tetle a dolgat: gy csinalt, mintha a szokasos maodon feszegetné a bdréndén a zarat, ezzel azonnal a lopasra iranyitotta a figyelmet - d2 kézben a sajét kulcsaval nyitotta ki a taskét, kivette és a tengerbe dobta a csomagot, majd szinte utolsonak szallt partra. Az csak termé- szetes, hogy szemiiveget viselt, hiszen el akar- ta takami a szemét, és persze rokkantat jat- szott, mert nem kockaztathatta meg, hogy ésszetaldlkozzon Ridgewayjel. Kiszallt New Yorkban, és az elsé hajoval visszajétt. ~ De hat ki volt az... melyik? ~Akinek volt kulesa, aki a zarat rendelte, aki nem fekiidt betegen, silyos bronchitisszal vidé ki otthonaban ~ enfin, az a ,nehézkes” vénern- ber: Shaw! Vannak néha magas beosztasban is biin6z6k, kedves barétom. A, mademoiselle, mar itt is van! Képzelje, sikerrel jartam! Ugye, megengedi...? Es Poirot szélesen mosolyogva két finom puszit lehelt a meghékkent lany arcara! —No de miert? ~ Mert ha Ridgeway belenézett volna a cso- magba, és meglatta volna, hogy nincs bene semmi, a gyanu azonnal a londoniakra tere- lédik, De a szomszédos kabinban lévé ember AZ EGYIPTOMI KIRALYSIR ESETE Poirot-val kézésen megélt szamos kalandom Kezil megitelésem szerint az egyik legizgalma- gab €s leginkébb drémai az volt, amikor a Men-her-Ra Kirdly sirjénak megtalalasat és fel- tarasat kovetd kilénés haldlesetsorozat iigyé: ben nyomoztunk. Kézvetleniil azutén, hogy Lord Camavon fel- fedezte a Tutankhamon-sirt, a Kair6 kézelében, a gizal piramisoknél satésokat folytato Sir John Willard és a New York illetéségt Mr Bleibner yaratlanul rabukkant egy tébbkamrés sirra. Fel- fedezesiik rendkiviili érdekiddest valtott ki. A sir yaloszintileg Men-her-Ra kiralyé volt, a Vill. di- nasztidbél val6 egyik nem til jelentés uralkodoe 22 Obirodalom széthullasinak korébél. Ez a korszak kevessé volt ismert, és az Ujsagok rész- Jetesen beszdmoltak a felfedezésekrol. Hamarosan tértént valami, ami mélyen megrazta a kézvéleményt. Sir John Willard va- ratlan szivroham kévetkeztében elhunyt. ‘A. szenzacichajhasz. sajtétermékek azonnal raharaptak az alkalomra, hogy felelevenitsek az {sszes régi, babonds rémtdrténetet, melyek egyes egyiptomi mikincsekhez kapcsolod6 _ bal- esetekrdl széltak. A British Museum-beli szeren- csétlon, tiszteletre mélté mumia agyonnytzott trténetet uj hevvel rangattak el6, ezt a miazeum csendben cafolta, am ettél még ugyanigy felkaptak, mint maskor. 105Két héttel kés6bb Bleibner meghalt vérmér- gezésben, néhany nappal ezt kavetéen pedig az Unokadcese [lle fobe mayat New Yorkban, »Men-her-Ra atka”-r6l kezdett beszélni minden- ki, és mér-mér hisztérikus félelem Svezte a rég- malt Egyiptom halottjainak varazserejét. Ekkor tértént, hogy Poirot révid levelet kapott Lady Willardtol, az elhunyt archeologus Szvegyétél, melyben arra kérte, hogy keresse fel St Kensington Square-i otthonaban. Poirot-t énis elkisértem. Lady Willard magas és sovny asszony volt, fekete gyaszruhaban. Megviselt arca beszéde- sen tantiskodott friss banatardl. = Kedves dntél, hogy ilyen hamar jétt, Mon- sieur Poirot. = Szolgalatara, Lady Willard. Beszéini dhaj- tot velem? ~ Tudom, hogy én detektiv, de én nem csu- pan detektivként kérem a tandcsat. Azt is tu- dom, Hogy eredeti nézetei vannak, j6 a képze- Iéereje, és a vilagban is otthonosan mozog. Mondja hat, Monsieur Poirot, mit gondol én a természetfeletti erdkrol? Poirot a valasz elétt egy pillanatig habozott. Mintha mérlegelt volna valamit. Végiil azt mondta: ha félreertenénk egymést, zt nem esak tigy Altalénos- sagban kérdezi t6lem. Ugyebar a dolog szemé- lyesen is érinti? Kézvetetten megboldogult férje haldlara utalt, igaz? ismerte be az asszony. ha Kinyomoznain a halala k6- rilményeit? — Azt akarom, hogy pontosan deritse ki sza- momra: mennyi az, ami csak az ujsagok fecse- 106 a gese, és mennyi az, ami a tényeken alapul Harom haléleset, Monsieur Poirot, melyek