Summa Theologiae Kérdései A Jogról PDF

AQUINÓI SZENT TAMÁS
A SUMMA
THEOLOGIAE
KÉRDÉSEI
A JOGRÓL
SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

AQUINÓI SZENTTAMÁS
A Summa Theologiae kérdései a jogról
JOGFILOZÓFIÁK
Szerkeszti
D R . VARGA C S A B A
SAINT THOMAS A Q U I N A S
The Questions of Summa Theologiae relating to Law

(I-II, qq. 90-108 & II-II, qq. 57-62)
AQUINÓI SZENT TAMÁS
A SUMMA THEOLOGIAE
KÉRDÉSEI A JOGRÓL
SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

az Apostoli Szentszék Könyvkiadója
Budapest 2 0 1 1
Summa Theologiae I II, qq. 9 0 - 1 0 8 & II-II, qq. 5 7 - 6 2
Fordította
T U D Ó S TAKÁCS JÁNOS
A fordítást ellenőrizte
D R . JUHÁSZ GÁBOR T A M Á S
Az Európai Unió „ C U L T U R E 2000"

Szent Tamás oktatási programja
(S[aint]T[homas]E[ducation]P[rojectJ CH-A1-1-300/2004,
WEB-oldala: <http://www.thomasinternational.org/hu/projects/step/step.htm>)
magyar koordinációjának keretében és pénzügyi támogatásának köszönhetően
(az ennek körében összeállított bibliográfiával együtt), valamint
a P á z m á n y Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara
további pénzügyi támogatásának köszönhetően
Szerkesztette
VARGA C S A B A
ISBN 978 963 277 240 0
ISSN 0565-0349
Szent István Társulat

1053 Budapest, Veres Pálné utca 24.
www.szit.katolikus.hu
Felelős kiadó: dr. Rózsa Huba alelnök
Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató
Készült a budapesti Akaprint Nyomdában
Felelős nyomdavezető: Freier László igazgató
TARTALOM
Prima Secundae
XC. kérdés A TÖRVÉNY LÉNYEGÉRŐL 3

1. szakasz Vajon a törvény az észhez tartozik-e? 3
2. szakasz A törvény céljáról 4
3. szakasz A törvény okáról 5
4. szakasz A kihirdetésről 6
XCI. kérdés A TÖRVÉNYEK KÜLÖNBÖZŐSÉGÉRŐL 7

1. szakasz Vajon van-e valamilyen örök törvény? 8
2. szakasz Vajon van-e valamilyen természettörvény? 9
3. szakasz Vajon van-e valamilyen emberi törvény? 10
4. szakasz Vajon van-e valamilyen isteni törvény? 11
5. szakasz Vajon csak egy törvény van-e, vagy több? 13
6. szakasz Vajon van-e a bűnnek valamilyen törvénye? 14
XCII. kérdés A TÖRVÉNY HATÁSAIRÓL 16

1. szakasz Vajon a törvény hatása-e jóvá tenni az embereket? 16
2. szakasz Vajon a törvénynek ezek-e a hatásai: kormányzás, tiltás,
engedélyezés és büntetés, ahogy a jogász m o n d j a ? 18
XCIII. kérdés AZ Ö R Ö K T Ö R V É N Y R Ő L 19
1. szakasz Mi az örök törvény? 20
2. szakasz Vajon mindenki számára ismert-e? 21
3. szakasz Vajon minden törvény belőle származik-e? 23
4. szakasz Vajon a szükségszerű dolgok alá vannak-e vetve
az örök törvénynek? 24
5. szakasz Vajon az esetleges természeti dolgok alá vannak-e vetve
az örök törvénynek? 25
6. szakasz Vajon minden emberi dolog alá van-e vetve neki? 27
XCIV. kérdésA TERMÉSZETTÖRVÉNYRŐL 29

1. szakasz
Mi a természettörvény? 29
2. szakasz
Mik a természettörvény parancsolatai? 30
3. szakasz
Vajon az összes erényes cselekedetek
a természettörvényhez tartoznak-e? 32
4. szakasz Vajon mindenki számára egy és ugyanaz-e
a természettörvény? 33
5. szakasz Vajon változhat-e? 35
6. szakasz Vajon kitörölhető-e az ember lelkéből? 37
VI TARTALOM
X C V . 1kérdés A Z EMBERI T Ö R V É N Y R Ő L 38
1. szakasz A hasznosságáról 38
2. szakasz Az eredetéről 40
3. szakasz A tulajdonságairól 41
4. szakasz A felosztásáról 43
XCVI. kérdés A Z EMBERI T Ö R V É N Y H A T A L M Á R Ó L 45

1. szakasz Vajon egyetemes érvénnyel kell-e emberi törvényt h o z n i ? 45
2. szakasz Vajon az emberi törvénynek minden bűnt
féken kell-e tartania? 46
3. szakasz Vajon minden erényes cselekedetet el kell-e rendelnie? 48
4. szakasz Vajon lelkiismereti fórumon kötelezi-e az embert? 49
5. szakasz Vajon minden e m b e r alá van-e vetve
az emberi törvénynek? 50
6. szakasz Vajon a törvény alattvalóinak szabad-e a törvény szavaitól
eltérően cselekedniük? 52
XCVII . kérdés A T Ö R V É N Y E K V Á L T O Z Á S Á R Ó L 53
1. szakasz Vajon az emberi törvény változhat-e? 53
2. szakasz Vajon mindig változnia kell-e, amikor valami jobb
kínálkozik? 55
3. szakasz Vajon eltörli-e a szokás, és van-e a szokásnak törvényereje? 56
4. szakasz Vajon a vezetők felmentése által változnia kell-e
az emberi törvény alkalmazásának? 57
XCVIII. kérdés A RÉGI T Ö R V É N Y R Ő L 59

1. szakasz Vajon a régi törvény jó-e? 59
2. szakasz Vajon Istentől való-e? 61
3. szakasz Vajon az angyalok közvetítésével adta-e Isten? 62
4. szakasz Vajon mindenki s z á m á r a adta-e? 64
5. szakasz Vajon mindenkit kötelez-e? 65
6. szakasz Vajon megfelelő időben lett-e adva? 67
XCIX. kérdés A RÉGI T Ö R V É N Y P A R A N C S O L A T A I R Ó L 68

1. szakasz Vajon a régi törvénynek több parancsolata van-e,
vagy csak egy? 68
2. szakasz Vajon a régi törvény tartalmaz-e erkölcsi parancsolatokat? 69
3. szakasz Vajon az erkölcsi parancsolatokon kívül tartalmaz-e
ceremoniális parancsokat? 71
4. szakasz Vajon tartalmaz-e ezeken kívül ítélkezési parancsolatokat? 72
5. szakasz Vajon e hármon kívül tartalmaz-e valamilyen más
parancsolatokat? 74
6. szakasz A módról, ahogy a régi törvény az említettek követésére
vezetett 75
C. kérdés A RÉGI T Ö R V É N Y ERKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 77

1. szakasz Vajon a régi törvény minden erkölcsi parancsa
a természettörvényhez tartozik-e? 77
2. szakasz Vajon a régi törvény erkölcsi parancsolatai
az összes erényes cselekedetekkel kapcsolatosak-e? 79
TARTALOM VII
3. szakasz Vajon a régi törvény összes erkölcsi parancsolatai

visszavezethetők-e a Tízparancsolatra? 80
4. szakasz A Tízparancsolat parancsainak megkülönböztetéséről 81
5. szakasz A számukról 83
6. szakasz A sorrendjükről 86
7. szakasz A megfogalmazási módjukról 88
8. szakasz Vajon adható-e alóluk felmentés? 89
9. szakasz Vajon az erény követésének módja parancs tárgyát
képezi-e? 92
10. szakasz Vajon a szeretet módja parancs tárgyát képezi-e? 93
11. szakasz Más erkölcsi parancsolatok megkülönböztetéséről 95
12. szakasz Vajon a régi törvény erkölcsi parancsolatai
megigazulttá tesznek-e? 97
Cl. kérdés A CEREMONIÁLIS PARANCSOKRÓL ÖNMAGUKBAN 99

1. szakasz Mi a ceremoniális parancsok értelme? 99
2. szakasz Vajon jeltermészetűek-e? 100
3. szakasz Vajon többnek kellett-e lennie? 102
4. szakasz A felosztásukról 104
CIL kérdés A CEREMONIÁLIS PARANCSOK OKAIRÓL 105

1. szakasz Vajon van-e oka a ceremoniális parancsoknak? 106
2. szakasz Vajon van-e szószerinti okuk, vagy csak jelzésszerű
értelmük van? 107
3. szakasz Az áldozatok okairól 108
4. szakasz A szentségek okairól 114
5. szakasz A szent dolgok okairól 123
6. szakasz A rendelkezések okairól 134
CIII. kérdés A CEREMONIÁLIS PARANCSOK IDŐTARTAMÁRÓL 142

1. szakasz Vajon a törvény adása előtt voltak-e ceremoniális
parancsok? 142
2. szakasz Vajon a törvény idején volt-e megigazulttá tevő erejük? 144
3. szakasz Vajon megszűntek-e Krisztus eljöttével? 146
4. szakasz Vajon halálos bűn-e megtartani azokat Krisztus után? 148
CIV. kérdés AZ ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K R Ó L 151

1. szakasz Mik az ítélkezési parancsok? 151
2. szakasz Vajon jeleznek-e valamit? 152
3. szakasz Az időtartamukról 153
4. szakasz A felosztásukról 155
CV. kérdés AZ ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K É R T E L M É R Ő L 156

1. szakasz A vezetőkre vonatkozó ítélkezési parancsok értelméről 156
2. szakasz Az emberek együttélésére vonatkozó ítélkezési parancsokról 159
3. szakasz A kívülállókra vonatkozó ítélkezési parancsokról 167
4. szakasz A családi érintkezésre vonatkozó ítélkezési parancsokról 170
CVI. kérdés AZ E V A N G É L I U M I T Ö R V É N Y R Ő L , A M E L Y E T
ÚJ T Ö R V É N Y N E K N E V E Z N E K , Ö N M A G Á B A N 174
VIII TARTALOM
1. szakasz Milyen az új törvény, vajon írott-e vagy belénk adott? 174

2. szakasz A z erejéről; vajon megigazultságot okoz-e? 175
3. szakasz A kezdetéről; vajon a világ kezdetétől fogva
adni kellett-e? " 177
4. szakasz A végéről; vajon a világ végéig érvényben lesz-e,
vagy más törvénynek kell-e a helyébe lépnie? 178
CVII. kérdés A Z ÚJ T Ö R V É N Y N E K A R É G I V E L VALÓ

ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRÓL 180
1. szakasz V a j o n az új törvény különbözik-e a régi törvénytől? 180
2. szakasz V a j o n az új törvény beteljesíti-e a régit? 183
3. szakasz V a j o n a régi törvény tartalmazza-e az újat? 185
4. szakasz Melyik a nehezebben megtartható, az új törvény-e,
vagy a régi? 187
CVIII. kérdés A Z O K R Ó L , A M I K E T AZ ÚJ T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z 188

1. szakasz V a j o n az új törvénynek bizonyos külső cselekedeteket
parancsolnia vagy tiltania kell-e? 188
2. szakasz V a j o n elégséges m ó d o n parancsolja vagy tiltja a külső
cselekedeteket? 190
3. szakasz V a j o n megfelelően okította-e ki az embereket a belső
actusokat illetően? 193
4. szakasz V a j o n megfelelően adott-e hozzá a parancsokhoz
tanácsokat? 196
Secunda Secundae
LVII. kérdés A JOGRÓL 201

1 . szakasz V a j o n a jog az igazságosság tárgya-e? 201
2. szakasz V a j o n megfelelően osztjuk fel a j o g o t természetjogra
és pozitív jogra? 203
3. szakasz V a j o n a nemzetek j o g a természetjog-e? 203
4. szakasz V a j o n az atyai j o g és az úr joga különleges jog-e? 204
LVIII. kérdés A Z IGAZSÁGOSSÁGRÓL 207

1. szakasz Mi az igazságosság? 208
2. szakasz V a j o n az igazságosság mindig a m á s h o z való
vonatkozásban áll-e? 209
3. szakasz V a j o n erény-e? 211
4. szakasz V a j o n az akaratban van-e, mint hordozóalanyban? 212
5. szakasz V a j o n egyetemes erény-e? 213
6. szakasz V a j o n amennyiben egyetemes erény, lényegét tekintve
azonos-e minden erénnyel? 214
7. szakasz V a j o n van-e részleges igazságosság? 216
8. szakasz V a j o n a részleges igazságosságnak van-e sajátos a n y a g a ? 217
9. szakasz V a j o n az igazságosság kapcsolatos-e a szenvedélyekkel.
vagy kizárólag a tevékenységekkel? 218
TARTALOM IX
10. s z a k a s z Vajon az igazságosság k ö z é p s ő értéke dologi k ö z é p s ő

érték-e? " 219
11. s z a k a s z Vajon az igazságosság actusa az-e, hogy m i n d e n k i n e k
megadni a m a g á é t ? 221
12. s z a k a s z Vajon az igazságosság kiemelkedik-e a többi e r k ö l c s i
erények k ö z ü l ? 222
LXIX. k é r d é s AZ I G A Z S Á G T A L A N S Á G R Ó L 223
1. s z a k a s z Vajon az igazságtalanság s a j á t o s bűn-e? 223
2. s z a k a s z Vajon az igazságtalan e m b e r sajátossága az-e, h o g y
igazságtalan dolgokat cselekszik? 224
3. s z a k a s z Vajon k é p e s - e valaki szándékosan elszenvedni
igazságtalanságot? 225
4. s z a k a s z Vajon az igazságtalanság neménél fogva halálos bűn-e? 227
LX. kérdés AZ Í T É L E T R Ő L 228

1. s z a k a s z Vajon az ítélet az igazságosság actusa-e? 228
2. s z a k a s z Vajon s z a b a d - e ítélni? 230
3. s z a k a s z Vajon g y a n ú alapján kell-e ítéletet mondani? 231
4. s z a k a s z Vajon a k é t e s dolgokat j ó h i s z e m ű e n kell-e é r t e l m e z n i ? 233
5. s z a k a s z Vajon az ítéletet mindig írott törvények alapján
kell-e m e g h o z n i ? 234
6. s z a k a s z Vajon a j o g b i t o r l á s elferdülné teszi-e az ítéletet? 235
LXI. k é r d é s AZ IGAZSÁGOSSÁG RÉSZEIRŐL 237

1. szakasz Vajon két f a j a van-e az igazságosságnak: az o s z t ó
és kölcsönös igazságosság? 237
2. s z a k a s z Vajon a z o n o s módon kapjuk-e meg a középső értéküket? 238
3. s z a k a s z Vajon az a n y a g u k e g y f o r m a - e , vagy k ü l ö n b ö z ő ? 240
4. s z a k a s z Vajon az igazságosság valamelyik fajában u g y a n a z - e
az igazságos, mint az e g y e n l ő mértékben v i s z o n z o t t ? 241
LXII. k é r d é s A VISSZATÉRÍTÉSRŐL 243

1. s z a k a s z Vajon m i n e k az actusa? 243
2. s z a k a s z Vajon az üdvösséghez szükséges-e minden e l v e t t dolgot
visszatéríteni? 245
3. szakasz Vajon s z ü k s é g e s - e többszörösen visszatéríteni? 246
4. s z a k a s z Vajon vissza kell-e téríteni azt, amit valaki n e m vett el? 247
5. s z a k a s z Vajon a n n a k számára kell-e visszatéríteni, a k i t ő l elvették? 248
6. szakasz Vajon az tartozik-e visszatéríteni valamit, aki elvette? 250
7. s z a k a s z Vajon tartozik-e ezzel valaki m á s ? 251
8. s z a k a s z Vajon a z o n n a l kell-e visszatéríteni? 253
Bibliográfia / Bibliography 255
I. Aquinói Szent Tamás / Saint Thomas A q u i n a s 255

II. Horváth Sándor / A l e x a n d e r Horváth 263
Prima Secundae
XC. KÉRDÉS
A TÖRVÉNY LÉNYEGÉRŐL - négy szakaszban
Ezt követően a ktilső cselekedetek lételveiről kell vizsgálatot folytatnunk. A rosszra

késztető külső lételv a Sátán, akinek a kísértő tevékenységéről az Első Részben 1 szól-
tunk. A jóra indító külső lételv pedig Isten, aki a törvény által tanít és a kegyelem által
segít minket. Ezért először a törvényről, másodszor a kegyelemről kell szólnunk. A tör-
vénnyel kapcsolatban először magát a törvényt általában, másodszor a részeit kell meg-
vizsgálnunk. A törvény általános vizsgálata során háromról kell beszélnünk: először
a lényegéről, másodszor a felosztásáról, harmadszor a hatásairól.
Az első kérdéskörrel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel:
Először: Vajon a törvény az észhez tartozik-e?

Másodszor: A törvény céljáról.
Harmadszor: A törvény okáról.
Negyedszer: A kihirdetéséről.
1. S Z A K A S Z . - V A J O N A T Ö R V É N Y AZ ÉSZHEZ T A R T O Z I K - E ?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény nem tartozik az észhez.
1. Az Apostol ugyanis ezt m o n d j a (Róm 7) [23]: „Tagjaimban más törvényt észle-
lek.. .". Ámde az észhez tartozó dolgok közül semmi sincs a tagokban, mivel az ész nem
használ eszközül testi szervet. Tehát a törvény nem tartozik az észhez.
2. Ezenkívül, az észben nincs más, mint potentia, készség és actus. Ámde a törvény
nem maga az ész potentiája. Hasonlóképpen nem azonos az észnek valamely készségé-
vel sem, mivel az ész készségei az értelmi erények, amikről fentebb 2 tárgyaltunk. Nem
is actusa az észnek, mivel az ész actusának szünetelésével (például az alvókban) meg-
szűnne a törvény. Tehát a törvény nem tartozik az észhez.
3. Ezenkívül, a törvény azokat, akikre vonatkozik, a helyes cselekvésre indítja. Ám-
de a cselekvésre való indítás sajátosan az akarathoz tartozik, amint a korábban' mondot-
takból kitűnik. Tehát a törvény nem az észhez, hanem az akarathoz tartozik, és ennek
szellemében m o n d j a egy jogász 4 : „Annak van törvényereje, ami megnyerte a fejedelem
tetszését."
Ezzel szemben áll, hogy a törvény parancsol és tilt. Ámde a parancsolás az ész műve,
amint fentebb 5 mondottuk. Tehát a törvény az észhez tartozik.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény a cselekedetek egyfajta szabálya és
mértéke, amely az embert a cselekvésre indítja, vagy attól visszatartja. A 'törvény' (lex)
szó ugyanis a 'megkötni' (ligare) igéből származik, mivel a cselekvésre kötelez. Á m d e
az emberi cselekedetek szabálya és mértéke az ész, ami az emberi cselekedetek első lét-
elve, ami a fentebb" mondottakból kitűnik. Az ész feladata ugyanis irányítani a célra,
1 Q 114.
2 Q 57.
3 Q9, a 1.
4 Digesta, 1. IV: De constit. principum, I.
5 Q 17,a 1.
6 Q l,a 1, ad 3.
4 SUMMA THEOLOGIAF. / PRÍMA SECUNDAE
ami a cselekvés első lételve a Filozófus szerint [Phys. 11, 9; Eth. VII. 9.] 7 . Ámde minden
egyes nemben a lételv annak a nemnek mértéke és szabálya: ahogy az egység a számok
nemében és az első változás a változások nemében. Tehát a törvény az észhez tartozó
valami.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény egyfajta szabály
és mérték, kétféle értelemben mondható, hogy valamiben van. Egyik módon, mint
mértékadóban és szabályozóban. Mivel pedig ez az ész sajátossága, ezért ily módon
a törvény egyedül az észben van. - Másik módon, mint szabályozott és megszabott mű-
ködésű lényben. így a törvény mindazokban benne van, amiket valamilyen törvény va-
lamire irányít. Ezért bármely irányulás, amely valamilyen törvényből származik, tör-
vénynek mondható, nem lényegileg, hanem mintegy részesedés m ó d j á n , és ily módon
mondható a „tagok törvényének" az egyes testrészek érzéki vágyra való irányultsága.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy miként a külső cselekedetekben fi-
gyelembe kell venni a tevékenységet és annak eredményét, például az építést és az épü-
letet, ugyanúgy az ész működésében figyelembe kell venni magát az ész actusát, az ér-
tést és a következtetést, és azt a valamit, amit az ilyen actus létrehoz. Ez a spekulatív
észben elsőként a definíció, másodszor az ítélet és harmadszor a szillogizmus, a követ-
keztetés, illetve érvelés. Mivel pedig a gyakorlati ész is él bizonyos szillogizmussal a te-
vékenység rendjében, amint fentebb* mondottuk, ahogy a Filozófus tanítja (Ethic. VII.)
[5. fej.]1', ezért találni kell valamit a gyakorlati észben, ami úgy viszonyul a tevékenysé-
gekhez, mint a spekulatív észben az ítélet a következtetésekhez. A gyakorlati ész cse-
lekvésekre irányuló ilyen egyetemes ítéleteinek törvény-jellege van. Ezen ítéleteket
olykor ténylegesen megfontolja az ember, máskor pedig az ész készségszerűén megőr-
zi.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ész az akarattól kapja az indító
erőt, amint fentebb 1 " mondottuk, ugyanis acél akarása miatt parancsol az ész a célra irá-
nyuló eszközökről. De ahhoz, hogy a parancsolt dolgoknak valóban törvény-jellege le-
gyen, az akaratnak valamely ész által szabályozottnak kell lennie. így értjük azt, hogy a
fejedelem akaratának törvényereje van: máskülönben a fejedelem akarata inkább go-
noszság lenne, mint törvény.
2. S Z A K A S Z . - VAJON A T Ö R V É N Y M I N D I G A KÖZJÓRA IRÁNYUL-E?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény nem irányul min-
dig a közjóra mint célra.
1. A törvény ugyanis parancsol és tilt. Ámde a parancsok egyedi javakra irányulnak.
Tehát a törvény célja nem mindig a közjó.
2. Ezenkívül, a törvény a cselekvésre irányítja az embert. Ámde az emberi cselekede-
tek egyediek. Tehát a törvény is valami egyedi jóra irányul.
3. Ezenkívül, Isidorus szerint: „IIa a törvény az észen alapul, törvény lesz minden,
ami az észen alapul." (Etymol.) [II, 10. fej.]11 Á m d e az észen alapul nemcsak az, ami a
közjóra, hanem az is, ami az egyén javára irányul. Tehát a törvény nemcsak a közjóra
irányul, hanem az egyes ember egyéni javára is.
7 7 200, a, 2 2 - 2 4 ; 1151, a, 16.

8 Q 13, a 3; q 76, a I; q 77, a 2, ad 4 .
9 1147, a, 2 4 - 3 1 .
10 Q 17, a 1.
11 PL 82, 130 C.
X C . KÉRDÉS: A TÖRVÉNY LÉNYEGÉRŐL 5
Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond (Etymol. V.) [21. fej.]12: a törvényt „nem az
egyén, hanem a polgárok közös hasznára hozzák".
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény az emberi cselekedetek lételvéhez tar-
tozik, mivel szabály és mérték, amint mondottuk." Á m d e ahogy az ész az emberi csele-
kedetek lételve, ugyanúgy magában az észben is van valami, ami lételv minden más
szempontjából. Ezért a törvénynek elsődlegesen és leginkább ezzel kell kapcsolatban
lennie. - Ámde a gyakorlati ész tárgyában, a cselekvés területén az első lételv a végső
cél. Az emberi élet végső célja pedig a boldogság, ahogy fentebb" mondottuk. Ezért a
törvénynek leginkább a boldogságra irányuló rendre kell figyelemmel lennie. Továb-
bá, mivel minden rész az egészre irányul, mint tökéletlen a tökéletesre, és az egyén a tö-
kéletes közösség része, a törvénynek sajátosan a köz boldogságára irányuló rendre kell
figyelemmel lennie. Ezért említi a Filozófus is a törvény definíciójával kapcsolatban a
boldogságot és a politikai közösséget. Ezt mondja ugyanis: „Igazságos törvényeknek
azokat mondjuk, amik a politikai közösség egészének és részeinek boldogságát létre-
hozzák és megőrzik." (Ethic. V.) [2. fej.] 15 A tökéletes közösség ugyanis az állam,
aho^y a Filozófus m o n d j a (Polit. I.) [ 1. fej.]"1.
Ámde minden nemben az a többiek lételve, amit legnagyobbnak mondunk, és min-
den másról ehhez viszonyítva beszélünk. Például a legmelegebb tűz az oka a melegség-
nek az összetett testekben, amiket annyiban mondhatunk melegnek, amennyiben része-
sednek a tűzből. Ezért szükségszerű, hogy mivel a törvény irányul leginkább a közjóra,
az egyén cselekvésére vonatkozó minden más parancsnak csakis akkor van törvény-
jellege, ha a közjóra irányul. Tehát minden törvény a közjóra irányul.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a parancs a törvény alkalmazása
a törvény által szabályozott dolgokra. Ámde a közjóra való irányulás, ami a törvény lé-
nyegéhez tartozik, alkalmazható az egyéni célokra. Ezért bizonyos egyedi dolgokról is
adnak parancsokat.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a cselekedetek ugyan egyediek, de
a közjóval kapcsolatba hozhatók, de nem a nem vagy a faj egyetemességével, hanem a
cél-ok közössége miatt, mivel a közjó közös célnak mondható.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint minden csakis akkor biztos
szilárdan a spekulatív ész számára, ha visszavezethető az első (bizonyíthatatlan 17 ) el-
vekre, ugyanúgy csakis akkor biztos szilárdan bármi is a gyakorlati ész számára, ha vo-
natkozásba hozható a végső céllal, ami a közjó. Ami pedig ily módon alapul az észen, a
törvény jellegével rendelkezik.
3. SZAKASZ. - VAJON B Á R K I N E K AZ ESZE T Ö R V É N Y A L K O T Ó ?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy bárkinek az esze törvény-
alkotó.
1. Az Apostol ugyanis azt mondja (Róm 2) [14]: „Amikor a pogányok törvény híján
a temészet szavára járnak el törvény szerint, önmaguknak adnak törvényt." Ámde ezt
egyetemesen mindenkiről mondja. Tehát bárki alkothat magának törvényt.
12 P L 8 2 , 2 0 3 A.
13 A 1.
14 Q 2, a 7; q 3, a 1; q 6 9 , a 1.
15 1129, b, 17-19.
16 1252, a, 5-7.
17 Dc tagadhatatlan, n y i l v á n v a l ó .
6 S U M M A THEOLOGIAF. / PRÍMA SECUNDAE
2. Ezenkívül, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. II.) [1. fej.] 1 *: „A törvényhozónak az

a szándéka, hogy az embert erényessé tegye." Ámde bármely ember képes a másikat
erényessé tenni. Tehát bármely ember esze törvényalkotó.
3. Ezenkívül, ahogy az államfő az állam kormányzója, ugyanúgy bármely családapa
a ház kormányzója. Á m d e az államfő képes törvényt hozni az államban. Tehát bármely
családapa képes törvényt alkotni a saját házában.
Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond (Etymol.) [V, 10. fej.] 19 , a „Decretum" 2. dis-
tinctiójából 20 idézve: „A törvény a nép alkotmánya, amely szerint a vének a néppel
együtt valamit szentesítettek." Tehát nem lehet bárki törvényalkotó.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény sajátosan és elsődlegesen a közjóra irá-
nyuló rendre van figyelemmel. Ámde a közjóra irányítani valamit vagy az egész közös-
ségnek, vagy az egész közösség gondját viselő valakinek a feladata. Ezért a törvényho-
zás vagy az. egész közösséghez tartozik, vagy ahhoz a hivatalos személyhez, aki az egész
közösség gondját viseli, mivel minden m á s esetben is annak a feladata a célrairányítás,
akinek a sajátja az a cél.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a törvény nemcsak úgy van
valakiben, mint szabályozóban, hanem részesedés által is, mint szabályozottban, amint
fentebb 21 mondottuk. Ily módon mindenki önmaga törvénye, amennyiben részesedik
valamely szabályozó rendjéből. Ezért teszi hozzá az Apostol (Róm 2) [15]: „Ezek meg-
mutatják, hogy a törvény hatása a szívükbe van írva."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy egy magánszemély nem képes ha-
tékonyan erényessé tenni senkit sem. Egyedül figyelmeztetni képes, de ha a figyelmez-
tetést nem fogadják el, nem tudja annak megtartását kikényszeríteni. A törvénynek
azonban kényszerítő erővel kell rendelkeznie, hogy hatékonyan erényessé tegyen,
ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. X.) [ 10. fej.] 32 . Ámde ezzel a kényszerítő erővel vagy
a közösség, vagy egy hivatalos személy rendelkezik, akinek lehetősége van büntetése-
ket kiszabni, ahogy alább ' kifejtjük. Ezért csakis az ő feladata a törvényalkotás.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint az ember része egy ház
népének, ugyanúgy a ház része az államnak, az állam pedig tökéletes társaság, ahogy a
Filozófus mondja (Polit. I.) [1. fej.] 24 . Ezért, ahogy egy e m b e r java nem végső cél, ha-
nem a közjóra irányul, ugyanúgy irányul a ház java az állam javára, ami tökéletes társa-
ság. Aki tehát irányít egy családot, kiadhat bizonyos parancsokat, illetve rendeleteket,
de olyanokat nem, amiknek törvény-jellegük van.
4. SZAKASZ. - V A J O N A KIHIRDETÉS A T Ö R V É N Y L É N Y E G É H E Z
TARTOZIK-E?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a kihirdetés nem tartozik a
törvény lényegéhez.
1. A természettörvény rendelkezik ugyanis leginkább a törvény jellegével. Ámde a
természettörvény nem igényel kihirdetést. Tehát nem tartozik a törvény lényegéhez,
hogy ki legyen hirdetve.
18 1103, b, 3-6.
19 PL 82, 2 0 0 C.
20 G r a t i a n u s (XII. század): Dccretum I, dist. 2, can. 1.
21 A I, ad 1.
22 1180, a, 20-22.
23 V ö . q 92, a 2, ad 3,11-11, q 64, a 3.
24 1252, a 5-7.
X C I . KÉRDÉS: A T Ö R V É N Y E K K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 7
2. Ezenkívül, a törvényhez sajátosan valaminek megtevésére vagy meg nem tevésére

való kötelezés tartozik. Ámde nemcsak azok vannak kötelezve a törvény megtartására,
akik számára ki van hirdetve a törvény, hanem mások is. Tehát a kihirdetés nem tartozik
a törvény lényegéhez.
3. Ezenkívül, a törvény kötelező ereje a jövőre is ki van terjesztve, mivel „a jövő tör-
vénye szükségszerűséget visz a tevékenységekbe", ahogy a jog mondja 25 . Ámde a kihir-
detés a jelen tevékenységeire jön létre. Tehát a kihirdetés nem tartozik a törvény lénye-
géhez.
Ezzel szemben áll, ami a „Decretum" 4. distinctiójában : " olvasható: „A törvények a
kihirdetésük által jönnek létre."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvényt mások számára szabályként és mér-
tékként adják. Á m d e szabály és mérték azáltal adható, hogy alkalmazzák azokra, akik
szabályozva vannak, és akik számára a törvény mérték. Tehát azzal nyer a törvény köte-
lező erőt, hogy alkalmazzák azokra az emberekre, akiket szabályozni kell. Ámde ez az
alkalmazás azzal jön létre, hogy tudomásukra jut a kihirdetés által. Tehát a kihirdetés
szükséges althoz, hogy a törvénynek kötelező ereje legyen.
A mondott négy elemből összeállítható a törvény definíciója: a törvény semmi más,
mint az észnek a közjóra irányuló rendelkezése, a közösség gondját viselőtől kihirdetve.
Az. első ellenvetésre tehát azt kel! mondanunk, hogy a természettörvény kihirdetése
azzal adva van, h o g y Isten azt természetes ésszel megismerhető módon az emberek lel-
kébe adta.37
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy akik számára a törvény nincs kihir-
detve, annyiban kötelesek megtartani a törvényt, amennyiben a kihirdetés megtörténte
után tudomásukra jut vagy juthat" mások által.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a jelenben történő kihirdetés a j ö -
vő időre az írásos rögzítés által van kiterjesztve, amely azt valamiképpen minden időre
közzéteszi. Ezért mondja Isidorus (Etymol. II.)'9: „A törvény [lex] az olvasásból [a le-
gendo] nyerte a nevét, mert írásban lett lefektetve."
XCI. KÉRDÉS
A TÖRVÉNYEK KÜLÖNBÖZŐSÉGÉRŐL -
hat szakaszban
Ezt követően a törvények különbözőségéről kell vizsgálatot folytatnunk.

Ezzel kapcsolatban hat kérdést teszünk fel:
Először: Vajon van-e valamilyen örök törvény?

Másodszor: Vajon van-e valamilyen természettörvény?
25 C o d e x Iustinianus I, 14.
26 Gratianus: D e c r e t u m 1, dist. 4, can.
27 V ö . q 91, a 2.
28 Ez nem pusztán logikai lehetőség (nem ellentmondás), h a n e m az, hogy mások reálisan tudomásuk-
ra hozhatják.
29 10. fej.: P L 82, 1 3 0 C .
Harmadszor: Vajon van-e valamilyen emberi törvény?

Negyedszer: Vajon van-e valamilyen isteni törvény?
Ötödször: Vajon csak egy törvény van-e, vagy több?
Hatodszor: Vajon van-e a bűnnek valamilyen törvénye?
1. SZAKASZ. - V A J O N VAN-E V A L A M I L Y E N Ö R Ö K T Ö R V É N Y ?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nincs semmilyen örök törvény.
1. Minden törvényt valakik számára hoznak. Ámde nem létezett öröktől fogva olyan
valaki, akinek a számára törvényt lehetett volna hozni. Tehát egy törvény sem örök.
2. Ezenkívül, a kihirdetés a törvény lényegéhez tartozik. Á m d e a kihirdetés nem volt
lehetséges öröktől fogva, mivel nem létezett öröktől fogva olyan személy, akinek a szá-
mára a törvényt ki lehetett volna hirdetni. Tehát egy törvény sem lehet örök.
3. Ezenkívül, a törvény célrairányulást tartalmaz. Ámde nincs olyan örökkévaló do-
log, ami célra irányulna, ugyanis egyedül a végső cél örök. Tehát egy törvény sem örök.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (De lib. arb. I.) [6. fej.]3": „Azt a törvényt,
amelyet a legfőbb eszmének neveznek, egyetlen értelmes lény sem tekintheti másnak,
mint változhatatlannak és öröknek."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény semmi más, mint a gyakorlati ész bizo-
nyos előírása az államfőben, aki valamely tökéletes társaságot kormányoz, amint fen-
tebb11 mondottuk. Á m d e feltételezve, hogy a világot az isteni gondviselés kormányoz-
za, nyilvánvaló, hogy a világegyetem egész közösségét az isteni értelem kormányozza,
ahogy az Első Részben' 2 mondottuk. Ezért maga a dolgok kormányzásának eszméje,
amely Istenben mint a világegyetem Urában létezik, törvény-jellegű. Mivel pedig az is-
teni értelem semmit sem az időben gondol el, hanem Istennek az elgondolása örökké-
való, ahogy a Péld 8 [23] említi, az ilyen törvényt örökkévalónak kell mondani.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amik önmagukban nem létez-
nek, Istennél léteznek, amennyiben előre elgondolta és előre elrendelte őket, ahogy a
Róm 4 [17] mondja: „Aki ... létre hívja a nem létezőket." így tehát az isteni törvény
örök elgondolásának örök törvény-jellege van, amennyiben Isten azt az általa előre el-
gondolt dolgok kormányzására irányítja.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a kihirdetés szóban és írásban tör-
ténik, és az örök törvény a kihirdető Isten részéről mindkét módon közzé van téve, mi-
vel az isteni Ige örökkévaló, és az élet k ö n y v e " öröktől fogva megíratott. De a törvényt
halló és látó teremtmény részéről a kihirdetés nem lehet örök.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény a célrairányítást aktív
módon tartalmazza, amennyiben tudniillik általa irányulnak bizonyos dolgok a célra,
nem pedig passzív módon, azaz nem úgy, mintha maga a törvény irányulna célra. Ez
utóbbi csupán esetlegesen fordul elő olyan kormányzó lényben, akinek a célja rajta
kívül van, amire az ő törvényének irányulnia kell. De az isteni kormányzás célja maga
Isten, és az ő törvénye nem más, mint ő m a g a . Ezért az örök törvény nem irányul más
célra.
30 P L 3 2 , 1229.
31 Q 9 0 , a 1, ad 2; a 3, a 4 .
32 Q 22, a 1, a 2.
33 V ö . I, q 24, a 1.
X C I . KÉRDÉS: A TÖRVÉNYÜK K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 1 9
2. SZAKASZ. - V A J O N VAN-E B E N N Ü N K V A L A M I L Y E N
TERMÉSZETTÖRVÉNY? 1 4
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nincs bennünk semmilyen
természettörvény.
1. Az embert ugyanis elégséges módon irányítja az örök törvény. Augustinus ugyan-
is ezt mondja (De lib. arb. I.) [6. fej.]": „Az örök törvény az, amely mindent igazságosan
a legrendezettebbé tesz." Á m d e a természet n e m bővelkedik a feleslegesekben, mint
ahogy nem is szűkölködik a szükségesekben. Tehát nincs az ember számára valamiféle
természettörvény.
2. Ezenkívül, a törvény által irányul az e m b e r a tetteiben a célra, amint fentebb 1 ''
mondottuk. Á m d e az emberi cselekedeteket nem a természet irányítja célra, mint az ér-
telmetlen teremtmények cselekedeteit, amelyek természeti törekvésük folytán tevé-
kenykednek célirányosan, h a n e m az ember értelme és akarata által cselekszik valami-
lyen célért. Tehát nincs az e m b e r számára valamiféle természettörvény.
3. Ezenkívül, minél szabadabb valaki, annál kevésbé köti a törvény. Ámde az e m b e r
szabadabb az összes érzékelő lénynél a szabad akarata miatt, amit más érzékelő lények-
től eltérően birtokol. Mivel pedig más érzékelő lények nincsenek alávetve természet-
törvénynek, az embert sem köti semmilyen természettörvény.
Ezzel szemben áll, amit a Glossza 1 1 mond a R ó m 2 [ l4]-gyel kapcsolatban („amikor a
pogányok törvény híján a természet szavára j á r n a k el a törvény szerint, önmaguknak
adnak törvényt"): „Noha nincs írott törvényük, van azonban természettörvényük, amely
által bárki megérti és tudatosítja, hogy mi a jó, és mi a rossz."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény szabály és mérték, kétféleképpen
lehet valakiben, amint fentebb" mondottuk: egyik módon, mint szabályozóban és mér-
tékben, másik módon mint szabályozottban és olyanban, amelynek mérték van szabva,
mivel amennyiben részesedik valami a szabályból és mértékből, annyiban van szabá-
lyozva, és annyiban van neki mérték szabva. Mivel pedig minden alá van vetve az isteni
gondviselésnek, mindent az örök törvény szabályoz, és mindennek az szab mértéket,
ahogy a mondottakból 1 9 kitűnik, azért nyilvánvaló, hogy minden lény valamennyire ré-
szesedik az örök törvényből, amennyiben az örök törvény hatására irányulnak a saját
actusaikra és céljaikra. A többi lények közül az értelmes teremtmény kiválóbb módon
van alávetve az isteni gondviselésnek, amennyiben ő maga is részesedik a gondviselés-
ből, magáról és másokról gondoskodva. Ezért ő maga is részesedik az örök törvényből,
és általa van természetes irányulása a kellő actusra és célra. Az értelmes teremtmény
ezen irányulását nevezzük természettörvénynek. Ezért, amikor a zsoltáros azt mondot-
ta: „hozzatok igazi áldozatot!" [Zsolt 4,4], bizonyos emberekkel együtt felteszi a kér-
dést, hogy mik az igazságos cselekedetek: „Sokan mondják: ki mutatja meg nekünk a
javakat?", és erre a kérdésre válaszolva ezt mondja: „Ragyogtasd ránk arcodat, U r a m . "
Ez mintegy a természetes ész fénye, amellyel felismerjük, hogy mi a rossz, és mi a j ó ,
ami a természettörvényhez tartozik, ami semmi más, mint az isteni fénynek bennünk
való hatása. Ezért nyilvánvaló, hogy a természettörvény semmi más, mint az örök tör-
vényből való részesedés az értelmes teremtményben.
34 DS 1022, 1677.
35 PL 32, 1229.
36 Q 90, a 2.
37 Rendes G l o s s z a : P L 1 1 4 , 4 7 6 A ; L o m b a r d u s G l o s s z á j a : P L 191, 1345 B.
38 Q 9 0 , a l , a d 1.
39 A 1.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy ez az érv akkor bizonyítana, ha a
természettörvény különböző valami lenne az örök törvénytől. Á m d e az semmi más,
mint bizonyos részesedés belőle, amint mondottuk. 4 0
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ész és az akarat minden tevé-
kenysége bennünk abból származik, ami a természet szerint van, amint fentebb 41 m o n -
dottuk: ugyanis minden következtetés a természetszerűen ismert elvekből indul ki, és a
célra irányuló eszközök utáni minden törekvés a végső cél utáni természeti törekvésből
ered. Ezért az is szükségszerű, hogy cselekedeteinket elsődlegesen a természettörvény
irányítsa célra.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a maguk módján az állatok is ré-
szesednek az örök értelemből, miként az értelmes teremtmény, de mivel utóbbi értel-
mével, illetve eszével részesedik belőle, ezt a részesedést törvénynek nevezzük, mert a
törvény az észhez tartozik, ahogy fentebb 4 mondottuk. Az állatok pedig nem ésszel ré-
szesednek ebből, ezért az ő részesedésük legfeljebb csak metaforikusán mondható tör-
vénynek.
3. S Z A K A S Z . - V A J O N VAN-E V A L A M I L Y E N E M B E R I T Ö R V É N Y ?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nincs semmilyen e m b e r i
törvény.
1. A természettörvény ugyanis az örök törvényből való részesedés, amint mondot-
tuk.41 Á m d e az örök törvény által „minden a legrendezettebb", amint Augustinus m o n d -
ja (De lib. arb. I.)44. Tehát a természettörvény elégséges minden emberi dolog rendezé-
sére, vagyis nincs szükség emberi törvényre.
2. Ezenkívül, a törvénynek mérték-jellege van, amint mondottuk. 4 5 Ámde az emberi
ész nem mértéke a dolgoknak, hanem ellenkezőleg, ahogy a Filozófus mondja (Meta-
phys. X.) [ 1. fej.] 46 . Tehát az emberi észből semmiféle törvény nem eredhet.
3. Ezenkívül, a mértéknek a legbiztosabbnak kell lennie, amint a Filozófus m o n d j a
(Metaphys. X.) [1. fej.] 47 . Á m d e az emberi észnek a teendőkkel kapcsolatos utasításai
bizonytalanok; a Bölcs 9 [14] szerint: „A halandók gondolatai bizonytalanok, és ter-
veink ingatagok." Tehát az emberi észből s e m m i f é l e törvény nem eredhet.
Ezzel szemben áll, hogy Augustinus (De lib. arb. I.) [6, 15. fej.] 4 " két törvényről be-
szél, egy örök és egy időleges törvényről, s ez utóbbit emberi törvénynek nevezi.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény a gyakorlati ész bizonyos előírása,
amint fentebb 4 9 mondottuk. Ámde úgy találjuk, hogy a gyakorlati és a spekulatív ész ha-
sonlóan j á r el: ugyanis mindkettő bizonyos elvekből jut el bizonyos következtetésekre,
amint fentebb 5 " mondottuk. Ennek alapján tehát azt kell mondanunk, hogy miként a spe-
kulatív észben természetszerűen ismert, bizonyíthatatlan 51 elvekből jönnek létre a kü-
40 A s z a k a s z törzsében.
41 Q 1 0 , a 1.
42 Q 9 0 , a 1.
43 A 2.
44 6. fej., P L 32, 1229.
45 Q 90, a I.
46 1053, a, 3 l - b , 3.
47 Uo.
48 PL 32, 1229, 1238.
49 Q 90, a I, ad 2.
50 Uo.
51 De az e l l e n t m o n d á s elvére visszavezethető, tehát tagadhatatlan.
X C I . K É R D É S : A TÖRVÉNYÜK K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 1 1
lönféle tudományok következtetései, amelyek ismerete nincs természetileg belénk ad-

va, hanem észbeli munkával fedezzük fel azokat, ugyanúgy a természettörvény paran-
csaiból, mintegy egyetemes és bizonyíthatatlan 52 elvekből kell kiindulnia az emberi ész-
nek és így eljutnia bizonyos részlegesebb intézkedések ismeretére. Ezeket az emberi ész
által felfedezett rendelkezéseket, a torvény lényegéhez tartozó egyéb feltételek teljesülé-
se esetén emberi törvényeknek nevezzük, ahogy fentebb 1 ' mondottuk. Ezért mondja
Tullius is (Rhetorica) [II, 53. fej.]54, hogy „a jog kezdete a természettől indult ki, azután
bizonyos szabályokat az ész hasznosnak talált, és ezek szokássá váltak, majd a termé-
szettől kiinduló és a szokás által igazolt dolgokat a törvényektől való félelem és a vallás
szentesítette".
Ac első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az emberi ész az isteni értelem
követelményeiből részesedni nem teljes mértékben, hanem csupán tökéletlenül és a ma-
ga módján képes. Ezért, ahogy a spekulatív ész az isteni bölcsességből való természet-
szerű részesedés által rendelkezik bizonyos egyetemes elvek ismeretével, de nem ismer
sajátosan minden igazságot, ahogy azokat az isteni bölcsesség tartalmazza, ugyanúgy a
gyakorlati ész oldaláról is természetszerűen részesedik az e m b e r az örök törvényből bi-
zonyos egyetemes elveket illetően, de nem ismeri a konkrét esetekre vonatkozó konkrét
utasításokat, ahogy azokat az ölök törvény tartalmazza. Ezért szükséges, hogy az em-
beri ész a maga munkájával jusson el a törvények bizonyos konkrét előírásainak ismere-
téhez.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi ész természeténél fogva
nem szabálya a dolgoknak, hanem a természetszerűen beléje adott elvek az egyetemes
szabályai és mértékei mindannak, amit az embernek cselekednie kell, amiknek a termé-
szetes ész a szabálya és mértéke, jóllehet nem mértéke a természettől adott dolgoknak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a gyakorlati ész a konkrét, esetle-
ges teendőkkel kapcsolatos, nem pedig szükségszerű dolgokkal, mint a spekulatív ész.
Ezért az emberi törvények nem rendelkeznek azzal a tévedhetetlenséggel, mint a tudo-
mányok bizonyításon alapuló következtetései, és nem is szükséges, hogy minden mér-
ték mindenképpen tévedhetetlen és biztos legyen, hanem csak annyira, ahogy a saját
nemében lehetséges.
4. SZAKASZ. - VAJON S Z Ü K S É G VOLT-E V A L A M I L Y E N

ISTENI T Ö R V É N Y R E ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem volt szükség valami-
lyen isteni törvényre.
1. A természettörvény ugyanis az örök törvényből való részesedés bennünk, amint
mondottuk. 5 5 Ámde az örök törvény isteni törvény, ahogy mondottuk. 5 " Tehát a termé-
szettörvényen és a belőle származó emberi törvényeken kívül nem volt szükség valami
más isteni törvényre.
2. Ezenkívül, Sir 15 [14] szerint „Isten az embert kiszolgáltatta saját tanácskozása
hatalmának". Ámde a tanácskozás az ész actusa, amint fentebb 5 1 mondottuk. Tehát az
52 Lásd 9. jegyzet.
53 Q 90, a 1, ad 2.
54 Müller, Leipzig, 1908, 2 3 0 . o.
55 A 2.
56 A 1.
57 Q 14, a 1.
e m b e r sajál eszének kormányzására lett bízva. Ámde az emberi ész előírása az emberi
törvény, amint mondottuk. 5 * Nem szükséges tehát, hogy az embert más isteni törvény
irányítsa.
3. Ezenkívül, az emberi természet jobban el van látva kellékekkel, mint az értelmet-
len teremtmények. Á m d e az értelmetlen teremtményeknek nincs valamiféle isteni tör-
vényük a beléjük adott természeti irányuláson kívül. Tehát az értelmes teremtménynek
sokkal kevésbé van szüksége valamilyen isteni törvényre a természettörvényen kívül.
Ezzel szemben áll, hogy Dávid törvényt kér magának Istentől [Zsolt 1 19, 33): „Mu-
tasd meg, Uram, parancsaid útját, a n n a k követésében legyen a jutalmam."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi élet irányítására a természettörvényen
és az emberi törvényen kívül szükség volt isteni törvényre, négy okból. Először, mivel a
törvény irányítja az ember cselekedeteit a végső célra. Ha az ember c s u p á n olyan célra
volna rendelve, amely nem haladja m e g arányaiban az ember természetes képességét,
nem volna szükség az ész részéről a természettörvényen és az emberi törvényen kívül
semmi más irányítóra. De mivel az e m b e r az örök boldogság céljára irányul, amely az
e m b e r természetes képességének arányait meghaladja, amint fentebb 5 " mondottuk, ezért
szükséges volt, hogy az embert a céljára a természettörvényen és az e m b e r i törvényen
felül Isten által adott törvény irányítsa.
Másodszor, mivel az emberi ítélet főleg az esetleges konkrét dolgokról híjával van a
bizonyosságnak, előfordul, hogy az emberi cselekedetekről különböző embereknek kü-
lönböző ítéletei vannak, és ezekből különféle, egymással ellentétes törvények szület-
nek. Ahhoz tehát, hogy az ember kételkedés nélkül képes legyen tudni, hogy mit kell
tennie és mit kell elkerülnie, szükséges volt, hogy cselekedeteiben Isten által adott tör-
vény irányítsa, amelyről nyilvánvaló, hogy nem képes tévedni.
Harmadszor, mivel az ember arról képes törvényt hozni, amiről képes ítéletet alkot-
ni. Ámde az ember nem képes ítéletet alkotni a rejtett belső indulatokról, hanem kizáró-
lag a megnyilvánuló külső cselekedeteket tudja megítélni. De az erény tökéletessége
megköveteli, hogy az ember mindkét téren helyesen tegyen. Ezért az emberi törvény
nem volt képes elégséges módon fékentartani és rendezni a belső indulatokat, hanem
szükséges volt ehhez, hogy az isteni törvény közbelépjen.
Negyedszer, mivel - ahogy Augustinus mondja (De lib. arb. I.) [5. f e j . ] " " - az emberi
törvény nem képes minden rossz cselekedetet megbüntetni, illetve megtiltani, mivel ab-
ban az esetben, ha minden rosszat ki akarna küszöbölni, ebből az következne, hogy szá-
mos jó is megszűnne, és a közjó korlátozva lenne"1, á m d e a közjó szükséges az emberi-
ség fennmaradásához. Annak érdekében tehát, hogy minden rossz meg legyen tiltva és
meg legyen büntetve, szükség volt isteni törvényre, amely minden rosszat megtilt.
Ezt a négy okot érinti a Zsolt 19 [8], ahol ez áll: „Az Úr törvénye makulátlan", vagyis
mentes minden bűntől; „megváltoztatja a lelkeket", vagyis nemcsak a külső, de a belső
actusokat is irányítja; „az Úr tanúsága megbízható" az igazság és a helyesség bizonyos-
sága miatt; és „bölccsé teszi a gyermekeket", amennyiben az embert a természetfeletti,
isteni céljára irányítja.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az örök tör-
vényből az emberi természet képességének arányai szerint részesedik. Ámde szük-
séges, hogy az e m b e r magasabb rendű módon legyen a természetfeletti végső céljára
irányítva. Tehát a természettörvényen kívül Isten külön isteni törvényt adott, amely az
örök törvényből magasabb rendű m ó d o n részesedik.
58 A3.
5 9 Q 5, a 5. Vö. q 6 2 , a 1.
6 0 PL 32, 1228.
61 Vö. q 9 6 , a 2.
X C I . KÉRDÉS: A TÖRVÉNYÜK K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 1 1 3
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tanácskozás bizonyos vizsgálat," 2

ezért bizonyos elvekből kell kiindulnia. A fentebb"' mondottak miatt nem elégséges,
hogy a természetszerűen belénk adott elvekből induljon ki, amik a természettörvény pa-
rancsai, hanem ezekhez bizonyos magasabb elveknek kell hozzáadódniuk, és ezek az
isteni törvény parancsolatai.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az értelmetlen teremtmények nin-
csenek magasabb rendű célra rendelve, mint az a cél, ami arányos a természeti képessé-
gükkel. Ezért hamis a párhuzam.
5. SZAKASZ. - V A J O N CSAK E G Y ISTENI T Ö R V É N Y VAN-E?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy csak egy isteni törvény van.
1. Egy királynak ugyanis egy országban egy törvénye van. Ámde az egész emberi
nem úgy viszonyul Istenhez, mint egy királyhoz. A Zsolt 47 [8] ugyanis ezt mondja:
„Isten az egész föld királya." Tehát csak egy isteni törvény van.
2. Ezenkívül, minden törvény arra a célra irányul, amelyet a törvényhozó szándékol
azokban, akik számára törvényt hoz. Ámde egy és ugyanaz, amit Isten minden ember-
ben szándékol: az lTim 2 [4] szerint „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön
és eljusson az igazság ismeretére." Tehát csak egy isteni törvény van.
3. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy az isteni törvény annyival áll közelebb az egy örök tör-
vényhez, mini a természettörvény, amennyivel magasabb rendű a kegyelem kinyilat-
koztatása a természetes ismeretnél. Ámde a természettörvény minden ember számára
egy. Tehát sokkal inkább egy az isteni törvény.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Zsid 7) [12]: „A papság megváltozásával
szükségképpen megváltozott a törvény is." Á m d e a papság kétféle, ahogy az Apostol
ugyanott [ 1 1 skk.[ mondja: tudniillik a levita papság és Krisztus papsága. Tehát a tör-
vény is kétféle: a régi és az új törvény.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a szám oka a megkülönböztetés, ahogy az Első
Részben 64 mondottuk. Á m d e kétféle módon különbözhetnek a dolgok. Egyik módon
úgy, mint teljesen különböző fajhoz tartozók: mint a ló és az ökör. Másik módon pedig
úgy, mint a tökéletes és tökéletlen ugyanabban a fajban: mint a gyermek és a férfi. Az is-
teni törvényt ily módon oszthatjuk fel régi és új törvényre. Ezért hasonlítja az Apostol
(Gal 3) [24-25] a régi törvény állapotát a nevelésre szoruló gyermekhez, az új törvény
állapotát pedig a felnőtt férfi állapotához, aki már nem szorul nevelőre.
Mindkét törvény tökéletességét és tökéletlenségét pedig a törvényhez tartozó három
szempont szerint állapíthatjuk meg, ahogy fentebb mondottuk. Először ugyanis a tör-
vényhez tartozik, hogy a közjóra irányuljon, mint célra, ahogy fentebb"' mondottuk. Ez
pedig kétféle lehet: érzékelhető, földi jó, és közvetlenül erre a jóra irányul a régi tör-
vény, ezért rögtön (2Móz 3) [8-17], a törvény kezdetén meghívást kap a nép a kana-
naeusok földjére; azután az értelem tárgyát képező, mennyei jó, és erre irányul az új tör-
vény. Ezért Krisztus a prédikációja kezdetén meghirdette a meghívást a mennyek
országába: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa" (Mt 4) [17].
Ezért m o n d j a Augustinus (Contra Faustum IV.) [2. fej.]"": „Az ideig tartó dolgok ígére-
62 V ö . q 14, a 1.
63 A szakasz törzsében.
64 Q 30, a 3.
65 Q 90, a 2.
66 PL 42, 2 1 7 - 2 1 8 .
teit az Ószövetség tartalmazza, és ezért nevezik réginek, de az örök élet ígérete az Új-
szövetséghez tartozik."
Másodszor, a törvényhez tartozik az emberi cselekedeteknek az igazságosság rendje
szerinti irányítása." 7 Az új törvény ebben is felülmúlja a régit, mivel a lélek belső actu-
sait rendezi. Erről mondja Mt 5 [20]: „Ha nem múlja felül a ti igazságotok a farizeuso-
két és az írástudókét, nem mentek be a mennyek országába." Ezért m o n d j a [a Mester III,
dist. 40.], hogy „a régi törvény féken tartja a kezet, az új törvény a lelket".
Harmadszor, a törvényhez tartozik, hogy az embereket a parancsok megtartására
késztesse."* Ezt a régi törvény a büntetésektől való félelemmel igyekezett elérni, az új
törvény pedig a szeretet által, amelyet elárasztott szívünkbe Krisztusnak az új törvény-
ben megadott, de a régi törvényben csupán előképileg jelzett kegyelme. Ezért mondja
Augustinus (Contra Adamantum manichei discipulum) [17. fej.]"9: „A Törvény és az
Evangélium közötti különbség röviden: a félelem és a szeretet."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amint egy h á z b a n a családapa
más parancsokat ad a gyermekeknek és a felnőtteknek, ugyanúgy Isten is, aki egyedüli
király a saját országában, más törvényt adott a még tökéletlenül létező embereknek, és
mást, tökéletesebbet azoknak, akiket a korábbi törvény az isteni dolgok nagyobb mérté-
kű befogadására alkalmassá tett.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberek üdvössége csakis
Krisztus által volt lehetséges; ahogy az ApCsel 4 [ 12] mondja: „Nem adatott más név az
ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk." Ezért az üdvösségre mindenkit tö-
kéletes módon elvezetni képes törvény csak Krisztus eljövetele után volt adható. Koráb-
ban Krisztus elfogadására előkészítő törvényt kellett adni annak a népnek, amelyből ké-
sőbb Krisztus született, és ez a törvény az üdvösségre vezető igazságosság bizonyos
kezdeményeit tartalmazta.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az embert bi-
zonyos általános parancsolatok alapján irányítja, amikben megegyeznek egymással a
tökéletesek és a tökéletlenek, ezért mindenkinek egy természettörvénye van. De az iste-
ni törvény az embert bizonyos konkrét teendőiben is irányítja, amikhez nem egyformán
viszonyulnak a tökéletesek és a tökéletlenek. Ezért kétféle isteni törvényre volt szükség,
amint már7" mondottuk.
6. SZAKASZ. - VAJON A B Ű N Z S A R Á T N O K Á N A K VAN-E V A L A M I L Y E N

TÖRVÉNYE?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a bűn zsarátnokának nincs
valamiféle törvénye. 7 '
1. Isidorus (Etymol. V.) [3. fej.] 72 ugyanis ezt mondja: „A törvény megegyezik az
ésszel." Á m d e a bűn zsarátnoka nem egyezik meg az ésszel, hanem inkább eltér attól.
Tehát a bűn zsarátnokának nincs törvény-jellege.
2. Ezenkívül, minden törvény kötelező érvényű: akik nem tartják meg, azokat tör-
vényszegőknek nevezik. Ámde n e m válik törvényszegővé, aki nem követi a bűn zsarát-
67 A4.
68 Q 90, a 3, ad 2.
69 PL 42, 159.
70 A szakasz t ö r z s é b e n .
71 Vö. Mester II, S e n t . II, dist. 30.
72 PL 82, 199 A.
X C I . KÉRDÉS: A T Ö R V É N Y Ü K K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 1 1 5
nokát, hanem inkább az válik törvényszegővé, aki követi. Tehát a bűn zsarátnokának
nincs törvény-jellege.
3. Ezenkívül, a törvény a közjóra irányul, amint lentebb" mondottuk. Ámde a bűn
zsarátnoka nem a közjóra, hanem inkább valamely privát jóra irányul. Tehát a bűn zsa-
rátnokának nincs törvény-jellege.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Róm 7) [23]: „Tagjaimban más törvényt
észlelek, és ez ellenkezik értelmem törvényével."
Válaszul azt kell mondanunk, a törvény lényegileg a szabályozó és mértékadó sze-
mélyben van, amint fentebb 74 mondottuk; részesedés által pedig a szabályozott sze-
mélyben, vagyis abban létezik, akinek a törvény mértéket szab. Ezért a törvény alattva-
lóinak minden irányulása részesedés szerinti értelemben törvénynek mondható, ahogy
ez a fentebb 75 mondottakból látható. Ámde a törvény alattvalóiban a törvényhozótól
származó kétféle irányulás található. Egyik módon, amennyiben a törvényhozó közvet-
lenül készteti alattvalóit valamire, és némelykor a különböző alattvalóit különböző
actusokra. Ilyen értelemben mondható, hogy más a katonák és a kereskedők törvénye.
Másik módon közvetve, amennyiben a törvényhozó megfosztja valamely alattvalóját
valamilyen méltóságtól, s ebből az következik, hogy az illető átmegy egy másik rendbe
és mintegy másik törvény hatálya alá kerül: például, ha a katonát a katonaságból kita-
szítják, a parasztok vagy a kereskedők törvénye vonatkozik már rá.
így tehát a törvényhozó Isten uralma alatt álló különböző teremtményeknek különfé-
le természeti irányulásai vannak, ezért ami az egyiknek valamilyen m ó d o n törvény, az a
másik számára törvényellenes: ezért mondhatjuk, hogy dühödtnek lenni bizonyos érte-
lemben a kutya törvénye, de ez a juh vagy más szelíd állat törvénye ellen van. A j tehát
az ember törvénye, amelyet saját adottságának megfelelően isteni rendelkezésből ka-
pott, hogy az észnek megfelelően cselekedjen. Ez a törvény annyira érvényes volt a kez-
deti állapotban, 7 " hogy a törvényen kívül vagy a törvény ellen semmi sem késztethette
az embert. De amikor az ember elszakadt Istentől, az érzékiség kívánságának hatása alá
került 77 , és ez mindenkivel konkrété annál inkább megesik, minél inkább eltér az észtől
és így bizonyos módon az állatokhoz válik hasonlóvá, a Zsolt 49 [21] szerint: „Bármi-
lyen méltóságban volt is az ember, nem használta az értelmét, az igavonó állatokhoz ha-
sonlított és hasonlóvá vált hozzájuk."
így tehát m a g a az érzékiség irányulása, amit a bűn zsarátnokának mondunk, más ér-
zékelő lényekben abszolút értelemben törvény-jellegű, mégpedig oly módon, hogy az
ilyen lényekben közvetlen irányulása szerint törvénynek mondható. D e az emberekben
ily módon nem törvény, hanem eltérés az ész törvényétől. 78 De amennyiben az isteni
igazságosság megfosztja az embert eredeti megigazultságától és értelmi tisztánlátásá-
tól, az őt irányító érzéki vágy annyiban törvény, amennyiben az. isteni törvényből eredő
büntetés, amely kitaszítja az embert a sajátos méltóságából
A ; első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy ez az érv a bűn önmagában vizs-
gált zsarátnokából indul ki, ahogy az a rosszra hajlik. így ugyanis n e m törvény-jellegű,
amint mondottuk, 1 "' de törvény-mivolta van, ahogy az isteni törvény igazságosságából
73 Q 90, a 2.
74 A 2; q 90, a 1, ad 1.
75 Uo.
76 Az eredeti é p s é g állapotában.
77 Vö. q 74, a 3; q 82, a 3.
78 Tehát a bűn z s a r á t n o k a az érzéki r é s z n e k az ész rendjétől való eltérését j e l e n t i .
79 Tehát a bukotl természet állapotában az emberi csak az isteni kegyelem g y ó g y í t h a t j a meg.
következik, mintha azt mondanánk: az a törvény, hogy egy nemes embert a saját vétke
miatt engedjenek szolgai munkára vezényelni.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv abból indul ki, hogy a tör-
vény szabály és mérték: így ugyanis a törvénytől eltérők törvényszegőkké válnak. Á m -
de a bűn zsarátnoka nem ilyen értelemben törvény, hanem e g y f a j t a részesedés által,
amint fentebb'" mondottuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ennek az érvnek a kiindulópontja
a bűn zsarátnoka sajátos irányulása szerint, nem pedig eredeti mivoltát tekintve.* 2 Ha
azonban az érzékiség irányulását úgy vizsgáljuk, ahogy az állatokban található, így a
közjóra, vagyis a természet faji, illetve egyedi fenntartására irányul. Az emberben is így
van ez, amennyiben az érzékiség alá van vetve az észnek. De a bűn zsarátnokának ne-
vezzük, amennyiben eltér az ész rendjétől."
XCII. KÉRDÉS
A TÖRVÉNY HATÁSAIRÓL - két szakaszban
Ezt követően a törvény hatásait kell megvizsgálnunk. Ezzel kapcsolatban két kérdést te-
szünk fel:
Először: Vajon a törvény hatása-e jóvá tenni az embereket?

Másodszor: Vajon a törvénynek ezek-e a hatásai: kormányzás, tiltás, engedélyezés és
büntetés, ahogy a jogász" mondja?
I. SZAKASZ. - V A J O N A T Ö R V É N Y IIATÁS A-E J Ó V Á TENNI

AZ E M B E R E K E T ?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény nem teszi jóvá az em-
bereket.
1. Az emberek ugyanis az erény által jók: ugyanis „az erény j ó v á teszi a birtokosát",
ahogy a Filozófus mondja (Ethic. II.) [5. fej.]*5. Á m d e az erényt az embernek egyedül Is-
ten adja: ugyanis Ő az, aki „azt bennünk nálunk nélkül műveli", amint fentebb*" mon-
dottuk az erény definíciójában. Tehát a törvény nem teszi jóvá az embereket.
2. Ezenkívül, a törvény csakis akkor használ az embernek, ha az ember engedelmes-
kedik a törvénynek. De az, hogy az ember engedelmeskedik a törvénynek, a jóságából
származik. Tehát az emberben a jóság előfeltétele a törvénynek. Tehát a törvény nem
teszi jóvá az embereket.
81 Uo.
82 Tudniillik, ahogy az é r z é k i s é g a z első emberben volt a bukása előtt.
83 Ezért szorul rá a bukott t e r m é s z e t állapotában az e m b e r a természetét g y ó g y í t ó kegyelemre.
84 Digesta 1,3: De leg. senat. eonsultis.
85 1106, a, 13-24.
86 Q 55, a 4.
X C I I . KÉRDÉS: A T Ö R V É N Y HATÁSAIRÓL. 17
3. Ezenkívül, a törvény a közjóra irányul, amint fentebb" mondottuk. Á m d e egyesek

jól viselkednek a köz ügyeivel kapcsolatban, de a saját dolgaikban nem. Tehát nem a
törvényhez tartozik, hogy jóvá tegye az embereket.
4. Ezenkívül, bizonyos törvények zsarnokoktól származnak, ahogy a Filozófus mond-
ja (Politica) [III. 11. fej.]"*. Ámde a zsarnok nem az alattvalói jóságra, hanem csak a sa-
ját hasznára törekszik. Tehát a törvény nem teszi jóvá az embereket.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. II.) [ I. fej.]*'': „Bármely törvényho-
zónak akarata az, hogy a polgárokat jóvá tegye."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint lentebb"" mondottuk - a törvény semmi
más, mint az elöljáró értelmének követelménye, amivel az alattvalóit kormányozza.
Ámde bármely alattvaló erénye az, Iwgy megfelelően alávesse magát annak, aki kormá-
nyozza, ahogy azt látjuk, hogy a haragvó- és a vágyóképesség erénye abban áll, hogy
megfelelően legyenek alávetve az észnek. Ily módon „bármely alávetett lény erénye az,
hogy megfelelően alá legyen vetve a parancsolójának", ahogy a Filozófus mondja
(Polit. I.) [13. fej.]'". Á m d e minden egyes törvény arra irányul, hogy az alattvalók enge-
delmeskedjenek neki. Ezért nyilvánvaló, hogy a törvény sajátossága, hogy a neki aláve-
tetteket erényessé tegye. Mivel pedig az erény „jóvá teszi a birtokosát" 92 , az következik,
hogy a törvény sajátos hatása az, hogy jóvá tegye abszolút értelemben, vagy bizonyos
szempontból azokat, akik számára adva van. Ha ugyanis a törvényhozó a valódi jóra,
vagyis az Isten által szabályozott igazságosság szerinti közjóra törekszik, az követ-
kezik, hogy az emberek a törvény által abszolút értelemben j ó k k á lesznek. IIa pedig a
törvényhozó olyan jóra törekszik, ami nem abszolút értelemben jó, hanem a számára
hasznos vagy gyönyörködtető jó, illetve ellentmond az isteni igazságosságnak, akkor a
törvény az alattvalókat nem abszolút értelemben, hanem bizonyos szempontból, vagyis
az ilyen uralom vonatkozásában teszi jóvá. így azonban j ó található a természetüknél
fogva rossz dolgokban is, ahogy jó rablónak nevezünk valakit, mivel a céljának meg-
felelően cselekszik.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az erény kétféle, ahogy a fen-
tebb"' mondottakból kitűnik: szerzett és belénk öntött. Á m d e mindkettővel közreműkö-
dik a szokásszerű cselekvés, de különböző módon: a szerzett erényt okozza, a belénk
öntött erényre pedig felkészít, és a már birtokolt belénk öntött erényt megőrzi és gyara-
pítja. Mivel pedig a törvény azt a célt szolgálja, hogy irányítsa az emberi cselekedete-
ket, annyira teszi jóvá a törvény az embereket, amennyire közreműködnek az emberi
cselekedetek az erény érdekében. Ezért mondja a Filozófus is (Polit. II.) [Ethic. II, 1.
fej.]'", hogy „a törvényhozók szoktatás által tesznek jóvá".
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nem mindig az erény tökéletes jó-
sága folytán engedelmeskedik valaki a törvénynek, hanem olykor a büntetéstől való
félelemből, máskor pedig egyedül az ész követelménye miatt, ami az erény kezdete,
amint fentebb" 5 mondottuk.
87 Q 90, a 2.
88 1282, b. 12.
89 1103, b, 3-6.
90 Q 90, a 1, ad 2; a 3, a 4.
91 1260, a, 20-24.
92 V ö . a z e r é n y definíciójával.
93 Q 63, a 2.
94 1103, b , 3-6.
95 Q 63, a 1.
A harmadik ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy bármely rész j ó s á g á t az egészhez

v a l ó viszonya a l a p j á n vizsgálhatjuk, ezért mondja Augustinus is ( C o n f e s s . III.) [8.
fej.] 9 '', hogy „erkölcsileg minden rész r o s s z , amely az egésszel nem illik ö s s z e " . Mivel
p e d i g bármely e m b e r az állam része, e g y ember csakis akkor lehet j ó , h a m e g f e l e l ő vi-
s z o n y b a n van a k ö z j ó v a l , és az egész c s a k i s a vele a r á n y o s részekből állhat megfelelően
ö s s z e . Ezért az á l l a m közjava csakis a k k o r állhat fenn, ha a polgárok, v a g y legalábbis a
v e z e t ő k erényesek. D e a közjóhoz e l e g e n d ő , ha a t ö b b i e k annyira e r é n y e s e k , hogy en-
gedelmeskednek a fejedelmek parancsolatainak. Ezért m o n d j a a F i l o z ó f u s (Polit. III.)
[4. fej.]" 7 : „A f e j e d e l e m és a jó e m b e r e r é n y e ugyanaz, d e nem ugyanaz b á r m e l y polgár-
nak és a j ó e m b e r n e k erénye."
A negyedik ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy a zsarnok törvénye n e m követi az
észt, ezért abszolút értelemben nem t ö r v é n y , hanem a törvény egyfajta e l f a j u l á s a . Még-
is, ha van benne v a l a m i a törvény m i v o l t á b ó l , arra irányul, hogy a p o l g á r o k jók legye-
nek. Nem rendelkezik ugyanis a t ö r v é n y teljes mivoltával: csakis annyit őriz meg belő-
le, hogy valamely elöljáró követelménye az alattvalókkal szemben. Arra törekszik, hogy
az alattvalók m e g f e l e l ő e n e n g e d e l m e s k e d j e n e k a törvénynek, ami azt j e l e n t i , hogy le-
g y e n e k jók, n e m a b s z o l ú t értelemben, h a n e m az ilyen uralommal való v i s z o n y b a n .
2. S Z A K A S Z . - V A J O N A T Ö R V É N Y HATÁSAI M E G F E L E L Ő E N V A N N A K - E
MEGJELÖLVE?
A második p r o b l é m á t így közelítjük m e g : úgy látszik, h o g y a törvény h a t á s a i nincsenek

megfelelően m e g j e l ö l v e , amikor azt m o n d j u k , hogy a törvény hatásai: „ k o r m á n y z á s , til-
tás, engedélyezés és büntetés".' 8
1. Ugyanis „ m i n d e n törvény á l t a l á n o s parancsolat", ahogy a jogász'" m o n d j a . Ámde
u g y a n a z k o r m á n y o z n i , mint parancsolni. Tehát a másik három felesleges.
2. Ezenkívül, a törvény hatása, h o g y a z alattvalókat j ó v á tegye, amint fentebb"* 1 mon-
dottuk. Ámde a t a n á c s tárgya n a g y o b b j ó , mint a p a r a n c s é . Tehát a t a n á c s o l á s jobban a
törvényhez tartozik, mint a parancsolás.
3. Ezenkívül, a h o g y jóra indít valakit a büntetés, u g y a n ú g y a j u t a l o m is. Tehát nem-
c s a k a büntetés a t ö r v é n y hatása, h a n e m a jutalmazás is.
4. Ezenkívül, a törvényhozó s z á n d é k a az, hogy j ó v á tegye az e m b e r e k e t , amint fen-
tebb"" mondottuk. D e aki csak a büntetésektől való félelemből e n g e d e l m e s k e d i k a
törvénynek, n e m j ó , ugyanis „noha a k a d olyan e m b e r , aki jót tesz szolgai félelemből,
v a g y i s a büntetésektől félve, de s e m m i sem jön létre ezáltal jól", a h o g y Augustinus
mondja." 13 Tehát ú g y tűnik, hogy a t ö r v é n y n e k nem sajátossága az, h o g y büntessen.
Ezzel szemben áll, amit Isidorus m o n d (Etymol. V . ) [19. lej.]"": „ M i n d e n törvény
v a g y megenged valamit (például: a bátor férfi j u t a l m a t kérhet), v a g y tilt (például:
a szent szüzekkel senkinek sem s z a b a d házasságot kötni), vagy büntet (például: aki em-
bert ölt, azt f e j e z z é k le)."
96 PL 32,689.
97 1277, a, 20-23.
98 Vö. q 92 b e v e z e t é s é v e l .
99 Digesta I, 3: D e legibus senal. consultis.
100 A í.
101 Uo.
102 Contra duas epist. Pelagian. 11,9. fej.: P L 44, 586.
103 PL 82,202 B.
XCIII. KÉRDÉS: Az ÖRÖK T Ö R V É N Y R Ő L 19
Válaszul azt kell mondanunk, hogy amint az ítélet"" az ész actusa kijelentő módon,
ugyanúgy a törvény is az ész actusa parancsoló módon. Á m d e az ész sajátossága, hogy
valamiből valamire vezet. Ezért, ahogy a bizonyítással élő tudományokban az ész arra
indít, hogy a következtetést bizonyos elvek fényében fogadjuk el, ugyanúgy arra is in-
dít, hogy a törvény parancsát fogadjuk el valami által.
A törvény parancsai pedig az emberi cselekedetekről szólnak, amikben a törvény irá-
nyító szerepet játszik, amint fentebb1"'1 mondottuk. Á m d e az emberi cselekedetek
háromfélék lehetnek. Ugyanis, ahogy fentebb""' mondottuk, egyes cselekedetek nemük-
nél f o g v á j ó k . Ezek az erényes cselekedetek, és ezeket a törvény parancsolja. Ugyanis
„a törvény minden erényes cselekedetet parancsol", ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic.
V.) [3. fej.]107. M á s cselekedetek pedig nemüknél fogva rosszak. Ezek a bűnös cseleke-
detek. Ezeket a törvény tiltja. Ismét mások pedig nemüknél fogva közömbös cselekede-
tek. Ezeket a törvény megengedi. Közömbös cselekedeteknek pedig mindazok a tettek
nevezhetők, amelyek kis mértékben j ó k vagy rosszak. - Az eszköz pedig, amely által a
törvény a neki való engedelmességet el akarja érni, a büntetéstől való félelem, ezért
mondható a törvény hatásának a büntetés.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amint a rossztól való tartózko-
dásnak bizonyos jó-jellege van, ugyanúgy a tiltásnak is van bizonyos parancs-jellege.
Ennek alapján, a parancsot tág értelemben véve, a törvény egyetemesen parancsnak
mondható.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tanácsolás nem sajátos actusa
a törvénynek, de tanácsot adhat egy magánszemély is, aki nem hozhat törvényt. Ezért az
Apostol is, amikor egy bizonyos tanácsot adott, ezt mondta: „Én mondom, nem az Úr."
(1 Kor 7) [12] Ezért nem soroljuk fel a törvény hatásai között.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy bárki jutalmazhat, de csak a tör-
vényhozó büntethet, akinek tekintélye alapján a büntetést kiszabják. Ezért nem soroljuk
fel a jutalmazást a törvény hatásai között, hanem csak a büntetést.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk: azáltal, hogy a büntetéstől való félelem-
ből elkezd valaki hozzászokni a rossz kerüléséhezés a j ó teljesítéséhez, némelykor eljut
odáig, hogy élvezettel és a saját akaratával teszi ezt. Eszerint a törvény a büntetéssel is
arra vezérli az embereket, hogy jók legyenek.
XCIII. KERDES
AZ ÖRÖK TÖRVÉNYRŐL - hat szakaszban
Ezt követően az egyes törvényekről kell tárgyalnunk. Először az örök törvényről, má-
sodszor a természettörvényről, harmadszor az emberi törvényről, negyedszer a régi tör-
vényről, ötödször az új törvényről, amely az Evangélium törvénye. A hatodikról pedig,
ami a test zsarátnokának törvénye, elég legyen annyi, amennyit akkor mondottunk, ami-
kor az áteredő bűnről tárgyaltunk." 18
104 A z ítélet az értelem ö s s z e t e v ő és szétválasztó tevékenységét j e l e n t i .

105 Q 90, a 1, a 2; q 91, a 4.
106 Q 18, a 8.
107 1129, b, 19-25.
108 Q 81 skk.
20 S U M M A THEOLOGIAF. / PRÍMA S E C U N D A E
A z első problémakörrel kapcsolatban hat kérdés teszünk fel:
Először: Mi az örök törvény?

Másodszor: Vajon mindenki számára ismert-e?
Harmadszor: Vajon minden törvény belőle származik-e?
Negyedszer: Vajon a szükségszerű dolgok alá vannak-e vetve az örök törvénynek?
Ötödször: Vajon az esetleges természeti dolgok alá vannak-e vetve az örök törvény-
nek?
Hatodszor: Vajon minden emberi d o l o g alá van-e vetve neki?
I. S Z A K A S Z . - VAJON A Z ÖRÖK T Ö R V É N Y AZONOS-E

A Z ISTENBEN L É T E Z Ő LEGFŐBB E S Z M É V E L ?
A z első problémát így közelítjük meg: ú g y látszik, hogy az örök törvény nem azonos az
Istenben létező legfőbb eszmével.
1. Az örök törvény ugyanis csak egy. Á m d e az isteni értelemben a d o l g o k n a k több
e s z m é j e létezik: Augustinus ugyanis ezt mondja (Octoginta trium quaest.) [q 46]" w :
„Isten az egyes dolgokat a sajátos eszméjükkel alkotta m e g . " Tehát úgy tűnik, hogy
az örök törvény nem ugyanaz, mint az isteni értelemben létező eszme.
2. Ezenkívül, a törvény lényegéből folyik, hogy szóval, vagyis igével legyen kihir-
detve, amint fentebb"" mondottuk. Á m d e Istenben az Igét személyes értelemben állít-
j u k , amint az Első Részben 1 " mondottuk, az eszmét pedig lényegi értelemben. Tehát
nem ugyanaz az örök törvény, mint az isteni eszme.
3. Ezenkívül, Augustinus ezt m o n d j a (De véráréiig.) [30. fej.] 1 ': „Nyilvánvaló, hogy
a mi értelmünk felett létezik egy törvény, amelyet igazságnak mondunk." Á m d e az em-
beri értelem felett létező törvény az ö r ö k törvény. Tehát az igazság az örök törvény.
Á m d e nem ugyanaz az igazságnak és az eszmének a mivolta. Tehát az örök törvény
n e m ugyanaz, mint a legfőbb eszme.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (De lib. arb. I.) [6. fej.]" 1 : „Az örök tör-
vény a legfőbb eszme, amelynek mindig engedelmeskedni kell."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy amint bármely mesterben előzetesen létezik
azoknak a dolgoknak az eszméje" 4 , amik a mesterség által létrejönnek, ugyanúgy bár-
mely kormányzóban előzetesen léteznie kell a kormányzásának alávetett lények cselek-
vési rendje eszméjének. S ahogy a mesterség által létrejövő dolgok eszméjét mesterség-
nek, illetve a műalkotások mintájának nevezzük, ugyanúgy az alattvalók cselekedeteit
irányító lény eszméje törvény-jellegű, figyelembe véve mindazt az egyebet, amit fen-
tebb" 5 a törvény lényegéről mondottunk. Ámde Isten a m a g a bölcsessége által alkotója
minden lénynek, amelyekhez úgy viszonyul, mint mester a műalkotásokhoz, ahogy az
Első Részben'"' mondottuk. Ugyanakkor kormányzója is az egyes teremtményekben ta-
lálható összes tevékenységeknek és változásoknak, ahogy ugyancsak az Első Részben" 1
109 P L 40,30.
1 10 V ö . q 9 0 , a 4 ; q 9 1 ,a l , a d 2 .
1 11 Q 34,a 1.
1 12 P L 34, 147.
113 P L 32, 1229.
1 14 Vagy elegendő létalapja. Ezért m o n d h a t j u k , hogy a mesterség az alkotások helyes a l a p j a .
115 Q 90.
1 16 Q 14, a 8.
117 Q 103,a5.
XCIII. KÉRDÉS: Az ÖRÖK TÖRVÉNYRŐL 21
említettük. Ezért, ahogy az isteni bölcsesség eszméje, amely által minden lett, törvény,
minta, illetve idea, ugyanúgy a minden lényt kellő célra irányító isteni bölcsesség is
törvény-jellegű. Ezek szerint az örök törvény semmi más, mint az isteni bölcsesség esz-
méje, ahogy minclen tevékenység és változás irányítója.
Az. első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy Augustinus az idézett helyen az
egyes dolgok sajátos természetére vonatkozó ideákról beszél: ezért azokban bizonyos
megkülönböztetés és sokaság található, a dolgokkal való különböző vonatkozások sze-
rint, ahogy az Első Részben"* mondottuk. De törvénynek a cselekedetek közjóra való
irányítását nevezzük, amint fentebb"'' mondottuk. Ámde az önmagukban k ü l ö n b ö z ő
dolgokat egynek tekintjük, amennyiben valami közösre irányulnak. Ezért az örök tör-
vény egy, ami ennek az irányulásnak az eszméje.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy bármely igével kapcsolatban kettőt
kell megfontolnunk: magát az igét, és azt, amit az ige kifejez. A hangos szó ugyanis az
ember szájával kimondott valami, de az ilyen szó azt fejezi ki, amit az emberi szavak je-
lentenek. Ugyanezt mondhatjuk el az ember értelmi igéjéről is, ami az értelem által fel-
fogott fogalom; általa az ember értelmileg fejezi ki azt, amiről gondolkodik. Így tehát
Istenben magát az Igét, ami az Atya értelmének felfogása, személyes értelemben állít-
juk, de mindaz, ami az Atya tudásában van, akár az isteni lényeggel, akár az isteni Sze-
mélyekkel, akár Isten tevékenységével kapcsolatban, ezzel az Igével nyer kifejezést,
ahogy Augustinus mondja (De Trin. XV.) [14. fej.]12". Az általa kifejezett egyebek kö-
zött magát az örök törvényt is maga az Ige fejezi ki. Ámde ebből nem következik, hogy
Istenben az örök törvényt személyes értelemben kell állítani. De mégis a Fiúnak tulaj-
donítjuk 121 az eszme és az ige összeillősége miatt.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az isteni értelem eszméje m á s -
ként viszonyul a dolgokhoz, mint az emberi értelem eszméje. A z emberi értelemnek
ugyanis a dolgok a mértékei, azaz az ember fogalma nem igaz önmaga miatt, h a n e m
igaznak annyiban mondjuk, amennyiben megfelel a dolgoknak, ugyanis „a vélemény
abból következően igaz vagy téves, hogy a dolog létezik vagy nem létezik" 121 . A z isteni
értelem pedig mértéke a dolgoknak, mivel minden egyes dolog annyira birtokolja az
igazságot, amennyire utánozza az isteni értelmet, ahogy az Első Részben 121 mondottuk.
Ezért az isteni értelem önmaga szerint igaz. Tehát az eszméje maga az igazság.
2. S Z A K A S Z . - VAJON A Z ÖRÖK T Ö R V É N Y MINDENKI S Z Á M Á R A

ISMERT-E?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az örök törvény nem m i n -
denki számára ismert.
1. Az Apostol ugyanis ezt mondja (1 Kor) [2, 11 ]: „Isten titkait nem ismeri senki,
csak Isten lelke." Ámde az örök törvény az isteni értelemben létező eszme. Tehát Iste-
nen kívül mindenki számára ismeretlen.
118 Q 15, a 2.
119 Q 90, a 2.
120 PL 42, 1076.
121 Vö. I, q 39, a 7.
122 Aristól., Calcg., 4. fej.: 2, a, 7-8.
123 Q 16, a 1.
22 SUMMA T H E O L O G I A F . / P R Í M A SECUNDAE
2. Ezenkívül, „az örök törvény előírása, hogy minden legrendezettebb legyen", ahogy
Augustinus m o n d j a (De lib. arb.) [I, 6. fej.]12'1. Á m d e nem mindenki tudja, miképpen le-
gyen minden a legrendezettebb. Tehát nem mindenki ismeri az örök törvényt.
3. Ezenkívül, Augustinus szerint (De vera relig.) [31. fej.]125 „az örök törvény az,
amiről az e m b e r e k nem ítélkezhetnek". Ámde „mindenki helyesen ítéli meg azt, amit
ismer", ahogy a Filozófus mondja (Ethic. I) [ 1. fej.] 12 ". Tehát az örök törvény számunkra
nem ismert.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (De lib. arb.) [I, 6. fej.] 127 : „Az örök tör-
vény ismerete belénk van adva."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy kétféleképpen lehet valamit megismerni: egyik
módon önmagában, másik módon az okozatában, amelyben valamelyes hasonmása ta-
lálható: ahogy valaki nem látja a Napot a maga lényegében, de megismeri a kisugárzá-
sában. így tehát azt kell mondanunk, hogy az örök törvényi senki sem ismerheti meg
úgy, ahogy önmagában van, kivéve az. iiclvözülteket, akik a lényegén át látják Istent. De
minden értelmes teremtmény megismeri azt, nagyobb vagy kisebb kisugárzásán keresz-
tül. Ugyanis az igazság minden megismerése az örök törvény bizonyos kisugárzása és
belőle való részesedés, hiszen az örök törvény a változhatatlan igazság, ahogy Augusti-
nus mondja ( D e vera relig.) [31. fej.]12* Ámde az igazságot valamennyire mindenki
megismeri, legalábbis a természettörvény egyetemes elveit illetően. Más téren pedig
egyesek többé-kevésbé részesednek az igazság ismeretéből és ennek megfelelően töb-
bé-kevésbé megismerik az örök törvényt.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy Isten titkai önmagukban ugyan
számunkra n e m ismerhetők meg, de okozataiban megnyilvánulnak előttünk, ahogy a
Róm 1 [20] m o n d j a : „Ami benne láthatatlan,... arra teremtményeiből értelmünkkel kö-
vetkeztethetünk."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y noha az örök törvényt képességei-
hez mérten mindenki megismeri a fent említett' 29 módon, ám kimeríteni senki sem ké-
pes, ugyanis teljes mértékben nem nyilvánulhat m e g az okozatai által. Ezért nem szük-
séges, hogy mindaz, aki a fent említett módon megismeri az örök törvényt, megismerje
egyszersmind a dolgok teljes rendjét is, ahogy m i n d e n a legrendezettebb.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a valamiről való ítélést kétféle-
képpen lehet érteni. Egyik m ó d o n , ahogy az ismerőképesség ítél a sajátos tárgyáról"",
a Jób 12 [ 11 ] szerint: „Nemde, a fül megítéli a szavakat, és az étkező torka az ízt?" S az
ítélet ilyen m ó d j a szerint m o n d j a a Filozófus, h o g y „mindenki helyesen ítéli meg azt,
amit ismer", amikor tudniillik arról mond ítéletet, hogy igaz-e az, ami az ismeret számá-
ra mutatkozik. Másik módon pedig úgy, ahogy a feljebbvaló gyakorlati ítéletet mond az
alacsonyabb rendűről, hogy tudniillik így kell-e léteznie, vagy nem így. Ily módon sen-
ki sem ítélhet az örök törvényről.
124 PL 32, 1229.

125 PL 34, 148.
126 1094, b, 2 7 - 1 0 9 5 , a 2.
127 PL 32, 1229.
128 PL 34, 147.
130 Vö. I, q 17, a 3.
X C I I I . KÉRDÉS: A Z Ö R Ö K T Ö R V É N Y R Ő L 23
3. S Z A K A S Z . - V A J O N MINDEN T Ö R V É N Y AZ Ö R Ö K T Ö R V É N Y B Ő L
SZÁRMAZIK-E?" 1
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem minden törvény szár-
mazik az örök törvényből.
1. Létezik ugyanis a test zsarátnokának törvénye, ahogy fentebb 112 mondottuk. Á m az
nem származik az isteni törvényből, ami örök törvény, mert a test okosságával kapcso-
latos, amelyről az Apostol ezt mondja (Róm 8) [7]: „Nem lehet alávetve Isten törvényé-
nek." Tehát nem minden törvény származik az örök törvényből.
2. Ezenkívül, az örök törvényből semmi gonosz nem származhat, mivel „az örök tör-
vény előírása, hogy minden legyen a legrendezettebb", ahogy mondottuk.'" Á m d e bi-
zonyos törvények gonoszak, Iz 10 [1] szerint: „Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket
hoznak." Tehát nem minden törvény származik az örök törvényből.
3. Ezenkívül, Augustinus azt mondja (De lib. arb. I.) [5. fej.]'": „A nép kormányzásá-
ra hozott törvény helyesen sok mindent megenged, amit az isteni gondviselés megbün-
tet." Ámde az isteni gondviselés eszméje az örök törvény, amint mondottuk." 5 Tehát
még a helyes törvények közül sem mind származik az örök törvényből.
Ezzel szemben áll, amit az isteni bölcsesség mond (Péld 8) [15]: „Általam kormá-
nyoznak a királyok, és hoznak igazságos döntéseket a törvényhozók." Ámde az isteni
bölcsesség eszméje az örök törvény, ahogy fentebb"'' mondottuk. Tehát minden törvény
az örök törvényből származik.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint fentebb"' mondottuk - a törvény csele-
kedeteket célra irányító eszmét tartalmaz. Á m d e minden rendezett változtató esetén
szükségszerű, hogy a másodlagos változtató ereje az elsődleges változtató erejétől szár-
mazzék, mivel a másodlagos változtató csakis akkor változtat, ha az elsődleges változ-
tató változtatja. 118 Ezért minden kormányzó esetében is ugyanezt látjuk: a kormányzás
eszméje az elsődleges kormányzótól megy át a másodlagos kormányzókra, ahogy a vá-
rosi teendők eszméje a királytól megy át parancs által az alsóbb tisztviselőkre, és a mes-
terségekben a mesterség tevékenységeinek eszméje a főépítésztől megy át az ala-
csonyabb rendű mesterekre, akik kézzel dolgoznak. Mivel pedig az örök törvény a
kormányzás eszméje a legfőbb kormányzóban, kell, hogy a kormányzásnak az alsóbb
kormányzókban lévő összes eszméi az örök törvényből származzanak. Az alsóbb kor-
mányzóknak ezek az eszméi az örök törvényen kívüli összes többi törvények. Ezért
minden törvény, amennyiben a helyes észből részesedik, annyiban az örök törvényből
származik. Ezért mondja Augustinus (De lib. arb. I.) [6. fej.]" 9 : „Az időleges törvény-
ben csakis az igazságos és törvényes, amit az emberek a maguk számára az örök tör-
vényből eredeztettek."
Az. első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a test zsarátnoka annyiban tör-
vény az emberben, amennyiben az isteni igazságosságot követő büntetés, és ezen eset-
ben nyilvánvaló, hogy az örök törvényből származik. Amennyiben pedig a bűnre irá-
131 DS 1756.sk.
132 Q 91, a 6.
133 A 2, második ellenvetés.
134 PL 32, 1228.
135 A 1.
136 A 1.
137 Q 90, a l , a 2 .
138 Vö. q 1, a 4; I, q 2, a 3.
139 PL 32, 1229.
nyul, így szemben áll Isten törvényével, és nem törvény, amint a fentebb 140 mondottak-
ból kitűnik.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény annyiban tör-
vény, amennyiben a helyes észt követi, és ebben az esetben nyilvánvaló, hogy az örök
törvényből származik. Amennyiben pedig eltér az észtől, úgy gonosz törvénynek hív-
juk, és így nem törvény, hanem inkább valaki részéről erőszak. - Mégis, amennyiben
még a gonosz törvényben is megmarad valami a törvényhez való hasonlóságból, a tör-
vényhozó hatalmának rendje miatt, ebből a szempontból ez is az örök törvényből szár-
mazik: ugyanis „minden hatalom Istentől való", ahogy a Róm 13 [ 1] mondja 141 .
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amikor az emberi törvény vala-
mit megenged, ez nem azt jelenti, hogy helyesli, hanem azt, hogy irányítani nem képes.
Ámde az isteni törvény sok mindent irányít, amit az emberi törvény nem képes irányíta-
ni: ugyanis több dolog van alávetve a magasabb rendű oknak, mint az alsóbb rendűnek.
Ezért az is, hogy az emberi törvény nem avatkozik bele abba, amit irányítani nem képes,
az örök törvény rendjéből következik. Más lenne azonban a helyzet, h a j ó v á h a g y n á azt,
amit az örök törvény elítél. Ezért ebből nem az következik, hogy az emberi törvény nem
az örök törvényből származik, hanem az, hogy azt tökéletesen követni nem képes.
4. S Z A K A S Z . - V A J O N A S Z Ü K S É G S Z E R Ű ÉS Ö R Ö K D O L G O K
A L Á V A N N A K - E VETVE AZ Ö R Ö K T Ö R V É N Y N E K ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a szükségszerű és örök dol-
gok alá vannak vetve az örök törvénynek.
1. Ugyanis minden, ami ésszerű, alá van vetve az észnek. Á m d e - a z isteni akarat
ésszerű, mivel igazságos. Tehát alá van vetve az észnek. Ámde az örök törvény azonos
az isteni ésszel. Tehát Isten akarata alá van vetve az örök törvénynek. Ámde Isten akara-
ta örök valami. Tehát az örök és szükségszerű dolgok is alá vannak vetve az örök tör-
vénynek.
2. Ezenkívül, mindaz, ami alá van vetve a királynak, alá van vetve a király törvényé-
nek is. Á m d e a Fiú „alá lesz vetve az Istennek és az Atyának, miután átadta neki az ural-
mat" ( l K o r 15) [24, 28], Tehát a Fiú, aki örökkévaló, alá lesz vetve az örök törvénynek.
3. Ezenkívül, az örök törvény az isteni gondviselés eszméje. Á m d e sok szükségszerű
dolog alá van vetve az isteni gondviselésnek, mint a nem-testi substantiák és az
égitestek 142 létben való fennmaradása. Tehát az örök törvénynek szükségszerű dolgok is
alá vannak vetve.
Ezzel szemben, amik szükségszerűek, lehetetlen, hogy másképpen legyenek, ezért
nem szorulnak korlátozásra. Á m d e az emberek a rossztól való visszatartásra, tehát kor-
látozásra kapják a törvényt, ahogy a fentebb 141 mondottakból kitűnik. Tehát a szükség-
szerű dolgok nincsenek alávetve a törvénynek.
Válaszul azt kel! mondanunk, hogy az örök törvény az isteni kormányzás eszméje,
amint fentebb 144 mondottuk. Tehát mindaz, ami alá van vetve az isteni kormányzásnak,
140 Q 91, a 6.
141 A V u l g a t a szerint: „Mert n i n c s hatalom, csakis Istentől."
142 A középkori természetszemlélet az égitesteket Isten teremtményeinek, d e szükségszerű létezők-
nek g o n d o l t a . Ez téves f e l f o g á s volt, de ez nem érinti Szent Tamás g o n d o l a t á n a k lényegét, mert ez
csak illusztratív példa.
143 Q 92, a 2.
144 A 1.
X C I I I . K É R D É S : A Z ÖRÖK T Ö R V É N Y R Ő L 25
alá van vetve az örök törvénynek is, ami pedig az örök kormányzásnak nincs alávetve,
nincs alávetve az örök törvénynek sem. A közöttük lévő különbség megfigyelhető azok-
ból, amik velünk kapcsolatosak. Az emberi kormányzásnak azok a dolgok vannak alá-
vetve, amik az emberek által jöhetnek létre; amik pedig az emberi természethez tartoz-
nak, nincsenek alávetve az emberi kormányzásnak, tudniillik, hogy az embernek lelke,
keze vagy lába legyen. így tehát az örök törvénynek minden alá van vetve, ami az Isten
által teremtett dolgokban van, akár esetlegesek azok, akár szükségszerűek; amik pedig
az isteni természethez vagy lényeghez, tartoznak, az örök törvénynek nincsenek alávetve,
hanem reálisan azonosak magával az örök törvénnyel.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy Isten akaratáról kétféleképpen
beszélhetünk. Egyik módon magát az akaratot illetően, és így, mivel Isten akarata maga
az ő lényege, 145 nincs alávetve az isteni kormányzásnak, s e m az örök törvénynek, hanem
azonos az örök törvénnyel. Másik módon azokra vonatkozóan beszélhetünk az isteni
akaratról, amiket Isten a teremtményekkel kapcsolatban akar, melyek alá v a n n a k vetve
az örök törvénynek, amennyiben ezek eszméje az isteni bölcsességben van. Ezek alap-
ján mondható Isten akarata ésszerűnek. Máskülönben, ö n m a g a alapján azt kell monda-
nunk, hogy akarata m a g a az értelme.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Isten Fia nem Istentől alkotott, ha-
nem természetileg tőle nemzett. 14 '' Ezért nincs alávetve az isteni gondviselésnek vagy az
örök törvénynek, hanem inkább ő maga az örök törvény (bizonyos tulajdonítás által),147
ahogy Augustinus m o n d j a (De vera relig.) [31. fej.]14*. D e az Atyának alávetettnek
mondható emberi természete alapján, és így az Atya mondható 1 4 ' nagyobbnak nála.15"
A harmadik ellenvetést elfogadjuk, mert a szükségszerű teremtményekből indul ki.
A negyedik151 ellenvetésre azt kell mondanunk, ahogy a Filozófus mondja (Metaphys.
V.) [5. fej.]" 2 , hogy bizonyos szükségszerű dolgok szükségessége okozat 155 , és így más-
tól van az, hogy lehetetlen, hogy másképpen legyenek. M a g a ez a leghatékonyabb kor-
látozás, ugyanis a korlátozott dolgokat annyiban mondjuk korlátozottnak, amennyiben
nem képesek másképpen cselekedni, mint ahogy róluk rendelkezve van.
5. SZAKASZ. - VAJON AZ ESETLEGES T E R M É S Z E T I D O L G O K

ALÁ V A N N A K - E V E T V E A Z ÖRÖK TÖRVÉNYNEK?' 5 4
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az esetleges természeti dol-
gok nincsenek alávetve az örök törvénynek.
1. A kihirdetés ugyanis a törvény lényegéből következik, amint fentebb 155 mondot-
tuk. Á m d e kihirdetés csakis értelmes teremtményekhez lehetséges, akik számára vala-
mi hírül adható. Tehát csakis az értelmes teremtmények vannak alávetve a törvénynek,
vagyis az esetleges természeti dolgok nem.
145 V ö . I , q 19, a 1.
146 V ö . 1, q 27, a 2.
147 Vö. a 1, ad 2.
148 P L 34, 147.
149 Jn 1 4 , 2 8 .
150 V ö . Ill q 20, a 1.
151 A z „ezzel s z e m b e n " r é s z b e n .
152 1015, d, 10-15.
153 V ö . I q 2, a 3 (a szakasz törzsében: h a r m a d i k út).
154 D S 1702, 1758, 1784.
155 Q 90, a 4.
2. Ezenkívül, „amik engedelmeskednek az észnek, részesednek valamennyire az ész-

ből", ahogy a Filozófus mondja (Ethic. I.) [13. fej.]15". Á m d e az örök törvény a legfőbb
eszme, amint fentebb 157 mondottuk. Mivel pedig az esetleges természeti d o l g o k nem ré-
szesednek semennyire sem az észből, hanem teljesen híjával vannak annak, úgy tűnik,
hogy nincsenek alávetve az örök törvénynek.
3. Ezenkívül, az örök törvény a leghatékonyabb. Á m d e az esetleges természeti dol-
gokban előfordul fogyatékosság. Tehát nincsenek alávetve az örök törvénynek.
Ezzel szemben áll, amit a Péld 8 [29] mond: „Amikor kijelölte a tenger határait és tör-
vényt szabott a vizeknek, hogy ne csapjanak ki."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy másképpen kell beszélnünk az e m b e r törvényé-
ről, és másképpen az örök törvényről, ami Isten törvénye. Az ember törvénye ugyanis
nem terjed ki egyébre, mint a neki alávetett értelmes teremtményekre. E n n e k oka az,
hogy a törvény valaki kormányzásának alávetett lények cselekedeteit irányítja, ezért sa-
játos értelemben senki sem adhat a saját cselekedeteire törvényt. Az e m b e r n e k alávetett
értelem nélküli dolgok használatával kapcsolatos tevékenységek m a g á n a k az ezeket
mozgató embernek a tevékenysége által jönnek létre, mivel az ilyen értelem nélküli
teremtmények nem irányítják önmagukat, hanem mástól vannak irányítva, amint fen-
tebb' 5 * mondottuk. Ezért az értelmetlen dolgok számára az ember nem képes törvényt
alkotni, bármennyire is alá vannak vetve neki. De a neki alávetett értelmes lényeknek
adhat törvényt, amennyiben parancsával vagy bármilyen közlésével a lelkükbe ad egy
szabályt, ami a cselekvésük elve.
Ahogy az ember közlésével egy belső cselekvési elvet ad egy neki alávetett ember-
nek, ugyanúgy Isten az egész természetbe beleadja a sajátos tevékenységek lételvét. Eb-
ben az értelemben mondható, hogy Isten az egész természetnek parancsol. Ahogy a
Zsolt 148 [6] mondja: „Törvényt szabott neki, ami el n e m évül." Emiatt az egész termé-
szet minden változása és tevékenysége alá van vetve az örök törvénynek. Ezért az értel-
metlen teremtmények másképpen vannak alávetve az örök törvénynek (amennyiben az
isteni gondviselés, és nem az isteni parancs megértése irányítja őket), mint az értelmes
teremtmények.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a belső cselekvési lételv közlése
olyan szerepet játszik a természeti dolgoknál, mint a törvény kihirdetése az embereknél,
mivel a törvény kihirdetése által az emberek az emberi cselekedetek bizonyos irányító
lételvét kapják meg, amint mondottuk. 159
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az értelein nélküli teremtmények
nem részesednek az emberi észből, és nem engedelmeskednek neki, de engedelmeske-
dés módján részesednek az isteni értelemből. Az isteni értelem ereje ugyanis többre ter-
jed ki, mint az emberi ész ereje. S ahogy az emberi test részei az ész parancsára mozog-
nak, de nem részesednek az észből, mert nem rendelkeznek semmiféle észhez rendelt
felfogással, ugyanúgy az értelmetlen teremtményeket is Isten irányítja, de emiatt nem
válnak értelmes lényekké.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy noha a természeti dolgokban elő-
forduló fogyatékosságok a részleges okok rendjén kívül esnek, de beletartoznak az
egyetemes okoknak, kiváltképpen az első oknak, Istennek a rendjébe, akinek a gond-
viseléséből semmi sem vonhatja ki magát, ahogy az Első Részben'"" mondottuk. Mivel
156 1102, b, 25-28: 13-14.

