Forrás: http://www.doksi.

hu

BIOLÓGIA 8. osztály.
Miről tanulunk az idén? 01
Miről tanultunk az elmúlt évben? 02

SZABÁLYOZÁS.
Az életfolyamatok szabályozása. 03
Az érzékelés 1. 04
A szem szerkezete. 05
A szem betegségei 1. 06
A szem betegségei 2. 07
Az érzékelés 2. 08
Idegrendszer, idegsejt. 09
Az idegrendszer felépítése. 10
Feltételes és feltétlen reflex. 11
Tanulás és emlékezés. 12
Érzékelési csalódások. 13
A zsigeri idegrendszer. 14
A szabályozással kapcsolatos vizsgálatok. 15
A hormonrendszer. 16
Férfi és nő. 17
Összefoglalás. 18

AZ ÖRÖKLŐDÉS.
Miért hasonlítunk szüleinkre? 19
Hogyan továbbítódik az örökítő anyag sejtről sejtre? 20
Hogyan továbbítódik az örökítő anyag nemzedékről nemz.? 21
A köztes öröklésmenet. 22
Az uralkodó-lappangó öröklésmenet. 23
Fiú lesz vagy lány? 24
Örökléstani vizsgálatok, számítások. 25
Mérhető jellegek vizsgálata az osztályközösségben. 26
A mutáció. 27
Miért nem házasodhatnak össze a közeli rokonok? 28
Összefoglalás. 29

TÖRZSFEJLŐDÉS.
A faj és a populáció. 30
A populációk változásai. 31
A földi élet kialakulása. 32
Az élővilág evolúciójának kezdeti lépései. 33
A moszatok, a gombák és a mohák kialakulása. 34
A harasztok, nyitvatermők és zárvatermők kialakulása. 35
Vizsgálatok a növények evolúciójával kapcsolatban. 36
Az egysejtűek, a szivacsok és a csalánozók kialakulása. 37
A férgek, a puhatestűek és az ízeltlábúak kialakulása. 38
A gerincesek kialakulása. 39
őshüllők, erszényes emlősök. 40
Az ember kialakulása. 41
A ma élő ember. 42
Vizsgálatok az állatok és az ember evolúciójával kapcs. 43
A törzsfejlődés és a rendszerezés kapcsolata. 44
Összefoglalás. 45

AZ EMBER ÉS KÖRNYEZETE.
Az ember és a környezet kölcsönhatása. 46
Fertőzés, járvány. 47
Bőrünk egészsége. 48
Mozgásszerveink egészsége. 49
Forrás: http://www.doksi.hu

Az egészséges táplálkozás. 50
A légzési és a keringési szervrendszerünk egészsége. 51
A szabályozórendszer egészsége. 52
Az elsősegélynyújtás. 53
Egészségügyi ellátás hazánkban. 54
Az ember mint a másik ember környezete. 55
Az ember felelőssége a Földért. 56
Törvény az emberi környezet védelméről. (Olvasmány). 57
Érdekességek a betegségek gyógyításának és megelőzésé. 58
Összefoglalás. 59

Év végi összefoglalás - Szabályozás. 60

Év végi összefoglalás - Az öröklődés és az ember. 61
Év végi összefoglalás - A törzsfejlődés. 62
Év végi összefoglalás - Az ember helye a Földön. 63
Forrás: http://www.doksi.hu

BIOLÓGIA 8. osztály.

01 - Miről tanulunk az idén?

Ha most, az utolsó általános iskolai tanév kezdetén visszagondolsz a környezetismeret- és biológiaórákra, rá

kell jönnöd, hogy milyen régóta tanulsz már biológiát, még ha nem is neveztétek mindig annak. Megismertetek
sok növényt és állatot; megismerkedtetek az élőlények rendszerezésével; tanultatok a sejtekről, szövetekről,
szervekről és a szervrendszerekről, vagyis az élőlények testének felépítéséről és működéséről. Most a talán
legbonyolultabb működésről, a szabályozásról tanulunk. Megtudjuk, hogy miképpen ellenőrzi és irányítja a
szervezet saját anyagcseréjét, mozgását és egyéb életjelenségeit, hogyan tart kapcsolatot a környezetével, s mi
módon ad választ a környezet hatásaira. A második fejezetnek az öröklődés a témája, vagyis az, hogy az
élőlények miképpen adják át nemzedékről nemzedékre a tulajdonságaikat. Megtudhatod azt is, hogy a sejtek
mikroszkóppal is alig látható részleteinek mi a szerepe abban, hogy Te hasonlítasz édesanyádhoz vagy a
nagyapádhoz. A Törzsfejlődés című fejezet tulajdonképpen "biológiai történelem"': ez arról a hosszú és
izgalmas fejlődésről szól, amelynek révén az élővilág elnyerte mai formáját. Részletesen foglalkozunk azzal,
ami mindannyiunkat személy szerint is érint: az ember és környezete közötti kapcsolattal. Eközben
megismerkedünk az egészséges életmód követelményeivel, valamint a leggyakoribb betegségekkel és
megelőzésükkel. Ha érdekelnek a további részletek, akkor lapozd fel a tankönyv tartalomjegyzékét! Abból
megtudhatod, hogy mi mindennel foglalkozunk ebben a tanévben. Miként az eddigiekben - a valóság
megfigyelésén kívül -, most is csak a tankönyvre lesz szükségünk. Reméljük, megőrizted eddigi biológia
tankönyveidet, mert szükség lesz rájuk. Sok fejezet végén találsz figyelmeztetést, hogy a következő óra tan-
anyagának elsajátításához, megértéséhez eddigi tanulmányaidból mire lesz szükség. Megkönnyíted saját
munkádat is, ha a hatodikos és a hetedikes tankönyvből valóban átnézed előre a megnevezett részeket. Ha egy-
egy óra anyagát feldolgoztad, a leckék utáni kérdések segítségével ellenőrizd, jól sajátítottad-e el a tudnivalókat!
A kérdések utáni rész érdekességeket tartalmaz. Itt hasznos ismereteket találsz, de megtanulásuk senki számára
nem kötelező.

A tananyagon túl sok ismeretet szerezhettek folyóiratokból, könyvekből. Érdemes rendszeresen olvasni a
Természet Világa, az Élet és Tudomány, valamint a Búvár című lapokat. A tanultakhoz kapcsolódó cikkekről
számoljatok be osztálytársaitoknak. Készítsetek rövid beszámolókat a tudomány újabb eredményeiről és
helyezzétek el az osztályotokban.
Forrás: http://www.doksi.hu

02 - Miről tanultunk az elmúlt évben?

A bonyolult testfelépítésű állatok szervezete szervrendszerekből épül fel. A szervrendszerek szervekből, azok
különféle szövetekből állnak. Az egyes szövetekben hasonló alakú és működésű sejtek vannak. A sejteket
sejthártya határolja el a környezettől, a plazmájukban van az életműködéseket irányító sejtmag. A növények
általában egyszerűbb testfelépítésűek, mint az állatok. Szervezetüket szervek építik fel, melyekben osztódó és
állandósult szövetek vannak. A növényi sejteket a sejthártyán kívül sejtfal is körülveszi, a plazmájukban
színtestek és zárványok is vannak. Az élőlények mozognak, táplálkoznak, lélegeznek, a bomlástermékeket
kiválasztják, szaporodnak, fejlődnek. Ezeket az életműködéseket a különböző élőlénycsoportokban különböző
szervek, szervrendszerek végzik. A növények többsége nem változtatja a helyét, csak a szerveik helyzetét. Az
állatok viszont általában a helyüket is tudják változtatni; izmaik tapadhatnak a bőrükhöz, külső vagy belső
vázukhoz. A növények testük szerves anyagait a környezetükből felvett szervetlen vegyületekből a napfény
energiájának felhasználásával építik fel. Táplálkozásuk autotróf. Az állatok heterotróf táplálkozásúak,
táplálékuk növényi és állati eredetű szerves anyag. Az állatok a felvett táplálékot megemésztik és a
tápanyagokból a sejtek, felépítik saját anyagaikat. Az élőlények a szerves vegyületek elégetésével termelik az
életműködésekhez szükséges energiát. A szerves vegyületek lebontásához, elégetéséhez oxigén szükséges. A
levegőben levő vagy a vízben oldott oxigén a testfelületen vagy különböző, nagy felületű légzőszerven átjut az
élőlény testébe. Az életműködések során termelődő felesleges anyagokat és a káros bomlástermékeket minden
élőlény kiválasztja magából. A tápanyagokat, az oxigént és a bomlástermékeket a szállítórendszer szállítja. A
hajtásos növények szállítórendszere edénynyalábokból áll. Az állatok testfolyadéka nyílt vagy zárt keringési
rendszerben áramlik. A mozgás, a táplálkozás, a légzés, a kiválasztás önfenntartó életműködések. A szaporodás
a faj fennmaradását biztosítja. Az egyszerűbb élőlények ivartalanul, osztódással szaporodnak. Az ivaros
szaporodáshoz két ivarsejtnek kell összeolvadnia. A megtermékenyített petesejtből, a zigótából fejlődik ki a
csíra, illetve az embrió. Az önálló életre képes új egyed addig növekszik, fejlődik, amíg szaporodásra képes lesz.

Ha még többet akarsz tudni, további érdekességekre vagy kíváncsi, akkor az alábbi könyveket olvasd el.
Részben a tavaly tanultakhoz, főként azonban az idei tananyaghoz kapcsolódó ismeretekre tehetsz szert.

Attenborough: Élet a Földön, Novotrade, 1988.

Ádám: Érzékelés, tudat, emlékezés, Medicina kiadó, Bp., 1969.
Attenborough: Az élő bolygó, Novotrade. 1989.
Balogh: Érdekes szigetek, RTV- Minerva, 1982.
Csányi: Az állatok tanulása a természetben, Natura, 1987.
Czeizel: Az emberi öröklődés, Gondolat, 1983.
Czeizel: Az orvos-genetikus szemével, Minerva 1980.
Farkas: Változó állatvilág, Gondolat, 1978.
Frenyó: Rejtelmes-e a növényi élet? Móra, 1977.
Galácz: Élő kövületek. Gondolat, 1983.
Gánti: Az élet és születése, Tankönyvkiadó, 1980.
Kis ökológia, Usborne tudományos kísérletek, Novotrade, 1990.
Hámori: Az idegsejttől a gondolatig, Kozmosz könyvek, 1982.
Jándi: Füstköd a város felett, Gondolat, 1976.
van Lawick-Goodall: Az ember árnyékában, Gondolat, 1980.
Leakey-Lewin: Fajunk eredete, Gondolat, 1986.
Myers: A süllyedő bárka, Natura, 1982.
Száraz: Ökológiai zsebkönyv, Gondolat, 1987.
Széky: Korunk környezetbiológiája, Tankönyvkiadó, 1984.
Thomas: A négymilliárd éves élet, Gondolat, 1978.
Uránia- Állatvilág, Gondolat, 1970.
Uránia- Növényvilág, Gondolat, 1968.
Vida: Az élet keletkezése, Gondolat, 1981.
Forrás: http://www.doksi.hu

SZABÁLYOZÁS

03 - Az életfolyamatok szabályozása

Néha hetekig nem esik az eső, máskor viszont napokig nem áll el, a növényeknek mégis csak kismértékben
változik a víztartalma. Egyszer meleg és száraz a levegő, máskor hideg és nedves, s a fák levelei többnyire mégis
közel ugyanolyanok. Van, aki reggeltől estig nem vesz magához folyadékot, más pedig egy ültő helyében
megiszik egy liter tejet, s mégis csaknem változatlan marad sejtjeik víztartalma. Télen akár -20 C fok is lehet a
hőmérséklet, nyáron pedig meghaladja a +30 C fokot is, a kis cinke testének hőmérséklete mégsem változik. Az
élőlények az életfolyamatok szabályozása révén képesek arra, hogy a külső környezet változásának ellenére
megőrizzék viszonylagos belső állandóságukat. E nélkül az élőlények elpusztulnának. A szervezet szöveteinek,
szerveinek fizikai állapotát (nyomás, hőmérséklet stb.) és kémiai állapotát (összetétel, kémhatás stb.) együttesen
belső környezetnek nevezzük. Nézzük meg néhány példán, miképpen tudják a növények és az állatok a külső
környezet változásait ellensúlyozni, vagyis miképpen biztosítják a belső környezet viszonylagos állandóságát!
Ha meleg van és száraz a levegő, akkor nagymértékű a növények párologtatása. Ezáltal a gázcsere nyílások záró
sejtjei is vizet veszítenek. Ettől csökken a feszességük, petyhüdtek lesznek. így végül is szűkül a légrések
nagysága, s ennek révén csökken a párolgás sebessége. Tehát a túlzott párologtatásnak olyan változás a
következménye, amely csökkenti a további párologtatást. Ha bőven van víz, akkor a záró sejtek teleszívják
magukat, kifeszülnek. Ettől a légrés tágabb lesz, a párologtatás fokozódik. Túl sok víz felvétele tehát olyan
változást hoz magával, amely gyorsítja a vízleadást. Aki rengeteget iszik, annak a veséje olyan "parancsot" kap -
egy szabályozó vegyi anyag formájában -, hogy növelje a kiürített vizelet mennyiségét. És fordítva: a szomjazó
ember veséje töményebbé teszi a vizeletet, vagyis "spórol" a folyadékkal, azaz csökken a kiválasztott vizelet
mennyisége.
Hidegben a madaraknak felborzolódik a tolla, mert az idegrendszer szabályozó hatására a bőrükben
megfeszülnek azok a kicsiny izmocskák, amelyek megemelik a tollat. A lazábbá vált tollazat - a tollak közötti
levegő révén jobban szigetel, tehát a madár így jobban őrzi testének melegét. Az emlősöknél is pontosan ez
történik, csak a tollazat helyett a szőrzettel. A testhőmérséklet állandóságát veszélyeztető mértékű hő leadás egy
olyan változást hoz magával, amely csökkenti a hő leadást. Fogalmazzuk meg ezt általánosságban is. Az
élővilágban a szabályozás alapelve a következő:
1. A külső környezet változása hat az élőlényre,
2. ettől a hatástól a belső környezet kezd megváltozni,
3. a belső környezet kezdődő változása egy szerkezeti-működésbeli változást idéz elő az élőlényben,
4. ez a szerkezeti-működésbeli változás ellensúlyozza a külső környezet hatását,
5. így végül is a belső környezet nem, vagy csak kicsit változik.
Az állatok és az ember szabályozó rendszereinek részleteivel, a szabályozás folyamatával a következő órákon
foglalkozunk.

Mit nevezünk belső környezetnek?

Mit értünk azon, hogy a belső környezet állandó és miért pontosabb így:
"viszonylag" állandó?
Mondd el konkrét példákon a szabályozás folyamatát!
Mondd el általánosságban a szabályozás folyamatát!

Tanultunk már az élőlények tűrőképességéről, valamint arról, hogy ennek határa van. Ha a külső környezet
megváltozása olyan mértékű, hogy a szervezet már nem tudja ellensúlyozni a hatást, akkor a belső környezet
állandósága megszűnik, az élőlény elpusztul. Például a hosszú ideig tartó szárazság miatti vízhiányon már a
párolgás majdnem teljes leállítása sem segít, s a növény mégiscsak kiszárad. (egyébként a párolgás
"megszűnése” egyéb anyagcsere-folyamatok letiltását is magával hozza, s ez is hozzájárul a pusztuláshoz.)

Tennivaló:
Figyeld meg saját szervezeteden, milyen változásokat tapasztalsz a külső környezet megváltozásának hatására!
Például megfigyelheted, milyen következménye van a hőmérséklet változásának, a különböző mértékű
folyadékfogyasztásnak. Mit tapasztalsz, ha sós ételt fogyasztasz? Figyeld meg a légzésedet, szívműködésedet
nehéz munkavégzés vagy sportolás közben és utána!
A következő órák tananyaga segít a jelenségek megértésében.

A különböző ipari-háztartási gépek automatikus működésszabályozásának alapelve hasonlít az élőlényekéhez.

Nézzük például a hűtőszekrényt! Ha kinyitogatjuk az ajtaját, akkor melegebb lesz benne a levegő a kelleténél;
ezt egy speciális hőmérő méri, amely bekapcsolja a hűtő motorját, így végül is a hűtőszekrényben levő levegő
Forrás: http://www.doksi.hu

hőmérséklete visszasüllyed az eredeti értékre. Pontosabban: a hűtőszerkezet működésének hatására a

hőmérséklet valamelyest az eredeti érték alá csökken, de ezt megint csak méri az a speciális hőmérő, és
kikapcsolja a motort. Ilyenformán a hűtőszekrényben nem állandó a hőmérséklet, hanem a beállított érték körüli
értékek között egy bizonyos hőmérsékletsávban ingadozik. A belső környezet fogalma Claude Bernardtól
származik (1856): "Az élő szervezet voltaképpen nem a külső környezetben él, hanem folyékony
környezetében, melyet testnedvei alkotnak, s mely az összes szöveti elemeit körülveszi.” A belső környezet a
külvilággal elsősorban vér útján érintkezik. A vér veszi, tel a tüdőből az oxigént, és ugyanitt adja le a sejtekben
keletkező szén-dioxidot. A vér szállítja a felszívódott tápanyagokat és a bomlástermékeket Technikaórákon is,
tanultok majd a szabályozás különböző fajtáiról. Vesd össze az ott tanultakat a biológiai szabályozásról szerzett
ismereteiddel!
Forrás: http://www.doksi.hu

04 - Az érzékelés I.

A belső környezet viszonylagos állandóságának biztosításához szükséges, hogy az élőlény felfogja, azaz
érzékelje mind a külső környezetből származó hatásokat, mind a belső környezet állapotát jelző hatások. Ezeket
a hatásokat összefoglaló néven ingereknek nevezzük. A legtöbb növényi és állati sejt képes valamiféle inger
fölvételére. A szivacsoknál fejlettebb állatoknak, így az embernek is, azonban speciális ingerfelvevő sejtjeik is
vannak. Ezeket a sejteket vagy sejtcsoportokat hívjuk idegen szóval receptoroknak. A receptorok az ingereket
ingerületté alakítják, amit az idegek a megfelelő szabályozóközpontba szállítanak. A külvilágból származó
ingereket fölvevő receptoroknak többnyire segéd-berendezéseik vannak, amelyek segítik az ingerek fölvételét. A
receptor és segédberendezése együtt az érzékszerv. A receptorokat, illetve az érzékszerveket a szerint
csoportosítjuk, hogy miféle ingert alakítanak át ingerületté. A látószerv fényingert alakít át, a szaglószerv és az
ízlelőszerv kémiai ingereket, a hallószerv rezgőmozgást, a bőrünk hő receptora a hőt. Látórendszerünk
érzékszerve a szem, receptora a szemünkben levő ideghártya; ebben találhatók a fény felvételére képes sejtek.
Az itt keletkezett ingerület a látóidegen keresztül eljut az agy látóközpontjába, és ott érzetté alakul. A
tulajdonképpeni látás tehát nem is a szemünkben, hanem az agyunkban történik. Az ideghártya és a köré
szerveződött segédberendezés a szem. A színes szivárványhártyában levő izom a pupilla szűkítésével-
tágításával automatikusan szabályozza a szembe jutó fény erősségét. Ezzel védi a szemet a túlságosan erős
ingertől. A szemlencse körüli izmok változtatni tudják a lencse domborúságát. így akár közelebb akár távolabb
van egy tárgy, annak egy-egy részletéről szemünkbe érkező fénysugarak az ideghártyán is egy pontban
találkoznak. Közeli tárgy nézésekor a szemlencse erősen domború. Ezért a távoli tárgyakról ugyanekkor
szemünkbe érkező fénypontokat homályos foltnak látjuk. Távoli tárgy nézésekor viszont a közelebbről érkező
fénysugarak nem találkoznak az ideghártyán egy pontban. Szemünket a könny védi a kiszáradástól; a
könnymirigy váladékát a pislogó szemhéjak kenik szét szemgolyónk elülső felszínén. A szemhéjak sérüléstől is
védik a szemet; a hirtelen közel kerülő tárgy automatikusan kiváltja a védekező pislogást.
Nagy jelentősége van annak, hogy két szemünk előre néz. így ugyanis ugyanazt a tárgyat látjuk mindkét
szemünkkel, de egy picikét más szögből. A két kép apró eltéréseiből a látóközpont "tapasztalati alapon"
megállapítja, hogy a tárgy milyen messze van. Ehhez két szemünk mozgatásának igen finom összehangolására is
szükség van.

Mit nevezünk receptornak, és mi a működése?

Csoportosítsd a receptorokat különböző szempontok szerint!
Mi a különbség a receptor és az érzékszerv között?
Sorold fel a fénysugár útjának szakaszait a szemben!
Mi mitől védi a szemet?
Értelmezd ezt a sort: inger, ingerület, érzet!
Mi a jelentősége a szemlencse körül levő izmoknak?
A szemünkkel látunk térben, vagy az agyunkkal? Indokold!

Fizikából nemsokára tanulni fogtok a szemlencséhez hasonló fénytani lencsék tulajdonságairól. Vesd majd
össze ezeket az ismereteket a szemről tanultakkal! Nem minden állat lát színekkel; például a bika is színvak,
vagyis olyannak látja a világot, mint mi a fekete-fehér tv-képernyőn. A színvakság igen ritkán embereken is
előfordul. Ez nem azonos a sokkal gyakoribb színtévesztéssel, vagyis azzal a rendellenességgel, amelynek
következtében valaki bizonyos színeket nem tud egymástól megkülönböztetni. A színtévesztés leggyakoribb
formája a piros-zöld tévesztés. Ezek az emberek a színárnyalatok közötti különbséget érzékelik, de a pirosat és a
zöldet egyformának látják. Csökkent mértékben ugyan, de azért egy félszemű ember is lát térben. ő az apró fej-
és szemmozgások miatti képkülönbségek alapján érzékeli a teret. A szem belső sarkából - a szemzugból - egy
vékony cső vezeti a könnyet az orrüregbe. Ezért lesz az ember "náthás", mikor sír. Az ideghártyát tudományos
néven retinának nevezik. A pupilla latin szó, eredeti jelentése: kisbaba. Ha belenézünk valakinek a szemébe,
saját magunk kicsinyített tükörképét látjuk benne. Ezt nevezték a régi rómaiak babának.
A retina középső részét sárgafoltnak nevezzük. Színeket csak az itt található úgynevezett csapok segítségével
látunk. A sárgafolt körül úgynevezett pálcikák vannak. Ezek "színvakok", viszont érzékenyebbek a csapoknál:
velük kisebb fényerőt - vagy fényerőkülönbséget - is érzékelünk. Szemünk receptor sejtjeinek normális
működéséhez szükséges az A-vitamin. Ennek hiányában zavart szenved a fényérzékelés; az illető csak teljes
világosságban lát jól, félhomályban már nem. Ezt hívják szürkületi vakságnak, vagy másképpen
farkasvakságnak.
Forrás: http://www.doksi.hu

05 - A szem szerkezete

Az ember fényérző- vagy látószerve a szem. A látószerv a szemgolyóból, a látóidegből és a szem

segédszerveiből áll. Mindezek a szervek a koponyában, a szemüregben helyezkednek el. A szemgolyó
nagyjából gömb alakú test. Három burka van: külső, középső és belső. Külső burka erős, rostos tok, körülfogja a
szemgolyót. Hátulsó, nagyobb, fehér színű, átlátszatlan része az ínhártya, elülső, kisebb része az átlátszó
szaruhártya. Az ínhártya képezi a külső burok 4/5 részét, amely elől éles széllel megy át a szaruhártyába. A
szaruhártya óraüvegszerűen borul rá az ínhártya elülső, kör alakú szélére. Az ínhártya hátul szitaszerűen át van
lyuggatva, mert itt lépnek ki a látóideg rostjai. Az ínhártyán tapadnak a szemmozgató izmok is. A
szaruhártyához közel, körben futó vékony csatorna van, melyen át a szem úgynevezett csarnokvize a környező
vénákba vezetődik el.
A szaruhártya mögött helyezkedik el az elülső szemcsarnok, mely csarnokvízzel van tele. A szemgolyó
középső burka egymástól jól elkülöníthető három részből áll. Hátulsó része az ínhártyához szorosan illeszkedő
érhártya, elülső része a szivárványhártya. A két rész között gyűrűszerű megvastagodás van, ez a harmadik rész, a
sugártest. A sugártest legnagyobb részét a sugárizom alkotja. A sugárizmok a szem alkalmazkodóképességének
fontos tényezői. A sugártest termeli a csarnokvizet is. A sugártest elülső részéből indul, annak közvetlen
folytatása a szivárványhártya. Ez tulajdonképpen egy lemez, amely a szemgolyó üregét kisebb elülső és nagyobb
hátsó részre osztja. Egy, kb. 4 milliméteres kerek nyílás van rajta, ezt hívjuk pupillának. Ennek tágasságát a
szivárványhártya pici izmai határozzák meg. A szivárványhártyában levő bőrfesték mennyisége határozza meg a
szem színét. A szemgolyó belső burka az ideghártya. Szakadékony, vékony hártya ez, tulajdonképpen ez szolgál
a fény felfogására. Közvetlen folytatása ez a látóidegnek, azt is mondhatjuk, hogy az agyunk egy nyúlványa
benyomul a szemünkbe. A fénytörés és képalkotás eszköze még a szemcsarnokon kívül a szemlencse, mely
körben a sugártest belső felszínére van felfüggesztve. Átlátszó test, mely domborodik vagy ellapul, mikor a
sugárizom a távolságnak megfelelően igazítja a látott képhez. A szemgolyó belső részét egy gömb alakú test, az
üvegtest foglalja el, mely 98 %-ban vízből áll. Mindezek az alkatrészek együttesen szolgálják az ép látást,
különböző károsodásaikról később tanulunk, valamint megismerjük ezek következményeit.
Forrás: http://www.doksi.hu

06 - A szem betegségei I.

A szem megbetegedései közül elsőször a glaukómáról tanulunk. Ezt az elváltozást hívjuk népiesen "zöld
hályog”-nak. Akkor következik be, ha a szem belső nyomása valamilyen oknál fogva megnő. A szemgolyó belső
nyomása normális körülmények között 16-20 higanymilliméter. A fizikából ismerjük, hogy ez az érték mit
jelent. Ez az érték akkor emelkedik meg, ha túl sok csarnokvíz termelődik, akadályozva van az elfolyása, és
belülről feszíti a szem csarnokát. A nyomás emelkedése mindig gátolja a látást, ugyanis zavarossá teszi az
egyébként tiszta, átlátszó szaruhártyát. Előfordulhat az is, hogy különböző gyulladások miatt összenövések
keletkeznek a szemben, és ezek gátolják meg a csarnokvíz elfolyását. Például összenőhet a szaruhártya a
szivárványhártyával, vagy a szivárványhártya a lencsével. Ha a folyamat nem áll meg és gyógyítani sem lehet,
akkor a glaukóma vaksághoz vezet. Más rendellenesség a valódi hályog, amit kataraktának hívnak a
szaknyelvben. Ez a lencse elváltozása, aminek következtében megváltozik a lencse fényáteresztő képessége.
Akkor zavarja komolyan a látást, ha az elváltozás központosan helyezkedik el a lencsében. Néha műtéttel
sikeresen gyógyítható. Az eltávolított hályog utáni állapotot hívjuk lencsehíjasságnak. Szerencsés esetben
optikai úton, azaz szemüveggel javítható. Néha azonban utóhályog fejlődik a helyén, és tovább rontja a látást. A
hosszú ideig fennálló lencseszürkülés a szemet tompalátóvá, majd a fény észlelésére alkalmatlanná teszi.
Forrás: http://www.doksi.hu

07 - A szem betegségei II.

Az eddig tanultakon kívül más hatással vannak a látásra az üvegtest megbetegedései. Fényáteresztő képességét
különböző vérzések és betegségek kapcsán izzadmány szokta megváltoztatni. A látótérben keletkezett fekete
foltok az éleslátást erősen csökkentik. A beteg és zsugorodó üvegtest retinaleváláshoz vezethet, ami súlyos bajt
okoz a szemben. Az üvegtesten elől helyezkedik el a szivárványhártya, melynek folytatása a sugártest, majd az
érhártya következik. Mivel ezek az alkotórészek ilyen szorosan függnek össze, egy esetleges gyulladás könnyen
átterjedhet az egyik részről a másikra is. Ha egy izzadmány nyomán gennyes gyulladás keletkezik, a szem
sorvadásához és teljes pusztulásához vezethet. Megint más eredetű károsodások a látóideg gyulladásai vagy
sorvadása. Előfordulhat különböző fertőző betegségek után, amikor szövődményként jelentkezik. Sok fokozata
lehetséges, amik eltérő méretű látásromláshoz vezethetnek, egészen a vakság állapotáig. A tanultakon kívül
természetesen vannak más eredetű, így pl. sérülésből, balesetből keletkező megbetegedések is, amik a látást
veszélyeztethetik. Gyakori a fejlődési rendellenesség is, melyek közül néhány szintén a látás csökkenéséhez
vezethet. Szerencsére ma már meglehetősen ritkák a fertőzés útján terjedő szembetegségek, de
megfeledkeznünk ezek létéről sem szabad! Mindig törődnünk kell szemünk higiéniájával is, ezeknek a
szabályoknak a betartása valamennyiünk közös érdeke!
Forrás: http://www.doksi.hu

08 - Az érzékelés II.

Hallószervünk, fül számára a hangforrás által keltett levegőrezgés az inger. A külsőfülön át bejutott rezgést
átveszi a dobhártya. Ettől kezdve már nem a levegő, hanem fülünk valamely részének rezgése az inger. A
dobhártya mögött van a középfül ürege, az itt levő hallócsontocskák továbbadják a rezgést a belsőfülbe, a csigát
kitöltő folyadéknak. A csigában találhatók a receptor sejtek. Ezeknek érzékelő szőrei vannak, amelyek a
folyadék rezgésének ritmusában elhajlanak, s ettől az elhajlástól keletkezik bennük az ingerület. A hallószerv
tehát rezgőmozgást alakít át ingerületté, amely aztán a hallóidegen át az agyba fut, s ott a hallóközpontban
létrehozza a hallásérzetet.
Különböző magasságú hangok hatására más-más helyekre jut el a rezgés a csigában levő folyadékban. Ezért
magas, illetve mély hang megszólalásakor nem ugyanazok a receptor sejtek kerülnek ingerületi állapotba, s
ebből következően az agy hallóközpontjában is más és más idegsejtekben keletkezik érzet. így különböztetjük
meg egymástól a hangokat. Egyensúlyozó szervünk fontos eleme a - szintén a belsőfülben levő - három félkörös
ívjárat. Mindegyik merőleges a másik kettőre. A receptor sejtek a járatok találkozásában vannak. Ha a fejünk
mozgásállapota változik, akkor a megfelelő ívjáratban a folyadék - saját tehetetlenségénél fogva - kilendül. Ez a
mozgás ingerli a receptor sejteket. ízlelőszervünk a nyelv. Az íz-receptorsejtekben a táplálék kémiai anyagainak
hatására keletkezik ingerület. A tényleges ízérzés az agy megfelelő központjában történik. Ételeink sokféle
zamatát nagyjából négy alap ízre tudjuk visszavezetni. Nyelvünk felülete nem egyformán érzékeny ezekre az
ízekre. ízérzeteink megindítják az emésztőnedvek termelését, és ezzel felkészítik a gyomrot a táplálék
feldolgozására. Szaglószervünk az orr. Ennek üregében egy néhány cm nagyságú területen vannak azok a
szaglósejtek, amelyek bizonyos gázok és gőzök kémiai ingereit képesek felvenni. Bőrünkben többféle inger
fölvételére alkalmas receptor is van. Az irhában vannak a tapintást, a nyomást, valamint a hideget és a meleget
fölvevő receptorok; ezeknek segédberendezéseik is vannak. Fájdalomérzet akkor jelentkezik az agy megfelelő
központjában, ha a hámrétegbe is átnyúló, csupasz (azaz segédberendezés nélküli) receptorokból érkezik
ingerület. Ezeket a receptorokat pedig minden olyan inger ingerli, amely már károsítaná a bőr szöveteit.

Mi a hallásunk ingere, s ez hogyan jut el a receptorig?

A fül melyik részében alakul át az inger ingerületté?
Hányféle hangmagasságot tudunk megkülönböztetni?
Miben hasonlít az egyensúlyozó szerv a hallószervhez?
Nyelvünk melyik része melyik alapízre érzékeny leginkább?
Miben hasonlít, és miben különbözik a szaglás és az ízlelés?
Bőrünk melyik rétegében miféle receptorok vannak?

A középfület egy vékony cső, a fülkürt köti össze a garattal. A keresztül a középfülbe jut a levegő, és így a
dobhártyát belülről is ugyanakkora légnyomás éri, mint kívülről. Ha azonban repülőgépen fel- vagy leszállunk,
ha vonaton hegyre föl vagy hegyről leutazunk, vagy akár csak fel- vagy lementünk néhány emeletnyit, akkor
megváltozik a körülöttünk levő levegő nyomása. Mivel a fülkürt általában zárva van, és csak egy-egy pillanatra
nyílik ki, ilyenkor egy ideig a dobhártya két oldalán légnyomáskülönbség van (hiszen bent még a "régi"
nyomású levegő van). Ettől zúg a fülünk. Amikor a fülkürt például nyeléskor - kinyílik, és kiegyenlítődik a
nyomáskülönbség, akkor pattogást hallunk.
A fülkürtön keresztül a garatból a fertőzések is feljuthatnak a középfülbe. Orrfúvás közben nem szabad mindkét
orrnyílásunkat összeszorítanunk, mert akkor a váladék a fülkürtbe préselődik. A gennykeltő baktériumok
középfülgyulladást okozhatnak, ami nagyon fáj, mert a felhalmozódó genny feszíti az üreg falát és a dobhártyát.
Mielőtt a dobhártya fölszakadna, orvoshoz kell fordulni, aki felszúrja a dobhártyát. Ezzel a feszítés okozta
fájdalmat is, megszünteti, és segíti a középfül üregének kitisztulását. A szakszerű szúrás helyén csak olyan kis
heg marad, ami a későbbiekben nem zavarja a hallást.
A csiga szerkezetével és működésével kapcsolatos vizsgálataiért Békésy György 1961-ben Nobel-díjat kapott.
A hang magassága a másodpercenkénti rezgések számával jellemezhető. Fülünk és agyunk csak bizonyos
rezgésszám-tartományt képes érzékelni. A másodpercenként 20-nál alacsonyabb rezgésszámú hangot már nem
halljuk, ezt infrahangnak nevezzük. Az erős infrahang fájdalmat okoz. Az emberi fül számára már nem hallható
ultrahang rezgésszáma nagyon nagy, több mint 20000 Hz. Ilyennel tájékozódnak a denevérek, és ilyet
használnak egyes anyagvizsgáló laboratóriumokban is. Jellemző tulajdonsága a szaglásunknak, hogy viszonylag
hamar hozzászokik bizonyos szagokhoz, vagyis ugyanaz az inger csökkenő erősségű ingerületet vált ki.

A következő órára nézd át a hetedikes tankönyvből, hogy mit tanultatok az élőlények szerveződési szintjeiről,
valamint a sejtről!
Forrás: http://www.doksi.hu

09 - Idegrendszer, idegsejt

Láttuk már, hogy a szivacsoknál fejlettebb állatok szervezetében ingerfelvevő receptorok vannak. A receptorok
"lelke" egy különlegesen érzékeny sejttípus, az idegsejt, illetve az idegsejtekből felépülő idegszövet. De
nemcsak az ingerek fölvételét, hanem az ingerületek szállítását és ”földolgozását" is az idegszövet végzi. Az
életfolyamatok leggyorsabb és legérzékenyebb szabályozó rendszere az idegrendszer.
A csalánozónak hálózatos idegrendszere van. Ez mindössze jó néhány idegsejt, amelyek egymással minden
irányban összekapcsolódnak. A fejlettebb állatoknak azonban központosult idegrendszere van, vagyis az
idegsejtek többsége nem szétszórtan, hanem csoportosulva található a szervezetükben. A férgeknek, a
puhatestűeknek és az ízeltlábúaknak dúcidegrendszere van, idegsejtjeik úgynevezett dúcokba csoportosulnak. A
dúcok állat testének különböző részein lehetnek. A feji végen levő dúc (vagy dúcpár) általában fejlettebb a
többinél.
A gerincesek idegsejtjeinek zöme egy csőszerű képződményt alkot, amelynek feji végén levő megnagyobbodott
része az agy. A gerincesek idegrendszere: csőidegrendszer. Az idegrendszer idegsejtekből épül fel. Vannak
receptorként működő idegsejtek is, de az idegsejtek többsége ingerületeket szállít és ad tovább vagy egy másik
idegsejtnek, vagy valami másféle sejtnek. Az idegsejtek hártyájának két oldalán nem egyforma a pozitív és a
negatív ionok mennyisége. Ezért a sejthártya külső és belső oldala között elektromos feszültség van. Ha a sejtet
inger éri, akkor az ingerfelvétel helyén egy pillanatra megváltozik az ionok aránya, és ettől megfordul a
sejthártya két oldala közötti feszültség. Ez a változás - vagyis az ingerületi állapot - láncszerűen végigfut az
idegroston, s ezt a folyamatot nevezzük ingerületnek.
Amikor az ingerület végighaladt az idegsejt hosszú nyúlványán - az idegroston - és befutott az idegsejt leadó
nyúlványaiba, akkor ott felszabadul egy speciális vegyület. Ez az anyag ingerli a következő idegsejt fölvevő
nyúlványának sejthártyáját, s ettől abban a sejtben is elindul az ingerületi folyamat. Az idegsejt csak kétféle
állapotban lehet: vagy ingerületi, vagy nyugalmi állapotban van. Az egész idegrendszer mégis igen sokféle
üzenetet dolgoz fel. Ez azért lehetséges, mert egyetlen idegsejt, számos nyúlvány révén, sok másiktól kap, és sok
másiknak ad át ingerületet. Akár több ezer idegsejttel lehet közvetlen kapcsolatban, s azok mindegyike további
idegsejtek ezreivel. Az idegrendszer tehát rendkívül bonyolult hálózat, amelynek hihetetlenül sok kapcsolódási
lehetősége van. A néhol akár méteres hosszúságú idegrostok miatt az idegrendszer leginkább huzalrendszerhez
hasonlítható, amely behálózza az egész szervezetet. így biztosítja az összeköttetést testünk minden része,
valamint a testünk és a külvilág között.

Mely élőlényeknek van idegsejtje?

