A Scotland Yard feliigyeléje pedig, aki tsbb ferfival eayitt allt odakint, ré nem jellemzé modon ijedten hatraugrott. = De hiszen ez csak Monsieur Poirot a maga kis tréfaival! ~ kiéltotta, amikor Poirot is kidug- ta az ajt6n a fejét a macska utan. = Eresszen be minket, uram! ~ Barataink biztonsagban vannak énoknél? = Igen, befogtuk a madarkakat. De a doloc nem volt naluk. = Ertem. Széval most jonnek, hogy megke- ressék. Nos, én mér épp tavozni késziildk Has- tingsszel, de még elétte szeretnék dndknek egy kis eléadast tartani a hazimacska torteneterd) és szokésairél. = Az ég szerelmére, maga teljesen megériilt? = A macskét istenként tiszteltek az dkori Egyiptomban ~ szavalta Poirot. - Ma is a jo sze- rencse jelének tartjak, ha egy fekete macska ‘Atmegy az ember el6tt. Maga elétt most atmen: ez amacska, Japp. Tudom, Anglidban nem il- domos egy dllat vagy egy személy beleit emle getni. De ennek a macskanak kilénleges bele van! A bélésére gondolok. A Japp mellett all6 férfi hirtelen felhorkant- va kikapta a macskat Poirot kezébdl. = Ja, elfelejtetter bemutatni az urakat egy- masnak! ~ mondta Japp. — Poirot, ez itt Mr Burt az Egyesillt Allamok titkosszolgalatatol. Az amerikai szakért6 ujjai megtalaltak, amit keresett. Eldhuzta, kinyajtotta a kezét, és egy pillanatig sz6ini sem tudott. De azutan éssze szedte magat. = Igazan orvendek — mondta. x 2 A VADASZLAK REJTELYE, de, 1 = Talan ~ mormolta gyenge hangon Poirot — eziittal mégsem halok meg. Poirot influenzabél lébadozott éppen, tigy- hogy a megjegyzést én az tidvés optimizmus jeleként értelmeztem. A betegség els6 aldozata én magam voltam. Poirot uténam eset le a la- barél. Most parnakkal felpolcolva iildégélt az agyban, a fején gyapjukend6, és valami killén- legesen gusztustalan tisane-t’ kortyolt lassan, amit az utasitasai alapjan én f6ztem. Kedvtelve nézegette a kandalloparkany diszeit: a rendben, méret szerint. felsorakoztatott orvossgos fivegeséket. = Igen, igen — folytatta kis termeti barétom. - En, a nagy Hercule Poirot, a gonosztevok réme jra magamra fogok talalni! Képzelje csak el, mon ami, ir rélam a Society Gossip! Igen, éspedig ezt: ,El6re, biinéz6k, mindenki mun- kara! Hercule Poirot ~ aki valodi Herkules, higy- gyétek el, lanyok! -, a j6 tarsasag kézkedvelt detektivje most nem tud benneteket elkapni. S hogy miért? Mert az influenzat kapta ell” Nevettem. = J6é maganak, Poirot! Kezd kézismert figu- rava valni. Szerencse, hogy mostanaban egyet- len igazén érdekes esetet sem mulasztott el. = lgy van. Azt a néhany esetet pedig, amit nem tudtam elvallalni, nem is sajndlom. ' Gyogytest. BHazvezeténénk dugta be a fejét az ajton = Van lenn egy ur. Azt mondja, muszaj be- széinie Monsieur Poirot-val vagy magaval, ka- pitény. Lattam, hogy nem tagit - de azért Uriemberként viselkedik! -, sz6val felhoztam a névjegyét. Atadta nekem a kartyat. ,, Roger Havering”, olvastam. Poirot a fejével a kényvespolc felé intett, én pedig engedelmesen levettem a Ki kicsoda: Poirot elvette tdlem, és gyorsan keresni kezdett benne. dsor bar6jénak masodik fia. 1913-ban feleségiil vette William Crabb negyedik leanyat, Zoét. = Hm, hm... — mondtam. - Gyanitom, ez az a lany, aki a Frivolity szinpadan lépett fel, csak akkor még Zoe Carrisbrook néven szerepelt. Emlékszem is, hogy a haboni elétt hozzément valami tarsasagi fiatalemberhez. ~ Volna kedve hozz4, Hasting, hogy odalent meghallgassa, milyen problémaval fordul hoz- zank a latogaténk? Engem mentsen