157 A 1.
158 Q 1, a 2.
160 Q 22, a 2.
XCIII. KÉRDÉS: Az ÖRÖK TÖRVÉNYRŐL 27
pedig az örök törvény az isteni gondviselés eszméje, amint mondottuk"' 1 , a természeti

dolgok fogyatékosságai alá vannak vetve az örök törvénynek.
6. SZAKASZ. - V A J O N MINDEN E M B E R I DOLOG A L Á VAN-E V E T V E

A Z ÖRÖK T Ö R V É N Y N E K ?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy n i n c s minden emberi dolog
alávetve az örök törvénynek.
1. Az Apostol ugyanis ezt mondja (Gal 5) [18]: „Ha a lélek vezet benneteket, nem
vagytok alávetve a törvénynek." Ámde az igaz embereket, akik Isten fogadott gyerme-
kei, Isten Lelke vezeti: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8) [ 14] Tehát
nincs minden emberi dolog alávetve az örök törvénynek.
2. Ezenkívül, az Apostol ezt mondja: „A test okossága ellenséges Isten iránt: n e m ve-
ti alá magát Isten törvényének." (Róm 8) [7] Á m d e sok ember van, akikben a test okos-
sága uralkodik. Tehát nincs minden emberi dolog alávetve az örök törvénynek, ami
Isten törvénye.
3. Ezenkívül, Augustinus ezt mondja (De lib. arb. I.) [6. fej.]"' 2 : „Az örök törvény az,
ami által a rosszak a nyomorúságot, a jók p e d i g a boldog életet érdemlik ki." Á m d e a
már üdvözültek, vagy a már elkárhozottak nincsenek az érdemszerzés állapotában. Te-
hát nincsenek alávetve az örök törvénynek.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (De civ. Dei X I X . ) [12. fej.]"'1: „ S e m m i
sem vonhatja ki magát semmiképpen a legfőbb Teremtő és R e n d e z ő törvényei alól, aki
a világegyetem békéjét biztosítja."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy kétféleképpen lehet valami alávetve az örök tör-
vénynek, ahogy a fentebb 1 " mondottakból kitűnik: egyik m ó d o n , amennyiben részese-
dik az ismeretével az örök törvényből; másik módon tevékenység és szenvedőlegesség
által, amennyiben indító lételv módján részesedik belőle. Az értelmetlen teremtmények
ez utóbbi módon vannak alávetve az örök törvénynek, amint mondottuk."' 5 De mivel
az értelmes természetnek, bár minden teremtménnyel közös tulajdonságokkal is rendel-
kezik, megvan az a sajátossága, hogy értelmes, ezért mindkét módon alá van vetve az
örök törvénynek, mivel az örök törvényt valamilyen módon ismeri, amint fentebb 1 ""
mondottuk, és minden egyes értelmes teremtmény természeténél fogva irányul arra,
ami összhangban van az örök törvénnyel, ugyanis „velünk született hajlamunk van az
erény készségére", ahogy a Filozófus mondja (Ethic. II.) [1. fej.)"' 1 .
Ámde a rosszakban mindkét mód tökéletlen és bizonyos m ó d o n megrontott, akikben
az erényre irányuló természeti hajlamot eltorzítja a bűnös készség, és a szenvedélyek
meg a bűnös készségek elhomályosítják a j ó természetes ismeretét. A jókban mindkét
mód tökéletesebb módon fellelhető, mivel a j ó természetes ismeretén felül a hit és a böl-
csesség ismeretével is rendelkeznek, és a jóra való természeti irányuláson kívül a ke-
gyelem és az erény belső mozgató erejét is megkapják.
161 A 1.
162 P L 32, 1229.
163 PL 4 1 , 6 4 0 .
164 A 5.
165 A 5.
166 A 2.
167 1103, a, 25-26.
így tehát a jók tökéletesen alá vannak vetve az örök törvénynek, mintegy mindig sze-
rinte cselekednek. A rosszak pedig cselekedeteiket tekintve tökéletlenül vannak alávetve
az. örök törvénynek, mivel tökéletlenül ismerik a jót és tökéletlenül irányulnak arra,
de amennyi hiányzik cselekvésük részéről, az pótlódik a szenvedő/egesség oldaláról:
annyit kell elszenvedniük az örök törvény előírásából, amennyit elmulasztanak megten-
ni a követelményeiből. Ezért m o n d j a Augustinus ( D e lib. arb. I.) [15. fej.]"'*: „Úgy vé-
lem, hogy az igazak az örök törvénynek alávetve cselekszenek." S a „ D e catechizandis
rudibus" című könyvében (18. fej.]" 1 '' pedig ezt írja: „Isten az őt e l h a g y ó lelkek jogosan
elszenvedett nyomorúsága tekintetében a teremtett világának alsóbbrendű részeit na-
gyon megfelelő törvényekkel tudta ellátni."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az Apostolnak ezt a mondását
kétféleképpen lehet érteni. Egyik módon úgy, hogy azt nevezzük a törvény alávetett-
jének, aki a törvény kötelezettségének úgy veti alá magát, mint valami tehernek. Ezért
m o n d j a a Glossza 11 " ezzel kapcsolatban: „Az van alávetve a törvénynek, aki nem az
igazságosság szeretete, hanem a büntetéstől való félelem miatt tartózkodik a rossz cse-
lekedettől." Ily módon a lelki e m b e r e k nincsenek alávetve a törvénynek, mivel a Szent-
lélek által a lelkükbe öntött szeretet miatt önként teljesítik a törvényt. - Másik módon
úgy is lehet érteni, hogy azokat az emberi tetteket, amiket az ember a Szentlélek indítá-
sára művel, inkább lehet a Szentlélek műveinek mondanunk, mint az ember cselekede-
teinek. Mivel pedig sem a Szentlélek, sem a Fiú nincs alávetve a törvénynek, ahogy fen-
tebb' 71 mondottuk, az következik, h o g y az ilyen tettek, amennyiben a Szentlélek művei,
nincsenek alávetve a törvénynek. E z tanúsítja, amit az Apostol m o n d (2Kor 3) [17]:
„Ahol az Úr lelke, ott a szabadság."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a test okossága n e m lehet alávetve
a törvénynek a cselekvés részéről, mivel az Isten törvényével ellentétes tettekre irányul,
de alá van vetve a törvénynek a szenvedőlegesség részéről, mert az isteni igazságosság
törvénye szerint büntetést érdemel. - De egy emberben sem uralkodik el annyira a test
okossága, hogy a természet egész javát lerontaná. Ezért megmarad az emberben a haj-
lam az örök törvény követésére. Mondottuk ugyanis fentebb,172 hogy a bűn nem törli el
teljesen a természet javát.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ugyanaz őriz m e g valamit a cél-
ban, mint ami a célbajuttatja, a h o g y a súlyos test a súlyánál fogva nyugszik meg az ala-
csonyabb helyen és a súlyánál f o g v a kerül is oda. így azt kell mondanunk, hogy amint
az örök törvény által érdemlik ki az emberek a boldogságot vagy a nyomorúságot,
ugyanúgy ugyanaz a törvény őrzi meg őket a boldogságban vagy a nyomorúságban.
Ezért az üdvözültek is, az elkárhozottak is alá vannak vetve az örök törvénynek.
168 PL 32, 1238.

169 PL 40, 3 3 3 .
170 Rendes G l o s s z a : P L 114,584. L o m b a r d u s Glosszája P L 192, 1 5 8 D - 1 5 9 A .
171 A 4, ad 2.
172 Q 85, a 2.
XCIV. KÉRDÉS: A T E R M É S Z E T T Ö R V É N Y R Ő L 29
XCIV. KÉRDÉS
A TERMÉSZETTÖRVÉNYRŐL - hat szakaszban
Ezt követően a természettörvényről kell tárgyalnunk.

Először: Mi a természettörvény?
Másodszor: Mik a természettörvény parancsolatai?
Harmadszor: Vajon az összes erényes cselekedetek a természettörvényhez tartoznak-e?
Negyedszer: Vajon mindenki számára egy és ugyanaz-e a természettörvény?
Ötödször: Vajon változhat-e?
Hatodszor: Vajon kitörölhető-e az e m b e r lelkéből?
1. SZAKASZ. - VAJON K É S Z S É G - E A T E R M É S Z E T T Ö R V É N Y ?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a természettörvény készség.
1. A Filozófus ugyanis ezt mondja (Ethic. II.) [4. fej.] 1 ": „Három van a lélekben: po-
tentia, készség és szenvedőlegesség." Á m d e a természettörvény nem lelki potentia vagy
szenvedőlegesség, ahogy ez az egyes potentiák és szenvedőlegességek felsorolása ré-
vén nyilvánvaló. Tehát a természettörvény készség.
2. Ezenkívül, Basilius [Hexaém. VII., Prov. XII.]174 szerint a lelkiismeret vagy synde-
resis „értelmünk törvénye", ami csakis a természettörvényre érthető. Ámde a synderesis
készség, ahogy az Első Részben' 75 mondottuk. Tehát a természettörvény készség.
3. Ezenkívül, a természettörvény mindig az emberben marad, ahogy alább 176 kifejt-
jük. Á m d e az emberi ész, amelyhez a törvény tartozik, nem mindig gondolkodik a ter-
mészettörvényről. Tehát a természettörvény nem actus, hanem készség.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus m o n d (De Bono coniugali) [21. fej.]" 7 : ,,A kész-
ség az, amivel valaki akkor él, amikor szükséges." Ámde a természettörvény n e m ilyen:
benne van ugyanis a csecsemőkben és az elkárhozottakban is, akik általa cselekedni
nem képesek. Tehát a természettörvény n e m készség.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy valami kétféle értelemben mondható készség-
nek. Egyik módon sajátos és lényegi értelemben: és így a természettörvény nem kész-
ség. Fentebb 17 * ugyanis mondottuk, hogy a természettörvény az ész által alkotott valami,
ahogy az ítélet is az ész műve. Ámde nem ugyanaz, amit valaki alkot és aminek a segít-
ségével cselekszik: az ember ugyanis a nyelvtan készségével alkot megfelelő beszédet.
Mivel pedig a készség az, aminek a segítségével valaki cselekszik, lehetetlen, h o g y va-
lamely törvény sajátos és lényegi értelemben készség legyen.
Másik módon készségnek mondható az, amit a készség által birtokolunk, a h o g y hit-
nek mondható, amit hittel elfogadunk.' 79 Mivel pedig a természettörvény parancsolatait
173 1105, b, 20-21.

174 P G 2 9 . 157 C; PG 3 1 , 4 0 5 C.
175 Q 79, a 12.
176 A 6.
177 P L 4 0 , 390.
178 Q 90, a 1, ad 2.
179 V ö . q 55, a 1, ad 1; II-II, q 4, a 6.
30 SUMMA T H E O L O G I A F . / PRÍMA SECUNDAE
olykor (énylegesen vizsgálja az ész, máskor viszont ezek csupán készségszerűén van-
nak benne, utóbbi módon mondhatjuk, hogy a természettörvény készség. Ahogy a spe-
kulatív észben a bizonyíthatatlan elvek" 1 " sem azonosak magával az elvek készségé-
vel,1*1 hanem olyan elvek, amiknek van készsége.1*2
A ; első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Filozófus az idézett helyen az
erény nemét szándékolja vizsgálni, és mivel nyilvánvaló, hogy az erény a cselekvés
egyfajta lételve, csak azokat említi, amik az emberi cselekedetek lételvei: a potentiákat,
a készségeket és a szenvedőlegességeket. Ámde e h á r m o n kívül más dolgok is vannak
a lélekben: bizonyos actusok (például az akarás az akaróban), a megismert dolgok a
megismerőben, és a lélek természeti sajátosságai is a lélekben vannak, mint például
a halhatatlanság és más hasonlók.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a synderesis értelmünk törvényé-
nek annyiban mondható, amennyiben a természettörvény parancsolatait tartalmazó
készség, és ezek a parancsolatok az emberi cselekedetek alapelvei.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv arra következtet, hogy a
természettörvényt készségszerűén birtokoljuk, és ezt mi elfogadjuk.
A ; ellentétes ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y olykor valamilyen akadályozó
tényező miatt nem tud élni valaki azzal, ami készségszerűén benne van: például az em-
ber alvás közben n e m tud élni a tudás készségével. Hasonlóképpen a kisgyermek élet-
kori fogyatékossága miatt nem tud élni az elvek értésének készségével, valamint a
készségszerűén b e n n e lévő természettörvénnyel.
2. SZAKASZ. - V A J O N A T E R M É S Z E T T Ö R V É N Y TÖBB P A R A N C S O L A T O T
T A R T A L M A Z - E , VAGY C S A K EGYET?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a természettörvény nem tar-
talmaz több parancsolatot, hanem csak egyet.
1. A törvény ugyanis a parancsolat neméhez tartozik, amint fentebb 1 *' mondottuk. I la
tehát a természettörvénynek több parancsolata lenne, az következne, hogy természettör-
vényből is több van.
2. Ezenkívül, a természettörvény az ember természetét követi. Á m d e az emberi ter-
mészet a maga egészében egy, jóllehet részei szerint több. Tehát a természettörvénynek
vagy csak egy parancsolata van az egész természet egysége miatt, vagy több, az emberi
természet részeinek többfélesége következtében, és így a vágyóképesség irányulásából
származóknak is a természettörvényhez kell tartozniuk.
3. Ezenkívül, a törvény az észhez tartozó valami, amint fentebb'*4 mondottuk. Ámde
az emberben csak egy ész van. Tehát a természettörvénynek is csak egy parancsolata
van.
Ezzel szemben áll, hogy az e m b e r b e n olyan szerepük van a természettörvény paran-
csolatainak a cselekvésben, mint az alapelveknek a bizonyításokban. Á m d e több bizo-
nyíthatatlan'* 5 alapelv van. Tehát a természettörvénynek is több parancsolata van.
180 Ezek nem s z o r u l n a k bizonyításra, m e r t tagadásuk csak a z ellentmondás e l v é n e k tagadása árán le-
hetséges, de u t ó b b i tagadása feltételezi az ellentmondás e l v é t .
181 Vö. q 57, a l , a 2 .
182 Ezek az e l v e k készségszerűén é r t h e t ő k .
183 Q 92, a 2.
184 Q 90, a 1.
185 De u g y a n a k k o r tagadhatatlan.
XCIV. KÉRDÉS: A TERMÉSZETTÖRVÉNYRŐL 31
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint fentebb'11" mondottuk - a természettör-

vény parancsolatai úgy viszonyulnak a gyakorlati észhez, mint a bizonyítások alapelvei
a spekulatív észhez: ugyanis mind a parancsolatok, mind az alapelvek bizonyos, ö n m a -
gukban ismert elvek."17 Á m d e kétféle értelemben mondhatjuk, hogy valami ö n m a g á b a n
ismert: egyik módon a természeténél fogva, m á s i k módon a mi számunkra. 1118 Természe-
ténél fogva bármely ítéletről elmondható, hogy önmagában ismert, amelynek állítmá-
nya benne foglaltatik az alany mivoltában. Megesik mégis, hogy annak számára, aki
nem ismeri az alany definícióját, az ilyen ítélet nem lesz önmagában ismert. Például ez
az ítélet: ,,az ember értelmes lény" - természeténél fogva önmagában ismert, mivel aki
kimondja, hogy ember, értelmes lényről beszél, mégis, annak számára, aki nem tudja,
hogy mi az ember, ez az ítélet nem önmagában ismert. Ezért van az, amint Boéthius
mondja (De hebdomad.) 189 , hogy bizonyos méltóságok, illetve ítéletek természetüknél
fogva mindenki számára ismertek, és azok az ítéletek ilyenek, amelyeknek a fogalmait
mindenki ismeri, mint például: „minden egész nagyobb a részénél", és: „amik e g y és
ugyanazon dologgal egyenlők, egymás között is egyenlők" stb. Más ítéletek pedig csak
a bölcsek számára ismertek önmagukban, akik értik, hogy az ítéletekben szereplő sza-
vak mit jelentenek. Például annak számára, aki érti, hogy az angyal nem test, ö n m a g á -
ban ismert, hogy nincs körülirtán helyben, ami nem nyilvánvaló az egyszerű e m b e r e k
számára, akik ezt nem értik.
A mindenki által ismert ítéletekben pedig bizonyos rend található. Az elsőként m e g -
ismert fogalom ugyanis a lény, amelynek értelme benne foglaltatik mindenben, amit
bárki megismer. Ezért az első bizonyíthatatlan 190 elv az. hogy „nem lehet egyidejűleg ál-
lítani és tagadni'" 9 1 , ami a lény és a nem-lény f o g a l m á n alapul, ahogy a Filozófus m o n d -
ja (Metaphys. IV.)192. Ámde ahogy a lény abszolút értelemben elsőként ismert, ugyan-
úgy a jó az első a cselekvésre irányuló gyakorlati ész ismeretében, ugyanis minden lény
valamilyen célért cselekszik, aminek jó-jellege van. 19 ' Ezért a gyakorlati észben az első
elv az, amely a jó fogalmán alapul, ami a következő: „Jó az, amelyre minden törekszik."
Tehát a törvény első parancsolata az., hogy a jót megtenni és követni, a rosszat pedig ke-
rülni kell. Ezen alapul a természettörvény minden más parancsolata, vagyis az, hogy
mindannak a megtevése, illetve mindannak a kerülése a természettörvény parancsola-
taihoz tartozik, amiket a gyakorlati értelem természetszerűen az ember javának ismer
meg.
Mivel pedig a jónak cél-jellege van, a rossznak pedig ezzel ellentétes jellege, mind-
azt, amire az embernek természetszerű hajlandósága van, az ész természetszerűen jó-
nak, következésképpen követendő cselekedetnek, ezek ellentétét pedig rossznak és
keridendőnek fogja fel. Tehát a természettörvény parancsolatainak rendje a természeti
hajlamok rendjét követi. Az ember elsődleges hajlama a jóra az összes substantiákkal
közös természetén alapul, ugyanis minden substantia a létének a saját természete szerin-
ti megőrzésére törekszik. E hajlam alapján a természettörvényhez tartozik mindaz, ami
az emberi életet megőrzi, és ennek ellentétét akadályozza. - Másodszor, van az e m b e r -
ben hajlam bizonyos sajátosabb javakra, a többi érzékelő lényekkel közös természete
186 Q 91, a 3.
187 V ö . q 10, a 1.
188 Vö. I. q 2, a 1.
189 PL 64, 131 1 B.
190 De u g y a n a k k o r tagadhatatlan.
191 Ez az e l l e n t m o n d á s elve. M á s m e g f o g a l m a z á s b a n : „Lehetetlen, hogy v a l a m i igaz is legyen, m e g
nem is, u g y a n a b b ó l a s z e m p o n t b ó l és ugyanabban az időben."
192 3. fej.: 1005, b, 29-34.
193 V ö . q 1, a 1.
alapján. Eszerint a természettörvényhez tartozónak mondjuk mindazt, „amire a termé-

szet minden érzékelő lényt megtanított" 1 '' 4 . Ilyen a férfi és a nő egyesülése, a szabad e m -
berek nevelése, és hasonlók. - Harmadszor, van az emberben hajlam a jóra, a sajátos,
eszes természete szerint: például, az embernek természetszerű hajlama van arra, hogy
megismerje az igazságot Istenről, és arra, hogy társadalomban éljen. Ennek alapján a
természettörvényhez tartozik mindaz, ami ezzel a hajlammal kapcsolatos, hogy az e m -
ber ne legyen tudatlan, ne bántsa meg azokat, akikkel érintkeznie kell, és más hasonlók,
amik ezzel összefüggnek.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvénynek mind-
ezek a parancsolatai egy és ugyanazon természettörvényhez tartoznak, mivel egy elsőd-
leges parancsolattal kapcsolatosak.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi természet bármely ré-
szének (például a vágyó- és haragvóképességének) összes hajlamai, amennyiben az ész
szabályozza őket, a természettörvényhez tartoznak és visszavezethetők egy elsődleges
parancsolatra, amint mondottuk." 5 Eszerint a természettörvénynek több parancsolata
van, ha ezeket önmagukban nézzük, de közös a gyökerük.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy noha az ész önmagában egy, de
mindazt rendezi, ami az emberre vonatkozik. Ennek alapján az ész törvényéhez tartozik
mindaz, ami az ész által szabályozható.
3. S Z A K A S Z . - V A J O N AZ ÖSSZES E R É N Y E S C S E L E K E D E T E K
A TERMÉSZETTÖRVÉNYHEZ TARTOZNAK-E?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem minden erényes csele-
kedet tartozik a természettörvényhez.
1. A törvény lényegéhez tartozik ugyanis, hogy a közjóra irányul, amint fentebb 1 '*
mondottuk. Á m d e bizonyos erényes cselekedetek valakinek egyéni javára irányulnak,
ami főleg a mértékletesség cselekedeteiben nyilvánvaló. Tehát nem minden erényes
cselekedet van alávetve a természettörvénynek.
2. Ezenkívül, minden bűn valamilyen erényes cselekedettel áll szemben. Ha tehát
minden erényes cselekedet a természettörvényhez tartozna, úgy tűnik, ebből az követ-
kezne, hogy minden bűn természetellenes, ami azonban sajátos értelemben csak bizo-
nyos bűnökről mondható.
3. Ezenkívül, a természet szerinti dolgokban mindenki megegyezik. Ámde az eré-
nyes cselekedetekben nem egyezik meg mindenki: lehet ugyanis valami erény az egyik
embernek, ami bűnös cselekedet egy másiknak. Tehát nem minden erényes cselekedet
tartozik a természettörvényhez.
Ezzel szemben áll, amit Damascenus mond a III. könyvben [De fide orth. III., 14.
fej.] 1 '": „Az erények természetesek." Tehát az erényes cselekedetek is alá vannak vetve
a természettörvénynek.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az erényes cselekedetekről kétféleképpen beszél-
hetünk: egyik módon, amennyiben erényesek, másik módon, amennyiben a saját faji
jellegükben vizsgáljuk őket. Ha tehát abból a szempontból beszélünk az erényes csele-
kedetről, amennyiben azok erényesek, úgy minden erényes cselekedet a természettör-
194 Digestal, 1,1.

196 Q 90, a 2.
197 PG 94, 1045 A.
X C I V . KÉRDÉS: A TERMÉSZETTÖRVÉNYRŐL 33
vényhez tartozik. Azt mondottuk'" 8 ugyanis, hogy a természettörvényhez tartozik mind-

az, amire az e m b e r természete szerint irányul. Ámde minden egyes lény természeténél
fogva a formája szerint neki megfelelő tevékenységre irányul (ahogy például a tűz
a melegítésre). Mivel pedig az ember sajátos formája az eszes lélek, bármely ember bel-
ső, természetszerű hajlama az, hogy az észnek megfelelően cselekedjék. Hz pedig
ugyanaz, mint az erényes cselekvés. Ezért ebből a szempontból minden erényes csele-
kedet a természettörvényhez tartozik, mivel minden egyes embernek azt diktálja a saját
esze, hogy erényesen cselekedjen. - De ha az erényes cselekedetekről önmagukban be-
szélünk, a sajátos faji jellegükben vizsgálva, úgy nem minden erényes cselekedet tarto-
zik a természettörvényhez. Számos cselekedet ugyanis erényes módon jön létre, de rájuk
nem irányul elsődlegesen a természet, hanem az emberek ésszel vizsgálódva fedezték
fel őket' 1 ", mint az erényes élet hasznos eszközeit.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a mértékletesség az étel-ital és a
nemi élet utáni természetes vágyakkal kapcsolatos, amik a természeti közjóra irányul-
nak, ahogy a törvény más előírásai az erkölcsi közjóra.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ember természetének vagy az
mondható, ami az ember sajátos természete, és így minden bűn természetellenes, mivel
észellenes, ahogy Damascenus m o n d j a a II. könyvben [De fide orth. II., 4, 30. fej.]2"",
vagy az ember és m á s érzékelő lények közös természete, és ebben az értelemben bizo-
nyos sajátos bűnök mondhatók természetellenesnek, ahogy a különböző neműek nemi
egyesülésével, ami minden érzékelő lény számára természetes, ellentétes a férfiak kö-
zötti közösülés*'", ami sajátosan természetellenes bűn.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv az önmagukban vizsgált
cselekedetekből indul ki. így ugyanis az emberek különböző adottságai miatt lehetsé-
ges, hogy bizonyos cselekedetek egyesek számára erényes tettek, mivel velük arányo-
sak és számukra megfelelők, de ugyanezek mások esetében bűnök, mert nincsenek ve-
lük megfelelő arányban.
4. SZAKASZ. - VAJON M I N D E N K I S Z Á M Á R A E G Y ÉS U G Y A N A Z - E
A TERMÉSZETTÖRVÉNY?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a természettörvény nem
ugyanaz mindenki számára.
1. A Decretumokban 2 " 2 ugyanis ezt olvassuk: „A természetjog az, amit a Törvény 2 '"
és az Evangélium tartalmaz." Ámde ez nem közös kincse mindenkinek, mivel „nem
mindnyájan engedelmeskednek az Evangéliumnak" ( R ó m 10) [16], Tehát a természet-
törvény nem egy és ugyanaz mindenki számára.
2. Ezenkívül, a Filozófus szerint „a törvény szerint létező dolgokat igazságos dol-
goknak mondjuk" (Ethic. V.) [3. fej.] 2 '". Ámde ugyanebben a könyvben [10. fej.]2"5 azt
olvashatjuk, hogy nincs olyan egyetemesen igazságos dolog, ami nem módosulna né-
melyeknél. Tehát a természettörvény sem ugyanaz mindenki számára.
198 A 2.
199 V ö . 11-11, q 57, a 3.
200 PG 94, 876 A, 9 7 6 A .
201 A fenti g o n d o l a t m e n e t alapján természetellenesnek kell m o n d a n u n k a női homoszexualitást is.
202 Gratianus e l ő s z a v á b a n .
203 V a g y i s az Ó s z ö v e t s é g törvénye.
204 1129, b, 12-14.
205 1134, b, 32-33.
3. Ezenkívül, a természettörvényhez az tartozik, amire az ember a természete szerint

irányul, amint fentebb''" 1 mondottuk. Á m d e a különböző emberek természetüknél fogva
különböző dolgokra irányulnak: egyesek az élvezetekre vágynak, mások a tiszteletre,
ismét mások más dolgokra. Tehát nem egy és ugyanaz a természettörvény mindenki
számára.
Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond (Ethymol.) [V, 4. fej.]2"7: „A természetjog
minden nép közös tulajdona."
Válaszul azt kell mondanunk - amint fentebb2"* mondottuk - , hogy a természettör-
vényhez azok a dolgok tartoznak, amikre az ember természeténél fogva irányul, és em-
beri sajátosság, hogy az ember az eszének megfelelően irányuljon a cselekvésre. Ámde
az ész az egyetemesekből halad a sajátosak felé. ahogy a Filozófus mondja (Phys. I.) [ I.
fej.]2(W. De más és más a szerepe ezzel kapcsolatban a spekulatív és a gyakorlati észnek.
Mivel a spekulatív ész íoleg a szükségszerű dolgokkal foglalkozik, amik nem lehetnek
másképpen, az igazság minden fogyatékosság nélkül megtalálható ugyanúgy a sajátos
következtetésekben, mint az egyetemes elvekben. De a gyakorlati ész az esetleges dol-
gokkal foglalkozik, köztük az emberi cselekedetekkel, ezért, noha egyetemes ítéletei-
ben található bizonyos szükségszerűség, minél inkább alászállunk a sajátos ítéletek fe-
lé, annál inkább található bennük fogyatékosság. így tehát spekulatív téren ugyanaz az
igazság létezik mindenkinél, mind az elvekben, mind a következtetésekben, noha az
igazságot nem mindenki ismeri fel a következtetésekben, hanem csak az elvekben, ami-
ket „közös elgondolásoknak" neveznek. A cselekvés területén pedig nem ugyanaz
a gyakorlati igazság, illetve helyesség mindenkinél a sajátos dolgokkal kapcsolatban,
hanem csak az egyetemes elveket illetően. De azoknál is, akiknél ugyanaz a helyesség
a sajátos dolgokkal kapcsolatban, ez nem egyformán ismert mindenki számára.
így tehát nyilvánvaló, hogy mind a spekulatív, mind a gyakorlati ész egyetemes el-
veit illetően ugyanaz az igazság, illetve helyesség mindenkinél, amit mindenki egyen-
lően ismer. A spekulatív ész sajátos következtetéseit illetően pedig ugyanaz az igazság
mindenkinél, de nem mindenki számára egyenlően ismert: mindenkinél igaz ugyanis,
hogy a háromszög 21 " három darab, két egyenes által közrefogott, egyenlő szöget tattal
maz, noha ezt nem ismeri mindenki. A gyakorlati ész sajátos következtetéseit illetően
viszont nem ugyanaz az igazság, illetve helyesség mindenkinél, és akiknél ugyanaz,
nem egyformán ismert. Mindenkinél ugyanis helyes és igaz, hogy az ész szerint kell
cselekedni. Ebből az elvből következik, mint sajátos következtetés, hogy a letétbe he-
lyezett dolgokat vissza kell adni a tulajdonosnak. Ez az esetek többségében igaz, de bi-
zonyos esetben előfordulhat, hogy a letétbe helyezett dolgok visszaadása káros, követ-
kezőleg ésszerűtlen; például, ha a letétet a haza megtámadására használná a tulajdonos.
Annál inkább előfordulhat ezzel kapcsolatban fogyatékosság, minél jobban alászállunk
a konkrétumok felé; például, ha arról van szó, hogy a letétbe helyezett dolgokat milyen
konkrét biztosíték mellett, vagy milyen konkrét módon kell visszaadni: ugyanis minél
több konkrét feltételt szabunk meg, annál több módon állhat elő fogyatékosság, és lesz
helytelen a visszaadás, vagy a vissza nem adás.
így tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az egyetemes alapelveit ille-
tően egy és ugyanaz, mindenkinél, mind a helyességét, mind az ismeretét illetően. De bi-
zonyos sajátos dolgokat illetően, amik egyetemes elvekből levont következtetések, a ter-
206 A 2, a 3.
207 P L 82, 199 B.
208 A 2, a 3.
209 184, a, 16-21.
210 Itt az egyenlő oldalú háromszögről van szó.
X C I V . KÉRDÉS: A TERMÉSZETTÖRVÉNYRŐL 35
mészettörvény az esetek többségében egy és ugyanaz mindenkinél, mind a helyességét,

mind az ismeretét illetően, de némely esetben előfordulhat fogyatékosság, mind a he-
lyességgel kapcsolatban (bizonyos konkrét akadályok miatt, ahogy a létrejönni és el-
pusztulni képes dolgok is némely esetben fogyatékosak, bizonyos akadályok miatt),
mind az ismeretet illetően is, mivel egyesek értelme elferdült, szenvedély, rossz s z o k á s
vagy rossz természeti hajlam következtében, ahogy például a germánok egykor a r a b -
lást nem tekintették rossznak, amint beszámol erről lulius Caesar (De bello Gallico)
[VI, 23. fej.]'", ami mégis kifejezetten ellentétes a természettörvénnyel.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Gratianus-idézetet nem úgy
kell értenünk, mintha mindaz, amit a Törvény és az Evangélium tartalmaz, a természet-
törvényhez tartozna, mivel a Biblia sok természetfeletti igazságot is közöl, hanem úgy,
hogy a természettörvény a maga egészében bennefoglaltatik a Szentírásban. Ezért, m i u -
tán Gratianus azt mondta, hogy ,,a természetjog az, amit a Törvény és az Evangélium
tartalmaz," azonnal hozzátette i: ezt a példát: „Ezért mindenki köteles másnak azt csele-
kedni, amit kíván, hogy neki cselekedjenek."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a Filozófus mondását azokra a dol-
gokra kell értenünk, amik nem mint egyetemes elvek, hanem mint azokból levont kö-
vetkeztetések igazságosak a természettörvény szerint. Ezek az esetek többségében he-
lyesek, és némely esetben fogyatékosak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint az emberben az ész uralko-
dik és parancsol a többi potentiának, ugyanúgy a m á s potentiákhoz tartozó valamennyi
természeti hajlamnak az ész szerint kell rendeződnie. Ezért mindenkinél egyetemesen
helyes, hogy az emberek összes hajlamai az ész szerint legyenek irányítva.
5. S Z A K A S Z . - VAJON V Á L T O Z H A T - E A T E R M É S Z E T T Ö R V É N Y ?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a természettörvény változ-
hat.
1. A Sir 17 [11] szövegének („hozzáadta nekik az élet fegyelmét és törvényét")
Glosszája 2 " ezt mondja: „Akarta, hogy a természettörvény javítására írott törvény le-
gyen." Á m d e az, amit kijavítanak, változik. Tehát a természettörvény változhat.
2. Ezenkívül, az ártatlan ember megölése, a házasságtörés és a lopás ellentétes a ter-
mészettörvénnyel. Ámde úgy találjuk, hogy ezeket megváltoztatta Isten: például, a m i -
kor megparancsolta Ábrahámnak, hogy ölje meg az ártatlan fiát, ahogy ezt az IMóz 22
[2]-ben olvassuk; amikor megparancsolta a zsidóknak, hogy a kölcsönzött egyiptomi
edényeket titokban lopják el (vö. 2Móz 12 [35 sk.]) [vö. még 3, 22; 11,2]; és amikor
megparancsolta Ozeásnak, hogy fogadjon el egy házasságtörő asszonyt, ahogy Oz 1 [2]
elmondja. Tehát a természettörvény változhat.
3. Ezenkívül, Isidorus szerint (Etymol.) [V, 4. fej.] 214 „mindenek köztulajdona, vala-
mint mindenkinek egy és ugyanazon szabadsága a természettörvényből következik".
Ámde azt látjuk, hogy ezeket megváltoztatták az emberi törvények. Tehát úgy látszik,
hogy a természettörvény változhat.
211 Du Pontét, O x f o r d , 1900, VI, 23.

212 Az első ellenvetésben id. helyen.
213 Rendes G l o s s z a : PL 113, 1201 B; R a b a n u s M : „In E c c l i . " , IV. 5.fej.: PL 109, 8 7 6 CD.
214 PL 82, 199 B.
36 S U M M A THEOLOGIAF. / P R Í M A SECUNDAE
Ezzel szemben a Decretumokban (dist. 5.)215 ez olvasható: „A természetjog az értel-

mes teremtmény eredetétől kezdve létezik, és n e m változik az idő múlásával, h a n e m
változhatatlan marad."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy kétféleképpen lehet érteni azt, hogy a természet-
törvény változhat. Egyik m ó d o n úgy, hogy valami hozzáadódik. így semmi akadálya
sincs annak, hogy a természettörvény változzék: ugyanis mind az isteni, mind az emberi
törvény sok mindent hozzáadott a természettörvényhez, ami az emberi élethez hasznos.
Másik módon a természettörvény változása elvétel módján érthető, úgy tudniillik,
hogy valami megszűnik a természettörvényből, ami korábban hozzátartozott. Ebben az
értelemben a természettörvény az alapelveit tekintve teljesen változhatatlan. A másod-
lagos parancsait tekintve pedig, amiket az alapelvei sajátos következményeinek nevez-
tünk,216 a természettörvény nem változik úgy, hogy az esetek többségében ne lenne min-
dig helyes az, amit a természettörvény előír. De változhat valamely konkrét esetben,
illetve bizonyos esetekben, az ilyen parancsolatok megtartását akadályozó sajátos o k o k
következtében, ahogy fentebb 217 mondottuk.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Glossza azért mondja, hogy az
írott törvény a természettörvény javítására adatott, mivel az írott törvény pótolta azt,
ami a természettörvényből hiányzott, 2 " vagy mivel a természettörvény egyesek szívé-
ben bizonyos részeit illetően megromlott, és e n n e k következtében azok jónak vélték
azt, ami természeténél fogva rossz, és az ilyen romlás javítást igényelt.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mindenki természetes halállal hal
meg, a rosszak és igazak egyaránt. Ezt a természetes halált az isteni hatalom az áteredő
bűn büntetéseként rendelte el, ahogy az 1 Sám 2 [6] mondja: „Az Úr adja a halált és az
életet." Ezért Isten parancsa alapján - minden igazságtalanság nélkül - bárkinek, bű-
nösnek és ártatlannak egyaránt el lehet venni az életét. - A házasságtörés pedig m á s fe-
leségével való közösülést jelent, de a szóban forgó asszony Ozeásnak isteni parancs
alapján lett rendelve. Ezért ha bárki bármely nővel isteni parancs alapján közösül, ez
nem házasságtörés és nem paráználkodás. - Hasonlót kell mondanunk a lopásról, ami
idegen dolog elvétele. IIa a mindenség Ura, Istene parancsa alapján vesz el valaki bár-
mit is, nem a tulajdonos 219 akarata nélkül veszi el, ami a lopás lényege lenne.220 - N e m -
csak az emberre vonatkozóan igaz az, hogy mindaz, amit Isten parancsol, minden to-
vábbi nélkül kötelező, hanem a természeti dolgokban is érvényes: mindaz, ami Istentől
jön létre, bizonyos módon természetszerű, ahogy az Első Részben 221 mondottuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy valamit a természetjogból követ-
kezőnek kétféle értelemben mondhatunk. Egyik módon, mert a természet arra irányul:
például n e m szabad másnak jogtalanságot okozni. Másik módon, mivel a természet
nem okozza annak ellentétét: ahogy mondhatjuk, hogy az ember természetjogilag m e z -
telen, mert nem a természet ruházta fel, hanem az emberi mesterség. A „mindenek köz-
tulajdona, valamint mindenkinek egy és ugyanazon szabadsága" annyiban mondható a
természetjogból következőnek, hogy a birtokok megkülönböztetését nem a természet
vezette be, hanem az emberi ész, az emberi élet hasznára. így a természettörvény csu-
pán úgy változott, hogy valami hozzáadódott.
215 Az e l ő s z ó b a n .
216 Az e l ő z ő szakaszban.
217 Uo.
218 Vö. q 100, a 1.
219 E l s ő d l e g e s e n Isten minden l é t e z ő dolog t u l a j d o n o s a .
220 Vö. q 100, a 8, a szakasz t ö r z s e és ad 3.
221 Q 105, a 6, ad 1.
XCIV. KÉRDÉS: A TERMÉSZETTÖRVÉNYRŐL 37
6. SZAKASZ. - V A J O N A T E R M É S Z E T T Ö R V É N Y K I T Ö R Ö L H E T Ő - E
AZ EMBER SZÍVÉBŐL?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a természettörvény kitöröl-
hető az ember szívéből.
1. A Róm 2 [14] szövegének („amikor a pogányok törvény híján...") Glosszája 2 " ezt
mondja: „A kegyelem által megújult ember lelkébe van írva az igazságosság törvénye,
amelyet a bűn eltörölt." Ámde az igazságosság törvénye a természettörvény. Tehát a
természettörvény eltörölhető.
2. Ezenkívül, a kegyelem törvénye hatékonyabb, mint a természettörvény. Á m d e a
kegyelem törvényét eltörli a bűn. Tehát a természettörvény sokkal inkább eltörölhető.
3. Ezenkívül, amit a törvény előír, mint igazságos döntés van bevezetve. Á m d e az
emberek sok mindent előírtak, ami ellentétes a természettörvénnyel. Tehát a természet-
törvény az emberek szívéből kitörölhető.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (Confess. II.) [4. fej.] 221 : „A te törvényed az
emberek szívébe lett írva, amelyet semmilyen gonoszság n e m töröl ki onnan." Á m d e az
emberek szívébe írt törvény a természettörvény. Tehát a természettörvény nem törölhe-
tő el.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint fentebb224 mondottuk -- a természettör-
vényhez elsődlegesen bizonyos legegyetemesebb parancsolatok tartoznak, a m i k min-
denki számára ismertek. Bizonyos sajátosabb másodlagos parancsolatok pedig az el-
vekhez közeli következtetések. A természettörvény egyetemes elvei tehát egyetemesen
semmiképpen sem törölhetők ki az emberek szívéből. Kitörölhetők mégis az egyedi cse-
lekvés során , amennyiben a nemi vágy vagy valami más szenvedély megakadályozza
az észt abban, hogy alkalmazza az egyetemes elvet az egyedi cselekvésre, a m i n t fen-
tebb221 mondottuk. - Az egyéb másodlagos parancsokat illetően pedig a természettör-
vény kitörölhető az emberek szívéből, vagy a téves meggyőződések miatt, amint speku-
latív téren is tévedések fordulnak elő a szükségszerű következtetésekkel kapcsolatban;
vagy a ferde szokások és megromlott készségek következtében, ahogy egyes népeknél
nem tekintették a rablást bűnnek, 226 sőt a természetellenes bűnöket sem, ahogy az Apos-
tol is m o n d j a (Róm 1) [24 skk.].
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a bűn eltörli a természettörvényt
egyedileg, de egyetemesen nem, hacsak nem a természettörvény másodlagos parancsait
illetően, oly módon, ahogy mondottuk. 227
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy noha a kegyelem hatékonyabb,
mint a természet, ám a természet lényegesebb az ember számára, és ezért maradandóbb.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv a természettörvény má-
sodlagos parancsolataiból indul ki, amikkel szemben egyes törvényhozók gonosz hatá-
rozatokat hoztak.
222 R e n d e s Glossza: P L 114, 4 7 6 B; Lombardus G l o s s z á j a : PL 191, 1345 C.

223 PL 32, 6 7 8 .
224 A4, a5.
225 Q 77, a 2.
226 Vö. q 4.
XCV. KÉRDÉS
AZ EMBERI TÖRVÉNYRŐL - négy szakaszban
Ezt követően az emberi törvénnyel kell foglalkoznunk. Először magával a törvénnyel

a maga természete szerint, másodszor a hatalmával, harmadszor a változékonyságával.
Az első problémakörrel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel:
Először: A hasznosságáról.
Másodszor: Az eredetéről.
Harmadszor: A tulajdonságairól.
Negyedszer: A felosztásáról.
1. SZAKASZ. - VAJON H A S Z O S VOLT-E, H O G Y A Z EMBEREK BIZONYOS

TÖRVÉNYEKET HOZTAK?
A z első problémát így közelítjük m e g : úgy látszik, h o g y nem volt hasznos, hogy az em-
berek bizonyos törvényeket hoztak.
1. Bármely törvény azt szándékolja, hogy általa az emberek jobbá váljanak, amint
fentebb" 8 mondottuk. Ámde az e m b e r e k nagyobb késztetést éreznek önként a jóra, ha
figyelmeztetik őket, mint törvények által kényszerítve. Tehát nem volt szükséges törvé-
nyeket hozni.
2. Ezenkívül, „a bíróhoz úgy fordulnak az emberek, mint élő igazságszolgáltatóhoz",
ahogy a Filozófus mondja (Ethic. V.) [7. fej.]229. Á m d e jobb az élő igazságszolgáltatás,
mint a törvényekkel adódó élettelen. Tehát jobb lett volna a bíró ítéletére bízni az igaz-
ságszolgáltatást, mint erre törvényt hozni.
3. Ezenkívül, minden törvény e m b e r i cselekedeteket irányít, ahogy a fentebb 2 "' mon-
dottakból kitűnik. Ámde, mivel az emberi cselekedetek egyediek, végtelen számúak 2 ",
csakis olyan bölcs ember tudja őket kellőképpen megvizsgálni, aki átlátja az egyedi dol-
gokat. Ezért j o b b lett volna a bölcsek ítéletére bízni az emberi cselekedetek irányítását,
mint emberi törvényre. Tehát nem volt szükséges e m b e r i törvényeket hozni.
Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond (Etymol.) [V, 20. fej.]2'2: „Azért hoztak törvé-
nyeket, hogy a tőlük való félelem megfékezze az emberi merészséget, megvédje a go-
nosz emberek között az ártatlanságot, és magukban a gonoszokban a büntetéstől való
félelem fékezze az ártás képességét." Ámde ezek nagy mértékben szükségesek az em-
beri nem számára. Tehát szükséges volt emberi törvényeket hozni.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y - amint a fentebb 2 " mondottakból kitűnik - az
emberben természeténél fogva e g y f a j t a alkalmasság van az erényre, de annak tökéletes-
ségére az embernek bizonyos f e g y e l e m által kell eljutnia, ahhoz hasonlóan, ahogy a ta-
228 Q 92, a 1.
229 1132, a, 2 2 - 2 5 .
230 Q 90, a 1, a 2.
231 Potentiálisan.
232 PL 8 2 , 2 0 2 B.
233 Q 6 3 , a l ; q 9 4 , a 3.
X C V . KÉRDÉS: A z EMBHR1 T Ö R V É N Y R Ő L 39
pasztalat szerint az embert bizonyos akarati tevékenység segíti szükségletei (például

táplálkozási és ruházkodási igényei) kielégítésében. Ennek alapfeltételeit, az észt és a
kezet az ember természeténél fogva birtokolja, de a teljességét nem, mint a többi érzé-
kelő lények, amelyeknek a természet elegendő szőrtakarót és élelmet adott. Á m d e ne-
héz találni olyan embert, aki erre a fegyelemre magától szert tud tenni, mivel az erény
tökéletessége főleg abban áll, hogy visszatartja az e m b e r t a meg nem engedett
élvezetektől, amikre az emberek leginkább hajlanak, főként a fiatalok, akikre a fegyel-
mezés hat jobban. Ezért szükséges, hogy ezt a fegyelmet, a m e l y által az erényre el lehet
jutni, az emberek mástól szerezzék meg. Azoknak a fiataloknak, akik kedvező termé-
szeti adottságaiknál, szokásaiknál vagy inkább isteni a d o m á n y folytán h a j l a m o s a k az
erényes cselekedetekre, elégséges az atyai fegyelmezés, ami figyelmeztetések által tör-
ténik. De mivel vannak hevesebb természetű és a bűnökre hajlamosabb e m b e r e k , akik
szóval nem egykönnyen indíthatók, szükséges volt, hogy erőszak és félelem tartsa visz-
sza őket a rossztól, hogy legalább a rossz cselekedetektől tartózkodjanak, mások életét
ne zavarják, és végül ilyen szoktatás által odáig jussanak, h o g y önként tegyék meg azt,
amit korábban félelem hatására cselekedtek, és így erényesekké váljanak. Á m d e az
ilyen fegyelem, amely a büntetéstől való félelemmel kényszerít, nem más, mint a törvé-
nyek fegyelme. Ezért az. emberek békéjéhez és az erényhez szükséges volt, hogy törvé-
nyeket hozzanak, mivel „ahogy a tökéletesen erényes e m b e r a legjobb az érzékelő lé-
nyek között, ugyanúgy, ha nélkülözi a törvényt és az igazságosságot, a legrosszabb az
összes lények között", ahogy a Filozófus mondja (Polit. I.) [2. fej.]™, mert az ember
ésszel van felszerelve vágyainak és vad ösztöneinek kielégítésére, amivel más érzékelő
lények nem rendelkeznek.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a j ó hajlamokkal rendelkező em-
bereketjobban indítják az erényre a szabad akaratra ható figyelmeztetések, mint a kény-
szerítés, de egyes rosszra hajlókat csak kényszerítéssel lehet erényre vezetni.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy „jobb mindent törvénnyel rendez-
ni, mint bíró ítéletére bízni", ahogy a Filozófus mondja (Rhetor. 1.) [ 1. fej.]235. E n n e k há-
rom oka van. Először, könnyebb találni kevés bölcs embert, akik elegendők arra, hogy
helyes törvényeket alkossanak, mint az egyedi esetekről való helyes ítélkezéshez szük-
séges sok embert. - Másodszor, a törvényhozók sok időn át fontolják meg, hogy mit tar-
talmazzon a törvény, de az egyedi tényekről való ítéletek hirtelen jelentkező tények
alapján jönnek létre. Á m d e sokrétű megfontolás alapján könnyebben meg tudja látni az
ember, hogy mi a helyes, mint csupán egy tényből. - Harmadszor, mivel a törvény-
hozók egyetemesen és a jövőről ítélnek, de a bírák a jelenről, amely iránt szeretettel,
gyűlölettel vagy vággyal viseltetnek, és így torzul az ítéletük.
Mivel tehát a bíró élő igazságszolgáltatásával sok esetben n e m lehet találkozni, és ez
az igazságszolgáltatás változékony, szükséges volt, hogy m i n d a z o n esetben, ahol lehet-
séges, törvény határozza meg, hogy miként kell ítélkezni, és a lehető legkevesebbet az
emberek ítéletére bízni.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény által megfoghatatlan
egyedi eseteket „a bírókra kell bízni", ahogy ugyanott [1. fej.]' 3 " a Filozófus mondja;
például, „arról, hogy valami megtörtént vagy meg nem történt", és más ilyenekről a bí-
rónak kell ítéletet mondani.
234 1253, a, 31-33.

235 1354, a, 31-34.
236 1354, b, 13.
2. S Z A K A S Z . - V A J O N MINDEN E M B E R I TÖRVÉNY
A TERMÉSZETTÖRVÉNYBŐL SZÁRMAZIK-E?2"
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem minden emberi tör-
vény ered a természettörvényből.
1. A Filozófus ugyanis ezt m o n d j a (Ethic. V.) [10. fej.]21*: „Emberi törvény folytán
j o g o s az, aminél előzetesen semmi különbséget nem jelent, hogy így, v a g y másképpen
j ö n létre." Ámde a természettörvényből származó dolognál különbséget jelent, hogy így
vagy másképpen j ö n létre. Tehát az emberi törvények nem minden döntése származik a
természettörvényből.
2. Ezenkívül, a felosztásban a tételes jog szemben áll a természetjoggal, ahogy
Isidorus (Etymol.) [V, 4. fej.] 2 ' 9 és a Filozófus m o n d j a (Ethic. V.) [10. lej.] 24 ". Ámde,
amik a természettörvény általános elveiből származnak, mint következtetések, a termé-
szettörvényhez tartoznak, amint fentebb 2 4 1 mondottuk. Tehát az emberi törvényhez tar-
tozók nem származnak a természettörvényből.
3. Ezenkívül, a természettörvény ugyanaz mindenkinél: a Filozófus (Ethic. V.)242
ugyanis ezt mondja: „A természettörvény folytán j o g o s az, aminek mindenütt azonos az
ereje." Ha tehát az emberi törvények a természettörvényből származnának, az követ-
kezne, hogy azok is azonosak mindenkinél, ami nyilvánvalóan téves állítás.
4. Ezenkívül, a természettörvényből származó törvényekre adható magyarázat. Ám-
de „az ősök nem minden törvényi szabályozására adható magyarázat", ahogy a jogi
szakértő 241 mondja. Tehát nem m i n d e n emberi törvény származik a természettörvény-
ből.
Ezzel szemben áll, amit Tullius m o n d (Rhetor.) [II, 53. fej.]244: „A természettől kiin-
duló és a szokás által igazolt dolgokat a törvényektől való félelem és a vallás szentesí-
tette."
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y „úgy tűnik, n e m törvény, ami n e m igazságos",
amint Augustinus m o n d j a (De lib. arb. I.) [5. fej.]245. Ezért amennyire igazságos, annyi-
ban törvény. Á m d e az emberi dolgokban azért m o n d u n k valamit igazságosnak, mivel
az ész szabálya szerint helyes. Az é s z n e k pedig elsődleges szabálya a természettörvény,
ahogy a fentebb 246 mondottakból nyilvánvaló. Tehát minden emberi törvény annyiban
törvény, amennyiben a természettörvényből származik. Ha pedig a természettörvénytől
valamiben eltér, már nem törvény, hanem annak megromlása.
De tudnunk kell, hogy a természettörvényből valami kétféleképpen származhat:
egyik módon mint elvekből levont következtetés, m á s i k módon mint bizonyos egyete-
mes elveknek konkretizálása. Az első mód hasonló ahhoz, ahogy a tudományokban az
elvekből a bizonyított következtetések létrejönnek. A másik mód pedig ahhoz hasonló,
ahogy a mesterségekben az e g y e t e m e s formák valamilyen konkrét alakot öltenek:
ahogy például az építész mesternek a ház egyetemes formáját konkretizálnia kell ilyen
237 DS 1756-1759, 1761, 1764.

238 1134, b, 18-19.
239 PL 82, 199 B.
240 1134, b, 18-19.
241 Q 9 4 , a 4.
242 10. fej.: 1134, b, 19-20.
243 Digesta I, 3, 20.
244 Müller, Leipzig, 1 9 0 8 , 2 3 0 . o .
245 P L 32, 1227.
246 Q 91, a 2, ad 2.
X C V . K É R D É S : A z EMBERI T Ö R V É N Y R Ő L 41
vagy olyan konkrét alakú házra. Tehát bizonyos törvények a természettörvény egyete-
mes elveiből következtetések m ó d j á n származnak: például az, hogy „ n e m szabad ölni",
levezethető, mint következtetés abból, hogy „semmi rosszat nem szabad tenni". Más
törvények pedig a természettörvényből konkretizálás m ó d j á n erednek: ahogy a termé-
szettörvény előírása, hogy aki vétkezik, bűnhődjön; de az, hogy ilyen v a g y olyan bünte-
téssel bűnhődjön, a természettörvény egyfajta konkretizálása.
A tételes emberi törvények között mindkét módon származók megtalálhatók. De az
első módon származókat az emberi törvény nemcsak úgy tartalmazza, mintha tételes
törvények lennének, hanem törvényerejük is a természettörvényből származik. A máso-
dik módon származók azonban kizárólag az emberi törvény folytán rendelkeznek
törvény-erővel.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Filozófus azokról a törvények-
ről beszél, amelyek a természettörvény parancsolatainak bizonyos konkretizálása által
jöttek létre.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv azokból a törvényekből
indul ki, amelyek a természettörvényből mint következtetések származnak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény egyetemes el-
veit az emberi dolgok sokrétű változatossága miatt nem lehet ugyanolyan módon alkal-
mazni mindenkire, és innen ered a tételes törvény különbözősége a különböző emberek-
nél.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a jogi szakértő ezen mondását
azokra a törvényekre kell értenünk, amiket az ősök a természettörvény konkretizálása
során hoztak. Ezekhez úgy viszonyul a bölcs szakemberek ítélete, mint bizonyos elvek-
hez, amennyiben tudniillik tüstént látják, hogy egyedileg mit célszerű határozni. Ezért
m o n d j a a Filozófus (Ethic. VI.) [12. fej.] 247 , hogy az ilyenekben „nem kevesebb figyel-
met érdemelnek a szakértők és a bölcs ősök bizonyíthatatlan kijelentései és nézetei,
mint a bizonyítások".
3. S Z A K A S Z . - VAJON ISIDORUS M E G F E L E L Ő E N ÍRJA-E L E

A TÉTELES T Ö R V É N Y TULAJDONSÁGAIT? 2 4 "
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy Isidorus helytelenül írja ie
a tételes törvény tulajdonságait, a m i k o r ezt mondja 24 '': „Legyen a törvény tisztességes,
igazságos, természetileg és a hazai szokások szerint lehetséges, a helynek és időnek
megfelelő, szükséges, hasznos és világos, ne tartalmazzon olyan valamit, ami a homá-
lyossága miatt tévedésbe ejt, és ne magánszemély érdekében, hanem a polgárok közös
hasznára legyen szerkesztve."
1. Fentebb ugyanis három feltételben fejtette ki a törvény tulajdonságait, mondván:
„Legyen a törvény mindaz, amiről az ész megállapítja, hogy a vallással összhangban
van, a fegyelemnek megfelel, az üdvösségnek hasznára van." Tehát k é s ő b b feleslege-
sen gyarapítja a törvény feltételeit.
2. Ezenkívül, az igazságosság a tisztesség része, ahogy Tullius mondja (De offic. I.) [7.
fej.] 250 . Tehát miután azt mondta: „tisztességes", feleslegesen teszi hozzá: „igazságos".
247 1143, b, 11-17.

248 D S 1756-1759, 1761, 1764.
249 Etimol. X, 21. fej.: P L 82, 203 A.
250 Müller, Leipzig, 1 9 1 0 , 8. o.
3. Ezenkívül, Isidorus szerint [Etymol. II. 10. fej.]251 az írott törvény a felosztásban
szemben áll a szokással. Tehát nem kellett volna a törvény definíciójában azt mondani,
hogy a „hazai szokások szerint".
4. Ezenkívül, a „szükségszerű" kétféle értelemben mondható. Tudniillik ami abszo-
lút értelemben szükségszerű, lehetetlen, hogy másképpen létezzen vagy ne létezzen, és
az ilyen szükségszerűség nincs alávetve az emberi ítéletnek, ezért nem tartozik az em-
beri törvényhez. Van azután olyan dolog is, ami valamely cél érdekében szükségszerű,
és az ilyen szükségszerűség ugyanaz, mint a hasznosság. Tehát felesleges mindkettőt,
a „szükségest" és a „hasznost" feltételnek mondani.
Ezzel szemben áll magának Isidorusnak a tekintélye [Etymol. V., 21. fej.] 252 .
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden egyes, célra irányuló dolog formáját a
céllal való arányosságnak kell meghatároznia: például a f ű r é s z formája olyan, ami meg-
felel a vágásnak, amint a Filozófus mondja (Phys. II.) [9. fej.] 25 '. Bármely szabályozott
dolognak is, amelynek mérték van szabva, a szabályával és mértékével arányos formá-
val kell rendelkeznie. Á m d e az emberi törvény mindkettővel rendelkezik, mivel célra
irányuló valami, továbbá szabály és mérték, amely magasabb rendű mértéket követ, ami
kétféle: isteni törvény és természettörvény, mint a fentebb 25 ' 1 mondottakból kitűnik. Az
emberi törvény célja pedig az, hogy az embereknek hasznára legyen, ahogy a jogi szak-
értő255 is mondja. Ezért Isidorus előszóra törvénynek három feltételt szabott: a vallással
összhangban legyen, amennyiben tudniillik az isteni törvénnyel arányos; a rendnek
megfeleljen, amennyiben arányos a természettörvénnyel; az üdvösségnek hasznára le-
gyen, amennyiben az emberi hasznossággal arányos.
Erre a háromra az általa később említett összes többi feltételek visszavezethetők.
Ugyanis a „tisztességes" arra vonatkozik, hogy a vallással összhangban legyen. Az
„igazságos, természetileg és a hazai szokások szerint lehetséges, a helynek és időnek
megfelelő" azt célozza, hogy a rendnek megfeleljen. Az emberi rend ugyanis elsősor-
ban az ész rendjére vonatkozóan állapítható meg, ami bennefoglaltatik az 'igazságos'
szóban. Másodszor megállapítható a cselekvő lények képességét illetően. A rendnek
ugyanis mindenki számára a maga lehetőségei szerint kell megfelelőnek lennie, figye-
lembe véve a természeti lehetőséget (nem lehet ugyanis ugyanazt megkövetelni a gyer-
mekektől, mint a felnőtt férfiaktól) és az emberi szokásokat (nem élhet ugyanis az em-
ber a társadalomban egyedül, mások szokásait figyelembe nem véve). Harmadszor, a
kellő körülményekre vonatkozóan az a követelmény, hogy a törvény „a helynek és idő-
nek megfelelő" legyen. - A folytatás pedig, „a szükséges, hasznos" stb. arra vonatko-
zik, hogy az üdvösségnek hasznára legyen: a szükségesség a rossz dolgok távoltartását,
a hasznosság a j ó dolgok elérését célozza, a világosság pedig attól az ártalomtól óv meg,
ami magából a törvényből származhat. - Mivel pedig, amint fentebb 25 " mondottuk, a tör-
vény a közjóra irányul, a meghatározás utolsó részében ez fejeződik ki.
Ezzel nyilvánvaló a válasz az ellenvetésekre.
251 V, 3. fej.; P L 82, 131 A, 199 A.

252 P L 82, 203 A.
253 200, a. 10-13; b, 5-9.
254 A 2; q 93, a 3.
255 Digesta 1 , 3 , 2 5 .
256 Q 90, a 2.
X C V . KÉRDÉS: A Z EMBERI T Ö R V É N Y R Ő L 43
4. SZAKASZ. - V A J O N H E L Y E S E N ADJA-E M E G ISIDORUS A Z E M B E R I

T Ö R V É N Y E K FELOSZTÁSÁT?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy Isidoras az emberi törvé-
nyek, illetve az emberi j o g felosztását helytelenül adja meg. 257
1. E joghoz sorolja ugyanis a „népek jogát", amit azért neveznek így, ahogy ő maga
mondja, 25 * „mivel szinte minden nép azt alkalmazza". Á m d e szerinte 259 „a természetjog
minden nép számára közös". Tehát a népek joga nem a tételes emberi j o g h o z , hanem a
természetjoghoz tartozik.
2. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy amiknek ugyanazon erejük van, nem formailag, hanem
csak anyagilag különböznek. Ámde „a törvények, népszavazások, szenátusi határoza-
tok" és más hasonlók, amiket felsorol, 2 " 0 mind ugyanazon erővel rendelkeznek. Tehát
úgy tűnik, hogy csak a materia vonalán különböznek. Á m d e ilyen megkülönböztetést a
szakterületeken nem kell alkalmazni, mivel ez a végtelenségig folytatható. Tehát az em-
beri törvényeket helytelen így felosztani.
3. Ezenkívül, ahogy egy államban vannak fejedelmek, papok és katonák, ugyanúgy
vannak más tisztségek is. Ügy tűnik tehát: ahogy szó esik261 „katonai j o g r ó l " és „közjog-
ról", ami a papokra és a hivatalnokokra vonatkozik, ugyanúgy más jogokról és más álla-
mi tisztségekről is említést kellene tenni.
4. Ezenkívül, ami esetleges, azt figyelmen kívül kellene hagyni. Á m d e a törvény
szempontjából esetleges, hogy ez vagy az az ember hozza. Tehát helytelen az emberi
törvényeket a törvényhozók neve szerint felosztani2"2: egyes törvényeket „Cornelia",
másokat „Falcidia" névvel illetni, stb.
Ezzel szemben elég legyen Isidoras 2 " 3 tekintélye.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden egyes dolgot természeténél fogva fel le-
het osztani annak alapján, amit a lényege tartalmaz: például az érzékelő lény lényege
tartalmazza a lelket, ami értelmes és értelem nélküli lélek lehet, ezért az érzékelő lény
sajátosan és természeténél fogva felosztható az „értelmes" és „értelem nélküli" alapján,
de a „fehér" és „fekete" alapján nem, amik teljesen a lényegén kívül esnek. Ámde sok
minden tartozik az emberi törvény lényegéhez, amik közül bármelyik alapján az emberi
törvény sajátosan és természeténél fogva felosztható. Elsődlegesen ugyanis az tartozik
az emberi törvény lényegéhez, hogy a természettörvényből származzék, ahogy a mon-
dottakból2""1 kitűnik. Ennek alapján a tételes jog a népek jogára és a közjogra oszlik.
azon két mód szerint, ahogy valami a természettörvényből ered, ahogy fentebb 2 " 5 mon-
dottuk. Ugyanis a népek jogához a természettörvény elveiből levont következtetések
tartoznak, mint az igazságos vételek, eladások és más hasonlók, amik nélkül az embe-
rek nem volnának képesek együtt élni. E z a természettörvényhez tartozik, mivel az em-
ber társas lény, ahogy a Filozófus bizonyítja (Polit. I.) [1. fej.]2"". Amik pedig konkrett-
257 Etymol. V , 4 . f c j . skk.: P L 82, 199 skk.

258 6. fej.: PL 8 2 , 2 0 0 A.
259 4. fej.: P L 82, 199 B.
260 9. fej.: PL 82, 2 0 0 B.
261 7 , 8 . fej.: PL 82, 2 0 0 A B .
262 15. fej.: P L 82, 201 B.
263 E t y m o l . V, 4. fej. skk.: P L 82, 199 skk.
264 A 2.
265 A 2.
266 1253, a, 2-3.
zálás révén származnak a természettörvényből, a közjoghoz tartoznak, ahogy bármely

társadalom meghatároz magának valamilyen közjogot, ami számára alkalmas.
Másodszor, az emberi törvény lényegéhez az tartozik, hogy az állam közjavára irá-
nyuljon. Ennek alapján az emberi törvény azon különböző csoportok szerint osztható
fel, akik különösképpen közreműködnek a közjó érdekében, mint a papok, akik Istenhez
imádkoznak a népért, a fejedelmek, akik a népet kormányozzák, és a katonák, akik a
nép érdekében harcolnak. Ezért az ilyen emberekre különleges jogok vonatkoznak.
Harmadszor, az emberi törvény lényegéhez az tartozik, hogy az állam közösségét
kormányzó léptesse életbe, amint fentebb 267 mondottuk. Ennek alapján az emberi törvé-
nyek a különböző uralmi formák szerint oszthatók fel. A Filozófus szerint (Polit. III.) [7.
fej.] 268 ezek egyike a királyság, amikor tudniillik az államot egy személy kormányozza,
ennek megfelelően kapjuk „a fejedelmek alkotmányait". Másik uralmi forma az arisz-
tokrácia, vagyis a legjobbak uralma, és ennek megfelelően kapjuk „a bölcsek válaszait
és a szenátusi határozatokat". További uralmi fonna az oligarchia, vagyis kevés gazdag
hatalmasság uralma, és ennek megfelelően kapjuk „a praetori jogot", amelyet „tisztelet-
beli jognak" is neveznek. Ismét más uralmi forma a népuralom, illetve demokrácia, és
ennek megfelelően kapjuk „a népszavazást". A zsarnokság teljesen romlott uralmi for-
ma, amelynek alapján nem kapunk semmilyen törvényt. Végül van ezek keverékéből
álló kormányforma is, és ez a legjobb. 2 " 9 Ennek megfelelően kapjuk „a törvényt, amit az
ősök a néppel együtt szentesítettek", ahogy Isidorus mondja. 27 "
Negyedszer pedig az emberi törvény lényegéhez az tartozik, hogy az emberi cseleke-
detek irányítója legyen. Ennek alapján a törvények a különböző tárgyaik szerint külön-
böznek, amikről hozzák őket. Ezeket némelykor a törvényhozókról nevezik el: ahogy
megkülönböztetjük „a házasságtörésekről szóló Iulia-törvényt" 271 , „az orgyilkosokról
szóló Cornelia-törvényt" 27 2 , és hasonlóképpen más törvényeket, nem a törvényhozóik,
hanem azon dolgok miatt, amikről szólnak.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a népek joga valamilyen módon
az embernek mint eszes lénynek a természettörvényéhez tartozik, amennyiben a ter-
mészettörvényből származik, nem nagyon távoli következtetéssel. Ezért ebben az em-
berek könnyen egyetértettek. Ám különbözik mégis a természettörvénytől, főként attól
a tulajdonságától, hogy az minden érzékelő lény számára közös. 271
A többi ellenvetésekre a válasz nyilvánvaló azokból, amiket mondottunk. 274
267 Q 90, a 3.
268 1279, a, 32-b, 10.
269 V ö . q 105, a 1.
270 Etymol. V, 10. fej. és II, 10. fej.: P L 82. 2 0 0 C, 1 3 0 C .
271 Digesta X L V I I I , 5.
272 Digesta X L V I I I , 8.
273 Vö. II-II, q 57, a 3.
X C V I . K É R D É S : A Z EMBHRI T Ö R V É N Y H A T A L M Á R Ó L 45
XCVI. KÉRDÉS
AZ EMBERI TÖRVÉNY HATALMÁRÓL - hat szakaszban
Ezt követően az e m b e r i törvény hatalmáról kell tárgyalnunk.

Először: V a j o n egyetemes érvénnyel kell-e emberi törvényt hozni?

Másodszor: Vajon az emberi törvénynek minden bűnt féken kell-e tartania?
Harmadszor: V a j o n minden erényes cselekedetet el kell-e rendelnie?
Negyedszer: Vajon lelkiismereti fórumon kötelezi-e az embert?
Ötödször: V a j o n minden ember alá van-e vetve az emberi törvénynek?
Hatodszor: Vajon a törvény alattvalóinak szabad-e a törvény szavaitól eltérően csele-
kedniük?
I. SZAKASZ. - VAJON I N K Á B B E G Y E T E M E S ÉRVÉNNYEL, M I N T

E G Y E D I L E G KELL EMBERI T Ö R V É N Y T HOZNI?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem egyetemes érvénnyel, ha-
nem inkább egyedileg kell emberi törvényt hozni.
1. A Filozófus ugyanis azt mondja (Ethic. V.) [10. fej.]'": „Törvényesek mindazok,
amiket egyedi esetekben törvényként kimondanak, és a bírói ítéletek is." Ez utóbbiak
szintén egyediek, mivel az ítéleteket egyedi cselekedetekről hozzák. Tehát nemcsak
egyetemes érvénnyel, hanem egyedileg is hoznak törvényt.
2. Ezenkívül, a törvény az emberi cselekedetek irányítója, amint fentebb 27 '' mondot-
tuk. Ámde az emberi cselekedetek egyediek. Tehát emberi törvényeket hozni nem
egyetemes érvénnyel, hanem inkább egyedileg kell.
3. Ezenkívül, a törvény az emberi cselekedetek szabálya és mértéke, amint fentebb 277
mondottuk. Ámde a mértéknek a legbiztosabbnak kell lennie, ahogy a Filozófus mond-
ja (Metaphys. X.) [1. fej.]27*. Mivel pedig az emberi cselekedetekben semmi sem lehet
egyetemesen biztos annyira, hogy kizárható lenne az egyedi esetekben minden tévedés,
úgy tűnik, hogy nem egyetemes érvénnyel, hanem egyedileg kell törvényeket hozni.
Ezzel szemben áll, amit a jogi szakértő mond2™: „Törvényeket hozni azokról kell,
amik gyakrabban előfordulnak; azokról pedig, amik talán csak egy esetben fordulnak
elő, nem hoznak törvényeket."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden egyes, célra irányuló dolognak a céllal
arányosnak kell lennie. Ámde a törvény célja a közjó, mivel „a törvénynek nem egy ma-
gán személy érdekére, hanem a polgárok közös hasznára" kell irányulnia, ahogy
Isidorus mondja (Etymol.) [II, 10.fej., V, 21. fej.]2*". Ezért az emberi törvényeknek a
közjóval arányosnak kell lenniük. Á m d e a közjó sokból tevődik össze. Tehát a törvény-
nek sok dologra kell tekintettel lennie, a személyeket, a foglalkozásokat és az időszako-
275 1134, b, 23-24.

276 Q 90, a 1, a 2.
277 Uo.
278 1053, a, 1-8.
279 Digesta I, 3; 3 , 4 .
280 P L 82, 131 A, 203 A .
kat tekintve. Az állam közösségét ugyanis sok személy alkotja, az állam javát számos
tevékenység mozdítja elő, és az államot nem rövid időre hozták létre, hanem azért, hogy
a polgárok egymást követő nemzedékén át minden időben fennmaradjon, ahogy Augus-
tinus mondja (De civ. Dei XXII.) [6. fej.] 2 ".
Az. első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Filozófus (Ethic. V.) [10.
fej.] 282 az emberi törvény folytán j o g o s dolgoknak, vagyis a tételes jognak három részét
különbözteti meg. Vannak ugyanis abszolút értelemben egyetemes érvénnyel hozott,
vagyis egyetemes törvények. Ezekre vonatkozóan mondja: „Emberi törvény folytán jo-
gos az, aminél előzetesen semmi különbséget nem jelent, hogy így vagy másképpen jön
létre, de amikor már adott a törvény, jelentős a különbség." Például jelentős a foglyok
törvény által megszabott váltságdíja. 2 * 1 - Vannak azután bizonyos szempontból egyete-
mes érvényű, és bizonyos szempontból egyedi törvények, és ezeket „privilégiumok-
nak", mintegy „privát törvényeknek" nevezik, amelyek egyes személyekre vonatkoz-
nak, de a hatalmuk számos foglalkozásra kiterjed. Ezekre vonatkozóan teszi hozzá a
Filozófus: „Mindazok, amiket egyedi esetekben törvényként kimondanak." - Bizonyos
dolgokat pedig törvényeseknek nem azért mondanak, mintha törvények lennének, ha-
n e m mivel egyetemes törvényeknek bizonyos egyedi tényekre való alkalmazásai. Ilye-
nek a jogosnak tartott ítéletek. Ezekre vonatkozóan m o n d j a folytatólag a Filozófus:
„a bírói ítéletek is".
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az irányítónak több dolgot kell irá-
nyítania, amint a Filozófus mondja (Metaphys. X.) [ 1. fej.]2*4. A Filozófus szerint az egy
nemhez tartozó minden dolognak egy mértéke van, ami első abban a nemben. I la ugyan-
is annyi szabály, illetve mérték lenne, amennyi megmért, illetve szabályozott dolog,
megszűnne a szabálynak, illetve mértéknek a haszna, ami abban áll, hogy egy valami-
ből több dolgot lehessen megismerni. Ezért semmi haszna nem lenne a törvénynek, ha
csupán egyetlen egyedi cselekedetre vonatkozna. Az egyedi cselekedetek irányítására
adnak ugyanis a bölcsek parancsokat, de a törvény „egyetemes parancs", amint fen-
tebb 2 " mondottuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy „nem ugyanazt a bizonyosságot
kell keresni mindenben", ahogy a Filozófus mondja (Ethic. I.) [ 1. fej.]2*'. Ezért az esetle-
ges dolgokban, amilyenek a természeti és emberi dolgok, elég az a bizonyosság, hogy
valami az esetek többségében igaz, noha néhány esetben fennáll a tévedés lehetősége. 2 * 7
2. SZAKASZ. VAJON AZ E M B E R I T Ö R V É N Y DOLGA-E M I N D E N BŰN

F É K E N TARTÁSA?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvény dolga
minden bűn féken tartása.
1. Isidorus ugyanis azt mondja (Etymol.) [ V, 20. fej.]2*": „Azért hoztak törvényeket,
hogy a tőlük való félelem fékezze a merészséget." Á m d e csakis akkor elégséges a féke-
281 P L 41, 759.

282 1134, b, 2 0 - 2 4 .
283 Vö. q 95, a 2, e l s ő ellenvetés és ad 1.
284 1052. b, 18-22.
285 Q 9 2 , a 2, első ellenvetés.
286 1094, b, 13-22.
287 Ezt nevezzük erkölcsi bizonyosságnak (certitudo morális).
288 PL 82, 202 B.
XCVI. KÉRDÉS: Az EMBHRI T Ö R V É N Y H A T A L M Á R Ó L 47
zés, ha minden rosszat fékez a törvény. Tehát az emberi törvénynek minden rosszat meg
kell fékeznie.
2. Ezenkívül, a törvényhozó szándéka, hogy a polgárokat erényessé tegye. Á m d e
csakis akkor lehet valaki erényes, ha minden bűntől távol van tartva. Tehát az emberi
törvény dolga minden bűn féken tartása.
3. Ezenkívül, az emberi törvény a természettörvényből származik, amint fentebb
mondottuk. Á m d e minden bűn ellentmond a természettörvénynek. Tehát az emberi tör-
vénynek minden rosszat fékeznie kell.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (De lib. arb. I.) [5. fej.] 290 ; „Úgy tűnik szá-
momra: helyes az, hogy a népet kormányzó törvény ezeket a dolgokat megengedi, és az
isteni gondviselés torolja m e g őket." Ámde az isteni gondviselés csakis a bűnöket torol-
ja meg. Tehát az emberi törvény bizonyos bűnöket megenged, nem fékez meg.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvényt az emberi cselekedetek szabályaként,
illetve mértékeként hozzák, amint már291 mondottuk. Ámde a mértéknek egyneműnek
kell lennie a megmért dologgal, amint a Filozófus mondja (Metaphys. X.) [I. fej.] 292 :
a különféle dolgokat ugyanis különféle mértékkel mérik. Szükséges tehát, hogy az em-
berek számára is az állapotuknak megfelelő törvényeket adjanak, mivel a törvénynek
„lehetségesnek kell lennie természetileg is, és a hazai szokások szerint is", amint
Isidoras m o n d j a [Etymol. II., 10. fej., V, 21. fej.] 2 9 '. Ámde a cselekvés lehetősége belső
készségből, illetve ráhangoltságból származik: nem ugyanaz lehetséges ugyanis annak,
aki nem rendelkezik az erény készségével, mint az erényes embernek, ahogy n e m
ugyanaz lehetséges a gyermeknek és a felnőtt férfinak sem. Ezért nem ugyanazt a tör-
vényt hozzák gyermekek és felnőttek számára: a gyermekeknek ugyanis sok olyat m e g -
engednek, amit a felnőttek esetén törvénnyel büntetnek, sőt ócsárolnak. Hasonlóképpen
sok mindent megengednek a nem tökéletesen erényes embereknek, amiket nem tűrné-
nek el erényes emberektől.
Az emberi törvényt pedig az emberek sokaságának adják, amelynek nagyobb része
nem erényes tökéletes fokban. Ezért az emberi törvény nem tilt minden bűnt, amiktől az
erényes emberek tartózkodnak, hanem csak a súlyosabbakat (amiktől az emberek soka-
ságának nagyobbik része tartózkodni képes), főképpen azokat, amik másoknak kárt
okoznak, amik tiltása nélkül az emberi társadalom nem lenne fenntartható; ahogy tiltva
van az emberölés, a lopás és m á s hasonlók.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a merészség láthatóan mások meg-
támadásával kapcsolatos. Ezért főleg azokkal a bűnökkel függ össze, amik a felebarátaink
számára jogtalanságot okoznak. Ezeket az emberi törvény tiltja, amint mondottuk. 294
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény nem azonnal,
hanem fokozatosan szándékszik az embereket erényessé tenni. Ezért a tökéletlen e m b e -
rek sokaságának nem parancsolja azt, amire a már erényesek képesek, hogy tudniillik
minden rossztól azonnal tartózkodjanak. Különben az ilyen parancsokat megtartani
nem képes tökéletlenek n a g y o b b rosszra ragadtatnák magukat, ahogy a Péld 30 [33]
mondja: „Ha hevesen nyomod az orrod, vér jön ki belőle." Mt 9 [ 17]-ben pedig ezt ol-
vassuk: „Új bort sem töltenek régi tömlőkbe", vagyis a tökéletes élet parancsait tökélet-
len emberekbe; „de ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik", vagyis a parancso-
289 Q 95, a 2.
290 PL 32. 1228.
291 Q 90, a 1, a 2.
292 1053, a, 2 4 - 3 0 .
293 PL 82, 131 A, 203 A.
48 SUMMA THEOLOGIAF. / P R Í M A SECUNDAE
latokat megvetik, és az emberek a megvetés hatására nagyobb rosszra ragadtatják ma-

gukat.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az örök tör-
vényből való bizonyos részesedés bennünk2"5; á m d e az emberi törvény fogyatékos az
örök törvényhez képest2'"'. Augustinus ugyanis ezt mondja (De lib.arb. I.) [5. fej.] 2 '": „Az
államok kormányzására hozott törvény sok mindent megenged és büntetlenül hagy,
amit az isteni gondviselés megtorol. Nem kell ugyanis visszautasítani azt, amit tesz,
mert nem mindent tesz meg." A z emberi törvény ezért nem tilthat meg mindent, amit
megtilt a természettörvény.
3. S Z A K A S Z . - V A J O N A Z EMBERI T Ö R V É N Y M I N D E N ERÉNYES
CSELEKEDETET PARANCSOL-E?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az e m b e r i törvény nem pa-
rancsol minden erényes cselekedetet.
1. Az erényes cselekedetekkel ugyanis szemben állnak a bűnös cselekedetek. Á m d e
az emberi törvény nem tilt minden bűnt. amint mondottuk.2'™ Tehát nem is parancsol
minden erényes cselekedetet.
2. Ezenkívül, az erényes cselekedet az erényből származik. Á m d e az erény a törvény
célja, és így, ami az erényből származik, nem eshet a törvény parancsa alá. Tehát az e m -
beri törvény nem parancsolja az összes erényes cselekedeteket.
3. Ezenkívül, a törvény a közjóra irányul, amint mondottuk. 2 '" Á m d e bizonyos eré-
nyes cselekedetek nem a közjóra, hanem egyéni jóra irányulnak. Tehát a törvény n e m
parancsol minden erényes cselekedetet.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. V.) [3. fej.] 1 '": „A hathatós törvény
parancsolja a mértékletesség és szelídség cselekedeteit; hasonlóképpen rendelkezik
más erényekről és a bűnökről is: az előbbieket parancsolja, az utóbbiakat tiltja."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az erények fajai a tárgyak szerint különböznek,
ahogy a fentebb"" mondottakból kitűnik. Ámde az erények valamennyi tárgya vagy vala-
mely személy javára, vagy a nép közjavára vonatkozhat. Például a lelkierősség tettét
végrehajthatja valaki vagy az állam fennmaradásáért, vagy a barátja jogának védelmére
(és hasonló a helyzet a többi erénnyel kapcsolatban is). Ámde a törvény a közjóra irá-
nyul, amint mondottuk. 1 " 2 Ezért egyetlen erény sincs, amelynek a cselekedeteiről a tör-
vény ne adhatna parancsot. De a törvény nem ad parancsot minden erény minden csele-
kedetéről, hanem csak azokról, amik a közjóra irányulhatnak, vagy közvetlenül, amikor
bizonyos cselekedetek egyenesen a közjóért jönnek létre, vagy közvetve, például amikor
a törvényhozó bizonyos cselekedeteket a helyes oktatásra irányít, ami a polgárokat ellát-
ja a szükséges ismeretekkel, az igazságosság és a béke közjavának fenntartása végett.""
295 Vö. q 91, a 2.

296 Vö. q 93, a 3, ad 3.
297 PL 32, 1228.
298 A 2.
299 Q 90, a 2.
300 1129, b, 19-25.
301 Q 54, a 2; q 60, a 1; q 62, a 2.
302 Q 90, a 2.
303 Az állam a közjó érdekeben m i n d a z t m e g p a r a n c s o l h a t j a , ami t e r m é s z e t é n é l fogva a t á r s a d a l o m
céljára irányul, de mivel az e m b e r nem irányul mindenestől a politikai közösségre, az á l l a m n a k
csak a fentiek parancsolására van joga.
XCVI. KÉRDÉS: Az EMBERI TÖRVÉNY H A T A L M Á R Ó L 49
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény nem tilt min-
den bűnös cselekedetet parancs kötelezettségével, ahogy nem is parancsol minden eré-
nyes cselekedetet. De az egyes bűnök bizonyos cselekedeteit tiltja, a h o g y az egyes eré-
nyek bizonyos cselekedeteit parancsolja.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy valami kétféle értelemben mond-
ható erényes cselekedetnek. Egyik módon azért, mert az ember erényeset cselekszik:
például az igazságosság actusa igazságos dolgokat cselekedni, a lelkierősség actusa bá-
tor tetteket végrehajtani. A törvény ilyen éltelemben parancsol bizonyos erényes csele-
kedeteket. - Másik módon erényes cselekedetről azért beszélünk, mivel valaki erényes
tetteket oly módon hajt végre, ahogy az erényes ember. Az ilyen tett mindig erényből
ered és nem esik a törvény parancsa alá, hanem cél, amire a törvényhozó elvezetni szán-
dékszik.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nincs erény, amelynek cselekede-
te közvetlenül vagy közvetve ne irányulhatna a közjóra, amint mondottuk. 1 " 4
4. SZAKASZ. - VAJON AZ E M B E R I T Ö R V É N Y LELKIISMERETI F Ó R U M O N

KÖTELEZI-E AZ EMBERT?'' 15
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvény lelkiis-
mereti fórumon nem kötelezi az embert.
1. Az alacsonyabb rendű hatalom ugyanis nem alkothat olyan törvényt, amely a ma-
gasabb rendű hatalom ítéletét befolyásolná. Ámde az emberi hatalom, az emberi tör-
vény alkotója alacsonyabb rendű, mint az isteni hatalom. Tehát az emberi hatalom nem
alkothat törvényt az isteni ítélet, illetve a lelkiismeret ítéletének befolyásolására.
2. Ezenkívül, a lelkiismeret ítélete leginkább az isteni parancsoktól függ. Ámde az
emberi törvények olykor kiüresítik az isteni parancsokat. Mt 15 [6] ugyanis ezt mondja:
,.Hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát." Tehát az emberi törvény
nem kötelezi lelkiismeretét illetően az embert.
3. Ezenkívül, az emberi törvények gyakran hamis vádnak szolgálnak alapul és jogta-
lanságokat okoznak az embereknek. Iz 10 [1-2] ezt mondja: „Jaj azoknak, akik gonosz
törvényeket hoznak, aláírják az e l n y o m ó rendeleteket, akik nem szolgáltatnak igazságot
az elnyomottnak, megfosztják jogaitól népem szegényeit és erőszakot gyakorolnak né-
pem megalázottjaival szemben." Á m d e szabad mindenkinek az elnyomást és az erő-
szakot elkerülni. Tehát az emberi törvények lelkiismereti fórumon n e m kötelezik az
embert.
Ezzel szemben áll, amit IPét 2 [ 19] mond: „Kegyelem, ha a lelkiismerete miatt elvi-
seli valaki a szomorúságot, még ha igazságtalanul szenvedi is el."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi törvények vagy igazságosak vagy
igazságtalanok. Ha igazságosak, lelkiismereti fórumon kötelező erővel rendelkeznek az
örök törvénytől, amiből származnak, a Péld 8 [15] szerint: „Általam kormányoznak a
királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők." A törvényeket pedig igazságosnak
mondjuk a céljuk alapján, amikor a közjóra irányulnak; a törvényhozó szempontjából,
amikor nem haladják meg a törvényhozó hatalmát; és a formájukra tekintettel, amikor
arányosan egyenlő terheket raknak az alattvalók vállára a közjó érdekében. Mivel az
ember a közösség része, bármely ember léte és birtoka a közösségé, amint bármely rész

305 DS 864, 830, 1760, 1763.
léte is az egészé.m Ezért a természet is inkább valamelyes kárt okoz a résznek, hogy
megmentse az egészet. Ennek alapján azok a törvények, amelyek arányos terhelést
okoznak, igazságosak, lelkiismeretben kötelezők és törvényesek.
Ám a törvények kétféle módon igazságtalanok lehetnek. Egyik módon, ha ellentéle-
sek az ember javával, ellentétesek a fentebb mondottakkal: vagy a céljuk alapján, ami-
kor valamely elöljáró olyan terheket rak az alattvalókra, amik nem a közjót, hanem
a maga vágyainak kielégítését vagy saját dicsőségét szolgálják; vagy a törvényhozó
szempontjából, amikor valaki olyan törvényt hoz, amire nincs hatalma; vagy a formá-
jukra tekintettel, amikor egyenlőtlenül terhelik meg a közösség tagjait, még ha pedig
a közjóra is irányulnak. A z ilyenek inkább erőszakosságok, mint törvények, mivel
„úgy tűnik, hogy nem törvény, ami igazságtalan", ahogy Augustinus mondja (De lib.
arb.) [I, 5. fej.]"' 7 . Ezért az ilyen törvények nem köteleznek lelkiismereti fórumon, hacsak
nem esetleg a botrány vagy a zavar elhárítására, ami miatt az embernek a saját jogáról
is le kell mondania; Mt 5 [40-41] szerint: „Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, add
oda a köntösödet is. S ha valaki egy mérföldre kényszerít, m e n j vele kétannyira."
Másik módon a törvények igazságtalanok lehetnek, ha ellentétesek Isten javával:
ilyenek például a zsarnokoknak bálványimádásra vezető törvényei, vagy bármi más.
ami ellentétes az isteni törvénnyel. Az ilyen törvényeket semmiképpen sem szabad meg-
tartani, mivel „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek", ahogy az
ApCsel 5 [29] mondja.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy „minden emberi hatalom Isten-
től van, és ezért aki a hatalommal szembeszáll" oly dolgokban, amik a hatalom rendjé-
hez tartoznak, „Isten rendelésének szegül ellen" (Róm 13) [ 1-2], és ezáltal válik bűnös-
sé lelkiismereti fórumon.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv olyan emberi törvények-
ből indul ki, amelyek Isten parancsa ellen irányulnak. Ezekre nem terjed ki a hatalom
rendje. Ezért ilyen esetekben az emberi törvénynek nem kell engedelmeskedni.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv olyan törvényből indul
ki, amely jogtalanul kárt okoz az alattvalóknak. Erre a hatalom Istentől engedélyezett
rendje nem terjed ki. Ezért az ember ilyen esetekben sincs kötelezve arra, hogy engedel-
meskedjen a törvénynek, ha botrány és nagyobb károkozás nélkül ellenállni képes.
5. S Z A K A S Z . - V A J O N MINDENKI A L Á VAN-E V E T V E A TÖRVÉNYNEK? 1 ""
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy n e m mindenki van alávetve a
törvénynek.
1. Csakis azok vannak alávetve ugyanis a törvénynek, akik számára a törvényt hoz-
ták. Á m d e az Apostol azt mondja (ITim 1) [9], hogy „a törvényt nem az igaz e m b e r szá-
mára hozták". Tehát az igazak nincsenek alávetve az emberi törvénynek.
2. Ezenkívül, Urbánus pápa azt mondja, és a Decretumok (19, q 2),lw tartalmazzák:
„Semmilyen érv nem támasztja alá, hogy állami törvény kösse meg azt, akit külön tör-
vény vezet." Ámde a Szentlélek külön törvénye vezeti mindazokat a lelki embereket,
akik Isten fiai; a Róm 8 [ 14] szerint: „Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai." Tehát
nem minden ember van alávetve az emberi törvénynek.
306 V ö . q 90, a 2; a 3, ad 3; q 9 2 , a l , a d 3 .
307 P L 32, 1227.
308 DS 864, 830, 1760, 1763.
309 G r a t i a n u s : Decretum II. 19, q 2, can. 2.
X C V I . KÉRDÉS: A Z E M B H R I TÖRVÉNY H A T A L M Á R Ó L 51
3. Ezenkívül, a jogi szakértő"" szerint „a fejedelem a törvény alól fel van oldva".
Á m d e aki fel van oldva a törvénytől, nincs alávetve annak. Tehát nem mindenki van
alávetve a törvénynek.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Róm 13) [ 1 ]: „Mindenki vesse alá magát a
fölöttes hatalomnak." Ámde úgy tűnik, hogy nincs alávetve a hatalomnak, aki nincs alá-
vetve a hatalom által hozott törvénynek. Tehát minden ember tartozik alávetni magát az
emberi törvénynek.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint a fentebb" 1 mondottakból k i t ű n i k - a tör-
vény lényegéhez kettő tartozik: először, hogy az emberi cselekedetek szabálya, másod-
szor, hogy kényszerítő ereje van. Tehát kétféleképpen lehet valaki a törvénynek alávet-
ve. Egyik módon úgy, ahogy a szabályozott alá van vetve a szabálynak. Ily mádon
mindazok, akik alá vannak vetve a hatalomnak, alá vannak vetve a hatalom által hozott
törvénynek. A z pedig kétféleképpen fordulhat elő, hogy valaki nincs alávetve a hata-
lomnak. Egyik módon, mivel abszolút értelemben mentes az alávetettségtől. Ezért akik
egy országhoz vagy államhoz tartoznak, nincsenek alávetve a másik állam, illetve or-
szág fejedelme törvényeinek és uralmának. Másik módon, mivel magasabb törvény
kormányozza őt. Például, ha valaki alá van vetve a proconsulnak, annak parancsa sza-
bályozza életét, de abban a vonatkozásban nem, a m i b e n felmenti a császár. Ebben a vo-
natkozásban nem köti az alacsonyabb hatalom parancsa, mivel a magasabb hatalom pa-
rancsa irányítja. Ezért fordulhat elő, hogy valaki, aki abszolút értelemben alá van vetve
a törvénynek, bizonyos szempontból nincs alávetve annak, mert abból a szempontból
magasabb törvény irányítja.
Másik módon úgy mondható valaki a törvény alávetettjének, ahogy a kényszerített
alá van vetve a kényszerítőnek. Ily módon csak a rossz emberek vannak alávetve a tör-
vénynek, az erényes és igaz emberek nem. A kényszer és az erőszak ugyanis ellentétes
az akarattal. Á m d e a jó emberek akarata összhangban van a törvénnyel, amitől a rosszak
akarata eltér. Ezért ily módon a jók nincsenek alávetve a törvénynek, csak a rosszak.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y ez az érv abból az alávetettség-
ből indul ki, amely kényszerítés által történik. Ily m ó d o n „a törvényt nem az igaz embe-
rek számára hozták", mivel „ők maguk saját maguknak a törvénye", midőn „igazolják,
hogy a törvény szabta cselekedet a szívükbe van írva", ahogy az Apostol mondja (Róm
2) [14-15]. Ezért velük szemben a törvénynek nincs kényszerítő ereje, mint a bűnösök-
kel szemben.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a Szentlélek törvénye magasabb
rendű minden emberi törvénynél. Ezért a lelki emberek, akiket a Szentlélek törvénye
vezérel, nincsenek alávetve a törvénynek abban, ami ellentmond a Szentlélek vezérleté-
nek. De az is a Szentlélek vezérletéhez tartozik, hogy a lelki emberek legyenek alávetve
az emberi törvényeknek; az lPét 2 [ 13] szerint: „Legyetek alávetve Istenért minden em-
beri hatalomnak."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a fejedelmet a törvény alól felol-
dottnak a törvény kényszerítő ereje tekintetében m o n d j u k . Sajátos értelemben ugyanis
senki sem kényszeríti önmagát, á m d e a törvénynek kizárólag a fejedelem hatalmából
van kényszerítő ereje. így tehát mondható, hogy a fejedelem fel van oldva a törvény
alól, mivel senki sem hozhat elmarasztaló bírói ítéletet ellene, ha a törvény ellen cselek-
szik. Ezért m o n d j a a Zsolt 50 [6] („egyedül teellened vétettem...") Glosszája" 2 : „Nincs
3 1 0 Digcsta 1, 3, 31.
311 Q 90, a 1, a 2; a 3, ad 1.
312 Glossa O r d i n a r i a : P L 1 1 3 , 9 1 9 A. L o m b a r d u s Glosszája: P L 1 9 1 , 4 8 6 A.
olyan ember, aki a király tetteit megítélhetné." - De a fejedelem önkéntesen alá v a n vet-
ve a törvénynek, annak irányító erejét tekintve, ahogy a „Constitutiones" „Cum o m n e s "
fejezete 1 " mondja: „Aki másnak törvényt szab, ő maga is köteles azzal élni." A Bölcs" 4
szerint: „Terjeszd ki m a g a d r a a törvényt, amelyet te hoztál." Elítéli az Úr is azokat, akik
„mondják és nem teszik", és akik „másokra nehéz terheket raknak, de maguk ujjal sem
hajlandók mozdítani rajta" (Mt 23) [3-4], Ezért Isten ítélete szerint a fejedelem nincs
feloldva a törvény irányító erejétől, hanem kényszer nélkül, önként teljesíteni tartozik a
törvényt. - A fejedelem felette is áll a törvénynek, amennyiben szükség esetén megvál-
toztathatja, és bizonyos területre és időszakra felmentést adhat alóla.
6. SZAKASZ. - V A J O N A T Ö R V É N Y A L A T T V A L Ó I N A K S Z A B A D - E
A T Ö R V É N Y SZAVAITÓL ELTÉRŐEN C S E L E K E D N I Ü K ?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény alattvalóinak
nem szabad a törvény szavaitól eltérően cselekedniük.
1. Augustinus ugyanis ezt mondja (De vera relig.) [31. fej.]" 5 : „Az emberi törvények
esetében, noha emberek ítélnek róluk, amikor megalkotják őket, de amikor már meg-
hozták és megerősítették azokat, nem szabad róluk, hanem csak szerintük ítélni." Ámde
ha valaki figyelmen kívül hagyja a törvény szavait, mondván, hogy a törvényhozó szán-
dékát követi, úgy tűnik, a törvényről ítél. Tehát a törvény alattvalójának nem szabad
figyelmen kívül hagynia a törvény szavait, hogy a törvényhozó szándékát kövesse.
2. Ezenkívül, csak arra tartozik a törvények értelmezése, aki törvényhozó. Ámde
a törvény alattvalói nem törvényhozók. T e h á t nem jogosultak a törvényhozó szándé-
kának értelmezésére, hanem mindig kötelesek a törvény szavai szerint cselekedni.
3. Ezenkívül, minden bölcs ember képes szavakkal kifejezni a szándékát. Á m d e a
törvényhozókat bölcs embereknek kell tekinteni: [a Szentírásban] ugyanis ezt mondja
a Bölcsesség (Péld 8) [15]: „Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a
tisztségviselők." Tehát a törvényhozó szándékáról csakis a törvény szavai segítségével
kell ítélni.
Ezzel szemben áll, amit Hilarius mond (De Trin. IV.) [14] 116 : „A mondottak értelmét
a mondás okaiból kell meríteni, mivel n e m a dolgot kell alávetni a beszédnek, hanem a
beszédet a dolognak." Tehát nagyobb figyelmet kell fordítani a törvényhozót mozgató
okra, mint magukra a törvény szavaira.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint fentebb" 1 mondottuk - minden törvény
az emberek közjavára irányul, és ennyiben van törvényereje és törvény-jellege; ameny-
nyiben pedig ebben fogyatékos, híjával van a kötelező erőnek. Ezért m o n d j a a jogi
szakember"": „Semmilyen jogi megfontolás és méltányosságból eredő jóindulat nem
tűri el azt, hogy amiket üdvös módon az emberek hasznára vezettek be, mi k e m é n y e b b
értelmezéssel az emberek érdekével s z e m b e n kegyetlenné változtassuk." Á m d e sokszor
előfordul, hogy az emberek közjava s z á m á r a hasznos valamit megtartani az esetek
többségében, de bizonyos esetekben ugyanez nagyon ártalmas lenne. Mivel pedig a tör-
vényhozó nem képes minden egyedi esetet átlátni, a törvényt azok alapján hozza (a köz-
313 IX. Gergely Liber Decretal. I, 2 , 6 . fej.

314 ( D i o n y s . ) Cato: „ B r e v c s sententiae et d i s t i c h a de moribus", 53.
315 P L 34, 148.
316 P L 10, 107 C.
317 A4.
318 Digesta 1,3, 25.
XCVII. KÉRDÉS: A T Ö R V É N Y E K V Á L T O Z Á S Á R Ó L 53
hasznot szolgálni akarván), amik az esetek többségében előfordulnak. Ha tehát felmerül

olyan esel, amelyben az ilyen törvény megtartása az emberek közjava szempontjából
káros lenne, az ilyen törvényt nem kell megtartani.
Például, ha egy ostromlott városban hoznak egy olyan törvényt, hogy a város kapui
maradjanak zárva, ez a közjó számára az esetek többségében hasznos. IIa azonban elő-
fordul olyan eset, hogy az ellenség üldöz olyan polgárokat, akik a város őrzői, igen ká-
ros lenne a város számára, ha zárva maradnának a kapuk. Ezért ilyen esetben a törvény
szavai ellenére ki kell nyitni a kapukat, hogy megőrződjék a közjó, amit a törvényhozó
szándékol.
De azt is meg kell fontolni, hogy ha a törvény szó szerinti megtartása nem okoz azon-
nali veszélyt, amit rögtön el kell hárítani, nem tartozik bárkire, hogy értelmezze, mi len-
ne hasznos a városnak, és mi lenne káros, hanem ez. egyedül a feljebbvalók dolga, akik-
nek joguk van ilyen esetekben a törvények alól felmentést adni. Ha pedig azonnali a
veszély, és nem tűr halasztást, s így nem lehet feljebbvalóhoz fordulni, m a g a a szüksé-
gesség hozza magával a felmentést, mivel a szükségesség nincs alávetve a törvénynek.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy aki szükség esetén tér el a tör-
vénytől, nem mond ítéletet a törvényről, hanem az egyedi esetről ítél, amelyben úgy lát-
ja, hogy a törvény szavait nem kell megtartani.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy aki a törvényhozó szándékát köve-
ti, abszolút értelemben nem értelmezi a törvényt, hanem nyilvánvaló ártalom esetén vi-
lágos, hogy a törvényhozónak más volt a szándéka. Ha ugyanis kétség áll fenn, vagy a
törvény szavai szerint kell cselekedni, vagy a feljebbvalókkal kell konzultálni.
A harmadik ellenvetésre azt kel! mondanunk, hogy egy embernek sincs akkora böl-
csessége, hogy minden egyedi esetre tudna gondolni. Ezért szavakkal nem képes elég-
séges módon kifejezni, hogy mi a megfelelő a kívánt cél elérésére. De ha képes is lenne
a törvényhozó minden esetet megfontolni, a homály elkerülése végett akkor sem volna
szükséges, hogy mindet kifejezze, hanem annak megfelelően tartozna törvényt hozni,
ami az esetek többségében előfordul.
XCVII. KÉRDÉS
A TÖRVÉNYEK VÁLTOZÁSÁRÓL - négy szakaszban
Ezt követően a törvények változékonyságát kell megvizsgálnunk.
Először: Vajon az emberi törvény változhat-e?

