Foldrajz Elokeszito 2003

Forrás: http://www.doksi.
hu
Első jegyzet
A belső erők földrajza

Forrás: http://www.doksi.hu
1. Kőzettani alapok
Alapfogalmak:
- Kristály: Határozott belső térrács szerkezettel rendelkező, túlnyomórészt szilárd, természetes vagy
mesterséges anyag. A kristályrács pontokban atomok, ionok vagy molekulák vannak, melyeket
különböző típusú kémiai kötések tartanak össze.
- Amorf anyag: Határozott belső térrács szerkezet nélküli anyag.
- Ásvány: A természetben előforduló kristályos anyag, amely meghatározott kémiai összetétellel és
kristályszerkezettel rendelkezik. A kristályrács jellegétől függően az ásványok különböző fizikai
tulajdonságokkal rendelkeznek.
- Kőzet: Kőzetalkotó ásványokból áll.
- Nyersanyag: Olyan kőzet, amelyből az ember számára hasznos anyag nyerhető ki az adott
technológiai színvonalon, gazdaságosan. Ércek: olyan kőzetek, melyekből fém nyerhető ki az adott
technológiai színvonalon, gazdaságosan.
- Telér: Hasadékokat, repedéseket kitöltő kőzetbenyomulások.
Ásványok
Az ásványokat kémiai összetételük szerint rendszerezik. Fő kőzetalkotó ásványok:
1. Szulfidok (S) 5. Szulfátok (SO3)
2. Oxidok (O) 6. Karbonátok, nitrátok
3. Szilikátok (Si) 7. Szerves ásványok
4. Foszfátok
Magmás kőzetalkotó
- fő kőzetalkotó: kvarc (SiO2)
Üledékes kőzetalkotók
- karbonátok - agyagásványok (pl.: kaolin)
- kősófélék - foszfátok
Metamorf kőzetalkotók
Kőzetek
A kőzeteket képződésük szerint három fő csoportba sorolják:
- magmás kőzetek
- üledékes kőzetek
- metamorf (átalakult) kőzetek
Tektonikai, hegységképződéssel kapcsolatos, vulkanológiai tanulmányaink megalapozását a magmás
kőzetek rendszerének megismerése alapozza meg.
A magmás kőzetek rendszere
- A magmás kőzeteket keletkezésük alapján két nagy csoportba sorolják: mélységi magmás kőzetek
és vulkáni kiömlési kőzetek.
- A magmás kőzeteket SiO2-tartalmuk alapján három nagy csoportba sorolják:
1. savanyú - SiO2 tartalom: 66-90%
2. semleges - SiO2 tartalom: 48-66%
3. bázisos - SiO2 tartalom: 48% alatt
A magmás kőzetek rendszere:
Magmás kőzet: SiO2 tartalom Mélységi magmás kőzetek Vulkáni kiömlési kőzete
Savanyú 72%-66% Gránit Riolit
Semleges 65% 52% Diorit Andezit
Bázisos 52%- 48% Gabbró Bazalt
2. Lemeztektonika
A Föld belső szerkezete
A Föld sugara 6378 km. A Föld belsejéről a földrengéshullámok elemzésével lehet közvetett
ismeretekhez jutni (Mohorovićič délszláv tudós felfedezése nyomán).
A földrengéshullámok az eltérő nyomású, hőmérsékletű, sűrűségű közegek határán visszaverődnek,
illetve eltérülnek, sebességük megváltozik. (Prizmajelenséghez hasonlóan.)
Azokat a Föld belsejében kimutatható felületeket, amelyeken a földrengéshullámok sebességváltozást
szenvednek törésfelületeknek nevezzük. A földrengéshullámok elemzésével különböző földszerkezeti
modelleket alkottak. Jelenlegi ismereteink szerint a Föld belső szerkezete három földövre tagolható:
földkéreg, földköpeny, földmag.
A földkéreg
Vastagsága nagyon változó, néhány km-től 75-80 km-ig terjedhet, az átlagérték 30-33 km. A
magashegységek alatt vastagabb, a síkságok alatt vékonyabb, a kéreg vastagsága mintegy tükörképe a
felszíni domborzatnak (az izosztázia jelensége miatt):
- Felső része (felső kéreg) a gránitokhoz hasonló összetételű, alumínium és szilícium oxidokban
gazdag, fémekben szegény, átlagos sűrűsége 2,8 g/cm3.
- Alsó részére (alsó kéreg) a bazaltos kőzetek jellemzőek, kalciumban, magnéziumban és fémekben
gazdagabb terület, átlagos sűrűsége 3 g/cm3.
A földkéregnek két fő típusa különböztethető meg:
A szárazföldi vagy kontinentális kéreg
A kontinensek területén figyelhető meg, vastagabb, a felső és alsó kéreg egyaránt megtalálható benne,
a kettőt a kb. 15-20 km-es mélységben elhelyezkedő Conrad-féle felület választja el egymástól.
Az óceáni kéreg
Az óceánok és az északi sarkvidék alatt figyelhető meg, vékonyabb, mivel a felső, gránitos kéreg
hiányzik, csak az alsó bazaltos kéreg található meg benne.
A kéreg és a köpeny között húzódik a Mohorovičić-féle felület.
A Földköpeny
A Mohorovičić-féle felülettől 2900 km-es mélységig terjed. A földköpenyt is két részre lehet osztani:
- A felső köpeny kb. 1000 km-es mélységig terjed, átlagos sűrűsége 3,4 g/cm3.
- Az alsó köpeny átlagos sűrűsége 4,7 g/cm3.
A felső és az alsó köpenyt a Repetti-féle felület határolja el egymástól.
A hőmérséklet gyorsan nő a köpenyben lefelé haladva, alsó részén már a 4000 °C-ot is elérheti.
A litoszféra vagy kőzetburok
Általánosabb megfogalmazás szerint a Föld szilikátos öve, amely a kérget és a köpenyt foglalja
magába.
Lemeztektonikai szempontból viszont a kőzetburok csak a szilárd kéregből és a felső köpeny vékony,
közvetlenül a kéreg alatt elhelyezkedő szilárd részéből áll. A litoszféra nem egységes héj, hanem több,
különböző méretű kőzetlemezből áll. Vastagsága 50 km (óceáni kéregrészen), vagy 70-100 km
(szárazföldi kéregrészen).
Az asztenoszféra (jelentése: „gyenge öv”)
A litoszféra alsó határától kb. 700 km-es mélységig terjed, tehát lényegében a felső köpeny litoszféra
alatti részét jelenti, melynek halmazállapota képlékeny, így lassú, folyásos alakváltozásra képes, rajta
úsznak a merev litoszféralemezek.
Izosztázia
Az alacsonyabb sűrűségű szilárd anyag úszik a magasabb sűrűségű folyadékon. (a litoszféra az
asztenoszférán) Vastagságától és anyagi összetételétől függően besüllyed, ez a besüllyedés a vastagság
mértéke; a felszíni kiemelkedés tehát mélyben besüllyedést (ρ1 és ρ2 esetében is), nagyobb vastagságot
jelent. Archimédész törvénye szerint.
A magasabb sűrűségű és vékonyabb óceáni kőzetburoknak megfelelő litoszféralemezek felszíne jóval
alacsonyabban fekszik, mint a szárazföldi esetében. Itt alakultak ki azok a medencék (geoszinklinális –
földi mértékű homorú felszínforma), ahol a Föld folyékony vízkészlete gravitációs kényszerből
összegyűlt.
ρ1 ρ2
ρ3
ρ1=ρ2
ρ3>ρ2
Glaciál-izosztázia: a szárazföldi jégtakaró súlya alatt a litoszféralemez mélyebbre süllyed. A jégtakaró
geológiai értelemben gyors elolvadását követően lassan kiemelkedik. Évezredekkel a jégtakaró
olvadása után is tart az emelkedés. Ilyen a Botteni-öböl Svédország és Finnország közt. Itt a
kiemelkedés üteme centiméterekben mérhető évszázadonként.
A köpeny és a mag között húzódik a Gutenberg - Wiechert-féle felület.
Földmag
A Gutenberg - Wiechert-féle felülettől a Föld középpontjáig terjedő gömbszerű terület. A földmagot
két részre szokták osztani:
A külső mag vagy maghéj folyékony halmazállapotúnak tekinthető. Anyaga fémekből, elsősorban
nikkelből és vasból áll, sűrűsége 9-11 g/cm3.
A belső mag szilárd halmazállapotú, de közel jár az olvadásponthoz, nagy sűrűségű (13-17 g/cm3)
szféra.
A külső belső mag között kb. 5100 km-es mélységben húzódik a Lehmann-féle felület vagy öv.
A Föld középpontjában a hőmérséklet 3000-4000 °C.
A Föld belseje felé haladva a hőmérséklet a Földmag radioaktív anyagainak (urán, tórium, kálium)
bomlása miatt egyre nő, ezt geotermikus grádiensnek nevezzük, melynek átlagértéke 33m/1°C =
100m/3°C.
Kőzetlemezek, lemeztektonika
A Föld legkülső vékony, szilárd gömbhéja, a litoszféra nem egységes, hanem kisebb-nagyobb
darabokból, ún. litoszféralemezekből vagy kőzetlemezekből áll, melyek teljesen beburkolják a Földet.
Hét nagy (Észak-amerikai-, Dél-amerikai-, Eurázsiai-, Afrikai-, Indiai-Ausztráliai-, Pacifikus- és
Antarktiszi-lemez) és több kisebb (Karibi-, Cocos-, Scotia-, Adriai-, Égei-, Arab-, Iráni-, Nazca-,
Fülöp-lemez) kőzetlemez különböztethető meg a Föld felszínén, melyek egymáshoz és a Föld
forgástengelyéhez képest is állandó mozgásban vannak. A litoszféralemezek nagyobb része tartalmaz
óceáni és szárazföldi kéregrészt is (pl: Eurázsiai-, Afrikai-, Amerikai-lemezek stb.), a Pacifikus-, a
Fülöp-, a Cocos- és a Nazca-lemezek csak óceáni kéregből állnak.
A lemeztektonika az első olyan globális modell, amely a kőzetlemezek mozgását alapul véve
magyarázatot ad az összes geodinamikai jelenségre (földrengések, vulkanizmus, hegységképződés
stb.). A lemeztektonika modelljének megalkotásához vezető úton alapvető jelentőségű volt Alfred
Wegener német meteorológus munkássága, aki az 1910-es, 1920-as években kidolgozta a
kontinensvándorlás elméletét.
Wegener felismerte, hogy a szinte pontosan egymáshoz illeszthető Dél-amerikai és afrikai partvidék
felszíni formái, anyagai is pontosan megfelelnek egymásnak. A két partvidéken megfigyelt jégkori
(glaciális) eredetű formák (végmoréna sáncok) iránya megegyezik, kőzeteik azonos helyről
származnak, létrejöttük a recens (jelenkori) meleg övi elhelyezkedéssel ellentmondásban sarki
eljegesedéshez köthető (a terület egykori sarki elhelyezkedését, onnan történő vándorlását
feltételeztetve).Wegener elképzelése szerint a kontinensek egykor összefüggő szárazulatot alkottak
(Pangea), amely később összetöredezett és darabjai, a mai kontinensek jelenlegi helyükre sodródtak.
A kőzetlemezek mozgásának mechanizmusát két konvekciós alapmodell magyarázza. A
mélykonvekciós modell szerint a Föld belsejében termelődő hő hatására az egész köpenyben
konvekciós áramlások keletkeznek, a sekélykonvekciós modell szerint ezek az áramlások csak a
köpeny felső részére, az asztenoszférára terjednek ki.
A lemeztektonika elmélete a lemezmozgásoknak három fő típusát különbözteti meg. A következőkben
ezeket tárgyaljuk.
Egymástól távolodó (divergens) lemezek

Az óceáni hátságok alatt a köpenyben a hőmérsékletkülönbség miatt izzó kőzetanyag nyomul fel
szétrepesztik, majd magukkal szállítják, szétsodorják a litoszféralemezeket. A hőmérsékletkülönbség
fő oka a Földmagban zajló radioaktív bomlás. A felnyomuló anyag a litoszféralemezekhez szilárdulva
gyarapítja azokat. A régebbi kőzetek így egyre távolodnak az óceáni hátságok közepétől.
Az asztenoszférából felnyomuló bazaltos köpenyanyag, a magma kitölti a lemezperemek közti rést,

lehűl és óceáni kéreggé merevedik. A távolodó lemezszegélyeket gyarapodó vagy akkréciós
szegélyeknek nevezik, az óceánközépi hátság (pl.: Atlanti-hátság, Vörös-tenger) az óceánok
születésének és gyarapodásának helye.
Egymáshoz közeledő (konvergens) lemezek
A gyarapodó óceáni lemezek más lemezekkel szemben kialakuló feszültségei, az óceáni kőzetlemezek
gyarapodása a fő okai a litoszféralemezek vándorlásának, a közöttük lévő feszültség kialakulásának,
ezen keresztül a hegységképződésnek és a vulkáni tevékenységnek. A Föld nem egy táguló lufi,
felülete véges. Az egyre gyarapodó kőzetlemezek – az összes litoszféralemezre kifejtett hatása
(dominóelv) – csak más litoszféralemezek felületcsökkenésével, a litoszféralemezek közeledésével-
ütközésével lehetséges.
Lemeztípusoktól függően különböző események játszódnak le.
A kontinentális lemez ütközése óceáni lemezzel
A nagyobb sűrűségű óceáni lemez általában 30-60°-os dőlésű sík mentén a kisebb sűrűségű
kontinentális lemez alá bukik és nagy mélységre, akár 400-700 km mélyre is benyomul a köpenybe.
Az alábukást szubdukciónak, az övezetet, ahol ez bekövetkezik szubdukciós zónának vagy övezetnek
nevezzük, mert itt az óceáni kőzetlemez beolvad a köpeny anyagába. (Pl.: a Dél-amerikai- és a Nazca-
lemez találkozásánál – az Andok keletkezése.)
Ezt a helyet Benioff-övnek is nevezik, ugyanis H. Benioff kanadai kutató ismerte fel elsőként, hogy a
lemezhatárokhoz kapcsolódó földrengések kipattanási helyei kirajzolnak egy kb. 45°-os szögben a
felszín alá bukó sávot, mely övezet egy alábukó kőzetlemez helyét is megmutatja.
Ahol az óceáni lemez behajlik a szárazföldi alá mélytengeri árok keletkezik. Az óceáni lemez felszínén
szállított üledék egy része a szárazföldi lemezhez tapad és kb. 1 mm/év sebességgel gyarapítja azt,
másik része az asztenoszférába szállítódik, ahol hozzájárul a lemezszegélyen kialakuló heves vulkáni
tevékenység kialakulásához.
Két kontinentális lemez ütközése

A két szárazföldi kőzetlemez sűrűsége nagyjából megegyezik, a 2,8 g/cm3 sűrűségű kontinentális
lemezekre olyan nagy a 3,4 g/cm3 sűrűségű köpeny felhajtóereje, hogy tartós alábukás nem jöhet létre.
A két kontinentális kéregrész közötti óceán bezárul és az óceán fenekén felgyülemlett üledék
felgyűrődik, hegységképződési folyamatok zajlanak le. A kontinentális lemezek peremeiről kisebb-
nagyobb lemezdarabok, mikrolemezek válhatnak le, amelyek a hegységek kialakulásában fontos
szerepet játszhatnak.
Két óceáni lemez ütközése

Az óceáni kőzetlemezek sűrűsége nem sokkal kisebb (kb. 3 g/cm3), mint a köpeny sűrűsége (3,4
g/cm3), ezért az egyik, általában az idősebb, jobban lehűlt, valamivel nagyobb sűrűségű lemez bukik a
fiatalabb alá (pl.: a Pacifikus- és a Fülöp-lemez). Az alábukás vonalán mélytengeri árok és andezites-
riolitos vulkáni tevékenység következtében szigetív alakul ki.
Egymás mellett elcsúszó lemezek

Ezek egymással párhuzamosan mozognak, elcsúsznak (pl.: a Szent András-vető Kaliforniában).
3. Hegységképződés
A hegységképződések tárgyalásakor általában két folyamatot szoktak elkülöníteni.
A tektogenezis a gyűrődéses és töréses szerkezetek kialakulását, az orogenezis pedig ezeknek a
szerkezeteknek a kiemelkedését jelenti.
A tektogenezis során a kialakuló vastag takaróredők megbonthatják az izosztatikus egyensúlyt, ami
majd az orogenezis során bekövetkező függőleges irányú mozgással áll helyre. A vastag redők miatt
megvastagodik a litoszféralemez-darab. Emiatt egyfelől mélyebbre süllyednek, ugyanakkor felszínük
jóval a tengerszint felé emelkedik.
A hegységek anyaga sokszor tengerek, óceánok mélyén, hatalmas üledékgyűjtő medencékben a
geoszinklinárisokban halmozódik fel.
A hegységképződések fő hajtóereje a lemezalábukás (szubdukció), ugyanis hegységek az ütköző
lemezszegélyeknél alakulnak ki – az üledék gyűrődéséből itt alakulnak ki a hatalmas takaróredők.
Ekkor az alábukó kőzetlemez és a fölécsúszó kőzetlemez együttes vastagsága és súlya is izosztatikus
eredetű kiemelkedést jelent, mert az összeadódó vastagság, és az átlagos sűrűség egy akár
többszörösére emelkedő felhajtóerőt okoz.
Két óceáni kőzetlemez ütközése
Vulkáni hegységek, szigetívek keletkeznek.
Az üledék gyűrődése kisebb szerepet játszik. Itt, a szárazföldektől messzebb, sokkal kevesebb (a
javarészt a szárazföldi lepusztulásból származó) üledék.
Egy óceáni és egy szárazföldi kőzetlemez ütközése
Az alábukás miatt szintén a vulkáni tevékenység az uralkodó folyamat. Az óceáni lemezen szállított
üledék egy része a szárazföldi lemez pereméhez gyűrődik, de ezek a gyűrt, üledékes kőzetek alárendelt
szerepet játszanak.
Két kontinentális lemez ütközésekor

A korábban a szárazföldi lemezek közt lévő óceáni lemez alábukással fölemésztődik, a rajta lévő
üledék redőkbe gyűrődik, a két szárazföldi lemez ütközésekor kiemelkedik és zömében ezekből az
üledékes kőzetekből álló hegység keletkezik. Az óceáni lemez maradványanyagai – az óceánközepi
hátság egykori részei – fellelhetőek (ofiolitok).
4. Vulkanizmus, magmatizmus
A Föld belső erői állandó működésének egyik leglátványosabb megnyilvánulási formája a
vulkanizmus.
A magma a felső köpenyben és/vagy a kéregben elhelyezkedő, nagy nyomás alatt álló magas
hőmérsékletű szilikátolvadék. A magma a hőmérséklet- és nyomáskülönbségek hatására lassú áramlást
végez, közben hatalmas feszítőerőt fejt ki a környezetére és mozgása során összetétele megváltozik
(beolvasztja a mellékkőzeteket; alkotórészeinek eltérő oldódása és sűrűség szerinti differenciálódása
miatt is változik).
Ha a magma mozgása során nem jut a felszínre, hanem intrúzióval a földkéregben szilárdul meg, akkor
intruzív (benyomulásos) magmatizmusról vagy plutonizmusról beszélünk, ekkor mélységi magmás
kőzetek keletkeznek.
Ha a magma a felszínre kerül, akkor láva a neve, a folyamatot vulkanizmusnak nevezzük, melynek
során kiömlési magmás kőzetek keletkeznek. Megkülönböztetünk szárazföldi és tenger alatti
vulkanizmust, valamint felszín közeli (2 km-nél nem mélyebben lezajló) ún. szubvulkáni
folyamatokat.
A vulkánok elhelyezkedése
A vulkáni övezetek pontosan egybeesnek a litoszféralemezek határaival, így megállapítható, hogy a