ki eléttel Roger Havering a negyvenes éveiben jard, jokotesd és elegans kiilsejd férfi volt. Az arca azonban zaklatottsagot tiikrézétt, és latszott, hogy nagyon fesziilt. ~ Hastings kapitany? Ugyebar én Monsieur Poirot tarsa? Feltétlenil sziikséges, hogy Mon- sieur Poirot még ma Derbyshire-be jajjan velem. ~ Aitol tartok, ez lehetetlen — valaszoltam. — Poirot 4gyban fekvé beteg, influenzas. Latogatonk arcéra kiilt a csalédas. ~ Ajaj, ez nagy csapas most nekem. ~ Valami komoly iigyben volna sziikség a segitségére? 4 Jaj, Istenem, nagyon is komoly! A nagy- batyam, aki az én legjobb barétom a vilagon, tegnap éjel borzalmas gyilkossag aldozata lett. = Itt Londonban? ~ Nem, Derbyshire-ben. En Londonban vol tam, de ma reggel taviratot kaptam a feles gemtél. Mihelyt elolvastam, azonnal elhataroz- tam, hogy idejévék, és felkérem Monsieur Poirot-t, hogy vallalja el az digyet. ~ Kérem, bocsdsson meg egy pillanatral ~ széltam, mert valami eszembe jutott. Felszaladtam a lépcsén, és néhany sz6ban vazoltam a helyzetet Poirot-nak. O szinte a szamb6l vette ki a szavakat: = Ertem, értem. Ugye szeretne odamenni egyedill? Nos, miért is ne? Mar jol ismeri a munkamédszeremet. Csak annyit kérek, hogy mindennap kimeritéen szamoljon be nekem, és ha taviratban valamilyen instrukciét kiild&k, azt feltétel nélkiil kévesse. Ebbe drommel beleegyeztem. Wl Egy 6ra milva mar Haveringgel szemben iiltem a Midland vasutak elsé. osztalyd: kocsijaban, mely sebesen tévolodott Londontol. = El6sz6r is tudnia kell, Hastings kapitany, hogy ahové most megyiink, ahol a tragédia tor: tént, csak egy kis vadaszlak a derbyshire-i lapon. Mi valdjaban Newmarket mellett lakunk, a tarsas4gi szezonra pedig rendszerint lakast béreliink Londonban. A vadaszlakban egy hazvezetono lakik, aki minden-szempontbol ki tud minket szolgaini, ha egy-egy hétwégére le- szaladunk oda. A vadaszidenyben persze levisz- sziik oda néhany szolgankat Newmarketbél. 6Nagybétyém, Harrington Pace (talan. tudja, hogy anyam lanykori neve Pace, a csaladjuk New Yorkbol val6) most mar harom éve egyatt lakik veliink. Apammal soha nem jott ki valami fényesen, se a batyammal, és az az érzésem, hogy pont azért kedvelt inkabb engem, mert én afféle tékozl6 fit. vagyok a csaladban. Nekem persze nines pénzem, a nagybatyam pedig gaz- dag; egysz6val 6 alta a cechet! Igaz, hogy szigortt, de azért nem volt vele nehéz, és mi har- man nagyon harmonikusan éltiink egyiitt. Két napja, amikor a nagybatyém kicsit belefaradt legutdbbi londoni sz6rakozasainkba, azt javasol- ta, hogy ugorjunk le Derbyshire-be egy-ket napra. Feleségem taviratozott Mrs Middle- tonnak, a hazvezetén6nek, és még aznap dél- utan lementiink mind a harman. Tegnap este vissza kellett j6nném Londonba, de a felesegem és a nagybatyaém ott maradtak. Ma reggel meg ezt a taviratot kaptam ~ nyéjtotta oda nekem, Gyere azonnal Harrington bacsit meg- dltek éjjel hozz j6 detektivet ha tudsz gyere mindenképp Zoe. = Akkor tehat még én sem ismeri a részle- teket? = Nem, de gondolom, az esti lapokban mar benne lesz. A rendérség mar nyilvan ott van. Harom ora tajban érkeztiink meg az Elmer's Dale-i kis vastitallomgsra. Onnan még étmer- féldes autozés vart rank, melynek végén megérkectiink egy kicsi, szirke k6eptlethez a baratsagtalan lapvidek kell6s kzepén. ~ Elhagyatott videk — jegyeztem meg bor- zongva. 