Másodszor: Vajon mindig változnia kell-e, amikor valami j o b b kínálkozik?
Harmadszor: Vajon eltörli-e a szokás, és van-e a szokásnak törvényereje?
Negyedszer: Vajon a vezetők felmentése által változnia kell-e az emberi törvény alkal-
mazásának?
1. S Z A K A S Z . - V A J O N AZ EMBERI T Ö R V É N Y N E K V A L A M I L Y E N M Ó D O N
V Á L T O Z N I A KELL-E?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az e m b e r i törvénynek semmi-
lyen módon nem szabad változnia.
54 SUMMA THEOLOGIAE / PRIMA SECUNDAF.
1. Az emberi törvény ugyanis a természettörvényből származik, a m i n t fentebb" 9

mondottuk. Ámde a természettörvény változhatatlan. Tehát az emberi törvénynek is
változhatatlannak kell maradnia.
2. Ezenkívül, a mértéknek leginkább állandónak kell lennie, ahogy a Filozófus
mondja (Ethic. V.) [8. lej.]"". Ámde az emberi törvény az emberi cselekedetek mértéke,
ahogy fentebb' 21 mondottuk. Tehát változhatatlannak kell maradnia.
3. Ezenkívül, a törvény lényegéhez tartozik, hogy igazságos és helyes legyen, amint
fentebb 122 mondottuk. Ámde ami egyszer helyes, mindig helyes. Tehát a m i egyszer tör-
vény, annak mindig törvénynek kell lennie.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (De lib. arb. I.) [6. fej.]123: „ A z emberi tör-
vény, még akkor is, ha igazságos, idővel jogosan megváltoztatható."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény az ész egyfajta előírása, ami az
emberi cselekedeteket irányítja, amint fentebb' 4 mondottuk. Ennek megfelelően két
oka lehet annak, hogy az emberi törvény jogosan megváltozzék: az egyik az ész részéről,
a másik pedig az emberek részéről, akiknek a cselekedeteit a törvény szabályozza. Az
ész részéről, mivel az ész számára természetesnek tűnik, hogy fokozatosan jusson el a
tökéletlenből a tökéletesre. Ezért a spekulatív tudományokban azt tapasztaljuk, hogy az
első filozófusok bizonyos tökéletlen tanokat hagytak utódaikra, amik k é s ő b b az utódok
által tökéletesebbé váltak. A cselekedetek terén is hasonló a helyzet. A k i k ugyanis el-
sőkként törekedtek az emberek közössége számára valami hasznosat feltalálni, mivel
nem voltak képesek önmaguktól mindent megfontolni, bizonyos téren fogyatékos, tö-
kéletlen dolgokat hoztak létre, amiket az utódok megváltoztattak, és helyettük olyan
dolgokat alkottak, amik a közjó szempontjából kevésbé voltak fogyatékosak.
Az emberek részéről pedig, akiknek a cselekedeteit a törvény szabályozza, a törvény
helyesen változhat meg az emberi körülmények változása miatt, mivel az emberek szá-
mára különböző körülmények között különböző dolgok válnak hasznukra. Augustinus
példája szerint (De lib. arb. I.) [6. fej.] 325 „ha a nép megfelelően mértéktartó, komoly, és
a közösség hasznának szorgalmas őrzője, helyes olyan törvényt hozni, amelynek alap-
ján az ilyen nép maga választhat magának elöljárókat, akik a közös ügyeket irányítják.
Ma viszont lassanként ugyanaz a nép megromolva már pénzzel megvásárolható módon
szavaz és a kormányzást gyalázatos bűnökkel fertőzött személyek k e z é b e adja, helye-
sen fosztják meg az ilyen népet a tisztségek adásának hatalmától, és bízzák a vezetők
megválasztását kisebb számú jó e m b e r döntésére."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az örök tör-
vényből való részesedés, amint fentebb 32 " mondottuk, és ezért változhatatlan marad, ami
a természetet alkotó isteni ész változhatatlanságából és tökéletességéből következik.
Ámde az emberi ész változékony és tökéletlen. Ezért a törvénye változhat. - Ezenkívül,
a természettörvény egyetemes parancsolatokat tartalmaz, amik mindig megmaradnak,
az embertől alkotott törvény pedig különféle felmerülő esetek szerinti részleges paran-
csolatokból áll.
319 Q 95, a 2.
320 1133, a, 25-31.
321 Q 90, a 1, a 2.
322 Q 95, a 2.
323 P L 32, 1229.
324 Q 91, a 3.
325 P L 32, 1229.
326 Q 91, a 2; q 96, a 2, ad 3.
X C V I I . KÉRDÉS: A TÖRVÉNYEK VÁLTOZÁSÁRÓL 55
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a mértéknek a lehetőség szerint ál-
landónak kell lennie. Á m d e a változékony dolgokban semmi sem lehet teljesen változ-
h a t a t l a n t állandó. Ezért az emberi törvény nem lehet teljesen változhatatlan.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a testi dolgokban helyesről ab-
szolút értelemben beszélünk, és ezért a helyes természeténél fogva mindig helyes
marad. De a törvény helyességéről a közösség hasznával való viszonyban beszélünk,
amellyel nem mindig arányos egy és ugyanaz a törvény, amint fentebb127 mondottuk.
Ezért az ilyen helyesség változik.
2. SZAKASZ. - V A J O N AZ EMBERI T Ö R V É N Y N E K M I N D I G V Á L T O Z N I A
KELL-E, AMIKOR V A L A M I JOBB K Í N Á L K O Z I K ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvénynek min-
dig változnia kell, amikor valami jobb kínálkozik.
1. Az emberi törvényeket ugyanis az emberi ész alkotta, mint a többi mestersége-
ket is. Á m d e a többi mesterségekben megváltoztatják, amihez korábban ragaszkodtak,
ha valami jobb kínálkozik. Tehát ugyanezt kell tenni az emberi törvényekkel kapcsolat-
ban is.
2. Ezenkívül, az elmúlt dolgokból következtetni tudunk az eljövendőkre. Á m d e , ha
nem változtak volna az emberi törvények, amikor jobbak kínálkoztak, sok nem kívána-
tos dolog következett volna be, mivel úgy találjuk, hogy az antik törvények sok kezdet-
legességet tartalmaznak. Tehát úgy látszik, hogy a törvényeket meg kell változtatni
mindannyiszor, amikor helyettük valami jobbat lehet alkotni.
3. Ezenkívül, az emberi törvényeket az emberek egyedi cselekedeteivel kapcsolatban
hozzák. Á m d e az egyedi dolgokkal kapcsolatban tökéletes ismeretre csak tapasztalat
által tudunk szert tenni, ami „időt igényel", ahogy a F i l o z ó f u s mondja (Ethic. II.)
[1. fej.]12*. Tehát úgy tűnik, hogy az idő múlásával kínálkozhat valami jobb, amit tör-
vénnyé kell tenni.
Ezzel szemben áll, amit a Decretumok (dist. 12)1M tartalmaznak: „Nevetséges és meg-
lehetősen szégyenletes, ahogy az atyáinktól kapott hagyományokat hagyjuk széttöre-
dezni."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény annyiban változik helyesen,
amennyiben a változás által a közjó gyarapszik, amint mondottuk."" Ámde a törvény
változása természeténél fogva a közjó számára káros, mivel a törvények megtartása
szempontjából nagy jelentőségű a szokás: úgyannyira, hogy amik az általános szokás
ellenére jönnek létre, nehezebbnek tűnnek, még akkor is, ha természetüknél fogva
könnyebbek. Ezért amikor megváltozik a törvény, csökken a törvény kötelező ereje,
amennyiben megszűnik a megszokott. Ezért az emberi törvényt csak akkor szabad meg-
változtatni, ha valamilyen szempontból pótlódik a közjó számára annyi, amennyi más
szempontból el lett véve belőle. Ami vagy úgy történik, hogy az újonnan alkotott tör-
vényből valamilyen igen nagy és nyilvánvaló haszon származik, vagy úgy, hogy az új
törvényre igen nagy szükség van, mivel a megszokott törvény vagy nyilvánvaló erköl-
csi rosszat tartalmaz, vagy a megtartása legtöbbször káros. Ezért mondja a jogi szakem-
328 1103, a, 16-18.
329 G r a t i a n u s , Decretum I, dist. 12, can. 5.
330 A !.
ber" 1 : „Új dolgok alkotása esetén nyilvánvalónak kell lennie a hasznosságnak, hogy
szakítsunk azzal a joggal, ami sokáig méltányosnak tűnt."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a mesterségek tárgyai hatékony-
ságukat kizárólag az észtől nyerik, ezért mindazon esetben, amikor az ész számára jobb
megoldás kínálkozik, meg kell változtatni azt, amihez korábban ragaszkodtak. De
„a törvények legnagyobb ereje a szokásból ered", ahogy a Filozófus m o n d j a (Polit. II.)
[8. fej.]" : . Ezért nehezen változtathatók.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ebből az érvből az következik,
hogy a törvényeket meg kell változtatni, de nem akármilyen jobbítás érdekében, hanem
nagy hasznosság végett, vagy a szükségesség miatt, amint mondottuk.'"
Hasonlót kell mondanunk a harmadik ellenvetésre is.
3. S Z A K A S Z . - VAJON L E H E T - E A S Z O K Á S N A K T Ö R V É N Y E R E J E ?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a szokásnak nem lehet tör-
vényereje, és a szokás nem képes eltörölni a törvényt.
1. Az emberi törvény ugyanis a természettörvényből származik, a m i n t a fentebb" 4
mondottakból kitűnik. Ámde az emberek szokása nem változtathatja m e g sem a termé-
szettörvényt, sem az isteni törvényt. Tehát az emberi törvényt sem változtathatja meg.
2. Ezenkívül, több rosszból nem jöhet létre egy j ó . Ámde aki a törvény ellen kezd
cselekedni, rosszat tesz. Tehát hasonló cselekedetek sokasodása esetén nem jön létre
valami jó. Ámde a törvény bizonyos jó, mivel az emberi cselekedetek szabálya. Tehát a
szokás által nem törlődik el a törvény, hogy magának a szokásnak legyen törvényereje.
3. Ezenkívül, törvényt hozni azok a hivatalos személyek illetékesek, akik a közössé-
get irányítják, ezért magán személyek nem hozhatnak törvényt. Ámde a szokást magán
személyek cselekedetei erősítik meg. Tehát a szokásnak nem lehet törvényereje, ami a
törvényt eltörölné.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (Epist. ad Casulan.) 1 ": „Isten népének szo-
kását és az ősök intézkedéseit törvényként kell kezelni, és ahogy az isteni törvények
megszegőit, ugyanúgy az egyházi szokások megvetőit is meg kell fékezni."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden törvény a törvényhozó értelméből és
akaratából ered"": az isteni törvény és a természettörvény az Isten ésszerű akaratából, és
az emberi törvény az ember ésszel szabályozott akaratából. Ámde ahogy az embernek a
cselekvésre vonatkozó értelme és akarata szóval jut kifejezésre, ugyanúgy megnyilvá-
nul cselekvéssel is: ugyanis úgy tűnik, hogy mindenki azt választja j ó n a k , amit cselek-
véssel végrehajt. Á m d e nyilvánvaló, hogy emberi szóval a törvény m e g is változtatható
és ki is hirdethető, amennyiben az emberi szó kinyilvánítja az emberi é s z belső változá-
sát és fogalmát. Tehát cselekedetek, főleg szokássá váló ismételt cselekedetek által is
megváltoztatható és kihirdethető a törvény, és törvényerővel rendelkező valami okoz-
ható, amennyiben az ismételt külső cselekedetek leghatékonyabban kinyilvánítják az
akarat belső változásait és az ész fogalmait. Amikor ugyanis valami többször létrejön.
331 Digesta 1,4, 2.

332 1269, a, 20-24.
334 Q 93, a 3; q 95, a 2.
335 Epist. 36.: P L 33, 136. Vö. G r a t i a n u s : Deeretum I, 11, 7.
336 Vö. q 17, a 1; q 90, a 1; q 92, a 1.
X C V I I . KÉRDÉS: A T Ö R V É N Y E K V Á L T O Z Á S Á R Ó L 5 7
úgy tűnik, hogy az ész megfontolt ítéletéből jön létre. Ennek alapján a szokásnak tör-
vényereje"7, törvényt eltörlőm és törvényeket értelmező™ funkciója van.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény és az isteni
törvény az isteni akaratból származik, ahogy mondottuk. 140 Ezért csak isteni tekintéllyel
változtatható meg, az emberi akaratból származó szokással nem. Ezért semmilyen szo-
kásnak nem lehet törvényereje az isteni törvénnyel vagy a természettörvénnyel szem-
ben. Isidorus ugyanis ezt mondja (Synonym.) [II.]14': „A szokás hajoljon meg a tekintély
előtt; a törvény és az ész győzze le a rossz gyakorlatot."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk: amint fentebb 142 mondottuk, az emberi
törvények bizonyos esetekben fogyatékosak: ezért lehetséges olykor a törvényen kívül
cselekedni, olyan esetben tudniillik, amelyben fogyatékos a törvény, de a cselekedet
mégsem lesz rossz. Amikor az emberek valamilyen változása miatt az ilyen esetek so-
kasodnak, a szokás által nyilvánvalóvá válik, hogy a törvény többé nem hasznos, ahogy
nyilvánvalóvá válna, ha a korábbival ellentétes törvényt szóval tennének közzé. Ha
azonban még megmarad ugyanaz az ok, ami miatt az előző törvény hasznos volt, nem a
szokás győzi le a törvényt, hanem a törvény a szokást, hacsak nem azért tűnik az előző
törvény haszontalannak, mivel „a hazai szokás miatt n e m lehetséges", vagyis nem való-
sul meg a törvény egyik feltétele. 141 A közösség szokását ugyanis nehéz megváltoztatni.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a közösség, amelyben a szokás
kialakul, kétféle lehet. Ha ugyanis szabad közösségről van szó, olyanról, amely magá-
nak törvényt hozhat, nagyobb erejű az egész közösségnek valami követésére irányuló
egyetértése, amit a szokás nyilvánít ki, mint a fejedelem tekintélye, akinek csak annyi-
ban van törvényhozó hatalma, amennyiben a népet, a közösséget képviseli. Ezért, noha
egyes személyek nem hozhatnak törvényt, mégis törvényt hozhat az egész nép. - I la pe-
dig a közösségnek nincs szabad hatalma arra, hogy törvényt hozzon magának, illetve a
felsőbb hatalomtól hozott törvényt eltörölje, az ilyen közösségben érvényesülő szokás-
nak mégis törvényereje van, amennyiben azok, akiknek j o g u k van e közösség számára
törvényt hozni, eltűrik ezt a szokást. Ebből ugyanis kitűnik, hogy jóváhagyják azt, amit
a szokás bevezetett.
4. SZAKASZ. - V A J O N A KÖZÖSSÉG VEZETŐI F E L M E N T É S T A D H A T N A K - E

AZ EMBERI T Ö R V É N Y E K A L Ó L ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a közösség vezetői nem ad-
hatnak felmentést az emberi törvények alól.
1. A törvényt ugyanis „a közjóért" hozzák, ahogy Isidorus mondja [Etymol. II.]144.
Á m d e a közjó nem szenvedhet kárt valamely magánszemély érdeke miatt, mivel „a nép
java istenibb, mint egy ember java", ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. I.) [ 1. fej.] 14 '. Te-
hát úgy tűnik, hogy nem lehet felmentést adni valakinek, hogy az egyetemes törvény el-
len cselekedjen.
337 E b b e n az esetben kötelező, vagyis törvényt alkotó szokásról van szó.

338 E b b e n az esetben megszüntető(abrogatoria) a szokás.
339 E b b e n az esetben törvényt alkalmazva értelmező szokásról b e s z é l ü n k .
341 P L 83, 863 B.
342 Q 96, a 6.
343 V ö . q 95, a 3.
344 II, 10. fej; V, 21. lej.: P L 82, 131, B, 203 A.
345 1094, b, 10-11.
58 S U M M A THEOLOGIAE / PRIMA S E C U N D A F .
2. Ezenkívül, a nép vezetői számára ez a parancs: „ítéletkor ne nézzétek a személyt;

a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat." (5Móz I) [17] Á m d e engedé-
lyezni valakinek olyan valamit, amit egyetemlegesen megtagadnak mindenkitől - sze-
mélyválogatásnak tűnik. Tehát ilyen felmentéseket a nép vezetői nem eszközölhetnek,
mivel ez ellentétes az isteni törvény parancsolatával.
3. Ezenkívül, ha az emberi törvény helyes, összhangban kell legyen a természettör-
vénnyel és az isteni törvénnyel, különben „nem lenne összhangban a vallással, és nem
felelne meg a fegyelemnek", vagyis a törvény szükséges kellékeinek, ahogy Isidorus
m o n d j a [Etymol. II, 10. fej.,V, 3. fej.] 14 ''. Á m d e az isteni törvény és a természettörvény
alól egy ember sem adhat felmentést. Tehát az emberi törvény alól sein.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol m o n d (1 Kor 9) [ 17]: „Rám lett bízva a szétosztás
(dispensatio)." 147
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a szétosztás sajátos értelemben valami közösnek
az egyedi lényekhez való hozzámérését jelenti. Ezért a családfő is szétosztónak (dispen-
sator) mondható, amennyiben a család minden tagjának súllyal és mértékkel szétosztja
a tevékenységeket és az élethez szükséges dolgokat. így tehát bármely közösségben
amiatt mondható szétosztónak (dispensatornak) valaki, hogy ő rendelkezik: valamely
közös parancsot miképpen kell az egyes embereknek teljesíteniük,M* Á m d e előfordul
olykor, hogy valamely parancs, ami a közösség hasznára van az esetek többségében,
nem megfelelő egy bizonyos konkrét személynek, vagy mivel egy konkrét esetben meg
lenne akadályozva valami jobb, vagy valami rossz következne be. ahogy a fentebb 149
mondottakból kitűnik. Ámde veszélyes lenne ezt kinek-kinek ítéletére bízni, hacsak
nem esetleg nyilvánvaló és hirtelen jött veszély esetén, amint fentebb 11 " mondottuk.
Ezért, annak, aki a közösséget kormányozza, hatalma van felmentést adni a saját tekin-
télyére támaszkodó351 emberi törvény alól; vagyis olyan személyek, illetőleg esetek vo-
natkozásában, ahol a törvény fogyatékos, engedélyt adhat, hogy a törvény parancsát ne
tartsák meg. - Ha azonban kellő ok nélkül, önkényesen osztogatja az. engedélyt, hűtlen
és oktalan lesz a felmentési tevékenységében: hűtlen, ha nem szándékolja a közjót; okta-
lan, ha nem veszi figyelembe a felmentés értelmét. Ezért mondja az Úr (Lk 12) [42]:
„Mit gondolsz, ki a hű és okos kulcsár, akit ura családja fölé rendelt?"
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amikor valakit felmentenek a
közös törvény megtartása alól, ennek nem szabad a közjó hátrányára történnie, hanem
azzal a szándékkal kell felmentést adni, hogy a közjónak hasznára váljon.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nem személyválogatás, ha nem
egyenlő személyek nem részesülnek egyenlő adományokban. Ezért amikor valamely
személy állapota megköveteli, hogy benne valamit ésszerűen és sajátosan figyelembe
vegyenek, nem személyválogatás, ha vele valamilyen sajátos kegyet gyakorolnak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény egyetemes ér-
vényű parancsolatai alól (amelyek sohasem ejtenek tévedésbe) nem lehet felmentést ad-
ni. Más parancsolatok alól azonban, amik mintegy az egyetemes parancsolatokból le-
vont következtetések, ember által adható olykor felmentés: például, hogy a kölcsönt ne
adják vissza a hazaárulónak, vagy m á s ilyesmi. - Az isteni törvényhez pedig úgy viszo-
346 PL 82, 131 A, 199 A.

347 A ' d i s p e n s a t i o ' szó második jelentése: felmentés.
348 Ez m a g y a r á z z a m e g a 'dispensatio' s z ó két jelentésének ö s s z e f ü g g é s é t .
349 Q 96, a 6.
350 Uo.
351 Tehát nem az isteni törvényből vagy a természettörvényből levezethető, hanem tisztán emberi ere
detű törvényről van szó.
X C V I I I . KÉRDÉS: A RÉGI T Ö R V É N Y R Ő L 59
nyul bármely ember, mint a magán személy a köztörvényhez, amelynek alá van vetve.
Ezért ahogy az emberi köztörvény alól csakis az adhat felmentést, aki törvényhozó,
vagy az ő megbízottja, ugyanígy az isteni j o g parancsolatai alól, amik Istentől származ-
nak, nem adhat felmentést senki más, egyedül Isten, vagy az, akinek ő maga erre sajátos
megbízást adna.
XCVIII. KÉRDÉS
A RÉGI TÖRVÉNYRŐL 352 - hat szakaszban
Ezt követően a régi törvényről kell tárgyalnunk. Először magáról a törvényről, másod-
szor annak parancsolatairól.
Az első kérdéskörrel kapcsolatban hat kérdést teszünk fel:
Először: Vajon a régi törvény jó-e?

Másodszor: Vajon Istentől való-e?
Harmadszor: Vajon az angyalok közvetítésével adta-e Isten?
Negyedszer: Vajon mindenki számára adta-e?
Ötödször: Vajon mindenkit kötelez-e?
Hatodszor: Vajon megfelelő időben lett-e adva?
1. SZAKASZ. - VAJON A R É G I TÖRVÉNY JÓ VOLT-E?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény nem volt j ó .
1. Ez 20 [25] ugyanis ezt mondja: „Olyan parancsokat adtam nekik, amelyek nem
voltak jók, olyan ítéleteket, amelyek nem tartanak életben." Á m d e a törvény csakis az
általa tartalmazott parancsok jósága miatt mondható jónak. Tehát a régi törvény nem
volt jó.
2. Ezenkívül, a törvény jósága megköveteli, hogy az emberek számára üdvös legyen,
ahogy Isidoras mondja [Etymol. II. 10. fej.; V, 21. fej.] 1 ". Ámde a régi törvény n e m volt
üdvös, hanem inkább halált hozó és ártalmas. Az Apostol ugyanis ezt mondja ( R ó m 7)
[8sk]: „Törvény nélkül a bűn halott volt. Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött
a parancs, a bűn feléledt, én pedig meghaltam." A Róm 5 [20]-ban pedig ezt: „ K ö z b e n
adatott a törvény, hogy szaporodjon a bűn." Tehát a régi törvény nem volt jó.
3. Ezenkívül, a törvény jósága megköveteli, hogy a természet és az emberi szokások
szerint megtartható legyen. De a régi törvény nem volt ilyen. Péter ugyanis ezt m o n d j a
(ApCsel 15) [10]: „Mit teszitek próbára Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára
rakni az igát, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?" Tehát a régi törvény
nem volt jó.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Róm 7) [12]: „A törvény természetesen
szent, a parancs is szent, igaz és jó."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a régi törvény kétségtelenül jó volt. A h o g y
ugyanis valamely tanítás igazsága abból mutatható ki, hogy megfelel a helyes észnek,
352 D S 2 8 , 3 4 8 , 706 s k „ 7 3 8 sk.

353 PL 82, 131 B, 203 A.
60 SUMMA T H E O L O G I A E / P R I M A SECUNDAF.
ugyanúgy valamely törvény j ó s á g a is abból bizonyítható, hogy összhangban van a he-

lyes ésszel. Á m d e a régi törvény összhangban volt az ésszel, mivel az ésszel ellentétes
vágyakat visszatartotta, ahogy kitűnik ebből a parancsból: „Ne kívánd el felebarátod
dolgát'" 54 (2Móz 20) [17], Tiltott minden bűnt, ami az ésszel ellentétes. Nyilvánvaló
tehát, hogy j ó volt. Ezért mondja az Apostol (Róm 7) [22]: „A belső ember szerint az
Isten törvényében lelem örömöm". Továbbá (Róm 7) [16]: „Egyetértek a törvénnyel,
mert jó."
De meg kell jegyeznünk, hogy a jónak különböző fokozatai vannak, ahogy Diony-
sius mondja (De Div. nom., 4. fej.)" 5 : létezik ugyanis tökéletes és tökéletlen jó. Az esz-
közökben akkor tökéletes a jóság, amikor valami természeténél fogva elégséges ahhoz,
hogy a célhoz elvezessen; tökéletlen j ó pedig az, ami tevékenységével valamelyest hoz-
zájárul a c é l b a jutáshoz, de nem elégséges ahhoz, h o g y oda elvezessen. Ahogy tökélete-
sen az olyan orvosság jó, ami az embert meggyógyítja; a tökéletlen orvosság pedig segí-
ti az embert, de meggyógyítani n e m képes. De tudnunk kell, hogy más és más az emberi
és az isteni törvény célja. Az emberi törvény célja az állam időleges nyugalma, amely
cél elérésére e l e g e n d ő tiltani azokat a külső rossz cselekedeteket, amik megzavarhatják
az állam békés állapotát. Az isteni törvény célja pedig elvezetni az embereket az örök
boldogságra, a m e l y cél elérését bármely bűn akadályozza; nemcsak a kiilső cselekede-
tek, hanem a b e l s ő actusokkal elkövetett bűnök is. Ezért ami elégséges az emberi tör-
vény tökéletességéhez (tudniillik a bűnök tiltása és a törvényszegők megbüntetése),
nem elégséges az isteni törvény tökéletességéhez, a m i h e z az szükséges, hogy az embert
teljesen alkalmassá tegye az örök boldogságból való részesedésre. Ez csakis a Szentlé-
lek kegyelme á l t a l j ö h e t létre, amely révén „kiárad szívünkbe Isten szeretete'" 5 '', amely
tökéletessé teszi a törvényt: ugyanis „Isten kegyelme az örök élet", ahogy a Róm 6 [23]
mondja. De ezt a kegyelmet a régi törvény nem adhatta meg, ez ugyanis Krisztusnak
volt fenntartva 157 , mivel „a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság Jézus
Krisztus által lett osztályrészünk". Innen adódik, h o g y a törvény jó, de tökéletlen, ahogy
a Zsid 7 [19] m o n d j a : „A törvény n e m vezetett el a tökéletességre."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az Úr az idézett helyen a cere-
moniális törvényekről 3511 beszél, a m i k nem mondhatók ugyan jóknak, mivel nem közve-
títettek kegyelmet, ami által az emberek a bűntől megtisztulnának, de rajtuk keresztül
bűnösnek mutatkoztak. Ezért jelentős kijelentés, hogy Isten „olyan ítéleteket" adott,
„amelyek nem tartanak életben", vagyis amelyek a kegyelem életét n e m nyerhetik el, és
a szöveg így folytatódik: „beszennyeztem őket áldozati ajándékaikkal", vagyis megmu-
tattam, hogy szennyezettek, „amikor felajánlják bűneikért elsőszülötteiket".
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y a törvényről n e m mint létrehozó
okról, hanem mint alkalomról m o n d j a a Szentírás, h o g y ölt, és ezt a m a g a tökéletlensé-
gével tette, amennyiben nem közölt kegyelmet, a m e l y által az emberek képesek lettek
volna teljesíteni, amit parancsolt, illetve elkerülni, amit megtiltott. így ezt az alkalmat
nein az emberek adták, de éltek vele. Ezért m o n d j a az idézett helyen az Apostol: „A
bűn, miután alkalomra tett szert a parancsolat által, félrevezetett és megölt engem.'"®
Ezt szintén azért mondja: „belépett a törvény, hogy túláradjon a bűn", ahol a „hogy" kö-
tőszót nem oksági, hanem következményes értelemben kell vennünk, amennyiben tud-
354 A V u l g á t á b a n : „ N e kívánd el e m b e r t á r s a d házát, f e l e s é g é t , szolgáját, szolgálólányát, szarvasmar-

háját, s z a m a r á t , sem más e g y e b e t , a m i az övé."
355 PG 3, 721 A .
356 Róm 5, 5.
357 V ö . q 106, a 1.
358 V ö . q 101.
359 Róm 7, 11. V ö . R ó m 7,8.
XCVIII. KÉRDÉS: A RÉGI T Ö R V É N Y R Ő L 61
niillik az emberek a törvénytől alkalmat kapva gyakrabban vétkeztek, egyrészt, mert a

törvény tiltása után súlyosabb volt a bűn, másrészt, mivel megnőtt a vágy, ugyanis j o b -
ban kívánjuk azt, ami meg van tiltva.""
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény igája nem volt elvisel-
hető a segítő kegyelem nélkül, amit a törvény n e m adott meg. A Róm 9 [ 16] ugyanis ezt
mondja: „Nem azon áll, aki akar vagy erőlködik", tudniillik Isten parancsolatainak
megtartását illetően, „hanem a könyörülő Istenen". Ezért mondja a Zsolt 119 [32]: „ P a -
rancsolataid útján haladtam, amikor kitágítottad szívemet", tudniillik a kegyelem és a
szeretet ajándékával.
2. S Z A K A S Z . - V A J O N ISTEN A D T A - E A RÉGI TÖRVÉNYT?'" 1
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvényt nem Isten
adta.
1. 5Móz 32 [4] ugyanis ezt mondja: „Isten művei tökéletesek." Á m d e a törvény töké-
letlen volt, amint fentebb"' 2 mondottuk. Tehát a régi törvényt nem Isten adta.
2. Ezenkívül, a Préd 3 [ 14] ezt mondja: „Minden, amit Isten alkot, mindörökké m e g -
marad." Á m d e a régi törvény nem marad meg mindörökké. Az Apostol ugyanis ezt
mondja (Zsid 7) ] 18]: ,,A korábbi törvény megszűnt, mint hatástalan és alkalmatlan."
Tehát a régi törvényt nem Isten adta.
3. Ezenkívül, a bölcs törvényhozó nemcsak a rosszat távolítja el, hanem a rossz al-
kalmait is. Á m d e a régi törvény bűnre vezető alkalom volt, ahogy fentebb"' 1 mondottuk.
Tehát Istenhez, akihez „nincs hasonló a törvényhozók között", a h o g y Jób 36 [22]
mondja, nem illett, hogy ilyen törvényt adjon.
4. Ezenkívül, az lTim 2 [4] szerint Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözül-
jön". Ámde a régi törvény nem volt elégséges az emberek üdvösségéhez, amint fen-
tebb ,M mondottuk. Vagyis nem illett Istenhez, hogy ilyen törvényt adjon. Tehát a régi
törvényt nem Isten adta.
Ezzel szemben áll, amit az Úr mond (Mt 15) [6] a zsidókhoz szólván, akik számára
a régi törvényt Isten adta: „Hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát."
És kevéssel előbb [ 15, 4] előrebocsájtotta: „Tiszteld apádat és anyádat", amit nyilván-
valóan a régi törvény tartalmazott. Tehát a régi törvényt Isten adta.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a régi törvényt a jó Isten adta, aki a mi Urunk,
Jézus Krisztus Atyja. A régi törvény ugyanis az embereket Krisztusra irányította kétfé-
leképpen. Egyik módon Krisztusról tanúságot téve: ezért O maga m o n d j a (Lk 24) [44]:
„Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsol-
tárokban írtak." Továbbá (Jn 5) [46]: „Ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert
hisz ő rólam írt." Másik módon ráhangolással"' 5 , m i d ő n visszatartva az embereket a bál-
vány imádástól, összefogta őket az egy Isten imádásában, aki üdvösségre vezeti az em-
beri nemet Krisztus által. Ezért mondja az Apostol (Gal 3) [23]: „Mielőtt a hit elérke-
zett, a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a
jövőre várt." Á m d e nyilvánvaló, hogy ugyanattól származik a célra hangolás és a célba
360 Vö. q 55, a 3, ad I; q 99, a 2, ad 3.

361 DS 28, 348, 7 0 6 sk, 738 sk.
362 A 1; q 91, a 5 .
363 A 1, ad 2.
364 A 1, q 91, a 5, ad 2.
365 Vö. q 99, a 6.
62 S U M M A THEOLOGIAE / PRIMA SECUNDAF.
juttatás (aki vagy önmaga vagy a neki alárendelt lényeken keresztül valósítja meg ezt).
A Sátán ugyanis nem adott volna olyan törvényt, ami az embereket ahhoz a Krisztushoz
vezeti, aki őt ki fogja űzni. Mt 12 [26] ugyanis ezt mondja: „Ha a Sátánt a Sátán űzi ki,
meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn a k k o r az országa?" Tehát ugyanazon Isten
adta a régi törvényt, aki az emberek üdvösségének szerzője Krisztus kegyelme által.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy semmi akadálya sincs annak,
hogy valami ne legyen tökéletes abszolút értelemben, ami tökéletes mégis bizonyos
időszak szerint: ahogy azt mondjuk, hogy valaki nem abszolút értelemben tökéletes
gyermek, hanem életkorához viszonyítva. Ugyanígy a gyermekeknek adott parancso-
latok is tökéletesek lehetnek azok adottságainak megfelelően, akik számára a parancso-
kat adják, noha nem tökéletesek abszolút értelemben, és ilyenek voltak a régi törvény
parancsolatai. Ezért mondta az Apostol (Gal 3) [24]: „A törvény nevelőnk volt Krisz-
tusra."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Istennek azok az alkotásai marad-
nak meg mindörökké, amiket úgy alkotott, hogy mindörökké megmaradjanak, és e z e k a
tökéletes alkotások. A régi törvény pedig a kegyelem tökéletes időszakában érvényét
vesztette, nem mint rossz, hanem mint gyenge és alkalmatlan abban az időszakban, mi-
vel „nem vezetett el a törvény a tökéletességre" (Zsid 7) [19]. Ezért mondja az Apostol
(Gal 3) [25]: „A hit eljöttével kikerültünk a n e v e l ő keze alól."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Isten némelykor megengedi,
hogy egyesek bűnbe essenek, hogy ebből következően alázatossá váljanak, amint fen-
tebb"''' mondottuk. így olyan törvényt akart adni, amelyet az emberek saját erejükkel
nem lennének képesek teljesíteni, hogy így amikor az elbizakodott emberek bűnösnek
találják magukat, alázatosan a kegyelem segítségéhez folyamodjanak.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvény nem volt e l e g e n d ő
az emberek üdvözítésére, mégis adott más segítséget Isten a törvénnyel együtt az e m b e -
reknek, ami által üdvözülhettek' 61 : tudniillik a Közvetítőben való hitet, amely által az
Ősatyák megigazultak, ahogy mi is megigazolunk. így Isten megadta az embereknek az
üdvösséghez szükséges segítséget.
3. S Z A K A S Z . - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y A N G Y A L O K ÁLTAL L E T T - E
ADVA?
A harmadik problémát így közelítjük meg: ú g y látszik, hogy a régi törvényt nem angya-
lok által, hanem közvetlenül adta Isten.
1. Az angyalt ugyanis hírnöknek nevezik, és így az ' a n g y a l ' szó szolgálatot jelent,
nem uralmat. Ezért m o n d j a a Zsolt 103 [20sk.]: „Áldjátok az Urat, összes angyalai, ...
szolgái." Á m d e a Szentírás tanúsága szerint a törvényt az Úr adta. A 2Móz 20 11 ] szerint
ugyanis ,,az Úr ezeket jelentette ki". Majd hozzáteszi [2]: „Én vagyok az Úr, a te Iste-
ned." U g y a n e z a beszédmód gyakran ismétlődik Mózes második könyvében és a Tör-
vény következő könyveiben. Tehát a törvényt közvetlenül adta Isten.
2. Ezenkívül, „a törvény Mózes által lett adva", ahogy Jn 1 [17] mondja. Á m d e Mó-
zes közvetlenül Istentől kapta. A 2Móz 33 [11] ugyanis ezt mondja: „Az Úr szemtől
szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél." Tehát a régi törvényt
közvetlenül adta Isten.
366 Q 79, a 4.
367 V ö . II-II, q 2, a 5, ad 1
3. Ezenkívül, csak az uralkodónak van joga törvényt hozni, amint lentebb1"* mondot-
tuk. Ámde egyedül Isten a lelkek üdvösségének ura, az angyalok p e d i g „szolgáló lel-
kek", ahogy a Zsid 1 [14] mondja. Tehát a törvényt nem lehetett angyalok által adni, mi-
vel a törvény a lelkek üdvösségére irányul.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Gal 3) [19]: „A törvény angyalok által lelt
adva a közvetítő kezébe." István [vértanú] pedig ezt mondja (ApCsel 7) [53]: „Angya-
lok közreműködésével kaptatok törvényt."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvényt Isten angyalok által adta. A Dionysius
által megjelölt (Cael. Hier., 4. lej.)"' 9 általános okon („az isteni dolgokat az emberekkel
angyalok közvetítésével kell közölni")"" kívül van sajátos oka is annak, hogy a régi tör-
vényt miért kellett angyalokon keresztül adni. Mondottuk" 1 ugyanis, hogy a régi tör-
vény tökéletlen volt, de az emberi nem tökéletes üdvösségére hangolt, amely Krisztus
által jön el. Á m d e minden rendezett hatalom és mesterség esetén az figyelhető meg,
hogy a feljebbvaló az elsődleges, tökéletes tevékenységet maga fejt ki, a végső tökéle-
tességre való felkészítést pedig a szolgái által végezteti el: ahogy a h a j ó készítője a hajót
maga tervezi, de az anyagát a neki szolgáló mesterekkel készítteti el. Ezért megfelelő
volt, hogy az Újszövetség tökéletes törvényét közvetlenül maga az emberré lett Isten, a
régi törvényt pedig az. Isten szolgái, vagyis az angyalok adják az embereknek. Az Apos-
tol a Zsidóknak írt levél elején ily módon bizonyítja az új törvény kiválóságát a régivel
szemben: az Újszövetségben „Isten ... a Fia állal beszélt hozzánk" [ 1,2], az Ószövet-
ségben pedig „az angyalok által" [2,2],
A ; első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, amit Gregorius m o n d a Moral, elején
[Bevezetés, 1. fej.]" 2 : „Az angyal, aki a Szentírás szerint megjelent Mózesnek, hol
angyalként, hol Úrként van említve. Angyalként azért, mert kívülről szavával szolgált.
Úrként pedig azért, mivel az emberben belülről a beszéd hatékonyságát okozta." Ezért
van az is, hogy az angyal mintegy Isten személyében beszélt.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, ahogy Augustinus m o n d j a (Super Gen.
ad litt. XII.) [27. fej.]"': Az Exodusban [33,11 ] ez áll: „Az Úr szemtől szemben beszélt
Mózessel." M a j d nem sokkal később Mózes ezt kérte [33,18]: „ M u t a s d meg nekem a
dicsőségedet." „Érzékelte tehát, amit látott; és amit nem látott, azután vágyakozott."
Nem látta tehát magát az isteni lényeget, és így Isten nem közvetlenül utasította őt. Azt
tehát, hogy „az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel", a Szentírás a nép vélekedése
szerint mondja, mert a nép azt hitte, hogy Mózes közvetlenül beszélget Istennel, mivel
Isten neki alávetett teremtményen (angyalon és felhőn) keresztül beszélt hozzá és jelent
meg neki. - Vagy a színről színre látáson itt bizonyos kiemelkedő és bizalmas jellegű
szemlélődést kell érteni, ami kevesebb, mint az isteni lényeg látása.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y csak az uralkodónak van joga sa-
ját tekintélyével törvényt hozni, de a mái" meghozott törvényt olykor másokon keresztül
hirdeti ki. így Isten a saját tekintélyével hozta a törvényt, de angyalok által tette közzé.
368 Q 90, a 3.
369 PG 3, 180 B.
370 Vö. l . q l l l . a 1.
371 A 1, a 2.
372 PL 7 5 , 5 1 7 D.
373 PL 3 4 , 4 7 7 .
4. SZAKASZ. - V A J O N CSAK A Z S I D Ó NÉPNEK K E L L E T T - E A D N I

A RÉGI T Ö R V É N Y T ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvényt n e m csak a
zsidó népnek kellett adni.
1. A régi törvény ugyanis felkészített az üdvösségre, amit Krisztus hoz el, amint
m o n d o t t u k . w Ámde ez az üdvösség nemcsak a zsidók, hanem minden nép számára eljö-
vendő volt, Iz 49 [6] szerint: „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvös-
ségem eljusson a föld határáig." Tehát a régi törvényt minden népnek kellett adni, és
nemcsak egy népnek.
2. Ezenkívül, az ApCsel 10 [34 sk] szerint „Isten nem személyválogató, mindenki
kedves előtte, aki féli, és az igazsághoz igazodik, bármely nép lia is". Nem kellett tehát
az egyik népnek jobban megnyitni az üdvösség útját, mint a többinek.
3. Ezenkívül, a törvény angyalok által lett adva, amint már"'' mondottuk. Á m d e Isten
az angyalok szolgálatát m i n d i g minden nép számára alkalmazta: Sir 17 [ 17] ugyanis ezt
mondja: „Irányítót adott m i n d e n egyes népnek." Ezenkívül m i n d e n népnek időleges ja-
vakat is ad, amikre Istennek kisebb gondja van, mint a lelki j a v a k r a . Tehát a törvényt is
minden népnek kellett adnia.
Ezzel szemben áll, amit a R ó m 3 [1 sk.] mond: „Mi előnye van tehát a zsidóknak? ...
Minden tekintetben sok. Először is, Isten rájuk bízta tanítását." A Zsolt 147 [20] szerint
pedig „egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit".
Válaszul azt kell mondanunk, arra a kérdésre, hogy miért a zsidó népnek adta Isten a
törvényt, és nem a többi népnek, lehetne azt válaszolni, hogy csak a zsidó nép maradt
meg az egy Isten tiszteletében, míg más népek bálványimádásra hajlottak. Ezért utób-
biak méltatlanok voltak arra, hogy törvényt kapjanak, nehogy kutyák kapják a szent
dolgot.
De ez az érvelés nem tűnik megfelelőnek, mivel a zsidó nép a törvény birtokában is
hajlott a bálványimádásra, ami súlyosabb volt. Ez kitűnik a 2 M ó z 32-ből, valamint Ám
5 [25 sk.]-ből: „Hoztatok-e nekem étel- és véres áldozatokat negyven éven át a pusztá-
ban, ó, Izrael háza? Vittétek Moloch istenetek sátrát és bálványaitok képét, Keván csil-
lagistent, amiket ti csináltatok magatoknak." A z 5Móz 9 [6] kifejezetten mondja: „Tudd
meg, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hűségedért a d j a birtokul, mert nya-
kas nép vagy." A tényleges okot megmondja az 5Móz 9 [5[: „ H o g y teljesítse ígéretét,
amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett." Azt pedig, hogy
milyen volt az isteni ígéret, megmutatja az Apostol (Gal 3) [ 16]: „Az ígéret Ábrahám-
nak és leszármazottjának szólt. Nem azt mondja: leszármazottainak, mintha sokaknak
szólna, hanem: leszármazottadnak, s ez Krisztus." Tehát Isten a törvényt és a többi kü-
lönleges jótéteményt ennek a népnek az atyáiknak tett azon ígéret miatt adta, hogy
Krisztus közülük születik. Illő volt ugyanis, hogy az a nép, amelyből Krisztus születik,
különleges megszentelésnek örvendjen, a 3 M ó z 19 [2] szerint: „Szentek legyetek, mert
én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok." - Magának Ábrahámnak sem a saját érdeme
miatt adta Isten azt az ígéretet, hogy Krisztus az ő magjából születik, hanem ingyenes
kiválasztás és hívás folytán. Ezért mondja Iz 41 [2]: „Ki támasztotta kelet felől az iga-
zat; ki hívta, hogy kövesse ő t ? "
így tehát nyilvánvaló, h o g y az Atyák egyedül ingyenes kiválasztás folytán kapták
az ígéreteket, és a belőlük származó nép ugyanezért kapta a törvényt. Ezért mondja
374 A 2, a 3.
375 A 3 .
X C V I I I . KÉRDÉS: A R É G I T Ö R V É N Y R Ő L 65
az 5Móz 4 [36 sk.]: „Hallottátok a szavát a lángok közül, mert szerette Atyáitokat és ki-
választotta utánuk a sarjadékukat." - Ha pedig azt kérdezzük, hogy miért ezt a népet vá-
lasztotta ki, hogy Krisztus belőle szülessen, és miért nem másikat, erre Augustinus ad
megfelelő választ (Super Joan.) [26, 2]"": „ H o g y miért ezt vonja magához, és n e m azt,
ne akard megítélni, ha nem akarsz tévedni.""'
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy noha a Krisztus általi üdvösség
minden nép számára elő volt készítve, mégis szükség volt. hogy Krisztus egy olyan
népből szülessen, amely ezért más népekhez képest előjogokat élvezett, a Róm 9 [4 sk.]
szerint: „Övék", tudniillik a zsidóké „a fogadott istenfiúság, ... a szövetségek, ... a tör-
vényadás, övéik az Atyák: test szerint közülük származik Krisztus."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy személyválogatásról csakis olyan
adományokkal kapcsolatban lehet szó, amikkel valaki tartozik; ingyenes ajándékok,
szabad akarati elhatározással adott adományok esetén nem beszélhetünk személyválo-
gatásról. N e m személyválogató ugyanis, aki szabadlelkűségen alapuló bőkezűségből a
sajátjából ad az egyiknek, és nem ad a másiknak; de ha a közös j a v a k felett rendelkező
lény nem egyformán, nem kinek-kinek az é r d e m e i szerint osztaná szét a közös j a v a k a t ,
személyválogató lenne."* Á m d e Isten az üdvösséggel kapcsolatos jótéteményeit az em-
beri nemnek a maga kegyelméből adja. Tehát n e m személyválogató, ha egyeseknek töb-
bet ad, mint másoknak. Ezért mondja Augustinus (De praedest. sanct.) [8. fej.]' 7 ":
„Mindazokat, akiket Isten tanít, irgalomból tanít; akiket pedig n e m tanít, ítélete alapján
nem tanít." Ez ugyanis az emberi nemnek az ősszíilő bűnéért megítélt magára hagyásá-
ból származik.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Isten a kegyelmi adományait el-
vonta az embertől a bűn miatt, de a természetes adományait nem vonta el. Utóbbiakhoz
tartozik az angyalok szolgálata, amit maga a különböző természetek rendje, e g y m á s h o z
való viszonya követel meg: azt tudniillik, hogy a legalsóbb lények'"" a közbülsők1*1 által
legyenek kormányozva. A természetes adományok közé tartoznak a testet érintő támoga-
tások is, amiket Isten nemcsak az embereknek, hanem az igavonó állatoknak is m e g a d .
Ezért m o n d j a a Zsolt 36 [7]: „Uram, embernek és igavonó állatnak te vagy az éltetője."
5. S Z A K A S Z - V A J O N MINDEN E M B E R KÖTELEZVE V A N - E A RÉGI

TÖRVÉNY KÖVETÉSÉRE?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy minden ember kötelezve van
a régi törvény követésére.
1. Mindaz ugyanis, aki a király alattvalója, szükséges, hogy alá legyen vetve a törvé-
nyének. Á m d e a régi törvényt Isten adta, aki „az egész föld királya", ahogy a Zsolt 47
[8] mondja. Tehát a föld összes lakói kötelezve voltak a törvény követésére.
2. Ezenkívül, a zsidók csakis akkor üdvözülhettek, ha követték a régi törvényt.
Az 5Móz 27 [26] ugyanis ezt mondja: „Átkozott, aki nem marad m e g e törvény szavai-
ban, és nem cselekszi meg azokat." Ha tehát m á s emberek a régi törvény követése nél-
kül üdvözülhettek volna, rosszabb lett volna a zsidók helyzete, mint más embereké.
376 PL 35, 1607.

377 Vö. 1, q 23, a 5, ad 3; II-II, q 6 3 , a 1.
378 Vö. q 97, a 4, ad 2; I, q 23, a 5, ad 3: II II, q 63, a 1.
379 PL 44, 9 7 1 .
380 A szellemi (tértől-időtől f ü g g e t l e n ) lélekkel r e n d e l k e z ő lények közül a legalsóbbak: az e m b e r e k .
381 Az a n g y a l o k , amelyek k ö z b ü l s ő k Isten és az e m b e r e k közöli.
66 S U M M A THEOLOGIAE / P R I M A SECUNDAF.
3. Ezenkívül, a pogány népeket befogadták a zsidó rítusra és a törvény követésére.

A 2Móz 12 [48] ugyanis ezt mondja: „Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akaija ünne-
pelni a Húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. így részt
vehet az ünnepen, és úgy kell tekinteni, mint közületek valót." Á m d e fölösleges lett vol-
na a törvény követésére befogadni kívülállókat, ha anélkül is üdvözülhettek volna. Te-
hát a törvény követése nélkül senki sem üdvözülhetett.
Ezzel szemben áll, amit Dionysius mond (Cael. hier., 9. fej.)1*2: a pogányok közül so-
kakat Istenhez vezettek az angyalok. Ámde nyilvánvaló, hogy a pogányok a törvényt
nem követték. Tehát a törvény követése nélkül egyesek üdvözülhettek.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a régi törvény világossá tette a természettörvény
parancsolatait 1 * 1 és hozzátett bizonyos sajátos parancsokat. Mindannak a követésére te-
hát, amit a régi törvény a természettörvényből tartalmazott, mindenki kötelezve volt,
nem a régi törvény erejénél fogva, hanem mert a természettörvény tartalmazta azokat.
De annak a követésére, amit a természettörvényhez a régi törvény hozzáadott, csak a
zsidó nép volt kötelezve, mások nem.
Ennek oka az, hogy a régi törvényt, amint mondottuk 1 ", a zsidó nép kapta, hogy a
szentség kiváltságos fokára jusson. Krisztus iránti tisztelet miatt, aki később ebből
a népből született. Ámde az egyesek sajátos megszentelésére hozott törvény csakis azo-
kat az egyeseket kötelezi: ahogy bizonyos dolgokra kötelezve vannak a klerikusok
(akik az isteni szolgálatra adják magukat), amikre a laikusok nincsenek; hasonlóképpen
a szerzetesek, akiket a fogadalmuk a tökéletesség bizonyos cselekedeteire kötelez,
amikre a világiak nem kötelesek. Ugyanígy bizonyos sajátos dolgokra kötelezve volt
a zsidó nép, amikre más népek nem voltak kötelezve. 1 * 5 Ezért m o n d j a az 5Móz 18 [ 13]:
„Légy tökéletes és szeplő nélküli Urad, Istened előtt." Erről egyfajta nyilatkozatot is tet-
tek, ahogy kitűnik az 5Móz 26 [3]-ból: „Megvallom ma az Úr, a te Istened előtt", stb.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy mindaz, aki a király alattvalója,
kötelezve van a törvényének követésére, ha azt mindenki számára előterjeszti a király.
De ha úgy rendelkezik, hogy bizonyos parancsokat a hozzá közeli szolgáknak kell meg-
tartaniuk, a többiek ezek követésére nincsenek kötelezve.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy minél szorosabban kapcsolódik az
ember Istenhez, annál tökéletesebbé válik a helyzete. Ezért amennyivel szorosabb volt a
zsidó nép kapcsolódása az istentisztelethez, annál nagyobb volt a méltósága a többi
népnél. Ezért mondja az 5 M ó z 4 [8]: „Hol van olyan nagy nép. amelynek olyan tökéle-
tes parancsai és szabályai volnának, mint az egész törvény?" Ebből a szempontból a
klerikusok is j o b b helyzetben vannak, mint a laikusok, és a szerzetesek, mint a világiak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a pogányok tökéletesebben és
biztosabban üdvözülhettek a régi törvény követésével, mint csupán a természettörvény
teljesítésével, ezért fogadták be őket a törvény követésére, mint ahogy most egyes
laikusok klerikusokká, és egyes világiak szerzetesekké lesznek, noha enélkül is üdvö-
zülhetnek.
382 P G 3 , 261 D.
383 V ö . q 100, a 1.
384 A4.
385 Vö. II—II, q 85, a 4, ad 1.
6. SZAKASZ. - V A J O N M E G F E L E L Ő VOLT-E, H O G Y ISTEN A RÉGI

T Ö R V É N Y T M Ó Z E S IDEJÉBEN A D T A ?
A hatodik problémát így közelítjük meg: ú g y látszik, nem volt megfelelő, hogy Isten a
régi törvényt Mózes idejében adta.
1. A régi törvény ugyanis a Krisztuson keresztül elérhető üdvösségre hangolt, amint
mondottuk. 38,1 Ámde az ember a bűnbeesés után azonnal rászorult erre az üdvösségre se-
gítő eszközre. Tehát tüstént a bűnbeesés után kellett volna adni a régi törvényt.
2. Ezenkívül, a régi törvényt Isten a z o k megszenteléséért adta, akik közül később
Krisztus született. Ámde először Ábrahám kapta meg az ígéretet „az utódjáról", aki
Krisztus, ahogy az l M ó z 12 [7] mondja. 1 * 7 Tehát mindjárt Á b r a h á m idejében kellett vol-
na adni a régi törvényt.
3. Ezenkívül, ahogy Krisztus nem született Noé más leszármazottjától, csak Ábra-
hámtól, aki az ígéretet kapta, ugyanúgy n e m született Ábrahám más leszármazottjától,
csak Dávidtól, aki számára Isten az ígéretet megújította, ahogy a 2Sám 23 [1] m o n d j a :
„Annak a férfinak a szavai, akinek a s z á m á r a rendelkezés történt Jákob Istenének
Felkentjéről." Tehát a régi törvényt Dávid kora után kellett volna adni, ahogy Á b r a h á m
ideje után lett adva.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol m o n d (Gal 3) [19]: „A törvényt a törvényszegés
miatt kaptuk, amíg el nem jött a leszármazott, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lett
rendezve a közvetítő révén," tehát „rendezhetően lett adva", ahogy a Glossza 188 m o n d j a .
Tehát megfelelő volt, hogy a régi törvény abban az időrendben legyen átadva.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy Isten a legmegfelelőbb időben adta Mózes idejé-
ben a régi törvényt. Ennek két oka van, a n n a k megfelelően, h o g y bármely törvényt az
emberek kétféle nemének adnak. Kapják ugyanis a keményszívű, gőgös emberek, aki-
ket a törvény megzaboláz és megszelídít; d e adják a jóknak is, akik a törvény által kiok-
tatva segítséget kapnak megtenni, amit szándékoznak. Megfelelő volt tehát a régi tör-
vényt ilyen időben adni az emberek gőgjének leküzdésére. Két dolog miatt kevélykedik
ugyanis az ember: a tudása és a hatalma miatt. A tudása miatt, mintha a természetes ész
elég lenne neki az üdvösségre. Ezért az e m b e r gőgjének leküzdésére Isten megengedte,
hogy az ember saját eszének irányítását kövesse, az írott törvény támasza nélkül, és ta-
pasztalatból megtanulhatta, hogy az esze fogyatékosságot szenvedett, hiszen az embe-
rek Á b r a h á m idejében a bálványimádásig és a legrútabb bűnök elkövetéséig süllyedtek.
Ezért ezen idők után szükséges volt írott törvényt adni az emberi tudatlanság gyógysze-
réül, mivel „a bűn megismerésének a törvény az alapja", amint a Róm 3 [20] m o n d j a . -
De miután az embert felvilágosította a törvény, a gyengesége leküzdötte a kevélységet,
amikor nem tudta teljesíteni, amit megismert. Ezért, ahogy az Apostol következtet
(Róm 8) [3 sk.], „amire a törvény nein volt képes, azt Isten véghezvitte: elküldte tulaj-
don Fiát a bűn miatt, ... hogy a törvény beteljesedjék rajtunk."
A jók számára pedig Isten a törvényt segítségül adta. Ez a nép számára leginkább ak-
kor volt szükséges, amikor a bűnök áradata miatt a természettörvény kezdett elsötétülni.
De ezt a segítséget bizonyos rendelt időben kellett adni, hogy az emberek tökéletlen
dolgok által legyenek elvezetve a tökéletességre. Ezért a természettörvény és a kegye-
lem törvénye között kellett adni a régi törvényt.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy nem lett volna megfelelő rögtön
az első e m b e r bűne után adni a régi törvényt: egyrészt, mert az ember még nem ismerte
386 A 2, a 3.
387 V ö . G a l 3, 16.
388 R e n d e s Glossza: PL 114, 5 7 6 D. Lombardus G l o s s z á j a : PL 192, 127 D.
fel, hogy arra szüksége van, mivel a saját eszében bízott, másrészt, mert a természettör-
vény követelménye akkor még nem homályosult el a bűnös szokás következtében.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvényt csak népnek lehet adni,
hiszen az közösségnek szóló parancs, amint mondottuk." 1 ' Ezért Ábrahám idejében
Isten bizonyos családnak szóló, mintegy házi parancsokat adott az embereknek. Később
vált időszerűvé, hogy Isten törvényt adjon, amikor már Ábrahám utódai annyira elsza-
porodtak, hogy néppé váltak és megszabadultak a szolgaságból, ugyanis a szolgák nem
részei egy népnek vagy országnak, amelynek kijár a törvény, ahogy a Filozófus mondja
(Polit. III.) [9. fej.]"".
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel a törvényt egy népnek kel-
lett adni, nemcsak azok kapták a régi törvényt, akiktől Krisztus született, hanem az
egész nép, amely meg volt jelölve a körülmetélés jelével, amely az Ábrahámnak tett és
általa hitt ígéret jele volt, ahogy az Apostol mondja (Róm 4) [ 11 ]. Ezért Dávid előtt is
törvényt kellett adni ennek a már összefogott népnek.
XCIX. KÉRDÉS
A RÉGI TÖRVÉNY PARANCSOLATAIRÓL -
hat szakaszban
Ezt követően a régi törvény parancsolataival kell foglalkoznunk.

Először a felosztásukkal, másodszor az egyes különböző nemeivel.
Az első problémakörrel kapcsolatban hat kérdést teszünk fel:
Először: Vajon a régi törvénynek több parancsolata van-e, vagy csak egy?
Másodszor: Vajon a régi törvény tartalmaz-e erkölcsi parancsolatokat?
Harmadszor: Vajon az erkölcsi parancsolatokon kívül tartalmaz-e ceremoniális paran-
csokat?
Negyedszer: V a j o n tartalmaz-e ezeken kívül ítélkezési parancsolatokat?
Ötödször: V a j o n e hárman kívül tartalmaz-e valamilyen más parancsolatokat?
Hatodszor: A módról, ahogy a régi törvény az említettek követésére vezetett.
1. S Z A K A S Z . - VAJON A RÉGI TÖRVÉNY C S A K EGY P A R A N C S O L A T O T

TARTALMAZ-E?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény csak egy paran-
csolatot tartalmaz.
1. A törvény ugyanis semmi más, mint parancsolat. Ámde a régi törvény egy. Tehát
csak egy parancsolatot tartalmaz.
2. Ezenkívül, az Apostol ezt m o n d j a (Róm 13) [19]: „Ha egyéb parancs még van, eb-
ben az egyben tetőződik: szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Á m d e ez egy pa-
rancs. Tehát a régi törvény csak egy parancsolatot tartalmaz.
389 Q 9 6 , a 1.
390 1280, a, 3 2 - 3 4 .
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N YIÍRKÖLCSIP A R A N C S O L A T A I R Ó L 69
3. Ezenkívül, Mt 7 [ 12]-ben ez áll: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az embe-

rek, ti is tegyétek velük." Ez a törvény és a próféták. Á m d e a törvény és a próféták az
egész régi törvényt magukban foglalják. Tehát az egész régi törvény csak egy parancso-
latot tartalmaz.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Ef 2) [15]: Krisztus „a törvényt ... paran-
csaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette". Á m d e a régi törvényről beszél, ahogy
a GlosszábóF 1 kitűnik. Tehát a régi törvény több parancsolatot tartalmaz.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény parancsolata kötelez, azzal kap-
csolatos, aminek létre kell jönnie. Á m d e aminek létre kell jönnie, az valamilyen cél
szükségességéből ered. Tehát nyilvánvaló, hogy a parancsolat lényegénél fogva vonat-
kozást tartalmaz a céljához, amennyiben tudniillik az van megparancsolva, ami szüksé-
ges vagy hasznos a cél elérésére. Á m d e megesik, hogy egy cél elérésére több dolog
szükséges vagy hasznos. Ennek alapján különböző dolgokról adhatók parancsolatok,
amennyiben egy célra irányulnak. Azt kell tehát mondanunk, hogy a régi törvény min
den parancsolata egyet alkot az egy célra való irányulás alapján, de több parancsolat
van mégis a célra irányuló dolgok különbözőségének megfelelően.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a régi törvény egynek mondható
az egy célra való irányulás alapján, és mégis különböző parancsolatokat tartalmaz azon
dolgok különbözőségének megfelelően, amiket a célra irányít. Ahogy az építő mester-
ség is egy a cél egysége miatt, mivel a ház felépítésére törekszik, mégis különböző pa-
rancsokat tartalmaz az erre irányuló különböző cselekedetek szerint.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, amint az Apostol mondja ( l T i m 1) [5]:
„A parancs célja a szeretet." Minden törvény ugyanis arra törekszik, hogy barátságot
hozzon létre az e m b e r e k között, vagy az ember és Isten között. Ezért az e g é s z törvény
teljessége benne van ebben az egy parancsolatban: „szeresd felebarátodat, mint önma-
gadat", mint minden parancsolat céljában; a felebarát szeretete ugyanis az Isten iránti
szeretetet is magában foglalja, amikor a felebarátot Isten miatt szeretjük. w Az Apostol
ezért beszélt erről az egy parancsolatról az Isten és a felebarát szeretetéről szóló két pa-
rancsolat helyett, amikről ezt mondja az Úr (Mt 22) [40]: „Ezen a két parancsolaton
alapszik az egész törvény és a próféták."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. IX.)
[4. fej.]"": „A másik ember iránti szeretet az embernek önmaga iránti szeretetéből kö-
vetkezik", amikor tudniillik úgy viszonyul az ember a felebarátjához, mint önmagához.
Ezért ebben a mondásban: „amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is te-
gyétek velük", a felebarát szeretetének szabálya van kifejtve, ami burkoltan benne van
abban a parancsolatban is: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Tehát az előbbi az
utóbbinak kifejtése. 194
2. SZAKASZ. - VAJON A RÉGI T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z - E E R K Ö L C S I

PARANCSOLATOKAT?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény nem tartal-
maz erkölcsi parancsolatokat.
391 Sorközi Glossza; P L 1 1 4 , 5 9 2 B. L o m b a r d u s Glosszája: P L 192, 185 A.

392 V ö . I M I , q 44, a 2.
393 1166, a, 1-2.
394 V ö . II-II, q 44, a 3.
70 S U M M A T H E O L O G I A E / PRIMA S E C U N D A F .
1. A légi törvény ugyanis különbözik a természettörvénytől, amint fentebb™ 5 mon-

dottuk. Á m d e az erkölcsi parancsolatok a természettörvényhez tartoznak. T e h á t nem
tartoznak a régi törvényhez.
2. Ezenkívül, ott kellett támogatnia az embert az isteni törvénynek, ahol az emberi
ész fogyatékos, amint látható a hithez tartozó dolgokban, amik meghaladják az észt.
Á m d e úgy tűnik, hogy az erkölcsi parancsolatokhoz elégséges az ember esze. Tehát az
erkölcsi parancsolatok n e m tartoznak a régi törvényhez, ami isteni törvény.
3. Ezenkívül, a régi törvényt „gyilkoló betűnek" mondják, amint a 2Kor 3 (6]-ból ki-
tűnik. Á m d e az erkölcsi parancsolatok n e m ölnek, hanem éltetnek, a Zsolt 1 19 [93] sze-
rint: „Sohasem feledkezem el parancsolataidról, hiszen életet adtál általuk." Tehát az
erkölcsi parancsolatok nem tartoznak a régi törvényhez.
Ezzel szemben áll, amit Sir 17 [11] mond: „Megajándékozta őket fenyítéssel, és
örökségül adta nekik az élet törvényét." Á m d e a fenyítés az erkölcsi dolgokhoz tartozik:
azt m o n d j a ugyanis a Zsid 12 [11] („minden fenyítés...") Glosszája'"": „A fenyítés az er-
kölcsök tanítása nehéz dolgok által." Tehát az Istentől adott törvény tartalmazott erköl-
csi parancsolatokat.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a régi törvény ésszerűen tartalmazott bizonyos
erkölcsi parancsolatokat, amint a 2 M ó z 2 0 [13. 15] mutatja: „Ne ölj. Ne lopj." Ahogy az
emberi törvény elsődleges szándéka ugyanis, hogy barátságot hozzon létre az emberek
között, ugyanúgy az isteni törvénynek elsődleges célja, hogy az embert Isten barátjává
tegye. Mivel pedig a szeretet alapja a hasonlóság, ahogy a Sir 13 ] 15] mondja: „minden
élőlény a maga fajtáját szereti", csakis akkor lehetséges az ember és a végtelenül jó
Isten közötti barátság, ha az emberek j ó k k á válnak. Ezért mondja a 3Móz 19 [2]: „Le-
gyetek szentek, mert én ... szent vagyok." Ámde az e m b e r jósága az erény, ami „jóvá
teszi a birtokosát" 197 . Tehát a régi törvénynek parancsolatokat kellett adnia az erényes
cselekedetekről is, és ezek a törvény erkölcsi parancsolatai.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a régi törvény nem úgy különbö-
zik a természettörvénytől, mint attól teljesen idegen, hanem mint ahhoz hozzáadódó va-
lami. Ahogy ugyanis a kegyelem feltételezi a természetet, ugyanúgy az isteni törvény-
nek is feltételeznie kell a természettörvényt.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az illett az isteni törvényhez, hogy
az embert ne csak abban segítse, amiben az ész fogyatékos, hanem abban is, amiben az
emberi ész olykor akadályozva van. Á m d e az emberi ész az erkölcsi parancsolatokkal
kapcsolatban a természettörvény legegyetemesebb parancsolatait illetően n e m volt ké-
pes ugyan tévedni egyetemesen, de a bűnös szokás következtében a konkrét teendőket
illetően elhomályosodott. Más erkölcsi parancsolatokkal kapcsolatban pedig, amik a
természettörvény egyetemes elveiből levont következtetések, sokak esze tévedett, ezért
megengedettnek ítél olyan cselekedeteket, amik természetüknél fogva rosszak. Ezért
mindkét fogyatékossággal szemben szükséges volt, hogy az isteni törvény tekintélye
segítsen az embernek.™ Ahogy Isten nemcsak olyan hitigazságokat nyilatkoztatott ki.
amiket az ész nem ismerhet meg (mint azt, hogy Isten Szentháromság), h a n e m olyano-
kat is, amiket a helyes ész megismerhet (mint azt, hogy egy az Isten), hogy kizárja az
emberi ész tévedését, ami sok embernél előfordult.' - ""
395 Q 91, a 4, a 5; q 98, a 5.

396 R e n d e s Glossza: P L 1 1 4 , 6 6 7 A; L o m b a r d u s Glosszája: P L 192, 503 D.
397 Aristot., Ethic. II, 5. fej.: 1106, a, 15-23.
398 V ö . q 91, a 4.
399 V ö . 1, q 1, a 1.
C . KÉRDÉS: A R É G I TÖRVÉNYIÍRKÖLCSIP A R A N C S O L A T A I R Ó L 71
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, ahogy Augustinus mondja (De spiritu
et littera) [14. fej.]40": a régi törvény betűje az erkölcsi parancsolatokat illetően is gyil-
kosnak mondható, mint gyilkolásra alkalmat adó, amennyiben tudniillik megparancsol-
ja, ami jó, de nem adja meg a kegyelmi segítséget a teljesítéséhez. 41 "
3. SZAKASZ. - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y AZ E R K Ö L C S I
P A R A N C S O L A T O K O N KÍVÜL T A R T A L M A Z - E C E R E M O N I Á L I S
PARANCSOKAT?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény az erkölcsi
parancsolatokon kívül nem tartalmaz ceremoniális parancsokat.
1. Minden törvény ugyanis, amit az embereknek adnak, az emberi cselekedetek irá-
nyítója. Á m d e az emberi cselekedeteket erkölcsi cselekedeteknek nevezzük, amint f e n -
tebb4"2 mondottuk. Úgy tűnik tehát, hogy az embereknek adott régi törvényben kizáró-
lag erkölcsi parancsolatok lehetnek.
2. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy a ceremoniálisnak mondott parancsok az istentisztelet-
hez tartoznak. Ámde az istentisztelet egy erénynek, a vallásosság erényének actusa,
amely Tullius szerint (Rhetoric.) [II, 53. fej.] 4 " 1 „az isteni természetnek tiszteletet és
szertartást ad". Mivel pedig az erkölcsi parancsolatok az erényes cselekedetekkel k a p -
csolatosak, amint mondottuk, 4 " 4 úgy tűnik, hogy a ceremoniális parancsokat nem lehet
megkülönböztetni az erkölcsi parancsolatoktól.
3. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy a ceremoniális parancsok azok. amik valamit szimboli-
kusan jelentenek. Ámde „az emberek körében elsődlegesen a szavak bírnak jelentés-
sel", ahogy Augustinus mondja (De doctr. Christ. II.) [3. fej.]4"5. T e h á t nem volt szükség
arra, hogy a régi törvényben ceremoniális parancsok legyenek bizonyos szimbolikus
cselekményekről.
Ezzel szemben áll, amit az 5 M ó z 4 [ 13 s k ] m o n d : Isten „két kőtáblára írta a Tízparan-
csolatot. N e k e m pedig meghagyta az Úr, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a szer-
tartásokra és törvényekre, amikhez igazodnotok kell." Ámde a törvény Tízparancsolata
erkölcsi jellegű. Tehát az erkölcsi parancsolatokon kívül vannak ceremoniális paran-
csok is.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az isteni törvény elsődleges célja az, hogy az e m -
bereket Istenhez irányítsa; az emberi törvény elsődleges célja pedig az emberek e g y m á s
közötti rendezése, amint mondottuk. 4 "" Ezért az emberi törvények csakis az emberi k ö z -
jóval összefüggésben foglalkoztak az istentisztelettel, amennyiben hasznosnak mutat-
kozott számukra az emberi erkölcsök alakítása végett, ahogy ez látható a pogányok
szertartásában. Ezzel szemben az isteni törvény az emberek egymás közötti viszonyai-
ról annyiban rendelkezett, amennyiben ez megfelelt az elsődleges céljának, az emberek
Istenre irányításának. Ámde az emberek Istenre nemcsak belső lelki actusokkal. hittel,
reménnyel, szeretettel irányulnak, hanem bizonyos külső cselekedetekkel is, amikkel
az ember tanúsítja, hogy Istennek szolgál. Ezekről a cselekedetekről mondjuk, h o g y
az istentisztelethez tartoznak. Ezeket ceremóniáknak nevezzük. Egyesek szerint a s z ó
400 P L 44, 2 1 6 .
401 Vö. q 9 8 , a l , a d 2 .
402 Q 1, a 3.
403 Müller, L e i p z i g , 1908,230. o.
404 A 2.
405 PL 34, 37.
406 A 2.
a „munia Caereris" ( = Caeresnek, a gyümölcsök istennőjének telt szolgálat, vagyis a d o -

mányok) kifejezésből származik. Vagy, ahogy M a x i m u s Valerius véli [Factorum cl dic-
torum memorabilium I, 1. fej., 10. §]4"7, a ' c e r e m ó n i a ' szót a latinok istentiszteletének
jelölésére a R ó m á h o z közeli C a e r e város nevéből vezették be, mivel miután a gallok el-
foglalták Rómát, ide szállították a római szentélyeket és ott igen nagy tiszteletben tar-
tották azokat. így tehát azokat a parancsokat, amik a törvényben az istentiszteletre vo-
natkoznak, sajátosan ceremoniális parancsoknak nevezzük.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az emberi cselekedetek az isten-
tiszteleti cselekményekre is kiterjednek. Ezért az embereknek adott régi törvény ezekről
is magába foglal parancsokat.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, amint fentebb™ mondottuk, hogy a ter-
mészettörvény parancsolatai egyetemesek és konkrét meghatározást igényelnek, ami az
emberi és isteni törvények által történik meg. A h o g y az emberi törvény által létrejövő
meghatározások nem mondhatók a természettörvényhez tartozóknak, hanem ezek a té-
telesjoghoz tartoznak, ugyanúgy a természettörvény parancsolatainak az isteni törvény
által történő meghatározásai különböznek az természettörvényhez tartozó erkölcsi pa-
rancsolatoktól. Tehát az, hogy Istent tisztelni kell, mivel az istentisztelet erényes c s e -
lekedet, 409 erkölcsi parancsolathoz tartozik, de e n n e k a parancsolatnak konkrét m e g h a -
tározása, hogy milyen áldozatokkal és adományokkal menjen végbe az istentisztelet, a
ceremoniális parancsok tárgya. Ezért a ceremoniális parancsok különböznek az erkölcsi
parancsolatoktól.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, ahogy Dionysius mondja (Cael. hier.,
1. fej.) 4 "': az isteni dolgok az emberek számára kizárólag bizonyos érzékelhető hason-
másokon keresztül nyilvánulhatnak meg. Á m d e maguk a hasonmások jobban indítják a
lelket, amikor nemcsak szóval jutnak kifejezésre, hanem az érzék számára is fel v a n n a k
kínálva. Ezért az isteni dolgokat a Szentírás n e m c s a k szóval kifejezett hasonmások által
állítja elénk, ahogy ez a metaforikus beszédben történik, hanem látható dolgok h a s o n -
másai által is, ami a ceremoniális parancsokhoz tartozik.
4. SZAKASZ. - V A J O N AZ E R K Ö L C S I ÉS A C E R E M O N I Á L I S
P A R A N C S O L A T O K O N K Í V Ü L V A N N A K - E ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K IS? 4 "
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az erkölcsi és a ceremoniá-
lis parancsolatokon kívül nincsenek valamiféle ítélkezési parancsok a régi törvényben.
1. Augustinus ugyanis azt m o n d j a (Contra Faustum) [VI, 2. fej.; X, 2. fej.]412, h o g y a
régi törvényben vannak ,,az élet irányítására és az élet jelzésére szolgáló parancsola-
tok". Á m d e az életet az erkölcsi parancsolatok irányítják, és a ceremoniális parancsok
jelzik. Tehát a parancsolatok e két nemén kívül nem kell állítani a törvényben ezektől
különböző ítélkezési parancsokat.
2. Ezenkívül, a Zsolt 119 [ 102] („ítéleteidből semmit el nem hagyok") Glosszája 4 ' 1
ezt mondja: „azokból, amiket az élet szabályául adtál". Ámde az élet szabálya az erköl-
407 K e m p f , L e i p z i g , 1888, 6. o.
408 Q 9 1 , a 3.
409 Vö. 11-11, q 81, a 2 .
410 PG 3, 121 B.
411 Amik az erkölcsi parancsolatokat az emberek e g y m á s közötti viszonyait illetően konkretizálják.
412 PL 42, 2 2 8 , 243.
413 Rendes G l o s s z a : PL 113, 1041 D ; Lombardus G l o s s z á j a : P L 191, 1095 A .
esi parancsolatokhoz tartozik. Tehát az ítélkezési parancsokat nem lehet megkülönböz-

tetni az erkölcsi parancsolatoktól.
3. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy az ítélet az igazságosság actusa; a Zsolt 9 4 [ 15] szerint:
„Az igazságosság teljes egészében változzék ítéletté." Á m d e az igazságosság actusa a
többi erényes cselekedetekhez hasonlóan az erkölcsi parancsolatokhoz tartozik. Tehát
az erkölcsi parancsolatok magukban foglalják az ítélkezési parancsokat és így nem
különböztethetők m e g tőlük.
Ezzel szemben áll, amit az 5Móz 6 [ 1 ] mond: „Ezek a parancsolatok, ceremóniák és
ítéletek." Ámde a parancsolatokon erkölcsi parancsolatok értendők. Tehát az erkölcsi és
ceremoniális parancsolatokon kívül ítélkezési parancsok is vannak.
Válaszul azt kell mondanunk, amint mondottuk/ 1 4 hogy az isteni törvény az emberek
egymás közötti viszonyait szabályozza és az embereket Istenre irányítja. Á m d e ezek
közül mindkettő egyetemesen a természettörvény követelménye, de mindkettőt az iste-
ni vagy emberi törvénynek kell konkrét módon meghatároznia, mivel a természetsze-
rűen ismert elvek egyetemes jellegűek, mind a spekulatív tudományokban, mind a cse-
lekvésre vonatkozóan. Tehát, ahogy az istentiszteletről szóló egyetemes parancsolat
konkrét meghatározása a ceremoniális törvények által történik, ugyanúgy az emberek
között követendő igazságossággal kapcsolatos egyetemes parancsolatot az ítélkezési
parancsok konkretizálják.
Ennek megfelelően a régi törvény háromféle parancsolatáról kell beszélnünk: erköl-
csi parancsolatokról, amik a természettörvény követelményéhez tartoznak; ceremoniá-
lis parancsokról, amik az istentisztelet módját határozzák meg; és ítélkezési parancsok-
ról, amik az emberek között követendő igazságosságot meghatározó szabályok. Ezért
amikor az Apostol azt mondta (Róm 7) [ 12]: „a törvény szent", hozzáfűzte, hogy „a pa-
rancs is igazságos, szent és jó". Igazságosak az ítélkezési, szentek a ceremoniális paran-
csok (mert szent az, ami Istennek van felajánlva), és j ó k az erkölcsi parancsolatok.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy mind az erkölcsi, m i n d az ítélke-
zési parancsolatok az emberi élet irányításához tartoznak. Ezért mindkettő az Augus-
tinus által említett parancsolatok egyik neméhez, az életet irányító parancsolatokhoz
tartozik.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ítélkezés az igazságosság meg-
valósulását jelenti, ami az észnek bizonyos konkrét dolgokra való alkalmazásán ala-
pul.415 Ezért az ítélkezési parancsok bizonyos szempontból az erkölcsi parancsolatokhoz
hasonlók, amennyiben az észből származnak, és bizonyos szempontból a ceremoniális
parancsolatokhoz, amennyiben az egyetemes parancsolatok konkrét meghatározásai.
Ezért némelykor ítélkezési parancsolatokon értjük az ítélkezési és erkölcsi parancsokat,
ahogy 5Móz 5 [1] mondja: „Halld, Izrael, a ceremóniákat és ítéleteket!" M á s k o r pedig
az ítélkezési parancsok az ítélkezési és ceremoniális parancsok közös nevei, mint a
3Móz 18 [4]-ben: „ítéleteim szerint járjatok el és a parancsolataimat tartsátok meg",
ahol a „parancsolatok" az erkölcsi parancsolatokra, az „ítéletek" pedig az ítélkezési és
ceremoniális parancsokra vonatkoznak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az igazságosság actusa általános-
ságban az erkölcsi parancsolatokhoz tartozik, de a sajátos meghatározása, konkretizálá-
sa az ítélkezési parancsokhoz.
4 1 4 A 2, a 3.
4 1 5 V ö . 11-11,q60,a 1.
5. SZAKASZ. - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z - E V A L A M I L Y E N
M Á S P A R A N C S O L A T O K A T AZ E R K Ö L C S I , ÍTÉLKEZÉSI ÉS C E R E M O N I Á L I S
PARANCSOLATOKON KÍVÜL?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény bizonyos más
parancsolatokat is tartalmaz az erkölcsi, ítélkezési és ceremoniális parancsolatokon
kívül.
1. Az ítélkezési parancsok ugyanis az igazságosság actusához tartoznak, ami az em-
berek közötti viszonyokat szabályozza, a ceremoniális parancsolatok pedig a vallásos-
ság actusához, amely által Istent tiszteljük. Ámde ezeken kívül sok más erény van, mint
a mértékletesség, lelkierősség, szabadlelkűségből származó bőkezűség, és sok más,
ahogy fentebb 4 " 1 mondottuk. Tehát az említetteken kívül kell, hogy a régi törvény sok
mást tartalmazzon.
2. Ezenkívül, 5Móz 11 [I l-ben ez áll: „Szeresd Uradat, Istenedet és tartsd m e g paran-
csolatait, ceremóniáit, ítéleteit és biztatásait." Ámde a parancsolatok az erkölcsi pa-
rancsolatokatjelentik, amint mondottuk. 411 Tehát az erkölcsi, ítélkezési és ceremoniális
parancsolatokon kívül még mást is tartalmaz a régi törvény, amit „biztatásoknak" neve-
zünk.
Ezenkívül, az 5Móz 6 [17] ezt m o n d j a : „Tartsd meg Uradnak, Istenednek parncso-
latait, tanúságtételeit és ceremóniáit." Tehát minden fentebb mondotton kívül a régi tör-
vényben „tanúságtételek" is vannak.
4. Ezenkívül, a Zsolt 1 19 [93]-ban ez áll: „Sohasem feledkezem el igazolásaidról."
Amihez a Glossza 41 * hozzáteszi: „vagyis törvényedről". Tehát a régi törvényben nem-
csak erkölcsi, ceremoniális és ítélkezési parancsolatok vannak, hanem „igazolások" is.
Ezzel szemben áll, amit az 5Móz 6 [1] mond: „Ezek azok a parancsolatok, ceremó-
niák és ítéletek, amiket az Úristen megparancsolt nektek." Tehát ezek a régi törvény
minden parancsolatát magukban foglalják.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény bizonyos dolgokat mint parancsolato-
kat, más dolgokat mint a parancsolatok teljesítésére irányulókat ír elő. A parancsolatok
az ember teendőire vonatkoznak. Ezek teljesítésére az embert kettő indítja: a parancsoló
tekintélye és a teljesítés hasznossága, ami valamilyen hasznos, gyönyörködtető vagy er-
kölcsi j ó elérése, vagy menekülés az ezekkel ellentétes rossztól. Szükséges volt tehát,
hogy a régi törvény tartalmazzon a parancsoló Isten tekintélyére utaló bizonyos jelzése-
ket. Például 5Móz 6 [4]: „Halld Izrael! A z Úr ami Istenünk az egyetlen Ú r ! " Továbbá
l M ó z 1 [1]: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet." Az ilyen jelzéseket nevez-
zük „tanúságtételeknek". - Arra is szükség volt, hogy a törvény felkínáljon jutalmat
azoknak, akik a törvényt követik, és kilátásba helyezzen büntetést a törvényszegőknek:
mint az 5Móz 28 [I]-ben: „Ha hűségesen hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, ... az Úr,
a te Istened a föld népei fölé e m e l . . . " . Ezeket nevezzük „igazságszolgáltatásoknak",
miszerint Isten egyeseket igazságosan megjutalmaz, illetve megbüntet.
Maguk a teendők pedig csak annyiban vannak parancsolva, amennyiben kötelező
jellegük van. Ámde a kötelezésnek kettős az alapja: az ész és a konkretizáló törvény
szabálya, ahogy a Filozófus (Ethic. V.) [10. fej.]41'' kétféle igazságos dolgot: erkölcsileg
és törvényileg igazságost különböztet meg. 4; " Az erkölcsi kötelezettség p e d i g kétféle.
416 Q 60, a 5.
417 A4.
418 Sorközi Glossza; L o m b a r d u s G l o s s z á j a : P L 1 9 1 , 1 0 9 0 C .
419 1134, b, 18-19.
420 Vö. II-II» q 23, a 3, ad 1; q 31, a 3, ad 3; q 80, a 1 ;q 102, a 2, ad 2; q 106, a I, ad 2; a 4 , ad I: q 114,
a 2; q 117, a 5, ad l;q 118, a 3. ad 2.
Előírhat ugyanis az ész valami szükségest, ami nélkül az erény rendje nem létezhet,
vagy mint hasznosat ahhoz, hogy az erény rendje jobban meg legyen őrizve. Ennek
megfelelően bizonyos erkölcsi dolgokat a törvény pontosan megparancsol vagy meg-
tilt, például: „Ne ölj, ne lopj."421 Sajátosan ezeket nevezzük „parancsolatoknak". - Bizo-
nyos erkölcsi dolgokat pedig nem mint pontos kötelességeket parancsol vagy tilt meg,
hanem mint tökéletesebb utakat jelöl meg. Ezek „biztatásoknak" nevezhetők, mivel
bizonyos rávezetést és meggyőzést tartalmaznak. Ilyen például a 2Móz 22 [25]: „Ha fe-
lebarátod köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki." Ezért mondja Hiero-
nymus [Ordin., Prooem. in Marc.] 422 : „A parancsolatokban igazságosság a biztatások-
ban szeretet van." - A törvényi kötelezettség pedig az emberi ügyekben az „ítélkezési
parancsokhoz" tartozik, az isteni dolgokban viszont a „ceremoniális parancsolatokhoz".
Ugyanakkor „tanúságtételeknek" mondhatók a büntetéssel és jutalommal kapcso-
latos törvények is, amennyiben az isteni igazságosságot tanúsítják. - A törvény összes
parancsolatai „igazságszolgáltatásnak" is mondhatók, amennyiben a törvényi igazsá-
gosság egyfajta megvalósulásai. - A biztatások a parancsolatoktól másképpen is
megkülönböztethetők: a parancsolatokat Isten maga írta elő, a biztatásokat pedig mások
által adta tudtunkra, amire maga a szó 42 ' is utalni látszik.
Mindezekből kitűnik, hogy az erkölcsi, ceremoniális és ítélkezési parancsolatok a
törvény minden parancsolatát felölelik; a többieknek pedig nincs parancs-jellegiik, ha-
nem a parancsolatok megtartására irányulnak.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az összes erények között csak az
igazságosság tartalmaz kötelezettséget. Ezért az erkölcsi dolgokat annyiban határozhat-
j a meg a törvény, amennyiben az igazságossághoz tartoznak, aminek része a vallásos-
ság, ahogy Tullius mondja [Rhetor. II, 53. fej.]424. Ezért a törvényi igazságosság nem le-
het a ceremoniális és ítélkezési parancsolatokon kívüli valami.
A többi ellenvetésekre a válasz világos abból, amit mondottunk. 425
6. SZAKASZ. - VAJON A R É G I T Ö R V É N Y N E K IDŐLEGES Í G É R E T E K K E L

ÉS F E N Y E G E T É S E K K E L K E L L E T T - E A P A R A N C S O L A T O K K Ö V E T É S É R E
VEZETNI?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvénynek nem idő-
leges ígéretekkel és fenyegetésekkel kellett a parancsolatok követésére vezetni.
1. Az isteni törvény szándéka ugyanis az, hogy az embereket félelem és szeretet által
vesse alá Istennek. Ezért mondja az 5Móz 10 [12]: „S most, Izrael, mit kíván tőled az
Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd." Ámde
az időleges dolgok utáni vágy elvezet Istentől. Augustinus ugyanis ezt mondja (Octo-
ginta trium quaest.) [q 36]42í': „A szeretet mérgezője a vágy." Úgy tűnik tehát, hogy az
időleges ígéretek és fenyegetések ellentétesek a törvényhozó szándékával, és ezek a tör-
vényt elvethetővé teszik, ahogy a Filozófus mondja (Polit. II.) [9. fej.] 427 .
421 2 M ó z 2 0 , 13, 1 5 ; 5 M ó z 5 , 17, 19.

422 P L 114, 180 A .
423 Főleg a szó latin alakja: „ m a n d a t u m " , aminek az alapjelentése: megbízás.
424 Müller, Leipzig, 1908,230. o.
426 PL 40, 25.
427 1271, a, 26-28.
2. Ezenkívül, az isteni törvény magasabb rendű, mint az emberi. Ámde a tudomá-

nyokban azt látjuk, hogy minél magasabb rendű egy tudomány, annál magasabb rendű
eszközöket vesz igénybe. Tehát, mivel az emberi törvény ígéretekkel és fenyegetések-
kel veszi rá az embereket a követésére, az isteni törvény nem élhet ilyen eszközökkel,
hanem magasabb rendűeket kell alkalmaznia.
3. Ezenkívül, nem lehet az igazságosság jutalma vagy a bűn büntetése, ami egyaránt
megtörténhet jókkal és rosszakkal. Ámde, ahogy a Préd 9 [2] mondja: „Mindenkire
ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldoza-
tot mutat be, és arra, aki megveti az áldozatokat." Tehát az időleges javak, illetve rossz
dolgok nem megfelelő jutalmak, illetve büntetések az isteni törvény megtartásáért, illet-
ve megszegéséért.
Ezzel szemben áll, amit Iz 1 [19 sk.] mond: „Ha készséggel engedelmeskedtek, majd
a föld legjavából esztek, de ha továbbra is lázongtok ellenem és haragra gerjesztetek en-
gem, kard pusztít el benneteket."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy amint a spekulatív tudományokban a szillogiszti-
kus eszközök indítják az embereket arra, hogy elfogadják a következtetéseket, ugyan-
úgy bármilyen törvénnyel kapcsolatban a jutalmak és büntetések indítják az embereket
a törvények követésére. Á m d e a spekulatív tudományokkal kapcsolatban azt tapasztal-
juk, hogy a hallgatóval a bizonyítási eszközöket az adottságainak megfelelően közlik,
ezért a tudományokban rendezetten kell haladni, az oktatást az ismertebb fogalmakból
kiindulva kell elkezdeni. Ugyanígy az is szükséges, hogy aki az embereket a törvények
követésére akarja indítani, olyan dolgokkal kezdje az indítást, amik az emberek érzel-
meiben adva vannak: ahogy a gyermekeket valaminek a megtevésére gyermeki ajándé-
kokkal lehet buzdítani. Fentebb 4 '* pedig mondottuk, hogy a régi törvény úgy készített
fel Krisztusra, mint tökéletlent a tökéletesre. Ezért ezt a törvényt még tökéletlen nép
kapta, a később Krisztus által elhozott tökéletességhez viszonyítva. Tehát az a nép ne-
velés alatt álló gyermekhez hasonlítható, ahogy a Gal 3 [24] mondja. Az ember tökéle-
tessége pedig az, hogy megvetvén az ideig tartó dolgokat, a lelkiekhez ragaszkodjék,
ahogy az Apostol m o n d j a (Fii 3) [13. 15]: „Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilen-
dülök annak, ami előttem van... Mi, tökéletesek gondolkodjunk így!" A tökéletlen em-
bereknek viszont az a feladatuk, hogy az időleges javakat Istenre irányítva kívánják. Az
elferdültek sajátossága pedig az, hogy az időleges javakat teszik meg céljuknak. Illett
tehát a régi törvényhez, hogy a tökéletlen emberek érzelmeiben lévő időleges javakkal
vezesse el az embereket Istenhez.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az a vágy, amely által az időle-
g e s j a v a k b a helyezi a célját az ember, a szeretet mérgezője. De az olyan időleges javak
elnyerése, amiket az e m b e r Istenre irányítva kíván, egyfajta eszköz, ami a tökéletlene-
ket Isten szeretetére vezeti; a Zsolt 49 [ 19] szerint: „Dicsérni foglak, mert jót tettél vele."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény emberektől
adandó jutalmakkal, illetve büntetésekkel indítja az embereket, az isteni törvény pedig
az Isten által adandó jutalmakkal, illetve büntetésekkel, és ebből a szempontból maga-
sabb rendű eszközökkel él.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy - amint az Ószövetség történeteit
ismerő ember számára világos - a régi törvény idején a nép általános állapota mindig
kedvező volt, amíg a törvényt megtartották, és mihelyt a törvény parancsaitól eltértek,
sok csapásban volt részük. De még a törvényt megtartók közül is egyeseknek rosszul
ment a sora, vagy azért, mert már lelki emberré váltak, és Isten célja az volt, hogy ezál-
4 2 8 Q 91, a 5, ad 2; q 9 8 , a 1, a 2, a 3.
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N Y E R K Ö L C S I P A R A N C S O L A T A I R Ó L 77
tal az időleges dolgok hatásától függetlenedjenek, és az erejük kipróbált legyen; vagy

azért, mivel bár a törvény cselekedeteit kifelé teljesítették, a szívük teljesen az időleges
dolgokban horgonyzott le és Istentől távol volt. Ahogy Iz 29 [ 13] mondja: „Ez a nép
csak ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem."
C. KÉRDÉS
A RÉGI TÖRVÉNY ERKÖLCSI PARANCSOLATAIRÓL -
tizenkét szakaszban
Ezt követően a régi törvény parancsainak egyes nemeit kell megvizsgálnunk. Először
az erkölcsi parancsolatokat, másodszor a ceremoniális parancsolatokat, harmadszor az
ítélkezési parancsokat.
Az első kérdéskörrel kapcsolatban tizenkét kérdést teszünk fel:
Először: Vajon a régi törvény minden erkölcsi parancsa a természettörvényhez

tartozik-e?
Másodszor: Vajon a régi törvény erkölcsi parancsolatai az összes erényes cseleke-
detekkel kapcsolatosak-e?
Harmadszor: Vajon a régi törvény összes erkölcsi parancsolatai visszavezethetők-e
a Tízparancsolatra?
Negyedszer: A Tízparancsolat parancsainak megkülönböztetéséről.
Ötödször: A számukról.
Hatodszor: A sorrendjükről.
Hetedszer: A megfogalmazási módjukról.
Nyolcadszor: Vajon adható-e alóluk felmentés?
Kilencedszer: Vajon az erény követésének módja parancs tárgyát képezi-e?
Tizedszer: Vajon a szeretet módja parancs tárgyát képezi-e?
Tizenegyedszer: Más erkölcsi parancsolatok megkülönböztetéséről.
Tizenkettedszer: Vajon a régi törvény erkölcsi parancsolatai megigazulttá tesznek-e?
1. SZAKASZ. - V A J O N MINDEN ERKÖLCSI P A R A N C S O L A T

A TERMÉSZETTÖRVÉNYHEZ TARTOZIK-E?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem minden erkölcsi parancso-
lat tartozik a természettörvényhez.
1. Sir 17 [ 11 ] ugyanis ezt mondja: „Megajándékozta őket tanítással és birtokukba ad-
ta az élet törvényét." Ámde a tanítás szemben áll a természettörvénnyel, mivel a termé-
szettörvényt nem tanulás által, hanem természetes ösztön révén birtokolja az ember. Te-
hát nem minden erkölcsi parancsolat tartozik a természettörvényhez.
2. Ezenkívül, az isteni törvény tökéletesebb, mint az emberi. Á m d e az emberi tör-
vény hozzáad a természettörvényhez bizonyos erkölcsi dolgokat, ami kitűnik abból,
hogy a természettörvény azonos mindenütt, de az ahhoz adódó erkölcsi intézkedések
különbözők a különböző népeknél. Tehát az isteni törvénynek sokkal inkább hozzá kel-
lett adnia a természettörvényhez bizonyos erkölcsi dolgokat.
3. Ezenkívül, ahogy a természetes ész jó erkölcsre indító tényező, ugyanúgy a hit is.
Ezért mondja a Gal 5 [6]: „A hit a szeretet által tevékenykedik." Á m d e a hit nem tarto-
zik a természettörvényhez, mivel a hithez tartozó dolgok meghaladják a természetes
észt. Tehát az isteni törvénynek nem minden erkölcsi parancsolata tartozik a természet-
törvényhez.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Róm 2) [14]: „A pogányok törvény híján a
természet szavára járnak el a törvény szerint." E szavakat a jó erkölcshöz tartozó dol-
gokra kell érteni. Tehát a régi törvény minden erkölcsi parancsolata a természettörvény-
hez tartozik.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális és ítélkezési parancsolatoktól
különböző erkölcsi parancsolatok tárgya az, ami természeténél fogva a jó erkölcshöz
tartozik. Mivel pedig jó erkölcsről az észhez viszonyítva beszélünk, ami az emberi cse-
lekedetek sajátos lételve, azokat az erkölcsöket mondjuk jóknak, amik az ésszel össz-
hangban vannak, rosszaknak pedig azokat, amik az észtől eltérnek. Á m d e ahogy a spe-
kulatív ész minden ítélete az alapelvek természetszerű ismeretéből ered, ugyanúgy a
gyakorlati ész minden ítélete is bizonyos természetszerűen megismert elvekből szárma-
zik, amint fentebb 429 mondottuk. Ezekből különböző módon lehet eljutni a különböző
dolgokról alkotott ítéletekig. Az emberi tettek között ugyanis vannak annyira kifejezett
jellegű tettek, amik kis megfontolás után azonnal helyeselhetők vagy elvethetők az e m -
lített egyetemes alapelvek fényében. Vannak viszont olyan tettek is, amiknek a megíté-
léséhez a különböző körülmények beható megfontolása szükséges, amire nem képes
bárki, hanem ez a bölcsek kiváltsága, ahogy a tudományok részletekbe menő követ-
keztetéseinek vizsgálatára sem képes bárki, hanem csak a filozófusok. Vannak azután
olyan dolgok is, amiknek a megítéléséhez az e m b e r az isteni tanítás segítségét igényli,
mint a hitigazságokkal kapcsolatban.
így tehát nyilvánvaló, hogy mivel az erkölcsi parancsolatok tárgya az, ami a jó er-
kölcsökhöz tartozik, és jó erkölcsökön azt értjük, ami összhangban áll az ésszel, ámde az
emberi ész minden ítélete a természetes észből származik, szükséges, hogy minden er-
kölcsi parancsolat a természettörvényhez tartozzék, ámbár különbözőképpen. Vannak
ugyanis olyan dolgok, amikről bármely embernek természetes esze tüstént eldönti ter-
mészetszerűen, hogy meg kell tenni, vagy nem. Például: „Tiszteld atyádat és anyádat",
„ne ölj, ne lopj." 41 " Az ilyesmik abszolút értelemben a természettörvényhez tartoznak.
- Vannak azután olyan dolgok, amikről a bölcsek behatóbb észbeli vizsgálattal döntik
el, hogy m e g kell-e tennünk. Ezek úgy tartoznak a természettörvényhez, hogy mégis
tudományos vizsgálatot igényelnek, amire a bölcsek tanítják meg a kevesebb ismeret-
tel rendelkezőket. Ilyen például: „Becsüld meg az ősz fejet, add meg a tiszteletet
az öregnek." 411 - Vannak végül olyan dolgok is, amiknek a megítéléséhez az emberi ész
rászorul az isteni tanításra, amely felvilágosítást ad nekünk az isteni dolgokról. Például:
„Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást... Istenednek nevét hiába ne ve-
gyed."412
Ezáltal nyilvánvaló a válasz az ellenvetésekre.
429 Q 94, a 2, a 4.
430 2 M ó z 20, 12. 13. 1 5 ; 5 M ó z 5 , 16. 17. 19.
431 3Móz 19,32.
432 2 M ó z 2 0 , 4 . 7; 5Móz 5, 8. 11.
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N Y I Í R K Ö L C S I P A R A N C S O L A T A I R Ó L 79
2. SZAKASZ. - VAJON A T Ö R V É N Y ERKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I

A Z ÖSSZES E R K Ö L C S I C S E L E K E D E T E K K E L K A P C S O L A T O S A K - E ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény erkölcsi paran-
csolatai nem az összes erényes cselekedetekkel kapcsolatosak.
1. A régi törvény parancsainak megtartását ugyanis igazságszolgáltatásnak nevezik;
a Zsolt 119 [8] szerint: „Igazságszolgáltatásaidat megőrzöm." Ámde az igazságszolgál-
tatás az igazságosság megvalósulása. Tehát az erkölcsi parancsolatok csak az igazsá-
gosság cselekedeteivel kapcsolatosak.
2. Ezenkívül, ami parancsolva van. kötelező. Ámde ami kötelező, nem tartozik más
erényekhez, hanem kizárólag az igazságossághoz, amelynek sajátos actusa: megadni
mindenkinek, amivel tartozunk. Tehát a törvény erkölcsi parancsolatai nem vonatkoz-
nak más erényes cselekedetekre, hanem csak az igazságosság cselekedeteire.
3. Ezenkívül, minden törvény a közjót szolgálja, ahogy Isidorus mondja [Etymol. II,
10. fej.; V, 21. fej.]411. Á m d e az erények közül egyedül az igazságosság van vonatkozás-
ban a közjóval, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. V.) [3. fej.] 414 . Tehát az erkölcsi paran-
csolatok csak az igazságosság cselekedeteivel kapcsolatosak.
Ezzel szemben áll, amit Ambrosius mond [De Paradiso, 8. fej.] 4 ": „A bűn az isteni
törvény megszegése, a mennyei parancsolatok iránti engedetlenség." Ámde a bűnök az
összes erényes cselekedetekkel ellentétben állnak. Tehát az isteni törvénynek minden
erényes cselekedetről rendelkeznie kell.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény parancsolatai a közjóra irányul-
nak, amint fentebb 4 "' mondottuk, a törvény parancsolatainak a közösségek különböző
fajtái szerint különbözniük kell. Ezért tanítja a Filozófus is (Politica) [IV, I. fej.] 4 ", hogy
más törvényeket kell hozni az olyan közösségben, amelyben király uralkodik, mint ami-
ben a nép, vagy némely országos hatalmasság gyakorolja a hatalmat. Ámde m á s közös-
ség az, amire az emberi törvény irányul, mint amire az isteni törvény. Az e m b e r i tör-
vény ugyanis a civil társadalomra irányul, ami az emberek egymás közötti közössége.
Az emberek pedig egymáshoz külső cselekedetek által irányulnak, amikkel egymás
között kapcsolatot tartanak. Ámde az ilyen kapcsolattartás az igazságossággal áll össze-
függésben, ami az emberi közösség irányítója. Ezért az emberi törvény csakis az igaz-
ságosság cselekedeteivel kapcsolatos parancsolatokat tartalmaz; és ha más erények
cselekedeteit parancsolja, ezt csak annyiban teszi, amennyiben az utóbbiak az igazsá-
gossággal szorosan összefüggnek, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. V.) [3. fej.] 4 "".
De az a közösség, amelyre az isteni törvény irányít, az embernek Istennel való közös-
sége vagy a földi, vagy az eljövendő örök életben. Ezért az isteni törvény parancsolato-
kat ad mindarról, amikkel az ember helyesen tud irányulni az Istennel való közösségre.
Á m d e az ember az eszével, illetve a lelkével áll kapcsolatban Istennel, hiszen értelme,
illetve lelke révén Isten képmása. Ezért az isteni törvény mindarról parancsolatot ad,
ami által az ember értelme megfelelően rendeződik. Ámde ez az összes erényes csele-
kedetek által megy végbe: az értelmi erények ugyanis az ész actusait önmagukban ren-
dezik, az erkölcsi erények pedig az észnek a belső szenvedélyekkel és a külső cseleke-
detekkel kapcsolatos actusait irányítják. Ezért nyilvánvaló, hogy az isteni törvény
megfelelően tartalmaz az összes erényes cselekedetekkel kapcsolatos parancsolatokat,
433 P L 82, 131 B. 203 A.

434 1130, a, 4-8.
435 P L 14, 292 D.
436 Q 90, a 2.
437 1289, a, 11-25.
438 1129, b, 23-25.
de olyképpen, hogy a parancs kötelező ereje azokra a dolgokra vonatkozik, amik nélkül
nem tartható fenn az erény rendje, vagyis az ész rendje; azokra pedig, amik a tökéletes
erény kialakulását segítik, a tanács intelme vonatkozik,4W
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a törvény - más erényes cseleke-
detekkel kapcsolatos - parancsainak teljesítése is igazságszolgáltatás-jellegű, amennyi-
ben igazságos dolog, hogy az ember engedelmeskedjék Istennek, és mindent, amivel
rendelkezik, alávessen az ész uralmának.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a sajátos értelemben vett igazsá-
gosság arra van figyelemmel, amivel az egyik ember a másiknak tartozik, de minden
más erény arra, h o g y az alsóbbrendű potentiák mivel tartoznak az észnek. Ennek a tar-
tozásnak alapján beszél a Filozófus (Ethic. V.) [15. fej.] 44 " metaforikus értelemben vett
igazságosságról. 441
A harmadik ellenvetésre a válasz nyilvánvaló abból, amit a közösségek különbözősé-
géről mondottunk. 442
3. S Z A K A S Z . - VAJON A RÉGI T Ö R V É N Y ÖSSZES E R K Ö L C S I

P A R A N C S O L A T A I VISSZAVEZETI IETŐK-E A T Í Z P A R A N C S O L A T R A ?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvénynek nem
minden erkölcsi parancsolata vezethető vissza a Tízparancsolatra.
1. A törvény első és legfontosabb parancsolatai: „Szeresd Uradat. Istenedet", és
„szeresd felebarátodat" (Mt 22) [37. 39], Ámde ez a kettő nem szerepel a Tízparancso-
lat parancsai között. Tehát a Tízparancsolat nem tartalmazza az összes erkölcsi paran-
csolatokat.
2. Ezenkívül, az erkölcsi parancsolatok nem vezethetők vissza a ceremoniális paran-
csolatokra. hanem inkább fordítva. Ámde a Tízparancsolat parancsai között van egy
ceremoniális parancs: „Megemlékezzél arról, hogy a szombat napját megszenteld." 4 J '
Tehát az erkölcsi parancsolatok nem vezethetők vissza a Tízparancsolat összes paran-
csaira.
3. Ezenkívül, az erkölcsi parancsolatok az összes erényes cselekedetekkel kapcsola-
tosak. Ámde a Tízparancsolat parancsai között csak az igazságosság cselekedeteivel
kapcsolatos parancsok vannak, ami nyilvánvaló annak számára, aki egyenként meg-
vizsgálja a Tízparancsolat parancsait. Tehát a Tízparancsolat nem tartalmazza az összes
erkölcsi parancsolatokat.
Ezzel szemben áll, amit a Mt 5 [1 1] („boldogok vagytok, amikor átkoznak miat-
tam...") Glosszája 4 4 4 mond, hogy a Tízparancsolatot bemutató Mózes később részlete-
sen kifejti a Tízparancsolat tartalmát. Tehát a törvény minden parancsolata a Tízparan-
csolat részei között foglal helyet.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a Tízparancsolat parancsai a törvény más paran-
csolataitól abban különböznek, hogy az előbbieket m a g a Isten terjesztette a nép elé,
a többi parancsolatot pedig Mózesen keresztül adta. Tehát azok a parancsok tartoznak
a Tízparancsolathoz, amiknek az ismeretére maga Isten vezette el az embert. Ezek pedig
az egyetemes alapelvekből azonnal, kis megfontolást követően megismerhetők, illetve
439 V ö . q 108, a 4 .
440 1138, b, 5 - 1 4 .
441 V ö . q 113, a, I; 11-11, q 58, a 2 .
443 2Móz 20,8; 5 M ó z 5,12.
444 Rendes G l o s s z a : P L 1 1 4 , 9 0 D.
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N Y IÍRKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 81
az Istentől belénk öntött hit fényében azonnal ismertté válnak. Tehát a Tízparancsolat
parancsai között nem található a parancsoknak két neme: amik elsődlegesek és egyete-
mesek, amiket nem szükséges írott parancsba foglalni, mert a természetes ész fényénél
természetszerűen megismerhetők, mint például az, hogy az e m b e r senkinek s e m okoz-
hat rosszat, és más effélék; továbbá azok, amikről a bölcsek szorgos vizsgálattal meg-
állapították, hogy az. ész számára megfelelők. Ezek ugyanis Istentől a néphez a bölcsek
tudományának közvetítésével jutnak el. Ám a Tízparancsolat parancsai az említett pa-
rancsok mindkét nemét mégis tartalmazzák, de különbözőképpen. Azokat ugyanis, amik
elsődlegesek és egyetemesek, úgy tartalmazzák, mint közvetlen következtetések elveit;
azokat pedig, amik a bölcseken keresztül ismerhetők meg, úgy tartalmazzák, ahogy az
elvek a következtetéseket.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy ez a két parancsolat a természet-
törvény elsődleges, egyetemes parancsolata. Ezek az emberi ész számára természetsze-
rűen ismertek, vagy a természetes ész fényénél, vagy a hit által. Ezért a Tízparancsolat
minden parancsa úgy viszonyul ehhez a kettőhöz, mint a következtetések az egyetemes
elvekhez.-" 5
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a szombat megünnepléséről szóló
parancs bizonyos szempontból erkölcsi parancsolat, amennyiben ezáltal Isten megpa-
rancsolja, hogy az ember bizonyos időt szánjon az isteni dolgoknak; a Zsolt 46 [ 1 1 ] sze-
rint: „Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten!" Ezért szerepel ez a Tízparan-
csolat parancsai között, nem pedig az istentisztelet időpontjának kijelölése miatt, mivel
ez ebből a szempontból ceremoniális parancs. 44 "
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a kötelezés szempontja a többi
erényben rejtettebb, mint az igazságosságban. 447 Ezért a többi erényes cselekedetekről
szóló parancsok nem annyira ismertek a nép előtt, mint az igazságosság cselekedeteiről
szólók. Ezért az igazságosság cselekedetei képezik sajátos tárgyát a Tízparancsolatnak,
ami a törvény alapelemeit tartalmazza.
4. S Z A K A S Z . - V A J O N A T Í Z P A R A N C S O L A T P A R A N C S A I M E G F E L E L Ő E N
VANNAK-E MEGKÜLÖNBÖZTETVE?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a Tízparancsolat parancsai
nincsenek megfelelően megkülönböztetve.
1. Az imádás ugyanis más erény, mint a hit. Ámde a parancsolatok a különböző eré-
nyes cselekedetekkel kapcsolatosak. De az, ami a Tízparancsolat elején áll: „ne legye-
nek idegen isteneitek énelőttem", a hithez tartozik, de a folytatás: „ne csinálj magadnak
faragott képet..." az imádásra vonatkozik. Tehát ez két parancsolat, és nem egy, ahogy
Augustinus mondja [Quaest. in Exod., q 71 .]44*.
2. Ezenkívül, a törvényben az állító és tiltó parancsolatok különböznek egymástól.
Például: „Tiszteld atyádat és anyádat; ne ölj." Ámde az „én vagyok a te Urad, Istened"
állító parancs, és a folytatása: „ne legyenek idegen isteneitek énelőttem" - tiltó parancs.
Tehát ez két parancsolat, és az egyik nem foglalja magában a másikat, ahogy Augusti-
nus m o n d j a [id. helyen].
445 V ö . II-II.q 44, a I, ad 3.

