Kassák Lajos
A ló meghal Az irodalmi kritika szerint Kassák fõ mûve A ló meghal a ma-
a madarak kirepülnek
Világirodalmi elõzményei között
meg kell említeni legalább egyet,
Apollinaire Égöv címû alkotását.
A huszonegy éves Kassák elõtt is
– a nagy elõdök nyomán – ott le-
begett a mûvelt Nyugat és Párizs
csábítása. „Az egész világot sze-
rettem volna megismerni, s egy
szép napon, nem tudván már el-
lenállni a kísértésnek, mint vala-
mi világ csavargója, gyalog neki-
indultam Párizsnak” – emlékszik
vissza 1963-ban. A titkos vágya-
kozást annak idején Simon Jolán
formálta szavakká: „Lássátok
fiúk, ha én nektek lennék, elmen-
nék Párizsba. Ott mégiscsak más
élet lehet, mint nálunk.” „S más-
nap délben – olvasható az önélet-
rajzi regényben – hármasban ki-
mentünk a hajóállomásra. Cso-
magok nélkül és minden nélkül.
Nyolcvanhárom krajcár volt a
zsebemben. Jegyet váltottunk
Pozsonyig – úgy határoztunk,
hogy onnan aztán gyalog me-
gyünk tovább. Elbúcsúztunk az
asszonytól, aki a Gödröst is meg-
csókolta. A hajóból integettünk
és kiabáltunk ki a partra. Úgy lát-
tuk, hogy sír. Aztán harangoztak
és sípoltak, és a hajó lomha, ne-
hézkes mozgással megindult ve-
lünk a Dunán fölfelé. Csütörtök
délután hat óra volt.”
106 AZ AVANTGÁRD IRODALMÁBÓL
darak kirepülnek (1922). Eredetileg a 2×2 elnevezésû folyó-
iratban jelent meg – folyamatosan, lapszéltõl lapszélig szedve,
nem verssorokba tördelve; az egyes részeket csillagok különí-
tették el egymástól.
Mûfaját tekintve szokták poémának, önéletrajzi költemény-
nek, lírai eposznak is mondani.
A ló meghal… epikus felszíne szerint önéletrajzi elbeszé-
lés, az 1909-es nyugat-európai út leírása. Szerkezeti rendjét is
a kronológia szabja meg. Csupán a legelején – az indulás után
– az apára való visszaemlékezés ékelõdik be a történet vo-
nalszerû elõrehaladásába. Egyébként pontosan megjelöli a
„csavargás” egyes állomásait: városokat, utcákat, épületeket. –
A „cselekményes” felszín mögött azonban egy másik, egy
belsõ történés bontakozik ki, s ez állandóan fölébe kereke-
dik a külsõ eseményeknek. Az utazás valójában a költõ ön-
maga keresésének útja század eleji nagy kóborlásainak
tükrében. A mindenáron Párizsba törekvõ fiatalember e kalan-
dozások során érik költõvé, s jut el annak a felismeréséhez,
hogy a világot majd Oroszország, a várt orosz forradalom fog-
ja megváltani. A hosszú költemény himnikus csúcspontja
– valóban egyetlen lendülettel kellene elolvasni! – annak a
brüsszeli politikai vitaestnek a felidézése, amely végül az éjféli
„orosz gyûléssel” zárul. A „világ embercsuszpejzában” együtt
voltak Európa minden nációjának nyomorgói, proletárjai, s
„mindenki tudta már nem lehet messze isten órája”. És „semmi két-
ség az asztrakháni péklány vagy a szentpétervári szajha egy napon
meg fogja szülni az új embert”, mert „oroszország a forradalom vörös
tavaszával viselõs”. Ezt a szerkezeti tömböt a remény bizonyos-
sága lelkesíti át: az Oroszországba vetett „vallásos” hit, a dosz-
tojevszkiji messianizmus járja át a lelkeket. A jövõ esemé-
nyeinek ez az elképzelése, átélése katartikus megtisztulásban
részesíti a kóborlókat: „ezen az éjszakán nem ittunk pálinkát
megmostuk a lábunkat és nem gondoltunk szerelemre.”