koziil gnmagaban veve mindegyik megmagyarézhe- to, de ha egyiitt nézzik ket, akkor véletlen egybeesésiik valdban szinte hihetetlen — és indegyik a sir felnyitasat k6vet6 egy honapon peliil tértént! Lehet puszta babona, de lehet valamiféle hathat6s miltbéli tok is, ami_ a mo- dem tudomény Altal nem is élmodott médon mukédik. A tények tények maradnak: harom haléleset! En pedig félek, Monsieur Poirot, szornyen félek. .Mert lehet, hogy ezzel még nincsen vége. = Ki az, akit felt? — A fiamat. Amikor megkaptuk a férjem halalhirét, én betegen fekiidtem. A fiam utazott oda, aki frissen végzett Oxfordban. O hozta haza... a testet, de most ujra odautazott, min- den kényérgésem és rimankodasom dacéra. Annyira megfogta 6t az a munka, hogy feltett szandéka bealini az apja helyére, és folytatni az asatasokat. Lehet, hogy buténak és hiszé- kenynek gondol, Monsieur Poirot, de én félek. Mert mi van, ha a halott kirdly szelleme tovab- bi éldozatokat kivan? Talan tigy gondolja, hogy siiletlenségeket beszélel = Egyaltalan nem, Lady Willard — vagott kézbe gyorsan Poirot. - A babona hatalmaban én is hiszek, a vildgban valaha ismert egyik leghatalmasabb eré. Meglepetten néztem Poirot-ra. Sosem gon- doltam volna, hogy Poirot babonds. De a kis ember szemlatomast észintén beszélt. = Valdjaban, ugye, azt szeretné, ha megvé deném a fiat? Megteszek minden télem telhet hogy bajba ne keriiljin. 107 |— A hétkéznapi értelemben bizonyosan, no de ha valami okkult fenyegetés leselkedik ra...? = A kozépkorbol szarmaz6 kotetekbsl, Lady Willard, sokféle médszert lehet tanulni, hogy miképp védekezziink a fekete ma ellen. Lehet, hogy a régi emberek sokkal tak errél, mint mi, a modern kor szii oly nagyra vagyunk tudomanyos eredmé- nyeinkkel. De most térjiink a tényekre, hogy tajékozodhassam! A férje ugyebar szenvede. lyes egyiptolgus volt? = Igen, egész fiatal koratél. A téma eg legnagyobb él6 szaktekintélye volt. ~ Mr Bleibner viszont, ha jél sejtem, tdbbé- kevésbé amatér volt? - Hat, igen. Rendkivil vagyonos ember volt, aki kedve szerint hol ebbe, hol abba kapot: bele, attél fiigaéen, hogy épp mi ragadta meg A ferjemnek sikeriilt felkeltenie az érdeklédését az egyiptologia irant, és Bleibnernek a pénze volt az, ami az expediciéban igazan fontos szerepet jétszott. ~ Es az unokadccse? Az 6 érdeklédésérél tud-e valamit? O is csapathoz tartozott? ~ Szerintem nem. En a létezésér6l sem tudtam egészen addig, amig az tijségok meg nem irtak a halalhirét. Nem hinném, hogy 6 és Bleibner til- sagosan kézel dlltak volna egymashoz. Bleibner sosem beszélt arrél, hogy van rokona. ~ Kik tartoztak még az expedicidhoz? ~ Elészér is dr. Tosswill, aki a British Mu- seum kisebb beosztasban lév6 alkalmazottja. aztan Schneider a New York-i Metropolitan Museumtot. Van egy fiatal amerikai titkar, aztan dr. Ames, aki az expedicié orvosa... és végil Hasszan, a férjem htiséges helybéli szolgaja. 108 ~ Emlékszik esetleg az amerikai titkar ne- vere? = Azt hiszem, Harper, de ebben nem vagyok. piztos. Nem régéta dolgozott Bleibnernek, tgy tadom. De igen kellemes fiatalember. — Kész6ném, Lady Willard. = Ha esetleg van még valami, amiben segit- hetek.. = Jelenleg a vilagon semmi! Bizza ram a dol- got, és nyugodjon meg, mert én mindent meg- teszek, ami emberileg lehetséges, hogy a fit megoltalmazzam. Ezek nem voltak éppen a legmegnyugta- tobb szavak, és lattam is, hogy Lady Willard szeme megrandul. Ugyanakkor az, hogy Poirot nem probalta bagatellizalni az asszony félel- meit, mégis megkénnyebbillésként hatott ra. ‘Ami engem illet, korabban eszembe nem ju- tott volna, hogy Poirot ilyen mélyen hisz a babonaban. Hazafelé menet fel is vetettem neki a dolgot. Komolyan és észintén reagalt. ~ De bizony, Hastings! En hiszek ezekben a dolgokban. Nem szabad a babona hatalmat alabecsiilnéink. ~ Es mit fogunk vele kezdeni? = A j6 Hastings, aki foujours pratique!’ Eh bien, eldsz6r is taviratot kiildiink New Yorkba, és megérdeklddjiik az ifjabb Bleibner halalanak részleteit. Poirot el is killdte a taviratot. A valasz kime- rit6 és preciz volt. Az iffG Rupert Bleibner mar évek ota pénztelenséggel kiiszkédétt. A déli Csendes-6cean tdbb szigetén is probalkozott, alkalmi munkakbol és Kineskeresésbol lt, de ket évvel ezelétt visszament New Yorkba, ahol ro- * Mindig gyakorlatias. 109 |hamosan csiiszott egyre lejjebb és lejjebb. A leg- jelentésebb mozzanat az én megitélésem sze- Hint az volt, hogy nenmégen sikerilt valalionuia annyi pénzt kélcsénkérnie, amibdl elutazhatoit Egyiptomba. Van ott egy jo baratom, akitél kapok kélesént”, kartélte szét. Csakhogy ép- pen itt délt dugaba az egész terv. New Yorkba gy érkezett vissza, hogy nagy hangon szidta zsugori nagybatyjat, akinek a reg meghalt kiré- lyok csontiai fontosabbak, mint a sajat vere. Sir John Willard haléla éppen Rupert egyiptomi utja alatt trtént. New Yorkban ujra belemerilt tékozlé életmédjaba, aztén pedig, minden eldjel nélkiil Sngyilkos lett, és csak egy bucsilevelet hagyott maga utén, amiben voit néhany ki- lands megiegyzés. gy tint, a levelet a hirtelen rat6r6 lelkifurdalés hatésara irta. Magat csak leprasként és a tarsadalom kitaszitottjaként emlegette, és a level azzal végz6dott, hogy ez ilyen ember legjobb, ha nem él. Agyamban egy te6ria kezdett kérvonalazéd- ni. A réges-régen meghalt egyiptomi kirdlyok bosszijéban én sosem hittem. Inkébb egy nagyon is mai bGntényt lattam itt. Teayik fel, hogy ez a fiatalember elhatdrozta: megszabadul a nagybatyjatol, lehetdleg tigy, hogy megméer- gezi. Am tévedésbél Sir John Willard kapta a halalos dézist. A fiatalember visszament New Yorkba, de a biine nem hagyta nyugodni. Meg- hallotta, hogy a nagybatyja is meghalt. Meg tette, mennyire félésleges volt a gyilkossa. amit elkévetett, és a lelkifurdalds miatt éngyi- kos lett. Elgondolasomat vazoltam Polrot-nak Is. Ne- gyon érdekelte. = Zsenialis, amit itt kigondolt ~ hatérozottan zsenidlis! Még az is lehet, hogy igaz. De szmi- tason kivill hagyja a Sir vegzetes hatalmat. Megvontam a vallam. ~ Tényleg azt hiszi, hogy ennek kze lehet a dologhoz? —De mennyire, mon ami, digyhogy holnap indulunk is Egyiptomba. — Tessék? — kialtottam dobbenten. ~ El van déntve. Poirot arcan a vallalt hésiesség fénye ragyo- got. Majd felnydgdtt. ~ De jaj! ~ fordult panaszosra a hangja. ~ A tenger! Csak az a gydléletes tenger ne volna! ul Eltelt egy hét. Labunk alatt mar a sivatag aranylo homokja terilt el. A nap forron tazétt a fejiinkre. Poirot, a szerencsétlenség €l6 szobra, mellettem kornyadozott. A kis ember nem tar- tozott éppen a vérbeli utazokhoz. Négynapos utunk Marseille-bél egyetlen hosszé kinszen- vedés volt a szdméra. Alexandriaban, a part- raszallaskor mar csak sajat arnyéka volt, még megjelenésének szokasos valasztékossagat sem tudta tartani. Kairoba utaztunk, majd azon- nal.a Mena House Hotelbe hajtottunk, mely gyakorlatilag a piramisok arnyékaban allt. Engem Egyiptom biivereje kezdett a hatal- maba keriteni. Poirot-t azonban nem. Pontosan ugyantgy volt Gltézve, ahogyan Londonban, csak a zsebében egy kis ruhakefét is hurcolt magaval, mert sziinteleniil hadban allt a porral, mely stét dltényére szallt - Es a cipém isl — jajgatott. - Most nézze meg, Hastings! A gyOnyéid lakkeipém, ami rendesen olyan elegans és csillogo! Latja, bele- ment a homok, ami pokoli fajdalmat okoz, kiviil rT)meg csupa por: rossz nézni! Es ez a héség, lekonyul téle a bajuszom... lekonyul! — Nézie hat inkabb a Szfinxel! ~ buzditottam, ~ Még engem is megfog a varazslatos kisugar- zasavall Poirot mogorvan nézett oda. ~ Egyaltalan nem latszik jékedvGnek — jelen- tette ki. - Nem is csoda: félig betemeti a ho- mok, nines kérbetakaritva. Jaj, ez az atkozott homok! = Ugyan mér, Belgiumban is rengeteg ho- mok van ~ emlékeztettem, mert