1.

A minimális talajművelési eljárások létrejötte, a talajdegradációs folyamatok okai, a talajok

leromlásának formái, a minimális talajművelés előnyei, minimális talajművelési eljárások
formái.

A talajok állapotát veszélyeztető leromlási (degradációs) folyamatok

1. Fizikai degradáció
szerkezetleromlás
talajtömörödés
cserepesedés
felszíni eliszapolódás
2. Kémiai degradáció
3. Biológiai degradáció

A talajok állapotát veszélyeztető leromlási (degradációs) folyamatok okai:

1. Természeti tényezők
2. Emberi tevékenység
talajművelés
nagy menetszám
nem megfelelő időpontban, ill. talajnedvesség mellett végrehajtott műveletek
a mélyművelés hiánya
azonos mélységű művelés
gépesítés, nehéz gépek kis felfekvő felületű gumiabroncsok

A talajok állapotát veszélyeztető leromlási folyamatok megelőzése:

gépesítés
a gumiabroncsok felfekvő felületének növelése, dupla, tripla kerék, alacsony nyomású abroncsok,
gumihevederes traktorok.
talajművelés
a menetszám csökkentése, kombinált eszközök, optimális talajnedvesség mellett végrehajtott
műveletek
talajművelés
a mélyművelés, mélyítő művelés ,tarlómaradványok, talajvédő szerepének kihasználása

Minimális talajművelés
Két fő gyakorlati szükségszerűség hozta létre:
• a korábban külön munkafolyamatként végrehajtott műveletek összevonása a gépek
kombinálása útján, valamint
• egyes, nem feltétlenül szükséges munkafolyamatok, eljárások vagy műveletek elhagyása.
A minimális művelés talajvédő változatainak terjedését a következők segítik elő:
• A gépesítés és a munkaszervezés területén
kedvezőbb a gépek hasznosulása és hatásfoka,
csökkenthető az önköltség,
a területegységre vonatkoztatott munka és eszközfelhasználás,
egységnyi növényi termék előállításához kevesebb munkaidő és fajlagos ráfordítás
szükséges,

1
 a munkacsúcsok lényegesen mérsékelhetők, csökken az időkényszer.
• A termőhellyel és a talajjal összefüggésben
hatékonyan csökkenthető a víz- és a szélerózió,
a felesleges műveletek elhagyása lehetővé teszi a talaj jó, sok esetben optimális
nedvességállapotú művelését,
a gépmozgások korlátozásával csökken a talaj taposása,
mérsékelhető a talajnedvesség-veszteség,
megőrizhető a talaj kedvező fizikai és biológiai állapota.

Hagyományos talajművelési rendszerek

Az adott földrajzi térségben tradicionálisan alkalmazott talajművelési rendszer

Hagyományos talajművelési rendszerek legfontosabb jellemzői:

• a teljes felület megmunkálása ekével történik
• a növényi maradványoktól mentes eróziónak, deflációnak kitett talajfelszín
• a rendszer tipikusan sokmenetes
• a növények kívánta talajállapotot az ésszerűnél nagyobb idő-, energia- és
költségfelhasználással éri el

A talajállapotra nem figyelő, gyakori talajmozgatással járó hagyományos, sokmenetes

talajművelés kísérő jelenségei:
• a talaj szerkezetének degradációja (szerkezetleromlás)
• a talaj szerves anyag tartalmának csökkenése
• a talaj tömörödése

A degradált szerkezetű talaj művelhetősége romlik → A talaj csak igen szűk

nedvességtartományban művelhető további szerkezet károsítás nélkül → kedvezőtlen
ÖKONÓMIAI és ÖKOLÓGIAI következmények

A hagyományosan művelt területek aránya a választható új módszerek ellenére is igen nagy

hazánkban.
A nagy idő-, élőmunka- és hajtóanyag igény ellenére
• a hagyományok ereje
• kevés tanulási igény
• rendelkezésre álló gépek
• tarlómaradványok talajba juttatásának egyszerűsége
• a kártevők kórokozók és a gyomok kezelhetősége

A hagyományos talajművelési rendszerek fejlesztése

• Váltvaforgató eke használata
• Művelési talajnedvességi optimumok betartása
• Kerülni kell a nedves talaj művelését
• Szántás kombinálása elmunkálással
• Talajlazítás
• Kultivátor alkalmazása tárcsa helyett

Talajkímélő talajművelési rendszerek

Új talajművelési irányzatok és rendszerek:

Minimum tillage : (1950-)

2
 • műveletek összevonása a gépek kombinálásával,
• nem feltétlenül szükséges műveletek elhagyása,
• művelési ráfordítások csökkentése és a talaj kedvező fizikai biológiai állapotának
kialakítása.
Talajvédő művelés (conservation tillage): (1960-70) legalább 30%-os tarlómaradvány borítottsága
vetés után, kémiai anyagok használatának csökkentése

Csökkentett (reduced) művelés: ( talajvédő művelés) neve arra utal, hogy a hagyományos talajvédő művelés) neve arra utal, hogy a hagyományos
műveléssel összehasonlítva kevésbé intenzív, a menetek száma,és a művelésbe fektetett energia
kisebb.

Mulch tillage:
Magába foglalja az összes talajvédő (kímélő) talajművelési rendszert (kivéve a bakhátas és a
direktvetést). A vetés után a felszín min 30%-a növényi maradványokkal borított.

Talajkímélő talajművelési rendszerek legfontosabb változatai:

1. Művelés nélküli direktvetés (No-till),

2. Sávos művelés és vetés egy menetben (Strip tillage)
3. Bakhátas művelés és vetés (Ridge Tillage)
4. Vetőkultivátoros vetés
5. Nehézkultivátoros rendszer
6. Forgatás nélküli talajművelési rendszerek

Csökkentett és talajkímélő művelési rendszerek hazai alkalmazhatósága

Előnyök:
• hatékony talaj- és talajszerkezet védelem
• mérsékeltebb vízveszteség, a talaj tápanyagainak a megőrzése
• aszálykárok csökkentése
• a gazdálkodás idő-, energia és költségigényének csökkentése
Akadályozó ill. kockázati tényezők:
• a sekély művelés, ill. a művelés elhagyása miatt jelentkező tömörödés
• alacsonyabb talajhőmérséklet vetéskor
• a tápanyagok a talaj felső rétegében történő felhalmozódása
• tarlómaradványok okozta fitotoxikus hatás
• a művelés csökkentése miatt jelentkező gyomosodás
• kártevők és kórokozók felszaporodása
• új eljárásoktól való idegenkedés
Feltételek:
• Speciális géprendszerek megléte (magas beszerzési árak!)
• Módszerek hazai elfogadtatása, megismerése, elsajátítása
Elterjedésük abban az esetben várható, ha:
• nem növelik a termesztés kockázatát
• nem csökkentik a termesztett növények körét
• javítják a talajok kultúrállapotát
• géprendszerét részben hagyományos eszközök biztosítják
• gazdaságosan alkalmazhatók

3
2. Hazánkban alkalmazott minimális talajművelési eljárások, azok hatása, előnyei,
alkalmazásuk

A minimális és a talajvédő művelési rendszerek alkalmazása Magyarországon

• Tárcsás alapművelésre épülő rendszer
• Nehézkultivátoros alapművelésre épülő rendszer
• Középmély lazítóra alapozott rendszer
• Kombinált művelés és vetés

Tárcsás alapművelésre épülő rendszer

Elsősorban az őszi vetésű és a másodvetésű növények művelési rendszerében terjedt el.
Szántáshoz viszonyítva:
• fajlagos vonóerő igénye 60-70%
• üzemanyag felhasználása 60-80%
• időigénye 67-75%
• menetszáma 2-3-mal kevesebb

A tárcsára alapozott rendszer alkalmazását korlátozza a nedves talaj, a nagy, vonódott állapotú
szártömeg, továbbá a mélyebb talajrétegek tömődöttsége.
Szántáshoz viszonyítva:
• vonóerő igénye 25-30%
• üzemanyag felhasználása 25-36%
• időigénye 30-40%

Nehézkultivátoros alapművelésre épülő rendszer

Elsősorban nyár végi és őszi vetésű növények művelési rendszerébe illeszthető.
A szántáshoz viszonyítva:
• 25-30%-kal kevesebb vonóerő
• 32-40%-kal kevesebb üzemanyag
• 20-30%-kal rövidebb idő szükséges
• 2-3-mal kevesebb menetszám

Középmély lazítóra alapozott rendszer

Középmély lazítás bármely időben vetésre kerülő növény alá alkalmazható
Szántásos alapműveléshez képest a 35-40 cm mélységű középmély lazítás :
• fajlagos vonóerő-igénye 10-14%-kal
• üzemanyag-felhasználása 10-12%-kal kevesebb
• lazítóra alapozott művelés energia- és időmegtakarítása elérheti a 20-22%-ot.

Kombinált művelés és vetés

• Az alapgép talajmaró vagy forgóborona, ráépített vetőelemmel és kapcsolt lezáró hengerrel.
• A rendszer főként őszi vagy tavaszi vetésű gabonák alá alkalmazható.

Konzerváló talajművelés
• Általában amikor a természetes vegetációt az emberi beavatkozás következtében
kultúrvegetáció váltja fel, ezzel együtt megkezdődik a talajművelés, a talajszerkezet
leromlik.
• Azokban a növényekben, amelyek nem igénylik a talajművelést, és zárt takarót biztosítanak
a talajon, mint pl. a lucerna, fűkeverékek, a vízálló szerkezeti részecskék nagyobb
mennyiségben találhatók meg a talajban.

