__ Pace hatalmas vagyona a 9g} Am a végzet mégis utolérte éket, és amikor azt olvastam az ujsagban, hogy Nagysagos Roger Havering és neje a Parizsba tarto Air Mail jarat katasztrofajanak aldozatai kéz6tt volt, tudtam, hogy az igazs4g gyézedelmeskedett, AZ EGYMILLIO DOLLAROS KOTVENYRABLAS, 1 ~ Mennyi kétvényrabls van tjabban! ~ jegyez~ tem meg az Ujsagot letéve egy délel6tt. - Poirot, hagyiunk mi is £61 a nyomozassal, és kezdjink inkabb biindzésbe! '~ Az jar a fejében, mon ami, hogy... hogy is mondjak? Hogyan legyiink kénnyen, gyorsan gazdagok? igy van? = Tessék, itt €z a legutobbi akcié, amikor a London and Scottish Bank egymillio dollar ér- tekia Liberty-kotvényt killdétt New Yorkba, és az ‘egész csomag killnds médon eltiint az Olympia fedélzetén. Ha a mal de mer’ nem létezne, és ha nem volna oly nehéz alkalmazni a kittiné Laverguier- médszert a La Manche csatornan val6 par 6ras atkelésnél hosszabb tavon, akkor boldogan utaz~ nék egy ilyen tengerjar6 hajon - mormolta Poirot almodozva. ~Bizony! - mondtam lelkesen. ~ Ezek néme- lyike valésagos palota: rajtuk Uszomedencék, tarsalgok, éttermek, palmahazak - az ember szinte el is felejti, hogy a tengeren van! En azt egy percig sem tudor elfelejteni, ha a tengeren vagyok ~ mondta banatosan Poirot. “Es amiket itt felsorolt, azok a hivsagok nekem semmit nem mondanak, amde gondoljon bele egy pillanatra, barétom, hogy mennyi langész utazhat ezeken inkognitoban! Ezeknek az asz6 " Tengeribetegsés. 91palotaknak a fedélzetén, ahogy joagal nevezi dket, az elittel lehet talélkozni, a bundz6k vilégénak haute noblesse-évell? Nevettem. ~ Sz6val magat ez lelkesiti! Szerette volna a képességeit dsszemérni a Liberty-kétvények tol- vajaval? Beszélgetésiinket a hazvezeténé szakitetta félbe. ~ Egy fiatal hdlgy szeretne beszélni M Poirot. Itt a névjegye. A névjegyen ez allt: Miss Esmée Farquhar, és miutén Poirot lebukott az asztal ala, hogy egy kébor morzsat felszedjen és a szemetesbe rakjon, bélintott a hazvezeténének, hogy vezes- se be. Egy perc mitlva a szobaba bejétt a legbaj sabb lany, akit valaha lattam, Ugy huszondt ves lehetett, barna volt a szeme, és tékéletes az alakja. Ruhaja elegans, modora higgadt. = Kerem, iiljén le, mademoiselle! Ez itt a baratom, Hastings kapitany, aki segitségemre szokott Jenni kis problemaim megoldasaban. En most alighanem egy nagy problémaval jOvék énhéz, Monsieur Poirot ~ mondta a lany helyet foglalva, mikézben kedvesen felem bic- centett, = Felteszem, olvasott is mar rola a ia- pokban. Az Olympia fedélzetén elrabolt Li- berty-kétvényekrél beszélek, Poirot arcan alighanem némi megdébbenés latszhatott, mert a lany gyorsan igy folytatta: = Most nyilvan azt kérdezi magaban: mi ké- z6m lehet nekem egy olyan komoly intéz- ményhez, mint a London and Scottish Bank? Bizonyos szempontbél semmi, mas szempont- agaval, * Fonemesség, 92 pel viszont nagyon is sok kézém van hozza. Tudja, Monsieur Poirot, én Philip Ridgeway menyasszonya vagyok. ~ Aha! Philip Ridgeway volt az, akire... = Akire ra voltak bizva