A seattle-i Olimpiai Szoborpark (Olympic Sculpture Park)1

Bevezetés

1999-ben a Seattle-i Művészeti Múzeum (Seattle Art Museum, SAM) megvásárolt egy 8,5
acre (azaz nagyjából 34 ezer m2) területű tengerparti2 telket Seattle Belltown nevű
városrészében. A terület komoly „múlttal” rendelkezett, hiszen előtte több mint fél évszázadon
át3 itt volt az UNOCAL nevű, kőolaj-átfejtéssel és -tárolással foglalkozó vállalat telephelye,
amelyet az 1990-es években zártak be. A vállalat az épületek lebontása után – állami
segítséggel – mintegy 120 ezer tonna olajjal és egyéb veszélyes anyagokkal szennyezett talajt
szállított el a területről.4
Az eredeti tervek még arról szóltak, hogy szennyezőanyagoktól immáron mentesített,
ráadásul kiváló adottságokkal rendelkező telket valamelyik ingatlanfejlesztő cégnek adják el,
s az később egy újabb lakó- vagy irodaházat építtet rajta. A SAM azonban keresztülhúzta az
ingatlanfejlesztők számításait, és 17 millió dollárért – az összeg jelentős része közadakozásból
gyűlt össze – megvásárolta a telket, hogy megvalósítsa a területen egy olyan szoborpark
létrehozására irányuló elképzeléseit, ami egyesíti a közpark és a szabadtéri múzeum funkcióit.

Az építési terület sajátosságai

Mint fentebb említettük, a területen korábban már álltak épületek, tehát a szoborpark
megépítése egy ún. barnamezős beruházás keretében történt. Bonyolította a helyzetet, hogy
egyrészt nem teljesen sík területről volt szó (a tengerpart és a telek város felőli oldala között
mintegy 12 méter a szintkülönbség), másrészt azt is figyelembe kellett venni, hogy a telken
egy fontos városi főút (az Elliott Avenue) és egy aktívan használt vasúti pálya is áthalad, azaz
gyakorlatilag egy három kisebb telekre osztott területről van szó. A munkálatokkal
összefüggésben új partvonalat is ki kellett alakítani, méghozzá úgy, hogy a part menti vizek
megfelelő élőhelyet biztosítsanak az ipari tevékenység leállítása és a víz kitisztulása után
visszatérő halak (egészen pontosan: a lazacok) számára.5

1
A névválasztás első hallásra kissé megtévesztően hat. Az olimpiai jelző itt nem az olimpiai játékokra, hanem a
város közelében található hegység nevére (Olympic Mountains) utal.
2
A Puget Sound mentén található.
3
A SAM brosúrája szerint egészen pontosan 1910-től. (Lásd: Seattle Art Museum – Olympic Sculpture Park,
Map & Guide (https://www.seattleartmuseum.org/Documents/OSP%20Map%20and%20Guide.pdf) (Hozzáférés:
2017. 11. 02.)) (A továbbiakban: SAM brosúra.)
4
Betsy Anderson: Reluctant City—A Brief Account of Environmental Design in Seattle. Part 3: Reconciling
Nature’s Outline. Washington Park Arboretum Bulletin, Fall 2016. p. 21.
(https://www.arboretumfoundation.org/wp-content/uploads/2017/01/anderson_reluctant-city-3.pdf) (Hozzáférés:
2017. 11. 02.). (A továbbiakban: Anderson.)
5
Anderson, p. 22.

1
A tervezők

A múzeum 2001-ben nemzetközi tervpályázatot írt ki,6 amelyre félszáznál is több pályamű
érkezett be.7 A zsűri végül a komoly szakmai múlttal rendelkező New York-i Weiss/Manfredi
tervezőiroda pályázatát ítélte a legjobbnak. A Marion Weiss és Michael Manfredi nevével
fémjelzett iroda terveiben igyekszik egyesíteni a tájépítészet, az építészet, az infrastruktúra és
a művészet elemeit. A terveik alapján készült épületekkel, emlékművekkel, táj- és
városépítészeti alkotásokkal az Egyesült Államok több nagyvárosa mellett Kanadában, sőt
Dél-Koreában is találkozhatunk.8

A koncepció

A tervezőpáros egy sajátos, „Z” betűre emlékeztető, cikcakkos elrendezésű koncepciót

dolgozott ki. A kialakítás több szempontból is előnyös: egyrészt fokozatosabban hidalja át a
szintkülönbséget, másrészt – a direkt kialakításhoz képest – jóval hosszabb, 9 elnyújtottabb és
változatosabb sétaútvonalat kínál a park látogatói számára. A „Z” szárai a város, illetve a
környék nevezetes pontjai felé irányulnak: nyugatra találhatók az Olympic Mountains csúcsai,
délre a teherkikötő a hatalmas toronydaruival, illetve (a kikötő hátterében) a festői Mount
Rainierrel.