4
 • A füves növényzet alatt kialakult vízálló szerkezetet a különböző szervesanyagok, növényi
maradványok, humid anyagok alakítják.
• Mesterségesen segíthetjük ezt a folyamatot, ha a mulcsozást, istálló trágyázást, komposzt
terítést alkalmazunk.

HUMUSZ
• A humusz: a talaj legbonyolultabb alkotóeleme, amely a termékenységet nagyban
meghatározza.
• Óriási segítséget nyújtanak a talaj élőlények milliárdjai melyek, feldolgozzák a talajra,
talajba kerülő szerves vagy szervetlen anyagokat és ez alapján szaporítják, alakítják a
talajélet alapelemét a humuszt.
Ahhoz, hogy megfelelő humuszos réteg alakuljon ki, a művelési formákat is, úgy kell
megválasztani, hogy segítőtársainkat ne háborgassuk.
• Év közben a sorokat mulccsal takarjuk,
• a korán lekerülő növények után zöldtrágyát vetünk,
• alkalmas időpontban lekaszáljuk, a talajon szétterítjük.

Mulcs hatása
A növényi maradványok:
• átalakulnak,
• elkorhadnak,
• alattuk a talaj laza, apró járatokkal átszőtt szinte bevethető magágyat találunk.
A szántóföldi termesztésben úgy kell megvalósítanunk, hogy:
• a lehető legkevesebb munkaműveletet tartalmazza
• forgatás nélküli műveleteket tartalmazzon
• őrizze a talaj hasznos vízkészletét
• biztosítsa a megfelelő levegőzést
• olyan új művelő-eszközöket alkalmazzon amely a lehető legkevesebb káros hatást gyakorol
a talajra
• a munkaműveletek olcsóbbak legyenek
A fenti célkitűzések hatására:
• a rendszeresen művelt réteg csökken
• a talajforgatás jelentősen mérséklődik (talajmarással egyben szórva vetés, direktvetés)
• a termőhelyen keletkezet növényi maradványokat mulcsozással vissza jutatjuk a talajra,
talajba
• rendszeresen alkalmazunk mélylazítást, talajjavítást

5
3. A talajlazítás fogalma, hatásai, a talajlazítás formái

A talajlazítás a művelési rendszeren belül az egyik legfontosabb eljárásnak tekinthető, amely

során:
• az összeállt,
• ülepedett vagy
• tömörödött rétegek talaja minden irányban kisebb-nagyobb rögök képződésével szétválik.

A lazítás a tömörítéssel ellentétes folyamat

• csökken a talaj térfogattömege,
• nő a hézagtér, és benne a légtérfogat %-a.
• Javul a talaj vízbefogadó és víztároló képessége,
• csökken az összefolyás,
• és lejtős területen a vízelfolyás.

A lazítás nélkülözhetetlen a talaj kultúrállapota megőrzésében és javításában.

A talajlazításnak három típusa különíthető el.

1. Sekélyen lazítandó a talaj:
• tarlóhántáskor,
• magágykészítéskor
• és kelés után, növényápoláskor.
Sekély lazításra:
• a kultivátorok,
• a tárcsák,
• az ásó- és fogasboronák,
• a kombinátorok alkalmasak.
2. Középmélylazítással a talaj 0–45 cm rétegének fizikai állapota javítható.
• Hatása jobb esetben 2–3 tenyészidőn át érvényesül, ezért alapművelési módszer.
• Eszközei a középmélylazítók.
3. Mélylazítással a rendszeresen művelt réteg alatt elhelyezkedő talaj fizikai állapota javítható.
A funkciója szerint:
• alapozó,
• elsődlegesen pedig melioratív mélyművelés mélylazítókkal végezhető.

6
4. A talajtömörödés elleni védelem, közép- és mélylazítók alkalmazásának előnyei. A
talajlazítás mélységének és idejének megválasztása

A talajtömörödés elleni védelem

• számos technológiai,
• termesztési módszere van,
• a művelési eljárások közül a lazítás az egyetlen, amely hatékony védelmet jelent ellene,
• közvetlen szerepet játszik a fel- és altalaj közötti zavartalan kapcsolat helyreállításában.

A középmély- és mélylazítók alkalmazásának előnyei

• kémiai talajhibás területeken is alkalmazhatók
• javul a talaj fizikai és biológiai állapota
• nem alakul ki művelőtalp-tömörödés,
• osztóbarázda és bakhát.
• A talajtömörödés megszüntetésével csökken a belvízveszély,
• kisebb a talajnedvesség-veszteség

Talajlazításnál
• kisebb az egységnyi területre vonatkoztatott energiaigény:
40–45 cm mélységben elvégzett talajlazítás energiaigénye 15–20%-kal kisebb, mint a 28–30
cm mélységben elvégzett szántásé.
• Ez azonban változhat,
• ha a talaj felszíne túlzottan száraz, a tömörödés kiterjedt,
• a szerves anyag tartalom jelentősen lecsökkent.

Milyen mélységben végezzük a lazítást

• A lazítás mélységét a tömör réteg elhelyezkedése határozza meg.
• Mindig ügyelni kell arra, hogy a művelet után a fel- és altalaj között kedvező kapcsolat
alakuljon ki.
• Elengedhetetlen a lazítás mélységének megválasztása előtt a tömör záróréteg
elhelyezkedésének feltárása.

A lazítás mélységének megválasztása

• Feltétlenül érdemes 5–10 cm-rel a feltárt tömör réteg alá menni, amely a hatékonyságot
növeli.
• A lazítókések egymástól való távolságát úgy kell megválasztani, hogy a repesztő hatás
révén a két kés között is kellő mélységben megtörténjen a lazítóhatás.

A lazítás idejének helyes megválasztása

• Döntően befolyásolja a művelet sikerességét.
• A szántás, a tárcsázás nyirkos talajon végezhető a legjobb minőségben,
• a lazítás kizárólag száraz talajállapot esetén lehet eredményes.

Rögösödés
• A rögösítő hatás agronómiai fogásokkal mérsékelhető:
• kalászosok betakarítása után, ha a lazítást rögtön a növény lekerülése után az ún.
beárnyékolási érettség időszakában végezzük el még kisebb energiaigénnyel és rögösítő
hatással számolhatunk.
• Ez a módszer csak abban az esetben lehet hatásos, ha a tarlóhántást időben végezzük el.

7
A talajlazítás tartamhatása
Az az időszak, amíg a kedvező hatás érezhető:
• Számos tényező függvénye.
• A szakirodalom általában 3–4 évet említ,
A talajművelésre fordított költségeket
• rövid távon megnöveli,
• a hosszú távú eredmények mind a termésben,
• mind a könnyebb művelhetőségben éreztetik hatásukat.

8
5. A talajvédelem módszerei, a földrendezés, táblásítás

Az agronómiai talajvédelem feladatai

• Művelési ágak megválasztása, elhelyezése
• Területek táblásítása
• Talajjavítás
• Erózió és defláció elleni védekezés
• Talajvédő termesztéstechnológia

Földrendezés talajvédelmi követelményei

• Földrendezés: művelési ágak (szántó, rét, legelő, kert, erdő) arányának és helyének
megállapítása
• Síkvidéki területen: a művelési ágak térbeli elhelyezkedése során elengedhetetlen a defláció
megállítása (talajvédő fásítás, gyepfelület megőrzése)
• Gyepek feltörésének és szántóföldként való hasznosításának termékenységi és talajvédelmi
korlátjai vannak
• Gyakori belvíz elöntések korlátozzák a szántóként történő hasznosítást
• Egyes területekre olyan művelési ág kerüljön ami legjobban védi a talajt
• Szántóföldi hasznosításra a 20 %-nál nagyobb lejtésű területek nem alkalmasak,
• Rendkívül köves és vízfolyásokkal sűrűn szabdalt területen sem célszerű szántóföldi
művelést folytatni
• Erdősíteni kell a 25 %-nál meredekebb táblákon, valamint olyan lejtőkön ahol a humuszos
réteg már igen vékony (10-15 cm)

A táblásítás alapelvei
• Szántóföldi tábla: a szántóföldi művelésbe vont terület természetes vagy mesterséges
határokkal körülzárt legkisebb egysége, amelyen azonos agrotechnikai eljárásokat
alkalmaznak.
• 100-150 ha-nál nagyobb táblák kialakítása általában nem indokolt:
• a tábla talaja heterogén,
• növeli az erózió és a defláció kártételét,
• táblán belül nagy a szállítógépek mozgása,
• a tábla vízforgalmát nem lehet kiegyenlítetté tenni
• Talajtani, növénytermesztési szempontból közel homogén termőhelyi egységek létrehozása
• Talajvédelmi szempontból kedvezőtlenek a lejtő irányú, keskeny parcellák
• A termőhely meg nem szűntethető tereptárgyainak figyelembe vétele, úthálózat kialakítása
• Különböző égtájak felé lejtő területek nem kerülhetnek egy táblára (eltérő termőhelyi
adottságok)