a kétvények, amikor elloptak dket. Természetesen 6t semmilyen vad em érheti, és semmiképpen nem az 6 hibaja yolt. De akkor is, csaknem az ériiletbe kergeti magat az eset miatt. Tudomasom szerint a nagy- batyja meg van rola gyéz6dve, hogy a vdle- genyem felelétleniil kifecsegte: a kétvenyek nala yannak. A karrierjét ez az eset derékba térheti. — A nagybatyja kicsoda? = Mr Vavasour, a London and Scottish Bank egyik vezérigazgatéja. a — Megtenné, Miss Farquhar, hogy elmeséli nekem az egész térténetet? ~ Természetesen. Mint tudja, a bank szerette volna iizleti tevékenységét _ kiterjeszteni Amerikaban, és ebbél a célbél igy déntattek, hogy atkilldenek az dcednon egymillid dollar értékai Liberty-kétvényt. A feladatra Mr Vava- sour az unokaéccsét valasztotta ki, aki mar évek 6ta bizalmi llésban volt a banknal, és tisztaban volt a bank New York-i tevékenysé- gével. Az Olympia 23-an indult Liverpoolbol, és a kétvenyeket aznap reggel adta at Philipnek ‘Mr Vavasour és Mr Shaw, a London and Scottish Bank ket vezérigazgatdja. A kétvényeket Philip jelenletében tszdmoltak, becsomagoltak és lepecsetelték, majd 6 rdgtin be is zarta a cso- magot a béréndjébe. = A béréndjén hagyoményos zar volt? = Nem, mert Mr Shaw ragaszkodott h hogy Hubbsnal csinéltassanak ra egy specie zarat. Mint mondtam, Philip betette a bérénd 93aljaba a csomagot. Es par éraval a New Yorkba valé érkezés elétt elloptak. Az egész hajot ti- vetették a csomagért, de eredménytelenul. A kétvények mintha sz6 szerint felszivédtak volna. Poirot jelentéségteljesen grimaszol — De azért teljesen mégsem szivédtak fel, mert én azt olvastam, hogy az Olympia kik6- tése utan fél oraval kisebb csomagokban mar arultak! Nos, a kévetkez6 lépés szamomra denesetre az, hogy beszéljek Mr Ridgewayjel. = Eppen azt akartam javasolni, hogy ebéd: jenek velem a Cheshire Cheese-ben. Phi ott lesz, mert megbeszéltiik, hogy ott talalko- zunk, de azt még nem tudja, hogy eljéttem Snhéz az 6 érdekében. Készségesen belementiink ebbe a tervbe, és taxival mentiink az étterembe. Philip Ridgeway mar ott volt, és kissé meg- lepettnek latszott, hogy a menyasszonya két vadidegen férfival érkezett. Kedves fiatalember volt, csinosan éltéz6tt, de a halantéka kicsit mar 6sziilt, pedig nem lehetett sokkal tab har- mincnal. Miss Farquhar odament hozzé, és a karjéra tette a kezét. = Philip, meg kell bocsétanod, hogy a meg- kérdezésed nélkiil cselekedtem - mondta. ~ Hadd mutassalak be Monsieur Hercule Poirot-nak, akirél mar sokat hallhattal, és baratjanak, Hastings kapitanynak! Ridgeway teljesen meg volt débbenve, — Természetesen hallottam mar énrél, Mon- sieur Poirot — mondta, mikézben kezet’razott veliink. - De sejtelmem sem volt rola, hogy Esmée-nek eszébe jut éndkkel konzultalni az én... a mi gondunkrél. _ Attél tartottam, hogy ha elmondom, nem engeded majd, Philip ~ mondta szeliden Miss Farquhar. an ~ igyhogy inkabb biztosra mentél - jegyezte meg mosolyogva Ridgeway. ~ Remélem, Mon- Sieur Poirot kepes lesz ezt a kiilénés rejtvenyt megvilagitani, mert