Sorolj föl dúcidegrendszerű és csőidegrendszerű állatfajokat!
Miféle működésű idegsejtek vannak a szemünkben?
Hányféle nyúlványa van egy idegsejtnek, s melyek azok?
Mennyiben kémiai folyamat az ingerület vezetése és átadása?
Miért kapcsolódhat egyetlen idegsejt sok másikhoz?

Nemcsak az idegsejtek sejthártyájának két oldala között van elektromos feszültség, ezért bizonyos jellegű és
mértékű ingerelhetőséget más sejttípusok is mutatnak. Mivel az idegsejtek a születésünk után nem szaporodnak
(csak pusztulnak), idegsejtjeink életkora megegyezik éveink számával.
Az idegrostokon az ingerületterjedési sebessége általában néhány méter, vagy néhányszor tíz méter
másodpercenként. Ezért a nagytestű állatok több méter hosszúságú idegrostjain való végighaladási idő már nem
elhanyagolható. A leadó nyúlványokban felszabaduló, speciális ingerületátvivő vegyület az idegsejtek egy
részében az úgynevezett adrenalin. Ezzel az anyaggal még fogunk találkozni, mert a hormonrendszerünknek is
tagja. Az ember összes idegsejtjének összes nyúlványa gondolatban egymás után rakva elérne a Holdig, és még
vissza is. A rovaroknak nagyon fejlett dúcidegrendszere van. Az állat testsúlyához viszonyítva a méheknek több
idegsejtjük van, mint az embernek. Igaz viszont, hogy a rovarok idegrendszerében lényegesen kevesebb az
idegsejtek közötti kapcsolatok száma, mint az emlősök agyában.
Forrás: http://www.doksi.hu

10 - Az idegrendszer felépítése

Nézzük meg egy leegyszerűsített példán, hogy miképpen szabályoz az idegrendszer! Ha mezítláb rajzszögbe
lépünk, természetesen fölkapjuk a lábunkat. De mi történik eközben az idegrendszerben? Szúrás érte a bőrünket:
ez az inger. Ennek hatására a receptorban - jelen esetben egy érző-idegsejt felvevő nyúlványában - létrejön az
ingerület. Ez az ingerület idegrostokon keresztül befut az idegrendszer valamelyik központjába - jelen esetben a
gerincvelőbe - s ott átadódik egy másik idegsejtnek. Ez azonban már nem érző-, hanem mozgató idegsejt. A
mozgató idegsejtben haladó ingerület ”végállomása" az az izom, amellyel elrántjuk a lábunkat. Az ingerületek
mindig a központi idegrendszerbe futnak be, s a válaszingerületek is onnan futnak a végrehajtó szervekhez (pl.
izmokhoz, mirigyekhez).
Idegrendszerünk alsóbb szintű központja a gerincvelő. Idegsejtek és idegrostok tömegéből áll. A gerincvelő
részben egyszerűbb idegrendszeri szabályozóműködések központja, részben "közvetítő vonal" az agyvelő és a
test között. Idegrendszerünk felső szintű központja az agyvelő. Ennek a gerincvelőhöz kapcsolódó része - az
agytörzs. Itt haladnak keresztül az agysejtek rostjainak milliói, és itt található néhány létfontosságú életműködést
irányító sejtcsoport is; például a vérkeringés, a nyelés, a köhögés, a légzés szabályozásának központja. Az
agyvelő viszonylag különálló része a kisagy, amely a bonyolult mozgások finom összehangolását végzi.
Agyunk legfejlettebb része a nagyagy. Ez két féltekéből áll, amelyek között idegrost kötegek biztosítják az
összeköttetést. A nagyagyban a gerincvelőhöz képest fordított az idegsejtek és az idegrostok elhelyezkedése. A
nagyagy szürkeállományát agykéregnek nevezzük. A nagyagy fehérállományában is van néhány olyan idegsejt
csoport, amely létfontosságú életműködéseket irányít; például a táplálékfelvétel vagy a testhőmérséklet
szabályozását. Amikor valaki belelép a rajzszögbe, akkor szinte ugyanabban a pillanatban érzi is a fájdalmat. Ez
azért van így, mert a gerincvelőben nemcsak az izmokat mozgató idegrostokra történik ingerületátadás, hanem
egy fölfelé, az agykéregbe vezető idegrostra is. A keresztül ingerület fut az agykéreg érzőközpontjába. Itt válik
tudatossá a fájdalom, itt jön létre a fájdalomérzet. A lábunkat akarattal is fel tudjuk emelni. Ilyenkor az agykéreg
mozgató központjából indul el az ingerület, s a gerincvelő közvetítésével jut a megfelelő izmokhoz. Csak arról
az ingerről szerzünk tudomást, és csak az a testi működésünk akaratlagos, aminek az ingerülete az agykéregbe is
befut, illetve onnan indul ki. A központi idegrendszer idegrostok millióinak segítségével tartja a kapcsolatot
szervezetünk egészével. Az idegrostok kötegekbe rendeződnek - ezeket nevezzük idegeknek -, s így lépnek be a
központba, vagy lépnek ki abból. Az idegek a gerincvelőből ágaznak ki, a csigolyaközökből, jobbra és balra.
Van azonban 12 pár ideg, amelyek közvetlenül az agyból lépnek ki. Ezek az agyidegek. Az idegek egy része
érzőideg. Ezeknek ingerületei ”híreket” hoznak a központokba az érzékszerveket, a bőrt és a belső szerveket érő
ingerekről. Vannak mozgatóidegek is, amelyek viszik a működtető ingerületeket - a "parancsokat" - a
vázizmokhoz, a belső szervek izomzatához és a mirigyekhez. Az idegek többsége azonban érző és mozgató
idegrostokat egyaránt tartalmaz, tehát mindkét irányban szállít ingerületeket.

Honnan lépnek ki idegek a központi idegrendszerből?

Idegeinket - működésük jellege szerint - milyen csoportokba soroljuk?
Mi a hasonlóság és mi a különbség egy érző- és egy mozgató idegsejt között?
Mi a különbség egy érző idegsejt és egy érzőideg között?
Melyek a gerincvelő működései?
Hol van idegrendszerünkben fehérállomány, és miből áll?
Mi a hasonlóság a nagyagy fehérállománya és az agytörzs működése között?
Hogyan nevezzük a nagyagy szürkeállományát, és mi a jelentősége?

Az alvásnak az a lényege, hogy egy speciális idegrendszeri működés következtében az agykéreg aktivitása
gátolt, s ezért nem tudatosulnak a minket ért ingerek, és alig végzünk akaratlagos mozgásokat. Az agykéreg
különböző központjai elég jól körülhatárolhatók. Szinte térképezhető az agykéreglátó-, mozgató- és egyéb
központja. A 12 pár agyideg többsége a fej bőrét, izmait, érzékszerveit idegzi be, de például a X. agyideg, az
úgynevezett bolygóideg a mellüreg és a hasüreg szerveihez fut. Az ember nagyagya mélyen barázdált, így végül
is az agykéreg összesített felülete lényegesen nagyobb, mint ha az agy felszíne sima lenne. Ez összefüggésben
van azzal, hogy az agykéregben nagyon sok - kb. 10 milliárd - idegsejt van. Összes idegsejtünknek ez nagyjából
a fele. Az emberi agyvelő térfogata átlagosan 1400 köbcenti. Ettől azonban elég nagy eltérések lehetnek felfelé
és lefelé is, amelyek nem jelentenek feltétlenül betegséget. A gyengeelméjűség inkább működészavar, mintsem a
kis térfogat következménye (bár az is lehet). Az idegrendszer mikroszkópos kutatásában kiváló eredményeket
ért el két magyar professzor: Lenhossék Mihály (1863-1937) és Apáthy István (1863-1922). Az idegrendszer
kutatása tette világhírűvé az egyik legnagyobb cseh tudóst: Jan Purkinjét (1787-1869).
Forrás: http://www.doksi.hu

11 - Feltétlen és feltételes reflex

Térjünk vissza még egyszer a rajzszöges példánkra! A valóságban finomabb az idegrendszer szabályozó
tevékenysége annál, ahogyan eddig leírtuk ezt a védekező működést. Nincs igazán vége a történetnek akkor,
amikor a központból a mozgató-idegrostokon keresztül érkező ingerület hatására bizonyos izmaink
megfeszülnek, s így elrántjuk a lábunkat. Ugyanis az izmokban is vannak receptorok, amelyeket ingerel a
hirtelen izomfeszülés, s az így keletkező ingerület visszafut a gerincvelőbe. A gerincvelői központ tehát nemcsak
"parancsot" küld az ingerre adandó "válasz" végrehajtására, hanem "visszajelentést" is kap a végrehajtás
módjáról. A visszajelentés alapján küldi az újabb parancsot, például azt, hogy az elrántás fékeződjék le. Az
állandó visszajelentés teszi az idegrendszer irányító működését finoman ellenőrzött szabályozássá. A választ
latin szóval reflexnek nevezzük. Fentebb tehát egy reflexfolyamattal, s az abban szereplő idegi reflexkörrel
ismerkedtünk meg. A szúrásra, égésre adott válasz - és még számos másféle reflex is - a szokásos körülmények
között mindig, mindenkinél egyformán jön létre. Ha inger éri a reflexkör receptorát, akkor a válasz feltétlenül
bekövetkezik. Ezért az ilyen szabályozási folyamatot feltétlen reflexnek nevezzük. Feltétlen reflex az is, hogy
aki citromba harap, annak megindul a nyálelválasztása. Ebben a reflexben a citrom savanyúsága az inger, az
ízlelő szemölcsökben vannak a receptorok, az agytörzsben van a központ, s a nyálmirigyek adják meg a választ.
Mivel az érző idegsejtek ingerülete az agykéregbe is eljut, tudatosul is a megfelelő ízérzet. Aki már többször
ízlelt citromlevet, annak már pusztán a citrom láttára is "összefut" a szájában a nyál. Ilyenkor a citrom látása
helyettesíti az ízingert. Végső soron ez is válasz a szervezet részéről, tehát ez is reflex, de nem feltétlen, hanem
feltételes reflex. Az a feltétele, hogy az illető már többször látott és ízlelt egyszerre citromot, s így a sok-sok
ismétlés révén kapcsolat alakult ki az agykéreg látó és ízérző központja között. Olykor még látni sem kell a
citromot; elég, ha halljuk a citromlé szót, és máris érezzük nyálunk termelődését. Ez esetben egy hanginger
helyettesíti az ízingert, s a feltételes reflex idegrendszeri alapja az ízérző- és a hallóközpont között kialakuló
agykérgi kapcsolat. Ugyanezt úgy is mondhatjuk, hogy az illető megtanulta, hogy a citrom savanyú.
Tulajdonképpen minden kialakuló feltételes reflex: tanulás. Anyanyelvünk és az idegen nyelvek
megtanulásában is fontos szerepe van a feltételes reflexrendszernek. A különböző dolgoknak megfelelő érzetek
és a dolgokat jelölő szavak között agykérgünkben idegi kapcsolat alakul ki.

Mi a reflex?
Mire utal a reflexkör elnevezés, s melyek a részei?
Magyarázd el, hogy a feltétlen reflex mennyiben feltétlen?
Az idegi szabályozásban hogyan valósul meg a szabályozás általános alapelve?
Mi az általunk eddig megismert feltétlen reflexek központja?
Keress példákat állatok feltétlen reflexeire!
Hogyan tanulod meg a piros szó jelentését?
Mi a tanulás idegrendszeri alapja?

A feltétlen reflexek éppen azért "feltétlenek", mert a megfelelő idegrendszeri alapokat örököljük. Minden
egészséges csecsemő úgy születik, hogy szopási reflexe máris működik, s azt sem kell megtanulnia, hogyan kell
lenyelnie a szájába került anyatejet, mert a nyelés is feltétlen reflex. Mint látjuk, nem csak védekező jellegű
feltétlen reflexek vannak, hanem olyanok is, amelyek alapvető életműködéseink fenntartásához szükségesek.
Nagyon sok mozgás- és viselkedésformánk is öröklött jellegű, feltétlen reflexeken alapuló.

Ha valakinek a szeme elé kapnak, akkor automatikusan pislant egyet. Erős fényben a szivárványhártya szűkíti a
pupillát, félhomályban viszont kitágítja azt. Ezek is feltétlen reflexek, de ezeknek a reflexeknek - meg például a
szopási és a nyelési reflexnek - a központja nem a gerincvelőben, hanem az agyban van.

Tennivaló:
Gyűjts - megfigyeléseid alapján további reflexeket. Csoportosítsátok az összegyűjtött reflexeket aszerint, hogy
feltétlen vagy feltételes reflexek. A feltételes reflexeknek keressétek meg a "feltételét", "okát". Hérodotosz
görög történetíró szerint I. Pszammetik fáraó (i. e. 664-610) elhatározta, hogy eldönti, melyik nyelv a legősibb.
Megparancsolta egy pásztornak, hogy két újszülöttet úgy neveljen föl, hogy ne halljanak emberi beszédet. így
szerette volna megtudni, hogy milyen nyelven fogják kiejteni a gyermekek az első szót. Mit gondoltok, mi lett a
kísérlet eredménye? A legismertebb feltétlen reflex talán a térdreflex. Ha úgy ülünk, hogy egyik lábunkat a
másikon átvetve lazán lógatjuk, és valaki megüti a térdkalácsunk alatti ínat, akkor a lábszárunk előrelendül. A
folyamat részletesen a következő: az ütés megrántja az ínat, az pedig egy pillanatra megnyújtja a comb izmát. A
nyújtás ingerli az izomban levő receptorokat. Az ingerület a gerincvelőbe fut, és ott átkapcsolódik a combizom
mozgatóidegére. Az orvos azért szokta vizsgálni a térdreflexet, mert ennek erősségéből, valamint az inger és a
válasz közötti időből következtetni tud az idegrendszerünk állapotára.
Forrás: http://www.doksi.hu

12 - Tanulás és emlékezés

Az agykéreggel kapcsolatban már volt szó a feltételes reflexekről. E reflexek vizsgálatának módszereit Ivan
Petrovics Pavlov (1849-1936) Nobel-díjas orosz-szovjet tudós dolgozta ki. Pavlov kutyákkal végzett kísérletei az
óta is méltán világhírűek. Legnevezetesebb kísérlete volt, hogy valahányszor a kutya ételt kapott, mindannyiszor
megszólaltatta a kísérleti kamrában levő csengőt. így végül is a kutya agykérgében összekapcsolódott a csengő
hangja és a táplálék; az egyik a másik jelzésévé vált. Egy idő múlva már elég volt a csengőt megnyomni, s máris
megindult a kutya nyálelválasztása, pedig még meg sem kapta az ételét. Mondhatjuk azt is, hogy ez a kutya
megtanulta: a csengő hangja jelzi az etetést. Ez az egész történet pontosan olyan jellegű tanulás, mint ahogyan
mi is megtanultuk, hogy a citrom leve savanyú, s már a látásától, sőt a puszta gondolatától is összefut a szánkban
a nyál. Erről a fajtatanulásról már volt szó.
Egy másfajta feltételes reflex Skinner nevéhez fűződik. Az amerikai tudós nem kutyákkal, hanem elsősorban
patkányokkal kísérletezett. új ketrecbe helyezett egy patkányt, amely ott tájékozódó mozgást végzett, vagyis
összevissza futkosott és szimatolt a rács mentén. Eközben véletlenül rálépett egy beépített billentyűre, amely
automatikusan táplálékot adagolt neki. Bizonyos idő múlva az állat - most már nem véletlenül - amikor csak
megéhezett, megnyomta a billentyűt, vagyis megtanulta, hogy az étel és a billentyű megnyomása között
kapcsolat van. Látjuk tehát, hogy mindkét tanulási típusban az a lényeg, hogy - agykérgi szinten -
összekapcsolódik a sorozatos ismétlődés hatására két dolog, s így az egyik a másik jelzésévé válik. A Skinner-
féle tanulásban azonban - a pavlovi feltételes reflexszel szemben - fontos szerepe van egy próba-szerencse
jellegű tevékenységnek, a véletlennek, a meghatározatlan célú tájékozódó mozgásnak, s annak, hogy az állat
valamiképpen figyeli saját tevékenységét.
Meddig emlékszünk arra, amit megtanulunk?
Rövid ideig még olyanra is emlékszünk, amit nem is tanultunk meg. Egyszeri látás vagy egyszeri hallás után is
megjegyezhetünk valamit egy kis időre. Például kikeresünk egy telefonszámot a könyvből, s néhány percig
tudjuk is. De mire befejeztük a beszélgetést, többnyire már nem emlékezünk rá.
Ha tartósan meg akarjuk jegyezni a barátunk telefonszámát, akkor sokszor el kell ismételnünk magunkban;
vagy sokszor fel kell hívnunk. Ilyenkor akár egy életre is megjegyezhetjük. Nyilvánvaló tehát, hogy kétféle
emlékezés van: egy rövid ideig tartó és egy tartós. Mindkettőnek az idegsejtek működése áll a hátterében. A
rövid idejű memóriának az alapja, hogy néhány idegsejtünk az agyunkban gyűrűt alkot, s ezekben az ingerület
egyikről a másikra átadva egy ideig körben kering. Amíg ez a köringerület ki nem alszik, addig emlékezünk a
kikeresett telefonszámokra. A tartós emlékezés már nem ilyen egyszerű. Ennek egyrészt az alapja, hogy
bizonyos agykéregsejtek között szerkezeti átrendeződés következtében könnyebbé válik az ingerület átadása,
másrészt valószínűleg fehérjékhez kötődik az emléknyom tárolása. Arról egyelőre semmiféle részletet nem
tudunk, hogy miképpen kötődik például a nevünk megjegyzése bizonyos vegyületekhez.

Az állatokon is megfigyelhetők a feltétlen és a feltételes reflexek. Gyűjts példákat mindkettőre! Érdekes

megfigyelésekről olvashatsz Lányi: Meglepő dolgok az állatokról és Majer: Hogyan viselkednek az állatok?
Című könyvében.
Forrás: http://www.doksi.hu

13 - Érzékelési csalódások

Az érzékszervek felépítéséből következik, hogy nem csalhatatlanok. De az agykérgünket is be lehet csapni.

Ezért előfordul, hogy néha nem azt érzékeljük, ami a valóságban van. Ezeket "érzékszervi csalódásoknak”
szokták nevezni, de ez pontatlan megnevezés, hiszen többségükben nem az érzékszerv, hanem a megfelelő
agykérgi központ "csalódik". Szemünk ideghártyáján egyszerű fizikai törvények értelmében fordított állású,
kicsinyített kép keletkezik; vagyis minden a feje tetején áll. Mi azonban mégis mindent "rendesen" látunk, mert
az agykérgi látóközpontunk "megtanulta", hogy mindent meg kell fordítania. Szellemes vizsgálattal bizonyítható,
hogy ez valóban az agykéreg tevékenysége. A kísérleti személynek olyan szemüveget szereltek a fejére, ami
mindent megfordított. így az ideghártyán, talpukon álltak a tárgyak, de a látóközpontja - természetesen- most is
mindent fordítva "értelmezett", tehát az illető fejjel lefelé látta a világot. Egyhetes bukdácsolás, tapogatva
járkálás alatt az agykérge "rájött", hogy most nem kell megfordítania a képet, s így a kísérleti személy ezután
már ugyanúgy látott, mint mi mindnyájan. Egészen addig, amíg le nem vették szeméről ezt a szemüveget. Az
ideghártyán van egy olyan kis terület, folt, ahol nincsenek receptor-sejtek, mert itt lép ki a szemből a látóideg.
Ha egy tárgy képe éppen erre a helyre esik, akkor azt nem látjuk - ezért nevezzük ezt vakfoltnak.
Tulajdonképpen mindig van az általunk látott képen lyuk, de egyrészt agykérgünk ezt megtanulta kiegészíteni,
másrészt fejünk és szemünk állandó aprómozgásai miatt minden pillanatban más és más részlet "hiányzik".
Látóközpontunk a színek világosságát mindig a környezethez hasonlítva állapítja meg. Ezért ugyanazt a
színárnyalatot egészen másnak látjuk fehér, szürke vagy fekete mezőben. A viszonyítás "áldozatai" vagyunk
akkor is, amikor párhuzamos egyeneseket görbéknek, vagy azonos hosszúságú szakaszokat eltérőeknek látunk.
Persze az esetek túlnyomó többségében ez az agykéregben történő viszonyítás nagyon hasznos, és éppen azt
szolgálja, hogy a valóságnak megfelelően érzékeljük a dolgokat. A fenti példák csak azt bizonyítják, hogy
teremthetők olyan körülmények, amelyek között az általában jól bevált módszer csődöt mond.
Mindenkivel előfordul, hogy "cseng a füle", pedig a környezetéből nem érkezik hanginger. Ilyenkor a
dobhártya két oldalán levő levegő nyomása közötti különbség az inger. Ez ugyanis kifelé vagy befelé feszíti a
dobhártyát. Egy hang bizonyos hosszúságú kell, legyen ahhoz, hogy meghalljuk a magasságát. Képtelenek
vagyunk megállapítani, hogy milyen hangot szólaltatott meg a gép, ha a rövidebb volt egytized másodpercnél.
Csak azt érzékeljük, hogy valamiféle hang szólt, de hogy magas volt-e vagy mély, azt már nem. ízlelésünk is
becsapható. Egyrészt úgy, hogy mesterséges anyagokkal helyettesíthetjük például a málna ízét, másrészt úgy,
hogy kicsit a nyelv is mindig becsapja önmagát. Amikor ugyanis újabb ételből kapjuk be az első falatot, akkor
egy picit még az előzőnek az ízét érezzük. Ez nem is csoda, hiszen az ízlelő szemölcsök közötti árkokban még
annak az ízanyagai vannak. Szaglásunk legjellemzőbb csalódásáról már volt szó. Arról, hogy hozzászokván a
szagingerekhez, akkor sem érzünk szagot, amikor pedig van ingerlő vegyi anyag. Tapintásunk leginkább ott
csapható be, ahol elég távol vannak egymástól a bőrben a tapintó receptorok. A hátunk bőrén például néhol csak
kb. 10 centiméterenként vannak "tapintópontok". Ezért itt csak bizonytalanul tudjuk megállapítani, hogy egy
ujjal értek-e a hátunkhoz, vagy két, egymástól néhány centiméternyire tartott ujjal. Hőérzékelésünk is csalódhat.
Nagyon rövid idő alatt nem tudjuk megkülönböztetni a jéghideget az égetően forrótól. Lehetünk a viszonyítás
"áldozatai" is: ugyanazt a langyos vizet egyik kezünkkel hidegnek, másikkal melegnek fogjuk érezni, ha előzőleg
azt meleg, ezt pedig hideg vízben tartottuk egy ideig.

A tananyagban elsősorban az emberi érzékelésről tanulunk, de valamennyi élőlény érzékeli a külvilág

jelenségeit. Ha érzékelési csalódásaikról nincs is tudomásunk, érzékelésükkel kapcsolatban érdemes az alábbi
néhány érdekességet elolvasni. A növények gyökerei mindig lefelé, a hajtások felfelé nőnek. A babnövény
valamiképpen a fényt is érzékeli, levelei este lekonyulnak, nappal szétterülnek.
Csak a gerinceseknek van az ember szeméhez hasonló felépítésű szeme. A földigilisztáknak a bőrében
szétszórva vannak fényérző sejtek. A pókoknak pontszemeik vannak, melyekkel a fény irányát érzékelik. A
rovarok összetett szemeikkel képet látnak. Hangot felfogó érzékszerve néhány rovarfajnak is van. A hangot
érzékelő szervükben mindig találunk egy kifeszített finom hártyát, amit a hanghullámok megrezegtetnek. A
sáskáknál ez a hártya a potroh egyik gyűrűjén, a szöcskéké és a tücsköké a mellső lábukon található.
Szaglóképesség dolgában a rovarok állnak az élen. Egyes lepkék hímjei több kilométer távolságról is megérzik a
növényekre jellemző illatanyagot. A rovarokat a látásuk és a szaglásuk együttesen segíti a virágok
felkeresésében.
Forrás: http://www.doksi.hu

14 - A zsigeri idegrendszer

A belső környezet viszonylagos állandóságának biztosítása lehetetlen lenne a belső szervek - vagyis a zsigerek -
működésének szabályozása nélkül. A belső szervek szabályozása feltétlen reflexekkel történik. Érzékszerveink
(beleértve a bőrt is) és vázizmaink működése többnyire tudatos és akaratlagos, mert ezek érző- és mozgató
idegrostjai kapcsolatban állnak az agykéregérző-, illetve mozgatóközpontjaival. A belső szervekben levő
receptorok ingerülete azonban a reflexközpontból nem fut tovább az agykéregbe, ezért a zsigereink működéséről
többnyire nem tudunk, s rendszerint akarattal sem tudjuk befolyásolni belső szerveink működését, mivel fordított
irányú kapcsolat sem működik az agykérgünk és a zsigeri reflexközpontjaink között. A zsigeri idegrendszer
nemcsak az agykéreggel való kapcsolatában, hanem felépítésében is különbözik a vázizmokat és az
érzékszerveket behálózó idegrendszertől. Az utóbbihoz és a bőrhöz tartozó idegek ugyanis szimmetrikusak, a
zsigeri idegek viszont aszimmetrikus lefutásúak. Nézzük meg, hogyan történik két fontos belső szervünk: a
szívünk és a tüdőnk működésének idegi szabályozása! A szívben, a jobb pitvar falában van egy úgynevezett
szinusz-csomó, amely automatikusan, minden külső behatás nélkül is ritmikus ingerületet küld a szív
izomzatába. Egy zsigeri ideg - szükség esetén például erős testmozgás, vagy valamiféle lelki izgalom esetén
szaporább ritmusra serkenti a szinusz-csomót. így gyorsabb lesz a vér áramlása, és bőségesebb a szervek
vérellátása. Van azonban egy másik zsigeri ideg is, amelyik éppen ellenkező hatású. Ha esetleg már
szükségtelenül gyors a szívműködés, akkor ennek az idegnek az ingerülete lefékezi a szív saját ritmusközpontját.
Percenkénti pulzusszámunk tehát a gyorsító és a lassító hatás arányától függ, ezt pedig a keringés-szabályozás
agytörzsi központja szabja meg a befutó információk (vérnyomás, a vér oxigéntartalma, stb.) alapján. A légzés
agytörzsi központjára két fontos inger hat. Az egyik az agyunkba kerülő vér szén-dioxid tartalma, a másik a tüdő
feszessége. A magas szén-dioxid-tartalom ingerli a belégzőközpontot, s ez működésbe hozza a légző izmokat. A
belégzés nyomán csökken a vér szén-dioxid-tartalma. (Gondolj arra, amit a szabályozással kapcsolatban,
általánosságban tanultunk!) a belégzéskor kitáguló tüdő egyre jobban feszül, s ez ingerli a benne levő
receptorokat. Ezt az ingerületet egy zsigeri érzőideg a kilégzőközpontba viszi, amely működésbe hozza a
kilégzőizmokat. Kilégzés közben növekszik a vér szén-dioxid-tartalma - és csökken a tüdő feszessége - ezért
ismét a belégzőközpont lép működésbe, s kezdődik a "kör" elölről. Ez a rendszer automatikusan biztosítja a be-
és kilégzés ritmikus váltakozását. A zsigeri működések között a légzés szabályozása kivételes, mert a légző
izmoknak agykérgi "képviselete" is van, ezért akarattal is tudunk levegőt venni, vagy kifújni.

Mi a különbség a belső szerveket és a vázizmokat behálózó idegek agykérgi kapcsolata között?

Mi a különbség a belső szerveket és a vázizmokat behálózó idegek lefutása között?
Mi történne, ha a szívünket megfosztanánk a külső beidegzéstől?
Honnan "tudja" a légzőközpont, hogy "mit kell tennie"?
Miért van az, hogy egy időn túl már nem tudjuk akarattal visszatartani a lélegzetünket?

Az egyik legismertebb zsigeri ideg az úgynevezett X. (tizedik) agyideg. Ezt másként "bolygóidegnek" is hívják,
mert szinte az egész mellkast és a hasüreget behálózza. Hatással van a szív, a tüdő és a gyomor működésére is.
Érző- és mozgatórostokat is tartalmaz. Ez szállítja a tüdő feszülési receptorainak ingerületét a kilégzőközpontba,
s ez fékezi le a szív saját ritmusközpontját, a szinusz-csomót. Egyes jógik igen hosszú gyakorlással megtanulják
bizonyos belső szervi működéseiket akaratlagosan befolyásolni. ők tehát "bejáratják” a zsigeri reflexek
központja és az agykéreg közötti idegpályákat.
Forrás: http://www.doksi.hu

14 - A szabályozással kapcsolatos vizsgálatok

1. Helyeden ülve végezzél gyorsan egymás után 20 olyan mély be- és kilégzést, amilyent csak tudsz. Ezután
lazítsd el magad, s figyeld meg, mennyi idő múlva indul meg magától a légzésed! Ha tapasztalataidat nem tudod
megmagyarázni, akkor olvasd el még egyszer a zsigeri idegrendszerről szóló leckében a légzés szabályozásáról
szóló részt. 2. Tapintsd ki saját csuklódon a pulzusodat, és számold meg, hogy fél-percenként hányat ver a
szíved! Ezután huszonötször guggolj le, majd ismét számold a pulzusodat! Figyeld meg, hogy mennyi idő múlva
tér vissza a szíved az eredeti "sebességre"! 3. A szem egyik védekező reflexe a pislogás. Ha valakinek az arca
előtt váratlanul-hirtelen rántjuk el a kezünket, az illető pislogni kezd. Majd megismételjük a vizsgálatot úgy,
hogy a társad akarattal próbálja visszatartani a pislogási reflexet! Sikerül-e neki? Mire tudsz ebből következtetni
a szemhéjmozgató izmok beidegzését illetően? 4. A szem másik védekező reflexe a pupilla összeszűkülése, ha
erős fény éri a szemet. így ugyanis megakadályozza, hogy túlságosan erős fény ingerelje a szem érzőideg-
végződéseit. Ha zseblámpával világítanak a társad arcába, összehúzódik a pupillája! Vissza lehet-e tartani ezt a
reflexet? Mire következtetsz ebből a pupillát mozgató izmok beidegzését illetően? 5. Keress az iskolai életeddel
kapcsolatos feltételes reflexeket! Elemezd, hogy miképpen alakult ki - vagyis mi volt a feltétele -, s hogy milyen
inger milyen ingert helyettesít benne!

A pupillareflex feltétlen bekövetkezése igen fontos jelenség. Ha egyéb életjelek olyan gyengék, hogy nem
észlelhetők - szívverés, pulzus, légzés nem érzékelhető - akkor a pupillareflex kiváltásával állapítják meg, hogy
pl. a balesetet szenvedett sérült életben van-e még. (Természetesen ezt a vizsgálatot további alapos vizsgálat is
követi.) a feltétlen reflexek egész életünk során megmaradnak, bár némi lelassulás, késés az idegrendszer
állapotának romlásával bekövetkezik. A feltételes reflexek azonban csak addig maradnak meg, amíg a feltételek
is változatlanok. Ha a körülmények megváltoznak, ha megszűnik a "feltétele" a reflexnek, akkor egy idő után a
reflex kialszik, megszűnik, a válaszreakció nem következik be. Ugyancsak elmarad a feltételes reflex, ha a
kiváltó ingerrel egy időben egy másik, erősebb, pl. kellemetlen inger is éri a szervezetet. Ilyenkor azt mondjuk,
hogy a reflex gátlás alá került.

A következő órára nézd át a hetedikes tankönyvből, hogy mit tanultatok a mirigyekről Az ember bőre, Az
állatok táplálkozása és Az ember táplálkozása című leckékben!
Forrás: http://www.doksi.hu

16 - A hormonrendszer

Az élővilágban két alapvető szabályozórendszer van. Az egyik az idegrendszer, a másik pedig a

hormonrendszer. A hormonok kémiai szabályozó anyagok, amelyek a sejtek anyagcsere-folyamataira hatnak. A
növényeknek nincsenek idegsejtjeik, de hormonrendszerük van; például hormon irányítja a szár fény felé forduló
növekedését és a sebek behegedését. Az idegrendszerrel rendelkező állatok és az ember szervezetében
hormonrendszer is van, s a kettő együtt végzi az életműködések szabályozását, a belső környezet viszonylagos
állandóságának biztosítását. Például amikor valaki veszélyes vagy izgalmas helyzetbe kerül, akkor egész
szervezete "fölkészül" a fokozott megterhelésre: izmai feszesebbek lesznek, vérnyomása nő, szíve gyorsabban
ver. Ebben a szabályozási folyamatban is együttműködik a hormonrendszer az idegrendszerrel. Minden
mirigyünk váladékot termel, például a hasnyálmirigy hasnyálat, amelyet a vékonybél üregébe juttat, a
faggyúmirigy zsiradékot, amely a bőrfelületére kerül. Ezeket a mirigyeket külső elválasztású mirigyeknek
nevezzük, mivel váladékuk testünk valamely külső vagy belső felületére kerül a kivezető csövön keresztül.
Vannak azonban olyan mirigyeink is, amelyeknek nincs kivezető csövük, ezek váladékait, vagyis a hormonokat
az érhálózat, vagyis a vér szállítja el. Az ilyen mirigyeket belső elválasztású mirigyeknek nevezzük.
(Kiválasztásnak a bomlástermékek eltávolítását nevezzük, elválasztásnak pedig a szükséges anyagok termelését.)
Mivel a hormonok a vér útján a testünk minden részébe eljutnak, joggal mondhatjuk, hogy a hormonrendszer
ugyanúgy a szervezet egészét szabályozza, mint az idegrendszer. Hormonrendszerünk központja az agyalapi
mirigy, amely agyunk alsó részéhez kapcsolódik. Idegi és vérkeringési összeköttetésben van az aggyal, s ily
módon biztosítja a két szabályozórendszer kapcsolatát is. Az agyalapi mirigy egyes hormonjainak - az
úgynevezett serkentőhormonoknak - a hatására fokozódik más belső elválasztású mirigyek saját hormon-
termelése. Például a pajzsmirigyserkentő hormon hatására fokozódik a pajzsmirigy működése. A pajzsmirigy
hormonja a sejtek energiatermelő folyamataihoz szükséges. Ha nincs belőle elegendő a vérben, akkor a sejtek
energiaháztartása zavart szenved, s ettől a gyermek testi és szellemi fejlődése visszamarad. Normális esetben az
agyalapi mirigy a véráram útján állandóan”értesül" arról, hogy mennyi pajzsmirigyhormon van a vérben, s ha
éppen a szükségesnél kevesebb van, akkor fokozódik a pajzsmirigyserkentő hormon termelése. Ez pedig -
szintén a véráram útján odajutva - fokozottabb működésre készteti a pajzsmirigyet. Ha viszont a kelleténél több a
pajzsmirigyhormon, akkor csökken az agyalapi mirigyben a megfelelő serkentőhormon termelése. Ez a
szabályozási mód érvényes az összes olyan belső elválasztású mirigyre, amelynek serkentőhormonja termelődik
az agyalapi mirigyben. Ismét példát látunk a szabályozás alapelvére: a szükségestől való eltérés olyan
folyamatot indít meg, amely ellensúlyozza az eltérést kiváltó okot. A hormonrendszer ugyanúgy visszajelentéses
körfolyamatok útján szabályoz, mint az idegrendszer. Az agyalapi mirigynek vannak közvetlen hatású
hormonjai is. A testnövesztő hormon termelődési zavarai okozzák az óriásnövést és az arányos törpeséget. Egy
másik hormonja a vese vizelet kiválasztását szabályozza; egy harmadik pedig az anyaméh izomzatának
összehúzódását erősíti szüléskor.
A hasnyálmirigy emésztőnedv-termeléséről kapta a nevét, de emellett egy inzulin nevű hormont is termelnek a
kivezető cső nélküli sejtszigetei. Az inzulin ahhoz kell, hogy a vérből a cukor bejuthasson a sejtekbe, és ott
felhasználódhassék. Inzulin hiányában, a vérben marad a cukor, és a sejtek más vegyületek elégetésével fedezik
energiaszükségletüket. Ezt nevezzük cukorbetegségnek. A vesék tetején ül egy-egy kis hormontermelő szerv;
ezek a mellékvesék, amelyek - nevükkel ellentétben - nincsenek közvetlen kapcsolatban a vesékkel. Itt többféle
hormon is termelődik. Az egyik az adrenalin. Ez az a hormon, amely "mozgósítja" a szervezetet veszélyhelyzet
esetén: serkenti szívünk, idegrendszerünk, izmaink működését. A tartalékok mozgósítása révén növeli a vér
cukortartalmát; ebből a szempontból tehát ellentétes működésű az inzulinnal. Az inzulin és az adrenalin
termelődését nem az agyalapi mirigy szabályozza.

Mi a különbség a külső és a belső elválasztás között?

Melyik az a mirigy, amelyik mindkettőt végzi?
Nevezd meg a belső elválasztású mirigyeket, s amelyiknek tudod, a hormonját is!
Miképpen jutnak el a hormonok testünk minden részébe?
Hogyan kapnak visszajelentést a hormonrendszer tagjai?
Milyen kapcsolatban vannak az egyes hormonok az agyalapi miriggyel?
Mi a pajzsmirigyhormon hatása?
Melyek az idegrendszer és a hormonrendszer közötti kapcsolatok?

