta kikényszerítette a folyamatos foglalkoztatást.
Ennek, mint látni fogjuk, döntő szerepe volt a nyugati kapu restaurálásának történetében is.

A restaurálási tervek

1896 őszén a déli mellékapszis helyreállítását kezdték el - alighanem még Tandor Ottó részletter­
vei szerint. Közben Gyalus László is Jákon dolgozott az új tervek és költségvetés elkészítéséhez szüksé­
ges felméréseken és kutatásokon. Ezek eredménye egy többségében októberről datált, kottázott rajzso­
rozat (56). A felmérések és a velük együtt készült, decemberben benyújtott szöveges jelentés238 számos,
csak innen ismert megfigyelést rögzít. A sorozathoz a nyugati kapu külön felmérési lapja tartozott239 -
amely azonban néhány éve lappang.240 így a teljes nyugati homlokzat felmérési lapján241 a kapu ábrá­
zolása érthetően elnagyolt és nem kottázott, mindazonáltal pontos: a béllet hiányait, az oromzati fülkék
szabálytalan kiosztását és a szobrok hiányait pontosan tünteti fel, a timpanondomborművet töredéke-

56
Gyalus László: Keresztmet­
szet a templom nyugati sza­
kaszában nyugati nézettel.
Kottázott ceruzarajz, 1896
(OMvH, Tervtár) / László
Gyalus, Süd-Nord Schnitt
durch den Westbau mit West-
ansicht. Bleistiftzeichnung
mit Mafieintragungen, 1896
(OMvH, Planarchiv)

57
Schulek Frigyes - Gyalus Lász­
ló: A nyugati homlokzat.
Restaurálási terv. Tollrajz,
1897 (OMvH, Tervtár) / Fri­
gyes Schulek-László Gyalus,
Westfassadenaufrifi, Restau-
rierungsentwurf. Federzeich-
nung, 1897 (OMvH, Plan­
archiv)
 sen - a ma is létező állapotban - mutatja. A timpanonrelief alá, a párkányfríz magasságában Gyalus
egyetlen kis álló S formát rajzolt.
Jelentése szerint ásatással tett kísérletet arra, hogy a szintviszonyokat tisztázza. Úgy találta, hogy a
belső járószint a kapunál eredetileg 32 cm-rel magasabban volt a külsőnél, és e különbséget a béllet szé­
lességében két lépcsőfokkal hidalták át.242 A jelentésben Gyalus László egyébként csak röviden írta le a
kaput, restaurálására nézve pedig csak annyit jegyzett meg, hogy a kapuoromzat fülkesorának oszlo­
pait és fülkezáradékait ki kell cserélni, és az apostolszobrok hiányzó részeit pótolni kell.243
Gyalus 1897 májusában végül bemutatta a Schulek Frigyes által „helyeslőleg láttamozott" terv­
dokumentációt244 is. A tervrajzok ekkor még nem voltak kihúzva - erre további másfél hónap időt kért,
s végül július végére készült el. Ekkor viszont a tervlapokat - rejtélyes okból - Klösz György (1844-1913)
műtermében cinkográfiai eljárással 50 példányban(l) sokszorosították.245 A költségvetés nem túl részle­
tes; műleírásként pedig, úgy tetszik, előző év decemberi jelentése vagy annak kivonata szolgált.246
A nyugati homlokzathoz készült tervlapot (57)247 és a költségvetést248 összevetve a nyugati kapu
restaurálására vonatkozó elképzelésekről megtudhatjuk, hogy az egész kapuoromzatot nagyalakú fa­
ragott kövekre akarták cserélni, kilenc apostol fejét kicserélték volna, valamint kiegészíteni tervezték a
Madonna- és Sámson-csoportot. A bélletben valamennyi sérült ornamentális részt kicserélték, illetve ki­
egészítették volna; csakúgy, mint az oroszlánokat, a lábazatot és a timpanont. A timpanondombormű
ábrázolásán Krisztus és a mandorlát tartó két angyal alatt, a párkányfríz magasságában S formák sora
látható. Alighanem az így jelzett motívumokat emlegetik később stilizált felhők ábrázolásaként.249 Az
ajtónyílást a rajzon leveles indákkal díszített sáv keretezi.
A terveket - úgy tetszik - a bizottság soha nem vitatta meg, viszont hat építészt bíztak meg azzal,
hogy véleményezzék a tervezett költségek csökkentésének lehetőségeit.250 A terveket és a költségvetést
jóváhagyó miniszteri leirat ellenben tartalmaz egy intő bekezdést: „Különösen azt kívánom biztosítani,
hogy a XII. és XIII. századból fennmaradt épületrészek és díszítések lehetőleg érintetlenül maradjanak; a régi anyag
kiváltása csak a kétségtelen szükség fennforgásának megállapítása után engedtessék meg; s ha már a helyreállítás
terve ez elv szerint készült, a részletekben is a legnagyobb mérvű lelkiismeretesség és óvatosság érvényesüljön."251

1
Elképzelések a kapu két építési periódusáról

1897 májusának végén Forster Gyula (1846-1932) bizottsági másodelnök (1887-1906), Czobor Béla
előadó és Gyalus László két napot töltött Jákon.252 Valószínűleg velük tartott Gerecze Péter is, aki mint­
egy húsz felvételből álló fényképsorozatot készített (7-8, 1 2 -1 3 ,17). Ebbe a nagy jelentőségű, helyen­
ként kiégett, többnyire azonban éles amatőr felvételekből álló sorozatba253 tartozik - a nyugati homlok­
zat és a kapu képein túl - a kétoldali kapubéllet egy-egy közelről felvett, szembenézeti fényképe
(58—59).254
Czobor Béla 1889 telén végzett kutatásairól szóló beszámolójában még határozottan arról írt, hogy
a templom egyetlen, az 1256-os felszenteléssel lezárult középkori építési korszakban épült.255 Az 1890-
es évek második felében - a kései millenniumi kiadványokban - viszont már két szakaszra bontotta a
templom 13. századi építéstörténetét: a templomot a bencések a tatárjárás előtt építették volna, az épü­
let a tatárjáráskor, úgymond, súlyosan megsérült, és ezért a tatárjárás után a szerzetesek újjáépítették -
így az 1256-os oklevél „a restaurált egyház" felszentelésére vonatkoznék.256 Ezt a tatárjárás által két pe­
riódusra osztott építéstörténetet először - tudtommal - Gyalus László vázolta 1896. decemberi jelenté­
sében, ahol a különböző épületrészek „szembetűnő szerkezeti eltérésére" alapozta elképzelését.257 Ket­
tejük megfogalmazásának különbsége, hogy Gyalus az építkezés tatárjárás okozta megszakadásáról,
Czobor viszont egy kész épület részleges pusztulásáról és „restaurálásáról" beszélt.258
A kapuról egyikőjük sem szól, Gerecze Péter viszont igen: egy 1898-ban megjelent millenniumi ki­
adványban. Szerinte az éppen zajló restaurálás során „megfigyelhettük", hogy a három belső, félkör­
íves záradékú bélletréteg elé utólag épülhetett a kapuépítménynek a tornyok homloksíkja elé ugró és
csúcsíves archivoltokkal kialakított része, jóllehet a két periódushoz tartozó bélletrétegeket összeköti az
átfutó párkányfríz.259
58
A nyugati kapu északi béllete. Gerecze Péter, 1897 (OMvH, Fotótár) / Das Nordgewánde des Westportals. Aufnahme von Péter
Gerecze, 1897 (OMvH, Fotoarchiv)
59
A nyugati kapu déli béllete. Gerecze Péter, 1897 (OMvH, Fotótár) / Das Südgewánde des Westportals. Aufnahme von Péter
Gerecze, 1897 (OMvH, Fotoarchiv)
 Az elképzelésről 1901-ben Gyalus László írt bővebben, Széchényi Miklósnak az apátság történeté­
ről szóló monográfiájához csatolt fejezetében:260 „A két torony között áll a nagy arányú gazdag kapuzat, a
melynek főfal előtti része csúcsíves, mig a fal vastagságában levő ivezete félkörös. Építésére nevezetes és figyelemre
méltó, hogy a fal vastagságában levő része egyidejűleg építtetett és ornamentátioja utólag faragtatott meg; külső
része azonban, előre terv szerint kifaragott kövekből épült. A kapuzat külső része is eredetileg félkörre volt tervez­
ve, mit bizonyít, hogy a kapuzat csúcsíves része a rendes és okszerű alaprajzú elrendezés hátrányára összeszoritta-
tott, a mely kisebbítésnek hátrányos következményei az oromzatnál tűntek ki, a midőn a 12 apóstól szobra közűi
kettő a keskenyitett orom fülkéiben el nem fért és igy a ferde vonal irányában a főfalba vájt fülkékbe kényszerittet-
tek. A nyugati művészetnek hazánkban való elterjedése és igy uj eszméknek alkalmazásával tértek el az eredeti terv­
től, mert hogy félkörű ivekkel volt tervezve, bizonyítja az is, miszerint a nyugoti homlokzat lábazatának kiváltásá­
nál a jelenlegi talaj alatt a szélesebben tervezett kapuzat alapja megtaláltatott. "261
Vagyis nem egyszerűen a három félköríves bélletréteg alkotta volna az első épület kapuját, hanem
olyan kaput terveztek, amely csak félköríves rétegekből állt volna, és a mainál szélesebb lett volna.
E terv szerint meg is épültek a teljes kapuépítmény alapfalai, de végül a külső három réteg felmenő ré­
szét módosított terv szerint fejezték be - csúcsívesre és keskenyebbre.262 A tervváltozás a „csúcsíves stí­
lus" hazai elterjedéséhez kötődne, és az ívalapforma váltásán kívül az építéstechnika alapvető váltásá­
val is járt volna: az aprés la pose eljárásról áttértek az előrefaragásra.
Arra, hogy miként is képzelendő el maga az első kaputerv, illetve azok a valószínűleg 1898-ban
megtalált falak,263 melyek e terv alapján épültek, némi fényt vet az a két rajz (60),264 amely Gyalus Lász­
lónak vélhetőleg az 1910-es években sokszorosított Építészeti alaktan jegyzetében265 maradt ránk. A két
alaprajzot összehasonlítva látjuk, hogy a kapu béllete az eredeti terv szerint is hatoszlopos lett volna,266
de annyira széthúzódik, hogy a kapuépítmény homlokfalának (a maiéval azonos szélességű és mélysé­
gű) teste kétoldalt mintegy 35-40 cm-rel északabbra, illetve délebbre tolódott volna, mint ahol ma áll.
Nyilván ezeket a mai falak alól oldalra kinyúló alapozásokat^) találták meg a tornyok lábazatának ki-
szabadítása-kőcseréje közben. Hogy ebbe az összesen tehát 70-80 cm-rel szélesebb kapuépítménybe mi­
ként lehetett volna elhelyezni a két, utóbb a tornyok falába került apostolszobrot, azt nem tudjuk meg.
Gerecze Péter az elképzelés kicsit zavaros, ám jóval hosszabb ismertetését, továbbfejlesztését és
egyben kritikáját nyújtotta kéziratban maradt Árpád-kori építészettörténetének 1902-1904 között írt
jáki fejezetében.267 Gerecze kitartott Czobor változata mellett,
vagyis a belső három bélletréteget egy „első bazilika" kapujának
tekintette. Az első kapu kibővítéséről szóló elméletet viszont két új
elemmel gazdagította: ő figyelt fel először arra, hogy a kapuorom­
zat csúcsa nem vág egybe az „első kapu" középtengelyével, sőt
magát a csúcsíves részt is kettéválasztja az, hogy a zegzugmotívu-
mos réteg a béllet két oldalán eltérő szélességű. Gerecze logikát­
lannak találta Gyalus szoborfülke-kiosztási elméletét, kritikája
azonban félreértésen alapult, mert - mint maga írta - a megtalált
alapfalak helyzetének megértéséhez éppen az a rajz hiányzott,
amelyet mi is csak Gyalus László későbbi művéből ismerünk.268
Az elképzelés geneziséről tehát leginkább az gondolható,
hogy Gyalus László Eitelberger és Henszlmann régi, Jákról kimon­
dottan nem szóló stílusváltás-elméletének keretébe ágyazta269 a
jáki épületen megfigyelt 13. századi periódusváltásról tanúskodó

60
A kapuépítmény északi oldalának alaprajza megépült (fent), illetve tervezett (lent)
formájában. Gyalus László rajza az É p ítészeti alaktan című sokszorosított kézirat­
ban / Grundrifi dér Nordseite des Portals in seiner „heutigen" Form (oben) bzw.
Rekonstruktion seiner ursprünglich geplanten Form (untén). Federzeichnung von
László Gyalus in seiner F orm en lehre d ér A rch itektu r (vor 1914)
(OSZK)
jelenségeket. Megfigyelései meggyőzték Czobor Bélát, akivel aztán - talán 1897. május végi közös jáki
tartózkodásukkor - a kaput is kétperiódusos építéstörténetükbe illesztették. Ezáltal végképp ellent­
mondásba kerültek a keretelmélettel, hiszen Eitelberger elsősorban éppen a kétféle ívtípus „szerves ösz-
szeépítettségével" indokolta a jáki kapu kivételes fontosságát.270 Az újdonságot először - valószínűleg
helyszíni hallomás alapján - Gerecze Péter publikálta,271 Gyalus László azonban csupán 1901-ben fej­
tette ki valamivel részletesebben, akkor viszont - mintegy mellékesen - megemlített egy perdöntőnek
tetsző régészeti evidenciát is: az „első kapu terv" szerint megépült falak időközbeni előkerülését.
A kapu két építési periódusáról szóló, alaposan soha ki nem dolgozott, de eleve több változatban
fogant elképzelés egyes elemeit még hosszú időn át ismételgették - a megtalált falak talányos leírása pe­
dig a Jákkal foglalkozó publikációk obiigát mondata maradt.272

A vita

Jákon mindkét torony és a nyugati oromfal karzatszint fölötti teljes újjáépítése után, 1900 őszén
építették meg az új déli pillérsort és boltozták be - már tető alatt - a déli mellékhajót. 1901 tavaszán rak­
ták a főhajóboltozatot, s ezzel a nyugati kapuépítmény és a belső berendezés kivételével a restaurált
templom készen állt.
Gyalus László egy 1900. szeptember végi MOB-ülésen hozta szóba, hogy hamarosan a nyugati ka­
pu kerül sorra. Erre válaszul Czobor Béla „hangsúlyozza, hogy e remek portaiénak mai állapotban leendő fenn­
tartását a műtörténet szempontjából szükségesnek tartja. Kötelességének ismeri megemlíteni, hogy aggályai van­
nak a helyreállítási munkálatoknál a szobrászi munkálatokra nézve, melyek a jaáki apátsági templom stíljének nem
felelnek meg." Czobor azt javasolta, hogy a kapuhoz egyáltalán ne nyúljanak, sőt Schulek Frigyes tegyen
részletes jelentést az eddigi munkákról. Aggályait osztotta a bizottságnak az a két tagja - Möller István
és Forster Gyula másodelnök - , akik utoljára jártak Jákon.273
A későbbi iratokból derül ki, hogy elsősorban az új déli pillérsor fejezeteit kifogásolták, ezeket
ugyanis a kőfaragók részletrajzok és gipszmodellek nélkül, „saját fejük után" faragták. Czigler Győző
és Steinhausz László hozzászólásaiból azt is megtudjuk, hogy a kőfaragóknak éppen a nem eredetik
alapján készülő faragványokhoz kell gipszmintákat adni.274 Az ügy végül az építészek miniszteri meg­
rovásával végződött. A leirat kemény szavakat használ: „[...] egyrészt az építésvezetéssel, másrészt pedig a
felügyelettel megbízott építőművészeket még az a világszerte elismert és nyilvántartott kultúrtörténeti jelentőség
és páratlan művészeti becs sem tudta az egyszerű kötelességérzettől is elvárható lelkiismeretességre és buzgalomra
indítani, ami a jaáki templomban mint semmi által nem pótolható örökség maradt ránk hazánk történetének rég­
múlt századaiból. ” Ehhez még hozzáfűzi, hogy a továbbiakban „Ami a főkapu helyreállítását illeti, különös
súlyt helyezek a Méltóságod által követendő oly eljárásra, hogy mulasztások, tévedések elő ne fordulhassanak, hogy
a kapu részletein esetleg szükséges kiváltások és pótlások állandó személyes felügyelet alatt és szigorú felelősség
mellett, mindenképpen pedig előre megállapított terv és módszer alapján történjenek. ”275
Bár a leirat címzettje, Forster Gyula másodelnök tompítani igyekezett a megrovás szigorát, amikor
azt az egyik bizottsági ülésen tolmácsolta,276 az épület restaurálásának még hátralevő részét, a nyugati
kapuépítményét heves viták kísérték. Ezekben elsősorban a bizottság építész tagjai vettek részt.
Schulek Frigyes, aki a munkával eddig alig foglalkozott, ettől kezdve hevesen védte álláspontját,
de meglehetősen egyedül maradt - csupán Gerecze Péter támogatta nyíltan. Tudtunkkal soha nem
mondta el véleményét a papírforma szerint közvetlenül Schuleknek alárendelt két építész: Gyalus
László, illetve az üléseken és helyszíni szemléken rendszeresen jelen lévő Sztehlo Ottó (1851-1923) bi­
zottsági másodépítész. Néhány jó taktikai érzékről tanúskodó javaslattal érte el bizonyos döntések
elodázását Aigner Sándor (1854-1912), Forster Gyula későbbi szavaival: „érdemes gothikus építészünk,
ki Schulek mester első segédje volt".277 A vita kirobbantásában Czobor Béla mögé álló Möller István a
kapuval foglalkozó üléseken egyáltalán nem vett részt, így utóbb elsősorban Steinhausz László és
Czigler Győző (1850-1905) sorakozott fel Czobor oldalán.278 A kényes helyzetben Forster Gyula próbált
egyensúlyozni: miközben a miniszteri leiratok konzerválást rendelő bekezdéseinek is meg akart felel­
ni, lényegében Schulek elképzeléseit támogatta. Czobor viszont néhányszor közvetlen minisztériumi
összeköttetéseivel élt, és így tudott egyes kérdésekben bizonyíthatóan érvényt szerezni testületi hatá­
rozatokkal ellentétes véleményének. Aligha tévedünk hát, ha Czobor befolyásának tulajdonítjuk más
miniszteri leiratok konzerválást rendelő bekezdéseit is.
A kapu helyreállításának javaslatát 1900. november 30-án Schulek Frigyes immár személyesen ter­
jesztette elő.279 Eszerint: „Ajaáki apátsági templom ezen legérdekesebb és legszebb részén is az idők folyamán ér­
vényesült változások pusztító nyomai mutatkoznak. A talaj feltöltése, a tűz rongálása és a felső részeknek évtizede­
kig befedetlen állapota, az idők viszontagsága annyira megrongálta a kapuzat részleteit, hogy az a pusztulás útján
van, és így annak helyreállítása el nem kerülhető. Lényeges változások a következők: A nyugati részen a múltban
történt talajfeltöltés által a kapuzat küszöbe, előlépcsőzete és a templom lábazata eltemettetett. A kapubéllet lábaza­
ta és oszlopok lágy kőből lévén, részben az időjárás, részben a járókelők érintése révén tönkrement. A kapunyílás
kerete és a hozzá közel eső részek, különösen a felsők, a tűz által erősen megrongáltattak. Az ormózat felső része,
miután évtizedekig fedetlenül állott, az időjárás pusztításainak ellentállni nem tudott, legnagyobb részében tönk­
rement. Ezeken kívül pedig a szoborműveket erőszakosan megcsonkították. - Az itt előadottak figyelembevételéből
önként adódik a helyreállítás módozata. - A talajt lejjebb kell szállítani, a küszöböt, az előlépcsőzetet, a lábazatot,
amennyiben rossz vagy hiányzik, kemény kőből helyreállítani. A tűz által erősen megtámadott részekből valamit
megtartani alig lesz lehetséges. Valószínű tehát, hogy a kapu keretezése és a hozzá legközelebb eső részek, amelye­
ket a láng megcsapott, a régi alak szerint híven megújítandók. Az ormózat megújítandó lefedése alatt elterülő ré­
szeket, melyek az esővíz és fagy által voltak leginkább megtámadva, szintén alapos restaurálásban kell részesíteni.
Hogy ez a restaurálás melyik és hány kőre fog szorítkozni, azt tüzetesen előre meghatározni nem lehet. E munka
terjedelme, a dolog természeténél fogva, csak a munka megindítása után, vagyis a nagyon sérült kőrészletek eltá­
volítása után lesz megállapítható. Végre még megemlíthetjük, hogy a szobrokra illesztett brutális fejek egynéme-
lyikét, melyek sérelmesek, el kell távolítani és illőbbekkel helyettesíteni. - Vezető elvül egyébiránt szem előtt [kell]
tartani, hogy egészséges anyagú kőrészletek, ha részben csonkultak is, amennyire lehet - t[udni]i[llik] ha az a szi­
lárd állandósággal össze nem ütközik - érintetlenül hagyandók."
A tervezetet még aznap megtárgyalták a MOB ülésén, melynek jegyzőkönyve szerint: „Czigler Győző
ezen javaslat kipótlását kívánja, éspedig magán az építményen végzendő kutatások (a vakolt részek leverése, a ka­
pu lábazatának a feltöltéstől való megszabadítása) és
a kapu rétegeinek, illetve minden egyes kövének terv­
rajzon való feltüntetése által, megjelölvén a kiváltan­
dó kövek mindegyikét. Czobor Béla előadó hozzájárul
Czigler kívánságához annál is inkább, mert hazánk­
nak ezen főkapuhoz fogható emléke nincs, miért is a
kapu állapotának kiderítésére vonatkozó munkálato­
kat kellő felügyelet mellett kívánja végeztetni. Csak­
is a tüzetes rajz nyújthat fogalmat itt a bizottsági
ülésben a tagoknak arra nézve, hogy ezen emlék
egyes részeinek kiváltása mily mérvet ölthet. Stein-
hausz és Czigler is osztják a véleményt." Közös ha­
tározatként pedig leszögezték: „A bizottság felké­
ri a javaslattevőket a felsorolt pótlások eszközlésére
oly időben, hogy a munkálatok fennakadást ne szen-

61
Ujváry Lajos: Kőcsere-rétegrajzok a nyugati kapu bél-
letéhez: G -K réteg. Tusrajz vörös lavírozással, 1901 (OMvH,
Tervtár) / Lajos Ujváry, Steingerechte Horizontalschnitt-
serie des Westportals, Steinlagen G-K. Tuschzeichnung mit
roter Markierung dér auszutauschenden Werkstücke, 1901
(OMvH, Planarchiv)
vedjenek, megjegyezvén, hogy a kutatásokra a helyreállítások folyama alatt volt elég idő, s ha eszközöltettek volna,
ma már concret javaslat állhatna a bizottság előttZ'280
A kapuépítmény és a béllet lábazatát még 1900 késő őszén kibontották a feltöltésből,281 és 1901 feb­
ruárjában Gyalus László benyújtotta a főkapu restaurálásának újabb tervét is. Ez sajnos nincs meg,
négy rajzmelléklete282 közül viszont fennmaradt három lap. Az 1901 februárjáról datált pauszokat
Ujváry Lajos kőfaragó munkavezető készítette, Gyalus László láttamozta.283 A három lapon a kapuépít­
mény tíz vízszintes metszetét rajzolták meg a lábazattól a bélletoszlopok fejezeteinek felfekvéséig (A-K
réteg);284 a cserélendő kövek vörössel vannak megjelölve. Az egyik lapon az ajtónyílás belső keretének
nézete is látható, olyan nyomott szegmensívesre újratervezett formában, ahogy - szemben az 1897-es
restaurálási terveken megjelenő egyenes szemöldökköves változattal - végül megvalósult (61).285 Az
írott tervet kísérő negyedik rajz minden bizonnyal a kapunak az a nézetrajza volt, amelyen a tervezett
kőcseréket szintén vörössel jelölték. Ezzel később még találkozunk.
A bizottság 1901. március 2-án tartott ülésén tárgyalták az óvatosabb és jobban ellenőrzött munká­
ra felszólító miniszteri leiratot. Némi vita után úgy határoztak, hogy két-három héten belül Jákon hely­
színi szemlét tartanak, hogy ott egyszerre döntsenek az új déli pillérsor oszlopfőin végzendő utólagos
javításokról és arról, hogy milyen mértékű legyen a kőcsere a nyugati kapun.286 Erre Gyalus László
megjegyezte, hogy „a kőfaragók egy hét múltán már munkára várnak, ha addig nem lesz a kapura nézve hatá­
rozat". Márpedig a kőfaragók nem állhatták le. Ez annyira magától értetődő volt, hogy a bizottság vita
nélkül felhatalmazta Gyalus Lászlót arra, hogy a kapuépítmény oromfalának cseréjéhez szükséges kö­
veket megfaragtassa.287 Az új faragványok még 1901 első felében el is készültek.288
A helyszíni szemlére végül 1901. március végén került sor.289 A bizottság állványról, közelről nézte
meg a kaput, amelyről addigra - vélhetően éppen erről az ideiglenes állványról - leverték az oromzat
és a ümpanon alatti sáv vakolatát. Az ajtószemöldök körüli vakolatverés közben szakadhatott ki az észa­
ki béllet legbelső oszlopfője (62), és ránthatta magával a párkányfríz egy darabját is.290 Ezek ugyanis az
ezután készült fényképeken már nincsenek a helyükön (58, vö. 65-66). A tervező építészek egy kapu­
rajzot mutattak be, melyen a „kiváltandó és pótlandó" kövek vörössel voltak megjelölve. Ez a rajz min­
den bizonnyal azonos volt a februárban elkészülttel.291
A helyszíni szemle résztvevői nem jutottak megállapodásra, így az ügyet két hónappal később ren­
des ülés tárgyalta újra. Ekkor Forster Gyula summázta a Jákon körvonalazódott véleményeket. Czigler
Győző helyszíni álláspontja szerint a kaput teljesen érintetlenül kell hagyni és réztetővel kell lefedni.
Összefoglalásában ezt a javaslatot Forster teljesen figyelmen kívül hagyta, nem ismertette. Ellenben a
maga részéről megfontolandónak tartotta, hogy nem lehetne-e - ahogy a budai Nagyboldogasszony-
templom kis délkeleti kapuját - az egész kaput óvatosan szétbontani és „megfelelő helyen" újra össze­
állítva „eredeti mivoltában" megőrizni, a homlokzatra pedig teljesen új másolatot készíteni. Forster ja­
vaslatát támogatta Aigner Sándor - sőt talán őbenne kell látnunk az ötlet szülőatyját292
Steinhausz László véleménye szerint csak a kapuépít­
mény sima oromfalát kellene kijavítani - vagyis a már
megfaragott köveket beépíteni minden mást érintetlenül
hagyva. Ó ugyanis „a bemutatott terv szerinti restauratióért
nem merné a lelkiismereti felelősséget elvállalni. [...] műszaki em­
berek vagyunk - úgymond - ne ámítsuk magunkat. Csak bele kell
kapni a munkába, s benne leszünk a teljes restauratióban. Sok oly
kő is meg lesz mozdítva, melyről ma szó sincsen." A nagyon sé­
rült részekről gondosan elraktározott gipszmásolatokat
kell készíteni, amelyek egyszer - a végső pusztulás után -

62
A nyugati kapu északi bélletének legbelső oszlopfője (jáki kőtár, LAHU-
50-32) restauráláskori ragasztásokkal / Das innerste Kapitell des
Nordgewándes mit Klebungen aus dem Jahre 1901 (Lapidarium, Ják)
(Mezey Alice, 1988)
 alapjául szolgálhatnak egy teljes újjáépítésnek. Czobor Béla szerint is: „Maradjon meg legalább a kapu az
egész műalkotásból, ameddig fönntartható eredeti állapotában. [...] ha a főkaput a tervbe vett mértékben megrestau­
ráljuk, elvész ez is, mint annyi sok más." Ó az új oromfal felépítése mellett megengedte volna azt is, hogy
új ajtókeret és küszöb készüljön. Véleményének megfogalmazásából az is kiderül, hogy ilyen mérvű
beavatkozást értett a korábban sokat emlegetett „biztosítási munkálatok"-on. Jákon elmondott vélemé­
nyéhez a rendes ülésen hozzáfűzte még, hogy elborzad a figurális részletek kiegészítésének, még inkább
kicserélésének gondolatától. Czigler Győző második javaslatában a lábazati zónát és a hiányzó bélletosz-
lopokat is pótolni engedte volna.
A februári rétegrajzokból (61) ítélve Schulek Frigyes mindezeknél jóval nagyobb mértékű kőcserét
indítványozott, minden sérült rész kiegészítésével, illetve pótlásával. Szerinte ugyanis a kaput ugyan­
olyan arányban kell újjáépíteni, mint az egész épületet, s ő „azt hiszi, hogy ily mérvű restauratiójával több
szolgálatot teszünk a műtörténetnek, mint ha érintetlenül hagyjuk, és tovább pusztul". Gerecze Péter ezt a ja­
vaslatot támogatta. Összefoglalásában Forster Gyula a Schulek által előadott és bemutatott tervet össze­
mosta Czigler második javaslatával: bár szavai szerint ő Czigler javaslatát támogatta, a Czigler által pon­
tosan megnevezett kicserélhető részeket nem sorolta fel, hanem a „mellőzhetetlen kiegészítések és
pótlások" megfogalmazással szabadon értelmezhető formulát alkotott.
A rendes ülésen végül Czigler Győző mondta azt, hogy a kapu szétszedését-összerakását és új má­
solat készítését „sok baj és költség mellett tartaná csak kivihetőnek”, és elegendőnek találná, ha a mostani ál­
lapotról gipszmásolat készülne, amelyet a Szépművészeti Múzeumban állítanának fel. A gipszöntvény
készítésének és múzeumba kerülésének javaslatához azonnal csatlakozott Czobor Béla és Steinhausz
László, Aigner Sándor pedig hozzáfűzte, hogy a gipszkapun a kiegészítéseket is ki lehetne próbálni. Vé­
gül a bizottság „kimondotta, hogy a főkapuról mindenekelőtt jelen állapotát híven feltüntető nagyobb arányú
fényképi fölvételek készítendők. Továbbá okvetlen szükségesnek mutatkozik a kapuról pontos gypszmásolatot
készíteni két példányban, melyek közül az egyik a Szépművészeti Múzeumban lesz megőrzendő, a másik pedig
Bludajpesten fölállíttatván, a kitatarozás- és kiegészítéshez szükséges tanulmányok céljaira fog szolgálni, hogx/ez
alapon lehessen a kapu restauratiójának mérve iránt részletes és érdemleges javaslatot tenni."293

A fényképek és a gipszkapuk

A kívánt fényképsorozatot ifjabb Knebel Ferenc (1868-1943) szombathelyi fényképész az ideigle­

nes állvány elbontása után, 1901 őszén, valószínűleg október vége előtt készítette el.294 A kapuépítmény
négy, egymástól alig különböző közeli nézetének kiváló minőségű, 40 x 30 cm-es üvegnegatívja295 meg­
felel a bizottsági határozat szándékának: a fényképek a jáki nyugati kapuépítmény restaurálás előtti ál­
lapotának legfontosabb dokumentumai közé tartoznak (65-66).
A kapuépítmény gipszmásolatának elkészítésére felkért három vállalkozó árajánlata már 1901 jú ­
liusának végére megérkezett. Közülük Marhenke Vilmos (1842-1915) a korabeli Budapest sokat foglal­
koztatott épületszobrásza volt, akárcsak Langer Ignác, aki a Jáki kapuk építkezéseiben is részt vett.
A közepes árért vállalkozó Reichenberger József viszont - mint láttuk, s mint Czobor utóbb többször ki­
emelte - „professzionátus gipszöntő", akinek éppen a millenniumi kiállításra készített „hű és pontos"
másolatai szolgáltak referenciaként. A bizottság a legolcsóbban ajánlkozó Langer megbízását támogatta,
a miniszter viszont, Czobor Béla különvéleményére hallgatva, Reichenberger Józsefre bízta a munkát.
Czobornak meggyőződése volt ugyanis, „hogy Reichenberger másolata nem ennyivel [tehát 1100 koroná­
val], de még jóval több értékkel különb lesz, mint az ajánlattevő szobrászoké".296
A miniszteri megbízás azonban csak közel egy év múltán, 1902 júniusában érkezett meg, mert a
muzeális őrzésre szánt példány számára előbb helyet kellett találni a Szépművészeti Múzeum épü­
letében.297 A leirat298 szerint: „A munkálatok a jaáki kapu anyagának romladozó állapotára való tekintettel a bi­
zottság részéről szigorúan és felelősség mellett ellenőrizendők lesznek. Az egyik gipszöntvény megfelelő elhelyezé­
se és megóvása érdekében az Orszjágos] Képtár igazgatójához egyidejűleg leiratot intéztem. - A másik példánynak
mint a jövőben való esetleges restaurálás fontos anyagának megőrzése a bizottság feladata lesz."299
 A gipszmásolat formavételéhez 1902. július közepén rendelték el a kapu újbóli felállványozását.
Reichenberger József még abban a hónapban elkezdte a munkát,300 szerződését azonban csak augusz­
tusban írta alá. E szerződésben301 külön kikötötték: „A mélyebb vagy alámetszett részeknek öntése előtti
agyagkikenés, valamint a jőszből való formázásnál esetlegesen származó foltok gondosan eltávolítandók és letisztí-
tandók oly módon, hogy a kő meg ne sérüljön."
A.z újabb másolás alighanem újabb károkat okozott a kapun, ezekre hivatkozva ugyanis Gyalus
László 1903 nyarán kérte az elfogadottnál nagyobb mértékű kőcserét engedélyező jegyzőkönyv fel­
vételét.302 E jegyzőkönyv azonban - tudtunkkal - soha nem készült el. Az agyagkikenéseket Reichen­
berger biztosan nem távolította el - ezeknek maradványai sok helyütt még 1991-1995-ben is a kapu és
a szobrok „alámetszett részein" voltak.
A gipszkapu első példányát, melynek a kapurestaurálás előkészítését kellett szolgálnia, az Iparmű­
vészeti Iskola udvarán egy tűzfal előtt állították össze. Ez nyilván azért volt kézenfekvő, mert itt taní­
tott Gyalus László, sőt az iskola igazgatója, Fittler Kamill (1853-1910) is tagja volt a MOB-nak.303 A fel­
állítást 1903 áprilisának elejére fejezték be.304 A kapu 1908-ban még biztosan ott állt, de már javításra
szorult.305 Alighanem ekkor készült egyetlen eddig előkerült fényképe: Csányi Károly (1879-1955) élet­
len amatőr felvétele (63).306 További sorsát nem ismerjük.307
A gipszkapu muzeális őrzésre szánt, másik példányának darabjait Reichenbergernek, szerződése
szerint, faládákba csomagolva kellett leszállítania. A Szépművészeti Múzeum épületében azonban csak
a miniszter ismételt kívánságára találtak helyet a kapunak, miután a minisztérium hosszasan levelezett
a múzeum építészeivel, Schickedanz Alberttal és Herzog Fülöppel (1860-1925), valamint Kammerer
Ernővel, az építkezés kormánybiztosával. A kezdeti tiltakozás után úgy látszott, hogy kiállítási tárgy­
ként sikerül elhelyezni a román csarnok egyik mellékhajójának bejárata köré összeépítve.308 Végül
azonban az egyik belső udvari fal elé került 1908-ban, Möller István 1907-ben készült tervei alapján.309
A gipszkaput innen a múzeumépület most folyó rekonstrukciója során 1987-ben bontották el (64), szét­
fűrészelt darabjai jelenleg Jákon vannak.310

63
A nyugati kapu gipszmásolatának egyik példánya az
Iparművészeti Iskola udvarán. Csányi Károly, 1908(?) (OMvH,
Fotótár) / Das eine Gipsportal im Hot dér Kunstgewerbeschule,
Budapest. Aufnahme von Károly Csányi, 1908(?) (OMvH,
Fotoarchiv)
64
A nyugati kapu gipszmásolatának másik példánya a
Ludovika dísztermében / Das zweite Gipsportal nach
dem Abbau. Vormals in einem Innenhof des Museums
dér Schönen Künste zu Budapest
(OMvH - Hack Róbert, 1990)
65
66
 A kapu restaurálása

1903. április 9-én, az Iparművészeti Iskola udvarán, a gipszkapu előtt tartották meg a döntőnek
szánt „albizottsági ülést",311 amelyen szinte valamennyi bizottsági tag jelen volt.312 A résztvevőknek
Forster Gyula felolvasta a két évvel korábbi vita jegyzőkönyvét, majd a giszkapu tüzetes megszemlélé­
se alapján hozták meg döntéseiket. A felvett jegyzőkönyv sajnos csak a közös határozatokat rögzíti, az
elhangzott véleményeket nem.313 Először is elvetették azt a lehetőséget, hogy a kaput a restauráláshoz
szétbontsák, mert ezáltal a műemlék - úgymond - sokat szenvedne. Ezután leszögezték: „A helyreállí­
tásnál tehát ezen nevezetes főkapuból a legnagyobb lelkiismeretességgel annyi tartandó meg jelen állapotában,
amennyi csak lehetséges, mely okból a múlhatatlanul szükséges kiváltások szigorú gondossággal foganatosítandók,
és a kapunak teljesen megrongált s ennélfogva megújítandó úgy sima, mint díszítményes részletei pontosan a meg­
levő és fenntartandó régi részek s nyomok szerint egészítendők ki." Ez lényegében Schulek Frigyes eredeti ter-

G7* N
* • >

■ % jk * .

67
A nyugati kapu közvetlenül a nagy restaurálás után. Vágó Bertalan, 1904 (OMvH, Fotótár) / Das Westportal gleich nach dér sog.
grófién Restaurierung. Aufnahme von Bertalan Vágó, 1904 (OMvH, Fotoarchiv)
 vének végső győzelmét: az összes sérült faragvány kiváltásának és kiegészítésének engedélyezését je­
lentette - Forster Gyula szokásos retorikájába csomagolva. Külön pontban rendelték el új ajtókeret ké­
szítését, a következő pont viszont nyomatékosan előírta: „A tympanon teljesen mai állapotában tartandó
fenn, s e célból mindenek előtt biztosítandó." Megbízták továbbá Kopits Jánost (1872-1944), hogy a kiegé­
szítendő részekről Schulek felügyeletével készítsen gipszmintákat. Kopits az Iparművészeti Iskola há­
rom évvel korábban végzett szobrásznövendéke volt,314 aki már 1902-ben is készített gipsz-, illetve
plasztilinmintákat az új jáki neoromán belső berendezés figurális részleteihez.
Az albizottsági ülés jegyzőkönyvét a június 19-i rendes ülésen ismertették, ahol Gyalus László ar­
ról is beszámolt, hogy időközben a kőcserékhez további rétegrajzok készülnek, és hogy Kopits János
megkezdte a mintázást. A bizottság úgy határozott, hogy az addigra elkészülő mintákat június 22-én
fogja megtekinteni.315 Erre mégsem került sor, és így július közepén Gyalus László külön kérte, hogy az
iskolaudvaron, a gipszformák alapján döntsenek az újonnan faragandó szobrászati részletekről, és
menjenek el Jákra is, mert a gipszmásolat formavétele közben a kapu néhány helyen annyira megsé­
rült, hogy olyan eredeti faragványokat is ki kell cserélni, amelyeket eddig a helyükön akartak hagyni.316
A bizottság négy nap múlva a gipszkapunál,317 egy hét múlva pedig Jákon meg is ejtette a két
szemlét. Az iskola udvarán kisebb változtatásokkal elfogadta a két kapuoroszlán gipszmintáját és a
timpanonét is, a szemöldökkő fölött azonban a szárkövek leveles-indás díszítményének körbevezeté­
se helyett „a régi állapot nyomai után megállapítható stylizált felhők alkalmazásával teendő kísérletre utasítja a
nevezett szobrászt". Jákon újra elrendelték, hogy minél több eredeti faragvány maradjon a helyén, és
meghatározták, hogy melyikek a kicserélhetők - ezt viszont nem jegyzőkönyvezték. Meglepő, hogy
noha az új timpanonrelief mintáját már egy héttel korábban elfogadták, az eredeti timpanon új farag-
ványra cserélését csupán most engedélyezték. Egyúttal elrendelték azt is, hogy az eredeti kerüljön
múzeumba.318
Gyalus László az 1903. szeptember 10-i bizottsági ülésen jelentette, hogy már elkészültek az új lá­
bazatok, és az oszloptörzsek faragásán dolgoznak.319 Egy hónappal később pedig arról számolt be, hogy
„A főkapu bélletének lábazata és a belső kapukeret elkészült és elhelyeztetett. A tympanon tűz által megrongált fe­
hér márvány köve több darabban szerencsésen levétetett, nem úgy azonban a kapubéllet nagy oroszlánalakja, amely
bár egésznek látszott, azonban a legnagyobb vigyázat mellett is az elmozdítás alkalmával számtalan darabra esett
szét. Összeállításáról és ragasztásáról intézkedtem. Az oroszlánok alakjai, valamint a tympanon is a kiküldött al­
bizottság utasításai szerint megmintáztatott. Az oroszlánokat haraszti kőből faragják is. A kapu azon köveit, ame­
lyek előreláthatólag kiváltandók vagy teljesen hiányzanak, a tél folyamán elfogjuk készíteni, azonban az óvatos el­
helyezés, az elhelyezési munka közben is készítendő kövek és hogy 2 kőművesnél több nem tud foglalkozni a
kapunál, hátráltatja a templomnak 1904. április 24-kére való teljes elkészültét."320
Jelentését az október 26-i ülésen vették tudomásul azzal, hogy Kopits újabb gipszmintáit hamaro­
san megtekintik.321 Közben valamikor intézkedhettek a következő év Szent György-napjára tervezett
újraszentelés elhalasztásáról, mert erről többé nem esett szó. A bizottság november 5-én vonult ki újra
az Iparművészeti Iskola udvarára, ahol a következő határozat született: „Ajaáki apátsági templom főkapu­
jának hiányzó részeiről Kopits János szobrász által készített minták beható megszemlélése után az albizottság kivi­
telre elfogadja az ajtószemöldök-párkány, valamint az oszloptörzs és -fejezet mintáit, azonban kijavítandónak hatá­
rozza a tympanon két angyalalakjának ugráló állását olyképp, hogy könnyed lebegés jusson érvényre, továbbá
Krisztus alakjának nehézkes felsőteste hozassék egyensúlyba az alsó testrésszel, és végre a ruházat ráncai a testhez
alkalmazkodóan alakíttassanak át. "322
A munkák állásáról Gyalus László december közepén tett újból jelentést: „Nagytekintetű bizottság!
Folyó hó 5-én Jaákon létem alkalmával meggyőződtem [... arról, hogy ...] A portálé alsó részének sérült kövei és az
ajtó kerete kiváltattak. Az egyik oroszlán haraszti kőből megfaragtatott. Az elhelyező munkát - tekintettel az idő­
re - abbahagyattam, és csak tavasszal lesznek a télen át megfaragott kövek elhelyezve. Kopits szobrász Schulek Fri­
gyes műegyetemi tanár úr rendeletére a tympanon mintájánál még szükséges javítást foganatosította, és így a na­
pokban a minta leküldetvén Jaákra, annak kőbe való faragása el lesz rendelve. "323
A kapu restaurálásáról a Műemlékek Országos Bizottsága ülésein 1904-ben nem esett több szó; el­
döntendő kérdések nem maradtak. A helyszíni munkák sorrendjét Magyarász Nándor plébános som­
más beszámolójából ismerjük. Először a két új oroszlán került helyére, majd a már korábban elhelyezett
ajtókeret fölé beemelték a timpanont, s aztán beépítették a kapubélletbe az új faragványokat. Ezek után
kijavították az oromzati fülkesort, és elhelyezték az oromfal és a zárópárkány új köveit, legvégül pedig
elbontották az állványzatot, és kőlapokkal burkolták a talajt.324
1904 májusának elején egy felterjesztés arról ír, hogy ha a restaurálás befejezéséhez hiányzó pénz
nem érkezik meg, a kapu helyreállítását a következő héten félbe kell hagyni és a munkásokat el kell bo­
csátani325 - tehát ekkor a kapu restaurálása még biztosan folyt. 1904. július végén viszont Forster Gyula
és Schulek Frigyes járt Jákon, hogy intézkedjék a még hátralévő munkák legsürgősebb befejezéséről és
a templom újraszentelésének előkészítéséről. A Gyalus Lászlónak ekkor adott utasításban felsorolt fel­
adatok között már egyetlen, kapuval kapcsolatos teendő sincs.326 A kapuépítmény frissen helyreállított,
még az ajtószárnyak behelyezése előtti állapotát egy fénykép örökíti meg (67).327 A templomot 1904.
szeptember 18-án szentelték újra.

A műhelyrajzok és a gipszminták

Ujváry Lajos kőfaragó munkavezető a jáki műhely felszámolásakor harmincöt „részletrajzot" kül­
dött Budapestre.328 Ezek azokkal a ránk maradt szignálatlan és datálatlan részlettervekkel azonosítha­
tók, amelyeket széles papírhengerből lehasított lapoknak gyakran mindkét oldalára rajzoltak, többnyi­
re ácsceruzával. Ilyenek készültek 1:1 léptékben az északi oldali lábazati zónához, valamint az északi
béllet falsarok-indításaihoz szembenézetben és profilban, továbbá kétféle bélletoszlophoz;329 az archi-
voltzónához pedig 1:5 léptékben, szembenézetben és metszetben.330 Alighanem ezeknek a rajzoknak a
készítéséről számolt be Gyalus László egy 1903. júniusi ülésen.331
A két kapuoroszlánhoz ugyanilyen papírra készült természetes nagyságú előrajz (68).332 Az orosz­
lánok art decós formái az Iparművészeti Iskola körére vallanak, így akár Gyalus Lászlónak, akár Kopits
Jánosnak tulajdoníthatnánk őket; a papír és a kék ceruza viszont ugyanaz, mint amit Gyalus László
használt a belső berendezéshez készült, szignált
terveihez. Mivel a rajzokon látható oroszlánok
ugyanolyanok, mint a kőbe faragottak, itt Kopits
gipszmodelljeinek csak a bizottság meggyőzésé­
ben és a forma átvitelében lehetett szerepe.
Kopits további gipszmintáinak nem ismerjük
rajzelőzményeit. Forrásaink - a gipszkapuk egyi­
kének elkészítéséről döntő bizottsági határozat,
még világosabban pedig Gyalus Lászlónak a
gipszkapu felállításáról szóló jelentése333 - alap­
ján arra gondolhatnánk, hogy a kiegészítéseket a
gipszkapura mintázta rá. Újabban azonban
Jákon, egy a századfordulós munkák idején kocs­
maként működő ház padlásáról, előkerültek ma­
guk a gipszminták334 - kivéve az oroszlánokéit
a timpanon, az ajtókeret néhány kisebb darabja,
egy teljes indadíszes oszlop és két további kisebb
darab, valamint egy akantuszos bélletfejezet (69).

68
Gyalus László(?): Előrajz az északi kapubéllet oroszlánjához.
Ácsceruza, M: 1:1, 1903 (OMvH, Tervtár) / László Gyalus(?),
EntwurfsriE im Mafistab 1:1 zum nördlichen Portallöwen.
Zeichnung mit Zimmererbleistift, 1903 (OMvH, Planarchiv)
 69
Kopits János: Gipszminták a nyugati kapu timpanondombor-
művéhez és a legbelső bélletoszlopokhoz, 1903 / János Kopits,
Gipsmodelle zum Tympanonrelief und zűr innersten Gewán-
desáule des Westportals, 1903
(Szentesi Edit, 1992)

Ezek valóban a megfelelő rész kólóé faragott formájának közvetlen előzményei, amelyeken ott vannak
a formák kőre való áttételéhez használt pontozógép által hagyott kis lyukak és a méretpontokat jelző
keresztek is.
A kapuba beépített valamennyi új kőfaragvány a jáki kőfaragóműhelyben készült. A fennmaradt
maradványokból egyértelműen kiegészíthető bélletrészeket, illetve azokat, ahol egy-egy sor tagjait
kellett pótolni a meglévő eredetiek alapján, a műhely a feladat bonyolultságához alkalmazkodó előké­
születekkel, önállóan készítette el. Többnyire maguk az eredetik játszották a minta szerepét - a kibon­
tott régi faragványokat épp ezért tették el és őrizték meg.335 A béllet függőleges részéhez tartozó geo­
metrikus díszű rétegek elemeinek újrafaragása nem okozhatott nagyobb nehézségeket, ezeknek a
faragványoknak ugyanis nem ismerjük Ujváry 1901 februárjában készült 1 :20 léptékű rétegrajzainál
nagyobb előrajzait. Az archivoltzónában kicserélt ugyanilyen díszítésű íves faragványhoz viszont már
1 :5 léptékű rajzok készültek, a méretpontok jelölésével, míg a bonyolult geometrikus díszű bélletosz-
lopokat életnagyságban rajzolták elő, ugyancsak részletes méretezéssel. A legbelső indadíszes béllet-
oszlop pótlásához pedig gipsz előforma készült. A Budapesten formázott oszlopot - akárcsak a figu­
rális részeket - a jáki műhelyben faragták kőbe. Kopits Jánosnak ebben nem volt szerepe. Erről
tanúskodik Gyalus Lászlónak az oroszlánok jáki faragásáról szóló beszámolója,336 összevetve azzal,
hogy a munkák során Kopits - tudtunkkal - egyetlenegyszer, éppen az egyik oroszlán elkészültekor
időzött két napot Jákon.337

A restaurált kapu

A Műemlékek Országos Bizottsága négy évvel a munkák megkezdése után és közvetlenül az egész
épület újjáépítésének befejezése előtt elkezdett érdemben foglalkozni a jáki templom restaurálásával.
Ennek ellenére még a kapu restaurálásának néhány sarkallatos kérdéséről sem esett szó. A kapuépít­
mény oromfalát a szoborfülkék záradékaival együtt teljesen lebontották és újjáépítették; a kapuépít­
ményt cseréptető helyett kis kiülésű profilos kőpárkánnyal zárták le. Mindkét megoldás Tandor Ottó­
nak Steindl Imre nevében húsz évvel korábban készült vázlatos terveiben merült fel - az elképzelést
sem akkor, sem ez alkalommal nem vitatták meg. Sőt az oromfal és a fülkezáradékok teljes újjáépítésé­
hez szükséges kőfaragványok bizottsági engedéllyel készültek el még azelőtt, hogy a kapu restaurálá­
sára vonatkozó részletesebb terveket egyáltalán megtárgyalták volna.
A bizottság tagjai hosszan vitáztak arról, milyen mértékben szükséges vagy ajánlatos megújítani a
kapubélletet, a műhely végül mégis szinte pontosan azokat a kőcseréket végezte el, amelyeket eleve ja­
vasolt. Végül a timpanondomborművet is újra cserélték, pedig ez a szobrok és figurális domborművek
cseréjétől, illetve kiegészítésétől borzadó Czobor megkülönböztetett védelme alatt állt.
 Az alkalmi konzervátorok pártja - élén Czobor Bélával - elérte viszont azt, hogy a kapu restaurá­
lás előtti állapotát a szokásosnál nagyságrendekkel pontosabb dokumentumok örökítették meg, vala­
mint azt is, hogy a szobrok megmenekültek a tervezett kiegészítésektől és fejcseréktől. Kifogásaik nyo­
mán részletrajzok és gipszminták alapján végezték a teljesen hiányzó vagy nagyon sérült elemek
rekonstrukcióját.
A bizottság rendkívüli alapossággal foglalkozott a kapu egyértelműen nem rekonstruálható, telje­
sen újonnan készülő részeinek megalkotásával. Többször megváltoztatott testületi döntés nyomán for­
málódtak át gyökeresen a timpanon méretei és arányai, alátámasztásának módja, valamint az ajtónyí­
lás keretezése. Forrásaink erről számolnak be részletesen, miközben nagyon keveset tudunk meg a
kapu restaurálásáról: arról, hogy a műhely a megtartott részekkel mit és hogyan csinált, mit és hogyan
bontott le, s hogyan dolgozta össze saját faragványait a régiekkel.
A jáki nyugati kapuhoz a nagy restaurálás befejezése óta eltelt közel száz évben lényegében nem
nyúltak. A századfordulós restaurálás eredményeként létrejött tehát az a jáki kapu, amelyet 1904 után
a művészettörténészek és érdeklődők láttak; amelynek építéstörténeti és stílustörténeti helyéről véle­
ményt alkottak. Ezért a nagy restaurálás eseménytörténetének végére érve tudománytörténeti áttekin­
tésünket is lezárjuk. A publikációk, iratok, rajzok, fényképek és gipszmásolatok összegyűjtésének és
forráskritikai elemzésének ugyanis elsősorban az volt a célja, hogy általuk a kapuról olyasmit tudjunk
meg, ami a restaurált épületrész helyszíni kutatásával már nem deríthető ki - ezeket az ismereteket a
következő tanulmányban és a kapu szobrainak katalógusában használtuk fel.

70
Dombormű és két elem a főszentély koronázópárkányának indás-leveles
frízéből. Jáki gipszmásolatok a millenniumi kiállításon. Gerecze Péter,
1896 (OMvH, Fotótár) / Reliefplatte und zwei Stücke aus dem Ran-
kenfries des Kranzgesimses dér Hauptapsis. Gipsabgüsse von Ják an dér
Millenniumsausstellung. Aufnahme von Péter Gerecze, 1896 (OMvH,
Fotoarchiv)
 ADDENDA

A tanulmány kéziratának lezárását követően előkerült egy fénykép arról az elpusztult vagy lap­
pangó gipszmásolatról, amelyet a millenniumi kiállítás katalógusa „felhőkből kinyúló áldó kéz" dom-
bormüveként, Jákon készült másolatként jelölt meg.338 A fényképen339 a dombormű vékony gipsztáb­
lája egy faládának támasztva látható, a ládán a jáki főszentély zárópárkányának indás-leveles frízéről
vett két másolat áll (70). Ezek méreteiből ítélve a dextera Deit ábrázoló domborműves tábla megközelí­
tőleg 45 x 75 cm nagyságú lehetett.
Tanulmányomban megpróbáltam valószínűsíteni (lásd a Czobor Béla Jákon és Az 1894-es gipszmáso­
latok című alfejezeteket), hogy a szóban forgó másolatot Reichenberger József 1894 nyarán a jáki kapu
egy olyan faragványáról készíthette, amely biztosan a kapu legbelső archivoltíven belüli, de pontosan
nem ismert kiterjedésű részének 1894 májusában bekövetkezett leomlásakor válhatott láthatóvá vagy
került a törmelékbe, és a törmelék eltakarításakor vagy az omlás következményeinek 1896 előtt elvég­
zett kijavításakor veszett el örökre. A fénykép ismeretében sem szól semmi az ellen, hogy a dombormű
eredetije valóban a jáki templom 13. században készült faragványa lehetett; a tábla alsó szélének íves
görbülete azonban kizárni látszik azt a tanulmányban sugallt lehetőséget, hogy a tábla a timpanondom­
bormű és a kapukeret közötti sáv eredeti díszítésének maradványa lett volna, jóllehet e sáv magassága
ugyanúgy nagyjából 45 cm lehetett, mint a faragványé.