én, észintén megvallva, az izgalomtol €s az idegességt6! mar teljesen ki vagyok késziilve. : ; ‘Az arca csakugyan nytzott volt és megvi- elt, tisztan latszott rajta, mekkora fesziiltsé¢ | az eset miatt. pe oe ‘hat - mondta Poirot -, ebédeljtink! Ebéd kézben dsszedugjuk a fejiinket, és majd meg- latjuk, mit tehetiink. Szeretném, ha Ridgeway Or a sajat szavaival elmondana a torténteket. seed ‘Mikézben a hely specialitasat, a kitiind ha- s0s-vesés pudingot méltattuk, Philip Ridgeway elbeszélte, milyen kérilmények kéz6tt ‘tiintek el a kétvenyek. Az 6 tértenete mindenben egye- zett Miss Farquharéval. Amikor befejezte, Poirot egy kerdéssel vette fel a fonalat. ‘~ Mibél vette észre, hogy a kétvényeket el- loptak, Mr Ridgeway? ‘A kérdezett kesertien felnevetett. = Majdnem kiverte a szememet! Nem tud- tam nem észrevenni, Monsieur Poirot. A b6ron- dom félig ki volt huzva a kabinban az aay aldl, és a zar kérill dsszevissza volt karcolva és vagdosva. e ‘ ~ De ugye jol tudom: végill kulcesal nyitot- tak ki? ee ~ Igy van. Megprobaltak felfesziteni, de nem tudtak, Vegiil aztén valalogy kinyitottak o zérat. ~ Kiilinés! - mondta Poirot, és a szemében megjelent az_a zéldes fény, amit mar oly jol mertem. — Roppant killénés! Annyi sok idét 95fecsérelnek ra, hogy felfeszitsék, és aztén ~ sa- pristi! egyszer csak rajénnek, hogy van hozza kulesuk. Pedig minden Hubbs-feéle zar teljesen egyedi. ~ Eppen ez az: nem lehetett ndluk a kules, mert éjjel-nappal nalam volt. = llyen biztos bene? - Megeskiiszim ra, de meg killonben is: ha volt kulesuk vagy egy mésolt kules, akkor miért taltdték az idét azzal, hogy felfeszitsenek egy nyilvanvaloan felfeszithetetlen zarat? ~ Igen, éppen ezt a kérdést prébaljuk most megvalaszolni! Es maris megjésolhatom, hogy éppen erre a kiilénds kérdésre adott valasz fogja meghozni a megoldast - mar ha rajévink. Kérem, hogy ne haragudjon meg ram, de meg egy kérdést muszaj feltennem énnek: egészen biztos abban, hogy nem felejtette nyitva azt a béréndot? Erre Philip Ridgeway csak egy pillantassal vélaszolt, és Poirot maris bocsdnatkerén emelte fel a kezét. ~ J6, j6, de hat ilyesmi el6fordulhat, én is tudja! No j6, a kétvényeket kiloptak a bérénd- bél. Vajon mit csinélt veldik a tolvaj? Hogyan tudta kijuttatni ket a partra? ~ Hat ez az! - kidltotta Ridgeway. ~ Hogyan? A vamhatésag embereit riasztottak, és tetétdl talpig atvizsgaltak mindenkit, aki partra lépett a hajordll — A kétvények pedig, ha j6l sejtem, leg vaskos esomagban voltak. ~ Bizony. Azt a fedélzeten nemigen lehetett ejteni... de tudjuk is, hogy nem hagytak ott, hiszen az Olympia kikétését kévet6 fél oran beliil mar megjelentek a kétvénypiacon, joval azelétt, hogy én a siirgénydket.meg a kéat- 96 veények sorszamait elkiildtem. Egy broker meg- eskiiszik ra, hogy 6 még azelétt vasérolt beld- luk, hogy az Olympia befutott. Kotvenyeket pedig nem lehet radién eladnil = Radion nem, de nem ment a hajé mellé kik6t6i vontato? = Csak a hivatalosak, és az mar akkor volt, amikor meqtértént a riasztas, és mindenkit