vulkánosság alapvetően a lemezszegélyekhez kapcsolódik, szoros összefüggést mutat a
lemeztektonikai folyamatokkal.
A vulkánoknak csak mintegy 4%-a nem kapcsolódik a lemezszegélyekhez, ezek ún. forró pontokon
(„hot spot”-ok) jöttek létre, ahol a helyi jellegű, függőleges irányú felfelé törekvő magmaáramlás
elvékonyítja vagy átolvasztja a külső köpenyt és a kérget és ún. gomolyáramlásos vulkán alakul ki. A
gomolyáramlások helye nagyon állandó, akár több százmillió évig is azonos helyen működnek, ezért a
kőzetlemezek elvándorolnak fölöttük és így vulkáni lánc alakul ki (pl.: Hawaii-szigetek). Az elv
hasonló, mint az óceáni hátságok, óceáni lemezek létrejötténél.
A vulkánok felépítése, szubvulkáni jelenségek
A vulkáni anyagok származási helye a kb. 60-120 km-es mélységben elhelyezkedő magmakamra.
A magmakamrát a felszínnel összekötő, a Föld kérgét többnyire függőlegesen áttörő csatorna a kürtő,
amely a felszínen az általában kör alakú kráterben végződik. A felszínre kerülő anyag többnyire kúp
alakban halmozódik fel (vulkáni kúp), formája a kitörés módjától, a vulkáni anyag összetételétől és
mennyiségétől függ.
A kaldera üst vagy katlan alakú, többé-kevésbé kör alakú, sekély mélyedés, melynek átmérője
általában nagyobb, mint a kürtőé. A kaldera leggyakrabban a magma eltávozása után beszakadó
magmakamra beszakadásával keletkezik (beszakadásos kaldera), ritkábban a vulkáni kúp legfelső
részének lerobbanásával alakul ki (robbanásos kaldera).
A vulkáni működés termékei
Folyékony termékek
Láva - összetétele megegyezik a magmáéval, rendszerezése szilícium-dioxid tartalma alapján történik.
Kémiai összetétele meghatározza fizikai jellemzőit:
- A szilícium-dioxid szegény, bazaltláva hígan folyó anyag, ezért lávaárakat, lávatakarókat hoz
létre.
- A szilícium-dioxid gazdagabb andezit- és riolit-lávák sűrűn folynak, hamar megszilárdulnak,
így viszonylag meredek falú vulkáni kúpokat hoznak létre.
Szilárd termékek
Vulkáni bombák (a levegőben lehűlve megszilárduló cm-es, méteres kőzetdarabok) tömbök (szilárd
állapotban kidobott nagyobb kőzetdarabok), vulkáni por. A finomabb porból vulkáni tufa keletkezik.
Gáznemű termékek
Legnagyobb részük (75 %) vízgőz, valamint CO2, CO, N2, H2, CH4 stb. is távozhat a vulkánból.
A vulkánok csoportosítása
1. A kitörés helyének alakja szerint:
a) felületi – jelenleg nincsenek ilyen vulkánok;
b) hasadék – hosszú repedésvonalak (pl. óceánközepi hátságok) mentén tör föl a leginkább bazaltos
láva pl.: Izlandon a Laki-vulkán, de így keletkezett a Dekkán (India) és a Columbia fennsík (USA)
hatalmas bazalttakarója is;
c) központi csatornás – a legtöbb vulkán ilyen pl.: Vezúv, Etna.
2. A kitörési alkalmak száma szerint:
a) egyszeri;
b) többszöri működéssel kialakult vulkánok.
3. A működés folyamatossága szerint:
a) állandóan (pl.: Stromboli);
b) szakaszosan (pl.: Etna);
c) alkalomszerűen (pl.: Vezúv) működő vulkánok.
4. A működés állapota szerint:
a) működő (aktív);
b) szunnyadó (inaktív);
c) kialudt (passzív) vulkánok.
5. A kitörés módja szerint:
a) robbanásos (pl.: Krakatau);
b) kiömléses (pl.: Hawaii vagy a Dekkán és a Columbia-fennsík bazalttakarója keletkezett így).
6. A felszínre hozott anyag minősége szerint:
a) lávavulkánok pl: a nyugodt kitörésű bazaltvulkánok;
b) törmelék vagy porvulkánok - ezeknél a lávafolyás alárendelt vagy hiányzik;
c) vegyes vulkánok vagy réteg-(sztrato)vulkánok - felépítésükben a láva és a piroklasztikum
váltakozva vesz részt; d) gázvulkánok - csak légnemű anyagokat lövellnek ki.
7. A felszínre hozott anyag vegyi összetétele szerint:
a) savanyú pl.: riolit;
b) semleges pl.: andezit;
c) bázisos pl.: bazalt.
8. A kitörés helye szerint:
a) szárazföldi;
b) tenger alatti vulkánok.
9. A vulkán alakja szerint:
a) vulkáni kúp;
b) pajzsvulkán;
c) vulkáni takaró.
Vulkáni utóműködések
- Szolfatára: forró (90-200 °C-os) vízgőz és kénvegyületek (kén-hidrogén, kén-dioxid) felszínre
törése.
- Fumarola: különböző kémiai anyagokat tartalmazó, 100 °C feletti hőmérsékletű gőzömlés.
- Gejzír (szökőhévforrás): 100 °C-nál kisebb hőmérsékletű forróvíz-kitörés.
- Mofetta: A száraz mofetták CO2 gázt, a nedves mofetták szénsavas vizet, savanyúvizet
szolgáltatnak. A savanyúvizeket Erdélyben borvizeknek, a Felvidéken csevicének nevezik.
5. Földrengések
A földkéregben és a földköpenyben lejátszódó folyamatok (kőzetlemezek mozgása, magmaáramlás
stb.) hatására feszültségek halmozódnak fel, amelyek földrengések formájában oldódhatnak. A
feszültség feloldódásának a helye a rengésfészek (hipocentrum), ahonnan a földrengéshullámok
kiindulnak, ennek felszíni vetülete a rengésközpont (epicentrum). A hipo- és az epicentrum közötti
távolság a fészekmélység.
A földrengéshullámoknak három fő típusát szokták megkülönböztetni:
- P hullámok: a földrengés epicentrumából először ezek érkeznek meg az észlelőállomásokra (P =
primer hullámok). A felszínen tágulásnak-összehúzódásnak megfelelő formák alakulnak ki.
- S hullámok: az észlelőállomásra másodiknak érkeznek be (S = szekunder hullámok). A felszínen
hullámos alakzatok maradnak, a felszín közeli anyag tényleges hullámmozgást végez.
- L hullámok
A földrengések mérése
- Mercalli-Cancani-Sieberg (MCS) skála – 12 fokozatú
Nem műszeres mérés, hanem tapasztalati leírások alapján sorol be. Elsősorban a pusztítást, a
károk mértékét (emberéletben, pénzben) nézi. Régebbi – történeti – leírások alapján
összehasonlításokra alkalmas. De! Egy hatalmas kamcsatkai földrengés alacsonyabb értéket
kap, mint egy alacsonyabb Kelet-kínai (ez utóbbi helyen magasabb a népsűrűség). Tokióban
kisebb kárt okoz a földrengés, mint Los Angelesben (több könnyű/faszerkezetes épület, mint
vasbeton), ezért alacsonyabb értéket kap a MCS skálán. Koreában kisebb a kár, mint
Mexikóvárosban (Mexikóváros egykori tó üledékére épült, ma is süllyedő – nem jó statikai
tulajdonságokkal bíró – talajra épült). Az ugyanakkora földrengés MCS értéke tehát a
népsűrűségtől, beépítéstől és kőzetminőségtől függ.
- Richter skála
A földrengés tényleges nagyságát méri (magnitúdó), szeizmográffal.
A földrengések eloszlása a Földön
Ha a földrengések epicentrumait térképen ábrázoljuk, megfigyelhetjük, hogy túlnyomórészt
lemezhatárokhoz kötődnek, tektonikus mozgások hatására alakulnak ki. A Földön három fokozottan
szeizmikus övet különböztethetünk meg:
1. Alp-himalájai övezet
2. Cirkumpacifikus övezet
3. Óceánközépi hátságok övezete
A földrengések hatása
A szárazföldi rengések pusztító ereje közismert. Tömegmozgásos folyamatokat, lavinákat okozhatnak,
tavakat hozhatnak létre (Gyilkos-tó, Erdély), így hatásuk közvetve, vagy közvetlenül igen jelentős a
felszínformálásban is.
A tengereken, óceánokon pusztító erejű tengerrengések (cunami) alakulhatnak ki, melyeket szökőár
kísérhet.
6. Részletes kőzettan
Magmás kőzetek
A magmás kőzetek keletkezése
A magma a felső köpenyben és/vagy a kéregben elhelyezkedő, nagy nyomás alatt álló, magas
hőmérsékletű, többkomponensű szilikátolvadék. Átlagos vegyi összetétele:
- Szilícium-dioxid - kb. 60% - Nátrium-oxid
- Alumínium-oxid - kb. 15% - Magnézium-oxid
- Vas-oxidok - kb. 7% - Kálium-oxid
- Kalcium-oxid - kb. - Víz
A magma hőmérséklete 1300-1500 °C, a felszín felé nyomulva (benyomulás = intrúzió)
hőmérséklete csökken, hűlése során alkotórészei olvadáspontjuknak megfelelő sorrendben
válnak ki. Ez a folyamat a magmás kristályosodás (kőzet és ércképződés). Ha a magma nem
tör a felszínre, hanem a mélyben megreked, itt viszonylag lassan hűl ki. Ha a magma a
felszínre tör, akkor sokkal gyorsabban kihűl és kiömlési magmás kőzetek keletkeznek.
A felszín alatt megszilárduló magma kiboltozhatja a felszínt (pl. Karancs). A mélységi
magmatizmus (is) lemezhatárokhoz kötődik, elsősorban szárazföldi lemezeknél (gránit,
diorit), ritkábban óceáni lemezeknél (gabbró). Ez utóbbi esetben a magma a vékonyabb kérget
átégeti, „hot spot” keletkezik (lásd vulkáni tevékenység pl. Hawaii).
A mélységi magmás kristályosodás szakaszai
1. Előkristályosodási fázis (kb. 1100-1000 °C)
Az előkristályosodási fázisban ultrabázisos és bázisos kőzetek keletkeznek. Az
előkristályosodás során gazdasági szempontból jelentős érctelepek is keletkeznek: krómérc,
vasérc, titánvasérc, valamint platina, gyémánt és apatit válik ki.
2. Főkristályosodási fázis (kb. 1000-700 °C)
A főkristályosodási fázisban történik tulajdonképpen a magma kőzetté merevedése. A
szilikátok kristályosodnak (pl. kvarc).
C. Utómagmás szakasz (kb. 700 °C-tól)
A magma kőzetté válása után a magmamaradék kristályosodik ki. Az utómagmás szakasznak
három fázisa különíthető el.
- Kb. 700-550 °C közt: Az ebben a fázisban keletkezett anyagok ásványi összetétele
megegyezik a főkristályosodási szakaszban keletkezett kőzetekével. Általában telér
formában jelennek meg, ritka elemekben gazdagok (pl.: ón, urán, titán).
- Kb. 550-375 °C közt: A gazdag halogéntartalmú oldatok kémiailag igen aktívak, így
jelentősen átalakíthatják a már megszilárdult kőzeteket: ónérc, kvarc, fluorit, topáz,
wolframit stb. keletkezik.
- Kb. 375 °C alatt: A maradék magma híg, vizes oldatai átitatják a mellékkőzeteket vagy
behatolnak a repedésekbe, hézagokba, ahol ún. hidrotermális teléreket hoznak létre. Az
ún. hidrotermális fázisban elsősorban ritka fémek dúsulnak fel: arany, ezüst, réz, ólom,
cink, higany, valamint a maradékoldatban visszamaradt vas, kobalt és nikkel ásványai is
megjelennek. Magas hőmérsékleten is már folyékony a vizes oldat: magasabb forráspontú
az oldott anyag miatt, magasabb nyomáson magasabb a forráspont.
Üledékes kőzetek
Az üledékes kőzetek rendszere
Az üledékes kőzetek szemcsenagyság szerint:
- durva kavics pl.: konglomerátum, breccsa
- homok pl.: homokkő, lösz
- agyag pl.: agyag-kőzetek, bauxit
Az üledékes kőzetek összetétel szerint:
- karbonátok pl.: mészkő, dolomit, márga
- kovakőzetek pl.: tűzkő
- sókőzetek pl.: kősó, kálisó, gipsz
- foszfátok pl.: foszforit
- üledékes vasérc, mangánérc, szulfid telepek -
Szerves (organikus) üledékes kőzetek eredet szerint: kőszén kőolaj, földgáz
Az üledékes kőzetek keletkezése

Üledékes kőzetek bármely más kőzettípusból keletkezhetnek, alapvetően a külső erők
hatására. Az üledékes kőzetek keletkezésének négy fő szakaszát lehet megkülönböztetni:
- A kőzetek mállása, aprózódása.
- A törmelék és mállási termékek szállítása.
- Az anyag lerakódása.
- Kőzetté válás.
Mállás
A Föld felszínén, vagy annak közelében lejátszódó mechanikai (fizikai), kémiai és biológiai
folyamatok hatására a földkéreg kőzeteinek felszínén illetve legfelső néhány méter vastagságú
részén végbemenő átalakulás a mállás. A mállás összetett folyamat:
- Fizikai mállás (aprózódás): A kőzetek fellazítását, szétesését, felaprózódását létrehozó
folyamat, amelyben a kőzetek ásványos és kémiai összetétele gyakorlatilag nem változik
meg. Fő előidézői a hőmérsékletingadozás, fagyhatás, sók kristályosodásának feszítő
ereje, hullámnyomás, növények gyökereinek feszítő hatása és az állatok felszínpusztító
tevékenysége. A fizikai mállás során kőzettörmelék keletkezik.
- Kémiai mállás: Hatására a kőzetek illetve a kőzetalkotó ásványok teljesen átalakulnak, új
ásványok és kőzetek képződhetnek. Fő előidézői a víz, a levegő és az élőlények hatása. A
mállás során lejátszódó kémiai folyamatok: az oxidáció, hidratáció, oldódás, hidrolízis.
- Biológiai mállás: azoknak a hatásoknak az összessége, amelyeket az élőlények fejtenek ki
a kőzetekre. A mikroorganizmusok, növények, gombák, állatok megtelepednek a
kőzeteken, málladékon és tovább alakítják azokat.
Szállítás
A mállási termékek egy része szállítás nélkül, a mállás helyszínén halmozódik fel, mint
helyben maradt üledék (pl. talajképződés során). Nagyobbik részük viszont a jég, a szél és a
víz segítségével hosszabb-rövidebb utat tesz meg. A víz által szállított törmeléket
hordaléknak, a jég által szállított törmeléket morénának, a szél által szállítottat pedig eolikus
üledéknek nevezzük.
Az anyag lerakódása
Az üledék felhalmozódása ún. üledékgyűjtő medencékben: óceánokban, tengerekben
(geoszinklinárisok), valamint szárazföldi medencékben (tó, mocsár, folyómeder –
szinklinárisok) történhet.
Az üledékképződésnek tehát két nagy csoportja van, a tengeri és a szárazföldi. A vízben
szállított és lerakott üledék jellegzetessége a rétegzettség, a levegőből a szárazföldre ülepedő
anyagok nem rétegzettek. A tengeri üledék lerakódási helye alapján lehet: partszegélyi, sekély
tengeri és mélytengeri. Ez az üledék lerakódás a legnagyobb jelentőségű kiterjedését, tömegét
tekintve.
Kőzetté válás
A laza, képlékeny, jelentős víztartalmú üledék bonyolult fizikai, kémiai folyamatok során
válik kőzetté. A legfontosabb változások a megszilárdulás és az átkristályosodás, valamint a
víztartalom csökkenése.
Az üledék elsősorban a rétegterhelésből – a fölöttes rétegek tsúlya – származó nyomás
hatására tömörödik, térfogata és víztartalma csökken.
Ezzel egy időben az üledék pórusaiban található kötőanyag (elsősorban CaCO3) hatására
cementálódik.
Energiahordozók keletkezése
1. Kőszén
A széntelepeken megfigyelhető növényi maradványok alapján kétségtelen, hogy a kőszén
egykori növényekből keletkezett, mégpedig oxigénszegény környezetben, a földrétegek
mélyén uralkodó nagy nyomás hatására, évmilliós folyamatok során. Tőzegféleségek, majd
lignit, barnakőszén, feketekőszén és antracit jönnek létre. Minél fiatalabb valamely

kőszéntelep, annál jobban felismerhetők benne a növényi részek, és annál nagyobb a
víztartalma. A lignit és barnakőszénfajták döntő többsége a földtörténet utolsó 60 millió
évében (Újidő) jött létre, míg a feketekőszén legjelentősebb része 200-300 millió éve, a
karbon-időszakban keletkezett.
2. Kőolaj, földgáz
A kőolaj döntő többsége szerves anyagok bomlásából származtatható. Ezt bizonyítja, hogy
benne megtalálhatók a növényi és állati élet legfontosabb anyagainak, a klorofillnak és a
hemoglobinnak a bomlástermékei. A kőolajban hatalmas tömegű baktérium él és szaporodik,
mikroszkóppal pedig rengeteg szerves maradvány, virágpor, spóra, kitinpáncélok figyelhetők
meg benne. A szerves anyagok kőolajjá alakulásának alapfeltétele az oxigénszegény
környezet és a felhalmozódó üledékrétegek nyomása. A kőolajképződésre legmegfelelőbb
hőmérséklet a 140-160°C. (A földgáz 200-220°C-on keletkezik.) Kedvező esetben 5-10 millió
év is elegendő a kőolaj képződéséhez, kedvezőtlen esetben azonban 100 millió év is
szükséges. A kőolaj kitermelésre érdemes mennyiségben csak ott található, ahol eredeti
környezetéből messzire vándorolva, különböző geológiai csapdákban koncentrálódott. A
kőolaj és a földgáz a rétegnyomás hatására az üledékrétegekben általában felfelé vagy oldalt
vándorol, majd többnyire likacsos-homokos rétegekben gyűlik össze.
Metamorf (átalakult) kőzetek
A metamorf kőzetek keletkezése
A metamorfózis két fő tényezője a hőmérséklet és a nyomás, amelyek hatására az eredeti
kőzet (lehet magmás és üledékes is) hosszabb idő alatt átkristályosodik. Az átalakulás során
megváltozik az eredeti kőzet szerkezete is. A metamorfózis három fő típusa:
1. Regionális metamorfózis: a kőzetek hő (geotermikus grádiens) és nyomás (rétegnyomás)
hatására alakulnak át.
2. Kontakt metamorfózis: a kőzetek egyedül a hő hatására alakulnak át, az intrúzió során
benyomuló magma hőjének és nyomásának hatására, vagy az asztenoszféra közelébe
kerülve.
3. Dinamometamorfózis: nagy tömegű kőzettestek törések és vetősíkok mentén préselődnek
egymás fölé.
A metamorf kőzetek rendszere
Kiindulási kőzet Átalakult kőzet
agyagos kőzetek agyagpala, csillámpala
karbonátos kőzetek Márvány
homokos kőzetek kvarcpala
magmás kőzetek Gneisz
7. Földtörténet
Előzmények
- Kb. 15 milliárd éve: a Világegyetem keletkezése.
- 4,6 milliárd éve: a Naprendszer kialakulása.
- 4,6 milliárd éve: a Föld kialakulása a Napból kiszakadó izzó anyagból.
A Föld anyagai sűrűségüknek megfelelően gömbhéjakba rendeződtek. (Belül a legnagyobb
sűrűségű anyagok - vas és nikkel - alkotja a Föld magját, kívül a legkisebb sűrűségű gázok
alkotják a Föld légkörét.) A Föld felszíne ekkor még izzott.
Ősidő
(Archaikum) 4600 - 2600 millió évvel ezelőtt
Éghajlat
A felszíni hőmérséklet folyamatosan lecsökkent. A felszín megszilárdult.
A földfelszín alakulása
A lehűlő felszín megszilárdulásával létrejött a földkéreg; az őslégkör kialakulása is ekkorra

tehető. Az őslégkör oxigént nem tartalmazott, fő összetevői: ammónia, metán, vízgőz,
széndioxid.
A kicsapódó nedvességből (légkör 100°C alá hűlt) jött létre az ősóceán (Paleotethys).
Az első, még felismerhető hegységképződési időszak (Katarchai) ekkor zajlott le.
Az élet fejlődése:
1. Kémiai evolúció: Az ősóceánban a szervetlen anyagokból ultraibolya sugárzás és
elektromos kisülések (pl: villámlás) hatására szerves molekulák jöttek létre (pl: cukrok,
aminosavak);
2. Biológiai evolúció - Az ősóceánban a szerves molekulákból élő rendszerek jöttek létre kb.
3,5 milliárd éve. Az első prokarióta sejtek (baktériumok és kékbaktériumok) kb. 2,9-3,0
milliárd éve alakultak ki. Az ősi fotoszintetizáló kékbaktériumok a vízben oldott CO2
felvételével meszet választottak ki, ezekből épültek fel a sztromatolitok (gömbhéjas
szerkezetű kőzetgumók). A legrégibb sztromatolitok Dél-Afrikából kerültek elő (2,9 milliárd
évesek).
Előidő
(Proterozoikum): 2600-570 millió évvel ezelőtt
Éghajlat
Meleg.
Földfelszín alakulása
Több hegységképződés is lezajlott, az ekkor keletkezett őshegységek lepusztult
maradványaiból jöttek létre a kontinensek magját képező ősmasszívumok (pajzsok).
Az előidő végére négy őskontinens alakult ki:
1. Észak-amerikai tábla (Laurencia) - Kanadai pajzs és Grönland
* közöttük a Japetus-óceán
2. Kelet-európai tábla (Fennoszarmácia) - Balti pajzs és Ukrán pajzs
* közöttük az Uráli-óceán
3. Szibériai tábla - Angara pajzs
* közöttük a Tethys
4. Gondwana - az ősi Dél-Amerika, Afrika, Arábia, India, Ausztrália és Antarktisz.
Az élővilág fejlődése
Eukarióták megjelenése az óceánokban kb. 1 milliárd évvel ezelőtt. Nem sokkal később a
többsejtűek is megjelentek.
680-580 millió évvel ezelőtt már főleg csalánozók, gyűrűsférgek és ízeltlábúak alkották.
Az ősidőt és az előidőt együtt prekambriumnak (azaz kambrium előtti kornak) nevezzük.
Óidő
(Paleozoikum): 570-235 millió évvel ezelőtt
Tagolása:
6 időszak: kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm.
Éghajlat:
Az élővilág hatására gyorsan nő a légköri oxigén mennyisége és kialakul az ózonréteg. Az
éghajlat változatos, az északi félgömbön meleg, viszonylag kiegyenlített, a déli félgömbön két
jégkorszak is elkülöníthető (az ordoviciumi 450, a permokarbon pedig 250 millió évvel
ezelőtt).
A karbonban a trópusi éghajlat kedvezett a kőszénképződésnek.
A földfelszín alakulása:
Az óidőben két jelentős hegységképződés zajlott.

Kaledóniai-hegységképződés (ordovicium - szilur - devon időszakban, kb. 500-350 millió
éve)
Laurencia és Fennoszarmácia ütközése során egységes kontinenssé forrt össze: Laurencia-
Fennoszarmácia. Az ütközés vonalában húzódott a Kaledóniai-hegységrendszer, amelynek
tagjai a kaledonidák. Maradványaik ma Skandinávia nyugati részén, Skóciában, Észak-
Írországban, Kelet-Grönlandon és az Appalache északi részén figyelhetők meg.
Variszkuszi- (Hercíniai) hegységképződés (karbon - perm időszakban, kb. 400-230 millió éve)
A variszkuszi hegységképződés során két ütközés zajlott le, közel egyidőben:
a. Laurencia-Fennoszarmácia és Angara ütközésével (Urál-hegység létrejötte) kialakult
Laurázsia.
b. Laurázsia és Gondwana ütközésével pedig kialakult az egyéges szuperkontinens, a Pangea,
körülötte az egyéges óceán, a Panthalassa.
Az ütközések során alakult ki a Variszkuszi-hegységrendszer, amelynek tagjai a variszcidák.

Maradványaik: az Appalache déli része, Dél-Anglia és Franciaország hegységei, a Német-
középhegység, a Cseh-medence peremhegységei, a Lengyel-középhegység, a Rodope és az
Ural. (A variszkuszi hegységképződés kimutatható még Ausztráliában: Nagy Vízválasztó-
hegység, Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában is.)
Az élővilág fejlődése:
* kambrium: a gerinctelen állatoknál megjelent a szilárd váz (kitinváz, mészváz), a kambrium
végére kialakultak a moszattörzsek és a gerinctelen állatok törzsei. Jellegzetes fosszíliák ebből
az időszakból a trilobiták (háromkaréjú ősrákok).
* ordovicium: a korallok elterjedése;
* szilur: megjelentek az első szárazföldi növények;

* devon: a szárazföld meghódítása a növények (ősharasztok) és az állatok (ízeltlábúak) által.
Megjelentek a halak.
* karbon: az északi félgömbön mocsárerdők főleg fatermetű harasztokból (maradványaikból
keletkezett a földi kőszénkészlet jelentős része). A kétéltűek elterjedése.
* perm: a nyitvatermők és a hüllők elterjedése.
Az óidő végén az állatvilág kb. 50%-a kihalt.
Középidő
(Mezozoikum) 235-65 millió évvel ezelőtt
Tagolása:
3 időszak: triász, jura, kréta.
Éghajlat:
Meleg, jégkorszak nem volt.
A triász elején még egységes Pangea elkezd feldarabolódni, a szétválás a jura és a kréta
időszakban a legintenzívebb. A folyamat során megkezdődik a ma ismert kontinensek
elkülönülése.
* triász: nyugodt időszak, tengeri üledékképződés;
* jura: a Pacifikus-hegységrendszer kialakulásának kezdete (a Csendes-óceáni - Pacifikus -

lemez ütközése Amerikával és Ázsiával, melyek távolodtak egymástól – a Csendes-óceáni
lemez rovására, ahol a Csendes-óceáni lemez a két kontinensi litoszféralemez alá bukott)
* kréta: az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete (Eurázsia ütközése Afrikával, a

köztük húzódó Tethys bezáródása és üledékének felgyűrődése).
A Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának folyamata máig tart.