71
D extera Dri-dombormű gipszmásolata a millenniumi kiállításon. A 70. kép részlete / GipsabguC eines Hand Gottes-Reliefs an dér
Millenniumsausstellung. Detail aus Abb. 70
 JEGYZETEK
1 E lte k in tv e a já k i fa z e k a s c é h p e c s é tjé tő l (S z o m b a t­
h e ly , S a v a r ia M ú z e u m , H e ly t ö r t é n e t i O s z tá ly , lts z .:
6 3 .8 0 .1 ), a m e ly e t k ö z lő je a k ö r ira t a la p já n 1 6 1 5 -re d a tá lt:
Fábián Gy. 1 9 3 4 ,1 9 1 é s 3. k é p . E n n e k p e c s é tk é p e u g y a n ­
is a te m p lo m o t á b r á z o lja , d é ln y u g a ti ir á n y b ó l, e r ő s e n
s e m a tiz á lt fo rm á b a n , g y u la fe h é rv á ri-fé le n y ito tt e lő c s a r­
n o k k a l. A k ö r ira t o lv a s a tá t a z o n b a n m á r az e ls ő k ö z lé s ­
h e z fű z ö tt lá b je g y z e té b e n m e g k é r d ő je le z te P av el Á g o s­
to n , a s z o m b a th e ly i m ú z e u m a k k o ri ig a z g a tó ja (Fábián
Gy. 1 9 3 4 ,1 9 1 - 1 9 2 ; v ö . B ogyay [1944], 100). A ro s sz u l o l­
v a s h a tó k ö r ira t é r te lm e z é s é r e ú ja b b k ís é rle t a z ó ta n e m
tö rté n t, rá a d á su l a c é h 17. sz á z a d e le ji lé te z é s e p é ld á tla ­
n u l k o ra i le n n e a m a g y a r o r sz á g i fa lu s i k é z m ű v e s c é h e k
t ö r té n e té b e n (lá sd E ri I s t v á n - N a g y L a jo s - N a g y b á k a y
P éter, A magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának
katasztere, I—II, B u d a p e s t 1 9 7 5 -1 9 7 6 , a h o l e g y é b k é n t á t­
v e s z ik a p e c s é t 1 6 1 5 -ö s d a tá lá sá t: II, 123).
2 L á sd fő k é p p e n : K a ri W eifi, „ D é r D ó m z u A g ra m ",
Mittheilungen dér CC 4 (1 8 5 9 ), 2 3 0 - 2 3 8 , 2 6 0 - 2 6 6 , ö n á lló
k ia d v á n y k é n t : W ie n 1860; Iv á n K r s tite lj T k a lc ic ,
Prvostolna crkva zagrebacka nekoc i sada [A z á g rá b i sz é k e s-
e g y h á z h a jd a n és m a ], Z a g r e b 1 8 8 5 ; Ja n k ó B a rié , „S ta ri
p o rta i z a g r e b a c k e p r v o s to ln e c r k v e " [A z á g r á b i sz é k e s-
e g y h á z r é g i k a p u ja ], Vjesnik Hrvatskog archeoloskog drust-
va ú j f o ly a m 1 3 ( 1 9 1 3 - 1 4 ) , 3 0 7 - 3 1 3 ; A n t u n Iv a n d ija ,
„ V in k o v ic e v p o r ta i z a g r e b a c k e s to ln e c r k v e " [A z á g r á b i
szék eseg y h áz V in k o v ic - k a p u ja ] , Kulturno povijestni
zbornik Zagrebacke Nadbiskupije 1 (1 9 4 4 ), 6 3 5 - 6 7 2 ; A n a
D e a n o v i c - Z e l jk a C o ra k , Zagrebacka katedrala [A z á g rá b i
s z é k e s e g y h á z ], Z a g r e b 1 9 8 8 ; D o ris B a ric e v ic , „ K ip a rstv o
m a n ir iz m a i b a r o k a " [M a n ie rista é s b a r o k k sz o b rá sz a t],
in : Sveti trag. Devetsto godina umjetnosti Zagrebacke
Nadbiskupije 1094-1994, k iá llítá s i k a t a ló g u s , Z a g r e b
1 9 9 4 , 3 0 1 - 3 2 4 : 3 0 4 - 3 0 5 és 8. té te l a 3 3 9 . o ld a lo n .
3 V in k o v ic s B e n e d e k (B e n e d ik t V in k o v ic ) b é c s i é s b o ­
lo g n a i t a n u lm á n y o k u t á n z á g r á b i k a n o n o k , 1 6 0 9 -tő l
c sá z m a i fő e s p e r e s , 1 6 2 4 -tő l z á g r á b i n a g y p r é p o s t, 1 6 30-
tó l p é c s i p ü s p ö k , 1 6 3 2 -tő l csa tá ri a p á t, 1 6 3 7 -tő l z á g rá b i
p ü s p ö k . J á k i a p á t: 1 6 3 1 - 1 6 4 2 . (S zéchényi 1 9 0 1 , 3 6 é s
I v a n d ija , i. m ., 6 6 0 e g y e z te té s é v e l.)
4 Ism e r te ti é s r é s z b e n id é z i: T k a lc ic , i. m ., 4 7 ; B a rié ,
i. m ., 3 1 1 - 3 1 2 ; Iv a n d ija , i. m ., 6 5 1 : Z á g r á b , k á p ta la n i le ­
v é ltá r, a cta a n tiq u a , fa sc. 10 1 , n o . 44. h iv a tk o z á s sa l.
5 A z ir a to t k ö z li: B a rié , i. m ., 3 1 2 - 3 1 3 a z á g r á b i p ü s ­
2J42. h iv a tk o z á s ­
p ö k i le v é ltá rb ó l T e sta m e n ta ria , v o l. 1,
sal: „Cum reverendissimus olim episcopus defunctus de porta
ecclesiae cathedralis ad instar portáé abbatiae de Dyak refor-
manda et exornanda, cum lapicida Costna, adhuc in vivis,
transegisset,
6 Vö. Barié, i. m., 311 és B ogyay [1944], 43.
7 A z e g y ik h a g y a té k i v é g r e h a jtó , F r a n jo Ja n c ie v ic k a ­
n o n o k 1 6 4 3 . á p rilis 9 -é n k ö tö tte az ú j s z e r z ő d é s t, lá sd
B a rié , i. m ., 3 1 3 é s Iv a n d ija , i. m ., 6 5 3 -6 5 5 .
8 B a rié , i. m ., 3 1 3 ; Iv a n d ija , i. m ., 6 4 6 -6 4 7 ; 6 5 5 -6 5 6 .
9 Iv a n d ija , i. m ., 6 4 0 - 6 4 6 . E d d ig k ö z ö lt fé n y k é p e ik :
A n d rá s a p o s to l - D e a n o v ic - C o r a k , i. m ., 2 1 7 ; az A n g y a li
ü d v ö z le t M á r ia -d o m b o r m ű v e - D e a n o v ic - C o r a k , i. m .,
2 1 6 ; S z e n t I s tv á n é s S z e n t L á s z ló k ir á ly o k s z o b r a i -
L ő v e i P á l r e c e n z ió ja D e a n o v i c - C o r a k i. m .-r ő l, Acta
Históriáé Artium 3 6 (1 9 9 3 ), 2 5 0 - 2 5 9 : 1 1 -1 2 . k é p .
10 A z e g y e tle n á lta la m ism e rt fé n y k é p e t tö b b sz ö r k ö ­
z ö lté k ; k ö t e t ü n k r e p r o d u k c ió já n a k fo rrá s a : D eano-
v ic - C o r a k , i. m ., 2 1 4 (a fé n y k é p é s z n e v é n e k és a felv étel
id ő p o n tjá n a k m e g a d á s a n é lk ü l). A r a jz o k k ö z ü l pl. a n y u ­
g a ti h o m lo k z a to t m é g a k a p u v a l e g y ü tt á b rá z o ló a k v a-
rell: D e a n o v ic - C o r a k , i. m ., 2 1 5 é s Sveti trag..., i. m ., 121.
11 Iv a n d ija , i. m ., 6 6 6 -6 6 7 .
12 V ö . C u r t F. B ü h le r, „ T h e A p o stle s a n d th e C r e e d ",
Speculum 2 8 (1 9 5 3 ), 3 3 5 - 3 3 9 ; J a m e s D . G o r d o n , „ T h e
A r tic le s o f th e C r e e d a n d th e A p o s tle s " , Speculum 40
(1 9 6 5 ), 6 3 4 -6 4 0 .
13 I v a n d i ja , i. m ., 6 5 5 - 6 5 6 . A s z ö v e g f o r d ítá s á t
G á z s ity M ilá n a k k ö s z ö n ö m .
1 4 E t e k i n t e t b e n k i f e jt é s t é s é r v e lé s t é r d e m e ln e
M a ro s i E r n ő n e k a z a m e g je g y z é s e , m is z e r in t a fig u rá k
n e m r o m á n k o ri e lő k é p e k r e ü tn e k , h a n e m h e ly i, z á g r á ­
b i lá g y s tílu s ú s z o b r o k r a , e ls ő s o r b a n a S z e n t M á rk -
te m p lo m o ld a lk a p u já n a k a p o s to ls o ro z a tá ra .
15 A z á g r á b i k a p u n v o lt é p íté s i f e lir a to t (Iv a n d ija ,
i. m ., 6 4 7 - 6 4 8 ) és a k a p u é p íté s é n e k k ö r ü lm é n y e it a h e ­
ly i e g y h á z t ö r t é n e t - ír á s fo ly a m a to s a n s z á m o n ta r to tta
(iro d a lm i á tte k in té s : Iv a n d ija , i. m ., 6 5 0 -6 5 1 ). K a ri W eifí
1 8 5 9 - b e n n é m e t ü l is r é s z le t e s e n i s m e r t e tt e a z á g r á b i
d ó m 17. s z á z a d i é p íté s tö r té n e té t, és e m líte tte az 1 6 40-es
s z e r z ő d é s t is, d e a k a p u m e s te r é n e k M ille r h e ly e tt a s z é ­
k e s e g y h á z o n e k k o r ib a n s o k a t d o lg o z ó é p ítő m e s te r t és
sz o b r á sz t: J o h a n n A lb e rth a lt n e v e z te . W eifi írt e lő s z ö r a
z á g r á b i és a já k i k a p u fe ltű n ő h a s o n ló s á g á ró l (2 6 1 -2 6 2 ):
„Unterhalb dieses Fensters ist dér Haupteingang des Domes
mit einem Portale von auffallender Áhnlichkeit mit jenem dér
romanischen Kirche zu Sz. Ják, ohne dass jedoch dasselbe wie
das letztere dér romanischen Kunstepoche angehört. Wir
stossen vielmehr hier auf die interessante Erscheinung, dass
mán in dér Mitte des XVII. Jahrhunderts, mithin dér Epoche
des Classicismus, in welcher Zeit nach urkundlichen Belegen
das gegenwartige Portai erbaut wurde, romanische Kunst-
formen wieder in Anwendung brachte." W eifi a k ő a n y a g k ü ­
lö n b ö z ő s é g é r e h iv a tk o z v a a z t is p o n to s a n m e g h a tá r o z ­
ta , h o g y h a v o lt a V in k o v ic -k a p u b a n a r é g e b b i k a p u n a k
m a r a d v á n y a , a z c s a k a - já k ir a n e m h a s o n lító - b é lle t le ­
h e te tt.
A m ű v é s z e ttö r té n e ti s z a k iro d a lo m é s a z á g rá b i sz ék e s-
e g y h á z r e s ta u rá to ra i a z o n b a n e re d e ti ro m á n ko ri a lk o ­
tá s n a k te k in te tté k a z á g rá b i V in k o v ic -k a p u t. íg y e lő sz ö r
Ipolyi 1 8 6 3 (1 8 7 3 ) a já k i a p o s to lg a lé ria le írá sa u tá n (107):
„Meglepő nagyszerű alakítás, melynek csak gyenge utánzását
látjuk a zágrábi dómnak fennmaradt régi román részletén."
M a jd H e n s z lm a n n Im re a z á g rá b i h o m lo k z a t le írá sá b a n :
„E meglehetős szegényes homlokzat a román és csúcsíves épí­
tészet közötti határon áll. Egyedül főkapuzata eleveníti
némikép a roppant kőtömeg tagozatlan felületét; de e kapuzat
sem kifejlett csúcsíves, hanem inkább emlékeztet a jáki templom
dús román kapuzatára." (H e n s z lm a n n Im r e , Műrégészeti
kalauz különös tekintettel Magyarországra. II. rész. Középkori
építészet, P est 1 8 6 6 , 7 0 .) H e n s z lm a n n illu s z tr á c ió k é n t
(113. á b ra ) rá a d á su l a z á g rá b i n y u g a ti h o m lo k z a tn a k a z t
a L ip p e rt Jó z s e f (1 8 2 6 -1 9 0 2 ) ra jz a a la p já n k é s z ü lt fa m e t­
s z e té t k ö z ö lte ú jra , a m e ly e r e d e tile g W eifi k ö z le m é n y é ­
b e n je le n t m e g , é p p e n a k a p u 17. sz á z a d i v o ltá ró l s z ó ló
szöveg m e lle tt (2 6 1 , F ig . 19 ). U g y an csak a W eifi-
k ö z le m é n y r e é s illu s z tr á c ió ir a h iv a t k o z o t t S chnaase
21 8 7 6 , 6 4 4 , a k i s z e r in t a z á g r á b i d ó m „sondern auch ein
Portai enthált, welches dem von St. Jak in auffallender Weise
entspricht, indem es sogar an dem Spitzgiebel die aufsteigende
Reihe von kleeblattförmigen Nischen mit Statuen erhalten hat.
Allerdings sind viele Theile dieses Portals im zopfigen Style
des XVIII. Jahrhunderts ausgeführt, die meisten aber entschie-
den romanisch, so dass wir gewiss nicht eine an sich unwahr-
scheinliche Nachahmung jenes Portales von St. Jak aus dér
Zopfzeit, sondern nur die Erganzung des theilweise zerstörten
altén Portales vor uns habén."
R o m á n k o r in a k ta rto tta a z á g r á b i k a p u t a s z é k e s e g y h á ­
z a n e o g ó tik u s r e s ta u r á lá s á t k e z d e m é n y e z ő Jo s ip Ju r a j
S tro s s m a y e r (1 8 1 5 -1 9 0 5 ) p ü s p ö k (Iv a n d ija , i. m ., 6 5 8 , a
p ü s p ö k n e k e g y z á g r á b i k a to lik u s la p b a n 1 8 7 4 -b e n m e g ­
je le n t - s z á m o m r a h o z z á fé r h e te tle n n e k b iz o n y u lt - írá ­
sá ra h iv a tk o z v a ) é s a re s ta u r á lá s e ls ő k o n c e p c ió já t k i­
d o lg o z ó F r ie d r ic h S c h m id t ( 1 8 2 5 - 1 8 9 1 ) is, a k i c s a k a
n y ilv á n v a ló a n b a r o k k r é s z le t e k e t (S z t. I s tv á n - é s S z t.
L á sz ló -sz o b o r, c ím e re k , a lu n e tta v o lu tá i) a k a r ta ró la e l­
b o n ta tn i. A s z é k e s e g y h á z re s ta u r á lá s á t v é g ü l H e r m a n n
B o llé (1 8 4 5 -1 9 2 6 ) v e z e tte , a k i a k a p u t az 1 2 1 7 -b e n fe l­
s z e n te lt z á g rá b i s z é k e s e g y h á z m a r a d v á n y á n a k ta rto tta
(Iv a n d ija , i. m ., 6 5 1 , h iv a tk o z á s sa l H e r m a n n B u lié n a k a
s z é k e s e g y h á z m e g ú jít á s á n a k p r o g r a m já r ó l ír t 1 8 8 4 -e s
c ik k é re : Program ob osnovi prvostolne crkve zagrebacke, ú j­
ra k ö z ö lv e : D e a n o v ic - C o r a k , i. m ., 2 7 8 - 2 8 6 ) , s c s a k a z é rt
b o n ta tta le v é g ü l, m e r t a r o m á n k o r i k a p u z a t a g ó tik u s
h o m lo k z a t „ s t ílu s e g y s é g é t " z a v a r ta . A b o n t á s é p p e n
a z é rt tö r té n t e lő v ig y á z a to s a n és k ís é r te k o n s z ig n á c ió s
ra jz k é s z íté se , m e r t a k a p u z a to t ú jr a ö s s z e a k a r tá k á llí­
ta n i m á s h o l, a s z é k e s e g y h á z n a k e g y r o m á n k o r i o l ­
d a lh o m lo k z a tá n - e r r e a z o n b a n v é g ü l n e m k e r ü lt so r
(Iv a n d ija , i. m ., 6 5 7 -6 5 8 ).
F ittler K am ill „ É p íté sz e t" c ím sz a v a a P allas N a g y le x ik o n ­
b a n (A Pallas Nagy Lexikona, V I, B u d a p e s t 1 8 9 4 ,2 4 7 ), ille t­
v e e r r e h iv a tk o z v a S z a b ó L á s z ló (Szabó 1 9 1 2 , 3) m é g
m in d ig ú g y tu d ta , h o g y a z á g rá b i k a p u a ro m á n k o rb a n
k é sz ü lt a já k i m in tá já ra . É b er L á sz ló (É b e r 1 9 2 2 ,1 0 6 ) m a ­
g y a ru l is e lis m é te lte a z is m e r t 17. s z á z a d i a d a to k a t,
C sem eg i Jó z se f (Csemegi 1 9 3 9 , 2 6 ) a z o n b a n ú jr a c s a k
W eifire h iv a tk o z v a J o h a n n A lb e rth a l n e v é h e z k ö tö tte a
z á g r á b i k a p u t , s jó l l e h e t K a ri W eiB v ilá g o s a n a b é lle t -
rő l b e s z é lt e s e t le g e s k ö z é p k o r i m a r a d v á n y g y a n á n t ,
C s e m e g i s a já to s a n in te r p r e tá lta a z id e v á g ó b e k e z d é s t:
„Weiss azonban, ki még e kapuzatot helyén látta, nem tudta
afeletti gyanúját titkolni, hogy a kapuzat egyes kövei és farag­
ványai még a középkorból származhatnak. Nem lehetetlen te­
hát, sőt nagyon valószínű, hogy a zágrábi dóm főkapuján jáki
mesterek dolgoztak a tatárjárás után, s ennek az alkotásnak lett
Alberthal mester a XVII. században jóhiszemű helyreállítója."
C s e m e g i ta n u lm á n y á n a k ö ss z e fo g la lá s á b a n a z tá n a já k i
„dél felé
m e s te r e k v á n d o r b o to t r a g a d n a k , é s n é h á n y a n
(Zágráb)" in d u ln a k (36); u g y a n íg y : Csemegi 1940,152.
16 L e o p o ld F u x h o ffe r é s R o s a lia P r u te o r g y e r m e k é t
1741. ja n u á r 1 1 -é n k e r e s z te lte Jo h a n n e s n é v r e a já k i p lé ­
b á n o s (Já k , r. k. P lé b á n ia , Vegyes anyakönyv, 1 7 3 7 -1 8 3 3 ).
17 F uxhoffer 1 8 0 3 ,1 7 5 : „Anno 1758. ultimo vidi pátriáé
meae vetustissimum monastices benedictinae monumentum."
18 F uxhoffer 1 8 0 3 ,1 7 5 : „Extus singulo pene lapidi figu­
ra qvaepiam animalium, spectrorum, ciradarum, Gothico
laboré, vei maximé in frontispicio, insculpta est. [...] Latéra
introitus cingunt duodecim Apostolorum totidem simulacra,
cuiuscumqve viri staturam aeqvantia. Super omnes in medio
adparet Princeps Apostolorum salvator mundi." A vei
maximé in frontispicio fo r d u la t itt a d éli k a p u tim p a n o n ­
já r a v o n a tk o z ik , a h o g y e z a n e m id é z e tt k ö z b ü ls ő m o n ­
d a tb ó l k id e rü l. L e g a lá b b is 1 6 6 3 -tó l, a d éli k a p u t e n g e ­
ly é b e á llíto tt F o ln a y -k a p u m e g é p ü lté tő l a d éli o ld a l v o lt
a te m p lo m fő m e g k ö z e líté s i irá n y a , e z é r t m in ő s ü l a le ­
írá s b a n a n y u g a ti k a p u o ld a lsó b e já r a tn a k .
19 Visitatio Canonica Batthyanyana. Tomus Primus
Continens Districtum Sabariensem [...] (S z o m b a th e ly , P ü s ­
p ö k i L e v é ltá r), 6 5 8 -6 7 9 : a já k i p lé b á n ia v iz itá lá sa , 1756.
o k tó b e r 2 0 ., 6 5 9 : „Portáé Ecclesiae hujus duae sunt modo
antiquiori elaboratae ex cemento, major quidem in initio Ecc­
lesiae ab occidente speciosis, et antiquitate celebribus Cyradis
exornata, in cujus etiam Frontispicio Imago S[ancti]s[si]mae
Trinitatis cum duobus Cherubinis elaborata fűit, séd jam non
nisi infra hanc Salvator mundi cum duobus Angelis integer
apparet. Supra Cyradas tamen Christus D[omi]nus cum duo­
decim Apostolis justae quantitatis existit, ac ex utraque parte
magis infra aliae duae Statuae, extra quas in pariete Ecclesiae
Leones Sculpti visuntur [...]."
2 0 V ö . a k ö v e tk e z ő je g y z e t b e n id é z e tt, 1 7 8 0 -a s je g y ­
z ő k ö n y v p o n t o s ít ó m e g f o g a l m a z á s á v a l . D é r i B a lá z s
caementum c ím s z a v a is a m é s z k ő é r t e lm e t a d ja m e g a
s z ó e ls ő je l e n t é s e k é n t , h a k é r d ő je lle l is: A magyarorszá­
gi középkori latinság szótára, II. k ö te t, 1. fü z e t, B u d a p e s t
1 9 9 1 , 9.
21 Visitatio Canonica Szilyana (S z o m b a th e ly , P ü s p ö k i
L e v é ltá r), 2 9 - 5 6 : a já k i p lé b á n ia v iz itá lá sa , 1780. m á ju s
18 ., 31: „Portáé hujus Ecclesiae duae sunt modo antiquiori ex
lapidibus vei coemento elaboratae. Major quidem in initio
Ecclejsijae ab occidente tani antiquitate, quam arte gotico
laboré exornata. In cujus frontispicio imago S[andis]s[i]mae
Trinitatis cum duobus cherubinis elaborata aliquantulum
apparet. lnfra hanc Salvator Mundi cum duobus angelis inte­
ger visuntur. Supra hanc portám majorem Xtus [=Christus]
D[omi]nus inter 12 apostolos justae quantitatis medius exi-
stit, ac ex utraque parte magis infra aliae duae statuae extra
quas in pariete Ecclesiae leones sculpti visuntur."
2 2 A „ g ó t" je l z ő m e g je le n é s e a S z ily J á n o s ( 1 7 3 5 -
1 7 9 9 ) s z o m b a th e ly i p ü s p ö k (1 7 7 7 -1 7 9 9 ) á lta l s z e m é ly e ­
s e n v é g z e tt v iz itá c ió je g y z ő k ö n y v é b e n és a S z ily -k ö rh ö z
s z o r o s a n k a p c s o ló d ó F u x h o ffe r n é l a lig h a v é le tle n e g y ­
b e e s é s , é s b iz o n y o s a n a r é g it n y o m a t é k o s ít ó p o z itív
h a n g s ú lly a l é r te n d ő . A „ S z ily -k ö rrő l" lá sd S a jó T am ás,
„ O ltá r t e r v e k a F ő a p á t s á g h e ly r e á llít á s á n a k k o r á b ó l
( 1 8 0 2 - 1 8 1 2 ) " , in : T a k ács Im re (s z e r k .), Mons Sacer 996-
1996. Pannonhalma 1000 éve, k iá llítá s i k a ta ló g u s , P a n n o n ­
h a lm a 1 9 9 6 , II, 1 3 5 -1 4 4 .
2 3 Anno (1)815, die 18a 7bris peracta est Canonica
Visitatio Parochiae Jaakiensis [...] k e z d e tű , Jáák 18“ 7b fe lz e -
tű p a p ír k ö te g , S z o m b a th e ly , P ü s p ö k i L ev éltá r, 3. o ld a l:
„In frontispicio Ecclesiae supra portám Principalem visuntur
statuae Xti [=Christi] D[omi]ni, et 12 Ap[osto]lorum solidis
materialibus elaboratae, ex utraqlue] parte magis infra aliae
duae statuae, extraquas in pariete Leones sculpti, séd jam
attriti videntur, adhuc magis infra sunt speciosae, et antiqui-
tate celebres cyradae; [...]"
2 4 J o s e f H a m m e r , „ M y s te r iu m B a p h o m e t is r e v e la -
tu m , se u fra tre s m ilitia e te m p li, q u a G n o s tic i e t q u id e m
O p h ia n i a p o s ta s ia e , id o lo d u lia e e t im p u rita tis co n v ic ti
p e r ip s a e o r u m m o n u m e n t a " , Fundgruben des Orients
6 (1 8 1 8 ), 3 -1 2 0 .
2 5 J o s e p h H a m m e r , „ G e g e n r e d e w id e r d ie E in r e d e
d é r V e rth e id ig e r d é r T e m p le r " , Fundgruben des Orients
6 (1 8 1 9 ), 4 4 5 M 9 9 . V ö . m é g F r e ih e r r Dr. H a m m e r -P u rg -
Denkschriften dér Kaiser-
sta ll, „D ie S ch u ld d é r T e m p le r " ,
lichen Akademie dér Wissenschaften, Philosophisch-Histo-
rische Classe 6 (1 8 5 5 ), 1 7 5 -2 1 0 .
2 6 „ R u n d u s E c c le s ia e T e m p la r io r u m in P ö s t y é n " ,
Fundgruben des Orients 6 (1 8 1 9 ), 4 9 3 ^ 9 6 ; a s z e r z ő c s a k a
ta r ta lo m je g y z é k b e n v a n f e ltü n te tv e ; a m e ts z e tt táb la az
M T A K ö n y v tá r á n a k K eleti G y ű jte m é n y é b e n ő rz ö tt p é l­
d á n y b a n a 4 9 2 . o ld a l u tá n b e k ö tv e .
2 7 J e lz é s é s fe lir a t n é lk ü l; p a p ír ; to ll; 3 7 3 x 3 8 0 m m
(O S Z K , K é zirattár, Föl. L at. 3 707, III. k ö te t, f. 220). A p ö s-
ty é n i fa ra g v á n y o k r ó l k é s z ü lt to llr a jz o k u o ., ff. 2 2 1 -2 3 0 .
2 8 3 ., 5 - 6 . é s 1. á b ra.
2 9 A je lz é s é s fe lira t n é lk ü li h á r ty a p a p ír o k fe ls ő s z é ­
lü k n é l v a n n a k a n a g y la p ra ra g a s z tv a , a b a l o ld a li
2 0 3 x 9 0 m m , a jo b b o ld ali 19 7 x 9 0 m m . A z u tó b b it h á tta l
e lő re ra g a s z to ttá k fe l, m é g h o z z á ú g y , h o g y a m a i a la p á l­
la p o tb a n a N e m z e ti M ú z e u m v e rz ó ra ü tö tt p e c s é tje is tü ­
k ö r k é p b e n lá tsz ik , te h á t a la p o k ö ssz e ra g a sz tá sa a lig h a ­
n e m m á r a m ú z e u m i-k é z ira ttá ri k e z e lé s s o r á n tö rté n t.
3 0 H ormayr-A rchiv 1 8 2 3 , 72: „In dér Nahe von Stein
am Anger liegt die Kirche von ]ak, auf welche rnich schon dér
Freyherr von Mednyansky aufmerksam gemacht hatte, und
die hier den Tempelherrn zugeschrieben wird. (?) Das Portai
und die mystischen Verzierungen an demselben, erregen
besondere Aufmerksamkeit. Gleich über dem Eingange sieht
mán hier eine, nach Art indischer Gottheiten mit unter-
geschlagenen Beinen sitzende, von beyden Seiten durch
geflügelte Génién begrüflte Figur."
31 T schischka 1 8 3 6 , 2 8 7 : „jak. Die hiesige merkwürdi-
ge Kirche wird den Templern zugeschrieben. Das Portale
und die Aussenwand sind voll mystischer Reliefs." V ö . m á r
F uxhoffer 1 8 0 3 , 1 7 5 : „Ac proin, qvemadmodum omnia
iacentum monasteriorum rudera, apud vulgus Templariorum
fuisse creduntur, [...]" é s m é g H etyey 1 8 5 9 , 106: „[...] né­
melyek a templariusoknak tulajdonítják, de bebizonyítására
az adatok hiányoznak; [...]”
3 2 D . M e z e y A lic e - S z e n t e s i E d it, „Az állam i m ű e m ­
lé k v é d e le m k e z d e te i M a g y a ro rs z á g o n . A C e n tra l-C o m -
m is s io n z ű r E r fo r s c h u n g u n d E r h a ltu n g d é r B a u d e n k -
m a le m a g y a r o r sz á g i m ű k ö d é s e (1 8 5 3 -1 8 6 0 )" , in : B a rd o ly
I s t v á n - H a r i s A n d re a (sz erk .), A magyar műemlékvédelem
korszakai. Tanulmányok, B u d a p e s t 1 9 9 6 , 4 7 - 6 7 ( je g y z e ­
te ib e n az o s z tr á k sz a k iro d a lo m m a l). E ite lb e rg e r a d a t- és
r a jz g y ű jt é s é r ő l lá s d S z e n te si E d it, „B ek ezd ések a
m a g y a r o r s z á g i m ű e m lé k v é d e le m e lő t ö r t é n e t é b ő l. II.
H a a s M ih á ly le v e le i R u d o lf v o n E ite lb e rg e rh e z az 1850-
e s é v e k k ö z e p é r ő l" , Műemlékvédelmi Szemle 2 (1 9 9 2 ):
1, 6 8 - 7 6 é s U ő , „ N é h á n y m e g je g y z é s az 1 8 4 0 -5 0 -e s é v e k
é p íté s z e ti o r n a m e n t ik á já h o z " , A rs Hungarica 2 0 (1 9 9 2 ),
6 7 - 7 9 : 71 é s 4 3 - 4 9 . je g y z e t.
A já k i te m p lo m r ó l k é s z ü lt r a jz o k é s f é n y k é p e k jó ré s z é ­
n e k ö s s z e g y ű jté s e é s é r te lm e z é s e D . M e z e y A lic e-sz a l
k ö z ö s e n v é g z e tt m u n k á n k e re d m é n y e . A to v á b b ia k b a n
c s a k a k a p u ra v o n a tk o z ó fo rrá s o k a t a d o m m e g le h e tő ­
s é g s z e r in t p o n to s a n , d e je g y z e t n é lk ü l m a r a d n a k az
e z e k é r te lm e z é s é h e z fe lté tle n ü l s z ü k s é g e s n e k ta rto tt to ­
v á b b i já k i a d a to k . A tö r té n e tb e n s z e r e p lő s z e m é ly e k rő l
s a jn o s c s a k e lv é tv e áll re n d e lk e z é s r e é le tü k e t és é le tm ű ­
v ü k e t tá r g y a ló , je l e n t ő s e b b m o d e r n ta n u lm á n y . A z
a lá b b ia k b a n a le g s z ü k s é g e s e b b n é l is k e v e s e b b r e s z o rít­
k o z o m - a t e lje s e n is m e r e tle n e k r ő l le h e tő le g tö b b e t, a
n a g y o n is m e r te k rő l s e m m it n e m m o n d o k .
3 3 E itelberger 1856.
3 4 E itelberger 1858.
3 5 A z 1 8 5 8 -a s k o lo fo n n a l m e g je le n t s tu ttg a rti k ö te t
e lő s z a v á t a h á r o m s z e r k e s z tő 1 8 5 6 m á r c iu s á ró l d a tá lta ,
é s a z E ite lb e rg e r ta n u lm á n y á t h o z ó h a r m a d ik fü z e té t a
C e n tr a l-C o m m is s io n k ö z le m é n y e in e k 1 8 5 7 -e s m á so d ik ,
fe b ru á r i fü z e te m á r r e c e n z e á lta (lásd 56. je g y z e t), m íg a
C e n tr a l-C o m m is s io n 1 8 5 6 -o s é v k ö n y v é h e z ta rto z ó m e t­
s z e te k k é s z íté s e 1 8 5 6 d e c e m b e r é b e n m é g fo ly a m a tb a n
v o lt (lá sd 4 9 - 5 0 . je g y z e t).
3 6 A k é t s z ö v e g s z e r k e z e te n a g y o n k ü lö n b ö z ő , e z é rt
ö s s z e o lv a s á s u k h o z a s z ö v e g r é s z e k e r e d e ti s o r r e n d jé t
m e g k e lle tt b o n ta n i. A z e g y e s s z ö v e g r é s z e k je g y z e te k ­
b e n id é z e tt n é m e t s z ö v e g e a z o n b a n m in d ig fo ly a m a to s ,
e lö l m in d ig a b é c s i, u tá n a a s tu ttg a rti v á lto z a t.
 37 Eitelberger 1856,136: „Das Portai ist mit einem aus
Ziegelsteinen gebildeten Giebel gedeckt, dér in semer
ursprünglichen Form wohl etwas tiefer, dfafi] hfeifit] náher an
den Scheitellinien dér Nischen lief, in ivekben sich Christus
mit den Aposteln befinden."
E z a m o n d a t a s tu ttg a r ti s z ö v e g b ő l h iá n y z ik , h e ly e tte
Eitelberger 1 8 5 8 , 8 5 : „[...] a u c h d é r G ie b e l d é r v o rs p rin -
g e n d e n P o rta lh a lle h a t e in ig e V e r á n d e r u n g e n e r litte n ."
3 8 E itelberger 1 8 5 6 ,1 3 7 : „Die obere Fliiche ist durch eilf
Nischen durchbrochen, zu denen offenbar noch die zwei
anderen Nischen gehören, welche sich in dér Wandflache dér
Faqade hart an dem Vorsprunge befinden. Diese Nischen,
unter einander getrennt durch kleine Saulén, oben bekrönt
durch eine Art von Kleebogen, sind geschmückt mit den
Statuen Christi und den zwölf Aposteln. Christus selbst, mit
dér rechten Hand segnend, mit dér linken Hand ein offenes
Buch haltaid, nimmt die obere Nische ein. An dér Spitze des
Giebels ist ein kleines Doppelfenster angebracht."
E itelberger 1 8 5 8 , 8 5 : „An dér Fliiche dér vorspringenden
Portalnische sind eine Reihe von Figuren angebracht, und
zwar in dér Linie des aussersten Spitzbogengiebels Christus
mit zehn Apostlen, die andern zwei Apostel sind an dér Fliiche
des Thurmes angebracht; [...]"; E itelberger 1 8 5 8 , 86: A z
o r o m z a ti f ig u r á k „[...] stehen in Nischen, welche durch
einen Kleebogen üiberdeckt und durch Stiulen getrennt sind,
dérén Schiifte ursprünglich sammtlich ornamentiert und dé­
rén Kapitale mit verschiedenen Blattornamenten geschmückt
waren".
39 Eitelberger 1856, 138: „Die Figuren in den Nischen
des Portales stellen, wie erwdhnt, Christus mit den zwölf
Aposteln dar. Sie sind nur theilweise alt, die meisten in spii-
terer Zeit erganzt und überarbeitet. Zu ersteren gehört die
Christusgestalt. Sie ist mit dér erhobenen rechten Hand seg­
nend dargestellt, das Haar gescheitelt und flach, rückwiirts
über die Schultern herabrollend, und vollbiirtig. Dér Kopf ist
ohne Ausdruck; dér Nimbus mit dem Zeichen des Kreuzes. Zu
seiner Rechten ist Petrus, die zweite zu seiner linken Johannes.
Dieser ist ausschreitend dargestellt, mit einer lángén Tunica
ohne Mantel, dér Kopf ist neu. Die anderen Aposteln sind
sammtlich mit Mantel und Bucii, ohne weiterem Symbol,
wenn mán das Schwert bei Paulus ausnimmt. Die Höhe dér
Figuren ist 5' [láb], die Proportion gedrungen und kurz, dér
Kopf zűr Gestalt wie 1:6."
E itelberger 1 8 5 8 ,8 6 : „Christus mit den zwölf Aposteln sind
kurze gedrungene Gestalten, das Verhaltniss dér Figur zum
Kopfe ist wie 6:1. In diesen Gestalten ist kein bestimmter
individueller Charakter ausgepragt; sammtliche Apostel sind
mit einem lángén Untergewande und einem Mantel bekleidet
und meistens ohne ein anderes Symbol als das eines Buch in
dér Hand - nur dem Petrus ist ein Schlüssel, ein andern
Gestalt ein Schwert in die Hand gegeben. Die zweite Figur
zűr linken Hand Christi scheint in ihrer etwas bewegten aus-
schreitenden Gestalt auf den Apostel Johannes zu deuten.
Hinter den Köpfen ist ein scheibenartiger Nimbus angebracht.
Die Christusgestalt, die zu den erhalteneren gehört, hat in dér
linken Hand ein offenes aufgeschlagenes Buch, die rechte
Hand zum Segnen erhoben, die Haare sind gescheitelt, fallen
auf die Schultern herab, dér scheibenförmige Nimbus ist mit
dem Kreutze géziért, das Gesicht selbst aber ist ohne geistigen
Ausdruck und innere Belebung. Mehrere von diesen Figuren
sind in spateren Zeiten erganzt oder überarbeitet und nur
wenige in ihrem ursprünglichen Zustande erhalten."
40 Eitelberger 1856,137: „Dér zwischen diesem Mdan-
derornamente und den ausseren Linien des Vorbaues iibrig
gebliebene Raum ist auf eine sehr schöne Weise beniitzt. In dér
unteren Steinfldche ist an jeder Seite, und zwar in dér Höhe
des Frieses über den Stiulen, eine Nische angebracht, in denen
sich zwei verstümmelte Gruppén befinden. Eine davon stellt
eine bekleidete weibliche Figur (ohne Kopf) sitzend vor, zwi­
schen Híren Füssen stellt ein ebenfalls bekleidetes Kind, das
sich mit dér linken Hand an den Fuss anlehnt. Diese Figur
dürfte Anna mit Maria vorstellen. Auf dér anderen Seite
befindet sich in verstümmelter Weise ein über einen Löwen
sich lehnender, mit einer kurzen Tunica bekleideter Mann,
wahrscheinlicherweise Simson als Löwentödter."
Eitelberger 1858, 86: „In den anderen Nischen finden sich
theils Menschen- theils Thiergestalten, grösstentheils ver-
stümmelt und nur theilweise erkennbar. In einer scheint sich
Anna mit dér kleinen Maria zu befinden, in dér andern
Sámson als Löwentödter, [...]"
41 E itelberger 1856, 136-137: „In diesem mit einem
flachen Giebel gekrönten Vorsprunge befindet sich die Portal­
halle. Den Gesetzen des romanischen Styles folgend, stufen
sich die Seitenwande des Portales inje sechs Rechtecken ab. In
jeder dieser Nischen befindet sich über einem gemeinschaftlich
durchlaufenden Sockel eine mit Basis und Capital versehene
Saulé. Die Sdulenschafte sowohl als die vorspringenden Recht-
ecke sind mit Ornamenten reich geschmückt. Über den Capi-
talen láuft in gleicher Linie mit dem horizontalen Thürsturze
ein breiter Fries, dér mit seinen Blattornamenten und Thie-
ren, wie ein Bánd, den ganzen unteren Raum zusammen
schliesst. Die ersten zwei Stiulen, die etwas kürzer sind,
stiitzten sich, wie es so htiufig bei romanischen Portalen
vorkömmt, auf schreitende Löwen. Auf dem Friese ist ein
kleiner Abacus, auf welchem die obere Portalhalle ruht. In
dieser setzt sich die in den Seitenwanden ausgefiihrte Archi-
tektur fórt, so zivar jedoch, dass in ganz organischer Weise
Rundbogen und Spitzbogen abwechseln. Die Bögen, welche
sich über den drei Saulenpaaren an dér Thüre anschliessen,
sind rundbogig construirt; die anderen Bögen, welche aus den
drei vorderen Pfeilerecken entspringen, sind aus dem Spitz­
bogen construirt. Die Rundstd.be, welche sich gewissermassen
aus den Saulén entwickeln, sind ganz glatt, ohne allé orna-
mentale Verzierung; die Ecken zwischen den Rundstaben hin-
gegen habén in dér Portalhalle dieselben Ornamente, welche
sie an den Portalseiten habén. Das Tytnpanon oberhalb dem
Tiirsturze ist mit einer Reliefverzierung, die ursprünglich be-
malt gewesen scheint, verziert, vorstellend Gott Vater mit dér
rechten Hand segnend, in dér linken Hand ein Buch haltend,
und eingeschlossen in einen eiförmigen Nimbus; zu beiden
 Seiten befindet sich ein Engel." E itelberger 1856, 138:
„Oberhalb dér Rundbogen des Portales ist ein Affe im Blatt-
ornamente angebracht, dér in spaterer Zeit eingefügt ist. Die
altén Saulén sind sammtlich mit Ornamenten verseken, wie bei
dem Portale des Wiener Stephansdomes. Einige sind verstüm-
melt, einige sehr wohlerhalten, und von vortrefflicher Aus-
führung. Dér Thürsturz ist aus spaterer Zeit. Die Portalstufen
habén in neuerer Zeit mancherlei Veranderungen erlitten."
E itelberger 1858, 85: „Die eigentliche Portalhalle besteht
aus sechs Saulenpaaren, welche den Traditionen des romani-
schen Styles folgend in rechteckige Nischen getellt sind;
sowohl die Saulenschafte als die vorspringenden Rechtecke
sind mit Ornamenten geschmückt. Die zwei aussersten Sau­
lén sind etwas kürzer und ruhen aufLöwen, von denen Einer,
wenn auch in etwas verstümmelter Form, noch vorhanden ist.
Die Saulenkapitále habén sammtlich gleich jenen des Chores,
welche wir in besonderen Abbildungen gébén, ein sehr elegan-
tes, reichausgebildetps Blattornament. Oberhalb dér Saulen-
kapitale ist ein breiter mit phantastischen Thieren und Pflan-
zenornamenten gebildeter Fries, auf welchem die Bogén dér
eigentlichen Portalhalle ruhen. Drei von diesen Bögen und
zwar die aussersten sind aus dem Spitzbogen konstruirt, die
drei innern aus dem Rundbogen." E itelberger 1858, 86:
„Die Erhaltung dér Ornamente des Portales ist eine sehr
ungleichartige, doch lassen sich sammtliche Motive erkennen.
Manche derselben wiederholen sich sowohl an dér Schaften als
Kapitalen. Am meisten hat die Siiulenbasis und die Thürsturz
gelitten, letzterer ist neu. Das Giebelfeld oberhalb des Thür-
sturzes enthalt die segnende Figur Christi in einer scheiben-
förmigen Mandorla mit zwei Engeln. Die Ornamente schei-
nen bemalt gewesen zu sein."
42 Eitelberger 1856,136: „Ohne Zweifel dér interessan-
teste Theil dér Kirche ist das Portale. Das Portale springt aus
dér Wandfláche dér Fagade etwas vor und ist in einer Weise
angeordnet, welche diesem Baue selbst eine bleibende Stelle in
dér Kunstgeschichte sichern dürfte."
E itelberger 1858, 85: „Die Fagade mit den Thürmen und
dem Portale ist dér schönste Theil dieses romanischen Baues.
[...] ist diese Fagade in ikrem Steinbau und mit dem Portale
eines dér interessantesten Baudenkmáler, die wir kennen."
43 E itelberger 1856, 137: „Die Anordnung des Portals
gehört zu den reichsten und schönsten, welche wir kennen. Die
eigenthümliche und organische Verbindung des Rundbogens
und des Spitzbogens in dér Portalhalle sucht ihres Gleichen
und lasst den Mangel bestimmter jahreszahlen über die Zeit
des Baues doppelt schmerzlich empfinden. Da die Verbindung
des Spitzbogens mit dem Rundbogen eine ursprüngliche ist,
nicht eine spatere Zutlwt, so wird dadurch das kunstgeschicht-
liche Interessé an diesem Portale wesentlich erhöht. Die oberen
drei Spitzbogen nehmen dér Portalhalle das massenhafte
Drückende, welches manche Portale habén, wo viele Rund-
bögen neben einander vorltanden sind. Das Aufsteigende dér
Spitzbogen steht mit dem breiten Raume dér Portalöffnung in
Verbindung, macht einen freien heiteren Eindruck, wahrend
die schönen Ornamente, insbesondere aber die Nische mit
Christum und den Apostelgestalten zu diesen Eindrücken
noch den des Reichthums dér Ornamente hinzufügen."
Eitelberger 1858, 85: „Diese schon in dér Anlage vorkom-
mende systematische Verbindung des Rundbogens und des
Spitzbogens liisst sehr bedauern, dass wir gar keine Anhalts-
punkte über die Zeit habén, in welche dér Bau dér Kirche
gesetzt werden muss."
44 Eitelberger 1856, 137: „Zu dem kömmt noch hinzu,
dass die Ornamente selbst nicht bloss in ihrer höchst vollen-
deten technischen Ausführung, so weit wir diese noch erken­
nen können, keinen Wunsch unbefriedigt lassen; sondern dass
sie auch in ihrer Reihenfolge von Aussen nach Innen eine
wohlüberlegte Abwechslung zeigen, so zwar, dass die áusseren
Ornamente (dér Maander, die Bandrolle) schwerer und massi-
ger erscheinen, die verschiedenen in dér Mitte stehenden
Zickzackornamente sich an diese anschliessen und endlich ein
zartes Blattornament in dér Nahe des Portales sich entwickelt.
Ebenso sind auch die Ornamente in ihren Ansdtzen uns Aus-
gdngen ausserordentlich schön gezeichnet, so zwar dass mán
zűr Überzeugung kömmt, dass ein denkender Künstler bei dér
Anlage thatig war." Eitelberger 1856,138: „Es dürfte weni-
ge Kirchenbauten gébén, an denen dér ornamentale Theil mit
so grossem Geschmack gedacht, und mit so schöner Technik
ausgeführt ist. Es gilt diess nicht bloss vöm Portai, sondern
auch von dér ganzen Kirche in allén ihren Theilen."
Eitelberger 1858, 86: ,(Was den Charakter dér übrigen Or­
namente am Portale anbelangt, so ist jeder aufmerksame Beo-
bachter derselben gleichmdssig überrascht durch diefeine styl-
gemasse Anwendung derselben, ihre reiche Anordnung und
ihre ungewöhnlich priicise Ausführung. In dér Art und Weise,
wie die Ornamente angewendet sind, zeigt sich ein regelmas-
siger Fortgang vöm Schwereren zum Leichteren. Einem unge­
wöhnlich starken Mdander-Ornament als ausserster Umrah-
mung des ganzen Portales folgt ein breites Bandornament,
dann das Zickzack in verschiedenen Formen und zuletzt ein
Blattornament. Mit besonders künstlerischem Takte sind die
Ansatze dér verschiedenen Ornamente, wie ein Blick auf den
Fries oberhalb dér Saulenkapitále zeigt, behandelt. Es ist diess
nicht die Folge eines instinktmassigen, sondern eines bewuss-
ten künstlerischen Handelns. Dieses Systematische und Or­
ganische in dér gesammten Entwicklung des Portales bewirkt
vorzugsweise die Erhebung desselben zu einem bedeutenden
Kunstwerk."
45 E itelberger 1856, 137-138: „In allén diesen rein
künstlerischen Beziehungen übertrifft das Portai zu fák das
Riesenportal am Stephansdome in Wien. Eine Vergleichung
zwischen beiden liegt sehr nahe. Die Ornamente an den Sau­
lén kehren grossentheils an beiden Portalen wieder (auch die
Dreikönigs-Capelle in Tűin hat dieselben Ornamente wie fák),
ebenso Simson dér Löwentödter, die Löwen selbst an dér Taga­
dé. Das Wiener Riesenportal ist in seinen raumlichen Dimen-
sionen natürlich viel grossartiger und gewaltiger, aber dér
stark vorspringende Spitzbogen nehmen dem Riesenportale
und dér Saulenstellung im Innern den schönen Totaleindruck,
den die offene breite Portalhalle in fák hervorruft. Das Portai
dér Stephanskirche hat etwas Schweres und Gedrücktes, das in
dér Anordnung des Grundplanes selbst liegt. Audi in dér tech-
nischen Ausführung dér Ornamente ist das Jáker Portai, wozu
theilweise auch das Matériáié beitrug, überlegen."
46 Eitelberger 1858, 86: „Zűr Vergleidtung dieser Por-
talanlage dienen in Ungarn das Portai zu Leiden [ = L é b é n y ]
und vorzugsweise das zu Horpacz. Dér Chamkter des Orna-
mentes sowie dér Anlage ist bei allén wesentlich derselbe, nur
kommt beim Horpaczer Portale dér Spitzbogen noch nicht vor.
Als Anhaltspunkte zűr Vergleidiung dienen unter den be-
nachbarten Portalen: das Portai dér Stephanskirdie in Wien,
dér hleiligen] Dreikönigskapelle zu Tűin und das Südportal
des Wiener-Neustddter Doms."
4 7 Jo s e f H ie s e r é le ta d a ta i n e m is m e r te k , c s a k a fiá ró l,
a s z in té n é p íté s z O ttó r ó l s z ó ló c ím s z ó b ó l d e r ü l k i, h o g y
az 1 8 6 7 -e s p á r iz s i v ilá g k iá llítá s o s z t r á k a n y a g á t m é g
ő r e n d e z t e , s n é h á n y é v v e l a z u t á n h a lt m e g , lá s d
Fr. H a filw a n d e r, in : H a n s V o llm e r (H g .), Allgemeines
Lexikon dér bildenden Künstler (a to v á b b ia k b a n : T h i e m e -
B e c k e r), B d . 17, L e ip z ig 1 924, 63.
48Mittheilungen dér CC 1 (1 8 5 6 ), 13, N o tiz e n , 4; to v á b ­
bá Jahrbuch dér CC 1 (1 8 5 6 ), 60 : „Von S[eine]r Excell[enz]
den Herrn Gráfén Keglevich wurde die k.k. Central-Com-
mission im Jahre 1853 auf die Pfarrkirche zu St. fák aufmerk-
sam gemacht. Nachdem ihr auch von anderen sachverstán-
digen Kunstfreuden Nachrichten über den hohen Kunstwerk
dieser romanischen Kirche zugekommen ivar, beschloss sie [...]
sich in den Besitz einer genauen Beschreibung und Aufnahme
derselben zu setzen. [...] In letzterer Beziehung ersuchte sie
Herrn Professor v. Eitelberger. [...] Herr Professor v. Eitelber­
ger begab sich hierauf in Begleitung des Herrn Architecten
Hieser nach fák; beide erkannten in dér erwdhnten Kirche
wirklich eines dér bedeutendsten mittelalterlichen Bauwerke
Österreichs v a la m in t Jahrbuch dér CC 2 (1 8 5 7 ), X X IV ;
vö. m é g A Vasmegyei RégEÉk 1 8 8 9 -1 8 9 0 , 24.
A z u ta z á s r a 1 8 5 3 - b a n k e r ü lt sor. 1 8 5 3 . o k t ó b e r l( ) - é n
„Stellt
E ite lb e rg e r m á r a z t je le n te tte a b iz o tts á g n a k , h o g y
seine Detailarbeiten über die Kirche in fák sobald sie vollendet
dér Centfral] Com[mission] zűr Verfügung" (P ro to k o ll d é r
C C - B é c s , Ö s t e r r e ic h is c h e s B u n d e s d e n k m a la m t , A r-
c h iv - 1853/59).
G u stav H eid er, E d u a rd v a n d é r N ü ll és A lbert C a m esin a
bécsi konzervátor, a b iz o ttsá g tag jai, 1854. o k tó b e r 1 9 -é n ja ­
„für die angefer-
v a so ltá k a C e n tra l-C o m m issio n n a k , h o g y
tigten Pláne dér Kirche von Hleiligemf fák" fiz essék ki H ieser
ép ítészt (P rotokoll d é r C C , 1854/163). Itt n y ilv án a k éső b b
pu blikált táb lá k ra jz e lő z m é n y eirő l, v ag y is felm érési ra jz o k ­
ról v a n szó, az ik ta tó k ö n y v m e g fo g alm azása té v esz th ette
m e g a z o n b a n W alter Frod lt (lásd késő b b ), ak i arró l írt, h o g y
H ieser h elyreállítási te rv e k e t k é sz ített a já k i tem p lo m h o z.
4 9 1 8 5 6 d e c e m b e r é b e n A lb e r t C a m e s in a je l e n t e t t e
b e , h o g y H ie s e r b e f e je z te a d ú c o k a t, é s k é r te k ifiz e té s ü ­
„Conservator Camesina zeigt an dafi H[err] Hieser die
k e t:
Zeichnungen einiger Details dér Kirche zu Jag auf Holz vol-
lendete [...]" (P ro to k o ll d é r C C , 1856/241).
5 0 F e lira t: Tagadé; 4 2 0 x 3 0 0 m m ; lé p t é k n in c s . A II.
tá b lá t, a k á r c s a k a m á s ik n é g y e t, R e iffe n s te in és R ö s c h
m ű in té z e te m e ts z e tte ; je lz é s ü k b a lra le n t (a to v á b b ia k ­
b a n : b. 1.): Gezeichnet v. J. Hieser; jo b b r a le n t (a to v á b b ia k ­
b a n : j. 1.): Artist Anstalt v. Reiffenstein & Rösch Wien. K ifi­
z e t é s ü k e t A lb e r t C a m e s in a ja v a s o l t a 1 8 5 6 . d e c e m b e r
1 2 -é n (P ro to k o ll d é r C C , 1856/277).
51 V ö . C o n s ta n tin W u r z b a c h , Biographisches Lexikon
des Kaiserthums Oesterreich, B d . 30, W ie n 1 8 7 5 , 2 9 0 -2 9 1 .
5 2 A III. tá b la je l e z v e b . 1.: Hieser dél.; j. L: Leop.
Schmidt scp.; fe lira t: Portalansicht; 5 5 0 x 4 0 0 m m ; lé p té k
n in c s . L e o p o ld S c h m id t r é z m e t s z ő 1 8 5 5 . jú n iu s 2 - á n
k é r t e lő le g e t a já k i fő k a p u a c é lb a m e ts z é s é n e k e lk e z d é ­
séh ez: „[...] bittet um einen Vorschufi von 200 f um den
Stahlstich dér haupt-Portale dér Kirche zu faok in begriff
nehmen zu können" (P ro to k o ll d é r C C , 1855/49). D e c s a k
1856. m á rciu s 1 4 -é n je le n t e tt e , h o g y a m u n k á t v a ló b a n
„Leop. Schmidt Kupferstecher zeigt an, dafi er
m e g is k e z d te :
die Ausführung des Portales dér Kirche zu fák in Angriff
genommen hat" (P ro to k o ll d é r C C , 1856/87). E d u a rd v a n
d é r N ü ll a m á ju s 5 -i b iz o tts á g i ü lé s e n h o z ta a b iz o tts á g
tu d o m á s á r a , h o g y a r é z m e ts z ő a já k i fő k a p u a c é lm e t­
s z e té h e z v a ló d ú c o t b e fe je z te , s k é ri a n n a k k ifiz e té s é t:
„Akad: Profefior von dér Null setzt bei dér Sitzung [...] in
Kenntnifi, dafi dér Kupferstecher die Platté für den Stahlstich
dér Hauptportale dér Kirche zu fák vollendet hat [...]" (P ro to ­
k o ll d é r C C , 1856/117).
53 A X I. tá b la s z ig n ó já n a k fe lo ld á s a n e m o k o z g o n ­
d o t - az id ő s e b b ik P a u l R itte r (1 8 2 9 -1 9 0 7 ) m e ts z e tte , v ö .
T h ie m e -B e c k e r , B d . 2 8 , 387. A X . m e ts z e t F. R ie g e l s z ig ­
n ó ja m ö g ö tt s z in te b iz to s a n a n ü r n b e r g i R ie g e l m ű v é s z ­
c s a lá d e g y ik ta g já t s e jth e t jü k ; ta lá n a k e r e s z tn é v rö v i­
d ít é s é n e k e lír á s á v a l v a g y k e ttő s k e r e s z tn é v közös
s z ig lá já n a k n y o m ta tá s i h ib á já v a l v a n d o lg u n k . A le g ­
v a ló s z ín ű b b , h o g y a m e t s z e t e t J o h a n n G e o r g R ie g e l
( 1 8 3 3 - 1 8 8 2 u tá n ) é p ít é s z - r a jz t a n á r k é s z íte tte . A T h i e ­
m e - B e c k e r , B d . 2 8 , 3 2 6 e g y - e g y s z ó c ik k é b e n s z e r e p lő
J o h a n n G e o r g R ie g e l é s J. R ie g e l a lig h a n e m e g y a z o n
s z em é ly , a k i k ö z r e m ű k ö d ö tt a H u n fa lv y -R o h b o c k -k ö te -
te k illu s z trá lá s á b a n (H unfalvy 1 8 6 0 ), é s k é s ő b b is d o lg o ­
z o tt e g y ü tt P a u l R itte rre l.
1.: Hieser géz.; j. 1.: F. Riegel gest.;
5 4 A X . tá b la je le z v e b.
fe lira t:St. fák. Taf. X.; 2 7 0 x 2 0 0 m m ; lé p té k n in c s . K ö z li
W a lte r F r o d l, Idee und Verwirklichung. Das Werden dér
staatlichen Denkmalpflege in Österreich, W i e n - K ö ln -G r a z
1 9 8 8 ,1 1 1 , A b b . 15. A k é p a lá írá s b a és a s z ö v e g b e (115) k é t
h ib a is c s ú s z o t t : e z a m e t s z e t n e m a z 1 8 5 6 -o s fahr-
buchban je l e n t m e g , h a n e m a s tu t t g a r t i k ia d á s b a n ;
H ie s e r é s E it e lb e r g e r m a g y a r o r s z á g i u ta z á s á r a p e d ig
n e m 1 8 5 4 -b e n , h a n e m 1 8 5 3 -b a n k e r ü lt sor.
5 5 A X I. tá b la je le z v e b . L: Hieser géz.; j. 1.: P. Ritter
gest.; fe lira t: St. fák Taf XI.; 2 3 0 x 180 m m ; lé p té k n in c s.
5 6 [K ari W eifi,] „ L ite ra r is c h e A n z e ig e ", Mittheilungen
dér CC 2 (1 8 5 7 ), 5 1 - 5 2 a s tu ttg a rti k ia d á s tá b lá iró l sz ó lv a :
„Von dem diesem Hefte beigegebenen vier Tafeln bringt [...]
die zweite eine perspektivische Ansicht dér Vorderseite, [...]
die vierte eine Ansicht des Hauptportales nach Aufriahmen
und Zeichnungen des Architekten Hieser, und zwar in einem
Grade dér Vollendung und mit so feinem, durchgebildetem
Geschmacke, dass die Abbildungen selbst den strengsten
Anforderungen zu genügen im Standé sind und den vor-
züglichsten derartigen Productionen des Auslandes an die
Seite gestellt iverden können. Den 3 Bogén starken Texte
sind 26 prachtvolle Holzschnitte beigegeben." L á sd m é g pl.
H enszlmann 1864B-t.
5 7 A m e ts z e te k a la p já u l s z o lg á ló r a jz o k k ö z ü l c s a k a
b é cs i é v k ö n y v III. tá b lá já é v a n m e g , a z a z é p p e n a n y u g a ­
ti k a p u é p ítm é n y é . Je lz é s és fe lira t n é lk ü l; p a p ír; tu ssa l
la v ír o z o tt c e r u z a r a jz ; 5 3 0 x 3 9 5 m m (B é c s , Ö s te r r e ic h i-
s ch e s B u n d e sd e n k m a la m t, P la n a rch iv , le ltá ro z a tla n ré g i
a n y a g ). M iv e l a z o n b a n e z t c s a k é v e k k e l e z e lő tt v o lt a lk a l­
m a m lá tn i, é s a C e n tr a l-C o m m is sio n m a g y a ro rsz á g i v o ­
n a tk o z á sú r a jz a n y a g á n a k tö b b sz ö r te rv b e v e tt fé n y k é p e ­
z é sé r e m é g n e m k e rü lt sor, a d ó s m a r a d o k a ra jz e lő z m é n y
és a m e ts z e t v is z o n y á ra v o n a tk o z ó m e g fig y e lése k k e l.
5 8 L á sd 40. je g y z e t.
5 9 L á sd 41. je g y z e t.
6 0 A m e ts z e te k t im p a n o n -k ie g é s z íté s é n e k k é tfé le s é -
g é r e m á r B o g y a y T am ás is fe lfig y e lt: B ogyay 1 9 4 1 ,9 5 - 9 6 ,
3. je g y z e t.
61 L á sd 39. je g y z e t.
6 2 A k ife je z é s m ö g ö tt m e g h ú z ó d ó f e jlő d é s tö r té n e ti
te ó ria s z e r in t a s z im b o lik u s á b rá z o lá sm ó d b ó l e lő s z ö r az
id e á ltip ik u s fe jlő d ö tt ki, és c s a k v é g ü l a k a ra k te risz tik u s,
a z a z „ je lle m z e t e s " á b r á z o lá s á r a v a ló k é p e s s é g . E z a z
a la p ja ib a n n a g y h a g y o m á n y ú g o n d o la t m e n e t J o s e f
D á n ie l B ö h m m ű v é s z e t e lm é le t é n e k e g y ik a la p té z is e
v o lt; E it e lb e r g e r k ö z v e t le n ü l u g y a n ú g y tő le - k ö z ö s
m e s te rü k tő l - v e tte át, m in t H e n s z lm a n n Im re , ak i le g ­
A' hellen tragoedia tekintettel a' keresztyén
r é s z le te s e b b e n
drámára (B u d a 1 846) c ím ű m ű v é b e n fe jte g e tte , a geistiger
Ausdruckot t ü k ö r f o r d ít á s b a n „ s z e lle m i k i f e je z é s é r e
m a g y a r ítv a , d e a b iz to n s á g k e d v é é r t a n é m e t v á lto z a to t
is m e g a d v a (lá s d p l. 4 2 6 ). H e n s z lm a n n az „ id e á -
lis "/ „ tip ik u s", ille tv e „ e le v e n " / „ je lle m z e te s " fo g a lo m ­
p á ro k a t a z 1 8 6 0 -a s é v e k b e n m é g s a rk o s a b b s z e m b e á llí­
tá s b a n h a s z n á lta ; E ite lb e rg e r v is z o n t a k k o r m á r so k k al
á r n y a lta b b a n lá tta a k é tfé le á b rá z o lá sm ó d tö r té n e ti v i­
s z o n y á t, lá sd „D as P o rtrát. V o rtra g g e h a lte n im n jie d e r -
ö s t e r r e ic h is c h e n ] S t á n d e h a u s a m 7. M á r z 1 8 6 0 ." , in :
Gesammelte kunsthistorische Schriften von R. Eitelberger von
Edelberg, B d . 3, W ie n 1 8 8 4 ,1 8 9 -2 2 0 . A k o r tá r s a k sz á m á ra
a k ife je z é s é s h á tte r e m á r a sz á z a d k ö z e p é n se m m in d ig
v o lt é r th e tő , a z 1 8 7 0 -e s é v e k re p e d ig te lje s e n e lh o m á ly o ­
su lt (lá sd a lá b b ). A z ő s z a v a iv a l az „ a rc v o n á so k k a l v a ló
é rz e lm i k ife je z é s " k ö z é p k o ri k e z d e te in e k ú ja b b sz a k iro ­
d a im á ró l lá sd M a ro s i E r n ő , „ B a rá tsá g o s a rco k . N é h á n y
k ö z é p k o ri fe j é r te lm e z é s é h e z é s a z é rte lm e z é s m ó d s z e ­
r é h e z " , in : V a lte r Ilo n a (s z e r k .), Entz Géza nyolcvanadik
születésnapjára. Tanulmányok, B u d a p e s t 1 9 9 3 ,1 5 1 -1 6 8 .
63 Hamann 1923.
64 Kugler 1859,537-539: „Das Schmuckstück unter den
bis jetzt bekannten ungarisch-romanischen Monumenten ist
die Kirche von St. Ják, abseits von dér Strasse, welche von
Stein-am-Anger nach Warasdin fiihrt. [...] Noch höher aber
steigern sich Schmuck und Glanz an dem Portalbau [...]. Alles
Ornament, am Portai wie an sammtlichen übrigen Theilen
des Baues, hat diefeinste Durchbildung, nach spátestromani-
scher Art; das ganze Monument (zwar etwas schwer in seinen
Gesammt-Verháltnissen und besonders in denen dér Thilrme)
schliesst sich jenen deutschen Denkmdlern an, die, wie dér
Dóm von Bamberg, wie die Pfarrkirche von Gelnhausen, die
üppigste und zugleich von klarer Grazié getragene Schmuck-
gliederung des romanischen Styles im Punkte seines letzten
Ausganges zűr Entfaltung bringen. Zugleich hat das Portai
ein unmittelbar verwandschaftliches Verhaltniss zu denen dér
Kapelle von Tűin und des Domes von Wien, aber es erscheint
auf einer noch höheren Stufe dér Durchbildung. Die Epoche
des Baues wird alsó jedenfalls in die zweite Halfte des 13.
jahrhunderts fallen."
6 5 K ugler 1 8 5 9 , 5 3 7 - 5 3 9 . A n y u g a ti k a p u : 539.
66 Schnaase 21872 előszavában (V-VI. oldal) Schnaase
külön kiemeli, hogy az 1856-os első kiadás nem kívánt
nagy változtatásokat, kivéve éppen az átmeneti stílusról
szóló fejezeteket: „Am Stiirksten war diese Vermehrung des
Materials in Beziehung auf den deutschen Uebergangsstyl;
die vielen provinziellen Eigenthümlichkeiten, welche ich in
dér ersten Auflage zum Theil nur andeuten konnte, waren
seitdem Gegenstand umfassender Forschungen geworden und
durch zahlreiche neue Publikationen vollstandig festgestellt.
Dér meiner Anordnung zum Grund liegende Gedanke, dass
die Mannigfaltigkeit dieses Uebergangsstyles die Wirkung
zweier sich gesondert regender Triebe, eines plastisch decora-
tiven und eines architektonisch construktiven sei, war zwar
durch diese neuen Forschungen keineswegs wiederlegt, son-
dern nur bestatigt. Er konnte aber nun genauer ausgeführt
und durch etwas verdnderte Gruppierung dér Monumente
besser dargethan werden. Hier ist daher auch die stárkste
Aenderung des früheren Textes nöthig gewesen." Ennek
megfelelően az ötödik fejezet címe: Dér deutsche
Uebergangsstyl; die Schulen decorativer Tendenz, a hatodi­
ké: Dér deutsche Uebergangsstyl; die Schulen rnehr construc-
tiver Richtung.
67 S chnaase 21872, 287: „Aehnliche Portale, zum Theil
mit genauer Wiederholung dér ornamentischen Motive finden
sich dann sowohl in dér naheren Umgebung von Wien als in
entfernteren Provinzen. [...] Melirere Portale dieser Art fin­
den sich in Ungarn. So zunachst das an dér Klosterkirche St.
Ják [...]."
6 8 L á sd W ilh e lm L ü b k e , Cári Schnaase. Biographische
Skizze, S tu ttg a r t 1 8 7 9 , 6 2 é s in n e n á tv é v e U d o K u lte r-
m a n n , Geschichte dér Kunstgeschichte. Dér Weg einer
Wissenschaft, M ü n c h e n 21 9 9 0 , 95. S c h n a a s e e g y é b k é n t
1 8 6 1 -tő l s o k a t p u b lik á lt a C e n tr a l-C o m m is s io n k ö z le m é ­
n y e ib e n is.
 69 S chnaase 21 8 7 6 . A z 1 8 6 4 -b e n m e g je le n t e ls ő k i­
a d á sh o z n e m ju to tta m h o z z á .
7 0 D r. E m r ic h H e n s z lm a n n , „ D ie m it t e la lt e r lic h e
Die Grabungen des Erzbischofs
B a u k u n s t in U n g a r n " , in :
von Kalocsa Dr. Ludwig Haynald, L e ip z ig 1 8 7 3 , 1 - 4 6 . K i­
tü n te te tt s z e re p ju t to v á b b á a m á s o d ik k ia d á s b a n a k is-
b é n y i e lő c s a r n o k n a k - H e n s z lm a n n e g y m á s ik n é m e t
n y e lv ű , s z in té n a S c h n a a s e -m ű e lső k ia d á s á n a k m e g je ­
(Henszlmann 1 8 65) n y o m á n .
le n é s e u tá n p u b lik á lt írá s a
71 S chnaase 21 8 7 6 , 6 3 6 - 6 3 7 : „Unt so bedeutender ist
dann aber das Portai [... a k a p u é p ítm é n y , h a t b é lle to s z lo p ,
a f e je z e t e k é s a p á r k á n y f r íz le ír á s a , m a jd a z a r c h i-
...] Bei diesen tritt dann aber
v o ltz ó n á r ó l (W ö lb u n g ) sz ó lv a
dér sehr merkiviirdige Umstand ein, dass die Bogén ver-
schiedener Art sind. Die drei inneren sind ndmlich halbkreis-
förmig, die zwei nachsten zivar spitz, aber noch von gedrück-
ter Gestalt, wdhrend dér oberste als leichter und steiler
Spitzbogen aufsteigt. Diese Anordnung ist ebenso sinnreich
als ungewöhnlich. Auch an dem Riesenportale von St.
Stephan in Wien kommen beide Bogenarten vor, aber doch nur
so, dass die Spitze dem dussersten Rundbogen aufgesetzt ist;
hier dagegen wáchst dér Spitzbogen állmaiig aus dem
Rundbogen hervor und es hat eine gewisse Berechtigung,
wenn bei fortgesetztem Umschwunge die Bewegung sich
nicht bloss im Maase, sondern auch in dér Art steigert.
Jedenfalls ist das Resultat ein sehr günstiges und wir habén
hier die seltene Erscheinung eines Meisters, dér auch die deco-
rative Bedeutung beider Bogenarten zu schiitzen und für
seine Zwecke zu benutzen wusste, die ruhige Gesetzlichkeit
des Umkreisens und den kiihneren luftigen Aufschwung des
Spitzbogens. Die Ornamentation, welche über das ganze
Portai ausgegossen ist, besteht fást durchweg in Variationen
gebrochener Stábé, welche als Rauten, Gitterwerk, Zickzack-
linien verschiedener Art mit feinem rythmischen Gefühle
wechseln, und zwar so, dass sie nach innen zu zártén, nach
aussen zu irnmer krdftiger werden, bis endlich dér dusserste
Spitzbogen durch einen sehr kraftigen rechtwinkelig gebroche-
nen Rundstab mit sehr wirksamen Schatten sind dann noch an
dér Flache des Giebels in elf aufsteigenden, kleeblattartigen
Nischen die allerdings recht plumpen und kurzen Statuen
Christi und dér Apostel angebracht, welche, da derRaum nicht
ausreichte, ikre Erganzung durch die zwei fehlenden Apostel
in ahnlichen Nischen an dér Thurmwand erhalten. Ueber die
Entstehungszeit dér Kirche sowohl als dieses Portals fehlen allé
Nachrichten; das Verhdltniss zu dem Portale von St. Stephan
liisst annehmen, dass es spciter als dasselbe, wahrscheinlich erst
in den zweiten Halfte des XIII. Jahrhunderts entstanden ist."
Az u tó b b i m o n d a t h o z f ű z t é k a z t a la p a lji je g y z e t e t ,
a m e ly a z 1 2 5 6 -o s s z e n te lé s i d á tu m o t e m líti, H e n s z lm a n n
e lő z ő je g y z e tb e n id é z e tt, 1 8 7 3 -b a n m e g je le n t m ű v é r e h i­
v a tk o z v a . E z is a m e lle tt szól, h o g y az e ls ő k ia d á sb ó l a lig ­
h a n e m v á lto z ta tá s n é lk ü l á tv e tt, m a g a S c h n a a s e á lta l írt
sz ö v e g g e l v a n d o lg u n k .
72 S chnaase 21 8 7 6 , 6 5 4 , Werke dér darstellenden Kunst
in Ungarn c ím ű fe je z e t s z e r in t a m a g y a r o r s z á g i m ű v é ­
s z e tb e n „Die Steinsculptur ist nur sehr schwach vertreten.
[...] und selbst die Statuen am Portale von St. fák, frühestens
vöm Ende dieses Jahrhunderts, sind noch roh und ohne Eigen-
thiimlichkeit."
73 Archaeologiai Értesítő 10 (1 8 7 6 ), 1 1 6 - 1 2 0 :1 1 9 : „A mit
a szerző a jáki portale fölött levő szobrokról mond, szerény né­
zetünk szerént alig állhat meg. Azon műemlékeink, melyekről
több kiil- és belföldi szakértő oly melegen nyilatkozott, nem ér­
demelte meg a »roh und ohne Eigenthümlichkeit« jellemzést!"
7 4 W ilh e lm L ü b k e , Grundrifi dér Kunstgeschichte,
S tu ttg a r t (ed . p. 1 8 6 0 ;) 21 8 6 4 ; 41 8 6 8 ; 51 8 7 1 ; ” 1 8 9 2 stb .;
ille tv e E s s lin g e n 141 9 1 0 -tő l Dr. M a x S e m r a u te lje s á td o l­
g o z á s á b a n k é t k ö te tb e n , a II. k ö te t a lc ím e : Die Kunst des
Mittelalters. A v á lto z a tla n s z ö v e g r é s z a 2. k ia d á s b a n 3 1 4 ,
a 4. k ia d á s b a n 3 2 5 , a 14. k ia d á s II. k ö te té b e n 1 9 1 -1 9 2 :
„Das Hauptwerk dér ungarischen Architektur ist die Kirche
St. fák [...] dessen schmuckreiches Westportale mit den bereits
erwahnten Portalen von Wien, Trebitsch und Tischnowitz an
Reichtum wetteifert, an origineller Anlage sie allé überbietet."
75 L ü b k e , i. m ., 2. k ia d á s: F ig . 18 2 ; 4. k ia d á s: Fig . 2 1 0 ,
ille tv e 14. k ia d á s : A b b . 1 6 4 . M e g je g y z e n d ő , h o g y a
S e m r a u - f é le á t d o lg o z á s e lő t t i k ia d á s o k u g y a n c s a k a
s tu ttg a rti E b n e r & S e u b e r t k ia d ó n á l je l e n t e k m eg .
76 Család könyve 1 8 5 8 , 8 9 - 9 0 . A n y u g a ti h o m lo k z a t
a b é c s i v á lto z a t II. tá b lá ja a la p já n : 88. E b b e n a k iv o n a t­
b a n a jo b b o ld a li f ü lk e s z o b o r S á m s o n já b ó l (Simson)
S im e o n le tt. E ite lb e r g e r n e k a z a p o s to ls z o b r o k á td o lg o ­
z á s á ra v o n a tk o z ó k ité te le p e d ig íg y a la k u lt át: „E szobrok
nagyobb része későbbi korból való." Hetyey 1859, 1 0 5 -1 1 0
s z in te sz ó s z e r in ti f o r d ítá s á t a d ja a k a p u r a v o n a tk o z ó
r é s z n e k , é s m e g is n e v e z i fo rrá s á t; é s z a k n y u g a ti n é z e t a
s tu ttg a rti X . tá b la n y o m á n : 106.
77 H unfalvy 1 8 6 0 , 355.
78 Ipolyi 1 8 6 1 , 2 1 3 - 2 1 8 : 2 1 3 ; v ö . még I polyi 1861
(1 8 6 2 ), 30: „[...] a félkörívet a csúcsívvel látszólag mintegy
játszva, de valófjáfban szervezetesen váltogatja [...]."
79 Ipolyi 1861 (1 8 6 2 ), 2 9 - 3 1 ; Ipolyi 1 8 6 3 (lásd a lá b b );
H enszlmann 1 8 6 5 , 1 9 4 - 1 9 5 (a k a r d o s P á lr ó l s z ó ló fé l­
m o n d a t k ih a g y á s á v a l) ; R upp 1 8 7 0 , 5 5 5 ; H enszlmann
1 8 7 6 (lá sd a lá b b ); Vasmegyei Lapok 1 8 8 2 (lá sd a lá b b );
Vasmegyei RégEÉk 1 8 8 9 -1 8 9 0 , 3 1 - 3 3 (s z in te sz ó s z erin ti
te lje s fo rd ítá s); Kováts 1 8 9 0 ; G erecze 1 8 9 8 (lásd a láb b );
G erecze [1908] (lá sd a lá b b ); Szabó 1 9 1 3 ,1 5 0 - 1 8 0 (a s z o b ­
r o k r a v o n a t k o z ó r é s z p l. s z ó s z e r in t i f o r d ít á s b a n ) . -
Eitelberger 1 8 5 8 , X . tá b la e g y p é ld á n y a : M a g y a r N e m ­
z e ti M ú z e u m , T ö r té n e lm i K é p c s a r n o k , T. 5 8 5 4 ; ú jra k ö z li
D ivald 1 9 0 0 , 1 4 5 ; A Pallas Nagy Lexikona, V I, Építészet
Szabó 1 9 1 3 ,1 4 5 . á b ra . - E itelberger
c ím s z ó , XIII/6. tá b la ;
1 8 5 8 , X I. tá b la e g y p é ld á n y a : M N M , T K C s, T. 5 8 5 3 ; ú jr a ­
k ö z li Dr. C z o b o r B é la , A keresztény műarchaeologia Ency-
clopaediája. Kiváló tekintettel a hazai műemlékekre, B u d a ­
p e s t 1 8 8 3 , 2 7 1 , 2 1 1 . á b ra ; Vasárnapi Újság 3 2 (1 8 8 5 ), 10
(m á rc. 8 .), 160; A Pallas Nagy Lexikona, V I, Építészet c ím ­
Szabó 1 9 1 3 ,1 4 6 . á b ra .
sz ó , XIU/4. tá b la ;
80 Ipolyi 1861, III. oldal.
 81 Ipolyi 1861 (1862).
82 Ipolyi 1863 (1873), 23 (106), illetve 26 (111); az utol­
só félmondat csak az 1873-as kiadásban.
83 Ipolyi 1863 (1873), 24 (107).
84 Ipolyi 1863 (1873), 24 (108).
8 5 Ip o ly i i d é z e t t p a s s z u s á n a k ő s m o n d a t a H e ty e y
B e n e d e k n é l (1 1 8 6 2 ) je l e n t m e g , e g y e tle n s a já t a d a lé k ­
k é n t E ite lb e r g e r b é c s i s z ö v e g é n e k k iv o n a to s fo rd ítá s á ­
„A portálé után kétségen túl a
h o z , lá sd H etyey 1 8 5 9 ,1 0 9 :
templom szentélyének külső része a legfőbb részek közé tarto­
zik, a falak jó állapotban tartattak fenn, csak a rajtok teljes íz­
léssel alkalmazott alakok szenvedtek úgyannyira, hogy néme­
lyik egészben ismeretlenné vált, melynek okát igen könnyű
adni, mivel ezen alakok a pogány kor maradékinak lenni tar­
tatván, az idő viharai által lesodort részek helyökre soha vissza
nem kerültek, soha ki nem javíttattak." E z t az írá s t a S z e n t
Is tv á n T á rs u la t k a to lik u s ta n k ö n y v - é s n é p m ű v e lő -m o z ­
g a lm á n a k p r o m in e n s e , M a je r Is tv á n (1 8 1 3 - 1 8 9 3 ) á lta l
s z e r k e s z te tt István bácsi naptárában a d tá k k i, d e n y ílta n
m é g se m s z á n d é k o s , s e m p r o te s tá n s p u s z títá s t n e m e m ­
líte tt, s ő t n e m le h e te tle n , h o g y H e ty e y „a p o g á n y k o r
m a r a d é k in a k le n n i ta r ta tv á n " f o r d u la tta l a já k i t e m p ­
lo m é p íté s é t a h e r e tik u s t e m p lo m o s o k n a k tu la jd o n ító
h a g y o m á n y r a c é lz o tt (lá sd 31. je g y z e t ) . Ip o ly i v is z o n t
„ h itb e n e lh id e g ü lt n e m z e d é k " - k é n t m á r m a jd n e m n e ­
v ü k ö n n e v e z te a p ro te s tá n s o k a t.
T alán a p ro te s tá n s ik o n o k la s z tá k m e g g y a n ú s ítá s a s z ü lte
e lle n é r z é s lá tv á n y o s k ife je z é s e k é n t é r te lm e z h e tő k a z o k
a te rv e k , a m e ly e k e t a p e sti D e á k téri e v a n g é lik u s te m p ­
lo m á té p íté s é h e z 1 8 6 7 -b e n k é s z íte tt S z k a ln itz k y A n ta l
és ifj. K o ch H e n rik : „Tervük nem volt reális, - a dór stílusú,
klasszicizáló épületet romantikus felfogásban akarták újraköl-
teni. Rendkívül díszes homlokzatot terveztek, a jáki templom
kapujához hasonló bejárattal [...]" (Dr. G y ő ri A ra n k a , Evan­
gélikus templomművészet Budapesten, B u d a p e s t 1 9 3 5 , 19).
A s z ó b a n fo rg ó te r v e k a z ó ta s a jn o s e lv e s z te k , v ö . S isa
Szkalnitzky Antal. Egy építész a kiegyezés korabeli
Jó z s e f,
Magyarországon, B u d a p e s t 1 9 9 4 , 61. T o v áb b i le v é ltá ri k u ­
ta tá s o k k a l ta lá n m é g m e g ta lá lh a tó k v o ln á n a k a z o n b a n
a m e g b íz ó i s z á n d é k o t r ö g z ítő d o k u m e n tu m o k , a h o g y
e s e tle g a p r o g r a m a d ó k is - le g in k á b b a k o r s z a k „ ré g é ­
s z e ti m o z g a lm a ib a n " é s íg y a z M T A A rc h a e o ló g ia i B i­
z o t t s á g á b a n is m e g h a t á r o z ó s z e r e p e t já t s z ó fe lv id é k i
s z á r m a z á s ú e v a n g é lik u s r é g is é g b ú v á r o k , é p ít é s z - é s
m é r n ö k d in a s z tiá k k ö r é b e n .
A f e je k l e v e r é s é t a le g h e v e s e b b m a g y a r o s z á g i k u ltú r ­
h a r c é v e ib e n t u l a jd o n ít o t t a i s m é t a p r o t e s t á n s o k n a k
„Erre nézve tette egyik
M a g y a rá s z N á n d o r já k i p lé b á n o s :
jeles történészünk, Bunyitai Vince őnagysága azt a megjegy­
zést, hogy szegény jaáki templom is volt valamikor, ha rövid
időre is, a protestánsok hatalmában; mert a szentek szobrainak
lefejezése, megcsonkítása és megsemmisítése mind az ő kezeik
pusztító munkájára vallanak. Ami nagyon hihető, hisz nem
messze esik Jaáktól az a vidék, ahol nagy vonalban fészkelte be
magát akkor a lutherizmus és kálvinizmus." (M a g y a r á s z
N á n d o r p lé b á n o s f e lje g y z é s e i a te m p lo m tö r té n e té r ő l
[1 8 9 4 n y a ra é s 1 8 9 6 s z e p te m b e r e k ö z ö tt], Já k , r. k át. P lé ­
b á n ia [k o c k á s fü z e t, 9 4 ], a to v á b b ia k b a n : M a g y a rá s z ,
id é z e tt fü z e t). J á k n a k le g jo b b tu d o m á s u n k s z e r in t n e m
v o lt p r o te s tá n s k o rsz a k a ; e z a s z ív ó s a n é lő h a g y o m á n y
m á s o d s z ü lö t t le g e n d á n a k lá ts z ik , a m e ly a p r o te s tá n s
ik o n o k la s z tá k m ű k ö d é s é n e k a d o tt tö rté n e ti k e rete t.
S z é c h é n y i M ik ló s a p á ts á g tö r té n e té h e z (Széchényi 1901)
ír t f e je z e t é b e n G y a lu s L á s z ló e m le g e tte a „ b a rb á r k e-
z e k " - e t (G yalus 1 9 0 1 , 6 2 ; id é z v e a 2 6 1 . je g y z e t b e n ) .
A r e s ta u rá lt te m p lo m 1 9 0 4 -e s ú jr a s z e n te lé s e a lk a lm á b ó l
író d o tt ú js á g c ik k e k e g y ik ré s z e M a g y a rá s z N á n d o r p ro ­
te s tá n s -, m á s ik r é s z e G y a lu s „ b a rb á r k e z e k "-v á lto z a tá t
is m é te lte . G e r e c z e P é te r k iv é te le s e n é s tá rs ta la n u l a „ku-
r u c m o z g a lm a k " i d e jé n e lp u s z t u lt f e je k r ő l b e s z é lt
(G erecze 1 8 9 8 , 1 7 2 ). T u d to m m a l e lő s z ö r K ö r m e n d y
L á sz ló p lé b á n o s e m líte tt tö rö k p u sz títá s t, n a g y o n m é r­
té k ta r tó f o g a lm a z á s b a n (K örmendy 1 9 3 2 , 9): „Igen sok
csonka szobor, torsó látható a templomon. A legnagyobb való­
színűség szerint az 1532-ben itt garázdálkodó török csapatok
sötét emléke. [...] Vannak, kik a XVI. század vallási villongá­
sainak számlájára írják a szobrok erőszakos csonkítását. Meg­
bízható adatok híján a kérdést eldönteni nem lehet." A z u tá n
B o g y a y T am ás írta a z t, h o g y „A kapu szobrait valószínűleg
valamelyik török betöréskor megcsonkították" (B ogyay [1944],
44 ). E z t a h ip o té z is t is m é te lte pl. D e rc s é n y i D e z s ő (a b ib ­
lio g rá fiá b a n fe ls o ro lt v a la m e n n y i m ű v é b e n ).
A z e r ő s z a k o s s z o b o r c s o n k ít á s e lm é le t é b ő l lo g ik u s a n
a d ó d o tt, h o g y c s u p á n a le g m a g a s a b b a n álló s z o b r o k fe ­
je i r o m á n k o ria k , m e r t e z e k e t a ro m b o ló k n e m é r té k el.
íg y r e n d s z e r e s e n f ig y e lm e n k ív ü l h a g y tá k , h o g y az
é sz a k i to r o n y n y u g a ti fa lá b a n - te h á t a le g a la c s o n y a b ­
b a n - e lh e ly e z e tt a p o s to ls z o b o r ( B l ) e re d e ti fe je is m e g ­
m a ra d t. íg y s z o k o tt v o lt a z e r e d e ti f e je k s z á m a h á r o m ­
n é g y r e o lv a d n i, s z e m b e n a v a ló já b a n lé te z ő ö tte l (csa k
k iv é te le s e n e m líte n e k ö tö t, íg y e z e k e t a h e ly e k e t e g y ­
s z e r ű b b fe ls o r o ln i: G yalus 1 9 0 1 , 6 2 ; D ercsényi T K M
[o ld a lsz á m o z á s n é lk ü l]).
8 6 I polyi 1 8 6 3 (1 8 7 3 ), 2 5 (110): „ Hogy ily pazar szobrá­
szati művészet mellett, mely a lombozat és egyéb decorativus
faragványokon kívül, csak ember- s állatalakzati faragványok
számával is a százat könnyen megközelíthetné, a művek becse
is különböző lehet, az magától értetődik. Nagyon megismer-
szik rajtok a mester és segédei külön keze. A tervezetnek nagy-
szerűsége és ízletessége olykor a gyenge kivitelben vész el. Míg
egyes alakzatokon a formaszépség s a műkezelés majdnem
semmi kívánni valót sem hagy fen, addig másokon meglátszik
a román korszaki rendes gyarlóság. így a Megváltó s Aposto­
lok nagy szoborsorán is; melyek ugyan részben már nem egy
helyütt újításokat és átalakításokat értek. De hol eredetiek is,
az arcz kifejezés nélküli, az arányok rövidek és tömörek, a fej a
többi testhez úgy viszonylik mint 1:6."
8 7 F r a n z K u g ler, Handbuch dér Kunstgeschichte, S tu tt­
g a r t 1 8 4 2 , 4 7 5 ^ 7 7 : „Die Hauptstructur des Inneren ist alsó
auf dér Form des Spitzbogens hasiért, gleichwohl im Uebrigen
völlig auf romanische Weise durchgebildet; die Formen des
Aeusseren dagegen und die dem Aeusseren zugewandten
Theile (Fenster und Portale) habén in dér Regei den Rund-
bogen. Nur bei solchen Werken, welche die letzte Stufe dér
Entwicklung erkennen lassen, tritt auch hier dér Spitzbogen
als bezeichnend hervor, und nur in einigen wenigen Falién
wird eine Umbildung dér Formen ersichtlich, die als Beginn
des germanischen Styles zu betrachten ist."
8 8 L á sd 43. je g y z e t.
89 Eitelberger 1856, 140: „Über die Zeit, in welche dér
Bau dér Kirche gesetzt werden kann, eine Ansicht in Zahlen
auszusprechen, scheint mir bei dem Abgange aller documen-
tirten Nachrichten und bei dér geringen Bekanntschaft mit
den ungarischen Bauten ein nicht zu rechtfertigendes Unter-
nehmen; doch ist die Vermuthung eine nicht unberechtigte,
wenn mán sie, ihrem Stylcharakter nach, in die erste Halfte
des 13. Jahrhunderts setzt."
A s tu ttg a r ti v á lto z a t m e g fo g a lm a z á s a s o k k a l tá v o la b b
m u ta tó , lá sd E itelberger 1858, 83: „Die Bauten in dieser
Gegend können in ihrem Zusammenhange nicht vollkommen
gewiirdigt werden, wenn mán nicht auf die Bauten Rücksicht
nimmt, die sich auf demselben geographischen Gebiete befin-
den und nur durch politische, nicht durch natürliche Grenzen
von ihnen geschieden ist. Wir meinen damit natiirlich jene
Bauten, die meist zwischen dem Wienerwalde, dér Donau und
dér ungarischen Grenze liegen, entweder dieselbe Anlage des
Grundrisses, jedenfalls aber dieselbe Bautechnik, dieselbe
künstlerische Behandlung dér Ornamentik und dér einzelnen
Bauglieder zeigen. Die grossen Bauten, welche daselbst vorge-
nommen wurden, dér Bau des Domes von Wiener Neustadt,
des Klosters von Heiligenkreutz, des Stephansdomes und dér
Michaelenkirche in Wien, an welche sich eine Reihe alterer,
gegenwdrtig zerstörten Kirchen anreihen, musste eiene grosse
Bauschide erzeugen, dérén inneren Zusammenhang nachzu-
weisen Aufgabe dér österreichischen Kunstgeschichte sein
wird, und zu dér die genannten ungarischen Baudenkmale
einen sehr bedeutenden Beitrag liefern werden. Es gibt an
diesen kein Bauglied, kein Ornament, das sich an den öster­
reichischen Bauten nicht wiederfdnde. In Oesterreich wie in
diesem Theil von Ungarn ist das Vorkommen dér Rund-
kapellen bezeichnend, wie die zu Petronell, Mödling, Alten-
burg, Scheiblingkirchen, Aspang, Tűin, Hainburg u[nd]
a[nderes] m[ehr], Werke, die sammtlich dér zweiten Halfte des
12ten und dér ersten Halfte des 13ten Jahrhunderts ange-
hören." E ite lb e rg e r itt a z t a p r o g r a m o t tű z i k i, a m e ly e t
k é s ő b b R ic h a rd K u rt D o n in p ró b á lt m e g v a ló s íta n i (vö.
a b ib lio g r á f iá b a n f e ls o r o lt m ű v e iv e l) , s l e g ú ja b b a n
H e r m a n n F illitz fo r m u lá z o tt ú jra : F illitz 1992 (1993).
90 Eitelberger 1858, 75.
91 L á sd 64. je g y z e t é s K u g ler, i. m., 477.
92 H enszlmann 1864a.
93 (1829-1868) jó v o lt á b ó l,
F e lfe d e z ő je , R á th K á r o ly
m é g R á t h k ö z l e m é n y é n e k (R áth 1865) m e g je le n é s e
e lő tt. H e n s z lm a n n a s z e n te lé s i d á tu m o t o ly a n fo n t o s ­
n a k é re z te a m a g y a r o r sz á g i r o m á n k o r i e m lé k e k d a tá lá -
sa s z e m p o n tjá b ó l, h o g y a fr is s e n e lő k e rü lt o k le v e le t n é ­
m e tü l k ü lö n is is m e r te tte : H enszlmann 1864b . (A k ö z le ­
m é n y 1 8 6 4 jú liu s á b a n je l e n t m e g , s b e n n e a s z e r z ő m á r
n e m R á th s z e m é ly e s s z ív e s s é g é t k ö s z ö n i, h a n e m p u b li­
k á c ió já r a h iv a tk o z ik , jó lle h e t a Győri Történelmi és Régé­
szeti Füzeteknek a z o k le v e le t ta rta lm a z ó h a r m a d ik k ö te ­
té t 1 8 6 5 -ö s é v s z á m m a l n y o m ta ttá k ki.)
9 4 H enszlmann 1864a, 7 7 - 7 8 ; u g y a n c s a k k iz á ró la g az
1 2 5 6 -o s authentisches Einweihungsjahr tö b b sz ö ri e m líté se :
H e n s z lm a n n 1 8 7 3 , i. m ., 2 2 - 2 5 ; v ö . m é g H enszlmann
1 8 8 5 , 1 4 -1 5 : „Die Kirche in Jak wurde 1256 eingeweiht, [...]
Eine eminente Bedeutung für die mittelalterliche Bauchrono-
logie ergibt sich aus dér Vergleichung des Jáker Hauptportals
mit dem sehr áhnlichen Riesenthor am Wiener Stefansdome
und dem Portale des Tullner Karners. Paul Müller* [*„Das
Riesenthor" 1883. S.31ff.J nimmt für das Riesenthor die Bau-
zeit von 1258 bis 1267 in Anspruch und bemerkt an demsel­
ben einen irischen Einflufl (soll heifien normannischen Styl),
was wohl auch für das Jáker Portai als Einflufl aus dér Nor-
mandie, d[afi] hjeifit] aus Frankreich gilt. Sollte Kirche und
Kloster nicht von dér schottischen Familie dér Benediktiner
erbaut worden sein?" H e n s z lm a n n k ö ltő i k é r d é s e - a m e ­
ly e t ő m é g m in d ig a k r o n o ló g iá h o z s z á n t a d a lé k n a k - az
e lső c sírá ja az ú g y n e v e z e tt n o r m a n n o rn a m e n tik a és a
já k i n y u g a ti k a p u ö s s z e k a p c s o lá s á n a k . M iv e l e k a p cs o la t
ta g la lá sa a z á lta lu n k tá rg y a lt id ő s z a k u tá n v á lt a já k i k a ­
p u v a l fo g la lk o z ó m ű v e k u ra lk o d ó p ro b le m a tik á já v á , az
e lm é le t k ife jté s é n e k k ö v e té s e n e m le h e t ta n u lm á n y u n k
tá rg y a .
95 Ipolyi 1861 (1862), 39.
9 6 Ipolyi 1 8 6 3 , 2 5 . E h h e z fű z ö t t je g y z e t a z 1 8 7 3 -a s
„Azóta hogy ez Íratott egy újabban fel­
ú jr a k ö z lé s b e n (1 1 1 ):
talált okmány ezen egyháznak a XIII. század másik felében
történt felszentelését említi mellékesen. Valószínű azért, hogy
a dús szobrászati művészettel készült egyház építése jóval be­
fejezése ezen korszaka előtt vette kezdetét, és hogy keletkezése
a XIII. század első felébe teendő lesz."
97 R u d o lf v o n E ite lb e r g e r , „ D ie m it t e la lt e r lic h e n
K u n s td e n k m a le D a lm a tie n s in A rb e , Z a ra , T raü , S p a la to
u n d R a g u s a " , Jahrbuch dér CC 5 (1 8 6 1 ), 1 2 9 - 3 1 2 ; ú jra :
Gesammelte kunsthistorische Schriften von R. Eitelberger v.
Edelberg, B d . 4 , W ie n 1884. A z o m in ó z u s m o n d a t a 217.
(2 2 9 .) o ld a lo n : „Was den Totaleindruck betrifft, den die
Aussenseite dér Kirche machen, so ist derselbe dér dér romani-
schen Kirchen des Abendlandes. Es herrscht daselbst ganz die­
selbe Anordnung dér constructiven und decorativen Theile,
die mán in anderen Kronlandern Österreichs, zum Beispiel zu
Gurk, zu St. Paul in Karnthen, zu St. Ják und Leiden in
Ungarn, kurz an allén Orten findet, wo im romanischen Style
gebaut wurde." E b b e n a z á lta lá n o s é r te le m b e n in te r p r e ­
tá lta a z id é z e t t b e k e z d é s t S z e n d r e i J á n o s (1 8 5 7 - 1 9 2 7 )
h o s s z ú r e c e n z ió ja is, é s é p p e z é r t n e m e m líte tte m e g k ü -
lö n -k ü lö n a p é ld a k é n t fe ls o ro lt é p ü le te k e t, k ö z tü k a já k i
t e m p lo m o t s e m , lá s d Archaeologiai Értesítő ú j fo ly a m
6 (1 8 8 6 ), 6 6 - 7 9 : 77, ille tv e ö n á lló k ia d v á n y k é n t S z e n d re i
 Dalmaczia középkori műemlékei Eitelbergertől. Könyv-
Já n o s ,
ismertetés gyanánt, B u d a p e s t 1 8 8 6 , 12: „Érdekesen jegyzi
meg e helytt Eitelberger, hogy ez időben, úgy látszik, egész Kö­
zép- és Nyugat-Európát ugyanazon cultureszmék hatották át,
melyek az építészetben, az építészeti stylusokban nyilvánul­
tak. S csak így volt lehetséges, hogy egyes még oly kicsiny
nemzetek is ily századokra kiható műemlékeket emelhettek. -
Úgy látszik, mondja tovább, azon időben a nemzetiségi sepa-
ratismustól még nem igen voltak a népek áthatva, mint ma."
L á sd m é g 8 9 . je g y z e t.
9 8 H . S . G o o d h a r t - R e n d e l, „ Ja c k s o n , S ir T h o m a s
G r a h a m " , in : J. R . H . W e a v e r (e d .), Dictionary of National
Biography 1922-1930, O x fo r d U n iv e r s it y P r e s s 1 9 3 7 ,
4 5 0 -4 5 1 .
99 J ackson 1 8 8 7 . A já k i k a p u r é z m e ts z e te : II. k ö te t,
X X V I. tá b la . Je le z v e b . 1.: T.G.J.; j. 1.: INK-PHOTO Spargue
& Co. London; fe lira t: Jak / West Doorway; 1 6 0 X 115 m m ;
lé p té k n in cs. - 1 8 8 2 é s 1 8 8 5 k ö z ö tti h á r o m d a lm á cia i u ta ­
z á s á t Ja c k s o n m a g a e m líti a z e lő s z ó b a n (I. k ö te t, X II),
a h o g y E ite lb e rg e r Kunstdenkmale Dalmatiensének r e n d k í­
v ü l é l é n k a n g o l r e c e p c i ó já t is ( V I I I - I X ) ; a z u tó b b ir a
e g y é b k é n t E ite lb e rg e r m a g a is u ta l m ű v e m á s o d ik k ia d á ­
s á h o z írt e lő s z a v á b a n . Ja c k s o n m a g y a r o r sz á g i é p ü le tte l
k a p c s o la tb a n k iz á r ó la g Eitelberger 1 8 5 8 -ra h iv a tk o z ik .
100 J ackson 1 8 8 7 , 1, 2 1 6 - 2 1 7 ; II, 1 5 3 -1 5 8 . - Ja c k s o n -
n a k a tra u i d ó m é s a já k i te m p lo m s z o r o s r o k o n s á g á ró l
s z ó ló t é t e lé t dr. H a v a s s R e z s ő e le v e n ít e t t e fe l e lő s z ö r
1 8 9 8 -b a n a M a g y a r F ö ld r a jz i T á r s a s á g ü lé s é n ta rto tt e lő ­
ad ásáb an - vö. Vasárnapi Újság 4 5 (1 8 9 8 ), 3 (ja n . 16.), 4 7 - ,
m a jd a z A k a d é m ia e g y ik 1 9 0 5 -ö s ü lé s é n D a lm á c ia tö rté ­
n e té r ő l é s é p íté s z e té r ő l fe lo lv a s o tt e lő a d á s á b a n , a m e ly ­
n e k s z ö v e g e u t ó b b ú t ik ö n y v k é n t é r t m e g s z á m o s k i ­
a d á st, lá sd Dr. H a v a ss R e z s ő , Dalmácia, B u d a p e s t [ed . p.
1 9 0 6 ], 3 1 . A n é z e t k ö z k e le tű v é v á lá s á h o z a z is h o z z á já ­
r u lh a to tt, h o g y a H a v a s s k ö n y v é t b e m u ta tó Vasárnapi
Újság é p p e n a tra u i d ó m é s a já k i te m p lo m k a p c s o la tá ­
ró l s z ó ló r é s z t e m e lte ki é s is m e r te tte h o s s z a s a n , lá sd
[n .n .,] „ D a lm á c z ia i k é p e k " , Vasárnapi Újság 5 3 (1 9 0 6 ), 39
(s z e p t. 3 0 .), 6 2 9 -6 3 1 . U tó b b S z a b ó L á sz ló tá m a s z k o d o tt
tö b b sz ö r, h iv a tk o z á s sa l, Ja c k s o n r a (Szabó 1 9 1 2 é s Szabó
1 9 1 3 , 1 5 1 -1 5 2 ), é s a n y u g a ti k a p u r a jz á t is ú jr a k ö z ö lte
(Szabó 1 9 1 2 , 8 , 3. k é p „A jáki templom nyugati oldalának
főbejárata oly állapotban, mint a múlt század utolsó előtti
évtizedében volt" k é p a lá írá s s a l, h iv a tk o z á s n é lk ü l). A z ő
k ö z v e títé s é v e l v á lt Ja c k s o n u to ls ó á ld o z a tá v á G e r e v ic h
T ibor, a k i 1 9 2 9 -b e n c s a k r ö v id e n e m líte tte e k a p c s o la to t,
é s a z a p s z is o k h a s o n ló s á g á t e m e lt e k i, lá s d T ib e r io
G e r e v ic h , Earte antica ungherese, R o m a [1 9 2 9 ], 6. A r o ­
m á n k o ri m a g y a r o r s z á g i m ű v é s z e trő l írt n a g y ö s s z e fo g ­
la lá s á b a n v is z o n t k ie m e lte n fo g la lk o z o tt a já k i a p á ts á g i
te m p lo m h a t á s á v a l a tr a u i é s z á r a i d ó m r a , s ő t o d á ig
m e n t , h o g y a tr a u i d ó m t i m p a n o n já n a k fe lir a t á b a n
(... per radvanvm cunctis) a z „oroszlános főkaput 1240-
ben" fa ra g ó , „neve alapján (Radvány?) magyar mester"
s z ig n ó já t s e jts e (Gerevich 1 9 3 8 , 2 7). Ja c k s o n n é z e te in e k
v e h e m e n s c á f o la t a t u d o m á n y t ö r t é n e t i h á t t é r n é lk ü l:
C v ito F is k o v ic , „ M a g y a ro rs z á g é s D a lm á c ia m ű v é s z e ti
k a p c s o la t a i a k ö z é p k o r b a n é s a r e n e s z á n s z id e jé n " ,
Művészettörténeti Értesítő 16 (1 9 6 7 ), 9 4 - 1 0 1 : 94.
101 L á sd S z e n te s i E d it, „V arsán y i Já n o s : R é g is é g ta n i
r a jz o k , 1 8 4 0 - 1 8 5 0 - e s é v e k " , in : S z a b ó J ú l i a - M a jo r o s
A Magyar Tudományos Akadémia és a mű­
V aléria (s z e rk .),
vészetek a XIX. században, k iá llítá s i k a ta ló g u s, B u d a p e s t
1 9 9 2 ,1 1 1 - 1 1 7 : 1 1 6 -1 1 7 .
102 PaÚr 1853a é s PaÚr 1853b. Az u tó b b it vö. T h e o -
d o r u s M o m m s e n (e d .), Corpus Inscriptionum Latinorum,
vol. III, p a rs I, B e r lin 1873, 531, 4211. szám .
1 0 3 S to r n o F e r e n c v á z la tk ö n y v e i, N o . X X X V III, p p .
1 2 2 - 1 3 3 : 1 2 5 ( S o p r o n , L is z t F e r e n c M ú z e u m , S to r n o -
g y ű jte m é n y , ltsz .: S . 84./124.1).
1 0 4 R ó m e r F ló r is ú ti je g y z ő k ö n y v e i, X X X . k ö te t,
p p . 1 5 1 -1 5 2 ; 1870. sz ep t. 18. (K é z ira t, O M v H , K ö n y v tá r).
105 H enszlmann 1876.
10 6 H enszlmann 1 8 7 6 ,1 0 8 - 1 1 0 . A k a p u ró l szó ló sz ö ­
v e g r é s z E ite lb e r g e r le ír á s á n a la p u l, d e a z t Ip o ly in a k a
fig u rá lis á b rá z o lá s o k sz im b o lik u s je le n té s é r e te tt u ta lá sá ­
v a l k o m b in á lja . A to v á b b ia k b a n E ite lb e rg e r le írá sa e z z e l
a z o b iig á t k ie g é s z íté s s e l te r je d to v á b b a m a g y a r n y e lv ű
ir o d a lo m b a n . A z in v e n tá r iu m s z ö v e g é n e k e g y e tle n ú j
e le m e az, h o g y m e g e m líti: az e g y ik b é lle tré te g n é h á n y
é v v e l k é s ő b b tő l n o r m a n n a k n e v e z e tt (lásd 94. je g y z e t)
p á lc a d ís z é h e z h a s o n ló fo rd u l e lő a b u d a i N a g y b o ld o g -
a s s z o n y -te m p lo m d é lk e le ti k a p u já n (109): „[...] kívülről
megjelenik a vastag, egyszerű meander, arra következik a még
falba faragott zigzag; melyet követ a könnyű, egészen szabadon
kiszökő zigzag, megváltozott alakban, minőt az újonnan
felfödözött budai vár parochialis templomának déli kapuján is
látunk.” A le le t e k k o r v a ló b a n te lje s e n friss v o lt, e z t a k a ­
p u t u g y a n is 1 8 7 6 -b a n tá r tá k fe l; k é s z ü lt ró la e g y o ly a n
f é n y k é p is, a m e ly S c h u l e k F r ig y e s s e l é s H e n s z lm a n n
I m r é v e l a z e lő t é r b e n á b r á z o lja , é s k é s ő b b a S c h u le k -
Csemegi 1 9 3 7 , 3 5 6 , 2. je g y z e t és
h a g y a té k b a n v o lt (v ö .
X IX . táb la; Csemegi 1 9 5 5 , 70. és 72. je g y z e t, v a la m in t 33.
k é p ). - A z e r e d e tis é g é s az „új v ív m á n y o k " h iá n y á t az
e g é s z k ö n y v r e n é z v e k ifo g á s o lta e g y n é v te le n s é g b e b u r-
k o ló d z ó e g y k o r ú r e c e n z e n s , lá s d Századok 11 (1 8 7 7 ),
1 5 9 -1 6 1 , a k i fé lr e é r te tte az in v e n tá r iu m o t m in t m ű fa jt.
1 0 7 A z e g y e s fé n y k é p f e lv é t e le k m é r e te , te c h n ik á ja ,
n e g a tív , d u p n e g a tív é s p o z itív ő rz é s i h e ly e i, le ltá ri szá­
m a i, k ö z l é s e i n e k f e ls o r o lá s a , a t t r ib ú c ió ja é s d a tá lá s a
m e lle tti a d a to k é s é r v e k , v a la m in t f é n y k é p é s z e ttö r té n e ­
ti s z a k iro d a lo m : S z e n te s i E d it, A jáki templomdomb épület-
együtteséről 1904 előtt készült fényképek kritikai jegyzéke,
g é p ir a t H a c k R ó b e rt re p r o d u k c ió iv a l, k é s z ü lt az O T K A
F 0 0 6 8 9 4 . sz á m ú p r o g r a m já n a k tá m o g a tá sá v a l. A to v á b ­
b ia k b a n K át. e lő ta g g a l e k a ta ló g u s té te ls z á m a ira h iv a t­
k o z o m , é s itt c s a k a n e g a tív , ille tv e a le g k o rá b b i ism e rt
le v o n a t v a g y n a g y ítá s ő rz é s i h e ly é t a d o m m e g , to v á b b á
k ö z lé s i h e ly e t - h a v a n - ak k o r, h a a k é p e k ö te t illu s z t­
rá c ió i k ö z ö tt n e m s z e r e p e l.
 1 08 K á t. 1/2, e r e d e ti p o z itív : O M v H , F o tó tá r, p o z itív ­
sz á m (a to v á b b ia k b a n : p sz .) 8 0 .3 5 7 .
1 09 K á t. II n , H enszlmann 1 8 7 6 , [II.] tá b la és K á t. II/8,
e re d e ti n e g a tív : E s z te rg o m , F ő s z é k e s e g y h á z i K ö n y v tá r,
le ltá r o z a tla n . A z E s z te r g o m i F ő s z é k e s e g y h á z i K ö n y v ­
tá rb a n ő rz ö tt, Já k o n k é s z ü lt B e s z é d e s -n e g a tív o k r a H o r­
v á th Istv á n h ív ta fe l a fig y e lm ü n k e t.
1 1 0 M e g k e z d te v is z o n t e u r ó p a i h ír ű v é v á lt á s a tá s á t a
k e s z th e ly -fe n é k p u s z ta i n é p v á n d o r lá s k o r i s írm e z ő n , v ö.
M a je r L á s z ló , Lipp Vilmos (V asi É le t r a jz i B ib lio g r á fiá k ,
X X II), S z o m b a th e ly 1988. M a je r L á sz ló v o lt s z ív e s r e n ­
d e lk e z é s ü n k r e b o c s á t a n i V as m e g y e i é s s z o m b a th e ly i
n a p i- é s h e tila p o k r é g is é g ta n i h ír e ir ő l k é s z ü lt c é d u lá i
k ö z ü l a já k i v o n a tk o z á s ú h ír e k e t r e g is z trá ló k a t is.
111 F le is c h e r G y u la , Magyarok a bécsi Képzőművészeti
Akadémián, B u d a p e st 1 9 3 5 , 8 7 sz e rin t a s z e g e d i fia ta le m ­
b e r h u s z o n k é t é v e s e n ira tk o z o tt b e , és 1878/ 79-ben T h e o -
fil H a n s e n (1 8 1 3 -1 8 9 1 ) ta n ítv á n y a v o lt. E g y h ír la p tu d ó s í­
tás sz e rin t v is z o n t 1 8 7 9 ja n u á r já b a n k a p o tt h á r o m év re
sz ó ló ö sz tö n d íja t, lá sd Pesti Hírlap 1 (1879), 21 (ja n . 22.), 5.
K é ső b b i m ű k ö d é sé re v o n a tk o z ó a d a to t n e m ism ere k .
1 1 2 J e le z v e j. L: Aufgen. u. gezeichnet von Theodor
G. Stein. 1878; fe lira t n é lk ü l; p a p ír; c e r u z a r a jz , to lla l k i­
h ú z v a , la v íro z v a é s a k v a re lle z v e ; 74 0 x 5 5 5 m m ; lé p té k
n é lk ü l (O M v H , T ervtár, ltsz .: 1 4 .3 2 7 ). - A ra jz k é s z íté si
k ö r ü lm é n y e irő l r é s z le te s e n sz ó l L ip p V ilm o s k ís é r ő le v e ­
le , m e ly n e k le g é rd e k e s e b b k ité te le s z e r in t a r a jz o t P e s t­
re k ü ld é s e e lő tt m á r k e tte n is lá ttá k a k o r le g je le n tő s e b b
b é c s i é p ít é s z e i k ö z ü l: T h e o f il H a n s e n és (v é lh e t ő le g )
H e in rich F e rste l (1 8 2 8 -1 8 8 3 ) - e z is m é t n é m i k r o n o ló g ia i
e lle n tm o n d á s b a n v a n a 111. je g y z e t b e n id é z e tt a d a to k ­
k a l - , lá sd L ip p V ilm o s le v e lé t, S z o m b a th e ly , 1878. jú l. 8.
„Azt tartom, csak a tekintetes]
(M IB 1878/65 m e llé k le te ):
Bizottság intentióiban jártam el, midőn ezelőtt egy évvel már
megkezdtem a jaáki templom monográfiájához szükséges
anyag gyűjtését. De miután egy műépületnél a leglényege­
sebb, legfontosabb rész a pontos rajz, felkértem Stein Tivadar
magyar műépítészt, hogy e leendő monográfia építészeti részét
vállalja el. O szíves készséggel ráállott e munkára, és Jaákon
hosszabb ideig saját költségén tartózkodván a templomot mind
építészeti, mind művészeti tekintetben a legkisebb részletekig
a leghívebben és legpontosabban felmérte. E munkájának első
eredményeképpen van szerencsém bemutatni a tjekintetes] Bi­
zottságnak a főkapuzat építészeti rajzát [...] A beterjesztett,
idecsatolt rajz, melyről építészeti szaktekintélyek, mint
Hansen, Ferszl [é]s mjások] igen elismerőleg nyilatkoztak,
biztosítékot nyújt a többinek kivitelére, valamint arra nézve is,
hogy eme legjelesebb műemlékünk rajzolati ismertetése a leg­
lelkiismeretesebben fog eszközöltetni."
1 13 A M IB é s a M O B ira ta it az O M v H K ö n y v tá r á b a n
ő rz ik . A z itt tá rg y a lt m in te g y h á r o m é v tiz e d e s é v k ö rb ő l
az é v e s ik ta tó k ö n y v e k h iá n y ta la n so ra áll re n d e lk e z é s ­
re. A z ik ta tó k ö n y v rö v id - é s s o k s z o r fé lr e v e z e tő - k iv o ­
n a to t a d a s z ó b a n fo rg ó a k tá b ó l, e z é r t e n n e k s z ö v e g é t
c s a k v é g s z ü k s é g e s e té n (s e z t m in d ig k ü lö n fe ltü n te tv e )
h a s z n á lo m . A M O B - ir a to k e lő a d ó i ív é n e k jo b b h a s á b já ­
b a n , a z a z a f e lz e te n o lv a s h a tó k a z ü g y e lin té z é s e é r d e ­
k é b e n a z é r in te tt s z e m é ly e k h e z , in t é z m é n y e k h e z in t é ­
z e t t le v e le k , ille t v e á t ir a t o k , v a la m in t a v a llá s - é s
k ö z o k ta tá s ü g y i m in is z te r h e z írt fe lte r je s z té s e k (a to v á b ­
b ia k b a n : fe lt.) fo g a lm a z v á n y a i (h a tö b b v a n , ró m a i sz á ­
m o k k a l e lv á la sz tv a ). A z e lő a d ó i ív b e n v a n n a k - jó e s e t­
b e n - az ü g y e t e lin d ító , ille tv e a z ü g y in té z é s e k ö z b e n
k a p o tt le v e le k , je le n t é s e k , e ls z á m o lá s o k , s z á m lá k (a to ­
v á b b ia k b a n : M O B [é v s z á m ]/ [ik ta tó s z á m ] m e llé k le te ).
A m in is z te r i le ir a to k és a b iz o tts á g r e n d e s é s r e n d k ív ü li,
v a la m in t a lb iz o tts á g i ü lé s e in e k je g y z ő k ö n y v e i (a to v á b ­
b ia k b a n : jk .) fo r m a ila g s z in té n ir a tm e llé k le te k .
A M IB , ille tv e M O B ir a ta n y a g á n a k c s a k e g y r é s z e m a ­
r a d t rá n k : 1. A m in is z té r iu m b a fe lte r je s z te tt v a g y „v isz-
s z a c s a to lt" ira to k , le v e le k , te r v e k , r a jz o k é s fé n y k é p e k a
V allás- é s K ö z o k ta tá s ü g y i M in is z té riu m le v é ltá r á b a n é g ­
te k e l a M O L - b a n 1 9 5 6 -b a n . A m in is z té r iu m M ű v é s z e ti
Ü g y o s z tá ly á n a k 1 8 6 7 és 1 8 9 5 k ö z ö tti a k tá iró l a p u s z tu ­
lás e lő tt m u ta tó c é d u lá k k é s z ü lte k (M T A M K I, L e v é ltá ri
g y ű jt e m é n y , A -I-4 ), d e e z e k a z ir a to k b ó l o ly a n rö v id
k iv o n a t o t a d n a k , a m e ly c s a k e g y é b t á m p o n t e s e t é n
h a s z n á lh a tó , íg y n e m lá tta m é r te lm é t a r á ju k v a ló h iv a t­
k o z á s sa l d u z z a s z ta n i a je g y z e ta n y a g o t, é s a v is s z a k e re s-
h e te t le n s é g o k á n az e r e d e ti m in is z té r iu m i ik ta tó s z á m o ­
k a t s e m a d o m m e g . 2. A M O B - i r a t o k s z is z te m a tik u s
s e le jte z é s e n e s te k á t, s e n n e k s o r á n fő k é n t é r d e k te le n ­
n e k m in ő s íte tt k ö lts é g v e té s e k e t, e ls z á m o lá s o k a t, v á lla l­
k o z ó i s z e r z ő d é s e k e t, k iu ta ló m in is z te r i le ir a to k a t, ú ti­
s z á m lá k a t é s m a g á n le v e le k e t d o b t a k k i. A z é r i n t e t t
ir a to k ik ta tó k ö n y v i té t e lé n e k m e g je g y z é s ro v a tá t „le se ­
le jte z v e " b é ly e g z ő v e l lá ttá k el. T ö b b n y ir e a z e g é s z ira t
e ltű n t; s z á m o s e s e tb e n az e lő a d ó i ív e t m é g is m e g h a g y ­
tá k , d e h iá n y o z n a k b e lő le a m e llé k le te k ; n é h á n y e s e t­
b e n p e d ig (pl. az 1 9 0 4 -e s é v n é l) a m e llé k le te k e g y ré s z e
m a r a d t m e g e lő a d ó i ív e k n é lk ü l, n e h e z e n r e k o n s tr u á l­
h a tó e g y v e le g b e n , az év ira ta it ta rta lm a z ó (e g y ik ) d o b o z
a ljá n . A k is e le jt e z e t t ir a to k je le n t ő s s z ó r v á n y a i S z e n t-
iv á n y i G y u la ( 1 8 8 1 - 1 9 5 6 ) m ű v é s z le x ik o n á b a k e r ü lte k
(m a : M T A M K I, M a g y a r M ű v é s z e k L e x ik o n a ), e g y e s ira ­
to k e g é s z b e n v a g y k iv á g v a s z e m é ly n e v e k h e z b e o sz tv a ,
tö b b s é g ü k p e d ig n é g y r é s z b e v á g v a : h á to ld a lu k a t h a s z ­
n á ltá k fe l a m ű v é s z c é d u lá k k é s z íté s é h e z . 3. M a ro s i E r n ő
ta n u lm á n y á h o z (M arosi 1 9 87) B. N a g y A n ik ó k é s z íte tt
h á r o m g é p ir a to s fü g g e lé k e t az O M F g y ű jte m é n y e ib e n
ta lá lh a tó já k i v o n a tk o z á s ú r a jz o k r ó l é s fo tó k ró l, a M O B -
ik t a t ó k ö n y v e k já k i t é t e le ir ő l, ille tv e m a g u k b ó l a z é r ­
d e k e s e b b n e k íté lt ira to k b ó l (B. N agy 1 9 87). A z a n é h á n y
- v a ló b a n k u lc s fo n to s s á g ú - ira t, a m e ly e t e z az u tó b b i
ö ss z e á llítá s h o s s z a n id é z , 1 9 8 8 -b a n m á r n e m v o lt a h e ­
ly é n . E z e k e t - m in d ig h iv a tk o z á s s a l - e b b ő l a v á lto z ó
m é r té k b e n b e tű h ív , k ih a g y á s o s g é p ira tb ó l id é z e m .
11 4 M IB 1878/73 (a sz e p t. 16-i ü lé s jk . 10. p o n t): „Mi­
után a bizottság a jáki templom mutatványul beküldött fő­
homlokzatának rajzát e templomnak fényképével, a bécsi
 »Centr[al] Com[mission] Jahrbücherekben« [Eitelberger
1 8 5 6 ] és a Heider által kiadott »Mittelalt[erliche] Kunst-
denkmale« czímű könyvek [Eitelberger 1858] képével tüze­
tesen összehasonlította, azon meggyőződésre jutott, hogy
Stein rajza több tekintetben hűbb ugyan a már [eddig] is pub-
licált képeknél; de mindamellett a mai követelményeknek, ki­
vált az alakokra nézve, mégsem felel meg teljesen; minélfogva
a bizottság nem véli célszerűnek, hogy e rajz új magyar publi-
catiónak vetessék alapjául. Mindazáltal a vidéken felmerülő
tehetségek serkentéséül a N[agy]m[éltóságú] Ministeriumnak
ajánlandó a beküldött rajznak jutalmazása 100 v[áltó] ért[ékű]
forinttal. A bizottságnak ezen határozata közlendő Lipp Vilmos
kültaggal is, kinek megírandó, figyelmeztesse Stein építészt,
hogy az csak emlék meglevő részletét rajzolja le hűn, s a meg
nem levőt ne restaurálja." V ö . m é g a b iz o tts á g é s a C e n t-
r a l-C o m m is s io n -k ia d v á n y o k b a n s z o k á so s k ie g é s z íté s e s
r a jz i m ó d s z e r r e h iv a tk o z ó M y s k o v s z k y V ik to r ( 1 8 3 8 -
1 9 0 9 ) v it á já r ó l B o r s o s B é la , „A m a g y a r m ű e m lé k v é ­
d e le m h iv a t a la é s g y ű jt e m é n y e i a z 1 8 8 1 . é v i t ö r v é n y
m e g je le n é s é t ő l H e n s z lm a n n I m r e h a lá lá ig " , Magyar
Műemlékvédelem 7 (1 9 7 1 -1 9 7 2 ), 2 3 -4 5 : 2 9 -3 2 .
1 1 5 A to v á b b ia k b a n e g y s z e r ű e n m ű e g y e t e m n e k n e ­
v e z e t t i n t é z m é n y t ö r t é n e t é r ő l, ta n s z é k e ir ő l é s ta n á r i
k a r á n a k v á lto z á s a ir ó l r ö v id e n e lig a z ítá s t ad D r. S z e n t-
k irá ly i Z o ltá n , „ A d a to k a m a g y a r é p íté s z k é p z é s tö r té ­
n e té h e z ", Epítés-Epítészettudomány 3 (1 9 7 1 ), 4 3 9 - 4 6 5 .
1 1 6 F e lt.: M IB 1878/55 (jú n . 4.) a z 1878/56 (a m á j. 2 9 -i
ü lé s jk . 2 0 . p o n t) a la p já n ; 1878/58 (jú n . 16.): a m in is z te r i
e n g e d é ly m e g é r k e z é s e ; 1878/ 73 (a s z e p t. 1 6 -i ü lé s jk .
3. p o n t): a z e n g e d é ly m e g é r k e z é s é n e k b e je le n té s e . M i­
v e l a b iz o tt s á g é s a m in is z te r k ö z ti le v e le z é s id e jé n a
h a llg a tó k m á r J á k o n d o lg o z ta k , a h e ly s z ín t S te in d l Im re
m a g a v a g y a h a llg a tó k e g y le te v á la s z to tta , s c s a k u tó la g
je le n t e tt é k b e a b iz o tts á g n a k .
1 1 7 S e m a W ie n e r B a u h ü t t e 1 8 6 0 -a s é v e k b e li m a ­
g y a r o r s z á g i f e lm é r ő ú t ja in a k , s e m a m ű e g y e t e m i é p í­
t é s z h a llg a t ó k k ir á n d u lá s a in a k n in c s fe ld o lg o z á s a . E z
u tó b b ia k k ö z ü l a z e ls ő 1 8 7 4 n y a r á n E r d é ly b e v e z e te tt
(S e g e s v á r é s S z á s z s e b e s ), a m á s o d ik , h a r m a d ik é s n e ­
g y e d ik a F e lv id é k r e , z ö m m e l a b á n y a v á r o s o k b a é s
Z ó ly o m b a . A k ir á n d u lá s o k o n - le g a lá b b is k e z d e tb e n - a
M in ta r a jz is k o la S c h u le k -ta n ítv á n y a i k ö z ü l is r é s z t v e t­
te k n é h á n y a n . A h e ly s z ín i m a n u á l é k - az u ta k s z e r v e z é ­
s é t a 1 8 9 0 -e s é v e k b e n fo ly ta tó - C z ig le r G y ő z ő p ro fe s z -
s z o r h a g y a t é k á b ó l k e r ü lt e k a z O M v H T e r v tá r á b a , a
fe ls z e r k e s z te tt fe lm é r é s e k e t é s a k id o lg o z o tt ra jz o k a t v i­
s z o n t e lk é s z ü ltü k u tá n a z o n n a l á ta d tá k a M IB -n e k , ille t­
v e M O B - n a k ( e z e k n a g y s z á m b a n s z e r e p e lt e k p l. az
1 8 8 0 -a s m ű e m lé k i r a jz k iá llítá s o n , a z 1 8 8 5 -ö s o r s z á g o s
k iá llítá s o n é s a m ille n n iu m i k iá llítá s o n b e m u ta to tt m ű ­
e m lé k i r a jz o k k ö z ö t t ) . A z e g y le t a W ie n e r B a u h ü t t e -
f ü z e t e k h e z h a s o n ló n a g y a la k ú , s o k s z o r o s íto tt („ a u to -
g r a fá lt" ) la p o k k ia d á s á h o z is h o z z á f o g o t t , e z e k k ö z ü l
a z o n b a n tu d to m m a l c s a k e g y a lb u m je l e n t m e g 1 8 7 8 -
b a n 21 la p p a l: Magyarországi Műemlékek. Kiadja a Műem­
lékek Országos Bizottságának hozzájárultával a Budapesti
M. k. József Műegyetem építészi hallgatóinak egyesülete
Steindl Imre nyilvános] r[endes] tanár vezetése alatt, B u d a ­
p e s t 1878. E b b e n n in c s e n e k já k i ra jz o k . A S c h u le k c s a ­
lá d b ó l s z á rm a z ó K o ro m p a y G y ö r g y v is z o n t ú g y tu d ta ,
h o g y 1 8 7 4 é s 1 8 8 2 k ö z ö tt tö b b m in t 5 0 0 ra jz k é s z ü lt, és
n a g y r é s z ü k s o k s z o r o s ítv a is m e g je le n t . K o r o m p a y
G y ö rg y , „ S te in d l Im re és S c h u le k F rig y e s a la k ja a m ű ­
e g y e te m i h a g y o m á n y b a n ", in: Dr. H o rv á th A lice (szerk.),
Steindl Imre (1839-1902) építész, műegyetemi tanár emléke­
zete, B u d a p e s t 1 9 8 9 , 9 - 1 9 : 14. H a íg y v a n , a to v á b b i, sz á ­
m o m r a is m e r e t le n l a p o k k ö z ö t t já k ia k is le h e t n e k .
K o r o m p a y a z o n b a n b iz to s a n té v e d , a m ik o r a z t á llítja ,
h o g y a z u to ls ó k irá n d u lá s 1 8 8 2 -b e n v o lt.
118 Az egyes rajz- és tervcsoportokhoz tartozó lapok
leltári számait lásd M ezey-S zentesi 1992 11-18. jegyze­
teiben. A következőkben csak a nyugati kapuról készült
lapok adatai szerepelnek.
1 1 9 M . L u k á cs Z s u z s a n n a T a n d o r O ttó ra v o n a tk o z ó
é le t r a jz i a d a tg y ű jté s e a la p já n . A n a g y k a n iz s a i T a n d o r
1872/ 73-tól v o lt m ű e g y e te m i h a llg a tó (lásd A kir. József-
Műegyetem tanárai és hallgatói 1851/2-től 1881/2-ig, B u d a ­
p e s t 1883, T a n d o r O ttó ).
1 2 0 A lő c s e i S te in h a u s z L á sz ló 1874/ 75-től v o lt m ű ­
e g y e te m i h a llg a tó (lá sd A kir. József-Műgyetem..., i. m .,
S te in h a u s z L á sz ló ), s k e z d e ttő l ré s z t v e tt a S te in d l-h a ll-
g a t ó k n y á r i f e lm é r é s e in (lá s d Magyarországi Műemlé­
kek..., id é z e tt a lb u m , 2 0 - 2 1 ) . U tó b b e g y id e ig a k a s s a i
d ó m r e s t a u r á lá s á n a k é p ít é s v e z e t ő je , m a jd a z O r s z á g ­
h á z é p ít k e z é s é n e k v e z e t ő m ű s z a k i e lle n ő r e (v ö . M T A
M K I, M a g y a r M ű v é s z e k L e x ik o n a , S te in h a u s z -c é d u lá k ).
121 K o r á b b i f e lm é r ő u ta k o n is ré sz t v e tt (lá sd
Magyarországi Műemlékek..., id é z e tt a lb u m , 1 1 -1 3 ); u tó b b
1 8 8 2 -1 8 8 3 -b a n a b é c s i a k a d é m iá n T h e o fil H a n s e n ta n ít­
v á n y a (F le isc h e r, 111. je g y z e t b e n i. m ., 57 ); m a jd ism e rt
é p íté s z , lá sd K e n y e r e s Á g n e s (fő sz e rk .), Magyar Életrajzi
Lexikon, B u d a p e s t 1 9 6 7 , 1, 926.
1 2 2 1 8 7 3 / 7 4 -tó l m ű e g y e t e m i h a llg a t ó (lá sd A kir.
József-Műgyetem..., i. m ., Z o b e l L a jo s ), k o rá b b i fe lm é rő
u t a k o n is r é s z t v e t t (lá s d Magyarországi Műemlékek...,
id é z e tt a lb u m , 1). U tó b b 1 8 7 9 é s 1881 k ö z ö tt a b é c s i a k a ­
d é m iá n T h e o fil H a n s e n ta n ítv á n y a (F le isch e r, i. m ., 98),
m a jd m in is z t é r iu m i t a n á c s o s k é n t e g y s o r n e o r o m á n
p é n z ü g y i p a lo ta te r v e z ő je (v ö . M T A M K I, M a g y a r M ű ­
v é s z e k L e x ik o n a , Z o b e l-c é d u lá k ).
123 V a la m e n n y i p a p ír; c e r u z a ra jz ; 3 9 5 x 2 7 5 m m ; lé p ­
té k n é lk ü l (O M v H , T ervtár, C z ig le r-h a g y a té k ): • Je lz é s
n é lk ü l; fe lira t: Jaak (ltsz .: 3 1 .0 0 6 ): a d éli b é lle t a la p ra jz ­
k e z d e m é n y e s z é le s sé g i k o ttá k k a l. • Je lz é s és fe lira t n é l­
k ü l (ltsz .: 3 0 .9 8 1 ): a z é s z a k i b é lle t k o ttá z o tt v íz s z in te s
m e ts z e te a m e a n d e r b e fo r d u lá s á n a k m a g a s s á g á b a n . •
Je lz é s n é lk ü l; fe lira t: Hauptportal (ltsz.: 3 0 .9 7 6 ); re k tó : a
d éli b é lle t g a z d a g o n k o ttá z o tt v íz sz in te s m e ts z e te lá b a ­
z a ti m a g a s s á g fö lö tt; • v e rz ó : k e z d e m é n y az ész a k i b é l­
le t a la p ra jz á h o z . • Je lz é s n é lk ü l; fe lira t: jaak /kapu-met-
szét /a fejezetek fölött (ltsz.: 3 1 .0 0 5 ): d éli b é lle t, az a rc h i-
v o ltré te g e k v íz sz in te s m e ts z e te . • Je lz é s n é lk ü l; fe lira t:
A kapunál az oszlop lábazat (ltsz.: 3 1 .0 0 9 ): k o ttá z o tt n é z e t
és p ro filra jz e g y b é lle to sz lo p lá b a z a tá ró l. • Je le z v e : 1878
junius Sz. fák / Kiss István; fe lir a t n é lk ü l (ltsz .: 3 0 .9 9 9 );
re k tó : a b é lle t é s a k a p u o r o m z a t (a z é sz a k i o ld a l k id o lg o ­
z o tta b b ) a z o r o m z a ti fü lk é k m a g a s s á g i k o ttá iv a l (5 0 );
• v e rz ó : v á z la t a b é lle tr é te g e k sz é le s sé g i k o ttá iv a l. • J e l­
z é s é s fe lira t n é lk ü l (ltsz.: 3 0 .9 9 9 - az e lő z ő v e l n e m a z o ­
n o s la p ): k é t o sz lo p é s a p á rk á n y fríz d éli k ü ls ő s z a k a s z á ­
n a k r é s z b e n á r n y é k o lt r a jz a (47). • J e le z v e : jáák 1878
junius 29 / Kiss István; fe lira t n é lk ü l (ltsz.: 3 0 .9 9 7 ): a m a j-
m o s d o m b o rm ű , a z é sz a k i b é lle t ú n . n o r m a n n o r n a m e n ­
tik á v a l d ísz íte tt a rc h iv o ltré te g e in e k in d ítá sa i, a M a d o n ­
n a fü lk é jé v e l é s a p á r k á n y fr íz é s z a k i o ld a la ; r é s z b e n
(48). • Je lz é s n é lk ü l; fe lira t: jaak / Chris-
á rn y é k o lt r a jz o k
tus a mandorlában / a portai (ltsz.: 3 0 .9 9 8 ): a tim p a n o n d o m ­
b o rm ű . • J e le z v e : [K iss Istv á n ] jáák 1878 junius; fe lira t
n é lk ü l (ltsz.: 3 1 .0 0 0 re k tó ): az é sz a k i és d éli b é lle t a lsó ré ­
sz e, v a la m in t a k a r z a tm e llv é d b e b e é p íte tt k o n z o l; • v e r ­
zó : sz á m ítá so k . • Je le z v e : Zobel Lajos; fe lira t n é lk ü l (ltsz.:
3 1 .001): a s z e n té ly n é g y s z ö g é sz a k i fa lá b a b e é p íte tt alak o s
k o n z o l ta rto tta o ro s z lá n o k k é t n é z e tb e n , v a la m in t in d a ­
d ísz es o sz lo p , fe je z e te é s a p á rk á n y fríz ré s z le te a k a p u -
b é lle tb ő l. • Je le z v e : jáák 1878 junius 29. / Kiss Pista; felira t
n é lk ü l (ltsz.: 3 1 .0 0 2 ): a z é sz a k i és d éli b é lle t k ü lső r é s z é ­
n e k a lja , v a la m in t a S á m s o n -sz o b o r (49). • Je lz é s é s felira t
n é lk ü l [Z o b e l L a jo s] (ltsz .: 3 1 .0 0 3 ): n é g y fe je z e t és e g y
n o rm a n n b é lle tré te g a lsó in d ítá sa g ö r ö g b e tű s a z o n o s ító
je le k k e l. • Je lz é s n é lk ü l; felirat: portál jobbra belölről Kifelé
menve 5. sz. (ltsz.: 3 1 .3 4 0 ): a m o n d o tt b é lle tfe je z e t.
1 24 Dr. H e n s z lm a n n Im re , „É v i je le n t é s a m a g y a r o r ­
sz á g i m ű e m lé k e k id fe ig le n e s ] b iz o tts á g a m ű k ö d é s é r ő l
1 8 7 8 -b a n " , Archaeologiai Értesítőid (1 8 7 9 ), 1 - 7 : 3: „Steindl
Imre bizottsági] tag, ki tanítványaival augusztus hóban fákra
rándult és jelenleg az ott felvett és felmért vázlatokat iskolájá­
ban kidolgoztatja [...]" (L á ttu k , h o g y a m a n u á lé k d a tá lá s a i
s z e r in t a S te in d l-h a llg a tó k jú n iu s b a n , r é s z b e n a m in is z ­
teri b e le e g y e z é s m e g é r k e z é s e e lő tt d o lg o z ta k Já k o n .)
125 M : 1 :6 6 ,6 6 ...
126 Je le z v e j. 1.: ® [T an d o r O ttó ], b . 1.: láttam Steindl
1879 20/7; fe lira t: Jáki templom fő homlokzat; p a p ír ; tu s;
4 3 5 x 6 6 0 m m ; l é p t é k lé c e n m e g a d v a : 1 ,5 c m = 1 m
(O M v H , T e rv tá r, lts z .: 2 5 7 2 ). G erecze 1 9 0 5 , 4 1 3 , J á k
4. t é t e lé b e n r o s s z u l o ld ja f e l T a n d o r je l é t , m o n d v á n :
„ S te in h a u s z k é z je g y é v e l."
127 A ra jz s z e r e p e lt a z 1 8 8 0 -a s m ű e m lé k i r a jz k iá llítá ­
so n :Kalauz 1 8 8 0 , 7 3 , 81. té te l: „A jáki templomnak főkapu­
ja. Festette nagy mérvű képen Kiss István." A z e g y é b k é n t
s z ű k sz a v ú je g y z é k b e n (m e ly n e k s z e r z ő je a M IB 1880/43
s z e rin t H e n s z lm a n n Im re , s z ó h a s z n á la ta a la p já n a z o n ­
b a n in k á b b G e d u ly F e r e n c ) s z o k a tla n m é lta tá s t is o lv a s ­
h a tu n k a 100. té te ln é l (m a : O M v H , T ervtár, ltsz .: 2 5 7 0 ):
„Két jáki oszlopkapitaelnek igen szorgalmatosán és finomul
befejezett rajza, melyet Kiss István, a nagy kapuzatnak fes-
tésze készített." Lásd még H ivatalos katalógus 1 8 9 6 ,
4856. tétel, mely szerint „vízfestmény".
1 2 8 A k a p u r a jz o t a s z á z a d e lő n m é g a M O B r a jz tá r a
G erecze 1 9 0 5 , 4 1 5 , 10 2 . té te l: „IA jáki templom]
ő r iz te :
Főkapuja. Kiss István. 1880. Látta Steindl I. színes rajz.
112 x 153 cm." G e r e c z e P é te r e té te ln é l e g y m e g le p ő é v ­
s z á m ú M O B -ir a tr a is h iv a tk o z ik : 1903/72. E z az ira t a
K e le ty G u s z tá v h a g y a té k á b ó l tö r té n t v á sá r lá s o k ró l szól,
s a p o n to s lis tá b a n n in c s já k i v o n a tk o z á s ú té te l. íg y a h i­
v a tk o z á s e b b ő l az é v b ő l c s a k a z 1903/503 (1 903. a u g . 13.)
„A Steindl tanár hagyatékából az
M O B -ir a tr a v o n a tk o z h a t:
Országos Műemlékek Bizottságának átadott képek, tervek és
képkeretek jegyzéke [...] Különféle rajzok a nagy mappában
[...] 5. Jaáki templom, főkapuzat rajza, 1 db [...]" A r a jz n a k e z
az u to ls ó is m e r t e m líté se .
12 9 Vasmegyei Közlöny 2 (1 8 7 8 ), 3 3 (au g . 18.), 3: „A vas­
megyei régiségtárban a jáki templom kapuzatának építészeti
rajza látható, mely Stein Tivadar fiatal építész kezéből került
ki." M iv e l a k o r á b b a n id é z e tt L ip p -le v é l, m e ly n e k m e l­
l é k l e t e k é n t a r a jz a M IB r a jz t á r á b a k e r ü lt, m a jd n e m
m á s fé l h ó n a p p a l e lő b b k e lt, m in t e h ír d á tu m a , a Vasme­
gyei Közlönyt v is z o n t m a g a L ip p V ilm o s s z e r k e s z te tte , s
b e n n e h e t e n k é n t b e s z á m o lta k a ré g is é g tá rra l k a p c s o la ­
to s ú jd o n s á g o k r ó l, a s a jtó h ír e k k o ra k é s é s e v a ló s z ín ű t­
le n - a r a jz o t t e h á t S t e in T iv a d a r a lig h a n e m k é t p é l­
d á n y b a n k é s z íte tte el.
13 0 Kalauz 1 8 8 0 , 7 2 - 7 4 : 7 8 - 1 0 0 . tétel.
131 Képzőművészeti Szemle 2 (1 8 8 0 ), 104—105.
13 2 Henszlmann 1 8 8 5 ,1 5 e z e k k ö z ü l c s a k K iss Istv á n
f e je z e tr a jz a it (lásd 127. je g y z e t) és Z o b e l L a jo s n a k h á ­
ro m , a S z e n t Ja k a b -k á p o ln á t á b rá z o ló la p já t n e v e z i m eg .
13 3 H enszlmann 1 8 8 5 ,1 4 - 1 5 . E z a k iá llítá s i is m e r te ­
tő e g y é b k é n t H e n s z lm a n n I m r é n e k Já k k a l fo g la lk o z ó
le g h o s s z a b b s z ö v e g e , a m e ly 1 8 8 3 -a s já k i ú tja n y o m á n
(v ö . Henszlmann 1 8 8 4 ) - a k o r á b b i H e n s z lm a n n - m ű -
v e k b ő l t e lje s e n h iá n y z ó - s z e m é ly e s t a p a s z ta la to k o n
a la p sz ik , é s s z á m o s o ly a n é p íté s tö r té n e ti m e g fig y e lé s rő l
s z á m o l b e , m e ly e k e t C z o b o r B é lá n a k s z o k á s tu la jd o n í­
ta n i. A k a p u r ó l v ö . 9 4 . je g y z e t , v a la m in t: „Die einfach
viereckige massive Form dér Thürme steht gleichfalls in
augenscheinlichem Kontraste mit dér reichen Pracht des zwi-
schen ihnen befindlichen Portals, dessen Christus- und
Apostelstatuen im charakteristischen Style des XIII. Jalir-
hunderts gehalten sind, wahrend die kühn durchbrochenen
Archivolten-Ornamente an die analógén des stylgerecht und
dem verfallenen treu nachgebildeten zweiten Südportals des
Ofner Hauptkirche erinnern. [...] Die Kirche bedarf einer sehr
gründlichen Restauration, wie sie die Zeichnungen Steindl's
angibt. [...] müssen [...] auch an dér Hauptfronte bedeutende
Restaurationen vorgenommen werden."
1 3 4 K á t. III/18, a k é p e s la p p é ld á n y a i: S z o m b a th e ly ,
S a v a r ia M ú z e u m , H e ly tö r té n e ti O sz tá ly , ltsz .: H P 9 5 9 ;
O M v H , T ervtár, C s á n y i-h a g y a té k , ltsz .: 5998.
135 Trefort 1 8 8 0 ; [Czobor] 1 8 8 0 ; Baumgartner 1885,
9 9 - 1 0 0 . E z e k b ő l m e g tu d ju k a z t is, h o g y a m in is z te r a k ­
koriban kétszer személyesen is járt Jákon. Trefort élénk 141 Vasmegyei Lapok 1882, II. rész, 1: „Ennek [ti. a fő­
érdeklődésében valószínűleg szerepe volt annak, hogy hajó oromfalának] egész alsó részét az éppen oly finom ér­
felesége, akárcsak barátjáé és hivatali elődjéé, Eötvös zéssel, mint művészi hatással teljes conceptioju nyugoti s
Józsefé, Rosty lány volt: Rosty Albert Békés megyei alis­ egyszersmindt főbejárat foglalja el. A dúsan tagozott rézsfal
pán lánya, a jáki Szent Anna-kápolnát alapító Rosti mélyében sötétlik a bejáró nyílás, tympanonjában az egykori
László ükunokája. E család Fejér megyébe került ágából szobrászati díszítés gyönge nyomaival. Ez időviselt nyomok­
származott az a Rosty Zsigmond is, aki az elsők között ból kivehető az áldást osztó Kristus alatt [alak helyett] és a
írt magyarul népszerűsítő cikkeket a jáki templomról, mandorlát tartó két angyal. Innen a háttérből fokozatosan
lásd R osty 1856 és R osty 1858. (Vö. Nagy Iván, Magyar- erősbülő ornamentatioval terjednek kifelé a diszitett rézsfal-
ország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, IX, Pest tagozatok. A díszítés belül finom vegetabilis ornamentatioval
1862, 771-779.) kezdődik; majd a finomabb és apróbb geometricus formákból
136 A kiállítás 1880. május 20. és 1880. június 11. kö­ lassan megy át a rendkívül erősen szegélyező maanderig. És a
zött volt nyitva. Lásd Geduly Ferenc jelentését a kiállí­ mily szép a különböző idomzatok összeköttetése, éppen oly jól
tásról, 1880. jún. 11. (MIB 1880/43 melléklete). sikerült a félkörívnek a csucsivvel való összekapcsolása. Hat
137 Kalauz 1880, 74: „Következnek a Steindl I[mre] ta­ pár oszloptörzs - a mellette lévő mértani díszítés ellenében
nár által tervezett restaurationalis lapok, u[gy] mlint] [...] 97. vegetabilissel és viszont - osztja meg a rézsletet. A külső osz­
A jáki templomnak restaurált nyugati homlokzata. R[ajzolta] loppár rövidebb a többinél és az erő meg igazság symbolikus
Tandor Ottó. 98. A jáki templom nyugati homlokzatának az állatain (oroszlányok) nyugodtak. Egyiknek romjai még létez­
előbbitől különböző restaurationális terve. R[ajzolta] Tandor nek. A rézsfalat a hason gazdagságú mezetektől dúsan éke­
Ottó."- A két változathoz vö. a még ezen rajzokat meg­ sített abacus választja el. Az mezeteket tizenegy három íves
vitató 1881. febr. 5-i MIB-ülés jegyzőkönyvét (1881/9, fülkéből álló galéria követi Kristus és 10 apostol szobrával, a
3. pont): „Az ikertorony kiépítésére Steindl alternatív tervet másik kettő a torony falába vágott hasonló fülkében áll. Az ala­
előterjesztvén, a bizottság az egyszerűbb mellett nyilatkozott; kok közül legépebben maradt meg Kristus alakja baljában az
[...]"; sajnos annak részletezése nélkül, hogy miben volt evangéliummal, jobbját áldásra emelvén. A többi rézsben
egyszerűbb ez a változat. [részben helyett] után van dolgozva, sőt kiegészítve egyné­
138 Jelezve j. L: Steindl Bp 1881 1117; felirat: Jaaki hány, más öt csoport pedig annyira megrongálva, hogy jelen­
templom (: restaur :) nyugati homlokzat; papír; tus; tőségük alig állapitható meg, általában szabálytalanul vágott
750 x 495 mm; lépték: számozás nélküli lécen megadva fülkébe van elhelyezve [itt a Madonna- és Sámson-szobor,
[M: 1:66,66] (OMvH, Tervtár, ltsz.: 14.315). valamint tornyok nyugati falába behelyezett három
139 Vasmegyei L apok 1882, I. rész, 1: „Trefort Ágoston oroszlán értendő]." II. rész, 2: „Az előforduló alakok
vallás- és közoktatás ügyi miniszter ur 6 nagyméltósága még az merevjek,] arányuk 6,1.[,] ruházatuk[ban] a patyolat finom
1881-ik év april havában felhívta Steindl Imre műegyetemi ta­ ránczait utánozzák.”
nárt, építészt, hogy a jaáki templom restaurálása czéljából ter­ 142 III. rész, 1: „Megújítandó a templomnak mindazon ré­
vezetet, költségvetést s építészi leírást terjesszen elő. A nevezett sze, mely a hosszú idő alatt megsérült. U[gy] mlint] a fő por­
építész ezen felhívásnak már meg is felelt, s így remélhető, hogy tál résfalad-] [rézsfalai helyett], ivezetei]-], tympanonja]-] és
a jaáki templom helyreállításának munkája már nem sok ideig lábazatában, a galériák [azaz az oromzati fülkesor] és abla­
várat magára. Bizonyára érdeklődéssel fogadja minden miveit kok [azaz a főhajó oromfalának a kapuoromzat fölötti két
ember, midőn a remek építészeti emlék múltját és jelenét Steindl elfalazott ikerablaka]; a fő hajó eltolt ormozata rózsaablaká­
Imre ur nyomán, az alábbiakban bővebbért ismertetjük.” nak mérművével [...]"
Steindl felkérése legalább egy évvel korábban kellett 143 Lásd 140. jegyzet: „I. Lebontási munkák [...] 7. A fő­
hogy történjék, tény azonban, hogy a MIB iratanyagában bejárat tetejének leszedése [...] 17. A főkapu oromfalának a fül­
nincs nyoma - nem zárható ki tehát, hogy a kezdemé­ kékig való lebontása [...] IV. Elhelyező munkák. 38. A főbejárat
nyezés valóban közvetlenül Trefort Ágostontól indult ki. lábazatának elhelyezése, hozzáértve a 1 lépcsőfok által képezett
Az ügy a MIB-ben csak 1880 decemberében bukkant fel, terasse-t is. [...] 39. Ugyanott két jelképes állat [a kapuorosz­
amikor a miniszter véleményezésre küldte a bizottság­ lánok] elhelyezése [...] 40. Ugyanott négy oszlop elhelyezése a
nak a kész tervsorozatot és költségvetést: leirat 1880. dec. kapuzat rézsfalába [...] 41. Ugyanott a hiányos és kiváltandó
28. (MIB 1881/2 melléklete). Mivel a küldemény kelte a ívkövek elhelyezése [...] Ugyanott a fülkeívek, oromfal és tago­
két tervsorozat keletkezése közé esik, nyilván még az el­ zott orompárkány elhelyezése [...] VI. Kőfaragó munkák.
ső, Tandor-féle rajzsorozatról (vö. 136-137. jegyzet) és a 53. A főbejárat tagozott lábazata [...] 54. Ugyanott a lépcsőfo­
következő jegyzetben megadott költségvetésről van szó. kok által képezett terasse [...] 55. Ugyanott négy oszlop [...]
140 [Aláírás nélkül] Költségvetés a jaaki apátsági temp­ 56. Ugyanott a hiányzó ívrészek [...] 57. Ugyanott két jelké­
lom restauratiójára vonatkozólag, Budapest, 1880. novem­ pes állat [...] 58. 7 db oszlopfej ugyanott [...] 59. Tagozott ív­
ber 7. (OMvH, Magyar Építészeti Múzeum, Révhelyi- részek a főbejáraton [...] 60. Tülkeívrészek a főbejáraton [...]
hagyaték, leltározatlan). Az iratkötegre Dávid Ferenc 104. 1 db oromkereszt a főbejáraton [...] VII. Szobrászmunka.
hívta fel figyelmünket. 108. Két jelképes állat a főbejáratnak [...] 109. Ugyanott 3 db
 díszített oszloptörzs [...] 110. Ugyanott 7 db oszlopfej[ezet] [...] 149 Vö. Lővei Pál, „A zsámbéki rom műemléki védel­
111. Ugyanott a tympanon reliefje (Krisztus a mandorlában és mének története", Magyar Műemlékvédelem 10 (1980-
két angyal) [...] 112. Ugyanott a jobb oldali alakcsoport kijaví­ 1990), 39-58.
tása és s [kiegészítése [...] 113. Ugyanott a bal oldali alakcso­ 150 Mivel Czobor Béla történetünk egyik legfonto­
port kijavítása és kiegészítése [...] 114. Ugyanott a 12 apostol- sabb szereplője, akinek életművét soha nem dolgozták
és Krisztus-alak kijavítása s kiegészítése [...] 115. Ugyanott 10 fel, mára pedig szinte teljesen el is felejtették, álljanak itt
dbfülkeoszlop-fejezet kijavítása [...[116. Az északi torony alak­ legalább legfontosabb életrajzi adatai. A székesfehérvári
csoportjának kijavítása s kiegészítése [...] 117. A déli torony kispap 1871-ben kezdte egyetemi tanulmányait, és az
alakcsoportjának kijavítása s kiegészítése [...]" ekkoriban a pesti szemináriumot igazgató Ipolyi Arnold
144 Lásd 139. jegyzet; uo. az ügy rekonstruálásával hatására vált régiségbúvárrá. 1876-tól dolgozott a Ma­
kapcsolatos időrendi nehézségekről. gyar Nemzeti Múzeum Rómer Flóris vezette Érem- és
145 Már az 1881. febr. 5-i ülés így döntött (MIB 1881/9 Régiségtárában, 1877-től a „keresztény műarchaeologia
jk. 3. pont, vö. 137. jegyzet). A döntésről azonban csak és symbolika" magántanára a pesti egyetemen. 1879-ben
késve értesítették a minisztert, mert meg akarták várni a már nyilvános rendes tanárrá való kinevezését javasol­
részlettervek elkészültét: Felt. MIB 1881/2 (aug. 9.): „[...] ják, ezt azonban Henszlmann Imre tiltakozása meghiú­
ez alkalommal a bizottság kinyilvánította, hogy a jáki temp­ sította: Czobor ügye alighanem a Henszlmann-Rómer-
lom hazánk egyik legszebb műemlékét képezvén, kívánatos, háborúnak esett áldozatul (rendes tanári kinevezését
hogy az SteindI Imre terve szerint gyökeresen restauráltassék, végül csak 1897-ben kapta meg). 1879-ben a gróf Zichy
[...] —egyelőre azonban a meglevő pénzösszeghez képest csak­ Jenő (1837-1906) szervezte székesfehérvári országos
is a műbeccsel bíró részek, ú[gy]m[int az] apszisok és a portale mű-, ipar-, termény- és állatkiállítás központi választmá­
a tornyokkal együtt lennének restaurálandók, ebből kifolyólag nyának jegyzője - vélhetőleg ekkortól pártfogolta Zichy
kívánatos, hogy az egész műveletre s valamennyi részletre ki­ Jenő, aki a századvég országos kiállításainak nagy szer­
terjedő terv készíttessék." Úgy látszik azonban, SteindI vezőjeként ezek történeti részének előkészítésében egy­
nem részlet-, hanem újabb teljes, minden bizonnyal a re fontosabb szerepet juttatott Czobornak. 1880 és 1886
meglévővel azonos tervsorozatot készített. Ezt és mű­ között az Egyházművészeti Lap szerkesztője. 1886-ban
leírását (lásd 139. jegyzet) ismét közvetlenül a minisz­ Nagyváradra ment - az egyházmegye püspöke a né­
tériumba juttathatta el, mert 1881. augusztus 2-án a mi­ hány hónappal később elhunyt Ipolyi Arnold volt, a
niszter már az újabb tervsorozatot és a műleírást káptalan egyik kanonokjaként pedig akkoriban Rómer
küldte a bizottságnak tárgyalásra (a leirat a MOB Flóris is Nagyváradon élt -, ahol a szeminárium rektora
1881/44 melléklete volt, de ma nincs meg). volt, és keresztény műrégészetet tanított. Innen tért visz-
146 Az újabb tervsorozatot a bizottság október 29-i sza 1888-ban a MOB előadói székébe. Megjegyzendő,
ülése tárgyalta (MOB 1881/61 jk. 16. pont), s ekkor a ter­ hogy a MOB elnöke mintegy három évtizeden át Zichy
vek elfogadása mellett már csak az apszisok restaurálását Jenő volt. Vö. Békefi Rémig, „Czobor Béla rjendes] t[ag]
látták megvalósíthatónak (ugyanígy az éves jelentésben: emlékezete 1852-1905. Olvastatott a Magyjar] Tudjomá-
MOB 1881/78). Erről november 11-én Henszlmann külön nyos] Akadémia 1905. január 30ikán tartott összes ülé­
hosszan írt Trefort Ágostonnak (felt. MOB 1881/44), sén", M[agyar] Tud[ományos] Akadémia Emlékbeszédek,
nyomatékosan megismételve a jegyzőkönyv egyik kité­ XII, 10. szám, 289-308 (műveinek bibliográfiájával) és
telét is: „Amennyiben N[agy]méltóságod ebbeli javaslatainkat Szentpétery Imre, A Bölcsészettudományi Kar története
jóváhagyni méltóztatik, SteindI Imre tanárnak meghagyandó 1635-1935 (A Királyi Magyar Pázmány Péter-Tudomány-
lenne, hogy az építkezés alkalmával - ha ezt a biztonsági tekin­ egyetem története, IV), Budapest 1935, 584 és 675.
tetek megengedik - különösen az alakos és a dísztagozati részek 151 A 148. jegyzetben idézett leiratban a miniszter el­
- habár csonka alakban is - általa megtartassanak." Ez a mon­ rendeli a helyszíni előkészítést is, vö. Czobor 1890,11 -
dat a jáki templom restaurálási koncepcióiról szóló elő­ az idézet innen.
adói felterjesztések és miniszteri leiratok szállóigéjévé 152 Czobor és Möller jelentése a december 2-11.
vált, végül mégis jámbor óhaj maradt. közötti kiszállásról, 1889. december 28. (MOB 1889/133
147 MOB-irat az 1881-es jelentés után nem szól a jáki melléklete): a tervezett munkák technikai és pénzügyi
restaurálás további előkészítéséről, de Tandor Ottó 1882 kérdéseiről szól részletesebben; C zobor 1890: a művé­
tavaszától még fél évet(!) töltött Jákon részlettervek ké­ szettörténeti fontosságú leletek részletesebb bemutatá­
szítésével - így valószínűleg ő rajzolta a déli mellék­ sa. Az utóbbi szinte teljes szó szerinti idézete: A Vasme­
szentély tervezett kőcseréjének rétegrajzait, melyeket gyei R égEÉ k 1889-1890, 25-31 (vö. még MOB 1889/141,
SteindI 1883 áprilisában szignált (OMvH, Tervtár, ltsz.: 13. pont; 1890/11; 1890/113).
46.435; 46.437; 46.438). Tandor akkor azt ígérte a helybe­ 153 C zobor 1890,12.
lieknek, hogy a munkák 1883 tavaszán elkezdődnek 154 Czobor 1890,15.
(M agyarász 1897,370). 155 Magyarász Nándor plébános levele, Ják, 1894.
148 Leirat 1889. nov. 9. (MOB 1889/109 melléklete). június 12. (MOB 1894/84 melléklete).
 156 1896 és 1898 között készült felvételek: Kát. VI/40,
Erdélyi Mór (1877-1929), eredeti pozitív: OMvH,
Fotótár, psz. 8406 (53); Kát. IV/41, közölve: Dr. Sziklay
János-Dr. Borovszky Samu (szerk.), Magyarország Vár­
megyéi és Városai. Vasvármegye, Budapest 1898, 280;
továbbá a 253-254. jegyzetben tárgyalt képek.
157 Lásd 190. jegyzet.
158 Felt. MOB 1892/44 (1892. ápr. 4.); leirat máj. 13.
(MOB 1892/61 melléklete) arról, hogy a pénz rendelke­
zésre áll, úgyhogy Möller haladéktalanul kezdje meg az
előmunkálatokat, és a biztosítás programját mutassa be
a bizottságnak, hogy ahhoz Steindl Imre is hozzászól­
hasson. A május 17-i ülésen e leirat ismertetésekor
Steindl bejelentette visszalépését: MOB 1892/67 (jk. 14.
pont): „Szalay Imre erre sajnálkozásának ad kifejezést, és
Steindl kijelentését már most tudomásul veszi. A Ministerium
kénytelen eltekinteni a nagyobbszabású restaurátiótól, minő
Kassán és Bártfán történik, s ehelyett az adott viszonyoknak és
költségeknek megfelelő biztosítási munkálatok végrehajtását
házilag eszközlendi."Möllert megbízzák az előmunkálatok
sürgős megkezdésével (a Steindl lemondását elfogadó
leirat: júl. 11., MOB 1892/95 melléklete). Möller István a
két felvonulási épület tervlapjait 1892 júliusában Jákon
szignálta (OMvH, Tervtár, ltsz.: 17.063; 17.064). Megépül-
tükről nyilván beszámolt az 1892-ben végzett előmun­
kálatokról szóló jelentése és elszámolása (MOB 1893/6,
jan. 20.), az iratnak azonban csak az előadói íve van meg.
159 E kisméretű, gazdagon kottázott felmérési ma-
nuálék közül az egyik a déli torony és a déli kapubéllet
alaprajzi felvétele. Jelezve: © * 92; felirat: Jaák nyugoti
oldal / Kapuzat részlet alaprajz; papír; ceruza; 280 x 200
mm; kottázott (OMvH, Tervtár, ltsz.: 17.051(7) [rosszul
olvasható]).
160 A minisztérium 1895 elejétől folyamatosan sür­
gette a bizottságot, hogy a jáki munkákat indítsák be
(MOB 1895/35, febr. 27.; 1895/130, aug. 3.; 1895/134, aug.
12.); Möller már áprilisban jelezte, hogy abban az évben
nincs ideje hozzáfogni a munkához (MOB 1895/67, az
ápr. 25-i ülés jk. 4. pont), végül szeptemberben köz­
vetlenül a miniszternek tett jelentést (MOB 1895/139,
szept. 1.), amelyben „nagy elfoglaltsága miatt" lemon­
dott a munkák vezetéséről. A „Vasvármegye közönsé­
gének" sürgető levelét átküldő szeptember 13-i minisz­
teri leirat (MOB 1895/144 melléklete) már arról szól,
hogy a bizottság „Möller István elfoglaltsága következtében
egy más építőművész vezetése alatt leendő sürgős kiviteli
munkákról tegyen mielőbb részletes javaslatot".
161 A Czobor kinevezését megelőző vitáról, amely­
ben elsősorban Steindl Imre játszott nagy szerepet, lásd
Borsos Béla, „A magyar műemlékvédelem hivatala
Henszlmann halálától a millenniumig. 1888-1891",
Magyar Műemlékvédelem 9 (1984), 33-52: 36^41.
162 Czobor 1890,16.
163 MOB 1895/157 (a szept. 25-i ülés jk. 23. pont): a
bizottság a 160. jegyzetben idézett leiratot (MOB
1895/144 melléklete) tárgyalva tette ezt a javaslatot:
„Beható eszmecsere után, melyben Fittler Kamill az ügy sür­
gős voltát, Szmrecsányi Miklós osztálytanácsos az építőmű­
vésztől megkívántató teljes garantiát hangsúlyozták, Stein-
hausz László pedig ezen templom végleges helyreállításának
céljából Steindl által készített s annakidején a Cultusminis-
teriumhoz benyújtott részletes tervek előkeresését tartja kívá­
natosnak [...; vö. 120. jegyzet/ a bizottság tekintettel azon kö­
rülményre, hogy Schulek Fr[igyes] bizottsjági] építész a jaáki
apátsági templomot már egy ízben megvizsgálta, s a kiviteli
munkákhoz begyakorlott pallérral, kőfaragókkal rendelkezik -
ajaaki templom biztosítási munkálataival Schulek Frigyest ja­
vasolja megbízandónak, mégpedig oly utasítással, hogy e biz­
tosítási munkálatokra vonatkozó részletes tervet, költségvetést
és munkaprogramot mielőbb készítse el; [...]" A döntésről
szóló felterjesztés (MOB 1895/144) azonban már Gyalus
László helyettesi személyét emeli ki, akiről a határozat­
ban egyáltalán nem esett szó (vö. még 232. jegyzet).
Leirat a kinevezéssel mindkettejüknek: MOB 1895/172
melléklete (okt. 23.). - A hirtelen koncepcióváltozást je­
lentő döntés hátteréről egyelőre nem sokat tudunk (a
bizottság továbbra is még jó ideig biztosítási munkála­
tokról beszélt). Schulek mai tudásunk szerint húsz év­
vel korábban járt Jákon a Zograf és Zinsler műterem
fényképészével (lásd 108. jegyzet), az erősebbik érv te­
hát a második lehetett, vagyis az, hogy Schulek gyakor­
lott építőműhelyt tud Jákra vezényelni.
164 M agyarász 1897, 370.
165 Vö. Bor Ferenc, Magyar Mezőgazdasági Múzeum,
tudományos dokumentáció, gépirat, Budapest 1990 és
Gábor Eszter, „Schickedanz Albert építőművész", in:
Gábor Eszter-Verő Mária (szerk.), Schickedanz Albert
(1846-1915), kiállítási katalógus, Budapest 1996, 13-64:
32-36. Az 1893. febr. 8-ról datált kiírásban már megfogal­
mazódik a későbbi épületcsoport alapgondolata: „[...] az
építés stylje a tervező tetszésére bizatik, kívánatos azonban,
hogy a magyar történelem vagy régi magyar építmények motí­
vumai lehetőlegfelhasználtassanak" (idézi pl. Bálint Zoltán,
Az ezredéves kiállítás architektúrája, Bécs 1897,12-13). En­
nek azonban az első körben - mint azt Gábor Eszter
hangsúlyozta, Pulszky Károly esetleges szerepére is
utalva - csak Schickedanz felelt meg, amikor tervezett
épületcsoportját túlnyomórészt a pécsi dóm és a vajda­
hunyadi vár elemeiből komponálta. (Egyébként a temp­
lomhoz kapcsolódó román kerengő is nála jelenik meg
a végül megépülthöz nagyon hasonló homlokzati kiala­
kítással. Vö. még Gábor Eszter, Katalógus, 33.1, in:
Gábor-Verő, i. m., 123-126.) Az április végére beadott
pályaművek készítői közül Schickedanz Albert, Pfaff
Ferenc, Tandor Ottó és Alpár Ignác nyerte el a második
körben való indulás jogát, de Tandor nem élt a lehető­
séggel.
Nincs olyan feldolgozás, amely a végül összeállt épület­
montázs egyes elemeinek megjelenését, kiválasztásuk
okát, a felhasznált háttéranyagokat, valamint a gipsz-
 m á s o la to k e lk é s z ü lé s é t é s s o r sá t v é g ig k ís é r n é a p á ly á z a ­
to k é s a z é p ü le te k m e g é p ü lté n e k , m a jd b o n tá s á n a k s z ö ­
v e v é n y e s tö r té n e té n á t (e rre a fá jó h iá n y r a G á b o r E sz te r
is u ta lt a B a k ó c z -k á p o ln a k a p c s á n , lá sd G á b o r E sz te r,
„A M ű c s a r n o k e lő c s a r n o k a é s a z e s z te r g o m i B a k ó c z -
k á p o ln a " , Ars Hungáriái 2 4 (1 9 9 6 ), 7 9 - 8 5 : 7 9 - 8 0 . E z é r t
k é n y te le n v a g y o k a té m á t itt a r á n y ta la n u l ré s z le te s e n ,
d e te r m é s z e te s e n c s u p á n a já k i k a p u s z e m p o n tjá b ó l és
k iz á ró la g p u b lik á lt fo r r á s o k a la p já n tá rg y a ln i.
1 6 6 A II. p á ly á z a t o t 1 8 9 3 . jú n iu s 2 6 - á n ír t á k ki
s z e p te m b e r 3 0 -i h a tá rid ő v e l, d e az o k tó b e r 3 1 -re , m a jd
d e c e m b e r 3 1 -re m ó d o s íto tt h a tá r id e jű p á ly á z a to t v é g ü l
is e g y o k tó b e r 1 5 -rő l k e lte z e tt h iv a ta lo s p r o g r a m a la p já n
b írá ltá k el.
„Hogy kitől ered ennek a prográm-
1 6 7 B á lin t, i. m ., 3 2 :
nak első határozott formája, annak eldöntése most igen bajos
volna. Azt a prográmot, amelyet a második tervpályázat alkal­
mával a pályázóknak adtak, úgy mint volt, Czobor Béla dr., a
történelmi főcsoport előadója, aki maga is kitűnő archaeologus
és műértő írta és az ő általa készített programot fogadta el a
kiállítás országos bizottsága is." V ö . Czobor 1 8 9 7 , 1. - A z,
a m it B á lin t Z o ltá n C z o b o r n a k , ille tv e C z o b o r m a g á n a k
tu la jd o n ít, m in d e n b iz o n n y a l a z o n o s a s z e r z ő m e g je lö ­
lé s e n é lk ü l k in y o m ta to tt ira tta l: „A z 1 8 9 6 -ik i tö rté n e lm i
k iá llítá s » E p íté sz e ti e m lé k e k « c s o p o r tjá n a k p ro g ra m m -
ja v a s la ta " , Építőipar 1 7 (1 8 9 3 ), 41/875 (o k t. 12.), 1 8 9 -1 9 1 .
168 A z e lő z ő je g y z e t b e n id é z e tt ja v a s la tn a k a fő s z ö ­
„E kisebb mértékű modellek mel­
v e g b e n n e m id é z e tt ré s z e :
lett természetes nagyságú gipszmásolatok volnának szüksége­
sek részint egész nagy motívumokról (kapuzatok, oltárok stb.)
részint csak egyes részletekről, mint vízköpők, kartusok,
gyámkövek stb., melyek a falfelületeket diszitenék, vagy sar­
kokban, bemeneteknél volnának csoportosítva. így lehetne ter­
mészetes nagyságú gipszmásolatban bemutatni pjéldának]
ojkáért] az iliai templom pompás román kapuzatát; [...]”
1 6 9 „A z 1 8 9 6 -ik i e z r e d é v e s o r s z á g o s k iá llítá s tö r t é ­
n e lm i fő c s o p o r tja s z á m á ra e m e le n d ő é p ü le t p ro g ra m m -
já n a k te r v e z e t e " , Építő Ipar 1 7 (1 8 9 3 ), 45/879 (n o v . 9 .),
2 1 4 - 2 1 5 . K e lt e z t é k 1 8 9 3 . o k t. 1 5 -é r ő l a „ p r o g r a m m -
k é s z ítő b iz o tts á g " ta g ja i: C z ig le r G y ő z ő , dr. C z o b o r B éla ,
F ittle r K a m ill, R a d isics J e n ő é s dr. S z e n d r e i Já n o s .
1 7 0 A C z o b o r -fé le p r o g r a m b a n (lá s d 1 6 7 . je g y z e t ) :
„[...] a történelmi kiállítás általános elrendezése a három nagy
művészeti kor: a román, csúcsíves és renaissance-korszak
szerint történjék [...] Mert ha valamely központi nagy udvar
körül, melyet esetleg egy főközlekedő út szelne át, pavillon-
szerűleg csoportosítva gondolunk egy csúcsíves várkastélyt,
egyfeliil még román stílusú maggal, másfelől korarenaissance
és barokk szárnyakkal [...] azt hisszük, hogy a megoldásnak ez
a módja úgy külső, mint belső hatás tekintetében a legszeren­
csésebbet nyújtaná." V ö . a h iv a ta lo s p r o g r a m (lá sd 169.
je g y z e t) 4. p o n tjá v a l: „A történelmi kiállítási épület archi­
tektúrája úgy tervezendő, hogy az a hazánkban eddig dívott
főbb építészeti stílusokat - tehát a románt, a csúcsíveset, a
renaissanceot és ez utóbbinak vállfajait a barokkot és a roko­
kót - egészben véve szellemükben, részleteiben pedig nevezete­
sebb hazai műemlékeink hű utánzataiban tüntesse föl, minek-
folytán az épületnek egyes részei, pléldának] o[káért] egész
épületszárnyak - vagy csak egyes részletek, pléldának]
o[káért] kapuk, ablakok, kandallók stb. maguk is mint az
építészeti csoport kiállítási tárgyai fognak szerepelni."
171 L á sd 169. je g y z e t: „Nagyobb szabású gypszdombor-
művek és kapuk (Jaák, Gyulafehérvár stb.) elhelyezésére falte­
rület; [...]"
1 7 2 A te r v e k : Építő Ipar 18 (1 8 9 4 ), 14/900 (áp r. 4 .),
164—1 6 7 é s a 178. o ld a l e lő tti táb la.
1 7 3 G á b o r E sz te r, K a ta ló g u s , 3 3 .2 , in : G á b o r - V e r ő ,
i. m „ 1 2 6 -1 3 1 .
17 4 „A tö r té n e lm i k iá llítá s te rv e i (A b ir á ló -b iz o tts á g
je le n t é s e ) " , Építő Ipar 18 (1 8 9 4 ), 14/900 (ápr. 4 .), 163.
175 „A tö r té n e lm i k iá llítá s é p ü le te in e k te r v p á ly á z a ­
ta " , Építő Ipar 18 (1 8 9 4 ), 8/894 (febr. 2 1 .), 8 7 - 9 0 é s 9/895
(febr. 2 8 .), 9 9 ; a te rv la p o k : 8 8 , 1. á b ra ; 8 9 , 2. á b ra ; 100,
1. á b ra ; 1 0 4 - 1 0 5 : „A román csoportban a jáki templom után­
zata szerepel leginkább, e mellé egy kis kolostorudvar van ter­
vezve, mely a kölni Sanda Maria auf dem Capitole kolostor
formáiban terveztetett [...] A román stílusú templomra nézve,
megjegyeztetik azonban, hogy a tervező a jaáki templom nyu­
gati homlokzatát alkalmazta, de tornyainak jelenkori sisakját
hagyván meg, a végződés nem stilszerü ]...]" (A to r n y o k n a k
a te r v e k e n lá th a tó n y o m o tt g ú la s is a k ja i e g y é b k é n t n e m
a z a k k o ri já k i s is a k o k a t k ö v e tté k , h a n e m v a g y a p é c si
d ó m ró l s z á rm a z ta k , v a g y p e d ig a lé b é n y i, 1 8 4 1 -b e n le ­
é g e tt to ro n y s is a k o k a t u tá n o z tá k .)
1 7 6 1 8 9 0 -tő l a M Á V m a g a s é p ít é s i ü g y o s z t á ly á n a k
v e z e tő je , s z á m o s p á ly a u d v a r te r v e z ő je és m ű e g y e te m i
ta n á rs e g é d , v ö . K u b in s z k y M ih á ly , Régi magyar vasútállo­
mások, B u d a p e s t 1 9 8 3 , 6 1 - 6 5 . A S t e in d l- h a llg a t ó k já k i
ú tjá n n e m v e tt ré s z t, o tt v o lt v is z o n t a k o rá b b i é v e k k i­
r á n d u lá s a in , lá s d p l. Magyarországi Műemlékek..., 117.
je g y z e t b e n id é z e tt a lb u m , 1 - 2 .
Építő Ipar
177 „A tö r té n e lm i k iá llítá s te r v p á ly á z a ta " ,
18 (1 8 9 4 ), 10/896 (m á rc. 7.), 11 1 : „Műszaki leirásából és élő
szóbeli előadásából tudjuk, hogy az utóbbiak [ti. a já k i é s a
k a s s a i te m p lo m k a p u z a ta in a k ] alkalmazását a tőle terve­
zett udvarokban óhajtja eszközölni, de eziránt a tervek nem
nyújtanak fölvilágosítást." A te r v la p o k : 1 1 2 , 1. á b ra ; 113,
2. á b ra ; a 126. o ld a l e lő tti tá b la ; 138; 153.
17 8 E z t C z o b o r B é la k é s ő b b fel is ró tta n e k i (Czobor
„A jaáki templom nyugati homlokzatán álló s költ­
1 8 9 7 , 31 ):
ségkímélésből elhagyott iker-tornyáért vajmi csekély kárpót­
lást nyújthat az [a kapu] orma fölé tervezett toronyszerű vég­
ződés, mely a fényesen kiképzett portaiét inkább nyomja, mint
annak arányait emeli."
1 7 9 V á la s z le v é l M O B 1894/79 (jú n . 3 .): „Az 1896-iki
ezredéves orsz[ágos] kiállítás igazgatóságával tudatja, hogy a
jaáki apátsági templom kapuzatáról és műrészleteiről veendő
másolatok ügyében az ottani r. k. plébániahivatalt - jóindula­
tú támogatásának kikérése mellett - értesítette. Ezen ügyben a
jaáki apátsági plébános is felkéretett, hogy a kiállítás által ki­
küldendő közegeket jóindulatú támogatásban részesítse."
L á sd m é g a z E z r e d é v e s O rs z á g o s K iá llítá si Ig a z g a tó s á g
1 559. sz. k ö s z ö n ő le v e lé t, 1894. jú n iu s 9. (M O B 1894/83
m e llé k le te ). M a g y a r á s z N á n d o r já k i p lé b á n o s a h o z z á
in t é z e t t le v é lr e v á la s z o lv a a te m p lo m r e s ta u r á lá s á n a k
m e g k e z d é s é t s ü r g e tt e , J á k , 1 8 9 4 . jú n iu s 12. (M O B
1894/84 m e llé k le te , v ö . 155. je g y z e t).
180 Czobor 1 8 9 7 , 7.
181 R e ic h e n b e r g e r J ó z s e f é le ta d a ta ir a a k é p z ő m ű v é ­
sz e ti fő is k o la re k to r i t a n á c s á n a k e g y 1 9 3 6 -1 8 3 7 -e s v itá ­
já b ó l k ö v e t k e z t e t h e t ü n k : a z a k k o r 7 8 é v e s g ip s z ö n ­
tő m e ste rt néhány p ro fe s sz o r e p re s k e rti m ű te rm e
e lh a g y á s á ra a k a r ta rá b ír n i, v é g ü l a z o n b a n m e g e g y e z te k
v e le a rró l, h o g y a fő is k o la s z á m á ra ta n é v e n te h á n y é s
m ily e n ö n tv é n y t k é s z ít, s h o g y a n o k ta tja a h a llg a tó k a t
g ip s z ö n t é s r e , lá s d a z O r s z [á g o s ] M Ja g y a r ] K ir[á ly i]
K é p z ő m ű v é s z e ti F ő is k o la r e k to r i ta n á c s a 1 9 3 6 . n o v e m ­
b e r 6-i, d e c e m b e r 1 8 -i é s 1937. ja n u á r 2 9 -i r e n d e s ü lé s é ­
nek je g y z ő k ö n y v é t (M T A M K I, A d a ttá r, C -I-l/ 7 ,
468A 170; 5 0 3 - 5 0 4 ; 5 4 1 -5 4 2 ). T o v áb b i é le tr a jz i a d a lé k o k ­
ró l lá sd a 2 9 9 . je g y z e te t. A S tró b lr ó l és az E p re s k e rtrő l
s z ó ló iro d a lo m v is z o n t e g y á lta lá n n e m e m líti s z e m é ly é t
(vö. 199. é s 2 9 2 . je g y z e t).
1 8 2 [n. n .,] „3. A z é p íté s z e ti é s s z o b r á s z a ti e m lé k e k r ő l
A kiállítási igazgatóság je­
k é s z ü lt g y p s m á s o la t o k " , in :
lentése az 1896-iki ezredéves országos kiállítás előmunkálatai­
ról az 1894-ik évben, B u d a p e s t 1 8 9 5 , 6 6 - 6 7 : „A másolást
Reichenberger József gypsöntő alkalmas segédlettel, dr.
Pulszky Károly és Fittler Kamii előadók felügyelete mellett
végzi. [...] Eddig a következő másolatok készültek el: a jaáki
apátsági templom remek XIII-ik századi főkapuja, mely a tör­
ténelmi kiállítási épületcsoportban emelendő román kápolnát
fogja díszíteni; továbbá a templom belsejéből a jellemzőbb osz­
lopfők, az apszis főpárkányának, ablakainak, kötőpárkányának,
talapzatainak részletei; a templom külső kerítésének faláról két
XVII-ik századbeli cartouche [a F o ln a y -k a p u c ím e r e i]; a
jaáki főkapu felett levő Krisztus - és 10 apostolszobor, vala­
mint a templom külsejéről a XIII-ik századi plastikát jellemző
figurális domborművek sorozata."
183 N e m t u d ju k p o n to s a n , R e ic h e n b e r g e r m ik o r d o l­
g o z o tt J á k o n - a m á s o la to k , ú g y te ts z ik , 1 8 9 4 s z e p te m ­
b e r é b e n m á r B u d a p e s te n v o lta k , lá sd [n. n .,] „A k iá llítá s
Millennium 2 (1 8 9 4 ), 2 7 (s z e p t.
tö r t é n e lm i c s a r n o k a " ,
2 0 .), 2: „A román épületnek a kapuja teljesen hű utánzata lesz
a híres jáki főtemplom kapujának. A jáki főtemplom tudvale­
vőleg a X. században épült s egyik legremekebb emléke a ro­
mán stílusnak nemcsak Magyarországon, hanem egész Euró­
pában. A kapu egészen természetes nagyságban fog épülni.
Már több kiküldött szobrászunk járt Jákon, hogy a kapu dí­
szítményeiről és szobrairól hű másolatokat nyerhessenek."
E g y k ö z e l e g y é v v e l k é s ő b b i c ik k b e n - lá sd [n. n.,] „A k i­
á llítá s r o m á n s tílű é p ü le té n e k p la s z tik á ja " , Millennium
3 (1 8 9 5 ), 2 6 (s z e p t. 1 0 .), 4 - a r r ó l s z á m o lta k b e , h o g y
„A kápolna homlokzata természetes nagyságban hű másolata
lesz a híres XIII. századi benczés apátsági templomnak, melyet
Európa szerte a műtörténészek az átmeneti stil gyöngyének
neveznek. A szobrászati munkák nagy elővigyázattal készül­
nek, mert a minták a kiállításon is be lesznek mutatva, hogy a
középkori szobrászat történetnek anyagaként a szakférfiak ál­
tal tanulmányozhatók legyenek. E műrészletek iránt már is
több külföldi építész érdeklődött s kért engedélyt arra, hogy
vázlatokat készíthessen róluk." S a jn o s a g ip s z m á s o la to k ró l
v á z la to k a t k é s z ítő k ü lfö ld i é p íté s z e k s z e m é ly é rő l és r a j­
z a iró l s e m m i k ö z e le b b it n e m tu d u n k .
18 4 N y ilv á n a k á n o n i v iz itá c ió s je g y z ő k ö n y v e k „ék es
c ir á d á k "-a t e m lítő fo r d u la tá n a k a z e s z te r g o m i és p a n ­
n o n h a lm i k a p u k n e v é v e l k o n t a m in á ló d o t t v á lto z a ta ,
v ö . 19. é s 23. je g y z e t; lá sd m é g P etrik 1 9 1 1 , 2 0 6 ; Szőnyi
[1 9 3 3 ], 186.
185 M a g y a rá s z , 85. je g y z e t b e n id é z e tt fü z e t [9 5 -9 6 ].
186 E z m á r a n a g y re s ta u r á lá s a la tt író d o tt, a k a p u
m á s o d ik g ip s z m á s o la ta k é s z íté s é n e k (lásd k é s ő b b ) h ír é ­
re : M a g y a rá s z N á n d o r p lé b á n o s le v e le , Já k , 1901. jú n iu s
„Méltó-
24. (M O B 1901/275 m e llé k le te k é n t, h iá n y o s a n ):
ságos Uram! körülbelül egy hónappal ezelőtt szobrász urak
voltak itt Jaákon, és úgy értettük, hogy mielőtt a portálé, ez a
templomunkat ékesítő nevezetes alkotás restaurálás alá vétet­
nék, még előbb gypszbe fog lemásoltatni. - Hát, Méltóságos
Uram! csekélységem erre nézve bátorkodik arra a szomorú ta­
pasztalatára hivatkozni, hogy mikor a milleneumi kiállítás
számára templomunk és a portálé egyes részeit akkor is gypsz­
be másolták, majd itt, majd amott nem csekély károkat okozott
a lemásolás eszközlése az ornametikákon, különösen máig is
látható a portálé koszorúpárkányán, hány helyen törtek és
zúztak le egyes részeket a legkényesebb helyekről."
1 8 7 A le fe d é s s é r ü lé s e le g in k á b b N á d le r R ó b e rt a k v a-
r e l ljé n (lá s d 2 1 0 . je g y z e t ) ; a z (e g y ik ) fris s b e á z á s e g y
1900. o k tó b e r v é g é n k é s z ü lt f é n y k é p e n (lásd 281. je g y ­
z e t) lá ts z ik a le g jo b b a n .
188 A H ivatalos katalógus 1 8 9 6 s z e r in t a k a p u h o z
ta r to z ó r é s z le t e k k ö z ü l a k ö v e t k e z ő k v o lta k k iá llítv a :
• 29. té te l: K risz tu s. • 34. té te l: S z t. P éter. • 85. té te l: e g y
„Életnagyságát apostol-szobor, Jobb kezét
m á s ik a p o s to l -
melle előtt tartja, baljában könyv." A k iá llítá s ró l k é s z ü lt fo ­
tó k é s n y o m a to k a la p já n tu d ju k , h o g y e z a m a i je lö lé s
s z e r in ti J8 -a s s z o b o r m á s o la ta v o lt. • 91. té te l: a M a d o n ­
n a - s z o b o r f ü lk é jé v e l. • 9 7 . té te l: a k a p u o r o s z lá n (? ) -
„Ajtó-béllet alsó fele a jaáki templom kapujáról, melyen az
egyik 3/4 hengeroszlop a jelképes értelmű oroszlán hátán
emelkedik. Gipszmásolat." G e r e c z e P é te r s z e r in t e lle n b e n
e z a f ő s z e n té ly a b la k b é lle té n e k e g y ik o r o s z lá n já r ó l k é ­
s z ü lt m á s o la t v o lt: „Ablakbéllet alsó fele, melynek 3/4 hen­
geroszlopa oroszlán hátán nyugszik és több oszlopfejezet, ere­
detije a jaáki templom apsisablakán." G erecze 1 8 9 7 , 49 ;
e m e lle t t s z ó l a m á s o la tk é s z ít é s r ő l b e s z á m o ló je l e n t é s
s z ö v e g e is (lá sd 183. je g y z e t).
18 9 H ivatalos katalógus 1 8 9 6 , 59. té te l: „Dombormű,
angyal kezében füstölő (thuribulum). Gipszmásolat a jaáki
templomból." Itt b iz to s a n a g y u la fe h é r v á r i é sz a k i m e llé k ­
a p s z is d ia d a lív é b e b e é p íte tt re lie frő l k é s z ü lt m á s o la tró l
van szó. Vö. Entz 1958, 130. kép: Gerecze felvétele a
millenniumi kiállításon szerepelt gipszmásolatról, lásd
retusálatlan állapotban: Bakó 1993,171. tétel.
190 Bakó 1993, 60. tétel.
191 A te m p lo m n y u g a t i h o m lo k z a tá n a k S c h u l e k -
G y a lu s -fé le r e s ta u rá lá s i t e r v é n (lásd 5 7 é s 2 4 7 . je g y z e t) a
k a p u t im p a n o n b a n a Majestas Dowz/wz'-ábrázolás é s a
s z e m ö ld ö k k ő k ö z ö t t S - f o r m á k s o r a je l e n i k m e g ; a z
19 0 3 -a s M O B -h a tá r o z a tb a n , ú g y lá tsz ik , e z e k e t n e v e s í­
te tté k (lásd 31 8 . je g y z e t).
1 9 2 A m á s o la t f é n y k é p e m ég nem b u k k a n t fe l
G e r e c z e P é t e r fe lv é t e le i k ö z ö t t (lá s d k ö v e t k e z ő je g y ­
z e t). Ú g y lá tsz ik , h o g y G e r e c z e a m ille n n iu m i k iá llítá s i
g i p s z m á s o la t o k n a k s z in te m i n d e g y ik é r ő l k é s z ít e t t
fé n y k é p e t, é s e z e k h a g y a té k á b ó l a z O M v H F o tó tá r á b a
k e r ü lte k , d e m iv e l n a g y r é s z ü k n e k n in c s m e g a n e g a -
tív ja , tö b b n y ir e n e m s z e r e p e ln e k B a k ó Z s u z s a n n a Ild i­
k ó k a t a ló g u s á b a n (B akó 1 9 9 3 ). A z e r e d e t i , ille t v e
k ü lö n b ö z ő m ó d o n r e tu s á lt p o z itív le v o n a to k é s n a g y í­
tá s o k k ö z ü l s o k a t t é v e s h á t f e l ir a t t a l l á t t a k e l, ille tv e
s z á m o s f é n y k é p e n k ü lö n b ö z ő h e ly e k r ő l s z á r m a z ó m á ­
s o la to k s z e r e p e ln e k e g y ü tt, íg y e lk e v e r e d t e k a z O M v H
F o tó tá r á n a k ré g i n a g y ítá s o k a t ő r z ő , to p o g r a fik u s r e n ­
d e z é s ű d o b o z a ib a n . V a la m e n n y i d o b o z r e n d s z e r e s á t­
n é z é s e k e c s e g te th e t a z z a l, h o g y e lő k e r ü l a m á s o la t e g y
fé lr e is m e r t fé n y k é p e ; jó s z e r in t e z a z e g y e tle n e s é ly ü n k
a rr a , h o g y to v á b b lé p h e s s ü n k e fo n to s k é r d é s tis z tá z á ­
sában.
1 93 A s z o b o r m á s o la to k a k iá llítá s o n a k e r e n g ő s a r o k ­
p illé r e i e lő tt, a f ö ld ö n á llt a k (Czobor 1 8 9 7 , V. tá b la :
K r is z tu s , ille tv e S z e n t P é te r ; B á lin t , 1 6 5 . je g y z e t b e n
i. m ., 10: J8 ), a fé n y k é p e k k é s z íté s é h e z v is z o n t a k e r e n ­
g ő u d v a r a r k a tú r á já b a h e ly e z t é k ő k e t. • A h á r o m s z o ­
b o r m á s o la t e g y ü tt: O M v H F o tó tá r, p sz. 4 4 3 4 . • A K risz ­
tu s-sz o b o r: p sz . 4 0 1 9 . • A S z e n t P é te r-s z o b o r: p sz . 1768
(5 4 ). • U g y a n e z a fe lv é te l a k e r e n g ő -a r c h ite k tú r a k ire tu -
sá lá sá v a l: p sz . 1 7 .2 0 8 . • A J8 -a s s z o b o r h a s o n ló m ó d o n
re tu s á lt fe lv é te le n : p sz . 1 7 .221. • A M a d o n n a fü lk é jé v e l:
p sz. 1 7 .2 3 1 . • p sz. 4 0 1 7 . A z o r o s z lá n h á tá n á lló b é lle to s z -
lo p ró l n e m ism e r ü n k fé n y k é p fe lv é te lt. - U g y a n e h h e z a
s o r o z a th o z ta r to z n a k v is z o n t (to v á b b i p o z itív k é p e k tá r ­
s a sá g á b a n ) a z o k a fe lv é te le k , a m e ly e k n e m k a p u r é s z le ­
te k m á s o la ta iró l k é s z ü lte k , s a m e ly e k n e k ú ja b b a n n e g a -
tív ja is e lő k e rü lt: Bakó 1 9 9 3 , 185. té te l, v a la m in t a 169.
té te l is, a m e ly h ib á s a z o n o s ítá s s a l s z e r e p e l g y u la fe h é r ­
v á ri o s z lo p fő k é n t.
1 94 P l. Divald 1 9 2 7 b , 60. k é p (a h á r o m e g y ü tt, r e tu ­
s á lv a );Péter 1 9 3 0 , 15. k é p (K r is z tu s , r e tu s á lv a ); É ber
1931, 4 5 (M a d o n n a , r e tu s á lv a ); D ercsÉNYI 1 9 3 5 , [4.] tá b ­
la a 44 0 ^ 1 4 1 . o ld a l k ö z ö tt (J8 -a s, r e tu s á lv a ); H orváth H.
19 3 6 , 31. k é p (K risz tu s, re tu s á lá s n é lk ü l); Kampis 1 9 4 0 b ,
4 7 5 , b a l o ld a li k é p (a h á r o m e g y ü tt, re tu s á lv a ).
1 9 5 A T r o c a d é r ó t a p á r iz s i Musée des Monuments
Frangais g ip s z m á s o la t - g y ű jt e m é n y é n e k b e v e t t e ln e v e ­
z é s e k é n t h a s z n á lju k .
196 E z 1 8 9 7 -b e n tö r té n t, lá sd D r. É b e r L á sz ló , „ H a z a i
s z o b r á s z a tu n k e m lé k e i", in :A Magyar Nemzeti Múzeum
múltja és jelene alapításának századik évfordulója alkalmából,
B u d a p e s t 1 9 0 2 , W7. fe je z e t, 1 4 3 -1 4 7 : 1 4 5 -1 4 6 .
1 9 7 L á sd Kalauz a Magyar Nemzeti Muzeum Erem- és
Régiségtárában, B u d a p e s t 121 9 0 2 , 3 - 4 . A k iá llítá s 1 9 0 2 -
b e n m é g n e m v o lt lá to g a th a tó , a h o g y (a k a la u z 13. k i­
a d á sa s z e r in t) 1 9 0 5 -b e n s e m ; a z 1 9 0 8 -b a n m e g je le n t 14.
k ia d á s ta n ú s á g a s z e r in t v is z o n t id ő k ö z b e n v a la m ik o r
m e g n y ito ttá k .
198 A s z o b r á s z a ttö r té n e ti k iá llítá s tá r g y a in a k e ls ő t é ­
te le s k a ta ló g u s a : Magyar Nemzeti Muzeum. Kalauz a Régi-
ségtárban, 1 5 ., b ő v ít e t t k ia d á s , B u d a p e s t 1 9 1 2 , 6 - 2 3 .
A já k i n y u g a t i k a p u h o z t a r to z ó m á s o la to k (v ö . 1 8 8 .
je g y z e t): • 174. té te l: a M a d o n n a fü lk é jé b e n . • 2 5 6 -2 6 7 .
té te l: „Krisztus és az apostolok a jáki templom főkapujáról.
A kapu a XIII. századból való, de a fejek legnagyobb részét a
barokk-korban átdolgozták." • A z o r o s z lá n a h á tá n á lló o s z ­
lo p p a l itt is a k a p u o r o s z lá n ja k é n t s z e r e p e l, lá sd 140. té ­
tel: „Sarokkőa jáki templom kapuzatán, az oroszlánon nyug­
szik a kapu oszloptörzse (XIII. század eleje)" - e z a z o n b a n
n e m s o k a t je le n t , m e r t r e n d s z e r e s e n á tv e tté k a m ille n ­
n iu m i k a ta ló g u s té v e s a z o n o s ítá s a it. P é ld á u l az o tt 59.
s z á m o n já k ik é n t s z e r e p lő g y u la fe h é r v á r i, fü s tö lő t ló b á -
ló a n g y a lt á b rá z o ló d o m b o r m ű (lásd 189. je g y z e t) itt is
já k i d a r a b k é n t v a n f e ltü n te tv e , lá sd 2 9 7 . té te l. • A m il­
le n n iu m i k iá llítá s 60. s z á m ú , n e h e z e n é r te lm e z h e tő té ­
te le itt:„148. Dombormű a jáki templomban (XIII. század):
isten felhőkből kinyúló áldó keze."
199 V ö . Dr. L e c h n e r J e n ő , A Magyar Nemzeti Múzeum
épülete 1836-1926, B u d a p e s t 1 9 2 7 , 5 9 - 6 3 (az id é z e tt k ife ­
je z é s az 59. o ld a lo n ), v a la m in t a 4 0 - 4 1 , ille tv e a 4 2 - 4 3 .
o ld a l k ö z é b e fű z ö tt k é p tá b lá k : a m ú z e u m r e p r e z e n ta tív
b e ls ő te re irő l k é s z ü lt fe lv é te le k a k iá llítá s s a l é s a n é lk ü l
(„a h e ly r e á llít á s u t á n " ) , c é lz a t o s e g y m á s m e llé á llí­
tá sb a n .
A z E p r e s k e r t b e n - k é s z ít ő jü k , R e ic h e n b e r g e r J ó z s e f
s z é k h e ly é n - a z o tt fe lá llíto tt e g y k o ri jó z s e fv á r o s i k á lv á ­
r ia é p ü le t á r k á d ja i a la tt a z 1 9 2 0 -a s é v e k v é g é n m e g je le n t
a já k i a p o s to lg a lé ria s z o b r a ir ó l e g y s o r o z a t ö n tv é n y m á ­
s o la t, a m e ly 1 9 2 6 - b a n m é g b iz t o s a n nem v o lt o tt.
A m e n n y ir e e z f é n y k é p e k r ő l m e g íté lh e tő , a m á s o la to k
o ld a la i h á tr a fe lé b e fo r d u ló a n v a n n a k e ld o lg o z v a - te h á t
k iá llítá s i tá r g y n a k k é s z ü lt, n e m p e d ig k a p u m á s o la tb ó l
k ie m e lt s o r o z a tb ó l v a ló k . V ö . a k é t k ö v e tk e z ő , v a la m in t
a 2 1 7 ., to v á b b á a 181. és 2 9 2 . je g y z e t te l. A z e p re s k e rti
K á lv á ria fé n y k é p e i já k i s z o b o r m á s o la to k n é lk ü l: [n. n.,]
A z E p re s k e rtrő l, Uj Idők, 2 8 (1 9 2 2 ), I. k ö te t, 3 6 0 . fé n y k é p
a 35 6 . o ld a lo n , v a la m in t R é v h e ly i E le m é r n e k e g y 1 9 26-
b a n k é s z íte tt fe lv é te ls o ro z a ta , a m e ly e t B r ú n ó G rim sc h itz
t a n u lm á n y a in a k illu s z tr á lá s á r a h a s z n á lt a k fe l e lő sz ö r,
lá s d G r im s c h it z B rú n ó , „A z E p re sk e rti k á lv á r ia " ,
Henszlmann-Lapok 4 (1 9 2 7 ) é s U ő , Archaeologiai Értesítő
4 2 (1 9 2 8 ), 1 8 7 -1 9 7 : k é p tá b lá k . E z z e l s z e m b e n 1 9 2 9 -b e n
k é s z ü lt e g y o ly a n f e lv é t e l (B T M , K is c e lli M ú z e u m ,
 F é n y k é p tá r L . 6 7 .9 1 5 ), a m e ly e n m á r a z a p o s to ls z o b o r -
m á s o la to k is lá th a tó k , és e g y ily e n fé n y k é p e t n y o m ta t­
ta k ki p é ld á u l 1 9 3 3 - b a n G e n t h o n I s t v á n - N y i la s K o lb
Je n ő Budapesti képeskönyv (B u d a p e s t [é. n .]) c ím ű m ű v e
7 8 . k é p e k é n t. A f é n y k é p e k d a tá lá s á t é s a d a ta it R ito ó k
Pál Budapest, VI. Bajza utca 41. Epreskerti Kálvária (g é p ­
ir a t a H i l d - Y b l A la p ítv á n y a r c h ív u m á b a n , B u d a p e s t
1994) c ím ű m ű v é b ő l v e tte m á t, a m e ly n e k k é p k ö te té b e n
a z e m líte tt fe lv é te le k jó r é s z é n e k r e p r o d u k c ió ja is m e g ­
t a lá lh a tó . A z E p r e s k e r t r ő l lá s d m é g S z u c h y T ib o r,
Liptóújvári Stróbl Alajos (1856-1926), B u d ap est 1941;
N a g y Ild ik ó : „ T á rs a d a lo m é s m ű v é s z e t: a h is to r iz m u s
s z o b r á s z a ta " , Művészettörténeti Értesítő 3 9 (1 9 9 0 ), 1—2 1 :
1 6 - 2 0 é s s z á m o s m ű te r m i és e p re s k e rti a rc h ív fé n y k é p
r e p r o d u k c ió ja ; v a la m in t G á b o r E sz te r, „A z e p r e s k e r ti
m ű v é s z te le p " , u o . 2 2 - 6 9 .
2 0 0 A k iá llítá s ró l p u b lik á lt f é n y k é p e k e n h a t s z o b o r­
m á s o la t lá th a tó , lá sd G e r e v ic h T ibor, „ M ű e m lé k e in k v é ­
d e lm e " Szépművészet, 4 (1 9 4 3 ), 1 (ja n u á r ), 1 - 6 , a z e ls ő
s z á m o z a tla n k é p tá b lá n m e g je le n t k é t fé n y k é p e t: B 2, B 4,
K risz tu s, B 5, ille tv e S z e n t P é te r és J8 . E z e k k ie g é s z íté s
n é lk ü li ö n tv é n y m á s o la to k , és o ld a la ik h á tr a fe lé b e fo r-
d u ló a n v a n n a k e ld o lg o z v a .
2 01 B u d a p e s ti M ű s z a k i E g y e te m , fő é p ü le t, az e g y ik
m á s o d ik e m e le t i e lő a d ó t e r e m e lő t e r é b e n e lh e ly e z v e :
B 6 , K risz tu s, J8 , J1 2 , ille tv e a R a jz i T a n sz é k p a d lá s á n : B 3,
J1 0 , J l l é s m é g e g y K risz tu s-s z o b o r. E z e k b iz to s a n k i­
e g é s z íté s n é lk ü li, o ld a la ik o n b e f o r d u ló a n e ld o lg o z o tt
ö n tv é n y m á s o la to k (o ly a n o k , m in t f é n y k é p e ik s z e r in t az
e lő z ő k é t je g y z e t b e n fe ls o ro lta k ). M e g je g y z e n d ő , h o g y
a fé n y k é p e k e n lá th a tó é s a m ű e g y e te m e n m a is m e g le ­
v ő s z o b r o k k ia d n a k e g y te lje s o r o m z a ti so r o z a to t.
2 0 2 A s z o b r o k e z a lk a lo m b ó l k e le tk e z e tt le g h o s s z a b b
le ír á s a G e r e c z e P é t e r to llá b ó l e g y s z e r r e k iv o n a t o lja
E it e lb e r g e r s z ö v e g é t é s m o n d ja a n n a k e l le n k e z ő jé t ,
G erecze 1 8 9 8 , 4 4 5 ^ 4 6 : „Figurális szobrászatunk nagyobb
szabású alkotásai közé tartoznak a jááki templom fülkeszobrai
mellett [...], főkép a homlokzat tizenhárom életnagyságon fe­
lüli szobra, melyek a tizenkét apostol és Krisztus álló alakjait
ábrázolják. Azok, a melyeknek feje nem a XVII. százévi kiegé­
szítés eredménye, külön is közelről látható volt a román-kori
keresztfolyosón, míg valamennyi ma is a kiállítási román­
kápolna homlokzatát díszíti. Minden alakot antik tunica és
tóga födi be; s födetlen fővel mezítláb egészen az antik hagyo­
mányok szerint de arczképszerüen vannak ábrázolva, nem
mint a VI. századbeli ravennai baptisterium kupoláján római
ifjak alakjában és papirtekercscsel, hanem ismeretes jelvényeik­
kel, igy Péter a kulcscsal, Pál a karddal, Krisztus áldó kézzel
és az élet könyvével stb. (L. 29-30. kép)."A s z ó b a n fo rg ó k é t
k é p G e r e c z e P é te r s a já t fo tó i k ö z ü l (lá sd 193. je g y z e t) a
K r is z tu s - é s a S z e n t P é t e r - a la k k ir e t u s á lt f é n y k é p e i.
A Kreuzgang t ü k ö r f o r d ít á s a k é n t k e le t k e z e t t kereszt­
folyosón te r m é s z e te s e n kerengő é rte n d ő .
2 0 3 A z e lő z ő b e k e z d é s e k az id e ig le n e s Já k i k a p u e g y ­
k o r ú le írá sa i m e lle tt e ls ő s o r b a n az a rr ó l k é s z ü lt f é n y k é ­
p e k r e tá m a s z k o d n a k . A le írá s o k : Hivatalos katalógus
1 8 9 6 , 9 (a m a g y a r n y e lv ű k a ta ló g u s b ó l k im a r a d t m o n ­
d a t): „II. Romanische Kapelle. / Das Eingangsthor, Gyps-
Abguss des Hauptportales dér Jaáker A bteikirche G e r e c z e
P é te r , „ É p ít é s z e t i e m lé k e k a z e z r e d é v i k iá llítá s o n " ,
Archaeologiai Értesítőié (1 8 9 6 ), 2 3 2 -2 4 3 : 2 4 2 ; A lp ár Ig n á c,
„A z e z r e d é v e s o rs z á g o s k iá llítá s tö r té n e lm i fő c s o p o r tjá ­
n a k é p ü le te i" , A Magyar Mérnök- és Epítész-Egylet Közlö­
nye 31 (1 8 9 7 ), 1 5 3 - 1 6 6 : 1 5 7 (id é z v e a 2 0 8 . je g y z e tb e n );
B á lin t, i. m ., 34; Czobor 1 8 9 7 , 2 7 - 2 9 é s - a k ie g é s z íté s e k
„[...] (az »Agnus Dei«-t
le g r é s z le t e s e b b le ír á s á v a l - 31:
ábrázoló dombormű a jaáki kápolnáról van véve, mert a jaáki
templomon eredetileg létezett dombormű, mely angyalok kö­
zött a Megváltót ábrázolta, annyira elpusztult, hogy rekonst­
ruálható nem volt) [...] Megjegyzendőnek vélem, hogy a jaáki
főkapuzat gazdag díszítése a századok viharaitól igen megvi­
selve maradt reánk. Ezen utánzásában a feltűnőbb hiányok pó­
tolva lettek. Az eredeti kapubéllet díszítményeiből hiányzó
részek, valamint a két oroszlán és a fülkék szoborcsoportjai
részben kiegészítve állanak itt előttünk [...]"; Gerecze 1897,
4 0 M T ; C z o b o r B é la , „A tö r té n e lm i K iá llítá s", in : M a tle -
k o v ic s S á n d o r ( s z e r k .) , Történelmi Kiállítás. Néprajz
(M a g y a r o r s z á g k ö z g a z d a s á g i é s k ö z m ű v e lő d é s i á lla p o ­
ta e z e r é v e s fe n n á llá s a k o r é s a z 1896. é v i e z re d é v e s k iá l­
lítá s e r e d m é n y e , V ), B u d a p e s t 1 8 9 8 , 14. A f é n y k é p e k
k ö z ö lv e u g y a n e z e k b e n a m ű v e k b e n , k ö z ü lü k k ü lö n ö ­
s e n jó m in ő s é g ű : B á lin t, i. m ., 4. k é p ; v ö . to v á b b á pl. a
B T M K isce lli M ú z e u m F é n y k é p tá r n a g y a n y a g á v a l.
2 0 4 L á sd [n. n .,] „A k iá llítá s ro m á n stílű é p ü le té n e k
p la s z tik á ja " , Millennium 3 (1 8 9 5 ), 2 6 (sz ep t. 10.), 4.
205 Czobor 1 8 9 7 , 31. D ic s h im n u s z á n a k v is s z h a n g já ­
ra m i s e m je lle m z ő b b , m in t h o g y eg y , a já k i te m p lo m
m e g in d u lt r e s ta u r á lá s á n a k k ö lts é g v e té s i r é s z le tk é r d é ­
s e it t a g la ló m in is z t e r i le ir a t (1 8 9 7 . aug. 8 .; MOB
„Ha­
1897/211. m e llé k le te ) is k iv o n a to lta , p o n ta tla n u l:
zánk legnevezetesebb s a művészetek történetében is méltatott
XII. és XIII. századi román stílű műemlékéről lévén szó, igen
nagy súlyt fektetek arra, hogy a helyreállítás a stílszerűségnek
teljesen megfeleljen, [...]".
2 0 6 Karácsonyi 1901 (1 9 9 5 ), 6 9 7 : „Az ezredéves kiállítá­
son minden odazarándokoló magyar szeme elé állították a jáki
monostoregyház homlokzatának hű mását. Ha írott betűk nem
szólnának, e kövek beszélnének az alapító fák nemzetség dicső­
ségéről, nagyságáról"; id é z i Kállay 1915, 21; v a la m in t P ó r
A n ta l r e c e n z ió ja Széchényi 1 9 0 1 -rő l, Századok 35 (1901),
8 2 9 - 8 3 3 : 8 3 0 : „A millenniumi kiállítás hű utánzatban mu­
tatta be a jaáki templom legszebb részeit, melyeket azóta az
egész ország ismer [...]"
2 0 7 A z e g y k o r ú s a jt ó v is s z h a n g b ó l c s a k m u ta tó b a
Vasárnapi Újság 4 6 (1 8 9 9 ), 3 2 (a u g . 6 .), 5 4 1 ; ].,
lá s d :
Magyar Sión ú j s o r o z a t 15 (1 9 0 1 ), 7 0 8 - 7 1 2 : 7 0 9 - 7 1 0 ;
[Szemnecz] 1 9 0 4 , 2 ; M agyar Állam 1 9 0 4 , 2 ; Vasárnapi
Újság 1 9 0 4 ,6 5 7 .
2 0 8 A z e g y e tle n k r itik u s h a n g G e r e c z e P é te r é v o lt,
a k i a z t v e t e t t e a p r o g r a m a d ó k s z e m é r e , h o g y a já k i
te m p lo m é s k a p u ja m in tá u l v á la s z tá s á v a l t ú lh a n g s ú ­
ly o z tá k a 13. sz á z a d i „ fra n cia b e fo ly á s a la tti" m ű v é s z e t
je le n tő s é g é t, és íg y h á tté r b e s z o r íto ttá k a S z e n t Is tv á n -
k o ri és á lta lá b a n a 1 1 -1 2 . s z á z a d i „ o lasz b e fo ly á s a la tti"
Á r p á d -k o r i m ű v é s z e t e t , lá s d G erecze 1 8 9 6 , i. m .,
16 (1 8 9 6 ), 2 3 2 -2 4 3 : 2 3 3 : „Alpár Ignác érdeméből az mit sem
von le, hogy némely részletre nézve, mint pl. a román-csoport­
ban a kizáróan franczia motívumok megválasztása és alkalma­
zása, a román stilü épületek besötétitéséről stb. másoknak más
véleménye lehet. Arpádkori építésünk stilszerű feltüntetésé­
ben ő nem különböztetheti meg Szt.-Istvánkori építkezésünk
motívumait és stílusát a IV. Bélakori magyarországi épületek
díszítése és stílusától. O csak az 1256-ban felszentelt jáki,
franczia Benedek-rendiek által épített templomból és abból a
Henszlmann által meggyökeresített, de alapjában hibás felfo­
gásból indulhatott ki, hogy monumentális építkezésről nálunk
a XI. százévben még nem lehet beszélni, s későbbi korból is
csak franczia befolyás érvényesült." G e r e c z e e g y é b k é n t
a lig h a n e m t a k tik a i s z e m p o n t o k t ó l v e z é r e lt e t v e te t t e
m e g b ű n b a k k á a h a lo tt H e n s z lm a n n t, h is z e n a já k i é p ü ­
le t, ú g y m o n d , fra n cia b e n c é s k a p c s o la ta it a z a C z o b o r
B é la h a n g s ú ly o z ta tö b b sz ö r, a k i a z é p ü le tc s o p o r t p r o g ­
r a m já n a k f o r m á lá s á b a n is n a g y s z e r e p e t já t s z o t t , lá sd
Czobor 1 8 9 0 , 13: „Ezen évszám [1256] jelöli templomunk
történetében az első építési korszakot: a XIII. század derekáig
az egész épület befejeztetett, még pedig - az építészeti részle­
tek kezelésében nyilatkozó sajátságok bizonyítása szerint -
franczia mesterek által, kiket a Cluny-apátsággal szoros
viszonyban lévő hazai benczéseink könnyű szerrel megnyer­
hettek ügyöknek"; to v á b b á Czobor 1 8 9 7 , 2 7 - 2 9 ; C z o b o r
189 8 , 2 0 3 . je g y z e tb e n i. m .). M e g je g y z e n d ő , h o g y A lp á r
a m a g a ré s z é rő l a z t h itte , G e r e c z e in te n c ió in a k m e g fe le ­
„Az egyik oldalon
lő é p ü le te t te r v e z e tt (A lpár, i. m ., 1 5 7 ):
ott van a templom a l l . és 12. század formáiban tartva; annak
kapuzatában a Szt. István alapította jáki apátsági templom ka­
puzatának természetes nagyságú másolatát mutattam be. Ez
egyike a legszebb román stylű portáléknak Közép-Európában.
Gazdag tagozásainak egyes részleteit a helyszínről az eredeti­
ről formázták le. A fölötte levő Megváltó, valamint az aposto­
lok alakjai ugyancsak az eredetiek után készült öntvények.
Maga a templom szabad kompozíció s a főhomlokzat közepén
kiemelkedő nehézkes tornyot a 10 és 11. század építészetének
megfelelőleg alkottam."
2 0 9 Iro d a lo m : M ezey-S zentesi 1995 (1 9 9 6 ), 20. je g y z e t.
2 1 0 Dr. C z o b o r B é la , Magyarország 1900. évi történelmi
kiállítása Párisban, B u d a p e s t 1 9 0 1 , 2.
A k é t k iá llítá s o n a já k i te m p lo m ra jz a i, ille tv e fé n y k é p e i
is s z e r e p e lte k . K ü lö n a m ille n n iu m i k iá llítá s ra k é s z ü lt
M y s k o v sz k y V ik to r - a lig h a n e m fo tó v a g y m é g in k á b b
a stu ttg a rti X . tá b la a la p já n fe s te tt - n a g y o n p o n ta tla n ,
ro s sz a rá n y ú d é ln y u g a ti n é z e te , lá sd Hivatalos kataló­
gus 1 8 9 6 , 4 8 6 3 , a m e ly ta lá n tö b b v á lto z a tb a n is lé te z e tt,
Myskovszky Viktor
m e r t a m e g lé v ő p é ld á n y - je l e z v e :
Kassa 1896.; fe lir a t: A jaáki templom délnyugati oldala
(1250); p a p ír ; a k v a re ll; 4 4 0 x 6 6 0 m m (O M v H , T ervtár,
ltsz .: 2 5 6 2 ) - k is e b b , m in t a G erecze 1 9 0 5 , 4 1 5 , J á k 101.
té te lb e n s z e r e p lő u g y a n ily e n s z ig n ó jú , 6 3 0 x 79 0 m m -e s
v á lto z a t. A z a k v a re llrő l u tó b b tö b b s z ö r p u b lik á lt s z ín e ­
z e tt m e ts z e t is k é s z ü lt (Stengel & Co., Dresden 14001. -
e g y p é ld á n y a O M v H , T erv tár, C s á n y i- h a g y a t é k , ltsz .:
5 8 96).
A p á riz s i v ilá g k iá llítá s o n a já k i te m p lo m n y o lc f é n y k é ­
p e , k ö z tü k a n y u g a ti k a p u é (v ö . M O B 1900/147. m e llé k ­
le te k é n t fe n n m a r a d t té rítv é n y ) m e lle tt s z e r e p e lt N á d le r
R ó b e r t k é t n a g y m é r e tű a k v a r e llje is, e g y ik k ö z ü lü k a
n y u g a ti k a p u ró l (9 7 0 x 8 2 0 m m ; v ö . M O B 1900/55 m e l­
l é k le t e k é n t f e n n m a r a d t lis ta ). A z O M v H T e rv tá rá b a n
m a e g y e n n é l k is e b b m é r e t ű d a ra b v a n m e g (je le z v e :
Nádler Róbert Budapest 1899; fe lira t n é lk ü l; p a p ír ; te m p e ­
ra ; 5 6 0 x 4 5 0 m m ; lts z .: 9 9 0 ): a z e n y h é n é s z a k n y u g a ti
n é z e tb ő l á b rá z o lt k a p u e lő tt a te m p lo m b ó l k ijö v ő és a
k a p u e lő tt b e s z é lg e tő fa lu b e li a s s z o n y o k . A s z ín v o n a la s
k é p e n a b é lle t, a tim p a n o n és a k a p u m á s s é r ü lé s e in e k
á b r á z o lá s a m e g le h e t ő s e n p o n t o s . A G e r e c z e - je g y z é k
(Gerecze 1 9 0 5 , 4 1 5 , J á k 104. té te l) a N á d le r-a k v a re lln e k
e g y h a r m a d ik m é r e t ű (7 0 0 x 8 1 0 m m -e s ) v á lt o z a t á t
tü n te ti fö l, a m e ly a k k o r „fali k e r e tb e n " v o lt. A csa lá d v i­
s z o n t e g y k is m é r e tű (5 0 0 x 3 2 0 m m -e s) a k v a re llv á lto z a -
to t ő r z ö tt (v ö . N á d le r P á lm a , Nádler Róbert (1858-1938),
B u d a p e s t 1 9 4 2 , 9 6 ,1 7 5 . k a ta ló g u s té te l: „A já k i te m p lo m
k a p u ja " ).
2 1 1 A P á r iz s b a n é p ít e t t J á k i k a p u k é s z ít é s é n e k és
b o n tá s á n a k k ö r ü lm é n y e ir ő l s e m m it n e m tu d u n k , e lte ­
k in tv e e g y u ta lá s tó l, m e ly s z e r in t ta lá n e z e n a z ö s s z e á l­
lít á s o n is L a n g e r I g n á c d o lg o z o t t , lá s d 2 9 9 . je g y z e t .
A p á riz s i k a p u a n y a g á b ó l, sz o b ra i k ö z ü l a lig h a m a r a d t
fe n n v a la m i, v a g y le g a lá b b is s z in te b iz to s , h o g y n e m k e ­
r ü lt v issz a M a g y a ro rs z á g ra .
2 1 2 „A t ö r t é n e lm i é p ü le t c s o p o r t ü g y e " , Műcsarnok
2 (1 8 9 9 ), 2 4 5 - 2 5 0 , 2 6 6 - 2 7 0 é s 2 8 6 -2 8 7 .
2 1 3 A lp á r Ig n á c , „A M ező g azd aság i M ú z e u m ",
Magyar Építőművészet 5 (1 9 0 7 ), 8 (a u g .), 1 1 - 2 4 ; A Magyar
királyi Mezőgazdasági Muzeum ismertetője, B u d a p e s t 1 907;
B o r, 165. je g y z e t b e n i. m .
2 1 4 L á sd a fö ld m ű v e lé s ü g y i m in is z té r iu m (a to v á b ­
b ia k b a n : F M ) g a z d a s á g i m ű s z a k i h i v a t a lá n a k 1 9 0 4 .
s z e p te m b e r 1 6 -á n k e lt je l e n t é s é t az é p ü le t á lla p o tá r ó l,
fe lt. F M 1 9 04/ 80.411 ( M Ó L K -1 8 4 , 5 5 9 . c s o m ó ; F M
„A román épületcsoport már erede­
1911/ 11.906 m e llé k le te ):
tileg nem állandó, hanem ideiglenes jelleggel lett megépítve
olyan módon, hogy alapjai és földszinti falai egészen a föld­
szinti főpárkány magasságáig részben kőből, részben téglából
vegyes falazat módjára vannak megépítve. Az építkezés ideig­
lenesjellege abban nyilvánul, hogy alapjai nem mennek le egé­
szen a hordképes talajig, és hogy a főpárkány feletti részei
gerendavázas, bevakolt deszkafalak."
2 1 5 A z é p íté s i b iz o tts á g tö b b s z ö r k é r t m in is z te r i jó ­
v á h a g y á s t a m á r e lh a tá r o z o tt ta ta ro z á s h a tá r id e jé n e k e l­
h a la s z tá s á ra , m a jd a z é p ü le tc s o p o r t ú jjá é p ít é s é t ja v a s o l­
ta. A z e r r ő l, ille tv e a s z ü k s é g e s p é n z e lő te r e m té s é r e te tt
 e r ő fe s z íté s e k r ő l s z ó ló ir a to k a t lá sd a M Ó L K -1 8 4 , 5 5 9 .
c s o m ó , F M 1911/11.9 0 6 -o s e lő a d ó i ív b e c s o m a g o lt v a s ­
k o s a k ta k ö te g b e n . A p ó tk ö lts é g v e té s r ő l s z ó ló fö ld m ű v e ­
lé sü g y i m in is z te r i e lő te r je s z té s t a m in is z te r ta n á c s 1905.
jú n iu s 2 8 -i ü lé s e fo g a d ta e l a z z a l, h o g y a s z ü k s é g e s ö sz -
sz eg et az 1 9 0 6 -o s k ö lt s é g v e t é s b e f o g já k b e ik t a t n i.
R ö g tö n e z u t á n , 1 9 0 5 . jú li u s 4 - é n A lp á r m e g k a p t a a
m in is z te r i m e g b íz á s t az é p ü le tc s o p o r t k iv ite li te r v e in e k
é s k ö lts é g v e té s é n e k e lk é s z íté s é r e , lá sd A lp á r Ig n á c le v e ­
le , 1 9 0 9 . f e b r u á r 2 . ( M Ó L K -1 8 4 , 5 3 7 . c s o m ó , F M
1910/ 113.738 m e llé k le te ). A z é v v é g é r e e lk é s z ü lt te r v e ­
k e t é s k ö lts é g v e té s t a z o n b a n a z é p íté s i b iz o tts á g 1906.
ja n u á r 1 5 -i ü lé s é n e k d ö n té s e a la p já n m ó d o s ítá s r a a d tá k
v issz a , tö b b e k k ö z ö tt a z é rt, m e r t a r a jtu k lá th a tó é p ü le t
h o m lo k z a ta a z id e ig le n e s é p ü le t „ k iv á ló a n s z é p " h o m ­
lo k z a tá tó l e lté rt. A te r v e k e t v é g ü l 1 906. fe b r u á r 1 7 -é n fo ­
g a d tá k e l; a z é p ü le t k iv ite le z é s i m u n k á ir a 1 9 0 6 á p rilis á ­
b a n h ir d e tté k m e g a v e r s e n y tá r g y a lá s o k a t (lá sd M Ó L
K -1 8 4 , 4 6 4 . c s o m ó , F M 1906/ 29.325 é s s z á m o s m e llé k le ­
te). A b e é r k e z e tt p á ly á z a to k a t s z e p te m b e r 6 -á n b o n to t­
tá k fö l (lá sd M Ó L K -1 8 4 , 46 4 . c s o m ó , F M 1906/ 73.505 és
m e llé k le te i), d e a z a já n la t o k k ö z ü l c s a k k é t h ó n a p p a l
k é s ő b b r e v á la s z to tta k v é g le g e s e n ; e z t k ö v e tté k a s z e r ­
z ő d é s k ö t é s e k h o s s z a d a lm a s p r o c e d ú r á i. A s z ü k s é g e s
k ő a n y a g s z á llítá s á t és a z e g y s z e r ű b b k ő fa r a g ó m u n k á t
h á r o m c s o m a g b a n h ir d e tté k m e g : k e m é n y m é s z k ő b ő l,
a z a z s ü t t ő i, p is z k e i v a g y h a s o n ló t u la jd o n s á g ú k ő ­
a n y a g b ó l k é s z ü lő d a ra b o k ; k ü ls ő h o m lo k z a to k r a a lk a l­
m a s m é s z k ő b ő l, a z a z b ia i, s ó s k ú ti v a g y h a s o n ló t u la j­
d o n s á g ú k ő b ő l k é s z ü lő fa r a g v á n y o k ; ille tv e b e ls ő v a g y
v é d e tt é p ü le tr é s z e k h e z a lk a lm a s , ro s s z a b b m e g ta r tá s ú
k ő a n y a g b ó l, a z a z p ilis s z á n tó i, c s o b á n k a i, b o r o s je n ő i
v a g y h a s o n ló t u la jd o n s á g ú k ő b ő l k é s z ü lő m u n k á k .
(A k is m e n n y is é g b e n s z ü k s é g e s , m á r v á n y b ó l k é s z ü lő
fa r a g v á n y o k k é s z íté s é r e k ü lö n le h e t e t t p á ly á z n i.) A h á ­
ro m k a te g ó ria v a la m e ly ik é r e v a g y m in d e g y ik é r e n y o lc
a já n la t é r k e z e tt - a v é g ü l a te lje s m u n k á t e ln y e r ő M ü lle r
E r n ő é v e l e g y ü tt: M a jo r o s s y G é z a , ille tv e G e r s te n b e r g e r
E m il é p ítő m e s te r e k ; S e e n g e r B é la , W e is in g e r G y ö rg y ,
ille tv e A p rily J á n o s k ő f a r a g ó m e s te r e k , v a la m in t A n d -
r e e t t i A n s e lm „ é p ítk e z é s i k ő fa r a g ó ü z le te é s s ír e m lé k
r a k tá r a " , to v á b b á F is c h e r Já n o s és fia i „ k ő fa ra g ó te le p e
é s m á r v á n y -á r u g y á r a " (e z u tó b b i v á lla lk o z á s t e g y é b ­
k é n t á lta lá b a n c s a k „ F is c h e r é s B e c k " - k é n t e m le g e tté k )
a d o tt b e ré s z le te s a já n la to t. (A z e lu ta s íto tt a já n la to k a t
lá sd a M Ó L K -1 8 4 , 4 6 4 . c s o m ó , F M 1906/ 97.629 m e llé k le ­
te i k ö z ö tt.) A n é v s o r a rr ó l ta n ú s k o d ik , h o g y a le h e tő s é g
m o z g ó s ít o t t a a s z a k m a l e g n a g y o b b v á lla lk o z ó it, v ö .
D é r y A ttila , Budapest eklektikus épületszobrászata, Bu­
d a p e s t 1 9 9 1 , e g y ü t t G á b o r E s z t e r r e c e n z ió já v a l , Új
Művészet 4 (1 9 9 3 ): 1, 6 2 - 6 5 .
216 A z é p ü le tc s o p o r t b o n tá s i m u n k á in a k v e r s e n y tá r ­A
g y a lá s á t 1 9 0 6 . fe b r u á r 2 4 - é n ta r t o t t á k ; a n y e r t e s s e l,
P o llá c k S im o n n a l m á r c iu s 2 - á n k ö t e t t e k s z e r z ő d é s t (a
v e r s e n y tá r g y a lá s k iír á s á n a k é s é r té k e lé s é n e k ira ta it lá sd
M Ó L K -1 8 4 , 4 6 4 . c s o m ó , F M 1906/ 28.679), a m e ly s z e rin t
a m u n k á t m á r c iu s v é g é r e b e is k e lle tt fe je z n ie : P o llá ck
S im o n v á lla lk o z ó s z e r z ő d é s é n e k e g y m á s o la ti p é ld á n y a
u o ., az e m líte tt F M -a k ta m e llé k le te k é n t, e n n e k Részletes
feltételek a városligeti Széchényi-szigeten levő m. kir. mező-
gazdasági múzeum román épületének lebontási munkálataira
c ím ű r é s z é b e n a 2. p o n t sz ó l a rró l, h o g y : „A bontás meg­
kezdése előtt köteles vállalkozó az épület összes külső homlok­
zatain levő gypsz szobrászmunkákat, valamint az épület bel­
sejében a kolostorudvarban és a kápolnában levő összes gypsz
szobrászmunkákat az építésvezetőség utasítása szerbit óvato­
san, sértetlen állapotban lebontani és az építésvezetőség által
kijelölt helyen raktározni. Köteles vállalkozó ezen gypsz szob­
rászmunkák közül az összes alakokat, fejezeteket, lábazatokat,
mintázott oszlop- és pillértörzseket, betéteket, végződéseket,
orom- és egyéb díszeket, ballusztereket, postamenseket és ezek­
hez hasonlókat egészben és egy darabban, az egyenes és íves
keretezések- és párkányokból pedig az építésvezetőség által
megjelölt módon mindegyik fajtából egy-egy méteres darabot
ép és sértetlen állapotban lebontani és a kijelölt helyen raktá­
rozni. Mindezen gypsz szobrászmunkák nem képezik vállalko­
zó tulajdonát, és vállalkozó köteles azokat minden kártérítési
igény nélkül a m. kir. mezőgazdasági múzeum tulajdonába át­
engedni. " A v á lla lk o z ó a m u n k á t a s z e r z ő d é s n e k m e g fe ­
le lő e n v é g e z t e e l, lá s d Felülvizsgálati jegyzőköny, 1906.
ápr. 2 ., u o .: „Megállapíttatott az is, hogy a szerződésben kikö­
tött anyagok és tárgyak, tehát az összes gyps szobrászmunkák,
amelyek az épület homlokzatain és belsejében voltak elhelyez­
ve, [...] óvatosan lebontattak és a múzeum részére átadattak",
v a la m in t a z a k ta e lő a d ó i ív é n o lv a s h a tó fo g a lm a z v á n y .
E z u t ó b b i k ü lö n k it é r a r r a , h o g y „A bontási művelet
Zauner Alajos kir. mérnök közvetlen felügyelete alatt folyt le,
és így a megkímélendő és felhasználható bontási anyag kellő
megőrzéséről és raktározásáról az építkezés helyén gondosko­
dás történt”.
217 A S z é p m ű v é s z e t i M ú z e u m g ip s z g y ű jt e m é ­
n y é b e k e r ü lt n é g y s z o b o r : K r is z tu s , B 2 , B 5 é s J l l .
A s z o b r o k a t e m á s o la to k o n m a g a s d o m b o r m ű v é a la k í­
to ttá k : a s z o b r o k fü lk e h á tfa l e lé á lló r é s z é n e k g ip s z ö n t­
v é n y e m in te g y 5 c m v a s ta g sim a g ip s z la p b a v a n á g y a z ­
v a . E z e k t e h á t b iz t o s a n a f ü lk e u tá n z a to k b ó l k iv á g o tt
d a ra b o k .
A S z é p m ű v é s z e ti M ú z e u m g ip s z m á s o la t-g y ű jte m é n y é -
n e k m a m á r c s a k k is e b b ik ré s z e v a n a m ú z e u m é p ü le t­
b e n , jo b b á r a a n e m lá t o g a t h a t ó r o m á n c s a r n o k b a n
fe lh a lm o z v a , lá sd A n d ó G é z a , P e rin g e r Istv á n é s S te fa -
n id is z S te fa n o s z 1 9 9 4 -b e n k é s z íte tt g é p ira to s á lla p o tfe l­
m é r ő d o k u m e n tá c ió já t. A g y ű jte m é n y tö rté n e te te lje s e n
fe ld o lg o z a tla n , e lte k in tv e S z ilá g y i Já n o s G y ö rg y n e k az
a n tik s z o b r á s z a to t b e m u ta tó k iá llítá st tá rg y a ló ta n u lm á ­
n y á tó l: „A z A n tik O s z tá ly " , in : P o g á n y Ö . G á b o r (szerk .),
Szépművészeti Múzeum 1906-1956, B u d ap est 1956,
6 0 - 8 6 . A ú ja b b k o ri sz o b rá sz a ti e m lé k e k te rm e it 1 9 08-tó l
k e z d v e n y ito ttá k m e g ; k a ta ló g u s a z o n b a n c s a k e g y 1920-
a s é v e k b e li n a g y á t r e n d e z é s t k ö v e t ő e n k é s z ü lt, lá sd
 [P ig ler A n d or,] Országos Magyar Szépművészeti Múzeum.
A közép- és renaissancekori gipszgyűjtemény [B u d a p e s t
1926], E b b e n a já k i s z o b r o k m á s o la ta i 124^ 127. s z á m o n
s z e r e p e ln e k , s z á rm a z á s i h e ly m e g je lö lé s e n é lk ü l.
2 1 8 M ü lle r E rn ő v e l a s z e r z ő d é s t 1906. d e c e m b e r 3 -á n
k ö tö tté k m e g , lá sd é p íté si b iz o tts á g 1906/20 (M Ó L K -184,
4 6 4 . c so m ó , F M 1906/97.629 m e llé k le te ); té te le s s z á m lá já t
a k a p u k ö v e in e k é s fa r a g v á n y a in a k e lk é s z íté s é rő l 1907.
s z e p te m b e r 2 3 - á n a d ta b e , lá s d II. k e r e s e t k im u t a t á s a
X. homlokzat, sóskúti kőből c ím ű f e je z e té b e n (M Ó L K -184,
48 0 . c so m ó , F M 1907/ 92.557 m e llé k le te ); a z á lta la sz á llí­
to tt a n y a g o t é s m u n k á t a jó tá llá s i id ő le já r ta k o r is h iá n y ­
ta la n n a k é s h ib á tla n n a k íté lté k , lá sd Felülvizsgálati jegy­
zőkönyv, 1 9 1 0 . d e c . 14. (M Ó L K -1 8 4 , 5 3 7 . c s o m ó , F M
1910/113.738 m e llé k le te ).
2 1 9 Dr. K a m m e r e r E r n ő le v e lé n e k e g y k o rú m á s o la ta ,
B u d a p e s t, 1 9 0 7 . m á r c iu s 2 7 . (M Ó L K -1 8 4 , 4 8 0 . c s o m ó ,
F M 1907/ 32.729 m e llé k le te ): „Kegyelmes Uram! Tudomá­
somra jutott, hogy a Millenniumi kiállítás történeti csoportjá­
nak utolsó része, a bájos román csoport is újraépítés alá kerül.
A legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt, és az ügy iránt való ér­
deklődésem mondatja el velem a következőket. A csoport egyik
része a kápolna, előtte a jaáki kapuval. E kapu egyik gyöngye
a román időszak építészeti emlékeinek. Mint ilyen spetialis
distinctiót igényel, és arányainál fogva a kápolna elé nem il­
leszthető. Jaákon egy igen magas fal, tömör, magas tornyok ké­
pezik a hátteret, a támaszt. Itt arányokban a kapuhoz mérten
kicsi falak, egy sovány tornyocska. A román stílus logikája,
azon érték, amellyel a jaáki kapu hazai emlékeink között bír,
egy ily megoldásba való megnyugvást meg nem engednek.
Van más hazai román kapu, amely arányaiban kisebb, alkal-
mazkodóbb, amely a célnak megfelel, és az egész csoportnak
nyugodt, logikus megoldását teszi lehetővé. Tiszteletteljes ké­
résem: kegyeskedjék a kapu kérdését a román stílus és hazai
műemlékeink szempontjából hivatott más szakértőkkel is meg-
tárgyaltatni. M ö lle r Is tv á n urat, a Műemlékek bizottságának
építészét volnék bátor e célra ajánlani. Hódoló tisztelettel [...]"
2 2 0 F elt. Z a u n e r A la jo s , á p rilis 16. (M Ó L K -1 8 4 , 4 8 0 .
c so m ó , F M 1907/32.729).
2 2 1 G é p e lt v á la s z le v é l K a m m e r e r E r n ő n e k a m i­
n is z te r n e v é b e n , a lá írá s é s d á tu m n é lk ü l, a fo g a lm a z ó
á p rilis 1 9 -i s z ig n ó já v a l ( M Ó L K -1 8 4 , 4 8 0 . c s o m ó , F M
1907/32.729 m e llé k le te ).
2 2 2 A z o rn a m e n tá lis é s fig u rá lis k ő fa r a g ó m u n k á k r ó l
1908. ja n u á r 2 0 -á n m e g h ív á s o s z á r tk ö r ű v e r s e n y tá r g y a ­
lást ta rto tta k ; a „ d ísz ítő ", a z a z g e o m e tr ik u s v a g y n ö v é ­
n y i o r n a m e n t ik á v a l d ís z ít e t t k ő f a r a g v á n y o k e lk é s z í­
té s é r e L a n g e r t e t t e a le g o lc s ó b b á r a já n la t o t ; a tö b b i
m e g h ív o tt a já n la tte v ő t n e m is m e r jü k , lá sd a z é p íté s i b i­
z o tts á g 1908/5. s z á m ú , m á r c iu s 2 6 -á n k e lt je le n t é s é t (a
M Ó L K -1 8 4 , 5 59. c s o m ó , F M 1911/ 43.955 m e llé k le te k é n t
ő r z ö tt, F M 1 9 0 8 / 2 1 .6 2 0 . ik t a t ó s z á m ú e lő a d ó i ív b e n ).
S z e r z ő d é s é t 1908. á p rilis 3 0 -á n írta a lá , é s e ttő l a n a p tó l
o k tó b e r 1 -jé ig d o lg o z o tt; m u n k á já t k ifo g á s ta la n n a k ta ­
lá ltá k , lá sd a s z e r z ő d é s e g y m á s o la ti p é ld á n y á t, ré s z - és
v é g s z á m lá it, v a la m in t a fe lü lv iz s g á la ti je g y z ő k ö n y v e t
(M Ó L K -1 8 4 , 5 5 9 . c s o m ó , F M 1909/ 84.986 m e llé k le te i).
A lp á r ir o d á ja a z é p ü le t c s o p o r t v a la m e n n y i s z o b r á s z ­
m u n k á já r a e g y k ö z ö s k ö lts é g v e té s i te r v e t k é s z íte tt, e n ­
n e k té te le i k ö z ü l az 1 - 5 . té te l s o r o lja fe l a k a p u s z o b ra it,
a 3 7 - 5 6 . té te l p e d ig a k a p u „ o r n a m e n tá lis " e le m e it. A lis­
ta a z e lk é s z íte n d ő s z o b r o k a t, o s z lo p tö r z s e k e t, lá b a z a to ­
k a t é s f e je z e te k e t d a r a b s z á m b a n , a d ís z íte tt fa lsa rk o k a t,
a r c h iv o lto k a t é s p á r k á n y o k a t p e d ig fo ly ó m é te r b e n a d ja
m e g . A z á r a já n la to k , s z e r z ő d é s e k é s s z á m lá k m in d ig e r­
re a lis tá ra é s a n n a k s z á m a ira h iv a tk o z v a je lö lik m e g az
e lk é s z íte n d ő v a g y e lk é s z ü lt k ő fa r a g v á n y o k a t. A té te le s
fe ls o ro lá s o k b ó l tu d ju k , h o g y L a n g e r k é s z íte tte a z o k a t a
fa r a g v á n y o k a t is, a m e ly e k e n k is e b b fig u r á lis r é s z le te k
n ö v é n y i o r n a m e n tik á b a á g y a z v a je le n n e k m e g (a b é lle t
f a ls a r o k v é g z ő d é s e it , a p á r k á n y f r íz t , a f é lk ö r ív e s és
c sú c s ív e s a r c h iv o lto k v á ltá s á n á l k ia la k u lt ív m e z ő b e h e ­
ly e z e tt in d á k a t ö le lő m a jm o t á b rá z o ló d o m b o rm ű v e t).
2 2 3 M a y e r E d e a m e g b íz á s t u g y a n a z o n a m e g h ív á ­
s o s p á ly á z a to n n y e r te , m in t L a n g e r, lá sd az e lő z ő je g y ­
z e t e t . A f ig u r á lis s z o b r á s z m u n k á k té t e le s t e r v e z e t é t
L a n g e r I g n á c s z e r z ő d é s é b ő l is m e r jü k (lá s d a z e lő z ő
je g y z e t e t ) , o d a u g y a n is a z A lp á r ir o d á ja á lta l ö s s z e á llí­
to tt lis tá t te lje s e g é s z é b e n á tm á s o ltá k (ú g y, h o g y a „ fig u ­
rá lis s z o b r á s z m u n k á k " á rá t n e m tö ltö tté k k i.) A to v á b b i
fe jle m é n y e k e t A lp á r I g n á c n a k e g y 1908. d e c e m b e r 7 -é n
k e l t e z e t t a u t o g r á f le v e le e m líti (a M Ó L K -1 8 4 , 5 5 9 .
cso m ó , FM 1 9 1 1 / 4 3 .9 5 5 m e llé k le te k é n t ő rz ö tt, FM
1909/ 30.705. ik ta tó s z á m ú e lő a d ó i ív b e n ), a m e ly b ő l é p ­
p e n a z é r t n e m is m e r h e t jü k m e g a m u n k a ré s z tv e v ő it,
m e r t A lp á r a z á lta la e g y ö s s z e g b e n , e lő le g k é n t fe lv e tt és
a s z o b r á s z o k k ö z ö tt e lo s z to tt p é n z z e l k o r á b b a n m á r e l­
s z á m o lt (az e r r ő l s z ó ló ira to k , ú g y te tsz ik , n e m m a r a d ­
ta k rá n k ). E b b e n a le v e lé b e n c s a k a z t in d o k o lja , m ié rt
k e r ü lte k a s z o b r o k 2 2 6 k o r o n á v a l tö b b e , m in t te rv e z té k :
„Amennyiben a munka közben kiderült, hogy a Jaaki temp­
lom-kapuzatból 2 apostol mintája nincsen meg, szükségessé
vált a 2 apostol megmintázása." (L á sd m é g u g y a n itt M a rti­
n é in A n ta l és ö z v e g y M a y e r E d é n é k é t té te le s e ls z á m o ­
lá s n é lk ü li n y u g tá já t a z A lp á rtó l á tv e tt p é n z r ő l.)
2 2 4 A v á lla lk o z ó k s z e r z ő d é s e ik b e n 1 9 0 8 . jú liu s 3 1 -i
b e fe je z é s i h a tá r id ő t v á lla lta k , e z t a z o n b a n az é p íté s i b i­
z o t t s á g 1 9 0 8 t a v a s z á n s z e p t e m b e r 3 1 -ig m e g h o s s z a b ­
b ít o t t a , h iv a tk o z v a a z e lő z ő é s a z é v i tö b b h e te s k ő fa ­
r a g ó s z t r á jk o k r a , lá s d M Ó L K -1 8 4 , 5 0 1 . c s o m ó , F M
1908/ 47.290 é s s z á m o s m e llé k le te .
2 2 5 A z e r e d e ti já k i k a p u n a k e g y e tle n e r r e a lk a lm a s
r é s z le te s s é g ű re s ta u rá lá s i te r v e s e m m a r a d t fe n n , e m lí­
té s e k b ő l v is z o n t is m e r t egy ily e n , lá sd 2 8 2 - 2 8 3 . é s 291.
je g y z e t. M e g je g y z e n d ő , h o g y a M O B h iv a ta li h e ly is é g e i
é s g y ű jt e m é n y e i 1 9 0 6 -tó l a S z é p m ű v é s z e t i M ú z e u m
é p ü le té b e n v o lta k , te h á t a V a jd a h u n y a d v á r r o m á n é p ü ­
le tc s o p o r tjá n a k b o n tá s a k o r é s ú jjá é p íté s e id e jé n az é p í­
té si te r ü le ttő l e g y u g rá s ra . A k é t a p o s to ls z o b o r h iá n y z ó
m in tá já t is p ó to ln i le h e t e t t a S z é p m ű v é s z e ti M ú z e u m ­
b ó l: a já k i k a p u e g y t e lje s g ip s z m á s o la t á t o tt é p p e n
1 9 0 7 -1 9 0 8 -b a n á llíto ttá k ö s s z e , lá sd 305. é s 30 9 . je g y z e t.
226 M agyarász 1 9 0 4 , 1; [Szemnecz] 1 9 0 4 , 2 ; Vasár­
napi Újság 1 9 0 4 , 6 5 8 , M a g y a rá s z , 85. je g y z e t b e n id é z e tt
fü z e t [1 9 0 4 . s z e p t. 1 0 -é n írt ré s z , 104]: „Az ezredéves orszá­
gos kiállításon több részben bemutatva lett s lehet, hogy ott
keltett a jaáki templom ügye akkora érdeklődést az illetékes
körökben, minek folytán még azon év nyárutó havában meg­
jöttek a kőfaragók, és szeptember hó 10-én megkezdték mun-
kájokat [...]"
2 2 7 L á sd 16 0 . je g y z e t.
2 2 8 A fo r r á s o k ré s z le te z é s e : W la ss ic s m in is z te r le ir a ­
ta , 1897. a u g . 8. (M O B 1897/211 m e llé k le te ).
2 2 9 W la s s ic s m in is z te r le ir a ta , 1 8 9 5 . o k t. 2 3 . (M O B
1895/172 m e llé k le te ).
2 3 0 A m in is z té r iu m e lő s z ö r 1 8 9 6 fe b r u á r já b a n ja v a ­
so lta , h o g y G y a lu s L á sz ló s z á m á ra a M O B lé te s íts e n á l­
lá st, a m e ly e t a S c h u le k F rig y e s ir á n y ítá s a a la tt G y a lu s
m ű v e z e té s é v e l fo ly ó h á r o m re s ta u r á lá s k ö lts é g v e té s é ­
b ő l fiz e s s e n e k (á lla m titk á ri le ira t, 1 8 9 6 . febr. 14., M O B
1896/36 m e llé k le te ). A z ü g y le z á rá s á r a c s a k m á ju s v é g é n
k e r ü lt s o r (v ö . M O B 1896/79, a m á j. 2 5 -i ü lé s jk . 13. p o n t;
M O B 1 896/ 112, a jú l. 2 4 -i ü lé s jk . 19. p o n t ) , e h h e z
u g y a n is e l k e lle t t d ö n t e n i, h o g y G y a lu s t a b iz o tt s á g
v a g y S c h u le k F r ig y e s m u n k a t á r s a k é n t h e ly e z z é k - e el
S c h u le k (s e g y b e n a b iz o tts á g ? ) te r v e z ő ir o d á já b a n . M i­
v e l a z o n b a n e g y e lő r e e z e k s z e r v e z e té r ő l s e m m it n e m
tu d u n k , e z t a v it á t s e m t u d ju k é r t e lm e z n i. - G y a lu s
L á sz ló g y a k o rla tila g 1 8 9 9 e le jé tő l e z z e l p á r h u z a m o s a n
e llá tta a b iz o tts á g titk á ri te e n d ő it is, k in e v e z é s e a z o n b a n
c s a k m á r c iu s b a n jö t t m e g (v ö . M O B 1899/8; 1899/ 23;
1899/ 44). J ú n iu s v é g é n v is z o n t m á r ( s z e p te m b e r 1 -tő l
é le tb e lé p ő ) ta n á ri k in e v e z é s é r ő l é r te s íte tte a b iz o tts á g o t
e g y m in is z te r i le ir a t (jú n . 2 8 .; M O B 1899/183 m e llé k le ­
te). G y a lu s m á r a z 1896/ 97-es ta n é v tő l ta n íto tt a z Ip a r-
m ű v é sz e ti Is k o lá b a n la k b e re n d e z é s t, 1 9 0 0 / 1 9 0 1 -tő l
k e z d v e é p íté si r a jz o t és a la k ta n t is. N y u g a lo m b a v o n u lt
Az Országos Magyar Királyi
a z 1931/ 32-es ta n é v tő l, v ö .
Iparművészeti Iskola Évkönyve 1896/97 é s 1917/18 k ö z ö tt,
v a la m in t 1 9 3 0 -1 9 3 4 ; a z isk o lá ró l lá sd M e z e i O ttó , „A z
O rs z . M . Kir. Ip a rm ű v é s z e ti Isk o la (1 8 8 0 -1 9 4 4 ) o k ta tá s i
r e n d s z e r e é s f o r r á s a i" , Művészettörténeti Értesítő 24
(1 9 7 5 ), 3 7 - 5 5 .
2 3 1 A S v á b - h á z : B u d a p e s t V., S z a b a d s á g té r 13 . -
P e rcz e l M ó r u tc a 2 ., é p ü lt 1 8 9 9 - 1 9 0 2 k ö z ö tt; a P á lm a u t­
ca i L á s z ló F ü lö p -v illa (m a : X IV ., Z ic h y G é z a u tc a 1 0 .),
é p ü lt 1 8 9 8 -b a n , lá sd Dr. B ú z a P éte r, „ L o v a g v á r a L ig e t­
b en ", Budapest 1 7 (1 9 7 9 ), 5 (m á ju s ), 1 4 - 1 7 . A s z o ln o k i
m ű v é s z te le p k é t, ö s s z e s e n 12 m ű te r m e s és la k á s o s h á z a
m in is z te r i m e g b íz á s r a , é p ü lt 1 9 0 1 - 1 9 0 2 - b e n , lá sd E g ri
M á ria , A szolnoki művésztelep, B u d a p est 1977, 6 8 -6 9 .
2 3 2 F e lt. M O B 1895/144 (s z e p t. 24.; v ö . 163. je g y z e t):
a biztosítási munkálatok megkezdését tovább halasztha-
tónak nem tartván, mai napon tartott rendes ülésében egyhan­
gú megállapodás szerint Schulek Frigyes bizottsági építészt
hozza e munkálatokfővezetésére Nagyméltóságodnak javaslat­
ba. [...] Schulek Frigyes oldala mellett a budavári főegyház
helyreállítási munkájánál immár huzamos idő óta működik
Gyalus László, aki - valamint jelenleg is helyette a pozsonyi
sz. ferenciek tornyának helyreállítását végzi - egészen megbíz­
ható és alkalmas építésznek látszik nevezett tanárfelelős ellen­
őrzése mellett a kiviteli munkák végzésére. Ezenkívül a buda­
vári főegyház munkálatainak befejezte után begyakorolt pallér
és kőfaragók is állanak Schulek Frigyesnek rendelkezésére, aki­
ket a jaáki apátsági templom biztosítási munkálatainál azon­
nal alkalmazhat." M agyarász 1 8 9 7 , 3 7 0 s z e r in t a k ő fa r a ­
g ó k r é s z in t B u d a p e s tr ő l, r é s z in t P o z s o n y b ó l jö t t e k , a
fe ls z e r e lé s t P o z s o n y b ó l h o z tá k át. V ö . m é g a k ö v e tk e z ő
je g y z e t t e l , v a la m in t S c h u l e k F r ig y e s le v e lé v e l, 1 8 9 6 .
a u g . 11. (M O B 1896/123 m e llé k le te ): „Az elmondottakhoz
járul még két kedvező körülmény: nevezetesen, hogy a buda­
vári Nagyboldogasszony-templomnak befejezése folytán Gya­
lus László segédemnek lekötöttsége ott e napokban megszűnik,
továbbá, hogy ugyanez időben a Szt. Ferenc-rendiek pozsonyi
tornyának bevégzése alkalmából faragó- és építőmunkásaink,
valamint állványfánk és sok szerszámunk rendelkezésünkre
áll. Mindezeket tekintetbe véve, a rendelkezésemre álló mun­
kaerőket Jaákra irányítottam."
2 3 3 P o z s o n y i k ő fa r a g ó é s k ő b á n y a b é rlő . Já k i r a jz fü ­
z e té t le s z á r m a z o tta i ő rz ik . E b b e n a n y u g a ti k a p u ró l k é ­
s z ü lt ra jz n in c s. M a g y a rá s z , 85. je g y z e tb e n id é z e tt fü z e t
[1 9 0 4 . s z e p t. 1 0 -é n ír t r é s z , 1 1 5 - 1 1 6 ] é s s z ó s z e r in t
u g yan ez Magyarász 1 9 0 4 , 3: „Munkavezetőül a kőfaragás­
nál Gunst Márton, derék fiatal ember volt alkalmazva, a ki
időközben ismét Pozsonyba küldetett, hogy ott a Klárisszák
templomtornyának restaurálásánál vezesse a kőfaragó mun­
kát. Ez idő alatt Ujváry Lajos helyettesité őt Jaákon. Később
visszajött ismét ide, de a restaurálás végéig nem maradt meg,
időközben megvált munkavezetői állásától, Pozsonyba költö­
zött, hol önállósította magát, de a gyászos halál kora sírba
dönté a törekvő embert 1902. nov. 8án. Helyébe Jaákon ismét
Ujváry Lajos lett alkalmazva. így tehát azt is mondhatni,
hogy a munka vezetés nagyobb és kényesebb része a jaáki
templom restaurálásánál Ujváry Lajosnak jutott [...]" A z é p í­
té s v e z e tő k e ls ő v á ltá s á n a k d a tá lá s á h o z : G u n s z t M á rto n
a p o z s o n y i k la rissz a te m p lo m to r n y á n a k m e ts z e te it és
k ő c s e r e -r é te g r a jz a it 1 8 9 8 -b a n k e lte z te P o z s o n y b a n (vö.
Gerecze 1 9 0 5 , 3 3 8 - 3 3 9 , P o z s o n y 1 3 0 -1 4 1 . és 1 5 9 -1 7 0 . té ­
te l); a z á tn é z e ti la p o k a t v is z o n t G y a lu s L á sz ló sz ig n á lta
1 8 9 8 -1 8 9 9 -b e n (lásd u o ., 1 5 6 -1 5 8 . tétel).
2 3 4 E le ta d a ta i e g y e lő r e is m e r e tle n e k . T alán s z in té n
Prefi-
p o z s o n y i c s a lá d b ó l s z á r m a z o tt. G e n t h o n Is tv á n
burger Zeitung-céduláiból tu d u n k u g y a n is e g y L u d w ig
U jv á r y n e v ű p o z s o n y i Mauergesellről, a k in e k az 1 8 3 0 -
1 8 4 0 -e s é v e k b e n tö b b c s e c s e m ő k o rú g y e rm e k e is m e g ­
h a lt (M T A M K I, M a g y a r M ű v é s z e k L ex ik o n a ).
2 3 5 L á s d m in d e r r ő l: s z á m o s M O B - ir a t a z 1 8 9 0 -e s
Magyarász 1897; Magya­
é v e k é s 1 9 0 4 k ö z ö tt, v a la m in t
rász 1 8 9 9 ; M agyarász 1 9 0 4 é s M a g y a rá s z , id é z e tt fü z e t
[1 9 0 4 . s z e p t. 1 0 -é n írt ré s z , 1 1 5 -1 1 8 ] a k ö z r e m ű k ö d ő k
n é v s z e r in ti fe ls o ro lá s á v a l, d e m iv e l fe ls o r o lá s , a flu k ­
tu á c ió b a n n e m ig a z ít el. B iz to s a n m in d v é g ig J á k o n v o lt
é s íg y a n y u g a ti k a p u n is d o lg o z o tt a z a k ő fa r g ó , a k i a
d éli b é lle t le g b e ls ő f e jle m e z é n e k fe ls ő la p já r a g o n d o s a n
f e lv é s te s z ig n ó já t : Marecsek János szobrász 1896-1904.
(M a g y a rá sz n á l: M a r its c h e k Já n o s ). A flu k tu á c ió a z o n ­
b a n je le n tő s le h e te tt, h is z e n S c h u le k F r ig y e s s z e r in t a
m u n k á t h é t k ő fa r a g ó k e z d te m e g 1 8 9 6 ő s z é n ; fe lté te le z ­
h e tő , h o g y G u n s z t M á r to n 1 8 9 8 -b a n a k ő fa r a g ó k e g y r é ­
s z é v e l v o n u lt á t e g y id ő re P o z s o n y b a , 1 9 0 2 -b e n p e d ig
S c h u le k F rig y e s a z t k é r v é n y e z te , h o g y a „ g é p e k , fe ls z e ­
re lé s e k é s s z e r s z á m o k " e g y r é s z é t E p e r je s r e v ite th e s s e
á t (19 0 2 . m á j. 2 4 -é n k e lt le v e le a M O B 1902/204 m e llé k ­
le te ). M in d e n t ö s s z e v é v e s in c s je le n le g tisz ta k é p ü n k a r ­
ró l, h o g y a já k i r e s ta u rá lá s e g y e s m u n k a fá z is a ib a n a d o tt
é p ü le tré s z e k e n h á n y á n é s k ik d o lg o z ta k .
2 3 6 K á t. VII/42, e r e d e ti p o z itív : O M v H , F o tó tár, p sz.
1 6 .6 2 3 - a fé n y k é p 1 8 9 6 ő s z e é s 1901 m á r c iu s a k ö z ö tt
k é sz ü lt, a s z e m é ly e k k ö z ü l e g y e lő r e c s a k a k ö z é p e n á l­
ló , m a tr ó z s a p k á t v is e lő G y a lu s L á s z ló t t u d ju k a z o n o ­
síta n i. F ia ta la b b k o ri fé n y k é p é t lá sd Dr. K o v á cs D é n e s ,
„A M á ty á s -te m p lo m ü n n e p e " , Vasárnapi Újság 41 (1 8 9 4 ),
41 (o k t. 1 4 .), 6 7 7 b a l h a s á b já n a k k ö z e p é n ; id ő s e b b k o r ­
ban k é s z ü lt fé n y k é p é t lá s d G e r le Já n o s -K o v á c s
A ttila -M a k ó v e c z Im re , A századforduló magyar építészete,
B u d a p e s t 1 990, 57.
2 3 7 S a jn o s n in c s tö r té n e ti á tte k in té s a S te in d l Im re
é s S c h u le k F rig y e s n e v é v e l fé m je lz e t t r e s ta u r á lá s o k o n
d o lg o z ó m ű h e ly e k ta g ja ir ó l, v e r b u v á lá s u k r ó l, k é p z e t t ­
sé g ü k rő l, lé ts z á m u k r ó l, v á n d o r lá s u k r ó l, v a la m in t m u n ­
k a m ó d s z e re ik rő l - d a c á ra a k ü lö n b ö z ő é p ítk e z é s e k r ő l
fe n n m a r a d t n a g y s z á m ú te r v n e k , r é s z le t t e r v n e k , m ű ­
h e l y r a jz n a k , g i p s z m á s o la t n a k és g ip s z m o d e lln e k .
E n n e k o k a le h e t a z is, h o g y a M O B c s a k a fe le lő s é p í­
té s s z e l á llt fo ly a m a to s k a p c s o la tb a n , a v á lla lk o z ó k k a l,
ille tv e m e s te r e k k e l a z é p íté s z s z e r z ő d ö tt. E s z e r z ő d é s e ­
k e t jó v á h a g y á s r a b e k e lle tt u g y a n t e r je s z te n i a M O B -
h o z , d e ú g y te tsz ik , h o g y a s e le jte z é s (lá sd 113. je g y z e t)
u t á n k ö z ü lü k c s a k v é le t l e n s z e r ű e n m a r a d t r á n k n é ­
h á n y , pl. S c h u le k F rig y e s é s B e c k S á m u e l k ő b á n y a t u ­
l a jd o n o s szerző d ése az e p e r je s i p lé b á n ia t e m p lo m
t o r n y á n a k é p ít é s é h e z s z ü k s é g e s k ö v e k s z á llít á s á r ó l
(M O B 1902/ 204 m e llé k le t e ) v a g y G y a lu s L á s z ló é s
R e i c h e n b e r g e r J ó z s e f s z e r z ő d é s e (lá s d 3 0 1 . je g y z e t ) .
A „ b u d a v á ri fő e g y h á z é p íté s i b iz o tts á g á n a k " ir a ta n y a ­
g a a z e g y e tle n o ly a n k iv é t e l, a h o l a r e n d s z e r e s k ő ­
fa r a g ó - é s k ő b á n y a k ö lt s é g - e ls z á m o lá s o k is m e g t a lá l­
h a tó k . ( M e g is m e r h e ttü k v is z o n t ú ja b b a n a z o s z tr á k és
s o p r o n i v á lla lk o z ó k n a k é s m e s t e r e k n e k a z t a k ö r é t ,
a m e ly S t o r n o F e r e n c n e k d o lg o z o t t a p a n n o n h a l m i
te m p lo m r e s ta u r á lá s á n : D á v id F e r e n c , „A p a n n o n h a l­
m i f ő e g y h á z m ú lt s z á z a d i h e l y r e á l l í t á s a " , in : Mons
Sacer 996-1996..., 2 2 . je g y z e t b e n i. m ., II, 1 6 2 - 1 8 1 és
A s k e r c z É v a , „ S t o r n o F e r e n c P a n n o n h a l m á n " , u o .,
1 8 2 -1 9 2 .)
2 3 8 1 8 9 6 . d e c e m b e r 3 -r ó l k e l t e z e t t je l e n t é s (M O B
1896/ 210 m e llé k le te ). A z ir a tn a k 1 9 8 8 ó ta c s a k e lő a d ó i
ív e v a n a h e ly é n . T eljes t e r je d e lm é b e n id é z te B . Nagy
1 9 8 7 ,1 6 - 2 1 .
2 3 9 Je le z v e : Gyalus / befejeztem 1896. okt. 17.-én; fe lira ­
ta n in c s; p a p ír; tu ssa l k ih ú z o tt c e r u z a r a jz ; 6 3 0 x 8 4 0 m m
(O M v H , T ervtár, ltsz.: 1 4 .3 2 0 ): n é z e t é s k o ttá z o tt a la p ra jz .
2 4 0 T ö b b p é ld á n y b a n is m e g v a n v is z o n t, é s tö b b s z ö r
p u b lik á ltá k is a k a p u re s ta u rá lá s e lő tti á lla p o tá n a k az a
r e k o n s t r u k c ió s r a jz á t , a m e ly e n L u x G é z a (1 9 1 0 - 1 9 4 5 )
G y a lu s L á sz ló fe lm é ré s i la p já n a k m á s o la tá t o ly a n ré s z ­
le te k k e l e g é s z íte tte k i, a m e ly e k c s a k a z 1 9 0 1 -e s f é n y k é ­
p e k e n (6 5 -6 6 ; lá sd 2 9 5 . je g y z e t) lá th a tó k . E lő s z ö r k iá l­
lítv a a z 1 9 4 2 -e s M a g y a r M ű e m lé k i K iá llítá s o n (lá sd
B ogyay 1 9 4 3 , 6 2 ); a L u x - h a g y a té k b ó l k e r ü lt tö b b p é l­
d á n y b a n a z O M v H T e rv tá rá b a ; p u b lik á lv a : D ercsényi
1 9 7 9 ,1 7 .
241 J e le z v e : Jaák 1896 okt. hó / Gyalus László építész; fe l­
ira t n é lk ü l; p a u sz ; tu s; 5 9 0 x 3 3 0 m m ; lé p té k lé c e n m e g ­
a d v a [1,5 c m = l m ] (O M v H , T ervtár, ltsz .: 2 5 7 5 ).
242 M O B 1896/ 210 m e llé k le t e (lá sd 2 3 8 . je g y z e t ) :
„A templom eredeti talajburkolatának és a külső talajnak ma­
gasságát megtudandó, a főbejárat, valamint az északi torony
belső szabadon álló pillére mellett a talajt felásattam - a nyert
adatokból azon következtetésre jutottam, hogy az eredeti padló­
magasság a külső talajtól mintegy 32 cm-rel volt feljebb. Ezen
különbözetet a főkapu homlokfalának irányában alkalmazott
2 lépcsőfokkal egyenlítették ki." M in t h o g y a S te in d l- f é le
r e s ta u rá lá s i te r v e k s z e r in t a k k o r u g y a n ily e n m e g o ld á s t
k ív á n ta k h e ly r e á llít a n i (lá sd 1 4 3 . je g y z e t ) , le h e ts é g e s ,
h o g y a z e g y k o ri lé p c s ő fo k o k n a k ta lá n lá th a tó n y o m a i is
v o lta k a r e n d k ív ü l le p u s z tu lt lá b a z a ti z ó n á b a n .
2 4 3 L á sd 23 8 . je g y z e t: „A kapuzat felső ívezetei és fejeze­
tei kevés kivétellel elég jó állapotban vannak. Tympanonja, és
a körülötte húzódó körívezet, kapu keret és az egész portálé lá­
bazata több oszlopával együtt nagyon rongált. A portálé orom­
fal oszlopzata és a hármas osztású mezetek, az apostolok szob­
rának hiányzó részei is helyettesítendők lennének."
2 4 4 F elt. M O B 1897/110 (m á j. 5 .). E z a d á tu m n é m i e l­
le n tm o n d á s b a n v a n a z ira t m e llé k le te k é n t fe n n m a r a d t
k ö lts é g v e té s tíz n a p p a l k é s ő b b i k e lte z é s é v e l (lá sd 248.
je g y z e t).
2 4 5 F elt. II. M O B 1897/110 (m á j. 2 1 .). A r a jz o k e lk é ­
s z ü lte é s fe lt. M O B 1897/162 (jú l. 2 1 .); a s o k sz o r o s ítá s ró l
u o ., v a la m in t M O B 1897/ 164 é s 1897/ 243. (o k t. 1 2 .).
A s o k s z o r o s íto tt p é ld á n y o k b ó l la p o n k é n t tíz d a ra b n á l
tö b b m a is a z O M v H T e rv tá rá n a k já k i fió k ja ib a n fe k sz ik .
2 4 6 A z ir a t o k k ö z ö t t m ű le ír á s n e m m a r a d t f e n n ;
a m e n n y ir e e z a M O B 1897/118 (a m á j. 6 -i ü lé s jk . 3. p o n t)
s o m m á s ö s s z e f o g la lá s á b ó l k id e r ü l, l é n y e g é b e n m e g ­
e g y e z e tt a z 1896/210 s z á m o n ik ta to tt G y a lu s -fé le je l e n ­
té s s e l (lásd 2 3 8 . je g y z e t).
2 4 7 Je le z v e : Schulek Frigyes vezér építész /Gyalus Lász­
ló építész; fe lira t n é lk ü l; p a p ír ; tu s; 68 0 x 4 6 5 m m ; lé p té k
lé c e n m e g a d v a [1 ,5 c m = l m ] (O M v H , T e rv tá r, lts z .:
 2 5 6 5 ). A K lö sz G y ö r g y á lta l s o k s z o r o s íto tt p é ld á n y o k j e ­ lő z z ü k . A f é n y k é p e k e g y r é s z e a s z e n té ly á llv á n y o k ró l
le z v e a lu l k ö z é p e n : Photolithogr. Klösz Gy. Budapest k é s z ü lt, t e h á t le g k é s ő b b a z á llv á n y z a t a z é v s z e p te m b e ­
(O M v H , T ervtár, ltsz .: 1 4 .1 8 0 ; 1 4 .1 8 1 ; 1 4 .1 8 8 és to v á b b i ri b o n tá s a e lő tt, a S z e n t Ja k a b -k á p o ln a fé n y k é p e in p e ­
le ltá r o z a tla n la p o k ). d ig a z a jtó r a k r é tá v a l ír t 1 8 9 7 . áp rilis 15. d á tu m lá th a tó ,
248 Költségvetés ajaki apátsági templom helyreállításáról, v a g y is a k é p e k e z u tá n k é s z ü lte k . G e r e c z e P é te r r é s z v é ­
B u d a p e s t, 1 8 9 7 . m á ju s 14., a lá írá s: Gyalus László építész, t e lé n e k a h e ly s z ín i s z e m lé n - te k in tv e , h o g y c s a k e g y
Schulek Frigyes vezér-építész [G y a lu s a u to g r á fja ] (M O B é v v e l k é s ő b b le tt a M O B ta g ja - te r m é s z e t e s e n n in c s
1897/110 m e llé k le te ). A b o n tá s i, k ő fa r a g ó - é s k ő e lh e ly e - n y o m a a h iv a ta li ira to k b a n .
z ő -m u n k á k fe je z e t é b e n k ö b m é te r b e n á r a z tá k b e a z e l­ 2 5 4 K á t. V / 3 5 -3 6 , az é s z a k i b é lle t fe lv é te lé r ő l e re d e ti
v é g z e n d ő m u n k á t, é p ü le tr é s z e n k é n t és a f e lh a s z n á la n ­ p o z itív : O M v H , F o tó tá r, p sz . 1 7 .2 1 5 ; a d éli b é lle t fe lv é ­
d ó k ő a n y a g m in ő s é g i o sz tá ly a i s z e r in t - íg y e z e k b ő l a te lé n e k ü v e g n e g a tív ja : O M v H , F o tó tár, M O B 3 1 3 8 , lásd
t é te le k b ő l n e m t u d u n k k iin d u ln i. E lle n b e n : „IV. Szob­ Bakó 1 9 9 3 ,1 8 9 . tétel.
rászmunka [...] Főkapuzat 13. 2 drb oroszlán [...] 14. Az osz­ 2 5 5 C z o b o r 1 8 9 0 ,1 2 - 1 3 .
lopszárak ornamentális díszítésére [...] 15. Tympanon [...] 2 5 6 Czobor 1 8 9 7 , 2 7 - 2 9 : „[... a já k i te m p lo m o t, a m e ­
16. 9 apostolfej [...] 17. Sámson szobrának kiegészítése [...] ly e t] még a tatárpusztítás előtt építettek a Franciaországból
18. Szt. Anna szobrának kiegészítése [...] 19. Az ajtókeret le­ hazánkba betelepedett benczések. [...] A jaáki templom nagy
véldísze [...]" pusztuláson ment keresztül a tatárok betörésekor és szomorú
2 4 9 V ö . 3 1 8 . je g y z e t. sorsában osztozott Magyarország legtöbb építménye. [...]
2 5 0 H a tá r o z a t a z a lb iz o tts á g k ik ü ld é s é r ő l és je le n t é ­ A tatárok kivonulása után, visszatérvén IV. Béla királyunk
sé rő l: M O B 1897/118 (a m á j. 6 -i ü lé s jk . 3. p o n t) é s e n n e k dalmácziai bujdosásából hozzáfogott országa újbóli megalapí­
a la p já n fe lt. M O B 1897/110 (m á j. 2 1 .); a z a lb iz o tts á g ta g ­ tásához. Az elűzött szerzetesek felkeresték egészen vagy félig
ja i: C z ig le r G y ő z ő , F ittle r K a m ill, S te in d l Im re , S te in - romba dőlt monostoraikat és serényen hozzáláttak azok hely­
h a u s z L á sz ló , S c h u le k F r ig y e s , S z u m r á k P ál. U g y a n itt reállításához. így történt ez Zsámbékon és Jaákon is, mely
u ta lá s ta lá lh a tó a rra , h o g y S z te h lo O ttó m é g k ü lö n fü g ­ utóbbinak annyi évszázadon át többszörösen átépített templo­
g e tle n s z a k v é le m é n y t is a d o tt (íg y te h á t a lig h a n e m v a ­ mán a XIII. századi restaurálás nyomai máig felismerhetők.
la m ifé le b e ls ő v itá r a k e ll k ö v e t k e z t e t n ü n k , a m e ly n e k Omode győri püspök 1256-ban kelt oklevele, mely a jaáki
a z o n b a n té n y e s e m r e k o n s tr u á lh a tó b iz to s a n a f e n n m a ­ apátsági templom felszenteléséről szól, a restaurált egyház
r a d t ir a to k b ó l). A z illu s z tr is b iz o tts á g je l e n t é s e (n in c s consecratiojára vonatkozik." V ö . m é g C z o b o r e lő a d á s á v a l,
m e g , c s a k a k é t id é z e tt ira t s o m m á s ö s s z e fo g la lá s á b ó l is­ a m e ly e t h á r o m r é s z b e n ta r to tt a z Ip a r m ű v é s z e ti M ú ­
m e r t) v a ló b a n c s a k a k ö lts é g c s ö k k e n té s le h e ts é g e s m ó ­ z e u m b a n , 1 9 0 2 f e b r u á r já b a n , b e s z á m o l r ó la : Magyar
d o z a ta it tá rg y a lta . E z a n y u g a ti k a p u r e s ta u rá lá s i t e r ­ Iparművészet 5 (1 9 0 2 ), 67.
v e it n e m b e fo ly á so lta . A z á lta lu n k Czobor 1 8 9 7 -k é n t rö v id íte tt „A r o m á n é p ü ­
251 W la ss ic s m in is z te r le ira tá b ó l, 1897. a u g u s z tu s 8. le tc s o p o r t" c ím ű írá s e g y k é tfé le c ím la p p a l is m e r t k ö te t
(M O B 1897/211 m e llé k le te ). V ö . m é g 146. je g y z e t. Ig e n 2 7 - 3 2 . o ld a lá n ta lá lh a tó : Dr. C z o b o r B é l a - S z a l a y Im re
je lle m z ő - é s F o rste r G y u la k é s ő b b id é z e n d ő m e g n y ilv á ­ Magyarország műkincsei, B u d a p e s t 1 9 0 1 ,1, ille tv e
(s z e rk .),
n u lá s a ih o z n a g y o n h a s o n ló - a p a s sz u s S c h u le k F rig y e s­ Magyarország történe­
C z o b o r B é l a - S z a l a y Im r e (s z e rk .),
fé le é rte lm e z é s e a z o k tó b e r e le jé n te tt e lle n ő rz ő ú tjá r ó l ti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon,
sz ó ló je le n té s é t (n in c s m e g ) k iv o n a to ló fe lte rje s z té s b ő l, B u d a p e s t - B é c s , G e r la c h [é. n ., az O S Z K k a ta ló g u s a sz e ­
M O B 1897/242 (o k t. 12.): „[...] elkészült eddig a templom há­ rin t 1 9 0 2 -1 9 0 3 ], I. U g y a n e z z e l a c ím m e l n é m e t k ia d á sa
rom apszisa, a keleti oromfalak mindenütt, a régi jó karban le­ is v o lt. A m a g y a r n y e lv ű k ia d á s n a k O S Z K 5 0 1 .9 5 2 je lz e ­
vő részletek megtartásával, úgy, hogy a megújítás a kitűzött tű p é ld á n y á b a b e fű z ö tt e g y ik b e ls ő c ím la p já b ó l k ö v e t­
alapelv szigorú megtartásával, csakis a legszükségesebb részle­ k e z t e t h e t ü n k a r r a , h o g y a z I. k ö t e t e t s z e r k e s z te tte
tekre szorítkozott, sőt az újonnan rakott falazatban is vannak C z o b o r, é s h o g y a z f ü z e te k b e n je l e n t m e g 1 8 9 7 -tő l. M i­
régi helyükre újra beillesztett régi kövek, ami fenntartott régi v e l a s z á m u n k r a é r d e k e s ta n u lm á n y a z e ls ő k ö te t le g ­
alakításnak hitelességét nem csekély mértékben növeli." e le jé n ta lá lh a tó , a z e ls ő é s íg y le g k o rá b b i fü z e th e z k e l­
2 5 2 A m á ju s 2 9 - 3 0 - i s z e m le id ő p o n tjá t é s ré s z tv e v ő it le tt ta rto z n ia .
C z o b o r B é la ( h iá n y z ó ) ú t i s z á m l á já n a k ik t a t á s á b ó l is ­ 2 5 7 M O B 1896/210 (lásd 238. je g y z e t): „A bencések által
m e r jü k (M O B 1897/163; jú l. 2 .). T a p a s z ta la ta ik ró l tu d ­ még a tatárjárás előtti időben épített, ezen fő részeiben román
to m m a l je le n té s t n e m te tte k , é s b iz o tts á g i ü lé s is c s a k az stylű, bazilikális elrendezésű templom a régmúlt időben sok át­
ú tis z á m lá k f e lt e r je s z t é s é t tá r g y a lta ( M O B 1897/ 164; a alakuláson ment keresztül. Már az eredeti, XIII. század előtti
jú l. 2 -i ü lé s jk . 22. p o n t). részek építésében mutatkoznak olyan szembetűnő szerkezeti el­
2 5 3 K á t. V / 23-39. (R é s z b e n re p r o d u k á lv a : Bakó 1993, térések, melyek alapján bizton lehet következtetni arra, misze­
1 8 6 -1 9 7 . té te l: a z o k a fe lv é te le k , a m e ly e k n e k n e g a tív ju k rint nem egy előre teljesen megállapított terv szerint, egyfolytá­
is m e g v a n ; lá sd m é g : 7 - 8 , 1 2 - 1 3 , 1 7 . ) A s o r o z a t d a ra b ja it ban építtetett az egész templom. [...] A szentélyek és a külső
ö s s z e fű z ő b o n y o lu lt m e g fo n to lá s o k is m e r te té s é t itt m e l­ főfalak megépítése után valószínűleg a tatárjárás szakította meg
a többi részekfolytatólagos építését, és így a templom csak az or­ n a k n é z e tr a jz a (a re s ta u rá lá s i te rv a la p já n ); a la tta : jelen­
szág nyugalmának helyreálltával, a már akkor hazánkban is dí­ legi alaprajz: a k a p u é p ítm é n y é s z a k i f e lé n e k v íz s z in te s
vó román-góth átmeneti stylusban fejeztetett be, és 1256-ban m e ts z e te a lá b a z a to k fe lv e títe tt a la p ra jz á v a l, r e s ta u rá lt
Omode győri püspök által felszenteltetett." K é s ő b b Gyalus á lla p o t; a la tta : Normális vagyis tervezett alaprajz: a kapu­
1901 a k é t p e rió d u s t s o k k a l tis z tá b b a n k ö r v o n a la z ta az é p ítm é n y é sz a k i f e lé n e k v íz s z in te s m e ts z e te , a lá b a z a ­
o sz lo p o s b a z ilik a te rv e s z e rin t é p ü lő e lső é s a b o lto z o tt to k a la p ra jz a n é lk ü l. L é p té k n é lk ü l, M : —1 :5 0 . A r a jz ­
te m p lo m te r v e s z e r in t é p ü lő m á s o d ik p e r ió d u s r a . (A z h o z fű z ö tt s z ö v e g n e m v is z b e n n ü n k e t to v á b b : „Jegyzet:
e lk é p z e lé s e g y k o rú k ritik á ja : Gerecze [1908], 1 5 9 -1 6 0 .) A jaáki templom portaléján a falszínben maradt körívezet a
2 5 8 N e h é z m e g m o n d a n i, m e ly ik ü k é a z e ls ő b b s é g , fallal egyidejűleg készült, míg a csúcsíves rész az előre megfa­
te k in tv e , h o g y G y a lu s e s e té b e n e g y 1 8 9 6 d e c e m b e r é b ő l ragott körívdarabok felhasználásával utólag helyeztetett el.
k e lte z e tt k é z ir a tr ó l, C z o b o r n á l v is z o n t a k in y o m ta tá s így a 12 apostol közül 1-1 a portaién kívül a falba helyeztetett,
1 8 9 7 -e s é v sz á m á ró l v a n szó. A z te ts z ik v a ló s z ín ű b b n e k , miután ezeknek az oromzatban hely nem jutott."
h o g y C z o b o r fo g a d ta e l G y a lu s m e g fig y e lé s e k e n a la p u ­ 265 G yalus [1 9 1 4 e lő tt]. A k é z ira t h e k to g r a fá lt p é ld á ­
ló é rv e it. Ó v a to s s á g r a in t a z o n b a n , h o g y je le n t é s é n e k n y a in a k terminus ante quemje a b b ó l k ö v e tk e z ik , h o g y az
m á s r é s z e in - p é ld á u l e ls ő m o n d a tá b a n - G y a lu s sz in te O S Z K (ú ja b b a n ) 6 0 1 .8 7 3 je l z e t ű p é ld á n y á b a n a M N M
s z ó s z e r in t lá t s z ik h a s z n á ln i C z o b o r 1 8 9 7 -e s m ű v é t, K ö n y v t á r á n a k 1914/ 493-as n ö v e d é k i p e c s é t je lá th a tó .
C z o b o r v is z o n t s z á m o s m ille n n iu m i k iá llítá s s a l k a p c s o ­ A k é z ira t n e m G y a lu s L á sz ló a u to g rá fja .
la to s p u b lik á c ió já b a n s a já t m a g á t is tö b b s z ö r is m é te lte 2 6 6 M e g je g y z e n d ő , h o g y a to r n y o k h o m lo k s ík já n a k
(v ö . m é g 2 08. je g y z e t). v o n a lá b a n b e s z a g g a to tt v o n a l - a m e ly m in d e n b iz o n y ­
2 5 9 G erecze 1 8 9 8 , 36: „Mint az újabb renovaczió alkal­ n y a l h iv a tv a le n n e je l ö l n i a k é t p e r ió d u s h a t á r á t is -
mával megfigyelhettük a kapu félköríves tagjai elé később épül­ n e m a h a r m a d ik , h a n e m a b e lü lr ő l s z á m íto tt n e g y e d ik
hetett az előszökő csúcsba futó kapubéllet, habár ma e belső o s z lo p o n k ív ü l v á g ja a b é lle te t.
félkörives és a külső csúcsíves béllettagoknak egy darabból álló 267 Gerecze [1 9 0 8 ], 1 5 8 -1 7 3 . A z 1 9 0 8 -b a n le z á rt k é z ­
közös fejezete van. A templomon szétszórva befalazott szobor­ ir a t já k i f e je z e t é t 1 9 0 2 - 1 9 0 4 - r e k e ll d a t á ln u n k , m e r t
töredékek is arra mutatnak, hogy e templomnak lényeges ré­ G e r e c z e P é te r a fe je z e t b e v e z e tő jé b e n a k a p u m e g k e z ­
szei jóval megelőzik a felszentelés évét, vagy hogy ezen a he­ d e tt r e s ta u r á lá s á n a k h a m a ro s b e fe je z é s é r ő l ír.
lyen már előbb szobrokkal diszitett templom állott." 2 6 8 G erecze [1 9 0 8 ], 1 6 6 -1 6 9 : „A tornyok falai az erede­
260 Gyalus 1 9 0 1 , 6 1 - 6 2 . S z e r z ő s é g é r ő l lá sd S zéché­ ti bazilikából maradtakfenn [...] A bazilika nyugati falát a mai
nyi 1 9 0 1 , 5 - 6 . kapunak csak a fal vastagságában lévő, félkörívvel záródó ta­
2 61 U o . a k a p u ra v o n a tk o z ó ré s z fo ly ta tá s a a z id é z e t gozatai díszítették. Ennek díszítményeit az előre beleillesztett
u tá n : „Szobrászati müvei közül csak három apostolnak és a kövekből faragták ki. Magassága a mainál nagyobb volt, mert
Megváltónak alakja ép és sértetlen, mig a többi szobor feje bar­ küszöbét és a külső talajt később jelentékenyen emelték. Ez elé
bár kezek által letöretett, a mely letörést a legfelső, előbb került az átépítés idején a más középpontú csúcsba szorított
említettek azért kerülték ki, miután magasan vannak. A kapu­ előszökő rész, melynek oromfala sem vág össze az eredeti kapu
zat kerete, tympanonja tűz által oly annyira rongált, hogy an­ főtengelyével. Eitelberger, ki e kaput először leírta, a bécsi Szt.
nak restaurálása elkerülhetetlenné vált. Lábazata, miután István-dómnak körülbelül egykorú főkapujával állítja párhu­
középkemény mészkőből készült, oly annyira le van koptatva zamba, s úgy találja, hogy a jaáki több tekintetben fölülmúlja
hogy tagozatának alakja csak egyes helyeken constatálható." a bécsit, melynek díszítményei különben megegyeznek a
2 6 2 É rd e m e s id é z n i S z é c h é n y i M ik ló s a p á t k é s ő b b i, jaákiakkal. Csakhogy e ritka szép alkotás a neki tulajdonított
v a la m iv e l v ilá g o s a b b f o g a lm a z á s á t is (Széchényi 1 9 0 7 , egységgel az említett okoknál fogva nem dicsekedhet. Itt is,
1 6 ): „Tulajdonképp a külső rész is félkörösre volt tervezve, mint azt az apsidiolok és hajók csatlakozásánál láttuk, a félkör
amit az bizonyít, hogy a csúcsívessé épített és így megfelelően és csúcsív olyan viszonyban állanak, hogy a kapu két különeső
keskenyebbé vált oromzaton csak tíz apostol szobra fért el, része azonnal szembetűnik. A kapuzat egybefoglalt alaprajza a
Krisztus szobrától jobb- és baloldalon, a két utolsóét az orom­ megvastagított fal mélységével rajzolt négyzet átlójára van
zaton kívül, a kapu mellett, a templom falába kellett elhelyez­ szerkesztve. így a kifelé erősen táguló nyílás impozáns hatást
ni. Ugyanezt bizonyítja a kapunak földalatti alapzata is, tesz, de maga ez a később épült előszökő rész is, mely az erede­
amely a szélesebbnek tervezett kapu méreteinek felel meg." ti félkörös kapu homlokfaldíszítményét részben elfödi, két éle­
2 6 3 M iv e l a s o k k a l m a g a s a b b fe ltö lté s b ő l k is z a b a d í­ sen elkülönülő csoportban tágulva csatlakozik a falhoz. Neve­
to tt é sz a k i to ro n y n á l v é g e z h e tte k k o m o ly a b b f ö ld m u n ­ zetesen amíg az eredeti félkörrel záródó béllet három henger és
k á k a t, é s m iv e l G y a lu s k é s ő b b is a k a p u é p ítm é n y é s z a ­ ezeket megelőző (középső) kosárba zárt pálcatagjához az első
k i o ld a li fe lé h e z r a jz o lta ő k e t, a fa la k a z é sz a k i to ro n y csúcsba futó tagcsoport [...] az eredeti béllet főtengelyétől csak
l á b a z a t á n a k k ib o n t á s a k o r é s c s e r é je k o r , 1 8 9 8 n y a r á n kevéssé jobbra térő ponton futnak össze csúcsba, addig a har­
v a g y ő sz é n le h e tte k rö v id id e ig lá th a tó k . madik csoport, vagyis az oroszlánok hátán emelkedő és ezeket
264 Gyalus [1914 előtt], 78 (eredetileg tollrajzok): is megelőző tagok már függélyes részükön sem helyezkednek el
A jaáki templom portaléja: a kapuépítmény északi oldalá­ a főtengelytől jobbra-balra arányosan, hanem csúcsaik még to­
 vább délre esnek úgy, hogy a kapu jobb felén a két oroszlán ál­
tal tartott hengeroszlop jóval szélesebb homlokfalat hagy elta-
karatlanul jobb, mint bal felől. [...] A tagolás három csoportjá­
nak érintett szétesését művészettel takarja építőjének az a
gondossága, hogy a lábazatok és a fejezetek fölé alkalmazott
igen dús és változatos ornamentum vállköveit lehetőleg egy
vízszintes taggá olvasztja, ami a technikai szétesést is lehetet­
lenné teszi. [...] Itt [az o ro m z a t s z o b o r fü lk é in é l] ismét va­
lami kényszerhelyzetben kellett a kapu építőjének lenni,
amelyről ma nem adhatunk könnyen számot. Vagy tudta elő­
re, hogy ide Krisztus és az apostolai számát tekintve tizenhá­
rom fülkére van szükség, vagy később került ide a tizenhárom
szobor, melyek közül kettőnek már az oromzaton kívül a két to­
rony falába kellett fülkét vágni?... A most folyó újjáépítés al­
kalmával a homlokfal lábazatainak fölfedésekor az építés veze­
tője, Gyalus László szerint előjött az eredetileg félkörívesnek
tervezett kapubővítés alapfala, melytől annak építője olykép­
pen tért el, hogy a már félkörívesre faragott kapubéllet tagjait
csúcsíves bélletté szorította össze, miáltal két apostolnak nem
maradt hely a megkeskenyített oromfalon. Ennek a magyará­
zatnak teljes megértéséhez azonban fájdalommal nélkülözzük
a nevezett alapfalaknak kissé tüzetesebb megjelölését, mert így
aligha tudjuk elképzelni, hogy nem látta-e a külső tagok terve­
zője előre, hogy ilyen sugárú köríves kapuzat, minő a mosta­
ninak ívszelvénye, a toronyfalaknak felét elfödte volna, s a ka­
puzat nyomott hatása tűrhetetlen volt volna?! Nem tehetjiik-e
fel róla inkább, hogy éppen a régi félköríves kapuzat nyomott
hatása ellensúlyozására a nagy tágítás mellett eredetileg is
csúcsosnak szánta a kapu bővítő tagjait? Ennek a megállapí­
tásnak kedvéért aztán, mivel nagyarányú szobrai már készen
lehettek, s kisebb 13 fülkét az oromfalba nem vághatott, szük­
ségből kettőt az oromzat mellé helyezett."
2 6 9 Ja c k s o n m ű v é t v is z o n t, a m e ly E ite lb e r g e r stílu s ­
v á ltá s - e lm é le té t J á k k a l is ö s s z e k a p c s o lta , é p p e n e z e k ­
b e n a z é v e k b e n e le v e n íte tte fö l dr. H a v a ss R e z s ő (lásd
100. je g y z e t).
2 7 0 E r r e a z e lle n t m o n d á s r a c s a k G e r e c z e P é t e r fi­
g y e lt fe l (lá sd 2 6 8 . je g y z e t).
2 7 1 G e r e c z e 1 8 9 7 . m á ju s i h e ly s z ín i h a llo m á s á r a k ell
g o n d o ln u n k já k i fo tó s o r o z a ta d a tá lá s a (lá sd 2 5 3 . je g y ­
z e t) é s 1 8 9 8 -a s m o n d a tá n a k tö b b e s s z á m e ls ő s z e m é ly ű
á llítm á n y a (lá sd 2 5 9 . je g y z e t) a la p já n , v a la m in t a m ia tt
is, h o g y a z e lk é p z e lé s n e k s e m G y a lu s 1 9 0 1 -e s p u b lik á ­
c ió ja e lő tt, s e m u tá n a n in c s n y o m a a M O B -ir a to k b a n .
G y a n ú n k a t to v á b b e rő s íti, h o g y G e r e c z e 1 8 9 8 -b a n m e g ­
je l e n t p u b lik á c ió já b a n e g y á lta lá n n e m is m e r te , é s m in t
1 9 0 2 -1 9 0 4 -e s k é z ir a tá b ó l k id e rü l, s o h a n e m is lá tta a v a ­
ló s z ín ű le g 1 8 9 8 -b a n e lő k e r ü lt fa la k a t.
2 7 2 N e h e z e n é r t h e t ő is m e r t e té s e é s k r it ik á ja : -D d
s z ig n ó v a l r e c e n z ió Széchényi 1 9 0 1 -r ő l, Archaeologiai
Értesítő ú j fo ly a m 2 1 (1 9 0 1 ), 4 3 5 - 4 4 0 : 4 3 9 - 4 4 0 ; a G y a lu s ­
Magyar Állam 1 9 0 4 , 2 ; P etrik 1 9 1 1 ,
s z ö v e g k iv o n a ta :
2 1 3 - 2 1 4 ; S örös 1 9 1 2 , 2 2 9 - 2 3 0 ; D ivald 1927 a, 3 9 - 4 2 ;
Divald 1927b, 5 2 - 5 3 ; É ber 1 9 2 2 , 1 0 5 -1 0 6 . É b e r re h iv a t­
k o z v a s z k e p tik u s a n e lis m é tli: Gál 1928, 63; Gál 1929,
149. G e r e v ic h T ib o r a lig h a n e m c s a k G e r e c z e k é z ira tá t
o lv a s ta , G y a lu s p u b lik á c ió já t n e m , s z e r in te a z o n b a n a
k é t a p o s to l „ le s z o ru lá s a " a to ro n y fa la k b a n e m u ta l p e ­
G erevich 1 9 3 8 , 1 1 1 - 1 1 2 : „Ebből a
r ió d u s v á ltá s r a . L á s d
körülményből, amely pedig csak a nyílások, ívek, fülkék, a ho­
rizontális és átlós tagozások művészi arányainak következmé­
nye, helytelenül arra következtettek, hogy a kaput eredetileg
nagyobbnak tervezték."
2 7 3 M O B 1900/247 (a s z e p t. 2 1 -i ü lé s jk . 19. p o n t).
2 7 4 F e lt. M O B 1900/ 267 (o k t. 1 6 .); id é z v e : M ezey-
S zentesi 1 9 9 2 , 5. je g y z e t . U g y a n e z r ö v id e b b e n : M O B
1900/274 (az o k t. 1 6-i ü lé s jk . 10. p o n t).
2 7 5 L e ir a t , 1 9 0 1 . ja n . 8. (M O B 1901/50 m e llé k le te ).
S ő t:„A legkisebb mulasztás esetén Méltóságodtól haladékta­
lan jelentést kérek."
2 7 6 M O B 1901/ 104 (a m á r c . 3 -i ü lé s jk . 14. p o n t).
E s z e r in t a m in is z te r u ta s íto tta to v á b b á a M O B - o t, h o g y
n e v e z z e n k i e g y h á r o m t a g ú s z a k é r tő i a lb iz o tts á g o t,
„mely a helyreállítás munkáit jelentés kötelezettségével minél
gyakrabban előre megállapított időszakokban megvizsgálja".
E z a le ir a tb a n n e m s z e r e p e l, F o r s te r p e d ig az ü lé s e n fö ­
lö s le g e s n e k is n y ilv á n íto tta (v ö . 312. je g y z e t).
2 7 7 B [á ró ] F o r s te r G y u la , Schulek Frigyes tiszteletbeli]
tag emlékezete. Felolvastatott a Miagyar] T[udományos] Aka­
démiának 1922. márc. 20-án tartott összes ülésén, B u d a p e st
1 9 2 5 , 2 0 - 2 1 . A ig n e r S á n d o r 1 8 8 4 é s 1 8 8 9 k ö z ö tt v o lt a
M á t y á s - t e m p lo m r e s t a u r á lá s á n a k é p ít é s v e z e t ő je (v ö .
2 9 2 . je g y z e t).
2 7 8 A p a r á z s v it á k k ís é r t e n a g y r e s ta u r á lá s o k r ó l
s z ó ló ta n u lm á n y o k k ö z ü l k iz á ró la g a k ö z é p k o ri é p ü le t­
m a r a d v á n y o k h i t e le s ít é s e s z e m p o n t já b ó l tá r g y a lta a
M á ty á s -te m p lo m á té p íté s é t Csemegi 1 9 5 5 ,1 8 - 5 3 . A p é c si
d ó m r e s t a u r á lá s á n a k e s e m é n y t ö r t é n e t é t (k e v é s fig y e ­
le m m e l a r é s z tv e v ő k s z á n d é k a ir a és íg y é rz é s e m sz erin t
s ú ly o s fé lr e é r té s e k k e l) lá sd C s e m e g in é T o m p o s E r z s é ­
b e t, „A p é c s i s z é k e s e g y h á z S c h m id t - f é le ú jjá é p ít é s e .
Építő­
F e je z e t a m a g y a r m ű e m lé k v é d e le m tö r té n e té b ő l" ,
ipari és Közlekedési Műszaki Egyetem. Tudományos Közlemé­
nyek 10 (1 9 6 4 ): 5 , 3 3 - 9 7 ; ú ja b b a n n é m i é r d e k lő d é s s e l
S te in d l Im re s z e m p o n t ja i ir á n t: M a ro s i E r n ő , „ S te in d l
I m r e é s a k a s s a i d ó m " , in : Dr. H o r v á th A lic e (s z e rk .)
1 9 8 9 , 117. je g y z e t b e n i. m ., 35^ 18. A v a jd a h u n y a d i v á r
r e s ta u r á lá s á r ó l n in c s m o d e r n fe ld o lg o z á s . L e g ú ja b b a n
D á v id F e r e n c ta n u lm á n y a p é ld a a d ó a n e le m e z te S to rn o
F e r e n c p a n n o n h a l m i r e s t a u r á lá s á t (2 3 7 . je g y z e t b e n
i. m .), a m e ly a z o n b a n - b á r e g y id ő b e n tö r té n t az e lő b ­
b ie k k e l - s z e m lé le te s z e r in t m é g e g y e lő z ő , sz in te te lje s
fe le d é s b e s ü lly e d t k o r s z a k ta lá n le g u to ls ó m ű v e v o lt.
M in d e n t ö s s z e v é v e a 19. s z á z a d h a r m a d ik h a r m a d á n a k
ú n . p u ris ta re s ta u rá lá s a iró l te lje s e n h iá n y o z n a k a z o k a
fe ld o lg o z á s o k , a m e ly e k m e g p r ó b á ln á k f e lv á z o ln i a
h e ly r e á llítá s o k a t te r v e z ő é s az é p ítk e z é s e k e t v e z e tő é p í­
té s z e k s z e m lé le ti k ü lö n b s é g e it, és m e g p r ó b á ln á k e z e k e t
e lv á la s z ta n i a b a r á ti-ta n ítv á n y i, ille tv e k o n k u r e n s i sz á ­
la k tó l. N e m s z e m b e s íte tté k a r e s ta u r á lá s o k a t a z é p íté ­
s z é k s a já t é p ü le t e iv e l é s é p ít é s z e t t ö r t é n e t i n é z e t e iv e l
sem . E z é r t k e v é ss é é r th e tő a já k i re s ta u rá lá s m a i s z e m ­
m e l n é z v e e g é s z e n je l e n t é k t e le n n e k lá ts z ó r é s z le té r ő l
k iro b b a n t v e h e m e n s é s k é s e i v ita v a ló d i o k a , v a la m in t
a z , h o g y k i m ié rt á llt e g y ik v a g y m á s ik o ld a lra - íg y c s a k
a v ita e s e m é n y tö r té n e té t ír h a tta m m e g .
2 7 9 1900. n o v e m b e r 30. (M O B 1900/311 m e llé k le te ).
Az ira tn a k 1 9 8 8 ó ta c s a k e lő a d ó i ív e v a n m e g . A b e a d ­
v á n y t h o s s z a n , d e n e m t e lje s e n id é z i B . N a g y 1 9 8 7 ,
3 1 -3 3 .
2 8 0 M O B 1900/312 (a n ov. 3 0 -i ü lé s jk . 14. p o n t).
281 Ifja b b K n e b e l F e r e n c ú n . e ls ő fé n y k é p s o r o z a tá ­
n a k (K át. V IU / 43-51) - a m e ly 1 9 0 0 n y a r á n a k v é g é n k e l­
le tt h o g y k é s z ü ljö n - e g y ik k é p é n (K át. VIU/50, O M v H ,
F o tó tá r, M O B 2 3 3 7 ) lá th a tó , h o g y a fe ltö lté s m é g h e ly é n
v a n , e g y 1 900. o k tó b e r v é g i fe lv é te l (K át. X/53, O M v H ,
F o tó tá r, M O B 4 6 0 ) k é s z íté s é n e k id e jé r e v is z o n t m á r e l­
h o rd tá k a fö ld e t a b é lle tb ő l. íg y a b iz o tts á g d ö n té s e e z
ü g y b e n n é m ile g e lk é se tt.
2 8 2 M O B ik t a t ó k ö n y v 1901/ 69 (feb r. 1 2 .): „Gyalus
László építész jelentése a jaáki apátsági templom főkapuzatá­
nak helyreállítása tárgyában. Mellékel 4 db rajzot. Elintézte-
tett 199/1901. szám alatt V. 30. 1901." A z ir a tn a k c s a k e lő ­
a d ó i ív e v a n m e g , m e llé k le te - a b e t e r je s z te tt t e r v e z e t -
n in cs.
2 8 3 V a la m e n n y i je l e z v e : Jaák 1901. febr. hó Ujváry
Lajos kőflaragó] munkavezető; fe lira t: Jaáki apátsági templom
helyreállítása. Fő-bejárat. Alaprajz l ső [ille tv e 2~,k é s 3~,k]
szám; p a u sz ; tu s r a jz v ö rö s la v ír o z á s s a l; 9 1 0 x 6 3 5 m m ;
l é p t é k f e lir a tta l m e g a d v a : 5 cm = 1 méter [M : 1 :2 0 ]
(O M v H , T ervtár, ltsz .: 1 7 .0 6 7 -1 7 .0 6 9 ). A r a jz o k s a rk a in
lá th a tó a 69/1901 ira th iv a tk o z á s i szám .
2 8 4 E z te r m é s z e te s e n n e m je l e n t tíz, a b é lle te n á th ú ­
z ó d ó v a ló d i k ő r é te g e t. A k a p u é p ítm é n y és -b é lle t k ő k i­
o s z tá s á n a k tá r g y a lá s a a z o n b a n n e m e ta n u lm á n y fe l­
ad a ta .
2 8 5 A re s ta u r á lá s i te r v : n y u g a tr a n é z ő k e r e s z t m e t ­
s z e t a n y u g a ti e ls ő s z a k a s z b a n fe lv é v e (O M v H , T ervtár,
lts z .: 2 5 7 8 ). E z z e l s z e m b e n a s z e g m e n s ív e s fo r m a a
1 7 .0 6 9 -e s le ltá ri s z á m ú la p o n a K je lű r é te g n é l (61).
2 8 6 M O B 1901/104 (a m á rc. 2 -i ü lé s jk . 14. p o n t).
„A kőfaragók foglalkoztatására felhatalmaztunk
2 8 7 U o .:
Gyalus László építésvezető, hogy a főkapu ormának felső ré­
szét az árkádok kapiteljeiig munkába vétesse."
2 8 8 A k ö v e k e lk é s z ü lté t G y a lu s L á s z ló 1901. jú n iu s
2 8 -á n k e lt je le n té s e e m líti e lő sz ö r, e z v is z o n t e r e d e tile g
a M O B 1901/9-es ira t m e llé k le te v o lt, m a jd á ts z á m o z tá k
a 1901/ 286-os ira t m e llé k le té v é . E r e d e tile g te h á t a lig h a ­
n e m a z 1 9 0 0 -a s é v b e n e lv é g z e tt m u n k á k r ó l s z ó ló je l e n ­
té s v o lt, a m e ly e t u tó b b k ib ő v íte tt a z 1 9 0 1 -e s e ls ő fé lé v ­
„A főportái felső íves orma az adott
b e n v é g z e t t e k k e l:
meghatalmazás szerint megfaragtatott, és a portál főszbe való
öntése után elhelyezhető lesz."Az 1 9 0 1 -b e n e lv é g z e tt m u n ­
k á k ró l sz ó ló je le n t é s b e n m é g rö v id e b b és m á r c s a k az
e lő z ő m e g f o g a lm a z á s b ó l é r t h e t ő f o r m á b a n s z e r e p e l:
„A kőfaragók [...] a főkapuzat felső íves párkányát [...] farag­
ták." (1 902. m á rc. 5 ., a M O B 1902/91 m e llé k le te .)
2 8 9 A z 1901. m á rciu s 3 0 -3 1 -i h e ly s z ín i s z e m lé rő l fe l­
v e tt je g y z ő k ö n y v h e ly é n c s a k a fe lte r je s z té s é t k ís é rő le ­
v é l fe lz e tfo g a lm a z v á n y a v a n m e g az e lő a d ó i ív e n , és ez
c s a k n a g y o n s o m m á s k iv o n a to t ad (M O B 1901/199, ápr.
25.); e n n é l ré s z le te s e b b a h e ly s z ín i s z e m lé rő l szó ló b e s z á ­
m o ló az 1901. m á ju s 3 1-i r e n d e s ü lé s je g y z ő k ö n y v é b e n ,
e z é rt a k ö v e tk e z ő k b e n o n n a n id é z e m (lásd 293. je g y z e t).
A h e ly s z ín i s z e m le ré s z tv e v ő i F o rste r G y u la , C z o b o r B é ­
la, G e r e c z e P éter, S c h u le k F rig y e s, G y a lu s L á sz ló , C z ig le r
G y ő z ő , S te in h a u s z L á sz ló és S z te h lo O ttó v o ltak .
2 9 0 A f e je z e t m a a já k i k ő tá r b a n (a z o n o s ítá s i s z á m a :
L A H U -5 0 -3 2 ). D a r a b ja it g ip s s z e l r a g a s z to ttá k ö s s z e , és
g ip s z b e á g y a z o t t fa d a r a b b a l r ö g z ít e t t é k e g y m á s h o z .
A k é t b e ls ő fe je z e t fe le tti p á r k á n y fr íz d a r a b r ó l (m a k é t
r é s z b e n , az e g y ik : M N G , ltsz .: 5 5 .1 0 3 7 ; a m á s ik : já k i k ő ­
tár, L A H U -5 0 -1 2 0 ) lá sd M ezey-S zentesi 1 9 9 4 ,1 -9 9 . k a ta ­
ló g u s té te l.
291 A r a jz o t v is s z a c s a to lá s i k é r e le m m e l te r je s z te tté k
fe l a m in is z te r h e z . A V K M -b ő l ta lá n s o h a n e m k e r ü lt
v issz a a M O B -h o z . V ö . m é g 2 2 5 . je g y z e t.
2 9 2 N o h a e z t a ré g i é s ú ja b b s z a k iro d a lo m n e m e m lí­
ti, ú g y te tsz ik , A ig n e r S á n d o r n a k s z e r e p e v o lt a z E p r e s ­
k e r t b e r e n d e z é s é b e n . A S tró b l v e z e tte s z o b r á sz a ti m e s ­
te ris k o la m ű te r m e 1 8 8 9 -b e n é p ü lt fel. U g y a n e b b e n az
é v b e n A ig n e r S á n d o r, a k k o rib a n a M á ty á s -te m p lo m r e s ­
ta u r á lá s á n a k é p ít é s v e z e t ő je , a z o n n a n k ib o n to tt k ő fa -
ra g v á n y o k b ó l „ k ö z é p k o ri m ű é p ité s i e m lé k e t" a k a r t ö sz -
s z e á llít a n i a z E p r e s k e r t b e n , lá s d „ K o r v in - k á p o ln a " ,
Vasárnapi Újság 3 6 (1 8 8 9 ), 4 3 (o k t. 2 7 .), 7 0 6 . E b b ő l n e m
le tt s e m m i, p o n to s a b b a n c s a k e g y e r e d e ti k ö v e k n é lk ü l
m e g é p ü lt m ű r o m , M á ty á s k ir á ly é s F r a k n ó i V ilm o s
(1 8 4 3 -1 9 2 4 ) s z o b r á v a l, v ö . [n. n .,] „A z E p r e s k e r tb ő l" , Uj
Idők 2 8 (1 9 2 2 ), I. k ö te t, 18 (ápr. 3 0 .), 3 6 0 . fé n y k é p a 355.
o ld a lo n . A M á ty á s -te m p lo m 1 8 7 6 -b a n f e ltá r t (v ö . 106.
je g y z e t), m a jd s z é tb o n to tt d é lk e le ti k a p u já n a k k ö v e i v i­
s z o n t a N e m z e ti M ú z e u m b ó l a z E p r e s k e r tb e k e r ü lte k
(Csemegi 1 9 5 5 , 70. je g y z e t), é s m a is o tt v a n n a k , ré s z b e n
ö s s z e é p ítv e . E h h e z jö t t 1 8 9 3 -b a n a z O r c z y té rrő l e lb o n ­
to tt k á lv á r ia é p ü le t, v a la m in t - e g y e b e k k ö z ö tt - e g y s
m á s R e i c h e n b e r g e r m ille n n iu m i k iá llítá s r a k é s z ít e t t
g ip s z m á s o la ta i k ö z ü l (lásd 199. je g y z e t). M in d e n t e g y ­
b e v é v e , R e ic h e n b e r g e r m e lle tt A ig n e r S á n d o r t is s e jt ­
h e t n é n k S tró b l A la jo s - a já k i re s ta u rá lá s m e n e te s z e m ­
p o n tjá b ó l ig e n k o ra i - le v e le m ö g ö tt, a m e ly b e n a v a llá s-
és k ö z o k ta tá s ü g y i m in is z te r tő l „a jááki apátsági templom
folyamatban levő restaurálásánál feleslegessé vált régi archi-
tektonikus köveket kéri a vezetése alatt álló mjagyar] kjirályi]
szobrászati mesteriskolában létesítendő lapidaris múzeum ré­
szére" (M O B 1898/130 fe lz e t: C z o b o r fe lte r je s z té s -fo g a l­
m a z v á n y a id ő le g e s e lu t a s ítá s s a l; m a g a a le v é l n in c s
m e llé k e lv e , m e r t v is s z a k ü ld té k a m in is z té r iu m b a ).
A ig n e r ta lá n a z é r t p á rto lta a já k i k a p u s z é ts z e d é s é n e k
ja v a s la tá t is, m e r t k o n k r é t e lk é p z e lé s e v o lt a rró l, h o l is
 le h e tn e a z t a le g m e g fe le lő b b e n ú jr a ö s s z e á llíta n i. A te rv
m e g v a ló s u lá s a e s e t é n k é t, H e n s z lm a n n á lta l s tílu s p á r­
h u z a m b a á llíto tt e m lé k k e r ü lt v o ln a lid é rc e s fiz ik a i k ö ­
z e lsé g b e .
293 M O B 1901/ 209 (a m á j. 3 1 -i ü lé s jk . 13. p o n t) :
„A vélemények háromfelé ágaztak. Az első Schulek Frigyes
bizottsági] építészé, aki lebontandónak tartja mindazt, ami a
terven vörössel van megjelölve; ő nem hiszi, hogy a vörössel
megjelölt kövekből alig pár darabot lehetne megtakarítani.
A kaput nem lehet a műemléktől különváltan tekinteni, s azt
hiszi, hogy ily mérvű restauratiójával több szolgálatot teszünk
a műtörténetnek, mint ha érintetlenül hagyjuk, és tovább
pusztul. Gerecze Péter dr. Schulek véleményéhez, a teljes res-
tauratio mellé csatlakozott. - A második vélemény Steinhausz
Lászlóé, aki a bemutatott terv szerinti restauratióért nem mer­
né a lelkiismereti felelősséget elvállalni. Szerinte a kaput meg
kell tartani, ameddig csak lehet; legfölebb az orom felső részé­
nek megújítását tartaná csak megengedhetőnek, az alsó rész­
hez nem nyúlna; műszaki emberek vagyunk - úgymond -, ne
ámítsuk magunkat. Csak bele kell kapni a munkába, s benne
leszünk a teljes restauratióban. Sok oly kő is meg lesz mozdít­
va, melyről ma szó sincsen. Sőt a részbeni restauratio által lét­
rejövő állapot sem a műszaki, sem az aesthetikai kívánalmak­
nak nem fog megfelelni. A laza részek gondosan leöntendők
gipszben, és a terven pontosan megjelölendők és számozandók.
Az öntvények gondosan megőrzendők oly célból, hogy majdan,
ha a kapu gyökeres helyreállításra, illetve újból való építésre
kerül, az elmállott részletek ezen öntvények után megújítha­
tók legyenek. - Dr. Czobor Béla a műtörténet érdeke szem­
pontjából Steinhausz véleményéhez csatlakozik. Maradjon
meg legalább a kapu az egész műalkotásból, ameddigfönntart­
ható eredeti állapotában. Hisz erre hivatkoznak, ezt méltá­
nyolják a külföldi szakértők is, ha a főkaput a tervbe vett
mértékben megrestauráljuk, elvész ez is, mint annyi sok más.
0 csakis a biztosítási munkálatokra szorítkoznék, s legfölebb
az ormó sima részeit újítaná meg, s amennyiben az el nem ke­
rülhető, a kapu keretét engedné megalkotni újból és a küszöböt
megoldatni, hogy az ajtószárnyak beilleszthetők legyenek. -
A harmadik vélemény Czigler Győzőé, aki [javasolja] megcsi­
nálni az ormát újból, a bejárat miatt az ajtóküszöbbel együtt a
kapu lábazatát és az ajtó kőkeretét; ezenkívül a széthasadt osz­
lopokat újakkal váltaná ki, de a kapu kitört darabkáit nem egé­
szítené ki. Ha az apsisokat megrestauráltuk, csináljuk meg a
kaput is ily mértékben. Ha pedig - mert ez is indokolható fel­
fogás - a kaput mai romjaiban kívánnák hagyni, akkor ne is
nyúljunk hozzá, hanem az ormát rézfödéllel takarjuk le. -
Forster Gyula másodelnök mindenkor a fenntartás követelmé­
nyeit tartja szem előtt tartandónak, és ezért állandóan ellenzi
azt az újjáépítést, melyet restauratio címe alatt a régi művé­
szek eredeti terve és eszméje gyanánt reáerőszakolnak a mű­
emlékre. A jaáki kapura nézve szükségesnek tartja, hogy az
eredeti méretnek megfelelő nyílással bírjon, de ezenfelül min­
den részlet tartassék meg, s csak a mellőzhetetlen kiegészítések
és pótlások foganatosíttassanak. Beismeri, hogy ellentmondás,
ha a kapunál a gyökeres restauratiótól, melyet a templom töb­
bi részei mutatnak, elállunk; de inkább elviselhetőnek tartja az
ellentmondás, a következetlenség vádját, mintsem azt, hogy e
nevezetes műemléket archaeologiai becsének lerontásával újí­
tottuk meg. A két szélső álláspont és az adott viszonyok közt
azonban hozzájárul Czigler Győzőjavaslatához; hogy a hiány­
zó részletek, melyek a meglevő nyomok alapján pótolhatók, ha
elkészülnek - szerinte - az archeológiái nézpontot nem érinte­
nék. Az értekezlet határozatából e három vélemény a bizottság
mai ülésének döntése alá bocsájtatván, mindenekelőtt Elnök
úr [v a ló já b a n a z e ln ö k lő F o r s te r G y u la , m e r t az ü lé s e n a
M O B e ln ö k e n e m v o lt je le n ] röviden összefoglalta azokat,
egyúttal megpendítette azon eszmét is, ami a budavári főegy­
ház déli kapujával is történt, hogy talán ki lehetne venni a he­
lyéből gondosan az egész főkaput, és ismét összeépítve eredeti
mivoltában fenn lehetne tartani; helyébe pedig a teljes hű meg­
újított kapuzatot állíttathatnák. - Aigner Sándor ezt tartaná
a leghelyesebbnek. - Czigler Győző ezt sok baj és költség mel­
lett tartaná csak kivihetőnek. Elég, ha pontosan gipszben le­
öntetik, s ezen öntvény a Szépművészeti Múzeumban meg­
őriztetik, s a restaurátió oly mérvben, mint azt Jaákon az
értekezleten kifejtette, a kapun végrehajtatik. - Czobor Béla
előadó is helyesli a gipszben való teljes leöntést s az öntvény­
nek múzeumszerű megőrzését. A kapu restaurátiójánál per-
horreszkálja a figurális részek kiegészítését vagy pláne újakkal
való kicserélését. Steindl is le akarta bontani az apsisokat, s
íme, sikerült azokat kitatarozva helyreállítani. Fél, hogy ha be­
lekapunk a bontásba - Steinhausz szerint is -, elfog tűnni az
egész régi kapu. - Steinhausz helyesli a kapu pontos gipszbe
való öntését, egyébként régi véleményét tartja fönn. - Aigner
Sándor javasolja, hogy a gipszkaput B[uda]pesten állíttassuk
fel, s a szobrász próbálja meg rajta a kiegészítéseket, s ha meg­
állják helyüket, vitessenek azok Jaákon az eredeti kapun ke­
resztül. - Thaly Kálmán Czigler Győző véleményéhez járul;
öntessük le két példányban a kaput gipszben; az egyik legyen
a Szépművészeti Múzeumé, a másik pedig szolgáljon a szob­
rász kísérlete tárgyáld. Egyúttal fölemlíti, hogy történtek-e
Jaákon és a környéken kutatások oly irányban, hogy a kapu
hiányzó részletei, amennyiben azok, mint rendesen szokott,
egyes gazdáknál széthordva lappangómnak, vissza szereztes­
senek?" E z u tá n a fő s z ö v e g b e n id é z e tt h a tá r o z a t k ö v e tk e ­
z ik , m a jd T h a ly K á lm á n u to lsó fe lv e té s é v e l k a p c s o la t­
b a n G y a lu s L á s z ló t u ta s íto ttá k , h o g y „gondosan kutasson
Jaákon és környékén a netán széthordott részletek után".
E k u ta tá s m e g tö r té n té r ő l v a g y e r e d m é n y é r ő l n in c s to ­
v á b b i é rte s ü lé s ü n k .
2 9 4 Ifja b b K n e b e l F e r e n c ú n . m á s o d ik fé n y k é p s o r o ­
z a tá h o z (K át. X l/ 5 4 -7 1 ) a k a p u -fe lv é te le k m e lle tt o ly a n
f é n y k é p e k ta rto z n a k , a m e ly e k a b e ls ő t a p a d ló b u rk o la t
le ra k á s a k ö z b e n , v a g y is 1901 ő s z é n m u ta tjá k (20). A fe l­
v é t e le k e t - a s z á m lá v a l e g y ü tt - G y a lu s L á s z ló 1 901.
o k tó b e r 3 0 -á n a d ta b e a M O B -h o z (M O B 1901/448); ez
e g y b e n e lk é s z ü ltü k terminus ante quem]e.
2 9 5 K á t. X l/ 6 7 -7 0 . • A k a p u é p ítm é n y s z in te k ö z é p r ő l
(6 6 ), e r e d e ti ü v e g n e g a tív : O M v H , F o tó tá r, M O B 2 3 1 8 .
• E n y h é n é s z a k n y u g a tr ó l (6 5 ), c s a k tö b b e g y k o rú p o z i­
 tív le v o n a t b ó l is m e r t , e g y ik a K a b d e b o - h a g y a t é k b ó l:
O M v H , F o tó tá r, p sz . 3 3 .1 5 9 . • E r ő s e n é s z a k n y u g a tr ó l,
az e g y k o r i M O B 2 3 1 5 -ö s ü v e g n e g a t ív r ó l k é s z ü lt m o ­
d e r n ü v e g n e g a tív : O M v H , F o tó tá r, n sz . 7 5 6 1 . • E rő s e n
d é ln y u g a tr ó l, e r e d e ti ü v e g n e g a t ív : O M v H , F o tó tá r,
M O B 2314.
296 A g ip s z k a p u k e lk é s z íté s é n e k ir a ta n y a g a ré s z b e n szigorú felügyelet mellett. [Itt a F o r s te r á lta l k ih ú z o tt rész.]
h iv a tk o z v a é s kis r é s z b e n id é z v e M ezey- S zentesi 1995
(1 9 9 6 ) 25. és 27. je g y z e té b e n . A z ó ta a z o n b a n ú ja b b fo n ­
to s fo rrá s o k b u k k a n ta k fö l, és a t a n u lm á n y n a k a m á s o ­
la to k to v á b b i so rsá ra v o n a tk o z ó ré s z e is té v e s - íg y te l­
je s e n fig y e lm e n k ív ü l h a g y a n d ó . E z é r t a k ö v e tk e z ő k b e n
v a la m e n n y i is m e r t fo rrá s s z e re p e l.
A h á r o m b e é r k e z e tt á r a já n la to t 1901. jú n iu s 3 -á n b o n ­
to ttá k fel (felt. M O B 1 9 0 1 / 2 4 6 ,1) é s az 1901. jú liu s 3 -i r e n ­
d e s ü lé s e n tá rg y a ltá k (M O B 1901/290 jk . 4. p o n t): „Elő­
adó [C z o b o r B éla ] jelenti, hogy a jaáki főkapunak gipszben
leendő lemásolása ügyében beérkeztek az ajánlatok, melyek
beadására a bizottság határozata értelmében - bár a nevek elő­
zetes megállapítása nélkül - több iparos volt felszólítandó.
Marhenke Vilmos 10 940 koronát, Langer Ignác 6000 koronát
és Reichenberger József 7100 koronát kér a lemásolásért. En­
nek kapcsán kötelességének tartja figyelmébe ajánlani a bizott­
ságnak, hogy az ajánlattevők közül csak Reichenberger a pro-
fesszionatus gipszöntő, míg a másik kettő mint szobrász csak
vállalkozónak tekinthető. Tekintettel továbbá arra a körül­
ményre, hogy az elkészítendőgipszmásolatok egyik példánya a
Szépművészeti Múzeumban mint műtárgy lesz megőrzendő,
okvetlen súly helyezendő arra, hogy olyan egyén bízassák meg
a mintázással, akinek másolatai közintézetekben mint sikerül­
tek ismeretesek, és ezen egyén ismét csak Reichenberger, aki az
ezredéves orszjágos] kiállítás alkalmával az ország különféle
vidékeiről - sőt magáról a jaáki kapuról is - minden tekintet­
ben hű és pontos másolatot készített, s gipszmásolatai jelenleg
a MJagyar] N[emzeti] Múzeumban vannak. A maga részéről
Reichenbergert kívánja megbízatni, dacára annak, hogy az ő
ajánlata a két ajánlattevő között áll. Schulek Frigyes kijelenti,
hogy ő maga is hasonló nézetben van, és szerinte csakis
Reichenberger volt volna felhívandó költségvetés készítésére,
az ügy jelen stádiumában azonban kötve vagyunk a legolcsóbb
ajánlettevő irányában, s így Langer 6000 koronás ajánlatát
vagyunk kénytelenek elfogadni. Hasonló értelemben szól
Czigler Győző is, [ in n e n t ő l F o r s te r G y u la b e t o ld á s a a
C z o b o r á lta l írt je g y z ő k ö n y v -fo g a lm a z v á n y b a :] ki hatá­
rozottan kijelenti, hogy miután az ajánlattételre felszólítás ál­
tal mindenik iparos megbízhatónak fogadtatott el, a három
ajánlat közül a legolcsóbb okvetlenül elfogadandó. A bizottság
Langer Ignác ajánlatát fogadja el dr. Czobor Bélán kívül, aki
különvéleményét a jegyzőkönyvben és a Ministeriumhoz inté­
zendőfelterjesztésben előadatni kívánja."
C z o b o r a z á lta la írt fe lte r je s z té s b e n (M O B 1901/246, II)
m e g is m é te lte a z ü lé s e n e lm o n d o tta k a t, k ie g é s z ítv e a fő ­
s z ö v e g b e n id é z e tt m o n d a tta l. F o r s te r a z o n b a n k ih ú z ta
a z e g é s z e t, a k ö v e t k e z ő m e g je g y z é s s e l: „A jjegyző]-
könyvben adatott elő, itt a felterjesztésben az újbóli előadás fö­
lösleges, sőt nem is helyénjvalój". A z íg y m e g m a ra d t rö v id ­
„A műemlé­
k e fe lte rje s z té s a k ö v e tk e z ő k é p p e n h a n g z ik :
kek orszlágos] bizottsága mai napon tartott rendes ülésében
ezen ajánlatokat tárgyalván, dr. Czobor előadó kivételével a
legjutányosabb Langer Ignác szobrász ajánlatát fogadta el, il­
letve ajánlja a magas Ministeriumnak elfogadásra megfelelő
Az engedély mielőbbi megadását kérjük, hogy a kedvező időjá­
rás felhasználásával a leöntési munkálatok haladéktalanul
megindíthatok legyenek."
C z o b o r n y ilv á n to v á b b i lé p é s e k e t te tt k ü lö n v é le m é n y e
é r v é n y e s íté s é r e , e z e k a z o n b a n - te r m é s z e te s e n - n e m
k ö v e th e tő k a z ira to k b a n , é s az ü g y a M O B s z e m p o n tjá ­
b ó l h o s s z a b b id ő r e e la lu d t. C z o b o r B é la a z 1902. áp rilis
1 0 -é n ta r to tt ü lé s h a tá r o z a ta a la p já n s ü r g e tte a m e g b í­
„[...] 246/1901. sz. fel-
z á s k ia d á s á t (felt. M O B 1902/140):
terjesztésünkre mindeddig a határozat késvén, bátrak va­
gyunk tekintettel a jaáki munkálatok előhaladására a magas
ministeriumot tisztelettel arra kérni, hogy a főkapu gipszben
való másolását engedélyezni méltóztassék."
2 9 7 A m ú z e u m é p ítk e z é s r ő l lá s d G á b o r E sz te r, 165.
je g y z e tb e n id é z e tt ta n u lm á n y , 4 2 - 4 8 , és K át. 4 9 (1 7 2 -2 0 2 ),
u o . A g ip s z k a p u e lh e ly e z é s é rő l lásd 308. je g y z e t.
2 9 8 W la ssic s m in is z te r le ira ta , 1902. jú n iu s 6. (M O B
1902/237 m e llé k le te ).
2 9 9 R e ic h e n b e r g e r m e g b íz á s á r a F o r s te r in g e r ü lt fe l-
te r je s z té s b e n re a g á lt, s a já t k e z ű le g , M e is z n e r M ik ló s b i­
z o tts á g i titk á r fo g a lm a z v á n y á t s z in te te lje s e n k ih ú z v a
(felt. M O B 1902/237, III, jú l. 1.): „Ajááki apátsági templom
főkapujának leöntése iránt [...] kelt leiratból aggállyal értesül­
tünk arról, hogy a bizottsági határozatban foglalt javaslattal
szemben a különvéleményt elfogadni s a kapu leöntését nem a
legolcsóbbra, hanem az ezeregyszáz koronával drágább ajánla­
tot tevőre bízni méltóztatott. Ha tudtuk volna [...] akkor
Nagyméltóságod magas figyelmét kikértük volna a következő
körülményekre: 1. A bizottság részéről ajánlattételre három
egyén felszólítása azt jelentette, hogy mindháromban megbí­
zik, minek következménye az, hogy a kikötött feltételek teljesí­
tése mellett a legolcsóbb ajánlat fogadtatik el [...] 2. Az aján­
lattevők közül éppen az, kinek drágább ajánlata elfogadtatott,
az egyik bécsi intézetből [ k ih ú z v a : átköltözött] - hol öntő
szolga volt - a budapesti szobrászati iskolában állandó foglal­
koztatást találó és ma már ügyes műöntő, de nem bejegyzett
iparos, mint a másik kettő s köztük különösen a legolcsóbb
ajánlatot tevő [v a g y is L a n g e r Ig n á c ], ki a budai koronázó
templomnál több éven át működött, s a párisi kiállítási épüle­
teknél éppen e szakba vágó munkákkal volt megbízva. 3. Ép­
pen az ellen, kinek ajánlata elfogadtatott, éppen a jaáki temp­
lomi kapurészletek leöntésénél merült fel az a panasz, hogy a
munkások durva eljárásával a szobrászati részletek sok helyen
megsérültek, mely körülmény azonban mégsem gátolta a bi­
zottságot abban, hogy őtet ajánlattételre felszólítsa, mert meg
volt győződve, hogy kellő gond s óvatosság mellett a leönten­
dő szobrok s építészeti részletek megcsonkítása ki lesz kerülhe­
tő. 4. Végre meg kell említeni, hogy az, kinek drágább ajánla­
ta az olcsóbbal szemben elfogadtatott, nem magyar állampol­
gár, és így hazai megbízható iparossal szemben külföldi, drá­
gább és mint iparos be sem jegyzett külföldi egyénnek adatott
az elsőség. Nem szorul magyarázatra, hogy a mellőzött ipa­
rosnak helyesen méltányos és jogos alapja van a felszólalásra,
melynek megelőzése és a szabályokkal és gyakorlattal meg­
egyező eljárás elérése végett az ügy akként rendeztetett, hogy
I. Reichenberger, kinek 7100 koronával tett ajánlata N[agy[-
m[éltósá]g[o]d által elfogadtatott, alulírott másodelnök irá­
nyába megjelentette, hogy kész a munkát 6000 koronáért,
vagyis azért az összegért teljesíteni, melyért a legolcsóbb aján­
latot tevő volt kész vállalkozni. 2. Reichenberger a magyar ál­
lam kötelékébe lépett, s az állampolgári esküt letette, miről a
hivatalos közlés úgy 10 nap előtt megjelent, sőt ezt ő maga is
bejelentette."
A z ira t to v á b b i m e llé k le te R e ic h e n b e r g e r 1 9 0 2 . jú n iu s
1 9 -i le v e le , m e ly b e n ú g y n y ila tk o z ik , h o g y a m u n k á t
6 0 0 0 k o r o n á é r t is e lv á lla ln á ; a z e lő a d ó i ív e n to v á b b á a
h o z z á , v a la m in t G y a lu s L á s z ló h o z C z o b o r á lta l írt é r t e ­
síté s fo g a lm a z v á n y a , m e ly e k b e n F o r s te r G y u la az ö sz -
s z e g e t 7 1 0 0 -ró l 6 0 0 0 -re ja v íto tta . A G y a lu s h o z s z ó ló le ­
v é l rá h á r ít ja , h o g y a R e i c h e n b e r g e r r e l a lá ír a n d ó
s z e r z ő d é s b e n k ö s s e k i a m in is z t e r á lta l m e g k ö v e t e lt
„ le g n a g y o b b ó v a to s s á g o t", é s g y a k o ro lja a „ sz ig o rú e l­
le n ő r z é s t" .
3 0 0 G y a lu s L á s z ló jú li u s 1 1 - é n je l e n t e t t e (M O B
1902/307 m e llé k le te ), h o g y „A főkapu felállványozását e hó
5-én elrendeltem. Reichenberger vállakozó anyagát már le is
k ü ld ö tte R e ic h e n b e r g e r p e d ig jú liu s v é g é n k é r t e lő le ­
g e t, m o n d v á n : a m u n k á t m e g k e z d te , s íg y m á r „ k ész k i­
a d á s a i" v a n n a k (M O B ik ta tó k ö n y v 1902/334, 1902. jú l.
2 5 .). A M O B ik ta tó k ö n y v e s z e r in t s z e p te m b e r b e n k a ­
p o tt 6 0 0 k o r o n a e lő le g e t (M O B 1902/ 414, 1 9 0 2 . s z e p t.
II. ). A IX . k e r ü le ti á lla m p é n z tá r n a k s z ó ló 5 3 -3 4 8 sz á m ú ir a to t k is e le jte z té k , a z ik ta tó k ö n y v i té te l z a v a ro s). G y a ­
m in is z te r i k iu ta ló h a tá r o z a t h ite le s íte tt e g y k o rú m á s o la ­
ta - k i tu d ja , m ily e n ú to n - az M T A M K I M a g y a r M ű v é ­
s z e k L e x ik o n é n a k R e ic h e n b e r g e r - c é d u lá i k ö z é k e r ü lt,
e s z e r in t v is z o n t v a ló já b a n 6 0 0 0 k o r o n a e r e jé ig n y ito tta k
n e k i h ite lt a IX . k e r ü le ti á lla m p é n z tá r b a n . E z az ira t a r ­
ra is fé n y t v e t, h o g y R e ic h e n b e r g e r t n e m a r e s ta u rá lá s
k e r e té b ő l, h a n e m a m in is z te r i k ü lö n k e r e tb ő l fiz e tté k .
3 01 M O B 1902/472 m e llé k le te (R e ic h e n b e r g e r Jó z s e f
„Szerződés, mely [köttetett] egyrészről a műem­
a u to g r á fja ):
lékek országos bizottsága képviseletében Gyalus László épí­
tész, másrészről Reichenberger József szobrász között a jaáki
apátsági templom főkapujának főszbe való leöntésére és felállí­
tására vonatkozólag a következő feltételek mellett: 1. A 11.00
mtr. széles, 12.00 mtr. magas és 2.6 mtr. mély kapuzat; a két­
oldalt fülkébe állított szobrok és falsáv befoglalásával a jelenle­
gi állapotnak híven megfelelőleg gondosan kődarabonként
enyvformákkal főszbe öntendő, terv szerint megszámozandó,
Kisunyom vasúti állomásra szállítandó. - 2. Egy példány a
budapesti országos iparművészeti iskola udvarán az e célra ké­
szített favázra vagy falra és ívezetre vaskapcsokkal ráerősíten­
dő, vagyis felállítandó lesz. - A második példány faládákba
csomagolandó és a Szépművészeti Múzeumban való elhelye­
zés céljából oda szállítandó. - 3. A fősz, enyv, agyag stb. az ön­
téshez, valamint a felállításhoz és csomagoláshoz szükséges
anyagok, szállítási és felállítási költségek, útiköltségek stb. az
ajánlott összegben bennfoglaltatnak. -4 . A mélyebb vagy alá­
metszett részeknek öntése előtti agyagkikenés, valamint a
főszből való formázásnál esetlegesen származó foltok gondo­
san eltávolítandók és letisztítandók oly módon, hogy a kő meg
ne sérüljön. -5 . A munkára csakis ügyes és szakmájukban tel­
jesen jártas munkás alkalmazható. [... T o v á b b i p o n to k az
e s e tle g e s v itá k jo g i r e n d e z é s é n e k m ik é n tjé r ő l és a g a ­
ra n c ia v á lla lá s ró l; h a tá r id ő k é s ö s s z e g e k m e g a d á s a n é l­
Budapest, 1902. augusztus hó. Reichenberger József
k ü l.]
mint vállalkozó. Gyalus László építész. Jóváhagyatott a Mű­
emlékek Országos Bizottságának fjolyój évi október hó 9-ikén
tartott rendes ülésében. Forster Gyula másodelnök."
3 0 2 L á sd 3 1 6 . je g y z e t.
303 Az is k o la é p ü le t az Ip a r m ű v é s z e t i M úzeum
t ö m b jé h e z c s a tla k o z o tt (B u d a p e s t IX ., K in iz si u tc a 31.).
V ö . Dr. K o v á cs J á n o s , „A z ö tv e n é v e s Ip a rm ű v é s z e ti Is­
k o la " , in : H e lb in g F e r e n c (s z e r k .), Az Országos Magyar
Királyi Iparművészeti Iskola Évkönyve. 1880-1930. Az inté­
zet ötvenéves fennállása alkalmából [B u d a p e s t 1 9 30], 7 -2 7 .
A z isk o la az 1896/ 97-es ta n é v k e z d e té n fo g la lta e l itte n i
ú j é p ü l e t é t , s e k k o r t ó l 1 9 1 0 -ig v o lt i g a z g a t ó ja F ittle r
K a m ill (k o r á b b a n a z e g é s z m ú z e u m - is k o la e g y ü tte s
é p ítk e z é s é n e k k o r m á n y b iz to s a ).
3 0 4 G y a lu s L á s z ló a s z á llítá s v a s ú ti s z á m lá it 1903.
ja n u á r 1 5 -é n t e r je s z te t t e b e (M O B 1903/17; k ie g é s z ítő
s z á m la : M O B 1903/ 340, 1 9 0 3 . jú n . 6 .; u ta lv á n y o z á s :
M O B 1 9 0 3 / 4 3 7 ,1 9 0 3 . jú l. 14.). M á rc iu s e le jé n a b iz o tts á g
fe ls z ó líto tta G y a lu s t, h o g y k é s z íts e e l az ö n tv é n y e k fe l­
á llítá s á n a k t e r v e it (M O B 1903/ 109, 1 9 0 3 . m á rc. 3. - az
lu s 1903. m á r c iu s v é g é n je le n t e tt e (G y a lu s L á sz ló le v e le ,
1 9 0 3 . m á rc. 2 8 ., M O B 1903/184 m e llé k le te ): „A jaáki apát­
sági templom főkapu főszmásolatának az iparművészeti mú­
zeum udvarán való felállítása ezelőtt 3 héttel megkezdetett és
a jövő hét folyamán be fog fejeztetni." A g ip s z k a p u n a k a
3 1 3 . je g y z e t b e n is m e r te te tt ü lé s e n e lr e n d e lt le fe d é s é re
G y a lu s k é t h é t e n b e lü l b e t e r je s z t e t t e a G r e g e r s e n
H [u g ó ] é s fia i c é g á r a já n la tá t (M O B 1903/203, 1903. ápr.
17.; a sz á m la : M O B 1903/293, 1903. m á j. 14; u ta lv á n y o ­
z á s: M O B 1 9 0 3 / 3 9 7 ,1 9 0 3 . jú n . 25.).
3 0 5 L u x K á lm á n (1 8 8 0 -1 9 6 1 ) é p íté s z 1908. m á ju s 27-
é n a k ö v e t k e z ő le v e le t in t é z t e a z I p a r m ű v é s z e ti M ú ­
z e u m ig a z g a tó já h o z (M O B 1908/462 m e llé k le te ): „Méltó-
ságos Uram! A Szépművészeti Múzeumban most állítjuk fel a
jáki templom kapujának gypszöntvényét. Mielőtt a munkába
fogtunk volna, megnéztem az Iparművészeti Múzeum udva­
rán felállított öntvényt. Ez alkalommal konstatáltam, hogy
annak állapota a közbiztonság szempontjából nem kedvező.
Ezt említettem Kammerer igazgató úr Öméltóságának, ki
megokoltnak tartotta, hogy Méltóságod becses figyelmét erre
felhívjam, hogy a szükséges intézkedéseket megtenni mielőbb
módjában legyen." A le v e le t a z ig a z g a tó ( o lv a s h a ta tla n
sz ig n ó : R a d isics J e n ő ) jú liu s 1 0 -é n te tte á t a M O B e ln ö ­
k é h e z (M O B 1908/462 m e llé k le te ): „Lévén a Műemlékek
Bizottsága [a] tulajdonosa a kérdéses másolatnak, téged illet
az intézkedés joga C s á n y i K á ro ly az Ip a r m ű v é s z e ti
M ú z e u m ig a z g a tó ő r e k é n t 1 9 0 8 . jú liu s 3 1 -é n ú jr a ír t a
M O B -n a k (M O B 1908/517 m e llé k le te ): „Tekintetes Elnök­
ség! Tisztelettel tudatom, hogy a Magylar] Iparművészeti
Múzeum udvarán felállított jáki kapu másolat homlokzatán
tetemes repedések mutatkoznak, amelyek veszedelmessé
válhatnak. Tisztelettel kérem tehát a tekintetes Elnökséget,
hogy műszaki közegei által mielőbb megvizsgáltatni és a szük­
séges megerősítési munkákat foganatosítatni kegyeskedjék."
A M O B s z e p t e m b e r 5 - é n a z O r s z á g o s Ip a r m ű v é s z e t i
„[...] van szerencsénk a
Isk o la ig a z g a tó s á g á n a k írt to v á b b :
Tekintetes Igazgatóságot értesíteni, hogy az öntvény tanulmá­
nyi célokra bizottságunk javadalma terhére készült ugyan,
azonban az iparművészeti iskola birtokába tartozik, minélfog­
va a körülmények által kívánt intézkedések megtétele a Tekin­
tetes Igazgatóság hatáskörébe esik." Ú g y lá tsz ik , v á la s z n e m
é rk e z e tt.
3 0 6 A z u tó la g o s s z ig n ó a la p já n m in d e n b iz o n n y a l
C s á n y i K á ro ly s a já t fe lv é te le (O M v H , T erv tár, C s á n y i-
h a g y a té k , lts z .: 5 9 4 7 ), a m e ly e t v a ló s z ín ű le g a z e lő z ő
je g y z e tb e n is m e r te te tt ü g y k a p c s á n k é s z íte tt. A k a s ír-
k a r to n o n té v e s a fe lir a t : Jáki templom kapu mása. ([A]
B[uda]p[esti] Szépművlészeti] Múz[eum]ban).
3 0 7 A k é r d é s m e g n y u g ta tó le z á rá s a to v á b b i k u ta tá s t
ig é n y e l. A z isk o la é p ü le t s e m áll m ár. A m ú z e u m é p ü le t-
e g y ü tte se é s g y ű jte m é n y e i is s ú ly o s a n m e g s z e n v e d té k
a II. v ilá g h á b o rú s b o m b a ta lá la to k a t; a g is z k a p u e k k o r
- v a g y a ro m e lta k a r ítá s s o r á n - is m e g s e m m is ü lh e te tt.
308 A nd ó G é z á n a k k ö sz ö n ö m , h o g y az O rsz á g o s
K é p tá r n a k (a to v á b b ia k b a n : O K ) a S z é p m ű v é s z e t i M ú ­
z e u m ir a ttá r á b a n ő r z ö tt a k tá ib ó l e lő k e r e s te a já k i v o ­
n a t k o z á s ú i r a t o k a t . A M O B 1 9 0 1 . m á ju s 31 -i ü lé s é n
s z ü le te tt d ö n té s a k é t g ip s z k a p u r ó l (lá sd 2 9 3 . je g y z e t) .
N y ilv á n a z ü l é s n e k a m in i s z t é r iu m b a f e l t e r je s z t e t t
je g y z ő k ö n y v e a la p já n k a p ta a z e ls ő á lla m titk á r i le ir a ­
to t K a m m e r e r E r n ő k o r m á n y b iz t o s (O K 1 901/ 404
„[...] véleményét sürgősen nyil­
m e llé k le te , 1 9 0 1 . jú n . 3 0 .):
vánítani szíveskedjék arra nézve, hogy a jaáki templom főka­
pujának gipszmásolata az eredetivel egyenlő méretben nagy­
ságánál fogva alkalmas lehet-e a Szépművészeti Múzeumban
való elhelyezésre." C e r u z á v a l r á je g y e z v e : „Schickedanzzal
közlendő." E g y h ó n a p p a l k é s ő b b ú ja b b s ü r g e tő m in is z ­
te r i le ir a t é r k e z e t t , a m e ly h e z m e l l é k e lt é k a f ő k a p u
r a jz á t is. E rre a k o r m á n y b iz to s titk á r s á g a m á r ír á s b a n
s z ó lít o t t a fe l s ü r g ő s v é le m é n y n y il v á n ít á s r a S c h ic k e -
d a n z o t é s H e r z o g o t (O K 1901/ 417, 1 9 0 1 . jú l. 2 7 . - s a j­
n o s c s a k a z ira t e lő a d ó i ív e v a n m e g , m e llé k le te i n in ­
c s e n e k , íg y a m in is z t e r i l e ir a t t a l k ü l d ö t t k a p u r a jz o t
nem i s m e r jü k ) . K özel h árom hónap te lt e l, m ir e
S c h ic k e d a n z é s H e r z o g v á la s z o lt K a m m e r e r E r n ő n e k
(1 9 0 1 . o k t. 1 2 -é n k e lt le v e lü k a z O K 1901/ 525 m e llé k le ­
te ) : „Van szerencsénk Méltóságod nagybecsű tudomására
hozni, hogy kegyes felhívása következtében foglalkoztunk a
jáki templom bejáratáról készült gipszmodellnak a szépmű­
vészeti múzeum román termében való elhelyezésével, s ebből
kifolyólag arra a meggyőződésre jutottunk, hogy tekintettel a
nevezett mű nagy, magas, valamint mély voltára, az említett
teremben kedvezőtlen hatása következtében el nem helyezhe­
tő." O k t ó b e r 1 6 - á n a z é p ít é s z e k F o r s t e r n e k is í r t a k
(M O B 1901/ 434 m e llé k le te , u g y a n e z z e l a ta r ta lo m m a l,
„Gyalus László tanár úr által történt becses felhívásá"-ra h i­
v a tk o z v a ).
K a m m e r e r E r n ő a z é p ít é s z e k k a te g o r ik u s e lu ta s ítá s á t
m in d a m i n i s z t e r n e k s z ó ló f e l t e r je s z t é s b e n , m in d a
M O B - n a k ír t le v e lé b e n t o m p ít o t t m e g f o g a lm a z á s b a n
a d ta e lő . A f e lt e r je s z t é s (O K 1901/ 525, 1 9 0 1 . o k t. 14.)
„[...] beható tanulmányok folytak aziránt, hogy a
s z e r in t:
kapu mint az architectura constructiv része a múzeum azon
részében, amely a román emlékeket tartalmazza, miként vol­
na elhelyezhető. A tanulmányok, fájdalom, nemleges ered­
ményre vezettek, az emlék túl nagy méretei meg nem engedik,
hogy az a román osztályban foglaljon helyet. Ennek dacára
kérnem kell Excellentiádat, hogy a kaput a Szépművészeti
Múzeum számára leönteni méltóztassék, mert az hazai mű­
emlékeink közt oly kiváló helyet foglal el, hogy a múzeum so­
rozataiból nélkülözhető alig volna, s mivel a múzeum nagy
terjedelmű egyéb helyiségei, nyílt udvarai bőséges alkalmat
fograk adni arra, hogy az emléknek méltó elhelyezés biztosí-
tassék." C z o b o r p e d ig az é p íté s z e k le v e lé t ad acta te v ő
ir a tr a je g y e z t e rá (M O B 1 9 01/ 434, 1 9 0 1 . o k t. 2 5 .):
„Kammerer Ernő kormánybiztossal élőszóban történt megbe­
szélés alkalmával kitűnt, hogy Schickedanz és Herzog építé­
szek ezen értesítése csak arra vonatkozik, hogy a jaáki kapu
gipszmodellje a szépművészeti múzeum épületében c o n -
s tr u k tiv részlet gyanánt fel nem használható, de mint kiállí­
tandó anyag elhelyezést nyerhet." C z o b o r 1 9 0 2 á p rilis á b a n
s ü r g e tte m e g a g ip s z m á s o la t k é s z íté s é r e s z ó ló m e g b í­
z á s k ia d á s á t (felt. M O B 1902/140, 1902. ápr. 10., v ö . 296.
„Ennek kapcsán a műemlékek orszlágos] bizottsága
je g y z e t ) :
mai napon tartott ülésében |M O B 1902/ 145, a z áp r. 10-i
ü lé s jk . 14. p o n t] élénk sajnálkozásának adott kifejezést azon
értesülés fölött, hogy a hazai középkori építészet egyik
gyöngyszemének, a jaáki főkapunak gipszmásolata az épülő
orsz[ágos] szépművészeti múzeumban nem találhatna megfe­
lelőelhelyezést. A múzeumigazgató úr, illetve építésvezetősé­
ge sürgősen felhívandó lenne, hogy a szóban levő emlék gipsz­
másolatának elhelyezése és kellő megóvása iránt tegyen
javaslatot." E rre K a m m e r e r E r n ő jú n iu s 6 -á n ú ja b b m i­
n is z te r i le ir a to t k a p o tt, a m e ly u g y a n a z o n a n a p o n k e lt,
m in t a g ip s z k a p u k é t p é ld á n y á n a k m e g r e n d e lé s é t e n ­
g e d é ly e z ő m in is z té r iu m i le ir a t (lásd 2 9 8 . je g y z e t). V á la ­
s z á b ó l ú g y tű n h e t e t t, h o g y a m ú z e u m b a n m e g ta lá ltá k
„[...] van
a m á s o la t h e ly é t (O K 1902/445, 1 902. jú n . 1 4 .):
szerencsém jelenti, hogy a jaáki kapuzat a Szépművészeti
Múzeum ezután építésre kerülő részében azon lapidariumban
fog méltó elhelyezést nyerni, amelyben a hazai nagyszabású
 román építészet egyéb maradványai is találhatók lesznek. k ü lö n b iz o tts á g g á v a ló k in e v e z é s n é lk ü l. C z ig le r G y ő z ő
A bejáraton lesz, mely az V-X. századi emlékeket tartalmazó a z o n b a n a z t ja v a s o lta , h o g y e z e k re a z e lle n ő r z ő u ta k ra
folyosóhoz vezet." v a la m e n n y i b iz o tts á g i ta g o t h ív já k m e g . E z v á lt g y a k o r­
A M O B e ln ö k s é g e 1 9 0 2 . o k tó b e r v é g é n k é r te fe l K a m - la ttá , é s e z e k e t a k ih e ly e z e tt ü lé s e k e t ille tté k v á lto z a to s
m e r e r t (a fo g a lm a z v á n y : M O B 1902/503, 1902. o k t. 2 7 .; n e v e k k e l. É p p e n e z e n a z ü lé s e n a z o n b a n e lh a tá ro z tá k ,
a le v é l F o r s t e r a lá ír á s á v a l: O K 1 902/ 777 m e l l é k l e t e ) : h o g y m é g is k i k ü l d e n e k e g y „ á lla n d ó a lb iz o tts á g o t"
„[...] hogy ajaáki templom főkapujának a Szépművészeti Mú­ (lásd a k ö v e tk e z ő je g y z e te t), d e e n n e k ü lé s e in to v á b b ra
zeum számára megrendelt öntvényei elkészülvén [...] azoknak is r é s z t v e tt - m in te g y ö n s z o rg a lo m b ó l - a b iz o tts á g le g ­
hová leendő szállítása iránt Gyalus László iparművészeti is­ tö b b ta g ja .
kolai tanárt s ü r g ő s e n értesíteni méltóztassék." A n y ilv á n 3 1 3 M O B 1903/ 222 m e llé k le te : „Jegyzőkönyv. Felvéte­
m e g t ö r t é n t m e g k e r e s é s r e G y a lu s o k t ó b e r v é g é n a z t tett a műemlékek orszjágos] bizottsága állandó albizottságá­
v á la s z o lta (G y a lu s L á s z ló l e v e l e , 1 9 0 2 . o k t. 3 1 ., O K nak 1903. április hó 9-én a jaáki apátsági templom főkapuja
1902/771 m e llé k le te ), h o g y „A jaáki portale másolata csak ügyében [tartott ülésről]. Jelen voltak Forster Gyula másodel­
ez évi november hó közepére készül el, és így csak november nök elnöklete alatt dr. Czobor Béla előadó, Schulek Frigyes
hó vége felé lehet felállítani". E rre a z ü g y e t a m ú z e u m b a n bizottsjági] építész, Aigner Sándor, Békefi Rémig dr., Gerecze
n o v e m b e r 1 0 -é n ad acta t e tté k , s a m e g lé v ő m ú z e u m i Péter dr., Steinhausz László, Szumrák Pál, Sztehlo Ottó má­
ir a t o k b a n - t u d t u n k k a l - t ö b b e t n e m is b u k k a n e lő . sodépítész és Gyalus László építész. Forster Gyula másodelnök
E g y e lő r e n e m tu d ju k , h o g y a k a p u t a z é r t n e m é p ít e t ­ felolvassa a műemlékek] orsz[ágos] bizottsága 1901. évi má­
té k -e b e a z é p ü le tb e , m e r t az ö n tv é n y v é g ü l c s a k m in t­ jus 3-iki jegyzőkönyvének 13-ik pontját, mely a jaáki apátsági
e g y fé l é v v e l k é s ő b b k é s z ü lt el; v a g y p e d ig a z é r t (s e z a templom főkapuja helyreállítási módozatairól és mérvéről szól,
v a ló s z ín ű b b ), m e r t a z a h ely , a m e ly e t k is z e m e lte k s z á ­ s megemlíti, hogy az orsz[ágos] iparművészeti múzeum udva­
m á r a , a z z a l a z o n o s , a h o v á v é g ü l a g y u la fe h é r v á r i F e je ­ rán a kapu természetes nagyságban elkészített gypszmásolata
d e lm i k a p u g ip s z m á s o la ta k e r ü lt, és a h o v á a já k i k a p u a helyreállítási tanulmányok céljából fel van állítva, s felkéri a
n y ilv á n v a ló a n n e m fé r t v o ln a el. bizottsági tagokat annak megtekintésére. A megjelent tagok a
3 0 9 T e rv e k a já k i k a p u és a fre ib e rg i G o ld e n e P fo r te gypszmásolat beható megvizsgálása alapján a következő pon­
m á s o la ta in a k fe lá llítá s á h o z ; je le z v e : Möller István 1907 tokban állapodtak meg: 1. A főkapunak szétbontása oly célból,
(O M v H , T erv tá r, 0 0 8 1 7 - 0 0 8 2 0 ) . A z 1 9 0 8 -a s fe lá llítá s r ó l hogy a helyreállítás könnyebben foganatosíttassák, meg nem
lá sd L u x K á lm á n 30 5 . je g y z e tb e n id é z e tt le v e lé t. engedtetik, mert e szétbontás által a műemlék sokat szenvedne.
3 1 0 M arosi 1 9 8 7 , 16. A g ip s z k a p u b o n t á s e lő tt [Itt k ö v e tk e z ik a fő s z ö v e g b e n id é z e tt rész .] - 2. A kapu
k é s z ü lt f é n y k é p f e lv é t e lé n e k n a g y m é r e tű n a g y ítá s á t kerete a régi nyomok alapján készítendő újra. 3. A tympanon
S te fa n id is z A ris z to te lé s z n e k és V arg a J ó z s e f n e k k ö s z ö ­ teljesen mai állapotában tartandó fenn, s e célból mindenek
n ö m . K ö z v e tle n ü l a b o n tá s u tá n , m é g a m ú z e u m p a d ló ­ előtt biztosítandó. 4. A kiegészítendő szobrászati részletek el­
já n fe k v ő k a p u d a r a b o k r ó l k é s z ü lte k M a k k y G y ö r g y fe l­ készítése végett tanulmányozással és minták bemutatásával
v é t e le i (M T A M K I, F é n y k é p tá r , Its z .: 4 9 .7 3 6 - 4 9 .7 8 2 ) . Kopics János szobrász 4 frt. napidíjjal egyelőre csak próbakép­
A s z é tfű r é s z e lt d a r a b o k a t b u d a p e s ti b é r e lt ra k tá r b a , a pen Schulek Frigyes felügyelete alatt bízandó meg. -5 . A kapu
L u d o v ik a d ís z t e r m é b e s z á llíto ttá k . Itt v é g e z t é k 1 9 9 0 - gypszöntvényének megvédése végett az deszkából és aszfalt­
b e n a d a r a b o k s z á ra z ö s s z e á llítá s á t (6 4 ) és k o n s z ig n á c ió s lemezekből készített ideiglenes tetővel lefödendő. 6. Aigner
s z á m o z á s á t P e r in g e r Is tv á n é s S te fa n id is z S te fa n o s z r e s ­ Sándor indítványára Schulek Frigyes, Aigner Sándor és
ta u r á to r o k . E z u tá n k e lle tt a d a ra b o k a t to v á b b m e n te n i, Steinhausz László bizottsági tagokból álló albizottság küldetik
é s íg y k e r ü lte k Já k r a , a z e g y k o ri a p á ti m a jo r s á g g a z d a ­ ki, hogy a helyszínén a helyreállítás munkáját folyton a legna­
sá g i é p ü le té n e k p a d lá s á ra . gyobb figyelemmel kísérje és ellenőrizze, sőt kívánatos, hogy e
3 11 G y a lu s a g ip s z k a p u fe lá llítá s á r ó l s z ó ló je le n t é s é t fontos műemlék helyreállításának sikerét a bizottság bármely
(lá sd 3 0 4 . je g y z e t) íg y fo ly ta tta (M O B 1903/184 m e llé k le ­ tagja is a munkálatoknak a helyszínén való megszemlélése és
te ): „Ezek szerint van szerencsém a Nagytekintetű Bizottsá­ vizsgálata által előmozdítani törekedjék. Kelt mint fe?it. je­
got felkérni, hogy a helyszíni szemlén megállapítani szíves­ gyezte: Forster Gyula másodelnök." C s u p á n e z t a z e g y
kednék a főszmásolatra mintázandó kiegészítéseket és a je g y z ő k ö n y v e t k iv o n a t o lt a É b e r L á s z ló , és c s a k a z z a l
szobrászmunkának vállalati vagy házilagosan teljesítendő ki­ e g é s z íte tte ki, h o g y a tim p a n o n t v é g ü l k ic se ré lté k ; e z é rt
vitelét. " A k é r t s z e m lé t 1903. á p rilis 7 -é n k ia d o tt k ö r le v é l­ a já k i k a p u r e s ta u rá lá s á ró l s z ó ló b e s z á m o ló ja fé lr e v e z e ­
lel h ív tá k ö ss z e á p rilis 9 -é re (M O B 1903/184 m e llé k le te ). tő : [É b e r L á s z ló ,] „A M O B m ű k ö d é s e a z 1 9 0 4 - 1 9 1 1 .
3 1 2 A z ir a to k b a n g y a k r a n e m le g e t n e k - v a ló já b a n é v e k b e n " , in : B á ró F o r s te r G y u la (sz e rk .), Magyarország
n e m lé te z ő - a lb iz o tts á g o t é s a lb iz o tts á g i ü lé st. A m ik o r Műemlékei, III, B u d a p e s t 1 9 1 3 , 222.
u g y a n is a m in is z te r fe ls z ó líto tta a b iz o tts á g o t a lb iz o tt­ 3 1 4 K o p its a z is k o lá t 1 8 9 8 - 1 9 0 0 - b a n v é g e z te . V ö . a
s á g a la k ítá s á ra (lá sd 2 7 6 . je g y z e t) , F o r s te r G y u la k ije le n ­ Az Országos Magyar
v é g z e t t h a llg a t ó k je g y z é k é v e l in :
te tte , h o g y S c h u le k , C z o b o r é s ő m a g a , a k ik e d d ig is e l­ Királyi Iparművészeti Iskola Évkönyve, 3 0 3 . je g y z e t b e n
l e n ő r i z t é k a m u n k á k a t , e z t to v á b b r a is m e g t e s z ik - i. m ., é s h a r m a d ik s z e m é ly b e n írt ö n é le tr a jz á v a l 1925-
b ő i (M TA M K I, M a g y a r M ű v é s z e k L e x ik o n a ): 1902-
ben az államtól tanulmányi ösztöndíat kapott (London), de ezt
nem vette igénybe, mert a jááki templom szoborműveinek res­
taurálására kapott megbízást; ezen a munkán két évig dolgo­
zott." jaki m u n k á já v a l p á r h u z a m o s a n k é s z íte tte a n y ír ­
e g y h á z i S a m a s s a -te m p lo m s z o b r a it (1 9 0 2 -1 9 0 4 ). E z v o lt
é le te le g n a g y o b b é p ü le ts z o b r á s z a ti v á lla lk o z á s a . E z u tá n
c s a k jó v a l k é s ő b b k a p o tt (ó riá si s a jtó b o tr á n y á r n y é k á ­
b a n ) m é g e g y n a g y s z o b r á s z a ti m e g b íz á s t s z ü lő v á r o s á ­
tó l a k a p o s v á r i K o s s u th -s z o b o r r a . E g y é b k é n t, s z á m o s
síre m lé k m e lle tt, d ís z p á r n a m in tá k tó l d ia p o r á m á ig s z in ­
te m in d e n t te r v e z e tt, é s v e d u ta fe s té s s e l is fo g la lk o z o tt
(v ö . M T A M K I, M a g y a r M ű v é s z e k L e x ik o n a , K o p its -
cé d u lá k ).
315 M O B 1903/378 (a jú n . 1 9-i ü lé s jk . 3. p o n t): „Gyalus
László az albizottsági jegyzőkönyv ezen pontjához kiegészítés­
képpen jelenti, hogy a helyreállításhoz szükséges rétegrajzok
készítése munkában van, és azokat be fogja mutatni; továbbá
hogy a megbízott Kopics János szobrász, a főkapu megrongált
és kiváltandó részeinek mintázását megkezdette [...]"
3 1 6 G y a lu s L á s z ló l e v e le , 1 9 0 3 . jú li u s 13. (M O B
„A műemlékek országos Bizottsága ál­
1903/439 m e llé k le te ):
landó albizottságának a fjolyó] é[v] április hó 9-én tartott ülé­
sén ajaáki kapu restaurálásának ellenőrzésére és a munkáknak
a helyszínén való megvizsgálására szakértőket küldött ki, mi­
után a kapu köveinek kiváltási munkálatai annyira haladtak,
hogy a folytatólagos kiváltás halasztást nem szenvedhet, ké­
rem a Nagytekintetű Bizottságot, hogy több kérdés eldöntése
végett a szakértő Urakat hívja fel, miszerint szíveskedjenek a
napokban a helyszínén megjelenni. Ezúttal vagyok bátor a
Nagytekintetű Bizottság szíves figyelmét felhívni azon tény­
állásra, hogy a jaáki kapu fősztöntvényének elkészítése alkal­
mával a kapu több érdekes részletében úgy megrongáltatott,
hogy a kőkiváltás még nagyobb mértékben kell hogy keresztül­
vitessék, és erről kérem a szakértő Bizottságot jegyzőkönyv fel­
vételére. "
3 1 7 F o rste r G y u la k ö rle v e le 1903. jú liu s 1 6 -á n (M O B
1903/439 m e llé k le te ) jú liu s 17-re a g ip s z k a p u h o z h ird e te tt
„A jaáki apátsági templom főkapuján
te lje s b iz o tts á g i ü lé s t
tervezett helyreállítási munkálatoknak a kapu gypszöntvényén
leendő megvizsgálása és a folytatólagos kiváltási munkálatoknál
felmerült több kérdés sürgős elintézhetése céljából".
3 1 8 M O B 1903/ 453 m e llé k le te : „A műemlékek orszá­
gos bizottsága állandó albizottsága által fjolyó] évi július hó
17-ikén az iparművészeti iskola udvarán és ugyanazon hó
23-ikán Jaákon tartott ülésének jegyzőkönyve. Jelen voltak
Forster Gyula másodelnök elnöklete alatt: Schulek Frigyes
bizotts[ági] építész, Aigner Sándor, Czigler Győző rendes ta­
gok, Szthelo Ottó m[ásod]építész, Gyalus László építész és
Meiszner Miklós titkár. 1. A kapunak természetes nagyság­
ban elkészített gypszmásolatán a hiányzó részek kiegészítése
céljából Kopits János szobrász által végzett tanulmányok
alapján bemutatott minták beható megvizsgálása után, az al­
bizottság kisebb változtatások eszközlésével, kivitelre elfo­
gadja a kapu két külső sarkán alkalmazott két oroszlán, to­
vábbá a tympanonban mandorlába foglalt Krisztus-alak min­
táit, azonban mellőzendőnek határozza az ajtószemöld fölött
alkalmazott párkányba a kapu körül felfutó díszítés ismétlé­
sével tervezett friest, és ehelyett a régi állapot nyomai után
megállapítható stylizált felhők alkalmazásával teendő kísér­
letre utasítja a nevezett szobrászt. Az albizottság egyúttal el­
határozza, hogy Gyalus építész számára a főkapu megron­
gált részének kiváltása iránt adható utasítás végett július
22-ikén délután Szombathelyre s onnan 23-ikán reggel
Jaákra utazik. [...] A folytatólagosan Jaákon tartott ülésen
meg nem jelenhetését Czigler Győző bizottsági tag kimente­
ni kérte. 4. Az albizottság alaposan megszemlélte és meg­
vizsgálta a kapuzatot, és újra határozott utasítást adott Gya­
lus építésznek, hogy minden oly részlet, mely még
fenntartható, a legnagyobb óvatosság és kímélet mellett min­
den esetre hagyassék meg, s a hiányzó részek a meglevő ma­
radványok után egészíttessenek ki. A kapuzat feletti tympa­
nonban levő szoborcsoportozat, mely egykor a megváltót
kétoldalt egy-egy angyallal ábrázolta, a tűz által annyira
megrongálódott, hogy annak csekély maradványai ki nem
egészíthetők, s így a különben is megrepedt követ újjal kell
pótolni, a fennmaradt régi részletek pedig múzeumba helye-
zendők el. Schulek Frigyes javaslatára a főkapu lábazatán az
albizottság változtatásokat tett, és egyúttal részletes utasítá­
sokat adott Gyalus építésznek a rossz részek kiváltására és
általában a munkákra nézve, melyek akként hajtandók végre,
hogy jövő évben a nyár legelején a templom felszentelése aka­
dály nélkül megtörténhessék."
31 9 M O B 1903/552 (a sz e p t. 10-i ü lé s jk . 3/a p o n t), az
e lő z ő je g y z e t b e n id é z e t t je g y z ő k ö n y v s z ó s z e r in ti is ­
m e r te té s e u tá n : „Gyalus László az albizottsági jegyzőkönyv
ezen pontjához kiegészítésképpen jelenti, hogy a lábazat elké­
szült, és jelenleg az oszlopszárakon dolgoznak, amely célból a
főkapu belső részén külön deszkafalat készíttetett. Bejelenti to­
vábbá, hogy ezen deszkafal megerősítése alkalmával Czitkovics
Sándor munkás - ki 1898 óta 2 korona napidíj mellett volt al­
kalmazva - 3 méter magas létráról leszédült és hanyatt esve
koponyarepedést és agyrázkódást kapott, amelybe másnap
bele is halt. Kéri a bizottság engedélyét, hogy a hátrahagyott
özvegy és két apró gyermek nyomorán segítendő, a restaurá­
lásra szánt alapból 100 korona kegydíjat kifizethessen. A bi­
zottság egyhangúlag magáévá teszi az albizottság határozatát
és a tett intézkedéseket, s a szerencsétlenül elhalt munkás öz­
vegye részére 200 korona segély kifizetésére Gyalus Lászlót
felhatalmazza."
3 2 0 G y a lu s L á s z ló le v e le , B u d a p e s t, 1903. o k tó b e r 24.
(M O B 1903/634 m e llé k le te ), a z o k tó b e r 9 —10-i ú t já n ta ­
p a s z ta lta k a la p já n .
321 M O B 1903/643 (az o k t. 2 6 -i ü lé s jk . 12. p o n t), az
e lő z ő G y a lu s -je le n té s m a jd n e m sz ó s z e r in ti is m e r te té s é ­
v e l, az u to ls ó m o n d a t h e ly e tt a z o n b a n : „nincs reménye
arra, hogy a templom 1904. április 24-ére elkészüljön. [...] a
bizottság Gyalus László jelentését tudomásul veszi azzal,
hogy Kopits szobrász által készített mintákat legközelebb meg­
tekinti [...]"
 3 2 2 M O B 1903/660 (a nov. 5 -é n ta rto tt a lb iz o ttsá g i ü lés
jk . 1. p o n t). A z ü lé s e n je le n v o lt F orster, S ch u le k , A ig ner,
C zig ler, G e r e c z e , S z te h lo , G y a lu s é s M eiszn er. E je g y z ő ­
k ö n y v a la p já n a z ü g y e t a M O B 1903. d e c e m b e r 3 0-i r e n ­
d e s ü lé s e tá r g y a lta is m é t, d e e z u tó b b i je g y z ő k ö n y v e
(M O B 1903/757) h e ly é n m a c s a k az e lő a d ó i ív v a n m e g .
3 2 3 G y a lu s L á s z ló le v e le , B u d a p e s t, 1 903. d e c e m b e r
14. (M O B 1903/720 m e llé k e le te , m á s o la t).
3 2 4 M agyarász 1 9 0 4 , 2 - 3 ; szó s z e r in t u g y a n e z :
M a g y a r á s z , id é z e t t f ü z e t [1 9 0 4 . s z e p t. 1 0 - é n ír t r é s z ,
„Az orgona és a szószék fölállítását követte a főka­
1 1 1 -1 1 2 ]:
puzat, a portálé helyreállításához szükséges kövek kimunkálá­
sa és elhelyezése, mihez még ez év [1 9 0 3 ] őszén hozzá is fog­
tak, mindenekelőtt a kemény kőből faragott lábazatokat
helyezvén el. Azután feljebb a megsérült vagy hiányzó orna-
mentális részleteket egészítették ki és pótolták újakkal. 1904-
ben Kopics szobrász mintázása után helyre lettek állítva a
portale külső lábazatát képező, bűnbeesést, valamint a meg­
váltást jelképező oroszlánszobrok is, amiknek a régiből csak
némi nyoma volt kivehető. Majd a tympanon elhelyezése kö­
vetkezett a már beerősített főajtószárak felett, amelyeken
Krisztus mandalenben [mandorla h e ly e tt] egyik kezét áldás­
ra emelve, másikban könyvet tartva két lebegő angyal között
domborműben van ábrázolva, szintén Kopics szobrász mintá­
zása után. Azután a portálé változatos, jobbról-balról 6-6,
szebbnél szebb oszlopai helyeztettek vissza, és az egyes hiány­
zó ornamentális részek újultak meg. Erre a portálé felett lép­
csőzetesen a tetőzet alatt emelkedő apostolszobrok oszlopos
fülkéi javíttattak ki, s végül következett a főfedélzetnek elhe­
lyezése. Ekkor az állások eltávolíttatván, a fő bemenetnek ta­
lajburkolása zárta be az egészet."
3 2 5 M O B 1904/205 s z á m o n , á p rilis 1 7 -é n ik ta tta k e g y
„Elnökség fel-
k is e le jt e z e t t ira to t; a z ik ta tó k ö n y v s z e r in t:
terjesztése a jaáki templom helyreállítási munkálatainak befe-
jezhetése végett, megfelelő javadalom kiutalása iránt." 1904.
m á ju s 6 -á n k e lt v is z o n t e g y o ly a n ira t, a m e ly e lő a d ó i ív
n é lk ü l a z 1 9 0 4 -e s ir a to k m á s o d ik d o b o z á n a k a ljá n m a ­
r a d t m e g . A s z in té n o tt lé v ő , itt n e m id é z e tt la p o k s z e ­
r in t a lig h a n e m a 2 0 5 -ö s f e lte r je s z té s fo ly o m á n y a v o lt és
íg y a z 1904/ 237-es a k tá h o z ta r to z o tt, m e ly e t a z ik ta tó ­
k ö n y v s z e r in t s z in té n k is e le jte z te k . H a íg y v a n , a k k o r
„Ajaaki templom helyre-
G y a lu s e g y je le n t é s é r ő l v a n sz ó :
állítási munkálatainak befejezésére még megkívántaié összeg
mindeddig ki nem utalványoztatván kénytelen vagyok ez
ügyben újra sürgős jelentést tenni annak megjegyzésével,
hogy a még végrehajtandó munka súlypontja a templom fő­
kapuzatában fekszik, és ha a helyreállítás befejezésére szüksé­
ges összeg rendelkezésre nem bocsáttatik, a főkapu helyreállí­
tását a jövő héten abba kell hagyni s a munkások el fognak
bocsáttatni."
3 2 6 A z a u g u s z tu s 3 -á n k e lt u ta s ítá s a M O B 1904/455
m e llé k le te .
3 2 7 K á t. X1V/75. V a ló sz ín ű le g V á g ó B e r ta la n fe lv é te ­
le . E r e d e t i p o z itív a K a b d e b o - h a g y a t é k b ó l: O M v H ,
F o tó tá r, p sz . 8 0 .2 0 7 .
3 2 8 U jv á r y L a jo s k ő fa r a g ó m u n k a v e z e tő le ltá ra , J a á k
1 9 0 4 . n o v e m b e r 3. (M O B 1904/611 m e llé k le te ): „[...] 35
drb Részletrajzok [...]" M a 34 n a g y m é r e tű te k e rc s e t ő riz az
O M v H T erv tá ra . B iz to s ra v e h e t ő te h á t, h o g y a k ő fa r a ­
g ó k v a ló b a n e r a jz o k a la p já n d o lg o z ta k , a h o g y a n az is,
h o g y e r é s z le tte r v e k b ő l a m ű h e ly b e n a m u n k á k b e f e je ­
z é s e k o r n e m v o lt lé n y e g e s e n tö b b , m in t a m e n n y it m a
is m e r ü n k . U g y a n a k k o r a k ő r é te g s z á m o z á s o k b o n y o lu lt
r e n d s z e r é b ő l é s a b b ó l, h o g y a k ő r é te g r a jz o k r a az eg y e s
f a r a g v á n y o k típ u s s z á m á t c s a k h e ly e n k é n t v itté k rá, az
is v ilá g o s , h o g y e g y r é s z t le n n iö k k e lle tt o ly a n á tte k in tő
r a jz o k n a k v a g y m ű h e ly k o n s z e n z u s n a k , a m e ly e k le h e ­
tő v é t e t t é k a r a jz o k e g y ü tte s k e z e lé s é t; m á s ré s z t h o g y a
r á n k m a r a d t r a jz o k n á l m é g is lé n y e g e s e n tö b b n e k k e l­
le tt k é s z ü ln ie .
3 2 9 A z 1 : 1 -e s r é s z le tr a jz o k : • J e lz é s n é lk ü l; p a p ír ;
c e r u z a és k é k c e r u z a ; 5 8 0 x 15 0 cm ; lé p té k é s k o ttá k n é l­
k ü l (O M v H , T ervtár, Itsz. n é lk ü l), r e k tó fe lira t n é lk ü l: az
é s z a k i b é lle t a la p r a jz a ; • v e r z ó n fe lira t: Főkapu előnézet
részlete: a z é sz a k i b é lle t n é g y fa ls a rk á n a k e lö l- és o ld a l­
n é z e t e , v a la m in t p r o filja , a r é t e g e k D - G - v e l b e tű z v e .
(L á ttu k , h o g y a m a g a ss á g i r é te g e k e t a la tin á b é c é b e tű i­
v e l je lö lté k . A z, h o g y itt s z é le s sé g i, ille tv e m é ly s é g i r é te ­
g e k n é l u g y a n ily e n je lö lé s e k e t ta lá lu n k , fö lv e ti a z t a k é r ­
d é s t, h o g y e z e k a la p já n m ik é n t tu d tá k a z o n o s íta n i a k ő
h e ly é t .) • J e lz é s é s f e lir a t n é lk ü l; ú jo n n a n v á s z o n r a
h ú z o t t p a p ír ; c e r u z a ; 2 3 6 x 4 0 c m ; k o t t á z o t t (O M v H ,
T e rv tá r, lts z .: 1 7 .0 7 0 ): a b e lü lr ő l s z á m íto tt m á s o d ik és
h a r m a d ik b é lle to s z lo p tö r z s é n e k n é z e t- é s a la p ra jz a , a
k ő o s z tá s n a k é s a d ísz íté s fe ls z e rk e s z té s i p o n tja in a k je lö ­
lé sé v e l.
3 3 0 A z 1 : 5 -ö s ré s z le tr a jz o k : • Je lz e tle n ; fe lira t a rek -
Jaáki apátsági templom fő-kapu köríves párkány profil; a
tó n :
Főkapu párkány metszete vállvo-
v e r z ó n (a h o l r a jz n in c s ):
nal felett; p a p ír ; c e r u z a é s k é k c e r u z a ; 14 0 x 1 0 4 ,5 cm ;
k o ttá z o tt (O M v H , T ervtár, ltsz .: 4 6 .4 4 1 ): a z é sz a k i b é lle t
a la p ra jz i m e ts z e te az a rc h iv o ltz ó n a fe lfe k v é s é n é l, az L,
M , N é s O k ő r é te g e k h e z a z e g y e s típ u so k b ó l k é s z íte n d ő
fa r a g v á n y o k m e n n y is é g é v e l. • Je lz e tle n ; fe lira t: Főkapu
párkány előnézete vállvonal felett 1/2; p a p ír; c e r u z a és k é k
c e r u z a ; ív e s p ap ír, b e fo g la ló m é r e te i: 10 0 x 14 0 cm ; k o t-
t á z a tla n (O M v H , T erv tár, lts z .: 4 6 .4 4 0 ): a r c h iv o ltz ó n a ,
é s z a k i o ld a l, a k é t b e ls ő b é lle tr é te g s z e m b e n é z e te az L,
M é s N r é te g e k h e z a z e g y e s típ u s o k b ó l k é s z íte n d ő fa ­
r a g v á n y o k m e n n y is é g é v e l.
331 L á sd 3 1 5 . je g y z e t.
332 Je lz e tle n ; p a p ír ; c e r u z a é s k é k c e r u z a ; 100 X 157
c m ; l é p t é k é s k o ttá k n é lk ü l [M : 1 :1 ] (O M v H , T ervtár,
ltsz .: 46.442) • r e k tó n fe lira t: főkapuoroszlánok: az é sz a k i
o r o s z lá n n é z e tr a jz a és a la tta a r a jta á lló o sz lo p lá b a z a t
a la p r a jz i m e t s z e t e (6 8 ); • v e r z ó f e lir a t n é lk ü l: a d éli
o r o s z lá n n é z e tr a jz a és a la tta a ra jta á lló o sz lo p lá b a z a t
a la p r a jz i m e ts z e te .
3 3 3 G y a lu s L á s z ló n a k a 304. je g y z e t b e n id é z e tt le v e ­
le , 1 9 0 3 . m á r c iu s 28. (M O B 1903/184 m e llé k le te ): „Ezek
szerint van szerencsém a Nagytekintetű Bizottságot felkérni, 33 5 E rrő l ta n ú sk o d ik a 290. je g y z e tb e n e m líte tt fe je z e t
hogy a helyszíni szemlén megállapítani szíveskednék a tö r e d é k e in e k e g y k o rú g o n d o s ö ssz e ra g a sz tá sa is (62).
főszmásolatra mintázandó kiegészítéseket." 3 3 6 L á sd 320. és 323. je g y z e t.
334 B á r s o n y I m r é n e k és f e le s é g é n e k k ö s z ö n jü k , 3 3 7 1903. o k tó b e r 9 - 1 0 - i ú t já n a k ú tis z á m lá ja az ik ta ­
h o g y a d a ra b o k a t 1 9 9 2 -b e n a le e n d ő já k i m ú z e u m n a k tó k ö n y v s z e r in t a M O B 1903/634 k is e le jte z e tt ira tá n a k
a d o m á n y o z tá k . B á rso n y Im re s z e r in t házuk (Já k , m e llé k le t e v o lt. A k i s e le jt e z e t t u t a lv á n y o z á s t M O B
K o s s u th L a jo s u tc a 2 3 .) „ o ly a n r é g e n , h o g y a r r a m á r 1903/732 (d ec. 21 .) s z á m o n ik ta ttá k .
e g y e tle n é lő fa lu b e li se m e m lé k s z ik " a N a g y F e r e n c -fé - 3 3 8 L á sd a 190. je g y z e t e t , v ö . a 198. je g y z e tte l.
le , m a jd B o d a -fé le k o c s m a v o lt. É d e s a p ja a h á z a t a z 33 9 O M v H , F o tó tár, a rc h ív p o z itív o k , 126. sz á m ú d o ­
1 9 4 0 -e s é v e k b e n v e t te , é s a g ip s z m in tá k a k k o r m á r a b o z : Z s á m b é k , p sz . 2 1 .6 1 7 ; 1 5 ,2 x 8 ,2 c m -e s le v o n a t, k a r­
p a d lá s o n v o lta k . to n ra k a s íro z v a ; v ö . a 192. je g y z e tte l.
 Edit Szentesi

DAS WESTPORTAL VON JÁK:

HISTORIOGRAPHIE
UND RESTAURIERUNGSGESCHICHTE BIS 1904

DIE ERSTEN ABBILDUNGEN UND BESCH REIBUN GEN DES PORTALS

Das Vinkovic-Portal zu Zagreb

Unsere früheste Quelle zum Jáker Westportal stammt aus einer relatív spáten Zeit und ist recht
ungewöhnlich. Die Quelle bezieht sich auf das ehemalige Westportal des Domes zu Zagreb, das sog.
Vinkovic-Portal (34)1. Auftraggeber dafür war Benedikt Vinkovic (+1642), Bischof von Zagreb und Abt
von Ják2, dér mit Kozma Miller, einem Steinmetz aus Krsko (Gurkfeld in Kraina, Slovenien), am 7.
Januar 1640 in Zagreb einen Vertrag geschlossen hat. Dér Vertrag trágt die Überschrift Conventio cum
magistro lapicida, ratione portáé ecclesiae cathedralis Zagrabiensis ex lapidibus, iuxta formám sibi datam, de novo
conficiendae und setzt sowohl die auszuführende Arbeit als auch dérén Bezahlung in detaillierter Form
fest. Auszahlungen aus den nachfolgenden zweieinhalb Jahren wurden ebenso auf dem Kontrakt no-
tiert3. Zu Lebzeiten des Bischofs wurde das Portai jedoch nicht fertiggestellt und kommt deshalb auch
im Protokoll über seine unerledigt gebliebenen Angelegenheiten vor, das von den Verlassenschafts-
kuratoren aufgestellt wurde. Laut dieses Protokolls hatte Vinkovic mit Kozma Miller „de porta ecclesiae
cathedralis ad instar portáé abbatiae de Dyak reformanda ct exornanda" vereinbart, wobei die Formulierung
wohl die Intentionen des verabschiedeten Auftraggebers erkennen láfít4. Aufgrund des Ausdrucks
„iuxta formám sibi datam" im Vertrag vöm 1640 zog bereits Jankó Barié die Schlufífolgerung, dafi dem
Vertrag eine ziemlich genaue Abzeichnung des Jáker Portals beigefügt gewesen sein mufite5. Sie ist
jedoch nicht auf uns gekommen.
Das neue Portai erlitt betráchtliche Scháden beim GroBbrand von 1645 und wurde laut eines
Chronostikons erst 1673 ausgebessert. Im Laufe dér neugotischen Renovierung des Doms am Ende
des 19. Jahrhunderts wurde das Vinkovic-Portal abgerissen. Seine Skulpturen sind in verschiedenen
Zagreber Museen aufbewahrt6. Sein ehemaliges Aussehen ist durch ein Foto (34), Zeichnungen, und
Aquarelle überliefert7. Aufgrund dieser Quellén kann mán zumindest feststellen, daB das Portai von
Ják um das Jahr 1640 im wesentlichen genauso aussah, wie wir es auch heute noch kennen. Im
Spitzgiebel über dem Portalgewánde, welches von einer Máanderreihe eingefafit war, befanden sich
terassenförmig gestufte, kleeblattbogige Nischen, in denen die Figuren von Christus und den
Aposteln aufgestellt waren, wáhrend sich in Gewándefrieshöhe zwei weitere Bildwerke in dér
Stirnwand des Portalvorbaus befanden.
Bezüglich des Jáker Gewándeportals hat das Vinkovic-Portal keinen Quellenwert, da es keine
Neuschöpfung, sondern nur eine Umgestaltung des gotischen Portals dér Kathedrale war8. Auch die
Skulpturen sind mit denen in Ják nicht zu vergleichen, dies aus mehreren Gründen. Das ikonographi-
sche Programm des Jáker Portals wurde in Zagreb zeit- und ortsgemáfi „revidiert" und ergánzt. Die Ni­
schen am Giebel wurden so verteilt, dafi allé dreizehn Figuren dórt Platz finden konnten. Die Apos-
telfiguren wurden dér Credo-Reihe nach interpretiert und dementsprechend mit Attributen versehen.
Von den erhaltenen Figuren gehören sechs noch zu dér von Kozma Miller in den 1640er Jahren gefertig-
ten Reihe (35-36), wáhrend die restlichen sieben Skulpturen bei dér Renovierung des Portals im Jahre
1673 geschaffen wurden (37)9. An Stelle dér Madonnen- bzw. dér Simson-Gruppe wurde eine Verkün-
digungsgruppe gesetzt. Darunter wurde je eine weitere Nische geschaffen, die Statuen dér zwei heili-
gen Könige Ungarns, des Dompatrons Stephan und des Gründers des Zagreber Bistums Ladislaus auf-
nahmen10.