446 V ö . II-II, q 122, a 4, ad 1.
447 V ö . a 2, ad 2.
448 P L 34, 621.
3. Ezenkívül, az Apostol ezt m o n d j a (Róm 7) [7]: „a bűnös kívánság nem vált volna
bennem tudatossá, ha a törvény nem mondaná: ne kívánd meg", és úgy tűnik, hogy ez a
parancsolat: „ne kívánd meg" - egy parancsolat, és n e m kettő. Nem kell tehát két külön-
böző parancsolatnak tartani.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (Glossa super Exod.)44": három parancsolat
vonatkozik Istenre, és hét a felebarátra.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y a Tízparancsolat parancsait a különböző szerzők
más és más m ó d o n különböztetik m e g egymástól. Hesychius a 3Móz 26 [26] (= „tíz
asszony süthet kenyeret egy kemencében") magyarázataként ugyanis azt mondja 45 ",
hogy a szombat megtartásáról szóló parancs nem tartozik a Tízparancsolathoz, mivel
nem kell betű szerint megtartani minden időben. Mégis négy parancsolatot különböztet
meg, mint Istenre vonatkozókat. A z első: „En vagyok a te Urad, Istened." A második:
„Ne legyenek idegen isteneitek énelőttem." (így különbözteti meg ezt a kettőt Hierony-
m u s is az Óz 10 [ 10]-ben szereplő „kettős gonoszság" magyarázataként.) 451 A harmadik:
„Ne csinálj m a g a d n a k faragott képet." A negyedik: „Istennek nevét hiába ne vegyed."
Szerinte a felebarátra hat parancsolat vonatkozik: „Tiszteld atyádat és anyádat", „ne
ölj", „ne paráználkodjál", „ne lopj", „hamis tanúságot ne szólj", „ne legyen bűnös kí-
vánságod".
De ez a felosztás helytelennek tűnik. Először azért, mert nem lenne helyénvaló, hogy
a szombat megtartásáról szóló parancs a Tízparancsolat parancsai között szerepel, ha
egyáltalán nem tartozna közéjük. Másodszor, mivel „senki sem szolgálhat két úrnak"
(Mt 6) [24], úgy tűnik, hogy egy és ugyanaz az „én vagyok a te Urad Istened" és a „ne
legyenek idegen isteneitek énelőttem" parancsa. Ezért Órigenes [Homil. VIII. in
Exod.] 452 , aki szintén négy, Istenre irányuló parancsot különböztet meg, ezt a két paran-
csot egy parancsnak mondja. Szerinte a második: „Ne csinálj magadnak faragott képet."
A harmadik: „Istennek nevét hiába ne vegyed." A negyedik: „Megemlékezzél arról,
hogy a szombat napját megszenteljed." A többi hatot éppen úgy mondja, mint He-
sychius.
De mivel a faragott kép vagy hasonmás készítését csak bálványimádás céljára tiltja
Isten (ugyanis ugyanakkor megparancsolja, hogy a szent sátorban legyen képe a szerá-
foknak, ahogy ezt a 2Móz 25 [ 18 skk.]-ben olvassuk), megfelelőbben veszi Augustinus
egy parancsolatnak a „ne legyenek idegen isteneitek énelőttem" és a „ne csinálj magad-
nak faragott k é p e k e t " tilalmait. Mivel más asszonyának közösülésre való megkívánása
a test kívánságához, és más anyagi tulajdonának megkívánása a szemek kívánságához 4 5 '
tartozik, ezért Augustinus is [Quaest. in Ilept. II, q 71 .]454 két parancsnak mondja a más
asszonya és a m á s anyagi tulajdona megkívánásának tilalmát. így három, Istenre irá-
nyuló, és hét felebarátra irányuló parancsolatot különböztet meg, és ez jobb felosztás.
Az első' ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y az imádás n e m más, mint a hit
tanúsítása; ezért n e m kell más parancsot adni az imádásról és a hitről, de inkább kell ad-
ni az imádásról. mint a hitről, mivel a Tízparancsolat előzetesen feltételezi a hit és a sze-
retet parancsolatát. A természettörvény első, egyetemes parancsolatai ugyanis termé-
szetszerűen ismertek annak számára, aki természetes ésszel rendelkezik, és kihirdetésre
nem szorulnak. E h h e z hasonlóan az, hogy hinni kell Istenben, elsődlegesen és termé-
4 4 9 Rendes G l o s s z a : P L 113, 250 B. V ö . Aug., Quaest. in H e p t . II, q 71, a 2 M ó z 20.1 -gyei kapcsolat-
ban: PL 34, 6 2 0 .
4 5 0 Hesychius H i e r o s o l y m i t a n u s ( f 4 3 1 után). In Lev. VII: P G 9 3 , 1150.
4 5 1 PL 2 5 , 9 0 8 C .
4 5 2 PG 12,351 B C .
4 5 3 V ö . q 77, a 5.
454 PL 34,621.
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N Y ERKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 83
szetszerűen ismert a hittel rendelkező számára. Ahogy a Zsid 11 [6] mondja: „ A n n a k

ugyanis aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy O van." Ezért ez n e m igényel kihirdetést,
csak a hit kegyelmi adományát teszi szükségessé. 455
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az állító parancsolatok akkor kü-
lönböznek a tiltóktól, amikor az egyik nem foglaltatik a másikban. Például a szülők tisz-
teletét nem tartalmazza a „ne ölj" parancsolata, és viszont. De amikor a tiltó p a r a n c s
magában foglalja az állítót, vagy viszont, szükségtelen ezekről két parancs. Például n e m
kell különféle parancsokat adni arról, hogy „ne lopj", és arról, hogy meg kell őrizni,
vagy vissza kell adni a más tulajdonát. Ugyanezen okból nincs külön parancs az Isten-
ben való hitről és az idegen istenekben való hit tilalmáról.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy minden kívánságban van valami
közös, ezért beszél egyes számban az Apostol a kívánsággal kapcsolatos parancsról.
Mivel azonban sajátosan különböző kívánságok vannak, Augustinus különböző paran-
csokat különböztet meg a bűnös kívánság tilalmával kapcsolatban. Fajilag különböznek
ugyanis a kívánságok a cselekvések vagy a megkívánható dolgok különbözősége sze-
rint, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. X.) [5. fej.] 45 ''.
5. S Z A K A S Z . - VAJON M E G F E L E L Ő S Z Á M B A N V A N N A K - E F E L S O R O L V A
A T Í Z P A R A N C S O L A T PARANCSAI?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a Tízparancsolat parancsai
nincsenek megfelelő számban felsorolva.
1. A bűn ugyanis „az isteni törvény áthágása és a mennyei parancsolatok iránti enge-
detlenség", ahogy Ambrosius mondja [De Paradiso, 8. fej.] 45 '. Á m d e a bűnök felosztá-
sának alapja az, hogy az ember az Isten, a felebarát és önmaga ellen vétkezhet. 458 Mivel
pedig a Tízparancsolat nem tartalmaz olyan parancsot, amely az embert önmagával kap-
csolatban rendezné, hanem kizárólag az Istenre és a felebarátra irányító parancsolatok
szerepelnek benne, úgy tűnik, hogy elégtelen a Tízparancsolat parancsainak felsorolása.
2. Ezenkívül, ahogy Isten tiszteletéhez tartozott a szombat megtartása, ugyanúgy
más ünnepek megtartása és az áldozatok bemutatása is. Ámde a Tízparancsolat egyik
parancsa előírja a szombat megtartását. Kellenek tehát olyan parancsok is, amik a többi
ünnepek megtartását és az áldozatok bemutatását írják elő.
3. Ezenkívül, ahogy Isten elleni bűn a hamis eskü, ugyanúgy a káromkodás és az is-
teni tanítás elleni hazugság is. Ámde van egy parancs, amely megtiltja a hamis esküt:
„Istenednek nevét hiába ne vegyed." Tehát a Tízparancsolat valamelyik parancsának
tiltania kell a káromkodás és a tévtanítás bűnét is.
4. Ezenkívül, ahogy az emberben természetadta szeretet van a szülei iránt, ugyanúgy
van a gyermekei iránt is. A szeretet parancsa is minden felebarátra kiterjed. Ámde a Tíz-
parancsolat parancsai a szeretetre irányulnak; az ITim 1 [5] szerint: „A parancs c é l j a a
szeretet." Ahogy tehát van a szülőkre vonatkozó parancs, ugyanúgy kellett lenniük
olyan parancsoknak is, amik a gyermekekre és m á s felebarátokra vonatkoznak.
5. Ezenkívül, a bűn bármely nemében szívvel és cselekedettel lehet vétkezni.45l) Á m -
de a bűn bizonyos nemeiben, a lopásban és a házasságtörésben külön van tiltva a csele-
455 Vö. I l i i . q 16, a 1.

456 1175, b, 2 8 - 3 6 .
457 PL 1 4 , 2 9 2 D .
458 Vö. q 72, a 4 .
459 Vö. q 7 2 , a 7 . - „Szív" bűnén a gondolati bűn é r t e n d ő .
84 SUMMA THEOLOGIAE / P R I M A SECUNDAF.
kedet bűne („ne paráználkodjál, ne lopj"), és külön a szív bűne („felebarátod feleségét
ne kívánjad", „felebarátod tulajdonát ne kívánjad"). Tehát ugyanezt tiltani kellett az
emberölés és a hamis tanúság bűnével kapcsolatban is.
6. Ezenkívül, ahogy származhat bűn a vágyóképesség rendetlenségéből, ugyanúgy a
haragvóképesség rendetlenségéből is. Ámde bizonyos parancsok tiltják a rendetlen kí-
vánságot, mint a felebarát feleségének és tulajdonának megkívánását tiltó parancsok.
Tehát a Tízparancsolatban kellett lenniük olyan parancsoknak is, amik a rendetlen hara-
got tiltják. Vagyis úgy tűnik, hogy a Tízparancsolat parancsai nincsenek megfelelő
számban felsorolva.
Ezzel szemben áll, amit 5Móz 4 [ 13] mond: „Kihirdette nektek szövetségét és megpa-
rancsolta, hogy tartsátok meg a Tízparancsolatot - két kőtáblára írta őket."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint fentebb 460 mondottuk - ahogy az emberi
törvény parancsai az emberi közösség javára irányulnak, ugyanúgy az. isteni törvény pa-
rancsainak célja az emberek Isten uralma alatti közössége. Á m d e ahhoz, hogy valaki
valamely közösségbe jól illeszkedjen, kettő szükséges: jól viszonyuljon a közösség ve-
zetőjéhez és a közösség többi tagjaihoz. Szükséges tehát, hogy az isteni törvényben le-
gyenek olyan parancsok, amelyek az embert Istenhez, és más parancsok, amelyek a fele-
barátaihoz rendelik, akik vele együtt Isten uralma alatt élnek.
A közösség vezetője iránt pedig hárommal tartozik az ember: hűséggel, tisztelettel és
szolgálattal. A z ura iránti hűség abban áll, hogy az őt megillető tiszteletet ne kínálja fel
másnak. Erre vonatkozik az első parancsolat: „ne legyenek idegen isteneid". - Az ura
iránti tisztelet megköveteli, hogy semmi jogtalanságot ne kövessen el vele szemben.
Ezzel kapcsolatos a második parancsolat: „Uradnak, Istenednek nevét hiába ne ve-
gyed." - Az alattvalók pedig szolgálattal tartoznak uruknak a tőle kapott jótétemények
viszonzásáért. Ide tartozik a harmadik parancsolat a szombat megszenteléséről, a világ
teremtéséről való megemlékezésül.
A felebarátaihoz pedig valaki jól viszonyulhat sajátosan és általában. A sajátos j ó
viszonyulás azokhoz, akinek adósa, azt követeli meg, hogy adja meg. amivel tartozik.
Erre vonatkozik a szülők tiszteletéről adott parancsolat. - Az általános jó viszonyulás
mindenkihez azt teszi szükségessé, hogy senkinek se okozzon kárt, se szóval, se csele-
kedettel, se szívvel. 461 Cselekedettel pedig kárt lehet okozni a felebarátnak olykor a saját
személye fennállása ellen. Ezt tiltja meg a „ne ö l j " parancsolat. - Máskor pedig az utód
nemzésére vele társult személlyel szemben. Ezt tiltja meg a „ne paráználkodjál" p a -
rancs. - Ismét máskor károsítani lehet a birtokát is, ami e két célra irányul. Erre vonat-
kozik a „ne l o p j " tilalma. - A szóval okozott károkozást tiltja m e g a „hamis tanúságot
ne szólj felebarátod ellen", a szív károkozását pedig a bűnös vágyak tilalma.
A szó, a tett és szív különbsége alapján lehetne megkülönböztetni az Istenre irányuló
három parancsolatot, amelyek közül az első a cselekvésre vonatkozik: „ne csinálj m a -
gadnak faragott képeket"; a második a beszédre: „Istenednek nevét hiába ne vegyed"; a
harmadik pedig a szívre, mivel a szombat megszentelését előíró erkölcsi parancsolat a
szívnek Istenre irányuló nyugalmát célozza meg. — Vagy, Augustinus szerint [In Psalm.
32, serm. 1 ,]462, az első parancsolat által az első lételv egységét tiszteljük, a második ál-
tal az igazságát, a harmadikkal pedig a jóságát, ami által megszentelődiink és a m i b e n
megnyugszunk, mint célban.
4 6 0 A 2.
461 V ö . q 72, a 7.
4 6 2 PL 36, 2 8 1 .
C . KÉRDÉS: A RÉGI T Ö R V É N Y IÍRKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 85
A ; első ellenvetésre tehát kétféleképpen lehet válaszolni. Először úgy, hogy a Tízpa-
rancsolat parancsai a szeretet parancsával állnak vonatkozásban. J "' Á m d e az embernek
Isten és a felebarát szeretetéről kellett parancsot adni, mivel ezzel kapcsolatban az át-
eredő bűn miatt a természettörvény elhomályosult, de az önszeretetről parancsot adni
nem kellett, mivel erre vonatkozóan a természettörvény teljes mértékben érvényesült,
ezenkívül az Isten és a felebaráti szeretet az önszeretetet magában foglalja: akkor szere-
ti ugyanis valóban önmagát az ember, 4W ha Istenre irányítja magát.'"'5 Ezért a Tízparan-
csolat parancsai között is csak a felebarátra és Istenre vonatkozó parancsok szerepelnek.
Másodszor úgy lehet válaszolni, hogy a Tízparancsolat parancsai azok, amiket a nép
közvetlenül Istentől kapott. Ezért m o n d j a az 5Móz 10 [4]: „Akkor az Úr, ugyanazzal az
írással, mint előzőleg, felírta a táblákra azt a Tízparancsolatot, amelyet a lángokból kö-
zölt veletek." Ezért a Tízparancsolat parancsainak olyanoknak kell lenniük, hogy a nép
értelme azonnal felfoghassa azokat. Ámde a parancsnak tartozás-jellege van. Azt. hogy
az ember szükségképpen tartozik valamivel Istennek és a felebarátjának, az emberi érte-
lem, de különösen a hívő könnyen felfogja. De az, hogy az embernek szükségképpen
önmagára (és n e m másra) irányuló kötelessége is van, nem nyilvánvaló azonnal, mert
első pillantásra úgy tűnik, hogy mindenki szabad abban, ami önmagára tartozik. Ezért
az embernek önmagával kapcsolatos rendetlenségeit tiltó parancsok a néphez a bölcsek
tanításának közvetítésével jutnak el, tehát nem tartoznak a Tízparancsolathoz.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvény összes ünnepei vala-
milyen (vagy a múltban történt, vagy a jövőre vonatkozóan előképszerűen megje-
lenített) isteni jótéteményre emlékezésül lettek alapítva. Ugyanilyen céllal mutattak be
minden áldozatot. Ámde Isten jótéteményei közül elsősorban és leginkább a teremtés
jótéteményéről kell megemlékezni, ami a szombat megszentelése által valósult meg.
Ezért a 2Móz 20 [ I 1 ] e parancsolat magyarázatául ezt mondja: „Az Úr ugyanis hat nap
alatt teremtette az eget és a földet, ... a hetedik napon azonban megpihent." A jövőre
vonatkozóan előképszerűen megjelenítendő isteni jótétemények közül pedig a legna-
gyobb és végső a léleknek Istenben való megnyugvása, akár a jelenben a kegyelem ré-
vén, akár a j ö v ő b e n a mennyei dicsőségben, és a szombat megtartása ezt is jelképezi.
Ezért mondja Iz 58 [13 sk.]: „IIa óvakodsz attól, hogy szombaton ide-oda menj, és a
hasznot hajhászd szent napomon, ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Urnák
szentelt napot dicsőségesnek, ... akkor boldog leszel az Úrban." Ezek a jótétemények
vannak ugyanis elsődlegesen és főként az embereknek, de főleg a hívőknek a lelkében.
A többi ünnepeket pedig bizonyos időleges és mulandó jótétemények miatt tartották,
mint például a Húsvétot az Egyiptomból való egykori szabadulás emlékére, illetve
Krisztus később bekövetkező időleges szenvedésének előképéül, ami a lelki szombat
nyugalmára indítja az embert. Ezért a Tízparancsolat parancsai között az összes többi
ünnepek és áldozatok mellőzésével egyedül a szombatról történt említés.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, amit az Apostol mond (Zsid 6) [16]:
„Az emberek sajátmaguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyíté-
ka vet véget." Ezért, mivel az eskü mindenkit közösen érint, az esküvel kapcsolatos ren-
detlenséget tiltja meg sajátosan a Tízparancsolat egyik parancsa. A tévtanítás bűne pe-
dig csak kevés embert érint, ezért nem volt szükséges, hogy erről említés történjék a
Tízparancsolat parancsai között, jóllehet bizonyos értelmezés szerint az „Istenednek
4 6 3 Vö. a 3, ad 1.
4 6 4 Vö. q 29, a 4.
4 6 5 Vö. 11-11, q 25, a 4, a 5, a 7.
nevét hiába ne vegyed" parancsban benne foglaltatik a tévtanítás tilalma: az egyik

Glossza 4"" ugyanis így magyarázza: „Ne mondjad, hogy Krisztus teremtmény." 4 " 7
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természetes ész az embernek
azonnal előírja, hogy senkinek se okozzon jogtalanságot, ezért a károkozást tiltó paran-
csok mindenkire kiterjednek. De a természetes ész nem azonnal írja elő, hogy a másik
embernek valamit tenni kell, hacsak nem tartozunk neki valamivel. De a gyermek tarto-
zása az atyja iránt annyira nyilvánvaló, hogy semmi kibúvóval nem tagadható, mivel az
atya a létrehozásnak, a nevelésnek és a tanításnak lételve. Ezért a Tízparancsolat a szü-
lőkön kívül senki más számára nem parancsol semmilyen jótéteményt, illetve szolgála-
tot. De úgy tűnik, hogy a szülők semmilyen jótétemény miatt n e m adósai a gyermekeik-
nek, hanem fordítva. 4 "* - A gyermek valamiképpen hozzátartozik az atyjához, és „az
apák úgy szeretik a gyermekeiket, mint magukból valamit", ahogy a Filozófus mondja
(Ethic. VIII.) [14. fej.]4"". Ezért hasonló okból nem szerepel a Tízparancsolatban pa-
rancs a gyermekek iránti szeretetről, ahogy olyan sem, ami az önszeretetet írná elő.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a házasságtöréssel kapcsolatos gyö-
nyör és a gazdagság hasznos java természeténél fogva kívánatos, amennyiben az egyik
gyönyörködtető jó, a másik hasznos jó. Ezért ezekkel kapcsolatban tiltani kellett nem-
csak a cselekedetet, hanem a kívánságot is. De az emberölés és a tévesség természeténél
fogva visszataszító, mivel a felebarátot és az igazságot természetszerűen szereti az em-
ber, és nem csupán eszközként vágyik utána. Ezért nem volt szükséges az emberölés és
a hamis tanúság bűnével kapcsolatban megtiltani a szív bűnét, hanem csupán a cseleke-
det tilalmára volt szükség.
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a haragvóképesség összes szenve-
délyei a vágyóképesség szenvedélyeiből erednek, amint fentebb 47 " mondottuk. Ezért a
Tízparancsolatnak (a törvény alapelemeit képező) parancsai között nem kellett említést
tenni a haragvóképesség, hanem csak a vágyóképesség szenvedélyeiről.
6. S Z A K A S Z . - V A J O N M E G F E L E L Ő - E A T Í Z P A R A N C S O L A T
PARANCSAINAK SORRENDJE?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy n e m megfelelő a Tízparan-
csolat parancsainak sorrendje.
1. Úgy tűnik, hogy a felebarát iránti szeretet megelőzi az Isten iránti szeretetet, mivel
a felebarát ismertebb számunkra, mint Isten; ÍJán 4 [20] szerint: „Aki nem szereti test-
vérét, akit lát, hogyan képes szeretni Istent, akit nem lát?" Á m d e az első három parancs
Isten szeretetére, és a másik hét a felebarát szeretetére vonatkozik. Tehát nem megfele-
lő a Tízparancsolat parancsainak sorrendje.
2. Ezenkívül, az állító parancsok írják elő az erényes cselekedeteket, és a negatív pa-
rancsok tiltják a bűnös cselekedeteket. Ámde Boéthius szerint (Commentum praedica-
mentorum) [IV, „De oppositis"] 471 előbb kell kigyomlálni a bűnöket, mint kialakítani az
erényeket. Tehát a felebaráttal kapcsolatos parancsok között előbb kell felsorolni a ne-
gatív, mint az állító parancsokat.
466 Sorközi Glossza az 5 M ó z 5,11-hez: PL 1 1 3 , 4 5 8 A.

467 Vö. II-II, q 122, a 3.
468 Vö. II-II, q 122, a 5.
469 1161, b , ! 9 .
470 Q 25, a 1.
471 PL 6 4 , 2 7 7 B.
3. Ezenkívül, a törvény parancsai az emberi cselekedetekről vannak adva. Á m d e el-

sődlegesebb a szív actusa, mint a szájé vagy a külső cselekedeté. Tehát nem megfelelő,
hogy a vágy tilalmáról szóló parancsolatok, amik a szívhez tartoznak, a Tízparancsolat
utolsó parancsai.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond ( R ó m 13) [ 1]: „Amik Istentől vannak, ren-
dezettek." 472 Á m d e a Tízparancsolat parancsait közvetlenül Isten adta, amint mondot-
tuk.47' Tehát megfelelő a sorrendjük.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a Tízparancsolat parancsainak az a tárgya, amit
az emberi ész azonnal felfog, amint mondottuk. 474 Ámde nyilvánvaló, hogy minél in-
kább felfog valamit az ész, annál súlyosabb és észellenesebb az ellentéte. Az pedig nyil-
vánvaló, hogy mivel az ész sorrendje a céllal kezdődik, leginkább az ellentétes az
ésszel, hogy az ember a céllal kapcsolatban rendetlen. Ámde az emberi élet és társada-
lom célja Isten. Ezért a Tízparancsolat parancsaival elsősorban Isten felé kellett rendez-
ni az embert, mivel annak ellentéte a legsúlyosabb. Miként a hadseregben is, amely a
vezérre irányul, mint célra, az első az, hogy a k a t o n a alá legyen vetve a vezérnek, és en-
nek ellentéte a legsúlyosabb; a második pedig az, hogy a többi katonával összerendezett
legyen.475
Azok között pedig, amik által Istenre irányulunk, első az, hogy az ember hűségesen
legyen neki alávetve, és semmiben se közösködjék Isten ellenségével. A második, h o g y
tiszteletet adjon neki. A harmadik pedig, hogy szolgálja is őt.47" A hadseregben nagyobb
bűn, ha a hűtlen katona az ellenséggel megegyezik, mint ha tiszteletlen a vezérrel s z e m -
ben, és ez is súlyosabb, mintha valamilyen szolgálatban fogyatékosnak bizonyul.
A felebarátra irányuló parancsok vonalán pedig nyilvánvaló, hogy észellenesebb és
súlyosabb bűn, ha valaki nem tartja meg a kellő rendet az olyan személyek felé, akiknek
többet köszönhet. Ezért a felebarátra irányuló parancsok között az első a szülőkre vo-
natkozik. A többi parancsok sorrendjét pedig nyilvánvalóan a bűnök súlyossági rendje
határozza meg. Súlyosabb és észellenesebb ugyanis cselekedettel vétkezni, mint szájjal,
és szájjal súlyosabb, mint szívvel. A cselekedettel elkövetett bűnök között súlyosabb az
emberölés, amely a már létező emberéletét veszi el, mint a házasságtörés, amely a gyer-
mek megszületésének bizonyosságát akadályozza; és a házasságtörés súlyosabb, mint a
lopás, ami a külső javakkal kapcsolatos.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy noha az érzékelés révén a fele-
barát ismertebb, mint Isten, mégis az Isten iránti szeretet az alapja a felebarát iránti sze-
retetnek, amint alább 47 ' kitűnik. Ezért az Istenre irányító parancsokat előbbre kellett he-
lyezni.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint Isten mindenki számára
egyetemes lételv, ugyanúgy az atya a gyermeke egyfajta lételve. Ezért az Istenre vonat-
kozó parancsok után megfelelően következik a szülőkre vonatkozó parancsolat.
Ám az ellenvetés abból indul ki, amikor az állító és negatív parancsok ugyanahhoz a
nemhez tartoznak, noha a következtetés ekkor sem helyes. Bár a cselekvés megvalósítá-
sa során előbb kell kigyomlálni a bűnöket, mint kialakítani az erényeket, ahogy a Zsolt
34 [15] mondja: „hagyd el a rosszat és válaszd a j ó t " , és ahogy Iz I [16 sk.] felszólít: „ne
tegyetek többé rosszat; tanuljatok meg jót tenni", mégis az ismeretben elsődlegesebb az
472 Vulgátában: „Nincs halalom, csak az Istentől; ami v a n , azl Isten rendelte."
473 A3.
474 A 3, a 5, ad 1.
475 Vö. I, q 103, a 2, ad 2.
476 Vö. a 5, a s z a k a s z törzsét.
477 II-II, q 25, a 1; q 2 6 , a 2 .
erény, mint a bűn, mivel „az egyenes által i s m e r j ü k meg a ferdét", amint a Filozófus
mondja (De anima I.) [5. lej.]47*. Ennek alapján állító parancsnak kellene a Tízparancso-
lat kezdetén szerepelnie.
De nem ez a parancsolatok sorrendjének alapja, hanem az, amit fentebb 479 kifejtet-
tünk. Az első kőtáblán szereplő, Istenre vonatkozó parancsok között ugyanis utolsóként
szerepel az állító parancs, mivel a megszegése kisebb következménnyel jár.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a szív bűne elsődlegesebb a m e g -
valósulás rendjében, de a tiltását később fogja fel az ész.
7. S Z A K A S Z . - VAJON A T Í Z P A R A N C S O L A T PARANCSAI M E G F E L E L Ő E N
VANNAK-E MEGFOGALMAZVA?
A hetedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a Tízparancsolat parancsai
helytelenül vannak megfogalmazva.
1. Az állító parancsok ugyanis az erényes cselekedetekre irányítanak, a negatív pa-
rancsok pedig elvonnak a bűnös tettektől. Á m d e bármely tárggyal kapcsolatban az eré-
nyek és a bűnök egymással szembenállnak. Tehát bármely tárggyal kapcsolatban,
amelyről a Tízparancsolat parancsai rendelkeznek, állító és negatív parancsot kellett
megfogalmazni. Vagyis helytelen, hogy egyes parancsok állítók, mások negatívak.
2. Ezenkívül, „minden törvény az értelme által ismeretes", ahogy Isidorus m o n d j a
[Etymol. II, 10. fej.; V, 3. fej.]4"". Ámde a Tízparancsolat mindegyik parancsa az isteni
törvényhez tartozik. Tehát minden parancsnak meg kellett jelölni az értelmét, nem csu-
pán az első és harmadik parancsnak.
3. Ezenkívül, a parancsok megtartása által érdemel ki valaki jutalmat Istentől. Á m d e
a parancsolatok jutalmairól isteni ígéretek vannak. Tehát minden parancsolatban m e g
kellett jelölni a jutalmat, nem csupán az elsőben és a negyedikben.
4. Ezenkívül, a régi törvényt a „félelem törvényének" nevezik, amennyiben bünteté-
sekkel fenyegetve késztetett a parancsok megtartására. Ámde a Tízparancsolat m i n d e n
parancsa a régi törvényhez tartozik. Tehát minden parancsban szerepelnie kellett volna
a büntetéssel való fenyegetésnek, nem csupán az első és második parancsban.
5. Ezenkívül, Isten minden parancsolatát m e g kell őrizni az emlékezetben. A Péld 3
[3] ugyanis ezt mondja: „írd fel azokat szíved táblájára." Tehát nem megfelelő, h o g y
csak a harmadik parancsolatban van említve az emlékezet, és ezért úgy tűnik, h o g y
a Tízparancsolat parancsolatai helytelenül v a n n a k megfogalmazva.
Ezzel szemben áll, amit a Bölcs 11 [20] Istenről mond: „Mindent szám, súly és mér-
ték szerint rendeztél el."4"1 Tehát a saját törvénye parancsolataiban sokkal inkább m e g -
tartotta a fogalmazás megfelelő módját.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az isteni törvény parancsolataiban a legnagyobb
bölcsesség van. Ezért m o n d j a az 5Móz 4 [6]: „Ez az igazi bölcsesség és értés a népek
előtt." Á m d e a bölcsnek az a sajátossága, hogy mindent kellő módon rendez el. Ezért
nyilvánvaló, hogy a törvény parancsolatai megfelelő módon vannak megfogalmazva.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az állítást mindig követi a vele
szembenálló tagadása, de az egymással szembenállók egyikének tagadását nem m i n d i g
követi a másik állítása. Ha valami fehér, abból következik, hogy nem fekete, de abból,
478 411, a, 5 - 7 .
480 PL 82, 130 C, 199 A.
481 V u l g a t a : „ M i n d e n t mértek, s z á m és súly szerint r e n d e z t é l el."
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N Y ERKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 89
hogy nem fekete, nem következik, hogy fehér, mert nagyobb a tagadásnak, mint az állí-
tásnak a terjedelme. Ezért van az is, hogy az a negatív parancs, hogy nem szabad j o g t a -
lanságot okozni, az ész elsődleges követelménye szerint több személyre terjed ki, mint
az, hogy kötelező valakinek jótéteményt vagy szolgálatot nyújtani. Ámde az előbbi-
ben4*2 benne foglaltatik az ész követelményeként, hogy az ember jótéteményt, illetve
szolgálatot köteles nyújtani azoknak, akiktől jótéteményt kapott, ha még nem viszonoz-
ta. Ámde kettőnek, Istennek és az atyának a jótéteményeit senki sem képes elégséges
módon viszonozni, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. VIII.) [16. fej.] 4 *'. Ezért csak két
állító parancs van megfogalmazva: az egyik a szülők tiszteletéről, a másik a szombat
megszenteléséről, az isteni jótéteményre való megemlékezésül.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tisztán erkölcsi parancsoknak
nyilvánvaló az értelmük, ezért nem volt szükséges az értelmüket külön megjelölni. De
bizonyos parancsokhoz hozzáadódik ceremoniális elem, vagy valamely egyetemes er-
kölcsi parancs konkrét meghatározása, mint az első parancsolatban: „ne csinálj faragott
képeket", és a harmadikban konkrét módon m e g van határozva a szombati nap. Ezért
mindkét parancsolatban külön meg kellett jelölni a parancs értelmét.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberek többnyire valami ha-
szon megszerzése végett cselekszenek. Ezért azokban a parancsokban, amikből látszó-
lag semmi haszon nem származik, vagy valamilyen haszon akadályozva van, szükséges
volt jutalmat ígérni. Mivel pedig a szülők már távozóban vannak, tőlük nem remélhető
haszon. Ezért a szülők tiszteletéről szóló parancshoz társul a jutalmazási ígéret. Ugyan-
így a bálványimádást tiltó parancshoz is, mert ez látszólag akadályozza azt a hasznot,
amit az emberek a maguk hiedelme szerint elérhetnének, ha a démonokkal megállapo-
dást kötnek.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy főleg azokkal szemben szüksége-
sek a büntetések, akik rosszra hajlanak, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. X.) [10.
fej.]4*4. Ezért csak azokban a parancsolatokban van hozzátéve büntetéssel való fenyege-
tés, amelyek rosszra való hajlammal kapcsolatosak. Ámde a pogány népek általános
szokása szerint az emberek hajlamosak voltak a bálványimádásra. Ugyanígy, a gyakori
esküdözés következtében az emberek hajlamosak voltak a hamis esküre is. Ezért az első
két parancshoz fenyegetés társul.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y a szombatról szóló parancs a múlt-
ban történt jótéteményre való megemlékezést szolgálja, ezért sajátosan ez említi az e m -
lékezetet. - V a g y mivel a szombatról szóló parancs bizonyos konkretizálást tartalmaz,
amit nem tartalmaz a természettörvény, ez a parancs külön figyelmeztetést tett szüksé-
gessé.
8. SZAKASZ. - VAJON A T Í Z P A R A N C S O L A T PARANCSAI A L Ó L A D H A T Ó - E

FELMENTÉS?
A nyolcadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a Tízparancsolat parancsai
alól adható felmentés.
1. A Tízparancsolat parancsait a természetjog tartalmazza. 4 * 5 Á m d e a természetjog
bizonyos konkrét esetekben fogyatékos és változékony, 4 *' miként az emberi természet
482 A j o g t a l a n s á g okozásának t i l a l m á b a n .
483 1 1 6 3 , b , 15-18.
484 1180, a, 4 - 1 4 .
485 Vö. a 1.
486 Vö. a l .
is, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. V.) [10. fej.]4*1. Ámde a törvény fogyatékossága bi-
zonyos konkrét esetekben alapot ad a felmentésre, amint fentebb'*" mondottuk. Tehát a
Tízparancsolat parancsai alól adható felmentés.
2. Ezenkívül, úgy viszonyul az ember az emberi törvényhez, mint Isten az isteni tör-
vényhez. Á m d e az ember adhat felmentést az emberek által adott törvények alól. Tehát,
mivel a Tízparancsolat parancsait Isten adta, úgy tűnik, hogy Isten felmentést adhat aló-
luk. Á m d e az elöljárók Isten helyetteseiként működnek a földön: az Apostol ugyanis ezt
mondja (2Kor 2) [10]: „Ugyanis én is, ha valamit megbocsájtottam, értetek Krisztus
személyében bocsájtottam meg." Tehát az elöljárók is adhatnak felmentést a Tízparan-
csolat parancsai alól.
3. Ezenkívül, a Tízparancsolat parancsai között szerepel az emberölés tilalma. Á m d e
úgy tűnik, hogy e parancs alól felmentést adnak emberek: például az emberi törvény
szerint a gonosztevőket és az ellenséget jogosan ölik meg. Tehát a Tízparancsolat pa-
rancsai alól adható felmentés.
4. Ezenkívül, a szombat megtartása szerepel a Tízparancsolat parancsai között. Á m -
de e parancs alól történt felmentés. Az IMak 2 [41] ugyanis ezt mondja: „Az ellen, aki
szombaton megtámad bennünket, felvesszük a harcot." Tehát a Tízparancsolat paran-
csai alól adható felmentés.
Ezzel szemben áll, amit Iz 24 [5[ mond: egyeseknek szemrehányást tesz azért, h o g y
„megtörték az örökre szóló szövetséget", amit - úgy tűnik - leginkább a Tízparancsolat
parancsaira kell érteni. Tehát a Tízparancsolat parancsai felmentés által nem változtat-
hatók meg.
Válaszul azt kell mondanunk - ahogy fentebb'*" mondottuk - , hogy a parancsok alól
akkor adható felmentés, amikor olyan egyedi eset adódik, amelyben a törvény megtar-
tása ellentétes a törvényhozó szándékával. Á m d e bármely törvényhozó szándéka elő-
ször és legfőképpen a közjóra irányul; másodszor pedig az igazságosság és erény rend-
jére, amelynek alapján a közjó megőrizhető és elérhető. Ha tehát a törvényhozó olyan
parancsokat ad, amik magát a közjó megőrzését vagy az. igazságosság és erény rendjét
tartalmazzák, az ilyen törvények a törvényhozó szándékával megegyeznek, ezért nem
adható alóluk felmentés. Ha tehát olyan parancsot adnának olyan közösségben, h o g y
senki se pusztítsa el az államot, és ne árulja el a hazát az ellenségnek, vagy hogy senki se
tegyen semmit se igazságtalanul vagy rosszul, az ilyen parancsok alól nem lehetne fel-
mentést adni. De ha valamilyen más parancsokat adnának, amik valamilyen sajátos
módokat határoznak meg, az ilyen parancsok alól adható felmentés, amennyiben ezek-
nek bizonyos esetekben való meg nem tartása által nem sérülnének a törvényhozó szán-
dékát tartalmazó elsődleges parancsok. Ha például a haza védelmében valamely város-
ban elrendelnék, hogy felváltva virrasszanak az ostromlott város védelme végett, ez alól
felmenthetők egyesek, ha ebből az államnak nagyobb haszna származik.
Á m d e a Tízparancsolat parancsai magának a törvényhozónak, vagyis Istennek a
szándékát tartalmazzák. Az első tábla parancsai ugyanis, amik Istenre irányítanak, ma-
gára a közjóra és a végső jóra, vagyis Istenre irányuló rendet tartalmazzák; a második
tábla parancsolatai pedig az emberek között fenntartandó igazságosság rendjét, hogy
tudniillik senkit se érjen jogtalanság, és mindenki kapja meg a magáét, ugyanis ebben
az értelemben kell érteni a Tízparancsolat parancsait. Ezért a Tízparancsolat parancsai
alól egyáltalán nem adható felmentés.
487 1134, b, 29-30.

4 8 8 Q 9 6 , a 6; q 97, a 4.
4 8 9 1134, b, 29-30.
C . KÉRDÉS: A RÉGI T Ö R V É N Y IÍRKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 91
A j első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Filozófus nem úgy beszél a ter-
mészetjogról, ahogy az magát az igazságosság rendjét tartalmazza: az ugyanis, hogy
„az igazságosságot mindig fenn kell tartani", sohasem tartalmaz semmilyen tökéletlen-
séget. Hanem ő az igazságosság fenntartásának konkrét módjairól beszél, amik bizo-
nyos konkrét esetben fogyatékosak lehetnek.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy „Isten hűséges marad", ahogy a
2Tim 2 [ 13] mondja. Megtagadná azonban önmagát, ha a saját igazságosságának rend-
jét elvetné, mivel ő maga az igazságosság. Ezért Isten olyan felmentést n e m adhat, hogy
az embereknek szabad legyen rendetlenül viszonyulni Istenhez, vagy nem alávetni ma-
gukat az igazságosság rendjének, még az emberek egymás közötti viszonyait szabályo-
zó dolgokban is.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberölést annyiban tiltja a
Tízparancsolat, amennyiben jogtalanságot tartalmaz: így ugyanis a parancsolat magát
az igazságosság lényegét tartalmazza. Ámde az emberi törvény nem engedheti meg,
hogy szabad legyen az embert jogtalanul megölni. De a gonosztevőket vagy a haza el-
lenségeit megölni nem jogtalanság. Ezért ez nem áll ellentétben a Tízparancsolat paran-
csával, és az ilyen elvétele az életnek nem olyan emberölés, amit a Tízparancsolat pa-
rancsa tilt, ahogy Augustinus m o n d j a (De lib. arb. I.) [4. fej.]49". - Hasonlóképpen, ha
valakitől elveszik azt, ami az övé, ha jogos, hogy elvegyék tőle, ez nem lopás vagy rab-
lás, amit a Tízparancsolat parancsa tilt.
Ezért, amikor Izrael fiai Isten parancsára elvitték az egyiptomiaktól zsákmányolt
holmikat 491 , nem követtek el lopást, mivel ez Isten ítélete folytán nekik járt. - Ugyanígy
Ábrahám sem bűnös emberölésbe egyezett bele, amikor hajlandó volt fia megölésére 492 ,
mivel köteles volt arra Isten parancsa folytán, aki az élet és halál Ura. Ugyanis Isten ma-
ga szabja ki minden (igaz és bűnös) ember büntetéseként a halált az ősszülő bűne miatt,
és ha ennek végrehajtója isteni felhatalmazás alapján az ember, az n e m lesz gyilkos,
mint ahogy Isten sem az. - Ugyanígy a parázna nővel, illetve házasságtörő asszonnyal
közösülő Ozeás 493 sem parázna, és nem házasságtörő, mert olyan nővel közösült, aki is-
teni parancs alapján az övé volt; Isten ugyanis a házasság intézményének alapítója.
így tehát a Tízparancsolat parancsai az általuk tartalmazott igazságosság szempont-
jából változhatatlanok. De az egyedi cselekedetekre való alkalmazás, tudniillik, hogy ez
vagy az emberölés, lopás vagy házasságtörés-e, változhat: némelykor egyedül isteni fel-
hatalmazással (olyan dolgokban, amiket egyedül Isten alapított, például a házasságban
és más hasonlókban), máskor emberi felhatalmazással is (olyan dolgokban, amik embe-
ri joghatóság alá tartoznak). Ilyen esetben ugyanis az emberek Istent helyettesítik, de
nem mindenre vonatkozóan.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az idézett gondolat inkább értel-
mezése volt a törvénynek, mint felmentés. Nem tartjuk ugyanis a szombat megsértőjé-
nek azt, aki olyat tesz, ami az emberek üdvösségéhez szükséges, ahogy ezt az Úr igazol-
j a (Mt 12) [3. skk.].
4 9 0 PL 32, 1226.
491 2 M ó z 12,35 sk.
4 9 2 1 Móz 22.
4 9 3 Ó z 1,2 sk.
9. SZAKASZ. - V A J O N A Z ERÉNY KÖVETÉSÉNEK M Ó D J A A T Ö R V É N Y

PARANCSÁNAK TÁRGYÁT KÉPEZI-E?
A kilencedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az erény követésének
módja a törvény parancsának tárgyát képezi.
1. Az erény követésének módja ugyanis, hogy valaki azt, ami igazságos, igazságo-
san, a lelkierősséget igénylő dolgokat pedig bátran vigye végbe, és ugyanígy művelje a
többi erényeket is. Á m d e az 5Móz 16 [20] megparancsolja: „Igazságosan vidd véghez,
ami igazságos." Tehát az erény követésének módja parancs tárgyát képezi.
2. Ezenkívül, az képezi leginkább parancs tárgyát, ami a törvényhozó szándéka. Ám-
de a törvényhozó szándéka leginkább arra irányul, hogy az embereket erényesekké te-
gye. Ámde az erényes e m b e r sajátossága, hogy erényesen cselekszik, ahogy a Filozófus
mondja (Ethic. II.) [1. fej.] 4 '' 4 . Tehát az erény követésének m ó d j a parancs tárgyát képezi.
3. Ezenkívül, az tűnik sajátosan az erény követési módjának, hogy valaki önként és
élvezetesen cselekedjen. Á m d e ez az isteni törvény parancsának tárgya. A Zsolt 100 [2]
ugyanis ezt mondja: „Örömmel szolgáljatok az Úrnak!" A 2 K o r 9 [7[-ben pedig ez áll:
„Mindenki ... ne szomorúan vagy kényszerűségből adjon, mert Isten a vidám adakozót
szereti." Ehhez a Glossza 4 '' 5 ezt a magyarázatot fűzi: „Bármi jót teszel, vidáman tedd, és
akkor helyesen cselekszel." Tehát az erény követésének m ó d j a parancs tárgyát képezi.
Ezzel szemben csakis az képes olyan módon cselekedni, ahogy az erényes ember cse-
lekszik, aki az erény készségével rendelkezik, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. II.) [3.
fej.] 4% (Ethic. V.) [10. fej.] 4 " 1 . Ámde mindaz, aki megszegi a törvény parancsát, bünte-
tést érdemel. Az következne tehát, hogy aki nem rendelkezik az erény készségével, bár-
mit tesz, büntetést érdemel. Ez azonban ellentétes a törvény szándékával, amely az em-
bert jó cselekedetekre akarja szoktatni, erényre vezetni. Tehát az erény követésének
m ó d j a nincs megparancsolva.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény parancsának kényszerítő ereje van.
amint fentebb4"* mondottuk. Az képezi tehát közvetlenül a törvény parancsának tárgyát,
amire a törvény kényszerít. A törvény pedig a büntetéstől való félelemmel kényszerít,
ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. X.) [10. fej.]™, ugyanis sajátosan az esik a törvény
parancsa alá, amire a törvény büntetése vonatkozik. Á m d e a büntetés kiszabásához
másként viszonyul az isteni és az emberi törvény. A törvény által kiszabott büntetés
ugyanis csak arra vonatkozik, amiről a törvényhozó ítélni képes, mivel a törvény ítélet
alapján büntet. Ámde az ember az emberi törvény alkotója, csakis a külső cselekedetek-
ről képes ítéletet alkotni, 5 '*' mivel „az ember a külsőt látja", ahogy az 1 Sám 16 [7] mond-
ja. De Isten, az isteni törvény szerzője képes megítélni a belső akarati változásokat; a
Zsolt 7 [ 10] szerint: „Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója."
Ennek alapján tehát azt kell mondanunk, hogy az erény követésének módját bizo-
nyos szempontból figyelembe veszi mind az isteni, mind az emberi törvény; bizonyos
szempontból csak az isteni törvény veszi figyelembe, az emberi törvény nem; és bizo-
nyos szempontból egyik sem parancsolja. Az erény követésének módja pedig háromban
4 9 4 1103, b, 3-6.
4 9 5 R e n d e s Glossza a Z s o l t 92,4-hez: PL 113, 1000 D; a 2Kor 9 , 7 - h e z : P L 114, 564 B. L o m b a r d u s
Glosszája a 2Kor 9 , 7 - h e z : P L 1 9 2 , 6 3 B.
4 9 6 1105, a, 17-21.
4 9 7 1135, b, 24.
4 9 8 Q 90, a 3, ad 2.
4 9 9 1179, b, 11-18; 1180, a, 3 - 5 ; 21-22.
5 0 0 V ö . q 91, a 4.
áll, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. II.) [3. fej.]51". Először, hogy valaki tudatosan cse-
lekedjen. Ezt megítéli mind az. isteni, mind az emberi törvény. Amit ugyanis valaki tu-
datlanul cselekszik, azt esetlegesen teszi.5"2 Ezért a tudatlanság alapján egyes cselekede-
tekért büntetés, másokért bocsánat jár, mind az emberi, mind az isteni törvény szerint.
Másodszor, hogy valaki „akarva, illetve választva és valamiért választva" cseleked-
jen, ami két belső actust foglal magában: az akarás és a szándékolás actusát, amikről
fentebb 5 " 1 szóltunk. E kettőről nem ítél az. emberi törvény, hanem kizárólag az isteni tör-
vény. A z emberi törvény ugyanis nem bünteti azt, aki gyilkolni akar és nem gyilkol, de
bünteti az isteni törvény; Mt 5 [22] szerint: „Aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre."
Harmadszor, hogy valaki „szilárdan, változhatatlanul birtokolja az erényt, és így
cselekedjen ". Ez a szilárdság sajátosan a készséghez tartozik, ezért a harmadik követel-
mény azt jelenti, hogy valaki készségben gyökerezve cselekedjen. Ebből a szempontból
az erény követésének módja nem képezi tárgyát sem az. emberi, sem az isteni törvény
parancsának. Ugyanis sem Isten, sem ember nem bünteti törvényszegésért azt, aki
megadja a kellő tiszteletet a szüleinek, de híjával van a kegyelet készségének.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az igazságosság actusával kap-
csolatban parancsolt cselekvési mód az, hogy valami a jogrend szerint menjen végbe, és
nem az, hogy az igazságosság készségéből jöjjön létre.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvényhozó szándéka kettős. Az
egyik, amire a törvény parancsaival el akar vezetni: ez az erény. A másik, amiről paran-
csot akar adni: ez az, ami erényre vezet, illetve erényre hangol: ez az erényes cselekedet.
Nem ugyanaz ugyanis a parancs célja, és a parancs tárgya, ahogy más dolgokban is más
a cél, és más a célra vezető eszköz.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk: isteni parancs tárgya, hogy az erényes
cselekedet szomorúság nélkül menjen végbe, mivel mindaz, aki szomorúan cselekszik,
kelletlenül cselekszik, nem akarva. De az, hogy az erényes cselekedet élvezetesen,
vagyis örömmel, illetve vígan menjen végbe, bizonyos szempontból parancs tárgya, bi-
zonyos szempontból nem. Parancs tárgya, amennyiben az Isten és a felebarát iránti sze-
retetből következik (amely utóbbi parancs tárgya), mivel a szeretet az élvezet oka. De
nem képezi parancs tárgyát abból a szempontból, ahogy az élvezet a készséget követi,
ugyanis „a cselekvés élvezése a kialakult készség jele", a h o g y a Filozófus m o n d j a
(Ethic. II.) [2. fej.]51". Valamely cselekedet élvezetes lehet ugyanis vagy a célja, vagy a
készségből eredő megfelelősége miatt.
10. S Z A K A S Z . - V A J O N A SZERETET M Ó D J A ISTENI P A R A N C S T Á R G Y Á T

KÉPEZI-E?
A tizedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a szeretet módja isteni pa-
rancs tárgyát képezi.
1. Mt 19 [ 17] ugyanis ezt mondja: „IIa el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a pa-
rancsolatokat!" Ebből látható, hogy a parancsolatok megtartása elégséges az örök életre
való eljutáshoz. Ámde a jócselekedetek nein elégségesek az örök életre való eljutáshoz;
csakis akkor elegendők, ha szeretetből jönnek létre. Az lKor 13 [3] ugyanis ezt mondja:
„Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul,
501 1105, a, 31-b, 5.

502 V ö . q 7 6 , a 1.
503 Q 8 , q 12.
504 1104 b, 3-9.
ha szeretet nincs bennem, mit s e m használ nekem." Tehát a szeretet m ó d j a parancs tár-
gyát képezi.
2. Ezenkívül, a szeretet m ó d j á h o z sajátosan hozzátartozik, hogy minden Isten miatt
jöjjön létre. Á m d e ez parancs tárgyát képezi: az Apostol ugyanis ezt m o n d j a ( l K o r 10)
[31]: „Tegyetek mindent Isten dicsőségére." Tehát a szeretet módja parancs tárgyát ké-
pezi.
3. Ezenkívül, ha a szeretet m ó d j a nem képezi parancs tárgyát, a törvény parancsait az
is teljesítheti, akinek nincs szeretete. De ami szeretet nélkül létrejöhet, kegyelem nélkül
is létrejöhet, mivel a kegyelem mindig össze van kapcsolva a szeretettel. Tehát a tör-
vény parancsai kegyelem nélkül teljesíthetők. Á m d e ez pelagiánus tévedés, amint erre
Augustinus rámutat (De haeresibus) [88]505. Tehát a szeretet módja parancs tárgyát ké-
pezi.
Ezzel szemben áll, hogy mindaz, aki nem tartja meg a parancsot, 5 "" halálos bűnt követ
el. Ha tehát a szeretet módja parancs tárgyát képezi, az következik, hogy mindaz, aki
valamit nem szeretetből tesz, halálos bűnt követ el. Ám mindaz, aki nem rendelkezik
szeretettel, nem cselekszik szeretetből. Az következik tehát, hogy mindaz, akinek nincs
szeretete, minden cselekedetével halálos bűnt követ el, bármilyen nemű jócselekedet is
az. Ami nem megfelelő állítás.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy ezzel kapcsolatban ellentétes vélemények vol-
tak.5"7 Egyesek ugyanis azt állították, hogy a szeretet módja abszolút értelemben parancs
tárgyát képezi, és nem lehetetlen ezt a parancsot megtartani annak, akinek nincs szerete-
te, mivel ráhangolhatja magát a szeretetre, amelyet Isten megad a léleknek. Az sem kö-
vetkezik. hogy akinek nincs szeretete, minden cselekedetével halálos bűnt követ el, bár-
milyen nemű jócselekedet is az, mivel az, hogy szeretetből kell cselekednünk, állító
parancs, és nem mindenkorra kötelez, hanem csak arra az időre, a m i k o r valakinek sze-
retete van.5"* - Mások pedig azon a véleményen voltak, hogy a szeretet módja egyáltalán
nem képezi parancs tárgyát.
Mindkét véleményben van valami igazság. A szeretet actusát ugyanis kétféleképpen
lehet vizsgálni. Egyik módon, ahogy önmagában bizonyos actus. Ily módon parancs
tárgyát képezi az, amit erről Isten sajátosan előír: „Szeresd Uradat, Istenedet"''", és
„szeresd felebarátodat"5l". Ezt illetően az első vélemény képviselői igazat mondtak.
Nem lehetetlen ugyanis ezt a parancsot megtartani, aminek a szeretet actusa a tárgya,
mivel az ember ráhangolhatja m a g á t a szeretetre, és amikor birtokolja, képes élni vele.
A szeretet actusa másik módon úgy vizsgálható, mint más erények actusainak módja,
vagyis ahogy más erények actusai a szeretetre irányulnak, ami a p a r a n c s célja, ahogy az
ITim 1 [5] mondja. 5 " Fentebb 512 ugyanis mondottuk, hogy a cél szándékolása a célra
irányuló actus lényegadó módja. Ebben az értelemben igaz, hogy a szeretet módja nem
képezi parancs tárgyát, amit a második vélemény képviselői mondtak. Ez annyit jelent,
hogy ebben a parancsban: „tiszteld atyádat", nem foglaltatik benne, h o g y az atyát szere-
tetből kell tisztelni, hanem csak az, hogy az atyát tisztelni kell. 5 " Ezért aki tiszteli atyját,
5 0 5 PL 4 2 , 4 7 - 4 8 .
5 0 6 Vö. q 88, a 1. A z követ el halálos b ű m , aki úgy szeg m e g valamely p a r a n c s o t , hogy a törvénysze-
gés természeténél fogva h e l y r e h o z h a t a t l a n , vagyis aki a cél ellen vét.
507 Lásd A l b e r t u s M a g n u s : Sem. III. dist. 36, a 6 ( A . Borgnel, XXVIII. kötél. 6 7 7 . o.)
5 0 8 V ö . q 88, a l , a d 2 .
5 0 9 5Móz 6,5.
5 1 0 3 M ó z 19,18. V ö . Ml 22,39.
511 Vö. q 99, a 1, ad 2; II-II. q 23, a 4 , ad 3: q 44, a 1.
512 Q 12, a 1, ad 3: a 4, ad 3.
5 1 3 Vö. DS 817.
C . KÉRDÉS: A RÉGI TÖRVÉNY IÍRKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 95
jóllehet nincs iránta szeretettel, nem válik e parancs megszegőjévé, noha megszegi a
szeretet actusáról adott parancsot, és ezért büntetést érdemel.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y az Úr nem azt mondta, hogy „ha
el akarsz jutni az örök életre, tarts meg egy parancsolatot", hanem: „tartsd meg az ösz-
szes parancsolatokat", amelyek között ott van az Isten és a felebarát szeretetére vonat-
kozó parancsolat is.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a szeretet parancsa magában fog-
lalja, hogy Istent teljes szívből kell szeretni, és e h h e z tartozik, hogy minden Istenre le-
gyen vonatkoztatva. 514 Ezért a szeretet parancsolatát az ember csak akkor teljesítheti, ha
egyszersmind mindent Istenre vonatkoztat. így tehát, aki tiszteli a szüleit, tartozik sze-
retetből tisztelni őket; nem a „tiszteld a szüléidét" parancs erejének folytán, hanem a
„szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből" parancs értelmében. 515 S mivel ez a két
állító parancs nem kötelez mindenkorra, kötelezhetnek különböző időpontokra. így elő-
fordulhat, hogy aki a szülők tiszteletéről adott parancsolatot teljesíti, akkor nem szegi
meg a szeretet m ó d j á n a k mulasztásával kapcsolatos parancsolatot.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény összes parancsolatait az
ember csakis akkor tudja megtartani, ha a szeretet parancsolatát megtartja, ami kegye-
lem nélkül nem lehetséges. 51 " Ezért lehetetlen, amit Pelagius mond, hogy az ember a tör
vényt kegyelem nélkül is teljesítheti.
11. SZAKASZ. - VAJON M E G F E L E L Ő E N V A N N A K - E M E G K Ü L Ö N B Ö Z T E T V E

A T Ö R V É N Y N E K A T Í Z P A R A N C S O L A T O N KÍVÜLI E R K Ö L C S I
PARANCSOLATAI?
A tizenegyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvénynek a Tíz-
parancsolaton kívüli erkölcsi parancsolatai helytelenül vannak megkülönböztetve.
1. Az Úr ugyanis ezt mondja: „A szeretet két parancsától függ az egész törvény és a
próféták." 517 Á m d e a Tízparancsolat tíz parancsa ezt a két parancsolatot fejti ki. Tehát
nem kell más erkölcsi parancsolatoknak lenniük.
2. Ezenkívül, az erkölcsi parancsolatok az ítélkezési és ceremoniális parancsola-
toktól különböznek, amint mondottuk. 51 * Ámde az egyetemes erkölcsi parancsolatok
konkrét meghatározásai az ítélkezési és ceremoniális parancsolatokhoz tartoznak, az
egyetemes erkölcsi parancsolatok pedig a Tízparancsolatban benne foglaltatnak, vagy a
Tízparancsolat feltételezi azokat, amint mondottuk." 1 " Tehát a Tízparancsolaton kívül
helytelenül különböztetnek meg más erkölcsi parancsolatokat.
3. Ezenkívül, az erkölcsi parancsolatok az összes erények actusaival kapcsolatosak,
ahogy fentebb'' 2 " mondottuk. Ahogy tehát a törvényben vannak a Tízparancsolaton kí-
vüli erkölcsi parancsolatok, amik az imádáshoz, szabadlelkűséghez, irgalmassághoz és
tisztasághoz tartoznak, ugyanúgy kellenének más parancsolatok is, amik más erények-
kel, például a lelkierősséggel, a józansággal és más hasonlókkal kapcsolatosak. Ilyene-
ket viszont nem találunk. Tehát helytelenül vannak megkülönböztetve a többi erkölcsi
parancsolatok a Tízparancsolaton kívül.
514 Vö. q 88, a l , a d 2 .

515 5 M ó z 6,5.
516 Vö. q 109, a 4 .
517 Vulgata: „E két parancstól f ü g g az e g é s z törvény és a p r ó f é t á k . "
518 Q 99, a 3, skk.
519 A3.
520 A 2.
Ezzel szemben áll, amit a Zsolt 19 [8] m o n d : „Az Úr törvénye makulátlan, m a g á h o z

fordítja a lelkeket. 1 Á m d e a Tízparancsolathoz hozzáadott más erkölcsi parancsolatok
is megőrzik a bűnszennytől az embert és a lelkét Istenhez fordítják. Tehát a törvénynek
más erkölcsi parancsolatokat is kellett tartalmaznia.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az ítélkezési és ceremoniális parancsolatok ki-
zárólag a tételes megfogalmazásuknál f o g v a rendelkeznek kötelező erővel, mivel úgy
tűnik, hogy a megfogalmazásuk előtt m i n d e g y volt. hogy így vagy úgy lesznek m e g f o -
galmazva, amint a mondottakból 5 ' 1 kitűnik. D e az erkölcsi parancsolatok magának a ter-
mészetes észnek követelménye folytán köteleznek, még akkor is, ha sohasem lettek vol-
na törvényileg megfogalmazva. Ámde e z e k n e k hármas fokozatuk van. Ugyanis egyes
erkölcsi parancsolatok teljesen biztosak és annyira kézenfekvőek, hogy nem is szorul-
nak megfogalmazásra, mint az Isten és a felebarát szeretetét előíró parancsolatok és más
hasonlók, ahogy fentebb 522 mondottuk. Ezek mintegy céljai a parancsolatoknak, ezért
bennük az ész ítélete alapján senki sem tévedhet. Más erkölcsi parancsolatok határozot-
tabbak, konkrétabbak; ezek mivoltát bárki könnyen felismerheti, még akkor is, ha tanu-
latlan. Mégis, mivel kisszámú esetben előfordul, hogy az emberi ítélet eltorzul, az ilyen
parancsolatok megfogalmazást igényelnek, és ezek a Tízparancsolat parancsai. Olyan
parancsolatok is vannak, amiknek mivolta nem kézenfekvő bárkinek a számára, lianem
csak a bölcsek előtt nyilvánvaló: ezek a Tízparancsolathoz hozzáadott erkölcsi paran-
csok, amiket isten a népnek Mózes és Aron által adott.
De mivel a nyilvánvaló dolgok a megismerési elvei a nem nyilvánvalóknak, a Tíz-
parancsolathoz hozzáadott más erkölcsi parancsok visszavezethetők a Tízparancsolat
parancsaira, az egyes parancsolatokhoz, való hozzárendelés által. Ugyanis a Tízparan-
csolat első parancsa tiltja az idegen istenek tiszteletét, amelyhez hozzáadódnak m á s pa-
rancsok, amelyek tiltják a bálványimádásra irányuló dolgokat, ahogy ezt az 5 M ó z 18
[ 10 sk]-ban olvassuk: „Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy
tűzön menjen át, aki jövendölésre, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra
adja magát, aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz." -
A második parancsolat tiltja a hamis esküt. Ehhez társul a káromkodás tilalma (3Móz
24) [15 sk. ] és a hamis tanítás tiltása ( 5 M ó z 13). - A harmadik parancsolathoz adódik
minden ceremoniális parancs. - A szülők tiszteletéről szóló negyedik parancsolathoz
társul az öregek tiszteletét előíró parancs; a 3 M ó z 19 [32] szerint: „Becsüld m e g az ősz
fejet, add meg a tiszteletet az öreg személyének." Továbbá a feljebbvalók tiszteletére
késztető, és a társadalmilag egyenlő vagy alacsonyabb személyeknek nyújtandó jótéte-
ményeket előíró parancsok is ehhez járulnak. - Az emberölést tiltó ötödik parancsolat-
hoz társul a gyűlöletnek és a felebarát elleni bármely erőszaknak a tilalma: ..ne táplálj
szívedben gyűlöletet testvéred iránt" ( 3 M ó z 19) [17], „ne törj embertársad vérére"
(3Móz 19) [ 16]. - A házasságtörést tiltó hatodik parancsolathoz hozzáadódik a parázna-
ság tilalma: „Izrael leányai között ne legyen, aki eladja magát, s Izrael fiai között se, aki
kéjelgésnek él" (5Móz 23) [18], továbbá a természet elleni bűn tiltása: „Ne hálj férfival,
... ne hálj együtt semmiféle állattal..." ( 3 M ó z 18) [22 sk.]. - A lopás tiltásáról szóló he-
tedik parancsolathoz kapcsolódik az u z s o r a tilalma: „Testvérednek ne adj kamatra"
(5Móz 23) [20], valamint a csalás tiltása: „Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehe-
zebb és egy könnyebb", és általában mindaz, ami a rágalom és a rablás tilalmához tarto-
zik. - A hamis tanúzás tiltásáról szóló nyolcadik parancsolathoz adódik a hamis ítélet ti-
lalma: „Ne kövesd a többséget a gonoszságban... úgy, hogy eltérsz az igazságtól."
(2Móz 23) [2], továbbá a hazugság tiltása: „menekülj a hazugságtól" (uo., 7. vers), és
521 Q 9 9 , a 3 skk.
5 2 2 A 3, a 4, ad 1.
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N Y I Í R K Ö L C S I P A R A N C S O L A T A I R Ó L 97
a becsületsértés tilalma: „Ne légy gyanúsító és besúgó a n é p között." A két utolsó pa-
rancsolathoz nem járul semmi más, mivel általuk minden rossz vágy meg van tiltva.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Tízparancsolat parancsai Isten
és a felebarát szeretetére irányulnak kötelező jelleggel, a többi parancsok p e d i g ugyan-
erre rejtettebb jelleggel.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ítélkezési és ceremoniális pa-
rancsok a tételes megfogalmazásuk erejénél fogva határozzák meg konkrét módon a
Tízparancsolat parancsait, de nem a természeti ösztön alapján, mint a Tízparancsolat-
h o z j á r u l ó erkölcsi parancsok.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény parancsai a közjóra irá-
nyulnak, amint f e n t e b b " ' mondottuk. Mivel pedig a másik emberhez való viszonyt ren-
dező erények közvetlenül a közjóhoz tartoznak, és hasonlóképpen a tisztaság erénye is
(amennyiben a nemzési actus a faj közjavát szolgálja), ezekről az erényekről közvetle-
nül adottak a Tízparancsolat parancsai és azokhoz járuló parancsok is. A lelkierősség
erényéről pedig a közjó érdekében vállalt háborúban a katonák lelkesítésére a vezérek-
nek kell előterjeszteniük a parancsot; az 5Móz 20 [3] ezt a parancsot adja a papnak: „Ne
féljetek! Ne csüggedjen a szívetek!" Hasonlóképpen a torkosság actusának tiltása az
atyai intelem feladata, mivel ez a bűn a család javával ellentétes. Ezért m o n d j a az 5Móz
21 [20] a szülők ajkára adva: „A mi fiunk ... nem hallgat szavunkra, mértéktelenül
eszik, iszik és a paráznaságnak hódol."
12. SZAKASZ. - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y E R K Ö L C S I P A R A N C S A I

MEGIGAZULTTÁ TESZNEK-E?"4
A tizenkettedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény erkölcsi
parancsai megigazulttá tesznek.
1. Az Apostol ugyanis ezt mondja ( R ó m 2) [13]: „Mert Isten szemében a törvénynek
nem a hallgatói válnak igazzá, hanem a megtartói igazulnak meg." Ámde a törvény
megtartóinak azokat nevezzük, akik teljesítik a törvény parancsait. Tehát a törvény
megtartott parancsai megigazulttá tettek.
2. Ezenkívül, 3 M ó z 18 [5] szerint az Úr ezt mondja: „Tartsátok meg törvényeimet és
parancsaimat; aki megtartja azokat, élni fog." Ámde az e m b e r lelki életét a megigazult-
ság adja. Tehát a törvény megtartott parancsai megigazulttá tettek.
3. Ezenkívül, az isteni törvény hatékonyabb, mint az e m b e r i törvény. Á m d e az embe-
ri törvény megigazulttá tesz: van ugyanis bizonyos igazságosság a törvény parancsai-
nak megtartásában. Tehát a törvény parancsai megigazulttá tettek.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (2Kor 3) [6]: „A betű öl." Ez Augustinus
szerint (De Spiritu et littera) [ 14. fej.]" 5 az erkölcsi parancsokról is értendő. Tehát az er-
kölcsi parancsok nem tesznek megigazulttá.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy amint egészségesnek elsődlegesen és sajátosan
azt nevezzük, aki egészséggel rendelkezik, másodlagosan pedig azt, ami jelzi vagy
fenntartja az egészséget, ugyanúgy megigazulásnak elsődlegesen és sajátosan magát a
megigazulás létrehozását nevezzük, másodlagosan és mintegy nem-sajátosan megiga-
zulásnak nevezhető a megigazulás jelzése vagy az arra való ráhangolás. E két utóbbi
módon nyilvánvaló, hogy a törvény parancsai megigazulttá tettek, amennyiben az em-
523 Q 90, a 2.
524 D S 793.
525 P L 4 4 , 215.
98 SUMMA THEOLOGIAE / PRIMA S E C U N D A F .
bereket Krisztus megigazulná tevő kegyelmére hangolták, amelyet jeleztek is, mivel
„ a n n a k a népnek az élete is prófétai és Krisztust jelző volt", ahogy Augustinus mondja
(Contra Faustum) [XXII, 24. fej.]" 6 .
D e ha a sajátos értelemben vett megigazulásról beszélünk, úgy azt kell megfontol-
nunk, hogy a megigazulás vehető készségszerűén és actuálisan. Ennek megfelelően
megigazulásról kétféle értelemben beszélünk. Egyik módon úgy, hogy a megigazulás
készségét elnyerő e m b e r igazzá válik. Másik módon pedig úgy, ahogy a megigazulás
cselekedeteit műveli, és ebben az értelemben a megigazulás semmi más, mint az igazsá-
g o s s á g megvalósulása. Az igazságosság pedig, mint a többi erények, szerzett és belénk
öntött lehet, ahogy a fentebb" 7 mondottakból kitűnik. A szerzett igazságosságot csele-
kedetek okozzák, de a belénk öntött igazságosságot m a g a Isten okozza az ő kegyelmé-
vel.52* Ez az igazi igazságosság, amelyről most beszélünk, amelynek révén valaki igaz-
nak mondható Istennél; a Róm 4 [2] szerint: „Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult
v o l n a meg, akkor volna dicsekedni valója, csak nem Isten előtt." Ezt az igazságosságot
tehát az erkölcsi parancsok okozni n e m voltak képesek, amik az emberi cselekedetekkel
kapcsolatosak. E n n e k megfelelően az erkölcsi parancsok nem voltak képesek megiga-
zulná tenni igazságosság okozásával.
Ha pedig megigazuláson az igazságosság megvalósulását értjük, úgy a törvény min-
den parancsa megigazulná tett, de különféle módon. A ceremoniális parancsok termé-
szetüknél fogva tartalmazták ugyan az egyetemes értelemben vett igazságosságot,
ugyanis Isten tiszteletére irányultak, d e sajátos értelemben már nem természetüknél
f o g v a , hanem csak az isteni törvény konkretizálása folytán tartalmazták azt. Ezért az
ilyen parancsokról azt mondhatjuk, h o g y kizárólag a megtartóik áhítata és engedelmes-
sége folytán tettek megigazulná. - A z erkölcsi és az ítélkezési parancsok pedig azt, ami
természeténél fogva igazságos, vagy egyetemes, vagy sajátos értelemben tartalmazták.
D e az erkölcsi parancsok azt foglalták magukban, ami természeténél fogva igazságos az
egyetemes értelemben vett igazságosság szerint, ami „minden erény", a h o g y a Filozó-
f u s mondja (Ethic. V.) [3. fej.]52". A z ítélkezési parancsok pedig a sajátos igazságosság-
h o z tartoznak, ami az emberek közötti szerződésekkel kapcsolatos. 51 "
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az Apostol ott a megigazulást az
igazságosság megvalósulásának értelmében veszi.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény parancsait megtartó em-
berről azért mondható, hogy élni fog, mivel nem részesül a halálos büntetésben, amit a
törvény a megszegőivel szemben kilátásba helyezett. Ebben az értelemben hivatkozik
erre az Apostol (Gal 3) [ 12],
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény parancsai szer-
zett igazságossággal tesznek megigazulná, de jelenleg nem erről, hanem az Isten előtti
igazságosságról tárgyalunk.
526 PL 42,417.
5 2 7 Q 6 3 , a 4.
5 2 8 Vö, q 113, a 8.
529 1129, b, 30-31.
5 3 0 Vö. 11-11, q 122, a l , a d 2 .
CL. KÉRDÉS: A CEREMONIÁLIS PARANCSOKRÓL Ö N M A G U K B A N 99
Cl. KÉRDÉS
A CEREMONIÁLIS PARANCSOKRÓL ÖNMAGUKBAN
- négy szakaszban
Ezt követően a ceremoniális parancsokról kell tárgyalnunk. Először ö n m a g u k b a n , má-

sodszor az okukról, harmadszor az időtartalmukról.
Az első kérdéskörrel kapcsolatban n é g y kérdést teszünk fel:
Először: Mi a ceremoniális parancsok értelme?

Másodszor: Vajon jeltermészetűek-e?
Harmadszor: Vajon többnek kellett-e lennie?
Negyedszer: A felosztásukról.
1. S Z A K A S Z . - V A J O N A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K É R T E L M E A B B A N
ÁLL-E, H O G Y AZ ISTEN T I S Z T E L E T É H E Z T A R T O Z N A K ?
Az első problémát így közelítjük meg: ú g y látszik, hogy a ceremoniális parancsok értel-
me nem abban áll, hogy az Isten tiszteletéhez tartoznak.
1. A régi törvényben ugyanis a zsidók bizonyos parancsokat kaptak ételektől való
tartózkodásról (3 Móz 11), bizonyos öltözékektől való tartózkodásról: „Ne h o r d j maga-
don két színből szőtt ruhát." (3Móz 19) [ 19] Kaptak továbbá ilyen parancsot is: „Köntö-
sük csücskeire csináljanak bojtokat." ( 4 M ó z 15) [38] Á m d e ezek nem erkölcsi paran-
csok, mivel nem maradnak fenn az új törvényben. Nem is ítélkezési parancsok, mivel
nem vonatkoznak az emberek közötti ítélethozatalra. Tehát ceremoniális parancsok.
Ámde úgy tűnik, hogy semmi közük Isten tiszteletéhez. Tehát a ceremoniális parancsok
értelme nem abban áll, hogy az Isten tiszteletéhez tartoznak.
2. Ezenkívül, egyesek" 1 azt mondják, hogy ceremoniális parancsoknak azokat neve-
zik, amik az ünnepekkel kapcsolatosak (mintha a nevük a 'ereus' = ' g y e r t y a ' szóból
származna, minthogy az ünnepek alkalmából gyertyát gyújtanak). De Isten tiszteletéhez
sok más tartozik az ünnepeken kívül. T e h á t nem tűnik úgy, hogy azért beszélnénk cere-
moniális parancsokról, mivel azok az Isten tiszteletéhez tartoznak.
3. Ezenkívül, egyesek szerint a ceremoniális parancsok az üdvösség normái, illetve
szabályai, ugyanis a 'chaire' görögül annyit jelent: légy üdvözölve, élj boldogul. De a
törvény minden parancsa az üdvösség szabálya, nemcsak az, ami Isten tiszteletéhez tar-
tozik. Tehát nem csak azokat a parancsokat nevezzük ceremoniálisoknak, a m i k Isten
tiszteletéhez tartoznak.
4. Ezenkívül, Rabbi Moyses szerint [Doct. perplex., III, 28. fej.] ceremoniális paran-
csoknak azokat nevezzük, amiknek az értelme nem kézenfekvő. Ámde sok mindennek
kézenfekvő az értelme, ami Isten tiszteletéhez tartozik: mint a szombat megtartása" 2 ,
Húsvét ünneplése'", a sátoros ünnep 5 ' 4 , és sok egyéb, amiknek az értelmét megjelöli a
törvény. Tehát nem azok a ceremoniális parancsok, amik Isten tiszteletéhez tartoznak.
531 L á s d Albertus M a g n u s : Sent. IV., dist. I, a 7: Borgnet, XXIX. kötet, 19. o.

532 V ö . 2 M ó z 20, 8-11.
533 V ö . 2 M ó z 12, l l ; 5 M ó z 5 , 12-15.
534 V ö . 3 M ó z 23, 24; Jn 7, 2.
Ezzel szemben áll, amit 2Móz 18 [19 sk.[ mond: „Légy a nép oktatója abban, ami
Istenre vonatkozik, és mutasd meg a népnek a ceremóniákat és az istentisztelet rítusát."
Válaszul azt kell mondanunk, ahogy fentebb 5 ' 5 mondottuk, hogy a ceremoniális
parancsok konkretizálják az erkölcsi parancsolatokat az Istenhez való vonatkozásban,
ahogy az ítélkezési parancsok konkretizálják az erkölcsi parancsokat a felebaráthoz va-
ló vonatkozásban. Á m d e az ember Istenre a megfelelő istentisztelet által irányul. 5 "'
Ezért ceremoniális parancsoknak sajátos értelemben azokat nevezzük, amik Isten tiszte-
letéhez. tartoznak. - Ennek a szónak az értelmét pedig fentebb 5 ' 7 megadtuk, ahol a cere-
moniális parancsokat a többiektől megkülönböztettük.
A ; első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy Isten tiszteletéhez nemcsak az
áldozatok és ehhez hasonlók tartoznak (amik közvetlenül Istenre irányulónak tűnnek),
hanem az Istent tisztelők kellő felkészítése is Isten tiszteletére, ahogy m á s területen is a
célra irányuló m i n d e n n e m ű felkészülés a célról szóló tudomány tárgyát képezi. Ámde
az olyan parancsok, amelyek a törvényben az Istent tisztelőknek a ruháira és ételeire vo-
natkoznak, maguknak az Istent szolgálóknak bizonyos felkészüléséhez tartoznak, hogy
alkalmasak legyenek Isten tiszteletére, ahogy a király szolgái közül is némelyek sajátos
fegyelmi szabályokat követnek, tehát ceremoniális parancsoknak is alá vannak vetve.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a névnek ez a magyarázata nem tű-
nik megfelelőnek, különösen mivel nem sok utalást találunk a törvényben arról, hogy
az ünnepeken gyertyát gyújtsanak, h a n e m a mécsesek tartójába olajat készítettek elő,
ahogy a 3Móz 24 [2]-ből kitűnik. Mindazonáltal elmondható, hogy az ünnepeken mind-
azt, ami az istentisztelethez tartozott, a leggondosabban megtartották, és ennek megfe-
lelően az ünnepek megtartásában az összes ceremoniális parancsok benne foglaltatnak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a névnek ez a magyarázata sem
tűnik nagyon megfelelőnek, mivel a 'ceremónia' szó n e m görög, hanem latin szó. Még-
is mondható, hogy mivel az ember üdvössége Istentől van, különösen azok a parancsok
tűnnek az üdvösség szabályainak, amelyek az embert Istenre irányítják, és így ceremo-
niális parancsoknak azokat nevezzük, amelyek az istentisztelethez tartoznak.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális parancsoknak ez
az értelme bizonyos módon valószínű; nem azért, mivel amiatt mondanánk ezeket cere-
moniális parancsoknak, mert az értelmük nem kézenfekvő, hanem ez egyfajta követ-
kezmény. Mivel az istentiszteletre vonatkozó parancsoknak jeltermészetűeknek kell
lenniük, amint alább 5 ' 8 rámutatunk, az értelmük emiatt n e m annyira nyilvánvaló.
2. S Z A K A S Z . - V A J O N A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K
JELTERMÉSZETŰEK-E?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a ceremoniális parancsok
nem jeltermészetűek.
1. Bármely tudós tanító feladatához tartozik ugyanis, hogy úgy adjon elő, hogy köny-
nyen érthető legyen, ahogy Augustinus mondja (De doctr. Christ. IV.) [8. IO.fej.]5"J. Ez
a törvényhozás alkalmával látszik legszükségesebbnek, mivel a törvény parancsait az
egyszerű nép kapja. Ezért a törvénynek kézenfekvőnek kell lennie, ahogy Isidoras
535 Q 99, a 4.
536 Contr. Gent. III, 1 19.sk.
537 Q 99, a 3.
538 A 2.
539 PL 34,98-99.
C l . KÉRDÉS: A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K R Ó L Ö N M A G U K B A N 101
mondja [Etymol. II, 10. fej.; V, 21. fej.]54". Ha tehát a ceremoniális parancsok valamely
dolog jelzésére lettek adva, úgy tűnik, nem megfelelően adta ezeket a parancsokat Mó-
zes, mert nem magyarázta meg, hogy mit jeleznek.
2. Ezenkívül, azoknak, amiket Isten tiszteletére cselekszünk, a legtisztességesebbek-
nek kell lenniük. Ámde úgy tűnik, hogy más dolgok jelzésére tenni valamit színházi,
illetve költői cselekmény. Egykor 541 ugyanis a színházakban az ott viselt álarcok által
másoknak bizonyos tetteit jelezték. Úgy tűnik tehát, hogy ilyesmit nem szabad isten-
tiszteleti céllal cselekedni. Á m d e a ceremoniális parancsok Isten tiszteletére irányulnak,
amint mondottuk. 542 Tehát a ceremoniális parancsok nem lehetnek jeltermészetüek.
3. Ezenkívül, Augustinus szerint (Enchirid.) [3, 4.fej.] 5 " „Istent leginkább hittel, re-
ménnyel és szeretettel tiszteljük". Ámde a hitről, reményről, szeretetről adott parancsok
nem jeltermészetüek. Tehát a ceremoniális parancsok nem lehetnek jeltermészetüek.
4. Ezenkívül, az Úr ezt m o n d j a (Jn 4) [24]: „Lélek az Isten, és akik Őt imádják, lélek-
ben és igazságban kell imádniuk." Ámde a jel nem maga az igazság, sőt a felosztásban
szemben áll az igazsággal. Tehát az Isten tiszteletére vonatkozó ceremoniális parancsok
nem lehetnek jeltermészetüek.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Kol 2) [ 16 sk]: „Senki se ítélkezzék fölöt-
tetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen
ezek csak árnyai a jövendőnek."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy ceremoniális parancsoknak azokat nevezzük,
amik Isten tiszteletére irányulnak, amint már544 mondottuk. Ámde Istennek kétféle, kül-
ső és belső tisztelete van. Mivel az ember lélekből és testből van összetéve, mindkettőt
fel kell használni Isten tiszteletére: a lélek bensőleg, a test külsőleg tisztelje Istent. Ezért
mondja a Zsolt 84 [3]: „Lelkem és testem ujjongtak az élő Istenben." S ahogy a test
Istenre a lélek által irányul, ugyanúgy a külső istentisztelet a belső istentiszteletre
irányul,545 Á m d e a belső istentisztelet abban áll, hogy a lélek az értelem és a törekvés ál-
tal Istenhez kapcsolódik. Ezért annak megfelelően, hogy az Istent tisztelő személynek
az értelme és törekvése különféleképpen kapcsolódhat helyesen Istenhez, az ember kül-
ső cselekedetei különféleképpen irányulhatnak Isten tiszteletére.
A mennyei boldogság állapotában ugyanis az emberi értelem magát az isteni igazsá-
got önmagában fogja szemlélni. Ezért a külső tisztelet nem valami jelben fog állni, ha-
nem Isten dicséretében, ami a belső gondolkodásból és törekvésből ered; Iz 51 [3] sze-
rint: „Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng."
Ám a jelen életünkben nem vagyunk képesek az isteni igazságot önmagában szem-
lélni, hanem az isteni igazság sugarának valamilyen érzékelhető j e l e k által kell megvi-
lágítania minket, ahogy Dionysius mondja (Cael. hier.) 546 , de az emberi ismeret különfé-
le állapota szerint különféle m ó d o n . A régi törvényben ugyanis az isteni igazság sem
önmagában nem volt nyilvánvaló, sem nem nyílt meg a hozzávezető út, ahogy az Apos-
tol mondja (Zsid 9) [8], Ezért a régi törvény külső istentiszteletének nemcsak a mennyei
hazában elénk táruló eljövendő igazságot kellett jeleznie, hanem Krisztust is, aki a men-
nyei haza igazságához vezető út. D e az új törvényben ezt nem kell előre jelezni, mint el-
jövendőt, hanem megemlékezni kell róla, mint múltról és jelenvalóról; előre jelezni
540 PL 82, 131 A, 2 0 3 A.

541 Utalás az antik színházakra.
542 A 1.
543 PL 40, 2 3 2 - 2 3 3 .
544 A 1; q 99, a 3, a 4.
545 Vö. II-II, q 81, a 7; q 84, a 2.
546 PG 3, 121 B.
csupán a mennyei dicsőség még nem kinyilatkoztatott eljövendő igazságát kell. Erről
beszél az Apostol (Zsid 10) [ 1 ]: „A törvény csak árnyéka az e l j ö v e n d ő javaknak, és nem
a valóság képe." Az árnyék ugyanis kevesebb, mint a kép; a kép az új törvényhez tarto-
zik, az árnyék a régihez.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az isteni dolgokat az emberek-
nek csak a felfogó képességüknek megfelelően lehet kinyilatkoztatni; máskülönben az
csak a bukásukra adna alkalmat, mert megvetnék azt, amit nem képesek felfogni. Ezért
hasznosabb volt, hogy az isteni titkok az egyszerű néppel a jelképek fátylán keresztül
legyenek közölve, hogy így legalább burkoltan megismerjék azokat, amíg a jelek által
Istennek hódolnak.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint a költői dolgokat az emberi
ész a bennük lévő hiányos igazság miatt nem képes felfogni, ugyanúgy nem képes töké-
letesen felfogni az isteni dolgokat, az emberi észt meghaladó igazságuk miatt. Ezért
mindkét esetben szükség van az érzékelhető jelek által való ábrázolásra.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Augustinus ott a belső isten-
tiszteletről beszél, amire azonban külső istentisztelettel kell irányulni, amint mon-
dottuk."
Hasonlóképpen kell válaszolnunk a negyedik ellenvetésre is, mivel Krisztus által
az emberek tökéletesebben lettek bevezetve Isten lélekben való imádásába.
3. S Z A K A S Z . - VAJON T Ö B B C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S N A K KELLETT-E
LENNIE?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem kellett több ceremoni-
ális parancsnak lennie.
1. Az eszközöknek ugyanis arányosnak kell lenniük a céllal. Ámde a ceremoniális
parancsok Isten tiszteletére és Krisztus jelzésére irányulnak, amint mondottuk.5"1* Á m d e
„egy az Isten, akitől minden van, és egy az Úr Jézus Krisztus, aki által minden van"
(1 Kor 8) [6], Tehát nem kellett több ceremoniális parancsnak lennie.
2. Ezenkívül, a több ceremoniális parancs törvényszegésre ad alkalmat, annak meg-
felelően, amit Péter mond: „Mit teszitek próbára Istent, miért akarjátok a tanítványok
nyakára rakni az igát. amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?" Ámde az is-
teni parancsok áthágása ellentétes az ember üdvösségével. Mivel pedig minden
törvénynek összhangban kell lennie az emberek üdvösségével, ahogy Isidorus m o n d j a
[Etymol. II, 10.fej.; V, 3. fej.] 549 , úgy tűnik, hogy nem kellett több ceremoniális paran-
csot adni.
3. Ezenkívül, a ceremoniális parancsok Isten külső, testi tiszteletéhez tartoznak,
amint mondottuk. 550 Ámde az ilyen testi istentiszteletet a törvénynek csökkentenie kel-
lett, mivel Krisztusra irányított, aki azt tanította, hogy az emberek Istent „lélekben és
igazságban" tiszteljék, ahogy ez a Jn 4 [23 sk.]-ben áll. Nem kellett tehát több ceremo-
niális parancsot adni.
Ezzel szemben áll Óz 8 [12]: „Beléjük írom sok törvényemet" 551 , és Jób 11 [6]: „Hogy
megmutassa neked a bölcsesség titkait; megmutassa, hogy több az ő törvénye."

548 A 1, a 2.
549 PL 82, 131 A, 199 AB.
550 A 2.
551 Vulgata: „Előírom neki sok t ö r v é n y e m e t . "
C L . KÉRDÉS: A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K R Ó L Ö N M A G U K B A N 103
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden törvényt valamilyen nép kap, amint fen-
tebb 5 " mondottuk. Ámde a népben az emberek kétféle neme található: egyes rosszra
hajlók, akiket a törvény parancsai által meg kell fékezni, amint fentebb 551 mondottuk; és
olyan emberek, akik jóra hajlanak vagy a természetüknél fogva, vagy szokás folytán, il-
letve inkább az isteni kegyelem hatása következtében, és ezeket a törvény parancsa által
kell tanítani és a nagyobb tökéletesség felé ösztönözni. Az emberek mindkél nemét ille-
tően hasznos volt a régi törvényben több ceremoniális parancsot adni. Voltak ugyanis
abban a népben olyanok, akik a bálványimádásra hajlottak, ezért szükséges volt őket a
ceremoniális parancsok által a bálványimádásból az igaz Isten tiszteletére visszavezet-
ni. Mivel pedig az emberek a bálványimádásnak többféle módon hódoltak, több ilyen
törvényi kellett alkotni az egyes módok visszaszorítására, és az ilyen embereknek több
törvényt kellett adni azért is, hogy mintegy megterhelve attól, amit Isten tiszteletére for-
dítanak, ne legyen szabad idejük a bálványimádásnak hódolni.
A jóra hajlók szempontjából is szükséges volt több ceremoniális parancsot adni.
Egyrészt, mivel ezáltal a lelkük különféleképpen és állandó jelleggel lépett kapcsolatba
Istennel, másrészt, mivel Krisztus misztériuma, amit ezek a ceremoniális parancsok je-
leztek, számos hasznot hajtott a világnak, és vele kapcsolatban sok mindent meg kellett
fontolni, és ezeket különféle ceremoniális parancsokkal kellett jelezni.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amikor az, ami a célra irányul,
elégséges ahhoz, hogy a célra elvezessen, elegendő egy eszköz egy célhoz: ahogy oly-
kor elegendő egy hatékony orvosság az egészség helyreállítására, és ilyenkor nem kell
szaporítani a gyógyszereket. De ha az eszköz gyenge és tökéletlen, több eszközre van
szükség, ahogy több orvosságot adnak a betegnek, amikor egy nem elég a meggyógyítá-
sára. Ámde a régi törvény ceremóniái gyengék és tökéletlenek voltak Krisztus végtelen
gazdagságú misztériumának jelzésére, és ana, hogy az emberi lelkeket az Isten iránti
engedelmességre ösztönözzék. Ezért mondja az Apostol (Zsid 7) [18 sk.J: „A régi tör-
vény megszűnt, mint hatástalan és alkalmatlan, tudniillik nein vezetett el a tökéletesség-
re." Ezért kellett ezeket a ceremóniákat sokasítani.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a bölcs törvényhozó a kis törvény-
szegéseket eltűri a nagyobbak elkerülése érdekében. 554 Annak érdekében tehát, hogy el-
hárítsa a bálványimádást és a gőgöt, ami a zsidók lelkében keletkezne, ha a törvény
minden parancsát teljesítenék, nem tekintett el Isten attól, hogy több ceremoniális pa-
rancsot adjon, noha ez könnyen alkalmat adhatott a törvényszegésre.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvény sokban csökkentet-
te a testi kultuszt: úgy rendelkezett, hogy ne mindenki és ne mindenütt mutasson be
áldozatot, és sok hasonló rendelkezése volt a külső kultusz csökkentésére, ahogy az
egyiptomi Rabbi Moyses is mondja. 555 De nem lehetett annyira csökkenteni Isten testi
tiszteletét, hogy az emberek a démonok kultuszához pártoljanak. 556
552 A 2.
553 Q 95, a 1.
554 Vö.q96,a2.
555 Doct. perplex. 111,30. fej.
556 Korábbi s z o k á s u k b ó l eredő hiányérzetük miatt.
4. SZAKASZ. - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y C E R E M Ó N I Á I M E G F E L E L Ő E N
VANNAK-E FELOSZTVA ÁLDOZATOKRA, SZENT DOLGOKRA,
SZENTSÉGEKRE 5 5 1 ÉS E L Ő Í R Á S O K R A ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény ceremóniái
nem megfelelően vannak felosztva „áldozatokra, szent dolgokra, szentségekre és elő-
írásokra". 55 "
1. A régi törvény ceremóniái ugyanis Krisztust jelezték. Á m d e ez kizárólag az áldo-
zatok által történt, amelyek azt az áldozatot jelezték, amellyel „Krisztus odaadta magát
értünk j ó illatú áldozati adományként Istennek" (Ef 5) [2]. Tehát az áldozatok voltak ce-
remóniák.
2. Ezenkívül, a régi törvény az újra irányult. Ámde az új törvényben maga az áldozat
az Oltáriszentség. Tehát a régi törvényben nem kellett „szentségeket" megkülönböztet-
ni az áldozatokkal szemben.
3. Ezenkívül, „szentnek" azt nevezzük, ami Istennek van szánva. Ily módon beszél-
tek szent sátorról és a benne lévő szent edényekről. Ámde minden ceremoniális parancs
Isten tiszteletére irányult, amint mondottuk. 559 Tehát minden ceremoniális parancs szent
volt. Nem kell tehát azoknak egy részét „szent dolgoknak" nevezni.
4. Ezenkívül, a „rendelkezések" szó latin megfelelője az „observantiae", amely az
„observare" (=megtartani) igéből származik. Ámde a törvény minden parancsát meg
kell tartani. 5Móz 8 [ 11] ugyanis ezt mondja: „Vigyázz, ne feledkezz el az Úrról, a te Is-
tenedről, nem tartván meg parancsait, ítéleteit és ceremóniáit." Tehát nem kellett azok
egy részét „rendelkezéseknek" nevezni.
5. Ezenkívül, az ünnepek a ceremóniák közé tartoznak, mivel az eljövendő árnyékai,
ahogy ez a Kol 2 [16 sk.]-ból kitűnik. Ugyanígy a felajánlott dolgok és a d o m á n y o k is,
ahogy az Apostol m o n d j a (Zsid 9) [9], Ezek azonban - úgy tűnik - nem tartoznak a fel-
sorolt ceremóniák közé. Tehát nem megfelelő a ceremóniák fenti felosztása.
Ezzel szemben áll, hogy a régi törvényben a felsoroltak egyenként ceremóniának
vannak nevezve. Az áldozatokat ugyanis ceremóniáknak nevezi a 4 M ó z 15 [24]: „Mu-
tasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égő áldozatul a hozzá tarto-
zó étel- és italáldozaton kívül, a ceremóniáknak megfelelően." A 3Móz 7 [35] a pap-
szentelésről 5 "' ezt mondja: „Ez Áronnak és liainak megkenése ceremóniák keretében."
A szent dolgokról a 2Móz 38 [2] így ír: „Ezek a szövetség sátrának eszközei a leviták
ceremóniáiban." Az előírások megtartásáról mondja az 1 Kir 9 [6[: „Ha elfordultok,
nem követtek engem, nem tartjátok meg a ceremóniákkal kapcsolatos előírásokat sem,
amiket parancsoltam nektek."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális parancsok Isten tiszteletére irá-
nyulnak, amint fentebb 5 ' 1 ' mondottuk. Ebben a kultuszban vizsgálhatók: maga a kultusz,
az Istent tisztelők és a tisztelet eszközei. Maga a kultusz sajátosan az áldozatokban áll,
amiket Isten tiszteletére felajánlanak. - Az istentisztelet eszközei a szent dolgok: a sátor,
az edények és ehhez hasonlók. - A j Istent tisztelők részéről pedig kettőt lehet vizsgálni:
az istentiszteletre való rendelésüket, ami vagy a népnek, vagy a szolgálatot tevőknek
5 5 7 Ezek az Ú j s z ö v e t s é g szentségeitől k ü l ö n b ö z n e k , mert nem adnak, h a n e m csupán j e l e z n e k kegyel

met.
5 5 8 Lásd Petrus L o m b a r d u s : Sent. IV, dist. 1.
5 5 9 A 1.
5 6 0 N e m azonos az újszövetségi papszenteléssel, ami kegyelmet közvetítő szentség.
561 A 1, a 2.
CII. KÉRDÉS: A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K O K A I R Ó L 105
a felszentelésével történik; elihez tartoznak a szentségek; és lehet vizsgálni ezek egyedi

megtartását, amely a törvény előírásait megtartókat megkülönbözteti azoktól, akik
Istent nem tisztelik, és ide tartoznak az előírások az étkezésre, a ruházatra és más hason-
lókra vonatkozóan.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az áldozatokat bizonyos helyen,
bizonyos embereknek kellett bemutatniuk, és ez az egész Isten tiszteletéhez tartozik.
Ezért, ahogy az áldozatok a feláldozott Krisztust jelzik, ugyanúgy a szentségek és a
szent dolgok az új törvény szentségeit és szent dolgait jelezték, és az előírások megtar-
tása az új törvény népének Istenhez fordulását. Ez mind Krisztushoz tartozik.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az új törvény áldozata, vagyis az
Eucharistia magát Krisztust tartalmazza, aki a megszentelés szerzője: ugyanis „a saját
vérével szentelte meg a népet" (Zsid 13) [ 12], Ezért ez az áldozat szentség is. De a régi
törvény áldozatai nem tartalmazták Krisztust, hanem jelezték, ezért nem nevezhetők
szentségeknek. De a régi törvényben voltak áldozatoktól különböző szentségek a ké-
sőbbi megszentelés jelzésére, noha bizonyos szentségekhez bizonyos áldozatok kap-
csolódtak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az áldozatok és a szentségek is
szent dolgok voltak. De bizonyos szent dolgok Istennek voltak szánva, mégsem voltak
sem áldozatok, sem szentségek, ezért rájuk alkalmazzuk a szent dolgok közös nevét.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy azokat, amik az Istent tisztelő
népnek Istenhez fordulásához tartoznak, és nem mondhatók szent dolgoknak, mert
nincs közvetlen kapcsolatuk az istentisztelettel, mint amilyen kapcsolata van a sátornak
és az edényeknek, előírásoknak nevezzük. De bizonyos következményes értelemben a
ceremoniális parancsok közé tartoznak, amennyiben a népet Isten tiszteletére alkalma-
sabbá tették.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel az áldozatokat meghatározott
helyen és meghatározott időpontokban kellett bemutatni, úgy tűnik, hogy az ünnepek is
a szent dolgok közé tartoztak. - A felajánlott dolgok és az adományok pedig az áldoza-
tok közé tartoztak, mert felajánlották őket Istennek, ahogy az Apostol mondja: „ M i n d e n
főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében k é p -
viselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be."
CII. KÉRDÉS
A CERMONIÁLIS PARANCSOK OKAIRÓL -
hat szakaszban
Ezt követően a ceremoniális parancsok okairól kell tárgyalnunk.

Először: Vajon van-e oka a ceremoniális parancsoknak?

Másodszor: Vajon van-e szószerinti okuk, vagy csak jelzésszerű értelmük van?
Harmadszor: Az áldozatok okairól.
Negyedszer: A szentségek okairól.
Ötödször: A szent dolgok okairól.
Hatodszor: A rendelkezések okairól.
1. S Z A K A S Z . - VAJON V A N - E OKA A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K N A K ?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a ceremoniális parancsoknak
nincs okuk.
1. Az Ef 2 [15] („a parancsok törvényét rendelkezéseivel érvénytelenítette")
Glosszája 5 " 2 ugyanis ezt m o n d j a : „vagyis a régi törvényt a testi rendelkezéseit illetően
érvénytelenítette a maga rendelkezéseivel, vagyis az ésszerű evangéliumi parancsok-
kal". Ámde, ha a régi törvény előírásai ésszerűek lettek volna, céltalan lenne az új
törvény ésszerű határozataival érvényteleníteni őket. Tehát a régi törvény ceremoniális
előírásainak nem volt ésszerű oka.
2. Ezenkívül, a régi törvény a természettörvényt váltotta fel. Á m d e a természettör-
vényben volt olyan parancs, aminek ésszerű oka kizárólag az, hogy az ember engedel-
messége próbára legyen téve, amint Augustinus mondja (Super Gen. ad lit.) [6, 13.
fej.]5"' az élet fájának tilalmáról. Tehát a régi törvényben is voltak olyan parancsok az
ember engedelmességének kipróbálására, amiknek természetüknél fogva semmilyen
ésszerű okuk nem lett volna.
3. Ezenkívül, az emberi cselekedeteket annak alapján mondjuk erkölcsi tetteknek,
hogy az észből erednek. IIa tehát a ceremoniális parancsoknak lenne valamilyen éssze-
rű okuk. nem különböznének az erkölcsi parancsoktól. Úgy tűnik tehát, hogy a ceremo-
niális parancsoknak nincs okuk, mert a parancs értelme valamilyen okból nyerhető.
Ezzel szemben áll a Zsolt 19 [9]: „Az Úr parancsai érthetők, megvilágítják a szemet."
Ámde a ceremoniális parancsok az Isten parancsai. Tehát világosak. Ámde ez nem így
lenne, ha nem lenne ésszerű okuk. Tehát a ceremoniális parancsoknak ésszerű okuk
van.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mivel „a bölcs sajátossága a rendezés" a Filozó-
fus szerint (Metaphys. I.) [2. fej.] 5M , az isteni bölcsességből származó dolgoknak ren-
dezetteknek kell lenniük, ahogy az Apostol m o n d j a (Róm 13) [1]. Ámde ahhoz, hogy
valamik rendezettek legyenek, kettő szükséges. Először, hogy a megfelelő célra irá-
nyuljanak, ami a cselekvés egész rendjének lételve: azokat ugyanis, amik véletlenül 5 " 5
jönnek létre a cél szándékolásán kívül, vagy amik nem komolyan, hanem játékból tör-
ténnek, rendetlennek nevezzük. Másodszor, a célra irányuló dolognak a céllal arányos-
nak kell lennie. Ez abból következik, hogy az eszköz értelme a célból nyerhető5"", ahogy
a fűrész rendeltetésének értelme a vágásból nyerhető, ami a célja, ahogy a Filozófus
mondja (Phys. II.) [9. fej.] 5 " 7 . Ámde nyilvánvaló, hogy a ceremoniális parancsokat,
ahogy a törvény többi parancsait is, az isteni bölcsesség adta. Ezért mondja az 5Móz 4
[6]: „Ez a ti bölcsességetek és értelmetek a nép előtt." Azt kell tehát mondanunk, hogy a
ceremoniális parancsok valamilyen célra irányulnak, amiből az ésszerű okaik meg-
jelölhetők.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a régi törvény előírásai ésszerűt-
lennek mondhatók abban az értelemben, hogy maguknak a cselekedeteknek a maguk
természeténél fogva nem volt értelmük, például annak, hogy a ruházat ne készüljön
gyapjúból és lenből. De lehetett értelmük máshoz való viszonyukból, amennyiben tud-
562 Sorközi G l o s s z a ; L o m b a r d u s Glosszája: PL 192, 185 A.

563 PL 34, 3 7 7 , 383.
564 982,3.18-20.
565 Az e m b e r szempontjából „véletlenül", vagyis a m i n e k nincs emberi oka. Á m Isten szándékolásától
teljesen függetlenül s e m m i s e m történik (Isten v a g y akarja, vagy m e g e n g e d i a létrejövését).
566 Vö. II-II, q 47, a I I .
567 200, a, 10-14; b, 5-8.
CIL KÉRDÉS: A CEREMONIÁLIS P A R A N C S O K OKAIRÓL 107
ni illik ezáltal valami jelezve volt, vagy ki lett zárva. De az új törvény parancsai, amik el-
sősorban az Istenre való hitre és az Isten iránti szeretetre vonatkoznak, a cselekedetek
természeténél fogva ésszerűek.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a jó és rossz tudása fájának tilalma
nem azért volt. mintha az a fa természeténél fogva rossz lett volna, de annak a tilalom-
nak mégis volt ésszerű oka, a máshoz való viszonyból, amennyiben tudniillik általa va-
lami jelezve volt.568 így a régi törvény ceremoniális parancsainak is volt értelme a más-
hoz való viszonyból.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az erkölcsi parancsoknak a ma-
guk természeténél fogva vannak ésszerű okai, például a „ne ölj, ne lopj" parancsnak. De
a ceremoniális parancsok ésszerű okai a máshoz való viszonyból nyerhetők, amint m o n -
dottuk.
2. S Z A K A S Z . - V A J O N A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K N A K VAN-E
SZÓ SZERINTI OKUK, 569 VAGY CSAK JELZÉSSZERŰ É R T E L M Ü K V A N ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a ceremoniális parancsok-
nak nincs szószerinti okuk, hanem csak jelzésszerű értelmük van.
1. A ceremoniális parancsok között legfontosabb volt a körülmetélés és a húsvéti bá-
rány feláldozása. Ámde mindkettőnek csak jelzésszerű értelme volt, mivel mindkettőt
Isten jelnek adta. lMóz 17 [11] ugyanis ezt mondja: „Metéljétek körül előbőrötök hú-
sát. Ez legyen jele a szövetségnek köztem és köztetek." A húsvéti bárány feláldozása al-
kalmából pedig Mózes ezt m o n d j a (2Móz 13) [9]: „Olyan legyen ez számodra, mint jel
a tenyereden, vagy mint egy emlékeztető jel a szemed előtt." Tehát a többi ceremoniális
parancsnak sokkal inkább csak jelzésszerű értelme van.
2. Ezenkívül, minden okozat arányos az okával. Ámde minden ceremoniális parancs
jelzésszerű jellegű, amint fentebb 57 " mondottuk. Tehát kizárólag jelzésszerű értelmük
van.
3. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy annak, ami természeténél fogva közömbös arra, h o g y
ilyennek vagy olyannak jöjjön létre, nincs szószerinti oka. Á m d e úgy tűnik, hogy bizo-
nyos ceremoniális parancsok közömbösök arra, hogy ilyennek vagy olyannak jöjjenek
létre: ilyen például a parancs a feláldozandó állatok számáról és más hasonló konkrét
körülményekről. Tehát a régi törvény parancsainak nincs szószerinti értelmük.
Ezzel szemben ahogy a ceremoniális parancsok jelezték Krisztust, ugyanúgy az
Ószövetség történetei is: az lKor 10 [11] ugyanis ezt mondja: „Mindez előkép a szá-
mukra." Á m d e az Ószövetség történeteiben a misztikus, vagyis jelzésszerű értelmen kí-
vül szó szerinti értelem is található. Tehát a ceremoniális parancsoknak is a jelzésszerű
értelmük mellett szó szerinti okuk is van.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az eszköz értelmét a célból kell nyernünk, ahogy
fentebb 57 ' mondottuk. Á m d e a ceremoniális parancsok célja kettős: ugyanis az akkori
kor istentiszteletére és Krisztus jelzésére irányultak, ahogy a próféták szavai is úgy érin-
tették a számukra jelen időt, hogy egyben a j ö v ő jelképére is vonatkoztak, ahogy Hiero-
nymus m o n d j a (Super Osee) [ 1. fej., 3. v.]57:. így tehát a régi törvény ceremoniális pa-
568 Vö. I, q 102, a I, ad 4.