Táblásítás – tereprendezés
• A humuszos réteget le kell hordani és tereprendezés után vissza kell teríteni
• Eróziónak kitett területen a talajt tömöríteni kell
• A lejtős tábla művelhetőségének megteremtése céljából az árkokat hasadékokat fel kell
tölteni (segíthetik az erózió kialakulását)
• A tábla alakja és mérete tegye lehetővé annak önálló vízforgalmi egységként történő
kezelhetőségét
• A munkagépek egyforma minőségű munkát akkor végeznek, ha a tábla talajának nedvesség
állapota homogén

9
A táblásítás alapelvei lejtős területeken
• Hosszabb oldalukkal a lejtő irányára merőlegesen elhelyezett táblák kialakítása szükséges
• A talajvédelmi táblák szélesség- és hosszaránya 1:3-10 között változhat (sík és enyhén lejtős
ter.: 1:1.5-3)
• Különböző égtájak felé lejtő területek nem kerülhetnek egy táblára
• A tábla szélességének olyannak kell lennie, hogy megakadályozza az eróziós károk
kialakulását
• Kritikus lejtőhossznál nagyobb szélesség esetében a lefolyó víz ereje meghaladja a
megengedhető mértéket
• Kritikus táblaszélesség
• 5-12 %-os lejtőknél 200-300 m
• 12-17 %-os lejtőkön 200-150 m
• 17-25 %-os lejtőkön 100-150 m
• Egy lejtőn általában több tábla kialakítása szükséges, hosszú oldalukkal követve a
szintvonalakat
• Igen meredek lejtőkön sávok kialakítása szükséges, melyek szélessége 40-60 m
• Az úthálózat kijelölésével egyidejűleg kell meghatározni a telepítendő fasorokat,
védősávokat
• A talajvédő táblásításnak az erózió által kialakított hármas termőhelyi tagozódásból kell
kiindulnia: erózió mentes, eróziós és szedimentációs szakaszok
• A terület hármas tagozódását a termesztett növények fejlődésükkel, színükkel és egész
habitusukkal jól jelzik
• Erodált részeknek alacsony a termékenysége, rossz a vízforgalma, kényszerérés miatt a
növények hamarabb takaríthatók be, a másik két szakaszon jóval később érik el a növények
az érettségi állapotot.
• az erózió elleni védelem alapvető követelménye, hogy e három lejtőszakaszt önálló
termőhelyi egységként (tábla) kell hasznosítani

10
6. Az erózió fogalma, jelentősége, formái, az erózió elleni védekezés

Az erózió mértékét befolyásolja:

• Csapadék: intenzitás, időtartam, cseppnagyság, olvadó hó mennyisége, hóolvadás időpontja
• Talaj: szerkezete, nedvesség állapota, vízforgalma, növényborítottsága
• Lejtő: hossza, meredeksége, alakja, kitettsége

Az erózió formái
1. szétiszapolódási erózió:
• A talaj felső rétege szétiszapolódik (morzsák szétesnek)
• Jó szerkezetű talajon is gyakori
• Elsősorban a talaj felső 2-3 cm-es rétegét érinti
• A vízbeszivárgás mélységéig hathat
• Csökken a talaj vízvezető képessége és a légjárhatósága
• A felszín lazítása szükséges a kialakulása esetén (kapálás, kultivátorozás)
2. Csepperózió:
• Az esőcseppek mechanikai ütőhatására bekövetkező morzsaszétesés
• Megelőzi a szétiszapolódási eróziót
• A széteső talajrészek a szelvényben lefelé irányba elmozdulnak, eltömik a makropórusokat
• A csapadék ütő hatása következtében a talajrészek a levegőbe kerülhetnek (felcsapódás 50-
60 cm-ig)
• A felcsapódó talajrészecskék oldal irányban is elmozdulnak
3. Síkvidéki erózió:
• Alig látható térszíni (1%-os lejtő) különbségek esetén
• Alföldi, rossz vízgazdálkodású talajok jellemző eróziós formája
• Legnagyobb kártétele a termőhely vízforgalmi hetero-genitásának kialakulása
• A tábla magasabb területein vízhiány és lefolyás, mélyebb részein felszíni vízösszefolyás,
gyökér-fulladás jelentkezik
4. Dombvidéki erózió:
• Sokkal nagyobb mértékben jelentkezik a felületi vízképződés, vízmozgás és ennek
következtében kialakuló vízforgalmi heterogenitás
• Először a legértékesebb feltalaj („A” szint felső rétegei) pusztul le, majd a lejtő egyes
részein a „B” szint is teljesen lepusztulhat
• A lepusztult talaj a lejtő lábánál halmozódik fel, itt rétiesedés és láposodás indulhat meg
• Átmosásos erózió (síkvidékeken is) talajt nem szállít magával csak oldott anyagokat
(tápanyagokat)seken padkás képződményeket hoz létre
• Felületi rétegerózió: leggyakoribb és legkárosabb eróziós forma
• A talaj egyenletesen mosódik le, kezdetben nem is vehető észre
• Rendszerint lassú lefolyású, nem hagy tartósan látható nyomokat
• Sekély műveléssel elmunkálható
• Kialakulása: nyári záporok és a téli hóolvadás idején
• Rétegerózió következtében kb. 1.4 millió ha erősen erodált
• Vonalas erózió: barázdás, árkos, szakadékos
• Abban az esetben, ha a rétegerózió erősödésével kisebb-nagyobb mélyedések keletkeznek
• Megbontja a termőhely egységét, akadályozza a táblásítást, a termesztés- technológiát
• A felületi erózió legkönnyebben a talaj szerves és szervetlen kolloidjait sodorja magával
• Hazánkban az erózió sokkal gyorsabban pusztítja a talaj humusz készletét, mint amilyen
mértékben szervestrágyázás, gyökér és tarlómaradványok azt pótolni tudják
• Ahogy vékonyodik a humuszos feltalaj, úgy romlanak a talaj kémiai, fizikai és biológiai
tulajdonságai

11
 • Eróziós folyamat során néhány évtized alatt teljesen lepusztulhatnak a talajok, amelyek
évezredek során alakultak ki
Dombvidéki erózió: agyagbemosódásos barna erdőtalajon
• Ha az „A” szint lepusztult, A vörösbarna „B” szint kerül a felszínre
• Majd a sárgásbarna „C” szint következik
• Az erózió a tömődött „B” szint esetében lelassul
• A „B” szint vízáteresztő-képessége rossz
• Az érkező csapadék nem tud a talajba szivárogni és megindul a lejtő irányába
• Az „A” szint vékonyodásával a talajművelés során kedvezőtlen kolloidikai tulajdonságú
talajréteget forgatunk a felszínre
• Romlik az „A” genetikai szint tulajdonsága, fokozódik a művelőtalp-réteg képződésének
veszélye
• Fokozódik a termőhely vízforgalmi heterogenitása
Dombvidéki erózió: csernozjom talajokon
• könnyen erodálható löszön keletkeztek
• Igen erős az erózió kártétele
• Az erózió lassan indul meg, amikor a humuszos szint lepusztul az erózió sebessége
felgyorsul
• Az „A” szint erobilitása a szántóföldi művelés során megváltozik, melynek okai:
• Növényfedettség hiánya miatt jelentkező csepperózió
• A talaj mechanikai károsodása művelés során

Az erózió elleni védekezés

• Földrendezés
• Táblásítás
• Talajjavítás
• Az egész vízgyűjtőrendszer vízrendezése
• Műszaki talajvédelem
• Erdészeti előírások alkalmazása
• Talajvédő termesztéstechnológia
Talajvédő termesztéstechnológia
Talajművelési irányelvek:
• A talajművelés az erózió elleni védekezés leghaté-konyabb eszköze, egyben a gyorsított
erózió egyik leggyakoribb okozója
• Legfontosabb alapelv, hogy minden műveletnek a lejtő irányára merőlegesen kell történnie
• Leghatékonyabb, ha munkagépeknek követik a szintvonalakat
• Az erőgépek gazdaságosabban is üzemeltethetők
• Sima helyett hullámos talajfelszínt kell kialakítani
• A talajnedvesség megőrzésére kell törekedni
• A talaj felső 10-15 cm-rétegét érintő művelés esetén nagy az erózió veszélye, el kell hagyni
a sekélyen művelő eszközök (kultivátor, tárcsa) önálló alkalmazását
• Kombinálni kell a sekélyen dolgozó eszközöket középmély lazítással
Alkalmazható talajművelő eszközök:
• A 0-5%-os lejtőkön síkvidéki gépek is jól használhatók
• 5-10 %-os lejtőkön vontatott ágyeke, valamint függesztett eszközök használhatóak
• 12-17%-os lejtőn függesztett ágyeke és függesztett munkagépek
• 12-25 %-os lejtőn függesztett váltvaforgató eke, vagy fogatos szántás, valamint
sorközművelés szükséges
Alapművelés:
• A szántással történő alapművelés lejtős területen is az egyik alapvető művelési eljárás