A Pacifikus-hegységrendszer tagjai: Kamcsatka, Kuril-szigetek, Japán hegységei, Kordillerák,
Andok. Az Eurázsiai hegységrendszer tagjai: Atlasz, Pireneusok, Alpok, Appenninek,
Kárpátok, Dinári-hegység, Balkán-hegység, Pontus (Észak-anatóliai hegység), Toros,
Kaukázus, Elburz, Zagrosz, Himalája.
* növények: a nyitvatermők (fenyők) virágkora (jura időszak), a zárvatermők megjelenése és
elterjedésének kezdete (kréta időszak);
* állatok: a gerinctelenek közül jellemzőek az egysejtű likacsoshéjúak, a puhatestűek (csigák,
kagylók, ammonitesek), ízeltlábúak (rákok, rovarok). A gerincesek közül a kétéltűek
virágkora a triászban, a hüllőké pedig a jura és kréta időszakban volt. A madarak
(Archeopterix=ősmadár) a jura időszakban, az emlősök a triász és jura időszak határán
jelentek meg.
A középidő végén az állatvilág jelentős része (az uralkodó őshüllők) kihalt.
Újidő
(Kainozoikum) 65 millió évvel ezelőttől máig.
a) harmadidőszak (tercier) 65-2,5 millió évvel ezelőtt:
Tagolása:
5 kor: paleocén, eocén, oligocén, miocén, pliocén.
Éghajlat:
Lehűlés és felmelegedés váltakozása.
A lemezmozgások folytatódtak, a harmadidőszak végére a kontinensek nagyjából mai
helyükre kerültek. A középidei hegységképződések folytatódtak, ekkor volt a Pacifikus- és
Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának fő időszaka.
* zárvatermők elterjedése;
* emlősök elterjedése.
b) negyedidőszak (kvarter) 2,5 millió évvel ezelőttől máig

Tagolása:
2 kor: pleisztocén, holocén
Éghajlat:
A pleisztocén korban eljegesedés az északi félgömbön. Okai elsősorban Földön kívüli,
csillagászati eredetűek: pl. a Föld pályájának módosulása - az ekliptika és a és a Föld
forgástengelye által bezárt szög változása.
A sarkvidéki jégtakaró dél felé húzódott, legnagyobb kiterjedése 47 millió km2, átlagos
vastagsága 2000-3000 méter. A jégtakaró Európában a London - Köln - Krakkó - Kijev
vonalig (Alpok - Kárpátok vonaláig), Észak-Amerikában pedig kb. az északi szélesség 40°-
áig húzódott.
A pleisztocén korban több hidegebb (glaciális=jégkorszak) és enyhébb
(interglaciális=jégkorszakköz) időszak különböztethető meg. Az Alpokban 6, Észak-
Amerikában 4 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki. (Közöttük ún. interglaciálisok voltak.)
A jégtakaróval határos, de jéggel nem borított térségek éghajlatát, felszínformáló erőit és
élővilágát a jégtakaró erősen befolyásolta, ezek a jégkörnyéki (periglaciális) területek (pl.
Magyarország).
A jégkorszak idején csökkent a tengerek vízszintje, mert a víz jelentős része fagyott
állapotban volt a belföldi jégtakaróban.
Az utolsó jégkorszak kb. 10 ezer éve ért véget, azóta a jégtakaró visszahúzódott a mai
helyére.
A holocén korban általános felmelegedés tapasztalható (interglaciálisnak is tekinthető).
Kialakult a Föld mai képe.
A pleisztocénben a legfontosabb felszínformáló erő a jégtakaró és a gleccserek pusztító és

építő munkája. A periglaciális területeken lösz képződött.
A holocén legfontosabb felszínformáló erői a folyóvizek.
A jégkorszakok során a melegkedvelő fajok jelentős része kipusztult vagy dél felé vándorolt,
a többiek alkalmazkodtak a hidegebb éghajlathoz (pl. mamut, gyapjas orszarvú, barlangi
medve).
Az ember evolúciója: Neander-völgyi ember - jégkorszaki ember (pleisztocénben).
Kiegészítés
Földtörténet - feltehetően volt egy kozmikus katasztrófa is
Washington, 2001. február 22. (MTI) - A legújabb kutatások szerint Földünk nem csak 65
millió évvel ezelőtt ütközött össze egy kisbolygóval, vagy üstökössel, hanem hasonló
katasztrófa érte bolygónkat jóval korábban, nagyjából 250 millió esztendeje is.
A Science című amerikai tudományos szaklapban megjelent írás szerzői abból következtetnek
erre, hogy a Perm időszakból visszamaradt, robbanásos vulkáni kitörések eredményeként
létrejött habkövekben (horzsakövekben) bennrekedt kozmikus eredetű gázok nyomára
bukkantak.
A Perm, a Paleozoikum, azaz a földtörténeti ókor utolsó szakasza volt, amely mintegy 285
millió éve kezdődött és 245 millió évvel ezelőtt zárult. Ebben az időszakban állatok még
jórészt a tengerekben éltek, de már megjelentek az első emlősszerű hüllők is a szárazföldön,
ahol ekkoriban fatermetű zsurlók, korpafüvek, páfrányok és harasztok burjánoztak.
A tudósok számításai szerint a feltételezett égitest 6,5-13 kilométer méretű lehetett.
Becsapódása nyomán akkora energia szabadult fel, mint az eddig mért legpusztítóbb
földrengés erejének a milliószorosa. Hatására rendítő erejű robbanástól vulkánok törtek ki,
okádtak ki lávát és hamut magukból. Feltételezhetően évszázadokra sötétség lepte el a Földet,
és a napsugarak hiánya miatt szokatlanul hideg időszak köszöntött be abban a földtörténeti
korban, amelyre a meleg, száraz időjárás volt a jellemző.
A tudósok úgy vélik, hogy drasztikus klímaváltozás következtében a tengerek élővilágának
mintegy 90 százaléka, a szárazföldön élő gerinceseknek pedig majd háromnegyede pusztult
el, de voltak olyan állatfajok, amelyek a kozmikus katasztrófa következményei miatt teljesen
eltűntek a Föld színéről.
A tudósok már nagy valószínűséggel megállapították, hogy a másik, a Kréta korszak végén
történt kozmikus katasztrófa során a mexikói Yucatán-félszigeten csapódhatott be egy idegen
égitest, ami a dinoszauruszok kipusztulását okozta 65 millió évvel ezelőtt. A újonnan
feltételezett ütközés helyszínének beazonosítása azonban még további kutatásokat igényel.
Gyakorlófeladatok a belső erők földrajza című témakörhöz
A feladatok megoldásait, a levezetéseket külön füzetben célszerű vezetni! A feladat-

meghatározás gyakran úgy szól, hogy „írja a fogalom mellé”, „írja a betűjel mellé”, stb. Ilyen
esetben is célszerű külön füzetbe átvezetni a megoldást, így a feladatlap a későbbiekben is
felhasználható marad!
Jó munkát!
Kőzettan
Mennyiségi összehasonlítás
A =a nagyobb, mint b
B =b nagyobb, mint a
C =a és b egyforma, vagy megközelítően azonos
1. a) A vas kiválásának hőmérséklete.
b) A króm kiválásának hőmérséklete.
2. a) Az andezit szilícium-dioxid tartalma.
b) A diorit szilícium-dioxid tartalma.
3. a) A vas kiválási hőmérséklete.
b) Az ón kiválási hőmérséklete.
4. a) Az arany kiválási hőmérséklete.
b) Az urán kiválási hőmérséklete.
5. a) A bazalt SiO2 tartalma.
b) A gabbró SiO2 tartalma.
6. a) A gránitot felépítő ásványok száma.
b) A mészkövet felépítő ásványok száma.
7. a) A színesfémek ércásványainak kiválási hőmérséklete.
b) A nehézfémek ércásványainak kiválási hőmérséklete.
Többszörös választás
Ha a, b, c igaz: A
Ha a, c igaz: B
Ha b, d igaz: C
Ha d igaz: D
Ha mind igaz: E
Ha egyik sem igaz F
8. Szerves eredetű üledékes kőzet a(z):
a) agyag.
b) lösz.
c) homokkő.
d) kőolaj.
9. Átalakult kőzet a:
a) csillámpala.
b) márvány.
c) gneisz.
d) diorit.
10. Melyik érc válik ki a magma maradékból?
a) Ón.
b) Réz.
c) Ezüst.
d) Króm.
Négyféle és ötféle asszociáció
A számmal jelölt állítások után írja a rá vonatkozó fogalom betűjelét!
A. üledékes kőzetek
B. magmás kőzetek
C. mindkettő
D. egyik sem
11. Az aprózódás jelentős szerepet játszik kialakulásuknál.
12. Átalakult kőzetek lepusztulásával és felhalmozódásával is keletkezhetnek.
13. Elpusztult növényi és állati maradványokból is keletkezhetnek.
14. Képződésükben a belső erőknek is szerepük van.
A. üledékes kőzetek
B. magmás kőzetek
C. mindkettő
D. egyik sem
15. Képződésükben külső erőknek is szerepük van.
16. Képződésükben a magas nyomásnak és a nagy hőmérsékletnek is szerepe van.
17. Ebbe a csoportba tartozik a riolittufa.
Igazságkeresés
Jelölje meg a következő állítások közül azokat, amelyeket teljes egészében igaznak tart!
18. A szenesedés folyamatához kis mennyiségű oxigénre is szükség van.
19. A kőolaj a nagy nyomás hatására lefelé, a földgáz pedig felfelé vándorol a kőzetburokban.
20. A riolit SiO2 tartalma kisebb, mint az andezité.
21. Az andezit vulkáni kiömlési kőzet, melynek több mint 65 %-át különböző szilikátok alkotják.
22. A lösz a jég környéki területeken végbemenő aprózódásból származó törmelékes üledékes
kőzet.
Fogalom felismerés
Az alábbi állítások egy-egy kőzetre vonatkoznak. Írja az állítás után a megfelelő kőzet nevét!
23. Általában hatszögű oszlopokban megszilárduló vulkáni kiömlési kőzet.
24. A Bükkalján és a Mátraalján bányászott kis fűtőértékű energiahordozónk.
25. Kálcium-magnézium-karbonát.
26. A jégkorszak idején leülepedő porból keletkezett törmelékes üledékes kőzet.
27. A mészkő átalakulásával létrejött metamorf kőzet.
28. Elpusztult tengeri élőlények oxigénszegény környezetben történő bomlásával keletkezett
energiahordozó.
Írja a kőzet neve után a rá jellemző állítások sorszámát!
bazalt:
gránit:
riolittufa:
andezittufa:
29. Szilícium-dioxidban szegény magmából keletkezik.
30. Vulkáni törmelékes kőzet.
31. Mélységi magmás kőzet.
32. Vulkáni kiömlési kőzet.
33. Rétegvulkánok jellegzetes kőzete.
34. Távolodó kőzetlemezeknél keletkezik.
A számmal jelölt állítások után írja a rájuk vonatkozó fogalom betűjelét!
A. bazalt
B. gránit
C. mészkő
D. csillámpala
E. lösz
35. Elpusztult élőlények maradványaiból keletkezik.
36. A jégkorszakban keletkezett jellegzetes kőzet.
37. Mélységi magmás kőzet.
38. Vulkáni kiömlési kőzet.
A=a nagyobb, mint b
B=b nagyobb, mint a
C=a és b egyforma, vagy megközelítően azonos
39. a) A bazalt szilícium-dioxid tartalma.
b) Az andezit szilícium-dioxid tartalma.
Fogalommagyarázat
Írja a fogalmak, jelenségek mellé definíciójukat, rövid magyarázatukat!
40. Kristály 47. Főkristályosodási fázis
41. Ásvány 48. Utómagmás szakasz
42. Kőzet 49. Mállás
43. Érc 50. Fizikai mállás
44. Ásványi nyersanyag 51. Kémiai mállás
45. Intrúzió 52. Biológiai mállás
46. Előkristályosodási fázis 53. Diagenezis
Felsorolás
Sorolja fel, mik tartoznak az alábbi halmazokba!
54. Magmás kőzetalkotók
55. Üledékes kőzetalkotók
56. Fő mélységi magmás kőzetek
57. Fő vulkáni kiömlési kőzetek
58. Savanyú, vagy magasabb SiO2 tartalmú kőzetek
59. Semleges kőzetek
60. Bázisos, vagy alacsonyabb SiO2 tartalmú kőzetek
61. Az üledékes kőzetek keletkezésének szakaszai
Párosítás
Párosítsa össze a mélységi magmás kőzeteket, érceket kristályosodási szakaszukkal! A szakasz nevét,
a kikristályosodás hőfokát írja a kőzet mellé!
62. Ultrabázisos, bázisos kőzetek 68. Réz, cink, higany
63. Arany, ezüst 69. Titán
64. Krómérc 70. Platina
65. Szilikátok 71. Urán
66. Vasérc 72. Gyémánt
67. Ón 73. Kvarc
Párosítsa össze a kiindulási kőzeteket a hozzájuk kapcsolódó átalakult kőzetekkel! Az átalakult kőzet
nevét írja a kiindulási kőzet mellé!
74. Agyagos kőzetek 76. Magmás kőzetek
75. Karbonátos kőzetek 77. Homokos kőzetek
Hogyan zajlik?
Írja le röviden
78. Hogyan keletkezik a kőszén?
79. Hogyan keletkezik a kőolaj?
80. Hogyan keletkeznek a metamorf kőzetek?
Tektonika, hegységképződés, vulkanizmus
A=a nagyobb, mint b
B=b nagyobb, mint a
1. a) A gránitos kéreg sűrűsége.
b) A bazaltos kéreg sűrűsége.
2. a) A földkéreg vastagsága.
b) Az asztenoszféra vastagsága.
3. a) A földkéreg vastagsága a szárazföldek alatt.
b) A földkéreg vastagsága az óceánok alatt.
4. a) A kéreg vastagsága a síkságok alatt.
b) A kéreg vastagsága a magashegységek alatt.
5. a) A szárazföldi kőzetlemezek átlagos sűrűsége.
b) Az óceáni kőzetlemezek átlagos sűrűsége.
6. a) A működő vulkánok száma az Eurázsiai-hegységrendszerben.

b) A működő vulkánok száma az Pacifikus-hegységrendszerben.
7. a) A földkéreg sűrűsége.
b) A földköpeny sűrűsége.
Feleletválasztás
Válassza ki az egyetlen helyes megoldást!
8. Milyen mélyen helyezkedik el a gránitos és a bazaltos kérget elválasztó határfelület?
A. 5-10 km.
B. 10-15 km.
C. 15-20 km.
D. 20-25 km.
E. 25-30 km.
9. Hol helyezkednek el Földünkön a földrengéses övezetek?
A. A röghegységek területén.
B. Az ősmasszívumok vidékén.
C. A fiatal lánchegységek övezetében.
D. A folyók által feltöltött alföldeken.
E. A trópusi sivatagok területén.
10. Melyik határfelület található a köpeny és a földmag között?
A. Repetti.
B. Gutenberg-Wiechert.
C. Lehman.
D. Conrad.
E. Mohorovicic.
11. Hogy hívják a magmát a felszínre vezető csatornát?
A. Kaldera.
B. Kráter.
C. Kúp.
D. Kürtő.
E. Magmakamra.
12. Miből keletkezik a tufa?
A. Megszilárduló savanyú lávából.
B. Megszilárduló bázikus lávából.
C. Megszilárduló vulkáni gőzökből és gázokból.
D. Porózussá váló vulkáni bombákból.
E. Megszilárduló vulkáni porból.
Relációanalízis
A= igaz, igaz, van összefüggés
B= igaz, igaz, nincs összefüggés
C= igaz, hamis
D= hamis, igaz
E= hamis, hamis
13. A Vörös-tenger alján születőben van egy óceán, mert az Afrikai- és az Arábiai-lemez egyre
jobban közeledik egymáshoz.
14. A Pacifikus-hegységrendszer felépítésében nagy a magmás kőzetek szerepe, mert a
hegységrendszer az óceáni és a szárazföldi lemez ütközésekor fellépő heves andezites-riolitos
vulkáni tevékenység kíséretében jött létre.
15. A Föld belseje gömbhéjas szerkezetű, mert a nehézségi erő, a Föld forgása és a lehűlés
hatására az anyagok így rendeződtek el.
16. Az asztenoszféra anyaga képlékeny, mert benne nagy a nyomás és a hőmérséklet.
17. A gejzír kürtőjében a vizet a vulkáni kőzetek hője csak 100°C-ig melegítheti, mert a nagy
nyomáson a víz forrpontja 100°C-nál alacsonyabb.
Igazságkeresés
18. Óceáni és szárazföldi lemez ütközésekor a vékonyabb óceáni lemez a vastagabb, nagyobb
sűrűségű szárazföldi lemez alá tolódik.
19. A szigetívek óceán felőli oldalán vastagabb üledékrétegek halmozódtak fel.
20. A szárazföldi lemezek vastagsága és sűrűsége nagyobb, mint az óceáni lemezeké.
21. A kőzetburok átlagos vastagsága a szárazföldek alatt mintegy 35 km.
22. Az óceánok alatt a szilikátokban és fémekben gazdag gránitos kéregrész hiányzik.
23. A Föld belső hője oxidációs folyamatokból származik.
24. A Föld belsejében radioaktív anyagok bomlása termeli a hőt.
25. A Föld belső hője magfúziós folyamatokból származik.
26. A mélytengeri árkok mentén sorakozó tűzhányók lávája szilicium-dioxidban gazdag.
27. Két óceáni kőzetlemez ütközésekor főként vulkáni kőzetekből álló szigetívek keletkeznek.
Fogalommagyarázat
Írja a fogalmak, jelenségek mellé definíciójukat, rövid magyarázatukat!
28. Szárazföldi kéreg 43. Láva
29. Óceáni kéreg 44. Hot spot
30. Litoszféra 45. Magmakamra
31. Asztenoszféra 46. Kaldéra
32. Földmag 47. Ofiolitok
33. Izosztázia 48. Tufa
34. Glaciál-izosztázia 49. Sztratovulkán
35. Geotermikus grádiens 50. Szolfatára
36. Szubdukció 51. Fumarola
37. Benioff-öv 52. Gejzír
38. Geoszinklináris 53. Mofetta
39. Magma 54. Hipocentrum
40. Magmatizmus 55. Epicentrum
41. Plutonizmus 56. Cunami
42. Intrúzió
Röviden kifejtős kérdés
57. Hogyan lehet a Föld szféráit vizsgálni?
58. Hogyan jöhet létre szigetív?
Térképes feladat
Rajzolja be a térképbe a következő litoszféralemezeket!
59. Észak-amerikai 65. Nazca

60. Dél-amerikai 66. Karibi
61. Eurázsiai 67. Iráni
62. Afrikai 68. Antarktiszi
63. Indiai-ausztrál 69. Arab
64. Pacifikus
Földtörténet
Feleletválasztás
1. A Pangea feldarabolódásának kezdete
A. óidő, karbon időszak
B. óidő, perm időszak
C. középidő, triász időszak
D. középidő, jura időszak
E. középidő, kréta időszak
2. A Kaledóniai hegységképződés fő időszaka
A. kambrium
B. ordovicium
C. szilur
D. devon
E. karbon
3. Melyik hegységrendszerhez tartozik az Appalache déli része?
A. kaledóniai
B. variszkuszi
C. pacifikus
D. eurázsiai
4. Mikor alakultak ki az első élő sejtek a földön?
A. 4,6 milliárd éve
B. 3,5 milliárd éve
C. 3 milliárd éve
D. 2 milliárd éve
E. 1 milliárd éve
5. Melyik a helyes sorrend?
A. karbon, ordovicium, devon, szilur, kambrium, perm
B. karbon, ordovicium, szilur, devon, kambrium, perm
C. ordovicium, kambrium, szilur, devon, karbon, perm
D. kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm
E. kambrium, ordovicium, szilur, karbon, devon, perm
6. Melyik a harmadidőszak utolsó kora?
A. oligocén
B. pliocén
C. pleisztocén
D. miocén
E. eocén
7. Mikor jelent meg az állatoknál a szilárd váz?
A. a kambriumban
B. a szilurban
C. a devonban
D. a karbonban
E. a permben
8. Mikor jelentek meg a halak?