569 A z a z o l y a n okuk, amit a S z e n t í r á s szó szerinti é r t e l m e megjelöl. Vö. I, q 1, a 10.
570 Q 101, a 2.
571 A 1.
572 PL 25, 8 2 4 B.
108 S U M M A THEOLOGIAE / P R I M A SECUNDAF.
rancsainak okai kétféleképpen nyerhetők. Egyik móclon az akkori időben előírt istentisz-
telet értelméből, és ezek a szószerinti okok, akár a bálványimádás elkerülését, vagy az
isteni jótéteményekre való emlékezést célozzák, akár az isteni kiválóság bemutatására,
vagy emellett még annak a lelki állapotnak a jelzésére is irányulnak, ami akkor az Istent
tisztelő személyekben követelmény volt. - Másik módon a ceremoniális parancsok
okai abból jelölhetők meg, hogy Krisztus jelzésére irányulnak, akár magára Krisztusra
és az Egyházra vonatkoznak (allegória), akár a keresztény nép erkölcseire (morális
értelem), akár pedig az eljövendő mennyei dicsőség állapotára, amelybe Krisztus által
juthatunk (anagogia).
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk: ahogy a Szentírásban a metaforikus
beszédnek szó szerinti értelme van, mivel azért mondják ki a szavakat, hogy ezt je-
lentsék, 5 " ugyanúgy a törvény ceremoniális parancsainak (amik Isten jótéteményeire
való emlékezést, vagy más hasonlót céloztak) jelentései sem lépik túl a szó szerinti
okok rendjét. Ezért az, hogy a Húsvét megünneplése okaként az Egyiptomból való sza-
badulásnakjele van említve, valamint az, hogy a körülmetélés annak az egyezménynek
a jele, amelyet Isten kötött Ábrahámmal, a szó szerinti okhoz tartozik.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez a következtetés akkor lenne he-
lyes, ha a ceremoniális parancsok kizárólag a j ö v ő jelzését szolgálnák, és nem irányul-
nának a jelen istentiszteletére.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk: amint az emberi törvényekkel kapcso-
latban mondottuk 574 , hogy van ésszerű egyetemes okuk. de az egyedi kikötéseket ille-
tően nincs, hanem ez utóbbiak a törvényhozók szabad döntésétől függnek, ugyanúgy a
régi törvény ceremoniális parancsaiban számos konkrét kikötésnek nincs ésszerű szó-
szerinti oka, hanem csupán jelzésszerű értelme, ele ésszerű egyetemes szószerinti okuk
is van.
3. S Z A K A S Z . - VAJON M E G J E L Ö L H E T Ő - E M E G F E L E L Ő ÉRTELME
AZ Á L D O Z A T O K R A V O N A T K O Z Ó C E R E M O N I Á L I S PARANCSOKNAK 1 ;'
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem lehet megjelölni meg-
felelő értelmét az áldozatokra vonatkozó ceremoniális parancsoknak.
1. Áldozatul ugyanis az e m b e r i élet fenntartásának szükséges kellékeit: bizonyos ál-
latokat és kenyereket mutattak be. Ámde ilyen életfenntartóra Istennek nincs szüksége;
a Zsolt 50 [13] szerint: „Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom?" Tehát
nem megfelelő, hogy ilyen áldozatokat mutattak be Istennek.
2. Ezenkívül, Istennek áldozatot a négylábú állatoknak csak h á r o m neméből: az ök-
rök, juhok és kecskék neméből mutattak be; a madarak közül általában gerlicét és ga-
lambot, a leprából való megtisztulás alkalmából pedig verebeket. Á m d e számos állat
van, amely ezeknél magasabb rendű. Mivel pedig mindenből azt kell adni Istennek, ami
a legtökéletesebb, úgy tűnik, h o g y nem csak ezekből az állatokból kellett volna Istennek
áldozatot bemutatni.
3. Ezenkívül, ahogy az e m b e r uralmat kapott Istentől a madarak és a szárazföldi álla-
tok fölött, ugyanúgy a halak fölött is. Helytelen volt tehát a halakat kizárni az Istennek
bemutatott áldozatokból.
573 Vö. I, q 1, a 9, a 10.

574 Q 96, a 1, a 6.
CII. KÉRDÉS: A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K O K A I R Ó L 109
4. Ezenkívül, egyformán parancs tárgya a gerlicék és galambok feláldozása. Tehát

ahogy a „galambfiókák" feláldozása van parancsolva, ugyanúgy a gerlicék esetében is a
fiókák felajánlása lenne helyénvaló.
5. Ezenkívül. Isten nemcsak az emberek életének szerzője, h a n e m az állatok életének
is, ami nyilvánvaló az IMóz 1 [20 skk.] alapján. Ámde a halál szemben áll az élettel.
Tehát Istennek nem leölt, hanem élő állatokat kellett volna áldozatul bemutatni, főleg,
mert az Apostol is figyelmeztet (Róm 12) [1 ], „hogy testünket élő, szent, Istennek tetsző
áldozatul mutassuk be"575.
6. Ezenkívül, ha Istennek áldozatul kizárólag leölt állatokat mutattak be, a leölés
módját illetően nem tűnik semmilyen különbség jelentősnek. Helytelen tehát a feláldo-
zás módjának meghatározása, főként a madarak esetében (3Móz 1) [ 15 sk.].
7. Ezenkívül, az állat minden fogyatékossága út a pusztulás és halál felé. IIa tehát le-
ölt állatokat mutattak be Istennek, nem volt megfelelő a tökéletlen, például a sánta, vak
vagy tisztátalan állat feláldozásának tilalma.
8. Ezenkívül, azoknak, akik Istennek áldozatokat mutatnak be, részesedniük kell
azokból; az Apostol szerint ( l K o r 10) [18]: „Akik az áldozatokból esznek, n e m d e , az
oltár részesei?" Nem megfelelő tehát, hogy az áldozati állatok bizonyos részei az áldo-
zatokat bemutatóktól el vannak vonva: a vér, a zsír, a mell és az állatok jobb szügye.
9. Ezenkívül, ahogy bemutattak egészen elégő áldozatokat Isten tiszteletére, ugyan-
úgy békeáldozatokat és engesztelő áldozatot a bűnért is. Ámde egyetlen nőnemű állatot
nem ajánlottak Istennek egészen elégő áldozatul, de a négylábú állatok mellett mada-
rakat igen. Tehát a békeáldozatok és engesztelő áldozatok keretében helytelen volt nő-
nemű állatok felajánlása, mikor a békeáldozatok esetén nem áldoztak fel madarakat.
10. Ezenkívül, minden békeáldozat egyneműnek tűnik. N e m kellett volna tehát azt
a megkülönböztetést tenni, hogy egyes békeáldozatok húsát n e m lehet elfogyasztani
másnap, más áldozatokét pedig lehet, ahogy a 3Móz 7 [15 sk.] előírja.
11. Ezenkívül, minden bűn megegyezik egymással abban, hogy Istentől elfordít. Tehát
minden bűnért kiengesztelésül Istennek egynemű áldozatokat kellett volna bemutatni.
12. Ezenkívül, minden áldozati állatot egyféle módon, tudniillik leölve ajánlottak fel.
Nem tűnik tehát megfelelőnek, hogy a föld terményeinek felajánlása különféleképpen
történt: olykor ugyanis kalászokat ajánlottak fel, máskor lisztet, azután kenyeret, amely
olykor kemencében, máskor serpenyőben, ismét máskor rostélyon volt sütve.
13. Ezenkívül, mindenről, amit használunk, kötelesek vagyunk elismerni, hogy
Istentől kaptuk. Helytelen tehát, hogy az állatokon kívül Istennek csupán kenyeret, bort,
olajat, tömjént és sót ajánlottak fel.
14. Ezenkívül, a testi áldozatok a szív belső áldozatát fejezik ki, amivel az e m b e r
a lelkét felajánlja Istennek. Ámde a belső áldozatban több van az édességből, amit jel-
képez a méz, mint a csípősségből. amit jelképez a só; a Sir 24 [27] ugyanis ezt m o n d j a :
„A lelkem édesebb a méznél." Tehát helytelen volt megtiltani a m é z és a kenyeret ízes-
sé tevő kovász felajánlását, és a csípős só, valamint a keserű ízű t ö m j é n feláldozását elő-
írni. Úgy tűnik tehát, hogy az áldozatokra vonatkozó ceremoniális parancsoknak nem
volt ésszerű okuk.
Ezzel szemben áll, amit a 3Móz 1 [ 13] m o n d : „Az összes áldozatokat égesse el a pap
az oltár fölött egészen elégő áldozatul és az Úr számára legédesebb illatul." De a h o g y a
Bölcs 7 [28] mondja: „Csakis azt szereti Isten, aki a bölcsességgel él." Ebből következ-
tethető, hogy mindaz, amit Isten elfogadott, bölcsességgel párosult, tehát ésszerű okai
voltak.
575 Vulgata: ..hogy testeteket élő. szent, Istennek t e t s z ő áldozatul mutassátok be."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint fentebb'"' mondottuk - a régi törvény ce-
remoniális parancsainak kettős o k u k volt: szószerinti okuk, ahogy az áldozatok az isten-
tiszteletre irányultak, és jelzésszerű, illetve misztikus okuk, ahogy Krisztus jelzésére
voltak rendelve. Mindkét részről megfelelően megjelölhető az áldozatokra vonatkozó
ceremoniális parancsok ésszerű oka. Ahogy ugyanis az áldozatok az istentiszteletre irá-
nyultak, azok o k a kétféleképpen megkapható. Egyik módon, ahogy az áldozatok kife-
jezték a lélek Istenre irányulását, amelyre ösztönözve volt az áldozatot bemutató. Ámde
a lélek Istenre való helyes irányulása megköveteli, h o g y az ember ismerje el, hogy min-
den, amivel rendelkezik, Istentől ered, mint első lételvtől, és irányítsa mindazt Istenre,
mint végső célra. Ez tükröződött a felajánlásokban és áldozatokban,577 amennyiben az
ember az általa birtokolt dolgok közül felajánlott némelyeket Isten tiszteletére, mintegy
elismeréséül annak, hogy azokat Istentől kapta. Ebben a szellemben mondta Dávid
(IKrón 29) [14]: „Minden a tied, és azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk ne-
ked." Ezért az áldozatok felajánlásában azt tanúsította az ember, hogy Isten a dolgok te-
remtésének első lételve, és végső cél, akire mindent irányítani kell.
Mivel pedig a lélek Istenre való helyes irányulásához tartozik, h o g y az emberi lélek
ne ismerjen el mást a dolgok első lételvének, csak egyedül Istent, és ne tekintsen mást
végső céljának; ezért tiltotta m e g a régi törvény, h o g y Istenen kívül másnak mutassanak
be áldozatot; a 2 M ó z 22 [20] szerint „Öljétek m e g azt, aki az egyedüli Úron kívüli iste-
neknek mutat b e áldozatot." 57 * Ezért az áldozatokra vonatkozó ceremoniális parancsok
másik ésszerű o k a úgy jelölhető meg, hogy ezek által az emberek vissza lettek tartva a
bálványoknak bemutatott áldozatoktól. Ezért is az áldozatokról szóló parancsokat a zsi-
dó nép csak azután kapta, miután bálványimádásba kezdett, olvasztott borjút57'1 imádva.
Isten az áldozatokat azért rendelte el, hogy az áldozatokra hajlamos nép az ilyen áldoza-
tokat inkább Istennek mutassa be, mint a bálványoknak. Ezért m o n d j a Jer 7 [22 sk.):
„Amikor kihoztam atyáitokat Egyiptomból, nem beszéltem nekik egészen elégő és vé-
res áldozatokról."
Az összes adományok közül pedig, amiket Isten a már bűn által elbukott emberi
nemnek adott, a legnagyobb az volt, hogy a saját Fiát adta. Ezért m o n d j a Jn 3 [16]: „Úgy
szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne
vesszen, h a n e m örök élete legyen." Ezért a legértékesebb áldozat az, amellyel maga
Krisztus áldozta fel magát j ó illatú áldozati adományként Istennek, ahogy az Ef 5 [2]
mondja. Emiatt a régi törvényben minden más áldozatot azért ajánlottak fel, hogy ezt az
egyetlen legértékesebb áldozatot jelezzék, mint tökéletest a tökéletlenek által. Ezért
mondja az Apostol (Zsid 10) [ 1 1 sk.], hogy a régi törvény papja „ugyanazokat az áldo-
zatokat gyakran bemutatta, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Krisztus
azonban a bűnökért egy áldozatot mutatott be mindörökre." 5 *" Mivel pedig a jelzett do-
logból nyerhető a jel értelme, a régi törvény jelzésszerű áldozatainak értelmét Krisztus
valódi áldozatából kell nyernünk.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y Isten az ilyen áldozatok felaján-
lását a maga számára nein a felajánlott dolgok miatt akarta, mintha azokra rászorult vol-
na. Ezért m o n d j a Iz I [ I I ] : „Jóllaktam már kosokból készült egészen elégő áldoza-
tokkal és a hizlalt borjak hájával. A bikák, bakok és bárányok vérében nem lelem
576 A 2.
577 Vö. II-II, q 8 5 , q 86.
578 Vö. II-II, q 85, a 2.
579 Vagyis az a r a n y b o r j ú t .
580 Vulgata: ,,Ő ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s ö r ö k r e helyet foglalt az Isten
jobbján."
CII. KÉRDÉS: A CEREMONIÁLIS PARANCSOK OKAIRÓL 111
kedvemet." Mégis akarta, hogy azokat mutassák be neki, amint fentebb''* 1 mondottuk,
egyrészt a bálványimádás kiküszöbölésére, másrészt az emberi lélek Istenre való kellő
irányulásának jelzésére, továbbá a Krisztus által véghezvitt megváltás titkának szimbo-
lizál ás ára.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az összes fentebb" 2 említettek ese-
tén megfelelő értelme volt, hogy miért ezeket és nem más állatokat áldoztak fel Isten-
nek. Az első ok a bálványimádás kizárása. A többi állatokat ugyanis a bálványimádók
ajánlották fel a maguk isteneinek, illetve gonosztettekre használták őket, ezen állatok
leölése viszont az egyiptomiak számára, akikkel a zsidók korábban érintkeztek, ször-
nyűség volt, ezért nem mutatták be ezeket áldozatul a maguk isteneinek. Ezért mondja a
2Móz 8 [22]: „Mi olyan állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek
bemutatása az egyiptomiak szemében szörnyűség." A z egyiptomiak ugyanis a juhokat
tisztelték, a bakokhoz esedeztek, mivel a démonok bakok képében jelentek meg, az ök-
röket pedig a földművelésre használták, amit a szent dolgaik közé soroltak.
Másodszor, ez megfelelő volt arra, hogy a lelket Istenre irányítsa, két szempontból.
Mindenekelőtt azért, mert leginkább ezek az állatok szolgálják az emberi élet fenntartá-
sát, és ezek a legtisztább állatok, amelyeknek legtisztább az eleségük is. A többi állatok
pedig vagy erdei állatok és nem az ember használatára vannak rendelve, vagy ha házi ál-
latok is, tisztátalan a táplálékuk, mint például a disznónak és a tyúknak; á m d e Istennek
csakis azt szabad adni, ami tiszta. A gerlicék, galambok és verebek pedig az ígéret föld-
jén nagy számban előfordultak, azért éppen ezeket a madarakat áldozták fel. Azután,
mert az ilyen állatok feláldozása a lélek tisztaságát jelzi, mivel - a h o g y a 3Móz 1
Glosszája 5 *' mondja - „bikát áldozunk, amikor a test gőgjét legyőzzük; bárányt, amikor
az ésszerűtlen indulatokat megfékezzük; kecskebakot, amikor a pajzánságon úrrá le-
szünk; gerlicét, amikor a tisztaságot megőrizzük; kovásztalan kenyeret, amikor az
őszinteség kovásztalanságában étkezünk". Az pedig kézenfekvő, hogy a galamb a lélek
szeretetét és egyszerűségét jelzi.
Harmadszor, megfelelő volt ezeket az állatokat felajánlani Krisztus jelzésére, mivel
- ahogy ugyanez a Glossza5*4 m o n d j a - „Krisztus bika képében van feláldozva a kereszt
ereje miatt; bárány képében ártatlansága miatt; kos képében uralkodása jelzésére; bak-
kecske képében a bűnös tett hasonlatosságára. A gerlicében és a galambban pedig a két
természet kapcsolata mutatkozott m e g . " Vagy a gerlicében a tisztaság, a galambban pe-
dig a szeretet van jelezve. „A szentélyben a bakok vérével való meghintés a hívőknek
keresztvízzel való meghintését jelezte."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel a halak vízben élnek, ide-
genebbek az embertől, mint azok az állatok, amelyek levegőn élnek, mint az ember. To-
vábbá a vízből kifogott halak azonnal elpusztulnak, ezért nem voltak felajánlhatok a
templomban, mint a többi állatok.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a gerlicék között j o b b a k a nagyok,
mint a fiókák, a galambok esetében pedig fordított a helyzet. Ahogy Rabbi Moyses
mondja [Doct. perplex. III, 46. fej.], azért van parancsolva a gerlicék és a galambfiókák
felajánlása, mert Istennek azt kell adni, ami a legjobb.
Az. ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az áldozatul felajánlott állatokat
azért ölték le, mivel az ember s z á m á r a hasznossá leölten válnak, annak megfelelően,

582 Vö. az első ellenvetésre adott válasszal.
583 Rendes Glossza, a 3 M ó z I-hez, b e v e z e t é s : PL 113, 298 C .
584 Rendes Glossza, id. helyen: PL 113, 2 9 8 B.
1 12 S U M M A T H E O L O G I A E / PRIMA S E C U N D A E
ahogy Isten az embernek táplálékul adta ezeket. Ezért tűzzel is elégették őket, mert tűz
által megfőzve válnak alkalmassá emberi használatra.
Az állatok leölése által ezenkívül a bűnök pusztító hatása is jelezve van. Mivel az
emberek bűneik miatt méltóvá váltak a halálra, olyan, mintha azokat az állatokat helyet-
tük ölnék le, a bűnök engesztelésének jelzésére.
Ugyanakkor az ilyen állatok leölése Krisztus meggyilkolását is jelezte.
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény az állatok leölésének
sajátos módját olyan más módok kizárására határozta meg, ahogy a bálványimádók az
állatokat a bálványoknak feláldozták. - Vagy ok volt az is, amire Rabbi M o y s e s utal
[Doct. Perplex. III, 49. fej.]: „A törvény a leölésnek azt a nemét választotta, amely által
a leölt állatok kevésbé sérülnek meg." Ezenkívül ezzel ki lett zárva az állatokat felaján-
lók kegyetlensége és a leölt állatok értéktelenedése is.
A hetedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tisztátalan állatokat az emberek is
meg szokták vetni, ezért tiltja a törvény, hogy ezeket Istennek ajánlják fel áldozatul.
Ezért van megtiltva 5 * 5 , „hogy a kéjelgés díját vagy a kutya árát Isten házában felajánl-
ják". Ugyanezen okból nem ajánlottak fel állatokat a hetedik nap előtt, mivel az ilyen ál-
latok mintegy koraszülöttek, még nem teljesen kialakultak a korai időpont miatt.
A nyolcadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az áldozatoknak háromféle neme
volt. Az egyik, amit teljesen elégettek, és ezt nevezték „holocaustuinnak", vagyis „tel-
jesen elégetettnek". Az ilyen áldozatot Istennek sajátosan a nagysága tiszteletére és a
jósága iránti szeretetből mutattak be, és ez megfelelt a tanácsok teljesítése általi tökéle-
tesség állapotának. Azért égették el teljesen az áldozatot, hogy amint a füstté vált egész
állat felemelkedett a magasba, ugyanúgy jelezve legyen, hogy az egész ember és minde-
ne alá van vetve Isten uralmának, és neki kell felajánlania magát.
Az áldozatok másik neme a bűnért bemutatott áldozat volt, amit Istennek a bűnbo-
csánat szükségességéből mutattak be. Ez megfelelt a bűneikért eleget tévő bűnbánók ál-
lapotának. Az ilyen áldozatok két részre oszlottak: az egyik részüket elégették, a másik
részt a papok felhasználták. Ez azt jelezte, hogy a bűnbocsánat Isten részéről a papok
szolgálata által megy végbe. Ha viszont az áldozatot az egész nép bűneiért mutatták be,
vagy sajátosan a pap bűnéért, akkor az egész áldozatot elégették. Nem használhatták fel
ugyanis a papok azt, amit a maguk bűneiért ajánlottak fel, h o g y a bűnökből semmi se
maradjon bennük. Máskülönben az áldozat nem lenne elégtétel a bűnökért: ha ugyanis
azok használnák fel, akiknek a bűneiért felajánlották, olyannak tűnik, mintha n e m aján-
lották volna fel.
Az áldozatok harmadik nemét békeáldozatnak nevezték. Ezt Istennek hálaadásul,
vagy a felajánlók üdvösségére és jólétére mutatták be, a már elnyert vagy a j ö v ő b e n el-
nyerni remélt jótéteményből eredő kötelezettség folytán. Ez megfelelt a parancsok tel-
jesítésében előrehaladó emberek állapotának. Ez a fajta áldozat három részre oszlott.
Az egyik részt elégették Isten tiszteletére, a másik részt a papok felhasználták, a har-
madik részt pedig a felajánlók használták fel. Ez azt jelezte, hogy az ember üdvössége
Istentől ered. Isten szolgái irányító tevékenységet folytatnak vele kapcsolatban, és ve-
lük együttműködnek az emberek, akik üdvözülnek.
Az pedig általános előírás volt. hogy a vért és a zsírt sem a papok, sem a felajánlók
nem használhatják fel, hanem a vért kiöntötték az oltár talapzatára Isten tisztelete vé-
gett, a zsírt pedig elégették tűzben. Ennek egyik értelme a bálványimádás kizárása volt.
A bálványimádók ugyanis megitták az áldozatok vérét és megették a zsírját; az 5Móz
32 [38] szerint: „Akik ették áldozataik kövérjét és itták áldozataik borát." - M á s i k értel-
me az emberi élet alakítása. A vér felhasználását a törvény ugyanis azért tiltotta, hogy
585 5 M ó z 23,19.
C I I . KÉRDÉS: A CEREMONIÁLIS P A R A N C S O K O K A I R Ó L 1 13
az embereket elrettentse a vérontástól. Ezért mondja az l M ó z 9 [4 sk.]: „A testet ne a

vérrel együtt egyétek meg, mert a ti éltető véreteket is számon f o g o m kérni." A zsír fo-
gyasztását pedig a mértéktelenség elkerülésére tiltotta meg a törvény nekik. Ezért
mondja Ez 34 [3]: „Ami kövér volt, levágtátok." - A harmadik értelme Isten tisztelete,
mivel a vér nagyon szükséges az élethez (amiért a 3Móz 17 ] I 1. 14] azt mondja, hogy a
lélek a vérben van), a zsír pedig az élelem bőségét jelzi. Annak kimutatására tehát, hogy
Isten számunkra az élet, és benne minden j ó elégséges módon megvan, Isten tiszteletére
kiöntötték a vért és elégették a zsírt. - Negyedik értelme, hogy ez jelezte Krisztus véré-
nek kiontását és szeretetének bőségét, amellyel Isten magát adta értünk.
A békeáldozatok alkalmával pedig a mellet és a jobb szügyet a papok kapták a ma-
guk használatára. Ez a jövendölés egy fajtájának kizárását célozta, amelyet mellcsont-
szeretetnek 5 * 6 neveznek, mivel az áldozati állatok mellcsontján látható alakzatokból jö-
vendöltek. Ezért vonták el ezeket az áldozatokat a felajánlóktól. - Ezzel az is jelezve
volt. hogy a pap számára szükséges a szív bölcsessége ahhoz, hogy a népet oktassa, és
ezt a mell, a szív takarója jelképezte; szükséges továbbá a lelkierősség is a fogyatékos-
ságok elviselésére, amit a j o b b szügy jelzett.
A kilencedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az egészen elégő áldozat a legtö-
kéletesebb volt az áldozatok között, ezért egészen elégő áldozatra kizárólag h í m n e m ű
állatokat ajánlottak fel, ugyanis a nőnemű állat tökéletlen állat. 581 A gerlék és galambok
felajánlása pedig a felajánló személyek szegénysége miatt volt, akik nagyobb állatokat
nem tudtak felajánlani. Mivel pedig a békeáldozatok ingyenesek voltak, és azok bemu-
tatása önként történt, ezért gerlét és galambot nem a békeáldozatok keretében áldoztak
fel, hanem az egészen elégő áldozatok és a bűnért való áldozatok között, amelyek oly-
kor kötelezőek voltak. Az ilyen madarak a magas röptiik miatt illettek is az egészen el-
égő áldozatok tökéletességéhez, és a bűnért való áldozatokhoz is, mivel fájdalmukban
búgtak.
A tizedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy minden áldozat közül legszentebb az
egészen elégő áldozat volt, mivel azt egészen elégették Isten tiszteletére, és abból sem-
mit sem ettek meg. A második helyet a szentségben a bűnért való áldozat foglalta el,
amit csakis a templom csarnokában fogyaszthattak el a papok, és csakis az áldozat nap-
ján. A harmadik fokozatot a hálaadást célzó békeáldozatok jelentették, amelyeket csak-
is az áldozat napján lehetett megenni, de egész Jeruzsálemben mindenütt. 5 " 8 A negyedik
helyen pedig a fogadalomból felajánlott békeáldozatok voltak, amiknek a húsát másnap
is meg lehetett enni. Ennek a rendnek magyarázata az, hogy az e m b e r Istent leginkább
a nagysága miatt köteles tisztelni, másodszor az elkövetett bűn miatt, harmadszor a tő-
le már megkapott jótéteményekért, negyedszer pedig a tőle remélt jótétemények remé-
nyében.
A tizenegyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a bűnöket súlyosbítja a bűnös
állapota, amint fentebb5*" mondottuk. Ezért egyebek között meg van parancsolva áldo-
zat bemutatása a pap és a fejedelem vagy más magánszemély bűneiért. Rabbi Moyses
szerint [Doctor perplex. III, 46.fej.] „figyelembe kell venni, hogy minél súlyosabb volt a
bűn, annál silányabb fajta állatot áldoztak fel érte. Ezért a bálványimádásért, a legsúlyo-
sabb bűnért áldozták fel a kecskét, a leghitványabb állatot; a pap tudatlanságáért a bikát;
a pap hanyagságáért pedig a bakot."
586 Vö. II-II, q 95, a 3.

587 Vö. I. q 9 9 , a 2, ad 1, ad 2. E z n e m jelenti a női nem megvetését, csak a z anlik ember s z e m l é l e t é r e
utal.
588 Vö. 5 M ó z 12.
589 Q 73, a 10.
114 S U M M A T H E O L O G I A E / P R I M A SECUNDAF.
A tizenkettedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az áldozati törvény segíteni

szándékozott a szegény felajánlóknak: aki nem lenne képes négylábú állatot tartani, leg-
alább madarat ajánljon fel; ha valaki ezzel sem rendelkezik, ajánljon fel kenyeret; és ha
még ez sincs neki, legalább ajánljon fel lisztet vagy kalászt.
A jelzésszerű ok pedig az, h o g y a kenyér Krisztust jelzi, aki „élő kenyér", ahogy Jn 6
[41. 51] mondja, amely kalász volt a természettörvény állapotában az Atyák hitében;
liszt volt a prófétai törvény tanításában; kenyérré formálódott az emberi természet fel-
vételét követően; tűzön sült m e g , vagyis a Szentlélektől formálódott a szűzi méh ke-
mencéjében, megsült még serpenyőben is a világban vállalt munka által; a kereszten pe-
dig mintegy rostélyon sült meg.
A tizenharmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a föld termései köziil az em-
ber használatára kerülő dolgok vagy ételül szolgálnak, és értük áldoztak fel kenyeret;
vagy italul, és ezekért ajánlottak fel bort; vagy fűszerül, és ezekért áldoztak fel olajat és
sót; vagy orvosságul, és értük ajánlottak fel tömjént, ami illatos és erősítő szer.
A kenyér által pedig Krisztus teste, a bor által a vére van jelezve; ezek által meg va-
gyunk váltva; az olaj Krisztus kegyelmét jelzi; a só a tudását; a tömjén pedig az imát.
A tizennegyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a mézet n e m ajánlották fel
Istennek áldozatul, egyrészt, mert szokás volt ezt a bálványoknak áldozni, másrészt, mi-
vel kizártak minden testi édességet és élvezetet mindabból, amit Istennek szándékoztak
áldozatul bemutatni. - Kovászt pedig a romlás elkerülése végett nem áldoztak, és talán
a bálványoknak ezt is szokás volt felajánlani.
Sót pedig áldoztak, mert akadályozza a rothadásból eredő romlást; az Istennek be-
mutatott áldozatoknak viszont romlatlanoknak kell lenniük. Azért is ajánlották fel a sót,
mivel általa van jelezve a bölcsességből eredő megkülönböztető képesség, illetve a test
megtörése is.
Tömjént a lélek áhítatának jelölésére áldoztak, ami szükséges az áldozatot bemuta-
tók számára, és a j ó hírnév illatának jelölésére is, mert a tömjén sűrű is és illatos is. Mi-
vel pedig a féltékenységért bemutatott ételáldozat nem áhítatból, h a n e m inkább gyanú-
ból eredt, ebben nem áldoztak tömjént. 59 "
4. S Z A K A S Z . - VAJON M E G J E L Ö L H E T Ő - E E L É G S É G E S É R T E L M E
A Z O K N A K A C E R E M Ó N I Á K N A K , A M I K A SZENT D O L G O K H O Z
TARTOZNAK?
A negyedik problémát így közelítjük meg: Úgy látszik, hogy a régi törvény azon cere-
móniáinak, amik a szent dolgokhoz tartoznak 5 '", elégséges értelme nem jelölhető meg.
1. Pál ugyanis ezt mondja (ApCsel 17) [24]: „A világot és a benne találhatókat terem-
tő Isten nem lakik emberi kéz által emelt templomokban, hiszen ő az ég és föld ura." Te-
hát nem megfelelő, hogy a régi törvényben Isten tiszteletére szent sátrat, illetve templo-
mot készítettek.
2. Ezenkívül, a régi törvény állapota csak Krisztus által változott meg. Ámde a szent
sátor a régi törvény állapotát jelezte. Tehát nem kellett volna változnia valamilyen
templom építése által.
3. Ezenkívül, az isteni törvénynek főként Isten tiszteletére kell vezetni az embereket.
Ámde az Isten iránti tisztelethez tartozik, hogy több oltár és több templom legyen,
590 Vö. 4 M ó z 5,15.

591 Lásd 2 M ó z 2 5 skk.; I Kir 5 skk.; 2 K r ó n 2 skk.; Zsid 9.
CHI. KÉRDÉS: A CEREMONIÁLIS PARANCSOK IDŐTARTAMÁRÓL 115
ahogy ez nyilvánvaló az új törvényben. Úgy tűnik tehát, hogy a régi törvényben sem
csak egy templomnak, illetve egy szent sátornak kellett volna lennie, hanem többnek.
4. Ezenkívül, a szent sátor, illetve a templom Isten tiszteletére volt rendelve. Ámde
Istenben főként az egységet és egyszerűséget kell tisztelni. Nem látszik tehát megfelelő-
nek, hogy a szent sátor, illetve a templom függönyökkel volt megosztva.
5. Ezenkívül, az első változtatónak, vagyis Istennek az ereje először keleten jelenik
meg, ahonnan az első változás elkezdődik.^ Á m d e a szent sátor Isten imádására léte-
sült. Tehát inkább kelet, mint nyugat felé fordítva kellett volna elhelyezni.
6. Ezenkívül, az Úr megparancsolta (2Móz 20) [4], hogy ne csináljanak faragott ké-
peket, sem más hasonmást. Helytelenül voltak tehát a szent sátorban, illetve a templom-
ban a kerubok faragott képei. Hasonlóképpen úgy tűnik, hogy ésszerű ok nélkül volt ott
a frigyszekrény, az engesztelés táblája, a gyertyatartó, az asztal és a kettős oltár is.
7. Ezenkívül, az Úr megparancsolta (2Móz 20) [24]: „A földből készítsetek nekem
oltárt." Továbbá: „Ne menj fel lépcsőn az oltáromhoz." [26] Tehát helytelenül lett ké-
sőbb parancsolva, hogy az oltár készüljön arannyal vagy rézzel bevont fából, és olyan
magas legyen, hogy oda csak lépcsőn lehessen felmenni. A 2Móz 27 [1 sk.]-ben ugyan-
is ez áll: „Készíts egy oltárt akácfából, a hossza legyen öt könyök, a szélessége is öt kö-
nyök és három könyök magas, ... s utána az egészet vond be rézzel."
A 2Móz 30 [1 sk.]-ban pedig: „Csinálj egy oltárt, hogy azon illatozzék a tömjén.
Akácfából készítsd el... Borítsd be az egészet színarannyal."
8. Ezenkívül, az Úr műveiben nem lehet semmi fölösleges, mivel a természet művei-
ben sem találunk semmi feleslegeset. Ámde egy sátornak vagy háznak elegendő egy ta-
karó, illetve fedél. Helytelenül volt tehát a szent sátorra több takaró téve: a vászontaka-
rók, a kecskeszőr takaró, a vörösre festett báránybőr takarók és a jácintszínű szattyánbőr
takarók.
9. Ezenkívül, a külső szentelés a belső szentséget jelzi, amelynek az alanya a lélek.
Tehát helytelen volt a szent sátor és edényeinek felszentelése, mivel azok lelketlen tes-
tek voltak.
10. Ezenkívül, a Zsolt 34 [2] ezt mondja: „Dicsőítem az Urat minden időben, dicsé-
rete ajkamon marad mindig." Á m d e az ünnepek Isten dicséretére vannak rendelve.
Helytelen volt tehát, hogy bizonyos napok voltak kijelölve az ünnepekre. Vagyis úgy
tűnik, hogy a szent dolgokkal kapcsolatos ceremóniáknak nincsenek megfelelő okai.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Zsid 8) [4 sk.]: „Akik a törvény szerint
ajánlanak fel adományokat, a mennyei dolgok mintájának és árnyékának szolgálnak,
ahogy a Mózesnek adott válasz hangzott, amikor elkészítette a szent sátrat: vigyázz, és
mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked.'"'" Á m d e nagyon
ésszerű, ami a mennyei dolgok képét tükrözi. Tehát a szent dolgok ceremóniáinak
ésszerű oka volt.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy Isten egész külső kultusza különösképpen arra
irányul, hogy az emberek Istent tiszteljék. Ámde az emberi érzésnek az a sajátossága,
hogy azt, ami más dolgokkal közös, és nem különbözik azoktól, kevésbé tiszteli; azt pe-
dig, ami valamilyen másoktól különböző kiválósággal rendelkezik, jobban csodálja és
tiszteli. Ezért alakult ki az a szokás, hogy a királyokat és a fejedelmeket, akiket az alatt-
valóiknak tisztelniük kell, drágább ruhák díszítik, és ezek tágasabb, szebb palotákban
5 9 2 Vö. I, q 52, a 2; II-II, q 84, a 3, ad 3.

5 9 3 Vülgata: „ H a tehát a földön élne, n e m is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint
áldozatokat m u t a t n a k be, akik a m e n n y e i dolgok m i n t á j á n a k és árnyékának szolgálnak, ahogy a
Mózesnek adott válasz hangzott, a m i k o r elkészítette a szent sátrat: vigyázz, és mindent a minta
szerint csinálj, a m e l y e t a hegyen m u t a t t a m neked."
laknak. Ezért szükséges volt, hogy sajátos időpontok, sajátos hajlék, sajátos edények és
sajátos szolgák legyenek rendelve Isten tiszteletére, hogy ezáltal az emberek lelke isten
nagyobb tiszteletére legyen késztetve.
Hasonlóképpen, a régi törvény Krisztus titkának jelzésére lett alapítva, amint mon-
dottuk. 594 Á m d e annak, aminek valami mást kell szimbolizálnia, meghatározott valami-
nek kell lennie, hogy a másik hasonmását tükrözze. Ezért is bizonyos sajátos előírások-
ra volt szükség az Isten tiszteletéhez tartozó dolgokban.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy Isten tisztelete kettővel van vo-
natkozásban: Istennel, aki a tisztelet tárgya, és az Istent tisztelő emberekkel. Maga
Isten, akit tisztelnek, nincs bezárva semmilyen testi helybe, ezért őmiatta n e m kellett
volna szent sátrat vagy templomot készíteni. De az őt tisztelő emberek testi lények, és
rájuk való tekintettel szükséges volt sajátos szent sátrat, illetve templomot készíteni,
kettős céllal. Először, hogy az ott összejövő emberek azzal a gondolattal, hogy ez a hely
Isten tiszteletére van rendelve, nagyobb tisztelettel járuljanak az Úr elé. Másodszor,
hogy az ilyen templom, illetve szent sátor elhelyezésével jelezve legyenek bizonyos
dolgok, amik Krisztus istenségének vagy emberségének kiválóságához tartoznak.
Salamon ezzel kapcsolatban mondja (1 Kir 8) [27]: „Ha az ég és az egek egei n e m ké-
pesek téged befogadni, hogy fogadna be téged ez a ház, amelyet neked építettem." Majd
később [29 sk.] hozzáfűzi: „Legyenek nyitva szemeid e ház fölött, amelyről ezt mond-
tad: ott lesz az én nevem; hogy meghallgasd szolgádnak és népednek, Izraelnek könyör-
gését." Ebből kitűnik, hogy a szentély háza nem azért készült, hogy Istent befogadja,
mintha ő helyileg ott lakna, hanem azért, hogy Isten neve ott lakozzon, vagyis Istent
jobban megismerjék azokból, amik ott történnek, vagy amiket ott mondanak, és az ott
elmondott imákat Isten jobban meghallgassa az imádkozóknak a hely tiszteletéből ere-
dő áhítata miatt.5''5
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvény állapota n e m válto-
zott Krisztus előtt a törvény beteljesítését illetően, ami egyedül Krisztus által ment vég-
be, de megváltozott a törvény alatt lévő n é p állapotát illetően. Ugyanis a nép először
a pusztában vándorolt, nem volt állandó lakhelye. Majd különféle háborúkat vívott a
szomszédos népekkel, végül pedig Dávid és Salamon idején nyugodt állami körülmé-
nyekkel rendelkezett. Ekkor építettek először templomot, azon a helyen, amelyet Ábra-
hám az áldozatok bemutatására isteni útmutatás alapján megjelölt. Az IMóz 22 [2] sze-
rint ugyanis az Úr megparancsolta Ábrahámnak, hogy áldozza fel a fiát „azon a hegyen,
amelyet mutatok neked", és később [ 14] a szövegben az áll, hogy Ábrahám „annak a
helynek azt a nevet adta, hogy az Úr látja", mert az Isten előre látása miatt lett az a hely
kiválasztva Isten tiszteletére. Ezért mondja az 5Móz 12 [5sk.]: „Jöjjetek arra a helyre,
amelyet az Úr, a ti Istenetek kiválasztott, és ajánljátok fel az egészen elégő áldozatokat
és a ti áldozataitokat."
De azt a helyet templom építése által nem kellett megjelölni a fentebb mondott idő
előtt, három okból, amiket Rabbi Moyses említ. 5% Az első az, hogy a pogány népek ne
sajátítsák ki maguknak azt a helyet. A m á s o d i k ok, hogy a pogány népek ne rombolják
le. A harmadik ok pedig az, hogy egyik törzs se akarja lefoglalni a maga osztályrésze-
ként, és emiatt ne keletkezzenek civódások és veszekedések. Ezért nem építettek temp-
lomot, amíg nem volt királyuk, aki ezt a viszályt meg tudta volna fékezni. Korábban Is-
ten tiszteletére a különböző helyekre vihető szent sátor volt rendelve, amikor még nem
594 A 2 : q lOO.a 12; q 1 0 1 , a 2 .

595 V ö . II-II, q 84, a 3, ad 2.
5 9 6 Doct. perplex. 111,45. fej.
CHI. K É R D É S : A C E R E M O N I Á L I S PARANCSOK IDŐTARTAMÁRÓL 117
volt meghatározott helye az istentiszteletnek. Ez a szó szerinti értelme a szent sátor és a

templom különbözőségének.
A jelzésszerű értelme pedig az lehet, hogy e kettő két állapotot jelez. A változó helyű
szent sátor a jelenlegi életünk változékony állapotát jelzi. A változatlan, e g y helyben ál-
ló templom pedig az eljövendő, teljesen változhatatlan örök életünknek jele. Ezért
m o n d j a a templom építésével kapcsolatban a Szentírás 5 '", hogy nem lehetett hallani ka-
lapácsnak vagy vésőnek hangját, annak jelzésére, hogy minden háborgás és nyugtalan-
ság távol lesz az eljövendő állapottól. - Vagy a szent sátor a régi törvény állapotát jelzi,
a salamoni templom pedig az új törvény állapotát. Ezért a szent sátor készítésében csak
zsidók vettek részt, a templom építésében viszont Tyrus és Sidon pogány n é p e i is közre-
működtek.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a templom, illetve a szent sátor
egyetlenségének az oka lehet szószerinti és jelzésszerű. A szószerinti ok a bálványimá-
dás kizárása. Mivel a pogány népek a különféle isteneiknek különböző templomokat
építettek, Isten azt akarta, hogy neki csak egy helyen mutassanak be áldozatot, hogy az
emberek lelkében az egy Isten hite erősödjön. - Továbbá, hogy ezáltal megmutassa,
hogy a testi kultuszt nem önmagáért f o g a d t a el. Ezért a kultuszt korlátok k ö z é szorította,
hogy ne szétszórtan és mindenütt mutassanak be áldozatot. De az új törvény kultuszát,
amelynek az áldozati cselekménye lelki kegyelmet tartalmaz, Isten ö n m a g á é r t fogadta
el. Ezért az új törvény elfogadja az oltárok és templomok sokasodását.
D e az Isten lelki tiszteletéhez tartozó dolgokra, vagyis a törvény és a p r ó f é t á k tanítá-
sára a régi törvényben is különféle helyek voltak kijelölve, ahol összejöttek Isten dicsé-
retére. Ezeket nevezték zsinagógáknak, ahogy most templomoknak nevezik azokat
a helyeket, ahol a keresztény nép Isten dicséretére összejön. így a mi t e m p l o m u n k lépett
a zsidó templom és zsinagóga helyébe, mivel a mi templomunknak az áldozata lelki jel-
legű, ezért nálunk nem különbözik az áldozat helye a tanítás helyétől.
A jelzésszerű értelem pedig az lehet, hogy ez jelzi a küzdő, illetve győzedelmes Egy-
ház egységét.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint a templom, illetve a szent
sátor egysége Istennek vagy az Egyháznak egységét tükrözte, ugyanúgy a templom, il-
letve a szent sátor megosztottsága az Istennek alávetett dolgok különbözőségét tükrözi,
amikből Isten tiszteletére emelkedünk. A szent sátor pedig két részre oszlott. A z egyiket
„Szentek Szentjének" hívták, és nyugati irányú volt, a másikat pedig „Szentnek", és ke-
let felé nézett. A szent sátor előtt volt az udvar. Ennek a megosztottságnak kettős oka
van. Az egyik ok azon alapul, hogy a szent sátor Isten tiszteletére irányul. í g y ugyanis
a szent sátor megosztottsága a világ különböző részeit jelzi. Az a rész ugyanis, amelyet
Szentek Szentjének neveznek, a m a g a s a b b rendű világot, vagyis a szellemi substantiák
világát jelezte, a Szentnek nevezett rész pedig a testi világot. - Ezért a Szentet a Szentek
Szentjétől függöny választotta el, ami négy színű volt, ami a négy elemet jelölte.5™
A bysszus, vagyis a fehér lenvászon a földet jelezte, mert a földből ered; a bíbor a vizet,
ami bíborszínűvé válik a tengerben található kagylóktól; a jácint a levegőt, mert érc-
színű; a kétszeresen festett skarlát a tüzet; azért éppen ezeket, mivel a négy elemből álló
anyag5*1 akadály, amely eltakarja előlünk az anyagtalan substantiákat. - Ezért a belső
szent sátorba, vagyis a Szentek Szentjébe csak a főpap lépett be, és egy évben csak egy-
szer, hogy jelezve legyen: az ember v é g s ő tökéletessége az, hogy abba a m a g a s a b b ren-
5 9 7 I Kir 6,7.
598 A z antik természetszemlélet szerint, de e z n e m érinti a teológiai gondolatmenetet.
5 9 9 A z antik természetszemléletnek m e g f e l e l ő e n , de ennek nincs teológiai jelentősége.
dű világba belépjen. A külső szent sátorba a papok naponta beléptek, de a nép csak a
csarnokba ment be, mivel magukat a testeket a nép képes felfogni, de azok belső okait
csak a bölcsek képesek filozófiai megfontolás segítségével megérteni.
A jelzésszerű értelem szerint a külső szent sátor, aminek Szent a neve, a régi törvény
állapotát jelzi, ahogy az Apostol m o n d j a (Zsid 9) [6 skk.], hogy abba a sátorrészbe
„mindig beléptek az áldozatbemutatást végző papok". A belső szent sátor, aminek
Szentek Szentje a neve, vagy a mennyei dicsőséget, vagy az új törvény lelki állapotát
jelzi, ami az eljövendő dicsőségnek bizonyos elkezdődése. Ebbe az állapotba Krisztus
vezetett be minket, amit az jelképez, h o g y csak a főpap lépett be, egyszer egy évben a
Szentek Szentjébe. - A függöny pedig a lelki áldozatok el rejtettségét jelképezte a régi
áldozatokban. A f ü g g ö n y négy színéből a bysszus jelezte a test tisztaságát; a bíbor a
szenvedéseket, amiket a szentek elszenvedtek Istenért; a kétszeresen festett skarlát az
Isten és a felebarát iránti kettős szeretetet; a jácint pedig a mennyei elmélkedést. - A ré-
gi törvény állapotához pedig másképpen viszonyult a nép, és másként a papok. A nép
ugyanis magukat a testi áldozatokat szemlélte, amiket a csarnokban ajánlottak fel, a pa-
pok pedig az áldozatok értelmét, minthogy kifejezettebb hitük volt Krisztus titkairól.
Ezért bementek a külső szent sátorba, ami szintén függönnyel volt elválasztva az udvar-
tól, mivel bizonyos dolgok rejtve voltak a nép számára Krisztus titkaival kapcsolatban,
amiket a papok ismertek. De számukra sem voltak ezek teljesen kinyilatkoztatva, mint
az Újszövetségben, a h o g y azEf 3 [5] m o n d j a .
Az. ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a n y u g a t felé forduló imádást a tör-
vény a bálványimádás kizárására vezette be, mivel az összes pogány népek a Nap tiszte-
letére kelet felé fordulva imádták a bálványaikat. Ezért m o n d j a Ez 8 [ 16], hogy egyesek
„az Úr templomának hátat fordítva kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt".
Ennek kizárására a szent sátorban a Szentek Szentje nyugat felé fordítva volt elhelyez-
ve, és nyugat felé f o r d u l v a imádták az Urat.6""
Jelzésszerű értelem is létezhet, mivel a korábbi szent sátor egész állapota Krisztus
halálának jelzésére irányult, amit a Nyugat jelez; a Zsolt 6 8 [5] szerint: „Aki felemelke-
dik Nyugat felé, az Úr az ő neve."
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a szent sátorban lévő dolgoknak
megjelölhető mind a szó szerinti, mind pedig a jelzésszerű értelme is. A szó szerinti ér-
telem az istentisztelethez való viszonyból állapítható m e g . Mivel pedig mondottuk,"" 1
hogy a belső szent sátor, aminek Szentek Szentje a neve, a magasabb rendű szellemi
substantiák világát jelezte, azért abban a szent sátorban h á r o m dolog volt: „a szövetség
ládája, benne a mannát tartalmazó arany vödör, Áron kivirágzott vesszeje és a szövetség
táblái" 602 , rájuk írva a törvény Tízparancsolata. A szövetség ládáját (a frigyládát) a két
kerub között helyezték el, amelyek e g y m á s felé néztek. A frigyláda fölött volt a kien-
gesztelés táblája; a kerubok szárnyai fölött, mintha a kerubok tartották volna; mintha azt
képzelnénk, hogy ez a tábla Isten trónja. Ezért is nevezték el kiengesztelés táblájának;
a nép mintegy innen engesztelődik ki Istennel, a főpap imájára. Ezt a táblát mintegy az
Istennek hódoló kerubok tartották, a frigyláda pedig z s á m o l y a volt a kiengesztelés táb-
láján ülőnek. - Ezáltal három olyan dolog van jelezve, a m i k abban a magasabb rendű
világban vannak: Isten, aki mindenek fölött létezik, és kimeríthetetlen minden teremt-
mény számára. Ezért nem állítottak neki semmilyen hasonmást, az ő láthatatlan mi-
voltának tükrözésére. De megjelölték a széke alakját, mivel a teremtmény kimerítő
ismerettel megismerhető, és alá van vetve Istennek, mint a trón a rajta ülőnek. Léteznek
6 0 0 Vö. II-II, q 84, a 3, 3. ellenvetés és ad 3.

601 A negyedik e l l e n v e t é s r e adott válaszban.
6 0 2 Zsid 9 , 4 .
CHI. K É R D É S : A C E R E M O N I Á L I S PARANCSOK IDŐTARTAMÁRÓL 119
abban a magasabb rendű világban szellemi substantial: is, amelyeket angyaloknak neve-
zünk. Ezeket jelzi a két, egymás felé forduló kerub, a köztük lévő egyetértés jelzésére;
Jób 25 [2] szerint: „Aki egyetértést hoz létre a magasságban." Ezért nem volt csupán
egy kerub, hogy ez jelezze a mennyei szellemek sokaságát, és kizárja, h o g y imádják
őket azok, akik azt a parancsot kapták, hogy csak az egy Istent imádják. A b b a n az érte-
lemmel megragadható magasabb rendű világban bizonyos módon rejtve léteznek mind-
azon dolgok eszméi is, amik ebben a világban végbemennek, ahogy az okozatok eszméi
rejtőznek az okaikban, és a mesterművek eszméi a mesterben. Ezt jelzi a frigyláda a
benne lévő három dologgal, amik legértékesebbek az emberi dolgok között: a táblákkal
jelzett bölcsességgel, a vesszővel jelzett hatalommal, és a jósággal, amelyet a manna je-
lez, mind az édességével, mind pedig azzal, hogy Isten irgalmából kapta a nép, és ezért
az isteni irgalom emlékére lett megőrizve. - Ez a három jelent meg Izajás látomásában
[6. fej.]. Látta ugyanis az Urat, aki magas és fönséges királyi széken ült, és a fölötte le-
begő szeráfokat. A ház tele lett Isten dicsőségével. Ezért mondták a szeráfok is: „Telve
van az egész föld az ő dicsőségével." - így a szeráfok hasonmásai nem képezték kultusz
tárgyát, amit tilt a törvény első parancsolata, hanem a szolgálatot jelezték, amint mon-
dottuk.
A jelen világot j e l z ő külső szent sátorban is három dolog volt: az égőáldozat oltára,
pontosan a frigyszekrénnyel szemben, a kitett kenyerek asztala, amelyre tizenkét ke-
nyeret helyeztek (ez a sátor északi oldalán volt), és a gyertyatartó (a sátor déli oldalán).
Úgy tűnik, hogy ez a három megfelelt a frigyládába zárt háromnak, de világosabban je-
lezték ugyanazokat: a dolgok eszméit ugyanis világosabban kell megmutatni, mint aho-
gyan azok az isteni és az angyali értelemben vannak, ahhoz, hogy megismerhessék azo-
kat a bölcs emberek, akiket a szent sátorba lépő papok jeleznek. A gyertyatartó tehát,
mint érzékelhető jel szimbolizálta a bölcsességet, ami érthető szavakkal volt kifejezve a
táblákon. - Az égőáldozatok oltára jelezte a papok feladatát, akiknek kötelessége a né-
pet Istenhez vezetni, és a vessző ezt is jelképezte. Ugyanis azon az oltáron gyújtották
meg a jó illatú égő áldozatot, amely a nép Isten számára elfogadható szentségét jelezte.
A Jel 8 [4] ugyanis azt mondja, hogy az illatos fiist „a szentek megigazulása". A papi
méltóságot a frigyládában megfelelően jelezte a vessző, a külső szent sátorban pedig az
égőáldozatok oltára, mivel a pap közvetítő Isten és a nép között, és a népet isteni hata-
lommal irányítja, amelyet a vessző jelez, és az irányításának a gyümölcsét, a nép szent-
ségét Istennek felajánlja, mintegy az égőáldozatok oltárán. - A z asztal és a m a n n a az él-
tető táplálékot jelzi. De a kenyér közönségesebb és durvább, a manna pedig édesebb és
finomabb táplálék. - A gyertyatartót megfelelő volt a déli, az asztalt pedig az északi ol-
dalra helyezni, mivel a déli rész a világ j o b b fele, az északi rész pedig a bal fele, ahogy a
Filozófus mondja (De caelo et mundo II.) [2. fej.]"", ámde a bölcsesség, mint a többi lel-
ki j ó is, a jobb oldalhoz, az időleges táplálék a bal oldalhoz tartozik; a Féld 3 [ 16] sze-
rint: „A balján a gazdagság és a dicsőség." A papi hatalom pedig közbülső a szellemi
bölcsesség és az időleges javak között, mivel általa vannak szétosztva az időleges javak
és a bölcsesség is.
Lehet azonban ezeknek más, inkább szó szerinti értelmük is. A frigyládában voltak
ugyanis a törvény táblái, hogy el ne feledjék a törvényt. Ezért mondja a 2 M ó z 24 [12]:
„Adok neked két kőtáblát, a törvényt és a parancsolatokat, amiket leírtam, hogy tanítsd
Izrael fiait." - Áron pap a vesszőt a nép lázongásának leverésére helyezte oda. Ezért
mondja 4Móz 17 [25]: „Vidd vissza Áron vesszejét a tanúság sátrába megőrzés végett,
jelül Izrael lázadozó fiainak." - A mannát pedig azon isteni jótéteményre való emléke-
zésül őrizték meg a vödörben, amelyet az Úr adott Izrael fiainak a pusztában. Ezért
603 285, b, 16-19.

120 SUMMA THEOLOGIAE / PRIMA S E C U N D A F .
m o n d j a a 2Móz 16 [32]-ben a z ú r : „Töltsetek meg a mannából egy ómért, és tegyétek el

a j ö v e n d ő nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket
a pusztában." - A gyertyatartót a szent sátor tiszteletére állították: a ház nagyszerűsé-
g é h e z tartozik ugyanis, hogy fényesség legyen benne. A gyertyatartónak hét ága volt, az
e g é s z világot megvilágító hét bolygó jelzésére™, ahogy Josephus"" 5 mondja. Ezért he-
lyezték a gyertyatartót a déli oldalra, m e r t arról az oldalról indul ki számunkra a boly-
gók pályája. 6 "" - Az égőáldozatok oltárát azért állították, hogy a szent sátorban kellő
mértékben legyen j ó illatú füst, egyrészt a szent sátor tiszteletére, másrészt a bűz elosz-
latására, ami szükségképpen velejárója a vérontásnak és az állatok leölésének. A bűzös
dolgokat ugyanis megvetik, mint silányakat, a jó illatú dolgokat pedig az emberek in-
k á b b értékelik. - A z asztalt pedig annak jelzésére állították, hogy a templomban szolgá-
ló papoknak a templomban kellett eleséget találniuk. Ezért a tizenkét törzs emlékére az
asztalra helyezeti tizenkét kenyérből csak a papoknak volt szabad enniük, ahogy Mt 12
[4] mondja. Az asztalt nem helyezték pontosan a középre a kiengesztelés táblája előtt,
h o g y kizárják a bálványimádás rítusát: ugyanis a pogány népek a Hold szentélyében az
asztalt a Hold bálványa elé helyezték. Ezért mondja Jer 7 [ 18]: „Az asszonyok tésztát
dagasztottak, hogy kalácsot süssenek az ég királynőjének."
Az udvarban pedig, a szent sátoron kívül volt az egészen elégő áldozatok oltára,
amelyen feláldozták Istennek az adományokat a nép vagyonából. Ezért az udvarban tar-
tózkodhatott a nép, amely bemutatta ezeket a pap keze által. De a belső oltárhoz, amely-
ben Istennek a nép áhítatát és szentségét mutatták be, egyedül a papok járulhattak, akik-
nek feladata Istennek felajánlani a népet. Ezt az oltárt a szent sátoron kívül az udvaron
állították fel, a bálványimádás távoltartására, mert a pogány népek a templomon belül
állítottak oltárokat a bálványok s z á m á r a való áldozatbemutatásra.
Mindezek jelzésszerű értelme a szent sátornak a szimbolizált Krisztushoz való viszo-
nyából jelölhető m e g . De figyelembe kell vennünk, hogy a régi törvény jelképeinek tö-
kéletlensége miatt a templomban k ü l ö n f é l e szimbólumokat állítottak Krisztus jelzésére.
Őt magát a kiengesztelés táblája jelezte, mivel „ő maga lett kiengesztelés a bűneinkért"
( Í J n 2) [2], - Megfelelő, hogy a kiengesztelés tábláját kerubok hordozzák, mivel róla
van megírva: „ I m á d j á k őt Isten összes angyalai." (Zsid 1) [6] - Krisztust a frigyláda is
jelzi, mivel ahogy a frigyláda fehér fából készült. Krisztus teste is a legtisztább testré-
szekből áll. A frigyláda aranyozott volt, mert Krisztus telve van bölcsességgel és szere-
tettel, amiket az arany jelképez. A frigyládában volt az aranyozott vödör, vagyis a szent
lélek; a vödör m a n n á t tartalmazott, vagyis „az istenség egész teljességét"" 07 . A frigy-
ládában vessző is volt, vagyis papi hatalom, mert Krisztus „pap lett mindörökké".""" Ott
voltak a szövetség táblái is, annak jelzésére, hogy Krisztus törvényhozó. - Krisztust a
gyertyatartó is jelképezi, mert ő mondja™: „Én vagyok a világ világossága." A gyertya-
tartó hét ága a Szentlélek hét ajándékát jelzi. Krisztust az asztal is jelképezi, mert ő ma-
ga lelki étel. Azt m o n d t a (Jn6) [41. 51]: „Én vagyok az élő kenyér." A tizenkét kenyér a
tizenkét apostolt szimbolizálja, vagy a tanításukat. D e a gyertyatartó és az asztal az
Egyház tanítását és hitét is jelezheti, ami szintén megvilágosít és lelki kielégülést ad. -
Magát Krisztust az egészen elégő áldozatok oltára és az égő áldozatok oltára is jelzi, mi-
vel általa kell felajánlani Istennek minden erényes cselekedetünket: azokat is, amikkel
604 Ebben az antik természetszemlélet t ü k r ö z ő d i k , de ez nem érinti a teológiai g o n d o l a t m e n e t e t .

605 Josephus Flavius: Antiquit Jud. III, 7. fej.; Naber, I, Leipzig, 1888, 173. o.
606 A középkori természetszemlélet s z e r i n t , de ennek nincs teológiai jelenlősége.
607 Kol 2, 9.
608 Zsid 6 , 2 0 .
609 Jn 8, 12.
testünket sanyargatjuk (amiket mintegy az egészen elégő áldozatok oltárán ajánlunk

fel), és azokat is, amiket nagyobb lelki tökéletességgel Istennek Krisztusban, mint égő-
áldozatok oltárán ajánlunk fel; a Zsid 13 [15] szerint: „Tehát általa mutassuk be az
Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát."
A hetedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az Úr az oltár készítését azért paran-
csolta, hogy az áldozatokat és adományokat ajánlják fel az Ő tiszteletére és a szent sá-
tornak szolgáló személyek eltartására. Az oltár készítéséről két parancsot adott. A z
egyiket a törvény elején (2Móz 20) [24 skk.], ahol meghagyta, hogy „az oltárt földből"
készítsék, vagy legalábbis „nem faragott kövekből"; továbbá, ne állítsanak magas ol-
tárt, amihez „lépcsőn" kell „felmenni". Ezt a bálványimádás elutasítása végett paran-
csolta az Úr, mivel a pogány népek a bálványoknak emeltek magas, díszített oltárokat,
és úgy hitték, hogy azokban szentség és isteni erő van. Ezért az Úr ezt is meghagyta:
„Ne ültess ligetet és semmilyen fát a te Urad, Istened oltárán kívül." A bálványimádók
ugyanis általában fák alatt mutatták be áldozataikat, a fák szépsége és árnyassága miatt.
- E parancsoknak jelzésszerű értelmük is volt, mivel Krisztusról, a mi oltárunkról, meg
kell vallanunk emberi természete szerinti valóságos testét, amit jelképez a földből ké-
szült oltár; és isteni természete szerint az Atyával való egyenlőséget, amit az jelez, hogy
nem kell felmenni az oltárhoz. Nem fogadhatjuk el továbbá a pogány népek mértékte-
lenségre ösztönző tanítását a Krisztusi tanítással együtt.
De amikor már elkészült a szent sátor Isten tiszteletére, nem kellett félni a bálvány-
imádás veszélyétől. Ezért az Úr megparancsolta, hogy az egészen elégő áldozatok oltá-
ra legyen rézből, hogy az egész nép számára tetszetős legyen; az égőáldozatok oltára
pedig készüljön aranyból, amit csak a papok láttak. Nem volt akkora értéke a réznek,
hogy ez a népet valamilyen bálványimádásra késztesse.
De mivel a 2 M ó z 20-ban a „ne m e n j fel lépcsőn az oltáromhoz" parancsának magya-
rázatául az van hozzáfűzve, „hogy ne látszódjék a meztelenséged", arra kell gondol-
nunk, hogy ez is a bálványimádás kizárására irányuló intézkedés volt, ugyanis Priapus"'"
szentélyeiben a pogányok meztelenül mutatkoztak a nép előtt. 6 " De később elő lett írva
a papoknak, h o g y alsóneműt viseljenek a meztelenség elfedésére. Ezért veszély nélkül
el lehetett rendelni olyan oltármagasságot, hogy az áldozatbemutatás órájában az áldo-
zatokat bemutató papok bizonyos hordozható falétrákon menjenek fel az oltárhoz.
A nyolcadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a szent sátor törzsét a függőlege-
sen felállított táblák alkották, amiket belülről négy, különféle színű függöny fedett: so-
dort bysszuszból készült, valamit jácint-, bíborszínű és kétszer festett skarlátszínű füg-
göny. De ezek a függönyök a szent sátornak csak az oldalait fedték, a szent sátor tetején
volt egy jácintszínű bőrökből álló fedél, efölött egy másik, vörös színű, bakok bőréből
készült tető, és efölött egy harmadik, kecskebőrből. Ezek nemcsak a tetejét takarták a
szent sátornak, h a n e m leértek a földig és a szent sátor tábláit kívülről fedték. E takarók
szó szerinti értelme pedig általában a szent sátor díszítése és védelme, a tiszteletadás ér-
dekében. Sajátosan pedig - egyesek" 12 szerint - a függönyök a csillagos eget jelezték,
amit a különböző csillagok tesznek változatossá; a kecskebőr takaró jelképezte az ég-
boltozat fölötti vizeket; a vörös színű bőr a tüzes eget, amelyben az angyalok vannak; a
jácint színű bőr pedig a Szentháromság egét.""
Ezeknek jelzésszerű értelme, hogy a szent sátrat alkotó táblák a Krisztusban hívőket
jelképezik, akik az Egyházat alkotják. A táblákat pedig belülről négyszínű függönyök
610 A g y ü m ö l c s ö s k e r t e k és a t e r m é k e n y s é g istene.
61 1 Lásd M a j m o n i d . , Doct. perplex. III, 45. fej.
612 P e t r u s C o m e s t o r (XII. sz.), Histor. sehol., Exod., 58. fej.: P L 198, 1179.
613 Ebben a k ö z é p k o r i természetszemlélet tükröződik, de e z n e m érinti a teológiai m o n d a n i v a l ó t .
fedték, mivel a hívőket belülről négy erény díszíti, ugyanis ahogy a Glossza"14 m o n d j a ,
„a sodort bysszusz a tisztaságtól tündöklő testet jelzi; a jácintszín a magasrendű dolgok-
ra vágyó lelket; a bíborszín a szenvedélyeken felülemelkedő testei; a kétszer festett
skarlátszín a szenvedélyek között is az Isten és a felebarát iránti szeretettel tündöklő lel-
ket". A tető takarói pedig a feljebbvalókat és a tanítókat jelképezik, akikben ki kell tűn-
nie a mennyel való érintkezésnek, amit a jácintszínű bőr jelez; a vértanúságra való kész-
ségnek, amit a vörös színű bőr szimbolizál; valamint a szigorú életnek és a balsors
elviselésének, amit a szeleknek és esőnek kitett kecskebőr takaró jelképez, ahogy a
Glossza" 15 mondja.
A kilencedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a szent sátor és edényei meg-
szentelésének szószerinti oka az volt, hogy ezeket mint Isten tiszteletére szánt tárgyakat
j o b b a n tiszteljék. - A jelzésszerű értelme pedig az, hogy ez a szentelés jele az élő szent
sátor, vagyis a hívők lelke megszentelésének, akik Krisztus Egyházát alkotják.
A tizedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvényben hét időszakos és
egy folytonos ünnep volt, ahogy a 4Móz 28 és 29-ből megállapítható.""' Azt az egyet
azért hívták folytonosnak, mivel azon naponta reggel és este bárányt áldoztak.
Az időszakos ünnepek közül az első minden hetedik napon ismétlődött. Ez volt a
Szombat ünnepe, amit a világ teremtésére való emlékezésül ünnepeltek, amint fentebb" 17
mondottuk. - A másik havonta ismétlődött: az újhold ünnepe"1*, az isteni kormányzás
művére való emlékezésül. Ugyanis a földi dolgok főként a Hold változásai szerint ala-
kulnak, ezért ülték meg ezt az ünnepet újhold idején, és nem holdtöltekor, hogy tá-
voltartsák a bálványimádást. A bálványimádók ugyanis holdtöltekor mutatták be áldo-
zataikat. - Ez a két jótétemény közös kincse az egész emberi nemnek, ezért a róluk való
emlékezés gyakrabban ismétlődött.
A többi öt ünnepet évente egyszer ülték meg. Ezeken azokról a jótéteményekről em-
lékeztek, amelyeket sajátosan a zsidó nép kapott. Megünnepelték ugyanis az első hó-
napban Húsvét ünnepét, az Egyiptomból való szabadulás emlékére. - Megünnepelték
erre ötven napra Pünkösd ünnepét, a törvény adására való emlékezésül. - A másik há-
rom ünnepet a hetedik hónapban ülték meg (számukra az egész hetedik hónap ünne-
pélyes volt, akár a hetedik nap). A hetedik hónap első napján volt a Harsonák ünnepe,
Izsák megszabadulásának emlékére, amikor Ábrahám talált egy szarvával fennakadt
kost, amit a szarvak jelképeztek, amikkel trombitáltak. - A Harsonák ünnepe mintegy
felhívás a következő ünnepre, amelyet a tizedik napon ültek meg. Ez volt az Engesztelés
ünnepe, annak a jótéteménynek az emlékére, hogy Isten kiengesztelődött Mózes imájá-
ra a nép bűnéért, amelyet az aranyborjú imádásával követtek el. - Ezután ülték meg a
Sátoros ünnepet hét napon keresztül, arra való emlékezésül, hogy az Úr a pusztában
védte és vezette őket. ahol sátrakban laktak. Ezért ezen az ünnepen kellett leszedni
„a legszebb fa gyümölcsét", vagyis a citromot, és a „dús lombozatú fát", vagyis a mir-
tuszt, ami illatos, a „pálmák levelét" és „fűzfaleveleket a patak partjáról", amik soká
megtartják az életerejüket. Ezek az ígéret földjén találhatók, és azt jelzik, hogy a puszta
sivatagján át vezette őket Isten a gyönyörűség földjére. - A nyolcadik napon egy másik
ünnepet ültek: a Gyűjtést, és ezen összegyűjtötték a néptől azt, ami szükséges volt az is-
tentisztelet költségeinek fedezésére. Ez jelezte a nép egyesülését és békéjét az ígéret
földjén.
614 R e n d e s Glossza: PL 1 1 3 , 2 7 0 C.
615 Rendes Glossza a 2 M ó z 26, 7. 14-hez: P L 1 1 3 , 2 7 1 B - 2 7 2 C .
616 V ö . a 3 M ó z 23-at is.
617 Q 100, a 5; a 7, ad 5: q 103, a 3, ad 4.
618 V ö . q 103, a 3, ad 4.
C I L KÉRDÉS: A CEREMONIÁLIS PARANCSOK O K A I R Ó L 123
Ezen ünnepeknek jelzésszerű értelme, hogy a bárány feláldozása jelzi Krisztus örök-
kévalóságát, aki „Isten Báránya"" 1 ''; a Zsid 13 [8] szerint: „Jézus Krisztus ugyanaz teg-
nap, ma és mindörökké." - A Szombat pedig a Krisztus által nekünk adott lelki nyugal-
mat jelképezi, ahogy a Zsid 4 mondja. - A z újhold ünnepe az ősegyháznak a prédikáló
és csodatevő Krisztus általi megvilágítását szimbolizálja. - Pünkösd ünnepe a Szentlé-
lek alászállását jelzi az Apostolokra. - A Harsonák ünnepe az Apostolok prédikációját
jelképezi. - Az Engesztelés ünnepe a keresztény nép bűnöktől való megtisztulását szim-
bolizálja. - A Sátoros ünnep a keresztények földi vándorlását és erényekben való előha-
ladását jelzi. A Gyűjtés a hívők mennyei együttlétére utal; ezért mondták ezt legszentebb
ünnepnek. Ez a három ünnep folytatása egymásnak, mert a bűnöktől kiengesztelteknek
előre kell haladniuk az erényekben, amíg el nem jutnak Isten látásáig, ahogy a Zsolt 84
[8] m o n d j a .
5. SZAKASZ. - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y SZENTSÉGEINEK L E H E T - E

M E G F E L E L Ő OKA?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény szentségeinek
nem lehet megfelelő oka.
1. Az Isten tiszteletére létrejövő dolgok nem lehetnek hasonlók azokhoz, a m i k e t a
bálványimádók követtek. A z 5Móz 12 [31] ezt mondja: „Hasonlót az Úr, a te Istened
tiszteletére nem szabad tenned. Mert azt tették isteneik kedvéért, ami az Úr, a te Istened
szemében utálat tárgya." Á m d e a bálványimádók a maguk kultuszában vérük hullatá-
sáig vagdosták magukat. Az lKir 18 [28] ugyanis ezt mondja: „Karddal és lándzsával
addig vagdosták magukat, amíg ki nem buggyant a vérük." Ezért az Úr ezt parancsolta
(5Móz 14) [1]: „Ne vagdaljátok be magatokat s ne nyiratkozzatok kopaszra halott
miatt." Tehát a körülmetélést helytelenül írta elő a törvény."2"
2. Ezenkívül, ami az Isten tiszteletére történik, annak tisztességes és komoly valami-
nek kell lennie, a Zsolt 35 [18] szerint: „A komoly népben foglak dicsérni téged." Á m d e
úgy tűnik, hogy bizonyos könnyedség van abban, hogy az emberek sietve egyenek. Te-
hát helytelenül lett megparancsolva, hogy sietve egyék meg a húsvéti bárányt ( 2 M ó z
12) [ 11 ], és úgy tűnik, hogy más ésszerűtlen dolgok is lettek előírva annak fogyasztásá-
val kapcsolatban.
3. Ezenkívül, a régi törvény szentségei az új törvény szentségeinek jelei voltak. Á m -
de a húsvéti bárány az Oltáriszentséget jelzi, az l K o r 5 [7] szerint: „Húsvéti bárányun-
kat, Krisztust feláldozták." Tehát létezniük kellett volna bizonyos szentségeknek a régi
törvényben, amik előre jelezték volna az új törvény többi szentségeit, mint a bérmálást,
a betegek szentségét, a házasságot és más szentségeket.
4. Ezenkívül, tisztulni megfelelően csakis tisztátalan dolgoktól lehet. Á m d e Isten
számára egyetlen testi lény sem tisztátalan, mivel minden test Isten teremtménye, és
„Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással ve-
szünk magunkhoz." ( l T i m 4) [4] Tehát a halott ember érintése vagy bármely fertőzött
testtel való érintkezés miatt helytelenül volt előírva a tisztulás.
5. Ezenkívül, Sir 34 [4] ezt mondja: „A tisztátalanból mi tisztul meg?" Ámde a vörös
üsző hamva" 31 , amelyet elégettek, tisztátalan volt, mivel tisztátalanná tett. A 4 M ó z 19
[7 skk.] szerint ugyanis a pap, aki feláldozta, szennyezetté vált egészen estig, ugyanígy
6 1 9 Jn 1 . 3 6 .
620 3 M ó z 12,3.
621 V ö . Z s i d 9 , 1 3 .
az is, aki elégette, és az szintén, aki a hamvait összeszedte. Tehát helytelenül lett meg-
parancsolva, hogy a tisztátalanok ezzel a hamuval meghintve tisztuljanak meg.
6. Ezenkívül, a bűn nem testi valami, amit egyik helyről a másikra lehet vinni, és tisz-
tátalan valami az embert nem tisztíthatja meg a bűneitől. Tehát a pap a nép bűneinek ki-
engesztelésére helytelenül vallotta meg az egyik bak fölött Izrael fiainak bűneit, hogy a
bak vigye azokat a pusztába. A másik bak által pedig, amelyet a tisztulásokra használtak
és elégettek a bikával együtt a táboron kívül, tisztátalanokká váltak, úgy, hogy ki kellett
mosniuk a ruhájukat és le kellett mosni a testüket vízzel. 622
7. Ezenkívül, ami már megtisztult, annak nem kell újra megtisztulnia. Tehát a leprá-
tól már megtisztult emberen helytelenül volt megparancsolva egy másik tisztulási szer-
tartás a 3Móz 14-ben.
8. Ezenkívül, a lelki tisztátalanságot nem lehet testi vízzel vagy a szőrszálak dörzsö-
lésével megtisztítani. Úgy tűnik tehát, hogy az Úr ésszerűtlenül parancsolta a Móz 30
[ 18 skk.]-ban, h o g y egy talapzattal ellátott bronzedényben a szent sátorba belépni szán-
dékozó papok a kezüket és a lábukat mossák meg, és az a parancs is ésszerűtlen volt,
amely a 4Móz 8 [7]-ben előírta, hogy a leviták mosakodjanak meg az engesztelés vizé-
vel és dörzsöljék be a testük összes szőrszálait.
9. Ezenkívül, ami nagyobb, nem szentelődhet m e g a kisebb által. Tehát helytelenül
történt a törvény előírása szerint a kisebb és n a g y o b b papok megszentelése bizonyos
testi megkenés, testi áldozatok és adományok által, ahogy a 3Móz 8 előírja" 2 ', és a levi-
táké, a 4 M ó z 8 [5 skk.] szerint.
10. Ezenkívül, ahogy az l S á m 16 [7] mondja: „Az emberek a külsőt látják, az Úr
azonban a szívet." Ámde az ember külsejéhez a testi sajátosságok mellett az öltözék is
hozzátartozik. Tehát a nagyobb és kisebb papoknak helytelenül lettek bizonyos sajátos
öltözékek rendelve, amikről a 2 M ó z 28 beszél."2"1 Ezenkívül úgy tűnik, hogy helytelenül
volt eltiltva valaki a papságtól testi fogyatékosságok miatt a 3Móz 21 [ 17 skk.] szerint:
„Ha valaki utódaid közül bármelyik nemzedékben valamilyen betegségben szenved, ne
ajánljon fel Istennek kenyeret, ha vak volt vagy s á n t a . . . " így tehát úgy tűnik, hogy a ré-
gi törvény szentségei ésszerűtlenek voltak.
Ezzel szemben áll, amit 3Móz 20 [8] mond: „Én vagyok az Úr, aki megszentellek tite-
ket." Ámde Istentől semmi sem jön létre ésszerűtlenül. A Zsolt 104 [24] ugyanis ezt
mondja: „Mindent bölcsességedben alkottál." Tehát a régi törvénynek az emberek meg-
szentelésére irányuló szentségeiben semmi sem volt ésszerű ok nélkül.
Válaszul azt kell mondanunk, amint fentebb" 5 mondottuk, sajátosan azokat nevezzük
szentségeknek, amiket az Istent tisztelők bizonyos megszentelődésiikre kapnak, és ami
őket valamilyen módon Isten tiszteletére rendeli. Á m d e Isten tisztelete általánosan az
egész nép feladata, de sajátos módon a papok és a leviták kötelessége, akik az isteni kul-
tusz szolgái voltak. Ezért a régi törvény szentségeiben bizonyos dolgok általánosan az
egész néphez tartoztak, más dolgok pedig sajátosaira szolgákhoz.
Mindkettővel kapcsolatban három volt szükséges. Először az Istent tisztelő állapotba
való bevezetés. Ez általában mindenkinél a körülmetélés által jött létre, amely nélkül
senkit sem engedtek semmihez, amit a törvény elrendelt. A papoknál pedig ez a felszen-
telés általjött létre. - M á s o d s z o r szükséges volt az istentisztelet kellékeinek használata.
Ez a nép s z á m á r a a húsvéti vendégség étkének elfogyasztását jelentette, amelyhez
egyetlen körülmetéletlen személy sem járulhatott, amint ez a 2Móz 12 [43 skk.]-ből ki-
622 Lásd 3 M ó z 16.

623 Vö. 2 M ó z 2 9 .
624 Vö. 3 M ó z 8,7 skk.
625 Q 101,a4.
tűnik; a papok számára pedig az áldozatok felajánlását, valamint a nekik szánt kenyér és
más adományok elfogyasztását. - Harmadszor szükséges volt az istentisztelet akadá-
lyainak, vagyis a tisztátalanságoknak eltávolítása. így a nép számára bizonyos tisztulá-
sok lettek előírva egyes külső tisztátalanságoktól, és bizonyos engesztelések is a bű-
neikért, a papok és leviták részére pedig a kéz és láb lemosása, valamint a szőrszálak
dörzsölése volt a parancs.
Mindezeknek ésszerű okai voltak: egyrészt volt szószerinti okuk, ahogy az akkori kor
istentiszteletére irányultak, másrészt volt jelzésszerű okuk is, amint Krisztus jelképezése
volt a céljuk, ahogy alább egyenként kitűnik.
Az. első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a körülmetélés elsődleges szó-
szerinti oka az egy Istenben való hit megvallása volt. Mivel pedig Ábrahám volt az első,
aki magát a hitetlenektől elválasztotta azzal, hogy kiment a házából és a rokonságából,
ezért először ő vette fel a körülmetélést.'' 2 " Ezt az okot jelöli meg az Apostol ( R ó m 4 ) [19
skk.]: „A körülmetélés jelét kapta, a körülmetéletlenségben nyert hit megigazulásának
pecsétjét", mert itt ezt olvassuk: „Ábrahám hite szolgált a megigazulására" mivel „a re-
mény ellenére is reménykedve hitte", vagyis nem a természetbe, hanem a kegyelembe
alapozta a reményét, „hogy sok nép atyja lesz", ugyanis ő maga öreg volt, és a felesége
is agg és terméketlen. Hogy ez a hitvallás és Ábrahám hitének követése megerősödjék a
zsidók szívében, olyan jelet kaptak a testükben, amit nem felejthetnek el. Ezért mondja
az lMóz 17 [13]: „Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség." A nyolcadik
nap pedig a körülmetélésre azért lett rendelve, mert azt megelőzően a fiúgyermek na-
gyon gyenge, emiatt súlyosan sérülhetne, és még meg nem szilárdult valaminek gondol-
ták. Ez okból állatokat sem ajánlottak fel nyolcadik napjuk előtt"27. De későbbre sem
halasztották a körülmetélés időpontját, nehogy a fájdalom miatt egyesek annakjeiétől
meneküljenek, és a szülők, akiknek a fiaik iránti szeretete fokozódik a velük való gya-
kori érintkezés és gyermekeik növekedése következtében, ne vonják el gyermekeiket a
körülmetéléstől. - A második ok a vágy gyengítése lehetett abban a szervben. - A har-
madik ok Venus és Priapus szentélyeinek kigúnyolása, amelyekben a testnek ezt a ré-
szét tisztelték. - A z Úr pedig egyedül a test olyan vagdosását tiltotta, ami a bálványok
tiszteletére történt, amelyhez nem hasonlított a fent említett körülmetélés.
A körülmetélés jelzésszerű oka pedig az volt, hogy a bűn okozta romlásnak Krisztus
általi eltávolítását jelezte, ami tökéletesen a nyolcadik korszakban fog bekövetkezni, a
feltámadás utáni korszakban. Mivel pedig a bűn és büntetés okozta minden romlás testi
eredet által az ősszülő bűnéből származik át ránk, a körülmetélés a nemzés szervében
történt. Ezért m o n d j a az Apostol (Kol 2) [ 11 ]: „Krisztusban vagytok körülmetélve, nem
kézzel, nem a hús testének levetésével, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus körülmetélé-
sében.""2*
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a húsvéti lakoma szószerinti oka
Isten jótéteményére való megemlékezés volt, amellyel kivezette a zsidókat Egyiptom-
ból. Ezért a zsidók a lakoma megünneplésével megvallották, hogy ahhoz a néphez tar-
toznak, amelyet Isten magához emelt Egyiptomból. Amikor ugyanis megszabadultak
onnan, Isten megparancsolta nekik, hogy bárány vérével kenjék be a házak ajtófélfáit,
mintegy megvallva, hogy eltérnek az egyiptomiak rítusaitól, akik a kost tisztelték. Ezért
azzal, hogy a bárány vérével meghintették vagy megjelölték a házak ajtófélfáit, meg is
szabadultak az egyiptomiakat fenyegető veszedelemtől.
6 2 6 l M ó z 12,17. f e j e z e t e k .
6 2 7 2 M ó z 22, 29.
6 2 8 Vulgata: „ B e n n e körülmetélve is vagytok, nem kézzel, n e m a hús testének levetésével, hanem
Krisztus k ö r ü l m e t é l é s é b e n . "
Az Egyiptomból történő kivonulásban pedig kettő volt: sisetség és keserűség. Sietni

kellett ugyanis a kivonulással, mivel arra késztették őket az egyiptomiak, hogy gyorsan
vonuljanak ki, amint ez a 2Móz 12-ből kitűnik. Aki nem sietett, hogy a tömeggel együtt
távozzék, azt az a veszély fenyegette, hogy megölik az egyiptomiak. A sietség pedig
kétféleképpen volt jelezve. Egyik módon azáltal, amit ettek. Isten ugyanis azt parancsol-
ta, hogy kovásztalan kenyeret egyenek (annak jeléül, hogy „nem lehetett keleszteni,
mert az egyiptomiai siettették a kivonulást"), és nyílt tűzön sült húst (ami így gyorsab-
ban elkészült); a csontot ne törjék meg, mert a sietségben erre nincs idő. Másik módon
az evés módjával. így szólt ugyanis Isten: „Derekatokat övezzétek fel, saru legyen a lá-
batokon, bot a kezetekben, és gyorsan egyetek." Ez nyilvánvalóan a sietősen útra készü-
lő embereket jelzi. Ugyanehhez tartozik ez a parancs is: „Egy házban egyetek és ne vi-
gyétek ki a házból a húst." Ez is a sietség miatt volt, mert nem volt idő arra, hogy
egymásnak vigyenek az ételekből. - A keserűséget pedig, amit Egyiptomban elszen-
vedtek, a mezőn termő saláta jelképezte.
A jelzésszerű értelem pedig világos, mert a húsvéti bárány feláldozása Krisztus áldo-
zatátjelképezte.
Az 1 Kor 5 [7] szerint „húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták". A báránynak pe-
dig a gyilkostól megszabadító vére, amelyet az ajtófélfákra kentek, Krisztus szenvedé-
sének a hívők szívébe vésett és ajkán hirdetett hitét szimbolizálja, amely által megsza-
badulunk a bűntől és a haláltól. Az IPt 1 [ 18 sk.] szerint „a szeplőtlen Bárány drága vére
árán lettetek megváltva". A húsvéti bárány fogyasztása Krisztus testének szentségi ma-
gunkhoz vételét jelezte. Az, hogy a nyílt tűzön sült húst ették, Krisztus szenvedését
vagy szeretetét jelképezte. Az pedig, hogy a húst kovásztalan kenyérrel ették, a Krisztus
testét magukhoz vevő hívők tiszta érintkezését szimbolizálta, az lKor 5 [8] szerint:
„Lakmározzunk az őszinteség és igazság kovásztalan kenyerével." A hús mellé mezőn
termő salátát fogyasztottak, a bűnökért való bűnbánat jeléül, ami szükséges a Krisztus
testét magukhoz vevők számára. A derekat pedig a tisztaság övével kell övezni. Isten
azt is megparancsolta, hogy a húsvéti bárányt egy házban egyék meg, vagyis a katolikus
Egyházban, és ne az eretnekek gyülekezeteiben.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az új törvény bizonyos szentsé-
geinek a régi törvényben megvoltak a szentségi jelzésszerű megfelelőik. Ugyanis a kö-
rülmetélésnek megfelel a keresztség, ami a hit szentsége. Ezért mondja a Kol 2 [ 11 sk.]:
„Körül lettetek metélve a mi Urunk Jézus Krisztus körülmetélésében, vele együtt elte-
metve a keresztségben.'" 0 '' A húsvéti bárány lakomájának az új törvényben az Eucha-
ristia szentsége felel meg, a régi törvény összes tisztulási rítusainak pedig a bűnbánat
szentsége, és a főpapok és papok szentelésének az egyházi rend.
A bérmálás szentségének azonban, ami a kegyelem teljességének szentsége, nem fe-
lelhet meg a régi törvényben semmilyen szentség, mivel akkor még nem jött el az idők
teljessége, mivel „senkit sem vezetett el a tökéletességre a törvény"." 10 - Hasonlóképpen
nem volt megfelelője az utolsó kenetnek" 11 sem, ami egyfajta közvetlen előkészület
a mennyei dicsőség állapotába való belépésre, amelynek ajtaja még nem nyílt meg a ré-
gi törvényben, mivel a váltságdíj még nem volt megfizetve. 612 - A házasságnak pedig,
mint természeti kötelességnek volt megfelelője a régi törvényben, de nem volt megfele-
lője, ahogy a házasság Krisztus és az Egyház kapcsolatának szentsége, ami akkor még
6 2 9 Vulgata: „Körül lettetek metélve... Krisztus körülmetélésében, vele együtt e l t e m e t v e a kereszt-

ségben."
6 3 0 Z s i d . 7,19. Vulgata: „ S e m m i t sem tett tökéletessé a törvény."
631 Jelenleei neve: b e t e g e k szentsége.
6 3 2 V ö . Suppl. q 29, a ! , a d 2 .
nem valósult meg."" Ezért a régi törvényben adtak válólevelet, ami a szentség lényege
ellen van.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvény tisztulási rítusai az
istentisztelet akadályainak elhárítására irányultak, amint mondottuk." M A z istentisztelet
pedig kétféle: lelki, ami a lélek Isten iránti áhítatában áll, és testi, amit az áldozatok, fel-
ajánlások és más hasonlók alkotnak. A lelki istentiszteletben az embert a bűnök akadá-
lyozzák, amikkel szennyezettnek mondták az embereket. Ilyen bűnök: a bálványimádás,
az emberölés, a házasságtörés és a vérfertőzés. Az ilyen szennyeződésektől az emberek
áldozatokkal, vagy (általánosságban az egész közösségért vagy egyesekért felajánlott)
adományokkal tisztultak meg, nem mintha azok az áldozatok önmaguktól engesztelő
erővel rendelkeznének, de mivel jelezték a bűnök később bekövetkező kiengesztelését
Krisztus által, amelynek részesei voltak már az ősatyák is, akik az áldozatok jeleiben
megvallották hitüket a Megváltóban.
A külső istentiszteletben pedig az embert bizonyos testi tisztátalanságok akadályoz-
ták, amelyeket elsődlegesen az emberekben, de következményesen m á s érzékelő lé-
nyekben, a ruházatban, a házakban és az edényekben is észleltek. Az e m b e r e k esetében
a tisztátalanságot egyrészt maguktól az emberektől, másrészt a tisztátalan dolgokkal va-
ló érintkezéstől eredőnek vélték. Maguktól az emberektől eredően tisztátalannak tar-
tották mindazt, amiben már volt valamilyen romlás, vagy romlásnak volt kitéve. Mivel
pedig a halál egyfajta romlás, az emberi holttestet tisztátalannak tekintették. Ehhez ha-
sonlóan a leprásokat is tisztátalannak tartották, mivel a lepra a nedvek megromlása
miatt alakul ki, amik kifelé is előtörnek és másokat is megfertőznek. Ugyanígy tisztáta-
lannak vélték a vérfolyásban szenvedő nőket is, akár betegségből eredt a vérfolyás, akár
természetes oka volt, és ez utóbbi akár menstruációs ciklusban, akár fogamzás idején
fordult elő. Ugyanilyen okból a férfiakat is tisztátalannak tartották m a g ö m l é s esetén,
akár betegségből eredő, akár éjjeli, akár közösülés során bekövetkező magömlésről volt
szó, mert minden nedv, ami az emberből az említett módokon kilép, bizonyos tisztáta-
lan fertőzés veszélyével jár. - Ezenkívül bármilyen tisztátalan dologgal való érintkezés
is tisztátalanságot okozott.
E tisztátalanságok megállapításának szószerinti és jelzésszerű oka is volt. A betűsze-
rinti ok az istentisztelethez tartozó dolgok iránti tisztelet. Egyrészt, mivel az emberek az
értékes dolgokat nem szokták érinteni, amikor ők maguk tisztátalanok; másrészt, mivel
ritkán járulnak szent dolgokhoz, azokat jobban tisztelik. Mivel pedig m i n d e n ilyen tisz-
tátalanságot ritkán képes valaki elkerülni, ritkán tudták érinteni az e m b e r e k az istentisz-
telethez tartozó dolgokat, és így, amikor azokhoz járultak, nagyobb tisztelettel és lelki
alázattal mentek oda.''" - Némely tisztulási rítus szó szerinti értelme az volt, hogy az
emberek ne féljenek újból elmenni az istentiszteletre; ne féljenek attól, hogy részesei
lesznek leprások és más betegek sorsának, akiknek a betegsége utálatos és fertőző. -
Más esetekben az ok a bálványimádás elhárítása, mivel a pogány népek a maguk áldo-
zati rítusaiban olykor emberi vért, illetve magot használtak fel. - Az ö s s z e s ilyen testi
tisztátalanságoktól vagy egyedül víz hintésével tisztultak meg, vagy ha a tisztátalansá-
gok nagyobbak voltak, valamilyen áldozattal, annak a bűnnek az engesztelésére, amiből
az ilyen betegségek keletkeztek.
E tisztátalanságok megállapításának jelzésszerű oka az volt. hogy e k ü l s ő tisztátalan-
ságok különböző bűnöket jelképeztek. Bármely holttest tisztátalansága ugyanis a bűn
tisztátalanságát jelzi, ami a lélek halála. A lepra tisztátalansága az eretnek tan tisztáta-
6 3 3 Vö. III, q 61, a 2, ad 3; Suppl. q 42, a 2.

6 3 4 A szakasz törzsében.
6 3 5 Vö. M a j m o n i d . , Doct. Perplex., Ill, 4 7 . fej.
lanságát jelképezi, mert az eretnek tan fertőző, akár a lepra, és egyetlen olyan tévtan
sem létezik, ami ne keverné össze az igazat a tévedéssel, ahogy a leprás test felszínén is
megjelennek bizonyos foltok, amik a nem fertőzött testrészektől különböznek. A vérfo-
lyásos asszony tisztátalansága a bálványimádást szimbolizálja, az áldozati v é n e való te-
kintettel. A férfi magömlés tisztátalansága a felesleges beszéd tisztátalanságát jelzi, mi-
vel „a mag Isten igéje""3". A közösülésnek és a beteg nőnek a tisztátalansága az áteredő
bűn tisztátalanságának jelképe. A menstruáló nő tisztátalansága az élvezetek által elpu-
hult lélek tisztátalanságának jele. Egyetemesen pedig a tisztátalan dologgal való érint-
kezés a más bűnébe való beleegyezés tisztátalanságát szimbolizálja: a 2Kor 6 [ 17] sze-
rint „távozzatok körükből, különüljetek el tőlük..., s a tisztátalant ne érintsétek".
Az érintés tisztátalansága az élettelen dolgokra is kiterjedt: a tisztátalan ugyanis bár-
mit bármilyen módon érintett, az tisztátalanná vált. Ebből a szempontból a törvény a po-
gány népek babonájánál enyhébb volt, mivel utóbbiak azt mondták, hogy nemcsak
a tisztátalannal való érintkezés okoz tisztátalanságot, hanem a vele való társalgás vagy a
reá tekintés is, ahogy Rabbi Moyses m o n d j a a menstruáló nőve! kapcsolatban."" -
A törvény misztikus módon jelezte, amit a Bölcs 14 [9] mond: „Egyaránt utálatos Isten
előtt az istentelen és az ő istentelensége."
Voltak azonban olyan élettelen dolgok is, amik természetüknél fogva tisztátalanok.
Ahogy ugyanis a leprát az emberekben a testet rohasztó és pusztító romlott nedv okoz-
za, ugyanúgy a nedvességnek vagy a szárazságnak bizonyos túlsúlya okozza olykor a
ház köveinek vagy a ruhának a mállását. Ezért ezt a pusztulást a törvény leprának ne-
vezte, amelynek alapján a ház vagy a ruha tisztátalannak volt ítélve, mivel minden pusz-
tulás tisztátalanságot jelentett (ahogy mondottuk), és a pogány népek az ilyen pusztulás
ellen a Penatest"" tisztelték. Ezért a törvény megparancsolta az olyan ház lerombolását,
amelyben az ilyen pusztulás tartós volt, és a ruhák elégetését, a bálványimádás elhárítá-
sára. - Létezett az edényeknek is bizonyos tisztátalansága, amelyről a 4Móz 19 [ 15] ezt
mondja: „Minden fedetlen edény, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik." Ennek a
tisztátalanságnak oka az, hogy az ilyen edényekbe könnyen beleeshet tisztátalan vala-
mi. ezért tisztátalanná válhatnak. Ez a parancs ezenkívül a bálványimádás elhárítását is
célozta: a bálványimádók ugyanis azt hitték, hogy ha az egerek vagy gyíkok, vagy más
hasonló állatok, amiket a bálványaiknak áldoztak, belezuhantak az edényekbe vagy a
vizekbe, akkor azok az istenek számára kedvessé váltak. Sőt bizonyos női vázákat fe-
detlenül hagytak, hogy az éjjeli istenségek kedvében járjanak, akiket Ianáknak neveztek.
Ezen tisztátalanságok felsorolásának jelzésszerű oka az. hogy a ház leprája az eret-
nek gyülekezet tisztátalanságát jelzi. A vászonruha tisztátalansága a lélek keserűsé-
géből eredő erkölcsi elferdülés jelképe. A gyapjúruha tisztátalansága a hízelgők elfer-
dülését szimbolizálja. A fonálban lévő lepra a lélek bűneinek, a takaró leprája a test
bűneinek a jele: ahogy ugyanis a fonál a takaróban van, ugyanúgy van a lélek is a test-
ben. A fedetlen edény pedig, amely nem volt lekötve, azt az embert jelképezi, akiből hi-
ányzik a hallgatagság leple, és akit nem köt semmi fegyelem.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy kétféle tisztátalanságról beszélt a
törvény, ahogy mondottuk" 11 '. Az egyiket a lélek vagy a test valamilyen romlása okozta,
és ez volt a nagyobbik tisztátalanság. A másik a tisztátalan dologgal való puszta érintke-
zésből származott. Ez volt a kisebb, és egyszerűbb rítussal kiengesztelhető. A z első tisz-
tátalanságot ugyanis a bűnért bemutatott áldozattal kellett kiengesztelni, mivel minden
636 Lk 8, 11.
637 Doct. perplex., 111,47. f e j .
638 A család és az állam v é d ő istenei, házi istenek.
639 A negyedik ellenvetésre adott válaszban.
C H I . KÉRDÉS: A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K IDŐTARTAMÁRÓL 129
romlás bűnből ered és bűnt jelez, de a második tisztátalanság pusztán bizonyos víz hin-
tésével kiengesztelhető volt, és az engesztelés vizéről a 4Móz 19 beszél.
Ott ugyanis az Úr megparancsolja, h o g y áldozzanak neki vörös tehenet, arra a bűnre
való emlékezésül, amelyet a bika imádásával követtek el. Inkább tehénről van szó, mint
bikáról, mert az Úr így szokta nevezni a zsinagógát; Óz 4 [ 16] szerint: „Letért az útjáról
Izrael, mint a csökönyös igástehén." Ez talán azért volt így, mert az egyiptomiak szoká-
sához híven teheneket tiszteltek; Óz 10 [5] szerint: „Bet-Aven lakói teheneket tisztel-
tek." - A bálványimádás bűnétől való elhatárolódás végett az áldozatokat a táboron kí-
vül mutatták be, és ahol a bűnök sokaságáért áldoztak, az egész elégetés a táboron kívül
történt."" — Annak jelzésére, hogy ezen áldozat által a nép minden bűntől megtisztul, a
pap bemártotta ujját az áldozat vérébe, és hétszer hintett a vérből a szentély bejáratának
irányában, mivel a hetes szám a mindenséget jelzi. Maga a meghintés is a bálványimá-
dás elutasításához tartozott, mert a bálványimádás során az áldozati vért nem ontották
ki, hanem összegyűjtötték, és az emberek a vér körül étkeztek a bálványok tiszteletére.
- A z áldozati állatot tűzben égették el. vagy mivel Isten Mózesnek tűzben jelent meg, és
tűzben adatott a törvény, vagy ezáltal az volt jelezve, hogy a bálványimádással teljesen
fel kell hagyni, ahogy a tehén „bőrével, húsával, vérével és belső részeivel e g y ü t t " el-
égett. - A z elégetésre cédrusfát, izsópot és kétszer festett skarlátszínű függönyt alkal-
maztak, annak a jelzésére, hogy amint a cédrusfák nem egykönnyen rothadnak el, a két-
szer festett skarlátszín nem veszti el a színét, és az izsóp akkor sem veszíti el az illatát,
ha kiszáradt, ugyanúgy ez az áldozat is m a g á n a k a népnek, valamint a nép tisztességé-
nek és áhítatának megőrzésére fog szolgálni. Ezért olvassuk a tehén hamvairól: „Hogy
váljanak Izrael sok fiának megőrzésére." V a g y , Josephus 641 szerint a négy elem van je-
lezve: a tűzbe tett cédrus a földet jelzi a m a g a szárazföldi jellege miatt; az izsóp az illata
miatt a levegőt jelképezi; a skarlát szín a vizet szimbolizálja (éppen úgy, mint a bíbor-
szín) a vízből kifogható színes élőlények miatt, hogy ezáltal kifejezésre jusson, h o g y ez
az áldozat a négy elem Teremtőjének lett felajánlva. - Mivel pedig ezt az áldozatot a
bálványimádás bűnéért, annak elutasítására ajánlották fel, az áldozati állatot elégető, a
hamvait összegyűjtő, és az is, aki vizet hint az urnákra, amikbe a hamvakat helyezték,
tisztátalannak számított, hogy ez megmutassa: mindazt, ami bármilyen módon a bál-
ványimádáshoz tartozik, mint tisztátalant, el kell vetni. Ettől a tisztátalanságtól pedig
egyedül a ruhák meghintése által tisztultak meg, és magukat a személyeket nem kellett
vízzel meghinteni, mivel így a végtelenségig kellett volna haladni. Az ugyanis, aki vizel
hintett, tisztátalanná vált: és így ha önmagát meghintette volna, tisztátalan marad; ha pe-
dig más valaki hinti meg, az vált volna tisztátalanná, ugyanúgy az őt meghintő is, és így
a végtelenségig.
Ennek az áldozatnak jelzésszerű értelme pedig az volt, hogy a vörös tehén Krisztust
jelképezte a magára vett gyengeség miatt, amit az áldozati állat nőneme jelzett. Krisztus
szenvedésének vérét pedig a tehén színe. A vörös tehén élete virágjában lévő volt.
Krisztus minden művének tökéletessége miatt. A tehén nem volt szennyezett, és nem
viselt igát, mivel Krisztus nem hordozta a bűn igáját. Az volt a parancs, hogy vezessék
Mózeshez, mert a mózesi törvény áthágásával vádolták Krisztust, a szombat m e g s z e g é -
se miatt. A z is parancs volt. hogy vezessék Eleázár paphoz, mivel a meggyilkolandó
Krisztus a papok kezére adatott. A tehenet a táboron kívül áldozzák fel, mivel Krisztus
„a kapun kívül szenvedett" 642 . A pap bemártja ujját a tehén vérébe, mivel az ujj által jel-
6 4 0 L á s d 3 M ó z 4 , 2 1 ; 16,27.
641 Vö. J o s e p h u s Flavius: Antiquit. lud. III, 7. f e j ; N a b e r . I. kötet, Leipzig, 1888, 173. o; II, 1 6 - 2 0 ; De
bello lud., V, 5. fej; Naber, VI. kötet, Leipzig, 1896, 27. o.
642 Zsid 13,12.
130 SUMMA T H E O L O G I A E / P R I M A SECUNDAF.
képezett megkülönböztetéssel kell Krisztus szenvedésének titkát megfontolnunk és kö-

vetnünk. A meghintésnek a zsinagógát jelképező táborral szemben kell történnie, a hi-
tetlen zsidók elítélése, vagy a hívők tisztulása végett. Hétszer kell hinteni, vagy a Szent-
lélek hét ajándéka, vagy a hét nap miatt, ami minden időt jelent. Mindazt pedig, ami
Krisztus megtestesüléséhez tartozik, tűzzel kell elégetni, vagyis szellemileg kell érteni:
ugyanis a bőr és a hús Krisztus külső tevékenységét j e l z i ; a vér a külső tevékenységeket
éltető, láthatatlan belső erejét; a trágya a fáradtságát, szomjúságát, és minden hasonló
dolgot, ami a gyengeségéhez tartozik. Ehhez járul h á r o m : a cédrusfa, ami a reménynek,
illetve a szemlélődésnek magasságát jelzi; az izsóp, a m i az alázatosságot jelképezi; a
kétszer festett skarlátszín a kettős szeretetet szimbolizálja: ezek által kell ugyanis a
szenvedő Krisztushoz ragaszkodnunk. Egy tiszta férfi összegyűjti az elégetésből szár-
mazó hamut, mivel a szenvedés maradványai eljutottak a pogány népekhez, amelyek
nem voltak vétkesek Krisztus halálában. A hamut vízben ajánlják fel engesztelésül, mi-
vel a keresztség Krisztus szenvedéséből bűnöket eltörlő erőt kap. A p a p pedig, aki fel-
ajánlotta elégetésre a tehenet, továbbá aki elégette azt, aki összegyűjtötte a hamut, és az
is, aki a vizet hintette, tisztátalan volt, mivel a zsidók tisztátalanokká váltak Krisztus
megölése miatt, aki által a bűneink kiengesztelődnek; és ez egészen estig, vagyis a világ
végéig fennáll, a m i k o r Izrael maradéka megtér. V a g y mivel a szent dolgokkal foglalko-
zók, akik mások tisztulására törekednek, maguk is bizonyos tisztátalanságokat okoz-
nak, ahogy G r e g o r i u s mondja (Pastorale)"', és ez e g é s z e n estig, vagyis a földi élet vé-
géig fennáll.
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, amint mondottuk, 644 h o g y a lélek vagy a
test romlottságából származó tisztátalanságot a bűnért bemutatott áldozatok engesztel-
ték ki. Az egyes emberek bűneiért sajátos áldozatokat mutattak be, de mivel az ilyen
bűnök és tisztátalanságok kiengesztelését illetően egyesek hanyagok voltak, vagy tu-
datlanságuk miatt nem végeztek kiengesztelést, az volt a rendelkezés, hogy egyszer egy
évben a hetedik h ó n a p tizedik napján áldozatot kell bemutatni az e g é s z népért. Mivel
pedig „a törvény gyarló embereket rendelt papokká", ahogy az Apostol mondja (Zsid 7)
[28], a papnak először saját bűnéért bikát kellett áldoznia (emlékezésül arra a bűnre,
amelyet Áron követett el az aranyborjú öntésével), és egészen elégő áldozatul kost, ami
azt jelezte, hogy az általa, vagyis a nyáj vezére által szimbolizált papi hatalomnak Isten
tiszteletére kell irányulnia. - M a j d a pap két bakot áldozott a népért, és közülük az egyi-
ket a nép bűnének az engesztelésére. A bak ugyanis kellemetlen szagú állat, és a szőré-
ből szúrós tapintású ruhák készültek: ezzel volt j e l k é p e z v e a bűnök visszataszító mivol-
ta, tisztátalansága és a bűn fullánkja. Ennek az áldozatul bemutatott baknak a vérét
a bika vérével együtt bevitték a Szentek Szentélyébe, és meghintették vele az egész
szentélyt, annak jelzéséül, hogy a szent sátor megtisztult Izrael fiainak tisztátalanságai-
tól. A bűnért áldozott bak és bika testét el kellett égetni a bűnök eltörlésének jelképéül,
de nem az oltáron, mert ott kizárólag az egészen e l é g ő áldozatokat égették el. Ezért a pa-
rancs úgy szólt, hogy a táboron kívül égessék el, a bűn elutasításaként; ez így történt
ugyanis mindig, amikor áldozatot mutattak be a n é p bűnéért, illetve valamilyen súlyos
bűnért. - A másik bakot kieresztették a pusztába, n e m azért, hogy a démonoknak áldoz-
zák (akiket a p o g á n y népek tiszteltek a pusztákban), mivel a démonoknak semmit sem
volt szabad áldozni, 645 hanem a bemutatott áldozat hatásának jelzésére. Ezért a pap rátet-
te a kezét a bak fejére, s közben megvallotta Izrael fiainak bűneit, m i n t h a a bak kivinné
azokat a pusztába, ahol őt a vadállatok megeszik, mintegy magára vállalva a büntetést
6 4 3 II, 5. fej.: P L 7 7 , 34 A.
6 4 4 3Móz 17,7.
645 3Móz 17,7.
C I I . KÉRDÉS: A CEREMONIÁLIS PARANCSOK O K A I R Ó L 131
a nép bűneiért. Vagy azért mondták, hogy a bak a nép bűneit hordozza, mivel a kibo-
csájtása a nép bűneinek elengedését jelezte; vagy pedig azért, mert a feje fölé egy táblát
tűztek, amelyen írásban fel voltak sorolva a nép bűnei.
Ezeknek jelzésszerű értelme az volt, hogy Krisztust jelzi a bika az ereje miatt, és őt
jelzi a kos, minthogy Krisztus a hívők vezére, valamint a bak is, a „bűnös test hason-
lóságára" 646 . Továbbá, m a g a Krisztus lett feláldozva, mind a papok, mind pedig a nép
bűneiért, mivel az ő szenvedése által a nagyobbak és a kisebbek is megtisztulnak bű-
neiktől. A bika és a bak vérét a főpap viszi a szentélybe, mivel Krisztus szenvedésének
vére által nyílik meg számunkra a belépés a mennyek országába. Az áldozati állatok tes-
tét a táboron kívül égetik el, mivel Krisztus „a kapun kívül szenvedett", ahogy az Apos-
tol m o n d j a (Zsid 13) [12]. A pusztába kiengedett bak jelezheti Krisztus istenségét
(amely a saját magányába visszavonult, nem helyét változtatva, hanem erejét visszatart-
va, miközben az ember Krisztus szenvedett), vagy a bűnös kívánságot, amit el kell vetni
és az erényes indulatokat kell Istennek áldoznunk.
Azok tisztátalanságáról pedig, akik az ilyen áldozatot elégették, ugyanazt kell mon-
danunk, amit a vörös tehén áldozatával kapcsolatban mondottunk. 647
A hetedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény rítusa által a leprás nem
tisztult meg a lepra szennyétől, hanem megmutatkozott, h o g y már korábban megtisz-
tult. Ezt jelenti, amit 3 M ó z 14 [3] mond a papról: „Ha a vizsgálat során kiderül, hogy a
leprás korábban megszabadult a betegségétől, parancsoljon a megtisztultnak." Tehát az
illető a leprától már előzőleg megtisztult, de a megtisztulásáról beszéltek, amennyiben a
pap ítélete visszaadta őt az emberek közösségének és az istentiszteletnek. Olykor azon-
ban előfordult, hogy isteni csodával a testi törvény rítusa által tisztult meg, s ilyenkor a
pap tévedett az elhamarkodott ítéletében.
A tisztulás rítusa kétféleképpen történt. Először ugyanis tisztának ítélték; másodszor
pedig mint tisztát visszaadta a pap az emberek közösségének és az istentiszteletnek. Az
első tisztulási rítus keretében a már megtisztult leprás felajánlott önmagáért két élő ve-
rebet, cédrusfát, bíborszínű fonalat és izsópot úgy, hogy a veréb és az izsóp a bíborszínű
fonallal össze volt kötve a cédrusfával. így a cédrusfa a meghintésnek mintegy fogan-
tyújául szolgált. A verebet és az izsópot a cédrusfa segítségével a pap belemártotta a
folyó víz felett feláldozott másik veréb vérébe. Ezt a négyet a lepra által okozott négy
fogyatékosság ellen kellett felajánlani: a rothadás ellen a romolhatatlan cédrusfát; a kel-
lemetlen szag ellen az izsópot, ami illatos fű; az érzéketlenség ellen az élő verebet; a
szín csúfsága ellen a bíborfestéket, ami élénk szín. Az élő verebet pedig szabadon en-
gedték a mezőn, mivel a leprás visszanyerte a korábbi szabadságát.
A nyolcadik napon odaengedték az istentisztelethez és visszaadták az e m b e r e k kö-
zösségének. Először azonban le kellett nyírnia egész testének szőrzetét és ki kellett
mosnia ruháját, mivel a lepra szétmállasztja a szőrzetet, beszennyezi és kellemetlen sza-
gúvá teszi a ruházatot. Ezt követően áldozatot kellett bemutatni a leprás bűnéért, mivel
a lepra gyakran valamilyen bűn büntetése volt. Az áldozat véréből a pap rákent a jobb
fülére, j o b b kezének hüvelykujjára és jobb lábának nagyujj ára, mert ezeken a testrésze-
ken ismerik fel és érzékelik először a leprát. Ehhez a rítushoz három folyadékot alkal-
maztak: a vér romlása ellen vért; a betegségből való gyógyulás jelzésére olajat, a szenny
ellen folyóvizet.
A jelzésszerű értelem pedig az volt, hogy a két veréb Krisztus istenségét és embersé-
gét jelzi. A verebek egyikét, ami az emberséget jelképezi, f o l y ó víz felett kellett felál-
646 R ó m 8,3.
647 A z ötödik ellenvetésre adott válaszban.
dozni cserépedényben, mivel a keresztvíz Krisztus szenvedése által szentclődik meg.

