I

TERMIKUS HULLADÉKKEZELÉS
 ÉGETÉS
l i alapok
Elvi l
A hulladék égetéses ártalmatlanításához szükséges ismeretek:
- halmazállapot (folyékony, pasztás, szilárd, ill. kevert);
- elemi analízissel megállapított kémiai összetétel (szén-, hidrogén,
oxigén-, nitrogén-, kén, víz- és hamutartalom);
- gyors analízissel megállapított összetétel (fix szén-, illóanyag-, víz- és
hamutartalom);
- fűtőérték;
- sűrűség;
- a hamu olvadási jellemzői;
- szilárd hulladék esetében szemcseméret-eloszlás, maximális
darabnagyság, valamint anyagfajták szerinti összetétel;
- folyékony hulladék esetében viszkozitás, gyulladás- és lobbanáspont,
valamint szilárd szennyezőanyag-tartalom és annak
legnagyobb szemcsemérete, továbbá a kémhatás;
- halogénanyag-tartalom (kloridok, fluoridok, bromidok);
- nehézfémtartalom (ólom, kadmium, higany, réz, vanádium stb.);
- egyéb fémtartalom (vas, kalcium, nátrium stb.);
- egyéb mérgezőanyag-tartalom (PCB);
- egyéb specifikus anyagi tulajdonságok szükség szerint (pl. fertőző
tulajdonság, hőmérséklet stb.);
- mennyiségi adatok (szélső határok és átlagértékek).
 Teljes i az első
lj s oxidáció
i ls égéstérben
st

Gbe: a rendszerbe belépő fő szerves veszélyes alkotórészek tömegárama;

Gki: az égető füstgázaival a légkörbe eltávozó anyag tömegárama;
Gbe-Gki: az égető berendezésben lebontott (elégetett+leválasztott) fő szerves
veszélyes alkotórész tömegáramának a különbsége.
A hőmérséklet t si iidő összefüggése
s l t éss a ttartózkodási ss f s éss befolyása
f l s az
égetésre
t s

E = aktiválási energia [J/gmól]

A = akciókonstans (frekvenciatényező) [1/s]
R = egyetemes gázállandó = 8,314472 J/g mól K
T = reakció (égés) hőmérséklete [K]
t = reakció ideje [s]
LH = lebontási hatásfok [1-Gki/Gbe]
 l i az égésterekben
Turbulencia st

V = áramlás sebessége [m/s]

d = égéstér átmérője [m]
ν = füstgáz kinematikai viszkozitása [m2/s]
(A 12% vízgőzt tartalmazó füstgáz viszkozitása 1200°C-on 2,317x10-
4 [m2/s].)

Re > 50 000
 t s technológiai
Az égetés t l i i folyamata
f l t
 l s, előkészítés
Tárolás, l s ít s éss adagolás
l s
Tüzelőberendezések
l s
 st tis tít s
Füstgáztisztítás

A fontosabb szennyezőkre a következő értéktartomány jellemző:

- por 5-15 mg/m3
- kéndioxid 1000-3000 mg/m3
- hidrogén-klorid 2000-8000 mg/m3
- hidrogén-fluorid 20-100 mg/m3
- nitrogén-oxid 500-1500 mg/m3
- szén-monoxid 500-1000 mg/m3
- a füstgázokban található egyéb jelentős szennyezők a különböző
nehézfémek (főként higany, kadmium, ólom, cink, arzén, bárium,
szelén, nikkel, króm és réz), valamint a szerves szénvegyületek
(főként policiklusos aromások és dioxin, illetve furánvegyületek).
 A kommunális hulladék átlagos összetétele és
jellemzői
Tömeg: 0,3 kg/(nap, lakos)
Térfogattömeg: 157 kg/m3
Nedvességtartalom: 43,8%
Kéntartalom: 1-5 kg/t
Hamutartalom: 14,2%
Fűtőérték: 6490 kJ/kg
 Kommunális hulladékégetők füstgázainak
átlagos szennyezőanyag koncentrációja
Szilárd anyag: 2-15 g/m3
SO2: 1000–3000 mg/m3
HCl: 2000–8000 mg/m3
HF: 20–100 mg/m3
NOx: 500–1500 mg/m3
CO: 500–1000 mg/m3
 A füstgáztisztítási technológiák alapvetően három eljárási
csoportba sorolhatók:
• száraz füstgáztisztítás;
• félszáraz füstgáztisztítás;
• nedves füstgáztisztítás.
Száraz szorpciós eljárás
A 300-320 °C-ra lehűtött nyers füstgáz a kondicionáló
reaktorba lép, amelyben a beporlasztott víz elgőzölögtetése
következtében 130-230 °C-ra lehűl, miközben a reaktorba
mészhidrátot (Ca(OH)2) is adagolnak a savas gázok
semlegesítésére. A füstgázban lévő port, a maradék
mészhidrátot és a semlegesített melléktermékeit jó
hatásfokkal (99,95%) zsákos porleválasztóval választják le.
Alkalmazhatnak ciklont és elektrosztatikus porleválasztót is.
A tisztított füstgáz a kéményen át távozik
Száraz szorpciós eljárás
 Félszáraz füstgáztisztítás
A félszáraz eljárás annyiban különbözik a száraztól,
hogy az adalékanyag nem csak mészhidrát lehet, hanem
más bázikus anyag is, mint pl. dolomit, nátronlúg, szóda
stb. A permetező rendszerű abszorpciós reaktorban
bázikus szuszpenzió befecskendezésével biztosítják a
szükséges reakciófelületet. A reaktorban elpárolgó vizes
fázis és a savas szennyezőanyag a kristályosodó
abszorbenssel reakcióba lépnek. Az előzőhöz hasonlóan
ez az eljárás is a víz harmatpont feletti hőmérsékleti
tartományában működik és maradékanyagként száraz
por keletkezik. A savas gázok kiválasztásának a
hatásfoka valamivel jobb, az adalékanyag
sztöchiometrikus mennyiségi faktora lényegében
megegyezik a száraz eljáráséval.
Félszáraz füstgáztisztítás
A porlasztva szárító reaktorok kialakításánál fontos,
hogy:
• a füstgázt megadott áramlási sebességgel kell a
reaktorba vezetni és ezt az értéket változó terhelés
esetén is tartani kell;
• a gázáramot úgy kell beállítani, hogy a lerakódásokat
a reaktor belső falán elkerüljék;
• a jó anyagátadás akkor biztosítható, ha az
abszorbensrészecskék és a gáz egymáshoz
viszonyított sebessége nagy;
• a porlasztó készülékeket úgy kell kialakítani, hogy a
korróziót, az eróziót és a lerakódást megaka-
dályozzák.
 Nedves eljárás
A nedves mosókat általában 10 µm-nél kisebb
porszemcsék leválasztására alkalmazzák, ha a szennyezett
gáz csak szilárd szennyeződést tartalmaz, akkor 2-5 µm-
nél kisebb méretű porok leválasztásához indokolt. A
