Szent László király

I. Születése, ifjúkora
László Lengyelországban született 1040 körül, a száműzetésben ott élő Béla herceg (I. András
(1046-1060) öccse, később I. Béla (1060-1063) magyar király) második fiaként. Anyja Richeza
lengyel hercegnő, II. Miciszláv lengyel király leánya (leányágon II. Ottó császár dédunokája).
Két fiútestvére közül bátyja, Géza 1074-1077 között I. Géza néven lett magyar király;
lánytestvérei közül Zsófia Ulrik weimari őrgrófhoz ment feleségül, míg Ilona Zvonimir horvát
király felesége lett.
Nem sokkal azután, hogy I. Andrást - László nagybátyját - 1046-ban királlyá koronázták, az
új király hatalmának stabilizálása érdekében hazahívta öccsét, Bélát, így az ifjú László is
hazatérhetett családjával Magyarországra. András és Béla megosztozik a hatalmon (Béla dux-
ként támogatja bátyját (dukátus)), s megegyeznek abban is, hogy András halála esetén Béla lesz a
király.
A helyzetet azonban megváltoztatja, hogy Andrásnak 1052-ben fia születik. Salamon
eljegyzi Henrik lányát, Juditot (Jutta); esküvőjükre 1058-ban kerül sor, melyet hamarosan követ
Salamon megkoronázása, ezzel az eredetileg kijelölt Béla helyett Salamon válik András
örökösévé. 1059-ben játszódik le a híres várkonyi jelenet („korona és kard”) is: András
Tiszavárkonyban válaszút elé állítja Bélát, aki - mivel egy ispán megsúgja neki, hogy ha a
koronát választja, elveszejtik - a királyi hatalmat szimbolizáló korona helyett a hercegi hatalmat
jelentő kardot választja.
Béla ezt követően Lengyelországba menekül (útjára fia, László is elkíséri), s apósától
harcosokat kér a trón megszerzése érdekében. Eközben I András IV. Henriktől kér segítséget, az
összecsapásra 1060-ban a Tisza mellett kerül sor és András vereségével végződik. András
megsérül, Béla a zirci udvarházba viteti, ahol a gondatlan bánásmód következtében belehal
sérüléseibe, később a tihanyi apátságban temetik el. Salamon és családja elmenekül.
I. Béla (1060-1063) uralkodásának végére egy tragikus baleset tesz pontot. IV. Henrik
1063-ban hadsereget indít Salamon megsegítésére. Bélára hadba indulása előtt dömösi kúriájában
rászakad a trónszék. A hagyomány szerint a súlyosan sebesült királyt szekéren viszik a nyugati
határszélre, de még a csata előtt meghal. Szekszárdon temetik el; fiai - Géza, László és Lampert -
Lengyelországba menekülnek és a lengyel királytól kérnek segítséget.
Salamon (1063-1074) trónra kerülése után IV. Henrik csapatai kivonulnak, de visszatér
Géza herceg és hadserege, ennek következtében Salamon ismét menekülni kényszerül. A feleket
végül Dezső püspök békíti meg: Salamon király marad, Géza megkapja a dukátust és ő teszi
unokaöccse fejére a koronát. Az 1064 januárjában Győrött megkötött béke 1071-ig biztosítja a
nyugalmat a király és a hercegek között, ebben az időszakban befejeződik a belpolitikai
konszolidáció. 1064-71 között Gézához hasonlóan László is jó viszonyban állott Salamon
királlyal. László - feltehetően - Géza herceg megbízásából már 1064 elejétől a dukátus bihari
részét igazgatta.