at: vizsgaltak. En magam is résen voltam, nehogy yalaki ezen az titon juttassa partra a esomagot. Jaj, Monsieur Poirot, én ebbe bele fogok ériilnil Az emberek kezdik azt rebesgetni, hogy én magam loptam el dket! = De nt is megmotoztak a partraszallaskor, igaz? - kérdezte kedvesen Poirot. = Igen. A fiatalember értetleniil nézett Poirot-ra. = Latom, nem érti, mit akarok - mondta Poi- rot talanyos mosollyal. — Szeretnék most egy kicsit tudakozédni a bankban, Ridgeway eldvett egy névjegykartyat, és par sz6t rafirkantott. = Ext kiildje be, és a nagybatyém azonnal fogadni fogja. Poirot megkészénte, majd elbiicstizott Miss Farquhartol, aztan mi ketten elindultunk a Lon- don and Scottish Bank Threadneedle Streeten lév6 kézpontjéba. Amikor bemutattuk Ridge- way névjegyét, atvezettek minket a pultok és réasztalok labirintusan, befizetéseket és kifize- téseket intézé hivatainokokat_kerlilgettink, majd egy kis irodaba léptiink az els6 emeleten, ahol a bank ket vezérigazaatoja fogadott. Ket komoly ar, akik a bank szolgdlataban észiiltek meg: Vavasour kis dsz szakdllat viselt, Shaw- nak borotvalt volt az arca. 97Jél értem-e, hogy 6n szigortian privat meg- bizasbél nyomoz? - kérdezte Vavasour. - Helyes, helyes! Mi termeszetesen a Scotland Yardra biz- tuk magunkat. McNeil feliigyelé vezeti a nyomozast. Kivalé rendértiszt, gy hiszem. = Biztos vagyok bene — mondta Poirot udvariasan. - Megenged néhany kérdést, az unokadccse érdekeben? Errdl a zarrol, hogy ki rendelte meg Hubbstél ~ En magam - valaszolta Shaw. — Ezt seme- lyik beosztottra nem bizhattam ra. Ami a kul- csokat illeti, egy volt Ridgeway-nél, a masik ketté pedig ndlunk van: a kollegamnél és énndlam. ~ Es egyetlen beosztott sem férhetett hoz- Ik? Shaw kutaton fordult Vavasour felé. = Aat hiszem, az igazsghoz hi vagyok, ha azt mondom, hogy a széfben vannak az6ta, hogy 23-an odatettik 6ket - mondta Vavasour — Kollégam sajnos két héttel ezeldtt megbete- gedett, igaz4bol pont azutén, hogy Philip eluta zott. Csak mostanra ayéayult meg. - Egy erés bronchitis mar nem tréfadolog ebben a korban - mondta mentegetédzve Shaw. Es tartok téle, hogy Mr Vavasournak alaposan megnehezitette a dolgat a hianyzasom, kilénd- sen, hogy még mindennek a tetejébe ez a vératlan izgalom is ért minket. Poirot még néhany kérdést tett fel. Cy 1a tam, hogy azt igyekszik felmérni: mennyire bizalmas a viszony nagybacsi és unokadcs ké- z6tt. Vavasour valaszai kurtak voltak és lenyeg retdrdk. Unokaéccse bizalmi alldsban van a banknal, és nem voltak adossagai vagy penz- gyi gondjai, amikrél 6 tudott volna. Mar korab- ban is biziak ra ehhez hasonlé feladatot. Vegiil udvariasan kikisértek benntinket. 