egy Knocke- sur-merben tdltatt nyaralas jutott az eszembe, a ples dunes impeccables” kéz6tt (ahogy az iti- kényv fogalmazott). ~ Briisszelben nincs — jelentette ki Poirot. El- gondolkodva szemlélte a piramisokat. Legalabb ezek szilard és geometrikus for- lak, de mar a riicskés, egyenetlen feliiletiik kellemetien a szemnek. Es a palmak sem tet- szenek nekem. Miért nem képesek sorokba dil- tetni Gket? Félbeszakitottam a panaszkodését, és java- soltam, hogy induljunk el a téborhelyre. Oda tevehaton kellett menniink, és az dllatok mar terdeltek: tiirelmesen vartak, hogy. feliljdink rajuk, A tevékre fest6i dltzékti fidk felligyeltek, ket pedig egy kévér tolmacs verette. Hogy Poirot hogyan festett tevehaton, arrél tapintatosan inkabb hallgatok. Eleinte csak nydgtt és sirankozott, kés6bb jajgatott, geszt kuldlt, és Sziz Mariat hivia segitségil, valamint a naptarban talalhato dsszes szenteket. Végill aztan megszégyentiten leszailt a tevérdl, és egy aprocska szamar hatan fejezte be az utat. Be * Hamisitatlan dinék. 2 kell ismernem, hogy tevén iigetni nem kis falat egy amatémek. Napokig fajt mindenem. Vegul aztan odaértunk az asatasok kozele- be. Napbamnitott, dsziilé szakalla ember sietett elénk, fehér ruhaban és tropusi sisakban. = Monsieur Poirot és Hastings kapitany? Meg- kaptuk a stirgdnyiiket. Sajndlom, hogy nem tudott senki dndk elé menni Kairdba. De varat- lan dolog tdrtént, ami teljesen felboritotta a ter- veinket. Poirot elsapadt. A keze, mely lopva mar a ruhakefét kereste, megallt. = Csak nem egy tijabb halaleset? ~ lehelte. — De igen. ~ Sir Guy Willard? ~ kidltottam. - Nem, Hastings kapitany. Amerikai kollé- gam, Schneider. — Es mi a halal oka? ~ siirgette Poirot. —Merevgircs. Elfehéredtem. Fenyegetést éreztem magam il, mely megfoghatatlan volt és rosszindu- lata. Szdmyt gondolatom tamadt. Mi van, ha én leszek a kévetke26? __ ~Mon Dieu ~mondta Poirot nagyon halkan. ~ En ezt nem értem. Ez rettenetes. Mondja, mon- sieur, semmi kétség, hogy merevgércs volt? = Aat hiszem. De dr. Ames err6l nélam tob- bet tud mondani. ~A, persze, nem 6n az orvos. ~ Anevern Tosswill. Akkor hat 6 volt az, akit Lady Willard a British Museum kisebb beosztasban lévé alkal- mazottjaként irt le. Volt benne valami higgadt- sag és kévetkezetesség, ami azonnal feltint nekem. ~ Volnanak szivesek velem jénni? — folytatta dr. Tosswill. - Odaviszem éndket Sir Guy Wil- 113lardhoz. Lelkemre kétdtte, hogy azonnal szél- junk, amint megérkeznek. ‘A taboron keresztiil egy nagy satorhoz veze- tett minket. Dr. Tosswill felemelte a satorlapot, és beléptiink. Odabent harom férfi tilt. ~Monsieur Poirot és Hastings kapitany meg- érkeztek, Sir Guy ~ mondta Tosswill. A legfiatalabb férfi felugrott, és odajatt, hogy s, ami az anyjara emlékeztetett engem. Kézel sem volt annyira lebarnulva, mint a tob- biek, és ett6!, valamint a szeme kérili karikkak- 161 idésebbnek tint huszonkét évesnél. Semmi kétség: nagy volt rajta a nyomés, de erejét megfeszitve igyekezett kitartani Bemutatta nekiink ket tarsat: dr. Amest, a magabiztos kinézetti harmincas férfit, akinek a halantékan mar észiilt a haj, és a Harper nevii titkart, egy kellemes kiilsejd, sovany fiatalem- bert, aki szarukeretes szemiiveget hordott, ahogy az amerikaiak altalaban. Par perces felilletes beszélgetés utan az utéb- bi kiment, és dr. Tosswill is kévette. Egyedtil maradtunk Sir Guyjal és dr. Amesszel. = Kérem, Monsieur Poirot, kérdezzen bar- mirél, szabadon! ~ mondta Willard. ~ Teljesen tanacstalanul allunk ez eldtt a tragédiasorozat elétt, pedig nem més ~ nem is lehet mas, mint véletlenek egybeesése. Mindezt azonban olyan idegesen mondta, hogy azzal régtén meg is kérd6jelezte sajat szavait. Lattam, hogy Poirot is erésen figyeli. ~ Sir Guy, énnek, ugye, sziviigye ez a munka? —Nagyon is. Mindegy, mi térténik itt, és hogy mik a kévetkezmények, a munka folytatdni fog. Vegye ezt kiindulasi alapnak! Poirot régtén a masik férfihoz fordult. 