1
II. László herceg - a kerlési csata hőse
Salamonnal és Gézával együtt László is részt vett 1068-ban az országba betörő kun-besenyő
csapatok elleni harcokban. A kerlési csatában kitűnt személyes bátorságával azáltal, hogy -
súlyos sebesülése ellenére - egy menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával,
üldözőbe vett, legyőzte, és a leányt kiszabadította. E hőstette valóságos legendával fonta körül
alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán (pl. Derencs, Székelyderzs)
megfestették.
Mivel a besenyőket feltehetőleg a nándorfehérvári bizánci helyőrség uszíthatta a
magyarokra, ezért 1071-ben megtorlásra kerül sor. Nándorfehérvárt elfoglalják, az ostromnál
László is jelen van. Viszály keletkezik viszont a király és a hercegek között: a dukátus
megszerzésére törekvő Vid ispán javaslatára a zsákmányt nem három, hanem négy részre osztják,
melyből egy részt az ispán kap; további oka az ellentét erősödésének az is, hogy a
nándorfehérvári helyőrség nem Salamonnak, hanem Gézának adja meg magát.
A bizánciak 1072-ben rövid időre visszafoglalják Nándorfehérvárt, erre Salamon hadjáratot
vezet a Balkánra (már csak Géza herceg kíséri el az uralkodót, László csapataival a Nyírségből
figyelte az eseményeket, hogy szükség esetén Géza segítségére siessen). Visszafoglalják
Nándorfehérvárt a magyar sereg egészen Nisig nyomul előre. Az 1073-as év a kötélhúzás
jegyében telik; 1073-1074 fordulóján László bátyja képviseletében orosz földön és
Csehországban járt.
Míg László Csehországból kér segítséget, Salamon német segédcsapatok által támogatott
hadai Kemejnél legyőzik Géza seregét. Az újabb összecsapásra már László visszatérése után
Mogyoródnál kerül sor 1074. március 14-én. Itt a hercegek ekkor már döntő győzelmet aratnak,
Salamon Moson és Pozsony vidékére kénytelen menekülni, ahol továbbra is királyként uralkodik.
A mogyoródi csata után I. Géza (1074-1077) lesz az ország új királya. 1074 nyarán IV.
Henrik megpróbálkozik Salamon újbóli trónra ültetésével, sikertelenül (László ekkor Nyitránál
Salamon ellen harcol); Salamon még addig megtartott területeinek egy részéről is kénytelen
lemondani. Géza királyként, László duxként uralkodik, a testvérek (Géza, László és Lampert)
viszonya mindvégig harmonikus marad.
Géza mélyen vallásos (váci székesegyház befejezése, garamszentbenedeki apátság
alapítása). VII. Gergely békére és az eredeti állapotok visszaállítására próbálja meg rávenni Gézát
és Salamont, levelében Salamont Magyarország királyának, Gézát hercegnek nevezi (az 1075-
ben kiadott garamszentbenedeki oklevélben Gézát a magnus címmel jelölik (a szó jelentése
bizonytalan, király méltóságot és személynevet egyaránt takarhat)). Megindulnak a tárgyalások, s
mivel Vid ispán a mogyoródi csatában meghalt, ezért Géza is hajlandó lenne az egyességre, ám
ennek megkötését 1077-ben bekövetkező halála végül meggátolja.

III. László, a király

Miután 1077 tavaszán I. Géza király váratlanul elhunyt, helyét a főurak és egyházi vezetők
egyöntetű támogatását élvező László herceg vette át. Az eredeti felségjelvényekkel ekkor még
nem rendelkező Lászlót görög eredetű koronával koronázták meg.
Uralkodása első felében László számára a legnagyobb problémát az ország nyugati végein
tartózkodó Salamon jelentette, aki IV. Henrik pártfogását élvezte. Mivel ekkoriban zajlik az
invesztitúraharc - VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár küzdelme - László a pápa, ill. a VII.
Gergelyt támogató német erők oldalára áll. 1079-ben feleségül veszi a IV. Henrikkel szemben

2
ellenkirálynak választott Rudolf sváb herceg lányát, Adelhaidot. VII. Gergely már királynak
nevezi Lászlót („Téged méltán kell más királyoknál jobban és különlegesebben szeretnünk”).
1081-ben sikerült békés úton megegyeznie Salamonnal: Lászlóé lett az egész ország feletti
törvényes uralom, míg Salamon királyi eltartást kapott a hatalomról való lemondása fejében. A
Salamontól megszerzett koronával Magyarország királyává koronázták.