A. a kambriumban
B. a szilurban
C. a devonban
D. a karbonban
E. a permben
Ha a, b, c igaz: A
Ha a, c igaz: B
Ha b, d igaz: C
Ha d igaz: D
Ha mind igaz: E
Ha egyik sem igaz F
9. A Variszkuszi hegységrendszer tagja
a. Skandináv hegység
b. Appenninek
c. Andok
d. Börzsöny
10. A Kaledóniai hegységrendszer tagja
a. Skócia hegységei
b. Francia középhegység
c. Kelet-Grönland hegységei
d. Appalache déli része
11. Az óidőben történt
a. A növények meghódítják a szárazföldet
b. Laurázsia és Gondwana ütközése
c. A Kaledóniai hegységképződés
d. A madarak megjelenése
12. A középidőben történt
a. Jelentős mértékű eljegesedés
b. a hüllők elterjedése az egész Földön
c. A Variszkuszi hegységképződés befejező szakasza
d. Az Eurázsiai hegységképződés kezdete
13. Az újidőben történt
a. A Pacifikus hegységrendszer kialakulásának fő szakasza
b. Az emlősök megjelenése
c. Több jégkorszak kialakulása
d. Az őshüllők kihalása
Négyféle és ötféle asszociáció
A. óidő
B. középidő
C. mindkettő
D. egyik sem
14. Ekkor alakultak ki az ősmasszívumok.
15. Ekkor kezdődött a fiatal lánchegységek felgyűrődése.
16. A Variszkuszi hegységrendszer kialakulásának időszaka.
17. Ekkor keletkezett a barnakőszén jelentős része.
18. Időtartama meghaladta a 100 millió évet.
19. Ekkor keletkezett a mecseki feketekőszén.
20. A Pacifikus hegységrendszer kialakulásának kezdete.
21. Ekkor keletkezett a kőolaj és földgáz túlnyomó része.
22. Ekkor vált el Dél-Amerika Afrikától.
23. Ekkor jöttek létre a mai röghegységek.
24. Hosszabb, mint az újidő.
A. újidő harmadidőszak
B. középidő
C. mindkettő
D. egyik sem
25. Tengeri eredetű üledékes kőzetek keletkezésének időszaka.
26. Több, mint 50 millió évig tartott.
27. A Skandináv hegység ekkor alakult ki.
28. Jelentős vulkánosság zajlott ekkor hazánk területén.
29. A belföldi jégtakaró kiterjedése nagy mértékben megnőtt.
30. Ekkor keletkezett a dolomit és a mészkő nagy része.
31. Ekkor alakultak ki a kontinensek mai partvonalai.
A. ősidő
B. előidő
C. óidő
D. középidő
E. újidő
32. A földtörténet során az első hegységképződés.
33. Az Atlanti-óceán kialakulásának kezdete.
34. Az élet megjelenése a Földön.
35. Az ember megjelenése a Földön.
36. A Himalája felgyűrődése.
37. Laurencia és Fennoszarmácia ütközése.
38. Az ammonitesek virágkora.
39. Ekkor éltek a trilobiták (háromkaréjú ősrákok).
40. A mammut elterjedésének időszaka.
41. Kelet-Grönland hegységeinek kialakulása.
42. Ekkor éltek a brachiosaurusok.
Igazságkeresés
43. A földtörténeti óidő három nagy hegységképződése közül a variszkuszi volt az utolsó.
44. A variszkuszi hegységképződés a Föld összes szárazföldjét eggyé forrassztotta.
45. Dél-Amerika és Afrika a jura időszak kezdetén váltak el egymástól
46. A kréta időszakban Észak- és Dél-Amerika összekapcsolódott egymással
47. Az Appalache déli része a Kaledóniai hegységrendszerhez tartozik
48. Az Atlasz az Eurázsiai hegységrendszer része
49. A szárazföldeket az élet csak az előidő legvégén hódította meg
50. A Variszkuszi hegységképződés összekapcsolta egymással Ős-Európát és Ős-Észak-Amerikát.
51. A középidő elején csak egyetlen kontinens létezett
52. A Kaledóniai hegységképződés az óidő végén a Föld kontinenseit egységes szárazfölddé
kapcsolta össze.
53. A földi életre utaló legrégibb nyomok 2,5-3 milliárd évesek
54. Az élővilág a kambriumban hódította meg a szárazföldet
55. A Föld kora 4,6 milliárd évre tehető
Négyféle asszociáció
A. Skandináv-hegység
B. Germán-alföld
C. Pireneusok
D. Egyik sem
56. A negyedidőszakban keletkezett.
57. Az Óidőben keletkezett.
58. A harmadidőszakban alakult ki.
59. Felszínén jellemzőek a fennsíkok, lekerekített hegyhátak.
60. Területén vándorkövek emlékeztetnek a jégkorszakra.
61. Vasérclelőhelyekben gazdag terület.
A. Skandináv-hegység
B. Germán-alföld
C. Pireneusok
D. Egyik sem
62. Az Eurázsiai-hegységrendszer tagja.
63. A Kaledóniai-hegységrendszer tagja.
64. A Variszkuszi-hegységrendszer tagja.
65. Európa két jellegzetes területét bástyaként választja el.
Ötféle asszociáció
A. Ősmasszívum
B. Kaledóniai-hegységrendszer tagja
C. Variszkuszi-hegységrendszer tagja
D. Pacifikus-hegységrendszer tagja
E. Eurázsiai-hegységrendszer tagja
66. Dél-kínai-hegyvidék 78. Appalache északkeleti része
67. Pirin 79. Toros-hegység
68. Atlasz 80. Dinári-hegység
69. Elburz 81. Pireneusok
70. Rajnai-palahegység 82. Angara-pajzs
71. Parti-hegység 83. Andok
72. Skandináv-hegység 84. Zagrosz-hegység
73. Kárpátok 85. Kelet-Grönland hegységei
74. Francia-középhegység 86. Urál
75. Arab-tábla 87. Cascade-hegység
76. Ardennek 88. Cseh-erdő
77. Kamcsatkai-hegység 89. Guyanai-hegyvidék
A. Újidő
B. Óidő
C. Középidő
D. Mindháromra vonatkozik
E. Egyikre sem vonatkozik
90. Hegységek keletkeztek ekkor.
91. Ásványkincsek keletkeztek ebben az időben.
92. Ekkor keletkezett a Velencei-hegység.
93. A fiatal lánchegységek kialakulásának fő időszaka.
94. A röghegységek kialakulásának ideje.
95. Az ősmasszívumok kialakulásának ideje.
96. Az élet megjelenése a Földön.
97. A vörös homokkő keletkezésének ideje.
98. Az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete.
99. A Kanadai tóvidék kialakulásának ideje.
A. Urál D. Skandináv-hegység
B. Andok E. Egyikre sem vonatkozik
C. Himalája
100. Kialakulásának fő ideje a kambrium.
101. Két óceáni kőzetlemez ütközésével keletkezett.
102. Elsősorban vulkáni kőzetek építik fel.
103. Az Óidő első felében keletkezett.
104. Eurázsia és Afrika ütközésével keletkezett.
105. A Pacifikus-hegységrendszer tagja.
106. A Kanadai- és a Balti-pajzs ütközésével gyűrődött fel.
107. Jellemző kőzete az andezit.
108. Az ősi Európa és az ősi Ázsia ütközése során jött létre.
109. Kialakulásában jelentős szerepet játszott az óceáni kőzetlemez alábukása.
A. Gondwana
B. Pangea
C. Tethys
D. Panthalassa
E. Egyikre sem vonatkozik
110. A kambriumban is létezett.
111. A Kaledóniai-hegységrendszer kialakulásával jött létre.
112. Az Óidő végére alakult ki.
113. Óceáni méretű tengeröböl az Óidő végén, a középidő elején.
114. A triász elején is létező ősóceán.
A = a nagyobb, mint b
B = b nagyobb, mint a
C = a és b egyforma, vagy megközelítően azonos
115. a. Az Ardennek kialakulásának ideje.
b. A Vogézek kialakulásának ideje.
116. a. A Dél-kínai-hegyvidék kőzeteinek kora.
b. Az Arab-félsziget alapkőzeteinek kora.
117. a. Az Appalache-hegység kora.
b. A Pamír-hegység kora.
118. a. A Rila-hegység kora.
b. A Skandináv-hegység kora.
119. a. A Hindukus kora.
b. Az Andok kora.
120. a. A középidő időtartama.
b. Az újidő időtartama.
121. a. A Pangea területe.
b. Laurázsia területe.
Kakukktojás
Válassza ki a felsorolásból a nem oda illő elemet!
122. Rajnai-palahegység, Tien-san, Urál, Guyanai-hegyvidék, Rodope, Massiv Central
123. Pamír, Alpok, Pireneusok, Himalája, Altáj, Hindukus, Kaukázus
Hogyan zajlott?
124. Az őslégkör és az ősóceán keletkezése?
Rakja sorba!
Írja az időszak, kor neve mellé, hányadik időszak, kor volt az időn belül!
125. Karbon
126. Oligocén
127. Holocén
128. Ordovicium
129. Pleisztocén
130. Szilur
131. Miocén
132. Kambrium
133. Paleocén
134. Perm
135. Pliocén
136. Devon
137. Eocén
Térképes feladat
138. Mely hegységek jöttek létre a kaledóniai hegységrendszer részeként? Rajzolja be őket
a Föld perm végi és mai térképébe!
139. Mely hegységek jöttek létre a variszkuszi hegységrendszer részeként? Rajzolja be őket
a Föld perm végi és mai térképébe! Egyértelműen különböző jellel jelölje, hogy az ellenőrzés
során meg lehessen különböztetni!
Perm vége
Mai állapot
140. Az ábrák segítségével foglalja össze, mely lemezek ütközése során zajlottak le a
hegységképződések!
a) kaledóniai hegységrendszer:
b) variszkuszi hegységrendszer:
141. Mely hegységek jöttek létre az eurázsiai hegységrendszer részeként? Rajzolja be őket
a Föld kréta végi és mai térképébe!
142. Mely hegységek jöttek létre a pacifikus hegységrendszer részeként? Rajzolja be őket a
Föld kréta végi és mai térképébe! Egyértelműen különböző jellel jelölje, hogy az ellenőrzés
során meg lehessen különböztetni!
Kréta vége
Mai állapot
143. Az ábrák segítségével foglalja össze, mely lemezek ütközése során zajlottak le a
hegységképződések!
a) eurázsiai hegységrendszer:
b) pacifikus hegységrendszer:
Megoldások
Kőzettan
1. C 11. A 21. H 30. riolittufa

2. C 12. A 22. I 31. gránit
3. A 13. A 23. bazalt 32. bazalt
4. B 14. C 24. lignit 33. riolittufa
5. C 15. A 25. dolomit 34. bazalt
6. A 16. B 26. lösz 35. C
7. B 17. B 27. márvány 36. E
8. D 18. H 28. kőolaj, 37. B
9. A 19. H földgáz 38. A
10. A 20. H 29. bazalt 39. B
A 40-82. feladatokra a válaszokat a „Belső erők földrajza” című jegyzet alapján lehet kiértékelni!
Tektonika, hegységképződés, vulkanizmus
1. B 8. C 15. A 22. H
2. B 9. C 16. A 23. H
3. A 10. B 17. E 24. I
4. B 11. D 18. H 25. H
5. B 12. E 19. H 26. I
6. B 13. C 20. H 27. I
7. B 14. A 21. H
A 28-69. feladatokra a válaszokat a „Belső erők földrajza” című jegyzet alapján lehet kiértékelni!
Földtörténet
1. C 22. B 43. H 64. D 85. B 106. D

2. C 23. A 44. I 65. C 86. C 107. B
3. B 24. C 45. H 66. A 87. D 108. A
4. C 25. C 46. H 67. C 88. C 109. B
5. D 26. C 47. H 68. E 89. A 110. A
6. B 27. D 48. I 69. E 90. D 111. E
7. A 28. A 49. H 70. C 91. D 112. B
8. C 29. D 50. H 71. D 92. B 113. C
9. F 30. B 51. I 72. B 93. A 114. D
10. B 31. D 52. H 73. E 94. B 115. C
11. A 32. A 53. H 74. C 95. E 116. C
12. C 33. D 54. H 75. A 96. E 117. A
13. B 34. A 55. I 76. C 97. B 118. B
14. D 35. E 56. B 77. D 98. C 119. C
15. B 36. E 57. A 78. B 99. A 120. A
16. A 37. C 58. C 79. E 100. E 121. A
17. D 38. D 59. A 80. E 101. E 122.
18. C 39. C 60. B 81. E 102. B Guyanai-
19. B 40. E 61. A 82. A 103. D hegyvidék
20. B 41. C 62. C 83. D 104. E 123.Triász
21. D 42. D 63. A 84. E 105. B
A 124.-143. feladatokra a válaszokat a „Belső erők földrajza” című jegyzet alapján lehet kiértékelni! A térképes
feladatnál szükséges az atlasz használata!
Második jegyzet
A külső erők földrajza
A jegyzetben a külső erőkkel foglalkozunk. Energiájuk a Napból származik – gondoljunk csak a víz,
vagy a légkör körforgásaira, az élővilágra. Kisebb jelentőséggel bír a Nap és a Hold tömegvonzása.
Az anyag feldolgozásához szükséges az Első jegyzet A belső erők földrajza című jegyzet és a hozzá
tartozó feladatlapok feldolgozása. A külső erők ugyanis a belső erőkkel összefüggésben végzik
tevékenységüket. Például a folyóvíz eróziós tevékenysége megerősödik, ha a folyószakasz környezete
tektonikai okokból kiemelkedik.
A jegyzet feldolgozásához jó munkát kívánok!
Sinkovics Csaba
1. A légkör
A légkör az a gáztömeg, amely a Föld Nap körüli keringésében részt vesz. Vastagsága több tízezer km, nincs
éles határa, felfelé ritkul, és fokozatosan megy át a bolygóközi tér anyagába. A légkör határa ott van, ahol az
egy levegőrészecskére ható centrifugális és gravitációs erő megegyezik (35700 km).
A légkör összetétele
A légkör különböző gázok elegye, valamint cseppfolyós és szilárd részecskék is találhatók benne.
Aeroszolnak a légkör nem gáznemű anyagait nevezik, a felhők kivételével.
A légkör gázainak csoportosítása:
1. alapgázok: a légkör alsó 100 km-es rétegében arányuk állandó;
2. vendéggázok: mennyiségük tértől és időtől függően változik, pl. vízgőz, CO2, ózon;
A légkör szerkezete
Elektromosság szempontjából
- neutroszféra (0 – 60-70 km-ig): a légkör elektromosan semleges alsó zónája;
- ionoszféra (70 km felett): a légkör felső rétege, ahol a gázok egy része ionizált állapotban van. Az
ionizációt a Napból érkező ultraibolya- és röntgensugárzás hozza létre.
Hőmérséklet szempontjából
- troposzféra (0-10km): felfelé csökken benne a hőmérséklet, nyugalomban lévő légtömeg esetén
átlagosan 100 méterenként kb. 0,5 °C-kal. Felső határán –58 °C van;
- tropopauza: határfelület a troposzféra és a sztratoszféra között;
- sztratoszféra (10-50 km): alsó részén a hőmérséklet nem változik, felső részén növekszik. Felső
határán kb. 0 °C van;
- sztratopauza: határfelület a sztratoszféra és a mezoszféra között;
- mezoszféra (50-80 km): a hőmérséklet felfelé haladva csökken, felső határán kb. –70-80 °C van;
- mezopauza: határfelület a mezoszféra és a termoszféra között;
- termoszféra (80- kb. 500 km): a hőmérséklet intenzíven nő, felső határán 1000-1500 °C van;
- termopauza: határfelület a termoszféra és az exoszféra között;
- exoszféra (kb. 500 km felett): átmeneti tartomány a légkör és a bolygóközi anyag között, állandó
magas, 1500 °C körüli hőmérséklet;
- ozonoszféra: a sztratoszférában és a mezoszféra alsó részében elhelyezkedő réteg, amelyben ózon

(O3) található. Az ózon oxigén-molekulákból (O2) képződik ultraibolya-sugárzás (UV) hatására:
O2 →
UV
O+O
O2 + O katalizáto
 r → O3
O3 →
UV
O2 + O + hő
A levegő felmelegedése, üvegházhatás

A légkör a földfelszín közvetítésével alulról melegszik fel.
Napállandó (szoláris állandó): a napsugárzás a ritka, bolygóközi térben lényegében veszteség nélkül terjed,
így jut el a légkör külső határára. A légkör külső határán 1m2 felületre kb. 1360W energiamennyiség érkezik.
Ez a napállandó.
Besugárzás (inszoláció): a földfelszínre ténylegesen beérkező közvetlen és szórt sugárzás összessége. Ez
lényegesen kevesebb mint a légkör külső határára érkező sugármennyiség (kb. a fele), mert a légkör anyagai
a Napból érkező sugarak egy részét elnyelik, szórják, visszaverik.
A földfelszín hatása: a földfelszínre beérkező napsugarak nagyobbik része elnyelődik, és így felmelegíti a
földfelszínt, azaz a földfelszín molekuláinak hőmozgásává alakul, kisebbik része pedig visszaverődik onnan.
A földfelszín visszaverő képessége az albedó.
(Minél világosabb a földfelszín, annál nagyobb az albedója, visszaverő képessége.)
Kisugárzás: a besugárzástól felmelegedett földfelszín hősugarakat bocsát ki magából. Minél melegebb a
földfelszín, annál nagyobb a kisugárzás.
Üvegházhatás: a légkör a Napból érkező rövidebb hullámhosszú sugarakat jól átengedi. Ezeket a földfelszín
elnyeli, és felmelegszik tőlük. A felmelegedett földfelszín hosszabb hullámú hősugarakat bocsát ki,
amelyeket a légkör egyes anyagai nagy mértékben elnyelnek illetve visszavernek. Ezzel a légkör a kisugárzás
jelentős részét visszatartja. Ezt a hővisszatartó képességet üvegházhatásnak nevezzük. Az üvegházhatásban
részt vevő anyagok az üvegház-gázok, amelyek közül a vízgőz és a CO2 a legjelentősebb. Légkör nélkül
üvegházhatás sem volna, ekkor a kisugárzási veszteség miatt a földfelszín hőmérséklete átlagosan –30 °C
lenne. Az emberi tevékenység jelentős mértékben juttat CO2-ot és más üvegház-gázokat (pl. NO2, CH4) a
légkörbe, ami fokozza az üvegházhatást, ezzel hozzájárul a globális felmelegedéshez.
Víz a légkörben – felhőfajták, csapadékképződés
A földi vízkészlet 0,001%-a (kb. 13000 km3) található a légkörben. A légköri víz nagy része (95%-a)
légnemű, de cseppfolyós és szilárd halmazállapotban is megtalálható. A légköri víz állandóan változtatja
halmazállapotát:
Abszolút (tényleges) vízgőz-/páratartalom
Azt fejezi ki, hogy egy m3 levegőben hány gramm vízgőz található. Adott hőmérsékletű levegő csak
meghatározott mennyiségű vízgőzt tud befogadni. Például a 10°C-os levegő maximálisan 9 g/m3 vízgőzt tud
befogadni. (Természetesen tartalmazhat ennél kevesebbet is, de többet semmiképpen.)
Telítettség
Ha egy adott hőmérsékletű levegőben annyi vízgőz található, amennyit az maximálisan befogadni képes,
telített levegőről beszélünk. Ha például a 10°C-os levegő éppen 9g/m3 vízgőzt tartalmaz, akkor telített. Ha
ennél több vízgőz kerülne bele, akkor az már nem lehetne jelen gáz halmazállapotban, hanem csak folyékony
formában, azaz kicsapódna belőle.
Relatív vízgőz-/páratartalom
Ha kiszámítjuk, hogy adott hőmérsékleten az adott vízgőztartalom hány %-a a telítési értéknek, akkor a
relatív vízgőztartalmat (relatív nedvességet) kapjuk meg. Ha például a 10°C-os levegő éppen 9g/m3 vízgőzt
tartalmaz, akkor a relatív páratartalma 100%, ha ugyanez a 10°C-os levegő csak 0,9g/m3 vízgőzt tartalmaz,
akkor a relatív páratartalma 10%.
Harmatpont (telítési hőmérséklet)
Általában a levegő hőmérséklete gyorsabban változik, mint a páratartalma, ezért leggyakrabban a levegő úgy
válik telítetté, hogy az adott páratartalmú levegő lehűl és ha eléri azt a hőmérsékletet, amelyen telítetté válik,
akkor azt mondjuk, elérte a harmatpontot. (Azaz, ha tovább hűl, akkor a benne lévő vízgőz egy része
kicsapódik pl. harmat formájában.)
Kondenzációs magvak
Ha a levegő hőmérséklete a harmatpont alá süllyed, tehát a levegő lehűl, akkor megkezdődik a vízgőz
kicsapódása. Ha a kondenzáció a szabad légtérben történik, akkor a levegőben található porszemek,
sókristályok és egyéb aeroszolok, összefoglaló néven kondenzációs magvak felületére csapódik ki a víz.
Köd
Ha a fent említett folyamat (kondenzáció) a földfelszín közelében játszódik le, akkor köd keletkezik. Ha
derült éjszakán a földfelszín kisugárzása miatt hűl le harmatpont alá a levegő, akkor kisugárzási ködről, ha
télen az erősen lehűlt földfelszín fölé magasabb vízgőztartalmú, meleg levegő áramlik és az hűl le, akkor
áramlási ködről beszélünk.
Felhő
Ha a kondenzáció nagyobb magasságban játszódik le, akkor felhő képződik. A felhőképződéshez tehát
szintén a levegő lehűlése szükséges, amely a levegő felemelkedésével valósul meg. Ha a felemelkedő és
lehűlő levegő eléri a harmatpontot, akkor megkezdődik a felhőképződés.
Nyugalomban lévő levegő hőmérséklete fölfelé 100 méterenként 0,5 °C-kal csökken. A fölfelé áramló levegő
hőmérséklete a harmatpont eléréséig 100 méterenként 1°C-kal,a harmatpont elérése után - mivel a
kondenzáció hőtermelő folyamat - már csak 100 méterenként 0,5 °C-kal csökken.
A felhőképződésnek 3 változata ismert:
1. konvektív felhőképződés: a felmelegedő levegő sűrűsége csökken, ezért felemelkedik, lehűl, a
harmatpont elérése után felhő képződik.
2. orografikus felhőképződés: ha a szélirányra merőleges hegyvonulat a levegőt felemelkedésre kényszeríti.
3. frontális felhőképződés: légköri frontokhoz kötött felemelkedés.
A felhők csoportosítása:
1. magas szintű felhők (6000 m felett képződnek): cirrus (pehelyfelhő), cirrocumulus (bárányfelhő),
cirrostratus (fátyolfelhő). A magas szintű felhőkből nem esik eső.
2. középszintű felhők (2000-6000 m között képződnek): altocumulus (középmagas gomolyfelhő),