76 Havering bélintott. ~Megprobalok a haztol megszabadulni. Ezek utan ra Sem birok nezni. Elhuzta a kapun a reteszt, és a keskeny ésvényen a télgyfa ajté felé indultunk, amikor azon egy ismerés alak lépett ki, és elénk jatt. ~Japp!—kidltottam. —' A Scotland Yard feliigyeléje baratsagosan ram vigyorgott, majd utitarsamhoz fordult. - Mr Havering, ugyebar? Engem kildtek Londonbél, hogy a nyomozast vezessem, és szeretnék énnel par sz6t beszéini, ha lehet. -De a feleségem... —En mar talalkoztam a kedves nejével, uram, és a hazvezetdn6vel is. Nem akarnam feltartani, csakhogy szeretnék mielébb visszamenni a falu- ba most mar, hogy itt mindent megnéztem. ~ De én még semmit a vilagon nem tudok, hogy mi hogy... — Ugy van ~ mondta csititoan Japp. = De mégis van itt egy-két dolog, amirél szeretném az bn véleményét megkérdezni. Itt van Hastings kapitany, aki jl ismer engem, 6 lesz szives be- menni_a hazba és megnyugtatni a hdlayeket, hogy én megérkezett. De mondia csak, Has- tings kapitany, hol hagyta kis baratjat? ~ Agyban fekszik, influenzés. ~ Tenyleg? Sajnalattal hallom. Akkor maga most kicsit tigy érzi itt magat, mint a szekér 16 nélkil, igaz? Elcelédését a lehet6 legalkalmatlanabb id6- pontra idézitette, igyhogy sz6:nélkiil felmen- tem a hazhoz. Csengettem, mert Japp becsap- ta maga még@tt az ajtot. Nehany perc multan egy feketébe dltdz6tt kézépkort né nyitotta ki. ~ Mr Havering par perc malva itt lesz - ma- ayaraztam. ~ A feliigyelé tartoztatta fel. En jot- 7tem Londonbél Mr Haveringgel, hogy megvizs- galjam az esetet. El tudna nekem réviden mon- dani, hogy mi |s tortent tegnap éljel> = Jéjjon be, uram! Becsukta az ajtot mégéttem, ott alltunk meg a félhomélyos hallban. = Tegnap vacsora utdn jétt az az ember. Mr Pace-t kereste, és mikor hallottam, hogy 6 is ugyanolyan kiejtéssel beszél, azt_gondoltam, biztos valami amerikai ismerdse, és be is ve- zettem a fegyverszobaba, aztan meg szdltam Mr Pace-nek. A latogaté nem mondott semmi- lyen nevet, ami persze kicsit furcsa volt, most, hogy belegondolok. Széltam Mr Pace-nek, aki nemigen tudta, ki lehet ez, de azt mondta az lmédnek: ,Bocsass meg egy pillanatra, Zoe, megnézem, mit akarhat ez a pasas.” Bement a fegyverszobaba, én meg visszamentem a kony- haba, de egy id6 utan hangoskodast hallottam, mintha veszekednének, és akkor kijéttem a hallba. Az urném is pont akkor jétt ki, volt egy nagy durranas és aztan borzaszté némasag. Mindketten a fegyverszoba ajtajshoz futottunk, de az zarva volt, Ggyhogy kérbe kellett szalad- nunk az ablakhoz. Az nyitva volt, és bent ott volt Mr Pace leléve, véresen. ~Hova tint el a latogate? = Az ablakon keresztiil menekiilhetett el, uram, még miel6tt mi odaértiink. ~ Azutan mi tortent? ~ Az asszonyom engem kitldétt a rendér- ségre. Ot mérféldet gyalogoltam! Vissza mar a rendérékkel jéttem, egyikiik itt is maradt éjsza- kara, ma reggel pedig megjott Londonbol a fel- iigyelé ur. — Hogy nézett ki ez az ember, aki Mr Pace-t kereste? 8 ‘A hazvezet6né elgondolkodott. ~ Fekete szakalla volt, uram, gy kézépkora Jehetett, és vilagos sind kabatot hordolt. Azon kiviil, hogy kicsit amerikaiasan beszélt, semmi kiiléndset nem vettem észre raja. = Ertem. Vajon beszélhetek-e most Mrs Ha- veringgel? = Odafént van. Széljak neki? = Legyen szives. Mondja meg neki, hogy a férje odakint beszélget Japp feltigyelével, és hogy az az ur szeretne vele minél elébb beszél- ni, akit a ferje hozott Londonbel. =Igenis, uram. A turelmetlenség laza fogott el, hogy minél hamarabb begytijtsem az dsszes tényt. Japp- nek két-harom oranyi elénye volt hozzam