III. 1. Egyházpolitikája
László István óta a legjelentősebb egyházpolitikát folytató király. István hozta létre a
legalacsonyabb és legmagasabb egyházi egységeket (plébánia-püspökség), a köztes szerveket és a
szerzetespapság szerveit László alakítja ki. Horvátország elfoglalása (1091) után Zágrábban
püspökséget alapít, a bihari püspökséget Nagyváradra, a nemzetközi kereskedelmi út mellé
helyezi át, ahol székes káptalant is alapít. A kalocsai érseki központot Bácsra helyezi át.
A káptalanok széleskörű, országos elterjesztése is az ő nevéhez fűződik. Ugyancsak ő
alakítja ki az esperességek (több plébániát összefogó egyházkormányzati egységek) és
főesperességek (több esperességet összefogó egyházkormányzati egységek) hálózatát.
Apátságokat is alapít, pl. 1091-ben Somogyvárott, míg Bátán, Kolozsmonostoron és Szentjobbon
monostort alapít (itt, Mercurius őrkanonok birtokán találták meg Szent István felemelés után
eltűnt jobb kezét).
1083-ban kerül sor István, Gellért és Imre szentté avatására (a szentté avatás ekkor még
királyi jog, csak az 1080-as évek közepétől kell hozzá pápai jóváhagyás) és a zobori remeték
(András-Zoerard és Benedek) kanonizálására. István sírkövét a legenda szerint csak azután tudják
leemelni a sírról, hogy László kiegyezik Salamonnal (akit 1082-es, ellene szőtt összeesküvése
után fogságba vetett) és szabadon engedi őt. A testek felemelésére leendő névnapjaikon kerül sor
(a Csanádon eltemetett Gellértére júniusban, Istvánéra augusztusban, Imréére novemberben). Az
új szentek névünnepeit az 1092-es szabolcsi zsinaton már mint kötelező ünnepet említik.

III. 2. Törvényei
Igen fontos szerepet töltött be uralkodásában az igazságszolgáltatás újjárendezése. Az évtizedes
testvérharcban és az egyéb belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje.
Különösen elhatalmasodott a tolvajlás, és meglazultak az erkölcsi életet szabályozó törvények.
László uralkodásának második évében, 1078-ban Pannonhalmán a papság és előkelők
jelenlétében szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Az 1085
táján hozott újabb törvénykönyvből az tűnik ki, hogy a szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s
egyiket-másikat enyhíteni lehetett.
A kor szelleme, másrészt László nagy tekintélye és egyházias gondolkodása hozta magával,
hogy az egyháziak életviszonyainak szabályozásába is belenyúlt. Az 1092-ben Szabolcsba
összehívott zsinaton intézkedtek a papok házassága ügyében, tilalmazták az egyházi javak
elidegenítését, s rendezték az ünnepek és böjtök megtartását. Ugyanez a zsinat büntetéssel sújtja a
pogány szokásoknak hódolókat, és szabályokat léptet életbe az erkölcsi élet védelmére, mind a
házasságon belül, mind azon kívül.

3
III. 3. Külpolitikája
Salamon 1081-ben - miután Lipót osztrák őrgróf is fellázad IV. Henrik ellen - behódol
Lászlónak, majd 1082-ben összeesküvést sző, mire Visegrádon börtönbe zárják, s csak 1083-ban
szabadul. Előbb IV. Henrikhez, majd a Balkánra vonul a besenyőkhöz. Kutesk besenyő vezérnek
felajánlja, hogy neki adja Erdélyt és feleségül veszi a lányát, majd 1085-ben Ung és Borsova
területén betörnek az országba. Ám László rájuk rontott, s a kunok úgy menekültek, mint „tépett
tollú vadkacsák a keselyűk csőrétől”.
Az 1080-as évek végétől, ill. az 1090-es évek elejétől azonban László felhagy a feltétlen
pápabarát politikájával (előbb Salamon, majd Adelhaid is meghal, ezzel érvényét veszti a sváb
szövetség). 1091-ben húgát, Ilonát segítve elfoglalja Horvátországot, ezzel tovább romlik
viszonya a pápasággal (Zvonomir horvát király a pápától koronát kapva a pápa hűbérese lett). A
horvát hadjárat alatt Kapolcs kun-besenyő vezér csapatai betörnek Magyarországra, de a
Horvátországból visszatérő László a Pogáncs-folyónál visszaveri őket, s az ezt követően, Ákos
vezér irányítása alatt érkező csapatokat is sikerül legyőznie az Al-Dunánál.
1092-ben László már a német császárral kötött szövetséget, aki elfogadta a magyar uralmat
Horvátország felett, ahol Álmos lett a király. Horvátország pacifikálása után 1092-ben Vaszilkó
orosz fejedelem ellen indít támadást (a kunok támogatásának megtorlásáért). 1094-ben
Wladislaw Herman kérésére körülzárja a lengyel fejedelemnek engedetlen Krakkó városát (ld.
Szent László legenda, a csizmákban összehordott földre szórt liszt), a város hosszú ostrom után
megadja magát. 1095-ben cseh hadjáratra indul, de megbetegszik, kénytelen visszafordulni és
július 29-én meghal. Teste egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott, később Váradon
helyezték végső nyugalomra.