4 tite NCEA NRE prbiasitieeciecnsenmnncnaai ~ On mit sz6l ehhez, monsieur le docteur? — Hat... - mondta vontatottan a doktor -, én sem akarok kiszallini. Poirot arcan jellegzetes, kifejez6 grimasz je- lent meg —Akkor hat, évidemment,’ ki kell deriteniink, hogy hogy is éllunk. Mikor tortént Schneider ha- fala? = Harom napja. = Biztos benne, hogy merevgércs volt? ~ Teljesen. = Nem lehetett példaul esetleg sztrichnin- mérgezés? = Nem, Monsieur Poirot. Mar értem, mire gondol, de ez egészen tipikus merevgércs volt. —Nem adott ellenszérumot? ~ Dehogynem - felelte kimérten az orvos. ~ Megprobalkoztunk mindennel, ami csak lehet- séges. = Volt 6ndknél ellenszérurn? = Nem. Kairébol szereztiink = Volt-e masnak merevgérese a taborban? ~ Nem, senkinek. = Biztos benne, hogy Bleibner hallét nem ugyanez okozta? "= Abban egész biztos vagyok. Neki volt egy seb a hiivelykujjén, ami elfertéz6détt, és ver- mérgezés lépett fol. Tudom, hogy a laikus sz4- mara a két dolog elég egyformanak téinik, pedig teljesen kiilonbéznek. ~ Akkor hat négy haldlesetiink van, és mind teljesen kulénbéz6: egy szivroham, eay vérmer- gezés, egy Sngyilkossag és egy merevgircs. —Pontosan igy van, Monsieur Poirot. > Nines mas. 115~ Biztos benne, hogy nincs valami, ami a négy esetben kézés volna? — Nem egészen értem, hogy mire céloz. = Igyekszer egyértelmtien fogalmazni. El- kévetett-e ez a négy ember valamit, ami tisz- teletlenségnek tiinhetett Men-her-Ra szellemé- vel szemben? Az orvos meghdkkenten bamult Poirot-ra. - Monsieur Poirot, ne beszéljen ostobasa- gokat! Remélem, hogy nem hitették el nnel ezt a sok siiletlenséget! = Teljes képtelenség! — mormolta di Willard. Poirot rendiiletleniil megérizte a nyugalmat, és csak egy kicsit pislogott z5ldes macskasze- mével. ~ Tehat dn ebben nem hisz, monsieur le doc- teur? —Nem, uram, én ezt nem hiszem - jelentette kinyomatékkal a doktor. - En a tudomany em- bere vagyok, és csak abban hiszek, amit a tudomany tanit. Hat az kori Egyiptomban nem letezett tu- domény? - kérdezte lagyan Poirot. Nem vart vélaszt, de dr. Ames amugy is elbizonytalanod- ni latszott egyrpillanatra. Nem, nem, erre ne is valaszoljon, de mond- ja.csak: a helybéli munkasok mit gondolnak? ~ Ami art illeti-~ mondta dr. Ames -, amikor mr a fehérek is elvesztik a fejiiket, a helyiek se szoktak lemaradni. Elismerem: kezdenek, tigy- mond, megriadni, pedig semmi okuk ra. ~ Csak tigy kerdeztem ~ mondta Poirot dip- Jomatikusan. Sir Guy el6rehajolt. — De hat az lehetetlen — kidltott fel hitetlen- kedve -, hogy én higgyen ebben, hiszen telje- en 116 sen kizart! Fogalma sincs az 6kori Egyiptomrél, ha ezt elhiszi! Valaszul Poirot el6hiizot egy kis konyvet a zsebébél, egy dsrégi, viharvert példanyt. Ahogy odanyijtotta, meglattam a cimét: Eguyiptomi és kaldeus magia. Aztén sarkon fordult és kiment a satorbél. A doktor rm bamult. = Vajon mi jarhat a fejében? Megmosolyogtatott, hogy mas szajabol hangzott el a kérdés, amit Poirot maga is eldszeretettel szokott ugyanigy feltenni. ~Pontosan nem tudom - ismertem be, ~ Azt hiszem, a gonosz szellemek valamiféle kidzését tervezi. Poirot keresésére indultam, és meg is talal- tam: éppen a sovany fiatalemberrel beszél- getett, aki az elhunyt Bleibner titkara volt. = Nem, még csak hat hénapja vagyok az expedici6val - mondta éppen Harper. - De Mr Bleibner tigyeit elég behatoan ismertem. - Tud nekem mesélni barmit, ami az uno- kaécesével kapcsolatos? = Egyszer csak itt volt vellink, nem is nézett ki nagyon zitllétinek. En azelétt nem talalkoz- tam vele, de a tbbiek igen: Ames, azt hiszem, meg Schneider. Az Greg egyaltalén nem Grill, hogy itt latta. Pillanatok alatt egymasnak ugrot- tak. ,Tlem ne varj egyetlen centet sem!”, ivél- tte az dreg. ,Se most, se a haldlom utan! ‘A pénzemet az életmivem folytatésara