A növények "növesztő hormonja" a fény érte sejtekben elbomlik, ezért csak a sejtek árnyékolt oldalán fejti ki
hatását. Ezért a "sötét oldal” gyorsabban növekszik, s így a hajtás a csúcsával a fény felé fordul. Már Darwin
vizsgálta a fény hatását a növényekre. Azt tapasztalta, hogy a köles csíranövénykéje a fényforrás felé görbülve
növekszik, de ez a görbülés elmarad, ha a növényke csúcsát befedi egy picike sapkával.
Forrás: http://www.doksi.hu

Paál Árpád (1889-1943) vizsgálatai is hozzájárultak annak tisztázásához, hogy ennek a jelenségnek a
hátterében egy növényi hormon áll, pontosabban e hormon egyenlőtlen eloszlása. Paál csíranövénykéi
egyenletesen szórt fényben is görbülve növekedtek, ha a növényke levágott csúcsát fél oldalával tette vissza. Ma
már tudjuk, hogy ez a”növesztő hormon", az úgynevezett auxin valóban a növekvő növény csúcsában
termelődik. A rovarok fejlődését - a közbeeső vedléseket is - egy bonyolult hormonrendszer irányítja. Ha
hormonhatású készítményekkel ennek a rendszernek a működését megzavarjuk, akkor a rovar nem jut el a
kifejlett állapotig, s így nem tud szaporodni. Ezen a hatáson alapulnak egyes növényvédő szerek. A két
szabályzórendszer szoros kapcsolatát az is mutatja, hogy bizonyos hormonok nem is mirigyekben, hanem
idegsejtekben termelődnek. Például az agyalapi mirigy egyes hormonjait az agykéreg alatti sejtcsoportjai
termelik, s maga az agyalapi mirigy csak raktározza azokat. A súlyos pajzsmirigy-elégtelenség következtében
testileg és szellemileg visszamaradott beteg a kretén. Kreténizmus több okból is kialakulhat: 1. a környék
ivóvízében nincs elegendő jódion, melynek hiányában a pajzsmirigy nem tudja felépíteni a hormonját. 2.
valamilyen ok miatt fejletlen maga a pajzsmirigy. 3. az agyalapi mirigy nem termel elégséges serkentő hormont.
Ezek közül az első ok megszüntethető a konyhasó "jódozásával.” A pajzsmirigy két oldalán két-kétborsónyi
csomó, az úgynevezett mellékpajzsmirigy van. Ez tulajdonképpen önálló belső elválasztású mirigy, amely a
szervezet kalcium- és foszforháztartását szabályozza. Hiánya halálhoz vezető görcsöket okoz, ezért
pajzsmirigyműtéteknél különösen vigyázni kell rá. Néhány belső elválasztású mirigy működését még nem
ismerjük teljesen. Ilyen a nagyagy alján levő tobozmirigy és a mellcsont alatti csecsemőmirigy. Annyi bizonyos,
hogy mindkettő kapcsolatban van a szervezet növekedésével. A csecsemőmirigy a gyermekkor végén
elzsírosodik, és nem termel többé hormont. A hormon szó a latin serkenteni igéből származik. Mint láttuk, a
hormonok az életfolyamatoknak nemcsak serkentői, hanem mérséklői, csökkentői is lehetnek. A hasnyálmirigy
hormonjának a neve a latin insula = sziget szóból származik, minthogy ezt a hormont a hasnyálmirigyben
szigetszerűen elhelyezkedő sejtcsoportok termelik. Az időskori cukorbetegség oka többnyire nem az, hogy
kevés a vérben az inzulin, hanem az, hogy valami gátolja a hatását.

A következő órára nézd át, hogy mit tanultatok 7. osztályban az ember szaporodásáról!
Forrás: http://www.doksi.hu

17 - Férfi és nő

A fiúk és a lányok már születésük előtt is különböznek egymástól. A serdülőkorban azonban ez a különbözőség
ugrásszerűen megnő. Ezt a változást az úgynevezett nemi hormonok irányítják. A többi hormontól eltérően ezek
többségének termelődése csak a gyerekkor végén indul meg, és némelyiknek a termelődése az öregedéssel leáll.
A 8. osztályosok éppen abban a korban vannak, amikor biológiailag kialakulóban van a leendő férfi és nő.
Biológiailag az a legfontosabb különbség férfi és nő között, hogy az egyiknek hímivarsejteket termel a
szervezete, a másikban pedig petesejtek érnek. Ezért ezt elsődleges nemi jellegnek nevezzük, szemben az összes
többi testi különbséggel, az úgynevezett másodlagos nemi jellegekkel. A herékben olyan sejtek is vannak,
amelyeknek belső elválasztású működése van. A másodlagos nemi jellegek - erősebb csontozat és izomzat,
szakáll, mélyebb hang - kialakulásáért nagyrészt az itt termelődő férfi nemi hormon a felelős. A férfi nemi
hormon termelődése is kölcsönös függőségben van az agyalapi mirigyserkentő hormonúval. A női nemi
működés sokkal bonyolultabb. Ehhez a petefészkek többféle hormonjának - és természetesen az agyalapi mirigy
megfelelő serkentőhormonjainak - összehangolt működése szükséges. A női nemi működés - ellentétben a
férfiakéval - szakaszos jellegű. A méhnyálkahártya megduzzadása, a petesejtérés és a nyálkahártya leválása
(azaz a menstruáció) periodikusan ismétlődik. Ez az egymást segítő, illetve gátló női nemi hormonok többszörös
visszajelentéses szabályozási folyamatának eredménye. Ha megtermékenyítés történik, akkor a méh
nyálkahártyája nem válik le, hanem befogadja a zigótát. Ekkor megint más hormonok lépnek működésbe,
amelyek a terhességre jellemzők, és fölkészítik a kismamát a születendő gyermek szoptatására is. A női nemi
hormonok a petesejttermelés szabályozása mellett kialakítják a másodlagos női nemi jellegeket is. Ezek a nőies
testalkat, a gyengébb csontozat és izomzat, az emlők, az arcszőrzet hiánya, a magasabb hang stb. Az elsődleges
és másodlagos nemi jellegeken kívül számos tanult viselkedési forma is oka a férfiak és nők közötti
különbözőségnek. Ezek is nemi jellegek, de nem biológiai jellegűek, hanem társadalmi szokások, amelyek
esetleg koronként vagy földrészenként eltérőek lehetnek. Ilyenek például az öltözködés és a beszédstílus is.
A mellékvese mindenkiben, férfiakban és nőkben egyaránt termel egy bizonyos férfihormont, a herékben
viszont kis mennyiségben női nemi hormon is termelődik. Mindkét nemű ember vérében megtalálhatók tehát
mindkét nemre jellemző hormonok, de különböző arányban. A férfi és nő testfelépítése közötti minőségi
különbségeknek nemi hormonjaik mennyiségi különbsége az alapja.

Mi a serdülés biológiai alapja?

Mit nevezünk elsődleges nemi jellegnek?
Sorold fel a női és férfi másodlagos nemi jellegeket!
Hasonlítsd össze a herék és a petefészkek működését!
Hasonlítsd össze a petefészek működését a hasnyálmirigyével!
Mondj nem biológiai nemi különbségeket!
Mit értünk azon, hogy minden nő "egy kicsit férfi" (és fordítva)?

A terhességi hormon gátolja azt a hormont, amely a petesejt megérését serkenti, ezért a terhesség alatt nincs
újabb peteérés. Ezt használják föl a modern fogamzásgátló tabletták, amelyek hormonális álterhességet
alakítanak ki, s ilyen módon lehetetlenné teszik a tényleges teherbe esést. Vannak férfias megjelenésű nők és
nőies kinézetű férfiak, vagyis olyanok, akiknek a másodlagos nemi jellegei részben a másik nemre jellemzőek.
Ennek többnyire hormonális zavar az oka. Például az, hogy egy nőben a mellékvese - esetleg daganat
következtében - túlságosan sok férfihormont termel; vagy egy férfi heréjében a szükségesnél kevesebb
férfihormon képződik. A hormonrendszer tagjai között bonyolult kölcsönhatások vannak; ebben a rendszerben -
ha több áttételen keresztül is, de tényleg - "minden mindennel összefügg". Ezért a serdülőkorban megjelenő új
hormonok, (a nemi hormonok) átmenetileg az egész hormonrendszer egyensúlyát megzavarhatják, s elég hosszú
idő telik el, mire az helyreáll. A serdülő lányok számára tehát veszélyesek a hormonális fogamzásgátlók, hiszen
azok, mivel megint csak újabb hormonok, teljesen fölboríthatják az éppen átalakulóban levő hormonrendszer
amúgy is kényes egyensúlyát. Hormonokkal nem csak megakadályozni lehet a terhességet, hanem elő is lehet
segíteni. Ha például a meddőség oka a peteérés hiánya, akkor a megfelelő serkentőhormonok adagolásával a
peteérés megindítható. Bizonyos nemi hormonok termelődésének megindulása következtében a másodlagos
nemi jellegek kialakulása 12-14 éves korban kezd teljessé válni. Mint minden növekedési és fejlődési
folyamatban, ebben is kisebb-nagyobb, egyéni eltérések mutatkozhatnak. 1-2 évvel korábbi vagy későbbi nemi
érés még nem jelent rendellenességet. Ha azonban a másodlagos nemi jellegek 16 éves korra nem kezdenek
kialakulni, érdemes orvosi vizsgálatra jelentkezni. A biológiai érettség nem azonos a társadalmi érettséggel.
Hazánkban a társadalmi érettség időpontját a 18. életév betöltésétől számítják.
Forrás: http://www.doksi.hu

18 - Összefoglalás

A környezet állandóan változik, az élőlények azonban csak úgy maradhatnak életben, ha belső állapotuk
viszonylag állandó. A növények és az állatok szervezetének olyan berendezései vannak, amelyek biztosítják a
belső környezet viszonylagos stabilitását. Ezek a szabályozórendszerek. Minden szabályozásnak az a lényege,
hogy a szervezetben olyan működésbeli változást hoz létre, amely a külső változtató hatást ellensúlyozza. Ezért
szokásos körülmények között az élőlények szervezetére jellemző adatok - például víztartalom, hőmérséklet -
csak szűk határok között ingadoznak a normális érték körül. Szerveink működésének idegi szabályozása
körfolyamat jellegű. A szervhez érkező "parancs" végrehajtásáról visszajelentés érkezik a központba, majd
ennek megfelelően újabb parancs és újabb visszajelentés következik, s így tovább. Az idegi szabályozás tehát
állandó irányítás és ellenőrzés. Az esetek nagy részében már maga a szervekhez futó parancs is válasz,
méghozzá egy, a szervezetet ért ingerre adott válasz. Testünket külső és belső ingerek érik. Ezeket a receptorok
veszik fel, amelyeknek az a működése, hogy a megfelelő ingert ingerületté alakítják át. A külső ingereket
fölvevő receptorok többnyire nem csupasz idegsejt végződések, hanem különböző segédberendezések
segítségével működő érzékszervek. A külső vagy belső ingereket felvevő receptorokból kiinduló ingerületeket
az idegrendszer érzőideg rostjai az idegrendszer központjába szállítják. Egyszerűbb esetekben ez a központ a
gerincvelő vagy az agytörzs. Itt az ingerület átkapcsolódik egy mozgatóideg rostra, amely a végrehajtó szervnek
elviszi a választ, vagyis a "parancsot". Az ilyen jellegű válaszadást nevezzük feltétlen reflexnek. Ezek egy része,
például a fájdalmas inger által kiváltott feltétlen reflex tudatosul is, mert a gerincvelőben az agykéreg felé vezető
idegrostra is történik átkapcsolás. Ha a receptor ingerülete eljut az agykéreg megfelelő központjába, akkor érzet
keletkezik, vagyis tudomást szerzünk arról az ingerről, és érezzük azt. Az agykéreg különböző pontjai között
kapcsolat alakul ki, ha rendszeresen egyszerre kapunk két ingert, s ezért a megfelelő idegsejt csoportok
sorozatosan egyszerre kerülnek ingerületbe. Az ilyen agykérgi kapcsolat a feltételes reflexek lényege. A
feltételes reflexek pedig a tanulási folyamatoknak képezik az alapját a hormonrendszer, végzi szervezetünk
működésének kémiai szabályozását. Ez a szabályozás is körfolyamat jellegű. Az agyalapi mirigy serkentő
hormonja befolyásolja más belső elválasztású mirigyek működését. Ezek hormonja pedig visszajelentésként
szolgál az agyalapi mirigy számára. A hormonális "üzeneteket" a vér szállítja. A hormonok a sejtek
anyagcseréjét, energia-háztartását szabályozzák. Az idegrendszer és a hormonrendszer az agyalapi mirigyen és
még más pontokon keresztül is szoros és kölcsönös kapcsolatban áll egymással. Ez a rendkívül összetett és
sokszorosan szabályozott idegi-hormonális rendszer biztosítja szervezetünk normális, összehangolt működését, a
belső környezet állandóságának fenntartását.

Mi a szabályozórendszerek működésének alapelve?

Mondj erre egy-egy idegi és hormonális példát!
Miért van szüksége az élőlényeknek szabályozásra?
Mi a receptorok szerepe a szabályozásban?
Mi a "feladata" a szabályozásban az idegeknek, és mi a központi ideg-rendszernek?
Miben hasonlítanak, és miben különböznek a feltételes és a feltétlen reflexek?
Mi a tudatosság idegi alapja?
Lehet-e zsigeri szervünk működtetése akaratlagos?

Mondj olyan szerveket, szervműködéseket, amelyek szabályozásában az idegrendszer és a hormonrendszer is

részt vesz!

Az emberi agy nem a legnagyobb agy a többi élőlényhez viszonyítva. Például az elefánt agyának tömege
mintegy négyszerese az emberének, s nem egy majom esetében a testsúly - agyvelő tömegaránya 20: 1, míg az
emberben ez az arány csak 50: 1. Az agyat és a gerincvelőt 2 agyhártya veszi körül. Ezek a hártyák részben
védik a központi idegrendszert, részben ebben futnak az erek, melyek az oxigén- és tápanyagellátást biztosítják.
Az agy a legoxigénigényesebb szerv. Rövid idejű oxigénhiány eszméletzavart, néhány perc után pedig
maradandó károsodást okoz. Az agyhártyák közötti teret és az agyban levő üregeket, az ún. agykamrákat
folyadék tölti ki. Egyes agyi elváltozásokra az agyfolyadék összetételéből is lehet következtetni. A szemből
kilépő látóidegek kereszteződnek, azaz a jobb szemben keletkező ingerület a bal agyféltekébe érkezik. A
középfülben a rezgéseket három hallócsontocska továbbítja. Ezek rendre: a kalapács, az üllő és a kengyel. A
kalapács a dobhártyával nőtt össze. A hallócsontocskák ízületekkel kapcsolódnak egymáshoz.
Forrás: http://www.doksi.hu

19 - Miért hasonlítunk szüleinkre?

Az alma nem esik messze a fájától! - bizonyára mindannyian ismeritek ezt a sok esetben találó népi mondást.
Alapja az a megfigyelés, hogy a gyerekek gyakran szüleikre hasonlítanak. Szemünk, hajunk, bőrünk színét,
termetünket, vérmérsékletünket és még nagyon sok tulajdonságunkat szüleinktől kaptuk "örökségbe". Talán ti is
töprengtetek már azon, mi az oka, hogy valamelyik gyerek olyan nagyon, a másik esetleg kevésbé hasonlít
szüleire. Az új élőlény - ivaros szaporodás esetén - a megtermékenyített petesejtből, a zigótából fejlődik. A
zigótában kell tehát rejlenie az öröklődést biztosító anyagnak. Miután a zigóta a petesejt és a hímivarsejt
egyesülésekor keletkezik, a benne található örökítő anyag csakis a szülői ivarsejtekből származhat.
Az örökítő anyag a sejtosztódást megelőzően vékony fonalhálózat alakjában található a sejtmagban. Az
osztódás kezdetekor a fonalak összecsavarodással egyre tömörebbek, vaskosabbak lesznek - kromoszómákká
alakulnak. A kromoszómák egyes szakaszai a gének. A gének meghatározott sorrendben helyezkednek el a
kromoszómákban, úgy, mint a gyöngyök a gyöngyfüzérben. A gének irányítják szervezetünk fehérjéinek
képződését. A fehérjék mennyisége, minősége határozza meg a tulajdonságainkat, testméreteinket, vér-
mérsékletünket, hajunk, szemünk, bőrünk színét, stb. Miután génjeink szüleinktől származnak, a mi
szervezetünkben is hasonló fehérjék képződnek. A hasonló fehérjék okozzák a szülők és az utódok közötti
hasonlóságot. Egyes tulajdonságaink, mint pl. hajszín, szemszín, kialakításában több gén is részt vesz, vannak
viszont olyan jellemzőink is, melyeket egyetlen gén határoz meg. Ha bármely élőlény zigótájának vagy az abból
keletkező testi sejtjeinek kromoszómáit megfigyeljük, azt tapasztaljuk, minden kromoszómának van egy alakban
és felépítésben hasonló párja. E kromoszómapárok egyik tagja az apai, másik tagja az anyai ivarsejtből
származik. A kromoszómapárok tagjai azonos tulajdonság (pl. szín, forma) kialakítására tartalmaznak géneket.
Ahogy az egyes tulajdonságoknak különböző változatai lehetnek, pl. piros, fehér virágszín, kék vagy barna
szemszín, a tulajdonságot kialakító géneknek is több változata van. A külső hasonlóság ellenére tehát a két
kromoszóma azonos vagy eltérő génváltozatot is tartalmazhat. Például a fülcimpa lenövésének mértéke egy gén
által meghatározott tulajdonság ember esetében. A génnek kétféle változata lehet. E génváltozatok egyike
szabadon álló, másika lenőtt fülcimpát alakít ki. Csak abban az esetben lehet a gyermeknek lenőtt fülcimpája, ha
mindkét szülőjétől ezt a tulajdonságot biztosító génváltozatot örökölte, vagyis ha erre a tulajdonságra
homozigóta. A homozigóta egyedek a kromoszómapár mindkét tagján azonos génváltozatot tartalmaznak. Az a
gyerek, akinek sejtjeibe egyik szülőtől a lenőtt fülcimpát kialakító génváltozat, a másiktól viszont a szabadon
álló fülcimpát kialakító génváltozat került, heterozigóta. A heterozigóta egyedek a kromoszómapárok tagjain
eltérő génváltozatot tartalmaznak. Bizonyos szabályszerűségek figyelhetők meg abban, hogy a génváltozatok
közül melyik hatása érvényesül, s alakítja ki a neki megfelelő tulajdonságot. A megfigyelések alapján
felismerhetők az öröklődés törvényszerűségei, melyekkel a későbbiek folyamán ismerkedünk meg.

Hogyan képződnek a kromoszómák?

Mi a gén?
Hogyan alakítja ki a gén a tulajdonságot?
Hogyan keletkezhetnek homozigóta utódok?
Mely esetben lesz az utód heterozigóta?

Az ember 23 pár kromoszómájában kb. 5 millió génnek kell lennie - legalábbis ennyi férne el. A gének
nagyobb része viszont nem működik. Egy részüknek valószínűleg a törzsfejlődés különböző szakaszaiban volt
szerepük - legalábbis ma így gondoljuk. Jelenleg kb. 50000 működő gént feltételezünk, de csak néhány ezerről
tudunk valamit. Pontosan azonban csak 200-300-at ismerünk. Az öröklődés kérdése évezredek óta izgatja az
emberek fantáziáját. A görög sorstragédiákban éppen úgy felbukkan, mint a modern drámákban. Az
átöröklésben végzetet, hosszú nemzedékek tragédiáinak, balsorsának okát képzelték.
Azt gondolták, az utódokban egyszerűen összegeződnek és együttesen érvényesülnek az elődök tulajdonságai.
Ez az elképzelés vonzotta Galtont, Darwin unokatestvérét, aki elsőként igyekezett matematikai módszerrel
felderíteni az öröklődés rejtélyét. Szerinte a szülők 1/2, a nagyszülők 1/4, a dédszülők 1/8, a szépszülők 1/16, az
ükszülők 1/32, a dédükszülők 1/256, ezek ősei pedig 1/2128 arányban vennének részt az utód tulajdonságainak
meghatározásában. Az ember kromoszómáit 1958-ban számolták meg pontosan. Néhány éve kísérleteket
végeznek egyes hibás gének kicserélésére. Ez a fejlődő kutatási ág a génsebészet. Az örökítőanyag, a DNS
(déenes) kettős spirális szerkezetét Watson (vatszon) és Crick (krik) határozta meg. Khorana nem sokkal később
előállította az első mesterséges gént. Watson, Crick és Khorana is Nobel-díjat kapott. A kromoszómák
vizsgálatában, a gének elhelyezkedésének megállapításában Morgan amerikai kutató ért el jelentős
eredményeket. Kísérleteinek alanyául az ecetmuslicát választotta. Ez az apró légyfaj könnyen tenyészthető, több
száz utódot nevel és 8-10 nap elegendő a kifejlődéséhez. Vizsgálódásai alapján Morgan megállapította: a gének
a kromoszómákban meghatározott sorrendben helyezkednek el. Egy kromoszóma több száz vagy ezer gént is
tartalmazhat. Hosszadalmas, kitartó munkával megállapította a kromoszómákon a gének pontos helyét,
Forrás: http://www.doksi.hu

elkészítette a kromoszómatérképet. Kutatásaiért 1933-ban Nobel-díjat kapott. Az átöröklés

kromoszómaelmélete az 1930-as évek felé általánosan elfogadott volt. Arra a kérdésre, hogyan hatnak a gének,
milyen módon biztosítják az öröklődő tulajdonságok megjelenését, sok kutató kereste a választ. Beadle (bédl)
Tatum (tétöm), és Horowitz (horovic) bebizonyította, hogy minden fehérjét egy gén épít fel. Mindhárman Nobel-
díjasok.
Amennyiben többet akarsz tudni, mint amennyit a tankönyvben találsz, a következő könyveket olvasd el:
Czeizel Endre: Az orvos-genetikus szemével, Minerva, Bp. 1980.
Czeizel Endre: Genetika és társadalom, Magvető Kiadó, Bp. 1979.
Csányi Vilmos: Magatartás-genetika, Akadémia Kiadó, Bp. 1977.
Szende Kálmán: A gén nyomában, Natura, Bp. 1977.
Forrás: http://www.doksi.hu

20 - Hogyan továbbítódik az örökítő anyag sejtről sejtre?

Az ember testi sejtjeiben a kromoszómák száma minden esetben 46, függetlenül attól, hogy idősebb, fiatalabb,
sötét vagy fehér bőrű a vizsgált egyén. A borsónövény sejtjei 16 kromoszómát tartalmaznak. A házi egéré
minden esetben negyvenet. Bármelyik faj egyedeit vizsgáljuk, a kromoszómák száma a fajhoz tartozó összes
élőlény minden testi sejtjében ugyanaz, tehát a fajra jellemző érték. A megtermékenyített petesejt fejlődése
során kettéosztódik, s a belőle keletkezett sejtek újra meg újra tovább osztódnak. Az eredetileg egyforma sejtek
fejlődésük folyamán részben átalakulnak, és a test különböző szöveteit, szerveit alkotják. Hogyan lehetséges,
hogy a szinte végtelen számú osztódás következtében a sejtek kromoszómaszáma mégis szigorúan
meghatározott, a fajra jellemző érték marad? A sejtosztódást megelőzően a sejt elkészíti a kromoszómák
irányításával azok másolatát, vagyis a kromoszómák megkettőződnek. E megkettőződött kromoszómák az
osztódás folyamán a sejt középső síkjában rendeződnek. Ezután a sejt két ellentétes pólusáról kiinduló fonalak a
megkettőződött kromoszómákat elválasztják egymástól, majd a sejt két ellentétes végébe húzzák azokat. Ez a
folyamat, vagyis a kromoszómák megkettőződése, majd szétválása biztosítja a kiindulási sejttel megegyező
kromoszómaszámú sejtek képződését. A sejtplazma befűződésével végeredményül két, a kiindulási sejttel
megegyező kromoszómaszámú sejt képződik. A keletkező két sejt nemcsak a kromoszómák számában, de
felépítésében is teljesen megegyező a kiindulási sejttel. Ilyen módon osztódik a zigóta, és a belőle keletkező
élőlény testi sejtjei, s ez által továbbítódik az örökítő anyag változatlan formában sejtről sejtre.

Mi történik a kromoszómák megkettőződésekor?

Hogyan válnak szét megkettőződött kromoszómák?
Mi biztosítja az örökítő anyag változatlan formában történő továbbadását?
Milyen sejtek osztódnak a megismert módon?

A rákos megbetegedéseket a sejtek kóros mértékű osztódása okozza. Mivel az élőlények egészséges testi sejtjei
mindig azonos számú kromoszómát tartalmaznak, a kromoszómák számának rendellenes alakulása és egyes
betegségek között szoros kapcsolat van. Ezért a gyógyászatban gyakran szükségessé válik a beteg
kromoszómaállományának vizsgálata, az ún. kromoszómatérkép készítése. Ezt a nagy gyakorlatot igénylő
műveletet ma már számítógépet is tartalmazó berendezés végzi. A gép kb. 30 másodperc alatt képet ad a
normálistól való eltérésről. A kromoszómák megkettőződéséről elsőnek Walther Flemming német biológus
számolt be 1882-ben.

A következő órára nézd át, amit 7. osztályban a petesejtről, hímivarsejtről és a zigótáról tanultál!
Forrás: http://www.doksi.hu

21 - Hogyan továbbítódik az örökítő anyag nemzedékről nemzedékre?

Hasonlítunk, de mégsem vagyunk teljesen egyformák sem szüleinkkel, sem testvéreinkkel. Ha a szüleinktől
kapott gének irányításával képződnek sejtjeink, s működik szervezetünk, mi lehet az oka az eltérésnek? Ahhoz,
hogy ezt megértsük, meg kell ismernünk, hogyan keletkeznek az ivarsejtek. Az ivarsejtek az ivarszervekben a
testi sejtekre jellemző kromoszómaszámú sejtekből képződnek osztódással. Az ivarsejtképző osztódás is a
kromoszómák megkettőződésével kezdődik. A megkettőződött kromoszómák párokba rendeződnek. Ezután a
kromoszómapárok tagjai egészen összesimulnak, és eközben egyes részeik ki is cserélődhetnek. Ennek
következtében az apától származó kromoszóma tartalmazhat anyai géneket, és fordítva. A sejtosztódás folyamán
a kromoszómapárokat a sejt két ellentétes pólusáról kiinduló fonalak elhúzzák egymástól. így megkettőződött
kromoszómák kerülnek a sejt két ellentétes végébe. Ezáltal két, a kiindulási sejthez képest feleannyi
megduplázódott kromoszómát tartalmazó sejt képződik átmenetileg. Ezt követi egy újabb, a testi sejtekre
jellemző sejtosztódás, melynek során a megkettőződött kromoszómák elválnak egymástól. Végeredményül
egyetlen sejtből négy ivarsejt képződik, melyek mindegyike a kiindulási sejt kromoszómaszámának csak a felét
tartalmazza. A megtermékenyítéskor, a két ivarsejt magjának összeolvadásakor alakul ki a fajra jellemző
kromoszómaszám. A keletkező négy ivarsejt felében más-más felépítésű kromoszóma található. A valóságban az
emberi kromoszómák bármely részei kicserélődhetnek, ezáltal különféle ivarsejtek képződhetnek számtalan
variációban. Ez a jelenség is oka, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, mint szüleink, testvéreink. Az
ivarsejtképződéskor a szülők kromoszómái véletlenszerűen oszlanak meg az ivarsejtekben. Emiatt a keletkező
ivarsejtek különböző arányban tartalmazhatnak (nagyszülői, apai és anyai) kromoszómákat. Két kromoszómapár
esetén négyféle ivarsejt képződhet. Képzeljük el, hogy az ember esetében a 46 kromoszóma milyen sokféle
variációt eredményezhet! Ez is oka annak, hogy mindkét szülőnkre, sőt nagyszüleinkre is hasonlítunk, és hogy
testvéreinktől különbözünk. Az ember kromoszómáiban található sok ezer gén változatos eloszlása és a
kromoszómák véletlenszerű szétválása az oka, hogy nem találhatunk két teljesen egyforma embert, kivéve az
egypetéjű ikreket.

Hogyan osztódhatnak a sejtek?

Mi a kétféle osztódási mód közötti különbség?
Mi az azonosság a két osztódási mód között?
Mi következménye a kromoszómarészletek kicserélődéseinek?

Az ivarsejtképző osztódás kutatásában a magyar Gelei József professzor jelentős eredményeket ért el. A
magzat kromoszóma-rendellenessége a magzatvízbe kerülő magzati hámsejtek vizsgálata alapján egyértelműen
felismerhető. Ezért a magzat kromoszómavizsgálata családi örökletes ártalmak előfordulása esetén feltétlenül
szükséges. A terhesség megakadályozásával vagy időben történő megszakításával elkerülhető, hogy örökletes
betegségben szenvedő gyermek szülessen. A jelenleg érvényben lévő rendelkezések szerint, ha a fejlődő magzat
súlyos ártalmára fény derül, a terhesség a 20. hétig megszakítható.
Forrás: http://www.doksi.hu

22 - A köztes öröklésmenet

Szüleinktől örökölt génjeink összessége adja genotípusunkat. A genotípus más szóval öröklöttség. Mi történik
akkor, ha pl. egy gyerek apjától sötét, édesanyjától világos hajszínt kialakító géneket örököl? Genotípusában,
ebben az esetben mindkét génváltozat előfordul, vagyis heterozigóta. Melyik gén hatása fog érvényesülni,
melyik vesz részt a gyermek hajszínének - megjelenési formájának - fenotípusának kialakításában? A fenotípus
tehát a genotípusnak (öröklöttségnek) az a része, amelynek megfelelő tulajdonságok megjelennek az utódon. Az
öröklődés törvényszerűségeit legkönnyebben úgy tanulmányozhatjuk, ha olyan élőlényeket választunk
kísérleteink alanyául, amelyek csak kevés, lehetőleg egy tulajdonságban térnek el egymástól.
A legegyszerűbb és legkönnyebben áttekinthető a kerti növényként termesztett csodatölcsér piros és fehér
virágú egyedeinek egymás közti szaporítása. A kétféle növény csak a virágszínben különbözik egymástól,
minden más tulajdonságban megegyezők. A virágszínt egy gén határozza meg. A piros és a fehér virágú növény
homozigóta. Ha piros virág bibéjére rávisszük egy fehér virág virágporát, a növény magot terem. Ugyanez
történik, ha fehér virágra visszük a piros színű virág porát. Ezt a műveletet, vagyis az egymástól eltérő
öröklöttséggel rendelkező egyedek egymás közötti szaporítását keresztezésnek nevezzük. A keresztezésjele: X.
(iksz). A keresztezés eredményeként képződött magokból kifejlődő első utódnemzedék minden tagja rózsaszín
virágú. A szülői tulajdonságok (piros és fehér virág) egy köztes formában jelentkeznek. A rózsaszínű virágú
egyedek mind heterozigóták, mert keverékek, más szóval hibridek. A hibridek tehát az egy vagy több
tulajdonságban eltérő szülők keresztezéséből létrejött utódok. Jellemzőjük, hogy kromoszómáikban egy-egy
tulajdonság kialakítására különböző génváltozatokat tartalmaznak. Az első utódnemzedék tagjait - a rózsaszín
virágokat - egymás között keresztezve, szaporítva a második utódnemzedékben fehér és piros virágok is
megjelennek. A második utódnemzedék kb. fele lesz rózsaszín virágú, egynegyede piros, egynegyede pedig
fehér virágú. Mivel magyarázható az utódok mindig egyformán jelentkező számaránya? Ivarsejtképződéskor a
színt meghatározó géneket tartalmazó hasonló kromoszómák is elválnak egymástól. Emiatt az ivarsejtek a
tulajdonságok kialakítására csak egyféle génváltozatot tartalmazhatnak. A rózsaszínű virágú növények kétféle
ivarsejtet képezhetnek. Ezek egy része piros, másik része fehér virágszín kialakítására tartalmaz génváltozatokat.
A kétféle ivarsejtek találkozhatnak. Eszerint a második utódnemzedékben piros, rózsaszín és fehér virágok
képződnek 1: 2: 1 arányban. A modern mezőgazdasági termelésben kiterjedten alkalmazzák az örökléstani
kutatások eredményeit. A termelés fokozásában nagy jelentősége van a hibridek előállításának, mert bennük a
szülők előnyös tulajdonságai egyesíthetők, fokozhatók.

Miért homozigóta a fehér virágú csodatölcsér?

Miért heterozigóta a rózsaszínű virágú növény?
Mi a hibrid?
Mi a keresztezés jelentősége?

Az emberek testmagasságát egy közösségben vizsgálva kb. 80 %-nál örökletesen meghatározottnak találjuk. Az
értelmi képességekről ez 50-60 %-ban állítható. Mindkét tulajdonságot a külső tényezők (életkörülmények)
pozitív, illetve negatív irányban befolyásolhatják. Az első növénykeresztezéseket az 1700-as évek elején
végezték. A XIX. században több tudós már közel járt az öröklődés kérdésének felderítéséhez. Közülük Gregor
Mendel ért el jelentős eredményeket. Mendel az 1850-es években kezdett foglalkozni növénykeresztezési
kísérletekkel. Mai kifejezéssel élve azt mondhatnánk, "divatos” témát választott, hiszen a különböző fajok és
fajták keresztezése már csaknem egy évszázad óta az akkori természetbúvárok érdeklődésének homlokterében
állott. A XIX. század első évtizedeiben a legkiválóbb botanikusok fáradoztak azon, hogy keresztezési
kísérleteikkel felderítsék a fajok keletkezésének törvényszerűségeit. Fáradozásuk azonban nem járt eredménnyel.
Sem a fajok keletkezésének kérdését, sem az öröklődés törvényszerűségeit nem sikerült tisztázniuk.
Mendel volt az első, aki felismerte, hogy csakis úgy fog eredményt elérni, ha olyan vizsgálati alanyokat választ,
amelyek csak kevés, lehetőleg egyetlenegy tulajdonságban térnek el egymástól. Másik alapvető felfedezése,
hogy felfigyelt a megjelenő tulajdonságok állandó arányára. Az öröklődés szabályszerűségei már a hatvanas
évek elején kezdtek kirajzolódni Mendel előtt. Kísérletei eredményét 1865 elején írásban is összefoglalta.
Korszakalkotó felfedezéseire néhány évtizedig az ismeretlenség homálya borult, míg végre 1900-ban három
botanikus, Correns (karrensz), Tschermak (csermák) és de Vries (dö vrisz) egymástól függetlenül újra felfedezte
az öröklődés alapvető törvényszerűségeit.
Forrás: http://www.doksi.hu

23 - Az uralkodó-lappangó öröklésmenet

Ha a csodatölcsér fehér és piros virágú egyedeit keresztezzük, a szülők eltérő tulajdonságai egyformán
érvényesülnek. Emiatt az első utódnemzedékben egy kevert, köztes szín alakul ki. Homozigóta piros és
homozigóta fehér virágú borsó keresztezésekor azonban az első utódnemzedék minden tagja piros virágú lesz,
holott genotípusuk alapján a csodatölcsérnél már megismert köztes virágszín kialakulását várhatnánk. Az első
utódnemzedék piros virágú egyedei mind heterozigóták, mert kromoszómájukban mindkét virágszín
kialakítására tartalmaznak génváltozatokat. A borsó esetében viszont a piros szín elnyomja a másikat, uralkodik
a fehér felett. Ez az uralkodó tulajdonság alakítja ki az utód megjelenési formáját, fenotípusát.
Ha az első utódnemzedék tagjait keresztezzük egymás között - a második utódnemzedékben - fehér színű
virágok is megjelennek. Az eddig lappangó tulajdonság is érvényesülhet. Ennek oka a következő: az első
nemzedékben - mely heterozigóta - ivarsejtképzéskor a kromoszómapárok tagjai elválnak egymástól. A
keletkező ivarsejtek egyik felébe piros, a másik felébe fehér színt kialakító génváltozat kerül. A kétféle ivarsejt
egyforma valószínűséggel találkozhat. A fehér szín csak akkor alakul ki, jelenhet meg, ha két olyan ivarsejt
találkozik, melyek mindegyike fehér virágszínt kialakító génváltozatot hordoz. A második nemzedékben tehát 3:
1 arányban keletkeznek piros és fehér virágú utódok. Összehasonlítva a kétféle öröklésmenetet, a következő
szabályszerűségeket vehetjük észre: 1. Az első utódnemzedék valamennyi egyede egyforma; 2. A második
nemzedékben a szülői tulajdonságok megjelennek. Ezeket a törvényszerűségeket először borsóval végzett
kísérletei során Mendel ismerte fel, ezért Mendel-szabályoknak nevezzük. Meghatározott szabályszerűségek
szerint öröklődik az ember hajszíne, szemszíne. Mindkét tulajdonságnál a sötét szín uralkodik a világos felett.
Emiatt gyakran tapasztaljuk, hogy barna hajú, barna szemű szülők gyermekei is barna hajúak, barna szeműek.
Születhet azonban kék szemű vagy szőke hajú gyermekük is, abban az esetben, ha a szülők erre a tulajdonságára
heterozigóták, és a megtermékenyítéskor éppen a világos színt hordozó kromoszómák találkoztak a zigótában.

Mi a hasonlóság és mi a különbség a köztes és az uralkodó-lappangó öröklésmenet között? Hogyan érvényesül

az első és második Mendel-szabály a borsó virágszínének öröklődésénél? Mi az oka a lappangó tulajdonság
megjelenésének a második utódnemzedékben?

Mendel megfigyelte azt is, ha sárga gömbölyű és zöld szögletes magvú borsókat keresztezett, az utódok között
akadt sárga szögletes, illetve zöld gömbölyű magvú, s ennek alapján állapította meg az öröklődés harmadik
szabályát:
3. Az egyes tulajdonságok egymástól függetlenül öröklődnek.
A színvak ember a környező világot úgy látja, mint más a TV fekete-fehér
Képernyőjén. Ez az elváltozás lappangóan öröklődik.
Embernél uralkodóan öröklődő tulajdonságok - zárójelben
A lappangó jelleg - a következők:
Göndör haj - (egyenes szálú)
Fekete bőr - (fehér bőr)
Szabad fülcimpa - (lenőtt fülcimpa)
Nem vörös haj - (vörös haj)
Rövid- és távollátás - (normális látás)
Sasorr - (görög orr)
Úszóhártyás kéz- vagy lábujjak (normális)
Hosszú szempilla - (rövid szempilla)
Igen rövid ujjak - (normális ujjak)
Korai kopaszodás férfiak esetében = (rendes haj)
Az emberi vércsoportok öröklődése néhány kivételtől eltekintve rendkívül szabályos, így jól felhasználható az
apaság megállapítására szolgáló vizsgálatokban. Az anya és a gyermek vércsoportjának ismeretében az esetek
egy részében meghatározható, hogy milyen génváltozatot kapott a gyermek az apjától.
Az A és B vércsoport uralkodó a 0 vércsoporttal szemben. Lappangóan öröklődő az albinizmus is. Ez a bőr, a
haj, a szem teljes vagy részleges festékhiányát jelenti. Az albínó ember rózsaszín bőrű, fehér hajú, s miután a
szem szivárványhártyájából is hiányzik a festékanyag, a szeme piros, mert előtűnik az alatta levő érhártya színe.
Általában 20000 ember között 1 albínó fordul elő. Minden ember kromoszómáiban 1-6 súlyos betegséget,
elváltozást okozó génváltozat található. Hogy ennek ellenére egészségesek vagyunk, annak köszönhető, hogy a
betegséget okozó génváltozatot elnyomja a kromoszómapár másik tagján található génváltozat. így az épp
érvényesül, a kóros pedig lappang. Vérrokonok házassága esetén megnő a súlyos betegséget okozó gének
találkozásának lehetősége az utódokban.
Az állatok körében is előfordul az albinizmus.
Forrás: http://www.doksi.hu

24 - Fiú lesz vagy lány?