ké- pest, és az a tény, hogy ennyire siet innen el, felpiszkalt: a sarkaban akartam maradni. De Mrs Havering nem sokaig varatott. Par perc milva mér hallottam is a lépcsén lefelé halad6 konnyd lépteket, és amikor felnéztem, egy igen szép fiatal nét lattam kézeledni. ‘Tizpiros puldver volt rajta, ami kiemelte fitisan karcsd alakjat. Fekete hajan kicsi, tdzpiros bér- sapka, Személyiségének vitalitasat még a friss gyaszeset sem tudta elhomalyositani, Bemutatkoztam, mire 6 fiirgén bolintott. ~Természetesen sokat hallottam mar 6nrél és, a kollégajarél, Monsieur Poirot-r6l. Ugye &ndk ketten nem is egy digyet bogoztak mar ki zse- nialisan? Nagyon jél tette a ferjem, hogy azon- nal megszerezte Gndket. Most kérdezzen! Ugye ex a legegyszertibb médja, hogy megtudjon mindent errdl a szdrnyd esetrol? = K@sz6ném, asszonyom! Nos hat, mikortajt érkezett az az ember? 79 —~ Ugy kilenc elétt lehetett. Mar befejeztiik a vacsorat, kavé és cigaretta mellett iltiink. =A férje mar elment Londonba? = Igen, a 6.15-6s vonattal. ~ Az allomasra kocsival ment vagy gyalog? — A mi sajat autonk nines itt. Elmer's Dale- erte egy kocsi, ami kivitte a vonathoz. ~ Mr Pace viselkedése a szokasos volt? = Teljesen. Normalisan viselkedett, ahogy sz0kott. ¥ — Nos, tud-e a latogatérél valamilyen leirést adni? ~Tartok téle, hogy nem. Mrs Middleton egye- nesen a fegyverszobaba vezette, aztan jétt sz6l- ni a nagybatyémnak. ~Hogyan reagalt a nagybacsi? ~ Elég bossziisnak latszott, de régtn ment. Koriilbeliil 6t perccel késGbb lehetett, amikor meghallottam, hogy emelt hangon. vitatkoz- nak. Kiszaladtam a hallba, és csaknem neki- mentem Mrs Middletonnak. Akkor hallottuk a ldvést. A fegyverszoba belilrél volt bezarva, és nekiink meg Kellett kerdiniink a hazat, hogy az ablakhoz jussunk. Ez persze némi iddbe telt, és azalatt a gyilkos egérutat nyert. Szegény ba- csi... csuklott el a hangja ~ ...fejbe létték. ‘Azonnal lattam, hogy halott. Mrs Middletont el- killdtem a rendérségért. Vigyaztam, nehogy valamit megfogjak a szobaban, hogy ugy hagy- jak mindent, ahogy taldltam. Elismerden bdlintottam, ~ No és tud-e valamit a gyilkos fegyverrdl? — Nos, Hastings kapitany, szerintem igen. A ferjemnek ket egyforma revolvere volt a fa- lon. Az egyik eltint. Ezt a rendérdknek is el- mondtam, és 6k magukkal vittek a parjat. Ha a kilétt goly elékeril, egész pontosan azono- sitjak majd, azt hiszem. ~ Bemehetek a fegyverszobaba? ~ Természetesen. A rendérdk mar végeztek. De a holltest mar nines ott. Odakisért a tett szinhelyére. Ebben a pil- lanatban lépett be Havering a hallba, mire a felesége gyorsan elnézést kért tdlem, és oda- szaladt hozza. Egyediil maradtam, hogy vizs- galodasomat elvégezzem. Legjobb, ha azonnal bevallom: kiabrandito- an kevés nyomra bukkantam. A detektivtor- ténetekben csak tigy hemzsegnek a nyomok, de itt én semmit nem taldltam, ami a szok- vanyostol eltéré lett volna, leszamitva a nagy verfoltot a szényegen, ahova - gondolom - a holttest esett. Mindent tizetesen megvizsgal- tam, és néhany fotdt is készitettem a szobardl a kis fenyképez6gépemmel, amit magammal vit- tem. Megvizsgaltam az ablak alatt a féldet is, de annyira éssze volt taposva, hogy megitélésem szerint kar lett volna tovabb az idét vesztegetni 1a, Igen, lattam mar mindent, ami a vadaszlak- ban latni val6 volt. Vissza kellett mennem El- mer’s Dale-be és fel kellett vennem a kapcsola- tot Japp-pel. Ugyhogy bicsit vettem a Ha- vering hazaspértél, és azzal