altostratus (középmagas rétegfelhő). A középszintű felhőkből sem esik eső.
3. alacsony szintű felhők (2000 m alatt képződnek): stratocumulus (réteges gomolyfelhő), stratus
(rétegfelhő, belőle szemerkélő eső hullhat).
4. függőleges felépítésű felhők (aljuk 500-1000 m között, tetőszintjük akár 10 000 m magasan is lehet):
cumulonimbus (zivatarfelhő), cumulus (gomolyfelhő), nimbostratus (réteges esőfelhő). A függőleges
felépítésű felhőkből hullik általában a csapadék.
Csapadék
A talajfelszínen megjelenő cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú víz. Keletkezése szempontjából két
típusát különíthetjük el:
1. Talajmenti csapadék: ha a kondenzáció nem a szabad légtérben történik, hanem a földfelszíni tárgyak
felületén. 0 °C felett harmat, 0 °C alatt dér keletkezik. Ha 0 °C alatti területre melegebb, párásabb levegő
áramlik akkor zúzmara jön létre.
2. Hulló csapadék: keletkezéséhez mindenképpen felhőre van szükség, de nem minden felhőből hullik
csapadék. A csapadékképződés elméletét Bergson svéd és Wegener német meteorológusok dolgozták ki:
Ha a felhőben a vízcseppek mellett szilárd halmazállapotú víz, azaz jégkristályok is megjelennek és ezek
általában szublimációval egyre nagyobbra nőnek, végül elérhetnek egy olyan tömeget, amelyet már a
feláramlás nem tud fenntartani a gravitációval szemben. Ekkor kezd hullani a csapadék. A hulló
jégkristályok mint hó, vagy pedig elolvadva, mint eső érik el a felszínt, attól függően, hogy az esés
környezetében milyen a levegő hőmérséklete.
2. Időjárás, ciklonok, anticiklonok, frontok
Alapfogalmak:
Légtömeg
Nagy kiterjedésű, sokszor több százezer km2 területű, időjárási viszonyaiban egységes, a szomszédos
légtömegektől eltérő fizikai tulajdonságú légtest.
Típusai hőmérséklet alapján:
- hideg légtömeg;
- meleg légtömeg;
- helyi légtömeg.
Időjárási front:
A troposzféra két légtömege közötti átmeneti zóna.
A frontok típusai: hidegfront, melegfront, okklúziós front.
Hidegfront
Hideg légtömeg áramlik a meleg légtömeg felé. Mivel a hideg levegő nehezebb, és gyorsabban mozog
(ugyanis ez közeledik a meleg levegő felé), hirtelen magasba emeli a könnyebb meleg levegőt. A hirtelen
feláramlás nyomán erős szélvihar, zivatar, sőt akár jégeső is kialakulhat. Az esőzóna viszonylag keskeny (50-
70 km).
Melegfront
Meleg légtömeg áramlik a hideg légtömeg felé. Mivel a meleg levegő könnyebb és gyorsabban mozog
(ugyanis most a meleg levegő közeledik a hideg levegő felé), a meleg levegő lassan felsiklik a hideg
levegőre, miközben maga előtt tolja a hideg légtömeget. A lassú feláramlás nyomán széles sávban (300-400
km) hosszú csendes esőzés alakul ki.
Okklúziós front
A hidegfront haladási sebessége nagyobb mint a melegfronté, így a hidegfront utolérheti a melegfrontot.
Ekkor az eredeti meleg levegőt a találkozó két hideg légtömeg a magasba emeli, és most már a találkozó két
hideg levegő eltérő hőmérséklete dönti el, hogy a kialakuló újabb front hideg lesz-e vagy meleg. Ennek
alapján beszélünk hideg okklúzióról és meleg okklúzióról.
Coriolis-erő:
A Föld forgásából eredő kitérítő erő. (Coliolis francia matematikusról nevezték el.) Magyarázata:
A Föld esetében a kerületi sebesség a különböző szélességeken eltérő. Az Egyenlítőnél a legnagyobb a
kerületi sebesség (egy teljes fordulat során egy pont 40000 km-t tesz meg), a sarkpontokon pedig a legkisebb
(gyakorlatilag 0).
Ha a földfelszínen valami – pl. levegő vagy víz – az Egyenlítőtől északra vagy délre, a sarkpontok felé
mozdul el, akkor a nagyobb kerületi sebességű hely felől mozog a kisebb kerületi sebességű hely felé, így a
nagyobb kerületi sebességét megtartja (tehetetlen tömeg).
A légtömeghez, víztömeghez képest alacsonyabb kerületi sebességű magasabb szélességen található
földfelszíni ponthoz képest egy kicsit „előreszalad” a levegő-, vagy víztömeg.
Ha a sarkpontok felől az Egyenlítő felé halad valami, akkor a kisebb kerületi sebességű hely felől a nagyobb
kerületi sebességű hely felé mozdul el, tehát egy kicsit „lemarad”. Ezeknek megfelelően a mozgó anyagok az
északi félgömbön jobb kéz felé, a déli félgömbön balkéz felé térülnek el.
Légnyomás:
A légkör tömege a nehézségi erő hatására nyomóerőt fejt ki. Az egységnyi felületre (általában 1cm2)
nehezedő levegőoszlop súlya a légnyomás.
A földfelszíni légnyomás: 1 atm = 1013 hPa = 1013 mb =760 Hgmm. Felfelé haladva, mivel a felettünk lévő
légkör vékonyodik és ritkul, a légnyomás csökken. (A troposzférában a csökkenés mértéke: 1 Hgmm/11m.)
A légkörben különböző légnyomású helyek alakulnak ki.
Izobárvonal: az egyenlő légnyomású pontokat összekötő, önmagába visszatérő görbe.
Ciklon, anticiklon:
Az izobártérképeken az izobárok körkörösen fognak közre területeket. Ezeket a formákat légnyomás-
képződményeknek nevezzük. Közülük azokat, amelyeknek a belseje felé csökken a légnyomás,
légnyomásminimumoknak vagy ciklonoknak, azokat pedig, amelyek belseje felé nő a légnyomás,
légnyomásmaximumoknak azaz anticiklonoknak nevezzük.
Ciklonok
A ciklon nagy sebességgel áramló légörvény. A ciklonban, mivel a közepén alacsony a légnyomás, a levegő
befelé áramlik. A Coriolis-erő miatt az északi félgömbön jobb kéz felé térül el ez a mozgás, ezért az
óramutató járásával ellenkező irányú forgómozgást is végez. A ciklon közepébe áramló levegő a ciklon
belsejében felemelkedik.
Típusaik:
Két fő típusa ismert:
a) mérsékelt övi ciklonok:
Főbb tulajdonságaik:
- átmérőjük: 1500-3000 km;
- kiterjedésük: százezer – több millió km2
- vándorlásuk: több tízezer km-es, többé-kevésbé állandó ciklonpályákon;
- vándorlási sebességük: 30km/h;
- vándorlási irányuk: NY ⇒ K;
- élettartamuk: 5-12 nap
Kialakulásuk, fejlődésük: A meleg és a hideg levegő találkozási vonalán hullámok jönnek létre, a meleg és a
hideg levegő egymásba kapaszkodik, majd örvénylés alakul ki. A meleg és a hideg levegő érintkezési
vonalán időjárási front alakul ki.
A ciklonban, mivel légörvényről van szó, hideg és melegfront is megfigyelhető. A hidegfront sebessége
nagyobb mint a melegfronté. A ciklon magja – meleg légtömeg – és a hidegfront légtömege hőmérséklet és
légnyomáskülönbsége nagyobb, ezért gyorsabban örvénylik a hidegfront légtömege, mint a melegfronté.
Idővel utoléri a melegfrontot, kialakul az okklúzió (záródás), a hideg levegő teljesen elzárja a talajtól a
magasba kényszerített meleg levegőt.
Végül az egész ciklont a beömlő hideg levegő tölti ki, megszűnik benne az alacsony légnyomás, az örvénylés
gyengül, a ciklon feloszlik.
b) trópusi ciklonok
- kiterjedésük: kisebb mint a mérséklet övi ciklonoké, de sokkal gyorsabban örvénylik bennük a levegő;
- vándorlásuk: imbolygó pályán, általában észak felé;
- vándorlási sebességük: 10-40 km/h;
- vándorlási irányuk: K ⇒ NY;
- élettartamuk: mindig az óceánok felett képződnek és a szárazföld fölé érve elhalnak.
Kialakulásuk, fejlődésük: Az erősen felmelegedett (26-27 °C-os) tenger felett, szélcsendben keletkeznek. A
víz hője biztosítja a kialakulásukhoz szükséges energiát, és a Coriolis-erőnek is fontos szerepe van
létrejöttükben.
A középpontjukban igen alacsony a légnyomás, ez a 10-30 km átmérőjű terület a ciklon „szeme”, ahol derült
az idő. Ezt veszi körül a gyorsan áramló viharzóna, ahol a szélsebesség akár 100-250 km/h is lehet. Három fő
helyen alakulnak ki: (1) Dél-Amerika északi részén a Karib-tenger térségében, itt hurrikán a nevük; (2)
Délkelet-Ázsia partjai mentén, itt tájfunoknak nevezik őket; (3) az Indiai-óceán térségében alakulnak ki az
orkánok.
Anticiklonok
Az anticiklon olyan légörvény, amelynek középpontjában magas a légnyomás. Ennek hatására az anticiklon
belsejében leszáll a levegő, a Föld felszínén a középponttól kifelé áramlik, és a Coriolis-erő hatására az
északi félgömbön az óramutató járásával megegyező irányban forog.
- vándorlásuk: általában keveset mozognak, viszonylag állandó képződmények;
- vándorlási sebességük: több 10 km/h;
- vándorlási irányuk: NY ⇒ K;
- élettartamuk: akár több hét is lehet;
- kialakulásuk, fejlődésük: a sarki hideg vagy mérsékelt övi területeken jönnek létre, de a szubtrópusi
területeken, a passzát szélrendszer leszálló ágában is alakulnak ki anticiklonok.
A nagy földi légkörzés
Az egész Földet átfogó légáramlások rendszerét általános cirkulációnak vagy nagy földi légkörzésnek
nevezzük.
A nagy földi légkörzés három szélrendszerből áll.
Kialakulásuk:
Az Egyenlítő környékén alacsony a légnyomás, míg a sarkok környékén magas. E két terület magas
nyomáskülönbsége a motorja a légkörzésnek. Az Egyenlítőnél feláramló levegő a magaslégkörben a sarkok
felé áramlik. A sarkok és az Egyenlítő közötti áramlást több tényező módosítja.
A jet streamek:
A legnagyobb légnyomáskülönbség a 30°-60° környezetében alakul ki. A 30° és a 60° szélességi kör között a
legerősebb a Coriolis-erő; a magaslégköri tömegek a szélességi körökkel párhuzamos keleti irányú áramlást
végeznek. Ezek a futó áramlások (jet stream): nagy magasságban a Földet körülfutó nagy sebességű
áramlások.
- elhelyezkedésük: a troposzféra felső részén és a tropopauzában 10-15 km-es magasságban, az é. sz. és
d. sz. 30° és 60° között;
- kiterjedésük: vízszintesen kb. 100 km, függőlegesen 1-2 km;
- irányuk: NY ⇒ K
- sebességük: 200-500 km/h;
- jelentőségük: örvények keletkezhetnek bennük, amelyek egészen a felszínig lehatolnak, így ciklonok
és anticiklonok alakulhatnak ki.
Ciklonok:
A 30°-60° közt tehát rengeteg ciklon jön létre. A Coriolis-erő miatt a 60° szélességi körhöz rendeződnek. Itt
egy összefüggő alacsony légnyomási övezetet alkotnak.
A sarkok és a 60° közt sarki szelek végzik a nyomáskiegyenlítést. A sarki szelek a Coriolis-erő miatt
kitérnek. A sarki szelek: é. sz. és d. sz. 60° és 90° között, az északi félgömbön ÉK-i, a déli félgömbön DK-i
irányúak.
Anticiklonok:
A kialakuló anticiklonok a Coriolis erő miatt a 30° irányába rendeződnek, ahol egy magas légnyomású
övezetet (leszálló légmozgás) alkotnak.
Az Egyenlítő környékén felszálló légmozgás alakul ki; az itt felemelkedő légtömegek a jet streamek hatására
nem tudnak a sarkok felé áramolni, lehűlnek és leszálló légmozgás jön létre (erősítik a 30° környékének
anticiklonait).
A 30° és az Egyenlítő közötti légnyomáskiegyenlítést a passzátszelek végzik.
Passzátszelek: 0°-tól é. sz. és d. sz. 30°-ig, az északi félgömbön ÉK-i, a déli félgömbön DK-i irányúak.
A jet streamek felszíni érvényesülése, az északkeleti irányba vándorló ciklonok, a délkeleti irányba vándorló
anticiklonok egyaránt nyugatias szelek uralkodását okozzák a 30° és a 60° közt. A nyugati szelek: é. sz. és d.
sz. 30° és 60° között, az északi félgömbön DNY-i, a déli félgömbön ÉNY-i irányúak, egyrészt, mert főként a
mozgékony ciklonok játszanak szerepet kialakulásukban, másrészt a 30° magas nyomású övezete és a 60°
alacsony nyomású övezete közötti kiegyenlítődés is a sarkvidékek felé mutat.
3. Óceánok és tengerek
Az óceánok jellemzői (Atlanti-óceán, Csendes-óceán, Indiai-óceán, Jeges-tenger)
- önálló medencével rendelkeznek;
- közepes mélységük 3800-3900 méter;
- viszonylag állandó a sótartalmuk, 35‰;
- önálló áramlásrendszerük van.
A tengerek jellemzői
- nem mindig rendelkeznek önálló medencével;
- mélységük változó;
- sótartalmuk változó (1-41‰);
- nincs önálló áramlásrendszerük;
- típusai:
a) beltengerek: az óceáni medencéktől a tengerszorosok választják el, amelyek csak korlátozott vízcserét
tesznek lehetővé, így önálló vízháztartásuk van;
- interkontinentális beltengerek: földrészek között elhelyezkedő, általában önálló medencével
rendelkező, viszonylag mély tengerek, pl. Földközi-tenger, Mexikói-öböl.
- intrakontinentális beltengerek: egy kontinens megsüllyedt részét foglalják el, így nincs önálló
medencéjük és viszonylag sekélyek, pl. Balti-tenger, Hudson-öböl, Perzsa-öböl.
b) peremtengerek: az óceánoktól csak szigetcsoportok választják el, általában nincs önálló medencéjük
és vízháztartásuk, viszonylag sekélyek. Ilyen pl. Kelet-Kínai tenger, Bering-tenger, Ohotszki-tenger,
Északi-tenger.
A tengervíz fizikai és kémiai tulajdonságai
A tenger szintje
A tengerek vízszintje soha nincs nyugalomban (befolyásolja például a Hold tömegvonzása, a légáramlás, a
szél), ezért a tengerszintet a huzamosabb időn át végzett tengerszint-mérések alapján, számítással határozzák
meg. A számítással kapott középszint érték a 0 méter.
A tenger sótartalma
A regionálisan ingadozó sókoncentráció ellenére az egyes összetevők aránya viszonylag stabil. Döntő
hányadát a kloridok (NaCl, MgCl2) alkotják, kisebb arányban szulfátok (MgSO4, CaSO4), karbonátok
(CaCO3).
A tenger hőmérséklete
Mivel a víznek viszonylag magas a fajhője, ezért lassabban és kevésbé melegszik fel illetve hűl le, mint a
szárazföld. Az óceánok hőmérséklete 1000-2000 méter alatt az egész földön 1-3 °C, kivéve a sekély küszöbű
szorosokkal határolt beltengereket (pl. Földközi-tenger), ahol a fenékküszöb megakadályozza a mélytengeri
rétegek kicserélődését, így itt a tengervíz a mélyebb rétegekben is melegebb.
A tengeri jég
Jelentékeny sótartalma miatt a tengervíz 0 °C alatt fagy meg, de a mozdulatlan tengervíz hőmérséklete
fagypont alá is süllyedhet, így túlhűtött víz keletkezik, ami már kis mozgásra is azonnal jéggé fagy. A
tengereken először jégtáblák alakulnak ki, majd ezek összefagyásával összefüggő jégmező jön létre. A
tengeri jég vastagsága csak 2,5-3,5 méter, mivel a jég jó hőszigetelő képessége nem engedi lehűlni a mélyebb
rétegeket. A tengeri jég egy része a szárazföldről (a gleccserekből és a jégtakarókból) kerül a tengerbe
jéghegyek, jégrögök formájában.
A tengervíz mozgásai
Hullámzás
A tengerfelszín felett keletkező légnyomáskülönbség és a nyomában fellépő szél kelti. A
légnyomáskülönbség hatására a vízrészecskék függőleges irányú (föl-le) mozgást végeznek, a szél hatására
pedig oldalirányban is kitérnek, ezért a vízrészecskék egy közelítőleg kör alakú zárt pályán mozognak. A
szomszédos felszíni vízrészecskék egy adott pillanatban saját körpályájuk más-más pontján helyezkednek el.
Ezeket a pontokat összekötve kapjuk a felszín jellegzetes hullámvonalát.
A hullám hullámhegyekből és hullámvölgyekből áll. Két hullámhegy távolsága a hullámhossz. A hullámhegy
és a hullámvölgy közötti távolság a hullámmagasság. A hullám periódusa az az időtartam, amely ugyanazon
a helyen két hullámhegy keletkezése között eltelik.
Tengeráramlás
A tengervíz tartósan egy irányba haladó mozgása a tartósan egy irányba fújó szelek (a nagy földi légkörzés
szelei) révén. A Coriolis-erő miatt a felszíni vízrészecskék elmozdulásának iránya és a szélirány 45°-os
szöget zár be. A széliránytól való eltérés az északi féltekén a jobb kéz, a déli féltekén a balkéz irányába
történik. Az áramlás sebessége a mélységgel csökken, és az iránya is egyre jobban eltér a széliránytól. A
tengeráramlások részei a globális hőkiegyenlítődési rendszernek.
A szélrendszerek figyelembevételével leírható az ún. ideális óceán háromcellás áramlásrendszere (melyhez

leginkább az Atlanti-óceán áramlásrendszere hasonlít, ezért példáinkat onnan vettük).
Az első cella a trópusi szélességeken alakul ki. Itt a passzát szelek hajtják az egyenlítői áramlás két ágát
keletről nyugat felé. Elérve a nyugati kontinenst (Amerika) kitérítődnek. Víztömegük egy részét az egyenlítői
ellenáramlás viszi vissza.
Másik része az óceán nyugati oldalán a sarkok felé fordul. Kezdetben a kontinens partjainál (Golf-áramlás,
Brazíliai-áramlás), majd a 40-50° környékén – a nyugati szelek és a Coriolis-erő hatására keresztülszelik az
óceánt (Észak-Atlanti-áramlás). Amikor elérik a keleti kontinenst, ismét kétfelé ágaznak. Egy részük
visszaáramlik az Egyenlítő felé (Kanári-áramlás), létrehozva a második áramlási cellát.
Másik részük folytatja útját a sarkvidékek felé (Észak-Atlanti-áramlás), ahol lehűl és a sarki szelek hatására
ismét irányt változtatva előbb nyugat, majd délnyugat felé halad (Kelet-Grönlandi-áramlás), ahol a nyugati
kontinenst elérve délnek veszi irányát (Labrador-áramlás). Ez a harmadik áramlási cella.
A cellák fogaskerékszerűen segítik egymás mozgását.
A tengeráramlások fő szerepe a hő elszállítása a sarkvidékek felé. A tengeráramlások nagyobbik hányada
meleg. (Hideg tengeráramlások az észak felől érkezők, melyek környezetüknél hidegebbek.) A hideg víz
ellenáramlásának meghatározó folyamata – a hideg víz magasabb sűrűségénél fogva – a mélyben zajlik, alig
megfigyelhetően. Az ellenáramok figyelhetők meg bizonyos anomáliák esetében. Ilyen pl. az Atacama-
sivatag, a Namíb-sivatag, Kalifornia környezeténél jóval hidegebb vize (az eltérés akár 9-10°C is lehet, pedig
a környezet – a Kaliforniai-áramlás – maga is hideg áramlás!).
Hőmérsékleti anomáliákat okoznak; a hatásuk alatt álló partvidék éghajlata nagyban eltér az adott szélességi
körön várttól. Pl. New York (Madriddal egy szélességi körön, de éghajlata viszonylag hűvös – negatív
hőmérsékleti anomália), Norvégia (magas szélességen, de kikötői nem fagynak be, a partvidék éghajlata
óceáni – pozitív anomália).
A tengeráramlások sebessége változó, a világátlag 5-6 km/h. A leggyorsabb sebességű tengeráramlást

Floridában mérték (17-18 km/h).
Tengerjárás (ár-apály jelenség)
A tengerszint félnapos ritmusú ingadozásai, valamint a hozzájuk kapcsolódó áramlások. Dagály: a víz
emelkedésének időtartama: kb. 6 óra. Apály: a víz süllyedésének időtartama: kb. 6 óra.
A szintingadozás és az áramlás (árapály hullám) ugyanannak a jelenségnek két különböző megjelenési
formája. A tengerjárást elsősorban a Hold tömegvonzása kelti de a Nap tömegvonzása sem elhanyagolható.
A jelenség magyarázata: A Hold Föld körüli keringését pontosabban úgy kell értelmeznünk, hogy a két
égitest a Föld-Hold rendszer közös tömegközéppontján keresztül húzott tengely körül forog. A közös
tömegközéppont – mivel a Föld-Hold tömegaránya 81:1 – 81-szer közelebb van a Föld középpontjához, mint
a Holdéhoz (egészen pontosan ez a pont a Föld belsejébe esik, 4740 km-re van a Föld középpontjától).
A Föld Hold felőli oldalán a Hold tömegvonzása hat (ez az erő mindig a Hold felé mutat), a Holddal
ellentétes oldalon a közös tengely körüli mozgásból adódó centrifugális erő hat. A Hold vonzó ereje és a
centrifugális erő egyenlő nagyságú. A Föld különböző pontjain e két erő eredője az árkeltő erő, amely a víz
elmozdulásának irányát meghatározza.
Ebből adódóan a Földön mindig két helyen van dagály. A Hold felé néző oldalon a Hold tömegvonzása miatt
és a túloldalon a centrifugális erő miatt. A Föld forgása miatt azonban a dagály körbefut a Földön, a Föld
forgásával ellentétes irányban. Ennek időtartama: 24 óra 50 perc, tehát két dagály között 12 óra 25 perc telik
el. A fenéksúrlódás miatt a dagály kissé később következik be, mint a Hold delelése.
A tenger felszínformáló munkája
A tengerek felszínformáló hatása függ a part anyagától, tagoltságától és a partmenti vizek mélységétől.
A tengervíz pusztító munkája (abrázió) mély vizű partokon
A hullámverés a hullámok nekiütközése a magas és meredek partoknak. A hullámmarás a hullámzó víz által
szállított törmelék koptató, csiszoló hatása.
A hullámverés és hullámmarás hatására a meredek partfalban hosszan elnyúló mélyedés, abráziós fülke
alakul ki, amely folyamatosan mélyül, hátrál. Az abráziós fülke alja kissé a vízszint alatt húzódik, amiből az
idők folyamán a fülke hátrálásával a tenger felé lejtő abráziós terasz alakul ki.
Az abráziós fülke fölötti meredek fal az abráziós partfal (kliff), ami az abráziós fülke hátrálásával
alátámasztás nélkül marad, így leomlik. Anyagából abráziós törmelék keletkezik, ami részben a teraszon,
részben a terasz előtti abráziós lejtőn (törmeléklejtőn) halmozódik fel.
Ha a partfal különböző kőzetekből épül fel, a puhább kőzetek gyorsabban pusztulnak, gyorsabban hátrálnak,
a keményebbek kevésbé pusztulnak, így kezdetben előreugró hegyfokok, félszigetek alakulnak ki belőlük,
később, amikor a tenger minden oldalról ostromolja őket, abráziós tornyok, pillérek is kialakulhatnak.
A tengervíz építő munkája sekély vizű partokon