12
 • A talajszerkezet leromlásával járó szakszerűtlen forgatás felgyorsítja az erózió kártételét
• A talajvédő szántás legfontosabb szabálya, hogy a barázdaszelet a domb felé forduljon
• Minél ormosabb felszínt alakítsunk ki a szántással
• A talajvédő szántás feltétele a váltvaforgató eke használata
• A lejtő irányában elvégzett szántást azonnal el kell munkálni
• A lejtő irányába húzódó mélyedések (keréknyom, osztóbarázda stb.) vízgyűjtőként
viselkednek, melyekből rövid idő alatt barázdás, árkos erózió alakulhat ki
• A talaj felszínére juttatott kemikáliákat mélyebbre kell bedolgozni a talajba  a lejtő alján a lejtő alján
káros mennyiségben felhalmozódnak, talajvízbe, élővizekbe kerülhetnek
• Lejtős területen a mélyművelés egyetlen lehetséges módja a mélylazítás
• Tömör réteg jelenléte esetében a csapadék nem tud a talajba szivárogni és megindul a lejtőn
lefelé
• A tömör rétegek átlazítására kell törekedni
• A lazítás mélysége igazodjon a tömör réteg mélységéhez
Trágyázás:
• Differenciált vagy kiegyenlítő trágyázásra szükséges az eróziós szakaszok figyelembe
vételével
• A humuszos szint elhordásával a növényi táplálkozás szempontjából fontos elemek
hiányoznak a feltalajból
• Viszonylagos túlsúlyba kerülnek azok az elemek, amelyek nem biológiai felhalmozás,
hanem mállás folyamán szabadulnak fel
• A nitrogén mennyisége jelentősen csökken az erózió hatására
• A foszfor mennyisége szintén csökken, de a csökkenés kisebb mértékű (50%-a ásványi
eredetű)
• A talajpusztulás hatására eltolódás mutatkozik meg a tápanyagok egymáshoz viszonyított
arányában is
• Karbonátos alapkőzet esetén, a talajpusztulás folyamán egyre közelebb kerülnek a
felszínhez a karbonátban gazdag rétegek
• Az erózió mértékétől függően a művelt réteg felső rétegének mésztartalmában és aciditási
viszonyaiban nagy különbségek adódnak
• A domb felső vízválasztó szakaszában és a lejtő aljában általában mésztrágyázás szükséges
• Az erodált szakaszokon fölösleges esetleg káros is lehet a mésztrágyázás
Növénytermesztési módok:
• A vetési és a növényápolási munkákat a szintvonalak irányában kell végezni
• A növényzet védő hatása az esőcseppek energiájának felfogásában, a gyökerek
szerkezetjavító, víz-, és hordalékmozgást korlátozásában nyilvánul meg
• A növényzet talajvédő hatása annál jelentősebb, minél sűrűbb állományt alkot és minél
hosszabb a tenyészideje
• rmesztett növények csoportosítása talajvédő hatás szerint (talajtakarás időtartama és
mértéke):
• Jó talajvédő hatás: füves here, kaszált gyep, évelő pillangós takarmánynövények
• Közepes talajvédő hatás: őszi vetésű gabonák, őszi és tavaszi takarmánykeverékek
• Gyenge talajvédő hatás: hüvelyes növények
• Rossz talajvédő hatás: kapásnövények

Az erózió elleni védekezés

Talajvédő termesztéstechnológia
Növénytermesztési módok:
• 10-12%-nál meredekebb lejtőkön szalagos növénytermesztési módot szükséges alkalmazni
• vízszintes táblákat további részekre (szalagokra) kell osztan

13
 • a szalagokon felváltva jó, közepes és gyenge talajvédő hatású növényeket kell termeszteni
• fedett tarló alkalmazása= kalászos gabonák közé vörösherét vetnek
Erdészeti előírások alkalmazása
• Kopárok és tisztások fásítása (25% feletti lejtőkön)
• A tarvágások megszüntetése
• Táblák mezővédő erdősávokkal történő szegélyezése
Az erdősítés szerepe az erózió elleni küzdelemben:
• Csökkenti a gyors hóolvadást
• A felületi vizek kialakulását és talajsodró hatását
• A víz nem tud felgyorsulni a lejtőn
• Csökkenti a talaj átfagyásának mértékét
• Javítja a talaj szerkezetét

14
7. A defláció fogalma, jelentősége, formái, a defláció elleni védekezés

A szél felszínalakító tevékenysége következtében kialakuló talajpusztulás

Legfőbb okai:
• az erdők irtása
• gyepterületek felszámolása
• a talaj védelmét figyelmen kívül hagyó talajhasználat
• a talajszerkezet leromlása
• helytelen vízrendezés (lápok lecsapolása)
• potenciálisan deflációveszélyes területek nagyobb aránya (futóhomok talajok)

A deflációt befolyásoló tényezők

Szél: sebessége, iránya, örvénylése
Talaj:
• morfológiai és agronómiai szerkezete
• szemcseösszetétele
• szerves-anyag tartalma
• nedvesség állapota
• érdessége
• növényborítottsága
A terület (tábla): kitettsége, a deflációs terület hossza

A defláció előfordulásának időszakai

• A deflációs napok március és május közötti időszakra esnek
• Leggyakoribb deflációs időszak a márciusi, áprilisi hónapokra esik (böjti szelek)
• A tél fagya a talajt apró morzsássá, szél által könnyen mozgathatóvá teszi
• A talajelőkészítés során a magágykészítő gépek aprómorzsás magágyat alakítanak ki
• A májusban a defláció már a kikelt állományt is károsíthatja: homokverés

A defláció elleni védekezés

• Mezővédő erdősávok telepítése
• Megfelelő nagyságú/alakú táblák kialakítása
• Növények védő hatásának kihasználása
• Talajvédő termesztéstechnológia
• Mesterséges szélfogók kihelyezése
A növények védő hatása növelhető:
• Évelő növények, őszi vetésű növények nagyobb arányú termesztése
• Eltérő időben talajt borító növények sávos elrendezése
• Szélre érzékeny növények (len) védelme a szél irányára merőlegesen szalagokban
elhelyezett védő növényekkel (rozs, kukorica)
• Árvakelések, szármaradványok talajvédő hatásának kihasználása
• Zöldtrágyának szánt növények termesztése
A talajvédő termesztéstechnológia szabályai:
• Talajművelés az uralkodó szél irányára merőlegesen történjen
• Lazítás után rögtön tömöríteni kell a talajt gyűrűs hengerrel
• Őszi szántás felülete ormos legyen
• Vetőágy készítése során a az apróbb talajrészek a mag közelébe kerüljenek, a talaj felszínén
a nagyobb talajalkotó részek maradjanak

15
 • Futóhomok és kotus talajoknál a tarlóművelést valamint az őszi alapművelést el kell hagyni,
művelni közvetlenül a vetés előtt szükséges
• Kotus és láptalajon nehéz, un. lápi hengerrel kell a talaj felszínét tömöríteni,
• Kis adagú öntözés igen hatásos lehet a defláció elleni védekezésben
A védekezés egyéb módszerei:
• Holt növényi részek talajba dolgozása (1-1.5 t/ha szalma terítése)
• Talajtakarás műanyag fóliával
• Homokkötés kémiai módszerekkel

16
8. A talajsavasodás fogalma, jelentősége, formái, a savanyodás elleni védekezés.

A savterhelés forrásai
Lakosság, szolgáltatás, közl., hőerőmű, ipar, mezőgazdaság 3. EA 49. DIA
A nitrogén –oxid kibocsátás forrásai: Legnagyobb rszben a közlekedés, hőerőmű, ipar fűtési
eredetű, lakosság, ipar technológia, szolg., mezőg. 50. DIA
A szén-dioxid kibocsátás forrásai: Hőerőmű, lakosság, közl., ipar, szolg.
A savterhelés trendje: savterhelést okozó emisszió MO-n Kén-dioxid a legmagasabb utána a
nitrogén-dioxid, majd a a lebegő szilárdanyag

A mezőgazdasági termelésben használt talajok savanyodása:

A talajsavanyodás okai:(Csak a műtrágyázás?)
A kontroll savanyodása
A savanyodás folyamata 1979-82: meredekebb csökkenés, 1982-gyakorlatilag változatlan pH
Változott a savterhelés?
Igen.
Teljesen megszűnt?
Nem.
Miért változatlan 1982-87 között? Változott a talaj érzékenysége.

Csak a N-trágyának volt statisztikailag igazolt hatása. A kontroll parcellák savanyodása a vizsgálati
időszakban jelentős volt.

Az NP-műtrágyák a hatása a talaj kicserélhető Ca-tartalmára

A N-trágyázás a feltalaj kicserélhető Ca-tartalmát is csökkenti. A P-trágya a benne levő CaSO4
ellenére sem növeli kimutathatóan a feltalaj kicserélhető Ca-tartalmát.

A talajok érzékenysége savas terhelésekre

• Még nem érzékeny: karbonátos talajok
• Érzékeny: a karbonáttartalmát elvesztő,semleges kémhatású,kis T- és S-értékű talajok
• Már nem érzékeny:erősen elsavanyodott talajok

A savasodás hatásai a talaj-növény rendszerben

A savanyodás főbb talajtermékenységi következményei: Al toxicitás tápanyag fixáció és
immobilizácio gyenge mikrobiális tevékenység…

A savasodás a levegőből száraz és nedves ülepedés révén kiválhat, és a talajfelszínre, felszíni

környezetre és a növényzetre kerülhet. A savas levegő a légkörben zajló mozgással a keletkezési
helyétől távolabb is lerakódhat, de jelentősebb mértékben a kibocsátás közvetlen környezetét
szennyezi. A talajsavanyúság alakulásában a talajalkotóknak jelentős szerepe van, ezek a
szervesanyag tartalom és ásványi rész.