az. autéval, amely az allomastol idaig hozott minket, visszamentem. Jappet a Matlock Arms fogadéban talaltam, és 6 régtén elvitt magaval, hogy megnéz- hessem a holttestet, Harrington Pace kicsi szikar, borotvalt arca ember volt, megjelenését tekintve amolyan tipikus amerikai. Hatulrél l6t- ték fejbe, és a revolvert kézelrél siitéttek el ~ Egy pillanatra elfordulhatott — jegyezte meg Japp -, és a masik fické akkor kapott fel egy revolvert és létte le. Annak a fegyvernek, ai Mrs Havering adott at nekiink, teli volt a tara, és szerintem a mésiknak is. Elképeszto, hogy a1milyen rettenetes hiilyeségekre képesek az em- berek! Gondoljon bele: maga tartana két taltatt Tevolvert otthon a falon? ~ Mi a vélemenye az esetrél? — kérdeztem, amikor a hatborzongaté kamrét magunk ms. gétt hagytuk. ~ Nos, én legel6sz6r is Haveringet vizsg: nam meg. Bizony! — reagalt débbent felkial somra, ~ Havering miultjaban volt egy-két zavaros gy. Még Oxfordban tanult, amikor volt vaiami zur az apja egyik csekkjén lévé aldirassal, De Persze az egészet eltussoltak. Meg aztan most is alaposan el van adésodva, és ezek nem 2zok a fajta adéssagok, amikkel szivesen odamenne a nagybatyjahoz, hogy az fizesse ki dket ~ vi- szont aban biztos lehetett, hogy a nagybatyja az 6 javara végrendelkezik. Szoval én mar szemmel tartottam a fickét, éppen ezért akar- tam még azelétt beszéini vele, hogy a felesé- gével talalkozott volna, de a vallomasaik dssze- vagnak, és az allomason is jartam, és a pasas tenyleg a 6.15-dssel ment el. Az nagyjabol 10.30-kor ér fel Londonba. Azt allitja, hogy akkor egyenesen a klubjéba ment, és ha ez is beigazol6dik, akkor igazén nem’ lehetett itt kilenckor, hogy fekete szakéllat ragasziva lelé- je a nagybatyjat! ~ A, igen, épp meg akartam kérdez gondol errél a fekete szakallrél? Japp hunyoritott. -En azt hiszem, ez a szakall amolyan gyor- san név6 tipus: az Elmer’s Dale-tél a vadasz- lakig tart Gtmérfaldes uton nétt ki. Azok az amerikaiak, akikkel én eddig talalkoztam, bo. rotvalt arctak voltak. Igen, Pace amerikai j merései kézt kell keresniink a gyilkost. Elsi @ a hazvezetdndt kérdeztem ki, aztan az urndjét, és a tdrténeteik megegyeznek, csak azt saj- ndlom, hogy Mrs Havering nem vetett egy pll- lantast az emberre. Okos nének latszik, lehet, hogy 6 észrevett volna valamit, amin elindul- batnank. Leiiltem, és aprélékos, terjedelmes besza- molét készitettem Poirot samara. Mieldtt felad- tam yolna a levelet, még néhany tovabbi infor- maciét is bele tudtam irni. Eldkeriilt a goly6, és bebizonyosodott, hogy ugyanolyan revolverbél szérmazott, mint. ami- Iyen a rendérségnal lev6. Ellenérizték tovabba Havering jéves-menését a kérdéses éjszakén, és minden stimmelt. Kiderdilt, hogy valéban megérkezett Londonba azzal a vonattal. Har- madszor pedig szenzacios fordulat kovetkezett be az tigyben: egy Ealingben laké varosi uriem- ber aznap reggel, amint Haven Greenen keresz- til a helyi vasutallomasra igyekezett, meglétott egy barna papirzacskét betdmve a kerités ra- csai_ kézé. Amikor kinyitotta, latta, hogy egy revolver van benne. Leadta a zacskét a helyi rendorérsén, és még az éj leszailta elétt kide- rit, hogy ez a keresett fegyver, a Mrs Havering altal atadott revolvernek a parja. Egyetlen go- lyot lottek ki beléle. i Mindezeket utlag a beszamolémhoz. fi tem. Masnap reggel Poirot-t6l tavirat érkezett, amikor a reggelinél iltem, Persze hogy a feketeszakallas nem Ha- vering volt csak maganak vagy Jappnek