Egy újszülött érkezése a család életében nagy esemény. Még megszületése előtt a rokonok, ismerősök
találgatják, külső jegyekből szeretnék meghatározni, hogy a kis jövevény fiú lesz vagy lány. Mi határozza meg
az utód nemének kialakulását? A kérdés magyarázatát a kromoszómák felépítésében találjuk. Az emberi test
sejtjei 46 kromoszómát tartalmaznak. Mindegyik kromoszómából két hasonló található, vagyis egy apai és egy
anyai eredetű alkot egy párt. A 23 pár kromoszóma közül egy, a nemet meghatározó, az úgynevezett nemi
kromoszómapár. Nők esetében e pár mindkét tagja hasonló alakú, emiatt a jelük XX (két X). Férfiak
szervezetében az egyik nemi kromoszóma teljesen hasonló a nők X kromoszómájához, a másik - ettől eltérő
alakú, felépítésű - az Y (ipszilon) kromoszóma. Ivarsejtképzéskor a kromoszómapárok tagjai elválnak
egymástól. A női ivarsejtekben 22 + X, a férfiakéban 22 + X vagy 22 + Y kromoszóma lehet. Abban az esetben,
ha a petesejtet X kromoszómás hímivarsejt termékenyíti meg, a zigóta genotípusa 44 + XX, vagyis a kialakuló
utód lány lesz. Akkor viszont, ha a hímivarsejt Y kromoszómát tartalmaz, a zigóta 44 + XY genotípusú, az utód
fiú lesz.
Mint láttuk, az utód nemét az dönti el, hogy megtermékenyítéskor X vagy Y kromoszómával rendelkező
hímivarsejt egyesült-e a petesejttel. Tehát az utód nemét az apa nemi kromoszómái határozzák meg. A nemi
kromoszómákban az ivar meghatározásán kívül egyéb tulajdonságok kialakulását meghatározó gének is vannak.
Ilyen, X kromoszómához kapcsolt, súlyos véralvadási zavarokkal járó megbetegedés a vérzékenység. Általában
fiúgyermekben fordul elő. Leánygyermek esetében a betegséget hordozó X kromoszóma mellett ott található az
egészséges, amely nem engedi érvényesülni a betegséget okozó génváltozatot. Amennyiben mindkét X
kromoszóma betegséget hordoz, többnyire nem is keletkezik életképes leányutód, ezért csak nagyon ritkán
találunk nők körében vérzékenységben szenvedőket. Fiúk esetében, mivel az Y kromoszóma nem hasonlít
felépítésében, génösszetételében az X-hez, nem tudja megakadályozni a betegség kialakulását.

Melyik szülő ivarsejtjei döntik el az utód nemét?

Mennyi az ember testi sejtjeinek kromoszómaszáma?
Mennyi az ember ivarsejtjeinek kromoszómaszáma?
Miért elsősorban férfiakon fordul elő a vérzékenység?

Nők sejtjeiben csak az egyik X kromoszóma működik. A másik tömörebb "összecsomagolt" állapotban van.
1949-ben Barr amerikai sejtkutató észrevette, hogy a nőstény házimacska egyik idegének dúcában, az idegsejtek
magvában, a sejtmaghártyán egy különös, erősen festődő testecske vehető észre. A kandúrok megfelelő
idegsejtjeiben a sejtmag nem tartalmazta ezt a különös testecskét. A további vizsgálatok során kiderült, hogy egy
ilyenféle testecske a különböző emlősállatok legkülönfélébb sejtjeinek magvában egyaránt megtalálható - de
csakis a nőstények esetében. A Barr-test az "összecsomagolt" X kromoszóma. Nemzetközi sportversenyeken a
nők csak a kromoszómavizsgálat elvégzése után indulhatnak. A vizsgálat célja, hogy megakadályozza olyan
versenyzők indulását, akik nemcsak szorgalmuknak, kitartó edzésüknek köszönhetik az átlagon felüli
teljesítőképességüket, hanem a rendellenes kromoszómaszámuknak.
Előfordul ugyanis, hogy az XX nemi kromoszómapár mellett Y kromoszóma is található. Az Y kromoszómáról
tudjuk, hogy férfias jelleg kialakulását biztosítja. Az XXY nemi kromoszómával rendelkező nők, bár külső
megjelenésük többnyire nőies, a férfiakra jellemző testi erővel rendelkeznek. Emiatt nem versenyezhetnek a
normális kromoszómaszámmal rendelkező nőkkel. Napjainkban is találkozunk még azzal a téves néphittel, hogy
a születendő gyermek neme az egyik szülő testi vagy szellemi fölényétől, erősebb akaratától függ, attól, hogy ki
az úr a házban, "ki viseli a nadrágot", a férj vagy a feleség. A vérzékenység nők körében 1: 10 a nyolcadikon
valószínűséggel fordul elő.
A férfiak legtipikusabb kromoszómás betegsége a Klinefelter kór, kb. 500 férfira jut egy, aki ebben az
elváltozásban szenved. Jellemzője, hogy a nemet meghatározó egyik kromoszómából eggyel több van a
sejtjeiben, XXY ivari kromoszómával rendelkeznek. Az ilyen beteg megjelenése férfias, de a herék kicsik és
nem termelnek ivarsejteket. Legtöbb esetben nőies mellük is fejlődik.
Az XYY ivari kromoszómájú férfiakra jellemző a túlzott agresszivitás. Általában magas termetűek, és
szellemileg visszamaradottak. Több, súlyos bűncselekményt elkövető személyről kiderült, hogy ilyen
kromoszóma-összetétellel rendelkezik. Ez a rendellenesség nem öröklődik. Nők esetében az XXX kór
előfordulása elég gyakori. Kb. 1000 leányszülésre jut egy. Jellemzője a számfeletti X női nemi kromoszóma.
Ennek következménye a fejletlen ivarszervek és emlők, a ritka és rövid menstruációs periódus.
Az ivari kromoszómák nemcsak a nemet határozzák meg, hanem a többi kromoszómához hasonlóan még sok-
sok gént tartalmaznak. Mint láttuk az X kromoszómán található a vérzékenységet okozó gén, de ugyanitt van a
színtévesztés génje is.
Forrás: http://www.doksi.hu

25 - Örökléstani vizsgálatok, számítások

1. A sejtmag és a sejtosztódás mikroszkópos vizsgálata gyökércsúcsok osztódó szövetében.

Munkaterv:
- Metszetek készítése:
Bab csíranövény gyökerének csúcsából vágjunk le kb. fél centiméternyi darabot! Nyomjuk szét ezt a
tárgylemezen! Csepegtessünk rá kárminecetsavat! Várjunk kb. 15 percig. Ecetsavval mossuk ki a fölösleges
festéket. Ezután fedjük le fedőlemezzel!
- A metszetek vizsgálata.
2. Erősen kifelé hajló hüvelykujj vizsgálata:
Az emberek egy része hüvelykujjának utolsó percét nagymértékben kifelé tudja hajlítani. E tulajdonság
lappangóan öröklődik, egy gén határozza meg.
3. A nyelvpödrés képességének vizsgálata:
A nyelvpödrés képessége egy gén által meghatározott lappangóan öröklődő tulajdonság.
Számoljátok meg, az osztályban hány tanuló tudja "pödörni" nyelvét!
Milyen lehet az ezzel a tulajdonsággal rendelkező tanulók és szüleik genotípusa?
4. Lenőtt fülcimpa vizsgálata:
A lenőtt fülcimpa is lappangóan öröklődő tulajdonság.
Állapítsátok meg a szabad és a lenőtt fülcimpájú tanulók arányát az osztályban!
Milyen genotípusúak lehetnek a szabad fülcimpájú tanulók?

Gyűjtsd össze családtagjaid testmagasság- és testsúlyadatait! A következő órán ezek segítségével dolgozol.
Forrás: http://www.doksi.hu

26 - Mérhető jellegek vizsgálata az osztályközösségben

Mérhető jellegeknek azokat a tulajdonságokat - pl. testsúly, testmagasság - nevezzük, amelyek nem
minőségileg, hanem mennyiségileg hasonlíthatók össze. Míg az eddig vizsgált "minőségi" tulajdonságok vagy
egyik vagy, másik változatban, esetleg egy köztes változatban jelentek meg, addig a mennyiségi tulajdonságok
megjelenésében nagyon sokféle változat lehetséges. A tudósok kimutatták, hogy a mennyiségi jellegek
meghatározásában egy vagy több, gyakran esetleg sok gén vesz részt (poligén öröklődés). Ezek közül egyesek
jobban, mások kisebb mértékben befolyásolják a vizsgált tulajdonság kialakulását. Másrészt a minőségi
tulajdonságoktól eltérően, a mennyiségi tulajdonságok érvényre jutását nagymértékben befolyásolják az
életkörülmények, a környezeti feltételek. A mennyiségi tulajdonságok megoszlásának általános
törvényszerűsége, hogy a legtöbb az átlaghoz közel álló egyed. Az átlagtól - mind negatív, mind pozitív irányban
- eltérő egyedek száma egyre kevesebb. így a megoszlási görbe általában harang alakú. Vesd ezt össze az
osztályodban kapott vizsgálati eredményekkel!
Forrás: http://www.doksi.hu

28 - Miért nem házasodhatnak össze a közeli rokonok?

Mindegyikünk hordoz magában lappangva maradó halálos vagy súlyos elváltozásokat okozó génváltozatokat.
Mindenki másokat és máshol, ezért kicsi a valószínűsége, hogy két idegen emberben ugyanazok a hibás gének
előforduljanak. Emiatt házasságkötéskor, illetve utódnemzéskor a betegségokozó génváltozatok hatását elnyomja
az egészséges, s az így továbbra is lappangva marad. Közeli rokonok génváltozatainak egy része valószínűleg
azonos. így pl. a testvérek génváltozatainak fele, a szülők és gyermekek génváltozatainak szintén 50 %-a
megegyező. A rokonsági fok távolodásával az azonos gének aránya is csökken. Az unokák génjeinek
negyedrésze származik egy-egy nagyszülőtől: A régebbi időkben, mindenféle genetikai alapismeret nélkül is
megfigyelték, a rokonok utódai között lényegesen több a torz, súlyosan beteg, fogyatékos gyermek. Az ilyen
közeli rokonoktól származó utódokban ugyanis nagymértékben megnő a hibás génváltozatok találkozásának
valószínűsége. Emiatt a törvény ősidők óta tiltja, és szigorúan bünteti, a közvélemény elítéli az elsőfokú
rokonok közötti nemi kapcsolatot, melyet bár semmi köze a vér fertőzéséhez, vérfertőzésnek is neveznek.
Angliai felmérés szerint 13 vérfertőzésből származó utód közül 3 gyermek súlyos fejlődési zavar miatt meghalt,
5 gyermek súlyosan értelmi fogyatékos volt. Az elsőfokú unokatestvérek génjeinek egy része azonos.
Unokatestvérek házassága esetén annak a valószínűsége, hogy a gyermek beteg lesz 1: 32. Ha nem
unokatestvérek a szülők, az utód esélye már csak 1: 2000. Magyarországon 1971-ben a házasságok 0 egész 3
tized %-át kötötték unokatestvérek. A genetikai tanácsadást még az unokatestvéri foknál távolabbi rokonok
házasságkötése előtt is ajánlatos felkeresni. Ugyancsak itt adhatnak felvilágosítást minden olyan esetben, ha
örökletes ártalomra visszavezethető megbetegedés előfordult már a családban. Ha az örökletes ártalom
jelentkezésének magas a kockázata, az igazságot feltárják, megmagyarázzák. Előfordulhat, hogy a házasságtól,
ill. gyermeknemzéstől való tartózkodást ajánlják. Mindezzel torz vagy súlyosan fogyatékos, beteg utódok világra
jöttét igyekeznek megakadályozni. Például a Down- (dáun-) kóros betegben a 21. kromoszómapár mellett még
egy szám feletti kromoszóma is található. Jellemzőjük a széles lapos arc, a szemrés oldalt felfelé tart. Orruk
kicsi, füleik aprók. Szájuk gyakran nyitott, nyelvük ilyenkor általában kilóg. Különböző betegségekre
fogékonyak. Értelmileg fogyatékosak. Másképpen mongoloid idiotizmusnak is hívják ezt az elváltozást.
Megfigyelték, hogy idősebb korban szülő anyák csecsemőin sokkal gyakrabban fordul elő ez az elváltozás, mint
a fiatalokén. Így pl. 45 év feletti anyák esetében minden 30. szülésre jut egy Down-kóros csecsemő, míg 25
évesnél, fiatalabb anyáknál csak minden 2000. csecsemő szenved e megbetegedésben. Amennyiben egy
családban előfordult már Down-kóros gyermek, feltétlenül szükséges, hogy a magzatból a terhesség 5. hónapja
előtt meghatározzák a kromoszómaszámot és szükség esetén a terhességet, megszakítsák. Mindezekről
bővebben Dr. Czeizel Endre: Az orvos-genetikus szemével című könyvében olvashatsz.
Forrás: http://www.doksi.hu

29 - Összefoglalás

A sokféle elképzelés után századunkban sikerült tudományos alapokra helyezni az élő szervezetek
tulajdonságainak öröklődési elméletét. Az öröklődés anyagi alapja a sejtek magjában található, sejtosztódáskor
kromoszómákká alakul. A kromoszómák meghatározott szakaszai a gének, amelyek bonyolult folyamatok révén
a szervezet fehérjéinek felépítését irányítják. Az élőlények ivarsejtjeikben átörökítik génjeiket utódaikba.
Minden ivaros szaporodással keletkezett élőlény genotípusa kétféle kromoszómaállományból - az apaiból és az
anyaiból - épül föl. A két szülő génjei közül egyesek hatása érvényesül az utód fenotípusában, másoké nem,
vagy kettő megnyilvánulhat egy köztes fenotípus kialakításában. Vannak uralkodó gének, melyek egy
lappangóval szemben feltétlenül érvényesülnek, de az elnyomott jelleg is megjelenhet - az öröklődés szabályai
szerint - egy későbbi nemzedékben. Az örökítő anyagkülönböző hatásokra megváltozhat. Az ugrásszerűen,
hirtelen megjelenő öröklődő változás a mutáció. Sokféle vegyi anyag, sugárzás kiválthatja. A mutáció
eredménye előre nem jósolható meg, esetleg súlyos elváltozásokat okozhat, máskor előnyös tulajdonságot
eredményez.

Mi a különbség az öröklődés szempontjából az ivaros és az ivartalan szaporodás között?

A sejt melyik részében található az örökítő anyag?
Mi a hasonlóság és mi a különbség az élőlények testisejt-képző és ivarsejtképző osztódása között?
Mi a genotípus, és mi a fenotípus?
Az öröklődésnek milyen szabályszerűségeit ismertük meg?
Mi a jelentősége a mutációnak?

Az élőlényeken megjelenő tulajdonságok 2 csoportra oszthatók, öröklődő és nem öröklődő tulajdonságokra.

Hogy egyes tulajdonságok melyik csoportba tartoznak, arra a kutatók hosszú évek óta keresik a választ.
Elsősorban egy- és kétpetéjű ikrek vizsgálatával igyekeznek felderíteni, hogy melyik tulajdonság melyik
csoportba sorolható. Ezzel nemcsak az öröklődés törvényszerűségeinek megismeréséhez jutunk közelebb, hanem
esetlegesen öröklődő betegségek elkerüléséhez is. Ikervizsgálatokból meg lehetett állapítani, hogy nem csak a
szív alakja, a vérnyomás, hanem az EKG-kép is öröklődik. Az egypetéjű ikrek gyomorműködése minden
tekintetben hasonló. A cukorbetegség, a vészes vérszegénység, az angolkór alapjai is öröklődnek. Az
idegrendszer (vegetatív és akaratlagos) tevékenysége is majdnem teljes azonosságot mutat az egypetéjű ikreknél.
Az öröklődés hogyanjára (uralkodó vagy köztes voltára) inkább a család fakutatások segítségével lehel fényt
deríteni.

A következő órára nézd át a hatodikos tankönyvből, hogy mit tanultál az élőlények rendszerezéséről, a
tudományos rendszer alapjáról és egységeiről!
Forrás: http://www.doksi.hu

BIOLÓGIA 8. osztály

TÖRZSFEJLŐDÉS

30 - A faj és a populáció

Ha az erdőben olyan gombát találunk, amelynek fehér a húsa, barnák a lemezei, van gallérja, de bocskora
nincsen, akkor tudjuk, hogy ez a gomba a csiperke fajba tartozik. Azokat az élőlényeket soroljuk egy fajba,
amelyek lényeges külső és belső tulajdonságaikat tekintve hasonlóak egymáshoz. Ez azonban nem mindig ilyen
egyszerű. Ugyanannak a fajnak a hímje és nősténye néha alig hasonlít egymáshoz (pl. tyúk és kakas), néhány
nyárfa viszont a megtévesztésig hasonló, s mégis külön fajokba sorolják őket. Fontos kérdés két egyed egy fajba
tartozását illetően, hogy lehetnek-e közös utódaik és azoknak utódai, vagyis az, hogy szaporodhatnak-e
egymással. Egy vizslának és egy pulinak lehetnek közös utódaik! Viszont minden hasonlóságuk ellenére sem
szaporodhatnak egymással egy őz és egy szarvas. Tehát minden kutya egy fajba tartozik, de az őz és a szarvas
két külön fajt alkot.
Szándékosan olyan példákat kerestünk, amelyekben feltűnő különbség is lehet egy faj egyedei között, hogy
ezzel is érzékeltessük, hogy az alaki hasonlóságon túl van valami fontosabb, ami meghúzza egy faj határait. Ez
pedig a génkészlet hasonlósága, illetve különbsége. Egy vizsla és egy puli kromoszómaszáma megegyezik és
génkészlete zömmel azonos. Az őz és a szarvas génkészlete között viszont számos különbség van, ez az oka
annak, hogy nem szaporodhatnak egymással. Kromoszómáik különbözősége miatt ugyanis, még ha az
ivarsejtjeik egyesülnek egymással, akkor sem keletkezik osztódóképes zigóta.
Nem azonos dolog a szaporodás elvi lehetősége és a tényleges szaporodás. Például az angliai és a
magyarországi bükkfák sohasem porozzák be egymást. Kromoszómáikat tekintve lehetnének ugyan közös
utódaik, a valóságban mégsincsenek. Egy fajba tartoznak ugyan, de azon belül két populációba. Egy
populációba egy faj azon egyedei tartoznak, amelyek egymással tényleges szaporodási közösséget alkotnak.
Többnyire egyszerűen a nagy távolság, vagy valamilyen földrajzi akadály az oka annak, hogy egy faj több
populációra tagolódik. Még az egy populációba tartozó egyedek sem egyformák. Nagy egyéni különbségek
lehetnek, pl. még ugyanannak az antilopcsordának a tagjai között is. Ennek egyik oka az, hogy a szülők - esetleg
eltérő - tulajdonságai sokféleképpen keveredhetnek az utódokban. Ez a fajta változékonyság nem hat az adott
populáció összesített génállományára, hiszen csak a meglevő génváltozatok kombinálódnak. Az egyéni
különbségek másik oka az, hogy a környezet hatásai sem egyformán érik az egyedeket. A környezet azonban
többnyire csak arra hat, hogy a gének által meghatározott tulajdonságok hogyan valósulnak meg ténylegesen az
egyedfejlődés során, de az ivarsejtek génjeire nincs hatással. Ezért a környezeti változékonyság nem öröklődik.
Például az izomzatát rendszeres sportolással hatalmasra fejlesztő ember gyermekei nem lesznek eleve erősebbek
a társaiknál. Az egyéni különbségek fontos oka a mutáció is. Ha egy populáció valamely egyedében megjelenik
egy mutáció - s ez az egyed élet- és szaporodásképes - akkor a megváltozott gén idővel valószínűleg egyre több
egyedben lesz megtalálható. A mutációs változékonyság tehát állandóan újítja a populációk génállományát.
Valamely populáció génállományának lassú változása azonban a faj többi populációjára nem terjed ki, mivel
nincsenek egymással szaporodási kapcsolatban, vagyis nincs közöttük génkicserélődési folyamat.

Mi a faj és a populáció viszonya egymáshoz?

A fajt kétféleképpen is meghatároztuk. Melyik ez a kettő?
Mit nevezünk populációnak?
Miért nem alkothatnak populációt két különböző fajba tartozó állatok?
Melyek az egyedek különbözőségének okai?
Hogyan hatnak a mutációk a faj génkészletére?

Ismerünk példákat arra, hogy közeli rokonságban levő állatfajok egyedei kivételesen mégis képesek
kereszteződni egymással, például: kutya farkassal, ló zebrával. Sőt a növényvilágba ez nem is olyan nagyon
ritka. Ezek szerint az egymással való szaporodási lehetőség ugyan fontos, de nem abszolút érvényű - és
legfőképpen nem egyedüli - meghatározója a fajnak. Nagy autósztrádák, óriási kőolaj- vagy gázvezetékek
gyakran mesterségesen populációkra szabdalnak egyes növény- és állatfajokat. Populációkra tagolódást időbeli
eltérés is okozhat. Például az, hogy egy növényfaj bizonyos egyedeinek virágnyílási időpontja egy adott
élőhelyen rendszeresen előbbre (vagy későbbre tolódik a ”szokásosnál". Ilyenkor ugyanis ezek a "rendhagyó"
egyedek csak egymással alkothatnak szaporodási közösséget, "normális" fajtársaikkal nem.
Forrás: http://www.doksi.hu

31 - A populációk változásai

Mi történik, ha egy populációban - mutáció folytán - új tulajdonságot mutató egyedek jelennek meg? Ez attól
függ, hogy az új tulajdonság előnyös-e. Mivel az élőlények többnyire éppen olyanok, ami az adott
életkörülményeiknek megfelel, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy bármiféle változás előnyükre
szolgáljon. A látványos változást okozó mutációk (pl. az, hogy egy békának négy helyett hat lába van) többnyire
sikertelenek. Az ilyen torzszülöttek vagy nem maradnak életben, vagy legalábbis nemigen tudnak szaporodni, s
ilyen módon nincs lehetőségük arra, hogy megváltozott génjüket továbbörökítsék. Az apró változást
eredményező mutációk között azonban lehet olyan, amely egy hajszálnyival jobb tulajdonságot eredményez az
eredetinél. Nézzünk erre egy konkrét példát! Ősi leletek alapján tudjuk, hogy a zsiráfnak nem volt mindig ilyen
hosszú nyaka. De ha nem lenne ilyen hosszú, akkor a magas lombozatot csak bajosan érné el. Van tehát
összefüggés a fák magassága és a zsiráfnyak hosszúsága között, de nem ”azért hosszú, mert folyton nyújtogatta."
Sok gén határozza meg, hogy milyen hosszúra nő egy zsiráf nyaka. Ivarsejtképződéskor ezekben
véletlenszerűen megjelenhetnek különböző mutációk. Ezért a kis zsiráfoknak nem lesz feltétlenül azonos
hosszúságú nyaka. Lehet, hogy némelyiknek egy kicsivel hosszabb, vagy éppen rövidebb. A többségnek persze
ugyanolyan lesz, mint a szüleié, hiszen a mutációk ritkák. Az a zsiráf, amelyiknek véletlen mutáció folytán
kicsivel hosszabb a nyaka az átlagosnál, az egy kicsivel könnyebben jut táplálékhoz, mint a többi. Hajszálnyival
nagyobb a valószínűsége annak, hogy száraz évszakban sem pusztul éhen, hogy megéri az ivarérett kort, s ily
módon utódokat hoz-hat létre. Az utódok létrehozása azért lényeges pontja ennek a folyamatnak, mert ilyenkor
örökíti tovább azt a mutáns gént, amely számára az előnyt biztosította.
Az élővilágban állandó harc folyik az életért. Küzdelem a természettel, vetélkedés a fajtársakkal és más
fajokkal a táplálékért, az életben maradásért, a nőstényért, a fészekért. Nem biztos, hogy ebben a küzdelemben
egy előnyös tulajdonságú egyed feltétlenül célhoz ér, de a biztos, hogy az előnyösebb tulajdonságúak közül több
fog győzni, mint az átlagos vagy éppen hátrányos tulajdonságúak közül.
A mutáció véletlen, az előnyt jelentő apró változás tehát véletlenül jelenik meg. Az viszont már könyörtelen
szükségszerűség, hogy a létért folytatott küzdelemben melyik változásnak van előnye. A természet válogat: a
gyengébb vagy elpusztul, vagy nem hoz létre utódot, vagy legalábbis kevesebb utódot tud produkálni. Az
erősebb fönnmarad, és előnyös génkészletét továbbörökíti számos utódjának. Ez a folyamat a természetes
kiválasztódás vagy természetes szelekció. Következményeként az egymás után következő nemzedékekben
egyre több az előnyösebb genotípust öröklött egyed, azaz a populáció összesített génállományában egyre
nagyobb arányban szerepelnek azoknak az egyedeknek a génjei, amelyeknek előnyös mutációik vannak. A
populációk génállománya tehát a mutációk és az azok között ”válogató" természetes szelekció révén nagyon
lassan ugyan, de állandóan változik. S mivel egy más körülmények közé került populációban bizonyára
másképpen változik a génállomány, millió évek múlva már olyan különbség lehet a két populáció között, hogy
nem is tekinthetjük őket egy fajnak. Így lesz egy fajból kettő az eltérő irányú, fokozatos fejlődés révén. A
populációknak ez a bonyolult fejlődési folyamata az alapja az egész élővilág fejlődésének: a törzsfejlődésnek,
vagyis evolúciónak.

Miért lényeges kérdés, hogy egy új tulajdonságú egyed eléri-e az ivarérett kort?
Mi a szerepe a mutációknak a fajok fejlődésében?
Mit nevezünk természetes szelekciónak?
A zsiráf nyakának példája alapján mondd el: hogyan lett a fecskének ilyen nagyra tátható, hasadt csőre!

Mi az evolúció alapja?
A szelekciónak egy különleges formája az ún. nemi szelekció. Az állatok között gyakori, hogy a hím
feltűnően tarka, vagy valami más olyan dísze van, ami semmi előnyt nem jelent a létért folyó küzdelemben,
viszont a nőstény előnyben részesíti párválasztáskor. Még az is lehetséges, hogy a nemi szelekció szempontjából
előnyös tulajdonság egyébként inkább hátrányt jelent. A szarvasbikák nagy agancsa, pl. bizonyára hátrányos az
állat mozgását - menekülését - illetően. A környezetbe olvadó rejtő szín előnyös a ragadozók elleni védekezés
szempontjából. Ezért egyes állatfajok messzi Északon élő populációiban szelekciós előnyt biztosít a fehér színt
eredményező mutáció. Ez az oka annak, hogy a sarkvidéki állatok közül soknak fehér a bundája vagy tollazata.
A földi élet alakulásának nem egyedüli formája a fent leírt, apró lépésekből összetevődő változássorozat (az ún.
mikro-evolúció). Például a természeti katasztrófák és más hirtelen környezeti változások is ”beleszólhatnak" a
populációk fejlődésébe. 1809-ben kiadott művében Jean B. Lamarck francia természettudós fejtette ki először
tudományos igénnyel a törzsfejlődés gondolatát. Könyvének alapgondolata az, hogy az élőlények
környezetükhöz való alkalmazkodási ”igyekezete" hajtja előre az evolúciót. Ezt az elméletet Charles Darwin
elutasította. A fajok eredete (1859) című munkájában Darwin inkább a környezet szelekciós hatását tartja
alapvetőnek, meghatározónak, s az egyedek változékonyságát véletlen jellegűnek tekinti. A ma általánosan
elfogadott evolúciós elmélet főbb vonalaiban a darwini alapokon áll.
Forrás: http://www.doksi.hu

32 - A földi élet kialakulása

A mi Napunk - tehát az a csillag, amely körül a Föld kering - csak egy a Tejútrendszer kb. 1. 000. 000. 000. 000
csillaga között. De a világegyetemet (jelenlegi tudásunk szerint) legalább 100. 000. 000. 000 olyasféle galaktika
alkotja, mint amilyen a mienk. Ha tehát csillagonként csak egy bolygóval számolunk is, még akkor is legalább
10. 000. 000. 000. 000. 000. 000. 000 bolygó van a világegyetemben (az Univerzumban). Földünknek tehát
valószínűleg roppant sok társa van. Minket mégis elsősorban ennek az egynek a története érdekel, hiszen itt
élünk, és azt próbáljuk megfejteni: miképpen lettünk. A világegyetem mai formája több mint 10 milliárd évvel
ezelőtt alakult ki, egy irdatlan erejű robbanás következtében. A tejútrendszerek az óta is távolodnak egymástól.
A mi Tejútrendszerünkben kb. 6 milliárd évvel ezelőtt - szintén robbanás következtében - alakult ki az az óriási
forgó gáztömeg, amelyből Naprendszerünk keletkezett. A gáztömeg, forgása közben, egyre sűrűsödött a
gravitációs kölcsönhatások révén, s végül létrejöttek belőle a Nap, a bolygók és a holdak.
A kb. 5 milliárd évvel ezelőtt kialakuló Föld kezdetben még izzóan folyékony volt, de "gyors" hűlése
következtében 1 milliárd évvel később már folyékony víz borította. A felszíni hőmérséklet tehát ekkor már nem
nagyon tért el a jelenlegitől. Annál inkább az ősi légkör, amely egészen más volt, mint ma. Például alig-alig volt
benne oxigén. Ennek nagy jelentősége van, mert az oxigén - erős reakciókészsége folytán - ”csírájában"
pusztította volna el a kezdődő életet. Az őslégkör főleg hidrogénből, metánból, ammóniából és vízgőzből állt,
ami egyáltalán nem véletlen, hiszen a világegyetem leggyakoribb elemei - a nemesgázokat nem számítva éppen
a hidrogén, az oxigén, a szén és a nitrogén. Kísérletileg bizonyították, hogy ha ilyen összetételű gázkeveréket
nagyenergiájú ultraibolya sugárzás ér, akkor abból különböző szerves vegyületek is képződnek. Többek között
cukrok, aminosavak (vagyis a fehérjék alapanyagai), nukleinsav-részletek (az örökítő anyag részei) és
zsíralapanyagok. Az élet keletkezését magyarázó elmélet szerint ilyesféle játszódhatott le a Föld ősi légkörében
is. Az ultraibolya sugárzás a napsugárzásból és a villámlásokból származott. A keletkezett szerves vegyületek
feloldódtak a vízben, s ott reakcióba is léptek egymással. Ezzel elkezdődött a további bonyolultabbá válás: a még
összetettebb kémiai rendszerek kialakulása. A víznek külön jelentősége volt abból a szempontból is, hogy elnyeli
az ultraibolya sugarakat, s így megvédte a már létrejött bonyolultkémiai képződményeket az erős sugárzás
roncsoló hatásától. Modellkísérletekből ma már megközelítőleg tudjuk, hogy ezek a bonyolult kémiai
"szerkezetek" miképpen kapcsolódhattak össze egymással egyre magasabb rendű egységekké. Olyanokká,
amelyek már átmenetet képeztek az élő és az élettelen között, pl. szerkezetükből és kémiai összetételükből
következően már "válogatták" a környezetből fölvehető és a leadásra kerülő anyagokat.
Egy ilyen félig élettelen, félig élő "lényben" már nagyon finoman (visszajelentéses körfolyamatok útján)
szabályozott "kémiai automaták” működhettek, amelyek egymással is szoros kölcsönhatásban álltak. Ha ebben a
bonyolult kémiai önszabályozó rendszerben a beépítő folyamatok jutottak túlsúlyra, akkor az a "lény" növekedni
kezdett, majd bizonyos nagyságot elérve, kettévált. Néhány tulajdonságát tekintve tehát már az élőlényekhez
lehetett hasonló.
S mikor ezekben a mikroszkopikus kicsinységű "kocsonyacseppekben” fokozatosan kialakultak az enzimek is
(vagyis azok a biokatalizátorok, amelyek a kémiai folyamatok sebességét akár milliószorosra emelik), akkortól
kezdve már igazi élőlényekről beszélhetünk. Föltehetően így jutottunk el ahhoz, hogy az őslégkör anyagainak
kémiai fejlődése és az ősóceán vizében lezajló különleges, kémiai-biológiai fejlődés révén, mintegy 4 milliárd
évvel ezelőtt - a földtörténeti őskor végén - bolygónkon megjelent az élet. Mivel az élővilág végső soron az
őslégkör anyagaiból alakult ki, érthető, hogy az élőlények - s ez alól mi, emberek sem vagyunk kivételek -
elsősorban éppen azokból az elemekből épülnek föl (C, H, O, N), amelyek ott a legnagyobb mennyiségben
fordultak elő.

A bonyolult testfelépítésű élőlények kialakulását a Földön egy molekuláris szintű szerveződési folyamat, a
kémiai evolúció előzte meg. Stanley Miller kísérleteit 1952-ben végezte. Az ősi légkört és az abban lezajló ősi
zivatart modellezte, a légkör helyett a lombikot H2-t, CH4-et, és NH3-t vezetett, a villámlást pedig elektromos
kisülésekkel pótolta. Berendezése a víz körforgását is biztosította, ahogyan az a természetben is folyik. Az alsó
lombikban lévő víz eleinte tiszta volt, de kétheti működése után már sötét sárgára színeződött azon vegyületek
miatt, amelyek a ”légkörben", az elektromos kisülések hőmérséklete és ultraibolya sugárzása hatására
keletkeztek. Az élet keletkezésére vonatkozó egyik korszerű elmélet megalkotója Alexandr Ivanovics Oparin
szovjet biokémikus. Az ultraibolya sugárzásnak, mint láttuk - nagy jelentősége volt az őslégkör anyagainak
átalakulásában. Az őslégkör vízmolekulái a sugárzás hatására hidrogén- és oxigénmolekulákra bomlottak. A
keletkező oxigénmolekulák - ugyancsak a sugárzáshatására - három oxigénatomból álló (O3) ózonmolekulákká
alakultak. Ez az ózonréteg minél vastagabb lett, annál többet nyelt el az ultraibolya sugárzásból. Ma a Földünket
kb. 25 km magasságban néhány km vastagságú ózonréteg veszi körül, s nyeli el az ultraibolya sugárzás nagy
részét. Az ősi baktériumok és az ősi kékmoszatok 2-3 milliárd éven keresztül népesítették be az ősóceánt. Az
ilyen ősi baktériumok és mészkiválasztó kékmoszatok nyomait, ill. maradványait már a földtörténeti ókorból
származó kövületekben is megtalálták.
Forrás: http://www.doksi.hu

33 - Az élővilág evolúciójának kezdeti lépései

Jelenlegi ismereteink szerint a földi élet mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt alakult ki az ősóceán vizében, az ott
található (oldott állapotú) szerves vegyületekből. Az élet kialakulásakor a környezeti feltételek egészen mások
voltak, mint ma, ezért érthető, hogy az első élőlények egyetlen mai élőlénycsoporthoz sem lehettek hasonlóak.
Fotoszintetizálni pl. nem tudhattak, mivel a légkörben nem volt elegendő szén-dioxid, de nem volt hozzá
megfelelő színanyaguk sem. Heterotróf táplálkozásúak lehettek: valószínűleg az ősóceánban akkor még nagy
mennyiségben megtalálható szerves anyagot fogyasztották. Azt az alapanyagot, amelyből éppen kifejlődtek.
Tudományos föltételezések szerint az élet fejlődése az alábbiak szerint folytatódott.
Az első élőlények anyagcseréje folytán az ősóceán "szervesanyag – raktára "fokozatosan kimerült, viszont
egyre több szén-dioxid szabadult föl, amely felszaporodott a légkörben. Ezzel egy újfajta lehetőség adódott a
szerves anyag megszerzésére: a szerves anyag előállítása. Szén-dioxidból ugyanis belső energiában gazdag
szőlőcukrot lehet készíteni megfelelő energia, valamint víz fölhasználásával. A mutációk és a megváltozott
szelekciós hatások következtében 3 milliárd évvel ezelőtt meg is jelentek az ősóceánban az első fotoszintetizáló
élőlények. A fotoszintézis megjelenése kétszeresen is döntő jelentőségű a földi élet történetében. Egyrészt ez lett
az alapja az egész élővilág szervesanyag-forgalmának és energiaháztartásának, másrészt melléktermékeként
elemi oxigén kezdett fölhalmozódni az addig szinte oxigénmentes levegőben. Ennek következményeként idővel
meg is, jelentek olyan szervezetek is, amelyek már fölhasználták a levegő oxigénjét a tápanyagok lebontásához.
Az oxidációs lebontás - vagyis a légzés - ugyanannyi tápanyagból több energiát szabadít föl, mint az oxigén
nélküli, ezért az evolúció során előnyösnek bizonyult. A mai élőlények döntő többsége képes rá. Legelőször a
kékmoszatok és a baktériumok fejlődtek ki a mai törzsek közül. Ezek kialakulásukkor csak egysejtűek voltak.
Még ma is ősi jellegnek, ugyanis kromoszómáik nyugalmi állapotban sem rendeződnek körülhatárolt sejtmaggá,
azaz sejtmagnélküliek. A kékmoszatoknak van ugyan klorofillja, de az sem színtestekben. Talán az ősi
baktériumokat és kékmoszatokat tekinthetjük a mai fejlettebb élőlények közös ősének. A baktériumoknak nincs
zöld festékanyaga, ezért nem fotoszintetizálnak, hanem heterotróf táplálkozásúak. Az eltelt 3-4 milliárd év alatt a
baktériumoknak nagyon sok faja alakult ki. Az élet történetének már több mint a fele lejátszódott, mire
kialakultak az első sejtmagos - de még mindig csak egysejtű - moszatok. Ezeknek a sejtmag mellett még más,
különféle sejtszervecskéik is voltak. Az egyik, máig is élő moszattörzsön, az ostoros moszatokon belül voltak
olyan fajok, amelyeknek zöld színtesteik is voltak, meg állati táplálkozásra alkalmas sejtszervecskéik is (pl.
emésztő- és lüktető üregecskéjük). Az ősi ostoros moszatok tehát azért nevezetesek, mert itt ágazott el egymástól
a növények és az állatok fejlődése. Látjuk, hogy alig alakultak ki az első sejtmagos egysejtűek, máris kettévált
az élővilág növényekre és állatokra. Cáfolhatatlan bizonyítéka az egész élővilág közös ősből való
származásának, hogy a Földön valamennyi élőlényben - elveit tekintve - azonos átörökítő rendszer működik.

Hogyan táplálkozhattak a legősibb élőlények?

Hogyan táplálkoznak a kékmoszatok és a baktériumok?
Mik voltak a feltételei a fotoszintézis kialakulásának?
Mi a fotoszintézis evolúciós jelentősége?
Milyen kölcsönös kapcsolat van a légkör oxigén tartalma és az evolúció között?