98 ~ Csalédott vagyok — mondta Poirot, amikor kileptiink az uteara. ~ Reménykedelt, hogy tWbb mindenre derdi- het feny? De ezek nagyon nehézkes vénem- berek, = En nem a nehézkességiik miatt vagyok csalédott, mon ami. Bankigazgatéban én nem is szamitok arra, amit a maga kedves regényei gy fogalmaznak, hogy ,a sasszemi penzem- ber, akinek villamgyorsan vag az agya”. Nem, engem maga az eset abrandit ki... mert annyira egyszertil = Egyszerti? = Igen, miért, maga nem talalja szinte pofon- egyszerdinek? ‘~ Hat tudja mar, hogy ki lopta el a kétvenye- ket? = Tudom hat. = De akkor... nekiink most... de miért... ~ Ne hagyja magat ésszezavami, Hastings, és ne izgassa fel magat! Jelenleg nem tesziink az tigyben semmit. = De miért? Mire var? Az Olympié-ra. Kedden fut be New Yorkbol. = De ha tudja, hogy ki lopta el a kdtvénye- ket, minek varni? A tolvaj elszdkhet! ~ Valami déltengeri szigetre, ahonnan nem adjak ki? Nem, mon ami, az az élet nem volna neki valé. Es hogy mire varok... eh bien, Hercule Poirot agyanak az eset mar tékéletesen tiszta, de masoknak is engedjiink teret, akik az Grtol kapott talentumokban nem bévelkednek ennyire! Példaul a feliigyelnek, McNeilnek jél- eshet, ha kérdezOskédik egy kicsit, és tisctaba jon a tényallassal. Muszéj tekintettel lenntink a nalunk csekélyebb képességtiekre is. 99= Te j6 €g, Poirot! Ugye tudja: sokért nem adnam, ha latnam, amint egyszer teljesen felsii ~ csak’ egyetlenegyszer! Mert annyira vérlazi- toan beképzelt! = Ne dihitse magat, Hastings! Tényleg, azt veszem észre, hogy néha mar szinte utal engem! Jaj nekern, ez a nagysag tka! ‘A kis ember kidilllesztette a mellét, és olyan komikusan schajtott 61, hogy muszéj volt elne- vetnem magam. A keddi nap reggele mar a Liverpool felé szdguld6 vonat els6 osztélyit kocsijaban taldlt minket. Poirot konokul elzark6zott az elé!, hogy engem felvilagositson a fejében lévé gyantrél avagy bizonyossagrél. Beérte azzal, hogy meg- lepetésének adott hangot, miszerint en hogy- hogy nem vagyok ugyanolyan au fait’ a helyze- tet illetéen. Melt6ségomon alulinak tartottam, hogy vitaba bocsatkozzam vele, és tettetett kézémbésségb6l vontam eréditést kivancsisa- gom kéré. Amint a rakpartra értiink, és mellettiink ott volt lehorgonyozva a hatalmas éceanjard, Poi rot firge lett és felélénkalt. Eljarésunk annyibol allt, hogy a hajo négy kilénbéz6 utaskisé- réjénél Poirot egy baratja utén érdeklédtiink, aki 23-4n szaillt hajéra New York felé. = Idésebb tr, szemiiveges. Teljesen rokkant, aki alig mozdult ki a kabinjabol. A személyleiras egy bizonyos Mr Ventnorra illett, aki a C24 jelzésti kabint foglalta el, mely éppen Philip Ridgeway kabinjaval volt szomszé- dos. Bar el sem tudtam képzelni, Poirot hogyan kovetkertette ki ennek a Ventnornak a letezeset és a személyleirasat, nagyon izgatott lettem. > Tajekozott 100 : = Mondja - kidltottam fel -, ugye ez az Gr volt az egyik els6 utas, aki New Yorkban partra szallt? ‘Az utaskisér6 a fejét razta. ~ Nem, uram, éppen hogy a legutolsok ké- zott volt. Leforrazva vonultam vissza, és észrevettem, hogy Poirot vigyorog rajtam. Készénetet mon- dott az utaskisérének, egy bankjegy gazdat cserélt, és mi eljéttiink. = Jél van, na — jegyezter meg hevesen -, de ez az utols6 kérdésre kapott vélasz akkor is romba déntétte a csodélatos elméletét, akar- hogy vigyoroa! = Mint mindig, most sem ért semmit, Has- tings. Eppen