A lapos, sekély vizű partokra kifutó hullámok jelentős mennyiségű törmeléket, hordalékot szállítanak a part
felé. A lapos partra kifutó hullámok energiája lecsökken, a hullámok átbuknak, összeomlanak, a szállított
törmeléket lerakják.
A lerakott hordalékból turzás keletkezik, ha ez közvetlenül a parton épül, akkor parti vagy szegélyturzás a
neve, ha a parttól távolabb keletkezik, akkor lídónak hívják. A Balaton déli partvidéke egykor egybefüggő
turzás volt. Az emberi tevékenység ezt a turzást tette meg partvidéknek.
A lídó és a part közötti sekély vízterület a lagúna.
Ha a turzás teljesen elzár a nyílt tengertől egy kisebb-nagyobb vízterületet (pl. öblökben), akkor
rekesztőturzásról beszélünk, a mögötte lévő lagúna vize kiédesedik, később elmocsarasodhat, ún. holt
lagúnává válik (élő lagúna a sós vizű, tengerrel összeköttetésben álló lagúna). A Balaton déli partvidékének
turzásai mögötti egykori lagúnák kiszáradtak, lecsapolták őket. Ma pl. a Nagyberek maradt meg (holt
lagúna).
Egy kisebb szigetet a parttal két oldalról összekapcsoló turzás turzásháromszöget alkot. A sziget
„leárnyékolja” a mögöttes területet érintő hullámzást, így a turzások a szigethez közelebb egyre messzebb
alakulnak ki (a sziget árnyékoló hatása miatt a parttól egyre távolabb, a szigethez egyre közelebb csökken a
hullámzás ereje arra a szintre, hogy lerakja a hordalékot). A Balatonon ilyen Szántód környéke, ahol a
Tihanyi-félsziget árnyékolta le a hullámmozgást, s jött létre turzásháromszög.
A partra ferdén kifutó hullámok a turzást vándoroltatják a part mentén, amíg egy mélyebb vizű részhez nem
ér (pl. egy öböl bejárata), ahol már nem fejlődhet tovább, így kampószerűen elvégződik, ez a turzáskampó.
Több ilyen található a Balti-tenger partvidékén (pl. Hel-fsz.).
A tengerjárás következményei
A dagálymagasságot a part irányába fújó erős szél fokozhatja (vihardagály). Ilyen vihardagályok többször
érték Hollandia partjait. Egy ilyen elöntés hozta létre az Ijsel-tavat, szakította át a Nyugati-Fríz-szigetek
turzásait és öntötte el a Watt-tengert.
Igen magas a dagály szintje, ha összeszűkülő térben vezet útja. A Föld legmagasabb dagályait (18 m) a
kanadai Fundy-öbölben mérték. Folyótorkolatban a tengerbe ömlő víztömeg és a dagály összetorlódik,
torlóár keletkezik.
A magas tengerjárás és a tolróárak a folyók tölcsértorkolatainak kialakulásához vezetnek, mert a magas
munkavégző képesség elszállítja a folyók torkolatban lerakott hordalékát. A csekélyebb tengerjárású
területeken a folyók deltatorkolatot építenek.
4. Tavak
A tó minden oldalról zárt mélyedést kitöltő, nyílt vízfelületű állóvíz. A tómedence alapvetően kimélyüléssel
vagy elgátolással alakul ki.
A tavak típusai keletkezésük szerint
Belső erők által létrehozott tómedencék
a) tektonikus árokban, medencében kialakult tómedencék (a legnagyobb és legmélyebb tavak tartoznak ide),
pl. Bajkál-tó, Tanganyika-tó, Kaszpi-tenger, Aral-tó, Viktória-tó, Balaton, Velencei-tó.
b) vulkanikus eredetű tavak
- krátertó (vulkán egykori kráterében összegyűlt víz), pl. Szent-Anna tó (Erdélyben);
- kalderató (vulkán kalderájában összegyűlt víz), pl. Crater-tó (USA, Oregon);
Külső erők által létrehozott tómedencék

a) glaciális tómedencék (a jég felszínformáló hatására alakultak ki, a Föld tavainak többsége ide tartozik)
- a kőzetminőség szerinti szelektíven lepusztított sziklamedencékben kialakult tavak, pl. a finn és
kanadai tóvidék tavai;
- jégperemi tavak: az egykori jégtakaró peremén alakultak ki, pl. Winnipeg-tó, Nagy-Rabszolga-tó,
Nagy-Medve-tó, Ladoga-tó, Onyega-tó, Nagy-Tavak; a letarolt felszín alacsonyabb, mint a jég
által nem letarolt, a kettő határa gátat alkot;
- kártavak vagy tengerszemek: a kárfülkékben – gleccserek anyaggyűjtő medencéje – kialakult
tavak, a magashegységekben jellemzőek;
- moréna-tavak: a végmorénasáncok mögött felduzzadt tó, az egykori gleccser völgyében hosszan
elnyúlik, pl. Zürichi-tó, Lago Maggiore, Garda-tó, Como-i-tó, Lugano-i-tó; vagy a fenékmoréna
mélyedéseiben, a jégtakaró alatti olvadékvíz-csatornák medencéiben jönnek létre, pl. a
Mecklenburgi-tóvidék;
- fjordos tavak: a gleccser túlmélyíti a völgyet, az így létrejött küszöb mögött gyűlik össze a víz, pl.
a Garda-tó ilyen is.
b) Folyók által kialakított tavak
- morotvatavak (a folyók kanyarulatainak lefűződésével visszamaradó holt medrekben kialakult
tavak), pl. Szelidi-tó;
- árvízből származó tavak;
- törmelékkúp által lerekesztett tavak.
c) szél által kimélyített, vagy elgátolt tavak, pl. szegedi Fehér-tó, nyíregyházi Sóstó.
d) lagúnatavak (tengerpartokon az egykori lagúnák helyén kialakult, a tengertől teljesen elzárt, kiédesedett
tavak), pl. Landes (Délnyugat-Franciaország) tavai.
e) hegyomlással, csuszamlással elgátolt tavak, pl. Gyilkos-tó.
f) karsztos területek tavai, dolinatavak, ponortó (dolina, ill. víznyelő eltömődése), poljetó, tetarata-tavak
(édesvízi-mészkőteraszok rekesztik el a víz útját – pl. Pamukkale, Törökország).
g) biogén tavak, „hódtavak” (Hódmezővásárhely környéke egykor), antropogén – mesterséges tavak.
A tavak fejlődése, pusztulása
A tavak földtörténeti viszonylatban rövid életű, átmeneti képződmények.
Megszűnésük okai:
- éghajlatváltozás következtében a szárazabb klímán kiszáradnak, pl. Nagy-medence (USA);
- irányváltoztatása miatt a tavat tápláló folyó nem éri el a tavat;
- a tó vizét levezető folyó egyre jobban bevágódva lecsapolja a tavat;
- a tómedence feltöltődése a tóba beömlő folyó(k) hordalékával, szél által szállított hordalékkal, az
élővilág tevékenységének hatására;
- emberi tevékenység hatására, pl. a Szir-darja és Amu-darja vizének elöntözése miatt az Aral-tó kezd
kiszáradni.
5. A szél felszínformáló munkája
A szél felszínformáló tevékenységét és az általa létrehozott formákat eolikusnak nevezzük. A szél
felszínformáló tevékenységének feltételei:
- száraz (arid) vagy félszáraz (szemiarid) klíma (kevés csapadék, szelek)
- gyér növényzet vagy növényzettelen felszín
- finomszemcsés törmelék (általában homok szemcseméretű)
A szél csak kis méretű szemcsék szállítására képes. A szemcsemérettől függ, hogy mekkora az a legkisebb
szélsebesség, amely mozgásba lendíti őket.
A nagyobb szemcsék általában görgetve, a kisebbek ugráltatva, a legkisebbek pedig lebegtetve szállítódnak.
A szélcsatorna-kísérletek eredményeként az derült ki, hogy az ugráltatva szállítás a legjelentősebb.
A szél erózióbázisa (pusztító munkájának határszintje) a talajvíz. (Ha a szél pusztító tevékenysége pl. kifúvás
eléri a talajvíz szintjét, a pusztítás leáll.)
A szél pusztító tevékenysége

Növényzettelen területeken
Kifúvás (defláció): a szél a felszínen lévő kőzetszemcséket, homokot, port az eredeti helyéről eltávolítja.
Eredménye: deflációs medencék, deflációs mélyedések, bennük a keményebb kőzetből visszamaradt
tanúhegyek.
Ha a deflációs medencében a kifúvás eléri a talajvíz szintjét, a deflációs medence alján forrás vagy tó jelenik
meg, ez az oázis.
Szélmarás (korrázió): a szél az általa szállított kőzet- illetve homokszemcsékkel a felszínt koptatja, csiszolja.
(Közben a csiszoló anyag is kopik, aprózódik.) Eredménye: kőgombák, ingókövek, kőpiramisok, szfinx
sziklák.
Félig kötött homokterületeken (nincs zárt növénytakaró)
Szélbarázdák, közöttük az eredeti felszín maradványa: a maradékgerinc.
A szél építő tevékenysége (eolikus akkumuláció)
Ha a szél mozgása megszűnik, a szállított anyagot lerakja, különböző formákba felhalmozza.
Növényzettelen területeken
Szabadon mozgó futóhomokformák alakulnak ki.
Homoklepel: a csökkent energiájú szél a homok egy részét a felszínen lepelszerűen szétteríti.
Homokfodrok: a szél és a homokfelszín közötti súrlódás következtében keletkezett hullámmozgás
eredményei.
Bálnahátbuckák: a szél irányában elhelyezkedő pajzs alakú buckák.
Barkánok: 100-200 méter hosszú, 3-15 méter magas homokformák, amelyek a legkisebb alakellenállást
nyújtják a szélnek.
Hosszanti dűnék: a leggyakoribb futóhomokformák, amelyek az uralkodó széliránnyal párhuzamosan
alakultak ki (több száz métertől 100-200km hosszúságig terjedhetnek, 50-100 méter körüli a magasságuk).
Keresztirányú dűnék: az uralkodó szélirányra merőleges formák, a barkánok oldalirányú
összekapcsolódásával jönnek létre.
Növényzettel félig kötött homokterületek formái
Parabolabuckák: gyakran aszimmetrikus formák, száraik a széliránnyal szemben állnak (több száz méter
hosszúak, 2-20 méter magasságúak).
Garmadák: a szélbarázdából kifújt homok felhalmozódási formái.
Parti dűnék: lapos, homokos tengerparton a parttal párhuzamos, a szélirányra merőleges, szél építette
homokvonulatok.
6. A jég felszínformáló munkája (glaciális erózió és akkumuláció)
A Földön ma kb. 15 millió km2-t borít jég (a jégkorszakban ez 47 millió km2 volt). A jég legnagyobb része az
Antarktiszon és Grönlandon található, ezek átlagos vastagsága 1,5-2 km.
Fogalmak
Hóhatár: Az a magassági szint, amely felett nyáron kevesebb hó olvad el, mint amennyi télen esik, tehát
egész éven át megmarad a hó.
Csonthó: A lehullott hó (0,1 g/cm3) a napsütés hatására megolvad, majd újra megfagy. Az olvadás-újrafagyás
ismétlődésével először szemcsés hó (sűrűsége 0,3 g/cm3), majd a levegő kiszorulásával csonthó (firn)
képződik belőle. A csonthó sűrűsége 0,5 g/cm3.
Jég: Ha ez a folyamat tovább folytatódik, és a csonthóból eltűnnek a pórusok, tovább tömörödik, akkor
kialakul a jég, sűrűsége: 0,8g/cm3.
Gleccser (jégár): A magashegységekben keletkező és ott a völgyeket kitöltő, lassan lefelé mozgó jég.
Jégtakaró: A síkvidékeket borító jég. Ma két jelentős jégtakaró van Földünkön, az antarktiszi és a grönlandi.
Moréna: A mozgó jég által szállított hordalék, törmelék összefoglaló neve.
A gleccser
Pusztító munkája
A völgyfőben felhalmozódó jég a firngyűjtő oldalát és fenekét csiszolva medenceformájúvá alakítja azt. Ez a
kárfülke (az ausztriai Karwendel-hegységről kapta a nevét). A nagyméretű, amfiteátrumra emlékeztető
kárfülke a cirkuszvölgy. A kárfülkék közötti éles, meredek falú csúcsok a kártornyok vagy kárpiramisok, az
ezeket összekötő gerincek a kárgerincek. A firngyűjtő medencéből a völgyekbe nyomuló jég (gleccsernyelv)
az eredetileg V-alakú völgyet U-alakúvá szélesíti, ez a teknővölgy. Ha ezekbe a teknővölgyekbe a gleccser
elolvadása után benyomul a tenger (pl. a jégkorszak végén az elolvadó jég miatt megemelkedett a tengerek
szintje), akkor fjord alakul ki.
Építő munkája
A gleccsernyelv alatt szállított moréna a fenékmoréna. A gleccsernyelv elvégződésénél végmoréna
halmozódik fel. A gleccserek elolvadásával ezek a morénák szabaddá válnak, a végmoréna-sáncok mögött
akár tavak is felduzzadhatnak.
A belföldi jégtakaró
Pusztító munkája
A nagyon lassan mozgó jégtakaró hatalmas súlya és nyomása hatására szelektíven pusztítja le a felszínt. A
jégkorszaki jégtakaró a puhább kőzeteket jobban lepusztította, kimélyítette, így sziklamedencéket hozott
létre. (Bennük sokszor tavak találhatók, pl. Finn-, Kanadai-tóhátság.) A keményebb kőzeteket kevésbé
pusztította le, így vásott sziklák keletkeztek. Ahol nagyon nagy a kőzetek közötti különbség (pl.
ősmasszívum – üledékes kőzetek határán), meredek falú lépcső alakul ki: glintlépcső.
Építő munkája
Az elolvadt jégtakaró főleg agyagból, homokból, kavicsból álló elegyengetett hordaléka a fenékmoréna-
takaró. Néhol hatalmas sziklák, ún. vándorkövek találhatók bennük, amelyek jégbe fagyva utaztak akár több
száz kilométert. Az egykori jégtakaró peremén kialakuló, több száz kilométer hosszú dombvonulatok a
végmoréna-sáncok. Az egykori jégtakaró pereme, illetve a végmoréna meghatározta a folyók futását. A
jégkorszaki folyók ősfolyamvölgyeket hoztak létre (A Germán-Lengyel-alföld folyóinak több szakasza
ezekben az ősfolyamvölgyekben fut; DK-ÉNY irányba.)
7. A folyóvíz felszínformáló munkája (fluviális erózió és akkumuláció)
A meghatározott pályán (mederben), lineárisan mozgó vizeket vízfolyásoknak nevezzük.
Fogalmak
Ártér: A folyómederhez csatlakozó, időszakosan, általában csak áradáskor elöntött terület.
Vízhozam: A meder adott keresztmetszetén időegység alatt átfolyó vízmennyiség. (mértékegysége: m3/s)
Vízállás: A víz szintjének a vízmérce 0 pontjához viszonyított, cm-ben kifejezett magassága. A 0 pontot a
vízmérce létesítésekor önkényesen jelölik ki, de igyekeznek a valaha mért legalacsonyabb vízállás alá
elhelyezni, mégis előfordulhat kisvízkor negatív vízállás is.
Vízjárás: A vízhozam és a vízállás többé-kevésbé szabályos, évszakos váltakozása. (Egy folyó vízjárását
elsősorban az éghajlat határozza meg.)
Esés: A forrás és a torkolat közötti szintkülönbség (esésgörbével ábrázolják).
Hordalék: A folyókban áramló víz mozgási energiája révén megtámadja a meder fenekét és oldalát, és annak
anyagát leválasztva hordalékot termel. A hordalék ezután maga is részt vesz a meder formálásában. A
hordalék szállítása történhet: lebegtetve, görgetve, ugráltatva és oldva.
A folyóvíz felszínformáló munkája függ:
- a víz áramlási sebességétől
- a vízhozamtól
- a meder anyagától
- a meder esésétől
- a hordalék mennyiségétől és minőségétől
Sodorvonal: A folyó azon vonala, ahol a legnagyobb gyorsaság mérhető. Másként: adott
mederkeresztmetszetek azon pontjait összekötő vonal, ahol a legerősebb a sodrás.
A folyóvíz pusztító munkája
A folyó mélyítő munkája (bevágódása) során általában V-alakú folyóvölgy keletkezik. Ha a völgy fala
meredekebb, akkor szurdokról vagy hasadékvölgyről beszélünk. Száraz területeken ezeket kanyonnak hívják.
Ha a folyó kemény kőzetekről puhább kőzetekre folyik át, akkor vízesés keletkezik.
A folyóvíz építő munkája
A hegyekből kilépő, lelassuló folyó a hegyek lábánál hordalékkúpot, kisebb vízfolyás törmelékkúpot épít. A
mederben kavicsból és durva homokból a folyás irányába vándorló zátonyok, szigetek épülnek. A növekvő és
szélesedő zátonyok a folyót ágakra osztják, később mederváltoztatásra is kényszeríthetik. A gyakran
változtatott medrek folyamatos feltöltése során jönnek létre a feltöltött folyami síkságok.
Folyószakaszolás
Felső szakasz jelleg: a folyó szabad energiafeleslegével erodál: ez részben a víz erejét (kémiai szerepét)
jelenti, részben a szállított hordalékkal koptat, csiszol.
Alsó szakasz: a folyó lerakja a hordalékot.
Középső szakaszjelleg: a folyó kettős természettel bír. Egyes szakaszain, partvonalon épít, máshol pusztít,
így kanyarogni kezd (meanderez). A kanyarban a centrifugális erő is hat: a kanyar külső ívéhez erősen
közelít a sodorvonal, itt a folyó pusztít (oldalazó erózió). A belső íven gyenge a víz, itt épít. Ennek
megfelelően aszimmetrikus a meder, a kanyar átmérője egyre nagyobb.
A szakaszjelleg időben változhat: pl. vízmennyiség emelkedik, a kanyargó, völgyszélesítő tevékenységet a
felső szakaszjellegre jellemző vájó tevékenység váltja fel. A meder mélyül, a kanyargás egykori térszíne
folyóterasszá válik. A térszín tektonikai kiemelkedése is bevájódáshoz vezet.
8. Felszín alatti vizek

Talajnedvesség
A kéreg legfelső részét (talaj), nedvesség járja át. Ha a talajrészecskék közt a nedvesség mellett levegő is
található, talajnedvességről beszélhetünk.
Talajvíz
A legfelső kéregrészen – a legfelső vízzáró réteg felett – található nedvesség. Ha emellett nincs
levegőtartalom, talajvízről beszélhetünk. A talajvíz könnyen elszennyeződik, szintje, mennyisége gyakran
ingadozik. Befolyásolja a csapadék és a vízfolyások vízszintje (a vízfolyások és a talajvíz közt folyamatos
vízcsere érvényesül).
Rétegvíz
Két vízzáró réteg közt található víz. Viszonylag stabil a vízszint és a vízmennyiség. Túlnyomás alatt áll, ezért
kinyerése egyszerű (artézi víz).
Résvíz
A kőzetben síkok, felületek vannak, ahol megszakad a folytonossága (pl. törések, réteghatárok). Ezen
felületek mellett könnyen mozog a víz. Ez a résvíz.
Karsztvíz
Karbonátos kőzet (mészkő, dolomit) résvize.
A víz – széndioxid-tartalmától függően – oldja a karbonátos kőzetet. (Ez az oldott tartalom később
kicsapódik.) Minél hidegebb a víz, annál több széndioxidot tud oldani. A legintenzívebb a karsztosodás
mégis a trópusokon – a talajban veszi fel a legtöbb oxigént a víz (talajlakó élőlények, talajlevegő); itt az oldó
hatást a különböző egyéb vegyületek – pl. humuszsavak – is erősítik.
A víz a szállított hordalékkal is csiszolja a kőzetet. Minél idősebb egy kőzet, annál több benne a repedés,
mert a hosszabb időtartam alatt több erőhatás éri az egyre törékenyebb idősödő anyagot. Ennek megfelelően
a karsztosodás gyorsasága a kőzetminőségtől függ.
Az oldási, csiszolási folyamatok során kaverna – kitágított rés – jön létre.
A különböző karsztszintek formakincse:
1. Beszivárgási övezet
Itt zajlanak az elsődleges oldásos folyamatok. Formakincse: víznyelő (ponor), dolina (oldásos homorú
forma), polje (nagyobb tál alakú mélyedés, gyakran tektonikai eredetű).
2. Semleges zóna
A telített karsztvíz itt nem végez munkát.
3. Harmadik zóna, „lencsezóna”
Itt a karsztvíz nem tud továbbmenni (pl. vízzáró réteg miatt). Oldalirányú mozgásba kezd (a karsztvízszint
lencse alakú, oldalirányban csökken), így tágítja a kavernákat (elsősorban csiszolással, a szállított
hordalékkal). Barlangok, barlangrendszerek jönnek létre, jellegzetes formájuk a cseppkő (sztalaktit,
sztalagmit).
A karsztvíz eredete szerint lehet autogén (csak a beszivárgó csapadékvízből származik), vagy allogén. Ez
utóbbi esetben az át- és ráfolyó vizek szerepe is nagy. Ilyen pl. a poljékon átfolyó patak, ami a polje határán
eltűnhet egy barlangrendszerben.
A forrásokban ismét felszínre kerülő karsztvíz (forrásokról lásd bővebben a következő fejezetet) mésztufa-
gátakat épít. A felszínre éréskor hirtelen lecsökken a víz hidrosztatikus nyomása, ezért telíthetősége
lecsökken: kicsapódnak a karbonátok. Édesvízi mészkő (travertínó) keletkezik. (Példák: budai Várhegy: az
egykori forrás édesvízi mészkővel terítette be a Duna teraszt. A később tektonikai okokból megemelkedő
terasz a folyóvizek bevágódása révén feltagozódott – pl. Ördög-árok eróziója – ám az édesvízi mészkő
megvédte a Várhegyet.)
Magyarországon sok helyütt a karsztvíz a vízbázis (Buda, Pécs, Dunántúli-középhegység). A bányászat ezt
veszélyeztette – lásd tapolcai tavasbarlang, Hévizi-tó vízgondjai.
Források
Pontszerűen (források) vagy nagyobb felületen (lápok) érhetik el a felszínt a felszín alatti vizek.
Források csoportosítása:
- édes, vagy sósvizű
- széndioxid-tartalmú (savanyúvíz)
- kéndioxid-tartalmú (csevice – Mátrában)
- hévforrás (20°C felett)
- ásványvíz, gyógyvíz (jogi fogalmak!)
Keletkezésük szerint:
- leszálló forrás – a rétegek a felszín felé lejtenek;
- átbukó forrás – a felszín alatti víz átbukik a vízzáró rétegen a törésvonalnál;
- felszálló forrás – a felszín alatti víz a túlnyomás hatására a felszínre ömlik a törésvonalnál, kútnál,
vagy a szifonszerű föld alatti csatornán.
9. Talajtan
A talaj
A földkéreg legkülső szilárd burka, amely a növények termőhelyéül szolgál. Alapvető tulajdonsága a
termékenység: a benne illetve rajta élő élőlényeket levegővel, vízzel, tápanyaggal látja el. A talaj bonyolult,
összetett rendszer, amely két alrendszerből, élő és élettelen részből áll. A talaj az élő és élettelen
részrendszerek működési egysége.
A talajképződést meghatározó tényezők
- éghajlat (hőmérséklet, csapadék, szél)
- földtani tényezők (alapkőzet, kéregmozgások, vulkanizmus, felszíni és felszín alatti vizek)
- domborzati tényezők
- biológiai tényezők (baktériumok, gombák, növények, állatok)
- időtényező (a talajok kora)
- emberi tevékenység
A talaj kialakulása
Kiindulási anyagok
A kiindulási anyagok a földkéreg felszínén található kőzetek és ásványok. Ezek az anyagok három alapvető
folyamat során alakulnak talajjá:
- fizikai mállás (aprózódás - lásd Első jegyzet Belső erők földrajza)
- kémiai mállás (mállás- lásd Első jegyzet Belső erők földrajza)
- biológiai mállás: az élőlények hatása a talajképződés során. A talajok képződésének alapvető feltétele
az élőlények (mikroorganizmusok, növények, gombák, állatok) megtelepedése a málladékon, amelyek
azt termőképességgel rendelkező biogén képződménnyé alakítják át. Az élőlények tevékenységének
hatására a talajban szerves anyagok jelennek meg. Ezek egyrészt az élőlényekben is előforduló
szénhidrátok, fehérjék, másrészt a talaj speciális anyagai, a humuszanyagok.
A talaj kialakulásában fontos további folyamatok
Kilúgzás – felhalmozódás: e folyamatpár a talajok vízgazdálkodásával, így az éghajlattal van szoros
összefüggésben.
- Kilúgzás: a CaCO3 és más jól oldódó talajalkotó vegyület csapadék hatására történő kioldódása a talaj
felső szintjéből, és alsóbb szintekbe való vándorlása. (A humuszanyagok jó része vízben oldhatatlan,
így nem vesz részt a kilúgzásban.)
- Felhalmozódás: a kilúgzás ellentéte, az oldott anyagok kiválása, feldúsulása a talaj valamely,
általában mélyebb szintjében. (Pl. a CaCO3 száraz körülmények között a felszín közelében van, az
erősen nedves területeken viszont a talaj legmélyebb rétegeibe kerülhet).
Podzolosodás: nedves viszonyok között (leginkább a boreális övben) az agyagásványok szétesésével
kialakult alumínium- és vas-oxidok a felső szintből az alsó szintbe vándorolnak, a jellegzetes szürke színű
kovasavak pedig a felső szintben maradnak. A podzolos talaj humuszban is szegény.
A talaj szintjei
A szint
A talaj legfelső szintje, a legnagyobb biológiai aktivitással. Legnagyobb a humusztartalma (humusz-
felhalmozódási szintnek is nevezik), és itt hat leginkább a kilúgzás (kilúgzási szintnek is nevezik).
B szint
Kisebb biológiai aktivitású, alacsonyabb humusztartalmú szint, itt halmozódnak fel a kioldódott anyagok
(felhalmozódási szintnek is nevezik).
C szint
Anyakőzet = alapkőzet. A talajképződésben résztvevő kőzet, amelynek anyagaiból jön létre a talaj.
D szint
Ágyazati kőzet, a talajképződésben már nem vesz részt.
A talaj fizikai tulajdonságai
- szemcseméret;
- levegőtartalom (talajlevegő): eltér a légköri levegőtől, mivel CO2- és páratartalma nagyobb,
oxigéntartalma pedig kisebb a levegőénél. A talajlevegő a talaj pórusain keresztül állandó
kapcsolatban áll a légkörrel;
- víztartalom: a talaj vízgazdálkodását befolyásoló tényezők: csapadék, hőmérséklet, párolgás
(evaporáció), növények párologtatása (transzspiráció). Általában a talaj felső részében a talajszemcsék
közti pórusokat levegő és víz tölti ki. Ez a víz a talajnedvesség. Általában a talaj mélyebb rétegeiben
elhelyezkedő, a vízzáró réteg felett összegyűlő víz a talajvíz, amely a talaj minden pórusát kitölti, így
itt nincs talajlevegő. A talajvíz a kapilláris vízemelés révén biztosítja a felette lévő talajrétegek
vízellátását.
A talaj kémiai tulajdonságai
A talaj kémhatása
A talajok nagy része, elsősorban az élettevékenység hatására savas kémhatású (talajsavanyúság).
A talaj tápanyagtartalma
A növények számára kiemelkedő fontosságú. A növények tápanyagaikat a talajból ionok formájában veszik
fel. A talaj tápanyagai egyrészt a talaj szerves anyagaiban (humuszanyagok) vagy azok felületén kötve,
másrészt a talajoldatban találhatók.
10. Földrajzi övezetesség