A szenvedéstől teljesen mentes istenséget jelképező másik veréb élve maradt, mivel az
istenség nem halhat meg. Ezért a v e r é b el is repült, hiszen nein korlátozhatta a szenve-
dés. Ezt az élő verebet a cédrusfával, a bíborszínű fonallal és az izsóppal, v a g y i s - a m i n t
fentebb"* mondottuk - a hittel, reménnyel és szeretettel együtt vízbe mártották meghin-
tés végett, mivel Krisztus istenségét és emberségét hittel fogadva keresztelkedünk meg.
A z ember a keresztvízzel, illetve a könnyek vizével mossa ki a ruháját, vagyis tisztítja
m e g a cselekedeteit, és az összes szőrét, vagyis a gondolatait. Megkenik a jobb fülét
vérrel és olajjal, hogy a hallását erősítse a rontó szavak ellen, valamint a j o b b keze hü-
velykujját és a j o b b lába nagyujját, h o g y a tevékenysége szent legyen.
Az ehhez és m á s tisztulási rítushoz tartozó többi szertartás nem tartalmaz eltérést a
bűnökért és vétségekért bemutatott szertartásoktól.
A nyolcadik és kilencedik ellenvetésre azt kell mondanunk: ahogy a n é p a körülmeté-
lés által lett Isten tiszteletére rendelve, ugyanúgy Isten szolgái valamilyen sajátos tisztu-
lás, illetve felszentelés által lettek beiktatva; ezért parancsba lett adva, h o g y a többiektől
különüljenek el, mintegy az istentiszteletre kiválasztva. Mindaz, ami a felszentelésük,
illetve beiktatásuk során történt, a n n a k jelzését szolgálta, hogy ők a tisztaságnak, erény-
nek és méltóságnak bizonyos kiváltságával rendelkeznek. Ezért a felszentelésük során
három dolog történt: először megtisztultak; másodszor feldíszítették és felszentelték
őket; harmadszor Isten szolgálatára lettek rendelve.
Valamennyien közösen vízzel történő lemosás és bizonyos áldozatok által tisztultak
m e g ; sajátosan pedig a leviták lenyírták testük teljes szőrzetét, a 3 M ó z 8 előírása sze-
rint"9
A főpapok és papok szentelése p e d i g a következő rendben történt. Miután megtisz-
tultak, bizonyos speciális ruhákba öltöztek, amik a méltóságukat jelezték. A főpap fejét
külön megkenték olajjal, annak jelzésére, hogy tőle származik át másokra a felszentelés
hatalma, ahogy az olaj a fejről csordul le az alsóbb testrészekre, a h o g y a Zsolt 133
[2]mondja: „Olyan ez, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul
Áron szakállára." A leviták felszentelése mindössze abban állt, hogy Izrael fiai felaján-
lották őket az Úrnak a főpap keze által, aki imádkozott érettük. A kisebb papoknak kizá-
rólag a kezét szentelték fel, amivel az áldozatokhoz nyúltak. Azután az áldozati állat vé-
rével megkenték j o b b fülüket, j o b b kezük hüvelykujját és jobb lábuk nagyujját, hogy
engedelmeskedjenek Isten törvényének az áldozatok felajánlása alkalmával, amit a
j o b b fül bekenése jelzett; és legyenek buzgók és készségesek az áldozatok bemutatásá-
ban, amit a jobb kéz és jobb láb megkenése jelképezett. Meg is hintették őket és ruháju-
kat az áldozati állat vérével, emlékezésül a bárány vérére, amely által megszabadultak
Egyiptomban. Felszentelésük alkalmával ilyen áldozatokat ajánlottak fel: bikát a bű-
nért, Áronnak az aranyborjú öntésével kapcsolatos bűne megbocsájtásának emlékére;
kost egészen elégő áldozatul, Á b r a h á m áldozatbemutatásának emlékére, akinek az en-
gedelmességét a főpapnak utánoznia kellett; a szentelési kost is, ami mintegy békeáldo-
zat volt, a bárány vére által az Egyiptomból való szabadulás emlékére; a kenyeres kosa-
rat, a népnek adott mannára emlékezve.
A szolgálatba való beiktatáshoz tartozott, hogy a kezük fölé helyezték a bak hasát,
j o b b szügyét és az egyik kenyér végét, annak jelzéséül, hogy hatalmat kaptak ezek fel-
ajánlására az Úrnak. A levitákat p e d i g úgy iktatták be a szolgálatra, h o g y bebocsájtották
őket a szövetség sátrába, a szentély edényei körüli szolgálatra.
6 4 8 Az ötödik e l l e n v e t é s r e adott v á l a s z b a n .
6 4 9 Vö. 4 M ó z 8.
C H I . KÉRDÉS: A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K IDŐTARTAMÁRÓL 133
Ezek jelzésszerű értelme pedig az volt, hogy a Krisztus lelki szolgálatára felszente-
lendőknek először meg kell tisztulniuk keresztvízzel és a könnyek vizével. Krisztus
szenvedését, ami engesztelő és tisztulási áldozat, hittel fogadva. Tartoznak továbbá le-
nyírni egész szőrzetüket, vagyis kigyomlálni összes rossz gondolataikat. Erényekkel dí-
szítetteknek is kell lenniük, felszentelve a Szentlélek olajával és meghintve Krisztus vé-
rével. így kell felkészülniük a lelki szolgálatok végrehajtására.
A tizedik ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y a törvény célja az isteni kultusz tisz-
teletére való nevelés volt, ahogy már"'"' mondottuk, mégpedig kétféleképpen: egyik
módon mindannak az istentiszteletből való kizárásával, ami megvetésre méltó; másik
módon mindannak az istentiszteletre való alkalmazásával, amiről úgy tűnik, h o g y a
tiszteletadáshoz tartozik. S ha ezt megtartották m á r a szent sátorral, annak edényeivel és
a feláldozandó állatokkal kapcsolatban is, sokkal inkább megtartották az Isten szolgáira
vonatkozóan. Hogy a papokat ne vesse meg senki, úgy szólt a parancs, hogy ne legye-
nek szennyezettek vagy testileg fogyatékosak, mert az ilyesmiket szokták az e m b e r e k
másoknál megvetni. Ezért úgy lett szabályozva, hogy ne rendezetlenül, bármilyen n e m -
zetségből legyenek alkalmazva papok az Isten szolgálatára, hanem meghatározott n e m -
zetségből, az egymást követő nemzedékekből, hogy így híresebb és előkelőbb papok
származzanak.
Annak érdekében, hogy a papokat a nép tisztelje, a papi ruhákat különleges díszítés-
sel látták el, és különleges módon szentelték m e g . Ez a papi ruhák díszítésének általá-
nos oka. Konkrété pedig tudni kell, hogy a főpapnak nyolc díszítése volt. Először a ru-
hája lenből készült. - Másodszor jácintszínű tunikája volt. amelynek a láb felé e s ő
végére köröskörül aranycsengettyűket és gránátalmákhoz hasonló díszeket helyeztek,
vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szárú lenből. - Harmadszor, vállkendőt
viselt, ami befedte a vállát és a mellét egészen az övig. A vállkendő aranyból, vörös és
kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből készült. A vállak fölött volt két kar-
neol kő, belevésve Izrael fiainak neve. - Negyedszer, a vállkendőhöz kapcsolt melltás-
kája is volt, ami ugyanazon anyagból készült. A négyszögletes melltáskára négy sorban
tizenkét drágakövet raktak, amikbe szintén bele volt vésve Izrael fiainak neve, mintegy
annak jelzésére, hogy az egész nép terhét viseli, hiszen Izrael fiainak nevét, amelyet a
vállán hordoz, a mellén is hordozza, mintegy a szívébe zárva. Ezért az ő üdvükről kell
megfelelően gondolkodnia. A z Úr megparancsolta, hogy ebbe a melltáskába helyezzék
el a „Tant és az Igazságot", mivel az igazságosság és a tan igazságához tartozó némely
megállapítás írásba foglalva e melltáskában foglalt helyet. Azonban a zsidók azt m e -
sélik, hogy a melltáskában volt egy drágakő, amelynek úgy változtak a színei, ahogy
Izrael fiainak sorsa alakult, és ők ezt nevezték „Igazságnak és Tannak". - Ötödik dísz az
öv, ami az említett négy színből készült. Hatodik a bysszuszból készült süveg. - Hete-
dik a mellen f ü g g ő arany lemez, rajta az Úr neve. - Nyolcadik a vászonnadrág, a m e l y
befedte a pap meztelenségét csípőtől a combig, a m i k o r a szentélybe lépett, illetve az ol-
tárhoz járult. — E nyolc díszből a kisebb papok négyet viseltek: a len tunikát, a vászon-
nadrágot, az övet és a süveget.
Egyesek" 51 szerint ezeknek a díszeknek szó szerinti értelme a világ rendjének jelzése,
mintha a főpap önmagát a világ Teremtője szolgájának vallaná. Ezért mondja a Bölcs
18[24]: „Áron ruháján ott volt az egész világ ábrázolása." A vászonnadrág ugyanis a
földet jelképezte, amiből a len sarjad. Az öv az óceánt jelezte, ami körülveszi a Földet.
A jácintszínű tunika a maga színével a levegő szimbóluma; aranycsengettyűi a menny-
650 A 4 .
651 Rendes G l o s s z a a Bölcs 18,24-hez: P L 113, 1182 D ; R a b a n u s Maurus: „In Sap.", III, 17. lej. a
Bölcs 18,24-gyel kapcsolatban: P L 109, 758 D.
dörgéseket, a gránátalmához hasonló díszei a villámokat jelzik. A vállkendő' a m a g a

változatosságával a csillagos eget jelképezte; a két karneol kő a két hemiszférát vagy a
Napot és a Holdat. A mellen lévő tizenkét drágakő az állatövben lévő tizenkét jelet, és
azt mondták, hogy ezek azért lettek a melltáskába helyezve, mivel az égiekben vannak a
földi dolgok magyarázatai; Jób 38 [33] szerint: „Tudsz-e valamit az égbolt rendjéről,
uralmát a földön te határozod meg?" A süveg pedig a tüzes eget jelképezte, és az arany-
lemez a mindenütt jelenlévő Istent.
A jelzésszerű értelem pedig nyilvánvaló. A testi szennyek, illetve fogyatékosságok
ugyanis, amiktől a papoknak menteseknek kell lenniük, a különféle vétségeket és bűnö-
ket jelzik, amiknek a papokban nem szabad előfordulniuk. Ki van kötve ugyanis, h o g y a
pap ne legyen vak, vagyis ne legyen tudatlan. N e legyen sánta, vagyis ingatag, aki hol
ide, hol oda hajlik. Ne legyen se túl kicsi, se túl nagy termetű, vagy görbe orrú, vagyis
ne hiányozzon belőle a józan ítélőképesség, egyik szélsőség irányába se essen túlzásba,
és ne legyen elferdült a cselekvése. Az orr ugyanis az ítélőképességet jelöli, mivel a
szag megkülönböztető szerve. Ne legyen törött lábú vagy kezű, vagyis ne veszítse el a
helyes cselekvés erényét, illetve az arra való törekvést. Nem lehet pap, akinek a testén
kidudorodás van elől vagy hátul, ami a földi dolgok felesleges szeretetét jelzi. A s z e m -
gyulladás is akadály, vagyis ha a testi vágy elhomályosítja az értelmet, mivel a s z e m -
gyulladás nedvedzésből ered. Nem lehet pap az sem, akinek fehér szaruhártyafoltja van,
vagyis alaptalanul tételez fel becsületességet a m a g a gondolkodásában. Elvetik azt is,
akinek tartós a viszketegsége, vagyis szexuális viselkedésében pajzán. Nem lehet pap,
ha ótvara van, ami fájdalom nélkül belepi a testet és elcsúfítja a kart, ami a fösvénység
szimbóluma. Akkor sem lehet pap, ha sérve van vagy túlsúlyos, vagyis akinek parázna
gondolatai vannak, bár azokat nem éli ki cselekvéssel.
A díszítések pedig Isten szolgáinak erényeit jelzik. Négy erény minden papnak szük-
séges: a tisztaság, amit a vászonnadrág jelez; az élet tisztasága, aminek a len tunika a
jelképe; az ítélőképességből eredő mértékletesség, amit az öv szimbolizál; a szándék
helyessége, amit a fejet védő süveg jelöl. - De a főpapoknak még négy erénnyel kell
rendelkezniük. Állandóan Istennel kell foglalkozniuk a szemlélődésben, és ezt jelöli az
Isten nevét tartalmazó arany lemez. Másodszor, hordozniuk kell a nép gyengeségeit, en-
nek jele a vállkendő. Harmadszor, a nép sorsát szívükön kell viselniük a szeretet nyug-
talanságával, aminek a melltáska a szimbóluma. Negyedszer, a tökéletesség cselekede-
tei által a mennyel kell érintkezniük, és ezt jelzi a jácintszínű tunika, amelynek alsó
végén az aranycsengettyűk az Istenről szóló tudományt jelképezik, amelynek társulnia
kell a mennyel érintkező főpap tökéletes cselekedeteivel. A gránátalmához hasonló dí-
szek a hit egységét és a jó erkölcsben való egyetértést jelzik, mivel olyan összefüggőnek
kell lennie a tanításának, hogy az a hit és a béke egységét ne veszélyeztesse.
6. S Z A K A S Z . - V A J O N VOLT-E V A L A M I L Y E N É S S Z E R Ű OKA
A CEREMONIÁLIS ELŐÍRÁSOKNAK?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a ceremoniális előírásoknak
nem volt ésszerű okuk.
1. Az Apostol ugyanis ezt mondja: „Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem
megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz." Tehát helytelenül tiltja a 3 M ó z
1 r 5 2 bizonyos, tisztátalannak mondott ételeknek a fogyasztását.
652 Vö. 5 M ó z 14.

CHI. KÉRDÉS: A C E R E M O N I Á L I S PARANCSOK IDŐTARTAMÁRÓL 135
2. Ezenkívül, a növényekhez hasonlóan az állatok is az ember táplálékául szolgál-

nak. Ezért mondja az 1MÓZ9 [3]: „Minden húst nektek adtam, mint a zöld növényeket."
Á m d e a növények között a törvény nem különböztetett meg egyes tisztátalanokat, pedig
bizonyos növények nagy mértékben ártalmasak: mérgezőek. Úgy tűnik tehát, hogy az
állatok közül sem kellett volna egyeseket mint tisztátalanokat tiltani.
3. Ezenkívül, ha tisztátalan az anyag, amiből valami létrejön, hasonló okból úgy tű-
nik, hogy az is tisztátalan, ami létrejön. Á m d e a test vérből lesz. Mivel pedig nincs min-
den hús tiltva, mint tisztátalan, hasonló okból a vért sem lenne szabad mint tisztátalant
tiltani, és a hájat sem, ami a vérből keletkezik.
4. Ezenkívül, az Ú r szerint (Mt 10) [28]M< nem kell félni azoktól, akik megölik a tes-
tet, „mert a halál után nem képesek semmit sem cselekedni". Ez nem lenne igaz, ha az
ember számára valami ártalom származhatna a testből. Sokkal kevésbé tartozik tehát a
már megölt állathoz az, hogy miképpen főzik meg a húsát. Ésszerűtlennek tűnik tehát
az, amit a 2Móz 23 [19] mond: „Ne főzd meg a kecskebakot az anyja tejében."
5. Ezenkívül, Isten megparancsolta az emberek és az állatok közül az elsőszülöt-
teknek, mint tökéletesebb lényeknek az Úr számára való felajánlását. Helytelenül pa-
rancsolja tehát a 3 M ó z 19 [23]: „Ha majd bejuttok földetekre és ott gyümölcsfát ül-
tettek, a gyümölcseit úgy tekintsétek, mintha az előbőre lenne." Három éven át „azok
tisztátalanok lesznek számotokra, és ne egyetek belőlük".
6. Ezenkívül, a ruha az ember testén kívül van. Nem kellett volna tehát bizonyos ru-
hák viselését a zsidóknak megtiltani. Például: „Kettőből szőtt ruhát ne ölts magadra."
(3Móz 19) [19] Továbbá: „Ne öltözzék a nő férfi ruhába, se a férfi női ruhába." (5Móz
22) [5] Majd alább [11]: „Ne öltözzél olyan ruhába, ami gyapjúból és lenből lett szőve."
7. Ezenkívül, az Isten parancsaira való emlékezés nem a testhez tartozik, hanem a
szívhez. Tehát helytelenül parancsolja az 5Móz 6 [8 sk.], hogy „Isten parancsait jelként
kösd a kezedre, legyenek ők a homlokodon. írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára",
és hogy „köntösük csücskeire csináljanak bojtokat ők és utódaik, s minden bojtot erősít-
senek meg bíborlila zsinórral. A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlé-
kezzetek az Úr parancsaira." (4Móz 15) [38 sk.]
8. Ezenkívül, az Apostol ezt mondja (1 Kor 9) [9]: „Nem törődik Isten az ökrökkel",
következésképpen a többi állatokkal sem. Tehát helytelenül parancsolja az. 5Móz 22
[6]: „Ha útközben meglátsz a fán vagy a földön egy madárfészket, amelyben fiókák
vagy tojások vannak, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg
az anyamadarat a fiókákkal együtt." S az 5Móz 25 [4]: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a
száját." Valamint a 3 M ó z 19 [19]: „Barmaid között ne pároztass két különböző fajtát."
9. Ezenkívül, a növények között nem történt meg a tisztáknak a tisztátalanoktól való
megkülönböztetése. Tehát sokkal kevésbé kell a növénytermesztéssel kapcsolatban
megkülönböztetést tenni. Vagyis helytelenül parancsolja a 3 M ó z 19 [ 19]: „Földedbe ne
vess két különféle magot", és az 5Móz 22 [9 sk.]: „szőlődbe ne ültess kétfélét..., amikor
szántasz, ne fogj össze ökröt szamárral".
10. Ezenkívül, azt tapasztaljuk, hogy az élettelen lények vannak leginkább alávetve
az ember hatalmának. Tehát a törvény parancsa (5Móz 7) [25 sk.] helytelenül óvja az
embert az aranytól, ezüsttől, amikből a bálványokat készítették, és más dolgoktól, amik
a bálványok házában vannak. - Nevetségesnek tűnik az 5 M ó z 23 [14] is, miszerint
„amikor az embernek ki kell mennie, a szennyét földdel takarja be".
11. Ezenkívül, a kegyelet leginkább a papokban szükséges erény. Ámde a kegyelet-
hez tartozónak tűnik, hogy valaki a barátai temetésén jelen legyen. Ezért dicséretes Tó-
653 Vö. Lk 12,4.

biás magatartása is (Tób 1) [20 skk.]. Ugyanígy olykor a kegyelethez tartozik, hogy va-
laki feleségül vegyen egy prostituáltat, mivel ezáltal a bűntől és a megbélyegzéstől
megszabadítja. Úgy tűnik tehát, hogy helytelenül tiltja meg ezt a papoknak a 3Móz 21.
Ezzel szemben áll, amit az 5Móz 18 [14] mond: „Te pedig az Úrtól, a te Istenedtől
m á s utasítást kaptál." Ebből következtethető, hogy az ilyen előírások Istentől szár-
maznak, a zsidó nép különleges előjoga szerint. Tehát nem ésszerűtlenek és nem ok nél-
küliek.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a zsidó nép, s azon belül különösen a papság sajá-
tosan lett az isten tiszteletére kiválasztva, amint fentebb" 54 mondottuk. S ahogy az isten-
tiszteletre szánt egyéb dolgoknak is valamilyen sajátossággal kell rendelkezniük, ami
az istentisztelet méltóságához hozzájárul, ugyanúgy a zsidó nép, és különösen a papok
magatartásában is kellettek bizonyos különleges mozzanatoknak lenniök, amik a lelki
vagy testi istentisztelethez illenek. Á m d e a régi törvény istentisztelete Krisztus miszté-
riumának volt az előképe. Ezért a zsidók minden tette Krisztus előképének volt Istentől
szánva; az 1 Kor 10 [ 11 ] szerint „mindez előkép a számunkra". Ezért ezeknek az előírá-
soknak értelme kétféleképpen jelölhető meg: egyik módon az istentisztelethez illőség
szerint, másik módon úgy, ahogy előre jeleznek valamit a keresztények életével kapcso-
latban.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk - miként fentebb"55 mondottuk hogy
a törvény kétféle szennyezésről tesz említést: az egyiket a bűn okozza, ami beszennyezi
a lelket, a másik pedig valamilyen r o m l á s miatt beszennyezi a testet. Ha az első tisztáta-
lanságról beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy az ételeknek egyetlen neme sem
tisztátalan, egyik neme sem képes beszennyezni az embert; Ml 15 [ 11 ] szerint: „Nem az
szennyezi be az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami a szájon kijön." E z utóbbi pe-
dig a bűnökről értendő [17 skk.]. D e esetlegesen mégis bizonyos ételek beszennyez-
hetik a lelket, amennyiben tudniillik az evéssel az ember vét az engedelmesség vagy a
fogadalma ellen, túlzott mohósággal étkezik, vagy esetleg ezzel tápot ad a paráznaság-
nak. Ezért egyesek a bortól és a húsételektől megtartóztatják magukat.
A testi tisztátalanság vonalán azonban (ami valamilyen romlással kapcsolatos) bizo-
nyos állatok húsa tisztátalan. Vagy mert az illető állatok tisztátalan dolgokkal táplálkoz-
nak, mint a disznó; vagy tisztátalan dolgokkal érintkeznek, mint a vakondok, az egér és
más állatok, amelyek a föld alatt élnek, ezért bizonyos módon bemocskolódnak; vagy
pedig azért, mert a húsuk a túlságos nedvesség" 5 " vagy szárazság miatt az emberi testben
megrontja a nedveket. Ezért lett a zsidóknak megtiltva a nem hasított patájú állatok hú-
sának fogyasztása, azok túlságos szárazsága miatt. Ugyanígy meg lett tiltva számukra,
hogy olyan állatok húsát egyék, amelyeknek sok rés van a lábukon, mert nagyon lobba-
nékonyak és kiszáradtak, mint az oroszlánnak és a hozzá hasonló állatoknak a húsa.
Ugyanezen okból volt tiltva a zsidók számára bizonyos ragadozó állatok húsa a túlságos
szárazsága miatt, valamint bizonyos vízi állatok húsa, a túlságos nedvessége miatt.
Ugyanígy bizonyos halak is, mint az angolnák és az ehhez hasonlók, amelyeknek nin-
csenek uszonyaik és pikkelyeik - szintén a túlságos nedvességükre való tekintettel. En-
gedélyezve volt viszont számukra a kérődző és hasított körmű állatok fogyasztása, mert
ezek testében a nedvesség jól oszlik meg, és a testük felépítése arányos. Ezek túlságo-
san nem nedvesek, mert patájuk van, és túlságosan nem szárazak, mert a patájuk nem
folytonos, hanem rések vannak benne. A halak közül is a szárazabbak engedélyezve
voltak a számukra, amiket arról lehet felismerni, hogy uszonyaik és pikkelyeik vannak,
6 5 4 A 5.
6 5 5 A 5, ad 4, ad 5.
6 5 6 Lásd M a i m o n i d . , Doct. perplex., III, 4 8 . fej.
C I I . KÉRDÉS: A CEREMONIÁLIS PARANCSOK O K A I R Ó L 137
s emiatt a nedvesség e halak testében arányosan elosztott. A szárnyasok közül is az ará-

nyosan elosztott nedvességgel rendelkező állatok fogyasztása volt engedélyezve. Ilye-
nek a tyúkok, foglyok és más hasonlók. - Egy másik ok a bálványimádás elutasítása
volt. Ugyanis a pogány népek, különösen az egyiptomiak, akik között éltek, ezeket a til-
tott állatokat a bálványaiknak áldozták, vagy rossz célra használták. A zsidóknak enge-
délyezett állatokat viszont nem ették meg, hanem mint isteneket tisztelték, vagy valami-
lyen más ok miatt tartózkodtak tőlük, mint fentebb"57 mondottuk. - Harmadik ok az
étkezéssel kapcsolatos túlzott törődés kiküszöbölése. Ezért a könnyen hozzáférhető ál-
latok fogyasztása volt engedélyezve.
Azonban általánosan tiltva volt számukra bármely állat vérének és hájának fogyasz-
tása."5" A vér tiltásának oka egyrészt az volt, hogy ki legyen küszöbölve a kegyetlenség,
az emberi vér kiontása, amint fentebb" 59 mondottuk. Másrészt a bálványimádás rítusá-
nak elutasítása, mivel a bálványimádók szokása volt, hogy a vér körül gyűljenek össze a
bálványok tiszteletére rendezett lakomára, mivel úgy vélték, hogy a bálványok számára
a vér a legkívánatosabb. Ezért az Úr azt parancsolta""", hogy az állatok vérét csurgassák
ki, és a föld porával födjék be. - Ezért volt tilos a számukra a fojtott, illetve megkínzott
állatok fogyasztása is,""1 mivel ezeknél a vér nem válik el a testtől. Vagy azért is, mivel
az ilyen halál esetén az állatok sokat szenvednek, és az Úr eltiltotta őket az állatokkal
való kegyetlenkedéstől is, hogy még kevésbé kegyetlenkedjenek az emberekkel, gyako-
rolván a kegyességet az állatokkal szemben is. - A háj fogyasztása egyrészt azért lett
megtiltva nekik, mert a bálványimádók megették azt az isteneik tiszteletére, másrészt,
mert a pogányok elégették, szintén istentiszteleti célzattal, de azért is, mivel a vér és a
háj nem megfelelő táplálék. Rabbi Moyses ezt hozza fel érvül."" - Az izom fogyasztásá-
nak tilalmát így okolja meg az lMóz 32 [33]: „Izrael fiai nem eszik meg a csípőizom ín-
ját, mert Isten az izom ínjánál ért Jákob csípőjéhez, és Jákob sántítani kezdett."
Ezek jelzésszerű értelme az, hogy ezek a tiltott állatok bizonyos bűnöket jeleznek,
amik miatt az ilyen állatok fogyasztása tilos. Ezért mondja Augustinus (Contra Faus-
tum) [VI, 7. fej.]""': „Ha a disznóról és a bárányról kérdeznek, természeténél fogva
mindkettő tiszta, mivel Isten minden teremtménye jó, de jelentésénél fogva a bárány
tiszta, a disznó tisztátalan. Éppen úgy, mintha az ostobáról és a bölcsről lenne szó;
mindkét szó a hang, a betűk és a szótagok természeténél fogva szép, de a jelentésénél
fogva az egyik szép, a másik csúnya." A kérődző és hasított körmű állat ugyanis jelenté-
sénél fogva tiszta, mivel a köröm hasadása a két szövetség, vagy az Atya és a Fiú, vagy
Krisztus két természetének, vagy pedig a jónak és a rossznak megkülönböztetését jelzi.
A kérődzés pedig a Szentírás megértését és a vele kapcsolatos elmélkedést jelenti. Aki-
ből ezek valamelyike hiányzik, lelkileg tisztátalan. - Hasonlóképpen a halak közül
azok, amelyeknek uszonyaik és pikkelyeik vannak, jelentésüknél fogva tiszták. Az
uszonyok ugyanis a szemlélődést, a pikkelyek pedig a kemény, szigorú életet jelzik, és
mindkettő szükséges a lelki tisztasághoz. - A madarak közül pedig bizonyos nemek tilt-
va vannak."" A sas magasra repül, tehát a sas tiltásával a kevélység van tiltva; az embe-
657 A 3 , ad 2.
658 L á s d a 3, ad 8.
659 Uo.
660 3 M ó z 17, 13.
661 3 M ó z 19,26.
662 D o c t . perplex., III, 48. fej.
663 P L 4 2 , 233.
664 L á s d R a b a n u s Maurus, D e Univ., VIII, I. f e j . : P L I 1 1 , 2 2 2 A: Isidorus, Etymol., XII, 2. f e j . : P L 82,
4 3 6 ; Albertus M a g n u s , D e anim.
reket és a lovakat megtámadó g r i f f m a d á r tiltásával a hatalmasok kegyetlensége. A kis

madarakkal táplálkozó halász-sas azokat jelzi, akik a szegényeket zaklatják. A gyakran
cselhez folyamodó h é j a a csalókat jelképezi. A holttesteket fogyasztó saskeselyű azokat
szimbolizálja, akik mások halálát akarják és zendüléseket szítanak, hogy ebből nyerész-
kedjenek. A hollók neméhez tartozó állatok azokat jelzik, akik az élvezetek miatt el-
vesztették tiszta látásukat, vagy azokat, akik járatlanok a j ó helyzetfelismerésben, mivel
a bárkából egyszer eleresztett holló nem tért vissza.""5 A madár mivolta ellenére repülni
képtelen strucc, a m e l y mindig a földön marad, azokat jelképezi, akik Istennel hadakoz-
nak és evilági foglalatosságokba bonyolódnak. Az éjszaka élesen látó, ám nappal látni
képtelen denevér azokat szimbolizálja, akik az evilági dolgokban fortélyosak, de a szel-
lemiekben gyengék. A sirály pedig, amely repül a levegőben és úszik a vízben, azokat
jelzi, akik a körülmetélést és a keresztséget tisztelik, vagy azokat, akik a szemlélődés ál-
tal szárnyalni akarnak, és mégis az élvezetek vizében élnek. A sólyom, amely az embe-
rek számára vadászik,""" azokat jelképezi, akik a hatalmasoknak segédkeznek a szegé-
nyek kifosztásában. A fülesbagoly, amely éjjel keresi a táplálékát, és nappal rejtőzik,""7
a paráznákat szimbolizálja, akik rejtegetni akarják, amit éjjel cselekedtek. A búvárma-
dár, amely h u z a m o s a b b ideig szokott a víz alatt tartózkodni, a torkos embereket jelzi,
akik belemerülnek az élvezetek vizébe. Az íbisz, az afrikai madár hosszú csőrű, a kí-
gyóra vadászik, és talán a gólyával azonos.""* Az irigyeket jelképezi, akik mások rossz
sorsából, mintegy kígyókból szereznek maguknak kielégülést. A fehér színű, hosszú
nyakú hattyú a föld vagy a víz mélyéből szerzi a táplálékát. Azokat az embereket jelez-
heti, akik az igazságosság külső leple alatt földi haszonra törekednek. Az onocrotalus
hosszú csőrű keleti madár, a torkában bőrtömlők vannak, amelyekbe először elhelyezi a
táplálékát, majd e g y óra múlva nyeli le."w Ez a fösvényeket jelképezi, akik mértéktelen
buzgalommal g y ű j t i k az életszükségleteket. A porphyrionak - a többi madártól eltérően
- az egyik lába úszásra, a másik (repedt) lába járásra való, mivel a vízben úszik, mint a
kacsák, és a szárazföldön jár-kél, mint a foglyok. Csak evés közben iszik: minden ételt
vízzel megnedvesít." 7 " Azokat szimbolizálja, akik semmit sem akarnak tenni más ember
belátása szerint, h a n e m csak azt akarják cselekedni, amit átitattak saját akaratuk vizé-
vel. A vadászsólyom azokat jelzi, akiknek „gyors a lábuk a vérontásra" [Zsolt 13,3],
A papagáj, amely beszédes madár, a szószátyár embereket jelképezi. A büdös banka,
amely trágyaszagot terjeszt, bűzös trágyával táplálkozik és énekével a nyögést utánoz-
za, a világ szomorúságát szimbolizálja, amely a tisztátalan emberek halálát okozza.
A fehértorkú denevér, amely a földön röpdös, azokat jelzi, akik evilági tudással rendel-
kezve, csak a földi dolgokat élvezik. - A szárnyasok és a négylábúak közül csak azok
voltak engedélyezve a zsidók számára, amelyeknek a lábuk hosszabb, hogy ugrani tud-
janak. A földhöz jobban kötött többiek tiltva voltak, mivel azok, akik visszaélnek a
négy evangélista tanításával, és általa nem emelkednek a magasba, tisztátalanoknak
számítanak. - A vér, háj és izom tilalma pedig a kegyetlenség, bűnös gyönyör és gátlás-
talan bűnözés tiltását jelenti.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a növényeket és a föld egyéb ter-
mékeit már a v í z ö z ö n előtt is rendszeresen fogyasztották, de úgy tűnik, hogy a húsevés a
vízözön után kezdődött. Az l M ó z 9 [3] ugyanis ezt mondja: „Minden húst nektek ad-
665 lMóz8,7.
666 Albertus M . , D e anim., XXIII, 22. f e j . , Borgnet, XII, 4 8 2 . o.
667 Albertus M „ D e anim., XXIII, 2 4 . f e j „ id. kiadás, XII, 4 8 2 . o.
668 Albertus M „ u o . XI, 4 2 7 . 0 .
669 Albertus M., id. m ű , 24. fej., id. k i a d á s , XII, 497. o.
670 Albertus M., id m ű , 24. fej., id. k i a d á s , XII, 501. o.
CHI. K É R D É S : A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K IDŐTARTAMÁRÓL 139
tam, mint a zöld növényeket." Ennek oka az, hogy a föld terményeinek fogyasztása in-
kább az egyszerű élethez tartozik; a hús fogyasztása pedig az élet gyönyöreihez és kü-
lönlegességéhez. A föld ugyanis magától terem füvet, illetve kis igyekezettel a föld
ilyen terményei nagy bőségben előállíthatók, ezzel szemben az állatok táplálása, illetve
foglyul ejtése sok fáradsággal jár. Ezért a népet egyszerűbb életmódra visszavezetni
szándékozó Isten az állatok számos faját a zsidók számára megtiltotta, de nem tiltotta
meg a növények egyetlen faját sem. - Vagy azért is, mivel a bálványoknak állatokat ál-
doztak, de növényeket nem.
A harmadik ellenvetésre a válasz a mondottakból" 1 kitűnik.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy noha a leölt kecske nem érzékeli,
hogy milyen módon főzik meg a húsát, mégis bizonyos fokú kegyetlenségnek tűnik, ha
az anyja tejét, ami korábban táplálékául szolgált, használják fel a húsa elfogyasztásá-
hoz. - Vagy azt is mondhatjuk válaszul, hogy a pogány népek a bálványaik ünnepein a
kecske húsát ily módon főzték meg, étkezés vagy feláldozás végett. A 2 M ó z 23 miután
az ünnepek törvény szerinti megünnepléséről szólt, ezért teszi hozzá: ,,Ne főzd meg a
kecskét az anyja tejében."
E tilalom jelzésszerű értelme pedig az, hogy Krisztust, aki kecske ,,a bűnös test ha-
sonlóságára'"' 72 , a zsidók nem az a n y j a tejében, vagyis nem gyermeksége idején ölték
meg. - Vagy azt jelöli, hogy a kecskét, vagyis a bűnöst nem szabad hízelgésekkel lépre
csalni.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a pogány népek a szerencsét hozó-
nak vélt első gyümölcsöket feláldozták az isteneiknek, vagy mágikus céllal elégették." 1
Ezért a zsidók azt a parancsot kapták, hogy az első három év gyümölcseit tisztátalanok-
nak tekintsék. Három év alatt ugyanis annak a földnek szinte minden f á j a gyümölcsöt
terem, és e fákat ültetéssel, beoltással vagy átültetéssel telepítik. Az ritkán fordul elő,
hogy a fa gyümölcseiben lévő magokat ültetik el, mert ez késlelteti a termést, ám a tör-
vény arra volt tekintettel, ami gyakrabban fordul elő. A negyedik év gyümölcseit, mint a
tiszták közül az elsőket Istennek áldozták, az ötödik évtől kezdve pedig a gyümölcsöket
megették." 74
A jelzésszerű értelem pedig az, hogy ez annak az előképe, hogy Krisztus Isten felé
bemutatott áldozatának, vagyis a régi törvény gyümölcsének e törvény h á r o m állapota
után kellett létrejönnie (amelyek közül az első Ábrahámtól Dávidig, a második a babilo-
ni fogságig, a harmadik pedig Krisztusig terjedt). - Vagy pedig azt jelzi, h o g y cseleke-
deteink kezdetére gyanakodnunk kell, az emberi tökéletlenség miatt.
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, ahogy Sir 19 [29] mondja: „Az embert
elárulja a külseje." Ezért akarta az Úr, hogy az ő népe ne csak a körülmetélés testi jelé-
vel különbözzék a többi népektől, hanem a ruházatuk is különböztesse meg őket. Ezért
megtiltotta nekik, hogy gyapjúból és lenből szőtt ruhát hordjanak, meg azt, hogy a nők
férfi ruhába öltözzenek, és viszont; először, a bálványimádás kultuszának kiküszöbölé-
sére. A pogány népek ugyanis ilyen különféle anyagokból szőtt, különféle ruhákat hasz-
náltak a maguk isteneinek tiszteletére. Mars kultusza során a nők férfi r u h á k b a öltöztek,
míg Venus kultusza keretében a férfiak női ruhákba." 5 - Másik cél a paráznaság kerü-
lése volt. Ha ugyanis a ruházatok különféle keveredését kiküszöbölik, a közösülés
minden rendetlen keveredése ki van zárva. Ha viszont a nő férfi ruhába öltözik, vagy
671 A z első ellenvetésre adott válaszban.

672 R ó m 8,3.
673 Lásd Maimonid., Doct. Perplex., III, 37. fej.
674 3 M ó z 19,24 sk.
675 Lásd Maimonid. id. helyen.
a férfi női ruhába, ez ösztönzője a rendetlen vágynak, és alkalmat ad a rendetlen megkí-

vánásra.
A jelzésszerű értelem pedig az, hogy a gyapjúból és lenből szőtt ruha tilalmában a
gyapjú által jelképezett ártatlanság egyszerűségének és a len által jelképezett agyafúrt
rosszindulatnak a kapcsolata van megtiltva. - Az is tilos, h o g y a nő jogot formáljon a
férfiak tanítói tisztségére vagy egyéb foglalkozásaira, de az is, hogy a férfi a női gyenge-
ségek részese legyen.
A hetedik ellenvetésre azt kell mondanunk - ahogy Hieronymus m o n d j a (Super
Matth.) [23. fej.]" 6 „az Úr azt parancsolta, hogy köntösük négy csücskére jácintszínű
bojtokat csináljanak, h o g y Izrael népét meg lehessen különböztetni más népektől". Ez-
zel tehát zsidónak vallották magukat, és amikor erre a jelre pillantottak, arra ösztönződ-
tek, hogy emlékezzenek a nekik adott törvényre.
Azt a parancsot pedig, hogy „kösd a kezedre és legyenek mindig a szemed előtt", „a
farizeusok rosszul értelmezték, amikor pergamenre írták a Mózesnek adott Tízparan-
csolatot, és a homlokukra kötötték, mint valami koronát, hogy a szemük előtt mo-
zogjon" 677 . A köntösre erősített jácintszínű zsinórok a mennyei szándékot jelölik, amit
minden cselekedetünkkel össze kell kapcsolnunk. - Azt mondhatjuk azonban, hogy mi-
vel az testhez kötött, k e m é n y nyakú nép volt, ilyen érzékelhető dolgok is kellettek ah-
hoz, hogy a törvény megtartására ösztönözve legyenek.
A nyolcadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ember érzelme kétféle: az
eszét és a szenvedélyeit követő. Az észt követő érzelem szempontjából nem számít,
hogy mit tesz az e m b e r az állatokkal, mivel Isten mindent alávetett az e m b e r hatalmá-
nak; a Zsolt 8 [7] szerint „mindent lábai elé vetettél". Ebben az értelemben mondja
az Apostol, hogy „Istennek nincs gondja az ökrökről", mivel Isten nem kérdezi meg az
embertől, hogy mit tesz az ökrökkel vagy más állatokkal.
A szenvedélyt követő érzelem azonban az állatok irányában is megmozdul, mivel az
irgalmasság érzését m á s o k szenvedése váltja ki, ámde előfordul, hogy az állatok szen-
vednek, s így az e m b e r b e n felléphet az irgalmasság érzelme az állatok szenvedései iránt
is. A következő lépés pedig az, hogy akiben kialakul az irgalmasság érzése az állatok
iránt, ennek következtében jobban rá van hangolva az irgalmasság érzésére az emberek-
kel szemben is. Ezért m o n d j a a Péld 12 [10]: „Gondját viseli az igaz a jóságnak, de a go-
nosznak kegyetlen a szíve." Az Úr tehát, hogy a kegyetlenségre hajló zsidó népet irgal-
masságra késztesse, azt akarta, hogy irgalmasok legyenek az állatok irányában is, s
ezért megtiltotta, hogy bizonyos dolgokat az állatokkal műveljenek, amik kegyetlen-
ségnek tűnnek. Megtiltotta tehát, hogy „a kecske az anyja tejében legyen megfőzve";
megparancsolta, hogy „a nyomtató ökör szája ne legyen bekötve", és „ne öljék meg az
anyaállatot az ivadékaival együtt". - N o h a azt is mondhatjuk, hogy ezek a bálványimá-
dás elvetése végett lettek tiltva. Az egyiptomiak ugyanis tilosnak vélték, hogy a nyom-
tató ökrök a terményekből egyenek. Egyesek rosszul bántak a fiókáit költő madárral is,
ha együtt fogták el őket, annak érdekében, hogy termékenyek legyenek és a saját gyer-
mekeiket szerencsésen felnevelhessék, és azért is, mivel a madárjósok úgy vélték, hogy
szerencsét hozó dolog fiókáikat költő madarat találni.
A különböző fajú állatok keveredésével kapcsolatban pedig a szó szerinti ok három-
féle lehetett. Egyik az egyiptomiak bálványimádásának elutasítása 67 *, akik különböző
keveréseket alkalmaztak, a bolygókat imádattal utánozva, amelyeknek különféle kap-
csolódásaik szerint különböző okozataik vannak, a dolgok különböző fajai fölött is. -
6 7 6 P L 26, 168 AB.

6 7 7 Hieronymus, In M a t t h , 23. fej.: PL 26, 168 A B .
6 7 8 Lásd Maimonid., D o c t o r perplex., III, 37. fej.
C I L KÉRDÉS: A C E R K M O N I Á U S P A R A N C S O K O K A I R Ó L . 141
A másik ok a természetellenes közösülés elutasítása. - A harmadik ok általában a ren-

detlen vágyakat kiváltó helyzetek kiküszöbölése. A különböző fajhoz tartozó állatok
nem közösülnek egykönnyen, hanem a pároztatásuk emberi közreműködést igényel, és
az állatok közösülésének szemlélése az emberből a szexuális kívánság megmozdulását
váltja ki. Ezért tartalmaz olyan parancsot a zsidó hagyomány, hogy az emberek fordít-
sák el a szemüket az állatok párzásáról, ahogy Rabbi Moyses mondja." 7 "
Ezeknek pedig jelzésszerű értelme az, hogy a nyomtató ökörtől, vagyis a tanítás
szántóföldjét felkínáló prédikátortól nem szabad elvonni a szükséges élelmet, ahogy az
Apostol mondja. (1 Kor 9) [4 skk.]. - Az anyát nem szabad egyszerre elfogni az ivadéka-
ival, mivel bizonyos dolgokban meg kell tartani a lelki értelmet, mint gyermeket, és el
kell engedni a szó szerinti előírást, mint anyát; például a régi törvény valamennyi cere-
moniális előírásával kapcsolatban. - Előírás az is, hogy a marhákat (vagyis az egyszerű
embereket) ne pároztassuk (vagyis ezek ne legyenek kapcsolatban) más fajhoz tartozó
élőlényekkel (vagyis a pogány népekkel vagy a zsidókkal).
A kilencedik ellenverésre azt kell mondanunk, hogy a mezőgazdaságban mindezek a
keveredések szó szerinti értelemben a bálványimádás elutasítására lettek megtiltva, mi-
vel a csillagokat tisztelő egyiptomiak különféle keveréseket hajtottak végre a magok,
állatok és a ruhák között, a csillagok különféle kapcsolódásainak tükrözése végett."11" -
Vagy mindez a különféle keveredés a természetellenes közösülés elutasítása végett volt
tilos.
De jelzésszerű értelmük is volt. Azt ugyanis, hogy „ne vesd be más maggal a
szőlődet", szellemileg úgy kell érteni, hogy az Egyházban, a lelki szőlőben n e m szabad
idegen tanítással ültetni. - Hasonlóképpen a „földet", vagyis az Egyházat „nem szabad
különböző maggal", vagyis katolikus és eretnek tanítással „bevetni". - „ N e m szabad
ökörrel és szamárral szántani", vagyis az igehirdetésre bölcs mellé balgát adni társul,
mert az egyik akadályozza a másikat.
A tizedik"" ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az 5 M ó z 7 ésszerűen tiltja az ezüs-
töt és az aranyat, nem azért, mintha ezek ne lennének alávetve az emberek hatalmának,
hanem mert ahogy maguk a bálványok, ugyanúgy azok is, amikből a bálványok készül-
tek, el lettek átkozva, mint Isten számára utálatos dolgok. A m i kitűnik az említett feje-
zetből, ahol ez áll: „Ne vigyél semmit sem a bálványok közül a házadba, különben hoz-
zá hasonlóan átok alá kerülsz magad is." Azok azért is tiltva vannak, nehogy az arany és
ezüst elfogadása esetén az irántuk való vágyakozásból könnyen bálványimádásba esse-
nek, amire a zsidók hajlamosak voltak. A z 5Móz 23 másik parancsa pedig az ürülék el-
ásásáról jogos és tisztességes volt a testi tisztaság és az egészséges levegő megőrzése
érdekében, továbbá a szövetség táborában lévő sátor iránti tiszteletből, amelyben - azt
mondták - az Úr lakozik, ami nyíltan ki van fejezve, ahol a parancsot követően a szöveg
tüstént hozzáteszi annak értelmét: „Az Úr, a te Istened a táborodban jár, hogy megvéd-
jen és hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent", vagyis tiszta, „ne lás-
son az Úr semmit, ami utálatos." E parancs jelzésszerű értelme pedig Gregorius szerint
(Moral. XXXI., 13. fej.) az, hogy a bűneinket, amelyek lelkünk gyomrából mint bűzös
ürülékek távoznak, bűnbánattal kell elföldelnünk, hogy Isten elfogadjon bennünket; a
Zsolt 32 [ I ] szerint: „Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonosz-
sága." Vagy, a Glossza (ordinaria) szerint, megismervén az emberi állapot nyomorúsá-
679 Doct. Perplex., III, 4 9 . f e j .

6 8 0 Lásd Maimonid., Doct. perplex., Ill, 37. fej.
681 A kódexekből és régi kiadásokból hiányzik a tizedik ellenvetésre adott válasz, amelyet b i z o n y o s
kiadások így pótolnak.
gát, a büszke, gőgös lélek szennyeit a mély alázat megfontolásának árka temesse be és
tisztítsa meg.''*2
A tizenegyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a gonosztevők és a bálványok
papjai a halottak csontjait és húsát a m a g u k rítusaiban felhasználták. Ezért az Úr a bál-
ványimádás kigyomlálása végett megparancsolta, hogy az alacsonyabb rangú papok
(akik időnként szolgálatot teljesítettek a szentélyben) „ne szennyeződjenek be a halot-
t a k k a l " (apjuk, anyjuk és más rokonaik holttestét kivéve). A főpapnak pedig állandóan
készenlétben kellett állnia a szentély szolgálatára, ezért ő még a közvetlen hozzátartozói
holttestével sem érintkezhetett. - A z is parancs volt, hogy ne vegyenek feleségül prosti-
tuáltat vagy elítéltet, hanem csak szüzet, egyrészt a papok iránti tisztelet megőrzése vé-
gett, akinek a méltósága az ilyen h á z a s s á g miatt bizonyos módon kisebbedne, másrészt
a gyermekek érdekében, akiknek megbélyegzésül szolgálna az anyjuk erkölcstelensé-
ge, amit leginkább akkor kellett kerülni, amikor a papság nemzedékről nemzedékre
öröklődött. Az is előírás volt, hogy ne vágassák le a hajukat vagy a szakállukat, és ne
vágják be sehol testüket, hogy távoltartsák a bálványimádás rítusát. A pogány népek
papjai ugyanis lenyírták hajukat és szakállukat. Ezért mondja Báró [30]: „Templomaik-
ban ott ülnek papjaik, megszaggatott ruhában, lenyírt hajjal és szakállal." A bálványok
tisztelete során „karddal és lándzsával vagdosták magukat", ahogy az I Kir 18 [28]
mondja.
Ezek lelki értelme pedig az, hogy a papoknak teljesen menteseknek kell lenniük a ha-
lál cselekedeteitől, vagyis a bűnöktől. Nem vághatják le hajukat (vagyis meg kell őriz-
niük a bölcsességet), sem a szakállukat (vagyis tökéletesen bölcseknek kell lenniük), és
n e m vagdalhatják be a ruhájukat és a testüket (vagyis ne essenek a s k i z m a bűnébe).
CIII. KÉRDÉS
A CEREMONIÁLIS PARANCSOK IDŐTARTAMÁRÓL-
négy szakaszban
Ezt követően a ceremoniális törvények időtartamáról kell tárgyalnunk.

Ezzel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel:
Először: Vajon a törvény adása előtt voltak-e ceremoniális parancsok?

Másodszor: Vajon a törvény idején volt-e megigazulttá tevő e r e j ü k ?
Harmadszor: Vajon megszűntek-e Krisztus eljöttével?
Negyedszer: Vajon halálos b ű n - e megtartani azokat Krisztus u t á n ?
1. S Z A K A S Z . - VAJON A T Ö R V É N Y A D Á S A ELŐTT L É T E Z T E K - E
A T Ö R V É N Y CEREMÓNIÁI?
A z első problémát így közelítjük m e g : úgy látszik, hogy a régi törvény adása előtt létez-
tek a törvény ceremóniái.
6 8 2 Velencei kiadás, 1755.

C H I . KÉRDÉS: A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K I D Ő T A R T A M Á R Ó L 143
1. Az áldozatok és egészen elégő áldozatok a régi törvény ceremóniáihoz tartoznak,

amint fentebb 681 mondottuk. Ámde a régi törvény adása előtt is voltak áldozatok és egé-
szen elégő áldozatok. Az lMóz 4 [3 sk.] ezt mondja: „Káin a föld terméséből áldozatot
mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok
zsírjából." Noé „egészen elégő áldozatot mutatott be az Úrnak", ahogy az l M ó z 8 [7]
mondja, és Ábrahám hasonlóképpen ( l M ó z 22) [13], Tehát a régi törvény ceremóniái
léteztek a törvény adása előtt.
2. Ezenkívül, a szent helyek ceremóniáihoz tartozik az oltár készítése és meghintése.
Á m d e ezek léteztek a törvény előtt. A z lMóz 13 [18]-ban ugyanis azt olvassuk, hogy
„Ábrahám oltárt épített az Úrnak", és Jákobról azt m o n d j a az 1 Móz 28 [ 18], hogy „fel-
vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá". Tehát a
törvény ceremóniái léteztek a törvény adása előtt.
3. Ezenkívül, a törvény szentségei közül elsőnek tűnik a körülmetélés. Á m d e a körül-
metélés létezett a törvény adása előtt, ahogy az lMóz 17 [10 skk.]-ből kitűnik. Ugyan-
így papság is volt a törvény adása előtt: az lMóz 14 [18] azt mondja ugyanis, hogy
„Melkizedek a fölséges Isten papja volt" 684 . Tehát a szentségek ceremóniái léteztek a
törvény adása előtt.
4. Ezenkívül, a tiszta állatoknak a tisztátalanoktól való megkülönböztetése az előírá-
sok ceremóniáihoz tartozik, amint fentebb 685 mondottuk. Ámde ez a megkülönböztetés
létezett a törvény előtt. Az lMóz 7 [2] ugyanis ezt mondja: „Minden tiszta állatból ve-
gyél hetei-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalan állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és
nőstényt." Tehát a törvény ceremóniái léteztek a törvényt megelőzve.
Ezzel szemben áll, amit az 5Móz 6 [ 1 ] mond: „Ezek a parancsolatok és ceremóniák,
amelyeket megparancsolt az Úr, a ti Istenetek, hogy tanítsak nektek." Á m d e nem kellett
volna ezeket tanítani, ha az említett ceremóniák korábban léteztek volna. Tehát a tör-
vény ceremóniái nem léteztek a törvény előtt.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y a törvény ceremóniái kettőre irányultak: Isten
tiszteletére és Krisztus előre jelzésére, amint a mondottakból 686 kitűnik. Á m d e mindaz,
aki tiszteli Istent, a törvény által megszabott dolgok által tartozik tisztelni őt, ami a kül-
ső kultuszhoz tartozik. Az istentisztelet módjának meghatározása pedig a ceremóniák-
kal kapcsolatos, ahogy azoknak a dolgoknak a meghatározása, amik által a felebará-
tainkhoz viszonyulunk, az ítélkezési parancsokkal, amint fentebb 687 mondottuk. Ahogy
az emberek között általában voltak bizonyos ítélkezési parancsolatok, amiket azonban
nem az isteni törvény tekintélye szabott meg, hanem az emberi értelem, ugyanúgy vol-
tak bizonyos ceremóniák is, amiket nem valamilyen törvény írt elő, h a n e m pusztán az
Istent tisztelő emberek akarata és áhítata. De mivel a törvény adása előtt is voltak egyes
kiváló, prófétai lelkülettel megáldott emberek, azt kell hinnünk, hogy isteni sugallat
egyéni törvényként vezette őket az istentisztelet valamely meghatározott módjára, ami
megfelelt a belső tiszteletnek, ugyanakkor alkalmas volt Krisztus misztériumainak elő-
re jelzésére, amiknek egyéb tetteik is előképei voltak, az lKor 10 [ 11 ] szerint: „Minden
előképe a számukra." Léteztek tehát a törvény előtt bizonyos ceremóniák, de nem a tör-
vény ceremóniái, mivel nem valamiféle törvényhozás által lettek bevezetve.
683 Q 101, a 4; V ö . q 102, a 3.

684 V ö . Zsid 7,1.
685 Q 102, a 6, ad 1.
686 Q 101, a 2 ; q 102, a 2 .
687 Q 99, a 4.
144 SUMMA T H E O L O G I A E / PRIMA SECUNDAF.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a régi emberek a törvény adása
előtt a saját akaratuk áhítatának késztetésére mutattak be ilyen felajánlásokat, áldozato-
kat és egészen elégő áldozatokat, mivel számukra megfelelőnek tűnt, hogy az Istentől
kapott dolgok által, amelyeket Isten tiszteletére ajánlanak fel, megvallják, hogy Istent
tisztelik, aki mindennek lételve és célja.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy bizonyos szent helyeket is létre-
hoztak, mivel megfelelőnek tűnt a számukra, hogy Isten tiszteletére legyenek bizonyos
helyek más helyektől elkülönítve, Isten tiszteletére szánva.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a körülmetélés szentségét isteni
parancs hozta létre a törvény adása előtt. Ezért ez nem m o n d h a t ó a törvény által létreho-
zott, hanem csupán a törvényben megtartott szentségnek. Erről beszél az Úr (Jn 7) [22]:
„A körülmetélés nem Mózestől eredt, hanem az ősatyáktól." - A törvény adása előtt
papsága is volt az istent tisztelőknek, emberi szabályozás szerint, mivel ezzel a méltó-
sággal az elsőszülötteket ruházták fel.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tiszta és a tisztátalan állatokat a
törvényt megelőzve az étkezés vonatkozásában nem különböztették meg egymástól,
mivel az lMóz 9 [3]-ban ez áll: „Minden, ami mozog és él, számotokra ételül fog szol-
gálni." Ez a megkülönböztetés csak az áldozatbemutatás szempontjából létezett, mivel
bizonyos meghatározott állatfajokból mutattak be áldozatot. A z étkezés szempontjából
mégis valami megkülönböztetés az állatok között nem azért volt, mert bizonyos állatok
elfogyasztását tiltottnak vélték, hiszen n e m volt olyan törvény, amely ilyen tilalmat ki-
mondott volna, hanem az utálat vagy a szokás miatt, mint ahogy most is azt látjuk, hogy
bizonyos ételeket bizonyos területen utálnak, míg más területeken megesznek.
2. SZAKASZ. - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y C E R E M Ó N I Á I N A K V O L T - E
M E G I G A Z U L T T Á TEVŐ E R E J Ü K A T Ö R V É N Y IDEJÉN? 6 ""
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény ceremóniái-
nak volt megigazulttá tevő erejük a törvény idején.
1. A bűn engesztelése és az ember megszentelése ugyanis a megigazuláshoz tartozik.
Á m d e a 2Móz 29 [21 ] szerint vér hintése és olajjal való m e g k e n é s által szentelték meg a
papokat és ruhájukat. A 3Móz 16 [ 16] pedig azt mondja, h o g y a pap a bika vérével való
meghintés által „engesztelte ki a szentélyt Izrael fiainak tisztátalanságaitól, köte-
lességszegéseitől és bűneitől". Tehát a régi törvény ceremóniáinak megigazulttá tevő
erejük volt.
2. Ezenkívül, az, a m i által az ember Istennek tetszővé válik, a megigazuláshoz tarto-
zik; a Zsolt 11 [8] szerint: „Az Úr igazságos, és az igazságosságot szereti." Á m d e a ce-
remóniák révén egyesek Istennek tetszővé váltak; a 3Móz 10 [ 19] szerint: „Hogyan let-
tem volna képes tetszeni az Úrnak a ceremóniákban gyászos lélekkel?" Tehát a régi
törvény ceremóniáinak megigazulttá tevő erejük volt.
3. Ezenkívül, az istentisztelettel kapcsolatos dolgok inkább tartoznak a lélekhez,
mint a testhez; a Zsolt 19 [8] szerint: „ A z Úr törvénye makulátlan, magához fordítja a
lelket." Ámde a régi törvény ceremóniái által megtisztult a leprás (3Móz 14). Tehát a ré-
gi törvény ceremóniái sokkal inkább képesek voltak megtisztítani a lelket, megigazulttá
téve.
6 8 8 D S 695, 793, 845.

C H I . KÉRDÉS: A CEREMONIÁLIS PARANCSOK IDŐTARTAMÁRÓL 145
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Gal 2) [21 ]"89: „ H a a törvény útján megiga-
zulhat az ember, akkor Krisztus hiába halt meg", vagyis ok nélkül. Ámde ez képtelen-
ség lenne. Tehát a régi törvény ceremóniái nem tettek megigazulttá.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a régi törvényben kétféle tisztátalanságot tartot-
tak számon, amint fentebb 69 " mondottuk. Az egyik a lelki, vagyis a bűn okozta tisztáta-
lanság, a másik a testi, amely alkalmatlanná tesz Isten tiszteletére. Ilyen értelemben volt
tisztátalan például a leprás, vagy aki holttestet érintett: így a tisztátalanság az irregulari-
tás egyik fajtájával azonos." 91 Ettől a tisztátalanságtól tehát a régi törvény ceremóniái
képesek voltak megtisztítani, mivel az ilyen ceremóniák a törvény rendelkezése folytán
gyógyszerei voltak a törvény által meghatározott tisztátalanságoknak. Ezért m o n d j a az
Apostol (Zsid 9) [13]: „A bakok és a bikák .vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra
hintve testileg megszenteli és tisztává teszi őket." S ahogy ez a tisztátalanság, amelytől
az ilyen ceremóniák megtisztítottak, nem a lélek, hanem a test szennye volt, ugyanúgy
maga az Apostol [10. v.] magukat a ceremóniákat „a test megigazulásainak" nevezi:
„A test megigazulásainak kötelező ereje csak az újjárendezés idejéig tart."
A lelki, vagyis a bűn okozta tisztátalanságtól azonban a ceremóniáknak nem volt en-
gesztelő erejük, mivel a bűnökért való engesztelés csakis Krisztus által jöhetett létre,
„aki elveszi a világ bűneit"" 92 (Jn 1) [29], Mivel pedig Krisztus megtestesülésének és
szenvedésének misztériuma valóságosan akkor még nem ment végbe, a régi törvénynek
azok a ceremóniái nem tartalmazhatták valóságosan a megtestesült és szenvedésen át-
ment Krisztustól származó erőt, ahogy azt az új törvény szentségei tartalmazzák. Ezért
nem voltak képesek a bűntől megtisztítani, ahogy az Apostol mondja (Zsid 10) [4]:
„Lehetetlen, hogy a bikák és a bakok vére bűnöket töröljön el." Ezeket az Apostol „sze-
gényes és erőtlen elemeknek" nevezi (Gal 4) [9]; erőtleneknek, mivel nem képesek a
bűntől megtisztítani; de ez az erőtlenség abból ered, hogy szegényesek, vagyis n e m tar-
talmazzák a kegyelmet.
Ám a törvény idején a hívők lelke a hit által kapcsolatba léphetett a megtestesült és a
szenvedésen átment Krisztussal, és így a Krisztusba vetett hittel megigazultak. Ennek a
hitnek bizonyos megvallása volt ezeknek a ceremóniáknak megtartása, amennyiben
azok Krisztus előképei voltak. Emiatt a bűnökért bizonyos áldozatokat mutattak be a ré-
gi törvényben, nem mintha maguk az áldozatok adtak volna a bűnöktől tisztulást, ha-
nem mivel a bűnöktől megtisztító hit bizonyos megvallásai voltak. Ez magának a tör-
vénynek a szavaiból is következik: a 3Móz 4 és 5 szerint ugyanis a bűnért bemutatott
áldozatok során a bemutatóért „imádkozik a pap, és bűnei bocsánatot nyernek", mert
a bűnt nem az áldozatok ereje, hanem az áldozatot bemutatók hite és áhítata miatt bo-
csájtotta meg Isten. - Azonban tudni kell: az, hogy a régi törvény ceremóniái a testi tisz-
tátalanságoktól kiengesztelést nyújtottak, már magában véve előképe volt a bűnökért
Krisztus által bemutatott engesztelő áldozatnak.
így tehát nyilvánvaló, hogy a ceremóniáknak a régi törvény állapotában n e m volt
megigazulttá tevő erejük.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a papok, fiaik, ruháik és bármi
más tárgyaik megszentelése vér hintése által nem volt egyéb, mint elkülönítés az isten-
tiszteletre és eltávolítása „testi megtisztulás szerint" az akadályoknak, ahogy az Apostol
mondja [Zsid 9,13], előképéül annak a megszentelésnek, amellyel „Jézus a saját vérével
megszentelte a népet" [uo., 13. 12]. - Az engesztelés is az ilyen testi tisztátalanságok
689 Vö. Gal 3,21.

690 Q 102, a 5, ad 4.
691 V ö . q 20, a 5, ad 4.
692 Vulgata: „a világ bűnét".
megszüntetésére vonatkoztatandó, n e m a bűntől való megtisztításra. Ezért beszélhetünk

a szentély kiengeszteléséről, ami n e m lehetett bűn hordozóalanya.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a papok a ceremóniák közben az
engedelmességük, áhítatuk és az előre jelzett dologban való hitük miatt tetszettek Isten-
nek, nem pedig az önmagukban vett ceremóniák miatt.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy azok a ceremóniák, amik a leprás
megtisztulása során voltak előírva, n e m a lepra betegségéből erdő tisztátalanság meg-
szüntetésére irányultak. Ami kitűnik abból, hogy ezeket a ceremóniákat csakis a már
megtisztult leprásra alkalmazták. Ezért mondja a 3Móz 14 [3], hogy „a táborból kimenő
pap, mivel úgy találta, hogy a leprától a beteg megtisztult, megparancsolja neki, hogy
mutasson be áldozatot...". Ebből kitűnik, hogy a pap nem a megtisztítandó, hanem a be-
tegségből már megtisztult leprás felülbírálója volt. Ezeket a ceremóniákat mégis alkal-
mazták, az irregularitás tisztátalanságának megszüntetésére. - Azt m o n d j á k mégis,
h o g y némelykor, ha a pap tévedett az ítéletében, Isten csodás módon megtisztította a
leprást, közvetlenül isteni erővel, n e m pedig az áldozatok erejével. A h o g y szintén cso-
d á s módon elsorvadt a házasságtörő asszony csípője, miután ivott a p a p által megátko-
zott vízből, ahogy erről a 4 M ó z 5 [27] beszámol.
3. SZAKASZ. - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y C E R E M Ó N I Á I M E G S Z Ű N T E K - E
KRISZTUS ELJÖVETELÉVEL? 6 '"
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény ceremóniái
n e m szűntek meg Krisztus eljövetelével.
1. A Bár 4 [1] ugyanis ezt m o n d j a : „Az Isten parancsának könyve ez, a törvény,
amely örökre megmarad." Ámde a törvény ceremóniái a törvényhez tartoztak. Tehát
a törvény ceremóniái örökre megmaradnak.
2. Ezenkívül, a megtisztult leprás felajánlása a törvény ceremóniái közé tartozott.
Á m d e az Evangéliumban is parancsolva van a megtisztult leprásnak, h o g y ilyen áldoza-
tokat mutasson be [Mt 8,4]. Tehát a régi törvény ceremóniái nem szűntek meg Krisztus
eljövetelével.
3. Ezenkívül, ha megmarad az ok, megmarad az okozat is. Ámde a régi törvény cere-
móniáinak ésszerű okai voltak, amennyiben az istentiszteletre és Krisztus előrejelzésére
irányultak. Tehát a régi törvény ceremóniáinak nem kellett megszűnniük.
4. Ezenkívül, a körülmetélés Á b r a h á m hitének jeléül, a szombat megtartása a terem-
tés jótéteményére való megemlékezésül, és a törvény más ünnepei Isten más adomá-
nyaira való megemlékezésül lettek alapítva, amint fentebb™4 mondottuk. Ámde Ábra-
h á m hitét mindig utánoznunk kell; a teremtésre és Isten más jótéteményeire mindig
emlékeznünk kell. Tehát legalábbis a körülmetélésnek és a törvény ünnepeinek nem
kellett megszűnniük.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Kol 2) [ 16 sk.]: „Senki se ítélkezzék fölöt-
tetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, ú j h o l d r a é s szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen
ezek csak árnyékai a jövendőnek." A Zsid 8 [13]-ban pedig ezt m o n d j a : „Ha tehát [az
Úr] új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta,
az közel van a megszűnéshez."
6 9 3 DS 712.
6 9 4 Q 102, a 4, ad 1 0 ; a 5 , a d 1.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a régi törvény minden ceremoniális parancsa
Isten tiszteletére irányult, amint fentebb''1'5 mondottuk. Ámde a külső tiszteletnek ará-
nyosnak kell lennie a belső tisztelettel, ami a hitben, a reményben és a szeretetben áll.
Ezért a belső tisztelet változásai szerint kell változnia a külső tiszteletnek. Á m d e a belső
tiszteletnek három állapota különböztethető meg. Az egyik állapotban a hit és remény
tárgyai a mennyei javak, és amik azokhoz vezetnek, mint j ö v ő b e n elérendők. Ilyen volt
a hit és a remény állapota a régi törvényben. - A belső tisztelet második állapotában a
hit és remény tárgyai a mennyei javak, mint jövőben elérendők, és amik azokhoz vezet-
nek, mint jelenlegi (illetve múltbéli) javak. Ez az új törvény állapota. - A harmadik álla-
pot pedig az, amelyben mindkettőt mint jelenlévőt birtokolja az ember, és s e m m i t sem
hisz, mint távollévőt, és semmit sem remél, mint jövőben elérendőt. Ez az üdvözültek
állapota.
Az üdvözülteknek abban az állapotában tehát az istentisztelethez semmi előképszerű
nem fog tartozni, hanem csak „a hálaadás és a dicséret hangja" (Iz 51) [3J. Ezért mond-
ja a Jel 21 [22]: „Templomot nem láttam benne: ugyanis a mindenható Úristen a temp-
lom és a Bárány." Tehát hasonló okból az első állapot ceremóniáinak, amelyek a má-
sodik és a harmadik állapotot jelezték előre, a második állapot eljöttével meg kelleti
szűnniük; és más ceremóniákat kellett bevezetni, amelyek megfelelnek abban az idő-
szakban az istentisztelet állapotának, amelyben a mennyei javak jövőben elérendők,
Istennek azok a jótéteményei pedig, amik azokhoz vezetnek, jelenlévők.
Az első ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvényt örökre megmaradónak
abszolút értelemben az erkölcsi parancsai miatt mondjuk, a ceremoniális parancsait ille-
tően pedig a törvény az általa előre jelzett igazságot tekintve örök életű.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi nem megváltásának
misztériuma Krisztus szenvedésében teljesedett be. Ezért az Úr akkor mondta: „Betelje-
sedett." (Jn 19) [3] Tehát akkor kellett teljesen megszűnniük a ceremóniáknak, amikor
már az igazságuk beteljesedett. Ennek jeléül a templom kárpitja meghasadt (Mt 27) [5],
Vagyis Krisztus szenvedése előtt, amikor Krisztus prédikált és csodákat tett, együtt élt a
törvény és az Evangélium, mivel Krisztus misztériuma elkezdődött, de még n e m fejező-
dött be. Ezért parancsolta az Úr a leprásnak, hogy a törvény által előírt ceremóniákat
tartsa meg.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a ceremóniák fentebb"1"' jelzett
szószerinti okai az istentiszteletre vonatkoznak, ami a hit szerint eljövendőnek a kultu-
sza volt. Ezért az eljövendő eljöttével ez a kultusz megszűnik, és megszűnnek az erre
irányuló összes ésszerű okok is.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Ábrahám hite azért van példaké-
pül állítva, mert hitt az isteni ígéretnek eljövendő utódjáról, akiben meg lesz áldva min-
den nép. Ezért mindaddig, amíg az eljövendő volt, Ábrahám hitét a körülmetélésben
kellett megvallani. De miután ez már beteljesedett, ugyanezt más jellel kellett kinyilvá-
nítani, tudniillik a keresztséggel, amely ebből a szempontból a körülmetélést felváltot-
ta; a Kol 2 [11 sk.] szerint: „Nem kézzel vagytok körülmetélve, hanem az érzékies test
levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben". A
szombat pedig, ami az első teremtést jelezte, vasárnapra változik, amikor Krisztus feltá-
madásában elkezdődött új teremtményre emlékezünk. - Ugyanígy a régi törvény ünne-
pei helyébe új ünnepek lépnek, mivel a zsidó népnek nyújtott isteni jótétemények szá-
munkra a Krisztus által adott adományokat jelzik. Ezért a Pászka-ünnep helyét Krisztus
695 Q 101, a 1, a 2.
6 9 6 Q 102.
148 SUMMA T H E O L O G I A E / PRIMA SECUNDAF.
szenvedésének és feltámadásának ünnepe foglalta el. Pünkösd ünnepét, amelyen Isten a

régi törvényt adta, felváltotta annak a Pünkösdnek az ünnepe, amelyen Isten az élet lel-
kének törvényét adta. Újhold ünnepének helyébe lépett a Boldogságos Szűz Mária ün-
nepe, amelyen először jelent meg a kegyelem bőségével a Napnak, vagyis Krisztusnak a
világossága. A h a r s o n á k ünnepét az Apostolok ünnepei váltották fel. A z engesztelés ün-
nepének a vértanúk és hitvallók ünnepei léptek a helyébe. A sátoros ünnepet a templom
felszentelésének ü n n e p e váltotta fel. Az összejövetel ünnepét az angyalok, illetve a
Mindenszentek ü n n e p e helyettesítette.
4. SZAKASZ. - VAJON H A L Á L O S BŰN-E M E G T A R T A N I A T Ö R V É N Y

ÁLTAL E L Ő Í R T C E R E M Ó N I Á K A T KRISZTUS S Z E N V E D É S UTÁN?*97
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy Krisztus szenvedése után a
törvény által előírt ceremóniák halálos bűn nélkül megtarthatók.
1. Nem hihetjük ugyanis azt, hogy a Szentlélek vétele után az Apostolok halálos bűnt
követtek el; az ő teljességébó'l ugyanis „erő töltötte el őket a magasságból" (Lk 24) [49],
Á m d e az Apostolok a Szentlélek eljövetele után a törvény által előírt ceremóniákat
megtartották; az ApCsel 16 [3] ugyanis elmondja, hogy Pál körülmetélte Timóteust; az
ApCsel 21 [26]-ban pedig azt olvassuk, hogy Pál, J a k a b tanácsára, „maga mellé vette a
férfiakat, elvégezte velük a tisztulási szertartást, aztán másnap bement a templomba és
jelentette, hogy eltelt a megtisztulás ideje, amikor is mindegyikükért be kellett mutatni
az áldozatot". Tehát Krisztus szenvedése után halálos bűn nélkül a törvény által előírt
ceremóniák megtarthatók.
2. Ezenkívül, a p o g á n y népekkel való közösködés kiküszöbölése a törvény ceremó-
niáihoz tartozott. Á m d e ezt megtartotta az Egyház első pásztora. A Gal 2 [ 12] ugyanis
azt mondja, hogy „amikor egyesek Antiochiába jöttek, Péter visszahúzódott és külön-
vált a pogányoktól". Tehát Krisztus szenvedése után a törvény ceremóniái bűn nélkül
megtarthatók.
3. Ezenkívül, az Apostolok parancsai nem vitték bűnbe az embereket. Ámde az
Apostolok határozata leszögezte, hogy a pogányok a törvény bizonyos ceremóniáit tart-
sák meg. Az ApCsel 15 [28 sk.] ugyanis ezt mondja: „Úgy tetszett a Szentléleknek és
nekünk, hogy ne r a k j u n k rátok több terhet a szükségesnél, annál, hogy tartózkodnotok
kell a bálványoknak áldozott ételtől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól." Tehát
Krisztus szenvedése után a törvény által előírt ceremóniák bűn nélkül megtarthatók.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Gal 5) [2]: „IIa körülmetélkedtek, Krisztus
semmit sem használt nektek." Á m d e Krisztus csak annak nem használ, aki halálos bűnt
követ el. Tehát Krisztus szenvedése után a körül metél kedés és más ceremóniák megtar-
tása halálos bűn.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden ceremónia bizonyos megvallása a hitnek,
vagyis Isten belső tiszteletének. Á m d e a belső hitet az ember tettekkel éppen úgy meg-
vallhatja, mint szavakkal, és mindkét esetben, ha valami tévését vall meg, halálos bűnt
követ el. Noha ugyanazt hisszük Krisztusról, mint az ősatyák, de mivel ők megelőzték
Krisztust, mi pedig követjük, ugyanazt a hitet más szavakkal jelezzük mi. mint ők. Ők
ugyanis ezt mondták: „íme, a szűz majd fogan és fiút szül." [Iz 7,14] Ezek jövő időre
vonatkozó szavak, mi pedig ugyanezt fejezzük ki múlt időre vonatkozó szavakkal,
mondván: „fogant és szült". Hasonlóképpen a törvény ceremóniái azt jelezték, hogy
Krisztus meg fog születni és szenvedni fog, a mi szentségeink pedig azt jelzik, hogy ő
6 9 7 DS 712.
megszületett és szenvedett. Alwgy tehát halálos bűnt követne el, aki most a hitét meg-
vallva azt mondaná, hogy Krisztus meg fog születni, amit az ősatyák jámborul és az.
igazságnak megfelelően mondtak, ugyanúgy az is halálos bűnt követne el, aki a ceremó-
niákat megtartaná, amiket az ősatyák jámborul és hűségesen megtartottak. Erről beszél
Augustinus (Contra Faustum) [XIX, 16. fej.]"'": „Már nem ígérjük, hogy meg fog szület-
ni, szenved és feltámad, amit azok a szentségek bizonyos módon hirdettek, hanem azt
hirdetjük, hogy megszületett, szenvedett, feltámadt, amit a keresztények szentségei már
tudtunkra adnak."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy úgy tűnik, ezzel kapcsolatban
Hieronymus és Augustinus különbözőképpen vélekedett. Hieronymus ugyanis [Epist.
102. ad Aug.]™ két időszakot különböztet meg: egyiket Krisztus szenvedése előtt, ami-
kor a törvény által előírt ceremóniák sem „halottak" nem voltak (azaz erő és kötelezett-
ség nélküliek), sem „halált hozók", mivel nem vétkeztek, akik megtartották azokat. De
tüstént Krisztus szenvedése után nemcsak halottakká váltak (vagyis nem volt erejük és
nem voltak kötelezőek), hanem halált hozókká is, úgy tudniillik, hogy halálos bűnt kö-
vetett el, aki megtartotta azokat. Ezért Hieronymus azt mondta, hogy Krisztus szenve-
dése után az Apostolok sohasem tartották meg, hanem csak színlelték a ceremóniák
megtartását, nehogy megbotránkoztassák a zsidókat és ezzel megakadályozzák a meg-
térésüket. Ezt a színlelést nem úgy kell érteni, hogy azokat a cselekedeteket valójában
nem tették meg, hanem úgy, hogy mindezzel nem a törvény előírásainak akartak eleget
tenni (mintha például valaki a körülmetélést egészségügyi okból végeztetné el, és nem a
régi törvény előírásainak eleget téve).
De mivel az Apostolokhoz nem illőnek tűnik, hogy az élet és a tanítás igazságához
tartozó dolgokat elrejtették, és színleléssel éltek volna a hívők üdvösségével kapcsolatos
dolgokban, Augustinus [Epist. 82.]™' megfelelőbb módon h á r o m időszakot különbözte-
tett meg: az egyiket Krisztus szenvedése előtt, amelyben a törvény által előírt ceremó-
niák sem halottak nem voltak, sem halált hozók; a másodikat az evangélium elterjedése
után, amelyben az említett ceremóniák halottak és halált hozók voltak; a harmadik pedig
a közbeeső időszak, amely Krisztus szenvedésétől az Evangélium elterjedéséig tartott,
amelyben a régi törvény ceremóniái halottak voltak, mert semmilyen erejük nem volt, és
senki sem volt köteles megtartani őket, de nem voltak halált hozók, mivel akik a zsidók
közül megtértek Krisztushoz, megengedett módon megtarthatták azokat, ha n e m tartot-
ták szükséges eszközöknek az üdvösséghez, mintha nélkülük a Krisztusba vetett hit nem
volna képes megigazultságot okozni. Azoknak viszont, akik a pogányságból tértek meg
Krisztushoz, nem volt okuk azokat megtartani. Ezért Pál körülmetélte Timóteust, aki
zsidó anyától született, de Tituszt nem, akinek pogány szülei voltak.
Azért nem akarta a Szentlélek, hogy a zsidók közül megtértek számára azonnal tilos
legyen a régi törvény ceremóniáinak megtartása, mint ahogy a pogányok közül megtér-
tek számára meg lett tiltva a pogány rítus, hogy e rítusok közötti különbség kitűnjön.
A pogány rítus ugyanis el lett vetve, mint teljesen meg nem engedett és Istentől mindig
tiltott, a régi törvény rítusa viszont úgy szűnt meg, mint Krisztus szenvedése által betel-
jesedett, mivel Isten Krisztus előképének alapította.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Hieronymus szerint [In Gal. I, su-
per 2, 14]"" Péter színlelte a pogányoktól való visszavonulást, hogy elkerülje a zsidók
698 PL 42, 357.

699 PL 22, 921.
700 PL 33, 281.
701 PL 26. 342.
megbotránkoztatását, akiknek Apostola volt. Ezért semmiképpen sem vétkezett. De Pál

szintén színlelésből feddte meg őt, h o g y kiküszöbölje a pogányok megbotránkozását,
a k i k n e k az Apostola volt. - Ám Augustinus [Epist. 82.]7"2 elveti ezt a magyarázatot, mi-
vel Pál a kánoni Szentírásban: a Gal 2 [1 l]-ben, amelyben a hitünk szerint nem lehet
s e m m i l y e n tévedés, azt mondja, hogy Péter „okot adott" a feddésre. Ezért az az igazság,
h o g y Péter vétkezett 71 ", és Pál valóban, n e m színlelve feddte meg őt. De n e m abban vét-
kezett Péter, hogy egy ideig megtartotta a régi törvény rítusait, mivel ezt szabad volt ne-
ki megtenni, mint zsidók közül megtértnek. Hanem azzal vétkezett, hogy a ceremóniák
megtartásában túlzott, nehogy megbotránkoztassa a zsidókat, és éppen ebből szárma-
zott a pogányok s z á m á r a botrány.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy egyesek 71 " szerint ezt a tiltást nem
kellett szó szerint érteni, hanem lelki jelentés szerint: a vér tiltásában az emberölés, a
fojtott állat tilalmában az erőszak és a rablás, a bálványoknak áldozott ételek tilalmában
a bálványimádás volt tiltva; a paráznaság pedig úgy, mint a természeténél fogva rossz.
Ezt a véleményt f o g a d j á k el bizonyos Glosszák, amelyek az ilyen parancsokat misztiku-
san magyarázzák. - D e mivel az emberölést és a rablást a pogányok is m e g nem enge-
dettnek tartották, nem kellett erről külön parancsot adni azoknak, akik a pogányságból
tértek meg Krisztushoz.
Ezért mások7"5 azt mondták, hogy azok az ételek szó szerinti értelemben voltak meg-
tiltva, de nem a régi törvény ceremóniáinak megtartása végett, hanem a torkosság féke-
zésére. Ezért mondja Hieronymus [In Ezech. XIII. super 44, 31]7"' a „ s e m m i f é l e hullát,
s e m vadállattól széttépett madarat ... ne egyenek a p a p o k " Ezekiel-szövegének kom-
mentálásaként: a próféta „elítéli azokat a papokat, akik a fenyőrigók és m á s hasonló ma-
darakkal kapcsolatban torkosságtól vezetve nem tartják meg ezeket". - De mivel van-
nak finomabb és a torkosságot inkább kiváltó ételek is, nem tűnik indokoltnak, hogy
miért éppen ezek, és nem más ételek tilosak.
Ezért a harmadik 701 vélemény szerint azt kell mondanunk, hogy ezek az ételek szó
szerinti értelemben lettek megtiltva, de nem a régi törvény megtartása végett, hanem az
együtt élő pogány- és zsidókeresztények egységének megerősítése érdekében. A zsidók
s z á m á r a ugyanis — az ősi szokásuk miatt - a vér és a fojtott állat gyűlöletes volt, a bálvá-
n y o k n a k áldozott étel pedig felkelthette volna bennük a gyanút, hogy a pogányok vissza
a k a r n a k térni a bálványimádáshoz. Ezért ezek ana az időszakra lettek tiltva, amelyben
m e g kellett kezdeniük a zsidóknak a pogányokkal való együttélést. De a m i k o r ez az idő-
szak befejeződött, az ok megszűnésével az okozat is megszűnt: nyilvánvalóvá vált az
evangéliumi tanítás igazsága, amelyben az Úr azt tanítja: „Nem az szennyezi be az em-
bert, ami a száján át bemegy." (Mt 15) [ I I ] Valamint: „Semmi sem megvetendő, amit
hálaadással veszünk magunkhoz." (1 T i m 4) [4] - A paráznaságot pedig azért kellett kü-
lön tiltani, mert a pogányok nem tartották bűnnek.
702 P L 33, 280.

703 V ö . II-II. q 43, a 6, ad 2.
704 V ö . Guillelmus Antissiodorensis: S u m m a aurea, I, q 2, Párizs, 1500.
705 V ö . Hieronymus: In Ezech., XIII, s u p e r 4 4 , 31: PL 2 5 , 4 4 4 B.
706 Uo.
707 „Talán A u g u s t i n u s n a k a véleményére utal, amelyet a szakasz törzsében kifejtett." A kanadai S u m -
m a Theologiae j e g y z e t e .
C I V . KÉRDÉS: A Z ÍTÉLKEZÉSI PARANCSOKRÓL 151
CIV. KÉRDÉS
AZ ÍTÉLKEZÉSI PARANCSOKRÓL - négy szakaszban
Ezt követően az ítélkezési parancsokat kell megvizsgálnunk. Először magukat az ítélke-

zési parancsokat általában; másodszor az értelmüket.
Az első kérdéskörrel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel:
Először: Mik az ítélkezési parancsok?

Másodszor: Vajon jeleznek-e valamit?
Harmadszor: Az időtartamukról.
Negyedszer: A felosztásukról.
1. SZAKASZ. - V A J O N ABBAN ÁLL-E AZ Í T É L K E Z É S I P A R A N C S O K

M I V O L T A , HOGY A F E L E B A R Á T H O Z VALÓ V I S Z O N Y T S Z A B Á L Y O Z Z Á K ?
Az első problémát így közelítjük meg: ügy látszik, hogy nem a felebaráthoz való vi-
szony szabályozásában áll az ítélkezési parancsok mivolta.
1. Az ítélkezési parancsok az ítéletből kapták a nevüket. Ámde sok más szabályozza
a felebaráthoz való viszonyt, amiknek nincs közük a bírói ítéletekhez. Tehát nem azokat
nevezzük ítélkezési parancsoknak, amik a felebaráthoz való viszonyt szabályozzák.
2. Ezenkívül, az ítélkezési parancsok az erkölcsi parancsolatoktól különböznek,
amint fentebb7"* mondottuk. Ámde sok erkölcsi parancsolat van, amik a felebaráthoz va-
ló viszonyt szabályozzák; mint a második kőtábla hét parancsolata. Tehát az ítélkezési
parancsok nem onnan kapták a nevüket, hogy a felebaráthoz való viszonyt szabályozzák.
3. Ezenkívül, ahogy a ceremoniális parancsok Istenhez viszonyulnak, úgy viszonyul-
nak az ítélkezési parancsok a felebaráthoz, amint fentebb71" mondottuk. Ámde a ceremoni-
ális parancsok között olyanok is vannak, amik önmagunkkal kapcsolatosak, mint az étke-
zéssel és a ruhákkal összefüggő előírások, amikről fentebb 7 " 1 szóltunk. Tehát az ítélkezési
parancsok nem onnan kapták a nevüket, hogy a felebaráthoz való viszonyt szabályozzák.
Ezzel szemben áll, hogy Ez 18 [8) az igaz ember egyéb cselekedetei között megemlí-
ti: „ha igazságosan ítél az emberek között". Ámde az ítélkezési parancsok az ítéletből
kapták a nevüket. Úgy tűnik tehát, hogy ítélkezési parancsoknak azokat nevezzük, amik
az emberek egymás közötti viszonyaival kapcsolatosak.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy bármely törvény bizonyos parancsai magából az
ész követelményéből nyerik kötelező erejüket, mivel a természetes ész követeli, hogy
ezt vagy azt meg kell tenni, vagy el kell kerülni, amint a fentebb 711 mondottakból kitű-
nik. Ezeket a parancsolatokat nevezzük erkölcsi parancsolatoknak, mivel az ész az em-
beri erkölcs lételve.712 - Más parancsok nem az ész követelményéből nyerik kötelező
erejüket, mivel önmagukban vizsgálva, abszolút értelemben nincs kötelező vagy kerü-
lendő jellegük, hanem valamilyen isteni vagy emberi rendelkezésből nyernek kötelező
erőt. Az ilyen parancsok az erkölcsi parancsolatok konkrét meghatározásai. Ha tehát az
708 Q 99, a 4.
709 Q 99, a 4; q 101, a 1.
710 Q 102, a 6 , ad l , a d 6 .
711 Q 95, a 2; q 99, a 4.
712 Vö. q 1, a 3; q 100, a 1.
isteni rendelkezés az erkölcsi parancsolatokat az embernek Istenhez való viszonyát ille-

tően konkretizálja, a ceremoniális parancsokat kapjuk. - Ha pedig az emberek egymás-
hoz való viszonyát érinti a konkretizálás, ítélkezési parancsokról van szó. 7 " A j ítélkezé-
si parancsok mivolta tehát kettőben áll: az emberek egymás közötti viszonyaira kell
vonatkozniuk, és kötelező erejüket nem egyedül az észből kell nyerniük, hanem valami-
lyen rendelkezésből.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az ítéleteket a fejedelmek gyako-
rolják, akiknek ítélkezési hatalmuk van. A fejedelemnek pedig nem csak peres ügyek-
ben kell rendelkeznie, hanem az e m b e r e k közötti önkéntes szerződésekkel kapcsolat-
ban is, és mindabban, ami a nép közösségéhez és kormányzásához tartozik. Ezért
ítélkezési parancsok nemcsak azok, amik a peres ügyekhez tartoznak, hanem mindazok,
a m e l y e k az emberek egymás közötti viszonyait szabályozzák, amik a fejedelem mint
l e g f ő b b bíró rendelkezése alá tartoznak.
A második ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy ez az érv a felebaráthoz való vi-
szonyt szabályozó olyan parancsokból indul ki, amelyek kötelező erejüket egyedül az
ész követelményéből merítik.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az Istenhez való viszonyt szabá-
l y o z ó intézkedések között is vannak erkölcsi parancsok, amiket maga a hit által megvi-
lágított ész diktál: például, hogy Istent szeretni és tisztelni kell. Más intézkedések cere-
moniális parancsok, amelyek csak isteni rendelkezés folytán rendelkeznek kötelező
erővel. Ámde Istenhez nemcsak a neki felajánlott áldozatok tartoznak, h a n e m mindaz,
ami kapcsolatban van az áldozatokat felajánlók és Istent tisztelők alkalmasságával. Az
e m b e r e k ugyanis Istenre mint célra irányulnak, ezért Istenhez, és ennek következtében
a ceremoniális parancsokhoz tartozik, h o g y az ember alkalmas legyen az istentisztelet-
re. D e az ember nem úgy irányul a felebarátjára, mint céljára, s ezért ö n m a g á b a n nem a
felebarátra irányulva kell rendeződnie, ez ugyanis a szolgák viszonya az urukhoz, akik
„létükben az uruk tulajdonai", ahogy a Filozófus mondja (Polit. I.) [4. fej.] 714 . Ezért nin-
c s e n e k olyan ítélkezési parancsok, a m i k az embernek önmagához való viszonyára vo-
natkoznak, hanem minden ilyen szabályozás erkölcsi parancsolat, mivel az ész, ami az
e m b e r i erkölcs lételve, 7 ' 5 úgy viszonyul az emberben mindahhoz, ami az emberhez tar-
tozik, mint a fejedelem, illetve bíró az államhoz tartozókhoz. - De tudnunk kell, hogy
mivel az embernek a felebaráthoz való viszonya jobban alá van vetve az észnek, mint az
Istennel való kapcsolata, 716 több olyan erkölcsi parancs van, ami az ember viszonyát a
felebarátjához szabályozza, mint ami az Istennel való kapcsolat rendezője. Emiatt is
t ö b b ceremoniális parancsra volt szükség a törvényben, mint ítélkezési parancsra.
2. S Z A K A S Z . - VAJON J E L E Z N E K - E V A L A M I T AZ Í T É L K E Z É S I
PARANCSOK?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az ítélkezési parancsok
s e m m i t sem jeleznek.
1. Ez ugyanis a ceremoniális parancsok sajátosságának tűnik, amik valamilyen dolog
jelzésére lettek elrendelve. Ha tehát az ítélkezési parancsok is jeleznének valamit, nem
lenne különbség az ítélkezési és ceremoniális parancsok között.
7 1 3 V ö . q 103,a I.
7 1 4 1254,a, 12-17.
7 1 5 V ö . q 1,a 1, ad 3; q 9 0 , a 2 ; q 100, a 1.
7 1 6 V ö . q 72, a 4.
2. Ezenkívül, ahogy a zsidó nép kapott bizonyos ítélkezési parancsokat, ugyanúgy

kaptak más, p o g á n y népek is. Á m d e más népek ítélkezési parancsai n e m jeleznek sem-
mit sem, hanem elrendelik, hogy minek kell történnie. Úgy tűnik tehát, hogy a régi tör-
vény ítélkezési parancsai sem jeleznek semmit sem.
3. Ezenkívül, az istentisztelethez tartozó dolgokat azért kellett számunkra jelekkel
közölni, mivel Isten dolgai meghaladják az eszünket, amint fentebb717 mondottuk. Ám-
de a felebarátainkkal kapcsolatos dolgok nem haladják meg az eszünket. Tehát a feleba-
rátainkkal való viszonyainkat szabályozó ítélkezési parancsokkal nem kellett semmit
sem jelezni.
Ezzel szemben áll. hogy a 2Móz 21 az ítélkezési parancsokat allegorikusán és erköl-
csileg magyarázza.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy egy parancs kétféleképpen jelezhet valamit.
Egyik módon elsődlegesen és természeténél fogva, mivel elsődlegesen valaminek a jel-
zésére lett elrendelve. Ily módon a ceremoniális parancsok jelzésszerűek: arra lettek
ugyanis elrendelve, hogy jelezzenek olyan valamit, ami az istentisztelethez vagy Krisz-
tus misztériumához tartozik. - Bizonyos parancsok pedig nem elsődlegesen és termé
szetiiknél fogva jeleznek valamit, hanem következményesen. Ily módon a régi törvény
ítélkezési parancsai jelzésszerűek. Ugyanis nem valaminek a jelzésére lettek adva, ha-
nem a zsidó nép állapotának rendezésére az igazságosság és méltányosság szerint. De
következményesen jeleztek valamit, amennyiben tudniillik a zsidó nép egész állapota,
amit ezek a parancsok rendeztek, jelzésszerű volt; az lKor 10 [11] szerint: „Minden
előképül történt a számukra."
Az első ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális parancsok más módon
jelzésszerűek, mint az ítélkezési parancsok, amint mondottuk."*
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a zsidó népet arra választotta ki
Isten, hogy Krisztus belőle szülessen meg. Ezért a zsidó nép egész állapotának prófétai-
nak és jelzésszerűnek kellett lennie, ahogy Augustinus mondja (Contra Faustum)
[XXII, 24. fej.] 719 . Ezért a zsidó népnek adott ítélkezési parancsok inkább jelzésszerűek,
mint amiket más népek kaptak. Ahogy a zsidó nép háborúit és tetteit is misztikus módon
magyarázzuk, de az asszírokét, illetve a rómaiakét nem, noha emberileg sokkal fénye-
sebbek.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a zsidó népen belül a felebaráthoz
való viszony önmagában vizsgálva világos az ész számára. De ahogy az Isten tiszteleté-
re vonatkozott, meghaladta az észt, és ebből a szempontból volt jelzésszerű.
3. SZAKASZ. - VAJON A RÉGI TÖRVÉNY Í T É L K E Z É S I P A R A N C S A I N A K

Ö R Ö K K É T A R T Ó - E A K Ö T E L E Z Ő EREJÜK?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény ítélkezési
parancsainak örökké tartó a kötelező erejük.
I. Az ítélkezési parancsok ugyanis az igazságosság erényéhez tartoznak, ugyanis az
ítéletet az igazságosság megvalósításának nevezzük. 720 Á m d e az igazságosság „örök és
halhatatlan", ahogy a Bölcs 1 [15] mondja. Tehát az ítélkezési parancsok kötelező ereje
nem szűnik meg.
717 Q 101, a 2, ad 2 .
719 PL 42,417.
720 Vö. q 99, a 4, ad 2.
2. Ezenkívül, az isteni intézkedés tartósabb, mint az emberi. Ámde az emberi törvé-

nyek ítélkezési parancsainak nem szűnik m e g kötelező erejük. Tehát sokkal k e v é s b é az
isteni törvény ítélkezési parancsainak.
3. Ezenkívül, az Apostol azt mondja (Zsid 7) [18], hogy „a korábbi törvény meg-
szűnt, mint hatástalan és alkalmatlan". Ez a ceremoniális törvényre vonatkozik, „amely
a bemutatót nem volt képes lelkileg tökéletessé tenni, mert csak ételből, italból és kü-
lönféle lemosásokból állt", ahogy az Apostol mondja (Zsid 9) [9 sk]. Ámde az ítélkezé-
si parancsok hasznosak és hatékonyak voltak arra, amire irányultak: az emberek közötti
igazságosság és méltányosság megteremtésére. Tehát a régi törvény ítélkezési paran-
csai nincsenek elvetve, hanem még mindig érvényben vannak.
megváltozott a törvény is." Ámde az ároni papság krisztusi papsággá változott. T e h á t az
ítélkezési törvényeknek nincs már kötelező erejük.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az ítélkezési parancsoknak nem volt örökké tartó
kötelező erejük, hanem Krisztus eljöttével kiüresedtek, de másként, mint a ceremoniális
parancsok. Ez utóbbiak ugyanis annyira kiüresedtek, hogy Krisztus után az őket meg-
tartók számára nem csak „halottak", hanem „halált hozók" is (kiváltképpen az Evangé-
lium terjedése után). Az ítélkezési parancsok pedig halottak, mert nincs kötelező erejük,
de nem halált hozók. Ha egy uralkodó ugyanis elrendelné, hogy az ő országában azokat
kövessék, nem vétkezne, ha nem azzal a szándékkal tartanák meg azokat, illetve nem
úgy rendelné el megtartásukat, mint amiknek a régi törvény intézkedése folytán kötele-
ző erejük van. Az ilyen követési szándék lenne ugyanis halált hozó.
Ennek a különbségnek a magyarázatát a fentiekből megkaphatjuk. Mondottuk'
ugyanis, hogy a ceremoniális parancsok elsődlegesen és természetüknél f o g v a jelzés-
szerűek, mert elsődlegesen Krisztus későbbi misztériumának jelzésére lettek rendelve.
Ezért a megtartásuk ellentmond annak a hitigazságnak, amelynek alapján azt valljuk,
hogy azok a misztériumok már beteljesedtek. - Az ítélkezési parancsok pedig nem jel-
zés végett lettek elrendelve, hanem azzal a céllal, hogy a Krisztusra rendelt zsidó nép
állapotát rendezzék. Ezért, amikor Krisztus eljövetelével a zsidó nép helyzete megvál-
tozott, az ítélkezési parancsok elvesztették kötelező erejüket: a törvény ugyanis Krisz-
tusra vezető „pedagógus" volt, ahogy a Gal 3 [24] mondja. Mivel azonban n e m vala-
minek a jelzésére, hanem létrejövésére irányulnak, a megtartásuk önmagában véve,
abszolút értelemben nem mond ellent a hitigazságnak. De ha valaki a régi törvény köte-
lező erejének eleget tevő szándékkal követné azokat, ellentmondana a hitigazságnak,
mivel ezáltal úgy vélné, hogy a zsidó nép korábbi állapota még mindig fennáll, és Krisz-
tus még nem jött el.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az igazságosság erényét mindig
meg kell tartani, de annak meghatározása, hogy az emberi vagy isteni törvény alapján
mi igazságos, kell, hogy az emberek különböző állapotának megfelelően változzék. 122
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberektől hozott ítélkezési pa-
rancsoknak nem szűnik meg a kötelező erejük, míg az adott kormányzási f o r m a meg-
marad. De ha az állam vagy a nép más kormányzási formára tér át, a törvényeknek meg
kell változniuk. 72 ' Ugyanis nem ugyanazok a törvények illenek a demokráciához, ami a
nép uralma, mint az oligarchiához, ami a gazdagok uralma, ahogy a Filozófus mondja
7 2 1 A 1.
7 2 2 V ö . q 97, a 1, a 2.
7 2 3 V ö . q 97, a 1, a 2.
(Politica) [IV, 1. fej.]724. Ezért miután a zsidó n é p állapota megváltozott, az ítélkezési

parancsoknak meg kellett változniuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy azok az ítélkezési parancsok an-
nak az állapotnak megfelelő igazságosságra és méltányosságra hangolták a népet. De
Krisztus után a zsidó nép állapotának meg kellett változnia, és Krisztusban már nem állt
fenn a pogány és zsidó megkülönböztetése, mint azt megelőzően. Ezért az ítélkezési pa-
rancsoknak is meg kellett változniuk.
4. S Z A K A S Z - VAJON A Z ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K N A K LEHET-E

VALAMILYEN MEGHATÁROZOTT FELOSZTÁSUK?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az ítélkezési parancsoknak
nem lehet határozott felosztásuk.
1. Az ítélkezési parancsok ugyanis az emberek egymás közötti viszonyait szabályoz-
zák. De azok, amiket az emberek között rendezni kell, végtelen számúak, tehát nem
oszthatók fel meghatározott módon. Tehát az ítélkezési parancsoknak nem lehet meg-
határozott felosztásuk.
2. Ezenkívül, az ítélkezési parancsok az erkölcsi parancsolatok meghatározásai. Á m -
de úgy tűnik, h o g y az erkölcsi parancsolatoknak nincs más felosztásuk azon kívül, hogy
visszavezethetők a Tízparancsolatra. Tehát az ítélkezési parancsoknak nincs meghatá-
rozott felosztásuk.
3. Ezenkívül, mivel a ceremoniális parancsoknak meghatározott felosztásuk van, a
törvény állítja a felosztásukat, midőn egyes ceremóniákat „áldozatoknak", másokat
„előírásoknak" nevez. Ámde a törvény nem állít semmilyen felosztást az ítélkezési pa-
rancsokkal kapcsolatban. Úgy tűnik tehát, hogy nincs meghatározott felosztásuk.
Ezzel szemben, ahol rend van, ott felosztásnak is kell lennie. Á m d e a rend legna-
gyobb mértékben hozzátartozik az ítélkezési parancsokhoz, amelyek a zsidó népet ren-
dezték. Tehát a legnagyobb mértékben szükséges volt, hogy meghatározott felosztással
rendelkezzenek.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény az emberi élet berendezésének,
illetve szabályozásának mestersége, ahogy minden egyes mesterségben meghatározott
felosztása van a mesterség szabályainak, ugyanúgy bármely törvényben meghatározott
módon kell felosztani a parancsokat, mert különben maga az összevisszaság a törvényt
haszontalanná tenné. Ezért azt kell mondanunk, h o g y a régi törvény ítélkezési paran-
csai, amik az emberek egymás közötti viszonyait rendezték, az emberi viszonyok külön-
bözőségei szerint meghatározott felosztással rendelkeznek.
Ámde valamely népben négyféle viszony található: az első a nép vezetőinek viszonya
az alattvalókhoz; a második az alattvalók egymáshoz való viszonya; a harmadik a nép-
nek a külföldiekhez való viszonya; a negyedik az egy házhoz tartozó személyek egymás
közötti viszonyai, mint az atya viszonya a gyermekéhez, a feleség viszonya a férjéhez,
és az úr viszonya a szolgához. A régi törvény parancsai között e négy viszonynak meg-
felelően lehet különbséget tenni. Vannak ugyanis parancsok a vezetők beiktatásáról és
kötelességeiről, valamint a neki járó tiszteletről: ez az ítélkezési parancsok első része. -
Vannak azután olyan parancsok is, amik a polgárok egymás közötti ügyeire, például az
üzletkötésekre, a perekben hozott ítéletekre és a büntetésekre vonatkoznak. Ez az ítél-
kezési parancsoknak második része. - További parancsok a kívülállókkal kapcsolato-
sak: az ellenség ellen folytatott háborúval, valamint a külföldiek, illetve jövevények be-
7 2 4 1289, a, 11-25.
fogadásával. Ez az ítélkezési parancsok harmadik része. - Vannak végül a törvényben

olyan parancsok is, amik a családi érintkezést érintik: a szolgákról, a feleségekről, a
gyermekekről szóló parancsok. Ez az ítélkezési parancsok negyedik része.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az emberek között végtelen szá-
mú dolgot kell rendezni, de ezek visszavezethetők bizonyos meghatározott kategóriák-
ra, az emberi viszonyok különbségeinek megfelelően, amint mondottuk. 725
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a Tízparancsolat parancsai az er-
kölcsök nemében elsődlegesek, amint fentebb 72 " mondottuk. Ezért a többi erkölcsi pa-
rancsolatok megfelelően vannak szerintük felosztva. De az ítélkezési és ceremoniális
parancsok kötelező erejének más oka van: nem a természetes ész, hanem kizárólag az
elrendelésük. Ezért a felosztásuknak is más az alapja.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény az ítélkezési parancsok
által rendezendő dolgokból kiindulva állítja az ítélkezési parancsok felosztását.
CV. KÉRDÉS
AZ ÍTÉLKEZÉSI PARANCSOK ÉRTELMÉRŐL -
négy szakaszban
Ezt követően az ítélkezési parancsok értelméről kell tárgyalnunk.
Először: A vezetőkre vonatkozó ítélkezési parancsok értelméről.