ellenkezéleg: az a valasz az elmé- letem zardkove. Kétségbeesve emeltem égnek a karomat. ~ En ezt feladom! u Mar a London felé robogé vonaton Poirot szor- galmasan kérmdlt néhany percig, majd az iro- ményt boritékba zarta. Ez a j McNeil feliigyelének sz6l. Menet kézben majd beadjuk a Scotland Yardra, aztan a Rendezvous étterembe megyiink, mert meg- kértem Farquhart, hogy legyen olyan szives veliink vacsorazni, = Na és mi van Ridgewayjel? = Hogy mi van vele? ~ kérdezte Poirot, és tt. .. csak nem gondolja réla... az — Kezd raszokni az dsszefiiggéstelen hebe- gésre, Hastings. Ami aztilleti, igenis gondoltam ra, Mert ha Ridgeway lett volna a tolvaj ~ é3 ez 101egyaltalan nem volt kizérhaté -, nagyon szép esetiink lett volna: tiszta, médszeres munka. = De Miss Farquharnak mar nem esett voina ilyen jl. : = Alighanem igaza van. Ugyhogy a jobbik esettel van dolgunk. Marmost, Hastings, vegyik at az tigyet! Latom ugyis, hogy mar alig varja. A lepecsételt csomagot tehat kivették ab réndbél, és elttint; ahogyan Miss Farquhar fogal- mazott: felszivédott. De mia felszivodas esetét kizdrjuk, mert a tudomény jelen alldsa szerint ex megoldhatatlan, és kilénben is, képzelje el, hogy vajon mi lett volna akkor beléle! Hogy a csomagot a partra csempészték voina, azt min- denki elképzelhetetlennek mondja... = Igen, de tudjuk, hogy... = Lehet, hogy maga tudja, Hastings, de én nem! En azt az 4lldspontot kévetem most, hogy mivel elképzelhetetlennek tint, nem is lehetett kivitelezni. Akkor ket lehetéség maradt: vagy a fedélzeten dugtak el, vagy a tengerbe dobtak ~ Ugy érti, valami parafa tszval? ~ Anélkiil. Rabamultam. 2 ~ De ha a kétvényeket a tengerbe dobtak volna, akkor nem adhatték volna el dket New Yorkban! ~ Leborulok logikaja kévetkezetessége elstt, Hastings. A kétvényeket eladtak New Yorkban, tehat nem dobtak 6ket a tengerbe. Erti mar, hova vezet ez minket? ~Pont oda, ahonnan elindultunk. — Jamais de la viel* Ha a csomagot a ten- gerbe dobtak, a kotvenyeket viszont eladtak New Yorkban, akkor a csomagban nem lehet- “Ugyen. : 102 tek benne a kétvények! Van-e arra nézve bar- milyen bizonyiték, hogy a csomag tényleg tar- talmazia a kétvénycket? Ne felejtse, Ridgeway egyszer sem nézett bele a csomagba, miutén zt Londonban rabiztak! = Igen, de akkor... Poirot tiirelmetlen kézmozdulatot tett. ~ Engedje meg, hogy folytassamn! Az utols6 alkalom, amikor a kétvényeket még kétvény- kent lattak, 23-4n reggel volt a London and Scottish Bank irodajaban. Legkézelebb New Yorkban bukkantak fel fél éréval azutén, hogy ‘az Olympia befutott, és van egy ember, aki azt {llitotta - persze senki sem hallgatott ré~, hogy mar az Olympia kikétése elétt. Mi van akkor, ha feltessziik, hogy a kétvények egyaltalan nem is voltak az Olympién? Nem juthattak-e el mas iton New Yorkba? De igen. A Gigantic, amely az Atlanti-6ceanon valo atkelés sebességi re- kordjét tartja, pont ugyanaznap indult Sout- hamptonbél, mint az Olympia. Ha a Gigantic- kel kildték, akkor a kétvények mar New York ban lehettek egy nappal az