Savas esők:
Forrásai: Kéndioxid (hőerőművek, egyéb ipari üzemek, kommunális fűtés)
Nitrogénoxidok (közlekedés, üzemek, kommunális forrás)
Szilárd szennyező anyagok, por, korom (ipari üzemek, hőerőművek, lakosság)
Ezek a légkörbe kerülve csapadékkal keveredve visszakerülnek a talajban, utakra, épületekre,
szobrokra  a lejtő alján ezeket korrodálja, a talajt savanyítja. A talaj mésztartalma közömbösíteni tudja. A talaj
pH értéke kb. 7-8 körül van. Savanyodás hatására lemegy 4-5-re. Így a növények nem tudják

17
felvenni a szükséges tápanyagot, de az oldott mikro vegyületeket felveszik, így azok bekerülnek a
táplálékba.
Védekezési módszer: emisszió csökkentése, vagy a mésztartalom visszapótlása (úgy, mint a
műtrágyát).

Savanyodás hatására bekövetkező változások:

• kalcium és magnézium kioldódása a feltalajból
• nitrogén kilúgozódása
• alumínium és vas mozgékonyságának növelése
• humuszanyagok kedvezőtlen minőségi változása
• talajszerkezet leromlása
• trágyázás hatékonyságának csökkenése

Hazánkban a talajok egyik jelentos problémája a savasodás. A talajsavanyúság eloidézoi foleg az

éghajlatváltozás, a növényzet, a domborzat azaz természetes okok. Valamint az antropogén hatások,
a mezogazdasági eljárások, a mutrágyázás, a környezetszennyezés.
Az éghajlatváltozás a fokozott nedvesség miatt jelent veszélyt a talajra. Ha magas homérséklet is
párosul ehhez, kémiai mállás indul meg az ásványi anyagoknál, ami hatására a talaj kilúgozódhat,
emellett agyagosodhat is.
A növényzet befolyásolhatja a kilúgozódás mértékét. Erdos részeknél például a lebomló alomból
savanyú humuszsavak szabadulnak fel, ami fokozhatja a lúgosodást.
Lejtos területeken a talajba szivárgó víz mennyisége kisebb, ezáltal kisebb a kilúgozódás.
Az ésszerutlen mutrágyázás is oka lehet a talajsavanyodásnak. A 3 fo veszélyforrás a hidrolizáló
sók, kationcsere, valamint az ammónia.
Hidrolizáló sók: mivel a mutrágyák ammónium-szulfátban és szuperfoszfátban gazdagok. A talajba
kerülve ezek növelik a talajoldat H+ koncentrációját.

Kationcsere: a mutrágya kationjai megkötodnek a kolloidok felületén, ezáltal H+ kerül az oldatba.

Az ammónia azért veszélyes, mert salétromsav képzodik belole.
A savas eso más néven savas ülepedés alapvetoen megváltozott pH-értéku csapadék. Nehéz
elhatárolni az antropogén hatásra kialakuló savas esot a természetes folyamatok között kialakulótól.
Ezen mindennapi folyamatok hatására a csapadékvíz természetes pH-értéke 5 körüli. Itt foleg a
vízben oldott szén-dioxid és szulfátrészecskék játsszák a foszerepet. Néhány jól ismert folyamatban
is meghatározó szerepe van a csapadék természetes savasságának, ilyen például a karsztosodás is.

A talajsavanyúság formái
Aktuális / tényleges: A vizes szuszpenzióban mért pH érték alapján kimutatható savanyúság, amely
csupán a talajoldat lehetséges hidrogén koncentrációját fejezi ki, de nem mutatja a talajkolloidok
proton leadó képességét.

Rejtett / potenciális: Savanyú talajban a hidrogén ionok egy része és az ásványokból kioldódó
alumínium ionok többsége a kolloidokhoz kapcsolódva található. A körülmények változásával
azonban ezek megjelenhetnek a talajoldatban, növelve annak savanyúságát.

A környezet savasodásának mérséklési lehetőségei

1. Alacsony kéntartalmú olaj és szén felhasználása. A nagy készletek szennyezettek, ezért
felhasználás előtti tisztítás.
2. Az égetéskor keletkezett emisszió csökkentése

18
 - CaCO3: mészkő-injektálásos módszer
eredmény: kéndioxid - 50-70 %
nitrogénoxid - 50 %  a lejtő alján a keletkező
gipsz részben hasznosítható
Nedves eljárás:
- CaCO3, CaO: szuszpenzió permetezése a kémény
gázkeverékéhez  a lejtő alján 90 -95 %-os hatékonyság
3. A közlekedési eszközök kipufogógázainak csökkentése - katalizátorok
A már elsavasodott környezet rehabilitációja
- felszíni álló vizek meszezése
- talajmeszezés

Talajjavítás fogalma: Azon eljárások összessége, amelyek a talajtermékenységet tartósan növelik

valamely talajhiba kiküszöbölésével vagy valamely eddig hiányzó talajtulajdonság létrehozásával.

Talajjavítási tevékenységek

A meszezés hatásai

19
Savanyú homoktalajok javítása
Megkülöböztető ismérvek:
• kis adszorpciós kapacitás
• Ca-,Mg-,K- katinok abszolút hiánya
• Talajjavítás esetén a Ca/Mg/K- ionarányok további romlása

20
9. A talajszikesedés fogalma, jelentősége, formái, a szikes talajok javítása. A homok talajok
javítása.

A szikes talajok főtípusába azokat a talajokat soroljuk, amelyek kialakulásában és tulajdonságaiban

a vízben oldható sók döntő szerepet játszanak. A sók között elsősorban a nátriumsók szerepe nagy.
Ezek részben a talajoldatban oldott állapotban, részben pedig a talajkolloidok felületén megkötve,
vagy kristályos sók alakjában találhatók meg.
A nátrium e három formájának mennyisége, minősége és aránya szabja meg a szikes folyamatok
jellegét és ezzel együtt a szikes talaj tulajdonságait. A szikesség mértékének növekedésével
párhuzamosan csökken a talajok termékenysége, mert romlanak a fizikai és kémiai tulajdonságok.

Mi a szikesedés és a sófelhalmozódás?
A szikesedés a vízben oldódó sók felhalmozódása a talajban. Ezen sók közé tartozik a kálium (K+),
a magnézium (Mg2+), a kalcium (Ca2+), a klór (Cl-), a szulfát (SO42-), a karbonát (CO32-), a
bikarbonát (HCO3-) és a nátrium (Na+). A nátrium felhalmozódását sófelhalmozódásnak is nevezik.
A sók feloldódnak a vízben, és együtt mozognak azzal. Amikor a víz elpárolog, a sók
hátramaradnak. Az elsődleges szikesedés természetes folyamatokon keresztül történő
sófelhalmozódás, az anyakőzet vagy a felszín alatti víz magas sótartalma miatt. A másodlagos
szikesedést az olyan emberi beavatkozások okozzák, mint a nem megfelelő öntözés, például a
sókban gazdag öntözővíz és/vagy a nem megfelelő vízelvezetés.

Miért fontos a szikesedés és a sófelhalmozódás elleni küzdelem?

A sók felhalmozódása (különösen a nátriumsóké) az ökoszisztémákra nézve az egyik legnagyobb
fiziológiai veszély. A só megzavarja a növények növekedését azzal, hogy korlátozza a tápanyag-
felvételt és rontja a növény rendelkezésére álló víz minőségét. Hatással van a talajban található
organizmusok anyagcseréjére is, és a talaj termékenységének jelentős csökkenéséhez vezet. A talaj
kiterjedt szikesedése a növények sorvadását idézi elő az ozmózisnyomás növekedése és a só
mérgező hatása miatt. A túlzott sómennyiség a talaj szerkezetének romlásához vezet, a talaj az
oxigénhiány miatt képtelen lesz fenntartani a növények növekedését vagy az állati életet.
A szikesedés növeli a talaj mély rétegeinek vízhatlanságát, ami lehetetlenné teszi a terület
megművelését.
Okok
A talajban történő túlzott sófelhalmozódáshoz vezető tényezők lehetnek természetiek vagy
antropogének.
Környezeti (természeti) tényezők, melyek szikesedéshez vagy sófelhalmozódáshoz vezetnek:
• geológiai események, amelyek növelhetik a felszín alatti vizek, és ennek következtében a talaj
sókoncentrációját;
• természeti tényezők, amelyek a sóban gazdag felszín alatti vizet a felszínre, a felszín közelébe
vagy a
rétegszintre vezetik a talajvíz fölé;
• a talajvíz átszivárgása a tengerszint alatt fekvő területekre, vagyis rossz vízelvezetésű mikro-
medencékbe
ízlefolyás olyan területekről, ahol nagy mennyiségű sót kieresztő geológiai rétegek vannak;
• szél, amely a tengerparti területeken mérsékelt mennyiségű sót fúj a szárazföldre.
A talaj szikességét befolyásoló természetes tényezők az éghajlat, a talaj anyakőzete, a táj takarója, a
nö
-
vényzet típusa és a terep.
Ember által előidézett tényezők, melyek szikesedéshez vagy sófelhalmozódáshoz vezetnek:
• sókban gazdag vízzel való öntözés;

21
 • a talajvízszint megemelkedése az emberi tevékenységek következtében (szivárgás nem szigetelt
csa
-
tornákból és tározókból, az öntözővíz egyenetlen elosztása, elavult öntözési módszerek, nem megfe
-
lelő lecsapolás);
• trágya vagy más adalékok használata, különösen ahol az intenzív mezőgazdasági használat alatt
álló
területek alacsony vízáteresztő képességgel rendelkeznek, és korlátozott az átmosódás lehetősége;
• sókban gazdag szennyvizek használata öntözésre;
• sókban gazdag szennyvíz felszíni tárolása;
• talajszennyezés sókban gazdag vízzel és ipari melléktermékekkel.

