Egy 80 éves ember gondolatai munkáról, tisztességről, az adott szó

becsületéről

20 évvel ezelőtt költöztem a családommal Szentgotthárdra az akkori

polgármester és képviselő-testület nem kis unszolására. A Club Tihany elnök-
vezérigazgatói székét hagytam ott, mert a földijeim hazahívtak. Úgy gondolták,
a szállodaiparban eltöltött 55 év, a számtalan elismerés, garancia arra, hogy
segíteni tudom az elképzelésüket, a határszéli város idegenforgalmának
fellendítését. (22 évesen lettem szállodaigazgató, 18 szálloda és vendéglátóhely
építése, felújítása, működtetése van a hátam mögött.)
Elvállaltam. Kidolgoztam egy hosszútávú tervet, amely magában foglalt többek
között egy fürdőt gyógyászattal, több hotelt, egy őrségi típusú házak alkotta
üdülőfalut, a kaszagyár sorsának rendezését, a város és vonzáskörzetének
programjait. (A terv ma is megtekinthető.)
Bemutattam az önkormányzatnak. Elfogadták. Huszár Gábor is.
Én elkezdtem a vállalt feladatomat megvalósítani elég sok akadály legyőzése
után. Már állt a fürdő, a hotel, és dolgoztam a többi beruházáson, mikor Huszár
Gábor polgármester úr eljött hozzánk, és azt mondta, nincs szükség tovább a
munkámra. Ekkor adtam vissza a további öt évre szóló kinevezésemet. Mert
önérzet bennem is van.
Azóta 9 év telt el. A tervek megvalósítása nem folytatódott, pedig ez idő alatt a
FIDESZ kormány óriási összegeket tett a turizmusba. Csak hozzáértő emberekre
lett volna szükség ezek megszerzésére. Számtalan munkahely, nagy adóbevétel
úszott el. Ez a település egy ékszerdoboz lehetne. Jobbak az adottságai, mint
Sárvárnak vagy Büknek. (Ez utóbbi fejlesztésének is részese voltam.) Tessék
elmenni és megnézni az ottani körülményeket! És tessék sírva fakadni!
Én az ígéreteimet mindig betartottam. Szentgotthárdon is, amíg hagyták. Nem
„nagyapó meséi voltak az unokáknak” (idézet egy önkormányzati ülésről Huszár
Gábor polgármester úrtól). Éppen ezért lepett meg a polgármester úr augusztus
20-ai beszédének az a mondata, mikor a Btk-val megfenyegetett (a nevem ugyan
nem hangzott el, de a 80 éve szállodás megjelölésről és a megjelent újságcikkről
mindenki tudhatta a címzettet).
Az adott szó, az ígéret betartása erkölcsi kategória. Azt a magunk hitelessége
kedvéért kell megtenni.
80 éves vagyok. Büszke koromra és a tudásomra. A tapasztalatot sok év nagy
kihívásainak megoldásával szereztem, és állítom – igen, ahogy az újságírónak is
elmondtam – ma is le tudnék vezényelni egy építkezést.
Nagyon rosszul tesz az, aki lebecsüli az időseket. Egyrészt mert talán ő is
megéri ezt a kort, másrészt mert senki nem boldogulna, ha mindent elölről
kellene kezdeni az elődök tapasztalata nélkül. Ne feledjük, Reagan elnök 78
évesen irányította az Egyesült Államokat vagy példát vehetünk a primitívnek
nevezett népekről is, akik minden nagy döntés előtt meghallgatták a törzs
véneinek tanácsát. De talán ne is menjünk ilyen messzire. Csak a
nagyszüleinkig. Minden józanul gondolkodó család fiataljai kikérték apáik
véleményét.
Végül azt kívánom a polgármester úrnak, hogy érje meg ő is a 80 évet legalább
olyan jó szellemi állapotban, mint én; tudjon mit mesélni az unokáinak a
munkás éveiről, a sikereiről; és a fiatalok ne dobják a szemétre a tudását.

Dr. Gömbös Sándor