IV. Trónutódlás
A trónutódlás viszály forrása, nem tudjuk biztosan, hogy László kit jelölt utódjául. A történetírás
szerint unokaöccsét, a hozzá kinézetben és habitusban is hasonlító Álmost jelölte utódjául (aki a
horvát király címét is bírta). Másik unokaöccsét, Kálmánt papi pályára szánta (ami egyenlő a
trónöröklésből való kizárással). A trónra végül Kálmán (ekkor már váradi és/vagy egri püspök)
került, támogatottságát bizonyítja az is, hogy az 1095-1096-os nagy próbatétel (a keresztes hadak
átvonulása) idején nyoma sincs trónharcoknak.
I. László jól szervezett, konszolidált keresztény államot hagyott utódjára, Könyves
Kálmánra. Érdemeit és nagyságát az utókor is elismerte, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy
1192. június 27-én III. Béla magyar király kezdeményezésére, III. Kelemen pápa engedélyével,
Gergely bíboros jelenlétében szentté avatták.

A felhasználás lehetőségei az általános, ill. középiskolai oktatásban

Szent László kétségtelenül az egyik legnépszerűbb a középkori magyar királyok közül; életrajza,
a róla szóló mondák, katonai pályafutásának, uralkodásának története, stb. olyan témák, melyek
mind a normál tanórák, mind szakköri foglalkozások keretében eredményesen feldolgozhatók.
A munkát nagyban segíti, ha az egyes témákat/résztémákat a tanulók önállóan, kiselőadás
és/vagy házi dolgozat keretén belül dolgozhatják fel. A felkészülés segítése érdekében különösen
fontos és szükséges, hogy a tanulókat az önálló információfeldolgozás (legyen az akár könyvtári,
ill. főleg internetes kutatás is) megkönnyítése érdekében megfelelő és gondosan kiválasztott

4
szakirodalmi jegyzék rendelkezésre bocsátásával segítsük. Az utóbbi években ugyanis számos
olyan cikk, tanulmány, stb. vált hozzáférhetővé az Internet segítségével, melyek - finoman
fogalmazva - nem éppen a hivatalos történettudomány álláspontját tükrözik.
A téma ilyetén feldolgozása nemcsak a történelem, hanem más tantárgyak tanulását is
segítheti. A világhálón történő keresés, információgyűjtés az informatika, míg - megfelelő szintű
nyelvtudás meglétét már feltételezve - idegen nyelvű weboldalak, kiadványok, stb. gyűjtése és
felhasználása a nyelvtanítás/nyelvtanulás terén bizonyulhat hasznosnak.

Felhasznált irodalom

1., Nyomtatott

Györffy György: Szent László. In: László király emlékezete. Antológia, tanulmányok,
dokumentumok. Válogatta: Kurcz Ágnes. Magyar Helikon, Budapest, 1977. 7-20. oldal
Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. Panoráma, Budapest, 1981.
Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Zrínyi, Budapest, 1986.
Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Osiris, Budapest, 1998.
Kristó Gyula: A tizenegyedik század története. Pannonica Kiadó (Magyar Évszázadok sorozat),
Budapest, 1999.
Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Móra, Budapest, 2001.
Engel Pál: Beilleszkedés Európába. A kezdetektől 1440-ig. História - Holnap Kiadó (Magyarok
Európában sorozat), Budapest, 2003.

2., Elektronikus

Szent László törvényei: Az I. László korabeli egyházi zsinat határozatai (Az ún. I. törvénykönyv)
http://www.angelfire.com/zine/pantagruel/LaszloI.htm
Szent László törvényei: Az ún. II. törvénykönyv
http://www.angelfire.com/zine/pantagruel/LaszloII.htm
Szent László törvényei: Az I. László III. dekrétumának tartott törvény
http://www.angelfire.com/zine/pantagruel/LaszloIII.htm
Gerics József - Ladányi Erzsébet: Szent László „csodás” tettei krónikáinkban. Magyar
Könyvszemle 2001/1.szám
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00028/0005-214.html
Szent László király
http://www.katolikus.hu/szentek/0627-92.html