Másodszor: Az emberek együttélésére vonatkozó ítélkezési parancsokról.
Harmadszor: A kívülállókra vonatkozó ítélkezési parancsokról.
Negyedszer: A családi érintkezésre vonatkozó ítélkezési parancsokról.
1. SZAKASZ. - V A J O N M E G F E L E L Ő E N R E N D E L K E Z E T T - E A RÉGI
TÖRVÉNY A VEZETŐKRŐL?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény nem m e g f e l e -
lően rendelkezett a vezetőkről.
1. A Filozófus ugyanis ezt mondja (Polit. III.) [6. fej.] 727: „A nép rendje a legfelsőbb
vezetőtől függ." Ámde a törvényben nem találunk utalást arra, hogyan kell a l e g f ő b b
vezetőt hivatalba helyezni. De találunk utalásokat az alsóbb vezetőkre: „Válassz ki
bölcs férfiakat..." (2Móz 18) [21 skk.]; „hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven fér-
fit..." (4Móz 11) [16 skk.]; „adjatok magatok közül bölcs é s j á r t a s férfiakat...". Tehát a
régi törvény elégtelenül rendelkezett a nép vezetőiről.
2. Ezenkívül, „a legjobb vonzza magához a legjobbakat", ahogy Platón m o n d j a [Ti-
maios, 6. fej.]72*. Á m d e bármely állam, illetve nép legjobb rendjét az biztosítja, ha király
kormányozza, mivel az ilyen uralom az isteni kormányzást tükrözi, amellyel az egy

726 Q 100, a 3.
727 1278, b, 8-10.
728 H e r m a n n , IV., Leipzig, 1873, 334. o. A.
C V . KÉRDÉS: A Z ÍTÉLKEZÉSI PARANCSOK ÉRTELMÉRŐL 157
Isten a világot kormányozza kezdettől fogva. Tehát a törvénynek királyt kellett volna
rendelnie a nép számára, és nem az ő döntésükre bízni ezt, ahogy az 5Móz 17 [ 14 sk.]
teszi: „Amikor azt mondod: királyt akarok m a g a m fölé,... akkor csak olyat tehetsz ma-
gad fölé, akit az Úr kiválasztott."
3. Ezenkívül, ahogy Mt 12 [25]72" mondja: „Minden önmagában megosztott ország
elnéptelenedik." Ezt a tapasztalat is megmutatta a zsidók országában, ahol az ország
kettészakadása a pusztulás oka volt. Ámde a törvénynek leginkább a közjóra kell irá-
nyulnia. Tehát a törvényben meg kellett volna tiltani az ország megosztását két király-
ságra, és nem bevezetni azt az Úr tekintélyével a Silóba való Achija próféta által, ahogy
ezt az IKir 11 [29 skk.]-ban olvassuk.
4. Ezenkívül, ahogy a papokat a nép hasznára iktatják be Isten szolgálatába, ahogy ez
a Zsid 5 [ l ] - b ő l kitűnik, ugyanúgy a vezetőket is az emberi ügyek intézésére. Á m d e a
törvény szerint a papoknak és levitáknak juttatnak bizonyos adományokat, mint a tize-
deket, az első terméseket, és sok más hasonlót. Tehát a nép vezetőinek ugyanígy kellett
volnajuttatni bizonyos járandóságokat, különösen, mert meg lett tiltva, hogy e l f o g a d j a -
nak ajándékokat, ahogy a 2Móz 23 [8]-ból kitűnik: „Ne fogadjatok el ajándékokat, amik
elvakítják a bölcseket is és elferdítik az igazak szavait."
5. Ezenkívül, ahogy a királyság a legjobb kormányzási forma, ugyanúgy a zsarnok-
ság a kormányzás legrosszabb elfajulása. Á m d e az Úr a király számára zsarnoki j o g o t
vezetett be. A z lSám 8 [11 skk.] ugyanis ezt mondja: „Ez lesz a királynak a j o g a , aki
majd uralkodik fölöttetek: elveszi fiaitokat..." Tehát a törvény nem megfelelően gon-
doskodott a vezetők rendelkezésével kapcsolatban.
Ezzel szemben áll, hogy Izrael népét a rend szépsége miatt dicséri a 4Móz 24 [5[: „O.
mily szépek a te sátraid, Jákob, és a te hajlékaid, Izrael!" Ámde a nép rendjének szépsé-
ge a jól kijelölt vezetőktől függ. Tehát a törvény a népet a vezetőivel kapcsolatban jól
oktatta ki.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy valamely államban, illetve népben a vezetők
megfelelő hivatalba helyezésével kapcsolatban kettőt kell figyelembe venni. Az egyik,
hogy mindenkinek része legyen a vezetésben: ez őrzi meg ugyanis a nép békéjét, és az
ilyen elrendezést mindenki szereti és megvédi, ahogy a Filozófus m o n d j a (Polit. II.) [9.
fej.] 7 '". A másik, amit figyelembe kell venni, a kormányzás, illetve a vezetési rend fajtá-
ja. Noha ennek különféle fajtái vannak, amint a Filozófus tanítja (Polit. III.) [7. fej.) 7 ", a
legjobb mégis a királyság, amelyben erénye alapján egy vezető kezében van a hatalom,
és az arisztokrácia, vagyis a legjobbak hatalma, amelyben erényük alapján bizonyos ke-
vesek uralkodnak. Ezért valamely országban a vezetők legjobb rendje az, hogy erénye
alapján egy e m b e r kezében van a hatalom, aki mindenki fölött áll; alárendeltjei erényük
alapján bizonyos hatalommal rendelkező vezetők; de az uralom mégis mindenkié, mert
a vezetők mindenki közül választhatók; és mindenki által választottak. A legjobb állam
ugyanis össze van téve királyságból (amennyiben egy ember áll az állam élén), arisz-
tokráciából (amennyiben erényük alapján több vezető kezében van bizonyos hatalom),
és demokráciából (vagyis a nép hatalmából), amennyiben a vezetők a nép közül választ-
hatók, és a nép választja meg őket.
Ámde az isteni törvény alapján éppen ez lett elrendelve. Ugyanis Mózes és utódai az
egész nép élén állva, egy személyben kormányozták a népet, ami a királyság bizonyos
fajtája. Azután erényük alapján hetvenkét idősebb vezetőt választottak; az 5Móz 1 [ 15]
729 Vö. Lk 11, 17.

7 3 0 1270, b, 17-19.
731 1279, a, 3 2 - b , 10.
ugyanis ezt mondja. „Végy a ti törzsötökből bölcs és nemes embereket, és tedd m e g

őket vezetőkké." Ez az arisztokrácia. Demokrácia pedig annyiban volt, hogy ezeket az
egész népből választották. A 2 M ó z 18 [21] ugyanis ezt mondja: „Válassz ki az egész
népből bölcs férfiakat...". Ugyanakkor ezeket az egész nép választotta meg; ezért
mondja az 5Móz 1 [13]: „Adjatok magatok közül bölcs férfiakat...". Ezért nyilvánvaló,
hogy a legjobb volt a vezetőknek az. a rendje, amelyet a törvény előírt.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a zsidó népet Isten különleges
gonddal kormányozta. Ezért mondja az 5Móz 7 [6]: „Téged választott ki az Úr. a te Iste-
ned a maga népének." Ezért a legfőbb vezető beiktatását az Úr magának tartotta fenn.
Erre kérte Mózes az Urat (4Móz 27) [16]: „Uram minden lénynek éltető Istene, rendelj
valakit a közösség fölé." így Isten rendeléséből lett Józsue a nép vezére Mózest köve-
tően, és az egyes bírákról, akik Józsuét követték, azt olvassuk, hogy az Isten „támasztott
a népnek megmentőt", és „az Úr lelke volt bennük", amint ez a Bír 3 [9 sk. l5]-ban áll.
Ezért a király választását sem bízta az Úr a népre, hanem magának tartotta fenn, ahogy
az 5Móz 17 [ 15] mondja: „Azt teheted királlyá, akit az Úr, a te Istened kiválasztott."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a királyság a legjobb kormányzási
forma a nép számára, amíg meg nem romlik. De a király rendelkezésére álló nagy hata-
lom miatt a királyság könnyen zsarnoksággá fajul, ha nem erényes maradéktalanul, aki-
nek ilyen hatalma van, mivel csakis az erényes e m b e r él helyesen a szerencsével, ahogy
a Filozófus mondja (Ethic. IV.) [8. fej.]" 2 . Á m d e tökéletes erény csak kevés emberben
található, a zsidók pedig különösen kegyetlenek és fösvénységre hajlamosak voltak, és
éppen ezek a bűnök szokták az embereket zsarnokká tenni. Ezért az Úr kezdetben n e m
adott nekik királyt teljhatalommal, hanem bírát és kormányzót jelölt ki oltalmukra. D e
később a nép kérésére, mintegy méltatlankodva, engedélyezett nekik királyt, ami kitű-
nik abból, amit az Úr Sámuelnek mond ( l S á m 8) [7]: „Nem téged vetettek el, hanem en-
gem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé felettük."
Rendelkezett mégis kezdettől fogva [5Móz 17.14 skk.] a király választásáról. Elő-
ször a választás módjáról. Ezzel kapcsolatban kettőt kötött ki: a kiválasztásnál várják
meg az Úr ítéletét, és ne tegyenek más néphez tartozót királlyá, mert az ilyen uralkodók
nincsenek érzelmi kapcsolatban a néppel, amelynek élén állnak, ezért nem törődnek ve-
le. - Másodszor, a megválasztott királyoknak megparancsolta, hogy miként viselkedje-
nek önmagukkal szemben: ne sokasítsák a szekereiket, lovaikat, feleségeiket; ne legyen
mérhetetlen gazdagságuk, mert az ezek utáni vágy zsarnokká teszi őket és szakítanak az
igazságossággal. - Azt is megszabta az Úr, hogy miként viselkedjenek vele szemben:
állandóan olvassák az Isten törvényét és gondolkodjanak róla; mindig féljenek az Úrtól
és engedelmeskedjenek neki. - Meghagyta azt is, hogy miként bánjanak az alattvalóik-
kal: ne vessék meg gőgjükben, ne nyomják el őket, ne térjenek el az igazságosságtól.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ország megosztása és a két ki-
rály büntetés volt a nép számára (főleg az igazságos Dávid királysága elleni pártütése-
kért), és nem jótétemény. Ezért mondja (Óz 13) [ 1 1] az Úr: „Haragomban adok m a j d
nekik királyt"; és (Óz 8)[4]: „Királyokat választottak nélkülem, fejedelmeket tudtomon
kívül."
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a papok dinasztikusán követték
egymást a szolgálatban, hogy nagyobb tiszteletnek örvendjenek, mintha bárkiből lehet-
ne pap. Az irántuk való tisztelet kihatott az istentisztelet megbecsülésére. Ezért volt
szükséges, hogy számukra meghatározott adományok legyenek rendelve: tizedek, első
termések (sőt a felajánlott adományok és áldozatok egy része is) a megélhetésük bizto-
7 3 2 1124, a, 3 0 - b , 6 .
C V . K É R D É S : A Z ÍTÉLKEZÉSI PARANCSOK É R T E L M É R Ő L 159
sítására. De a királyokat az egész népből választották, aminl mondottuk 713 , ezért nekik
volt bizonyos saját birtokuk, amiből megélhettek. Különösen pedig azért nem voltak
különjuttatásaik, mert az Úr a királynak is megtiltotta a túlzott gazdagságot, illetve a fé-
nyes pompát" 4 , mert ezek könnyen gőgössé és zsarnokká tették volna; és ha a vezetők
nem voltak nagyon gazdagok, a kormányzás fáradságos, sok gonddal járt, a nép íiai nem
nagyon vágyódtak a vezetők helyére, és így nem volt késztetés a zendülésre.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy azt a jogot nem adta meg az isteni
rendelkezés a király számára, h a n e m inkább előre hírül adta Isten, hogy a királyok bito-
rolni fogják azt: maguknak gonosz jogot alkotnak, uralmukat zsarnoksággá torzítják és
alattvalóikat kirabolják. Ez kitűnik abból, amit végül a szöveg hozzátesz [17. v.]: „Ti
pedig a szolgái lesztek." A zsarnokok ugyanis alattvalóikat szolgaként kezelik. Ezt
azért mondta Sámuel, hogy a népet elrettentse attól, hogy királyt követeljen magának.
A szöveg [19. v.] ugyanis így folytatja: „A nép azonban nem akart hallgatni Sámuel sza-
vára." - Előfordulhat azonban zsarnokság nélkül is, hogy egy jó király is katonának vi-
szi a nép fiait, tribunusokat és századosokat nevez ki és sok mindent elvesz az alattva-
lóitól a közjó érdekében.
2. SZAKASZ. - VAJON M E G F E L Ő E K V O L T A K - E A Z ÍTÉLEZÉSI P A R A N C S O K

A NÉP E G Y Ü T T É L É S É R E V O N A T K O Z Ó A N ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem voltak megfelelőek az
ítélkezési parancsok a nép együttélésére vonatkozóan.
1. Nem élhetnek ugyanis békésen együtt az emberek, ha az egyik elveszi azt, ami a
másiké. Ámde úgy tűnik, hogy a törvény ezt vezette be; az 5Móz 23 [24] ugyanis ezt
mondja: „Ha bemégy felebarátod szőlőskertjébe, egyed meg azt, amit megkívánsz." Te-
hát a régi törvény nem gondoskodott megfelelően a nép békéjéről.
2. Ezenkívül, számos ország és királyság leginkább azért omlik össze, mivel a birto-
kok a nőkhöz kerülnek, ahogy a Filozófus mondja (Polit. II.) [9. fej.] 735 . Á m d e a régi tör-
vény ezt vezette be. A 4Móz 27 [8] ugyanis ezt mondja: „Ha egy e m b e r liú utód nélkül
hal meg, az örökséget a lánya kapja meg." Tehát a törvény nem gondoskodott megfele-
lően a nép javáról.
3. Ezenkívül, az emberi társadalmat leginkább az tartja fenn, hogy az emberek vétel-
lel és eladással odaadják egymásnak a javaikat, amikor erre szükségük van, ahogy a Fi-
lozófus mondja (Polit. I.) [9. fej.]™. Ámde a régi törvény az eladáshoz szükséges kedvet
elvette: azt parancsolta ugyanis, h o g y az eladott tulajdon térjen vissza az eladóhoz az öt-
venedik jubileumi évben, ahogy ez kitűnik a 3Móz 25-ből. Tehát a törvény nem igazí-
totta el megfelelően a népet ezzel kapcsolatban.
4. Ezenkívül, az embereken szükséghelyzetben leginkább az segít, ha számukra
készségesen adnak kölcsönt. De elveszi a kölcsönzési kedvet, ha az adósok nem adják
vissza azt, amit kaptak. Ezért m o n d j a a Sir 29 [7]: „Sokan nem adnak kölcsönt, de nem
gonoszságból, hanem azért, mert félnek a csalástól." Á m d e a törvény ezt a félelmet alá-
támasztotta. Először, mivel az 5 M ó z 15 [2] ezt parancsolta: „Akinek tartozik valamivel
a barátja, felebarátja vagy testvére, nem követelheti vissza, mert az Ú r elengedésének
éve van." A 2 M ó z 22 [ 14] pedig azt mondja, hogy ha a tulajdonos jelenlétében a köl-
734 Vö. a második ellenvetésre adott válasszal.
735 1270, a, 23-25.
736 1257, a, 14-17.
csönzött állat elpusztult, nem kell kártérítést fizetni. Másodszor, mert megszüntette a
kölcsönzőnek azt a biztonságát, amit a zálog biztosított számára. Az 5Móz 24 [10]
ugyanis ezt mondja: „Ha kölcsönt adsz felebarátodnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálo-
got végy tőle." A továbbiakban [ 12 sk.] pedig ezt olvassuk: „Ne térj nyugovóra zálogá-
val, és napnyugtakor vidd vissza neki a zálogot." Tehát a régi törvény elégtelenül ren-
delkezett a kölcsönökről.
5. Ezenkívül, a letéttel kapcsolatos csalás igen nagy veszéllyel fenyeget, ezért itt
nagy biztosítékot kell adni. Ezért is mondja a 2Mak 3 [15]: „A papok ... az Éghez folya-
modtak, aki a letétbe helyezett javakra vonatkozó törvényt adta, hogy hiánytalanul
mentse meg azoknak a vagyonát, akik azt letétbe helyezték." Á m d e a régi törvény pa-
rancsai nem sok biztosítékot adnak a letétekkel kapcsolatban. A 2Móz 22 [9 sk.] szerint
ugyanis a letét elveszése esetén hinni kell azon személy esküjének, akinél letétbe volt
helyezve az illető dolog. Tehát a régi törvény rendelkezése ezzel kapcsolatban n e m volt
megfelelő.
6. Ezenkívül, ahogy egy napszámos bérbe adja a munkáját, ugyanúgy egyesek bér-
beadják a házukat, vagy más tulajdonukat. Á m d e nem szükséges, hogy a bérlő azonnal
kifizesse a bérelt ház árát. Tehát túl kemény a 3Móz 19 [13] parancsa: „Ne maradjon a
napszámos bére nálad másnap reggelig."
7. Ezenkívül, mivel gyakran van szükség bírói ítéletre, a bírónak könnyen elérhető-
nek kell lennie. Tehát helytelenül szabta meg a törvény (5Móz 17) [8 skk.], hogy a két-
ségeikről ítéletet kérők mind egy helyre menjenek.
8. Ezenkívül, lehetséges, hogy nemcsak ketten, hanem hárman vagy többen is meg-
egyeznek abban, hogy hazudni fognak. I lelyteleniil mondja tehát az 5Móz 19 [ 15]: „Két
vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni."
9. Ezenkívül, a büntetést a bűn nagysága szerint kell kiszabni. Ezért az 5 M ó z 25 [2]
is ezt mondja: „A bűn nagyságához mérten legyenek kiszabva a botütések." Á m d e
egyes egyenlő súlyú bűnökre a törvény különböző nagyságú büntetéseket szabott ki. A
2Móz 21 [37] ugyanis azt mondja, hogy a tolvaj „egy szarvasmarháért kárpótlásul öt
marhát adjon, egy juhért pedig négy juhot". Néhány nem súlyos bűnt súlyosan büntet
a törvény: a 4Móz 15 [32 skk.] szerint megkövezték azt, aki szombaton rőzsét gyűjtött.
A rossz útra tévedt fiút, aki „iszik és tékozol", megkövezték (5Móz 21) [18 sk.]. Tehát
a törvényben helytelenül voltak megszabva a büntetések.
10. Ezenkívül, ahogy Augustinus mondja (De civ. Dei XXI.) [ I I . fej.]717: „Tullius azt
írja, hogy a törvényekben a büntetéseknek nyolc neme van felsorolva: pénzbüntetés,
börtön, testi fenyítés, megtorlás, megszégyenítés, számkivetés, halál, szolgaság." Ezek
közül némelyek a törvényben is szerepeltek: a pénzbüntetés, például amikor a tolvajt
a lopott érték négyszeresének vagy ötszörösének megtérítésére kötelezték. A börtön,
ahogy a 4Móz 15 [34] elrendelte, hogy valakit börtönbe zárjanak. A testi fenyítés;
ahogy az 5Móz 25 [2] mondja: „Ha a bűnöst méltónak találták a botütésre, fektessék le
a földre, és előttük mérjék rá az ütéseket." A megszégyenítés: amikor nem akarta elven-
ni valaki a meghalt testvérének a feleségét, a törvény felhatalmazta a sógornőt, hogy ve-
gye le saruját és köpje arcul [uo., 9. v.]. A halál, amint a 3Móz 20 [9]-ből kitűnik: „Aki
megátkozza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék." A megtorlás, ahogy a 2Móz 21 [24]
mondja: „Szemet szemért, fogat fogért." Helytelennek tűnik tehát, hogy a másik két
büntetést, a számkivetést és a szolgaságot a régi törvény nem szabta ki.
11. Ezenkívül, büntetés csak bűnért jár. Á m d e az állatoknak nem lehet bűnük. Tehát
helytelenül szabott ki rájuk büntetést a 2Móz 21 [28] : „Ha egy bika szarvával felöklel
egy férfit vagy nőt, és az illető meghal, az állatot meg kell kövezni." A 3Móz 20 [ 16] pe-
737 P L 4 1 , 7 2 5 .
C V . KÉRDÉS: A Z ÍTÉLKEZÉSI PARANCSOK ÉRTELMÉRŐL 161
dig ezt mondja: „Ha egy asszony állathoz közeledik, hogy vele háljon, öljétek meg az
asszonyt is, az állatot is." Úgy látszik tehát, hogy a régi törvényben helytelenül volt ren-
dezve az emberek együttélése.
12. Ezenkívül, a 2Móz 21 [12] úgy rendelkezett, hogy az emberölést ember halálával
kell büntetni. Á m d e az állat elpusztulása sokkal kisebb jelentőségűnek tekinthető, mint
az emberölés. Tehát nem lehetséges elégséges módon kiegyenlíteni az emberölés bün-
tetését az állat leölésével. Ezért helytelenül parancsolja az 5Móz 21 [1-4]: „Ha azon a
földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, agyonütött embert találnak a határban, és
nem tudja senki, ki ütötte agyon, menjenek ki a vének és az írnokok, és mérjék meg a tá-
volságot az áldozat és a környékbeli városok között. Amikor megállapítják, melyik vá-
ros esik a legközelebb, az illető város vénei válasszanak ki egy üszőt, amelyiket még
nem dolgoztattak és nem fogtak igába. Azután az illető város vénei vezessék az üszőt
egy soha ki nem száradt patak partjára, ahol még nem szántottak és nem vetettek. Ott a
patak fölött vágják cl az üsző nyakát."
Ezzel szemben áll, hogy Isten különleges jótéteményeiként értékeli az ítélkezési pa-
rancsokat megemlékezésében a Zsolt 147 [20]: „Egyetlen néppel sem tett így, senki
másnak nem hirdette ki ítéleteit."
Válaszul azt kell mondanunk, amit Augustinus idézett Tulliustól (De civ. Dei II.)
[21. fej.]"*: „A nép közös joggal és a közös haszonnal összekapcsolt sokaság." Ezért a
nép lényegéhez tartozik, hogy az emberek egymás közötti kapcsolatait a törvény jogos
parancsai szabályozzák. Ámde az emberek egymás közötti kapcsolatai kétfélék: olya-
nok, amiket a vezetők tekintélye, és olyanok, amiket a magánszemélyek saját akarata
hoz létre. Mivel pedig minden egyes ember az akaratával rendezheti azt, ami a hatalmá-
nak alá van vetve, a vezetőknek, akiknek az emberek alá vannak vetve, ítélkezniük kell
az emberek közötti ügyekben, és a bűnösökre büntetéseket kell kiszabniuk. A magán-
személyek hatalmának pedig az általuk birtokolt dolgok vannak alávetve. Ezért ezek-
ben saját akaratuk szerint egymás között közösködhetnek, vásárlással, eladással, aján-
dékozással és m á s hasonlókkal.
Ámde mindkét kapcsolatról a régi törvény kielégítően rendelkezett. Ugyanis bírákat
állított: ..Minden városban ... jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet
hozzanak a n é p n e k " (5Móz 16) [18], Megszabta az ítélkezés igazságos rendjét is.
Ahogy az 5Móz 1 [16 sk.] m o n d j a : „Igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére
vagy egy idegen között. ítéletkor ne nézzétek a személyt." Az igazságtalan ítéletre ve-
zető alkalmat azzal is kiküszöbölte, hogy megtiltotta a bíróknak ajándékok elfogadását
(2Móz 23) [8]; (5Móz 16) [19], Előírta, hogy két vagy három tanú legyen (5Móz 17)
[6]; megszabta a különböző bűnökért járó büntetéseket is, amint alább 7 "' részletezzük.
De a birtokolt javak tekintetében a legjobb az, hogy a birtokok legyenek megosztva;
egyik részük legyen közös használatban, másik részükön pedig a tulajdonosok akarata
szerint közösködjenek, ahogy a Filozófus mondja (Polit. II.) [5. fej.] 74 ". Á m d e a törvény-
ben ez a három ki lett mondva. Először ugyanis maguk a birtokok fel lettek osztva az
egyesek számára; a 3Móz 33 [53 sk.] ugyanis ezt mondja: „Nektek a d o m az országot,
legyen a birtokotok. A földet sorsolással osszátok fel." Mivel pedig a birtoklásokkal
kapcsolatos szabálytalanságok miatt számos ország elpusztul, ahogy a Filozófus mond-
j a (Polit. II.) [9. fej.] 741 , a birtoklás szabályozása végett a törvény h á r o m segítő eszközt
biztosított. Az első, hogy a földet az emberek száma szerint egyenlő részekre osszák fel;
738 PL41,67.
739 A tizedik ellenvetésre adott v á l a s z b a n .
740 1263, a, 25-30.
741 1270, a. 23 skk.
ezért m o n d j a a 3Móz 33 [54]: „Annak a törzsnek amelyik népesebb, nagyobb örökséget

juttassatok, annak, amelyik kevésbé népes, kevesebbet." A másik segítő eszköz az,
hogy a birtokok ne legyenek végleg elidegenítve, hanem meghatározott időben kerülje-
nek vissza az eredeti birtokosokhoz, hogy ne keveredjenek a sorsolással meghatározott
részek. Harmadik segítő eszköz az ilyen keveredés kiküszöbölésére, hogy a legközeleb-
bi hozzátartozók legyenek a meghaltak örökösei: elsősorban a fiúgyermek; másodsor-
ban a leánygyermek; harmadik helyen a testvérek; negyedik helyen az apai nagybácsik;
ötödik helyen bármelyik közeli hozzátartozó. 742 A sorsolás általi felosztás megőrzése
végett a törvény előírta, hogy az örökös nők saját törzsükhöz tartozó férfiakhoz m e n j e -
nek feleségül (4Móz 36).
Másodszor, a törvény előírta, hogy a dolgok használata részben legyen közös. Első-
sorban a törődést illetően. M e g lett parancsolva ugyanis (5Móz 22) [1-4]: „Ha látod,
hogy testvéred ökre vagy j u h a elkóborol, ne maradj tétlen, hanem vezesd vissza testvé-
r e d h e z . . . " Ugyanez érvényes más elveszett dolgokra vonatkozóan is. Másodsorban a
gyümölcsre vonatkozóan. Mindenkinek megengedte ugyanis a törvény, hogy barátja
szőlőligetébe lépve ott szabad gyümölcsöt fogyasztania, de onnan nem vihet ki semmit
sem. Az otthagyott és visszamaradt szőlőfürtök a szegényeké ( 3 M ó z 19) [ 9sk.]; (5Móz
24) [19 skk.]. A hetedik évi termések is legyenek a szegényeké (2Móz 23) [11]; ( 3 M ó z
25) [4 skk.].
Harmadszor, a törvény megszabta a tulajdonosok általi közösködést is. Egyik módon
ajándékozás révén: „Minden harmadik évben különítsd el az azévi termésből a tizedet
és tedd a kapud elé. Azután menjen a levita, aki nem kapott veled részt és örökséget,
meg a városban lakó idegen, árva és özvegy, és egyen jóllakásig." (5Móz 14) [28 sk.]
Másik módon a haszon kiegyenlítésével: eladással, vásárlással, bérbeadással, bérléssel,
kölcsönzéssel és letéttel. Minderről rendelkezéseket találunk a törvényben. 741 Ezért
nyilvánvaló, hogy a régi törvény elégséges módon rendezte a zsidó nép együttélését.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy „aki szereti felebarátját, teljesí-
tette a törvényt", ahogy az Apostol mondja (Róm 13) [8], mivel úgy tűnik, hogy a tör-
vény összes parancsai, különösen a felebarátra irányulok, azt a célt szolgálják, hogy az
emberek egymást szeressék. Ámde a szeretetből következik, hogy az emberek kölcsö-
nösen megosszák a javaikat, mivel „aki azt látja, hogy a testvére szükséget szenved, és
elzárja előle a szívét, hogyan marad meg abban Isten szeretete?", ahogy az I Ján 3 [ 17]
mondja. Ezért a törvény hozzá akarta szoktatni az embereket, hogy könnyen osszák
meg azt, ami az övék, ahogy az Apostol is azt parancsolja a gazdagoknak, hogy
„könnyedén adakozzanak" és „osszák meg a vagyonukat" ( l T i m 6) [ 18]. De nem osztja
meg könnyen a vagyonát, aki nem tűri el, hogy a felebarátja valami keveset elvesz az
övéből, anélkül, hogy nagy kárt okozna. Ezért a törvény úgy rendelkezett, hogy a sző-
lőskertbe belépőnek szabad az ott talált lehullt maradékot megennie, de nem szabad
semmit sem kivinnie, nehogy ebből alkalom szülessen nagy kár okozására, ami a békét
megzavarná. De a fegyelmezett emberek között a békét nem zavarja meg kevés érték el-
vétele, hanem inkább megerősíti a barátságot, és hozzászoknak az emberek a könnyű
szívű adakozáshoz.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény szerint a nők az atyai
örökséget csakis a fiú örökösök hiányában örökölték. Ilyen esetben viszont szükséges
volt, hogy az öröklés a nők számára engedélyezett legyen az atya vigasztalására, akinek
nehezére esne, hogy az öröksége teljesen idegenekre száll. De a törvény kellő biztosí-
tékról gondoskodott, amikor előírta, hogy az atyai örökségben részesülő nők saját tör-
742 4 M ó z 2 7 , 8 skk.
743 Lásd a választ a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik kérdésre.
C V . KÉRDÉS: A Z Í T É L K E Z É S I P A R A N C S O K É R T E L M É R Ő L 163
zsükhöz tartozó férfiakhoz menjenek feleségül, hogy a törzsek sorsolás által megszabott
földjei ne keveredjenek ( 4 M ó z 36).
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a birtokok szabályozása nagy-
mértékben hozzájárul az állam, illetve a nép megőrzéséhez, ahogy a Filozófus írja
(Polit. II.) [7. fej.]™. Ezért, ahogy ő maga mondja, bizonyos pogány népek államaiban
az volt a törvény, hogy „senki nem adhatja el a birtokát, hacsak nem nyilvánvaló csapás
esetén". Ha ugyanis széltében-hosszában el lehet adni a birtokokat, megeshet, hogy az
összes földek kevesekhez kerülnek, és így az illető államot vagy vidéket elhagyják a ko-
rábbi tulajdonosok. Ezért a régi törvény az ilyen veszély kiküszöbölésére úgy intézke-
dett, hogy egyrészt az emberi szükségletekről gondoskodott, megengedve a birtokok el-
adását meghatározott időszakra, másrészt mégis elhárította a veszélyt, előírva, hogy a
meghatározott idő elteltével az eladott birtok az eladóhoz visszakerüljön. Ezt azért ren-
delte el, nehogy a sorsolással megszabott birtokok összekeveredjenek, hanem azok tör-
zsek szerinti elosztása mindig megmaradjon.
Mivel pedig a városi házak nem voltak sorsolással felosztva, azoknak és az ingó ja-
vaknak végleges eladása engedélyezett volt. N e m volt ugyanis megállapítva az ország
házainak száma, mint a birtokok pontos mértéke, ami nem növekedhetett, míg az ország
házainak száma növelhető volt. De azt a házat, amely nem városban, hanem falakkal
körül nem kerített mezőn volt, nem lehetett eladni véglegesen, mert az ilyen házakat
csakis a birtokok művelésére és őrzésére építették, ezért a törvény megfelelően határo-
zott meg mindkettőre [vagyis a birtokra és az ilyen házra] ugyanolyan jogot.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény a maga parancsaival ah-
hoz akarta hozzászoktatni az embereket, hogy szükségleteikben könnyű szívvel segít-
sék egymást, mert ez kedvez leginkább a barátságnak, amint mondottuk." 5 A könnyen
elérhető segítést nemcsak az ajándékozásban írta elő, hanem a kölcsönzéssel kapcsolat-
ban is, mivel a segítésnek ez a módja gyakoribb, és több e m b e r számára szükséges.
A könnyen hozzáférhető segítést többféleképpen leszögezte a törvény. Először, hogy
könnyen adjanak kölcsön, és ettől ne tartsa vissza a kölcsönzőket az elengedés évének
közeledése se (5Móz 15) [7 skk.]. - Másodszor, hogy azt, akinek kölcsönöztek, ne ter-
heljék meg uzsorával, vagy olyan zálogtárgy elvételével, ami az életvitelhez feltétlenül
szükséges, és ha ilyet elvettek, tüstént adják vissza. Az 5Móz 2 3 [ 19] ugyanis ezt mond-
ja: „Ne uzsorakamatra kölcsönözzél testvérednek." A 24 [6] pedig: „ Ne vedd el zálog-
ba a kézi malmot, se a felső malomkövet, mert ez annyi, mintha magát az életet vennéd
el zálog gyanánt." A 2 M ó z 22 [26] ezt mondja: „Ha a felebarátodtól a ruháját vetted el
zálogként, napnyugta előtt add vissza neki." — Harmadszor, hogy ne alkalmatlan módon
követeljék vissza, amit kölcsönöztek. Ezért m o n d j a a 2Móz 2 2 [24]: „Ha a népemhez
tartozó szegénynek kölcsönöztél pénzt, aki közötted él, ne sürgesd a visszaadását úgy,
mint egy adószedő." Ezért parancsolja ezt is az 5Móz 24 [10 sk. ]: „Amikor visszakérsz
felebarátodtól egy dolgot, amivel tartozik neked, ne menj be a házába, hogy a zálogot
elvegyed, hanem állj meg kint, és ő kihozza neked a zálogot." Egyrészt, mert mindenki-
nek a háza a legbiztosabb menedékhelye, ezért mindenki számára szerfölött kellemet-
len, ha a házába behatolnak; másrészt, mert a hitelezőnek nincs j o g a zálogul venni azt,
amit csak akar, hanem az adós azt adhatja zálogul, amire nincs okvetlenül szüksége. -
Negyedszer, a törvény előírása szerint a hetedik évben teljesen el kellett engedni az
adósságot. 746 Ugyanis valószínű, hogy akik képesek lettek volna nagyobb károsodás
nélkül megadni, amivel tartoznak, a hetedik év előtt ennek eleget tettek volna, és nem
744 1266, b, 14 skk.

745 Az e l s ő ellenvetésre adott válaszban.
746 5 M ó z 1 5 , 1 - 3 .
csapták volna be a kölcsönzőt. Ha pedig az adósságot teljesen képtelenek kiegyenlíteni,

teljesen el kell engedni nekik ugyanolyan alapon szeretetből, amilyen alapon eredetileg
adni kellett nekik a szükséghelyzetük miatt. ~ Az állatokat illetően ez a törvény előír-
ta" 7 , hogy ha annak a hanyagsága miatt pusztulnak el vagy sérülnek meg a kölcsönzött
állatok, akinek kölcsönözve lettek, és ez az utóbbi távollétében történt, a vétkes személy
kártérítéssel tartozik. Ha azonban jelen volt, gondosan őrizte az állatokat, s azok így
pusztultak el vagy sérültek meg, n e m tartozik kártérítéssel; különösen akkor nem, ha az
állatok pénzért lettek kölcsönözve, mivel így azok a kölcsönzőnél is elpusztulhattak
vagy sérülhettek volna, és ha az állat mégis épségben lenne megőrizve, már valamilyen
hasznoi húzna a kölcsönzésből, ami így nem lenne ingyenes. Ezt azért kell főképpen ak-
kor megtartani, ha az állatok pénzért lettek kölcsönözve, inert a tulajdonos meghatáro-
zott értéket kapott az állatok használatáért, és ezt az állatok őrzője csakis hanyagsága
esetén köteles növelni a kártérítés összegével. Ha pedig nem pénzért történt a kölcsön-
zés, méltányos, hogy az állatok őrzője legalább annyi kártérítést fizessen, amennyiért az
elpusztult vagy sérült állat kölcsönözhető lett volna.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy abban különbözik a kölcsön a letét-
től, hogy a kölcsönből annak van haszna, akinek adják, a letétből pedig a letétezőnek
van haszna.74* Ezért bizonyos esetekben szigorúbban kötelezve van valaki a kölcsön,
mint a letétbe helyezett tárgy visszaszolgáltatására. A letét ugyanis kétféleképpen me-
het tönkre. Egyik módon kiküszöbölhetetlen okból, ami lehet természeti ok (például, ha
elpusztul vagy megsérül a letétbe helyezett állat), vagy külső ok (például, ha az ellenség
elrabolja vagy egy vadállat felfalja; de utóbbi esetben a tulajdonoshoz vissza kell juttat-
ni azt, ami a megölt állatból megmaradt). Az említett esetekben az, akinél letétbe volt
helyezve az állat, semmilyen kártérítésre nincs kötelezve, csupán arra, hogy a csalás
gyanújának elhárítására esküt tegyen. Másik módon a letét tönkre mehet kiküszöböl-
hető okból, például lopással, és ilyenkor az őrző hanyagsága miatt fennáll a kártérítési
kötelezettség. De - miként mondottuk 74 '' - aki kölcsönbe kapta az állatot, akkor is kárté-
rítéssel tartozik, ha az állat a távollétében pusztult el, vagy sérült meg. Kisebb hanyag-
ság esetén is fennállt ugyanis a kötelezettsége, mint a letét őrzőjének, akinek ilyen köte-
lezettsége csak lopás esetén volt.
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a béresek, akik bérbe adják a mun-
kájukat, szegények, és munkájukkal keresik meg a napi megélhetésüket. Ezért a törvény
róluk gondoskodva rendelkezett úgy, hogy azonnal fizessék ki a bérüket, nehogy hiá-
nyozzék nekik az élelem. De akik más dolgokat adnak bérbe, általában gazdagok, és a
mindennapi megélhetésükhöz nem szorulnak rá a bérleti díjra. Ezért nincs párhuzam
közöttük és a béresek között.
A hetedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberek közül a bírók arra
vannak kijelölve, hogy eldöntsék azt, ami az emberek közötti igazságossággal kapcso-
latban kétséges lehet. Ámde valami kétféleképpen lehet kétséges. Egyik módon az egy-
szerű emberek számára. Ennek eloszlatására parancsolja az 5Móz 16 [18], hogy „jelöl-
jenek ki az egyes törzsekből bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéleteket hozzanak a
népnek". - Másik módon előfordulhat, hogy valami kétséges a j o g b a n jártasak számára
is. Ezért ennek a kétségnek eloszlatására úgy rendelkezett a törvény, hogy mindenki
forduljon az Istentől választott legfőbb helyre, ahol egyrészt a főpap székelt, aki eldön-
tötte a kétséges ügyeket az istentiszteleti ceremóniákkal kapcsolatban, másrészt a nép
bírája, aki eldöntötte a népre vonatkozó ítélkezési ügyeket, ahogy ma is fellebbezés
7 4 7 2 M ó z 22,14 sk.
7 4 8 Vö. II-II. q 61, a 3.
7 4 9 A negyedik ellenvetésre adolt v á l a s z b a n .
C V . K É R D É S : A Z ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K É R T E L M É R Ő L 165
vagy tanácskérés folytán az ügyek az alsóbb bíróktól a felsőbb bírókhoz kerülnek. Ezért
mondja az 5Móz 17 [8]: „IIa nehéz és kétséges számodra az ítéletet átlátni, és úgy látod,
hogy a te városod bíróinak szavai eltérnek egymástól, fogd magadat és menjél el a n a a
helyre, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, és fordulj ott a Lévi törzséből való papok-
hoz s ahhoz a bíróhoz, aki éppen soros azon a napon."
A nyolcadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi ügyekben nem lehetsé-
ges tévedhetetlen bizonyítás,"" hanem elégséges a valószínűség, 751 amely alapja a szó-
noki meggyőzésnek. 752 Ezért, noha lehetséges, hogy két vagy három tanú megegyezik
abban, hogy hazudni fognak, ám nem könnyű dolog és nem is valószínű az ilyen meg-
egyezés, ezért a tanúvallomásuk elfogadható igaznak, főleg, ha a tanúskodásukban nem
ingadoznak, és egyébként nem merül fel gyanú velük kapcsolatban. S annak érdekében
is, hogy a tanúk ne térhessenek el könnyen az igazságtól, úgy rendelkezett a törvény,
hogy a tanúkat a leggondosabban vizsgálják meg, és súlyosan büntessék a hamis tanú-
vallomást, ahogy az 5Móz 19 [ 16 skk.] előírta.
De a tanúk előírt számának bizonyos értelme az isteni Személyek tévedhetetlen igaz-
ságának jelzése. Olykor ugyanis két isteni Személyről beszélnek, mivel a Szentlélek
kettőjük kapcsolata, máskor kifejezetten háromról, ahogy Augustinus mondja [Tract.
36. in Joann.] 751 a Jn 8 [17]-tel kapcsolatban: „A törvényetekben írva van, hogy két vagy
három embernek tanúsága igaz."
A kilencedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nemcsak a bűn súlyossága, ha-
nem egyéb okok miatt is súlyos büntetést kell kiszabni. Először ugyan a bűn súlyossága
miatt, mert nagyobb bűnért - ha minden más tényező egyenlő - nagyobb büntetés jár.
Másodszor, a bűnös szokás miatt,754 mert a szokásszerű bűnöktől az emberek csak sú-
lyos büntetés hatására szakadnak el. Harmadszor, a bűn iránti nagy vágy, illetve a bűn
okozta gyönyör miatt, mivel ezekről is az emberek csak súlyos büntetés hatására mon-
danak le. Negyedszer, a bűn elkövetésének és elrejtésének könnyűsége miatt. Az ilyen
bűnöket ugyanis a napfényre kerülésük esetén jobban kell büntetni, mások elrettentése
végett.
Magával a bűn súlyosságával kapcsolatban is négy fokozatra kell figyelemmel lenni,
egy és ugyanazon tény vonatkozásában is. Az első fok, amikor valaki nem szándékos
bűnt követ el. Akkor ugyanis, ha egyáltalán nem volt szándékos, az elkövető teljesen
mentesül a büntetéstől. Az 5Móz 22 [25 skk.] ugyanis ezt mondja, hogy a mezőn
megerőszakolt lányt „nem terheli halállal büntetendő bűn, mivel kiáltott, és senki sem
volt ott, aki megszabadította volna". Ha pedig valamennyire szándékosan, de emberi
gyarlósága (például szenvedélye) miatt vétkezik valaki, kisebb a bűne, és az igazságos
ítélet szerint a büntetésnek is csökkennie kell, hacsak a közjó, vagyis az emberek elret-
tentése hasonló bűnöktől nem követel súlyosabb büntetést, amint mondottuk. - A máso-
dik fok, amikor valaki tudatlanságból vétkezett. Ilyenkor valamennyire bűnösnek tekin-
tették a szükséges tanulás elhanyagolása miatt, de nem büntették meg bírói ítélettel,
hanem áldozatok bemutatásával engesztelték ki a bűnét. Ezért mondja a 3Móz 4: „IIa
valaki nem szándékosan vét..., akkor ez a teendő:..." De ezt a ténybeli tudatlanságra
kell érteni, nem pedig az isteni parancsokkal kapcsolatos tudatlanságra, mert e paran-
7 5 0 Mert itt az ítéleteket, megállapításokat n e m lehet visszavezetni az ellentmondás elvére, és így itt
nem nyerhető metafizikai bizonyosság (certitudo inetaphysica).
751 Vagy az erkölcsi bizonyosság (certitudo morális), ami kizárja a tévedéstől való é s s z e r ű félelmet,
bár nem zárja ki a tévedés lehetőségét, mint a metafizikai b i z o n y o s s á g .
7 5 2 V ö . q 27, a 2, ad 2; II-II, q 48, a 1.
7 5 3 P L 35, 1669.
7 5 4 V ö . II-II, q 39, a 2, ad 1.
csokat mindenkinek ismernie kellett. - A harmadik fok, amikor valaki kevélységből,

vagyis határozott választással vagy határozott rosszindulatból vétkezett. Ilyenkor a bűn
súlyossága szerint büntették. '-'' - A negyedik fok pedig, amikor erőszakosan, illetve ma-
kacsságból vétkezett. Ilyenkor mint lázadót és a törvény rendelkezésének lerontóját a
bűnöst feltétlenül kivégezték.""
Ennek alapján azt kell mondanunk, hogy a lopás büntetésében a törvény szerint azt
vették figyelembe, ami gyakran előfordulhatott. 757 Ezért a tolvajoktól könnyen őrizhető
dolgok ellopásáért csupán a kétszeresét kellett visszaadni. A juhokat azonban nem volt
könnyű megőrizni a lopástól, mert a mezőn legelnek, ezért gyakrabban fordult elő a ju-
hok ellopása. Ezért a törvény nagyobb büntetést szabott ki: négy juhot kellett egy ello-
pott juhért visszaadni. A marhákat pedig még nehezebb volt őrizni, mivel a mezőn tar-
tózkodnak, és nem nyájban legelnek, mint a juhok. Ezért itt még nagyobb büntetést
szabott ki a törvény: egy ellopott marháért ötöt kellett visszaadni. Ha azonban az állatot
élve megtalálták a tolvajnál, csupán a kétszeresét adta vissza, mint a többi lopás esetén;
ugyanis tartható volt az a vélelem, hogy gondolt volna a kártérítésre, aminek folytán az
állatot élve megőrizte volna. Vagy a Glossza"* szerint azt lehet mondani, hogy „a mar-
hának öt haszna van, mert feláldozzák, szánt, hússal táplál, tejet ad és különféle felhasz-
nálásra bőrt szolgáltat", ezért kellett egy marháért öt marhát visszaadni. A juhnak pedig
négy haszna van, mivel „feláldozzák, táplál, tejet ad és gyapjút szolgáltat." - A meg-
átalkodott fiút pedig nem azért végezték ki, mert evett és ivott, hanem a megátalkodoll-
sága és lázadása miatt, amit mindig halállal büntettek, amint mondottuk. - Azt pedig,
aki szombaton gyűjtött rőzsét, azért kövezték meg, mert megszegte a törvényt, amely a
világ teremtésére való megemlékezésül parancsolta meg a szombat megtartását, amint
fentebb"' 1 mondottuk. Tehát mint hitetlent végezték ki.
A tizedik ellenvetésre azt kell mondanunk 76 ", hogy a régi törvény a halálbüntetést sú-
lyosabb bűnök esetén szabta ki: az Isten elleni bűnökért, emberölésért, emberrablásért,
vérfertőzésért, szülők iránti tiszteletlenségért és házasságtörésért. Más dolgok ellopását
pénzbüntetéssel sújtották. A testi sértést és csonkítást megtorlással büntették, és ugyan-
így a hamis tanúságtételt is. Más kisebb bűnök esetén az ostorozás és a megszégyenítés
volt a büntetés.
A szolgaságot mint büntetést két esetben alkalmazták. Először, amikor az elengedés
hetedik évében a szolga nem akart élni a törvény kedvezésével, hogy szabadon eltávoz-
hat. Ezért az örökös szolgaság lett a büntetése. - Másodszor, ezzel büntették a tolvajt,
amikor nem tudta a kárt megtéríteni (2Móz 22) [3],
A végleges számkivetést mint büntetést a törvény nem alkalmazta, mivel egyedül a
zsidó népen belül tisztelték Istent, minden más népet megrontott a bálványimádás, ezért
ha valakit a zsidó népből kitaszítottak volna, az számára alkalmat adott volna a bálvány-
imádásra. Ezért mondta Dávid Saulnak: „Átkozottak, akik elűztek ma engem, hogy ne
lakjam az Úr örökségében, mondván: menj, szolgálj idegen isteneknek." Volt azonban
bizonyos időleges számkivetés. Az 5 M ó z 19 [5]: „Aki felebarátját akaratlanul vagy
anélkül, hogy előzőleg gyűlölte volna, agyonüti", és egy városba menekült, az ott ma-
radt a főpap haláláig. Akkor szabad volt hazatérnie, mivel a nép általános gyászában le
szoktak csillapodni az egyéni indulatok, és így a meghalt hozzátartozói már nem érez-
tek késztetést a megölésére.
755 V ö . 5 M ó z 25,2.
756 4 M ó z 15,30 sk.
757 Lásd: 2 M ó z 2 2 , l - 9 .
758 R e n d e s Glossza a 2 M ó z 22,1-gyei k a p c s o l a t b a n : PL 1 1 3 , 2 6 0 D.
759 Q 100, a 5.
760 3 M ó z 17skk.Lásd: 2 M ó z 2 1 skk.; 5 M ó z 19.16 skk.; 25.
C V . KÉRDÉS: A Z ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K É R T E L M É R Ő L 167
A tizenegyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az állatok megölése n e m a sa-

ját bűnük miatt lett megparancsolva, hanem az uruk büntetésére, aki nem őrizte meg
ezeket az állatokat az ilyen bűnöktől. Ezért nagyobb büntetést kapott az úr, ha a marha
öklelni tudott már egy vagy két napja (amely esetben elejét lehetett volna venni a ve-
szélynek), mintha hirtelen válna öklelővé. - Vagy az ilyen állatok a bűn elutasítása vé-
gett lettek leölve, és azért, nehogy a megpillantásuk miatt rettegjenek az emberek.
A tizenkettedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy annak a parancsnak s z ó sze-
rinti értelme az volt, hogy a gyilkos gyakran a közelebbi városból való, ahogy Rabbi
Moyses mondja."'' Ezért az üsző leölése a rejtélyes emberölés felderítésére történt. Amit
három dolog segített. Először a város vénei megesküdtek, hogy semmit sem hagytak fi-
gyelmen kívül az utak őrzése során. Másodszor, mivel az üsző tulajdonosa kárt szenve-
dett az állat leölésével, és ha előbb lelepleződik az emberölés tettese, az állatot n e m ölik
le. Harmadszor, mivel az a hely, ahol leölték az üszőt, parlagon marad. Ezért mindkét
kár elhárítása érdekében a város lakói hajlamosak leleplezni a gyilkost, ha tudják, ki az,
és ritkán fordulhatott elő, hogy ne hangoztak volna el bizonyos szavak, illetve állítások
ezzel kapcsolatban.
Vagy ez elrettentésül, az emberölés elutasítása végett történt. Az üsző leölése, amely
hasznos és - főleg az igavonásra fogása előtt - teljes erőben lévő állat, azt jelezte, hogy
mindenkit ki kell végezni, aki embert ölt, bármilyen hasznos és erős volt is, mégpedig
kegyetlen halállal, amit a torok elvágása jelzett. Azt, hogy a hitvány, elvetemült gyil-
kost az emberek közösségéből ki kellett zárni, az jelképezte, hogy a leölt üszőt mostoha,
parlagon hagyott helyen hagyták elrothadni.
Misztikus értelemben a nem igavonó üsző Krisztust jelképezte, aki nem viselt igát,
mert nem követett el bűnt; nem szántotta a földet, vagyis nem engedélyezte a zendülés
szégyenfoltját. Az. hogy parlagon hagyott völgyben ölték le, Krisztus megvetett halálát
jelezte, amely által minden bűntől meg lehet tisztulni, és amely megmutatja, h o g y a dé-
mon az emberölés oka.
3. S Z A K A S Z . - VAJON M E G F E L E L Ő E N LETTEK-E A D V A ÍTÉLKEZÉSI

PARANCSOK A KÍVÜLÁLLÓKKAL KAPCSOLATBAN?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem voltak megfelelően
adva ítélkezési parancsok a kívülállókkal kapcsolatban.
1. Péter ugyanis ezt m o n d j a (ApCsel 10) [34 sk.]: „Valóban el kell ismerni, hogy
Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli, és az igazsághoz igazo-
dik. ..". Á m d e azokat, akik Isten előtt kedvesek, nem lehet kizárni Isten gyülekezetéből.
Tehát helytelenül parancsolja az 5Móz 23 [3], hogy „az ammoniták és moabiták a tize-
dik nemzedék után se lépjenek be az Úr gyülekezetébe mindörökre". De ugyanott ellen-
tétes parancs van adva bizonyos népekről [8]: „Ne utáld az edomitát, mert a testvéred.
S ne utáld az egyiptomit sem, mert országában éltél, jövevényként."
2. Ezenkívül, amik nincsenek a hatalmunkban, nem érdemelnek büntetést. Á m d e
nem áll hatalmunkban, hogy az ember eunuch vagy fattyú legyen. Helytelenül paran-
csolja tehát az 5Móz 23 [ 1 sk.], hogy „az e u n u c h és a fattyú ne lépjen be az Úr gyüleke-
zetébe".
3. Ezenkívül, a régi törvény irgalmasan azt parancsolta, hogy ne gyötörjék a j ö v e v é -
nyeket. A 2Móz 22 [21 ] ugyanis ezt mondja: „Ne szomorítsd a jövevényt és ne gyötörd
őt: ti magatok is jövevények voltatok Egyiptom földjén." A 23 [9] pedig így rendelke-
761 Doct. Perplex., 111,40. o.

168 S U M M A T H E O L O G I A E / P R I M A SECUNDAF.
zik: „Ne légy terhes a vándor számára: ismeritek ugyanis a jövevények lelkét, mivel ti
magatok is vándorok voltatok Egyiptom földjén." Á m d e valakinek a gyötrését jelenti,
hogy uzsorákkal szorongatják. Tehát helytelenül engedélyezte a törvény (5Móz 23) [19
sk.], hogy a zsidók idegeneknek pénzt uzsorakamatra kölcsönözhetnek.
4. Ezenkívül, sokkal közelebb állnak hozzánk az emberek, mint a fák. Ámde a hoz-
zánk közelebb állók iránt nagyobb szeretetet tartozunk tanúsítani érzelmileg és tetteink-
kel. A Sir 13 [15] szerint ugyanis „minden élőlény a hozzá hasonlót szereti, így az em-
ber is azt, aki közel áll hozzá". Tehát helytelenül parancsolta az Úr ( 5 M ó z 20) [ 13skk.[,
hogy az ellenség elfoglalt városaiból mindenkit öljenek meg, de a gyümölcsfákat ne
bántsák.
5. Ezenkívül, az erény mindenkitől azt követeli, h o g y a közjót helyezze az egyén ja-
va elé. Ámde háború esetén az ellenség elleni harc a közjó követelménye. Helytelenül
parancsolja tehát az 5Móz 20 [5 skk.], hogy háború esetén egyesek otthon maradjanak,
például, aki új házat épített, szőlőt ültetett vagy megnősült.
6. Ezenkívül, a bűnből senki sem húzhat előnyt. Á m d e bűnös dolog, ha valaki félénk
vagy reszkető szívű, mert az ellentétben áll a lelkierősség erényével. Tehát helytelenül
mentesültek a katonai szolgálattól a félénk és reszkető szívűek [uo., 8],
Ezzel szemben áll, amit az isteni Bölcsesség m o n d (Péld 8) [8]: „Helyénvalók az
összes beszédeim: nincs azokban s e m m i visszás, s e m m i ferdeség."
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y a kívülállókkal az emberi érintkezés kétféle lehet:
békés és ellenséges. Mindkét mód rendelkezésére a törvény megfelelő parancsokat tar-
talmazott. A zsidók számára ugyanis háromféleképpen nyílt alkalom arra, hogy a kívül-
állókkal békésen érintkezzenek. Először, amikor a külföldiek a f ö l d j ü k ö n áthaladtak,
mint vándorok. Másodszor, amikor a földjükre azzal a céllal érkeztek, hogy ott lakja-
nak, mint j ö v e v é n y e k . Mindkét irányban az irgalmasság törvénye sugallta a parancso-
kat: ugyanis a 2 M ó z 22 [21] ezt m o n d j a : „Ne szomorítsd a jövevényt". A 23 [9] pedig
ezt parancsolja: „ N e légy terhes a vándor számára." - Harmadszor pedig, amikor bizo-
nyos kívülállók teljesen csatlakozni kívántak az ő közösségükhöz és rítusukhoz. Ebben
bizonyos rendet tartottak. Nem fogadták el ugyanis azonnal polgárként őket, mint
ahogy egyes p o g á n y népeknél is az volt a törvény, h o g y csakis azt tekintsék polgárnak,
akik nagyapjuktól, illetve ükapjuktól kezdve polgárként éltek az országukban, ahogy a
Filozófus m o n d j a (Polit. III.) [2. fej.] 762 . Ez azért volt így, mert ha a kívülállókat azonnal
elfogadnák a nép ügyeinek intézésére, ebből sok veszély származna, mivel a kívülállók-
nak nem szilárdult meg a szeretete a közjó iránt, ezért bizonyos dolgokat megkísérelhet-
nének a nép ellen. Ezért a törvény úgy rendelkezett, hogy olyan népek, amelyeknek van
bizonyos rokoni kapcsolatuk a zsidókkal, mint az egyiptomiak, akiknél a zsidók szü-
lettek és nevelkedtek, és az edomiták, Jákob testvérének, Ézsaunak leszármazottai, a
harmadik nemzedékben legyenek befogadva a n é p közösségébe; más népek pedig,
amelyek ellenségesen viselkedtek, mint az ammoniták és moabiták, sohase legyenek
befogadva a nép közé. Az amalekitákat pedig, akik inkább ellenségeik voltak, és velük
semmiféle vérrokonság nem állt fenn, örök ellenségnek kellett tekinteniük. Ezt mondja
ugyanis a 2 M ó z [16]: „Az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre."
A törvény a kívülállókkal való ellenséges érintkezésre is megfelelő parancsokat
adott. Először, ú g y rendelkezett, hogy igazságosan kezdjék meg a háborút. Az 5Móz 20
[10] ugyanis azt parancsolja, hogy amikor egy országgal háborút kezdenének, ajánlja-
nak fel neki békét. - Másodszor a törvény meghagyta, hogy a vállalt háborút bátran
folytassák, Istentől merítve bizalmat. Ennek tökéletesebb megtartása végett elrendelte,
hogy csata előtt a pap erősítse m e g őket, megígérve Isten segítségét. - Harmadszor,
7 6 2 1275, b, 2 3 - 2 6 .
C V . KÉRDÉS: A Z ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K É R T E L M É R Ő L 169
megparancsolta a csata akadályainak elhárítását: engedjék haza azokat, akik akadályo-

kat gördíthetnének. - Negyedszer, előírta, hogy a győzelemmel mértéktartóan éljenek,
kíméljék meg a nőket és gyermekeket és ne vágják ki a vidék gyümölcsfáit.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a törvény semmilyen néphez tar-
tozó embereket nem zár ki Isten tiszteletéből és a lélek üdvösségéhez tartozó dolgokból.
A 2Móz 12 [48] ugyanis ezt mondja: „IIa vándor tartózkodik a ti településeteken és meg
akarja ünnepelni az Úr Húsvétját, metéljétek előbb körül mind a férfiakat. í g y részt ve-
het az ünnepen, és úgy kell tekinteni, mint a föld bennszülöttét." De az időleges, evilági
dolgokban, amik a népközösséget érintik, nem azonnal fogadtak be bárkit, a fentebb
mondott 1 "' ok miatt, hanem az egyiptomiakat és az edomitákat a harmadik nemzedék-
ben, másokat pedig ebből mindörökre kizártak, mint a moábitákat, az ammonitákat és
az amalekitákat. Ahogy ugyanis megbüntetnek egy embert azért a bűnért, amit elköve-
tett, hogy ezt látva mások féljenek és álljanak el a bűnözéstől, ugyanúgy valamilyen bűn
miatt egy nép vagy ország is büntethető, hogy mások hasonló bűntől tartózkodjanak.
Azonban valamilyen erény gyakorlása miatt kivételesen felvételt nyerhetett valaki
a nép közösségébe, ahogy Jud 14 [10] szerint Achior, az ammonita vezér „összes utó-
daival együtt Izrael népéhez csatlakozott". - Ugyanígy a moábita Rut, aki „erényes
asszony" volt.1"4 Noha azt is lehet mondani, hogy az említett tilalom a férfiakra vonatko-
zott. nem a nőkre, akik nem lettek abszolút értelemben polgárok.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy kétféle értelemben lehet valaki
polgár: abszolút értelemben és bizonyos szempontból, ahogy a Filozófus m o n d j a (Polit.
III.) [5. fej.]7"5. Abszolút értelemben az a polgár, aki megteheti azt, ami a polgárok joga,
például tanácsot adhat és megítélheti a népet. Bizonyos értelemben pedig polgárnak
mondható mindaz, aki az országban lakik (az egyszerű emberek, az öregek és a gyerme-
kek is, akik nem alkalmasak arra, hogy hatalmuk legyen a népközösségre tartozó dol-
gokban). Ezért tehát a fattyúkat az eredetük hitványsága miatt kizárták a „gyülekezet-
ből", vagyis a nép közösségéből, egészen tizedíziglen. Ugyanígy az eunuchokat is,
akiknek nem járhatott ki az apákat megillető tisztelet, különösen a zsidóknál, ahol az
Isten tiszteletét a testi leszármazás őrizte. De a pogányoknál is azok, akik sok fiat nem-
zettek, különleges tiszteletnek örvendtek, ahogy a Filozófus mondja (Polit. II.) [9.
fej.]7"". - De abban a tekintetben, ami Isten kegyelméhez tartozik, az eunuchok és a jöve-
vények másoktól nem voltak elválasztva, amint mondottuk. 1 " 1 Iz 56 [3] ugyanis ezt
mondja: „Ne mondja a jövevény fia, aki az Úrhoz ragaszkodik: elválaszt e n g e m az Úr a
néptől, és ne mondja az eunuch: íme, kiszáradt fa vagyok."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény nem szándékolta az
idegenektől szedett uzsorakamatot, h a n e m csupán megengedte azt a zsidók fösvény
hajlama miatt, annak érdekében, hogy zsidók békében éljenek a kívülállókkal, akiktől
nyerészkedtek.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ellenség városaival kapcsolat-
ban bizonyos megkülönböztetést alkalmaztak. Bizonyos városok ugyanis távoliak vol-
tak, és nem azok közé tartoztak, amik a zsidóknak voltak ígérve. Az ilyen városokban
csak a férfiakat ölték meg, akik Isten népe ellen harcoltak, de az asszonyokat és a gyer-
mekeket megkímélték. De a közeli városokban, amik nekik voltak ígérve, isteni pa-
rancsra mindenkit megöltek a korábbi gonoszságaik miatt, és erre a büntetésre az Úr Iz-
rael népét küldte, mint az isteni igazságosság végrehajtóját. Az 5Móz 9 [5] ugyanis ezt

764 Rút 3, 11.
765 1278, a, 2-6.
766 1270, b, 1-4.
767 A z e l s ő ellenvetésben adott válaszban.
mondja: „Mivel azok istentelenül cselekedtek, a te megérkezéseddel ki lettek irtva."

A gyümölcsfák megkímélése pedig a zsidó nép hasznára lett megparancsolva: az ő ural-
muk alá került az ország és annak területe.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az új ház építője, a szőlő ültetője és
az ifjú férj két ok miatt volt kizárva a harcból. Először azért, mert azt, amit az ember bir-
tokolni kezd, vagy felkészült a közeljövőben esedékes birtoklására, j o b b a n szokta
szeretni és ennek következtében fél az elvesztésétől. Ezért valószínű, hogy az ilyen sze-
retettől késztetve j o b b a n félne a haláltól, és így kevésbé lenne bátor a harcban. Másod-
szor azért, mivel „ha valaki közeledik valamely jó birtoklásához, szerencsétlennek tű-
nik, ha megakadályozzák ebben", ahogy a Filozófus mondja (Phys. II.) [5. fej.]"'8.
Annak érdekében tehát, hogy az otthon maradó hozzátartozók ne szomorkodjanak túl-
ságosan az ilyenek halála miatt, akik a számukra készült javakat nem élvezhették, és az
ezt szemlélő nép ne rettenjen el, az ilyen embereket megmentették a halál veszélytől az-
által, hogy kivonták őket az ütközetből.
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a félénkeket nem azért küldték ha-
za, hogy ebből e l ő n y h ö z jussanak, hanem azért, hogy a nép az ő jelenlétük miatt ne
szenvedjen hátrányt: nehogy az ő félelmük és megfutamodásuk miatt mások is a féle-
lemre és a menekülésre érezzenek késztetést.
4. SZAKASZ. - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y M E G F E L E L Ő P A R A N C S O K A T
ADOTT-E A C S A L Á D H O Z T A R T O Z Ó S Z E M É L Y E K R E V O N A T K O Z Ó A N ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, h o g y a régi törvény helytelen pa-
rancsokat adott a családhoz tartozó személyekre vonatkozóan.
1. Ugyanis „a szolga egész mivoltában az úré", ahogy a Filozófus mondja (Polit. I.) [4.
fej.]"". Ámde ami valakié, mindig az övének kell maradnia. Tehát a törvény helytelenül
parancsolta (2Móz 21) [2], hogy a szolgák a hetedik évben szabadon távozhassanak.
2. Ezenkívül, ahogy egy állat, például egy szamár vagy ökör a gazdája tulajdona,
ugyanúgy a szolga is. Ámde az állatokról azt parancsolja az 5Móz 22 [1-3], hogy vissza
kell adni a gazdájuknak, ha eltévednek és megtalálják őket. Tehát helytelenül paran-
csolja az 5Móz 23 [ 15]: „Ne add vissza a szolgát gazdájának, ha hozzád menekül."
3. Ezenkívül, az isteni törvénynek nagyobb mértékben kell irgalmasságra indítania,
mint az emberi törvénynek. Ámde az emberi törvények alapján súlyos büntetést kapnak
azok, akik túl kegyetlenül gyötrik a szolgájukat vagy a szolgáló lányaikat. Á m d e legke-
gyetlenebbnek az a gyötrés tűnik, aminek halál a következménye. Helytelenül rendelke-
zik tehát a 2Móz 21 [20 sk.[: „Aki szolgáját vagy szolganőjét megveri,... de ha a szolga
még egy vagy két napig életben marad, akkor a gazdát n e m kell megbüntetni, mert az ő
tulajdona volt."
4. Ezenkívül, m á s hatalma van az úrnak a szolgája felett, mint az apának a gyermeke
felett, ahogy a F i l o z ó f u s mondja (Polit. I.) [3, 12. fej.]7™; (Polit. III.) [6. fej.] 771 . Ámde az
úrnak a szolgája feletti hatalmához tartozik, hogy eladhatja a szolgáját vagy a szolganő-
jét. Helytelenül engedte meg tehát a törvény, hogy eladhatja valaki a lányát szolgáló-
lánynak. 772
768 197, a, 27-29.

769 1254, a, 12-13.
770 1253, b, 8 - 1 0 ; 1259, a, 3 7 - 3 9 .
771 1278, b, 3 2 - 3 9 .
772 2Móz21,7.
C V . K É R D É S : A Z Í T É L K E Z É S I PARANCSOK É R T E L M É R Ő L 171
5. Ezenkívül, az apának van hatalma a g y e r m e k e fölött. Ámde annak van joga m e g -

büntetni a kihágásokat, akinek hatalma van a b ű n ö s fölött. Helytelenül parancsolja tehát
az (5Móz 21) [ 18 skk.], hogy az apa vigye a gyermekét a város öregeihez büntetésre.
6. Ezenkívül, az Ur megtiltotta (5Móz 7) [3 skk.] az idegenekkel a házasságkötést, és
megparancsolta, hogy ha ilyeneket kötöttek, v á l j a n a k el. (Ezd 10). Tehát helytelenül en-
gedélyezi az ( 5 M ó z 21) [10 skk.] az idegen fogoly nők feleségül vételét.
7. Ezenkívül, az Úr bizonyos fokú vérrokonság és sógorság esetén megtiltotta a há-
zasságkötést (3Móz 18). Tehát helytelenül parancsolja az 5Móz 25 [5], hogy ha valaki
gyermekek nélkül halt meg, a feleségét a testvére vegye el feleségül.
8. Ezenkívül, a férj és a feleség között van a legszorosabb családi kapcsolat, tehát kö-
zöttük kell legerősebbnek lennie a hűségnek. Á m d e ez nem lehetséges, ha a házasság
felbontható. Tehát az Úr helytelenül engedte m e g (5Móz 24) [1-4], hogy valaki írásos
válólevéllel elbocsájthatja a feleségét, és többé n e m szerezheti vissza.
9. Ezenkívül, ahogy a feleség megszegheti a házastársi hűséget a férjével szemben,
ugyanúgy a szolga is az urával és a gyermek az apjával szemben. Á m d e a törvény n e m
rendelt semmilyen áldozatot a szolgának az ura, és a gyermeknek az apja iránti jogtalan-
ságának kivizsgálására. Vagyis feleslegesnek tűnik a féltékenységi áldozat rendelése a
feleség házasságtörésének kivizsgálására. ( 4 M ó z 5) [12 skk.]. így tehát helytelennek
tűnnek a törvény által adott ítélkezési parancsok a családhoz tartozó személyekre vonat-
kozóan.
Ezzel szemben áll, amit a Zsolt 19 [10] mond: ,,Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a családhoz tartozó személyek egymással való
közössége az élet szükségleteire irányuló mindennapi cselekedeteken alapul, ahogy a
Filozófus m o n d j a (Polit. I.) [2. fej.] 771 . Ámde az ember élete kétféleképpen őrizhető
meg. Egyik módon egyedileg, ahogy az ember mint ugyanaz az e g y e d életben marad, és
az élet ilyen megőrzését segítik a külső javak, amikből megszerzi élelmét, ruházatát és
az élet egyéb szükségleteit. Ebben a tevékenységben szolgák segítségére szorul. Másik
módon fajilag őrződik meg az emberélete a n e m z é s által, amely tevékenységben a férfi-
nak asszonyra van szüksége, hogy belőle nemzze a gyermekét. így tehát a családi kö-
zösségben három viszony van: az. úrnak a szolgájához, a férjnek a feleségéhez és az
apának a gyermekéhez való viszonya. - Mindezzel kapcsolatban a régi törvény megfele-
lő parancsokat adott.
A szolgákkal kapcsolatban ugyanis meghagyta, hogy tisztességesen bánjanak velük,
ne legyenek munkával túlterhelve. Ezért az 5 M ó z 5 [ 14] megparancsolta, hogy „ s z o m -
baton nyugodjon, pihenjen a szolgád és a szolgálólányod, éppen úgy, mint te". A bünte-
tések kiszabásával kapcsolatban büntetni rendelte azokat, akik a szolgáikat megcsonkít-
ják: meghagyta, hogy engedjék őket szabadon ( 2 M ó z 21) [26 sk.]. Hasonlót rendelt el a
szolgálólánnyal kapcsolatban, akit valaki feleségül vett [uo„ 7 skk.]. - A zsidó népből
való szolgákról előírta, hogy a hetedik évben szabadon távozhassanak mindennel, amit
magukkal hoztak, beleértve a ruháikat is ( 2 M ó z 2 1 ) [2 skk.]. Ezenkívül az 5Móz 15 [13
sk.] azt is előírta, hogy útravalót adjanak nekik.
A feleségekkel kapcsolatban a házasságkötést illetően úgy rendelkezik a törvény,
hogy a férfiak saját törzsükből való nőt vegyenek feleségül (4Móz 36), nehogy a törzsek
sorsolással megszabott birtokai összekeveredjenek. Ha egy férfi gyermek nélkül halt
meg, a testvére vegye el az özvegyét (5Móz 25) [5 sk.]. hogy akinek nem lehetett u t ó d a
testi eredet szerint, legalább bizonyos értelemben fogadott fia legyen, és így a meghalt
emléke teljesen ne szűnjön meg. Bizonyos nőkkel való házasságkötés tilos volt: n e m
volt szabad elvenni idegeneket a megrontás veszélye miatt, és közeli hozzátartozókat.
7 7 3 1252, b, 13-15.
a nekik járó természetes tiszteletre való tekintettel. - A törvény azt is előírta, hogy mi-
ként kell bánni a már feleségül vett asszonyokkal. Hogy a férjek egykönnyen ne keltsék
rossz hírüket, a törvény megparancsolta, hogy m e g kell büntetni a feleségét hamisan vá-
doló férjet ( 5 M ó z 22) [13 skk.]. A törvény arról is gondoskodott, hogy a férj felesége
iránti gyűlölete miatt a gyermeke kárt ne szenvedjen (5Móz 21) [15 skk.], és meghagy-
ta, hogy ha a férj gyűlöli a feleségét, ne gyötörje, hanem inkább a d j o n neki válólevelet
és bocsássa el (5Móz 24) [ 1], S hogy kezdettől f o g v a nagyobb szeretet jöjjön létre a há-
zastársak között, a törvény megparancsolta, h o g y a frissen nősült embert ne terheljék
közfeladatokkal, hogy szabadon örvendezhessen a feleségével együtt [uo., 5.].
A gyermekekkel kapcsolatban a törvény meghagyta, hogy az apák oktassák g y e r m e -
keiket a hitre. Ezért mondja a 2Móz 12 [26 sk.]: „Ha gyermekeitek megkérdezik tőle-
tek: miféle szertartás ez? így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Ú r n a k . " Azt is előírta a
törvény, hogy az apák tanítsák erkölcsre a gyermekeiket (5Móz 21) [20]. Az apáknak
ezt kell mondaniuk (szükség esetén) a város véneinek: „A mi fiúnk nem hallgat a sza-
vunkra, iszik és tékozol."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy mivel Izrael fiait az Úr megsza-
badította a szolgaságtól, és ezáltal Isten szolgái lettek, nem akarta az Úr, hogy ö r ö k k é
szolgák legyenek. Ezért m o n d j a a 3Móz 25 [39 skk.]: „Ha szegénysége miatt eladta m a -
gát neked a testvéred, ne nyomd el őt mint szolgát, hanem legyen olyan, mint béres v a g y
vendég. A szolgák ugyanis az enyémek, és én kihoztalak téged E g y i p t o m földjéről, n e m
szabad hát őt rabszolga módjára eladni." Mivel nem voltak abszolút értelemben szol-
gák, hanem csak bizonyos szempontból, bizonyos idő elteltével szabadon lettek bo-
csájtva.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az a parancs arról a szolgáról ér-
tendő, akit az ura azért keres, hogy megölje, vagy hogy valami bűn elkövetésében segít-
sen neki.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy úgy tűnik: a szolgáknak okozott
testi sértésekkel kapcsolatban a törvény azt vizsgálta, hogy biztos volt-e, vagy bizonyta-
lan. Ha ugyanis a testi sértés biztos volt, a törvény büntetést írt elő: a szolga megcsonkí-
tásáért a szolga elvesztését, akit szabadon kellett engedni; a haláláért pedig emberölé-
sért járó büntetést, amikor az ura általi ütlegelése közben meghalt. - Ha viszont a testi
sértés nem volt biztos, hanem csak valamilyen látszat szólt mellette, a törvény s e m m i -
lyen büntetést nem írt elő, ha saját szolgáról volt szó (például, ha a megvert szolga n e m
azonnal halt meg, hanem néhány nap múlva). Bizonytalan volt ugyanis, hogy a veréstől
halt-e meg. Ha ugyanis szabad embert bántalmazott volna, de úgy, hogy az nem azonnal
hal meg, hanem még bottal egy ideig járni tud, n e m vádolták volna emberöléssel a b á n -
talmazót, még akkor sem, ha az illető később meghalt. De köteles volt megfizetni azt az
összeget, amit a bántalmazott orvosokra költött. Á m ez a saját szolgára nem volt érvé-
nyes, mivel a szolga mindene, és maga a szolga is az ura tulajdona volt. Ezért nem volt
pénzbüntetés alkalmazva, „mivel a pénz az övé".
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy egy zsidónak nem lehetett e g y
másik zsidó abszolút értelemben szolgája, amint mondottuk, 774 hanem csak bizonyos
szempontból; olyan volt, mint béres, és csak bizonyos ideig. Ily módon engedte m e g a
törvény, hogy a szegénység kényszere miatt eladja valaki a fiát vagy a lányát. Ezt m a g á -
nak a törvénynek a szavai is mutatják: „Ha valaki eladja szolgálólánynak a lányát, az
nem úgy m e g y el, ahogy a szolgálólányok elmenni szoktak." Ily m ó d o n valaki n e m c s a k
a gyermekét, hanem önmagát is eladhatta: i n k á b b béresként, mint szolgaként. A 3 M ó z
774 Az e l s ő ellenvetésre adott v á l a s z b a n .

C V . KÉRDÉS: A z ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K É R T E L M É R Ő L 173
25 [39 sk.) szerint: „ H a szegénysége miatt eladta magát neked a testvéred, ne nyomd el
őt, mint szolgát, hanem legyen olyan, mint béres vagy vendég."
Az. ötöclik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az apának csak figyelmeztetésre
van hatalma a gyermekével szemben, de nincs kényszerítő hatalma, amelynek segítsé-
gével a lázadó és m a k a c s gyermekek a bűntől visszatarthatok lennének, ahogy a Filozó-
fus m o n d j a (Ethic. X.) [ 10. fej.]775. Ezért parancsolta a törvény, hogy ebben az esetben a
makacs gyermeket a város vezetői büntessék meg.
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az Ú r az idegen nőkkel való házas-
ságkötést a megrontás veszélye miatt tiltotta, a bálványimádásra való csábítás megaka-
dályozására. 77 " Különösen azokkal a népekkel kapcsolatban tiltotta, akik a közelben lak-
tak, akikről valószínűbb volt, hogy a maguk rítusát megtartanák. IIa azonban a nő
hajlandó volt a bálványimádást feladni és a törvény kultuszára áttérni, szabad volt há-
zasságot kötni vele, például Rút esetében, aki Booz felesége lett. Ezért Rút m a g a mond-
ta anyósának: „A te néped az én népem." (Rút 1) [ 16] Tehát egy fogoly nőt csakis akkor
lehetett feleségül venni, ha előbb levágták a haját, minden körmét, levette a ruháját,
amelyben elfogták, és megsiratta apját és anyját, ami azt jelezte, hogy örökre szakított a
bálványimádással.
A hetedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy - ahogy Khrysostomos mondja (su-
per Matth.) [Homil. 48.] 777 - „mivel a halál mérhetetlen rossz volt a zsidók számára,
akik mindent a jelenlegi életért tettek, előírta a törvény, hogy a halott s z á m á r a gyermek
szülessék a testvérétől, ami a halál bizonyos enyhítése volt. De nem másnak kellett el-
venni a meghalt feleségét, mint a testvérnek vagy a legközelebbi rokonnak, mivel kü-
lönben nem hitték volna el" (arról, aki ebből a kapcsolatból majd születik), „hogy annak
a gyermeke, aki meghalt; és az idegennek nem kötelessége utódot nemzeni a halottnak,
mint ahogy kötelessége volt ez a rokonsága folytán is a testvérnek." Ebből kitűnik, hogy
a testvér, amikor elvette a meghalt özvegyét, a testvére személyében cselekedett.
A nyolcadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény nem azért engedte meg
a feleség elbocsájtását, mintha az abszolút értelemben igazságos lenne,77" hanem a zsi-
dók keményszívűsége miatt, ahogy az Úr mondja (Mt 19) [8]. De erről akkor kell bő-
vebben szólni, amikor a házasságról tárgyalunk. 77 ''
A kilencedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az asszonyok a házastársi hűsé-
get házasságtöréssel könnyen megszegik az élvezet kedvéért és titokban, mivel „a há-
zasságtörő szeme a homályt kedveli" (Jób 24) [15]. D e nincs hasonló o k a a gyermek
hűtlenségének apjával szemben vagy a szolga hűtlenségének urával szemben, mert az
ilyen hűtlenség nem élvezetvágybői, hanem rosszindulatból keletkezik, és nem rejthető
el úgy, mint a házasságtörő asszony hűtlensége.
775 1180, a, 18-22.

776 V ö . Suppl., q 59, a 1, ad I.
777 PG 58, 489-490.
778 V ö . q 108, a 3, ad 2.
779 Lásd: Suppl. q 67.
CVI. KÉRDÉS
AZ EVANGÉLIUMI TÖRVÉNYRŐL, AMELYET ÚJ
TÖRVÉNYNEK NEVEZNEK, ÖNMAGÁBAN -
négy szakaszban
Ezt követően az evangéliumi törvényről kell tárgyalnunk, amelyet új törvénynek nevez-

nek. Először önmagában, másodszor a régi törvénnyel összehasonlítva, harmadszor
azokról, amik az új törvényben foglaltatnak.
A z első kérdéskörrel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel:
Először: Milyen az új törvény, v a j o n írott-e vagy belénk adott?

Másodszor: Az erejéről; vajon megigazultságot okoz-e?
Harmadszor: A kezdetéről; vajon a világ kezdetétől fogva adni kellett-e?
Negyedszer: A végéről; vajon a világ végéig érvényben lesz-e, vagy más törvénynek
kell-e a helyébe lépnie?
1. S Z A K A S Z . - VAJON A Z ÚJ TÖRVÉNY Í R O T T T Ö R V É N Y - E ?
A z első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, ho»y az új törvény írott törvény.
1. Az új törvény ugyanis maga az Evangélium. Á m d e az Evangélium le van írva:
„Ezeket pedig leírták, hogy higgyetek." (Jn 20) [31] Tehát az új törvény írott törvény. 7 ""
2. Ezenkívül, a belénk adott törvény természettörvény: „Amikor a pogány a termé-
szet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel iga-
zolja. hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva." Ha tehát az Evangélium tör-
v é n y e belénk adott törvény lenne, nem különbözne a természettörvénytől.'*'
3. Ezenkívül, az Evangélium törvénye azok sajátja, akik az Újszövetség állapotában
vannak. Ámde a belénk adott törvény k ö z ö s az Ó- és az Újszövetség állapotában élők-
ben. A Bölcs 7 [27] ugyanis azt mondja, hogy az isteni bölcsesség „nemzedékről nem-
zedékre betér a lelkekbe, így teremti m e g Isten barátait és a prófétákat". Tehát az új tör-
vény nem belénk adott törvény.
Ezzel szemben áll, hogy az új törvény az Újszövetség törvénye. Ámde az Újszövet-
ség törvénye a szívbe lett adva. Az Apostol ugyanis a Jer 31 [13]-at („íme, napok jön-
nek, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával") idézi a
Zsid 8 [10]-ben, és kifejtve, hogy mi ez a szövetség, ezt mondja: „Ez lesz a szövetség,
amelyet ama napok után Izrael népével kötök majd - m o n d j a az Ú r - e l m é j ü k b e vésem
és szívükbe írom törvényemet." Tehát az új törvény belénk adott törvény.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy „minden egyes dolog annak tűnik, a m i benne a
leghatalmasabb", ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. IX.) [8. fej.]7*2. Ámde az Újszövet-
ség törvényében a leghatalmasabb, ami az egész erejét adja, a Szentlélek kegyelme,
amelyet megkapnak a Krisztusban hívők. Ezt kinyilvánítja az Apostol ( R ó m 3) [27]:
7 8 0 így következtetnek a protestánsok, akik ú g y látják, hogy K r i s z t u s tanítását csak az e v a n g é l i u m o k

tartalmazzák. Ezért szembeállítják J é z u s Krisztus kereszténységét az Egyház k e r e s z t é n y s é g é v e l .
7 8 1 Vö. q 91, a 2; q 94. A természettörvényről a pogányok is g y ö n y ö r ű e n szóllak, pl. S o p h o k l e s az An-
tigonéban és C i c e r o a Miloért mondott i m á b a n .
7 8 2 1169, a, 2-4.
C V 1 . KÉRDÉS: A z EVANGÉLIUMI T Ö R V É N Y R Ő L 175
„Hol marad a dicsekvésed? Szertefoszlott. Vajon a tettek törvénye alapján? Nem, ha-
nem a hit törvénye szerint." O maga ugyanis a hit kegyelmét „törvénynek" nevezi. A
Róm 8 [2]-ben pedig még kifejezettebben mondja: „Az élet Lelkének törvénye Krisztus
Jézusban megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől". Ezért m o n d j a Augustinus
is (De Spiritu et littera) [24. fej.]7*1: „Ahogy a tettek törvénye kőtáblákra volt írva,
ugyanúgy a hit törvénye a hívők szívébe." Ugyanebben a könyvben máshol [21. fej.]7*J
ezt írja: „Istennek a szívekbe írt törvényei mi mások lennének, mint magának a Szentlé-
leknek jelenléte?"
Vannak azonban az új törvényben bizonyos dolgok, amik egyrészt ráhangolnak a
Szentlélek kegyelmére, másrészt ennek a kegyelemnek felhasználására vonatkoznak, és
ezekről szóban és írásban oktatni kell a Krisztusban hívőket,7*'' azzal kapcsolatban, hogy
mit kell hinniük és mit kell cselekedniük. Azt kell tehát mondanunk, hogy az új törvény
elsődlegesen belénk adott, másodlagosan írott törvény.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a leírt Evangélium kizárólag azt
tartalmazza, ami a Szentlélek kegyelmére vonatkozik, vagy ráhangoló módon, vagy
mint útmutató a Szentlélek kegyelmének felhasználására. A hit segítségével történő
megértésre ráhangoló az Evangéliumban mindaz, ami Krisztus istenségét vagy ember-
ségét elénk tárja. Érzelmileg pedig az a ráhangoló az Evangéliumban, ami a világ meg-
vetésére vonatkozik, ami által az ember alkalmassá válik a Szentlélek kegyelme befoga-
dására. Ugyanis „a világ nem tudja befogadni a Szentlelket" (Jn 14) [ 17] („világon" az e
világ szeretőit értve). A Szentlélek kegyelmének felhasználása pedig az erényes cse-
lekedetek által történik, 7 '"' amikre az Újszövetség sokféle módon buzdítja az embereket.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy kétféle módon van valami az e m -
berbe adva. Egyik módon úgy, mint az emberi természethez tartozó, és a természettör-
vény így van belénk adva. Másik módon, mint a természetéhez kegyelmi ajándék révén
hozzáadódó valami. Az új törvény ily módon van nekünk adva: nemcsak megmondja,
hogy mit kell tenni, hanem segít is annak megtevésére.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a Szentlélek kegyelmét bárki ki-
zárólag a Krisztusban való kifejezett vagy burkolt hit által birtokolhatta. 7 * 7 Ámde a
Krisztusban való hit által az e m b e r az Újszövetséghez tartozik. Tehát mindenki, akibe
bele lett adva a kegyelem törvénye, ezáltal az Újszövetséghez tartozott.
2. S Z A K A S Z . - VAJON A Z ÚJ TÖRVÉNY M E G I G A Z U L T T Á TESZ-E?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az új törvény nem tesz meg-
igazulná.
1. Csakis az igazul meg ugyanis, aki Isten törvényének engedelmeskedik, a Zsid 5
[9] szerint: Krisztus „műve befejeztével örök üdvösséget szerzett azoknak, akik enge-
delmeskednek neki". Ámde az Evangélium nem mindig eredményezi azt, hogy az em-
berek engedelmeskedjenek neki; azt mondja ugyanis a Róm 10 [16]: „Nem mindenki
engedelmeskedik az Evangéliumnak." Tehát az új törvény nem tesz megigazulná.
2. Ezenkívül, az Apostol a R ó m - b a n bizonyítja, hogy a régi törvény nem tett megiga-
zulná, mivel az eljöttével a törvényszegés növekedett; a Róm 4 [ 15] szerint ugyanis
783 P L 44, 225.

784 P L 44, 222.
785 A S z e n t h a g y o m á n n y a l és a S z e n t í r á s s a l , vagyis a kinyilatkoztatás f o r r á s a i v a l .
786 Vö. q 108, a 2.
787 D S 103.
„haragot eredményez: ahol ugyanis nincs törvény, törvényszegés sincs". Ámde az új

törvény sokkal inkább növelte a törvényszegést: nagyobb büntetést érdemel ugyanis,
aki az új törvény eljötte után is vétkezik; a Zsid 10 [28 sk.] u g y a n i s ezt mondja: „Aki
Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg
kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal ti-
porja Isten Fiát...". Tehát az új törvény nem tesz megigazulná, a h o g y a régi sem.
3. Ezenkívül, a megigazulttá tevés Isten sajátos okozata; a R ó m 8 [33] szerint: „Isten
az, aki megigazulttá tesz." Á m d e a régi törvény éppen úgy Istentől volt, mint az új. Te-
hát az új törvény sem tesz j o b b a n megigazulttá, mint a régi.
Ezzel szemben áll. amit az Apostol mond ( R ó m 1) [16]: „ N e m szégyellem az Evan-
géliumot: ugyanis Isten ereje ez minden hívő üdvösségére." Á m d e csakis a megigazul-
tak üdvözülhetnek. Tehát az Evangélium törvénye megigazulttá tesz.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az Evangélium törvényéhez kettő tartozik, amint
mondottuk.™ Az egyik elsődlegesen: maga a bensőleg aclott Szentlélek kegyelme. Ezt
illetően az áj törvény megigazulttá tesz. Ezért mondja Augustinus (De Spiritu et littera)
[ 17. fej.]7*9: az Ószövetségben „a törvény külsőleg lett adva, hogy a bűnösöket elrettent-
se", az Újszövetségben „a törvény bensőleg lett adva, hogy megigazulttá tegye őket". -
A másik az Evangélium törvényéhez másodlagosan tartozik: ezt alkotják a hit doku-
mentumai, valamint az. emberi érzelmet és az. emberi cselekedeteket irányító parancso-
latok, és ezt illetően az. új törvény nem ad megigazulást. Ezért m o n d j a az Apostol (2Kor
3) [6]: „A betű öl, a lélek pedig éltet." Augustinus pedig kifejti (De Spiritu et littera) [ 14,
17.fej.]79", hogy betűn értendő bármely írás, amely az embereken kívül létezik, tehát az
Evangélium erkölcsi parancsolatait tartalmazó irata is. Ezért az Evangélium betűje is öl-
ne, ha nem lennejelen a bensőleg gyógyító hit kegyelme.' 91
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy ez az ellenvetés nem úgy indul ki
az új törvényből, hogy azt nézné, ami elsődleges benne, hanem aszerint, ami benne má-
sodlagos: az ember számára külsőleg, szóban vagy írásban ismertetett dokumentumok
és parancsok.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy noha az Újszövetség kegyelme se-
gíti az embert, hogy ne vétkezzék, de annyira nem erősíti meg a jóban, hogy ne legyen
képes vétkezni: ez ugyanis a mennyei dicsőség állapotának sajátossága. 792 Aki tehát az
Újszövetség kegyelméből való részesülés után vétkezik, n a g y o b b büntetést érdemel,
mert nagyobb jótéteményekért hálátlan a neki adott segítséggel nem élő ember. Ám
ezért nem lehet azt mondani, hogy az új törvény „haragot eredményez", mivel a maga
részéről elégséges kegyelmet ad a bűn elkerülésére.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi és az új törvényt egy és
ugyanazon Isten adta, de másképpen. A régi törvényt ugyanis a kőtáblára írva adta. az új
törvényt viszont „a szív lapjaira" írta (2Kor 3) [3], Ezért mondja Augustinus (De Spiritu
et littera) 79 ': „Ezt az emberen kívüli írást az Apostol a halál és ítélet szolgálatának neve-
zi. Az Újszövetség törvényét pedig a lélek és megigazulás szolgálatának mondja, mivel
a Szentlélek ajándéka által igazságosan cselekszünk és megszabadulunk a törvénysze-
gés büntetésétől."
788 A 1.
789 PL 4 4 , 2 1 8 .
790 P L 4 4 , 215, 219.
791 Q 111, a 3.
792 Vö. I , q 9 4 , a 1.
793 18. fej.: P L 44, 219.
CVI. KÉRDÉS: A z EVANGÉLIUMI T Ö R V É N Y R Ő L 177
3. S Z A K A S Z . - V A J O N AZ ÚJ T Ö R V É N Y T A V I L Á G K E Z D E T É T Ő L FOGVA
A D N I KELLETT-E?
A harmadik problémát így közelítjük meg. Úgy látszik, hogy az új törvényt a világ kez-
detétől fogva adni kellett.
1. „Istennél ugyanis nincs személyválogatás" (Róm 2) [11], Ámde „az emberek vét-
keztek és Isten kegyelmére szorultak" (Róm 3) [23], Tehát az Evangélium törvényét
a világ kezdetétől fogva adni kellett, h o g y az emberek bűneiktől megszabaduljanak.
2. Ezenkívül, ahogy a különböző helyeken különböző emberek vannak, éppen úgy
a különböző korokban is. Ámde Isten, aki „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön"
( l T i m 2) [4], megparancsolta, hogy minden helyen hirdessék az Evangéliumot (Mt 28)
[19]. Tehát minden korban is jelen kellett lennie az Evangélium törvényének, úgy hogy
a világ kezdetétől fogva adni kellett.
3. Ezenkívül, szükségesebb az e m b e r számára a lélek üdvössége, ami örök, mint a
testi jólét, ami időleges. Á m d e Isten a világ kezdetétől fogva megadta az e m b e r számára
azt, ami szükséges a testi jólétéhez: hatalmat adott neki minden fölött, amit érte terem-
tett ( l M ó z 1) [26, 28sk.]. Tehát az új törvényt is, ami a leginkább szükséges az ember
lelki üdvösségéhez, a világ kezdetétől f o g v a adni kellett.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol m o n d (lKor 15) [46]: „Nem a szellemi az első,
hanem az érzéki." Á m d e az új törvény a legnagyobb mértékben szellemi. Tehát az új
törvényt nem kellett adni a világ kezdetétől.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy három érv jelölhető meg, hogy az új törvényt
miért nem kellett adni a világ kezdetétől. A z első érv az, hogy az új törvény elsődlegesen
a Szentlélek kegyelme, amint mondottuk, 794 amelyet addig nein lehetett bőségesen kö-
zölni, amíg az emberi nemtől nincs eltávolítva a bűn akadálya a krisztusi megváltás be-
teljesedésével. Ezért m o n d j a Jn 7 [39]: „ M é g nem adatott meg a Lélek, mivel Jézus még
nem dicsőült meg." Ezt az érvet hozza fel kifejezetten az Apostol (Róm 8) [3 skk.], aki
- miután beszélt „az élet Lelkének törvényéről" - hozzáfűzi: „Isten elküldte tulajdon
Fiát a bűnös testhez hasonló alakban, h o g y elítélje a testben lévő bűnt, h o g y a törvény
megigazulása beteljesedjék rajtunk."
A második érv az új törvény tökéletességéből következik. Ugyanis semmi sem jut el
a tökéletességre nyomban kezdettől fogva, hanem időrendi egymásutániság szerint foko-
zatosan érkezik oda, ahogy először lesz valaki gyermek, és később lesz férfi. Erre az érvre
hivatkozik az Apostol (Gal 3) [24 sk.]: „A törvény nevelőnk volt Krisztusra, h o g y a hitből
igazuljunk meg. De ahová már eljött a hit, ott már nem vagyunk alávetve a nevelőnek."
Harmadik érv abból vehető, hogy az új törvény a kegyelem törvénye, ezért szükséges
volt, hogy az ember először magára legyen hagyva a régi törvény állapotában, hogy
bűnbe esve ismerje meg saját gyengeségét, és ismerje fel, hogy rászorul a kegyelemre.
E u e az érvre hivatkozik az Apostol ( R ó m 5) [20]: „Közben adatott a törvény, és vele
szaporodott a bűn."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az emberi nem az ő s s z ü l ő bűne
miatt meg lett fosztva a kegyelem segítségétől. Ezért „mindaz, aki nem kap, igazságo-
san nem kap, és mindaz aki kap. Isten kegyelméből kap", ahogy Augustinus mondja
(De perfect, iustit.)795. Ezért nem személyválogatás Isten részéről, hogy nem adta meg a
világ kezdetétől fogva mindenki számára a kegyelem törvényét, amelyet kellő rendben
kellett adni, amint mondottuk. 796
794 A 1.
795 Epist. 2 0 7 , ad Vitalem, 5. fej.: PL 3 3 , 9 8 4 ; D e peccat. merit, et r e m i s s . II, 19. fej.: P L 4 4 , 170.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a helyek különbözősége nem vál-
toztatja meg az emberi nem állapotát, de az időszakok különbözősége igen. Ezért az új
törvényt mindenütt hirdetni kell, de n e m minden időben, noha minden időben voltak,
akik az Újszövetséghez tartoztak, amint fentebb™7 mondottuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a testi jólét kellékei az ember ter-
mészetét szolgálják, amit nem szüntetett meg a bűn. De a lelki üdvösséghez tartozók
a kegyelemmel állnak vonatkozásban, amit az ember a bűn által elvesztett. Ezért hamis
a párhuzam.
4. SZAKASZ. - V A J O N AZ ÚJ T Ö R V É N Y A V I L Á G VÉGÉIG É R V É N Y B E N
LESZ-E?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, h o g y az új törvény n e m lesz a vi-
lág végéig érvényes.
1. Az Apostol ugyanis ezt mondja (1 Kor 13) [10]: „ A m i k o r elérkezik a tökéletes, ami
töredékes, az véget é r . " Ámde az új törvény töredékes. A z Apostol ugyanis [uo. 9. v.]
ezt mondja: „Most megismerésünk töredékes, és töredékes a prófétálásunk is." Tehát az
új törvénynek meg kell szűnnie, ha másik, tökéletesebb állapot lép a helyébe.
2. Ezenkívül, az Ú r megígérte a tanítványoknak a Vigasztaló Szentlélek eljövetele-
kor „minden igazság" megismerését. Á m d e az Újszövetség állapotában az Egyház még
nem ismer minden igazságot. Tehát számítani kell egy másik állapotra, amelyben a
Szentlélek minden igazságot kinyilvánít majd.
3. Ezenkívül, ahogy az Atya más, mint a Fiú, és a Fiú más, mint az Atya, ugyanúgy a
Szentlélek is különbözik az Atyától és a Fiútól. Ámde volt olyan állapot, amely megfe-
lelt az Atya személyének: a régi törvényé, amelyben az emberek főleg a nemzésre fordí-
tották figyelmüket. Ugyanígy létezik egy másik állapot, amely a Fiú személyének felel
meg: az új törvényé, amelyben a Fiúnak tulajdonított bölcsességre törekvő klerikusok a
legfontosabbak. Tehát lesz majd harmadik állapot is: a Szentlélek állapota, amelyben
a lelki emberek lesznek a legfontosabbak.™
4. Ezenkívül, az Ú r ezt mondja (Mt 24) [ 14J: „Az Isten Országának ezt az Evangéliu-
mát hirdetni fogják minden népnek, és akkor jön el a v é g . " Ámde Krisztus Evangéliu-
mát már most is hirdetik az egész földkerekségen, és m é g s e m jött el a végső beteljese-
dés. Tehát Krisztus Evangéliuma nem az Országé, hanem lesz egy másik Evangélium, a
Szentléleké, mint egy másik törvény.
Ezzel szemben áll, amit az Úr mond (Mt 24) [34]: „ M o n d o m nektek, n e m múlik el ez
a nemzedék, míg mindezek be nem következnek." Ezt Khrysostomos™ a Krisztusban
hívők összességére magyarázza. Tehát a Krisztusban hívők állapota fenn f o g maradni a
világ végezetéig.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a világ állapota kétféleképpen változhat. Egyik
módon a törvény különbözősége szerint. így az új törvény állapotát semmilyen más ál-
lapot nem fogja követni. Az új törvény állapota ugyanis a régi törvény állapotát úgy kö-
vette, mini tökéletesebb a tökéletlenebbet. Ámde a földi élet egyetlen állapota sem lehet
tökéletesebb, mint az új törvényé. S e m m i sem lehet ugyanis közelebb a végső célhoz,
mint ami közvetlenül a végső célra vezet. Ámde az új törvény éppen ezt teszi. Ezért
7 9 7 A I, ad 3.
7 9 8 Joachim firenzei a p á t ( t l 2 0 2 ) gondolata. Vö. J. C. Huck: „ J o a c h i m von Floris u n d d i e j o a c h i t i s c h e
Literatur", F r e i b u r g i. Br„ 1938, 236. o.
7 9 9 Homil. 77., P G 5 8 , 7 0 2 .
C V I . KÉRDÉS: A z EVANGÉLIUMI TÖRVÉNYRŐL 179
mondja az Apostol (Zsid 10) [19 skk.]: „Testvérek, Krisztus véréért megvan a remé-
nyünk, hogy beléphetünk a szentélybe. Ezt az új élethez vezető utat ... saját testén ke-
resztül nyitotta meg nekünk. Járuljunk hát h o z z á . . . " . Ezért a földi élet semmilyen álla-
pota nem lehet tökéletesebb, mint az új törvényé, mivel minden egyes dolog annyival
tökéletesebb, minél inkább megközelíti a végső célt.
Másik módon az emberek állapota annak alapján változhat, hogy az emberek külön-
bözőképpen viszonyulnak ugyanazon törvényhez: tökéletesebben, vagy kevésbé töké-
letesen. így a régi törvény állapota gyakran változott, mivel némelykor a törvényeket
tökéletesen megtartották, máskor pedig teljesen figyelmen kívül hagyták. így az új
törvény állapota is a különböző helyek, időszakok és személyek szerint változik, ameny-
nyiben a Szentlélek kegyelmét egyesek tökéletesebben vagy kevésbé tökéletesen birto-
kolják. De nem várható olyan jövőbeli állapot, amelyben a Szentlélek kegyelmét tökéle-
tesebben lehet birtokolni, mint eddig, főleg az Apostoloknál, akik „a Lélek zsengéit"
kapták meg, vagyis „időben előbb és másoknál bőségesebben", ahogy a Róm 8 [23]
Glosszája""" magyarázza.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az embereknek három állapota
van: az első a régi törvénynek, a második az új törvénynek az állapota; a harmadik álla-
pot pedig nem a földi életben, hanem a mennyei hazában fog a jelenlegi helyébe lépni,
ahogy Dionysius mondja (Eccl. Hier.)8"1. Ámde, ahogy az első állapot jelzésszerű és tö-
kéletlen az Evangélium állapotához képest, ugyanúgy a jelen állapot is jelzésszerű és
tökéletlen a mennyei haza állapotához viszonyítva, amelynek eljöttével ez az állapot vé-
get ér; az 1 Kor 13 [12] szerint: „Most tükör által homályban látunk, akkor pedig színről
színre."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Montanus és Priscilla 8 " 2 azt állítot-
ták, hogy az Úr ígérete a Szentlélek küldéséről nem az Apostolokban teljesült be, ha-
nem bennük, ahogy Augustinus idézi (Contra Faustum)8™. A manicheusok pedig úgy
vélték, hogy Maniban 81 " teljesedett be, akit a Boldogító Léleknek mondtak. Ezért s e m a
montanisták, sem a manicheusok nem fogadták el az ApCsel-t, amely nyíltan rámutat,
hogy Krisztus ígérete az Apostolokban beteljesedett: „Néhány nap múlva a Szentlélek-
kel fogtok megkeresztelkedni." (ApCsel 1) [5] - Ennek az ígéretnek a beteljesedése az
ApCsel 2-ben olvasható. Az üres fecsegéseket pedig kizárja a Jn 7 [39]: „A Lélek még
nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus." Ebből látható, hogy tüstént Krisztus
(feltámadásában és mennybemenetelében megvalósult) megdicsőülése után megtörtént
a Szentlélek közlése. Ez mindazok tévedését cáfolja, akik azt állítanák, hogy még várni
kell egy másik korszakra, a Szentlélek korszakára. 8 " 5
A Szentlélek pedig az Apostolokat megtanította az üdvösséghez szükséges minden
igazságra, ami a hitre és a cselekedetekre vonatkozik. De nem tanította meg őket min-
den eljövendő eseményre: ez ugyanis nem tartozott rájuk; az ApCsel 1 [7] szerint:
„Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és körülményeket. Ezeket az Atya
szabta meg a saját tetszése szerint."
8 0 0 Sorközi Glossza; L o m b a r d u s Glosszája: PL 191, 1444 D.