A sófelhalmozódást leginkább befolyásoló, ember által előidézett tényezők a földhasználat, a

mezőgazdálkodás, a területgazdálkodás és a talajromlás. A nem megfelelő öntözési gyakorlatok
(mint a például a sókban gazdag öntözővíz alkalmazása) és a nem megfelelő lecsapolás szintén
szikesedést okoznak.
Szikesedés és sófelhalmozódás gyakran fordul elő olyan öntözött területeken, ahol a kevés
csapadék, a felszín és a növényzet erős párolgása vagy a talaj szerkezeti tulajdonságai akadályozzák
a só talajból történő kimosódását, amely így a felszíni rétegekben gyűlik fel. A magas sótartalmú
vízzel való öntözés drasztikusan rontja a helyzetet.

Szikes talajok javítása

Hazai szikeseinket javítás szempontjából 3 csoportra oszthatjuk:

1. Mésztelen szikesek.
2. Átmeneti szikesek.
3. Meszes-szódás szikesek.

A mésztelen szikesek megfelelnek a kilúgzott (szolonyec) és szikes talajoknak, a meszes-szódás

szikesek pedig a sós (szoloncsák) szikes talajoknak. Az átmeneti szikesek részben kilúgzott, részben
sós talajok.

Mésztelen, szikesek javítása

A mésztelen vagy savanyú szikesek javítási lehetősége a legjobb.
Feltalajuk savanyú kémhatású, szelvényükben nem tartalmaznak meszet.
Hazai mésztelen szikeseinkben leggyakoribb a Na2SO4, sokkal kevesebb a NaCl és a Na2CO3.
Minél savanyúbb és mélyebb rétegű a feltalaj annál eredményesebb és gyorsabb a talajjavítás. A
javítóanyaggal a kolloidokban megkötődött Na-ot cseréljük ki Ca-mal, ezért a Na-tartalmat kell
meghatároznunk, hogy megtudjuk, mennyi Ca-mal lesz kicserélhető. A szikes talajok C-szintjében
fellelhető meszes sárgaföld abban az esetben alkalmazható javításra, ha legalább 5% CaCO3-ot
tartalmaz, összes só-tartalma legfeljebb 0,2%, és szódatartalom csak nyomokban mutatható ki
benne. A kitermelés vagy árokból, vagy bányából történik. Árokból csak ott termelhető ki, ahol 1,5
m-nél nem mélyebben, a javítandó terület alatt egyenletesen, jó minőségű sárgaföld található.
- Bányából akkor terítünk, ha a javítandó terület alatt található sárgaföld nem megfelelő minőségű,
vagy csak egyes foltokban, vagy 80 cm-nél mélyebben található. Ilyenkor a jó minőségű sárgaföld-
terület fölött bányát nyitunk amelyből legalább 3 m-ig kitermeljük a digóföldet.
- Sárgaföld terítés alkalmával 1 ha területre átlag 500 m3 sárgaföldet terítenek el, ami kb. 5-6 cm-es
réteget jelent. A sárgaföld mennyisége a helyi viszonyoktól függően lehet kevesebb is. Így pl.

22
Szolnok, Kisköre, Jászladány, Kőtelek körzetében, ahol a sárgaföldek CaCO3-tartalm, a 10% vagy
még ennél is több, eredményes javítást lehet végezni kevesebb digófölddel is.
- Olyan szikes területeket, ahol a sárgaföld terítésre nem alkalmas, meszezéssel javítunk.
Meszezésre átlag 20-30 tonna CaCO3-t használunk hektáronként. Különösen nagy gondot kell arra
fordítani, hogy a meszezésre használt javítóanyag szemcsefinomsága és minősége az előírt
követelményeknek megfeleljen.

Átmeneti szikesek javítása

A javítás nehezebben oldható meg, mert a feltalaj közömbös, ill. gyengén lúgos kémhatású. Ezek
rendszerint sekélyebb termőrétegűek, a már gyengén lúgos kémhatásuk miatt bennük a javítóanyag,
a CaCO3 nem oldódik és csak lassan hat.
Olyan szikeseknél, ahol a feltalaj pH-ja 7,5-nél nem több, a meszezéssel történő javítás még
eredményes. Ennél lúgosabb kémhatású szikekre mészjavítást nem alkalmazhatunk, legfeljebb csak
mész-gipsz kombinált javítóanyagot. Ilyen esetben mészből kb. 30-35 tonnát kell adni hektáronként,
ezzel együtt 3-10 t/ha gipszet. A gipsz kismértékben csökkenti csak a talaj lúgosságát, de ez már
elég ahhoz, hogy a CaCO3, ami jelen van a talajban, oldódjék.
Feketeföld-aláterítéses javítás: Feketeföldet a sárgaföld kitermeléséhez, a savanyú humuszos A-
szint letermelésével nyerünk. Különösen nagy jelentőségű ez a módszer a savanyú és átmeneti
szikesektől foltos területeken. A feketeföld-aláterítéssel az amúgy is vékony termőréteget növeljük,
ezáltal a javulást jobban elősegítjük. Az átmeneti szikesek mindenkor biztosan javíthatók jó
minőségű sárgafölddel. A javító hatását azzal is magyarázhatjuk, hogy hozzákeverésükkel mintegy
felhígítjuk a szikes talajt.

Meszes-szódás szikesek javítása

- A meszes-szódás szikesek javítása a legköltségesebben megoldható feladat. Főleg a Duna-Tisza
közén, ÉNy-DK irányban húzódnak. Ún. szerkezet nélküli szikesek. A meszes-szódás szikes
talajokban vagy magasan áll a talajvíz, a felszínhez közel, kb. 1,5-2,5 m-nél, vagy a felszínhez
közel, kb. 1,5-2 méternél vízzáró réteg található a talajszelvényben. A Na-sók közül főleg a Na2C03
(szóda) és NaCl az uralkodó bennük. Mésztartalmuk 40-50%-ig emelkedhet.
- Az ilyen szikesek mészanyagokkal nem javíthatók meg, mert a lúgos kémhatás mellett, amely
ezekben a talajokban 10-11 pH-ig is emelkedhet. A talajban jelenlevő szénsavas mész sem oldódik.
- A lúgos közegben oldódó talajjavításra felhasznált Ca-vegyületek közül legjelentősebb a gipsz
(90%-os gipszkőpor), de CaCl2-ból nincsenek számottevő készleteink. Alkalmazható még a H2SO4
és a HCl is.
- A meszes-szódás szikeseket legelőnek és rétnek szokták hasznosítani. Ezeken a szikes legelőkön -
rossz vízgazdálkodásuk következtében - a fű a meleg nyári hónapokban kisül, és kiadós csapadék
hatására sem újul meg. A szikes legelők vízellátását skatulyázással lehet egyenletesebbé tenni.

Homoktalajok javítása
A homoktalajok termékenységük szerint 3 nagyobb csoportba oszthatók:
- Futóhomokok (leiszapolható rész 1-3%-ig).
- Laza homokok (leiszapolható rész 4-10%-ig).
- Szelíd homokok (leiszapolható rész 11- 20%-ig).
A homoktalajokban a leiszapolható (kolloid méretű) rész általában kevés. A homok sajátságosan
szemcsézett, és ez okozza, hogy a nedvességet rosszul tartja, könnyen átereszti. Rögöket még
nedves állapotban sem képez, de száraz állapotban a homokrészecskék rendkívül mozgékonyak.

Ha általánosságban beszélünk a homoktalajok javításáról, azt mondhatjuk, az a teendő, hogy a

mozgékony talajokat megkössük és szervesanyag tartalmát lehetőség szerint növeljük.

23
Földrajzi előfordulásuk szerint nagyobb homokterületeink a következők:
1. Duna-Tisza közi és Jászisági homokok,
2. Nyírségi,
3. Somogyi és
4. Kisalföldi homokok.

Kémiai tulajdonságaik szerint 2 nagyabb csoportba különíthetők el:

1. meszes-homokok, ide tartoznak a Duna-Tisza közi és kisalföldi homokok,
2. savanyú homokok, ide tartoznak a nyírségi és somogyi homokok.

A futóhomok-jellegű talajokat mindenekelőtt meg kell kötni. A szélfúvás által okozott buckák
elrónázása a túlságosan nagy költségek miatt alig kivitelezhető. A homokok megkötése vagy
mechanikai úton történhet, vagy növényfedettség biztosításával.
Mivel a futóhomok vándorlása legerősebb március-április, valamint október és november
hónapokban, ezért a védekezésnek az a legelső feltétele, hogy ezekben a hónapokban már
növényzet fedje a széltől veszélyeztetett területet.
A futóhomok megkötése erdőtelepítéssel is végrehajtható. Erdősítés előtt a széltől nagyon
veszélyeztetett területre szélfogó növényeket (olajfűz, akác) telepítenek. A laza, de jobb minőségű
homokok hasznosításának régóta ismert módja a szőlő- és gyümölcsfa telepítés, megfelelő
talajvízállás esetén.