sza- nom. Ma beszéltem ezt meg Schneiderrel.” Es igy tovabb. Az ifjabb Bleibner még aznap visz- szament Kairéba. Az egészsegi allapota akkor egészen jo volt? ~ Az regnek? — Nem, a fiatainak. nT= Mintha mondta volna, hogy valami baja van. De nem lehetett nagyon stilyos, arra biztos emlékeznek. =Még egy dolog: Mr Bleibner hagyott-e vég- rendeletet? = Tudomasunk szerint nem. = On az expedicival fog maradni? — Nem, uram, én nem. Azonnal New Yorkba utazom, mihelyt az itteni tigyeket le tudom zarni. Ha akarja, nevessen ki, de én nem akarok ennek az atkozott Men-her-Ranak a kévetkez6 aldozata lenni. Ha itt maradok, elkap engem is. A fiatalember csak tigy térdlgette magarél a verejtéket. Poirot elfordult. A valla félétt még vissza- sz6lt, kiilénés mosollyal: ~'Ne felejtse el, hogy egyik aldozatat New Yorkban is utolérte ! =O, a fenébe is! - mondta kényszeredetten Harper. = Ez a fiatalember ideges ~ mondta Poirot elgondolkodva. - Ki van borulva, de teljesen. Kivancsian farkésztem Poirot-t, de talnyos mosolya nem érult el nekem semmit. Sir Guy és dr. Tosswill korbevezetett minket az asatasi terilleten. A legértékesebb leleteket mar elszal- litottak Kairoba, de a sir berendezési tarayai rendkival érdekesek voltak. Az ifju f6rend lelke- sedése nyilvanvalé volt, de én észrevettem ben- ne is nemi idegességet, mintha nem tudna egészen szabadulni a levegdben lappango fenyegetestél. Amikor a nekiink kijeldit satorba beleptink, hogy az esti étkezés elétt megmo- sakodjunk, egy magas, fekete boru, feher runas alak fogadott minket az ajtényilasban, és tes- sékelt be kecses kézmozdulattal, mikézben arabul iidvézlést mormolt. Poirot megallt. 118 | - Hasszan vagy, ugye, az elhunyt Sir John Willard szolgaja? = Szolgéltam Sir John Willardot, és most a fiat szolgalom. Egy lépéssel kézelebb jétt hozzank, és le- halkitgtta a hangjat. ~ Ont béles embernek mondjék, aki tudja, hogyan kell a rossz szellemekkel banni. Vegye A az if] gazdat, hogy menjen innen ell A go- nosz itt dlalkodik k6riléttiink. Majd hirtelen, valaszt sem varva elsietett. — A gonosz itt 6lalkodik ~ mormolta Poirot. - Igen, érzem én is. Vacsorank nem volt éppen vidam hangulata. Hagytuk, hogy dr. Tosswill beszéljen, aki ter- jengés eldadast tartott az egyiptomi mikin- ‘csekrél. Mar éppen kesziiltiink nyugovéra térni, amikor Sir Guy megragadta Poirot karjat, és ramutatott valamire. A sétrak kézétt egy arnyszerti alak mozgott. Nem ember volt: vila- gosan felismertem a kutyafejd alakot, amit a sir falaira vésve lattam. A latvanytol meghiilt bennem a vér. = Mon Dieu! — mormolta Poirot, és vadul vetette a kereszteket. - Ez a sakalfejti Anubisz, a tavoz6 lelkek istene! = Valaki a bolondjat jératja velink! ~ kidltot- ta dr. Tosswill, és felhaborodva ugrott fel. ~ A maga satréba ment, Harper - motyogta Sir Guy rettenté sapadtan — Nem - razta a fejét Poirot —, dr. Ames sat- raba. A doktor hitetlenil nézett Poirot-ra, majd dr. Tosswill szavail megisiételve felbialtou: = Valaki a bolondjat jaratja veldink! Gyeriink, hamar elcsipjik a fickét! 119Nagy sietve az arnyszerti jelenség utén ve- tette magat. Enis kévettem, de akarhogy keres- tk, €l6 emberek nyomat sem talaltuk arra- felé. Visszamentiink hat, némileg Ssszezavarod- Poirot-t nagy munkaban talaltuk: a maga intézkedéseket tett sajat biz- tonsaga érdekében. A satrunk kér jeleket rajzolt_ a homokba. Felismertem az tga csillagot avagy Pentagont, ami sokszor ismetlédétt. Ahogy mar az Poirot szokasa volt, kézben eladast rdgtnzétt a boszorkanysagrol és dltalaban a magiarél, a fehér magiérol, ami nem azonos a fekete magiaval, s kézben tobb- szér is utalt a Ka-ra, valamint idézte a Holtak Kényvet. Eléadasa a legnagyobb hatast dr. Tosswillre tette, aki a dahtél valosaggal tajtékozva hizott engem félre. = Uram, ez hantazas! — kidltotta dihdsen. ~ supa silletlenség! Ez az ember egy szélhamos! Még azt sem tudja, hogy a kézépkori babonak. nem azonosak az 6kori Egyiptom hitvilégaval! A tudatlansagnak és hiszékenységnek ilyen zagyva keverékét én még életemben nem hal- lottam! Csititgattam a felbészilt tudést, majd csat- lakoztam Poirot-hoz a satorban. Kis barétom vidiman mosolygott. — Most mar békében alhatunk ~ jelentette ki boldogan, - Es ram is fér az alvas. A fejem mar kibirhatatlanul szaggat. Milyen jélesne most egy j6 tisane!