Kirchliches Schrifttum aus dem ausgehenden 18. Jahrhundert

Den ersten Bericht über das Portai verdanken wir Damian Fuxhoffer (1741-1814), einem
Ordenspriester und Kirchenhistoriker, dér in Ják geboren ist11. Er verliefi sein Dorf 1758 und hat es da-
nach, wie er in seiner Monasteriologie vöm 1803 berichtet, nicht wiedergesehen12. Aus einer zeitlichen
Distanz von 45 Jahren alsó erinnerte sich Fuxhoffer noch an den Zierat und an die Tier- und Dámonen-
gestalten an den Fassaden, die er sámtlich als „gothico laboré" bezeichnete. Ferner erinnerte er sich im
Zusammenhang des Westportals an die Skulpturen von Christus und den Aposteln, die ihm als „dér
mannlichen Statur gleich" vorkamen13.
Etwa dér selben Zeit wie die Erinnerungen Fuxhoffers entstammt die erste ausführlichere Be-
schreibung des Portals. Sie ist im Protokoll dér kanonischen Visitation dér Diözese von Győr (Raab) aus
dem Jahre 1756 zu finden: „Die Kirche hat zwei Portale, die einer altertümlichen Bauweise gernáfi aus
Kalkstein gefertigt sind; das gröfiere befindet sich an dér Westfront dér Kirche und ist mit práchtigen
Zieraten geschmückt, die wegen ihres Alters berühmt sind; in seinem Tympanon war ehemals die Aller-
heiligste Dreifaltigkeit mit zwei Cheruben dargestellt; von dieser Darstellung sind aber nur die Figuren
des Erlösers und zweier Engel intakt erhalten; oberhalb dér Zieraten befindet sich die Figur des Herren
Chistus mit den zwölf Aposteln justae quantitatis, und unterhalb dieser Figuren gibt es auf beiden Seiten ein
weiteres Bildwerk; auswarts von diesen sind in dér Mauer dér Kirche skulpierte Löwen zu sehen [. ..]"14
Fást im gleichen Wortlaut kommt diese Beschreibung im Visitationsprotokoll vöm 1780 wieder vor,
nur das Westportal wird hier nicht als eines erwáhnt, das „mit práchtigen und wegen ihres Alters be-
rühmten Zieraten geschmückt" ist, sondern als solches, dessen „Verzierungen infoige seines Alters und
seiner künstlerischen Behandlung gotisch sind"15. Im Protokollaufsatz vöm 1815 (die betreffende
Textstelle wurde in die offizielle Fassung nicht aufgenommen) wurden die nun altherkömmlichen For-
meln dér früheren Beschreibungen wieder aufgegriffen, obzwar in stark verkürzter und deshalb gewis-
sermafien verwirrender Form. Von dér Darstellung des Tympanons ist hier keine Rede; neues wird nur
von den Löwengestalten gesagt und zwar, dali sie verwittert sind; ferner werden die Apostelfiguren
„statuae" genannt, die „solidis materialibus" gefertigt worden seien16.

Ják als „Templerdenkmal"

Ein antiquarisch motiviertes Interessé am Portai von Ják láfit sich seit etwa 1810 bezeugen. An
erster Stelle soll in diesem Zusammenhang dér grófié österreichische Orientalist Josef Hammer-
Purgstall (1774-1856) erwáhnt werden. Er entwickelte eine Theorie, wonach eine Anzahl von Motiven
und Darstellungstypen morgenlándischen Ursprungs durch die Vermittlung des Templerordens ihren
Weg in die mittelalterliche Kunst des Abendlandes fand. Dér Historiker und Redakteur Josef Hormayr
(1782-1848), ein Freund Hammers mit weitverzweigten Verbindungen, sorgte dafür, dafi im ganzen
Kaiserstaat damit begonnen wurde, „Templerdenkmáler" zu sammeln. Hammer hat seine Theorie samt
einigen so entdeckten Denkmálern 1818 in einer grófién Abhandlung in dem von ihm redigierten
Periodikum Fundgruben des Orients veröffentlicht17. Auf die Kritik, die von Rezensenten seiner Thesen
geübt wurde, hat er noch im náchsten Heft desselben Bandes anderthalb Jahre spáter geantwortet18.
Als Beigabe zu diesem zweiten Aufsatz liefi er auch eine kurze Beschreibung von den als „Temp­
lerdenkmal" gedeuteten gotischen Skulpturen zu Pöstyén (Piest'any, Slowakei) abdrucken, sie war vöm
Freiherrn Alajos Mednyánszky (1784-1844), dem besten ungarischen Freund Hormayrs verfafit und mit
einer Bildtafel illustriert19. Neben den Zeichenvorlagen dieser gestochenen Tafel ist im Nachlafi von
Mednyánszky ein Blatt erhalten, das zweiundzwanzig figurale Motive aus Ják vorstellt20. Dies ist die
früheste bekannte zeichnerische Serie, die figürliche Details des Westportals von Ják wiedergibt, und
zwar die Simson-Gruppe, zwei „rankenspuckende" Köpfchen aus dem Gewándefries und das Affen-
Relief, das oberhalb des vordersten halbkreisförmigen Bogens des Portalgewándes angebracht ist (38)21.
Auf das grófié Blatt wurden nachtráglich zwei Federzeichnungen auf Pauspapier geklebt22, welche die
unterste westliche Mauerzone dér Türme darstellen und zwar mit den beiden Figurennischen und den
Löwengestalten zusammen (39-40). Obwohl diese Zeichnungen kleinformatig sind, stammen sie offen-
sichtlich von einer viel geschickteren Hand als die Zeichnungen des grófién Blattes.
Mit dem Kreis dér oben genannten Gelehrten scheint auch dér anonyme Reisende verbunden
gewesen zu sein, dér mit den Empfehlungsschreiben Hammers umherreiste und über die besuchten
ungarischen Altertümer anderthalb Jahre spáter, Anfang 1823 in dér Zeitschrift Plormayrs berichtete.
Über Ják schrieb er wie folgt: „In dér Niihe von Stein am Anger [Szombathely] liegt die Kirche von Jak, auf
welche mich schon dér Freyherr von Mednyansky aufmerksam gemacht hatte, und die hier den Tempelherrn
zugeschrieben wird. (?) Das Portai und die mystischen Verzierungen an demselben, erregen besondere Aufmerk-
samkeit. Gleich über dem Eingange sieht mán hier eine, nach Art indischer Gottheiten mit untergeschlagenen Beinen
sitzende, von beyden Seiten durch geflügelte Génién begrüJJte Figur;"23 Es war diesem vermeintlichen „Temp-
lercharakter" dér Kirche zu verdanken, dafi ihr Portai im ersten „Kunstführer" des Kaiserstaates ver-
zeichnet wurde: „Jak. Die hiesige merkwürdige Kirche wird den Ternyiem zugeschrieben. Das Portale und die
Aussenwand sind voll mystischer Reliefs."24

RU DOLF VON EITELBERGERS BEITRÁGE UND DIE FO LG EN

Eitelbergers Aufscitze

Seit 1853 gab es im Kaiserstaat eine funktionierende staatliche Denkmalpflege-Organisation, die

Kaiserliche und Königliche Central-Commission zűr Erforschung und Erhaltung dér Baudenkmale, die
es sich zűr Aufgabe machte, die systematische Inventarisierung dér im Kaiserstaat befindlichen mittel-
alterlichen Denkmáler vorzunehmen. Da die ungarischen Fachleute und Gelehrten, die für diese Arbeit
geeignet gewesen wáren, nach dér Niederschlagung des Freiheitskampfes vöm 1848-1849 entweder in
die Emigration gingen oder jede Art Kollaboration verweigerten, wurden schliefilich die transdanubis-
chen Gebiete Ungarns von Rudolf von Eitelberger (1817-1885), dem ersten Professor für Kunst-
geschichte an dér Wiener Universitát, bereist25. Er hat die Ergebnisse seiner Forschungen im Jahrbuch
dér Central-Commission vöm 1856 veröffentlicht und sein Aufsatz gilt als die erste gröfier angelegte,
systematische und im Sinne dér „christlichen Kunstarcháologie" sachgemáfie Behandlung dér romani-
schen Architektur Ungarns, wobei Eitelberger dér Kirche von Ják eine besondere Bedeutung beimafi26.
Eine Textvariante wurde sogleich in eine Stuttgarter Prunkausgabe aufgenommen, die dazu bestimmt
war, die mittelalterlichen Kunstdenkmáler des österreichischen Kaiserstaates auch im Ausland bekannt
zu machen27.
Laut dér ausführlichen Beschreibung Eitelbergers in dér „Wiener Fassung" seines Aufsatzes sei dér
aus Ziegelsteinen gebildete Giebel des Portals „in seiner ursprünglichen Form wohl etwas tiefer, d. h. ndher
an den Scheitellinien dér Nischen" verlaufen. Die Nischfiguren seien „nur theilweise alt, die meisten in spa-
terer Zeit erganzt und überarbeitet. Zu ersteren gehört die Christusgestalt. [...] Dér Kopj ist ohne Ausdruck; [...].
Zu seiner Rechten ist Petrus, die zweite zu seiner linken Johannes. Dieser ist ausschreitend dargestellt, mit einer
lángén Tunica ohne Mantel, dér Kopf ist neu. Die anderen Aposteln sind sammtlich mit Mantel und Buch, ohne
weiterem Symbol, wenn mán das Schwert bei Paulus ausnimmt. Die Höhe dér Figuren ist 5' [Fufi], die Propor-
tionen gedrungen und kurz, dér Kopf zűr Gestalt wie 1 :6."2&
Von den beiden Figurengruppen, die sich ebenfalls in Nischen befanden und das Portai in dér
Höhe des oberhalb dér Gewándesáulen laufenden Frieses flankierten, berichtet Eitelberger, dafi sie ver-
stümmelt sind, doch versucht er, sie ikonographisch zu bestimmen: „Eine davon stellt eine bekleidete weib-
liche Figur (ohne Kopf) sitzend vor, zwischen ihren Füssen steht ein ebenfalls bekleidetes Kind, das sich mit dér Un-
ken Hand an den Fuss anlehnt. Diese Figur dürfte Anna mit Maria vorstellen. Auf dér anderen Seite befindet sich
in verstümmelter Weise ein iiber einen Löwen sich lehnender, mit einer kurzen Tunica bekleideter Mann,
wahrscheinlicherweise Simson als Löwentödter."29
Von den altén Gewándesáulen des Portalgewándes seien einige „verstümmelt, einige sehr wohlerhal-
ten, und von vortrefflicher Ausführung". (Nach dem Wortlaut dér „Stuttgarter Ausgabe" ist „die Erhaltung dér
Ornamente des Portals [...] eine sehr ungleichartige", wobei „am meisten [...] die Saulenbasis und dér Thürsturz
gelitten hat", welcher neu sei.30) „Die ersten zwei Saulén, die etivas kiirzer sind, stützten sich [...] auf schreitende
Löwen'31, von denen Eitelberger in dér „Stuttgarter Ausgabe" auch noch kundtut, diesmal ohne das
Motiv des Schreitens zu erwáhnen, daS dér eine von ihnen, „wenn auch in etwas verstümmelter Form, noch
vorhanden ist"32. „Oberhalb dér Rundbogen des Portales ist ein Affe im Blattornamente angebracht, dér in spaterer
Zeit eingefügt ist."33 „Das Tympanon oberhalb dem Tiirsturze ist mit einer Reliefverzierung, die ursprünglich
bemalt gewesen scheint, verziert, vorstellend Gott Vater mit dér rechten Hand segnend, in dér linken Hand ein Buch
haltend, und eingeschlossen in einen eiförmigen Nimbus; zu beiden Seiten befindet sich ein Engel.“3i „Dér
Thürsturz ist aus spaterer Zeit. Die Portalstufen habén in neuerer Zeit mancherlei Veranderungen erlitten."35
Nach Eitelbergers Beurteilung gehört die Anordnung des Portals, noch immer dem Wortlaut dér
„Wiener Fassung" seines Textes folgend, „zu den reichsten und schönsten, welche wir kennen", und dazu
kommt noch, „dass die Ornamente selbst nicht bloss in ihrer höchst vollendeten technischen Ausführung [...]
keinen Wunsch unbefriedigt lassen", sondern „auch in ihrer Reihenfolge von Aussen nach Innen eine wohlüber-
legte Abwechslung zeigen", wobei „die ausseren Ornamente (dér Maander, die Bandrolle) schwerer und massiger
erscheinen", wáhrend „die verschiedenen in dér Mitte stehenden Zickzackornamente sich an diese anschliessen
und endlich ein zartes Blattornament in dér Nahe des Portales sich entwickelt", so dafi „mán zűr Überzeugung
kömmt, dass ein denkender Kiinstler bei dér Anlage thdtig ivar". Dank dér „eigentümlichen und organischen
Verbindung des Rundbogens und des Spitzbogens in dér Portalhalle", welche „eine ursprüngliche ist, nicht eine
spatere Zuthat", wird „das kunstgeschichtliche Interessé an dicsem Portale", so Eitelberger, „wesentlich erhöht".
Er kommt weiter zűr Folgerung, dafi das Portai zu Ják „in all diesen rein künstlerischen Beziehungen", aber
„auch in dér technischen Ausführung dér Ornamente", wozu allerdings „auch das Matériáié beitrug", das
Riesentor des Wiener Stephansdoms „iibertrifft". Für Eitelberger hat das letztere „etwas Schweres und Ge-
drucktes", weil ihm „dér stark vorspringende Spitzbogen [...] den schönen Totaleindruck" nimmt, „den die offene
breite Portalhalle in jak hervorruft". Die Vergleichung des Jáker Portals mit dem in Wien lag für Eitelberger
schon auch deshalb sehr nahe, weil er an beiden und anschliefiend auch an dér Dreikönigskapelle zu
Túlin, eine vergleichbare Sáulenornamentik beobachten konnte36.
Eitelbergers Hinweise auf das Primat des Jáker Portals wurden in dér für das Ausland bestimmten
„Stuttgarter Fassung" gánzlich eliminiert. Was blieb, war blofi die Feststellung dér „Anhaltspunkte zűr
Vergleichung", als welche „unter den benachbarten Portalen: das Portai dér Stephanskirche in Wien, dér h. Drei­
königskapelle zu Tűin und das Siidportal des Wiener-Neustadter Doms" in Betracht kamen37.

Die Illustrationen

Die aufierordentliche Bedeutung, die dér Kirche zu Ják in Wien beigemessen wurde, láfit sich am
Illustrationsmaterial von Eitelbergers Aufsatz im Jahrbuch dér Central-Commission ablesen. Wáhrend
seinen Text normalerweise nur Holzschnittillustrationen nach Vorlagezeichnungen begleiteten, die
entweder im Auftrag durch ungarische Architekten angefertigt wurden oder an dér Central-Com­
mission bereits vorhanden waren, beschlofi die Kommission im Fali dér Jáker Kirche, „sich in den Besitz
einer genauen Beschreibung und Aufnahme derselben zu setzen. [...] Herr Professor v. Eitelberger begab sich hier-
auf in Begleitung des Herrn Architecten Hieser nach Ják; beide erkannten in dér erwahnten Kirche wirklich eines
dér bedeutendsten mittelalterlichen Bauwerke Österreichs"38.
Nach Josef Hiesers Zeichnungen39 wurden nicht nur hölzerne Bildstöcke, sondern auch Stahl-
druckplatten gefertigt. Als Textillustrationen wurden in beiden Publikationen dieselben Holzschnitte
benutzt, als Bildtafel wurden jedoch jeweils verschiedene Stahlstiche angefügt.
 Samtliche Holzschnitte wurden in Hiesers Atelier gefertigt40. Das Jáker Westportal ist dabei jedoch
nicht abgebildet. Von den sechs grófién Stahlstichen, die dér „Wiener Fassung" von Eitelbergers Aufsatz
angefügt sind, bringt die von dér Wiener „Artist Anstalt von Reiffenstein & Rösch" hergestellte Tafel II41
die Westfront dér Kirche und die vöm Wiener Stecher Leopold Schmidt (1824-nach 1868) gefertigte
Tafel III (41)42 das Westportal zűr Darstellung.
Die „Stuttgarter Ausgabe" war nur mit vier Bildtafeln illustriert, welche nach Hiesers Vorlagen
durch Nürnberger Stecher angefertigt wurden. Die von Paul Ritter d. Á. gestochene Tafel XI (42) bildet
dabei das Westportal ab, jedoch aus einem leicht veránderten Blickwinkel und auch aus náherer Sicht
als jene im Jahrbuch dér Central-Commission43; Tafel X ist eine Gesamtansicht dér Kirche von Nord-
westen44. Auf dér letzteren wollte dér Stecher45 auch das Jáker couleur locale zum Ausdruck bringen,
denn er hat im unteren linken Bildfeld einen auf römischen Sáulenfragmenten lagernden Tschikosch
dargestellt.
Den Wiener Architekten und Zeichenlehrer Josef Hieser hat die Central-Commission öfters be-
schaftigt und die Arbeiten aus seinem Atelier waren in dér Regei von hervorragender Qualitát46. Dér
Übertragung dér Zeichnungen vöm Jáker Westportal in die Technik des Stahlstichs liefi die Central-
Commission jedoch auch sonst eine besondere Sorgfalt angedeihen, so dafi es nicht verwundert, wenn
die Publikationen von den Zeitgenossen begeistert aufgenommen wurden47. Letztendlich gébén die
Stiche aber dennoch wichtige Teile des Portals ungenau oder umgedeutet wieder und stellen die be-
schádigten Partién grofienteils in ergánzter Form dar.
Vöm Tympanon ist zum Beispiel überliefert, dafi es bereits im 18. Jahrhundert nur fragmentarisch
erhalten war48. Sein Zustand dürfte in den 1850er Jahren kaum viel besser gewesen sein als in den
1870er Jahren, als die ersten Fotos davon aufgenommen wurden49. Auf den Stichen nach Hiesers Zeich­
nungen erscheint es trotzdem intakt und zwar in zweierlei Hinsicht. Innerhalb dér von zwei Engeln
getragenen Mandorla erscheint auf Tafel III in dér „Wiener Fassung" (41) und auf Tafel XI (42) in dér
„Stuttgarter Ausgabe" (in völliger Übereinstimmung mit dér Beschreibung Eitelbergers) eine Halbfigur
„mit dér rechten Hand segnend, in dér linken Hand ein Buch haltend", wáhrend die übrigen Tafeln (so Nr. II
im Jahrbuch dér Central-Commission und Nr. X in dér „Stuttgarter Ausgabe") an dieser Stelle nur eine
Büstenfigur ohne Hánde wiedergeben50. Die Übereinstimmungen dér Eitelbergerschen Beschreibung
mit dér Darstellung auf Tafel III sowie die Tatsache, dafi dér fragmentarische Zustand des Tympanons
weder in dér einen, noch in dér anderen zum Ausdruck kommt, deuten darauf hin, dafi Eitelberger bei
dér Abfassung seines Texts sein Gedáchtnis mit Hilfe von Hiesers Zeichnungen aufgefrischt hat.
Áhnliches ist im Fali dér Madonnengruppe zu beobachten. Diese stellt eine sitzende Figur ohne
Kopf dar, ihre linké Hand stützt die linké S c h u 1 t e r des Kindes, das in ihrem Schofi s i t z t . Das
Kind ist (und war auch in Eitelbergers Zeit) o h n e Kopf. Seine Arme sind verstümmelt, dennoch ist
es eindeutig, dafi sie ursprünglich n a c h v o r n e gerichtet waren. Dieses Bildwerk stelle aber nach
Eitelberger „eine bekleidete xveibliche Figur (ohne Kopf) sitzend vor, zwischen ihren Fiissen s t e h t ein ebenfalls
bekleidetes Kind, das sich mit dér linken Hand an den Fuss anlehnt". Dies entspricht völlig den Illustrationen,
die die Gruppé aufierdem so wiedergeben, dafi dér Kopf des Kindes e r h a l t e n ist und die Mutter
den seitwárts ausgestreckten linken Arm des Kindes am H a n d g e l e n k festhált.
Ein weiteres Problem ergibt sich aus dér Eitelbergerschen Identifikation dér Apostelfiguren. Eitel­
berger hat námlich in seinem Text drei Apostel, aber nur zwei Figuren (aufier Christus) beim Namen
genannt. Die Identifikation von B6 mit Petrus ist wegen des Schlüssels eindeutig und es kann auch
nicht bezweifelt werden, dafi für Eitelberger die zweite Figur zűr linken Hand Christi (alsó J9) als
Johannes in Betracht kam. Er hat allerdings auch einen Paulus mit dem Schwert erwáhnt, dabei aber
nicht klargestellt, welche Figur er meinte51. Auf den Stichen ist kein Schwert zu sehen, aber wenn mán
will, kann mán zumindest einen Schwertgriff in den Daumen dér zweiten Figur zűr linken Hand
Christi (J9) hineininterpretieren. Diese Figur wurde jedoch im Text als Johannes identifiziert.
 Kuglers Beitrag: Dér deutsche Kontext

Für die deutsche Kunstwissenschaft ist Eitelbergers Aufsatz praktisch bis zu dem Besuch Richard
Hamanns in Ják und dem Erscheinen seines Buches 1923 die einzige greifbare Veröffentlichung gewe-
sen. Gleichwohl hatte mán dér Kirche von Ják in Gesamtwerken über mittelalterliche Baukunst seit
Eitelberger regelmáfiig einige obligatorische Zeiten gewidmet.
Das wichtigste dieser Sammelwerke ist wohl dér zweite Bánd von Franz Kuglers Geschichte dér
romanischen Baukunst, dér ein Jahr nach dér „Stuttgarter Ausgabe" 1859 beim selben Verlag erschien52.
Es ist alsó nicht zu verwundern, dafi in Kuglers Kapitel über Ungarn53, das auch sonst als eine aus-
schnitthafte Rekapitulation Eitelbergers gelten kann, die Kirche von Ják mit drei Illustrationen aus dér
„Stuttgarter Ausgabe" bedacht wurde, von denen eine (ein kleinformatiger Holzschnitt) das Westportal
darstellt54. Trotz Kuglers nahezu vollstándiger Anlehnung an Eitelberger wurde von ihm eine be-
stimmte Beobachtung erstmalig ausgesprochen, die bis heute von grofier Bedeutung ist. Kugler stellte
námlich fest, dafi Ják nicht nur mit Wien und Túlin eine Verwandtschaft zeigt, sondern sich auch deu-
tschen Denkmálern wie dem Dóm zu Bamberg und dér Pfarrkirche zu Gelnhausen anschliefit55.
In dér zweiten Ausgabe des fünften Bandes seiner Geschichte dér bildenden Kiinste hat Cári Schnaase
(1798-1875) das Jáker Portai am Ende des Kapitels über die dekorativen Tendenzen des deutschen Über-
gangsstils nur beiláufig erwáhnt, hat aber noch weitere Baudenkmáler zum Vergleich herangezogen, so
etwa die Portale von Mödling, Klein-Mariazell, Trebíc und Tisnov56. Schnaase hatte Eitelberger und
Gustav Heider noch 1861 in Wien persönlich kennengelernt und wurde danach ein stándiger Mitarbei-
ter dér Publikationen dér Central-Commission, in welchen die angeführten Denkmáler inzwischen
bekanntgemacht und besprochen wurden.
Ausführlicher hat Schnaase das Jáker Portai erst in dér schon postum erschienenen Zweitausgabe
des siebenten Bandes, im Kapitel über ungarische Architektur behandelt57, wobei er Eitelbergers Ge-
danken über „die Verbindung des Rundbogens und des Spitzbogens in dér Portalhalle" weitergeführt hat:
„Jedenjalls ist das Resultat ein selír giinstiges und wir habén hier die seltene Erscheinung eines Meisters, dér auch
die decorative Bedeutung beider Bogenarten zu schiitzen und für seine Zwecke zu benutzen wusste, die ruhige
Gesetzlichkeit des Umkreisens und den kiihneren luftigen Aufschwung des Spitzbogens". Über die Skulpturen
áufierte er sich weniger begeistert, indem er von „recht plumpen und kurzen Statuen Christi und dér Apostel"
sprach. Das Portai hat er auf die zweite Hálfte des 13. Jahrhunderts datiert58. lm Kapitel über die Werke
dér darstellenden Kunst in Ungarn, welches vielleicht erst vöm Herausgeber Eduard Dobbert (1839-1899)
eingefügt wurde, heifit es: „Die Steinsculptur ist [in Ungarn] nur sehr schwach vertreten. [...] selbst die
Statuen am Portale von St. Ják, frühestens vöm Ende dieses [d. i. des 13.] Jahrhunderts, sind noch roh und ohne
Eigenthümlichkeit"59.
Wilhelm Lübkes populáres Gesamtwerk, dér erstmals 1860 aufgelegte Grundrifi dér Kunstgeschichte,
enthielt zwar nur einen einzigen Satz über Ják, wurde aber mit einem klemen Holzschnitt nach dér
Vorlage von Tafel XI in dér „Stuttgarter Ausgabe" illustriert. In dér von Max Semrau überarbeiteten 14.
Ausgabe von 1910 blieb dér Text unverándert, wurde aber durch eine Illustration nach dér Stuttgarter
Tafel X bereichert60.

Eitelberger-Rezeption in ungarischem Kontext

Eitelbergers Ansichten wurden ungarnsprachlich erstmalig 1858 und 1859 in Organen wie Onkcl
Stephans Kalender und Buch dér Familie popularisiert. Beide Mitteilungen waren von je einer Illustration
begleitet, die vereinfacht und somit verundeutlicht die Westfront aus dér „Wiener Fassung" bzw. die
nordwestliche Ansicht dér Kirche aus dér „Stuttgarter Ausgabe" wiedergaben61. Eitelbergers Gedanken
über das Portai und Hiesers Stiche davon wurden im folgenden mit oder ohne Hinweis auf die Autoren
etwa bis zűr Jahrhundertwende wieder und wieder aufgegriffen62.
Die nach dem Freiheitskampf emigrierten oder aus dem öffentlichen Leben verschwundenen
ungarischen Fachleute und Gelehrten kehrten in den 1860er Jahren allmáhlig zurück, wodurch auch
 die wissenschaftlichen Organisationen in Ungarn wiederbelebt wurden. Von den Konservatoren dér
Central-Commission ist es nur Arnold Ipolyi (1823-1886) gelungen, sich den neuen Verháltnissen anzu-
passen. Es war gerade er, dér die „nationale Wiedereroberung" dér Kunst des ungarischen Mittelalters
verkündete. In einem Vortrag über die mittelalterliche Skulptur Ungarns, den Ipolyi 1863 an dér
Akademie dér Wissenschaften hielt, beklagte er das bisherige Fehlen einer ungarischen Monographie
über die „zűr Weltberühmtheit und zűr kunstgeschichtlichen Geltung gekommene"63 Kirche von Ják,
weil, so Ipolyi, „sogar dieses unser bedeutendstes Nationaldenkmal" eine ungarische Monographie
„noch entbehren mull, und entbehren mull sie auch danach, dali die auslándische Kunstliteratur es
nach Gefallén schon vielfach, und zwar in Prunkausgaben ausgebeutet hat <und als gemeinsames
kunstgeschichtliches Kapital verzinst>'/64.
Obwohl Ipolyi in seinem Vortrag vieles den Feststellungen Eitelbergers entlehnte, hat er dieselben
in einigen Punkten auch ergánzt, wobei sein wichtigster Beitrag wohl die typologische und apotro-
páische Deutung dér Skulpturen war. Er hat z. B. die Simson-Gruppe als „Sieg des Erlösers über die
Hölle" interpretiert, welcher „im Mittelalter oft durch den allesverschlingenden, graulichen Rachen des
Löwens und des Drachens vorgestellt" worden sei65. Er bemerkte, die schwankende Qualitát dér Skulp­
turen liefie den Unterschied zwischen Meister und Gehilfen erkennen, hat jedoch nicht klargelegt,
welche Stücke er dem einen und welche den anderen zuschreiben würde66. Ipolyi, damals Domherr zu
Eger (Ungarn), hat als erster auch darauf einen verblümten Hinweis gemacht, dali die Köpfe dér
Figuren von den Protestanten entstellt worden seien67. Am Flöhepunkt des Kulturkampfes, dér dér
Verabschiedung eines umfassenden Kirchengesetzes im Jahre 1894 vorausging, wurde diese Theorie
von einem Jáker Pfarrer noch einmal ernsthaft aufgegriffen. Die Formulierung hat sich im spáteren
etwas géműdért (mán sprach etwa von „barbarischen Hánden" statt von Protestanten), die Zerstörung
wurde dann in den 1930er Jahren den Türken zugeschrieben, und die Legende von dér ikonoklastisch
motivierten Verstümmelung dér Jáker Skulpturen hat sich schliefilich in dieser letzteren Form ver-
fesügt. Auch wenn diese Hypothese sich mit historischen Fakten unterstützen liefie (was nicht dér Fali
ist), wáre zu fragen, warum die Ikonoklasten gerade eine dér untersten Apostelfiguren, námlich die in
dér Westmauer des Nordturmes, unangetastet liefien68.

Dér „Übergangsstyl" des Portals

In den 1840er, 1850er und 1860er Jahren hat die Kunsthistoriker etwa im Geiste dér deutschen
romantischen Geschichtsphilosophie, vornehmlich das Problem bescháftigt, wie die mittelalterlichen
Architekturdenkmáler aufgrund eines „Stilentwicklungsdranges" chronologisch einzuordnen seien.
Mit dem Übergang des „romanischen" und des „germanischen" Stils hat sich 1842 bereits Franz
Kugler in seinem Handbuch dér Kunstgeschichte befafit. Über die letzte Stufe des Übergangs schrieb er wie
folgt: „Die Hauptstructur des Inneren ist alsó aufder Form des Spitzbogens hasiért, gleichwohl im Uebrigen völlig
auf romanische Weise durchgebildet; die Farmén des Aensseren dagegen und die dem Aeusseren zugewandten Tlieile
(Fenster und Portale) habén in dér Regei den Rundbogen. Nur bei solcheti Werken, welche die letzte Stufe dér
Entwicklung erkennen lassen, tritt auch hier dér Spitzbogen als bezeichnend hervor, und nur in einigen wenigen Fal­
len wird eine Umbildung dér Farmén ersichtlich, die als Beginn des germanischen Styles zu betrachten ist." Als das
glánzendste Denkmal dieses Stilübergangs (den er noch nicht Übergangsstil nannte) galt für Kugler dér
Dóm zu Bamberg, dem als verwandte Denkmáler noch das Querschiff des Domes zu Naumburg, dér
Westteil und das Querschiff des Domes zu Freiburg, die álteren Teile dér Nürnberger Sebalduskirche, die
Marienkirche zu Gelnhausen, dér Dóm zu Limburg a. d. Lahn, dér Wiener Stephansdom und dér Dóm zu
Wiener Neustadt anzureihen waren. Kugler hat 1842 noch kein Gebáude südöstlich von Wien gekannt69.
Einen Anhaltspunkt für die Datierung dieser Bautengruppe lieferte für Kugler die Einweihung des
Domes zu Limburg a. d. Lahn im Jahre 1248. Als ihm das Jáker Portai, welches für Kugler „eine noch hóhé­
ré Stufe dér Durchbildung" darstellte, durch die Publikation Eitelbergers bekannt wurde, hat er dahinge-
hend Stellung genommen, dafi „die Epoche des Baues [...] jedenfalls in die zweite Hiilfte des 13. Jahrhunderts
fallen" wird70.
 Dér „organischen Verbindung des Rundbogens und des Spitzbogens in dér Portalhalle" von Ják mai? auch
Eitelberger eine besondere Bedeutung bei. Kein Wunder, dal? er, dér das Jáker Westportal für die „allge-
meine Kunstgeschichte" entdeckte, „den Mangel bestimmter Jahreszahlen iiber die Zeit des Baues doppelt
schmerzlich empfinden" műtété71. „ Über die Zeit, in welche dér Bau dér Kirche gesetzt iverden kann, eine Ansicht
in Zahlen auszusprechen" schien Eitelberger „bei dem Abgange aller documentirten Nachrichten und bei dér
geringen Bekanntschaft mit den ungarischen Bauten ein nicht zu rechtfertigendes Unternehmen; doch ist die Ver-
muthung eine nicht unberechtigte, wenn mán sie, ihrem Stylcharakter nach, in die erste Hdlfte des 13. Jahrhun-
derts setzt. "72
Nach einer These Eitelbergers habé ein Stilwandel, ja ein Stilwechsel in Ungarn erst nach dem
Mongolensturm von 1241, dann aber in relativ schnellem Verlauf, stattgefunden, als in Folge dér allge-
meinen Zerstörung auslandische Meister wie etwa Villard de Honnecourt zum Wiederaufbau ein-
berufen worden seien73. Obwohl Eitelberger das Westportal von Ják nie in diesem Kontext erwáhnte,
war es für seine Nachfolger naheliegend, „die organische Verbindung des Rundbogens und des Spitzbogens
in dér Jáker Portalhalle1' im Lichte von Eitelbergers Lehre vöm Stilwechsel in Ungarn zu betrachten. So
wurde die Entstehung des Portals von Imre Henszlmann (1813-1888), dem ersten fachkundigen Spe-
zialisten dér „christlichen Kunstarcháologie" in Ungarn, auf die zehn Jahre zwischen 1246 und 1256
gelegt, dies mit dér Begründung, dal? dem Wiederaufbau einige Jahre dér Konsolidierung vorange-
gangen sein műtéten. Den terminus ante quem lieferte ihm eine inzwischen bekanntgewordene Urkunde,
die die Einweihung dér Kirche von 1256 erwáhnte74. Arnold Ipolyi ist trotz dieser Urkunde auch wei-
terhin fest bei seiner Datierung in die erste Hálfte des 13. Jahrhunderts geblieben75.
Eitelbergers These wurde nicht nur von Henszlmann, sondern auch vöm englischen Architekten
Thomas Graham Jackson (1835-1924)76 auf das Jáker Westportal bezogen. Jackson hat in den 1880er
Jahren Dalmatien, Kárnten und Westungarn bereist, dabei auch Ják besucht und über die studierten
Baudenkmáler 1887 ein dreibándiges Werk veröffentlicht77. Wie er selbst bemerkte, hatte er besonders
zwei Publikationen vieles zu verdanken, dér Monographie Eitelbergers über Dalmatien78 und dessen
Beitrag über ungarische Architektur in dér „Stuttgarter Ausgabe"79. Über die Kirche von Ják schrieb
Jackson wie folgt: „In style it belongs to the period of transition from round to pointed architecture, which in
Hungary as in Germany took piacé later than in Francé or England. Although the ívest doorway (Plate XXVI [43])
abounds in [...] romanesque [...] and other conventional ornaments [...], still among all this are capitals á crochet
in the style of thirteenth century French Gothic. [...] At Ják round and pointed arches are used indiscriminately;
even in the ívest door a round arch is enclosed within a pointed one, and that ívithin one more pointed still (Plate
XXVI), while above is an ascending series of trefoil headed niches which are thoroughly Gothic, and rather French
in character.:"80 Für das Nebeneinander verschiedener Stilphasen bzw. Qualitáten am Bau hatte Jackson
eine Erklárung, dérén Schema bis heute gebrauchlich ist: „the architecture ofthe interior is in many respects
clumsy and ill-contrived, and unworthy ofthe excellent sculpture bestowed upon it. One cannot bút think that the
fabric ivas raised by Hungarians, and the carving done by a French or Germán artist. The date is probably towards
the middle ofthe thirteenth century, and, if Eitelberger is right in fixing it before the Tartar invasion, this church
would have been in process of erection at the same time as that of Traii."81
Die Erwáhnung des Domes von Trau (Trogir, Kroatien) in diesem Zusammenhang soll nicht iiber-
raschen, denn Jacksons Lieblingsgedanke war, dal? „the church in Hungary which bears the closest resemb-
lance to the duomo of Traii is that of Ják''82. Dér Gedanke dieser Verwandtschaft, den Jackson in seinem
Buch detailliert ausgearbeitet hat, latét sich ebenfalls auf Eitelberger zurückführen. Eitelberger hat es
aber ganz anders gemeint: „Was den Totaleindruck betrifft, den die Aussenseiten dér Kirche [zu Trogir] machen,
so ist derselbe dér dér romanischen Kirchen des Abendlandes. Es herrscht daselbst ganz dieselbe Anordnung dér
constructiven und decorativen Theile, die mán in anderen Kronlandern Österreichs, zum Beispiel zu Gurk, zu St.
Paul in Karnthen, zu St. Ják und Leiden [Lébény] in Ungarn, kurz an allén Orten findet, ivó im romanischen Style
gebaut wurde. "83 Es war wohl dieser Satz, dér von Jackson mifíverstanden wurde, denn er hat in seinem
Buch gerade die von Eitelberger aufgelisteten Bauten als Analogien angeführt und in ihrer Beziehung
zum Dóm zu Trogir abgehandelt. Obwohl diese als Analogien nur in dem Sinne gelten können, wie sie
von Eitelberger erwáhnt wurden, wurde die von Jackson erfundene Verwandtschaft von Ják und Trogir
von einigen ungarischen Forschern als selbstverstándliche Tatsache angenommen84.
 DAS WESTPORTAL UND DIE GRÜNDERZEIT
DÉR UNGARISCHEN DENKMALKUNDE

Ják und die reisenden Denkmalforscher dér Gründerzeit

Dér erste Besuch eines leidenschaftlichen Denkmalforschers in Ják erfolgte 1846 in Gestalt des
Ingenieur-Zeichners János Varsányi (1808-1878). Seine Zeichungen sind verschollen, einige seiner schrift-
lichen Notizen sind jedoch in den 1850er Jahren von seinem Freund Iván Paúr (1806-1888) herausgege-
ben worden85. Sie beziehen sich auf die hic fűit-Kratzer an dér Westempore sowie auf die römischen Spo-
lien dér Kirche, die spáter auch in Mommsens Corpus Inscriptionum Latinorum aufgenommen wurden86.
1863 hat dér Sammler, Maler und Restaurátor Ferenc Storno d. Á. (1821-1907) aus Sopron (Öden-
burg) in Ják einige schöne Detailzeichnungen gefertigt, davon eine auch vöm Portai. Sie stellt das
zweite Kapitell und einen Teil des darüber aufsteigenden, mit Ranken und Drachen verzierten nörd-
lichen Gewándefrieses dar87.
Am 18. und 19. September 1870 besuchte dér Benediktiner und zugleich Kustos des National-
museums, Flóris Rómer (1815-1889), Ják und schrieb zum Westportal folgende Beobachtungen nieder:
„Am Flauptportal fehlen hie und da die Saulén; die [hier folgt eine kleine Zeichnung, die drei abge-
treppte Halbkreise darstellt und wohl die Bögen dér Giebelnischen meint] sind repariert, aber wie? Das
Bildhauerwerk ist práchtig und gut erhalten [...]. Unterhalb des Tympanons des Hauptportals ein wei-
teres schlimmes Stück, wodurch das Tor niedriger und enger wurde; das Portai ist aus vorzüglichem
Steine, teils erneuert; rechts [ursprünglich schrieb er »links«, dies hat er jedoch revidiert, wohl um die
Seiten heraldisch anzugeben] ein Löwe, dér linké fehlt."88

Die ungarische „Monumentalstatistik"

Die erste selbstándige Organisation für die Denkmalpflege in Ungarn, die Provisorische Kommis-
sion dér Denkmáler, wurde 1872 ins Leben gerufen. Eine ihrer ersten Aufgaben war es, den mittelalterli-
chen Denkmálerbestand Ungarns zu inventarisieren und dem aktuellen Forschungsstand gemáfi in ein
Repertórium zu fassen.
Das Repertórium dér mittelalterlichen Baudenkmáler Ungarns ist eng mit dem Namen von Imre
Henszlmann verbunden. Er war in den 1870er Jahren Professor für Kunstgeschichte an dér Universitát
zu Pest und spielte in dér Provisorischen Kommission dér Denkmáler als dérén Referent eine führende
Rolle. Seine Beschreibung des Jáker Portals im 1876 erschienenen ersten Bánd des Repertoriums89 kann
abgesehen von einer einzigen neuen Beobachtung90 nach wie vor nur als eine Übersetzung von
Eitelbergers Text91 in verkürzter Form gelten. Für die Illustration wurden wiederum die ursprünglich
im Auftrag dér Central-Commission gefertigten Holzdruckstöcke benutzt. Anstatt dér geláufigen Stahl-
stiche sind jedoch im Buch als wirkliches Nóvum schon Fotoaufnahmen zu finden, von denen vier die
Kirche von Ják abbilden.
Bereits im Juli 1875 waren vier Fotos von dér Jáker Kirche aufgenommen worden (unter anderem
von dér unteren Zone dér Westfront92; 44), als mán einen Fotografen des Pester Ateliers Zograf und
Zinsler in Gesellschaft des Architekten und Kommissionsmitglieds Frigyes Schulek nach Ják geschickt
hatte. Obwohl die Kommission beschlofí, in Flenszlmanns Buch diese Fotos zu benutzen, liefi mán für
das Repertórium im Mai 1876 erneut Aufnahmen machen. Dér Auftrag ging an Sándor Beszédes (1830-
1889) aus Esztergom; er war für seine technischen Innovationen bekannt und gilt in Bezug auf die
Reproduktion von Kunstwerken als ein Bahnbrecher dér Fotographie in Ungarn. Nach Presseberichten
hat er in Ják 27 Aufnahmen gemacht, von denen 11 (einschlieElich dér 4 alberotypisch vervielfáltigten
in Henszlmanns Buch) noch identifizierbar sind (3-5). Von seinen qualitátvollen, groSformatigen
Zelluloid-Negativen bilden zwei das Westportal in Nahsicht ab (45)93. Dank dieser Fotos sind wir über
das Erscheinungsbild des Portals in dér Mitte dér 1880er Jahre bis ins Detail informiert.
 Dér erste Versuch einer Monographie

Die Aufgabe einer besonders von Ipolyi urgierten ungarischen Monographie über Ják wurde
schliefilich 1877 von Vilmos Lipp (1835-1888) in Angriff genommen. Er war Prámonstratenser und Gym-
nasiallehrer in Szombathely und zugleich Gründer des Archáologischen Vereins des Komitats Vas. Für
die Monographie94 hat dér junge Architekt Tivadar Stein (1856-?)95 das Portai erneut abgezeichnet und
bereits 1878 wurde die Zeichnung (46) von Lipp an die Provisorische Kommission dér Denkmaler wei-
tergegeben96. Die Kommission hatte nun die Möglichkeit, diese neue Zeichnung sowohl mit den Illustra-
tionen Eitelbergers, als auch mit Fotoaufnahmen zu vergleichen. Sie fand die Zeichnung zwar „in
mancherlei Hinsichten getreuer" als die früheren „Kupferstiche" (wie diese in den Aktén heifien), be-
mángelt wurde jedoch, dafi sie „den Erfordernissen dér Gegenwart nicht entspricht", und „besonders
nicht in Hinsicht dér Figuren". Die Kommission „hielt es deshalb für nicht zweckmáBig, die Zeichnung
als Vorlage in einer neuen Publikation zu benutzen" und forderte den Architekten auf, im folgenden „nur
die erhaltenen Teile getreu abzuzeichnen und die nicht erhaltenen nicht zu erganzen"97. Steins Ergán-
zungen waren in dér Tat weiterreichender als jene von Hieser und beschránkten sich nicht alléin auf das
Portalgewande. Stein hat sowohl die Löwengestalten als die Madonnen- und die Simson-Gruppe zeich-
nerisch „restauriert", wáhrend dér Türsturz und die Sockelzone von Hieser in ihrer erganzten Form
übernommen worden waren. Die Wiedergabe dér Apostelfiguren steht dér Hieserschen nach, obwohl
Steins Zeichnung den Charakter dér Köpfe besser trifft. Sehr eigenartig ist dabei die Darstellung des mar-
kanten Bewegungsmotivs des Apostels J9, insbesondere die hochgeraffte Draperie über dem Spielbein.

Die Bauaufnahme dér Steindl-Schiiler

Die Provisorische Kommission beauftragte 1878 Imre Steindl (1839-1902) mit dér Bauaufnahme dér
Kirche98. Steindl war Kommissionsmitglied und Professor für Architektur an dér Technischen Universi-
tát in Budapest. Unsere Zeit kennt ihn vor allém im Zusammenhang mit dem neugotischen Parla-
mentsgebáude, für welches er den Entwurf lieferte.
Steindl hatte in Wien bei Friedrich Schmidt studiert und war Mitglied dér Wiener Bauhütte, des
Vereins dér Schmidt-Schüler, gewesen. Als Professor für Architektur hat er in Budapest einen áhnlichen
Véréin ins Leben gerufen, dér seinem Wiener Vorbild auch darin getreu blieb, dafi die Architektur-
studenten als Sommerpraktikum Bauaufnahmen an mittelalterlichen Denkmálern durchführten. Die
Bauaufnahme an dér Kirche von Ják war die fünfte in dér Reihe und erfolgte im Juni 187899.
Die Handzeichnungen dér Schüler sind in grofíer Zahl, aber sicher nicht vollstándig auf uns
gekommen. Die schwierigeren Mefiaufgaben waren Ottó Tandor (1852-1913) und László Steinhausz
(1854-1908) anvertraut. Tandor war schon seit einem Jahr diplomierter Architekt, spáter Assistent, dann
schliefilich Bürochef Steindls. Steinhausz wurde spáter Stellvertreter Steindls bei dér Restaurierung des
Domes zu Kaschau (Kassa, Kosice, Slowakei) und beim Bau des Parlamentsgebáudes.
Die Hauptarbeit bei dér Vermessung des Jáker Portals lag in den Hánden von István Kiss (1857-
1902) und Lajos Zobel (1854-nach 1927). Sie fertigten in verschiedenen Höhen mehrere mit Mafiein-
tragungen versehene Horizontalschnitte dér beiden Portalgewande sowie feine, teils schattierte Detail-
zeichnungen an (47-50)100.
Die Zusammenzeichnung dér Grundrisse, Aufrisse, Lángs- und Querschitte erforderte viel Zeit.
Die Blátter tragen Sichtvermerke Steindls aus den Jahren 1879 bis 1881. Diese erste vollstándige Serie
von Baufnahmen wurde im MaBstab 1:66,66 (1,5 cm = 1 Meter) gezeichnet, und dies blieb dér verbind-
liche MaSstab für allé Jáker Bauaufnahmen und Pláne bis in die 1980er Jahre.
Die Gesamtfront dér Kirche wurde von Ottó Tandor (1852-1913) gezeichnet101. Sein Fassadenaufrifi
bildet das Portai sehr detailgetreu ab und ergánzt die fehlenden und beschádigten Partién nicht. Körper-
haltung und Gestik dér Apostelfiguren sind gut getroffen, die Köpfe hingegen weit weniger. Auch
István Kiss hat im Jahre 1880 einen grofiformatigen, kolorierten Aufrifi vöm Portai gezeichnet. Bis 1896
war er mehrmals ausgestellt, heute ist er jedoch verschollen102.
 Steindls Pláne zűr Restaurierung dér Kirche

Tivadar Steins Portalzeichnung (46) wurde 1878 in Szombathely ausgestellt103. Mehrere Bauauf-
nahmen und Detailzeichnungen dér Steindl-Schüler wurden 1880 in Budapest104 und ferner bei dér
Landesausstellung von 1885105 öffentlich gezeigt. Für das dadurch geweckte Allgemeininteresse an dér
Jáker Kirche ist bezeichnend, dafi in den 1880er Jahren dér in Szombathely ansássige Fotograph Ferenc
Knebel d. Á. (1835-1911) eine Aufnahme von dér unteren Zone dér Westfront in Postkartenform ver-
breiten liefi106.
Inzwischen hatte die Kommission Steindl aufgefordert, Pláne für eine Restaurierung dér Kirche
auszuarbeiten und vorzulegen. Bereits Ende Mai 1880 wurde eine Entwurfsserie ausgestellt, die
jedoch nicht erhalten ist. Dem Katalog dér Ausstellung ist zu entnehmen, dafi die Blátter, darunter
zwei Entwurfsvarianten für die Restaurierung dér Westfront, von Ottó Tandor gezeichnet worden
waren107.
Erhalten geblieben ist hingegen eine andere Serie, dérén Blátter Ende Juli 1881 von Steindl signiert
wurden. Dieser Plandokumentation, die nur einen Entwurf für die Westfront108 enthált (52), war auch
ein vöm November 1880 datierter Kostenvoranschlag109 und eine Baubeschreibung beigefügt, die leider
verlorengegangen ist und nur durch einen im Márz 1882 erschienenen Pressebericht überliefert ist110.
Diesem Pressebericht ist zu entnehmen, dafi die Baubeschreibung nach wie vor auf den Aus-
führungen Eitelbergers fufite und insbesondere in dér Magyarisierung dér Terminologie Henszlmann
und Ipolyi folgte. Die anstehenden restauratorischen MaRnahmen wurden entweder im Pressebericht
nur kurzgefafit wiedergegeben oder waren bereits im Original nur flüchtig behandelt: „Zu erneuern
sind all jene Teile dér Kirche, die im Laufe dér Zeit beschádigt wurden, so etwa die Laibungen, die
Archivolte, das Tympanon, und die Sockelzone des Hauptportals, die Galerién und Fenstern, sowie dér
verschobene Giebel des Hauptschiffes mit dér Rosette und ihrem Mafiwerk."111
Dér Kostenvoranschlag ist viel aufschlufireicher und láfit erkennen, dafi Steindl den Portalgiebel
bis zu den Figurennischen demontieren und dann aus Quadern wieder aufbauen wollte. Er hatte fer­
ner vor, den Giebel „mit einem gegliederten Gesims" zu bekrönen, die Sáulenkapitelle dér Nischen
auszubessern und die Sockelzone, die Portallöwen, das Tympanon sowie vier Sáulen und sieben Kapi-
telle im Portalgewánde auszutauschen. Steindl hátte auch die Apostelfiguren, die Madonnen- und die
Simson-Gruppe „ausbessern und ergánzen" lassen. Zudem wollte er beim Eingang eine zweistufige
Terrasse in dér Breite des Portalgewándes anlegen112.
Dér vorgelegte Entwurf dér Westfront (52)113 stellt das Portai mit den projektierten Ergánzungen
dar. Er láfit ferner auch klar erkennen, dafi mán das Tympanon in einer Form ergánzen wollte, wie sie
wohl von Fliesers Tafel III in dér „Wiener Fassung" (41) inspiriert war, indem Christus ebenfalls als
Halbfigur erscheint.
Nachdem Steindls Pláne in den Sitzungen dér Kommission mehrfach besprochen worden waren,
empfahl mán sie dem Kultusminister aufs wármste. Da sich die Kommission jedoch bewufit war, dafi
eine umfassende Restaurierung des Baus aus finanziellen Gründen nicht in Betracht kommen konnte,
wurde vorgeschlagen, lediglich jene beiden Bauteile zu restaurieren, die „einen besonderen Kunst-
wert habén", d. h. die Apsiden und die Westfront mit den Türmen. Steindl wurde alsó im Sommer
1881 aufgefordert, für diese Bauteile detaillierte Pláne vorzulegen114. Da aber die vorhandenen Mittel
auch für dieses reduzierte Projekt nicht ausreichten, konzentrierte mán sich im folgenden vor allém
auf die Apsiden, dérén schadhafter Zustand, so wurde argumentiert, unbedingt eine Renovierung
nötig machen würde115. Im Frühjahr 1882 wurde Ottó Tandor nach Ják geschickt, um Detailpláne für
die Steinauswechslung an dér Südapside auszuarbeiten116. Tandor hat in Ják über den Zeitraum eines
halben Jahres gearbeitet und ist nach den Erinnerungen des Pfarrers Nándor Magyarász (1852-1916,
1880 bis 1916 Pfarrer in Ják) mit dér Floffnung heimgefahren, dafi die Arbeiten im náchsten Frühling
unbedingt begonnen werden117. Trotzdem verzögerte sich dieses Vorhaben über mehrere Jahre.
 Béla Czobors Forschungen in Jak

Die nötigen Geldmittel für eine „stilreine" Restaurierung standén auch weiterhin nicht zűr
Verfügung. „Da aber dér Zustand dieses Baudenkmals eine Sofortmafinahme benötigte", hat dér neue
Kultusminister Albin Csáky (1841-1912, Minister von 1888 bis 1894) 1889 verordnet, zumindest eine pro-
visorische Zustandssicherung des Baus und zwar auf Kosten des Budgets durchzuführen118. Den
Auftrag dafür erhielt István Möller (1860-1934), dér ein Jahr zuvor in Zsámbék bereits eine áhnliche
Aufgabe bewáltigt hatte. Möller und Béla Czobor (1852-1904), dér nach dem Tode Henszlmanns er-
nannte neue Referent dér Kommission, habén im Dezember 1889 zehn Tagé in Ják verbracht, um „die
zu den Detailplánen dér Sicherungsarbeiten notwendige Lokalbesichtigung vorzunehmen"119.
Czobors Beobachtungen zűr Baugeschichte im Rahmen seines Berichts vöm 1890 enthalten nur
eine einzige Bemerkung zum Westportal, und zwar, dafi am Giebel desselben manches „von profánén
Hánden" nachtráglich abgeándert worden sei120. Über die Zielsetzung ihrer Untersuchungen an Őrt
und Stelle berichtete Czobor wie folgt: „Bei unseren Forschungen habén wir das Hauptgewicht darauf
gelegt, jene originalen Partién dér Architektur und dér Bauplastik ans Licht zu bringen, die im Laufe
dér Jahrhunderte von profánén, stümperhaften Hánden unter Putz verborgen worden sind."121
Obwohl Czobor im Zusammenhang mit den von ihm erforschten Bauteilen den Portalbereich nicht
erwáhnte, ist aus einem Brief des Jáker Pfarrers von 1894 zu schliefien, dafi er auch im Türrahmen-
bereich Freilegungen vorgenommen hatte. Dér Pfarrer beklagte námlich, dafi beim Westportal „ein bei
dér Freilegung dér altén Türverzierung nicht entfernter Rest des Mauerwerks [wohl des Putz-
türrahmens] wáhrend dér Maiandacht niedergestürzt" war122.
Nach dem Zeugnis von Fotos aus den Jahren zwischen 1896 und 1898 waren die Scháden damals
schon ausgebessert123. Die beschádigten Teile hatte mán wohl mit Gips überzogen, da die Reparaturen
auf den Fotos als glánzend weifie Partién erscheinen (53, 58-59). Die Position dér Ausbesserungen láfit
darauf schliefien, dafi Czobor die mit Rankenornamentik verzierte innerste Gewándestufe freigelegt
hat. Weitere Reparaturen sind an den beiderseitigen innersten Gewándekapitellen bzw. Kámpfer-
friesen zu beobachten. Ob dies so zu deuten ist, dafi Czobor auch die streifenartige Zone zwischen dem
Türsturz und dem Tympanonrelief untersucht hat oder es sich hier um jene herabgestürzten Putzreste
handelt, bleibt ungeklárt. Die Frage, was Czobor in diesem Bereich finden konnte bzw. hatte finden
können, soll spáter noch eingehender Beachtung finden.
1892 liefi Möller das „Steinmetzhaus" und das Baubüro im nordwestlichen Teil des Kirchenhügels
errichten, wobei in diesem Zusammenhang eine neue Serie von Vermessungen vorgenommen
wurde124. Die Sicherungsarbeiten hatten jedoch immer noch nicht begonnen und 1895 gab Möller
schlieSlich seinen Auftrag zurück125.
Möllers Rücktritt und dér Beschlufi dér Kommission, „die Wiederherstellungsarbeiten dér Jáker
Kirche mit Anstellung von László Gyalus dem Architekturprofessor Frigyes Schulek anzuvertrauen"126,
bedeutete einen klaren Wandel in dér Konzeption. Czobor, dér Referent dér Kommission, hatte sich
námlich früher dahingehend erklárt, dafi es als Leitprinzip dér Restaurierung gelten solle, „am Bau
alles, womöglich auch die verwitterten Stücke, nur zu konservieren und alléin im Falle auszutauschen,
wenn es aus technischen Gründen unvermeidlich ist"127. Mit dér Beauftragung des Friedrich-Schmidt-
Schülers Schulek (1841-1919) rückten jedoch die Planungen für eine umfassende „stilreine" Restaurie­
rung wieder in den Vordergrund.

Die Milleniumsfeier

Anláfilich dér grófién Milleniumsausstellung von 1896 wurde das Portai von Ják im ganzen Land
bekanntgemacht. Die von Czobor konzipierte Historische Sektion dér Ausstellung sollte die Epochen
dér ungarischen Geschichte veranschaulichen. Zu diesem Zweck wurden Bauten errichtet, die eine An-
sammlung von kennzeichnenden Architekturmotiven bestehender ungarischer Baudenkmáler enthal­
ten sollten. So wurde beispielsweise die Arpadenzeit durch eine „Romanische Kapelle mit Kreuzgang"
heraufbeschworen, die im Inneren eine Ausstellung von reprásentativen Gegenstánden aus dieser
Periode, so auch Abgüsse nach Jáker Skulpturen beherbergte. Jáker Skulpturen wurden jedoch nicht
nur als Ausstellungstücke im Inneren gezeigt, sondern sie erschienen ebenso auch am Aussenbau dér
Romanischen Kapelle, dérén markantestes Architekturmotiv eine Kopie des Jáker Westportals war.

Die Gipsabgüsse von 1894

Das Westportal von Ják wurde im Sommer 1894 als Kopie abgeformt128. Die zeitgenössischen
Berichte deuten darauf hin, dafi nicht nur die Christusfigur und die zehn Apostel, sondern auch ein
Grofiteil des architektonischen Zierrats am Portai sowie Kapitelle im Kirchinneren und andere figürli-
che Details dér Bauplastik abgegossen wurden129.
Den Auftrag erhielt József Reichenberger (1858-nach 1937), ein professioneller Gipsgiefier des Bild-
hauerfaches an dér Akademie dér Bildenden Künste in Budapest. Reichenberger war ein stándiger
Mitarbeiter des Bildhauerprofessors Alajos Stróbl (1856-1926) und seine Werkstatt befand sich, wie die
anderen Ateliers dér Bildhauermeisterschule, im sog. Epreskert (Maulbeergarten)130.
Die Abformung verursachte Scháden am Original, wie dies auch die erbitterten Worte des Jáker
Pfarrers Nándor Magyarász bezeugen: „Das Hervorragendste an dér Kirche ist das Hauptportal, welches
ehemals wirklich eine porta speciosa, ein zierliches Portai gewesen sein mag, denn es erregt auch heute noch
Aufmerksamkeit mit seinen herrlichen Skulpturen. Und desto mehr konnte es so tun, wenn es noch
unberührt dastand! Die hohe Regierung hat zűr MiJleniumsfeier verordnet, gewisse Teile dér Jáker Kirche
in Form von Gipsabgüssen auszustellen. Nun, wenn ihre Abgesandten, die GieSarbeiter, mit den Denkmá-
lern auch an anderen Orten so wie in Ják umgingen, dann verdienen sie nichts als Karbatsche, denn mán
kann in diesem Falle echt berechtigt sagen, dali sie alles genommen und nichts übrig gelassen habén, indem
sie mit ihren Eisen eilfertig arbeitend gewisse Verzierungen abgebrochen und verstümmelt, die Faltén aber
mit einem abscheulichen Gemisch von Gips und Leim ausgefüllt zurückgelassen habén. In einem Wort, sie
sind dem Zahn dér Zeit im höchsten Grade zűr Hilfe gekommen, um die Arbeit dér Zerstörung zu voll-
ziehen. Und alléin in Ják kostete das mehrere Tausende! Aber wie viele Tausende würde es kosten, wenn die
hohe Regierung die verursachten Scháden wollte ausbessern lassen? Es ist eine eigentümliche Art dér
Erhaltung von Denkmálern. Mán will in Gips konservieren und liefert das Original dér Zerstörung aus."131

Stíleké aus Ják an dér Milleniumsausstellung

lm Kreuzgang dér „Romanischen Kapelle" wurden einige Gipsabgüsse vöm Jáker Westportal aus-
gestellt, so etwa von dér Madonnengruppe, vöm sáulentragenden Löwen des nördlichen Gewándes,
von den Figuren des Christus, des Apostels Petrus und des Apostels J8132. Innerhalb dér Apostelgalerie
wurden diese beiden ausgewáhlt, weil mán dérén Haupt für original hielt133. Die Gipskopien wurden
als Rundfiguren hergestellt, alsó mit plastisch ergánzter Rückseite entgegen dér tatsáchlichen Form dér
Nischenrückwand. Die im Gebáude dér Technischen Universitát zu Budapest erhaltenen Gipsabgüsse
von Christus und von sechs Aposteln gehören wohl gleichfalls zu jener „gerundeten" Serie134.
Von den ausgestellten Gipsnachbildungen hat Péter Gerecze (1856-1914) zahlreiche Fotos angefer-
tigt. Seine Aufnahmen von den Figuren (54) wurden spáter des öfteren fálschlich als Fotos von den Ori-
ginalskulpturen reproduziert135.
Im Katalog dér Ausstellung wurden zwei weitere Gipsabgüsse als Jáker Werke verzeichnet, die
aber nur schwerlich als solche identifiziert werden können. In einem Fali handelt es sich höchstwahr-
scheinlich um ein Stück aus Gyulafehérvár (Álba Júlia, Rumanien), das irrtümlich Ják zugeordnet wur­
de136. Beim zweiten fraglichen Abgufi erweist sich das Zuordnungsproblem als weitaus komplizierter.
Das Relief (Nr. 60) wurde im Katalog als „eine aus Wolken herausragende und segnende Hand (Symbol Gott
Vaters)" bezeichnet. Da Vergleichbares im Zusammenhang mit dér Jáker Kirche nicht bekannt ist, kön­
nen die folgenden Ausführungen nur hypothetische Gültigkeit habén137.
 Sollte Reichenberger tatsáchlich in Ják eine dextera Dei-Darstellung abgeformt habén, so kommt
zuvorderst das Westportal, insbesondere die streifenartige Partié zwischen dem unteren Rand des be-
schádigten Tympanonreliefs und dem Türsturz in Frage. Wie erwáhnt, ist dieser Bereich möglicherwei-
se schon von Béla Czobor untersucht worden, und es ist auch bekannt, dafi bei dér Türöffnung im Mai
1894 weitere Reste des „Mauerwerks" abgestürzt sind. Reichenberger arbeitete in Ják im Juni 1894, als
die vöm Pfarrer Mitte Juni beklagten Scháden wahrscheinlich noch nicht ausgebessert waren. Folglich
hatte er Gelegenheit, eine vielleicht damals ans Licht gekommene dextera Dei oder eine andere als dextera
Dei interpretierbare Darstellung abzuformen.
Weitere Indizien für das ehemalige Vorhandensein eines Reliefs, das als Hand Gottes interpretiert
werden konnte, finden wir im Protokoll einer Diskussion, die 1903 dér Anfertigung eines neuen Tym­
panonreliefs vorausging. Laut dieses Protokolls wollte die Kommission die Verzierung des Frieses über
dem Türsturz nicht nach dem Vorbild dér Ornamente an dér Türrahmung, sondern aus den „erschliefi-
baren Resten von stylisierten Wolken" rekonstruiert sehen138.
Das Relief oder Relieffragment, falls ein solches sich je über dem Türsturz befand, wird bei dér
Ausbesserung des Türrahmens um die Mitte dér 1890er Jahre verlorengegangen sein, da an seiner Stel-
le bei dér vollstándigen Entfernung des Putzes im Jahre 1901 nur eine Ziegelfüllung freigelegt werden
konnte (65-66)139.

Das Joker Westportal an dér „Romanischen Kapelle"

An dér Fassade dér „Romanischen Kapelle" dér Milleniumsausstellung wurde ein „Jáker Portai"
aus den Gipsabgüssen des Gewándeportals von Ják aufgebaut. Da das Tympanonrelief des Originals
stark beschádigt war, wurde im Bogenfeld eine Gipskopie vöm Tympanon dér Jakobskapelle ange-
bracht. Als Stirnwand und Giebel des heraufbeschworenen Jáker Portalbaus dienten geputzte Mauern
mit eingekratzter Quaderimitation. Die fehlenden Köpfe dér Madonna, des Jesuskindes und des Sim­
son wurden im Gipsabgufi ergánzt, dér Apostelfigur J9 wurde ein Schwert in die Hand gegeben. Da
Reichenberger die zwei untersten Apostelfiguren in den angrenzenden Turmmauern nicht abgeformt
hat, hat mán an ihrer Stelle zwei weitere Christusfiguren ohne Nimbus angebracht140.
Die vier Gipsfiguren (Christus und drei Apostel), die heute in dér sog. romanischen Halle des
Museums dér Schönen Künste aufgestellt sind, stammen wohl aus dér Apostelgalerie dér „Romani­
schen Kapelle"141.
Dér Gebáudekomplex dér Historischen Hauptgruppe fand grófién Beifall und wurde bei dér Pariser
Weltausstellung im Jahr 1900 als Historischer Pavillon Ungarns in komprimierter Form wieder er-
richtet142. Die temporáre Installation in Budapest mufite nach dér Ausstellung abgebrochen werden,
wurde aber zwischen 1902 und 1908 nach den Plánén Ignác Alpárs (1855-1928) im Pester Stadtwáldchen
wieder aufgebaut, diesmal gánzlich aus dauerhaftem Matériái und mit einer aus Stein gemeifielten
freien Nachbildung des Jáker Portals an dér Fassade dér sog. „Jáker Kapelle"143. Diese letztgenannten
Phánomene gehören jedoch eher zűr Rezeptionsgeschichte denn zűr Quellengeschichte des Portals.

DIE „GROfiE RESTAURIERUNG" DES PORTALS

Die Schulek-Werkstatt

lm Herbst des Milleniumsjahres 1896 wurde die seit langem überfállige Restaurierung dér Kirche
endlich begonnen. Die Sache wurde wohl nicht unwesentlich dadurch befördert, dafi das Portai und sei-
ne Skulpturen als Kopie bei dér Milleniumsausstellung vertreten waren und grofies Aufsehen erregten144.
Mit dér Restaurierung wurde dér Architekturprofessor Frigyes Schulek (1841-1919) beauftragt145.
Er hatte 1896 schon zwei grófié Wiederherstellungsprojekte hinter sich, die zum Teil gleichzeitig liefen,
námlich die neugotische Purifizierung dér Liebfrauenkirche zu Buda (Ofen) und die Renovierung dér
Klarissenkirche zu Prefiburg. Dórt hatte Schulek wie spáter auch in Ják mit seinem stándigen Archi-
tektenkollegen László Gyalus (1865-1941) zusammengearbeitet. Aus diesen beiden Einsatzorten, vor-
wiegend aus Prefiburg, kamen auch die Steinmetze für Ják.
Als zustándiger Architekt des Projekts trug Schulek die Verantwortung vor dér Landesdenkmal-
kommission, er entschied aber nur in relatív wenigen, eher prinzipiellen Fragen. Die Gesamtplanung,
die Ausarbeitung von Detailplánen sowie die Bauleitung und die Rechenschaftsberichterstattung
verblieb bei László Gyalus, dér als bevollmáchtigter Stellvertreter von Schulek fungierte. Gyalus war bei
dér Kommission 1899 als Sekretár fest angestellt worden, ein halbes Jahr danach wechselte er jedoch
auf eine Professur für Architekturzeichnung und Formenlehre an dér Hochschule für Angewandte
Kunst146. Als selbstándiger Architekt hatte er seine ersten bedeutenden Auftráge gerade in den Jahren
dér Jáker Wiederherstellungsarbeiten erhalten. Dazu gehören Entwürfe einer Villa für den damals
weltberühmten Portraitisten Fülöp László und eines neuromanischen Mietshauses in Budapest sowie
zweier Gebáude mit je sechs Atelier-Wohnungen in dér Künstlerkolonie zu Szolnok147.
Wáhrend dér Wiederherstellungsarbeiten wohnten beide Architekten weiterhin in Budapest und
besuchten die Baustelle von Zeit zu Zeit für einige Tagé, Gyalus öfter, Schulek selten.
Die Bauleitung vor Őrt war dem Werkmeister dér Steinmetze übertragen, anfangs Márton Gunszt
(11902), dann Lajos Ujváry, dér auch an dér Detailplanung und dér Umsetzung dér Pláne in stein-
gerechte Werkzeichnungen mitwirkte. Beide waren gebürtige Prefiburger. Die direkte Leitung dér
Maurer, Zimmerleute und Hilfsarbeiter war die Aufgabe des Maurerpoliers György Keller. AuSer den
bereits Genannten gehörten zűr Werkstatt insgesamt 15 Steinmetze, 2 Steinmetzlehrlinge, 10 Maurer
sowie 6 Zimmerleute aus Oberungarn (Slowakei), die zu den gröfieren Gerüstbauarbeiten für je einen
Monat nach Ják gekommen sind. Wáhrend dér 8 Jahre dauernden Arbeiten wurden noch insgesamt
etwa 40 örtliche Handwerker und Hilfsarbeiter eingestellt148 (55)149 Die relatív grófié Zahl von Arbeitern
und die daraus folgenden hohen Unterhaltskosten für die Werkstatt führten zu einem stándigen
Bescháftigungsdruck, dér sich auch auf den Verlauf dér Arbeiten ausgewirkt habén dürfte.

Die Pláne für die Restaurierung

Die Wiederherstellungsarbeiten begannen im Herbst 1896 am südlichen Nebenchor und zwar

nach den Plánén, die noch 1883 unter dér Leitung von Imre Steindl entstanden sind150, weil die Kon-
zeption und die Pláne von Schulek und Gyalus zu diesem Zeitpunkt noch nicht fertig waren. Erhaltene
Vermessungsunterlagen (56) mit einem beigefügten Forschungsbericht aus dieser Zeit dürfen wohl als
Vorstudien für diese Pláne gelten. Die Vermessungsakten wurden von Gyalus auf Október151, dér
Bericht auf Dezember 1896 datiert152. Von einigen wichtigen Baubefunden dér Kirche habén wir nur
vermittels dieser Dokumentation Kenntnis.
Aus dem Bericht von Gyalus geht hervor, dafi er, um die mittelalterlichen Niveauverháltnisse zu
kláren, vor dem Westportal und neben dem freistehenden Pfeiler des Nordturmes Grabungen vorge-
nommen hat. Er konnte feststellen, dafi das mittelalterliche Bodenniveau im Inneren etwa 32 cm höher
lag und dér Unterschied im Gewánde durch zwei Stufen ausgeglichen wurde. Wie sich diese von
Gyalus ergrabenen Fakten zu den bei dér Wiederherstellung gewáhlten Höhenniveaus verhalten, liefi
sich bislang nicht eruieren.
In jenem Bericht ist zum ersten Mai von dér Konzeption dér Portalrestaurierung die Rede: „Die
Bogenláufe und Kapitelle des Portals sind mit wenigen Ausnahmen relatív gut erhalten. Das Tympanon
mit dem einfassenden Bogenlauf sowie dér Türrahmen und die Sockelzone mit mehreren Gewánde-
sáulen sind stark beschádigt. Die Kleeblattbögen und Sáulen am Giebel sowie das Fehlende an den
Apostelfiguren auch sollen ausgetauscht bzw. ergánzt werden."153
Die Pláne für die Restaurierung sowie ein Kostenvoranschlag wurden von Gyalus und Schulek im
Mai 1897 vorgelegt154. Aus diesen geht hervor, dafi sie planten, den Giebel zu demontieren und aus
grofiformatigen Quadern wieder zu erbauen, ferner neun Apostelfiguren mit neuen Köpfen zu verse-
hen, die Madonnen- und die Simson-Gruppe zu ergánzen, die beschádigten Ornamente im Portal-
gewánde, die Löwengestalten, die Sockelzone und das Tympanon auszutauschen bzw. zu ergánzen.
Auf dér Entwurfzeichung (57) ist unter den Figuren des Tympanonreliefs in Kámpferfrieshöhe eine
Reihe von S-förmigen Motiven zu sehen, mit dér dér Zeichner wohl jene Darstellung wiedergeben
wollte, die im spáteren als „stylisierte Wolken" bezeichnet wurde.
Über die Konzeption dér Restaurierung hat mán in den Sitzungen dér Kommission nie diskutiert.
Zűr Überprüfung des Bauvorschlags wurde dagegen ein Komitee von nicht weniger als sechs Archi-
tekten ausgesandt. Dieses befafite sich hauptsáchlich mit dem Problem, wie die Kosten gemindert wer-
den könnten155.
Am 6. Mai, als die Aussendung des Architektenkomitees beschlossen wurde, waren die Pláne noch
nicht in Tusche übertragen, und Gyalus verlangte dazu noch anderthalb Monate. So wurden die Pláne
erst am 21. Juli 1897 zűr ministerialen Genehmigung unterbreitet156.

Das neue Paradigma dér Baugeschichte des Portals: die zwei Perioden

In dem auf Dezember 1896 datierten Bericht von Gyalus157 wurde die mittelalterliche Baugeschich­
te dér Kirche zum ersten Mai in zwei Perioden unterteilt. Zűr Unterstützung seiner These verwies
Gyalus lapidar nur auf die „augenscheinlichen strukturellen Unterschiede" zwischen gewissen Bau-
teilen und erklárte den Wandel mit dem Mongolensturm. Das Westportal wurde in diesem Zusam-
menhang noch nicht erwáhnt.
Ende Mai 1897 hielten sich dér Vizeprásident und dér Referent dér Kommission, Gyula Forster
(1846-1932, Vizeprásident 1887 bis 1906) und Béla Czobor in dér Gesellschaft von Gyalus in Ják auf.
Ihnen schlofi sich wahrscheinlich noch Péter Gerecze an, dér seine etwa 20 Amateurfotos von dér Kir­
che bei dieser Gelegenheit gefertigt habén soll158. Diese Serie (7-8,12-13,17) mit Erstaufnahmen von bei­
den Portalgewánden (58-59)159 besitzt trotz ihrer schlechten Qualitát grófién dokumentarischen Wert.
Es war wohl diese Lokalbesichtigung, die die Teilnehmer dazu veranlafite, die Theorie von den zwei
Bauperioden dér Kirche mit Einbeziehung des Portals weiterzudenken und die Abwechselung dér rundbo-
gigen und spitzbogigen Archivolte in diesem Kontext neu zu interpretieren. Wie auch immer, dér Gedanke
láfit sich bei Czobor und Gerecze in Publikationen aus den Jahren 1897 und 1898 schon nachweisen160.
Die neue Konzeption wurde erstmalig in dem von Gyalus verfafiten letzten Kapitel dér 1901
erschienenen Geschichte dér Abtei ausführlich dargelegt: „Das grofiangelegte, üppige Portai steht zwi­
schen den Türmen. Jener Teil desselben, dér aus dér Mauer dér Fassade hervorragt, ist spitzbogig,
wáhrend jener, dér sich innerhalb dér Mauer befindet, rundbogig ist. Was seinen Bau angeht, ist es
bemerkenswert und merkwürdig, dafi dér in dér Mauer befindliche Teil gleichzeitig mit dieser erbaut
und nachtráglich ornamentiert wurde, wáhrend dér herausragende Teil aus Steinen errichtet worden
ist, die planmáfiig im voraus gemeifielt worden waren.
Auch dér herausragende Teil des Portals war ursprünglich als rundbogiger geplant. Ein Zeugnis
dafür, dafi dér spitzbogige Teil - zum Nachteil dér tüchtigen und vernünftigen Anordnung im Grund-
rifi - zusammengedrángt wurde, wessen nachteilige Auswirkungen [erst] am Giebel klar wurden, als 2
Apostelfiguren in den Nischen des schmaler gewordenen Giebels keinen Platz mehr fanden und
[deshalb] in jene Nischen eingedrángt wurden, die in dér Fortsetzung dér schrágen Linien [dér Giebel-
nischen] in dér Mauer dér Fassade eingespitzt worden sind.
Vöm ursprünglichen Plán wurde infoige dér Verpflanzung westlicher Kunst und neuer Ideen
abgewichen, denn dafi das Portai [ursprünglich] mit Rundbögen geplant worden war, wird auch davon
bezeugt, dafi bei dér Auswechslung in dér Sockelzone, unter dem heutigen Bodenniveau, die Grund-
mauern eines breiter angelegten Portalvorbaus freigelegt werden konnten."161
Dér fragliche Befund mag bei dér Freilegung dér Sockelzone des Nordturmes im Sommer 1898
zum Vorschein gekommen sein. Er ist lediglich durch die zitierte Beschreibung und zwei Zeichnungen
überliefert, die den von Gyalus rekonstruierten „ersten Portalplan" darstellen. Diese Zeichnungen dien-
ten als Illustrationsbeilagen zu einer handschriftlichen Formenlehre dér Architektur, die Gyalus zu seinen
Vortrágen an dér Hochschule für Angewandte Kunst benutzt hat und die in den 1910er Jahren als Stu-
dienbeleg auch vervielfáltigt wurde162. Die Zeichnungen stellen das rekonstruierte „erste Portai" im
Grundrill dar (60). In seiner von Gyalus rekonstruierten Form weicht das sechssáulige „erste" Gewán-
deportal vöm heutigen nur dadurch ab, dafi seine Gewánde etwa 40 cm breiter sind.
Obwohl die Zeichungen für die Forschung unbekannt waren und dér Befund von Gyalus nur
flüchtig beschrieben wurde, hat sich das neue Erklárungsmodell mit dér Annahme eines Planwechsels
in dér Fachliteratur schnell verbreitet und ersetzte die áltere These von dér „organischen Verbindung
des Rundbogens und des Spitzbogens"163.

Dér Streit

Bis zűr Jahrhundertwende kamen die Bauarbeiten rasch voran. Nachdem die aufgehenden
Mauern dér beiden Türme und des Giebels über Emporenhöhe vollstándig errichtet worden waren,
hat mán im Herbst 1900 die südlichen Langhauspfeiler neu aufgebaut und das schon unter Dach ste-
hende südliche Seitenschiff eingewölbt. Im Frühling 1901 folgte die Einwölbung des Mittelschiffs. Mit
Ausnahme dér Innenausstattung und des Westportals war damit die Restaurierung dér Kirche im we-
sentlichen abgeschlossen164.
Die Frage dér Ergánzung am Westportal wurde von Gyalus Ende September 1900 in einer Sitzung
dér Landeskommission aufgeworfen. Béla Czobor, dér Referent dér Kommission, „hat diesbezüglich
betont, dafi er aus Rücksicht auf die kunstgeschichtliche Bedeutung dieses vortrefflichen Portals für nö-
tig hált, dasselbe in seiner heutigen Form aufrechtzuerhalten. Er betrachtet es als seine Pflicht, seinen
Befürchtungen Ausdruck zu gébén, die bei den Wiederherstellungsarbeiten vorgenommenen bild-
hauerischen Eingriffe würden zum Stil dér Abteikirche von Ják nicht passen." Er pládierte dafür, dafi es
am besten für das Portai wáre, es in Ruhe zu lassen und er forderte Schulek auf, einen detaillierten
Bericht über die bereits vorgenommenen restauratorischen Mafinahmen zu erstatten. Dieser Meinung
schlofien sich István Möller und Gyula Forster an165. Sie hatten kurz zuvor die Arbeiten vor Őrt
besichtigt. Vor allém an den Kapitellen dér neuerrichteten südlichen Langhauspfeiler übten sie Kritik,
diese seien von den Steinmetzen ohne jedwede Musterzeichnungen oder Gipsmodelle, blofi „dem
eigenen Kopfe nach" géméi Gélt worden166. Die Angelegenheit hatte zűr Folge, dafi dér Kultusminister
Gyula Wlassics (1852-1937, Minister 1895 bis 1903) Schulek und Gyalus einen Verweis erteilte, wobei er
„grófién Wert darauf gelegt hat, dafi die eventuell nötige Auswechslung und Ergánzung dér Werksteine
am Hauptportal im folgenden einen im voraus festgelegten Plán befolgend, in ebenfalls im voraus fest-
gelegter Art und Weise, unter dér persönlichen Aufsicht und Verantwortung [dér Architekten]
vorgenommen werde"167. Die Jáker Portalrestaurierung wurde auf diese Weise Gegenstand dér bedeu-
tendsten methodologischen Kontroverse dér ungarischen Denkmalpflege, wobei die immer anachro-
nistischer argumentierenden Protagonisten dér „stilreinen" Restaurierung und die immer kampfes-
mutiger auftretenden Befürworter dér reinen Konservierung aufeinandergestofien sind. Wáhrend dér
Vizeprásident dér Landeskommission, Gyula Forster, stándig um Kompromifilösungen bemüht war,
versuchten beide Partéién eine Prázedenzentscheidung zu erzwingen.
Am 30. November 1900 wurde von Schulek und Gyalus ein Projektentwurf zűr Wiederherstellung des
Hauptportals von dér Abteikirche zu Ják vorgelegt168. Darin wurden zuerst die Faktorén beschrieben, die
zum damaligen Schadensbefund des Portals beigetragen hatten: Die Aufschüttung, derzufolge die
Türschwelle, die Stufen vor dem Eingang und die Sockelzone des Portals unter die Erde gekommen
sind; die Witterung, ja auch „das Berühren durch Vorübergehende", die die starke Beschádigung dér
aus weichem Steinmaterial bestehenden Gewándesáulen und dérén Sockelzone bewirkt habén; ein
Brand, von dem dér Türrahmen und die nebenan befindlichen Werksteine des Gewándes, besonders
im oberen Bereich, starke Scháden erlitten habén; die jahrzehntelange Unbedecktheit des Portal-
vorbaus, derzufolge dér Giebel „den Unbilden dér Witterung nicht widerstehen konnte und im oberen
Bereich fást völlig zerstört" worden ist; „aufierdem wurden die Bildwerke mit Gewalt verstümmelt".
Aus diesen Faktorén ergebe sich auch die Art und Weise dér Restaurierung: Das Bodenniveau soll her-
 abgesetzt werden, wobei die beschádigten oder fehlenden Werksteine dér Türschwelle, dér Eingangs-
stufen und dér Sockelzone aus hartem Steinmaterial wiederherzustellen sind; die verbrannten Werk­
steine seien kaum zu erhalten, so dafi „die Türrahmung und die Werksteine nebenan, die von den
Flammen geschlagen wurden, absehbar" - nach dem Vorbild des Originals - „erneuert werden
müssen"; die Bedeckung des Giebels soll erneuert werden und dem stark abgewitterten oberen Bereich
desselben „mufi mán ebenso eine gründliche Restaurierung zuteil werden lassen". „Welche und wie
viele Werksteine von dér Restaurierung betroffen sein werden, kann mán im voraus nicht genau fest-
stellen. Dér Umfang dieser Arbeit láfit sich gemáfi ihrer Natúr erst dann bestimmen, wenn sie bereits
begonnen ist, d. h. wenn die stark beschádigten Werksteine schon entfernt worden sind. Es ist noch zu
erwáhnen, dafi einige besonders nachteiligen von den brutalen Koptén, die auf die Statuen gesetzt
wurden, entfernt und mit angemesseneren ersetzt werden sollen."
Dér Projektentwurf wurde nach Vorlage noch am selben Tag in dér Sitzung dér Landeskommission
besprochen169. Dér Architekt Győző Czigler, unterstützt u. a. von Béla Czobor, forderte eine ausführ-
lichere Dokumentation, denn, wie Czobor formulierte, „nur eine detaillierte Zeichnung kann den Mit-
gliedern dér Kommission einen Begriff davon gébén, wie weit dér Austausch gewisser Werksteine
gehen wird". Gemeint war damit eine steingerechte Aufnahme des Portals mit dér genauen Bestim-
mung und Angabe dér noch freizulegenden Partién desselben sowie „eines jeden auszutauschenden
Werksteins". Die Kommission hat in ihrem Beschlufi Schulek und Gyalus aufgefordert, ihren Pro­
jektentwurf „mit den genannten Ergánzungen zu versehen, und zwar in einer Frist, dafi die Arbeiten
damit nicht ins Stocken geráten", zugleich hatte sie jedoch auch bemerkt, dafi „ihnen zűr Bauforschung
genug Zeit auch wahrend dér Wiederherstellungsarbeiten zűr Verfügung stand, und wenn dieselbe
damals vorgenommen worden ware, hátte die Kommission jetzt schon ein konkretes Projekt vor sich".
Dér von Gyalus im Február 1901 vorgelegte Projektentwurf mit den geforderten Ergánzungen ist
leider verschollen170, nur drei von den beigelegten vier Zeichnungen sind erhalten geblieben171. Diese
auf den Február 1901 datierten Pauszeichnungen (1:20) wurden vöm Werkmeister Lajos Ujváry gefer-
tigt und dann von Gyalus unterschrieben. Die erhaltenen Horizontalschnitte bilden das Portai von dér
Sockelzone bis zűr Kapitellhöhe dér Gewándesáule (alsó die Quaderlagen A bis K) ab. Die zűr Aus-
wechslung bestimmten Steine wurden rőt markiért (61). Auf das verschollene vierte Blatt, das eine
Aufrifizeichnung gewesen sein soll, wird untén noch einzugehen sein.
Das schon zitierte ministeriale Schreiben, das eine gröfiere Kontrolle über die Arbeiten forderte,
wurde in dér Sitzung dér Landeskommission vöm 2. Márz 1901 diskutiert172. Die Kommission beschlofi,
in zwei oder drei Wochen die Baustelle zu besichtigen, um dórt eine Entscheidung zu treffen, welche
Verbesserungen an den Kapitellen dér südlichen Langhauspfeiler vorzunehmen seien und wie weit
mán in dér Restaurierung des Westportals gehen dürfe und solle. Gyalus machte darauf die Einwen-
dung, dafi, würde bis dahin keine Entscheidung getroffen, die Steinmetze bereits in dér darauffolgen-
den Woche ohne Arbeit sein werden. Auf dieses schwerwiegende Argument hin hat die Kommission
Gyalus ermáchtigt, die Werkstücke für den Steinaustausch des Giebels in Angriff nehmen zu lassen. Im
Juni 1901 waren die Werksteine für die neue Giebelwand schon fertig173.
Die Besichtigung fand schliefilich am 30. und 31. Márz 1901 statt. Die Mitglieder dér Kommission
„habén das eingerüstete Hauptportal", von dem dér Putz wahrscheinlich bereits entfernt war,
„gründlich untersucht"174. Nach dem Zeugnis einiger kurz danach gefertigten Fotos sollen das innerste
Kapitell des Nordgewándes (62) und ein Teil des Kámpferfrieses175 infoige dér Einrüstung des Portals
niedergestürzt sein.
Bei dieser Gelegenheit wurde von Schulek und Gyalus eine steingerechte Zeichnung vorgelegt,
auf dér die auszutauschenden Werksteine rőt markiért waren. Diese Zeichnung, die nicht auf uns
gekommen ist, láfit sich als das vierte Blatt aus dér Serie vöm Február 1901, dem verschollenen Portal-
aufrifi, identifizieren176.
Péter Gerecze und Schulek waren dér Meinung, dafi die auf dér Zeichnung rőt markierten Werk­
steine kaum zu erhalten sind und deshalb ohne Ausnahme ausgetauscht werden sollen: Mit einer
solchen „vollstándigen Restaurierung" (wie es im Protokoll heifit) „erweisen wir dér Kunstgeschichte
einen gröfieren Dienst als wenn wir [das Portai] unberührt dér Zerstörung überlassen".
 Dér technische Rat László Steinhausz hat dagegen geáufiert, dafi „er die Verantwortung für eine
Restaurierung, die nach dem vorgelegten Plán geschehen würde, mit gutem Gewissen nicht über-
nehmen könnte". Er erklárte, mán dürfe das Portai nicht berühren und höchstens die obere Zone des
Giebels erneuern: „Wir sind technische Leute, und sollen wir uns daher nicht betrügen. Sollen wir nur
beginnen, sind wir schon inmitten einer vollstándigen Restauration. Gerührt würden viele Werksteine,
von denen jetzt noch keine Rede ist. Und was davon herauskáme, würde weder den technischen noch
den ásthetischen Erfordernissen entsprechen." Czobor schlofí sich Steinhausz an und pládierte dafür,
dals das Portai, soweit es möglich ist, in seinem ursprünglichen Bestand erhalten werden solle, „denn
es ist dér Bestand, in welchem auch auslándische Fachleute es kennen und schátzen, und wenn wir das
Hauptportal im geplanten Maii restaurieren, wird es wie so viel anderes verlorengehen". Czobor war
dafür, am Portai nur eine Zustandssicherung vorzunehmen und höchstens die unskulpierten Partién
des Giebels und, wenn unbedingt nötig, den Türrahmen und die Türschwelle zu erneuern.
Dér Architekt Győző Czigler (1850-1905) vertrat die Meinung, dali das Portai im gleichen Malié wie
die Apsiden restauriert werden sollte. Nach ihm wáren dér Giebel, dér Türrahmen, die Türschwelle so-
wie die Sockelzone des Portals zu erneuern, die gebrochenen Gewándesáulen durch neue zu ersetzen,
die verlorenen Ornamente des Portals jedoch nicht zu ergánzen. „Wenn wir aber das Portai in seinem
heutigen ruinierten Zustand bleiben lassen wollten (denn mán kann auch dafür Argumente anführen),
dann sollten wir das gar nicht berühren, bloli den Giebel mit einem kupfernen Vordach bedecken."
„Vizeprásident Gyula Forster hált immerhin die Forderung dér Erhaltung vor Auge und ist daher
gégén den Neuaufbau, den mán unter dem Deckmantel dér Restaurierung, im Namen dér ursprüng­
lichen Konzeption und Idee altér Künstler den Denkmálern aufdrángt. Bezüglich des Jáker Portals hált
er zwar für nötig, dali es einen Eingang habé, dér in seinem AusmaB dem ursprünglichen entspricht,
darüber hinaus fordert er aber alles zu erhalten und Erneuerungen und Ergánzungen nur in unaus-
weichlichen Fállen vorzunehmen. [...] Unter den gegebenen Umstánden und mit Rücksicht auf die
gegenseitigen Stellungnahmen gibt er trotzdem dem Vorschlag von Győző Czigler seine Zustimmung."
Zu einer endgültigen Verstándigung gelangten die Mitglieder auch zwei Monate spáter in dér
Sitzung dér Landeskommission nicht177. Allé hielten an ihrer Überzeugung fest, nur Czobor hat noch
energischer gégén die Auswechslung und besonders gégén die Ergánzung von figürlichen Werk-
steinen protestiert. Dér Prásident dér Sitzung, Gyula Forster, hat ferner den Lösungsvorschlag unter-
breitet, das Portai, so wie es auch mit dem Südostportal dér Liebfrauenkirche zu Buda geschehen war,
als Ganzes von seinem Standort zu entfernen, vor Őrt eine ergánzte Kopie anzubringen und das
Original in seiner ursprünglichen Form unergánzt woanders aufzustellen178. Czigler erwiderte, dies
würde kostspielig und mühselig und schlug im Gegenzug dér Kommission vor, das ganze Portai
abgiefien zu lassen. Gemeint war, diesen in Budapest aufzustellenden GipsabguB als ein Versuchs-
modell zu verwenden und im Hinblick auf die geplanten Ergánzungen ohne Berührung des Originals
experimentieren zu können. Dér Vorschlag wurde generell angenommen, unter anderem deswegen,
weil damit die endgültige Entscheidung hinausgeschoben werden konnte.
Die Kommission fafite den Beschlufi, dafi vor allém dér aktuelle Bestand am Portai dokumentiert
werden solle und zwar sowohl in grofíformatigen Fotos als durch den besagten Gipsabgufí. Ein
Abgufiexemplar sollte laut Beschlufi im Museum dér Schönen Künste aufgestellt werden, ein zweites
war für Studienzwecke vorgesehen, „damit mán aufgrund desselben einen detaillierten und sachlichen
Vorschlag auf das Mafi dér Restaurierung des Portals rnachen könnte."

Die Fotos und die Gipsportale

Die Aufnahmen wurden vöm Szombathelyer Photograph Ferenc Knebel d. J. (1868-1943) im

Zeitraum zwischen dér Demontage des Gerüsts und dem Monat Október 1901, alsó noch vor dér
Abformung des Portals gemacht179. Die vier Glasnegative (40 x 30 cm), die das Portai aus jeweils leicht
verándertem Blickwinkel in Nahsicht abbilden180, sind von hervorragender Qualitát und gelten als die
wichtigsten Dokumente des Portalbestandes vor dér Restauration (65-66).
 Obwohl die Abformung des Portals bereits Ende Mai 1901 beschlossen wurde, konnte mán die
Arbeit noch nicht in Angriff nehmen, weil die Architekten des im Bau befindlichen Museums dér
Schönen Künste sich nicht besonders beeilten, dér riesigen Gipskopie im Museumsgebáude einen Platz
anzuweisen181. József Reichenberger wurde schliefilich erst im Juni 1902 mit den Abgufiarbeiten und
dér Anfertigung dér beiden Gipskopien beauftragt182. Im darauffolgenden Monat wurde das Portai
eingerüstet und die Arbeit begonnen183. Im Vertrag, den Gyalus mit Reichenberger im August ge-
schlossen hat, wurde vorgeschrieben, dali die Lehmausgleichung dér plastischen Hinterschneidungen
dér Skulpturen sowie allé eventuellen Gipsflecken nach Anfertigung dér Abgüsse gründlich entfernt
werden sollten184. Diese Abmachung wurde offensichtlich nicht sehr befolgt, denn die Überreste dér
Lehmausfüllung habén sich an mehreren Stellen des Giebels bis 1995 erhalten. Sie sind zugleich ein
Beweis dafür, dali spátere Restaurierungen sich auf diese Partién nicht erstreckt habén.
Jene für Studienzwecke bestimmte Gipskopie wurde im Márz 1903 im Innenhof dér dem Kunst-
gewerbemuseum angegliederten Kunstgewerbeschule aufgestellt185, zu dérén Lehrkráften auch Gyalus
záhlte. Für das Jahr 1908 ist dér AbguB noch an dieser Stelle bezeugt (63)186, sein spateres Schicksal ist
jedoch nicht bekannt. Möglicherweise wurde er im Zweiten Weltkrieg zusammen mit dem Gebáude
zerstört. Dér zweite AbguB kam 1908 in einem Innenhof des Museums dér Schönen Künste zűr Aufstel-
lung, wo er bis 1987 stand (64)187. Heute sind die Stücke davon in einem Dachraum in Ják eingelagert.

Die Restaurierung des Portals

Am 9. April 1903 hatten sich die Kommissionsmitglieder vor dem GipsabguB im Innenhof dér
Kunstgewerbeschule versammelt188, urn eine Entscheidung in dér Sache dér Portalrestaurierung zu
treffen. Sie einigten sich dahingehend, dafi erstens das Portai soweit als möglich in ihrem ursprüngli-
chen Bestand erhalten werden solle, die als unausweichlich erwiesene Auswechslung von Werksteinen
mit áuBerster Sorgfalt vorzunehmen sei, die beschádigten Partién des Portals, sowohl die skulptierten
als auch die unskulptierten, genau nach dem Muster erhaltener Reste des Originals zu ergánzen seien.
Dali zweitens dér Türrahmen nach dem Muster erhaltener Überreste des Originals erneuert werden
und drittens das Tympanon in seinern vorgefundenen Bestand erhalten und deshalb vor allém anderen
„gesichert" werden solle. Ferner wurde ein junger Bildhauer aus dér Kunstgewerbeschule, János Kopits
(1872-1944) beauftragt, die Gipsmodelle für die Ergánzungen anzufertigen.
Dér BeschluB dér Subkommission wurde in dér Sitzung vöm 19. Juni 1903 allén Mitgliedern dér
Landeskommission bekanntgemacht189. Gyalus hat bei dieser Gelegenheit vermeidet, daB die Gipsmo­
delle sowie die zu den Wiederherstellungsarbeiten nötigen Werkrisse schon in Angriff genommen sind.
Laut BeschluB sollte am 22. Juni 1903 in Ják eine Besichtigung durchgeführt werden, die aber
wahrscheinlich unterblieb, weil Gyalus Mitte Juli bei dér Landeskommission noch einrnal darauf drán-
gen mufite190. Er hatte dafür zweierlei Gründe. Einerseits war die Auswechslung von Werksteinen
damals so weit fortgeschritten, daB die náchsten Arbeitschritte bereits die figürlichen Teile betroffen
hatten, wozu aber ein auf dér Grundlage dér Gipsmodelle getroffener Kommissionsbeschlufi nötig war.
Andererseits muBte Gyalus die Kommission davon benachrichtigen, daB „wáhrend dér Abformung des
Portals mehrere Details von Interessé so beschádigt wurden, daB die Auswechslung in gröfierem Mafi
als geplant vorgenommen werden muB".
Ein erster Lokaltermin dér Kommission am 16. Juli diente dér Besichtigung des Gipsabgusses in
Budapest, ein zweiter fand am 23. Juli in Ják statt191. In Budapest hatte die Kommission die bereits ange-
fertigten Gipsmodelle von Kopits „gründlich untersucht". Die beiden Flankenlöwen und das
Tympanon mit dér Gestalt Christi in einer Mandorla fanden Zustimmung, wáhrend die Kommission
die Verzierung des Frieses über dem Türsturz nicht nach dem Vorbild dér Ornamente an dér
Türrahmung, sondern aus den „erschliefibaren Resten von slisierten Wolken" rekonstruiert sehen
wollte. Die Erwáhnung des Tympanons in diesern Zusammenhang mag überraschen, denn im
BeschluB vöm 9. April war lediglich von dessen Konservierung die Rede gewesen. Beim besagten
Lokaltermin in Ják wurde nun jedoch festgestellt, daB das Tympanon durch den Brand so sehr gelitten
 habé, dafí eine Erhaltung am Standort unmöglich sei, weshalb es ausgetauscht werden müsse und das
Original in einem Museum zu verwahren sei. Die Kommission hat bei dieser Gelegenheit jedoch
wieder ihre grundsátzlichen Erhaltungsbemühungen beteuert, ferner Gyalus zu möglichst grofíer
Sorgfalt bei dér Arbeit aufgerufen und „mit detaillierten Anweisungen für den Austausch schadhafter
Werksteine und im allgemeinen für die Arbeiten selbst versehen, die so auszuführen sind, dafí die
Kirche am Anfang des Sommers nachsten Jahres eingeweiht werden künn te".
In dér Sitzung vöm 10. September 1903 meldete Gyalus, dafí die Sockelzone des Portals schon tér­
tig sei und derzeitig an den Sáulenscháften gearbeitet werde192. Einen Monat danach wufíte er schon
zu berichten, dafí dér Türrahmen inzwischen fertig geworden und bereits eingepafít sei und dafí das
Tympanon unversehrt abgenommen werden konnte, wáhrend die Löwenfigur beim Gewánde „trotz
dér gröfíten Sorgfalt bei dér Abnahme in zahlreiche Stücke brach". Er habé angeordnet, sie wieder
zusammenzusetzen. Die Löwen und das Tympanon seien nach den Anweisungen dér Kommission be­
reits abgeformt, die Anfertigung dér neuen Löwen aus hartem Kalkstein begonnen. Ferner warnte
Gyalus in seinem Bericht, dafí dér auf den 24. April 1904, den Tag des Hl. Georg, festgesetzte Frist kaum
eingehalten werden könne193.
Bei einer am 5. November 1903 wiederum im Innenhof dér Kunstgewerbeschule abgehaltenen
Sitzung dér Kommission entschied mán über die Ergánzungen des Türfrieses, dér Gewándesáulen und
-Kapitelle sowie über das Tympanon194. Die Gipsmodelle zu den ersteren wurden ohne Beanstandung
zűr Ausführung bestimmt. Zum Tympanon jedoch beschlofí die Kommission, dafí „die springende Kör-
perhaltung dér beiden Engelfiguren dergestalt verbessert werden soll, dafí an ihnen ein schwereloses
Schweben zum Ausdruck kömmé; dér schwerfállige Oberkörper Christi soll mit dem Unterkörper ins
Gleichgewicht gebracht werden, und die Gewandfalten sind dér Körperform anzupassen".
Anfang Dezember waren „dér Türrahmen und die beschádigten Werksteine in dér unteren Zone
des Portals" bereits ausgewechselt sowie das Gipsmodell für das Tympanon nach den Anweisungen dér
Kommission verbessert und nach Ják geliefert worden. lm folgenden Winter sollte es in Stein ausge-
führt werden195.
Im Jahre 1904 hatte die Kommission offensichtlich über keine Fragen mehr zu entscheiden, da die
Jáker Wiederherstellungsarbeiten in den Aktén nicht mehr erwáhnt werden. Über den weiteren Verlauf
dér Arbeiten habén wir aus einem Kurzbericht des Jáker Pfarrers Nándor Magyarász Kenntnis196. Dem-
nach wurden zuerst die beiden Flankenlöwen eingepafít, dann nacheinander das Tympanon, die Ge­
wándesáulen, und die Ergánzungen dér Ornamente, daraufhin erfolgte die Wiederherstellung dér
Giebelnischen und schliefílich die Bedeckung des Giebels. Nach dér Demontage des Gerüsts wurde dér
Bódén vor dem Eingang planiert, damit war die Restaurierung des Portals dér Kirche von Ják zum Ab-
schlufi gekommen.
Aus den Schriftquellen láfit sich bedauerlicherweise nur sehr wenig über die Art und Weise dér
Restaurierung des Giebelbereichs ablesen. Die Arbeiten am Portai waren Anfang Mai noch im Gangé197,
bis Ende Juli jedoch offensichtlich beendet, als Schulek und dér Prásident dér Landeskommission nach
Ják kamen, um die Einweihung vorzubereiten198. Ein historisches Foto, das zwischen April und Juli
1904 von Bertalan Vágó aufgenommen wurde, überliefert den erneuerten Zustand des Portals noch
ohne Türflügel (67)199.

Die erhaltenen Werkzeichnungen und Gipsmodelle

Nach dér Ráumung des Steinmetzhauses hat dér Werkmeister Lajos Ujváry 35 „Detailzeichnungen"
nach Budapest geschickt200, die als jene 34 undatierten und unbezeichneten Werkrisse zu identifizieren
sind, die heute im Planarchiv des Landesdenkmalamtes aufbewahrt werden. Mán soll die Blátter einfach
von einer grófién Papierrolle abgerissen und darauf mit blauem Zimmerbleistift gezeichnet habén, wobei
in dér Regei beide Seiten des Blattes benutzt wurden. Die im Mafistab 1:1 bzw. 1:5 gefertigten
Zeichnungen stellen verschiedene Baudetails bzw. einzelne Werkstücke dar. Die eingetragenen kom-
plizierten Merkzeichen (Buchstaben kombimért mit römischen Zahlen) lassen sich leider nicht entziffern.
 Die Sockelzone des Nordgewándes und die Aufsatzstücke dér Pfostenornamentik wurden im
Mafistab 1:1 sowohl im Aufrifi als im Profil abgezeichnet201. Die von innen gerechnet zweite und dritte
Gewándesáule wurde ebenfalls im Mafistab 1:1 mit sorgfáltiger Eintragung dér Mefipunkte wieder-
gegeben202. Für die neu anzufertigenden Werksteine dér Archivoltenaufsátze wurden Vorzeichnungen
im Mafistab 1:5 gefertigt203.
Etwas feinere Vorlagezeichnungen tűr die Portallöwen in dér Grófié des Originals finden sich auf
einem Blatt, das ebenso beidseitig benutzt und von derselben Papierrolle abgerissen wurde (68)204. Für
die Autorschaft von Gyalus sprechen die Art-Déeo-Formen des Beiwerks sowie gewisse technische
Einzelheiten des Blattes, das sich mit den signierten Entwürfen von Gyalus für die Innenausstattung
dér Kirche vergleichen láfit. Die auf dem Blatt dargestellten Portallöwen entsprechen exakt den
ausgeführten Skulpturen. Dies láfit den Schlufi zu, dafi die Gipsmodelle von Kopits in diesem Fali
lediglich bei dér Umsetzung dér Entwurfzeichnungen in rundplastische Form gedient habén.
Für andere Gipsmodelle von Kopits sind keine Vorlagezeichnungen bekannt. Einige Gipsmodelle,
so für einen Sáulenschaft mit Rankendekor, für ein Akanthuskapitell, für das Tympanon und den Tür-
rahmen, wurden 1992 in Ják wiedergefundenen (69)205.
Allé neuangefertigten Werkstücke nach den Werkzeichnungen von Gyalus oder des Werkmeisters
Ujváry bzw. den Gipsmodellen von Kopits sind in Ják gemeifielt worden. Ein Grofiteil dér Werkstücke
wurde sogar direkt nach dem Vorbild des abgenommenen Originalstückes geschaffen. Es ist wohl
diesem Verfahren zu verdanken, dafi die abgenommenen Originale zum Grofiteil erhalten, systema-
tisch numeriert und aus den Bruchstücken wieder zusammengestellt wurden206.
Die Arbeitsmethode richtete sich jeweils nach dér Schwierigkeit dér Aufgabe. Die Ersatzstücke für
die vertikalen Gewándepartien mit geometrischem Dekor wurden wohl nach den erhaltenen Origi-
nalen gemeifielt, da für diese Stücke keine Vorlagezeichnungen gefertigt wurden. Für entsprechende
Teile dér Archivoltenzone hat mán sich dagegen mit Vorlagezeichnungen im Mafistab 1 :5 beholfen. Die
komplizierten geometrischen Muster dér Gewándesáulen wurden sogar im Mafistab 1 : 1 vor-
gezeichnet. Die Saulenscháfte mit Rankendekor, das Kapitell mit reichem Blattdekor und die figuralen
Stücke wurden nach plastischen Vorlagen in dér Grófié des Originals gefertigt.

Das restaurierte Portai

In den gravierenden Fragen zűr Konservierung des historischen Bestandes am Portai hat die
Landesdenkmalkommission keine oder nur verspátete Entscheidungen getroffen. Beispielsweise
wurde über die völlige Demontierung dér Giebelwand und dérén Wiederaufbau aus neuangefertigten
Werksteinen nie diskutiert. Auch dér Frage nach dér Bedeckung des Portalvorbaus wurde keine Bedeu-
tung beigemessen. Das vorspringende alté Schindeldach wurde abgebrochen, dér Giebel mit einem
Gesims gleicher Profilierung wie an den Türmen bekrönt (die Idee stammte ursprünglich von Steindl).
Die zukünftigen Probleme infoige des Schlagregens blieben dabei unberücksichtigt. Hinsichtlich dér
vollstándigen Steinauswechslung an dér Giebelwand des Portalvorbaus war übrigens die Landeskom-
mission vor ein fait accompli gestellt worden, denn als die Diskussion über Art und Weise dér Restau-
rierung begann, waren die Werksteine schon neu angefertigt.
Die Landeskommission konnte auf den Fortgang dér Dinge in Ják nur wenig Einflufi ausüben. Die
Art und Weise dér Restaurierung, über die in den Sitzungen dér Kommission öfters und heftig diskutiert
wurde, entsprach letzendlich völlig dér ursprünglichen Konzeption von Schulek und Gyalus und dér
vor Őrt tátigen Werkstatt. Unabhángig von dér Stellungnahme dér Kommission wurden beispielsweise
all jene Werksteine ausgewechselt, die bereits in den anfánglichen, vor dér Diskussion entstandenen
Plánén zűr Auswechslung bestimmt waren. Sogar ein neues Tympanonrelief wurde geschaffen.
Die Proteste von Seiten dér Konservatoren habén zumindest erreicht, dafi dér historische Bestand
des Portals vor dér Restaurierung viel gründlicher als gewöhnlich dokumentiert und die beschádigten
oder fehlenden Werkstücke nach dér Vorlage von Gipsmodellen und Detailzeichnungen ergánzt wur­
den. Dank Czobors wiederholtem „Perhorreszieren" wurden schliefilich auch die Madonnen- und die
Simson-Gruppe von einer Ergánzung sowie die Apostelfiguren von einer Auswechslung dér Köpfe
bewahrt.
Die Kommission hat sich mit Vorliebe und mit einer gewissen Akribie mit „schöpferischen"
Problemen be fa bt. Aus unseren Quellén ist ersichtlich, wie sehr das Grémium auf die Gestaltung etwa
des neuen Tympanons und dér Türrahmung eingewirkt hat. Die Angaben zum Arbeitsverfahren dér
Werkstatt und dér aktuellen Behandlung des Befunds vor Őrt sind dagegen áufierst sparsam.
Seit dér grófién Restaurierung wurde das Jáker Portai nicht mehr berührt. Dér Portalbestand, den
Besucher seitdem vor Auge hatten und mit dem sich Fachkundige auseinandersetzten, ist das Ergebnis
jener Restaurierungskampagne, die 1904 abgeschlossen war.

ADDENDUM

Nach Fertigstellung des Manuskripts wurde Péter Gereczes Foto, das in Anmerkung 137 als „ver-
schollen" angegeben wird, wieder aufgefunden207. Dies bildet die zerstörte oder verschollene Gips-
kopie ab, von dér dér Katalog dér Milleniumsausstellung zu berichten weifi, sie stelle „eine aus Wolken
herausragende und segnende Hand (Symbol Gott Vaters)" dar und sei in Ják angefertigt worden. Die
Gipskopie des Reliefs ist auf dem Foto vor einer hölzernen Kiste zu sehen, auf dér Abgüsse zweier
Stücke des mit Rankenornamentik verzierten Kranzgesimses dér Jáker Hauptapsis stehen (70-71).
Nach den Mafien dér letzteren soll das dextera Dei-Relief etwa 45 X 75 cm grófi gewesen sein.
Auf dem Foto lassen sich Stilmerkmale erkennen, die ein Original aus dér Jáker Kirche aus dem 13.
Jahrhundert nicht ausschliefien. Insofern láfit sich alsó meine irn Kapitel „Stücke aus Ják in dér Mille­
niumsausstellung" vorgetragene Hypothese bestátigen. Dér konkav ausgebildete untere Rand dér
Reliefplatte spricht jedoch dagegen, dafi das Stück ehemals zűr ursprünglichen Verzierung dér streifen-
artigen Partié zwischen dem Tympanonrelief und dem Türsturz gehören konnte, obwohl es eine áhn-
liche Höhe hat.

ANM ERKUNGEN

1 Über das Vinkovic-Portal grundlegend: Kari Weifi,
„Dér Dóm zu Agram", Mittheilungen dér CC 4 (1859),
230-238,260-266 (1860 auch separat erschienen in Wien);
Iván Krstitelj Tkalcic, Prvostolna crkva zagrebacka nekoc i
sada [Dér Dóm zu Zagreb ehemals und heute], Zagreb
1885; Jankó Barié, „Stari portai zagrebacke prvostolne
crkve" [Das alté Portai des Domes zu Zagreb], Vjesnik
Hrvatskog archeoloskog drustva n. F. 13 (1913-14), 307-313;
Antun Ivandija, „Vinkovicev portai zagrebacke stolne
crkve" [Das Vinkovic-Portal des Domes zu Zagreb],
Kulturno povijestni zbornik Zagrebacke Nadbiskupije 1
(1944), 635-672; Ana Deanovic-Zeljka Corak, Zagrebacka
katedrala [Die Kathedrale zu Zagreb], Zagreb 1988; Doris
Baricevic, „Kiparstvo manirizma i baroka" [Skulptur des
Manierismus und des Barocks], in: Sveti trag. Devetsto
godina umjetnosti Zagrebacke Nadbiskupije 1094- 1994 [Die
Heilige Spur. Neunhundert Jahre Kunst des Zagreber
Erzbistums 1094-1994], Ausstellungskatalog, Zagreb
1994, 301-324, bes. 304-305 (das Vinkovic-Portal) und
339, Kát. 8 (die ausgestellten Skulpturen).
2 Benedikt Vinkovic wurde nach Studien in Wien
und Bologna Kanoniker zu Zagreb, dann 1609 Archi-
diakon zu Csázma, 1624 Grofiprobst von Zagreb, 1630
Bischof von Pécs (Fünfkirchen), 1632 Abt von Csatár,
und 1637 Bischof zu Zagreb; Abt von Ják war er zwi­
schen 1631 und 1642: Széchényi 1901, 36, und Ivandija,
a. a. O., 660.
3 Für Besprechungen des Schriftstücks acta anti-
qua, fasc. 101, no. 44 im Archív des Domkapitels zu
Zagreb s. Tkalcic, a. a. O., 47; Barié, a. a. O., 311-312 und
Ivandija, a. a. O., 651.
4 „Cum reverendissimus olim episcopus defunctus de
porta ecclesiae cathedralis ad instar portáé abbatiae de Dyak
reformanda et exornanda, cum lapicida Cosma, adhuc in
vivis, transegisset Protokoll Testam., Vol. 1, 2/42 im
Bischöflichen Archív zu Zagreb, veröffentlicht von
Barié, a. a. O., 312-313. Einer dér Nachlafipfleger, dér
Kanoniker Franjo Jancievic hat mit Kozma Miller am 9.
April 1643 einen neuen Vertrag geschlossen, in dem es
um die Fertigstellung des Portals geht; s. Barié, a. a. O.,
313 und Ivandija, a. a. O., 646-647; 653-655. Auf S. 651
bezieht sich Ivandija auf weitere urkundliche Angaben,
die er aber nicht zitiert.
5 Barié, a. a. O., 311 und B ogyay [1944], 43.
 6 Ivandija, a. a. O., 640-646. Die Marienfigur aus dér Fassade wie folgt: „Diese ziemlich armselige Fassade
Verkündigung und die Figur des Apostels Andreas sind steht an dér Grenze zwischen romanischer und spitzbö-
in Deanovic-Corak, a. a. O. (wie Anm. 1), S. 216 bzw. giger Architektur. Die ungegliederte Fláche dér enormen
217 abgebildet. Für Abbildungen dér Figuren dér unga- Steinmasse wird nur durch das Hauptportal einiger-
rischen Königsheiligen Stephan und Ladislaus s. Pál mafien belebt. Aber auch das Portai ist kein vollent-
Lővei's Buchbesprechung in Acta Históriáé Artium wickelt spitzbögiges; es erinnert eher an das üppige
Academiae Scientiarum Hungaricae 36 (1993), 250-259, romanische Portai dér Kirche zu Ják" (Imre Henszl­
Abb. 11-12. mann, Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyaror­
7 Das einzige uns bekannte Foto wurde schon szágra. II. rész. Középkori építészet [Kunstarcháologischer
mehrmals abgebildet; unsere Reproduktion stammt aus Führer mit besonderer Rücksicht auf Ungarn. Teil II.
Deanovic-Corak a.a.O. 214. Ein Aquarell, das die West- Mittelalterliche Architektur], Pest 1866, 70, und Fig.
front mit dem noch bestehenden Portai darstellt, ist in 113). Seltsamerweise hat Henszlmann seine zitierte
Deanovic-Corak, a. a. O., 215, und im Kát. d. Ausst. Ausführung mit einem Holzschnitt illustriert, den er
Sveti trag, a. a. O. (wie Anm. 1), 121, abgebildet. aus dem Aufsatz von Weifi (Fig. 19 auf S. 261) über-
8 Ivandija, a. a. O. (wie Anm. 1), 666-667. nommen hat. Auch Schnaases folgende Erörterung
9 Ivandija, a. a. O., 655-656. (Schnaase 21876, 644) láfit sich auf die Mitteilung von
10 Mit dem Vinkovic-Portal ist auch ein belustigend-Weifi zurückführen: Dér Dóm zu Agram enthált „auch
lehrreiches Kapitel dér Ják-Literatur verknüpft. Das ein Portai [...], welches dem von St. Ják in auffallender Weise
Portai zu Zagreb trug námlich eine Bauinschrift entspricht, indem es sogaran dem Spitzgiebel die aufsteigende
(Ivandija, a. a. O., 647-648) und seine Enstehungs- Reihe von kleeblattförmigen Nischen mit Statuen erhalten
umstánde waren den lokálén Kirchenhistorikern durch- hat. Allerdings sind viele Theile dieses Portals im zopfigen
aus bekannt (für eine Literaturübersicht s. Ivandija, a. a. Style des XVIII. Jahrhunderts ausgefiihrt, die meisten aber
O., 650-651). In Kenntnis dieser lokálén Literatur veröf- entschieden romanisch, so dass wir gewiss nicht eine an sich
fentlichte Kari Weil? 1859 einen ziemlich detaillierten unwahrscheinliche Nachahmung jenes Portales von St. Ják
Bericht von dér Baugeschichte des Domes im 17. Jahr- aus dér Zopfzeit, sondern nur die Ergánzung des theilweise
hundert, in dem er auch den Vertrag vöm 1640 er- zerstörten altén Portales vor uns habén."
wáhnte. Er schrieb das Portai jedoch nicht Kozma Ebenso für romanisch wurde das Portai von Bischof
Miller, sondern dem Baumeister und Bildhauer Johann Strossmayer (1815-1905) (Ivandija, a. a. O., 658), dem
Alberthal zu, dér zu jener Zeit beim Dóm tatsáchlich Auftraggeber für die neugotische Restaurierung des
viel bescháftigt worden war. Es war auch Weifi, dér auf Zagreber Doms, und auch vöm grófién Wiener Archi-
die auffallende Áhnlichkeit dér beiden Portale von tekten Friedrich Schmidt (1825-1891), dér die Konzep-
Zagreb und Ják aufmerksam machte: „Unterhalb dieses tion derselben erarbeitete, gehalten. Schmidt plante das
Fensters ist dér Haupteingang des Domes mit einem Portale Portai nach Beseitigung dér offensichtlich barocken
von auffallender Áhnlichkeit mit jenem dér romanischen Ergánzungen (wie die Wappen, die Voluten dér
Kirche zu Sz. Ják, ohne dass jedoch dasselbe wie das letztere Lünette, und die beiden Statuen dér Heiligen Stephan
dér romanischen Kunstepoche angehört. Wir stossen vielmehr und Ladislaus) beizubehalten. Die Renovierungs-
hier auf die interessante Erscheinung, dass mán in dér Mitte arbeiten wurden schliefilich von Hermann Bollé (1845-
des XVII. Jahrhunderts, mithin dér Epoche des Classicismus, 1926) geleitet, dér das Portai zwar für einen erhalten
in welcher Zeit nach urkundlichen Belegen das gegenwartige gebliebenen Überrest des 1217 eingeweihten Domes
Portai erbaut wurde, romanische Kunstformen wieder in hielt, aber trotzdem abreissen liefi, weil ihm das romani­
Anwendung brachte." (Weifi, a. a. O., 261-262.) Er wufite sche Portai die Stileinheit dér gotischen Fassade störte
sehr genau festzustellen (und zwar aufgrund dér (Ivandija, a. a. O., 651, mit Bezugnahme auf Hermann
Verschiedenheit dér Steinmaterialen), dafi wenn das Bollé, Program ob osnovi prvostolne erkve zagrebacke,
Portai zu Zagreb noch Reste eines álteren Portals mit- Zagreb 1884, 3; Bollés Program wurde in Deano­
einschliefit, dann können diese nur im Portalgewánde vic-Corak, a. a. O., 278-286, wiederabgedruckt). Die
gesucht werden, das aber mit dem Jáker keine Áhnlich­ grófié Sorgfalt und das Konsignieren dér Werksteine
keit zeigt. beim Abbau erkláren sich daraus, dafi mán das Portai
Die ungarische Fachliteratur liefi diese Erwágungen nicht demolieren, sondern nur umsetzten wollte, und
unbeachtet und betrachtete das Vinkovic-Portal im 19. zwar an die eine romanische Seitenfront des Gebáudes
Jahrhundert durchwegs als ein Originalwerk dér Ro- (Ivandija, a. a. O., 657-658).
manik. So verglich Arnold Ipolyi die Apostelgalerie von Dér ungarische Architekt Kamill Fittler, in seinem
Ják mit jener „am erhaltenen altén romanischen Bauteil Artikel „Építészet" [Architektur] (A Pallas Nagy Lexikona,
des Domes zu Zagreb" und sah in dér letzteren blofi Bd. 6, Budapest 1894, 247), und Szabó 1912, 3, mit Hin-
eine „kraftlose Nachahmung" dér ersteren (Ipolyi 1863 weis auf den vorigen, nahmen noch immer als vollen-
[1873], 107). Imre Henszlmann beschrieb die Zagreber dete und selbstverstandliche Tatsache an, dafi das Portai
 zu Zagreb in dér Zeit dér Romanik nach dem Vorbild
des Jáker Portals errichtet worden wáre. Obwohl Éber
1922,106, die Archivalien aus dem 17. Jahrhundert über
den damaligen Neubau des Portals auch auf Ungarisch
bekanntgemacht hat, schrieb Csemegi 1939 das Portai
mit Hinweis auf Kari Weifi noch immer Johann Alber-
thal zu und fuhr auf S. 26 so fórt (obwohl Weifi klar
genug gesagt hatte, dafi mán mittelalterliche Reste
höchstens im Gewánde erwarten könnte): „Weifi aber,
dér das Portai noch an dessen [ursprünglichen] Stelle
gesehen hat, konnte kein Hehl aus seiner Mutmafiung
machen, dafi gewisse Steine und Skulpturen desselben
noch aus dem Mittelalter stammen könnten. Es ist alsó
nicht unmöglich, ja es ist höchstwahrscheinlich [!], dafi
nach dem Mongolensturm Jáker Meister am Haupt-
portal des Domes zu Zagreb gearbeitet hatten, und
dieses Werkes gutgláubiger Wiederhersteller war dann
Meister Alberthal im 17. Jahrhundert." In seiner Zusam-
menfassung auf S. 36 liefi Csemegi seine Jáker Meister
sogar zum Wanderstab greifen und sich „nach Süd
(Zagreb)" aufbrechen.
11 Er wurde als Johannes, Sohn von Leopold
Fuxhoffer und Rosalia Pruteor, am 11. Januar 1741 vöm
Jáker Pfarrer getauft (Matrikenbuch aus dér Periode
1737-1833, Ják, Pfarramt).
12 F uxhoffer 1803, 174-176. Dér Satz „Anno 1758.
ultimo vidi pátriáé meae vetustissimum monastices benedicti-
nae monumentum" befindet sich auf S. 175. (Fuxhoffers
Text wurde in Eitelberger 1856, 132-134 ausführlich
zitiert.)
13 F uxhoffer 1803,175: „Extus singulo pene lapidi figu­
ra qvaepiam animalium, spectrorum, ciradarum, Gotliico
laboré, vei maximé in frontispicio, insculpta est. Frontispi-
cium tale est, cui eqvidem in Hungária pár vix reperias.
Introitus, qvi per médium frontispicium ad ecclesiam ducit,
utrinqve lapideis, et concinnis columnis stipatur, qvae supra
portám assurgentes, superne in rotundum girantur, con-
cavumqve efficiunt, sub qvo 50 personae semet contra plu-
viarn tutari possint. Latéra introitus cingunt duodecim Apo-
stolorum totidem simulacra, cuiuscumqve viri staturam
aeqvantia. Super omnes in medio adparet Princeps Apostolo­
mul salvator mundi." Das Westportal kann in dér Be-
schreibung als Seitenportal gelten, weil als Hauptein-
gang zűr Kirche spátestens seit 1663, dér Errichtung des
sog. Folnay-Tors in dér Achse des Südportals, das
Südportal dienen sollte.
14 Visitatio Canonica Parociae pure Hungaricae oppidi
Jákiensis [...] Anno 1756. Die 20ma 8bns peracta, in: Visitatio
Canonica Batthyanyana. Tomus Primus Continens Distric-
tum Sabariensem, Szombathely, Bischöfliches Archív,
658-679, Zitát auf S. 659: „Portáé Ecclesiae hujus duae sunt
modo antiquiori elaboratae ex cemento, major quidem in initio
Ecclesiae ab occidente speciosis, et antiquitate celebribus
Cijradis exornata, in cujus etiam Frontispicio Imago
S[ancti]s[si]mae Trinitatis cum duobus Cherubinis elaborata
fűit, séd jam non nisi infra hanc Salvator mundi cum duobus
Angelis integer apparet. Supra Cyradas tamen Christus
D[omi]nus cum duodecim Apostolis justae quantitatis existit,
ac ex utraque parte magis infra aliae duae Statuae, extra quas
in pariete Ecclesiae Leones Sculpti visuntur, intra duas Turres
autem in Frontispicio Ecclesiae legitur: Renovatum est Anno
1735."
15 Anno 1780. Die 18a May peracta est Canonica Visitatio
Parochiae Jákiensis, in: Visitatio Canonica Szilyana, Szom­
bathely, Bischöfliches Archív, 29-56, Zitát auf S. 31:
„Portáé hujus Ecclesiae duae sunt modo antiquiori ex lapidibus
vei coemento elaboratae. Major quidem in initio Eccle[si]ae ab
occidente tam antiquitate, quam arte gotico laboré exornata. In
cujus frontispicio imago S[anctis]s[i]mae Trinitatis cum duo­
bus cherubinis elaborata aliquantulum apparet. Infra hanc
Salvator Mundi cum duobus angelis integer visuntur. Supra
hanc portám majorem Xtus [=Christus] Djomijnus inter 12
apostolos justae quantitatis medius existit, ac ex utraque parte
magis infra aliae duae statuae extra quas in pariete Ecclesiae
leones sculpti visuntur. In frontispicio Ecclesiae legitur re­
novatum est A[nn]o 1735. [...] Geminae quoque turjrjes ad
magnificentiam Eccle[si]ae omnino magnifice extructae ad
portám majorem occidentalem eminent."
16 Anno (1)815, die 18a 7brls peracta est Canonica
Visitatio Parochiae jaakiensis, Szombathely, Bischöfliches
Archív, Papierstofi mit dér Überschrift Jáák 8a 7b, S. 3: „In
frontispicio Ecclesiae supra portám Principalem visuntur
statuae Xti [=Christi] D[omi]ni, et 12 Ap[osto]lorum solidis
materialibus elaboratae, ex utraq[ue] parte magis infra aliae
duae statuae, extraquas in pariete Leones sculpti, séd jam
attriti videntur, adhuc magis infra sunt speciosae, et antiqui­
tate celebres cyradae; [...]."
17 Josef Hammer, „Mysterium Baphometis revela-
tum, seu fratres militiae templi, qua Gnostici et quidem
Ophiani apostasiae, idoloduliae et impuritatis convicti
per ipsa eorum monumenta", Fundgruben des Orients
6 (1818), 3-120.
18 Joseph Hammer, „Gegenrede wider die Einrede
dér Vertheidiger dér Templer", Fundgruben des Orients
6 (1819), 445-499. S. ferner Freiherr Dr. Hammer-
Purgstall, „Die Schuld dér Templer", Denkschriften dér
Kaiserlichen Akademie dér Wissenschaften, Philosophisch-
Historische Classe 6 (1855), 175-210.
19 „Rundus Ecclesiae Templariorum in Pöstyén",
Fundgruben des Orients 6 (1819), 493^196. Dér Name des
Autors ist nur im Inhaltsverzeichnifi des Bandes ange-
geben. Die gestochene Tafel befindet sich dér S. 492
gegenüber.
20 Budapest, Széchényi Nationalbibliothek, Hand-
schriftensammlung, Föl. Lat. 3707, Bd. 3, Föl. 220. Feder-
zeichnung auf Papier, 373 x 380 mm, mit 22 nume-
rierten Figuren, aber ohne Aufschrift oder jedweden
zugehörigen Text. Die Federzeichnungen nach den
Skulpturen zu Pöstyén befinden sich ebenda auf Föl.
221-230.
 21 Fig . 3, 5 - 6 u n d 1.
2 2 2 0 3 x 9 0 m m (lin k s ) u n d 1 9 7 x 9 0 m m (r e c h ts ).
23 H ormayr-Archív 1 8 2 3 ,7 2 .
2 4 Tschischka 1 8 3 6, 287.
2 5 Ü b e r d ie C e n tr a l-C o m m is s io n s. W a lter F ro d l, Idee
und Verwirklichung. Das Werden dér staatlichen Denk-
malpflege in Österreich, W i e n - G r a z - K ö l n 1 9 8 8 ; ü b e r
E ite lb e r g e r s. T árás v o n B o r o d a jk e w y c z , „A us d é r F rü h -
z e it d é r W ie n e r S c h u le d é r K u n s tg e s c h ic h te . R u d o lf v o n
E it e lb e r g e r u n d L e ó T h u n " in : Festschrift für Haris
Sedlmayr, M ü n c h e n 1 9 6 2 , 3 2 3 - 3 4 8 . Ü b e r d ie V o rb e r e i-
tu n g e n z ű r U n g a r n r e is e u n d d ie P u b lik a tio n e n s. E d it
S z e n te s i, „ B e k e z d é s e k a m a g y a r o r s z á g i m ű e m lé k v é d e ­
le m e lő tö r té n e té b ő l. II. H a a s M ih á ly le v e le i R u d o lf v o n
E ite lb e r g e r h e z a z 1 8 5 0 -e s é v e k k ö z e p é r ő l" [Z ű r V o rg e-
s c h ic h te d é r D e n k m a lp fle g e in U n g a r n . II. B rie fe v o n
M ic h a e l H a a s a n R u d o lf v o n E ite lb e r g e r ], Műemlékvé­
delmi Szemle 2 (1 9 9 2 ), Nr. 1, 6 8 -7 6 .
26 Eitelberger 1 856.
27 Eitelberger 1 858. D ie C h ro n o lo g ie d é r z w e i Text-
v e r s io n e n is t u n k la r. D é r S t u t t g a r t e r B á n d tr á g t d a s
E r s c h e in u n g s ja h r 1 8 5 8 , a b e r d as V o rw o rt d é r H e ra u s g e -
b e r d a tie rt n o c h v ö m M á rz 1856. A lle rd in g s w u rd e d as
d ritte H e ft d e s B a n d e s m it E ite lb e rg e rs A u fsa tz ü b e r Já k
b e re its im F e b r u a r h e ft d é r Mittheilungen dér C C v o n 1857
(vgl. A n m . 47) b e s p r o c h e n . Ü b e r d ie „ W ie n e r F a s s u n g "
is t d a g e g e n b e k a n n t (v g l. A n m . 4 1 ), d afi d ie Illu s tr a -
t io n e n d a fü r e r s t im D e z e m b e r 1856 f e r t ig w u r d e n .
28 Eitelberger 1 8 5 6 , 13 6 b zw . 138. V g l. Eitelberger
1858, 86: „Christus mit den zwölf Aposteln sind kurze
gedrungene Gestalten, das Verhaltniss dér Figur zum Kopfe
ist wie 6:1. In diesen Gestalten ist kein bestimmter indivi-
dueller Charakter ausgeprágt; sammtliche Apostel sind mit
einem lángén Untergewande und einem Mantel bekleidet und
meistens ohne ein anderes Symbol als das eines Buches in dér
Hand - nur dem Petrus ist ein Schlüssel, ein andern Gestalt
ein Schwert in die Hand gegeben. Die zweite Figur zűr linken
Hand Christi scheint in ihrer etwas bewegten ausschreitenden
Gestalt auf den Apostel Johannes zu deuten. Hinter den
Köpfen ist ein scheibenartiger Nimbus angebracht. Die
. Christusgestalt, die zu den erhalteneren gehört, hat in dér lin­
ken Hand ein offenes aufgeschlagenes Buch, die rechte Hand
zum Segnen erhoben, die Haare sind gescheitelt, fallen auf die
Schultern herab, dér scheibenförmige Nimbus ist mit dem
Kreutze géziért, das Gesicht selbst aber ist ohne geistigen
Ausdruck und innere Belebung. Mehrere von diesen Figuren
sind in spateren Zeiten erganzt oder überarbeitet und nur
wenige in ihrem ursprünglichen Zustande erhalten. Sie ste-
hen in Nischen, welche durch einen Kleebogen überdeckt und
durch Saulén getrennt sind, dérén Schafte ursprünglich
sdmmtlich ornamentiert und dérén Kapitale mit verschiede-
nen Blattornamenten geschmückt waren."
29 E itelberger 1 8 5 6 ,1 3 7 .
3 0 Eitelberger 1 8 5 6 , 1 3 8 bzw. Eitelberger 1 8 5 8 , 86.
31 Eitelberger 1 8 5 6 ,1 3 6 .
3 2 E it e l b e r g e r 1 8 5 8 , 8 5 .
3 3 E it e l b e r g e r 1 8 5 6 , 1 3 8 .
34 E itelberger 1 8 5 6 ,1 3 6 - 1 3 7 .
35 E itelberger 1 8 5 6 ,1 3 8 .
3 6 E i t e l b e r g e r 1 8 5 6 , 1 3 7 -1 3 8 . V g l. E it e l b e r g e r 1858,
86: „Was den Charakter dér übrigen Ornamente am Portale
anbelangt, so ist jeder aufmerksame Beobachter derselben
gleichmássig überrascht durch die feine stylgemiisse Anwen-
dung derselben, ihre reiche Anordnung und ihre ungewöhnlich
pracise Ausführung. In dér Art und Weise, wie die Ornamente
angewendet sind, zeigt sich ein regelmassiger Fortgang vöm
Schwereren zum Leichteren. Einem ungewöhnlich starken
Máander-Ornament als dusserster Umrahmung des ganzen
Portales folgt ein breites Bandornament, dann das Zickzack in
verschiedenen Formen und zuletzt ein Bandornament. Mit
besonderem künstlerischen Takte sind die Ansátze dér ver­
schiedenen Ornamente, wie ein Blick auf den Fries oberhalb
dér Saulenkapitale zeigt, behandelt. Es ist diess nicht die Folge
eines instinktmassigen, sondern eines bewussten künstleri­
schen Handelns. Dieses Systematische und Organische in dér
gesammten Entwicklung des Portales bewirkt vorzugsweise
die Erhebung desselben zu einem bedeutenden Kunstwerk. "
3 7 E it e l b e r g e r 1 8 5 8 , 8 6 .
3 8 Jahrbuch dér CC 1 (1 8 5 6 ), 60. S. a u c h Mittheilungen
dér CC 1 (1 8 5 6 ), 13, N o tiz 4 , Jahrbuch dér CC 2 (1 8 5 7 ), S.
X X IV , u n d fe r n e r A Vasmegyei R é g E É k 1 8 8 9 -1 8 9 0 , 24. -
D ie R e ise fa n d 1 8 5 3 sta tt. U n te r d e m 10. O k tó b e r 1853
h e ifit e s s c h o n im P ro to k o ll 1853/59 d é r C C (W ien , Ö s-
te r r e ic h is c h e s B u n d e s d e n k m a la m t, A rc h iv ), d aB E ite l­
b erg er„seine Detailarbeiten über die Kirche in Jak sobald sie
vollendet dér CentJral] Comfmission] zűr Verfügung" stellt.
L a u t d e s P r o to k o lls 1854/ 163 s c h lu g e n d ie M itg lie d e r
d é r K o m m is s io n G u s ta v H e id e r, E d u a rd v a n d é r N ü ll
„für
u n d A lb e rt C a m e s in a 19. O k tó b e r 1 8 5 4 vor, H ie s e r
die angefertigten Pláne dér Kirche von H[eiligem] Jak" z u
b e z a h le n . (E s w a r w o h l d ie s e r S a tz d e s P ro to k o lls, au s
d e m W a lte r F r o d l d a r a u f g e s c h lo s s e n h a t, d a li H ie s e r
W ie d e r h e r s te llu n g s p lá n e fü r d ie Já k e r K irch e g e fe rtig t
h a tte : F ro d l, a. a. O . [w ie A n m . 2 5 ], 111.)
3 9 V on d ie s e n Z e ic h e n v o r la g e n ist n u r d ie d é r sp á-
te r e n T afel III im h in te r b lie b e n e n Z e ic h n u n g s k o n v o lu t
d é r C C e r h a l t e n ; la v ie r t e B le is t if t z e ic h n u n g , u n b e z .,
5 3 0 x 3 9 5 m m (W ie n , Ö s t e r r e ic h is c h e s B u n d e s d e n k ­
m a la m t, P la n a rch iv , n ic h t in v e n ta ris ie rt).
4 0 Ü b e r d ie F e r tig s te llu n g d é r H o lz b ild s tö c k e b e ric h -
„dafi H[err] Hieser die
te te C a m e s in a im D e z e m b e r 1 8 5 6 ,
Zeichnungen einiger Details dér Kirche zu Jag auf Holz vol-
lendete [...]" (P ro to k o ll 1856/241 d é r C C ).
41 B e z .: „Gezeichnet v. J. Hieser / Artist Anstalt v.
Reiffenstein & Rösch Wien". D ie A u s z a h lu n g d é r S ta h l-
p la tte n e r fo lg te n a c h d e m V o rsc h la g v o n A lb e rt C a m e ­
sin a a m 12. D e z e m b e r 1 8 5 6 (P ro to k o ll 1856/277 d é r C C ).
4 2 B e z .: „Hieser dél.
Leop. Schmidt scp". A m 2. Ju n i
/
„um einen Vor-
1 8 5 5 b a t d é r S t e c h e r L e o p o ld S c h m id t
schufi von 200 f um den Stahlstich dér haupt-Portale dér
Kirche zu Jaok in begriff nehmen zu können" (P r o to k o ll
1855/49 d é r C C ), w u fite a b e r e rs t a m 14. M á rz 1 8 5 6 z u
b e r ic h te n , d afi e r „die Ausführung des Portales dér Kirche
zu Ják in Angriff genommen hat" (P r o to k o ll 1856/ 87 d é r
C C ). In d é r S itz u n g v ö m 5. M a i h a t E d u a rd v a n d é r N u ll
d ie K o m m issio n d a v o n b e n a c h r ic h tig t, „dafi dér Kupfer-
stecher die Platté für den Stahlstich dér Hauptportale dér
Kirche zu Ják vollendet" h a tte (P ro to k o ll 1856/117 d é r C C ).
4 3 B e z .: „Hieser géz. /P. Ritter gest." D é r S tic h w u r d e
a u c h in s p a t e r e n P u b lik a t io n e n v e r w e n d e t : K ugler
1 8 5 9 , a u f S. 5 3 9 ; Vasárnapi Újság 32/10 (8. M á rz 1 8 8 5 ),
160; A rtik e l „ É p íté s z e t" [A rch ite k tu r] in : A Pallas Nagy
Lexikona, Bd. 6, Tat. X III, F ig . 4 ; S zabó 1 9 1 3 , F ig . 146.
4 4 B ez .: „Hieser géz. / F. Riegel gest." D é r S tic h ist sp á te r
m e h rm a ls re p ro d u z ie rt w o rd e n : Hetyey 1 8 5 9 ,1 0 6 ; Divald
19 0 0 , 1 45; A rtik e l „ É p íté s z e t" [A rch ite k tu r] in : A Pallas
Nagy Lexikona, B d. 6, Taf. X III, Fig. 6; W ilh elm Lübke, Die
Kunst des Mittelalters, E ss lin g e n l41910, A bb. 164; Szabó
1913, Fig. 145; Frod l, a. a. O . (w ie A n m . 25), 111, A bb. 15
(w o b ei s o w o h l d ie B ild u n te rsch rift als d é r z u d ie se r A b-
b ild u n g g e h ö r e n d e Text a u f S. 115 z w e i Irrtü m e r e n th a l-
ten: als Q u e lle d es S tic h e s w ird fálsch lich d as Jahrbuch dér
CC v ö m 1856 a n g e g e b e n , u n d d ie R e ise v o n H ie se r u n d
E ite lb e rg e r w ird s ta tt 1 8 5 3 a u f d a s J a h r 1 8 5 4 g e le g t).
4 5 W o h l J o h a n n G e o r g R ie g e l, d é r a u c h in a n d e r e n
ö s te r r e ic h -u n g a r is c h e n P u b lik a tio n e n m itg e w ir k t h a t;
v g l. z. B . Hunfalvy 1 8 6 0 . N e b e n J o h a n n G e o r g R ie g e l
is t im T h ie m e - B e c k e r (B d . 2 8 , 3 2 6 ) a u c h e in g e w is s e r
„J. R ie g e l" v e r z e ic h n e t, w a h r s c h e in lic h h a n d e lt e s sich
je d o c h u m d ie s e lb e P erso n .
4 6 V g l. F ro d l, a. a. O . (w ie A n m . 2 5 ). J o s e f H ie s e rs
N a m e fe h lt in b io g r a p h is c h e n G r u n d n r a n u a le n , a u c h in
T h i e m e - B e c k e r (B d . 17, 6 3 ) is t n u r s e in S o h n , d é r
A rc h ite k t O ttó H ie s e r v e r z e ic h n e t.
4 7 V g l. d ie a n o n y m e r s c h ie n e n e (a b e r w o h l v ö m
R e d a k te u r K a ri W eifi v e rfa fite ) „ L ite ra r is c h e A n z e ig e ",
Mittheilungen dér CC 2 (1 8 5 7 ), 5 1 - 5 2 , d e r n a c h d ie T afeln
„in einem Grade dér Vollendung
d é r „ S tu ttg a rte r A u sg a b e "
und mit so feinem, durchgebildetem Geschmacke“ s in d , „dass
die Abbildungen selbst den strengsten Anforderungen zu ge-
nügen im Standé sind und den vorzüglichsten derartigen Pro-
ductionen des Auslandes an die Seite gestellt werden können".
4 8 S. o b e n , A n m . 14.
4 9 S. A bb. 4 4 - 4 5 , A n m . 9 2 - 9 3 .
5 0 D ie A n o m a lie n d é r z e i c h n e r is c h e n E r g á n z u n g
d e s T y m p a n o n s w u r d e n s c h o n in B ogyay 1 9 4 1 , A n m . 3,
a u f d é r S. 9 5 - 9 6 a n g e m e rk t.
51 D ie b e t r e f f e n d e T e x ts te lle in E itelberger 1 8 5 6 ,
„Zu seiner Rechten ist Petrus, die zweite zu seiner lin­
13 8 :
ken Johannes. Dieser ist ausschreitend dargestellt [...]. Die
anderen Aposteln sind sámmtlich mit Mantel und Buch, ohne
weiterem Symbol, wenn mán das Schwert bei Paulus aus-
nimmt." I n Eitelberger 1 8 5 8 , 8 6 : d ie „Apostel sind [...]
meistens ohne ein anderes Symbol als das eines Buch in dér
Hand - nur dem Petrus ist ein Schlüssel; einer andern Gestalt
ein Schwert in die Hand gegeben. Die zweite Figur zűr linken
Hand Christi scheint in ihrer etwas bewegten ausschreitenden
Gestalt auf den Apostel Johannes zu deuten."
52 K ugler 1859.
5 3 Kugler 1 8 5 9 ,5 3 1 - 5 3 9 .
54 K ugler 1859,539.
5 5 K ugler 1 8 5 9 , 5 3 9 : „[...] das ganze Monument [...]
schliesst sich jenen deutschen Denkmalern an, die, wie dér
Dóm von Bamberg, wie die Pfarrkirche von Gelnhausen, die
üppigste und zugleich von klarer Grazié getragene Schmuck-
gliederung des romanischen Styles im Punkte seines letzten
Ausganges zűr Entfaltung bringen. Zugleich hat das Portai
ein unmittelbar verwandschaftliches Verhaltniss zu denen dér
Kapelle von Tűin und des Domes von Wien, aber es erscheint
auf einer noch höheren Stufe dér Durchbildung. Die Epoche
des Baues wird alsó jedenfalls in die zweite Halfte des 13.
Jahrhunderts fallen."
56 S chnaase 21 8 7 2 , 287.
5 7 D ie E rs ta u s g a b e v o n 1 8 6 4 w a r d é r A u to rin u n z u -
g á n g lic h . J e d e n f a ll s s o llte d a s U n g a r n k a p it e l fü r d ie
z w e ite A u s g a b e d e s s ie b t e n B a n d e s (Schnaase 21 8 7 6 )
ü b e r a r b e it e t w e r d e n , d a e s A n g a b e n e n t h á lt , w e lc h e
S c h n a a s e n u r a u s z w e i (z ű r Z e it d é r E rs ta u s g a b e n o c h
n ic h t e r s c h ie n e n e n ) P u b lik a tio n e n Im r e H e n s z lm a n n s
n e h m e n k o n n te ; v g l. H enszlmann 1 8 6 5 u n d Dr. E m ric h
H e n s z lm a n n , „ D ie M i tt e la lte r lic h e B a u k u n s t in U n -
Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa Dr.
g a r n " , in :
Ludwig Haynald, L e ip z ig 1 8 7 3 ,1 - 4 6 . Im le tz te r e n B e itra g
w ir d a u c h d ie U r k u n d e v o n 1 2 5 6 e r w á h n t , a u f d ie
S c h n a a s e in e in e r N o te d é r z w e ite n A u sg a b e h in w e is t.
58 Schnaase 21 8 7 6 , 6 3 6 - 6 3 7 . F ü r d e n g a n z e n A b sa tz
s. d ie A n m . 71 d é r u n g a r is c h e n F a ssu n g .
59 S chnaase 21 8 7 6 , 654.
6 0 V g l. W ilh e lm L ü b k e , Grundrifi dér Kunstgeschichte,
S tu ttg a r t 21 8 6 4 , 3 1 4 , Fig . 182; 41 8 6 8 , 3 2 5 , Fig. 2 1 0 ; 51871;
n 1 8 9 2 . In d é r v o n M a x S e m r a u v ö llig ü b e r a r b e ite te n
z w e ib á n d ig e n A u sg a b e : Die Kunst des Mittelalters, B d . 2,
E s s lin g e n 141 9 1 0 , 1 9 1 -1 9 2 , A b b . 164. D ie fr ü h e r e n E d i-
tio n e n v o n L iib k e s W e rk e r s c h ie n e n b e im V erlag E b n e r
& S e u b e r t, w o a u c h E ite lb e rg e rs „ S tu ttg a r te r F a s s u n g "
v e r le g t w o r d e n w ar.
61 Család könyve 1 8 5 8 (d ie W e s t f r o n t d é r K ir c h e
w u r d e a u f S. 8 8 n a c h E ite lb e rg e rs Taf. II im Jahrbuch dér
CC a b g e b ild e t; S im s o n w u rd e z u S im e o n ; E ite lb e rg e rs
B e m e r k u n g , e in ig e A p o s t e lf ig u r e n s e ie n in s p á t e r e r
Z e it ü b e r a r b e it e t w o r d e n , w u r d e s o in t e r p r e t ie r t , als
s ta m m te n d ie s e a u s e in e r s p a te r e n Z e it); H etyey 1859,
1 0 5 - 1 1 0 ( p r a k tis c h e in e w ö r t lic h e Ü b e r s e t z u n g m it
A n g a b e d e s O rig in a ls).
62H unfalvy 1 8 6 0 , 3 5 5 ( e in A u s z u g ); Ipolyi 1 8 6 1 ,
Ipolyi
2 1 3 - 2 1 8 ( e in e f á s t v o lls tá n d ig e Ü b e r s e t z u n g ) ;
1861 (1 8 6 2 ), 2 9 - 3 1 ; Ipolyi 1 8 6 3 (s. u n té n ); H enszlmann
1 8 6 5 , 1 9 4 - 1 9 5 (w o a lle r d in g s d ie f r a g lic h e S te lle ü b e r
P a u lu s m it d e m S c h w e r t b e r e its w e g g e la s s e n w u rd e );
Rupp 1 8 7 0 , 5 5 5 ; H enszlmann 1 8 7 6 (s. u n té n ); Vasmegyei
L apok 1 8 8 2 (s. u n t é n ) ; Vasmegyei R ég EÉ k 1 8 8 9 - 1 8 9 0 ,
3 1 - 3 3 ( e in e Ü b e r s e t z u n g , d ie d ie b e t r e f f e n d e n T ext-
s te lle n E ite lb e r g e r s fá s t v o lls tá n d ig w ie d e rg ib t); Kováts
1 8 9 0 ; G erecze 1 8 9 8 (s. u n té n ); G erecze [1908] (s. u n té n );
S zabó 1 9 1 3 , 1 5 0 - 1 8 0 (e in e v o lls tá n d ig e Ü b e r s e tz u n g ).
Z ű r W ie d e r v e r w e n d u n g d é r Illu s tr a tio n e n s. A n m . 43
u n d 44.
6 3 Ipolyi 1 8 6 3 (1 8 7 3 ), 2 3 (106).
6 4 I polyi 1 8 6 3 (1 8 7 3 ), 2 6 (1 1 1 ). D é r S a tz in s p itz e n
K la m m e r n ist e in e E in fü g u n g , d ie e rs t 1 8 7 3 , in d é r G e -
s a m ta u s g a b e v o n Ip o ly is A u fs á tz e n v o rk o m m t.
6 5 Ipolyi 1 8 6 3 (1 8 7 3 ), 2 4 (107).
6 6 I polyi 1 8 6 3 (1 8 7 3 ), 2 5 (110).
6 7 Ipolyi 1 8 6 3 (1 8 7 3 ), 2 4 (108).
68 lm ganzen Schrifttum über Ják finden sich nur
zwei Publikationen, in denen dieser Umstand nicbt
übersehen wird; s. G yalus 1901, 62, und D ercsényi
TKM, o. P
6 9 F r a n z K u g ler, Handbuch dér Kunstgeschichte, S t u t t ­
g a r t 1 8 4 2 , 4 7 5 -4 7 7 .
7 0 V g l. A n m . 55.
71 Eitelberger 1 8 5 6 ,1 3 7 .
7 2 E itelberger 1 8 5 6 ,1 4 0 .
7 3 E itelberger 1 8 5 8 , 75.
74 H enszlmann 1864a, 77-78, mit dér Erstveröf-
fentlichung dér von Károly Ráth entdeckten Urkunde;
vgl. H enszlmann 1864b. Ráths eigene Publikation folgte
erst ein Jahr danach; s. R áth 1865.
7 5 Ip o ly i h a t d ie s e D a tie ru n g e r s tm a ls 1 8 6 3 in
s e in e m V o rtra g a n d é r A k a d e m ie v o r g e s c h la g e n ; Ipolyi
1 8 6 3 , 2 5 . D é r V o rtr a g w u r d e 1 8 7 3 w ie d e r a b g e d r u c k t ,
u n d z w a r m it d é r f o lg e n d e n A n m e r k u n g a u f S. 11 1 :
„ S e itd e m w u rd e e in e U r k u n d e e n td e c k t, d ie b e ilá u fig
d ie E in w e ih u n g d ie s e r K irc h e in d é r z w e ite n H á lfte d es
13. J a h r h u n d e r ts e r w á h n t. D o c h ist e s w a h r s c h e in lic h ,
d a fí d é r B a u d ie s e r m it r e ic h e m S k u lp t u r e n s c h m u c k
a u s g e s ta tte te n K irc h e b e r e its lá n g é v o r d ie s e r Z e it b e -
g o n n e n w ar, s o d a li ih r E n ts te h e n a u f d ie e rs te H á lfte
d e s 13. J a h r h u n d e r ts g e le g t w e r d e n k ö n n te ."
7 6 Ü b e r Ja c k s o n s. H . S. G o o d h a r t-R e n d e l, „ Ja c k s o n ,
S ir T h o m a s G r a h a m " , in : Dictionary of National Biography
1922-1950, O x fo rd U n iv e r s ity P re ss 1 9 3 7 , 450^ 151.
7 7 J ackson 1 8 8 7 . S e in e R e is e n f a n d e n 1 8 8 2 ,1 8 8 4 u n d
1 8 8 5 s ta tt (B d . 1, S. X II).
7 8 R u d o lf v o n E ite lb e r g e r , „ D ie m it t e la lt e r lic h e n
K u n s td e n k m a le D a lm a tie n s in A rb e , Z a ra , T raú , S p a la to
u n d R a g u s a ", Jahrbuch dér CC 5 (1 8 6 1 ), 1 2 9 - 3 1 2 , w ie d e r ­
Gesammelte kunsthistorische Schriften von
a b g e d r u c k t in :
R. Eitelberger v. Edelberg, B d . 4 , W ie n 1 8 8 4 . V g l. J ackson
1 8 8 7 , B d 1, S. IX : „The only work ofimportance on this sub-
ject is that of Professor Eitelberger", u n d ü b e r d a s a llg e -
m e in e In te r e s s é v o n E n g lá n d e r n a n D a lm a tie n , e b e n d a ,
„Evén foreigners who have written on these lands
S . V III:
have found more readers in our country than their own, ami
Professor Eitelberger ofVienna telis us that thefirst edition of
his book on the médiáéval art ofDalmatia was almost entirely
bought up in England."
79 E itelberger 1858. Vgl. J ackson 1887, Bd. 2, S. 153,
Anm. 1: „Hungárián architecture has perhaps been too little
studied. There is an essay on its earlier styles by Professor
Eitelberger, with illustrations, in the Mittelalterliche Kunst­
denkmale dér Oesterreichischen Kaiserstaates, to which I am
much indebted." Die Textstelle, dér diese Anmerkung an-
gehört, lautet: „Hungárián Architecture is divided by Pro­
fessor Eitelberger intő two periods, separated by the great
Tartar invasion of 1241; the first is romanesque, the second
Gothic" (S. 153-154).
80 Jackson 1887, Bd. 2, S. 156. Vgl. Bd. 1, S. 216-217:
„we find them [die Ungaren] after their country had been
desolated by the Tartars dépendent on artists from Francé and
Germany fór reconstruction of their principal buildings.
Villars de Honnecourt, architect of the cathedral of Cambrai,
was in Hungary directly after the retreat of the Tartars, and
is supposed to have built the cath.s of Gran [Esztergom] and
Kaschau [Kassa, Kosice, Slowakei] and the church of S. Eli-
zabeth at Marburg. French influence may be detected in sev-
eral other churches of Hungary, and the west portai, as well as
sundry details ofthecurious church ofják, has a lookof French
design about it." Das „French design" von Ják ist Jacksons
eigener Beitrag zum Thema; alles übrige stammt von
Eitelberger (vgl. E itelberger 1858, 75).
81 J ackson 1887, Bd. 2, S. 157.
82 J ackson 1887, Bd. 2, S. 155.
83 Eitelberger, a. a. O., 217 (229).
84 Vortrag gehalten von Rezső Havass in dér Unga-
rischen Geographischen Gesellschaft, vgl. das Presse-
bericht davon in Vasárnapi Újság 45/3 (16. Januar 1898),
47. 1905 hat Havas auch an dér Akademie dér Wissen-
schaften einen Vortrag über die Geschichte und die
Architektur Dalmatiens gehalten, dér spáter in Buch-
format als Reiseführer erschien und als solche mehrere
Ausgaben hatte: Dalmácia [Dalmatien], Budapest [1906],
die betreffende Textstelle befindet sich auf S. 31. Eine
Besprechung dieses Buches erschien mit dem Titel
„Dalmácziai képek" [Bilder aus Dalmatien] in Vasárnapi
Újság 53/39 (30. September 1906), 629-631, wobei haupt-
sáchlich die Verwandtschaft dér Jáker Kirche mit dem
Dóm zu Trogir dargelegt wurde. Jacksons These wurde
spáter mit Quellenangabe in S zabó 1912 und S zabó
1913, 151-152, rekapituliert und dann, diesmal unbe-
wufít, von Tibor Gerevich wieder aufgegriffen: Parte
antica ungherese, Rom [1929], 6. In seiner grófién Syn-
these über die mittelalterliche Kunst Ungarns hat dann
Gerevich den vermeintlichen Einflufi von Ják auf Trogir
und Zara gründlich abgehandelt und ging dabei so
weit, dali er in dér Inschrift auf dem Hauptportal des
Domes zu Trogir (... per radvanvm cunctis ) sogar einen
ungarischen Namen (Radvány?) erblicken wollte
(G erevich 1938,27).
8 5 Paúr 1 8 5 3 a u n d Paúr 1 8 5 3 b .
 8 6 T h e o d o r u s M o m m s e n (e d .), Corpus Inscriptionum
Latinorum, V ol. III, P a rs I, B e r lin 1 8 7 3 , 5 3 1 , N r. 4 2 1 1 .
8 7 S k iz z e n b u c h N r. X X X V III v o n F e r e n c S to r n o ,
S o p ro n , S tá d tis c h e s M u seu m , S lg . S to rn o , In v .-N r.
S. 8 4 .1 2 4 .1 , S. 1 2 2 -1 3 3 ; d a s m it d é r S c h r ift „am P o rta i"
v e r s e h e n e B la tt ist a u f S. 1 2 5 z u fin d e n .
8 8 B d . 3 0 d é r h a n d s c h r if tlic h e n R e i s e t a g e b ü c h e r
R ó m e r s, B u d a p e s t, L a n d e s d e n k m a la m t, B ib lio th e k , S.
1 5 1 -1 5 2 .
8 9 H enszlmann 1876.
9 0 H enszlmann 1 8 7 6 , 109, ü b e r d ie s p á te r als „ n o r-
m a n n is c h " b e z e ic h n e te O r n a m e n t ik d e s P o r ta lg e w á n -
d e s (vgl. A n m . 1 0 5 ), d é r é n A n a lo g ie e r a m k u rz d a v o r
fre ig e le g te n S ü d o s tp o r ta l d é r L ie b fr a u e n k ir c h e z u B u d a
(O fe n ) e rb lic k e n k o n n te .
91 V g l. A n m . 2 8 b is 36.
92 F ü r A n g a b e n z u A u fb e w a h ru n g so rt, In v e n ta r-
n u m m e r, V e rö ffe n tlic h u n g e n , Z u s c h r e ib u n g u n d D a tie -
r u n g v o n N e g a t iv e n , D u p n e g a t iv e n u n d P o s itiv e n ,
A jaki templom­
s o w ie L ite r a tu r h in w e is e s. E d it S z e n te s i,
domb épületegyütteséről 1904 előtt készült fényképek kritikai
jegyzéke [K r itis c h e s V e r z e ic h n is d é r F o t o a u f n a h m e n
v ö m G e b á u d e k o m p le x a u f d e m K ir c h e n h ü g e l z u J á k
v o r 1 9 0 4 ], m it R e p r o d u k tio n e n v o n R ó b e r t H a c k , M a n u -
sk rip t, fe rtig g e s te llt m it d é r U n te r s tü tz u n g d es L a n d e s -
fo rs c h u n g s fo n d O T K A (im f o lg e n d e n als Fotoverzeichnis
z itie rt), Nr. 1/2 ( O r ig in a la b z u g im F o to a r c h iv d e s L a n -
d e s d e n k m a la m te s , I n v e n t a r d é r P o s itiv e , N r. 8 0 .3 5 7 ).
93 Fotoverzeichnis, Nr. 11/7 (r e p r o d u z ie r t als Taf. [II] in
H enszlmann 1 876) u n d Nr. 11/8 (O r ig in a ln e g a tiv : E s z te r ­
g o m , E rz d iö z e s a n b ib lio th e k , o h n e In v .-N r.).
9 4 lm F r ü h ja h r 1 8 7 9 w u rd e L ip p z u m D ire k to r d es
P r á m o n s tr a te n s e r -G y m n a s iu m s z u K e s z th e ly e r n a n n t,
v o n d ie s e m Z e itp u n k t a n h ö r e n d ie B e r ic h te ü b e r s e in e
g e p la n t e J á k - M o n o g r a p h ie a u f. E r b e g a n n h i n g e g e n
s e in e G r a b u n g e n , d ie i h n s p á t e r b e r ü h m t g e m a c h t
h a b é n , in e in e m G r á b e r f e ld a u s d é r V ö lk e r w a n d e -
r u n g s z e it in K e sz th e ly -F e n é k p u s z ta . V g l. L á sz ló M a je r,
Lipp Vilmos (Vasi É le tr a jz i B ib lio g rá fiá k , 2 2 ) [V ilm o s L ip p
(B io g r a p h is c h e B ib lio g r a p h ie n a u s d e m K o m ita t V as,
B d . 2 2 )], S z o m b a th e ly 1988.
9 5 V g l. G y u la F le isc h e r, Magyarok a bécsi Képzőművé­
szeti Akadémián [U n g a r n a n d é r A k a d e m ie d é r b ild e n -
d e n K ü n s te v o n W ie n ], B u d a p e s t 1 9 3 5 , 87. D é r 2 2 já h r ig e
J u n g e a u s S z e g e d w a r im S t u d ie n ja h r 1878/ 79 b e i
P ro fe ss o r T h e o fil H a n s e n im m a tr ik u lie r t. N a c h e in e m
u n g a ris c h e n P re s s e b e ric h t e r h ie lt e r im Ja n u a r 1 8 7 9 e in
d r e ijá h r ig e s S tip e n d iu m . W e ite r e s is t ü b e r s e in L e b e n
n ic h t b e k a n n t.
9 6 L a v ie rte u n d a q u a r e llie r te B le is tiftz e ic h n u n g , m it
F e d e r ü b e r z o g e n , 7 4 0 x 5 5 5 m m , b e z .: „Aufgen. u. ge-
zeichnet von Theodor G. Stein 1878" (B u d a p e s t, L a n d e s ­
d e n k m a la m t, P la n a r c h iv , In v .-N r. 1 4 .3 2 7 ). D ie Z e ic h -
n u n g w u r d e s a m t e in e m B r ie f v o n L ip p ( d a t ie r t in
S z o m b a th e ly , 8. Ju li 1878; B e ila g e d é r A k té 1878/65 d é r
P ro v is o ris c h e n K o m m is sio n [M IB ]), 25. Ju li 1 8 7 8 e in g e -
s a n d t, w o n a c h d ie Z e ic h n u n g T h e o f il H a n s e n u n d
H e in r ic h F e r s te l (d ie u n t e r d ie b e d e u t e n d s t e n W ie n e r
A rc h ite k te n d é r Z e it z á h lte n ) g e z e ig t w u rd e u n d ih r e n
B e ifa ll fa n d .
9 7 S itz u n g s p r o to k o ll v ö m 16. S e p te m b e r 1 8 7 8 , § 10
(A k té 1878/73 d é r M IB ). D ie A k té n d é r P r o v is o r is c h e n
K o m m is s io n (M IB ) u n d d é r L a n d e s d e n k m a lk o m m is -
s io n (M O B ) s in d in d é r B ib lio th e k d e s L a n d e s d e n k m a l-
a m te s a u fb e w a h rt.
9 8 A k té n 1878/55, 1878/56 § 2 0 , 1878/58 u n d 1878/73
§ 3 d é r M IB .
9 9 D ie G e s c h ic h te d e s V e re in s d é r S te in d l-S c h ü le r ist
b is h e r u n b e a r b e ite t. D ie A u sflü g e d é r S tu d e n te n la s s e n
sic h a u s d e n A k té n d é r M IB r e k o n s tr u ie r e n . D ie g ro fi-
f o r m a tig e n A u f n a h m e z e ic h n u n g e n u n d A u fris se s in d
n a c h ih r e r F e r tig s te llu n g d ir e k t in d a s P la n a r c h iv d é r
M IB a b g e g e b e n w o r d e n . D ie k l e in f o r m a t ig e n D e ta il-
z e i c h n u n g e n u n d M a n u a le n k a m e n e r s t in d é r Z w i-
s c h e n k r ie g s z e it in d a s P la n a r c h iv u n d z w a r a u s d e m
N a c h la fi d e s A r c h ite k te n G y ő z ő C z ig le r, e in e s P ro fe s -
s o rs fü r A r c h ite k tu r a n d é r T U . W ie d ie B a u a u fn a h m e n
d é r W ie n e r B a u h ü t t e in g r ó fié n F o lio b á n d e n v e r ö f -
f e n tlic h t w u r d e n , so w u r d e e in s o lc h e s P r o je k t a u c h in
B u d a p e s t in A n g r iff g e n o m m e n . D a s e r s te u n d (n a c h
u n s e r e m h e u tig e n W iss e n ) e in z ig e H e ft e r s c h ie n 1878.
D ie s e n th á lt 21 T afeln , d a r u n te r a b e r s e lb s tv e rs tá n d lic h
n o c h k e in e v o n Já k .
1 0 0 B le i s t i f t z e ic h n u n g e n a u f P a p ie r, a llé 3 9 5 x 2 7 5
m m ( P la n a r c h iv d e s L a n d e s d e n k m a la m t e s , C z ig le r -
N a ch la fi). F ü r e in e L is te d é r B lá tte r s. d ie A n m . 123 d ér
u n g a r is c h e n F a s s u n g .
101 T u s c h z e ic h n u n g a u f P ap ier, 4 3 5 x 6 6 0 m m , b e z .
r e c h ts u n té n m it d é r lig ie r te n S ig n a tu r T a n d o rs u n d u n -
te r z e ic h n e t v o n S te in d l a m 20. Ju li 1 8 7 9 (B u d a p e s t, L a n ­
d e s d e n k m a la m t, P la n a rch iv , In v.-N r. 2 5 7 2 ).
1 0 2 S . d ie K a t a lo g e Kalauz 1 8 8 0 , 7 3 , N r. 81 u n d
H ivatalos katalógus 1 8 9 6 , N r. 4 8 5 6 . 1 9 0 5 w a r d ie
Z e ic h n u n g n o c h im P la n a r c h iv d é r L a n d e s k o m m is s io n
d é r D e n k m á le r ; v g l. G erecze 1 9 0 5 , 4 1 5 , Nr. 102.
1 0 3 E in B e r ic h t d a v o n : Vasmegyei Közlöny 2/33 (18.
A u g u st 1 8 7 8 ), 3.
10 4 Kalauz 1 8 8 0 , 7 2 - 7 4 , N r. 7 8 -1 0 0 .
105 H enszlmann 1 8 8 5 ,1 4 - 1 5 . E s ist zu b e m e r k e n , dafi
e s d ie s e r A u s ste llu n g sfü h re r w ar, in d e m J á k z u m e rs te n
M a i m it d é r „ n o r m a n n is c h e n O r n a m e n t ik " in V e rb in -
d u n g g e b r a c h t w u rd e . F ü r d e n d e u ts c h e n O rig in a lte x t
H e n s z lm a n n s s. d ie A n m . 9 4 d é r u n g a r is c h e n F a ssu n g .
106 Fotoverzeichnis (w ie A n m . 9 2 ), N r. III/18. E r-
h a lte n e S tü c k e : S a v a r ia M u s e u m , S z o m b a th e ly , Inv.-N r.
H P 9 5 9 ; L a n d e s d e n k m a la m t, P la n a rch iv , C s á n y i-N a c h -
lafi, ln v .-N r. 5998.
1 0 7 Kalauz 1 8 8 0 , 74 , N r. 9 7 - 9 8 .
1 0 8 T u s c h z e ih n u n g a u f P a p ie r, 7 5 0 x 4 9 5 m m , b e -
s c h r ifte t: „jaaki templom (: restaur :) nyugati homlokzat"
[Kirche zu Ják (: Restaur. :) Westfront], bez. rechts un­
tén: „Steindl Bp 1881 21/7, M: 1,5 cm = l m" (Landes-
denkmalamt, Planarchiv, Inv.-Nr. 14.315).
109 Költségvetés a jaaki apátsági templom restauratiójára
vonatkozólag [Kostenvoranschlag für die Restaurierung
dér Abteikirche zu Ják], Budapest, 7. November 1880,
unsigniert (Budapest, Ungarisches Museum für Archi-
tektur, Révhelyi-Nachlafi, nicht inventarisiert).
110 Vasmegyei Lapok 1882.
111 Vasmegyei Lapok 1882, Teil III, 1.
112 Wie oben, Anm. 109.
113 Wie oben, Anm. 108.
114 Sitzungsprotokoll vöm 5. Február 1881 (Akté
1881/9 dér MIB, § 3); Unterbreitung an den Kultus-
minister am 9. August 1881 (Akté 1881/2 dér MIB).
115 Sitzungsprotokoll dér MIB vöm 29 Október 1881
(Akté 1881/61 dér MOB, § 16); Unterbreitung an den Kultus-
minister am 11. November 1881 (Akté 1881/44 dér MOB).
116 Die unsignierten und von Steindl im April 1883
vidimierten Schnitte dér Südapside befinden sich im
Planarchiv des Landesdenkmalamtes, Inv.-Nr. 46.435,
46.437 und 46.438.
117 Magyarász 1897,370.
118 Abschrift des Ministers an die MOB am 9. No­
vember 1889 (Beilage dér Akté 1889/109 dér MOB). Zűr
Vorgeschichte dieses ministerialen Beschlusses gehört,
dali die Kosten einer umfassenden Restaurierung dér
Kirche alléin aus dér Spende des Jáker Abtes János Steg-
müller (1819-1892) und dem Budget nicht bestritten
werden konnten. Um die fehlenden Mittel aufzutrei-
ben, hat dér Amtsvorgánger Csákys, Ágoston Trefort
(1817-1888, Minister 1872 bis 1888) eine Spendeaktion
angeregt, die aber nicht den gewünschten Erfolg hatte.
119 Czobor 1890, 11.
120 Czobor 1890,12.
121 Czobor 1890,15.
122 Brief des Jáker Pfarrers Nándor Magyarász
(1852-1916; Jáker Pfarrer 1880 bis 1916) an die MOB, da-
tiert in Ják vöm 12. Juni 1894 (Beilage dér Akté 1894/84
dér MOB).
123 Beispielsweise Fotoverzeichnis (wie Anm. 92),
VI/40: die Aufnahme von Mór Erdélyi (1877-1929),
Originalpositiv im Fotoarchiv des Landesdenkmal­
amtes, Inv. dér Positive 8406 (53); Fotoverzeichnis, IV/41,
publiziert in János Sziklay-Samu Borovszky (Hg.),
Magyarország Vármegyéi és Városai. Vasvármegye [Die
Komitáte und Stádte Ungarns. Eisenburger Komitat],
Budapest 1898, 280; s. ferner Anm. 158-159.
124 Die Pláne für diese Háuser wurden im Juli 1892
in Ják datiert; Landesdenkmalamt, Planarchiv, Inv.-Nr.
17.063 und 17.064. Eine dér kleinformatigen Vermes-
sungen mit áufierst detaillierten Maliéinlragungen ist
die Grundrifiaufnahme des Portals; Bleistiftzeichnung
auf Papier, 280 x 200 mm (Landesdenkmalamt, Plan­
archiv, Inv.-Nr. 17.051]?]).
12 5 S itz u n g s p r o to k o ll d é r M O B v ö m 25. A p ril 1895
(A k té 1895/ 67 d é r M O B , § 4). V g l. n o c h d ie A k té
1895/139 u n d d ie A b s c h rift d e s M in is te rs a n d ie K o m -
m is s io n v ö m 13 . S e p t e m b e r 1 8 9 5 (B e ila g e d é r A k té
1895/144 d é r M O B ).
12 6 V o rs c h la g in d é r S itz u n g d é r L a n d e s k o m m iss io n
am 25 . S e p te m b e r 1 8 9 5 (P ro to k o ll 1895/157, § 2 3), a m 25.
O k t ó b e r 1895 g e n e h m ig t v ö m K u ltu s m in is te r (B e ila g e
d é r A k té 1895/172 d é r M O B ).
127 C zobor 1890,16.
1 2 8 A k té n 1894/ 79 (3. J u n i 1 8 9 4 ), 1894/83 (9. Ju n i
1 8 9 4 ), u n d 1894/84 (12. Ju n i 1 8 94) d é r M O B . D ie A b g ü s-
se h ie lt m á n a u c h in H in s ic h t e in e r s p á te r e n R e s ta u rie ­
r u n g fü r n ü tz lic h .
1 2 9 A kiállítási igazgatóság jelentése az 1896-iki ezredéves
országos kiállítás előmunkálatairól az 1894-ik évben [B eric h t
d é r A u s s te llu n g s d ir e k tio n ü b e r d ie V o ra rb e ite n im Ja h r e
1 8 9 4 d é r 1 8 9 6 e r M ille n iu m s L a n d e s a u s s te llu n g ], B u d a ­
„Az építészeti és szobrászati emlékekről ké­
p e s t 1 8 9 5 , Teil 3,
szült gypsmásolatok" [G ip s a b g ü s s e v o n B a u d e n k m á le r
u n d S k u lp tu r e n ], S. 6 6 - 6 7 .
130 R e ic h e n b e r g e r s G e b u r ts ja h r e rg ib t s ich a u s ein i-
gen A k té n aus d em Ja h re 1 9 3 6 , in d en en e r als
7 8 já h r ig e r e r w a h n t w ir d : S itz u n g s p r o to k o ll d e s R e k -
t o r e n k o n z ils d é r A k a d e m ie d é r B ild e n d e n K ü n s te , 6.
N o v e m b e r u n d 18. D e z e m b e r 1 9 3 6 , 2 9 . J a n u a r 1 9 3 7
(M T A M K I, S a m m lu n g d é r K ü n s tle ra rc h iv a lie n C-I-I/7,
4 6 8 —470, 5 0 3 - 5 0 4 , 5 4 1 -5 4 2 ). Z ű r B ild h a u e rm e is te rs c h u le
s. E s z te r G á b o r, „A z e p r e s k e r ü m ű v é s z te le p " [K ü n stle r-
k o lo n ie in M a u lb e e r g a r te n (E p re s k e rt)], Művészettörté­
neti Értesítő 3 9 (1 9 9 0 ), 2 2 - 6 7 (d e u ts c h e Z u s a m m e n fa s -
s u n g a u f S. 6 7 - 6 9 ) . A r c h iv a lis c h e F o to a u fn a h m e n ü b e r
d e n G ip s b e s t a n d d e s G a r t e n s u n d d é r A te lie rs s in d
a b g e b ild e t in Ild ik ó N a g y , „ T á rs a d a lo m é s m ű v é s z e t: a
h is to r iz m u s s z o b r á s z a ta " [G e s e lls c h a ft u n d K u n st: d ie
B ild h a u e r d e s H is to ris m u s ], e b e n d a , 1 - 2 0 (d e u ts c h e Z u -
s a m m e n fa s s u n g a u f S. 2 0 - 2 1 ) .
131 H a n d s c h r if tlic h e A u fz e ic h n u n g e n d e s P fa r r e r s
N á n d o r M a g y a rá s z ü b e r d ie G e s c h ic h te d é r K irch e (Ják,
r ö m is c h - k a th o lis c h e s P fa r r a m t), E in tr a g u n g z w is c h e n
1 8 9 4 u n d 1 8 9 6 , S . 9 5 - 9 6 . A ls 1901 V o r b e r e itu n g e n fü r
e r n e u te A b g ü sse g e tr o ffe n w u r d e n , h a t M a g y a rá s z sein e
s c h le c h te n E r fa h r u n g e n in e in e m B rie f (d a tie rt v ö m 24.
Ju n i 1901) a n d e n K u ltu s m in is te r m itg eteilt. A u ch w e n n
e r a n d ie s e r S te lle w e n ig e r le id e n s c h a ftlic h fo rm u lie rte ,
b e to n te e r d e n n o c h n a c h d rü c k lic h , d afi w á h re n d d ér A b-
fo r m u n g d es P ortals im Ja h r 1894 b e so n d e rs d as G esim s
g e lit te n h a t t e (B e ila g e d é r A k té 1901/275 d é r M O B ).
1 3 2 H ivatalos katalógus 1 8 9 6 [A m tlic h e r K a ta lo g ]:
Nr. 2 9 (C h ristu s ), Nr. 3 4 (P etru s), Nr. 85 (A p o stel J8 ), Nr.
(„Thürverkleidung, unterer
91 (M a d o n n e n g r u p p e ), Nr. 9 7
Theil vöm Thore dér Jaáker Kirche, auf dér sich eine 3/4
Rundsáule auf dem Rücken des symbolischen Löwen erhebt").
B e i d e m le tz te r e n S tü c k h a n d e lt es s ich w a h r s c h e in lic h
u m d e n s á u le n tr a g e n d e n L ö w e n b e im m ittle r e n F e n ste r
d ér H a u p ta p s id e , d e n n s o w o h l n a c h Gerecze 1 8 9 7 , 4 9 ,
als n a c h d e m Bericht dér Ausstellungsdirektion (w ie A nm .
1 2 9 ), 6 7 , w a r e s d ie s e S k u lp tu r (u n d n ic h t e in P o rta l-
lö w e , w ie d é r Amtliche Katalog ir r tü m lic h a n g ib t), d ie
a b g e fo rm t w u rd e .
133 G erecze 1 8 9 8 , 4 4 5 - 4 4 6 : „ Je n e F ig u r e n , d é r é n
H á u p te r k e in e E r g á n z u n g e n a u s d e m 17. J a h r h u n d e r t
sin d , w a r e n im r o m a n is c h e n K r e u z g a n g z u s e h e n , w á h -
re n d d ie g a n z e S e rie a u c h h e u te n o c h d ie F a s s a d e d é r
r o m a n is c h e n K a p e lle s c h m ü c k t. S á m tlic h e F ig u r e n sin d
in a n tik é T u n ik a u n d T óga e in g e h ü llt, b a r h á u p tig u n d
m it b lo fie n F ü fie n , in a llé m d é r a n tik é n Ü b e r lie fe r u n g
g em á fi, je d o c h p o r tr á th a ft d a rg e s te llt, u n d z w a r n ic h t
als rö m is c h e J iin g e r m it S c h r iftr o lle n w ie im B a p tis te -
riu m v o n R a v e n n a a u s d e m 6. Ja h r h u n d e r t, s o n d e rn m it
ih r e n ü b lich e n K e n n z e ic h e n , so P etru s m it d e m S c h lü s-
sel, P a u lu s m it d e m S c h w e rt, C h ristu s m it d é r z u m S e-
g e n e rh o b e n e n H a n d [...] (S. A bb. 2 9 -3 0 )." D ie fra g lic h e n
R e p ro d u k tio n e n e rfo lg te n n a c h d e n e ig e n e n , re tu s c h ie r -
te n F o to s v o n G e r e c z e (v g l. A n m . 135) u n d b ild e n d ie
F ig u re n v o n C h ristu s u n d P etru s ab (vgl. 54). D é r H in -
w e is a u f d a s S c h w e r t d e s P a u lu s z e ig t, d a li d ie T o p o i d é r
T e x tü b e r lie fe ru n g n o c h im m e r w irk s a m g e n u g w a re n ,
d ie e ig e n e E r f a h r u n g d e s A u to rs z u u n te r d r ü c k e n .
134 lm V o rr a u m e in e s V o r le s u n g s s a a ls im z w e ite n
S to c k (B 6, C h ristu s, J8 , J1 2 ) u n d im D a c h b o d e n r a u m d es
I n s titu ts fü r G r a p h ik (B 3 , J1 0 , J l l u n d e in w e it e r e r
C h ristu s). S á m tlic h e A b g ü ss e b e f a n d e n s ic h z w is c h e n
d e m E n d e d e s 19. J a h r h u n d e r t s u n d 1 9 2 6 im N a tio -
n a lm u se u m u n d s in d id e n tis c h m it je n e r v o lls tá n d ig e n
S e r ie d e s C h r is tu s u n d d é r 1 2 A p o s te l, d ie 1 9 2 7 im
G a r te n d é r B ild h a u e r a k a d e m ie a u fg e s te llt w u r d e (s. z.
B . Is tv á n G e n t h o n - J e n ő N y ila s K o lb , Budapesti képes­
könyv [B u d a p e st in B ild e r n ], B u d a p e s t [1 9 3 3 ], A b b . 78).
A us d ie s e r S e rie w u r d e n z u m in d e s t s e c h s F ig u r e n b e i
d é r A u s ste llu n g U n g a r is c h e r D e n k m a lp fle g e v o n 1 9 4 2
a u s g e s te llt (T ib o r G e r e v ic h , „ M ű e m lé k e in k v é d e lm e "
[D e n k m a ls c h u tz b e i u n s ], Szépművészet 4/1 [ Ja n u a r
1 9 4 3 ], 1 -6 ).
1 35 D ie F o to s v o n G e r e c z e : F o to a r c h iv d e s L a n d e s -
d e n k m a la m te s , Inv. d é r P o s itiv e N r. 4 4 3 4 (C h r is tu s ,
P etru s u n d d é r A p o ste l J8 z u s a m m e n ); Inv. d é r P ositiv e
Nr. 4 0 1 9 (C h ristu s in d é r A u sstellu n g ); Inv. d é r P ositiv e
Nr. 1768 (P etru s in d é r A u sstellu n g ; 54); Inv. d é r P ositiv e
Nr. 17 .2 0 8 u n d 17.221 (P etru s bzw . d é r A p o ste l J8 in d ér
A u sstellu n g , d ie A rc h ite k tu r d es K re u z g a n g e s in b e id e n
F a lié n a u s re tu s c h ie r t); Inv. d é r P o sitiv e Nr. 1 7 .2 3 1 u n d
4 0 1 7 (M a d o n n a ). S p a te re R e p ro d u k tio n e n : Divald 1927b,
Péter 1930, A bb.
A bb. 6 0 (d ie d rei F ig u re n , re tu s c h ie rt);
15 (C h ristu s, re tu s c h ie rt); Éber 1931, A bb. 4 5 (M a d o n n a ,
DercsÉnyi 1 9 3 5 , Taf. [4], z w is c h e n S. 4 4 0 u n d
re tu sch ie rt);
441 (A p o ste l J8 , re tu s c h ie rt); H orváth H. 1 936, A bb. 31
(C h ristu s); Kampis 1940b, S. 4 7 5 lin k s (d ie d re i F ig u re n ).
1 3 6 Hivatalos katalógus 1 8 9 6 , N r. 5 9 , „Relief. Engel
mit einem Rauchfass in dér Hand (thuribulum)". V g l. Entz
1 9 5 8 , A b b . 1 3 0 , w o e in r e tu s c h ie r te s F o to d é r a u s g e s te ll-
te n G ip s k o p ie r e p r o d u z ie r t w ir d . D ie u n r e t u s c h ie r t e
V e rsio n d é r A u fn a h m e s. in Bakó 1 9 9 3 , Nr. 171.
1 3 7 D ie L ö s u n g d e s P r o b le m s w ir d a u c h d a d u r c h
b e s o n d e r s e r s c h w e r t , d a fi s o w o h l d ie G ip s k o p ie a ls
G e r e c z e s F o to a u fn a h m e d a v o n v e r s c h o lle n sin d .
13 8 S. u n té n , A n m . 191.
13 9 S. u n té n , A n m . 180.
1 4 0 D a s A u s s t e llu n g s g e b á u d e is t in z a h lr e ic h e n
F o to s ü b e r lie f e r t . D ie b e s t e n S a m m lu n g e n s in d d ie
B u d a p e s t - S a m m lu n g d é r S z a b ó - E r v in - B ib lio th e k u n d
d as F o to a r c h iv d é r S ta d tm u s e u m B u d a p e s t.
141 C h ristu s u n d d ie A p o ste lfig u re n B 2 , B 5 u n d J l l .
Országos Magyar Szépművészeti Mú­
V g l. [A n d o r P ig ler,]
zeum. A közép- és renaissancekori gipszgyűjtemény [M u se u m
d é r S c h ö n e n K ü n s te . S a m m lu n g v o n G ip s a b g ü s s e n a u s
d e m M itte la lte r u n d d é r R e n a is s a n c e ] [B u d a p e s t 1 9 26],
K at.-N r. 1 2 4 -1 2 7 . D ie E in r ic h tu n g d é r A b g u fis a m m lu n g
d e s M u s e u m s u n d d ie D e m o n ta g e d é r t e m p o r á r e n
In s t a lla t io n e n d é r H is to r is c h e n H a u p t g r u p p e fa n d e n
e tw a z ű r g le ic h e n Z e it (1 9 0 7 -1 9 0 8 ) sta tt.
1 4 2 [Z o ltá n ] B á li n t - [ L a jo s ] Já m b o r, A párizsi világkiál­
lítás magyar épületcsoportjának tervei [D ie P lá n e fü r d ie
U n g a r is c h e G e b á u d e g r u p p e d é r W e lta u s s t e llu n g z u
P aris], B u d a p e s t - W ie n 1897. Z ű r O r ie n tie r u n g s. n o c h :
Guide pour la collection historique installée
I m r e S z a la y ,
dans le Pavillon de la Hongrie, B u d a p e s t 1 9 0 0 , u n d Cata-
logue de l'Exposition Historique installée dans le Pavillon de
la Hongrie, P aris [o. J.].
14 3 Ig n á c A lp ár, „A M e z ő g a z d a s á g i M ú z e u m " [D as
Magyar Építőművészet 5/8
M u s e u m fü r L a n d w ir ts c h a ft],
A hatvanéves
(A u g u s t 1 9 0 7 ), 1 1 - 2 4 ; F e r e n c S. S z a b ó ,
Mezőgazdasági Múzeum (1896-1956) [D as s e c h z ig já h r ig e
M u s e u m fü r L a n d w ir ts c h a f t ] , B u d a p e s t 1 9 5 6 , 4 7 - 6 7 ;
1 7 4 - 1 7 7 ; F e r e n c B o r, Magyar Mezőgazdasági Múzeum
[D as u n g a r is c h e M u s e u m fü r L a n d w ir ts c h a ft], M a sc h i-
n e n s k r ip t, B u d a p e s t 1990.
144 Magyarász 1904,1, u n d d ers. in s e in e n A u fz e ich -
131), S. 104; [Szemnecz] 1904, 2; Va­
n u n g e n (w ie A n m .
sárnapi Újság 1904, 658.
14 5 V g l. o b e n , A n m . 126.
14 6 S. d ie A k té n 1899/ 8,1899/ 23,1899/ 44 u n d 1899/183
d ér M O B .
1 4 7 S e in L e b e n s w e r k is t u n b e a r b e it e t . D ie A te lie r-
V illa v o n F ü lö p L á s z ló (1 8 9 8 ): B u d a p e s t , B e z ir k XIV,
Z ic h y G é z a Str. 10. ( s ta r k u m g e b a u t ); d a s M ie t s h a u s
(1 8 9 9 -1 9 0 2 ): B u d a p e s t, B e z ir k V, S z a b a d s á g P la tz 13. -
P e r c z e l M ó r Str. 2 .; d ie z w e i G e b á u d e in S z o ln o k
(1 9 0 1 -1 9 0 2 ) s in d u m g e b a u t.
148 M agyarász 1 8 9 7 , M agyarász 1 8 9 9 , M agyarász
1 9 0 4 , u n d d e rs. in s e in e n A u fz e ic h n u n g e n (w ie A n m .
1 3 1 ), S. 1 1 5 -1 1 8 .
14 9 Potoverzeichnis (w ie A n m . 9 2 ), N r. VII/42. E in O ri-
g in a lp o s it iv b e f in d e t s ic h im F o t o a r c h iv d e s L a n d e s -
d e n k m a la m te s , Inv. d é r P o s itiv e n Nr. 16.6 2 3 .
 1 5 0 V g l. A n m . 116.
151 A u frifi d é r W e s tfr o n t (o h n e M a fie in tr a g u n g e n ):
T u s c h z e ic h n u n g a u f P a u s p a p ie r , 5 9 0 x 3 3 0 m m , b e z .:
„Jaák 1896 okt. hó Gyalus László építész", M : 1,5 c m = 1 m
(L a n d e s d e n k m a la m t, P la n a rch iv , In v.-N r. 2 5 5 7 ); A ufrifi
u n d G r u n d rifi d e s W e stp o rta ls (m it M a fie in tra g u n g e n ):
a u s g e t u s c h t e B le i s t i f t z e ic h n u n g a u f P a p ie r, 6 3 0 x 8 4 0
m m , b e z .: „Gyalus befejeztem 1896. okt. 17.-én" [G y a lu s -
I c h h a b é e s v o lle n d e t a m 17. O k t ó b e r 1 8 9 6 ], e b e n d a ,
Inv.-N r. 1 4 .3 2 0 , s e it e in ig e n J a h r e n v e rs c h o lle n .
1 5 2 B e r ic h t v ö m 3. D e z e m b e r 1 8 9 6 , B e ila g e d é r A k té
1896/210 d é r M O B , s e it 1 9 8 8 v e rs c h o lle n . D é r Text w u r-
d e in v o lle m U m fa n g z itie r t v o n B. N agy 1 9 8 7 , 1 6 - 2 1 .
153 V g l. o b e n , A n m . 152.
1 5 4 D é r A u frifi d é r W e s tfr o n t a u s d ie s e r E n tw u r f-
s e r ie : T u s c h z e ic h n u n g a u f P ap ier, 6 8 0 x 4 6 5 m m , b e z .:
„Schulek Frigyes vezér építész / Gyalus László építész"
[F r ig y e s S c h u le k L e it e n d e r A r c h ite k t / L á s z ló G y a lu s
A rc h ite k t], M a fista b : 1,5 cm = 1 m (L a n d e s d e n k m a la m t,
P la n a r c h iv , In v .-N r. 2 5 6 5 ). D é r K o s t e n v o r a n s c h la g is t
v ö m 14. M a i 1 8 9 7 d a tie rt u n d w ie d ie P lá n e b e s c h r ifte t:
„Költségvetés a jáki apátsági templom helyreállításáról"
[K o s te n v o r a n s c h la g z ű r W ie d e r h e r s te llu n g d é r A b te i-
k ir c h e v o n Já k ] (B e ila g e d é r A k té 1897/110 d é r M O B ).
E in in s o lc h e n F a lié n ü b lic h e r B a u v o r s c h la g ist n ic h t a u f
u n s g e k o m m e n . A ls s o lc h e r d ie n te h ö c h s tw a h r s c h e in -
lic h d é r B e r ic h t v o n G y a lu s v ö m E n d e d e s v o r ig e n
J a h r e s (w ie o b e n , A n m . 152); v g l. d ie A k té 1897/118 d ér
M O B (S itz u n g s p ro to k o ll v ö m 6. M a i 1 8 9 7 , § 3).
1 5 5 S it z u n g s p r o t o k o ll v ö m 6. M a i 1 8 9 7 , § 3 , A k té
1897/118 d é r M O B .
1 5 6 A b s c h rift d e s M in is te r s ü b e r d ie G e n e h m ig u n g
a n d ie K o m m is s io n am 8. A u g u st 1 8 9 7 (B e ila g e d é r A k té
1897/211 d é r M O B ).
1 5 7 V g l. A n m . 152.
158 Fotoverzeichnis (w ie A n m . 9 2 ), N r. V / 2 3 -3 9 , te il-
w e is e r e p r o d u z ie r t in B akó 1 9 9 3 , N r. 1 8 6 -1 9 7 . D ie L o -
k a lb e s ic h tig u n g fa n d 29. u n d 30. M a i 1 8 9 7 sta tt. G e r e c z e
w u rd e e r s t im n a c h fo lg e n d e n Ja h r K o m m is s io n s -
m itg lie d u n d k o m m t s o m it in d e n b e tr e ffe n d e n A k té n
d é r M O B (1 8 9 7 / 1 6 3 , 1897/ 164) n a m e n t lic h n ic h t v or.
S e in e A u f n a h m e n la s s e n s ic h a lle r d in g s a u f d ie Z e it
z w is c h e n M itt e A p r il u n d S e p t e m b e r 1 8 9 7 d a tie r e n .
159 Fotoverzeichnis (w ie A n m . 92 ), Nr. V/35 u n d V/36.
E in O rig in a lp o sitiv v ö m N o rd g e w á n d e u n d d as O rig in a l-
g la s n e g a tiv v ö m S ü d g e w á n d e b e f in d e n sic h im F o to -
a rc h iv d e s L a n d e s d e n k m a la m te s , Inv. d é r P o sitiv e Nr.
1 7 .2 1 5 , bzw . In v .-N r. M O B 3 1 3 8 , s. B a k ó 1 9 9 3 , Nr. 189.
1 6 0 C zobor 1 8 9 7 ,2 7 - 2 9 , und G erecze 1 8 9 8 , 36.
161 G yalus 1 9 0 1 , 6 1 - 6 2 . D ie G e s c h ic h t e d é r A b te i
w u r d e v ö m A b t M ik ló s S z é c h é n y i ( 1 8 6 8 -1 9 2 3 ) v e rfa fit
u n d se lb s t d a s B u c h e r s c h ie n u n te r s e in e m N a m e n . A ls
A u to r d e s le tz t e n (s e c h s te n ) K a p ite ls w ird G y a lu s im
V o rw o rt d e s B a n d e s (Széchényi 1 9 0 1 , 5 - 6 ) a n g e g e b e n .
S e in e B e o b a c h tu n g e n w u r d e n s p a te r in S zéchényi 1907,
16, resümiert und mit einigen Mifiverstándissen in
G erecze [1908], 158-173, ausführlich besprochen.
162 G yalus [vor 1914], 78. Ein Exemplar des verviel-
fáltigten Manuskripts in dér Széchényi Nationalbiblio-
thek trágt einen Inventar-Stempel aus dem Jahre 1914.
163 Archaeologiai Értesítő, n. F. 21 (1901), 435-440;
M agyar Állam 1904, 2; P etrik 1911, 213-214; S örös
1912,229-230; D ivald 1927a, 39-42; D ivald 1927b, 52-53;
É b e r 1922,105-106. Skeptisch wiederholt: Gál 1928, 63;
G ál 1929,149. Kritisiert: Gerevich 1938,111-112.
164 Für eine kurzgefafite, aber sehr genaue Chrono-
logie dér Restaurierung s. Magyarász 1904.
165 Sitzungsprotokoll vöm 21. September 1900, § 19,
Akté 1900/247 dér MOB.
166 Akté 1900/267 (16. Október 1900) dér MOB.
167 Abschrift des Ministers an die Kommission vöm
8. januar 1901 (Akté 1901/50 dér MOB); Sitzungspro­
tokoll vöm 3. Márz 1901, § 14. (Akté 1901/104 dér MOB).
168 Beilage dér Akté 1900/311 (30. November 1900)
dér MOB, seit 1988 verschollen. Dér Text wurde aus­
führlich zitiert von B. N agy 1987, 31-33.
169 Sitzungsprotokoll vöm 30. November 1900, § 14
(Akté 1900/312 dér MOB).
170 Protokoll dér MOB, 1901/69 (12. Február 1901):
„Gyalus László építész jelentése a jaáki apátsági templom főka­
puzatának helyreállítása tárgyában. Mellékel 4 db rajzot. Elin-
téztetett 199/1901. szám alatt V. 30. 1901." [Bericht des Ar-
chitekten László Gyalus über die Wiederherstellung des
Hauptportals dér Abteikirche zu Ják. Er legt 4 Zeichnun-
gen dabei. Erledigt unter Nr. 1901/199 am 30. Mai 1901.]
171 Rőt lavierte Tuschzeichnungen auf Papier,
910 x 635 mm, allé drei beschriftet: „jaáki apátsági temp­
lom helyreállítása. Fő-bejárat. Alaprajz [ls°/2-tk/3~lk] szám"
[Wiederherstellung dér Abteikirche von Ják. Haupt-
eingang. Grundrifi Nummer 1/2/3]; bezeichnet: „Jaák
1901. febr. hó Ujváry Lajos kőf. munkavezető" [Ják, Február
1901, Lajos Ujváry, Steinmetzpolier]; M: 5 cm = l cm
[1:20] (Landesdenkmalamt, Planarchiv, Inv.-Nr.
17.067-17.069).
172 Sitzungsprotokoll vöm 2. Marz 1901, § 14 (Akté
1901/104 dér MOB).
173 Bericht von Gyalus, datiert vöm 28. Juni 1901
(Beilage dér Akté 1901/286 dér MOB).
174 Anwesend waren Gyula Forster (Vizeprásident),
Béla Czobor (Referent), Péter Gerecze, Frigyes Schulek,
László Gyalus und die Architekten Győző Czigler,
László Steinhausz und Ottó Sztehlo. Auszüge aus dem
seitdem verschollenen Protokoll: Akté 1901/199 (25.
April 1901) dér MOB; Sitzungsprotokoll vöm 31. Mai
1901, § 13 (Akté 1901/209 dér MOB). Im folgenden wird
aus dem vollstándigeren Sitzungsprotokoll zitiert.
175 Die Stücke des beschádigten Kapitells mit Gips
zusammengeklebt und einem Holzstábchen befestigt:
Ják, Lapidarium, LAHU-50-32. Die Friespartie ist in
zwei Stücken erhalten: Budapest, Nationalgalerie, Inv.-
N r. 5 5 .1 0 3 7 u n d J á k , L a p id a r iu m , L A H U -5 0 -1 2 0 ; v g l.
M ezey-S zentesi 1994, K a t.-N r. 1-99.
1 7 6 D ie Z e ic h n u n g g e la n g t e s p á t e r in d a s K u ltu s -
m in is te r iu m , d e s s e n A rc h iv a lie n im L a n d e s a r c h iv 1956
z u m G ro fite il v e r b r a n n t sin d .
1 7 7 S it z u n g s p r o t o k o ll 1901/ 209 (3 1 . M a i 1 9 0 1 ) d é r
M O B , § 13.
1 78 D é r V o rsch la g w u r d e a u c h v ö m A r c h ite k te n S á n ­
d o r A ig n e r (1 8 5 4 -1 9 1 2 ) u n te r s tü tz t, d é r b e im A b b a u d es
S ü d o s tp o rta ls S te llv e r tr e te r d e s fü r d ie R e s ta u r ie r u n g
d é r L ie b fr a u e n k ir c h e z u s tá n d ig e n A r c h ite k te n F rig y e s
S c h u le k g e w e s e n w a r. D ie W e r k s te in e d e s k le in e s
P o rta ls w u r d e n im G a r te n d é r B ild h a u e r m e is te r s c h u le
(„ M a u lb e e rg a r te n ") z u s a m m e n g e b a u t, w o A ig n e r a u c h
e in e „ C o rv in u s -K a p e lle " z u b a u e n p la n te , u n d z w a r au s
d e n a u s g e w e c h s e lte n g o tis c h e n W e rk s te in e n d é r L ie b ­
fr a u e n k ir c h e ; v g l. Vasárnapi Újság 36/43 (2 7 . O k t ó b e r
1 88 9 ), 7 0 6 u n d fe r n e r A n m . 1 3 0 b zw . 134.
1 79 Es h a n d e lt sic h h ie r u m d ie so g . z w e ite S e rie v o n
K n e b e l ( Fotoverzeichnis, Nr. X I/ 5 4 -7 1 ), d ie d é r K o m m is -
s io n a m 30. O k tó b e r 1901 v o r g e le g t w u rd e .
1 80 Fotoverzeichnis (w ie A n m . 9 2 ), N r. X I/ 6 7 -7 0 .
F r o n ta la n s ic h t: O r ig in a lg la s n e g a tiv im F o to a r c h iv d es
L a n d e s d e n k m a la m te s , In v .-N r. M O B 2 3 1 8 (6 6 ); N o r d -
w e s ta n s ic h t: m e h r e r e a r c h iv a lis c h e P o s itiv e , w ie z. B.
Inv. d é r P o stiv e Nr. 3 3 .1 5 9 (a u s d e m K a b d e b o -N a c h la fi;
65); N o r d w e s ta n s ic h t: O r ig in a ln e g a tiv (In v .-N r. M O B
2 3 1 5 ) v e r s c h o lle n , e in k le in f o r m a t ig e s G la s n e g a t iv
d a n a c h im F o to a rc h iv , In v .-N r. 7 5 6 1 ; S ü d w e s ta n s ic h t:
O rig in a lg la s n e g a tiv In v.-N r. M O B 2 3 1 4 .
181 D ie in F r a g e k o m m e n d e n A r c h it e k t e n w a r e n
A lb e r t S c h ic k e d a n z ( 1 8 4 6 - 1 9 1 5 ) u n d F ü lö p H e r z o g
(1 8 6 0 - 1 9 2 5 ) . D ie im A r c h ív d e s M u s e u m s e r h a l t e n e n
A k té n d ér vöm K u lt u s m in is t e r iu m k o o r d in ie r te n
V e r h a n d lu n g e n ü b e r d e n m ö g lic h e n A u f s te llu n g s o r t
d é r G ip s k o p ie w e r d e n in d ér A nm . 308 d ér un-
g a r is c h e n F a s s u n g a u s f ü h r lic h z itie r t. Ü b e r d ie B a u -
g e s c h ic h t e d e s M u s e u m s s. d ie B e it r á g e v o n E s z t e r
G á b o r im K a ta lo g d é r G e d e n k a u s s t e llu n g Schickedanz
Albert (1946-1915), re d . v o n E s z te r G á b o r u n d M á r ia
V e rő , B u d ap est 1996 (m it e n g li s c h e r Z u sam m en -
fa s su n g ).
1 8 2 D e n A u ftra g v e r d a n k te R e ic h e n b e r g e r d e m K u l-
tu s m in is te r , d e s s e n E n t s c h e i d u n g h a u p t s á c h l i c h v o n
C z o b o r b e e in f lu f it w u r d e . C z o b o r p lá d ie r t e fü r d ie
B e a u ftr a g u n g R e ic h e n b e r g e r s m it d é r B e g r ü n d u n g , d afi
dér, im G e g e n s a tz z u d e n a n d e r e n A n tr a g g e b e r n , k e in
B ild h a u e r, s o n d e r n e in p r o fe s s io n e lle r G ip s g ie lle r w ar,
d é r s e in e F á h ig k e ite n d u r c h s e in e e rs te S e r ie v o n A b-
g ü ss e n (g e fe rtig t fü r d ie v o n C z o b o r o rg a n is ie r te A us-
s tellu n g ) s c h o n u n te r B e w e is g e s te llt h a tte . D é r V iz e p rá -
s id e n t d é r K o m m is s io n , G y u la F o rste r, h a t d a g e g e n
h e r v o r g e h o b e n , d a fi d ie e r s t e A b g u fik a m p a g n e b e -
trá c h tlic h e S c h á d e n a m P o rta i v e r u r s a c h te u n d d é r W ie ­
n e r R e ic h e n b e r g e r e ig e n tlic h k e in u n g a r is c h e r S ta a ts -
b ü r g e r w ar. F ü r d ie e in s c h lá g ig e n D o k u m e n t e s. d ie
A n m . 2 9 6 u n d 2 9 9 d é r u n g a r is c h e n F a s s u n g .
1 8 3 D é r B e r ic h t v o n G y a lu s ü b e r d ie E in r ü s tu n g :
11. Ju li 1 9 0 2 ( B e ila g e d é r A k té 1902/ 307 d é r M O B ) ;
R e ic h e n b e r g e r s B itts c h r e ib e n u m e in e n V o rs c h u fi: 25.
Ju li 1 9 0 2 (B e ila g e d é r A k té 1902/334 d é r M O B ); V erflü s-
s ig u n g d e s V o rs c h u s s e s : 11. S e p te m b e r 1 9 0 2 (R e g is te r
d é r h e u te v e r s c h o lle n e n A k té 1902/414 d é r M O B ).
18 4 B e ila g e d é r A k té 1902/472 d é r M O B .
18 5 B e r ic h t v o n G y a lu s v ö m 28. M a rz 1 9 0 3 (B e ila g e
d é r A k té 1903/184 d é r M O B ), w o n a c h d ie Z u s a m m e n -
s te llu n g d es G ip s p o rta ls d re i W o c h e n d a v o r b e g o n n e n
w a r u n d d ie A rb e ite n n a c h e in e r W o ch e b e e n d e t seie n .
1 8 6 A k té n 1908/ 462 u n d 1908/ 517 d é r M O B . (D ie
K o m m is s io n w e is t d ie Z u s tá n d ig k e it fü r d ie R e p a ra tu r
d é r K o p ie , a n d é r in z w is c h e n S p a lte n e n ts ta n d e n , m it
d é r B e g r ü n d u n g ab , d afi d ie K o p ie z w a r a u f ih re K o ste n
g e fe r tig t w u r d e , a b e r d a s E ig e n tu m d é r K u n s tg e w e r -
b e s c h u le ist.)
1 8 7 P lá n e fü r d e n Z u s a m m e n b a u d e s J á k e r P o rta ls
(u n d d é r in d é r sog . r o m a n is c h e n H a lle a u c h h e u te ste-
h e n d e n G o ld e n e n P fo r te v o n F re ib e rg ) a u s d e m J a h r e
1 9 0 7 d u r c h d e n A r c h ite k te n Is tv á n M ö lle r: L a n d e s d e n k -
m a la m t, P la n a rch iv , Inv.-N r. 0 0 8 1 7 b is 0 0 8 2 0 . D a s P ortai
w u r d e u n te r d é r L e itu n g d es A r c h ite k te n K á lm á n L u x
a u fg e s te llt. D ie G e s c h ic h te d é r G ip s s a m m lu n g ist u n b e -
a r b e it e t, e i n e B e s t a n d s a u f n a h m e d é r im M u s e u m s -
g e b á u d e e i n g e b a u t e n b z w . g e l a g e r t e n S tü c k e w u r d e
1 9 9 4 v o n G é z a A n d ó , I s t v á n P e r in g e r u n d S t e fa n o s z
S t e fa n id is z g e f e r t ig t . Ü b e r d e n A b b a u d e s P o r ta ls s.
M arosi 1 9 8 7 , 16. V o n d e n S t ü c k e n w u r d e k u r z n a c h
d e m A b b a u v o n G y ö r g y M a k k y e in e S e rie v o n F o to s g e ­
fe rtig t: M T A M K I, F o to s a m m lu n g , Inv.-N r. 4 9 .7 3 6 -4 9 .7 8 2 .
Im s p á te r e n w u r d e n d ie S tü c k e im sog . L u d o v ic e u m zu
B u d a p e s t g e la g e r t (6 4 ) u n d 1 9 9 0 v o n d e n R e s ta u r á to r é n
I s t v á n P e r in g e r u n d S t e f a n o s z S t e fa n id is z m it K o n -
s ig n a tio n s n u m m e r n v e r s e h e n .
1 8 8 S it z u n g s p r o t o k o ll v ö m 2 0 . A p ril 1 9 0 3 (A k té
1903/222 d é r M O B ).
1 8 9 S iz tu n g s p r o to k o ll v ö m 19. Ju n i 1 9 0 3 , § 3 (A k té
1903/378 d é r M O B ).
1 9 0 B r ie f v o n G y a lu s v ö m 13. Ju li 1 9 0 3 (B e ila g e d ér
A k té 1903/439 d é r M O B ).
191 P r o to k o ll d é r b e id e n S it z u n g e n , A k té 1903/ 453
d é r M O B . A n w e s e n d w a r e n : G y u la F o r s te r, F r ig y e s
S c h u le k , S á n d o r A ig n e r, G y ő z ő C z ig le r, O t t ó S z te h lo ,
L á s z ló G y a lu s , M ik ló s M e isz n e r.
1 9 2 S itz u n g s p r o to k o ll v ö m 10. S e p te m b e r 1 9 0 3 , § 3/a
(A k té 1903/552 d é r M O B ).
19 3 B r ie f v o n G y a lu s , d a tie r t v ö m 24. O k tó b e r 1903
i n B u d a p e s t , in d e m e r v o n d é r B e s i c h t ig u n g d é r
B a u s te lle a m 9. u n d 10. O k tó b e r b e r ic h te t (B e ila g e d é r
A k té 1903/634 d é r M O B ). S e in e n B e r ic h t h a t d ie K o m ­
m is s io n in d é r S itz u n g v ö m 26. O k tó b e r 1 9 0 3 z ű r K e n n t-
n is g e n o m m e n (A k té 1903/643, § 12 d é r M O B ).
 1 9 4 A k té 1903/660 d é r M O B , § 1. A n w e s e n d w a re n :
G y u la F o rste r, F r ig y e s S c h u le k , S á n d o r A ig n e r, G y ő z ő
C z ig le r, P é t e r G e r e c z e , O t t ó S z t e h lo , L á s z ló G y a lu s ,
M ik ló s M e isz n e r.
1 95 A b sc h rift d e s B r ie fe s v o n G y a lu s , d a tie r t v ö m 14.
D e z e m b e r 1 9 0 3 in B u d a p e s t (B e ila g e d é r A k té 1903/720
d é r M O B ).
1 96 M agyarász 1 904, 2 - 3 ; h a n d s c h riftlic h e A u fz e ich -
n u n g e n d e s Já k e r P fa rre rs N á n d o r M a g y a rá sz , Já k , P fa rr-
a m t, S. 1 1 1 - 1 1 2 (E in tr a g u n g v ö m 10. S e p te m b e r 1904).
1 9 7 B e r ic h t v o n G y a lu s v ö m 6. M a i 1 9 0 4 (B e ila g e d é r
v e r s c h o lle n e n A k té 1904/237 d é r M O B ).
1 9 8 B e ila g e d é r A k té 1904/ 455 (3. A u g u s t 1 9 0 4 ) d é r
M O B.
199 Fotoverzeichnis (w ie A n m . 92 ), Nr. XIV/75; O rig i-
n a lp o s itiv e im F o to a r c h iv d e s L a n d e s d e n k m a la m t e s ,
Inv. d é r P ositiv e Nr. 8 0 .2 0 7 (au s d e m K a b d eb o -N a ch la fi).
2 0 0 In v e n ta r, d a tie r t v o n L a jo s U jv á r y in J á k v ö m 3.
N o v e m b e r 1 9 0 4 (B e ila g e d é r A k té 1904/611 d é r M O B ).
201 5 8 0 x 15 0 c m , r e c to u n d v e rs o (L a n d e s d e n k m a l-
a m t, P la n a rch iv , o h n e In v e n ta r n u m m e r ).
202 2 3 6 x 4 0 cm , n e u e r lic h a u f L e in e n gezogen
(L a n d e s d e n k m a la m t, P la n a rch iv , Inv.-N r. 17.070).
2 0 3 14 0 x 1 0 4 ,5 cm (L a n d e s d e n k m a la m t, P lan arch iv ,
Inv.-N r. 4 6 .4 4 1 ); 10 0 x 14 0 c m (e b e n d a , Inv.-N r. 4 6 .4 4 0 ).
2 0 4 1 0 0 x 1 5 7 c m ( L a n d e s d e n k m a la m t , P la n a rc h iv ,
Inv.-N r. 4 6 .4 4 2 ).
2 0 5 D ie G ip s m o d e lle f a n d e n s ic h im D a c h r a u m d es
F a m il i e n h a u s e s v o n I m r e B á r s o n y u n d s e in e r F ra u .
D a s H a u s d ie n te u m d ie J a h r h u n d e r t w e n d e als W irts-
h au s.
2 0 6 V g l. A n m . 175.
2 0 7 O M v H , F o to a r c h iv , I n v e n t a r d é r P o s itiv e , Nr.
2 1 .6 1 7 , „K iste Nr. 12 6 , Z s á m b é k ".
 D. Mezey Alice - Szentesi Edit

A KAPUÉPÍTMÉNY OROMZATÁNAK
KUTATÁSA

A templom nyugati homlokzata elé ugró kapuépítmény (A) szélesebb, mint a főhajó. Háromszö­
gű oromzat zárja le; kis kiülésű kőpárkány fedi. Oromzatán tizenegy fellépcsőző fülkében Krisztus és
öt-öt apostol szobrát helyezték el (72, 74-79, 150-152). Egy-egy apostolszobor és fülkéje a két torony
nyugati falába került (81-82).
A bélletes kapu falsarkai közül a legbelső párt
széles, leveles-indás fríz, a többit úgynevezett nor­
mann ornamentika díszíti: a második és a negyedik
falsarkot pálcatagos, a harmadikat rombuszrácsos,
az ötödiket zegzugmotívumos, a legkülsőt pedig
hurkos. A falsarkok szögleteiben hat-hat attikai lá-
bazatú oszlop áll. A legkülsőket két, egymással
szembefordított oroszlán hordja, a többi oszlop lá­
bazata alatt két kőréteg húzódik. A legbelső és az
ötödik oszloppár törzse sima; a másodikat egymá­
son átfonódó gyémántmetszéses szalagok díszítik;
a harmadikon zegzugmotívumos szalagok rozettá-
val kitöltött, rombusz alakú mezőket zárnak közre;
a negyedik és hatodik pár oszlop törzsét pedig in­
dás levéldísz borítja. Az oszlopok bimbós, illetve le­
veles kehelyfejezetei fölött párkányfríz fut. Erre a
béllet két oldalának belső öt oszlopfője fölötti sza­
kaszon indát köpő sárkánypárok sorozatát farag­
ták, a külső falsarkok és a legkülső oszlopfő fölötti
szakaszon pedig egymásba csavarodó indákat.
A kapu timpanonjában Majestas Domini-áb-
rázolás látható. A timpanont három félköríves
archivoltréteg fogja körbe - a három külső ar-
chivoltréteg viszont csúcsíves. A kétféle záradék

72
 váltásánál kialakult falmezőben növényindákat markoló majom domborművét
helyezték el (73). Az archivoltzónában a bélletoszlopok felett sima hengertagok
ívelnek át, a béllet falsarkai fölé eső íveken a függőleges szakaszok díszítmé­
nyét vezették körbe.
A kapubélletet a hurkos rétegen kívül - újabb oszlop, illetve hengertag köz-
beiktatása nélkül - egy további kilépő falsarokkal zárták le, amelynek élén
meandermotívumot futtattak körbe. A motívum alul, két kvádersorral az épüle­
ten körbevezetett attikai lábazat fölött, vízszintesbe fordul és a toronyfalakig fut
ki. A meanderes falsáv vastagsága jelentősen meghaladja a bélletrétegekéit.
A félköríves és csúcsíves bélletrétegek váltásánál kialakult falmező síkja megközelí­
tően a tornyok homloksíkjával esik egybe, tehát a kifelé lépcsőző csúcsíves bélletrétegek
együttes vastagsága adja a kapuépítmény kiállását: azt a falvastagságot, amelyben az
oromzati szoborfülkéket kialakították és a szobrokat elhelyezték. Az elmúlt évek során ezt
a falazatot kutattuk.
A félköríves és a csúcs­
íves bélletrétegek zá­ A bélletes kapu két oldalán, a kapuépítmény homlokfalának kétoldali kes­
radéka közötti falfe­ keny szélső sávjában, a párkányfríz magasságában egy-egy szobrot helyeztek el.
lület / Zwickelfeld
Az északi oldalon lemeztaggal és negyedhoronnyal profilált háromkaréjos zára-
zwischen den rund­
und spitzbogigen Ar- dékú fülkébe trónoló Madonna került (83). A béllet párkányfrízének a kapuépít­
chivolten mit Relief- mény homloksíkjára kiforduló eleme egyben a Madonna-szobor fülkekeretének
darstellung eines Affen
alsó köve, fölötte is közös tömbből faragták ki a fülke kapubéllet felőli szárkövét
(OMvH - Hack Róbert,
1993) a meanderes falsarok egy szakaszával. A déli oldalon közvetlenül a kváderfalba

74 75
véstek fülkekeretezés nélküli üreget, és ebbe helyezték el az oroszlánnal birkózó Sámson szobrát. A kör­
nyező kváderek levésésekor szorosan követték a szobor körvonalait; a bal oldalon belevágtak a pár­
kányfríz és a meanderes kőréteg faragványaiba (84).
Ezek fölött három kvádersorral indul a két oldalról fellépcsőző oromzati fülkesor. A fülkéket a
könnyebb azonosíthatóság érdekében megszámoztuk. A számozással északról dél felé haladtunk, így
az északi torony falában kialakított fülke és a benne állt apostolszobor a Bl-es, a kapuépítmény orom­
zatának legészakibb fülkéje és szobra a B2-es, a Krisztus-szobor fülkéje a 7-es számot kapta, majd to­
vább délre a kapuépítmény legdélibb fülkéje és szobra a J12-est, a torony déli falában kialakított fülke
és szobra pedig a J13-ast.
A fülkesor arkatúrájának lábazatai és a szobrok a meanderes falsáv hátára rakott, egy vagy néhány
kváderből kialakított teraszon állnak. A fülkék közötti oszlopok lábazata attikai; az oszloptörzsek simák,
kivéve a két szélsőt: a legészakibb oszlopon indadísz előkarca látható, a legdélibb pedig indadíszes. Az
oszlopok bimbós-leveles kehelyfejezeteire háromkaréjos, lemeztagok közötti negyedhoronnyal pro­
filált záradékok támaszkodnak. A fülkezáradékok megszakítás nélkül körülvezetett profilja a két szélső
fülke külső oldalán leveles tárcsával kísért szarvkivezetésben végződik.
A fülkezáradékokon kváderekből rakott oromfal áll, csúcsában kis ikerablakkal. Az oromzatot
hengertagból és lemezből összetett vízvető párkány fedi. A tornyok osztópárkányának felső tagját ve­
zették itt át.
A déli toronyfalban elhelyezett apostolszobor fülkéjét az oromzati arkatúráéval megegyező profil ke­
retezi, amelyet mindkét oldalon, jóval a fülke alja fölött, leveles tárcsával kísért szarvkivezetéssel zártak
le (82). Az északi torony falában kialakított szoborfülkét keretező profil egy hengertaggal gazdagabb (81).