Alapfogalmak
Éghajlat (klíma)
Egy adott hely időjárásának hosszabb időszak (néhány évtized) alatt megfigyelhető, szabályszerű változása,
időjárási rendszere.
Időjárási elemek = éghajlati elemek
Egyes térségek időjárását, éghajlatát kialakító, számokkal is leírható jellemzők: napsugárzás, hőmérséklet,
légnyomás, szél, vízgőztartalom, felhőzet, csapadék.
Éghajlat-alakító tényezők
Azok a csillagászati (kozmikus) és földi jelenségek, amelyek megszabják valamely hely éghajlati változását,
azok törvényszerűségét. Ezek:
- napsugárzás;
- a földfelszín anyaga, domborzata, tengerszint feletti magassága, növényzete;
- uralkodó szél és tengeráramlások.
Éghajlati övezet
A gömb alakú Földön az éghajlati elemek (és sok más természetföldrajzi tényező) övszerű sávok mentén
rendeződnek el.
Szoláris éghajlati övezetesség
A napsugarak hajlásszöge (=deleléskor a napsugarak és a földfelszín által bezárt szög) által kijelölt éghajlati
övezetek (csak a Nap sugárzását és a Föld bolygótulajdonságait vesszük figyelembe):
forró (trópusi) övezet 0° − é.sz. és d.sz. 23,5°
mérsékelt övezet é.sz. és d.sz. 23,5° − é.sz. és d.sz. 66,5°
hideg övezet é.sz. és d.sz. 66,5° − é.sz. és d.sz. 90°
Tehát a napsugarak beesési szöge csak a Rák- és a Baktérítő közötti területen (é.sz. 23,5° és d.sz. 23,5°
között) lehet az év folyamán 90°. Ez a terület a forró (vagy trópusi) övezet. Ugyancsak a Föld
tengelyferdesége az oka, hogy az é.sz. 66,5°-tól északra és a d.sz. 66,5°-tól délre az év folyamán legalább
egyszer nem kel fel illetve nem nyugszik le a Nap (a sarkkörökön), a sarkpontokon pedig féléves nappal és
féléves éjszaka váltja egymást. Ez a terület az északi és déli hideg övezet. A térítők és a sarkkörök közötti
átmeneti terület, ahová már mindig csak 90°-nál kisebb hajlásszöggel érkeznek a napsugarak, de még minden
nap felkel és lenyugszik a Nap, az északi és déli mérsékelt övezet.
Valós vagy módosított éghajlati övezetesség

A napsugarak által kijelölt éghajlati övezetek határai szabályosak: a térítők és a sarkkörök jelentik ezeket. A
valóságban azonban a tengeráramlások, a szélrendszerek, a domborzat valamint a szárazföldek és óceánok
szabálytalan elhelyezkedése módosítja a szoláris éghajlati övezetek szabályos határait. Így jönnek létre a
szabálytalan határokkal rendelkező valós vagy módosított éghajlati övezetek. Ezeken belül is eltérő lehet az
éghajlat, így jönnek létre az éghajlati övezeteken belül az éghajlati övek, és azokon belül az éghajlati
területek.
Földrajzi övezetek
Az éghajlat, a természetes növényzet, az állatvilág, a talaj, a vízjárás, a felszínformáló erők együttes övezetes
megjelenése. Az egyes éghajlati övezetek jellemzőit a Mellékletben található táblázat kiválóan összefoglalja,
azok elsajátítását ez alapján javasoljuk! (Dr. Sárfalvi Béla, Dr. Tóth Aurél: Földrajz I. osztály, gimnáziumi
tankönyv, Nemzeti Tankönyvkiadó é. n.)
Gyakorlófeladatok a külső erők földrajza című témakörhöz
A feladatok megoldásait, a levezetéseket külön füzetben célszerű vezetni! A feladat-meghatározás gyakran

úgy szól, hogy „írja a fogalom mellé”, „írja a betűjel mellé”, stb. Ilyen esetben is célszerű külön füzetbe
átvezetni a megoldást, így a feladatlap a későbbiekben is felhasználható marad!
Jó munkát!
Földrajzi övezetesség; talajtan fejezetekhez
Ha a, b, c igaz: A
Ha a, c igaz: B
Ha b, d igaz: C
Ha d igaz: D
Ha mind igaz: E
Ha egyik sem igaz F
Írja a feladat sorszáma után a megfelelő válaszokhoz tartozó betűjelet!
1 Az ilyen éghajlati terület folyóinak vízjárása erősen ingadozó
a) szavanna
b) monszun
c) mediterrán
d) óceáni
2 Nyáron tengeri eredetű légtömegek uralják ezen éghajlati területeket
a) óceáni
b) száraz kontinentális
c) szubtrópusi monszun
d) mediterrán
A számmal jelölt állítások sorszáma után írja a rá vonatkozó fogalom betűjelét!
A. hegyvidéki éghajlat
B. egyenlítői éghajlat
C. trópusi monszun
D. mediterrán éghajlat
3 Csapadéka főként télen hull
4 Területén egész évben a meleg alacsony légnyomású levegő uralkodik
5 Bármelyik éghajlati övezetben kialakulhat
6 Folyói a hóolvadást követően erőteljesen megáradnak
7 Forró, száraz nyarán folyói csaknem kiszáradnak
8 Három évszak jellemzi
9 Ilyen az éghajlat Afrika északi és déli partvidékén
10 Legcsapadékosabb tájait áthatolhatatlan dzsungel borítja
11 Állandóan forró, párás, fülledt egyetlen évszak jellemzi
12 Területén a szél iránya évszakonként szabályosan váltakozik
Írja a feladat sorszáma mellé a megfelelő állítás betűjelét!
13 a) Az aprózódás szerepe az óceáni területek felszínformálásában
b) Az aprózódás szerepe a kontinentális területek felszínformálásában
14 a) A csapadék évi mennyisége az óceáni területeken
b) A csapadék évi mennyisége a szubtrópusi monszun területeken
Feleletválasztás
15 Hol nem alakulhatott ki monszun éghajlat?
A. Észak-Amerika szubtrópusi övének nyugati partjainál
B. Afrika déli szubtrópusi övének keleti részén
C. Ausztrália ÉK-i részén
D. Dél-Amerika szubtrópusi övének Atlanti partvidékén
16 Mi formálja főként az egyenlítői öv felszínét?

A. Mállás és aprózódás
B. Nagymértékű aprózódás
C. Nagyon erős mállás
D. A szél munkája
E. Felszíni leöblítés
17 Milyen a szubtrópusi monszun területek természetes növényzete?
A. Trópusi őserdő
B. Erdős szavanna
C. Babérerdő
D. Keménylombú erdő
E. Lombhullató erdő
18 Melyik a legritkábban lakott földrajzi öv?
A. A térítői öv
B. A sarkvidéki öv
C. A sarkköri öv
D. A hideg mérsékelt öv
E. Az egyenlítői öv
19 Melyik éghajlati területre jellemző a dzsungel?
A. A dél-amerikai esőerdőre
B. Az afrikai esőerdőre
C. A dél-ázsiai trópusi monszunerdőre
D. A mérsékelt övi monszunerdőkre
E. Az erdős szavannára
20 Melyik a sivatagok fő felszínformáló folyamata?
A. Az erős mállás
B. A mállás és az aprózódás
C. Az időszakos vízfolyások eróziója
D. Az inszolációs aprózódás
E. Az időszakos vízfolyások építő munkája
21 Mi jellemzi a trópusi monszun területek folyóit?
A. Időszakosak
B. Az esős évszakban bővizűek
C. Vízszintingadozásuk rendkívül nagy
D. Egyenletes vízjárásúak
E. Egész évben közepes vízállásúak
Relációanalízis
C= igaz, hamis
D= hamis, igaz
E= hamis, hamis
Írja a feladat sorszáma mellé a megfelelő állítás betűjelét!
22 Az éghajlati övek zonális elrendeződésűek, mert a Föld gömb alakjának
következtében a felszínre érkező napsugarak hajlásszöge az Egyenlítőtől a
sarkok felé növekszik.
23 Az állandóan fagyos éghajlat alatt a jég formálja a felszínt, mert a
csapadék 200 mm körül van.
24 A trópusi sivatagi éghajlat a Ráktérítő és a Baktérítő mentén alakul ki,
mert ez a két övezet egész évben a felszálló légáramlatok hatása alatt áll.
25 Az Egyenlítő vidékén a hőmérséklet csekély ingása miatt nagyarányú a
mállás, mert az állandóan magas hőmérséklet és a bő csapadék gyorsítja e
folyamatot.
26 Az egyenlítői éghajlaton a felszín nagyon gyorsan pusztul, mert a
hőmérséklet jelentős napi ingása miatt gyorsan aprózódnak itt a kőzetek.
27 A domborzat módosítja az éghajlatot, mert fölfelé haladva emelkedik a

levegő hőmérséklete.
28 Az éghajlati övek zonális elrendezésűek, mert a gömb alak következtében
a Föld felszínét a párhuzamosan jövő napsugarak azonos hajlásszögben
érik.
29 A sivatagi területeken a kőzetek gyorsan aprózódnak, mert igen nagy
mértékű a napi hőingás.
30 A trópusi esőerdő gyepszintjére igen kevés napfény jut, mert a liánok és
kúszónövények átjárhatatlanná teszik az őserdőt.
31 A trópusi monszun területeken három évszak van, mert nyáron a
szárazföld felől, télen az óceán felől fúj a szél.
32 A trópusi átmeneti övben száraz és esős évszak váltja egymást, mert a
passzát szélrendszer le- é felszálló ága évszakonként váltakozva fejti ki
hatását.
33 Nyugat-Európa nagy folyói bővizűek és egyenletes vízjárásúak, mert ezen
a területen egyenletes a csapadékeloszlás.
34 A kontinentális jellegű folyók évente kétszer áradnak, mert a jeges ár és a
zöldár idején is emelkedik a vízszintjük.
35 A mérsékelt éghajlati övezetben nyugat felé haladva az óceánok mérséklő
hatása egyre csökken, mert a anticiklonok szerepe egyre jelentősebb lesz.
Táblázat
Egészítse ki a táblázat számokkal jelölt hiányzó információit!
Felszín-
Éghajlati Éghajlati Uralkodó Természetes
Évszakok formáló Talaj Folyók
öv terület szél növényzet
folyamatok
erős mállás,
egyenlítői - 39 42 folyóvízi 48 51 102
erózió
két
évszak: ingadozó
36 - 40 meleg 45 49 52 vízjárásúa
esős, forró k
száraz
passzát
szélrend-
sivatagi
37 - szer 43 46 50 103
váztalaj
leszálló
ága
monszuner-
- 38 41 44 47 53 104
dő dzsungel
Időjárás, ciklonok, anticiklonok, frontok fejezethez
A. hidegfront
B. melegfront
C. mindkettő
D. egyik sem
1 Meleg levegő áramlik a hideg levegőjű területre.
2 Gyakran felhőszakadással, jégesővel jár.
3 A hideg levegő magasba emeli a meleg levegőt.
4 Érkezése hőmérsékleti és légnyomásváltozással jár.
5 Több napig, nagy szélességben hulla csapadék.
6 Érkezését derült időjárás jellemzi.
7 Érkezése csapadékos időjárást jelent.
A. ciklon
B. anticiklon
C. mindkettő
D. egyik sem
8 A légnyomás a középpontja felé csökken.
9 Iránya évszakonként változik.
10 Belsejében lefelé áramlik a levegő.
11 Az északi félgömbön a levegő az óramutató járásával megegyező irányban
áramlik benne.
12 A levegő benne spirálisan befelé áramlik.
13 Belsejében felszálló légáramlatok vannak.
14 A középpontjában magas a légnyomás.
15 A levegő benne spirálisan kifelé áramlik.
16 Az izobár-vonalak benne csaknem körkörösen futnak.
17 A 60. szélességi kör felé sodródva alacsony nyomású övet hoznak létre.
18 A 30. szélességi kör mentén magas légnyomású övet alakítanak ki.
A. passzát szélrendszer
B. nyugatias szelek
C. sarki szelek
D. monszunszél
E. egyik sem
19 Az Egyenlítő és a térítőkörök között állandó irányban fúj.
20 A szárazföld és az óceán eltérő felmelegedése következtében jön létre.
21 Délkelet-Ázsia jellegzetes szélrendszere.
22 A 30-60. szélességi kör között fújnak.
23 A pólusok környékén kialakuló magas légnyomású légtömegek az északi
félgömbön ÉK-i szélként jelennek meg.
24 Évszakosan változó irányú, nyáron csapadékot hozó szél.
25 Nem hat rá a Coriolis-erő.
26 A troposzféra felső részében az egész Földön uralkodó szél.
27 Az év folyamán legalább 180 °-os irányváltást mutat.
28 Az erősen lehűlt, magas nyomású levegő hozza létre ezt az állandóan fújó
szelet.
29 Fő hajtómotorja a troposzféra felső határán létrejövő futóáramlások.
30 Az óceán fölött párával telítődik, így a kontinensek nyugati partvonalához
csapadékot szállítanak.
Relációanalízis
A = igaz, igaz, van összefüggés
B = igaz, igaz, nincs összefüggés
C = igaz, hamis
D = hamis, igaz
E = hamis, hamis
Írja a feladat sorszáma mellé a helyes összefüggés betűjelét!
31 A ciklonok belsejében a levegő felfelé áramlik, mert a ciklonok közepén
alacsony a légnyomás.
32 Szibéria felett télen hatalmas ciklon alakul ki, mert a lehűlt földfelszín
lehűti a fölötte elhelyezkedő levegőt.
33 Az anticiklonban az északi félgömbön a levegő áramlásának iránya
megegyezik az óramutató járásával, mert a Coriolis-erő itt balra téríti ki a
mozgó levegőt.
34 A monszunszél nyáron a tenger felé fúj, mert a szárazföld fölött magas, a
tenger fölött alacsony légnyomás uralkodik.
35 A térítők környékén keletkező magas légnyomású levegőtömeg nem a
földrajzi Egyenlítő irányába, hanem a hőmérsékleti egyenlítőhöz áramlik,
mert a hőmérsékleti egyenlítő a Föld legmagasabb légnyomású pontjait
összekötő izotermavonal.
36 Az Egyenlítő környékén felemelkedő levegő a troposzféra felső határán
szétterül, a magasban a térítők irányába indul és ott leszáll, mert a
troposzféra magassága egyre csökken, így a kiterjedt légtömegek számára
egyre kisebb tér áll rendelkezésre.
Igazságkeresés
37 A nyugatias irányú passzátszelek a térítőkörök között fújnak.
38 A keleties irányú sarki szelek keletkezése a sarkokon kialakuló
anticiklonokkal függ össze.
39 Az északi félgömb nyarán a déli félgömb DK-i passzátszele az Egyenlítőtől
északra mint trópusi DNY-i monszun halad tovább.
40 A déli félgömb trópusi téli monszunja az ÉK-i passzátszéllel azonos.
Ha a, b, c igaz: A
Ha a, c igaz: B
Ha b, d igaz: C
Ha d igaz: D
Ha mind igaz: E
Ha egyik sem igaz F
Írja a feladat sorszáma mellé a megfelelő betűjelet!
41 Alacsony légnyomású öv jellemzi:
a) északi 60° szélességi kör.
b) déli 30° szélességi kör.
c) Egyenlítő.
d) Északi sark
Relációanalízis
C = igaz, hamis
D = hamis, igaz
E = hamis, hamis
Írja a feladat sorszáma mellé a helyes összefüggés betűjelét!
42 A ciklon belsejében alacsonyabb a légnyomás, mint a környezetében, mert a
ciklonok belsejében a levegő leszáll.
43 Az északi félgömbön a mérsékelt övezet ciklonjai északkelet felé
sodródnak, mert északi oldalukon hat rájuk legerősebben az eltérítő erő.
44 A monszun szél nyáron a tenger felé fúj, mert nyáron a szárazföld fölött
alacsony, a tenger fölött magas a légnyomás.
Rajzos feladat
Az alábbi ábra egy időjárási frontot ábrázol. Nevezze meg a rajz számokkal jelölt részeit és
oldja meg a feladatot!
45 ................................. levegő
46 ............................... levegő
47 ................................
48 ................................
Feleletválasztás
49 Mi jellemző a déli félgömb ciklonjára?
A. A levegő az óramutató járásával ellenkező irányba áramlik.
B. A levegő kifelé áramlik belőle.
C. A levegő a belsejében felemelkedik.
D. Az izobár-térképeken M betűvel jelölik.
50 Mi jellemző az északi félgömb anticiklonjára?
A. A levegő az óramutató járásával megegyező irányba áramlik.
B. A levegő befelé áramlik benne.
C. Alacsony nyomású légörvény.
D. A 60. szélességi kör környékén gyakoriak.
51 A Coriolis-erő
A. nagysága az Egyenlítőtől a sarkok felé fokozatosan csökken.
B. az északi félgömbön bal kéz felé téríti ki a mozgó légtömegeket.
C. kialakulása az eltérő szögsebességre vezethető vissza.
D. szabja meg a ciklonok örvénylő mozgásának irányát.
A légkör fejezethez
A = a nagyobb, mint b
B = b nagyobb, mint a
C = a és b egyforma, vagy megközelítően azonos
Írja a megfelelő reláció betűjelét a feladat sorszáma mellé!
1 a A tenger albedója
b A friss hófelszín albedója
2 a A troposzféra ózontartalma
b A sztratoszféra ózontartalma
3 a A felszálló levegő hőmérsékletének csökkenése 100 méterenként
b Az álló levegőben mért hőmérséklet csökkenése a magassággal 100
méterenként
4 a A dér kiválásának hőmérséklete
b A zúzmara kiválásának hőmérséklete
Egyszerű választás
Válassza ki az egyetlen helyes választ!
5 A levegőt alkotó felsorolt gázok közül melyik változó gáz?
A ózon
B nitrogén
C oxigén
D szén-dioxid
6 Milyen magasságban helyezkedik el az ózonréteg nagy része?
A 10-20 km
B 20-30 km
C 30-40 km
D 40-50 km
A sztratoszféra
B troposzféra
C mindkettő
D egyik sem
7 Ebben a tartományban, 20-30 km magasságban ózon halmozódik fel
8 Átlagos vastagsága 10-12 km
9 Itt koncentrálódik a légkör csaknem teljes vízmennyisége
10 A felhő- és csapadékképződés, valamint a légmozgások fő színtere
11 Átlagos vastagsága 38-40 km
12 Az ultraibolya sugárzásnak az élővilágra káros része itt nyelődik el
Igazságkeresés
13 A troposzféra felső határán a Nap ultraibolya sugárzásának hatására
keletkezett háromatomos oxigén (ózon) halmozódik fel
14 A troposzféra felső határán a hőmérséklet valamivel magasabb, mint a
sztratoszférában
15 A magasban a levegő melegebb is lehet, mint a talaj közelében
16 A felhőképződés megindulásától kezdve az emelkedő levegő
hőmérséklete 100 méterenként már csak kb. 0,5 °C-kal csökken, ez az
érték azonban nagyobb magasságban ismét nő
17 A leszálló levegő hőmérséklete 100 méterenként 1°C-kal emelkedik
Relációanalízis
C = igaz, hamis
D = hamis, igaz
E = hamis, hamis
Írja a megfelelő állítás betűjelét a feladat sorszáma után!
18 A hegységek uralkodó széliránnyal szemben fekvő oldala csapadékos,
mert a hegységek az áramló levegőt felemelkedésre kényszerítik.
19 A sztratoszféra a légkör legfontosabb tartománya, mert ebben a
tartományban él és dolgozik az emberiség.
20 A napsugárzás hatására a déli félgömbön az északi lejtő jobban, a déli
lejtő kevésbé melegszik fel, mert az északi lejtőn kisebb, a déli lejtőn
nagyobb a napsugarak hajlásszöge.
21 A levegő hőmérséklete a földfelszíntől a világűr felé távolodva a
sztratoszféra felső határáig folyamatosan csökken, mert a napsugárzás
közvetlenül csak a levegő legalsó részét melegíti fel.
Ha a, b, c igaz: A
Ha a, c igaz: B
Ha b, d igaz: C
Ha d igaz: D
Ha mind igaz: E
Ha egyik sem igaz F
Írja a megfelelő betűjelet a feladat sorszáma mellé!
22 Hulló csapadék a magasba emelkedő levegő lehűlésével keletkezik. A
levegő akkor emelkedik fel, ha:
a) felmelegszik.
b) hidegfront alakul ki.
c) melegfront alakul ki.
d) hegységen kel át.
Relációanalízis
C= igaz, hamis
D= hamis, igaz
E= hamis, hamis
Írja a megfelelő állítás betűjelét a feladat sorszáma után!
23 A felhőképződés megindulása után a tovább emelkedő levegő
hőmérséklete 100 méterenként már csak 1 °C-kal csökken, mert a
kicsapódáskor felszabaduló hő mérsékli a további lehűlést.
24 Ugyanannyi (abszolút) vízgőztartalom mellett a hideg levegő relatív
páratartalma magasabb, mint a meleg levegőé, mert minél magasabb a
levegő hőmérséklete, annál több vízgőzt képes befogadni.
Igazságkeresés
25 A hőmérséklet emelkedésével az adott tényleges vízgőztartalmú levegő
relatív nedvessége csökkenni fog.
26 A felhőképződés megindulását követően a tovább emelkedő levegő
hőmérséklete 100 méterenként már csak 0,5 °C-kal csökken, mert a
kicsapódáskor felszabaduló hő mérsékli a további lehűlést.
27 A hőmérséklet napi járása a Föld Nap körüli keringésével és a Föld
tengelyferdeségével függ össze.
Óceánok és tengerek; tavak
A=a nagyobb, mint b
B=b nagyobb, mint a
Írja a megfelelő állítás betűjelét a feladat sorszáma mellé!
1 a. A szárazföldet felépítő kőzetek fajhője
b A tengervíz fajhője
Ha a, b, c igaz: A
Ha a, c igaz: B
Ha b, d igaz: C
Ha csak d igaz: D
Ha mind igaz: E
Ha egyik sem igaz: F
Írja a megfelelő betűjelet a feladat sorszáma után!
2 Melyik hideg tengeráramlás?
a. Humboldt-áramlás
b. Benguela-áramlás
c. Nyugat-ausztráliai-áramlás
d. Labrador-áramlás
3 Melyik meleg tengeráramlás?
a. Kuro-shio-áramlás
b. Benguela-áramlás
c. Golf-áramlás
d. Labrador-áramlás
Igazságkeresés
Jelölje meg a következő állítások közül azokat, amelyeket teljes egészében igaznak
tart!
4 A Föld és a Hold közös tömegközéppontja a Föld belsejében van.
5 Az óceánok felszíni vízhőmérséklete a magasabb földrajzi
szélességeken télen jelentős területeken 0 °C alatt van.
6 A tengervíz tartósan egyirányú haladó mozgását hullámzásnak
nevezzük.
7 Abbráziós formák a tengerpartokon kívül nagyobb tavak partján is
kialakulhatnak.
Relációanalízis
C = igaz, hamis
D = hamis, igaz
E = hamis, hamis
Írja a megfelelő betűjelet a feladat sorszáma mögé!
8 Földünk legmélyebb tava a Bajkál, mert süllyedéssel keletkezett
árokban helyezkedik el.
9 Az egyenlítő vidékén az óceánok sótartalma nem több az átlagosnál,
mert itt igen sok csapadék hull és igen sok bővizű folyó ömlik
beléjük.
10 Az északi félgömbön a mérsékelt övi kontinensek nyugati része
pozitív hőmérsékleti anomáliát élvez, mert itt a meleg
tengeráramlások a kontinensek nyugati partvidékét fűtik.
11 A tengeri jég átlagos vastagsága mindössze pár méter, mert a jég jó
hőszigetelő és lelassítja az alatta lévő víz további lehűlését.
12 A lefolyástalan tavak vize általában sós, mert a beléjük kerülő oldott
anyagok a párolgással nem távoznak el.
13 A felszíni vizek olajszennyeződésekor a vízben oxigénhiány lép fel,