juthat ilyesml eszébe taviratozza_meg nekem a hazvezeténé személyleirasat és hogy ma reggel _milyen ruhat viselt ugyanezt Mrs Haveringrdl is ne fecsérelje a3az idét szobabelsdk fenyképezésére alul vannak expondlva és még csak nem is miivésziek. Ugy éreztem: enyhe tulzas Poirot-tol ez a gu- nyoros stilus. Gyanitottam, hogy kicsit iigy ram, amiért én vagyok a helyszinen, és minden eszk6z a rendelkezésemre all, hogy az iigyben intézkedjem. Egyszertien nevetségesnek tint a kérése, hogy irjam le neki a két né ruhazetat, de azért teljesitettem, mar amennyire egy ma- gamifajta férfiember képes ilyesmire. Tizenegy drakor valasztavirat jatt Poirot-tol: Javasolja Jappnek hogy tartéztassa le a hazvezet6nét miel6tt még til kés6 lene. Elképedve vittem a taviratot Jappnek. © elfoj- tott egy karomkodast, ~ Monsieur Poirot érti a dolgat: ha 6 mondja, biztos van benne valami, En meg szinte fel sem figyeltem andre! Nem tudom, elmehetek-e odaig, hogy letartéztassam, de figyeltetni fo- gom. Most azonnal od’megyiink, és megnéz- ik jobban a not. De mar akkor kés6 volt, mert Mrs Middleton, a csendes, kézépkorii asszony, aki oly rendesnek és tiszteletre méltonak latszott, felszivodott. A la- dajat hatrahagyta. Kézénséges ruhak voltak csak benne, Semmi nem utalt a személyazo- nosségara vagy arra, hogy hova ment. Mrs Haveringté! megtudtunk réla mindent, amit csak lehetett: ~— Kérilbeliil harom héttel ezelétt fogadtam fel, amikor Mrs Emery, az el6z6 hazvezet6ndnk elment. A Mount Streeten lévé munkakézveti- t6b6I kildtek, Mrs Selbourne kézismert igy- Ey ndkségétél. Az ésszes alkalmazottamat onnan szereztem. Tébb nét is kiildtek hozzém, de mind kéziil ez a Mrs Middleton latszott a legked- vesebbnek, és nagyon jé referenciakkal jott. Itt helyben, azonnal alkalmaztam, és értesitettem az iigyndkséget. El se hiszem, hogy barmi nem stimmelt vele! Annyira helyes, csendes asszony volt! ‘A dolog csakugyan rejtélyes volt. Mert ugyan bizonyosra vehet6, hogy az asszony nem kévethette el a gyilkossagot, hiszen a lovés pillanatéban Mrs Haveringgel volt a hallban, ugyanakkor nyilvan kéze kellett, hogy legyen a buntényhez, mert kiilénben miert ugrott meg ilyen hirtelen? Megtaviratoztam Poirot-nak a legijabb fejle- ményt, és megirtam, hogy Londonba késztildk, hogy a Selbourne-féle munkakézvetiténél tuda- kozédjam. Poirot azonnal valaszolt: Nincs értelme az Ugyndkségre menni nyilvan sose halloftak réla deritse ki m lyen jarmévon érkezett eldsz6r a vadasz- lakba. Bar nem értettem semmit, engedelmeskedtem. Az Elmer's Dale-ben iggnybe vehetd jérmiivek széma korlatozott volt. A helyi gardzsban két écska Ford auté allt, és volt még két lovas kocsi a vasittnal. Ezek kéziil egyiket sem bé- reltek a kérdéses napon. Amikor Mrs Have- ringet kérdeztem, elmondta, hogy 6 eldre kifi- zette az asszony utikéltségét Derbyshire-ig, és fax dsszeg arra is elég volt, hogy autot vagy lovas kocsit béreljen a vadaszlakig. Az egyik Ford rendszerint fuvarra varva ott allt azallomason. Figyelembe véve azt a kériilményt, hogy a véazetes estén az allomason se fekete szakallas, se _masmilyen idegen érkezésére nem figyeltek fel, minden arra mutatott, hogy a gyilkos autéval ment a helyszinre, ami a va- daszlak kézelében varakozhatott, hogy a me- nekilésben segitse ~ és hogy ugyanaz az auto vitte a rejtélyes hazvezet6nét is Gj munkehe- lyére. Még megemlithetem, hogy a londoni munkakézvetiténél valé érdekiédes Poirot jés- latat igazolta. A nyilvantartasukban