Olympia érkezése el6tt. Minden vilagos, az tigy most mar magya- razatra sem szorul. A lepecsételt csomag csak helyettesitette az igazit, és csak a bank iroda- jaban cserélhették ki Gket. A jelen lev6 harom ember kéziil barmelyik kénnytiszerrel készit- hetett korabban egy ugyanolyan csomagot, amit aztan kicserélt az igazival. Tres bien,’ a kétvényeket postén elkiildték New Yorkba egy biintarsnak azzal az utasitéssal, hogy azonnal dobja oket piacra, amint az Olympia befut, de kellett valaki az Olynypidta is, aki a kellé pil- lanatban megrendezte az allitélagos rablast. * Egy s26 mint széz, 103— Mert ha Ridgeway belenézett volna a cso- magba, és meglatta volna, hogy nincs benne semmi, a gyanti azonnal a londoniakra tere lédik. De a szomszédos kabinban lévé ember tette a dolgat: ugy csinalt, mintha a szokasos modon feszegetné a béréndén a zarat, ezzel azonnal a lopasra iranyitotta a figyelmet - de kézben a sajat kulcsaval nyitotta ki a taskat, kivette és a tengerbe dobta a csomagot, majd szinte utolsénak szallt partra. Az csak termé- szetes, hogy szemiiveget viselt, hiszen el akar- ta takarni a szemét, és persze rokkantat jat- scott, mert nem kockaztathatta meg, hogy sszetalélkozzon Ridgewayjel. Kiszallt New Yorkban, és az els6 hajéval visszajatt. ~ De hat ki volt az... melyik? -Akinek volt kulcsa, aki a z4rat rendelte, aki nem fekiidt betegen, stilyos bronchitisszal vidé- ki otthonaban - enfin, az a ,nehézkes” vénem- ber: Shaw! Vannak néha magas beosztasban is binéz6k, kedves baratom. A, mademoiselle mar itt is van! Képzelje, sikerrel jartam! aye megengedi...? Es Poirot szélesen mosolyogva két finom puszit lehelt a meghékkent lany arcaral 104 iia aba aceite ANAS anRicateCc leila iii AZ EGYIPTOMI KIRALYSIR ESETE 1 Poirot-val_kézésen megélt szamos kalandom kézill megitélésem szerint az egyik legizgalma- gabb és leginkabb dramai az volt, amikor a Men-her-Ra kirdly sirjanak megtalalasat és fel- tarasat kovet6 kilénés haldlesetsorozat Ugyé- ben nyomoztunk. Kézvetleniil azutn, hogy Lord Carnavon fel- fedezte a Tutankhamon-sirt, a Kairo kézelében, a gizai piramisoknal asatasokat folytato Sir John Willard és a New York-i illetéséga Mr Bleibner yaratlanul rabukkant egy tobbkamras sirra. Fel- fedezésiik rendkivili érdeklédést valtott ki. A sir valészinGleg Men-her-Ra kirélyé volt, a Vill. di: nasztiabél val6 egyik nem tal jelent6s uralkod6e az Obirodalom széthullésanak korabél. Ez a korszak kevésse volt ismert, és az tjsagok rész~ Jetesen beszamoltak a felfedezésekral. Hamarosan tértént valami, ami meélyen megrazta a kézvéleményt. ‘Sir John Willard va- ratlan szivroham kévetkeztében elhunyt. ‘A szenzacidhajhasz_sajtotermékek azonnal raharaptak az alkalomra, hogy felelevenitsék az ésszes regi, babonas rémtérténetet, melyek egyes egyiptomi mtkinesekhez kapcsolod6 _bal- esetekrél sz6ltak. A British Museum-beli szeren- csétlen, tiszteletre mélt6 mamia agyonnyézott tOrtenetet uy heel rangattak e6, ez a mdzeum csendben cafolta, am ettdl még ugyantgy felkapték, mint maskor. 105