mert az olaj a víznél kisebb fajsúlya miatt nagy felületen ellepi a
vizek felszínét.
Írja a megfelelő reláció betűjelét a feladat sorszáma mellé!
14 a. A tengervízben lévő konyhasó mennyisége.
b. A tengervízben lévő kálisó mennyisége.
15 a. Az Indiai-óceán átlagos mélysége.
b. Az Atlanti-óceán átlagos mélysége.
16 a. A Balti-tenger sótartalma.
b. Az Északi-tenger sótartalma.
17 a. A dagály magassága a Fekete-tengeren.
b. A dagály magassága az Atlanti-óceán partvidékén.
18 a. Az átlagos sótartalom az Egyenlítő mentén.
b. Az átlagos sótartalom a Ráktérítő mentén.
19 a. A földfelszínről évente elpárolgott víz mennyisége.
b. A földfelszínre évente hullott csapadék mennyisége.
20 a. A tengerjárás mértéke a deltatorkolatoknál.
b. A tengerjárás mértéke a tölcsértorkolatoknál.
21 a. A morotvatavak gyakorisága a felsőszakasz jellegű folyók mentén.
b. A morotvatavak gyakorisága a középszakasz jellegű folyók
mentén.
Relációanalízis
C = igaz, hamis
D = hamis, igaz
E = hamis, hamis
22 A Földön a Holddal ellentétes oldalon is dagály van, mert a
centripetális erő kifelé hajtja a vizet.
23 A Földközi-tengerbe ömlő folyók többsége tölcsértorkolatú, mert a
beltengerekben nagyon erős a tengerjárás.
24 Az Egyenlítő vidékén alacsonyabb a tengervíz sótartalma, mert az
Egyenlítő övezete a Föld legkisebb hőingású területe.
25 Az északi félgömbön a kontinensek keleti része negatív hőmérsékleti
anomáliát élvez, mert a meleg tengeráramlások az északi félgömbön
a kontinensek nyugati partvidékét fűtik.
26 Egy helyen naponta kétszer van dagály és kétszer apály, mert a
nyugatról keletre forgó Földön a dagályhullám keletről nyugatra
járja körbe a Földet.
27 A tavak rövid életű képződmények, mert a tóból kiömlő folyó
lecsapolhatja a tavat.
Feleletválasztás
Válassza ki a leginkább érvényes megoldást!
28 Mi tartja mozgásban a tengeráramlásokat?
A. A sótartalom különbsége.
B. Az állandó szelek.
C. A hőmérsékletkülönbség.
D. A Föld tengely körüli forgása.
E. A szárazföld és a tenger eltérő fajhője
Ha a, b, c igaz: A
Ha a, c igaz: B
Ha b, d igaz: C
Ha d igaz: D
Ha mind igaz: E
Ha egyik sem igaz F
Írja a feladat sorszáma után a megfelelő betűjelet!
29 Tektonikus eredetű tó a
a. Bodeni.
b. Velencei.
c. Garda.
d. Tanganyika.
30 Hideg tengeráramlás a(z):
a. Oja-shio.
b. Kaliforniai.
c. Kanári.
d. Kelet-Grönlandi.
31 Meleg tengeráramlás a:
a. Kuro-shio.
b. Kanári.
c. Golf.
d. Kaliforniai.
A. tengerjárás
B. tengeráramlás
C. mindkettő
D. egyik sem
32 Az Atlanti-óceánra is jellemző.
33 Jelentős éghajlatmódosító hatása van.
34 Beltengerekben is észlelhető.
35 A hajózást is befolyásolhatja.
36 Hatással van a folyótorkolatok kialakulására.
37 Kialakulásában szerepe van a centrifugális erőnek.
38 A világtenger nagy kiterjedésű mozgása.
39 Fő mozgatóereje a tartós egy irányba fújó szelek.
40 Abráziót okoz.
A. óceán
B. beltenger
C. peremtenger
D. mindhárom
E. egyik sem
41 Többnyire nincs saját medencéje.
42 Saját medencéje van, keskeny óceáni kijárattal.
43 Ilyen például a Norvég-tenger.
44 Átlagos sótartalmuk 35 ‰, viszonylag állandó.
45 Önálló áramlásrendszerük van.
46 Szerepe van a víz körforgásában.
47 Jellegzetes mozgása a hullámzás és a tengerjárás.
48 Ilyen például a Kaszpi-tenger.
49 Korlátozott vízcseréjük miatt önálló vízháztartásuk van.
Kakukktojás
Melyik név nem illik a sorba? Aláhúzással jelölje!
50 Balaton, Bajkál, Fertő, Fehér, Tanganyika, Velencei, Kaszpi,
Viktória
51 Norvég, Északi, Kelet-Kínai, Arab, Bering, Kelet-Szibériai, Vörös,
Ohotszki
52 Földközi, Fekete, Azovi, Adriai, Jón, Vörös, Japán, Kaszpi, Laptyev,
Barents
53 Ligur, Tirrén, Balti, Adriai, Jón, Égei, Márvány
54 Kuro-shio, Brazil, Déli-Egyenlítői, Nyugat-Ausztráliai, Agulhas,
Golf, Észak-atlanti
55 abráziós fülke, turzáskampó, turzásháromszög, lídó, lagúna,
szegélyturzás
56 Nagy-Medve, Garda, Szelidi, Fehér, Gyilkos, Szent Anna, Genfi,
Athabasca, Zürichi
Relációanalízis
C = igaz, hamis
D = hamis, igaz
E = hamis, hamis
57 A hőmérsékleti egyenlítő a szárazföldek területén távolodik el
jobban a földrajzi Egyenlítőtől, mert a tengervíz fajhője alacsonyabb,
mint a kőzeteké.
58 A hőmérsékleti (termikus) egyenlítő váltakozva az északi, majd a
déli félgömbön a kontinensek belsejébe tolódik, mert nyáron a tenger
nagyobb mértékben melegszik, mint a szárazföld.
A. Kuro-shio-áramlás
B. Agulhas-áramlás
C. Észak-atlanti-áramlás
D. Nyugati szél áramlás
E. egyik sem
59 Ebből válik ki a Humboldt-áramlás.
60 A Golf-áramlás folytatása.
61 Hideg áramlás.
62 Észak-Amerika nyugati, Ázsia keleti partvidékét hűti.
63 Mozgatásában a passzát szeleknek van szerepük.
64 Az Indiai-óceán áramlása.
65 Az Atlanti-óceán áramlása.
66 A Csendes-óceán áramlása.
67 A déli tengerek egész Földet körbefutó áramlása.
68 A Déli-Egyenlítői-áramlásból válik ki.
Csoportosítás
Csoportosítsa az alábbi tavakat keletkezésük szerint! Írja a csoport betűjelét a tó
sorszáma mögé!
A. Tektonikus eredetű tó
B. Vulkanikus eredetű tó
C. Jég által kialakított tó
D. Morotvató
E. Szél által kialakított tó
F. Hegyomlással létrejött tó
G. Mesterséges tó
69 Crater-tó
70 Nasszer
71 Bodeni
72 Fehér
73 Szelidi
74 Turkána (Rudolf)
75 Bajkál
76 Garda
77 Szent-Anna
78 Balaton
79 Kaszpi
80 Gyilkos
81 Sóstó (Nyíregyházánál)
82 Mazuri-tavak
83 Finn-tóhátság tavai
84 Aral
A szél, a jég, a folyóvíz felszínformáló munkája fejezetekhez
Igazságkeresés
1 A Mecklenburgi-tóhátság állóvizeinek a medrét a jégkori gleccserek
vájták ki.
Relációanalízis
C = igaz, hamis
D = hamis, igaz
E = hamis, hamis
Írja a feladat sorszáma mellé a megfelelő betűjelet!
2 Az eljegesedések idején a világtenger szintje alacsonyabb volt, mert a
felszínközeli tengervíz-rétegek átlaghőmérsékletének csökkenése
térfogatcsökkenéssel jár.
3 A jégkorszakban Észak-Amerikában délebbre húzódott a jég, mint
Európában, mert az Észak-atlanti-áramlás fűtötte Skandinávia
partvidékét.
4 A sivatagokban a hegyek lábát vastag durva törmeléktakaró fedi, mert a
szél csak a kis szemcséket tudja tovaszállítani
5 A Föld legnagyobb kiterjedésű tengeröbleit a jég munkája alakította ki,
mert a jégkorszakban a világtenger szintje jóval alacsonyabban volt,
mint ma.
6 A folyók a kanyarulatok belső oldalán alámossák partjukat, mert a víz
folyása ezen az oldalon a leggyorsabb.
Csoportosítás
Válassza ki az alábbi meghatározások közül azt az egyet-egyet, amelyik igaz a:
7 Vízgyűjtő területre:
8 Vízrendszerre:
Az alábbi meghatározások betűjelét írja fogalom mellé!
a. Az a terület, amelyen a folyó keresztülhalad
b. Az a terület, amelyet a folyó áradáskor elönt
c. Egy terület összes folyója
d. A mellékfolyók hálózata
e. Egy folyóvá egyesülő vízfolyások hálózata
f. Az a terület, amelyről áradás után a folyó a vizét összegyűjti
e. A felszínnek az a része, amelyről egy főfolyó az összes lefolyó vizet összegyűjti
f. Patakok, mellékfolyók és főfolyók hálózata
Feleletválasztás
9 Melyik folyó vízhozama csökken a torkolat felé?
A. Kongó.
B. Nílus.
C. Gangesz.
D. Rajna.
E. Duna.
10 Melyik folyó vízjárása a legegyenletesebb?
A. Volga.
B. Duna.
C. Temze.
D. Sárga folyó.
E. Pó.
11 Melyik kőzet keletkezése kapcsolódik a szél munkájához?
A. Csillámpala.
B. Andezittufa.
C. Lösz.
D. Mészkő.
E. Márga.
12 Melyik folyónak van deltatorkolata?
A. Elba
B. Temze
C. Loire
D. Tejo
E. Pó
13 Mi alakította ki a fjordokat?
A. A víz.
B. A szél.
C. A jég.
D. A tengerjárás.
E. Tektonikus mozgások.
14 Melyik folyónak van tölcsértorkolata?
A. Pó.
B. Nílus.
C. Mississippi.
D. Garonne.
E. Rhone.
Ha a, b, c igaz: A
Ha a, c igaz: B
Ha b, d igaz: C
Ha d igaz: D
Ha mind igaz: E
Ha egyik sem igaz F
15 A torkolatánál építő munkát végző folyó a(z)
a. Pó.
b. Volga.
c. Rhône.
d. Gangesz.
16 Deltatorkolatú folyó a(z)
a. Amazonas.
b. Paraná.
c. Mississippi.
d. Szt. Lőrinc.
17 Tölcsértorkolatú folyó a(z)
a. Niger.
b. Nílus.
c. Gangesz.
d. Kongó.
Írja a megfelelő reláció betűjelét a feladat sorszáma után!
18 a. A felsőszakasz jellegű folyó munkavégző képessége.
b. Az alsószakasz jellegű folyó munkavégző képessége.
19 a. A Pó-folyó vízhozama júniusban.
b. A Pó-folyó vízhozama januárban.
A. Folyóvíz munkája
B. Jég munkája
C. Szél munkája
D. Mindhárom
E. Egyik sem
20 Lepusztulást és felhalmozódást egyaránt eredményezhet.
21 Csak kisebb átmérőjű szemcséket képes szállítani.
22 Elsősorban magashegységekben jellemző.
23 V alakú völgyet alakít ki.
24 U alakú völgyet alakít ki.
25 A Finn- és a Kanadai-tóvidék kialakulásában fontos szerepet játszott.
26 Dűnéket hoz létre.
27 Pusztító munkáját abráziónak nevezzük.
28 Építő munkáját eolikus akkumulációnak hívjuk.
29 Eróziós tevékenysége a tenger szintjén megszűnik.
30 Norvégia partjainak fő alakítója volt.
31 Turzásokat hoz létre.
32 Pusztító tevékenységének a talajvíz szab gátat.
Relációanalízis
C = igaz, hamis
D = hamis, igaz
E = hamis, hamis
33 A folyók a síkságokra kiérve hordalékkúpokat építenek, mert folyásuk
lelassul és nem képesek a hordalékukat továbbszállítani.
34 A Földközi tengerbe ömlő folyók többségének tölcsértorkolata van,
mert a beltengerekre a kis mértékű tengerjárás jellemző.
35 Ha folyók munkavégző képessége kisebb, mint az elvégzendő munka,
akkor V alakú völgyet vágnak, mert a folyóvíz a benne szállított
hordalékkal alakítja a medrét.
36 Az állandóan fagyos éghajlat alatt a jég formálja a felszínt, mert a
csapadék 200 mm körül van.
Kakukktojás
Melyik fogalom nem illik a sorba?
37 Duna, Elba, Rhone, Pó, Volga, Léna, Mississippi, Amazonas
38 homoklepel, homokfodor, bálnahátbucka, parabolabucka, barkán,
hosszanti dűne
A. felsőszakasz jellegű folyó
B. középszakasz jellegű folyó
C. alsószakasz jellegű folyó
D. mindhárom
E. egyik sem
39 U alakú völgye van.
40 Munkavégző képessége akkora, mint amennyi a hordaléka
elszállításához szükséges.
41 V alakú völgye van.
42 Kanyargásával szélesíti medrét.
43 Szigeteket, zátonyokat alakít ki a medrében.
Megoldások
Földrajzi övezetesség; talajtan fejezetekhez

1A 2B 3D 4B 5A 6A 7D
8C 9D 10 C 11 B 12 C 13 B 14 A
15 A 16 C 17 C 18 B 19 C 20 D 21 C
22 C 23 B 24 C 25 D 26 C 27 C 28 C
29 A 30 B 31 C 32 A 33 A 34 A 35 A
36 átmeneti 37 térítői 38 trópusi monszun39 passzát felszálló

ága
40 passzát fel- és 41 trópusi monszun 42 egy évszak, forró, 43 két évszak: forró
leszálló ága csapadékos száraz és hűvös
váltakozik száraz
44 három évszak: 45 évszakonként 46 aprózódás, 47 nyáron mállás,
száraz tél, rövid forró mállás, vagy szélerózió télen aprózódás
tavasz és fülledt, aprózódás
csapadékos nyár
48 trópusi esőerdő 49 szavanna 50 trópusi sivatag 51 kilúgozott trópusi
vörösföld
52 trópusi vörösföld 53 laterit
Időjárás, ciklonok, anticiklonok, frontok fejezethez

1B 2A 3A 4C 5B 6D 7C
8A 9D 10 B 11 B 12 A 13 A 14 B
15 B 16 C 17 A 18 B 19 A 20 D 21 D
22 B 23 C 24 D 25 E 26 B 27 E 28 C
29 B 30 B 31 A 32 D 33 C 34 E 35 C
36 A 37 H 38 I 39 I 40 H 41 B 42 C
43 A 44 D
45 meleg levegő 46 hideg levegő 47 B 48 D 49 B
A légkör fejezethez
1B 2B 3A 4C 5A 6B 7A
8B 9B 10 B 11 A 12 A 13 H 14 H
15 I 16 I 17 I 18 A 19 E 20 C 21 E
22 E 23 D 24 A 25 I 26 I 27 H
Óceánok és tengerek; tavak

1B 2E 3B 4I 5I 6H 7H
8B 9A 10 A 11 A 12 A 13 A 14 A
15 A 16 B 17 B 18 B 19 C 20 B 21 B
22 C 23 E 24 B 25 B 26 A 27 B 28 B
29 C 30 E 31 B 32 C 33 B 34 A 35 D
36 A 37 A 38 C 39 B 40 D 41 C 42 B
43 C 44 A 45 A 46 D 47 D 48 E 49 B
50 51 52 53 54 55 56
Fehér- Vörös- Kaszpi- Balti- Nyugat- abráziós Szent-
tenger tenger tenger tenger ausztráliai fülke Anna tó
57 A 58 C 59 D 60 C 61 D 62 E 63 B
64 B 65 C 66 A 67 D 68 B 69 B 70 G
71 C 72 E 73 D 74 A 75 A 76 C 77 B
78 A 79 A 80 F 81 E 82 C 83 C 84 A
A szél, a jég, a folyóvíz felszínformáló munkája fejezetekhez

1H 2B 3B 4A 5D 6E 7g
8e 9B 10 C 11 C 12 E 13 C 14 D
15 E 16 B 17 D 18 A 19 B 20 D 21 C
22 B 23 A 24 B 25 B 26 C 27 E 28 C
29 A 30 B 31 E 32 C 33 A 34 D 35 D
38
36 B 37 Elba parabola- 39 E 40 B 41 A 42 B
bucka
43 C

Foldrajz Elokeszito 2003

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Foldrajz Elokeszito 2003

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

A belső erők földrajza

Egymástól távolodó (divergens) lemezek

Az asztenoszférából felnyomuló bazaltos köpenyanyag, a magma kitölti a lemezperemek közti rést,

Két kontinentális lemez ütközése

Két óceáni lemez ütközése

Egymás mellett elcsúszó lemezek

Két kontinentális lemez ütközésekor

A vulkáni övezetek pontosan egybeesnek a litoszféralemezek határaival, így megállapítható, hogy a

Az üledékes kőzetek keletkezése

lignit, barnakőszén, feketekőszén és antracit jönnek létre. Minél fiatalabb valamely

A lehűlő felszín megszilárdulásával létrejött a földkéreg; az őslégkör kialakulása is ekkorra

Az óidőben két jelentős hegységképződés zajlott.

Az ütközések során alakult ki a Variszkuszi-hegységrendszer, amelynek tagjai a variszcidák.

* szilur: megjelentek az első szárazföldi növények;

* jura: a Pacifikus-hegységrendszer kialakulásának kezdete (a Csendes-óceáni - Pacifikus -

* kréta: az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete (Eurázsia ütközése Afrikával, a

A Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának folyamata máig tart.

b) negyedidőszak (kvarter) 2,5 millió évvel ezelőttől máig

A pleisztocénben a legfontosabb felszínformáló erő a jégtakaró és a gleccserek pusztító és

Gyakorlófeladatok a belső erők földrajza című témakörhöz

A feladatok megoldásait, a levezetéseket külön füzetben célszerű vezetni! A feladat-

Tektonika, hegységképződés, vulkanizmus

6. a) A működő vulkánok száma az Eurázsiai-hegységrendszerben.

59. Észak-amerikai 65. Nazca

8. Mikor jelentek meg a halak?

1. C 11. A 21. H 30. riolittufa

1. C 22. B 43. H 64. D 85. B 106. D

A külső erők földrajza

- ozonoszféra: a sztratoszférában és a mezoszféra alsó részében elhelyezkedő réteg, amelyben ózon

A levegő felmelegedése, üvegházhatás

2. középszintű felhők (2000-6000 m között képződnek): altocumulus (középmagas gomolyfelhő),

A szélrendszerek figyelembevételével leírható az ún. ideális óceán háromcellás áramlásrendszere (melyhez

A tengeráramlások sebessége változó, a világátlag 5-6 km/h. A leggyorsabb sebességű tengeráramlást

A tengervíz építő munkája sekély vizű partokon

Külső erők által létrehozott tómedencék

A szél pusztító tevékenysége

8. Felszín alatti vizek

10. Földrajzi övezetesség

Valós vagy módosított éghajlati övezetesség

Gyakorlófeladatok a külső erők földrajza című témakörhöz

A feladatok megoldásait, a levezetéseket külön füzetben célszerű vezetni! A feladat-meghatározás gyakran

16 Mi formálja főként az egyenlítői öv felszínét?

27 A domborzat módosítja az éghajlatot, mert fölfelé haladva emelkedik a

Időjárás, ciklonok, anticiklonok, frontok fejezethez

Óceánok és tengerek; tavak

13 A felszíni vizek olajszennyeződésekor a vízben oxigénhiány lép fel,

A szél, a jég, a folyóvíz felszínformáló munkája fejezetekhez

Földrajzi övezetesség; talajtan fejezetekhez

36 átmeneti 37 térítői 38 trópusi monszun39 passzát felszálló

Időjárás, ciklonok, anticiklonok, frontok fejezethez

45 meleg levegő 46 hideg levegő 47 B 48 D 49 B

Óceánok és tengerek; tavak

A szél, a jég, a folyóvíz felszínformáló munkája fejezetekhez

You might also like