A mai ostoros moszat természetesen nem az 1, 5 milliárd évvel ezelőtti élőlény, hanem egy olyan mai ostoros
moszat, amely mindmáig megőrizte a kettős jelleget, az ősi, a növény- állat-szélválást közvetlenül megelőző
állapotot.
Amíg a légkör oxigéntartalma ezredrésze volt a mainak, az ultraibolya sugarak 10 méter vízmélységig
elpusztították az élőlényeket. Ma a levegő oxigénjéből kialakuló magas légköri ózon (háromatomos
oxigénmolekula) véd minket az erős ultraibolya sugárzástól. A légkörben levő CO2 és O2 is az élet terméke.
Mondhatnánk úgy is, hogy ez az élővilág első és második "környezetszennyezése.” Az oxigén nem az élet
alapvelő feltétele. Ma is vannak olyan - ősi típusú - baktériumok, amelyek anyagcsere-folyamataikhoz a
szükséges energiát kizárólag oxigén nélküli tápanyaglebontással fedezik. Bizonyos baktériumok pedig
egyenesen elpusztulnak a levegő oxigénjétől. Ilyen, pl. a tetanuszbaktérium.
A baktériumok között van néhány kisebb csoport, amely nem heterotróf, de nem is fotoszintetizáló, hanem
exoterm kémiai folyamatok energiáját használja a szén-dioxid megkötéséhez. Ezt a táplálkozási típust
kemoszintézisnek nevezzük.
Forrás: http://www.doksi.hu

34 - A moszatok, a gombák és a mohák kialakulása

Az élet történetének már kb. háromnegyede lezajlott, már régóta külön úton fejlődtek a növények és az állatok,
amikor - kb. 1 milliárd évvel ezelőtt - megjelentek a többsejtű élőlények is. Erre az időre már több sejtmagvas
moszattörzs is kifejlődött egymással párhuzamosan az ősi ostoros moszatok mellett. Például a sárga- és a
zöldmoszatok. A moszatok egy része mind a mai napig egysejtű, de vannak többsejtűek is: pl. némelyik
barnamoszat a 300 m hosszúságot is meghaladja. Amíg azonban a fejlett növények teste különböző szövetekből
áll, addig a moszatot fölépítő sejtek között vagy egyáltalán nincs különbség, vagy csak olyan kismértékű, hogy
működésük alig tér el egymástól. A moszatok sejtjei nem alkotnak szöveteket, a többsejtű moszatok telepes
testfelépítésűek. Az egysejtű moszatok osztódással szaporodnak, a telepesek pedig többnyire ostorral úszó
ivarsejtekkel. Ebből is következik, hogy a moszatok tipikus vízi élőlények, legföljebb néhány fajuk él, meg pl. a
nedves talajon. Valószínűleg az ősi moszatokból indult el a gombák fejlődési ága. Mégpedig talán úgy, hogy
egyes ősi moszatcsoportokból eltűnt a zöld festékanyag, s így a fotoszintetizálás képessége is. Ez tehát - ha
tényleg így történt - nem volt egyértelműen "fölfelé" haladó fejlődés. Mindenesetre a különböző moszatok óriási
mértékű elterjedése, vagyis a föld élő anyagának nagymértékű megnövekedése lehetővé tette, hogy az állatok és
a baktériumok mellett még egy olyan élőlénycsoport is kialakuljon, amely tagjai nem termelő szervezetek. A
fejlett gombák spórái apró, száraz "porszemek", amelyek, ha nedves helyre kerülnek, osztódni kezdenek, és
fonalat képezve kialakítják a gomba testét. Lényeges, hogy a spórák szárazak, mert ily módon a szaporodásuk
függetlenné vált a víztől.
Megkezdődött a folyamat, amelyben az élővilág meghódítja a szárazföldet is.
Az ősi zöldmoszatok nagyon fontosak voltak az egész növényvilág további evolúcióját illetően: minden
fejlettebb növénytörzs belőlük ágazott el. Pl. a mohák törzse is az ősi zöldmoszatokból származik. Ez a fejlődési
ág kb. 350 millió évvel ezelőtt indult el, amikor a Föld éghajlata szárazabbá vált.
A mohák nem tipikus telepes növények. Sejtjeik már differenciálódtak különböző működésekre, de még nem
alkotnak igazi szöveteket. A mohák átmenetet képeznek a telepes és a gyökeres – száras - leveles növények
között. A mohák nedves helyre került spórájából kifejlődik a kicsiny, zöld mohanövényke. Ennek csúcsán
fejlődnek ki az ivarsejtek. A hímivarsejtek harmat- vagy esőcseppben, ostorral úsznak a petesejthez. Ez még az
ősi moszatoktól örökölt sajátság. A zigótából nyeles spóratok fejlődik, milliónyi barna spórával. S a kör
kezdődik elölről.
A mohák tehát már szárazföldi növények, de ivaros szaporodási folyamatuk még mindig az ősi módon, vízhez
kötve folyik.

Mit jelent az, hogy a moszatok telepes növények?

Hogyan fejlődhettek ki a gombák az ősi moszatokból?
Mi mutatja a gombák szárazföldi jellegét?
Mennyiben fejlettebbek a mohák a telepes növényeknél?
Hogyan váltakozik a mohák ivaros és spórás szaporodása'?

Az egyes moszattörzsekre jellemzőek a különböző festékek, amelyek elfedik a zöld festékanyag színét. Ez már
egy hosszú fejlődés eredménye, ugyanis ezek a más színű, kiegészítő festékek teszik lehetővé, hogy a tengerek
olyan mélységű vízrétegeiben is jól elnyelhessék a napfény energiáját, ahová a sárgásvöröses színű napfény már
nem jut el, de a kékes színű (vagy a zöld) még igen. Ezzel kapcsolatban gondold végig, hogy a színes anyagok
mindig a kiegészítő színüket nyelik el leginkább. A gombák sejtfala kitinből van. Mivel ez az anyag a növények
szervezetében nem fordul elő, viszont az állatvilágban gyakori, (ebből van az ízeltlábúak váza), sok kutató úgy
véli, hogy a gombákat nem szabad besorolnunk a növények közé. Szerintük ilyenformán a soksejtűeknek három
országa van: a növények, a gombák és az állatok.
Forrás: http://www.doksi.hu

35 - A harasztok, nyitvatermők és zárvatermők kialakulása

A harasztok - a mohákkal körülbelül egy időben - szintén az ősi zöldmoszatokból fejlődtek ki. A mohákhoz
hasonlóan ezek a növények is a szöveti differenciálódás irányában fejlődtek. A harasztoknak azonban már igazi
szöveteik és szerveik vannak. Spórájukból előtelep fejlődik. Ezen vannak az ivarszervek, s a zigótából lesz a
nagy, fejlett spóratermő növény. Hímivarsejtjeik harmat- vagy esőcseppben, ostorral úszva érik el a petesejtet,
megtermékenyítésük tehát még mindig ősi típusú: vízhez kötött. Ez az egyik oka annak, hogy csak átmenetileg
válhattak a szárazföld uralkodó növényeivé. Az ősi harasztokból kifejlődő virágos növények megjelenése vetett
véget a harasztok "egyeduralmának". A virágos növények onnan kapták a nevüket, hogy egyes leveleik hím- és
női ivarlevelekké módosultak, s így kialakult a virág.
A virágos növények, szöveti szerkezetüket tekintve a legfejlettebbek valamennyi növény között. Fontos
evolúciós "újításuk" a megtermékenyítésük módja. Eltűnt az ősi, ostoros hímivarsejt. Az evolúció során
kialakuló virágos növények hímivarsejtjei - amelyek a virágporszemekben vannak - a szél segítségével jutottak
el a petesejtekhez. A megtermékenyítésnek a víztől függetlenné válása is hozzájárult ahhoz, hogy a virágos
növények az egész szárazföldet meghódították. A virágos növények fejlődése hamarosan kétfelé ágazott; a mai
nyitvatermők és zárvatermők törzsére. A nyitvatermők női ivarlevelén, szabadon, fedetlenül fejlődnek a
magkezdemények, tehát ezeknek a növényeknek - magházuk nem lévén - nincs termésük, csak magjuk. A
nyitvatermők - közülük is elsősorban a fenyőfélék - kb. 200 millió esztendővel ezelőtt élték virágkorukat,
visszaszorítva a harasztokat. Nagyjából 100 millió évvel ezelőtt azonban ezek is "átadták az első helyet" a
rohamosan terjedő zárvatermőknek, de azért bizonyos életközösségekben mindmáig fontos, esetleg uralkodó
szerepet játszanak.
A zárvatermők a növényvilág legfejlettebb törzse. Magházuk az evolúció során úgy jött létre, hogy a női
ivarlevél a petesejtet, illetve a magkezdeményt egyre jobban körülvette, majd végül záródott és összenőtt. A
magház azért bizonyult előnyösnek az evolúció folyamán, mert ilyen módon a magkezdemény - majd a
termésben a mag - sokkal védettebb. Nagyjából a zárvatermők megjelenésével egy időben indultak
robbanásszerű fejlődésnek a rovarok. Ez tette lehetővé, hogy egyes zárvatermő fajok esetében szép lassan
kialakuljon a széllel való beporzás mellett - majd helyett - a biztosabb eredményű rovarbeporzás. A
rovarbeporzású növények közül azoknak van szelekciós előnye, amelyeknek könnyebben megtalálják a rovarok
a virágát. Ezért a zárvatermők között sok feltűnő virágú faj alakult ki. Az egyiknek az illatanyagait veszik észre a
rovarok, a másiknak az élénk színeit, a harmadiknak a föltűnővé csoportosult virágzatát. Van azonban a
zárvatermőknek számos olyan faja is, amelyiknél megmaradt a szélbeporzás. Ezeknél a növényeknél a fejlődés
iránya az egyre bőségesebb virágportermelés volt, pl. a porzós virágok virágzatba csoportosulásával. Így ugyanis
biztonságosabb a beporzás. A zárvatermők kialakulása óta újabb növénytörzs nem jelent meg. Ma egymással
párhuzamosan folyik a meglevő törzsek evolúciója.

Hasonlítsd össze a mohák és a harasztok testfelépítését és szaporodását!

Miben fejlettebbek a virágos növények a harasztoknál és miben nem?
Hasonlítsd össze a telepes moszatok, a harasztok és az ősi virágos növények megtermékenyítését!
Hogyan alakult ki a magház?
Mitől és mit véd a magház?
Mi a különbség a rovar- és szélbeporzású zárvatermők evolúciója között?
Némely zárvatermő növényfaj virága az idők folyamán olyan alakúvá fejlődött, hogy ma már csak egy
bizonyos rovarfaj tudja megtalálni benne a "nektárt", s közben elvégezni a beporzást. Az evolúció során növény
és állat kölcsönösen alakultak egymáshoz. Egyes zárvatermők virágjában egész bonyolult mozgó "szerkezetek"
alakultak ki az évmilliók során, amelyek mind a beporzás biztonságát növelik. Ilyenek, pl. a rovarok hátához
csapódó porzók a zsályák virágjában. Kémiából már tavaly tanultátok, hogy a szén tudományos neve
Carboneum. Innen származik az egyik földtörténetikor, a karbonkor neve, mivel ekkor képződtek a mai
széntelepek. Ekkor - vagyis kb. 300 millió évvel ezelőtt - a növényvilágban az ősi harasztok voltak az
uralkodók, köztük a mai harasztoknál sokkal nagyobb fatermetű ősharasztok. Ezeknek maradványaiból alakult ki
évmilliók alatti lassú bomlással az ásványi szén. Az ősharasztokból alakultak ki a magvas páfrányok. Levelük
még a páfrányokéhoz volt hasonló, de ezek a növények már magvakat hoztak létre. A magvas páfrányok
kipusztultak, de a belőlük kialakult szágópálmák és páfrányfenyők ritka képviselői ma is élnek.
Forrás: http://www.doksi.hu

36 - Vizsgálatok a növények evolúciójával kapcsolatban

Nyilvánvaló, hogy magát a négymilliárd éves evolúciót nem tudjuk ténylegesen vizsgálni, ehhez olyan
"időgépre” volna szükségünk, amely csak a merész fantáziájú írók könyveiben létezik. Meg tudjuk azonban
vizsgálni ma is az evolúció néhány eredményét. Összehasonlításokat tudunk tenni, amelyeknek alapján
következtethetünk a fejlődés útjára-módjára. Tudjuk, hogy az egész élővilág evolúciójának egyik legfontosabb
lépése volt a klorofill - és ezzel együtt a fotoszintézis - kialakulása. Vizsgáljuk meg magát a klorofillt, és azt,
hogy vajon a legfejlettebb növényekben ugyanolyan klorofill van-e, mint az egyszerű moszatokban.
Vizsgáljuk meg azt is, hogy a klorofill oldat milyen színű fényt enged át, s milyet nyel el!
A földtörténeti ókor egyik szakaszában - a karbon korban - óriási mennyiségű és nagytermetű haraszt
népesítette be a szárazföldet. Ezek faanyagából keletkezett a mai szén. Kémiából már megismerkedtetek a
szárazlepárlással; ennek lényege, hogy az élőlényeket alkotó széntartalmú vegyületek oxigén nélküli hevítés
hatására elbomlanak, s végül ott marad a szén. Az ásványi szenek pontosan ezen az úton keletkeztek, csak
rendkívül lassan és nem teljes bomlással. Az ásványi szenek még tovább bonthatók szárazlepárlással: így kapjuk
- a fűtésre használható városi gáz mellett - a kokszot. Az őslégkör főleg H2, CH4, NH3, és H2O molekulákból
állt. Zömmel ugyanebből a négyféle atomból épülnek föl az élőlényeket alkotó vegyületek is. Az előző,
szárazlepárlásos vizsgálatban bizonyítottuk a széntartalmat. Ebből az egyszerű vizsgálatból azonban további
következtetések is levonhatók.
A nitrogént is kimutathatjuk az élőlények anyagaiból. A kimutatás kémiai alapja az, hogy lúgos kémhatású
közegben hevítve a fehérjékből a nitrogénatomok egy része NH3 formában távozik. Az ammóniagázt pedig
nedves indikátorpapírral kimutathatjuk azon az alapon, hogy vízzel reagálva lúgos kémhatást eredményez.
Készítsetek az osztálytermetekbe, a leghosszabb falra egy hosszú, tenyérnyi széles papírcsíkot, amelyre
fölírjátok a Föld és az Élet fejlődésének legfontosabb lépéseit. Az időszalag egyik vége jelentse a kb. 10 milliárd
évvel ezelőtti hatalmas robbanást, amelynek során kialakult a világegyetem mai formája, a másik vége pedig a
"most" -ot. A szalag időtengely jellegű, tehát ki kell számítanotok, hogy ha pl. 8 méter a teljes hossza, akkor
mennyi felel, meg pl. 100 millió évnek, amennyivel ezelőtt megjelentek az első zárvatermők, s hol kell jelölni az
1, 5 milliárd évet, amióta sejtmagos szerveződésű lények élnek a Földön. Lapozzátok végig a törzsfejlődés című
fejezet eddigi részét, írjátok ki a szövegből a szerintetek legfontosabb adatokat, számítsátok át a szalagotok
hosszának megfelelően, és végül írjátok föl a falra erősített szalagra!

A következő órákon az állatvilág evolúciójával fogunk foglalkozni. Ne felejtsétek el továbbra is beírni az

adatokat ebbe az időtengelybe! A következő órákra nézd át, hogy mit tanultatok hatodikban a szivacsokról és a
csalánozókról, s hetedikben az állatok egyedfejlődésével kapcsolatban a pete barázdálódásáról!
Forrás: http://www.doksi.hu

37 - Az egysejtűek, a szivacsok és a csalánozók kialakulása

Föltehetően kb. 1, 5 milliárd évvel ezelőtt, nem sokkal a sejtmagos szerveződés kialakulása után jelent meg az
egysejtű, ősi ostoros moszatok között az a fejlődési ág, amelynek egyedei fotoszintézis helyett egyre inkább a
sejtszájukat használták, oldott tápanyagok helyett darabos táplálékot vettek fel, és jellemzőjükké vált az aktív
helyváltoztató mozgás. Ebből az ágból fejlődtek ki az állatok. Láttuk, hogy a növényvilág evolúciójában az
egyik vezérfonal a differenciálódás, vagyis az, hogy az addig egyforma sejtek fokozatosan különbözővé válnak
alak és működés szempontjából is. Így kialakulnak a szövetek, azokból pedig a más-más életfolyamatokat végző
szervek. Ez a differenciálódási folyamat az állatvilág fejlődésében is megfigyelhető. Két törzse is van az
állatoknak, amelyek mindmáig egysejtűek maradtak. Nekik igen változatos sejtszervecskéik vannak, amelyekkel
a különböző mozgás- és anyagcsere-folyamatokat végzik. Náluk tehát az egyetlen sejten belül történt a fokozatos
differenciálódás. A fejlett többsejtű állatoknak minden életműködésükre külön szervük, szervrendszerük van.
Ennek a differenciálódásnak a feltétele - a többsejtűvé válás - az állatok fejlődési vonalán is kb. akkor
következett be, amikor a növényeknél. A legegyszerűbb többsejtű állatok olyan vízi élőlények, amelyeknek
tucatnyi sejtje között alig van különbség. Majdnem olyanok, mint egy szedercsíra.
Valamivel fejlettebbek már a szivacsok: zigótájuk barázdálódása tovább megy a szedercsíra állapotnál, s ennek
bonyolultabbá válásával alakulnak ki az egyes állatkák, amelyek telepekbe csoportosulva alkotják a szivacsot. A
szivacsok sejtjei közötti differenciálódás még olyan alacsony szintű, hogy esetükben még nem beszélhetünk
igazi szövetekről. A szivacsok után jelentek meg a csalánozók. Egyedfejlődésük során a gömbölyű
szedercsírából az egyik oldal benyomódásával egy zsákszerű képződmény - az ún. bélcsíra alakul ki. Ennek
külső és belső sejtrétegéből fejlődnek ki a csalánozók szövetei. Szöveteik azonban még mindig elég
kezdetlegesek. Például nincs külön hám- és izomszövetük, ezt a két működést egyszerre végzik az
összehúzódásra is képes hámizom sejtek. A csalánozóknál fejlettebb szövetes állatok bélrendszere és testük
külső fala között üreg van, amelyet különböző szervek töltenek ki. Ezek a testüreges állatok. Közülük azok a
férgek a legegyszerűbbek, amelyek bélrendszerének ugyanúgy csak egy nyílása van, mint a bélcsírának. Ez a
nyílás szolgál táplálékfelvételre is, kiürítésre is.
A fejlődés következő lépése az volt, hogy megjelent a második testnyílás, vagyis kialakult a bélcsatorna.
Ezeknek az állatoknak a zigótája nem áll meg a bélcsíra állapotban, hanem továbbfejlődik, s megjelenik rajta
még egy nyílás. Az ilyen - két-testnyílású - állatoknak két csoportja van: az egyikben a régebbi nyílás körüli
sejtekből fejlődik ki a leendő szájnyílás, s az új pedig végbélnyílássá alakul. Ezeket az állatokat nevezzük
ősszájúaknak. A másik fejlődési ágban fordítva történik a testnyílások kialakulása: az új nyílás lesz a szájnyílás,
s az eredetiből alakul ki a végbélnyílás. Ezek az újszájúak. Az ősszájúakhoz tartoznak a különböző férgek,
valamint a puhatestűek és az ízeltlábúak, az újszájúakhoz pedig a gerincesek, köztük mi, emberek is. Míg a
növények fejlődési ágán lassan, fokozatosan jelentek meg az egyre fejlettebb alakok, addig az állatvilágban
robbanásszerű gyorsasággal alakultak ki egymás után a ma is élő törzsek. Az állati szövetek előbb alakultak ki,
mint a növényeké. Még a mohák sem jelentek meg, amikor az állatok evolúciója már a gerincesek törzsét is
létrehozta.

Melyik élőlénycsoportból fejlődtek ki az állatok?

Mi a különbség az egysejtűek és a többsejtűek evolúciós differenciálódása között?
Mely állatok felelnek meg a barázdálódó zigóta egy-egy állapotának?
Sorold föl az állatok evolúciójának fontosabb "újításait".

Az egysejtűek 2 törzsébe - a már megismert amőbán és papucsállatkán kívül - igen sok faj tartozik, köztük
betegségokozók is. Pl. az álomkór okozója, amit a trópusi cecelégy terjeszt, és a malária kórokozója, ami egy
szúnyogfaja szúrásával terjed egyik emberről a másikra. Az ősi egysejtű állatok közül elsősorban azokat
ismerjük, amelyeknek szilárd külső váza volt mészből-kovából; ez a váz megmaradt az évmilliók alatt. Közöttük
nevezetes a "Szent László pénze", amelynek lencse alakú héja akár 10 cm átmérőjű is lehet! (Ne felejtsük:
egyetlen sejt!) a bélcsíra két sejtrétegét külső, illetve belső csíralemeznek nevezik szaknyelven. A testüreges
állatok esetében kialakul még egy középső csíralemez is. Tulajdonképpen ez határolja a testüreget. Jellemző az
egyes szervrendszerekre, szervekre, hogy melyik csíralemez differenciálódó fejlődésével alakulnak ki. Pl. az
idegrendszer és a kültakaró a külső, az emésztő szervrendszer a belső, a vázizmok pedig a középső csíralemezből
fejlődnek. A differenciálódás folyamata összességében jellemző az egész evolúcióra. Egyes fejlődési ágakban
azonban éppen az ellenkezőjét látjuk: a fokozatos leegyszerűsödést. Ezzel a folyamattal elsősorban az élősködő
élőlényeknél találkozhatunk. Körülbelül 1-1, 5 milliárd évesek azok a tengeri homokkőmaradványok,
amelyekben féregszerű, medúzaszerű lények nyomait vélték találni. A földtörténeti őskor későbbi szakaszából
egyre több nyom került elő. Ezek mind váz nélküli élőlényekről képződtek, ezért csak egészen kivételes
körülmények között maradhattak fenn. Érdekes, hogy míg a növények törzsfejlődése rendkívül lassan játszódott
le, addig a gerinctelen állatok törzsei "szinte egyszerre” jelentek meg. Mai ismereteink szerint az ősszájúak és az
Forrás: http://www.doksi.hu

újszájúak közös őstől származhattak. A földtörténeti ókorban a szárazföldek még nem a mai helyükön voltak. A
kontinensek és az óceánok mai helyzete hosszú folyamat eredménye. Alfred Wegener (1880-1930) német
földrajztudós földfejlődési elméletében azt vallotta, hogy az eleinte egységes szárazföld a földtörténet során
szétszakadt, és a kontinensek lassú vándorlással kerültek a mai helyükre, sőt a vándorlás ma is tart.

A következő órára nézd át a hatodikos tankönyvből, hogy mit tanultatok a férgekről, valamint a puhatestűek és
az ízeltlábúak törzsébe tartozó állatokról!
Forrás: http://www.doksi.hu

38 - A férgek, a puhatestűek és az ízeltlábúak kialakulása

Ezek az állatok valamennyien ősszájúak. A férgek közé több állattörzset sorolunk. Valamennyire jellemző,
hogy szilárd vázuk nem fejlődik, bőrizomtömlőjük van, amely egyszerre mozgásszervrendszer, bőr és
légzőszervrendszer. Kiválasztó szerveik elég kezdetlegesek, idegsejtjeik dúcokba rendeződnek, s a dúcok,
valamint az azokat összekötő idegek többnyire az állat feji végén és hasi oldalán vannak. A legfejlettebb férgek
a gyűrűsférgek. Szelvényezettségük egy új lehetőség a differenciálódásra; esetükben az egyes szelvények között
történik működésmegosztás. A feji végen levő szelvényekben fejlettebbek az érzékszervek és az idegrendszer,
viszont külön szelvények végzik a szaporodás funkcióit.
A puhatestűek törzsébe tartozó állatokon ma már nem látszik, hogy hajdan nekik is a hasi oldalukon volt az
idegrendszerük. Bőrizomtömlőjük, kiválasztó szerveik, dúcidegrendszerük és még sok más tulajdonságuk
alapján azonban kétségtelen, hogy valamiféle ősi féregből fejlődtek ki.
Fontos evolúciós "újítása" van a puhatestűeknek: a szilárd váz. Külső, mésztartalmú vázuk van. Ez a
férgekénél valamivel fejlettebb mozgást tesz lehetővé - mivel hozzá tapadnak az izmok -, de legfőképpen
védelemül szolgál. Külön légzőszervük fejlődik a köpenyük egy részéből. Amíg a férgek csak vízben, vagy
nedves helyen élhetnek, mert bőrük hamar kiszáradna (s ez a légzésüket lehetetlenné tenné), a puhatestűek között
már olyanok is vannak, amelyek tipikusan szárazföldi állatok, ilyen, pl. sok csiga. Az üledékes mészkőhegyek
anyaga az ősi puhatestűek vázaiból állt össze. Az őszájúak - és egyben az egész állatvilág - legnagyobb és
legváltozatosabb törzse az ízeltlábúak. Szelvényezett testük és hasi oldalon elhelyezkedő dúcidegrendszerük
arról árulkodik, hogy rokonai a férgeknek, azok között is közelebbről a gyűrűsférgeknek. Az ősi gyűrűsférgek
között jelent meg hajdan egy fejlődési ág, amelyre a szelvények közötti olyan fokú differenciálódás volt
jellemző, hogy végül is a különböző szelvények testtájakba csoportosultak. Ez a mai ízeltlábúak közül leginkább
a rovarokon látszik, melyeknek három testtája jól mutatja a működésmegosztást. A fej az érzékszervek és az
idegdúcok központja, a lábakat és szárnyakat viselő tor a mozgás "felelőse", a potrohban pedig az emésztő-, a
kiválasztó- és a szaporító szervrendszer található, s ezen túl a potroh mozgatása még a légzésükben is jelentős.
Az ízeltlábúak fejlődési vonalán is kialakult a külső váz, de ez nem mésztartalmú, hanem kitinből áll. Ehhez a
kitinvázhoz tapad belülről a rendkívül finom mozgásokat lehetővé tevő, tagolt izomzat. Fejlett idegrendszerük,
gyors mozgásuk, védő kitinvázuk, fejlett utódgondozásuk - és sok más, az evolúcióban számukra szelekciós
előnyt biztosító tulajdonságuk - révén az ízeltlábúak igen gyorsan uralkodó állatcsoporttá váltak az állatvilágban.
ők képviselik az ősszájúak fejlődési ágának csúcsát.

Hasonlítsd össze a férgeket, a puhatestűeket és az ízeltlábúakat váz, mozgás, légzés és idegrendszer

szempontjából!
Mi a szelvényezettség evolúciós jelentősége?
Honnan származnak az ízeltlábúak, és mi bizonyítja ezt?
Hasonlítsd össze a gyűrűsférgeket, a puhatestűeket és az ízeltlábúakat fejlettség és kialakulási sorrend szerint!

A hasi oldalon elhelyezkedő idegrendszer annyira jellemző az ősszájúak többségére, hogy nevezhetnénk őket
"hasi idegűeknek" is. A májmételynek és rokonainak csak egynyílású bélrendszere van. Vannak olyan, hozzá
hasonló, élősködő bélférgek is, amelyeknek egyáltalán nincs testnyílása: a gazdaállat által már félig
megemésztett tápanyagokat szívnak föl a bőrükön keresztül a gazdaállat bélcsatornájából. Ilyen az emberben
élősködő galandféreg is.
Az ízeltlábúak külső váza hathatós védelmet jelent számukra, de azzal a következménnyel jár, hogy ezek az
állatok csak lárvakorukban növekszenek (kifejlett állapotban gyakorlatilag már nem), ezért testméretükkel együtt
idegrendszerük mérete is meglehetősen korlátozott. Akármennyire is fejlettek sok más állattörzshöz képest,
idegrendszerük kicsisége mégiscsak korlátozza minőségi fejlődésüket. A földtörténeti ókor elején az
ízeltlábúakhoz tartozó, később teljesen kipusztult háromkaréjúak sok ezer tagja népesítette be a földet.

A következő órára nézd át a hatodikos tankönyvből, hogy mit tanultatok a halakról, a kétéltűekről, a hüllőkről,
a madarakról és az emlősökről! A hetedikes tankönyvben olvasd el a csont- és a porcszövetről szóló
bekezdéseket!
Forrás: http://www.doksi.hu

39 - A gerincesek kialakulása

Nem sokkal az újszájúak fejlődési vonalának megjelenése után - kb. 500 millió évvel ezelőtt - kialakultak már
olyan primitív élőlények, amelyeknek porcpálcika volt a vázuk. Ettől az őstől örökölték a mai gerincesek a háti
oldalon elhelyezkedő belső vázat, a háti oldalon található csőidegrendszert, valamint azt, hogy a
légzőszervrendszerük kapcsolatban van az emésztőcsatorna első szakaszával, vagyis az előbéllel. A gerincesek
váza eleinte porcszövetből állt, s csak később jelent meg fokozatosan e mellett a szilárdabb csontszövet. A
csontvázrendszer sokkal nagyobb tömegű testet képes hordozni, mint a kitinváz. A nagyobb testméret nagyobb
idegrendszer kifejlődését is lehetővé teszi. A nagyobb nem feltétlenül fejlettebb, de azért az idegsejtek száma
nem lényegtelen abban a tekintetben, hogy az idegrendszer mennyire bonyolult működésekre képes. A belső váz
kialakulása tehát sorsdöntő lépés volt az evolúció történetében a magasrendűen szervezett élet szempontjából. A
gerinceseken belül a halak osztálya alakult ki először. Az ízeltlábúak és a puhatestűek mellett a halak voltak
ekkor az uralkodó állatcsoport. Kopoltyújuk az emésztőcsatorna első szakaszát áttörő résekből fejlődött. Vízbe
rakott ikrákkal szaporodnak, megtermékenyítésük az állatok testén kívül történik.
Kb. 400 millió évvel ezelőtt a Föld éghajlata szárazabbá vált. Ekkor már több olyan ősi hal is kifejlődött, amely
kopoltyúja mellett tüdővel is lélegzett. Tüdejük az előbélből nyíló hólyag volt, amelybe”lenyelték” a levegőt. Az
egyik fejlődési ág evolúciója során kifejlődött az orrnyílás is. Ezek az állatok az ily módon tökéletesedő
tüdőlégzés révén egyre inkább képessé váltak hosszabb szárazföldi vándorlásra és "vadászatra" is. Belőlük
fejlődtek ki az ősi kétéltűek. A szárazföldi életmódra való lassú áttérés együtt járt azzal, hogy a páros úszók
nyele egyre hosszabb és erősebb lett, alkalmassá vált a test súlyának hordozására is. Így alakultak ki a
szárazföldi gerincesek lábai. A kétéltűekben ma a kétfajta légzési mód már nem egyszerre történik, hanem az
egyedfejlődés két szakaszában külön-külön. Megőrizték az ősi halaknak azt a tulajdonságát, hogy vízbe lerakott
petékkel szaporodnak és megtermékenyítésük külső.
Az éghajlat további szárazabbá válása nyomán olyan élőlények alakultak ki, amelyek egyre tökéletesebben
alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. Ilyen evolúciós "újítás" volt a kiszáradástól védő szarupikkely és a
sok tápanyagot tartalmazó, megfelelő védőburokkal rendelkező, szárazföldön is lerakható tojás. A tojás már nem
petesejtet tartalmaz, hiszen belső megtermékenyítés után kerül ki a külvilágra. Ezek a tulajdonságok tették
lehetővé az ősi hüllők számára, hogy gyakorlatilag az egész szárazföldet meghódítsák, s egy időre az állatvilág
képének meghatározói legyenek. Viszonylag hamar megjelentek az ősi hüllők között olyanok, amelyek a
tojásból kikelő utódot tovább gondozták, módosult bőrmirigyeik tejszerű váladékával táplálták. Innen már csak
egy nagy lépés az igazi emlősállatok kialakulása. Ez pedig az, hogy a zigótának nem alakul ki védőhéja, nem is
kerül a külvilágba, hanem védett helyen: az anyaméhben fejlődik. Az emlősök testét borító szőr az ősi hüllők
pikkelyéből fejlődött. Testhőmérsékletük állandóságának kialakulását az egyre tökéletesebb vérkeringés és az
egyre fejlettebb idegrendszeri szabályozás tette lehetővé. Az ősi emlősökkel párhuzamosan, egy kicsit később,
még egy fejlődési vonal indult el az ősi hüllőkből. Ez vezetett a mai madarakhoz: Az ő fejlődési vonaluk
megőrizte a tojásokkal való szaporodást. Az emlősöktől függetlenül náluk is kialakult a testhőmérséklet
szabályozása. Tolluk szintén az ősi hüllők pikkelyeiből származik.

Sorold fel a minden gerincesre jellemző tulajdonságokat!

Miféle kapcsolatban van a légzésük a bélcsatornával?
Mi a belső váz jelentősége?
Hogyan alakult a szaporodás módja az ősi halaktól az emlősökig?
Keress a gerinces osztályok között rokonságon és nem rokonságon alapuló hasonlóságokat!

A tojás abból a szempontból is újdonság a petével szemben, hogy a benne levő sok tápanyag révén az utód
sokáig fejlődhet a védő héjon belül, s mire kikel, addigra már közel olyan, mint a felnőtt példányok. Tojásrakó,
és más szempontokból is, még a hüllőkhöz hasonlító emlős ma is él, pl. az ausztráliai hangyászsün és a
kacsacsőrű emlős. Ez utóbbinak a "csőre" nem igazi csőr, s nem is rokonság miatt hasonlatos a kacsa csőréhez,
hanem a hasonló táplálékszerzési mód következtében. Az újszájúakhoz tartoznak a tüskésbőrűek is (pl. a tengeri
sün és a tengeri csillag) s ide sorolunk még néhány kisebb törzset is.
Forrás: http://www.doksi.hu

40 - Őshüllők, erszényes emlősök

Az állatok evolúciójának egyik legérdekesebb fejezete az óriástermetű őshüllők kialakulása és kipusztulása.

Csupa talány és ez idáig megfejtetlenrejtély: Miért lettek olyan - mai szemmel - különös alakúak és méretűek, és
miért pusztultak ki szinte egy csapásra? (Ez az "egy csapásra” persze földtörténeti arányokban gondolkodva
értendő, azért ez eltartott néhány millió évig!) Ha csokorba szedjük a leletek alapján az őshüllők testméreteinek
"világrekordjait", akkor valóban ijesztő képet kapunk.
Íme néhány a különböző "legnagyobbakról"
50 méter testhosszúság,
100 tonnát elérő testtömeg,
6 méter magasan tartott fej,
1 méter nagyságú csigolya,
5 méteres lépések,
130 centiméteres lábnyomok,
50 km/óra sebességű futás,
20 cm nagyságú fogak,
15 métert meghaladó szárnyfesztávolság,
8 liter űrtartalmú tojás,
100 kg-ot jóval meghaladó napi táplálékmennyiség.