76 77
 A KAPUÉPÍTMÉNY HOMLOKFALÁNAK ÉS OROMZATÁNAK
ANALITIKUS LEÍRÁSA

A kapuépítmény egyes részei szembeszökően szabálytalanok; kisebb „rendellenességek" és ezek

pontos mértéke a fotogrammetriai felmérés alapján készült 1:10 léptékű nézet- és metszetrajzokról ol­
vashatók le, illetve közelről voltak megfigyelhetők a kapuépítmény beállványozása után.
A kapuépítmény egyes részeinek függőleges középtengelye eltér egymástól és az épület tengelyétől (VII).
A béllet félköríves archivoltzónájának tengelye még pontosan egybeesik az egész épület tengelyével.
A csúcsíves zóna legbelső rétegének zárókövével az átmenetnél észak felé tolódott tengelyt visszahúz­
ták: a faragvány alsó csúcsa 8 cm-rel van északabbra az épület középtengelyénél, felső csúcsa viszont
- csakúgy, mint a zegzugmotívumos bélletréteg csúcsa - a templom középtengelyébe esik. A hurkos és
meanderes archivoltrétegek csúcsa 4 cm-re délre van a templom középtengelyétől, a Krisztus-szobor ta­
lapzatának középtengelye 15 cm-rel esik délebbre a meanderes réteg csúcsánál. A Krisztus-szobor 15
cm-rel, a kapuépítmény oromfalának csúcsa pedig ma 12 cm-rel van délebbre az egész épület közép-
tengelyénél.
A kapuépítmény déli oldala összesen 25 cm-rel szélesebb az északinál, mert a kapuépítmény homlokfala 11
cm-rel, a kapubéllet déli oldala pedig 14 cm-rel szélesebb, mint északi oldali megfelelője (A). A béllet két olda­
lának szélesség-különbségét az archivoltzónában úgy egyenlítették ki, hogy a zegzugmotívumos bél-
letréteget a déli oldalon sima kősorral toldották meg, amely a réteg csúcsától észak felé fokozatosan el­
fogy. A kiegyenlítő kőréteg miatt viszont még a kapubéllet legkülső, meanderes íve is magasabbra
került a déli oldalon. Ezért az oromzati teraszok kialakításakor a I9-I10-es lábazat, illetve a JlO-es apos-

78 79
tolszobor teraszát 11,5-14 cm mélyen bele kellett
vágni a meanderes kőréteg ideeső faragványai­
nak szélébe (80).
A csúcsíves archivoltzónában a kőrétegek fokoza­
tosan kifelé csavarodnak, illetve domborodnak - a déli
oldalon erőteljesebben: az elhajlás a függőlegestől itt
15-20 cm-es. Ezt úgy igyekeztek kiegyenlíteni,
hogy az északi oldalon a meanderes kőréteget
vastagabbra vették, így sem tudták azonban telje­
sen megszüntetni, ezért a déli oldalon a mean­
deres faragványok háta keskeny perem formájá­
ban ugrik az oszlop- és szoborteraszok elé.

A meandersorba belevágó J9-J10-es oszlop és JlO-es szo­

A szoborfülkék szabálytalan kiosztása szem­ borterasz / Terrasse dér Sáulenbasis J9-J10 und Figuren-
terrasse J10
betűnő. A kapuoromzat fülkéi a déli oldalon 18 (OMvH - Hack Róbert, 1992)
cm-rel alacsonyabbról indulnak, mint az északi
oldalon.
A B3-as szobrot és a tőle balra álló oszlop lá­
bazatát közös teraszra helyezték, s lényegében

81 82
közös teraszon áll túloldali megfelelője, a Jll-e s szobor és a Jll-J1 2 -es lábazat is, a szobor alatt azonban
itt még egy kőlap van. A Krisztus-szobor két oldalán álló szobrok a csúcs felőli oszloppal kerültek közös
teraszra, de a két lábazat nem azonos magasságban fekszik. Ez a meanderes ív és a szobortalapzat füg­
gőleges középtengelyének eltéréséből adódik, ami miatt a kétoldali lábazati teraszokat még a Krisztus­
szobor talapzatának két oldalán is az ív aszimmetrikus pontjain kellett kialakítani. A többi fülkénél a
szobor- és a kétoldali lábazati terasz szintje között eltérő mértékű a különbség.
Az oromzati fülkék közül a két szélső a legmagasabb (194 cm) és egyben a legkeskenyebb. A B4-es
fülke a legalacsonyabb (166 cm). E 28 cm-nyi különbségen belül az északi oldali szoborfülkék között na­
gyobb az eltérés, a déli oldalon azonban, a szélső fülkét leszámítva, csak 5 cm körüli magasságkülönb­
ségek mérhetők. Az arkatúra oszlopai között ennél jóval nagyobb a magasságkülönbség: a legrövidebb
(B2-B3-as oszlop: 70 cm) és a leghosszabb (7-J8-as oszlop: 123 cm) között 53 cm. Ez együttesen adódik
az egyenetlen teraszkiosztásból és a fülkék teljes magasságának különbségéből.
A Krisztus-szobor fülkéje jóval szélesebb (94 cm), az oromzat két szélső fülkéje pedig 51 cm-es szé­
lességével valamelyest keskenyebb a többinél. A többi fülke oszlopok között mért szélessége 59 és 67 cm
között mozog, tehát a fülkék között nincs jelentős szélességi különbség.
Az alacsonyabbról induló, meredekebb déli fülkesor fülkéi majdnem egyforma magasak; az oszlopfők és a fül­
kék záradékpontjai, valamint a fülkékben álló szobrok fejei közelítőleg egy vonalba rendeződnek. Az északi oldalon
az eleve magasabbról induló, enyhébben emelkedő fülkesor fülkéi között jelentősebb magasságkülönbségek vannak;
a fejezetek, a fülkék záradékpontjai és a szoborfejek itt nem rendeződnek egyenes vonalba.
A déli toronyfalban kialakított szoborfülke egy lapos kvádersornyival, azaz mintegy 15 cm-rel ma­
gasabban áll az északinál, maga a fülke is valamivel magasabb a túloldalinál, így záradéka fölött a
torony ívsoros párkánya kb. 25 cm-rel fekszik magasabban az északi torony osztópárkányánál. Az orom­
zati fülkesor két oldala közötti különbségből és a tornyok osztópárkányának magasságkülönbségéből együttesen adó­
dik, hogy a tornyok osztópárkányának vízvetőtagjával lezárt kapuépítménynek a fülkezáradékok fölötti oromfala a
déli oldalon magasabb, mint az északi oldalon.
A szobrok nem egyforma nagyságúak, s méretbeli különbségeik nincsenek összhangban a fülkék
méretkülönbségeivel, így a szobrok eltérő mértékben töltik ki a fülkéket; a fülke egyik vagy másik olda-

83 84
A Sámson-csoport a kapuépítmény homlokfalában / Die
Simson-Gruppe in dér Stirnwand des Portalvorbaus
(OMvH - Hack Róbert, 1993)
 lába csúsztak, sőt néhány ponton az arkatúra elemei­
vel is összeütköznek.
A szobrok talplemezeinek előlapja az oromzat
felső részén a szobortalapzat (és így a fal) homloksík­
ján állt, az alsó fülkéknél jóval a homloksík mögött
helyezkedett el, egy esetben: a Sámson-csoportnál,
pedig a homloksík elé került. A szobrokat a figura tar­
tásától függetlenül egyenesen állították be az orom-
zati fülkékbe, azaz talplemezük előlapja párhuzamos
volt a fal homloksíkjával. A tornyok falába elhelyezett
szobrokat viszont a kapu felé fordították, amit a J13-
as apostolszobor helyzete mutatott jobban, ennek
ugyanis ép volt a talplemeze. A talplemez előoldala a
fal homloksíkjára szögben állt: a talplemez kapu felő­
li sarka 10 cm-rel feküdt beljebb a túlsónál.
A Krisztus-figura fejével egybefaragták keresztes
nimbuszát, az oromzat apostolalakjainak dicsfényét
viszont a fülkehátfalba beépített kváderrel faragták
egybe - ezeket a faragványokat neveztük el glóriás
köveknek (85-87). A torony falakban kialakított fülkék­
be helyezett szobrokhoz egyáltalán nem tartozott
nimbusz.
Az oromzat felső részén a szobrok közötti falfelü­
leteket homorúra faragták vissza, oly módon, hogy a
homorlat legmélyebb pontja mindig az oszlopok mö­
gé esik. E jelenség az oromzat felső harmadában a
B5-B6-os oszlop mögötti falszakasztól a J9-J10-es osz­
lop mögötti falszakaszig figyelhető meg, és a csúcstól
kétoldalt lefelé mérséklődik. A hátfalat alkotó kvá-
derek helyenként 4-6 cm kiállású peremmel csatla­
koztak a szobrok hátához. Feltételezhető volt, hogy e
kőperemek a kváderek visszafaragás előtti eredeti fe­
lületéből maradtak vissza. Ilyen peremek voltak a
Krisztus-szobor mindkét oldalán, a J8-as szobor jobb
válla mögött és a JlO-es szobor jobb könyöke mögött.
Az alsó fülkéknél (Bl, B2, J12, J13) a szobrokat és
a hátfalat gondosan összeépítették: a szobor és a fala­
zat csatlakozási vonalát-közét kemény habarcs, benne
állított téglák és tégladarabok töltötték ki. Feljebb a
szobrot és a fülkehátfalat összezáró kötőanyag gyak­
ran részben vagy teljesen kimosódott és elporladt, a
J9-es és a B3-as apostolszobor pedig szinte teljesen
szabadon állt a fal előtt. E két szobrot az alak nyaká­
ba, illetve vállába durván bedolgozott laposvas fogta
a hátfalhoz.
A nyugati kapu és a kapuoromzat részeinek A szobrok és a fülkehátfalak csatlakozási vonalát,
függőleges középtengelye és ezek viszonya
a templom függőleges középtengelyéhez (rész­ valamint a fülkehátfalakat szinte összefüggő sötét ké­
let az A táblából) / Die vertikalen Mittelachsen reg fedte, emiatt a különféle építő- és kötőanyagokat
dér Komponenten des Westportals und des szinte lehetetlen volt megkülönböztetni. A legvédet-
Portalgiebels und dérén Verháltnisse zűr
M ittelachse des Gesamtgebáudes (Detail von tebb helyeket viszont gyakran agyagfoltok és -csomók
Tafel A) takarták. Ezek a századfordulós gipszmásolatok ké-
8 5 -8 7
A J12-es, a Jll-e s , illetve a J9-es apostolszobor feje és a fülkehátfalba beépített glóriás faragvány / Köpfe dér Apostelfiguren J12,
J l l und J9 samt ihren Nimbensteinen in dér Nischenrückwand
(OMvH - Hack Róbert, 1992)

szításékor kerültek a kapura; ekkor ugyanis agyaggal tömték ki a visszaforduló felületek mögötti része­
ket, hogy le tudják választani a negatívforma darabjait. Mivel a gipszmásolatok még a kapu nagy res­
taurálása előtt készültek, az agyagfoltok minden esetben azt jelezték, hogy az alattuk húzódó anyago­
kat a századfordulón nem bolygatták.
A szobrok és a hátfalak közötti réseken át és a szobrok válla mögött téglából és tégladarabokból ren­
dezetlenül és szinte kötőanyag nélkül rakott falazatra lehetett látni. Az üregekben madarak fészkeltek,
a szobrok vállát-hátát, illetve a fülkéket helyenként vastag guanóréteg borította. A riasztó látvány azt
sugallta, hogy a hátfal és a szobrok nincsenek szervesen összeépítve.

A Krisztus- és a Szent Péter-szobor (B6), valamint a Bl-es, B5-ös, és J8-as apostolszobor fejét egybe­
faragták a testtel; a többi fej nyaknál durván illesztett pótlás. A Madonna-szoborból Mária és a gyermek
Jézus feje hiányzik; a Sámson-csoport pedig nagyon csonka - hiányzik Sámson és az oroszlán feje, az
oroszlán három lába és a talplemez falsík elé álló részének mintegy fele.
Az apostolfigurák kézfejei többnyire a testhez simulnak. Néhány esetben az egykor szabadon álló
kézfej letört, majd később pótolták. Ma már e pótlások közül is csak egynek van meg csekély maradvá­
nya: a J9-es szobor bal karjából kiálló vascsap, rajta a szobor anyagától eltérő kőanyagú kis kőcsonkkal
(88). A Szent Péter- és a J13-as szobor jobb kézcsonkjában, a Mária-alak jobb kézfejében, a Sámson-figu-
ra visszafaragott nyakában és az oroszlán nyakában csaplyuk mutatja, hogy ezeket a hiányzó részeket
is pótolták valamikor, de később a pótlás is elpusztult. Habarcsból voltak a Bl-es apostolszobor lábfej­
kiegészítései, amelyeknek munkánk megkezdésekor már csak maradványai voltak meg; a szobor ki­
emelése során pedig ezek is megsemmisültek.

88
Kőcsonk és vascsap a J9-es apostolszobor bal kézfejének későbbi ki­
egészítéséből / Steinstumpf und Eisendübel von dér Handergánzung dér
Apostelfigur J9
(OMvH - Hack Róbert, 1992)
 A kis kiállású vízvetőpárkány a szobrokat alig védte, és ezért fejük és előoldaluk kőanyaga erősen
kimosódott; a megmunkált eredeti kőfelület csak a védettebb: mélyebben fekvő, visszaforduló, illetve
oldalsó részeken maradt meg. A B3-as és Jll-e s szobor mára szinte formátlanná pusztult. Ennek (egyik)
oka szembetűnő volt: a templom nyugati oromfala és a tornyok közötti sarkokból kinyúló egy-egy víz­
köpő vastag sugárban zúdította a vizet e két szoborra.
A helybeliek légpuskával lőtték az oromzaton fészkelő galambokat, illetve szokás volt a fülkékbe
kisebb-nagyobb kavicsokat feldobálni. Ezzel magyarázható a szobrok - elsősorban az alsó fülkékben állt
szobrok - sok apró, nem a kőanyag mállásából eredő sérülése.

A KAPUÉPÍTMÉNY OROMZATA
A SZÁZADFORDULÓS RESTAURÁLÁS ELŐTT

A századfordulós restauráláskor beépített új kőfaragványok közelről ma is jól megkülönböztethe­

tők a középkoriaktól. A századfordulón teljes kőcserét végeztek a kapubéllet lábazati zónájában és az
ajtónyílás körül; nagyarányút a függőleges bélletrétegekben és a félköríves archivoltzónában; kisebb
mértékben cserélték viszont a fejezeteket és a párkányfríz elemeit. A csúcsíves archivoltrétegek elemei
közül csak a legbelső réteg zárókövét (132) és az azt két oldalról kísérő faragványokat váltották ki. A kül­
ső két rétegben és a meanderes falsávban csupán néhány kisebb pótlás van, leszámítva a meanderes fal­
sáv zárókövének jobb oldali szomszédját, amely századfordulós faragvány. Az apostolgaléria arka-
túrájában számos faragványt cseréltek újra, és teljes egészében újjáépítették a kapuépítmény oromfalát
a fülkezáradékokkal együtt.
A kapuépítmény bélletéből és az apostolgaléria arkatúrájából 1903-1904-ben kiemelt 13. századi
kőfaragványok közül viszonylag sok maradt ránk. A kőtárban megtalálható számos bélletelem, fejezet,
lábazat és oszloptörzshöz tartozó faragvány, valamint a timpanondombormű nagy fehérmárvány-
tömbje is - több darabra törve.1 Azonban az északi béllet oroszlánjának - amely kiemelésekor szétesett,
de aztán Gyalus László utasítására összeragasztották - eddig nem sikerült nyomára akadnunk,2 és hiá­
nyoznak a kőtárból az ajtónyílást közvetlenül keretező faragványok is.3 A csúcsíves archivoltzóna kivál­
tott faragványai közül a legbelső réteg záróköve (132) és egyik szomszédja van meg.4
Az apostolgaléria arkatúrájának tíz lábazata közül a századfordulón három eredetit hagytak az
oromzaton (B6-7, 7-J8, J8-J9)5 - a kicserélt hét közül négy maradt ránk.6 Négy oszlop maradt a helyén
(B2-B3, B3-B4, B4—B5, J10-J11)7 - a kicseréltek közül a kőtárban csak a Jll-J12-es indadíszes oszlop
rossz állapotú kis töredékei találhatók meg.8 Az oszlopfejezetek közül csak a B6-7-est hagyták a he­
lyén - a kicserélt kilencből hét maradt ránk.9 Szinte hiánytalanul megvan a kőtárban az oromfal csúcsá­
nak ikerablaka.10 Ezzel szemben a fúlkezáradékokból csak egyetlen íves faragványt és egy fejezetre fel­
fekvő indítóelemet sikerült azonosítanunk.11

A kapuépítmény oromfala a 19. század harmadik negyedében vakolt és meszelt volt. Ezt a vakola­
tot 1901 tavaszán verték le. A kapuépítményt kis kiülésú cserepezés fedte, amely 1894-ben súlyosan
megsérült, s amelyet később, a vakolatveréssel egyidejűleg eltávolítottak. Az 1901-ben készült
fényképek (65-66) tanúsága szerint az arkatúra fölötti oromfal részben szokásos magasságú, részben
pedig egészen lapos, hosszú kváderekből állt; a kövek felúletete erősen sérült volt. Az oromfal szélét
mindkét oldalon téglával javítgatták. A pótolgatás azonban csak a déli oldal alsó részén: a J10-J12-es fül­
kék fölött tűnik határozottan szélesítő sávnak.
Az oromzati fülkezáradékok kőkiosztásához: 13. századi, úri. ívkísérő (balra), illetve 20. század eleji (jobbra) záradékfaragvány
sémája / Schema dér Scheitelelemente dér Giebelnischen. Ein sog. bogenbegleitender Block aus dem 13. Jahrhundert (links) und
ein Scheitelstück aus dér Zeit um 1900 (rechts)
Máthé Géza rajza / Zeichnung von Géza Máthé

Az archív fényképeket és a kőtári faragványokat, valamint a mai állapotot és ennek felméréseit ösz-
szevetve elmondhatjuk, hogy a nagy restauráláskor - a timpanondombormű és az ajtókeret környezetét
leszámítva - nem változtatták meg a kapu és részei szerkezetét, méreteit, arányait vagy jellegét. Javítást
végeztek: a régi sérült, kopott darabokat új faragványokra cserélték - olyan új faragványokra, amelyek minél pon­
tosabban kívánták másolni vagy rekonstruálni a kiváltott eredetit. Látnivalóan nem tekintették viszont máso-
landó-megőrzendő jellegzetességnek, s így sokszor figyelmen kívül hagyták a szerkezetek, falazatok kőkiosz­
tását, a kőfaragó elődök tömbkezelési módját. Kisebb eltérések sok helyütt megfigyelhetők, például az
oromzati arkatúra régi és új fejezet- és lábazatfaragványai között is. A fülkezáradékok kőkiosztását
pedig gyökeresen megváltoztatták.
A szoborfülkék záradékait a századfordulós restaurálás előtt olyan faragványok alkották, amelye­
ken a kőtömbből kibontott íves profilszakaszt kívül a homloksíkra kiforduló keskeny, sima szalag kísér­
te; belül pedig az ívet követő, a fal belseje felé benyúló illesztőfelület (VIII). Csak a falsarokra kerülő
darabok homlokoldalának külső szélén egyenesítették ki az ívet sarkos füllé. Ezt a fajta tömböt a továb­
biakban ívkísérőnek nevezzük. Ilyen ívkísérő faragványokból áll ma is a századfordulón nem bolygatott
Bl-es és J13-as fülkezáradék, valamint a Madonna-szobor fülkéjének záradéka (81-83).
Ezeket az ívkísérő tömböket a századfordulón olyan faragványokra cserélték, amelyek tömbjébe
ugyanolyan profilnak körülbelül ugyanakkora íves szakaszát faragták, ezzel azonban mindkét oldalon
egybefügg egy-egy az oromfalra, illetve a fülkehátfalra kiforduló nagyobb sík felület is, melyeknek kül­
ső, illetve belső szélei egyenesek, külső, illetve belső sarkai pedig derékszögűek (VIII).
A változtatás végső oka nyilván az volt, hogy az ilyenfajta faragványokhoz általában pontosabban
és kevesebb helyszíni munkával lehetett további sima, téglatest alakú falkvádereket illeszteni. Az
egyszerűsítés szándéka azonban nem várt bonyodalmakhoz vezetett, és rendkívül súlyos követ­
kezményekkel járt, melyeknek taglalására még visszatérünk. Az viszont első pillantásra is nyilvánvaló,
hogy a századfordulós záradékfaragványok nemcsak a kapuépítmény oromfalán jelennek meg jóval
nagyobb felületen, mint a korábbiak, hanem belül a fülkehátfalra is átfordulnak, sőt a záradék három
faragványának T-alakú fugahálóval illesztett belső lapjai alkották volna a fülkehátfal felső részét. Ennek
a tervezett ideális illesztésnek azonban akadályai voltak a hátfal felső részébe beépített glóriás kövek.
Végül a századelőn úgy illesztették össze a fülkezáradékokat, hogy fülkénként különböző formában és
mértékben egyaránt megcsonkították saját új faragványaik belső lapját és a glóriás köveket. A B6-os, J8-
as és J12-es fülkék épebben megmaradt glóriás kövei (85) alapján azonban arra következtethetünk,
hogy korábban ezek a faragványok teljesen kitöltötték a fülkezáradékok felső részét.

Az archív fényképeken szembetűnő az oromzati arkatúra kőelemei közül néhány fejezetnek, a

Jll-J12-es oszlopnak, valamint a B3-B4-es és a J8-J9-es fülkék záradékainak rossz állapota. Az apostol­
galéria szobrai a századfordulón látszólag jó állapotban voltak - az archív fotókon majdnem egységes
sötét tónusban jelennek meg; ez mutatja, hogy a figurák előoldalának és kinyúló részeinek mára jelleg­
zetessé vált kimosódása ekkor még nem vagy alig indult meg. A napjainkra szinte formátlanná pusz­
tult B3-as és Jll-e s apostolszobor, valamint a J9-es szobor ugyan már a múlt század második felében is
rosszabb állapotban volt, mint a többi, de messze nem a mai mértékben.
A Madonna-szobor már az archív képeken is mai állapotában látható: hiányzik a Mária-alak feje és
jobb kézfeje, valamint a gyermek Jézus-figura feje és kezei. A Sámson-csoportot pedig már első ismert,
az 1810-es években készült ábrázolása (38) is mai csonka állapotában örökítette meg.
A külön kőből illesztett apostolfejek a 19. század közepétől követhetően már mai helyükön
voltak.12 Eddig nem bukkant fel arról szóló forrás, hogy a fejek újraillesztése, illetve pótlása miért vált
szükségessé, mikor és hogyan történt. Az eredeti fejek leverését 19., illetve 20. századi eredetű spekula­
tív hagyomány tulajdonította előbb a protestánsoknak, majd a törököknek. A fejek stíluskritikai meg­
határozására és datálására még nem történt kísérlet.

A jáki nyugati kapuról csak a 19. század közepétől kezdve maradtak fenn olyan jellegű és részle­
tességű források, amelyeknek összevetéséből építéstörténeti következtetések vonhatók le.
Úgy gondoltuk, hogy a források alapján megnyugtatóan tisztázódott a kapu századfordulós restau­
rálásnak mértéke, s ezzel kapcsolatban csak egy kérdés maradt nyitva: miért indultak rohamos és egyre
gyorsuló pusztulásnak a szobrok az utolsó száz évben? Egyértelműnek látszott, hogy a B3-as és Jll-es
szobrok elformátlanodását a vízköpőkből lezúduló víz okozta - a nyugati oromfal és a tornyok sarkaiban
azonban a restaurálás előtt s vélhetőleg mindig is volt vízköpő vagy legalábbis csurgó. A kapuépítményt
a századforduló előtt fedő cseréptető kiállása nem volt lényegesen nagyobb, mint a mai kőpárkányé, így
a többi szobor előoldalának az utolsó száz évben bekövetkezett kimosódása sem volt teljesen érthető.
A szobrok „barokk" fejpótlásai és szabadon álló kézfejeinek pótlásmaradványai, valamint az orom­
fal széleinek téglás kiegészítései alapján feltételezhető volt, hogy az oromzaton a 13. századi építkezés­
nél később és a századfordulós restaurálásnál korábban is történtek átépítések és javítások. Nem tudtuk
azonban, hogy egyszeri vagy többszöri javítással kell-e számolnunk. A századfordulón készült kőfarag-
ványok helyzete alapján a falkutatás megkezdésekor úgy gondoltuk, hogy a kapuépítmény oromzatát
a századfordulón az oszlopfejezetek és glóriás kövek magasságáig bontották vissza, ezért a közbülső ja­
vítások maradványait a 13. századi falazat és a századfordulón beépített faragványok találkozási vona­
lában, azaz elsősorban a glóriás kövek környezetében reméltük megtalálni.
A béllet és a kapuoromzat középkori faragványai, valamint maguk a szobrok kétségtelenül a 13.
században, nagyjából egy időben készültek. Magyarázatra szorult tehát a szobrok és a fülkehátfal szer­
vetlennek látszó kapcsolata; magyarázatra szorultak az egész kapuépítménynek, az oromzati fülke­
kiosztásnak és a szobrok elhelyezésének föntebb leírt „szabálytalanságai". A helyszíni kutatás során
minél többet akartunk megtudni a középkori építéstechnikáról, hogy elválaszthassuk az ebből termé­
szetesen fakadó „rendellenességeket" a különböző építési fázisokban készült részek különbözőségétől
és az esetleges „tervváltozás(ok)" következményeitől. Ehhez azonban először azt kellett tisztáznunk,
hogy mit mivel és hogyan építettek össze. Ennek megfigyelésére a szobrok kiemelése adott lehetőséget,
miközben végleg megszüntette a kapcsolatok egy részét - ezeket tehát az elmúlt évek során kellett le­
hetőleg minden részletre kiterjedően dokumentálni és értelmezni.
 A munkában sokat segíthetett volna a gipszkapu, hiszen az a kapuépítmény nagy restaurálás előtti
állapotának másolata. Darabjai (64) azonban a kapuoromzat helyszíni kutatásának idején már a jáki pad­
láson voltak, s a szűk tárolóhelyen éppen oromzatát nem tudtuk összeállítani. A szobrok állapotfelméré­
sében és a kőtári faragványok lokalizálásában a gipszkapu konszignált darabjait is jól tudtuk használni;
csekély nyomokból, nem kevés fejtöréssel, az oromzat kutatása során kellett azonban megfejteni és re­
konstruálni azt is, ami szerencsésebb körülmények között látható lenne a felállított gipszkapun.

A KAPUÉPÍTMÉNY OROMZATÁNAK ÉPÍTÉSE ÉS ÁTÉPÍTÉSE

A szobrok kiemelése után láthatóvá vált a fülkehátfalak szobrok mögötti része (89-99, 101-104,
108-109). Ezekben a falazatokban csak ott végeztünk tapintatos falkutatást, ahol restaurátor kollégáink
a szobrok kivétele során amúgy is megbontották azokat, hiszen a kutatás érdekében nem akartuk to­
vább roncsolni azt, ami ránk maradt. így a falfelszín mögé csak egyes helyeken, a homloksíktól számí­
tott legfeljebb 50 cm-es mélységig láttunk be - márpedig ez kevesebb, mint a kapuépítmény kiállása. Se­
hol nem láttuk tehát a kapuoromzat és az épület belső összeépítésének módját.
A tapasztaltak összegzése alapján elmondhatjuk, hogy a kapuépítmény mai oromzata kétszeri építke­
zésből származik. A két építkezéshez tartozó falazatok és kötőanyagok egyértelműen kapcsolódnak a 13. századi,
illetve a századfordulón készült kőfaragványokhoz, így a két építkezést biztosan lehet azonosítani e kettővel. A ka­
puoromzat ránk maradt állapotában a 13. századi falazatokra és kötőanyagokra mindenütt közvetlenül
restauráláskoriak rétegződtek, közbülső építőtevékenység nyomával nem találkoztunk. A szobrok ki-

89 90
A B2-B3-as fülke oldalnézetben / Die Nischen B2-B3
in Seitenansicht
(OMvH - Hack Róbert, 1993)
egészítései és a századfordulón elbontott oromzat széleinek téglás pótlása alapján jó okkal feltételezhe­
tő „barokk" javítás(ok)nak tehát a ma álló falazatban nem maradt nyomuk.
Az oromzat 20. század eleji átépítése azonban kiterjedtebb és összetettebb beavatkozásnak bizo­
nyult, mint amilyenre a források alapján számítottunk. A hozzá kapcsolódó jelenségeket a 13. századi
építkezés összefüggő bemutatása érdekében egyelőre figyelmen kívül hagyjuk.

A 13. századi építkezés (C)

A 13. században a kapuépítmény oromzatát alapvetően kváderfalként építették meg, azaz a fal kül­
ső és belső kváderhéjból áll, melyeknek közét falmaggal töltötték ki. Mind a tizenöt kiemelt szobor kör­
nyezetében - tehát mind a kapuépítmény oromzatán, mind a két torony nyugati falában kialakított
egy-egy szoborfülkében, mind pedig a kapuépítmény homlokfalában a párkányfríz magasságában el­
helyezett szobrok körül - egységesen és következetesen ugyanazt a kétféle habarcsot használták.
A kvádereket és a kőfaragványokat fehér, nagyon apró kavicsos, mészdús, keményre szilárduló
habarcsba rakták - ezt a továbbiakban helyezőhabarcsnak hívjuk. A falmagot élénksárga-okker színű, ve­
gyes méretű, részben egészen nagy kavicsokkal adalékolt és keverésenként is enyhén változó kemény­
ségűre szilárduló kötőanyaggal készítették.
A szoborfülkéket háromféle módszerrel alakították ki. Az első típusnál a fülke két oldalának alsó
kváderei mögé téglasorokat raktak helyezőhabarcsba és szabályos kötésbe. A falfelületen megjelenő
kváderek és mögöttük a téglasorok együttesen alkotják a fülke oldalfalait; adják a fülkemélységet. Ezzel

9 1 -9 2 93
a módszerrel dolgoztak a toronyfalakba került két fülkénél (Bl, J13), a Madonna-szobor fülkéjénél, va­
lamint az oromzat két szélsó' fülkéjének (B2, J12) kváderfalba illeszkedő alsó részénél (90).
A második, úgynevezett kváderpilléres módszer szerint a meanderes ív hátára rakott egy-két kődarab­
bal kialakított teraszon elhelyezték az oszloplábazat faragványát, amely 24 cm széles, de a falmag felé
mélyen benyúló, hátoldalán szabálytalan kőtömb. Majd e hátranyúló tömbön három kvádert állítottak
egymásra. Ezek hátoldali megmunkálása szintén szabálytalan; vastagságuk változó; többnyire laj-
tamészkőből, illetve sötétsárga metamorfit-törmelékes homokkőből faragták őket. A harmadik kváderen
fekszik a fejezetfaragvány, ezt szintén mélyen hátranyúló, szabálytalan tömbjével köttötték a falmagba;
az arkatúra kőelemeit ugyanis a 13. században nem csapolták össze. Ilyen kváderpillérek találhatók
mindkét oldalon az oromzat középső részén (B2-B3; B3-B4: 90; B4—B5: 91-92; illetve J11-J12; J10-J11: 99).
Az első két módszerrel dobozszerű, azaz oldalfalakkal és mélységgel rendelkező szoborfülkéket hoztak létre.
A harmadikféle eljárással viszont lényegében összefüggő kváderhéjat építettek, a szobrok mögött kihagyással.
A kváderfalazat olyan barnássárga homokkő lapokból áll, amelyek 26-36 cm oldalhosszúságúak, közel
négyzetesek és eredetileg 10-15 cm vastagok voltak. Ezek talán a szürkehomokkő-tömbök sárga réte­
geinek (145) kifűrészeléséből származtak.13 A kőlapokat - úgy tetszik - rétegenként felváltva helyezték
el fektetve, illetve állítva; ezért váltakoznak a falfelületen magas és lapos rétegek. E feltételezés mellett
szól, hogy a magas rétegeket alkotó kváderek belső széle 10-15 cm mélyen észlelhető volt a falmagban;
a lapos rétegeket alkotó faragványok belső szélét viszont sehol nem láttuk - ezek a tömbök tehát 20 cin­
nél vastagabbak. A kőlapokat lényegében kötésbe rakták (a függőleges fugák jórészt az oszlopok taka­
rásába esnek). A kváderhéj a szobrok mögött megszakad - ezt a keskenyebb-szélesebb hiányt neveztük
el szoborlyuknak. A szoborlyukak jellegzetesen különböznek az első két fülkekialakítási módszerrel

94 95
létrehozott szoborhelyektől: nincs ugyanis mélységük. Ebbe a harmadik típusba tartoznak az oromzat
felső részének fülkéi a B5-B6-os és a J9-J10-es falazat között ( 9 4 - 9 7 ) .
Az oromzat felső részének mindkét szélén a kváderpilléres és e harmadik, úgynevezett kváderhé-
jas típus közötti átmenet figyelhető meg: a B5-B6-os oszlop mögött lényegében még kváderpillér áll, de
szélesebb, mint az alsók, és két kvádere már a szürke homokkő sárga változatából készült. Fugái közül
a felső kettő - a századfordulón nagyon megvésett 13. századi fejezettömb maradványának alsó és fel­
ső fugája - már átmenő fuga a B6-7-es falazat felé ( 9 3 ) .
A déli oldalon az átmenti zóna szélesebb. A J9-es szobor mögött nem volt szoborlyuk: a kváderhéj
szinte összezárult a szobor mögött, jóllehet a mai állapotban a felső kváderek pusztulása miatt ez már
csak a kőmaradványokból volt kikövetkeztethető ( 9 7 ) . A déli oldal átmenő vízszintes fugái még a
J9-J10-es falazatra is áthúzódnak. E falazat alsó részét nyolc téglasor alkotja, a téglákat helyezőhabarcs­
ba, szabályos kötésbe rakták. A felső négy sor a J9-es szobor mögött is folytatódik egy kváder magasság­
ban. 13. századi téglafalazat látható felületen csak itt jelenik meg az oromzaton ( 9 8 ) .

'¥

A szobrok mögött közvetlenül 13. századi falmag volt látható - a dobozfülkékben a fülke teljes szé­
lességében, a felső régióban pedig a szoborlyukakban. A falmag nagyrészt élénkvörös, 4 cm magas tég­
lákból, illetve tégladarabokból áll, de kisebb kődarabokat és római ügií/ö-d a rabokat is felhasználtak hoz­
zá. Ezeket az anyagokat fülkénként alul viszonylag rendezetten helyezték el a falmaghabarcs széles
rétegei között, felfelé haladva pedig általában egyre gondatlanabbul, egyre több habarccsal.
- J & -

96 97
 A falmaghabarcs felületén néhány esetben az öntési fázisok határai is felismerhetők voltak, részben
szinte vízszintes hézagok, részben az egymást követő betöltési rétegek enyhe anyagkülönbsége révén,
részben pedig arról, hogy a következő öntés nagyobb kavicsai az előző réteg felső szélére ültek le. Ilyen
falmagöntési rétegből - már ahol kivehető - hátfalanként három-öt van.
Az oromzat felső régiójában, a szoborlyukakban, a fehér helyezőhabarcs vékony csíkja a falmag
öntési fázisai közé rétegződött a szegélyező kváderek vízszintes fugáinak folytatásában kis szaka­
szokon, illetve néhány esetben keresztben, az egész szoborlyukon át. Ez a jelenség kétségtelenné teszi,
hogy ott, ahol lényegében kváderhéjat építettek, az úgynevezett vízszintes építési móddal dolgoztak, azaz egyszer­
re egy-két kőréteget felrakva, több szoborfülkén átmenőleg építkeztek, és az elhelyezett kvádersor(ok) mögött a kö­
vetkező kősor felrakása előtt rögtön megöntötték a falmagot is.
E jelenség az első két típusba tartozó szoborfülkéknél nem volt megfigyelhető, itt tehát valószínűbb az ol­
dalfalak és kváderpillérek egyenkénti függőleges felrakása - erre utal a kváderpillérek jellege, illetve a torony­
falakban kialakított fülkék oldalainak kőkiosztása is.

98 99
100
A Krisztus-szobor alsó része. A fugákban 13. száza­
di helyezőhabarcs és ékelés / Dér untere Teil dér
Christusfigur. Versatz in Mörtelbettung und Keilung
mit Schieferspalten, 13. Jh.
(OMvH - Hack Róbert, 1991)

A szobrok elhelyezése a 13. században

A szobrokat a meanderes kőréteg hátára rakott egy vagy több kváderből kialakított teraszon, azaz
a szobortalapzaton, helyezőhabarcsba állították. A habarcsterítésbe csatárikő-lapocskákat is raktak, és a
szobor talplemezét is ilyenekkel ékelték ki az elhelyezéskor - elölről.
A szobrok közül három: Krisztus és az oromzat déli oldalának két apostolszobra: a J8-as és a J12-es,
két kőtömbből áll. Az alsó tömb minden esetben alacsony: lényegében a szobor talplemezét és a figura
lábfejeit faragták belé. Felállításukkor előbb az alsó tömböt helyezték el a szokott módon, majd a felső
tömböt ugyanazzal az eljárással illesztették az alsóra, ahogy az egy tömbből faragott figurákat a talap­
zatra: az alsó tömb felső lapjára helyezőhabarcs-terítés és csatárikő-lapocskák kerültek; ebbe a terítésbe
ültették a felső tömböt, amelyet elölről csatárikő-szilánkokkal ékeltek meg ( 100 ).

101 102
A kapuoromzat déli oldala a századfordulós restau­ A J12-es fülke / Die Nische J12
ráláskor hátrább tolt lábazatokkal / Südseite des West- (OMvH - Hack Róbert, 1993)
portalgiebels mit den um die Jahrhundertwende tiefer
gelegten Basen
(OMvH - Hack Róbert, 1993)
 A falmaghabarcs folyékony állapotban préselődött a már helyükön álló szobrok hátához, így fel­
vette azok alakját, és ahol a szobroknak a falmaggal érintkező hátoldalán tagolt részletformák voltak,
ott a szobrok kiemelése után ezek lenyomata rajta maradt a falmagon. E jelenség leginkább a Krisztus­
szobor mögött volt látható (95).
Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy a szobrokat a 13. századi építkezés során, a falmag megöntése előtt
helyezték el. Habarcskötés rögzítette őket helyükre: a 13. században nem kő- vagy fémcsappal, hanem
habarccsal fogták a szobrok tömbjeit egymáshoz, a talapzathoz és a fülkehátfalhoz.
Az első két típusba tartozó, vagyis valószínűleg függőlegesen felrakott oldalfalú fülkék esetében
nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a szobrokat a fülke oldalfalainak milyen magasságú készült­
ségénél állították be.
A vízszintes eljárással épített felső régióban a szobrokat az oromfal külső kváderhéjához tartozó
elemekként - építéstechnikailag nagy kváderként - kezelték, és az első falmagöntési fázis előtt elhelyez­
ték. Erről látványosan tanúskodik az, hogy a B6-os szobor alsó része mögött egybefüggő réteget alko­
tott a kétoldali alsó kváderek és a szobor mögé mintegy 5-8 cm magasságban berakott téglakitöltés
helyezőhabarcsa.
Ami a két kőtömbből faragott szobrokat illeti: az alsó tömböt helyezték el az alsó kváderekkel
együtt, a felső tömb elhelyezése egy vagy két újabb kősor felrakásával együtt történt.
A szobor és a fülke oldalfalai között természetesen csak a dobozfülkéknél maradt köz - azaz lénye­
gében csak a Bl-es, J12-es és J13-as fülkékben. Ezt utólag elölről töltötték ki falmaghabarcsba rakott tég­
ladarabokkal; a J13-as szobor jobb oldalán pedig felhasználták egy minden bizonnyal római szürke
márvány burkolólap két töredékét is.

103 104
A Bl-es fülke / Die Nische B1 A J13-as fülke / Die Nische J13
(OMvH - Hack Róbert, 1993) (OMvH - Hack Róbert, 1993)
 1 0 5 -1 0 7
A Krisztus-szobor bal könyöke 13. századi
habarcskiegészítéssel, illetve a habarcs­
kiegészítés eltávolítása után / Linker
Ellenbogen dér Christusfigur mit Mörtel-
ergánzung aus dem 13. Jh. bzw. nach
Abnahme dér Mörtelergánzung
(105: OMvH - Hack Róbert, 1991; 106-107:
Szentesi Edit, 1992)

Mivel a szobrok beépítése 13. századinak bizonyult, beállításukat is akkorinak kell elfogadnunk.
A szobrok talplemezének előoldalát tehát a kapuépítmény homloksíkjával párhuzamosra igazították -
a felső, kváderhéjas módszerrel épített régióban a homloksíkon, az alsó, dobozfülkés régiókban a hom­
loksík mögött. A két szélső, toronyfalban álló figurát viszont határozottan a kapuoromzat felé fordítot­
ták, noha ehhez a Bl-es szobor fejéből egy kicsit le kellett faragni, a J13-as szobor fejtartását pedig talán
teljesen meg kellett változtatni (lásd a szobrok katalógustételeit).
A szobrok hátoldalának eltérő kialakítása nem befolyásolta beépítésüket. A hátoldalukon alig, rész­
ben vagy szinte teljesen körbefaragott figurákat ugyanazzal a technikával helyezték el. Az egyetlen ki­
vétel a B3-as szobor. Ezt az alakot a többitől eltérően és hagyományosabb módon bontották ki: nem
tömblapból, hanem a kiinduló kőhasáb egyik élét lesarkítva alakították ki a szobor szembenézed oldalát,
míg hátoldalán elég magasan meghagyták a kőtömb másik élét és két lapját (178). A szobor szembené­
zed oldalára keresztben álló hátsó tömbsarok és rézsűsen álló tömblapok miatt itt a szokásos falmag-
öntéses módszert nem lehetett alkalmazni, ezért a fülke jobb oldali részében mélyen bennálló tömb­
sarokból balfelé-kifelé húzódó tömblap mentén rézsűs téglaoszlopot raktak fel falmaghabarcsba (89).
A szobrok és a fülkék összeillesztése néhány ponton kisebb-nagyobb nehézségekkel járt. A Bl-es
szobor feje összeért fülkezáradéka jobb oldali karéjainak csúcsával, a B4-es szobor bal karjáról lehulló ru-
haredők pedig a fülkezáradék faragványaival - ilyenkor a szobor fejét, illetve karját kicsit levésték. Né­
hány esetben a szobrok behelyezés után nem látható felületeiből nagyobb darabokat véstek le: a B4-es

108 109
A Madonna-szobor fülkéje / Die Nische dér Ma- A Sámson-csoport ürege / Die Aushöhlung dér Simson-Gruppe
donnenfigur (Mezey Alice, 1996)
(Mezey Alice, 1996)
szobor vállának hátoldala és egy, a hátfalból kiálló nagyobb kváder, valamint a Krisztus-szobor háta és a
falazat több kváderének összefaragása úgy történt, hogy az alakból vettek el. A szobrok hátoldalát a 13.
században minden esetben hegyes élű szerszámmal faragták le.
Egyetlen esetben figyeltük meg, hogy a durva lefaragás látható felületre került: a Krisztus-szobor
bal karjának és könyökének hátsó és oldalsó felületét a kelleténél nagyobb darabon vésték le, s így ol­
dalt - a falkváder és a lefaragott felület között - rés maradt. Itt a szobor sérült részét helyezőhabarcsból
egészítették ki, és a pótlás lágy anyagába ujjal simítottak redőszerű formákat ( 1 0 5 - 1 0 7 ) .

Az oromzat 20. század eleji átépítése (D)

Tudott és látható volt, hogy a századfordulós restauráláskor visszabontották és új kőfaragványok-

ból építették újjá a kapuépítmény oromzatának teljes oromfalát a fülkezáradékokkal együtt. Láttuk,
hogy az új fülkezáradékokat és az oromfalat az elbontani szánt korábbiétól gyökeresen eltérő kőkiosz­
tással tervezték meg: az ívkísérő 13. századi faragványok helyére a homlokfalra és a fülkehátfalakra is
átforduló kőelemeket faragtak (VIII). Az új faragványok kívül, az oromzat homlokfalán csak mereven
egyenes falsíkban voltak összeilleszthetők; belül, a fülkehátfalakkal pedig csak akkor lettek volna, ha
készítésükkor darabonként határozták volna meg a homlokfal és a megfelelő fülkehátfal síkjának egy­
mástól való távolságát. Ezzel szemben az összes új záradékfaragványt a profil belső szélétől mért 17 cm-
es fülkemélységhez méretezték.
A záradékelemek előrefaragásánál nem gondoltak tehát sem az alsó és felső fülkék eltérő jellege
okozta mélységkülönbségre; sem arra, hogy a kapubéllet csúcsíves archivoltzónája - s így a rajta álló
oromzat is - a déli oldalon kifelé csavarodik és domborodik; sem a számtalan kisebb „szabálytalanság­
ra". A 13. századi, sokkal kötetlenebb, rugalmasabb és építés közbeni összefaragásra is számító kőkiosz­
tás mellett ezek nem okozhattak nagyobb fennakadást - szinte megoldhatatlan feladat várt azonban az
újonnan tervezett, mereven kötött kőkiosztási rendszerben készült faragványok beépítőire.
Amikor a századelőn, évekkel a faragványok elkészülte után, végül elbontották a régi oromfalat, és
fel kellett volna építeni az újat, ahhoz, hogy saját faragványaikat beépíthessék, előbb egységesíteni kel­
lett a szoborfülkék mélységét: be kellett szabályozni arra a profil belső szélétől számított 17 cm-es mé­
retre, amivel az új kőfaragványok készítésekor számoltak. Ki kellett továbbá egyenesíteni: lehetőleg va­
lóban egy síkra kellett hozni az oromzat homloksíkját. E két célt csak a kapuoromzat el nem bontott
részének szinte teljes átdolgozásával lehetett elérni. A műveletsor eredményeként az oromzat külső fal­
síkja 5-10 cm-rel hátrébb került, mint ahol korábban volt.
Az oromzat meghagyott részének átdolgozásához, viszonylag következetesen, sokféle kötőanya­
got használtak. A kőfaragványokat vakítóan fehér, adalék nélküli, teljesen egynemű finom porrá kapar­
ható anyagba helyezték - ezt a továbbiakban gipszpom ak hívjuk. Ezt az anyagot a felszínen egészen ap­
ró kavicsos, fehér fugázóhabarccsal takarták el, amely annyira hasonlít a középkori helyezőhabarcshoz,
hogy ránézésre nem, csupán a rétegviszonyok alapján különböztethető meg attól. A falazat belsejében
a nagyobb lyukakat piszkosfehér, kavicsadalék nélküli mészhabarcsba rakott törmelékkel töltötték ki;
ezt a habarcsot nagyon híg állapotban használták, így olyan felületeken is végigfolyt, amelyekhez nem
nyúltak. A negyedik kötőanyagfajta erősen homokos, világosbarna színű, vegyes méretű kavicsokkal
adalékolt úgynevezett barna habarcs. Ezt elsősorban a szobrok és a fülkehátfalak újbóli összezárásánál al­
kalmazták, és helyenként, ahol nagyobb foltban látható felületre került (legjellemzőbben a B6-os szo­
borfülke déli oldalának alsó részén), kis tégladarabokkal, illetve téglaőrleménnyel is adalékolták.

Az első típusú fülkékhez és a bennük mélyen álló szobrokhoz nem nyúltak: a Bl-es és J13-as apos­
tolszobor, a Madonna- és a Sámson-szobor fülkéje teljes egészében érintetlen maradt. A B2-es és J12-es
fülkékben csupán a záradékokat cserélték, így a hátfalat csak a glóriás kövek magasságától felfelé újí­
tották meg. Tehették, hiszen az új záradékfaragványokhoz felvett 17 cm-es fülkemélység az oromzat két
IX
A 7-es fülke és a Krisztus-szobor kevéssel a kétoldali fejezetek alatt felvett vízszintes metszete. A metszeten látható a lábazatok
századfordulós hátratolásának és a fülkehátfal homorú visszafaragásának mértéke / Horizontalschnitt dér Nische 7 mit dér
Christusfigur wenig unter dér Aufsatzhöhe dér Kapitelle B6-7 bzw. 7-J8. Das Ausmafl dér Tiefersetzung dér Sáulenbasen bzw.
dér Konkavaushöhlung dér Quaderschalenoberfláche aus dér Zeit um 1900 ist aus dér Zeichnung abzulesen
Markó Balázs felmérése és rajza (az eredeti rajz léptéke 1:5)/ Aufnahme und Zeichnung von Balázs Markó (Original im Mafetab 1:5)

szélső fülkéjében azonos volt a 13. századi fülkemélységgel - ezt a

méretet ugyanis alighanem éppen itt és csak itt: a kapuoromzat
két szélén mérték le az új faragványok előrefaragása előtt.
Az oromzat többi részén kétféle módon jártak el, a középkori
fülkekialakítás különböző módjaihoz alkalmazkodva. A kváderpil-
léres fülkéknél szétbontották a kváderpillért; visszavésték a mö­
götte talált falmagot; majd a visszavésett falmag előtt újra össze­
építették a 13. századi kvádereket a kiváltott középkoriaknál
mélyebbre helyezett saját lábazataik és fejezeteik között. Az újbóli
összerakás során a lábazatokat, oszlopokat és fejezeteket 4 x 4 x 4
cm-es kőcsapokkal csapolták össze - tekintet nélkül arra, hogy sa­
ját új faragványukról vagy hátrább helyezett 13. századiról volt-e
szó ( 1 9 3 , 1 9 4 ) . A kőcsapokat gipszporral ragasztották be.
A kváderpilléres fülketípus átdolgozásmódját legnagyobb fe­
lületen akkor láttuk, amikor a restaurátorok ismét szétbontották a
B2-B3-as oszlopot és kváderpillért. A középkori kváderek restau­
ráláskori habarcsban feküdtek, mögöttük megfigyelhető volt a
visszavésett középkori falmag és benne a középkori lábazat tömb­
jének hátsó része. A századfordulón az új oszloplábazatot a levé­
sett régi lábazattömb csonkja elé helyezték ( 8 9 - 9 0 ) . A mostani
restaurálás során nem bolygatott többi kváderpillérnél az tanúsko­
dott századfordulós szétbontásukról és újbóli összeállításukról, 110
hogy a 13. századi kváderek és a sérült szélű 13. századi falmag kö­ A B6-7-es visszafaragott falfelület és a
Krisztus-szobor mögött visszamaradt
zött restauráláskori kötőanyagok keskenyebb-szélesebb sávja volt peremek / Das konkav abgearbeitete
látható (pl. 9 1 - 9 2 ) . Mauerstück B 6-7 mit den hinter dér
A kváderhéjas régióban a középkori kváderfalazatot nem Christusfigur erhaltenen Randern dér
originalen Quaderoberflache
bontották szét. Kivésték és hátrébb helyezték a fejezeteket és lába­ (OMvH - Hack Róbert, 1991)
zatokat, s közöttük a kváderek felületét annyira faragták vissza,
hogy az oszlopot be lehessen illeszteni a hátrébb került lábazatok
és fejezetek közé (IX). A visszafaragást fogasvésővel végezték - er­
ről az egész falfelületen megfigyelhető sűrű szerszámnyomok ta-
111 112
A J9-es szobor századfordulós visszahelyezésének ékelése / Keilung beim Lefaragva visszahelyezett glóriás faragvány
Wiederversatz dér Apostelfigur J9 mit Kalksteinpláttchen und Holzkeilen a B2-es fülkében / Abgearbeitet wiederver-
(OMvH - Hack Róbert, 1992) setzter Nimbenstein in dér Nische B2
(OMvH - Hack Róbert, 1992)

núskodnak. A visszavésett homorú kőfelületek legmélyebb pontja, értelemszerűen, minden szoborköz­

ben az oszlopok mögé esik. A homorodás a Krisztus-szobor két oldalán a legerősebb; lefelé mindkét
irányban enyhül.
A kváderhéj felületének visszavésését a benn álló szobrok között nem tudták elvégezni, ezért a
Krisztus-szobor két oldalán két-két szobrot (B5, B6, illetve J8, J9) kimozdítottak, és a kimozdított szob­
rok mögött enyhén megvésték a 13. századi falmagot is. A visszahelyezéskor a szobor talplemeze alá

1 1 3 -1 1 5
A fülkezáradék századfordulós faragványainak lefaragása a B3-B4-es fejezet fölött, valamint a B4-es apostolszobor és a
fülkezáradék faragványai /Abgearbeitete Innenseite dér Scheitelelemente aus dér Zeit um 1900 über dem Kapitell B3-B4 und dér
Anschlufi dér Apostelfigur B4 zu den Nischenwerkstücken
(OMvH - Hack Róbert, 1992-1993)
gipszporból készítettek terítést, és a szobrokat ismét elölről ékelték meg, ezúttal lajtamészkő, illetve kel-
heimikő-lapocskákkal, valamint faékekkel ( 1 1 1 ) . A visszahelyezéskor a szobrok hátát semmilyen mó­
don nem kötötték a fülke középkori falmagjához, csupán a J9-es apostolszobrot rögzítették a figura vál­
lába durván bedolgozott és a falba mélyen benyúló laposvassal. A kimozdított szobrok újraelhelyezése
után a szobor és a fülkehátfal csatlakozási vonalát gondosan összeépítették: barna habarcsba rakott, élé­
re állított téglákkal és tégladarabokkal töltötték ki.
A szobrok kimozdításáról és újbóli elhelyezéséről a 13. századiakra rétegződő századfordulós kö­
tőanyagok tanúskodtak a szoborteraszokon. A kimozdított szobrok mögötti fülkehátfalak képének jel­
legzetessége a középkori falmag sérült felszíne, illetve aljukon a gipszpor és a barna habarcs egymásra
rétegződő sávjai ( 9 3 - 9 4 ) .
A Krisztus-szobor kimozdítására azért nem volt szükség, mert fülkéje jóval szélesebb a többinél, így
mellette is hozzáfértek a hátfal visszafaragásához. így viszont a kváderek szobor mögé benyúló részé­
nek megmaradt az eredeti vastagsága és felülete: 4—6 cm kiállású, a szobor körvonalait követő perem
formájában ( 1 1 0 , 9 4 - 9 5 ) . A kimozdított szobroknál a szobrok mögé benyúló kváderszéleket ferdén le­
vésték, két esetben azonban meghagytak ilyen peremeket: a J8-as szobor mögött a bal oldalon egy
kváderen ( 9 6 ) ; a JlO-es szobor jobb karja mögött pedig a téglafalazaton ( 9 8 ) .
Az oromzat déli oldalának középső részén a kváderpillér szétbontásának módszerével dolgoztak,
mégis kimozdították a két ide eső szobrot (J10, J ll) , s mögöttük - és csak itt - részben a falmagot is átépí­
tették. A JlO-es szobor mögött a falmag középső részét cserélték hevenyészetten berakott széles téglapil­
lérre ( 9 8 ) ; a Jll-e s szobor mögött pedig a falmag alsó részét pótolták ki nagyjából középmagasságig ( 9 9 ) .
A kapuépítmény homlokfalán a Madonna-, illetve a Sámson-szobor és az oromzati fülkesor közöt­
ti kváderfelületet - a szerszámnyomokból ítélve - kicsit visszavésték, valószínűleg azért, hogy az orom­
zat hátratolt új síkja ne jelenjék meg lépcsős visszaugrásként.
A felső, kváderhéjas régió visszafaragásának mértékéből következtethetünk arra, hogy az oromzat
a restaurálás előtt középen kihasasodott, így többet kellett belőle visszavésni; az északi oldal felé a
homorodás enyhül. A déli oldal erősebb átdolgozásának talán az volt az oka, hogy ezen az oldalon a
csúcsíves archivoltrétegek kifelé csavarodása és domborodása miatt a rajtuk álló 13. századi orom­
zatrészt nagyobb mértékben kellett korrigálni, mint az északi oldalit. Jelenleg nem tudjuk megmonda­
ni, hogy ekkor és a hátratolás miatt került-e felszínre a déli oldalon a kifelé csavarodó archivolt-
rétegeken fekvő meanderes kőréteg háta ( 1 0 1 ) , vagy már a 13. században is megpróbálták a déli oldalon
„helyrehúzni" az oromzati falsíkot. A teraszokon még érzékelhető 13. századi habarcsterítés-lenyo-
matok és a mai lábazatok helye közti különbség csak bizonytalan következtetésekre adna alkalmat;

116
A Szent Péter-szobor jobb könyöke és a B5-B6-OS
restauráláskori fejezet / AnschluS des rechten Ellen-
bogens dér Petrusfigur zum Kapitell B5-B6 aus dér
Zeit um 1900
(OMvH - Hack Róbert, 1991)

117
A B4-es apostolszobor bal karjáról lehulló köpeny­
szél gipsszel visszaragasztott darabjai és gipsz­
kiegészítése / Mantelrand dér Apostelfigur B4, Gips-
reparatur aus dér Zeit um 1900
(OMvH - Hack Róbert, 1992)
az egyes lábazatok és kváderpillérek restaurálás előtti helye - s így a századfordulós hátratolás pontos
mértéke - a gipszkapuról lesz majd leolvasható, ha egyszer összeállítják.
Csak a kapuoromzat meghagyott részének átdolgozása után kezdhettek hozzá a századelőn az elő­
re tervezett munkához, vagyis az új fülkezáradékok és oromfal felrakásához.
A korábbi oromfallal és fülkezáradékokkal együtt elbontották a fülkehátfalak felső részét is. A gló-
riás kvádereket is kiemelték a falazatból, majd az új faragványok közé beszabva és mélyebb síkra he­
lyezték vissza (112). Erről tanúskodik az a habarcságy, amelyben fekszenek.
A fülkék falazatát talán le is vakolták a fugázóhabarcshoz hasonló, apró kaviccsal adalékolt, véko­
nyan felhordott anyaggal. Ebből azonban csak egy nagyobb kiterjedésű, elszürkült felületű folt maradt
fenn a Krisztus-szobor mellett, a 7-es fülke jobb oldalának homorúra visszavésett falfelületén (72, 95).
A kaput, a szobrokkal együtt, ezután még patinázták is. A mostani restaurálás előtt a középkori fa-
ragványokon vöröses, az újakon okkersárga, az elkoszolódott részeken fekete, máshol már fellevelese-
dett bevonatot Tóth Mária tanulmánya ismerteti.

A szobrokkal az átépítés során óvatosan bántak; csupán néhány szobor talplemezének oldalain
vannak olyan sérülések, ezeken a részeken hiányoznak olyan darabok, amelyeket valószínűleg a szob­
rok kimozdításán dolgozva okoztak, illetve törtek le akaratlanul. A fallal szinte minden kapcsolat nél­
kül álló B3-as és J9-es szobrokat viszont a hátfalhoz kötötték: a szobor nyakába, illetve vállába durván
bedolgozott laposvassal. Ezt a J9-es szobor vállához ólommal próbálták ügyetlenül hozzáönteni. A hú­
zóvasakat nagy mélységben fogták a hátfalba, ugyanis a visszabontás után megmaradt középkori fala­
zat tetejére helyezték, és a teljes új oromfal súlyával terhelték le.
Láthatóan gondot okozott, és néhány szobor kisebb sérülésével járt, hogy az új záradékfaragvá-
nyok és szobrok néhány olyan ponton, ahol már az eredeti beépítésben is szoros közelségben voltak,
most összecsúsztak. A B4-es szobor ekkor még inkább fülkéje északi széléhez szorult. A jobb karjára si­
muló és onnan aláhulló köpenyszél oldalsó felületéből már a szobor 13. századi beépítésekor is levés­
tek, most újabb réteget csiszoltak le, s az új záradékfaragványok belső oldalát is megvésték (113-115).
Hasonlóan csiszolták le a Szent Péter-szobor jobb könyökét, hogy a szomszédos új fejezet egyik bimbó­
ja elférjen a szobor mellett (116).
A B4-es szobrot viszont javították: a bal karjáról hosszan aláhulló köpenyredő kis darabjait gipsszel ra­
gasztották vissza, illetve pótolták ki (117).

'*>

A 13. századi oromfal kőkiosztásának megváltoztatása nem volt a tervezői koncepció része - aligha­
nem ruünszerűen történt, a következmények átgondolása nélkül. Ráadásul az új faragványok előregyártá-
sát nem előzte meg elég alapos és körültekintő méretvétel. A közvetlen következményeket maga a
Schulek-műhely viselte: sziszifuszi munkával kényszerült átdolgozni a kapuépítmény oromzatának el
nem bontott részét, hogy aztán felrakhassa saját faragványait. Az egyengetés eredményeként a kapuorom­
zat fülkesorának homloksíkja néhány centiméterrel hátrébb került, mint ahol régebben volt, így az új fülkezáradékok és
az oromfal is néhány centiméterrel hátrébb épültek meg, mint ahol a régiek voltak. A szobrokat viszont régi helyükön
hagyták, illetve ugyanoda helyezték vissza, így aztán különösen az oromzat felső régiójának szobrai, amelyeket a 13.
században a homloksíkra állítottak, a nagy restaurálás óta néhány centiméterrel az előtt álltak - előoldalukat akadály­
talanul verte az eső. Ez okozta az elmúlt száz év alatt a szobrok egyre gyorsuló, majd rohamossá vált pusz­
tulását. Az esővíz a szobrok mögé is befolyt, és megindította a falmag habarcsanyagának elbomlását.
Ezért tűnt hevenyészettnek a fülkék és a szobrok kapcsolata.
118
A karzat nyugati falának ülőfülkesora / Die Sitznischenreihe an dér Westwand dér Empore
(MTA MKI - Hegede Béla, 1978)
 1 1 9 -1 2 2
Az ülőfülkesor feje­
zetei és fejlemezei,
illetve párkányfrí­
zei balról jobbra /
Die Kapitelle und
Deckplatten bzw.
Kámpferfriese dér
Nischenreihe von
Süden nach Nor-
den
(MTA MKI - He-
gede Béla, 1978)

A KARZAT NYUGATI FALA

A karzat nyugati falának déli széléről nyílik a csigalépcső, a fal közepén hármas ülőfülkesort, tovább
északra egy háromkaréjos záradékú falfülkét alakítottak ki. A déli és középső ülőfülke fölé esik a kapu­
oromzat kis ikerablaka, amely kétoldalt és lefelé meredek falrézsűkkel tágul - így a fal belső oldalán már
jelentős méretű, magas nyílás. Fölötte kétoldalt a főhajó nyugati falának két nagy ikerablaka nyílik.
A falat az ülőfülkék záradékai fölött vastag, elkoszolódott századfordulós vakolat fedte. Ezt a nagy
ikerablakok aljáig vertük le, a tornyok falaira 1 m-es sávban átfordulva. A feltárt falfelület kőkiosztását
és téglafalazatait kézzel mértük fel és az 1 : 10 léptékű fotogrammetriai nézetrajzra szerkesztettük rá (B).
 1 2 3 -1 2 4
A bal oldali ülőfülke / Die südliche
Sitznische
(123: OMvH - Hack Róbert, 1992;
124: MTA MKI - Makky György,
1982)

1 2 5 -1 2 7
A középső ülőfülke / Die Mittel-
nische
(125,127: MTA MKI - Hegede Béla,
1986; 126: MTA MKI - Makky
György, 1982)

A fülkesor

A három egyforma magas és nagyjából egyforma széles üló'fülke záradéka csúcsíves; a 130 cm mély
középső 25 cm-rel mélyebb, mint a két szélső. A fülkesor középtengelye 10 cm-re északra tér el a temp­
lom középtengelyétől.
A szélső fülkék ülőpadját két, a középsőét három lépcsőfok fölött helyezték el. Az ülőfülkéket
közös, körbevezetett profil keretezi, amelynek lemeztagok közötti negyedhornyát belülről hengertag
kíséri. A hengertag a fülkesor szélem és a fülkék között oszlopokra támaszkodik, míg a lemezek közti
horony lefut a fülkesor két szélén, és leveles tárcsával kísért szarvkivezetésben végződik az oszloplába­
zatok fölött.
Az oszlopok a fülkesor alsó, közös lépcsőfokán állnak - a déli egy fejezetnyivel alacsonyabb a töb­
binél. A fejezetek közül három leveles ( 1 2 0 - 1 2 2 ) , a legdélebbin a levéldísz elé két összefonódó farkú ál­
latfigurát is faragtak: a bal oldali fejét hátrafordító, madártestű sárkány, a jobb oldali hasonló testű, de
inkább bagolyfejű figura ( 1 1 9 ) . A szélső oszlopfejezetekre profilozott fejlemezt, a két középsőre álló le­
vélsorral díszített párkányfrízt ( 1 2 0 - 1 2 1 ) helyeztek. A két középső oszlop mögött a fülkéket egymástól
elválasztó vékony kváderfalak állnak. A vékony falak mindkét oldalán továbbfut a párkányfríz, a
 1 2 8 -1 3 0
A jobb oldali ülőfülke / Die
nördliche Nische
(128: MTA MKI - Makky György,
1982; 129-130: OMvH - Hack
Róbert, 1992,1996)

párkánynak a fülkék belsejébe eső második tömbje azonban már levéldísz nélküli, egyszerű lemezzel
zárt, negyedhorony profilú faragvány (124 és 126; 127 és 130). Ezek alatt a falakban kis nyílásokat ala­
kítottak ki, a déliben csúcsíves, az északiban félköríves záradékkal (124 és 126; 127).
A középső ülőfülke ülőpadjának homloklapját iker törpevakárkád motívum díszíti (125). Az ülő­
pad fölött a fülkehátfalakba mintegy 40 cm magas úgynevezett háttámlát illesztettek: ez a középső ülő­
pad fölött két (125-126), a két szélső ülőpad fölött egy-egy, a fülkék teljes szélességét kitöltő kőlap. E kő­
lapok fölött a fülkehátfalat mindhárom ülőfülkében lapos, mintegy 15-20 cm magas kváderrétegekből
rakták, akárcsak a fülkéket elválasztó falazatot. A fülkehátfalak és a válaszfalak nincsenek kötésben.
Az ülőfülkék oszlopai, lábazataikkal együtt, új faragványok, csakúgy, mint a padok ülőlapjai és a
lépcsőfokok. A két szélső oszlop fejlemeze eredeti, de kiegészített; a bal szélső oszloptörzset csak 1967-
ben pótolták,14 és talán ekkor készült a keretprofil habarcsos javítgatása is. A falakat modern hicfuit-
karcok lepik el.
 Az ülőfülkesortól északra háromkaréj os záradékú falfülke talál­
ható, amelyet az oromzati fülkék profiljával megegyező profil kere­
tei (131). A profilt kétoldalt leveles tárcsával kísért szarvkivezetés
zárja le, ennek kőtömbje azonban mindkét oldalon új faragvány.
A fülkekeret déli oldalát - a fugahálóból ítélve - együtt rakták az
ülőfülkesor északi szélével. Hátfalát lapos kvádersorok alkotják.
Az ülőfülkék átboltozásai csúcsíves dongák, amelyeket vastag,
századfordulós vakolat fedett. Ezt 1996-ban vertük le. Az átboltozá-
sokat téglából rakták, viszonylag egyenetlenül, a téglák hosszú kes­
keny oldalukkal kifelé és a boltozat vállvonalával párhuzamosan
fekszenek (130). Az átboltozások felülete tehát vakolt lehetett, az
egyenetlenül felhordott, kemény, sima felületű legalsó vakolatot
azonban csak kis foltokban találtuk meg.
A két szélső ülőfülkében az átboltozás a fülkék külső oldalfalá­
nak tetejére mintegy 10 cm széles visszaugrással fekszik fel. Ezt a pe­
remet a századfordulón rézsűs vakolatsávval takarták el. A fülkehát­
falon a kváderek ívesen kialakított széle és az átboltozás homlokíve
között téglatörmelékkel kitöltött rés van - az átboltozás záradék­
131
pontjától a fülkék külső oldalfalaiig szélesedő sávban (123, illetve
Háromkaréj os falfülke a karzat nyu­
129-130). gati falában / Die kleeblattbogige
A középső, mélyebb ülőfülke oldalfalainak a szélső fülkéken Wandnische in dér Westwand dér
Empore
túlnyúló belső falszakaszán a párkányfríz már nem folytatódik, és a
(MTA MKI - Makky György, 1982)
párkány megszakadásának vonalában a falak kősorainak függőle­
ges fugái nagyjából egy vonalba esnek (126-127).
Ezek a jelenségek együttesen arra engednek következtetni, hogy az ülőfülkék kialakítását az épít­
kezés közben megváltoztatták: a két szélső fülkét a középsőnél keskenyebb és - az egyik társszerző
véleménye szerint - alacsonyabb átboltozáshoz készítették elő, de a három fülkét valószínűleg egyfor­
ma mélynek szánták, végül azonban három egyforma széles és magas fülkeátboltozást készítettek, de a
középső fülkét a szélsőknél mélyebbnek építették meg.

A kapuoromzat fala a belső oldalon (B)

A karzatra érkező csigalépcső ajtónyílása és az ülőfülkesor között a fülkék fejezetmagasságáig átla­

gosan 21-33 cm magas kváderekből álló falazat van. Ettől fölfelé a fal jellegzetesen lapos (11-16 cm ma­
gasságú) és hosszú kvádersorokból épült; ugyanolyanokból, mint amilyenekből az ülőfülkék hátfalát és
oldalfalait rakták. A lapos kősorokból álló falazat az ülőfülkék záradékai fölött is áthúzódik; felső széle
ugyanabba a magasságba esik, mint a kapuoromzati kis ikerablak belső nyílásának alja. Eddig a magas­
ságig nagyjából ugyanilyen az északi oldali, keskenyebb falazat is a falfülke fölött. E falazat tetején egé­
szen lapos, 5 cm-es kváderekből álló kiegyenlítő réteg húzódik a déli ülőfülke csúcsától észak felé.
A kiegyenlítő réteg fölött, az ikerablak kávájának mindkét oldalán, még egy lapos sorból, fölötte
pedig öt-hat magasabb kvádersorból álló falazat van az ikerablak külső nyílásának aljáig. Ez a kváder-
falazat mindkét oldal felől lépcsőzetesen keskenyedik. A déli oldalon az ülőfülkék záradékmagasságá­
nak vonalában kvádernyi szélességű, téglából rakott sáv jelenik meg a kváderfal déli torony felőli szé­
lén, és ez a téglafalazat egy-két kősoronként lesz egyre szélesebb.
Az északi oldalon viszont ferde vonalban falvarrat rajzolódik ki. Az ülőfülkék fejlemez-magasságá-
ban a fal északi torony felőli szélén a lapos kősorokra keresztben, szokásos magasságú kváder fekszik,
amelyhez a lapos kvádersor egy tégladarabbal kitöltött kis üreggel csatlakozik. Innen felfelé a vízszintes
fugák ugrásának lépcsős-ferde vonalában kis, téglával kitöltött üregek sorjáznak befelé, a varrattól közép
felé eső falazatot ugyanis lapos kősorok, míg a toronysarokig terjedő, egyre szélesebb falfelületet szoká­
sos magasságú kvádersorok alkotják.
 A déli oldalon a kváder- és téglafalazat váltásának vonala, illetve az északi oldalon az építési varrat nagyjából
a kapuoromzat kétoldali szélének vonalát rajzolja ki. A századfordulós restauráláskor tehát a kapuépítmény orom­
falát nem bontották teljesen vissza: külső kváderhéját kicserélték - a belsőt ellenben meghagyták.
A karzat nyugati fala a kapuoromzat szélének vonaláig - a déli oldali nem lapos kősorokat leszá­
mítva - teljes egészében szürke homokkőből épült.

A karzat nyugati falának a kapuoromzaton kívül eső része

A karzat déli falának szélén, a csigalépcsőhöz vezető nyílás áthidalója fölött, öt olyan kváder van,
amelyek belső széle viszonylag egyenletesen lépcsőzik befelé, és ezek a negyediktől kezdve a kapu­
oromzat falazatához tartozó lapos kvádersorok vízszintes fugáihoz sem csatlakoznak. Ez az öt kváder
talán a kapuoromzat falának és a déli torony sarkának kötéséhez tartozott, ezt azonban ma már nehéz
megítélni, mert fölöttük a kapuépítmény kirajzolódó szélétől a déli torony felé a nagy restauráláskor
épített téglafalazat van, akárcsak a déli toronyfal csatlakozó sarkából feltárt egyméteres sávban: a csiga­
lépcső nyílását áthidaló kőlap fölött többrétegű teherhárító téglaátboltozást építettek a századfordulón.
Az északi oldalon a kapu oromfalán kívül eső falazat - mint már láttuk - olyan 13. századi kváder-
fal, amelyet szokásos magasságú kváderekből építettek, és amely teljes megmaradt magasságában - a
kis ikerablak külső nyílásának aljáig - falvarrattal csatlakozik a kapuoromzat falazatához. Ezek a
kvádersorok átfordulnak az északi torony déli falára: a karzatteret és a déli torony emeleti terét egymás­
ba nyitó csúcsíves hevederív záradékpontjának magasságáig. A karzat nyugati falának és az északi to­
ronynak ez a sarka tehát kötésben épült, és helyzetéből adódóan biztosan ezt a falazatot csatlakoztat­
ták másodikként a kapuépítmény már álló oromfalához. A hevederív záradékpontjának magasságától
fölfelé a sarok kötését már nem tudjuk megfigyelni, mert a karzatfal szélén századfordulós téglafalazat
jelenik meg, amely kőrétegenként befelé lépcsőző vonalban szélesedik.
A középkori kváderfal a kis ikerablak külső nyílásának magasságában ér véget: az ablakkáva déli
oldalán egy kváderrel, északi oldalán hosszú vízszintes vonalban. Efölött a fal teljes magasságában tég­
lafalazat van. Ezt a téglafalazatot a nagy ikerablakok alsó részének magasságáig tudtuk megvizsgálni;
igen rossz körülmények között és ezért kevésbé alaposan. A falazat téglái a nagy ikerablakok aljáig fel­
fagyott, pergő felületűek, kötőanyaguk helyenként különböző, és a téglák mérete jelentősen eltér.
A kváderfal tetején álló néhány téglasort feltűnően nagy méretű, 8-9 cm vastag, a 44 cm-t is elérő
hosszúságú téglákból rakták. E nagyméretű téglák között kétféle kötőanyag figyelhető meg: az egyik
habarcs tömör, mészdús és fehér; a másik mészrögös és enyhén rózsaszínű. Mindkettő különbözik a
századfordulón használt mészrögös, de porózus kötőanyagtól.
A restauráláskori téglafalazattól megkülönböztethető téglafalmaradványok felületét az északi olda­
lon a felső kvádersorok felületével együtt visszavésték - fogas- és laposvésőnyomok látszanak rajtuk -,
máshol erősen elpiszkolódott meszelésfoszlányok fedik. Felső határvonaluk szabálytalan, és több falel­
válás figyelhető meg bennük. Leghatározottabban az északi nagy ikerablak belső szélétől közép felé eső
függőleges elválás rajzolódik ki, amelynek nagyjából egyméteres magasságából 70 cm esik a nagy iker­
ablak aljának vonalától lefelé. Gyalus László kottázott felmérési rajza (56)15 szerint a nagy restaurálás
előtt itt volt az a nagyméretű ablaknyílás, amelyet a főhajó 17. századi dongaboltozatának készítésekor
vagy a főoltár 17. század végi beállításakor nyitottak, a boltozat homlokívébe eső és ezért elfalazott nagy
ikerablakok helyett. Ezt a barokk ablaknyílást viszont a századfordulón falazták el, és az elfalazásban a
kapuoromzat kis ikerablaka fölé kettős teherhárító ívet építettek élükre állított téglákból. Ugyancsak a
századfordulón falazták a nagy ikerablakok káváit is, így a barokk ablak kialakításához tartozó falazat
ebben a magasságban már csak keskeny sávban maradt fenn az egykori barokk ablaknyílás széle és az
északi nagy ikerablak nyílásának széle között.
A nyugati főhajófalat tehát a nagy ikerablakok alsó szélének tájékáig bontották teljesen vissza a
századfordulón, belül a kapuoromzat csúcsa fölött mintegy méternyi sávban vannak még maradvá­
nyok a 13. századi építkezés és a századfordulós restaurálás közötti javítások téglafalazataiból.
 A KAPUOROMZAT KÜLSŐ ÉS BELSŐ KVÁDERHÉJA
K Ö ZÖ TTI KAPCSOLAT

A kapuépítmény falának külső és belső falfelületéről készített nézetrajzok egymásra vetítésével

(XI) láthatóvá válik, hogy a karzat járószintjének magasságába16 a kapuoromzat két szélén nagyjából a
B3-as és Jll-e s apostolszobor talplemeze, középen pedig a legbelső csúcsíves archivoltréteg hengertag­
jának záradékpontja esik. Az ülőfülkesor párkányfrízei a Krisztus-szobor talplemezével vannak egy ma­
gasságban, az ülőfülkék hátfala a túloldalról nézve a B5-B6-os, illetve J8-J9-es oszlopfejezetek magas­
ságáig ér. Az ülőfülkék záradékai fölött húzódó kiegyenlítő réteg kívülről nagyjából a 7-es fülke
kétoldali oszlopfejezetének magasságába esik.
A karzat nyugati falának tornyok felőli sarkai a B2-B3-as, illetve a J10-JH -es kváderpillérek mögött
állnak. A karzati ülőfülkesor mögött a kapuoromzatnak a B4-B5-ÖS kváderpillér déli szélétől a J9-es szoborfülke
északi széléig tartó felső, úgynevezett kváderhéjas régiója húzódik.
Mivel a Krisztus-szobor posztamense és az egész kapuoromzat középtengelye mintegy 15 cm-rel
délre, az ülőfülkesor középtengelye ellenben mintegy 10 cm-rel északra tér el az épület középtengelyé­
től, a szoborfülkék és az ülőfülkék tengelyelcsúszása egymáshoz képest már 25 cm-nyi, azaz mintegy
fél szoborfülkényi. Ebből következik, hogy a középső ülőfülke hátfala a 7-es fülke északi oldalának al­
só három kvádere és a Krisztus-szobor mögötti falmag mögé esik. Az északi ülőfülke hátfala mögött a
B5-B6-os kváderpillér és az ezzel szomszédos két szobor mögötti falmag áll, a déli ülőfülke hátfala mö­
gött pedig a 7-J8-as kváderhéjszakasz és a J8-as szobor alsó fele mögötti falmag.
Az ajtónyílás függőleges középtengelyében (azaz az épület függőleges középtengelyében) felvett
fotogrammetriai metszet (B) megmutatta, hogy a karzat nyugati falának belső falsíkja közel egy méterrel kij­
jebb, azaz nyugatabbra van, mint a karzatalj (azaz a templom) nyugati falának belső falsíkja. A karzat ülőfülkesorát
tehát nem a templom nyugati falának falvastagságában, hanem a kapubéllet és a kapuoromzat faivastagságá­
ban alakították ki. A karzati ülőfülkék padjaihoz vezető lépcsőfokok, az ülőpadok és a fülkehátfalak a
kapubéllet archivoltrétegei fölött fekszenek.
Az archivoltrétegek, illetve az ülőfülkesor két oldalról látható kőfelületei közötti falazatban érte­
lemszerűen nem tudtunk kutatni, de kapcsolatukról pontosabb képet alkothatunk, ha megpróbáljuk el­
képzelni a két oldalról beépített kőfaragványok egymás felé nyúló tömbjeit.
Az archivoltok elemeinek íves tömbjeibe egybefaragták az úgynevezett normann ornamens meg­
felelő részét az alatta futó hengertag megfelelő részével. A legbelső csúcsíves archivoltrétegből a század-
fordulón kiváltott és ma a kőtárban őrzött két faragványon - a réteg zárókövén (132) és egyik oldali
szomszédján17 - a tömbök beépített állapotban nem látható oldalait is tanulmányozhatjuk. Az egyes kő­
elemeken a hengertag mögött mintegy 10 cm széles illesztőfalcot alakítottak ki az alulról illeszkedő má­
sik faragvány csatlakoztatásához. Erre nagyjából merőlegesen áll a tömb hátsó, közel síkban tartott ol­
dala, és ezért a kőelem felső lapján a felülről csatlakozó kőrétegnek megfelelően ívelt illesztőfelület jóval
szélesebb az alsónál. Ez a tapasztalat nagy valószínűséggel általánosítható az archivoltzóna egészére,
így rajzoltuk be tehát a bélletrétegek feltételezhető kőkiosztását a kapuépítmény középtengelyében fel­
vett metszetbe (X). (A 132. képen látható zárókő alsó illesztőfelülete nem ilyen, ehhez azonban alulról
nem másik archivoltelemet, hanem a majmos domborművet illesztették; 73.)

132
A legbelső csúcsíves bélletréteg záróköve (jáki kőtár, LAHU-50-135) /
Scheitelstein dér innersten spitzbogigen Archivolte (Lapidarium, Ják)
(Mezey Alice, 1988)

X bor posztamensének homloksíkja és a középső
A templom középtengelyében felvett, délre néző füg­
gőleges metszet (lásd a B táblát) részlete a kapu csúcsíves
archivoltjai és a karzat középső ülőfülkéje közötti falazat
valószínűsíthető kőkiosztásával /Vertikalschnitt Ost-West in
dér Mittelachse des Gebaudes mit Südansicht (s. Tafel B),
mit dem vermutlichen Versatzschema dér Wandung zwi-
schen den spitzbogigen Portalarchivolten und dér mittleren
Sitznische dér Empore
A kiegészített metszeten (X) látható, hogy az
ülőfülkék alsó és második lépcsőfoka még a kapu
félköríves bélletrétegei fölött fekszik, függőlegesen
80-70 cm-es távolságban. Ebbe a 80-70 cm-es közbe
esik a karzatjárószint és a karzat nyugati falának ala­
pozása, így a bonyolult helyzet és a nagy távolság
miatt a kapcsolat jellegéről nem bocsátkozhatunk
találgatásokba.
A két lépcsőfok külső oldalán viszont már a
kapu csúcsíves archivoltzónájának belső rétegét ta­
láljuk. A középső ülőfülke harmadik fellépését, il­
letve valamennyi ülőfülke padját és hátfalait a
csúcsíves archivoltrétegek hátára rakták, tehát már
az épület külső homloksíkja elé. A karzat nyugati
falának déli sarka mintegy 20 cm-rel nyugatabbra
fekszik, mint az északi. A fal ferdeségének iránya
és mértéke pontosan megfelel a kapubéllet csúcs­
íves archivoltzónáinak déli oldalán megfigyelt kife­
lé csavarodás irányának és mértékének, tehát
ugyancsak annak következménye, hogy a falat és
benne az ülőfülkéket közvetlenül a csúcsíves archi-
voltrétegekhez igazították.
A középső ülőfülke második lépcsőfokának
látható része 15 cm-re van a legbelső csúcsíves archi-
voltréteg zárókövének hátoldalától - a két farag-
vány valószínűleg közvetlenül illeszkedik (és illesz­
kedett a századfordulón végzett kőcserék előtt is).
A harmadik lépcsőfok olyan kőlap kell hogy legyen,
amely a belső csúcsíves archivoltréteg faragványá-
nak felső lapján fekszik, háta pedig a középső, zeg-
zugmotívumos réteg faragványának hátához illesz­
kedik. Az ülőpad homloklapja mintegy 15 cm vastag
kőlap lehet, amelynek háta közvetlenül a zegzug-
motívumos faragvány hátához illeszkedik; az ülő­
pad szintén mintegy 15 cm vastag kőlapja pedig az
archivoltfaragvány felső lapján fekszik (a két farag­
vány közét azonban itt alighanem egy-két kisebb
kődarabbal kellett kitölteni). Végül a háttámlát alko­
tó két kőlap csupán mintegy 10 cm vastag lehet; há­
tuk közvetlenül illeszkedik a hurkos archivoltréteg
hátához.
Mivel a háttámlával az ülőfülkében elérték a
kapubélletet keretező meanderes falsávval nyert
jelentős falvastagság magasságát, a Krisztus-szo­
ülőfülke hátfala között már ismét mintegy 80 cm a
falvastagság, és ez a szobor mögött sem csökken 60
cm-nél kevesebbre (a középkori, vagyis a restau­
ráláskori visszafaragás előtti külső falsíktól számít­
va). Éppen a szobor lyukakban láthatóvá vált fal­
mag mutatta, hogy ilyen falvastagság esetén a
Keresztmetszet a karzaton át, nyugati falnézettel (vastag vonal) és a kapuoromzat (vékony vonal). A B és C táblák egymásra
vetített részletei / Süd-Nord-Schnitt durch die Westempore mit Westansicht (dicke Linien) und dér Westportalgiebel (dünne
Linien). Nach Tafel B und C, aufeinanderprojiziert

kváderhéjak között már falmagot készítettek. Ha helytállóak a kapuoromzat kváderhéjas felső régiójá­
nak kőkiosztásáról megkockáztatott feltételezéseink - azaz ha a külső kváderhéjban magas, de csak
10-15 cm vastag, illetve lapos, de legalább 25 cm vastag kőrétegek váltakoznak, belül viszont a fülkehát­
falat csak lapos, tehát vélhetően vastag rétegek alkotják - , akkor a két kváderhéj közötti falmag nem le­
het vastag, és a falazatot szinte összeérően benyúló kövek erősítik.
A zegzugmotívumos archivoltrétegtől a hurkos archivoltrétegig, azaz az ülőfülkék második lépcső­
fokától a középső ülőfülke háttámlájáig tehát bizonyára kő kőhöz illeszkedik - a középső ülőfülkében.
A szélső ülőfülkék viszont 25 crn-rel kevésbé mélyek, és már kisebb magasságban kijjebb álló archi-
voltrétegek mögé esnek. így a szélső ülőfülkék hátfala és az archivoltrétegek háta közötti fal jóval, de
legalább 25 cm-rel vastagabb, mint a középső ülőfülkénél.
 Megfigyeléseinket és feltételezéseinket összegezve arra kell következtetnünk, hogy a karzat nyu­
gati falának építésekor messzemenően kihasználták a kapubéllet és elsősorban a csúcsíves archi-
voltrétegek adta lehetőségeket, s egyszersmind adottságként alkalmazkodtak ezekhez. Nyilván a kar­
zattér nagyobbítása érdekében a kapubéllet hátára tolták ki a karzat nyugati falát, és ennek belső
falsíkját a csúcsíves archivoltrétegek déli oldalon kifelé csavarodó vonalához alkalmazkodva ferdítették.
A karzatjárószint vonalában is csupán 70 cm-es falvastagságban ülőfülkesor építését kezdték el, és
a három fülke közül a középsőnek kezdettől külön hangsúlyt kívántak adni. A hangsúlyozás módját
azonban az építkezés közben megváltoztatták: a középső ülőfülkét végül egy lépcsőfokkal magasabbra
helyezett ülőpaddal - és ebből következően - mélyebbnek építették, úgy, hogy a fellépcsőző csúcsíves
bélletrétegek hátát belülről egyszerűen kőlapokkal burkolták.
A kapubéllet fölé érve viszont a két kváderhéj közé öntött falmag eljárással egyszerre kellett hogy
épüljön kívülről a kapuoromzat felső, kváderhéjas régiója - beleértve szobrainak elhelyezését - és be­
lülről az ülőfülkék hátfala. Minden további stílustörténeti és épületikonológiai megközelítésnek tény­
ként kell tehát számolnia azzal, hogy a kapuoromzat építését és szobrainak elhelyezését a lehető legszo­
rosabb kapcsolat fűzi a karzat nyugati falának belső kialakításához.

JEGYZETEK

1 A kőfaragványokról a Lapidarium Hungáriáim
program keretében katalógus készül, ezért itt a legszük­
ségesebb adatokra szorítkozunk. Mivel a faragványok-
nak múzeumi leltári száma nincs, kénytelenek vagyunk
ideiglenes azonosítási számukra hivatkozni (ez a szám
szerepel majd a faragványkatalógusban is). A függőle­
ges béllethez tartozó mintegy ötven jáki kőtári kataló­
gustételt nem soroljuk fel. A Magyar Nemzeti Galéria
további két, a nyugati kapuhoz tartozó faragványt őriz
(ltsz.: 55.1602, illetve 55.984). Ezek közül publikálva:
M arosi 1978, 180. és 182. katalógustétel, valamint
M ezey- S zentesi 1994, 1-99. katalógustétel. (A M arosi
1978-ban a nyugati kapuból származtatott további fa-
ragványok lokalizálása téves: 179. és 181. tétel, vö. a 2.
jegyzettel is.)
2 Az Árpád-kori kőfaragványok kiállításon „a nyugati
kapuzat jobboldalán állott oroszlánfigura eredetije"-
ként szerepeltetett oroszlánfigura (M arosi 1978,179. té­
tel, 245-246) valójában a főszentély középső ablakának
bal oldali oroszlánja (ma: LAHU-50-361).
3 Az egyik szárkő talán megvan; a Folnay-kapu tövé­
ben heverő rossz állapotú, mohával borított nagy kőtöm­
böt azonban még nem tudtuk alaposan megvizsgálni.
4 LAHU-50-135 (a zárókő: 132) és -134 a-b.
5 Ezek közül két továbbit a restaurátorok a most fo­
lyó restaurálás során cseréltek új faragványra. (B6-7,
ma: LAHU-50-480; illetve 7-J8, ma: LAHU-50-481). Új
faragványra cserélték továbbá a Jll-J12-es lábazat szá­
zadfordulós faragványát is (ma: LAHU-50-482). A C és
D tábla a mostani kőcserék előtti állapotot mutatja, nem
jelöli tehát az itt és a következő jegyzetekben felsorolt
legújabb kőcseréket.
6 LAHU-50-59; -60; -61; -62.
7 Ezek közül a B2-B3-as oszlopot a restaurátorok
1992-ben emelték ki, majd új öntvénymásolattal pótol­
ták (az eredeti ma: LAHU-50-485).
8 LAHU-50-385; -386; -387.
9 LAHU-50-34; -35; -43; -44; -45; -46; -47.
10 LAHU-50-145 a-b; -146; -147.
11 LAHU-50-222; illetve -383.
12 Kivéve a J13-as szobor fejpótlását. Ennek külön
történetét - mivel építéstörténeti kérdésekkel nincs ösz-
szefüggésben - majd a szobor katalógustételében ismer­
tetjük.
13 A B2-es fülke bal oldalából váltották ki restaurátor
kollégáink a profilkivezetéssel egybefaragott faragványt
(ma: LAHU-50-483). A szürkehomokkő-tömbben jól lát­
ható egy ilyen, mintegy 15 cm vastag sárga réteg (145).
14 Vö. MMv 1967-1968A.
15 A templom nyugati szakaszának keresztmetszete
nyugati nézettel, Gyalus László kottázott ceruzarajza,
1896. OMvH, Tervtár, ltsz.: 17.075.
16 A mai járószint kelheimikő-lapokból álló burkola­
tát alighanem a századfordulós restauráláskor rakták le
a templomból felszedett burkolólapokat újra felhasznál­
va. A mai karzatjárószintet így elsősorban a csigalépcső
bejáratának ezzel egybeeső küszöbszintje hitelesíti.
17 LAHU-50-134; illetve -135.
 Alice Mezey-Debreczeni-Edit Szentesi

BAUBEFUNDE AM WESTPORTALGIEBEL

Die Portalanlage (A) tritt an dér Westfassade plastisch hervor und ist etwas breiter als das
Mittelschiff. Den Portaltrichter überfángt ein markanter Dreiecksgiebel. lm Giebelfeld sind elf gestufte
Nischen angelegt, in denen die Figuren von Christus und von zehn Aposteln aufgestellt sind (72,74-79,
150-152). Weitere zwei Apostelfiguren kamen in entsprechenden Nischen an dér Westfront dér Türme
zűr Aufstellung (81-82).
Die Gewándefláchen des Portaltrichters sind reich ausgestaltet. Die beiden innersten Pfosten tragen
Blattrankenfriese, die übrigen zeigen sogenannte normannische Ornamentik und zwar dergestalt, dafí
die zweiten und vierten Pfosten mit Rautenstabdekor, die dritten mit Rhombengitter, die fünften mit
doppeltem Zickzackband und die áufiersten mit Schlingenband géziért sind. In den Rückstufungen ste-
hen je sechs Saulén auf attischen Basen. Die áufieren Randsáulen werden von quer stehenden Löwen
getragen, die übrigen Basen ruhen auf zwei Steinlagen. Beim innersten und beim fünften Sáulenpaar ist
dér Schaft glatt, beim zweiten ist er mit diamantartigen Flechtbándern verziert, beim dritten umschlie-
Ben Zickzackbánder rhombenförmige Felder mit Rosette, das vierte und sechste tragen Blattranken-
dekor. Über den Knospen- bzw. Blattkelchkapitellen dér Gewándesáulen verláuft eine durchgehende
Kámpferzone. lm inneren Gewándebereich ist sie mit rankenspuckenden Flügeldrachen, vöm fünften
Kapitell ab mit dichtem Rankenschlingwerk ausgestaltet.
Das Tympanon mit Maiestas-Darstellung wird von drei rundbogigen Archivolten eingefafít, daran
schliefien nach au Ben drei weitere spitzbogige Archivolten an. lm verbleibenden Zwickelfeld sitzt als
Relief ein Affe in Rankenwerk (73).
Das gesamte Portalgewánde ist von einer weiteren, stárker vorspringenden Stufe eingefaBt, dérén
Kanté als grofiformiges Máanderband ausgeziert ist. Das rahmende Máanderband knickt über dér
zweiten Quaderlage von dér Portalschwelle aus rechtwinklig ab und verláuft beidseits in dér Hori-
zontalen weiter. Unterhalb dieser Zone ist die Wandtiefe merklich zurückgestuft.
Das beim Wechsel dér Rundbogen- zu den Spitzbogenarchivolten entstandene Zwickelfeld liegt
tiefenráumlich ungefáhr auf dem Niveau dér Kirchenfassadenfront. Die Zone dér spitzbogigen
Archivolten sowie jene vorderste Stufungsfront mit Máanderkante bilden zusammen den eigentlichen,
plastisch abgehobenen Portalvorbau, in dessen Mauerstárke auch die Figurennischen des Giebelfeldes
eingetieft sind. In den vergangenen Jahren wurde dieser Bereich untersucht.
Auch zu Seiten des Portalvorbaus wurde in Kámpferhöhe je eine Skulptur aufgestellt. An dér Nord-
seite befindet sich eine thronende Madonna mit dem Jesuskind in einer kleeblattförmigen Nische (83).
Zwei Werkstücke dér Nischenumrahmung wurden dabei mit dem Kámpferfries bzw. dem angrenzen-
den, máandrierten Randbereich des Portalvorsprungs aus einem Block gearbeitet. An dér Südseite kam
eine Figur des Löwenbezwingers Simson in einer grob ausgehauenen Wandnischung zűr Aufstellung
(84). Die Anschlufibereiche des Kámpferfrieses und des Máanderbandes wurden hierbei beschádigt.
 Drei Quaderlagen über diesen Figuren kommen die untersten Nischen des Portalgiebels zu liegen
(Nischen und Figuren wurden von Nord nach Süd in dér Abfolge B1 bis J13 durchnumeriert). Die den
Nischen vorgelagerte Sáulenarkatur mit attischen Basen sowie auch die eingestellten Figuren fűben auf
einer Terrassierung aus unterschiedlich grófién Werkblöcken, die auf dem Rücken des máandrierten
Bogens aufliegt. Die Sáulenscháfte sind glatt, ausgenommen die beiden áufiersten, wobei sich nördlich
Vorritzungen für ein Rankenschlingwerk, südlich ein ausgearbeitetes Palmettenrankenornament vor-
findet. Die Sáulenkapitelle mit Knospen- und Blattkelchformen dienen als Auflager für die kleeblattbo-
gigen Scheitelbaldachine dér Nischen. Ihr durchgángig umlaufendes Rahmenprofil besteht aus einer
zwischen zwei Pláttchenprofilen laufenden Viertelkehle und mündet an den Rándern dér beiden áufie-
ren Nischen in je einer Hornendigung mit Blattscheibenauflage.
Űber den Nischen ist die Portalgiebelwand als geschlossene Quaderung fortgeführt und öffnet
sich im Scheitelbereich zu einem kleinen Doppelfenster. Den obersten Abschlufi des Portalgiebels bildet
ein Wasserschlaggesims.
Das Rahmenprofil dér Nische in dér Westmauer des Südturms gleicht jenem dér Giebelarkatur.
Auf beiden Seiten endet es weit über dem Grund dér Nische in Hornendungen mit Blattscheibenauf­
lage (82). Das Profil dér Nische in dér Nordturmwand gegenüber ist etwas abweichend gestaltet, indem
es einen zusátzlichen Rundstab aufweist (81).

ANALYTISCHE BESCH REIBUN G DES PORTALGIEBELS

Einige Teile dér Portalanlage zeigen leicht erkennbar bauliche Unregelmáfiigkeiten. Desweiteren
liefien sich kleinere Anomalien und dérén genaues Ausmafi nur mit Hilfe einer photogrammetrischen
Vermessung (Aufrisse und Schnitte im MaSstab 1:10) bzw. durch Nahbeobachtungen nach dér
Einrüstung aufdecken.
Die Vertikalachsen einiger Teilelemente des Portalvorbaues sind sowohl untereinander als auch in
Bezug auf die Mittelachse des Gesamtgebáudes nicht stimmig (VII). Die Achse dér Rundbogenarchi-
volten entspricht exakt dér Gebáudeachse. Die beim Übergang zu den Spitzbogenarchivolten nach
Norden verschobene Achse wurde mit dem Schlufistein des innersten Spitzbogens wieder zurück-
genommen, wonach dér untere Scheitelpunkt dieses Bogenstückes 8 cm von dér Gebáudeachse nach
Norden abweicht, wáhrend dér obere Scheitelpunkt ebenso wie dér náchstfolgenden Archivolte in dér
Gebáudeachse liegt. Dér Scheitelpunkt dér áufieren beiden Are hí voltén, jener mit Schlingenband und
Máander, liegt 4 cm südlicher als die Mittelachse dér Kirche, wáhrend die Mittelachse des Quader-
postaments dér Christusfigur um 15 cm südlicher liegt als die Spitze des máandrierten Bogens. Dér
Scheitelpunkt dér Portalgiebelmauer sitzt heute 12 cm südlich von dér Gebáudeachse.
Die Südhálfte des Portals ist insgesamt um 25 cm breiter als die Nordhálfte, da die Stirnmauer des
Portalvorbaus um 11 cm und das südliche Gewánde um 14 cm breiter sind als die entsprechenden Teile
an dér Nordseite (A). Die Mafiunterschiede im Gewánde wurden in dér Archivoltenzone durch eine
pláne Plattenreihe ausgeglichen, die von Süden her dér Archivolte mit Doppelzickzackband nach
Norden hin verschleifend angefügt wurde. Wegen dieser Ausgleichsschicht liegt südlich auch noch dér
áufierste Bogén mit Máanderdekor höher. Dies hatte Überschneidungen mit dér Terrasse dér Sáulen-
basen J9-J10 bzw. dér Terrasse dér Apostelfigur J10 zűr Folge, so dafi dér Archivoltenbogen 11,5-14 cm
tief ausgeschlagen werden mufite (80).
Die Zone dér Spitzbogenarchivolten dreht bzw. wölbt sich als Ganzes leicht nach aufien, ins-
besondere an dér Südseite, wo die Vertikalabweichung 15-20 cm betrágt. Es wurde versucht, diesen
Unterschied dér beiden Portalseiten in dér máandrierten Aufienstufung auszugleichen, indem diese an
dér Nordseite etwas stárker angelegt wurde. Ein vollstándiger Ausgleich kam jedoch nicht zustande,
demgemáfi ragén im Süden die máandrierten Werkstücke gemessen an den Saulén- und Figurenterras-
sen etwas vor.
 Auffállig ist auch die unregelmáfiige Anordnung dér Figurennischen im Portalgiebel. An dér
Südseite liegt die unterste Nische 18 cm niedriger als an dér Nordseite. Die Figur B3 und die Basis dér
links benachbarten Saulé wurden auf eine gemeinsame Terrasse gesetzt, ebenso die auf dér anderen
Seite entsprechende Figur J l l und die Basis von J11-J12, hier allerdings mit einer zusátzlichen Stein-
platte unter dér Figur. Die Figuren beidseits dér Christusgestalt stehen zusammen mit den inneren
Sáulenbasen auf gemeinsamer Terrasse, obwohl die beiden Basen nicht auf selber Höhe liegen. Dies re-
sultiert aus dér Tatsache, dafi wegen dér vertikalen Achsenverschiebung des maandrierten Bogens und
des Christuspostaments auch die beiderseitigen Terrassen im Bereich des Archivoltenscheitels asym-
metrisch ausgestaltet werden mufiten. Bei den übrigen Nischen ist dér Niveauunterschied zwischen
den Figurenterrassen und den beiderseitigen Sáulenbasenterrassen grundsátzlich unterschiedlich.
Bei einem internen Vergleich dér Giebelnischen sind die beiden aufiersten die höchsten (194 cm)
und gleichzeitig die schmalsten. Die Nische B4 ist die niedrigste (166 cm). Im Rahmen dieses Maximal-
unterschiedes von 28 cm ist die interné Abweichung dér Nischen an dér Nordseite gröfier als an dér Süd­
seite, wo (abgesehen von dér áufiersten Nische) lediglich Differenzen von etwa 5 cm gemessen wurden.
Zwischen den Saulén dér Arkatur bestehen wesentlich gröfiere Höhenunterschiede, so beispielsweise
53 cm zwischen dér kürzesten (B2-B3: 70 cm) und dér lángsten (7-J8: 123 cm). Dies ist eine Folge dér
ungleichmáfiigen Terrassenanordnung und dér unterschiedlichen Gesamthöhen dér Nischen.
Die Nische dér Christusfigur ist besonders breit (94 cm), die beiden áufieren Randnischen sind mit
51 cm vergleichsweise schmáler als die übrigen, dérén Breite zwischen 59 cm und 67 cm schwankt. Dér
Breitenunterschied zwischen den Nischen ist daher unbedeutend.
Zusammenfassend láfit sich sagen, dafi an dér Südseite des Giebels die tiefer ansetzenden und stei-
ler aufsteigenden Nischen fást allé gleich hoch sind, ferner die Kapitelle, die Scheitelpunkte dér
Nischen und die Köpfe dér Nischenfiguren annáhrend auf geraden Schráglinien zu liegen kommen.
An dér Nordseite hingegen, wo die Nischen höher ansetzen und weniger steil ansteigen, liegen dies-
bezüglich wesentlich gröfiere Flöhenunterschiede vor.
Die Figurennische an dér Südturmfront sitzt um eine dünne Quaderlage, das heifit etwa 15 cm
höher als die entsprechende Nordturmnische. Aufierdem ist die südliche Nische in sich etwas höher,
somit liegt dér Rundbogenfries am Südturm etwa 25 cm höher als dér des Nordturmes. Als Konsequenz
dér unterschiedlichen Nischenhöhen auf beiden Seiten des Portalgiebels und dér unterschiedlichen
Höhenniveaus des Zwischengesimses beider Türme (dessen auf dem Fassadenmittelteil weiterge-
führtes oberes Glied zugleich den Portalgiebel abschlieSt) ergibt sich, dafi die Portalgiebelwand ober-
halb dér Nischenscheitel an dér Südseite höher ist als an dér Nordseite.

Die Figuren untereinander sind nicht gleich grófi, die Mafiunterschiede entsprechen auch nicht
den Unterschieden dér Nischen. Die Figuren füllen die Nischen auch nicht gleichmáfiig aus, sondern
wurden an den linken oder rechten Nischenrand gerückt, manchmal sogar in ungünstiger Kollision mit
benachbarten Arkaturteilen.
Die Vorderkante dér Figurenplinthen ist im oberen Giebelbereich deckungsgleich mit dér Giebel-
front, bei den unteren Nischen sitzt sie bedeutend weiter hinten, umgekehrt ragt sie im Fali dér Simson-
Gruppe stark darüber hinaus. Die Skulpturen wurden unabhángig von ihrer jeweiligen Körperhaltung
frontal in die Nischen gestellt, so dafi die Vorderkante dér Plinthe stets parallel zu dér Giebelfront ver-
láuft. Die beiden Figuren an den Türmen wurden hingegen mit einer leichten Wendung zum Portai hin
aufgestellt, wie vor allém die völlig unbeschádigte Fufiplatte dér Apostelfigur J13 zeigt.
Dér Nimbus dér Christusfigur wurde zusammen mit dem Kopf aus dem Block dér Gesamtskulptur
gemeifielt, wáhrend bei den anderen Giebelfiguren dér Heiligenschein als Relief in die Nischenrück-
wánde eingearbeitet ist (85-87). Die entsprechenden Werkblöcke werden im Folgenden als „Nimben-
steine" bezeichnet. Die Figuren an den Türmen blieben gánzlich ohne Nimbus.
In den unteren Nischen (Bl, B2, J12, J13) wurden die Figuren sorgfáltig an die Rückwand angepafit
und dér Fugenspalt mit stehenden Ziegeln, Ziegelbrocken und Füllmörtel geschlossen. In den oberen
Zonen ist diese Fugenverfüllung im Laufe dér Zeit teilweise oder völlig ausgewittert. Die Apostel-
figuren J9 und B3 standén nahezu frei vor dér Nischenrückwand. Beide waren mittels nachtráglich am
Hals bzw. an dér Schulter grob eingelassenen Flacheisen an dér Rückwand befestigt.
In den unteren Zonen dér Portalanlage war die Steinoberfáche von einer fást geschlossenen schwar-
zen Krustenschicht überzogen, so dafi entsprechende Materialunterscheidungen nahezu unmöglich
waren. An besonders geschützten Stellen fanden sich oft Reste von Lehmklumpen vor. Sie stammen von
Lehmverfüllungen, die um 1900 im Zusammenhang mit einer Negativabformung für die Flerstellung
einer Gipskopie dér Portalanlage aufgebracht worden waren. Da diese Gipskopie vor dér sog. grófién
Restaurierung des Portals angefertigt wurde, war das Vorhandensein von Lehmresten stets ein Indiz
dafür, dafi sich darunter eine von den Restaurierungsarbeiten nicht berührte Oberfláche befand.
Durch offene Fugenspalten zwischen Figur und Rückwand sowie mitunter auch hinter den Schul-
tern dér Figuren fand sich ein fást ohne Mörtel aufgeschichtetes Mauerwerk aus Ziegeln und Ziegel-
brocken. In Ausbruchlöchern nisteten seit langem die Vögel. Die Schulter- und Rückenbereiche dér
Figuren bzw. auch die oberen Nischenwandungen waren stellenweise mit einer dicken Ablagerung
von Vogelkot bedeckt. Dér insgesamt wenig befriedigende Gesamtanblick náhrt die Vermutung, dafi
Figuren und Giebelwand in einer nicht besonders „organischen" baulichen Verbindung stehen.

Die Köpfe dér Christus- und Petrusfigur sowie die dér Apostel Bl, B5 und J8 sind mit dem Körper
aus einem Block gemeifielt, die Köpfe dér übrigen Figuren sind spáter ergánzt und meistens am Hals
grob angepafit. Die beiden Köpfe dér Madonna-Gruppé fehlen, die Simson-Gruppe ist insgesamt sehr
verstümmelt. Einige (meistens die freistehenden) Hánde dér Figuren sind im Laufe dér Zeit abgebro-
chen und wurden spáter ersetzt. Heute sind auch von diesen Erganzungen nur noch Reste übriggeblie-
ben, so etwa ein aus dem linken Arm dér Figur J9 herausragender Eisendübel mit einem Fragmentstück
aus einem andersartigen Stein (88). Die Dübellöcher am rechten Handstumpf dér Petrusfigur, an beiden
Armen dér Figur J13 sowie mehrere an den zwei beidseitigen Kleingruppen belegen, dafi früher
wesentlich mehr Fehlstellen ergánzt worden sind, als mán auf den ersten Blick vermutén möchte.
Das nur wenig vorkragende Abschlufigesims des Portalgiebels schützte die Figuren kaum. Die
Háupter, fást die ganze vordere Körperseite und vor allém die Stirnkante dér Plinthe mit den Fufienden
sind stark ausgewaschen. Besonders schlecht ist dér Zustand dér Figuren B3 und J l l , sie sind beinahe
zu völliger Formlosigkeit abgewittert. Dies verursachten die Wasserspeier am Westgiebel und an den
beiden Turmecken, die ihr Wasser jahrhundertelang auf diese beiden Figuren ausgegossen habén.
Als weitere Schadensursache ist eine alté Gewohnheit dér Ortsansássigen zu nennen, die mit Luft-
büchsen auf die am Giebel nistenden Tauben zu schiefien und in die Nischen kleinere oder gröfiere
Kiesel zu werfen pflegten. Dadurch entstanden neben dér Steinverwitterung zusátzlich viele kleine
Beschádigungen an den Figuren, besonders in den unteren Nischen.

DÉR PORTALGIEBEL
VO R DÉR GROfiEN RESTAURIERUNG ZŰR JAHRHUNDERTW ENDE

Die neueren, etwa hundert Jahre altén Werkstücke lassen sich aus dér Nahsicht sehr gut von den
mittelalterlichen unterscheiden. In dér Sockelzone und im Umfeld dér Tűre wurde 1903-1904 eine voll-
stándige Steinauswechslung durchgeführt. Im aufgehenden Gewánde und im Bereich dér Rundbogen-
archivolten wurden die Werkstücke, mit Ausnahme dér Kapitelle und des Kámpferfrieses, in grofiem
Umfang ausgewechselt. In dér innersten Spitzbogenarchivolte sind nur dér Schlufistein und die beider-
seitigen Anschlufisteine erneuert, wáhrend die beiden áufieren Spitzbogenarchivolten und die
máandrierte Stufenwand nur einige kleinere Erganzungen aufweisen. Auch zahlreiche Elemente dér
Giebelarkatur wurden ausgewechselt. Die Giebelfront des Portalvorbaues wurde zusammen mit den
Nischenbaldachinen vollstándig abgetragen und neu wieder aufgebaut.
 Die Werkstücke, die aus dem Gewánde und aus dér Giebelarkatur herausgenommen wurden, sind
gröfitenteils erhalten geblieben und befinden sich mit zahlreichen sonstigen Portalfragmenten im
Lapidarium. Zu den schmerzlichen Schaden aus jüngster Zeit záhlen dér nördliche Portallöwe, dér
beim Demontieren zerbrach, aber unter dér Régié von László Gyalus wieder zusammengegesetzt und
verklebt wurde sowie ferner die Fragmente vöm Rahmen und Sturz dér Türöffnung.
Von den zehn Sáulenbasen dér Árka túr wurden bei dér Restaurierung zűr Jahrhundertwende
drei in situ belassen (B6-7; 7-J8; J8-J9), von den abgenommenen sieben sind vier erhalten geblieben.
Was die Sáulenscháfte betrifft, so stehen vier noch an ihrem angestammten Platz (B2-B3; B3-B4;
B4-B5; J10-J11), von den ausgewechselten Originalen finden sich im Lapidarium nur noch kümmerli-
che Reste eines Schaftes (J11-J12) vor. Von den Kapitellen verblieb nur B6-7 am Giebel, weitere sieben
sind im Lapidarium. Das kleine Doppelfenster dér Giebelspitze lágert in Einzelteilen fást vollstándig
im Lapidarium. Von den Nischenbögen blieben jedoch nur ein Bogenansatzstück und ein Scheitel-
stück erhalten.
Bei dér Konservierung des Portalgiebels in den Jahren 1994-1995 wurden von den mittelalterlichen
Arkaturelementen die Sáulenbasen B6-7 und 7-J8 sowie die Sáulenschaft B2-B3 ausgewechselt. Die
Tafeln C und D stellen den Befund noch vor dieser Mafinahme dar.

Auf frühen Photographien des Portals zeigen einige Kapitelle und Saulén (Jll-1 2 ) dér Giebel­
arkatur sowie die Baldachine dér Nischen B3-B4 und J8-J9 einen relatív schlechten Erhaltungszustand.
Die Giebelmauer über dér Arkatur wurde nachweislich im ausgehenden 19. Jahrhundert verputzt und
übertüncht. Dieser Verputz wurde im Frühjahr 1901 wieder abgeschlagen. Dér Portalvorbau war von
einem leicht auskragenden Ziegeldach abgedeckt, das 1894 schwer beschádigt und schliefilich beim
Abschlagen dér Verputzung endgültig entfernt wurde. Laut Fotos von 1901 (65-66) bestand die alté Gie­
belmauer teils aus Quadern von normaler Höhe (für Jáker Verháltnisse, d. h. etwa 20-30 cm), teils aus
viel flacheren, lánglichen Blöcken. Auf den altén Fotos erscheint die Steinoberfláche insgesamt als sehr
stark verwittert. Am Rand dér Giebelmauer ist eine Reparatur aus Ziegelsteinen erkennbar, im unteren
Bereich dér Südseite (über den Nischen J10-J12) erscheint sie als eine Anstückung des Giebels.

Nach eingehenden Vergleichen zwischen historischen Fotos und den Bauaufnahmen, den erhal-
tenen Lapidariumstücken, dem heutigen Baubefund am Portai und dér neuen Vermessung kann
grundsátzlich festgestellt werden, dafi bei dér grófién Restaurierung zűr Jahrhundertwende (abgese-
hen vöm Tympanon-Türrahmenbereich) die architektonische Struktur, die Mafie und Proportionen
und somit letztlich dér Gesamtcharakter des Portals nicht ernsthaft verándert wurden. Die Mafinahme
zielte primár auf eine bauliche Instandsetzung, indem beschádigte oder verwitterte Werkstücke durch
neue ersetzt wurden, welche aber möglichst prázise Kopien oder Rekonstruktionen dér altén
Originalstücke sein sollten. Dies galt jedoch nicht für die Blockbehandlung und den Fugenschnitt. Dies
bestátigt sich in zahlreichen Falién beim Vergleich dér altén und neuen Kapitelle oder dér Basen dér
Arkatur. Besonders hervorzuheben is dabei die grundlegende Veránderung des Fugennetzes bei den
Nischenbaldachinen.
Die Nischenbögen waren vor dér grófién Restaurierung aus bogenförmigen Werkstücken mit
frontseitig eingeschlagenem Profil zusammengestellt. Dem Profil schlofi sich ein schmaler Randsteg als
Anschlufistück für die Stirnfláche dér Wand an, die innere Pafifláche des Werkstücks war senkrecht zűr
Stirnfláche ausgerichtet (VIII). Dieser Typus von Baldachinwerkstücken wird im Folgenden als „bogen-
begleitender Block" bezeichnet. Aus ebensolchen Stíleken bestehen auch heute die bei dér grófién
Restaurierung nicht berührten Bögen dér Nischen B l, J13 sowie auch bei dér Madonna (81-83).
Diese bogenbegleitenden Blöcke wurden um die Jahrhundertwende durch völlig andersartige
Werkstücke ersetzt. In die wesentlich gröfieren Ausgangsblöcke wurde jeweils ein ungefáhr gleich grofier
Bogenabschnitt des selben Profils eingemeifielt. An das Profil schliefien sich aber sowohl an dér Aufien-
front, als auch in dér Leibung grófié, parallel zueinander stehende, pláne Fláchen an (VIII). Dér Grund für
diese Veránderung des Steinschnitts war offensichtlich die nun wesentlich leichtere Anpassung von wei té­
rén glatten Quadern. Auf die schwerwiegenden Folgen dieses Vorgangs wird untén noch einzugehen sein.
Die neuen Scheitelstücke treten demnach im Quaderverband dér Giebelstirnfront aufgrund ihrer
gröfieren Oberfláche optisch stárker in Erscheinung. AuSerdem ist jeweils auch dér obere Teil dér
Nischenrückwand aus demselben Block gearbeitet. Die Nischenbaldachine wurden als ein Scheitel-
stück mit zwei gleichen flankierenden Steinen geplant, die bei dér Nischenrückwand mit T-förmigem
Fugennetz zusammengestellt werden sollte. Dies war jedoch alléin schon wegen dér Nimbensteine
nicht möglich. Letztendlich wurden die neuen Nischenscheitel in einer Kombination aus neuen Werk-
stücken und den je nach Bedarf abgeschlagenen Nimbensteinen zusammengesetzt. Die verháltnis-
máfiig gut erhaltenen Nimbensteine dér Nischen B6, J8 und J12 (85) lassen den Schlufi zu, dafi sie früher
als kompakté Werkstücke nahezu den ganzen oberen Teil dér Nischenrückwánde bildeten.

Um die Jahrhundertwende waren die Apostelfiguren noch in gutem Zustand. Die fást einheitlich
dunkle Tönung dér Skulpturen auf historischen Fotos besagt, dafi es die heute so charakteristische
Abwitterung und Auswaschung dér Vorderseiten und dér besonders exponierten Teile dér Figuren zu
jener Zeit noch nicht gab. Die heute nahezu formlos verwitterten Apostel B3 und J l l sowie die rechte
Seite dér Figur J9 befanden sich allerdings auch damals schon (d. h. in dér zweiten Hálfte des vorigen
Jahrhunderts) in wesentlich schlechterem Zustand als die übrigen Portalfiguren.
Die Madonnenfigur und die Simsongruppe zeigen bereits auf altén Fotos dieselben Scháden wie
heute. Bei dér Simsongruppe ist derselbe Schadensbefund sogar auf dér áltesten zeichnerischen Dar-
stellung von ca. 1810 zu beobachten (38). Aus Visitationsprotokollen dér zweiten Hálfte des 18. Jahr­
hunderts spricht eine gewisse Unsicherheit in Bezug auf die Ikonographie dér beiden Gruppén. Dies
ist ein sehr wahrscheinliches Indiz dafür, dafi die Bildwerke schon damals schwer beschádigt waren.
Was die heutigen Kopfergánzungen dér Apostelfiguren betrifft, steht fest, dafi sie nach dér Mitte des
19. Jahrhunderts bereits vorhanden waren. Über die Ursachen für den Verlust dér Originalköpfe sowie
über die Umstánde bei dér Instandsetzung dér Figuren sind bis jetzt keinerlei Quellén aufgetaucht. Das
Abschlagen dér Originalköpfe ist von dér spekulativen Tradition des 19. Jahrhunderts zuerst den
Protestanten, dann den Türken zugeschrieben worden. Die Ergánzungen sind in dér Fachliteratur ohne
náhere Argumentation überwiegend in das 18., manchmal in das 17. Jahrhundert datiert und oft schlicht
als Barockköpfe benannt worden. Eine stilkritische Einordnung und Datierung ist bisher unterblieben.

Über das Jáker Westportal sind erst ab dér Mitte des 19. Jahrhunderts Quellén erhalten geblieben
(bzw. bislang bekannt geworden), die detailgenau und ausführlich genug sind, um für Schlufifolge-
rungen zűr Baugeschichte dienen zu können.
Auf dér Grundlage dieser Quellén waren wir vor Beginn dér bauarcháologischen Forschungen am
Portalgiebel überzeugt, dafi das Ausmafi dér Eingriffe in die alté Bausubstanz bei dér grófién Restaurie-
rung als geklárt gelten könne. Offen schien in diesem Zusammenhang lediglich eine Frage zu sein,
námlich die Ursache für die in den letzten hundert Jahren so rasch fortgeschrittene Verwitterung dér
Giebelfiguren. Eindeutig ist dér Befund bei den Figuren B3 und J l l , dérén Deformation von den Was-
serspeiern herrührt. In den Ecken zwischen dem Haupschiffgiebel und den Türmen hatte es auch vor
dér Restaurierung, vermutlich seit eh und je, Wasserspeier oder zumindest Abflufirohre gegeben. Das
Ziegeldach des Portalvorbaus war auch vor dér grófién Restaurierung nicht wesentlich auskragender
als das heutige Steingesims.
Die „Barockköpfe" und die Reste dér Handergánzungen an den Figuren sowie die Ziegelrepa-
raturen am Giebelrand sind triftige Gründe für die an sich naheliegende Vermutung, dafi dér Portai-
giebel zwischen dem 13. und dem spáten 19. Jahrhundert wohl mehrmals repariert und in gewissem
Umfang verándert wurde. Überreste sowie Indizien für eine Identifizierung und Datierung solcher
zwischenzeitlicher Eingriffe hofften wir im Laufe unserer Forschung am Bau herauszufinden.
Aus dér Sicht einer stilkritischen Beurteilung erweisen sich allé mittelalterlichen Werkstücke am
Portalgiebel, das heifit sowohl die architektonischen und ornamentalen Teile, als auch die Figuren als
einheitlicher Werkkomplex, dér im 13. Jahrhundert geschaffen wurde. Eine Erklárung bedurfte jedoch
die unorganisch erscheinende Verbindung zwischen den Figuren und den Nischenrückwánden sowie
die oben besprochenen „Ungereimtheiten" des gesamten Portalvorbaus, dér Anordnung dér Giebel-
nischen und dér Figuren darin. Ein Ziel war auch, möglichst viel über die mittelalterliche Bautechnik
zu erfahren und auf diese Weise zusátzliche Anhaltspunkte zu gewinnen, um werktechnisch bedingte
„Unregelmáfiigkeiten" von den Baufugen bzw. den Folgewirkungen eventueller Planánderungen
unterscheiden zu können.
Die Abnahme dér Figuren bot für dieses Forschungsvorhaben gute Voraussetzungen, andererseits
aber wurde durch diesen Eingriff dér Forschungsgegenstand in seiner Substanz teilweise vernichtet.
Umso wichtiger war das Bestreben, im Laufe dér zurückliegenden Jahre jede Einzelheit des Altbestan-
des möglichst genau zu untersuchen und zu dokumentieren.
Eine wichtige Hilfe kann aufierdem die Gipskopie des Portals aus den Jahren 1902-1903 leisten, die
den Portalzustand vor dér grófién Restaurierung verewigt. Die Teilstücke (64) lagerten wahrend dér
Forschungsarbeit bereits in Ják auf einem Dachboden, aus Platzmangel konnte dórt jedoch dér Giebel
nicht zusammengestellt werden. Die numierierten Gipsteile erleichterten mitunter die Lokalisierung
einzelner Lapidariumsstücke, das meiste jedoch mufite aus spárlichen Anhaltspunkten mit viel Kopf-
zerbrechen gedeutet und zugeordnet werden, wahrend mán unter glücklicheren Umstánden vieles
vöm zusammengestellten Gipsportal mühelos hátte ablesen können.

BAU UND UMBAU DES PORTALGIEBELS

Nach Abnahme dér Figuren wurden an den Nischenrückwánden ( 8 9 - 9 9 , 1 0 1 - 1 0 4 , 1 0 8 - 1 0 9 ) nur

sehr zurückhaltende Maueruntersuchungen vorgenommen und zwar nur dórt, wo bereits von den
Restaurátorén das Mauerwerk geöffnet worden war. So ergaben sich nur an einigen Stellen und von dér
Stirnfláche des Giebels aus höchstens 50 cm tiefe Einblicke, das heifit weniger als dér Vórsprung des
Portalvorbaus ausmacht. Nirgends bot sich somit die Möglichkeit, die innere Anbindung des Portal-
giebels und die Fassadenwand zu untersuchen.
Zumindest aber konnte zweifelsfrei festgestellt werden, dafi dér heutige Portalgiebel in zwei Bau-
phasen zu unterteilen ist. Werkstücke und Mörtelverbindungen lassen sich eindeutig entweder dem Be-
stand aus dem 13. Jahrhundert oder dér grófién Restaurierung um 1900 zuordnen. Im heutigen Bestand
des Portalgiebels schliefien Steine und Bindematerialen dér grófién Restaurierung unmittelbar an die des
13. Jahrhunderts an. Spuren zwischenzeitlicher Mafinahmen konnten an keiner Stelle beobachtet werden.
Dér Umbau des Giebels um 1900 erwies sich jedoch als noch weitaus umfangreicher und kompli-
zierter als ursprünglich vermutét. Im Interessé einer zusammenhángenden Darstellung dér Baugestalt
im 13. Jahrhundert sei dies aber vorláufig zurückgestellt.

Dér Bau des Portalgiebels im 13. Jahrhundert (C)

Dér Portalgiebel wurde im wesentlichen in dér Technik des Zwei-Schalen-Mauerwerks gebaut. Im

Umfeld sámtlicher abgenommenen Figuren, das heifit alsó am Portalgiebel, an dér Westfront dér bei­
den Türme und an dér Stirnwand des Portalvorbaus fanden sich einheitlich zwei Mörtelarten vor: die
Quaderblöcke und sonstigen Werkstücke dér Mauerschalen wurden in einem weifien, harten
Kalkmörtel mit homogenem, kleinkörnigem Kieselzuschlag versetzt (im folgenden „Fugenmörtel"
genannt). Bei dér Wandfüllung verwendete mán einen sehr heterogénen, hellgelb bis ockerfarbigen
und auch in dér Hárte stark schwankenden Mörtel mit gemischtem Zuschlag aus klemen und ganz
grófién Kiesein.
Die Figurennischen wurden nach dreierlei Verfahren gebaut:
1. Hinter den un térén Stirnquadern dér beiden Nischenseiten wurden senkrechte Ziegellagen in
regelmáfiigem Verband aufgeschichtet und verfugt. Die nach vorne sichtbaren Quader ergaben zusam-
men mit den dahinter anschliefienden Ziegellagen die Seitenwánde dér Nische. In dieser Weise wur­
den die beiden Nischen an den Türmen (Bl; J13), die Nische dér Sitzmadonna und die untere Zone dér
beiden untersten Giebelnischen (B2: 90; J12) gebaut.
2. Auf dem Rücken des máandrierten Bogens wurde durch ein oder zwei Steine eine Terrasse
aufgeschichtet, auf dér das Werkstück mit dér Sáulenbasis zu liegen kam. Dabei handelt es sich um
einen 24 cm breiten, tief in die Wandfüllung hineinragenden und auf dér Rückseite nur grob bearbeite-
ten Block. Eine Verdübelung dér Einzelteile dér Nischenarkaturen hatte es im Mittelalter nicht gegeben.
Als náchstes wurden über diesem Werkstück drei Quader übereinandergeschichtet. Sie sind unter-
schiedlich grófi, an dér Rückseite nur grob bearbeitet und bestehen aus weifiem Leithakalkstein bzw.
aus dunkelgelbem sog. Sandstein mit Metamorphit-Bruchstücken. Auf dem obersten dieser drei Qua­
der liegt dér Werkblock mit dem Sáulenkapitell auf. Auch dieses Teilstück bindet tief in die Wandfüllung
ein und ist im hinteren Abschnitt nur grob ausgearbeitet. Solche „Quaderpfeiler" finden sich beider-
seits im Mittelbereich des Giebels (B2-B3; B3-B4: 9 0 ; B4-B5: 9 1 - 9 2 bzw. J11-J12; J10-J11: 9 9 ) .
Mit den beiden bisher beschriebenen Verfahren entstanden tiefe, schachtartige Wandausnischun-
gen für die Figuren.
3. Im oberen Bereich des Giebels wurde eine im wesentlichen zusammenhángende Quaderschale
knapp hinter dér Stirnfront errichtet, so dafi nur relatív flache Nischen entstanden. Diese rückwártige
Wand besteht aus braun-gelben, annáhernd quadratischen Sandsteinplatten von 26-36 cm Seitenlánge
und ursprünglich 10-12 cm Tiefe. Sie wurden möglicherweise durch Herausságen von gelben Schicht-
lagen in grauem Sandstein ( 1 4 5 ) gewonnen. Diese Steinplatten scheinen abwechselnd horizontal (lie-
gend) und vertikal (stehend) versetzt worden zu sein, denn an dér Oberfláche wechseln sich hohe und
niedrige Quaderlagen ab. Denn die Stárke dér hohen (stehenden) Quader ist gut einsehbar und erwies
sich an keiner Stelle gröfier als 10-15 cm, wáhrend bei den niedrigen (liegenden) Quadern die hintere
Steinkante auch in 20 cm Wandtiefe noch nicht zum Vorschein kam. Die Stofifugen dér Plattén meistens
hinter den Saulén. Nach Abnahme dér Figuren traten rnehr oder weniger breite Lakunen in dér Quader­
schale zu Tagé, die nur eine geringe Tiefe hatten und im Folgenden als „Figurenlöcher" bezeichnet wer-
den. Dieser Typus ist im oberen Bereich des Giebels zwischen B5-B6 und J9-J10 ( 9 4 - 9 7 ) zu beobachten.
An den beiden Giebelseiten ist eine Übergangszone zwischen diesem sogenannten Quaderschalen-
Typus und dem zuvor beschriebenen Quaderpfeiler-Typus dér Nischen leicht auszumachen. An dér
Nordseite hinter dér Saulé B5-B6 befindet sich eigentlich noch ein Quaderpfeiler, dér aber breiter ist als
die anderen weiter untén und bei dem zwei Quader bereits aus dér gelblichen Variante des grauen
Sandsteins bestehen. Die oberen beiden Lagerfugen, das heifit die beiden Lagerfugen des zűr
Anpassung an das neue Kapitell stark abgearbeiteten, altén Kapitellblocks, leiten bereits zum
Nachbarabschnitt B6-7 über (93). An dér Südseite ist die Übergangszone etwas breiter. Hinter dér Figur
J9 fand sich kein Figurenloch, die Quaderschale ist nahezu geschlossen, wenngleich dies an den Resten
dér stark verwitterten Oberfláche heute kaum mehr ersichtlich wird (97). Das durchgehende Niveau dér
Lagerfugen schliefit sogar auch den anschliefienden Abschnitt J9-J10 mit ein. Dér untere Teil dieser Zone
besteht aus acht regelmáfiig in Verband und Fugenmörtel versetzten Ziegellagen. Die oberen vier davon
setzen sich auch hinter dér Figur J9 auf Höhe eines Quaders fórt (98). Es ist die einzige Stelle am mittel-
alterlichen Baubestand des Portalgiebels, an welcher offen einsehbares Ziegelmauerwerk vorkommt.

Nach Abnahme dér Figuren kam unmittelbar dahinter die Verfüllung aus dem 13. Jahrhundert
zum Vorschein, sowohl in den tiefen Schachtelnischen, als auch bei den Figurenlöchern dér Flach-
nischen. Die Füllung besteht gröfitenteils aus dunkelroten Ziegelsteinen bzw. Ziegelbrocken, aber auch
kleinere Bruchsteinteile und verháltnismáfiig viele römische Dachziegelfragmente wurden verwendet.
Diese Matériáién sind ohne System reichlich in Mörtel eingebettet, im Sockelbereich wird jeweils eine
etwas sorgfáltigere Schichtung erkennbar.
Bei einigen Nischen lassen sich an dér Oberfláche dér Füllung die Nahtstellen einzelner Vergufi-
phasen ablesen, indem die Mörtelmischungen leichte optische Unterschiede aufweisen oder zwischen
den unterschiedlichen Materialien stellenweise horizontale Spalte freiblieben und beispielsweise grófié
Kiesel des náchstfolgenden Gusses sich auf dem oberen Rand dér vorangegangenen Schicht abgesetzt
habén. lm allgemeinen liellen sich jeweils 3 bis 5 solcher Gufischichten bei einer Figur beobachten.
In dér oberen Portalzone erfolgte die Verfugung dér Quader mit weifiem Fugenmörtel parallel zu
den Gufiphasen dér Ver füllung, da dünne Schichten des weifien Fugenmörtels sich im Figurenloch zwi­
schen den Gufiphasen noch deutlich erkennen lassen. Mit Sicherheit láfit sich somit sagen, dafi das
Quaderschalen-Mauerwerk in horizontaler Schichtbauweise errichtet wurde. Das heifit, mán versetzte
in einem Zugé 1-2 Quaderlagen über mehrere Nischen hinweg und vergofi sofort die Binnenfüllung
vor dem Versatz dér náchsten Steinlage.
Bei den schachtförmigen Figurennischen gibt es diesbezüglich völlig andersgeartete Befunde.
Dem Anschein nach wurden die Nischenseitenwánde bzw. die Quaderpfeiler in Vertikalbauweise
aufgerichtet, dafür sprechen das Ausbleiben dér dünnen Fugenmörtelschichten zwischen den Gufi­
phasen und dér Charakter dér Quaderpfeiler selbst bzw. das Verfugungschema dér Nischenseiten­
wánde an den Turmmauern.

Dér Versatz dér Figuren im 13. Jahrhundert

Auf dem Rücken des Máanderbogens wurden passende Quaderterrassen errichtet und darauf die
Figuren in Mörtelbettung versetzt. Die Bettung aus regulárem Fugenmörtel beinhaltete zusátzlich
kleine Spaltstücke aus Csatárer Schiefer. Die Figurenplinthe war von vorne her gesondert mit solchen
Spaltstücken unterkeilt, um die Standfestigkeit zu erhöhen.
Die Christusfigur sowie die Apostelfiguren J8 und J12 sind aus zwei ungleich grófién Blöcken
zusammengesetzt. Stets ist das untere Teilstück auf die Plinthe und den Fufibereich bis auf Knöchel-
höhe beschránkt. Dieses untere Teilstück wurde in dér beschriebenen Weise zuerst versetzt. Die
Anfügung des oberen Teilstücks dér Figur erfolgte sodann nach demselben Verfahren, das heifit auf dér
Lagerfuge wurde eine Mörtelbettung vorbereitet, dér Block aufgesetzt und vorne mit Schieferspalten
unterkeilt (100).
Dér bei dér Wandfüllung verwendete, noch flüssige Mörtel passte sich dem Figurenrücken an, so
kamen nach Abnahme dér Figuren stellenweise die Negativabdrücke von plastischen Detailformen
zum Vörschein (s. z. B. Nische 7 mit dem Abdruck dér Christusfigur; 95). In dér oberen, in Horizontal-
bauweise errichteten Zone wurden die Figuren bautechnisch als Elemente dér Quaderschale, etwa wie
übergrofie Quader, behandelt und offenbar vor dér ersten VerguSphase eingestellt.
Die Figuren wurden alsó sukzessive mit dér Errichtung dér Mauerwerksschale, das heifit vor
Verfüllung des Mauerkerns versetzt. Eine Verdübelung dér Figuren war nicht erfolgt, sie waren ledig-
lich durch Mörtelbettung und Schieferkeile in den Lagerfugen bzw. durch Verfüllung dér Rückseiten-
spalte an ihren Plátzen befestigt.
Bei den wahrscheinlich in Vertikalbauweise errichteten Schachtnischen liefi sich nicht genau klá-
ren, in welchem Flöhenstadium dér Nischenseitenwánde die Figuren aufgestellt wurden. Für einen
relatív frühzeitigen Versatz spricht aber die Tatsache, dafi die Verstárkung dér Nischenseitenwánde
durch regelmáfiige Ziegellagen nur hinter den jeweils untersten ein oder zwei Quaderblöcken vorliegt.
Naturgemáfi konnte nur bei den Schachtnischen ein Lückenspalt zwischen den Figuren und den
Nischenseitenwánden bzw. Quaderpfeilern verbleiben. Nur in den Nischen B l, J12 und J13 fiel dieser
Spalt etwas breiter aus und mán verfüllte sie von vorne mit Füllungsmörtel und Ziegelbrocken bzw. an
dér Südseite dér Nische J13 mit einigen Fragmenten von höchstwahrscheinlich römerzeitlichen Verklei-
dungsplatten aus grauem Marmor.
 Bei dér Simsongruppe sind besonders eigentümliche Befunde festzustellen. In die Quaderschale
ist unzweifelhalt nachtráglich eine dem Figurenumrifi entsprechende Öffnung eingearbeitet, wobei
einige Quader nach Bedarf abgemeifielt, andere ganz herausgenommen wurden. Sowohl die Lager-
fugen-Mörtelbettung, als auch die Rückseitenverfüllung erfolgte jedoch entsprechend den anderen
Figuren (109). Dies ist kaum anders zu deuten, als dafí hier die Quaderschale ursprünglich keine
Figur aufnehmen sollte und somit diese erst in einer spáteren Arbeitsphase hinzukam. Es wáre gut
vorstelbar, dafi mán die Stirnmauer des Portalvorbaus vorerst bis etwa zűr Höhe dér Archivolten-
ansátze hochgezogen hat und die Skulptur erst in jener spáteren Arbeitsphase eingebaut wurde, als
mán den Bau, nach Fertigstellung dér Portalstruktur, mit dem Flochziehen dér Stirnmauer fortge-
führt hat.

Da die Figuren offensichtlich sukzessive mit dér Errichtung des Mauerwerks eingebaut wurden,
sind auch die Spezifika ihrer Aufstellung als „original" anzusehen. Die oberen, in dér Quaderschalen-
zone versetzten Figuren stehen durchwegs etwas weiter vorne, das heifit die Stirnkanten dér Plinthen
sind annáhernd bündig mit dér Stirnfláche des Portalgiebels. Die Figuren in den Schachtnischen sind
demgegenüber etwas weiter zurückversetzt. Die Figuren an den Turmwánden waren zum Portai hin
gedreht aufgestellt, obwohl deswegen dér Kopt dér Figur B1 leicht abgearbeitet und die Kopfhaltung
dér Figur J13 vermutlich ganz verándert werden muSte (vgl. im Katalog, J13).
Die von vorne herein unterschiedliche Ausbildung dér Figurenrückseiten hat beim Versatz keine
Rolle gespielt. Ob vollrund oder gar nicht ausgearbeitete Rückseite, sámtliche Figuren wurden nach
demselben Verfahren versetzt. Einzige Ausnahme ist Figur B3, dérén Vorderseite als einzige von allén
Figuren aus einer Blockkante herausgearbeitet wurde, wáhrend die Pendantkante und die zugehörigen
Seitenfláchen des Ausgangsblocks fást unberührt auf dér Rückseite erhalten blieben (178). Wegen dér
enormen Spaltbreite konnte hier die übliche Gufiverfüllung nicht angewandt werden. Stattdessen
schichtete mán hinter dér Figur aus Ziegeln in Füllungsmörtel eine Art Pfeiler auf, dér von dér hinter-
sten rechten Nischenecke ausgehend parallel zűr Blockseite schrág nach aufien zu verláuft (89).
Beim Zusammenfügen dér Figuren mit dem Mauerwerk ergaben sich an einigen Stellen gewisse
Schwierigkeiten und mitunter wurden deswegen die Figuren partiell abgearbeitet, dies stets mit gro-
ben Spitzwerkzeugen. Beispielsweise wurde die Engstelle im nördlichen Scheitelbereich dér Nische B4
durch teilweises Abspitzen dér Gewandfalten an dér Figur bereinigt. Zu umfangreicheren Abarbeitun-
gen kam es mehrfach an den Figurenrückseiten, insbesondere bei dér Christusfigur, wo Platz für
mehrere Mauerquader ausgeschlagen werden mufite. Áhnliches ist auch bei den Figuren J8 und B4 zu
beobachten (vgl. Katalog).
In einem Fali war die rückwártige Abarbeitung zu weit gegangen, so dafi nach dem Versatz dér
Figur eine Lücke sichtbar blieb. Es handelt um den Bereich des linken Armes und Ellbogens bei dér
Christusfigur, wo hinten und seitlich zuviel weggeschlagen worden war. Schliefilich ergánzte mán die
Fehlstelle mit Fugenmörtel und modellierte mit den Fingern eine Art Gewandfalte (105-107).

Dér Umbau des Portalgiebels zu Beginn des 20. Jahrhunderts (D)

Es war bereits bekannt und am Bau auch leicht abzulesen, dali um 1900 die gesamte Giebelmauer
des Portalvorbaues inklusive dér Nischenbögen abgetragen und aus neuen Werkstücken wieder aufge-
baut wurde. Wie oben bereits ausgeführt, weisen die neuen Nischenbögen ein völlig anderes Stein-
schnittschema auf. Anstelle einzelner schlanker Profilbogensteine waren nun grófié rechteckige
Quaderblöcke getreten, aus denen die entsprechenden Abschnitte des Bogenscheitelprofils heraus-
gemeifielt sind (VIII) Bei dér Vórfertigung dieser Blöcke mufite folglich auch die Nischentiefe bereits
vorher festgelegt sein, da ja dieselben Blöcke zugleich auch die geschlossene Nischenrückwand bűdén
sollten. Diese festgelegte Nischentiefe (17 cm von dér inneren Profilkante) wurde anscheinend bei den
 beiderseitigen untersten Nischen gemessen. Die Scheitelwerkstücke wurden mit strenger Normierung
nach diesen Ma ben vorgefertigt.
Bei dér Vorfertigung dér neuen Werkstücke wurden alsó weder die unterschiedliche Nischentiefe
zwischen den Schachtnischen untén und dér Quaderschalenzone oben, noch die allgemeine Abwei-
chung dér beiden Portalseiten berücksichtigt, die gewissermafien auch am Giebel weiterwirkte, ganz
zu schweigen von den vielen Abweichungen dér Nischen untereinander. lm 13. Jahrhundert sind die
Einzelstücke dér Arkatur zwar gleichfalls normiert vorgefertigt worden, aber bei weitem nicht so
streng, und keinesfalls wurden aus einem Block Werkstücke herausgearbeitet, die gleichzeitig auf
zwei unterschiedliche, parallel höhenversetzte Niveaus dér Portalwand disponiert waren. So hatte
mán beim Versatz wesentlich mehr Spielraum für den Niveauabgleich und konnte aufierdem vöm
Gerüst aus je nach Bedarf die Steine noch nachbearbeiten. lm Vergleich dazu ergaben sich bei dér
Neuer.richtung dér Giebelmauer um 1900 nahezu unlösbare Anpassungsschwierigkeiten beim
Steinversatz.
Die Abtragung dér altén Giebelmauer und dér Nischenbögen erfolgte zu einem Zeitpunkt, als die
Vorfertigung dér neuen Werkstücke bereits zwei Jahre zurücklag. Nun mufite die Bauhütte die unan-
genehme Erfahrung machen, dafi die vorgefertigten Teile nicht pafiten. Stattdessen mufiten als erstes
die Nischentiefe vereinheitlicht und auch die Stirnfláche des Giebels möglichst auf eine einheitliche
ráumliche Ebene ausgerichtet werden. Beides war nur durch eine völlige Umarbeitung des belassenen
Altbestandes möglich. Infolge dieses Niveauabgleichs kam die Stirnfláche des Portalgiebels (mit Aus-
nahme dér Terrassen) um 5-10 cm tiefer zu liegen.
Bei dér Umarbeitung des Altbestandes wurden ziemlich konsequent vier verschiedene Bindema-
terialien verwendet. Die Quader und sonstigen Werksteinteile wurden in eine blendend weiSe, feinst-
körnig homogene Fugenmasse versetzt, die getrocknetem Gips áhnlich ist und im folgenden „Gips-
masse" bezeichnet werden soll. Dieses Matériái wurde an dér Sichtfláche durch weifien Fugenmörtel
mit kleinkörnigem Kieselzuschlag überdeckt. Dieser Fugenmörtel ist dem aus dem 13. Jahrhundert so
táuschend verwandt, dafi sich beide nur in stratigraphischer Hinsicht unterscheiden lassen. Als drittes
Matériái verwendete mán eine grauen, zuschlagsfreien Kalkmörtel zum flüssigen Verfüllen des Mauer-
kerns. Die vierte Mörtelsorte ist ein stark sandiger, hellbrauner Mörtel mit Zuschlag von Kiesein ge-
mischter Gröfie. Er wurde vor allém bei dér Verbindung dér Figuren mit den Nischenrückwánden ver­
wendet. Dórt wo er in gröfierem Umfang auf Sichtfláchen zűr Anwendung kam, wie z. B. rechts vöm
unteren Teil dér Figur B6, wurde zudem Ziegelmehl beigemischt.
1. Die Nischen vöm ersten Typ und die tief in diesen stehenden Figuren blieben unberührt: Bl,
J13, die Nischen dér Madonna und dér Simson-Gruppe sind ganz intakt geblieben. Das gilt auch für
die Nischen B2 und J12, obwohl in diesen Falién die Nischenbögen und damit auch dér obere Teil dér
Nischenrückwánde erneuert wurden. Dies war möglich, weil die Nischentiefe dér neuen Bogenwerk-
stücke in den beiden áufieren Giebelnischen dér ursprünglichen Nischentiefe entspricht; wahrschein-
lich hatte mán um 1900 gerade hier und anscheinend nur hier Mafi genommen.
2. Ansonsten erfolgten die Eingriffe nach zweierlei Verfahren, gemáfi den zwei unterschiedlichen
mittelalterlichen Gestaltungsweisen dér Nischen. Die Basen, Saulén, Quader und Kapitelle dér Qua-
derpfeiler wurden separat herausgelöst, dann dér Mauerkern dahinter nach Bedarf abgearbeitet und
schlieSlich die Quaderpfeiler wieder eingebaut, bestehend aus den Originalquadern und den zumeist
neuen Basen und Kapitellen, jetzt allerdings gegenüber früher etwas zurückversetzt. Bei diesem
Neuversatz wurden die altén wie auch die neuen Basen, Saulén und Kapitelle mit in Gipsmasse einge-
bettete Steindübel von 4 x 4 x 4 cm verbunden (193,194).
Dieses Verfahren láfit sich beim Quaderpfeiler B2-B3, den die Restaurátorén auseinandergenom-
men habén, sehr gut beobachten. Die Originalquader waren in Gipsmasse versetzt, dahinter fand sich
das nachtráglich abgearbeitete, mittelalterliche Mauerfüllungsmaterial mit dem hinteren Ende des ori-
ginalen Basisblocks (89-90). Das vordere Teilstück war um 1900 einfach abgemeifielt und das neue Teil-
stumpf an den Reststück angefügt worden. Bei den anderen Quaderpfeilern sind dieselben Eingriffe
durch eine mehr oder weniger breite Mörtellage dér Jahrhundertwendezeit zwischen den wieder
eingebauten Originalquadern und dér mittelalterlichen Füllung bezeugt (z. B. 91-92).
 3. In dér Quaderschalenzone im oberen Giebelbereich wurden die Kapitelle und Basen herausge-
löst und tiefer wieder eingesetzt. Danach wurde die Oberfláche dér Quaderschale im weiteren Umfeld
dér Saulén soweit zurückgearbeitet, dafi diese wieder eingestellt werden konnten. Die Abarbeitung
erfolgte mit Zahnwerkzeugen, wie Hiebspuren auf dér ganzen Fláche deutlich machen. Dies führte zu
Aachen Konkavaushöhlungen dér Quaderschale, wobei dér tiefste Punkt na tu rgem ál? jeweils hinter
den Saulén zu Hegen kam. Am stárksten ist die Aushöhlung zu beiden Seiten dér ChristusAgur (IX),
wáhrend sie an beiden Giebelseiten nach untén zu allmahHch abnimmt und sich bis zu den Quader-
schalenabschnitten B5-B6 bzw. J9-J10 weiterverfolgen láfit.
Die Abarbeitung dér Quaderschalenoberfláche konnte im Bereich dér Figuren wahrscheinlich
ohne dérén Abnahme nicht durchgeführt werden. Beidseits dér ChristusAgur wurden je zwei Figuren
(B5; B6 bzw. J8; J9) herausgelöst und die Verfüllungsschicht dahinter etwas abgearbeitet. Dér Neu-
versatz erfolgte in eine Gipsmassebettung un tér dér Plinthe und wiederum wurden die Figuren von
vorne unterkeilt, diesmal mit Pláttchen aus Leithakalk bzw. aus Kelheimer Kalkstein oder mit Holz-
keilen (111). An den Figurenrückseiten wurde auf eine neue Verbindung mit dér altén Verfüllung
verzichtet. Nach dér Wiederversatz wurden die Anschlufistellen zwischen den Figuren und dér
Quaderschale sorgfáltig zugesetzt und zwar mit stehenden Ziegeln oder Ziegelbrocken in braunem
Mörtel. Eindeutige Indizien für den Neuversatz dér Figuren sind die Gipsmassebettung über dem
Lagerfugenmörtel auf den Standterrassen, die gestörte OberAáche dér Rückseitenverfüllung aus dem
13. Jahrhundert und die aufeinander liegenden Schichten dér Gipsmasse bzw. des braunen Mörtels
beim Anschlufi dér Verfüllung und dér Terrasse (93, 94).
Die wesentlich breiteren Quaderschalenabschnitte zu Seiten dér ChristusAgur konnten ohne
Abnahme dér Figur zurückgearbeitet werden. Demzufolge blieb die ursprüngliche Oberfláche dér
Quaderteile, welche hinter die Figur reichen, stellenweise unberührt erhalten. Es handelt sich urn einen
Höhensprung von 4-6 cm, dér den Kontúrén dér Figur folgt (110, 94-95). Bei den Figuren, die abge-
nommen waren, sind die Quaderkanten hinter den Figuren durchwegs schrág abgeschlagen worden.
Hinter den Figuren J8 und J10 ist aber gleichwohl jeweils eine solche beschriebene Randkante ver-
blieben (96, 98), ein Befund, für den sich bislang keine Erklárung Andet.
In dér Mittelzone des südlichen Giebelfeldes wurden wie gewohnt die Quaderpfeiler demontiert
und etwas weiter hinten wieder neu zusammengesetzt. Ungewöhnlicherweise wurden hier auch die
zwei Figuren J10 und J l l herausgelöst und die Rückseitenverfüllungen von Grund auf teilweise neu
aufgebaut. Hinter dér Figur J10 wurde dér mittlere Teil dér Füllung aus dem 13. Jahrhundert durch Zie-
gel ausgewechselt (98), bei dér Figur Jl l wurde dér untere Teil dér Füllung etwa bis auf halbe Höhe
ersetzt (99).
An dér StirnAáche des Portalvorbaus wurden, wie die Zahneisenspuren zeigen, die Quader zwi­
schen den Standorten dér beiderseitigen Figurengruppe untén und den Giebelnischen oben in fliefien-
dem Übergang zurückgearbeitet, urn nach dér Rückversetzung des Giebels keinen Stufensprung
entstehen zu lassen.
Das Ausmafi dér Abarbeitung in dér oberen Giebelregion láfit unter anderem den Rückschlufi zu,
dal? vor dér grófién Restaurierung die Giebelausbauchung in dér Mitte am stárksten war. Die Gründe
für die tiefgreifenden Eingriffe an dér Südseite (101) sind wahrscheinlich darin zu suchen, dafi die dor-
tige Ausbauchung dér Spitzbogenarchivolten im 13. Jahrhundert auch im Giebelfeld weitergeführt
wurde. Die grófié Restaurierung mufite jedoch diesen Bereich „korrigieren", um eine ebene Giebel-
wandAáche herzustellen. Aus dér Abstandsdifferenz zwischen den wenigen Uberresten von Mörtel-
bettungen dér Basen aus dem 13. Jahrhundert, die auf den Terrassen verblieben sind und den heutigen
Positionen dér Basen láfit sich das genaue Ausmafi dér Rückverlegung des Giebels nicht sicher
erschliefien. Erfolgversprechender erscheint es hierbei, die Zusammenfügung des Gipsabgufi-Portals
abzuwarten, weil dieses ja die ursprüngliche Lage dér Basen dokumentiert.
 Nach dieser sukzessiven Rückstufung dér unteren Bereiche konnte mit dér von vorne herein ge-
planten Restaurierung des Giebels, das heifit mit dér Errichtung dér neuen Nischenbögen und dér
Giebelmauer begonnen werden.
Zusammen mit dér altén Giebelmauer und den Nischenbögen waren auch die oberen Teile dér
Nischenrückwánde abgetragen worden. Die ausgelösten Nimbensteine wurden jetzt verschiedentlich
zurechtgeschlagen und tiefergesetzt zwischen den neuen Bogenwerkstücken eingepafit (112). Sie
sitzen in einer Mörtelbettung aus dér Jahrhundertwendezeit.
Zumindest die Quaderschalenabschnitte beidseits dér Christusfigur wurden mit einem, dem
Fugenmörtel áhnlichen, dünn aufgetragenen Putz versehen. Ein gröfierer, grau gewordener Fleck
dieser Verputzung ist auf dér konkav ausgearbeiteten Fláche an dér linken Seite dér Nische 7 erhalten
geblieben (72, 95).
Schlieíílich wurde noch die gesamte Portaloberfláche einschliefilich dér Figuren künstlich patiniert.
Dieser Überzug, dér sich heute ockerfarben bis dunkel rot-bráunlich erweist und stellenweise schwarze
Krusten bildet, wird irn Aufsatz von Mária Tóth naher besprochen.

Die Behandlung dér Figuren bei dér grófién Restaurierung

lm Laufe des Giebelumbaus wurden die Figuren sehr vorsichtig behandelt. Es finden sich nur
geringe Spuren von beiláufig entstandenen Beschádigungen, abgesehen vielleicht von fehlenden
Seitenpartien bei den Plinthen einiger Figuren oder etwa von den Reparaturen an dér Figur B4, wo
Bruchstücke dér vöm linken Arm herabhángenden Gewandfalte mit Gips angeklebt bzw. ergánzt wur­
den (117). Scháden dieser Art konnten beim Abnehmen dér Figuren leicht auftreten (vgl. Katalog dér
Skulpturen).
Die Apostelfiguren B3 und J9 wurden mit Flacheisen, die in den Hals bzw. in die Schulter dér Figur
grob eingearbeitet sind, an dér Rückwand befestigt. Bei dér Figur J9 wurde dabei ein sehr ungeschick-
ter Bleivergufi ausgeführt. Die lángén Flacheisen wurden auf die nach dér Abtragung verbliebene mit-
telalterliche Mauerkrone gelegt und in dér Folge regelrecht eingemauert, wobei die gesamte Last dér
neuen Giebelaufmauerung auf ihnen zu Hegen kam.
Darüber hinaus ergab sich noch eine Reihe anderer kleiner Anpafischwierigkeiten, zumeist an
Stellen, wo schon im 13. Jahrhundert Engpásse aufgetreten waren. So war beispielsweise bei dér
Apostelfigur B4 die Seitenfláche des über den rechten Arm herabfallenden Gewandes bereits im 13.
Jahrhundert abgearbeitet worden. Jetzt gláttete mán diese Stelle und meifielte auch die Seitenfláche dér
neuen Bogenwerkstücke nach Bedarf aus (113-115). Áhnlich wurde auch bei dér Petrusfigur dér rechte
Ellbogenbereich überarbeitet, um einer Knospe des neuen Kapitells Platz zu verschaffen (116).

Die radikale Abánderung des Steinschnittschemas dér Giebelwand war nicht Bestandteil des
Restaurierungskonzepts, es war eher eine Folge dér gewohnten Werkstattroutine. Wegen dér im voraus-
gehenden Aufsatz geschilderten Zeitumstánde bei dér Vorfertigung dér neuen Giebelquader und
Nischenbogen-Werkstücke war das Portai nicht eingerüstet, demnach konnten ledigHch an den beiden
untersten Portalnischen die Mafie abgenommen werden. Die unmittelbaren Konsequenzen daraus
mufite die Schulek-Werkstatt sogar noch selbst erdulden, denn vor dem Aufbau dér neuen Giebelmauer
mufite mit einem nahezu unvorstellbaren Aufwand dér originale Altbestand erst entsprechend umgeán-
dert werden. Weiterreichende Konsequenzen betrafen hingegen das Schicksal dér Figuren am Portai. Als
Ergebnis jener sisyphos'schen Arbeit bei dér grófién Restaurierung um 1900 steht die neue Giebelmauer
nun um einige Zentimeter weiter zurückversetzt, wáhrend die Figuren auf ihren altén Plátzen blieben
und somit weit mehr als früher dér Bewitterung ausgesetzt wurden. Dies führte im Laufe dér letzten
hundert Jahre zu einer starken Auswaschung und immer schneller fortschreitenden Abwitterung an dér
Vorderseite dér Figuren. Das Regenwasser gelangte sogar auch auf die Figurenrückseiten und löste teil-
weise die Mörtelverbindungen mit dem Mauerwerk auf. Aus diesem Grunde erschien von weitem be-
trachtet die Verbindung zwischen den Figuren und Nischenrückwánden so „unorganisch".

DIE W ESTW AND DÉR EM PORE

In dér Südecke dér Westwand dér Empore mündet die Wendeltreppe mit horizontalem Sturz. lm
Mittelfeld dér Wand erscheint eine Nischenreihe mit drei spitzbogigen Sitznischen (118), weiter nord-
wárts folgt noch eine kleeblattbogige Wandnische. Über dér mittleren und südlichen Sitznische dér
Dreiergruppe befindet sich eine relativ grófié Öffnung, die mit steilen Schrágleibungen in das kleine
Doppelfenster des Portalgiebels mündet. Weiter oben öffnet sich die Westwand des Hauptschiffs in
einem Paar grofier Doppelfenster.
Die Portalgiebelwand über den Nischenbögen war mit dickem, verschmutztem Verputz aus dér
Zeit um 1900 bedeckt. Diesen Putz habén wir bis auf Ansatzhöhe des Doppelfensters abgeschlagen. Die
freigelegten Wandfláchen wurden von Hand steingerecht vermessen (B).

Die Sitznischen

Die vertikale Mittelachse dér Nischengruppe weicht von dér Mittelachse dér Kirche um 10 cm
nach Norden ab. Die drei Nischen sind gleich hoch und in etwa gleich breit, die Mittelnische mit ihren
130 cm Tiefe ist allerdings um 25 cm tiefer als die beiden übrigen.
Die Sitzbank dér áufieren Nischen hegen über zwei, die dér mittleren über drei Stufen. Die
Nischenbögen werden von einem gemeinsamen, fortlaufenden Profil umrahmt. Es ist aus einer Viertel-
kehle gebildet, die beidseitig von einem Pláttchenprofil und innen zudem von einem Wulst begleitet
wird. Mit dem Wulstprofil lasten die Bögen sowohl innerhalb, als auch an den Aufienrándern dér
Nischengruppe auf Saulén auf. Die übrigen Profilglieder dér Bögen setzen sich an den Aufienrándern
dér Nischengruppe hingegen nach untén zu fórt und enden über den Sáulenbasen jeweils in einer
Hornendung mit Blattscheibenauflage.
Die Saulén stehen auf dér untersten, gemeinsamen Stufe, die südliche davon ist um eine Kapitell-
höhe kürzer als die anderen. Drei Saulén tragen Blattkapitelle (120-122), auf dem südlichsten erschei-
nen neben dem Blattdekor noch zwei Tierfiguren mit verschlungenen Schwánzen, links ein Flü-
geldrachen, rechts ein áhnliches Wesen mit Eulenkopf (119). Auf den áufieren Sáulenkapitellen hegen
profilierte Deckplatten auf, auf den zwei mittleren Kámpferblöcke mit stehender Blattreihe (120-121).
Hinter den zwei mittleren Sáulen verlaufen dünne Quaderwánde, welche die Nischen voneinander
trennen. Auf beiden Seiten dieser Wánde setzt sich dér Kámpferfries fórt, über die Lángé des ersten
Blocks mit Blattdekor (124 und 126; 127 und 130), danach ohne Blattdekor. Unter den Kámpfern sind in
den Trennwánden kleine Offnungen ausgetieft, südlich mit spitzbogigem, nördlich mit rundbogigem
Abschlufi (124 und 126; 127).
Die Stirnfláche unter dér Sitzbank dér Mittelnische schmückt ein zweifaches Zwergblendarkaden-
Motiv (125). Über den Sitzbánken wurde in die Nischenrückwánde jeweils eine über die gesamte Breite
gehende, ca. 40 cm hohe „Rückenlehne" eingebaut. In dér Mittelnische besteht sie aus zwei Plattén
(125-126), in den Seitennischen aus einer Platté. Sowohl die Nischenrückwánde über diesen „Lehnen",
wie auch die Trennwánde wurden aus lángsformatigen, etwa 15-20 cm hohen Quadern errichtet, die
wie allé flach-lánglichen Quader am Bau aus grauen Sandstein gefertigt sind. Die Nischenrückwánde
stehen allerdings in keinern direkten Mauerverbund mit den Trennwánden.
Die Sáulen mitsamt ihren Basen sind ebenso wie die Sitzplatten dér Bánke und die Stufen um 1900
verfertigte Werkstücke. Die Deckplatten dér beiden áufieren Sáulen sind original, aber plastisch er-
gánzt, die südlichste Sáule wurde erst 1967 ersetzt (vgl. MMv 1967-1968). Vielleicht wurden zu dieser
Zeit auch die Mörtelergánzungen am Bogenprofil ausgeführt. Sámtliche Wandfláchen tragen zahlrei-
che moderné „fo'c/Mz'f-Einritzungen".
 Die nördlich benachbarte Wandnische mit Kleeblattbogenschlufi (131) zeigt dasselbe Rahmenprofil
wie die Nischen an dér Giebelwand. Das Profil láuft untén beidseits in Hornendungen mit Blattschei-
benauflage aus, auf beiden Seiten handelt es sich jedoch um ein Werkstück aus dér Zeit dér grófién
Restaurierung. Die Rückwand dieser Nische ist gleichfalls aus flachen Quaderlagen aufgebaut.
Die Sitznischen sind durch Spitztonnen überwölbt, bis 1996 trugen sie eine dicke Verputzung aus
dér Jahrhundertwendezeit. Die Überwölbungen wurden aus Ziegeln relativ ungleichmáfiig gebaut
( 1 3 0 ) . Die Leibungsfláchen dér Wölbungen waren ursprünglich sicher verputzt. Vöm vermutlichen

Originalputz, einem direkt auf die Ziegel aufgetragenen, harten Kalkputz mit glatter Oberfláche sind
jedoch nur geringe Flachen erhalten.
In den beiden áufieren Sitznischen ist dér Gewölbeansatz im Verháltnis zu den Seitenwandfluch-
ten um etwa 10 cm geweitet. Diese Rücksprünge wurden bei dér grófién Restaurierung mittels schráger
Mörtelanböschungen etwas kaschiert. An den Rückwánden dieser Nischen schliefit an die Leibungs-
kante nach innen zu ein eigentümliches, nach untén zu breiter werdendes Streifenstück an, welches
aus Ziegelbrocken in grober Mörtelbettung besteht. Die weiter nach innen zu anschliefienden Nischen-
rückenquader zeigen allerdings jeweils bogenförmig zugerichtete Schmalkanten ( 1 2 3 ; 1 2 9 - 1 3 0 ) .
In dér Mittelnische fehlt an den Seitenwánden im hinteren Bereich auf einer Strecke von 25 cm
dér Kámpfer gánzlich ( 1 2 6 - 1 2 7 ) . In diesem Bereich liegen die Stofifugen an den Trennwánden unter-
einander.
Aus einer Gesamtschau dér Befunde láfit sich die Vermutung ableiten, dafi die Gestaltung dér
Nischenreihe im Laufe dér Bauausführung verandert wurde. Zuerst sollten die zwei áufieren Nischen
schmáler und - nach dér Vermutung dér einen Autorin - weniger hoch gewölbt werden als die mittlere,
wobei allé drei Nischen gleich tief konzipiert waren. SchlieSlich wurden aber dann doch allé drei
Wölbungstonnen gleich breit und hoch ausgeführt und entgegen dér ursprünglichen Planung die
Sitzbank in dér mittleren Nische höher und somit die Nische selbst tiefer angelegt.

Die Innenwand des Portalgiebels (B)

Zwischen dér Türöffnung dér Wendeltreppe und dér Sitznischenreihe liegt bis auf Kapitellhöhe
eine Quadermauer aus normalen (d. h. hier durchschnittlich 21-33 cm hohen) Quaderlagen vor. Über
diesem Niveau besteht die Wand aus den charakteristischen flachen (11-16 cm hohen) und lángén
Quaderlagen. Diese flachen Lagen finden sich auch im Bereich über den Nischenbögen und als oberste
Lage zieht sich vöm Scheitelpunkt dér südlichen Sitznische aus eine Ausgleichsschicht aus ganz flachen,
5 cm hohen Quadern nach Norden.
Über dieser Ausgleichslage folgen auf beiden Seiten des Doppelfensters zuerst noch eine flache
und darüber fünf bis sechs normale Quaderlagen. An dér Südseite bei dér Turmmauer erscheint schon
in Nischenscheitelhöhe ein aus Ziegeln gelegter quaderbreiter Streifen. Diese Ziegelmauer aus dér Zeit
um 1900 wird nach oben immer breiter, im selben Mafie, wie sich die Quadermauer aus dem 13. Jahr-
hundert stufenartig verschmálert.
An dér Nordseite verláuft eine vöm Mauerrand des Nordturms stufig nach innen zu aufsteigende
Baunaht. Etwa auf halber Höhe finden sich südlich dieser Baunaht auffallend flache Quader, nördlich
hingegen normale Quaderformate und dazwischen schliefilich mehrere Flickungen aus Ziegeln und
Mörtel.
Die Anstofilinie des Quader- bzw. Ziegelmauerwerks an dér Südseite sowie auch die Baunaht an
dér Nordseite fallen in etwa mit dér Giebellinie des Portals zusammen. Bei dér grófién Restaurierung
zűr Jahrhundertwendezeit wurde alsó die Giebelmauer des Portalvorbaus nicht vollstándig abgetra-
gen, sondern nur ihre áufiere Quaderschale ausgewechselt, wáhrend die innere Quaderschale dér
Giebelmauer aus dem 13. Jahrhundert erhalten geblieben ist.
 Das Mauerzverk dér Emporenwestwand aufierhalb und über dem Portalgiebel

Aus dem Verband des Südturmes und dér Emporenwestwand sind lediglich fünf Quader über
dem Türsturz dér Wendeltreppe erhalten geblieben, heute sind sie an allén Seiten von Ziegelmauer-
werk bzw. einem mehrschichtigen Ziegel-Entlastungsbogen über dér Stiegenöffnung umgeben, sámt-
lich Ma fin ah mén aus dér Jahrhundertwendezeit.
An dér Nordseite handelt es sich bei dér Wandfláche aufierhalb des Portalgiebels, wie bereits darge-
stellt, um Quadermauern aus dem 13. Jahrhundert, das heifit mit „normaler" Quaderhöhe. Die Wand
schliefit mit dér besagten Baunaht an die Innenschale dér Portalgiebelmauer an. Die Quaderlagen dieser
Mauerzone laufen an dér Südwand des Nordturmes durch bis zűr Scheitelhöhe des dortigen grófién
Gurtbogens, diese Ecke wurde alsó im Verband gebaut und schlofi an die schon stehende Giebelwand des
Portalbaus an. Über Gurtbogenscheitelhöhe erscheint am Eckrand dér Emporenwand Ziegelmauerwerk
aus dér Jahrhundertwendezeit, welches sich von Lage zu Lage immer mehr nach innen zu ausbreitet.
Die Innenschale dér Giebelwand aus dem 13. Jahrhundert endet in Höhe dér Aufienöffnung des
klemen Doppelfensters, südlich davon in einem Quader, nördlich davon in einer lángeren Quaderlage.
Darüber folgt auf dér ganzen Höhe dér Westemporenwand Ziegelmauerwerk. Dieses Ziegelmauer­
werk konnten wir nur bis zűr Unterkante dér grófién Doppelfenster und dies nur unter sehr ungünsti-
gen Umstanden, das heifit nicht gründlich genug untersuchen. Die Oberfláche dér Ziegel ist durch
Frost schwer verwittert, aber dennoch lassen sich bemerkenswerte Formatunterschiede und auch ver-
schiedene Bindemörtel beobachten.
Gut zu erkennen ist eine vertikale Baufuge an dér Südseite des nördlichen Doppelfensters, von
ihrem etwa 1 Meter lángén Streckenverlauf liegen 70 cm unterhalb des unteren Fensterrandes. Es mufi
sich um den Rand jenes grófién Fensters handeln, das bei dér Einwölbung des Hauptschiffs im 17. Jahr­
hundert oder bei dér Aufstellung des Hochaltars Ende des 17. Jahrhunderts geöffnet wurde; dies
anstelle dér Doppelfenster, welche durch die Gewölbetonne überschnitten und deshalb vermauert
wurden (56). Bei dér grófién Restaurierung vermauerte mán schliefilich die Barockfenster und in dér
Vermauerung wurde über dem kleinen Doppelfenster ein doppelter Entlastungsbogen aus Ziegeln
eingebaut. Gleichzeitig wurden auch die grófién Doppelfenster völlig neu errichtet. Vöm Pfosten des
Barockfensters blieb nur eine schmale Zone zwischen dem Rand dér ehemaligen Öffnung und dem
Pfosten des grófién Doppelfensters erhalten.
Dieses Überbleibsel bezeugt, dafi im Jnneren über dem Scheitel des Portalgiebels in einem Streifen
von einem Meter noch Reste dér Umbauten zwischen dem 13. Jahrhundert und dér Zeit um 1900
vorhanden sind und noch dazu (angesichts verschiedener Bindemörtel) aus zwei verschiedenen Um-
bauperioden, wovon wegen dér Eingriffe dér grófién Restaurierung allerdings nur eine, námlich dér
Fensterdurchbruch identifiziert und in das 17. Jahrhundert datiert werden kann.

DIE VERBIN DUNG

ZW ISCH EN DEN BEID ERSEITIGEN SCHALEN DES PORTALGIEBELS

Durch Aufeinanderprojizierung dér Ansichten beider Wandfláchen des Portalvorbaus (XI) ist
festzustellen, dafi das Bodenniveau dér Empore aufien an den Rándern des Portalgiebels etwa mit dér
Höhe dér Fufiplatten dér Apostelfiguren B3 bzw. J l l , in dér Mitte etwa mit dem Scheitelpunkt dér
innersten Spitzbogenarchivolte zusammenfállt. Die Kámpfer dér Sitznischenreihe innen liegen in glei-
cher Höhe mit dér Fufiplatte dér Christusfigur aufien. Die Rückwánde dér inneren Sitznischen reichen
bis zűr Höhe dér áufieren Nischenkapitelle von B5-B6 bzw. J8-J9, wáhrend die Ausgleichschicht über
den Sitznischenbögen innen am Aufiengiebel etwa dér Höhe dér Sáulenkapitelle zu Seiten dér
Christusfigur entspricht.
Die Ecken dér Emporenwestwand und dér Türme kommen hinter den Quaderpfeilern B2-B3 bzw.
J10-JH zu liegen. Vór dér inwándigen Sitznischenreihe erstreckt sich aufien die obere Giebelzone vöm
oberen Rand des Quaderpfeilers B4-B5 bis zum Nordrand dér Nische J9.
 Die Vertikalachse dér Terrasse für die Christusfigur (und damit die Mittelachse des ganzen Portal-
giebels) weicht, gemessen an dér Mittelachse des ganzen Gebáudes, etwa 15 cm nach Süden, die
Mittelachse dér Sitznischenreihe aber etwa 10 cm nach Norden ab. So betrágt die Achsenverschiebung
dér Giebelnischen und dér Sitznischen zueinander bereits etwa 25 cm, alsó nahezu eine halbe Figuren-
nischenbreite. Hieraus folgt, dafi hinter allén Sitznischenrückwánden auf dér Aufienseite sich stets teil-
weise eine Sáulen-Quaderkonstruktion und teilweise eine Nischenrückwand befindet.
Die Wandfláche dér Emporenwestwand liegt fást einen Meter weiter nach aufien (d. h. westwárts)
versetzt als die übrige innere Westwand dér Kirche (vgl. B). Die Sitznischenreihe dér Empore ist somit
nicht etwa in dér Mauerstárke dér Westwand, sondern in dér Mauersubstanz dér Portalgewánde und
des Portalgiebels angelegt. Alsó hegen die Treppenstufen, die Sitzbánke und die Nischenrückwande
dér Sitznischen über den Archivolten des Portals.
Über die innere Verbindung dér beiderseitig nur von aufien sichtbaren Steinfláchen lafit sich
einiges herausfinden, wenn mán versucht, sich das Zueinander dér jeweiligen Werkstücke praktisch
vorzustellen.
Die Bogenláufe sind aus Elementen zusammengesetzt, in dérén bogenförmigem Ausgangsblock
sowohl dér entsprechende Ornamentstreifen, als auch dér zugehörige, darunter verlaufende Wulst-
profilabschnitt gemeinsam herausgearbeitet sind. An zwei um 1900 aus dér innersten Spitzbogen-
archivolte intakt ausgebauten Werkstücken, dem Scheitelsstein ( 1 3 2 ; LAHU-50-134) und einem dér seit-
lichen Anschlufistücke (LAHU-50-135), lafit sich die Ausgestaltung dér im eingebauten Zustand
unsichtbaren Blockseiten gut ablesen. Hinter dem Wulstprofil des Anschlufistücks wurde ein 10 cm
breiter Pafifalz ausgebildet. Hierauf stöfit annáhernd senkrecht die fást pláne Hinterseite des Blocks.
Daraus ergibt sich, dafi die obere Pafifláche wesentlich breiter ist, als die untere. Dieser Befund lafit sich
mit grofier Wahrscheinlichkeit auf die ganze Archivoltenzone übertragen und dementsprechend habén
wir das vermutliche Versatzschema dér Archivolten auf dem durch die Mittelachse des Portals gelegten
West-Ost Schnitt eingetragen ( X ) . Dér abgebildete Scheitelstein ( 1 3 2 ) stellt eine Variante dieses Typs dar,
da er nicht an einem Archivoltenelement, sondern an dér Reliefplatte mit Affendarstellung aufsafi ( 7 3 ) .
Auf dér solchermafien ergánzten Zeichnung ist zu erkennen, dafi die ersten beiden Stufen dér
Emporensitznischen noch über dem Niveau dér Rundbogenarchivolten liegen, dér Abstand betrágt
70-80 cm. In diesem Zwischenraum wurde das Bodenniveau dér Empore plaziert und gleichzeitig die
Basis dér Emporenwestwand angelegt. Weiterreichende Spekulationen sind angesichts dér kom-
plizierten Befundlage derzeit nicht möglich.
Die innerste Spitzbogenarchivolte kommt hingegen ziemlich nahe bei dér zweiten Stufe dér
Innennischen zu liegen. Die dritte Stufe dér mittleren Sitznische sowie die Sitzbánke und die
Rückwánde sámtlicher Sitznischen liegen bereits auf dem Rücken dér Spitzbogenarchivolten auf,
befinden sich alsó schon aufierhalb dér Mauerflucht dér sonstigen Westfassade. (Dérén Mauerfláche
entspricht, wie im ersten Kapitel ausgeführt, in etwa dér Niveauebene des Zwickelfeldes beim Wechsel
dér Archivoltenbögen.) Die Südecke dér Emporenwestwand kragt ca. 20 cm weiter nach Westen aus als
die Nordecke. Die Richtung und das Mafi dieser Schrágung entspricht genau dér Richtung und dem
Mafi dér Verdrehung und Ausbauchung dér Spitzbogenarchivolten an dér Südseite, ist alsó ebenfalls
eine Folge davon, dafi die Emporenwand direkt den spitzbogigen Archivolten angepafit wurde.
Die Stirnfláche dér zweiten Stufe dér mittleren Sitznische ist etwa 40-50 cm von dér Rückseite dér
Werkstücke dér innersten Spitzbogenarchivolte entfernt, wahrscheinlich wurden sie einander ange­
pafit. Die dritte Stufe und die entsprechenden Archivoltenteile sind bereits sicher direkt einander an­
gepafit, dér Stufenblock lag auf dér oberen Pafifláche dér innersten Archivolte auf und seine Rückseite
war an die Hinterseite jener Archivoltenblöcke mit Zickzackband angepafit. Die Stirnplatte dér Sitz-
bank mufi eine ca. 15 cm dicke Steinplatte sein, die sich direkt an die Hinterseiten dér Archivolten-
werkstücke mit Zickzackband anpafit. Die ebenso etwa 15 cm dicke Sitzplatte liegt auf dem Rücken dér
Archivoltenteile auf. Die Steinplatten dér „Rückenlehnen" können nur etwa 10 cm dick sein und sind
direkt an den Hinterseite dér Archivolte mit Schlingenband angepafit.
Mit den Rückenlehnenplatten wurde in dér mittleren Sitznische die Niveauebene jener betrácht-
lichen Wandstárke erreicht, wie sie im Bereich des máandrierten Bogens vorliegt. Die Wandstárke zwi-
schen dér Stirnfláche dér Terrasse dér Christusfigur und dér Sitznischenrückwand betrágt somit wieder
etwa 80 cm und reduziert sich nach oben nicht weiter als auf ca. 60 cm (von dér mittelalterlichen Wand-
fláche dér Figurennische, d. h. von dér Abarbeitung dér Quaderschale aus gerechnet). Wenn unsere
Hypothesen über das Versatzschema dér oberen, schalenartigen Zone des Portalgiebels stimmen, dafi
alsó in dér Aufienschale hohe, aber nur 10-15 cm dicke und flache, jedoch mindestens 25 cm tiefe Lagen
abwechseln, wahrend innen die Nischenrückwand nur aus Aachen, alsó vermutlich tieferen Lagen be-
steht, dann kann alsó die Füllung zwischen ihnen nicht besonders stark sein und wird von hinein-
ragenden Steinen gefestigt, dérén RückAáchen beinahe aneinanderstofien.
Die beiden seitlichen Sitznischen sind 25 cm weniger tief als die mittlere und liegen aufierdem in
geringerer Höhe, so dafi sich hier eine entsprechend gröfiere Wandstárke ergibt.

Unsere Beobachtungen und Hypothesen können wie folgt zusammengefafit werden. Beim Bau
dér Emporenwestwand wurde dér Portalvorbau, insbesondere die Zone dér Spitzbogenarchivolten
weitestgehend ausgenutzt. Höchstwahrscheinlich in dér Absicht, den Emporenraum zu vergröfiern,
wurde die Emporenwestwand auf den Rücken dér Archivolten hinausverlagert und dér gebauchten
Südausschrágung dér Spitzbogenarchivolten angepafit.
So ergab sich eine Wandstárke, die auf Emporenniveau bereits nur noch 70 cm ausmachte. Aus
dieser Situation heraus begann mán mit dem Einbau einer práchtigen Sitznischenreihe. Die Mittel-
nische sollte von Anfang an extra betont werden, die Art dér Akzentierung wurde aber zwischendurch
verándert. Schliefilich wurde die Mittelnische mit einer um eine Stufe höhergelegten Sitzbank und
dementsprechend gröfierer Wandtiefe angelegt. Die Rückfláchen dér Werkstücke dér spitzbogigen
Archivolte wurden auf die Höhe dér „Rückenlehne" schliefilich nur noch mit dünnen Steinplatten ver-
kleidet. Möglicherweise erkannte mán diese einfache Lösung erst im Laufe dér Bauausführung und
entschied sich kurzfristig zu dér Planánderung.
Über den Portalarchivolten mufite sowohl aus konstruktiven, wie auch aus versatztechnischen
Gründen im Zwei-Schalen-Verfüllungsverfahren gearbeitet werden, das heifit die obere Mauerschalen-
zone des Portalaufiengiebels bis zűr Kapitellhöhe mitsamt den Figuren wurde zusammen mit den
Rückwánden dér Sitznischen im selben Zugé gebaut.
Jede weitere bauikonologische oder stilkritische Untersuchung kann demnach sicher davon aus-
gehen, dafi die Gestaltung dér Portalanlage als dem práchtigsten Aufienbereich dér Kirche von Ják in
engster Verbindung mit dér Ausbildung dér inneren Westempore steht, und dies höchstwahrscheinlich
nicht nur alléin in bautechnischer Hinsicht.
 D. Mezey Alice

A KARZATKÁPOLNA NYUGATI FALÁNAK

13. SZÁZADI ÉPÍTÉSMENETE
REKONSTRUKCIÓS KÍSÉRLET

A karzatkápolna nyugati falának építésmenetét a kapuoromzat és a karzat nyugati falának kutatá­

sa során megfigyelt jelenségek, továbbá a fal két oldalának egybevetéséből származó következtetések
alapján rekonstruáljuk. A felmérési rajzok, közülük is elsősorban a metszetrajzok segítségével megkísé­
relünk „belelátni" a falba és megkeresni azokat a főként építéstechnikai jelenségeket, amelyek rávilágí­
tanak az építés menetére. Rekonstrukciónk erősségét az adja, hogy a kapuoromzaton az összes apró
részletre kiterjedő megfigyeléseket tehettünk, bizonytalanságai viszont abból adódnak, hogy hasonló
alaposságú kutatásokra a környező épületrészeken még nem volt lehetőségünk.

A templom nyugati szakaszának földszinti terei - a tornyok alsó szintje és köztük a karzatalj - szé­
les, csúcsíves hevederekkel nyílnak egymásba és a hajók felé. A hevederek toronyaljak felőli oldalán a
párkány fölött szembetűnő mértékű, 10-15 cm-es visszavésések, keskenyítések látszanak. A három
teret bordás keresztboltozatok fedik, a sarkantyútagos kőbordák leveles és állatalakos zárókövekbe
futnak. A toronyaljakban a sarkokba lefutó bordákat a falak elé ugró kőpadkán álló alacsony oszlopok
tartják. A bordák, elsősorban a karzataljban, szabálytalan, hullámos vonalú ívet rajzolnak ki.
A karzatra felvezető csigalépcső a kaputól délre,
a hevedert tartó lizénában kialakított ajtónyílás mö­
gött indul, és a karzat délnyugati sarkába érkezik.
Falsarokba helyezett felső nyílása esetlegességeket
mutat: profil nélküli, egyszerű kváderek keretezik,
záradéka a falszögletbe átlósan behelyezett vízszin­
tes kőlap.
A déli torony emeleti helyiségei elkülönülnek a
karzattértől, két ajtó vezet hozzájuk. A nyugatabbi,
félköríves záradékú ajtónyílást kétoldalt falszögletbe
állított oszlopok és ezek fejezetein nyugvó hengertag
keretezi. Az ajtó zárt, élkeresztboltozatos térbe vezet,

133
Konzol a karzat keleti mellvédfalának a főhajó felé néző oldalán /
Kámpfer in dér Ostseite dér Brüstungsmauer dér Westempore
(OMvH)
melybe csak dél és nyugat felől nyílik egy-egy kis résablak. A karzat déli falának keletebbi ajtaja szintén
félköríves záradékú, kerete lemeztagok közötti negyedkörív metszetű horonnyal profilált. Benne az aj­
tónyílás a keret belsejének csak keleti felét foglalja el, a keretezett felület másik fele sima kváderfal. Az
ajtónyílás a torony keleti falában felvezetett lépcsőre nyílik.
A karzatot keletről, a főhajó felől alacsony, tömör, restauráláskori kváderekből rakott mellvéd hatá­
rolja. Nagyjából a karzati járószint magasságában a mellvéd falában már középkori beépítésben maradt
meg a főhajó terébe benyúló alakos konzol (133).
A karzatot a századfordulón készült fagerendás síkmennyezet fedi. A mellvédfalnak a tornyok bel­
ső sarkaiba bekötő végei fölött a falakat restauráláskori vakolat borítja. A főhajó gádorfalát tagoló hár­
mas háromnegyedoszlop-kötegek helyett itt kettős köteg van. A restaurálás előtt azonban talán ezek is
hármas kötegek voltak,1 s ez arra utal, hogy ide is bordás keresztboltozatot szántak, s a karzatot ugyan­
abban a magasságban kívánták beboltozni, mint a főhajót.
A karzatkápolnával magas, csúcsíves hevederrel egybenyitott teret alkot az északi torony emeleti
helyisége, melyet nyugat felől hatalmas, észak felől kisebb körablak világít meg. A körablakok alatti fal­
felületeket lapos fülkesorok tagolják. E helyiség keleti falában csúcsíves nyílás látható, mely ma az
északi mellékhajó padlásterébe vezet. A torony két szintjét átfogó teret ma századfordulós élkereszt-
boltozat fedi.

Mielőtt megkísérelnénk rekonstruálni a karzat nyugati falának építésmenetét, be kell számolnunk

egy olyan jelenségről, amely a toronyfalakba helyezett szoborfülkék környezetében figyelhető meg, és
kísérletet kell tennünk annak felvázolására is, hogy milyen módon épült föl a kapuépítmény a mean-
deres falsáv csúcsáig.
Mindkét torony mindkét homlokzatán, hat kvádersornyival az alsó osztópárkány alatt - azaz a ka­
punyílás küszöbkövétől mért 408 cm magasságban - sajátos faltextúraváltás látható. A sárga metamor-
fit-törmelékes homokkő kváderekből rakott falsáv textúrája abban tér el az alatta lévő, vele azonos mé­
retű és anyagú kváderekből épített falazatétól, hogy a kváderek felülete kimosódottabb, éleik enyhén
csorbultak, s ezért fugáik kissé szabálytalanabbak és szélesebbek e sávban, mint lejjebb. Ebben a falazat­
ban nagy valószínűséggel egy már megépített, majd visszabontott fal kvádereit használták fel újra.
Az újrarakott kvádersorok fölött az ívsorból, fogrovatból és vízvetőből álló osztópárkány már szür­
ke homokkőből készült, az utolsó sötétsárga kvádersor és az ívsor közé az északi torony falán két, a dé­
lién egy vékony kiegyenlítő réteget helyeztek el szürke homokkőből faragott darabokból. A déli torony
déli homlokzatán, ahol osztópárkány nincs, a szürke homokkőre való átváltás vonala rajzolja ki ugyan­
ezt a határt.
A tornyok újrarakott falsávjának alsó vonala belül a toronyaljak és a karzatalj közötti hevederívek
csúcsának közelébe esik, tetejének vonala pedig a karzati járószint magasságába. A visszabontást ezért
összefüggésbe kell hoznunk a karzati járószint kitűzésével.
A toronyfalak visszabontásának megfigyeléséből a vizsgált épületrész építésmenetére nézve dön­
tő jelentőségű következtetésekre juthatunk. Az építők egy korábbi terv alapján dolgozva mindkét to­
rony külső falainak építésével elérkezhettek tervezett karzatszintjük környezetébe. Hogy milyen kaput
terveztek, és hogyan kívánták kialakítani a tornyok belső sarkait tartó pilléreket, s hogy ezekből mi ké­
szült el - még nem tudjuk. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy ha az ekkor tervezett kapuból
megépült valamennyi, akkor azt is visszabontották, vagy annyira körbeépítették, hogy a járószint fölött
nem maradt megfigyelhető nyoma, de feltehetően megmaradt a korábbi terv szerinti kapu mainál szé­
lesebb alapozása.2
A nyugati épületrészből a tervváltozás miatti visszabontások után mintegy 4 méteres magasságig
álltak a tornyok körítőfalai, a kapuépítmény felől csorbázattal.
A nyugati épületrész egyik építési szakasza. A félköríves archivoltok elhelyezése utáni állapot / Eine dér Bauphasen des
Westbaus. Zustand nach dem Versetzen dér rundbogigen Portalarchivolte
Kuslits Tibor és Máthé Géza rajza / Isometrie von Tibor Kuslits und Géza Máthé

Az egész templomra kiterjedő tervváltozás a kapu és vele összefüggésben a karzat újratervezésé­

vel járt. A visszabontás utáni első építési fázisban a leendő kapuépítmény helye mellett, a toronyfal
csorbázatának déli oldalán tűzhették ki a csigalépcsőt. Ennek alsó részét a kapu öt belső bélletrétegé-
vel együtt építhették meg - a párkányfríz magasságáig. Kialakították a kapunyílást, az oszlopfejeze­
tekre ráfektették a sárkányos fríz elemeit, majd behelyezték a márvány timpanondomborművet, és kö­
rülötte összeállították a három félköríves archivoltréteget. Az építők a munka ezen szakaszában
kezdtek a templom nyugati homloksíkja elé kerülni, és kezdték megközelíteni a karzati járószint maj­
dani magasságát (XII).
Hogy közvetlenül ezután felrakták-e a csúcsíves archivoltrétegeket és a meanderes falsávot - még
nem tudjuk eldönteni, ahogyan azt sem, hogy a kapu északi és déli oldalán párhuzamosan folyt-e az
építkezés, vagy az egyik oldalon magasabban tartottak. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a torony­
aljak és a karzatalj közötti hevederíveket és a tornyok belső sarkait tartó pilléreket a karzatszint magas­
ságáig fel kellett építeniük ahhoz, hogy a csigalépcső építését folytathassák a kapubéllet frízmagassága
fölött. Az északinál 24 cm-rel szélesebb déli hevedert tartó lizéna fölött ugyanis a csigalépcső a belső fal­
sík elé nyúlva, a heveder testében ível fölfelé, s egy fordulat után a kapu archivoltzónájának kifelé dom­
borodó rétegei mögött érkezik a karzatszintre.
A csigalépcső íves belső felületű kváderkövekből rakott önhordó szerkezet, faragványai valószínű­
leg 35-40 cm mélyen nyúlnak be a falmagba. A metszetekből arra a feltételezésre lehet jutni, hogy a
toronyfal és a kapuépítmény szögletében a csigalépcsőt „kváder kváderrel érintkező" módon kezdték
építeni, feljebb azonban, hogy a bonyolult kváderillesztéseket elkerüljék, talán inkább kifelé domborí­
tották az archivoltrétegeket, hogy a csigalépcső és a kapubéllet faragványai közé falmagot tudjanak ön­
teni. Mindebből az következhetnék, hogy a csigalépcső építésével hozható összefüggésbe egyrészt az,
hogy a kapu déli oldala néhány cm-rel szélesebb, mint az északi, másrészt pedig az, hogy a kapu csúcs­
íves archivoltrétegei kifelé csavarodnak a déli oldalon.
Ezután az építők beboltozták a toronyaljakat és a karzataljat, s feltehetően ezt követően vagy ezzel
egyidejűleg felállították a kapunak a tornyok nyugati falsíkja elé álló külső bélletrétegeit, azaz a hurkos
réteget és a meanderes falsávot. Nagyrészt ezekben a bélletrétegekben kellett előbb létrehozniuk, majd
lehetőleg kiegyenlíteniük a kapu két oldalának a csigalépcső helyéből adódó méretkülönbségét. Az
oroszlánok hátára ráállították a hurkos kőréteg hengertagját alátámasztó indadíszes oszloppárt, s kő­
lapokkal pótolták ki azt az üreget, amely a zegzugmotívumos és a hurkos réteg között keletkezett a déli
oldalon. A meanderes falsáv archivoltzónába eső részében viszont a kapuépítmény homlokfalát igye­
keztek síkba hozni.
Ekkor a bélletes kapu tehát már teljes egészében állt. A kapuépítmény homlokfalának kétoldali fal-
sávja közül a déli - a csigalépcső megépítése miatt - magasabban, a karzati járószint tájékáig állhatott.
Ezt a feltevést a Sámson-szobor számára utólag a kváderfalba vésett üreg is alátámasztani látszik.

Az apostolgaléria kialakítását, a szoborfülkék helyének kiosztását - úgy látszik - az északi, szabá­

lyosabb oldalon kezdték meg. Ezt megelőzően a Madonna-szobor fülkéjét állították össze oly módon,
hogy megszakították a homlokzatra kiforduló párkányfrízt, és a fülke profilját belefaragták a mean­
deres réteg ide eső kvádereibe. Erre az építési fázisra jellemző az a jelenség, amely a meanderes falsáv­
nál jelenik meg: a szürke homokkőből és a korábban használt kőfajtákból faragott elemek együtt for­
dulnak elő a falazatban. A fülkébe elhelyezett Madonna-szobor háta mögé falmaghabarcsot öntöttek,
majd a fülkezáradék mögé kőlapot állítottak, amely a trónus háttámlája és a szobor válla fölötti fülke­
hátfalat alkotta.
Közvetlenül a Madonna-szobor fülkezáradéka fölé esik a korábban megépült, majd visszabontott
toronyfalak megmaradt részének teteje. A két, toronyfalba helyezett szoborfülkét a visszabontás után
újrafelhasznált anyagból rakott, hat kvádersornyi sávban alakították ki. Az északi toronyfalba helyezett
Bl-es, a többiektől eltérő keretelésű, alacsony fülkét közvetlenül a visszabontás után meghagyott legfel­
ső kvádersorra állították. A fülke keretének faragásához szürke homokkövet is használtak, háromkaré-
jos záradéka is ebből a kőanyagból készült.
Kialakították a B2-es apostolszobor fülkéjének kváderfalba eső alsó harmadát is, s a szobrot is elhe­
lyezték. A két legészakibb szoborfülke helyének megválasztása egyfelől lényegében meghatározta az
apostolgaléria fülkekiosztását, másfelől az építők e magasságba érve az északi oldalon is elérték a kar­
zati járószintet.
Itt ismét falegyent képeztek ki. Ekkor tehát az északi oldalon már állt a Bl-es fülke és benne az
apostolszobor, a B2-es fülke alsó harmada, benne a szoborral és a kész bélletes kapu, melynek csúcsíves
archivoltjai és meanderes falsávja a karzatszint fölé magasodva szabadon álltak. A déli oldalon a csiga­
lépcső a karzatszintig épült meg, de hogy külső kváder héj át, azaz a déli torony és a kapuépítmény
szögletét milyen magasságig és milyen módon alakították ki, még nem tudjuk.
A déli toronyfalban kiképzett szoborfülke mindenesetre kb. 12 cm-rel magasabbra került, mint az
északi, és 15 cm-rel messzebb van a kapuépítménytől. Magasabb is, mint a túlsó, így a déli torony alsó
osztópárkánya mintegy 25 cm-rel följebb került, mint az északi toronyé. A szoborfülke magasabban és
a kapuépítményhez képest távolabb való elhelyezésében feltételezésünk szerint a fal belsejében
mögötte álló csigalépcső és az azt megvilágító, az ívsoros párkány levéldíszes ívmezejébe vágó résablak
kialakításának volt szerepe.

*>’

Az építkezés folytatásához ki kellett alakítani a karzat nyugati falának belső falsíkját, amelyet
- mint az előző tanulmányban láttuk - a karzatalji belső falsíktól nyugatabbra helyeztek, s ugyanakkor
a déli oldalon a 20 cm-t meghaladó mértékben ferdítettek nyugat felé. Helyzetét a karzati járószint fö­
lé magasodó, ugyanilyen ferdeségű csúcsíves archivoltrétegek helyzete határozhatta meg. így, ha a ka­
pu csúcsíves archivoltrétegei a déli oldalon valóban a csigalépcső miatt csavarodnak ki, akkor a karzat
nyugati falának és ülőfülkéinek hasonló ferdesége ennek további következménye lehetett.
A kapu északi oldalán dolgozó mesterek ekkor a külső állványról a templom nyugati szakaszának
középső boltozata fölött kialakított munkaszintre vonulhattak át, és a munkát a kapu archivoltjainak
hátán az ülőfülkék állításával folytatták. Először a középső ülőpad homloklapját helyezhették el.
A templom tengelyében felvett metszetrajz szerint (X) itt egy kb. 15 cm vastag kőlap fér el. E kőlap a
normann pálcatagos csúcsíves archivolt zárókövén áll, a zegzugmotívumos réteg zárókövének hátolda­
lához támaszkodik, rajta és ez utóbbi zárókő hátán fekszik az ülőlap, amely hátulról, a fal belsejében a
két archivoltréteg közötti üreget kitöltő kőlapot is megtámasztja. A háttámla kőlapját úgy állították az
ülőlapra, hogy közvetlenül illeszkedjék a hurkos archivolt zárókövének hátoldalához. A két szélső ülő­
padot a középső csúcsíves archivoltréteg kétoldalt lefelé ívelő hátán - a kőszerkezetek helyenkénti köz­
vetlen csatlakoztatásával - a középsőhöz hasonló módon alakíthatták ki, miközben az ülőfülkék közöt­
ti vékony kváderfalak és a szélső határfalak elemeit is beállították. Az archivoltok hátán, az ülőfülkék
összeállításával még mindig föntről lefelé haladva helyezhették el a lépcsőfokokat. A legalsó lépcsőfok
helyzete és iránya határozhatta meg az ülőfülkesor oszloplábazatainak és tárcsás profilzáradékú szár­
köveinek helyét. Az ülőfülkéket és a fugaháló alapján ítélve velük együtt a falfülke déli oldalát építé­
süknek ebben az első fázisában hátul a háttámlák tetejéig, elöl az oszlopfejezetek aljáig állították össze.
Ennek az önhordó kőszerkezetnek a magasságával elérték a meanderes falsáv tetejét, és kialakult a fal
belső síkja is, a már említett ferdeségű vonalban.
Kétoldalt a falsarkokat még valószínűleg nem építették össze, mert itt volt biztosítható a fal két ol­
dala között a közlekedés, továbbá ezeken a réseken át köthették össze azt az állványt, amellyel körbe­
fogták az épülő kapuoromzatot. E réseket a karzat felőli munkaszinttel egy magasságban, a B3-as és a
Jll-e s szoborfülkéknél hagyták nyitva. Az így megépített állványzattal a faltestet gyakorlatilag körbe­
kerítették, s ezzel lehetővé vált, hogy minden irányból hozzáférve, egyidejűleg építhessék.

'«

Az ekkor megkezdett, bízvást állíthatjuk, aprólékos figyelmet igénylő munkát - a szimmetria és az

egyenletes elosztás érdekében - az apostolgaléria csúcsán álló Krisztus-szobor fülkéjének kijelölésével
és a két középső oszloplábazat elhelyezésével kezdték meg. Az arkatúra oszloplábazatainak belső olda­
lát a meanderes falsáv hátára állították, míg az előoldalon kis teraszokat képeztek ki a lábazatok alatt.
A lábazatok elhelyezésekor gyakorlatilag eldőlt, hogy a meanderes falsáv görbületét és kihasasodását
követik az oszlopok és fülkezáradékok is.
Az építést a kapuoromzat két oldalán a B4-es és a JlO-es apostolszobrot közrefogó két-két kváder-
pillér állításával kezdhették meg. A B4-es szobor beállítása után kvádersoronként falmaghabarccsal töl­
tötték ki a szobor mögötti üreget, a JlO-es és a J9-es szobor teraszát alkotó kváderek mögé húzódóan
azonban szabályosan rakott téglafalat építettek.
Az ülőfülkék hátfalának háttámlák fölötti részével együtt építették meg kívül az oromzat csúcsán
álló öt szoborfülkét. A fal külső-belső oldalának együttes kialakítása nem lehetett egyszerű rutinfeladat.
Kívül és belül két-két csoportban, a kapu tengelyének két oldalán egyidejűleg dolgozhattak. Kívül
először beállították a B5-ös, B6-os és a J8-as apostolszobrot, majd megépítették a B4—B5-ös és a J8-J9-es
 falazat közötti kváderhéjat. Ezután kerülhetett sor a Krisztus-szobor behelyezésére és mögötte a szobor­
lyukban a két falszakasz találkozásának kialakítására. Ahol e kváderfal a legvékonyabb volt - a Krisztus­
szobor jobb lába mögött a kötő helyzetű fekvő kváder épségben hagyása érdekében beállítása előtt
magát a szobrot vésték meg. Belül az ülőfülkék hátfalait rakták fel, majd a csúcsíves záradékok faragvá­
nyait állították össze, és megépítették a három fülke átboltozását. A két szélső fülkében az eredetileg ter­
vezettnél végül is valamivel magasabb és szélesebb záradékokat alakítottak ki. Falazóanyagként a kis­
méretű, lapos kvádereket alkalmazták, melyek a vékony fal rakására igen alkalmasak voltak. A kétoldali
kváderfal egy faltestté kötését a külső oldalon fektetett és állított lapok váltásával oldották meg.
Utoljára föltehetően a B3-as és a Jll-e s apostolszobrokat és a két alsó, indadíszes oszlop mögötti
kváderpillért építették be, akkor, amikor a fal középső részét körbefogó állványzatot már elbontották.
Ez magyarázhatná e szobrok hátoldalának a többitől különböző kiképzését. E szobrok hátoldalán
ugyanis felismerhető mértékben meghagyták annak a kőhasábnak az élét, amelyből a szobrot kifarag­
ták. Ekkorra már tisztába jöhettek a szobrok falba helyezésének módjával, azzal, hogy e két szobor nem
kváderfal előtt fog állni, s a hátoldalukon meghagyott tömb falmagba kötésüket erősíti. E szobrokat utó­
lag, az újonnan alkalmazott szürke kőanyagból faragták ki, míg a többit az építkezés korábbi szakaszá­
ban használt kőanyagból.
A munkát a kváderpillérek közé beállított szobrok mögötti üreg folyamatos kitöltésével folytatták.
A szobrok vállmagasságáig rakták meg a falat, s így az építést a fülkék fellépcsőzésének megfelelően fel­
lépcsőző vonalban hagyták abba.
Ezután a kváderhéjas felső rész két szélét összeépítették a kétoldali alsó kváderpilléres résszel.
Ebből az összeépítésből adódhatnak a B4-B5-ös és J9-J10-es fülkehátfalakban megfigyelt átmeneti jelen­
ségek. A J9-J10-es szoborfülkék között azonban nem szabályos kváderpillért, hanem helyezőhabarcsba
rakott szabályos téglafalat építettek. E jelenség oka talán ismét a csigalépcső, itt éppen ajtónyílásának
kialakítása lehetett. Egyidejűleg az ülőfülkék északi oldalán befejezhették a falfülke kialakítását, és ki­
képezték a falszögletet (XIII).

A belső oldalon az ülőfülkék záradékai fölött vékony kiegyenlítő kőréteggel új falegyent hoztak lét­
re, hogy egy magasságba hozzák az ülőfülkesor két oldalán álló falazatot. E falegyen - mint láttuk - a
Krisztus-szobor fülkéjének két oldalán álló oszlopok fejezetével van egy magasságban. Ekkor kezdhet­
tek tehát hozzá a külső oldalon a szoborfülkék záradékainak felrakásához. Először a Krisztus-szobor
fülkéjét zárták le, és közvetlenül a fülkezáradék fölött kialakították a kis ikerablakot. Azután a vállma­
gasságig befalazott apostolszobrok közé a már korábban beépített lábazatokra ráhelyezték az oszlopo­
kat, a fejezeteket, a szobrok vállai mögé a glóriás kvádereket s végül ezek elé a háromkaréjos fülkezá­
radékokat. Legvégül a záradékok fölött megépítették a kapuépítmény oromfalát.

'*>'

A kapuépítmény építésmenetének rekonstrukciós kísérletével elsősorban az volt a célunk, hogy ér­

telmezzük az apostolgaléria kutatása során megfigyelt jelenségeket, és megkeressük a 13. századi épít­
kezés során létrejött szabálytalanságok okait. E rekonstrukciós kísérlet a 13. századi építőműhely szer­
vezetére és munkamegosztására rávilágító következtetések levonásának lehetőségét is magában
látszott hordozni, továbbá rávezethet bennünket annak a virtuális tervnek a nyomaira, amelyet az épít­
kezés közben elvetettek, s amely a kapu szabályosabb vagy esetleg másfajta lezárásának elképzelését
tartalmazhatta.
Célkitűzéseink közül az elsőt több-kevesebb bizonytalansággal talán sikerült elérni. Az utóbbiak kö­
zül az építőműhelyre vonatkozóhoz a templom szürke homokkővel épített részeinek együttes vizsgála­
ta volna szükséges, a virtuális terv felszerkesztéséhez pedig a kapuépítmény járószintje alatti régészeti
kutatás, ugyanis a szembenézetre állítható szerkesztési idomok alappontja enélkül még bizonytalan.
A nyugati épületrész egyik építési szakasza. Az ülőfülkék átboltozása előtti állapot / Eine dér Bauphasen des Westbaus. Zustand
vor dér Wölbung dér Emporensitznischen
Kuslits Tibor és Máthé Géza rajza / Isometrie von Tibor Kuslits und Géza Máthé
 A virtuális tervtől való eltérést az alsó szinten a csigalépcső helyigénye okozta a déli faltestben.
A ma álló kapuépítmény szabálytalanságainak egy része ebből következett, s így „természetesen" adó­
dott a legalsó látható kősor elhelyezésétől kezdve.
A felső szinten megépített kivételesen bonyolult szerkezetet a karzatkápolna kialakítása határozta
meg. Látnivalóan minden eszközzel arra törekedtek, hogy a karzatra helyezett magánkápolna terét
kelet-nyugati irányban megnöveljék. Ennek érdekében „húzhatták el" a karzat nyugati falát nyugati
irányba és helyezték rá a kapubéllet hátára, s ezért alakíthatták ki az ülőfülkéket ebben a falban, a ka­
puépítmény külső falsíkjának merész megközelítésével. Ugyancsak a karzattér megnövelését szolgálta
feltételezhetően eredeti mellvédfalának enyhén kelet felé lépcsőző és domborodó megépítése is. A tér
így megnövelt kelet-nyugati tengelyére került a középső, leghangsúlyosabb ülőfülke s vele szembe a
kegyúri magánkápolna oltára, amely a mellvédfal közepén, a templom terébe benyúló konzolon (133)
állhatott.
E kápolnának ma jelentős részei hiányoznak: oltára, „keleti fala" és esetleges kifestései. Ezek árul­
nák el, hogy a templom egészét jellemző, szokatlanul igényes alapítói-építtetői szándék hogyan jutott
kifejezésre a magánkápolna belső terének kialakításában. Biztosan a magánkápolnával volt összefüg­
gésben a déli toronyalj használata is, gondoljunk csak ennek falképeire s különösen arra, hogy a nyu­
gati kapun belépők, a karzatra vezető csigalépcső felé fordulva, világi előkelők ötalakos csoportjával ta­
lálták szembe magukat (10).

JEGYZETEK

1 Steinhausz László a főhajó északi nézetének felmé­
rési rajzán (OMvH, Tervtár, ltsz.: 2553) a mellvédfal fölött
hármas oszlopköteget ábrázol hármas fejezettel és hár­
mas konzollal. Gyalus László a főhajó északi nézetének
felmérési rajzán (OMvH, Tervtár, ltsz.: 17.064) ugyancsak
ábrázolja az északi oszlopköteg harmadik tagját - cson­
ka állapotban. A templom nagy restaurálásakor helyez­
tek el itt kettős oszlopköteget; ha a harmadik tag csonk­
ját meghagyták, ma restauráláskori vakolat fedi.
2 Gyalus 1901,61-62.
 Alice Mezey-Debreczeni

DÉR BAUABLAUF AN DÉR WESTWAND

DÉR EMPORENKAPELLE IM 13. JAHRHUNDERT
EIN REKONSTRUKTIONSVERSUCH

Unsere Rekonstruktion hasiért auf den am Portalgiebel und an dér Emporenwestwand durchge-
führten Bauforschungen sowie auf Schlufifolgerungen aus einem Vergleich dér beiden Wandseiten. Die
Stárken dieser Rekonstruktion liegen in dér Tatsache, dafi am Portalgiebel eine bis ins kleinste Detail
gehende Bauforschung möglich war, die Schwachstellen hingegen darin, dafi es für áhnlich gründliche
Forschungen in den angrenzenden Bereichen bislang keine Möglichkeiten gab.