Mrs Mdd- leton nevi nd soha nem szerepelt. Havering nagysagos asszony hazvezet6ndre vonatkoz6 igenyét megkaptak, és killdtek is kOlénb jelentkezdket az allasra. Amikor Mrs Havering postazta nekik a sikeres kézvetitesért j4ro jutalékot, elmulasztotta megemiiteni, hogy melyik jelentkezét valasztotta. Ezek utan kissé elszontyolodva tértem visz~ sza Londonba. Poirot-t a kandallé melletti ka- roszékben talaltam, valami rikitd szinG selyem- pongyolaban ticsérgétt. Nagy szeretettel foga- dott. = Mon ami, Hastings! Mennyire drilk, hogy latom! Annyira szeretem! Hat jol érezte magat? Szaladgalt sokat a j6 Japp-pel? Kérdez6skodott és nyomozott eleget, szive szerint? = Poirot! - kidltottam. — Az egész iigy egy sétét rejtély! Megoldhatatlan! ~ Az val igaz, hogy miata nem fog dicstény évezni benniinket. = Nem bizony! Kemény di - Ha csak arrél van sz6, didtérésben j vagyok! Akar mokusnak is elmehetnék! Nem is ez bosszant. Azt mar pontosan tudom, ki élte meg Harrington Pace-t. = Tudja? De hat hogy jott ra? 86 = A tévirataimra irott valaszai vildgitottak ra az igazsagra. Nézze, Hastings, vizsgaljuk meg most mar a tenyeket modszeresen és sorrend- ben! Harrington Pace-nek tekintélyes a vagyo- na, melyet halalakor kétségkivil az unoka- Scese 6rSkéI. Els6 pont. Az unokadcsrél tudni lehet, hogy rettenetesen el van adésodva. Ma- sodik pont. Az is kéztudott errél az unokadcs- fol, hogy... fogalmazzunk igy, hogy nem a tisctesség mintaképe? Harmadik pont. — Csakhogy Roger Haveringrél bebizonyoso- dott, hogy egyenesen felutazott Londonba. = Précisement? Mivel Havering 6.15-kor hagyta el Elmer's Dale-t, és Pace-t ez eldtt nem aihették meg, mert a holttestet_megvizsgalo ‘oryos azonnal felismerte volna, hogy a halal id6pontjat tévesen adtak meg, joggal vonjuk le ait a kévetkeztetést, hogy nem Havering lotte le a nagybatyjat. De ott van még Mrs Havering is, Hastings. — Az lehetetlen! A hézvezetén6 vele volt, ami- kor eldérdiilt a loves. ~ A, igen, a hazvezet6n6! Nos, neki nyoma veszett. = Majd megtalaljak. — Nem hinném. Ez a hazvezeténé valahogy olyan megfoghatatlan, nem gondolja, Has- tings? Ez nekem régtén feltdnt. ~ Szerintem eljétszotta a ra osztott szerepet, és aztén hipp-hopp eltiint. = No és mi volt a szerepe? = Val6szintileg az, hogy beengedje a hazba a cinkosét, a fekete szakalli ferfit. - A, nem, nem ez volt a szerepe! Hanem az, amit a2 eldbb emllitett, hogy alibit szolgaltasson * Pontosan, 87Mrs Haveringnek arra a pillanatra, a vés eldérdiilt, Es senki nem fog ratalalni, mon ami, mert nem leétezik! ,,Nincs ilyen szemely!”, ahogyan azt a maguk nagyszerdi Shakespeare- Je is mondotta ~ Az Dickens volt - mormoltam, és nem tud- tam a mosolygasomat palastolni. — De mit akar ezzel mondani, Poirot? ~ Azt, hogy Zoe Havering a hazassaga elétt szinészné volt, meg azt, hogy maga és Japp csak a sétét hallban lattak a hazvezet6nét, egy homilyos, feketébe Sltézétt kzépkoru figurat, akinek fojtott és halk volt a hangja, és végil azt, hogy se maga, se Japp, se a hazvezeténé dltal odavitt helyi rendérdk nem lattak Mrs Middle- tont és az umdjét egyszerre, Mindez gyerek- jaték volt ennek a merész és okos nének. Azzal az iirliggyel, hogy sz6l az urndjének, felszaledt, és felvett egy élénk szind pulévert, a sziirkitett hajra meg rahizott egy olyan sapkat, amihez fekete hajfiirtk is tartoztak, Mindéssze par sminkes mozdulat, és a kézépkord arc elttint, egy kis rizsozas, és a tiinddkI6 Zoe Haverng mar jétt