Ilyen állatok éltek a földön 200 millió évvel ez előttől kezdve egészen 60 millió évvel ez előttig, vagyis 140
millió éven keresztül. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy ebben az időszakban csupa ilyen behemót nagy
állat élt. Az akkori hüllők között is voltuk kisebbek, sőt: egészen kicsik is.
Rendkívül változatosak voltak az őshüllők. Volt köztük békés növényevő- ezek voltak a leghatalmasabbak - és
félelmetes ragadozó, volt négylábú és fölegyenesedve járó is, volt szárazföldön mozgó, repülő életmódot folytató
és olyan is, amelyik visszatért a vízi életmódra. A mai madarak ugyan az ősi hüllőktől származnak, de nem a
repülő hüllőktől. A repülő őshüllőknek nem volt tollazata; a repülőfelületet egy bőrhártya alkotta, amely a mellső
végtag, annak rendkívül hosszúra nyúlt negyedik ujja, valamint a test között feszült ki. Ebből a szempontból
tehát még inkább hasonlítottak a denevérekre. Ez azonban csak "véletlen” hasonlóság, pontosabban annak
köszönhető, hogy hasonlít az életmódjuk. Semmivel sem közelebbi rokona a repülő sárkánygyík a denevérnek,
mint a többi emlősállatnak. Elég hosszú ideig egymás mellett éltek a repülő gyíkok és a már kialakult ősi
madarak is. Végül is a levegő birtokbavételében az utóbbiak győztek, a repülő hüllők - a dinoszauruszokkal
együtt - kipusztultak. Kipusztulásuknak valószínűleg több "szerencsétlen" körülmény egybeesése volt az oka.
Megváltozott a Föld éghajlata, csökkent a növényzet, s ez táplálkozási nehézséget jelentett ezeknek az
óriásoknak, lehűlt a levegő, nőtt a földfelszínre érkező kozmikus sugárzás mennyisége, megjelentek a náluk
alkalmazkodóbb és fejlődőképesebb emlősök, "túl" nagy méretük miatt mozgásszervi és anyagcserezavaraik
voltak stb. Ma még nem tudjuk az igazságot, de igen valószínű, hogy nem vezethető vissza egyetlen okra egy
ilyen óriási élőlénycsoport "hirtelen" és teljes kihalása. Amikor a dinoszauruszok kialakultak, akkor az ősi
hüllőkből már elindult egy fejlődési ág a leendő emlősök felé. Ezek az emlősszerű őshüllők azonban kicsik és
gyengék voltak a dinoszauruszokhoz képest, fejlődésük háttérbe szorult több mint 100 millió éven át, egészen
addig, amíg az óriástermetű őshüllők ki nem pusztultak. Ekkor következett el az emlősök "ideje".
Szinte kezdettől két ágon folyt az emlősök fejlődése: az egyik ág az erszényesek, a másik a méhlepényesek.
Valószínű, hogy a méhlepényesek Eurázsia területén fejlődtek ki, az erszényesek pedig Észak-Amerikában. A
méhlepényesek erősebbnek bizonyultak az erszényeseknél, s az Eurázsiával akkor még összefüggő Észak-
Amerikába átjutva, kiszorították onnan azokat. Az erszényesek Dél-Amerikán és az Antarktiszon keresztül
Ausztráliába "menekültek". Közben azonban a kontinensek fokozatos távolodása miatt Ausztrália teljesen
elszakadt, s így oda a méhlepényesek már nem jutottak át. Ez a legvalószínűbb magyarázata annak, hogy
Ausztrálián miért nincsenek méhlepényes emlősök (kivéve persze azokat, amelyeket már az ember vitt oda), s
hogy erősebb vetélytárs híján ott miért tudott megmaradni és továbbfejlődni az erszényes emlősök ága. Mindez
a fejlődéstörténet csak úgy érthető meg, ha az ősi kontinensek mozgását, és a mai földrészek kialakulását
ismerjük. A fentiekből az is következik, hogy - mivel az erszényes és méhlepényes emlősök fejlődése már régen
kettévált - az egymásra hasonlító farkas és erszényes farkas, patkány és erszényes patkány, medve és koala nem
közelebbi rokonai egymásnak, mint más, alakra nem hasonlító fajoknak. A legismertebb erszényeseknek, a
kenguruknak, nincsenek is "megfelelőik" a méhlepényesek között.
Forrás: http://www.doksi.hu

41 - Az ember kialakulása

Darwin írta le először tudományos alapossággal, hogy az ember az állatvilágból fejlődött ki. Bizonyítékai
között szerepeltek többek között testfelépítési hasonlóságok is. Az ember csontjainak alakja, izomzatának
szerkezete, belső szerveinek fölépítése száz meg száz hasonlóságot mutat a gerincesek, azon belül is főleg az
emlősök, de leginkább a főemlősök testfelépítésével. Az ember féregnyúlványa csökevényes és gyakorlatilag
nincs működése, viszont megfelelője az igen sok emlősállatban meglevő, hosszú, üreges vakbélnek, amely
szerepet játszik a növényi táplálék emésztésében. Ostobaság lenne föltételezni, hogy az emberben eleve
"fölöslegesen" jött létre. Az ilyen csökevényes szervek egyértelmű bizonyítékai annak, hogy az ember az
emlősállatok közül fejlődött ki, s eközben bizonyos tulajdonságai megerősödtek, mások fokozatosan
elcsökevényesedtek, ismét mások pedig újonnan alakultak ki.
A testfelépítés mellett még más bizonyítékaink is vannak az ember származására. Például megegyezik az
emlősök és az ember májának működése, hasonlóak a hormonjaik, részben azonosak a vércsoportjaik. Az egyre
nagyobb számban előkerülő ősi csont- s eszközmaradványok alapján már kezd kirajzolódni az ember
evolúciójának az ősi majmoktól a mai emberig vezető bonyolult útja is. Kb. 10 millió évvel ezelőtt a majomszerű
főemlősök között több olyan fejlődési ág is kialakult, amelyre az volt jellemző, hogy fokozatosan két hátsó
lábukra fölállva jártak, agyuk pedig erőteljes fejlődésnek indult. Ezen ágak egyikéből lettünk mi, emberek, a
többi - részben párhuzamosan fejlődő - ág pedig kipusztult.
3 millió évvel ez előttről már egyszerű kőeszközöket is ismerünk. Ezeket nyilvánvalóan gondolkodó lények
készítették, de a fentiek miatt nem biztos, hogy mindegyiket a mi őseink. Kb. 2 millió évesek azok az ismert
legrégibb eszközkészítő lények, amelyek minden bizonnyal a mi őseinknek tekinthetők. Leleteik Kelet-Afrikából
kerültek elő. Agyuk térfogata - kb. 680 cm3 - még fele sem volt a mai emberének. Eszközeiket kövek
pattintgatásával készítették. Ez az emberős - más, emberszerű fajok közül fokozatosan kiemelkedve - tovább
folytatta fejlődési útját, agya egyre fejlettebb lett, keze egyre ügyesebb, törzse egyenesebb. Hordákban élt,
vadászott, a tüzet ismerte, s társaival közösen végzett munkájában kezdett szerepet kapni valamiféle beszéd.
Agytérfogatuk 0, 5 millió évvel ezelőttre már megközelítette az 1000 cm3-t. Ebből a korszakból való a
leghíresebb magyarországi ember őslelet: a vértesszőlősi. Még ezután is történt őseink fejlődésében ágakra
szakadás. Több emberfaj is elterjedt egymás után Afrikában és Eurázsiában. Ezek közül valószínűleg egy
Kaukázus környéki fejlődött a leggyorsabban.
Agyuk nagysága kb. 200 ezer évvel ezelőttre elérte a mai emberét (kb.: 1400 cm3). Finoman megmunkált
pengéket is készítettek, elég fejlett társadalomban éltek és elég jól beszélhettek. A többi közeli rokon fajt
kiszorítva (vagy beolvasztva) fokozatosan meghódították Európa, Ázsia és Afrika nagy részét. Valószínűleg
ekkor, vagyis a 100-200 ezer évvel ezelőtti szétvándorlás közben történt az a populációkra szakadás, amelynek
következtében kialakultak a jelenlegi emberfajták.

A gerincesek törzsén belül az ember mely állatcsoportoknak milyen mértékben rokona?

Melyek az ember származásának bizonyítékai?
Evolúciónk során mely testi tulajdonságaink változtak meg?
Mikből következtetünk emberőseink fejlettségére?
Mikor történt az ember evolúciójában az utolsó ágakra szakadás?

1871-ben jelent meg Darwin könyve: "Az ember származása". Már az első fejezetnek az a címe, hogy "Az
ember alsóbbrendű alakoktól való származásának bizonyítékai".
Az embrionális fejlődés kezdetén minden gerinces hasonlít egymáshoz, a néhány napos madár- és
emlősembriók csaknem egyformák. Minél közelebbi rokona két élőlény egymásnak, annál tovább hasonlítanak
az embrióik egymáshoz. Ennek a törvényszerűségnek az alapján visszafelé is következtethetünk; az ember és a
majmok embrióinak nagyfokú hasonlósága alapján biztosak lehetünk abban, hogy az ember közeli rokona a
főemlősöknek. Tulajdonképpen biológiailag közéjük tartozunk.
A főemlősökkel való rokonságunkat bizonyítja az is, hogy a modern genetikai vizsgálatok szerint a csimpánz és
az ember génállományának 99%-az azonos. Az öröklött magatartásformák (ivadékgondozás, társas viselkedés)
elemzése és összehasonlítása is a rokonság bizonyítékait szolgáltatja. A beszéd kialakulása már a kezdeti
formában is azzal a következménnyel járt, hogy az egyedek egyre kevésbé vándorolhattak át az egyik
ősembercsapatból a másikba, hiszen ott más "szavakat" használtak, pl. közös vadászatkor. Ez a populációkon
belüli, további csoportelkülönülésekhez vezetett, s a további fejlődésben már nem is annyira az egyed, mint
inkább a csoport fejlettsége volt a fő szelekciós tényező.
Forrás: http://www.doksi.hu

42 - A ma élő ember

A növények és az állatok evolúciójában mindig valamely biológiai adottság, valamely testi tulajdonság
fejlődése biztosítja a szelekciós előnyt. Az embert azonban nem ereje vagy gyorsasága segítette a létért folytatott
küzdelemben, hanem esze. Rendkívül fejlett agya ugyanis lehetővé tette, hogy kezével eszközöket készítsen,
hogy céltudatos tevékenységet - vagyis munkát - végezzen, hogy társaival beszéd útján is érintkezzen, hogy
társadalomban éljen, és egyéni élete során megszerzett tudását továbbadja az utódoknak.
Mindezek a tulajdonságok a fejlődés során erősítették is egymást. A kéz fejlődése visszahatott az agy
fejlődésére, s így közvetve önnön fejlődését is elősegítette. A beszéd fejlettebb társadalmat tett lehetővé, az
viszont egyre bonyolultabb mondandók kifejezését tette szükségessé. A társadalom, a munka, a beszéd, a fejlett
gondolkodás minden emberre egyaránt jellemző tulajdonság. Nem ezekben keresendő a ma élő emberek közti
különbség, hanem biológiai jellegekben. Bőrük színe, hajuk színe, orruk alakja, szemük formája és egyéb testi
tulajdonságaik alapján a ma élő embereket különböző csoportokba sorolhatjuk. Ezeket a csoportokat idegen
szóval nagyrasszoknak nevezzük. Az europid nagyrasszba tartozókat "fehérek"-nek szokták mondani, bőrszínük
alapján. Hajuk és szemük színe is többféle, orruk viszonylag nagy. ők népesítik be elsősorban Európát, Nyugat-
Ázsiát, Észak-Afrikát és Kolumbusz óta egyre inkább Amerikát is. Olyan különböző népcsoportok tartoznak ide,
mint pl. az arabok, az indiaiak és a szláv népek. A mongolid nagyrassz - a "sárgák" - bőre sárgás-barna. Hajuk
sima és fekete. Szemük barna, szemrésük ferde. Orruk kicsi. Általában alacsonyak. ők népesítik be szinte egész
Kelet-Ázsiát. Ide tartoznak, pl. a kínaiak, a vietnamiak és a japánok, ide soroljuk a lappokat is. Amerikába még
jóval Kolumbusz előtt vándoroltak át a befagyott Bering- szoroson keresztül. A negrid nagyrasszba tartozó
embereket másképp ”feketék"-nek hívjuk, sötét bőrszínük alapján. Hajuk göndör és fekete. Szemük barna.
Orruk lapos, ajkuk duzzadt. ők népesítik be Afrika nagy részét, igen nagy számban élnek Amerikában is, az
odahurcolt rabszolgák utódaiként. Az ausztralid a négy nagyrassz közül a legkisebb. Sötét bőrűek, hajuk és
szemszínük is sötét. Orruk széles, a férfiak arcszőrzete erős. ők Ausztráliának és a környező szigetvilágnak az
őslakói.
A négy nagyrassz rasszokra, s azok még kisebb csoportokra oszthatók. Jogos-e ennyire különböző élőlényeket
egyugyanazon fajba sorolni? Egyértelműen igen. A négy nagyrasszt egy emberfaj részeiként kell tekintenünk,
mivel bármelyik nagyrassz egyedeinek bármilyen másikkal való szaporodására lehetőség van, márpedig tudjuk,
hogy ez fontos bélyege az egy fajba tartozásnak. Mivel az emberiség fejlődése egyre inkább nem biológiai,
hanem társadalmi folyamat, a nagyrasszok biológiai különbségei nem alapvetők jelenlegi és jövőbeni
fejlődésünk szempontjából. Valószínű, hogy a jövőben, a különböző emberek keveredése folytán a nagyrasszok
közötti különbségek csökkenni fognak. Míg az élővilág egészére az elágazásos evolúciós fejlődésjellemző, az
emberre ma már nem, vagy legalábbis egyre kevésbé.

Az ember evolúciójának kezdete és mai formája miben tér el a többi élőlénytől?

Mi közös minden emberben?
Melyek a nagyrasszok ismertetőjegyei?
Keress példát különböző rasszok keveredésére!

Elégséges lelet híján még kérdéses, hogy az egyes nagyrasszok mikor, hogyan és milyen sorrendben váltak el
egymástól, s hogyan népesítették be mai elterjedési területeiket. A magyar nép az europid nagyrasszba tartozik,
bár kialakulása és történelme során magába olvasztott mongolid nagyrasszba tartozó néptörzseket is. Az észak-
és dél-amerikai indiánok is a mongolid nagyrasszba tartoznak. Az ázsiai mongolidoktól való elég nagy
eltérésüknek az az oka, hogy kb. 50 ezer éve elvált egymástól a fejlődésük. A fehér ember jövevényként és
hódítóként - sok helyen visszaszorította az őslakosságot (pl. Észak-Amerikában az indiánokat), máshol pedig
egyenesen kiirtotta azt. Ausztrália egyik szigetén, Tasmániában éltek az ausztralid nagyrasszba tartozó
tasmánok, de a fehérek múlt század végi irtó hadjárata következtében ma már egyetlen élő tagjuk sincs.

A következő órára - ha tudsz - hozz magaddal egy madártollat, egy csigaházat és egy csirkecsontot!
Forrás: http://www.doksi.hu

43 - Vizsgálatok az állatok és az ember evolúciójával kapcsolatban

Ellenőrizzétek az osztályterem falán lévő, általatok készített evolúciós időtengelyt; ha esetleg valamiféle adat
még hiányozna, azt most pótoljátok. Ha az "időszalagotok" teljes, akkor próbáljatok néhány következtetést
leolvasni róla! Tanultuk, hogy az emlősök szőre és a madarak tolla egyaránt az ősi hüllők pikkelyéből fejlődött.
Ez a rokonság abban is megmutatkozik, hogy ugyanaz az anyaguk: a szaru. Erről egyszerű vizsgálattal meg is
győződhetünk.
Az állatvilág fejlődésében lényeges a különböző szilárd vázak kialakulása. Ezeknek védelmi, mozgási és egyéb
jelentősége is lehet. Nagyjából három típusa van az állatok vázának: a mészváz, a kitinváz és a csontváz.
Hasonlítsuk össze a csiga meszes házát, a cserebogár kitin szárnyfedőjét és a csirke csontját! Vizsgáljuk meg,
hogy ellenállnak-e a savaknak-lúgoknak, miképpen bírják a hevítést! Számos olyan csökevényes szerv vagy
szervrészlet van az emberek szervezetében, amely bizonyítéka az emberszabású majmokkal való
rokonságunknak. A füllel kapcsolatban két ilyen csökevényt érdemes megemlíteni. Az egyik az ún. Darwin-
gumó. Ez a kis bütyök, mely nem is olyan ritka az emberek fülén, több tízmillió éves örökségünk, még abból a
korból, amikor távoli őseinknek még hegyes volt a füle. Ennek a fülcsúcsnak a behajló fülkarimán való
megjelenése a Darwin-gumó. Vannak emberek, akik tudják mozgatni a fülüket, a többség azonban erre képtelen,
mivel fülmozgató izmaink az évmilliók során lassan elcsökevényesedtek. De ezek szerint némelyekben ez az
"elfelejtett" képesség föltámad, jeléül annak, hogy a főemlősök evolúciója során, valamikor nagyon régen, a fül
mozgatása általános volt. Az, hogy valakinek Darwin-gumója van, vagy képes a fülét mozgatni, fontos
evolúciós bizonyíték, de természetesen semmiképpen sem jelenti azt, hogy az illető ember fejletlenebb, "ősibb"
lenne, mint a többiek. Az emlősállatok szőrzete az eső ellen is véd! A szőrszálak iránya olyan, hogy szinte
vezeti lefelé a vizet. Az ember szőrszálainak iránya azonban bizonyos testrészeken nem a mai testhelyzetnek
felel meg, hanem őseink testhelyzetének.
Forrás: http://www.doksi.hu

44 - A törzsfejlődés és a rendszerezés kapcsolata

Az evolúció igen leegyszerűsített sémája a következő: egy faj különböző környezeti tényezők hatására
populációkra tagolódik, ezek további környezeti hatások révén, génkészletüket tekintve fokozatosan távolodnak
egymástól, s végül már két külön fajnak tekinthetjük őket. Az új fajok – mihelyt eléggé elterjedtek - ismét
populációkra hasadnak, az új környezet újabb szelekciós tényezőt jelent, s ezért megismétlődik az előbbi
folyamat. Olyan az egész, mint egy újra és újra kétfelé ágazó, állandóan terebélyesedő fa. A valóságos
helyzet persze nem ilyen egyszerű. Lehet esetenként kettőnél többfelé ágazás is, az egyes fejlődési ágak nem
egyforma sebességgel fejlődnek, sok ág zsákutcának bizonyul stb. Az igazi törzsfa tehát igen bonyolult.
Régen sokféle szempont alapján csoportosították az ismert fajokat. A rendszerbe foglalás legelső szempontja -
érthetően - az élőlények hasonlósága volt. Ennek mértéke alapján alakították ki a kisebb, s az azokat magukba
foglaló nagyobb és még nagyobb rendszertani egységeket. Ma már tudjuk, hogy az élőlények közti
hasonlóságok nem a véletlen művei: azoknak objektív természeti törvények az okai. Különbséget kell tennünk,
azonban kétfajta hasonlóság között. Az egyiknek a rokonság az oka, vagyis az, hogy a két élőlénycsoport
ugyanannak a körös ősnek különböző irányokba fejlődött utóda, s ettől a közös őstől részben azonos géneket
örököltek. Ilyen hasonlóság, pl. az, hogy az ősi kétéltűektől kezdve mindmáig valamennyi gerinces végtagjainak
csontváza nagyjából azonos, vagy az, hogy a hüllők és a madarak is tojást raknak.
A hasonlóság másik fajtája azon alapszik, hogy megegyező életkörülmények hatására két faj valamely
tulajdonsága az évmilliók alatt egyre hasonlóbb lesz egymáshoz. A denevérek és a madarak szárnyának
hasonlósága részben azon alapszik, hogy közös őstől származnak, részben pedig annak következménye, hogy a
repülő életmód hatására azonos irányban fejlődtek a végtagjaik. A halak és delfinek alakja csak a vízi életmód
miatt hasonlít egymásra. A halak és a rákok kopoltyúja közti hasonlóság nem lehet rokonság következménye,
hiszen az újszájúak és ősszájúak már igen korán - még egy bélcsíraszerű primitív élőlény szintjén - szétágaztak
két különböző fejlődési irányba.
A tudományos rendszerezés alapja a rokonság, vagyis a származási közösség. A valóságos leszármazási
viszonyokat jól ábrázoló törzsfáról le tudjuk olvasni, hogy hogyan történt a közös ősökből való fokozatos
szétágazás egészen a mai élőlényekig. A tudományos rendszer a négymilliárd éves fejlődéstörténet mai állapotra
való levetítése. (Ez ahhoz hasonló, amikor egy térbeli ábrát levetítünk síkba). A rendszer a csoportok egymás
mellé helyezésével és kisebb-nagyobb egységekbe való elrendezésével próbálja érzékeltetni az evolúció egymás
utáni folyamatait. Az a helyes rendszer, amely minél hívebben tükrözi az egyes élőlénycsoportok rokonságát,
azaz evolúciós származási kapcsolatát.

Helyes-e az élőlények hasonlóság alapján való rendszerezése?

Mondj példákat rokonság és életkörülmények miatti hasonlóságokra!
Mi a különbség a törzsfa és a rendszer között?

Mivel a részletes törzsfa még az ábrán lévőnél is sokkal bonyolultabb, a tudósok törzs "fölötti" kategóriákat is
megkülönböztetnek, valamint olyanokat is, amelyek az osztálynál kisebbek ugyan, de a fajnál nagyobbak. Az
utóbbiakra példa a rend, a család és a nemzetség. Két élőlénycsoport annál közelebbi rokona egymásnak, minél
kevesebb elágazási pont választja el őket egymástól a törzsfán, vagy minél kevesebb idő telt el a szétválásuk óta.
Az élőlények rendszerezésének megalkotója Linné, svéd természettudós volt. 1735-ben jelent meg a természet
rendszere című könyve, amelyben megfogalmazta a rendszerezés logikáját. Azóta használjuk a piramisszerűen
egymásra épülő rendszertani egységeket (faj, nemzetség, család, rend, osztály, törzs).
Linné rendszere még nem állott - nem is állhatott - a fejlődéstörténet alapján, hiszen az evolúció gondolata csak
a következő évszázadban vált tudományos problémává. Hatodik osztályban rendszereztük a Környezetismeret
és a Biológia tantárgyban megismert élőlényeket. Megismertük a legfontosabb törzseket, osztályokat, fajokat.
Nem tanultunk az előgerinchúrosok törzséről, mely törzs tagjai a törzsfejlődés szempontjából igen nagy
jelentőségűek. E tengeri élőlényekből fejlődtek ki a mai gerincesek. Néhány fajuk ma is él a tengerekben.
Louis Dollo (1857-1931) belga őslénykutató az őslénytan egyik megalapítója. Nevéhez fűződik a törzsfejlődés
visszafordíthatatlanságának törvénye. Elméletét a gerinces állatok vizsgálata alapján állította fel. A Dollo-
törvény kimondja: a törzsfejlődés során egyszer elvesztett szervek nem alakulnak teljesen vissza. Erre számos
példát ismerünk. A vízi életmódra visszatért emlősöknek nem alakul ki kopoltyújuk, tüdővel lélegeznek.
Végtagjaik is csak módosulnak, nem alakulnak vissza úszókká.
Forrás: http://www.doksi.hu

45 - Összefoglalás

Az evolúció szó "fejlődés"-t jelent, s a biológiában azt a 4 milliárd éves történetet értjük alatta, ami az élet
kialakulásától máig játszódott le - és természetesen még ma is és a jövőben is folyik. Az egész élővilágra két,
egymással ellentétes folyamat (tendencia) jellemző egyszerre: az egyik a "megmaradás", a másik a "változás".
Az egyik az öröklődés, amelynek az a lényege, hogy az utódok olyanok, mint az elődeik. A másik pedig az
evolúció, vagyis az, hogy mégsem pontosan ugyanolyanok a leszármazottak, mint az őseik. Ez a két ellentétes
oldal kölcsönösen föltételezi is egymást. Az öröklődés az evolúció során kialakult előnyös tulajdonságokat
"őrzi", az evolúció viszont az öröklődő tulajdonságok lassú változásán alapszik. Valamely újabb fejlődési ág
megjelenése járhat más ágak kipusztulásával is, de folytatódhat egymás melletti fejlődésben is. Mindkettőre
számos példa található az evolúció történetében. Az evolúcióra leginkább az elágazásos fejlődés a jellemző,
vagyis az, hogy egy közös ősből különböző irányú fejlődési ágak indulnak el, majd azokból ismét különbözőek.
Ezért szemléltetjük-érzékeltetjük az élővilág történetét egy-egyre, több ágra hasadó fával, a törzsfával.

A legfontosabb elágazási "pontok" az evolúció során a következők voltak:

- Megjelennek - talán közös eredettel - a sejtmagnélküliek, vagyis a baktériumok és a kékmoszatok.
- Később megjelenik - ma még tisztázatlan úton - a sejtmagosok fejlődési vonala, - amely az ősi, egysejtű
moszatok szintjén többfelé ágazik:
- egyrészt az ősi ostoros moszatoknál válik ketté az élővilág növényekre és állatokra,
- másrészt valószínűleg itt ágazik el a gombák külön útja is.

A növények vonalán:
- sokfelé ágazik a moszatok fejlődése,
- a telepes testű ősi zöldmoszatokból kifejlődnek a szövetekből álló növények,
- majd a szövetes növények fejlődése kettéágazik, ugyanis a virágtalanok közül kifejlődnek a virágos növények,
- s végül a virágosok még tovább különülnek nyitvatermőkre és zárvatermőkre.

Az állatok vonalán:
- itt is megjelentek az egysejtűek és telepesek mellett a szövetesek,
- a szöveteseken belül a testüreg nélküliek mellett kialakultak a testüreges állatok,
- a testüregeseken belül: egy-, illetve két-testnyílásúak fejlődtek ki, s végül
- a két-testnyílásúak is két ágra szakadtak: az ősszájúakra és az újszájúakra.

Mi a törzs, az osztály, a faj és a populáció?

Mi az öröklődés és a környezet szerepe az evolúcióban?
Melyek voltak a Föld őskorában az élővilág és környezete legfontosabb kölcsönhatásai?
Hogyan alakulhattak ki egymás után a különböző anyagcseretípusok?
Mely növénytörzsek és miképpen hódították meg a szárazföldet?
Hogyan alakult a növények szaporodása a moszatoktól a zárvatermőkig?
Mi az összefüggés a szövetes állatok megjelenése és a zigóta barázdálódási formája között?
Testfelépítés alapján mely állattörzsek rokonságát tudod bizonyítani?
Hasonlítsd össze az ízeltlábúakat a gerincesekkel!
Az ember adottságai-tulajdonságai közül evolúciója során mi erősödött, és mi gyengült?
Bizonyítsd be, hogy a törzsfejlődés című fejezetben az élőlények rendszertanával is foglalkoztunk!

A következő órára nézzétek át, mit tanultatok hatodik osztályban az élő és élettelen környezeti tényezőkről!
Nézd át azt is, mit tanultál a természetes és a mesterséges életközösségekről!

A törzsfejlődés folyamatának felderítése sok munkával ma is folyik. Részben a ma élő élővilág összehasonlító
vizsgálata alapján, részben a kipusztult élőlények maradványainak vizsgálata szolgáltat adatokat a folyamat
megismeréséhez.
Az őslénykutatók az egyes földrétegekből előkerülő maradványokból sok mindent meg tudnak állapítani. A
csontok és különösen a fogak az élőlény pusztulása után sok millió éven át fennmaradhatnak megkövesedett
állapotban. Már egyetlen fog vizsgálatából is megállapítható az élőlény kora, neme. A fogak száma, alakja,
mérete pedig az élőlény életmódjára utal. A fogak, illetve az állkapocs, vagy a koponya méretéből pedig a fej, az
agy, sőt, az egész élőlény méretére lehet következtetni.
Fontos kiegészítője a vizsgálatoknak az ún. kormeghatározás. Régebben meglehetősen pontatlanul határozták
meg az egyes földrétegek, illetve az előkerült leletek korát. Ma több, megbízhatóan pontos kémiai módszer segíti
az őslénykutatás munkáját. Az egyik a szerves anyagokban a különböző szénizotópok arányának vizsgálatán
Forrás: http://www.doksi.hu

alapszik. A másik a kőzetek korának meghatározására szolgáló kálium-argon módszer. Vértes László világhírű
magyar őskőkor-kutató nagy jelentőségű leletek vizsgálatával járult hozzá az ember evolúciójának
megismeréséhez. Vértesszőlősön emléktábla örökíti meg nevét az utókor számára.
Forrás: http://www.doksi.hu

AZ EMBER ÉS KÖRNYEZETE

46 - Az ember és a környezet kölcsönhatása

A megközelítőleg 5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett bolygónk történetének 99, 9%-az ember nélküli volt. A
Földön az élet elterjedésének a területe a bioszféra, amely a tengerszinttől számítva felfelé is, lefelé is kb. 10 km-
re terjed. Az ember, mint a bioszféra tagja állandó anyagcserét folytat környezetével, a nélkül nem létezhet.
Az emberi faj fejlődésének kezdetén szoros egységet alkotott a természettel, az élővilág egyensúlyát nem
veszélyeztette. Később értelme és munkája révén ki tudta magát vonni a természetes életközösségek
önszabályozó hatása alól. Ennek következtében a Föld egyre népesebb lett. Az ember, bár több mint kétmillió
éve használja szerszámait, egészen az ipari forradalom kirobbanásáig számottevő mértékben nem veszélyeztette
természetes környezetét. Az egyre fokozódó szükségletek miatt azonban már mind többet von el környezetéből,
veszélyeztetve annak épségét.
A mezőgazdasági termelés fokozása érdekében mind nagyobb területeken számolták fel a természetes
életközösségeket, melyek helyén mesterséges életközösségeket alakítottak ki. Ilyenek a szántóföldek, gondozott
rétek, legelők, halastavak stb. A mezőgazdasági termelés csak úgy lehet hatékony, ha minél tökéletesebben
elpusztítja a kultúrnövények mellett elszaporodó gyomokat és állati kártevőket. Emiatt egyes fajokat
kíméletlenül irtottak. A durva beavatkozás és a természetes élőhelyek csökkenése következtében Földünkön
egyes fajok teljesen kipusztultak, vagy jelenleg kipusztulófélben vannak. Az ember igyekszik a
kultúrnövényeket és háziállatokat saját igénye szerint alakítani. Azokat a fajtákat vonja be a termelésbe, melyek
nagyobb terméshozamot ígérnek. A tudatos válogatással egyes génváltozatok, előfordulását elősegíti, másokat
pedig teljesen kiiktat. Mindezek eredménye, hogy a fajok génállományának változatossága erősen lecsökken. Ez
a jelenség a génerózió, melynek következménye a földi élővilág változatosságának, alkalmazkodóképességének
csökkenése. Nemzeti parkjainkban, a védett területeken a veszélyeztetett fajok és ősi fajták fennmaradnak.
Génállományuk megmarad, így ezek a természetvédelmi területek egyben génbankok is. A növénytermesztés
eredményeinek javítására használt különböző vegyi anyagok az ember egészségét is veszélyeztethetik. A
gyomirtó és rovarirtó szerek a táplálkozási lánc révén felhalmozódnak, a mérgező anyag az ember szervezetébe
is kerülhet. Ennek megakadályozására a modern növényvédelemben a kártevők ellen azok természetes
ellenségeit igyekeznek felhasználni. A műtrágyák a talajvízzel és egyéb módon a vizekbe kerülnek. A
vízinövények a túl sok tápanyagot tartalmazó vízben, olyan mértékben elszaporodnak, hogy a napfényt át sem
engedik. Ennek következménye, hogy a víz mélyebb rétegeiben az algák és egyéb vízi növények elpusztulnak. A
növények rothadása miatt oxigénhiány alakul ki, mely a halak számára jelent veszélyt. A tömeges
halpusztulásoknak gyakran ez az oka.
Az ipar nemcsak hasznos termékeket, hanem melléktermékeket is termel. Ezek az anyagok és a levegőbe jutó
gyári füst és mérgező gázok, valamint a gépkocsiforgalom gyakran elviselhetetlen mértékben szennyezik a
levegőt. Nagyobb iparvárosaink levegőjét elsősorban a por és a kén-dioxid szennyezi. Ezek az anyagok az
élővilág minden tagját egyaránt károsítják. A levelekre rárakódik a por, és így csökkenti a fotoszintézist, a kén-
dioxid savvá alakulva károsítja a növény szöveteit. A gyárak szennyvize a folyókba ömlik, ezért a nagy
iparvidékeken áthaladó folyók olyan szennyezettek, hogy élőviláguk kipusztulófélben van, valóságos
szennyvízcsatornákká válnak. A folyótorkolatok környékén a tengervíz is erősen szennyezett. Az óceánok
felszínét is gyakran borítják olajfoltok, s ez szintén a víz természetes életközösségének pusztulásához vezethet.
A termelés üteme nem csökkenthető, de a környezetszennyezést mindenképp meg kell akadályozni. Például úgy,
hogy a gyárkéményekre megfelelő szűrőberendezéseket szerelnek és a szennyvizek tisztításáról, gondoskodnak.

Mi a bioszféra?
Mi okozza a géneróziót?
Mi a génbankok létrehozásának a célja?
Milyen módon károsítja a mezőgazdasági termelés a környezetet?
Hogyan veszélyezteti az ipari termelés környezetünk épségét?

Nem alaptalan az alábbi figyelmeztetés: "A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte
atyót függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját
hasznára." (Szent-Györgyi Albert) a levegő nagymértékű szennyeződése következtében alakultak ki az ún.
ködkatasztrófák. A legnagyobb mértékűt 1952-ben London élte át. A sűrű füst és köd miatt fellépő légzőszervi
és keringési megbetegedések néhány nap alatt 4700 ember halálát okozták. 2000 évvel ezelőtt hazánk
területének 2/3 részét erdő borította. Az alföldek hajdani tölgy- és nyárfaerdőiből ma már csak kisebb foltok
maradtak meg. Az erdők fontosságának felismerése következtében az utóbbi 50 évben erdőket telepítettek. A
nyár- és fűzfaerdő 20-30 év után, az akác 30, a tölgyesek és bükkösök 100-120 év után érik el teljes
Forrás: http://www.doksi.hu

fejlettségüket. A kártevők ellen régebben nem volt elég hatásos védekezési eszköz. így történhetett, hogy a múlt
században a legjobb borokat termő szőlőültetvényeinket egy gyorsan terjedő ízeltlábú kártevő, a filoxéra
majdnem teljesen kiirtotta. Nagy károkat okozott a peronoszpóra is. A vegyi növényvédelem kb. ettől az
időszaktól indult útjára.
A nagyarányú vegyszerezés hatására egyes kártevők szervezete ”hozzászokott" az új hatóanyagokhoz.
Anyagcseréjük úgy alakult, hogy a vegyi anyagokat lebontották, és szervezetükön belül hatástalanították. A
legnagyobb gondot az jelenti, hogy a kártevőknek ez a tulajdonsága örökölhető, azok a mutánsok maradnak
fönn, amelyekre hatástalan a vegyszer.

Ha a környezetszennyezésről és védelemről többet szeretnél tudni, az alábbi könyveket olvasd el:

R. F. Dasmann: óvjuk meg bolygónkat, Gondolat Kiadó Bp., 1975.
Balogh István: Egy korty halál, RTV-Minerva, Bp., 1982.
Hoimar V. Ditfurt: A világegyetem gyermekei.
Jócsik Lajos: Az öngyilkos civilizáció. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp., 1971.
Temesi Ida szerk.: Környezetvédelmi ábécé, Lapkiadó Vállalat, Bp., 1980.
Dr. Széky Pál: A természet erői a mezőgazdaság szolgálatában, Natura, 1979.
Major István: Lesz-e sas 2000-ben? Az állatvilág múltja, jelene és jövője, Natura, I979.
Forrás: http://www.doksi.hu

47 - Fertőzés, járvány

A vadon élő növények és állatok természetes környezetükben élnek. Az ember viszont településeket alakított
ki, falvakat, városokat épített, vagyis mesterséges környezetet teremtett. Környezetünkben, különösen a zsúfolt
helyeken nagyon sok baktérium él. Ezek egy része az emberi szervezetbe kerülve betegséget okoz, vagyis
kórokozó. Amennyiben a kórokozók az emberi szervezetbe jutnak, fertőzés keletkezik. Az ép bőrön keresztül
nehezen jutnak a baktériumok a szervezetünkbe, ezért a bőr szervezetünk első védelmi vonala. A megsérült
bőrön vagy szájon, orron keresztül a szervezet könnyen fertőződik. A bejutott kórokozók ellen a vér veszi fel a
harcot úgy, hogy falósejtjei bekebelezik azokat, más sejtek pedig ellenanyagot termelnek. A vér tehát
szervezetünk második védelmi vonala. A fertőzést követően bizonyos idő után feltűnnek a betegség tünetei:
például láz, rossz közérzet, gyulladás, kiütések, fájdalom stb. Mindezek oka, hogy a kórokozók anyagcsere-
változást idéznek elő a sejtekben. Egyes betegségek után védett marad szervezetünk, vagyis kialakul a szervezet
természetes védettsége, idegen szóval az immunitás. Ilyen, csak egyszer megkapható betegségek, pl. kanyaró,
skarlát, diftéria. Más betegségek ellen nem alakul ki immunitás, így azokat egymás után többször is meg lehet
kapni, pl. nátha, influenza, torokgyulladás. Mesterséges védettséget is létre lehet hozni. Erre valók a
védőoltások, melyeket tetanusz, diftéria, tuberkulózis, szamárköhögés, gyermekbénulás ellen kapnak a gyerekek.
A védőoltással legyengített kórokozókat juttatnak a szervezetbe, melyek gyengeségük folytán betegséget nem
tudnak kiváltani, de megindítják a védőanyag termelést. A védettség a betegségen átesett állatok vérsavójának
emberi szervezetbe juttatásával is kialakítható.
A kórokozók közül a vírusok a legegyszerűbb felépítésűek. Előidézhetik a bárányhimlőt, kanyarót, fültőmirigy
gyulladást, járványos gyermekbénulást, veszettséget, influenzát.
Baktériumok okozzák a vörhenyt, vérhast, hastífuszt, tuberkulózist, tetanuszt stb. A gombák többnyire
bőrfertőzéseket okoznak. A férgek közül a bélcsatornában élősködik a cérnagiliszta, orsógiliszta, galandféreg.
Veszedelmes betegségterjesztők lehetnek egyes ízeltlábúak, pl. a házi légy, valamint az emberen élősködő
rühatka, fejtetű, ruhatetű, poloska, bolha, szúnyog, kullancs. A betegségek terjesztésében részt vehetnek emlősök
is, pl. házi egér, patkányok. A fertőzés tömeges elterjedése a járvány. A legjelentősebb óvintézkedés minden
fertőzés megelőzésére a tisztaság. A lakóépületek legyenek szárazak, világosak, levegősek. A nedves falakon, az
áporodott, párás levegőben sok a baktérium. A napfénynek fertőtlenítő hatása van, ezért napsütéses időben
tartsuk minél tovább nyitva az ablakokat!
Az iskolában, óraközi szünetekben feltétlenül gondoskodjunk a helyiségek alapos szellőztetéséről még a
leghidegebb téli napokon is! A tantermek, lakóhelyiségek hőmérséklete 20-23 C- nál ne legyen magasabb. A
szemét eltávolítása nagyon fontos, mert szennyezi a környezetet, kórokozók tenyésznek benne. A
munkahelyeken és iskolákban különösen ügyelni kell a közös mosdó és öltözőhelyiségek tisztán tartására. A
közös W. C. rendszeres fertőtlenítése elengedhetetlen. A fertőtlenítő szerek elpusztítják a kórokozókat. Ilyenek a
Hypo, a Sterogenol, Ultra-sol stb. oldatok. Járvány idején kerüljük a zsúfolt helyeket, fokozottan ügyeljünk
önmagunk és környezetünk tisztaságára!

Mi a kapcsolat a fertőzés és a betegség között?

Miért nevezzük a bőrt szervezetünk első védelmi vonalának?
Hogyan "véd" a második védelmi vonal?
Hogyan alakulhat ki az immunitás?
Miért kapjuk a védőoltásokat?