Die Erdgeschofiráume im Westjoch dér Kirche, das heifit dér Unterbau dér Empore und die
Turmjoche, öffnen sich zueinander und auch in Richtung des Langhauses in breiten, spitzbogigen
Arkadenbögen. Die drei Ráume sind mit Kreuzrippengewölben gedeckt, die Rippen weisen frühe
Birnstabprofile auf und münden in Schlufisteinen mit Blattwerk und Tierfiguren. Im mittleren Joch
zeigen die Rippen einen unregelmailig wellenlinienförmigen Verlauf. Die Gurtbogenansátze sind im
Bereich dér Türme sichtlich verschmálert bzw. abgearbeitet (10-15 cm).
Eine Wendeltreppe führt auf die Empore. Dér Treppenlauf beginnt südlich des Portals hinter dem
Wandpfeiler für den Gurtbogen und mündet auf dér Südwest-Ecke dér Empore. Dér Treppenausstieg
oben wirkt etwas provisorisch, er ist mit einfachen, unprofilierten Quaderblöcken gerahmt, als Sturz
dient eine schlichte horizontale Steinplatte.
Auf dér Empore ist dér Südturm durch eine Quadermauer mit zwei Türen abgetrennt. Die westli-
che Tűr mit Rundbogenschlufi und eingestelltem Saulenpaar in den Pfostenleibungen führt in einen
geschlossenen Turmraum mit Kreuzgratgewölbe und je einer klemen Lichtluke an dér Süd- und
Westwand. Die östliche, gleichfalls rundbogige Tűr zeigt einen übergreifenden Rahmen aus einer Vier-
telkehle zwischen Profilpláttchen. Die Türöffnung nimmt nur den Ostteil des Rahmens ein, dér übrige
Rahmenbereich zeigt glattes Quadermauerwerk. Die Tűr führt zu einer Treppe in dér Ostwand des
Turms und dient als Zugang in das zweite Turmobergeschofi.
Zum Hauptschiff hin ist die Empore durch eine niedrige Quadermauerbrüstung abgegrenzt, sie
stammt aus dér Zeit um 1900. Etwa auf Emporenniveau befindet sich eine in das Haupschiff hinein-
ragende Figurenkonsole in mittelalterlichem Versatz (133).
Die Empore trágt eine Balkendecke aus dér Jahrhundertwendezeit. Die Wandfláchen dér Türme
über dem Anschlufi dér Emporenbrüstung sind mit einer Verputzung aus dér Zeit dér sog. grófién
Restaurierung bedeckt. Beiderseits verringern sich hier die Wandauflager dér Obergaden von
Dreierbündeln aus Dreiviertelsáulen auf zweiteilige Glieder. Vor dér Restaurierung hatte es vermutlich
auch hier Dreierbündel gegeben. Daraus ist wiederum zu schliefien, dafi auch für die Empore ein
Kreuzrippengewölbe von gleicher Höhe wie im Hauptschiff geplant war.
 Das Obergeschofi des Nordturmes bildet mit dér Empore zusammen einen Raum, unterteilt
lediglich durch einen hohen, spitzbogigen Gurtbogen. Die Beleuchtung erfolgt durch ein grofies Rund-
fenster im Westen und ein kleineres im Norden. Die Wandfláchen unter den Rundfenstern sind durch
Nischenreihen gegliedert. In dér Ostwand befindet sich eine spitzbogige Öffnung, die heute in den
Dachboden des nördlichen Seitenschiffes führt. Nach oben schliefit dér Raum heute mit einem Kreuz-
gratgewölbe aus dér Zeit um 1900, die Decke sitzt jedoch auf Höhe des dritten Geschosses.

Bevor im Folgenden eine Rekonstruktion des Bauablaufs dér Emporenwestwand versucht wird,
müssen spezielle Befunde im Bereich dér Figurennischen an den Westfronten dér Türme náher
erláutert werden. Desweiteren soll versucht werden zu skizzieren, wie dér Portalbau vöm Sockel bis zűr
Spitze des Máanderbogens vonstatten ging.
An beiden westlichen Turmfassaden ist jeweils sechs Quaderlagen unter dem untersten Gurt-
gesims, in einer Höhe von 408 cm über dér Portalschwelle, ein eigentümlicher Wechsel in dér Textur dér
Wandoberfláche zu beobachten. Die Wánde bestehen unterhalb wie oberhalb dieser Linie aus an-
náhernd gleich grófién Blöcken von ein und demselben ockerfarbigen Sandstein mit Metamorphit-
Bruchstücken. Über dér besagten Linie jedoch sind die Oberfláchen ausgewaschen, die Kantén
beschádigt und die Fügén etwas uneinheitlicher und insgesamt breiter. In dieser Mauerzone wurde
wahrscheinlich das Steinmaterial dér bereits aufgeführten und dann wieder abgetragenen Wánde
zweitverwendet.
Über diesen sechs Quaderlagen wurden die Rundbogenfriese und Gurtgesimse sodann aus
grauem Sandstein gefertigt. Zwischen die oberste ockerfarbene Quaderreihe und den Rundbogenfries
legte mán an dér Nordturmwand zwei und an dér Südturmwand eine dünne Ausgleichsschicht aus
grauem Sandstein. An dér Südfassade des Südturmes, wo es kein Gesims gibt, ist diese horizontale
Niveaumarkierung am Wechsel vöm ockergelben zum grauen Sandstein ablesbar.
Das Höhenniveau des beschriebenen Texturwechsels entspricht innen in etwa dér Scheitelhöhe dér
Gurtbögen im Erdgeschofi dér Westjoche. Die sechste Quaderlage dér oberen Zone ist annáhernd
deckungsgleich mit dem Fufibodenniveau dér Empore. Dér Teilabbruch und Wiederaufbau dér Wánde
mufi demnach mit dér Festlegung des Bodenniveaus dér Empore in Zusammenhang gesehen werden.
Dieser angenommene Teilabbruch dér Türme führt zu grundlegenden Schlufifolgerungen in Be-
zug auf den Baufortgang im unteren Gebáudeabschnitt. Es kann gut sein, dafi einem früheren Plán fol-
gend die Aufienwánde beider Türme bereits bis etwas über das heutige Emporenniveau hinaus ange-
wachsen waren. Was für ein Portai in diesem Stádium geplant war, wie die Pfeilerunterbauten für die
inneren Turmecken gedacht waren und was von all dem bereits ausgeführt war, ist heute nicht mehr
zu eruieren. Soviel scheint aber sicher, falls von einem früheren Portalkonzept etwas zűr Ausführung
gekommen war, dann wurde dies spáter wieder restlos abgetragen oder zumindest so verándert, dafi
über dem Bódén davon keine Spur mehr aufzufinden ist. Möglicherweise birgt aber dér Bódén eine,
wenn dann etwas breiter als heute angelegte Fundamentierung eines solchen früheren Portals.
Zum Zeitpunkt dér Planánderung und des Teilabbruchs dér Wánde standén die Umfassungs-
mauern dér Türme etwa 4 m hoch an und waren zum Portalbereich offen abgestuft, um eine spátere
Verzahnung mit dem Anschlufimauerwerk zu ermöglichen.

Die auf die ganze Kirche ausgedehnte Planánderung führte zu einem Neuentwurf für das Portai
und in engem Zusammenhang damit auch für die Empore. In einer ersten Phase nach dem Teilabbruch
wurde an dér Südseite neben dem zukünftigen Portalbau in die offene Turmwand die gewendelte
Emporenzugangstreppe eingeklinkt. Dérén unterer Teil konnte zusammen mit den fünf inneren
Schichten des Portalgewándes bis auf Höhe des Kámpferírieses aufgeführt werden. Als náchstes wurde
die eigentliche Portalöffnung ausgebildet. Über den Sáulenkapitellen schichtete mán die Einzelstücke
des Drachenfrieses, plazierte dann das Marmorrelief des Tympanons und stellte schliefilich die drei
rundbogigen Archivolten zusammen. In dieser Arbeitsphase hatten sich die Bauleute des Portals nach
und nach an die übrige Westfront dér Kirche herangearbeitet, in dér Höhe war dér Portalbau etwa auf
das Niveau dér spáteren Empore angewachsen (XII).
Ob im Anschlufi sogleich die Spitzbogenarchivolten und dér Máanderbogen folgten, ist bislang
noch nicht eindeutig zu entscheiden, ebensowenig wie die Frage, ob dér Baufortgang an dér Nord- und
Südseite gleichmáfíig voranschritt oder ob mán vielleicht an einer Seite vorausarbeitete. So viel scheint
aber sicher zu sein, dafi die Gurtbögen im Erdgeschofi dér Westjoche sowie die Pfeiler, welche die
Innenecken dér Türme tragen, bis auf Emporenhöhe fertiggestellt sein mufiten, um die Wendeltreppe
oberhalb des Portalkámpferfrieses weiterbauen zu können. Dies erklárt sich aus dér Tatsache, dafi über
dem südlichen Wandpfeiler, welcher 24 cm breiter ist als dér nördliche, die Wendeltreppe an dér Innen-
wand auskragt und im Bereich des Gurtbogens weiter aufsteigt, sodann hinter den nach au Ken gebauch-
ten Teilen dér Portalarchivolten eine Wende vollführt und schliefilich auf dér Empore mündet.
Die Wendeltreppe ist eine selbsttragende Konstruktion aus Quadern mit ausgerundeter
Innenfláche. Die Werkstücke reichen vermutlich 35-40 cm tief in die Wandfüllung hinein. Ein Schnitt-
aufmafi von diesem Bereich unterstreicht die Vermutung, da 13 mán bei dér Errichtung dér Wendel­
treppe in dér Ecke zwischen südlicher Turmwand und Portai in regelmáfiiger Quadertechnik begann,
weiter oben aber, um die komplizierten Quaderpassungen zu vermeiden, mán dazu überging, die
Archivoltenzone etwas ausbauchen zu lassen, darnit zwischen die Wendeltreppe und den Portalbau
eine Verfüllung eingegossen werden konnte. Dér Einbau dér Wendeltreppe könnte alsó dér Grund
dafür sein, dafi die Südseite des Portals um einige Zentimeter breiter ist als die nördliche und dafi die
Spitzbogenarchivolten an dér Südseite etwas ausgebaucht sind.
Als náchstes habén die Bauleute das Erdgeschofi des Westbaus eingewölbt und wahrscheinlich im
selben Zugé oder unmittelbar im Anschlufi die áufieren Gewándeschichten des Portals aufgestellt, das
heifit konkrét jene mit Schlingenband und Máander verzierten Abschnitte. Spátestens in diesen
Gewándeschichten mufiten die aus dér Plazierung dér Wendeltreppe resultierenden Gröfienunter-
schiede dér beiden Portalseiten bestmöglich ausgeglichen werden.
Nachstes Zwischenziel war alsó die vollstándige Ausführung dér Portalgewánde. Die südliche
Stirnwand des Portalvorbaus mag um diese Zeit wegen dér Wendeltreppe schon höher, etwa bis zűr
Emporenebene angestanden sein. Diese Vermutung scheint in dér nachtráglichen Aushöhlung dér
Quadermauer für die Aufstellung dér Simsongruppe eine Bestátigung zu finden.

Die Aufteilung dér Figurennischen begann scheinbar an dér in sich einheitlicheren Nordseite.
Zuerst figurierte mán die Nische dér Sitzmadonna und zwar so, dafi dér auf die Fassade übergreifende
Kámpferfries unterbrochen und das Nischenprofil in die Quaderblöcke im Aufsetzbereich des Máan-
derbogens hineingeschlagen wurde. Für diese Bauphase ist jenes Phánomen charakteristisch, das auch
beim Máanderbogen selbst zu beobachten ist, es sind sowohl Teile aus grauem Sandstein als auch
solche aus früher verwendeten Steinsorten gemeinsam verbaut worden.
Die Rückseite dér Madonnenfigur wurde im unteren Bereich mit Füllmörtel ausgegossen, nach oben
zu dient eine aufgestellte Steinplatte als Nischenrückwand, die auf dér Rückenlehne des Thrones aufsitzt.
Direkt über diesem Nischenbogen liegt die Grenzlinie, bis zu dér die bereits höher gebauten Turm-
wánde wieder abgetragen wurden. Die zwei in die Turmwánde integrierten Figurennischen wurden
im weiteren Baufortgang in dér Zone dér wiederverwendeten, für sechs Quaderlagen ausreichenden
Abbruchsteinen ausgestaltet. Die niedrige Nische B1 in dér Westwand des Nordturmes, dérén Profil
sich von den anderen unterscheidet, wurde unmittelbar auf die nach dem Teilabbruch entstandene
neue Mauerkrone gestellt. Auch für den Nischenrahmen mit seinem kleeblattförmigen Bogenschlufi
verwendete mán grauen Sandstein.
Auch das untere Drittel dér Nische B2 wurde bereits angelegt und die Figur darin aufgestellt.
Durch die Position dieser beiden nördlichen Figurennischen war die allgemeine Nischenverteilung dér
Apostelgalerie im wesentlichen festgelegt. Dér Bau war nun alsó auch an dér Nordseite bis auf
Emporenhöhe emporgewachsen und so konnte ein durchgehender Niveauausgleich erfolgen.
Die Baustelle bot alsó um diese Zeit folgendes Bild: an dér Nordseite war das Mauerwerk ein-
schliefilich dér Nische B1 mit dér zugehörigen Apostelfigur fertiggestellt, die náchsthöhere Nische B2
war nur im unteren Drittel fertig, die Figur aber bereits eingestellt. Die Gewándefláchen des Portals und
die Spitzbogenarchivolten einschliefilich des Máanderbogens waren vollendet, letztere ragten jedoch
vorerst freistehend über das Emporenniveau hinaus. An dér Südseite war die Wendeltreppe bereits bis
auf Emporenniveau hochgezogen. Bis zu welcher Höhe und in welcher Weise jedoch die áufiere
Quaderverkleidung, das heifit dér Eckübergang zwischen Portalbau und Südturmfront um diese Zeit
ausgeführt war, láfit sich bislang nicht eindeutig festlegen.
Tatsache ist, dafi die Figurennische an dér Südturmwand 12 cm höher und 15 cm weiter vöm
Portalbau entfernt postiert ist als die Pendantnische am Nordturm. Auch das erste Gurtgesims des Süd-
turmes liegt etwa 25 cm höher als im Női den. Dér Grund für diese Verlagerung dér südlichen Nische
ist zweifelsohne die an dér Wandinnenseite liegende Wendeltreppe. Für dérén Beleuchtung setzte mán
im nördlichsten Arkadenfeld dér Blendbogengalerie ein schlankes Lukenfenster ein.

Für den weiteren Baufortgang mufite als náchstes die Ausführung dér Emporenwestwand fest­
gelegt werden. Wie im vorangehenden Aufsatz dargelegt, verlauft sie - gemessen an dér Erdgeschofi-
wand - etwas nach Westen versetzt, etwa in dér Aufienflucht dér Türöffnung. Zudem wurde diese
Wand an dér Südseite um mehr als 20 cm nach Westen geschwenkt, wahrscheinlich dér Flucht dér
Spitzbogenarchivolten folgend. Falls die Spitzbogenláufe des Portals auf dér Südseite wirklich wegen
dér Wendeltreppe nach Westen ausbauchen, dann dürfte auch diese Ausschrágung dér Emporenwand
mit den innenliegenden Sitznischen damit in Zusammenhang stehen.
Um diese Zeit könnten die Bauleute vöm Gerüst an dér Nordseite des Portals auf die über dem Ge-
wölbe des Mitteljoches ausgebildete Arbeitsfláche übergewechselt sein, um mit dér Aufstellung dér
Sitznischen auf den Rücken dér Portalarchivolten fortzufahren.
Diese Arbeit begann wahrscheinlich mit dér Plazierung dér Stirnplatte dér mittleren Sitzbank und
fand mit weiteren ca. 15 cm dicken Steinplatten für Sitzfláche und Rücklehne in unmittelbarem Anschlufi
an die Rückseite dér Archivoltenblöcke ihre Fortsetzung. Die zwei áufieren Sitzbánke konnten in áhnli-
cher Weise auf dem beidseitig abfallenden Rücken dér mittleren spitzbogigen Archivolte in teilweise un­
mittelbarem Steinverbund angelegt werden. Gleichzeitig wurden auch die dünnen Quaderwánde zwi­
schen den Sitznischen sowie die áufieren Seitenwánde dér Nischengruppe aufgestellt. Als náchstes wird
mán auf den Rücken dér Archivolten und auch hier von oben nach untén die Treppenstufen dér Sitz­
nischen verlegt habén. Höhe und Verlauf dér untersten Treppenstufe waren dabei mafigebend für Posi-
tion dér Sáulenbasen und dér profilierten Pfosten mit Hornende. Mán stellte die Sitznischen und - nach
dem Fugennetz zu urteilen - auch die Südseite dér kleeblattbogigen Wandnische in einer ersten Bauphase
von den Rückenlehnen hinten bis zu den Sáulenkapitellen vorne (aber ohne diese) zusammen. Mit dieser
selbsttragenden Steinkonstruktion hatte mán etwa die Scheitelhöhe des máandrierten Bogens erreicht.
Die beiderseitigen Randzonen dér Wand sind wahrscheinlich noch nicht ausgebaut worden, denn
hier konnte ein Durchgang zwischen dér Innen- und Aufienseite offengehalten werden. Durch diese
hűeken liefi sich auch das Gerüst rund um den oberen Teil des Portalgiebels führen. Diese hűeken hat
mán höhengleich mit dem Arbeitsniveau dér Emporenseite bei den Figurennischen B3 und J l l offen-
gelassen. Das solchermafien aufgebaute Gerüst ermöglichte eine Zugánglichkeit von allén Seiten und
somit ein gleichzeitiges Voranschreiten des Baus.

Die danach begonnene, mit Sicherheit grófié Aufmerksamkeit erfordernde Arbeit begann mán im
Interessé einer gleichmáfiigen, symmetrischen Anordnung dér Apostelgalerie mit dér Festlegung dér
Nische dér Christusfigur im Scheitel des Giebels sowie einer Plazierung dér beiderseitigen Sáulen-
basen. Dabei fiel auch die Entscheidung, die Ausbauchung des Máanderbogens im Giebelfeld weiter-
zuführen.
Dér Bau konnte auf beiden Seiten des Giebels voranschreiten, das heifit, die beiden flankierenden
Quaderpfeiler dér Figuren B4 bzw. J10 konnten begonnen und auch das Ziegelmauerwerk in den
Nischen J9-J10 aufgeschichtet werden.
Die obersten fünf Figurennischen wurden im Werkverbund mit dér Rückwand dér Sitznischen an
dér Innenseite gebaut. Die gemeinsame Konfiguration dér áuBérén und inneren Wandseite mag keine
einfache Routineaufgabe gewesen sein. Vermutlich arbeiteten an dér linken wie an dér rechten
Giebelhálfte innen wie au Ben jeweils gleichzeitig zwei Gruppén. Au Ben stellte mán zuerst die Apostel-
figuren B5, B6 und J8 auf, errichtete dann die au Sere Quaderschale zwischen den Mauerstrecken B4-B5
bzw. J8-J9. Im AnschluB daran wurde wohl die Christusfigur eingestellt, wobei im rückwártigen
Figurenloch die beiderseitigen Wandabschnitte aufeinandertrafen. An dér dünnsten Stelle dér Quader-
mauer, hinter dem rechten Fufi dér Christusfigur, wurde noch vor dem Quaderversatz die Figur
entsprechend abgemeifielt, um den Quader nicht zu beschádigen. An dér Innenwand schichtete mán
die Rückwánde dér Sitznischen auf, stellte dann die Elemente dér Nischenbögen zusammen und über-
wölbte schlieBlich die drei Nischen, wobei die zwei áuBérén etwas höhere und breitere Bögen erhiel-
ten als wie ursprünglich geplant.
Als letztes wurden die Apostelfiguren B3 und J l l sowie die zwei unteren Quaderpfeiler mit den
rankengeschmückten Saulén eingebaut und zwar zu einem Zeitpunkt, als im Mittelfeld des Giebels das
Gerüst bereits abgebaut war. Dies konnte die von den anderen Figuren abweichende Gestaltung dér
Figurenrückseiten erklaren. Offenbar waren sich die Bauleute bereits über die andersartige Aufstellung
dér Figuren im Klaren, namlich dafi sie nicht vor einer Quaderwand zu stehen kommen und somit die
rückseitigen grob bearbeiteten Bereiche eine bessere Verankerung in dér Rückseitenverfüllung verspre-
chen würden. Wáhrend die anderen Figuren aus einem Steinmaterial bestehen, das auch in den frü-
heren Bauphasen benutzt wurde, schuf mán die Bildwerke für jene Nischen etwas spáter aus dem neu
in Gebrauch gekommenen grauen Sandstein.
Im weiteren Baufortgang wurden in fortlaufender Folge hinter den eingestellten Skulpturen die
Quaderpfeiler aufgeschichtet. Die Rückwand zog mán dabei jeweils bis zűr Schulterhöhe dér Figuren
hoch, so dafi dér Bau entsprechend dér Aufstufung dér Nischen nach den Seiten hin stufenförmig abfiel.
Als náchstes folgten dér Zusammenbau dér áu Bérén Randzonen des quaderschaligen oberen Teils,
mit den unteren Bereichen mit den Quaderpfeilern. Daraus erklaren sich gewisse Übergangserschei-
nungen an den Rückwánden dér Nischen B4-B5 bzw. J9-J10. Anstelle dér Quaderpfeiler wurde zwi­
schen den Figurennischen J9 und J10 eine regelmáBige Ziegelwand gebaut. Ursache hierfür könnte
wieder die Wendeltreppe, d. h. ihre Türöffnung sein. In dieser Bauphase konnte innen am Nordende
dér Sitznischenreihe die Wandnische fertiggestellt werden. Desweiteren konnte mán darangehen, auch
die beiderseitigen Übergangszonen zwischen dér Westemporenwand und den inneren Turmecken aus-
zugestalten (XIII).

An dér inneren Westwand wurde über den Sitznischenbögen eine Ausgleichslage eingebracht, um
das Mauerwerk beidseits dér Nischen auf eine einheitliche Höhe zu bringen. Dieser Niveauabgleich be-
findet sich au Ben - wie bereits gesagt - in einer Höhe mit den Sáulenkapitellen zu Seiten dér Christus­
figur. Im AnschluB konnte alsó an dér Aufienseite mit dem Aufbau dér Nischenbögen begonnen wer­
den. Als erstes wurde die Nische dér Christusfigur fertiggestellt und im selben Zugé auch das kleine
Doppelfenster im Wandfeld darüber. Bei den Nachbarnischen stand bekanntlich das Mauerwerk be­
reits bis auf Schulterhöhe dér Figuren, somit befanden sich auch die Sáulenbasen bereits in situ. Nun
versetzte mán die Saulén und Kapitelle sowie die Nimbenblöcke hinter den Figuren, zum SchluB die
kleeblattförmigen Nischenbögen und die restliche Giebelzone darüber.
 Dér Versuch, den Baufortgang zu rekonstruieren, verfolgte zum einen das Ziel, die wáhrend dér
Bauforschung am Portalgiebel beobachteten Befunde zu deuten und Gründe für die Unregelmáfiig-
keiten an dér Bausubstanz des 13. Jahrhunderts zu finden. Ein Rekonstruktionsversuch schien aber
auch Möglichkeiten für Schlufifolgerungen im Hinblick auf die Organisation und Arbeitsteilung dér
Bauhütte des 13. Jahrhunderts in sich zu tragen. Aufierdem bestand die Hoffnung, auf die Spuren eines
fiktíven Ursprungsplans zu stofien, dér wáhrend des Baus verworfen wurde, aber dessen Grundideen
eines regelmáfiigeren oder möglicherweise ganz andersartigen Portalabschlusses vielleicht noch spür-
bar sein könnten.
Die erste Zielsetzung wurde im Grófién und Ganzén eingelöst. lm Hinblick auf Fragen dér Bauhüt­
te wáre aUerdings eine übergreifende Untersuchung von sámtlichen, aus grauem Sandstein gefertigten
Teilen dér Jáker Kirche notwendig. Was jenen fiktíven Ursprungsplan betrifft, so liefien sich neue Indi-
zien nur über archáologische Grabungen gewinnen, denn ohne eine Feststellung des ursprünglichen
Bodenniveaus ist eine Konstruktion dér Gesamtgestalt des ursprünglichen Portalplanes nicht möglich.
Eine tiefgreifende Abweichung von jenem fiktíven Plán verursachte dér Platzbedarf für die Wen-
deltreppe im südlichen Portalbereich. Daraus resultierte ein Teil dér Unregelmáfiigkeiten des heutigen
Portalbaus, die somit alsó bereits mit dem Versatz dér untersten sichtbaren Steinlage vorgegeben waren.
Die im oberen Portalbereich vorliegende, ausgesprochen komplizierte Baukonstruktion war durch
die Anlage des Emporenraumes vor dér inneren Westwand bestimmt. Offensichtlich trachtete mán mit
allén Mitteln danach, diesen Emporenraum, dér die Funktion einer Privatkapelle übernehmen sollte, in
seinen Ost/West-Abmessungen so grófi wie irgend möglich zu gestalten. Scheinbar wurde zu eben die-
sem Zweck die innere Westwand möglichst weit nach aufien und somit über die Portalarchivolten ge-
rückt, so weit, dafi die Rückwánde dér Innennischen ganz nahe an die áufiere Wandschale heranreich-
ten. Nach Osten hin áufierte sich dieser Raumanspruch auf dér Empore in einer ehemals vermutlich
etwas vorspringenden und ausschwingenden Abschlufibrüstung. Auf die Ost-West-Achse dieses sol-
chermafien vergröfierten Emporenraumes war an dér Westwand die zentrale Sitznische ausgerichtet.
Ihr gegenüber befand sich ehemals ein Altar, dér in dér Mitte dér Brüstungswand auf einem in den
Kirchenraum hineinragenden Konsolpodest stand (133). Dieser reprásentativ ausgestaltete Emporen­
raum diente als Privatkapelle des Bauherren.
Heute sind wesentliche Teile dieser Kapelle nicht mehr erhalten, vor allém dér Altar und dér
gesamte Ostabschlufi mitsamt eventuellen Malereien. Die Ausmalung dér Privatkapelle hátte vermut­
lich besonders deutlich jenen aufiergewöhnlichen, für die ganze Jáker Kirche charakteristischen Selbst-
darstellungsanspruch dér Stifter-Bauherren veranschaulichen können. Sicher stand auch das Erd-
geschofijoch des Südturms in einem Nutzungszusammenhang mit dér Privatkapelle. Dies können
Wandmalereien im Turmjoch bezeugen. Dem Eintretenden bot sich nach Durchschreiten des West-
portals und einer Seitwártswendung in Richtung auf die zűr Empore führende Wendeltreppe dér
Anblick eines grófién Wandbildes mit fünf vornehmen weltlichen Gestalten (10).
 Horváth Zoltán András

A TEM PLOM KÖVEINEK GEOLÓGIÁJA

Az eddigiekben kevés szó esett az épület, különösen a nyugati homlokzat és a szobrok anyagáról.
Könnyen belátható azonban, hogy egy műtárgy megjelenése, az idők során bekövetkező változása és át­
alakulása, valamint bármilyen javításának vagy restaurálásának eredményessége alapvetően függ a
tárgy eredeti anyagától.
A jáki templom falainak nagyobb része természetes kövekből épült; szobrait természetes kövekből
faragták. A geológus munkája során igyekszik meghatározni e kövek fajtáját, ásványos összetételét, kő­
zetfizikai és geokémiai jellemzőit, valamint lehetőleg lelő-, illetve bányahelyét is. Ezek az adatok a mű­
vészet- és építészettörténet számára is fontosak, a konzervátor és restaurátor számára azonban nélkü­
lözhetetlenek.
A templom építésekor többféle kőanyagot használtak, amelyek - figyelembe véve a korabeli tech­
nikai és szállítási lehetőségeket - nemigen származhattak nagyobb távolságból. A kövek kiválasztásá­
nál a könnyű beszerezhetőség mellett a könnyű megmunkálhatóság is fontos szerepet játszott. Na­
gyobb távolságról csak olyan kőfajtákat volt érdemes szállítani, amelyek teherbírásuk miatt feltétlenül
szükségesek vagy különleges szépségűek voltak.
A magyarországi történelmi építőkövek megismerésével korábban több neves geológus foglalko­
zott. Fontos megemlíteni közülük Schafarzik Ferencet, aki a századforduló körül megjelent publiká­
cióiban1 mindmáig legrészletesebb összefoglalását adta a magyarországi kőfajtáknak és kőbányáknak.
Kiemelkedő szerepe volt a Műegyetem egykori tanszékvezető geológusprofesszorának, Papp Ferenc­
nek, aki a mérnökképzés során mérnökhallgatóknak magyarázta a sokak számára oly nehezen érthető
geológiai jelenségeket. Papp Ferenc az oktatás mellett számos cikket és könyvet írt, amelyek ma is jól
hasznosítható ismereteket tartalmaznak műemlékeink kőanyagáról.2
A mintegy tíz évvel ezelőtt indult jáki helyreállításhoz kapcsolódó komplex kutatási munkában a
Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani (ma Mérnökgeológiai) Tanszékének jutott nagy sze­
rep. Munkájuk a jáki (és zsámbéki) próbakonzerváláshoz kapcsolódott, s ennek során a kőanyagok
vizsgálata alapvető fontosságú volt.3 A tanszék a Lapidarium Hungancum program keretében is fontos
munkát végzett.
A következő rövid geológiai ismertetés a hozzáférhető szakirodalom, a Budapesti Műszaki
Egyetem Műszaki Földtani Tanszékének vizsgálatai, valamint saját megfigyeléseink alapján készült,
melyeket a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutatólaboratóriumának mérési eredményei
egészítettek ki.
 A jáki templom építéséhez a 13. században és a századfordulós restauráláskor felhasznált kőfajták
előfordulásuk gyakorisági sorrendjében:
- miocén időszaki úgynevezett lajtamészkő;
- a környék átalakult kőzeteinek törmelékét tartalmazó úgynevezett metamorfit-törmelékes sötét-
sárga-vörösesbarna homokkő;
- alapvetően szürke, de helyenként sárgás vagy rózsaszínes elszíneződésű finom-középszemű,
csillámos homokkő;
- barnásfekete bazalttufa;
- zöldpala, az úgynevezett csatári kő;
- kemény édesvízi mészkő;
- szürkésfehér, helyenként csillámereket tartalmazó márvány.
A felsorolt kőfajták alábbi rövid ismertetésében csak jellegzetes változataikat tárgyaljuk.

A lajtamészkő

Lajtamészkőből faragták a 13. századi kváderek és faragványok jelentős részét (134), valamint a
tizenöt szobor közül bzenhármat. A restauráláskori falak kváderei (135) szinte kizárólag ebből a kőfaj­
tából készültek.
A kőzetképződés eltérő körülményei miatt a lajtamészkő-tömbök minősége, színe és szöveti meg­
jelenése többféle. A kőanyag lehet finomabb és durvább szemcseméretű, többé vagy kevésbé egyenle­
tes szemcsézetű, tömör vagy lazább, porózus. A krétaszerű finomszemcsés változat világos sárgásfehér
színétől a barnás krémszínűig szinte minden árnyalatban előfordul.

134 135
Szentmargitbányai lajtamészkő századfor­
dulós beépítésben /Leithakalk aus St. Marga-
rethen im Bauabschnitt aus dér Zeit um 1900
(Rákos Péter, 1996)
 1 3 6 a -c
Lajtamészkő vékonycsiszolati képe egy polarizátorral (a), keresztezett polarizátorok
között (b), valamint keresztezett polarizátorok és gipsz segédlemez között (c). A B2-
es apostolszoborból vett minta 75-szörös nagyításban /Dünnschliff des Leithakalks:
1 Nicol (a), x Nicols (b) und x Nicols, Gipspláttchen (c). Probe aus dér Apostelfigur
B2, 75-fache Vergröferung
(Horváth Zoltán András, 1996)

137
Lajtamészkő pásztázó elektronmikroszkópos felvétele. A B2-es apostolszoborból
vett minta 1100-szoros nagyításban / REM-Aufnahme des Leithakalks. Probe aus
dér Apostelfigur B2,1100-fache Vergröfierung
(SZIKKTI Kft.)

Geológiailag ez a kőzet jellegzetes sekélytengeri, partközeli biogén mészkő. Ez azt jelenti, hogy a
mészkövet alkotó kakit (C aC 03) túlnyomórészt elhalt élőlények vázelemeiből, illetve váztöredékeiből
származik. A partvonal közelsége miatt gyakran fordul elő benne a lehordási terület homok, sőt eseten­
ként kavics méretű törmelékes anyaga is. E homok-, illetve kvarc- (S i02) tartalom egyes esetekben a 10%-
ot is elérheti. A kavicsok legtöbbször a közeli metamorf kőzetekből (kvarcát, gneisz és csillámpala) szár­
maznak.
A kőzet keletkezése idején a tengervíz meleg volt és jól átvilágított. A kőzetalkotó élőlények túlnyo­
mó többsége mészvázú egysejtű: különböző Foraminifera-félék; a tapogatókoszorúsok állattörzsébe tar­
tozó telepalkotó mohaállat, azaz Bryozoa; valamint a lajtamészkőben oly gyakori, karfiolszerű mészvá-
zat építő vörös alga, az úgynevezett Lithothamnium. A kőzet egyes rétegeiben feldúsulnak a kagylók:
a Pecten, Chlamys, Flabellipecten, Cardium és Ostrea genusok jellegzetes képviselői; valamint a csigák:
Cerithium-, Trochus-, Turritella-félék és társaik, esetenként tengeri sünök ép vagy töredékes vázai. A kő­
zetnek ezek a rétegei inkább csak kváderfaragásra lettek volna alkalmasak, mert a kőben zárványokat
alkotó vázrészek miatt az ilyen kő igen rosszul faragható.
Az egyes variációk lelőhelyeinek azonosítása fontos feladata lesz a további kutatásnak. A laj­
tamészkő Jákhoz közeli lelőhelyei a kőzetfajta nevét adó Lajta-hegységben találhatók (XIV).4 Ennek a
földrajzi-földtani egységnek jelentősebbik része ma Ausztria területére esik. Bár a fertőrákosi, ma már
védett és bizonyítottan a római idők óta fejtett, úgynevezett püspöki kőfejtő is lehetne a szobrok és a
falkváderek anyagának lelőhelye, a Jákon beépített lajtamészkő szöveti megjelenése és tömörsége még­
is inkább a szentmargitbányai (ma: St. Margarethen, Ausztria) előforduláséra hasonlít. A századfordu­
lós restauráláskor biztosan Margitbányáról hozták a lajtamészkövet - erről az akkori jáki plébános fel­
jegyzései tudósítanak.5

A metamorfit-törmelékes homokkő

E kőzet szobor anyagaként nem fordul elő, de gyakori a falszövet kvádereinek és faragványainak
anyagaként (140).
Jellegzetessége, hogy a homokszemcsék között kvarcit, csillámpala és gneiszkavicsok fordulnak elő
(141). A kőzet szemcseeloszlása tehát egyenetlen, a szemcsék éles határnak, kevéssé legömbölyítettek.
 1 3 8 a -c
Metamorfit-törmelékes homokkő vékonycsiszolati képe egy polarizátorral (a),
keresztezett polarizátorok között (b), valamint keresztezett polarizátorok és gipsz
segédlemez között (c), 75-szörös nagyításban / Dünnschliff des Sandsteins mit
Metamorphit-Bruchstücken: 1 Nicol (a), X Nicols (b) und x Nicols, Gips-
plattchen (c), 75-fache VergröSerung
(Horváth Zoltán András, 1996)

139
Metamorfit-törmelékes homokkő pásztázó elektronmikroszkópos felvétele 1100-
szoros nagyításban / REM-Aufnahme des Sandsteins mit Metamorphit-Bruch­
stücken, 1100-fache VergröSerung
(SZIKKTI Kft. 1996)

Ez rövid szállítási távolságra és meredek lehordási területre utal. Helyenként a kőzetből kioldódtak a
könnyen málló metamorf törmelékszemcsék kioldódtak, és az így keletkezett szabálytalan lyukak miatt
a kőzet sejtes szerkezetűvé vált.
Ásványos összetételében meglepő, hogy a törmelékes elegyrészeknek csak kisebb része (—10%)
kvarc (S i0 2), a többi plagioklász földpát, piroxén, illetve 10 A-ös filloszilikát és klorit. E törmelékes szem­
cséket körülbelül azonos mennyiségű (—30-30%) kakit (C aC 03) és dolomit (CaMg/C03/2) cementálja
össze.
Tudomásunk szerint ilyen követ hazánkban nem fejtenek, de genetikai szempontból a kőzet felté­
telezhetően a lajtamészkő helyettesítő fáciense: akkor keletkezett, amikor a mészkő képződése közben
az eredeti ülepedési viszonyok megváltozása miatt metamorf törmelék hordódott az üledékgyűjtőbe.
A törmelék anyagát a közeli, metamorf kőzeteket tartalmazó alpi lehordási terület szolgáltatta. így föld­
tani alapon feltételezhető, hogy e kőzet a lajtamészkőhöz hasonló geológiai korú, lelőhelye a lajta­
mészkő előfordulásaihoz közel, a Lajta-hegységben keresendő.

140 141
Metamorfit-törmelékes homokkő / Sandstein mit Metamor­ Fillitkavics metamorfit-törmelékes homokkőben / Phillit-
phit-Bruchstücken kies im Sandstein mit Metamorphit-Bruchstücken
(Horváth Zoltán András, 1996) (Horváth Zoltán András, 1996)
142a-c
Szürke homokkő vékonycsiszolati képe egy polarizátorral (a), keresztezett polari­
zátorok között (b), valamint keresztezett polarizátorok és gipsz segédlemez között
(c). A Jll-e s apostolszoborból vett minta 75-szörös nagyításban / Dünnschliff des
grauen Sandsteins: 1 Nicol (a), x Nicols (b) und x Nicols, Gipspláttchen (c). Probe
aus dér Apostelfigur J l l , 75-fache VergröSerung
(Horváth Zoltán András, 1996)

143
Szürke homokkő pásztázó elektronmikroszkópos felvétele. A J l l- e s apostol­
szoborból vett minta 1100-szoros nagyításban / REM-Aufnahme des grauen Sand­
steins. Probe aus dér Apostelfigur J l l , 1100-fache Vergröfierung
(SZIKKTI Kft.)

A szürke homokkő

A szürke homokkő elsősorban faragványok anyagaként fordul elő gyakran (144), de bizonyos épü­
letrészek kvádereit is ebből a kőfajtából faragták; csakúgy, mint a nyugati kapuépítmény oromzatának
két apostolszobrát, a B3-as és Jll-e s szobrot (151-152).
A homogén, egyenletes szövetű, nem túl kemény, következésképp könnyen faragható anyag a
templomon előforduló legérzékenyebb kőféleség - ezért különösen sajnálatos, hogy éppen az e kőfaj­
tából készült két szobor került a vízköpők alá. Színe alapvetően szürke, de helyenként sárgás vagy ró­
zsaszínes elszíneződést mutat (145).
A kőzet ásványos összetételében a kvarc, a plagioklász és a káliföldpát, valamint a filloszilikátok
mennyisége kicsivel haladja meg az 50%-ot. A kőzet többi részét a törmelékes ásványszemcséket össze-
cementáló kalcit alkotja.

144 145
Szürke homokkő. A Bl-es fülke záradéka / Dér sog. graue Sand- Szürke homokkő sárga réteggel. A B2-es fülke bal oldali
stein. Scheitel dér Nische B1 alsó köve (jáki kőtár, LAHU-50-483) / Grauer Sandstein
(Tóth Mária, 1993) mit gelber Schicht. Unterstes Werkstück aus dér linken
Seite dér Nische B2 (Lapidarium, Ják)
(Horváth Zoltán András, 1996)
 Megjelenésében e kőzet „unalmas", nemigen vannak sajátos, esetleg a lelőhelyére utaló jellegzetes­
ségei. A vizsgálatra kivett kőzetminta ősmaradványt nem tartalmaz.
Hasonló kőzetfajtát eddigi ismereteink szerint Jákhoz legközelebb a Tapolcai-medencében bá­
nyásznak: itt vannak pannoniai korú homokkő-előfordulások. E kőbányákat azonban tudtunkkal csak
a kuruckor után nyitották meg.
Legújabban Andreas Rohatsch a borsmonostori (ma: Klostermarienberg, Ausztria) cisztercita kolos­
tortemplom egyik, a jáki szürke homokkőhöz nagyon hasonló kőanyagának származási helyéül
Répcesarud (ma: Frankenau, Ausztria), Locsmánd (ma: Lutzmannsburg, Ausztria), Gyirót (ma: Kroa-
tisch Geresdorf, Ausztria), Csepreg és Kiszsidány környékét jelölte meg (XIV).6 E lelőhelyek Jákhoz is
közel fekszenek, de ellenőrizni kell, hogy a geológiai előforduláshoz tartozik-e a középkorban használt
kőfejtő. A feltételezhető bányahely felkutatása a mai osztrák-magyar határ közelében további vizsgáló­
dást, esetleg hosszabb terepmunkát is igényel.

146a-b
Bazalttufa vékonycsiszolati képe egy
polarizátorral (a), valamint keresz­
tezett polarizátorok és gipsz segéd­
lemez között (b) 75-szörös nagyítás­
ban / Dünnschliff des Basalttuffes:
1 Nicol (a), und x Nicols, Gipsplátt-
chen (b), 75-fache VergröÉerung
(Horváth Zoltán András, 1996)

147a-b
Bazalttufa pásztázó elektronmikrosz­
kópos felvétele 330-szoros (a) és 1100-
szoros (b) nagyításban / REM-Auf-
nahmen des Basalttuffes, 330-fache
Vergröfierung (a) und 1100-fache Ver-
gröfierung (b)
(SZIKKTI Kft.)

A bazalttufa

Barnásfekete bazalttufából számos kváder (148) s néhány fa-

ragvány készült. Megjelenése a falszövetben mindenütt véletlen-
szerű, használata nem követ különösebb logikát. Színével erősen
kirí környezetéből, és mivel mállásra is hajlamos, valószínű, hogy
korábban a külső falfelületeket vakolat védte.
A kőzet barnás vagy sárgásabb szövetében rétegesen helyez­
kednek el a bazaltszemcsék, m elyeknek átm érője néhány milli­
métertől néhány centiméterig terjed.
A kőzet ásványos összetételében az augit nevű piroxénfajta,
az olivin és a plagioklász játsszák a legfontosabb szerepet, de
klorit és analcim is előfordul benne.
A kőanyag eredetét illetően Kertész Pál a Balaton-felvidéki
előfordulásból való származást valószínűsítette,7 de a lehetséges 148
bányahelyek közül nem zárható ki a Jákhoz sokkal közelebb fek­ Bazalttufa kváderek a sekrestye dél­
nyugati sarkán / Quader aus Basalttuff,
vő Celldömölk melletti Ság hegy vagy a németújvári hegy (ma: Südwestecke dér Sakristei
Güssing, Ausztria) sem (XIV). (Mezey Alice, 1996)
A Jakon beépített kőfajták geológiai előfordulásai, illetve bányahelyei vagy fejtései / Geologische Lagerstátten bzw. Steinbrüche
dér zum Jáker Bau verwendeten Gesteinssorten

lajtamészkő / Leithakalkstein ^ bazalttufa / Basalttuff

1 Szentmargitbánya / St. Margarethen (A)
^ csatári kő / sog. Csatárer Stein
2 Fertőrákos /Kroisbach (H)
édesvízi mészkő / Süfiwasserkalkstein
szürke homokkő / grauer Sandstein
1 Gyirót / Kroaüsch Geresdorf (A)
2 Locsmánd / Lutzmannsburg (A)
3 Répcesarud / Frankenau (A)
4 Kiszsidány / Roggendorf (H)
5 Csepreg / Tschapring (H)

A csatári kő

Az úgynevezett csatári kő nagy tömbjeiből készült a Szent György- és Szent Jakab-templom vala­
mennyi alapfala - legalábbis az eddigi régészeti feltárások tanulsága szerint. A felmenő falak látható
felületein azonban csak kis szilánkjait használták ékelésre és néhol nagyobb fugák kitöltéséhez, össze­
dolgozásához. Nagyobb szerepe van vélhetőleg a kváderhéjak közötti falmag töltőanyagai között, ezt
azonban eddig csak néhány helyen volt alkalmunk látni.
A kőzet csillám-, földpát- és kvarcsávokból épül fel. Kőzettani szempontból kevéssé érdekes, a fel­
menő falakban kis jelentőségű kőfajta, ezért analitikai vizsgálatára nem került sor.
 Az Alpok lábánál elterülő Szombathelyhez közeli hegyek között sok helyütt előfordul az a meta­
morf kőzetekből álló rétegsor, amelyből a csatári kő is kikerült.8 Helyben használatos nevét a Felsőcsa­
táron ma is működő felszíni kőfejtőről kapta (XIV).

Az édesvízi mészkő

Az édesvízi vagy forrásvízi mészkő a századfordulós felújítás során került a templom anyagai kö­
zé. Főként lábazati elemek és párkánydarabok készültek belőle, valamint a templombelső padlóburko­
ló lapjai. A nyugati kapun a kapuoromzat zárópárkányát, valamint a kapubéllet - a rajtuk álló oszlopok
lábazatával egybefaragott - oroszlánjait ( 1 4 9 )
készítették ebből a kőfajtából.
Világosbarna színű, tömör kőfajta. Kőzetfi­
zikai tulajdonságai alapján a templom egyik
legellenállóbb kőfajtájának számít. A belőle ké­
szült oroszlánfigurák hátát a rajtuk gyakran
lovagoló gyermek látogatók egészen kifényesí­
tették. Ez a felfényesedés csak a nagyon tömör
kőfajták tulajdonsága. Alapjában véve e kőfajta
az eredeti kőválasztéktól idegen - a századfor­
dulós helyreállításkor nyilván tartóssága miatt
esett rá a választás.
A kőzet Papp Ferenc szerint pleisztocén ko­
rú, s így valamelyik gerecsei lelőhelyről szárma­ 149
zik. Ezzel egybevág az az egykorú feljegyzés, Édesvízi mészkő. A déli kapuoroszlán és a vele egybefaragott
miszerint a Süttőhöz tartozó haraszti bányából is oszloplábazat / Süfíwasserkalkstein. Portallöwe mit Sáulenbasis
aus dem Südgewánde des Westportals
szállítottak követ Jákra a századfordulón (XIV).9 (Mezey Alice, 1996)

A márvány

A templom falaiba elszórtan néhány nagy márványtömböt is beépítettek a középkorban. A már­

ványanyagból mintavétel eddig nem történt, megjelenéséből alpi eredetre lehet következtetni.
A ma is a jáki épület falaiban található márvány tömböket a római Savaria romjaiból szállították Jákra
a 13. században. Erről tanúskodik a karzatra vezető csigalépcsőbe beépített, hasonló anyagú, savariai ere­
detű feliratos sírkő, valamint a szombathelyi Savaria Múzeum római lapidáriumában kiállított több,
Jákról származó fehérmárvány-faragvány. Szombathely német neve (Stein-am-Anger) is arra utal, hogy
a későbbiekben a környék építkezéseihez kőbányának használták a római város maradványait.
Hasonló márványból készült a nyugati kapu kőtárban őrzött eredeti, töredékesen ránk maradt tim-
panondomborműve. Az igényes feladatra kiválasztott kőtömb eredetileg talán szintén római faragvány
volt, bár ennek ma semmilyen látható nyomát nem mutatja.

Az eddigiekben elsősorban a nyugati homlokzat és kapu kőanyagainak és állapotának vizsgálatá­

ra volt lehetőség. A munkát a templom újabb részeinek beállványozása után tovább folytatjuk. Már
most látható, hogy a folytatás során bővülni fog a templom építéséhez felhasznált kőtípusok listája, s
reményeink szerint végül eljutunk a templom teljes kőkataszterének kidolgozásához. A sikeres befeje­
zéshez azonban még idő- és költségigényes vizsgálatokra, összehasonlító, analógiakereső terepbejárá­
sokra van szükség. A jáki templom történeti, művészettörténeti jelentősége miatt azonban nem sajnál­
hatjuk a fáradságot annak érdekében, hogy a feldolgozás példaértékű legyen.
 JEG YZETEK
1 Schafarzik Ferenc, „Magyarország kőiparáról külö­
nös tekintettel a dísz- és építőkövekre", Magyar Mérnök-
és Építész-Egylet Heti Értesítője 21 (1902), 147-148 és
153-155; Uő, A Magyar Korona Területén Létező Kőbányák
Részletes Ismertetése, Magyar Kir. Földtani Intézet, Buda­
pest 1904.
2 Papp Ferenc, „Szent István korabeli építőkövek a
Dunántúlról", Technika 19 (1938), 359-363; Uő, „Dunán­
túl néhány fontosabb építőkövéről", Technika 22 (1941),
100-107.
3 Gálos Miklós-Kertész Pál-Marek Miklós, Beszámo­
lójelentés a Ják-Zsámbék kőkonzerválási próbák keretein belül
végzett laboratóriumi vizsgálatokról, kézirat, Budapest
1988; Uők, Kutatási jelentés a jaki és zsámbéki műemlék­
templom felújításával kapcsolatos kőkezelési eljárások összeha­
sonlító kutatásáról, kézirat, Budapest 1989; Uők, A jaki és
zsámbéki műemléki felületek helyszíni kezelésének szakértői
értékeléséről, kézirat, Budapest 1994.
4 Deák Margit (szerk.), Magyarázó Magyarország
200 000-es földtani térképsorozatához. L-33-V. Sopron,
Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest 1981.
5 „Szállítva lett pedig a vasúti állomásról összesen 162 te­
herkocsi margitai homokkő változatos minőségben, továbbá 26
teherkocsival haraszti kemény mészkő és 1 teherkocsival erdé­
lyi bácstoroki kő." Magyarász Nándor plébános feljegyzé­
sei, 1904. szeptember 10. Ják, r. kát. Plébánia [kockás fü­
zet 118-119]. Az utoljára említett bácstoroki kőből csak
belső berendezési tárgyak készültek, ezért e kőfajtát je­
len dolgozatunkban nem tárgyaljuk.
6 Andreas Rohatsch, „Baugesteine dér mittelalter-
lichen Klosterkirche von Klostermarienberg", in: 800
Jahre Zisterzienser im Pannonischen Raum, kiállítási kataló­
gus, Klostermarienberg 1996,172, Nr. 2.
7 Pál Kertész, „History of Building Stone Exploration
in Hungary till 1945", in: G. Csíki-Gy. Vitális (eds.),
History of Mineral Exploration in Hungary until 1945,
Budapest 1989, 97-101, fig. 1.
8 Tóthné Makk Ágnes (szerk.), Magyarázó Magyar-
ország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-33-X1. Zala­
egerszeg, Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest
1976.
9 Lásd az 5. jegyzetet.
 Zoltán András Horváth

PETROGRAPHIE DÉR KIRCHE

Die verehrten Leser dieses Bandes habén bisher die Baugeschichte und die Geschichte dér frü-
heren Ausbesserungen und Restaurierungen dér Kirche kennengelernt, über dérén Matériái ist aller-
dings noch wenig gesagt worden. Es ist aber leicht einzusehen, daS die Erscheinung eines Kunstwerkes
und dérén Veránderungen im Laufe dér Zeit grundsátzlich vöm Matériái abhángig sind. Ebenso wird
dér Erfolg irgendeiner Ausbesserung oder Restaurierung vöm ursprünglichen Matériái bestimmt.
Dér überwiegende Teil dér Wánde und allé Skulpturen dér Jáker Kirche sind aus Naturstein ge-
schaffen. Dér Geologe versucht, die Gesteinsart, die mineralogische Zusammensetzung, die gesteins-
physikalischen und geochemischen Eigenschaften und möglichst auch die natürlichen Lagerstátten
des Steins zu bestimmen. Diese Angaben können auch für die Kunst- und Architekturgeschichte von
grofier Bedeutung sein, bei dér Restaurierung und Konservierung sind sie aber unentbehrlich.
Die Kirche wurde aus unterschiedlichen Gesteinssorten gebaut, die in Anbetracht dér zeitgenössi-
schen transporttechnischen Möglichkeiten kaum aus einer gröfieren Entfernung stammen können. Bei
dér Auswahl dér Steinsorte spielte neben dér leichten Zugánglichkeit auch die leichte Bearbeitung eine
wichtige Rolle. Zufuhren aus gröSerer Entfernung lohnten sich nur bei solchen Gesteinssorten, die
entweder wegen ihrer Belastbarkeit oder ihrer ásthetischen Eigenschaften besonders gewünscht, aber
in dér Náhe nicht vorrátig waren.
Mit dér Erforschung dér historischen Bausteine Ungarns habén sich früher mehrere berühmte
Geologen bescháftigt. Es sei hier dér Name von Ferenc Schafarzik erwáhnt, dér um die Jahrhundert-
wende in seinen Veröffentlichungen die bisher umfangreichste Beschreibung dér ungarischen Gesteins­
sorten und ihrer jeweiligen Lagerstátten geliefert hat1. Eine hervorragende Rolle spielte Ferenc Papp,
ehemaliger Professor und Inhaber des Lehrstuhls für Geologie dér Technischen Universitát. Er war
befáhigt, den Ingenieurstudenten die oft schwer verstandlichen geologischen Erscheinungen nahe-
zubringen. Ferenc Papp hat neben dem Unterricht zahlreiche Aufsátze und Bücher veröffentlicht, die bis
heute noch nützliche Kenntnisse über das Gesteinsmaterial unserer Denkmáler enthalten2.
In dem komplexen Forschungsprojekt im Zusammenhang mit dér vor ungefáhr zehn Jahren be-
gonnenen Wiederherstellung von Ják spielt dér Lehrstuhl für Mineralogie und Geologie (heute Tech-
nische Geologie) dér Technischen Universitát Budapest eine wichtige Rolle. Dessen Arbeit schlofi sich
an die Konservierungsversuche in Ják (und in Zsámbék) an, wobei die Untersuchung des Steinmate-
rials von besonderer Wichügkeit war. Dér Lehrstuhl leistete auch im Forschungsprogramm Lapidarium
Hungaricum ein grofies Arbeitspensum.
Die folgende kurze, geologische Beschreibung basiert auf dér zugánglichen Fachliteratur, auf den
Untersuchungen des Lehrstuhls für Technische Geologie dér TU Budapest sowie auf eigenen Beob-
achtungen, ergánzt durch die Mefíergebnisse des Geochemischen Forschungslaboratoriums dér
Ungarischen Akademie dér Wissenschaften.
 Die beim Bau oder bei spáteren Mafinahmen an dér Jáker Kirche verwendeten Gesteinssorten sind
folgende (geordnet nach dér Háufigkeit ihrer Verwendung):
- sog. Leithakalk aus dér Miozánperiode;
- dunkelgelber-rötlichbrauner sog. Sandstein mit Metamorphit-Bruchstücken, dér die Bruchstücke
dér metamorphen Gesteine dér Umgebung enthált;
- sog. grauer Sandstein, ein grundsátzlich grauer, aber stellenweise gelblich oder rosaverfárbter,
fein- bis mittelkörniger, glimmerhaltiger Sandstein;
- bráunlich-schwarzer Basalttuff;
- ein Grünglimmerschiefer-Typ, dér sog. Csatárer Stein;
- harter SüSwasserkalkstein, dér sog. Haraszter Stein;
- graulich-weifíer Marmor, stellenweise mit Glimmeradern.
In dieser kurzen Beschreibung werden nur die typischen Varietáten dieser Gesteinsarten erwáhnt.

Leithakalk

Aus dieser Gesteinsart wurden im 13. Jahrhundert ein betráchtlicher Teil dér Quader (134) und dér
ornamentierten Werkstücke und desweiteren dreizehn von den fünfzehn Skulpturen gemeifíelt. Bei dér
Restaurierung dér Kirche um die Jahrhundertwende wurde beinahe ausschliefilich dieser Stein ver-
wendet (135).
Die Qualitat und die Erscheinungsform sind in Abhángigkeit von dér Gesteinsbildung unter-
schiedlich. Es gibt grobe und weniger grobe, gleich- und ungleichkörnige, dichte, lockere und porosé
Sortén. Auch die Farbe kann schwanken. Es gibt von dér hellen, gelblich weifien Farbe dér kreidearti-
gen, feinkörnigen Ausprágung bis hin zűr bráunlich cremefarbigen beinahe allé Varietáten.
Geologisch gesehen ist dieses Gestein ein typischer biogener Kalkstein, dér in küstennahen Flach-
wasserbereichen entstanden ist. Es hat zűr Folge, dafi dér Calcit (C aC 03), dér den Kalkstein aufbaut,
vorwiegend aus Elementen und Bruchstücken von Skeletten abgestorbener Lebewesen besteht. Wegen
dér Náhe dér Küstenlinie kommt oft umgelagertes Matériái von Sand- oder manchmal sogar von
Kiesgröfie unter den Partikéin vor. Dieser Sand- bzw. Quarzanteil (S i0 2) kann in manchen Falién bis zu
10% sein. Dér Kies stammt meist von den metamorphen Gesteinen (Quarzit, Gneis und Glimmer-
schiefer) aus dér nahen Umgebung.
Zűr Zeit dér Gesteinsbildung war das Meerwasser warm und gut durchgeleuchtet. Unter den ge-
steinsbildenden Lebewesen spielten die kalkschaligen Einzeller (die verschiedenen Foraminiferen), die
zum Tierstamm dér Tentaculata gehörenden Moostiere (Bryozoen) sowie die im Leithakalk so háufi-
gen, blumenkohlartige Kalkskelette bildenden Rotalgen (Lithothamnium) eine wichtige Rolle. Im
Gestein háufen sich in einigen Schichten die Muscheln (typische Vertreter dér Gattungen Pecten, Chla-
mys, Flabellipecten, Cardium, Ostrea) sowie Schnecken (Cerithium, Trochus, Turritella usw.), manch­
mal auch wohlerhaltene oder zerbrochene Skelette von Seeigeln. Solches Steinmaterial eignet sich eher
nur zűr Herstellung von Quadern, da dér Stein wegen seiner Einschlüsse zu inhomogén ist und nur
sehr eingeschránkt eine Feinbearbeitung zuláfit.
Die Identifizierung dér Fundorte dér einzelnen Varietáten wird eine dér wichtigen Aufgaben dér
weiteren Untersuchungen sein. Die náchsten Lagerstátten des Leithakalksteins befinden sich im namen-
gebenden Leithagebirge (XIV)3. Dér wichtigste Teil dieser geographisch-geologischen Einheit liegt auf
dem Gebiet des heutigen Österreichs. Als Fundort des Materials für die Quader und die Figuren könnte
dér heute schon geschützte Steinbruch von Fertőrákos (Kroisbach, Ungarn) in Betracht kommen, wo dér
Abbau seit römischer Zeit bezeugt ist. Aufgrund dér Áhnlichkeiten in dér Textur und Dichte ist jedoch
die Lagerstátte St. Margarethen (Österreich) weitaus wahrscheinlicher. Zűr Zeit dér Restaurierung dér
Kirche um die Jahrhundertwende wurde dér Leithakalk nachweislich von St. Margarethen nach Ják
transportiert, wie den Aufzeichnungen des damaligen Jáker Pfarrers zu entnehmen ist4.
 Sandstein mit Metamorphit-Bruchstücken

Dieses Gestein wurde fúr Skulpturen nicht verwendet, bei Quadern im Wandgefüge kommt es
jedoch háufig vor (140).
Typisch für diesen Stein ist die Beimischung von Quarzit, Glimmerschiefer und Gneis (141). Die
Korngröfienverteilung ist ungleich, die Körner sind wenig abgerundet und habén scharfe Grenzen.
Dies weist auf steiles Abtragungsgelánde und eine kurze Transportstrecke hin. Vereinzelt sind die leicht
verwitterten metamorphen Bruchstücke herausgelöst worden und die so entstandenen unregelmá-
fiigen Löcher ergeben eine Zeilenstruktur des Gesteins.
Überraschend ist, dafi in dér mineralischen Zusammensetzung dér klastischen Komponenten
Quarz (S i0 2) nur zu einem geringen Teil (—10%) vorkommt, das übrige sind Plagioklas-Feldspat,
Pyroxen, bzw. 10 A-Phyllosilikat und Chlorit. Diese klastischen Partikel werden zu ungefahr gleichen
Mengen (—30-30%) von Calcit (C aC 03) und Dolomit (CaMg/C03/2) zementiert.
Diese Gesteinsausbildung ist auf dem Gebiet Ungarns nicht bekannt. Es ist aber aus geologischen
Gründen anzunehmen, dafi es sich um die heterotopische Fazies des Leithakalksteins handelt und das
Matériái von nahen alpinen metamorphen Gebieten herstammt. Zwar sind im Dünnschliff keine
Fossilien zu beobachten, aber aus geologischer Sicht scheint das Altér mit dem des Leithakalksteins
übereinzustimmen. Die Lagerstátte befindet sich wahrscheinlich im Leithagebirge, in dér Nahe dér
Kalksteinvorkommen.

Grauer Sandstein

Dér graue Sandstein war das bevorzugte Matériái für profilierte und ornamentierte Werkstücke
(144), gleichwohl wurden auch Quader einiger Bauteile und zwei von den Apostelfiguren des West-
portalgiebels (B3, J l l ) aus diesem Stein hergestellt (151-152).
Dér graue Sandstein besitzt eine homogene, gleichmáfiige Struktur, ist nicht allzu hart und somit
leicht zu bearbeiten. Dieser Stein ist empfindlicher als allé anderen an dér Kirche verwendeten Stein-
sorten und so erwies es sich als besonders unglücklich, dafi gerade die beiden Figuren aus grauem
Sandstein unter den Wasserspeiern aufgestellt worden sind. Die Farbe des Steins ist grundsátzlich grau,
stellenweise zeigt sich aber auch eine gelbliche oder rosa Verfárbung (145).
In dér mineralischen Zusammensetzung überschreiten die Anteile von Quarz, Plagioklas- und Ka-
lifeldspat sowie Phyllosilikate kaum 50%. Dér übrige Teil des Gesteins besteht aus Calcit, dér die klasti­
schen Komponenten zementiert.
Hinsichtlich seiner optischen Erscheinung weist das Gestein keine charakteristischen Merkmale
auf, die auf eine bestimmte Lagerstatte hinweisen könnten. Die entnommene Gesteinsprobe enthált
auch keinerlei Fossilien.
Nach bisherigem Kenntnisstand kommt ein áhnliches Gestein in dér weiteren Umgebung von Ják
nur im Tapolcaer Becken vor, hier gibt es Sandsteinvorkommen aus dem sog. Pannonischen Altér (d. h.
aus dér jüngsten Epoche dér Miozanperiode). Diese Steinbrüche sind jedoch erst im 18. Jahrhundert
eröffnet worden.
Neuerlich hat Andreas Rohatsch als Fundort des sehr ahnlichen Bausteins für das Zisterzienserstift
Klostermarienberg (Österreich) die Umgebung von Frankenau - Lutzmannsburg - Kroatisch Geresdorf
(Österreich) - Csepreg (Tschapring, Ungarn) - Kiszsidány (Roggendorf, Ungarn) genannt (XIV)5. Diese
Fundorte liegen auch von Ják nicht allzu weit entfernt. Es bleibt jedoch noch zu prüfen, ob sich an den
genannten Lagerstátten in dér fraglichen Zeit Spuren von einem Steinabbau nachweisen lassen. Das
Auffinden des vermutlichen ursprünglichen Steinbruchs in dér Náhe dér heutigen österreichisch-unga-
rischen Grenze setzt alsó noch weitere Untersuchungen und eventuell lángere Gelándearbeit voraus.
 Basalttuff

Aus diesem Matériái wurden einige Quader und Profilstücke gemeifielt (148). lm Wandgefüge
kommt es ohne besondere Logik eher zufállig vor. Die Farbe hebt sich stark von dér Umgebung ab,
hinzu kommt noch, dafi dieses Matéria! leicht verwittert. Mán könnte daher annehmen, dafi früher
auch die Fassaden dér Kirche eme geschlossene Verputzungsschicht trugen.
Dér Stein enthált Schichten mit Basaltkörnern von Milliméter- bis Zentimetergröfie. In dér minera-
logischen Zusammensetzung spielen Augit, eine Pyroxenart sowie Olivin und Plagioklas die wichtigste
Rolle, es kommen aber auch Chlorit und Analcim vor.
Pál Kertész vermutét die Fundstelle dieses Gesteins im Balaton-Oberland6, es können aber auch
Sághegy bei Celldömölk oder die Umgebung des ebenfalls in dér Náhe von Ják liegenden Ortes Német­
újvár (Güssing, Österreich) nicht ausgeschlossen werden (XIV).

Csatárer Stein

Aus grófién Blöcken des sog. Csatárer Steins wurden die Fundamentmauern dér Georgskirche und
dér Jakobskapelle hergestellt, dies nach den Ergebnissen dér bisherigen archáologischen Ausgrabun-
gen. lm sichtbaren aufgehenden Mauerwerk wurde dieser Stein nur fúr die Splitterstücke beim
Verkeilen und Ausfüllen dér gröfieren Fügén verwendet. Wahrscheinlich spielte er bei dér Verfüllung
des Mauerkerns eine gröSere Rolle, diesbezüglich botén sich jedoch noch keine entsprechenden Mög-
lichkeiten für eine Untersuchung.
Das Gestein ist aus Glimmer-, Feldspat- und Quarzschichten zusammengesetzt, wegen seiner gerin-
gen Bedeutung am Bau wurde auf eine Analyse verzichtet. Zu Füfien dér Alpen in dér Náhe von Szom­
bathely (und somit auch von Ják) gibt es an vielen Orten jene aus metamorphen Gesteinen aufgebaute
Schichtenlagerung, welcher auch dér Csatárer Stein genannte Grünglimmerschiefer entstammt7. Dér
Name dér Gesteinsart geht auf einen Steinbruch in Felsőcsatár (Ober-Schilding, Ungarn) zurück (XIV).

Süftwasserkalkstein

Dér Süfiwasser- oder Quellenkalkstein ist an dér Kirche von Ják erst wahrend dér Restaurierung
um die Jahrhundertwende zum Einsatz gekommen. Aus diesem Steinmaterial sind vorwiegend Sockel-
und Gesimsteile, das Kranzgesims des Westportalvorbaus und die Portallöwen (149), aber auch die
Bodenbelagplatten im Kircheninneren gefertigt.
Aufgrund seiner gesteinsphysikalischen Eigenschaften gilt dér Süfiwasserkalkstein als einer dér
widerstandsfáhigsten Bausteine an dér Kirche. Dér Rücken dér Portallöwen beispielsweise ist infoige
dér vielen, darauf „reitenden" Besucher mittlerweile ganz glánzend geworden, was nur bei entspre-
chend dichten Steinsorten möglich ist. Im Grunde pafit dieser Stein nicht zu den ursprünglich verwen-
deten Sortén, offensichtlich ist er primár wegen seiner Wetterbestándigkeit für die Wiederherstellungs-
arbeiten ausgewáhlt worden.
Die Entstehungszeit dieses Gesteins liegt nach Ferenc Papp im Pleistozán, Fundort dürfte das
Gerecse-Gebirge sein. Dér Stein wird von Zeitgenossen als „Haraszter Stein" bezeichnet8, das heifit, dafi
er aus dem Steinbruch Haraszt stammt, welcher zu dem im Gerecse-Gebirge liegenden Őrt Süttő
gehört (XIV). Erscheinung und Farbe des Gesteins stimmen gut damit überein.

Marmor

lm Mauerwerk dér Kirche kommen verstreut einige grófié Marmorblöcke vor, die offensichtlich
zum ursprünglichen Bau aus dem 13. Jahrhundert gehören, aber wiederverwendetes römisches
Matériái darstellen. Dér optischen Erscheinung nach kann mán auf alpine Herkunft schliefien, Proben
sind aber nicht genommen worden. Ein grofier Marmorgrabstein, dér laut Inschrift aus Savaria stammt
und an dér Wendeltreppe dér Jáker Kirche eingebaut ist sowie mehrere Zierplatten und Reliefs, die ehe-
mals in Ják verbaut und heute im römischen Lapidarium des Savaria-Museums von Szombathely sind,
lassen den Schlufi zu, dal? die im 13. Jahrhundert in Ják verbauten Marmorspolien höchstwahrscheinlich
aus den Ruinen dér römischen Grofistadt Savaria herbeitransportiert wurden. Dér deutsche Name von
Szombathely, Steinamanger (Stein-am-Anger), deutet darauf hin, dal? die Ruinen von Savaria auch noch
spáter als Steinbruch für die Bautátigkiet in dér weiteren Umgebung dienten.
Das ursprüngliche Tympanonrelief des Westportals, das nur fragmentarisch auf uns gekommen
ist, wurde aus áhnlichem Marmor gemeifíelt. Möglicherweise ist es ebenfalls ein römisches Stück in
sekundárer Verwendung.

Bis jetzt hatten wir nur am Westportal und dér Westfassade die Möglichkeit, das Baumaterial und
dessen Zustand zu untersuchen. Die Arbeit wird nach dér Einrüstung dér anderen Bauteile weiter-
geführt werden. Es ist bereits absehbar, dal? die Liste dér zum Bau dér Kirche verwendeten Ge-
steinsarten sich erweitern wird. Am Ende hoffen wir, eine vollstándige Steinkartierung dér Kirche vor-
legen zu können. Für einen erfolgreichen Abschlufi dér Arbeit sind noch zeit- und kostspielige
Untersuchungen sowie entsprechende Gelándearbeit zűr Auffindung von Vergleichsmaterial nötig.
Angesichts dér historischen und kunsthistorischen Bedeutung dér Jáker Kirche sollte mán aber für eine
exemplarische petrographische Bearbeitung keine Mühe scheuen.

ANM ERKUNGEN
1 Ferenc Schafarzik, „Magyarország kőiparáról külö­
nös tekintettel a dísz- és építőkövekre" [Über die Stein-
bearbeitung Ungarns mit besonderer Rücksicht auf die
Zier- und Baugesteine], Magyar Mérnök- és Építész-Egylet
Heti Értesítője 21 (1902), 147-148, 153-155; Ders., A Ma­
gyar Korona Területén Létező Kőbányák Részletes Ismertetése
[Ausführliche Beschreibung dér auf dem Bódén dér Un-
garischen Krone vorhandenen Steinbrüche], Budapest
1904.
2 Ferenc Papp, „Szent István korabeli építőkövek a
Dunántúlról" [Die Baugesteine in Transdanubien zűr
Zeit des Königs St. Stephans], Technika 19 (1938), 359-
363; Ders., „Dunántúl néhány fontosabb építőkövéről"
[Über einige wichtigere Bausteine Transdanubiens],
Technika 22 (1941), 100-107.
3 Margit Deák (Hg.), Magyarázó Magyarország
200 000-es földtani térképsorozatához. L-33-V. Sopron [Er-
láuterungen zűr geologischen Kartenserie Ungarns im
Malistab 1 : 200 000. L-33-V Sopron (Ödenburg)], Bu­
dapest 1981.
4 „Transportiert wurde vöm Bahnhof nach Ják alles
zusammen 162 Gespanne Margarether Sandstein in
verschiedener Qualitát, weiter 26 Gespanne harter
Haraszter Kalkstein und noch eine Gespanne Gestein
von dem siebenbürgischen Bácstorok"; Aufzeichnun-
gen des Pfarrers Nándor Magyarász, den 10. September
1904, Manuskript, Ják, r. k. Pfarramt. Aus dem letztge-
nannten Bácstoroker Stein wurden nur Ausstattungs-
stücke gemeifielt und so lassen wir die Beschreibung
dieser Gesteinsart in diesem Aufsatz aufier acht.
5 Andreas Rohatsch, „Baugesteine dér mittelalter-
lichen Klosterkirche von Klostermarienberg", in: 800
Jahre Zisterzienser im Pannonischen Raum, Ausstellungs-
katalog, Klostermarienberg 1996,172, Nr. 2.
6 Pál Kertész, „History of Building Stone Exploration
in Hungary till 1945", in: G. Csíki-Gy. Vitális (eds.),
History of Mineral Exploration in Hungary until 1945,
Budapest 1989, 97-101, Fig. 1.
7 Ágnes Tóthné Makk (Hg.), Magyarázó Magyarország
200 000-es földtani térképsorozatához. L-33-XI. Zalaeger­
szeg [Erláuterungen zűr geologischen Kartenserie Un­
garns im Mafistab 1: 200 000. L-33-XI. Zalaegerszeg],
Budapest 1976.
8 Vgl. die Note 4.
 Horváth Zoltán András-Tóth Mária

A TEM PLOM ES A SZO BRO K KŐANYAGÁNAK

PUSZTULÁSA
JELENSÉGEK, OKOK ÉS A HELYREÁLLÍTÁS ELVI VÁZLATA

A templom kvádereit és szobrait természetes kövekből faragták. Sajnos e kövek az idők során je­
lentősen megváltoztak: felületük erősen megkopott, belső szerkezetük fellazult, és számottevően csök­
kent ellenállásuk a környezeti hatásokkal szemben. Ahhoz, hogy konzerválásukra a megfelelő módsze­
reket és anyagokat válasszuk ki, minél pontosabb ismereteket kell szereznünk a kőanyagról, meg kell
határoznunk jelenlegi állapotát, valamint meg kell ismernünk azokat a természetes és antropogén oko­
kat, amelyek a ma látható elváltozásokhoz vezettek. Az utóbbiakra az egyes kőfajták elméleti és valósá­
gos ásványos összetétele közötti különbségek vizsgálata alapján lehet következtetni. E vizsgálatok kü­
lönböző műszaki és természettudományos ágazatok kutatóinak szoros együttműködését igénylik.
Adataik alapján kell elkészíteni a falfelületek és szobrok tisztítása és konzerválása előtt a kártérképet és
állapotleírást, valamint kidolgozni a szükséges beavatkozások módszerét.
1992-ben kezdett munkánk során eddig elsősorban a templom nyugati homlokzatán és főként nyu­
gati kapuzatán volt alkalmunk szisztematikus mintavételre. Ennek legfőbb szempontja az volt, hogy
minden eltérőnek tetsző kéregből, kőanyagból, bevonatból és színből mintavétel történjék, s mind a kő
felületéről, mind belsejéből a legkisebb sérülést előidéző, de reprezentatívnak tekinthető mennyiségű
mintát vegyünk.
A mintákat az anyagtudományi vizsgálati módszerek lehető legszélesebb körének alkalmazásával
tanulmányoztuk. A vizsgálatok egy részét az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ la­
boratóriuma végzi (polarizációs mikroszkóp) és koordinálja. Az eredmények komplex tudományos fel­
dolgozása is itt történik. A minták vizsgálatában részt vett az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriuma
(ásványkőzettani, röntgen-pordiffrakciós, infravörös spektroszkópiai és elemanalitikai vizsgálatok); az
MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézete (elemanalitikai és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok); a
BME Ásvány- és Földtani Tanszéke (kőkonzerválási kísérletek); valamint a SZIKKTI Kft. (pásztázó elekt­
ronmikroszkópos és porozitás-vizsgálatok).
A vizsgálati eredmények értékelésével a következő kérdéscsoportokra kerestünk választ:
- milyen a kőfelületek és az átalakult zóna alatti kőrészek állapota (azaz milyen fokú a kőmállás;
mekkora a mállási kéreg vastagsága; milyen az ép kőrészek és a mállott kőanyag viszonya);
- milyen a mállási kéreg szerkezete, kristályos fázisösszetétele;
- milyen okokra vezethetők vissza a templom kőfelületein látható színkülönbségek: véletlenszerű
vagy szándékos, természetes vagy mesterséges eredetűek-e, azaz természetes mállás vagy festés, illet­
ve felületkezelés eredményei-e? (Az utóbbiakkal, vagyis egykori festések és felületkezelések maradvá­
nyaival Tóth Mária tanulmánya foglalkozik.)
 A kőfelületek és a felületek alatti mélyebb kőrészek állapota

A templom kőfelületein és a szobrokon a kőpusztulás mértéke szélsőségek között ingadozik.

Vannak jó állapotú, ép, tapintásra kompakt, kőfaragó szerszámok nyomát hordozó kőfelületek; sajnos
nem ritka azonban az sem, hogy az egykor megmunkált felület mára teljesen eltűnt, sőt az egykori kő­
felület már több centiméter mélyen hiányzik, mint például a J9-es apostolszobor jobb oldalán (150). Sok
kőtömb felületén több milliméter vastag, helyenként lemezesen felváló mállási kéreg képződött.

150 151-152
A J9-es apostolszobor, fülkéjében / A B3-as, illetve a Jll-e s apostolszobor, fülkéjében / Die Apostelfiguren B3 und J l l in
Die Apostelfigur J9 in ihrer Nische ihren Nischen
(OMvH - Hack Róbert, 1990) (OMvH - Hack Róbert, 1990)

A pusztulás mértékének e változatosságát részben az magyarázza, hogy az egyes kőfaragványok

beépítésük helyétől függően jelentősen eltérő igénybevételnek vannak kitéve. Mégis, az általános álla­
potromlásban a mechanikai sérülések jelentősége általában alárendeltebb, mint a kémiai mállásé - elte­
kintve az olyan szélsőségektől, mint a vízköpők alatti két szoborra zúduló esővíz lemosó hatásának
szomorú következményei (151-152). Ezért tanulmányunkban a kémiai mállás jelenségeit és okait is­
mertetjük.
A kémiai kőmállást gyorsíthatja, az állapotkülönbségeket fokozhatja a beépített kőanyag rossz
megválasztása, a várható környezeti hatások figyelmen kívül hagyása és a kő felületének megmunká­
lása maga is, mert ez a kőszövet roncsolódásával járhat. Ugyancsak gyorsíthatja a mállást, ha rosszul vá­
lasztják meg a beépítés módját, vagy a beépítéskor figyelmen kívül hagyják a kőanyag rétegződését.
Ugyanez lehet a következménye a nem megfelelően megválasztott felületkezelő, kőszilárdító és kon­
zerválószerek, illetve eljárások alkalmazásának.
A geológiai és történeti vizsgálatok eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy a templom
építéséhez már a 13. században is többfajta kőanyagot használtak. Az előforduló kőtípusok száma a
múlt század végi restauráláskor tovább nőtt. Az egyes (az előző tanulmányban ismertetett) kőtípusok
nem csupán makroszkópos megjelenésükben, például színükben és struktúrájukban különböznek, ha­
nem a környezeti hatásokra, antropogén beavatkozásokra is eltérően reagálnak, ráadásul különböző­
képpen mállanak. A degradálódási jelenségek általános jellemzőit először a mészköveken mint tipikus
példán megfigyelhető elváltozásokkal mutatjuk be.

A mállási kéreg szerkezete és fázisösszetétele

A templom kőfelületein és a szobrokon a mállás leggyakrabban megfigyelhető jelensége a kéreg­

képződés. A mállási kéreg elvi szerkezetét a XV. ábrán mutatjuk be: a külső, felületi zóna a tulajdon­
képpeni kéreg, amelynek felszíne általában porral, korommal szennyezett és sötét színű. A felület
szennyeződése olyan mértékű lehet, hogy teljesen elfedi a kőzet eredeti színét és szövetét. A kéreg mö­
gött degradálódott, porló kőanyag található. A porló anyag struktúrájára már nem jellemző az eredeti

XV
A mállási kéreg elvi szerkezete: / Dér theoreti-
sche Aufbau dér Verwitterungskruste:
1. külső kéreg / Aufienkruste
2. eredeti felszín / ehemalige Oberfláche
3. belső kéreg / Lnnenkruste
4. mállott zóna / Zone des degradierten Stein-
materials
5. átmeneti zóna / Übergangszone
6. ép kőzet / frisches Gestein
7. szilárdsági profil / Festigkeitsprofil

szemcseszerkezet. A porló zóna alatt üde, átalakulást még nem szenvedett kőanyag következik, amely
őrzi a kőzet eredeti szövetszerkezetét és összetételi arányait.
Az ép, azaz üde mészkövet mintegy 90%-bán kalcit és néhány százaléknyi kvarc, illetve agyag­
ásvány alkotja. A környezeti ártalmak hatására az eredeti kőzet szövete és ásványos összetétele jelentő­
sen megváltozik. A degradálódott, porló kőanyag az üde változathoz viszonyítva esetenként is eltérő
fázisarányokat mutat (XVI). A karbonát aránya a kísérő ásványokhoz viszonyítva csökkenhet, illetve az
oldódás, kristályosodás eredményeként a legkülönbözőbb méretű és kristályossági állapotú karbonát-
krisztallitok találhatók egymás mellett a kőzetszövetben. Új fázisként megjelenik a gipsz, amely az ere­
deti kalcit átalakulásából képződött mállási termék. Közvetlenül a kőfelszínen a gipszesedés előrehala­
dott állapota figyelhető meg, a gipsztartalom itt már mintegy 25-30%, a kőromlásnak különösen kitett

153
A mállási kérget alkotó gipszkristályok pásztázó elektronmikroszkópos felvétele,
100-szoros nagyítás / REM-Aufnahme dér Verwitterungskruste mit Gipskristallen,
100-fache Vergröfierung
(MTA GKL)
 XVI
Lajtamészkő röntgendiffraktogramjai (CuKa; 45 kV; 35 mA). A gipsz mennyisége a kőfelszfn közelében, azaz a mállottabb
zónában nagyobb / Phasenzusammensetzung des Leithakalks in verschiedenen Verwitterungsstadien. Dér Gipsgehalt
steigt nach dér Steinoberfláche, d. h. nach dér Verwitterungskruste

helyeken pedig akár a 90%-ot is elérheti. Az apró gipszkristályok halmaza (153) nagy fajlagos felületet
hoz létre, amelybe a legkülönfélébb szennyezők jobban beletapadnak, mint az ép kőfelületbe, és ezért
az elgipszesedett kéreg további mállási gócok kiindulási pontjává válik. A kéregben a kalcit és gipsz vál­
tozó arányú túlsúlya mellett megnövekszik a járulékos fázisok száma és mennyiségi aránya: kvarc, pla-
gioklász földpát, káliföldpát, dolomit, hematit és agyagásványok (klorit, kaolinit, szmektit) találhatók
benne. Az akcesszorikus fázisok részben a felületre tapadt porból, külső szennyezésből származtatha­
tók, részben a kőanyag természetes komponenseinek maradványai.

A mállás folyamata

Az intenzív mállás tehát lényegében a karbonátok bomlásának, illetve új kristályos fázis, a gipsz
képződésének folyamataként írható le. A kőzet pórusaiba bekerülő csapadékvízből és a biológiai szeny-
nyeződésből savas oldatok képződnek, amelyeknek hatására a kőzetben kalcium-szulfát oldat és kal-
cium-hidrogén-karbonát oldat keletkezik, amely a kőzet belsejéből a felület felé áramlik. A felületen a
párolgás miatt az oldatok koncentrációja megnövekszik, kalcium-szulfát, azaz gipsz és kalcium-karbo­
nát, azaz kalcit keletkezik, kristályosodik ki és rakódik le. Ez a lerakódás egyre vastagszik: kérget alkot.
A kéregben a gipsz és a kalcit mennyiségi aránya nem állandó. A csapóesőnek kitett helyeken a
gipsz komponens, jobb oldhatósága miatt, kimosódik, a kéreg kalcitban relatíve dúsul, porozitása csök­
ken. Ez a kalcitdús zóna azonban nem védi a felületet, ugyanis a kéreg keményebb, tömött szövetű zó­
nája mögött a kőzetben levő és a felszín felé vándorló víz feltorlódik. A pangó víz híg savas oldat, amely
fagyási, oldási és kristályosodási folyamatokat indít el; a kéreg mögötti anyag kötőanyagát veszti, elemi
szemcséire esik szét; s ha a fellazult zónát fedő kemény kéreg felhasad, a „nyüt sebeken" keresztül ki­
hullanak a fellazult kőrészek; a kéreg egyre nagyobb felületen felválik, végül pedig leesik. Ez a folya­
mat szélsőséges esetben a kő teljes pusztulásához vezethet.
154
A kapubéllet faragványai mállási kéreggel (alul) és a mállási kéreg leválása
után (fönt) / Werkstücke in den Portalarchivolten mit Verwitterungskruste
(untén) und nach dér Abtrennung dér Kruste (oben)
(Szentesi Edit, 1993)

Ez a kéregképződés a templomon helyenként eltérő intenzitással zajlik: helyről helyre változik a

kéreg vastagsága, s eltérő a „nyílt sebek" mennyisége és mélysége. A kéreg ledobódása után frissen sza­
baddá vált üde felületektől, az új mállási kéreg képződésén át, a kompakt, leválás állapotában lévő kér­
gekig minden mállási stádium megfigyelhető (154). A kéreg alatti porló, szövetében gyengébb zóna is
más és más vastagságú lehet az eltérő minőségű mészkövek szöveti, szemszerkezeti és porozitási tulaj­
donságainak függvényében.
A templom építéséhez használt többi kőtípus esetében a mállási folyamat hasonlóan megy végbe,
legfeljebb a mállástermékek mennyisége és anyagi minősége változik, és a kőpusztulás mértéke mutat
kisebb-nagyobb ingadozást. Az egyik végletet a szürke homokkőből faragott kváderek és szobrok kép­
viselik, melyekről a mállott rétegek néha már többszörösen lepusztultak (144; 151-152); míg a század-
fordulón kemény édesvízi mészkőből készült faragványok teljesen épnek mondhatók (149).

A homokkövek „vörösödése" mint korróziós jelenség

A mállás különböző stádiumaiban a kövek felülete és mállási zónái nemcsak szövetükben külön­
böznek egymástól, de színük is jelentősen megváltozhat. A kőanyag elszíneződését tehát nemcsak a
felületre tapadt szennyeződés okozhatja, hanem geokémiai folyamat, maga a mállás is.
A metamorfit-törmelékes homokköveken bonyolultabb, több ásványfázist érintő mállási átalakulás
figyelhető meg (XVII), mint az egyszerűbb összetételű lajtamészkőnél. Az eredetileg kalcitból, kvarcból,
valamint káliföldpátból és plagioklász földpátból, illetve színes szilikátokból, például piroxén ékből fel­
épült kőzet komponensei közül leggyorsabban a karbonátok és az agyagásványok (közülük is különö­
sen a klorit fázis), valamint a színes szilikátok pusztulnak el. Az átalakulás során a klorit és a kalcit
mennyisége csökken. Az oldatvándorlás által kioldott vas - amely legáltalánosabban kolloid, hematit
vagy goethit formájában, illetve más ásványok alkotóelemeként van jelen a kőzetben - mobilizálódik, és
koncentrációja a kőfelszín közelében megnövekszik. Itt a vas oxidálódik, ezáltal az eredetileg fehér vagy
sárgás kőzet színe megváltozhat: a sötétokker és halványpiros árnyalatokon át akár a sötétvörösig (155).
A szürke homokkőnél is megfigyelhetők hasonló jelenségek (XVIII). Az üde kőzetben maghemit
(Y-Fe20 3) van, ennek finoman hintett szemcséi okozzák a kő szürke színét. Az eredeti kőanyagban is
XVII
Metamorfit-törmelékes homokkő röntgendiffraktogramjai (CuKa; 45 kV; 35 mA). A gipsz mennyisége a kőfelszín közelében
nagyobb, az agyagásványoké (10 Á-filloszilikát, klorit) pedig kisebb / Phasenzusammensetzung des Sandsteins mit
Metamorphit-Bruchstücken in verschiedenen Verwitterungsstadien. Dér Gipsgehalt steigt, dér Anteil dér Tonmineralien
vermindert sich nach dér Steinoberflache

XVIII
Szürke homokkő röntgendiffraktogramjai (CuKa; 45 kV; 35 mA). A mállottabb kőzetben (felső diffraktogram-vonal) az
agyagásványok (10 Á-filloszilikát, klorit) mennyisége nagyobb, és maghemit helyett hematit jelenik meg / Phasen­
zusammensetzung des grauen Sandsteins in verschiedenen Verwitterungsstadien. lm degradierten Steinmaterial (oben)
steigt dér Anteil dér Tonmineralien und dér Maghemit ist in Hámatit umgewandelt
 155
M etamorfit-törmelékes hom okkő kváder
elszíneződött mállási kéreggel (lent), illetve
a kéreg leválása után (fönt) / Quader aus
Sandstein mit Metamorphit-Bruchstücken,
mit rőt verfárbter Verwitterungskruste (un­
tén) bzw. nach dér Abtrennung dér Kruste
(oben)
(Szentesi Edit, 1993)

156
Szürke homokkő faragványok mállási elszí­
neződése / Rote Verfárbung dér verwit-
terten Werkstücke aus grauem Sandstein
(Horváth Zoltán András, 1996)

megfigyelhető sárgás, limonitosodott erekért (145) az inhomogén módon feldúsult, oxidálódott vas­
ásványok felelősek. A vasásványok további oxidációja során a maghemit hematittá (a-Fe20 3) alakul - ez
okozza a mállottabb állapotú kőzet rózsaszín elszíneződését (156).
Jóllehet tűzvész vagy kisebb égés hasonló jelenségeket, azaz a kőanyag hasonló elszíneződését és
a kőzetszövet hasonló fellevelesedését idézheti elő, Jákon ezek biztosan geokémiai elemmigrációra ve­
zethetők vissza.

A mállás okai

Az épület kőanyagának állapota a több mint száz évre visszamenőleg rendelkezésünkre álló fény-
képfelvételek tanúsága szerint folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben romlik. A napjainkban megfi­
gyelhető rossz állapot természetes és antropogén hatások együttes eredménye; külön-külön részletei­
ket, a mállásban való részesedésük arányát dolgozatunkban nem tárgyaljuk.
A természetes kőromlás, azaz a mállás kiváltó oka és közvetítő közege a víz. A kőzet és a víz köl­
csönhatása a különböző ásványfajták oldékonyságának különbsége miatt megváltoztatja a kőzet relatív
ásványos összetételét, és tápanyagközvetítő közegként szolgál mikro- és makroorgarűzmusok számára,
mobilitásából adódóan pedig szállítóközegként fungál az elemmigrációban.
- A víz közvetlen mállasztó hatását leginkább a kőpórusokba került víz megfagyása idézi elő. A jég
a vele azonos súlyú víznél mintegy 10%-kal nagyobb térfogatú, s ezért amennyiben a kőzet pórusai
90%-nál nagyobb mértékben telítettek vízzel, a fagyás esetén keletkező jég kristályosodási nyomása to­
vább tágítja a repedéseket, illetve eltávolítja egymástól az anyagszemcséket. Kontinentális éghajlati vi­
szonyok között az éves fagyciklusok száma nagy, gyakran ötven feletti.
- Bár Ják nem tartozik a környezetszennyezés szempontjából túlterhelt körzetek közé, az itt leeső
csapadékvíz is híg savas oldat, ha kevésbé tömény is. Savasságának forrása kén-, illetve szénsavtartal­
ma. Innen származnak a gipszképződéshez a kőanyagban nem vagy kisebb mennyiségben meglévő
komponenseket. így hosszú távon a csak enyhén savas eső is megtámadja a különösen érzékeny mész­
követ és a karbonátos kötésű homokkövet.
- Nedves közegben mikro- és makroorganizmusok telepszenek meg a kőfelületeken, amelyek táp­
lálékuk felvétele során savas váladékukkal feltárják a kőzet ásványait, anyagcseretermékeiket pedig a
kő felületén hagyják. így egyrészt elősegítik a gipszesedést, másrészt a kőtől idegen bevonatot képez­
nek a felületen.
- Fellazítja a kő szövetét az is, ha a kőzetet alkotó ásványok hőtágulási együtthatói lényegesen kü­
lönböznek. Ilyenkor jelentős károkat okoz az a 30-40 °C-nyi hőmérséklet-különbség, amely akkor kelet­
kezik, amikor egy intenzív napsütésnek kitett sötét színű, déli fekvésű fal 60-80 °C-os hőmérséklete
naplemente után a környező levegő 20 °C-os hőmérsékletére hűl le.
A fizikai mállás és a víz mállasztó hatásának összeadódása idézi elő a kőanyag állapotának romlá­
sát. A folyamatosan zajló mállást gyorsítja a templom nyugati oldalán mérhető nagy vízterhelés. A meg­
figyelések, valamint a kötet 59. lapján röviden ismertetett műszeres és termovíziós falnedvesség-
mérések azt mutatják, hogy a templom északi és nyugati fala, beleértve a nyugati kapuépítmény falait
is, mintegy háromméteres magasságig tartalmaznak jelentős mennyiségű nedvességet.
Még intenzívebben zajlik a mállás a hőmérséklet- és nedvességingadozásnak, valamint a fagyás és
olvadás gyakori váltakozásának jobban kitett déli és délnyugati oldalon. A metamorfit-törmelékes ho­
mokkő és a szürke homokkő rózsaszínes-vöröses elszíneződése is ezeken az oldalakon a legerősebb.
A víz közvetlen, agresszív károsító hatásának szélsőséges példája a B3-as és Jll-e s szobrok állapo­
ta (151-152). A vízköpőkből rájuk zúduló víz közvetlen lemosó hatására kőanyaguk morfológiáját vesz­
tette. A kőanyag ilyen intenzitású kimosódásakor a lassúbb mállás jelenségei, például a kéregképződés,
csak a legvédettebb felületeken figyelhetők meg.

A kőanyag konszolidálásának módszerei

Sajnos Magyarországon nem zajlik konzervátorképzés, így művész-restaurátorok műszaki és ter­

mészettudományos szakemberekkel szorosan együttműködve készítik el restaurálási javaslataikat, és
végzik munkájukat. Tekintettel az épület kiemelkedő műemléki értékére, Jákon a köveket érintő legegy­
szerűbb beavatkozás is restaurátori felügyeletet igényel.
Kivételes történeti értékük miatt a templom nyugati kapuzatának szobrai, további pusztulásuk
megakadályozása érdekében, zárt térbe, a csapóesőtől s más időjárási viszontagságoktól védett helyre
kerültek. Az eredeti szobrok restaurálása kiemelésük után műteremben történik. A kíméletes szállítás
ellenére a legyengült szobrokon a már meglévő repedések gyakran tovább nyílnak, tehát a legfontosabb
feladat a szobrok szerkezeti, statikai stabilizálása. Ez a törött részek összeragasztásából és a szükség
szerinti rézcsapok, merevítések beépítéséből áll. Jelentősebb beavatkozásra csak akkor kerül sor, ha a
szobor önhordó képessége kerül veszélybe. Egyéb tekintetben a szobrokat jelenlegi állapotukban sze­
retnénk az utókorra hagyni s majd véglegesen elhelyezni a templom mellett épülő új múzeumban.
A templom falait alkotó egyszerű kvádereket vagy a profilos, esetleg dúsan díszített kőfaragványo-
kat azonban eredeti helyükön kell megvédenünk a pusztulástól.
 A kőanyag in situ „gyógyítása" a tisztítással kezdődik. Ezután következhet a fugázás, a kőcsere és
a kőjavítás, majd a kőfelületek szükséges mértékű szilárdítása-konszolidálása és hidrofobizáló kezelése.
A tisztítási technológia megválasztása a kőanyag állapotától, valamint a szennyeződés minőségé­
től és mértékétől függ. Szerencsére a templom oly távol helyezkedik el a környezetszennyező gócoktól,
hogy a kőfelületek szulfátosodásának mértéke az átlagosnál kisebb. így az eddig restaurált századfor­
dulós kőfelületek tisztításához általában elégséges volt a nem túl nagy nyomású tiszta vízpermet.
A szennyezettebb kőfelületeken is csak olyan műtárgykímélő tisztítási technológiák jöhetnek számítás­
ba, mint az ioncserés-pasztás tisztítás. Kevésbé érzékeny kváderfelületeken a legkíméletesebb szemcse­
szórási eljárás, a JOS-technológia felhasználása kerülhet még szóba dolomitőrleménnyel mint szóró­
anyaggal. Az egész épület legérzékenyebb része a nyugati kapubéllet, ott a tisztítási módszerek
kiválasztása csak ellenőrzött próbatisztítások után történhet.
A megfelelő konzerválószer kiválasztása érdekében a templom 13. századi kváderfelületein 1987
nyarán négyféle kezelés hatásvizsgálatára jelöltek ki nagyméretű próbaterületeket. A déli oldalon a sek­
restye teljes déli falán, az északi oldalon pedig a mellékhajó nyugatról számolt második falszakaszának
teljes felületén egymás mellett hordták fel - tiszta vizes tisztítás és fehér mészhabarccsal végzett fugá­
zás után - a Remmers cég, illetve a Wacker cég szilikát-szilikon konzerváló anyagait, míg a negyedik
felületet termálvíz-koncentrátummal kezelte a módszer kifejlesztője, az azóta elhunyt Kőfalvi Imre res­
taurátor. A harmadik sávban egy évvel később vitték fel a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörté­
neti és Elméleti Intézetének ZKF márkajelű szolgálati szabadalmát, egy poliuretánszármazékot.
A jáki (és zsámbéki) mintafelületeken használt kőkonzerváló szerek rövid- és hosszútávú hatásá­
nak vizsgálatát és összehasonlítását a BME Ásvány- és Földtani Tanszéke (Kertész Pál, Gálos Miklós,
Marék István) végezte, helyszíni mérések és modellkőzetek laboratóriumi vizsgálta alapján. A tanszék
1988-as és 1989-es jelentése szerint a Remmers és Wacker cég anyagai a leghatásosabbak; ezután a ZKF
következett; a Kőfalvi-féle termálvizes konzerválás pedig hatástalan volt. A kezelések hosszú távú ha­
tását az akkor már új nevet kapott (Mérnökgeológiai) Tanszék 1992-1993-ban vizsgálta, és 1994. májusi
jelentésében foglalta össze. A kiértékelés szerint a leghatásosabb a Wacker cég terméke, a második hely
a Remmersé; a ZKF hatása pedig gyorsan gyengülőnek bizonyult.
A vizsgálati eredmények kiértékelése alapján választottuk ki a kötőanyagukat vesztett kőfelületek
konszolidálására a Wacker Steinfestiger OH márkanevű kőszilárdító anyagot, valamint a Wacker W 280
hidrofobizáló kezelőszert.
Wacker Steinfestiger OH kőbarát tetraetil-szilikát, amely mélyen behatol a kőzet pórusaiba, s ott a
levegő vagy a kő nedvességtartalma hatására polimerizálódik. A kötés során a leszakadó etil-alkohol a
levegőbe távozik, és a kőszerkezetben kovasavgél marad hátra. Ez a kovasavgél mikronos mérettarto­
mányú hidakat képez az egyes kőzetszemcsék között, pótolva a kőkorrózió során elbomlott kötőanya­
got, anélkül, hogy jelentősen rontaná a pórusok átjárhatóságát.
A mállási folyamatok lassításához nagyon fontos, hogy lehetőleg megakadályozzuk a csapadékvíz
közvetlen bejutását a falszövetbe. Makroméretekben ez a fugák felújításával látszólag megoldható, de
a viszonylag porózus kőfelületek továbbra is magukba szívnák a vizet. A kiválasztott hidrofobizáló szer
megakadályozza a homlokzati felületek vízfelvételét, vagyis vízlepergetővé teszi a kőfelszínt, úgy, hogy
közben nem akadályozza a falszerkezet lélegzését, és nem változtatja meg a fal színét, esztétikai meg­
jelenését. Ezzel nemcsak a kívülről érkező nedvességet tartjuk távol a falaktól, de megkönnyítjük a fa­
lak öntisztulását is, és megakadályozzuk a növényi kártevők megtelepedését.
Egy jól kivitelezett hidrofobizálási kezelés élettartama jáki viszonyok között 8-10 év. Ezért az épü­
let állagáért felelősök tudatában kell hogy legyenek: a falak kőfelületeit rendszeresen kell ellenőrizni, és
a hidrofobizáló hatás érzékelhető csökkenésekor a kezelést rendszeresen meg kell ismételni.
Itt vázolt munkákkal reméljük megtartani a jáki templom kőanyagát a jövő számára olyannak, sőt
ha lehet, egészségesebbnek, mint ahogy mi kaptuk örökül elődeinktől.
 Zoltán András Horváth - Mária Tóth

VERWITTERUNG DES STEINMATERIALS

UND IHRE URSACHEN

Die Quadersteine und dér skulpturale Schmuck dér Kirche wurden aus Naturstein gemeifielt. lm
Laufe dér Zeit erlitt dér Stein jedoch schwerwiegende Veranderungen. Die Oberfláche ist verschlissen
und die innere Struktur gelockert, grundsátzlich hat sich die Widerstandsfáhigkeit gégén Umweltein-
flüsse stark verringert. Um adáquate Materialien und Methoden zűr Konservierung wáhlen zu können,
müssen möglichst genaue Kenntnisse über das Steinmaterial und seinen derzeitigen Zustand ermittelt
werden, ferner müssen die natürlichen und anthropogenen Gründe für die heute sichtbaren Veránde-
rungen in Erfahrung gebracht werden. Zu letzteren kann mán aus den Untersuchungen dér Unter-
schiede zwischen theoretischer und tatsachlicher mineralogischer Zusammensetzung dér einzelnen
Gesteinssorten Rückschlüsse ziehen. Solche Untersuchungen bedürfen einer engen Zusammenarbeit
von Forschern verschiedener technischer und naturwissenschaftlicher Bereiche. Auf dérén Grundlage
mufi vor dér Reinigung und Konservierung dér Wandoberfláchen und Skulpturen eine Schadenkartie-
rung und Zustandsbeschreibung erfolgen bzw. das methodische Konzept für die nötigen Eingriffe
erarbeitet werden.
Wáhrend unserer 1992 begonnenen Arbeit hatten wir bislang die Möglichkeit, vor allém an dér
Westfassade und am Westportal dér Kirche systematisch Proben zu nehmen. Dabei war es oberste
Prámisse, von allén Gesteinssorten und dabei sowohl von dér Oberfláche, als auch aus dem Inneren
sowie von allén Farbschichten und sonstigen Belágen Proben zu nehmen, die einerseits nur eine
kleinstmögliche Beschádigung verursachen, ihrer substanziellen Menge nach aber als reprásentativ
gelten können.
Die Proben wurden einer möglichst breiten Palette von Analysen unterzogen. Ein Teil davon (Pola-
risationsmikroskop) sowie auch die Gesamtkoordination dér Untersuchungen und dér wissenschaft-
lichen Bearbeitung dér Ergebnisse erfolgte im Laboratórium dér Ungarischen Staatlichen Zentralstelle
für Wiederherstellung und Restaurierung dér Kunstdenkmáler. An den Untersuchungen nahmen fol-
gende Institute teil: Forschungslabor für Geochemie dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften
(mineralogische, petrologische, Röntgendiffraktions-, infrarotspektroskopische und elementaranalyti-
sche Untersuchungen), Institut für Technische Physik dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften
(elementaranalytische und rasterelektronenmikroskopische Untersuchungen), Lehrstuhl für Mineral-
kunde und Geologie dér Budapester Technischen Universitát (Steinkonservierungsuntersuchungen)
und SZIKKTI GmbH (rasterelektronenmikroskopische- und Porositátsuntersuchungen).
Bei dér Auswertung dér Ergebnisse versuchten wir Antworten auf folgende Fragengruppen zu finden:
- Wie ist dér Zustand dér Gesteinsoberfláchen bzw. dér Steinschichten unter dér veránderten
Zone, d. h. wie grófi ist die Verwitterung, wie dick ist die Verwitterungskruste, wie ist das Verháltnis
zwischen den intaktén Steinteilen und dem verwitterten Steinmaterial?
- Wie ist die Struktur und die kristallinische Phasenzusammensetzung dér Verwitterungskruste?
 - Worin Hegen die Gründe fúr die Farbunterschiede auf den Steinoberfláchen dér Kirche? Sind sie
zufáHig oder beabsichtigt, natürlich oder künstHch, d. h. durch Verwitterung oder durch Bemalung
bzw. Oberfláchenbehandlung entstanden?
Mit dér letztgenannten Frage, d. h. mit den Resten einer ehemaligen Bemalung und Oberfláchen­
behandlung bescháftigt sich die Studie von Mária Tóth.

Dér Zustand dér Gesteinsoberflachen und dér tieferen Schichten unter dér Oberflache

Dér Grad dér Verwitterung an den Quaderoberfláchen und Skulpturen dér Kirche schwankt zwi-
schen extremen Werten. Wir finden intakté, bei Berührung nach wie vor fest erscheinende Steinoberfla-
chen, teils sogar noch mit Werkzeugspuren. Allzu oft ist jedoch die ursprüngliche Oberflache ver-
schwunden und nicht selten mehrere Zentimeter tief abgewittert (150). Vielfach Hegt auf dér Oberflache
eine mehrere Milliméter dicke Verwitterungskruste, die steUenweise lameHenartig abbláttert.
Die imterschiedUche Verwitterung ist teils dadurch zu erkláren, dafi einzelne Steinteile, abhángig
vöm jeweiligen Platz am Bau, unterschiedlichen Beanspruchungen ausgesetzt waren und sind. Mit
Ausnahme weniger ExtremfáUe, wie beispielsweise dér traurigen Folgen des sich aus zwei Wasserspeiern
über zwei Skulpturen am Westportalgiebel ergiefienden Regenwassers (151-152) sind die mechanischen
Beschádigungen geringer als die Verluste infoige chemischer Verwitterung. Aus diesem Grund werden
hier die Erscheinungsformen und Ursachen dér chemischen Verwitterung eingehender erörtert.
Die chemische Verwitterung kann sich beschleunigen und die Divergenz dér Materialzustánde
sich vergröfiern, wenn falsch ausgewáhltes Steinmaterial eingebaut und die zu erwartenden Umwelt-
einflüsse nicht berücksichtigt werden, desweiteren aber auch durch die Bearbeitung des Steins, weil
dies eine Schádigung des Steingefüges zűr Folge habén kann. Die Verwitterung kann auch durch eine
nicht sachgerechte Methode des Steinversatzes gefördert werden, so etwa durch Nichtberücksichti-
gung dér natürhchen Schichtung im Stein. Gleiches können auch ungeeignete Oberfláchenbehand-
lungs-, Festigungs- und Konservierungsmittel bzw. -methoden bewirken.
Eine Zusammenfassung dér geologischen und historischen Untersuchungsergebnisse láfit deutUch
werden, dafi schon beim Bau dér Kirche im 13. Jahrhundert verschiedene Gesteinssorten verwendet
worden waren. Bei dér Restaurierung am Ende des vorigen Jahrhunderts hat sich ihre Anzahl weiter
erhöht. Die im vorhergehenden Aufsatz behandelten einzelnen Gesteinssorten unterscheiden sich
nicht nur in dér makroskopischen Erscheinung, wie z. B. in dér Farbe oder Textur, sondern sie reagieren
jeweils auch anders auf Umwelteinflüsse und anthropogene Eingriffe. Die allgemeinen Merkmale dér
Degradierungserscheinungen seien im folgenden als Musterbeispiel am Kalkstein vorgeführt.

Struktur und Phasenzusammensetzung dér Verwitterungskruste

Das an den Quadersteinen und Skulpturen am besten zu beobachtende Phánomen ist die Krusten-
bildung. Dér theoretische Aufbau dér Verwitterungskruste ist auf dér Figur XV dargesteUt. Die áufíere
Zone ist die eigentHche Kruste, dérén Oberflache mit Staub und Rufi beschmutzt und somit dunkel ist.
Dér Verschmutzungsgrad kann so weit gehen, dafi die originale Farbe und Textur des Steins voll-
kommen bedeckt sind. Unterhalb dér Kruste befindet sich degradiertes, gelockertes Steinmaterial. Die
charakteristische Kornstruktur des ursprünglichen Materials ist aufgelöst. Unter dieser Zone folgt
schüefiHch dér noch unveránderte Stein mit semer originalen Struktur und Phasenzusammensetzung.
Dér intakté, frische Kalkstein besteht zu etwa 90% aus Kalzit, ein paar weitere Prozentanteile sind
Quarz bzw. TonmineraHen. Unter den Umwelteinflüssen hat sich das Gefüge und die mineraKsche
Zusammensetzung des originalen Gesteins tiefgreifend verándert. Das degradierte, gelockerte Stein­
material weist im Vergleich zu intaktem Stein verschiedene Phasenverháltnisse auf (XVI). Dér Anteil
von Karbonát im Verháltnis zu den anderen Minerahen kann sinken bzw. finden sich im Steingefüge
als Folge dér Kristallisation Karbonat-Kristallite verschiedener Grófié und in unterschiedlichem
Kristallisationszustand vor. Als eine neue Phase erscheint dér Gips, dér ein Verwitterungsprodukt aus
dér Veránderung des eigentlichen Kalzits ist. Unmittelbar an dér Oberfláche ist ein fortgeschrittenes
Stádium dér Vergipsung zu beobachten, dér Gipsgehalt macht hier im allgemeinen 25-30% aus. An
Stellen, die dér Steinverwitterung besonders ausgesetzt sind, kann er sogar 90% betragen. Dér Gips­
gehalt erscheint als eine Anháufung von winzigen Kristallen (153) und bildet somit eine vergröfierte
Oberfláche, an dér die verschiedensten Schmutzstoffe besser haften als an einer intaktén Stein-
oberfláche. Damit wird diese Vergipsungsschicht zűr auslösenden Ursache für weitere Verwitterungs-
scháden. In dér besagten Kruste wird neben dem unterschiedlich überproportionierten Anteil von
Kalzit und Gips die Anzahl und das quantitative Verháltnis dér zusátzlichen Phasen gröfier. Quarz,
Plagioklas, Kalifeldspat, Dolomit, Hámatit und Tonmineralien (Klorit, Kaolinit, Smektit) sind darin zu
finden. Die akzessorischen Phasen können teils von dem an dér Oberfláche angeklebten Schmutz
stammen, teils sind sie Reste natürlicher Komponenten des Steinmaterials.

Dér Verzvitterungsvorgang

Dér intensive Verwitterungsvorgang kann alsó als Zerfall dér Karbonáté bzw. als Ausbildung einer
neuen Kristallphase, des Gipses, beschrieben werden. Aus dem in die Porén des Steins gelagerten
Regenwasser und biologischen Schmutzstoffen entstehen im Gestein Kalzium-Sulfat- und Kalzium-
Hydrogenkarbonat-Lösungen, die aus dem Inneren des Steins zűr Oberfláche wandern. Auf dér
Oberfláche erhöht sich infoige von Verdampfung die Konzentration, so dafi Kalzium-Sulfat, d. h. Gips
sowie Kalzium-Karbonat entstehen, auskristallisieren und sich ablagern. Diese Ablagerung wird immer
dicker und bildet schliefilich eine Kruste. Das quantitative Verháltnis von Gips und Kalzit in dér Kruste
ist nicht stabil. In Bereichen, die dem Schlagregen ausgesetzt sind, wáscht sich die Gipskomponente
wegen dér besseren Lösbarkeit aus, die Kruste wird somit vergleichsweise kalzitreicher und ihre Poro-
sitát nimmt ab. Diese kalzitreiche Schicht ist jedoch alles andere als ein Schutz für die Steinoberfláche,
da sich hinter dér harten und dichten Kruste die natürlich im Stein vorhandene und zűr Oberfláche
wandernde Feuchtigkeit ansammelt. Dieser Feuchtigkeitsstau ist im Prinzip eine dünne, saure Lösung,
die Frostscháden verursacht und auch Lösungs- und Kristallisationsvorgánge auslöst. Das Steinmate-
rial hinter dér Kruste verüert sein Bindemittel und zerfállt in Körnchen. Wenn die harte Kruste, welche
diese lockere Zone abdeckt, aufplatzt, fallen wie durch offene Wunden die aufgelösten Steinsubstanzen
heraus. Mit fortschreitender Verwitterung bláttert die Kruste schliefilich immer mehr ab, im Extremfall
kann dieser Prozefi zűr vollstándigen Zerstörung des Steines führen.
Die beschriebene Krustenbildung erfolgt an den verschiedenen Stellen dér Kirche mit unterschied-
licher Intensitát. Die Dicke dér Kruste sowie die Háufigkeit und Tiefe dér Aufplatzungen sind von Stelle
zu Stelle anders. Die zu beobachtenden Verwitterungsphasen reichen von unmittelbar nach Abplatzung
dér Kruste frisch aufgedeckten Oberfláchen, über neue Krustenbildung, bis zu kompaktén, festen
Krüstén, dérén baldige Abplatzung bevorsteht (154). Auch die unter dér Kruste befindliche, gelockerte
bzw. pulverisierte Zone kann unterschiedlich dick sein, unabhángig von dér jeweiligen Gefügestruktur,
Körnung und Porositát dér qualitátsmáfiig unterschiedlichen Kalksteine.
Bei den anderen, zum Kirchenbau verwendeten Gesteinssorten erfolgt dér Verwitterungsvorgang
auf áhnliche Weise, gegebenenfalls stellen sich Menge und Qualitát dér Verwitterungsprodukte bzw.
dér Grad dér Verwitterung anders dar. Das eine Extrém sind die aus grauem Sandstein gemeifielten
Quader und Skulpturen, wobei sich hier schon mehrmals nacheinander Verwitterungsschichten gebil-
det und diese sich dann vollstándig wieder abgelöst habén (144; 151-152). Umgekehrt sind die bei dér
grófién Restaurierung um 1900 aus hartem Süfiwasserkalkstein gefertigten Werkstücke praktisch voll­
stándig intakt (149).
 Rotfarbung dér Sandsteine als Korrosionserscheinung

In den verschiedenen Stadien dér Verwitterung unterscheiden sich die Steinoberfláchen und Ver-
witterungskrusten nicht nur im Gefüge, sondern oft auch in ihrer farblichen Erscheinung. Verfárbungen
des Steinmaterials können alsó nicht nur aus Ablagerungen resultieren, sondern auch aus geochemi-
schen Prozessen im Zusammenhang mit dér Verwitterung.
Bei dem Sandstein mit Metamorphit-Bruchstücken ist ein weitaus komplizierterer, mehrere
Mineralphasen berührender Verwitterungsvorgang zu beobachten (XVII) als beim Leithakalk, dessen
Zusammensetzung einfacher ist. Von den Komponenten des urspünglich aus Kalzit, Quarz, Kali-
feldspat und Plagioklas bzw. aus Silikaten (z. B. aus Piroxenen) bestehenden Gesteins lösen sich am
frühesten die Karbonáté und Tonmineralien und davon bevorzugt die Kloritphase auf. Bei dieser
Veránderung sinkt die Menge von Klorit und Kalzit. Das ausgelöste Eisen, das im allgemeinen in Form
von Kolloid, Hámatit oder Goethit im Gestein vorliegt, wird nun mobil und seine Konzentration erhöht
sich in dér Nahe dér Steinoberfláche. Hier oxydiert das Eisen schliefilich und so kann sich die Farbe
eines ursprünglich weifíen oder gelben Steins tiefgreifend verándern, von dunklem Ocker über Hellrot
bis zum Dunkelrot (155).
Auch beim grauen Sandstein sind áhnliche Erscheinungen zu beobachten (XVIII). Im bruch-
frischen Gestein gibt es Maghemit (y-Fe20 3), dessen feine Körnchen die graue Farbe verursachen. Für
die, gleichfalls für den frischen Stein typischen gelblichen Adern (145), die Fimonit enthalten, sind
inhomogén angereicherte, oxydierte Eisenmineralien verantwortlich. Bei dér weiteren Oxydation dér
Eisenmineralien wandelt sich Maghemit zu Hámatit (a-Fe20 3), dies verursacht mit zunehmendem Ver-
witterungsgrad eine rosa Verfarbung des Gesteins (156).
Mitunter kann auch Feuerbrand vergleichbare Erscheinungen verursachen, d. h. eine áhnliche
Verfárbung des Steins sowie Schalenbildung an dér Oberfláche, in Ják allerdings sind diese Phánomene
mit Sicherheit auf geochemische Elementmigration zurückzuführen.

Ursachen dér Verwitterung

Dér Zustand des Steinmaterials an Gebáuden verschlechtert sich seit etwas mehr als 100 Jahren
stándig und in zunehmendem Tempó, dies bezeugen historische Fotos. Dér gegenwártige Zustands-
befund ist das Ergebnis von natürlichen und anthropogenen Einwirkungen. Detailfragen und die je-
weilige Rolle innerhalb dér Gesamtverwitterungsvorgánge sollen hier nicht weiter erörtert werden.
Hauptursache und Motor dér natürlichen Steinverwitterung ist das Wasser. Die Wechselwirkung
zwischen Gestein und Feuchtigkeit verándert infoige dér unterschiedlichen Lösbarkeit dér verschiede­
nen Mineralien die relatíve mineralische Zusammensetzung des Gesteins. Feuchtigkeit dient gleich-
zeitig als Náhrboden für Mikro- und Makroorganismen und letztendlich fungiert Feuchtigkeit infoige
seiner Mobilitát als Transportmittel bei dér Elementmigration.
- Die direkteste Form dér Verwitterungswirkung von Feuchtigkeit ist die Frostsprengung, indem
das in die Steinporen eingedrungene Wasser beim Gefrieren eine Volumenvermehrung von etwa 10%
erfáhrt. Wenn alsó Steinporen zu mehr als 90% mit Wasser gefüllt sind, vergröfiert dér Kristallisations-
druck beim Gefrieren die Risse bzw. trennt er die Körnchen voneinander. Bei unseren kontinentalen
Kiimaverháltnissen ist die Anzahl dér jáhrlichen Frostzyklen relatív hoch, oft sind es mehr als fünfzig.
- Obwohl Ják hinsichtlich dér Umweltverschmutzung nicht zu den überbelasteten Gebieten ge-
hört, ist das Niederschlagswasser auch hier eine dünne saure Fösung, wenngleich nicht so konzentriert
wie anderswo. Die Quelle dér Aziditát ist dér Schwefelsáure- und Kohlensáuregehalt. Er schafft die im
Stein normalerweise nicht oder nur in kleinen Mengen anwesenden Komponenten zűr Gipsbildung. So
greift schon dér leicht saure Regen auf lángere Sicht den besonders empfindlichen Kalkstein und auch
karbonatgebundene Sandsteinsorten an.
- In einer nassen Umgebung siedeln sich auf den Steinoberfláchen Mikro- und Makroorganismen
an, dérén saure Stoffwechsel-Ausscheidungsprodukte auf dér Steinoberfláche verbleiben und die
Mineralien des Gesteins aufschliefien. Sie bilden somit nicht nur einen für den Stein fremden Oberflá-
chenbelag, sondern sie fördern zudem auch die Vergipsung.
- Das Steingefüge wird auch dann in sich entfestigt, wenn die Ausdehnungskoeffizienten dér vor-
handenen Steinmineralien stark voneinander abweichen. In diesem Fali kann ein Temperaturunterschied
von 30-40 °C grófié Scháden verursachen, wenn beispielsweise eine durch intensive Sonnenbestrahlung
auf 60 °C aufgewármte Südwand nach Sonnenuntergang auf die Lufttemperatur von 20 °C zurückgeht.
Die Zustandsverschlechterung des Steinmaterials resultiert vor allém aus dér Addition von
physikalischen und chemischen Verwitterungseinwirkungen des Wassers. Naturgemáfi wird das Fort-
schreiten dér Verwitterung an dér Westseite dér Kirche durch die Feuchtigkeitsmehrbelastung nach-
haltig beschleuningt. Alléin schon Beobachtungen mit blofiem Auge, aber auch die instrumentalen und
thermovisionellen Wandfeuchtigkeitsmessungen, die im Einführungskapitel dieses Bandes kurz darge-
stellt wurden, zeigen deutlich, dafi die Nord- und Westmauern dér Kirche inklusive des Westportalvor-
baus bis zu einer Höhe von 3 Metern sehr stark durchfeuchtet sind.
Die Verwitterung ist jedoch an dér Südwestseite am weitesten fortgeschritten, da hier zudem die Tem-
peratur- und Feuchtigkeitsschwankungen am gröfiten sind. Auch ist die rötliche Verfárbung dér Sand-
steinsorte mit Metamorphit-Bruchstücken und des grauen Sandsteins auf diesen Seiten am intensivsten.
Ein extremes Beispiel für die aggressive Direkteinwirkung des Wassers zeigt dér Zustand dér
Statuen B3 und J l l (151-152). Dér Stein hat hier infoige starker Auswaschung durch die Wassergüsse
aus den Wasserspeiern darüber seine Morphologie völlig verloren. Bei derart intensivem Wasser-
beschlag kann es zu dér oben beschriebenen, schrittweisen Verwitterung mit Krustenbildung gar nicht
kommen.

Verfahren zűr Konsolidierung des Steinmaterials

Leider gibt es in Ungarn keine spezielle Konservatorenausbildung, so erledigen die Restaurátorén

in enger Zusammenarbeit mit technischen und naturwissenschaftlichen Fachleuten ihre Arbeit. An-
gesichts des hochrangigen Denkmalwertes dér Jáker Kirche bedarf auch dér einfachste Eingriff an dér
Steinsubstanz einer restauratorischen Betreuung.
Mit Rücksicht auf den unschátzbaren historischen Wert dér Skulpturen des Westportals wurden
diese im Interessé ihrer Bewahrung vöm Bau abgenommen und in einen geschlossenen Innenraum
verbracht, um sie vor weiterer Bewitterung und sonstigen schádigenden Einflüssen zu schützen.
Die Restaurierung dér Skulpturen soll nun in dér Werkstatt erfolgen. Auch bei schonendster Hand-
habung werden die meist schon vorhandenen Risse im Steinmaterial oft mit jeder weiteren Bewegung
gröfier. So ist das vordringlichste Ziel eine strukturelle und statische Stabilisierung dér Skulpturen. Das
heifit, die zerbrochenen Teile müssen zusammengeklebt und nach Bedarf Kupferdübel oder sonstige
Verstrebungen eingebaut werden. Gröfiere Eingriffe erfolgen nur dann, wenn die Selbsttragefáhigkeit
einer Skulptur in Gefahr ist.
Das Grundkonzept dér Restaurierung verfolgt das Ziel, die Figuren im heutigen Zustand zu be-
wahren und sie intakt dér náchsten Generaüon zu hinterlassen. Langfristig sollten sie in einem öffent-
lichen Museum neben dér Kirche untergebracht werden.
Die Mauersteine dér Kirche, die profilierten und oft auch reich ornamenüerten Werkstücke müs­
sen allerdings an ihren angestammten Plátzen am Bau langfristig vor dem Verfall geschützt werden.
Eine solche „in sifw-Heilung" des Steins beginnt mit dér Reinigung. Danach folgen nötigenfalls
Steinergánzungen und Reparaturen an dér Verfugung, náchste Schritte sind eine Festigung des Stein­
materials und schliefilich eine Hydrophobisierung dér Oberfláche.
Das Reinigungsverfahren hángt vöm Zustand des Steins sowie von dér Qualitát und Quantitát dér
Verschmutzung ab. Glücklicherweise hegt die Kirche von Ják weit genug entfernt von umweltver-
schmutzenden Grofifabriken und Grofistádten, so dafi das Ausmafi dér Sulfatisation dér Steinoberflá-
chen kleiner ist als im Durchschnitt. So war in den bisherigen Restaurierungsabschnitten zűr Reinigung
dér Steinoberfláchen aus dér Jahrhundertwendezeit im allgemeinen die Berieselung mit sauberem
 Wasser unter geringem Druck ausreichend. Auch bei den stárker verschmutzten Oberfláchen können
nur schonende Reinigungstechniken in Frage kommen, so etwa durch Auftragen von Ionenaustausch-
Pasten. Bei wenig empfindlichen Quaderoberfláchen bietet sich auch die sogenannte JOS-Technologie
an, dabei handelt es sich um das schonendste unter den Strahlverfahren, wobei Dolomit-Mehl als Strahl-
gut verwendet wird. Dér empfindlichste Bereich des ganzen Gebáudes ist das Westportalgewánde, wo
die Auswahl dér Reinigungsmethoden nur nach kontrollierten Probereinigungen erfolgen kann.
Zűr Auswahl dér entsprechenden Konservierungsmittel wurden im Sommer 1987 auf Quader-
steinen aus dem 13. Jahrhundert über den ganzen Bau verteilt grófié Probefláchen für vier unterschied-
liche Methoden ausgewáhlt. An dér Südseite wurden auf dér gesamten Südmauer dér Sakristei, an dér
Nordseite auf dér ganzen Wand des zweiten westlichen Seitenschiffjochs nebeneinander nach Reini-
gung mit sauberem Wasser und nach Verfugungen mit weifiem Kalkmörtel die Silikat-Silikon-Konservie-
rungsmittel dér Firma Remmers bzw. dér Firma Wacker aufgebracht, wáhrend dér vierte Probestreifen
mit Thermalwasserkonzentrat aus dér Entwicklung des zwischenzeitlich verstorbenen Restaurators
Imre Kőfalvi behandelt wurde. lm dritten Probefeld wurde ein Jahr spáter das ZKF, d. h. das
Zádor-Kollár-Feuer-Patent (ein Polyurethan-Folgeprodukt) des Instituts für Architekturgeschichte und
Theorie dér Technischen Universitát Budapest aufgebracht.
Vergleichende Untersuchungen zűr Kurz- und Langzeitwirkung dér auf den Probefláchen in Ják
(und gleichzeitig in Zsámbék) verwendeten Konservierungsmittel wurden vöm Lehrstuhl für Mineral-
kunde und Geologie dér Technischen Universitát Budapest durchgeführt (Pál Kertész, Miklós Gálos,
István Marék). Sie erfolgten aufgrund von Messungen an Őrt und Stelle bzw. durch Laborunter-
suchungen dér Modellsteine. Laut Berichte aus den Jahren 1988 und 1989 waren die Mittel dér Finnen
Remmers und Wacker am besten, dann folgte das ZKF, die Thermalwasserkonservierung nach Kőfalvi
erwies sich als erfolglos. Die Langzeitwirkung wurde vöm obigen Lehrstuhl, mittlerweile zum Lehr­
stuhl für Ingenieurgeologie umbenannt, in den Jahren 1992-93 untersucht und im Mai 1994 in einem
Bericht zusammengefafit. Daraus ergab sich die Reihenfolge Wacker - Remmers, wáhrend das ZKF kei-
ne gute Langzeitwirkung aufweist.
Aufgrund dieser Ergebnisse habén wir zűr Konsolidierung dér bindemittelgeschwáchten Steinober-
fláchen das Produkt Wacker Steinfestiger OH bzw. Wacker W 280 als Hydrophobisierungsmittel ausgewáhlt.
Wacker Steinfestiger OH ist ein steinfreundliches Áthylsilikat, das tief in die Gesteinsporen eindringt
und dórt unter Mitwirkung des Feuchtigkeitsgehalts dér Luft oder des Steins polymerisiert. Bei dieser
Verbindung gelangt dér sich abspaltende Áthyl-Alkohol in die Luft und in dér Steinstruktur bleibt
Kieselsáure-Gel zurück. Dieses Kieselsáure-Gel bildet zwischen den einzelnen Gesteinskörnchen
Brücken in Mikrogröfie und ersetzt auf diese Weise das wáhrend dér Steinkorrosion aufgelöste Binde-
mittel, ohne die Durchlássigkeit dér Porén betráchtlich zu verringern.
Um eine Verlangsamung dér Verwitterungsprozesse zu erreichen, ist es wichtig, ein direktes
Eindringen von Niederschlagswasser in das Wandgefüge zu verhindern. Im Makrobereich kann dies
durch die Erneuerung dér Fügén erreicht werden, dennoch würden aber die relatív porosén Steinober-
fláchen weiterhin Feuchtigkeit ansaugen. Das gewáhlte Hydrophobisierungsmittel verhindert die Was-
seraufnahme dér Frontoberfláchen, d. h. es macht die Steinoberfláche wasserabstofíend, ohne aber das
„Atmen" dér Wand zu unterbinden oder ihre ásthetische Erscheinung (z. B. Farbigkeit) zu verándern.
Dadurch wird nicht nur die Aufienfeuchtigkeit von dér Mauer ferngehalten, sondern auch die Selbst-
reinigung von innen heraus gefördert und überdies die Ansiedlung von pflanzlichen Schádlingen ver­
hindert. Die Lebensdauer einer gut ausgeführten Hydrophobisierung ist unter Jáker Verháltnissen auf
8-10 Jahre begrenzt. Deshalb sollten sich die für den Zustand des Gebáudes Verantwortlichen bewufit
sein, dafi die Steinoberfláche regelmáfiig kontrolliert und die Behandlung regelmáfiig wiederholt wer­
den mufi, sobald sich erste Anzeichen für ein Nachlassen dér Wirkung einstellen.
So hoffen wir mit unseren Bemühungen sicherzustellen, dafi wir die Steine dér Kirche von Ják
zumindest im selben, nach Möglichkeit aber in etwas gesünderem Zustand künftígen Generationen
übergeben können, als wir sie von unseren Vorfahren ererbt habén.
 Tóth Mária

SZÍNMARADVÁNYOK ÉS PATINA
A NYUGATI KAPUN

A templom homlokzatainak, nyugati kapuzatának és szobrainak egykori színéről, festéséről egy

leírás sem emlékezik meg, és egyetlen ábrázolás sem maradt ránk. A művészettörténeti, építészettörté­
neti szakirodalom pedig még az épületen szembeszökő festésmaradványokat - például a déli kapu tim­
panonjáét és kapurizalitjáét - sem említette.
A nyugati kapuzaton és a szobrokon az egykori esetleges festés(ek)nek nincs ilyen egybefüggő
nagyobb felületen szabad szemmel látható maradványa. A kapu kőfelületeinek makroszkópos átvizs­
gálása során egyetlen kis foltban találtuk meg többszínű festés maradványát - a Madonna-szobor fül­
kéjének déli oldalán (161-162).
A mállási kéregben azonban még jelen lehetnek - bár az elszennyeződött, elfeketedett felületen
már nem láthatók - az egykori festések és felületkezelő anyagok maradványai. Ezeket a felváló, majd
ledobódó kéreg végképp magával viszi. így tehát a huszonnegyedik órában - sőt talán az után - jutot­
tunk ahhoz a lehetőséghez, hogy kísérletet tegyünk az egykori festék- és felületkezelő anyagok és mód­
szerek meghatározására és dokumentálására. A mállási kéreg vizsgálatával már nem látható, végső so­
ron pusztulásra ítélt festésekről szerezhetünk ismereteket, még ha néhány elemnyom vagy az egykori
festékanyagok bomlástermékeinek kimutatásával kell is megelégednünk.
A kutatási mintákat védett zugokból, a kőpusztulási folyamatoktól inkább kímélt helyekről vettük.
A minták vizsgálata nagy érzékenységű eszközöket, az eredmények kiértékelése pedig különös körül­
tekintést igényelt. A festékpigmenteknek, valamint azok szennyezőinek és kötőanyagainak meghatáro­
zásához a röntgendiffrakciós analízis mellett elektronmikroszondás vizsgálatokat is alkalmaztunk,
amelyekkel a csak nyomokban előforduló elemek kimutatása is lehetővé vált. Az elemek ugyanis olyan
kis koncentrációban vannak jelen a mállótt kőfelületekről vett mintákban, hogy egyszerűbb elemzési el­
járásokkal a zavaró mátrixhatások mellett nem nyomozhatok. Hozzá kell tegyük azonban azt is, hogy
nem volt módunk annyi elektronmikroszondás vizsgálatot végezni, amennyit a pigmentanalízis jelen­
tősége indokolna.

A századfordulós patinázás

A teljes kapun, így a bélletben, az archivoltzónában, valamint a szobrokon is szinte összefüggően

maradt fenn egy közvetlenül a kőfelületet borító vékony bevonat. Ez a 13. századi kőfaragványokon
vöröses-rózsaszínes árnyalatú (157), a századfordulós restauráláskor beépített új faragványokon sárgás-
okkeres színű (158) védettebb felületeken, sarkokban pedig egészen elfeketedett. A bevonat áthúzódik
a századfordulón készült új faragványok és a századfordulós gipszmásolatok készítéséből visszamaradt
agyagkitömések felületén, valamint a középkori és a száz éve készült faragványok közötti fugákon is.
157
13. századi faragvány patinázott felülete a kapubéllet indás
archivoltrétegében / Oberfláche mit künstlicher Patina eines
Werkstückes aus dem 13. Jahrhundert, Westportalarchivolte
mit Rankendekor
(Szentesi Edit, 1993)
158
Századfordulós faragvány patinázott felülete a kapubéllet
indás archivoltrétegében / Oberfláche mit künstlicher Pati­
na eines Werkstückes aus dér Zeit um 1900, Westportal­
archivolte mit Rankendekor
(Szentesi Edit, 1993)

Egyértelmű volt tehát, hogy e bevonat kései felületkezelés maradványa kell legyen: olyan anyag, ame­
lyet a századfordulós restaurálás utolsó szakaszában vagy még később hordtak fel.
Művészettörténész kollégáink kezdetben arra gondoltak, hogy a bevonatot konzerválószernek
szánták a századfordulós restauráláskor, jóllehet ilyen kezelésről a források nem szólnak. Ismert vi­
szont, hogy már a múlt század közepétől, mind hazánkban, mind külföldön, intenzív kutatómunkával
próbáltak konzerváló hatású felületkezelő anyagokat kifejleszteni. Sokfajta anyagot kipróbáltak, köztük
különböző fluáttartalmú készítményeket is. A századelőn Nagy Dezső kísérletezett a szentmargitbányai
lajtamészkő cink-magnézium kettősfluátos konzerválásával. Ezt az anyagot a budavári Mátyás-temp­
lom déli tornyának köveire is felhordták a templom Schulek Frigyes által vezetett restaurálásakor.1

A jáki kapuról vett mintáink részletes elemanalitikai és ásványkőzettani vizsgálata alapján a bevo­
nat sárga és vöröses színű változatának fázisösszetétele alig különbözik (XIX, vö. XX). Ma e bevonat fő
komponensei kalcit, gipsz és hematit. Ezek mellett a bevonat kis mennyiségben tartalmaz kvarcot, pla-
gioklász földpátot, káliföldpátot, agyagásványokat (illitet, kloritot és kaolinitet), valamint kalcium-
oxalátokat (weddelitet és whewellitet). E járulékos komponensek aránya ingadozó, de a kristályos fázi­
sok minősége többé-kevésbé állandó. Az elemanalitikai vizsgálatokkal kimutatható elemegyüttes: vas,
kalcium, klór, kén, foszfor és szilícium (159-160).
XIX
Elgipszesedett patinaréteg század-
fordulós kőfaragványon. Röntgen-
diffraktogram (CuKa; 45 kV; 35
mA) / Phasenzusammensetzung
dér vergipsten künstlichen Patina
an einem Werkstück aus dér Zeit
um 1900

XX
Elgipszesedett patinaréteg 13.
századi kőfaragványon. Röntgen-
diffraktogram (CuKa; 45 kV; 35
mA) / Phasenzusammensetzung
dér vergipsten künstlichen Patina
an einem Werkstück aus dem 13.
Jahrhundert

159-160
Patinázott kőfelület visszaszórt
elektronképei. A bal oldali képen
sötétebb foltként a felületkezelő
anyag elgipszesedett részei jelen­
nek meg. A jobb oldali képen a
kevésbé gipszesedett felület
erősebb nagyításban / BEI-Aufnah-
men dér künstlich patinierten
Steinoberfláche. Auf Abb. 159
erscheinen die vergipsten Teile des
Belags dunkel. Auf Abb. 160 die
weniger vergipsten Teile in stár-
kerer VergröSerung
(MTA GKL)
 - Tekintettel arra, hogy a felsorolt elemek közül hiányzik a magnézium, a cink és a fluor, biztosan
kizárható annak lehetősége, hogy a felületet fluátos kezelésnek vetették volna alá.
- A hematit (a-Fe20 3) biztosan nem az ereded kőanyagból származik, hiszen sem a mállási kéreg­
ben, sem a száraz ülepedéssel lerakódó szennyeződésben nincs jelen, forrása így nagy valószínűséggel a
mesterségesen felvitt bevonat volt, amelynek színező pigmentje tehát hematit. A szín- és árnyalatkülönb­
ségekért a kőzetek porozitáskülönbsége felelős. A porózusabb 13. századi kövekben a vasionok migráció­
ja intenzívebb, mint a századfordulón beépített tömöttebb lajtamészkő-változatokban. Ebből adódik,
hogy a régi kövek felületének a vasásvány nagyobb koncentrációja sötétebb és vörösebb árnyalatot ad.
- A rétegben kimutatott kalcium-oxalátok (weddelit, whewellit), valamint a foszfornyomok
együttes előfordulása alapján arra kell gondolnunk, hogy a bevonat festékanyagát kazeines mészkö-
tésben vitték a felületre. A kazein ugyanis foszfortartalmú fehérje, amely nedves közegbe kerülve mik­
roorganizmusok táptalaja lehet, az oxalát pedig a mikroorganizmusok anyagcseretermékeként ke­
letkezik.
A bevonat tehát nem konzerválóanyagnak, hanem meszes-kazeines kötésű festésnek bizonyult,
amellyel minden bizonnyal a régi és az újonnan beépített köveknek kívántak egységes színbeli megje­
lenést biztosítani. Felhordásának célja tehát esztétikai volt: a felületkezeléssel valószínűleg az új farag-
ványok harsogó fehérségét kívánták eltüntetni. A bevonatot ezért joggal nevezhetjük mesterséges pa­
tinának.
E patina mennyiségileg meghatározó fázisa ma a gipsz, sőt a minták jelentős részében ma már csak
gipsz és oxalátok mutathatók ki. A gipsz a patinarétegben is hasonlóan alakul ki, mint a kőanyag mál­
lása során: a bevonat mészanyaga szulfátosodik.
A patina alatt a kőanyag mállási zónája vastagabb, mint máshol. A patina tehát vízvisszatartó ha­
tású volt, és ezáltal gyorsította az alatta végbemenő mállási folyamatokat.

Közismert, hogy a budapesti Városligetben álló Vajdahunyadvár úgynevezett Jáki kápolnájának

kapuzata a jáki nyugati kapu másolata. A budapesti kapun is megjelenik a kövek felszínén egy sárga,
lazúros, kőbe szívódott vékony bevonat. A kapu bélletéből néhány típusosnak tekinthető mintát vet­
tünk és analizáltunk. Az elemzések szerint e bevonat fázisösszetétele gyakorlatilag ugyanolyan, mint a
jáki kapu patinájáé: színező festékanyaga okker, amelyet meszes-kazeines kötésben hordtak fel a felü­
letre. Mivel a budapesti kapuban a falnedvesség elhanyagolható mértékű, itt oxalátok nem képződtek,
és a gipszesedés is lassúbb.
A budapesti Jáki kapu kőfelületeit tehát ugyanazzal a módszerrel patinázták, mint a jáki nyugati
kaput, de ma alig vannak olyan összehasonlító ismereteink, amelyeknek alapján ezt a megfelelést értel­
mezhetnénk. Többet kellene tehát foglalkoznunk a 19. században és a századforduló környékén alkal­
mazott kőkezelő és -színező anyagokkal, a kőépületek akkori homlokzatszínezésével és a bevonatok
anyagainak hatásával az épületek mai állapotára.

Festésmaradvány a Madonna-szobor fülkéjének keretén

A Madonna-szobor fülkéjének keretén, a jobb oldalon, festés látható: a kis kiterjedésű maradvány
a fülkekeret mindkét faragványára ráhúzódik, és köztük a fugát is fedi. Sárga alapon fekete és vörös szí­
nek vehetők ki, amelyeket leginkább geometrikus jellegű mustra csekély maradványaként értelmezhe­
tünk (161-162).
A festett felületből vett minta röntgendiffraktogramja (XXI) szerint a minta kalcitot, gipszet és cse­
kély mennyiségben kloritot, valamint nyomokban oxalátot tartalmaz. A minta felszínének elemanaliti­
kai vizsgálatából megállapítottuk, hogy ott vas-oxidos, gipszes, foszfortartalmú fázisok találhatók. Mé­
lyebb rétegei ólomtartalmúak, bennük kevesebb a gipsz, és nincs foszfor (XXI). Az elemanalízis ólom-,
réz- és titánnyomokat mutatott ki (163-164).
161-162
Festésmaradvány a Madonna-szobor fülkéje keretének déli oldalán / Bemalungsreste an dér Südseite des Nischenrahmens dér
Madonna
(OMvH - Hack Róbert, 1993; Mezey Alice, 1993)

XXI
A fülkekeret színes rétegeinek
röntgendiffraktogramjai (CuKa;
45 kV; 35 mA). Az alsó görbe a
korábbi festés, a felső a század-
fordulós patina összetételét
mutatja / Phasenzusammen-
setzung dér Farbschichten bei
dér Nische dér Madonnenfigur:
die frühere Bemalung (untén)
bzw. die künstliche Patina aus
dér Zeit um 1900 (oben)

163-164
A fülkekeret festésének vissza­
szórt elektronképei. A bal oldali
képen az elgipszesedett kéreg
alatti rétegben látható fehér
foltok ólom-, illetve réztartalmú
fázisok. A jobb oldali képen a
festékpigmentek erősebb na­
gyításban / BEI-Aufnahmen dér
Bemalungsreste am Nischen-
rahmen. Abb. 163: die weiÉen
Flecken unter dér vergipsten
Kruste sind die Phasen mit Blei-
bzw. Kupfergehalt; Abb. 164:
die Pigmenté in stárkerer Ver-
gröfierung
(MTA GKL)
 Amíg tehát a minta felszínén a századfordulós patina már ismert maradványai mutathatók ki, a
mélyebb réteg ólomtartalma ennél korábban a kőfelületre került festékpigmentek maradványának te­
kinthető. Mivel a festett felületből vett minta mennyisége nem tette lehetővé a röntgendiffrakciós fázis­
azonosítást, az egykori ólomtartalmú pigmentek pontosabb meghatározására nem volt mód; a sárga,
fekete és vörös színt adó pigmentanyagok nem voltak elkülöníthetők, bár mindhárom lehetne ólom­
származék. A fennmaradt festett felület kis mérete miatt a továbbiakban sem vehetünk röntgendiffrak­
cióval vizsgálható mennyiségű mintát, ezért esélyünk sincs arra, hogy a kimutatott elemeket kristály-
szerkezethez is köthessük.
A fülkekeret festése tehát a századfordulós patinaréteg alatt van, így annál biztosan korábbi, de ko­
ra az analitikai vizsgálatok alapján nem pontosítható.

XXII
A nyugati kapuból származó kőtári faragvány (LAHU-50-98) festékrétegének röntgendiffraktogramjai (CuKa; 45 kV; 35 mA). Sem
a vörös, sem a fekete anyagból vett mintában nem mutatható ki kristályos fázishoz köthető mennyiségben színpigment /
Phasenzusammensetzung dér Farbschicht eines Lapidariumsstücks aus dem Westportal. Weder die rőten noch die schwarzen
Pigmenté sind in dér kristallinischen Phasen nachweisbar

165
Kőtári faragvány (LAHU-50-98) festékpigmentes felületének visszaszórt elektronképe.
A fehér foltok ólomtartalmú fázisok / BEI-Aufnahme dér bemalten Oberflache eines
Lapidariumsstücks aus dem Westportal. Die weifien Flecke sind Phasen mit BIeigehalt
(MTA GKL)
 A kőtári faragványok festése

Egyszínű rózsaszín meszelés látható

a nyugati kapu minden olyan 13. századi
faragványán, amely ma a jáki kőtárban
van. A kapubéllet indadíszes belső réte­
géhez tartozó faragványokon az egyéb­
ként egységesen rózsaszín festésen az
indák bemélyedő ereit fekete vonallal
emelték ki (166-168). A festékréteg alatt
alapozásra utaló nyomok nem figyelhe­
tők meg. Sok faragványon maga a festék­
anyag sem jelenik meg összefüggő réteg­
ként, egykori létére csupán a kőfelület
okkersárga elszíneződése utal, ezt ugyan­
is az eltűnt festékréteg beszívódása okoz­
ta. Ugyanezt a festést a kapuban maradt
középkori faragványokon ma már sehol
nem tudtuk megfigyelni; viszont egykor
más épületrészekhez tartozott kőtári fa­
ragványokon sem látható.
Mivel e faragványokat a templom
nagy restaurálásakor cserélték újakra, a
festésnek a századfordulónál korábban
kellett történnie. A festékréteg azonban
már sérült és csorba formákra, erősen ko­
pott kőfelületekre is rákerült, így bizto­
san nem a kapu építésének korában, ha­
nem történetének valamelyik későbbi
szakaszában hordták fel.
A meszelésből vett minták röntgen-
diffraktogramjából (XXII) megállapítha­
tó, hogy a festékréteg fő fázisa a kalcit.
Mellette kvarc, agyagásványok és gipsz
mutathatók ki. Az elemanalízis eredmé­
nyei szerint a minta felszíni rétegei ólom­
nyomokat tartalmaznak (165).
A rózsaszín árnyalat tehát ólom-oxid
tartalmú pigmentektől származik. A ró­
zsaszín festésre felvitt fekete vonalak
anyagában szervetlen festékre utaló
elemdúsulást nem sikerült kimutatnunk.
A fekete festék anyagát tehát még nem
azonosítottuk; esetleg korom lehet. A pig­
menteket meszes kötésben hordták fel a
felületre - ezt mutatja a nagy kalcittarta-
lom és az, hogy itt kazeinre utaló foszfort 166-168
és oxalátokat sem találtunk. A festés felü­ A nyugati kapuból származó kőtári faragványok festésmaradvá­
nyokkal (jáki kőtár, fentről lefelé: LAHU-50-98; LAHU-50-100 és LAHU-
letét vékony gipszhártya fedi, amely a 50-116) / Bemalte Lapidariumsstücke aus dem Westportal (Lapidarium,
festék karbonátos kötőanyagának mál­ Ják)
lástermékeként keletkezett. E gipszhár­ (Mezey Alice, 1995)
tya és a por halványította el a színek megjelenését annyira, hogy a faragványok tisztítása előtt festésü­
ket nem is láttuk.
Szembetűnő a kőtári faragványokból és a Madonna-szobor fülkéjéről vett mintákban található
színpigment-maradványok elemösszetételének rokonsága.

A szobrok vizsgálata

A szobrok kiemelése után derült ki, hogy hátoldalukon

a kőanyag ép állapotú, felületén finom részletek és apró
szerszámnyomok is megmaradtak. A hátoldalakon szabad
szemmel semmilyen festés nem figyelhető meg. így meg­
tudtuk, hogy a szobrok eredeti színezése - ha volt ilyen - a
látható felületekre korlátozódott.
Mindegyik szobor beépítési vonalon kívül eső felülete­
it megvizsgáltuk, keresve az esetleges színmaradványokat.
A legtöbb mintát a Krisztus-szoborról vettük (169), de vizs­
gálati eredményeink általános érvényűnek tekinthetők.
A szobrok mállási kérge világosabb azokon a helyeken,
ahol a természetes tisztulási folyamat intenzívebb volt, s a fe­
ketéig sötétedő színű a védettebb felületrészeken. A kéreg
anyagösszetétele azonban egységes, és megegyezik a kapu
századfordulós patinájának átalakult, elgipszesedett marad­
ványaként meghatározott anyag összetételével: vas-oxidban
dús és kazeinre utaló oxalátnyomokat tartalmaz. A szobrokat
tehát ugyanúgy patinázták a századfordulós restauráláskor,
169
mint a kapu egyéb kőfelületeit. A Krisztus-szobor fejének részlete / Detailauf-
A szobrok mállási kérgének alsó rétegeiben sem talál­ nahme vöm Christuskopf
tunk a patináétól eltérő elemösszetételre utaló nyomokat. (OMvH - Hack Róbert, 1996)

Sajnos az egykori színpigmentek maradványai és kötőanyagaik bomlástermékei, melyeket vizsgá­

lataink a jáki nyugati kapuról vett mintákban kimutattak, nem nyújtanak módot a kapu korábbi festé­
seinek elvi rekonstrukciójához. Abban azonban bízhatunk, hogy a nyugati kapun talált pigment­
maradványok, a többi épületrészen jobban megmaradt festések és festésmaradványok még elvégzendő
vizsgálatának eredményeivel összevetve, elhelyezhetők lesznek egy relatív korskálán.
Tovább folytatjuk tehát a jáki templom egykori festéseinek vizsgálatát. Pigmentanalízist végzünk
olyan kőfelületekről vett mintákon, amelyeken szemmel jól látható festésmaradványok vannak, mint
például a déli kapun, a templom belső terének falain, freskóin és a belső térből kikerült kőtári faragvá-
nyokon, valamint a Szent Jakab-kápolna kapuján. Összehasonlító vizsgálati anyagot gyűjtünk és dol­
gozunk fel környékbeli, közel egykorú emlékek festett kőfelületeiről is. Vizsgáljuk például a vasaljai
templom egykori kapujának köveit és a pornói monostornak a szombathelyi Savaria Múzeumba került
festett kőfaragványait. A vizsgálati eredmények összehasonlító elemzésétől remélhetjük, hogy a mainál
sokkal többet tudunk majd meg a jáki templom egykori festéseiről, s ismereteinkből talán folyamatos
történet is összeállítható lesz a munkák végére. Ehhez azonban jobban meg kell ismernünk a szűkebb
és tágabb környék középkori és későbbi épületfestési szokásait és anyagait is.
 JEGYZET
1 Vitéz Láczay-Fritz Oszkár, A természetes építőkövek el-
mállása és gyors pusztulásának megakadályozása, Budapest
1930,48-49: „Legutóbb azonban volt alkalmam számos oly kö­
vet is megvizsgálni, melyet 15-20 év előtt ily fluátkezelésnek
vetettek alá. Az elért eredményekről nem sok jót tudok monda­
ni. Legutóbb Möller tanárral és Schulek építésszel együtt meg­
vizsgáltuk a Mátyás-templom tornyán 20 év előtt fluáttal imp­
regnált köveket és a fluátozásnak semmi számottevő jótékony
hatását megállapítani nem tudtuk." A mű második kiadásá­
nak szövege közli még, hogy e helyszíni szemle 1928-
ban történt, lásd Vitéz Láczay Oszkár, A természetes építő­
kövek elmállása és a mállás elleni védelem, Budapest 1944,55.
 Mária Tóth

FARBSPUREN UND PATINA

AM WESTPORTAL

Über das ehemalige Erscheinungsbild, geschweige denn über Farben oder Bemalungen an dér Kir-
chenfassade, am Westportal oder an den Skulpturen sind keinerlei Beschreibungen oder gar bildliche Dar-
stellungen auf uns gekommen. Die kunsthistorische Fachliteratur erwáhnte bisher nicht einmal die schon
mit blofiem Auge gut sichtbaren Überreste dér Bemalung(en) am Tympanon und am Risalit des Südportals.
An dér Westportalanlage und an den dortigen Skulpturen habén sich von dér ehemaligen Farbigkeit
keine zusammenhángenden, mit blofiem Auge sichtbaren Restfláchen erhalten. Bei einer makroskopi-
schen Untersuchung dér Steinoberfláche des Portals fanden sich Überreste einer mehrfarbigen Bemalung
nur in einem sehr kleinen Bereich an dér Südseite des Nischenrahmens dér Madonnenfigur (161-162).
Es ist jedoch nicht auszuschliefien, dafi in dér Verwitterungskruste weitere Reste von Bemalungen
oder anderen ehemaligen Oberfláchenbehandlungen unsichtbar eingelagert sind. Sie gehen zusam-
men mit dér aufplatzenden und danach partiell abfallenden schwarzen Kruste nach und nach verlo-
ren. So habén wir in letzter Minute bzw. teils auch schon zu spát damit begonnen, die ehemaligen Farb-
und Oberfláchenbehandlungsstoffe und Methoden zu bestimmen und zu dokumentieren. Auch wenn
wir uns mit dem Nachweis einiger Spurenelemente oder den Auflösungsprodukten ehemaliger
Farbstoffe begnügen müssen, können wir dennoch gewisse Erkenntisse über die zusammen mit dér
Verwitterungskruste dem Verlust preisgegebene ehemalige Farbigkeit erzielen.
Wir habén uns bemüht, vor allém geschützten, von den Steinverwitterungsprozessen möglichst
verschonten Partién Untersuchungsproben zu entnehmen. Die Analyse dieser Proben erfordert hoch-
sensible Untersuchungsinstrumente sowie eine besonders grófié Aufmerksamkeit bei dér Auswertung
dér Ergebnisse. Zűr Bestimmung dér Pigmenté bzw. ihrer Bindemittel und eventueller Schmutzstoff-
anteile wurden neben dér Röntgen-Diffraktionsanalyse auch Elektron-Mikrosondenuntersuchungen
durchgeführt, wodurch auch die nur in Spuren vorkommenden Elemente nachweisbar waren. Die
Elemente sind náhmlich in den, von den verwitterten Steinoberflachen genommenen Proben in so ge-
ringer Konzentration vorhanden, dafi sie mit einfacheren Analysenverfahren bei den störenden
Matrixwirkungen nicht zu bestimmen sind. Es sei jedoch hinzugefügt, dafi nicht so viele Elektron-
Mikrosondenuntersuchungen durchgeführt werden konnten, wie eigentlich nötig waren.

Künstliche Patina aus dér Jahrhundertwendezeit

Am ganzen Portai, das heifit im Gewánde, in dér Archivoltenzone sowie auch an den Figuren ist
fást durchgángig ein unmittelbar auf die Steinoberfláche aufgebrachter Belag erhalten geblieben. An
den Werkstücken aus dem 13. Jahrhundert erscheint er rosarot bis rőt (157), an den neuen Werkstücken,
die bei dér Restaurierung um 1900 eingebaut worden waren, gelb-ocker (158), ganz dunkel hingegen
an geschützten Oberfláchen in den Winkeln. Dieser Überzug liegt nicht nur auf den Werkstücken aus
dér Jahrhundertwendezeit, sondern auch auf den Fügén zwischen diesen und denen des 13. Jahr-
hunderts. Dér Befund bezeugt eindeutig, dafi dieser Belag einer relatív spáten Oberfláchenbehandlung
zuzuordnen ist, dafi es sich alsó um ein Matériái handelt, welches in dér letzten Phase dér Restau-
rationsarbeiten um die Jahrhundertwende oder noch spáter aufgebracht wurde.
Unsere Kunsthistoriker-Kollegen habén zuerst daran gedacht, dér Belag könnte vielleicht als Stein-
konservierungsmittel aufgebracht worden sein, obwohl die reichhaltigen Quellén über die Restau-
rierung zűr Jahrhundertwende eine solche Behandlung nicht erwáhnen. Es ist aber bekannt, dafi es ab
Mitte des vorigen Jahrhunderts sowohl in Ungarn als auch im Ausland intensive experimentelle
Bemühungen gab, für Steine Oberfláchenbehandlungsmittel mit Konservierungswirkung zu ent-
wickeln. Viele Materialien wurden ausprobiert, darunter auch verschiedene Produkte mit Fluatgehalt.
Anfang des Jahrhunderts machte Dezső Nagy Experimente zűr Konservierung des Leithakalksteins
von St. Margarethen mit Zink-Magnesium-Doppelfluatbehandlung. Dieses Matériái wurde auch bei
den von Frigyes Schulek geleiteten Restaurierungsarbeiten dér Budaer Matthiaskirche auf die Steine
des Südturmes aufgebracht1.

Auf dér Basis unserer ausführlichen elementaranalytischen und mineralgeologischen Unter-

suchungen zeichnen sich in dér Phasenzusammensetzung dér gelben und rőten Variante des Belags
kaum Unterschiede ab (XIX bzw. XX). lm heutigen Zustand sind Kalzit, Gips und Hámatit die Haupt-
komponenten dieses Belags, daneben kommen in kleinen Mengen auch Quarz, Plagioklas, Kali-
feldspat, Tonmineralien (Iliit, Klorit und Kaolinit) bzw. Kalzium-Oxalate (Weddelit und Whewellit) vor.
Das Anteilverháltnis dieser Zusatzkomponenten schwankt, aber die Qualitát dér Kristallphasen ist so
gut wie bestándig. Die elementaranalytischen Untersuchungen erbrachten als nachweisbare Elemente:
Eisen, Kalzium, Chlor, Schwefel, Phosphor und Silizium (159-160).
- Angesichts dér Tatsache, dafi in dér Reihe dér Elemente Magnesium, Zink und Fluor fehlen, ist
es mit Sicherheit auszuschliefien, dafi die Steinoberfláche eine Fluatbehandlung bekommen hatte.
- Dér Hámatit (oc-Fe20 3) entstammt mit Sicherheit nicht dem originalen Steinmaterial, er erscheint
ja weder in dér Verwitterungskruste noch in dem als trockene Sedimentation abgelagerten Schmutz, er
kommt höchstwahrscheinlich aus dem nachtráglich aufgebrachten Überzug, dessen Pigment dér Há­
matit ist. Für die Farb- und Abtönungsunterschiede ist dér Porositátsunterschied dér Gesteine verant-
wortlich. Demzufolge bewirkt die gröfiere Konzentration des Eisenminerals an dér Oberfláche dér
altén Steine eine dunklere und rötere Abtönung.
- Aufgrund dér gemeinsamen Erscheinung dér in dér Schicht nachgewiesenen Kalzium-Oxalate
(Weddelit, Whewellit) und Phosphor-Spuren müssen wir annehmen, dafi dér Farbstoff des Belages in
einer Kasein-Verbindung aufgebracht wurde. Das Kaséin ist námlich ein Eiweifi mit Phosphorgehalt,
das in einer feuchten Umgebung zum Náhrboden von Mikroorganismen werden kann. Das Oxalat
entsteht als Stoffwechselprodukt dér Mikroorganismen.
Dér Belag erwies sich alsó nicht als Konservierungsmittel, sondern als Bemalung in Kalk-Kasein-
Bindung, dérén Ziel höchstwahrscheinlich eine homogene farbliche Erscheinung dér altén und dér
frisch eingebauten neuen Steine war. Es ging alsó einzig alléin um die „ásthetische" Zielsetzung, mit
einer entsprechenden Oberfláchenbehandlung das grelle Weifi dér neuen Werkstücke verschwinden
zu lassen. Wir können diesen Belag mit Recht eine künstliche Patina nennen.
Dér quantitativ überwiegende Anteil dieser Patina ist heute dér Gips, in den meisten Teilen dér
Proben sind derzeit nur Gips und Oxalate nachweisbar. Dér Gips ensteht in dér Patinaschicht áhnlich
wie bei dér Verwitterung des Steinmaterials, indem dér Kalkgehalt des Belags sich zu Gips umwandelt.
Unter dér Patina ist die Verwitterungsschicht des Steins dicker als anderswo. Die Patina hatte alsó
feuchtigkeitsrückstauende Wirkung und beschleunigte dadurch die Verwitterungsprozesse unmittel-
bar auf dér Steinoberfláche.
 Bekanntlich ist das Portai dér sogenannten Jáker Kapelle im Schlofi Vajdahunyad im Budapester
Stadtwáldchen eine Kopie des Jáker Westportals. Auch beim Budapester Portai sitzt auf dér Steinober-
fláche ein gelblich transparenter, in den Stein eingesogener dünner Belag. Die Analyse von einigen,
dem Portalgewánde entnommenen Proben erbrachte das Ergebnis, dafi die Phasenzusammensetzung
dieses Belags praktisch die gleiche ist wie die dér Patina des Jáker Portals. Als Farbstoff diente eisen-
haltiger Ocker, dér in einer Kalk-Kasein-Bindung auf die Oberfláche aufgebracht wurde. Da im Portai
dér Budapester Kapelle die Wandfeuchtigkeit gering ist, entstanden dórt keine Oxalate und auch dér
Vergipsungsvorgang geht langsamer vonstatten.
Die Steinoberfláche dér Budapester Nachbildung des Jáker Portals wurde mit dér gleichen Metho-
de patiniert wie das Original in Ják. Wir verfügen aber nicht in ausreichendem Mafíe über Vergleichs-
materialien, um diese Entsprechung in grundsátzlicher Hinsicht zu interpretieren. Es empfiehlt sich
daher, künftig den im 19. Jahrhundert und zűr Jahrhundertwendezeit angewandten Steinbehand-
lungsmaterialien und Farbstoffen, den damaligen Methoden dér Einfárbung von Gebáudefassaden aus
Stein sowie den Auswirkungen dieser Belagstoffe auf Erscheinungsbild und Zustand dieser Gebáude
in heutiger Zeit mehr Aufmerksamkeit zu widmen.

Bemalungsreste auf dér Nische dér Madonnenfigur

Auf dér rechten Seite des Rahmens dér Madonnenfigur sind Reste einer mehrfarbigen Bemalung
erhalten. Die Befundstelle erstreckt sich über zwei benachbarte Werkstücke des Nischenrahmens inklu-
sive dér Füge dazwischen. Auf gelbem Grund sind rote und schwarze Farbspuren zu beobachten, die
meist als geringfügige Reste eines geometrischen Musters zu deuten sind (161-162).
Eine dem Bereich dér bemalten Steine entnommene Probe enthált laut Röntgen-Diffraktogramm
(XXI) Kalzit, Gips, in geringer Menge Klorit und Spuren von Oxalat. Die elementaranalytischen Unter-
suchungen dér Probenoberfláche ergab, dafi dórt Phasen mit Eisenoxyd, Gips und Phosphorgehalt
anwesend sind. Die tieferen Schichten dér Probe enthalten Blei, aber weniger Gips und gar keinen Phos-
phor (XXI). Mit dér Elementaranalyse waren Blei-, Kupfer- und Titanspuren nachweisbar (163-164).
Wáhrend auf dér Probenoberfláche die schon bekannten Reste dér Patina aus dér Jahrhundert­
wendezeit nachzuweisen sind, kann dér Bleigehalt dér tieferen Schichten als Spuren von früher auf die
Steinoberfláche gelangten Pigmenten betrachtet werden. Da die dér bemalten Oberfláche entnommene
Probemenge eine Röntgen-Diffraktions-Phasenbestimmung nicht ermöglichte, war auch eine genauere
Bestimmung dieser ehemals verwendeten Pigmenté mit Bleigehalt nicht möglich. Die gelben, schwar-
zen und rőten Pigmentstoffe waren nicht zu unterscheiden, obwohl allé drei Bleiderivate sein könnten.
Wegen dér nur sehr kleinen Restfláche dieser Bemalung láfit sich auch keine, für eine Röntgen-
Diffraktion ausreichende Probenmenge gewinnen. Damit gibt es vorerst nicht einmal eine Aussicht, die
gefundenen Elemente an eine Kristallstruktur zu binden.
Die Bemalung des Nischenrahmens liegt in jedem Falle unter dér Patinaschicht aus dér Zeit um
1900, stammt alsó zweifelsfrei aus früherer Zeit. Das tatsáchliche Altér láfít sich jedoch bislang mit ana-
lytischen Untersuchungen nicht feststellen.

Die Farbfassung dér Lapidariumsstücke

An allén, dem Westportal entstammenden Steinfragmenten aus dem 13. Jahrhundert, die heute im
Jáker Lapidarium untergebracht sind, finden sich Reste von einem einfarbigen rosa Kalkanstrich. Auf
den mit Rankenornamentik verzierten Werkstücken aus dér innersten Gewándezone sind die tieferen
Zweige dér Ranken bei ansonsten einheitlich rosafarbiger Bemalung schwarz hervorgehoben (166-168).
Unter dér Farbschicht sind makroskopisch keine Spuren zu beobachten, die auf eine Grundierung hin-
weisen. An vielen dér Steinfragmente erscheint sogar dér Anstrich nicht mehr als zusammenhángende
Schicht, nur eine durchgángige ockergelbe Verfárbung dér Steinoberfláche weist auf seine frühere
Tránkung. Ein entsprechender Befund ist auf den im Portai verbliebenen mittelalterlichen Werkstücken
nirgends zu beobachten.
Da diese Werkstücke bei dér Restaurierung dér Kirche um 1900 ausgewechselt wurden, müssen
die Farbreste aus früherer Zeit stammen. Dér Anstrich überdeckt aber auch Schadstellen und Partién
mit stark abgeschliffener Steinoberfláche, somit wurde er bestimmt nicht bei dér Entstehung des Por-
tals, sondern zu unbestimmter spáterer Zeit aufgebracht.
Das Röntgen-Diffraktogramm dér dem Anstrich entnommenen Proben besagt, dafi dessen Haupt-
phase dér Kalzit ist. Daneben sind Quarz, Gips und Tonmineralien nachzuweisen (XXII). Dér Elementar-
analyse nach enthalten die oberen Schichten dér Probe Bleispuren (165).
Die rosarote Tönung stammt alsó von Pigmenten mit Bleioxydgehalt. lm Matériái dér auf die rosa-
rote Bemalung aufgebrachten schwarzen Linien konnten wir keine, auf anorganische Farbstoffe hin-
weisende Elementanreicherung nachweisen. Das Matéria! dér schwarzen Farbe ist definitiv noch nicht
bestimmt, vielleicht war es Rufi. Die Pigmenté wurden mit Kaik gebunden, dies zeigt sowohl dér
enorme Kalzitgehalt, als auch die Tatsache, dafi sich kein, auf Kaséin verweisender Phosphor bzw. keine
Oxalate vorgefunden habén. Die Oberfláche dér Bemalung ist durch eine dünne Gipshaut abgedeckt,
die als Verwitterungsprodukt des karbonathaltigen Bindemittels dér Farbe entstanden ist. Diese Gips­
haut und die Staubablagerung minderten die Farbwirkung so stark, dafi vor dér Reinigung dér Stein-
fragmente die Bemalung eigentlich nicht sichtbar war.
Trotz dér unterschiedlichen optischen Erscheinung dér beiden Bemalungen erscheint es bemer-
kenswert, dafi die Elementezusammensetzung dér Pigmenté aus den Proben von den Lapidariums-
stücken und von dér Nischenrahmung dér Madonnenfigur sehr áhnlich ist.

Untersuchung dér Skulpturen

Bei dér Abnahme dér Figuren des Westportals hat sich herausgestellt, dafi ihre Rückseiten in gutem
Zustand und sogar feinste Detailformen ebenso wie die Werkzeugspuren auf dér Oberfláche erhalten
sind. Reste von Bemalungen sind mit blofiem Auge nicht zu sehen. Daraus ergibt sich dér Schlufi, dafi
die originale Bemalung dér Figuren - wenn überhaupt - auf die Ansichtsseite beschránkt war.
Bei allén Statuen wurde die Oberfláche aufierhalb dér Einbaulinie auf etwaige Farbreste hin unter-
sucht. Die meisten Proben wurden von dér Christusfigur genommen (169), die Ergebnisse dér Untersu­
chung habén allgemeingültigen Charakter.
Die Verwitterungskruste dér Figuren ist an den Stellen heller, wo dér natürliche Reinigungsprozess
intensiver vonstatten ging, dunkel bis schwárzlich erweist sie sich in geschützten Oberfláchenberei-
chen. Die Materialzusammensetzung dér Kruste ist jedoch einheitlich und stimmt mit dér vergipsten
und anderweitig veránderten Patina aus dér Zeit um 1900 überein. Sie enthált reichlich Spuren, die auf
Eisenoxyd und Kaséin verweisen. Die Figuren wurden alsó bei dér Restaurierung so patiniert wie die
anderen Steinoberfláchen des Portals.
Auch in den unteren Schichten dér Verwitterungskruste an den Figuren fanden sich keine
Hinweise auf eine von dér Patina abweichende Elementezusammensetzung.

Leider ermöglichen die Reste von ehemaligen Pigmenten und die Zerfallsprodukte ihrer Binde-
mittel, wie sie in den untersuchten Proben vöm Jáker Westportal nachgewiesen wurden, eine theoreti-
sche Rekonstruktion dér ehemaligen Bemalung(en) nicht. Mán darf aber hoffen, dafi sich aus den ge-
planten Untersuchungen weiterer Gebáudeteile mit besser erhaltenen Farbbefunden auch für die
Pigmentreste des Westportals neue Indizien für eine relative Chronologie ergeben könnten.
Die Untersuchung von Resten ehemaliger Bemalung(en) dér Jáker Kirche wird alsó fortgeführt.
Probeentnahmen und Pigmentanalysen erfolgen von überall dórt, wo mit blofiem Auge Bemalungs-
reste festzustellen sind, so z. B. am Südportal, an dér inneren Raumschale, an den Fresken im Kirchen-
inneren, an den Steinfragmenten bzw. am Portai dér St. Jakobskapelle. Desweiteren werden Materialien
zűr Vergleichsanalyse von bemalten Steinoberfláchen nahezu gleichaltriger Denkmáler dér Region ge-
sammelt und ausgewertet. Dies gilt z. B. fúr die Steine des ehemaligen Portals dér Kirche in Vasalja und
die bemalten Steinfragmente des Monasteriums in Pornó, die heute im Savaria-Museum in Szombat­
hely verwahrt sind. Ein Vergleich all dieser Untersuchungsergebnisse birgt die Chance, im Rückschlufi
auch über die ehemalige Bemalung dér Jáker Kirche mehr zu erfahren und am Ende vielleicht aus dér
Summe dér Erkenntnisse eine Geschichte von Ják schreiben zu können. Als Voraussetzung dafür ist es
jedoch unerláfilich, die Materialien und die Praktiken farbiger Bemalungen von Steingebáuden des
Mittelalters und spáterer Zeiten in engerer und weiterer Umgebung besser kennenzulernen.

ANMERKUNG

1 Oszkár Láczay-Fritz, A természetes építőkövek elmál-
lása és gyors pusztulásának megakadályozása [Die Verwit-
terung dér natürlichen Bausteine und die Verhinde-
rung ihres schnellen Zerfalls], Budapest 1930, 48-49:
„Neulich hatte ich die Gelegenheit viele Steine zu un-
tersuchen, die vor 15-20 Jahren eine Fluatbehandlung
bekommen hatten. Über die Ergebnisse kann ich nicht
viel Gutes sagen. Neulich hatten wir mit Professor
Möller und Architekten Schulek die vor 20 Jahren mit
Fluat imprágnierten Steine am Turm dér Matthiaskirche
untersucht, und wir konnten keine bedeutende positive
Wirkung dér Fluatbehandlung nachweisen." Dér Text
dér zweiten Ausgabe des Werkes teilt noch mit, dafí
diese Begutachtung im Jahre 1928 erfolgte; vgl. Oszkár
Láczay, A természetes építőkövek elmállása és a mállás elleni
védelem [Die Verwitterung dér natürlichen Bausteine
und dér Schutz gégén die Verwitterung], Budapest
1944, 55.
 Rákos Péter-Osgyányi Vilmos-Sütő József

AZ APOSTOLGALÉRIA SZOBRAINAK
LEVÉTELE, MÁSOLÁSA ÉS A KAPUÉPÍTMÉNY
OROMZATÁNAK RESTAURÁLÁSA

A nyolcvanas évek közepére egyre többen figyeltek föl a jáki templom középkori kőfelületeinek és
faragványainak rossz állapotára; legfeltűnőbb az apostolgaléria szobrainak pusztulása volt. Ezért 1990
őszén néhány napra ideiglenesen beállványozták a kapuzatot. Az összegyűlt szakértők, akik között kő-
szobrász-restaurátorok mellett művészettörténészek, építészek és természettudósok voltak, a szobrok
állapotát tragikusnak találták. A kapuzat homloksíkja elé kiálló szobrászi formák a kőpusztulás aggasz­
tó, helyenként végső stádiumának tüneteit mutatták. Mállott, levelesen feltáskásodott felületeket, átre­
pedt, leválófélben lévő részleteket láttunk, mohával benőve és guanóval borítva. A szakértők egybe­
hangzóan állást foglaltak amellett, hogy az egész templom restaurálását a szobrok mentésével kell
kezdeni: nem szabad hagyni, hogy tovább pusztuljanak. A szobrok állapota, művészi és kultúrtörténeti
értékük, valamint a kőkonzerváló anyagokkal szembeni bizalmatlanság arra késztetett bennünket,
hogy lemondjunk helyszíni restaurálásukról, és megőrzésük egyetlen biztos módját válasszuk: kerül­
jenek zárt térbe, múzeumi körülmények közé; eredeti helyükre, az oromzat így megürülő fülkéibe pe­
dig készítsünk igényes másolatokat.

A SZ O BRO K LEVÉTELE

Egy év múlva felépült a munka elvégzésére alkalmas nehézállvány, amelyről elkezdődhetett a

szobrok levételének előkészítése. Legelőször is fülkénként felmérés és részletes állapotrögzítő doku­
mentáció készült. Ezzel párhuzamosan összeállítottuk a szobrok levételének restaurátori tervét. A leg­
fontosabb követelmény természetesen az volt, hogy az esetenként több kőből illesztett és rendkívül
rossz állapotban levő szobrok egészben, a legcsekélyebb sérülés nélkül kerüljenek műterembe. A ter­
vezést segítendő, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat fémdetektoros vizsgálatot végzett, amelyből ki­
derült, hogy a szobrok (a J9-es és B3-as számúak kivételével) sem a falazathoz, sem a fülkék aljához
nincsenek fémcsapokkal rögzítve. Egyértelművé vált, hogy a szobrok talplemeze habarcságyban fek­
szik, és hogy körben a fülkefalazathoz változó szilárdságú beépítés köti őket. Néhány szobor csak
reliefszerűen állt ki a falból, mélyen körbefalazva (például a J13-as), míg a másik végletet a majdnem
szabadon álló, szinte kidőlni készülő J9-es szobor jelentette. Külön probléma volt, hogy a fülkékbe he­
lyezett szobrokhoz jórészt csak elölről lehetett hozzáférni, s a részletformák miatt csak a talplemeznél
lehetett és volt szabad hozzányúlni. Ezek a talplemezek azonban sokszor vékonyak és rossz állapotúak
voltak, sőt két szobornál (a Bl-esnél és a B3-asnál) teljesen hiányoztak.
A feladat megoldásának knndulópontja az volt, hogy itt a kőszobrok mozgatásának szokásos és be­
vált módszerei nem alkalmazhatók, mert a szobrokat álló helyzetben, pozíciójuk megváltoztatása nélkül,
 vízszintesen kell kicsúsztatni a fülkéből, és ugyanebben a tartásban,
azaz függőleges helyzetben kell az állványról a földre leengedni.
A műveletsor elvégzéséhez speciális szerszámokat és segéd­
eszközöket is terveztünk. A szobrok levételét a következő mód­
szerrel gondoltuk el: a kitöltés óvatos eltávolításával elválasztjuk a
szobrok hátoldalát a fülke falazatától, illetve aljától, majd a szobor
talplemeze és az alatta lévő kó közötti fugába méretre szabott acél­
lemezt csúsztatunk. A továbbiakban ez veszi át a sérült és repedt
talplemez tartószerepét. Alája egy újabb, bezsírozott felületű vasle­
mez kerül. Ezután összerakjuk a kimozdítást végző menetes ki­
húzószerkezetet, amelynek két fémkarja a szobor talplemezének
hátsó sarkaiba kapaszkodik (172). A fémkarok külső végén lévő
menetek finom csavarására a szobor lassan elválik a faltól, és a zsír­
zott vaslemezen át rácsúszik egy újabb lemezre, amely már a leen­
gedésre szolgáló kaloda fogadólemeze (173). A kaloda a szobor kö­
rül összeszerelhető fémszerkezet (174), amelyben merevítjük a
szobrot (175), majd láncos csörlő segítségével függőlegesen enged­
jük le az ideiglenesen kibontott állványszinteken át (176-177).
A szobrok az állvány alatt rögtön saját, méretre szabott ládáikba ke­
rülnek, s hátoldalukat fóliazsákba öntött perlites gipsszel töltjük ki
(178), majd amikor a ládát lefektetjük, ez a töltőanyag felveszi a
szobor hátának formáját, garantálva a szobor biztonságos megtá­
masztását szállítás közben.
A két vízköpő alatü, a B3-as és Jll-e s , valamint a J9-es szobor
bal oldalának kőanyaga a mállásnak olyan előrehaladott állapotá­
ban volt, hogy porózus felületeik szilárdítása előtt semmilyen be­
avatkozás elvégzése nem volt elképzelhető. Ezeket Wacker Stein-
festiger OH-val előkonzerváltuk. A Steinfestiger megszilárdulása
után a levelesen feltáskásodott kőfelületeken karboxil-metil-cel-
lulóz (CMC) kötésű gézpaplanos felületi megerősítést alkalmaz­
tunk, mely biztosította az esetleg leváló részletek helyükön mara­
dását (170).
Kívülről kellett megerősíteni a teljesen átrepedt és a két kőből
illesztett szobrokat, valamint azokat, amelyeknek talplemeze
hiányzott vagy repedezett volt (B3, B4, 7, J8, J9). E célból a szobor
kőanyagától fóliával elszigetelt és attól utóbb könnyen és sérülés-
mentesen eltávolítható merevítés készült (172). A szétszedhető
gipsz darabforma adta meg a szobornak a kiemeléshez szükséges
stabilitást, azaz biztosította, hogy az összefogó héjként működő
gipszprotézisben a szobor biztonsággal, egy darabban legyen moz­
dítható.

170
A Jll-e s szobor előkonzerválása / Die vor dér Figurenabnahme vorkonservierte und
an dér Oberfláche mit Gazegewebe fixierte Apostelfigur J l l
(Szentesi Edit, 1993)

171
A J9-es szobor gipszprotézisben / Die Apostelfigur J9 mit Stützschalung aus Gips
(Rákos Péter, 1993)
172
A Krisztus-szobor a talplemeze alá be­
csúsztatott vaslemezzel és a kihúzó­
szerkezet karjaival / Christusfigur mit
dér unter dér Plinthe eingeschobenen
Stahlplatte sowie den Greifarmen dér
Gewindespannvorrichtung
(Rákos Péter, 1992)
175
A B5-ös apostolszobor a kalodában /
Die Apostelfigur B5 in dér Hebevor-
richtung
(Rákos Péter, 1993)
173
A kihúzószerkezet működése a
Krisztus-szobor kiemelésénél /Die
Gewindespannvorrichtung beim
Einsatz an dér Christusfigur
(Szentesi Edit, 1992)
176
A Krisztus-szobor leengedése a
kalodában / Das Herabsenken dér
Christusfigur in dér Hebevor-
richtung
(Rákos Péter, 1992)
174
A kaloda összeszerelése a B5-ös apostol­
szobor körül / Montage dér Hebevor-
richtung an dér Apostelfigur B5
(Rákos Péter, 1993)
177
A B2-es apostolszobor leengedése a kalo­
dában / Das Herabsenken dér Apostel­
figur B2 in dér Hebevorrichtung
(Rákos Péter, 1992)
 178
A B3-as apostolszobor ládázás közben íelülnézetben /Die
Apostelfigur B3 unter dem Gerüst bei Montage dér
Transportkiste
(Szentesi Edit, 1993)

A terv elfogadása után két ütemben: 1992 késő őszén és 1993 tavaszán emeltük le a szobrokat. Az
előre megtervezett eljárást elsősorban a szobrok és a fülkefalazat viszonyának különbözőségéből adó­
dó körülményekhez kellett alakítani. Az oromzat csúcsán elhelyezkedő három szobor kimozdításához
a kihúzószerkezetet lényegében problémamentesen lehetett alkalmazni, mivel a kváderfal és a szobor
csatlakozási vonalának körbebontása után a szobor tulajdonképpen szabadon állt, és így a kihúzószer­
kezet fogantyúit be lehetett illeszteni a talplemez hátsó sarkai mögé ( 1 7 2 - 1 7 3 ) .
A Krisztus-szobor kiemelését különösen megkönnyítette, hogy fülkéje a többinél szélesebb, így a
szobor oldalról is jobban hozzáférhető volt. A B6-os (Szent Péter-) szobornál már kisebb gondot okozott,
hogy a szobor felemelt jobb karja és a B5-B6-os oszlop fejezete egymáshoz ért ( 1 1 6 ) . Hogy az össze­
simuló részeket a mozdításnál károsodás ne érje, előbb a túloldali oszloptörzset emeltük ki, és így már
mód volt arra, hogy a szobor ellenirányú mozdításával elkerüljük a sérülést.
Több gondot okozott az oromzat mindkét oldalának alsó részén és a tornyok falában kialakított fül­
kékben elhelyezkedő szobrok kimozdítása, különösen a B2-es, J12-es és J13-as számúaké. Ezekben az

179 180 181

A B2-es apostolszobor és a fülke jobb
oldala / Die beengte Stellung dér Apos­
telfigur B2 in dér Nische
(OMvH - Hack Róbert, 1992)
A mélyen beépített J12-es apos­
tolszobor jobb oldala / Die tiefe
Einbettung dér Apostelfigur J12
(OMvH - Hack Róbert, 1992)
A J12-es fülke a szobor alsó tömbjével a
felső tömb kiemelése után / Die Nische
J12 mit dem unteren Block dér Figur
nach Abnahme des oberen Figuren-
blocks
(Szentesi Edit, 1992)
182-185
Hajszálrepedések a J13-as apostolszobor bal, illetve jobb láb­
fejének kőanyagában és a lábfejek töredékeinek leemelése a
repedések megnyílásakor / Haarrisse im Steinmaterial des
linken bzw. rechten Fufies dér Apostelfigur J13 und die Ab-
trennung dér gesprungenen Fufípartien
(182-183: Szentesi Edit, 1992; 184-185: Rákos Péter, 1992)

186
A talplemez előoldalának töredékei / Zusammenstellung dér
Bruchstücke von dér Plinthe
(Rákos Péter, 1992)
 187
A J12-es apostolszobor a szilikongumi negatív lehúzása közben / Apostelfigur J12 bei
Entfernung des Silikonnegativs
(Rákos Péter, 1994)

esetekben a szobrok mélyen álltak a dobozszerű fülkékben, és oldaluk sokkal inkább be volt ágyazódva
a falszövetbe (179-180). így a szobor és a fülkefalazat csatlakozási vonalának körbebontása maga is nehéz
feladat volt, helyenként elővigyázatosan végzett jelentős mértékű vésést igényelt. Ráadásul ez önmagá­
ban nem biztosította a szobor kimozdíthatóságát, mert a szobrok háta mögötti falmag nagy felületen épült
össze szervesen a szobrok hátával, és a szobrok mögé öntött falmaghabarcs belekötött a ruharedőkbe is.
Kibontásukat tovább nehezítette az a tény, hogy a szobrok oldala és a fülke oldalfala között szinte alig volt
távolság. Ezért arra kényszerültünk, hogy nemcsak a B2-B3-as, amúgy is kivételre szánt oszlopot, hanem
mögüle a kvádereket is kiemeljük, s ilyen módon tegyük hozzáférhetővé a B2-es szobor hátoldalát.
A J12-es szobornál külön nehézséget jelentett, hogy ez a szobor is két kőtömbből van illesztve. Eb­
ben az esetben nem volt értelme a darabokat összefogni hivatott gipszprotézis alkalmazásának, mert a
szobor oldalfelületei nem voltak hozzáférhetőek, és így a megerősítő gipszvázat nem lehetett kétoldalt
kellően befordítani. Úgy terveztük, hogy a szobor lábrészére csak a kimozdítás után, a leengedés előtt
építjük rá a protézist, azonban erre végül nem került sor. A szobrot ugyanis az addig bevált módszerek­
kel nem sikerült megmozdítani, így mindkét darab épségének megtartása érdekében a kőtömbök szét­
választása mellett döntöttünk. Megnyitottuk a boka magasságában húzódó fugát, és a két darabot
külön emeltük ki (181). Csak a szobortest leemelése után láttuk, hogy az eredeti beépítéskor először el­
helyezték az alsó részt, majd a kőtömb hátsó részére ráfalaztak, és csak ezután helyezték be a szobor­
testet, amely mögé már az említett módon öntötték a falmagot. A szokott módszer, azaz a szobor eny­
hén felfelé-kifelé mozdítása tehát a kőanyag beszakadását eredményezte volna.
Három szobor esetében (B2, B4 és J13) a talplemez és a lábfejek elülső részén megnyíltak a már a le­
emelés előkészítése során megfigyelt és dokumentált régi hajszálrepedések, majd ezek vonala mentén
több darab levált a kőből (182-186). A levált töredékek belső felületeit lepedék és elszíneződés borította,
ami a repedések régi voltát bizonyítja. Valószínűnek tartjuk, hogy a több szobornál megismétlődő jelen­
ség közös okra vezethető vissza, nevezetesen arra, hogy a szobrok talplemezét a behelyezéskor elölről
erősen aláékelték, hogy a hátoldal falmaggal történő kitöltésekor ne billenjenek előre. Az ékek feszítő ha­
tása az évszázadok folyamán azokon a helyeken idézett elő elválást, ahol a szobor anyagában - szeren­
csétlen módon - finomszerkezetükben gyengébb erek, úgynevezett preformált repedések húzódtak.

M ÁSOLATKÉSZÍTÉS

Az eredeti szobrokat addigi helyükön pótolni hivatott másolatok készítésének alapelve az volt,
hogy az eredeti szobrokat fogjuk reprodukálni, és nem tartjuk kívánatosnak a hiányzó, sérült, illetve
kopott részek rekonstrukcióját. Ha már kénytelenek vagyunk a templom nyugati homlokzatának jelen­
legi, összeérett és a köztudatba beivódott egységét a szobrok levételével megbontani, akkor ragaszkod­
nunk kell ahhoz, hogy amit az eredetik helyére állítunk, az minél inkább képes legyen beilleszkedni az
épület megszokott képébe. Ilyen igényű másolatok készítésére az újrafaragásnál alkalmasabb módszer
188-189
A J12-es apostolszobor má­
solatöntvénye a negatív­
forma gipszmerevítésének
eltávolításakor, illetve a
másolat hátoldala / Gufi-
kopie dér Apostelfigur J12
bei Abnahme dér Gips-
schale dér Negativform
bzw. die Rückseite dér
Gufíkopie
(Rákos Péter, 1994)

az eredeti felületekről vett szilikongumi negatívba készült öntvény. A műkő öntvény ugyanis az eredeti
plasztika textúrájának minden részletét hitelesen adja vissza. Ezzel az eljárással már korábban több ran­
gos magyar műemléknél készítettünk másolatöntvényeket, például a sárospataki vár reneszánsz farag­
ványairól, illetve pótoltunk a szabad ég alól múzeumba szánt szobrokat a veszprémi Szentháromság­
oszlopon és a mezőkövesdi Mária-oszlopon.
A jáki apostolszobrok esetében különleges helyzet állt elő: az öntvénymásolatokhoz mintául két
sorozat kínálkozott. Az egyik, a kézenfekvőbbnek tetsző lehetőség az volt, hogy a másolatokat a század-
fordulós restaurálás során a kapuépítményről vett természetes nagyságú gipszmásolatokról, azaz a
szobrok száz évvel ezelőtti állapotát rögzítő kópiákról készítjük. A másik lehetőség szerint a most le­
emelt eredeti szobrokat másoljuk - természetesen mai állapotukban.
Mi az eredeti szobrokról történő mintavétel mellett foglaltunk állást, főként azért, mert az eredeti
szobrok lényegében körplasztikák, sokszor oldalsó és hátsó felületeikre is átforduló, finoman faragott
drapériákkal. Ezzel szemben a századfordulós gipszmásolatok reliefszerűek, lényegében magasdom­
bormű vek. Az oldalsó és hátsó felületek a másolatvétel idején nagyrészt befalazásban voltak, ráadásul
a másolatkészítők az oldalsó visszaforduló felületeket a negatív leválaszthatósága érdekében agyaggal
kenték ki, így a másolatokon a szobrok hátsó-oldalsó részeit sima kiforduló felület helyettesíti. Fontos
szempont volt az is, hogy a gipszmásolatok felületi megjelenése oldott, sima, egyáltalán nem kőszerű.
Ez a pontatlanság a korabeli másolási technikából, az enyvformázásból fakad. A kiemelt eredeti szob­
rok viszont a mai eljárással: a szilikongumival történő formavétellel egyrészt körbeformázhatók, más­
részt gazdag felületi textúrájú másolat készíthető róluk. A szilikongumis formázás során ugyanis a
CMC-s formaleválasztó anyag elhanyagolható vastagságú filmréteget képez a felületen, így a kőanyag
kioldódott, porózus részletei is megjelennek a negatív formán, illetve az öntvényen. Az eredeti szobrok
és a gipszmásolatok összehasonlítása során az is kiderült, hogy a századfordulós gipszmásolatok sajnos
nem rögzítettek olyan lényeges további részletformákat, amelyek ellensúlyoznák az említett hiányossá­
gokat. Kivétel ez alól a két legrosszabb állapotú (homokkő anyagú) szobor (B3, J ll) , amelyeknél a gipsz­
másolatok jóval több részletformát őriztek meg, mint a mára nagyon megviselt állapotba került erede­
tik. így ezeknél a gipszmásolatokról történő szilikonformázást javasoltuk.
Javaslatunk első megvitatásakor az a döntés született, hogy egy jó állapotú szobrot, Szent Péterét
kiválasztva, az összehasonlíthatóság érdekében, mind az eredetiről, mind a gipszmásolatról készüljön
egy-egy mintaöntvény, majd az eredetiket és a másolatokat egymás mellett felsorakoztatva, azonos
megvilágításban nyíljék mód elbírálásukra. A bemutatott szobrok és mintaöntvények meggyőzték a
tervtanácsot arról, hogy a szilikongumis mintavétel nem károsítja az eredeti kőfelületet, és hogy az
eredetiről készült másolat felületi textúrája sokkal kőszerűbb, mint a gipszről készült másolaté.
Egyúttal bebizonyosodott, hogy - bármennyire meglepő is - a lajtamészkő szobrok pusztulása az el­
telt száz év ellenére sem volt olyan mértékű, hogy a korábbi gipszmásolatok többletinformációt adtak
volna. így a tervtanács jóváhagyta a másolatkészítési javaslatot, s hozzáfoghattunk az öntvények elké­
szítéséhez.
190 191
A B5-ÖS apostolszobor. Öntvénymásolat (balra) és eredeti A JlO-es apostolszobor. Öntvénymásolat (balra) és eredeti
(jobbra) / Die Apostelfigur B5. Guökopie (links) und Origi- (jobbra)/Die Apostelfigur J10. Gufikopie (links) und Origi-
nalfigur (rechts) nalfigur (rechts)
(OMvH - Hack Róbert, 1995) (OMvH - Hack Róbert, 1995)

A másolatkészítést megelőzte a szobrok felületére rakódott szennyeződések és idegen anyagok el­

távolítása. Ezután a kőfelületre felvittük a formaleválasztó anyagként szolgáló CMC-t. Az így előkészí­
tett felületre több rétegben folyékony szilikongumit ecseteltünk (az egyes rétegek közé gézpaplanos
megerősítés került), s az rugalmasan megszilárdulva felvette a szobor kőfelületének minden apró rész­
letfinomságát. A szobor szembenézeti és hátoldalát kiilön-külön formáztuk le, egy teljes negatívforma
tehát két félből állt (187). A rugalmas szilikongumi negatívforma köré merevítés céljából gipsz darabfor­
mát építettünk. Az elkészült tartóformából kiemeltük az eredeti szobrot, és ennek helyére öntöttük a
másolat anyagának folyékony masszáját. Az öntvény anyaga négy rész fertőrákosi rostált durva mész­
kőzúzalék, egy rész kötőanyagul szolgáló trasszcement és a színező oxidfesték. Az öntvény középten­
gelyébe erősítésül vörösréz váz került. Az öntés után egy héttel szétbontottuk a negatívformát
(188-189), és cizelláltuk az öntési varratokat. Az öntvény állandó nedvesen tartásával biztosítottuk a fo­
lyamatos szilárdulást.
A két nagyon rossz állapotú homokkő szobor századfordulós gipszmásolatáról készült negatívról
hiányzott a szobrok hátsó és oldalsó része. Ennek tömbjét a másolat öntése során alakítottuk ki, majd a
megszilárdult öntvényt az eredetiről másolva faragtuk meg.
A plasztikailag hiteles másolatok színe túlzottan homogén volt, így a templom homlokzatán, a szo­
borfülkékben és azok környezetében idegenül, újszerűén hatottak volna. A másolatok teljes hűségéhez
elengedhetetlen volt a szobrok évszázados természetes patinázódásának visszaadása. Ennek érdeké­
ben a másolatöntvények felületét akriltemperával patináztuk. Minden másolatot az eredeti alapján fúj­
tunk le alaptónussal, majd erre az alapra kerültek azok a sötétebb árnyalatok, amelyek főleg a szobor
mélyedéseiben hangsúlyosak. E domináns árnyalatok után retuspisztollyal az egyes szobrokra jellemző
finom részleteket vittük föl. A másolatöntvény ily módon nemcsak formailag, hanem színhatásában is
hű lenyomatává vált az eredeti szobornak (190-191). A színeket a másolatok végleges helyén a homlok­
zat hidrofobizálására felhordott anyag rögzíti.

A KAPUÉPÍTMÉNY OROMZATÁNAK RESTAURÁLÁSA

ÉS A M ÁSOLATOK ELHELYEZÉSE

A másolatokat teherautón, homokágyban szállítottuk Jákra. 1994 késő őszén a másolatok ideigle­
nesen kerültek a fülkékbe, mert végleges elhelyezésüket csak a kapuoromzat restaurálásával együtt le­
hetett elvégezni.
1995-ben a helyszíni munkát a templom nyugati oromfalának restaurálásával kezdtük. Ez a fal tel­
jes egészében a templom századfordulós restaurálásakor épült. Az oromfal lényegében jó állapotú, eny­
hén szennyezett felületét vizes lemosással tisztítottuk. Csak a rózsaablak és az aláforduló felületek alatt
lerakodott szennyeződéseket és gipszesedéseket kellett dolomitporos szemcseszórással, illetve
Monumentic paszta alkalmazásával eltávolítani. A pasztát elsősorban az oromcsúcs nagyméretű kőke­
resztjének csapóesőtől védett felületeiben megülő szennyeződés eltávolítására használtuk.
A századfordulón margitbányai lajtamészkőből faragott kváderek felülete egészséges, jó megtartá­
sú, de agyagerek gyakori előfordulása jellemzi. A külső felületre kifutó kisebb ellenállású erekből a
csapóeső az elmúlt száz év alatt kimosta a kötőanyagot, helyén ma az oromfalon vízszintes csíkokban
jelentkeznek a kimarjuk kőfelületek vonulatai (192). Ezek közül a csekélyebbeket változatlanul hagy­
tuk, mert optikai hatásuk kimondottan előnyös a nagyméretű, egységesen restauráláskori felületen.
Összezártuk azonban a kőfelületeket ott, ahol a kőanyag felületi kipusztulása mélyebb volt, és radiká­
lis kőpusztulási folyamat beindulásával fenyegetett. A kőfelület összezárása a kváderek anyagához ha­
sonló fertőrákosi kőzúzalék, trasszcement és porfesték masszájának felhordásával történt. A felhordá­
sok textúráját a massza megszilárdulása után a kőfelület textúrájához hangoltuk.
A fugákat átvizsgáltuk, és csak a sérült, repedezett, hiányos fugákat távolítottuk el és pótoltuk ki.
A kőillesztés itt sokkal pontosabb, így a kváderek közti fugák sokkal keskenyebbek, mint a középkori
felületeken, ezért finom szemcsés, meszes kötésű habarccsal fugáztunk. A fugaanyagot a megtartott fu­
gákhoz hasonlóra színeztük. A fugákat a kváderek felületétől kissé visszaléptettük, hogy a homlokzat
kőkiosztását az így keletkező finom árnyékhatások jobban kiemeljék (192).
A falfelület restaurálásával párhuzamosan elkészültek a vízelvezető és a csapóesőtől védő műsza­
ki megoldások: a vízköpők kiváltása az esővíz hátrafelé történő elvezetésével, továbbá az oromfal és a
kapuoromzat lezáró kősorának ólomlemezes lefedése. A kapuépítmény oromzatának lefedésére jutó
víz elvezetéséhez szükség volt még egy vékony keresztmetszetű esőcsatorna kiépítésére is, amely két­
oldalt a kapuépítmény és a toronyfalak sarkában fut le, és így csak csekély mértékben befolyásolja az
összképet.
A kapuépítménynek a fülkezáradékokkal együtt készült, teljesen restauráláskori faragványokból
álló lezárását ugyanazokkal az eljárásokkal restauráltuk, mint felette az egész oromfalat. Azt a gipszes

192
A nyugati oromfal kváderei fugázás után / Quader dér
Westgiebelwand des Hauptschiffes nach dér Neuverfu-
gung
(Rákos Péter, 1995)

193
A Jll-J1 2 -e s újrafaragott lábazat és a Jll-e s apostolszobor máso­
lata alatt elhelyezett új faragvány / Neu ersetzte Basis J11-J12
und Werkstück unter dér Plinthe dér Apostelfigur J l l
(Rákos Péter, 1995)
fekete kérget, amely a fülkezáradékok belső íveit
borította, szemcseszórással és pasztázással tisztí­
tottuk le, a helyenként előforduló sókivirágzást
pedig papírvattás pakolással távolítottuk el.
A szobrok kiemelésekor megvésett fülke­
hátfalak nagyobb hiányait a megbontott falmag
szerkezetéhez hasonló kötőanyagokkal, téglá­
ból falaztuk vissza. Ezután helyeztük be a máso­
latokat pontosan az eredeti szobrok helyére,
hogy visszafeküdjenek azok hátlenyomatába és
a fülke oldalfalainak helyenkénti régi megfa­
ragásaiba. A sok esetben szabálytalan eredeti
helyzet megtalálása nem volt könnyű, és a szo­
bor visszahelyezését a fülkében rendelkezésre
álló szűk hely is nehezítette. A pontos visszahe­
lyezéshez segítséget nyújtottak az eredeti szob­
rok talplemezeinek a talapzaton visszamaradt
lenyomatai, az eredeti állapotról készült fényké­
pek, valamint a szobor és fülke kapcsolatát a le­
vétel előtt rögzítő 1 :5 léptékű fülkefelmérések.
Ezután a kapu oromzat középkori falfelüle­
tének és fülkearchitektúrájának restaurálását
végeztük el. A szobrok kiemelésénél szükséges­
sé vált, mint már mondottuk, néhány szerkeze­
ti elem kibontása. Ezeket most visszaépítettük.
Elkerülhetetlen volt néhány nagyon rossz álla­
potú kőelem új faragványra cserélése. Ezeket az
eredeti kőanyaghoz hasonló, fertőrákosi bányá­
ból származó lajtamészkőből faragtuk újra. Ide­
tartozik néhány oszloplábazat (B6-7; 7-J8 és
J11-J12; 193), a Jll-e s szobor talplemeze alatti
kő és az oromzat északi szélén a fülkeprofilt le­
záró faragvány. A B2-B3-as oszlop helyén az
eredeti faragványról - a szobormásolatok készí­
tésénél ismertetett technikával - öntött másola­
tot helyeztünk el. Néhány nagyon sérült kvá-
der felületét az eredeti kőanyagnak megfelelő
szemcseszerkezetű és színű kőstukkóval egé­
szítettük ki (például az oromzat déli szélén a
fülkeprofilt lezáró faragványt és a J9-J10-es osz­
lop mögötti felső kvádert).
További problémát jelentettek az apostol­
szobrok külön kőből faragott, a fülkehátfal kvá-
derei közé beillesztett glóriái, amelyek finom
szemcsés kvarchomokkőből készültek. Ugyan­
csak nagyon rossz állapotban volt néhány ha­
sonló kőből készült oszlopfő és oszlop. Ezek in­
tenzívebb konzerválást igényeltek, mint a
falazat. A templomon gyakran használt, na­
gyon rossz megtartású homokkőnek talán
egyetlen jó tulajdonsága, hogy porozitása miatt
194
A 7-J8-as fejezet és a J8-as
fülke glóriás faragványának
injektálásos konzerválása /
In situ Konservierung mit
Injektionsverfahren am Ka-
pitell 7-J8 und am Werk-
stück mit Heiliegenschein
in dér Nischenrückwand J8
(Rákos Péter, 1995)

a konzerválószert nagy mélységben szívja magába, és ezért jó hatásfokkal konzerválható a kimondot­

tan erre a kőfajtára kifejlesztett Wacker Steinfestiger OH-val. Ezeket a faragványokat tehát nem emeltük
ki, hanem in situ konzerváltuk infúziós módszerrel (194) mert ez az eljárás a konzerválószer mélyebb
beszívódását biztosítja.
Ezután zártuk össze az eredeti szobrok helyére beállított másolatok és a fülkehátfal közét, és fugáz­
tuk ki a fülkék kváderfalát. Ehhez olyan kavicsos, kőzúzalékos anyagot használtunk, amelynek tulaj­
donságai a műkőé és a habarcsé között állnak. Ugyanezzel az anyaggal egészítettük ki a középkori
kváderfal kisebb hiányait. A felhordás után sima felületeket félkötött állapotban megdolgoztuk, és az
eredeti kváderek textúrájához hangoltuk.
A másolatokat és a hátfalat úgy zártuk össze, hogy a hátfal ma kevesebbet takar el a másolatok ol­
dalából, mint korábban az eredetiéből: ezáltal a szobrokból több látszik, anélkül, hogy helyzetüket meg­
változtattuk volna. Ez a néhány centiméteres különbség a szobrokat mintegy kilépteti a homlokzatból.
Ezt a hatást erősíti még a fülkék hátfalának egységes kialakítása, hiszen ez a korábbinál homogénebb
hátteret ad a szobroknak.
A letisztított, kifugázott és kiegészített felületek restaurálása konzerválásukkal és hidrofobizálá-
sukkal fejeződik be (Steinfestiger OH-v al és H-v al). A szobormásolatok patinázását is ez az eljárás fogja
rögzíteni. Az új szobrok így visszailleszkednek a homlokzatba, és a továbbiakban együtt öregednek,
pusztulnak természetes környezetükkel. A hidrofobizálás hatásának elvesztése után a mesterséges pa-
tinázás helyét lassanként a természetes elszíneződés veszi majd át.

AZ EREDETI SZ O BR O K ELŐRESTAURÁLÁSA

Mint láttuk, az eredeti szobrok restaurálása néhány esetben már a kiemelés előkészítésekor meg­
kezdődött a szobor részleges vagy teljes szilárdításával. A kiemelés leírásakor szóltunk arról is, hogy há­
rom szobor (B2, B4, J13) talplemezének és lábfejének elülső részén a kiemeléskor megnyíltak az egyko­
ri kiékelés okozta hajszálrepedések. Az így levált darabok egy részét még a helyszínen, rögtön a
kiemelés után összeillesztettük és megragasztottuk Airocoll kőragasztóval A későbbi nagy igénybevétel­
 re gondolva bizonyos esetekben kis átmérőjű rézcsapokat fúrtunk és rögzítettünk be a törésfelületek­
be. Ez a művelet csak abban az esetben volt elvégezhető a helyszínen, ha az elvált kőfelületek anyaga
jó megtartású, egészséges volt.
Azon további kis darabok után, amelyek nem korábbi hajszálrepedés mentén, hanem a kőanyag
mállása miatt váltak le a leemelés során, porlékony, morzsalékos, kötőanyagukat vesztett felületek ma­
radtak vissza. Ezeket csak egy későbbi, konzerválószeres merítéssel történt szilárdítás után lehetett visz-
szaragasztani; ennél az eljárásnál ugyanis a konzerválószer mélyebben szívódik a töredékbe.
Néhány esetben mészhabarccsal széleztünk el leveles felválásokat és tömítettünk mély repedése­
ket (például a J9-es szobor könyökén és jobb lábán).
A beládázott szobrokat Budapestre, műterembe szállítottuk. A kicsomagolás után kerülhetett sor
alapos vizsgálatukra és a nagyműszeres anyagvizsgálatra szánt minták első sorozatának vételére.
A szobrok restaurálásának mikéntjét ma még nem lehet pontosan meghatározni, hisz ezt döntően be­
folyásolják majd a szobrok végső, múzeumi elhelyezésének körülményei és kiállítási koncepciója. Az
eddigi munkálatokat az a szempont vezérelte, hogy a mindenképpen szükséges, állapotmegőrző és ja­
vító beavatkozásokat kell elvégezni, ügyelve arra, hogy visszavonhatatlan következményekkel járó mű­
velet ne történjék.
A szobrokat elő kellett készíteni arra, hogy a másolatok a valódi szobrászi formákat reprodukálják:
ezért letisztítottuk a plasztikai részleteket fedő rárakódásokat és idegen anyagokat. Enyhe vízpermetes
lemosással és szikével végzett kíméletes mechanikus tisztítással távolítottuk el a habarcsot, guanót és
mohát, valamint a századfordulós gipszmásolat készítésekor az aláforduló felületek kitömésére hasz­
nált agyag megkeményedett maradványait. A szobrokon lévő természetes patinát és a korábbi felület­
kezelések nyomait meghagyva tártuk fel a felületeket.
Azzal az új helyzettel kellett szembenéznünk, hogy az eredeti szobrok múzeumi műtárgyként él­
nek tovább, eredeti környezetüktől megfosztva. A szobrok múzeumba kerülésének célja megmentésük,
de igazi varázsukat kiállításuk adja - az, hogy immár testközelből megfigyelhetők, körüljárhatok, tanul­
mányozhatók. Annak azonban, hogy az új körülmények között biztonságosan jelenjenek meg, az az
ára, hogy néha kisebb-nagyobb „műtéten" kell átesniük. A műtárgyakat e beavatkozásoktól féltő művé­
szettörténészeknek és más szakembereknek azt kellett eldönteniük, hogy a szobrokat tanulmányi rak­
tárban elfektetve vagy kiállítóhelyiségben, múzeumban, mindenki számára hozzáférhetően kívánják-e
látni és láttatni. Az utóbbihoz szükség van statikai megerősítésükre annak érdekében, hogy biztonság­
gal lábra állíthatók legyenek, méghozzá úgy, hogy a segédszerkezetek lehetőleg észrevétlenek legye­
nek. Ilyen statikai megerősítésre szorult a három nagyon rossz állapotú (B3-as, J9-es és Jll-es), valamint
a három két kőből álló szobor (B2-es, 7-es és J8-as). Ezek tömbjeit korábban csap nélküli habarcsterítés
fogta össze, de emellett mindkét tömböt a fülkehátfalhoz is habarcs kötötte. Eredeti helyzetükből való
kimozdításuk óta a két tömb közötti habarcskötés már nem tartja össze a tömböket, ezért ezek a szob­
rok is statikai megerősítésre szorultak. E hat szobrot úgy stabilizáltuk, hogy alulról a talplemezen át két,
illetve szükség esetén három 10 mm átmérőjű, 30—40 cm hosszú csaplyukat fúrtunk fel, melyekbe króm­
acél csapokat ragasztottunk be Epoxi alapanyagú kő-fém ragasztóval.
Különlegesen rossz volt a B3-as szobor állapota, melynek combmagasságában keresztirányú repe­
dés húzódott a szobor teljes keresztmetszetében. A levételhez szükséges nagy gipszprotézis leválasztá­
sa után bizonyossá vált, hogy a szobor a legkisebb elővigyázatlan mozdítástól is szétszakadhat, s az
amúgy is rendkívül rossz állapotú kőanyag morzsalékosan széteshet. A probléma megoldására két le­
hetőség kínálkozott. Az egyik szerint a beteg szobrot a talplemeztól induló külső fémvázra támasztjuk,
amelyet a figura derékmagasságában csapszerűen rögzítünk a szobor hátába. Végül inkább a másik el­
képzelés szerinti belső csapos megerősítést alkalmaztuk: a szoborba alulról, a talplemezen át fúrtunk be
a repedészóna fölöttig érő csaplyukakat, és ezekbe hosszú, rejtett krómacél csapokat rögzítettünk. Azért
döntöttünk e megoldás mellett, mert így a beavatkozás a felszínen nem látható, a beültetett csapok pe­
dig kisebb keresztmetszetűek és hatékonyabbak a külső tartószerkezetnél.
A J9-es szobor szobor lábrésze és talplemeze oly mértékben sérült volt, hogy nem tudta saját súlyát
megtartani. Ráadásul éppen ezen a részen fut át egy keresztirányú repedés, amely tovább gyengítette
a sarkalatos tartófelületet, és amelynek mentén a szobor később meg is nyílt. A szobrot a talplemeztől a
195-196
A J9-es szobor a statikai megerősítés közben / Die Apostelfigur J9 beim Einsatz dér Chromstahldübel
(Rákos Péter, 1996)

combtőig felérő két krómacél csappal erősítettük meg (195-196). A figura sérült, lerepedt jobb karját ki­
sebb fémcsapokkal kellett rögzíteni.
A Sámson-szobor leemelésekor kiderült, hogy a szobrot a hátfal tartja össze, talplemeze rendkívül
vékony, össze-vissza van repedezve, ráadásul mind az oroszlánnak, mind a Sámson-alaknak hiányoz­
nak lábai, a meglévők pedig át voltak repedve. Ezenkívül a talplemez hátsó szélére rátámaszkodott a
hátfal alsó kvádere, s ez tovább nehezítette a kimozdítást. A kiemelés előtt, az oroszlán tömegét alátá­
masztandó, ideiglenesen fakockát gipszeltünk az oroszlán hasa és a talplemez közé. A szobor talpleme­
ze végül mégis külön és több darabban került ki a befalazásból. A műteremben a talplemez nagyobb da­
rabjait injektálással, kisebb darabjait merítéssel szilárdítottuk. Ezután a darabokat összeragasztottuk.
Az egész szobor statikai megerősítéséhez feltétlenül szükséges volt valamilyen segédszerkezet.
Ebben az esetben is felmerült a külső fémvázra erősítés gondolata, de ezt a korábban mondottak miatt
elvetettük. A lábcsonkok keresztmetszete azonban túl kicsi a megtartáshoz szükséges keresztmetszetű
fémcsapok elhelyezéséhez, ezért itt nem lehet teljesen láthatatlanná tenni a tartószerkezetet. A bemu­
tatott elképzelések alapján döntés született arról, hogy az oroszlán mellkasa és a talplemez közé kőha­
sáb épüljön be. Ezt műkőből öntöttük meg, mivel így biztosítható két lapjának tökéletes illeszkedése a
szoborhoz. Emellett is szükséges a talplemezen átfúrt kisebb keresztmetszetű fémcsapok behelyezése a
lábaknál.
A két kőből illesztett szobrok közül a J12-est - mint mondottuk - eleve két darabban kellett fülké­
jéből kivenni. A Krisztus-szobornál a középkori fugát a műteremben választottuk szét, gondosan vi­
gyázva arra, hogy az eredeti habarcs is a felületeken maradjon. A csapolások elvégzésekor az összeépí­
tés során az eredeti habarcsréteg a helyén maradt, a felületeket nem kellett összeragasztani. A széleken
kipergett fugaanyagot mészhabarccsal pótoltuk. A visszaléptetett fugaanyagot színben a szoborhoz pa-
tináztuk. A J8-as szobornál viszont minden bizonnyal - a másik két esettel ellentétben - nem síkra fa­
ragott felületű tömböket illesztettek össze, itt a vastag középkori fuga megbolygatása nem látszik kívá­
natosnak.
A szobrok restaurálása ezzel nem ért véget: néhány szobor biztonságos talpraállításához további
megoldásokat keresünk. A Bl-es, B3-as és J9-es szobornál a posztamensbe beépített csapokra való ráül-
tetés oldhatja meg a problémát. Közülük kettőbe (B3, J9) már befúrt erősítő csapok kerültek elhelyezés­
re, és a posztamensből kiálló csapokat ugyanezekbe a furatokba lehet vezetni. A szobrokat csak nagyon
körültekintően és szakszerűen szabad mozgatni, mert minden mozgatás - a leírt statikai megerősítések
ellenére is - veszélyezteti épségüket.
Köztudott, hogy az apostolszobrok egy részének feje utólag került a román kori szobrok csonkolt
nyakára. Ezek a fejek sem méreteikben, sem arányaikban, sem stílusukban, sem helyzetükben nem il­
leszkednek a szobor nyakához. A fejeket különböző méretű vascsapokkal, meszes habarccsal rögzítet-
197-198
A B2-es apostolszobor nyakcsonkja a fej elrozsdásodott
vascsapjával, illetve a fej restaurálás közben / Hals-
stumpf dér Apostelfigur B2 mit korrodiertem Eisen-
dübel des Kopfes bzw. dér zersprengte Kopf wáhrend
dér Restaurierung
(Rákos Péter, 1996)

ték a testhez. A fej és a nyak nem illeszkedő felületeit vastag, helyenként több rétegű, gondatlan ki­
kenéssel dolgozták össze. A JlO-es szobor későbbi feje már az állványozás közben levált. A B2-es szobor­
nál a fejet tartó vascsap korrodálódása térfogatnövekedéshez vezetett, s ez négy darabra repesztette a
fejet (197-198). A fej töredékeit tisztítás után összeragasztottuk, a testből pedig a habarcsot eltávolítva
kiemeltük a vascsapot.
A szobrok végleges restaurálása során mindenképpen szükség lesz a többi fejpótlás felerősítésekor
behelyezett vascsap eltávolítására és rozsdamentes csapok behelyezésére. A beavatkozás elvégzése
alkalmat ad majd annak mérlegelésére is, hogy a román kori szobrok végleges kiállítása a később ké­
szült fejek visszahelyezésével vagy anélkül történjék-e.
 Péter Rákos-Vilmos Osgyányi-József Sütő

DIE ABNAHME DÉR SKULPTUREN,

IHRE NACHBILDUNG UND DIE RESTAURIERUNG
DES WESTPORTALGIEBELS

Mitte dér 1980er Jahre schenkte mán dem schlechten Zustand, in dem sich die mittelalterliche
Steinoberfláche dér Architektur und des skulpturalen Schmucks dér Kirche von Ják befanden, immer
mehr Aufmerksamkeit. Besonders auffallend waren die Scháden an den Skulpturen dér Apostelgalerie
und aus diesem Grunde wurde das Portai im Herbst 1990 provisorisch eingerüstet. Eine Gruppé von
Experten versammelte sich - darunter neben akademischen Bildhauer-Restauratoren auch Kunst-
historiker, Architekten und Naturwissenschaftler - und befand den Erhaltungszustand dér Skulpturen
für dramatisch. Die an dér Stirnfláche des Portalvorbaus auskragenden Skulpturenpartien wiesen ver-
heerende Zerfallserscheinungen auf, stellenweise mit Anzeichen des endgültigen Ruins. Mán beobach-
tete gelockerte, dichte Verwitterungskrusten sowie von Rissen durchzogene, abbröckelnde Detail-
formen, die mit Moos überwuchert und von Guanó bedeckt waren. Einhellig vertraten die Experten
die Auffassung, dafi eine Gesamtrestaurierung dér Kirche mit dér Rettung dér Skulpturen beginnen
müsse, denn diese dürften nicht lánger dem Verfall ausliefert bleiben. Dér erschreckende Erhal­
tungszustand dér Skulpturen, ihr künstlerischer und kunsthistorischer Wert sowie die Skepsis gegen-
über Mitteln zűr Steinkonservierung veranlafiten uns, auf eine Restaurierung vor Őrt zu verzichten
und den einzig sicheren Weg zu wáhlen, námlich die Bildwerke unter Museumsbedingungen in einem
geschlossenen Raum unterzubringen. In den Nischen am Giebel des Portals sollten stattdessen an-
spruchsvolle Kopien plaziert werden.