1. kép

6
Huber, p. 6.
7
Olympic Sculpture Park. Weiss/Manfredi Architecture / Landscape / Urbanism. Architect Magazine – The
journal of the american institute of architects, September 20, 2012 (www.architectmagazine.com/project-
gallery/olympic-sculpture-park) (Hozzáférés: 2017. 11. 02.)
8
Wikipedia – Weiss/Manfredi (https://en.wikipedia.org/wiki/Weiss/Manfredi) (Hozzáférés: 2017. 11. 02.)
9
Az útvonal teljes hossza 2.200 láb (670 m). A „Z” szárai mentén egymástól 30 láb (kb. 9 m) távolságra
világítótesteket állítottak fel, ezáltal – az éjszakai világítás biztosítása mellett – sajátos ritmust is adtak az
ösvényeknek. (Lásd: Olympic Sculpture Park. Weiss/Manfredi Architecture / Landscape / Urbanism. Architect
Magazine – The journal of the american institute of architects, September 20, 2012
(www.architectmagazine.com/project-gallery/olympic-sculpture-park) (Hozzáférés: 2017. 11. 02.))

2
A tervezők szabadkézi rajza, amely utal az áthidalandó szintkülönbségre (a rajz bal szélén), látható rajta a főút és
a vasúti pálya, illetve már berajzolták a „Z” alakú parkkialakítást is, bejelölve a látogatók haladási irányát (piros
nyilak). (Forrás: weissmanfredi.com)

A „Z” alakú topológia biztosítja a tengerpart és a város közötti szintkülönbség

áthidalását. A part felé mutató szár egyben felüljáróként is funkcionál, és a köz- és vasúti
forgalom megszakítása nélkül biztosítja a gyalogosok szabad átkelését az Elliott Avenue és a
vasúti pálya fölött.

2. kép
A „Z” középső szára, amely egyszersmind a főút és a vasút fölötti gyalogosforgalmat is biztosítja. A képen épp a
vasúti felüljáró látható. (Forrás: weissmanfredi.com) A felüljáró mentén látható, annak korlátjaként is
funkcionáló „színpompás sáv” egyébként maga is műalkotás: Teresita Fernández Felhőburok Seattle fölött
(Seattle Cloud Cover) című, 2006-ban elkészült alkotása.10

Az építés

A szennyezőanyag-mentesítés során eltávolított talajrétegek pótlására nagyjából 180–200 ezer

köbméter töltőanyagot használtak fel, melynek jelentős része éppen a múzeum Robert Venturi
által tervezett új épületének alapozása során kitermelt talaj volt.11 A töltőanyagot 15-20 cm
vastag, egymástól geotextíliával elválasztott rétegekben rendezték el és teraszos elrendezést
alakítottak ki.12
A szoborpark növényvilágát úgy válogatták össze, hogy az ide érkező látogató a vízpart
felé menet az északnyugat-amerikai vegetáció három jellegzetes képviselőjével is találkozik:
örökzöldekkel, lombhullató fákkal és természetesen a vízparti vegetációval. A parkban

10
Lásd: SAM brosúra.
11
Nicole Huber: Olympic Sculpture Park-Seattle, WA by Weiss/Manfredi Architecture/Landscape/Urbanism
[EDRA/Places Awards 2008 -- Design]. Places, 20(3), 2008. p. 9. (escholarship.org/uc/item/0m63s4h1)
(Hozzáférés: 2017. 11. 02.) (A továbbiakban: Huber.)
12
Huber, p. 10.

3
összesen mintegy 85 ezer(!) növény található,13 a vízelvezető rendszer pedig nemcsak
lelassítja az összegyűjtött csapadékvizet, hanem meg is szűri azt, mielőtt a tengerbe ömlene.14

3. kép
A tervezőiroda által készített ábrasorozat. Fent (balról jobbra): a tájépítészeti kialakítás és a szabadtéri szobrok, a
park infrastrukturális hálója és a környezetvédelemmel összefüggő technika (pl. a talajvízből történő
mintavételre szolgáló kutak). Alul (balról jobbra): a parkon belüli útvonalak, a csapadékvíz elvezetésére szolgáló
csatornarendszer, illetve a park és a város közösségi közlekedésének kapcsolata. (Forrás: weissmanfredi.com)

4. kép
Előtte és utána: a terület a munkálatok megkezdése előtt (balra) és a kész szoborpark (jobbra). (Forrás:
weissmanfredi.com)

13
WASLA Merit Award for General Design: Olympic Sculpture Park, Seattle, WA
(http://www.wasla.org/assets/olympicsculpturepark.pdf) (Hozzáférés: 2017. 11. 02.)
14
Anderson, p. 22.