Ha az egészségről, betegségekről többet szerelnél tudni, olvasd el az alábbi könyveket:

Dr. Szendei Ádám: Orvos a családban, Medicina Kiadó, Bp.
Anthony Smith: Testünk titkai, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1980.
Dr. Obál Ferenc szerk.: Az emberi test I-II. Gondolat, Bp., 1982.
Egészségügyi ABC

A XIX. sz. első felében a műtétek és szülések levezetésekor az orvosok sem kezüket, sem műszereiket nem
fertőtlenítették. Ekkor ugyanis még nem ismerték a baktériumokat. Emiatt a műtétek utáni elhalálozás 25-90 %-
os volt. Semmelweis Ignác (1818-1865) magyar szülészt az anyák megmentőjeként tartjuk számon, mert korát
megelőzve felismerte a fertőtlenítés fontosságát. Kórházában bevezette a klórvizes kézmosást. Semmelweis
eljárásának eredményességét a korabeli orvosok kételkedve fogadták, és sokáig nem alkalmazták módszerét.
Emiatt anyák ezrei betegedtek meg és haltak meg a szülés utáni gyermekágyi lázban.
Terjeszthetik a kórokozókat azok az emberek is, akikben még csak lappang a betegség. A bacilusgazdákon a
betegség tünetei nem tapasztalhatók, de szervezetükből ürülő kórokozók más embereket megfertőzhetnek. A
lázas ember szaporábban lélegzik, mert anyagcseréje élénkebb, ezért több oxigénre van szüksége. A
testhőmérséklet 1 C-os csökkenése vagy emelkedése az anyagcsere kb. 11 %-os csökkenésével, illetve
Forrás: http://www.doksi.hu

emelkedésével jár. A láz a szervezet természetes védekezése a fertőzéssel szemben. A magas lázat az orvos
megérkezéséig is csillapítani kell. A 40 C-ot meghaladó lázas állapot életveszélyt jelenthet. A 41 C-on ugyanis
már kicsapódnak a szervezet fehérjéi. A fejre, a mellkasra tett és gyakran váltott langyos vizes borogatás segíthet
a magas láz visszaszorításában. Szükség esetén az egész testet csavarjuk be vizes lepedőbe! A múlt század
közepén tudományos körökben elterjedt felfogás volt, hogy a betegségeket a poshadó levegő, a talajból, a vízből
kiáradó, ragályt okozó párák idézik elő. A szerves anyagokban bomlás, rothadás során keletkeznek a szabad
szemmel nem látható (mikro) élőlények, mikrobák. Luis Pasteur (1822-1895) kísérleteiben kimutatta, hogy a
szerves folyadékok a levegőben állandóan jelenlevő baktériumok hatására kezdenek bomlani. Kutatásaival
bebizonyította, hogy minden élőlény csak hasonló élőlénytől származhat. Felfedezte, hogy a mikrobákat
hevítéssel ártalmatlanná lehet tenni. Hírnevét elsősorban a veszettség elleni oltóanyag felfedezésével alapozta
meg. A veszettség elleni védőoltást a magyar Hőgyes Endre tökéletesítette.
A múlt század egyik legjelentősebb felfedezése a himlő elleni védőoltás. Ma már alig tudják felmérni óriási
jelentőségét, hiszen épp a védőoltás jóvoltából a szörnyű himlőt már csak hírből ismerjük, pedig 13 évszázadon
keresztül minden járványnál borzasztóbban pusztított. Néhány éve az egész Föld himlőmentes, és csak négy
laboratóriumban tartanak fenn élő himlővírusokat.
Népi oltással gyógyítani próbálták már a XVIII. században is. Észrevették ugyanis, hogy aki egyszer átvészelte
a himlőt, többé nem kapja meg. Ezért himlős váladék bedörzsölésével szándékosan fertőzték a gyermekeket,
hogy lehetőleg enyhe lefolyású himlő átvészelésével megszerezzék a védettséget. Erre a célra tehénhimlő
váladékát alkalmazta Edward Jenner (1749-1823) angol orvos, s 1799-ben, megnyitotta Londonban az első
oltóintézetet. Századunk elején a tüdőbaj magyar betegségnek számított. Több, fertőző betegséggel együtt
tömegesen szedte áldozatait, különösen a városi nyomornegyedekben tengődő, legyengült munkások körében.
Azóta a helyzet lényegesen megváltozott, amely az életkörülmények javulásának és az orvostudomány
eredményeinek, a védőoltásoknak, szűrővizsgálatoknak köszönhető elsősorban.

A következő órára nézd át, mit tanultatok az emberi bőrről a 7. osztályban!

Forrás: http://www.doksi.hu

48 - Bőrünk egészsége

Bőrünket naponta érik külső károsító hatások. Szárítja az erős napsugárzás, a szél, szennyezi az utcán rátapadt
vagy munkavégzés közben keletkezett por. Amennyiben a külső károsító hatások állandóan, viszonylag erősen
hatnak, kialakulnak a bőrelváltozások, létrejönnek a bőrbetegségek. Egészségünk megőrzése és jó közérzetünk
biztosítása érdekében bőrünket ápolni, gondozni kell. A tisztálkodás legegyszerűbb természetes eszköze víz. A
szappan használata fokozza a tisztítást azáltal, hogy leoldja a bőrre tapadt szennyet, s elősegíti az elhalt
szaruréteg eltávolítását. Száraz bőrűeknél a hosszú ideig tarló meleg vizes, szappanos fürdő a bőr további
száradását eredményezheti. A kiszáradt bőr könnyen berepedezik, így kórokozók telepedhetnek meg rajta.
Ennek elkerülésére a naponkénti gyors langyos vizes zuhanyozás ajánlatos. A zsíros bőr faggyúmirigyei
fokozottan működnek. Emiatt a zsíros bőrnek számára a meleg vizes fürdő nem ártalmas. A víz nemcsak
tisztítja, hanem üdíti is bőrünket. A váltott hőmérsékletű hideg-meleg vizes zuhany a bőr ereit szűkíti, tágítja,
ezáltal azok rugalmasságát fokozza, javítja a bőr vérkeringését. Mindez az egész szervezetben kedvező
működésváltozásokat eredményez, amit mint felfrissülést érzékelhetünk. A hideg víz edzi szervezetünket, növeli
ellenálló képességünket a hideggel szemben. Az időjárásnak megfelelő könnyű öltözet és a hűvös hálószoba is
elősegítheti edzettségünk kialakulását. A bőrön egyes gombafajok megtelepedhetnek. Leggyakoribb a lábujjak
közötti gombásodás, amely kínzó viszketést, bőrgyulladást okoz. Mivel a gombák fejlődésének kedvez a nedves,
nyirkos környezet, ezért mosakodás, fürdés után főleg ujjaink közét és testhajlatainkat töröljük szárazra.
Ajánlatos a testhintőporok használata.
A rühatka a bőr szarurétegébe furakszik, és kellemetlen, kínzó viszketést, bőrgennyesedést okoz. A bolha, a
tetvek, a poloskák a bőr ereiből szívják táplálékukat. Mindezeket a nyugalmat és egészséget veszélyeztető
élősködőket csak a nagyon hanyag ember tűri a környezetében. Fizikai munka, sport, megerőltető, izgalommal
járó szellemi tevékenység stb. közben fokozott mértékben verejtékezünk. A verejték a testhőmérséklet hatására
bomlásnak indul. Emiatt - különösen a hónaljakban - kellemetlen, a környezetet és az egyént is zavaró
izzadságszag alakulhat ki. Ennek meg-akadályozására használjunk a rendszeres tisztálkodást követően az
izzadást csökkentő szereket.
Egészségügyi szempontból nagyon fontos a nemi szervek fokozott tisztán tartása. A lányok a menstruáció
idején naponta többször tisztálkodjanak. A fiúknál a napi rendszeres mosakodáshoz hozzátartozik a hímvesszőt
fedő bőr - a fityma - alatti bőrterület megmosása is. Itt ugyanis különbözőbaktériumok szaporodhatnak el,
amelyek kellemetlen gyulladásokat okozhatnak. Lényeges a bőrünkkel közvetlenül érintkező ruhanemű
minősége. A műszálas holmik megakadályozzák a bőr felületén keletkező nedvesség elpárolgását, így ott
kórokozók szaporodhatnak el. Célszerű ezért, különösen érzékeny bőrűeknek a pamut, illetve kevert műszálas
fehérnemű használata. Ajánlatos az alsó fehérneműt naponta váltani. A legújabb frizura és a legdivatosabb
öltözék is lehangoló látványt nyújt, ha a rendezetlen, piszkos, elhanyagolt. Felső ruházatunk is legyen mindig
rendezett és tiszta! Öltözködésünkben alkalmazkodjunk az időjáráshoz! A vastag, nehéz ruhadarabok még télen
sem célszerűek. Több, ritka szövésű, bolyhos ruharéteg jobban tartja a meleget, mint egy vastag. Cipőnk mérete
és formája megfelelő legyen, mert ha szűk vagy bő, egyaránt bőrkeményedést okozhat. A lábbeli megfelelő
ápolása, szellőztetése higiéniai szempontból fontos, de a kulturált megjelenéshez is hozzátartozik.
Nappali ruhánkból semmit se hagyjunk magunkon éjszakára. Hálóruhánk bő és kényelmes legyen, és
ágyneműnkkel együtt minden reggel ezt is szellőztessük!
Bőrünk nemcsak a külső környezet hatásait, hanem szervezetünk belső elváltozásait is jelzi. Jellegzetes
bőrelváltozásokkal járó fertőző betegségek, pl. a kanyaró, bárányhimlő, rubeola, vérbaj. A bőrön jelentkező,
addig nem tapasztalt elváltozást feltétlenül mutassuk meg orvosnak. Ugyancsak orvosi kezelést igényelnek a
nemi szervek megbetegedései is. A szokatlanul nagy mennyiségű folyás, viszketés vagy fájdalom esetén
sürgősen forduljunk orvoshoz.

Miért üdít és edz a víztisztálkodás közben?

Miért fontos, hogy bőrünket mosakodás után szárazra töröljük?
Hogyan fokozható az edzettség?
Melyek az egészséges öltözködés szabályai?

A gyógyászatban és a kozmetikában a kezelések hatásos kiegészítői a gyógynövények. A kamillavirágból

(orvosi székfű) készített főzet gyulladás gátló anyagot, azulént tartalmaz. Teaként, borogató szerként, fürdővízbe
öntve is használható. A természetben gyűjthető vagy gyógynövény-szaküzletekben megvásárolható
gyógynövényekről Rápóti Jenő - Romváry Vilmos: Gyógyító növények c. könyvében olvashatsz. (Medicina
Könyvkiadó, Bp., 1983.) Az arcbőrön, különösen serdülőkorban mitesszerek, pattanások keletkezhetnek. Ennek
oka, hogy fokozott működésük következtében a faggyúmirigyek nem ürülnek ki, hanem eldugulnak. Megtapad
rajtuk a por, s így a bőrön fekete pontok, mitesszerek tűnnek elő. Ezeket tiszta ruhával óvatosan ki lehet nyomni.
Forrás: http://www.doksi.hu

Ha begyullad, pattanás és kelés keletkezik, ezeket nyomkodni nem szabad! Ápolásuk különböző, szárító
fertőtlenítő hatású arcvizekkel történhet!
A fiatal arcbőr természetes állapotában szép. Ezért teljesen indokolatlan, sőt káros a szépítőszerek korai
használata. Többségük ugyanis szárítja az arcbőrt, így annak idő előtti öregedését okozhatja. A túlzott mértékű,
erős napozás káros, mert a bőr kiszáradását, kirepedését okozza. Bőrrák kialakulását is előidézheti. A
környezetünkben található, különböző természetes vagy mesterségesen előállított anyagok arra érzékeny
szervezetben bőrkiütéssel, viszketéssel járó ún. allergiás tüneteket válthatnak ki. A szemölcsök vírusfertőzés
következményei. Eltávolításuk szakorvos feladata.
Egyes gyógyszerek, vegyi anyagok, élelmiszerek arra túlérzékeny emberek szervezetében csalánkiütést
okoznak. Ilyen esetben a bőr kipirosodik, viszket. Megelőzése érdekében tartózkodni kell az elváltozást előidéző
anyagtól.
A betegségek megelőzése és gyógyítása érdekében sok híres orvos kutatott, gyógyított. Pápai Páriz Ferenc
(1649-1716) erdélyi orvos, a nagyenyedi kollégium tanára volt az első, aki híres könyvével a szegény nép testi
nyomorúságain igyekezett segíteni. Könyvét nem nagyuraknak vagy tudósoknak szánta, hanem az "ügyefogyott
szegényeknek, akiknek nincsen mindenkor keze ügyében értelmes orvos, kiváltképp a falukon, ahol hamarabb
talál segédet a beteg barom, mint a beteg ember."

A következő órára nézd át, mit tanultunk a mozgásszervekről 7. osztályban!

Forrás: http://www.doksi.hu

49 - Mozgásszerveink egészsége

A mesterséges környezetben élő ember mindinkább elszakad a szervezet egészséges működéséhez szükséges
természetes életmódtól. Az életkörülmények javulása, a közlekedés, a városiasodás, a termelőmunka
automatizálódása az ember részéről egyre kevesebb mozgást igényel. Pedig a mozgásszervezetünk egészséges
működéséhez elengedhetetlenül fontos élettevékenység. Testünket a gerincoszlop tartja. Hajlatai
rugalmasságot biztosítanak, melynek különösen eséskor, ugráskor van nagy jelentősége. A gerincoszlop
elváltozásai a helytelen testtartás, az elégtelenmozgás, esetleg egyoldalúan megterhelő munka következtében
alakulnak ki. A háti hajlat túlzott mértéke púposságot okoz. A gerincoszlop oldalirányú elhajlása a
gerincferdülés. A görnyedt, púpos hát egészségileg káros, mert meg- akadályozza a szív és a tüdő munkáját. A
megelőzéshez a testtartás javítására a törzs izmait fejlesztő sportok alkalmasak: pl. úszás, evezés, röplabda,
kosárlabda. Lényeges az is, hogy fekvőhelyünk egyenes és kemény legyen, párnánk pedig alacsony.
Vigyázzunk arra, hogy egyenesen üljünk. Írás közben mindkét alkarunk alá legyen támasztva, és csak
mérsékelten hajoljunk előre. Állás közben a vállainkat nyomjuk hátra, mellkasunkat emeljük ki, a hasunkat
húzzuk be. Az egyoldalú megterheléseket - pl. ha hosszas ülőmunkára kényszerülünk - időközönként felállva
néhány testgyakorlattal ellensúlyozzuk. Az alsó végtag gyakori elváltozása a bokasüllyedés vagy más szóval
lúdtalp. Ekkor a lábboltozat íve megsüllyed, a járás nehézkessé, rugalmatlanná válik. A lúdtalp korai
felismerése és gyógykezelése nagyon fontos, mert ellenkező esetben lábfájásokat, valamint az ízületek és
csontok alakjának elváltozását okozhatja. Az ortopéd-szakorvos által előírt betét mellett a lábizmokat is erősíteni
kell. Ennek érdekében szökdécseljünk lábujjhegyen naponta, többször emelkedjünk lábujjra és vissza. Sokat
segít az is, ha - megfelelő időjárás esetén - durva talajon mezítláb járkálunk. A fejlett hasizmok erőteljesen
összefogják a hasüregben található belső szerveket. Ezáltal azok működését, az üreges szervek (húgyhólyag,
bélcsatorna, méh) tartalmának kiürítését segítik elő. A hasizom fejletlensége esetén a has kidomborodik, a
belső szervek könnyen megsüllyedhetnek. Megelőzéséhez a has izmait fejlesztő tornagyakorlatok ajánlatosak.
A rendszeres sportolás minden életkorban az egészséges életmód fontos része. Különösen nagy a jelentősége
serdülőkorban, amikor a hirtelen növekedés miatt könnyebben alakulhat ki helytelen testtartás. A rendszeres
testedzés hatására az izomrostok megerősödnek, megvastagodnak, annak hiányában elsorvadnak, egyre
gyengébbek lesznek. A sportolás a mozgásszerveken kívül a többi szerv állapotát is kedvezően befolyásolhatja.
Hatására ugyanis a szív, a máj és a veseműködés fokozódik. Mindezek eredményeként a szervezet
alkalmazkodóképessége, edzettsége nő. A már kialakult mozgásszervi megbetegedések gyógytornával
gyógyíthatók.

Melyek a gerincoszlop leggyakoribb elváltozásai?

Miért káros a bokasüllyedés?
Milyen a helyes testtartás?
Hogyan előzhetők meg a mozgásszervi megbetegedések?

Mozgásszerveinket érő hirtelen megterhelés hatására rándulás, ficam vagy törés történhet. Ránduláskor a
csontvégek, eltávolodása megnyújtja az ízületi tokot és szalagokat. A sérült ízület megduzzad, fájdalmas.
Pihentetés, langyos borogatás hatására viszonylag rövid idő alatt meggyógyul. Ficam esetén a csontvégek
annyira eltávolodnak, hogy elszakad az ízületi tok és egy vagy több szalag is. Az izmok görcsösen
összehúzódnak, és rossz helyre szorítják a csont végét. A kificamodott csontvégeket csak szakorvos helyezheti
vissza.
Nagy megterhelés hatására a csont megreped vagy eltörik. A törés egészséges gyógyulásához szakorvosi ellátás
szükséges. A csípőízület fejlődési rendellenessége a csípőficam. Leánygyermekeknél kb. hatszor gyakoribb,
mint fiúk esetében. A korai felismerés és gyógykezelés érdekében a csecsemőket féléves koruk előtt feltétlenül
ortopéd szakorvosi vizsgálatra kell vinni! Amennyiben azt elhanyagolják, súlyosan torzul a gyermek járása,
mozgása. Az ínhüvelygyulladás túlerőltetés következménye. Gyógyítása a pihenés. A beteg ízületek az
időjárás-változást megelőző légnyomásváltozást is megérzik. Ilyenkor nagyon fájdalmasak. A rossz fogakból, a
gennyes mandulákból a kórokozók a véráram útján az ízületekbe jutva súlyos ízületi gyulladásokat okozhatnak.
A hasfal sérve akkor keletkezhet, ha nagy terhet hirtelen felemelünk. Ekkor a hasüreg izmos fala megrepedhet és
a kitüremkedő belső szervek a bőrt, elődomborítják. A csigolyák közötti porckorong sérve a gerinccsatornában
futó idegrostokat, illetve a gerincvelőből kilépő idegeket nyomhatja. Mindez erős fájdalommal, súlyos esetekben
bénulással járó állapotot okozhat. A mozgásszervi megbetegedésben szenvedők gyógyulásút világhírű
gyógyfürdőink is elősegítik. Itt a gyógyvizek hatását különböző kezelésekkel is kiegészítik. Legismertebb
gyógyfürdőink Budapesten, Hévízen, Harkányban, Bükön, Hajdúszoboszlón stb. találhatók.
Forrás: http://www.doksi.hu

50 - Az egészséges táplálkozás

Akkor egészséges a táplálkozásunk, ha a szervezet energiaigényét, fehérje-, ásványi anyag- és

vitaminszükségletét fedezi. A felfokozott élettempó, a túlhajtott életmód miatt sokszor kapkodva, fizikai vagy
szellemi munkaközben étkezünk. Az izgalmi állapot miatt az erek nem az emésztést végző szervekbe, hanem az
izmokba és az agyba szállítják a vér nagyobb mennyiségét, így a táplálék nehezebben emésztődik meg. Pedig az
étkezés körülményei: a terített asztal, a nyugodt, barátságos hangulat majdnem olyan fontosak, mint az
elfogyasztott étel. Naponta lehetőleg ötször étkezzünk. Az egyes étkezések alkalmával elfogyasztott ételek
kívánatos mennyiségi arányaira ügyeljünk! Fontos az is, hogy minden nap lehetőleg ugyanabban az időben
együnk. így táplálkozási szervrendszerünk működése és egész életritmusunk rendszeresebbé válik. Sajnos
nagyon sok családban a főétkezés az esti órákban van, pedig a megterhelt gyomor nehezíti az elalvást, zavarja az
éjszakai pihenést. A magyar konyha jellemzője, hogy az ételek túl sok zsírral készülnek és általában erősen
fűszerezettek. A zsíros ételek fogyasztása és a kevés mozgás elhízáshoz vezet. A túlsúly miatt különböző szervek
megbetegedhetnek. Az erős fűszerek (paprika, bors) kis mennyiségben javítják az étvágyat, nagymértékben
alkalmazva viszont a gyomor- és bélfalat izgatják, azok megbetegedéseit okozhatják. Károsítják a májat és a
vesét is. Fontos, hogy táplálékainkat kellően megrágjuk, melyhez épp fogazat szükséges. A fogak romlása - a
fogszuvasodás - sajnos népbetegségnek tekinthető. Kialakulása a fog zománcrétegének sérülésével kezdődik,
majd az alatta található cementréteg felpuhul, végül pedig az egész fog szétesik. Megelőzése érdekében nagyon
fontos a fogazat rendszeres ápolása, különösen az alapos esti fogmosást nem szabad elhanyagolni.
Az anyagcsere-betegségek közé tartoznak a különféle vitaminhiányok. A vízben oldódó vitaminok megfelelő
mennyiségű fogyasztásáról naponta kell gondoskodnunk, mert ezeket a szervezet nem képes raktározni. A C-
vitamin hiánya a szervezet ellenálló képességének csökkenését, fáradtságérzést, levertséget, és súlyos esetben
skorbutot okoz. Mivel a C-vitamin levegőn állva és hő hatására bomlik, ezért friss állapotban és lehetőleg
nyersen fogyasszuk a zöldségféléket, gyümölcsöket. A B1-vitamin idegvédő hatású. Hiányában ideggyulladás,
gyomor- és bél-zavarok alakulnak ki. A gyulladt ideg fölötti bőrterület piros és érintés-re fájdalmas. A B12-
vitamin hiányában vészes vérszegénység alakul ki. Az A-vitamin zsírban oldódó, ezért a szervezet raktározni
képes. Hiánya következtében a bőr kiszárad, berepedezik. Súlyosabb esetben romlik a látás, a szem szürkületben
nem érzékeli a környezet tárgyait. A D-vitamin hiányában a csontok nem szilárdulnak meg, meggörbülnek,
elhajlanak. így alakul ki az angolkór, amely nagyon súlyos, gyakran értelmi fogyatékossággal járó betegség.
Megelőzésére a kisgyermekeknek 3 éves korig rendszeresen adagolnak D-vitamint. A szervezet számára
szükséges mennyiség legnagyobb része a bőrben felhalmozódott anyagokból (elő vitaminokból) képződik
napfény hatására. Ezért a mértékletes napozás minden életkorban nagyon egészséges, csecsemők és
kisgyermekek számára különösen fontos. A fehérje-anyagcsere zavarai lappangóan öröklődnek. Jellemzőjük,
hogy a szervezet számára szükséges aminosav nagy mennyisége a vizelettel kiürül. Következménye súlyos agyi
károsodás, értelmi fogyatékosság lehet. Ennek megakadályozására lényeges az elváltozás korai felismerése.
Gyógy-étrend (diéta) alkalmazásával ugyanis a súlyos tünetek kialakulása megakadályozható.
A szénhidrát-anyagcsere betegségei közül gyakori a cukorbetegség. A megbetegedés jellemzője, hogy a
szervezet nem képes a cukrot sem elégetni, sem elraktározni, így ez a vizelettel ürül ki. A cukorbetegség
kialakulására való hajlam örökölhető, de egyes belső elválasztású mirigyek megbetegedései és az elhízás is
okozhatják. Az elhízást a zsíranyagcsere zavarai is kiválthatják. Az anyagcserét többféle hormon szabályozza.

Mi a cukorbetegség oka?
Milyen következményei vannak a vitaminhiányoknak?
Hogyan gyógyíthatók a fehérje-anyagcsere zavarai?
A pajzsmirigy hogyan okozhat anyagcserezavart?
Melyek az egészséges táplálkozás feltételei?

A fluortartalmú fogkrémek és szájvizek nemcsak tisztítják a fogakat, hanem hatóanyaguk a fogzománcba

beépül, s ez által erősíti azt. Szuvasodó fogainkat idejében kezeltetnünk kell. Ezért félévenként ellenőriztessük
fogaink állapotát! Az el nem távolított foglepedékből és nyálból képződik a fogkő, amely az íny különböző
megbetegedéseit okozhatja. Az ételeinket változatosan készíthetjük el különböző fűszerek alkalmazásával. A
régi magyar konyha fűszereiről és használatukról bővebben Romváry Vilmos: Fűszerek könyve című
munkájában olvashatsz. A fertőzött, romlott vagy túlságosan nagy mennyiségben elfogyasztott étel
gyomorhurutot, bélhurutot okozhat. A betegség hányással és hasmenéssel jár.
A hasmenéses széklet oka, hogy a mérgező vagy fertőzött ételt a bélcsatorna gyorsan eltávolítja, így a
vastagbélnek nincs ideje a víz visszaszívására. A székrekedés a túlzottan kényelmes vagy a nagyon hajszolt
életmódot folytató emberek betegsége. Megszüntetése gyógyszeres kezeléssel és rendszeres életmóddal
történhet. A gyomor- és patkóbélfekély kialakulásának oka a fokozott gyomorsavtermelés, a gyomor
nyálkahártyájának sérülései, a gyomorfal és bélfal nem megfelelő vérellátása. Felfokozott izgalmi állapotok,
Forrás: http://www.doksi.hu

idegesség, hajszolt életmód a gyomor ereinek összehúzódását okozzák. így rontják annak vérellátását, tehát
fekélybetegség kialakulásához vezethetnek. Gyakori betegség a féregnyúlvány-, közismert nevén a
vakbélgyulladás. Ilyenkor a féregnyúlvány üregeiben baktériumok szaporodnak el. Jellemző tünete a nagyon
heves fájdalom a hasüreg jobb oldalán. A bélfal átfúródhat, tartalma a hasüreget elöntve életveszélyes állapotot
idézhet elő, ezért gondoskodni kell a beteg azonnali kórházba szállításáról. A máj megbetegedései közül a
fertőző májgyulladást vírus okozza. A májzsugorodás vegyi anyagok, túlzott mértékű alkoholfogyasztás és
májgyulladás következtében lép fel. A máj megbetegedéseit a bőr sárgás elszíneződése jelzi. Epehólyag-
gyulladás keletkezhet, ha epekő képződik az epehólyagban. Mivel az epe a zsírok emésztéséhez szükséges, ezért
a máj- és epehólyag betegségben szenvedők nem fogyaszthatnak zsíros ételeket. A skorbut a lassú járású
vitorlás hajók elterjedésével a hajósok "foglalkozási betegsége" lett. Véletlenül jöttek rá, hogy friss növényi
részek fogyasztásakor ez a betegség nem alakul ki. Előfordult ugyanis, hogy a súlyos skorbutos betegeket
útközben kitették valamely lakatlan szigetre meghalni, visszafelé jövet viszont meglepetéssel tapasztalták, hogy
a halottnak hitt betegek meggyógyultak. Ennek oka, hogy a matrózok a lakatlan szigeten csak növényekkel
táplálkoztak, így C-vitaminhoz jutott szervezetük, s meggyógyultak.

A következő órára nézd át, amit a légzés és keringés szervrendszeréről 7. osztályban tanultál!
Forrás: http://www.doksi.hu

51 - A légzési és a keringési szervrendszerünk egészsége

A levegőszennyezettség, a levegőben található por és füst mennyiségének növekedésével egyre emelkedik a

légzőszervi betegségben szenvedők száma. A környezetszennyezés egészségkárosító hatásait fokozza a
dohányzás, amely egészségtelen, rossz szokás, mert a szájon keresztül akadálytalanul áramlik a füst a tüdőbe. A
dohányfüstben rákokozó anyagok és nikotin található. A fejlődő szervezetet jobban károsítja a dohányzás, mint a
felnőttekét. Ügyeljünk arra, hogy orrunkon keresztül lélegezzünk. Az orrüregben a levegő felmelegszik, a por és
egyéb szennyező anyagok pedig fennakadnak az apró szőrszálakon. A szájon keresztül beszívott hideg levegő
lehűti a torok nyálkahártyáját. Emiatt csökken annak ellenálló képessége, így könnyebben telepszenek meg rajta
a baktériumok. A beteg emberből köhögéskor, tüsszentéskor kiáramló levegő tele van kórokozókat tartalmazó
nagyon parányi váladékcseppekkel. Emiatt soha ne köhögjünk, tüsszentsünk másokra, csak zsebkendőbe!
Lehetőleg minél többet tartózkodjunk szabad levegőn. A friss, tiszta levegőn végzett sport, munka fokozza a
szervezet edzettségét. Az edzett emberek légvételeinek száma testi erőkifejtés hatására csak kismértékben nő,
mert tüdejük nagyobb mennyiségű levegő felvételére képes. A légzése gazdaságosabb, több időt enged a levegő
alapos be- és kiáramlásának. Sokkal nagyobb a tüdő légzőfelülete, ezáltal nagyobb mértékben végbemegy a
gázcsere, jobban felfrissül a szervezet, mint a nem sportoló emberé. A tüdő befogadó képessége fejleszthető.
Erre a célra a tartós, kisebb erőkifejtéssel járó sportok a legalkalmasabbak, pl. kirándulás, evezés, könnyű
atlétika, a rendszeres úszás. Keringési rendszerünk egészségének megőrzésében is nélkülözhetetlen a rendszeres
testmozgás. A sportolás hatására a szívizmok erősebbek lesznek, ezáltal a nagyobb erőkifejtésre lesz képes, javul
a szervezet vérellátása. A szív megbetegedéseit, a szívinfarktust is a kevés mozgással, sok izgalommal járó
foglalkozások, a dohányzás, az elhízás és a magas vérnyomás okozzák. A vérszegénység esetén vagy a
vörösvértestek száma, vagy a festékanyaguk mennyisége kevés. Változatos étrenddel, sok gyümölcs, saláta
fogyasztásával e betegség megelőzhető. A szívből az erekbe tóduló vér meghatározott nyomással feszíti az erek
falát. Ez a vérnyomás, amelynek értéke fiatal szervezetben 16 és 11 kPa, attól függően, hogy a szív éppen
összehúzódik vagy elernyed. Az életkor előrehaladtával csökken az erek rugalmassága, szűkebbé válnak, ezért
nő a vérnyomás értéke is.
Az érrendszeri betegségek kialakulásában is nagy szerepe van a dohányzásnak. A dohányfüstben található
nikotin különösen az alsó végtag ereit szűkíti, károsítja. A dohányzás elhagyása már egymagában is kedvező
hatású lehet az érrendszeri betegségek gyógyításában. A túl sós, fűszeres és zsíros ételek az érfal
megbetegedéseit, elmeszesedését okozzák. Az elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség a meglevő
érrendszeri megbetegedések rosszabbodását idézi elő.
A dohányzás mellőzése, a korszerű, egészséges táplálkozás, a testedzés, a magas vérnyomás és cukorbetegség
megfelelő kezelése segít a keringési szervrendszer betegségeinek megelőzésében.

Miért egészségtelen a dohányzás?

Hogyan előzhetők meg a légzőszervek megbetegedései?
Hogyan előzhetők meg a szív megbetegedései?
Az érrendszeri betegségek hogyan előzhetők meg?

Minden harmadik ember vérkeringési betegségben hal meg. Gyakran a légúti fertőzések szövődményeként
szív-belhártyagyulladás vagy szívizomgyulladás keletkezhet, amely súlyos szívbetegség kialakulásához vezethet.
A szívinfarktus korunk jellegzetes betegsége. Tünetei nagyon erős mellkasi fájdalom, légszomj, szapora
szívverés, verejtékezés. Oka a szív vérellátását biztosító koszorúerek hiányos működése, vagyis a szívizom
oxigénhiánya, melynek következtében ennek egy része elhal. A trombózist érelzáródás okozza. Leggyakoribb az
alsó végtagokon. A túlságosan zsíros és sós ételek rendszeres fogyasztása érelmeszesedést okoz. Veszélyes az
agy ereinek elmeszesedése, mert azok rugalmasságukkal elvesztve könnyen megpattannak, agyvérzést
okozhatnak. Az alsó végtagok gyűjtőereinek elváltozása a visszértágulat, amely súlyosabb esetben műtéti
beavatkozást igényel. Hosszan tartó, egy helyben való állás gyakran ájuláshoz vezet. Ennek oka az, hogy a vér
nagy része az alsóbb testrészekbe tódul, emiatt az agy vérellátása nem megfelelő. A fehérvérűeknek is piros a
vére, csak kórosan elszaporodtak a fehérvérsejtjeik. A fehérvérűség a rák egyik fajtája. A szív ingerképző,
illetve ingerületvezető rendszerének megbetegedései okozzák a rendszertelen - túl gyors vagy lassú -
szívösszehúzódásokat. Súlyosabb esetben, amikor a rendszertelen szívverések már nem biztosítják a szervezet
megfelelő vérellátását, szívritmus-szabályozó készüléket építenek be a szervezetbe.
A köhögés a légcsőbe került idegen anyag kilökése. Ekkor a fákat kidöntő vihar sebességénél is gyorsabban
áramlik a levegő a légcsövünkben. Ha a légző mozgások hosszabb időre megbénulnak (baleset vagy betegség
miatt), vastüdőt kell alkalmazni. Ez tulajdonképpen egy légmentesen záródó szekrény, amiből a betegnek csak a
feje van kint. A szekrényben a légnyomás ütemesen emelkedik és csökken. így a tüdő és a mellkas mozgásba
jön. A szerkezet tehát a mellkas működését helyettesíti. A torokgyulladás állandóvá válhat, ekkor rekedtség is
társul hozzá. Az ilyen beteg gyakran krákog, köhécsel. Gyógyulása friss levegőn tartózkodással elősegíthető.
Forrás: http://www.doksi.hu

A tüdő levegőbefogadó képessége - a vitális kapacitás - a 6000 cm3-t is elérheti.

Az elektrokardiográfia (EKG) a szív működése közben keletkező elektromos feszültségváltozást vizsgálja. Az
EKG-felvételen a szívműködés szakaszai megfigyelhetők. E vizsgálómódszer alkalmas a szív
megbetegedéseinek felismerésére.
Minél mélyebbre húzódik légutainkban a gyulladás, okozta hurut, annál veszélyesebb. Ha a tüdőig lejut a
fertőzés, tüdőgyulladás, mellhártyagyulladás keletkezik, amelynek jellemző kísérője a magas láz. A kutatók már
régóta észlelték, hogy penésszel fertőzött táptalajon a baktériumtelepek képtelenek növekedni. Fleming 1929-
ben megállapította, hogy egyes gombák baktériumölő anyagot - penicillint - termelnek. Először 1940-ben
használták fel a gyógyításban. Ma már kb. 2000 fajról kimutatták, hogy baktériumölő anyagot termelnek,
melyeket antibiotikumoknak neveztek el.
A szilikózis szilícium- dioxid-tartalmú porok belégzése következtében kialakuló betegség. Bányákban,
kőfejtőkben keletkezik nagy mennyiségű por. A por a tüdő légző felületének csökkenését és egyes erek,
elzáródását idézi elő. Megelőzésére porelszívókat szerelnek fel, illetve védőálarcot alkalmaznak.
Gyógyítása a tiszta levegőjű hegyvidéki szanatóriumokban történik.

A következő órára ismételd át, amit a szabályozásról tanultál!

Forrás: http://www.doksi.hu

52 - A szabályozórendszer egészsége

Szívműködésünk, légzésünk és minden életfolyamatunk meghatározott ritmusban folyik. A szervezet e belső

ritmusa a bioritmus. Élettevékenységeinkben, életritmusunkban, munkavégzésünk, sportolásunk, szórakozásunk
során e belső ritmushoz alkalmazkodnunk kell.
Nagyon fontos, hogy napirendünket szervezetünk pihenés- és mozgásszükségletének megfelelően alakítsuk ki.
Aki kis erőkifejtéssel járó ülőmunkát végez, annak pihentető lehet a hosszabb séta, sport vagy egyéb testi erő-
kifejtést igénylő munka. A nehéz fizikai munkát végzők számára szabad időben az olvasás, tanulás, tehát a
szellemi munkavégzés nyújthat felfrissülést. A pihenésnek ez a módja az aktív pihenés. Idegrendszerünk akkor
pihen igazán, amikor alszunk. Az alvás kísérője általában az álom. Az agykéreg egyes sejtcsoportjai, központjai
nem egyszerre kapcsolódnak ki elalváskor, és nem egyszerre kapcsolódnak be ébredéskor. A még vagy már
ébren levő központok működésének eredménye az álomképek alkotása. Az ember alvása a bioritmus és a
külsőtényezők, fény és sötétség, vagyis a nappalok és éjszakák váltakozásának eredménye.
Az álmatlanság legtöbbször a helytelen, túlhajszolt életmód következménye. A túlzott fáradtság és az annak
megszüntetésére fogyasztott élénkítő szerek, pl. kávé, akadályozzák az elalvást. Az egészséges, pihentető
alváshoz egészséges fáradtságérzés szükséges, amely egyenletes testi és szellemi megterhelésből adódik. Az
alvás körülményei, a csend, a megfelelően kényelmes fekhely, a kiszellőztetett és kellő hőmérsékletű szoba sem
mellékesek. A túlságos meleg segíthet az elalvásban, de később már zavarja a nyugodt alvást. Kerüljük az altató-
és nyugtatószerek használatát! Álmatlanságot, idegrendszeri megbetegedéseket okozhat a túlzott mértékű
dohányzás és alkoholfogyasztás is. Az alkoholista ember rendszeresen nagy mennyiségű szeszes italt fogyaszt.
Ezzel nemcsak saját szervezetének teljes leromlását okozza, de anyagilag és erkölcsileg családját, gyermekeit is
veszélyezteti. Az egészséget súlyosan károsítják, halálos veszélyt jelentenek a kábítószerek. Hatásukra
érzékelési csalódások, túlzottan felhangolt érzelmi állapot keletkezik. A kábítószerhez a szervezet
"hozzászokik", ezért egyre nagyobb - végül már csak a halálos adag - biztosítja a”kábító” hatást. Másik veszélye,
hogy a kábítószertől súlyosan függővé válik az egyén. Annak hiányában ugyanis menekülési kényszer,
téveszmék, félelem lépnek fel, amelyek egészen az öngyilkosságig fokozódhatnak. A szabályozórendszer
bonyolult működésének összhangját megzavarják a hormonális hatáson alapuló fogamzásgátló tabletták. Ezek a
szerek hormonhatásuk révén ún. álterhességet hoznak létre. Szedésük alatt nem érik meg a petesejt, ezért
megtermékenyülés sem lehet. Mivel a serdülés új hormonok termelődésével indul, s ez már önmagában is eléggé
megterheli a szervezetet - orvosilag indokolt, hogy 18 évesnél fiatalabbak számára nem ajánlják a hormonális
fogamzásgátlókat, mert ez az újabb hormonváltozás nagy zavarokat okozhat.

Mi a bioritmus?
Melyek a pihentető alvás feltételei?
Mi okozhat álmatlanságot?
Miért káros a dohányzás és alkoholfogyasztás?
Melyek a kábítószer fogyasztás veszélyei?

E témához az alábbi könyv elolvasását ajánljuk:

Ádám György: Biológiai szabályozás.

