Vadászati tárcza.

Visszapillantás a lefolyt vadászati idényre a gödöllői császári

és királyi udvari vadászati területen.
A rendkívül kemény tél, mely ez idén pusztító mérgének
annyi bizonyítékát adta, az erdő szegény lakóival is irgalom
nélkül bánt el.
Az áthathatatlan hótömegek, melyek a mult év deczember
8-án megkezdődött havazások folytán átlag 1 . 2 m-nyi vastag­
ságban borították el erdőségeinket, és a szüntelenül sivító
szelek, melyek a türhetlenné vált hideget még inkább fokozták,
bizonyára mindenkinek eszébe juttatták az erdők szegény
lakóinak siralmas sorsát.
Az éhségtől kínzott vad ilyen időben mulhatlanul elpusztul,
ha az érző ember, a gondozó vadász oltalmába nem veszi és
nem gondoskodik róla.
Mi, a mit emberi erő kifejteni képes volt, mindent meg­
tettünk arra, hogy erdőségeink diszét, az itteni vadállományt
megvédjük a borzasztó tél kegyetlenkedése ellen. A meglevő
vad-etetők számát megötszöröztük s az itt nyújtott szénán kivül
más kedvelt táplálékhoz is hozzájuttattuk a gím és őzvadat.
Tölgy- és hársfákról leszedett fagyöngyöt rakattunk ki a vál­
tókra, a fiatalosokban minden fris hó után áterdőlésre szánt
nyár és kecskefüzfákat döntettünk le, hogy az amúgy is elcsi­
gázott vad kisebb területen is megtalálja táplálékát a lerá­
gásra alkalmas kéregben és farügyekben.
Hasznos szárnyasaink részére a hótól megtisztított etetőkön
(Schutten) mindennap kukoriczát és búzát hintettek el, s ha
nyilt mezőkön foglyok észleltettek, gályákból és tüskékből etető
sátrakat (Futterhütten) állitattunk fel, melyekben táplálékon
kivül védelmet is találtak a ragadozó madarak ellen.
Habár fáradozásunk nem maradt minden eredmény nélkül,
mégis az oly helyeken, a hol a vad a neki nyújtott táplálékhoz
nem tudott hozzájutni, az éhségtől és hidegtől végkép elcsi­
gázva, a rengeteg hófúvásokban lelte halálát. A foglyok feltűnő
módon történt apadását elősegítették, mint emlitém, a nagy
számban megjelent ragadozó madarak is, s bár pusztításukra
jó sikerrel alkalmaztuk a különböző fogóvasakat és mérgezett
csalétkeket, a beállott hiányt mindenkor uj meg uj csapatok
pótolták, melyek a szorgalmas vadász ügyelmét folytonosan
igénybe vették. Ezen csapásokon kívül még egy más körül­
mény is befolyással volt, különösen a nyul és fogoly meg­
döbbentő mérvben mutatkozó apadására. Az 1 8 8 3 . évi vadá­
szati törvény 2. §-a a belső telkeket, szérüs kerteket és
szőllőket a vadászati területtől elválasztottnak nyilvánítja. Ezt
az intézkedést a nép egészen tévesen értelmezte s az oda
menekülő vadat tőrökkel sőt puskákkal kíméletlenül pusztította
még a vadászati védszemélyzet szemeláttára is.
Bő alkalma nyílt ily módon az orvvadászóknak is művé­
szetük gyakorlására s a törvénynek ilynemű magyarázata által
kellően fedezve vélvén magokat, természetesen nem is késtek
a községi beltelkeken derüre-borura lepuskázni a nagyszámban
oda menekülő vadat.
A tönkre ment vadakból a gödöllői cs. és kir. u d v a r
vadászati hivatalhoz február végéig 31 drb szarvas, 1 2 1 drb
őz és 1 2 0 0 drb nyul szolgáltatott be. Mennyi lelte még ezeken
kívül sírját a magas hó alatt, azt még csak megközelítőleg
sem közölhetem most. Az a körülmény mindenesetre aggasztó,
hogy az etetőknél is találtak elhullott vadakat, bőrük alatt
feltűnő mennyiségű féreggel, miből a r r a lehet következtetni,
hogy nemcsak az éhség és hoszszantartó hideg, hanem egyúttal
az élősdiek is okozói voltak a nagymérvű pusztulásnak.
Mekkora lehetett hát a pusztulás azokon a vidékeken, a
hol semmiről sem történt gondoskodás, s a hol a szegény vad
minden segítség nélkül maradt kétségbeejtő helyzetében, erről
EBDÉSZBTI LAPOK. 24
majd csak a jövő vadászati idény nyújt tájékozást a vad­
állomány feltűnő leapadása által.
A jövő iránti aggodalmam közt majd feledem tulajdonképeni
szándékomat, a mult vadászati idény eredményének leirását.
Az 1 8 8 6 — 7-iki tél kedvező lefolyása következtében
agancsáraink kifejlődése kielégítőnek volt mondható, s a bőgési
idény is meglehetős szabályosan folyt le.
ő cs. és kir. apostoli Felsége, legkegyelmesebb királyunk
a hadgyakorlatok által akadályozva volt résztvenni a mult évi
szarvascserkészeten, az előirányzott mennyiség lelövését tehát
Ferdinánd toscanai nagyherczeg ő fenségének, herczeg
H o h e n l o h e főudvarmesternek és hg. T h u r n - T a x i s ő fen­
ségeiknek kegyeskedett legkegyelmesebben átengedni.
A legmagasabb udvari vadászatok, melyeken már ő
Felsége legkegyelmesebb királyunk is részt vett, október 2-án
vették kezdetöket és a cserkészet, hajtóvadászatokkal váltakozva,
deczember 2-ig tartottak. Teritékre került 3 9 9 1 drb hasznos
vad és 2 3 3 2 drb ragadozó, összesen 6 3 2 3 drb. Még pedig a
hasznos vadak közt :
agancsár 89 drb,
szarvastehén 161
vaddisznó 9
őzbak 45
őzsuta 12
nyul 1233
tengeri nyul 388
fáczán 498
fogoly . 1381
szalonka . 48
vadrucza 54
különféle szárnyas 73
összesen 3 9 9 1 drb.
 A ragadozó vadak közt
vidra . . . . 2 drb,
róka . . . . . 158 ..
borz . . . . 12 15