DIE ABNAHME DÉR SKULPTUREN

Ein Jahr spáter wurde ein zűr Durchführung dér Arbeit geeignetes Gerüst aufgestellt, von dem aus
die Vorbereitungen zűr Abnahme dér Skulpturen beginnen konnten. Es entstanden Bauaufnahmen
von jeder Nische mit einer detaillierten Dokumentation des jeweiligen Zustandsbefundes, parallel
dazu wurde ein restauratorisches Konzept zűr Ablösung dér Skulpturen entwickelt. Wichtigste
Anforderung war natürlich, die fallweise aus mehreren Blöcken zusammengesetzten, aufierordentlich
schlecht erhaltenen Figuren möglichst in einem Stück und ohne die geringste Beschádigung ins Atelier
zu verbringen. Ein Bestandteil dieser Vorbereitungen war auch die Untersuchung mit einem Metall-
detektor. Sie ergab, daS die Skulpturen weder im Mauerwerk, noch im Nischenboden durch
Metalldübel verankert worden waren. Dies bedeutete, dafí die Fufiplatten lediglich in einem Mörtelbett
safien und die Figuren ringsum durch eine Mörtelverfüllung von unterschiedlicher Festigkeit mit dér
Nischenwand verbunden waren. Einige Bildwerke standén tiefer eingesenkt und ragten nur reliefartig
aus dér Mauerfront hervor (z. B. J13), wahrend die Figur J9 das andere Extrém darstellt, indem sie fást
freistehend weit aus dér Nische heraus vorkragte. Aus dér Nischenaufstellung ergab sich zudem das
 Problem, dafi die Figuren im wesentlichen nur von vorne her zugánglich waren und dafi sie aufgrund
ihrer feingliedrigen Ausarbeitung eigentlich nur an dér Fufiplatte berührt werden könnten. Aber auch
die Fufiplatte war háufig sehr schmal und überdies in fragilem Zustand, oft durchzogen von hauch-
dünnen Materialsprüngen, bei zwei Skulpturen (Bl, B3) fehlte diese Standplatte sogar ganz.
Bei dér Suche nach einer technischen Lösung dieser Probleme gingen wir von dem Grundgedan-
ken aus, dafi im vorliegenden Fali die gewohnten und bewáhrten Methoden dér Bewegung von Stein-
plastiken nicht anwendbar sind. Vielmehr mufiten die Figuren ohne Veránderung ihres Schwerpunk-
tes, das heifit aufrecht stehend in horizontaler Richtung aus dér Nische gelöst und sodann in
gleichbleibend aufrechter Haltung behutsam vöm Gerüst herabgelassen werden. Hierführ entwickel-
ten wir Spezialwerkzeuge und besondere Flilfsgeráte und unterteilten den Arbeitsvorgang in eine
Folge von wohlüberlegten Teilschritten. Durch vorsichtiges Entfernen dér Mörtelverfüllungen sollten
die Skulpturen von dér Nischenwand und vöm Nischenboden abgelöst werden, um dann in die Hori-
zontalfuge zwischen dér Figurenplinthe und dem darunter befindlichen Stein eine mafigerechte Stahl-
platte einschieben zu können. Sie sollte im weiteren die Tragefunktion dér aufgrund vielfacher Beschá-
digungen meist instabil gewordenen Plinthe übernehmen. Unter dieser Stahlplatte war eine zweite,
eingefettete Eisenplatte vorgesehen, die als Schlitten dienen sollte. Zudem hatten wir vor, eine spezielle
Gewindespannvorrichtung so zu montieren, dafi zwei Greifarme an den Rückkanten dér Plinthe an-
setzen (172) und ein langsames Vorschieben dér Skulptur ermöglichen konnten. Durch Drehen am Ge-
windekopf dér Greifarme sollte sich die Skulptur langsam von dér Wand „abtrennen", mittels dér Stahl-
platten-Plinthe über jene eingefettete Eisenplatte nach vorne gleiten und in Fortsetzung schliefílich auf
eine weitere Metallplatte verbracht werden, welche die Bodenplatte einer Hebevorrichtung bildet
(173). Diese Flebevorrichtung planten wir als eine bei jeder Figur individuell zusammenzubauende
Metallkonstruktion (174-175). Mit Hilfe einer Kettenwinde sollte diese Standbühne schliefilich über das
Gerüst auf den Bódén herabgesenkt (176-177) und die Skulpturen unverzüglich in spezielle Transport-
kisten verbracht werden. Diese sollten mit in Folie gefülltem Perlitgips ausgepolstert sein (178), so dafi
die formbare Bettung beim langsamen Umlegen dér Figuren zusammen mit den Kisten sich sukzessive
den Figurenrückseiten anpafit und so ein absolut sicherer Transport gewáhrleistet ist.
Die Steinsubstanz beider Skulpturen unter dem Wasserspeier (B3, J l l) sowie in einem Bereich an
dér linken Seite dér Figur J9 befand sich in derart fortgeschrittenem Stádium dér Verwitterung, dafi vor
einer Festigung dér porosén Oberfláche keinerlei Eingriff zu verantworten war. Aus diesem Grunde
wurde mit Wacker Steinfestiger OH vorkonserviert. In einem zweiten Schritt legten wir in den Bereichen,
die gelockerte, dichte Steinabspaltungen aufwiesen, zűr Stabilisierung dér Oberfláche Gazegewebe
einer Carboxil-Methyl-Zellulose-Verbindung (CMC) an, um eventuell sich ablösende Teile an ihrem
Platz zu fixieren (170).
Eine áhnliche Aufienstabilisierung mufite auch bei den stark in sich gesprungenen, aus zwei
Blöcken zusammengesetzten Skulpturen erfolgen, ebenso wie bei jenen, dérén Plinthe fehlte oder stark
gerissen war (B3, B 4 ,7, J8, J9). Hierfür planten wir Stützschalungen, die, durch Folie von dér Steinober-
fláche isoliert, ohne jegliche Schadensgefahr wieder entfernt werden können (172). Diese zerlegbaren
Gipsschalen sollten beim Fíerauslösen dér Figuren aus den Nischen die nötige Gesamtstabilitát gébén
und einen sicheren Transport dér Figur in einem Stück gewáhrleisten, ohne den originalen Verband dér
Einzelteile zu gefáhrden.
Nach dér fachlichen Genehmigung des Arbeitsplanes wurden die Skulpturen in zwei Etappen im
Spátherbst 1992 und im Frühjahr 1993 abgenommen. Das geschilderte Verfahren mufite natürlich im-
mer wieder mit Rücksicht auf spezielle Umstánde modifiziert werden, die vor allém aus dér unter-
schiedlich gearteten Verbindung zwischen Figuren und Nischenwand resultierten. Bei Flerausnahme
dér drei Figuren im Giebelscheitel war die Anwendung des Gewindeschlittens nahezu problemlos. Die
Skulpturen lagen nach Entfernung dér seitlichen Mörtelanschlüsse nahezu frei, so dafi die Greifarme
des Schlittens mühelos an den Rückkanten dér Plinthe angesetzt werden konnten (172-173). Die Nische
dér Christus-Figur ist breiter angelegt als die übrigen, dadurch war auch die Figur von den Seiten her
leichter zugánglich und die Ablösung weniger problematisch. Komplizierter wurde es im Falle dér
Figur B6 (St. Petrus), dérén erhobener rechter Arm das Sáulenkapitell von B5-B6 berührte (116). Um die
eng anliegenden Bereiche gefahrlos voneinander zu lösen, bauten wir zuerst den benachbarten Saulen-
schaft aus und konnten dann die Figur ungehindert so wegbewegen, dafi an den Berührungsfláchen
keinerlei Scháden entstanden.
Weit mehr Schwierigkeiten bereitete es, die Nischenfiguren im unteren Teil beiderseits des Giebels
sowie an dér Turmmauer herauszulösen, insbesondere gilt dies für die Figuren B2, B12 und B13. Sie
standén ungewöhnlich tief in schreinartig engen Nischen und waren auch an den Rándern entlang
starker im Mauerverband eingebettet (179-180). Flier erwies sich das Durchtrennen dér Anschlufináhte
zwischen Figur und Nischenwand als knifflige Aufgabe, die im allgemeinen ein höchst vorsichtiges,
stellenweise aber auch ein ernsthaftes Herangehen mit dem Meifiel erforderlich machte. Alléin damit
war jedoch die Bewegbarkeit dér Skulpturen nicht zu bewerkstelligen. Vielmehr hatte sich auch die
Nischenrückwand mit dér Figurenrückseite organisch verbunden, indem dér eingegossene Füllmörtel
teilweise auch in den Hinterschneidungen von Gewandfalten zu Hegen kam und somit die Figur regel-
recht fest sáli Die besonders beengte Stellung dér Figuren in den Nischen erschwerte die Arbeit zusátz-
lich und wir waren gezwungen, nicht nur - wie vorgesehen - die Saulé von B2-B3, sondern auch die
dahinter liegenden Quader auszubauen, um an die Rückseite dér Figur B2 heranzukommen.
Besondere Probleme bereitete die Figur J12, die ebenfalls aus zwei Blöcken besteht. Das ansonsten
angewandte Verfahren, mit Hilfe einer Stützschalung aus Gips die Teile zusammenzuhalten, schien
hier nicht praktikabei, da die Seitenfláchen dér Figur nicht zugánglich waren und somit die Schalung
nicht genügend nach hinten übergreifen konnte. Deshalb war geplant, die Stützschale erst nach dér
Ablösung dér Figur von dér Nischenwand, jedoch vor dem Herablassen auf den Bódén anzubringen,
wozu es letztendlich jedoch nicht kam. Es gelang namlich nicht, die Skulptur mit den bisher bewáhrten
Methoden zu bewegen. So entschieden wir uns aus konservatorischen Gründen, die beiden Teilblöcke
voneinander zu trennen. Die auf Fufiknöchelhöhe befindliche Lagerfuge wurde geöffnet und die beiden
Stücke konnten somit einzeln herausgehoben werden (181).
Bei drei Skulpturen (B2, B4 und J13) öffneten sich bei dér Demontage die schon in dér Vorberei-
tungsphase beobachteten und dokumentierten Haarrisse im Stein. Entlang dér Rifikanten lösten sich
auch mehrere Bruchstücke ab (182-186). Dérén innere Lagerfláchen waren von Belag bedeckt und ver-
fárbt. Wir glauben, dali diese an mehreren Skulpturen beobachteten Haarrisse auf ein und dieselbe
Ursache zurückzuführen sind. Beim Versatz dér Figuren hatte mán durchwegs an dér Vorderkante dér
Plinthe Keile eingesetzt, um beim Verfüllen dér Rückseite ein Nachvornekippen dér Figur zu verhin-
dern. Die durch diese Keile verursachte Spannung führte im Laufe dér Jahrhunderte an all den Stellen
zu Rissen, wo sich im Stein feine, eingelagerte Tonaderschichten vorfanden.

DIE ANFERTIGUNG DÉR KOPIEN

lm Hinblick auf die Anfertigung von Kopien, die die Originalskulpturen an ihrem bisherigen Platz
ersetzen sollten, galt als Grundprinzip, möglichst getreu die Originale zu „reproduzieren". So hielten
wir es für nicht wünschenswert, die fehlenden, beschadigten oder verwitterten Teile zu rekonstruieren.
Wenn wir schon gezwungen sind, die gegenwártige, geschlossene und im Bewulltsein dér Öffent-
lichkeit lebendige Einheit dér Westfassade dér Kirche durch Abnahme dér Skulpturen zu zerstören,
dann mul> darauf bestanden werden, dafi an die Stelle dér Originale solche Kopien treten, die dem
gewohnten Bild dér Kirche am náchsten kommen. Bei dér Herstellung von Kopien für einen derart
anspruchsvollen Zweck ist das Verfahren dér Gufikopie in jedem Falle dem dér Bildhauerkopie vor-
zuziehen. Eine Gufikopie wird mit Hilfe einer von dér Originalfláche abgenommenen Silikongummi-
Negativform hergestellt, so dali dér Abdruck jedes Detail authentisch wiedergibt. Dieses Verfahren hat-
ten wir bereits für Gufikopien von mehreren bedeutenden ungarischen Denkmálern angewendet,
beispielsweise von den Renaissance-Bauskulpturen dér Burg zu Sárospatak. Ferner habén wir mehrere
im Freien aufgestellte, aber aus konservatorischen Gründen ins Museum verbrachte Skulpturen durch
solche Kopien ersetzt, so etwa die Figuren an dér Veszprémer Dreifaltigkeitssaule oder dér Mariensáule
von Mezőkövesd.
 Was die Jáker Apostelfiguren anbelangt, standén wir vor einer aufiergewöhnlichen Situation:
mehrere Vorbilder für die Gufikopien standén zűr Auswahl. Am naheliegendsten schien es, sich für jene
im Zugé dér Restaurierung um die Jahrhundertwende im Mafistab 1:1 gefertigten Abgüsse zu entschei-
den, d. h. nun neue Gufikopien anzufertigen, die den Zustand dér Skulpturen von vor hundert Jahren
wiedergeben. Die alternative Úberlegung war, die Abgüsse von den gerade geborgenen Originalfiguren
im Zustand dér heutigen Verwitterung zu nehmen.
Wir entschieden uns für die letztere Möglichkeit. Unter anderem deshalb, weil die tatsáchlichen
plastischen Qualitáten dér Originalfiguren weit höher sind als die Abgüsse aus dér Jahrhundertwende.
Die Originale sind eigentlich nahezu rundplastisch gearbeitet, mit feingliedrigen, háufig auf die
seitlichen und rückwartigen Flachen übergreifenden Draperiemotiven. Im Gegensatz dazu sind die
besagten Abgüsse eher reliefartig. Die Seiten- und Rückflachen waren seinerzeit gröfitenteils einge-
mauert. AuSerdem hatte mán damals die seitlichen Spalten zwischen Figuren und Nischenwandung
zu Gunsten einer leichteren Ablösung des Negativs mit Tón ausgefüllt, so dafi diese Bereiche an den
Abgufiformen ungestaltete Flachen ergaben. Ein wichtiger Gesichtspunkt war ferner die ungewöhnlich
glatte, gar nicht steinhafte Oberfláchenwirkung dér Gipsabgüsse. Dieser Effekt resultiert aus dér Tech-
nik des damaligen Kopierverfahrens, das mit Leim arbeitete. Von den nun abgenommenen Original-
skulpturen liefien sich hingegen nicht nur vollrunde Kopien herstellen, sondern mit Hilfe dér moder­
nen Silikongummi-Negativformen darüberhinaus auch nahezu originalgetreue Oberfláchentexturen
erreichen. Bei dér Verwendung von Silikongummi überdeckt die formablösende CMC-Schicht nur als
hauchdünner Film die Originaloberfláche, so dafi am Negatív bzw. spáter am Abgufi auch die instabilén
oder porosén Teile des Steins erscheinen. Wie sich im Vergleich dér Originalskulpturen und dér zűr
Jahrhundertwende angefertigten Gipsabgüsse herausstellte, fehlen an letzteren leider auch all jene
wichtigen Detailformen, die vielleicht als ein Ausgleich für die erwáhnten Mángel hátten dienen kön-
nen. Ausnahmen sind die beiden Figuren B3 und J l l mit dem denkbar schlechtesten Erhaltungs-
zustand. Bei ihnen sind durch die altén Gipsabgüsse viele Detailformen überliefert, die an den heute
stark abgewitterten und fragmentierten Originalen nicht mehr zu finden sind. Aus diesem Grund
schlugen wir in ihrem Fali vor, das Silikonnegativ von den altén Gipskopien abzunehmen.
Bei dér ersten Beratung unseres Vorschlages wurde entschieden, für die Figur des Apostels Petrus
(B6) jeweils sowohl vöm Original als auch vöm Gipsabgufi Gufikopien anzufertigen und diese dann
neben den Originalen in einer Reihe aufzustellen, um sie bei identischer Beleuchtung beurteilen zu
können). Die so vorgestellten Skulpturen und Gufikopien überzeugten das Planungskomitee davon,
dafi die Negativabnahme mit Silikongummi die originalen Steinoberfláchen nicht schádigt und die
Oberfláchentextur dér vöm Original hergestellten Kopie dem Stein wesentlich náher kommt als bei den
Gipsabgüssen. Das Grémium stimmte unserem Vorschlag alsó zu und wir konnten die Fertigung dér
Gufikopien in Angriff nehmen.
Zuvor mufiten die auf den Originalskulpturen abgelagerten Verschmutzungen und Fremdstoffe
entfernt werden. Danach trugen wir auf die Steinoberfláche die formgebende CMC-Schicht und
darüber schliefilich mit dem Pinsel mehrere Schichten flüssigen Silikongummi auf. Zwischen die einzel-
nen Schichten legten wir zűr Verstárkung Gazegewebe. Diese Schichtung pafite sich den plastischen
Einzelformen dér Oberfláche hautnah an und verfestigte sich schliefilich zu einer stabil-elastischen
Haut. Auf diese Weise wurden zwei separate Negativschalen hergestellt, eine von dér Vorder- und eine
von dér Rückseite des Bildwerks. Um die elastische Silikongummi-Form herum wurde zu dérén Stabi-
lisierung schliefilich eine feste Gipsschale angefertigt. Als náchstes lösten wir die Originalskulptur aus
dér fertigen Gufiform heraus (187) und füllten an Stelle dessen eine flüssige Gufimasse ein. Sie besteht
aus vier Teilen gesiebtem Weichkalksteinsplit vöm Steinbruch Fertőrákos, einem Teil TraSzement als
Bindemittel sowie einer Beigabe von Oxidfarben. Entlang dér Mittelachse wurde das Gufistück durch
ein Kupferskelett stabilisiert. Eine Woche nach dem Giefien öffneten wir die Negativform (188-189) und
entfernten die Gufináhte durch vorsichtiges Ziselieren. Stándiges Feuchthalten sicherte eine entspre-
chende Verfestigung dér Gufikopie.
An jenen beiden, heute sehr schlecht erhaltenen Skulpturen, für die wir die Abgüsse aus dér Jahr­
hundertwende als Vorlage nahmen, fehlten seitlich und rückwártig gröfiere Teile, die wir an den neuen
Kopien ergánzen wollten. Die Rohform modellierten wir bereits im Verlaufe des Giefiens, die Detail-
formen arbeiteten wir am verfestigten Gufistück nach dem Vorbild dér anderen Originalfiguren aus.
Die in ihrer Plastizitát zwar höchst authentischen neuen Kopien erwiesen sich nun aber in ihrer
Farbigkeit als zu einheitlich, so dafi sie an dér Kirchenfassade in engem Verband mit den originalen
Nischen und dér sonst umgebenden Architektur allzu neu und fremdartig gewirkt hátten. Um ein an-
náhernd originalgetreues Aussehen dér Kopien zu erreichen, schien es unerláfilich, die jahrhundertealte
natürliche Patina dér Originalskulpturen nachzuahmen. Dies versuchten wir mit Akryltemperafarben
zu erreichen. Jede Gufikopie erhielt einen dem Original entsprechenden Grundton, darüber legten wir
dann dunklere Schattierungen, wie sie vornehmlich in den plastischen Vertiefungen dér Skulpturen
anzutreffen sind. Abschliefiend wurden mit Hilfe einer Retuschierpistole die für die jeweilige Skulptur
typischen Feindetails dér Farbigkeit aufgetragen. Auf diese Weise wurden die Gufikopien nicht nur in
ihrer plastischen Form, sondern auch in ihrer farblichen Erscheinung zu getreuen Nachbildungen dér
Originalskulpturen (190-191). Die langfristige Festigung dér Farben wird nach endgültiger Aufstellung
dér Kopien vor Őrt durch eine Gesamthydrophobierung dér Fassade sichergestellt sein.

DIE RESTAURIERUNG DES PORTALVORBAUGIEBELS

UND DIE PLAZIERUNG DÉR KOPIEN

Die Kopien wurden in Sand eingebettet auf Lastwagen nach Ják transportiert. lm Spátherbst 1994
verbrachte mán sie provisorisch in die Nischen, denn eine endgültige Plazierung konnte nur zusam-
men mit dér Restaurierung des Portalgiebels erfolgen.
1995 begannen wir mit den Restaurierungsarbeiten an dér Westwand des Hauptschiffes. Diese war
erst bei dér Restaurierung dér Kirche um die Jahrhundertwende errichtet worden, daher zeigte sie
überwiegend einen guten Erhaltungszustand. Leicht verschmutzte Fláchen reinigten wir lediglich mit
Wasser. Die Schmutz- und Gipsablagerungen am Rosettenfenster und an den darunterliegenden Flá­
chen mufiten mit Dolomitpulver abgestrahlt bzw. mit Monumentic-Pásté entfernt werden. Die Pásté ver-
wendeten wir in erster Linie zum Entfernen des Schmutzes, dér in den niederschlaggeschützten Zonen
des grófién Steinkreuzes an dér Giebelspitze safi.
Die Oberfláche dér um die Jahrhundertwende bearbeiteten Quader aus Leithakalkstein ist gesund
und in gutem Erhaltungszustand, allerdings von háufigen Tonader-Einlagerungen durchzogen. An
Stellen, wo die Tonadern an dér Oberfláche anstehen, wurde in den letzten hundert Jahren das Ton-
material vöm Regen ausgewaschen (192). Dies führte zu einer wie ausgeátzt erscheinenden Steinober-
fláche mit seltsamen Horizontalstreifen. Die geringfügigeren Scháden beliefien wir, da ihre optische Wir-
kung im Hinblick auf die Grofifláchigkeit dér Restaurierungmafinahme um 1900 sich eher als vorteilhaft
erweist. Doch dórt, wo die Zerstörung des Steinmaterials tiefer ging und dér Beginn eines radikalen
Verwitterungsprozesses drohte, entschieden wir uns, die zerklüftete Oberfláche zu schliefien. Dies
geschah durch Auftragen von Verfüllmasse aus folgenden Komponenten: Steinsplit aus dem Bruch
Fertőrákos mit áhnlichen Eigenschaften wie die Quader, Trafizement und Pulverpigment. Die Textur dér
Verkittungen stimmten wir nach dem Abbinden dér Masse auf die Textur dér umgebenden Stein-
oberfláche ein.
Die Fügén wurden untersucht und nur die beschádigten, geplatzten oder lückenhaften Fügén neu
geschlossen oder ergánzt. Dér Steinverband in diesem vor hundert Jahren erneuerten Bereich ist
wesentlich exakter, dér Fugenschnitt wesentlich schmaler als bei den mittelalterlichen Fláchen. Deshalb
verwendeten wir zum Verfugen feinkörnigen, kalkgebundenen Mörtel. Das Matériái dér Neuver-
fugungen wurde entsprechend den beibehaltenen Fügén eingefárbt und die Verfugung selbst im Ver-
háltnis zűr Quaderkante leicht zurückgestuft (192). Die so entstehenden feinen Schatteneffekte sollten
den Quaderverband dér Fassade besser hervorheben.
Parallel zűr Restaurierung suchte mán auch nach Möglichkeiten eines allgemeinen Schutzes vor
Niederschlágen und löste die technischen Probleme dér Wasserableitung. Die Wasserspeier wurden
herausgelöst und die Regenwasserrinnen nach hinten abgeleitet. Die oberste, die Giebelwand und den
Portalgiebel abschliefiende Steinreihe wurde mit Bleiplatten abgedeckt. Um das Traufwasser dieser
Abdeckung optimál abzuleiten, war die Anbringung einer Regenrinne notwendig, die in dér Ecke zwi-
schen dem Portalvorbau und den Turmmauern verláuft. Um das Gesamtbild nicht zu beeintráchtigen,
wurde diese Rinne so schmal wie möglich gestaltet.
Dér zusammen mit den Nischenabschlüssen entstandene, gánzlich aus Werksteinen dér Zeit um
1900 bestehende Portalgiebel wurde nach dem gleichen Verfahren restauriert wie die gesamte Giebel-
wand darüber. Die schwarze, gipshaltige Schadstoffkruste in den Nischenbögen entfernten wir mit
Pulverabstrahlung und Pastebehandlung, die stellenweise auftretenden Salzausblühungen mit Hilfe
einer Papierwattepackung. Zum Ausbessern jener gemeifielten Öffnungen, die zum Herausheben dér
Skulpturen nötig waren, verwendeten wir Ziegel und Verfüllmaterial von áhnelnder Struktur wie die
benachbarten Mauerpartien. Anschliefiend plazierten wir die Kopien genau am ursprünglichen Platz
dér Originale. Auch dér Rückenabdruck dér Kopien sollte sich exakt wieder in die altén Auskerbungen
an den Nischenwandungen einfügen, was sich als nicht sehr einfach herausstellte. Die ursprüngliche
Position dér Figuren war oft sehr spezifisch determiniert, darüber hinaus erschwerte dér beengte Raum
in den Nischen die Arbeit grundsátzlich. Eine nützliche Orientierungshilfe waren die auf den Stand-
sockeln verbliebenen Abdrücke von den originalen Plinthen, ferner halfen uns diverse Zustandsfotos
vor dér Abnahme sowie die im Mafistab 1 :5 gezeichneten Aufmafipláne, auf denen die originalen
Standortverhaltnisse zwischen Skulptur und Nische exakt festgehalten sind.
Nun konnte die Restaurierung dér mittelalterlichen Wandfláchen des Portalvorbaus und dér
Nischenarchitektur beginnen. Wie bereits erwáhnt, muIsten beim Herausheben dér Skulpturen einige
zűr Nischenarchitektur gehörende Werksteine entfernt werden. Diese wurden jetzt wieder eingebaut.
Darüber hinaus erwies es sich als erforderlich, einige sehr schlecht erhaltene Werkstücke durch neue
zu ersetzen. Sie wurden aus Leithakalkstein neu gearbeitet, dér aus dem Steinbruch Fertőrákos stammt
und dem ursprünglichen Matériái sehr áhnlich ist. Dies betraf einige Sáulensockel (B6-7; 7-J8; Jll-1 2 ),
einen Quader unter den Standplatten für die Figur J l l (193) sowie den das Nischenprofil am Nordrand
des Giebels abschliefienden Profilblock. Bei dér Saulé B2-B3 brachten wir anstelle des Originals eine
nach dem oben geschilderten Verfahren gefertigte Gufikopie an. Bei einigen Quaderblöcken, die beson-
ders stark beschádigt waren, wurde die Oberfláche mit Steinmasse anmodelliert, wobei wir in Kör-
nung, Farbe und Oberfláchenstruktur das originale Steinmaterial möglichst genau imitierten. Dieses
Verfahren wurde z. B. beim Nischenprofil des Abschlufistücks am Südrand des Giebels angewendet,
desweiteren beim oberen Quader hinter dér Saulé von J9-J10.
Ein Problem stellten die aus gesonderten Werkstücken in die Nischenrückwand eingefiigten
Heiligenscheine dér Apostel dar. Sie bestehen aus feinkörnigem Quarzsandstein und sind sehr schlecht
erhalten. Dasselbe traf auch auf einige aus gleichem Matériái gefertigte Sáulenkapitelle und Saulén zu.
Sie verlangten eine intensivere Konservierung als das Mauerwerk. Die vielleicht einzige gute Eigen-
schaft des für historische Kirchenbauten háufig verwendeten, aber besonders rasch verwitternden
Sandsteins ist, dafi er aufgrund seiner Porositát ein Konservierungsmittel bis in grófié Tiefe gut auf-
saugt. Deshalb ist er mit dem eigens für diese Steinart entwickelten Steinfestiger OH sehr wirksam kon-
servierbar. Diese Skulpturenpartien mufiten alsó nicht entfernt werden, sondern wurden mittels Injek-
tionsverfahren in situ behandelt (194).
Danach verfüllten wir den Spalt zwischen den anstelle dér Originalskulpturen plazierten Kopien
und dér Nischenrückwand und verfugten die Nischenwandungen. Hierfür wurde ein Matériái aus
Anteilen von Kies und Bruchstein verwendet, dessen Eigenschaften zwischen Kunststein und Mörtel
hegen. Mit dem gleichen Matériái besserten wir auch die kleineren Fehlstellen dér Quadermauer aus
und bearbeiteten die abgebundene Oberfláche in Anlehnung an die Textur dér originalen Umgebung.
Beim Zusammenschlufi dér Kopien und dér Rückwand habén wir die AnschluSnáhte in dér Ebene
dér Nischenrückwand gehalten, so dafi die Rückwand heute weniger von den Seiten dér Kopien
verdeckt und mán mehr von den Skulpturen sieht, ohne dabei ihre Stellung verándert zu habén. Dieser
nur wenige Zentimeter ausmachende Unterschied láfit die Figuren gleichsam aus dér Fassade heraus-
treten. Verstárkt wird dieser Eindruck noch durch die einheitliche Gestaltung dér Nischenrückwánde,
die die Skulpturen im Vergleich zu früher vor einem homogeneren Hintergrund erscheinen láfit.
 Beendet wird die Restaurierung dér gesáuberten, verfugten und ergánzten Fláchen schliefilich
aber erst dann sein, wenn auch eine Konservierung und Hydrophobierung erfolgt ist (mit Steinfestiger
OH und H). Auch zűr besseren Haltbarkeit dér mit Farbe imitierten Patina an den Kopien wird dies bei-
tragen. So fügén sich nun die neuen Skulpturen optisch gut in die Fassade ein und werden in Zukunft
zusammen mit ihr und ihrer natürlichen Umgebung altern und letztendlich verfallen. Wenn die Wir-
kung dér Flydrophobierung nachzulassen beginnt, wird an die Stelle dér künstlichen Patinafárbung
nach und nach die natürliche Alterungspatina treten.

DIE VORLÁUFIGE RESTAURIERUNG DÉR ORIGINALSKULPTUREN

Wie bemerkt, begann die Restaurierung dér Originalskulpturen schon im Rahmen dér Vorbe-
reitungen zu ihrer Abnahme, als sie einer partiellen oder gar vollstándigen Stabilisierung unterzogen
wurden. Erwáhnt wurde ferner bereits, dafi sich beim Herauslösen dér Figuren in drei Falién an dér
Plinthe die durch frühere Versatzkeile verursachten Flaarrisse im Stein öffneten (B2, B4, J13). Einen Teil
dér Bruchstücke fügten wir noch an Őrt und Stelle unter Verwendung von Airocoll Steinkleber zusam­
men. Mit Rücksicht auf die zu erwartende spátere Belastung dieser Bereiche sicherten wir die Ver-
klebung dér Stücke zusátzlich durch dünne Kupferstabverdübelungen. Diese Reparaturen waren
jedoch nur dann möglich, wenn dér Stein an den Bruchfláchen dér abgelösten Stücke in sich fest und
gesund war.
An jenen Stellen aber, wo sich wáhrend dér Abnahme dér Figuren verwitterungsbedingt lockere
Bruchstücke ablösten, trafen wir auf pulvrig porosé Steinoberfláchen, die ihr natürliches Bindemittel
bereits völlig verloren hatten. Diese Bruchstücke benötigten, bevor sie wieder angeklebt werden konn-
ten, eine gesonderte Konservierung. Sie wurden als Ganzes einem Konservierungsmittel-Tauchbad
unterzogen und auf diese Weise regelrecht durchtránkt. Nach Trocknung und Verfestigung wurden
auch sie angeklebt. In einigen Falién verschlossen wir die besonders tiefen, schuppenartigen Steinab-
spaltungen mit Kalkmörtel (Ellbogen und rechtes Bein von J9).
Schliefilich wurden die Skulpturen in Kisten verladen und in ein Budapester Atelier gebracht.
Nach dem Auspacken erfolgten erneut gründliche Untersuchungen und auch erste Probeentnahmen
für die Materialanalyse. Über das langfristige Restaurierungskonzept liegen gegenwártig noch keine
konkreten Fakten vor. Ganz entscheidend für diese Frage sind ja vor allém die Überlegungen zűr zu-
künftigen Verwahrung oder musealen Aufstellung dér Figuren. Die bisherigen Mafinahmen hatten
zum Ziel, all jene reparativen Eingriffe vorzunehmen, die für eine sichere Erhaltung dér originalen
Kunstwerke notwendig sind. Auf keinen Fali sollten die getroffenen Mafinahmen jedoch unumkehr-
bare Folgen nach sich ziehen.
Die Restaurierung begann alsó bereits mit dér Vorbereitung dér Skulpturen für den Abgufi. Da die
Kopien die ursprüngliche bildhauerische Form reproduzieren sollten, mufiten die Originale von spáte-
ren Ablagerungen und Fremdstoffen befreit werden, da feine plastische Details verdeckt waren. Mit
leichtem Wasserstrahl und einer behutsamen mechanischen Flandhabung des Skalpells entfernten wir
die Mörtel-, Guanó- und Moosreste sowie die hart gewordenen Überreste des Tons, mit dem mán um
die Jahrhundertwende für den Gipsabgufi die plastischen Hinterschneidungen ausgefüllt hatte. Diese
Fláchen legten wir frei, beliefien aber die Spuren früherer Oberfláchenbehandlungen und auch die
natürliche Patina.
Bei unserer Arbeit stand die Einsicht im Vordergrund, dafi die Originalfiguren künftig in jedem
Fali in einer völlig neuen und veránderten Situation zu betrachten sein würden, dafi sie aus ihrer ur-
sprünglichen Umgebung entrissen, fortan als Kunstgegenstánde in einem Museum weiterleben wer­
den. Ziel dér Unterbringung im Museum war jedoch die „Lebensrettung". Ihren wahren Zauber aber
werden sie nur in einer musealen Aufstellung entfalten können, die ein gründliches Studieren, ein
Betrachten und Umschreiten aus náchster Náhe zuláfit. Doch um sie auch unter diesen Voraus-
setzungen schützen und sicher erhalten zu können, wird es unumgánglich nötig sein, dafi die Skulp­
turen wohl mitunter einer kleineren oder gröSeren „Operation" unterzogen werden müssen. Bei den
Kunsthistorikern und anderen Experten, die wegen dér geschilderten Eingriffe um die Figuren als
Kunstwerke besorgt sind, liegt nun die Entscheidung, ob die Originalbildwerke in einem Studiendepot
abgelegt oder in einem Museum dér Öffentlichkeit prásentiert werden sollten.
Um letzteres möglich zu rnachen, wáre eine statische Konsolidierung dér Skulpturen notwendig,
so dafi diese wieder auf sicheren Füfien stehen könnten, am besten natürlich mit Hilfe unsichtbarer
Hilfskonstruktionen. Nötig wáre dies bei den drei Figuren B3, J9, J l l , die sich in sehr schlechtem Zu-
stand befinden sowie bei den drei aus zwei Blöcken aneinander gefügten Figuren B2, 7, J8, dérén
Teilstücke ohne Verdübelung nur durch den Fugenmörtel zusammengehalten werden. Am ursprüng-
lichen Platz am Portai gab die enge Anbindung an die Nischenrückwand die nötige Stabilitat, bei freier
Aufstellung würde die Mörtelfugen-Verbindung keinesfalls genügend Halt gébén können. Wir stabili-
sierten daher diese Skulpturen, indem wir durch die Plinthen von untén her zwei oder nötigenfalls drei
30-40 cm lángé Löcher von 10 mm Durchmesser bohrten und darin Chromstahldübel mit Metallkleber
auf Epoxidbasis einsetzten.
Besonders besorgniserregend war dér Zustand dér Figur B3, bei dér über die gesamte Körperbreite
ein tiefer Rifi verlief. Nach dem Ablösen dér grófién Stützschalung aus Gips wurde klar, dafi die Figur
bei dér geringsten Erschütterung auseinanderbrechen oder das aufierordentlich schlecht erhaltene
Steinmaterial an dér Oberfláche abbröckeln könnte. Zwei Möglichkeiten einer Problemlösung botén
sich: Die in sich fragile Skulptur könnte durch ein von dér Plinthe aufsteigendes áufieres Gerüst ge-
stützt werden, indem auf Taillenhöhe rückwártig ein Verankerungsdübel gesetzt würde. Letztendlich
entschieden wir uns aber für die innere Stabilisierung. Durch die Plinthe wurden von untén her bis
über die Rifi-Zone hinausreichende Dübellöcher gebohrt und darin lángé Chromstahlstábe eingesenkt.
Wir wáhlten diese Lösung, weil dadurch die áufiere Erscheinung dér Figur nicht beeintráchtigt wurde,
ferner weil Innendübel schmáler gehalten werden können als Aufiendübel und weil darüber hinaus
Innendübel durch die Einbettung im Inneren dér Skulptur grundsátzlich einen viel hóhérén Stabili-
sierungseffekt gewáhrleisten.
Plinthe und Fufiteil dér Figur J9 waren derart beschádigt, dafi sie das Gewicht dér Skulptur nicht
mehr tragen konnten. Zudem gab es gerade an diesem Teil einen quer verlaufenden Rifi, dér die ent-
scheidenden Stützfláchen schwáchte und sich spáter auch öffnete. Das Bildwerk wurde durch zwei bis
zum Oberschenkelhals aufsteigende Chromstahldübel stabilisiert (195-196). Am rechten Arm, dér in
sich gesprengt und verschiedentlich beschádigt war, setzten wir hingegen nur kleine Dübel ein.
Bei Abnahme dér Samson-Gruppe stellte sich heraus, dafi sie durch die Rückwand zusammenge­
halten wird und dafi die Plinthe aufierordentlich dünn und von Rissen durchzogen ist. Die erhalten
gebliebenen Beine des Löwen und dér Samson-Figur wiesen ebenfalls Risse auf. Um bei dér Demon-
tage den Löwen-Block zu sichern, befestigten wir mittels Gipsmanschetten zwischen Löwe und Plinthe
ein Stützholz. Dennoch gab es letztlich keinen anderen Weg, als die Plinthe gesondert und in mehreren
Stücken aus dem Quaderverband herauszulösen. lm Atelier wurde sie durch Injektionen bzw. Tauch-
tránkung kleinerer Stücke gefestigt und schlieSlich wieder zusammengeklebt. Auch hier prüften wir
die Möglichkeit einer Stabilisierung mittels eines áufieren Metallgerüstes und verwarfen diese Lösung
wieder aus den obengenannten Gründen. Ein neues Problem ergab sich jedoch aus dér Tatsache, dafi
die Beinstümpfe einen zu geringen Querschnitt hatten, um entsprechend starke Dübel aufnehmen zu
können. In diesem Fali war es alsó nicht möglich, die stabilisierende Konstruktion ganz zu verbergen.
Wir entschieden uns für den Einbau eines Steinkubus zwischen dem Brustkorb des Löwen und dér Fufi-
platte. Dieser wurde aus Kunststein gegossen, so dafi an beiden Enden ein pafigenaues Aufliegen sicher-
gestellt war. Darüber hinaus war es erforderlich, am Aufsetzpunkt dér Beine durch die Plinthe Dübel
kleineren Durchmessers einzusetzen. Als zusátzliche Stabilisierung dér dünnen und aus mehreren
Stücken zusammengeklebten Plinthe sollte die Skulptur schliefilich auf eine 5 cm starke Steinplatte ge-
stellt werden. Jede spátere Aufstellung sollte nur im Verbund mit dieser Stützplatte erfolgen.
Von den beiden aus zwei Blöcken zusammengesetzten Skulpturen könnte - wie bereits erwáhnt -
die Figur B2 nur in zwei Teilen aus dér Nische gehoben werden. Bei dér Christus-Figur hingegen
öffneten wir im Atelier die noch mittelalterliche Verbindungsfuge, sorgsam darauf achtend, dafi dér
Originalmörtel an den Fláchen erhalten bleibt. Auch beim Einsetzen dér Dübel im Zugé des Zusam-
menbauens dér Teilstücke blieb dér alté Fugenmörtel haften und eine Verklebung dér Flachen erübrigte
sich. Kleine Randausbrüche des Fugenmaterials ersetzten wir mit Kalkmörtel und retuschierten diese
Bereiche nach Mafigabe dér Patina in dér Umgebung. Bei dér Figur J8 wiederum hatte mán - im Gegen-
satz zu den beiden anderen - sicher keine auf Passung gearbeiteten Blöcke zusammengesetzt. Dafür
spricht die ungewöhnlich dicke Lagerfuge, mit dér die Unregelmáfiigkeiten ausgeglichen werden soll-
ten. Eine Störung dieser spezifischen Versatzsituation hielten wir aus konservatorischen Gründen nicht
für angebracht und unterliefien es daher, die Füge zu öffnen.
Die Restaurierung dér Skulpturen aus Ják ist noch nicht beendet. Für einige von ihnen suchen wir
noch nach Lösungen, um sie sicher auf ihre Füfie zu stellen. lm Falle von B l, B3 und J9 könnte dies
durch eine Verdübelung auf Postamenten erreicht werden. Bei zweien (B3, J9) wurden bereits zűr in-
neren Stabilisierung Dübelbohrungen vorgenommen. In die offenen Endstücke dieser Bohrungen
liefien sich gut entsprechende Dübelstifte einführen und verankern, die ihrerseits in die Postamente
fest eingesenkt sind.
Die Plinthe von B3 ist an dér Unterseite nicht waagerecht. Um eine Senkrechthaltung dér Skulptur
zu erreichen, mufite ein Ausgleichsstück untergelegt werden. Es wurde aus Kunststein gefertigt und in
Farbe und Textur dem Original angeglichen.
Bei jeglicher Bewegung dér Skulpturen ist höchste Vorsicht und fachgerechtes Flandeln geboten.
Jede Bewegung gefáhrdet ihren Bestand, ungeachtet aller getroffenen Stabilisierungsmafinahmen.
Bekanntlich wurde bei einigen Apostelfiguren das Flaupt erst sehr viel spáter separat gearbeitet
und versetzt. Diese Köpfe passen weder in ihren Maisén, noch in ihrer organischen Anbindung an die
Körperstellung und ebensowenig in ihrem bildhauerischen Stíl. Sie wurden mit unterschiedlich grófién
Eisendübeln und kalkgebundenem Mörtel montiert. Die Unstimmigkeiten dér Passung im Halsbereich
hat mán durch dickes, mitunter mehrschichtiges Verkitten wenig sorgsam kaschiert. Dér Kopf dér Figur
J10 wurde bereits beim Aufbau des Gerüstes als lose registriert. Das Haupt von B2 war durch die Spreng-
wirkung des korrodierten Eisendübels in vier Teile zerborsten (197-198). Diesen Kopf nahmen wir ab,
entfernten den rostigen Eisendübel, reinigten die Bruchstücke und klebten sie wieder zusammen.
Aufgabe dér endgültigen Restaurierung sollte es auf jeden Fali sein, die noch verbliebenen Eisen­
dübel in den Háuptern dér Apostel durch rostfreie Dübel zu ersetzen. Dabei wird sich auch Gelegen-
heit bieten, ausgiebig zu erwágen, ob mán die romanischen Skulpturen langfristig mit oder ohne die
spáteren, stilfremden Köpfe prásentieren möchte.
 A szobrok
W
Die Skulpturen
 H orváth Zoltán András H. Z. A.
M ezey Alice M. A.
Rákos Péter R. E
S zentesi Edit Sz. E.

Fényképek / Fotos:
OMvH - H ack Róbert, 1996
Rajzok (az eredeti rajzok léptéke 1:5)/ Zeichnungen
(Originalzeichnungen im Mafístab 1:5):
P isch Ildikó, 1996

Német változat / Deutsche Fassung:

Ú jvári Péter - Szentesi Edit - Dr. Friedrich F uchs

A méretadatok sorrendje: magasság x szélességx mélység / Reihenfolge dér Abmessungsangaben:

Höhe x Breite x Tiefe.
A töredékes méreteket * jelöli/Die fragmentierte Abmessungen sind hier mit * vermerkt.
Bal és jobb oldal általában (természetesen) a néző szempontjából értendő, a szobrok részeinek
antropomorfizáló megnevezéseiben ellenben heraldikailag.
A szobrokról általában szóló irodalom /Die Literaturstellen an denen die Figuren allgemein be-
sprochen sind: E itelberger 1856, 138; Eitelberger 1858, 86; Ipolyi 1963, 23-25; H enszlmann 1876, 109;
Pasteiner 1896,124-126; Gerecze 1898,445-446; O ttmann 1905,18; Szabó 1913,165-166; Éber 1922,106;
H amann 1923,161-162; Divald 1927 a, 41-42; Divald 1927 b, 53 és 58; Gál 1929,158-161; P éter 1930, 34;
Balogh I. 1932-1933,109-110; Szőnyi [1933], 186; H ekler [1934], 36; Dercsényi 1935, 442; H orváth H.
1936, 29-30; H ekler 1937, 20-27; Gerevich 1938,186-192; Kampis 1940 b, 457-458; Dercsényi 1940-1941,
70-71; Dercsényi 1942, 18; B ogyay [1944], 47-50; D ercsényi U 956, 99-100; Dercsényi M, 22-23;
Dercsényi [1965], 22U23; Kampis 1966, 46; V átá§ianu 1966, 126; D ercsényi 1972,196-198; M erhautová
1974,42-43; D ercsényi 1979,18-19; Dercsényi TKM, oldalszámozás nélkül/ohne Seitennummerierung;
Marosi 1979, 74—75: 13. és 18. jegyzet/ Anm. 13 und 18; Schwarz 1979, 82; Tóth S. 1983, 424: 127. jegy­
zet/ Anm. 127; Marosi 1984,132-133; Marosi 1985 (1987), 60-61; Sauerlánder 1989, 400.
 KRISZTUS SZOBRA (7)

A k a p u o ro m z a t le g fe ls ő , k ö z é p s ő f ü lk é jé b e n állt.
K é t tö m b b ő l ö s s z e á llíto tt s z o b o r ; a z ille s z té s az a la k b o k a m a g a s s á g á b a n ; m in d k é t tö m b a n y a g a la jta m é s z k ő .
A s z o b o r m a g a ss á g a : 1 6 3 ,5 cm .
A z a lsó tö m b m a g a ss á g a : 14 c m ; a ta lp le m e z : 4 5 x 2 9 cm .
A fe ls ő tö m b b e fo g la ló m é r e te i alu l: 38 x 2 4 cm .

Mindkét tömb anyaga a lajtamészkőnek ugyanaz a durva szemcsés változata. A kőfelületből ősma­
radványok részei állnak ki, amelyek a kőanyag mállása során preparálódtak ki. A felső tömb a szobor
elő- és hátoldalával, az alsó tömb az alapsíkkal párhuzamosan rétegzett. (H. Z. A.)
Az alsó tömböt másodlagosan használták fel: hátsó lapján baloldalt, mély homorlatban, kinagyolt
13. századi formák láthatók.
A felső tömb téglalap alapú kőhasáb volt; a figura szembenézeti és hátoldalát bontották ki a tömb
szélesebb lapjaiból. Az alsó tömbből a talplemezt és a lábfejeket faragták. A talplemezhez arra derék­
szögben álló hátsó lap csatlakozik, a figura sarkai ezzel egybefaragottak, vagyis az alsó tömb előoldalát
magasdomborműszerűen alakították ki (az egy tömbből faragott szobroknál nem találunk hasonló
megoldást). A felső tömb hátrafelé túlnyúlik az alsón. A két tömb sima illesztőfelületét a 13. században
helyezőhabarccsal fogták egymáshoz és csatárikő-lapocskákkal ékelték.
A hátoldalon jórészt csak a figura körvonalait bontották ki; a félgömb formájú glória kétoldalt mély
homorlattal csatlakozik a vállakhoz, középen enyhe homorlattal a háthoz; a figura derekát mindkét
oldalon mély befaragás, középen lapos homor-
lat jelzi. Részletformák alig fordulnak át. Az
alak bal könyökének hátoldalán csupán egy ba­
rázdával osztott lapos szalag jelöli a hátul eső
köpenyszárnyat. Deréktól lefelé a hátoldal kö­
zepén széles sima sáv; két oldalt egy-egy V-redő-
sor alig, a bal oldalon mégis inkább hátranyúló
vonulata. A bal oldalon a redők széle belesimul
a középső sima felületbe; a jobb oldalon viszont
a hátranyúló redővégeket a középső sáv síko­
lásakor - lapos élű szerszám szabályosan sora­
kozó vízszintes nyomaiból ítélve - gondosan el­
faragták.
A domború redők hátát és a köpeny­
szegélyt tagoló barázdákat íves élű vésővel
(a továbbiakban: hólvéső) húzták. A hátoldalon a
glória és a derekat jelző homorlat íves felületein
hegyes élű szerszámmal, a középső sima felület
síkolásán 2,5-3 cm széles élű szerszámmal
dolgoztak.
A hátoldalt a szobor 13. századi elhelyezé­
sekor hegyes élű szerszámmal több helyen mé­
lyen megvésték. A figura hátának felső feléből
föntről lefelé irányuló csapásokkal jócskán
lefaragtak - a kialakított mélyedés alja közel
vízszintes sík, bal széle valamivel kevésbé, a hát
közepe felé irányuló csapásokkal visszavésett.
Az alak bal könyökének oldalából szabálytalan
körvonalú, tenyérnyi darabot faragtak le felül-
ről-elölről lefelé-hátrafelé irányított csapások-
kai. Mivel ez a sérült felület a behelyezés után részben látható maradt, helyezőhabarccsal egészítették
ki; a kiegészítés anyagába annak megszilárdulása előtt ujjal simítottak redőszerű barázdákat. A kiegé­
szítés a szobor kiemelése során elpusztult (105-107). A hátoldal jobb oldalába, térdmagasság táján, jobb­
ról befelé irányuló csapásokkal vágtak szabálytalan mélyedést, amelynek alja közel vízszintes.
A fejtető és az arc, a figura előoldalának valamennyi kiállóbb része, a lábfejek és a talplemez előol-
dala erősen kimosódott (akárcsak a többi szobornál). Ezért az előoldalakon ép szobrászi felület csak a
legvédettebb helyeken maradt meg.

Frontális tartású, enyhe terpeszben álló figura. A jobb lábfej egyenes, a bal enyhén kiforduló tartá­
sa viszont az alak bal felé fordulásának érzetét kelü.
A keresztes nimbusszal egybefaragott fej egyenes tartású, előretekintő, hosszú hajú, szakállas.
A glória homorú felületén kétoldalt egy-egy szélesedő keresztszár a glória íves szélénél egyenes vonal­
ban végződik; a függőleges keresztszár vége viszont a gömbforma tetejével együtt vízszintesen le van
szelve. A középen elválasztott haj egyes tincseit ék metszetű barázdák tagolják; a tincsek vállakon fek­
vő vége apró csigákba csavarodik. Kétoldalt három-három haj tincset bontottak ki; mögöttük a glóriáig
keskeny sima felület. A homlok és a szemek nagyon
kopottak, de a pupillák apró bemélyedése és az alsó
szemhéj, valamint a két külső szemsarok mélyedése
még jól látható. A járomcsontok hangsúlyosak, az arc
horpadt, a fülek nagyok és elállók. Az orrcimpák ko­
pottak, az enyhén nyitott száj kicsi. A körszakáll a fü­
lek mögé vetett haj tincsek tövétől indulva homorúan
az arcra simul, alul peremszerűen előreáll; barázdált
tincseinek vége a rásimuló bajusztincsekkel együtt
apró csigákba csavarodik. A nyak egyenes tartású, si­
ma felületéből kidomborodnak a nyaki inak és az
ádámcsutka.

201
 A figura jobbjával áldást oszt: karja könyökből felhajlik, a kézhát a mellre simul, két ujja kinyújtva.
A kézfej csuklónál körbefaragott, a kézhát és a mellkas között viszont kidolgozatlan kőréteget hagytak.
Könyökből előrehajló baljában fekvő könyvet tart.
A figura öltözete (akárcsak az apostolfiguráké) tunika és köpeny. A tunika ujja hosszú, szűk, a csuk­
lóra szorosan rásimul. A bő ruhadarab anyagába szokásosan két kis betétet varrtak derékmagasságban,
így kétoldalt eleve sűrű redőkben omlott; felöltésekor pedig derékban megkötötték és a ráncokat láb­
közbe húzták össze.* A jáki figurákon e redőkötegek ábrázolási formulái a kétoldalt és lábközben egye­
nesen eső domború hátú redők, amelyeknek alja felkap; míg egyébként a tunikának a köpeny alól elő­
tűnő része néhány lapos ránccal simul a mellkasra és a lábszárakra; az utóbbiakon - rendszerint
térdmagasságban - egy a többinél erőteljesebb áthajló gyűrődést is vet. A Krisztus-figura tunikájának
nyakkivágását háromosztatú szegély övezi, középen kis visszahajló gyűrődéssel. A felemelt jobb alkar­
ra simuló tunika ujja csuklónál díszítetlen; felette a karon még egy, az alak két ruhadarabjával össze
nem függő bő ruhaujjat is kifaragtak.
Azt a nagyobb, négyszögű anyagot, amelyet köpenyként viseltek, gyakorta ábrázolták úgy, mint­
ha vállra borítanák, egyik szárnyát a jobb kar alól a test előtt keresztben áthúznák és a bal könyök alá
szorítanák, s innen omlana alá a két köpenyszárny anyaga együtt - a jáki figurákon kétféle alapséma
szerint. A Krisztus-figuránál a köpenyanyag a has alatt ívelt V-redősort vet; a jobb lábra rásimul; szegé­
lye a test előtt átlósan csapódik át a bal könyök alól a jobb alsó lábszár mögé. Ezt nevezzük a továb­
biakban a köpeny-elrendezés első alapsémájának.
A Krisztus-szobron a domború redők hátát ék metszetű vájat osztja két hullámra, a hullámok há­
tát és az átlós, fodrozódó köpenyszegélyt íves metszetű barázdák tagolják. A figura bal oldalán derék­
tól lefelé, az egyenesen eső domború redő mögött sűrű V-redősor; jobb oldalán ívelt V-redősor, ezek va­
lamelyest a hátoldalra is átfordulnak. A redők mélyen elválasztottak, laposak, a csúcsoknál helyenként
átmetsződésekkel, a redőhátak részlettagolása nélkül. (M. A .-Sz. E.)

Iro d a lo m : a K ris z tu s -s z o b ro t s z in te v a la m e n n y i, a s z o b r o k a t tá rg y a ló m ű k ü lö n is m e g e m líti.

%’

A szennyeződéseket és idegen anyagokat enyhe tiszta vízpermetes és óvatos mechanikus tisztítás­

sal távolítottuk el. A szobor két tömbjét szétválasztottuk, de az illesztőfelületeken meghagytuk a közép­
kori habarcsot. A két tömböt három csappal fogtuk össze: a két láb vonalában a talplemez felől felfúrt
egy-egy, mintegy 30 cm hosszú, 10 mm-es krómacél csapot ragasztottunk be, míg a harmadik, valami­
vel rövidebb csapot a hátsó részen középen a tartótömbben vezettük fel. A két tömb közötti fugát a fe­
lületen enyhén visszaléptetett, a furatliszt felhasználásával készült kőstukkóval zártuk össze. (R. E)

* V ö . pl. J o s e p h B r a u n , Die liturgische Gewandung im Occident und Orient. Nach Ursprung und Entwicklung, Verwen-
dung und Symbolik, D a r m s ta d t 21 9 6 4 , 6 3 - 7 1 .
 CHRISTUS (7)

V o rm a ls in d é r S c h e ite ln is c h e d e s P o rta lg ie b e ls.

A u s z w e i B lö c k e n z u s a m m e n g e s e tz t. A n p a s s u n g in K n ö c h e lh ö h e . B e id e B lö c k e a u s L e ith a k a lk ste in .
G e s a m th ö h e : 1 6 3 ,5 cm .
H ö h e d e s u n te r e n B lo c k s: 14 c m ; P lin th e : 4 5 x 2 9 cm .
O b e r e r B lo c k : 3 8 x 2 4 cm .

Beide Blöcke sind aus derselben grobkörnigen Varietát des Leithakalksteins. Dér obere Block ist mit
dér Vorderseite dér Figur, dér untere mit dér Standfláche parallel geschichtet. Aus dér abgewitterten
Steinoberfláche ragén Fossilienstücke hervor. (H. Z. A.)
Das untere Werkstück ist sekundár verwendet. An seiner Rückseite befinden sich links Bossen-
formen aus dem 13. Jahrhundert (199).
Das obere Werkstück ist aus einem hochrechteckigen Ausgangsblock geschlagen. Die Vorderseite
dér Figur wurde aus einer dér breiteren Blockseiten des im Querschnitt querrechteckigen Blocks her-
ausgearbeitet. (Diese Arbeitsweise ist die Regei auch für die übrigen Figuren am Portai. lm folgenden
sollen lediglich bemerkenswerte Abweichungen von dieser Regei angeführt werden.) Aus dem unteren
Block wurden die Füfie und die Plinthe géméi Felt. Letztere ist im rückseitigen Bereich L-förmig nach
oben weitergeführt. Die Fersen dér Figur sind von diesem hinteren Plinthenstück nicht abgelöst. Die
zwei Werkstücke sind in Knöchelhöhe waagrecht aufeinandergepafit. Dér obere Block ist tiefer als dér
untere und überlappt diesen im hinteren Bereich. Die Pa 6 fiaeh en sind glatt und bergen Fugenmörtel
aus dem 13. Jahrhundert.
Die Nimbusscheibe ist an dér Rückseite kráftig halbkugelig gewölbt, dér Übergang zűr
Schulterzone gestaltet sich als leicht konkaver Schwung, ebenso wie die Taille. Linksseitig ist hinter dér
grófién, die Frontansicht begrenzenden Röhrenfalte eine lángé Reihe paralleler, V-förmiger Faltén aus-
gearbeitet, die breiten Faltenrücken sind hier jedoch ungegliedert. An dér rechten Seite greifen die
Faltenbahnen nur wenig auf den Rücken über. Die Rückseite selbst ist abgeflacht, wobei links die über-
greifenden Faltenbahnenden mit Flacheisen abgearbeitet wurden.
Beim Versetzen dér Figur im 13. Jahrhundert wurde die Rückseite zusátzlich an mehreren Stellen
mit dem Spitzeisen tief ausgeschlagen. Dér obere Rückenbereich ist auf eine tiefere Ebene zurückge-
spitzt (200), auf Kniehöhe findet sich eine tiefe Aushöhlung mit annáhernd planer Bodenfláche, seitlich
des linken Ellbogens wurde eine handtellergrofie Stelle abgespitzt und die zu viel abgeschlagene Partié
nach dem Versatz mit Fugenmörtel verkittet (105-107).
Wie bei den übrigen Skulpturen ist auch an dér Christusfigur die Steinoberfláche vor allém im
Bereich dér Kopfkalotte und dér Stirn sowie an allén exponierten Partién dér Figurenvorderseite stark
abgewittert. Die bildhauerische Oberfláchenbearbeitung láfit sich daher lediglich in geschützten
Bereichen, so etwa in dér durch das Kinn überdachten Zone des Halsbereiches studieren.

Es handelt sich um eine frontal ausgerichtete Gewandfigur mit nur ganz leicht angedeutetem
Kontrapost. Dér rechte Fufi weist senlcrecht nach vorne, dér linké ist etwas nach aufien gedreht und
setzt auf dér Ecke dér Plinthe auf. Das von einem Scheibenkreuznimbus hinterfangene Haupt mit flach
anliegenden, schulterlangen Haaren und kurzem, stráhnigem Kinnbart ist leicht angehoben, dér Blick
geradeaus gerichtet (201-203). Beide Arme bleiben eng am Körper. Die Linké hált ein Buch quer vor dér
Brust, die Rechte, die im Handgelenk freiplastisch gearbeitet ist, weist steil nach oben und vollführt den
Segensgestus.
Die Christusgestalt ist - wie auch die übrigen Figuren - mit einer Tunika und einem weiten
Tuchmantel bekleidet. Die Tunika hat einen spitzen Halsausschnitt und ihre eng anliegenden Armel
bedecken die Arme bis zum Handgelenk. Wáhrend zwischen und beiderseits dér Beine dér Tunikastoff
sich zu mehreren steilen, parallelen Röhrenfalten ordnet, ist in den Bereichen, wo die Tunika sich den
Beinen anschmiegt, dér Stoff in kleinteilige, flache Sichelfalten gelegt. Auf Kniehöhe des vöm Mantel
unbedeckten Beins löst sich eine dieser Faltén in einem lángén, markanten S-Schwung aus dem
Verband und ist auch plastisch etwas stárker hervorgehoben. (Diese Gewandanordnung dér Tunika
findet sich sehr áhnlich auch bei allén anderen Standfiguren am Portai.) Bei dér Christusfigur ist die Tu­
nika knöchellang. Am rechten Armende ist ein zusátzliches Ármelstück zu sehen, das jedoch weder mit
dér Tunika, noch mit dem Mantel in Zusammenhang steht.
Dér Mantel umfángt vöm Rücken her die Schultern. Die Stoffbahn ist von hinten her unter dem
rechten Arm hindurch nach vorne geführt, spannt sich dann quer über den Körper, taucht unter den
linken Ellbogen ein und wird auf diese Weise festgehalten. Dér in langem Bogén aufsteigende
Mantelsaum ist umgeschlagen und falit in welligen Ondolationen. Vor dem Rumpf falit dér Stoff in eine
lángé Reihe übereinandergestaffelter, steiler Schüsselfalten, strafft sich dann über dem rechten Bein
und bildet eine auf die Rückseite übergreifende Gegenreihe von Schüsselfalten aus. Diese Art dér
Mantelführung wird im folgenden als dér „erste Grundtypus" dér Draperie bezeichnet.
Die Rücken dér Hángefalten sind im allgemeinen durch eine tiefe Furche geteilt, die beiderseitig
von einer mit dem Hohleisen ausgeführten Rille begleitet ist. Flohleisen wurden auch bei anderen
Detaíls entlang des Mantelrandes verwendet. (M. A .-Sz. E.)

Lit.: D ie C h ristu sfig u r ist a n d e n o b e n a u fg e lis te te n L ite ra tu rs te lle n g e w ö h n lic h b e s o n d e rs e rw á h n t.

Bei dér Restaurierung wurden Verschmutzungen und Fremdstoffe mit leichtem Wasserstrahl und
einer behutsamen Handhabung des Skalpells entfernt. Die mittelalterliche Lagerfuge dér beiden
Werkstücke wurde geöffnet, aber dér Originalmörtel an den Pafífláchen unberührt belassen. Zűr
Neuverfugung wurde Kalkmörtel unter Beimischung von kleinkörnigem Steinsplit verwendet, wobei
die Fugenoberflache im Verháltnis zu den Kantén dér Teilstücke leicht zurückgestuft wurde. Die zwei
Teilstücke wurden vermittels dreier Dübel verbunden. In dér Flucht dér FüCe wurde durch die Plinthe
von untén her je ein 30 cm tiefes Loch von 10 mm Durchmesser gebohrt und darin ein Chromstahl-
dübel mit Metallkleber auf Epoxidbasis eingesetzt. Ein dritter, etwas kürzerer Dübel wurde in den mitt-
leren Teil eingelassen. (R. E)
 SZENT PÉTER SZOBRA (B6)

A K risz tu s-fig u ra jo b b já n állt.

E g y tö m b b ő l fa ra g o tt s z o b o r; a n y a g a la jta m é s z k ő .
M a g a s sá g a : 1 6 0 c m ; ta lp le m e z e : 4 3 x 3 4 cm .

A szobrot a lajtamészkő egyenletes szemcsézetű, közepes szemcseméretű változatából faragták.

A kőfelszínen ősmaradványok nem láthatók. A szobor kőanyagában két, mintegy 4 cm széles, durva
szemcsézetű réteg fut függőlegesen: az egyik a bal kézfej és a kulcs, a másik a jobb kéz csonkjának vo­
nalában. Ez is mutatja, hogy a kőtömb rétegzettsége a szobor oldalnézeteivel párhuzamos. (H. Z. A.)
A talplemez alsó lapjában nagyméretű, kerek, mély lyuk.
A figura szembenézeti és hátoldalát téglalap alapú kőhasáb szélesebb lapjaiból bontották ki. Sarkai
körbefaragottak: áttörés választja el őket a középső, elölről hengeres tartótömbtől; mivel azonban a tu­
nika hátul mindkét oldalon leér a talplemezre, a tartótömb hátul szélesebb.
A szobor hátoldalán a figura körvonalait gondosan körbebontották, de a felső részen (a derék
homorlatáig) részletformákat szinte egyáltalán nem faragtak ki. Ettől lefelé kétoldalt a szembené­
zettekkel azonos részletezéssel kidolgozott ruharedők fordulnak át, a jobb oldalon inkább. A középső
sávban sima felület. A jobb oldalon a redők éles vonalban ütköznek a középső sima felület magasabb sík­
jába. A bal oldalon deréktájban a redők a jobb oldalihoz hasonló síkváltással ütköznek a sima felülettel,
alul az oldalnézetre szánt megcsavart domború redőtől hátrafelé egy további redőhullám faragása befe­
jezetlen maradt: kibontását keskeny, lapos élű szerszám sűrű, vízszintes csapásaival kezdték meg.
A redőhátak részlettagolásához hólvésőt hasz­
náltak. A hátoldal középső sima felületén különböző
szélességű lapos élű szerszámok majdnem vízszintes
nyomai láthatók.
A 13. századi elhelyezéskor hegyes élű szerszám­
mal vésték vissza a figura bal felsőkarjának és könyö­
kének hátsó oldalát.
A jobb alkar csonkjában elpusztult későbbi pót­
lás kerek csaplyuka.
A szobor századfordulós visszahelyezésekor csi­
szolták le a jobb könyök oldalát, mert az az új fejezet
sarokbimbójával ütközött (116). A bal láb ujjai alatt a
talplemez oldalát kis felületen finoman visszavésték,
hogy beférjen a B6-7-es lábazat alatti kő mellé. A jobb
lábfej alatt a talplemez nagy darabja hiányzik; a meg­
maradt rész széle homorú, szabálytalan vonalú. (Erről
a sérülésről, akárcsak a többi szobornál látható hason­
ló hiányokról, mivel felületükön értelmezhető szer­
számnyomok nem láthatók, nem tudtuk eldönteni,
mikor keletkeztek. Legvalószínűbb, hogy a századfor­
dulós restaurálás során, e szobrok első kimozdítása­
kor törtek le helyenként kisebb-nagyobb darabok a
talplemezek oldalából; vö. például J8; B5.)

Frontális tartású, enyhe terpeszben álló, széles

csípőjű figura. Lábfejei enyhén kifordulok, bal lábfe­
je kicsit átlósabban, a jobb egyenesebben fekvő.
 A nagyon lemosódott fej enyhén előrenyújtott, felfelé fordított és előretekintő. A fejtetőn csiszolt
felületű tonzúra; alatta két sorban rövid, hátrafelé csavarodó csigákba rendezett haj tincsek, amelyeket
két-két ék metszetű véset tagol. A fülek mögött még két-két csigasort faragtak ki tagoltan; ettől hátrafe­
lé két-két csigasor befoglaló formáját; köztük a fej hátoldalán már csak a haj sáv szalagszerű befoglaló for­
máját. Az arc nagyon lemosódott, a pupillák mélyedése viszont még jól érzékelhető. A járomcsontok ki-
domborodók; az arc horpadt. A fülkagylók nagyok, a jobb felső fele hiányzik. Az orr keskeny és hegyes,
az orrcimpák hiányoznak. Az enyhén nyitott száj kicsi. A ho-
morúan az arcra simuló szakáll a hajcsigák alól indul, alul
mereven előreáll. A szakálltincsek a hajfürtökhöz hasonlóan
barázdáltak, végükön a hajcsigákhoz hasonló apró csigákkal,
amelyek közül csak a legfelsők csonkjai maradtak meg: a sza­
káll mindkét oldalon nagyon hiányos. A bajusztincsek a
szakáiba simulva annak széléig nyúlnak le. Az orr és a szakáll
csorbultsága miatt az arc ma hosszúkásabbnak látszik, mint
amilyen eredetileg lehetett. A nyak erőteljes, sima felületéből
enyhén kidomborodik az ádámcsutka.
A figura jobb alkarja könyökből előrehajlított. Baljában
nagy kulcs, amelynek tolla az alak vállán fekszik; a szárhoz
gömbbel csatlakozó, rombusz alakú kulcsfejnek már csak a
lenyomata van meg. Sorozatunkban ez az egyetlen, fennma­
radt egyénítő attribútummal ábrázolt apostol.
A ruházat elrendezése a Krisztus-figuráéhoz hasonló, a
213 köpeny elrendezése az első alapséma szerinti, de az az egye­
nesen eső domború tunikaredő, amelyik ott a bal láb oldalán
van, itt a láb elé, szembenézetbe került; az áthajló gyűrődés
214
viszont elölről a láb oldalára: megcsavart, felkapó aljú dom­
ború redő formájában. A tunika nyakkivágását övező sze­
gély széles; négy sávra osztott; csúcsa jobbra csúszott; a leg­
belső sávban balra kis visszahajló gyűrődés.
A tunika lapos ráncait a mellkason egy-egy vájat érzé­
kelteti; a has alatti és a kétoldali átmetsződő V-redősornál a
redőhátakat egy-egy barázda tagolja; az átlós köpenyszegé­
lyen és az oldalsó megcsavart domború redőn a barázdákat
kis keresztirányú íves vésetek állítják meg. (M. A .-Sz. E.)

«
A szobrot enyhe tiszta vízpermettel és óvatos mechani­
kus eljárással tisztítottuk. A figura sarkainak belső oldalán az
áttörések agyaggal voltak eltömve, ezt eltávolítottuk. (R. E)
 PETRUS (B6)

Vörmals in dér Nische zűr Rechten Christi.

Aus einem Steinblock. Leithakalkstein.
Höhe: 160 cm; Plinthe: 43 x 34 cm.

Die Skulptur wurde aus einer mittelkörnigen, homogénen Varietát des Leithakalks gemeifielt. Auf
dér Steinoberfláche sind keine Fossilienstücke wahrzunehmen. Dér Block ist mit den Seitenfronten dér
Figur parallel geschichtet. Zwei ungefahr 4 cm breite, grobkörnige Vertikalschichten verlaufen etwa in
dér Linie des rechten Armstumpfes und dér linken Fland. (H. Z. A.)
In dér Grundfláche dér Plinthe sitzt ein kreisförmiges, groSes und tiefes Loch (209), für das sich im
Zusammenhang mit dér Figur bisher keine Erklárung fand.
Die Fersen dér Figur sind vollplastisch ausgearbeitet, d. h. zwischen ihnen und dem Stützpfosten
gibt es je einen Durchbruch (210). Die vorne knöchellange Tunika ist seitlich jedoch bodenlang, d. h. sie
reicht bis auf die Plinthe, so dafi dér Stützpfosten rückseitig breiter ist. Kopf und Hals sind rundplas-
tisch ausgeführt, wobei allerdings die Flaarlocken am Hinterkopf nicht mehr ausgearbeitet sind und
lediglich als erhabener Streifen belassen wurden. Die Faltenbahnen greifen teilweise auch auf die
Rückseite über, rechts mehr als links. Ansonsten ist die Rückseite mit Flachwerkzeugen planiert.
Bei dér Detailausgestaltung dér Draperie kam das Fíohleisen besonders intensiv zum Einsatz.
Beim Versetzen dér Figur im 13. Jahrhundert wurde dér linké Oberarm und dér Ellbogen im hin-
teren Bereich abgespitzt.
Die rechte Hand fehlt, im Stumpf ist das Dübelloch einer nachtraglichen Handergánzung vorhanden.
Beim Neuversatz zűr Jahrhundertwendezeit hat mán den rechten Ellbogen an dér Seite etwas
abgeschliffen (116, 211). Die Plinthe wurde seitlich unter den Zehen des linken Fufies leicht abgespitzt,
wáhrend auf dér anderen Seite unter dem Fufi ein grofies Stück dér Plinthe fehlt, dies ohne sichtbare
Werkzeugspuren (209). Vielleicht sind diese Beschádigungen bei dér Abnahme dér Figur um die
Jahrhundertwende entstanden (vgl. diesbezüglich auch die Apostelfiguren J8 und B5).

W
Frontal ausgerichtete Gewandfigur mit nur leicht angedeutetem Kontrapost. Die Figur ist auf
Oberschenkelhöhe auffallend breit, als einzige unter den Portalskulpturen übersteigt hier die Körper-
breite das BreitenmaB dér Plinthe. Das angehobene Haupt ist leicht nach vorne geneigt, dér Blick gera-
deaus gerichtet. Die Tonsur ist von zwei Reihen kurzer Kráusellocken umgeben, dér kurze, stráhnige
Kinnbart war ursprünglich in seiner Gesamtform untén abgerundet. Die Fehlpartien und die stark
abgewitterte Oberfláche lassen das Gesicht verándert und viel schmáler erscheinen (213-214). Beide
Arme bleiben eng am Körper. Dér beim Ellbogen gebeugte rechte Arm weist senkrecht nach vorne. Dér
in starker Verkürzung erscheinende linké Unterarm weist nach oben. Die Fland halt einen Schlüssel,
dessen Bárt an dér Schulter anliegt und dessen Griff in Gestalt eines Rhombus mit Kugelknauf unter
dér Hand nur noch in Spuren erhalten ist.
Die Anordnung des Gewands ist dér dér Christusfigur áhnlich. Die bei Christus links den Aufien-
kontur bildende steile Röhrenfalte falit hier jedoch über die Vorderseite des Beins, wáhrend die
langgezogene S-Bahn in dér Seitenansicht wesentlich markanter hervortritt und in eine Röhrenfalte
mit Glockenendung mündet. Dér schráge Mantelrand ist mehrfach umgeschlagen. Die Lángsrillen dér
Faltenüberschláge sind auslaufend durch kleine, halbkreisförmige Auskerbungen differenziert.
(M. A .-Sz. E.)

'«

Verschmutzungen und Fremdstoffe sind mit leichtem Wasserstrahl und Skalpell entfernt worden.
Die Tonverfüllungen in den Durchbrechungen neben den Fersen wurden entfernt. (R. P)
 A PO STO LSZO BO R (J8)

A Krisztus-figura balján állt; helye és arctípusa szerint talán Pál apostol ábrázolása.
Két tömbből összeállított szobor; az illesztés valamivel az alak bokamagassága fölött; mindkét tömb anyaga
lajtamészkő.
A szobor magassága: 160 cm.
Az alsó tömb magassága: 17 cm; a talplemez: 45 x 38 cm.
A felső tömb befoglaló méretei alul: 40 x 20 cm.

A két tömb kőanyaga egyaránt a lajtamészkő közepes szemcseméretű változata. A felső tömb réteg­
zettsége a szobor elő- és hátoldalával párhuzamos. A tömbben durva szemcsézetű réteg húzódik függő­
legesen a fülkagylók hátsó részének vonalában. Az a kiemelkedő él, amely az alak homlokának jobb fe­
lén fut keresztbe és az orrnál végződik, egy kagylóféleség (valószínűleg Pecten-, azaz fésűkagyló)
kipreparálódott héja. Az alsó tömb rétegzettsége az alapsíkkal párhuzamos. (H. Z. A.)
Az alsó tömb hátsó sarkából a jobb oldalon nagy darab hiányzik; hátsó felső élének ép szakaszán
vízszintes élszedés - talán egy olyan profil csekély maradványa, amelyet a felső illesztőfelület kialakí­
tásakor faragtak el.
A felső tömb nagyon lapos, téglalap alapú kőhasáb volt; a figura szembenézeti oldalát az egyik szé­
lesebb tömblapból bontották ki. Az alsó tömbből a talplemezt, a lábfejeket és (szokatlan módon) csupasz
alsó lábszárakat faragtak. A lábfejek és lábszárak kialakítása magasreliefszerű. Faragásuk befejezetlennek
látszik. A két tömböt széles fugával, 13. századi helyezőhabarccsal illesztették, és csatárikő-lapocskákkal
ékelték. Az alsó tömb hátul jóval túlnyúlik a felsőn. A talplemez hátranyúló nagy tömbje ellensúlyt ké­
pezett, és a falba fogta a lapos, külsúlypontos felső tömböt.
A körbefaragott, de hátul csupán kinagyolt fejtől eltekintve a szobor hátoldala szinte teljesen lapsze­
rű. Az alak vállalnak és hátának felső része sima felület, amelyből csupán a köpeny nyakat övező szegé­
lyének domborulata áll ki. A bal felsőkarról lecsüngő hosszú köpenyrész folytatásában a hát közepe felé
háromszögletű visszafaragott felület látható, hegyes élű szerszám rosszul kivehető nyomaival. A lefara­
gáskor alighanem csak kinagyolt redőket tüntettek el, mert a visszamaradt felület alig van mélyebben a
hátoldal ép felső részének síkjánál. A jobb oldalon a hátlap síkjában megszakadnak az átforduló redők,
illetve azok a barázdákkal tagolt íves redők, amelyek a tunika függőlegesen eső domború redői mögött
hátrafelé indulnak. A sík szélén apró, hegyes élű szerszám sűrű, vízszintes, párhuzamos nyomai. A kö­
zépső sikolt felület a szokásosnál göcsörtösebb, ezért a szerszámnyomok rosszabbul kivehetők.
Az előoldalon néhány redőhátat tagoló barázdát hólvésővel húztak, közülük a legmélyebb az,
amelyik a köpeny szegélyét jelzi a bal vállon és a nyak körül.
A szobor 13. századi behelyezése közben vésték meg a hátoldal jobb oldalát térdmagasságban, na­
gyobb hegyes élű szerszámmal. Az így kialakított mélyedés alja viszonylag sík, vízszintes felület.

A figura teljesen frontális tartású, szikár, vállai

előreesnek. A vékony, összezárt lábszárakat a has
domborulata alá faragták - a bal comb nincs összefüg­
gésben az előre és középre csúsztatott bal lábszárral.
Az oldalnézetre faragott comb szembenézetét egykor
szabadon lebegő, körbefaragott drapériaköteg takarta;
ennek egykori létéről azonban ma már csak két végé­
nek törésfelületei tanúskodnak a bal kézben, illetve a
köpenyszegélyen. A középre csúszott lábszár mellé
ezen az oldalon szembenézetbe fordították a tunika
szokásosan oldalsó függőleges domború redőit. A ki­
fordult lábfejek a talplemez homloksíkjával párhuza­
 mosan fekszenek. (Mivel a lábszárak a test elé kerültek, a töb­
bi figuráéhoz hasonló tartású lábfejek jócskán kinyúltak vol­
na a kapuzat homloksíkja elé.)
A figura nagyon lemosódott, hosszúkás feje előrebukó és
előretekintő. Magas homlokán és a fejtető előoldalán már
nincs szobrászi felület. Az egyenes, középhosszú hajtincsek ék
metszetű vájatokkal barázdáltak, a tincsek vége csigába csava­
rodó. A fejtető két oldalán két, illetve három tincset bontottak
ki, ezek mögött hátrafelé sima felület, alján egy-egy hajcsiga
befoglaló formájával, amely hátul még tagolatlanabb: már csak
egybefüggő, domború sáv. A szemekből a szemsarkok és a pu­
pillák bemélyedései vehetők ki. A járomcsontok erőteljesek; az
arc horpadt; a nagy fülkagylók felső részét a hajcsigák takar­
ják. Az orr hegye elpusztult, akárcsak a mélyen felfaragott orr­
lyukak körüli cimpák. Az enyhén nyitott száj alatt a kőből na­
gyobb darab hiányzik. A szakállat a haj csigák alatt sűrű,
párhuzamos, ék metszetű vésetek jelölik; a fülkagylóktól lefe­
lé peremszerűen, mereven eláll; keresztben át van repedve.
A hullámos, barázdált szakálltincsek apró csigákban végződ­
tek, ezekből több maradt meg a fej bal oldalán. A bajusztincsek
a szakállba olvadnak. A nyak erőteljes, sima.
A figura jobbjával áldást oszt: karja könyökből előrehaj-
lik; a kézhát mellre simul; a tenyér kifordított. Baljában hajlí­
tott drapéria-köteget tart, ennek hajlatában sarkára állított
könyv fekszik. A könyv lapjait három oldalon mély vájatok
jelzik, az alsó oldalon kapcsot faragtak ki.
A tunika egyszerű nyakkivágásánál középen kis vissza-
hajló gyűrődés. A köpeny - amelynek elrendezése jellegzete­
221 sen különbözik az előző két figuránál látott alapsémától - a
vállakra borul; mindkét karról hosszan hull alá oldalra és
hátra; a test előtt nagyjából térdmagasságban fodrozódik ke­
resztbe; középen széles, domború, felkapó aljú redőket, a
has alatt V-redősort vet.
A tunika és a köpeny anyaga egészen rásimul a mellkas­
ra, a vállakra, a karokra és a lábszárakra; a karokról hátrafelé
hosszan lecsüngő köpenyszárnyakat csupán néhány baráz­
da tagolja. A test előtt keresztben fodrozódó köpenyanyag
domború redőinek háta viszont sűrűn barázdált, és a kö­
penyanyag néhol szinte kötélszerűen vékony, erősen kidom­
borodó, illetve mélyen aláfaragott, sűrűn barázdált kötegek-
ben kígyózik az alak körül. (M. A .-Sz. E.)

222
A szobrot enyhe úszta vízpermettel és finom mechanikus eljárással tiszűtottuk. A két tömböt szét­
választottuk, de egyik illesztőfelületről sem távolítottuk el a habarcsot. A két tömböt a talplemez felől,
a két láb mögötti tömbbe felfúrt két, 10 mm-es átmérőjű, 30-35 cm hosszú krómacél csappal fogtuk ösz-
sze. A másik kettőnél szélesebb és nem egyenes vonalú fugát enyhén visszaléptetett kőstukkóval zár­
tuk össze. (R. E)
fi i f e * :

J r '-- 'V,
: '.- ■í ü
a r . ■-■/é: •
í -. fxí/í.''-.í- A •'•'' ''•
* * « fr a
• .»••aö !v . ? : y .■
•

% - :M X .,

■•
; ‘J6:fí>
& V,í._\>
r h f ■ . ;-

: ■f."A. * . ■■■
I V ' V ^ - • ,<c
v .{V. ,••

:$: ^ ' ‘ "'•• > •'/ J l

:->vA> -A ^
■ > ' w : ' - . í :$kbif >' • iy y
,j2-. íwaígSSS:*1-.«/ 173
®'U
!. í ;'f::i ;/ / I :

pil^ x j. ••■ ■ " ,i ti

* (* ' I if
/ /s

__
’ VvVjT^v--
 Vormals in dér Nische zűr Linken Christi. Dem Standort und dem Gesichtstypus nach vielleicht als Paulus zu
interpretieren.
Aus zwei Blöcken zusammengesetzt. Anpassung in Wadenhöhe. Beide Blöcke aus Leithakalkstein.
Gesamthöhe: 160 cm.
Höhe des unteren Blocks: 17 cm; Plinthe: 45 x 38 cm.
Oberer Block: 40 x 20 cm.

Beide Blöcke bestehen aus derselben mittelkörnigen, homogénen Varietát des Leithakalksteins.
Dér obere Block ist parallel zűr Vorderseite dér Figur geschichtet, wie eine grobkörnige Vertikalschicht
andeutet, die etwa in dér Linie dér Ohrmuscheln verláuft. Dér quer verlaufende Grat auf dér rechten
Seite dér Stirn ist ein Fossilienstück, wohl dér Überrest einer Muschelschale von Pecten. Dér untere
Block ist parallel zűr Lagerfláche geschichtet. (H. Z. A.)
Die rechte hintere’ Hálfte dér Plinthe fehlt, im intakt erhaltenen Bereich ist die Oberkante abgefast.
Vielleicht handelt es sich um den Rest eines Profilstücks.
Dér obere Block zeigt eine ungewöhnlich geringe Tiefe. Aus dem unteren Block wurden die
Plinthe, die extrem nach au Len gedrehten Füfie und die ausnahmsweise unbekleideten Waden heraus-
gemeifielt, dérén plastische Ausarbeitung möglicherweise unvollendet ist. Die zwei Werkblöcke wur­
den mit besonders dicker Lagerfuge in Mörtelbettung aufeinandergesetzt, dér Fugenmörtel ist ins 13.
Jahrhundert zu datieren. Das untere Werkstück hat eine deutlich gröfíere Tiefenausdehnung als das
obere. Sein in die Mauer eingebauter Rückteil diente wahrscheinlich zűr Stabilisierung des Aachen obe-
ren Blocks, dessen Schwerpunkt sehr weit vorne liegt.
Kopt und Hals sind rundplastisch ausgeformt, wobei an dér Hinterkopfseite allerdings keine
Haarstráhnen wiedergegeben und auch die Kráuselenden dér vorderen Stráhnen nicht mehr ausgear-
beitet sind, sondern lediglich als Bossenstreifen erscheinen. Die Rückseite dér Figur ist abgeAacht. Mit
dér Fláchung wurde ein bossierter dreiecksförmiger Mantelzipfel, welcher aus dér über den linken Arm
nach hinten herabfallenden StoAhahn resultiert, abgeschlagen. Auf dem heterogenkörnigen Steinma-
terial sind die Werkzeugspuren kaum auszumachen.
Hohleisen kamen nur bei dér Ausarbeitung des Mantelsaums am Hals zűr Anwendung.
Beim Versatz im 13. Jahrhundert wurde die Rückseite rechts auf Kniehöhe zusátzlich abgespitzt.
Die BodenAáche dieser Aushöhlung ist beinahe plán, es handelt sich um eine typische Abarbeitung im
Zusammenhang mit dér Einpassung dér Figur am Standort.

'»

Die Figur ist frontal ausgerichtet, dér Körper von hagerer Gestalt mit schmalen, abfallenden
Schultern. Die eng stehenden Beine sind etwas nach links verschoben und vor allém aus dér Seiten-
ansicht fehlt dér organische Zusammenhang zwischen dem linken Unterschenkel und dem restlichen
Bein. Diese Unstimmigkeit wurde ehemals von einem frei schwebenden Faltenbündel verdeckt, dessen
beiderseits beschádigte Arisatzstellen in dér linken Hand sowie am oberen Rand dér querlaufenden
Mantelbahn zu beobachten sind ( 2 1 9 ) . Das óval geformte Haupt mit hóhér Stirn neigt sich nach vorne
und ist leicht angehoben, dér Blick geradeaus gerichtet. Flache Haarstráhnen mit Kráuselendungen
fallen bis zum oberen Rand dér Ohrmuscheln herab, dér lángere Kinnbart ist zu leicht gewellten
Stráhnen geordnet. Die stark abgewitterte SteinoberAáche mit herausragenden Fossilienstücken und
Ausbruchslöchern von ehemaligen Einlagerungen bewirken ein nachhaltig verándertes Erschei-
nungsbild dieses Kopfes ( 2 2 0 - 2 2 2 ) . Beide Arme verharren eng am Körper. Die Rechte mit auswárts
gedrehter HandAáche und ausgestreckten Fingern weist steil nach oben. Die Linké hált einen Stoff-
bausch und darin eingebettet ein übereck gestelltes Buch.
Im Vergleich mit Christus und Petrus liegt hier eine spezihsche Mantelführung vor. Dér Mantel fállt
über die linké Schulter nach vorne auf die Brust und hángt über beide Arme geführt nach hinten tief
hinab. Vorne bedeckt dér Mantel den Körper nur bis etwa auf Kniehöhe, bildet unter dem Bauch eine
Reihe von übereinandergestaffelten, spitzen Schüsselfalten und vor dem linken Unterschenkel eine brei-
te Hángefalte. Diese Art dér Mantelanordnung wird in Abgrenzung zu dem bei dér Christusfigur
beschriebenen ersten, im folgenden als „zweiter Grundtypus" dér Draperie benannt. (M. A .-Sz. E.)

Die Abnahme dér Verschmutzungen und Fremdstoffe erfolgte mit leichtem Wasserstrahl und
Skalpell. Die mittelalterliche Lagerfuge dér beiden Werkblöcke wurde geöffnet, dér Originalmörtel in
den Pafifláchen aber unberührt belassen und die Blöcke unter Verwendung von zwei 30-35 cm lángén
und 10 mm starken Chromstahldübeln wieder zusammengesetzt. Die Bohrungen erfolgten von untén
her durch die Plinthe, die Dübel wurden mit Metallkleber eingesetzt. Zűr Vervollstándigung dér Ver-
fugung wurde Kalkmörtel mit beigemischtem, kleinkörnigem Steinsplit verwendet. Die Sichtfláche dér
Fugung wurde im Verháltnis zu den Kantén dér Teilstücke etwas zurückgestuft. (R. E)
 A Krisztus-figura jobbja felőli második alak volt; helye, arctípusa és testalkata szerint talán András apostol
ábrázolása.
Egy tömbből faragott szobor; anyaga lajtamészkő.
Magassága: 168 cm; talplemeze: 45 x 37 cm.

A szobor anyaga a lajtamészkőnek a Krisztus-szobor kőanyagához hasonló vagy még annál is dur­
vább változata. A kőfelületen erőteljesen kipreparálódott ősmaradvány-törmelék, többek között
Lithothamnium- és Bryozoa-váztöredékek láthatók. A kőtömb rétegzettsége a szobor előoldalával pár­
huzamos. Az előoldal anyaga lényegesen durvább, és több ősmaradványt tartalmaz, mint a hátsó rész
anyaga. A két réteg határvonala a tömb középvonalától kicsit hátrább húzódik. (H. Z. A.)
A szobor hátoldalában, nagyjából a figura térdmagasságában, enyhén balra hosszú, keskeny, fecs­
kefarok metszetű lyuk, amelyet a tömböt egy pontból emelő kőmozgató szerszám (Wolf) használatához
alakítottak ki. A kőemelő olló segítségével a későbbi szembenézeti oldalán fekvő tömböt mozgatták, és
mivel ezzel az eszközzel a követ csak súlypontjánál fogva lehet megemelni, a lyuk helyzete arról tanús­
kodik, hogy a tömb a kiinduló állapotban a későbbi talplemez irányában lényegesen hosszabb volt.
A figura szembenézeti és hátoldalát a téglalap alapú kőhasáb szélesebb lapjaiból bontották ki.
A lábfejek körbefaragottak, de a sarkakat nem választották el áttöréssel a nagyolt felületű tartótömbtől.
A talplemeztől elválasztva és szabadon bontották ki viszont a ruharedők alsó szélét; a tunika hátrafelé
hosszabbodik ugyan, de alsó széle csak a hátoldal közepén,
keskeny sávban ér le a talplemezig; a tartótömb tehát hátul
egészen keskeny.
A szobor hátoldalán csak a fej befoglaló formáját bon­
tották ki gondosabban. A ruházat részletformáinak faragá­
sát a hátoldalra átfordulva alig folytatták: a jobb oldalon a
derék homorlata alatt egy V-redősor két tagját és egy har­
madik befoglaló formáját faragták ki, s alattuk a köpeny
alsó szélét jelölték ki egy mélyen benyúló vésettel. Közé­
pen széles, sikolt felület. A ruharedők fokozatosan olvad­
nak a középső, sima felületbe. A durva szemcsés kőanya­
gon a szerszámnyomok rosszul látszanak.
A jobb felsőkar és különösen a könyök oldalát a szá­
zadfordulón, a fülkezáradék új faragványainak elhelyezé­
sekor faragták le; ekkor a szobrot és a faragványt mindket­
tőből elvéve illesztették össze. A sérült részen csiszolt
felület. A talplemez homlokoldali lapjának jobb oldala egy
darabon hiányzik. 228

A frontális tartású, enyhe terpeszben álló, arányos figura magasabb és testesebb a többinél.
A fej enyhén előrenyújtott és lefelé billenő; az alacsony homlok fölött magasra emelkedő fejtető­
vel; a fülek mögé simított, hosszú hajjal; mellre boruló nagy szakállal. A középen elválasztott haj négy­
négy háromosztatú tincse van kidolgozva, ezek között hátul a sima felületű fej alatt csupán egy dom­
ború sáv: a tincsek végének befoglaló formája. Az alacsony homlok alatt a szemgödrök mélyedése és
- jó világításban - a pupillák bemélyedése érzékelhető. Az arc teltebb, a járomcsontok kevésbé határo­
zottak. A nagy füleket a haj félig takarja; a fülkagylókat nem tagolták a többi figuráéhoz hasonlóan két
részre. Az eredetileg hosszú orr ma jórészt hiányzik. A száj kicsi, nyitott. A szakállat a fülek alatt sűrű,
párhuzamos barázdák jelölik; lejjebb a hosszú szakálltincseket függőleges vájatok osztják; végződésük
fodrozódó és mindkét oldalon csorba. Az alsó ajak alól indított két szakálltincs és a két bajusztincs szim-
229 230

metrikus hullámokba rendeződik, és alul háromkaré-

jos alakzatban végződve alkotja a szakáll csúcsát.
Az alak jobb kézfeje a könyököt burkoló, a mell
előtt áthúzódó drapériakötegre van állítva; szembe­
fordított tenyérrel. Baljával lefelé lógatja a könyvet,
amelynek lapjait kétoldalt és alul vájatolás jelzi.
Ruházata vastagabbnak hat a többi figuráénál.
A mellre simuló szakáll takarja a tunika nyakkivágá­
sát, ennek kétsávos nyakszegélye csak kétoldalt tűnik
elő. A tunika lapos redői úgy gyúródnék a mellkason,
mintha a szakáll alatt össze lenne tűzve az anyag.
A köpeny elrendezése a második alapséma szerinti,
de csak az egyik, a bal karról hosszan lehulló szárny­
nyal. A bal vállra vetett köpenyszárny könyv alól elő­
231 bukkanó része öblösödő. (M. A .-Sz. E.)

A szobrot enyhe tiszta vízpermettel és finom mechanikus eljárással tisztítottuk. Az alak kimosó­
dott, levelesen málló bal kézfejét és a benne tartott könyvet Wacker Steinfestiger OH-val konzerváltuk, a
könyv sarkából levált kis kődarabot Airocoll kőragasztóval ragasztottuk vissza. (A munka során a többi
szobornál is e két anyagot használtuk.) A szobor kőtömbje a szembenézettel párhuzamos ér mentén
hosszában ketté van repedve, de egyelőre nem stabilizáltuk. (R. E)
 V o rm als in d é r z w e ite n N is c h e z ű r R e c h te n C h risti. N a ch S ta n d o r t, G e s ic h ts ty p u n d G e s a m ts ta tu a r ik v iel-
le ic h t als h l. A n d re a s z u id e n tifiz ie re n .
A us e in e m S te in b lo c k . L e ith a k a lk s te in .
H ö h e : 168 cm ; P lin th e : 4 5 x 3 7 cm .

Das Steinmaterial ist dem dér Christusfigur áhnlich, gehört jedoch zu einer noch gröberen Varietát
des Leithakalks. Aus dér abgewitterten Steinoberflache ragén Fossilienstücke (Lithothamnium,
Bryozoa) hervor. Dér Block ist parallel zűr Vorderseite dér Figur geschichtet. In dér vorderen Zone bis
etwa zűr Blockmitte ist dér Stein deutlich gröber und reicher an Fossilien als im hinteren Teil. (H. Z. A.)
An dér Figurenrückseite befindet sich etwa auf Kniehöhe und links von dér Mittelachse ein
Wolfsloch (228). Seine Position gibt Aufschlufi darüber, dafi die heutige Vorderseite ehemals die
Lagerfláche des Blocks bildete und daS dieser Block ehemals in Richtung dér heutigen Plinthe noch
wesentlich lánger war.
Die Füfie sind nahezu freiplastisch ausgearbeitet, wobei jedoch die Fersen von dem Stützpfosten
nicht abgelöst sind. Die knöchellange Tunika ist hinten verlángert, erreicht aber die Plinthe nur in
einem kurzen Abschnitt in dér Rückseitenmitte. So ergibt sich hier nur ein vergleichsweise schmaler
Stützpfosten (228).
An dér Flinterhauptsseite wurden die Haarstráhnen nicht ausgearbeitet und stattdessen die
Stráhnenenden als Bossenstreifen stehengelassen (231). Die Faltenbahnen dér Vorderfront greifen nur
oben ein wenig auf die Rückseite über, ansonsten ist die Rückseite abgeflacht. Auf dem grobkörnigen
Steinmaterial sind Werkzeugspuren kaum auszumachen.
Die Seitenfláche des rechten Armes und insbesondere des Ellbogens wurde bei dér Restaurierung
um die Jahrhundertwende abgearbeitet, die beschádigte Oberfláche ist geschliffen.

Frontal ausgerichtete Gewandfigur, dérén leicht nach aufien gedrehte FüGe symmetrisch auf den
Ecken dér Plinthe aufsetzen. Diese Skulptur ist grófiér und voluminöser als die übrigen Apostel. Das
Flaupt ist ein wenig nach vorne geneigt, dér Blick ein wenig nach untén gerichtet. Die lángén, welligen
Kopfhaare sind hinter die Ohren geführt und Hegen auf den Schultern auf. Dér füllige Bárt ergiefit sich
über die Brust (229-231). Die Arme lösen sich kaum vöm Körper. Die Rechte mit auswárts gedrehter
Handfláche und emporgestreckten Fingern ruht auf einem kráftigen Faltenbündel. Die Linké hált ein
Buch, hier im Kammgriff von oben.
Das Gewand wirkt merklich dickflüssiger als bei den übrigen Skulpturen. Vor dér Brust scheint die
Tunika durch eine Spange zusammengehalten zu sein, die hinter dem Bárt verborgen ist (229). Die
Anordnung des Mantels folgt im wesentlichen dem als zweiter Grundtypus klassifizierten Modus,
jedoch mit dem Unterschied, dafí dér Mantel nur über einen, námlich den linken Arm nach hinten tief
hinabfállt und aufierdem die nach vorne über die Brust fallende Bahn als markantes Motiv eine
bauschige Faltenmulde unter dem Buch ausbildet. (M. A .-Sz. E.)

'*>'

Verschmutzungen und Fremdstoffe wurden mit leichtem Wasserstrahl und Skalpell entfernt. Die
linké Hand mit dem Buch wurde mit Wacker Steinfestiger OH konserviert und die Ecke des Buches mit
Airocoll Steinkleber wieder angeklebt. (Derselbe Steinfestiger und Steinkleber kam auch bei den
anderen Skulpturen zűr Anwendung, im folgenden wird daher auf eine erneute Benennung dieser
Materialien verzichtet.) Dér Block ist entlang einer parallel zűr Vorderseite verlaufenden Ader in zwei
Teile gespalten. Bislang unterblieb eine Stabilisierung dieses Schadens. (R. E)
 A Krisztus-figura balja felőli második alak volt, a kapuoromzat déli oldalán az alulról számított negyedik
fülkében állt.
Egy tömbből faragott szobor; anyaga lajtamészkő - utólag illesztett fejjel (anyaga lajtamészkő) és a bal kézfej
pótlásának csonkjával (anyaga homokkő).
(A szobor mai magassága: 153,5 cm.)
A figura magassága: *132 cm; a talplemez: *46x28,5 cm.
A fej tömbjének magassága: 24 cm.

A szobrot finom szemcsés, egyenletes szemcsézetű lajtamészkőből faragták, ezért a kőanyag réteg­
zettsége nem ismerhető fel.
A fej anyaga a lajtamészkő közepes szemcseméretű változata, a tömb kőanyagának rétegzettsége a
fej oldalnézeteivel párhuzamos. Az orr vonalában durvább szemcsézetű réteg húzódik. (H. Z. A.)
A talplemez hátsó oldalán, a figura jobb sarka alatt, álló helyzetű tagozatmaradvány: két lapos
horony szabálytalan lemeztaggal összekötve. A profil méreteiből és helyzetéből ítélve egy nagyméretű
párkány darabját használták másodlagosan, felállítva, szobortömbnek: a szobor ma nagyon sérült olda­
lát a párkány - 13. századi használat szerint - hátulról előre
kifelé lépcsőző tagozott részébe, a szobor előoldalát az egy­
kori párkánydarab felső lapjába, hátoldalaiét pedig egykori
alsó illesztőfelületébe faragták. A szobor hátoldalának alsó
harmadában középen húzódó sima felületen és a talplemez
hátsó lapján kis fejű, fogazott élű szerszám sűrű, szinte
vízszintes nyomai láthatók. Ilyen szerszámot a szobrok fara­
gásához nem használtak. Ezek a felületek a párkány illesz­
tőfelületéből maradtak meg, és ugyancsak az első megmun­
káláskor kialakított felülettel őrződött meg a belső horony
egy szakasza, nagyjából térdmagasságban, amit átfaragás
nélkül használtak fel egy szinte függőlegesen eső redőhöz.
Helyzete és formája szerint a párkány rögzítéséhez készült a
szobor hátoldalának bal oldalán, derékmagasság alatt látha­
tó 8 x 8 cm-es mély csaplyuk, amelynek a szoborral össze­
függésben biztosan nem volt szerepe. Hasonló profilú, mé­
retű és csapolású párkányfaragványok savariai épületek 236
maradványaiként ismertek.*
Szinte körszobor: hátoldalán csak deréktól lefelé hagytak kidolgozatlanul egy keskeny, sima sávot.
A lábfejek teljesen körbefaragottak; a sarkakat széles áttörés választja el a tartótömbtől, amelynek
szembenézetét ruharedők fodrozódó alsó szélének ráfaragásával álcázták.
A redőhátak és anyagráncok gazdag tagolását hólvéső intenzív használatával alakították ki.
A fej illesztéséhez a figura nyakát a vállak magasságában vízszintesen vágták el, tehát a nyakat ki­
vésték a köpenyszegély vállak fölé emelkedő részéből - különösen hátul. Az elvágott nyak felső felüle­
tét (látható kis részéből ítélve) simára csiszolták. A nyak testhez tartozó csonkja és a fejhez tartozó nyak­
rész között jelentős méretbeli eltérés nincs. A fej hátoldala függőleges, párhuzamos vésőnyomokkal
síkra faragott. Ez a sík a mai felillesztésben hegyesszöget zár be a szobor hátoldalával: a fej kicsit balra
fordul. A nyakcsonk és a fej között széles, sárgásfehér habarccsal és tégladarabokkal kitöltött fuga van;
az illesztést később fehér, meszes habarccsal (különösen hátul) újra megerősítették.

* A Jákon beépített Savaria romjaiból származó spóliumokról lásd Paúr 1853b; Savaria 1971, Kat.-Nr. 125,155,201,
225, 235; a savariai Iseum előcsarnokának Jákra került gránitoszlopairól lásd a jelen kötet történeti bevezetőjét, és
vö. még Horváth Zoltán András tanulmányának fehérmárvány-fejezetével.
 237 238

A bal kar, valamivel csukló felett, csiszolt illesztőfelületben végződik, amelyből vascsap áll ki, rajta
egykori kézfejpótlás csekély csonkja (88). Az archív fényképeken és a gipszmásolaton a kézfejből még
sokkal több látható: felfelé fordított tenyér behajlított ujjakkal, de a kézfejben tárgy (már) nem volt.
A figura jobb vállába a századfordulós restauráláskor durván befaragott mélyedésből ólommal be­
ragasztott kötővas maradványa áll ki.
Az alak jobb oldalának állapota különösen rossz: karja, lába és lábfeje szinte teljesen elpusztult.
(Ebben talán közrejátszott az a körülmény, hogy az alaknak ezt a részét faragták az egykori párkány víz­
vető részébe.) Elpusztult a talplemez előoldala is. Töredékes a jobb kézfej, és hiányzik a bal.

A figura alacsonyabb a többinél, még a szokásosnál magasabb talplemezzel együtt is. Az alak lénye­
gében frontális tartású, széles terpeszben áll; mégis jobbra fordulónak és élénken mozdulónak tetszik,
mivel mindkét lábfeje egymással párhuzamosan jobb felé fordul, és a jobb hátrább fekszik, mint a bal;
jobb kézzel lendületesen felmarkolt ruházatát mintha lépéshez emelné.
A jobb kar egy szakasza körbefaragott; a könyökből előrehajló bal kar testhez simuló.
A ruházat anyaga egészen vékonynak hat; elrendezése nem hasonlít a többi figurán variált sémák­
hoz és formulákhoz. A tunika derékban széles anyagköteggel van átkötve. A vállakra boruló és onnan
mindkét oldalon hátracsapódó köpenyanyag körben a tunika megkötője alá van betűrve; (hátul szinte
lebegő) öblökben buggyan rá a derékkötőre. Az alak jobbjával a köpenyanyagot húzza fel, amely kezé­
ből sűrű redőkben hull vissza a test előtt keresztben a jobb, illetve térdmagasságtól hátrafelé egyre hosz-
szabb hullámokban a bal láb mögé. A tunika köpeny alól előtűnő része legyezőszerűen szétterülő, ívelt,
megcsavart redőkben omlik alá az alsó lábszárak között.
A tunika ujját a jobb csuklón háromosztatú szalag szegélyezi. Nyakszegélye és a köpeny vállakra
boruló szegélye rátétsorokkal díszített. Az előbbit horonnyal két-két sávra osztott kiemelkedő szalagok
belső szélét kísérő félkörös alakzatokból álló sorokból képezték; a köztük kialakult bemélyedő trapéz­
formákat - mivel felületük érdesített - egykor talán pasztával töltötték ki, de ebből mára semmi nem
maradt. A köpeny díszszegélyét horonnyal két-két sávra osztott kiemelkedő szalagok között gyémánt-
metszéses négyzetes rátétek sora alkotja; a jobb karon a roncsolt felületben tűnik el, a bal felsőkaron pe­
dig kibontását a hátoldalra átfordulva abbahagyták. A köpenyszegélyt a nyaknál hátul a fej felilleszté­
sekor sértették meg.
A redők a szokásosnál gazdagabban tagoltak: az élszerű redőhátakat mély vájatok választják el és
maguk is barázdáltak; a szegélyen a barázdákat kis keresztirányú íves vésetek állítják meg.
239 240

A szobor társtalan az apostolgaléria szobrai között. A többinél jóval finomabb kőanyag már biztosan
nem bányanedves és így nehezebben megmunkálható tömbjébe a korábbi használatból adódó szigorú
kötöttségek ellenére is majdnem körszobrot faragtak; az alakot megmozdítani igyekeztek, és bátor áttö­
résekkel dolgoztak. A szobor számos részletmegoldása is egyedi, illetve talán éppen ezt a szobrot igye­
keztek utánozni az eltérő figurafelfogásban és drapériakezeléssel készült többi szobor bizonyos részein.
Ilyen részletek például a JlO-es szobor hátoldalán a tunika átkötése alá betűrt köpenyanyag és a szobor
egész bal hátsó oldalának kialakítása; a J13-as szobor átlós köpenyszegélyének részletformái és talán a
B4-es szobornál a köpenyszegély alól előbukkanó lábközi tunikaredők legyezőszerű elrendezése.

A haj a fej jobb oldalán inkább hullámos, bal oldalának hátsó részén inkább csigákba csavarodó; a
századfordulón még néhány homlokba eső tincs is megvolt. A homlokon két domború, vízszintes ránc
nyoma. A szemhéj hangsúlyos, domború; a szemgolyók nagyok; a pupillákat nem jelezte furat (a bal­
nál látható kis lyuk kőhiba). A járomcsontok hangsúlyosak; az arc horpadt; az orr keskeny, hegye csor­
bult; közepétől ferde bőrredők indulnak kétfelé. A száj kicsi, enyhén nyitott; a felső ajkat a bajusz ta­
karja; az alsó ajak enyhén előreáll; az álion szakálltalan folt. A rövid, hullámos szakáll csak a száj
vonalában indul. (M. A .-Sz. E.)

Iro d a lo m : E itelberger 1 8 5 6 ,1 3 8 ; E itelberger 1 8 5 8 , 8 6 ; D onin 1 9 1 5 , 76; B ogyay [1 9 4 4 ], 50; N ovotny 1 9 3 0 , 52.

•¥

A szobor jobb oldalának kőanyagát szilárdítottuk, a jobb felsőkar-könyök nagy levált darabját merí­
téssel szilárdítottuk és visszaragasztottuk, a felnyílt kérget, feltáskásodott felületeket kőstukkóval
fugáztuk el, a mélyen átrepedt oldalsó részt három 3 mm átmérőjű rézcsappal erősítettük meg, ezek ol­
dalról befúrva, vízszintesen fekszenek térdmagasságban és attól lefelé.
Az alak bokamagasságában a szobor át volt repedve, és ez a repedés meg is nyílt. A szobrot a talp­
lemez felől felfúrt két 18 mm-es, mintegy 40 cm hosszú krómacél csappal fogtuk össze, amelyeket a talp­
lemez hiányai és gyengesége miatt, valamint azért, mert a jobb láb teljesen el van vékonyodva, a másik
lábba és a hátsó-középső drapéria tömegbe helyeztünk el (1 9 5 -1 9 6 ).
A szobor talplemezét darabokból ragasztottuk össze, a darabokat ragasztás előtt merítéssel szilárdí­
tottuk, a talplemez profilmaradványos hátsó sarkának töredékét egyelőre csak ideiglenesen rögzítettük
a helyére. (R. E)
 Vormals am zweiten Platz zűr Linken Christi, d. h. in dér von untén gerechnet vierten Nische dér Giebel-
Südseite.
Aus einem Steinblock (Leithakalkstein); mit nachtráglich aufgesetztem Kopf (Leithakalkstein) und verstüm-
melter, nachtráglicher Ergánzung dér linken Hand (Sandstein).
(Gesamthöhe: 153,5 cm.)
Höhe dér Figur: *132 cm; Plinthe: *46 x 28,5 cm.
Höhe des Kopfes: 24 cm.

Die Figur wurde aus einer homogén feinkörnigen Varietát des Leithakalks gemeifielt, daher sind
Aussagen zűr Steinschichtung nicht möglich.
Das Steinmaterial des Kopfes (mittelkörnige Varietát) ist mit den Seitenfronten parallel geschichtet.
Eine grobkörnige Schicht verláuft in dér Flucht dér Nase. (H. Z. A.)
Auf dér Rückseite dér Plinthe, etwa unter dér rechten Ferse befindet sich ein vertikal verlaufendes
Profildetail (zwei flache Hohlkehlen, getrennt durch ein Pláttchen). Dies deutet darauf hin, dafi als
Rohling für die Skulptur ein grofies aufgestelltes Gesimsstück wiederverwendet worden war. Die
Frontseite dér Figur wurde aus dér oberen glatten Pafifláche des Gesimsstücks herausgearbeitet, die
linké Seitenfront dér Figur hingegen aus dér profilierten Vorderseite des Gesimsstücks. Die ursprüng-
lich mit Zahneisen abgeflachte untere Pafifláche des Gesimsstücks ist im unteren Drittel dér Figuren-
rückseite noch zu erkennen, wo auch ein Teil dér inneren Hohlkehle dér Profilierung als senkrechte
Faltenbahn übernommen wurde (236). Weiterhin befindet sich auf dér Figurenrückseite (etwa auf
Hüfthöhe links) ein hetes, ca. 8 x 8 cm grofies Zapfenloch, das sicher nicht im Zusammenhang mit dér
Aufstellung dér Figur steht. Grófié Kranzgesimsstücke mit áhnlicher Profilierung, áhnlichen Mailen,
Werkzeugspuren und Zapfenlöchern sind als Überreste von öffentlichen Gebáuden dér römischen
Grofistadt Savaria (Szombathely) bekannt.*
Die Figur ist nahezu rundplastisch ausgearbeitet, ausgenommen einen Lángsstreifen an dér
Rückseite. Die Fersen dér Figur sind vollplastisch ausgearbeitet, d. h. zwischen ihnen und dem rück-
seitigen Stützglied gibt es je einen breiten Durchbruch. Uberdies wurde das schlanke Stützglied an dér
Vorderseite als Faltenendungen ausgestaltet und auf diese Weise kaschiert. Die allgemeine Fein-
bearbeitung sowie die Ausarbeitung dér Zierborten ist an dér Rückseite sehr reduziert.
Bei dér Detailausgestaltung dér Draperie kam das Flohleisen besonders intensiv zum Einsatz.
Bei dér Anpassung des Kopfes hat mán den Hals dér Figur am Schulteransatz durchtrennt und
dadurch auf dér Nackenseite viel vöm überstehenden Mantelsaum abgetragen. Dér Halsstumpf dér Figur
und dér Flalsansatz des zweiten Kopfes habén nahezu gleiche Abmessungen. Dér Kopf wurde mit einer
breiten Lagerfuge angepafit, die mit gelbweifiem Mörtel und Ziegelstücken gefüllt ist. Die Füge wurde an
den Seiten und hinten in spáterer Zeit mit weifiem Kalkmörtel überzogen. Die Hinterkopfpartie ist plán
zugerichtet und diese Flache in dér heutigen Stellung des Kopfes etwas nach links gedreht (237-240).
Im Bereich des linken Handgelenks wurde nachtráglich eine glatte Pafifláche hergestellt, um eine
Handergánzung ansetzen zu können. Davon sind nur dér Eisendübel und ein Stumpf aus grauem
Sandstein erhalten (88).
An dér rechten Schulter dér Figur sitzt ein um die Jahrhundertwende grob eingesetztes und unge-
schickt mit Blei vergossenes Flacheisen, welches zűr Befestigung des Bildwerks in dér Nischen-
wandung gedient hatte.
An dér rechten Seite dér Figur erweist sich dér Erhaltungszustand als besonders schlecht. Dér Arm
und das Bein sind bis zűr Formlosigkeit abgewittert, die rechte Hand sehr beschádigt, Unterschenkel,

* Über die in Jak eingebauten Spolien aus Savaria s. PaÚr 1853b; Savaria 1971, Kat.-Nr. 125,155, 201, 225, 235; über
die im 17. Jahrhundert in Ják ausgegrabenen Sáulenscháfte aus Gránit von dér Vorhalle des Isistempels in Savaria
s. den historischen Úberblick dieses Bandes, vgl. auch das Kapitel über Marmor im Aufsatz von Zoltán András
Horváth.
Fufi und die Vorderseite dér Plinthe sind nahezu völlig vernichtet. Wahrscheinlich liegt dér Grund für
die extreme Verwitterung darin, dafi diese Seite dér Figur aus dér Wasserschlagzone des ehemaligen
Gesimses herausgearbeitet wurde.

Trotz dér relatív hohen Plinthe ist dieses Bildwerk kleiner als die übrigen Apostelfiguren. Die
parallel stehenden Füfie sind nach rechts gedreht und bewirken zusammen mit dem Motiv dér zum
Schreiten hochgerafften Draperie einen Anflug von Bewegung für die gesamte Figur. Dér linké Arm
bleibt eng am Körper, im Ellbogen gebeugt weist er nach vorne. Dér rechte Arm ist vöm Körper los-
gelöst und zum Teil freiplastisch gearbeitet.
Die Anordnung des Gewandes zeigt wenige Gemeinsamkeiten mit den bei den anderen Figuren
vorherrschenden Draperieschemata. Dér Halsausschnitt dér gegürteten Tunika ist durch eine Zierborte
eingesáumt. Sie ist aus zwei Reihen gegenstándiger kleiner Flalbkreismotive gebildet, wobei kleine
rhombenförmige Zwischenraumfelder enstehen, dérén eingetiefte Oberfláche aufgerauht ist. Mög-
licherweise waren diese Felder ehemals mit einer Zierpaste ausgefüllt, diesbezügliche Spuren liefien sich
jedoch nicht nachweisen. Dér Mantel ist an den Schultern steil nach hinten geschlagen und dér Saum
mit Diamantenband verziert. Dér Stoff falit, über dem Gürtel etwas gebauscht, tief nach untén, wáhrend
dér rechte Arm den Mantel wieder nach vorne zu emporrafft. Dér Gewandstoff erscheint dünner als bei
den übrigen Figuren, die tief hinterschnittenen gratigen Faltenrücken dér nach vorne gerafften Man-
telpartie sind jeweils durch eine mit dem Hohleisen eingezogene Rille geteilt. Dér schrág vor dem
Unterkörper verlaufende Mantelsaum zeigt wieder kleine, halbkreisförmige Auskerbungen.
Diese Skulptur ist im Vergleich zu den anderen Aposteln als singulár zu betrachten. Es scheint so,
als ob versucht wurde, einige Partién dieser Figur, wenngleich ziemlich ungeschickt, entsprechenden
Partién bei anderen Figuren nachzuahmen, z. B. dér linken Seite und Rückseite dér Figur J10 oder dér
Gliederung des Mantelsaumes von Figur J13. (M. A .-Sz. E.)

L it.: E itelberger 1 8 5 6 ,1 3 8 ; E itelberger 1 8 5 8 , 8 6 ; D onin 1 9 1 5 , 76; B ogyay [1 9 4 4 ], 50; N ovotny 1 9 3 0 , 52.

An dér rechten Seite dér Figur wurde das Steinmaterial vorkonserviert, das grófié abgespaltete
Stück des rechten Oberarm-Ellbogens wurde durch Tauchtránkung gefestigt und wieder angeklebt.
Die tief aufgeblátterten Krusten und Steinspalten wurden mit Kalkmörtel unter Beimischung von
kleinkörnigem Steinsplit wieder gebunden, dér tief eingerissene, stark abgewitterte untere Teil mit drei
Kupferdübeln von 3 mm Durchmesser stabilisiert. Sie sitzen horizontal auf Kniehöhe und darunter.
Die Skulptur war auf Knöchelhöhe horizontal gebrochen, daher wurden drei 40 cm lángé Chrom-
stahldübel von 18 mm Durchmesser eingebaut. Sie sitzen in Bohrungen, die von untén her in den
Stützpfosten sowie in das linké Bein eingeführt worden sind (1 9 5 -1 9 6 ).
Das Reststück dér Plinthen-Vórderseite wurde aus Bruchstücken wieder zusammenklebt, wáhrend
das hintere Eckstück mit dem Profil derzeit nur provisorisch zusammengesetzt ist. (R. P)
 A K risz tu s-fig u ra jo b b ja fe lő li h a r m a d ik a la k v o lt, a k a p u o r o m z a t é sz a k i o ld a lá n a k k ö z é p s ő fü lk é jé b e n állt.
E g y tö m b b ő l fa ra g o tt s z o b o r; a n y a g a la jta m é s z k ő - u tó la g ille s z te tt f e jje l (a n y a g a la jta m é s z k ő ).
(A sz o b o r m a i m a g a ss á g a : 16 5 cm .)
A fig u ra m a g a ss á g a : * 1 4 4 c m ; a ta lp le m e z : 4 5 x 3 6 cm .
A fe j t ö m b jé n e k m a g a ss á g a : 2 2 cm .

A szobrot durva szemcsés lajtamészkő-változatból faragták, felszínén sok ősmaradvány-törmelék,

elsősorban Lithothamniumok részei láthatók. Az alak köpenyét összefogó rozetta két karéja és attól
jobbra a világosabbnak látszó redőrészlet egy Ostrea-héj darabja. A kőtömb rétegzettsége valószínűleg
a szobor előoldalával párhuzamos. Makroszkópos vizsgálat szerint az alak és a fej kőanyaga valószínű­
leg megegyezik. (H. Z. A.)
A figura szembenézeti és hátoldalát téglalap alapú kőhasáb két szélesebb lapjából bontották ki.
A tömb lapjai valószínűleg nem zártak be pontosan derékszöget egymással, mert a szobor hátoldala
a talplemez homloksíkjához képest kicsit jobbra elfordulva áll. A lábfejek körbefaragottak, de a sarkak
egybefüggenek a középső tartótömbbel. A ruházat alsó szélét szabadon, a talplemeztől elválasztva
bontották ki, így a tartótömb hátul viszonylag keskeny.
A hátoldal szinte teljesen lapszerű, felületét lapos élű szer­
számmal síkolták. A nyaknál a köpenyszegély díszítése a hátol­
dalon is körbefut; a jobb könyök mögött a díszszegély kör for­
májú rátétek sorával folytatódik, de csak a díszítés befoglaló
formáját faragták ki: keskeny vésetekkel jelölték ki a rátéteket
elválasztó mélyedések vonalát, de a körformákat már nem dol­
gozták ki. A jobb oldali V-redősor alig fordul át a hátoldalra, de
egy mélyen benyúló ferde véset jelzi a bal karról aláhulló kö-
penyredők el nem készült folytatásának tervezett alsó szélét.
A szobor 13. századi elhelyezésekor hegyes szerszám felül­
ről lefelé irányuló csapásaival vésték vissza mélyebb síkra a fi­
gura hátának felső részét annak teljes szélességében. A szobor a
fülke bal szélére szorulva állt, és emiatt jobb oldalát több helyen
lefaragták a 13. századi behelyezéskor (majd a századfordulón
ismét): a jobb kar oldalát és a derékrészt a köpenyszegély alatt hegyes élű szerszám csapásaival farag­
ták el (a V-redősorból pedig térdmagasság fölött hiányzik tenyérnyi darab, helyén csiszolt felületű folt;
1 1 3 -1 1 5 ).
A testtel egybefaragott, enyhén előrenyújtott nyakból néhány cm-nyi a vállak vonala felett is meg­
maradt. A fejhez tartozó nyakrész a fej jobb oldalán és hátul elég hosszú, a fej bal oldalán viszont, úgy
tűnik, teljesen hiányzik. A két nyakrész nagyjából azonos keresztmetszetű, de úgy illeszkedik, hogy elöl
a testhez tartozó nyakcsonk széle áll ki, hátul viszont a fejhez tartozó nyak széle nyúlik túl a másikon.
Vélhetően tehát az eredetileg előrenyújtott fejet utóbb átfaragva, egyenes tartásúként, függőleges állás­
ban helyezték vissza. A 13. századi fej utólagos átfaragásának gyanúját megerősítik a fej és különösen
a haj egyes részletformái is. Az illesztést a hiányokat is kiegészítő vastag habarcskenés borítja.
A bal karról lehulló drapéria szélének több darabját, minden bizonnyal a századfordulós restaurá­
láskor, gipsszel ragasztották vissza és egészítették ki (117).

A figura frontális tartású, de jobb lába kicsit előrébb áll, lábfeje ferdébben fekszik a balnál. A felső­
test az erőteljes alsótesthez képest kicsi, keskeny vállú.
Jobbjában álló helyzetű könyv, külső oldalán a lapokat jelző vájatolással, belső oldalán bizonytala­
nul felismerhető kapoccsal. Bal karja könyökből előrehajlik, kis kézfejével a köpeny anyagát markolja.
247 248

A tunika ujját a jobb csuklón kétosztatú barázda szegélyezi. Az alkarokon még egy tágabb, a két ru­
hadarab egyikével sem összefüggő ruhaujj. (Erre a jobb karon gyémántmetszéses négyszögek sorából
álló szegélydíszt is faragtak; a bal karnál csak széle látszik a kar, a köpenyszány és a törzs közötti rés­
ben.) A tunika lábközi domború redőjének két oldalán legyezőszerűen szétnyíló, fodrozódó alsó szélű
gyűrődések.
A köpeny elrendezése az első alapséma szerinti, de a jobb vállon rozetta formájú tűvel rögzített kö­
penyszárnynak hátrafelé eső és onnan a test előtt áthúzott része nem a szokásos módon a bal kar alá
szorított, hanem a figura tartja a köpenyanyagot bal kezével. A bal karról hosszan, oldalra lecsüngő kö­
penyszárny elölről mélyen aláfaragott: csak valamivel térdmagasság fölöttől lefelé simul a testhez, és a
szokásosnál gazdagabban tagolt: két egyenesen eső domború redőt és mögöttük oldalt V-redősort vet.
A köpeny valamennyi szegélye rátétsorokkal díszített: két szalag között kör formájú, koncentrikus bel­
ső vájattal tagolt rátétek sorakoznak. A rozettadíszű tűtől a jobb felsőkar felé vezetett köpenyszegélyen
a kör formájú rátétek csúcsukra állított négyzetekkel váltakoznak.
A figurát a többitől eltérően nem mezítláb, hanem lábbeliben ábrá­
zolták. Ez főpapi szandálhoz volt hasonlatos, de mára csak a védettebb
sarkokban maradtak nyomai: a lábbeli a lábfejek elülső részét beburkol­
ta; egyik pántja (ebből több maradt meg a bal lábfejen) a lábfej boltoza­
tának belső oldalától a sarkak külső oldaláig húzódott; a másik pánt pe­
dig (amelynek maradványai inkább a jobb lábfejen kivehetők) a kis
lábujj tövétől indult, és a lábfej közepén csatlakozott az előzőbe. A pán­
tok gyémántmetszéses négyzet formájú véretekkel díszítettek.
A figura jobb oldalán a V-redők csúcsainak átmetsződéseinél a
redőhátakat kis szakaszokon hármas bordázattal tagolták, akárcsak a
bal alsó lábszáron a tunika lapos gyűrődéseit az átmetsződéseknél. A lá­
bak közötti és az egyik jobb oldali, egyenesen eső domború redőn há­
rom kis keresztirányú íves véset állítja meg a barázdákat.

‘W

A fejen a rövid, göndör hajcsigák oldalt és elöl háromosztatúak, hólvésővel húzott barázdák
választják el őket egymástól. A hajcsigák elrendezése a fej bal oldalán szabályosabb, a másik oldalon vi­
szont több csigát hólvésővel húzott barázdával hullámos, nyakra omló és ott csigába csavarodó tinccsé
alakítottak. Alatta egy hasonló hullám már töredékes. Hátul csak a csigák befoglaló gömbformáját bon­
tották ki, s ezek egymástól sincsenek mélyebben elválasztva.
A homlok alacsony; a nagy szemgolyók domborúak, a pupilla jelölése nélkül. A járomcsontok hang­
súlyosak; az arc horpadt, keskeny. Az orr hosszú, az orrlyukakat mélyen felfaragták, a jobb orrcimpa
hiányzik; az orr közepétől ferde bőrredők indulnak kétfelé. A száj enyhén nyitott; a felső ajkat bajusz
takarja; az állón szakálltalan folt. A szakáll csak a száj
vonalában indított, rövid, göndör; alul kopott, a fej
jobb oldalán nagy darabja hiányzik. (M. A .-Sz. E.)

A szobrot enyhe tiszta vízpermettel és óvatos

mechanikus eljárással tisztítottuk. A szobor talple­
mezéből a kivétel során elöl egy nagy darab és több
kis töredék vált le korábbi hajszálrepedések mentén.
A darabokat merítéssel szilárdítottuk, majd visszara­
gasztottuk. Az alak bal karjáról lehulló drapéria fel­
ső szélének több kis darabját már korábban gipsszel
erősítették vissza, és egy nagyobb hiányzó részt is
gipszből pótoltak (117). A gipsz eltávolítása után
csak a kőtöredékeket ragasztottuk vissza, kiegészítés
nélkül. Helyi szilárdító kezelést kapott az alak bal
kézfeje és a bal karról lehulló drapériarész. (R. E)
 Ehemals in dér von untén gerechnet dritten Nische an dér Nordseite des Portalgiebels.
Aus einem Steinblock (Leithakalkstein); dér Kopf (Leithakalkstein) nachtráglich aufgesetzt.
(Gesamthöhe: 165 cm.)
Höhe dér Figur: *144 cm; Plinthe: 45 x 36 cm.
Höhe des Kopfes: 22 cm.

Die Figur wurde aus einer grobkörnigen Varietát des Leithakalksteins gemeifielt. Aus ihrer
Steinoberfláche ragén Fossilienstücke (Lithothamnium) hervor. Ein Grofiteil dér rosettenförmigen
Spange an dér rechten Schulter sowie dér benachbarten, etwas heller erscheinenden Faltenpartien sind
aus dér Schale einer Ostrea herausgemeifielt. Dér Block ist wahrscheinlich mit dér Vorderseite dér Figur
parallel geschichtet. Dér Kopf wurde aus einer áhnlichen grobkörnigen Varietát des Leithakalks gefer-
tigt. (H. Z. A.)
Die Füfie sind nahezu freiplastisch ausgearbeitet, wobei jedoch die Fersen vöm rückwártigen
Stützpfosten nicht abgelöst sind. Dér untere Rand dér knöchellangen Tunika wurde bis weit nach hin-
ten zu ausgearbeitet, so dafi an dér Rückseite nur ein relatív schmales Stützglied verblieb. Die Falten-
bahnen dér Vorderfront greifen nur ein wenig auf die Rückseite über. Eine schrág verlaufende, einge-
spitzte Linie etwa auf Hüfthöhe deutet den geplanten Saum des vöm linken Arm herabfallenden, tief
auf die Rückseite übergreifenden Mantelzipfels an. Die Rückseite dér Figur ist mit Flacheisen planiert
und im Verháltnis zűr Vorderseite ein wenig nach rechts gedreht.
Beim Versatz dér Figur im 13. Jahrhundert wurde dér obere Teil des Rückens stark zurückgespitzt.
An dér rechten Figurenseite erfolgten sowohl im 13. Jahrhundert, als auch in spáterer Zeit mehrere klei-
ne Abarbeitungen, im 13. Jahrhundert mit Spitzwerkzeug, um 1900 wurden die Abarbeitungen in dér
Oberfláche geschliffen (113-115).
Dér ursprüngliche Hals dér Figur ist ein gutes Stück über Schulterhöhe erhalten und bezeugt, dafi
dér Originalkopf nach vorne geneigt war. Die Abmessungen des Halsstumpfes und dér Ansatzfláche
am Kopf sind praktisch identisch, aber verschoben angepafit (250). Mán kann annehmen, dafi das
ursprüngliche Flaupt abgenommen, nach Bedarf umgearbeitet und gerade aufgerichtet wieder ange-
setzt wurde. Auch Detailformen am Flaupt selbst sprechen dafür, dafi das heutige Erscheinungsbild des
Kopfes das Ergebnis einer Überarbeitung ist, so wurden die Haarlocken teilweise, besonders an dér
linken Seite des Kopfes, zu kurzen gewellten Stráhnen umgestaltet (252). Die Füge ist breit mit Kalk-
mörtel überzogen, so dafi auch die Fehlpartien an den beiderseitigen Pafistücken auf diese Weise
ergánzt wurden.
Am freistehenden Rand dér vöm linken Arm herabhángenden Draperie wurden bei dér Restau-
rierung um 1900 Originalstücke mit Gips wieder angeklebt bzw. aus Gips ergánzt (117).

Dér Apostel erscheint als frontal ausgerichtete Gewandfigur mit leicht angedeutetem Kontrapost.
Dér rechte Fufi ist ein wenig mehr vorangestellt und nach aufien gedreht. Dér Oberkörper mit
schmalen, herabfallenden Schultern wirkt relatív kiéin im Vergleich mit dem Unterkörper. Beide Arme
verharren eng am Körper, die nach vorne abgewinkelte Rechte hált ein Buch, die Linké rafft den
Mantelstoff empor.
Die Anordnung des Gewands folgt im grófién und ganzen dem ersten Grundtypus, jedoch wird
dér Mantel vor dér rechten Schulter von einer rosettenförmigen Spange zusammengehalten und auf
diese Weise die Tunika vor dér Brust verdeckt. Die quer über den Leib gespannte grófié Mantelbahn
wird links nicht etwa unter den Ellbogen geklemmt, sondern frei von dér Fíand festgehalten. Eine
weitláufige Mantelpartie falit von hier aus über den Arm tief nach hinten und löst sich mit kráftigem
Rand vöm Körper ab. An beiden Unterarmenden ist je ein zusátzliches Ármelstück zu beobachten, das
jedoch weder mit dér Tunika, noch mit dem Mantel in Zusammenhang steht. Am rechten Arm ist dieses
Ármelstück mit einem Diamantband eingesáumt. Allé Mantelsáume tragen Zierborten, die aus an-
einandergereihten kleinen Rundscheiben zusammengesetzt sind, ausgenommen den Bortenabschnitt
von dér Rosettenspange bis zum rechten Oberarm, wo anstelle mancher Scheiben kleine Rhomben
erscheinen.
Wáhrend allé anderen Apostelfiguren barfufi dargestellt sind, trágt diese Gestalt als einzige Schuhe.
Es handelt sich um eine sandalenartige, pontifikale Fufibekleidung, die sich aus den an geschützten
Stellen erhaltenen Spuren rekonstruieren láfit (247-248). Dér Vorderteil des Fufies war umhüllt. In
Fortsetzung zog sich ein mit Diamantenband besetzter Riemen von dér Innenseite des Fufies quer über
den Rist bis zűr Aufienseite dér Ferse. Ein zweiter Riemen setzt an dér Innenseite dér Ferse an und
verbindet sich über dem Rist mit ersterem Riemen.
An dér rechten Seite dér Figur sind die V-förmigen Faltén in dér Spitze mit Dreierrillen unter-
gliedert, ebenso wie die Sichelfalten beim rechten Unterschenkel (249). Die Furchen dér Röhrenfalten
zwischen den Beinen und an dér Seite des rechten Beins sind wiederum mit kleinen, halbkreisförmi-
gen Kerben versehen. (M. A.-Sz. E.)

Die Verschmutzungen und Fremdstoffe wurden mit leichtem Wasserstrahl und einem behutsamen
Einsatz des Skalpells entfernt.
Bei dér Abnahme dér Skulptur habén sich entlang früherer Fíaarrisse ein gröfieres Stück und
mehrere kleinere Fragmente von dér Plinthe abgelöst. Diese wurden durch Tauchtránkung gefestigt
und wieder angeklebt. Die früheren Gipsergánzungen an dér vöm linken Arm herabhángenden
Draperie wurden entfernt und die Steinfragmente ohne jedwede Ergánzung wieder angeklebt. Dér
Bereich an dér linken Hand wurde gefestigt. (R. E)
 A Krisztus-figura balja felőli harmadik alak volt, a kapuoromzat déli oldalának középső fülkéjében állt.
Egy tömbből faragott szobor; anyaga lajtamészkő - utólag illesztett fejjel (anyaga szürke homokkő).
(A szobor mai magassága: 154 cm.)
A figura magassága: *133 cm; a talplemez: 37,5 x 33,5 cm.
A fej tömbjének magassága: 25 cm.

A szobrot a lajtamészkő közepes szemcseméretű változatából faragták, de a tömbben több durvább

szemcsézetű réteg is húzódik. A kőtömb rétegzettsége a szobor szembenézeti oldalával párhuzamos.
(H. Z. A.)
A figura szembenézeti és hátoldalát téglalap alapú kőhasáb két szélesebb lapjából bontották ki.
A sarkakat nem választották el a középső tartótömbtől. A tunika alsó széle az egyik oldalon és hátul a
talplemezre ér, a tartótömb hátul mégis viszonylag keskeny.
Mivel a szobor hátoldala a J9-es szobor hátoldalának ügyetlen utánzata, ez is szinte körszobor; csu­
pán a hátoldal alsó felén van, a középtől kissé jobbra csúszva, lapos élű szerszámmal sikolt sáv.
A szobor 13. századi behelyezése során vésték el a jobb karról kibuggyanó öblös anyagköteg hát­
oldalát tenyérnyi foltban; a sérült felületen hegyes élű szerszám közel vízszintes nyomai látszanak. (Ez
a rész a fülkehátfalnak azzal a 13. században téglából falazott részével érintkezett, ahol lenyomatát a re-
dőöböl formáját követő peremként hagyták meg a századfordulón, a téglafalazat visszavésésekor; 98.)
Lejjebb, nagyjából térdmagasságban, az ívelten hátracsapódó domború redő hátoldalát és felkapó alsó
szélét vésték vissza szabálytalan, göcsörtös felületté; lent pedig a köpenyszegély láb mögé csapódó ré­
szét faragták el oldalt, féltenyérnyi foltban, hegyes élű
szerszám felülről hátrafelé irányuló csapásaival. A má­
sik oldalon, a figura bal könyöke oldalán, hegyes élű
szerszám felülről lefelé irányuló csapásaival roncsol­
tak el egy redőhátat.
A törzshöz tartozó nyakrészt egészen mélyen
visszavésték; a tunika nyakszegélye elöl ép maradt
ugyan, de hátul szétroncsolódott. A nyakcsonkot elöl
simára csiszolták, hátsó széle viszont szabálytalan
vonalú. A fejhez nem tartozik nyakrész. A fejpótlást
vascsapra illesztették. A két követ kemény, rózsaszí­
nű habarcs vastag rétegével kapcsolták, a hátoldalon
a habarcsréteg egészen magas, a nyakat is helyette­
síti. A fej hátoldala egyenetlen felületű síkra vissza­
faragott.

A vékony figura kicsit balra fordul - jobb térde és jobb lábfeje előrébb van a balnál.
Két kézzel tartja a könyvet, amelynek mind a négy oldalára lapokat jelölő barázdákat húztak.
(A könyv felső sarka már a múlt században is hiányzott; az 1902-1903-ban készült gipszmásolaton ke­
rek tárggyá egészítették ki.)
A tunika nyakkivágását széles, íves szegély keretezi, amely egykor talán barázdált volt. A tunika a
megszokottnál hosszabb, de csak az egyik oldalon: alsó széle a jobb lábfejen és mögötte a talplemezen
fodrozódik. A tunika derékkötője csak a hátoldalon látszik: vastag, barázdával osztott szalag. A köpeny
elrendezése az első alapséma szerinti, de a jobb vállat szabadon hagyja és mindkét karról hosszan csüng
alá. A jobb kar alá gyűrt köpenyanyag öblösen buggyan elő a kar külső oldalán. Az öblös anyagköteg mé­
lyen aláfaragott, de alsó-hátsó részén támasztó kőhasábot hagytak a szabadon álló rész és a test között.
 A fej szinte formátlanná pusztult. A magas hom­
lokot rövid, hullámos haj keretezte, az arc keskeny
volt, bajusszal és rövid, göndör szakállal. Az arcból
ma csupán a szemgödrök és a száj mélyedése vehető
ki. Az archív fotókon és a gipszmásolaton látható még
az orrnyereg fölött egy mély homlokránc, a hosszú
orr, az enyhén nyitott száj, valamint az alsó ajak alatt
az állón a szakálltalan folt. (M. A .-Sz. E.)

A szobrot enyhe tiszta vízpermettel és finom

mechanikus eljárással tisztítottuk. A szobor feje még
az ideiglenes állványozás során levált. A törzsből kiál­
ló vascsapot egyelőre nem távolitottuk el, a fejet át­
menetileg erre rögzítettük vissza. (R. E)

259
 V o rm a ls in d é r v o n u n té n g e r e c h n e t d r itte n N is c h e a n d é r S ü d s e ite d es P o rta lg ie b e ls.
A us e in e m S te in b lo c k (L e ith a k a lk s te in ); d é r n a c h tr á g lic h a u fg e s e tz te K o p t a u s g r a u e m S a n d s te in .
(G e s a m th ö h e : 1 5 4 cm .)
H ö h e d é r F ig u r: * 1 3 3 c m ; P lin th e : 3 7 ,5 x 3 3 ,5 cm .
H ö h e d e s K o p fe s: 2 5 cm .

Die Figur wurde aus einer mittelkörnigen Varietát des Leithakalks géméi Felt. lm Block, dér mit dér
Vorderseite dér Figur parallel geschichtet ist, verlaufen jedoch mehrere grobkörnige Schichten. (H. Z. A.)
Die Anordnung dér Gewanddraperie an dér rechten und rückwártigen Seite ist eine ungeschickte
Nachahmung dér entsprechenden Partién bei dér Figur J9, alsó ist die Figur nahezu rundplastisch aus-
gearbeitet. Die restlichen Teile dér Rückseite sind mit Flachwerkzeug stark abgeflacht worden. Die
Fersen sind vöm rückwártigen Stützpfosten nicht abgesondert. Dér untere Rand dér Tunika ist hinten
bis zűr Plinthe verlángert, dennoch verblieb nur ein schmales Stützglied für die Figur.
Beim Versatz dér Figur im 13. Jahrhundert wurde die Rückseite des Faltenbausches beim rechten
Arm abgespitzt, ebenso auch mehrere handtellergrofie Partién auf dieser Figurenseite oberhalb und
unterhalb des Knies. Auch am linken Ellbogen wurde seitlich ein Faltenrücken abgespitzt.
Dér ursprüngliche Halsbereich wurde so tief abgearbeitet, dafi dér Halssaum dér Tunika nur vorne
erhalten blieb. Dér extrem verwitterte Kopt besitzt keinen eigentlichen Halsansatz, dér Hinter-
hauptsbereich ist plán zugerichtet. Dér Kopt wurde auf einem Eisendübel mit hartern, rosafarbigem
Mörtel angesetzt, wobei anstelle des Halses eine dicke Lagerfuge erscheint (259-260).

Die hagere Figur dreht sich ein bifichen nach links, wie dér leicht vorangestellte rechte Fufi an-
deutet. Die Arme bleiben eng am Körper, beide Flánde haltén ein Buch, dessen eine obere Ecke fehlt
(258). (Bei dér 1902-1903 verfertigten Gipskopie wurde dieser Bereich zu einem rundén Gegenstand
ergánzt.)
Die rechts knöchellange und links bodenlange Tunika trágt einen kreisförmigen, gesáumten Hals-
ausschnitt. Die Anordnung des Mantels gehört im grófién und ganzen zum ersten Grundtypus, jedoch
mit dem Unterschied, dafi die rechte Schulter freibleibt und die seitlich über den Unterarm fallende
Bahn einen markanten Faltenbausch bildet, dér stark unterhöhlt nahezu vöm Körper abgelöst ist (258).
(M. A.-Sz. E.)

Die Verschmutzungen und Fremdstoffe sind mit leichtem Wasserstrahl und einem behutsamen
Einsatz des Skalpells entfernt worden. Dér Kopf hatte sich schon im Verlaufe dér vorláufigen Ein-
rüstung des Portals als instabil erwiesen. Er wurde provisorisch, ohne Entfernung des im Figurenblock
sitzenden korrodierten Eisendübels wieder angesetzt. (R. P)
 A K risz tu s-fig u ra jo b b ja fe lő li n e g y e d ik a la k v o lt, a k a p u o r o m z a t é sz a k i o ld a lá n a k u to ls ó e lő tti fü lk é jé b e n állt.
E g y tö m b b ő l fa r a g o tt s z o b o r ; a n y a g a s z ü rk e h o m o k k ő - u tó la g ille s z te tt f e jje l (a n y a g a s z ü rk e h o m o k k ő ).
(A s z o b o r m ai m a g ss á g a : 1 5 6 cm .)
A fig u ra m a g a ss á g a : "'135 c m ; a s z o b o r a lsó r é s z é n e k b e fo g la ló m é r e te : * 2 8 x *1 6 ,5 cm ; a k é t h á ts ó , e g y m á s sa l
d e r é k s z ö g e t b e z á ró tö m b la p s z é le s sé g e * 3 5 cm (a b a l o ld a li), ille tv e * 2 5 c m (a jo b b o ld a li).
A fej tö m b jé n e k m a g a ss á g a : 2 0 ,5 cm .

A szobrot apró szemcséjű, csillámos szürke homokkőből faragták. A kőzet homogenitásából követ­
kezően a kőtömb rétegzettségének iránya nem állapítható meg. (H. Z. A.)
A figurát a többinél régiesebb, oszlopszobrok faragásánál használatos tömbkezelési módszerrel
bontották ki a hasáb alakú kőtömbből: szembenézeti oldalát a kőhasáb egyik hosszanti élébe és két ah­
hoz csatlakozó lapjába faragták;* a hátoldal alsó részén pedig szinte érintetlenül maradt meg a tömb­
nek az előzővel szembeni hosszanti éle és két ehhez csatlakozó, egymással derékszöget bezáró lapja
(178). A hátsó élhez képest az alak függőleges középtengelye kicsit balra esik, és ez a hátsó tömblapok
szélességi méreteivel együtt arról tanúskodik, hogy a kiinduló kőhasáb téglalap alapú volt; az előolda-
lon a figura középtengelyét az élben jelölték ki, jobb oldalát faragták a keskenyebb, bal oldalát a szé­
lesebb lapba.
A hátoldal felső részének két szélén a vállakat sima felületűre faragták. Középen hegyes szerszám
felülről lefelé irányuló csapásaival kezdték elbontani a kőtömb élét, de mivel a műveletet nem fejezték
be, szabálytalan formájú púp maradt vissza belőle. A hegyes szerszám még sűrűbb, rendezett nyomai
a vállaknak a púp melletti felületein is láthatók. Ez alatt a kőtömb jobb oldali szélesebb lapjába a karról
lehulló ruharedők átforduló részét kezdték kinagyolni hegyes szerszám oldalról hátrafelé és kicsit le­
felé irányuló csapásaival, de a munka nem haladt annyira előre, hogy a tömblap ne volna érzékelhető.
A bal oldalon a válltól a felső lábszár magasságáig, a jobb oldalon a már leírt rész alatt a kőtömbben tel­
jesen szabálytalan felületű és minden kivehető szerszámnyom nélküli nagy hiány van; benne kisebb-
nagyobb kőzárványok kieséséből eredő lyukak. Az alak alsó harmadában a tömb hátsó éle szinte ép, a
tömblapokon lapos élű szerszám nyomai.
A bal lábfej megmaradt hátsó részénél a formák 13. századi kibontásának egyes munkafázisai kü­
lönösen jól követhetők, mert a sarkat szinte teljesen készre faragták, környezetében viszont különböző
munkafázisokban hagyták félbe más részletformák kidolgozását. A sarok a tömblapban kialakított mé­
lyedésből domborodik ki. Körülötte a ruharedők, illetve a talplemez leendő részleteinek befoglaló for­
máját meghagyva, lapos élű szerszámmal mélyebb síkra bontották vissza a tömblapot; majd a megha­
gyott kiálló részekbe hegyes élű szerszámmal kezdték kinagyolni a részletformákat; a finomabb
formálást lapos élű szerszámmal folytatták; a kész sarokrészletet pedig csiszolták is.
A fej utólagos felillesztéséhez a figura törzséhez tartozó nyakrészt valamivel vállmagasság fölött,
vízszintesen vágták el; felső lapján sima, csiszolt illesztőfelületet alakítottak ki. A fejhez nem tartozik
nyakrész; hátsó harmada síkra visszafaragott; a mai felhelyezésben hátrabillen: a hátsó sík a függőle­
geshez képest hegyesszögben áll. Vélhetően tehát egy eredetileg előrenyújtott tartású fejet utóbb átfa­
ragva, ellenkező tartásban helyeztek fel újra. A 13. századi fej átfaragásának gyanúját erősítik a haj
egyes részletformái is. A két kő közötti fugát rózsaszínes fehér habarcs tölti ki, a kötőanyagban apró
fekete szemcsék láthatók (a habarcs ugyanolyan, mint a JlO-es szobornál). A fugaanyag széles, szabály­
talan sávban a fejre is ráfolyt. A hátoldalon a két tömb csatlakozó részét gipsszerű anyag vastag rétege
takarja, ebből áll ki a századfordulós restauráláskor beültetett laposvas csonkja.
Ez a legrosszabb állapotban fennmaradt szobor; a főhajó nyugati oromfala és az északi torony sar­
kában elhelyezett vízköpő alatt állt. A ruházat elrendezése már alig kivehető; a bal kézfejből még meg-

* E h a g y o m á n y o s a b b tö m b k e z e lé s i m ó d ró l lá sd R ó b e rt S u c k a le , „D ie B a m b e r g e r D o m s k u lp tu r. T e ch n ik , B lo c k -
b e h a n d lu n g , A n s ic h tig k e it u n d d ie E in b e z ie h u n g d es B e tr a c h te r s " , Münchner Jahrbuch dér bildenden Kunst 38 (1 9 8 7 ),
2 7 - 8 2 : 4 4 -4 7 .
van valami; a jobb kézfej szinte teljesen elpusztult; a talplemezből és a lábfejekből csak a bal lábfej
csonkja van meg. Ezért az itt következő leírás jelentős részben az archív fényképeken és az 1902-ben
vett negatívformába öntött gipszmásolaton alapul.

A vékony figura felsőteste frontális tartású; a jobb láb azonban előrébb áll, mint a másik.
A bal felsőkar testhez simuló, könyökből előrehajlik, a kézfej befordított. A kézfej alatt ma is látha­
tó egy mintegy 5 cm széles, lapos, sima felületű tárgy ferde vonalú, ép alsó széle. A századfordulón a
kézfej felett még megvolt a tárgy hasonló méretű és
formájú darabja is, amely az alsó résszel tompaszöget
zárt be. Az alak jobb karja könyökből felhajlik, a kézfej
mellkasra simuló, a széttárt középső és a mutatóujj kö­
zött 1902-ben még látszott egy egyenes szélű, vízszin­
tesen fekvő, lapos tárgy lenyomata. A két kézhez kap­
csolódó maradványok közötti összeköttetésnek a
ruharedőkön nem volt lenyomata, ez azonban nem
zárja ki, hogy az alak valaha egy tárgyat tartott két
kézzel. Maradványaiból ítélhetően ez nem lehetett
sem könyv, sem irattekercs, így ezt az apostolt aligha­
nem egyéni attribútummal ábrázolták, amelyet azon­
ban ma már nem tudunk rekonstruálni.
A figura köpenyének elrendezése az első alapsé­
ma szerinti, mégis a bal vállról a mellkason függőlege­
sen eső domború hátú redők kötegével és a bal karról
hosszan lehulló drapériával. A tunikának a köpeny
alól előtűnő alsó része a szokásosnál gazdagabban fod­
rozódott; a lábközi domború redőköteg a Bl-es és J13-
as szobrokon láthatókhoz hasonlóan megcsavart volt.

A fej domború homlokú; kopasz fejtetőjű. Az arc két oldalán a hullámos rövid hajnak csak egy-egy
egymás alatti páros tincsét faragták ki hólvésővel húzott belső osztással. Ezek mögött a jobb oldalon
visszafaragott felület; a bal oldalon további lefaragott hullámos hajtincsek helyén - amelyek kidombo-
rodásának a fejtető mentén maradtak nyomai - sokkal sekélyebb barázdák. Az orrgyöknél egy ránc íve­
sen lehajlik, fölötte rövid, vízszintes homlokránc húzódik. A szemgödrök mélyek, a bal szem maradt
meg épebben, azon látszik, hogy a szemgolyó nagy volt, a pupillák befaragott jelzése nélkül. Az arc szé­
les járomcsontú; bajuszos és szakállas. A vaskos és hosszú orr a századfordulón még megvolt; a rövid
szakáll viszont már akkorra is jórészt hiányzott az arc bal oldalának alsó részével együtt. (M. A .-Sz. E.)

A szobor kőanyagát még kivétele előtt injektálással szilárdítottuk. A kisebb fellevelesedett felülete­
ket kőstukkóval széleztük el.
A szobor egyharmad magasságában vastag keresztirányú repedés húzódik, amely az egyik olda­
lon megnyílt. Ezt a repedést kőragasztó befolyatása után kőstukkóval fugáztuk el. A kettérepedt szob­
rot alulról felfúrt két 18 mm-es krómacél csappal fogtuk össze, ezek a szobor magasságának mintegy fe­
léig nyúlnak fel.
A kiállításhoz a szobrot, mivel talplemeze és lábfejei teljesen hiányoznak, a posztamenshez erősí­
tettük. A posztamensbe beépített fémcsap felnyúlik a szobor statikai megerősítére szolgáló krómacél
csapok számára fúrt egyik csaplyuk alsó részébe. (R. E)
270
A B3-as apostolszobor 1902-1903-as gipszmásolata / Gipskopie dér
Apostelfigur B3 von 1902-1903
(OMvH - Hack Róbert, 1990)
 U r s p r ü n g lic h in d é r v o n u n té n g e r e c h n e t z w e ite n N is c h e a n d é r N o rd s e ite d es P o rta lg ie b e ls.
A us e in e m S te in b lo c k (g r a u e r S a n d s te in ). D é r K o p f n a c h tr á g lic h a u fg e s e tz t (g r a u e r S a n d s te in ).
(G e s a m th ö h e : 1 5 6 cm .)
H ö h e d é r F ig u r: * 1 3 5 c m ; g rö fite A u s d e h n u n g e n u n té n : * 2 8 x * 1 6 ,5 cm ; B re ite d é r h in te r e n , a u fe in a n d e r im
R e c h tw in k e l s te h e n d e n B lo c k s e ite n : * 3 5 cm (d ie lin k é ), * 2 5 c m (d ie re c h te ).
H ö h e d e s K o p fe s: 2 0 ,5 cm .

Die Figur wurde aus dem sog. grauen Sandstein, einer feinkörnigen, glimmerartigen Sandstein-
sorte gemeifielt. Infolge dér besonderen Homogenitát des Steinmaterials kann die Schichtung des
Blockes nicht festgestellt werden. (H. Z. A.)
Die Vorderseite dér Figur wurde hier aus einer Blockkante und den beiden rechtwinklig anschlie-
Senden Blockseiten herausgearbeitet. Die diagonal gegenüberliegende Blockkante mitsamt den
rechtwinklig anschliefienden Seitenfláchen sind an dér Rückseite im unteren Bereich nahezu unbe-
rührt belassen (178). Die Ausmafie dieser erhaltenen Blockseiten sowie die mit dér hinteren Blockkante
nicht zusammenfallende Mittelachse dér Figur deuten darauf hin, dali diese vordere Mittelachse auf
die Vorderkante des im Querschnitt querrechteckigen Blocks projiziert worden war.
Die Rückseite ist auf Schulterhöhe plán zugerichtet, weiter nach untén zu ist dér Rohblock nur
gespitzt. Im Mittelteil finden sich grófié Ausbrüche ohne bestimmte Werkzeugspuren, darunter Löcher
ehemaliger fossiler Einlagerungen.
Die Werkzeugspuren im linken Fersenbereich zeigen sehr deutlich den Arbeitsgang. Erst wurde
die Rohlingsfláche im Umfeld eines auszubildenden Details mit Flachwerkzeugen auf eine tiefer
liegende Ebene zurückgeschlagen, danach in den verbliebenen Bossenpartien die Rohformen mit
Spitzeisen zugerichtet. Die feinere Weiterbearbeitung erfolgte mit kleineren Flacheisen und schliefilich
wurde die fertige Detailform (hier beispielsweise die Ferse) in dér Oberfláche geschliffen. Dieser
Arbeitsgang stimmt mit dem überein, dér auch bei den unvollstándigen Seiten- und Rückpartien dér
Figur J l l sowie dér Sitzmadonna zu beobachten ist, somit lassen sich diese Beobachtungen in gewis-
sem Mafie verallgemeinern.
Dér Hals dér Figur wurde ein wenig über Schulterhöhe horizontal durchtrennt, die Pafifláche des
Stumpfes ist glatt geschliffen. Dér Kopf, ohne eigentlichen Halsansatz, ist im Hinterhauptsbereich plán
zugerichtet. Im heutigen Versatz neigt sich diese Fláche etwas nach hinten. Mán kann wohl annehmen,
dafi dér Kopf ursprünglich nach vorne geneigt war und bei dér Überarbeitung dér Halsansatz völlig
abgearbeitet wurde. Auch die Detailformen dér Haare, besonders an den weniger verwitterten
Profilansichten, zeigen deutlich die Spuren einer Überarbeitung. Dér Kopf ist mit einer dicken Schicht
aus hartem, rosafarbigem Mörtel (wie bei dér Apostelfigur J10) angepafit. An dér Rückseite sind die
Füge selbst und auch die beiderseits anschlieSenden Bereiche mit Gips überzogen. In diesem Matériái
ist ferner das Flacheisen eingebettet, mit welchem die Figur bei dér grófién Restaurierung um 1900 an
dér Nischenwandung befestigt wurde (266-268).
Dér extrem schlechte Erhaltungszustand dér Figur ist dem Sandsteinmaterial und dem Standod
unter einem Wasserspeier zuzuschreiben. Da am Original die Detailformen nahezu völlig verschliffen
und sogar die Grundformen stark fragmentiert sind, wurden für die nachfolgende Beschreibung dér
Figur auch historische Fotoaufnahmen sowie die Gipskopie von 1902-1903 (270) einbezogen.

Frontal ausgerichtete, schlanke Gewandfigur mit leicht angedeutetem Kontrapost. Die Plinthe und
die Füfie fehlten schon im 19. Jahrhundert. Die Arme sind eng am Körper belassen, an den Hánden
sind Endstücke eines Gegenstandes(?) zu beobachten, dér sich jedoch nicht mehr rekonstruieren láfit.
Die Linké hált einen plattén, etwa 5 cm breiten Griff(?), wáhrend zwischen den ausgestreckten Mittel-
und Zeigefingern dér steil nach oben weisenden Rechten an dér Gipskopie noch eine horizontal
liegende Abdruckspur gut zu erkennen ist.
Die Anordnung des Mantels folgt dem ersten Grundtyp mit dér von dér linken Schulter über die
Brust und den linken Arm tief herabhangenden Partié. Die Tunika war rechts knöchellang, links boden-
lang, die Röhrenfalte zwischen den Beinen umgeschlagen, etwa so, wie bei den Figuren B1 und J13
noch zu sehen ist. (M. A .-Sz. E.)

Das Steinmaterial dér Skulptur wurde vor dér Abnahme mittels Injektionen vorkonserviert, in dér
Werkstatt wurden die aufgeblátterten und verwitterten Steinspalte mit Kalkmörtel unter Beimischung
von kleinkörnigem Steinsplit wieder gebunden.
Die Skulptur ist auf Kniehöhe horizontal gesprungen, wobei sich dér Rifi an dér linken Seite
öffnete. Es wurde Klebemittel injeziert und danach dér offene KiLs mit Kalkmörtel unter Beimischung
von kleinkörnigem Steinsplit geschlossen. Die Skulptur wurde mit zwei Chromstahldübeln von 18 mm
Durchmesser stabilisiert. Sie wurden von untén her eingesetzt und reichen ungefahr bis zűr mittleren
Elöhe dér Figur.
Für die Aufstellung mufite die Figur ohne Füfie und Fufiplatte auf einem Postament verdübelt wer-
den. Dafür ist im offenen Endstück von einer dér zűr inneren Stabilisierung verfertigten Bohrungen ein
Dübelstift eingeführt, welcher seinerseits im Postament verankert ist. (R. P)
 A K risz tu s-fig u ra b a lja fe lő li n e g y e d ik a la k v o lt, a k a p u o r o m z a t d éli o ld a lá n a k u to ls ó e lő tti fü lk é jé b e n állt.
E g y tö m b b ő l fa r a g o tt s z o b o r ; a n y a g a s z ü rk e h o m o k k ő - u tó la g ille s z te tt f e jje l (a n y a g a s z ü rk e h o m o k k ő ).
(A s z o b o r m a i m a g a ss á g a : 151 c m .)
A fig u r a m a g a ss á g a : "'ISO c m ; a ta lp le m e z : *3 1 x * 3 3 cm .
A fe j tö m b jé n e k m a g a ss á g a : 2 4 cm .

A kőanyag homogenitásából következően a tömbök rétegzettségének iránya nem állapítható meg.

(H. Z. A.)
A figurát közel négyzetes alapú kőhasábból faragták, a szembenézeti oldalt tömblapból bontották
ki. Oldalnézeteinek kifaragását nem fejezték be, így a bal láb mögött a tunika hátsó, a talplemezig le­
nyúló domború redőjének faragását sem: a keskeny lapos élű szerszám vízszintes csapásaival bontott
redőhátak laposak maradtak, a redő felkapó alsó széle nem készült el. Az alak alsó részének befejezet-
lensége miatt a tömb két hátsó éle jól érzékelhetően megmaradt, a bal hátsó él pedig - a megfelelő elő-
oldali sarok elpusztulása miatt - ma szembenézetből is látszik. A tunika hátul mindkét oldalon a talple­
mezre ér, így hátul a tömb teljes szélességében tartótömb maradt.
A szobor hátoldalára alig fordulnak át részletformák. A vállak domborulata simára faragott, közöt­
tük és lefelé egyre szélesedő foltban hegyes szerszám felülről lefelé irányuló csapásaival nagyolt, szabály­
talan felület. A derék a bal könyök alatt enyhe homorlattal jelezve, a jobb kézről lehulló ruharedők hát­
só részének befoglaló formáját hegyes élű szerszámmal nagyolták ki, de nem bontották tovább. Ez alatt
oldalt kisebb, hátul nagyobb hegyes szerszámmal nagyolt felületek élben találkoznak: a köpenyanyag
egy hátracsapódó és talplemezig érő kötegének kialakítását a nagyolás elkezdése után félbehagyták.
A testtel egybefaragott egykori nyakrészt szinte teljesen kivésték, elöl a tunika nyakszegélyével
együtt. Helyén sima illesztőfelületet alakítottak ki, amely a jobb vállon a meghagyott köpenyszegélybe
ütközik, míg a másik oldalon a bal váll lefaragott tetején is folytatódik.
A hátra és jobbra billenő fejhez nem tartozik nyakrész. A hátul szoros,
előre egyre szélesedő fugát ma barnás habarcs borítja, amely szabály­
talan szélű sávban bevonja a törzs felső részét, és amelyből kiegészíteni
igyekeztek a fej jobb oldalának sérült alsó részét is. Ez a kikenés
- amelynek anyaga nagyon hasonló a JlO-es és a B3-as szobor fejét a
törzshöz kapcsoló fugaanyaghoz - valószínűleg a századfordulós res­
tauráláskor készült, ugyanis a gipszmásolat és az archív fotók szerint a
fej korábban olyan magasabb nyakszerűségen ült - kicsit egyenesebb
tartásban -, amely nem látszik kőből faragottnak.
A szobor a főhajó nyugati oromfala és a déli torony sarkában elhe­
lyezett vízköpő alatt állt; alig valamivel van jobb állapotban túloldali
megfelelőjénél. Szembenézeti oldalának felső része szinte formáját
vesztette, talplemezének előoldala a lábfejek elülső részével együtt
274 hiányzik.

A figura frontális tartású, bal lábfeje egyenesen, a jobb enyhén kifordulva fekszik.
A könyökből behajlított bal kart csuklóig szorosan burkolta a köpeny, a kézfej három ujja kinyújt­
va feküdt az álló könyv alatt, a hüvelykujj a könyvön; az ujjak - a gipszmásolat és az archív fotók sze­
rint - esetlenül hosszúak voltak. A könyv kötéstáblájának sarkaiban és közepén kör alakú domború ve­
retek, a belső oldalon összefogó kapocs volt kifaragva.
A köpeny elrendezése egyéni. A jobb vállról lehulló köpenyszárny lapos gyűrődéseket vetett a ka­
ron, és - szokatlan módon - a kicsit felemelt jobb kézfejet is takarva függőlegesen eső domború, felkapó
aljú redőben és alatta fodrozódó szélű anyagkötegben esik térdmagasságig (a felső domború redő mára
teljesen elpusztult). A másik kar alá szorí­
tott köpenyanyag térdmagasságig hull.
A jobb alsó lábszárat a belső oldalról
sokkal mélyebben aláfaragták, mint a má­
sikat és mint a többi álló figura megfelelő
részletét, a felületen (a gipszmásolaton
látható) anyagráncokat is gondosan ki­
munkáltak; míg mellette a lábközi dom­
ború redő egy része hiányzik, oldalsó fe­
lületén pedig hegyes szerszám nyomai
látszanak: valószínűleg annak érdekében,
hogy hozzáférjenek a lábszár mély bontá­
sához, óvatlanul eltávolították a redő ki­
alakításához szükséges anyag egy részét.

Az arc két oldalán a hajból csak fél,

illetve két hullámos hajtincset faragtak ki.
A hajcsigákat a fej bal oldalán (mint ezt a
gipszmásolaton még látni lehet) hólvéső-
vel modellálták. A hátoldalon a haj­
hullámok kialakítását alig kezdték meg.
A magas, domború homlok alatt erősen
kiállnak az orrgyöknél összeérő szemöl­
dökök, felettük mély homlokránc. A sze­
mek nagyok, a szemgolyók domborúak, a
pupilla jelzése nélkül. A járomcsont szé­
les, a vaskos orr már a gipszmásolaton is
hiányos. A felső ajkat a bajusz szinte telje­
sen takarja, az alsó ajak húsos; a szakáll
rövid, hullámos; az állón szakálltalan folt.
(M. A .-Sz. E.)

A nagyon rossz állapotú szobor kő­

anyagát még kivétele előtt injektálással
szilárdítottuk. A fellevelesedett rétegeket
kőstukkóval széleztük el. (R. R)

275
 V o rm als in d é r v o n u n t é n g e r e c h n e t z w e ite n N is c h e a n d é r S ü d s e ite d e s P o rta lg ie b e ls.
A us e in e m S te in b lo c k (g r a u e r S a n d s te in ). D é r K o p f (g r a u e r S a n d s te in ) n a c h tr á g lic h a u fg e se tz t.
(G e s a m th ö h e : 151 cm .)
H ö h e d é r F ig u r: "'ISO c m ; P lin th e : *3 1 x 3 3 cm .
H ö h e d e s K o p fe s: 2 4 cm .

Infolge dér besonderen Homogenitát des Steinmaterials kann die Schichtung des Blockes nicht
festgestellt werden. (H. Z. A.)
Dér Ausgangsblock war im Querschnitt nahezu quadratisch. Rückwártig sind die beiden
Blockkanten im unteren, unvollstándig ausgearbeiteten Bereich gut erkennbar. Die Seitenfronten dér
Figur sind unvollstándig geblieben, wie die in einem vorláufigen Ausarbeitungsstadium mit feineren
Flachwerkzeugen belassene Röhrenfalte an dér linken Seite zeigt. Auf dér Rückseite sind unter dér plán
zugerichteten oberen Zone die in dér Frühphase dér Arbeit mit groben und auch feineren Spitz-
werkzeugen angelegten, von vorne her übergreifenden Draperiemotive als Bőssé erhalten geblieben.
Dér Hals dér Figur wurde zusammen mit dem Kragensaum dér Tunika und dem oberen Teil dér
linken Schulter zu einer glatten Pafifláche abgearbeitet. Dér nach hinten rechts geneigte Kopf weist
keinen eigenen Halsansatz auf. Dér Kopf sitzt in einer hinten sehr schmalen und vorne breiten
Lagerfuge auf, welche vorne und beiderseitig mit rosafarbig-bráunlichem Mörtel breit verstrichen ist
(274). Da auf den historischen Fotos und an dér Gipskopie (275) zwischen Körper und Kopf noch ein
vermutlich aus Mörtel bestehendes Flalsstück zu sehen ist, darf mán annehmen, dafi anlafilich dér sog.
grófién Restaurierung dér Kopf noch einmal neu angesetzt wurde. Ebenso wie bei dér um 1900 er-
folgten Neumontage des Kopfes dér Figuren J10 und B3 wurde alsó auch hier rosafarbig-bráunlicher
Versatzmörtel verwendet.
Die Figur ist aus Sandstein gemeifielt und stand unter dem südlichen Wasserspeier des Haupt-
schiffgiebels. Sie ist nur ein wenig besser erhalten als ihr nördliches Gegenstück, die Apostelfigur B3.
An dér Vörderfront ist die Steinoberfláche bis auf die Grundformen abgewittert, Plinthe und Füfie sind
stark fragmentiert.

Die Figur steht frontal ausgerichtet, dér linké Fufi weist fást senkrecht nach vorne, dér rechte war
ein wenig mehr nach aufien gedreht. Beide Arme sind eng am Körper belassen, dér rechte gesenkt, dér
linké nach vorne eingewinkelt. Die linké Hand hielt ein Buch, dessen Einband mit Beschlagen versehen
war. Die an dér Gipskopie auffallend unproportioniert gelángten Finger (275) sind durch historische
Fotos von den Originalen bezeugt.
Die Anordnung des Mantels folgt im wesentlichen dem zweiten Grundtypus, eng umhüllt die
Draperie jedoch den gebeugten linken Arm, wáhrend die von dér rechten Schulter bis zum Knie herab-
fallende Bahn die leicht erhobene rechte Fland völlig verdeckte und in ein Bündel aus Glockenendun-
gen einmündete. Ansonsten wurden diese Mantelteile nur durch Sichelfalten gegliedert. (M. A .-Sz. E.)

Das Steinmaterial dieser Skulptur wurde vor dér Abnahme mittels Injektionen vorkonserviert, in
dér Werkstatt wurden die aufgeblatterten und verwitterten Steinspalte mit Kalkmörtel unter Bei-
mischung von kleinkörnigem Steinsplit wieder gebunden. (R. P)
 A K risz tu s-fig u ra jo b b ja fe lő li ö tö d ik a la k v o lt, a k a p u o r o m z a t é sz a k i o ld a lá n a k le g a lsó fü lk é jé b e n állt.
E g y tö m b b ő l fa ra g o tt s z o b o r; a n y a g a la jta m é s z k ő - u tó la g ille s z te tt f e jje l (a n y a g a la jta m é s z k ő ).
(A sz o b o r m a i m a g a ss á g a : 1 5 6 cm .)
A fig u ra m a g a ss á g a : *'138 cm ; a ta lp le m e z : 4 2 x 3 9 cm .
A fe j tö m b jé n e k m a g a ss á g a : 21 cm .

A szobor anyaga közepes szemcseméretű, rendkívül egyenletes szemcsézetű, de nagy porozitású

lajtamészkő-változat. A kőtömb rétegzettsége a szobor szembenézeti oldalával párhuzamos. A fej anya­
ga a lajtamészkő finom szemcsés változata; a tömb rétegzettsége az alapsíkkal párhuzamos. (H. Z. A.)
A figurát közel négyzetes alapú kőhasábból bontották ki. A talplemez elülső és hátsó lapja nem
egészen párhuzamos, tehát a kiinduló tömb lapjai valószínűleg nem álltak teljesen derékszögben egy­
másra. A talplemezen a bokák belső oldalát már egyáltalán nem bontották ki a tartótömbből; a ruhare-
dők alsó szélét viszont szabadon, a talplemeztől teljesen elválasztva dolgozták ki körben, eltekintve a
tartótömb hátsó, viszonylag keskeny sávjától.
A hátoldal nagyrészt sikolt felület; a jobb oldalon a derék homorlatának jelzésével és egy a combot
hátulról ölelő, szinte átlósan eső, csupán kinagyolt domború redővel.
Ezen a szobron figyelhető meg legjobban, hogy a hátoldal síkolását a részletformák faragásának ab­
bahagyása után végezték (az így kialakított sík ugyanis többnyire valamivel a kifaragott részletformák
legkiemelkedőbb pontjai mögött van), nagyrészt lapos élű szerszám oldalirányú csapásaival. Tehát a
szobron - legalábbis e munkafázisban - alighanem úgy dolgoztak, hogy a már befejezettnek nyilvání­
tott figura a bal oldalára volt fektetve. (Erről a befejező munkafázisról a B4-, B6-, 7-, J10-, J12- és J13-as
szobrok hátoldalán is tanúskodnak bizonytalanabbul értelmezhető nyomok.)
A fülkéje mindkét széléhez szorosan hozzásimuló szobor 13. századi elhelyezésekor faragták le a
ruhaujj oldalát a jobb könyöknél, hegyes élű szerszám elölről és fentről hátrafelé irányuló csapásaival;
teljes hosszában elroncsolták a jobb láb oldalán lehulló domború redő kiálló részét; tenyérnyi foltban
visszavésték a tunika jobb alsó lábszáron keresztbe lendülő redőinek fodrozódó-kiálló szélét. A hátsó­
középső tartótömb és a talplemez hátsó oldalán hegyes élű szerszám felülről lefelé és balról jobbra irá­
nyuló csapásainak nyomai láthatók - ebből a felületből azonban lényegében nem vettek el.
A fej felillesztésekor a törzshöz tartozó nyakrészt mélyen kivésték. A vállakon épen hagyták a kö­
penyszegélyt, elöl azonban a tunika nyakát, sőt a bal vállról előrehulló köpenyredő szélét is lefaragták,
és így nagyobb, háromszög alakú, sima felületet alakítottak ki. Hátul gondatlanabbul jártak el: a köpeny­
szegélyt is elvésték. A testhez képest kicsi fejhez tartozó nyak sima illesztőfelülete elöl egészen szoros fu­
gával fekszik fel, a fej a törzsbe eresztett vascsapon ül. A törzs és a
nyak csatlakozását nem borította vastag habarcsréteg, a fugaanyag a
századfordulósnak bizonyult rózsaszínes habarcs apró, fekete szem­
csékkel; ebből készült a nyak hátsó oldalának kiegészítése is. A fej
hátsó mintegy harmada egyenetlen, nagyjából függőleges felületté
van visszavésve.

Az erőteljes figura enyhén jobbra forduló: jobb oldala kicsit

előrébb áll, jobb lábfeje egyenesen, a talplemez oldalával párhuza­
mosan, míg a bal kicsit jobbra fordulva fekszik.
Az alak két kézzel tartja az élére állított, nyújtott téglalap for­
májú könyvet; a vékony, mélyen aláfaragott kőlapnak csak alsó élén
jelzi egy vájat a lapokat.
A ruházat elrendezése a második alapséma szerinti; a figura
testalkata, a ruházat vastagnak ható anyaga és az elrendezés részle-
tei szerint különösen a B5-ös apostolszoborhoz áll közel, de annál kicsit ügyetlenebb (a durvább rész­
letformálásban a durvább szemcsés kőanyag is szerepet játszhatott). Itt azonban a köpeny a jobb vállon
lapos hátú, felkapó aljú redőt vet; a tunika alkarra simuló ujját hárombordás szegély zárja a jobb csuk­
lón; felette a karon még egy bő, a két ruhadarabbal össze nem függő ruhaujj; a test előtt térdmagassá­
gig hulló köpenyanyagon eltér a domború redők kiosztása; a tunika áthajló gyűrődése a vaskos bal láb­
száron a szokásosnál kicsit feljebb fekszik és a szokásosnál laposabb ívű; a tunika a jobb lábszáron több
barázdált redőben lendületesen oldalra csapódik. A bal karról lehulló köpenyszárny oldalt térdmagas­
ságig megcsavarodó, hátrafelé eső, felkapó aljú domború hátú redőt vet, mögötte részben átmetsződő
ívelt V-redősor. Ez a rész hasonló a B4-es apostolszobor oldalához, ügyetlenebb formálásban.
A derékmagasságban a bal könyök alá vízszintesen áthúzott anyagköteg ék metszetű osztását a has
fölött két koncentrikus keresztvéset állítja meg.

282 283 284

A vékony nyakon a testhez képest kicsi, jó állapotban megmaradt fej ül. A rövid, hullámos haj ta­
karja a füleket, egy rövid hajtincs középen a homlokba lóg. Az egyes tincseket két-két kis barázda ta­
golja. A fej bal oldalán a hajcsigákat mély, hólvésővel húzott, közel vízszintes vájat választja el, amely
több tincstagoló barázdát is elvág. A fej jobb oldalán viszont a túloldali csigáktól erősen különböző hul­
lámok láthatók.
A homlok magas, domború, középen két ránccal, közülük az alsó az orrnyeregbe fut. Az arc kes­
keny, a járomcsontok hangsúlyosak. A szemek egy-egy a halánték felé nyúló ránccal hátrafelé vágottak;
a felső és alsó szemhéjak két finom, de határozott mélyedéssel modelláltak; a domború szemgolyókban
a pupillákat bemélyedés jelzi. Az orr egyenes, jobb fele csonka, az orrlyukak mélyen felfaragottak. A száj
enyhén nyitott, a felső ajkat bajusz takarja, az alsó helyét csak egy bemélyedés mutatja. A száj alatt az ál­
lón kis szakálltalan folt. Az egészen rövid, hullámos szakáll hiányos. (M. A .-Sz. E.)

A szobor talplemeze és a lábfejek előoldala egy nagy és két kisebb darabban vált le a szobor kieme­
lésekor. A töredékekatmerítéssel szilárdítottuk, majd visszaragasztottuk, a nagy töredék ragasztását két
6 mm-es rézcsappal is megerősítettük. A szobrot enyhe tiszta vízpermettel és óvatos mechanikus eljá­
rással tisztítottuk.
A törzset és a fejet szétválasztottuk, mert az elrozsdásodott vascsap szétrepesztette a fejet (197-198).
A töredékeket összeragasztottuk, és a fejet a korrodálódott vascsap eltávolítása után krómacél csapra he­
lyeztük vissza. A fejhez tartozó nyakrész hiányát a hátsó oldalon kőstukkóval pótoltuk. (R. R)
 Vormals in dér untersten Nische an dér Nordseite des Portalgiebels.
Aus einem Steinblock (Leithakalkstein). Dér Kopf (Leithakalkstein) nachtraglich aufgesetzt.
(Gesamthöhe: 156 cm.)
Höhe dér Figur: *138 cm; Plinthe: 42 x 39 cm.
Höhe des Kopfes: 21 cm.

Die Figur wurde aus einer mittel- und besonders homogenkörnigen, aber sehr porosén Varietát
des Leithakalks gemeifielt. Dér Block ist mit dér Vorderseite dér Figur parallel geschichtet. Dér Kopf
wurde aus einer feinkörnigen Varietát des Leithakalks gemeifielt und ist mit dér Grundfláche parallel
geschichtet. (H. Z. A.)
Die Seitenabmessungen des Rohlings im Querschnitt waren nahezu gleich, jedoch standén die
Blockseiten nicht im rechten Winkel zueinander, so sind z. B. die Vorder- und die Rückkante dér Plinthe
nicht parallel.
Die Fersen wurden in dér Innenseite gar nicht aus dem Statuenstütz herausgearbeitet, dér Fufisaum
dér Tunika hingegen auf Fufiknöchelhöhe beiderseits bis an die Rückseite herangeführt, so dafi nur ein
schmaler Rückpfosten verblieb. Links greifen die Faltenbahnen nur wenig auf die Rückseite über, rechts
wurde die Taille durch einen leicht konkaven Schwung angedeutet und darunter eine diagonal fallende
Röhrenfalte mit Glockenendungen als Bőssé belassen. Ansonsten ist die Rückseite abgeflacht. Hier liefi
sich am besten beobachten, dafi die Abflachung dér Rückseite dér letzte Arbeitsgang war und mit
Flachwerkzeugen erfolgte. Die Werkzeugspuren dieses Arbeitsganges Hegen annáhernd horizontal
neben und untereinander, demnach war die Figur hierzu vermutlich auf die linké Seite gelegt worden.
Dieser letzte Arbeitsgang mit ebensolchem Werkzeug und ebensolcher Schlagrichtung hinterlieS seine
weniger markanten Spuren auch bei den Figuren B4 und B6, bei Christus sowie bei J10, J12 und J13.
Beim Versatz im 13. Jahrhundert wurden auf dér rechten Figurenseite mehrere Partién am
Ellbogen und weiter unterhalb abgespitzt. Auch dér untere Bereich dér Rückseite wurde mit Spitz-
werkzeugen leicht abgearbeitet.
Dér Hals dér Figur wurde zusammen mit dem Kragensaum dér Tunika völlig abgearbeitet, um eine
glatte Pafifláche herzustellen. Dér im guten Zustand erhaltene Kopf erscheint relatív kiéin im Vergleich
zum Körper, die Hinterhauptsseite ist plán abgearbeitet. Die Detailformen dér Flaare sprechen für eine
Überarbeitung des Kopfes, an dér linken Seite sind die Haarlocken durch nachtraglich eingezogene
Florizontalrillen durchschnitten, wáhrend rechts das Kopfhaar zu kurzen, gewellten Stráhnen geord-
net ist. Dér Halsansatz des Kopfes war mittels eines starken Eisendübels am Körper befestigt. In dér
geprefiten Lagerfuge fand sich wiederum dér rosafarbige Mörtel dér Jahrhundertwendezeit und aus
diesem Matéria! war auch die hintere Fehlpartie des Fíalses ergánzt worden (282-284).

Die Figur zeigt eine auffallend kráftige Körperbildung und steht leicht nach rechts gedreht. Dér
rechte Fufi weist senkrecht nach vorne, dér linké etwas nach aufien. Die Arme bleiben eng am Körper.
Mit beiden nach vorne geführten Hánden hált dér Apostel ein Buch, dieses stellt eine dünne, von dem
Körper fást abgelöste Steinplatte dar.
Die Anordnung des Mantels folgt dem zweiten Grundtyp. Das Draperieschema und auch dér Kör-
perbau kommen dér voluminös erscheinenden Gewandung dér Figur B5 am náchsten, wenngleich mit
etwas gröberer Detailwiedergabe. Am rechten Unterarm ist über dem Ármel dér Tunika ein breiterer
Ármel zu sehen, dér mit Tunika und Mantel in keinem Zusammenhang steht (281). Die Tunika zeigt vor
dem rechten Unterschenkel ungewöhnliche, schrág nach aufien laufende Parallelfalten. Eine Faltenrille
über dem Bauch ist wieder mit jenen halbkreisförmigen kleinen Kerben versehen (281). (M. A .-Sz. E.)

W
 Bei dér Abnahme dér Figur habén sich entlang früherer Haarrisse ein grofies und zwei kleinere
Stücke von dér Vorderseite dér Plinthe abgetrennt. Die Fragmente wurden im Tauchbad konserviert
und wieder angeklebt, ferner die Klebung des grófién Stückes mittels zweier Kupferdübel von 6 mm
Durchmesser zusátzlich befestigt. Die Verschmutzungen und Fremdstoffe wurden mit leichtem
Wasserstrahl und behutsamem Einsatz des Skalpells entfernt.
Dér Kopt wurde abgenommen, weil die Sprengwirkung des korrodierten Eisendübels den Kopt in
Stücke gesprengt hatte (197-198). Die Stücke wurden zusammengeklebt und nach dér Entfernung des
Eisendübels über einem Chromstahldübel wieder aufgesetzt. Die Fehlteile des Halses an dér Rückseite
wurden mit Kalkmörtel unter Beimischung von kleinkörnigem Steinsplit ergánzt. (R. E)
 A Krisztus-figura balja felőli ötödik alak volt, a kapuoromzat déli oldalának legalsó fülkéjében állt.
Két tömbből összeállított szobor; az illesztés az alak bokamagasságában; mindkét tömb anyaga lajtamészkő -
utólag illesztett fejjel (anyaga lajtamészkő).
(A szobor mai magassága: 162 cm.)
A figura magassága: *137 cm;
az alsó tömb magassága ebből: 16 cm; a talplemez: 45 x 38 cm.
A fej tömbjének magassága: 26 cm.

A szobor anyaga közepes szemcseméretű, egyenletes szemcsézetű, a B2-es szobor anyagánál

kevésbé porózus lajtamészkő. A nagy tömb rétegzettsége a szobor szembenézeti oldalával párhuzamos.
A fej és a szobor alsó tömbje ugyanebből a lajtamészkő-változatból készült, az utóbbi rétegzettsége az
alapsíkkal párhuzamos. (H. Z. A.)
Az alsó tömbbe a talplemezt és a lábfejeket faragták. A talplemezhez arra derékszögben álló, vastag
hátsó lap csatlakozik: a lábfejeket magasdomborműszerűen alakították ki (vö. a Krisztus- és a J8-as szobor­
ral). A faragvány befejezetlennek tetszik. A felső tömb téglalap alapú kőhasáb volt; a figura szembenéze­
ti és hátoldalát a tömb két szélesebb lapjába faragták. A két tömb hátsó oldala nagyjából egy síkba esik, a
tömböket 13. századi helyezőhabarcsból és benne csatárikő-lapocskákból készült terítés kapcsolta össze.
A hátoldalon derékig szinte sima felület van, alatta a könyökök
és a derék vonalát mély homorlat jelzi, ettől lefelé a felső tömb alsó
széléig mindkét oldalon soktagú, néhol átmetsződő V-redősor, szo­
katlanul mélyen kibontva, a redőhátak tagolása nélkül. A két redősor
között a középtengelytől kicsit jobbra csúszva keskeny, sikolt felület.
A fej illesztéséhez a törzshöz tartozó nyakrészt a vállak vonala
alá vésték vissza, elöl még inkább, mint hátul; a felső felületen sima
illesztőfelületet alakítottak ki. Az eredetileg nagyon erősen előre­
nyújtott, vastag nyak maradványa ívelt oldalú háromszög alakú, sé­
rült felső szélű peremként maradt meg a köpenyszegélyek között, a
tunika nyakszegélyének visszahajló gyűrődése fölött. Az eredeti
nyaknak e perem feletti, vállak közötti részét a fejhez tartozó nyak­
részhez átvezető sima felületté faragták át. (A vállak és a vállakra bo­
ruló köpenyszegély felső felületét hátul mindkét oldalon visszavés­
ték, valószínűbb azonban, hogy ez nem a fej felillesztésekor történt:
alighanem már a szobor 13. századi elhelyezésekor így teremtettek helyet a fülkehátfalba beépített gló-
riás kő e magasságba eső, erőteljes alsó szélének; 85.)
A sima illesztőfelületre egészen szoros fugával fekszik föl a fejjel egybefaragott vékony nyak. A fu­
gát habarcs tölti ki. A cingár testhez képest is kicsi fej a mai felhelyezésben egyenes tartású; a haj né­
hány részletformája átfaragásról árulkodik; a fej hátoldala függőleges síkká van levésve.
A szobron utólagos vésés nyoma a nyak kivésésén túl nem látszik; az alsó tömb jobb hátsó sarka és
a felső tömb mindkét hátsó alsó sarka a szobor mostani kiemelése során tört le.

A hosszú, vékony figura felsőteste frontális tartású, alsó­

teste jobbra (az oromzatról kifelé) fordul, akárcsak mindkét
lábfeje.
A jobb kar könyökből felhajlik, a kézfej a mellkasra si­
mul; a mutató és kisujj kinyújtva (a kisujj kinyújtott részé­
nek ma már csak lenyomata van meg), a többi behajlítva:
enyhén felfelé és jobbra (azaz a kapuoromzatról kifelé)
mutat szarvat (faré le corna; Hörner machen). Ezzel az antikvi­
tás óta ismert gesztussal eredetileg egyaránt jelezték jó és
rossz földöntúli erők jelenlétét; utóbb ördögi, idegen, go­
nosz hatalmak és démonok befolyása ellen szolgált védel­
mük a népi hiedelemvilágban már csupán szemmel verést
293 hárító gesztus. * A bal kar könyökből előrehajlik; a kéz egy
tárgy csonka maradványát tartja: a mintegy 5 cm széles
tárgy mindkét hosszanti széle ép, és ék metszetű barázdával tagolt; alul és felül törésfelület. Sajnos e
tárgyból már a múlt században sem volt meg több.
A köpeny elrendezése a második alapséma szerinti. A karokat burkoló része a B5-ös, a has alatti ré­
sze a B2-es figuráéhoz áll a legközelebb - a vékony testen összeszorított formában. A köpenyanyag bal
vállról lehulló részei azonban leginkább csak úgy állíthatók össze, ha a bal váll utólag szabálytalanul la­
posra faragott felületére tűt képzelünk. Ez esetben a bal vállon összekapcsolt anyag vastag kötegekben
omlik előre: egy széles, mély barázdával két hullámra osztott felkapó aljú domború redő a bal kézfejre
esik, a kézfejről oldalt egy megcsavart domború hátú, felkapó aljú redő és mögötte fodrozódó szélű
anyagköteg hullik. A bal kézfej két oldalán lehulló felkapó aljú redők között a kéz alatt (a redőöblök
helyén) olyan keresztirányú átvezetés van (vö. J10), amelynek sikerületlenségét az menü, hogy talán
takarta a kézfejből kiálló tárgy ma törésfelülettel hiányzó alsó része.
Az ügyetlen alakítású felsőtest és köpeny alatti részen viszont figyelemre méltó színvonalú a részlet-
formák faragása: a tunika két lábszárra simuló anyaga mélyen bontott íves anyaggyűrődésekkel vezet át
a lábközi megcsavart és a bal láb oldalán eső domború redőkhöz (ez a részlet csak a Madonna-szobron és
a Jll-e s szobron van hasonlóan mélyre bontva - utóbbin rontott formában). A hátoldali V-redősorok kö­
zül a bal oldali sor hasonlít a Krisztus-szobornak ugyanerre a részletére, faragása azonban itt jobb.

* Josef Engemann, „Dér »corna«-Gestus, ein antiker und frühchristlicher Abwehr- und Spottgestus?", in: Pietas.
Pestschrift für Bernhard Kötting. Jahrbuch für Antiké und Christentum, Erganzungsband 8 (1981), 483M98; Deborah
Markow, „The Dilemma of the Horns: the so-called »Cornu« Gesture in Early Medieval Art", Studies in Iconography
12 (1988), 1-17. (Mindkét tanulmányra Eörsi Anna hívta fel a figyelmünket.) A népi használathoz lásd Siegfried
Seligmann, Dér bőse Blick und Verwandtes. Ein Beitrag zűr Geschichte des Aberglaubens aller Zeiten und Völker, Berlin
1910, Bd. II, 135-137; Kurt Meschke, „Gebárde", in: Handwörterbuch des Deutschen Aberglaubens, Bd. III,
Berlin-Leipzig 1930-1931, 327-337: 331.
 A haj a fejtetőn alighanem a tincsek levésése miatt sima és valószínűleg utólag húzott barázdával
középen elválasztott. Az arc két oldalán három-három hullámos hajtincs hátrafelé kanyarodik, a tincse­
ket egyenetlenül mély, úgy tetszik, részben utólag húzott, majdnem vízszintes barázdák választják el és
sekélyebb vájatok tagolják.
A homlok magas, domború és ránctalan, az erőteljes szemöldökök az orrnyeregben összeérnek. Az
arc keskeny, az orr hosszú - csúcsa és jobb oldala hiányzik. A szemek nagyok, kicsit felfelé vágottak, a
szemgolyók domborúak, a pupillákat faragással nem jelölték (a bemélyedés sérülésnek, illetve kőhibá­
nak látszik). A jobb szem alatt finom, lefelé hajló kis ránc. A száj enyhén nyitott; a felső ajkat a bajusz
teljesen takarja; az alsó ajak egészen kicsi; alatta az álion szakálltalan folt. A göndör, rövid szakáll szin­
te vízszintes peremként előreáll, alsó széle kopott. (M. A.-Sz. E.)

A szobor két tömbjét már a kivétel során szétválasztottuk (181). A két tömb illesztőfelületéről nem
távolítottuk el a habarcsot. A tömböket a lábak tengelyében a talplemez felől felfúrt két 10 mm-es króm­
acél csappal erősítettük össze, amelyek mintegy 25 cm hosszúak. A fugát visszaléptetett felületű kőstuk­
kóval zártuk össze.
Az alak homlokán és jobb vállán mikroszemcseszóró készülékkel történt próbatisztítás kisméretű
mintafelületei láthatók. (R. E)
 V o rm a ls in d é r u n te r s te n N is c h e a n d é r S ü d s e ite d es P o rta lg ie b e ls.
A u s z w e i B lö c k e n z u s a m m e n g e s e tz t. A n p a s s u n g in K n ö c h e lh ö h e . B e id e B lö c k e a u s L e ith a k a lk s te in . D é r K o p f
(L e ith a k a lk s te in ) n a c h tr á g lic h a n g e fü g t.
(G e s a m th ö h e : 1 6 2 c m .)
H ö h e d é r F ig u r: * 1 3 7 cm .
D a v o n H ö h e d es u n te r e n B lo c k s : 16 c m ; P lin th e : 4 5 x 3 8 cm .
H ö h e d e s K o p fe s: 2 6 cm .

Die zwei Figurenblöcke sowie auch dér Kopf sind aus derselben homogén- und mittelkörnigen Varie-
tát des Leithakalks hergestellt, sie ist weniger poros als das Steinmaterial dér Apostelfigur B2. Dér obere,
grófié Block ist mit dér Vorderseite dér Figur, dér untere mit dér Standfláche parallel geschichtet. (H. Z. A.)
Aus dem unteren Block wurden die Plinthe und die Füfie gemeifielt. lm hinteren Bereich wurde
die Plinthe, wie ansonsten nur bei dér Christusfigur, L-förmig nach oben weitergeführt. Die rechte Seite
des unteren Werkstücks (einschlieSlich dér Ferse des Fufies) ist nur bossiert. Das ganze Werkstück
scheint unvollendet geblieben zu sein. Auf Knöchelhöhe sind die beiden Werkstücke waagrecht mit
glatten PaSfláchen aneinandergefügt. Als Mörtelbettung fand sich eine dünne Schicht des ins 13.
Jahrhundert zu datierenden Fugenmörtels.
Dér Figurenrücken ist überwiegend plán zugerichtet, lediglich auf Taillenhöhe wurde ein leichter
Konkavschwung ausgespitzt. lm unteren Teil dér Rückseite ist beiderseitig eine lángé Reihe paralleler
V-förmiger Faltén sehr tief ausgearbeitet, die breiten Faltenrücken sind jedoch ungegliedert (289).
Beide Schultern sind oben abgearbeitet, dies hangt wahrscheinlich aber nicht mit dér nachtrág-
lichen Umversetzung des Kopfes zusammen, sondern erfolgte bereits bei dér Aufstellung dér Figur im
13. Jahrhundert, als mán im Verháltnis zűr Unterkante des in die Nischenrückwand eingebauten Nim-
bensteines mehr Platz schaffen wollte (85).
Dér Hals dér Figur ist etwa in Schulterhöhe durchtrennt, die schmale Halszone darunter wurde
nachtráglich auf das Mafi des schmalen Halsansatzes am Kopf umgearbeitet. Über dem Halssaum dér
Tunika verblieb jedoch ein knapper Rand des originalen Halses und kann aufzeigen, dafi Hals und
Kopf ursprünglich stark nach vorne geneigt waren. Heute sitzt dér Kopf mit geprefiter Lagerfuge gera-
de aufgerichtet. Im Vergleich zum Körper wirkt dér Kopf eher Idein, das Hinterhaupt ist plán zugerich­
tet. Am Kopf sind aufierdem deutliche Spuren einer Überarbeitung zu beobachten. Auf dér Kalotte sind
die Haarlocken abgearbeitet, nachtráglich wurden eine Mittelscheitellinie eingezogen und beidseits die
Haarlocken durch tiefe, horizontale Rillen durchschnitten (290-292).
Die beiden hinteren Ecken des Figurenblocks sind im Verlaufe dér Abnahme dér Figur zerbrochen
und verschollen.

Dér Oberkörper dér relatív schlanken Figur ist frontal ausgerichtet, dér Unterkörper leicht nach
rechts gedreht.
Dér angewinkelte rechte Arm weist quer nach oben, die Hand zeigt den Hörner-Gestus*, wobei
allerdings die beiden ehemals ausgestreckten Finger sehr beschádigt und vöm klemen Finger nur noch

* V g l. J o s e f E n g e m a n n , „ D é r » c o r n a « -G e s tu s , e in a n tik e r u n d fr ü h c h r is tlic h e r A b w e h r- u n d S p o ttg e s tu s ? " , in :

Pietas, Festschrift für Bernhard Kötting. Jahrbuch für Antiké und Christentum, E r g á n z u n g s b a n d 8 (1 9 8 1 ), 4 8 3 ^ 4 9 8 ;
D e b o r a h M a rk o w , „ T h e D ile m m a o f th e H o rn s : th e s o -c a lle d » C o rn u « G e s tu r e in E a rly M e d ie v a l A rt", Studies in
Iconography 1 2 (1 9 8 8 ), 1 - 1 7 . (F ü r d e n H in w e is a u f d ie b e id e n A u fs á tz e d a n k e n w ir A n n a E ö rsi.) Ü b e r d e n s p á te re n
Dér bőse Blick und Verwandtes. Ein Beitrag zűr Geschichte des Aberglaubens aller
V o lk s g e b ra u c h s. S ie g frie d S e lig m a n n ,
Zeitén und Völker, B e r lin 1 9 1 0 , B d . II, 1 3 5 - 1 3 7 ; K u rt M e s c h k e , „ G e b a r d e " , in : Handwörterbuch des Deutschen Aber­
glaubens, B d . III, B e r lin - L e ip z ig 1 9 3 0 -1 9 3 1 , 3 2 7 - 3 3 7 : 331.
Umrifispuren erhalten sind (293). Die nach vorne gebeugte linké Hand hielt einen plattén Gegenstand,
dér nicht mehr náher zu bestimmen ist, aber gewifi nicht breiter als 5 cm war, wie seine beiden intak­
tén Vertikalránder bezeugen.
Die Anordnung des Mantels folgt dem zweiten Grundtyp. Die Tunika ist bodenlang und die
markante Röhrenfalte zwischen den Beinen mehrfach umgeschlagen. Hinter den seitlichen Röhren-
falten schliefit je eine lángé Reihe aus übereinandergestaffelten spitzen Sichelfalten an. Gegenüber dér
wenig detaillierten Ausformung im Oberkörperbereich ist die Draperie von Mantel und Tunika in dér
Beinzone aufierordentlich tief hinterschnitten. Die linksseitige V-förmige Faltenreihe im Rücken-
bereich (289) ist dem entspechenden Teil dér Christusfigur sehr áhnlich, hier aber tiefer ausgearbeitet.
(M. A .-Sz. E.)

Bei dér Abnahme dér Figur wurden die zwei Werkblöcke voneinander getrennt (181), wobei dér
Originalmörtel an den Pafifláchen unberührt blieb. Dann wurden die beiden Teilstücke mit zwei unge-
fahr 25 cm lángén Chromstahldübeln wieder zusammengesetzt. Hierfür wurden in dér Linie dér Fűbe
Löcher mit 10 mm Durchmesser von untén her durch die Plinthe gebohrt. Zűr Neuverfugung wurde
Kalkmörtel mit kleinkörnigem Steinsplit verwendet, wobei die Verfugung im Verháltnis zu den Kantén
dér Teilstücke leicht zurückgestuft wurde.
Auf dér Stirn und an dér rechten Schulter sind kleine Musterfláchen dér Reinigung mit Mikrosand-
strahl angelegt. (R. P)
 A k a p u é p ítm é n y e n k ív ü l, a z é sz a k i to r o n y fa lá b a n k ia la k íto tt fü lk é b e n állt.
E g y k ő tö m b b ő l fa r a g o tt a la k ; a n y a g a la jta m é s z k ő .
M a g a s sá g a : 151 cm ; a s z o b o r a lsó r é s z é n e k b e fo g la ló m é r e te : * 3 4 x *26 cm .

A szobor anyaga a lajtamészkő durva szemcsés változata. A kőtömb rétegzettsége a szobor szem­
benézeti oldalával párhuzamos. (H. Z. A.)
A figura szembenézeti oldalát a kiinduló kőhasáb egyik lapjából bontották ki, a kőhasáb alap­
idomára azonban talplemez hiányában nem tudunk következtetni. A tunika elöl és kétoldalt a lábak
mögött leért a talplemezre, így a tartótömb elő- és a lábfejek hátsó részét nem kellett kialakítani.
A hátoldalra részletformák alig fordulnak át: a jobb vállról hátrafelé csapódó köpenyszárny hátul
egy kétosztatú domború hátú felkapó aljú redőt vet; a bal oldalon a karról hátrafelé hulló domború
redő mögött még egy hasonló redő befoglaló formáját nagyolták ki, keskeny lapos élű szerszám szinte
egyenesen oldalirányú csapásaival. A derék alatti rész ép felületén széles lapos élű szerszám közel víz­
szintes nyomai a hátoldal lesíkolásának munkafázisáról tanúskodnak.
A 13. századi behelyezés közben a fejtető bal oldalán tenyérnyi foltban véstek helyet a fülkezára­
dék jobb oldali belső csúcsának. A fejtető mintegy 5 cm átmérőjű felületen vízszintesre csiszolt. A bal
váll hátoldalára eső haj tincsek végét és a vállat tenyérnyi foltban vésték le, az alak bal oldalán eső dom­
ború redők hátát a térdmagasság felettől bokáig szinte teljesen szétroncsolták. Hegyes élű szerszám fe­
lülről lefelé irányuló csapásaival vésték meg a hátoldal alsó felét szinte teljes egészében; a felület alsó
ötödét pedig még mélyebben, balról lefelé irányuló csapásokkal.

Az alacsony, frontális tartású figurát a 13. században az oromzat felé fordítva helyezték el. A lábfe­
jek a talplemezzel együtt hiányoznak, csonkjukból ítélve enyhén kifordulóak voltak (szokásosan a talp­
lemez sarkain fekvő ujjakkal), a 19. században viszont már egyenesen fekvő kiegészítés pótolta őket.
(Az archív fényképek és a gipszmásolat alapján eldönthetetlen, hogy ezek a pótlások, amelyek tehát
már a nagy restaurálás előtt is megvoltak, azonosak voltak-e a szobor kiemelése során elpusztult ugyan­
ilyen tartású habarcspótlásokkal.)
A fej kicsit előrenyújtott és felfelé néző. A középen elválasztott, hosszú, egyenes haj tincsek a nagy
és elálló fülkagylók felső szélét takarva hátrafelé hullanak. A hajtincseket mély barázdák választják el,
és sekélyebb vésetek tagolják. Kétoldalt három-három tincset bontottak ki, közöttük hátul sima felület.
A szemek közel ülők, külső sarkaikat hegyes véset hangsúlyozta, amely a balnál viszonylag épen meg­
maradt. A pupilla helyén lévő apró lyukról nem lehet megállapítani, hogy csorbulás vagy szobrászi for-
ma-e. A járomcsontok hangsúlyosak, az arc horpadt. Az erőteljes orr alsó része már a századfordulón is
hiányzott. A száj a gipszmásolat tanúsága szerint kicsi, kerek és résnyire nyitott volt; az állcsúcs dom­
ború. A rövid szakáll a haj tövétől párhuzamos függőleges vésetekkel indul, lejjebb tincsekre tagolt,
barázdált, elrendezése a gipszmásolatok tanúsága szerint a Szent Péter-figuráéhoz volt hasonló - ma al­
só és előrésze kopott, csorba. Az orr és a szakáll, valamint a fej jobb oldala annyira sérült, hogy az arc
karaktere megváltozott.
A figura két kézzel tartja a bal karon fekvő kicsi könyvet. A könyv lapjait a két hosszabb és a külső
rövid oldalon három-három hosszanti vájat jelzi.
A tunika nyakkivágását a sima nyaktól a szokásosnál élesebb, mélyebb vájat választja el, és véset-
tel jelölt sima szegély keretezi. A jobb csuklónál a tunika ujján bordázott szegély. A köpeny elrendezé­
se az első alapséma szerinti, a bal karról hosszan hátrahulló drapériával, amelynek kis része a kar belső
oldaláról egy rövid domború hátú redőben egyenesen lefelé hullik - az anyag felkapó alsó szélének
hosszú fonákját barázdált átkötésként vezették a kar alá. A hosszú, a lábfejeken felgyűrődött tunika láb­
közi domború hátú redője megcsavart.
 Az anyaggyűrődéseket, a has alatti ívelt V-re-
dősort kivéve, inkább csak vésetek jelölik, a széles,
erősen kidomborodó átlós köpenyszegélyt is csak
néhány barázda tagolja, ezeket kis keresztirányú
íves vésetek állítják meg. (M. A .-Sz. E.)

A szobrot enyhe tiszta vízpermettel és finom

mechanikus eljárással tisztítottuk. Hátoldalából egy
nagy tábla a kőanyag rétegzettségével párhuzamo­
san hosszában lerepedt és levált. Ezt visszaragasz­
tottuk és kőstukkóval elszéleztük.
Mivel a szobor talplemeze és lábfejei hiányoz­
nak, kiállításához a posztamensre kellett felerősíte­
ni. Ezért egy 18 mm-es krómacél csapot építettünk
299
be a posztamensbe, amely mintegy 5 cm-nyit nyúlik
fel a szoborba. A szobor alapsíkja nem vízszintes,
ezért kőstukkóból kellett kiegyenlítő réteget felhor­
dani a szobor és a posztamens közé. (R. P)

300
 V o rm als in d é r N is c h e a n d é r W e stw a n d d es N o rd tu rm e s .
A us e in e m S te in b lo c k . L e ith a k a lk s te in .
H ö h e : 151 c m ; g rö fite A u s d e h n u n g e n u n té n : * 3 4 x * 2 6 cm .

Die Figur wurde aus einer grobkörnigen Varietát des Leithakalks gemeifielt. Dér Block ist mit dér
Vorderseite dér Figur parallel geschichtet. (H. Z. A.)
An dér Rückseite des rundplastischen Kopfes wurden die Haarstráhnen nicht mehr ausgearbeitet,
diese Seite ist vielmehr fást plán ausgerichtet. Unter dem rechten Arm greift eine zweigeteilte Röhren-
falte mit Glockenendung auf die Rückseite über, linksseitig erscheint eine áhnliche Falté nur als Bőssé,
die mit kleinem Flacheisen bearbeitet ist.
Infolge dér zum Portai gedrehten Aufstellung dér Figur mufite mán beim Versatz im 13. Jahrhun-
dert an dér linken hinteren Seite des Kopfes eine handtellergrofie Fláche abarbeiten (300), um für die
Nischenrahmung Platz zu schaffen. Ferner wurden an dér linken Seite auf dér Schulter sowie an den
Faltén von dér Kniehöhe bis zűr Plinthe Abspitzungen vorgenommen. An dér Rückseite wurde die
untere Hálfte grob abgespitzt, wobei dér untere Bereich noch tiefer zurückgearbeitet wurde.

Die relatív kleine Figur ist frontal ausgerichtet, wurde aber beim Versatz in dér Nische zum Portai
hin gedreht. Die Plinthe und die Füfie fehlen, sie waren, den Stümpfen nach zu urteilen, etwas nach
au Fen gedreht, wurden aber nachtráglich aus Mörtel so ergánzt, dafi sie senkrecht nach vorne weisen.
(Die Überreste dér auf den Nischenboden aufgetragenen Mörtelergánzungen gingen bei dér Abnahme
dér Figur verloren.) Das angehobene Haupt neigt sich ein wenig nach vorne. Die lángén flachen Haare
sind hinter die Ohren gelegt und fallen auf dér Rückseite dér Schulter herab. Die Formgebung des
kurzen Vollbartes stand laut Befund dér Gipskopie dem entsprechenden Teil dér Petrusfigur recht
nahe. Die Verwitterung dér Steinoberfláche und die Fehlpartien an dér Nase, am Mund und am Rand
des Bartes bewirken für das ganze Antlitz ein wesentlich verándertes Erscheinungsbild (299-301). Beide
Arme bleiben eng am Körper und beide Hánde umfassen ein kleines Buch, querformatig liegt es auf
dem linken Unterarm.
Die Anordnung des Mantels entspricht im grófién und ganzen dem ersten Grundtyp, jedoch
hángt hier vöm linken Arm ein ausladender Mantelzipfel tief nach hinten hinab. Die Tunika ist boden-
lang, die Röhrenfalte zwischen den Beinen umgeschlagen. Die Faltén sind, mit Ausnahme dér Schüssel-
falten unter dem Bauch, meist nur durch Rillen angedeutet. Die Faltenrille an dem stark herausge-
hobenen, schrágen Mantelrand zeigt wieder kleine, halbkreisförmige Auskerbungen. (M. A .-Sz. E.)

Die Verschmutzungen und Fremdstoffe wurden mit leichtem Wasserstrahl und einem behutsamen
Einsatz des Skalpells entfernt.
In dér unteren Flalfte dér Rückseite ist ein grofier Spalt entlang dér Schichtung des Steinmaterials
aufgesprungen und abgelöst. Er wurde wieder angeklebt und dér offene Rifi mit Kalkmörtel unter Bei-
mischung von kleinkörnigem Steinsplit geschlossen.
Für die Aufstellung mufite die Figur auf einem Postament befestigt werden, da ja Plinthe und Füfie
fehlen. Dies erfolgte durch einen im Postament eingesenkten Chromstahldübel von 18 mm Durch-
messer, welcher 5 cm in die Figur hineinragt. (R. P)
 A k a p u é p ítm é n y e n k ív ü l, a d é li to r o n y fa lá b a n k ia la k íto tt fü lk é b e n állt.
E g y tö m b b ő l fa r a g o tt s z o b o r; a n y a g a la jta m é s z k ő - u tó la g ille s z te tt f e jje l (a n y a g a la jta m é s z k ő ).
(A sz o b o r m a i m a g a ss á g a : 1 5 0 ,5 c m .)
A fig u ra m a g a ss á g a : ”'1 3 4 cm ; a ta lp le m e z : 4 0 x 4 0 cm .
A fe j t ö m b jé n e k m a g a ss á g a : 2 0 cm .

A szobor anyaga finom szemcsés, tömör lajtamészkő, felületén mégis ősmaradványok látszanak.
A tömb rétegzettsége a szobor szembenézeti oldalával párhuzamos. A fejet szintén a lajtamészkő
finom szemcsés változatából faragták. (H. Z. A.)
A figurát négyzet alapú kőhasábból bontották ki - lé­
nyegében három nézetet faragtak a tömb három lapjába; a
tömblapok jól érzékelhetők maradtak. A figura felsőtestének
aránytalan véznaságát így talán az magyarázza, hogy a tömb
felfelé eleve szűkült. A hátrafelé hosszabbodó tunika hátul
leér a talplemezre, és így hátul szinte a tömb teljes szélessé­
gében tartótömb maradt.
A hátoldalra részletformák alig fordulnak át, de a bal
oldalon egy a karról lehulló domború hátú redőt átfordítot­
tak; a jobb oldalon vállra omló hosszú, egyenes hajtincseket
faragtak, és könyöktől lefelé egy keskeny sávban ruharedő-
ket is kialakítottak, leginkább a hátracsapódó köpenysze­
gélyt és alatta a tunika alsó szélét. Középen széles, sima
felület, amelynek síkolásáról lapos élű szerszám szinte víz­
szintesen fekvő nyomai tanúskodnak. A hátracsapódó kö­
penyszegély vonalától lefelé kiállóbb, egyenetlenebb felület, amely talán a kiinduló tömb le nem sikolt,
úgynevezett bányaállapotban maradt felülete.
A törzshöz tartozó nyakat elöl a vállak felső lapjával együtt vésték le; elöl a tunika nyakszegélyét
és a nyak csonkját átfaragták; a bal vállat hegyes élű szerszám csapásaival egészen mélyen, a ruházat­
ba olvadó sík felületté faragták le. Hátul, középen és jobb oldalon ellenben egészen magasan meg­
hagyták a törzzsel egybefüggő kőanyagot. Ez elölről szabálytalan vonalú, egyenetlen felső szélű perem­
nek látszik, hegyes szerszám nyomaival; hátsó felületén viszont egyenes, barázdált, domború
haj tincsek alsó része maradt meg.
A figurát 13. századi elhelyezésekor a kapuépítmény felé fordították. Viszont a hajtincsekből ítélve
- amelyek csak az alak jobb vállának hátoldalára hullottak - a fej eredetileg az ellenkező irányba forduló
volt. Elképzelhető tehát, hogy a törzzsel egybefaragott fej tartása már a 13. századi elhelyezéskor alkal-
matlan volt, és ezért már akkor átalakították; a nyak levésésének szokatlanul durva módja, valamint a
hegyes élű szerszám használatára utaló szerszámnyomok sem mondanak ellent ennek az elképzelésnek.
A szobornak az 1870-es évektől készült fényképek szerint nem volt feje, egy 1897-ben készült fény­
képen viszont a mai fejjel látható. 1901-ben készült fényképeken a fej ismét nincs a helyén, a gipszkapu
készítésekor, 1902-ben viszont a szobrot azzal együtt másolták le, és a fejet a kapu nagy restaurálása ide­
jén végleg visszahelyezték.* Nehéz elképzelni, mi történhetett a fejjel 1902 és 1904 között, a szobrászi for­
málásnak ugyanis ma alig van rajta nyoma, és már 1904-ben ilyen volt; a gipszmásolaton azonban két­
ségtelenül ugyanez a fej még sokkal jobb állapotban látható: felismerhető a többi utólag felillesztett
szoborfejhez való hasonlósága. A fejhez nem tartozik nyakrész; vastag gipszrétegben ültették a törzshöz
tartozó szabálytalan formájú csonkra, és a gipsz nagy foltban a fülkehátfalra is rákerült. Hátoldalán egye­
netlen sérült felület, amelynek síkja a fej mai felhelyezésében a figura hátoldalával hegyesszöget zár be.
Mindkét kézfej hiányzik; a századelőn sem volt meg belőlük több, mint ma. A jobb alkar csonkjá­
ban szinte vízszintes, hosszú horony: egy fekvő csaplyuk maradványa. Az ezzel a csappal beerősített
későbbi kézfej a csonkon utólag kialakított - és ma csupán belül kis darabon ép - sima felületre illesz­
kedett. A bal kézfej az előrenyújtott alkar nagy darabjával együtt hiányzik. Ezt a kétoldali köpenyredők
érintkező felületeivel együtt hegyes élű szerszámmal faragták le, az alkar csonkjának közepe táján ké­
sőbbi pótlás felillesztéséhez fúrt egykori csaplyuk feneke van még meg. Ide tehát utólag szabadon elő­
re álló kézfejet csapoltak be.
A szobor szinte teljes szembenézeti felülete roncsolt: számtalan lepattant kőszilánk hiányzik belőle.

A vézna és nyomott felsőtestű, vékony figura tartása teljesen

frontális. Mindkét kar könyökből előrehajlik. A jobb kézfej (hosszú
törésfelülete és felette az eredeti kéz által nyilván kitakart íves fel­
ső szélű sima felület szerint) derékmagasságban a testhez simuló
volt. A két kézcsonk között derékmagasságban vékony, elfaragott
felületű sáv - a kézfejek vagy tárgy csonkja, esetleg a tunika vékony
derékkötőjének maradványa?
A köpeny elrendezése az első alapséma szerinti, a bal karról
hosszan hátrahulló anyaggal. A tunika hosszú, a lábfejeken felgyű-
rődő; a két láb között, valamint a lábak mögött megcsavart dombo­
rú hátú redőkkel. így az öltözet elrendezése a Bl-es figuráéhoz áll
legközelebb, de a ruházat részletformáinak tagolása helyett itt még
inkább szinte csak barázdákat húztak. A has alatti részben átmetsző-
dő V-redősort is csupán barázdák jelölik. Az átlós köpenyszélen a
barázdákat kis keresztirányú íves vésetek állítják meg.
310

* A s z o b o r n a k e ls ő fe n n m a r a d t á b rá z o lá s a , a M e d n y á n s z k y -h a g y a té k b a n ő rz ö tt, 1 8 1 0 -e s é v e k b e li ra jz (40) sz e rin t

a k k o rib a n v o lt f e je ; f e jje l á b r á z o ljá k a J o s e f H ie s e r r a jz a i a la p já n k é s z ü lt 1 8 5 0 -e s é v e k b e li m e ts z e te k (41-42) é s S te in
T iv a d a r r é s z b e n e z e k rő l m á s o lt, 1 8 7 8 -a s k a p u r a jz a is (46). F e j n é lk ü l lá th a tó v is z o n t m in d a z u tó b b i á b rá z o lá ssa l
e g y k o rú e ls ő fé n y k é p e k e n : a Z o g r a f é s Z in s le r m ű te r e m 1 8 7 5 -ö s f e lv é te lé n (44) és B e s z é d e s S á n d o r 1 8 7 6 -o s fe lv é ­
te le in (45); m in d a te m p lo m n y u g a ti h o m lo k z a tá n a k a z 1 8 7 8 -a s fe lm é r é s a la p já n k é s z ü lt r a jz á n (T an d o r O ttó , lá tta -
m o z ta S te in d l Im r e 1 879. jú liu s 7 -é n ), m in d p e d ig a n y u g a ti h o m lo k z a tn a k a z o n a fe lm é r é s é n , a m e ly e t G y a lu s L á sz ­
ló 1 8 9 6 o k tó b e r é b e n r a jz o lt. E z z e l s z e m b e n fé l é v v e l k é s ő b b a s z o b r o t f e jje l e g y ü tt ö rö k íte tte m e g e g y fé n y k é p ; a
fe j jó l k iv e h e tő e n a m a iv a l a z o n o s (a f é n y k é p e t m in d e n b iz o n n y a l 1 8 9 7 m á ju s á n a k v é g é n k é s z íte tte G e r e c z e P éter,
r e p r o d u k c ió ja : B akó 1 9 9 3 ,1 8 7 . k a ta ló g u s té te l). A s z o b o r fe je a z o n b a n 1 9 0 1 -re e ltű n t h e ly é r ő l (a k a p u é p ítm é n y v a ­
k o la tá n a k 1901 ta v a s z á n tö r té n t le v e r é s e u tá n k é s z ü lt f é n y k é p e k e n az a la k is m é t fe j n é lk ü li: v ö . 65-66), a sz o b o r
1 9 0 2 -1 9 0 3 -b a n k é s z ü lt g ip s z m á s o la tá n v is z o n t a m a i, d e a k k o rib a n m é g s o k k a l jo b b á lla p o tú fe j is ra jta v a n ; és h e ­
ly é n lá th a tó a k a p u t k ö z v e tle n ü l a re s ta u rá lá s b e f e je z é s e u tá n á b rá z o ló 1 9 0 4 -e s f é n y k é p e n (67) is.
 A fej ma szinte teljesen formátlan. Alig érzékelhetők a göndör hajcsigák, a szemgödrök mélyedése
és az orr lenyomata; a száj helyét egy vízszintes vésőnyom jelzi; a szakállra csak néhány áll alatti véső­
nyom utal. A homlokot és a fejtetőt néhány mély, utólagosnak tetsző barázda szeli át. Az 1902-es gipsz­
másolaton jól látható még a magas homlok, a füleket takaró rövid, hullámos haj, a hangsúlyos járom­
csont, a horpadt arc. A széles orrnak már akkor is inkább csak lenyomata volt meg. A széles, enyhén
nyitott száj alatt szakálltalan folt; a felső ajkat bajusz takarta, a rövid szakáll az állra simult. (M. A .-Sz. E.)