Egerszegi Sándor réteges homokjavítással (aljtrágyázás) javította a mezőgazdasági művelésbe vett

laza homoktalajokat. Az aljtrágyázás lényege, hogy kb. 65 cm mélyen, mintegy 1 cm vastagon, ami
300-500 q/ha istállótrágyát jelent, egyenletesen el kell teríteni az istállótrágyát vagy komposztot,
vagy agyaggal dúsított istállótrágyát, vagy komposztozott tőzeget. Az egymás után következő
években, 15 cm-es rétegtávolságra, a felszín felé közeledve, újabb szerves trágya rétegeket kell
elhelyezni.
Ezek a szerves anyag rétegek javítják a homok víz- és tápanyag-gazdálkodását. Mivel a mélyebb
talajrétegekben a szervesanyag kevés levegővel érintkezik, ezért lassan bomlik el, és hosszú éveken
át megmarad a talajban, sőt mennyisége a növényzet dúsabb gyökérfejlődése miatt szaporodik.
Ahhoz, hogy az aljtrágyázás itt ismertetett előnyös tulajdonságait éreztesse, legalább 2 réteg szerves
trágyának kell már a talajban lenni. A javítási mód terjedését a szervesanyag hiánya és a költségek
akadályozzák.

A zöldtrágyázást megfelelő vetésforgók beállításával valósíthatjuk meg.

- Savanyú homokokra Westsik Vilmos a csillagfürtöt ajánlotta mint fő zöldtrágyanövényt,
főterményként vetve.
- csillagfürt
- rozs
- burgonya vetésforgót javasolt.
Meszes homokokra a somkórót és szöszösbükkönyt használják zöldtrágyanövénynek.
A zöldtrágyával szervesanyagban gazdagított, savanyú homokok termőképességét jelentősen
fokozza a meszezés. Javítás előtt a területet bőséges szervestrágyázásban részesítjük.
Az agyagos terítés vagy tőzeges terítés laza homoktalajok javítására csak helyi jelentőségű lehet,
mivel költséges és az utóbbi hatása rövid élettartamú.

24
10. A szennyező anyagok csoportosítása, olajszennyezések típusai, terjedésük a talajban

• kémiai összetétel alapján (szervetlen és → szervetlen szennyező anyagok: -toxikus

szerves); nehézfémek (Pb, Cd, Ni, Hg)
• halmazállapot szerint (gázalakú, folyékony és → szerves mikroszennyezők:
szilárd); peszticidek, policiklikus aromás szénhidrogén
• a szennyezők eredete szerint (ipari, háztartási, (PAH) vegyületek, poliklórozott
közlekedési, bifenilek (PCB) és egyes származékaik
mezőgazdasági); → ásványolaj és ásványolaj termékek
• a károsított környezeti alrendszerek szerint
(levegő-, víz-, talaj-,
bioszféra szennyezők)

Az olajszennyezések típusai és terjedésük a talajban

• A nyersolajtermékek közül a benzin, a középpárlatok és a kenőolajok okozhatnak nagyobb méretű
talajszennyeződést. A folyékony gázok ugyanis a beszivárgás előtt javarészt elpárolognak, a nehéz
olajok és a bitumen, pedig be sem jut a talajba. A környezeti ártalmak kiterjedése szempontjából a
legveszélyesebbek a vízben oldódó mozgékony vegyületek, mert könnyen bekerülnek a talajvízbe
és a vízgyűjtő területekre
• Homogén, egynemű talajban az olaj által átitatott zóna közel szabályos. A talaj rétegzettsége
azonban az egyes rétegek különböző áteresztőképessége miatt lényegében módosítja a
szabályos profilt. Ha a leszivárgás intenzitása nagyobb, mint az adott talajréteg olajáteresztő
képessége, a függőleges irányú mozgás fékeződik vagy megszűnik, s a réteg fölött megnő a
folyadék oldalirányú mozgása.
• Ha a beszivárgott olaj mennyisége nagyobb, mint amennyit a talajvíz fölötti rétegek vissza tudnak
tartani, a szivárgás egészen a talajvízig terjed. A mozgás azonban a víztükör feletti „támaszkodó”
kapilláris zónában – a kapillárisok nagy víztelítettsége miatt – lelassul. Emiatt az olaj itt jelentősen
feldúsul, és egy összefüggő, önálló fázist képez. További szivárgás esetén pedig a talajvíz felszínén
olajlencse is kialakul.
•Az olaj kétfázisú heterogén rendszert képez a talajjal. Laza, száraz talajban függőleges, tömött
talajban oldalirányú mozgást végez és a talajvíznél lassabban mozog, ezen felül gátolja a talaj
öntisztuló képességét, és rontja a talajvíz minőségét.
• Az olaj szétterjedését befolyásolja: a talaj tulajdonsága, az olaj mennyisége, minősége és az hogy
adott térfogatú szennyezőanyag mennyi idő alatt kerül a talaj felszínére.

25
11. Kármentesítési technológiák csoportosítása

Kármentesítési technológiák :
• Tisztítási elv szerint a következő csoportok alkothatók: fizikai, kémiai, biológiai, termikus
• Csoportosítani lehet még a technológiákat a mentesítendő szennyező anyagok szerint:
– nem halogénezett illékony szénhidrogének (pl. BTEX)
– halogénezett illékony szénhidrogének (pl. kloroform)
– nem halogénezett közepesen illékony szénhidrogének
– halogénezett közepesen illékony szénhidrogének (pl. PCB-k)
– üzemanyagok
– szervetlen szennyezők (leggyakrabban toxikus nehézfémek: Cd, Cr, Hg)
– radioaktív anyagok
– robbanóanyagok (pl. TNT, nitroglicerin)

Helyszín szerint alapvetően két csoportba sorolhatók:

• IN SITU (eredeti helyzetben) technológiák. A szennyezett földtani közeget vagy felszín alatti
vizet olyan eljárásokkal tisztítják meg, melynek során kitermelésre nem kerül sor, illetve a felszín
alatti víz esetében az a munkaterületen belül visszaszikkasztásra kerül.
• EX SITU (nem eredeti helyzetben) a mentesítendő közeg kitermelésével és elszállításával, vagy a
kezelést követő visszajuttatással járó technológiák. Az ide tartozó eljárásokat további két
alcsoportra lehet osztani, úgymint: –ex situ on site, mikor a szennyezett talajt, felszín alatti vizet
kitermelik, de a tisztításra a munkaterületen belül kerül sor. – ex situ off site, mikor a kitermelt,
szennyezett anyagot nem a munkaterületen, hanem egy távolabbi helyen kezelik, majd
visszaszállítják eredeti helyére.

A talaj kitermelése nélküli eljárások:

• Átlevegőztetési eljárások: A módszer lényege, hogy elszívják a telítetlen talajzónában lévő
levegőt. Tiszta levegőt injektálnak a talaj telítetlen rétegébe.
• Talajmosási eljárások: A szennyezett területet megfelelő felületaktív anyagot vagy oldószert
tartalmazó vízzel mossák át, majd a szennyezett vizet tisztítják, utókezelik.
• Sztrippelés: Az illékony szerves vegyületek elválnak a felszín alatti víztől a szennyezett víz
levegővel érintkező felületének növelésével. A levegőztetés történhet töltetes tornyokban, diffúz
levegőztetőkkel, tálcás levegőztetőkkel és permetezéssel. A szennyezők áramlása a vízből a
levegőbe történik.
• Biológiai lebontási eljárások: A mikroorganizmusok képesek arra, hogy termelt enzimek
segítségével a szerves és szervetlen vegyületeket energia- és tápanyagforrásként hasznosítsák.
• Stabilizálás : A rögzítésnél az egyik eljárás szerint a talaj pórusaiba polimerizáló vagy
kocsonyásodó anyagot injektálnak, amely a szennyező anyagokat a talajhoz köti és kioldódásukat
megakadályozza.

Kármentesítés a talaj kitermelésével:

• Termikus eljárások: A termikus eljárások azon a tényen alapulnak, hogy az összes szerves anyag
oxidálható és ezek a levegő oxigénjével reagálva gázokká és vízgőzzé alakulnak, és füstgázként
távoznak a rendszerből.
• Talajmosási eljárások: A kiemelt talajból a szennyező- anyagokat mosási és öblítési
módszerekkel távolítják el.
• Biológiai lebontási eljárások: Az on site/off site ún. bioágyas/prizmás eljárásoknál a kitermelt
szennyezett talajt a kezelés előtt homogenizálják, majd mikrobiológiailag kezelik és legvégül vagy
a kitermelés helyén visszaépítik, vagy deponálják, esetleg mezőgazdasági területen hasznosítják.
• Szilárdítás

26
12. Ismertesse a megfelelő kármentési technológia kiválasztásának szempontjait!