A gondolkodási képesség jelölésére szokták használni az intelligencia kifejezést. Sok esetben rosszul, mert a jó
emlékezőképességű vagy sokat tanult emberekre mondják. Az intelligencia valójában a fogalmak helyes
kialakítását és azok jó felhasználását, új helyzetekben való alkotó alkalmazását jelenti. Az intelligencia, vagyis a
szellemi teljesítőképesség nagymértékben fejleszthető.
A feszült munkatempó, a kínos semmittevés, egyhangú munka vagy súlyos felelősséggel járó munkabeosztás
mind idegesség kiváltói lehetnek. Az ideges ember ingerlékeny, közérzete rossz, étvágytalan, álmatlanság gyötri.
Az idegesség idegösszeroppanáshoz vezethet. Az ilyen állapotokat az orvosok altatókúrával, gyógyszeres
kezeléssel szüntetik meg. A koponyát érő ütés agyrázkódást okozhat, mely gyakran eszméletvesztéssel jár.
Minden esetben orvosi megfigyelés alá kell helyezni a beteget, mert agyvérzés történhet. Egyes kórokozók
megtámadhatják az idegrendszert. Ennek következtében fellépő betegségek az agyhártyagyulladás,
agyvelőgyulladás, járványos gyermekbénulás, veszettség, tetanusz. Az ideggyulladás az idegek betegsége. A
gyulladt ideg feletti bőrterület piros és tapintásra érzékeny, fájdalmas. Az idegrendszert ellátó erek betegségei
életveszélyes elváltozásokkal okozhatnak a központi idegrendszerben. Agyvérzés akkor keletkezik, ha az agyban
egy ér megreped. A kiszivárgó vér nyomása következtében az agy érintett központjai sérülnek, s így azok
működése nem megfelelő, pl. megbénul a test egy része.
Az idegrendszer betegségei az elmebajok. Az elmebeteg ember képtelen a valóságot helyesen értékelni. Téves
elképzelései, téveszméi vannak, nem tud beilleszkedni a közösségi életbe. Az elmebetegeket a tudatlan emberek
indokolatlanul megvetik. Az elmebajok egy részét ma már meg tudják gyógyítani. A gyógyíthatatlan betegek a
Forrás: http://www.doksi.hu

társadalom gondoskodására szorulnak. Az álomképekben a felbukkanó, átélt benyomások, emlékek

rendezetlenül, térben és időben a legfantasztikusabban, torzan kapcsolódhatnak. A régebben divatos álomfejtés
tudománytalan. A hipnózist is megmagyarázza a tudomány. A hipnotizőr valamely külső, egyhangú ingerrel
mesterségesen hoz létre részleges alvást. Az éber központok, által fennmarad a kapcsolat a hipnotizálttal, és így
az engedelmeskedhet a kapott utasításoknak. Ez a jelenség a szuggesztió. A korszerű orvostudomány a hipnózist
és szuggesztiót megfelelő esetekben hatásos gyógymódként alkalmazza. A fejfájást rendkívül sokféle ok
válthatja ki. A magas vérnyomáson kívül, pl. a túlhajszolt életmód, vagy gyakori ok valamely érzékszerv, pl. a
szem betegsége. A szem egyik feltűnő rendellenessége a szemtengelyferdülés, hétköznapi nevén a kancsalság.
Ilyenkor a két szem közül csak az egyik hoz létre "éles képet" az idegrendszerben. A központ így egy idő
után”kiiktatja" a homályos képet, azaz az egyik szem működését nem "veszi figyelembe". Pedig szemüveg
viselésével korrigálható a szemtengely ferdesége. Ugyancsak szemüveg viselésével javítható, ha közelre vagy
távolra homályosan látnak. Ilyenkor megfelelő szemüveg korrigálja a szemlencse domborúságának hibáját.
Forrás: http://www.doksi.hu

53 - Az elsősegélynyújtás

A termelésben és a háztartásban alkalmazott gépek, a közlekedési eszközök gyarapodása, a kapkodó és sok

esetben figyelmetlen magatartás miatt évről évre emelkedik a balesetet szenvedők száma. Baleset esetén
határozottan, gyorsan intézkedjünk, ne keltsünk pánikhangulatot. Azonnal hívjuk az orvost és a mentőket. A
mentőket a 04-es telefonszámon bárki felhívhatja. A kihíváskor be kell jelenteni: mi történt, hány személyt és
honnan kell elszállítani és ki a bejelentő. A mentőállomás ügyeletese a felvett adatokat elismétli, és ezzel a
bejelentés befejezettnek tekinthető.
A mentők megérkezéséig a közvetlen életveszély elhárítása a feladatunk. Vigyázzunk, nehogy jó szándékú
segítségünkkel még nagyobb bajt okozzunk! A balesetet szenvedett embert lehetőleg ne mozgassuk, mert súlyos
belső sérülései lehetnek, melyek további belső szervi roncsolódásokat okozhatnak a mozgatás során.
Ha eszméletlen a sérült, szorító ruhadarabjait óvatosan lazítsuk meg, a szájába került anyagot (vér, hányadék
stb.) ujjra csavart zsebkendővel távolítsuk el! A fejét buktassuk hátra, nehogy a nyelve elzárja a légutakat, s ez
által fulladást okozzon. A légutak megtisztítása és a fej hátraszegése után, ha nem indult meg a légzés,
mesterséges lélegeztetést kell alkalmaznunk. A befúvásos lélegeztetést célszerű az arcra borított laza szövésű
zsebkendőn, sálon, szétbontott kötszeren stb. keresztül végezni. A balesetet szenvedett orrnyílásába fújjuk a
levegőt. A befúvás hatására a mellkas megemelkedik, majd visszasüllyed, közben újabb lélegzetet veszünk, s
megismételjük a befúvást percenként 16-szor. Ügyeljünk arra, hogy az eszméletlen ember feje mindig
hátraszegett állapotban legyen, különben megfullad. Lélegeztetés közben, ha hányadék kerül a légutakba, ezt a
fejoldalra fordításával a már ismert módon távolítsuk el.
Vegyétek elő és nézzétek meg az egészségügyi láda tartalmát!
Beszéljétek meg, mi mire való.

Sérülések ellátása:
Ha a baleset külső sérüléssel jár, megszakad a bőr folytonossága, az izom roncsolódásával mély seb
keletkezhet. Ha a sérülés verőeret ért, a vér a sebből ütemesen szökell. Gyűjtőerek vérzése bőséges, míg a
hajszálerekből szivárog a vér. A sebellátás első fontos lépése a seb környékének fertőtlenítése jóddal, majd a seb
befedése steril gézlappal. Az erősen vérző sebre nyomókötést alkalmazunk. Nagyon erős vérzést a nyomókötés
felhelyezéséig a vérző ér leszorításával csillapítunk.
Kisebb sérüléseknél fedőkötéssel látjuk el a sebet.

Teendőink rosszullét esetén:

Az agy vérellátásának hirtelen csökkenése ájulást okozhat. Kiválthatja félelem, ijedtség, hosszas állás, rossz,
elhasznált levegő stb. Ha a beteg arca sápadt, fektessük vízszintes helyzetbe, ha eszméleténél van, itassunk vele
kávét, erős teát. Abban az esetben, ha a beteg arca kipirult, érverése szapora, ültessük fel. Tegyünk homlokára,
szíve fölé hideg borogatást, és hívjuk az orvost.
Forrás: http://www.doksi.hu

54 - Egészségügyi ellátás hazánkban

Az emberek egészségének megóvása, a betegek egészségének helyreállítása az egészségügyi hálózat feladata.

A szociális egészségügyi gondozás felkutatja a gondozásra szorulókat, s igyekszik megteremteni a gyógyulás
lehetőségeit, és rendszeresen ellenőrzi a betegek állapotát. Az egészségügyi intézmények, szervek és szolgálatok
irányítását a Népjóléti Minisztérium végzi. A megyei egészségügyi osztályok közvetlenül irányítják a megyei
kórházat, a közegészségügyi és járványügyi állomást (KÖJÁL).
A betegek elsősorban körzeti orvosukkal vannak kapcsolatban, aki betegség esetén megállapítja a
keresőképtelenséget, gyógykezeli a beteget. Szükség esetén szakorvoshoz irányítja vagy kórházba, utalja az arra
rászorulókat. Hosszabb betegállomány elbírálására a felülvizsgáló orvos jogosult. A körzeti ápolónő a körzeti
orvost segíti munkájában. A védőnő feladata az anya- és csecsemőgondozási munka. Rendszeres
családlátogatásai folyamán részt vesz az egészségügyi felvilágosításban.
Társadalmunkban az orvosi ellátás és kórházi ápolás minden magyar állampolgár számára díjtalan.
A gondozási ellátás 3 csoportra terjed ki. Az első csoportba tartoznak azok, akik koruk miatt igényelnek
különös gondozást. Ezt a szolgálatot végzi az anya- és csecsemővédelem, az óvodás és iskoláskorú gyermekek,
valamint az öregek védelme. A második csoportba tartoznak azok, akiknek ezt foglalkozásuk teszi szükségessé.
Egyrészt, mert munkaártalom következtében saját maguk vannak veszélyben (ólom-, por-, meleg-, sugárártalom,
fertőzési lehetőségek, sport stb.), másrészt, mert másokat veszélyeztethetnek (élelmiszeripari dolgozók,
gépjárművezetők stb.).
A gondozottak harmadik csoportjában a hosszan tartó betegségben szenvedők tartoznak (tuberkulózis, daganat,
reuma, magas vérnyomás, ideg- és elmebetegség stb.). Rendszeres ellenőrző vizsgálattal, gyógykezeléssel
segítenek a betegek állapotán. Otthoni betegápolásnál mindig tartsuk be az orvosi utasításokat! A beteget
lehetőleg különítsük el a család többi tagjától. A szoba levegője tiszta, egyenletes hőmérsékletű legyen. Gyakran
szellőztessünk! A fertőző beteg használati tárgyain kívül az ajtókat és a padlót is fertőtlenítő oldattal mossuk fel.
A beteget naponta legalább egyszer le kell mosdatni! Hosszan tartó fekvés esetén, a beteg testén felfekvések
(bőrkeményedések, sebek) keletkezhetnek. Ennek megelőzésére, illetve enyhítésére használjunk puha párnákat.
Az egészségügyi ellátás egyik feladata a véradás megszervezése. A 18 éven felüli, egészséges önkéntes
véradók vérét részben közvetlenül vérátömlesztésre, részben vérkonzervek és gyógyszerek készítésére
használják. A véradás sok ember életét menti meg. A legtöbb iskolában működik iskolaorvos, akit fel lehel
keresni panaszokkal. A nagyobb gyárakban, üzemekben üzemi orvosi rendelő működik. Az üzemorvos
rendszeresen vizsgálja a dolgozókat, hogy megelőzze, illetve azonnal gyógyítsa az esetleges munkahelyi
ártalmakat.
Forrás: http://www.doksi.hu

55 - Az ember, mint a másik ember környezete

Az ember biológiai és társadalmi lény. Természeti és társadalmi környezet veszi körül, melynek hatásaihoz
alkalmazkodnia kell. Az alkalmazkodás segítségével az ember valamennyi környezeti tényezővel igyekszik
egyen-súlyban maradni. A környezetből eredő különböző hatások, hő, zaj, füst stb. mellett különböző szervi
megbetegedéseket okoznak a tartósan nem megfelelő emberi kapcsolatok. A rossz munkahelyi légkörben, a
megromlott családi környezetben, a közös alkotás helyett egymás személyiségét romboló, csak a hibákat meglátó
emberek között nagyon nehéz, sőt egy bizonyos határon túl már lehetetlen a jó munkavégzés, a jó közérzet. Az
embertársas lény, öröme csak úgy lehet teljes, bánata elviselhető, ha azt megoszthatja társaival. A fizikai vagy
szellemi tevékenységet igénylő alkotómunka, a nehézségek leküzdése, a feladatok vállalása és közös teljesítése
mind erősíti a közösséget, s ebben az egyén helyzetét. A serdülőkorban a nemek közötti különbségek
véglegesen kialakulnak. Ekkor azonban a szervezet még nem éri el a teljes biológiai érettséget. Az ifjúkor az
időszak, amikor a szervezet csont- és izomrendszere, belső szervei kifejlődnek, szellemi képességei
kiteljesednek. Nagyon fontos, hogy a kimeríthetetlennek tűnő energiáját az ifjú értelmesen használja fel.
Szorgalmas tanulással, kitartó munkával ebben az időszakban rakja le felnőtt élete alapjait.
Minden ember természetes vágya, hogy egészséges, értelmes utódokat szeretne világra hozni. Ennek
előfeltétele, hogy a serdülő- és ifjúkori nemi fejlődés zavartalan, egészséges legyen. A korai nemi kapcsolatok
ezt a folyamatot veszélyeztetik. A fiatal lányok csont- és izomrendszere, idegrendszere, lelki alkata még nem
alkalmas a terhességgel járó nagyfokú igénybevétel elviselésére. A terhesség megszakítása ugyancsak veszélyes.
Szövődményeként olyan sérülések keletkezhetnek, amelyek később alkalmatlanná teszik a női szervezetet a már
kívánt terhesség kihordására. A korai nemi élettől való tartózkodásban, az önmegtartóztatásban nagyon sokat
segítenek a sportok, a rendszeres testedzés, az értelmes szórakozás, a kulturálódás.
Az egymás iránti szerelem, megbecsülés és kölcsönös felelősségérzet következtében a fiatalok házasságot
kötnek, családot alapítanak. Nagyon kívánatos lenne, ha a gyermekek megfelelő környezetben születnének. A
fiatal házasok egy része azonban kezdetben még nem rendelkezik önálló lakással, sőt olyan körülmények között
lakik (albérlet, kollégium), ahol gyermek elhelyezésére nincs lehetőség. Ilyen esetben feltétlenül védekezni kell,
illetve meg kell tervezni a gyermek nevelésének elfogadható körülményeit. Sajnos nagyon sok házasság válással
végződik. Ennek oka legtöbbször a kölcsönös alkalmazkodóképesség hiánya. Az otthonteremtés, a
gyermeknevelés sok öröm mellett sok lemondással és felelősséggel járó feladat. A házastársi és a szülő-gyermek
kapcsolatot a nehézségek közepette is védeni, ápolni kell! A szülők elsőrendű feladata, kötelessége gyermekeik
egészséges testi és lelki fejlődésének biztosítása!
Az embert többek között az is megkülönbözteti az állatvilágtól, hogy múltjának és jelenének ismeretében
meghatározhatja jövőjét, céljait. Meg kell ismernie minden embernek önmagát, vagyis fel kell mérnie, milyen
képességekkel rendelkezik, mekkora kitartása van, s céljait ennek megfelelően tűzze ki! Nagyon sok lelki
betegséget, zavart okoztak már a nem megfelelően megválasztott célok, ha ahhoz csökönyösen ragaszkodnak.
Nagyon fontos tehát a körültekintő, képességekhez mért pályaválasztás.

Miért fontos a jó munkahelyi légkör?

Osztályotokban milyen módon erősítettétek a közösséget?
Hogyan biztosíthatod utódaid egészségét?

E témához az alábbi könyvek elolvasását javasoljuk:

Selye János: Életünk és a stressz.
Dr. Gerhard Döring: Az egészséges nő, Medicina Bp., 1981.

A középkor kellős közepén, a X. század táján Avicenna orvosi feltételezéseinek igazolására a következő
kísérletet végezte: két tejtestvér (pontosan: egypetéjű iker) gödölyét (kecskegida) teljesen azonos körülmények
között nevelt azzal az eltéréssel, hogy az egyik gödölyével szemben ketrecbe zárt farkast helyezett el. Ez a
gödölye visszamaradt a fejlődésben, lesoványodott, hamarosan elpusztult, míg a másik szépen fejlődött tovább.
A károsító tényező a kísérletben a farkas volt, melynek látványa, szaga állandó szorongásban, félelemben tartotta
a gödölyét. Ez a kísérlet is bebizonyította, hogy testi megbetegedéseket, szervi elváltozásokat pszichikai, lelki
tényezők is létrehozhatnak. A stresszelméletet Selye János magyar származású professzor dolgozta ki. A
terméketlenség (nemzőképtelenség, illetve meddőség) gyakran elhanyagolt gyulladások következménye. Ezért
fontos azonnal orvoshoz fordulni, bármiféle nemi szervvel kapcsolatos gyulladással, fájdalommal. A
legsúlyosabb nemi betegség a szifilisz (vagy köznyelvileg vérbaj). A legelterjedtebb pedig a kankó (vagy
tripper, orvosi nevén gonorrhoea). A nemi betegségek terjedésének oka az, hogy az emberek túlzottan bízva a
korszerű gyógyszerekben, későn mennek orvoshoz. Pedig a nemi betegségek önmaguktól nem gyógyulnak meg,
sőt idővel helyrehozhatatlan károsodásokat okozhatnak.
Forrás: http://www.doksi.hu

Egészségügyi és társadalmi szervezetek segítik a veleszületetten károsodott embereket. Külön hálózat működik
a mozgássérültek, siketek és gyengén látók, valamint a szellemileg károsodottak segítésére. Speciális
munkahelyeket is hoznak létre, a foglalkoztatásukra.
Forrás: http://www.doksi.hu

56 - Az ember felelőssége a Földért

Az emberi környezet fokozódó, általános jellegű romlása mindenkit aggaszt. Az egészen borúlátó elképzelések
szerint - ha a változás a jelenlegi ütemben halad tovább - néhány évtized múlva az élet itt a Földön az ember
számára elviselhetetlenné válik. Ennek oka az egyre fokozódó népesedés, az élelmiszertermelés korlátozottsága.
Az ásványkincsek, az energiaforrások kimerülnek, az egyre többet termelő ipar és a háztartások hulladékainak
elhelyezése is komoly nehézségeket okoz. Az idejében felismert bajokat meg lehet szüntetni, vagy legalábbis
enyhíteni.
A környezetvédelem közös ügy, amely nemcsak jogszabályokon, anyagi beruházásokon, hanem nagymértékben
az egyes emberek cselekedetein múlik. Hazánkban a természetvédelem a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási
Minisztérium feladata. A természeti értékek megóvására 1972-ben nyilvánították védetté hazánk első nemzeti
parkját, a Hortobágyi Nemzeti Parkot, majd ezt követően a Kiskunsági Nemzeti Parkot, a Bükki Nemzeti Parkot
és az Aggteleki Nemzeti Parkot. Egyre több a tájvédelmi körzet és természetvédelmi területek száma. Az 1960-
as években az ipari termelés gyors fejlődése, a mezőgazdasági termelés iparszerűvé válása és a felgyorsuló
városiasodási folyamat következtében egyre fokozódtak a környezeti ártalmak. Ennek felismerése indokolta a
környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységek tervszerű összehangolását, átfogó irányítását. 1976-ban
hozták az első magyar környezetvédelmi törvényt. A törvény - pontos nevén az 1976. évi 2. törvény az emberi
környezet védelméről -2. fejezetében felsorolja a védelem részterületeit. Ezek: a föld, a víz, a levegő, az élővilág,
a táj, a település környezete. Hatásos eredmények eléréséhez figyelembe kell vennünk, hogy a szennyeződések
átlépik az országhatárokat. így pl. a Duna több országon folyik keresztül. Döntő szerepe van Bécs, Pozsony,
Budapest, Belgrád és még több száz kisebb-nagyobb település vízellátásában. Hatalmas vízgyűjtő területéről
szállítja a szennyvizet. Közös gondunk és felelősségünk, hogy folyóink élővilágát a szomszédos országokkal
együttműködve óvjuk meg a pusztulástól. Nemzetközi összefogás szükséges a levegő szennyeződésének
megakadályozásához is. A különböző irányú szelekkel a füst, a mérgező gázok a kibocsátás helyétől nagy
távolságokra is eljuthatnak. 1979-ben, Genfben 34 állam együttműködési nyilatkozatot írt alá a légszennyeződés
megakadályozására.

Hol található hazánk elsőként védetté nyilvánított természetvédelmi területe?

Mely országos hatáskörű szerv irányítja a környezetvédelmet?
Miért szükséges a nemzetközi összefogás a környezetvédelemben?

"Kit ezüstlő köréből

Kihajított az ég,
Ember vigyázz a Földön,
Úgy élj, hogy kárt ne tégy" (Devecseri Gábor)

Az ENSZ környezetvédelmi programjával foglalkozó szervezet az UNEP. Ennek célja a környezetvédelmet

érintő kutatások és megfigyelések adatainak összegyűjtése és az információk cseréje. Az ENSZ szakosított
szervezetei közül az UNESCO az 1968-ban elfogadott "Ember és bioszféra” program kidolgozásával vállalt
fontos szerepet. A FAO a vízgazdálkodás, a talajvédelem, az erdők és a természeti értékek védelmére indított
jelentős akciókat. A WHO az ENSZ Egészségügyi Világszervezete a környezeti ártalmakkal is összefüggő
egészségügyi kérdéseket vizsgálja, pl. az egészséges ivóvíz biztosítása, a higiéniai szabályoknak megfelelő
szemétkezelés. Ezeknek a szerveknek a kezdeményezésére több nagyjelentőségű megállapodást írtak alá. Ilyen,
pl. az atomsorompó-egyezmény, amely a radioaktív sugárzásból eredő szennyeződés ellen véd. Az európai
államok, az USA és Kanada együttműködésének kiemelkedő eseménye az 1975-ös helsinki csúcstalálkozó. Az
itt kiadott záróokmány hangsúlyozza- "Minden részt vevő államnak a nemzetközi jog elvei értelmében olyan
intézkedéseket kell tennie, hogy a területén folyó tevékenység ne okozzon környezeti károsodást más
államokban vagy a nemzetközi fennhatóság határain kívül eső területeken.” A bioszféra és az ember
kapcsolatának fejlődése 3 szakaszra osztható. Az első, legősibb korszakban a kis létszámú emberiség kevés
anyagot használt fel a bioszféra tartalékaiból. A második, ipar előtti korszakban létrejöttek a városállamok,
növekedett a természeti javak felhasználása, de a bioszférára ez még nem volt jelentős hatással. Az ipari fejlődés
döntő fordulatot jelentett az ember és környezete kapcsolatában. Az ipar fejlődésével függ össze a mezőgazdaság
gyors fejlődése is (élelmiszer-termelés, vegyszerek). A termelés növekedésével párhuzamosan indult meg a
városiasodás is.
A városokban megváltozott az éghajlat (épületek, útburkolatok hőkisugárzása következtében), a levegő
összetétele (szennyező anyagok kibocsátása, ill. a nagyobb oxigénfogyasztás miatt). A városok vízigénye miatt
csökken a talajvíz, viszont jelentősen megnő a kibocsátott szennyvíz mennyisége. A vízhiány és a szennyező
anyagok miatt megváltozik a talaj szerkezete és összetétele is.
Forrás: http://www.doksi.hu

Földünk lakossága a 2000. évre kb. 6 milliárdra nő. A növekvő számú emberiséget megfelelő mennyiségű és
minőségű élelemmel kell ellátni. A termelés fokozását azonban úgy kell megoldani, hogy a környezet
szennyezése ne fokozódjék, sőt jelentősen csökkenjen, hiszen ez az emberiség egészségének megőrzése
szempontjából fontos.
Forrás: http://www.doksi.hu

57 - Törvény az emberi környezet védelméről

(Olvasmány)

A XVIII. század végétől ismerünk hazánkban a természetvédelemmel kapcsolatos írásokat. Ezek a pusztítást
ostorozzák, és a védelemre hívják fel a figyelmet. Széchenyi 1837-ben Pesti por és sár című röpiratában a pesti
por elviselhetetlen mennyiségéről szól. Az Orvosi Hetilapban írták 1863-ban”A gyárak füstjének felemésztésére
okvetlenül szükség lesz akkor, midőn száz meg száz kéményből fog emelkedni Pest felett a sötét gyári
füstoszlop.” Az első hazai nyilvános társadalmi megmozdulás 1879-ben volt a Magyar Orvosok és
Természetvizsgálók gyűlésén. Ebben az évben jelent meg az első olyan szabályozás - az 1879. évi erdőtörvény -
amelynek közvetve jelentős természetvédelmi hatása is volt. Jelentős szerepe volt Herman Ottónak a természet-
és azon belül a madár-védelemben. Kaán Károly kezdeményezésére alakult meg 1935-ben az Országos
Természetvédelmi Tanács. 1939-ben kiadták az első védett területre vonatkozó rendelkezést: a debreceni
Nagyerdő lett Magyarország első természetvédelmi területe. Az 1976-ban létrejött első magyar
környezetvédelmi törvényből egyes részleteket szó szerint idézünk:

A föld védelme
13. paragrafus: Minden földhasználó köteles - a terület rendeltetésétől, illetőleg jellegétől függően - a talaj
termőképességét fenntartani és növelni, továbbá a természeti erők kártételeinek (szikesedés, kiszáradás és
elvizenyősödés) megakadályozására szolgáló talajvédelmi módszerek, eszközök és létesítmények alkalmazásáról
gondoskodni. 14. paragrafus: A létesítményeket elsősorban olyan területen kell elhelyezni, amely
mezőgazdasági termelésre nem, vagy nem kellően hasznosítható. 15. paragrafus: Nem szabad a földet
hulladékkal és más módon szennyezni. Hulladékot és vegyi anyagot - halmazállapotára tekintet nélkül - csak
jogszabályban vagy hatósági rendelkezésben meghatározott módon szabad felhalmozni, illetőleg a földbe
juttatni.

A vizek védelme
17. paragrafus: Tilos a vizek fertőzése és káros szennyezése. 18. paragrafus: Üzemet, létesítményt csak olyan
tisztító berendezéssel szabad építeni és üzemben tartani, amely a vizek fertőzését és káros szennyezését kizárja.

A levegő védelme
23. paragrafus: Tilos a levegő káros szennyezése. 24. paragrafus: Üzemet, létesítményt csak olyan
tisztítóberendezéssel szabad építeni és üzemben tartani, amely a levegő káros szennyezését kizárja.

Az élővilág védelme
29. paragrafus: Az erdők összterülete nem csökkenthető. 30. paragrafus: Erdőt kell telepíteni vagy fásítást, zöld
felületet kell létesíteni a települések, ezek lakó- és üdülő-, továbbá iparterületei, egészségügyi intézmények
körül, közlekedési útvonalak mellett, valamint ahol a talaj, a víz vagy az élővilág megóvása érdekében az
egyébként szükséges. 32. paragrafus: Nem szabad az erdők épségét veszélyeztetni vagy károsítani, azokat
hulladékkal és más módon szennyezni, tilos továbbá a védetté nyilvánított növényeket és állatokat károsítani,
elpusztítani.

A táj védelme
33. paragrafus: A táj védelme azokra a természeti tájakra, területekre és tárgyakra terjed ki, amelyek megőrzése
és fenntartása tudományos, kulturális vagy más közérdekből szükséges.

A települési környezet védelme

42. paragrafus: A települések köztisztaságának fenntartásában mindenki köteles hathatósan közreműködni. 43.
paragrafus: Meghatározott területeken a hulladék összegyűjtéséről, szállításáról, tárolásáról, elhelyezéséről,
kezeléséről, megsemmisítéséről, ártalmatlanná tételéről, illetőleg újrafelhasználásáról, továbbá a közterületek
tisztántartásáról szervezett módon kell gondoskodni.
Forrás: http://www.doksi.hu

58 - Érdekességek a betegségek gyógyítására és megelőzésének történetéből

(Olvasmány)

Nagy hírük volt az egyiptomi orvosoknak világszerte. Első neves orvosuk Imhotep (i. e. 2700 körül), aki a fáraó
papja, vezére, csillagásza és orvosa volt egy személyben. A fáraó udvarában volt Udvari Szemész, Udvari
Fogász, Belső Nedvek Tudósa, Végbél Pásztora, Orvosok Ellenőrzője stb. Az orvosok tekintélyét emelte, hogy
írástudók voltak. Minthogy boncolniuk nem volt szabad, fogalmuk sem lehetett az emberi test felépítéséről.
Működéséről pedig egészen bizarr elképzeléseik voltak. A betegségeket a keringő nedvek rendellenességeiből
származtatták. A gyógyítást a nedvek hűsítésével, melegítésével, csillapításával vagy élénkítésével igyekeztek
elérni. Ezen kívül gyógyszerállományuk kifogyhatatlan volt. Alig akad virág, gumó, fűszer, illatos anyag, amit
ne használtak volna e célra. Állati eredetű gyógyító szernek tartották a marhamájat, teknős epéjét, krokodil vagy
pelikán trágyáját stb.
A gyógyítás másik módszere a ráolvasás, démonűzés, imádkozás. Elképzeléseik szerint az istennek szerepe van
a betegség létrehozásában és megszüntetésében is. Az orvosnak tehát az ártó szellem elűzéséhez is értenie
kellett. Az egyiptomiak átlagos életkora nem haladta meg a 30 évet. Ebből kitűnik, hogy nem sokat tudtak tenni
a betegségek leküzdéséért.
Az egyiptomi orvosok hármas alapszabálya: A beteg vizsgálása után eldöntöm, olyan betegsége van-e, amelyet
nem tudok gyógyítani, vagy olyan, amelyet megpróbálok gyógyítani, vagy olyan, amelyhez nem nyúlok, mert
úgyis hiába. Az ókori görögöknél a gyógyítás eszköze a "templomi alvás" volt. Mosakodással, böjtöléssel,
áldozatok bemutatásával készítették elő a beteget, majd bevitték a szentélybe, ahol - feltehetően bódító italok
hatására - álomba merült. Álmában megjelent az orvos, főpap és meggyógyította betegségéből.
Hippokratész fordult először szembe a természetfeletti, mágikus gondolkodással, ezért az orvostudomány
atyjaként tartják számon. Elutasította a varázslat szerepét a gyógyításban, helyette magában a természetben
kereste a betegség okát és a gyógyítás módját is. Róma egyik legtehetségesebb orvosa Szoránosz volt, akit a
szülészet atyjaként tisztelnek. Szülészeti tankönyve hiánytalanul fennmaradt. Az ókor legnagyobb hatású orvosa
Galénosz volt. Tömérdek könyvet írt a betegségekről, egészséges életmódról, a szimulánsok leleplezéséről, a
lelki alkatról, hajlamokról stb. Saját korában nagyra becsülték, a kereszténység első századaiban megfeledkeztek
róla, majd a középkor második felében ismét az ő leírásai szerint gyógyítottak. Az újkor kezdetének
orvostudománya már elvetette Galénosz tanításait, új utakra tér.
Az első kórházak a középkorban a kolostorokhoz kapcsolódva fejlődtek ki. Sűrűn alkalmazott módszer volt az
érvágás. A középkorban szörnyű járványok dúltak: a himlő rendszeresen tizedelte a lakosságot, fellépett a
titokzatos lepra, s időnként megállíthatatlanul végigsöpört a pestis. A XIV. század közepén Európa lakosságának
egynegyedét kipusztította. Hatásos gyógyszer a járványok ellen nem volt, a füstölések, a karanténok nem sokat
segítettek. A tömegnyomor, a személyi tisztálkodás hiánya, az egészségtelen étkezés, a mindenhol fellelhető
szenny és szemét (az ürüléket az utcára öntötték) rontotta a szervezet ellenálló képességét. A
csecsemőhalandóság meghaladta a 70 %-ot. Csak a rendkívüli szaporodás - családonként 5-10-15 szülés - teszi
érthetővé, hogy Európa lakossága ilyen körülmények között nem pusztult ki. A XVI. század első évtizedeiben
Európa-szerte megélénkült a boncolás, egyre több új ismerettel bővítve az ókori adatokat. Az emberi test
felépítésének megismerésében Vesalius szerezte a legnagyobb érdemeket. Ötvenéves korában Jeruzsálembe
zarándokolt. Utazásra állítólag a késztette, hogy udvari méltóságok és ellenfelei jelenlétében egy udvarhölgy
alig kihűlt tetemét boncolta. A kiemelt szívet megmozdulni látták kezében, ezért élveboncolással - gyilkossággal
- vádolták.
A XVII. században Harvey felfedezte a vérkeringést. A mikroszkópot Leeuwenhoek alkalmazta tudományos
kutatás céljaira. A vízben és váladékokban hemzsegő "bestiákat", vagyis baktériumokat, ondósejteket,
vörösvértesteket, hajszálereket stb. vizsgált. A sejt elnevezés Hooke-tól származik. Az orvostudomány a XIX.
században vált "felnőtté". A század legnagyobb eredménye a himlő elleni védőoltás felfedezése. A himlőoltás
történeti jelentősége azért rendkívüli, mert ez az első eset, amikor egy betegséget megelőző módszerrel sikerült
legyőzni. A sebészet nagyarányú fellendülését az altatás, érzéstelenítés felfedezése biztosította. A fertőtlenítés
bevezetése (sterilizálás) jelentősen csökkentette a műtét utáni elhalálozások számát. A XIX. sz. utolsó
évtizedeiben sorra felfedezték a baktériumokat, ezáltal sok betegség kórokozóját. Pasteur felfedezte a veszettség
elleni védőoltást, s ezzel megszabta a XX. század egyik legfőbb orvosi feladatát, a járványos betegségek
gyökeres kiirtását.
Forrás: http://www.doksi.hu

59 - Összefoglalás

Miként minden élőlény, az ember is állandó kapcsolatban van a környezetével. A természetes környezet
rovására terjeszkedő mesterséges környezet és a felelőtlen, durva beavatkozások a bioszféra egyensúlyát
veszélyeztetik. Mivel az ember is a bioszféra tagja, végső soron önmagát is veszélyezteti. A külső környezeti
feltételek romlása, az egészségtelen életmód a szervezet megbetegedéseit okozzák. Mindezek ellen tudatos,
szervezett környezetvédelemmel, egészséges életmód folytatásával védekezhetünk.

Hogyan szennyeződhet környezetünk?

Milyen természetes környezetet ismersz?
Sorold fel mesterséges környezeteinket!
Hogyan védekezhetünk a fertőzésekkel szemben?
Milyen a helyes testtartás?
Hogyan edzhetjük szervezetünket?
Miért veszélyes az elhízás?
Ember embert milyen módon betegíthet meg?
Forrás: http://www.doksi.hu

60 - Év végi összefoglalás - Szabályozás

Szabályozó szervrendszerünk - az érzékszervek és egyéb receptorok segítségével - felveszi a külvilágból

származó, valamint szerveink-szöveteink belső állapotát jelző ingereket; feldolgozza a kapott információkat,
majd izmainkon és mirigyeinken keresztül megadja a megfelelő választ. Ezáltal egyrészt biztosítja a kétirányú
kapcsolatot az élőlény és környezete között, másrészt - ezen keresztül - "őrzi" szervezetünk belső környezetének
viszonylagos állandóságát. E nélkül az élőlény életképtelen lenne. A szabályozó szervrendszer tűrőképessége is
véges, túlságosan erős hatásokat már nem tud kiegyensúlyozni, s végül önmaga is károsodik.

Miért nem létezhet élőlény szabályozás nélkül?

Mi az idegrendszer előnye más szabályozórendszerekkel szemben?
Milyen következményekkel járhat a központi idegrendszer egyes részeinek működéskiesése?
Van-e olyan működése a környéki idegrendszernek, amely a központok nélkül is folyik?
Keress példákat olyan emberi tevékenységekre, amelyekben a feltétlen és feltételes reflexeknek egyszerre van
szerepe!
Felépítését és működését tekintve miben hasonlít, és miben különbözik az idegrendszer és a hormonrendszer?
Mi az öröklődési, idegrendszeri és hormonrendszeri alapja annak, hogy valaki nő, vagy férfi?
Mi a hasonló és mi a különböző a külső és belső ingerek érzékelésében?
Létezhet-e élőlény érzékszervek nélkül?
Forrás: http://www.doksi.hu

61 - Az öröklődés és az ember

Az élőlények szervezetének legfontosabb építőelemei a fehérjék. A fehérjék nagyon sokfélék, attól függően,
hogy milyen szerepet töltenek be a szervezetükben. A fehérjék felépítését az örökítő anyag, a sejtmagban
található kromoszómák határozzák meg. A kromoszómák egyes szakaszai, a gének egy-egy fehérje, illetve
tulajdonság kialakításában vesznek részt. Szaporodáskor az ivarsejtek sejtmagjában adódik át az örökítő anyag
egyik nemzedékről a másikra.
A testi sejtek osztódásakor azonos kromoszómaszámú sejtek keletkeznek, az ivarsejtek feleannyi kromoszómát
tartalmaznak, mint a fajra jellemző érték. Az ivari kromoszómák a nemet határozzák meg. A gének
megváltozása a tulajdonság megváltozását vagy új tulajdonság megjelenését vonják maguk után. Ez a mutáció.
A környezet hatására előnyös és hátrányos mutációk egyaránt keletkezhetnek.

Mi biztosítja a tulajdonságok öröklődését?

Mit jelent a homozigóta és a heterozigóta kifejezés?
Hogyan továbbítódik az örökítő anyag sejtről sejtre?
Hogyan továbbítódik az örökítő anyag nemzedékről nemzedékre?
Hogyan keletkeznek a hibridek?
Mi a keresztezés jelentősége?
Mi a hasonlóság és a különbség a köztes és az uralkodó-lappangó öröklésmenet között?
Mi a mutáció?
Mi a mutáció veszélye az emberiség számára?
Mi dönti el az utód nemét?
Forrás: http://www.doksi.hu

Év végi összefoglalás

62 - A törzsfejlődés

A létért folyó küzdelem és a környezet folytonos, lassú változásainak következtében az élőlények is változnak.
Az evolúció során fokozatosan fejlődtek ki az ősi élőlényekből a mai fajok. Az evolúció ma is folyik, az emberi
beavatkozás miatt azonban ma nagyobb mértékű a fajok kipusztulása. Bizonyítottnak tekinthető hogy az ősi
Föld körülményei között lehetséges volt élettelen anyagokból élőlények kialakulása. Az élet történetének első
szakaszait azonban ma még csak több-kevesebb bizonytalansággal ismerjük. Az ember is az élővilág
evolúciójának eredménye, de fejlődése ma már egyre inkább nem a biológiai evolúció útját követi.

A faj, vagy a populáció szintjén folyik az evolúció?

Mik a feltételei annak, hogy egy populáció ne változzon?
Miért nem folyhat a mai óceánban életkeletkezés?
Mikor és hogyan vált szét egymástól a növények és az állatok evolúciója?
Milyen sorrendben jelentek meg a mai növény- és állattörzseknek megfelelő élőlények?
A Föld élőhelyeinek meghódításában melyek voltak a fontosabb "állomások"?
Meddig voltak maradéktalanul érvényesek az emberre az evolúció törvényei
Mely öröklődési törvényszerűségek megvalósulását figyelhetjük meg két különböző nagyrasszba tartozó ember
közös gyermekein?
Forrás: http://www.doksi.hu

Év végi összefoglalás

63 - Az ember helye a Földön

Az ember a bioszféra része. A ma élő emberek létrehozták mesterséges környezetüket, és ezzel jelentősen
beavatkoztak a természeti környezet folyamataiba. Az ember egyrészt felhasználja környezete anyagait, másrészt
mesterséges anyagokat termel. Ezzel az anyagok természetes körforgását akadályozza, s hovatovább saját létét is
veszélyezteti. A jövő feladata az emberek egymással és a környezettel való együttélésének javítása. Nemcsak a
környezet "egészségének' megőrzése fontos feladatunk, hanem saját szervezetünk megismerése és épségének
megőrzése is. Ha ismerjük az egészséges életmód feltételeit és a betegségek megelőzésének lehetőségeit, saját
egészségünket is könnyebben őrizzük meg.

Melyek a környezet élettelen összetevői?

Hol található a bioszféra?
Miért veszélyes a génerózió?
Hogyan károsíthatja a mezőgazdasági termelés a környezetet?
Hogyan veszélyezteti az ipari termelés a környezet épségét?
Melyek szervezetünk védelmi vonalai?
Hogyan előzhetők meg a mozgásszervek betegségei?
Miért veszélyes az elhízás?
A dohányzás mely szervek, megbetegedéseit okozhatja?
Ember embert milyen módon betegíthet meg?