* Es a vagya azonnal teljesiilt is: a satorlap felcsapodott, belepett Hasszén, aki egy goz51g6 csésze italt hozott Poirot-nak. Kamillatea volt, * Gyoaytea, 120 amit Poirot nagyon szeret. Megkész6ntiik Hasz- szannak, de nekem nem kértiink, s ezutan Gjra @gyedal maradtunk. Miutan levetikéztem, még egy ideig a stor ajtajéban alltam, és néztem a sivatagot. = Milyen csodélatos hely! ~ mondtam, han- gosan. ~ Es ez a munka is fantasztikus! Erzem én is ennek a sivatagi életmédnak a varazsat, és a kutatdsét, mellyel egy rég lettint civilizacio szivét probalja az ember kitapintani. Ugye, Poi- rot, hatassal van magara is? Nem kaptam valaszt, és kissé bosszisan for- dultam meg. De bossziisagom gyorsan atcsapott aggodalomba. Poirot ugyanis hanyatt fekiidt az egyszerli priccsen, és az arca szdrnyen el volt torzulva. Mellette az iires csésze. Odaszaladtam hozza, majd ki a satorbél, egyenesen. dr. ‘Amesnek a tébor masik végén lévé satrahoz. = Dr. Ames! ~ kialtottam ~ Jojjén gyorsan! = Mi a baj? ~ kérdezte a doktor, aki pizsa- méban jatt ki, ~ A baratom beteg! Haldoklik! A kamillatea! Ne engedjék, hogy Hasszn elhagyja a tébort! ‘A doktor villamgyorsan a satrunknal termett. Poirot gy fekiidt, ahogy hagytam. = Ez kiilénés! ~ kidltott fel Ames. - Agyvér- zesnek latszik... vagy... mit is mondott, mit ivott? ‘Az ores csésze felé fordult, félvette. ~ Csakhogy azt eszemben sem volt meginni! ~mondta egy higgadt hang. Débbenten fordultunk vissza Poirot-hoz. Mar feliilt az agyon. Mosolygott. = Dehogy ittam meg! - mondta lagyan. - Amig, az én kedves baratuin, Hastings az éjszalkanak szonokolt, én kihasznaltam az idét, de_nem arra, hogy megigyam, hanem hogy beletéltsem eay kis ivegbe. Az a kis iiveg pedig kemiai 121analizisre fog menni. Nem! ~ reagalt Poitot gyor- san a doktor hirtelen mozdulatara. ~ On, mint intelligens ember, be fogja latni, hogy az erc- szaknak semmi értelme. Amig Hastings elment magéért, nekem volt idém az tiveget biztonsaa- ba helyezni. Gyorsan, Hastings, fogja le! Félreértettem Poirot siirgetését. A baratc- mat akartam megvédeni, ezért gyorsan eléje ugrottam. Csakhogy a doktor gyors kézmozdu- lata mast jelentett. A kezét a sz4jahoz kapta, kesertimandulaszag terjengett, aztan a doktor megtantorodott, és eléreesett. —Még egy aldozat — mondta Poirot komoran. = De extittal az utolsé. Talan igy a legjobb. Harom ember halala szarad a lelken. ~ Dr. Amesnek? ~ kialtottam értetleniil. - De hiszen én azt gondoltam, maga valami okkult hatasra gyanakszik! = —Felreértett, Hastings. En mindéssze anak a meggyéz6désemnek adtam hangot, hogy hi- szek a babona hatalmas erejében. Ha sorozatos haldlesetekrdl sikeriil az emberek fejébe iltetni, hogy természetfeletti erdk miive, akkor akér fenyes nappal is le lehet sziirni valakit az utcan, és azt is az dtoknak fogjak betudni, A ter. mészetfelettiben valé dszt6nés hit ilyen er6s az emberiségben. Kezdettél fogva arra gyanakod- tam, hogy itt valaki ezt hasznailja ki. Az dtletet alighanem Sir John Willard halala adhatta, mert azt kévet6en mindenféle babonas hiedelmek kaptak labra. Amennyire én meg tudom itélni, Sir John halalabol senkinek kiléndsebb haszna nem szérmazhatott. Bleibner azonban mar mas nagyon gazday voll. Az az informacid, amit New Yorkbél kaptam, tabbféle kiindulé- ponttal is szolgalt nekem. Elész6r is, volt arrél 826, hogy az ifjabb Bleibner azt mondta: van egy 122 jo baratja Egyiptomban, akitél kélesént