is, és a hangja tisztan csilingelt! A hazvezet6nét senki meg nem nézi. De hat miert is kéne? Semmi kéze nincs a biintényhez. Neki is van alibije. — Es az Ealingnél megtalalt revolver? Mrs Havering csak nem rakhatta oda? Nem, az Roger Havering dolga valt - csak- hogy ez hiba volt a résziikrél. Ez adta a kezem- be a kulcsot. Ha valaki gyilkossagot kévet el egy revolverrel, amit a helyszinen talalt, azt ott helyben el szokta hajitant, es nem cipeli el Londonig. Ezzel vilagos lett a szandékuk: az elkévetdk a rendérség figyelmét_ mashova akartak terelni, Derbyshire-t6l messzire, mert 68. tos volt, hogy a rendérdk minél hamarabb Giakarodienale 8 vadaszlak kérnyékérél. Az Ealingnel megialalt revolver persze nei volt azonos azzal, amelyikkel Pace-t megéltek. Roger Havering Iétt egyet vele, aztan felhozta Londonba, egyenesen a klubjaba ment, hogy meglegyen az alibije, aztan vonattal gyorsan kiment Ealingbe, ami minddssze hisz percet igenyelt, odatette a csomagot, ahol megtalél- tak, és gyorsan visszajétt Londonba. Az a biba- jos teremtés meg, a feleség vacsora utan csendben lelétte Pace-t - hatulrél I6tték le, em- lekszik?, ez is egy fontos mozzanat! -, ujratél- totte a revolvert, visszatette a helyére, majd elkezdte eljatszani a maga kis szindarabjat. Ez hihetetlen - motyogtam elképedve ~, és is oe Es mégis ez az igazsag! Bien sur,’ baratom, ez az igazsag. De hogy ezt a parocskat hogy lehet birdsag elé allitani, az mar mas kérdés. Remélem, hogy Japp megtesz mindent, amit csak lehet — neki mindent megirtam ~, de félek, Hastings, hogy kénytelenek lesziink a Sorsra vagy le bon Dieu-re* bizni Gket, amelyi jobban tets = Virulnak a gonoszok, akar az babér — idéztem Poirot-nak. : = De ennek ara van, Hastings, mindig ara van, croyez-moil® Poirot eldérzete nem csalt. Japp meg volt gyézédve Poirot teoridjanak igazarol, mégsem tudott kell6 sly bizonyitekot felmutatni ahhoz, hogy elitéljek dket. rokz6ld_ * Kijetentheter, + Jéistenre. 5 Higyen nekem._ Pace hatalmas vagyona a gyilkosaira szallt, Am a vegzet mégis utolerte ket, é amikor azt olvastam az Ujsagban, hogy Nagysagos Roger Havering és neje a Parizsba tarto Air Mail jarat katasztrofajanak aldozatai k6z6tt volt, tudtam, hogy az igazs4g gyézedelmeskedett, . | AZ EGYMILLIO DOLLAROS KOTVENYRABLAS _ Mennyi kétvényrablés van tjabban! ~ jegyez- tem meg az ijsdgot letéve egy délelétt. - Poirot, hagyjunk mi is fél a nyomozassal, és kezdjiink inkabb bindzesbe! ~ Az jar a fejében, mon ami, hogy... hogy is mondjék? Hogyan legyink kénnyen, gyorsan gazdagok? Igy van? — Tessék, itt €z a legutobbi akci6, amikor a London and Scottish Bank egymillio dollar ér- tek Liberty-kétvényt kildott New Yorkba, és az egész csomag kiilénés médon eltiint az Olympia fedélzetén. — Ha a mal de mer! nem létezne, és ha nem volna oly nehéz alkalmazni a kittin6é Laverguier- médszert a La Manche csatornan val6 par orés Atkelésnél hosszabb tavon, alkkor boldogan utaz~ nék egy ilyen tengerjaré hajén - mormolta Poirot almodozva. — Bizony! - mondtam lelkesen. - Ezek néme- lyike valésagos palota: rajtuk Gszémedencék, tarsalgok, éttermek, palmahazak - az ember szinte el is felejti, hogy a tengeren van! En azt egy percig sem tudom elfelejteni, ha a tengeren vagyok - mondta banatosan Poirot. Es amiket itt felsorolt, azok a hivsagok nekern ‘semmit nem mondanak, amde gondoljon bele egy pillanatra, baratom, hogy mennyi langész utazhat ezeken inkognitéban! Ezeknek az tsz6 Tengeribetegséa 91