nedves mosók működési mechanizmusa miatt a gáz és a
mosófolyadék intenzív érintkeztetését kell biztosítani,
ezért a berendezés olyan belső kialakítására kell törekedni,
hogy a porszemcsék és a folyadék találkozási
valószínűsége nagy legyen, lehetőség szerint minden
porszemcsének lehetősége legyen a vízcsepphez jutni.
Gázkomponensek leválasztásánál bekövetkező diffúzió
esetén az anyagátadás nagy érintkezési felület esetén
intenzívebb, azaz ebben az esetben is nagy érintkező
felületet kell biztosítani.
 t s nagy hőmérsékletű
Égetés s l t ipari
i i technológiákban
t l i
 Pirolízis
A hőbontás (pirolízis) a szerves anyagú hulladék
megfelelően kialakított reaktorban, hő hatására,
oxigénszegény vagy oxigénmentes közegben – esetleg
inert gáz (pl. nitrogén) bevezetés közben –, szabályozott
körülmények között bekövetkező kémiai lebontása.
Ennek következtében a hulladék kisebb
molekulatömegű, egyszerűbb, de stabilabb vegyületekre
bomlik le.
A hőbontás során a szerves hulladékból:
• pirolízisgáz;
• folyékony termék (olaj, kátrány, szerves savakat
tartalmazó bomlási víz);
• szilárd végtermék (piroliziskoksz) keletkeznek.
 Pirolitikus hőbontás
• Alacsony hőmérsékletű pirolízis: 450 -600°C
• Közepes hőmérsékletű pirolízis: 600 -800°C
• Magas hőmérsékletű pirolízis: 800 -1200°C
• Olvadt salakos elgázosítás: 1500 -1700°C
Fejlesztések
Siemens-eljárás: pirolízis és a pirolízis-termékek nagy hőmérsékletű
égetésének kombinációja;
Lurgi-eljárás: gázosítás és a pirolízis-termékek nagy hőmérsékletű
égetésének kombinációja;
Noell-eljárás: pirolízis és a pirolízis-termékek szintézisgázzá
konvertálásának kombinációja;
Thermoselect-eljárás: pirolízis és a pirolízis-termékek olvasztásos
üzemű gázosítása szintézisgázzá.
A reaktorok a fűtési mód szerint lehetnek:
• közvetett (reaktorfalon keresztül, ill.
cirkulációs közeg segítségével) és
• közvetlen fűtési megoldásúak.
A közvetlen fűtésű reaktorokban a pirolízis és a
hőenergiát szolgáltató parciális égés közös térben
megy végbe. A reaktorfalon keresztüli hőközlés
egyrészt rossz hatásfokú, másrészt az ilyen
reaktorok érzékenyek a tűzálló falazat
minőségére, viszont egyszerű üzemeltetésűek és
jól szabályozhatók. A cirkulációs közegű
hőátadás jó hatásfokú, ellenben bonyolultabb az
üzemeltetése.
Hátrányai:
• fokozott anyagelőkészítést igényel;
• a gáztisztítás összetettebb, komplikáltabb, mint az égetésnél
keletkező füstgáz tisztítása;
• mosóvize erősen szennyezett, komplex módon kell tisztítani;
• viszonylag nagy a lehetősége a nehezen bomló, nem tökéletes
égéstermékek képződésének, ezért az energetikailag
hasznosítható gázt csak nagyon magas hőmérsékleten lehet
égetni.
A kis és közepes hőmérsékletű eljárásokat egy-egy
termékcsoport (pl. műanyag-, gumihulladék, termelési hulladék)
feldolgozására fejlesztették ki nyersanyag visszanyerés céljából
A nagy hőmérsékletű technológiák elsősorban kommunális
hulladék feldolgozására alkalmasak, a végtermékek
energiatermelésre használhatók fel.
 i lt eljárások
A kombinált t l i előnyei
lj s környezetvédelmi l i