A mû 1921–22-ben született Kassák bécsi emigrációja ide-
jén, a benne elõforduló külsõ események viszont 1909-ben
A mû nem könnyû olvasmány:
többször is végig kell olvasni,
hogy lassanként feltárja titkait.
Az avantgárd egyes irányzatait
elméletileg még el lehet különí-
teni egymástól, a gyakorlatban
(a konkrét mûvekben) ez szinte
lehetetlen.
Lásd Berzsenyi: A közelítõ tél –
„Oh, a szárnyas idõ hirtelen elre-
pül, / S minden míve tünõ szár-
nya körül lebeg!”
A következõ sorban ennek az ér-
zelemnek éppen az ellenkezõje
merül fel.
történtek. A fiatalkori emlékeket idézõ visszatekintés egy-
másra „úsztatja” a reális és irreális elemeket, a konkrétat és az
elvontat, a tragikus és a humoros mozzanatokat. De ebben a
visszaemlékezésben ott rejtõzik a búcsú is, a kiábrándulás visz-
szafogott keserûsége is: búcsú az ifjúságtól, búcsú az utópisz-
tikus világmegváltástól meg a Párizsban való csalódás: „én lát-
tam párizst és nem láttam semmit.” A „nikkel szamovárral” együtt
az orosz forradalomhoz fûzött felfokozott álmok is elrepül-
tek. Az utolsó két sor a magára talált személyiség maradan-
dóságát és a kaland elmúlását állítja szembe egymással: „én
KASSÁK LAJOS vagyok s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár”.
Sajátos összetettség jellemzi a mûvet. Az avantgárd min-
den törekvése, provokatív szándékossága és nyelvi akroba-
tikája föllelhetõ benne: hiányzik a központozás, fügét mutat a
helyesírásnak; félbehagyott, hiányos mondatok vegyesen for-
dulnak elõ realista módon megszerkesztett szövegrészekkel:
a futurista „szabad szavak” társaságában fel-feltûnik a dadaista
értelmetlen halandzsa is; az argóból ismert közönségesség
gyakran egybemosódik a pátosz lelkesültségével.
Kassák képei Ady szimbólumrendszerénél is bonyolul-
tabbak, sûrítettebbek: a szövegben a szavaknak egyszerre,
együtt jelenik meg az elsõdleges és az átvitt értelme is.
Figyeljük meg a legelsõ sort! „Az idõ nyerített akkor azaz pa-
pagájosan kinyitotta a szárnyait mondom széttárt vörös kapu”. Az
alanyhoz (idõ) mint elvont fogalomhoz két, konkrét cselek-
vést kifejezõ igei állítmány kapcsolódik: nyerített – kinyitotta.
Ha csak a szavak elsõdleges jelentését vesszük, a közlés értel-
metlenné válik. De a nyerít szó áttételes értelmében benne rej-
lik a fiatal csikó derûs hangadása, vidám „nevetése”, az új élet-
szakasz harsány hírül adása. – A „kinyitotta” szóhoz kapcsoló-
dik a „szárnyait” tárgy, de rögtön ide értendõ a széttárt kapu
szárnya is. (Az alany továbbra is az idõ.) Közönséges, ismert
metafora: az idõ száll, repül, tehát szárnyai vannak. A szárny
szónak Kassáknál egyszerre jelenik meg elsõdleges (a madár –
papagáj – szárnya) és átvitt jelentése (a széttárt kapu szárnya).
S mindkettõ tarka, élénk színekben – „papagájosan” – pom-
pázik.
Mindezek után az olvasó tudatában körülbelül ez bonta-
kozik ki: a „csavargás” elsõ lépései elõtt megszólaltak az új
életszakasz indulást jelzõ harsonái; a nagyvilág megismerése
elõtt kitárultak a jövendõ kapuszárnyai; s a versbéli én szá-
mára mindez a türelmetlen várakozás örömteli érzésével telik
meg.
A kritikai közmegegyezés kiemeli Kassák fölényes szer-
kesztõ tudását, a költemény tudatos megszerkesztettségé-
nek érdemét.
Kassák Lajos 107