kaphat Feltetelezték, hogy a nagybatyjat érti rajta, de nekem az voll az érzésem, hogy ha igy lett volna, azt biztosan megmondja. A fogalmazas- méd inkabb valami ivécimborajara utalt. Aztan meg; ésszeszedte a pénzt, hogy Egyiptomba menjen, am ott a nagybatyja azonnal megta- gadbott t6le mindenféle anyagi tamogatast, és 6 mégis ki tudta fizetni a visszautat New Yorkba Valakitdl kellett tehat kélesént kapnia. ~ Ez igy még elég sovany kiindulasi alap ~ ellenkeztem. = Volt mas is. Tudja, Hastings, gyakran van az Ugy, hogy a képletes dolgokat sz6 szerint értik. De el6fordul az ellenkezéje is. Ebben az esetben valamit, ami 26 szerint volt igaz, kep- letesen értettek. Az ifjt Bleibner vildgosan leir- ta: ,Lepras vagyok”, de senki nem jott arra ra, hogy éppen azért lite fobe magat, mert abban a hitben volt, hogy megfertézte ez a rettegett betegség. = Hogyan? ~ kidltottam fel. = Az egész egy drdigi elme tigyes atlete volt. Az if] Bleibnernek volt valami nem til stlyos bérbetegsége, amit korabban a déltengeri szi- geteken szerzett, ahol ez meglehetdsen gyako- fi, Ames az 6 régi baratja volt, és orvosi szak- tekintély, Ugyhogy eszébe sem jutott, hogy kételkedjen a szavaban. Amikor ideerkeztem, a gyanum még megoszlott Harper és dr. Ames kézétt, de hamar rajéttem, hogy csak a doktor kévethette el és tarthatta titokban a biintet- teket. Harpertél azt is megtudtam, hogy Ames korabban Is Ismerte az ifjabb Bleibnert. A fia~ talember valamikor kétséateleniil vagy végren- delkezett, vagy életbiztositast kététt a doktor Javara. Ekkor latta meg a doktor, hogy hogyan 123tehet szert gazdagsagra. Kénnytiszerrel beoltot- ta Mr Bleibnert a halalalos kérokoz6val. Ezt kévet6en az unokadcs ~ mivel a duktor elhitette vele, hogy lepras — kétségbeesésében lelétte magat. Bleibner pedig, akarmi volt is a szandé- ka, nem készitett végrendeletet. Ennek hianya- ban a vagyondnak az unokaéccsére kellett szalinia, aki utan viszont a doktor 6rdkélt. ~ Es Schneider haléla? = Abban nem lathatunk egész tisztén. Ne feledje azonban, hogy 6 is ismerte a fiatal Bleib- nert, és talan gyanitott valamit, vagy esetleg a doktor egyszertien arra gondolt, hogy még egy értelmetien halaleset, amely nem all senki ér- dekében, a babonas magyarézatot erésiti majd. No, és megosztok most magaval egy érdekes pszichologiai tényt, Hastings. A gyilkosban min- dig erds a vagy, hogy megismételje a korabbi, sikeres gyilkossagot, Ggymond belején a do- logba. Ezért aggédtam az iff Willard életeert. A ma este megjelent Anubisz-alak Hasszan volt, aki az én utasitésaimat kévetve éltézott be. Azt akartam latni, hogy vajon meg tudom- € jjeszteni a doktort. Csakhogy a természet- fOlétti ehhez kevés volt. Lattam, nem egészen gyézte meg, amikor gy tettem: hiszek az ok- kult dolgokban. A kedveért rendezett kis komé- diamnak sem déit be. Gyanitottam, hogy szive- sen valasztana engem kévetkez6 Aldozatanak. Az am, de dacara la mer maudite-nak,’ az elvi- selhetetlen héségnek és a homok okozta bosz- szusagnak, a kis sziirkeagysejtek mégis tették a dolgukat! Poirot-nak tényleg igaza lett minden eléfel- tevését illetéen. Az ifja Bleibner par éwel ko- * Az dtkozott tengerek 124 yabban, jol beragva, poénbdl végrendeletet ke- szitett, melyben ez szerepelt: ,Csodalt cigaret- tatarcamat és minden mast, arninek birtukabant hhalok meg, melyek fSleg adéssagok, az én kedves bardtomra, Robert Amesre hagyom, aki életemet egyszer megmentette a végromlastdl.” ‘Az egyiptomi nyomozasrél a leheté legke- yesebb informacié kerilt nyilvanossagra, és a ‘Men-her-Ra_kirdlysirral kapcsolatos halalese- tekrél az emberek mind a mai napig tay beszél- nek, mint annak ékes bizonyitékarél, hogy a rég eltavozott kirdly bosszut allt a sirja megszent- ségtelentt6in. Ez a hiedelem egyébként, mint azt Poirot-tél tudom, teljességgel ellentétes az egyip- tomi hitvilaggal és észjarassal. 125