• Kisebb tisztítandó gázmennyiség;

• Nagy molekulájú szénhidrogének, főként az ártalmas

klórtartalmú vegyületek nagy hőmérsékletű lebontása a
dioxinok és a furánok redukáló atmoszférával gátolt
képződése;

• Az üvegszerű salakgranulátum előállításával (nehézfémek

megkötésével) a szilárd maradékok másodlagos
környezetszennyező hatása minimalizálódik;

• A tiszta gáztermékek előállítása, amely többcélúan

(energianyerés, szintézisgáz) hasznosítható.
Pirolízis jellemző vegyi folyamatai
• Kis hőmérsékletű hőbontás tartománya 450-600 °C. A végtermék
svélolaj, svélkátrány és nagy széntartalmú szilárd maradék. A
gázképződés csekély mértékű.
• A közepes hőmérsékletű pirolízisből 600-800 °C között az olaj, a
kátrány, valamint a szilárd maradék részaránya erősen csökken, a
gáznemű termékek hányada nő. Aromás szénhidrogének,
benzolszármazékok keletkeznek, a termikus krakkolódási folyamat
erősödik.
• Nagy hőmérsékletű hőbontás 800 °C fölött. 800 °C és 1200 °C
között a termikus krakkolódás során rövid láncú szénhidrogének
képződnek (főleg metán), a jelentős mértékű hidrogén
felszabadulásának következménye a vízgáz termelődése, a szilárd
végtermék grafit.
• 1200 °C és 1700 °C között, ha a szilárd hulladékban szervetlen
anyagok is voltak, akkor azok meglágyulnak, összeolvadnak,
szilikátos végtermékek képződnek, a fém-oxidok redukálódnak.
Parciális pirolízis
A parciális pirolízis átmenetet képvisel a teljes oxidáció és a
pirolízis között. Annyiban különbözik a pirolízistől, hogy a
hőbontás nem oxigénmentes, hanem oxigénszegény térben
történik, de nem is teljes oxidáció zajlik le, mivel a füstgáz
jelentős arányban (esetenként 50%-nál több) éghető
„pirolízisgázt” tartalmaz. Lényege az, hogy a reakcióteret
nem külső hőforrás segítségével, a reaktor falán átvezetett
vagy a reaktortérben sugárzó hővel közvetetten hevítik,
hanem közvetlenül a hulladék égésmelegével, azáltal, hogy a
hulladék szervesanyag-tartalmának egy részét, az alacsony
hőmérsékleten „illanó” komponenseket a sztöchiometrikus
oxigén-igénynél kevesebb oxigénnel égetik. Ezáltal az
endoterm pirolízis hőenergia-igényét a hulladék részleges
elégetéséből származó égéshő fedezi.
Ezáltal az endoterm pirolízis hőenergia-igényét a hulladék
részleges elégetéséből származó égéshő fedezi. Ezen a
hőfokon a hulladék egy része elég, más része csak
elgázosodik, illetve izzó szénként marad az égéstérben,
végül szintén megmarad a nem éghető rész, a salak. A
füstgázok az első, az ún. pirolízis kamrából tovább
áramlanak a második (vagy a harmadik) égéstérbe. A
parciális pirolízis befejező művelete a kémiailag nagyon
stabil pirolízisgázokból és a füstgázokból álló gázelegy
oxidációja.
A parciális pirolízis fő problémája a salak 3% TOC alatti
kiégetése, ugyanis a szerves anyagok elgázosítása után
mindig marad a pirolíziskamrában izzó koksz, ami csak
légfelesleggel égethető el.
 l s l történő
Plazmasugárral t t hőbontás
t s

A plazmasugárral történő hőbontásra magas

hőmérsékletre hevített gázt vagy gázelegyet
használnak. A hőbontás lehet pirolitikus, amikor a
hulladék alkotóelemeire (N2, CO, HCI stb.) esik szét,
de lehet oxidációs is, hasonlóan az égetéshez. A
plazmát plazmagenerátorral két elektród között
létrejött villamos íven átbocsátott gáz vagy gázelegy
magas hőmérsékletre történő felhevítésével hozzák
létre.
A plazmagenerátor két elektródája között húzott
nagyfeszültségű (1000 V felett), esetleg több ezer A
áramerősségű villamos ív elektromos energiája 15 000-
20 000 °C-os hővé alakul át és a plazmaképző gázt, a
célnak megfelelő 3000-10 000 °C-ra hevíti. Így például
a nehezen bomló, ezért magas hőmérsékleten viszonylag
lassan égő, stabil klórozott vegyületek, mint a
poliklórozott bifenilek (PCB) bontására 5000-8000 °C-
os hőmérsékletű levegőplazma lángot használnak,
könnyen lebomló hulladékok pirolizálására elegendő az
alacsonyabb, 3000-5000 °C-os plazma is.
A plazmaképző gázok lehetnek:
• semlegesek pl. argon, nitrogén, szén-dioxid, hélium stb.
pirolitikus bontásra;
• oxidáló gázok oxigén, levegő a lehűtő, rekombinációs
szakaszban oxidációs jellegű égetésre;
• redukáló gázok, pl. hidrogén, szén-monoxid stb.; ilyen
gázokat használnak s metallurgiai iparban a fémek
érceikből történő kinyeréséhez, illetve a fémhulladékok
(főleg a metallurgiai szálló porok) megolvasztásához.
A módszer előnye, hogy a gáz térfogata, a hagyományos
égetőkben keletkező gáz térfogatának csak kb. 30-40%-a. A
gáz gyakorlatilag nem tartalmaz dioxinokat, furánokat és
nitrogén-oxid tartalma is kicsi. A lebontási hatásfok jobb,
mint: LH = 99,999 996%, de elérheti a 9 kilences értéket is!
 l i i számítások
Technológiai s ít s