4
Az építészet, a művészet és a természeti környezet találkozása

A 2007. január 20-án15 megnyitott parkba látogatók első állomáshelye az önmagában is

impozáns PACCAR Pavilon, egy 18.000 négyzetláb (1672 m 2) alapterületű acél-üveg épület.
A szinte minden irányból transzparens konstrukcióban a különböző állandó és időszaki
kiállításoknak helyet adó kiállító-terület mellett egy kávézó és egy szuvenírbolt is van.16

5. kép
A park bejáratánál található PACCAR Pavilon. (Forrás: weissmanfredi.com)

A pavilontól indul a „Z” felső „szárát” képező Mosely ösvény, amely mentén hét
szabadtéri szobor található.17 A középső szár, azaz a Benaroya ösvény mentén kiállított
szobrok és installációk között található a park egyik legjellegzetesebb szobra, Alexander
Calder 1971-ben készült A sas (The Eagle) című alkotása.18

15
Wikipedia – Olympic Sculpture Park (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympic_Sculpture_Park) (Hozzáférés:
2017. 11. 02.)
16
Lásd: SAM brosúra.
17
Lásd: SAM brosúra.
18
Lásd: SAM brosúra.

5
 6. kép
A Moseley és a Benaroya ösvény találkozása. Jól megfigyelhetőek az egymástól szabályos távolságra elhelyezett
lámpatestek. A kép jobb szélén látható alkotás Alexander Calder A sas (The Eagle) című szobra. (Forrás:
weissmanfredi.com)

A Benaroya ösvény végén, a 70-es mólónál találhatjuk meg Louise Bourgeois két
szobrát: a három tagból álló Szemek (Eye Benches I, II, III; 1996–1997) című szoborcsoportot,
illetve a szökőkúttal keretezett Apa és fia (Father and Son, 2004–2006) címet viselő alkotást.
A „Z” alsó szára a tulajdonképp már a tengerparton haladó Foster Alapítvány ösvény
(Foster Foundation Parth), amely a 70-es mólót köti össze a Myrtle Edwards Parkkal.

6
 1. ábra
Az Olimpiai Szoborpark térképe. (Forrás: landezine.com)

Összefoglalás

A szoborpark több szempontból is kapcsolatteremtő funkcióval bír. Egyrészt összekapcsolja a

várost és a művészetet, a várost és a természet, illetve kapcsolatot teremt a természetes és a
mesterséges között is.19 Míg a korábban a területen álló ipari létesítmény gyakorlatilag elzárta
a város lakóit a tengertől, addig a park harmonikus összeköttetést biztosít a tengerpart és a
városi élettér között. A park mára a Seattle-i városkép ikonikus elemévé vált, s még a híres
Frommer útikalauz kiadója is azt írta róla, hogy „ez a legjobb dolog, ami Seattle-ben épült az
utóbbi években.”20

Felhasznált irodalom

Betsy Anderson: Reluctant City—A Brief Account of Environmental Design in Seattle. Part 3:
Reconciling Nature’s Outline. Washington Park Arboretum Bulletin, Fall 2016. pp. 18–23.
(https://www.arboretumfoundation.org/wp-content/uploads/2017/01/anderson_reluctant-city-
3.pdf) (Hozzáférés: 2017. 11. 02.)

Nicole Huber: Olympic Sculpture Park-Seattle, WA by Weiss/Manfredi

Architecture/Landscape/Urbanism [EDRA/Places Awards 2008 -- Design]. Places, 20(3),
2008. pp. 6–11. (http://www.escholarship.org/uc/item/0m63s4h1) (Hozzáférés: 2017. 11. 02.)

Olympic Sculpture Park. Weiss/Manfredi Architecture / Landscape / Urbanism. Architect

Magazine – The journal of the american institute of architects, September 20, 2012
(www.architectmagazine.com/project-gallery/olympic-sculpture-park) (Hozzáférés: 2017. 11.
02.)

Seattle Art Museum – Olympic Sculpture Park, Map & Guide

(https://www.seattleartmuseum.org/Documents/OSP%20Map%20and%20Guide.pdf)
(Hozzáférés: 2017. 11. 02.)

WASLA Merit Award for General Design: Olympic Sculpture Park, Seattle, WA
(http://www.wasla.org/assets/olympicsculpturepark.pdf) (Hozzáférés: 2017. 11. 02.)

Weiss/MAnfredi: Seattle Art Museum: Olympic Sculpture Park.

(www.weissmanfredi.com/project/seattle-art-museum-olympic-sculpture-park) (Hozzáférés:
2017. 11. 02.)

Wikipedia – Olympic Sculpture Park (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympic_Sculpture_Park)

(Hozzáférés: 2017. 11. 02.)

19
Huber, p. 7.
20
Wikipedia – Olympic Sculpture Park (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympic_Sculpture_Park) (Hozzáférés:
2017. 11. 02.)

7
Wikipedia – Weiss/Manfredi (https://en.wikipedia.org/wiki/Weiss/Manfredi) (Hozzáférés:
2017. 11. 02.)