vadmacska 8 n

nyest . . . . 2 r

görény . . . . 37 M

menyét . . . . 51 ):

sündisznó . • . . 7 1 r>

különféle szőrmés . . 289 V

sas . . 9 n

nagy bagoly . 2 n

karvaly . . . . . 236 n
sólyom . . . . . 152 r>

bagoly . . . . 96 n

különféle szárnyas . . 1207 n

összesen . 2 3 3 2 frt.

Az elejtett agancsárok közül a legerősebbet — egy szép

tizenkettest — a toscaniai nagyherczeg ő fensége hozta t e r i ­
tékre a babathi m. kir. erdőgondnokság kerületéhez tartozó
babathi völgyben. Ez a szarvas agancs nélkül, kizsigerelve
1 9 6 kg-ot nyomott.

Az idény legérdekesebb hajtóvadászatai közé tartozott az

isaszeghi m. kir. erdőgondnokság kerületéhez tartozó szt.-
királyi erdőkben mult év november hó 2 8 - á n t a r t o t t hajtó-
vadászat, melyben — eltekintve a kisebb vadtól — 18 drb őz
ejtetett el, ezek közül 9 drb Ő Felsége lövései alatt esett el.
Befejezésül fölemlitem még, hogy folyó évi február hó
13-án reggel 9 órakor Ő Felsége, és kíséretében ő cs. és kir.
fensége a trónörökös, továbbá gróf Paar főhadsegéd, báró
Flieser és Freund szárnysegédek Budapestről különvonaton
24*
Gödöllőre rándultak ki, onnan pedig szánon a valkói m. kir.
erdészlakhoz hajtattak.
A kirándulás végpontjául a gyúi erdőrész volt kitűzve,
hol ő Felsége Krause Géza m. kir. erdész által vezetve, a
vaddisznók etetésére berendezett helyen egy hatalmas vadkant
lőtt, mely kizsigerelve 92 kg-ot nyomott. Agyarai egyenként
18 cm hosszúak voltak s egy fatáblára erősítve, most a gö­
döllői kir. kastély vadászgyűjteményének jelentékeny díszét
képezik. — Gödöllőn, 1 8 8 8 . évi február hóban.
Kallina,
m. kir. erdőuiestcr.

A fapiaczról.
P> u d a p e s t , ápril hó 30.

CB.) A faüzlet helyzete a fenyőféle épületi- és deszkaanya­

gokra belföldi forgalmunkat illetőleg kedvezőtlenebbé vált. Az
árvizek nagysága és hosszú tartóssága, mely a tavaszi vetések
alá való mivelést is hosszan késlelteti, a jelen évszak rendes
üzletét ugyszólva teljesen megrontotta,, s most már jó aratás
mellett is az üzleti remények súlya az őszi eladásokra esik.
A tölgyfaanyagokra cs tölgy talpfára a már közelebbről
foganatositandő vasúti építkezések kedvező hatással vannak.
A külföldi üzletre való kereslet eléggé kielégítő s Németor­
szágból is arról tudósítanak, hogy ott az eladási árak szilárdak.
Egyes piaczokon hivatalosan a következő ártételek jegyez­
tetnek :
Budapest. Egy m cser hasáb tűzifa . 4
-50- -754

v
Eg m cser dorong tűzifa . 4-25
„ „ bükk hasáb „ 4-00-4. 2 5

» tölgy i „ . °-7. >r 4

' -25
,. dorong „ . 3
-25 4.Q0
s
Egy m fürészelt fenyőépületfa 16-20