'¥

A szobrot enyhe tiszta vízpermettel és óvatos mechanikus eljárással tisztítottuk.

A szobor talplemeze és lábfejei a kiemelés során a megnyílt hajszálrepedések mentén hét nagyobb
és több kisebb darabra estek szét ( 1 8 2 - 1 8 6 ) . A töredékeket visszaragasztottuk, és a talplemez alsó síkja
felől rézpántokkal fogtuk össze. (R. E)
 APOSTELFIGUR (J13)

V o rm a ls in d é r N is c h e a n d é r W e stw a n d d es S ü d tu rm e s .
A u s e in e m S te in b lo c k (L e ith a k a lk s te in ); d é r K o p f (L e ith a k a lk s te in ) n a c h tr á g lic h a u fg e se tz t.
(G e s a m th ö h e : 1 5 0 ,5 c m .)
H ö h e d é r F ig u r: * 1 3 4 c m ; P lin th e : 4 0 x 4 0 cm .
H ö h e d e s K o p fe s: 2 0 cm .

Obwohl die Figur aus einer feinkörnigen, homogénen Varietát des Leithakalks gemeifíelt wurde,
sind an dér Steinoberfláche herausragende Fossilienstücke zu beobachten. Dér Block ist mit dér
Vorderseite dér Figur parallel geschichtet. Dér Kopf wurde aus einer feinkörnigen Varietát des Leitha­
kalks gemeifíelt. (H. Z. A.)
Dér Ausgangsblock besafi im unteren Teil einen quadratischen Querschnitt, verjüngte sich jedoch
oben, vor allém an den Seitenfláchen, wáhrend die Front- und Rückseite annáhernd gleich blieben. Die
unproportionierte Schlankheit des Oberkörpers dieser Figur resultiert vielleicht aus dieser Blockform.
Die Tunika wurde beiderseitig nach hinten bis zűr Plinthe weitergeführt, so dafí ein breiter rück-
wártiger Stützpfosten verblieb. Die seitlichen Detailformen greifen nur wenig auf die Rückseite über,
links untén ein wenig mehr. Ansonsten ist die Rückseite mit Flachwerkzeug planiert, nicht jedoch im
Bereich vöm Mantelsaum abwárts, wo eine sehr unregelmáfiige Oberfláche verblieb.
Dér Hals wurde vorne mitsamt den oberen Teilen dér Schulter tief abgearbeitet und umgestaltet,
wáhrend hinten rechts und in dér Mitte ein relatív hóhér Stumpf des ursprünglichen Halses und
Kopfes belassen wurde. Dér Stumpf hat von vorne gesehen eine sehr ungleichmáfíige Oberfláche mit
Hiebspuren eines Spitzwerkzeugs, von hinten her zeigt er Reste langer, auf den Rücken fallender
Haarstráhnen (307-309).
Die Figur wurde beim Versatz im 13. Jahrhundert zum Portai hin gedreht in dér Nische aufgestellt.
Den lángén Haarstráhnen nach zu urteilen, die lediglich auf die rechte Schulter fielen, war dér
ursprüngliche Kopf nach links gewendet. Diese Haltung steht aber im Widerspruch zu dér entgegen-
gesetzt gedrehten Figur, so dal? vielleicht dies schon Grund genug war für eine Umgestaltung des
Kopfes. Die ungewöhnlich grobe und ungleichmáfiige Abarbeitung des Originalkopfes mit Spitzwerk-
zeugen spricht nicht gégén diese Vermutung.
Dér heutige Kopf, ganz ohne Hals gearbeitet, ist nahezu bis zum völligen Formverlust beschádigt
und verwittert. Er wurde in dér zweiten Hálfte des 19. Jahrhunderts mehrmals entfernt und wieder
angefügt, das letzte Mai in dicker Gipsbettung angesetzt*.
Für eine spátere Ergánzung dér rechten Hand wurde am Stumpf eine glatte Pafifláche zugerichtet
und ein langes Dübelloch eingesenkt, dessen merkwürdige Position allerdings eine Rekonstruktion dér
Handstellung nicht zuláfit. Die linké Hand wurde nachtráglich mitsamt den beiderseitigen Mantel-
falten abgespitzt und an Stelle dessen trat eine frei nach vorne gerichtete Handergánzung, dérén
Dübelloch am Armstumpf noch auszumachen ist.
Die Figur ist stark beschádigt, aufier dem Originalkopf fehlen auch beide Hánde. Die Feinheiten dér
Bildhauerarbeit sind an dér Vorderseite in Form von zahllosen kleinen Materialabspaltungen nahezu
vollstándig verloren gegangen (310).

* D ie f r ü h e s t e n Z e ic h n u n g e n (40, 4 1 -4 2 , 46) s t e lle n d ie S k u lp tu r m it K o p f d ar. D ie G la u b w ü r d ig k e it d ie s e r

Z e ic h n u n g e n w ird je d o c h d u rc h d ie T a tsa ch e in F ra g e g e s te llt, dal? a u f d e n e r s te n , m it d é r als A bb. 46 re p ro d u -
z ie r te n Z e ic h n u n g g le ic h z e itig e n ts ta n d e n e n F o to s (44, 45) u n d im V e rm e ss u n g s a u frifi v o n O ttó T an d o r (v id im ie rt
v o n Im r e S te in d l a m 7. Ju li 1 8 79) s o w ie a u c h a u f d e m W e stfro n ta u frifi v o n L á sz ló G y a lu s v ö m O k tó b e r 1 8 9 6 d ie
F ig u r s te ts o h n e K o p f e rs c h e in t. A u f e in e m e in h a lb e s J a h r s p á te r g e fe r tig te n F o to v o n P é te r G e r e c z e (s. B akó 1993,
K a t.-N r. 18 7 ) h a t d ie F ig u r b e re its e in e n K o p f u n d d ie s e r ist m it d e m h e u tig e n id e n tis c h . A u f d e n F o to s v o n 1901
(65-66) e r s c h e in t d ie S k u lp tu r w ie d e r o h n e K o p f. 1 9 0 2 w u r d e d ie S k u lp tu r je d o c h m it K o p f a b g e fo rm t, u n d ein e
d ir e k t n a c h d é r sog . g ró fié n R e s ta u r ie r u n g d es P o rta ls g e fe r tig te F o to a u fn a h m e v o n 1 9 0 4 (67) b ild e t sie e b e n fa lls
m it d e m h e u tig e n K o p f ab.
 Die schlanke Figur ist frontal ausgerichtet, die Füfie sind symmetrisch leicht nach aufien gedreht.
Beide Arme bleiben eng am Körper und sind in den Ellbogen nach vorne abgewinkelt, die Rechte war
ursprünglich an die Flüfte gelegt.
Die Anordnung des Mantels láfit sich dem ersten Grundtyp zuordnen, wobei jedoch hier vöm lin­
ken Arm ein Mantelzipfel tief nach hinten hinabhángt. Die Tunika ist bodenlang, die grófién Röhren-
falten an den Aufienrándern und zwischen den Beinen sind mehrfach umgeschlagen. Die Anordnung
des Gewandes kommt damit dér Figur B1 am náchsten, die Faltén sind hier allerdings in noch ge-
steigertem Mafíe lediglich als Rillen angedeutet (310). Die Rillenfurchen am schragen Mantelrand sind
wiederum mit kleinen, halbkreisförmigen Kerben untergliedert. (M. A .-Sz. E.)

Die Verschmutzungen und Fremdstoffe wurden mit leichtem Wasserstrahl und einem behutsamen
Einsatz des Skalpells entfernt.
Bei dér Abnahme dér Skulptur habén sich entlang früherer Haarrisse sieben gröfiere und mehrere
kleine Stücke von dér Plinthe abgetrennt (182-186). Die Fragmente wurden wieder angeklebt und, um
die Klebungen zu verstárken, die Stücke an dér Unterseite mit Kupferklammern verbunden. (R. E)
 TRÓ N O LÓ MADONNA

A kapuépítmény homlokfalában az északi oldalon, a párkányfríz magasságában kialakított fülkéből.

Egy kőtömbből kifaragott szobor; anyaga lajtamészkő.
Magassága: *71 cm; talplemeze: 62,2 x 31,5 cm.

A szobor anyaga a lajtamészkő finom szemcsés változata, a finom szemcsézetű kő felületéből több
helyen durva héjú ősmaradványok töredékei, elsősorban Pecten- és Ostrea-héjak állnak ki. A kőtömb
rétegzettsége az alapsíkkal párhuzamos. (H. Z. A.)
A szobor szembenézed oldalát a kőhasáb egyik lapjából bontották ki. Az oldalnézetek faragását nem
fejezték be, csak a nagy alak vállait faragták körbe. A trónszék formái mindkét oldalnézetben csupán na-

315 316 317

gyoltak, majd lapos élű szerszámmal síkoltak. A hátoldal felső részén, a nagy alak vállainak görbületén
még megfaragták a fejkendő alsó szélét; ezeken belül lapos élű szerszám rendezett nyomaival kialakított
sík felület. A trónszék támlájának magasságában ehhez képest mintegy három cm-nyire kiálló átfutó sá­
vot hagytak meg, és ebből kezdték hegyes élű szerszámmal kinagyolni a támla indadíszének hátoldalát. A
jobb oldalon az inda áttörését befejezték; az alig megkezdett
bal oldalinál viszont látható, hogy az áttörések kibontásához
fúróval fogtak hozzá. Ez alatt nagyjából a felső síkra visszaug­
rik széles lapos élű szerszámmal kialakított sima felület. Az
előoldalon a redőhátak tagolásához hólvésőt is használtak.
A Mária-figura feje és nyaka szabálytalan törésfelülettel
hiányzik a vállak felső lapjával és a ruha nyakszegélyével
együtt. Felemelt jobbjának csonkjában későbbi pótlás felil­
lesztéséhez fúrt kör alakú csaplyuk.
A gyermekalak testtel egybefaragott fejét - amelynek le­
nyomata a nagy dgura mellén látható - és nyakát sima, hát­
rafelé lejtő illesztőfelületté vésték le: a jobb vállról a köpeny-
redőkkel együtt, míg a bal vállon ezek kiálló perem
formájában megmaradtak. Az illesztőfelületen látható szür­
ke folt ólomba vagy szurokba ültetett pótlás ragasztóanya­
gának maradványa.
 A szobornak nemcsak számos fontos része hiányzik, hanem a szembenézed oldalon szobrászi fe­
lülete is rendkívül sérült: apró kőszilánkok lepattogzása szinte összefüggően elroncsolta. Ráadásul a
szerencsétlenül választott, sűrűn ősmaradvány-réteges kőtömbben eredetileg is részben kagylóhéjakba
faragták például a gyermek térdeit és a talplemezre hulló ruharedőket.

A Theotokosz, azaz Sedes Sapientiae típushoz tartozó Madonna-ábrázolás:* a díszes támlájú trónuson
ülő Mária ölében frontális tartású, behajlított térdű, hosszú ruhás gyermekalak.
A keskeny padú trónszék díszes háttámláját áttört félpalmettás indadísz alkotja. Az ülőpad két széle
előtt nyolcszögű oszlop, rajta gömb. A bal oldali, alacsonyabban fekvő gömbre kifelé néző, kéttestű, egyfe-
jű állat támaszkodik: a kis négylábú egyik felsőteste csak oldalnézetben látható, a Mária-figura lába alól ki­
búvó másik felsőtest felfelé támaszkodik a gömbön. A fej ke­
rek, tetején két kis kerek füllel, szája nagy, orra helyén hiány.
A Mária-figura fejét kendő borította, ennek megmaradt
széle lapos redőket vet a vállakon és egy-egy hullámot a
mell előtt. Bal keze könnyedén érinti a gyermek vállát; jobb
karja könyökből felfelé hajlik. A jobb alsókaron alba-szerű
alsó ruhadarab ujja látható, amelynek sűrű ráncait párhu­
zamos barázdálás jelöli. A figura hosszú felsőruhája felgyű-
rődik a felső lábszárakon, és rásimul az alsókra. A combon
feltorlódott anyag lábközben és a lábak mögött hullám­
vonalú, részben megcsavart, felkapó aljú redőkben omlik a
talplemezre. A vállakra boruló köpeny a felemelt karokról
hátrafelé, az ülőpadra hull. A testtől elválasztott, mélyen
aláfaragott vékony köpenyszél mindkét oldalon sérült.
A bal kar oldalán a háttámla mellett egy átmetsződő V-redő-
sor alsó részének kifaragása befejezetlen. A bal karról a
köpenyanyag az ülőpadról a láb mellé esik, a jobb karról le­
hulló, felgyűrődött köpenyszél sérült felületben végződik a
kis állat hátán.
A gyermek alakjának bal vállát és felsőtestét mélyen
aláfaragva választották el az anya testétől és kezétől. Jobb
karja könyökből előrehajlik, a kézfej szabálytalan törésfe­
lülettel hiányzik; bal keze behajlítva keresztben a testhez
simul, felfelé fordított tenyerű kézfejének csak csonkja
van meg.
A gyermek hosszú, derékban megkötött tunikájának
nyakszegélyét és felsőruhájának vállakra boruló szegélyét
gyémántmetszéses négyzetformákból álló rátétsor díszíti.
A tunika a lábszárakra simul; lábközben megcsavart felka­
pó aljú domború redőt, a lábak kiemelkedő részétől a re-
dőig mélyen kibontott, bordaszerű anyaggyűrődéseket vet;

* Erről a Madonna-típusról lásd Ilene H. Forsyth, The Throne of

Wisdom. Wood Sculptures ofthe Madonna in Romanesque Francé, Prin-
ceton (New Jersey) 1972 és az épületszobrászatban Adolf Katzen-
ellenbogen, The Sculptural Programs of Chartres Cathedral. Christ -
Mary - Ecclesiae, New York-London 1964 (ed. p. 1959), különösen:
a ruha alsó széle hátul ívesen alálóg az előoldali ruhaszélnek és az egykor alóla előbukkant, ma csonka
lábfejeknek. A köpeny a vállakról hátracsapódik, a bal kar alól a tunika derékkötője alá van gyűrve, és a
kézfej mögött felfelé öblösödik.
A mélyen bontott, dús és lendületes redőzetű szobor a legjobbak közé tartozott - bár ez ma már sú­
lyos hiányai és szobrászi felületének sérültsége miatt talán kevéssé érzékelhető. (M. A .-Sz. E.)

Irodalom: E itelberger 1856,137; E itelberger 1858, 86; Ipolyi 1863, 24; É ber 1931; G erevich 1938,190.

A szobrot enyhe tiszta vízpermettel és óvatos mechanikus eljárással tisztítottuk. A trónus háttám­
lájának áttört formái agyaggal voltak kitömve, ezeket a töméseket eltávolítottuk. Talplemeze előoldalá-
nak jobb sarkát visszaragasztottuk. (R. R)
 DIE SITZMADONNA

V o rm als a n d é r n ö r d lic h e n S tir n w a n d d e s P o rta lv o rb a u s in d é r N is c h e a u f K á m p fe r fr ie s h ö h e .

A us e in e m S te in b lo c k . L e ith a k a lk ste in .
H ö h e : *7 1 c m ; P lin th e : 6 2 ,2 x 3 1 ,5 cm .

Obwohl die Skulptur aus einer feinkörnigen Varietát des Leithakalks gemeiGelt wurde, ragén aus
dér Steinoberfláche Fossilien heraus, vor allém Pecten und Ostrea-Schalen. (H. Z. A.)
Beide Seitenansichten des Thrones sind nur bossiert und mit Flacheisen planiert, ebenso wie die
Rückseite, mit Ausnahme jener Bereiche an dér Lelme, die als durchbrochenes Rankenwerk gestaltet
sind. Hier wurden zuerst die Rankenformen mit Spitzeisen grob angelegt. Die Durchbrüche wurden an
dér linken Seite ausgeführt (315-316), rechts aber nur begonnen, wobei deutlich die Verwendung von
Steinbohrern beobachtet werden kann (317). Bei dér Bearbeitung dér tief hinterschnittenen Faltén wur­
den auch Hohleisen verwendet.
Das Bildwerk, zweifellos eines dér besten unter den Jáker Skulpturen, ist schwer beschadigt. An
beiden Figuren fehlen die Köpfe und jeweils einer dér Arme. Aufgrund einer ungünstigen Auswahl des
Steinblocks mufiten einige Partién (z. B. beide Knie des Kindes und die Faltenendungen an dér Plinthe)
praktisch aus Fossilien herausgemeifielt werden, überdies sind die bildhauerischen Feinheiten an dér
Vorderseite durch zahllose kleine Materialabspaltungen sehr geschádigt.

Die Sitzmadonna gehört zum Darstellungstyp Sedes Sapientiae. László Éber hat in dér Skulptur
kürzlich „eine dér Absicht nach treue Reproduktion dér berühmten Chartreser Madonna" gesehen*.
Die Gottesmutter sitzt frontal mit weit auseinandergestellten Beinen auf einer schmalen Thronbank,
das bekleidete Jesuskind ruht auf SchoG Mariens.
Die Rückenlehne des Thrones besteht aus durchbrochenen Palmettenranken, dérén Ausarbeitung
unvollendet blieb (315-317). Die Vorderfront dér Seitenwangen ist als Fünfachtel-Pfeilerchen mit
Kugelknaufendung ausgebildet. An dér linken Seite ist das Pfeilerchen etwas kürzer als rechts, dafür
sitzt allerdings auf dér linken Kugel ein Tierfigürchen (319).
Die Bruchfláche des fehlenden Kopfes dér Marienfigur erweist sich als sehr unregelmáfiig und sie
schneidet tief in die Schultern sowie in den Flalsausschnitt des Kleides ein. An den Schultern und vor
dér Brust sind noch einige Partién eines herabfallenden Kopftuches erhalten (318). Dér linké Arm ist
vorgebeugt und die Hand umgreift mit leichter Geste die Schulter des Kindes (320). Am Stumpf des
nach oben abgewinkelten rechten Armes erscheint ein durch feine Parallelrillen angedeutetes,
plissiertes Untergewand. An dér Ansatzfláche dér verlorenen Hand ist das Dübelloch einer spáteren
Handergánzung erhalten (321). Das lángé Obergewand Mariens falit in reichem Faltenwurf über die
Oberschenkel und ergiefit sich zwischen und beiderseits dér Beine auf die Plinthe. Dér Mantel falit über
beide Arme frei auf die Sitzbank, seine dünnen, tief hinterschnittenen Ránder sind allerdings sehr
beschadigt.
Vöm fehlenden Kopf des Kindes sind die Umrifispuren auf dér Brust Mariens erhalten geblieben.
Dér Hals wurde mitsamt dem Oberteil dér rechten Schulter zu einer glatten Pafífláche abgearbeitet. Auf
dér Pafifláche ist ein grauer Fleck zu erkennen, möglicherweise die Reste einer spáteren Kopfergánzung
ohne Verdübelung. Dér rechte Arm des Kindes ist nach vorne abgewinkelt, die Hand fehlt bei sehr un-
gleichmáfiiger Bruchfláche. Dér linké Arm liegt quer vor dér Hüfte, die Hand mit nach oben gedrehter
Innenfláche ist nur fragmentarisch erhalten (321). Das Kind trágt eine lángé, gegürtete Tunika und

* Éber 1 9 3 1 , 44. V g l. I le n e H . F o r s y th , The Throne of Wisdom. Wood Sculptures of the Madonna in Romanesque Francé,
P rin ce to n , N e w Je r s e y 1 9 7 2 ; A d o lf K a tz e n e lle n b o g e n , The Sculptural Programs of Chartres Cathedral. Christ - Mary -
Ecclesiae, N e w Y o r k -L o n d o n 1 9 6 4 (E rsta u sg a b e : 1 9 5 9 ), b e s o n d e r s 7 - 2 4 , 6 6 - 6 7 .
einen um die Schulter gelegten Mantel; ein besonders markantes Motiv ist dér aufwárts geführte
Mantelbausch über dér linken Hand. Dér Halsausschnitt dér Tunika und auch dér Mantelsaum an den
Schultern sind mit Diamantband-Zierborten besetzt. Dér untere Rand dér Tunika greift weit nach
vorne, in den Bereich dér verwitterten Füfie aus. (M. A .-Sz. E.)

Lit.: Eitelberger 1856,137; Eitelberger 1858, 86; Ipolyi 1863, 24; Éber 1931; G erevich 1938,190.

Die Verschmutzungen und Fremdstoffe habén wir mit leichtem Wasserstrahl und einem behut-
samen Einsatz des Skalpells entfernt. Die Durchbrechungen dér Rankenornamente waren mit Tón ver-
füllt, dieser wurde entfernt. Ein abgetrenntes Eckstückchen dér rechten Vorderkante dér Plinthe wurde
wieder angeklebt. (R. E)
 OROSZLÁNNAL BIRKÓ ZÓ SÁM SON

A k a p u é p ítm é n y h o m lo k fa lá b a a d éli o ld a lo n , a p á rk á n y fríz m a g a ss á g á b a n , fü lk e k ia la k ítá sa n é lk ü l h e ly e z té k el.

E g y tö m b b ő l k ifa ra g o tt s z o b o r ; a n y a g a la jta m é s z k ő .
M a g a s sá g a : * 8 4 cm ; ta lp le m e z e : 78 x * 4 2 cm .

A szobrot közepes szemcseméretű, de egyen­

letes szemcsézetű, nem túl porózus lajtamészkő-
változatból faragták. A tömb rétegzettsége az alap­
síkkal párhuzamos. (H. Z. A.)
A hátoldal közepén mintegy 15 cm hosszú,
keskeny bevágás: farkaslyuk (lásd a B5-ös szobor­
nál). A farkassal a mai befoglaló méreteinél nem
sokkal nagyobb, későbbi előoldalán fekvő tömböt
mozgatták.
A szobrot a szokásos tömbkezelési módszer­
rel bontották ki: vékony talplemezének ép hátsó
és jobb oldala egyenes, és egymással derékszöget
zár be. A talplemez és az alakok között viszont a 32 6
figura és az állat teljesen körbefaragott lábain
kívül semmilyen tartótömböt nem hagytak. A két alak vállát és a Sámson-figura hátát körbebontották,
alattuk-mellettük a hátoldalon meghagyták a tömblap egyszerű függőleges síkját.
A jobb oldalon a Sámson-figura köpenyét és az oroszlánra hulló köpenyszegélyt egymással derék­
szöget bezáró sima felületekké faragták le, ez a szobor 13. századi behelyezésekor az alulról számított
harmadik kváder sarka számára készített hely (84). A talplemez bal oldalát hegyes élű szerszámmal vés­
ték be, s ugyanígy vésték le a háton az egyik hajtincset is. A hátsó sík felületet teljes hosszában átszeli
egy mély, ék metszetű, vízszintes vájat, amely az emelőszerszám számára készített lyukat is elvágja: ta­
lán az elhelyezéskor bevésett habarcsfogó vájat (bár ilyet a többi jáki szobor falba kötésének erősítésére
nem alakítottak ki).
A csoport valódi szembenézete a bal első sarok felőli nézet lett volna - a 13. századi beépítéskor te­
hát oldalnézetbe állították. Bár hátoldalának kialakítása arról tanúskodik, hogy eredetileg is ilyen, a
talplemez hosszú oldalával párhuzamosan húzódó fal elé (de nem falba!) állított elhelyezéshez farag­
ták, fülke nélküli és kevésbé mély beépítésének esetlenségében talán a fő nézet megmutatásának szán­
déka is szerepet játszott.
A szobor rendkívül sérült, és már legkorábbi említéseinek idejében, a 18. század közepén is az lehe­
tett, az 1810-es években pedig biztosan ilyen volt (38). Hiányzik Sámson alakjának feje, mindkét karja és
bal lába térdtől, valamint az oroszlán feje, három lába és farka, továbbá a talplemez előoldalának egy ré­
sze. A szobor korai pusztulásának oka az volt, hogy Sámson feje és karjai, valamint az oroszlán feje és a
talplemez előoldala a lábfejekkel jócskán kinyúlt a kapuépítmény homloksíkja elé. A szobor csonkasága
miatt a sérülések és a csoport legalább egyszeri alapos javítására utaló nyomok leírását nem választottuk
el a maradék 13. századi formák leírásától. A szobor egykori ép állapotának elképzeléséhez a bécsi
Stephansdom Risentorjának Sámson-csoportját hívhatjuk segítségül (402); noha az tükörképe a jakinak
(tehát jobbra néznek a fejek); Sámson ott nemcsak egyik lábával térdel az oroszlán hátán, hanem a má­
sikkal is annak fenekén; az oroszlán nem áll, hanem szinte fekszik (a jáki alakok térbeli mozgatása tehát
összetettebb); a Sámson-figura öltözete és ruházatának redőzetkezelése pedig egészen másmilyen.

A Sámson-figura kicsit berogyasztott térddel áll az oroszlán jobb oldalán; bal lábával pedig annak
hátán térdel, bár térde lecsúszni látszik az állat hátáról.
 A Sámson-figura fejét a nyakkal és a vállak te­
tejével együtt vésték le szabálytalan felületté úgy,
hogy hátul peremszerűen megmaradt a nyak és a
jobb váll egy része. A vállcsonk hátoldalán hat
hosszú, egyenes, barázdált hajtincs látható; ezek
közül a jobb oldali négy ép, az ötödik végét a
háton hegyes élű szerszámmal faragták le, a bal ol­
dali tincs lemosódott, vége a bal karral együtt
pusztult el. Az utólag kialakított egyenetlen felüle­
tű, ferde sík közepén az eredetinél egyenesebb
tartású fejpótlás illesztéséhez alakítottak ki szögle­
tes csaplyukat. (A nyakcsonk fölött a fényképeken
látható íves körvonalú bemélyedő folt a fej marad-
327 ványának vagy lenyomatának tetszhet, valójában
azonban a kapuépítmény homlokfalának a szobor
beillesztésekor megfaragott kvádere; 84, vö. 109.)
A figura az oroszlán feje felé nyúlt karjaival,
de ezek annyira csonkák, hogy a kézmozdulatot
nem lehet rekonstruálni: a jobb kar helyett már
közvetlenül a váll alatt szabálytalan törésfelület; a
bal kar csonkja, a váll és a köpenyszél helyén pe­
dig közös kopott és sérült felület.
A Sámson-figura öltözéke derékban megkö­
tött, rövid, az alsó lábszár egy részét szabadon ha­
gyó tunika és rövid köpeny (cappa). Ez utóbbi elöl a
mellkas felső részét takaró, laposan redőzött anyag­
gal volt összefogva, amelynek alsó széle fodrozó­
dott, de ez ma a nyakrész kivésése és maradék felü­
letének kopott volta miatt alig kivehető. A köpeny
a jobb vállról hátrafelé csapódik; a bal térdről lehul­
ló széle az oroszlán hátán fodrozódik, onnan pedig
hátrafelé hull tovább átlós széllel. Hátul azonban
csak szélének befoglaló formáját faragták ki az
oroszlán hasa alatt. A ruhadarabokon szinte csupán
párhuzamos barázdák jelölik a gyűrődéseket, a kö­
peny szélei mindkét váll alatt sérültek, kopottak. A
figura alsó lábszára meztelen, csupasz, nagy lábfeje
a talplemez hátsó szélével párhuzamosan fekszik.
Az oroszlán mellrészének szabálytalan, sérült
felületébe utólag kerek, mély csaplyukat vágtak;
ezzel a csappal - amennyire erre a csaplyuk irá­
nyából következtetni lehet - az eredetitől eltérő
tartású pótlást illesztettek fel. A nyakon csigákba
csavarodó, barázdált sörénytincsek elmosódott
maradványai, a hát közepétől a hátoldal felé a sörény tincseket nem faragták ki. A bal mellső láb teljesen
hiányzik, a törzzsel való ízesülése helyén szabálytalan, nagy, sérült felület. A jobb mellső láb csonkja sza­
bálytalan törésfelületben ér véget. A mancs karmokban végződő előrészéből a talplemez ma töredékes
előoldali szélén maradt meg egy darab. A bal hátsó láb tőből hiányzik, helyén szabálytalan, lemosódott
felület. A mancs karmos ujjainak kis darabja, többi részének viszont csak lenyomata maradt meg a talp­
lemezen. A jobb hátsó láb ép: a sima lábszár pataszerű formában végződik: ez a hosszú karmos mancs
befoglaló formája. Az oroszlán farka a két hátsó láb között szabadon kanyarodott előre a has alatt (sem
a hason, sem a talplemezen nincs lenyomata). Bojt­
ban végződő, hengeres részét a talplemez mai töre­
dékes előoldalának közepén elölről hátrafelé veze­
tett hegyes élű szerszámmal faragták le, lenyomata
a talplemez előoldalának közepén látható. A láb és
a mancsok között a talplemez felületén, valamint
az oroszlán hasán hegyes élű szerszám csapásai­
nak sűrű, rendezett, nagyrészt hosszanti nyomai: a
nagyolás után nem finomították tovább a nehezen
hozzáférhető és takart felületeket. (M. A .-Sz. E.)

Iro d a lo m : E itelberger 1 8 5 6 , 1 3 7 ; E itelberger 1 8 5 8 , 86;

Ipolyi 1 8 6 3 , 2 4 ; G erevich 1 9 3 8 ,1 8 9 .

%’

Az alakok testét és a talplemezt külön emel­

tük ki. A talplemez a kiemelés során számos da­
rabra esett szét. A töredékeket merítéssel szilárdí­
tottuk, majd összeragasztottuk, a hátsó részen a
töredékek közötti réseket kőstukkóval töltöttük ki.
A talplemezt és a figurák még meglévő két
lábát (Sámson egykor fal felőli és az oroszlán há-
tulsó jobb lábát) a taplemezen át felfúrt lyukba
beragaszott egy-egy 10 mm-es krómacél csappal
fogtuk össze. Mivel azonban e két láb a vékony
csapokkal megerősítve sem tudja az alakok súlyát
megtartani, az oroszlán hasa és a talplemez közé
beépítettünk egy műkőből öntött, hasáb alakú tá­
maszt is. (R. E)
 DIE SIM SO N -G RUPPE

V o rm a ls in ein e r, d e m U m rifi d é r S k u lp tu r a n g e p a fite n A u s h ö h lu n g a u f K á m p fe r fr ie s h ö h e a n d é r s ü d lic h e n

S tir n w a n d d e s P o rta lv o rb a u s.
A us e in e m S te in b lo c k . L e ith a k a lk s te in .
H ö h e : * 8 4 cm ; P lin th e : 78 x * 4 2 cm .

Die Skulptur wurde aus einer mittelkörnigen, sehr homogénen und wenig porosén Varietát des
Leithakalks gemeifielt. Dér Steinblock ist mit dér Standfláche dér Figur parallel geschichtet. (H. Z. A.)
In dér Mitte dér Rückseite befindet sich ein etwa 15 cm langes Wolfsloch (326). Das hierzu passende
Hebegerát sollte zűr Bewegung des ursprünglich auf dér heutigen Vorderseite liegenden Steinblocks
dienen. Dér Position des Wolfslochs nach zu urteilen war dieser Steinblock im grófién auf die Ausdeh-
nungverháltnisse dér Skulptur zugeschnitten.
An dér rechten Seite, untén, in dér über den Löwenrücken fallenden Mantelpartie dér Simsonfigur
finden sich zwei rechtwinklig zueinander ausgearbeitete Fláchen. Dies geschah bereits beim Versatz im
13. Jahrhundert, als mán fúr eine Quaderecke dér Portalstirnwand Platz schaffen wollte (84). Die lángé
Rille, die horizontal über die abgeflachte Rückenpartie verláuft und in das Wolfsloch einschneidet (326),
wurde wahrscheinlich zwecks einer besseren Mörtelhaftung eingeschlagen, bei den anderen
Skulpturen fand sich jedoch kein vergleichbarer Befund.
Die Skulptur ist sehr beschádigt, bei Simson fehlen dér Kopf, beide Arme und das linké Bein vöm
Knie ab, beim Löwen das Haupt, drei Beine und dér Schweif, ferner auch ein grofier Teil dér Vorderseite
dér Plinthe. Die Oberfláche dér erhaltenen Teile ist stark verwittert, die Hauptursache für die beson-
ders drastischen Zerstörungen war ohne Zweifel die ungünstige Aufstellung, denn das Bildwerk ragte
weit aus dér Stirnfront des Portalvorbaus heraus. Obwohl die Skulptur, wie die Rückseite deutlich zeigt,
für eine Anbringung vor (nicht in) einer mit dér Vorderseite dér Plinthe parallel laufenden Wand be-
stimmt war, liegt die Hauptansichtsseite dér Gruppé schrág links vorne. Dér Versatz ohne Nische bzw.
in nur geringer Wandtiefe entspringt vielleicht dér Absicht, die Hauptansichtsseite frei zu lassen.

Simson, dér den steigenden Löwen zu bezwingen versucht, steht mit seinem rechten Bein an dér
Bauchseite des Löwen, wáhrend sein linkes Knie auf dem Rücken des Löwen aufliegt.
Die Beine des Simson wie des Löwen sind rundplastisch ausgearbeitet, auf die Anlage eines rück-
wártigen Stützpfostens für die Figur wurde hier verzichtet. Dér Kopf dér Simsonfigur wurde vorne mit-
samt dem Hals und den Oberteilen dér Schultern abgearbeitet, hinten blieb jedoch ein Stumpf des
Halses und dér rechten Schulter erhalten. An dér Rückseite dieses Stumpfes sind sechs lángé Haar-
stráhnen zu beobachten. In dér Mitte dér abgearbeiteten Fláche befindet sich ein grofies quadratisches
Dübelloch, das für den Ansatz einer Kopfergánzung gedient hatte (328). Position und Richtungs-
führung dieses Loches lassen den Schlufi zu, dafi die Ergánzung im Verháltnis zum Originalkopf mehr
geradeaus gerichtet war.
Die Simsonfigur ist mit einer kurzen, gegürteten Tunika, welche die Beine vöm Knie ab unbedeckt
láfit sowie einem kurzen Mantel (cappa) bekleidet, dér vor dér Brust durch ein Querband zusam-
mengehalten wurde, von welchem jedoch kaum mehr etwas zu erahnen ist. Dér Mantel ist von dér
rechten Schulter nach hinten geschlagen und falit vöm linken Knie auf den Rücken des Löwen. Die
ehemals stark hinterschnittenen beiden Mantelránder sind sehr beschádigt.
Im Bruststumpf des Löwen sitzt ein tiefes, rundes Dübelloch von einer spáteren Kopfergánzung,
dérén Haltung sicher von dér des Originalkopfes abwich. Auf dem stark verwitterten Rücken des Tieres
ist noch die Máhne aus Stráhnen mit Kráuselendungen spürbar, von dér Mitte ab nach hinten zu war
sie nicht mehr ausgearbeitet (330). Das linké Vórder- und Hinterbein des Löwen fehlen, die grófién,
unregelmáfiigen Bruchfláchen sind abgewittert und dér Stumpf des rechten Vórderbeins mündet in
eine Bruchfláche. Ein Teil dér zu diesem Bein gehörenden Klauenpranke(l) ist auf dér Plinthe erhalten.
Die Prankenzehen des linken Hinterbeins sind fragmentarisch mitsamt den Umrifispuren dér Pranke
auf dér Plinthe erhalten. Das rechte Hinterbein ist intakt, die hufartige Form dér Pranke (331) ist wohl
die Bőssé einer Klauenpranke. Dér Schweif des Löwen war zwischen den Hinterbeinen unter den
Bauch des Tieres frei nach vorne geführt. Erhalten ist davon lediglich die Quaste in dér Mitte dér frag-
mentierten Vorderseite dér Plinthe.
Schulter- und Rückenpartie des Simson sind rundplastisch ausgearbeitet, weiter nach untén zu
jedoch abgeflacht. Rundplastisch ist auch dér Brustkörper des Löwen, die rückwártige Seite des
Löwenrückens hingegen flach. (M. A.-Sz. E.)

L it.: E itelberger 1 8 5 6 ,1 3 7 ; E itelbergbr 1 8 5 8 , 86; I polyi 1 9 6 3 , 2 4 ; G erevich 1 9 3 8 ,1 8 9 .

Die Figurengruppe und die Plinthe wurden getrennt abgenommen, wobei die Plinthe in zahl-
reiche Stücke zerfiel. Die Bruchstücke wurden im Tauchbad konserviert und zusammengeklebt, die
Fehlpartien zwischen den Bruchstücken mit Kalkmörtel unter Beimischung von kleinkörnigem Stein-
split erganzt.
Desweiteren wurde in den beiden erhaltenen Beinen dér Figurengruppe je ein Chromstahldübel
von 10 mm Durchmesser eingesetzt sowie zwischen dem Bauch des Tieres und dér Plinthe ein Stütz-
kubus aus Kunststein eingefügt. (R. P)
jáki szobrászat. Tanulmányok
W
Beitráge zűr Stilfrage
 Marosi Ernő

SZO BRO K A JÁKI APÁTSÁGI TEM PLOM

NYUGATI HOMLOKZATÁRÓL

A CSO PO RTO SÍTÁS: EDDIGI JAVASLATOK

A jáki Szent György apátsági templom nyugati homlokzatán a szobrok - mindig is sejtett és a mű­
vészettörténeti-építészettörténeti irodalomban különbözőképpen értelmezett, illetve minősített - má­
sodlagos alkalmazása1 a körülmények sajátos összejátszása folytán az épületről való eltávolításukhoz
és kópiákkal való helyettesítésükhöz vezetett. E körülmények: a rájuk terelődött kutatási figyelem; a
jáki templomot is érő, ellenőrizhetetlen és egyoldalúan technicista műemlékvédelmi beavatkozások­
kal szemben kialakult bizalmatlanság; eredeti helyükön katasztrofálissá vált állapotuk; valamint az,
amit már a kutatóállványon tapasztalhattunk, vagyis hogy technikailag nem magasreliefként, hanem
kerek szoborként készültek.2 A homlokzatról leemelt szobrok történetének - kereken 740 év múltán3
- új szakasza kezdődik kiállításukkal. Ezáltal hivatalosan is deklarálódik muzealizálásuk, ami önálló­
ságuk imént vázolt felismerése és az ebből következő technikai rendszabályok végrehajtása során va­
lójában már elkezdődött. A muzealizálás - a szó baljós hangzása és a hazai kőtárak teljes sorának sor­
sával bizonyítható eddigi kudarca ellenére - nem ad okot feltétlenül aggodalomra. Adottak azonban
az épület kontextusából kiszakadó, ettől kezdve önálló leltári tárgy létre ítélt műalkotás körül a csakis
az átmenet pillanatában elvégezhető feladatok. Többségük konzervátori természetű, nemcsak a tárgy­
biztosítás értelmében: legalább ilyen fontosak az eddigi kontextus rögzítésére vonatkozó, nyombizto­
sítás jellegű teendők.
A szobrok azonosításával és lokalizálásával kapcsolatos tények regisztrálására kiválóan alkalmas ka­
talogizálásuk. E sorok feladata viszont, hogy felvázolják azokat az összefüggéseket, amelyek eddig látha­
tók voltak, s rámutassanak azokra a változásokra, amelyek a róluk alkotott képben várhatóan végbemen­
nek. A ma még egészében érvényes művészettörténeti kontextus jelzésére elegendő Gerevich Tibornak
- a szobrok levétele óta immár a helyzetkomikum elemeitől sem mentes - elemzését idézni: „Oly tömörek,
mint maga a fal, amelytől elszakadni igyekeznek. [...] Szinte már függetlenítik magukat tőle, csaknem teljesen szabad
szobrok. Levenni őket a templomról mégsem lehetne, nemcsak azért, mert tömegükben még kötve vannak a falhoz,
hanem azért se, mert elvesztenék életerejüket, biztonságukat, igazi életfeltételüket, amely az épület."4
A fönti ítélet, amily kifejezetten kizárja a szobrok most végbemenő értékelésbeli változását és
muzealizálását, ugyanannyira koherens művészettörténeti elemzés is. Alapgondolata a szobrok kvali­
tásainak az autonóm szobrászat folyamatába mint a középkor egyetemes művészettörténetének fő
áramlatába való beillesztése, illetve e folyamat autochton magyarországi jellegének bizonyítása.
Gerevich - mint szokása - kategorikusan tiltakozik minden bambergi rokonság feltételezése s jegyzet­
hivatkozása szerint konkrétan ennek Richard Hamann-i megfogalmazása ellen. Megengedőbb volt az
Antelami-körbe vezető kapcsolatkeresés, Balogh Ilona elképzelése iránt; de egész elemzése a jáki szob­
roknak Pécs-Somogyvár-Gyulafehérvár szobrászatából való levezetést szolgálja.5
Amíg a szobrok helyükön, a jáki nyugati homlokzaton álltak, mindenekelőtt együttesként érvé­
nyesültek, s az irodalomban is elsősorban az együttes adottságait vették számba - különös tekintettel a
 tizenkét apostol és a portálrizalit viszonyának szembetűnő szabálytalanságára, amely kezdettől fogva a
másodlagos elhelyezés, illetve a tervváltozás gondolatait ébresztette.6 Bogyay Tamásnak a nyugati
kapuzatról leírt igen átgondolt és kiegyensúlyozott elemzése sajátos helyet tölt be Ják historiográfiájá­
ban. Regisztrálja és a templom általa Csemegi nyomán felépített periodizációjába illesztve, tervváltozás­
sal magyarázza a nyugati kapuzat anomáliáit, ugyanakkor hangsúlyozza az ikonográfiái program dog­
matikai egységét (kivételesen helyet találva ebben a Madonna- és a Sámson-ábrázolás számára is).7
Elemzésének harmadik szempontja nem mentes Gerevich autochtoneitás-apológiájának hatásától, s lé­
nyegében elismétli az ő Gyulafehérvárból kiinduló előtörténetét,8 a hangsúlyeltolódás azonban jelen­
tős: Bogyay 1943-ban némileg kelletlenül értékeli a jáki szobrászatot: „A szobrok helyi műhely alkotásai.
Átlagos színvonaluk alatta marad a templom növényi és mértani díszítéseinek, stílusuk vidékies, amelyet ép vidé­
kiessége miatt nem lehet egyik ma ismert külföldi vagy belföldi szobrászműhellyel sem közvetlen kapcsolatba
hozni." Ez a „nem lehet" a maga idején lázadásnak is beillett, ahogy a vidékiesség kvalitásítélete is, kü­
lönösen, ha összevetjük Gerevich Tibor méltatásával: „A jáki műhelyben a magyar-román szobrászat búcsú­
jaként a magyar alkotó erő teljes fényében lángol fel. "9
Bogyay szívügye, ez időben és később is, tudvalevőleg Ják közvetlen bambergi kapcsolatainak iga­
zolása volt, elsősorban az ornamentika alapján.10 Az autochtoneitás Gerevich-féle ideologikus színeze­
tű bizonyítása számára a fő ellenség Richard Hamann és a jáki szobrászat általa felismert bambergi ro­
konsága volt.11 Gerevich a magyar művészetnek a 12. század elejével kezdődő belső összefüggéseire
alapozza érvelését: „Ha a jáki kőszobroknak, különösen Krisztusnak fejtípusa rokon is némely bambergi fejjel, kü­
lönösen a Gnadenpforte Petrusával és a Georgenchor Paulus-sorának egyik alakjával, ennek magyarázatát nem a
közvetlen kölcsönzésben találjuk, hanem a Moissac-Souillac-i közös őstípusban, amelyet a bambergi és a jáki műhe­
lyen kívül, a próféta-sorozatban a modenai s Bambergen keresztül, a Riesentor oszlopfőövezetének mellszobrain a
bécsi is átvett. "12 Kivételesen az övéhez hasonló Hekler Antal felfogása is, aki a bambergi figurákról ezt
írja: „Für sie ist dér geistige Ágon das höchste Glück", a jáki apostolok ellenben „mehr Denker als Verkünder" -
persze a jáki szobrászat Bambergtől való függésének elismerése mellett.13 Különös módon, Hekler a
Georgenchor mellett a Fürstenportal szobraira utal; Gerevich pontosabban sorolja fel mindazt, aminek
hatását tagadja! Heklerhez csatlakozik Bogyay is: ,,[...] a megmaradt eredeti fejek, elsősorban a Krisztusé és a
tőle jobbra [elírás balra helyett] álló második apostolé, már a bambergi első szobrászműhely legkésőbbi alkotásai­
val rokonok (Fürstenportal bélletfigurák). Az alsó apostolfigurák és a Mária puhán kezelt, szinte kígyózó redői szin­
tén a formák későromán felbomlását mutatják. A sorozatból élesen kiüt a Krisztustól jobbra álló második apostol

336
„Dedikációs emléktábla". Re­
lief a szentélynégyszög észa­
ki falában / Die sog. Gedenk-
tafel dér Weihe, Relief in dér
nördlichen Aufienwand des
Chorquadrats
(MTA MKI - Makky György,
1982)
337-338
Állatfigurák alakos konzolon a
szentélynégyszög északkeleti sar­
kán / Tiergestalten an einer Figu-
renkonsole an dér Nordostecke
des Chorquadrats
(OMvH - Hack Róbert, 1996)

egyéni, de száraz, éles párhuzamos bevágásokból álló redőkezelésével. Valószínűleg a főapszisz jogaros királyának
mestere faragta. "u
Bogyay itt egyúttal a szobrok csoportosítására nézve nagyon fontos kvalitatív megfigyelést is
közölt - mindenesetre különösebb következtetések levonása nélkül. A szobrászműhelyt ő így képzeli:
az apostolszobrok „az álló Krisztus mesterének irányító befolyása" alatt a fiatalabb nemzedék munkái;15 a
főapszis középső szakaszának törpegalériájába elhelyezett két figurát (342-344) „idősebb, de gyengébb
mester" faragta; a főapszis északi szakaszának törpegalériájába beépített faldisztóriumon ülő király és
kísérője szobrait (345-346) pedig „fiatalabb és a nyugati homlokzaton elég nagy szerephez juttatott szobrász"16
készítette.
ítélete meglehetősen független a conoscitore-típusú stíluskritika alighanem legjelentősebb magyar
képviselőjének, Gerevich Tibornak igen nagy figyelemre méltó felosztási kísérletétől; csak egyben kö­
veti: az egységes műhely feltételezésében. Gerevich kezén a stíluskritika nemcsak azonnal a művészi
mentalitás („szellemiség", „lelkiség", egy helyütt „művészi értelemben két különböző race")17 indiciu-
maihoz vezetett, hanem iskolafogalmaiban generációkat is összekapcsolt, mindjárt kontinuitást feltéte­
lezve, hiszen a megállapított jelenségek érvényét ideális esetben három nemzedékre, azaz körülbelül
egy évszázadra terjesztette ki. Lényegében ő tette az iskolák („műhelyek") láncolatát a középkori ma­
gyar művészet kronológiai konstrukciójának gerincévé. A - Gyulafehérvár közvetítésével a régebbi is­
kolákhoz kapcsolódó - jáki szobrásziskola sémája a következő: 1. az idősebb jáki szobrásznemzedék:
Krisztus és az apostolok mestere, illetve a főapszis középső szakasza két alakjának, királynak és király­
nénak (342-344) mestere, valamint az oroszlánok mestere; 2. az ifjabb, középső nemzedékhez tartozó
szobrász: a Madonna mestere, tőle származik a „bíráskodó" király is a főapszis északi szakaszán; (345)
3. a legfiatalabb és legmodernebb: az északi mellékszentély ifjú király figurájának (347) mestere, aki a
karzatmellvéd gyámkövét (133) és a szentélynégyszög északkeleti sarkán elhelyezett görnyedő alakos
gyámkövet (337-338) is faragta. Segédje készítette a széntélynégyszög északi falába beépített dombor­
művet a kettős fülkében ábrázolt Szent György- és királyalakkal (336).18Bogyay felfogása abban egyezik
meg Gerevichével, hogy a nyugati homlokzat Krisztus-szobrának és rokonainak stílusát tartotta a veze­
tő mester jellemzőjének, s ennek hatásait feltételezte a fiatalabb művészeknél.
Ezek a jáki szobrok belső stíluskérdéseire vonatkozó egyedüli, komolyan átgondolt elképzelések.
Lehántva róluk a Hamann felismeréseivel szembeni, a stíluskritika területén túlnyúló, kötelességszerű
következtetések burkát, egy meglehetősen közhelyszerű bambergi kapcsolat megállapítása marad: a
 339
Az északi mellékszentély északi ablaka /
Das Nordfenster dér nördlichen Neben-
apside
(MTA MKI - Hegede Béla, 1978)

3 4 0 -3 4 1
Kis figura az északi mellékszentély észa­
ki ablakbélletének déli, illetve északi ol­
dalán / Figürchen am Südgewánde und
am Nordgewánde des Nordfensters dér
nördlichen Nebenapside
(OMvH - Hack Róbert, 1996)

bambergi hatás a fejtípusokban, a fejek ízesülésének jellegzetes formájában és a jellegzetes állásmotívu­

mokban nyilvánul meg. Egy esetben, a bambergi Gnadenpforte timpanonjának Péter-figurája esetében
akár megfelelő szögből fényképezett jáki megfelelőket is fel lehet mutatni (B4, Szent Péter, Krisztus, J13;
3 4 9 - 3 5 0 ) . Bambergben általában szőkébb a Jákon könnyen felfedezhető drapériaformulák köre: az a két
láb közötti jellegzetes redőtípus, amelyet Gerevich „kettős, hosszú tölcsérszerű hajték"-nak,19 Bogyay pe­
dig kevésbé kifejezően „a két láb közti kiugró redő"-nek20 nevezett, Bambergben különösen a déli szen-
télyrekesztő reliefsora keleti szakaszának figuráira jellemző, a „tölcsérszerű hajték" halmozása pedig,
kapcsolatban a drapériaszegélyek cikcakkos kontúrvonalaival, különösen a Fürstenportal bélletfiguráira.
E közhelyszerű, ám első pillantásra meggyőző egyezéseket épp az ezeket tagadó Gerevich sorolja
föl a legprecízebben. A magyar kutatás a Bamberg-irodalmat nem olvasta eléggé ahhoz, hogy megfele­
lő frissességgel kövesse azt valamennyi attribúciós és szükségnév-zsákutcába. A magam részéről 1984-
ben elsősorban Verheyen - mára túlhaladott - felosztásának „grafikus csoportját" tekintettem kielégítő
hivatkozási alapnak.21 Akkor, kvalitás és mesterkéz szerinti különösebb differenciálás nélkül, Ják szob­
rászatét sommásan egy Bamberg stílusában gyökerező mesternek tulajdonítottam, s - lényegében
Bogyay nyomán - különböztettem meg egy másik mestert, akinek a főapszis középső szakaszának jo-
garas ülő torzóján ( 3 4 2 - 3 4 3 ) kívül akkor az apostolsorozatból további szobrokat tulajdonítottam. Ezek
a mai jelölés szerint a B4-es, B6-os, J9-es és J13-as figurákkal azonosíthatók. Közülük a B4-es és a J9-es
összetartozása egymással és egyben eltérése a sorozat többi tagjától a levétel után is helyénvaló megál­
lapításnak bizonyult, a B6-os és J13-as szobroké azonban nem.22 Mindenekelőtt hiányzik róluk az, amit
Bogyay Tamás a J9-es szoborról szólva „egyéni, de száraz, éles párhuzamos bevágásokból álló redőkezelés"-ként
jellemzett.23 Az említettek belátása következtében kétségesek az e szobrok stiláris helyének meghatáro­
zására 1984-ben tett kísérletem eredményei is: 1. hogy ez a másik mester, aki „a figura plasztikus moz­
galmassága helyett a testfelépítés tömbszerűségére és az aprólékos, párhuzamos redők felületi játékára
hajlamos", a bambergi hatásokat mutató mestertől vette volna át figuratípusát,24 illetve 2. hogy e figu­
rastílus előzményeiként olyan bajor emlékek lennének említendők, mint a reichenhalli St. Zeno keren-
gőjének egy ívmeződomborműve vagy a regensburgi Alté Kapelle fülkefigurái.25
A két csoport - vagyis a többség, illetve az összesen három alakot számláló másik - egymás közöt­
ti viszonya tehát nyitottabb kérdés, mint valaha. Az egyiknek bambergi eredete aligha lehet kérdéses,
a leszármazás módja azonban annál inkább; a másik eredetmeghatározásának nehézségét pedig a jel­
zett kudarc is mutatja.
342 -3 4 4
Szobrok a főapszis középső szakaszának törpegalériájában. Jogaros ülő figura szembe- és oldalnézetben, illetve copfos álló
nőalak / Skulpturen in dér Zwerggalerie des mittleren Jochs dér Hauptapsis. Zepterhaltende Sitzfigur in Hauptansicht und in
Seitenansicht bzw. weibliche Standfigur
(OMvH - Hack Róbert, 1996)

A SZO BRO K KAPCSOLATAI AZ ÉPÜLET EGÉSZÉN EK DEKORÁCIÓJÁVAL

Amíg a figurák és a fal kapcsolata csak a művészettörténeti elemzés hagyományában gyökerező

metafora volt, s az elszakadást ugyanilyen átvitt értelemben kellett felfogni, valójában nem volt értel­
me annak a kérdésnek, hogy vajon az építészeti ornamens és számos megoldás hasonló származtatá­
sából következik-e a műhely azonossága is. Előbb a szobrászi részletek utólagos - nem ide vagy nem
így tervezett - elhelyezésének, tehát utólagos felhasználásának rejtélyére keresett magyarázat, majd ke­
rek megmunkálásuk, az épülettől független kidolgozásuk vetette föl annak elvi lehetőségét, hogy a
szobroknak az építészeti ornamenshez semmi közük sincs. E kérdés vizsgálata - épp a szobrászi rész­
letek utólagos beillesztésének jáki gyakorlata miatt - rendkívül nehéz. Megnehezíti az is, hogy az épí­
tészeti tagozatokra faragott szobrászati részletek igen kicsinyek, minőségi tekintetben alárendeltek, s a
restaurátorok bánásmódja kevésbé is kímélte őket. A mégis összegyűjthető megfigyelések kivétel nél­
kül a „bambergi eredetű" stiláris főcsoportra vonatkoznak. Ilyen megfigyelésekre kínálkoznak:
1. Az északi mellékapszis északkelet felé néző ablakbélletének vájatában kifaragott kis figurák
(339-341). Előnyük, hogy kétségtelenül egy-egy olyan faragványhoz tartoznak, amely az ablakbéllet fe­
jezeteivel azonos magasságú, teljes bélletréteget alkot. Méretük ugyanakkor kicsiny, formáik elnagyol­
tak, megtartásuk pusztulás, illetve átdolgozás következtében nem kifogástalan, arányaik pedig nyo­
mottak. Az azonban, hogy fejüknek magassága egész magasságuknak közel egyharmadát teszi ki, nem
különösebben meglepő a szentélynégyszög északi külső falába befalazott kettős relief (336) figuráinak
ismeretében. Ez utóbbiak arányaiban, noha egyikük álló, a másik ülő alak, különösen idegenszerű,
hogy magasságuk alig tér el. Az ikerfülkével kereteit figurák egybe vannak faragva az alappal a tégla­
lap alakú kőtáblán. A jelek szerint Ják szobrászatéban ez a relief képviseli klasszikus formájában a tra­
dicionális középkori magasrelief technikáját és stílusát, miközben az összes többi, magasreliefként alkal­
mazott figura technikailag önálló, kerek faragványnak bizonyult.
A relief keretező architektúrájának formái az északi mellékapszis tagolásának kicsinyített változatai.
Legvalószínűbb rendeltetése: dedikációs emléktábla. Eltérő a bal oldali, kevéssé dinamikus, fegyverével

3 4 5 -3 4 6
Szobrok a főapszis északi szakaszának törpegalériájában.
Faldisztóriumon ülő előkelő alakja, illetve az előbbit kísérő kis
figura /Skulpturen in dér Zwerggalerie des Nordjochs dér Haupt-
apsis. Auf Faldistorium sitzende Figur bzw. Begleitfigürchen
(MTA MKI - Hegede Béla, 1978; OMvH - Hack Róbert, 1996)
és ősi ellenségével csak attribútumszerűen bá­
nó figura értelmezése; Bogyay általánosságban
Psychomachia-utalásnak vagy Szent Mihálynak
fogta fel, ami - tekintve magaslati elhelyezését
- nem volna lehetetlen, de angyal mivoltának
semmilyen jelét nem viseli!26 Gerevich Szent
Györgynek nevezte, s ez, mint a tituláris szent
ábrázolása, itt valószínűbb. A jobb oldali, karos­
székben ülő, lábát zsámolyon nyugtató figurá­
nak előkelő világi alakként, élőként való értel­
mezése soha nem volt kérdéses. A köpenyének
összefogó pántjához nyúló jobb kéz gesztusa
és a palást szegélyét felemelő bal kéz mozdula­
ta a 13. századi jól neveltek jellegzetes mozdu­
lata,27 ugyanabba a körbe tartozik, mint a fő­
szentély északi szakaszának egyik fülkéjében
ülő, bal térdén átvetett jobb lábbal ábrázolt elő­
kelő személyiség (345) viselkedése.28 Hason­
lóan bánnak bő drapériáikkal a nyugati hom­
lokzat apostolsorozatának tagjai is. Az északi
mellékszentély ablakbélletének kis figuráin
(340-341) kívül mindenekelőtt a főszentély ülő
királyalakja (342-343) az alapja annak a stílus­
kritikai ítéletnek, mely szerint a donációs relief
(336) a műhely fiatalabb tagjának műve.
Az időbeli sorrend többé-kevésbé világos:
adódik a relief tábla helyzetéből a szentély­
négyszög falának felső részén (336). A reliefet
ugyanis a jelek szerint kivételesen szabályos
munkamenetben helyezték el, úgy, hogy a
szentélynégyszög északi falának kőkiosztása
szemmel láthatóan tekintettel van a viszony­
lag nagyméretű relieftáblára, melynek behe­
lyezésére - az apátsági templom építéstörté­
neti periodizációjának bármely rekonstrukciós
elképzelését fogadjuk is el - az építkezésnek
nem a legelején, hanem már bizonyos terv- és
koncepcióváltozások megtörténte után kerül­
hetett sor.29 A relief „fiatalabb tanítványok­
nak" tulajdonítása tehát azt jelenti, hogy - az
északi mellékszentély kis figuráival és még
más, falazóköveken kifaragott ornamentális és
figurális részletekkel együtt - fiatalabb, mint a
készre faragott állapotban a szentélyrészen
befalazott vagy elhelyezett más szobrok, ame­
lyek közé az említett ülő alakokon kívül,
ugyanúgy, mint a nyugati homlokzaton, állat­
figurák is tartoznak.30
Az iskola, azaz mester-tanítványi viszo­
nyok feltételezése elmos egy jelentős kvalita­
 tív különbséget. A másodlagosan alkalmazott
(„régebbi") kőfaragómunkák felfogása határo­
zottan szobrászi, mégpedig nemcsak technikai
tekintetben: önálló kezelésükre, kidolgozásukra
nézve, hanem markánsabb és individuális for­
makezelésük miatt is. A „fiatalabbak" ugyanak­
kor szokványosabb, nagy szobrászi problémák­
kal nem bajlódó építészeti kőfaragómunkák;
elhatározás kérdése, hogy bennük a „bambergi"
mesterek faragványainak provinciális vagy de­
koratív ellaposítását lássuk-e.
2. Az északi mellékhajófal legkeletebbi
szakaszának közepén, az övpárkány fölött elhe­
lyezett, sárkányokkal küzdő (? - az ábrázolást
réveik et prodiges jellegű, gilgamesi reminiszcen­
ciák kísérik) félalak (348) igen megviselt fejének
típusa ugyancsak a nyugati homlokzat „bam­
bergi" szobraiéra emlékeztet, leginkább a B5-ös
apostolszoboréra, hosszúkásabb formálással. Itt
ugyancsak viszonylag késői, másodlagos fel-
használásról van szó, amelyre a mai, jelentős
mértékben újjáépített állapotában is az építés­
történet paradigmájaként szolgáló északi fal
konstrukciójának egy viszonylag kései fázisá­ 347
ban került sor, amikor a mellékszentély előtti Liliomos jogart tartó ifjú félalakja az északi mellékapszis észa­
belső szakaszban a diadalív tervezése s az észa­ ki sarkán kialakított fülkében / Lilienszepter haltende Halb-
figur eines Jünglings in einer Nische an dér Nordecke dér
ki mellékhajó boltozása körüli valamennyi vi­
nördlichen Nebenapside
szontagságon túl voltak már. A relief két tekin­ (OMvH - Hack Róbert, 1996)
tetben is tanulságos.
Motivikus vonatkozásban igazolja, hogy a templom ornamentikájában vezérmotívumszerűen sű­
rűn előforduló, leveles indába átmenő sárkányfigurák31 összefüggnek a „bambergi" szobrászati stílus­
sal. A nyugati portál szobrai között rokon, de részleteiben nem egyező ornamentikakezelés egyedül a
portálrizalit északi fülkéjéből kivett Madonna trónusának két kartámlája fölött figyelhető meg. Ez a
részlet igen nehezen értelmezhető: lehet dekoratív térkitöltés - tekintettel a szobor tervezett, reliefsze­
rű alkalmazásában szükségszerű háttérsíkra s lehet a padszerű trónus valamilyen háttámlaszerű fel­
építményének kezdete is. A Madonna-relief egyébként sajátos aszimmetriát mutat: Mária jobbján az
elülső székláb fölötti gomb alacsonyabban van, fölötte oroszlán félalakját faragták ki (Salamon oroszlá­
nos trónusa!), baloldalt a gombos végződés került magasabbra. Ugyancsak aszimmetrikus az indaorna-
mens kibontása: az oroszlánfigura fölött áttörtén jelenik meg, míg jobbra az indák között kibontatlanul
hagyott háttérrel. Nehéz kivonnunk magunkat az alól a benyomás alól, hogy a nagyrészt elkészített, de
teljesen be nem fejezett kőfaragómunkát utólag más kéz végezte be, ami azt jelentheti, hogy a „régeb­
bi" szobrokon az elhelyezés idején az új helyzethez való alkalmazás megkövetelte feladatokon kívül is
maradt még kőfaragómunka.
Az északi mellékhajófal sárkányos, alakos reliefjének (348) tábláját a másodlagos behelyezéskor
nyilván megcsonkították, különösen két végén és alsó-felső vízszintes lezárásának kiugró részein. (Ez
utóbbi sérülések esetleg nem szándékos beavatkozás, hanem időjárási behatás következményei.) Az al­
só párkányrész a jelek szerint a sárkánytestek ívét követve fordult felfelé, keretezést alkotva, felül a táb­
lát vízszintes párkány zárja. Ez a [ alakú reliefforma azzal a másik, legalább alul a figuráknak (reliefalap­
pal vagy a kompozíció által igényelt hátsíkkal) L alakban határolt teret adó, lent határozott talapzatot
képező relieftípussal rokon, amely az állatreliefek nagy részének eredeti kompozíciójára jellemző. Leg­
jobb példája a szentélynégyszög északkeleti saroklizénájába befalazott figurális konzol és az apszisfal
 348
Sárkányokat ölelő félalak.
Relief az északi mellék­
hajófal keleti szakaszának
osztópárkánya fölött /
Halbfigur mit Drachen,
Reliefplatte in dér Wand
des Ostjoches des nörd-
lichen Nebenschiffs
(MTA MKI - Hegede Béla,
1978)

közét áthidaló oroszlánrelief (337-338).32 Ennek a relieftípusnak - és részletformáiban is a templom kül­

sejének számos helyén szétszórt oroszlánseregletnek - rokona a nyugati portálrizalit déli fülkéjéből ki­
emelt Sámson-csoport, amely másrészt egyértelműen a „bambergi" stíluscsoport tagja.
A szobrok építészeti kapcsolataira vonatkozó - ismereteink mai szintjén egyelőre csak hipotetiku­
san és ötletszerűen megvalósítható - szemle eredménye tehát az, hogy
- a „bambergi" kőfaragók a nyugati homlokzat szobrainak faragásánál lényegesen nagyobb fel­
adatot teljesítettek, méghozzá az építkezés viszonylag korai szakaszában;
- nem lehetetlen, hogy ornamentális munkát is végeztek;
- munkáikat később - mintegy (eredetileg is tervezett vagy csak szükségből létesített) depóból elő­
véve - huzamosabb ideig használták az épület díszítésére;
- utánuk olyan mesterek dolgoztak, akiknek építészeti orientációja - formarendszerük, megoldá­
saik alapján ítélve - hasonló lehetett, ahol azonban szobrászként működtek, erejükből csak provinciá­
lis utánzatokra telt. Elődeik szobrászok voltak, ők legfeljebb díszítő kőfaragóknak mondhatók.

ALAKTAN ÉS CSO PO RTO SÍTÁS

Tekintettel arra a történeü összefüggések rekonstrukciójában gyakran alkalmazott gondolkodási

sémára, amely szerint a provincializálódás nemritkán a progresszív újítók köré sereglő, konzervatív
iskolázottságú s beidegződéseik révén az újításokat ellaposító helyi erők kezén megy végbe, érdemes
ebből a szempontból figyelembe venni a régebbi szakirodalom által ajánlott autochton leszármaztatás
hipotézisét. Ennek az elképzelésnek a bambergi kapcsolatok ellen fordított élével bővebben foglalkoz­
ni ugyanis ma fölöslegesnek tetszik.
A jáki szobrok legszembetűnőbb, jellemzésükre és származtatásukra is felhasznált vonása a „ket­
tős, hosszú tölcsérszerű hajték"-nak vagy „a két láb közti kiugró redő"-nek nevezett drapériamotívum.
Régi, több korszakot, illetve stílusperiódust is átfogó, alapvetően rajzi jellegű és eredetű, a textíliák
anyagszerűségének és térbeliségének érzékeltetésére való formula ez, amelyet alapformájában a pécsi
székesegyház 12. századi szobrászaténak körében ismerünk: így a déli altemplomi lejáró Utolsó vacso-
ra-relieftöredékének asztalterítőjén (352). Itt az asztalterítő függő szárnyát ritmikusan tagolják a felfüg­
gesztési pontokból legyezőszerűen kiinduló ráncok, amelyek között egyre hegyesedé, V alakú redők
láthatók, csúcsuk alatt metszett, kettős körívekkel. Valamennyi textilfelület elvben ferde sík, a kontúro­
kat a lépcsőzetesen egymás fölé rétegzett síkok szegélyei adják, míg alul, a cikcakkvonalas szegély há­
romszögeiben, a hajtogatott síkok fonákja is megjelenik. Két ilyen motívum szembetalálkozásából ke­
letkezik egy-egy „szemberánc", rombusz, ovális vagy hatszög alakú öböllel; s egy ilyen együttes alkot
egy, a felfüggesztési pontból lefüggő drapériaredőt. A pécsi szobrászat ennek az absztrakt drapériatago­
lási rendszernek sokféle és változatos helyzetű alkalmazását mutatja, egyes alakokon, így például az
álló angyalt ábrázoló egyik reliefen (351)33 pátoszformulaként a szabadon lobogó redőszárnyak hason­
ló eredetű „harangmotívumát" is megtaláljuk. Rajzi formuláról lévén szó, elterjedése néhány, a falfes­
tészet emlékanyagából találomra kiragadott példával jellemezhető: Sant'Angelo in Formis - Malakiás;
Poitiers, St-Hilaire - Szt. Quintinus; Saint-Savin-sur-Gartemps - Enok; San Pedro de Burgal - Illés.34 A pé­
csi Utolsó vacsora-relief abroszához közeli a szabadegyházi dombormű (353) hasonló kompozíciójú
lakomajelenetéé - közeli, de félreértett: a lakoma kellékei tulajdonképpen a függő terítőszárnyon fek­
szenek. Elvileg ennek a formulának uralma alá tartoznak mind a székesfehérvári, jásdi, somogyvári re­
liefek drapériái, mind pedig a gyulafehérvári példák.
A jáki figurákon ugyanennek a motívumnak az értelmezése eltérő. Eltér anyagisága, mert nem
kontúrszerűen érvényesülő, hanem testtel rendelkező, anyagszerűen felfogott drapériaredőkből kép­
ződik, s eltér dinamikus felfogása is, mert lendületesen, mozgásban ábrázolt drapériák elemeként jele­
nik meg. Mindezek miatt a jáki figurákon a motívum testes, öblös, ugyanakkor nem szimmetrikus, ha­
nem torzult, meghajló, megcsavarodó formájú. A jáki szobrok állapota nem tesz lehetővé pontosabb

349
Szent Péter-szobor, oldalnézet /
Petrusfigur. Seitenansicht
(OMvH - Hack Róbert, 1996)

350
Bamberg, Dóm, Szent Péter alakja
a Gnadenpforte timpanonjából /
Bamberger Dóm, Petrusfigur des
Tympanonreliefs dér Gnadenpforte
 következtetéseket a drapéria mintázásmód­
jának eredeti kvalitásaira nézve; a redő-
alakítás tompább, összefoglalóbb, az élek
kevésbé határozottak, mint a bambergi
szobrokon. Mintázásmódjuknak ez a kvali­
tása azonban éppúgy sajátosnak tetszik,
mint arányaik tömzsibb volta, a figurák
nagyobb súlya. Erre utal egy különös meg­
figyelés is: a hátoldalak felé haladva a
„kerek" szobrok redőkezelésének gondja
alábbhagy, plasztikus kibontásuk a főnézet­
től a hátoldal felé haladva ellapul, ott gyak­
ran már csak lépcsőzetes felületeket szegé­
lyező kontúrvonalakként élnek a redők.
Viszont nagyon gyakran hátracsapódva
folytatódnak a mindenütt lehetséges, a „töl­
csérmotívum" csavarodó, csapdosó varián­
saival jelzett drapériaelemek.
Ez a megfigyelés egyben korlátozza
annak a következtetésnek az érvényességét
is, amelynek levonására éppen az új megfi­
gyelések teremtettek lehetőséget: valójában
elsősorban a főnézetre szánt, az (előre
kiszámíthatatlan?) oldalnézettel kevésbé
számoló, alapvetően a magasreliefek szem­
léleti feltételeivel rendelkező szobroknak
tetszenek. Ugyanez az oka annak, hogy
nehéz közvetlen motivikus egyezéseket
találni - a figurafelfogás, figura és lendüle­
tes drapéria általános viszonylatain túl -
legközvetlenebb rokonaikkal, a bambergi
351 szentélyrekesztőknek az oldalnézet külön­
Angyalrelief a pécsi középkori székesegyházból, 1180 körül (Pécs,
böző változataiban ábrázolt figuráival.
Dómkőtár) / Pécs, Engelrelief aus dér mittelalterlichen Kathedrale,
um 1180 (Pécs, Domlapidarium) A Fürstenportal bélletfigurái - lévén oszlop­
(OMvH) figurák - inkább csak szemléletük feltételei­
ben rokonok, figurakompozíciójuk általá­
ban távolabb áll a jákiakétól.
A jáki szobrok homloknézetének kompozíciójában félreismerhetetlen egy bizonyos szkematizmus,
avagy takarékosság, bizonyos alapvető kompozíciós formák ismétlése. Annyira a főnézetre elgondolt
rajzi sémáknak tetszenek, hogy valóban elképzelhető a rajzi kiindulás, esetleg a megmunkálandó töm­
bökre készített vázlatok útján, akár kartonok közvetítésével is. Alapvető formulának látszik a Krisztus­
alak kompozíciója, bal vállát beborító, mellét nem fedő, a test előtt átlósan végigvonuló köpenyével. Az
átlós köpeny meghatározta alapformát lehet felismerni a Bl-es, B6-os (Péter), JlO-es és J13-as szobor ese­
tében. A Krisztus-alak köpenyszegélyének fodros alakításához legközelebb a JlO-es alakéé áll; az összes
többi figurán jól felismerhetők a variánsképzés eszközei: a kezek tartása, az alsóruha statikus vagy moz­
galmas alakítása, járulékos redővonulatok beiktatásra (jellegzetes a Péter-alak melle előtt átvonuló sza­
lagszerű drapériasáv szerepe). Igen elegáns, prototípusszerű kompozíciónak tetszik bal vállára felka­
pott s onnan leomló köpenyével a B5-ös apostol (gesztusa a könyvre mutató Krisztuséra emlékeztet).
E kompozíciótípus extrém, manierisztikus gazdagítása jellemzi a J8-as alakot (Pált), mintegy szélfútta
redőkkel. A ráaggatott tölcsérredők egész sora bonyolítja a J12-es alak megjelenését, és nem kevésbé
széttagolt a B2-es kompozíciója is.
352
Utolsó vacsora-dombormű a pécsi középkori
székesegyházból, 1170-1180 (Pécs, Dómkőtár) /
Pécs, Reliefplatte mit Darstellung des Abend-
mahls, aus dér mittelalterlichen Kathedrale, um
1170-1180 (Pécs, Domlapidarium)
(OMvH)
353
Relief lakomajelenettel Szabadegyházáról (Székesfehérvár, Szent István
Király Múzeum) / Reliefplatte mit Darstellung eines Gastmahls, von
Szabadegyháza, um 1170 (Székesfehérvár, König-Sankt-Stephan-Museum)
(OMvH)

Úgy tetszik, mintha a drapériaalakításnak ez az eszköze olyan, bármikor felhasználható formula

volna a kevés kompozíciós sémából tizenhárom egyedi alak megformálására törekvő szobrászok kezén,
amelyet megfelelően adagolva eljuthatnak a kívánt célhoz. Ez a módszer és az alkalmazott formális
elem az úgynevezett Zackenstil logikájára emlékeztet - ugyanilyen rajzi formulákat találunk például
hasonló szerepben a wolfenbütteli vázlatkönyvben.35 A jáki szobrok a Zackenstil irányába vezető

354 355
A B5-ös apostolszobor részlete / Apostelfigur A Pünkösd-ábrázolás részlete
B5. Detailaufnahme Ingeburge királyné psalteriu-
(OMvH - Hack Róbert, 1996) mából, 1200 körül (Chantilly,
MS. 1695, föl. 32v) / Detail dér
Pfingstendarstellung aus dem
Psalter von Königin Ingeburge,
um 1200
Angyal gyógyítja meg a vak
Tóbiást, St. Albans, 13. század
eleje (Cambridge University
Library, MS. kk. 4. 25, föl. 45) /
Dér blinde Tóbiás von einem
Engel geheilt, St. Albans, frü-
hes 13. Jahrhundert
 önkényes-manierisztikus hajlamnak nem egyedülálló esetei
Bamberg követői között. Hasonló tendenciáknak nyilvánvalóan
más irányú, a mieinktől teljesen független és szélsőségesen manie-
risztikus képviselői a sziléziai Trzebnica apostolreliefjei ( 3 5 7 ) . 36 Az
általunk megkülönböztetett két kompozíciós alaptípus közül a
Krisztus-figuráé klasszikus alapformának látszik; a másiknak len­
dületes, kerekded vonalritmusa a 12. század második felének bi-
záncias klasszicizmusa körébe - könyvfestészet ( 3 5 5 - 3 5 6 ) , kis­
plasztika - vezet.37 E tekintetben irányadónak látszanak Suckale
feltevései a bambergi szobrászat alapvető és az északi szentély-
rekesztők stiláris haladását inspiráló forrásairól.38

A SZ O BRO K KISEBBIK CSOPORTJA

A jáki nyugati homlokzat szobrai között a bambergi eredetű stí­

lusvonásokat felmutató, uralkodó szerepet játszó csoporton kívül,
amelyhez a trónoló Madonna és a Sámson-szobor is tartozik, két
idegenszerű figurát is találunk: a B4-est és a J9-est. Különösen az
utóbbi különállása tűnt fel az eddigi elemzőknek, s drapériakezelé­
sének sajátos vonásai alapján közelítették a főszentély törpegalériá­
jában ülő, töredékes jogart emelő királyfigurához ( 3 4 2 - 3 4 3 ) . A stí­
lussajátosságok jellemzése részben ez utóbbin alapult; ennek
ellentmond a most jobban tanulmányozható nyugati szobrok meg­
figyelése. Ugyancsak sötétben tapogatódzásnak bizonyulnak a két­
féle jáki stílus egymásutánjáról, illetve a másodiknak lehetséges ere­
detéről eddig leírt hipotézisek. Valamennyi az apró, párhuzamos,
hullámvonalas szegélyű redőzésen alapul, valamint a J9-es apostol­
figura legfeltűnőbb vonásán, a jobb kézzel a test előtt felmarkolt kö­
penyszegélyen. Ezt a régiesnek minősített motívumot először
Bogyay utalta délnémet környezetbe (Basel, Galluspforte; Regens-
357
Trzebnica, Szilézia, apostolrelief a cisz­
burg, St. Jákob), s ő számolt először Vértesszentkereszt szerepével
tercita apácakolostor templomában / is.39 Az utóbbi kapcsolat nemcsak az autochton belső összefüggések
Trzebnica, Schlesien, Apostelrelief in lehetséges irányaként vált vonzóvá (hasonló korábban az épület
dér Kirche des ehem. Zisterzienser
Nonnenklosters
nyolcszögű pillérformájával kapcsolatban már fölvetődött),40 hanem
arra is alkalmasnak látszott, hogy alátámassza az építkezés első sza­
kaszának - főként az északi mellékhajófal keleti része tagolásának -
Schöngrabern irányában feltételezhető építészeti rokonságát41 is.
A három szobor között meglehetősen nagy különbségek vannak; egymáshoz rendelésüknek oka
párhuzamos redőkezelésük, amely az 1200 körüli Muldenfaltenstil valamilyen változatának tetszik. Kö­
zös vonásuk az is, hogy a ruhaszegélyeken (a J9-es apostol- és az ülő királyszobor esetében a ruha
nyakán; a B4-esen a köpeny alsó és felső szegélyén, valamint a tunika nyakkivágásán is) olyan paszo­
mányszerű ornamentális sávok is előfordulnak, amilyenek a másik csoportra nem jellemzők. Az a
- különösen a szentély ülő királyfiguráján alapuló - karakterisztikum, amely ezt a csoportot a zárt
tömbszerűség - mint a régiesség ismérve - alapján határozná meg, az egész jáki nyugati oromzati soro­
zatból éppen mozgalmasságával kitűnő J9-es apostolt figyelembe véve nyilvánvalóan tévedésnek bizo­
nyul. Ez a figura - amelyet a többitől áttörtsége, mozgalmassága, hátoldalának részletezett megmunká­
lása is megkülönböztet - mintegy bal felé indul, ezt az igyekvést hangsúlyozza a köpenyszélt felfogó
mozdulata is. E mozdulatmotívum következtében a szobor tömbszerűsége kevésbé zárt, mint a „bam­
bergi" csoportban szokásos: alsó része előreugrik.
 Hasonló a B4-es apostol figurafelépítése is. Ennek kompozíciója szembenézetből a Krisztus-figura
kompozíciójának variánsa. Megegyezik az átlós szegélyű, apró fodroktól kísért szegélyű köpeny motí­
vuma, de a köpeny, egy boglárral, a jobb vállon zárul, és a balt hagyja szabadon, s a köpenyszárnyat fel­
fogó bal kéztől sugarasan indulnak ki a redők, nem vetve V alakú ráncokat, mint a Krisztus-figurán. Az
egyezés láttán szükségképpen adódik a kérdés: melyiké az elsőbbség? A letisztultabb s egyben régie­
sebb kompozíciónak a Krisztus-figura látszik, míg a B4-es eleget tesz annak az egész sorozatban uralko­
dó variációs törvényszerűségnek, hogy a derivátumot valamilyen mértékben mindig gazdagítják, „fel­
díszítik". A Krisztus-figura típusának klasszicizáló, bizánci eredete meglehetősen nyilvánvaló (vö.
például: Deésis-triptichon, Róma, Museo dél Palazzo Venezia; Romanos és Eudokia-tábla, Párizs,
Cabinet des Médailles)42 és a 13. század elején nagyon időszerű (Chartres, déli-középső kereszthajópor-
tál; Reims, az északi Utolsó ítélet-portál trumeau-Krisztusa). A klasszicizáló bizánci formakészlet lehet­
séges letéteményesei között 1200 táján számba jönnek olyan művek is, mint a hildesheimi St. Godehard
északi hosszházkapuzatának félalakos stukkó timpanonreliefje, Krisztus alakján a köpeny szegélyét kö­
vető apró fodrokkal és a fejek Jákon is visszatérő tartásával. A jáki ábrázolást - a ruha alól hengeresen
előbukkanó lábaival és gömbölyű hasával - lehetetlen elképzelni e típusnak előzetes Ottó-kori szűrése
nélkül. A közvetítő médium itt is az ötvösség lehet.43
Mindezt a legnagyobb valószínűséggel a gótikus Muldenfaltenstil ismeretében dolgozó mester kép­
viselte. A J9-es figura mozdulatmotívuma hasonló problémákat vet fel, mint amilyenekről Bamberg kap­
csán Suckale referál: lehetséges-e a ruhák antikizáló felmarkolása a reimsi előképek ismerete nélkül?44
Honnan érkezhetett Jákra ez a mester, akinek helyzete hasonló, mint az 1200 körüli felső-rajnai szob­
rászatban a strafiburgi székesegyház vagy az egisheimi plébániatemplom mestereié?45 E stílus hatásai­
nak története lényegében megíratlan, de nem független tőle a németországi késői romanika szobrásza­
ténak egy jelentős emlékcsoportja a Közép-Rajna-vidék környezetében és Hessenben. A gelnhauseni
Marienkirche portáljainak szobrászata az 1220-as évek végén sok rokon elemet mutat fel.46 Kérdés, hogy
Gelnhausen Hamann által túlzott lendülettel tárgyalt kérdéseit nem lesz-e időszerű a jáki szobrászat
kapcsán újból napirendre tűzni.47

JEGYZETEK

1 A másodlagos felhasználás kérdését Erika Doberer-
nek Schöngrabernnel kapcsolatos, de Jákot is érintő kéte­
lyei és hipotézisei tűzték napirendre; ezekkel 1985-ben a
helyszínen és Bécsben külön nemzetközi kollokvium
foglalkozott: Hermann Fillitz-Martina Pippal (Hg.), Schün-
grabern. Internationales Kolloquium 17./18. September 1985.
Veranstaltet vöm Österreichischen Nationalkomitee des C.l.H.A
in Zusammenarbeit mit dem Bundesdenkmalamt, Wien 1987.
Ebből az alkalomból - s a tényleges jáki kutatások meg­
kezdése előtt - nyílt módunk a jáki épület ide tartozó
részletkérdéseinek áttekintésére, lásd M arosi 1985 (1987).
2 Vö. M ezey- S zentesi 1991, különösen: 576 sk.
3 A történeti távlatot elsőként tudatosító későbbi
szemlélők legkézenfekvőbb módszerét, a kivonást al­
kalmaztuk: 1996-1256=740. - Előfordul ez Jakkal kap­
csolatban is, az alapítás szempontjából jelentős, 1325-ös
oklevélre későbbi kéz által feljegyezve, vö. már S zéché­
nyi1901,11.
4 G erevich 1938,186.
5 G erevich 1938, 187 skk. Újabb követője, részben
más anyag tárgyalása alapján s m indenképpen új ér­
vekkel: T óth S. 1983.
6 A nyugati portál analízise: B ogyay [1944], 45 skk.;
továbbá: H oefelmayr 1954, 13 skk. - Vö. még M arosi
1985 (1987), 60 sk.
7 B ogyay [1944], 47 skk. - Figyelemre méltó elem zé­
se az oromzati szoborcsoportról: „Az egész díszítésnek ép
ez a része az, amelyhez nem használtak fel már kialakult
ikonográfiái képtípust, hanem itt kellett a gondolathoz az illő
formát megteremteniük és a tartalmat az idegenből vett és ere­
detileg más rendeltetésű építészeti kerettel összhangba
hozniok. Mint a toronyfalra szorult két apostol mutatja, ez
utóbbi feladatot csak részben sikerült megoldani." I. m., 49.
8 B ogyay [1944], 49 sk.
9 G erevich 1938,192.
10 B ogyay [1944], 29 skk. és összefoglalóan: 93; majd
több alkalommal, legutóbb: B ogyay 1992 (1993); B ogyay
1993.
11 A kutatás mai helyzetének áttekintése osztrák ol­
dalról: F illitz 1992 (1993), 3 sk.
12 G erevich 1938,188.
13 H ekler 1937, 26 sk.
14 B ogyay [1944], 50.
15 B ogyay [1944], 50.
 16 B ogyay [1944], 33; vö. még 28.
17 G erevich 1938,188.
18 G erevich 1938,190 sk.
19 G erevich 1938,187.
20 B ogyay [1944], 50.
21 Egon Verheyen, Die Chorschrankenreliefs des
Bamberger Domes, Diss., Würzburg 1961 (kritikájához
lásd főként: Róbert Suckale, „Die Bamberger Dom-
skulpturen. Technik, Blockbehandlung, Ansichtigkeit
und die Einbeziehung des Betrachters", Münchner
Jahrbuch dér bildenden Kunst dritte Folge, XXXVIII (1987),
27-82, különösen: 37 skk. és 55) nyomán sok „utat
tévesztettnek bizonyult okoskodást" tartalmaz még:
M arosi 1984,132 sk. - E sorok írója e ponton igen nehéz
helyzetben van, hiszen egy, a tervezett jáki műemléki
beavatkozásokkal kapcsolatos vita előkészítésére szánt
magyar nyelvű tanulmánya van forgalomban (M arosi
1987), ennek egyes passzusait alkalomadtán idézik is.
A nyolcvanas évek második felében megírt tanulmányt
német nyelven kidolgozva egy weimari tanulmánykö­
tet számára küldtem el, az időközben Ernst Schubert-
Festschriftté vált kötet előkészületei során a korrektúra
utoljára 1992-ben volt szemem előtt. Azóta legutóbb a
Böhlaus Nachfolger Verlag 1995-ös Gesamtkatalogjában
találkoztam a tanulmány hírével. A munka számos
megállapítása és hivatkozása időközben jócskán túlha­
ladottá vált, s mindenekelőtt tárgyi tekintetben semmi
köze sincs a mai tényálláshoz. Itt a leghelyesebbnek lát­
szik eltekinteni az időzített bombaként létező szöveg
tartalmától.
22 A szobrok ismételt tanulmányozásának lehetősé­
gét és a rájuk vonatkozó tájékoztatásokat D. Mezey
Alice-nak és Szentesi Editnek köszönöm. Azok számára,
akiknek módjuk volt hasonló konzultációkra egy-egy
emlékcsoportnak évekig gondját viselő kutatókkal, alig­
ha meglepő, ha egy-egy gondolatmenet valódi eredeté­
ről a szerző nem mindig tud pontosan számot adni.
23 B ogyay [1944], 50.
24 M arosi 1984,133.
25 M arosi 1984,133 és 618. jegyzet.
26 Ugyanezen a körön és gyenge közepes színvona­
lon belül vö. például Csorna és Dozmat: Valter 1985,
104,113.
27 E szociális magatartásmodell értelmezéséhez vö.
Willibald Sauerlánder, A naumburgi donátorszobrok, beszá­
moló és kérdések, Budapest 1989, 49 skk. Lásd még Uő,
„Kleider rnachen Leute. Vergessenes aus Viollet-le-Ducs
Dictionnaire du mobilier franqais", Arte medievale 1 (1983),
221-240, különösen: 229 skk. Az idevonatkozó ötvös-
művészeti emlékekről és funkciójukról: Kovács Éva,
„Két 13. századi ékszerfajta Magyarországon", Ars Hun­
gáriái 1 (1973), 67-94.
28 Értelmezéséhez és a relieffigurával való összefüg­
géséhez (ez is „király"): G erevich 1938,190 sk. - A figu­
rák szociális értelmezésének vázlata: B ogyay [1944], 32.
29 Bogyay Tamás periodizációjának kritikájáról lásd
M arosi 1987.
30 Ezekről lásd M arosi 1985 (1987), 59 skk.
31 Ilyen sárkányok találhatók a fejezeteken kívül és
belül, a déli kapu timpanonján (12), a karzatmellvédbe
beépített konzolon (133) és a nyugati portál frízzónáján.
Ezek kapcsán vetődik fel, Hamannt és Bogyayt követve,
Gelnhausen neve, de ez nem jelenthet többet tipológiai
orientációs pontnál: M arosi 1984, 628. jegyzet.
32 Vö. M arosi 1985 (1987), 59.
33 G erevich 1938, CLXXX. tábla. A kérdéses részlet
leírásához és jellemzéséhez Tóth Melinda: „A köpeny al­
jának kétoldalt vetett, harangalakú redője a 12. század
közepetáján szélesebb körben elterjedt sajátosság." Árpád-kori
kőfaragványok, kiállítási katalógus, Székesfehérvár 1978,
152. Ugyanő: „V alakban összefutó ráncok" és „Alul a palást
váratlanul és saját súlyát meghazudtolva kétoldalt nagy és len­
dületes redőt vet. Ezek a harang alakú redők a drapéria leg-
plasztikusabb részletei, de csak látszatra azok: alulról feltáruló
belsejük mélysége csekély, akárcsak a tunika alsó redővégeié.
A domborítás látványos és dekoratív fogásával állunk itt szem­
ben." Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541,
kiállítási katalógus, Budapest 1994, 143. - Az idézett so­
rokban szimptomatikus a terminus technicusokat helyet­
tesítő deskripció posztmodern(?) narratív hajlama!
34 Ottó Demus-Max Flirmer, Romanesque murai Paint-
ing, New York 1968, 37 alul; 123; 133; 198.
35 Vö. Tlugo Buchthal, The „Musterbuch" of Wolfen-
büttel and its Position in the Art of the Thirteenth Century,
Wien 1979, lásd főleg: 16-17. kép.
36 M. Walicki (red.), Sztuka polska perzedromanska i
romanska do schylku XIII wieku, Warszawa 1971, 217 skk.
és 607-608. kép; Zygmunt Swiechowski, „Die Skulptu-
ren dér Klosterkirche in Trebnitz und ihre Beziehung zu
Bamberg", in Festschrift für Peter Bloch, Mainz 1990, 77.
37 Vö. például a freiburgi mintakönyvvel: Ornamenta
Ecclesiae. Kunst und Künstler dér Romanik, kiállítási kata­
lógus, Köln 1985, Bd. I, B 89, 316 skk.
38 Suckale, 21. jegyzetben i. m., 37 és különösen 40
skk.
39 B ogyay [1944], 50. Az idézett vértesszentkereszti
faragvány akkor még Székesfehérvárott volt - Dercsényi
Dezső, A székesfehérvári királyi bazilika, Budapest 1943, 71.
szám, 120 sk. -; ma beépítve a vértesszentkereszti nyu­
gati kapuba.
40 Csányi Károly-Lux Géza, „Ocsa, református temp­
lom", Technika 20 (1939), 4. szám, különnyomat 6 skk.
41 Jelzés ez irányban: M arosi 1985 (1987), 82.
Schöngrabern gyulafehérvári kapcsolataihoz lásd
Martina Pippal, „Skulptur und Bauplastik an und in dér
Kirche von Schöngrabern", in Schöngrabern. Internatio-
nales Kolloquium..., 1. jegyzetben i. m., 65 sk. - Ják kap­
csán Schöngrabernt említi: N ovotny 1930, 21 skk.
42 John Beckwith, Early Christian and Byzantine Art,
Harmondswort 21979,174. és 176. kép.
 43 A viséi Hadelinus-ereklyetartó (egyébként más tí­
pusú) Krisztus-ábrázolása kapcsán tanulságos sort állí­
tott össze Róbert Didier, Trésors d'art religieux au pays de
Visé et Saint Hadelin, Visé 1988,124, pl. II. tábla; vö. 98, 4.
ábra (Saint Ode-d'Amay, ereklyeszekrény oromzatos te­
teje, Baltimore, Walters Art Gallery; kőrelief, Maastricht,
Mária-templom).
44 Suckale, i. m., 39. - A jáki figura struktúrájának
megfelelője a bambergi északi szentélypilléren álló ún.
Erzsébet lehetne; inkább a Muldenfaltenstil körében ma­
rad a reimsi déli nyugati portál bélletének kívülről a má­
sodik ótestamentumi figurája (Illés).
45 Vö. Willibald Sauerlánder, Von Sens bis Strassburg.
Ein Beitrag zűr kunstgeschichtlichen Stellung dér
Strassburger Querhausskulpturen, Berlin 1966, 131 skk.
(párhuzamok a 12. század végi üvegablak-festészettel s
a Hortus Deliciarum stílusával is!), 216. és 217. kép
46 Kari Nothnagel, Staufische Architektur in Gelnhau-
sen und Worms, bearb. v. Fritz Arens, Böppingen 1971.
47 Szerepéhez összefoglalóan B ogyay [1944], 92 sk.

M a r o si 1987-nek a 21. jegyzetben említett német változata 1999-ben megjelent: Ernő Marosi, „Die Benedikti-
nerabteikirche St. Georg zu Ják. Bauwerk und kunsthistorische Problematik", Acta Históriáé Artium 39 (1997), 19-70.
 Ernő Marosi

SKULPTUREN VON DÉR WESTFASSADE

DÉR ABTEIKIRCHE JÁK

BISHERIGE VORSCHLÁGE ZŰR GRUPPIERUN G DÉR FIGUREN

Die sekundáre Verwendung dér Skulpturen an dér Westfassade dér Jáker Abteikirche St. Georg
- die schon immer vermutét und in dér Fachliteratur unterschiedlich interpretiert bzw. beurteilt war1 -
führte infoige des eigenartigen Zusammenspiels dér Umstánde dazu, dafi sie nun von dem Gebáude
entfernt und durch Kopien ersetzt wurden. Unter diese Umstánde záhlten, dafí die Aufmerksamkeit dér
Forschung sich auf sie lenkte, daC mán gegenüber den auch die Kirche von Ják betreffenden, unkontrol-
lierten und einseitigen technizistischen Eingriffen dér Denkmalpflege Skepsis hegte, dafi ihr Zustand
am ursprünglichen Fundort katastrophale AusmaBe annahm sowie die bereits auf dem Forschungs-
gerüst getroffene Feststellung, dal? sie technisch gesehen nicht als Hochreliefs, sondern als vollrunde
Figuren geschaffen wurden2. Mit ihrer Ausstellung beginnt, nach rund 740 Jahren3, ein neuer Abschnitt
in dér Geschichte dér Skulpturen. Damit kommt es, auch offiziell deklariert, zu ihrer Musealisierung, die
eigentlich schon im Zugé dér oben erwáhnten Erkennung ihrer vollplastischen Bearbeitung und dér
Durchführung dér daraus folgenden technischen Mafinahmen ihren Anfang nahm. Dennoch ist die
Musealisierung - trotz des unheilvollen Klanges des Wortes und ihres am Schicksal sámtlicher
ungarischen Lapidarien beweisbaren bisherigen Mifilingens - nicht unbedingt Grund zűr Besorgnis.
Gegeben sind allerdings im Hinblick auf das vöm architektonischen Kontext losgelöste und von da an
zűr selbstándigen Existenz verurteilte Kunstwerk solche Aufgaben, die sich ausschliefilich im Moment
des Übergangs realisieren lassen. Ihre Mehrzahl ist konservatorischer Natúr, und zwar nicht nur im
Sinne dér Gegenstandssicherung. Was den bis dahin gegebenen Kontext und dessen Registrierung
anbelangt, die Aufgaben dér Spurensicherung sind von ebenso grofier Bedeutung.
Die Katalogisierung ist ausgezeichnet geeignet, die Skulpturen zu identifizieren bzw. die Fakten im
Zusammenhang mit ihrer Lokalisierung zu registrieren. Dér vorliegende Beitrag hat es sich dagegen zűr
Aufgabe gemacht, ihre bisher erkennbaren Zusammenhánge sowie die in dem davon entstandenen Bild
erwartungsgemáS eintretenden Veránderungen zu skizzieren. Um den prinzipiell heute noch gültigen
kunsthistorischen Kontext zu markieren, reicht es, die Analyse von Tibor Gerevich aus den 30er Jahren
zu zitieren, eine Analyse, die nach dér Abnahme dér Skulpturen auch Elemente dér Situationskomik
nicht entbehrt: „So massiv sind sie wie die Mauer selbst, von dér sie sich lösen möchten. [...] Fást habén
sie sich schon selbstándig gemacht von ihr, sind nahezu vollstándige Freistatuen. Und doch liefíen sie
sich nicht von dér Kirche herunternehmen, nicht alléin, weil sie in ihrer Masse noch mit dér Mauer ver-
bunden sind, sondern weil sie dann auch ihre Lebenskraft, ihre Sicherheit, ihre Lebensgrundlage, nám-
lich das Gebáude, verlieren würden."4 Dieses Urteil schliefit die jetzt stattfindende Veránderung in dér
Bewertung dér Statuen und ihre Musealisierung strikt aus, ist in demselben Mafíe aber auch kohárente
kunsthistorische Analyse. Ihr Grundgedanke ist es, die Qualitáten dér Skulpturen in den autonómén
Prozefi dér Bildhauerkunst, als Flauptströmung dér universellen Kunstgeschichte des Mittelalters,
einzugliedern bzw. den autochthonen Charakter dieses Prozesses in Ungarn zu beweisen. Kategorisch
protestiert Gerevich - wie es von ihm gewohnt ist - gégén jede Annahme einer Bamberger Verwandt-
schaft, und laut Bezugnahme in seiner Anmerkung konkrét gégén die diesbezügliche Formulierung
Richard Hamanns; nachgiebiger zeigte er sich dér in den Antelami-Kreis führenden Suche nach Bezie-
hungen, dér Vorstellung von Ilona Balogh gegenüber; im ganzen aber dient seine Analyse dazu, die
Jáker Skulpturen von dér Bildhauerei des Kreises Pécs-Somogyvár-Gyulafehérvár herzuleiten.5
Solange die Skulpturen an ihrem Fundort, an dér Westfassade dér Jáker Kirche standén, kamen sie
vor allém als Gruppé zűr Geltung, und auch in dér Literatur registrierte mán vorwiegend die Gegeben-
heiten des Ensembles - besonders im Hinblick auf die augenfállige Unregelmáfiigkeit im Verháltnis zwi-
schen den zwölf Aposteln und dem Portairi sálit, was von Anfang an Gedanken an eine nachtrágliche
Anbringung bzw. Planánderung wachrief.6 Die wohl durchdachte, balancierte Analyse von Tamás
Bogyay über das Westportal nimmt in dér Jáker Historiographie einen Sonderplatz ein. Er registriert die
Anomalien des Westportals und erklárt diese, indem er sie in die von ihm in Anlehnung an Csemegi
aufgestellte Periodisierung dér Kirche einfügt, mit einer Planánderung, betont aber gleichzeitig die grofi-
angelegte dogmatische Einheit des ikonographischen Programms (in welchem er ausnahmsweise auch
für die Madonnen- und Samsondarstellung einen Platz findet).7 Dér dritte Aspekt seiner Analyse kann
sich dem EinfluB dér Autochthoneitátsapologie Gerevichs nicht entziehen und wiederholt im wesent-
lichen dessen von Gyulafehérvár ausgehende Vorgeschichte,8 allerdings mit stark verlagerter Betonung:
Bogyay bewertet die Jáker Bildhauerkunst im Jahre 1943 etwas widerwillig: „Die Skulpturen sind Werke
einer lokálén Werkstatt. Ihr durchschnittliches Niveau liegt unter dem dér Pflanzen- und geometrischen
Dekor dér Kirche, ihr Stil ist provinziell, und gerade wegen dieses Provinzialismus láfit er sich mit keiner
dér heute bekannten in- oder auslándischen Bildhauerwerkstátten unmittelbar in Zusammenhang brin-
gen [...]" Dieses „keiner" kam seinerzeit einem Aufruhr gleich, ebenso wie das Qualitátsurteil „pro­
vinziell", insbesondere wenn mán es mit dér Würdigung durch Tibor Gerevich vergleicht: „In dér Jáker
Werkstatt lódért die ungarische Schöpferkraft, als Abschied von dér ungarisch-romanischen Plastik, in
vollem Glanze auf."9
Bekanntlich lag es Bogyay, zu dieser Zeit wie auch spáter, sehr am Fierzen, die direkten Verbindun-
gen zwischen Ják und Bamberg zu belegen, in erster Linie aufgrund dér Ornamentik.111Piauptfeind für
den ideologisch gefárbten Autochthoneitátsbeweis Gerevichs waren Richard Hamann und die von die-
sem erkannte Bamberger Verwandtschaft.11 Gerevich gründete seine Argumentation auf die mit Beginn
des 12. Jahrhunderts einsetzenden inneren Zusammenhánge dér ungarischen Kunst: „Selbst wenn die
Jáker Steinskulpturen, besonders aber dér Typ des Christuskopfes, mit einigen Bamberger Köpfen ver-
wandt sind, insbesondere mit dem Petrus dér Gnadenpforte und einer Gestalt dér Paulus-Reihe im
Georgenchor, findet mán die Erklárung dessen nicht in dér unmittelbaren Beziehung, sondern im
gemeinsamen Urtypus von Moissac-Souillac, den auBer dér Bamberger und Jáker Werkstatt in dér
Propheten-Reihe die Werkstatt von Modena, und über Bamberg in den Büsten dér Kapitellzone am
Riesentor auch die Wiener übernahm."12 Ausnahmsweise áhnlicher Auffassung ist auch Antal Hekler,
dér über die Bamberger Figuren sagte: „Für sie ist dér geistige Ágon das höchste Glück", wáhrend die Jáker
Apostel seiner Ansicht nach „mehr Denker als Verkiinder" waren, selbstverstándlich bei Anerkennung dér
Abhángigkeit dér Jáker Plastik von Bamberg.13 Eigenartigerweise záhlt Gerevich exakter auf, dessen
Einflufi er bestreitet, als Hekler, dér neben dem Georgenchor auf die Skulpturen des Fürstenportals ver-
weist. Bogyay pflichtet ihm bei: „[...] die erhalten gebliebenen Originalköpfe, in erster Linie dér Kopf
Christi und dér des rechts [richtig: links] von ihm stehenden zweiten Apostels, sind bereits mit den
spátesten Arbeiten dér ersten Bamberger Werkstatt verwandt (Gewándefiguren des Fürstenportals). Die
unteren Apostelfiguren und die weich behandelten, sich gleichsam schlangelnden Gewandfalten dér
Maria zeigen ebenfalls die spátromanische Auflösung dér Formen. Einen scharfen Kontrast in dieser
Reihe bildet die individuelle, aber trockene, aus scharfen parallelen Einschnitten bestehende Falten-
behandlung des rechts von Christus stehenden zweiten Apostels. Er wurde vermutlich vöm Meister des
Königs mit Zepter dér Hauptapsis geschaffen."14
Hier übermittelte Bogyay gleichzeitig eine sehr wichtige qualitative Beobachtung im Hinblick auf
die Gruppierung dér Figuren, auf jeden Fali ohne besondere Schlüsse daraus zu ziehen. Er stellt sich
die Bildhauerwerkstatt folgendermaGen vor: Die Apostel sind Arbeiten dér jüngeren Generation, ént-
standén unter „dem richtungsweisenden Hintiu6 des Meisters des stehenden Christus";15 die beiden in
dér Zwerggalerie des mittleren Joches dér Hauptapsis plazierten Figuren (342-344) hat ein „álterer, aber
schwacherer Meister" angefertigt; den im nördlichen Joch dér Hauptapsis auf dem Faldistorium sitzen-
den König und seinen Begleiter (345-346) aber schuf „ein jüngerer und an dér Westfassade eine recht
bedeutende Rolle erlangender Bildhauer"16.
Sein Urteil ist ziemlich unabhángig von dem bemerkenswerten Einteilungsversuch Tibor Gerevichs,
dem wohl bedeutendsten ungarischen Vertreter dér Stilkritik des conoscitore-Typs; nur in einem folgt er
ihm, und zwar in dér Annahme einer einheitlichen Werkstatt. Unter den Hánden Gerevichs führte die
Stilkritik nicht nur umgehend zu den Indizien dér künstlerischen Mentalitat („Denkungsart", „Geistig-
keit", an einer Stelle „im künstlerischen Sinne zwei verschiedene Rassen"17), sondern er verband in
seinen Schulbegriffen auch Generationen, sofort Kontinuitát konstruierend, da er die Gültigkeit dér
beobachteten Erscheinungen im Idealfall auf drei Generationen, d. h. auf ungefáhr ein Jahrhundert aus-
dehnte. Er war es im Prinzip, dér die Kette von Schulen („Werkstátten") zum Rückgrat dér chronologi-
schen Konstruktion dér mittelalterlichen ungarischen Kunst machte. Sein Schema dér durch Ver-
mittlung von Gyulafehérvár an die álteren Schulen anknüpfenden Jáker Bildhauerschule ist folgendes:
1. Die áltere Bildhauergeneration von Ják, dér Meister dér Apostelfiguren, dér Meister des Königs und
dér Königin im mittleren Joch dér Hauptapsis (342-344) sowie derjenige dér Löwen; 2. ein jüngerer, zűr
mittleren Generation gehörender Bildhauer, dér Meister dér Madonna, von dem auch dér „Richter-
könig" im nördlichen Joch dér Hauptapsis stammt (345); 3. dér jüngste und modernste Künstler, dér
Meister des jungen Königs in dér Wand dér Nordapsis (347), dér auch die Konsole dér Emporenbrüstung
(133) und die an dér Nordostecke des Chorquadrates plazierte figürliche Konsole (337-338) schuf. Sein
Gehilfe fertigte das in dér Nordwand des Chorquadrats untergebrachte Relief mit den in einer
Doppelnische dargestellten Figuren des Hl. Georg und eines Königs (336) an.18 Bogyays Auffassung
stimmt mit dér Gerevichs darin überein, dali er den Stil dér Skulptur Christi an dér Westfassade und
dérén Verwandte für ein Charakteristikum des führenden Meisters hielt und von dessen Einflufi auf die
jüngeren Künstler ausging.
Dies sind die einzigen, ernsthaft erwogenen Gedanken bezüglich dér inneren Stilfragen dér Jáker
Bildwerke. Befreit mán sie von dér den Hamannschen Erkenntnissen entgegenstehenden, über das Ge-
biet dér Stilkritik hinausreichenden Hülle dér pflichtgemáfien Schlufifolgerungen, gelangt mán zu dér
Feststellung einer ziemlich trivialen Bamberger Beziehung, die sich in den Kopftypen und den typi-
schen Stellungsmotiven offenbart. In einem Fali, den dér Petrusfigur am Tympanon dér Bamberger
Gnadenpforte, könnten - aus entsprechendem Winkel fotografiert - sogar Jáker Analogien aufgezeigt
werden (B4, Petrus- und Christusfigur, J13; 349-350). Im allgemeinen enger ist in Bamberg dér Kreis dér
in Ják leicht zu entdeckenden Draperiemotive: dér typische Faltenwurf zwischen den beiden Beinen,
den Gerevich als „doppelte, lángé, trichterartige Faltung"19, und Bogyay weniger ausdrucksvoll als „im
Schritt hervorspringende Falté"20 bezeichnete, ist in Bamberg besonders für die Figuren des östlichen
Abschnitts dér Reliefreihe dér südlichen Chorschranke, die Anháufung dér „trichterartigen Faltén"
hingegen, im Zusammenhang mit den Zickzackkonturen dér Draperiesáume, besonders für die Lai-
bungsfiguren des Fürstenportals charakteristisch.
Den prázisesten Katalog dieser recht trivialen, auf den ersten Blick jedoch überzeugenden Analo­
gien stellte Gerevich in seiner Aufzáhlung zusammen, obwohl gerade er diese Übereinstimmungen
bestritt. Die ungarische Forschung hat die Bamberg-Literatur nicht gründlich genug gekannt, um ihr mit
entsprechender Frische in allé Sackgassen dér Zuschreibungen und Notnamen folgen zu können. Was
mich betrifft, sah ich 1984 in erster Linie die „graphische Gruppé" dér - heute überholten - Einteilung
Verheyens als ausreichende Bezugsgrundlage an.21 Damals schrieb ich die Bildhauerei von Ják, ohne
sonderliche Differenzierung naclr Qualitát und Meisterhand, summarisch einem im bambergischen Stil
wurzelnden Meister zu, und unterschied - im wesentlichen Bogyay folgend - noch einen anderen
Meister, dem ich au Fér dem sitzenden Torso mit Zepter im mittleren Joch dér Mittelapsis (342-343) da­
mals weitere Skulpturen dér Apostelreihe zuschrieb. Diese sind nach heutiger Kennzeichnung die Figu­
ren B4, B6, J9 und J13. Die Beobachtung, dali B4 und J9 zusammengehören und gleichzeitig von den
übrigen Figuren dér Reihe abweichen, erwies sich auch nach dem Abnehmen als haltbar, was hingegen
bei den Figuren B6 und J13 nicht dér Fali war.22 Vor allém fehlt an ihnen das, was Bogyay in seiner
Charakterisierung die „individuelle, aber trockene, aus scharfen parallelen Einschnitten bestehende Fal-
tengebung" nennt.23 Angesichts obiger Einsichten sind auch die Ergebnisse des 1984 unternommenen
Versuches zűr Bestimmung dér stilistischen Lage dieser Skulpturen zweifelhaft, und zwar, 1. dal? dieser
„statt zu einer plastischen Bewegtheit dér Figur jedoch eher zu einer Blockartigkeit des Körperaufbaues und zu
einem Oberflcichenspiel kleintciliger Parallelfalten gcneigte" andere Meister seinen Figurentyp von dem bam-
bergisch beeinflufiten Bildhauer übernommen habén soll,24 bzw. 2. daiS als Vorláufer dieses Figurenstils
solche bayerischen Werke erwáhnt werden könnten wie eines dér Bogenfelder des Kreuzganges in St.
Zeno von Reichenhall oder die Nischenfiguren dér Regensburger Altén Kapelle.25
Die Frage des Verháltnisses zwischen den beiden Gruppén - d. h. dér Mehrzahl bzw. dér insgesamt
drei Figuren záhlenden anderen Gruppé - ist heute alsó offener denn je. Über den bambergischen Ur-
sprung dér einen dürften kaum Zweifel bestehen, über die Art und Weise dér Abstammung urnso mehr.
Auf die Schwierigkeiten dér Herkunftsbestimmung dér anderen deutet auch dér obige Mifierfolg.

DIE BEZIEHUNGEN DÉR SKULPTUREN ZUM BAUSCHMUCK

Solange die Beziehung zwischen den Figuren und dér Mauer lediglich eine in dér Tradition dér
kunsthistorischen Analyse wurzelnde Metapher war und mán die Foslösung in ebenso übertragenem
Sinne auffassen mufite, hatte die Frage, ob aus dér áhnlichen Herleitung dér Bauornamentik auch die
Identitát dér Werkstatt folgt, keinen ernsthaften Sinn. Früher suchte mán das Rátsel dér nachtráglichen
- nicht hier oder nicht so geplanten - Verwendung dér Skulpturen zu kláren; spáter warf ihre vollplas-
tische Bearbeitung, d. h. vöm Gebáude unabhángige Fertigung die theoretische Möglichkeit auf, dafi
die Skulpturen absolut nichts mit dér Bauornamentik zu tun habén. Eine Untersuchung dieser Frage
ist aufierordentlich schwierig, gerade wegen dér in Ják geübten Praxis dér nachtráglichen Einfügung
dér Skulpturen. Erschwerend kommt hinzu, dafi die an den architektonischen Gliedern gemeifielten
figürlichen Details sehr kiéin, in qualitativer Hinsicht alsó untergeordnet sind und dafi sie von den Re­
staurátorén auch taktloser behandelt wurden. Die dennoch möglichen Beobachtungen beziehen sich
ausnahmslos auf die stilistische Hauptgruppe „bambergischen Ursprungs". Gelegenheit zu solchen
Beobachtungen bieten:
1. Die klemen Figuren in dér Hohlkehle dér Faibung des Nordfensters dér Nordapsis (339-341). Ihr
Vorteil ist, dafi sie zweifellos zu jeweils einem solchen grófién Werkstück gehören, die durch die ganze
Fensterlaibung die Fage des Kapitells bildet. Zwar sind sie kiéin, ihre Formen grob bearbeitet, ihr Zu-
stand infoige dér Verwitterung bzw. Umarbeitung nicht einwandfrei und ihre Proportionen gedrückt.
Doch dafi die Höhe ihrer Köpfe nahezu ein Drittel ihrer Gesamthöhe ausmacht, überrascht nicht son-
derlich, wenn mán sie mit den Figuren des in die nördliche Aufienmauer des Chorquadrats eingebauten
Reliefs (336) vergleicht. In Bezug auf die Proportionen letztgenannter ist besonders befremdend, dafi sie
in Abmessung und Höhe kaum voneinander abweichen, obwohl es sich bei dér einen um eine stehende,
bei dér anderen um eine sitzende Gestalt handelt. Die in dér Doppelnische gesetzten Figuren sind mit
dem Grund zusammen aus einer rechteckigen Steinplatte gemeifielt. Allén Anzeichen nach reprásentiert
dieses Relief unter den Jáker Bildwerken die Technik und den Stil des traditionellen mittelalterlichen
Hochreliefs in dér klassischen Form, wáhrend sich sámtliche übrigen, als Hochrelief verwendeten
Figuren technisch gesehen als selbstándige, runde Skulpturen erwiesen.
Die Formen dér das Relief umrahmenden Architektur sind verkleinerte Variante dér Gliederung
dér nördlichen Nebenapsis. Aller Wahrscheinlichkeit nach war es als Gedenktafel dér Weihe bestimmt.
Unsicher ist die Interpretierung dér linksseitigen, weniger dynamischen, mit dér Waffe und dem
althergebrachten Gegner nur nach Art von Attributen umgehenden Figur. Bogyay deutete sie als
Hinweis auf die Psychomachia im allgemeinen oder als Hl. Michael, was - angesichts ihrer Plazierung
hoch oben - nicht auszuschliefien wáre; dafi sie jedoch einen Engel darstellen soll, dafür gibt es kei-
nerlei Anzeichen!26 Gerevich betrachtete sie als Hl. Georg, und das ist, als Darstellung des Titular-
heiligen, hier wahrscheinlicher. Die Interpretation dér auf dér rechten Seite in einem Fehnstuhl sitzen-
den, ihre Füfie auf einen Schemel stellenden Figur als vornehme weltliche Gestalt, d. h. als Lebender,
war niemals fraglich. Wie die rechte Hand nach dem Verschlufiband des Mantels greift und die linké
Hand dessen Saum anhebt, dies sind typische Gesten wohlerzogener Menschen des 13. Jahrhunderts;27
zu demselben Kreis gehört das Gebaren dér vornehmen Persönlichkeit, die in einer dér Nischen im
nördlichen Joch dér Hauptapsis sitzend und mit übergeschlagenem rechtem Bein dargestellt wurde
(345).28 In áhnlicher Weise gehen auch die Apostelfiguren an dér Westfassade mit ihren weiten Dra-
perien um. Als Grundlage des stilkritischen Urteils, da Is das Donationsrelief (336) ein Werk dér jün-
geren Mitglieder dér Werkstatt ist, dient aufier den kleinen Figuren dér Fensterlaibung (340-341) vor
allém die sitzende Königsfigur des Hauptchores (342-343).
Die chronologische Reihenfolge ist mehr oder weniger klar; sie ergibt sich aus dér Lage dér Relief-
tafel im oberen Wandteil des Chorjochs (336). Den Anzeichen nach wurde sie námlich ausnahmsweise
im Zugé des normalen Arbeitsablaufes angebracht, so dafi die Steinversetzung dér Nordwand des Chor­
jochs offensichtlich unter Berücksichtigung dér relatív grófién Relieftatéi erfolgte, zu dérén Versetzen
- gleich welcher Rekonstruktionsvorstellung dér baugeschichtlichen Periodisierung dér Abteikirche
zufolge - es nicht am Baubeginn, sondern erst nach gewissen Plán- und Konzeptionsánderungen
gekommen sein dürfte.29 Das Relief dem „jüngeren Schüler" zuzuschreiben bedeutet alsó, dafi es - mit
den Figürchen des Apsisfensters und mit anderen Details dér Bauskulptur zusammen - jünger ist als die
vorfertigten, am Chor eingemauerten oder versetzten anderen Skulpturen, zu denen neben den
erwáhnten Sitzfiguren ebenso am Chor wie an dér Westfassade auch Tierfiguren gehören.30
Mit dér Annahme des Meister-Schüler- bzw. Schulverháltnisses wird ein bedeutsamer qualitativer
Unterschied verwischt. Die Auffassung dér sekundar verwendeten („álteren") Skulpturen ist entschie-
den bildhauerisch, und zwar nicht nur vöm Gesichtspunkt ihrer selbstándigen Behandlung oder Aus-
arbeitung, alsó in technischer Hinsicht, sondern auch wegen ihrer markanteren und individuellen
Formgestaltung. Gleichzeitig aber handelt es sich bei den „jüngeren" um gewöhnlichere, nicht vor gró­
fié bildhauerische Probleme stellende Bauplastik. Es ist eine Frage dér Entscheidung, ob mán in ihnen
eine provinzielle oder dekorative Banalisierung dér Werke dér „Bamberger" Meister sehen will.
2. Auch dér Typ des stark verwitterten Kopfes einer mit Drachen ringenden (? - die Darstellung be-
gleiten von réveils et prodiges geprágte Gilgamesch-Reminiszenzen) Halbfigur, die in dér Mitte des Ost-
jochs dér nördlichen Seitenschiffswand plaziert ist (348), erinnert an den dér „bambergischen" Skulp­
turen dér Westfassade (am ehesten von B5, mit lánglicherer Formung). Hier geht es ebenfalls um die
relatív spáte sekundáre Verwendung in einer verháltnismáfiig spáten Phase des Baus dér auch im
heutigen, weitgehend restaurierten Zustand als Paradigma dér Baugeschichte dienenden Nordwand,
als im Inneren, im östlichsten Joch des Seitenschiffs wurden bereits allé Schwierigkeiten um den
Entwurf des Triumphbogens sowie um die Wölbung des Joches überwunden. Das Relief ist in zweier-
lei Hinsicht lehrreich.
In motivischer Hinsicht bestátigt es, dafi die in dér Ornamentik dér Kirche háufig leitmotivartig vor-
kommenden, in Blattranken übergehenden Drachenfiguren31 mit dér „Bamberger" Skulptur zusam-
menhángen. Die zwischen den Figuren des Westportals verwandt, in ihren Details jedoch nicht überein-
stimmend behandelte Ornamentik findet sich alléin über den beiden Armlehnen des Thrones dér aus dér
nördlichen Nische des Portalrisalits abgenommenen Madonna. Dieses Detail láfit sich nur schwer inter-
pretieren: Es könnte sich - hinsichtlich dér erforderlichen Hintergrundfláche fúr die geplante reliefartige
Verwendung dér Skulptur - um dekorative Raumausfüllung oder aber um den Anfang irgendeines rück-
lehnenartigen Aufbaues für den bankáhnlichen Thron handeln. Das Madonnenrelief zeigt übrigens eine
eigenartige Asymmetrie: Dér Knopf über dem vorderen Stuhlbein rechts von Maria ist niedriger, darüber
ist die Halbgestalt eines Löwen (dér Löwenthron Salomonis!) gemeifielt, wáhrend die Knopfendung auf
dér linken Seite höher liegt. Ebenfalls asymmetrisch ist die Entfaltung des Rankenornamentes: über dér
Löwenfigur erscheint es durchbrochen gearbeitet, rechts hingegen mit zwischen den Ranken belassenem
Hintergrund. Nur schwer kann mán sich dem Eindruck entziehen, dafi die gröfitenteils fertige, aber doch
nicht ganz abgeschlossene Steinmetzarbeit nachtráglich von einer anderen Hand beendet wurde, was
bedeuten dürfte, dafi es an den „álteren" Skulpturen zűr Zeit ihrer Versetzung aufier den zwecks
Anpassung an die neue Situation notwendigen Aufgaben auch noch Arbeit für den Steinmetzen gab.
 Die Reliefplatte mit Drachen und Halbfigur (348) an dér Mauer des nördlichen Seitenschiffes
wurde beim nachtráglichen Einsetzen offensichtlich beschádigt, insbesondere an den beiden Seiten
und den hervorspringenden Teilen des oberen bzw. unteren Abschlusses. (Diese Beschádigungen ent-
standen wohl nicht mit Absicht, sondern sind eventuell verwittert.) Dér untere Teil des Randes wandte
sich, allén Anzeichen nach dér Wölbung dér Drachenleiber folgend, nach oben und bildete einen
Rahmen, oben beschliefit ein horizontaler Rand die Platté. Diese [ -förmige Reliefform ist mit jenem den
Figuren (durch einen Reliefgrund oder von dér Komposition geforderte Hintergrundfláche) zumindest
von untén einen in L-Form begrenzten Raum ergebenden, untén eindeutig einen Sockel bildenden
Relieftyp verwandt, dér bei einem GroGteiI dér Tierreliefs typisch ist. Als bestes Beispiel dafür dient das
Löwenrelief, das den Zwischenraum dér in dér nordöstlichen Ecklisene des Chorquadrats eingesetzten
Figurenkonsole und dér Apsismauer überbrückt (337-338).32 Verwandt ist diesem Relieftyp - sowie in
seinen Detailformen auch dér an zahlreichen Stellen dér Kirchenfassade verstreuten Löwenschar - die
aus dér südlichen Nische am westlichen Portalrisalit abgenommene Samsongruppe, welche anderer-
seits eindeutig dér „bambergischen" Stilgruppe angehört.
Das Ergebnis dér - beim gegenwártigen Stand unserer Kenntnisse vorerst nur hypothetisch und un-
systematisch realisierbaren - Untersuchung in Bezug auf die architektonischen Beziehungen dér Skulp-
turen ist alsó, dafí
- die „Bamberger" Steinmetzen eine wesentlich gröfiere Aufgabe erfüllt habén als die Schaffung
dér Skulpturen dér Westfassade, noch dazu in einer relatív frühen Phase dér Bauarbeiten,
- nicht auszuschliefien ist, dafi sie Stücke zűr Bauornamentik meifielten,
- ihre Werke in einem (schon ursprünglich geplanten oder nur notwendigerweise errichteten)
Depot aufbewahrt, und spáter lángere Zeit zűr Ausschmückung des Gebáudes benutzt wurden,
- nach ihnen solche Meister arbeiteten, dérén áhnliche Orientierung aufgrund ihrer Formenschatz
zwar wahrscheinlich ist, doch wo sie als Bildhauer tatig waren, dórt reichte ihre Kraft nur zu provin-
ziellen Nachahmungen. Ihre Vorgánger waren Bildhauer, sie aber lassen sich höchstens als Steinmetzen
bezeichnen.

FO RM EN LEH RE UND GRUPPIERUN G

Betrachtet mán das bei dér Rekonstruktion historischer Zusammenhánge háufig benützte Denk-
schema, wonach die Provinzialisierung nicht seiten Werk sich um die progressiven Neuerer versam-
melnder, konservativ geschulter und infoige ihrer festverwurzelten Gewohnheiten die Neuerungen
banalisierender lokaler Kráfte sein dürfte, lohnt es, die von dér álteren Fachliteratur empfohlene
Hypothese dér autochthonen Herleitung unter diesem Aspekt in Betracht zu ziehen. Denn sich einge-
hender mit dér gégén die Bamberger Beziehung gerichtete Spitze dér Vorstellung zu befassen, erscheint
heute überflüssig.
Dér auffálligste, auch zu ihrer Charakterisierung und Herleitung verwendete Zug dér Jáker
Skulpturen ist das als „doppelte, lángé, trichterartige Faltung" oder „im Schritt hervorspringende Falté"
bezeichnete Draperiemotiv. Es handelt sich um eine alté, mehrere Epochen und Stilperioden umfas-
sende Formel grundsátzlich zeichnerischer Art und Herkunft zűr Veranschaulichung dér Stofflichkeit
und Ráumlichkeit von Textilien. In ihrer Grundform kennen wir sie aus dem Kreis dér Skulpturen des
12. Jahrunderts des Domes zu Pécs; z. B. vöm Tischtuch des fragmentarischen Abendmahlreliefs (352).
Hier ist dér herabhángende Teil des Tischtuchs durch fácherartig von den Aufhángungspunkten ausge-
henden Faltén rythmisch gegliedert, dazwischen sieht mán immer spitzer werdende, V-förmige Faltén
mit unterhalb ihrer Spitze geschnittenen Doppelkreisbögen. Allé Textilflachen sind im Prinzip Schrá-
gen, dérén Kontúrén sich aus den stufenartig übereinander geschichteten Rándern dér Ebenen erge-
ben, wáhrend untén, in den Dreiecken dér Zickzacklinie des Saumes, auch die Rückseite dér gefalteten
Ebenen erscheint. Treffen zwei solche Motive aufeinander, ensteht jeweils eine „Gegenfalte" mit rhom-
bischer, ovaler oder sechseckiger Ausbuchtung, und dieses Ensemble bildet eine vöm Aufhángungs-
punkt herabwallende Draperiefalte. In dér Pécser Skulptur wurde dieses abstrakte System dér Drape-
riegliederung in mannigfaltiger Art und Weise angewandt; an einzelnen Figuren, so beispielsweise an
 dem einen stehenden Engel darstellenden Relief (351),33 findet mán als Pathosformel auch das
„Glockenmotiv" dér frei wehenden Faltenflügel ahnlichen Ursprungs. Da es um eine zeichnerische
Formel geht, lafit sich ihre Verbreitung anhand einiger wahllos aus dem Denkmálerschatz dér
Wandmalerei herausgegriffener Beispiele charakterisieren: Sant'Angelo in Formis - Malachias; Poitiers,
St-Hilaire - Hl. Quintinus; Saint-Savin-sur-Gartemps - Enoch; San Pedro de Burgal - Éliás.34 Dem Tisch-
tuch des Pécser Abendmahlreliefs steht nahe die Festmahlszene áhnlicher Komposition eines Reliefs von
Szabadegyháza (353). Das heifít, sie steht ihr nahe, wurde aber miSverstanden: Eigentlich liegen hier die
Gegenstánde des Festmahls nicht auf dem Tisch, sondern auf dem herabhángenden Teil des Tischtuchs.
Dominierend ist diese Formel im Prinzip sowohl bei den Draperien dér Reliefs von Székesfehérvár, Jásd
und Somogyvár, als auch denen von Gyulafehérvár.
An den Jáker Figuren ist dasselbe Motiv unterschiedlich interpretiert. Abweichend ist ihre Stoff-
lichkeit, weil sie nicht konturenartig zűr Geltung kommt, sondern aus körperhaften, stofflich aufgefafi-
ten Draperiebahnen gebildet wird, und abweichend ist auch ihre dynamische Auffassung, weil sie als
Element in Bewegung befindlicher Draperien erscheint. Deshalb ist das Motiv an den Jáker Figuren
umfánglich und bauschig, gleichzeitig jedoch nicht symmetrisch, sondern verzerrter, gebeugter und ver-
drehter Form. lm Hinblick auf die ursprünglichen Qualitáten dér Gestaltung dér Draperie gestattet dér
Zustand dér Jáker Skulpturen keine exakteren Folgerungen. Die Faltén wurden stumpfer, zusammen-
fassender gestaltet und die Grate nicht so sauber geschnitten wie bei den Bamberger Figuren. Allerdings
scheint diese Qualitát ebenso eigenartig zu sein wie das gröfiere Gewicht dér Figuren und ihre gedrurí-
generen Proportionen. Darauf deutet auch eine weitere Beobachtung: bei diesen „Rundfiguren" falit auf,
dafí von vorne nach ihrer Rückseiten die Sorgfalt in dér Faltenbehandlung abnimmt, die Plastizitát dér
Faltén verflacht und sie dórt oft nur noch als stufenartige Fláchen sáumende Konturlinien zűr Geltung
kommen. Wiederum kommt es auch háufig vor, dal? die überall möglichen, durch die Varianten des
„Trichtermotivs" markierten Draperieelemente sich fortsetzen bzw. nach hinten umschlagen.
Gleichzeit jedoch schránkt diese Beobachtung die Gültigkeit dér neu entdeckten Unabhángigkeit
dér Rundfiguren von dér Architektur ein: In Wirklichkeit erscheinen sie als vorwiegend zűr Betrach-
tung dér Hauptansicht vorgesehene, mit dér (vorher ungewissen?) Seitenansicht weniger rechnende,
grundlegend die Bedingungen zűr Ansicht von Hochreliefs erfüllende Skulpturen. Das ist auch dér
Grund, weshalb mán über die Figurenauffassung, die allgemeinen Relationen von Figur und schwung-
hafter Draperie hinaus nur schwer direkte motivische Übereinstimmungen zwischen ihnen und ihren
unmittelbaren Verwandten - den in verschiedenen Varianten dér Seitenansicht dargestellten Figuren
dér Bamberger Chorschranken - findet. Die Gewándefiguren des Fürstenportals sind ihnen, da es sich
um Sáulenfiguren handelt, eher in ihren Anschauungsbedingungen verwandt, ihre Figurenkoposition
steht dér dér Jáker ferner.
Unverkennbar ist bei den Jáker Skulpturen ein gewisser Schematismus in dér Komposition dér
Frontansicht, mán könnte auch Sparsamkeit sagen; bestimmte grundlegende Kompositionsformen
wiederholen sich. Diese erwecken so stark den Eindruck eines mit Blick auf die Hauptansicht erdach-
ten zeichnerischen Schemas, dal? die Möglichkeit des zeichnerischen Ausgangspunktes, eventuell mit-
tels Skizzen auf den Steinblöcken oder auch durch Kartons, durchaus denkbar wáre. Grundformel war,
wie es scheint, die Komposition dér Christusfigur, mit seinem die linké Schulter bedeckenden, die Brust
freilassenden und diagonal vor dem Körper herabfallenden Mantel. Auch bei den Figuren B l, B6
(Peter), J10 und J13 láfit sich diese vöm diagonal verlaufenden Mantel bestimmte Grundformel erken-
nen. Am náchsten steht dér gekráuselten Gestaltung des Mantelsaumes dér Christusgestalt die J10. An
allén anderen Figuren sind die Mittel dér Variantenbildung gut wahrnehmbar: die Haltung dér Hánde,
die statische oder bewegte Gestaltung des Untergewandes, die Einfügung zusátzlicher Faltén (typisch
hier die Rolle des vor dér Brust dér Petrusfigur verlaufenden, bandartigen Draperiestreifens). Als sehr
elegante, prototyphafte Komposition wirkt dér Apostel B5 mit seinem über die Schulter geworfenen
und von dórt herabwallenden Mantel (seine Geste, wie er auf das Buch weist, erinnert an die Christi).
Eine extreme, manieristische Bereicherung dieses Kompositionstyps, mit vöm Wind aufgebauschten
Faltén, kennzeichnet die Figur J8 (Paulus). lm Falle von J12 kompliziert eine ganze Reihe Trichterfalten
die Darstellung, und nicht weniger zergliedert ist die Komposition von B2.
 Als wáre dieses Instrument dér Draperiegestaltung in den Hánden des Bildhauers, dér danach
strebt, aus einer kleinen Zahl Kompositionsschemata dreizehn individuelle Gestalten zu schaffen, eine
solche jederzeit verfügbare Formel, die bei enstprechender Dosierung zum gewünschten Ziel führt.
Diese Methode sowie das angewandte formale Element erinnern an die Logik des Zackenstils - mán
findet solche Formeln in áhnlicher Rolle beispielsweise im Skizzenbuch von Wolfenbüttel.35 Die Jáker
Skulpturen vertreten unter den Anhángern von Bamberg nicht den einzigen Fali dér in Richtung
Zackenstil weisenden willkürlich-manieristischen Neigung. Offenbar sind aus einer anderen Richtung
und von den unseren völlig unabhángige und extreme manieristische Reprásentanten áhnlicher Ten-
denzen die Apostelreliefs im schlesischen Trzebnica ( 3 5 7 ) . 36 Unter den beiden von uns als unterschied-
lich bezeichneten Grundtypen dér Komposition stellt die dér Christusfigur wohl die klassische Grund-
form dar, wáhrend dér schwungvolle, abgerundete Linienrythmus dér anderen in den Kreis des
byzantinisch geprágten Klassizismus - Buchmalerei ( 3 5 5 - 3 5 6 ) , Kleinplastik - dér zweiten Halfte des 12.
Jahrhunderts führt.37 In dieser Hinsicht scheinen die Annahmen von Róbert Suckale über die grundle-
genden und den stilistischen Fortschritt dér nördlichen Chorschranken inspirierenden Quellén dér
Bamberger Plastik richtungsweisend zu sein.38

DIE KLEINERE GRUPPÉ DÉR FIGUREN

Aufier dér in dér Skulptur dér Jáker Westfassade die erkennbar dominierende Rolle spielenden
Gruppé (zu dér auch die thronende Madonna und die Samson-Skulptur gehören), die stilistische Züge
bambergischen Ursprungs aufweist, findet mán dórt noch zwei fremdartige Figuren: B4 und J9. Vor
allém die Sonderstellung letztgenannter fiel den bisherigen Kunsthistorikern auf, die sie aufgrund ihrer
spezifischen Züge dér Draperiebehandlung dér in dér Zwerggalerie des Hauptchores sitzenden, ein
fragmentiertes Zepter haltenden Königsfigur ( 3 4 2 - 3 4 3 ) nahebrachten. Die Charakterisierung dér
Stileigenheiten basierte zum Teil auf dem letzgenannten; dem widerspricht jedoch die Beobachtung
dér Apostelfiguren, die sich jetzt besser studieren lassen. Als ein Herantasten erwiesen sich auch die
bislang formulierten Hypothesen über das Nacheinander dér zwei verschiedenen Jáker Stile bzw. den
möglichen Ursprung des zweiten. Allé diese Theorien gründen auf dér aus kleinen, parallelen Faltén
mit wellenlinienförmigem Saum bestehenden Draperie sowie dem auffálligsten Zug dér Apostelfigur
J9, die mit dér rechten Fland vor dem Körper den Mantelsaum aufrafft. Das als archaisch betrachtete
Motiv wurde zuerst von Bogyay in die süddeutsche Umgebung verwiesen (Basel, Galluspforte;
Regensburg, St. Jákob), und er war es auch, dér als erster mit dér Rolle von Vértesszentkereszt rech-
nete.39 Diese Beziehung bot sich nicht nur als eine dér möglichen Richtungen für die autochthonen
inneren Zusammenhánge an (im Zusammenhang mit dér achteckigen Pfeilerform des Jáker Gebáudes
war sie früher schon aufgeworfen worden40), sondern auch als eine mögliche Bestátigung dér - haupt-
sáchlich in Bezug auf die Gliederung des östlichen Teils dér Nordseitenschiffmauer - vermutlichen
architektonischen Verwandschaft dér ersten Bauphase zu Schöngrabern.41
Zwischen den drei Skulpturen bestehen ziemlich grófié Unterschiede. Dér Grund, weshalb mán sie
einander zuordnet, ist die parallelé Faltenbehandlung, die als eine Variante des um 1200 üblichen
Muldenfaltenstils aussieht. Ein weiterer gemeinsamer Zug ist, dafi am Saum dér Gewander (im Falle dér
sitzenden Königsfigur und dér Apostelfigur J9 am Halsausschnitt, bei B4 am oberen und unteren
Mantelsaum sowie am Halsausschnitt dér Tunika) auch solche bortenartige Schmuckstreifen vorkom-
men, wie sie für die andere Gruppé nicht typisch sind. Die besonders mit Blick auf die im Chor sitzende
Königsfigur erstellte Charakteristik, als bestimme diese Gruppé geschlossene Blockhaftigkeit - als
Merkmal dér Altertümlichkeit -, erwies sich aufgrund des in dér ganzen westlichen Figurenreihe gerade
durch seine Bewegtheit auffallenden Apostels J9 als offensichtlich irrtümlich. Diese Figur - die sich auch
durch ihre Durchbrochenheit, Bewegtheit und detaillierte Ausarbeitung dér Rückseite von den übrigen
unterscheidet - strebt gleichsam nach links, und dieses Bestreben unterstreicht auch die den Saum des
Gewandes aufraffende Geste. Infolge dieses Bewegungsmotivs wirkt die Blockhaftigkeit dér Skulptur
wengiger geschlossen, als in dér „bambergischen" Gruppé üblich ist; ihr unterer Teil springt hervor.
 Áhnlich ist auch dér Figurenaufbau des Apostels B4, dessen Komposition frontal betrachtet eine
Variante dér dér Christusfigur ist. Das Motiv des Mantels mit diagonalem, von kleinen Fáltchen beglei-
tetem Saum stimmt überein, doch wird dér Mantel auf dér rechten Schulter mit einer Agraffe verschlos-
sen und láfít die linké Schulter frei, und von dér den Saum erfassenden linken Hand gehen strahlenför-
mige, nicht wie bei dér Christusfigur V-förmige, Faltén aus. Angesichts dieser Übereinstimmung erhebt
sich notwendigerweise die Frage, welche davon Prioritát geniefit. Am abgeklártesten, und gleichzeitig
archaischer, erscheint die Komposition dér Christusfigur, wáhrend B4 dér die gesamte Reihe beherr-
schenden Gesetzmáfiigkeit dér Variierung entspricht, dal? mán das Derivat stets in irgendeiner Weise
bereichert, alsó „schmückt". Dér klassizistisch-byzantinische Ursprung des Typs dér Christusfigur ist recht
augenscheinlich (vgl. z. B.: Deesis-Triptychon, Rom, Museo dél Palazzo Venezia; Romanos und Eudochia-
Platte, Paris, Cabinet des Médailles42) und zu Beginn des 13. Jahrhunderts sehr aktuell (Chartres,
Mittelportal des Südquerhauses; Reims, Trumeau-Christus am Nordportal mit dem Jüngsten Gericht). Als
mögliche Tráger des klassizierenden byzantinischen Formenschatzes kommen um 1200 auch solche
Werke in Betracht wie das halbfigürliche Stuckrelief am Tympanon des nördlichen Langhausportals dér
Hildesheimer St. Godehard mit den kleinen, dem Saum des Mantels folgenden Fáltchen an dér
Christusgestalt sowie dér auch in Ják wiederkehrenden Kopfhaltung. Unmöglich ist die Jáker Darstellung
- mit den zylinderförmig unter dem Gewand hervorlugenden Füfien und dem rundlichen Bauch - ohne
vorangehende ottonische Filtrierung des Typs vorzustellen. Als vermittelndes Médium dürfte auch hier
die Goldschmiedekunst gedient habén.43
All das hat mit gröfiter Wahrscheinlichkeit dér in Kenntnis des gotischen Muldenfaltenstils arbei-
tende Meister vertreten. Das Bewegungsmotiv dér Figur J9 wirft áhnliche Probleme auf, wie Suckale im
Zusammenhang mit Bamberg darüber referiert: Ob das antikisierende Raffen dér Gewánder ohne
Kenntnis dér Reimser Vorbilder möglich sei?44 Woher kam dieser in Ják eingetroffene Meister, dessen
Situation áhnlich war wie die dér Meister des Strafíburger Doms oder dér Egisheimer Pfarrkirche in dér
oberrheinischen Bildhauerkunst um 1200?45 Die Geschichte dér Einflüsse dieses Stils ist im wesent-
lichen ungeschrieben, doch ist nicht unabhángig von ihr eine bedeutende Gruppé bildhauerischer
Denkmáler dér deutschen Spátromanik in dér Umgebung des mittleren Rheinlandes und Hessens.
Viele verwandte Elemente zeigen auch die Skulptur dér Portale dér Gelnhausener Marienkirche vöm
Ende dér 1220er Jahre.46 Es steht alsó zu entscheiden, ob es nicht an dér Zeit wáre, die von Hamann
allzu schwungvoll gehandelten Fragen hinsichtlich Gelnhausen im Zusammenhang mit dér Jáker
Skulptur erneut auf die Tagesordnung zu setzen.47

ANM ERKUN GÉN

1 D ie F r a g e d é r s e k u n d á r e n V e r w e n d u n g w u r d e
v o n E r ik a D o b e r e r in V e r b in d u n g m it S c h ö n g r a b e r n
a u f g e w o r f e n , ih r e Z w e ife l u n d H y p o t h e s e n b e t r a f e n
a u c h Já k . M it d ie s e n b e s c h á f t ig t e s ic h 1 9 8 5 a n Ő r t u n d
S t e lle u n d i n W ie n e in i n t e r n a t i o n a l e s K o llo q u iu m :
Schöngrabern.
H e r m a n n F i l l i t z - M a r t i n a P ip p a l (H g .),
Internationales Kolloquium 17./18. September 1985.
Veranstaltet vöm Österreichischen Nationalkomitee des
C.I.H.A in Zusammenarbeit mit dem Bundesdenkmalamt,
W ien 1987. A u s d ie s e m A n lafi - u n d b e v o r d ie F o r s c h u n -
g e n in J á k b e g a n n e n - h a t t e n w ir G e le g e n h e it e in ig e
D e ta ilfr a g e n d e s J á k e r G e b a u d e s z u e r ö r t e r n : M a r o s i
1 9 8 5 (1 9 8 7 ).
2 V g l. M ezey-S zentesi 1 9 9 1 , in s b e s . 5 7 6 f.
3 W ir w a n d te n d a s d ie h is to ris ch e P e rsp e k tiv e z u e rst
v e r a n s c h a u lic h e n d e , fü r s p á te r e B e t r a c h te r n a h e lie -
g e n d s te S u b t r a k t io n s v e r f a h r e n a n : 1 9 9 6 - 1 2 5 6 = 7 4 0 . -
D ie s k o m m t a u c h im Z u s a m m e n h a n g m it J á k vor, u n d
z w a r v o n s p á te re r H a n d a u f d é r v ö m G e s ic h ts p u n k t d ér
G r ü n d u n g b e d e u t e n d e n U rk u n d e a u s d e m Ja h r e 1325
Széchényi 1 9 0 1 ,1 1 .
v e r z e ic h n e t: vgl. b e re its:
4 Gerevich 1938,186.
5 G erevich 1 9 3 8 ,1 8 7 ff. N e u e r d in g s fo lg t ih m , z u m
Teil a u fg r u n d d é r B e h a n d lu n g a n d e r e n M a te ria ls u n d
a u f je d e n F a li m it n e u e n A r g u m e n t e n : T ó t h S . 1983.
6 A n a ly s e d e s W e s tp o r ta ls :B ogyay [1 9 4 4 ], 4 5 ff.;
w e ite r s : H oefelmayr 1 9 5 4 ,1 3 ff. - V g l. n o c h M arosi 1985
(1 9 8 7 ), 6 0 f.
7 B ogyay [1 9 4 4 ], 4 7 ff. - B e m e r k e n s w e r t s e in e A n a ­
ly s e d é r G ie b e lg r u p p e : „ G e r a d e d a s is t d e r je n ig e Teil
d é r g e s a m te n D e k o r a tio n , w o m á n k e in e n s c h o n v o r h e r
e n tw ic k e lte n ik o n o g r a p h is c h e n B ild ty p u s v e r w e n d e te ,
s o n d e r n h ie r m u fite d ie z u m G e d a n k e n p a s s e n d e F o rm
g e s c h a ffe n u n d d é r In h a lt m it d e m a u s d é r F r e m d e é n t-
liehenen architektonischen Rahmen ursprünglich an-
derer Bestimmung in Einklang gebracht werden. Wie
die beiden an dér Turmwand plazierten Apostel zeigen,
ist die Lösung dieser Aufgabe nur zum Teil gelungen."
Ebd. 49.
8 B og yay [1944], 49 f.
9 G e r e v ic h 1938,192.
10 B ogyay [1944], 29 ff. und zusammenfassend: 93,
dann mehrmals und zuletzt: B ogyay 1992 (1993);
Bogyay 1993.
11 Überblick des heutigen Stands dér Forschung von
österreichischer Seite: F illitz 1992 (1993), 3 f.
12 G erevich 1938,188.
13 H ek le r 1937, 26 f.
14 B og yay [1944], 50.
15 B ogyay [1944], 50.
16 B o g ya y [1944], 33 - vgl. noch 28.
17 G erevich 1938,188.
18 G e r e v ic h 1938,190 f.
19 G e r e v ic h 1938,187.
20 B ogyay [1944], 50.
21 Egon Verheyen, Die Chorschrankenreliefs des
Bamberger Dömes, Diss., Wiirzburg 1961 (zu seiner Kritik
s. hauptsáchlich: Róbert Suckale, „Die Bamberger
Domskulpturen. Technik, Blockbehandlung, Ansichtig-
keit und die Einbeziehung des Betrachters", Münchner
Jahrbuch dér bildenden Kunst, dritte Folge, Bd. XXXVIII
[1987] 27-82, insbes.: 37 ff. und 55), in Anlehnung daran
viele sich als irrtümlich erweisende Gedankengánge
noch in: M a r o si 1984,132 f. - An diesem Punkt befindet
sich dér Verfasser dieses Aufsatzes in einer schwierigen
Lage, ist doch eine als Vorbereitung des Disputs im
Zusammenhang mit dem geplanten denkmalpflegeri-
schen Eingriff in Ják gedachte, auf ungarisch ver fafite
Studie von ihm in Umlauf (M a r o si 1987); einzelne Pas-
sagen daraus werden gelegentlich auch zitiert. Die
deutsche Fassung dieser in dér zweiten Hálfte dér
achtziger Jahre geschriebenen Studie sandte ich für
einen Weimarer Studienband ein, ihre Korrektur békám
ich zuletzt 1992 im Zugé dér Vorbereitung für den zwi-
schenzeitlich zűr Ernst-Schubert-Festschrift geworde-
nen Bánd zu sehen, und fand sie dann in dem 1995 bei
Böhlaus Nachfolger Verlag erschienenen Gesamtkatalog
wieder. Zwischenzeitlich sind zahlreiche Feststellungen
und Bezüge dér Arbeit überholt und sie entspricht vor
allém im Hinblick auf die Befunde nicht mehr dem
heutigen Stand dér Forschung. Hier erscheint es alsó am
richtigsten, vöm Inhalt des als Zeitbombe existierenden
Textes abzusehen.
22 Die Möglichkeit zum wiederholten Stúdium dér
Skulpturen und die diesbezüglichen Informationen
verdanke ich Alice Mezey-Debreczeni und Edit Szente­
si. Diejenigen, welche schon Gelegenheit zu áhnlichen
Konsultationen mit den eine jeweilige Gruppé von
Denkmalern über Jahre hinweg betreuenden Forschern
h a t t e n , w ird e s k a u m ü b e r r a s c h e n , d a li d é r V e rfa s s e r
tib e r d e n w a h r e n U r s p r u n g d es e in e n o d e r a n d e r e n G e -
d a n k e n g a n g e s n ic h t im m e r g e n a u R e c h e n s c h a ft a b le-
gen kann.
2 3 B ogyay [1 9 4 4 ], 50.
24 M arosi 1984,133.
2 5 M arosi 1 9 8 4 ,1 3 3 , A n m . 618.
2 6 I n n e r h a lb d e s s e lb e n K re ise s u n d a u f s c h w a c h e m ,
m itte lm á liig e m Q u a litá ts n iv e a u v g l. z. B .: C s o rn a u n d
D o z m a t: V alter 1 9 8 5 ,1 0 4 ,1 1 3 .
2 7 Z ű r I n t e r p r e t ie r u n g d ie s e s s o z ia le n V e rh a lte n s -
m o d e lls v g l.: W illib a ld S a u e rlá n d e r, „D ie N a u m b u rg e r
S tifte r fig u r e n . R ü c k b lic k u n d F r a g e n ", in : R e in e r H a u s-
h e r r - C h r i s t i a n V á te r le in (H g .), G e s c h ic h te - K u n s t -
K u ltu r (D ie Z e it d é r S ta u fe r , B d . 5 ), S t u t t g a r t 1 9 7 9 ,
1 6 9 - 2 4 5 , 1 6 9 ff. S. n o c h W illib ald S a u e rlá n d e r, „K leid er
m a c h e n L e u te . V e rg e ss e n e s a u s V io lle t-le -D u cs Diction-
naire du mobilier franqais", Arte medievale 1 (1 9 8 3 ),
2 2 1 - 2 4 0 , in s b e s .: 2 2 9 ff. Ü b e r d ie e in s c h lá g ig e n G o ld -
s c h m ie d w e rk e u n d ih re F u n k tio n : É va K o v á cs, „K ét 13.
s z á z a d i é k s z e r fa jta M a g y a r o r s z á g o n " [Z w e i S c h m u c k -
ty p e n d es 13. Ja h r h u n d e r ts in U n g a r n ], Ars Hungarica 1
(1 9 7 3 ), 6 7 -9 4 .
28 Z ű r I n te r p r e ta tio n u n d z u m Z u s a m m e n h a n g m it
d é r R e lie f f ig u r (a u c h d ie s is t e in „ K ö n ig " ): G erevich
1 9 3 8 , 1 9 0 f. - S k iz z e d é r s o z ia le n I n t e r p r e t ie r u n g d ér
F ig u re n : B ocyay [1 9 4 4 ], 32.
2 9 Ü b e r d ie K r it ik d é r P e r io d is a tio n v o n T am ás
B o g y a y s. M arosi 1987.
3 0 D a z u s. M arosi 1 9 8 5 (1 9 8 7 ), 5 9 ff.
31 S o lc h e D r a c h e n fig u r e n sin d a n K a p ite lle n in n e n
u n d a u lie n , a m T y m p a n o n d es S ü d p o rta ls (12), a n d ér
K o n s o le in d é r E m p o r e n b r ü s tu n g (133), a n d e m K á m p -
f e r fr ie s d e s W e s tp o r ta ls z u fin d e n . In d ie s e m Z u s a m ­
m e n h a n g w ird - H a m a n n u n d B o g y a y fo lg e n d - d ér
N a m e G e ln h a u s e n g e n a n n t , je d o c h n u r als ty p o lo g i-
s c h e r O r i e n t i e r u n g s p u n k t : M arosi 1 9 8 4 , A n m . 6 2 8 .
3 2 V g l. M arosi 1 9 8 5 (1 9 8 7 ), 59.
3 3 G erevich 1 9 3 8 , Taf. C L X X X . B e s c h r e ib u n g u n d
C h a r a k te r is ie r u n g d es b e tr e ffe n d e n D e ta ils v o n M e lin d a
T ó th : „ D ie n a c h z w e i S e ite n u m g e s c h la g e n e , g lo c k e n -
fö rm ig e F a lté a m u n t e r e n M a n te lr a n d ist e in e u m d ie
M itte d es 12. Ja h r h u n d e r ts im w e ite r e n K re is v e rb re ite te
E ig e n h e it ." Árpád-kori kőfaragványok [S te in s k u lp tu r e n
a u s d é r A rp a d e n z e it], A u s ste llu n g sk a ta lo g , S z é k e s fe h é r­
v á r 1 9 7 8 , 1 5 2 . D ie s .: „ In V -F o rm z u s a m m e n la u fe n d e
F a lté n " s o w ie „ U n té n w irft d é r M a n te l, p lö tz lic h u n d
s e in e ig e n e s G e w ic h t v e r le u g n e n d , b e id s e itig g ró fié u n d
s c h w u n g v o lle F a lté n . D ie s e g lo c k e n f ö r m ig e n F a lté n
sin d d ie p la s tis c h s te n D e ta ils d é r D ra p e rie , je d o c h n u r
s c h e in b a r : ih r sich v o n u n té n ö ffn e n d e s In n e r e s ist e b e n -
so g e r in g e r T ie fe w ie d ie u n te r e n F a lte n e n d e n d é r Tun i­
k a. H ie r h a b é n w ir e s m it e in e m s p e k ta k u lá r e n u n d
d e k o ra tiv e n K n iff d é r S te ig e r u n g d é r P la stiz itá t zu tu n ."
Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541 [K u n st
u n d A rch ite k tu r in P a n n o n ié n ], A u sste llu n g sk a ta lo g , B u ­
d a p e st 1 9 9 4 ,1 4 3 . - S y m p to m a tisc h in o. a. Z e ile n d ie d en
terminus technicus e r s e tz e n d e p o s t m o d e r n e ( ? ) e r z á h -
le risch e N e ig u n g z ű r D e sk rip tio n !
3 4 O ttó D e m u s - M a x H irm er, Romanesque murai Paint-
ing, N e w Y o rk 1 9 6 8 , 3 7 u n té n , 1 2 3 ,1 3 3 ,1 9 8 .
The „Musterbuch" of Wolfen-
35 V g l. H u g ó B u c h th a l,
biittel and its Position in the Art of the Thirteenth Century,
W ie n 1 9 7 9 , s. in s b e s .: A bb. 1 6 -1 7 .
3 6 M . W a lick i (r e d .), Sztuka polska perzedromanska i
romanska do schy/ku XIII wieku, W arszaw a 1 9 7 1 ,2 1 7 ff. u n d
A bb. 6 0 7 -6 0 8 ; Z y g m u n t S w ie c h o w s k i, „D ie S k u lp tu re n
d é r K lo s te r k ir c h e in T re b n itz u n d ih r e B e z ie h u n g zu
B a m b e rg ", in : Festschrift fiir Peter Bloch, M a in z 1 990, 77.
3 7 V g l. z. B .: F r e ib u rg e r M u s te r b u c h , s.: Ornamenta
Ecclesiae. Kunst und Künstler dér Romanik, A u s ste llu n g s ­
k a ta lo g , K ö ln 1 9 8 5 , B d . 1, B 89, 3 1 6 ff.
3 8 S u c k a le , a. a. O . (w ie A n n i. 2 1 ), 3 7 u n d b e s. 4 0 ff.
3 9 B ogyay [1 9 4 4 ], 50. D a s e r w a h n te W e rk stü c k v o n
V é rte s s z e n tk e re s z t w a r d a m a ls n o c h in S z é k e s fe h é r v á r
- s. D e z s ő D e rc s é n y i, A székesfehévári királyi bazilika [D ie
K ö n ig sb a silik a v o n S z é k e s fe h é r v á r ], B u d a p e s t 1 9 4 3 , Nr.
71, 120 f. h e u te a m W e stp o rta l d é r K ir c h e n r u in e zu
V é rte s s z e n tk e re s z t e in g e b a u t.
4 0 K á ro ly C s á n y i-G é z a L u x , „ O csa , re fo rm á tu s te m p ­
lo m " [Ó csa , re fo rm ie rte K irc h e ], Technika 2 0 (1 9 3 9 ), Nr. 4,
S o n d e r d r u c k 6 ff.
41 E in H in w e is in d ie s e R ic h t u n g : M arosi 1 9 8 5
(1 9 8 7 ), 82. Z u d e n B e z ie h u n g e n z w is c h e n G y u la fe h é r ­
v á r u n d S c h ö n g r a b e r n s. M a rtin a P ip p a l, „ S k u lp tu r u n d
B a u p la s tik a n u n d in d é r K ir c h e v o n S c h ö n g r a b e r n " ,
Schöngrabern. Internationales Kolloquium..., a. a. O . (w ie
A n n i. 1), 65 f. - In V e rb in d u n g m it J á k ist S c h ö n g r a b e r n
e r w á h n t: N ovotny 1 9 3 0 , 21 ff.
4 2 J o h n B e c k w ith , Early Christian and Byzantine Art,
H a r m o n d s w o r t 21 9 7 9 , A bb. 1 7 4 u n d 176.
4 3 E in e le h r r e ic h e Z u s a m m e n s te llu n g z ű r C h ristu s-
d a rste llu n g (ü b rig e n s a n d e r e n Typs) a m H a d e lin u s -R e li-
q u ie n s c h r e in v o n V isé s. R ó b e r t D id ie r, Trésors d'art
religieux au pays de Visé et Saint Hadelin, V isé 1 9 8 8 ,1 2 4 , Taf.
II; v g l. 9 8 , Fig . 4 (S a in t O d e -d 'A m a y , G ie b e lb e k r ö n u n g
d e s R e liq u ie n s c h r e in s , B a ltim o r e , W a lters A rt G a lle ry ;
S te in re lie f, M a a s tr ic h t, M a rie n k irc h e ).
4 4 S u c k a le , a. a. O ., 39. - D é r S tru k tu r d é r Já k e r F ig u r
k ö n n t e d ie a u f d e m n ö r d lic h e n P fe ile r im B a m b e r g e r
C h o r s t e h e n d e so g . E lis a b e th e n t s p r e c h e n ; d ie v o n
a u fíen z w e ite a ltte s ta m e n ta r is c h e F ig u r (É liás) d é r L a i-
b u n g d es R e im s e r s ü d lic h e n W estp o rta ls b le ib t e h e r im
K reis d es M u ld e n fa lte n s tils .
4 5 V g l. W illib ald S a u erlá n d er, Vön Sens bis Strassburg.
Ein Beitrag zűr kunstgeschichtlichen Stellung dér Strassburger
Querhausskulpturen, B e rlin 1 9 6 6 ,1 3 1 ff. (h ie r a u c h P aralle­
le n z ű r G la sm a le re i v ö m E n d e d es 12. Ja h r h u n d e rts u n d
z u m Stil d es Hortus Deliciarum!), A bb. 216, 217.
Staufische Architektur in Gelnhausen
4 6 K ari N o th n a g e l,
und Worms, b e a rb . v. F ritz A re n s, B ö p p in g e n 1971.
47 Z u sa m m e n fa s se n d über s e in e R o lle r B ogyay
|1944], 9 2 f.

D ie d e u ts c h e F a s s u n g v o n M arosi 1987, d ie in A n m e r k u n g 21 a n g e k ü n d ig t w u rd e , e r s c h ie n im J a h r e 1999: E r n ő

M a ro si, „D ie B e n e d ik tin e r a b te ik ir c h e St. G e o r g z u Já k . B a u w e r k u n d k u n s th is to r is c h e P ro b le m a tik ", Acta Históriáé
Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 39 (1997), 19-70.
 Dethard von Winterfeld

BAMBERG ÉS JÁK

Richard Hamann 1923-as alapművének1 megjelenésétől fogva közismert tény Bamberg kapcsolata
a bécsi Stephansdom és Michaelerkirche köré csoportosítható ausztriai és magyarországi épületekkel:
Bécsújhellyel, Tullnnal, Schöngrabernnel, Lébénnyel és Jákkal, valószínűleg a morvaországi Trebíccsel és
a csehországi Tisnovval, sőt még a szászországi Freiberggel is - noha a normann formainvázió hipotézi­
se, amelyben Hamann a kapcsolatok magyarázatát kereste, régóta túlhaladottnak számít. A mű akkori­
ban újdonságszámba menő módszertani alapját annak a nagy fényképanyagnak a marburgi Fotóarchí­
vum megteremtéséhez kötődő összeállítása jelentette, amelyet Hamann a könyvben közre is adott. Az
így kialakult képet azóta számos tanulmány tette árnyaltabbá, az alapvető kérdéseket azonban ezek sem
tudták megválaszolni, mivel a formák összehasonlítására utalt és arra építő művészettörténet e ponton
saját módszertani korlátaiba ütközik. Már csak Európa újraegyesülése okán is elérkezett az ideje, hogy a
nyugati művészetre összpontosító művészettörténet ismét nagyobb figyelmet szenteljen ezeknek az
összefüggéseknek. Az első lépés megtörtént már 1991-ben, amikor a Kunstchronik közölte D. Mezey Alice
és Szentesi Edit tömör és informatív jaki beszámolóját.2 Azok a jáki műemlékvédelmi munkálatok, ame­
lyek a nyugati kapu szobrainak kivételéhez s így végső soron kiállításuk megrendezéséhez vezettek, al­
kalmat kínálnak, sőt megkövetelik a kérdéskör ismételt, a korábbiaknál lehetőség szerint elmélyültebb
vizsgálatát.
Mivel a mondott épületek rokonságát eredményező hatások kiindulópontja nem egyedül
Bamberg, el kellene különíteni egymástól az egyes motívumcsoportokat, és föl kellene állítani a leszár­
mazások egyfajta családfáját. Sokat segítene, ha sikerülne pontosabban körülírni azt a történelmi hátte­
ret, amely a művészeti hatások előfeltétele volt. Bamberg és Magyarország között még 11. Henrik csá­
szár uralkodása idején kölcsönös affinitás alakult ki, amelyet fölelevenített Ekbert bambergi püspök
1208 és 1211 közötti magyarországi száműzetése. Ez ígéretes távlatot jelent, de önmagában semmikép­
pen nem elégséges magyarázat. Összességében e folyamat teljesen párhuzamosnak látszik az észak­
francia gótika német recepciójával, vagyis a 13. századi német művészet központi problémájával, és
már csak ezért is kitüntetett figyelmet érdemel.
A vizsgálódások látkörét Ják és Bamberg viszonyára szűkíteni módszertanilag bizonyosan nem he­
lyénvaló; egy átfogó kutatási programnak azonban egyelőre időbeli, anyagi és személyi feltételei egy­
aránt hiányoznak. Engedtessék meg ezért, hogy korábbi felismeréseket idézzek fel, és inkább kérdése­
ket fogalmazzak meg, mintsem eredményeket kínáljak. Nem térhetek ki azoknak a jáki építéstörténetre
vonatkozó megfigyeléseknek az ismertetésére sem, amelyeknek különösen a formakészlet egységessé­
gével összevetve van nagy jelentőségük, s ezért mondandóm alaposabb kifejtéséhez szükségesek len­
nének. Az építkezés közbeni többszöri tervváltozás bizonyított tény, egyes szabálytalanságok viszont
mintha inkább a tervezés hiányosságaira lennének visszavezethetők. Erre utal a nagyméretű apostol­
figurák egy részének némileg esetlen elhelyezése, ami néhány szobornak a hátoldalra is átforduló meg-
358
A bambergi dóm Fejedelmi kapuja, keleti béllet / Bamberger Dóm, Fürstenportal, linkes Gewande
359
A bambergi dóm keleti szentélye. A déli szentélyrekesztőfa! nyugati sora, az úgynevezett Péter-sor / Bamberger Dóm,
Georgenchor, Südschranke, Petrusreihe

munkálásával együtt arra a téves következtetésre vezethetett, hogy a szobrokat utólagosan állították be
a már kész fülkékbe. Mivel azonban a falmag közbülső' kváderhéj nélkül, közvetlenül a szobrokhoz ta­
padt, a figurákat a kapuépítmény építkezése során kellett hogy elhelyezzék. A jáki épületnek különle­
ges sajátsága, hogy a boltozati bordák és hevederívek a falsík mögül indulnak, sőt részben a főhajó bol­
tozatának hordására szánt gádorfali tárnok is hasonlóan süllyesztett helyzetűek. Függetlenül attól,
amire a szakirodalomban már gyakran rámutattak, hogy ugyanis a boltozatokat egy kései építési sza­
kaszban tervezték, illetve építették meg, olyan jáki jellegzetességgel van dolgunk, amihez teljesen ha­
sonló számos szobornak a falmagba mélyedő helyezése, még akkor is, ha e szobrok egy részénél a má­
sodlagos felhasználás nyomai mutatkoznak.
A nagyméretű nyugati kapu formakészletével kapcsolatban hadd bocsássák előre még egy meg­
jegyzést. A jáki kapun, Tullnban és a bécsi Stephansdom kapuján tűnik fel egy olyan motívum, amely­
nek a délnémet romanikában, a regensburgi Sankt Emmeram kerengőkapuján kívül, aligha van párhu­
zama. Egy áttört zegzugmotívumsorról van szó, ahol a pálcák kétoldalról ülnek rá egy horony-, henger-
és lemeztaggal gazdagon profilozott függőleges tagozatra, és azt mintegy rácsként fogják körül. Még ha
Hamann hipotézise a normann formák vándorlásáról régóta túlhaladottnak számít is, nem szabad át-
siklanunk afelett, hogy ez a motívum az anglo-normann művészet kései fázisából ered, és az úgyneve­
zett Early English művészetben is fel-felbukkan; hazája az anglo-normann művészet, kifejlődésének kü­
lönböző fázisai ottani példákon figyelhetők meg. Teljességgel kizártnak tartom, hogy ez a motívum az
általunk vizsgált épületcsoporton belül, az angliai folyamattól függetlenül, megkésve újra kifejlődött
volna az általánosan elterjedt zegzugmotívumból. Valóban csak arról lehet szó, hogy a motívum ván­
dorló kőfaragók kis csoportja, esetleg egyetlenegy kőfaragó révén jutott el ide. Rajzok kézről kézre tör­
ténő továbbadása erre önmagában nem lehet kielégítő magyarázat.
Akárcsak a bécsi Stephansdom Oriáskapujának félalakos apostolszobrai, első pillantásra a nagymé­
retű jáki apostolfigurák is a régebbi bambergi műhely szobraira emlékeztetnek. Sajnos a jáki szobrok
annyira sérültek, felületük annyira pusztult, hogy biztos ítéletet már aligha lehet róluk alkotni. Az vilá­
gos, hogy a szoborsorozat nem egységes, az egyes szobrok között mind a figurafelfogás tekintetében,
mind kvalitásban nagy különbségek mutatkoznak. Egyes esetekben nyilvánvaló, hogy a jó előkép dur­
va utánzata nem szobrász, hanem kőfaragók kezéből került ki. A szobrok egy csoportjánál a nyaknál
letört fejek utólag felillesztettnek tetszenek, olyannyira, hogy ezeket első pillantásra közepes barokk
műveknek, de legalábbis a barokk korban átfaragottaknak tarthatnánk. Bár ez a lehetőség nem zárha­
tó ki teljesen, ezeknek a fejeknek a többsége mégis inkább eredetinek látszik.
Másképp áll a dolog a szobrok egy második csoportjánál, amelyeknek feje - többek közt a vastag
nyak és a vállra omló hosszú haj következtében - nem törött le. Az áldó Krisztus és Szent Péter (B6) szob­
ra mellett mindenekelőtt a Bl-es és B5-ös figurák ilyenek. Összességében: valamennyi szobor csaknem
életnagyságú, és így sokkal nagyobb, mint a régebbi bambergi műhely szobrai. A régebbi bambergi mű­
hely az ilyenfajta szobrot amúgy sem ismerte: vagy domborműveket, vagy oszlopszobrokat faragott. Eb­
ben az összefüggésben azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Bambergben a keleti szentély­
ben, a szentélyrekesztőfalak szakaszai közötti pillérekbe beépített konzolokra már a fiatalabb műhely
megérkezte előtt is olyan önálló szobrok elhelyezését tervezték, amelyek talán nagyobb méretűek lettek
volna.3 A második jáki szoborcsoportnál mind a drapériakezelés, mind a fejek egyes motívumai hason­
lóságot mutatnak a bambergi figurákkal. A fejeknél elsősorban a körvonal jellegzetes fomája, a sajátos
kontúrrajzú szakáll kezelése vagy például a Szent Péter-szobor hajkoszorúja említendő; a drapériák ese­
tében pedig nemcsak a ruhaanyagot kidomborító lábak érzékeltetése, hanem a V-redők és a nagyobb öb­
lös redők kalligrafikus sokszorozása is. Mivel Bambergben az arcok megformálásában jellegzetes különb­
ség van a Fürstenportal apró szájú és a Georgenchor szentélyrekesztőinek többnyire vastag ajkú alakjai
között, külön hangsúlyoznunk kell, hogy míg a jáki figurák az arcok megformálásában leginkább a
Fürstenportal alakjaival vethetők össze, addig a fejek és a teljes alakok egészében vett felépítése a szen-
télyrekesztő-domborművek figuráinak fejeivel és felépítésével is hasonlóságokat mutat.
Ha arra vállalkoznánk, hogy megkíséreljük egyes jáki és bambergi figurák közvetlen összehasonlí­
tását, csakhamar több eltérést, mint egyezést állapíthatnánk meg. A jáki alakok nemcsak nyomottabb
arányúak s így vaskosabb és enyhén behajlított lábaikkal testesebbek, mint a bambergiek, hanem

360 361 362

A bambergi dóm Fejedelmi
kapuja. A keleti béllet legkülső
apostolfigurájának részlete /
Bamberger Dóm, Fürstenpor­
tal, linkes Gewánde. Detailauf-
nahme dér áufiersten Apostel-
figur
Ják, a Krisztus-figura részlete /
Ják, Christusfigur, Detailauf-
nahme
(OMvH - Hack Róbert, 1996)
A bambergi dóm keleti szentélye.
Az egyik prófétafigura részlete az
északi szentélyrekesztőfal nyugati
sorának harmadik táblájáról / Bam­
berger Dóm, Georgenchor, Detailauf-
nahme aus dem Westabschnitt dér
Nordschranke
drapériaformálásuk is sokkal durvább, ami részben talán a faragásukhoz felhasznált durvább kőanyag­
ból adódik. Ami a részleteket illeti, Jákon egészen másmilyen redőfelfogás uralkodik: a redők úgy hat­
nak, mintha kívülről aggatták volna ókét az alakokra; nem szólva a merev, hurkás ruhaszegélyekről.
A Péter-szobor drapériája finomabban formált, de egyszersmind azt is mutatja, hogy készítője nem egé­
szen értette, hogyan is viseltek valaha egy ilyen nagy köpenyt: egy anyagvéget úgy húz át keresztben
a test előtt, hogy annak a köpeny többi részével nincs kapcsolata, és az sem világos, honnan is jön ez az
anyagköteg. Hasonló jelenségek a Zackenstil szászországi művein láthatók. Ha csak közelítőleg is helyt­
álló az az elképzelésünk, hogy egy és ugyanazon szobrásztól elvárható a részletformák kialakításának
bizonyos állandósága, akkor bízvást elmondható, hogy a jáki szobrokon nemcsak hogy saját kezűleg
biztosan nem dolgozott egyetlen bambergi szobrász sem, de annak lehetősége is kizárható, hogy akár
spiritus méterként ténykedett volna. A bambergi és jáki figurák első pillantásra feltűnő hasonlósága,
mint az az összevetés során kiderült, általános képzetek vagy emlékképek rokonságára korlátozódik, és
elillanni látszik, ha pontosabban akarjuk megragadni.
A dologban azonban éppen ez a legérdekesebb, mivel csak úgy értelmezhető, hogy a jáki mesterek
anélkül rendelkeztek az előképek viszonylag pontos ismeretével, hogy az előképek szobrászai közül
akár egy is jelen lett volna Jákon. Vagy átviteli segédletek alkalmazásával kell tehát számolnunk, vagy az­
zal, hogy a jáki kőfaragók Bambergben tanulmányozták később utánzott előképeiket. Akár még arra is
gondolhatunk, hogy Jákon a bambergi műhely olyan kőfaragói dolgoztak, akiket Bambergben nem en­
gedtek szobrokat vagy fejezeteket faragni. Nyitva kell hagynunk azt a kérdést, hogy vajon az előképek
reprodukálása egyszerűen emlékezetből történt-e, vagy rajzokat is segítségül hívtak. Az első lehetőséget
sem szabad eleve elvetnünk, gondoljunk csak arra, hogy egy olyan képek nélküli világban, amilyet ma
elképzelni is alig tudunk, az emberek emlékezőképessége a mainál kétségkívül sokkal fejlettebb volt.
A jáki szobrok eddig csak említett másik csoportja sem érdektelen számunkra. Ezeknél a testrészek
esetenként teljesen aránytalannak tetszenek egymáshoz képest, ahogyan a fejek is a testhez képest.
Nyilvánvalóan nem mindegyik fej későbbi kiegészítés. Könnyen felismerhető, hogy a részben durva és
elrajzolt arcok előképéül egy modernebb arctípus szolgált. Anélkül, hogy a fiatalabb bambergi műhely­
re utalnék, hadd emlékeztessek azokra a magdeburgi dóm szentélyében felállított szobrokra, amelyek-

363 364 365

A bambergi dóm keleti szentélye.
A másik prófétafigura részlete az észa­
ki szentélyrekesztőfal nyugati sorának
harmadik táblájáról / Bamberger Dóm,
Georgenchor, Detailaufnahme aus dem
Westabschnitt dér Nordschranke
Ják, a B5-ÖS apostolfigura rész­
lete /Ják, Detailaufnahme dér
Apostelfigur B5
(OMvH - Hack Róbert, 1996)
A bambergi dóm keleti szen­
télye. Az egyik prófétafigura
részlete az északi szentély-
rekesztőfal nyugati sorának
első táblájáról / Bamberger
Dóm, Georgenchor, Detail­
aufnahme aus dem Westab­
schnitt dér Nordschranke
366
A bambergi dóm keleti szentélye. A Gnadenpforte feletti
ívsor részlete / Bamberger Dóm, Georgenchor. Detail aus
dem gefüllten Rundbogenfries über dér Gnadenpforte
367
Allatalakos ívkitöltés a bambergi dóm északi gádorfalának
ívsorában, keleti sarok / Bamberger Dóm, Langhaus, Fül-
lung mit Tierfigürchen im Rundbogenfries des Nord-
obergadens, Ostende

ben Adolph Goldschmidt egy tervezett kapu darabjait ismerte fel, s amelyeken a francia kora gótikus
előképek átültetésének kísérletéből helyenként szinte karikatúrának ható román formák születtek.
Elképzelhető, hogy Iákon is valami ilyesmi történt. A J12-es szobor esetében azt láthatjuk, hogy az
ugyan durva, de dugóhúzószerűen csavarodó hajtincseivel nagyon modernnek ható fejhez olyan test
kapcsolódik, amely mind redőmotívumai, mind egyenes, oszlopszerű lábai, mind pedig sematikusan
sorolt V-redői révén leginkább a Fürstenportal alakjaira emlékeztet. A J9-es figura pedig lendületes, pár­
huzamos, vékony redőhátakkal formált ruházatával és megmozgatott testével arra figyelmeztet, hogy
Jákon teljesen más, nem Bambergből származó hatások is érvényesültek.
A régebbi bambergi műhely stílusának eredetkérdése továbbra sem tisztázott. Ennek ellenére nyu­
godtan kizárhatjuk annak lehetőségét, hogy az, amit ma Jákon bambergiesnek érzünk, más forrásból
származott volna. Többször felvetődött már az a gondolat, hogy a Bambergben dolgozó nagyon tehet­
séges szobrászok talán könyvfestészeti művekből merítettek ösztönzést. Emellett az is megfigyelhető,
hogy a műhely szobrászati stílusa már az építkezés során fejlődött ki meglepő gyorsasággal. Ez a gene­
zis nagyon jól követhető a keleti kripta ikerpárt ábrázoló zárókövétől a keleti szentély vakárkádsorának
egymás szakállát tépő figurákat ábrázoló oszlopfőjén át a Gnadenpforte timpanonjáig, s itt ráadásul a
kapubéllet párkányfrízének két oldalán nyilvánvalóan különböző kezek dolgoztak.4 Innen az út a kele­
ti szentély déli rekesztőfalának domborműveihez vezetett, különösen a rekesztőfal nyugati szakaszá­
hoz, az ún. Péter-sorhoz (359). A szakirodalomban többször, és teljesen meggyőzően írták le azt a táb­
láról táblára haladó fejlődési folyamatot, amely a déli rekesztőfal keleti szakaszának reliefjeitől az északi
rekesztőfal nyugati szakaszának reliefjeiig s onnan tovább a nyugati szakasz keleti táblájáig zajlott le.
Az északi rekesztő relieftábláinál arra is gondolnunk kell, hogy ezek készítésének idejére talán már a
fiatalabb műhely is munkához látott. Nem könnyű meghatározni a Fürstenportal bélletfiguráinak vi­
szonyát a rekesztőfalak domborműveihez, mert az arcokat egyértelműen másik mester faragta. De az
bizonyos, hogy a bélletfigurák a fiatalabb műhely megjelenése előtt elkészültek, mert az utóbbira már
csak a kapu nyugati bélletében maradt befejeznivaló. A bélletfigurák és a rekesztődomborművek közöt­
ti különbség biztosan nem csak a feladat különbözőségére vezethető vissza. Mindenesetre a jáki kőfa­
ragók a bambergi figurákat a fejlődési folyamat lezárulása után, befejezett állapotban látták, mert Jákon
olyan motívumokat vegyítettek egymással, amelyek Bambergben a régebbi műhely fejlődésének kü­
lönböző stádiumaiban született műveken jelennek meg, és ráadásul még azt sem lehet teljesen kizárni,
hogy a jáki kőfaragókra a bambergi fiatalabb műhely művei is hatottak valamelyest. Úgy tűnik, a
Bamberg és Ják közötti átvétel nagyon hasonlóan zajlott le, mint ahogyan a fiatalabb műhely hozta át
Bambergbe reimsi előképeit.
Jákon az északi mellékapszis ívsorának egyik ívében kialakított fülkébe egy fiatal férfi kis
félalakját (347) helyezték el. A szobor feje nagyon jó állapotban maradt meg, s ez elővigyázatosságra
int a tekintetben: nem kell-e esetleges korábbi restaurálását számításba venni? Hamann-nak e figurá­
 ról a Gnadenpforte timpanonja jutott eszébe,5 én a szobor domború, fémszerűen kemény redőkezelé-
se alapján mégis inkább a két, arkangyalokat ábrázoló szentélyrekesztő-táblára szeretnék emlékeztet­
ni. Az ívsor maga, profiljával és mindenekelőtt az ívek leveles kitöltésének típusával, teljesen bamber-
gies (366-367); az ívkitöltések sajátos, a fejezetornamentikából kölcsönzött formái ugyanis nagyon
jellegzetesen különböznek a kitöltött ívsor más, széles körben elterjedt formáitól. Ebben az összefüg­
gésben utalnunk kell arra, hogy Bambergben az ívkitöltéseket a gádorfalakon szinte teljesen, a mel­
lékhajófalakon pedig az utolsó szakaszok ívsoraiban elhagyták. Jákon tehát egy olyan motívumot
másoltak, amely Bambergben az építkezés későbbi szakaszaiban már áldozatul esett valamiféle taka­
rékossági szándéknak.
Már Hamann utalt arra, hogy a szobrokon, az építészeti részleteken és a nyugati kapu gazdag for­
makészletén túl a jáki és bambergi fejezetek között is vannak kapcsolatok.6 Mivel akkoriban a bamber-
gi fejezetekről még nem volt részletes feldolgozás, az utalás szükségképpen az általánosság szintjén
maradt. Ismert, hogy a fejezetornamentikában a motívumok vándorlása olyan mértékű, hogy az egye­
zés, legyen az akár egész fejezet, akár bizonyos részletek egyezése, legfeljebb az épületrész datálásához
szolgálhat adalékul. Esetünkben azonban az egymást átfedő repertoár jelentősen szélesebb, a rokonság
viszont távolabbi annál, hogysem specialisták személyes közvetítésére gondolhatnánk. Döntő jelentő­
ségű azonban, hogy a Jákon feldolgozott motívumok egészen különböző bambergi építési fázisok for­
makincséből származnak, olyan különböző építési fázisokéból, amelyeket - nem utolsó sorban a külön­
böző kőfaragójelek alapján - viszonylag világosan el lehet egymástól választani. A Jákon feldolgozott
előképek a bambergi épület legkorábban elkészült részeinek fejezeteitől a legfiatalabb épületrészek feje­
zeteiig szóródnak, így természetesen a jáki fejezetek faragásának időpontjaként csak a legfiatalabb
bambergiek elkészülte utáni időpont jöhet szóba, ahogy a régebbi előképeket is a legújabbak módjára
formálták át: a jáki fejezetek rendszerint alapjában kehelyfejezetek, akkor is, ha a kehely peremét
- mint Bambergben is gyakran - nem jelezték.
A leggyakrabban előforduló egyező fejezettípus egy olyanfajta bimbós fejezet, amelynél a golyó­
szerű bimbók széles, tagolatlan, nagyolt levelek csúcsán ülnek. Ez a típus Bambergben a II. b csoport­
hoz tartozik, és előfordulása elsősorban a hosszház nyugati végében jellemző (Jákon például E.lll.é,
É.II.é: 370-371; Bambergben például B 9 no; B 9 nw; B 9 so: 368-369)7 Mivel ez széltében-hosszában el­
terjedt fejezettípus, valami sajátosabbat kell keresnünk. Ilyen például a jáki E.I.k jelű fejezet (375).Ezen
a kehely pereme nincs jelezve, a fejezetdíszt hegyes nagy levelek alkotják, a bimbók helyén kis vissza-
hajló levélkékkel, a nagy leveleket viszont lapos rátétként ható, a középérre kapcsolódó, liliom formá­
jú levélkék sora borítja. Ez a fejezet egészen közeli rokonságban áll a bambergi II. csoportnak azzal a fe­
jezetével, amelyik a főhajó déli gádorfala egyik falpillérén van (über C 6 w: 374). Ugyancsak
jellegzetesek a galléros fejezetek: Jákon az É.III.k (379) és É.III.dk; Bambergben a déli mellékhajófal és a
déli gádorfal egy-egy fejezete (D 4 w: 378 és über C 8 o: 380), akkor is, ha Bambergben bimbós, míg
Jákon levélnyeles fejezetek tartoznak ebbe a típusba. A jáki E.II.k jelű fejezet (373) erősen visszahajló,
karcsú palmettalevelekből képzett bimbóival élénken emlékeztet a bambergi nyugati kereszthajó kör­
nyékének egyik kedvelt motívumára: három ilyen fejezet van csak a nyugati szentély rekesztőjének
északi vakárkádsorában (372), szintén három a Veitsportal bélletében, csakúgy, mint az azt kísérő keleti
vakárkádsorban, mindazonáltal valamennyi a kehelyperem jelzése nélkül. A nyugati rekesztőfalak feje­
zeteihez, illetve a keleti rekesztőfalak utólagos kiegészítéseihez (387) kapcsolódnak a jáki E.IV.dk és
D.IVék (388) jelű fejezetek. Azok az összefonódó indákkal és kis levelekkel borított jáki tömbkehely-
fejezetek, amelyeknek némelyikén állatfejek is vannak (382, 384), viszont egyértelműen a bambergi
épület keleti részeinek fejezeteiből, tehát az I. csoportból vezethetők le; Bambergben az ilyen fejezetek
különösen a keleti apszis belső vakárkádsorában, a keleti szentély rekesztőfalain és a keleti tornyok alsó
szintjein gyakoriak (381, 383). Nem jelennek meg viszont Jákon a bambergi keleti részek jellegzetes ko­
sárfejezetei: ezek motívumait karcsúsított tömbkehely vagy kehely, vagyis modernebb alapformákra
tették át. Egyértelműen a bambergi nyugati épületrészek számos bimbós fejezetéhez (385) kapcsolódik
a legmodernebb jáki forma: a viszonylag kifejlett bimbós fejezet, mint az Em.IV. jelű (386); az ilyen jáki
fejezetek bimbóképzése azonban még előrehaladottabb, és így nem képzelhető el a legmodernebb bam­
bergi formák: a közvetlen reimsi importot megtestesítő Fürstenportal-fejezetek8 ismerete nélkül.
368
Fejezet a bambergi dóm északi pillérsorának legnyugatibb
pillérén / Bamberger Dóm, Kapitell am Westfpeiler dér
Nordreihe (B 9 nw)
370
Ják, az északi második pillér északi háromnegyedoszlopá­
nak fejezete (E.II.é) / Ják, Kapitell an dér nördlichen
Dreiviertelsáule des zweiten Pfeilers dér Nordreihe
(OMvH - Hack Róbert, 1996)
36 9
Fejezet a bambergi dóm déli mellékhajófalának egyik falpil­
lérén / Bamberger Dóm, Kapitell an einer Wandvorlage des
Südseitenschiffes (D 9 o)
37 1
Ják, az északi harmadik pillér északi háromnegyedoszlopá­
nak fejezete (É.III.é) / Ják, Kapitell an dér nördlichen Drei-
viertelsaule des dritten Pfeilers dér Nordreihe
(OMvH - Hack Róbert, 1996)
372
A bambergi dóm nyugati szentélye. Az északi szentély-
rekesztőfal vakárkádjainak egyik fejezete / Bamberger
Dóm, Westchor, ein Kapitell dér Blendarkade an dér
Nordschranke
374
Fejezet a bambergi dóm déli gádorfalán / Bamberger
Dóm, Kapitell einer Wandvorlage am Südobergaden
(über C 6 w)
373
Ják, az északi második pillér keleti háromnegyedoszlopának
fejezete (É.II.k) / Ják, Kapitell an dér östlichen Dreiviertel-
sáule des zweiten Pfeilers dér Nordreihe
(OMvH - Hack Róbert, 1996)
375
Ják, az északi első pillér keleti háromnegyedoszlopának
fejezete (E.I.k) /Ják, Kapitell an dér östlichen Dreiviertelsáule
des ersten Pfeilers dér Nordreihe
(OMvH - Hack Róbert, 1996)
376
Fejezet a bambergi dóm déli
mellékhajófalának egyik fal­
pillérén / Bamberger Dóm,
Kapitelle an einer Wandvor-
lage des Südseitenschiffes
(D 5 o)

377
Ják, az északi második pillér
délkeleti háromnegyedosz­
lopának fejezete (E.II.dk) /
Ják, Kapitell an dér südöst-
lichen Dreiviertelsaule des
zweiten Pfeilers dér Nord-
reihe
(OMvH - Hack Róbert,
1996)

378
Fejezet a bambergi dóm déli
mellékhajófalának egyik fal­
pillérén / Bamberger Dóm,
Kapitell an einer Wand-
vorlage des Südseitenschif­
fes (D 4 w)

37 9
Ják, az északi harmadik pil­
lér keleti háromnegyedosz­
lopának fejezete (E.III.k) /
Ják, Kapitell an dér östlichen
Dreiviertelsaule des dritten
Pfeilers dér Nordreihe
(OMvH - Hack Róbert,
1996)

380
Fejezet a bambergi dóm
déli gádorfalán / Bamber­
ger Dóm, Kapitell einer
Wandvorlage am Süd-
obergaden (über C 8 o)
381
Fejezet a bambergi dóm keleti szentélyének egyik belső
falpillérén / Bamberger Dóm, Ostapsis, Kapitell einer
inneren Wandvorlage (NO 2)
383
Fejezet a bambergi dóm északkeleti tornyának negyedik
szintjén, az északi ablakban / Bamberger Dóm, Nord-
ostturm, Kapitell am Nordfenster des dritten Ober-
geschofies
382
Ják, az északi harmadik pillér délnyugati háromnegyedosz­
lopának fejezete (E.III.dny) / Ják, Kapitell an dér südwest-
lichen Dreiviertelsáule des dritten Pfeilers dér Nordreihe
(OMvH - Hack Róbert, 1996)
384
Ják, a déli diadalívpillér nyugati háromnegyedoszlopának
fejezete (D.O.ny) / Ják, Kapitell an dér westlichen Drei­
viertelsáule des Südpfeilers des Triumphbogens
(OMvH - Hack Róbert, 1996)
 385 386
Fejezet a bambergi dóm négye- Ják, az északi mellékhajófal
zetének délnyugati pillérén / karzattartó falpillérének déli
Bamberger Dóm, Kapitell am háromnegyedoszlop-fejezete
Südwestpfeiler dér Vierung, (Ém.IV) / Ják, Kapitell an
Ostseite (SW-Vg o) dér westlichen Dreiviertel-
sáule dér emporentragenden
Wandvorlage des Nordseiten-
schiffes
(OMvH - Hack Róbert, 1996)

387
A bambergi dóm keleti szen­
télye. Fejezet az északi re-
kesztőfal keleti sorának
vakárkádjaiban / Bamberger
Dóm, Georgenchor, Kapitell
in dér Blendarkade des Ost-
abschnittes dér Nordschranke
38 8
Ják, a déli karzattartó pillér
északkeleti háromnegyedosz­
lopának fejezete (D.IV.ék) /
Ják, Kapitell an dér nord-
östlichen Dreiviertelsáule des
emporentragenden Südpfei-
lers
(OMvH - Hack Róbert, 1996)

389 390
Fejezet a bambergi dómnak a Ják, az északi második pillér
Szent Kereszt szögének erek­ nyugati háromnegyedoszlo­
lyéjéről elnevezett déli oldal­ pának fejezete (É.II.ny) / Ják,
kápolnájában / Bamberger Kapitell an dér westlichen
Dóm, Kapitell aus dér Na- Dreiviertelsáule des zweiten
gelkapelle Pfeilers dér Nordreihe
(OMvH - Hack Róbert, 1996)

391
A bambergi dóm keleti szen­
télye. Fejezet az északi re-
kesztőfal nyugati sorának
vakárkádjaiban / Bamberger
Dóm, Georgenchor, Kapitell
in dér Blendarkade des West-
abschnittes dér Nordschranke
39 2
Ják, az északi első pillér nyu­
gati háromnegyedoszlopának
fejezete (É.I.ny) / Ják, Kapitell
an dér westlichen Drei­
viertelsáule des ersten Pfeilers
dér Nordreihe
(OMvH - Hack Róbert, 1996)

Mindez ismét csak úgy hat, mintha a bambergi műhely visszhangja volna, anélkül hogy egyetlen
esetben is felismerhető lenne valamelyik bambergi mester keze munkája, akár pusztán abban az érte­
lemben, hogy egy bambergi mester mintegy feloldódott volna a jáki építőműhelyben. Döntő jelentősé­
gű azonban, hogy Jákon valamennyi bambergi építési fázis elemei megjelennek, és új repertoárba ol­
vadnak össze, merthogy a jáki mesterek - legalább részben - képesek voltak kombinálni a különböző
bambergi építési fázisokból vett motívumokat. Ez ismételten megerősíti, hogy olyan formaátvitelnek
kellett történnie, ami nem kapcsolódott személyek vándorlásához. Ha azonban kizárjuk azt, hogy jáki
kőfaragók Bambergben, illetve megfordítva, bambergiek Jákon dolgoztak volna, ez csak egyet jelenthet:
azt tudniillik, hogy a jákiak még a bambergi épület olyan lényegtelen elemeit is, mint a fejezetek, az
épületen és nem a műhelyben tanulmányozták, és valahogyan talán mégis lerajzolták. A formák meg­
változásának módja bizonyos esetekben, mind a szobroknál, mind a fejezeteknél, teljességgel rajzi át­
tételre utal - bár az akkoriak vizuális emlékezőképességét ebben az összefüggésben sem kívánom alá­
becsülni.
 393
A bambergi dóm déli kereszthaj ószárnyának
rózsaablaka / Bamberger Dóm, Rose des Süd-
querarmes

Ezek a megfigyelések visszahatnak a jáki építkezés datálására. Mivel az 1256-os kései dátum érvé­
nyét kétségbe vonták, és újabban egy 1221-es évszám került szóba,9 le kell szögeznünk, hogy a legmo­
dernebb jáki fejezetek a bambergi nyugati épületrészek stílusfokán, illetve azon is túl mozognak, és így
aligha keletkezhettek 1230 előtt.10 A puszta idó'rendnél fontosabb azonban, hogy Ják révén többet tud­
hatunk meg arról, hogyan történt a formák átvitele a 13. század első felében.

JEGYZETEK

1 Hamann 1923,155-163. 6 H amann 1923,161.

2 M ezey-S zentesi 1991 és az ott megadott további iro­
dalom: D onin 1915; Schwarz 1975 (1981); B ogyay [1944];
B ogyay 1953; H oefelmayr 1953; H oefelmayr 1954; Cseme-
gi 1939; D ercsényi 1979; Tóth S. 1983; Marosi 1985 (1987).
3 W interfeld 1979,1, 76-82.
4 W interfeld 1979, I, 827., 559. és 108-114. kép.
5 H amann 1923,156.
7 A bambergi épületornamentikához: W interfeld
1979,1, 46-63, 399-851. kép.
8 Manfred Schuller, D as F ü rstenportal des Bam berger
D om es , Bamberg 1993.
9 Vö. a 2. jegyzetben megadott irodalommal.
10 Bamberg datálásához lásd W interfeld 1979, 1,
141-145.
 Dethard von Winterfeld

BAMBERG UND JÁK

Dér Zusammenhang zwischen Bamberg und dér österreichisch-ungarischen Bautengruppe um

Sankt Stephan und Sankt Michael in Wien, Wiener Neustadt, Túlin, Schöngrabern, Lébény und Ják,
wahrscheinlich auch Trebitsch und Tischnowitz in Böhmen bzw. Máhren und selbst Freiberg in Sachsen
ist seit dér grundlegenden Darstellung von Richard Hamann 19231 allgemein bekannt, auch wenn die
damit verbundene Hypothese einer normannischen Formeninvasion lángst überholt ist. Die Zusam-
menstellung eines reichen Abbildungsmaterials im Zusammenhang mit dem Aufbau von Foto-Marburg
und dessen Veröffentlichung bildeten die damals neue methodische Grundlage. Zahlreiche Publika-
tionen habén das Bild seither differenziert, ohne jedoch die grundlegenden Fragen wirklich kláren zu
können, weil die auf den Formenvergleich angewiesene und aufbauende Kunstgeschichte hier metho-
disch an ihre Grenzen stöfit. Die Wiedervereinigung Europas trágt dazu bei, diese Zusammenhánge
wieder stárker in das Blickfeld einer westlich orientierten Kunstgeschichte zu rücken. Mit dem informa-
tiven knappén Bericht von Alice Mezey-Debreczeni, Edit Szentesi über Ják in dér Kunstchronik 19912 ist
ein Anfang gemacht. Die denkmalpflegerischen Mafinahmen dortselbst, die zum Ausbau dér Skulpturen
des Westportals und damit auch zu dieser Ausstellung führten, bieten nunmehr Anlafi, eine erneute,
mölichst tiefergreifende Auseinandersetzung mit dem Problemkreis als Desiderat zu fordern.
Da es sich als Ausgangspunkt nicht alléin um Bamberg handelt, müfiten die einzelnen Motiv-
gruppen von einander isoliert und insgesamt für die Bautengruppe eine Art Stemma dér Abhángig-
keiten erarbeitet werden. Hilfreich wáre es, wenn es gelánge, den historischen Hintergrund als Voraus-
setzung genauer in den Blick zu nehmen. Die Affinitát zwischen Bamberg und Ungarn unter Fleinrich
II., die durch Bischof Ekberts Exil zwischen 1208 und 1211 aktualisiert wurde, ist dafür eine will-
kommene Perspektive, reicht aber zűr Erklárung keineswegs aus. Insgesamt weist dér Vorgang durch-
aus Parallelen zu dér für die deutsche Kunst des 13. Jahrhunderts zentralen Frage dér Rezeption dér
nordfranzösischen Gotik auf und ist schon alléin deshalb von ganz besonderem Interessé.
Methodisch ist es sicher nicht statthaft, die Perspektive auf das Verháltnis von Ják und Bamberg
einzuengen, doch fehlen einstweilen die zeitlichen, finanziellen und personellen Voraussetzungen für
ein umfassendes Forschungsprojekt. Es sei daher erlaubt, Bekanntes zu referieren und eher Fragen zu
stellen als Ergebnisse anzubieten. Auch notwendige Betrachtungen zűr Baugeschichte von Ják, die für
die Einheitlichkeit des Formenvokabulars von grofier Bedeutung wáren, müssen hier zurückgestellt
werden. Mehrfache Planwechsel sind nachgewiesen, manche Unstimmigkeiten dürften auch auf Mán-
gel in dér Planung zurückzuführen sein. Ein Indiz dafür ist die zum Teil etwas ungelenke Aufstellung
dér grófién Apostelfiguren über den Nischen des Westportals. Dies und die Ansátze zu vollrunder
Ausarbeitung auf dér Rückseite einiger Figuren könnte als Argument für ihre nachtrágliche Aufstellung
in den fertigen Nischen mifiverstanden werden. Da jedoch das Füllmauerwerk ohne eingrenzende
Quaderschale direkt an die Figuren anschliefit, müssen sie von Anfang an beim Errichten des
Portalrisalits versetzt worden sein. Ein besonderes Charakteristikum stellt die in die Mauerfluchten
eingetiefte Position dér Gewölbeanfánger und im Mittelschiff sogar eines Teils dér Gewölbedienste dar.
Unabhangig von dér spáteren Planung und Ausführung dér Gewölbe, worauf in dér Literatur bereits
háufiger hingewiesen wurde, ist dies offenbar ein individuelles Kennzeichen von Ják, das durchaus mit
dem in das Mauerwerk eingetieften Versatz zahlreicher Skulpturen vergleichbar ist, selbst wenn Anzei-
chen von dérén Zweitverwendung vorliegen.
Hinsichtlich dér formalen Gestaltung des grófién Westportals sei noch ein weiterer Hinweis
vorausgeschickt. Mit Túlin und Sankt Stephan in Wien gemeinsam tritt dórt ein Motiv auf, tűr das es in
dér süddeutschen Romanik aufier beim Kreuzgangportal von St. Emmeram in Regensburg kaum
Paralellen gébén dürfte. Es handelt sich um ein zweiseitiges durchsichtiges Zackenmuster, das sich über
eine darunter herlaufende differenzierte Vertikalprofilierung mit Kehle, Wulst, Pláttchen und derglei-
chen legt und diese wie in einem Gitter gefangen nimmt. Auch wenn die Hypothese Hamanns von
einer normannischen Formenwanderung als überholt zu gelten hat, kann nicht übersehen werden, dafi
es sich dabei um ein genuin englisch-normannisches Motiv dér Spátphase handelt, das in einigen
Falién bis in das Early English hineinreicht. Dórt ist das Motiv zu Hause und kann in seinen ver-
schiedenen Entwicklungsphasen beobachtet werden. Eine zeitlich verzögerte, von dér englischen
unabhángige Entwicklung dieses Motivs in unserer Bautengruppe, ausgehend von den allgemeinen
Zickzackmotiven scheint mir vollkommen ausgeschlossen zu sein. Es kann eigentlich nur über eine
kleine Gruppé von - vielleicht sogar nur über einen einzigen - wandernden Steinmetzen übertragen
worden sein. Die anonyme Weitergabe von Skizzen reicht dafür alléin als Erklárung nicht aus.
Áhnlich wie die Flalbfiguren dér Apostel am Riesentor des Stephansdomes in Wien erinnern auch
die grófién Apostelfiguren über dem Westportal auf den ersten Blick an die Skulpturen dér Alteren
Werkstatt in Bamberg. Leider sind Beschádigungen und Verwitterung so weit fortgeschritten, dafi ein
sicheres Urteil kaum mehr möglich ist. Sie sind untereinander nicht einheitlich, sondern lassen gröfiere
Unterschiede im Figurenkonzept wie in dér Qualitát erkennen. In einigen Falién ist die derbe Imitation
bedeutender Vorbilder durch Steinmetzen, nicht durch Bildhauer, unübersehbar. Bei einer Gruppé wir-
ken die am Hals gebrochenen Köpte wie nachtráglich aufgesetzt, so dafi mán sie auf den ersten Blick
für mafiige Produkte des Barock oder zumindest für Überarbeitungen dieser Zeit haltén könnte. Auch
wenn dies nicht ganz auszuschliefien ist, so scheint dennoch die Mehrzahl authentisch zu sein.
Anders verhált es sich bei einer zweiten Gruppé, bei dér die Köpte unter anderem wegen dér stár-
keren Hálse bzw. des herunterfallenden Haupthaares nicht abgebrochen sind. Aufier dér Mittelfigur
des segnenden Christus und dem Petrus (B6) ist dies vor allém bei den Figuren B1 und B5 gegeben.
Insgesamt sind sie fást lebensgrofi und damit erheblich gröfier als Figuren dér Álteren Werkstatt in
Bamberg, die derartige Standfiguren nicht kennt, sondern entweder Reliefs oder an Saulén angeheftete
Skulpturen geschaffen hat. In diesem Zusammenhang sollte allerdings nicht übersehen werden, dafi
auch in Bamberg auf den Konsolen an den Pfeilern zwischen den Schranken des Ostchores Einzel-
figuren schon vor dem Eintreffen dér Jüngeren Werkstatt geplant waren, die möglicherweise ein gröfie-
res Formát erhalten sollten.3 Bei dér zuletzt genannten Figurengruppe beruht die Ahnlichkeit zu den
Bambergern sowohl auf einzelnen Motiven dér Gewandbildung als auch dér Köpte. Bei diesen ist es
vor allém die charakteristische Umrifiform, die Behandlung dér Bárte mit ihrer charakteristischen
Kontúr oder etwa die fiaarkalotte beim Petrus. Bei den Gewándern sind dies nicht nur die durch-
modellierten Beine, sondern die kalligraphische Addition von V-Falten, aber auch von gröfieren
Gewandschlingen. Da in Bamberg ein markanter Unterschied in dér Gesichtsbildung mit den kleinen
Mündern am Fürstenportal und den zumeist wulstig aufgeworfenen Lippen an den Chorschranken zu
verzeichnen ist, mufi besonders hervorgehoben werden, dafi in Ják gerade die Gesichtsbildung am
ehesten mit dem Fürstenportal zu vergleichen ist, wáhrend die Gesamtanlage dér Köpte wie dér
Figuren als Ganzes auch auf die Chorschranken verweist.
Wenn mán den Versuch unternimmt, einen direkten Vergleich einzelner Figuren aus Ják mit denen
aus Bamberg durchzuführen, wird mán schnell mehr Unterschiede als Gemeinsamkeiten feststellen
können. Die Skulpturen in Ják sind nicht nur gedrungener in dér Proportion und folglich auch volumi-
nöser mit ihren stárker gerundeten und leicht einknickenden Beinen, sondern erheblich derber in dér
Durchbildung dér Gewánder, was zum Teil auch durch das Steinmaterial bedingt sein mag. lm
Einzelnen liegt ein völlig anderes Verstándnis dér Faltengebung vor, die von aufien appliziert wirkt -
mit wulstig aufgeworfenen Sáumen. Die gröfiere Feinheit beim Petrus offenbart zugleich, dafi das
Verstándnis fúr die grófién Mántel fehlt, weil ein einzelner Zipfel isoliert quer herübergezogen wird,
ohne dafi seine Herkunft erkennbar wáre - in dieser Art vergleichbar bestimmten Erscheinungen des
sáchsischen Zackenstils. Wenn unsere Vorstellungen von einer gewissen Konstanz handwerklich for-
maler Details bei ein und demselben Bildhauer auch nur annáhernd zutreffen, dann wird mán sagen
können, dafi in Ják bestimmt kein einziger Bamberger Bildhauer mitgearbeitet hat oder auch nur als
spiritus rector tatig gewesen sein könnte. Die Áhnlichkeit reduziert sich beim Vergleich auf eine allge-
meine Assoziation oder Erin n erűn g, die sich bei genauer Kontrolle zu verflüchtigen scheint.
Dies aber ist gerade das Interessante, weil dadurch deutlich wird, dafi einerseits eine relatív genaue
Kenntnis vorhanden gewesen sein mufi, ohne dafi ein Bildhauer aus dem Vorbildbereich selbst an Őrt
und Stelle anwesend war. Es mufi alsó Übertragungsmechanismen gegeben habén bzw. ein Stúdium
dér Nachahmenden am Őrt dér Vorbilder. Es könnte sich dabei sogar um Steinmetzen aus dem
Bamberger Baubetrieb gehandelt habén, denen dórt die Mitarbeit bei den Skulpturen oder auch den
Kapitellen verwehrt war. Es mufi dabei offen bleiben, ob die Erinnerung für die Reproduktion aus-
reichte oder die Zeichnung hinzutrat. Éhe mán die erste Möglichkeit als unzureichend abtut, sei darauf
hingewiesen, dafi in einer Welt ohne Bilder, die wir uns heute gar nicht mehr denken können, das Erin-
nerungsvermögen zweifellos erheblich stárker ausgebildet war, als dies heute dér Fali ist.
Auch die zweite Gruppé ist für uns nicht ohne Interessé. Bei ihr scheinen die Proportionen dér
Gliedmafien gelegentlich völlig verschoben zu sein, ebenso wie das Verháltnis dér Köpfe zum Körper.
Offenbar handelt es sich bei den Köpfen nicht in allén Falién um Ergánzungen. Es ist leicht erkennbar,
dafi den zum Teil sehr groben und verzeichneten Gesichtern ein modernerer Typus zugrunde liegt.
Ohne hier auf die Jüngere Bamberger Werkstatt verweisen zu wollen, sei daran erinnert, dafi etwa in
Magdeburg bei den Figuren im Domchor, die Goldschmidt zu einem geplanten Portai zusammenge-
führt hat, die Umsetzung frühgotischer Vorbilder aus Frankreich teilweise zu fást karikaturhaften
Romanismen zurückgeführt hatte. Parallelé Vórgánge wáren auch in Ják denkbar. Bei dér Figur J12 ist
die Verbindung eines zwar groben, aber mit Korkenzieherlocken ausgestatteten und damit sehr mo­
dern wirkenden Kopfes mit einem Körper zu beobachten, dessen Faltenmotive wie auch die geraden
sáulenhaften Beine mit den schematisch gereihten V-Falten am ehesten an die Figuren des Fürsten-
portals denken lassen. Bei dér Figur J9 macht die gleichmáfiig schwingende Kannelur des Gewandes
und die bewegte Körperlichkeit darauf aufmerksam, dafi auch durchaus andere, nicht aus Bamberg
stammende Einflüsse rezipiert worden sind.
Die Herkunft dér Álteren Werkstatt in Bamberg liegt nach wie vor im Dunklen. Trotzdem darf eine
andere Quelle für die Bamberger Reflexe in Ják getrost ausgeschlossen werden. Dafi in Bamberg mög-
licherweise Anregungen aus dér Buchmalerei durch sehr begabte Bildhauer umgesetzt wurden, ist
immer wieder vermutét worden. Daneben láfit sich am Bau selbst eine erstaunliche Genese beobach­
ten. Sie láfit sich von einem Zwillingspaar an einem Schlufistein dér Ostkrypta über ein Haarraufer-
Kapitell an den Blendarkaden dér Ostapsis zum Tympanon dér Gnadenpforte recht gut verfolgen,
dérén beide Kámpferfriese jedoch unterschiedliche Hánde erkennen lassen.4 Vön dórt führt dér Weg zu
den südlichen Ostchorschranken, insbesondere zu dérén westlichen Abschnitt, dér sog. Petrusreihe
(359). Dér Entwicklungsprozefi von Relief zu Relief des östlichen Abschnitts dér Südschranke zum
Westabschnitt dér Nordschranke und dann zu dérén östlicher Gruppé ist in dér Literatur mehrfach und
völlig überzeugend beschrieben worden. Bei dér nördlichen Schranke ist einzukalkulieren, dafi
möglicherweise inzwischen die Jüngere Werkstatt ihre Arbeit aufgenommen hatte. Das Verháltnis dér
Gewándefiguren des Fürstenportals zu den Schranken ist nicht ganz leicht zu bestimmen, da sich in
den Gesichtern eindeutig eine andere Hand abzeichnet. Sie sind zeitlich sicher vor dér Jüngeren Werk­
statt entstanden, da das Gewánde auf dér rechten Seite erst von dieser vollendet wurde. Die Unter-
schiede zu den Schranken sind sicher nicht nur auf die andersartige Aufgabenstellung bei den
Gewándesáulen zurückzuführen. Auf jeden Fali habén die Steinmetzen von Ják die Bamberger Figuren
nach Abschlufi dér Entwicklung im Vollendungsstadium gesehen, weil sie die Motive aus unter-
 schiedlichen Entwicklungsstufen dér Álteren Werkstatt miteinander vermischt habén, wobei nicht
ganz auszuschliefien ist, daS auch die Jüngere Werkstatt nicht ganz ohne Einflufi geblieben ist. Es zeich-
net sich damit ein ganz áhnlicher Vorgang ab, den wir bei dér Übertragung dér Reimser Vorbilder
durch die Jüngere Werkstatt nach Bamberg beobachten können.
Bei dér kleinen Halbfigur eines Jünglings in einer Nische unter einem Bogén des Frieses aufien an
dér Ostapsis (347) ist hinsichtlich des guten Erhaltungszustandes des Kopfes Vorsicht gegenüber einer
möglicher Restaurierung geboten. Hamann dachte hier an das Tympanon des Gnadenportals5, doch
möchte ich wegen dér konkaven, metallisch harten Faltengebung eher an die beiden Chorschranken-
reliefs mit den Erzengeln erinnern. Dér Bogenfries selbst ist mit seinem Profil und vor allém dem Typ
dér Blattfüllungen absolut bambergisch (366-367). Dérén spezifische, aus dér Kapitellornamentik
entlehnte Formen unterscheiden sich sehr deutlich von anderen weiterverbreiteten Formen des gefüll-
ten Bogenfrieses. In diesem Zusammenhang múl? darauf hingewiesen werden, dal? mán in Bamberg
diese Füllungen fást am ganzen Obergaden und in den letzten Jochen des Seitenschiffes wegliefi. In Ják
kopierte mán alsó ein Motiv, das in Bamberg bereits einer Einsparung zum Opfer gefallen war.
Schon Flamann hat darauf hingewiesen, dal? es über die Skulptur, die architektonischen Details
und den Formenreichtum des Westportals hinaus Beziehungen zwischen dér Kapitellzier von Ják und
Bamberg gibt.6 Da damals noch keine detaillierte Untersuchung über die Bamberger Kapitelle vorlag,
mufite dieser Hinweis so allgemein ausfallen. Bei den bekannten Motivwanderungen des Kapitell-
dekors kann die Übereinstimmung einzelner Beispiele als Ganzes oder im Detail nur etwas über die
Zeitstellung eines Bauwerks sagen. In unserem Fali aber ist das Repertoire erheblich breiter, doch ist die
Náhe wiederum nicht so grol?, dal? mán an die Vermittlung von Spezialisten denken möchte.
Entscheidend aber ist, dal? die rezipierten Motive in Bamberg aus ganz unterschiedlichen Bauabschnit-
ten stammen, die sich relativ klar - nicht zuletzt aufgrund dér Steinmetzzeichen - von einander tren-
nen lassen. Sie reichen von den áltesten Bamberger Beispielen bis zu den jüngsten, die damit für die
zeitliche Stellung verantwortlich sind und natürlich auch für die Art dér Umformung dér álteren
Vorbilder. In dér Regei bildet in Ják das Kelchkapitell die Grundlage, auch wenn dér Kelch selbst fehlt
wie es in Bamberg háufig zu beobachten ist.
Die háufigste Übereinstimmung erzielt jenes kugelbesetzte Kapitell mit breiten ungegliederten
Bossenbláttern, das in Bamberg zűr Gruppé Il.b gehört und signifikant für das Westende des Lang-
hauses ist (in Ják z. B. É.III.é, É.II.é: 370-371; in Bamberg z. B. die Kapitelle B 9 no; B 9 nw; B 9 so:
368-369J7. Nun ist dies ein Allerweltstyp, so dal? etwas Spezifischeres hinzutreten múl?. Da ist in Ják das
Kapitell É.I.k (375), das ohne Kelch aus spitzen Bossenbláttern mit kleinen Blattüberfállen besteht, aber
darüber eine flache Auflage aus einer Fülle von Lilienbláttchen an Blattrispen besitzt. Flier besteht eine
ganz enge Verwandschaft zum Hochschiffkapitell über C 6 w dér Gruppé II in Bamberg (374). Ebenso
markant sind die mit einem horizontalen Ring unterteilten Kapitelle, in Ják: E.III.k (379) und E.III.dk,
in Bamberg: D 4 w (378) und über C 8 o (380) - auch wenn es sich in Bamberg urn Knospen und nicht
um Stengelkapitelle wie in Ják handelt. Das Kapitell É.II.k in Ják (373) mit seinen stark nach innen
zurückgebogenen schlanken Palmettenbláttern erinnert deutlich an ein beliebtes Bamberger Motiv aus
dem Bereich des Westquerhauses: bei den Westchorschranken alléin drei in dér Nordreihe (372) und
am Veitsportal im Gewánde sowie in dér östlichen Blendarkatur alléin drei Beispiele, jedoch in allén
Fállen ohne Kelch. In den Bereich dér westlichen Chorschranken bzw. dér nachtráglichen Ergánzungen
bei den Ostchorschranken (387) führen in Ják die Kapitelle E.IV.dk und D.IVék (388). Die mit verschlun-
genen Ranken und kleinen Bláttern besetzten Kelchblockkapitelle zum Teil mit Tiermasken in Ják (382,
384) stammen dagegen eindeutig von Kapitellen in den Bamberger Ostteilen, alsó dér Gruppé I, ab, ins-
besondere von dér Blendarkatur dér Ostapsis, den Ostchorschranken und den unteren Geschossen dér
Osttürme (381, 383). In keinem Fali treten in Ják die Korbkapitelle dér Bamberger Ostteile auf, sondern
dérén Motive werden auf verschliffene Kelchblock- oder Kelchformen übertragen, alsó in ein moderne­
res Grundmuster übersetzt. Die modernsten Formen, relativ weit entwickelte Knospenkapitelle, wie in
Ják Em.IV (386), knüpfen zwar eindeutig an die zahlreichen Knospenkapitelle dér Bamberger Westteile
(385) an, sind aber in dér Knospenbildung weiter entwickelt und daher nicht ohne die modernsten
Bamberger Formen am Fürstenportal8 denkbar, die den unmittelbaren Import aus Reims verkörpern.
 All dies wirkt immer wieder wie ein Echo aus dér Bamberger Bauhütte, ohne dafi in einem einzi-
gen Falle die Hand eines Bambergers nachzuweisen wáre - auch nicht im Sinne eines Eintauchens in
die Bauhütte von Ják. Entscheidend ist wiederum, dafi das ganze Bamberger Spektrum aus verschie-
denen Bauabschnitten vertreten ist und eingeschmolzen wird in ein neues Repertoire, bei dem teil-
weise sogar Einzelmotive aus verschiedenen Bamberger Abschnitten miteinander kombimért werden
können. Dies belegt erneut, dafi es einen Formentransfer auch ohne Personaltransfer gegeben habén
mufi. Wenn mán aber die Mitarbeit von Steinmetzen von Ják in Bamberg bzw. umgekehrt ausschliefit,
kann dies nur bedeuten, dafi selbst so unwesentliche Elemente wie Kapitelle in Bamberg am Bau und
nicht mehr in dér Hütte studiert und doch irgendwie gezeichnet wurden. Manche dér Formver-
ánderungen sowohl bei den Skulpturen als auch bei den Kapitellen lassen sich durchaus durch die
Umsetzung von Zeichnungen erkláren. Auch hierbei ist die optische Merkfáhigkeit dér damaligen Zeit
nicht zu unterschátzen.
Für die Datierung von Ják sind diese Beobachtungen nicht ohne Rückwirkungen. Da das spáte
Dátum von 1256 ins Wanken geraten ist und neuerdings das Jahr 1221 diskutiert wird9, mufi festgehal-
ten werden, dafi sich die modernsten Kapitelle von Ják auf dér Stilstufe dér Bamberger Westteile bzw.
darüber hinaus bewegen. Sie können somit kaum vor 1230 entstanden sein10. Wichtiger jedoch als die
nackte Chronologie ist dér Beitrag, den Ják für unsere Kenntnis dér Mechanismen von Formen-
übertragungen in dér ersten Hálfte des 13. Jahrhunderts leistet.