A megfelelő kármentesítési technológia kiválasztásának szempontjai:

• a kármentesítendő közeg meghatározása
• a rendelkezésre álló technológiák vizsgálata;
• a beavatkozás sürgősségének és több terület esetében a fontossági sorrend megállapítása;
• a szennyezett terület jellemzői;
• a szennyezőanyag jellemzői;
• a szennyezett terület szennyezőanyag kibocsátásának, a szennyeződés terjedésének felmérése;
• a mentesítési határérték meghatározása;
• mennyi a mentesítésre rendelkezésre álló idő;
• milyen emisszióval és immisszióval kell számolni;
• a kármentesítés milyen /humán és környezeti / kockázattal jár, ezek mérséklésének alternatívái;
• a kármentesített terület utóhasznosításának lehetőségei

27
13. A kármentesítés szakaszai, rövid jellemzésük

A kármentesítés szakaszai:
– tényfeltárás, amely felderítő és részletes vizsgálatból állhat;
– beavatkozás;
– az előző pontokban meghatározott szakaszokban, illetve azokat követően folytatott
monitoring.
• A kármentesítés bármely szakasza szükség szerint megismételhető.
• A kármentesítés során biztosítani kell, hogy a szennyezés ne tevődjön át más környezeti elemre

Tényfeltárás
A tényfeltárás során:
– vizsgálni kell minden olyan szennyező anyag térbeli előfordulását, melynek jelenléte a területen
végzett addigi tevékenységek vagy alkalmazott technológiák alapján valószínűsíthető;
– külön jogszabály (14/2005. (VI. 28.) KvVM rendelet a kármentesítési tényfeltárás
szűrővizsgálatával kapcsolatos szabályokról ) szerinti szűrővizsgálatot és ennek eredményeitől
függő részletes kémiai vizsgálatot kell végezni mind a földtani közegre, mind a felszín alatti
vízre vonatkozóan annak érdekében, hogy valamennyi, a szennyezettséget okozó szennyező anyag
előfordulása megállapítható legyen.

Jogszabály írja elő:

• A tényfeltárást elrendelő hatósági határozat tartalmi követelményeit.
• A tényfeltárási tervre vonatkozó követelményeket
• A (D) kármentesítési célállapot határérték megállapításának feltételeit
• Tényfeltárási záródokumentáció tartalmi köv.
• Tényfeltárás elfogadásának kritériumait
• Tényfeltárás alapján hozott további döntéseket

Tényfeltárási záródokumentáció alapján hozható döntések:

a tényfeltárás folytatása;
• az (E) egyedi szennyezettségi határérték, ill. (D) kármentesítési célállapot határérték
megállapítása;
• a beavatkozás elvégzésének szükségessége, és beavatkozási terv benyújtása; amennyiben a
szennyezettség meghaladja (D) kármentesítési hatósági célállapot határértéket;
• a tényfeltárást követő kármentesítési monitoring elrendeléséről; vizsgálattal megállapított
• a kármentesítés befejezéséről,ha további kármentesítési munkára nincs szükség

Beavatkozás
• A hatóság a beavatkozási terv alapján dönt a műszaki beavatkozás elrendeléséről.
• A beavatkozást elrendelő határozat tartalmi követelményei kötöttek. (a hatóság kötelezettségei!)
• A beavatkozási munkák megkezdését az azt megelőző 10 nappal be kell jelenteni; felügyelőségnek
+ szakhatóságnak
• Indokolt esetben a hatóság engedélyezi a beavatkozási tervtől való eltérést, a terv módosítását.
• A felügyelőség és a szakhatóság bármikor ellenőrizheti a kármentesítést
• A beavatkozási záródokumentációt a munkák befejezését követő 30 napon belül kell benyújtani a
felügyelőséghez.

Beavatkozási záródokumentáció alapján hozható döntések:

• a beavatkozás elégtelensége esetén annak folytatása,
• a további tényfeltárás elrendelése,

28
• a beavatkozás befejezése a záródokumentáció elfogadásával,
• a kármentesítési monitoringra kötelezés, illetve
• a kármentesítés befejezése.

Kármentesítési monitoring
A kármentesítés különböző szakaszaiban folytatott tevékenység
– környezetre gyakorolt hatását,
– eredményességét, továbbá
– a károsodás csökkenését, illetve megszűnését folyamatosan, illetőleg
• az egyes szakaszokat követő időszakokban
– a környezeti állapot változását a kötelezett kármentesítési monitoring keretében ellenőrzi.

A kármentesítési monitoring magába foglalja annak

• tervezését;
• megvalósítását;
• működtetését;
• felülvizsgálatát;
• megszüntetését.

A monitoring magában foglalja:

– a vizsgált környezeti elemek meghatározott paramétereinek észlelését, mérését, megfigyelését;
– az észlelési, mérési, megfigyelési adatok gyűjtését, feldolgozását, nyilvántartását, rendszeres
értékelését;
– a monitorozást elrendelő felügyelőségi határozat szerinti tartalmú és gyakoriságú
adatszolgáltatást;
– értékelő tanulmány készítését, határozatban megadott gyakorisággal;
– a monitorozás módosítására vonatkozó felülvizsgálati terv készítését;
– a monitoring, illetve annak részét képező létesítmények felszámolására, megszüntetésére
vonatkozó terv készítését.

A monitoring záródokumentációja alapján hozható döntések:

• szükség esetén a újabb tényfeltárás, vagy beavatkozás végzéséről, esetleges kiegészítéséről;
• a monitorozás folytatásáról;
• a monitorozás befejezéséről;
• a kármentesítés befejezéséről, ha minden körülmény együttes mérlegelése azt mutatja, hogy
további kármentesítési munkára nincs szükség.

29
14. Ismertesse a kárelhárítás és kármentesítés fogalmát!

Kárelhárítás :
• A vízminőségi kárelhárítás: a vizek előre nem látható események vagy ismeretlen ok miatt
rendkívüli mértékben bekövetkező elszennyeződése esetén a keletkező károk megelőzésére,
elhárítására, illetőleg mérséklésére irányuló tevékenység. (régi)
• A környezethasználó azonnali beavatkozást igénylő környezetkárosodás bekövetkezése esetén
kárelhárítást, minden más esetben kármentesítést köteles végezni. (új fogalommeghatározás nincs)

Kármentesítés:
olyan helyreállítási intézkedés, amely a felszíni víz (f.a. víz, élőhely,...) károsodásának enyhítésére,
az eredeti állapot vagy ahhoz közeli állapot helyreállítására, valamint a felszíni víz (...) által nyújtott
szolgáltatás helyreállítására vagy azzal egyenértékű szolgáltatás biztosítására irányul, így különösen
olyan műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység, amely a veszélyeztetett, szennyezett,
károsodott felszíni víz megismerése, illetőleg a szennyezettség, károsodás és a kockázat mértékének
csökkentése, megszüntetése, továbbá monitorozása érdekében szükséges.

• (A) háttér-koncentráció: reprezentatív érték; egyes anyagoknak a természetes vagy ahhoz közeli
állapotban általában előforduló koncentrációja a felszín alatti vízben, illetve a talajban;
• (B) szennyezettségi határérték: jogszabályban, illetve ezek hiányában hatósági határozatban
meghatározott olyan szennyezőanyag-koncentráció, illetve egyéb minőségi állapotjellemzők olyan
szintje a felszín alatti vízben, a földtani közegben, amelynek bekövetkeztekor a földtani közeg, a
felszín alatti víz szennyezettnek minősül, figyelembe véve a felszín alatti víznél az ivóvízminőség
és a vízi ökoszisztémák igényeit, földtani közeg esetében pedig a talajok többes rendeltetését és a
felszín alatti vizek szennyezéssel szembeni érzékenységét;
• (D) kármentesítési célállapot határérték: hatósági határozatban előírt koncentráció, amit a
kármentesítés eredményeként kell elérni az emberi egészség és az ökoszisztéma, illetve a környezeti
elemek károsodásának megelőzése érdekében; meghatározása a kármentesítési eljárás keretében
végzett komplex értékelésen, a szennyező anyagnak a környezeti elemek közötti megoszlására,
viselkedésére, terjedésére vonatkozó méréseken, modellszámításokon, mennyiségi
kockázatfelmérésen alapul a területhasználat figyelembevételével;
• monitoring (monitorozás): a monitoring rendszer működtetése, amely magában foglalja az
észlelést, az adatok ismétlődő gyűjtését, ellenőrzését, feldolgozását, nyilvántartását, értékelését és
továbbítását;

A már bekövetkezett pontszerű szennyező forráshoz tartozó valószínűsíthető szennyezettség esetén

a köz érdekében kármentesítést kell végezni.
• A kármentesítésre az köteles, aki Kármentesítésre kötelezett, aki a Kvt. 101-102/A. §-ában
meghatározottak szerint felelősséggel tartozik.

Kvt. 101. §-ából:

A környezethasználó az e törvényben meghatározott és más jogszabályokban szabályozott módon
büntetőjogi, szabálysértési jogi, polgári jogi és közigazgatási jogi felelősséggel tartozik
tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért.
Kvt. 102. §-ából:
A környezetkárosodásért, illetve a környezetveszélyeztetésért való felelősség - az ellenkező
bizonyításáig - annak az ingatlannak a környezetkárosodás, illetve környezetveszélyeztetés
bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) e g y e t e
m l e g e s e n terheli, amelyen a környezetkárosítást, illetve környezetveszélyeztető magatartást
folytatták.

30
Jogszabályi háttér:
• 220/2004.(VII. 21.) Korm. rendelet (felszíni víz)
• 219/2004.(VII. 21.) Korm. rendelet (f.a. víz, földt. k.)
• 14/2005. (VI. 28.) KvVM rendelet (szűrővizsgálat)
• 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet (f.a. víz, földtani közeg határértékei)
• 91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet (természetvédelem)

31