ANM ERKUN GÉN

1 H amann 1923,155-163. 6 Hamann 1923,161.

2 M ezey- S zentesi 1991. Dórt auch die weiterführende 7 Zűr Bamberger Bauzier: W interfeld 1979, Bd. 1,
Literatur: D onin 1915; Schwarz 1975 (1981); B ogyay [1944]; 46-63, Abb. 399-851.
B ogyay 1953; H oefelmayr 1953; H oefelmayr 1954; C semegi 8 Manfred Schuller, Das Fürstenportal des Bamberger
1939; D ercsényi 1979; T óth S. 1983; M arosi 1985 (1987). Domes, Bamberg 1993.
3 W interfeld 1979, Bd. 1, 76-82. 9 Vgl. Anm. 2.
4 W interfeld 1979, Bd. 1, Abb. 827, 559, 108-114. 10 Zűr Datierung von Bamberg: W interfeld 1979,
5 H amann 1923,156. Bd. 1,141-145.
 Friedrich Dahm

A BÉCSI STEPHANSDOM ÓRIÁSKAPUJÁNAK

ROMÁN KORI SZOBRAI
ELŐZETES JELENTÉS
A KAPU KONZERVÁLÁSÁHOZ KAPCSOLÓDÓ
KUTATÁSOKRÓL

A jáki egykori bencés apátsági templom nyugati kapujáéhoz hasonlóan a bécsi Stephansdom
Oriáskapujának konzerválása is művészettörténeti és természettudományos vizsgálatokkal kezdődött.
A kapu gazdag szobrászati díszének kutatása már több éve folyik. E sorok írójának a Hermann Fillitz
vezette, Ausztria teljes kora középkori és román kori szobrászatét felölelni kívánó kutatási program te­
remtett lehetőséget arra, hogy a román kori szobrászattal és azon belül a bécsi Oriáskapu szobrászati dí­
szével is behatóbban foglalkozhassékd A művek alapadatainak felvétele már befejeződött, az egyes tár­
gyakkal kapcsolatban azonban számos részletkutatást kell még elvégezni. így nem történt még meg
annak a szobornak az alapos vizsgálata sem, amelyet a szakirodalomban egyedüliként hoztak kapcso­
latba a jáki apostolfigurákkal az Ausztriában fennmaradt szobrászati emlékek közül. Az álló férfialak az
alsó-ausztriai Túlin karnerének egyik külső falfülkéjében található, és többen az alapító, II. (Harcias)
Frigyes herceg képmását látták benne.2 A tullni szobor stílusrokonságát a jáki oromzat szobraival 1915-
ben Richard Kurt Donin,3 majd 1930-ban Fritz Novotny4 hangsúlyozta. Figyelmen kívül hagyták azon­
ban, hogy a szobor számos kiegészítés eredményeképpen már a 19. században is az eredetitől jelentő­
sen eltérő képet mutatott, így e párhuzamot óvatosan kell kezelni. Az eredeti szobor pusztulásának
mértéke 1977-1978-ban vált nyilvánvalóvá a maga teljességében, amikor konzerválás céljából a szövet­
ségi műemléki hivatal műtermeibe szállították ( 3 9 4 ) . A következőkben csak legsúlyosabb károsodásait
említem. A bizonyára már a 19. században, a szobor anyagánál lágyabb kőanyagból készült fejpótlás tel­
jesen formátlan volt, így ezt új, romanizáló fejre kellett cserélni. Ugyancsak későbbi kiegészítésnek bi­
zonyult a részletezően megformált gallér csakúgy, mint a ruházat gazdag díszszegélye; e kiegészítése­
ket a restaurálás során eltávolították. Eltávolították az alakra alighanem csupán e században felillesztett
mindkét alkart is; de a balról új másolat került a szoborra. Nagy súllyal esik a latba az is, hogy a szobrá-
szi felület sérült, s ez immáron lehetetlenné teszi a mellkas előtt tartott attribútum értelmezését és annak
közelebbi megítélését is, hogy milyen volt a ruházat anyagának szobrászi kezelése. A tullni „donátor-
figura" abban az állapotában, amelyben ránk maradt, nem több tehát olyan torzónál, amelynek erősen
pusztult szobrászi felülete igen kevés támpontot nyújt a stilisztikai besoroláshoz. Ha a tullni szobrot
mindezek figyelembevételével hasonlítjuk össze a jáki apostolfigurák valamelyikével - mindenekelőtt a
Krisztustól délre álló második alak (J9) jöhet számításba akkor a két figura kapcsolata az egyik kézzel
összefogott és felhúzott köpeny közös motívumára szűkül. A redőkezelés Jákon jóval részletezőbb, a
drapériát inkább tagoló és - például a tunika esetében - sokkal mozgalmasabb is, ellentétben a tullni
szobor megközelítőleg párhuzamosan vezetett, csőszerű hurkákból álló, súlyosan eső redőzetével.
Tullnban tehát nem jáki mester dolgozott. Már csak azért sem, mert a művek közötti kvalitásbeli különb­
ség is túl nagy. Ez azonban nem zárja ki, hogy - miként Marosi Ernő utalt rá5 - a tullni szobrász látha­
tott jellegükben a jákiakhoz hasonló szobrokat, amelyeket aztán saját művészi képességeinek megfele­
lően vett figyelembe. A tullni szobor részletes vizsgálata azonban, miként utaltam rá, még várat magára.
394
Túlin, Háromkirályok-kápolna, az ún. alapító szobra. Az 1977-1978-as restaurálás előtti állapot / Túlin, Karner, „Stifterfigur
Zustand vor Konservierung 1977-1978
 395
Becs, Stephansdom, Oriáskapu, a
déli béllet három kőtömbből össze­
ijsSwp'V Mnp, állított párkányfrízzel, a béllet le­
faragott falsarkain az eredeti díszí­
tés nyomaival és az ajtó szárkövén
az egykori faragott díszítésnek a
kőcseréktől megkímélt maradvá­
nyaival /Wien, St. Stephan, Riesen-
tor, Blick auf das südliche Gewánde
(beachte den aus drei Blöcken zu-
sammengesetzten Kámpferfries, die
abgearbeiteten Gewándepfosten
mit Spuren dér ursprünglichen Or-
namentierung sowie die nach Aus-
wechslungen verbliebenen Reste
dér reliefierten Türleibung)

Nem zárult még le az Óriáskapu szobrászi díszének kutatása sem. A vizsgálatokat a műemléki hi­
vatal végezte, illetve végeztette, előkészítendő a kapunak Eva-Maria Höhle (Bécs tartomány műemlé­
ki felügyelősége) és Manfred Koller (a műemléki hivatal konzervátor osztálya) vezette 1996-os restau­
rálását. E kutatások folyamatosan helyesbítik, árnyalják és gazdagítják eddigi ismereteinket, s nem
csupán a román kori szobrászat területén.6 A vizsgálatok csak a kapu konzerválásának befejeztével
érnek véget, az eredményeket bemutató tanulmányok kiadására az osztrák műemléki hivatal készül.
Itt tehát csak előzetes beszámolót adhatunk az Óriáskapu román kori szobraira vonatkozó kutatások
jelenlegi állásáról.
Fejtegetéseim kiindulópontja a szoborciklus stíluskritikai elemzése, ez kell hogy lehetővé tegye
ugyanis a kapun dolgozó szobrászok megkülönböztetését és művészi gyökereik feltárását. A stílus­
kritikai elemzés előfeltétele, hogy elválasszuk az eredeti, román kori szobordíszt azoktól a részektől,
amelyek későbbi „modernizálások" és restaurálások során keletkeztek, illetve rakódtak a román kori
részekre, megváltoztatva azok eredeti megjelenését. E módszerrel érdekes bepillantást nyerhetünk az
Óriáskapu restaurálásainak változatos történetébe, amelynek ismertetésében a kőzettani vizsgálatok7 és
396
Becs, Stephansdom, Oriáskapu, a déli bél­
let részlete; a párkányfríz egyes kőtömbjei
tartalmilag nem illeszkednek / Wien, St.
Stephan, Riesentor, Detailaufnahme des
südlichen Gewandes (beachte die Zásur im
Kámpferfries)

39 7
Bécs, Stephansdom, Oriáskapu, az északi
béllet párkányfrízének felülnézete; balra
két „kariatida-apostol" / Wien, St. Stephan,
Riesentor, Blick von oben auf den nörd-
lichen Kámpfer (ganz links zwei „Karia-
tyden-Apostel")
398
Friedrich von Schmidt rajza 1882-ből: az Óriáskapu felmérése, illetve rekonstrukciója / Friedrich von Schmidt, Zeichnung von
1882, Bauaufnahme des bestehenden und des von ihm rekonstruierten Riesentores

a falkutatás8 különféle szaklapokban már publikált eredményei mellett elsősorban Eva-Maria Höhle
asszonnyal közösen végzett helyszíni vizsgálatainkra és beszélgetéseinkre támaszkodom.
Lássuk először is a kapu keletkezéstörténetét. A párkányfríz domborművei és az apostolbüsztök
némelyike már első pillantásra olyan „szabálytalanságokról" árulkodik, amelyekből az építés közben
bekövetkezett tervváltozásra következtethetünk. Itt van először is a párkányfríz, amely a béllet mind­
két oldalán (legalább) nyolc kőtömbből áll, s a jelenlegi összeállításban nem ismerhető fel rajta folyama­
tos jelenetsor: ornamentális szalagok váltakoznak narratív jelenetekkel, s az utóbbiaknál a kőtömbök
varratvonalai tartalmi cezúrát is jelentenek (395, 396). Azon négy apostollal egyetemben, amelyeket vé­
gül kariatidákként használtak fel az előcsarnok körtetagos bordáinak alátámasztására (397), ez arra utal,
hogy a bélletes kaput eredetileg bizonyára nagyobbnak tervezték, de utóbb az előcsarnok építése miatt
szélességét kisebbre vették, mélységét viszont, nyugat felé bővítve a bélletet, megnövelték. A század-
fordulón parázs vita folyt arról, hogy e tervváltozásra vajon folyamatos építkezés közben került-e sor
- miként Heinrich Swoboda feltételezte9 - , vagy pedig hosszabb idő telt el a két építési fázis között, az
előcsarnok megépítése tehát egy már befejezett épületrész egyfajta modernizációja volt, amelynek so­
rán a réginek bizonyos részeit elbontották - ahogy Joseph Mantuani vélte.10 A vita az akkori dómépítő­
mester, Friedrich von Schmidt terve kapcsán robbant ki. Schmidt, aki Mantuani tézisei mellett tört
lándzsát, le akarta bontani az előcsarnokot, és az „eredeti", tehát az ő szemében román kori ősállapotot
szándékozott helyreállítani (398).11 Noha a Central-Commission, a műemléki hivatal elődje, a fennálló
állapot történetiségére való hivatkozással a terv megvalósítása ellen foglalt állást,12 ez az építéstörténeti
vitát nem döntötte el. A „Riesentor-kérdés" megoldásához a falkutatás mellett a kapu szobordíszének
stíluselemzése járulhat hozzá, hiszen ennek révén lehet megállapítani, hogy az egyes faragványokon
menynyiben érvényesül stilisztikailag egységes formanyelv.
A párkányfrízre állított apostolbüsztök már első pillantásra is többfélének tetszenek. A déli pár­
kány (északról számított) harmadik13 félalakját (399) például olyan drapéria fedi, amelynek részlete­
zően megformált és itt-ott lebegő redői nemcsak hogy hangsúlyozzák a test tömegét, hanem a redő-
399
Becs, Stephansdom, Óriáskapu, a 3. számú apostolbüszt
a déli párkányfrízen / Wien, St. Stephan, Riesentor,
Apostel (Nr. 3) auf dem südlichen Kámpfer
400
Bécs, Stephansdom, Oriáskapu, a 2. számú apostolbüszt
az északi párkányfrízen / Wien, St. Stephan, Riesentor,
Apostel (Nr. 2) auf dem nördlichen Kámpfer
401
Bécs, Stephansdom, Óriáskapu, a 2. számú apostolbüszt
a déli párkányfrízen / Wien, St. Stephan, Riesentor,
Apostel (Nr. 2) auf dem südlichen Kámpfer
vetés esetenként a figura testtartását is érzékeltetni
látszik. Más figurák, például az északi béllet első és
második (400), valamint a déli béllet hatodik és hete­
dik apostolalakja viszont ettől eltérő sémát követ:
ezek ruházata olyan hurkákból áll, amelyeknek ke­
vés vagy semmi közük sincs a testformákhoz, s oly­
kor úgy sorjáznak egymásra, mint mikor egy zsák
nyakát elkötik: a testetlen redőhegyekből épp csak a
fejek állnak ki. A számottevő stilisztikai különbségek
tehát két szobrász ténykedésére vallanak. Társult
azonban hozzájuk egy harmadik „apostolmester" is,
akinek stílusa e két ellentétes stílusvariáns között he­
lyezhető el. Ez a szobrász képes volt ugyan alakjai
testének tömegét bizonyos mértékben érzékeltetni,
ezt a törekvést azonban csak korlátozottan szolgálja
a részint párhuzamosan, részint rendszertelenül ve­
zetett, domború redőhurkákból összeállított ruházat.
Ennek a harmadik mesternek tulajdonítható az észa­
ki béllet harmadik, negyedik, ötödik és hatodik (397),
valamint a déli béllet első, második (401) és ötödik
apostola. Az ő stílussajátosságainak ismeretére val­
lanak a párkányfríz egyes figurái és a kapuépítmény
szemöldökívének kétoldali pálcatagos fejezetére állí­
tott alakok (az úgynevezett építőmester, illetve épít­
tető büsztje), továbbá a kapuépítmény fülkeszobrai,
mindenekelőtt a Sámson-csoport (402). Végül egy
negyedik mesternek tulajdonítható a timpanon na­
gyobbik része. Vegyük közelebbről szemügyre a tim-
402
Bécs, Stephansdom, Oriáskapu, Sámson-csoport a kapuépítmény déli oldalának egyik fülkéjében / Wien, St. Stephan, Riesentor,
Sámson in einer dér südlichen Nischen des Vorbaus

parton két angyalalakját (403): hangsúlyosan plasztikus, a reliefsíkból erősen kiemelkedő testüket
szorosan simuló drapéria fedi; a lapos redők - akár sima felületeket vesznek körül, akár domborulato­
kat képeznek - alsó széle felfújt, öblös formában lebeg, mintha az anyagba heves szélroham kapott
volna bele. Jellegzetesek a telt arcok is; ugyanilyeneket találunk - jóllehet a kimunkáltság alacsonyabb
fokán - a párkányfríz figuráin, az építőmester és az építetté alakján, valamint a kapuépítmény néhány
szobrán (402) is. Ez annál is meglepőbb, mivel az utóbbiak drapériastílusa nem az angyalokéból, ha­
nem a harmadik „apostolmester" stílusából (401, 402) vezethető le. Különböző stílusú részek hasonló
összefonódását láthatjuk a timpanonon is. Krisztus feje például más típust képvisel, mint az angyal­
fejek, mivel a keskeny, hosszúkás fejforma, az erőteljes járomcsont, az apró száj, a sommásan kezelt
szakáll és a fülek mögé vetett hosszú hajtincsek inkább az apostolfejek, például a déli párkányfríz má­
sodik és hatodik figurája megfelelő részleteivel vethetők össze (400, 401, illetve 406).
E megfigyelések együttesen arra engednek következtetni, hogy a műhelyben több művészegyéni­
ség volt, akik - és kérdésfeltevésünk szempontjából ennek van jelentősége - egyidejűleg és egyenrangú
403
Bécs, Stephansdom, Óriáskapu, timpanon, angyal / Wien, St. Stephan, Riesentor, Tympanon, Engel
4 0 4 -4 0 5
Bécs, Stephansdom, Óriáskapu, timpanon. Az 1944-es restaurálás előtti állapot (fent), illetve a stukkórámintázás
eltávolítása utáni állapot (lent) / Wien, St. Stephan, Riesentor, Tympanon, Zustand vor Restaurierung 1944 (oben) bzw.
Zustand nach Abnahme dér Stuckauflage (untén)
406
Bécs, Stephansdom, Oriáskapu, timpanon, Majestas Domini. Részlet, a Krisztus-figura ruházatán kereszt alakú lefaragá­
sokkal / Wien, St. Stephan, Riesentor, Tympanon, Majestas Domini (beachte die kreuzförmigen Abarbeitungsfláchen am
Gewand Christi)
407
Bécs, Stephansdom, Oriáskapu, timpanon, Majestas
Domini. A stukkórámintázás eltávolítása közbeni
állapot, 1944/Wien, St. Stephan, Riesentor, Tympanon,
Majestas Domini. Zustand wáhrend dér Abnahme dér
Stuckauflage im Jahr 1944
mesterekként egymás mellett dolgoztak az Óriáskapu
különböző részein. Már csak ezért is el kell vetnünk
azt az elméletet, amely a kapuépítmény fülkéinek né­
hány szobrában 1500 körüli „romanizáló" historizáló
alkotásokat vélt felismerni.14 Ezt a feltételezést egyéb­
ként a kőzettani vizsgálatok eredményei sem támaszt­
ják alá.15 A szobrok stílusának elemzéséből az is egyér­
telműen kiderül, hogy az említett tervváltozásra
folyamatos építésmenetben került sor. A Friedrich von
Schmidt által rekonstruált „stílustiszta" félköríves
portál (398) tehát sohasem létezett.
Mielőtt rátérnénk az egyes szobrászok művészi
gyökereinek kérdésére, fel kell még vázolnunk, ahogy
ígértük, az Óriáskapu további történetét. A megépíté­
sét követő két évszázadban a kapu érintetlen maradt.
Az első, nagymérvű beavatkozásra csak 1420 körül, il­
letve után került sor, amikor az épület nyugati homlok­
zatának falát áttörve megnyitották a ma is meglévő ha­
talmas, csúcsíves ablakot.16 Ekkor a kapuépítmény
tetejéből legalább két kvádersort visszabontottak, és
durván lefaragták azokat a díszes oszlopocskákat,
amelyek eredetileg nyilván egy vakárkádsort hordtak.
 A faloszlopok lenyomatai ma is felismerhetők, figurális kon-
zolaik pedig megmaradtak ( 3 9 8 ) . A bélletben levésték a béllet-
oszlopok közötti falsarkokat is, amelyeket eredetileg bizonyá­
ra ugyanolyan „normann" motívumsorok díszítettek, mint
amilyenek folytatásukban az archivoltokon ma is megvannak
( 3 9 5 ) . Sokáig tisztázatlan volt az a kérdés, hogy az átalakítást
végzők miért jártak el ennyire gondatlanul, és miért hagyták
meg ilyen feltűnően a lefaragás nyomait ( 3 9 5 ) . Ezzel kapcso­
latban azonban a kutatás mindeddig nem vette figyelembe
azt, hogy ezeket a felületeket - ahogy egyébként például az
indadíszes ajtószárköveket vagy a timpanonfigurák lapos
palmettákkal díszített hátterét is - finom, „kiegyenlítő" stuk­
kómasszával vonták be ( 4 0 4 , 4 0 9 ) . Bár ezt a stukkóréteget a
19. század második felében, illetve századunk negyvenes
éveiben több szakaszban eltávolították ( 3 9 5 , 4 0 5 , 4 0 6 , 4 0 7 ) a
kapubéllet egykori kinézetéről fogalmat alkothatunk ama
metszet alapján, amely Eduard Melly 1850-es Riesentor-
könyvében jelent meg ( 4 0 9 ) . 17 Hasonlóképpen nem vett tu­
domást a kutatás arról sem, hogy a timpanon Krisztus-alakját
ugyanezzel az eljárással „modernizálták": a drapéria egyes 40 8
részeit durván lefaragták ( 4 0 6 ) , és lágy esésű stukkóredőkkel A W ien er H eiltu m b u c h 1502-es fametszete:
a Stephansdom északnyugati nézete / Holz-
helyettesítették ( 4 0 4 ) . Hans Tietze 1931-ben megjelent topo­
schnitt im W ien er H eiltu m b u c h , 1502, Ansicht
gráfia-kötetének egyik fotója még ezt az állapotot örökítette des St. Stephansdoms von Nordwest
meg ( 4 0 4 ) . 18 A kapuépítmény külső kőfelületeit is vékony, ki­
egyenlítő vakolatréteggel glettelték. A bevonat apró nyomai
néhány helyen még kimutathatók és analizálhatók voltak a
40 9
most folyó konzerválás során. Ez magyarázza, miért hagytak
Ramsberger: Az Oriáskapu. Eduard Melly D as
hátra a kapuépítményen durva és szabad szemmel is jól W estp o rta l d es D om es zu W ie n ... című köny­
látható nyomokat a háromnegyed-oszlopkák lefaragásakor: vének címlapmetszete, 1850 / Ramsberger,
Frontispiz im Buch von Melly, Stich um 1850,
ezeket is elfedte - akárcsak a bélletben a mondott egyenetlen
Einblick in die Portalvorhalle des Riesentores
felületeket - a finom vakolatréteg. E felismerés új megvilágí­
tásba helyezi az 1502-es Heiltumbuch ismert fametszetét ( 4 0 8 )
is: a Stephansdom látképén a kapuépítmény határozottan el­
különül világos tónusú felületeivel a nyugati homlokzat más,
lényegesen sötétebb részeitől. Nem azért - miként tévesen
feltételezték -, mert az előcsarnok 1500 táján újonnan épült,19
hanem épp ellenkezőleg: a metszet az egyik legkorábbi képi
forrás, amely „hitelesen" dokumentálja a portál megjelenését
az 1420 körüli, illetve utáni mélyreható átalakítás után.
Összességében tehát nem csupán olyan változtatásokat
végeztek ekkor, amelyek a nagy csúcsíves ablak kialakításá­
val voltak összefüggésben. Ehhez szükség lehetett ugyan -
talán - a kapuépítmény felső két kvádersorának elbontására,
az átalakítás nagyobbik része azonban a portál egészének az
akkoriban uralkodó korstílus szellemében történt átformálá­
sa volt: modernizálták alapformáját és bizonyos olyan rész­
leteit, amelyek az összkép szempontjából mindazonáltal
döntő jelentőségűek voltak. Az új, világos vakolattal a kapu­
építményt jelentősen kiemelték a nyugati homlokzatból; a
falsarkok lefaragásával egy késő román lépcsős kapubélletet
gótikus rézsűs bélletté formáltak, s végül sima felületek
 kialakításával (például a béllet falsarkai helyén, az ajtószár-
köveken és a timpanonban) megpróbálták a tekintetet a
szellemi középpontra irányítani: a timpanon trónoló Krisz­
tusára, az építmény egyetlen olyan figurális részletére, ame­
lyet részben újramintáztak - „lágy stílusú" formákkal.
A kapun 1500 körül további, az előző átalakításhoz ké­
pest kismérvű változtatások történtek: a kapuépítmény észa­
ki fülkéjében elhelyezték (bizonyára egy mára elveszett ro­
mán kori figura helyén) Szent István szobrát, a szobor
mesterétől származó kis fejet illesztettek a déli béllet egyik fe­
jezetére (410), s ekkor építették be a párkányfrízbe a kapuzat
homlokívének két pálcatagos fejezetét is. E munkálatok ese­
tében nyilvánvalóan nem valamiféle „modernizációról" volt
szó, mint nyolcvan évvel korábban. Sokkal inkább az a szán­
dék motiválhatta e beavatkozásokat, hogy kicseréljék a kapu­
zat egyes, különösen megrongálódott köveit, s nem is töre­
kedtek arra - amint ez ebben a korban el sem várható - , hogy
a régiek stílusához hasonló új faragványokat készítsenek.
410 A 18. században ismét jelentős veszteséggel járó és a
Bécs, Stephansdom, Oriáskapu, 13. századi fe­
jezet a déli kapubélletben, 1500 körül becsapolt
szakirodalomban mindeddig figyelembe nem vett beavatko­
fejecskével / Wien, St. Stephan, Riesentor, zásra került sor: érthetetlen okból a timpanon alsó részébe
Kapitell im südlichen Gewánde (beachte das - ennek csaknem teljes hosszában - egy kb. 30 cm magas kő­
spátgotische, um 1500 eingesetzte Köpfchen)
tömböt illesztettek be (405, 407). Az új faragvány a ruhare-
dők vonalvezetésében és duktusában feltűnően illeszkedik a
dombormű eredeti részeihez, s ez arra enged következtetni, hogy készítője messzemenőkig az általa ki­
váltott késő román faragvány alapján dolgozott - csupán Krisztus és az angyalok lábainak organikus át­
formálása (407) árulja el a barokk kor művészét.
Átalakítások történtek végül a 19. és a 20. században is. Tudomásunk van egy 1846-ban végzett
nagyszabású tisztításról;20 1882-ben eltávolították a béllet stukkóbevonatát (395, vö. 409);21 majd 1944-
ben - nem tudván azok régiségéről - a timpanondomborműről szedték le a stukkórátéteket (404, vö.
405 és 407).22
Visszakanyarodva a Riesentor történetének kezdeteihez, választ kell még adnunk a román kori
szobrászok művészi gyökereit firtató kérdésre. Ha figyelmen kívül hagyjuk a regensburgi St. Jákob
északi kapuja (az úgynevezett Schottenportal) szobraival és a schöngraberni apszis domborműsoroza­
tával való összevetéseket,23 amelyeknek helytállóságát már Fritz Novotny is joggal vonta kétségbe,24
akkor azt találjuk, hogy a bécsi Óriáskaput a leggyakrabban a bambergi Gnadenpforte műhelyével hoz­
ták összefüggésbe, anélkül azonban, hogy az egyes művészegyéniségeket előzetesen megkülönböztet­
ték volna.25 E feltételezett kapcsolatot történeti érvként Ekbert bambergi püspök személyével szokás
alátámasztani, aki 1236-tól 1237-ben bekövetkezett haláláig Bécsben tartózkodott mint Harcias Frigyes
ellenében megtett császári helytartó. Eltekintve azonban az arcok megformálásának általános egyezé­
seitől, a Riesentor és a bambergi Gnadenpforte párkányfrízének apostolbüsztjei között feltűnő különb­
ségek mutatkoznak a figura-, illetve drapériastílusban: Bambergben a figurák tömegét hangsúlyozzák,
sőt a testek, melyeket szorosan simuló ruhák fednek, egyenesen dagadó formákat öltenek,26 ezzel
szemben a Stephansdom apostolainál a nehéz drapériák elfedik a figurák feltűnően vékony, mintegy
„szubsztancia nélküli" testét (400). De még ott sem sikerült meggyőző bambergi stílusanalógiákat talál­
ni, ahol organikusabb viszonyt figyeltünk meg a ruházat és a test között, mint például Szent Péter vagy
a déli párkányfríz harmadik apostolának alakjánál (399). A Bécsben dolgozó mesterek művészi gyöke­
rei eszerint másutt keresendők. A bécsi apostolbüsztök egynémelyikével összevethető stílustendenciá­
kat csehországi szobrokon találunk, például a menni plébániatemplom nyugati portáljának timpanon­
ján, ahol a Madonna mindkét kísérőfigurájának sűrűn omló, hurkás redőkbe tagolódó, súlyos drapériái
ugyanazon a stílushorizonton mozognak, mint egyes bécsi apostolok, még ha sokkal „provinciálisabb"
411 412
Méfín, szent alakja a nyugati kapun / Trebíc, az egykori bencés kolostor temploma, fejezet a
Mérín, Westportal dér Kirche, Tym- szentélyből / Trebíc, Basilika des ehem. Benediktiner-
panon, Heiligenfigur klosters, Kapitell im Chor dér Kirche

413
Kapubélletből(?) származó dombormű (Treviso, Museo Nationale) / Treviso, Museo Nationale,
Relief auf einer ehemaligen Portalleibung(?)
szinten is (4H)-27 Méh'n nem elszigetelt példa: a trebíci templom szentélyének néhány fejezetfigurája
szintén hasonló formákat mutat (412),28 s a kapcsolat kiterjed a trebíci északi kapura is, amely a jáki - és
azon túl éppen a bécsi - nyugati portállal egyetemben a legpompásabb „normann" ornamentikával dí­
szített kapuk közé tartozik. A bevezetőben említett kötet részletesen vizsgálja majd - itt csak a legjelen­
tősebb ausztriai emlékeket említve - a tullni, a mödlingi, a bécsújhelyi, a kleinmariazelli és a remsi por­
tál bevonásával azt a kérdést, hogy ezeket és a kapcsolódó cseh-, illetve magyarországi emlékeket vajon
egy és ugyanazon vándorló műhely vagy inkább - ahogy legújabban feltételezték - több olyan műhely
készítette-e, amelyek nagyjából egyidejűleg működtek és kölcsönösen hatottak egymásra.29 Anélkül,
hogy a dolgok elébe vágnánk, engedtessék meg azt állítanunk, hogy az a stílusirányzat, amelyet az
Óriáskapun az apostolok egy része és a „normann" ornamentika képvisel, leginkább az osztrák és az
osztrák hercegséggel határos cseh és magyar területek művészeti produkciójához kötődik szorosan.
A bécsi timpanon stílusa (403) viszont dél felé mutat: a redők által körülfogott kis sima felületeknek, il­
letve az ilyen jegyekben érződő bizantinizmusoknak Venetóban találhatók legközelebbi szobrászati
párhuzamai. Hasonlítsuk csak össze a bécsi timpanon angyalait két trevisói pillér domborműveivel
(413; ma Museo Nazionale, Treviso, egykor talán egy kapubéllethez tartozhattak):30 mindkét esetben
hangsúlyozottan plasztikus, a semleges alapból erősen kiugró figurákat látunk, mindkét esetben sima
felületeket körülfogó ruharedőket, mindkét esetben szélben lobogó, öblös drapériavégeket, mindkét
esetben telt, lágyan modellált arcokat. A bécsi timpanon jelentős mestere bizonnyal hazai volt, de alig­
hanem ismert venetói szobrokat, és ezek ismeretét kamatoztatta is - új tapasztalataival ötvözve.
Összefoglalva az elmondottakat: kölcsönös stíluskapcsolatokat állapíthatunk meg az ausztriai, a
cseh, a magyar és a legtágabb értelemben vett velencei szobrászat között. Ezek mindazonáltal nem kí­
nálnak kielégítő magyarázatot az Óriáskapu szobrászati díszének formai sokrétűségére. A Stephans-
domon dolgozó szobrászok szintetizálták az említett, igencsak ellentétes stílusirányzatokat; ebből a
szintetikus jellegből fakad nemcsak a szobrászati díszítés különös vonzereje, hanem a szobrászat és az
architektúra összhangja is.
Ami az Óriáskapu datálását illeti, terminus post quemnek a trevisói domborművek 1220 körüli készí­
tési dátuma tekinthető. Orientációs pont az is, hogy a menni kapu a 13. század második negyedében
készült. Figyelembe kell vennünk a politikai konstellációt is: az utolsó Babenberg herceg, II. (Harcias)
Frigyes két legfontosabb célja, amelyeknek eléréséért kitartóan és szenvedélyesen küzdött, és amelye­
ket élete utolsó éveire majdnem el is ért, a Stephansdom püspöki székesegyházzá emeltetése és a kirá­
lyi cím megszerzése volt.31 A Stephansdom és azon belül egy monumentális uralkodói karzat gyors ki­
építése a várt események szükséges feltételeit volt hivatva megteremteni. Bár a herceg 1246-os hirtelen
halála megelőzte az épület befejezését, szinte biztosra vehetjük, hogy a harmincas évek vége felé, a
negyvenes évek elején a Stephansdomon erőltetett ütemben dolgoztak, és hogy az Óriáskapu szobrá­
szati dísze még a herceg halála előtt el is készült.

JEGYZETEK

1 A u sz tria r o m á n k o ri s z o b r á s z a tá ró l a s z e r z ő m in t­ 2 Schwarz 1975 (1981), 168 skk.; vö. Schwarz [1976],

e g y 6 0 k a ta ló g u s té te l f o r m á já b a n n y ú jt r e p r e z e n ta t ív 56 skk.
á tte k in té s t a H e r m a n n F illitz s z e r k e s z te tte Geschichte dér 3 Donin 1915, 76.
Bildenden Kunst in Österreich c ím ű s o r o z a t v á r h a t ó a n 4 N ovotny 1930, 51 sk.
1 9 9 7 -b e n m e g je le n ő e ls ő k ö te té b e n . A k u ta tá si p ro g ra m 5 M arosi 1984,133, 629. jegyzet.
k e r e té b e n k é s z ü lt e d d ig i p u b lik á c ió k : F r ie d ric h D a h m , 6 E d d ig a k ö v e tk e z ő v iz s g á la to k r a k e r ü lt so r: r é g é ­
„ D ie r o m a n is c h e G r a b le g e d é r P le c tru d is in d é r K ö ln e r s z e ti fe ltá r á s a k a p u b é lle tb e n és a h o s s z h á z c sa tla k o z ó
K irc h e S t. M a ria im K a p ito l" , Aachener Kunstblátter 60 n y u g a ti s z a k a s z á b a n (Jo h a n n O f f e n b e r g e r v e z e té s é v e l
(1 9 9 4 ) (F e s t s c h r if t fü r H erm a n n F illitz zum 70. a m ű e m lé k i h iv a ta l r é g é s z e ti o s z tá ly a ); é p íté s tö r té n e ti
Das Grabmal Friedrichs des
G e b u r ts ta g ), 2 1 1 sk k . é s U ő , k u ta tá s o k (dr. R u d o lf K o c h v e z e té s é v e l a z O s z tr á k Tu­
Streitbaren im Zisterzienserstift Heiligenkreuz. Rekon- d o m á n y o s A k a d é m ia m ű v é s z e ttö r té n e ti b iz o tts á g a ); a
struktion, Typus, Stil, liturgische Funktionen, W ie n 1 9 9 6 . k a p u é s a k a p u é p ítm é n y é p íté s é h e z f e lh a s z n á lt k ő fa j-
tá k g e o ló g ia i m e g h a tá r o z á s a é s g e o r a d a r te c h n ik a i v iz s ­ zűr Denkmalpflege (Studien zu Denkmalschutz und Denk­
g á la ta (dr. A n d re a s R o h a ts c h v e z e té s é v e l a b é c s i m ű ­ malpflege, Bd. 15), Wien-Köln-Weimar 1995, 145 skk.
e g y e te m g e o ló g ia i ta n s z é k e , ille tv e dr. J o h a n n e s W e b e r 13 Tietze számozási rendszerét követve, lásd Hans
v e z e t é s é v e l a z ip a r m ű v é s z e t i f ő is k o la s z ilik á t k é m ia i Tietze, Geschichte und Beschreibung des St. Stephansdomes
ta n s z é k e ); a z e r e d e ti é s s z á m o tte v ő m a r a d v á n y o k b a n in Wien (Österreichische Kunsttopographie, Bd. 23),
m a is m e g lé v ő s z ín e s s é g v iz s g á la ta (dr. M a n fr e d K o ller, Wien 1931,114 skk.
H a n s N im m r ic h t e r é s dr. H u b e r t P a s c h in g e r v e z e t é ­ 14 Erika Doberer, „Dér plastische Schmuck am Vor-
sév e l a sz ö v e tsé g i m ű e m lé k i h iv a ta l k o n z e r v á lá s i bau des Riesentores", in: Festschrift für Kari Oettinger,
o sz tá ly a ). Erlangen 1967, 353 skk.
7 H a r a ld W. M ü lle r -A n d r e a s R o h a ts c h -B e rn d 15 Vö. a 7. jegyzetben idézett tanulmányokkal.
S c h a ig h o fe r -F r a n z O ttn e r-A n d re a s T h in s c h m id t, 16 Vö. pl. Tietze, i. m., 23 a régebbi irodalommal.
„ G e s te in s b e s ta n d in d é r B a u s u b s ta n z d é r W e s tfa s s a d e 17 Eduard Melly, Das Westportal des Domes zu Wien in
u n d d e s A lb e r t in is c h e n C h o r e s v o n S t. S t e p h a n " , seinen Bildwerken und ihrer Bemalung, Wien 1850.
Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 4 2 18 Tietze, i. m., 41. kép.
(1 9 9 3 ), 1 0 6 sk k . A n d re a s R o h a ts c h a m ű e m lé k i h iv a ta l 19 Vö. Doberer, i. m.
á lta l t e r v e z e t t k ö t e t s z á m á r a is ír n i fo g e g y t a n u l ­ 20 Gustav Heider, „Die Restauration des St. Ste-
m á n y t. phans-Domes in Wien", Mittheilungen dér k.k. Central-
8 R u d o lf K o c h , „ E r g e b n is s e d é r B a u u n t e r s u c h u n g Commission für Erforschung und Erhaltung dér Baudenk-
Österrei­
a n d é r W e stfa s sa d e v o n St. S te p h a n 1992/ 93", male 2 (1857), 3.
chische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 4 2 (1 9 9 3 ), 21 1882. febr. 24-i közlemény, lásd Wiener Dombau­
116 sk k . é s U ő , „ B a u a r c h á o lo g is c h e A n m e r k u n g e n z ű r vereinsblatt 2 (1882), Nr. 7-8, 26 sk.
e r s t e n r o m a n is c h e n W e s tfa s s a d e v o n S t. S t e p h a n in 22 Bundesdenkmalamt, Aktenzahl 730/49.
W ie n " , Aachener Kunstbliitter 6 0 (1 9 9 4 ) (F e s ts c h r ift fü r 23 D onin 1915, 81 skk.
H e r m a n n F illitz z u m 70. G e b u r ts ta g ), 173 sk k . R u d o lf 24 N ovotny 1930, 41 skk.
K o ch a m ű e m lé k i h iv a ta l á lta l te r v e z e tt k ö te t s z á m á ra 25 O ttmann 1905, 5 skk.
is ír n i fo g e g y ta n u lm á n y t. 26 Vö. a bambergi Gnadenpfortéról O ttmann 1905
9 H e in r ic h S w o b o d a , Zűr Lösung dér Riesentorfrage. által közölt képekkel.
Das Riesentor des Wiener St. Stephansdomes und seine 27 Jirí Masin, „Maierei und Plastik dér Romanik", in:
Restaurierung, W ie n 1902. Erich Bachmann (Hg.), Romanik in Böhmen. Geschichte,
1 0 J o s e p h M a n t u a n i, Das Riesentor von St. Stephan Architektur Maierei, Plastik und Kunstgewerbe, München
und Friedrich von Schmidts Projekt für dessen Wieder- 1977,191 skk.
herstellung, W ie n 1 903. 28 Trebícről általában vö. Wenzel 1929.
11 W ilh e lm A n to n N e u m a n n , „ Z ű r R ie s e n to r fr a g e " , 29 A „normann" ornamentikáról legújabban lásd
Wiener Dombauvereinsblatt 21 (1 9 0 2 ), Nr. 6, 2 9 sk. és U ő , Fillitz 1992 (1993), a korábbi irodalommal.
„ B e itrá g e z ű r R ie s e n to r fr a g e " , Wiener Dombauvereinsblatt 30 Mindkét domborművet behatóan tárgyalja Luigi
21 (1 9 0 2 ), Nr. 8, 3 7 skk. Coletti, „Intorno a qualche scultura romanica nel Vene-
12 A lois R iegl, „D as R ie se n th o r z u St. S te p h a n ", Neue to", Arte Veneta 8 (1954), 61 skk.
Freie Presse 1902. febr. 1., 1 skk.; ú jra in : E rn st B a c h e r (H g.), 31 Kari Lechner, Die Babenberger. Markgrafen und
Alois Riegl. Kunstwerk oder Denkmal? Alois Riegls Schriften Herzoge 976 bis 1246, Wien-Köln-Weimar 1992, 293 skk.
A z e lső je g y z e tb e n b e h a r a n g o z o tt p u b lik á c ió id ő k ö z b e n m e g je le n t: „ F rü h - u n d H o c h m itte la lte r ", in : H e r m a n n
F illitz (H g .), Geschichte dér bildenden Kunst in Österreich, B d . 1, M ü n c h e n - N e w Y o rk 1 9 9 8 . A z Ó r iá s k a p u t a 137.
k a ta ló g u s té te l (F. D a h m ) d o lg o z z a fel.
 Friedrich Dahm

DIE ROMANISCHEN SKULPTUREN

AM RIESENTOR VON ST. STEPHAN IN WIEN
VORBERICHT
ZU DEN LAUFENDEN UNTERSUCHUNGEN
IM RAHMEN DÉR KONSERVIERUNG 1996

Wie beim Westportal dér ehemaligen Benediktiner Abteikirche in Ják standén auch beim Riesentor
des Wiener St. Stephansdomes am Beginn konservierender Mafinahmen kunst- und naturwissen-
schaftliche Untersuchungen. Jene, die die reiche skulpturale Ausstattung des Portals betreffen, wurden
schon vor mehreren Jahren begonnen. Ein Forschungs-Fonds-Projekt unter dér Leitung von Univ. Prof.
Dr. Hermann Fillitz, das sich eine lückenlose Erfassung dér früh- und hochmittelalterlichen Skulptur
Österreichs zum Ziel gesetzt hat, bot dem Autor Gelegenheit, sich mit romanischer Skulptur, darunter
auch jener des Riesentores, eingehend zu bescháftigenk Die Bestandsaufnahme dér in Osterreich
gelegenen Bildwerke ist nunmehr abgeschlossen; doch müssen noch zahlreiche Detailstudien an
einzelnen Objekten durchgeführt werden. So fehlen etwa auch noch eingehende Untersuchungen zu
jener Skulptur, die in dér Fachliteratur als einzige dér in Österreich erhaltenen romanischen Plastiken
in einen Zusammenhang mit Jáker Bildwerken gebracht wurde: Eine in einer AuSennische des Karners
in Túlin (Niederösterreich) aufgestellte Figur eines stehenden Mannes, in dem mán das Bildnis des Stif-
ters, Herzogs Friedrich II. des Streitbaren, erkennen wollte2. Schon 1915 hob Richard Kurt Donin3,
spáter, 1930, Fritz Novotny4 die stilistische Náhe dér Tullner Skulptur zu den Giebelfiguren in Ják her-
vor. Doch ist bei diesem Vergleich Vorsicht geboten: So ist nicht darauf Bedacht genommen worden,
da£> das ursprüngliche Erscheinungsbild dér Skulptur schon im 19. Jahrhundert durch zahlreiche
Ergánzungen stark beeintráchtigt war. Das volle Ausmafi des Verlustes originaler Substanz wurde
1977-1978 ersichtlich, als die Figur zum Zweck konservatorischer Mafinahmen in die Werkstátten des
Bundesdenkmalamtes (Abteilung für Konservierung) verbracht wurde ( 3 9 4 ) . Im folgenden seien
lediglich die gravierendsten Schadensbilder angeführt. Dér wohl schon im 19. Jahrhundert (in einem
weicheren Matériái) ergánzte Kopf war zűr Ganzé verunstaltet und mufíte gégén einen neuen
(romanisierenden) ausgetauscht werden. Als spátere Ergánzung erwiesen sich auch dér in kleinteiligen
Formen gehaltene Kragen sowie die reiche Zierborte des Gewandes; diese Teile wurden abgenommen.
Entfernt wurden auch die beiden wohl erst in unserem Jahrhundert angesetzten Unterarme, von
denen lediglich dér linké nachgebildet wurde. Schwerwiegend sind schliefilich auch die Beschádi-
gungen dér Reliefoberfláche, die eine Interpretation des vor die Brust gehaltenen Attributs, aber etwa
auch eine náhere Beurteilung dér stofflichen Qualitáten des Gewandes nicht mehr zulassen. Mit dér
Tullner Stifterfigur hat sich alsó lediglich ein Torso erhalten, dessen stark reduziertes Oberfláchenrelief
nur mehr spárliche Anhaltspunkte für eine stilistische Einordnung liefert. Vergleicht mán unter diesen
Voraussetzungen die Tullner Skulptur mit einem dér Jáker Apostel - in Frage kommt am ehesten dér
zweite, südlich von Christus stehende (d. h. Figur J9) - , dann verbindet die beiden Figuren lediglich das
gemeinsame Motiv des mit einer Hand gerafften und hoch gehaltenen Gewandes. Die Faltengebung
ist in Ják dagegen einem weitaus kleinteiligeren, stofflich differenzierteren und - wie etwa beim Unter-
gewand - auch bewegteren System verpflichtet, dem in Túlin ein schwerfálliges Schema annáhernd
 parallel geführter, röhrenförmiger Stoffwülste gegenübersteht. In Túlin war alsó nicht ein Jáker Meister
tatig - zu grófi sind auch die qualitativen Unterschiede. Dies schliefit aber nicht aus, dafi - wie Ernő
Marosi andeutet5 - dér Tullner Bildhauer Plastiken in dér Art Jáker Skulpturen gesehen und diese
neuen Erfahrungen, gemáfi seines künstlerischen Vermögens, entsprechend berücksichtigt hat. Doch
stehen, wie oben angedeutet, noch ins Detail gehende Untersuchungen zűr Tullner Skulptur aus.
Auch die Forschungen zum skulpturalen Schmuck des Riesentores sind noch nicht abgeschlossen.
Die zahlreichen vöm Bundesdenkmalamt durchgeführten bzw. veranlafiten Untersuchungen - sie bil-
den die Grundlagen für die ab 1996 unter dér Leitung des Landeskonservatorates für Wien (Dr. Eva-
Maria Höhle) und dér Abteilung für Konservierung (Univ. Doz. Dr. Manfred Roller) stattfindenden
Konservierung - korrigieren, differenzieren und erweitern nach und nach den bisherigen Stand dér
Forschung - und dies nicht nur auf dem Gebiet dér romanischen Plastik6. Erst nach Abschlufi aller
Untersuchungen, die zeitlich mit dem Ende dér Konservierung des Riesentores zusammenfallen wer-
den, ist eine Publikation des Bundesdenkmalamtes in Vorbereitung, die in mehreren Beitrágen die
wesentlichen Ergebnisse prásentieren wird. Hier kann alsó lediglich ein Vorbericht zum bisherigen
Stand dér Untersuchungen dér romanischen Skulptur des Riesentores gegeben werden.
Den Ausgangspunkt dér Überlegungen bildet eine stilkritische Analyse des hochmittelalterlichen
Skulpturenzyklus, die eine Differenzierung dér am Portai tátigen Bildhauer ermöglichen sowie dérén
künstlerische Voraussetzungen und Herkunft erhellen soll. Um hierfür die notwendigen Voraussetzun-
gen zu schaffen, mufi zunáchst aber dér Bestand an originaler, romanischer Plastik gégén spátere, im
Zugé von „Modernisierungen" und Restaurierungen hinzugekommene bzw. in ihrem Erscheinungsbild
veránderte Teile abgegrenzt werden. Unter Einbeziehung dér in einzelnen Fachbláttern bereits pub-
lizierten Ergebnisse gesteinskundlicher Analysen7 und bauarcháologischer Forschungen8, vor allém aber
auf dér Grundlage zahlreicher gemeinsamer Untersuchungen und Gespráche vor Őrt mit dem Landes-
konservator von Wien, Frau Dr. Eva-Maria Höhle, ermöglicht dieser methodische Ansatz überdies einen
interessanten Einblick in die wechselhafte Restauriergeschichte des Riesentores.
Wenden wir uns aber vorerst dem Planungs- und Entstehungsprozefi des romanischen Portals zu.
Schon ein oberfláchlicher Blick auf die Reliefs am Kámpfer sowie auf einige dér Apostelbüsten láfit
„Unstimmigkeiten" erkennen, die auf einen Planwechsel im Zugé dér Errichtung dér Anlage schliefien
lassen. Zunáchst zum Kámpferfries im Bereich dér beiden Portalgewánde: Dieser ist aus (mindestens)
acht Blöcken gebildet, die in ihrer heutigen Zusammenstellung keine kontinuierliche Szenenfolge
erkennen lassen; Ornamentbánder wechseln mit narrativen Szénén und selbst diese markieren an den
Nahtstellen dér einzelnen Blöcke eine inhaltliche Zásur ( 3 9 5 , 3 9 6 ) . Dies deutet - ebenso wie die vier zu
Karyatiden für die Birnstabrippen dér Vorhalle umfunktionierten Aposteln ( 3 9 7 ) - auf ein wohl
ursprünglich gröfier geplantes Stufenportal hin, das in weiterer Folge durch den Bau dér Vorhalle in
seiner Nord-Süd-Ausdehnung reduziert, nach Westen, alsó in seiner Tiefenerstreckung, dagegen
erweitert wurde. Um die Frage, ob dieser Planwechsel im Zugé des Baufortschrittes vorgenommen
wurde, wie Heinrich Swoboda vermutete9, oder ob zwischen den beiden Ausführungsphasen eine be-
tráchtliche Zeitspanne verstrich - mit dér Errichtung dér Vorhalle alsó eine Modernisierung unter
Verlust von Teilen dér altén Substanz verbunden war, so Joseph Mantuani10 - entbrannte um die Jahr-
hundertwende eine heftige Kontroverse. Anlafi hierfür war dér Plán des damaligen Dombaumeisters
Friedrich von Schmidt - Verfechter dér These Mantuanis - , die Vorhalle abzureifien und den „origi-
nalen", alsó aus seiner Sicht romanischen Urzustand wiederherzustellen ( 3 9 8 ) 11. Zwar sprach sich die
k. k. Central-Commission zűr Erforschung und Erhaltung dér Kunst- und historischen Denkmale, die
Vörgangerinstitution des spáteren Bundesdenkmalamtes, mit Verweis auf die Bedeutung des historisch
gewachsenen Bestandes gégén die geplanten Mafinahmen aus12, doch war mit dieser Entscheidung
noch keine Klarung dér kontroversiellen Standpunkte gegeben. Neben bauarcháologischen Untersu­
chungen vermag nun auch die Stilanalyse dér skulpturalen Ausstattung zűr Lösung dér „Riesentor-
frage" beizutragen, die festzustellen hat, inwieweit die einzelnen Bildwerke einem stilistisch einheit-
lichen Formenkanon verpflichtet sind.
Ein Blick auf die Apostelbüsten am Kámpferfries ergibt ein vielfáltiges Bild13. Richtet mán etwa
sein Augenmerk auf die dritte (von Norden nach Süden gezáhlte) Halbfigur auf dem südlichen Kámp-
fér (399), so legt sich dérén Gewand in zahlreiche kleinteilige, da und dórt fliefiende Faltén, die nicht
nur das Volumen des darunterliegenden Körpers betonén, sondern in ihrem Verlauf stellenweise auch
durch die Haltung motiviert erscheinen. Andere Figuren, etwa dér erste und zweite dér Nord- sowie
dér sechste und siebente Apostel dér Südleibung, folgen dagegen einem vergleichsweise abweichen-
dem Schema (400): Hier formen sich die Gewánder zu teigigen, in kaum bzw. keinem Verháltnis zum
Körper stehenden Wülsten, die mitunter auch so in sich zusammensacken können, dafi blofi noch die
Köpte aus den körperlosen Faltenbergen ragén. Die betráchtlichen stilistischen Unterschiede lassen
alsó auf die Tátigkeit zweier Bildhauer schliefien. Zu diesen beiden gesellt sich aber noch ein dritter
„Apostelmeister", dér mit seinen Werken eine Mittelstellung zwischen den beiden genannten, sehr
kontráren Stilvarianten einnimmt. Dieser Bildhauer verleiht seinen Figuren zwar ein gewisses Mais an
Volumen, doch tragen die Gewandkonfigurationen mit teils parallel, teils regellos geführten Falten-
wülsten dér gesteigerten Plastizitát nur bedingt Rechnung (401). Seiner Hand wáren etwa dér dritte,
vierte, fünfte und sechste Apostel dér Nord- sowie dér erste, zweite und fünfte Apostel dér Süd­
leibung zuzurechnen. Die Stilprágungen dieses Meisters bilden dann auch die Voraussetzungen für
einige Figürchen im Kámpferfries, für die beiden Plastiken auf den Stabkapitellen des Eingangsbogens
(Baumeister-Bauherren-Gruppe) sowie für die Skulpturen in den Nischen des Vorbaues (vor allém für
den Sámson; 402). Einem weiteren Meister sind schliefilich grófié Teile des Tympanons zuzuschreiben.
Zu einer náheren Beurteilung sind die beiden Engel heranzuziehen (403). Ilire plastisch betonten, sich
vöm Reliefgrund weitgehend lösenden Körper sind in eng anliegende Gewánder gehüllt, dérén seichte
Faltén sowohl Parzellen umschliefien, als auch Wülste bilden können, die an ihren Enden, wie von
einem heftigen Windstofi erfafit, in gebláhten Báuschen flattern. Charakteristisch sind auch die vollen
Gesichter, die uns - wenn auch nicht in dieser Vollendung - bei Figürchen im Kámpferfries, bei dér
Baumeister-Bauherr-Gruppe sowie bei einigen dér Skulpturen des Vorbaus begegnen (402). Dies über-
rascht nun, wurde doch dér Gewandstil dieser zuletztgenannten Skulpturen nicht von den beiden
Engeln, sondern vöm dritten „Apostelmeister" abgeleitet (vgl. 401, 402). Eine solche Verflechtung fin-
det sich in áhnlicher Weise auch am Tympanon. So ist das Haupt Christi einem anderen Typus als dem
dér beiden Engelsköpfe verpflichtet, denn mit seiner schmalen, lángsovalen Form, den vortretenden
Backenknochen, dem kleinen Mund, dem summarisch behandelten Bárt und stráhnigen, hinter die
Ohren gezogenen lángén Haar lassen sich eher Vergleiche mit den Gesichtern dér Apostel anstellen,
z. B. mit jenen des zweiten und sechsten Jüngers am südlichen Kámpferfries (vgl. 400, 401 und 406).
Solche Beobachtungen lassen insgesamt auf mehrere in einer Werkstatt tátige Künstlerpersön-
lichkeiten schliefien, die aber - und dies ist für unsere Fragestellung von Bedeutung - gleichzei-
tig u n d gleichrangig an verschiedenen Bereichen des Riesentores bescháftigt waren. Schon aus
diesen Gründen ist die These, einige Skulpturen in den Nischen des Vorbaues erst in die Zeit um 1500
zu datieren, in ihnen alsó eine „romanisierende" Nachschöpfung erkennen zu wollen14, zurückzu-
weisen, wofür auch die Ergebnisse gesteinskundlicher Untersuchungen sprechen15. Zugleich steht
darnit auch aus dér Sicht dér Stilanalyse dér Skulpturen fest, dafi dér oben konstatierte Planwechsel nur
im Zugé des kontinuierlichen Baufortschritts erfolgt sein kann. Das von Friedrich von Schmidt rekon-
struierte „stilreine" Rundbogenportal (398) hat demnach dergestalt niemals existiert.
Bevor dér Frage nach dér künstlerischen Flerkunft dér einzelnen Bildhauer nachgegangen wird, soll
noch, wie eingangs angedeutet, die über weite Strecken bisher unbekannte Geschichte des Riesentores
skizziert werden. In den zwei dér Errichtung folgenden Jahrhunderten blieb es vor Veránderungen ver-
schont. Erst um bzw. nach 1420, anláfilich des Durchbruchs des heute noch bestehenden monumentalen
Spitzbogenfensters in dér Westfassade16, erfolgte ein massiver Eingriff in die Substanz des Riesentores.
Damals wurde dér Vorbau um zumindest zwei Quaderlagen abgesenkt und die zierlichen Sáulchen, die
wohl einen Blendarkadenfries trugen (398), grob abgearbeitet (Spuren sind noch heute erkennbar).
Lediglich die figürlichen Konsolen, auf denen die Vorlagen ruhten, blieben bestehen (398). Im Inneren
wurden schon damals - wie hier erstmals festgestellt - die Pfosten des Stufenportals, die mán sich in
Fortsetzung dér Archivolten in ein „normannisches" Ornament aufgelöst vorstellen mufi, abgespitzt
(395). Ungeklárt war in diesem Zusammenhang die Frage, warum die Handwerker ihrer Tátigkeit
sowenig Sorgfalt angedeihen und die auffálligen Abarbeitungsspuren stehen liefien (395). Doch blieb
 bislang unbeachtet, dal? diese Fláchen, aber etwa auch die mit Rankenwerk verzierten Türpfosten oder
dér mit Palmetten hinterlegte Reliefgrund des Tympanons mit einer feinen Stuckmasse überzogen und
solchermafien „geebnet" waren (404, 409). Zwar wurde diese Schichte etappenweise in dér zweiten
Hálfte des 19. sowie in den 40er Jahren unseres Jahrhunderts abgenommen (vgl. 395, 405, 406, 407) doch
vermittelt ein Stich in dér 1850 erschienenen Schrift von Eduard Melly17 noch eine Vorstellung vöm
damaligen Aussehen des Portalinneren (409). In dér Forschung weitgehend unberücksichtigt blieb wei-
ters, dafi nach demselben Verfahren auch die Figur Christi im Bogenfeld „modernisiert" wurde: Dabei
sind Teile dér Gewandpartien grob abgearbeitet (406) und durch weich fliefiende Faltén (gleichfalls in
Stuck) ergánzt worden (404). Dieser Zustand ist noch auf einem Photo in dér 1931 erschienenen Kunst-
topographie von Hans Tietze dokumentiert (404)18. Mit einer die Steinoberfláche gláttenden dünnen
Putzschichte wurden schliefilich auch die Aufienwánde des Vorbaues versehen. Geringe Reste dieses
Überzugs konnten im Rahmen dér derzeit laufenden Untersuchungen an einigen Stellen nachgewiesen
und analysiert werden. Damit erkláren sich auch im Bereich des Vorbaues die groben, mit freiem Auge
sichtbaren Abarbeitungsspuren, die nach dem Abmeifieln dér Dreiviertelsáulchen im Bereich des Frieses
stehengelassen wurden: Auch sie verschwanden - analóg den genannten unebenen Fláchen im Portal­
inneren - unter einer feinen Putzschichte. Aus dér Sicht dieser neuen Erkenntnisse erscheint dér
bekannte Holzschnitt mit dér Ansicht des Stephansdomes in dem 1502 erschienenen Heiltumsbuch in
einem neuen Licht (408): Dér Portalvorbau hebt sich hier mit seinen in einem hellen Tón gehaltenen
Fláchen deutlich von den übrigen weit dünkleren Teilen dér Westfassade ab. Dieser Zustand ist nicht,
wie fálschlich angenommen wurde, auf einen Neubau dér Vorhalle um 1500 zurückzuführen19, sondern
dokumentiert als eine dér frühesten Bildquellen ein „authentisches" Erscheinungsbild, das auf die tief-
greifenden Veránderungen des Portals in den Jahren um bzw. nach 1420 zurückzuführen ist.
Insgesamt waren alsó mit diesem Eingriff nicht blofi die mit dem Durchbruch des grófién Spitz-
bogenfensters ursáchlich zusammenhángenden Mafinahmen, die - wenn überhaupt - gerade noch die
Absenkung des Vorbaues um zwei Quaderlagen rechtfertigen würden, verbunden. Das Portai sollte
vielmehr nach den Vorstellungen des damals herrschenden Zeitstils adaptiert, alsó sowohl hinsichtlich
seiner Grundform als auch in einzelnen, für das Gesamterscheinungsbild allerdings entscheidenden
Details modernisiert werden: So wurde dér in hellen Tönen neu verputzte Vorbau gegenüber den übri­
gen Teilen dér Westfassade deutlich hervorgehoben, im Inneren war mit dem Abschlagen dér Pfosten
im Bereich dér Gewánde die Umwandlung von einem spátromanischen Stufenportal zu einem goti-
schen Trichterportal vollzogen, und schliefilich sollten die glatten Fláchen (etwa an den Gewánde- und
Türpfosten sowie am Reliefgrund des Tympanons) den Blick auf das geistige Zentrum, auf den als ein-
zigen figürlichen Teil dér Anlage in Formen des „Weichen Stils" partiell neu modellierten Christus in
dér Mitte des Tympanons lenken.
Weitere - vergleichsweise geringfügige - Eingriffe sind für die Jahre um 1500 zu verzeichnen: Nun
wird das Bildwerk des hl. Stephanus in dér nördlichen Nische des Vorbaus (wohl an Stelle einer roma-
nischen, heute verlorenen Skulptur) plaziert, ein kleines, von derselben Meisterhand geschaffenes
Köpfchen in eines dér Kapitelle des südlichen Gewándes (410) sowie die beiden Stabkapitelle in die
Kámpferzone des Eingangsbogens eingesetzt. Bei diesen Arbeiten handelt es sich alsó offensichtlich
nicht um „Modernisierungen" im Sinne dér erst etwa 80 Jahre zurückliegenden Mafinahmen. Dér
Anlafi dürfte vielmehr in dem Bestreben zu suchen sein, einzelne, besonders schadhaft gewordene
Teile dér Portalanlage auszuwechseln, wobei - wie in dieser Zeit auch nicht anders zu erwarten - eine
stilistische Angleichung dér neuen an die altén, originalen Werkstücke nicht angestrebt wurde.
Im 18. Jahrhundert erfolgt wiederum ein mit erheblichem Substanzverlust verbundener - in dér
Literatur gleichfalls bislang unberücksichtigter - Eingriff am Tympanon: Aus ungeklárten Gründen
wird nun in dessen unterem Bereich eine querrechteckige, sich beinahe über die gesamte Spannweite
des Bogenfelds erstreckende, zirka 30 cm hohe Vierung eingesetzt (405, 407). Wie die Angleichung des
neuen Werkstücks an die originalen Partién des Reliefs hinsichtlich Verlauf und Duktus dér Gewand-
falten zeigt, mufi sich dér Bildhauer weitgehend an den durch ihn ersetzten, alsó hochmittelalterlichen
Bestand orientiert habén: Einzig die organische Durchbildung dér Füfie Christi und dér Engel verraten
ihn als einen Künstler dér Barockzeit (407).
 Schliefilich verzeichnet auch das 19. und 20. Jahrhundert Eingriffe in die Substanz des Riesentores:
So ist für das Jahr 1846 eine umfassende Reinigung überliefert20, 1882 erfolgt die Abnahme dér
Stuckauflagen im Bereich des Gewándes und dér Leibung (vgl. 395 und 409)21, 1944 - in Unkenntnis
des hohen Alters dér Modelliermasse - die Abnahme des Stucks auch im Bereich des Tympanons (vgl.
404, 405 und 407)22.
Kehrt mán zu den Anfángen des Riesentores zurück, so bleibt noch - wie schon angekündigt - die
Frage nach dér künstlerischen Herkunft dér hochmittelalterlichen Bildhauer. Sieht mán von Vergleichen
mit den Skulpturen am sogenannten Schottenportal von St. Jákob, Regensburg, und dem Reliefzyklus
an dér Apsis in Schöngrabern, Niederösterreich, ab23, dérén Stichhaltigkeit zu Recht schon von Fritz
Novotny bezweifelt wurden24, so wurde des öfteren - allerdings ohne vorhergehender Differenzierung
dér einzelnen Künstlerpersönlichkeiten - eine Verbindung mit dér an dér Bamberger Gnadenpforte tati­
gen Werkstatt hergestellt25. Historisch wurde diese Konstellation mit dér Persönlichkeit des Bamberger
Bischofs Ekbert untermauert, dér sich, als Statthalter gégén Herzog Friedrich den Streitbaren eingesetzt,
ab 1236 bis zu seinem Tód 1237 in Wien aufgehalten hatte. Vergleiche zwischen den Apostelbüsten in dér
Kámpferzone dér Gnadenpforte und jenen von St. Stephan zeigen allerdings - sieht mán von allgemei-
nen Übereinstimmungen in dér Bildung dér Gesichter ab - auffállige Unterschiede hinsichtlich Figur-
und Gewandstil: Denn wáhrend in Bamberg das Volumen dér Figuren betont wird, ja die Körper, die in
eng anliegende Gewánder gehiillt sind, geradezu gebláhte Formen annehmen26, so überlagern bei den
Aposteln von St. Stephan die schweren Stoffe die auffallend schmalen, „substanzlosen" Körper dér Figu­
ren (vgl. 400). Und selbst dórt, wo ein organischeres Verháltnis zwischen Gewand und Körper beobach-
tet werden konnte, wie etwa beim Petrus oder bei dem dritten Apostel auf dem südlichen Kámpfer (399),
vermag mán keine überzeugenden Stilparallelen zu Bamberg ziehen zu können. Es müssen alsó andere
Quellén berücksichtigt werden. So finden sich einigen dér Apostelbüsten des Riesentores vergleichbare
Stiltendenzen bei Skulpturen in Böhmen: Zieht mán etwa das Tympanon des Westportals dér Pfarr-
kirche in Mérín zum Vergleich heran, so sind vor allém die beiden die Muttergottes flankierenden
Figuren mit ihren schweren Gewándern, die sich in wulstförmige, záh fliefiende Faltén gliedern, derű­
seiben, wenn auch weit „provinzielleren" Stilhorizont verpflichtet (411)27. Mérín ist kein Einzelfall: Auch
einige Figürchen auf Kapitellen im Chor dér Kirche in Trebíc zeigen vergleichbare Formen (412)28. Doch
sind damit die Beziehungen zu Trebíc nicht erschöpft: Diese sind auch mit dem Nordportal gegeben, das
zusammen mit dem Westportal in Ják - und eben jenem von St. Stephan - zu den práchtigsten dér mit
sogenannten „normannischen" Dekor ausgestatteten gehört. Eine ins Detail gehende Untersuchung ist
für die oben angekündigte, vöm Bundesdenkmalamt geplante Publikation zu erwarten, die - um nur
die wichtigsten österreichischen Werke zu nennen - auch die Portale in Túlin (Karner), Mödling, Wiener
Neustadt, Kleinmariazell und Rems berücksichtigen und dér Frage nachgehen wird, ob - unter Ein-
beziehung dér böhmischen und ungarischen Beispiele - lediglich e i n e von Őrt zu Őrt ziehende Werk­
statt tatig war, oder ob nicht doch, wie jüngst angenommen, mehrere Gruppén von Bildhauern an-
náhernd gleichzeitig und sich gegenseitig beeinflussend diese Werke geschaffen habén29. Den
Ergebnissen soll nicht vorgegriffen werden. Doch sei die Feststellung erlaubt, dafi die eine (durch einen
Teil dér Apostel und durch das „normannische" Ornament reprásentierte) Stilrichtung ehestens in dér
heimischen sowie in dér angrenzenden böhmischen und ungarischen Kunstproduktion verhaftet zu
sein scheint. Dér Stil des Tympanons (403) weist dagegen nach Süden. Die mit den Parzellierungen
anklingenden Byzantinismen finden in ihrer skulpturalen Umsetzung ehestens im Veneto eine Entspre-
chung. Dies wird deutlich, wenn mán die Reliefs zweier Pfeiler (ehem. Portalleibungen?) im Museo
Nazionale in Treviso (413) den beiden Engeln unseres Tympanons gegenüberstellt30: Da wie dórt die
plastisch betonten, sich vöm neutralen Tráger lösenden Figuren, in beiden Fallen die Parzellen umschlie-
fienden Faltenfigurationen, die im Wind flatternden und sich bauschenden Gewandzipfeln sowie die
vollen, in zártén Nuancierungen gebildeten Gesichter. Dér bedeutende, wohl heimische Meister des
Wiener Tympanons mag alsó Skulpturen aus dem Veneto gekannt und diese seine neuen Erfahrungen
entsprechend eingebracht habén.
Fafit mán die bisherigen Ergebnisse zusammen, so lassen sich alsó stilistische Querverbindungen
zwischen heimischer, böhmischer, ungarischer und im weitesten Sinn venezianischer Skulptur fest-
stellen. Doch kann damit die Vielfalt dér Formen im Bereich dér skulpturalen Ausstattung des
Riesentores nicht hinlánglich erklárt werden: Die in St. Stephan tátigen Bildhauer bilden aus den ge-
nannten, sehr kontráren Stilrichtungen vielmehr eine Synthese, die den besonderen Reiz, aber auch
den Zusammenklang dér Ausstattung mit dér Architektur bewirkt.
lm Hinblick auf eine Datierung sind die gégén 1220 gearbeiteten Reliefs in Treviso als terminus post
quem anzusehen. Ein Richtdatum ist auch mit dem im zweiten Viertel des 13. Jahrhunderts entstande-
nen Portai in Mérín gegeben. Doch wáren überdies politische Umstánde zu berücksichtigen: In den
letzten Lebensjahren des Babenberger-Herzogs Friedrich II. des Streitbaren rücken die beiden wichtig-
sten, von ihm záh und mit Vehemenz betriebenen Ziele, die Erhebung von St. Stephan zum Bistum
sowie die Erlangung dér Königswürde, in greifbare Náhe31. Mit dem Ausbau von St. Stephan unter
Einbeziehung einer monumentalen, herrschaftlichen Empore mufíten hierfür rasch die notwendigen
Voraussetzungen geschaffen werden. Dér unvorhersehbare Tód des Herzogs 1246 mag dér Vollendung
zuvorgekommen sein. Doch ist mit einer verstárkten Bautátigkeit, die auch die Ausführung dér Skulp-
turen miteinschlofi, jedenfalls schon in den spáten 30er und frühen 40er Jahren des 13. Jahrhunderts zu
rechnen.

ANM ERKUNGEN

1 Einen reprásentativen Überblick über die roma-
nische Skulptur Österreichs wird dér Verfasser im
Rahmen von etwa 60 Katalogbeitrágen in dem von
Hermann Fillitz herausgegebenen, 1997 erscheinenden
ersten Bánd dér Geschichte dér Bildenden Kunst in Öster-
reich gébén. Im Rahmen des Projektes sind bisher er-
schienen: Friedrich Dahm, „Die romanische Grablege
dér Plectrudis in dér Kölner Kirche St. Maria im Ka-
pitol", Aachener Kunstblatter 60 (1994) (Festschrift für
Hermann Fillitz zum 70. Geburtstag), 211 ff. und Ders.,
Das Grabmal Friedrichs des Streitbaren im Zisterzienserstift
Heiligenkreuz. Rekonstruktion, Typus, Stil, liturgische Funk-
tionen, Wien 1996.
2 S chwarz 1975 (1981), 168 ff.; vgl. auch: S chwarz
[1976], 56 ff.
3 D onin 1915, 76.
4 N ovotny 1930, 51 f.
5 M arosi 1984,133, Anm. 629.
6 Bisher wurden folgende Untersuchungen durchge-
führt: archáologische Grabungen im Bereich des Portal-
trichters und des angrenzenden ersten westlichen Joches
des Langhauses durch die Abteilung für Bodendenk-
malpflege des Bundesdenkmalamtes (Johann Offen-
berger), baugeschichtliche Forschungen dér Kommission
für Kunstgeschichte dér Osterreichischen Akademie dér
Wissenschaften (Dr. Rudolf Koch), eine petrographische
sowie eine georadartechnische Analyse sámtlicher am
Riesentor und dem Vorbau verwendeter Gesteine durch
das Institut für Geologie dér Technischen Universitát
Wien (Dr. Andreas Rohatsch) und durch das Institut für
Silikatchemie dér Hochschule für Angewandte Kunst
(Dr. Johannes Weber) sowie Untersuchungen zu dér
ursprünglichen (noch heute in namhaften Resten erhal-
tenen) Polychromierung durch die Abteilung für Konser-
vierung des Bundesdenkmalamtes (Doz. Dr. Manfred
Koller, Mag. Hans Nimmrichter, Dr. Hubert Paschinger).
7 Harald W. Müller, Andreas Rohatsch, Bernd Schaig-
hofer, Franz Ottner, Andreas Thinschmidt, „Gesteins-
bestand in dér Bausubstanz dér Westfassade und des
Albertinischen Chores von St. Stephan" Österreichische
Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 42 (1993), 106 ff. Dr.
Andreas Rohatsch wird einen Beitrag für die erwáhnte
Publikation des Bundesdenkmalamtes verfassen.
8 Rudolf Koch, „Ergebnisse dér Bauuntersuchung an
dér Westfassade von St. Stephan 1992/93", Österreichische
Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 42 (1993), 116 ff.
und Ders., „Bauarcháologische Anmerkungen zűr er­
sten romanischen Westfassade von St. Stephan in Wien",
Aachener Kunstbliitter 60 (1994) (Festschrift für Hermann
Fillitz zum 70. Geburtstag), 173 ff. Dr. Rudolf Koch wird
einen Beitrag für die erwáhnte Publikation des Bundes­
denkmalamtes verfassen.
9 Heinrich Swoboda, Zűr Lösung dér Riesentorfrage.
Das Riesentor des Wiener St. Stephansdomes und seine Re-
staurierung, Wien 1902.
10 Joseph Mantuani, Das Riesentor von St. Stephan
und Friedrich von Schmidts Projekt für dessen Wiederher-
stellung, Wien 1903.
11 Wilhelm Anton Neumann, „Zűr Riesentorfrage",
Wiener Dombauvereinsblatt 21 (1902), Nr. 6, 29 f. und
Ders., „Beitráge zűr Riesentorfrage", Wiener Dombau­
vereinsblatt 21 (1902), Nr. 8, 37 ff.
12 Alois Riegl, „Das Riesenthor zu St. Stephan", Neue
Freie Presse vöm 1. Február 1902, S. 1 ff.; wiederabge-
druckt in: Ernst Bacher (Hg.), Alois Riegl. Kunstwerk oder
Denkmal? Alois Riegls Schriften zűr Denkmalpflege (Stu-
dien zu Denkmalschutz und Denkmalpflege, Bd. 15),
Wien-Köln-Weimar 1995,145 ff.
 13 Ich folge dem Nummerierungssystem von Hans
Tietze, Geschichte und Beschreibung des St. Stephansdomes
in Wien (Österreichische Kunsttopographie, Bd. 23), Wien
1931,114 ff.
14 Erika Doberer, „Dér plastische Schmuck am Vor-
bau des Riesentores", in: Festschrift fiir Kari Oettinger,
Erlangen 1967, 353 ff.
15 Vgl. die Angaben in Anm. 7.
16 Vgl. etwa. Tietze, a. a. O., 23 mit álterer Literatur.
17 Eduard Melly, Das Westportal des Domes zu Wien in
seinen Bildwerken und ihrer Bemalung, Wien 1850.
18 Tietze, a. a. O., Abb. 41.
19 Vgl. Doberer, a. a. O.
20 Gustav Heider, „Die Restauration des St. Stephans-
Domes in Wien", Mittheilungen dér k.k. Central-Commission
fiir Erforschung und Erhaltung dér Baudenkmale 2 (1857), 3.
21 Mitteilung vöm 24. Február 1882 in: Wiener Dom-
bauvereinsblatt 2 (1882), Nr. 7 und 8, 26 f.
Die in Anmerkung 1 angekündigte Publikation ist mittlerweile erschienen: „Früh- und Hochmittelalter", in:
Hermann Fillitz (Hg.), Geschichte dér bildenden Kunst in Österreich, Bd. 1, München-New York 1998. Das Riesentor ist
in Katalog-Nummer 137 (F. Dahm) bearbeitet.
22 Bundesdenkmalamt, Aktenzahl 730/49.
23 D onin 1915, 81 ff.
24 N ovotny 1930, 41.
25 O ttmann 1905, 5 ff.
26 Vgl. die Abbildungen dér Bamberger Gnaden-
pforte bei O ttmann 1905.
27 Jití Masin, „Maierei und Plastik dér Romanik", in:
Erich Bachmann (Hg.), Romanik in Böhmen. Geschichte,
Architektur Maierei, Plastik und Kunstgeiverbe, München
1977,191 ff.
28 Zu Trebitsch allgemein vgl. W enzel 1929.
29 Zum „normannischen" Dekor vgl. jüngst: F illitz
1992 (1993), mit alterer Literatur.
30 Die beiden Reliefs werden eingehend behandelt
bei Luigi Coletti, „Intorno a qualche scultura romanica
nel Veneto", Arte Veneta 8 (1954), 61 ff.
31 Kari Lechner, Die Babenberger. Markgrafen und
Herzoge 976 bis 1246, Wien-Köln-Weimar 1992, 293 ff.
 Manfred Koller

ROMÁN KORI ÉPÜLETEK RESTAURÁLÁSA

AUSZTRIÁBAN

Kelet-Ausztria román kori homokkő épületeinek többségén az utóbbi tizenöt évben - negyven­
ötven évvel a világháborút követő restaurálások után - többé-kevésbé átfogó állagmegóvási munkála­
tokat kellett végezni.1 Ezek rendszerint a Szövetségi Műemlékvédelmi Hivatal (Bundesdenkmalamt)
szakmai vezetésével folytak. A munkák során új utakra léptünk a kőkonzerválásban, és továbbfejlesz­
tettük a természettudományos vizsgálati módszereket; a tartományi konzervátorok a hivatali műter­
mekkel és a bécsi Arsenalban 1975-ben berendezett természettudományos laboratóriummal, valamint
képzett szabadúszó restaurátorokkal dolgoztak együtt.2 1976-ban rendeztük meg Bécsben a kőkonzer­
válással foglalkozó első restaurátortalálkozót, az ott elhangzott előadások a viták akkori állásáról
tanúskodnak.3 A háború után gyakorta cseréltek szabadban álló sérült szobrokat műkő öntvényekre -
ezzel a gyakorlattal tudatosan felhagytunk, és minden erőt az eredetik in situ konzerválására és res­
taurálására összpontosítottunk. Elsősorban azért, mert nem volt lehetőség a veszélyeztetett eredetik
múzeumi elhelyezésére: hiányoztak a kőtárak. A nemzetközi fejlődéssel összhangban először a mész­
homokkő konzerválásának módszerein sikerült javítani, később pedig a kvarchomokkőfajtákén, a
márványokén és végül a gránitén is. Kifejlesztettük továbbá a homokkövek és a vakolt homlokzatok
„áldozati réteggel", azaz lényegében mésztejes bevonattal való megvédésének módszerét.4 1996 júniu­
sában megrendeztük a második restaurátortalálkozót, és hamarosan megjelenik az utolsó húsz év
munkáinak és kutatásainak legfontosabb eredményeit összefoglaló kötet.5 Az új módszerek gyakorlat­
ba való átültetését az tette lehetővé, hogy az elmúlt évtizedek során a hivatal műtermeiben több mint
harminc diplomás szobrász és restaurátor továbbképzésére volt mód restaurátorgyakorlat formájá­
ban. így ütőképes szakembergárda alakult ki, amely sikeresen tud megbirkózni a meghívásos pályá­
zatok útján elnyerhető feladatokkal, amelyek mind műemléki, mind pénzügyi szempontból egyre
nagyszabásúbbak.
Az 1980-as évek végétől a bécsi műegyetemen fölelevenítették Alois Kieslinger (+1975) úttörő kuta­
tásainak hagyományát is.6 Az új történeti kőzettani vizsgálatok és az egyes állagmegóvási munkák
szoros együttműködésben zajlottak, s ez mind az építéstörténeti kutatást, mind az adott konzerválási
probléma megoldását segítette. Átfogóbb épületkutatásra eddig sajnos csak néhány nagy program ke­
retében, a restaurálással egyidejűleg volt lehetőség. Ezekben az esetekben a két szakterület gyümölcsö­
zően egészítette ki egymást. Ilyen munka volt például két alsó-ausztriai épület: a schöngraberni plébá­
niatemplom és a tullni karner, valamint a bécsi Stephansdom Oriáskapujának kutatása és konzerválása.
E téren még nagy feladatokat tartogat a jövő; a Stephansdom Oriáskapujának most folyó kutatási prog­
ramja éppen a tudományközi együttműködés példaértékű modelljét kínálja (lásd Friedrich Dahm
tanulmányát).7
Nem szabad elfelejtkezni olyan, eddig figyelemre alig méltatott részletekről sem, mint például a te­
tők eredeti formája és színe. E téren új leletekkel szolgált az utóbbi években az alsó-ausztriai pulkaui
414
Túlin, Háromkirályok-kápolna, kóhelyes fotogrammetriai felmérés restaurátordokumentációval, 1993 / Túlin, Karner, fotogram-
metrischer Quaderplan mit Restaurierdokumentation, 1993

karner és a Stephansdom nyugati tornyai közül a déli. A 13. században mindkettőnek téglából falazott
toronysisakja volt, keményre égetett és külső oldalán zöld mázas téglából.8
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mindezen eredmények lényegében egyes emberek lelkesedé­
séből és a kölcsönös kollegiális együttműködésre való készségéből fakadtak; nincs mögöttük szerveze­
ti háttér. Ez magában rejti a folyamatosság megszakadásának veszélyét, és mindenekelőtt a kutatási és
egyéb dokumentációk egységes archiválásának hiányával jár. Mivel sem a bécsi dómépítőpáholynak,
sem a műemléki hivatalnak nincs sem kőtára, sem kutatásidokumentáció-gyűjteménye, sem pedig nyil­
vános épületarchívuma, a dokumentációkat és rajzokat különböző helyeken, eltérő körülmények kö­
zött raktározzák. A műemléki hivatal azt tervezi, hogy a mauerbachi karthauzi kolostorban fogja létre­
hozni Ausztria építészeti emlékeinek archívumát (Archív dér Baudenkmalpflege Osterreichs), s ez a
terv - föltéve persze, ha megvalósul - azzal kecsegtet, hogy az említett hiányosságokat részben felszá­
molhatjuk.9
A következőkben tekintsük át egészen röviden az elmúlt évtized legfontosabb idetartozó restaurá­
lási programjait. Az alábbi kis katalógusban figyelmen kívül hagytuk mind a törtkőből épült és vakolt
épületek kutatását (például az alsó-ausztriai Margarethen am Moos-i karnerét), mind pedig a gurki
dóm márványarchitektúrájának vizsgálatait.10
 Sieghartskirchen, Alsó-Ausztria, plébániatemplom

A templom zöld kvarchomokkőből (Schleifstein) faragott 13.

századi kapuja szabályos román kori kváderekből épült nyugati
tornyos homlokzatban ül, amelyet a barokk korban mindkét ol­
dal felé megszélesítettek (415). A kapu és a béllet profilozása kő­
pusztulás és főként a bejárat járószintjének későbbi emelése miatt
súlyosan sérült. A hivatali műtermek 1971-ben elsőként ezt a ka­
put konzerválták a Goldschmidt cég által előállított első generá­
ciós kétkomponensű metil-kovasavészterrel. A szilárdítás máig
hatásos, de a veszélyeztetettség oka sajnos továbbra is fennáll.
A nyugati homlokzat többi része egységes vakolatot és ezál­
tal védelmet kapott, e módszer azonban természetesen nem volt
alkalmazható a román kori bélletes kapunál. Hosszú távon hatá­
sos védelmére jó lenne esővédő előtetőt készíteni.11 41 5
Sieghartskirchen, a plébániatemplom az
1971-es restaurálás idején / Siegharts­
kirchen, Pfarrkirche, Westfassade, wáh-
Túlin, Alsó-Ausztria, karner rend Restaurierung 1971

A 13. század második feléből származó poligonális kvá-

derépület kvarchomokkőből épült, kőfelületein kőfaragójelek,
valamint egykori meszelések csekély maradványai láthatók.
Egyetlen ránk maradt szobra töredékes és nagyon sérült, a szobor
feje pedig későbbi kiegészítés (394). Biztos, hogy a kaputimpanon
és a belső tér festését 1873-ban erősen megújították, de ennek ala­
posabb vizsgálata még nem történt meg. Figyelemre méltó a
kápolna egykorú fa ajtószárnya eredeti vasvereteivel.
A tullni karner kőhomlokzatait először 1975-ben konzerválta
a hivatal, és ezzel egyidejűleg új fotogrammetriai felmérés alap­
ján 1 :20 léptékű rajzok is készültek a homlokzatokról (414). A ha­
tásvizsgálatra és az utókonzerválásra 1993-ban került sor. Ekkor a
helyszínen munkamegbeszélést is tartottunk, amelyen a kőkon-
zerválási módszerek fejlődését, valamint azt a kérdést vitattuk 416
meg: szükség van-e a külső homlokzatok további védelme céljá­ Hartberg, a karner kapuja 1890 körüli
átfaragással / Hartberg, Karner, Portal-
ból színezett mésztej bevonatra (úgynevezett áldozati rétegre).12 anlage, Uberarbeitung um 1890

Hartberg, Stájerország, karner

Az épület, amelynek kapuján egykor 1167-es évszám volt ol­

vasható, helyi mészhomokkőből épült, és mint az összes többi
kváderépület, a 19. század óta „kőlátható", azaz vakolatlan.
A szembetűnően előrehaladott kőpusztulás és mindenekelőtt a
kőfelületeknek (főként a faltagoló féloszlopok alakos fejezeteinek)
korábbi átfaragása miatt itt már semmilyen festésmaradvány
nincs. A 19. században a bélletes kapu környékét újították meg a
legerősebben (416). A belső mai festését Theophil Melichar készí­
tette 1889 és 1894 között, ez alatt részben még fennmaradt a román
kori falfestés, amelyet azonban egyelőre szándékosan nem tár­
tunk fel.13 1993-1994-ben a homlokzatokon tisztítást és konzervá­
lást végeztünk, a külső fejezeteket pedig ólomfóliával fedtük le.14
 Hainburg, Alsó-Ausztria, karner

A 13. század elején helyi mészhomokkőből épült rotun-

417
Hamburg, karrier. Konzerválás és mésztejes
bevonat 1992-ből, az átalakított nyugati kapu
környékén semleges vakolt felület / Hainburg,
Karner, wáhrend Konservierung und Kalk-
schlámme 1992 mit neutraler Verputzfláche im
Bereich dér gestörten Westportalanlage
da bejáratának környékét és szentélyét korábban átépítették.
A kváderhomlokzatok azonban, különösen a déli oldali,
érintetlenül maradtak fenn, méghozzá kőfaragójelekkel. Az
apszist egy helyi építkezési vállalkozás a műemléki hivatal
egyetértése nélkül rekonstruálta kváderfalszerűre. Az ere­
deti homlokzatokat a hivatal műtermei 1990-1992-ben kon­
zerválták (eltávolították a cementkiegészítéseket, kőtisztítást
és helyi kovasavészteres szilárdítást végeztek), a mély hiá­
nyokat és a fugákat kőstukkóval töltötték ki, a kőpusztulás­
nak különösen kitett nyugati rész pedig világos kőszínű
mésztej bevonatot kapott. Az erősen átépített kapun és kör­
nyékén meghagytuk a korábbi kiegészítéseket, a hiányzó ré­
szeket pedig csak levakoltuk (417). A kapu eredeti díszítmé­
nyein kerestük a régi színesség maradványait, az egész
épületről összegyűjtöttük a kőfaragójeleket. Az északi oldal
égési elszíneződéseit, amelyeket egy 1830 körül működő ön­
tőműhely tevékenysége okozott, meghagytuk. A belső tér­
ben konzerváltuk a román kori architektonikus kifestés
(vörös-fehér sávozás) maradványait.15
Hasonlóképpen konzerváltuk 1990-ben a közeli Petro-
nell plébániatemplomának északi és keleti homlokzatát;
ezek mésztejes védőbevonatot is kaptak. Sajnos itt nem ke­
rült sor sem a kváderhelyes felmérésre, sem a számos fenn­
maradt kőfaragójegy összegyűjtésére.

St. Pölten, dóm

A St. Pölten-i dóm (eredetileg ágostonos kanonokok temploma) teljes restaurálása 1981 és 1983 kö­
zött zajlott; ennek során kutattuk és konzerváltuk a késő román kori átépítésből (felszentelés: 1228) fenn­
maradt toldalék épületrészektől nem takart homlokzatokat. 19. századi letisztításuk óta a homlokzatok
különösen a későbbi hozzáépítésektől és a környezeti behatásoktól szevedtek sokat. A nyugati homlok­
zaton a kőfelületeket korábban alaposan megújították; a déli oldalhomlokzat és a szentélyfej viszont ere­
deti állapotában maradt fenn, s tizenkét különböző kőfaragójegy előfordulásai is összegyűjthetők voltak
rajtuk.16 Az akkori gyakorlatnak megfelelően a kőből épült homlokzatrészeket tisztítás és konzerválás
után végül „kőláthatónak" hagytuk meg. A konzerválás hatásvizsgálatára még nem került sor.
A belső térben találtunk egy addig elfalazott falfülkét, amelyben feltárhatók voltak a tér egymást kö­
vető színes kifestéseiről tanúskodó rétegek. Az első, a 13. századi építkezéshez kapcsolódó réteg falszíne
téglavörös volt fehér fugavonalakkal (vö. hasonló leletekkel a kremsi egykori domonkos templomban, a
baumgartenbergi egykori kolostortemplomban és kolduló rendi templomokban a 14. századig). Ezután
a falakat okkersárgára festették fehér fugavonalakkal (ez a 14. században történhetett, vö. a bécsi
Stephansdom szentélyfejének, az úgynevezett Albertinischer Chornak belső festésével), majd harmadik
és negyedik rétegként a 15-16. században az e korszakban tipikus közép-, illetve sötétszürke falszín kö­
vetkezett fehér fugavonalakkal (hasonló ebből a korszakból például a bécsi Stephansdomban és a felső­
ausztriai Steyrban, az úgynevezett Bummerl-házban került elő).17
 Schöngrabern, Alsó-Ausztria, plébániatemplom

A román kori hosszházhomlokzatokat és a szentély­

négyszög falait csak ívsorok és profilozott párkányok tagol­
ják. Az apszis három szakaszán találhatók viszont a híres
„képes Biblia" magasreliefjei. A kvádereket helyben bányá­
szott mész- és kovás kötésű, nagy vastartalmú kőanyagból
faragták, amely mállása során föllevelesedik és „rozsdáso­
dik". Ezáltal a homlokzatok állapota az 1970-es évek óta is­
mét egyre romlott. Ennek ellenére mindenütt sok kőfaragó­
jegy maradt fenn, s ez azzal magyarázható, hogy a források
szerint a homlokzatokat 1912-ig vakolat (vagy vastag mész-
réteg?) védte. A belső tér akkoriban teljes neoromán kifestést
kapott, de azt időközben eltávolították, úgyhogy ma már
csak a különbözőképpen megmunkált kvádereket láthatjuk,
valamint helyenként a vékony fehér meszelésrétegre felhor­
dott díszítőfestések és figurális falképek maradványait.
A templomról fotogrammetriai felmérés alapján 1:20
léptékű homlokzati rajzok készültek. 1986-tól kezdve több
lépésben, homlokzatról homlokzatra haladt a konzerválás 418
és a dokumentálás, és végül 1996-ban az északi homlokza­ Schöngrabern, a plébániatemplom apszisának
konzerválása és mésztej bevonatának készítése
ton fejeződött be. Eredetileg csupaszon hagytuk a kőfelüle­
1995-ben / Schöngrabern, Pfarrkirche, Apsis
teket, ám az infravörös mérések eredményei kimutatták, wáhrend Konservierung und Kalkschlámme
hogy a gyakori hőmérséklet-ingadozás és a nagy nedves­ 1995
ségterhelés (valamint a savas eső) tovább veszélyezteti a kő­
felületeket. Ezért 1992 óta minden külső kőfelületet követ­
kezetesen vékony színezett mész-homok áldozati réteggel
vontunk be és hidrofobizáltunk (418). A bevonaton a fugá­
kat részben karcolás erősíti fel. Fontos további védelmet
nyújt az eső ellen a párkányok cseréplapokkal történt
lefedése.18
419
Becs, Michaelerkirche, maszk az északi kereszt-
hajószárny ívsorában / Wien 1, St. Michael,
Becs, Michaelerkirche Maskenkopf im Blendbogenfries des Nordquer-
hauses
Az 1220-tól 1250 utánig épült bécsi Michaelerkirche
északi és déli homlokzata a hozzáépített barokk házak mö­
gött szinte teljes épségben maradt fenn. A hosszház- és ke-
reszthajó-homlokzatokat durva szemcsés homokkő kváde-
rekből emelték, finomabb szemcsés homokkőből faragott
díszítőelemekkel. A szentélynégyszög falai ellenben Alois
Kieslinger szerint már téglafalak,19 kívül kváderutánzattal,
amely közönséges vakolatra húzott fehér fugavonalakkal ki­
alakított, kb. 60 x 90 cm-es négyszögekből áll. Ez a déli ap­
szis környékén még jó állapotban volt, és konzerválása is
megtörtént.
A kőhomlokzatokon 1989-1991 között tisztítás és helyi
konzerválás mellett elsősorban a kevés figurális díszítmény
kőanyagának szilárdítására volt szükség, amit Klaus
Wedenig bécsi restaurátor végzett el. E faragványok, a szo­
kott módon, az épület sarkain vannak (apotropaikus funk­

420
Lilienfeld, a cisztercita kolostor temploma. Az
északi kereszthajószárny koronázópárkánya,
ívsor részlete „H " kőfaragójellel / Lilienfeld,
Detail des Blendbogenfrieses mit Steinmetz-
zeichen „H" am Kranzgesims des Nordquer-
hauses
4 21
Lilienfeld, a cisztercita kolostor temploma.
A román kori északi kereszthajószárny a
kőkonzerválás alatt, oldalán a gótikus Pfann-
hauser-kápolna az eredeti fehér vonalas
kváderfestés restaurálása után 1992-ben / Lilien­
feld, Zisterzienserstiftskirche, romanisches
Nordquerhaus wáhrend Steinkonservierung
mit gotischer Pfannhauserkapelle nach Kon-
servierung dér originalen weiSen Quader-
bemalung 1992
ció), és alulról alig láthatók: egy maszk az ívsorban (419; ha­
sonló, mint amilyenek a nagybörzsönyi templom szentélyé­
nek ívsorában vannak),20 és egy támpillér csúcsán guggoló,
grimaszoló gnóm.
Bécsújhely, dóm
A belső tér 1976 és 1978 között elvégzett nagy restaurá­
lásának eredményeit eddig még csak a Die Zeit dér jrühen
Habsburger című kiállítás katalógusában mutattuk be.21
A belső tér színességének tizenhárom korszakát tártuk fel a
13. század eleje, illetve a kőpillérek és bordák 1913-as meg­
tisztítása között eltelt évszázadokból. Az első két kifestés
még a 13. században készült azonos rendszerben: a kereszt­
boltozat bordáinak és hevederíveinek vörös-fehér sávozása
társult fehér alapon vörös vonalas kváderfestéssel; ez utób­
bival a boltsüvegeket kisebb, a falfelületeket nagyobb mére­
tű kváderekre osztották. Erre a 14. században az érett gótika
jegyében a belső tér színes illuzionista festése következett,
majd a 15. században az építészeti tagozatokat kétszer is ok­
kersárga kőszínűre festették, fehér fugavonalakkal.
Kívül 1995-1996-ban Klaus Wedenig bécsi restaurátor
hozta rendbe az 1884-ben újjáépített kéttornyos nyugati
homlokzatot, Richard Jordán építész művét. A még régi
hossz- és keresztházhomlokzatok és a „normann" ornamen­
tikával díszített oldalkapuk kutatásának és konzerválásának
programját most készítjük elő.
Lilienfeld, Alsó-Ausztria, ciszterci kolostortemplom
Az 1230-ban felszentelt templom északi kereszthajó-
szárnyának késő román homlokzatain a barnás kvarc­
homokkőből faragott kváderek mállása már annyira előre­
haladott volt, hogy nagy darabok váltak le belőlük; ellenben
a védett helyzetű, tufából faragott, fogrovattal kísért koro­
názópárkányon és környékén még az eredeti kőfelület ma­
radt fenn, négy különböző kőfaragójeggyel (négyzet, há­
romszög, H és T formájú, valamennyi kb. 12 cm magas; 420).
1991-1992-ben a scheibbsi Ehrlich cég elvégezte a homlok­
zatok kovasavészteres konzerválását, és habarccsal zárták el
a kváderek már hiányzó részeit, hogy megakadályozzák a
kövek mállásának folytatódását. A kereszthajószárnyaknak
a szentélykörüljáróval együtt épült keleti szakaszain és a ko­
ra gótikus csarnokszentély homlokzatain a kőanyag mállása
sokkal kevésbé volt előrahaladott, de ezeken a homlokzato­
kon is teljes körű vizsgálatokra és megfelelő megelőző intéz­
kedésekre volt szükség.
Az északi kereszthajószárny és a hosszház sarkába épí­
tett 14. századi Pfannhauser-kápolna külső falfelületének
mintegy háromnegyed részén fennmaradt az a fehér vonalas kváderfestés, amelyet a kőrészekhez csat­
lakozó közönséges vakolatra húztak. Ezt 1988-1989-ben a hivatal kőművese ugyanezzel a technikával
javította és egészítette ki (421). Sajnos a mondott épületrészekhez csatlakozó 13. századi hosszházhom-
lokzatokon régi meszeléseknek semmilyen látható maradványa nincs, de mivel a kvádereket többféle
kőanyagból faragták, a homlokzatot föltehetően már a román korban is lemeszelték.
A nyugati homlokzat nyomott csúcsíves bélletes kapuját 1775-ben barokk kapuépítménnyé alakí­
tották át, amelynek a középkori béllet elé épített részei vörös márványból készültek, koronázó­
párkányán fehérre festett, homokkőből faragott figurák álltak. Az átalakításkor kétoldalt a középkori
oldalkapukat elfalazták és a mellékhajók tengelyébe kicsúsztatott barokk nyílásokkal helyettesítették.
A 19. század végének historizmusa jegyében22 a kapubéllet valamennyi profilozott archivoltját stokkoló
kalapáccsal és vésővel dolgozták át, minek következtében a régi kőfelületek itt teljesen elpusztultak,
úgyhogy csak a fennálló állapotot lehetett konzerválni.

Bécs, Stephansdom, Óriáskapu

Az 1995-ös előkészítő munkálatok után az Óriáskapu vizsgálata és módszeres konzerválása 1996

májusa és 1997 eleje között, interdiszciplináris kutatási program keretében folyt, és a dóm alapításának
850. évfordulójára rendezett ünnepségekre be is fejeződött. A munkában lényeges segítséget jelentett a
dóm egészének fotogrammetrikai felmérése, amelyet a dómépítőpáholy megbízásából készítettek, va­
lamint a homlokzatok teljes kőkatasztere: a felmérés alapján készült rajzokra az egész épületen körben
kőről kőre bejelölték a kőanyagfajtákat.
Az Óriáskapu konzerválásának legfontosabb feladata a kapu állagának megóvása volt. Főként a
külső részeket fenyegette súlyos kőpusztulás. A munka megkezdésének előfeltétele volt a felületeken
fellelhető minden történeti nyom regisztrálása (például vakolatrétegek és festésmaradványok, szer­
számnyomok). A történeti színességek közül egy román kori, 13. századi és egy gótikus, 15. századi fá­
zist tudtunk kimutatni (az utóbbi festést formai változtatások: rámintázások is kísérték); az 1500 utáni
időszakból pedig egy szürke és egy 17-18. századi okkerbarna monokróm „kőszínű" festést.23
A restaurálási koncepciót a hivatal restaurátorműtermei dolgozták ki, és a munkát is ezek végez­
ték a hivatal természettudományos laboratóriumával együtt; a dómépítőmesterre] és Bécs tartományi
konzervátorával egyetértésben. A költségeket nagyrészt szponzorok (a Nemzeti Bank és mások) fe­
dezték. Osztrákok mellett olasz, svájci és dán szakemberek dolgoztak. A munka azzal kezdődött,
hogy regisztráltuk a kőanyag mállásából származó veszteségeket és az anyagkárosodás mértékét, az
agresszív sókivirágzás, illetve a lerakódások: a korom- és gipszkéreg kiterjedését, továbbá a sérült fu­
gákat.
Az előkonzerválási eljárások egész sorának alkalmazásával lehetővé tett tisztításhoz - ahol a szo­
kásos módszerek (radírozás, pakolás, mikroszemcseszórás stb.) nem hoztak kielégítő eredményt -
Ausztriában először, a lézertechnikát is bevetettük. A lézer mindenekelőtt a különösen érzékeny helyek
tisztítására bizonyult jól használhatónak: ott, ahol a meggyengült kőanyag mechanikus terhelése nél­
kül akartuk a fekete patinaréteget vékonyítani. Nem törekedtünk a kőfelület újszerűségének látszatára
vagy erős világosítására, bizonyos mértékű tisztítás azonban előfeltétele volt a hatásos konzerválásnak.
Az egyenetlen vastagságú kőpusztító rárakódásokat el kell távolítani, illetve vékonyítani kell, hogy
azután könnyebben lehessen egyenletes kőszilárdító kezelést, sótlanítást stb. végezni.
Az Óriáskapu kutatásával e kötetben részletesen foglalkozik Friedrich Dahm tanulmánya. A kutatás
és konzerválás eredményeiről szóló további beszámolók közzétételének előkészítése folyamatban van.24
 JEGYZETEK
1 Wagner-Rieger 1988; Wagner-Rieger 1976; Schwarz
1976.
2 Manfred Koller, „40 Jahre Restaurierwerkstatten
des Bundesdenkmalamtes im Arsenal", Österreichische
Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 49 (1995), 125-146.
3 Manfred Koller-Rainer Prandtstetten (Red.),
Steinkonservierung und Steinrestaurierung (Restaurato-
renblátter, Bd. 3, hg. von dér Österreichischen Sektion
des International Institute fór Conservation), Wien
1979.
4 Manfred Koller, „Denkmal-Pflege mit Opferschich-
ten", Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmal-
pflege 43 (1989), 48-53.
5 Manfred Koller-Rainer Prandtstetten (Red.), 20
Jahre Steinkonservierung in Österreich. Bilanz und Perspek-
tiven (Restauratorenblátter, Bd. 17), megjelenés alatt.
6 Alois Kieslinger, „Wiener Baustoffe bis um 1600",
in: Koller-Prandtstetten (Red.), Steinkonservierung und
Steinrestaurierung (3. jegyzetben i. m.), 26-107. Továbbá:
Alois Kieslinger műveinek bibliográfiája: Österreichische
Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 25 (1971), 93-96;
Andreas Rohatsch, „Forschungen zűr historischen
Gesteinsverwendung in Österreich", in: Koller-Prandt­
stetten (Hg.), 20 Jahre Steinkonservierung in Österreich.
Bilanz und Perspektiven (5. jegyzetben i. m.) a bécsi
Stephansdom építéséhez felhasznált kőfajták kronoló­
giájával.
7 A szövetségi műemléki hivatal 1997-ben tervezi
közreadni a bécsi Stephansdom nyugati kapujának ösz-
szes kutatási és restaurálási eredményéről beszámoló
részletes publikációt.
8 Hubert Paschinger és Helmut Richard (a szövetségi
műemléki hivatal központi laboratóriuma) vizsgálatai.
9 Kari Neubarth, Karthause Mauerbach. Restaurier­
werkstatten Baudenkmalpflege, Wien 1996.
10 A gurki dóm színességének vizsgálatait 1987-ben
végeztük, az eredmények publikálása még várat magá­
ra (a közlemény előreláthatólag az Österreichische
Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege című folyóiratban
fog megjelenni).
11 A Zentralkommission már a 19. század végén ja­
vasolta védőtetők készítését, és sok helyütt, különösen
külső falfelületek falképeinek védelmére, készültek is
ilyenek. Alois Riegl is megemlíti a védőtetőket a műem­
lékek modern kultuszáról szóló 1902-es könyvében, vö.
Manfred Koller-Rainer Prandtstetten (Hg.), Schutz und
Pflege. Preventive Conservation (Restauratorenblátter, Bd.
16), Wien 1995.
12 Manfred Koller-Johann Nimmrichter-Hubert
Paschinger, „Die Konservierung des Tullner Karners
und das Forschungskolloquium Quarzsandstein in dér
Denkmalpflege in Niederösterreich", in: Denkmalpflege
in Niederösterreich, Bd. 12, Wien 1993, 48-50.
13 Egy alak próbafeltárását 1994-ben végezte Heinz
Leitner obdachi restaurátor. - Manfred Koller,
„Romanische Wandmalerei in Österreich - 100 Jahre
Restauriergeschichte", Österreichische Zeitschrift für
Kunst und Denkmalpflege 51 (1997), 355-365, Abb. 493.
14 Lásd hamarosan „Aktuelle Denkmalpflege,
Steiermark: Dér Karner von Hartberg", Österreichische
Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 50 (1996), a 4. fü­
zetben megjelenés alatt.
15 Lásd az 1990 és 1994 közötti kiadatlan munkabe­
számolókat a szövetségi műemléki hivatal archívu­
mában.
16 Manfred Koller, „Untersuchungs- und Restaurier-
ergebnisse am Dóm 1981-1983", in: Heinrich Fasching
(Hg.), Dóm und Stift St. Pölten und ihre Kunstschatze, St.
Pölten 1985,126-134, 31. ábra.
17 I. m„ 127 skk., 41. és 42. kép.
18 Manfred Koller, „Baubefund und Denkmalpflege
an dér Pfarrkirche von Schöngrabern", in: Hermann
Fillitz-Martina Pippal (Hg.), Schöngrabern. Internatio-
nales Kolloquium 17./18. September 1985. Veranstaltet vöm
Osterreichischen Nationalkomitee des C.l.H.A. in Zusam-
menarbeit mit dem Bundesdenkmalamt, Wien 1987,
109-118.
19 Lásd Kieslinger, 6. jegyzetben i. m., 59 (a „tégla-
romanika" legkorábbi ausztriai példája).
20 Joseph Lippert, „Die St. Stefans-Capelle zu
Börzsöny in Ungarn", Mittheilungen dér k.k. Central-
Commission zűr Erforschung und Erhaltung dér Bau-
denkmale 14 (1869), LXXII skk., 7. ábra.
21 Floridus Röhrig (Hg.), Die Zeit dér frühen
Habsburgén kiállítási katalógus, Wiener Neustadt 1978,
78-84. katalógustétel (Manfred Koller).
22 Sajnos a lilienfeldi restaurálásról a Zentralkom­
mission közleményeiben csak egy rövid megjegyzés ta­
lálható: Mittheilungen dér k.k. Central-Commission zűr
Erforschung und Erhaltung dér Kunst- und historischen
Denkmale n. F. 16 (1890), 218.
23 Friedrich Kobler-Manfred Koller, „Farbigkeit dér
Architektur", in: Reallexikon zűr deutschen Kunstge-
schichte, Bd. 7, Stuttgart 1971, 307. hasáb (valójában
1975-ben jelent meg).
24 Vö. 5. és 7. jegyzet.
 Manfred Koller

AKTUELLE RESTAURIERUNGEN
ROM ANISCHER ARCHITEKTUR
IN ÖSTERREICH

In den letzten 15 Jahren waren - im Abstand von 40 bis 50 Jahren auf die letzten Nachkriegs-
restaurierungen - an den meisten romanischen Sandsteinbauten in Ostösterreich mehr oder weniger
umfangreiche Erhaltungsmafinahmen notwendig.1 Sie erfolgten in dér Regei unter dér fachlichen
Leitung des Bundesdenkmalamtes. Dafür hat mán auch konservierungstechnisch neue Wege beschrit-
ten und die Untersuchungsmethoden weiter entwickelt. Mit den jeweiligen Landeskonservatoren
waren die Amtswerkstátten und das 1975 eingerichtete naturwissenschaftliche Laboratórium im
Arsenal sowie qualifizierte freiberufliche Restaurátorén im Einsatz.2 Im Jahre 1976 wurde ein erstes
Restauratorentreffen zum Stand dér Steinkonservierung in Wien abgehalten, dessen Referate den
damaligen Stand dér Diskussion festhalten.3 Die seit dér Nachkriegszeit háufige Ersetzung beschá-
digter Freiskulpturen durch Abgüsse aus Kunststein wurde damals bewufit aufgegeben. Stattdessen
wurden allé Kráfte auf die Konservierung und Restaurierung dér Originale in situ konzentriert, zumal
keine Möglichkeiten für die museale Aufbewahrung gefáhrdeter Originale in Lapidarien vorhanden
sind. Die Konservierungsmethoden wurden im Austausch mit dér internationalen Entwicklung erst für
den Kalksandstein verbessert, dann für Denkmáler aus Schleifsandstein, Marmor und zuletzt auch
Gránit. Ferner wurde für Sandsteine und Putzfassaden die Methodik dér „Opferschichten" auf Basis
schützender Kalkschlámmen entwickelt.4 Im Juni 1996 wurde ein zweites Restauratorentreffen ver-
anstaltet. Auch werden die wichtigsten Ergebnisse aus den Arbeiten und Forschungen dér letzten 20
Jahre publiziert.5 Voraussetzung für die praktische Umsetzung dér neuen Methoden war, daS in den
letzten Jahrzehnten die Amtswerkstátten Restaurierpraktika für über 30 vorqualifizierte Bildhauer und
Restaurátorén zűr Weiterbildung geboten habén. Auf diese Weise ist eine leistungsfáhige Spezialisten-
gruppe entstanden, die im definierten Wettbewerb sowohl denkmalpflegerisch als auch ökonomisch
die immer gröfier werdenden Aufgaben erfolgreich bewáltigen kann.
Dazu kommt, dafi seit den spáten 80er Jahren wieder an die bahnbrechenden Forschungen von
Alois Kieslinger (11975) zűr historischen Gesteinskunde6 angeknüpft wird (Technische Universitát
Wien). Sie erfolgt in enger Zusammenarbeit mit den konkreten Erhaltungsprojekten und unterstützt
sowohl die historische Bauforschung als auch die aktuelle Konservierungsproblematik. Umfangrei-
chere Bauforschungen waren bisher leider nur bei wenigen Grofiprojekten zugleich mit den Restau-
rierungen möglich. Dórt konnten sich beide Fachgebiete gegenseitig fruchtbar ergánzen (z. B. Pfarr-
kirche Schöngrabern, Tullner Karner, beide NÖ., Wien, St. Stephan, Riesentor). Für die Zukunft stellen
sich auf diesem Gebiet noch grófié Aufgaben, wofür das aktuelle Forschungsprojekt Riesentor von St.
Stephan jetzt ein exemplarisches Modell interdisziplinárer Zusammenarbeit bietet (siehe Beitrag von
Friedrich Dahm).7
Nicht zu vergessen sind bisher kaum beachtete Detailformen wie z. B. die ursprünglichen Formen
und Farben dér Dácher. Dazu habén sich in den letzten Jahren neue Befunde für den Karner von Pulkau,
NÖ., und den südlichen Heidenturm von St. Stephan in Wien, ergeben. Beide zeigten im 13. Jahr-
hundert gemauerte Ziegelhelme aus hartgebrannten und aufíenseitig grün glasierten Backsteinen.8
Einschránkend ist zu bemerken, dafi allé diese positiven Initiativen wesentlich auf dem Engage-
ment einzelner Personen und dérén Bereitschaft zu kollegialer gegenseitiger Unterstützung ohne eine
gröfiere tragende Gesamtorganisation beruhen. Damit ist die Gefahr mangelnder Kontinuitát und vor
allém fehlender einheitlicher Archivierung des Forschungs- und Dokumentationsmaterials verbunden.
Denn bisher verfügen weder die Wiener Dombauhütte noch das Bundesdenkmalamt über einheitliche
Lapidarien, Befundarchive oder offen strukturierte Bauarchive, werden die Dokumente und Pláne an
verschiedenen Orten und unter unterschiedlichen Bedingungen gelagert. Die geplante Einrichtung
eines Archivs dér Baudenkmalpflege Österreichs in dér Karthause Mauerbach durch das Bundesdenk­
malamt bietet eine Chance dieses Defizit teilweise zu beheben, falls dafür die nötige Infrastruktur ge-
schaffen werden kann.9
In dér Folge soll eine katalogartig knappé Übersicht den Stand dér wichtigsten Restaurierprojekte
des letzten Jahrzehnts auf diesem Bereich festhalten. Nicht berücksichtigt werden hier die Unter-
suchungen zu verputzten Bruchsteinbauten (z. B. Karner von Margarethen am Moos, NO.) und zum
Gurker Dóm mit seiner Marmorarchitektur.10

Sieghartskirchen, NÖ., Pfarrkirche

Das Westportal aus grünlichem Schleifstein stammt aus dem 13. Jahrhundert und sitzt in dér in
barocker Zeit beidseitig verbreiterten Westturmfassade aus regelmáfiigen romanischen Quadern (415).
Es ist mit seiner stufenförmigen Profilierung durch die Bewitterung und vor allém durch die spátere
Erhöhung des Eingangsniveaus stark geschádigt. Hier erfolgte im Jahre 1971 wegen dér akutén Gefáhr-
dung dér erste praktische Konservierungseinsatz dér Amtswerkstátten mit dér ersten Generation zwei-
komponentiger Methylkieselsáureester (Firma Goldschmidt). Die Festigung ist bis heute wirksam, doch
sind die Ursachen dér Gefahrdung leider nicht behoben.
Die übrige Westfassade wurde einheitlich verputzt und damit auch geschützt, doch ist dies beim
romanischen Stufenportal natürlich nicht möglich. Als Langzeitschutz wáre auch an ein Vordach als
Regenschutz zu denken.11

Túlin, NÖ., Kartier

Dér polygonale Quaderbau dér zweiten Hálfte des 13. Jahrhunderts aus Quarzsandstein weist redu-
zierte Reste von Steinmetzzeichen und ehemaligen Anstrichen auf. Das einzige überlieferte Skulpturen-
fragment ist stark beschádigt ( 3 9 4 ) . Dér Kopf dieses Fragments ist eine spátere Ergánzung. Die Malereien
des Portaltympanons und des Inneren wurden 1873 stark erneuert, doch fehlen hier noch genaue Unter-
suchungen. Bemerkenswert ist die zeitgleiche Holztüre mit ihren ursprünglichen Eisenbeschlágen.
An den Steinfassaden des Tullner Karners erfolgte 1975 eine erste Konservierung zugleich mit neu
erstellten fotogrammetrischen Fassadenplánen 1:20, beides durch das Bundesdenkmalamt ( 4 1 4 ) . 1993
fand eine Nachuntersuchung und Nachkonservierung statt, wobei auch ein Arbeitsgesprách vor Őrt
über die fortgeschrittenen Steinkonservierungsmethoden und weiteren Schutz mittels getönter Kalk-
schlámmen (sog. Opferschichten) stattgefunden hat.12

Hartberg, Steiermark, Karner

Dér am Portai inschriftlich 1167 datierte Bau besteht aus lokalem Kalksandstein und ist wie allé ver-
wandten Bauwerke dieses Typus seit dem 19. Jahrhundert steinsichtig. Hier fanden sich angesichts
fortschreitender Verwitterung und vor allém früherer Überarbeitung (besonders dér Figurenkapitelle
über den Halbrunddiensten) keinerlei Farbspuren. Dér Bereich des Trichterportals (416) wurde im 19.
Jahrhundert am stárksten erneuert. lm Innern hat sich gezeigt, dal? unter dér Ausmalung von Theophil
Melichar 1889-1894 teilweise noch die romanische Maierei erhalten ist, jedoch jetzt bewufít nicht
freigelegt wird.13 Die 1993-1994 ausgeführte Fassadenkonservierung konzentrierte sich auf Erhaltungs-
und Reinigungsmafinahmen sowie auf die Schutzabdeckung dér Aufienkapitelle mit Bleifolien.14

Hainburg, NÖ., Karner

Dér Eingangs- und Apsisbereich dieses Rundbaus des frühen 13. Jahrhunderts aus lokalem Kalk-
sandstein ist schon früher gestört worden. Die Quaderfláchen vor allém dér Südseite sind aber mit
ihren Steinmetzzeichen noch gut erhalten. Den Apsidenbereich hat eine lokálé Baufirma ohne Konsens
mit dem Bundesdenkmalamt quadermáfíig rekonstruiert. Bei den übrigen originalen Fassaden habén
die Amtswerkstátten des Bundesdenkmalamtes 1990-1992 eine Konservierungsaktion durchgeführt
(Entfernung altér Zementergánzungen, Steinreinigung und -festigung lokál mit Kieselsáureester, mate-
rialentsprechende vertiefte Fehlstellen- und Fugenkittungen und helle steinfarbige Kalkschlámme im
exponierten Westbereich; 417). Dér stark gestörte Portalbereich wurde mit den álteren Ergánzungen
belassen bzw. die Fehlstellen nur im Verputz geschlossen. An dér ursprünglichen Portalornamentik
wurden Reste altér Polychromie untersucht, ebenso wurden die Steinmetzzeichen aufgenommen.
Brandverfárbungen an dér Nordseite wurden belassen (GieSereibetrieb um 1830). Im Inneren wurden
die Reste romanischer Architekturbemalung (rot-weiSe Bánderung) gesichert.15
In áhnlicher Weise wurden 1990 die romanischen Nord- und Ostfassaden dér nahen Pfarrkirche in
Petronell konserviert und mit einer hellen Kalkschlámme geschützt. Leider besteht von diesem Bestand
weder ein Quaderplan noch eine Bestandsaufnahme dér vielen erhaltenen Steinmetzzeichen.

St. Pölten, Doni

lm Zugé dér Gesamtrestaurierung des St. Pöltner Domes (ursprünglich Augustiner Chorherren-
stiftskirche) in den Jahren 1981-1983 wurden auch die vöm spátromanischen Umbau (Weihe 1228)
erhaltenen sichtbaren Fassaden untersucht und konserviert. Seit ihrer Freilegung im 19. Jahrhundert
hatten auch sie durch spátere Anbauten und die Umwelteinflüsse sehr gelitten. Wáhrend an dér West-
fassade jedoch umfangreiche Erneuerung dér Oberfláchen vorliegt, sind die südliche Seitenfassade
und dér Apsidenbereich noch gut erhalten und weisen auch noch 12 verschiedene Steinmetzzeichen
auf.16 Gemáfí damaligem Stand wurden die Steinteile gereinigt und konserviert und wie zuletzt stein-
sichtig belassen. Seither konnte noch keine Nachkontrolle erfolgen.

■rom ié ablesbar waren. Für die erste Schichte des frühen 13. Jahrhunderts zeigt sich eine ziegelrote
Wandfarbe mit weifien Fugenstrichen (vgl. áhnliche Befunde für Krems, ehemalige Dominikaner-
kirche, ehemalige Stiftskirche Baumgartenberg und Bettelordenskirchen bis ins 14. Jahrhundert).
Darüber folgte eine Gelbockerfassung mit Weifi hígén (14. Jahrhundert, vgl. Wien, St. Stephan, Alber-
tinischer Chor) und als dritte und vierte Schichte (15.-16. Jahrhundert) mittel- bis dunkelgraue Fas-
sungen mit WeiSfugen, wie sie für die Architekturbemalung dieser Zeit typisch sind (z. B. Wien, St.
Stephan; Steyr, OÖ., sog. Bummerlhaus).17

Schöngrabern, NÖ., Pfarrkirche

Die romanischen Langhausfassaden und die des Chorjoches weisen nur Blendbogenfriese und
profilierte Horizontalgesimse auf. Dagegen zeigen die drei Apsidensegmente die berühmten Dar-
stellungen einer „Bilderbibel" in plastischem Hochrelief. Das lokálé Steinmaterial besteht aus kaik- und
silikatgebundenen, stark eisenháltigen Quadern, die in dér Verwitterung treiben und „rostén" und
dadurch seit den 70er Jahren wieder akuté Scháden zeigten. Trotzdem sind durchgehend viele Stein-
metzzeichen erhalten, was sich damit erklárt, dafi nach Quellén die Fassaden bis 1912 mit Verputz
(dicker Kalkanstrich?) geschützt gewesen sind. Dér Innenraum war vollstándig neoromanisch ausge-
malt und zeigt heute aber nur mehr die verschieden bearbeiteten Steinquadern mit Resten von orna-
mentalen und figuralen Wandmalereien bzw. Ausmalungen auf einer dünnen weifien Kalktünche.
Für Schöngrabern wurden fotogrammetrische Fassadenpláne 1:20 erstellt und seit 1986 in mehre-
ren Etappen Fassade für Fassade konserviert und dokumentiert bis zum Abschlufi mit dér Nordfassade
1996. Nachdem ursprünglich die Steinoberfláche blank belassen wurde, zeigten Infrarotmessungen
auch die grófié Temperatur- und Feuchtebelastung (sowie sauren Regen) als Gefahr für die Stein-
oberfláchen. Deshalb wurden seit 1992 konsequent allé Oberfláchen mit einer getönten Kalk-Sand-
Opferschlámme überzogen und hydrophobiert (418). Dabei hat mán z. T. das Fugennetzt nachgezogen.
Wichtig war ferner eine Abdeckung dér Horizontalgesimse mit Ziegelplatten als Regenschutz.18

Wien 1, St. Michael

Die Nord- und Südfassaden dér Michaelerkirche in Wien sind hinter den barackén Háuserfronten
fást vollstándig erhalten geblieben. Ihre Bauzeit datiert von 1220 bis nach 1250. Wáhrend die Langhaus-
und Querhausfassaden in grobkörnigen Sandsteinquadern mit feinerem Sandsteindekor errichtet sind,
besteht das Presbyterium nach Kieslinger bereits aus Ziegelmauerwerk19 mit áufierer Quaderimitation
durch Naturputz mit weifier Fugenmalerei (ca. 60 x 90 cm), die im südlichen Apsidenbereich noch gut
erhalten ist und konserviert wurde.
Die Steinfassaden erforderten 1989-1991 neben Reinigung und lokaler Steinkonservierung vor al­
lém die Festigung dér sparsamen figuralen Skulpturen (Restaurátor Klaus Wedenig, Wien). Diese sitzen
typischerweise an den Gebáudekanten (apotropáische Funktion) und sind von untén kaum sichtbar.
Sie zeigen eine Kopfmaske im Blendbogenfries ( 4 1 9 ; áhnlich wie in dér Stefanskapelle zu Börzsöny,
Ungarn20), dann einen auf dér Strebepfeilerspitze hockenden Gnom mit Gesichtsfratze.

Wiener Neustadt, Liebfrauenkirche (Dont)

Die Ergebnisse dér grófién Innenrestaurierung von 1976-1978 sind bisher nur im Katalog dér
Ausstellung Die Zeit dér frühen Habsburger dokumentiert.21 Die Untersuchungen ergaben vöm frühen
13. Jahrhundert bis zűr Freilegung dér Steinpfeiler und -rippen im Jahre 1913 insgesamt 13 Farbphasen.
Von diesen zeigen die beiden ersten für das 13. Jahrhundert jeweils das gleiche System von rot-weifi
gebánderten Kreuzgewölbe- und Gurtrippen zu einem rőten Fugennetz auf WeiSgrund mit verschie-
denen Quadergröfien für Gewölbe und Wandfláchen. Im 14. Jahrhundert folgten darüber eine hochgo-
tische farbillusionáre Buntfassung und im 15. Jahrhundert zwei ockergelbe Steinfarbgebungen dér Bau-
glieder mit weifien Fügén. Am Aufienbau wurde 1995-1996 die 1884 von Architekt Richard Jordán
rekonstruierte Westturmfront saniert (Restaurátor Klaus Wedenig, Wien). Ein Untersuchungs- und
Konservierungsprogramm für die übrigen noch altén Steinfassaden von Láng- und Querhaus und die
„normannisch" skulpierten Seitenportale ist in Vorbereitung.

Lilienfeld, NÖ., Zisterzienser-Stiftskirche

An den spátromanischen Fassaden (Kirchenweihe 1230) des Nordquerhauses war die Auflösung
grofier Teile des aus bráunlichen Schleifsteinquadern geformten Mauerwerks stark fortgeschritten,
wáhrend im Bereich des geschützten Traufgesimses mit Zahnschnittfries aus Tuffgestein sich noch die
alté Oberfláche mit vier verschiedenen Steinmetzzeichen (Quadrat, Dreieck, H-, T-Form, jeweils ca. 12
cm hoch) erhalten hat ( 4 2 0 ) . Hier wurde 1991-1992 eine Konservierung mit Kieselsáureester und
Mörtelkittungen bzw. -anböschungen dér gefáhrdeten Fehlstellen durchgeführt (Firma Ehrlich,
Scheibbs). Die Fassaden dér Ostseite des Querhauses und dér geostete frühgotische Hallenchor zeigen
geringe Abwitterung, benötigen aber ebenso duchgehende Untersuchung und spezifische Sicherung.
Bei dér ans Nordquerhaus angrenzenden Pfannhauserkapelle (14. Jahrhundert) ist die weifie
Fugenmalerei auf mit den Steinteilen bündig angelegtem abgezogenem Naturputz zu etwa dreiviertel
Umfang erhalten. Sie wurde 1988-1989 vöm Amtsmaurer des Bundesdenkmalamtes in gleicher Technik
ausgebessert und erganzt ( 4 2 1 ) . Leider fanden sich an den angrenzenden Langhausfassaden des
13. Jahrhunderts keinerlei lesbare Reste altér Tünchen, doch kann davon ausgegangen werden, clafi bei
dér Verschiedenheit des verwendeten Quadermaterials auch für den romanischen Bau eine Tünche
vorhanden gewesen sein mull
Das leicht spitzbogige Trichterportal dér Westfassade mit seinem profilierten Bogengewánde
wurde 1775 mit einer vorgelegten Barockarchitektur (Rotmarmor mit weifigefafiten Sandsteinfiguren
als Bekrönung) verándert. Dabei wurden die rechts und links davon bestehenden mittelalterlichen
Seitenportale vermauert und durch achsenmáfiig verschobene Barockanlagen ersetzt. lm Historismus
des spáten 19. Jahrhunderts22 wurden allé Profile des Portaltrichters mit Stockhammer und Meifiel
überarbeitet, sód a 6 die alté Oberfláche hier vollstándig verloren gegangen ist und nur im bestehenden
Zustand konserviert werden konnte.

Wien 1, St. Stephan, Riesentor

Nach Vorarbeiten 1995 wird vöm Mai 1996 bis Anfang 1997 (850jáhriges Domjubiláum) das
Riesentor in einem interdisziplináren Forschungsprojekt untersucht und systematisch konserviert. Die
fotogrammetrische Gesamtvermessung des Domes im Auftrag dér Dombauhütte und auf dieser
Grundlage die quadergenaue Gesteinsbestimmung habén wesentliche Hilfe geleistet.
Die Konservierungsarbeiten gehen von dér Sicherung des vor allém im Aufíenberich durch Ver-
witterung akut gefáhrdeten Bestandes aus. Dies bedingt eine Erfassung aller historischen Oberfláchen-
befunde (Reste von Putzschichten, Polychromien, Werkspuren). An historischen Farbfassungen konnte
eine romanische (13. Jahrhundert) und eine gotische Phase (15. Jahrhundert - mit teilweise formalen
Ánderungen durch Putzauflagen) sowie ab 1500 graue und im 17.-18. Jahrhundert ockerbraune mono-
chrome „Steinfarbe" nachgewiesen werden.23
Die restauratorische Konzeption und Durchführung liegt bei den Amtswerkstátten mit dem Amts-
labor im Einvernehmen mit Dombaumeister und Landeskonservator für Wien. Die Finanzierung wird
zum Grofíteil durch Sponsoren (Nationalbank u. a.) ermöglicht. Zum Einsatz kommen neben öster-
reichischen auch Spezialisten aus Italien, Schweiz und Dánemark. Am Beginn stand die Erfassung aller
eingetretenen Verluste und Scháden des Steinverbandes, Belastungen durch agressive Mauersalze und
RuÍs-Gipskrustenauflagen oder schadhafte Quaderfugen.
Zűr praktischen Durchführung dér Reinigung wird neben einer ganzen Palette von Konservie-
rungsmafinahmen dórt, wo die normalen Verfahren (Radieren, Kompressenauflagen, Mikrosandstrahl
u. s. w.) nicht ausreichen, auch zum ersten Mai die Lasertechnik eingesetzt. Sie hat sich vor allém bei
den besonders empfindlich geschwáchten Stellen bewáhrt, wo ohne jede mechanische Belastung die
schwarzen Patinaschichten géziéit gedünnt werden. Eine Neuwertigkeit oder starke Aufhellung wird
dabei nicht angestrebt. Vor allém ist die Reinigung aber Voraussetzung für eine wirksame Konser­
vierung, indem ungleiche Schadauflagen beseitigt bzw. reduziert werden und eine gleichmáfiig festi-
gende Steinbehandlung, Salzverminderung u. s. w. leichter möglich wird.
Über die Ergebnisse im Detail sind ausführliche Berichte in Vorbereitung.24
 ANM ERKUNGEN
1 W agner-R ieger 1988; W agner-R ieger 1976;
S chwarz 1976.
2 Manfred Koller, „40 Jahre Restaurierwerkstátten
des Bundesdenkmalamtes im Arsenal", Österreichische
Zeitschrift für Kunst und Dcnkmalpflege 49 (1995), 125-146.
3 Manfred Koller-Rainer Prandtstetten (Red.), Stein­
konservierung und Steinrestaurierung (Restauratoren­
blátter, Bd. 3, hg. von dér Österreichischen Sektion des
International Institute fór Conservation), Wien 1979.
4 Manfred Koller, „Denkmal-Pflege mit Opferschich-
ten", Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmal-
pflege 48 (1989), 48-53.
5 Manfred Koller-Rainer Prandtstetten (Hg.), 20 Jahre
Steinkonservierung in Österreich. Bilanz und Perspektiven
(Restauratorenblátter, Bd. 17), im Druck.
6 Alois Kieslinger, „Wiener Baustoffe bis um 1600",
in: Koller-Prandtstetten (Red.), Steinkonservierung und
Steinrestaurierung (wie Anm. 3), 26-107. Ferner Biblio-
graphie Alois Kieslingers, Österreichische Zeitschrift für
Kunst und Denkmalpflege 25 (1971), 93-96; Andreas
Rohatsch, „Forschungen zűr historischen Gesteinsver-
wendung in Österreich", in: Koller-Prandtstetten (Hg.),
20 Jahre Steinkonservierung in Österreich. Bilanz und
Perspektiven (wie Anm. 5) mit Chronologie dér bei St.
Stefan in Wien verwendeten Gesteine.
7 Das Bundesdenkmalamt bereitet für 1997 eine aus-
führliche Publikation aller Forschungen und Restaurier-
ergebnisse am Westportal von St. Stephan in Wien vor.
8 Untersuchungen durch das Zentrallabor des Bun­
desdenkmalamtes, Dr. Hubert Paschinger, Dr. Helmut
Richard.
9 Kari Neubarth, Karthause Mauerbach. Restaurier­
werkstatten Baudenkmalpflege, Wien 1996.
10 Eine Publikation dér 1987 am Gurker Dóm durch-
geführten Polychromieuntersuchungen steht noch aus
(vorgesehen für die Österreichische Zeitschrift für Kunst
und Denkmalpflege).
11 Schutzdácher wurden im spáten 19. Jahrhundert
von dér k. k. Zentralkommission propagiert und an vielen
Orten vor allém bei Aufienwandbildern auch ausgeführt.
Sie finden auch in Alois Riegls Schrift über den Denkmal-
kultus (Wien 1902) Erwáhnung. Vgl. Manfred Koller-
Rainer Prandtstetten (Hg.), Schutz und Pflege. Preventive
Conservation (Restauratorenblátter, Bd. 16), Wien 1995.
12 Manfred Koller-Johann Nimmrichter-Hubert
Paschinger, „Die Konservierung des Tullner Karners
und das Forschungskolloquium Quarzsandstein in dér
Denkmalpflege in Niederösterreich", in: Denkmalpflege
in Niederösterreich, Bd. 12, Wien 1993, 48-50.
13 Eine Probefreilegung einer Figur erfolgte 1994
durch Restaurátor Heinz Leitner, Obdach. - Manfred
Koller, „Romanische Wandmalerei in Österreich - 100
Jahre Restauriergeschichte", Österreichische Zeitschrift
für Kunst und Denkmalpflege 51 (1997), 355-365, Abb. 493.
14 Siehe „Aktuelle Denkmalpflege, Steiermark: Dér
Karner von Hartberg", Österreichische Zeitschrift für
Kunst und Denkmalpflege 50 (1996), Heft 4, im Druck.
15 Unveröffentliche Arbeitsberichte 1990-1994 im
Archív des Bundesdenkmalamtes.
16 Manfred Koller, „Untersuchungs- und Restaurier-
ergebnisse am Doni 1981-1983", in: Heinrich Fasching
(Hg.), Dóm und Stift St. Pölten und ihre Kunstschatze, St.
Pölten 1985,126-134, Fig. 31.
17 Wie Anm. 16,127 ff., Abb. 41, 42.
18 Manfred Koller, „Baubefund und Denkmalpflege
an dér Pfarrkirche von Schöagrabern", in: Hermann
Fillitz-Martina Pippal (Hg.), Schöngrabern. lnternatio-
nales Kolloquium 17./18. September 1985. Veranstaltet vöm
Österreichischen Nationalkomitee des C.I.H.A. in Zusammen-
arbeit mit dem Bundesdenkmalamt, Wien 1987, 109-118.
19 Siehe Kieslinger a. a. O. (wie Anm. 6), 59 (erstes
Beispiel einer „Backsteinromanik" in Österreich).
20 Joseph Lippert, „Die St. Stefans-Capelle zu Bör­
zsöny in Ungarn", Mittheilungen dér k.k. Central-Com-
mission zűr Erforschung und Erhaltung dér Baudenkmale 14
(1869), S. LXXII ff., Fig. 7.
21 Floridus Röhrig (Hg.), Die Zeit dér frühen Habs­
burgéi Ausst. Kát., Wiener Neustadt 1978, Kat.-Nr. 78-84
(Manfred Koller).
22 Leider findet sich über die Restaurierungen in
Lilienfeld in den Mittheilungen dér k.k. Central-Commis-
sion zűr Erforschung und Erhaltung dér Kunst- und histo­
rischen Denkmale dieser Jahre nur eine Randbemerkung:
n. F. 16 (1890), 218.
23 Friedrich Kobler-Manfred Koller, „Farbigkeit dér
Architektur", in: Reallexikon zűr deutschen Kunstgeschichte,
Bd. 7, Stuttgart 1971, Sp. 307 (erschien 1975).
24 Vgl. Anm. 5 und 7.
Rövidítések és irodalom

Abkürzungen
und Literaturverzeichnis
 INTÉZMÉNYEK

INSTITUTIONEN

ÁMRK Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ /Staatliche Zentralstelle

für Wiederherstellung und Restaurierung dér Kunstdenkmáler (1991— )
CC Kaiserliche und königliche Central-Commission zűr Erforschung und Erhal-
tung dér Baudenkmale
MIB Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága /Provisorische Kommission
dér Denkmáler Ungarns (1872-1881)
MOB Műemlékek Országos Bizottsága / Landesdenkmalkommission (1881-1949)
MÓL Magyar Országos Levéltár /Ungarisches Landesarchiv
MTA GKL Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutatólaboratórium /Forschungs-
laboratorium für Geochemie dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften
MTA MKI Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézet /Institut für
Kunstgeschichte dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften
OMF Országos Műemléki Felügyelőség / Landesdenkmalinspektorat (1957-1991)
OMvH Országos Műemlékvédelmi Hivatal /Landesdenkmalamt (1991—)
OSZK Országos Széchényi Könyvtár /Széchényi Landesbibliothek
 A JAKI EPULETEGYUTTES IRODALMA

SCHRIFTTUM ÜBER JÁK

Auffenberg [1978] Auffenberg Irén, A jáki templom publikálatlan kőtári anyagának felmérése és vizs­
gálata [Die Vermessung und Untersuchung dér unveröffentlichten Lapida-
riumsstücke aus dér Kirche von Ják], tudományos diákköri dolgozat, gépirat/
Maschinenschrift [1978] (Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és
Elméleti Intézet).
B akó 1993 Bakó Zsuzsanna Ildikó, Gerecze Péter fényképhagyatéka [Dér Fotonachlafi von
Péter Gerecze], Budapest 1993: 169. és 185-196. tétel / Kat.-Nr. 169, 185-196.
B allagi 1877 Ballagi Aladár, „Legrégibb műemlékek a keresztény korból" [Die áltesten
Denkmáler aus dér christlichen Zeit], Századok 11 (1877), 236-255: 245-246.
B alogh 1 .1932-1933 Balogh Ilona, „Adatok az olasz románkori szobrászat magyarországi hatásá­
hoz" [Angaben zum Einflufi italienischer romanischer Skulptur in Ungarn],
Archaeologiai Értesítő új folyam /n. F. 46 (1932-1933), 100-115.
Balogh J. 1929 Balogh Jolán, „A magyarországi Szent György-ábrázolások forrásai" [Die
Quellén dér Sankt-Georg-Darstellungen in Ungarn], Archaeologiai Értesítő új
folyam /n. F. 43 (1929), 134-155.
Balogh J. 1933 Dr. Balogh Jolán, „A renaissance építészet Magyarországon. Stílustörténeti
vázlat II." [Die Renaissance-Architektur in Ungarn. Stilgeschichtlicher Ent-
wurf II.], Magyar Művészet 9 (1933), 328-350: 333, 335.
Balogh J. 1957 Balogh Jolán, „L'origine du style des sculptures en bois de la Hongrie médié-
vale", Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 4 (1957), 231-253:
248 és 51. kép /248 und Abb. 51.
Bárdosi 1963 Bárdosi János, „Rómaikori oszlopokhoz »ördögkövekhez« fűződő mondák
Jákról és Gencsapátiból" [Ságén über römische Sálzen „Teufelsteine" aus Ják
und Gencsapáti], Savaria 1 (1963), 199-224; deutscher Auszug 222-224.
B aumgartner 1885 Baumgartner János, „Jaák története" [Geschichte von Ják], Vasvármegyei
Tanügyi Értesítő 3 (1885), 81-88, 97-101. [Stegmüller 1885 publikált kivonata /
publizierter Auszug aus Stegmüller 1885.]
B él 1740 k. (1976-1977) Bél Mátyás, „Vas vármegye leírása" [Beschreibung dér Eisenburger Komitate],
fordította Tihanyi Tiborné Szálka Irma, a fordítást átnézte, jegyzetekkel és iro­
dalommal ellátta Bendefy László, Vasi Szemle 30 (1976), 108-126, 241-258,
463M76, 567-583; 31 (1977), 60-81, 266-295, 446-M70: 454.
B encze 1965a Bencze József, „A jáki apátsági templom votív képeiről" [Uber die Vótivbilder
dér Abteikirche zu Ják], Vasi Szemle 19 (1965), 96-100.
B en cze 1965b Bencze József, „A 700 éves jáki műemléktemplom és a szombathelyi Isis-temp­
lom most előkerült votív tárgyai" [Die neugefundenen Votivobjekte dér 700
Jahre altén Denkmalkirche von Ják und des Isisheiligtums von Szombathely],
Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica 36 (1965), 37-47.
B ogyay 1941 Bogyay Tamás, „Isten báránya. Adatok az Árpád-kori templomkapuk ívmező-
díszítéseinek ikonográfiájához" [Lamm Gottes. Angaben zűr Ikonographie dér
Kirchenportalbogenfelder aus dér Árpádenzeit], Regnum Egyháztörténeti Év­
könyv 4 (1940-1941), 94-122.
B ogyay 1943 Bogyay Tamás dr., „Magyar Műemléki Kiállítás" [Besprechung über die Aus-
stellung dér ungarischen Denkmalpflege], Dunántúli Szemle 9 (1943), 61-67.
B ogyay [1944] Dr. Bogyay Tamás, „A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna" [Die
Abteikirche und die Jakobskapelle zu Ják], Dunántúli Szemle 10 (1943), 21-30,
95-113, 205-221, 302-314; 11 (1944), 55-63, 182-191. [A közlemények sora a
folyóirat utolsó megjelent számában a könyvváltozat 81. oldalával, a III. fejezet
előtt szakadt meg.]
Önálló kiadványként / Vollstándige Ausgabe im Buchformat: Szombathely
[1944]; deutscher Auszug: 103-106.
B ogyay 1953 Thomas von Bogyay, „Normannische Invasion - Wiener Bauhütte - Ungari-
sche Romanik", in: Forschungen zűr Kunstgeschichte und christlichen Archaologie,
Bd. 2, Wandlungen christlicher Kunst im Mittelalter, Baden-Baden 1953, 272-304.
B ogyay 1961 (1963) Thomas von Bogyay, „Die Bedeutung Bayerns für die Kunst im altén Ungarn",
Südostdeutsches Archív 5 (1963), 150-169: 155-157.
Szó szerint újraközölve /wiedergedruckt in: Thomas von Bogyay, Bayern und
die Kunst Ungarns, München-Zürich 1964:10-12 és III. tábla /10-12 und Taf. III.
B ogyay 1988 (1994) „Televíziós interjú Bogyay Tamással" [Fernsehinterview mit Tamás Bogyay],
Ars Hungáriái 22 (1994), 259-276: 275-276; deutscher Auszug 275-276.
B ogyay 1992 (1993) Thomas von Bogyay, „Bamberg und Ják im Licht neuer Forschungen", in: Tho­
mas W Gaehtgens (Hg.), Künstlerischer Austausch. Aktén des XXVIII. Internationalen
Kongresses für Kunstgeschichte. Berlin 15.-20. Juli 1992, Berlin 1993, Bd. 2, 81-88.
B ogyay 1993 Bogyay Tamás, „Ják és Bamberg" [Ják und Bamberg], in: Valter Ilona (szerk. /
Red.), Tanulmányok Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára, Budapest 1993,11-20;
deutscher Auszug 19-20.
C rozet 1971 René Crozet, „Á propos de Téglise de Ják (Hongrie)", Aachener Kunstblátter 41
(1971), 131-134.
[C zobor ] 1880 [Czobor Béla,] „A jaáki apátsági templom restauratiójáról" [Über die
Restauration dér Abteikirche von Ják], Egyházművészeti Lap 1 (1880), 278-281.
[C zobor ] 1885 [Czobor Béla,] „Egyházi műrégiségeink az 1885. évi budapesti Országos Kiállí­
táson. IV. közlemény" [Unsere kirchlichen Kunstaltertümer in dér 1885er
Budapester Landesausstellung. Mitteilung IV], Egyházművészeti Lap 6 (1885),
353-359: 354-355,105. tétel /Kat.-Nr. 105.
C z o b o r 1890 Czobor Béla, dr., „A jaáki apátsági templom" [Die Abteikirche von Ják],
Archaeologiai Értesítő új folyam/n. F. 10 (1890), 11-16.
C zobor 1897 Dr. Czobor Béla, „A román épületcsoport" [Die romanische Gebáudegruppe],
in: Dr. Czobor Béla (szerk. / Red.), Magyarország műkincsei, Budapest [1897], I.
kötet/Bd. 1,27-32.
Szó szerint újraközölve in: Czobor Béla-Szalay Imre (szerk.), Magyarország
történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon, Budapest-Bécs [é. n.], I.
kötet, 27-32 /wiedergedruckt in: Béla Czobor-Emerich v. Szalay (Red.), Die hi-
storischen Denkmaler Ungarns in dér 1896er Milleniums-Landesausstellung, Teil 1-2,
Budapest-Wien 1897-1903, Bd. 1, 27-32.
C salád könyve 1858 [név nélkül /ohne Verfasser,] „A szent-jáki apátság" [Die Abtei von Sankt-Ják],
Greguss Ágost-Hunfalvi János (szerk. /Red.), Család könyve. Hasznos ismeretek
és mulattató olvasmányok 3 (1858), 87-90.
C sányi 1939 Csányi Károly, „A pápóci négykarélyos, emeletes kápolna műszaki leírása"
[Die technische Beschreibung dér vierpaliförmigen Geschofikapelle zu Pápóc],
in: Bedy Vince, A pápóci prépostság és perjelség története, Győr 1939, 121-124.
Újraközölve/ wiedergedruckt in: Csányi Károly-Dr. Lux Géza, „A pápóci Szent
Mihály kápolna" [Die Sankt-Michaelskapelle zu Pápóc], Technika 23 (1942),
119-122: 121-122 és 134. ábra /121-122 und Fig. 134.
Csemegi 1936 ifj. Csemegi József, „Antik díszítő elemek továbbélése román építészeti orna­
mentikánkban" [Das Weiterleben von antikén Motiven in dér romanischen
Bauornamentik Ungarns], Magyar Művészet 12 (1936), 373-379.
C semegi 1937 ifj. Csemegi József, „A budavári koronázó főtemplom dél-keleti kapuja" [Das
Südostportal dér Hauptpfarrkirche auf dér Burg von Buda], Történetírás 1
(1937), 356-369; XVIII-XX. tábla /Taf. XVIII-XX.
Csemegi 1939 ifj. Csemegi József, „A jáki apátság temploma" [Die Kirche dér Abtei von Ják],
Vasi Szemle 6 (1939), 12-37.
Csemegi 1940 ifj. Csemegi József, „A román stílus Magyarországon. A gót stílus Magyaror­
szágon" [Romanik in Ungarn. Gotik in Ungarn], in: A szépművészetek könyve,
Budapest 1940,143-148: 151-152.
C semegi 1947 ifj. Csemegi József, „Románkori kapuzatok karéjdíszű ívmezői Magyarorszá­
gon" [Die romanischen Portalbogenfelder mit Vielpaüdekor in Ungarn],
Antiquitas Hungarica 1 (1947), 100-105.
C semegi 1953 Csemegi József, „A középkori építészet szerkesztési módszerei", A Magyar
Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1 (1953), 13-56: 17-18 / József
Csemegi, „Die Konstruktionsmethoden dér mittelalterlichen Baukunst", Acta
Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 2 (1954), 15^8: 21-22.
C semegi 1955 Csemegi József, A budavári főtemplom középkori építéstörténete [Die mittelalter-
liche Baugeschichte dér Hauptpfarrkirche dér Burg von Buda], Budapest 1955:
63-64; 154/29. és 155/46. jegyzet / 63-64 bzw. Anm. 29 und 46 (154 und 155).
D ebreczeni 1983 Debreczeni Gábor, „Die Beleuchtung dér Abteikirche zu Ják. Zu Fragen dér
Beleuchtung von Kirchen aus dem Mittelalter", Tungsram Technische Mitteilun-
gen, Jg. 1983, Nr. 50,1947-1967.
D ercsényi 1935 Désiré Dercsényi, „La sculpture románé en Hongrie", Nouvelle Revue de Hongrie
28 (1935), vol. 2, 435-443: 442.
D ercsényi 1937 Dezső Dercsényi, „Hungárián Medieval Art under the Árpád Dynasty", The
Hungárián Quarterly 3 (1937), 303-312.
Dercsényi 1940-1941 Desiderio Dercsényi, „Contributi allo stúdió dei rapporti fra la plastica unghe-
rese nell'etá romanica e quella dell'Italia settentrionale", Studi e documenti italo-
ungheresi della R[egia] Accademia d'Ungheria di Roma 4 (1940-1941), 59-71: 70-71
és VIII. tábla /70-71 und Taf. VIII.
Dercsényi 1942 Dezső Dercsényi, „Romanische Kunst im Ungarn dér Arpadenzeit", in: Vöm
Geist dér ungarischen Kunst. Das Bildwerk. Kunst im Geist und Leben dér Völker,
Bd. I, Berlin 1942,12-22.
Dercsényi 1956 Dercsényi Dezső, „A román kor művészete" [Die Kunst dér Romanik], in:
Fülep Lajos (főszerk. /Red.), A magyarországi művészet története a honfoglalástól a
XIX. századig [Geschichte dér ungarnlándischen Kunst von dér Landnahme bis
zum 19. Jahrhundert], Budapest 1956; 21961; 31964; 41970; 51973: 94-106.
D ercsényi 1957 Dercsényi Dezső, „Zűr siebenhundertjáhrigen Feier dér Kirche von Ják", Acta
Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 4 (1957), 173-202.
Dercsényi M Dercsényi Dezső, A jáki templom (Műemlékeink) [Die Kirche von Ják (Unsere
Denkmáler)], Budapest 1957.
D ercsényi 1958 Dercsényi Dezső, „A középkori kőfaragványok védelme" [Dér Schutz dér mit­
telalterlichen Steinfragmente], Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények 2
(1958), 469^176: 472 és 3^. kép /472 und Abb. 3^.
D ercsényi [1965] Dercsényi Dezső, Ják. Útikalauz [Ják. Wegweiser], Szombathely [1965]; 2[1969[;
31971; 4[1975[; 5[1983[.
Dercsényi 1972 Dercsényi Dezső, Románkori építészet Magyarországon, Budapest 1972; 21975 /
Romanische Baukunst in Ungarn, Budapest 1975 / Romanesque Architecture in
Hungary, Budapest 1975: 196-198.
Dercsényi 1979 Dercsényi Dezső, A jáki templom, Budapest 1979 / Die Abteikirche von Ják,
Budapest 1979 /The Church of Ják, Budapest 1979 /Léglise de Ják, Budapest 1979.
D ercsényi TKM Dercsényi Dezső, Ják (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára, 6) [Ják (Die kleine
Bibliothek dér Bewegung Landschaften-Zeiten-Museen)], Budapest 1979; 21987.
D ivald 1900 Divald Kornél, Műtörténeti korrajzok. Bevezetésül a képzőművészetek egyetemes
történetébe [Kunstgeschichtliche Zeitbilder. Als Einführung zűr allgemeinen
Geschichte dér bildenden Künste], I. kötet / Bd. 1, Buda-Pest 1900: 145-148.
Divald 1913 Divald Kornél, „Árpád-kori családi monostorok" [Familienklöster aus dér
Árpádenzeit], Művészet 12 (1913), 346-351.
Divald 1927a Divald Kornél, Magyar művészettörténet [Ungarische Kunstgeschichte],
Budapest 1927: 39-42.
Divald 1927b Divald Kornél, Magyarország művészeti emlékei, Budapest 1927: 51-59; 162. és
194. kép /Old Hungárián Art, Oxford University Press 1931: 54-60.
D oberer 1984 Erika Doberer, „Die Apsisreliefs von Schöngrabern im Wandel dér kunstge-
schichtlichen Betrachtung", Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege
38 (1984), 158-172: 171; 38. jegyzet és 184. kép / 171; Anm. 38 und Abb. 184.
D onin 1913 (1951) Richard Kurt Donin, Schöngraberns romanische Kirche, Hollabrunn 1913.
Javított kivonat /geánderter Auszug: „Schöngraberns Stellung in dér romani-
schen Architektur und Plastik", in: Richard Kurt Donin, Zűr Kunstgeschichte
Österreichs. Gesammelte Aufsátze, Wien-Innsbruck-Wiesbaden 1951, 13-21.
Donin 1915 Richard Kurt Donin, „Romanische Portale in Niederösterreich", Jahrbuch des
Kunsthistorischen Institutes dér k.k. Zentral-Kommission für Denkmalpflege 9 (1915),
1-105: 72-98.
D onin 1916 (1951) Richard Kurt Donin, „Das Riesentor bei St. Stephan in Wien", Monatsblatt des
Altertumsvereines zu V^ien 11 (1916), 197-200.
Újra /wiedergedruckt: „Das Riesentor im Rahmen dér niederösterreichischen
Portalentwicklung", in: Richard Kurt Donin, Zűr Kunstgeschichte Österreichs.
Gesammelte Aufsátze, Wien-Innsbruck-Wiesbaden 1951, 22-26.
Donin 1919 (1951) Richard Kurt Donin, „Die Trutzfiguren am Wiener Tor zu Hainburg. Ein Bei-
trag zűr Entwicklungsgeschichte dér nieder-österreichischen Plastik", Monats­
blatt für Landeskunde von Nieder-Österreich 10 (1919), 2-5,10-15.
Újra /wiedergedruckt in: Richard Kurt Donin, Zűr Kunstgeschichte Österreichs.
Gesammelte Aufsátze, Wien-Innsbruck-Wiesbaden 1951, 27-37.
D onin 1932 Richard Kurt Donin, „Dér mittelalterliche Bau des Domes zu St. Pölten. Ein Bei-
trag zűr Geschichte dér romanischen Baukunst in Wien und Niederösterreich",
Mitteilungen des Vereines für Geschichte dér Stadt Wien 12 (1932), 1-63.
Kivonat /Auszug: „Normánnisches am mittelalterlichen Bau des Doms zu St.
Pölten", in: Richard Kurt Donin, Zűr Kunstgeschichte Österreichs. Gesammelte
Aufstitze, Wien-Innsbruck-Wiesbaden 1951, 38-47.
D onin 1932 (1951) Richard Kurt Donin, „Spátromanische Arkaturen in Mödling und Margarethen
am Moos", Monatsblatt für Landeskunde von Nieder-Österreich n. F. 5 (1932),
253-262.
Újra /wiedergedruckt in: Richard Kurt Donin, Zűr Kunstgeschichte Österreichs.
Gesammelte Aufsátze, Wien-Innsbruck-Wiesbaden 1951, 48-57.
D onin 1937 (1951) Richard Kurt Donin, „Die romanische Baukunst in Osterreich", in: Kari Ginhart
(Hg.), Die bildende Kunst in Österreich, Baden bei Wien 1937, Bd. 2, 57-81.
Újra /wiedergedruckt in: Richard Kurt Donin, Zűr Kunstgeschichte Österreichs.
Gesammelte Aufsátze, Wien-Innsbruck-Wiesbaden 1951, 99-126.
D onin 1944 Richard Kurt Donin, „Die romanische Baukunst in Wien", in: Richard Kurt
Donin (Hg.), Geschichte dér bildenden Kunst in Wien, Bd. 1, Vbw dér Urzeit bis zűr
Romanik, Wien 1944,145-183.
D ömötör 1966 Dömötör Sándor, „A jáki »ördögkövek« mondájának képzettörténetéhez" [Zűr
Ideengeschichte dér Ságén über „Teufelsteine" von Ják], Vasi Szemle 20 (1966),
266-295.
É ber 1922 Éber László, „Magyarország Árpádkori művészete" [Die Kunst Ungarns in dér
Árpádenzeit], A Műbarát 2 (1922), 73-84, 97-108, 121-138, 161-168: 104-108,
163-164.
É ber 1931 Éber László, dr., „Die Madonna von Ják", A Műgyűjtő / Dér Kunstsammler 11
(1931), 2 (febr.), 44-M5.
Eitelberger 1856 Rudolf von Eitelberger, „Bericht über einen archaologischen Ausflug nach Un-
garn in den Jahren 1854 und 1855", Jahrbuch dér kaiserl. königl. Central-Commission
zűr Erforschung und Erhaltung dér Baudenkmale 1 (1856), 91-140:132-140; Taf. I-Vl.
Eitelberger 1858 Rudolf von Eitelberger, „Die romanische Kirche St. Ják in Ungarn mit Rücksicht
auf áhnliche Kirchenbauten dieses Landes", in: Rudolph von Eitelberger-
Gustav Heider-Josef Hieser (Hg.), Mittelalterliche Kunstdenkmale des Österreichi-
schen Kaiserstaates, Bd. 1, Stuttgart 1858, 69-94: 69-76; Taf. IX-XII.
En tz 1958 Entz Géza, A gyulafehérvári székesegyház [Die Kathedrale von Gyulafehérvár],
Budapest 1958: 87-90; deutscher Auszug 231-248: 234 / „La cathédrale de
Gyulafehérvár (Álba Júlia)", Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarum
Hungaricae 5 (1958), 1— 40: 20-23.
E ntz 1959 Entz Géza, „Nyugati karzatok románkori építészetünkben", Művészettörténeti
Értesítő 8 (1959), 130-142 / „Westemporen in dér ungarischen Romanik", Acta
Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 6 (1959), 1-19.
E ntz 1966 Géza Entz, „L'architecture et la sculpture hongroises á l'époque románé dans
leurs rapports avec l'Europe", Cahiers de Civilisation Médievale 9 (1966), 1-11,
209-219: 217.
E ntz 1975 Géza Entz, „Die Wandmalereien dér Westempore in Ják", in: Beitrage zűr
Kunstgeschichte und Denkmalpflege. Walter Frodl zum 65. Geburtstag gewidmet,
Wien-Stuttgart 1975,172-181.
Entz 1980 Entz Géza, „Még egyszer a nyugati karzatokról", Építés-Epítészettudomány 10
(1980), 133-141 /„Zűr Frage dér Westemporen in dér mittelalterlichen Kirchen-
architektur Ungarns", in: Friedrich Möbius-Ernst Schubert (Hg.), Architektur
des Mittelalters. Funktion und Gestalt, Weimar 1983, 240-245.
E rnst 1935 Ernst Mihály, A dunántúli falfestés középkori emlékei [Die mittelalterlichen
Denkmáler dér transdanubischen Wandmalerei], Budapest 1935: 11-14.
É rszegi 1996 Érszegi Géza, „A jáki monostor felszentelésének napja" [Dér Tag dér Weihe des
Monasteriums von Ják], Magyar Egyháztörténeti Évkönyv 2 (1996), 109-114.
Fábián Gy. 1934 Fábián Gyula, „A jáki gerencsérek" [Die Jáker Töpfer], Vasi Szemle 1 (1934),
185-201, 296-308; 2 (1935), 27-45; deutscher Auszug 1 (1934), 200-201, 308;
2 (1935), 44-45.
Önálló kiadványként/ Ausgabe im Buchformat: Szombathely 1934 (Publikatio-
nes Sabarienses. A Vasi Szemle könyvei).
F ábián M. 1939 Radnóti Kovács Árpádné Fábián Mária, „Beszámoló a szombathelyi egyház­
művészeti ruhakiállításról" [Bericht über die Paramentenausstellung von
Szombathely], Vasi Szemle 6 (1939), 167-173: 170.
Fillitz 1992 (1993) Hermann Fillitz, „Zűr Frage dér Beziehung von regionalen Strömungen und
dér Entstehung lokaler Stile - das Beispiel Österreich", in: Thomas W.
Gaehtgens (Hg.), Künstlerischer Austausch. Aktén des XXVIII. Internationalen
Kongresses für Kunstgeschichte Berlin 15.-20. Juli 1992, Berlin 1993, Bd. 2, 3-13.
F orster 1905 br. Forster Gyula, „A műemlékek védelme a magyar kormány visszaállítása óta.
1867-1902" [Denkmalschutz seit dér Wierderherstellung dér ungarischen
Regierung. 1867-1902], in: br. Forster Gyula (szerk. /Red.), Magyarország műem­
lékei [Kunstdenkmáler Ungarns], I. kötet / Bd. 1, Budapest 1905, 3-59: 44 és
23-31. kép /44 und Abb. 23-31.
F rancovich 1937 Géza de Francovich, „La corrente comasca nella scultura romanica europea. II.
La diffusione", Rivista dél R. Istituto d'Archeologia e Storia dell'Arte 6 (1937),
47-129: 115; fig. 74.
F uxhoffer 1803 Damianus Fuxhoffer, Monasteriologia Regni Hungáriáé [...] Monasteria Ordinis
Sancti Benedicti Liber I, Weszprimi 1803: XXXIII, Abbatia Iákiensis S[ancti]
Georgii Militis, et Martyris, 174-177.
Fuxhoffer-C zinár 1869 Damiani Fuxhoffer [...] Monasteriologiae Regni Hungáriáé [...] recognovit, ad fidem
fontium revocavit et auxit Maurus Czinár, [...] Tomus 1. Monasteria Ord[inis] Slancti]
Benedicti, Vindobonae-Strigonii 1869: XXXII, Abbatia S[ancti] Georgii Mil[itis]
et Mart[yris] de Ják, 246-247.
G ál 1928 Ladislas Gál, „Portails romans en Hongrie", in: Travaux des étudiants du groupe
d'histoire de Tart de la Faculté des Lettres de Paris, Année 1927-1928, Paris 1928,
61-70.
Gál 1929 Ladislaus Gál, Larchitecture religieuse en Hongrie du XIe au XIIIe siécle, Paris 1929,
123,143-144,147-208.
G erecze 1897 Gerecze Péter, „Építőművészeti és szobrászati emlékek" [Denkmáler dér
Baukunst und dér Skulptur], in: Dr. Czobor Béla (szerk. / Red.), Magyarország
műkincsei, Budapest [1897], I. kötet/Bd. I, 40-50.
Gerecze 1898 Dr. Gerecze Péter, „Szobrászati emlékek Magyarországon különös tekintettel
az Ezredéves Történelmi Kiállítás szobrászati részére" [Skulpturendenkmáler
in Ungarn mit besonderer Rücksicht auf die in dér Historischen Hauptgruppe
dér Millenniumsausstellung ausgestellten Skulpturen], in: Matlekovics Sándor
(szerk. / Red.), Történelmi Kiállítás. Néprajz (Magyarország közgazdasági és
közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiál­
lítás eredménye, V), Budapest 1898, 413M96.
G erecze 1905 Dr. Gerecze Péter, „A Műemlékek Országos Bizottsága rajztárának jegyzéke"
[Verzeichnis des Bestandes im Planarchiv dér Landesdenkmalkommission], in:
br. Forster Gyula (szerk. / Red.), Magyarország műemlékei, I. kötet / Bd. I,
Budapest 1905, 173^480: Vas vármegye, Jaák, 413-416, 1-145. tétel / Kat.-Nr.
1-145.
G erecze [1908] Gerecze Péter dr., Építőművészeti emlékeink Arpádházi királyaink idején [Unsere
architektonischen Denkmáler unter den Königen aus dem Árpádenhaus],
gépirat /Maschinenschrift [1908] (OMvH, Könyvtár , ltsz. /Bibliothek des Lan-
desdenkmalamtes, Inv.-Nr.: 1222): 158-173.
G erevich 1938 Gerevich Tibor, Magyarország románkori emlékei [Die romanischen Denkmáler
Ungarns], Budapest 1938: 109-117,167-168,186-192, 221-223.
G erhartl 1979 Gertrud Gerhartl, „700 Jahre Dóm zu Wiener Neustadt", in: Die Zeit dér frühen
Habsburgén Döme und Klöster 1279-1379, kiállítási katalógus / Ausstellungs-
katalog, Wiener Neustadt 1979,127-142: 129.
G ervers-M olnár 1972 Gervers-Molnár Vera, A középkori Magyarország rotundái [Rundkirchen im mit-
telalterlichen Ungarn], Budapest 1972: 58-59; 37. és 65. kép; englischer Auszug
84-90: 89; Abb. 37 und 65.
Ginhart 1944 Kari Ginhart, „Die romanische Bildnerei in Wien", in: Richard Kurt Donin
(Hg.), Geschichte dér bildenden Kunst in Wien, Bd. 1, Von dér Urzeit bis zűr Romanik,
Wien 1944,185-211.
G raus 1909 Johann Graus, „Die Abteikirche St. Jak in Ungarn", Zeitschrift für christliche
Kunst 22 (1909), 205-212.
G yalus 1901 Gyalus László, „VI. fejezet" [Kapitel VI], in: Széchényi 1901, 60-63.
G yalus [1914 előtt / vor 1914] Építészeti alaktan. Görög, római, őskeresztény, román és csúcsíves stylusok [For-
menlehre dér Architektur. Griechischer, römischer, altchristlicher, romanischer
und Spitzbogenstil], összeállította Gyalus László tanár [zusammengestellt von
Professor László Gyalus], hektografált kézirat / Vervielfáltigtes Manuskript,
Budapest [1914 előtt /vor 1914]: 72, 75, 76, 78, 80, 87, 88.
H ajmási 1987 (1988) P Hajmási Erika, „331. [Ják, bencés apátsági templom, kőfaragványok a]
Kőszeg, Chernél 16. Öreg Zwinger[ben]" [Die Steinfragmente aus dér Bene-
diktiner Abteikirche zu Ják im „Altén Zwinger" zu Kőszeg], in: Féld
István-Horler Miklós-Koppány Tibor-Lővei Pál-Szekér György (szerk /Red.),
Lapidarium Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye, 1.
kötet/Bd. I, Általános helyzetkép, Budapest 1988: 385-386.
H amann 1923 Richard Hamann, Deutsche und französische Kunst im Mittelalter, Bd. 2, Die
Baugeschichte dér Klosterkirche zu Lehnin und die normannische Invasion in dér
deutschen Kunst des 13. ]ahrh[underts], Marburg a. d. Lahn 1923:155-163.
H arrach- K iss 1983 C. Harrach Erzsébet-Kiss Gyula, Vasi műemlékek. Településtörténet, építészet-
történet, művelődéstörténet [Denkmáler im Komitat Vas. Siedlungsgeschichte,
Architekturgeschichte, Kulturgeschichte], Szombathely 1983: 132-148.
H ekler [1934] Hekler Antal, A magyar művészet története [Geschichte dér ungarischen Kunst],
Budapest [1934]: 23-24, 31-34 és 14-15. kép / 23-24, 31-34 und Abb. 14-15.
H ekler 1937 Anton Hekler, Ungarische Kunstgeschichte, Berlin 1937:19-21, 26-27,29 und Abb.
15, 18, 32, 38.
Henszlmann 1864a Henszlmann Imre, „Tanulmányok a középkori román építészeti chronologia
köréből, tekintettel a magyar műemlékekre" [Beitráge zűr Chronologie dér
mittelalterlich-romanischen Architektur mit Rücksicht auf die ungarischen
Denkmáler], Archaeologiai Közlemények 4 (1864), 64-98: 77-78.
Henszlmann 1864b Henfílmann, „Die romanische Kirche in Sz.-Ják", Pester Lloyd 11 (1864), 161
(Samstag 16. Juli), oldalszámozás nélkül / ohne Paginierung.
H enszlmann 1865 Dr. Emerich Henlllmann, „Die mittelalterliche Baukunst in Ungarn. 11. Dér
romanische Styl im XIII. Jahrhundert", Oesterreichische Revue 3 (1865), Bd. 2,
186-207: 193-194.
Henszlmann 1876 Henszlmann Imre, Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet stylü műem­
lékeinek rövid ismertetése [Kurze Beschreibung dér altchristlichen, romanischen
und im Übergangsstil erbauten Denkmáler Ungarns], Budapest 1876: 105-110.
H enszlmann [1883 után /nach 1883] Henszlmann Imre, A művészet története, III. kötet, Ó-keresztény, byzanti és román
művészet [Die Geschichte dér Kunst, Bd. 3, Altchristliche, byzantinische und
romanische Kunst], hektografált kézirat / Vervielfáltigtes Manuskript, Buda­
pest [1883 után/nach 1883]: 493, 501-503, 568.
H enszlmann 1884 Henszlmann Imre, „Évi jelentés a Műemlékek Orsz[ágos] Bizottságának
működéséről 1883-ban" [Jahresbericht über die Tátigkeit dér Landesdenkmal-
kommission im Jahre 1883], Archeológiái Értesítő új folyam / n. F. 3 (1884), IX-XI.
Henszlmann 1885 Dr. E. Henfilmann, Ausstellung dér Landes-Denkmaler-Kommission, Separat-Abdruck
aus dem „Pester Lloyd" Nr. 209. u[nd] 214. von Jahre 1885, Budapest 1885,14-15.
H etyey 1859 Hetyey Benedek, „A Jááki templom" [Die Kirche von Ják], in: Majer István
(szerk. / Red.), István bácsi naptára 4 (1859), 105-110.
H ivatalos katalógus 1896 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A történelmi főcsoport hivatalos katalógusa.
Közrebocsátja a történelmi főcsoport igazgatósága. 1. füzet. Román és csúcsíves épület
(1-1984 számok); 2A. füzet. A renaissance-épiilet földszintje (1985-5240. számig),
Budapest 1896 / 189b-er Milleniums Landesausstellung. Amtlicher Katalog dér
Historischen Hauptgruppe, herausgegeben von dér Direktion dér Historischen
Hauptgruppe, Heft I, Romanisches und Gotisches Gebáude (Nummer 1-1984); Heft
HA, Das Parterre im Renaissance-Gebáude (Nummer 1985-5240), Budapest 1896.
Hoefelmayr 1953 Ingeborg Hoefelmayr, „Meister des Hauptportals von Ják", in: Forschungen zűr
Kunstgeschichte und christlichen Archáologie, Bd. 2, Wandlungen christlicher Kunst
im Mittelalter, Baden-Baden 1953, 305-320.
Hoefelmayr 1954 Ingeborg Hoefelmayr-Straube, Ják und die normannische Ornamentik in Ungarn.
Eine stilkritische Untersuchung dér Bauten von Ják, Lébény, Esztergom und Buda
(1190-1260), Diss. dér Universitát Zürich, Schlofí Birkeneck bei Freising 1954.
H ormayr-Archív 1823 [név nélkül / ohne Verfasser,] „Briefe aus Ungarn. 1. Brief, von 6.-25. May
1822", Archív fiir Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst 14 (1823), 14 (den 31
Jánner), 69-74: 72.
H orvat 1991 Andela Horvat, „Drvena Madona iz Martinscine" [Eine gotische Madonna aus
Martinscina], Peristil 34 (1991), 31-33; deutscher und englischer Auszug 34.
Horváth H. 1936 Horváth Henrik, A magyar szobrászat kezdetei [Die Anfánge dér ungarischen
Skulptur], Budapest 1936: 29-30.
Horváth 1 .1971 Horváth István, „Középkori régészeti kutatások Esztergom környékén" [Mit­
telalterliche archáologische Forschungen in dér Umgebung von Esztergom],
Műemlékvédelem 15 (1971), 86-91: 88-90.
Hunfalvy 1860 Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben. Első szakasz: Magyar-
ország, II. kötet, Darmstadt 1860 / Ungarn und Siebenbiirgen in malerischen
Original-Ansichten ihrer interessantesten Gegenden [ . .. ] , Darmstadt 1860: 354-355.
Ipolyi 1861 Ipolyi Arnold, „Magyar régészeti repertórium" [Repertórium für ungarische
Archáologie], Archaeologiai Közlemények 2 (1861), 187-317: 211-218.
Ipolyi 1861 (1862) Ipolyi Arnold, „A középkori emlékszerű építészet Magyarországon (Felolvas­
tatott a m[agyar] tud[ományos] akadémia 1861. dec. 22-én tartott közülésén.)"
[Die mittelalterliche Monumentalarchitektur in Ungarn. Vorlesung bei dér
Generalsammlung dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften am 22.
Dezember 1861], Budapesti Szemle 14. kötet (1862), 72-107.
Újra / wiedergedruckt: A M[agyar] Tudomlányos] Akadémia Évkönyvei 10
(1860-1863), VIII. darab /Bd. 8, Budapest 1862.
Újra /wiedergedruckt: „Magyarország középkori emlékszerű építészete. Elő­
adva a Magyar Tudományos Akadémia XX. ünnepélyes közülésén. Dec. XXII.
1861" címen in: Ipolyi Arnold kisebb munkái, I. kötet /Bd. I, Magyar műtörténelmi
tanulmányai, Budapest 1873,1-62: 29-31.
Ipolyi 1863 Ipolyi Arnold, „A középkori szobrászat Magyarországon. A Mjagyar] Tudjomá-
nyos] Akadémia XXI. Ünnepélyes Közülésében Jan. XVII. MDCCCLXIII."
[Mittelalterliche Skulptur in Ungarn. Vorlesung an dér XXI. feierlichen Gene­
ralsammlung dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften am 17. Januar
1863], A M[agyar] Tudom[ányos] Akadémia Évkönyvei 10 (1860-1863), XIII. darab/
Bd. 13,1-77: 23-26.
I polyi 1863 (1873) „Magyarország középkori szobrászata emlékei" [Die Denkmáler dér mittel-
alterlichen Skulptur in Ungarn], in: Ipolyi Arnold kisebb munkái, I. kötet /Bd. I,
Magyar műtörténelmi tanulmányai, Budapest 1873, 63-218: 106-111.
István 1904 „Jaák. A megújított ősrégi jaáki templom felszentelése" [Ják. Die Weihung dér
erneuerten uralten Kirche zu Ják], Religio 63 (1904), II. félév, 25 (szept. 24.), 198;
26 (szept. 28.), 205-206; 27 (okt. 1.), 215. [István Vilmos szombathelyi püspök
főpásztori levele a templom újraszentelése alkalmából /Amtsbrief des Bischofs
Vilmos István anláfilich dér Kirchenweihe.]
J ackson 1887 Thfomas] G[raham] Jackson, Dalmatia, the Quarnero and Istria with Cettigne in
Montenegró and the Island ofGrado, vol. I— III, Oxford 1887:1,216-217; II, 153-158.
J uhász- B udai 1994 Juhász Györgyi-Budai Sándor, „X-33. Festett oltárszekrény. Ják, Szent György
tiszteletére szentelt bencés apátsági templom" [Bemalter Altarschrank. Ják,
Sankt-Georg Benediktiner Abteikirche], in: Mikó Árpád-Takács Imre (szerk. /
Red.), Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541, kiállítási katalógus /
Ausstellungskatalog, Budapest 1994, 520.
Kabdebo 1908 Kabdebo Gyula, „Helyreállított műemlékeink. A jaáki templom" [Unsere wie-
derhergestellten Denkmáler. Die Kirche zu Ják], A Budapesti Építő mesterek,
kőmíves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestületének Évkönyve, 4 (1908), Budapest
1908,146-155.
Önálló kiadványban / Ausgabe im Buchformat in: Négy helyreállított műem­
lékünk, Budapest 1908.
Kádár 1955 Kádár Zoltán, „A székesfehérvári István-koporsó ikonográfiája" [Ikonographie
des Stephan-Sarkophags von Székesfehérvár], Művészettörténeti Értesítő 4
(1955), 201-204.
Kahoun 1996 Karol Kahoun, „Bankostiavnicky stavitel'sky okruh v kontaktoch románsko-
gotickej strednej Európy", Pamiatky a Múzeá 1996: 1,10-13.
Kalauz 1880 A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes] Bizottsága által hazai műemlékek rajzaiból
rendezett kiállítás kalauza [Führer dér Ausstellung zu den Zeichnungen dér ein-
heimischen Denkmáler, veranstaltet von dér Provisorischen Kommission dér
Denkmáler Ungarns], Budapest 1880: 72-74, 78-100. tétel / Kat.-Nr. 78-100.
Káldi 1994 Káldi Gyula, „A jáki volt bencés apátsági templomegyüttes legújabbkori hely­
reállításának kezdetei és eddigi eredményei" [Die Anfánge und bisherigen
Ergebnisse dér neuesten Wiederherstellung des Kirchenkomplexes dér ehe-
maligen Benediktinerabtei zu Ják], Magyar Építőipar 44 (1994), 179-181.
Kállay 1915 Kállay Ubul, „Kopán krónikája" [Die Chronik von Koppány], Turul 33 (1915), 21-25.
Kampis 1935 Kampis Antal, „Adatok középkori szobrászatunk történetéhez" [Angaben zűr
Geschichte unserer mittelalterlichen Skulptur], Archaeologiai Értesítő új folyam /
n. F. 48 (1935), 115-142: 135-138.
Kampis 1940a Kampis Antal, Középkori faszobrászat Magyarországon, Budapest 1940: 70-71 /
Sculpture sur bois médiévale en Hongrie, Budapest 1940 /Mittelalterliche Holzbild-
hauerei in Ungarn, Budapest [1943]: S. XXII und Abb. 228.
Kampis 1940b Kampis Antal, „Régi magyar szobrászat" [Alté ungarische Skulptur], in: A szép­
művészetek könyve, Budapest 1940, 453-480: 457-458.
Újra /wiedergedruckt: Kampis Antal, Régi magyar szobrászat, Budapest 1948 /La
sculpture hongroise ancienne, Paris 1948.
Kampis 1966 Kunst in Ungarn, Budapest 1966 /Les beaux-arts en Hongrie, Budapest 1966 /The
History of Art in Hungary, Budapest 1966: 35-37, 46, 84.
Karácsonyi 1901 (1995) Karácsonyi János, Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig [Die ungarischen
Geschlechter bis zűr Mitte des 14. Jhs.], I—III. kötet / Bde. I—III, Budapest
1900-1901: II, 244-264.
Reprint: Budapest 1995: 697-717.
Károlyi 1965 Károlyi Antal, „A szombathelyi kerek-vár" [Die Rundburg von Szombathely],
Műemlékvédelem 9 (1965), 195-199.
K észéi 1967 Készéi Pál, „Terra Ják", Vasi Szemle 21 (1967), 191-210.
Koller 1991 Manfred Koller, „Das romanische Westportal dér Kirche von Ják, Ungarn",
Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 45 (1991), 116-117.
Korabinsky 1786 Johann Matthias Korabinsky, Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von
Ungarn, Prellburg 1786: Ják/St. Georgen, 286.
Kováts 1890 Kováts S. János, „Egy régi műemlékünkről" [Über ein altes Denkmal],
Vasmegyei Lapok 24 (1890), 4 (jan. 12.), 2; 6 (jan. 19.), 2-3.
Kozák 1963 Kozák Károly, „Három- és négykaréjos templomok Magyarországon" [Drei-
und vierpafiförmige Kirchen in Ungarn], Arrabona 5 (1963), 171-192; französi-
scher Auszug 191-192.
Körmendy 1932 Körmendy László, A jáki templom rövid ismertetése [Die Kurzdarstellung dér
Kirche zu Ják], Szombathely 1932.
Kugler 1859 Franz Kugler, Geschichte dér Baukunst, Bd. II, Geschichte dér romanischen Baukunst,
Stuttgart 1859: 537-539.
L ind 1867 Kari Lind, „Über Rundbauten mit besonderer Berücksichtigung dér Drei-
königs-Capelle zu Túlin in Nieder-Österreich", Mittheilungen dér k.k. Central-
Commission zűr Erforschung und Erhaltung dér Baudenkmale 12 (1867), 146-166:
146; Fig. 10 und 25.
Magyar Állam 1904 [név nélkül / ohne Verfasser,] „A jaáki templom és apátság" [Die Kirche und
Abtei von Ják], Magyar Állam 45 (1904), 211 (szept. 18.), 3-4.
Magyarász 1897 Magyarász Nándor jaáki plébános, „Szombathelyi egyházmegye. A jaáki
templom restaurácziója" [Diözese von Szombathely. Die Restaurierung dér
Kirche zu Ják], Religio 56 (1897), II. félév, 46 (dec. 8.), 370-371.
Magyarász 1899 Magyarász Nándor, „Szombathelyi egyházmegye. A jaáki templom építése
1898-ban" [Diözese von Szombathely. Dér Bau dér Kirche zu Ják im Jahre
1898], Religio 58 (1899), I. félév, 6 (jan. 21.), 45-46.
M agyarász 1904 Magyarász Nándor, „A jaáki templom restaurálásának története" [Die
Geschichte dér Restaurierung dér Kirche zu Ják], Magyar Állam 45 (1904), 213
(szept. 20.), 1-3.
Marosi 1978 Marosi Ernő, „Ják", in: Tóth Melinda-Marosi Ernő (szerk. / Red.), Árpád-kori
kőfaragványok [Steinskulpturen dér Arpadenzeit], kiállítási katalógus /Ausstel-
lungskatalog, Székesfehérvár 1978, 245-250; deutscher Auszug 347-349.
Marosi 1979 Marosi Ernő, „Stilrichtungen zwischen 1220-1230 in dér Bauskulptur", Álba
Regia 17 (1979), 155-167.
Önálló kiadványban /Ausgabe im Buchformat in: Jenő Fitz (Red.), Forschungs-
fragen dér Steinskulptur dér Arpadenzeit in Ungarn, Székesfehérvár 1979, 71-77:
74, 75 és 13., 18. jegyzet/ 74, 75 bzw. Anm. 13 und 18.
M arosi 1984 Ernő Marosi, Die Anfange dér Gotik in Ungarn. Esztergom in dér Kunst des 12-13.
Jahrhunderts, Budapest 1984: 97, 103, 104, 109-111, 114-115, 124, 132-133,
141-142,155-156,178.
Marosi 1985 (1987) Marosi Ernő, „Die Verwendung von Steinskulpturen in Ják. Primár, secundár, ter-
tiár...", in: Hermann Fillitz (Hg.)-Martina Pippal (Red.), Schöngrabern. Internatio-
nales Kolloquium 17./18. September 1985. Veranstaltet vöm Österreichischen National-
komitee des C.I.H.A. in Zusammenarbeit mit dem Bundesdenkmalamt, Wien 1987,57-63.
M arosi 1986 Marosi Ernő, „Megjegyzések a középkori magyarországi művészet liturgiái
vonatkozásaihoz" [Bemerkungen zűr liturgischen Beziehungen dér mittelal-
terlichen Kunst Ungarns], in: Tüskés Gábor (szerk. /Red.), „Mert ezt Isten hagy­
ta..." Tanulmányok a népi vallásosság köréből, Budapest 1986, 88-116: 105, 107.
Marosi 1987 Marosi Ernő, A jáki apátsági templommal kapcsolatos műemlékvédelmi problémák
[Die denkmalpflegerischen Probleme betreffend die Abteikirche zu Ják], gép­
irat /Maschinenschrift, Budapest 1987.
Marosi 1996 Marosi Ernő, „Ják és Esztergom, Bogyay Tamás művészettörténeti munkássá­
gának két sarokpontja" [Ják und Esztergom: beide Angelpunkte dér Werke von
Thomas von Bogyay als Kunsthistoriker], Magyar Egyháztörténeti Évkönyv 2
(1996), 27-30.
M encl 1937 Václav Mencl, Stredoveká architektúra na Slovensku, Praha-Presov 1937: 265-280.
M erhautová 1974 Anezka Merhautová, Romanische Kunst in Polen, dér Tschechoslowakei, Ungarn,
Rumanien, Jugoslawien, Praha 1974: 42^3, 216-218.
Mezey- S zentesi 1991 Alice Mezey-Debreczeni-Edit Szentesi, „Neue Forschungen zűr Abteikirche
von Ják. Schriftquellen und Befunde als Hilfsmittel auf dér Suche nach dér ver-
lorenen Baugeschichte", Kunstchronik 44 (1991), 575-584.
M ezey- Szentesi 1992 D. Mezey Alice-Szentesi Edit, „Új kutatások Jákon. Források segítségével az
»eltűnt« építéstörténet nyomában", Henszlmann Lapok 3 (1992), 11-18.
[M ezey- S zentesi 1991 jegyzetekkel ellátott magyar változata / die mit Anmer-
kungen versehene ungarische Fassung von M ezey- S zentesi 1991.]
M ezey- S zentesi 1994 D. Mezey Alice-Szentesi Edit, „Ják (1-98-101.)", in: Mikó Árpád-Takács Imre
(szerk. / Red.), Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541, kiállítási
katalógus /Ausstellungskatalog, Budapest 1994,178-182.
Mezey- S zentesi 1995 (1996) Debreczeniné Mezey Alice-Szentesi Edit, „A jáki nyugati kapu reinkarnációi",
in: Harrach Erzsébet (szerk. / Red.), Hitelesség, módszer, kivitel a magyarországi
gyakorlatban, Budapest 1996, 91-108 /„Reincarnations of the Western Portai at
Ják around the Turn of the Century", in: Erzsébet Harrach (ed.), Monuments
and Sites Hungary, Sri Lanca 1996, 89-103.
M ezey- T óth - S zentesi- K áldi 1995 D. Mezey Alice-Tóth Mária-Szentesi Edit-Káldi Gyula, „Középkori kváder-
épületek restaurálása Alsó-Ausztriában és Bajorországban. Beszámoló az 1994
márciusában tett tanulmányúiról" [Konservierung dér mittelalterlichen Qua-
derbauten in Niederösterreich und Bayern. Bericht über eine Studienreise von
Marz 1994], Műemlékvédelmi Szemle 5 (1995), 322-330.
M . K. 1941 M. K., „Megtalálták a jáki templom ereded timpanonját" [Das Originaltympanon
dér Kirche zu Ják ist aufgefunden], Nemzeti Újság 23 (1941), 170 (júl. 27.), 9.
M M v 1 9 4 9 -1 9 5 9 ifj. Dümmerling Ödön-Détshy Mihály-Császár László-Kuthy Sándor, „Egy­
házi műemlékeink helyreállítása" [Wiederherstellung unserer kirchlichen
Denkmáler], Magyar Műemlékvédelem 1 (1949-1959), 97-119:104-105 és 14. kép /
104-105 und Abb. 14.
MMv 1963-1966 Horler Miklós, „Az Országos Műemléki Felügyelőség építészeti helyreállításai
1963-66" [Gebáudewiederherstellungen durch das Landesdenkmalinspekto-
rat 1963-66], Magyar Műemlékvédelem 4 (1963-1966), 229-247: 239.
MMv 1967-1968A Horler Miklós, „Az Országos Műemléki Felügyelőség építészeti helyreállításai
1967-68" [Gebáudewiederherstellungen durch das Landesdenkmalinspekto-
rat 1967-68], Magyar Műemlékvédelem 5 (1967-1968), 353-359: 356.
MMv 1967-1968B Szakái Ernő, „Az Országos Műemléki Felügyelőség kőszobrászati helyreállításai
1967-68" [Wiederherstellungen dér Steinbildhauerarbeiten durch das Landes-
denkmalinspektorat 1967-68], Magyar Műemlékvédelem 5 (1967-1968), 369-375: 370.
MMv 1967-1968C Újlaki Endre, „Az Országos Műemléki Felügyelőség faszobrászati helyreállítá­
sai 1967-1968" [Wiederherstellungen dér Holzbildhauerarbeiten durch das
 Landesdenkmalinspektorat 1967-1968], Magyar Műemlékvédelem 5 (1967-1968),
377-381: 379.
B. N agy 1987 Az OMF gyűjteményeinek Jákra vonatkozó dokumentumai [Ják betreffende Doku-
mente dér Sammlungen des Landesdenkmalinspektorats], összeállította /
zusammengestellt von B. Nagy Anikó, gépirat / Maschinenschrift, Budapest
1987. [M arosi 1987 függeléke /Anhang zum M arosi 1987.]
N ovotny 1930 Fritz Novotny, Romanische Bauplastik in Österreich, Wien 1930: 21-25, 51-52.
O ttmann 1905 Franz Ottmann, „Die romanischen Skulpturen am Riesentor dér Wiener
Stephanskirche", Jahrbuch dér k.k. Zentral-Kommission für Erforschung und
Erhaltung dér Kunst- und historischen Denkmale n. F. 3 (1905), Spalte 9-26.
Pasteiner 1896 Pasteiner Gyula, „Építészeti emlékek a Dunán túl", in: Az Osztrák Magyar mo­
narchia Írásban és képben. Magyarország, IV kötet, Budapest 1896,107-168 /Julius
Pasteiner, „Baudenkmáler jenseits dér Donau", in: Die österreichisch-ungarische
Monarchie in Wort und Bild. Ungarn, Bd. 4, Wien 1896,107-168: 123-128.
Paúr 1853a Páur Iván, „Nem mind pogány a mi pogányul hangzik" [Es ist nicht alles heid-
nisch das so klingt], Pesti Napló 4 (1853), 941 (ápr. 29.), oldalszámozás nélkül /
ohne Paginierung.
Paúr 1853b Paúr Iván, „A Septimiusok sírköve a Ják-i templom tornyában" [Die Grabplatte
von Septimien im Turm dér Kirche zu Ják], Budapesti Hírlap 1 (1853), 135
(jún. 10.), 708.
Péter 1930 Péter András, A magyar művészet története, I. kötet [Die Geschichte dér
ungarischen Kunst, Bd. 1] Budapest 1930, 34U36.
Petrik 1911 Petrik Albert, „Magyarország románkori építőművészetéből I." [Aus dér roma­
nischen Baukunst Ungarns. Mitteilung I.], A Budapesti Építő mesterek, kőmíves-,
kőfaragó- és ácsmesterek ipartestületének Évkönyve 7 (1911), 143-224: 202-224.
Önálló kiadványként /Ausgabe im Buchformat: Budapest 1913.
P oszler 1994a Poszler Györgyi, „X-17. Mária a gyermek Jézussal. Ják, Szent György tisz­
teletére szentelt bencés apátsági templom" [Maria mit Kind. Ják, Sankt-Georg
Benediktiner Abteikirche], in: Mikó Árpád-Takács Imre (szerk. /Red.), Pannónia
Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541, kiállítási katalógus / Ausstellungs-
katalog, Budapest 1994, 503-504.
P oszler 1994b Poszler Györgyi, „X-33. Festett oltárszekrény. Ják, Szent György tiszteletére
szentelt bencés apátsági templom" [Bemalter Altarschrank. Ják, Sankt-Georg
Benediktiner Abteikirche], in: Mikó Árpád-Takács Imre (szerk. /Red.), Pannónia
Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541, kiállítási katalógus / Ausstellungs-
katalog, Budapest 1994, 518-520.
Rácz E. [1973] Rácz Endre, Ják, Budapest [1973]. [Fényképalbum /Bildband.]
RÁcz Gy. 1996 Rácz György, „Pannonhalma és Ják. Egy királyi és egy magánkegyúri bencés
monostor a középkorban" [Pannonhalma und Ják: Aspekte dér Beziehung einer
königlichen Abtei und eines Patronatsklosters im Mittelalter], in: Takács Imre
(szerk. /Red.), Motis Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve, kiállítási katalógus /
Ausstellungskatalog, Pannonhalma 1996, I. kötet / Bd. 1, 527-537; deutscher
Auszug 618.
Radocsay 1954 Radocsay Dénes, A középkori Magyarország falképei [Die Wandgemálde des mit-
telalterlichen Ungarn], Budapest 1954: 23-24,149-150.
Radocsay 1967 Radocsay Dénes, A középkori Magyarország faszobrai [Die Holzbildwerke des
mittelalterlichen Ungarn], Budapest 1967: 88,176.
R adocsay 1977 Radocsay Dénes, Falképek a középkori Magyarországon [Wandgemálde im mittel­
alterlichen Ungarn], Budapest 1977: 11-12.
Ráth 1865 „Árpádkori okmányok. XXXIII." [Urkunden aus dér Árpádenzeit. Mitteilung
XXXIII.], közli /herausgegeben von Ráth Károly, Győri Történelmi és Régészeti
Füzetek 3 (1865), 299-300.
R osty 1856 Rosty Zsigmond, „Bátor Opos" [Opos dér Tapfer], Greguss Ágost-Hunfalvi
János (szerk. /Red.), Család könyve. Hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok 2
(1856), 113-115.
R osty 1858 Rosty Zsigmond, „Pótlék a szent-jáki templom ismertetéséhez" [Ergánzung
zűr Darstellung dér Kirche zu St.-Ják], Greguss Ágost-Hunfalvi János (szerk. /
Red.), Család könyve. Hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok 3 (1858), 271.
R upp 1870 Rupp Jakab, Magyarország helyrajzi történetefő tekintettel az egyházi intézetekre [...],
I. kötet /Bd. 1, Az esztergami egyház-tartomány 1. fele [Die Ortsgeschichte Ungarns
mit besonderer Berücksichtigung dér kirchlichen Institutionen...], Pest 1870:
553-555.
Sauerlánder 1989 Willibald Sauerlánder, Le grand siécle des cathédrales (L'univers des formes, vol.
36), Paris 1989 / Das Jahrhundert dér grófién Kathedralen 1140-1260 (Universum
dér Kunst, Bd. 36), München 1990: 400 und Abb. 356.
Savaria 1971 Lajos Balla-Terézia E Buocz-Zoltán Kádár-András Mócsy-Tihamér Szent-
léleky, Die römischen Steindenkmaler von Savaria, Budapest 1971: Kat.-Nr. 125,
155, 201, 225, 235.
SCHAFFRAN 1935 Emerich Schaffran, „Die Kirche von Szent-Ják in Westungarn (bei Steinaman-
ger)", Die christliche Kunst 31 (1935), 45^18.
SCHNAASE 21872 Cári Schnaase, Geschichte dér bildenden Künste, Bd. 5, Geschichte dér bildenden
Künste im Mittelalter, Bd. 3, Entstehung und Ausbildung des gothischen Styls,
zweite verbesserte und vermehrte Auflage, bearbeitet vöm Verfasser unter
Mithilfe von Dr. Alfréd Woltmann, Düsseldorf 1872: 283, 287.
SCHNAASE 21876 Cári Schnaase, Geschichte dér bildenden Künste Bd. 7, Geschichte dér bildenden
Künste im Mittelalter, Bd. 5, Das Mittelalter ltaliens und die Grenzgebiete dér
abendlándischen Kunst, zweite verbesserte und vermehrte Auflage, bearbeitet
vöm Verfasser unter Mithilfe von Dr. Eduard Dobbert, Düsseldorf 1872:
635-638, 648, 654.
Schwarz 1975 (1981) Mario Schwarz, Studien zűr Klosterbaukunst in Österreich unter den letzten Baben-
bergern (Dissertationen dér Universitát Wien, Bd. 147), Wien 1981: 63-64, 88-92,
103-112,139-140.
Schwarz 1976 Mario Schwarz, „Die Architektur dér Spátzeit (1200-1245)", in: 1000 Jahre
Babenberger in Österreich, Ausstellungskatalog, Stift Lilienfeld, Wien 1976,
512-522: 519-521.
S chwarz [1976] Mario Schwarz, Romanische Architektur in Niederösterreich (Wissenschaftliche
Schriftenreihe Niederösterreich, Bd. 17/18), St. Pölten-Wien 1[1976], 21979: 45,
54-60.
Schwarz 1979 Mario Schwarz, „Dér Weg normannischer Dekorationsformen in dér Bau-
plastik nach Niederösterreich", in: Jenő Fitz (Red.), Forschungsfragen dér Stein-
skulptur dér Arpadenzeit in Ungarn, Székesfehérvár 1979, 79-83.
Sörös 1912 Sörös Pongrácz, Az elenyészett benczés apátságok (A Pannonhalmi-Szent-
Benedek-Rend története, XII/B kötet) [Verschwundene Benediktinerabteien
(Eine Geschichte dér Benediktiner zu Pannonhalma, Bd. \2fb)}, Budapest 1912:
221-230.
Stegmüller 1885 Stegmüller János jaáki apát, A jaáki apátság [Die Abtei zu Ják], kézirat /Hand-
schrift (Szombathely, Szemináriumi Könyvtár /Seminarbibliothek dér Diözese
Szombathely), 1885.
Stegmüller 1891 Stegmüller János jaáki apát, A monyorókeréki Erdődy grófok, mint a jaáki apátság
védurai [Die Gráfén Erdődy von Monyorókerék als die Vogtherren dér Abtei
von Ják], kézirat /Handschrift (Szombathely, Szemináriumi Könyvtár /Semi­
narbibliothek dér Diözese Szombathely), 1891.
Szabó 1912 Dr. Szabó László, A traui dóm és a jáki templom [Dér Dóm zu Trogir und die
Kirche zu Ják], Budapest 1912.
Szabó 1913 Dr. Szabó László, Az Arpádkori magyar építőművészet [Ungarische Baukunst in
dér Árpádenzeit], Budapest 1913: 150-180.
Szakács 1992 (1993) Szakács Béla Zsolt, „Zűr Typologie dér Westemporen", in: Stefan Orisko (Hg.),
Mitteleuropa. Kunst-Regionen-Beziehungen. Beitráge des Studentenkolloquiums vöm
9. bis 11. Juni [1992] in Bratislava, Bratislava 1993, 4—13.
Szakonyi 1938 Szakonyi Klára, fák településföldrajza [Siedlungsgeographie von Ják], Pécs 1938.
S zéchényi 1901 Dr. Széchényi Miklós gróf, A Szent György vértanúról nevezett jaáki apátság
története [Geschichte dér Sankt-Georg-Abtei zu Ják], Budapest 1901.
S zéchényi 1907 Dr. Széchényi Miklós gróf, „A jaáki templom" [Die Kirche zu Ják], Magyar
Építőművészet 5 (1907), 7 (július), 10-16.
[SZEMNECZ] 1904 [Szemnecz Emil,] „A jaáki templom felszentelése" [Die Weihe dér Kirche zu
Ják], Magyar Állam 45 (1904), 213 (szept. 20.), 2-4.
SZILÁRDFY 1979 Szilárdfy Zoltán, „Kegyképtípusok a pestisjárványok történetében" [Gnaden-
bildertypen in dér Geschichte dér Pestepidemien], Orvostörténeti Közlemények
Supplenrentum 11-12 (1979), 207-236: 220-225; deutscher Auszug 235.
Szombathelyi Újság 1904 [név nélkül /ohne Verfasser,] „A jaáki templomszentelés" [Die Kirchenweihe in
Ják], Szombathelyi Újság 10 (1904), 39 (szept. 25.), 4-5.
Szőnyi [1933] Szőnyi Ottó, Régi magyar templomok [Alté ungarische Kirchen], Budapest [1933]:
185-187.
T homas 1937 Brúnó Thomas, „Die Wiener Michaelerkirche des 13. Jahrhunderts", Mittei-
lungen des Vereines fúr Geschichte dér Stadt Wien 16 (1937), 1-13.
T omaszewski 1974 Andrzej Tomaszewski, Romanskie koscioty z emporami zachodnimi na obszarze
Polski, Czech i W^gier [Romanische Kirchen mit Westemporen in Polen, Böhmen
und Ungarn], Wroclaw-Warszawa-Kraków-Gdaiísk 1974: 257-414; deutscher
Auszug 397-414.
T ombor 1960 Rozványiné Tombor Ilona, „A középkori magyarországi falfestés ornamenti­
kája" [Die Ornamentik dér mittelalterlichen Wandmalerei Ungarns], Művészet-
történeti Értesítő 9 (1960), 83-88.
T ormásy 1674 (1961) Die kanonische Visitation des Peter Tormásy Archidiakons von Eisenburg aus dem jahre
1674, bearbeitet von Jenő Házi (Burgenlándische Forschungen. Herausgegeben
vöm Burgenlándischen Landesarchiv, Heft 46), Eisenstadt 1961: 11-13.
T óth M. 1974 Tóth Melinda, Árpád-kori falfestészet [Die Wandmalerei dér Árpádenzeit in
Ungarn], Budapest 1974: 56-67, 78-81; deutscher Auszug 179-191: 185-187.
T óth M. 1995 Tóth Melinda, „Falfestészet az Árpád-korban. Kutatási helyzetkép" [Die
Wandmalerei in dér Árpádenzeit. Dér Stand dér Forschung], Ars Hungarica 23
(1995): 2,137-153: 144-145; englischer Auszug 153.
T óth S. 1983 Tóth Sándor, „A gyulafehérvári fejedelmi kapu jelentősége" [Die Bedeutung
des Fürstenportals zu Gyulafehérvár / Álba Júlia], Építés-Építészettudomány 15
(1983), 391-428: 421^26.
Trefort 1880 Trefort [Ágoston], „A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, a jaaki apátsági
román-kori templom stylszerü helyreállítása ügyében, Széli Ignácz vasmegyei
alispánhoz a következő átiratot intézte: [...]" [Ung. königl. Minister für Kultus
und Unterricht hat in dér Angelegenheit dér stilgerechten Wiederherstellung
dér romanischen Abteikirche zu Ják an den Vizegespan des Komitats Vas,
Ignác Széli die folgende Überschift gerichtet...], Budapesti Közlöny 1880, 207
(szept. 10.), 6934.
Tschischka 1836 Franz Tschischka, Kunst und Alterthum in dem Österreichischen Kaiserstaate, Wien
1836: 287.
Valkó 1930 Walkó Arisztid, „A kövek legendája. Séta a jáki templomban" [Die Legende dér
Steine. Spaziergang in dér Kirche zu Ják], Ország-Világ 51 (1930), 36-40 (nov. 2.), 6.
Valkó 1931 Walkó Arisztid, „A jáki templom" [Dér Kirche zu Ják], A Földgömb 2 (1931), 32-33.
Valléry-Radot 1929 Jean Valléry-Radot, „L'architecture religieuse en Hongrie sous la dynastie árpá-
dienne", Revue des Études Hongroises 7 (1929), 64-78: 72-74.
Valter 1985 Ilona Valter, Romanische Sakralbauten Westpannoniens, Eisenstadt 1985: 140-146.
Valter 1991 Valter Ilona, „Templomépítés, kegyuraság, birtokok Nyugat-Dunántúlon
Árpád-házi királyaink idején" [Kirchenbau, Vogtei, Grundbesitz in Westtrans-
danubien in dér Árpádenzeit], in: Bárdos István-Beke Margit (szerk. / Red.),
Egyházak a változó világban. A Nemzetközi Egyháztörténeti Konferencia előadásai,
Esztergom 1991,119-122.
Vasárnapi Újság 1901 [név nélkül /ohne Verfasser,] „A jaáki templom új nevezetessége" [Eine neue
Merkwürdigkeit dér Kirche zu Ják], Vasárnapi Újság 48 (1901), 32 (aug. 11.), 521.
Vasárnapi Ujsác 1904
Vasmegyei Lapok 1882
Vasmegyei Lapok 1885
A Vasmegyei R égEÉk 1889-1890
Vasvármegye 1939a
Vasvármegye 1939b
V átá$ianu 1966
V elics 1894
Wagner-R ieger 1976
Wagner-R ieger 1988
W ehli 1978
W ehli 1980
W ehli 1984
W enzel 1929
WlNTERFELD 1979
[név nélkül / ohne Verfasser,] „A jaáki templom restaurálása" [Die Restau-
rierung dér Kirche zu Ják], Vasárnapi Újság 51 (1904), 39 (szept. 25.), 657-658.
[név nélkül, Steindl Imre nyomán /ohne Verfasser nach Imre Steindl], „A jaáki
templom" [Die Kirche zu Ják], Vasmegyei Lapok 16 (1882), 24 (márc. 23.), 1; 25
(márc. 26.), 1-2; 26 (márc. 30.), 1.
K., „Jaákon (Karczolat)" [In Ják (Skizze)], Vasmegyei Lapok 19 (1885), 44 (máj.
31.), oldalszámozás nélkül /ohne Paginierung.
[név nélkül /ohne Verfasser,] „A jaáki román bazilika" [Die romanische Basilika
zu Ják], A Vasmegyei Régészeti Egylet Évkönyve 17/18 (1889-1890), 23-36.
[név nélkül / ohne Verfasser,] „Előkelő tudós vendégek érkeztek" [Vornehme
gelehrte Gáste sind angekommen], Vasvármegye 70 (1939), 69 (márc. 24.), 6.
[név nélkül / ohne Verfasser,] „Meg kell Írni Ják monográfiáját és Szombat­
helyen folytatni kell a nagyjelentőségű legújabb ásatásokat - mondotta Fritz
Gerke német művészettörténet-tudós, [...]" [Eine Ják-Monographie sollte
geschrieben werden ... hat dér deutsche Kunsthistoriker Fritz Gerke geáussert],
Vasvármegye 72 (1939), 70 (márc. 25.), 6.
Virgil Vatá§ianu, Architectura §i skulptura romanicá in Panonia Medievalá [Die
Romanik im mittelalterlichen Pannonién], Bucurejti 1966: 69-79; Fig. 94-103;
deutscher Auszug 117-131: 126-127.
Velics László, „Az egyházi művészetek tanulmányozásáról [Über das Stúdium
dér kirchlichen Kunst]", Katholikus Szemle 8 (1894), 30-51, 233-247, 419-440,
579-603, 799-812: 595-596.
Renate Wagner-Rieger, „Architektur", in: 1000 Jahre Babenberger in Österreich,
Ausstellungskatalog, Stift Lilienfeld, Wien 1976,141-154: 153.
Renate Wagner-Rieger, Mittelalterliche Architektur in Österreich, herausgegeben
von Artúr Rosenauer, bearbeitet von Mario Schwarz, St. Pölten-Wien 1988:
78-85.
Wehli Tünde, „A 13. századi magyarországi ívmező domborművek kérdésé­
hez" / „Zűr Frage dér Bogenfeld-Reliefs des 13. Jahrhunderts in Ungarn", in:
Tóth Melinda-Marosi Ernő (szerk. /Red.), Árpád-kori kőfaragványok [Steinskulp-
turen dér Arpadenzeit], kiállítási katalógus / Ausstellungskatalog, Székes-
fehérvár 1978, 59-66; 307-314.
Wehli Tünde, „A magyarországi késői román épületszobrászat ikonográfiái
jelenségei" [Ikonographische Phánomene dér spátromanischen Bauplastik
Ungarns], Ars Hungarica 8 (1980), 7-15.
Wehli Tünde, „Donátorábrázolások a magyarországi román kori monumen­
tális művészetekben" [Stifterdarstellungen in den Monumentalkünsten dér
Romanik in Ungarn], in: Székely György (szerk. / Red.), Eszmetörténeti tanul­
mányok a magyar középkorból, Budapest 1984, 357-372.
Alfréd Wenzel, „Die Baugeschichte dér Klosterkirche zu Trebitsch", Marburger
Jahrbuch für Kunstwissenschaft 5 (1929), 353^19.
Dethard v. Winterfeld, Dér Dóm in Bamberg, Bd. 1, Berlin 1979: 146.
 IDŐRENDI MUTATÓ A BIBLIOGRÁFIÁHOZ
W
CHRONOLOGISCHES VERZEICHNIS
ZUM SCHRIFTTUM

T ormásy 1674 (1961) T refort 1880

Bél 1740 k . (1976-1977) Kalauz 1880
Korabinsky 1786 Vasmegyei L apok 1882
Fuxhoffer 1803 H enszlmann [1883 után /nach 1883]
Hormayr-Archív 1823 H enszlmann 1884
T schischka 1836 [C zobor ] 1885
Paúr 1853a H enszlmann 1885
Paúr 1853b S tegmüller 1885
Eitelberger 1856 B aumgartner 1885
Rosty 1856 Vasmegyei L apok 1885
Eitelberger 1858 J ackson 1887
* [Kari Weifi,] Mittheilungen dér CC 2 (1857), 51-52 C zobor 1890
C salád könyve 1858 * [név nélkül /ohne Verfasser,] Akadémiai Értesítő
R osty 1858 I (1890), 143
H etyey 1859 A Vasmegyei RégEÉk 1889-1890
K ugler 1859 * -yy, Archaeologiai Értesítő új folyam /n. F.
Hunfalvy 1860 II (1891), 369-370
Ipolyi 1861 Kováts 1890
Ipolyi 1861 (1862) S tegmüller 1891
I polyi 1863 V elics 1894
Ipolyi 1863 (1873) H ivatalos katalógus 1896
H enszlmann 1864a Pasteiner 1896
H enszlmann 1864b C zobor 1897
H enszlmann 1865 G erecze 1897
Ráth 1865 M agyarász 1897
Lind 1867 G erecze 1898
Fuxhoffer-C zinár 1869 M agyarász 1899
Rupp 1870 D ivald 1900
Schnaase 21872 * Sz. R., Budapesti Szemle 106. kötet /Bd. 106 (1901),
Henszlmann 1876 146-147
* A, Századok 11 (1877), 159-161 K arácsonyi 1901
* B allagi 1877, 245-246 S zéchényi 1901 /G yalus 1901
* [Henszlmann Imre,] Archaeologiai Értesítő 10 * -Dd, Archaeologiai Értesítő új folyam /n. F. 21
(1876), 323-328 (1901), 435^140
S chnaase 21876 * J., Magyar Sión, új sorozat /n. S. 15 (1901), 708-712
* Czobor Béla, Ardmeologiai Értesítő 10 (1876), 116-120 * [név nélkül /ohne Verfasser,] Szalon Újság 6
[Czobor ] 1880 (1901), 18 (szept. 30.), 4-6
 * Junius, Budapesti Hírlap 21 (1901), 280 (okt. 11.), SCHAFFRAN 1935
1-2 C semegi 1936
* M agyar Állam 1904 H orváth H. 1936
* P I. dr„ Katholikus Szemle 15 (1901), 766-767 C semegi 1937
* Pór Antal, Századok 35 (1901), 829-833 D ercsényi 1937
Vasárnapi Ú jság 1901 D onin 1937 (1951)
I stván 1904 F rancovich 1937
M agyar Állam 1904 H ekler 1937
M agyarász 1904 M encl 1937
[Szemnecz] 1904 Thomas 1937
S zombathelyi Ú jság 1904 G erevich 1938
Vasárnapi Újság 1904 Szakonyi 1938
F orster 1905 Csányi 1939
G erecze 1905 Csemegi 1939
O ttmann 1905 Fábián M. 1939
S zéchényi 1907 Vasvármegye 1939a
G erecze [1908] Vasvármegye 1939b
Kabdebo 1908 Csemegi 1940
Graus 1909 Kampis 1940a
P etrik 1911 Kampis 1940b
Sörös 1912 D ercsényi 1940-1941
Szabó 1912 M. K. 1941
Divald 1913 B ogyay 1941
D onin 1913 (1951) D ercsényi 1942
Szabó 1913 B ogyay 1943
G yalus [1914 előtt/vor 1914] B ogyay [1944]
D onin 1915 * Gosztonyi Gyula dr., Dunántúli Szemle 9 (1944),
K állay 1915 232-235
D onin 1916 (1951) D onin 1944
D onin 1919 (1951) G inhart 1944
Éber 1922 C semegi 1947
Hamann 1923 B ogyay 1953
Divald 1927a * Entz Géza, Művészettörténeti Értesítő 4 (1955),
Divald 1927b 154-156
G ál 1928 C semegi 1953
B alogh J. 1929 H oefelmayr 1953
G ál 1929 * Entz Géza, Művészettörténeti Értesítő 4 (1955),
* Valléry-Radot 1929 154-156
W enzel 1929 H oefelmayr 1954
N ovotny 1930 * Dercsényi Dezső, Művészettörténeti Értesítő
P éter 1930 6 (1957), 329
* Fleischer Gyula, Századok 67 (1933), 65-70: 66-69 Radocsay 1954
Valkó 1930 C semegi 1955
É ber 1931 Kádár 1955
D onin 1932 D ercsényi 1956
D onin 1932 (1951) * Thomas von Bogyay, Südostforschungen 17 (1958),
K örmendy 1932 277-284: 280
B alogh 1 .1932-1933 * Entz Géza, Művészettörténeti Értesítő 6 (1957),
B alogh J. 1933 87-94: 88
S zőnyi [1933] B alogh J. 1957
Fábián G y. 1934 D ercsényi 1957
H ekler [1934] * Thomas von Bogyay, Südostforschungen 17 (1958),
D ercsényi 1935 271-273
E rnst 1935 D ercsényi M
Kampis 1935 D ercsényi 1958
E ntz 1958 D ercsényi 1979
* Csemegi József, Művészettörténeti Értesítő 7 (1958), D ercsényi TKM
306-309: 307-308 G erhartl 1979
* Kandidátusi vita. Dercsényi Dezső opponensi M arosi 1979
véleménye és Entz Géza válasza, Művészettörté­ S chwarz 1979
neti Értesítő 6 (1957) 223-230 SZILÁRDFY 1979
MMv 1949-1959 W interfeld 1979
Entz 1959 E ntz 1980
Tombor 1960 W ehli 1980
B ogyay 1961 (1963) D ebreczeni 1983
Bárdosi 1963 H arrach-K iss 1983
Kozák 1963 T óth S. 1983
B encze 1965a D oberer 1984
B encze 1965b M arosi 1984
D ercsényi [1965] * Thomas von Bogyay, Kunstchronik 38 (1985),
Károlyi 1965 28-35; Abb. 4, Fig. 1
MMv 1963-1966 W ehli 1984
D ömötör 1966 M arosi 1985 (1987)
Entz 1966 Valter 1985
Kampis 1966 * Ernő Marosi, Acta Históriáé Artium Academaiae
Vátájianu 1966 Scientiarum Hungaricae 32 (1986), 143-145
* Thomas von Bogyay, Zeitschrift fiir Kunstgeschichte * Thomas von Bogyay, Siidostforschungen 46 (1987),
32 (1969), 68-74 366-370
K észéi 1967 M arosi 1986
Radocsay 1967 H ajmási 1987 (1988)
MMv 1967-1968A M arosi 1987
MMv 1967-1968B B. N agy 1987
MMv 1967-1968c B ogyay 1988 (1994)
Crozet 1971 W agner-R ieger 1988
Horváth 1 .1971 S auerlánder 1989
Savaria 1971 H orvat 1991
D ercsényi 1972 Koller 1991
* Thomas von Bogyay, Zeitschrift für Kunstgeschichte M ezey- S zentesi 1991
40 (1977), 166-171 Valter 1991
Gervers-Molnár 1972 M ezey- S zentesi 1992
RÁcz E. [1973] B ogyay 1992 (1993)
Merhautová 1974 F illitz 1992 (1993)
T omaszewski 1974 S zakács 1992 (1993)
T óth M. 1974 B akó 1993
* Prokopp Mária, Ars Hungarica 4 (1976), 166-168: B ogyay 1993
167 J uhász-B udai 1994
Entz 1975 Káldi 1994
Schwarz 1975 (1981) M ezey-S zentesi 1994
* Ernő Marosi, Acta Históriáé Artium Academaiae Poszler 1994a
Scientiarum Hungaricae 30 (1984), 375-378 Poszler 1994b
Wagner-Rieger 1976 M ezey- T óth- S zentesi-K áldi 1995
Schwarz 1976 M ezey- S zentesi 1995 (1996)
Schwarz [1976] T óth M. 1995
Radocsay 1977 É rszegi 1996
Auffenberg [1978] Kahoun 1996
Marosi 1978 M arosi 1996
W ehli 1978 RÁcz Gy. 1996
A képaláírásokban nem említett őrzőhelyek / Fotoverzeichnis zu den Abbildungen, dérén Aufbewahrungsort in
dér Bildunterschrift nicht verzeichnet ist:

Archív Dahm, Wien: 411^113

Bayerisches Landesamt für Denkmalpflege, München: 366-369, 372, 374, 376, 378, 380, 381, 383, 385, 387, 389, 391
Bildarchiv Foto Marburg: 358-360, 362, 363, 365
Bildarchiv und Portrátsammlung dér Österreichischen Nationalbibliothek, Wien: 398
Dr. Peter Kurmann: 393
Österreichisches Bundesdenkmalamt, Wien: 394-397, 399-408, 410, 414—421

BALASSI KIADÓ
FELELŐS KIADÓ KŐSZEGHY PÉTER IGAZGATÓ
FELELŐS SZERKESZTŐ TAMÁS ZSUZSANNA
A NYOMDAI MUNKÁLATOKAT A PRO-TERTIA NYOMDA VÉGEZTE
FELELŐS VEZETŐ HALMAVÁNSZKI ISTVÁN
A KÖTÉSZETI MUNKÁKAT AZ ORIENT SZÖVETKEZET VÉGEZTE