801 5. fej.: PG 3, 501.
802 M o n t a n u s (Kr. u. 172) Phrygia és M y s i a határán azt hirdette, hogy ő a Krisztus állal m e g í g é r t
Szentlélek eszköze, amely az Egyházat tökéletesebb á l l a p o t b a akarja elvezetni. A hozzá c s a t l a k o -
zó Priscilla is azt állította, hogy a Szentlélekkel van e l t e l v e .
803 19. fej.: P L 42, 368.
804 Mani (Kr. u. 2 1 6 - 2 7 5 ) Perzsiában élt. A m a n i c h e i z m u s átvette a gnosztikusok tanítását az e g y m á s -
sal harcban álló j ó és rossz istenről. E tan szerint a j ó isten teremtménye a s z e l l e m , a rossz istené az
anyag.
805 J o a c h i m firenzei apát gondolata.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvény nemcsak az Atyáé
volt, hanem a Fiúé is, mivel a régi törvény előképe volt Krisztusnak. Ezért m o n d j a
Krisztus (Jn 5) [46]: „Ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem is, ő ugyanis rólam írt."
Ugyanígy az új törvény nemcsak Krisztusé, hanem a Szentléleké is; a Róm 8 [2] szerint:
„A Lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged
a bűn és a halál törvényétől." Tehát nem lehet egy másik törvényre számítani, amely
majd a Szentléleké lesz.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel Krisztus azonnal, az E v a n -
gélium hirdetésének kezdetén megmondta: „elközelgett a Mennyek Országa" [Mt
4,17], igen ostoba dolog azt mondani, hogy Krisztus Evangéliuma nem az Országé. De
Krisztus Evangéliumának hirdetését kétféleképpen lehet érteni. Egyik módon Krisztus
ismeretének elterjesztésére, és így már az Apostolok idejében az egész földkerekségén
hirdették az Evangéliumot, ahogy Khrysostomos mondja [Homil. 75. in Matth.]'1"''. így
az „akkor jön el a vég" hozzátételt Jeruzsálem elpusztítására kell érteni, amiről a k k o r
Krisztus szó szerint beszélt. - Másik módon, az Evangélium egész földön való hirdetése
„annak teljes eredményére" érthető: úgy tudniillik, hogy minden népben megalakítják
az Egyházat. így még nincs hirdetve az Evangélium az egész földkerekségén, ahogy
Augustinus mondja (Epistola ad Hesych.) [Epist. 199., 12. fej.]*"7, de miután ez megtör-
ténik, eljön a világ vége.
CVII. KÉRDÉS
AZ ÚJ TÖRVÉNYNEK A RÉGIVEL VALÓ
ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRÓL - négy szakaszban
Ezt követően az új törvénynek a régivel való összehasonlításáról kell tárgyalnunk.

Először: Vajon az új törvény különbözik-e a régi törvénytől?

Másodszor: Vajon az új törvény beteljesíti-e a régit?
Harmadszor: Vajon a régi törvény tartalmazza-e az újat?
Negyedszer: Melyik a nehezebben megtartható, az új törvény-e, vagy a régi?
1. SZAKASZ. - V A J O N AZ ÚJ T Ö R V É N Y K Ü L Ö N B Ö Z I K - E A RÉGI
TÖRVÉNYTŐL?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az új törvény nem különbözik a
régi törvénytől.
1. Mindkét törvényt ugyanis az Istenben hívők kapják, mivel „hit nélkül lehetetlen
tetszeni Istennek" (Zsid 1 I) [6], Ámde ugyanaz a hite a régi és az új törvény alatt élők-
nek, ahogy a Mt 21 [9] Glosszája™ mondja. Tehát a törvény is ugyanaz.
806 PG 5 8 , 6 8 8 - 6 8 9 .
807 P L 33, 923.
808 V ö . L o m b a r d u s G l o s s z á j á v a l a 2 K o r 4,13-ra: P L 192, 33 D.
C V I I . K É R D É S : A Z ÚJ T Ö R V É N Y E K A RÉGIVEL V A L Ó Ö S S Z E H A S O N L Í T Á S Á R Ó L 18 1
2. Ezenkívül, Augustinus azt mondja (Contra adamatum Manich. Discip.) [17.

fej.]™, hogy „a törvény és az Evangélium közötti különbség röviden a félelem és a sze-
retet". Ámde e kettő alapján az új és a régi törvény nem különbözhet, mivel a régi
törvény is tartalmazott parancsolatokat a szeretetről (3Móz 19) [18]: „szeresd felebará-
todat", és ( 5 M ó z 6) [5]: „szeresd az Urat, a te Istenedet". - Ugyanígy n e m különbözhet-
nek egymástól az Augustinus által megjelölt m á s i k különbség alapján sem (Contra
Faustum) [IV, 2. fej.]*"1: „Az Ószövetségben ideig tartó dolgokat ígér meg Isten, az Ú j -
szövetségben pedig lelki és örök javakat." Ugyanis az Újszövetségben is megígér az U r
bizonyos ideig tartó dolgokat. M k 10 [30]-ban ugyanis ezt olvassuk: aki az Úrért és az
Evangéliumért elhagyja rokonait, az „százannyit k a p most ezen a világon...". Ugyan-
akkor az Ószövetségben élő emberek is reméllek Isten által ígért lelki és örök javakat.
A Zsid 11 [16] ugyanis ezt m o n d j a az ősatyákról: „Egy jobb haza után vágyódtak, a
mennyei után." Ú g y tűnik tehát, hogy az új törvény nem különbözik a régitől.
3. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy az Apostol úgy különbözteti meg a két törvényt, hogy
a régi törvényt a „tettek törvényének", az új törvényt pedig a „hit törvényének" nevezi
(Róm 3) [27]. Á m d e a régi törvény a hit törvénye is volt; a Zsid 11 [39] szerint: „mind-
nyájan bizonyságot kaptak a hitükről", ami az Ószövetség ősatyáira értendő. Hasonló-
képpen az új törvény a tettek törvénye is. Mt 5 [44]-ben ezt olvassuk: „Tegyetek jót
azokkal, akik gyűlölnek titeket." Lk 22 [19]-ben pedig: „Ezt cselekedjétek az én emlé-
kezetemre." Tehát az új törvény n e m különbözik a régi törvénytől.
szükségképpen megváltozott a törvény is." Ámde m á s az Újszövetség papsága, mint az
Ószövetségé, ahogy ugyanott*" az Apostol bizonyítja. Tehát más a törvény is.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden törvény az emberek érintkezését valami-
lyen célra irányítja, amint fentebb*12 mondottuk. Á m d e amik célra irányulnak, a cél mi-
volta alapján kétféleképpen különbözhetnek. Egyik módon, mivel különböző célokra
irányulnak, és ebben az esetben fajilag különböznek; különösen, ha a közvetlen célok
mások. Másik m ó d o n , a célhoz való közelség v a g y távolság szerint. Ahogy például
nyilvánvaló, h o g y a változások fajilag annyiban különböznek, amennyiben különböző
határpontokra irányulnak,* 13 amennyiben pedig a változás egyik része közelebb van a
határponthoz, mint a másik része, a változáson belül a tökéletes és tökéletlen közötti kü-
lönbségről van szó.
így tehát két törvény kétféleképpen különbözhet. Egyik módon, mint teljesen külön-
bözők, amennyiben különféle célokra irányulnak: ahogy az olyan állami törvény, amely
arra irányulna, h o g y a nép uralkodjon, fajilag különbözne attól, amely arra irányulna,
hogy az arisztokraták uralkodjanak. - Másik módon, két törvény annak alapján is kü-
lönbözhet, hogy az egyik közelebbről, a másik pedig távolabbról irányít a célra. Például
egy és ugyanazon országban más törvénynek mondjuk a felnőttekre vonatkozót, akik
azonnal képesek teljesíteni a közjót érintő dolgokat, mint ami a gyermekek oktatását
szabályozza, akiket még ki kell oktatni arra, hogy miként hajtsák végre később a felnőt-
tek tetteit.
Azt kell tehát mondanunk, hogy az első módon az új törvény nem különbözik a régi
törvénytől, mivel mindkettőnek azonos a célja: az emberek legyenek alávetve Istennek.
Ámde az Új- és Ószövetségnek azonos az Istene; a R ó m 3 [30] szerint: „Ugyanaz az Is-
809 P L 42, 159.

810 P L 42, 2 1 7 - 2 1 8 .
811 A z egész f e j e z e t e n keresztül.
812 Q 90, a 2; q 9 1 , a 4 .
813 V ö . q 18, a 2; q 7 2 , a 3, ad 2; q 1 13, a 6, ad 1; 11-11, q 61, a 1, ad 4; q 118, a 6, ad 2; III, q 35, a 1, ad 2.
182 S U M M A T H E O L O G I A E /SECUNDAS E C U N D A F .
ten teszi megigazulná a hitből a körülmetéltet éppúgy, mint hite által a körülmetélet-
lent." - Másik módon az új törvény különbözik a régi törvénytől, mivel a régi törvény
olyan, mint a gyermekek nevelője, ahogy az Apostol mondja (Gal 3) [24], az. új törvény
pedig a tökéletesség törvénye, mivel a szeretet törvénye, amiről az Apostol azt m o n d j a ,
hogy „a tökéletesség köteléke" (Kol 3) [ 14].
Az. első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az Ó - és Újszövetség hitének
egysége a cél egységét tanúsítja; fentebb*' J ugyanis mondottuk, hogy a teológiai eré-
nyeknek - amelyek egyike a hit - a tárgya a végső cél. Ám a hitnek más állapota volt a
régi, mint az új törvényben: amit ugyanis azok jövőben bekövetkezőknek hittek, azt mi
megtörténtnek hisszük.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az új és a régi törvény között meg-
jelölt összes különbségeket a tökéletes és tökéletlen közötti különbség alapján kapjuk.
Bármely törvény parancsolatainak ugyanis az erényes cselekedetek a tárgyai.*15 Á m d e
az erényes cselekedetekre másként irányulnak a tökéletlenek, akik még nem rendelkez-
nek az erény készségével, mint azok, akiket az erény készsége tökéletesít. Akik ugyanis
ínég nem rendelkeznek az erény készségével, az erényes cselekvésre valamely külső
okból (például a fenyegető büntetés miatt, vagy valamilyen külső jutalmazás ígéretének
hatására: megbecsülés, gazdagság vagy más hasonlók reményében) irányulnak. A töké-
letleneknek, vagyis a lelki kegyelmet még el nem nyerteknek adott régi törvényt ezért
nevezték a „félelem törvényének", amennyiben az a parancsolatok megtartására bizo-
nyos büntetések kilátásba helyezésével ösztönzött, és bizonyos ideig tartó j a v a k r a vo-
natkozó ígéreteket tartalmazott. - Az erényesek pedig az erényes cselekedetekre az
erény szeretete miatt hajlanak, nem valami büntetés vagy külső jutalom miatt. Ezért az
új törvényt, amelynek elsődleges mivolta a szívbe adott lelki kegyelemben áll,*"' a „sze-
retet törvényének" hívjuk. Ez a törvény lelki és örök javakra vonatkozó ígéreteket tar-
talmaz, amik az erényeknek, főleg a szeretetnek tárgyai. Ezért az erényes emberek
ezekre természetüknél fogva irányulnak, nem mint külső dolgokra, hanem mint saját ja-
vaikra. - Ezért mondják azt is, hogy a régi törvény „a kezet fékezi meg, nem a lelket"*' 7 ,
mivel aki valamely bűntől a büntetéstől való félelem miatt tartózkodik, annak akarata
nem távolodik el abszolút értelemben a bűntől, mint ahogy eltávolodik azé, aki a meg-
igazulás szeretete miatt tartja magát távol tőle. Ezért mondjuk, hogy az új törvény, a
szeretet törvénye „a lelket fékezi meg".*'*
Voltak mégis egyesek az Ószövetség állapotában, akik rendelkeztek a szeretettel és a
Szentlélek kegyelmével. Ezek elsődlegesen a lelki és örök javakra vonatkozó ígéretek
beteljesülését várták, és ennek alapján az új törvényhez tartoztak. - Ugyanígy az Újszö-
vetségben is vannak egyes testi beállítottságú emberek, akik még nem jutottak el az új
törvény tökéletességére; őket az Újszövetségben is az erényes tettekre a büntetéstől va-
ló félelemmel és bizonyos időleges javakra vonatkozó ígéretekkel kell elvezetni.
A régi törvény pedig, jóllehet a szeretet parancsait megfogalmazta, nem közölte a
Szentlelket, amely által „szétárad a szívünkben a szeretet", ahogy a Róm 5 [3] mondja.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, amint fentebb*1'1 mondottuk, h o g y az új
törvényt a „hit törvényének" nevezzük, amennyiben az elsődleges mivolta m a g á b a n a
kegyelemben áll, amit bensőleg kapnak meg a hívők, ezért beszélünk a „hit kegyelmé-
814 Q 62, a 2.
815 V ö . q 92, a 1.
816 V ö . q 106, a 1.
817 V ö . Petrus L o m b a r d u s , Sent. III., dist. 40.
818 Vö. uo.
819 Q 106,a l , a 2 .
C V I I . K É R D É S : A Z ÚJ T Ö R V É N Y E K A R É G I V E L VALÓ Ö S S Z E H A S O N L Í T Á S Á R Ó L181
ről". Ám az új törvény másodlagosan bizonyos tényekből, erkölcsi parancsolatokból és

szentségekből áll, de elsődlegesen nem ebben áll az új törvény lényege, ahogy ezek el-
sődlegesen a régi törvény lényegét képezték. Azok pedig, akiket Isten az Ószövetség-
ben a hitük miatt elfogadott, ennek alapján az Újszövetséghez tartoztak, ugyanis egye-
dül a Krisztusban való hit révén igazultak meg. Ezért mondja Mózesről az Apostol
(Zsid 11) [26], hogy „Krisztus gyalázatát n a g y o b b értéknek tartotta az egyiptomiak kin-
cseinél".
2. S Z A K A S Z . - VAJON AZ ÚJ T Ö R V É N Y BETELJESÍTI-E A RÉGIT?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az új törvény a régi tör-
vényt nem teljesíti be.
1. A beteljesítés ugyanis ellentétben áll a megszüntetéssel. Á m d e az új törvény m e g -
szünteti, illetve kizárja a régi törvény előírásait. Azt mondja ugyanis az Apostol (Gal 5)
[2]: „Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit s e m használ nektek." Tehát az új törvény a
régi törvényt nem teljesíti be.
2. Ezenkívül, semmi sem beteljesítője az ellentétének. Ámde az Úr az új törvényben
adott bizonyos parancsokat, amik ellentétesek a régi törvény parancsolataival. A Mt 5
[27, 31 skk.]-ben ez áll: „Hallottátok, hogy az mondatott a régieknek: mindaz, aki el-
bocsájtja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek: mindaz, aki
elbocsájtja feleségét, okot ad neki a házasságtörésre." A továbbiakban ugyanez m e g m u -
tatkozik az eskü, a bosszú és az ellenség gyűlöletének tilalmában is. Úgy tűnik továbbá,
hogy az Úr megszüntette a régi törvény parancsait az ételek megkülönböztetéséről. Mt
15 [ 11 ]-ben ugyanis ez áll: „Nem az szennyezi be az embert, ami a száján bemegy." Te-
hát az új törvény nem beteljesítője a réginek.
3. Ezenkívül, mindaz, aki a törvény ellen cselekszik, nem teljesíti be a törvényt. Á m -
de Krisztus bizonyos esetekben a törvény ellen cselekedett. A Mt 8 [3] szerint megérin-
tette ugyanis a leprást, ami a törvény ellen van. Ugyanígy úgy tűnik, hogy a szombatot
többször megszegte, ezért azt mondták róla a zsidók (Jn 9) [16]: „ N e m Istentől való ez
az ember, aki nem tartja meg a szombatot." Tehát Krisztus nem teljesítette be a tör-
vényt, és így az új törvény, amelyet Krisztus adott, nem beteljesítője a réginek.
4. Ezenkívül, a régi törvényben voltak erkölcsi, ceremoniális és ítélkezési parancsok,
amint fentebb 820 mondottuk. Á m d e úgy tűnik, h o g y az Úr Mt 5-ben, ahol bizonyos pa-
rancsokat illetően a törvényt beteljesítette, nem tett semmi említést az ítélkezési és cere-
moniális parancsokról. Tehát úgy tűnik, hogy az új törvény nem teljesen beteljesítője a
törvénynek.
Ezzel szemben áll amit az Úr mond (Mt 5) [18]: „Nem jöttem felbontani a törvényt,
hanem beteljesíteni." Később hozzáteszi: „Egy i betű, vagy egy vesszőcske sem múlik
el a törvényből, hanem minden beteljesedik."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az új törvény úgy viszonyul a régi törvényhez,
mint tökéletes a tökéletlenhez, amint mondottuk. 821 Ámde minden tökéletes beteljesíti
azt, ami a tökéletlenből hiányzik. Ennek megfelelően az új törvény beteljesíti a régi tör-
vényt, amennyiben pótolja azt, ami a régi törvényből hiányzott.
A régi törvényben pedig kettő vizsgálható: a cél és a törvényben foglalt parancsok.
Bármely törvény célja, hogy az emberek igazságosak és erényesek legyenek, amint f e n -
8 2 0 Q 99, a 4.
821 A 1.
tebb*22 mondottuk. Ezért a régi törvény célja az emberek megigazulása. Ezt a célt a régi
törvény nem volt képes megvalósítani, de előképszerűen jelezte bizonyos ceremoniális
cselekedetekkel, és megígérte szavakkal. Ebben a vonatkozásban az új törvény betelje-
sítette a régit, mert megadta a megigazulást Krisztus szenvedésének erejével.*23 Erről
beszél az Apostol (Róm 8) [3 skk.]: „Ami a törvény számára lehetetlen volt, Isten vég-
hezvitte: elküldte tulajdon Fiát a bűnös testhez hasonló alakban, elítélte a testben lévő
bűnt, hogy a törvény megigazulttá tevő hatása beteljesedjék rajtunk." - Amit erre vonat-
kozóan a régi törvény megígért, azt az új törvény megadja; a 2Kor 1 [20] szerint: „Isten
valamennyi ígérete Igenné vált benne", vagyis Krisztusban. - Ezzel kapcsolatban is be-
teljesítette, amit a régi törvény előre jelzett. Ezért m o n d j a a Kol 2 [ 17], hogy a ceremo-
niális parancsok csak „árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van", vagyis az
igazság Krisztushoz tartozik. Ezért az új törvény az „igazság törvényének", a régi tör-
vény pedig az „árny" vagy az „előkép" törvényének mondható.
A régi törvény parancsait pedig Krisztus cselekvésével és tanításával teljesítette be.
Cselekvésével, mivel szándékosan körülmetélkedett, és megtartotta az abban az időben
megtartandó törvényes előírásokat; a Gal 4 [4] szerint: „Alávetette magát a törvény-
nek." - Tanításával pedig a törvény parancsait háromféleképpen teljesítette be. Először
a törvény igazi értelmének kifejtésével, ahogy ez az emberölés és házasságtörés eseté-
ben látható, amikkel kapcsolatban a farizeusok és írástudók egyedül a külső cselekede-
tet tiltották. Ezért az Úr a törvényt beteljesítette: rámutatott, hogy a bűnös belső actusok
is tiltva vannak.* 24 - Másodszor az Úr beteljesítette a törvény parancsait azzal, hogy el-
rendelte, miként kell biztosan megtartani azt, amit a régi törvény előírt. Például a régi
törvény előírta, hogy az ember ne esküdjön hamisan. Ezt az ember biztosabban megtart-
ja, ha teljesen tartózkodik az eskütől,* 25 a szükségesség estét kivéve. - Harmadszor, az
Úr beteljesítette a törvény parancsait azzal, hogy hozzáadott a tökéletesség elérését
szolgáló néhány tanácsot,*2" ami a Mt 19 [21]-ben látható, ahol az Ú r így szól ahhoz, aki
azt mondja magáról, hogy megtartotta a régi törvény parancsait*27: „Egy valaminek híjá-
val vagy még. H a tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, amid van...".
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az új törvény csak a ceremoniá-
lis parancsokat szüntette meg a régi törvényből, amint fentebb*2* mondottuk. Ámde ezek
a jövőt jelezték. Mivel pedig beteljesedtek, amit előre jeleztek, n e m kell őket továbbra
is megtartani, mert a megtartásuk azt jelezné, h o g y valami a j ö v ő b e n fog megtörténni,
tehát még nem teljesedett be. Ahogy nem kell már ígéretet tenni egy jövőben bekövet-
kező ajándékozásra, ha az ajándékozás már megtörtént. A régi törvény ceremóniái ily
módon szűnnek meg, amikor beteljesülnek.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y az Úrnak azok a parancsai n e m el-
lentétesek a régi törvény parancsaival, ahogy Augustinus m o n d j a (Contra F a u s t u m )
[XIX, 26. fej.]*29: „Amit ugyanis az Úr parancsolt a feleség el nem bocsájtásáról, nem el-
lentétes azzal, amit a törvény parancsolt. Ugyanis nem azt mondja a törvény: aki akarja,
bocsássa el a feleségét, aminek ellentéte lenne, h o g y ne bocsássa el. De egyáltalán n e m
akarta a törvényhozó, hogy a férj elbocsássa a feleségét, ezt a haladékot azért iktatta
közbe, hogy az ingadozásra hajlamos lélek a válólevél megírása közben a szándékát
822 Q 92, a 1.
823 Vö. q 106, a 2.
824 Mt 5 , 2 0 s k k .
825 Mt 5,33 skk.
826 Vö. q 108, a 4.
827 Vö. M k 10,21; Lk 18,22.
828 Q 103,a 3,a 4.
829 PL 42, 3 6 4 - 3 6 5 .
C V I I . K É R D É S : A Z ÚJ T Ö R V É N Y E K A R É G I V E L VALÓ Ö S S Z E H A S O N L Í T Á S Á R Ó L181
megváltoztatva elálljon a válástól. Ezért az Úr, megerősítendő, hogy ne egykönnyen bo-

csássák el a feleséget, csak a paráznaság esetével lett kivételt."*1" - Ugyanezt kell mon-
dani az eskü tilalmáról, amint mondottuk.* 11 - Ugyanez nyilvánul meg a bosszú tilal-
mában. A törvény ugyanis megszabta a bosszú módját, hogy ne ragadtassa senki sem
magát mértéktelen bosszúra, és ettől tökéletesebben távolította el az Úr azt, akit arra
intett, hogy teljesen tartózkodjék a bosszútól. - Az ellenség gyűlöletével kapcsolatban
elutasította a farizeusok hamis értelmezését: arra intett, hogy ne a bűnös személyt gyű-
löljük, hanem a bűnt. - Az ételek (ceremoniális parancsok által előírt) megkülönbözte-
téséről az Úr nein azt parancsolta, hogy azokat az előírásokat m á r ne tartsák m e g , ha-
nem rámutatott, hogy egyetlen étel sem a természeténél fogva tisztátalan, hanem c s a k a
jelzésszerű értelme miatt, ahogy fentebb" 2 mondottuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a leprás érintését azért tiltotta a
törvény, mert azáltal az ember irregularitás tisztátalanságába esett, amint fentebb*"
mondottuk. De az Úr, a leprás megtisztít ója, irregularitást nem követhetett el. Amit
pedig szombaton tett, nem szegte meg valójában a szombatot, ahogy arra maga a M e s t e r
rámutatott az Evangéliumban; egyrészt, mivel csodát tett azzal az isteni erővel, a m e l y
mindig működik a dolgokban;* 14 másrészt, mivel az ember egészsége érdekében csele-
kedett, míg a farizeusok az állatok egészségéről szombaton is gondoskodtak;*" továbbá,
mivel a szükségesség miatt a kalászokat szombaton gyűjtő tanítványait is igazolta.*1" De
úgy tűnik, elutasította a farizeusok babonás értelmezését, akik úgy vélték, hogy s z o m -
baton az üdvös cselekedetektől is tartózkodni kell, ami ellentétes a törvény s z á n d é -
kával.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális parancsokat azért
nem említi a Mt 5. mivel azok megtartását teljesen kizárja a beteljesedésük, amint m o n -
dottuk.*17 - A z ítélkezési parancsok közül pedig említette a megtorlás parancsát, és amit
erről mond, minden más ítélkezési parancsról is érteni kell. E paranccsal kapcsolatban
azt tanította, hogy a törvény szándéka nem az, hogy a megtorlás büntetését a bosszú
mozgassa (amit kizárt az Úr, amikor a n a figyelmeztetett, hogy az embernek a n a g y o b b
igazságtalanságokat is el kell tűrnie), hanem a mozgató erőnek az igazságosság szerete-
tének kell lennie, ami még az új törvényben is megmarad.*1*
3. S Z A K A S Z . - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z Z A - E
AZ ÚJ T Ö R V É N Y T ?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény nem tartal-
mazza az új törvényt.
1. Az új törvény ugyanis főként a hitben áll; ezért mondható a „hit törvényének"
(Róm 3) [27]. Á m d e az új törvény sok hitigazságot közöl, amit a régi törvény nem tar-
talmaz. Tehát a régi törvény nem tartalmazza az új törvényt.
830 Vö. q 108, a 3, ad 2; Suppl. q 59, a 6; q 62, a 1.

832 Q 102, a 6, ad 1.
833 Q 102, a 5, ad 4.
834 Jn 5,17.
835 Mt 12,11 s k k .
836 Mt 12,3 skk.
837 Az első ellenvetésre adott válaszban.
838 Vö. q 108, a 3, ad 2.
2. Ezenkívül, a Mt 5 [19] egyik Glosszája"'" az „aki csak egyet is eltöröl e legkisebb

parancsok k ö z ü l " szöveggel kapcsolatban azt m o n d j a , hogy a törvény parancsai kiseb-
bek, az Evangéliumban pedig a nagyobb parancsok vannak. Ámde a kisebb nem tartal-
mazhatja a nagyobbat. Tehát a régi törvény nem tartalmazza az újat.
3. Ezenkívül, ha valamit egy másik dolog tartalmaz, egyszerre birtokolható a másik
dologgal. Ha tehát a régi törvény tartalmazná az újat, az következne, hogy a régi tör-
vénnyel együtt az új is az e m b e r e k rendelkezésére állt. Ezért felesleges volt a régi
törvény után újat adni. Tehát a régi törvény nem tartalmazza az újat.
Ezzel szemben áll, amit Ez 1 [16] mond: „Az egyik kerék a másikban volt." Vagyis:
„az Újszövetség benne volt az Ószövetségben", a h o g y Gregorius magyarázza [Homil.
VI. in Ezechiel]" 4 ".
Válaszul azt kell mondanunk, hogy valamit kétféleképpen tartalmazhat egy másik.
Egyik módon actuálisan, ahogy a helyben lévő lényt tartalmazza egy hely. Másik mó-
don erő szerint, ahogy az okozat van az okban, a teljes a nem teljesben; ahogy a nem tar-
talmazza potentiálisan a fajokat, és ahogy a mag tartalmazza az egész fát. A régi törvény
ily módon tartalmazza az újat. Mondottuk 841 ugyanis, hogy az új törvény úgy viszonyul
a régihez, mint tökéletes a tökéletlenhez. Ezért Khrysostomos" 4 ' a M k 4 [28]-at („a föld
először szárat, aztán kalászt, m a j d telt szemet a kalászban terem") magyarázva ezt
mondja: „Először szárat terem a természettörvényben; azután kalászokat Mózes törvé-
nyében; m a j d telt szemet az Evangéliumban." így tehát az új törvény a régi törvényben
van, mint telt szem a kalászban.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y mindaz, ami kifejezetten és nyíl-
tan hitigazság az Újszövetségben, jelbe burkoltan benne van az Ószövetségben is. Eb-
ben az értelemben a régi törvény a hitet illetően is tartalmazza az új törvényt.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y az új törvény parancsait a régi tör-
vény parancsainál nagyobbnak a kifejezett mivoltuk miatt mondjuk. De az Újszövetség
parancsai a lényegüket illetően mind benne vannak az Ószövetségben. Ezért m o n d j a
Augustinus (Contra Faustum) [XIX, 23. 28. fej.]" 4 ': „Szinte minden, amire az Úr figyel-
meztetett, v a g y amit az Úr parancsolt azzal a hozzátétellel: 'én pedig azt mondom nek-
tek', megtalálható az Ószövetség könyveiben is. D e mivel emberölésen csak az emberi
test elpusztítását értették, rámutatott az Úr, hogy minden gonosz indulat, ami a testvér-
nek ártani akar, az emberölés nemébe tartozik." A z új törvény parancsai az ilyen kifejté-
seket illetően mondhatók nagyobbnak a régi törvény parancsainál. Á m d e semmi akadá-
lya sincs annak, hogy a kisebb tartalmazza a nagyobbat erő szerint, ahogy a m a g
tartalmazza a fát.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a burkoltan közölt igazság kifej-
tésre szorul. Ezért a régi törvényt követően új törvényt kellett adni.
839 Vö. A u g . : „ D e serm. Domini in M o n t e " 1. I. fej.: P L 34, 1231.

840 P L 34, 1231.
841 A 1.
842 K h r y s o s t o m o s kiadott m ű v e i b e n nem található; S z e n t T a m á s a „Catena a u r e a " ban hivatkozik rá.
(Marietti kiad., 504. o.)
843 PL 4 2 , 3 6 1 , 366.
CVII. KÉRDÉS: Az ÚJ T Ö R V É N Y E K A R É G I V E L V A L Ó Ö S S Z E H A S O N L Í T Á S Á R Ó L 187
4. S Z A K A S Z . - VAJON A Z ÚJ TÖRVÉNY N E H E Z E B B E N M E G T A R T H A T Ó - E ,
MINTA RÉGI?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az új törvény nehezebben
megtartható mint a régi.
1. Krysostomos* 44 ugyanis a Mt 5 [ 19J-et magyarázva ezt mondja: „Mózes parancsai
ténylegesen könnyűek: ne ölj, ne paráználkodjál. Krisztus parancsai pedig, vagyis: ne
tarts haragot, ne legyen bűnös kívánságod, ténylegesen nehezek." Tehát az új törvény
nehezebben megtartható, mint a régi.
2. Ezenkívül, könnyebb jólétben élni, mint üldözéseket szenvedni. Ámde az Ószö-
vetségben a régi törvény megtartását időleges jólét követte (5Móz 28) [1-14], Ezzel
szemben az új törvény követőit sokféle kellemetlenség éri, ahogy a 2Kor 6 [4 skk.]
mondja: „Mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelmet tanúsítva a
megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban...". Tehát az új törvény nehe-
zebben megtartható, mint a régi.
3. Ezenkívül, ami hozzáadódik egy másikhoz, nehezebbnek tűnik. Ámde az új tör-
vény hozzáadódik a régihez. A régi törvény ugyanis megtiltotta a hamis esküt, az új tör-
vény az esküdözést is. A régi törvény megtiltotta a feleség elküldését válólevél nélkül,
az új törvény teljesen megtiltotta a válást, amint Augustinus Mt 5 [31 skk.]-ről adott m a -
gyarázatából kitűnik.*4S Tehát az új törvény nehezebben megtartható, mint a régi.
Ezzel szemben áll, amit Mt II [28] mond: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fárad-
tak vagytok és meg vagytok terhelve". Ezt magyarázva Hilarius [In Matth., 11. fej.]*""'
ezt mondja: „Magához hívja a törvény nehézségei miatt fáradtakat és a világ bűneivel
terhelteket." M a j d az Evangélium igájáról az Úr hozzáfűzi: „Az én terhem könnyű,
és az én igám édes." (Mt 11) [30] Tehát az új törvény könnyebben megtartható, mint
a régi.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény által parancsolt erényes cselekedetek-
kel kapcsolatban kétféle nehézség állapítható meg. Az egyik a külső cselekedetek részé-
ről, amiknek természetüknél fogva nehéz a véghezvitelük. Ebből a szempontból a régi
törvény sokkal nehezebben teljesíthető, mint az új, mivel az előbbi a sokféle ceremónia
keretében több külső cselekedetre kötelezett, mint az utóbbi, amely a természettörvény
parancsaihoz igen keveset ad hozzá Krisztus és az Apostolok tanításában, jóllehet
később az egyházatyák intézkedései bizonyos követelményeket később hozzátettek.
Augustinus is azt mondja (Ad inquisitiones Januarii) [Epist. 55., 19. fej.]*47, hogy ezek-
ben a dolgokban mérsékeltnek kell lenni, nehogy a hívők egymás közötti érintkezése
terhessé váljon. így ír azokról, akik „magát a vallásunkat, amit az isteni irgalom az igen
világos és kisszámú szentség kiszolgáltatásában szabadnak akart, szolgai terhekkel
annyira megrakják, hogy elviselhetőbb a zsidók helyzete, akik a törvény által rendelt
szentségeknek, és nem emberi vélelmeknek vannak alávetve."
A másik nehézség az erényes belsőactusokkal kapcsolatos, például azzal, hogy vala-
ki készségesen és élvezettel gyakorolja az erényeket. Ezzel kapcsolatban az erény ne-
héz: ez ugyanis az erénnyel nem rendelkező számára igen nehéz, de az erény által
könnyűvé válik. Ebből a szempontból az új törvény parancsai nehezebben teljesíthetők,
mint a régi törvény parancsai, mivel az új törvényben olyan belső lelki indulatok is tilt-
844 „ O p u s i m p e r f . in Matth.", Horn. 10. (a feltételezett m ű v e i között): PG 5 6 , 6 8 8 .

845 De serm. D o m . in Monte I, 14, 17. fej.: PL 34, 1248, 1255; Contra F a u s t u m X I X , 23, 26. lej.: P L
42,361, 364-365.
8 4 6 PL 9, 984 A .
847 PL 33, 2 2 1 .
va vannak, amik minden esetben nem voltak tiltva a régi törvényben, és ahol tiltva vol-
tak, nem jártak büntetéssel. Á m d e ez a legnehezebb az erénnyel nem rendelkező számá-
ra. Ahogy a Filozófus is m o n d j a (Ethic. V.) [ 13. fej.]"4*, hogy megtenni azt, amit az igaz
ember megtesz, könnyű; de megtenni azt oly m ó d o n (vagyis élvezettel és készségesen),
mint az igaz ember, nehéz annak, aki nem rendelkezik az igazságosság erényével.
Augustinus pedig az ÍJán 5 [3]-at („parancsai n e m nehezek") magyarázva ezt m o n d j a :
„a szerető személy számára nem nehezek, de aki nem szeret, annak számára nehezek."* 4 ''
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy Khrysostomos az új törvény ne-
héz mivoltáról kimondottan a belső indulatok kifejezett tilalmát illetően beszél.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a nehézségek, amiket az új törvény
megtartói elszenvednek, nem magától a törvénytől származnak, de a szeretet miatt, ami
a törvény lényege, könnyen leküzdhetők, mivel „minden kegyetlenséget és szörnyűsé-
get könnyűvé, szinte semmivé tesz a szeretet", ahogy Augustinus mondja (De Verbis
Domini) [70. serm., 3. fej.]*5".
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvény parancsaihoz azok
a hozzátételek arra irányulnak, hogy könnyebben lehessen teljesíteni, amit a régi tör-
vény parancsolt, ahogy Augustinus mondja.*51 Ezért ez nem azt mutatja, hogy az új tör-
vény nehezebb, hanem inkább azt, hogy könnyebb.
CVIII. KÉRDÉS
AZOKRÓL, AMIKET AZ ÚJ TÖRVÉNY TARTALMAZ -
négy szakaszban
Ezt követően azt kell megvizsgálnunk, amiket az új törvény tartalmaz. Ezzel kapcsolat-
ban négy kérdést teszünk fel:
Először: Vajon az új törvénynek bizonyos külső cselekedeteket parancsolnia vagy

tiltania kell-e?
Másodszor: Vajon elégséges módon parancsolja vagy tiltja a külső cselekedeteket?
Harmadszor: Vajon megfelelően okította-e ki az embereket a belső actusokat illetően?
Negyedszer: Vajon megfelelően adott-e hozzá a parancsokhoz tanácsokat?
I. SZAKASZ. - V A J O N AZ ÚJ T Ö R V É N Y N E K B I Z O N Y O S KÜLSŐ
C S E L E K E D E T E K E T P A R A N C S O L N I A VAGY T I L T A N I A KELL-E?*52
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az új törvénynek egy külső cse-
lekedetet sem kell parancsolnia vagy megtiltania.
848 1137, a, 5 - 9 .
849 D e n a t . et gra., 69. fej.: P L 4 4 , 289; De perfect, iust. hom., 10. fej.: P L 44, 302.
850 P L 38, 4 4 4 .
851 De s e r m . D o m . in Monte 1, 17, 21. fej.: PL 34, 1256, 1265; Contra F a u s t u m XIX, 23, 26. f e j . : P L
42, 3 6 2 , 365.
852 DS 8 2 9 .
C V I I I . KÉRDÉS: A Z O K R Ó L , AMIKET A Z ÚJ T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z 189
1. Az új törvény ugyanis az Ország Evangéliuma (Mt 24) [14]: „Hirdessétek az Or-

szágnak ezt az Evangéliumát az egész földön." Ámde Isten Országa nem külső cseleke-
detekből áll, hanem csak belső actusokból; Lk 17 [21] szerint: „Isten O r s z á g a bennetek
van." A Róm 14 [ 17] szerint pedig: „Isten Országa nem étel és ital, hanem igazságosság,
béke és öröm a Szentlélekben". Tehát az új törvénynek semmilyen külső cselekedetet
nem kel! parancsolnia vagy tiltania.
2. Ezenkívül, az új törvény a „Lélek törvénye" (Róm 8) [2]. Ámde „ahol az Úr Lelke,
ott a szabadság" (2Kor 3) [17]. Á m d e nincs szabadság ott, ahol az ember kötelezve van
bizonyos külső cselekedetek megtevésére vagy kerülésére. Tehát az új törvény nem tar-
talmaz olyan parancsokat, amik külső cselekedeteket parancsolnak vagy tiltanak.
3. Ezenkívül, minden külső cselekedetet a kézhez tartozónak értünk, ahogy a belső
actusok a lélekhez tartoznak. Ámde azt a különbséget állítják az új és a régi törvény kö-
zött, hogy „a régi törvény megfékezi a kezet, és az új törvény megfékezi a lelket"." 5 ' Te-
hát az új törvényben nem kell tiltani vagy parancsolni külső cselekedeteket, hanem csak
belsőket.
Ezzel szemben áll, hogy az új törvény által az emberek a „világosság gyermekei"
lesznek. Ezért m o n d j a Jn 12 [36]: „Higgyetek a világosságban, hogy a világosság gyer-
mekei legyetek." Á m d e a fény gyermekeihez az illik, hogy a fény cselekedeteit tegyék,
és a sötétség cselekedeteit elvessék; az Ef 5 [8] szerint „valamikor sötétség voltatok,
most azonban világosság az Úrban. Mint a világosság gyermekei járjatok." Tehát az új
törvénynek bizonyos külső cselekedeteket tiltani és másokat parancsolnia kellett.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az új törvény elsődleges mivolta a Szentlélek ke-
gyelme, ami a szeretetben működő hitben nyilvánul meg,*54 amint mondottuk." 55 Ezt a
kegyelmet az emberek Istennek emberré lett Fia által nyerik el, akinek az emberségét el-
sőként töltötte el a kegyelem, és onnan származott ránk.* 5 ''Ezért mondja Jn 1 [14]: „Az
Ige testté lett." Majd hozzáteszi (Jn 1) [ 16]: „Az ő teljességéből mindannyian részesül-
tünk, kegyelmet kegyelemre halmozva." Ezért teszi hozzá [17. v.[: „A kegyelem és az
igazság Jézus Krisztus által lett." Ezért helyénvaló, hogy a megtestesüli Igétől származó
kegyelem bizonyos külső érzékelhető dolgok által jusson el hozzánk. Ebből a belső ke-
gyelemből, amely által a test alá van vetve a léleknek, bizonyos külső, érzékelhető csele-
kedetek jönnek létre.
így tehát a külső cselekedetek kétféleképpen tartozhatnak a kegyelemhez. Egyik mó-
don, mint valamiképpen a kegyelemre vezetők. Ezek az új törvényben alapított szentsé-
gek: a keresztség, az Oltáriszentség és más hasonlók.
Más külső cselekedetek pedig a kegyelem ösztönzésére jönnek létre. Ezek között
egyfajta különbség állapítható meg. Bizonyos külső cselekedetek ugyanis szükségkép-
pen megfelelnek a belső kegyelemnek, amely a szeretet által működő hitben áll, vagy el-
lentétben állnak azzal. Az ilyen cselekedeteket parancsolja, illetve tiltja az új törvény,
ahogy parancsolva van a hit megvallása és meg van tiltva a hittagadás. Mt 10 [32 sk.]-
ban ugyanis ez áll: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt.
Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom az Atyám előtt." - Más
külső cselekedetek pedig nem állnak szükségszerű ellentétben vagy megfelelésben a sze-
retet által működő hittel. Az ilyen cselekedetek az új törvényben nincsenek a törvényho-
zó által megtiltva vagy parancsolva, hanem a törvényhozó, vagyis Krisztus rábízta min-
denkire a döntést. így mindenki szabadon döntheti el, hogy mit hasznos ilyen esetekben
853 Vö. Petrus L o m b a r d u s , Sent. Ill, dist. 4 0 .

854 Vö. Gal 5.6.
855 Q 106, a I, a 2.
856 V ö . Ill, q 7, a 1; q 8, a 1.
tennie vagy kerülnie, és minden elöljáró szabadon adhat utasítást az ilyenekről az alatt-
valóinak. Az Evangélium törvényét ebben a vonatkozásban is a „szabadság törvényé-
nek" lehet nevezni, inert a régi törvény sok mindent meghatározott, és keveset bízott az
emberi szabadságra.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy Isten Országa elsődlegesen
belső actusokból áll, de következményesen hozzá tartozik mindaz, ami nélkül a belső
actusok nem létezhetnek. Ha Isten Országa belső igazságosság, öröm és lelki öröm,
szükségszerű, hogy mindazok a külső cselekedetek, amik ellentmondanak az igazsá-
gosságnak, békének és lelki örömnek, ellentmondjanak Isten Országának is. Ezért ezek
tiltva vannak az Ország Evangéliumában. Azok a cselekedetek pedig, amik a felsorol-
tak szempontjából közömbösek, mint megenni ezt vagy azt az ételt, ezeken nem múlik
Isten Országa. Ezért bocsájtja előre az Apostol: „Isten Országa nem étel és nem ital."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a Filozófus szerint (Metaphys. I.)
[2. fej.]*" „szabad az, aki önmagának oka". Aki tehát szabadon tesz valamit, önmagától
teszi azt. Amit az e m b e r a természetének megfelelő készségből tesz, önmagától teszi,
mivel a készség természet módjára irányul. Ha pedig a készség a természettel ellentétes
lenne, az ember nem cselekedne annak megfelelően, ami ő maga, hanem a természeté-
hez járuló valamely megromlást követné a tevékenysége. Mivel pedig a Szentlélek ke-
gyelme belénk öntött belső készség, amely minket a helyes cselekvésre irányít, azt
okozza, hogy szabadon azt cselekedjük, ami megfelel a kegyelemnek, és elkerüljük azt,
ami a kegyelemnek ellentmond.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az új törvény, amely távoltartja a
lelket a rendetlen indulatoktól, távol kell. hogy tartsa a kezet is a rendetlen cselekede-
tektől, amik okozatai a belső indulatoknak.
2. SZAKASZ. - V A J O N AZ ÚJ T Ö R V É N Y M E G F E L E L Ő E N R E N D E Z T E - E
A KÜLSŐ C S E L E K E D E T E K E T ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az új törvény elégtelenül
rendezte a külső cselekedeteket.
1. Úgy látszik ugyanis, hogy az új törvényhez főképpen a szeretet által működő hit
tartozik; a Gal 5 [6] szerint: „Krisztus Jézusban nem az számít, hogy valaki körülmetélt
vagy körülmetéletlen, hanem a hit, amely a szeretetben működik." Ámde az új törvény
kifejtett bizonyos hitigazságokat, amik a régi törvényben nem voltak kifejtve, például a
Szentháromságban való hitet. Tehát a korábbiakhoz hozzá kellett volna tennie bizonyos
külső erkölcsi cselekedeteket is, amik nem voltak a régi törvényben meghatározva.
2. Ezenkívül, a régi törvényben nemcsak szentségek lettek alapítva, hanem szentté
lettek nyilvánítva bizonyos dolgok is, amint fentebb*5* mondottuk. Ámde az új törvény-
ben. noha alapítva lettek bizonyos szentségek, úgy tűnik, hogy az Úr egyetlen dolgot
sem nyilvánított szentnek: például olyat, ami valamely templom vagy edény megszen-
teléséhez, vagy valamely ünnepséghez tartozik. Tehát az új törvény elégtelenül rendez-
te a külső dolgokat.
853 V ö . Petrus L o m b a r d u s , Sent. III, dist. 4 0 .

854 Vö. Gal 5,6.
855 Q 106, a 1, a 2.
856 V ö . III, q 7 , a 1; q 8, a 1.
857 982, b, 26-28.
858 Q 101, a 4 ; q 102, a 4.
C V I I I . K É R D É S : A Z O K R Ó L , A M I K E T AZ ÚJ T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z 191
3. Ezenkívül, a régi törvényben nemcsak az Isten szolgáira vonatkozó előírások vol-

tak, hanem a népre vonatkozó előírások is, amint fentebb" 59 mondottuk, a m i k o r a régi
törvény ceremoniális parancsairól tárgyaltunk. Ámde úgy tűnik, hogy az új törvényben
is vannak bizonyos előírások, amiket Isten szolgái kaptak, amint ez látható a M t 10 [9]-
ben: „Ne legyen aranyotok, ezüstötök és rézpénzetek az övetekben...", továbbá a Lk 9
és 10-ben. Tehát kellene lenniük az új törvényben olyan előírásoknak is, amik a népre
vonatkoznak.
4. Ezenkívül, az erkölcsi és ceremoniális parancsokon kívül a régi törvényben ítélke-
zési parancsok is voltak. Á m d e az új törvényben nincsenek ítélkezési parancsok. Tehát
az új törvény elégtelenül rendezte a cselekedeteket.
Ezzel szemben áll, amit az Úr mond (Mt 7) [24]: „Mindaz, aki hallja a szavaimat és
megcselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki a házát kősziklára építette." Ámde
a bölcs építész semmit sem mulaszt el azok közül, amik szükségesek az épülethez. Te-
hát Krisztus szavaiban elégséges módon ki van fejezve mindaz, ami az ember üdvössé-
géhez szükséges.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az új törvény a külső cselekedetekből csak azo-
kat tartozott megparancsolni vagy megtiltani, amik a kegyelemhez vezetnek, v a g y amik
a kegyelem helyes felhasználásához szükségesek, amint mondottuk." 6 " M i v e l pedig
önmagunktól nem nyerhetünk kegyelmet, hanem egyedül Krisztus által, ezért a szentsé-
geket, amik által kegyelmet nyerünk, m a g a az Úr alapította: a keresztsége!,*"' az Oltári-
szentséget,*" 2 az új törvény szolgáinak rendjét az Apostolok és a 72 tanítvány kiválasz-
tásával, a bűnbánat szentségét*"' és a felbonthatatlan házasságot; a bérmálást, és
megígérte a Szentlélek küldését. Az ő alapításából eredően olvassuk, hogy az Aposto-
lok a betegek olajával való megkenéssel gyógyítottak (Mk 6) 113]*"J. Ezek az új törvény
szentségei.
A kegyelem helyes felhasználása pedig a szeretet cselekedetei által történik. Ameny-
nyiben ezek az erényhez szükségesek, az erkölcsi parancsokhoz tartoznak, a m i k a régi
törvényben is voltak. Ezért ebben a tekintetben az új törvénynek nem kellett a régihez
hozzátennie semmit sem a külső cselekedetekkel kapcsolatban. - A fent említett csele-
kedeteknek az istentisztelettel kapcsolatos konkretizálása pedig a törvény ceremoniális
parancsaihoz tartozik, a felebaráttal kapcsolatos konkretizálása pedig az ítélkezési pa-
rancsokhoz, amint fentebb*" 5 mondottuk. Mivel pedig ezek a konkretizálások természe-
tüknél fogva nem szükségesek a belső kegyelemhez, amely a törvény lényegét alkotja,
ezért ezekről nem ad parancsot az új törvény, hanem ezeket az emberi belátásra hagyja
(némelyeket az alattvalók belátására, amelyek külön-külön mindenkire vonatkoznak,
másokat pedig az időleges vagy lelki elöljárók belátására, amelyek a közjóval állnak
kapcsolatban).
így tehát az új törvénynek semmi külső cselekedetet nem kellett meghatároznia pa-
rancsolással vagy tiltással a szentségeken és az erkölcsi parancsokon kívül, amelyek ter-
mészetüknél fogva az erény lényegét érintik (például: ne ölj, ne lopj, és más hasonlók).
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a hittel kapcsolatos d o l g o k meg-
haladják az emberi észt,*"" ezért azok ismeretére csak a kegyelem segítségével jutha-
859 Q 1 0 1 , a 4 ; q 102, a 6 .
860 A 1.
861 V ö . III, q 66, a 2.
862 V ö . III, q 73, a 5.
863 V ö . III, q 84, a 7.
864 V ö . Suppl. q 29, a 3.
865 Q 99, a 4.
866 V ö . q 72, a 4; III, q 39, a 5; q 43, a 1.
tunk. Ezért a túláradó kegyelem idején több hitigazságot kellett kifejteni. De az erényes
cselekedetekre a természetes ész indít és irányít bennünket, ami az e m b e r i cselekedet
egyfajta szabálya, amint fentebb*"7 mondottuk. Ezért az utóbbiakkal kapcsolatban nem
kellett külön parancsokat adni a régi törvény erkölcsi parancsain kívül, amik az ész kö-
vetelményeit f o g a l m a z t á k meg.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az új törvény szentségei kegyelmet
közölnek,*"* ami n e m eredhet mástól, mint Krisztustól. Szükséges tehát, hogy Krisztus
legyen azok alapítója. De a szent dolgok (egy templom, egy oltár vagy más hasonló)
szentelése, vagy az ünnepek megülése nem közölnek kegyelmet. Ezért ezek szentté
nyilvánítását (minthogy a belsó' kegyelemhez nem szükségesek) az Úr a hívők belátásá-
ra bízta.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy azokat a parancsokat az Úr nem
mint ceremoniális előírásokat adta az Apostoloknak, h a n e m mint erkölcsi intézkedése-
ket, és ezeket kétféleképpen lehet érteni. Egyik módon, Augustinus szerint (De consen-
su Evangelist.) [30. fej.]*"9 úgy, mint nem parancsokat, hanem mint engedményeket.
Megengedte ugyanis nekik, hogy a hithirdetésre tarisznya, bot és más hasonlók nélkül
menjenek, mert j o g u k van arra, hogy az élethez szükséges dolgokat megkapják azoktól,
akiknek a hitet hirdetik. Ezért teszi hozzá: „Méltó a munkás a maga bérére." De nem
vétkezik, hanem a szükségesnél többet költ magára az, aki a saját pénzével fedezi a
szükségleteit, de n e m fogad el juttatásokat azoktól, akiknek az Evangéliumot hirdeti,
ahogy Pál tette.*70
Más szentek magyarázata szerint*71 más módon úgy is lehet érteni, h o g y ezek időle-
ges intézkedések: arra az időszakra vonatkoztak, a m i k o r Krisztus szenvedése előtt Jú-
deában hithirdetésre lettek küldve az Apostolok. A tanítványok ugyanis, akik akkor
m é g szinte Krisztus gondnoksága alatti gyermekek voltak, rászorultak arra, hogy bizo-
nyos sajátos útbaigazításokat kapjanak Krisztustól (mint bármely alattvaló a maga
elöljárójától), k ü l ö n ö s e n azért, mert apránként kellett őket a n a szoktatni, hogy lemond-
j a n a k a földi dolgokról, és ezáltal alkalmassá váljanak arra, hogy az Evangéliumot az
egész földön hirdessék. Nem csoda, ha abban az időben, amikor még fennállt a régi tör-
vény állapota, és n e m érkezett el a Lélek teljes szabadsága, Krisztus megszabott szá-
mukra bizonyos s a j á t o s életformát. D e a szenvedése közeledtén ezeket az intézkedé-
seket visszavonta, mivel a tanítványok már eléggé felnőttek voltak. Ezért Lk 22 [35
sk.]-ban ezt olvassuk: „Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek benneteket,
szenvedtetek-e valamiben hiányt? 'Semmiben' - felelték. Most azonban - folytatta
akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is." Közeledett már ugyanis a
teljes szabadság ideje, hogy teljesen a tanítványok belátására legyen bízva mindaz, ami
nem tartozik szükségképpen az erényességhez.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ítélkezési parancsok konkreti-
zálása - önmagában vizsgálva - n e m szükséges az erényességhez; a h h o z csupán az
igazságosság e g y e t e m e s lényege szükséges. Ezért az Ú r az ítélkezési parancsok feletti
rendelkezés jogát átengedte azoknak, akik evilági vagy lelki szempontból mások gond-
ját viselik. De a régi törvény ítélkezési parancsai közül néhányat megmagyarázott a fa-
rizeusok téves értelmezése miatt, a m i n t alább*72 kifejtjük.
867 Q 19, a 3; q 63, a 2.

868 Vö. q 112, a 1, ad 2 .
869 PL 34, 114.
870 1 Kor 9,4 skk.
871 Mint K h r y s o s t o m o s , Hom 2. in R o m 16, 3: PG 51, 199; B e d a . In Luc. VI, s u p e r 22, 35: P L 9 2 , 6 0 1 .
872 A 3. a második e l l e n v e t é s r e adott v á l a s z b a n .
C V I I I . KÉRDÉS: A Z O K R Ó L , A M I K E T A Z ÚJ TÖRVÉNY T A R T A L M A Z 193
3. SZAKASZ. - V A J O N AZ ÚJ T Ö R V É N Y AZ E M B E R T A BELSŐ A C T U S O K A T
ILLETŐEN E L É G T E L E N Ü L S Z A B Á L Y O Z T A - E ?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az új törvény az embert a
belső actusokat illetően elégtelenül szabályozta.
1. A Tízparancsolat ugyanis az embert az Istennel és a felebaráttal való viszonyában
szabályozza. Á m d e az Úr csak három paranccsal kapcsolatban tökéletesített valamit: az
emberölés, a házasságtörés és a h a m i s eskü tilalmával kapcsolatban. Ú g y tűnik tehát,
hogy az embert elégtelenül szabályozta, amikor elmulasztotta a többi parancs tökélete-
sítését.
2. Ezenkívül, az Úr az Evangéliumban az ítélkezési parancsok közül csak a feleség
elbocsájtásával, a bosszúállás büntetésével és az ellenség üldözésével kapcsolatban tett
tökéletesítő szabályozást. Ámde sok más ítélkezési parancsa volt a régi törvénynek,
amint fentebb 87, mondottuk. Tehát ebben a vonatkozásban az emberek életét elégtelenül
szabályozta.
3. Ezenkívül, a régi törvényben az erkölcsi és ítélkezési parancsokon kívül ceremoni-
ális parancsok is voltak. Ámde ezekkel kapcsolatban az Úr semmit sem szabályozott.
Tehát úgy tűnik, hogy elégtelenül szabályozott.
4. Ezenkívül, a lélek belső jó rendezéséhez tartozik, hogy az ember egyetlen jócsele-
kedetet se tegyen valamilyen időleges cél érdekében. Á m d e sok más időleges jó létezik,
nem csupán az e m b e r i tetszés, és sok más jócselekedet van, nem csupán a böjt, alamizs-
na és ima. Tehát helytelen volt, hogy az Úr csak e h á r o m cselekedettel kapcsolatban ta-
nította, hogy az emberi tetszést kerüljük, és semmi más földi jó kerülését nem paran-
csolta.
5. Ezenkívül, az ember természeti adottsága, hogy nyugtalankodjék azokkal kapcso-
latban, amik s z á m á r a szükségesek az élethez, amely nyugtalanság az emberen kívül
más érzékelő lényekben is megtalálható. Ezért m o n d j a a Péld 6 [6, 8]: „Te lusta, menj el
a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál... Nyáron megszerzi élelmét, aratás idején
összegyűjti eledelét." Ámde rossz minden parancs, ami természeti hajlam, vagyis a ter-
mészettörvény ellen van. Tehát helytelennek tűnik, hogy az Úr megtiltotta az étellel és
ruházkodással kapcsolatos nyugtalanságot.
6. Ezenkívül, egyetlen erényes cselekedetet sem lehet megtiltani. Á m d e az ítélkezés
az igazságosság actusa; a Zsolt 94 [ 15] szerint: „Az ítélkezés visszatér az igazságosság-
hoz." Tehát helytelennek tűnik, hogy az Úr az ítélkezést megtiltotta. Ezért úgy látszik,
hogy az új törvény az embert a belső actusokat illetően elégtelenül szabályozta.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (De serm. Dom. in Monte) [I, 1. fej.]874:
„Meg kell fontolnunk, hogy amikor ezt mondta: 'aki hallgatja ezeket a szavakat', eléggé
világosan jelzi, h o g y az Úrnak ez a beszéde az összes parancsokkal együtt, amik a ke-
resztény életet alakítják, tökéletes."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az Úr Hegyi Beszédea keresztény életre vonat-
kozóan minden információt tartalmaz. Ebben az ember belső indulatai tökéletesen sza-
bályozva vannak, amint Augustinus fenti idézetéből kitűnik. Ugyanis miután az Úr ki-
nyilvánítja a boldogságot, az ember célját, és azt. h o g y az miben áll, m a j d rámutat az
Apostol méltóságára, amivel az evangéliumi tanítást terjeszteni kell, szabályozza az
ember belső indulatait, először önmagával, azután a felebaráttal kapcsolatban.
8 7 3 Q 1 0 4 , a 4 ; q 105.
8 7 4 P L 34, 1231.
875 Mt 5-7. f e j e z e t e k .
Önmagával kapcsolatban kétféleképpen: az embernek a cselekedeteivel kapcsolatos

két belső változása szerint. Ez a kettő a tennivalók akarása és a cél szándékolása.* 7 " Ezért
először szabályozza az ember akarását a törvény különféle parancsai szerint: h o g y tud-
niillik ne csak a természetüknél fogva rossz külső cselekedetektől tartózkodjék valaki,
hanem a belső actusoktól* 77 és a bűnre vezető alkalmaktól is.*7* - Azután szabályozza az
ember szándékolását a céllal kapcsolatban, azt tanítva, hogy azokban a jócselekedetek-
ben, amiket véghezviszünk, ne keressük az emberi dicsőséget* 79 , az evilági gazdagságot,
ne gyűjtsünk kincseket a földön.**"
Ezt követően az ember belső változásait a felebaráttal kapcsolatban szabályozza:
hogy tudniillik ne ítéljük meg őt vakmerően, igazságtalanul vagy elbizakodva,** 1 de
mégse legyünk vele lazák; ne részesítsük őket akkor is a szent dolgokban, ha arra mél-
tatlanok.**2
Végül pedig az evangéliumi tanítás teljesítésének módjára tanít: kérnünk kell Isten
segítségét**1, arra kell törekednünk, hogy a tökéletes erény szűk kapuján belépjünk**', és
óvatosnak kell lennünk, nehogy a félrevezetők megrontsanak minket.**5 Az ő parancsai-
nak megtartása szükséges az erényességhez 81 "', és nem elégséges a hit megvallása** 7 , a
csodatevés*** vagy csupán a tanítás meghallgatása.** 9
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az Ú r a törvény azon parancsait
tökéletesítette, amelyeket az írástudók és farizeusok tévesen értelmeztek. Ez p e d i g fő-
leg a Tízparancsolat három parancsával kapcsolatban fordult elő. Ugyanis a házasságtö-
rés és emberölés tilalmával kapcsolatban azt gondolták, hogy csak a külső cselekedet
van tiltva, a belső törekvés, vágy nem tilos. Ezt a házasságtöréssel és az emberöléssel
kapcsolatban inkább hitték, mint a lopással és a hamis tanúságtétellel kapcsolatban, mi-
vel az emberölést szándékoló harag és a házasságtörésre törekvő vágy láthatólag termé-
szetünknél fogva bennünk van, de ugyanez nem mondható el a lopásra vagy a h a m i s ta-
núságtételre irányuló törekvésről. - De a hamis esküről tévesen vélekedtek, mert azt
ugyan bűnnek tartották, de az esküt természeténél fogva kívánatosnak és gyakorinak
gondolták, mivel láthatóan az Isten tiszteletéhez tartozik. Ezért az Úrrámutatott, hogy
az eskü nem kívánatos jó, hanem - a szükség esetét kivéve - j o b b dolog eskü nélkül be-
szélni.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ítélkezési parancsokkal kapcso-
latban az írástudók és farizeusok kétféleképpen tévedtek. Először, mivel a m ó z e s i tör-
vényben adott engedményeket természetüknél fogva jogosnak vélték, nevezetesen a fe-
leség elbocsájtását és az idegenektől való uzsoraszedést. Ezért az Úr megtiltotta a
feleség elbocsájtását (Mt 5) [32] és az uzsoraszedést (Lk 6) [35], mondván: „Adjatok
kölcsönt, abból semmi hasznot nem remélve."
876 Vö. q 8; q 12.

877 Mt 5,22-25.
878 Mt 5,29skk.
879 Mt 6,1-18.
880 Mt 6,19 skk.
881 Mt 7,1-5.
882 Mt 7,6.
883 Mt 7,7-12.
884 Mt 7 , 1 3 - 1 4 .
885 Mt 7 , 1 5 - 2 0 .
886 Mt 7,21.
887 Uo.
888 Mt 7,22-23.
889 Mt 7 , 2 4 - 2 7 .
C V I I I . K É R D É S : A Z O K R Ó L , AMIKET A Z ÚJ T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z 195
Másodszor, tévedtek, amikor azt hitték, hogy amit a régi törvény mint az igazságos-
ság követelményét írt elő, azt bosszúvágyból, a földi dolgok iránti vágyból vagy az el-
lenség gyűlöletéből is meg lehet tenni. Ez pedig három parancsolattal kapcsolatos. A
bosszúvágyat a megtorlás parancsa miatt vélték megengedettnek, pedig ez a parancs az
igazságosságot és nem a bosszút szolgálta. Ezért az Úr ennek megszüntetésére azt tanít-
ja, hogy az ember lelkének készen kell lennie arra, hogyha szükséges, ennél többet is
eltűrjön. - A kapzsiság indulatát pedig azon ítélkezési parancsok miatt gondolták meg-
engedettnek, amelyek megparancsolták az elvett dolog visszatérítését, m é g bizonyos
többletértékkel is, amint fentebb1"*' mondottuk. Pedig a törvény ezt az igazságosság szol-
gálatában parancsolta, és nem azért, hogy helyt adjon a kapzsiságnak. Ezért az Úr azt ta-
nítja, hogy kapzsiságból ne követeljünk semmit sem vissza, hanem, ha szükséges, még
bőségesebben adakozzunk. - A harag indulatát pedig megengedettnek a törvénynek az
ellenség megölésével kapcsolatos parancsai miatt vélték, holott a törvény ezt az igazsá-
gosság érvényesítéséért parancsolta, amint fentebb*91 mondottuk, nem pedig a gyűlölet
kielégítésére. Ezért az Úr azt tanítja, hogy szeressük ellenségeinket, és ha szükséges, te-
gyünk jót velük is. Ezeket a parancsokat ugyanis „a lélek készültsége szerint" kell fel-
fogni, ahogy Augustinus kifejti.892
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az erkölcsi parancsoknak min-
denképpen meg kellett maradni az új törvényben, mert ezek természetüknél fogva
hozzátartoznak az erényességhez. A z ítélkezési parancsok pedig nem maradtak fenn
szükségképpen oly módon, ahogy azokat a régi törvény meghatározta, hanem meghatá-
rozásuk módja az emberek megítélésére lett bízva. Ezért az Úr a parancsok e két nemé-
vel kapcsolatban megfelelően szabályozott bennünket. De a ceremoniális parancsok kö-
vetése annak teljesülésével, amit előre jeleztek, teljesen meg lett szüntetve. Ezért az Úr
az ilyen parancsokkal kapcsolatban az általános tanításban semmilyen rendelkezést
nem tett. Másutt mégis rámutatott, hogy a régi törvény által meghatározott egész testi
kultuszt szellemivé kell változtatni, amint ez kitűnik Jn 4 [21, 23]-ból: „Eljön az óra,
amikor az Atyát sem a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni, hanem akik
valóban imádják az Atyát, azok lélekben és igazságban fogják imádni."
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy minden evilági dolog háromra ve-
zethető vissza: a tiszteletre, a gazdagságra és az élvezetekre; 1 Ján 2 [16] szerint: „Mind-
az, ami a világban van, a test kívánsága", ami az élvezetekhez tartozik, „a szemek kí-
vánsága", ez a gazdagsággal kapcsolatos, „és az élet kevélysége", ami a dicsőség és
tisztelet utáni vágyat jelenti. A szükségtelen testi élvezeteket a törvény jutalmul nem
ígérte, hanem inkább tiltotta. De jutalmul ígérte a tisztelet és gazdagság bőségét. Az
5 M ó z 28 [1] ugyanis ezt mondja: „ H a hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, ma-
gasabbra fog helyezni téged minden népnél", és [11 v.]: „eláraszt téged m i n d e n jóval".
Ezeket a zsidók elferdülten úgy értelmezték, hogy ezekért, mint célokért kellene Isten-
nek szolgálni. E tévedés eloszlatására az Úr először azt tanítja, hogy nem az emberi di-
csőségért kell erényesen cselekedni. H á r o m cselekedetet említ, amire az összes többiek
visszavezethetők, mert mindaz, amit valaki a vágyai megfékezése érdekében tesz, a
böjtre, amit a felebarát érdekében tesz, az alamizsnára, és amit Isten tiszteletéért tesz, az
imára vezethető vissza. Ezt a hármat mint kiemelkedő tetteket említi, és mint olyanokat,
amikért az emberek leginkább szokták a maguk dicsőségét keresni. - M á s o d s z o r azt ta-
nította, hogy nem tekinthetjük célunknak a gazdagságot: „Ne gyűjtsetek magatoknak
kincset a földön." [Mt 6,19]
8 9 0 Q 105, a 2, ad 9.
891 Q 105, a 3, ad 4.
8 9 2 D e serm. Dom. in M o n t e , 19. fej.: P L 34, 1260.
Az. ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az Ú r nem a szükséges gondot til-
totta, hanem csupán a rendetlen nyugtalanságot. Az időleges dolgokkal kapcsolatban
négyféle rendetlenséget kell elkerülnünk. Először, ne ezek legyenek acéljaink, és Isten-
nek ne a szükséges élelem és ruházat érdekében szolgáljunk. - Másodszor, ne nyugta-
lankodjunk a földi dolgokkal kapcsolatban, hanem bízzunk Isten segítségében. Ezért
mondja az Úr: „ T u d j a a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van." [uo„
32. v.] - Harmadszor, ne legyen a nyugtalanságunk elbizakodott: ne higgyük, hogy az
élethez szükséges dolgokat a magunk nyugtalankodásával is meg tudjuk magunknak
szerezni, isteni segítség nélkül. Ezt cáfolja az Úr, amikor ezt mondja: „Az ember sem-
mit sem adhat hozzá a termetéhez." [uo„ 27. v.] - Negyedszer, ne vételezzük előre a
nyugtalanság idejét: „ne nyugtalankodjatok a holnapi nap miatt." [uo., 24. v.]
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az Úr nem tiltja az igazságos ítélke-
zést, ami nélkül nem lehetne kiragadni a szent dolgokat a méltatlanok kezéből, de tiltja a
rendetlen ítélkezést, amint mondottuk. 891
4. SZAKASZ. - V A J O N AZ ÚJ T Ö R V É N Y B E N M E G F E L E L Ő E N V A N N A K - E
B I Z O N Y O S M E G H A T Á R O Z O T T T A N Á C S O K JAVASOLVA?" 9 4
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy helytelenül vannak az új
törvényben bizonyos meghatározott tanácsok javasolva.
1. Olyan dolgokról adnak ugyanis tanácsokat, amik hasznosak a cél elérésére, amint
fentebb*'" mondottuk, amikor a tanácsról tárgyaltunk. Á m d e ugyanazok nem mindenki-
nek hasznosak. Tehát nem kell mindenki számára javasolni bizonyos meghatározott ta-
nácsokat.
2. Ezenkívül, a tanácsokat a nagyobb jóval kapcsolatban adják. Ámde a nagyobb jó-
nak nincsenek meghatározott fokai. Tehát nem kell bizonyos meghatározott tanácsokat
adni.
3. Ezenkívül, a tanácsok az élet tökéletességéhez tartoznak. Ámde az engedelmesség
az élet tökéletességéhez tartozik. Tehát helytelen, hogy arról nincs tanács az Evangéli-
umban.
4. Ezenkívül, az élet tökéletességéhez tartozó számos dolog a parancsok között sze-
repel. Például: „Szeressétek ellenségeiteket."" 9 " S parancsok azok is, amiket az Ur az
Apostoloknak adott (Mt 10). Tehát helytelenül vannak javasolva tanácsok az új tör-
vényben: egyrészt nincs mind említve, másrészt nincsenek a parancsoktól megkülön-
böztetve.
Ezzel szemben, a bölcs barát tanácsai sokat használnak. A Péld 27 [9] szerint: „A szív
a kenőcsnek és különféle illatoknak örvend, és a jóbarát tanácsai a lelket gyönyörködte-
tik." Ámde Krisztus a legnagyobb mértékben bölcs és barát. Tehát az ő tanácsai a leg-
hasznosabbak és a legmegfelelőbbek.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az a különbség a tanács és a parancs között, hogy
a parancs szükségességet tartalmaz, a tanács pedig annak a választására van bízva, aki-
nek adják. Ezért megfelelő, hogy a parancsok mellé a tanácsok az. új törvényben vannak
adva, ami a szabadság törvénye, és nem a régi törvényben, ami a szolgaság törvénye.
Tehát az Újszövetségben azokról a dolgokról kellett parancsolni, amik szükségesek az
894 DS 575 sk.; D S 6 0 1 - 6 0 3 , 6 1 4 sk., 624 sk.; 9 8 0 .
895 Q 14, a 2.
896 Mt 5,44; Lk 6,27.
C V I I I . K É R D É S : A Z O K R Ó L , A M I K E T AZ ÚJ T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z 197
örök boldogság céljának elérésére, amelybe az új törvény közvetlenül bevezet. Taná-

csolni pedig azokról kellett, amik által az ember tökéletesebben és könnyebben juthat el
az említett célhoz.* 97
Ámde olyan az ember helyzete a világ javait és az örök boldogságot alkotó lelki ja-
vak között, hogy minél inkább ragaszkodik az egyikhez, annál inkább eltávolodik a má-
siktól, és fordítva. Aki tehát teljesen ragaszkodik e világ dolgaihoz, úgyannyira, hogy
beléjük helyezi célját, azokat cselekedeteik értelmének és szabályainak tekinti, az telje-
sen elesik a lelki javaktól. Ezért ezt a rendetlenséget távolítják el a parancsok. - De a vi-
lág javainak teljes elutasítása n e m szükséges az említett cél elérésére, mivel az ember
képes úgy élni e világ javaival, hogy amíg nem beléjük helyezi a célját, képes eljutni az
örök boldogságra. De könnyebben eljuthat oda, ha teljesen lemond e világ javairól.
Ezért adta az Ú r az evangéliumi tanácsokat.
Az emberi élet használatára szolgáló evilági javak pedig háromban állnak: a külső j a -
vak alkotta gazdagságban, ami a „szemek kívánságához" tartozik; a testi élvezetekben,
amik a „test kívánságát" alkotják, és a tiszteletben, ami az „élet kevélységéhez" tarto-
zik. (1 Ján 2) [ 16] E háromról való - lehetőség szerinti - teljes lemondás az evangéliumi
tanácsok lényege. E hármon alapul a szerzetesség egésze, amely a tökéletességre való
törekvés állapota, mert a gazdagságról való lemondás a szegénységgel, a testi élveze-
tekről való lemondás az örökös tisztasággal, és az élet kevélységéről való lemondás az
engedelmesség szolgaságának vállalásával történik.*9*
Ezek abszolút értelemben való megtartása az abszolút értelemben javasolt tanácsok-
hoz tartozik. De bármelyikük megtartása valamely sajátos esetben a bizonyos érte-
lemben (vagyis arra az esetre) adott tanács megfelelője. Például, aki alamizsnát ad egy
szegénynek, akinek nem lenne köteles adni, a tanácsot követi abban az esetben. Hason-
lóképpen, amikor valaki bizonyos meghatározott ideig tartózkodik a testi élvezetektől,
hogy azalatt az imának élhessen, a tanácsot követi arra az időre. Ugyanígy, amikor vala-
ki nem követi a maga akaratát valamilyen tettében, amikor megengedett lenne, a taná-
csot követi abban az esetben: például, hajót tesz az ellenségével, amikor erre nem lenne
köteles, vagy ha megbocsájtja azt a sérelmet, amiért jogosan elégtételt követelhetne. így
minden részleges tanács arra a három egyetemes és tökéletes háromra vezethető vissza.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az említett tanácsok természe-
tüknél fogva mindenkinek hasznosak, de bizonyos emberek ráhangolatlansága miatt
megeshet, hogy nekik nem hasznosak, ugyanis az illetők érzelmei n e m irányulnak ezek-
re. Ezért az Úr, amikor az evangéliumi tanácsokat javasolta, mindig említést tett az em-
bereknek az evangéliumi tanácsok követésére való alkalmasságáról. Az örökös sze-
génység tanácsát adva (Mt 19) [21] előre bocsájtja: „Ha tökéletes akarsz lenni", és utána
folytatja: „ m e n j el és add el mindenedet, amid van". Ugyanígy, amikor az örökös tiszta-
ság tanácsát adja, azt mondván [uo„ 12. v.]: „Vannak férfiak, akik férfiatlanná tették
magukat a Mennyek Országáért", azonnal hozzáteszi: „aki fel tudja fogni, az fogja fel".
Az Apostol is ( l K o r 7) [35] a szüzesség tanácsának előrebocsájtása után ezt mondja:
„Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a nagyobb j ó k konkrété az egyes
emberek esetében nincsenek meghatározva. De az abszolút értelemben nagyobb jók
egyetemesen meghatározottak és ezekre vezethetők vissza az összes konkrét javak,
amint mondottuk.* 99
897 Vö. I , q 19, a 12, ad 4.

898 V ö . II-II, q 186, a 7.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az Úr értelemszerűen engedel-

mességi tanácsot is adott, amikor azt mondta: „kövess engem'"10", akit nem csak a csele-
kedeteit utánozva, hanem parancsainak engedelmeskedve is követünk: Jn 10 [27] sze-
rint: „A juhaim hallják a hangomat, és követnek engem."
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy azok, amiket az Úr az ellenség
igazi szeretetéről és hasonlókról mond (Mt 5; Lk 6), ha a lélek készültségére vonatkoz-
nak (például, hogy az ember kész legyen jót tenni az ellenségével, amikor a szükség ezt
megköveteli), az üdvösséghez szükségesek, ezért ezek a parancsok között szerepelnek.
De az, hogy az ember az ellenségének készségesen és ténylegesen adjon, amikor erre
nem áll fenn különleges szükségesség, a részleges tanácsokhoz tartozik, amint mondot-
tuk."" - A Mt 10-ben, valamint a Lk 9-és 10-ben mondottak pedig bizonyos fegyelmi
parancsok voltak arra az időszakra, vagy bizonyos engedmények, amint fentebb'*''' mon-
dottuk.
9 0 0 Ml 16,24.
902 A 2, ad 3.
Secunda Secundae
LVII. KÉRDÉS
A JOGRÓL - négy szakaszban
Az okosságot követően az igazságosságról kell tárgyalnunk. Ezzel kapcsolatban négy-

részes vizsgálódás tűnik célszerűnek: először az igazságosságról; másodszor a részei-
ről; harmadszor az ehhez tartozó ajándékról; negyedszer az igazságossághoz tartozó pa-
rancsokról.
Az igazságossággal kapcsolatban pedig négy vizsgálatot kell folytatnunk. Először a
jogról; másodszor magáról az igazságosságról; harmadszor az igazságtalanságról; ne-
gyedszer az ítéletről.
A z elsőre vonatkozóan négy kérdést teszünk fel:
Először: Vajon a jog az igazságosság tárgya-e?

Másodszor: Vajon megfelelően osztjuk fel a jogot természetjogra és pozitív jogra?
Harmadszor: Vajon a nemzetek joga természetjog-e?
Negyedszer: Vajon az atyai jog és az úr joga különleges jog-e?
1. S Z A K A S Z . - VAJON A J O G AZ I G A Z S Á G O S S Á G T Á R G Y A - E ? '
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a jog nem az igazságosság tár-
gya.
1. Celsus jogtudós ugyanis azt mondja, hogy „a j o g a j ó és egyenlő mestersége" 2 .
Á m d e a mesterség nem az igazságosság tárgya, hanem természeténél f o g v a értelmi
erény.' Tehát a jog n e m az igazságosság tárgya.
2. Ezenkívül, „a törvény a jog faja", ahogy Isidorus mondja (Etymol.) [V, 3. fej.] 4 .
Á m d e a törvény nem az igazságosság, hanem inkább az okosság tárgya, ezért a Filozó-
fus is a „törvényhozást" az okosság részének mondja [Eth. VI, 8. fej.] 5 . Tehát a jog nem
az igazságosság tárgya.
3. Ezenkívül, az igazságosság elsődlegesen Isten alá rendeli az embert. Augustinus
ugyanis azt mondja (De moribus Eccles.) [ 15. fej.] 6 , hogy „az igazságosság csakis Isten-
nek szolgáló szeretet, és ezért helyesen parancsol az embernek alávetett e g y é b lények-
nek". Ámde az emberi jog nem az isteni, hanem az emberi dolgok közé tartozik;
Isidorus ugyanis (Etymol.) [V, 2. fej.] 7 azt mondja, hogy „Isten joga isteni törvény, az
emberi jog pedig emberi törvény". Tehát a jog nem az igazságosság tárgya.
Ezzel szemben áll, amit Isidorus ugyanabban a könyvben [V, 3. fej.]* m o n d : „Jogos-
nak azt mondjuk, ami igazságos." Á m d e az igazságos az igazságosság tárgya a Filozó-
fus [Ethic. V, 1. fej.] 9 szerint: „Mindenki igazságosságnak akarja nevezni az ilyen kész-
1 DS 1759, 1761, 1739.

2 Digest. I, első kötet, 1. fej.; Krueger, I. 29. o.
3 Vö. I-II, q 57, a 3.
4 PL 82, 199 A.
5 1141, b, 25-29.
6 P L 32, 1322.
7 P L 82, 198 C.
8 PL 82, 199 A.
9 1129, a, 7-11.
202 SUMMA THEOLOGIAE / SECUNDA SECUNDAF.
séget, amelyből az igazságos emberek cselekedetei származnak." Tehát a j o g az igazsá-

gosság tárgya.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az összes többi erényekhez képest az igazságos-
ság sajátossága az, hogy a máshoz való viszonyaiban irányítja az embert.'" Bizonyos
egyenlőséget tartalmaz ugyanis, ahogy m a g a a szó mutatja: azokat nevezik ugyanis ál-
talában „igazságosan intézett ügyeknek", amik kiegyenlítettek. Ámde az egyenlőség
m á s h o z való viszonyt jelent." Más erények pedig az embert csak azokban tökéletesítik,
amik számára önmaga szerint megfelelők.
így tehát azt, ami más erények cselekedeteiben helyes, amire az erény mint sajátos
tárgyára irányul, kizárólag a cselekvőhöz viszonyítva kapjuk meg. Azt pedig, ami az
igazságos cselekedetben helyes, a cselekvőhöz való viszonyítás nélkül, m á s h o z viszo-
nyítva állapíthatjuk meg: azt mondjuk ugyanis igazságos cselekvésnek, ami valamilyen
egyenlőség szerint megfelel a másiknak, például a jogos bér kifizetése a nyújtott szol-
gáltatásért.
így tehát azt m o n d j u k igazságosnak, mintegy az igazságosság helyességét tartalma-
zónak, amire az igazságos cselekedet irányul, nem véve figyelembe, hogy miképpen jön
létre a cselekvőtől. De más erények esetében a helyes csak annak alapján állapítható
meg, hogy miképpen ered a cselekvőtől.' 2 Ezért az igazságosság tárgya, amit igazságos-
nak mondunk, sajátosan, más erényeknél jobban önmaga szerint határozható meg. Hz
pedig a jog. Tehát nyilvánvaló, hogy a jog az igazságosság tárgya.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk: a szavakat az első jelentésüktől elté-
rően más dolgok jelölésére szokták alkalmazni, ahogy a 'medicina' szóval először az
orvosságot jelölték, amit a betegnek gyógyítás végett adnak, majd átvitték a mesterség
jelölésére, amely által ezt művelik. így a ' j o g ' szót is először magának az igazságos do-
lognak a jelölésére alkalmazták, majd átvitték annak a mesterségnek a jelölésére, amely
által megismerhetjük, hogy mi igazságos; ezt követően annak a helynek jelölésére,
amelyben jogot szolgáltatnak, ahogy azt mondjuk, hogy valaki megjelenik „a jogban";
végül jognak nevezik azt is, amit a hivatalból igazságot tevő szolgáltat, még akkor is, ha
a döntése helytelen.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy miként a mesterség által külsőleg
létrejövő dolgok elgondolása a mester értelmében előzetesen létezik, ugyanúgy az ész
által meghatározott igazságos cselekedet elgondolása előzetesen létezik az értelemben,
mint az okosság szabálya. Ha pedig ezt írásba foglalják, akkor törvénynek nevezik:
I s i d o r a s " szerint ugyanis a törvény „írásba foglalt szabályozás". Ezért a törvény sajáto-
san szólva nem m a g a a jog, hanem a j o g valamilyen elgondolása. 14
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel az igazságosság egyenlősé-
get tartalmaz, Isten felé pedig a tartozásunkat nem tudjuk egyenlőség szerint kiegyenlí-
teni, ezért tökéletes értelemben nem tudunk Isten felé igazságosan cselekedni. Ezért az
isteni törvényt sajátosan nem emberi j o g n a k (ius) nevezik, hanem isteni j o g n a k (fas),
mivel Isten megelégszik azzal, ha megtesszük azt, amire képesek vagyunk. A z igazsá-
gosság azonban arra törekszik, hogy az ember képessége szerint fizesse meg tartozását
Isten felé, a lelkét teljesen alávetve neki.
10 V ö . I-II, q 60, a 2.
11 V ö . q 58, a 2.
12 Aki megadja, amivel tartozik, akkor is i g a z s á g o s a n cselekszik, ha ezt gyűlöletből v a g y hiú dicső-
ségvágyból teszi.
13 V, 3. fej.: PL 82, 199 A.
14 Ezért, „mi is, a m i k o r a törvény szerint c s e l e k s z ü n k , igazságos dolgokat leszünk": I, q 21, a 1, ad 2.
L V I I . KÉRDÉS: A J O G R Ó L 203
2. S Z A K A S Z . - VAJON M E G F E L E L Ő E N O S Z T J U K FEL A J O G O T
T E R M É S Z E T J O G R A ÉS POZITÍV J O G R A ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem megfelelően osztjuk
fel a jogot természetjogra és pozitív jogra.
1. Az ugyanis, ami természetes, változhatatlan és ugyanaz mindenkinél. Ámde
az emberi dolgokban nem található ilyen, mivel az emberi jog minden szabálya bizo-
nyos esetekben fogyatékos és nem érvényes mindenütt. Tehát nincs valamiféle termé-
szetjog.
2. Ezenkívül, azt mondjuk pozitív jognak, ami az emberi akaratból származik. Ámde
nem azért igazságos valami, mivel az emberi akaratból származik, máskülönben az em-
ber akarata sohasem lehetne igazságtalan. Tehát, mivel az igazságos azonos a jogossal,
úgy tűnik, hogy nincs pozitív jog.
3. Ezenkívül, az isteni jog nem természetjog, mivel meghaladja az emberi természe-
tet. Ugyanígy nem is pozitív jog, mivel nem emberi, hanem isteni tekintélyre támaszko-
dik. Tehát helytelenül osztjuk fel a jogot természetjogra és pozitív jogra.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. V.) [10. fej.] 15 : „Az igazságos politi-
kusnak egyik tette természetes, másik pedig törvényes", vagyis törvénnyel szabályozott
(lege positum).
Válaszul azt kell mondanunk, hogy akkor jogos, vagyis igazságos egy cselekedet, ha
más számára az egyenlőség valamilyen módja szerint kiegyenlítést nyújt, amint mon-
dottuk. 1 " Ámde kétféle módon nyújthat valami valamely ember számára kiegyenlítést.
Egyik módon a dolog természetéből következően: például amikor valaki ugyanannyit
ad, amennyit kap. Ezt nevezzük természetjognak. - Másik módon megállapodás vagy
közmegegyezés alapján lehet valami más számára kiegyenlített vagy hozzáillő, amikor
tudniillik valaki úgy gondolja, hogy akkor elégedett, ha ennyit és ennyit kap. Ez kétféle-
képpen történhet. Egyik módon valamilyen privát megállapodás által, amelyet például
magánszemélyek közötti szerződéssel erősítenek meg. Másik módon közmegegyezés-
sel: amikor az egész nép egyetért azzal, hogy valamit más számára kiegyenlítettnek
vagy hozzáillőnek tekintsenek, vagy amikor ezt elrendeli a fejedelem, aki a n é p gondjait
viseli és a nép nevében cselekszik. Ezt nevezzük pozitív jognak.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a változhatatlan természettel
rendelkező lény számára a természetesnek mindig és mindenütt ugyanolyannak kell
lennie. Ámde az ember természete változékony. Ezért, ami az ember számára természe-
tes, olykor fogyatékos lehet. 17 Például a természetes egyenlőség követelménye, hogy
a letétezőnek a letétbe helyezett dolgot visszaadják, és ha az emberi természet mindig
helyes lenne, ezt mindig meg kellene tenni. De mivel olykor megesik, hogy az ember
akarata eltorzul, bizonyos esetben a letétbe helyezett dolgot nem szabad visszaadni, ne-
hogy az elferdült akaratú ember rosszra használja: ha például egy őrült vagy az ország
ellensége követelné vissza a letétbe helyezett fegyvereket.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi akarat képes valamit
igazságossá tenni az olyan dolgokban, amik természetüknél fogva nem m o n d a n a k el-
lent a természetes i g a z s á g o s s á g n a k . E z é r t mondja a Filozófus (Ethic. V.) [10. fej.]",
15 1 1 3 4 , b , 18-19.
16 A 1.
17 V ö . Suppl. q 65, a 2, ad 1.
18 Vö. I II, q 95, a 3.
19 1134, b, 20-24.
hogy törvény alapján igazságos az, „ami eleve 2 " közömbös 21 arra nézve, hogy ilyen vagy
olyan, de amikor kimondják 2 2 , már jelentős a különbség" 21 . De ha valami természeténél
fogva ellentmond a természetjognak, az emberi akarat nem teheti igazságossá: például
ha törvénybe iktatnák, hogy szabad lopni vagy házasságtörést elkövetni. Ezért mondja
Iz 10 [1]: „Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy isteni jognak azt nevezzük, amit
Isten tett közzé. Ez részben azzal kapcsolatos, ami természeténél fogva igazságos, de
igazságossága az emberek előtt rejtve van, részben pedig azzal, ami isteni rendelkezés
folytán válik igazságossá. Ezért az isteni j o g is arra a kettőre osztható, mint az emberi
j o g . Az isteni törvény ugyanis bizonyos dolgokat azért parancsol meg, mivel azok jók,
és más dolgokat azért tilt meg, mert azok rosszak; más dolgok pedig azért j ó k , mert meg
vannak parancsolva, m á s dolgok pedig azért rosszak, mert meg vannak tiltva.
3. S Z A K A S Z . - VAJON A NEMZETEK J O G A AZONOS-E

A TERMÉSZETJOGGAL?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, h o g y a nemzetek j o g a azonos a

természetjoggal.
1. Az összes emberek ugyanis csakis abban egyeznek meg egymással, ami számukra
természetes. Ámde a nemzetek jogában az összes emberek megegyeznek: a jogtudós 24
ugyanis azt mondja, hogy „a nemzetek j o g a az, amit az emberi nemzetek alkalmaznak".
Tehát a nemzetek j o g a természetjog.
2. Ezenkívül, a szolgaság természetes az emberek körében: egyesek ugyanis termé-
szetüknél fogva szolgák, ahogy a Filozófus bizonyítja (Polit. I.) [4. fej.]'\ Á m d e a szol-
gaság a nemzetek j o g á h o z tartozik, a h o g y Isidorus m o n d j a [Etymol. V, 6. fej.] 26 . Tehát
a nemzetek joga természetjog.
3. Ezenkívül, a j o g természetjogra és pozitív jogra osztható, amint mondottuk. 2 ' Ám-
de a nemzetek joga nem pozitív jog: az összes nemzetek ugyanis sohasem gyűltek
össze, hogy közös megállapodás folytán valami törvényt hozzanak. Tehát a nemzetek
j o g a természetjog.
Ezzel szemben áll, amit Isidorus m o n d [Etymol. V, 4. fej.]2*: „A jog vagy természeti
j o g , vagy polgári jog, vagy a nemzetek j o g a . " így a nemzetek joga különbözik a termé-
szetjogtól.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy természetjog, illetve természetileg igazságos az,
ami természeténél fogva más számára kiegyenlített vagy hozzáillő, ahogy mondottuk. 2 "
Á m d e ez kétféleképpen állhat fenn. E g y i k módon a mivoltának abszolút figyelembevé-
tele alapján, ahogy a férfi lényegénél fogva hozzáülik a nőhöz, hogy belőle nemzzen, és
a szülő a gyermekéhez, hogy táplálja. - Másik módon valami nem a természete, hanem
2 0 Mielőtt a pozitív t ö r v é n y vele kapcsolatban megszületett.

21 Erkölcsi s z e m p o n t b ó l közömbös, hogy p a r a n c s o l v a vagy tiltva lesz-e, vagy hogy egyáltalán lesz-
e pozitív törvény vele kapcsolatban.
2 2 V a g y i s törvényt h o z n a k vele k a p c s o l a t b a n .
2 3 Jelentőssé válik e r k ö l c s i szempontból.
2 4 Digest. I, első kötet 1. fej.: Krueger, 1, 2 9 . o.
2 5 1254, a 15.
26 PL 82, 199 C.
2 7 A 2.
28 PL 82, 199 B.
2 9 A 2.
L V I I . KÉRDÉS: A JOGRÓL 205
belőle eredő valami alapján illik a másikhoz: ilyen például a földbirtok. Ha ugyanis egy
szántóföldet abszolút mivolta alapján vizsgálunk, akkor nincs benne alapja annak, hogy
inkább az egyik ember, mint a másik tulajdona legyen. Ha azonban a megművelésének
alkalmassága és békés használata szerint vesszük figyelembe, ilyen alapon b i z o n y o s
módon j o b b a n illik az egyik emberhez, mint másikhoz, ahogy a Filozófus m o n d j a
(Polit. II.) [5. fej.] 10 .
Á m d e valaminek abszolút értelemben való felfogására nemcsak az emberek, h a n e m
más érzékelő lények is képesek. Ezért amit az. első módon nevezünk természetjognak,
közös számunkra és más érzékelő lények számára. De az ilyen értelemben mondott ter-
mészetjogtól különbözik a nemzetek joga, ahogy a jogtudós" m o n d j a , „mivel az előbbi
minden érzékelő lény számára, míg az utóbbi csak az emberek számára közös". De va-
lamit ahhoz vonatkoztatva vizsgálni, ami belőle következik, az. ész sajátossága. Ezért az
ember számára az eszes természete alapján természetes, amely ezt megfogalmazza.
Ezért m o n d j a Gaius jogtudós 1 2 : „Amit a természetes ész az összes emberek k ö r é b e n
megállapít, azt minden nép megtartja és azt a nemzetek jogának nevezzük."
Ezzel nyilvánvaló a válasz az első ellenvetésre.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy annak nincs természetes alapja,
hogy abszolút értelemben valamely konkrét ember szolga legyen, hanem ennek csak
valamely másodlagos hasznossági szempont lehet természetes alapja, amennyiben
hasznos lehet egy konkrét ember számára, hogy őt egy bölcsebb ember irányítja, és
hasznos lehet a másik számára, hogy őt az előbbi segítse, ahogy a Filozófus m o n d j a
(Polit. I.) [6. fej.]". - Ezért a nemzetek j o g á h o z tartozó szolgaság a második m ó d o n ter-
mészetjog, de az első módon nem az.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel a nemzetek jogához tartozó
dolgokat a természetes ész fogalmazza meg, például a szomszédságból következő mél-
tányosságot tartalmazókat, ezért azok nem igényelnek külön törvényhozást, hanem ma-
ga a természetes ész a törvényhozó, amint az idézett jogtudós mondotta.' 4
4. SZAKASZ. - VAJON AZ A T Y A I JOG ÉS A Z Ú R JOGA

K Ü L Ö N L E G E S JOG-E?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az atyai jog és az úr j o g a
nem különleges jog.
1. Ugyanis az igazságosság követelménye „mindenkinek megadni a magáét", a h o g y
Ambrosius mondja (De officiis) [24. fej.]' 5 . Á m d e a jog az igazságosság tárgya, a h o g y
mondottuk" 1 . Tehát a jog mindenkihez egyenlőképpen tartozik, és így az atyai j o g és az
úr joga nem különleges jog.
2. Ezenkívül, az igazságos dolog elgondolása a törvény, amint mondottuk." Á m d e
a törvény az ország vagy a királyság közjavával, és nem egy személy vagy egy család
30 1263, a, 2 1 - 2 4 .
31 Digest. 1. e l s ő kötet, 1. fej.: Krueger, 1, 29. o.
32 Digest. I, e l s ő kötet, 9. fej.: Krueger, 1, 29. o.
33 1255, b, 5 - 9 ; a szolgaságról vallott nézet nem érinti a nemzetek j o g á r ó l , illetve a t e r m é s z e t j o g r ó l
m o n d o t t a k lényegét.
34 A s z a k a s z törzsének végén.
35 PL 16, 5 7 A .
36 A 1.
37 A 1, ad 2.
privát javával kapcsolatos, amint fentebb" mondottuk. Tehát az atyai jog, illetve az úr
joga nem különleges jog vagy különleges igazságosság, mivel az úr, illetve az atya egy
házhoz tartozik, ahogy a Filozófus mondja (Polit. I.) [3. fej.]".
3. Ezenkívül, az emberek között sok más fokozati különbség létezik: például egyesek
katonák, mások papok, ismét mások feljebbvalók. Tehát számukra is valami különleges
jogot kell meghatározni.
Ezzel szemben áll, hogy a Filozófus (Ethic. V.) [ 10. fej.]4" a politikai jogtól sajátosan
megkülönbözteti az atyai jogot, az úr jogát és más ilyesmiket.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy jogról, illetve igazságosról a máshoz való illőség
alapján beszélünk. Másról pedig kétféle értelemben beszélhetünk. Egyik módon arról,
aki abszolút értelemben más, mintegy teljesen különböző lény, amint ez nyilvánvaló két
olyan ember esetében, akik közül egyik sincs a másiknak alárendelve, hanem mindket-
ten az ország fejedelme alá tartoznak. Ezek között beszélhetünk abszolút értelemben
vett igazságosságról, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. V.) [10. fej.] 41 . - Másik módon
nem abszolút értelemben m o n d u n k valamit másnak, hanem mint e g y lényhez tartozó
valamit. Az e m b e r i dolgok körében a gyermek ily m ó d o n tartozik az atyjához, mivel va-
lamiképpen az ő része, amint a Filozófus mondja (Ethic. VIII.) [14. fej.] 42 , és a szolga ily
módon az úr valamije, mivel eszköze, miként a Filozófus tanítja (Polit. I.) [4. fej.] 41 .
Ezért az atya a gyermekéhez nem úgy viszonyul, mint abszolút értelemben máshoz, és
ezért itt nem abszolút értelemben, hanem bizonyos szempontból vett, tudniillik atyai jog
áll fenn. Ugyanilyen okból az úr és a rabszolgája között sem abszolút értelemben vett,
hanem uralmi jog létezik.
A feleség pedig, noha a f é r j é h e z tartozik, mivel a férj úgy viszonyul hozzá, mint a sa-
ját testéhez, ahogy az Apostol m o n d j a (Ef 5) [28], mégis jobban különbözik a férjétől,
mint a gyermek az atyjától vagy a szolga az urától, mivel házas társas életre vette el
a férje. Ezért, ahogy a Filozófus 44 mondja, a férj és a feleség között több áll fenn a jog lé-
nyegéből, mint az atya és a gyermeke, vagy az úr és a rabszolgája között. Mivel azonban
a férjnek és a feleségnek a házi közösséghez közvetlen vonatkozása van, amint a Filozó-
fus mondja (Polit. I.) [3. fej.] 45 , közöttük nem abszolút értelemben vett politikai jog, ha-
nem háztartási jog41' áll fenn.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az igazságosság megköveteli,
hogy mindenkinek megadják a magáét, de feltételezve az egyik e m b e r másikhoz való
viszonyának különbözőségét. Ha ugyanis valaki önmagának adja m e g , amivel tartozik,
ez sajátos értelemben nem mondható igazságos cselekedetnek. Mivel pedig ami a gyer-
meké, az az atyáé is, és ami a rabszolgáé, az az uráé is, sajátos értelemben nem lehet
szó az atya igazságosságáról a gyermeke felé vagy az úr igazságosságáról a rabszolgája
felé.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y a gyermek, amennyiben gyermek,
az atyához tartozik, és a szolga, amennyiben szolga, az urának valamije. De ha mindket-
38 I-II, q 90, a 2.
39 1253. b, 5 - 8 .
40 1134, b, 8 - 9 .
41 1134, a 26.
42 1161, b. 18-19.
43 1253, b, 3 2 ; 1254, a, 14-15.
44 Ethic. V., 10. fej.: 1134, b, 15-18.
45 1253, b, 6 - 1 1 .
46 A „ g a z d á l k o d á s i j o g " egy ház, illetve család közjavára vonatkozik.
L V I I I . KÉRDÉS: A Z IGAZSÁGOSSÁGRÓL. 2 0 7
tőt úgy vizsgáljuk, mint embert, mindkettő önmagában subsistáló, másoktól különböző
lény.47 Ezért, amennyiben mindkettő ember, valamilyen módon fennáll feléjük is az
igazságosság. Emiatt hoznak bizonyos törvényeket az atyának a gyermekéhez, illetve
az úrnak a rabszolgájához való vonatkozással kapcsolatban is. De amennyiben mind-
kettő más valakihez tartozik, ebből a szempontból fogyatékos az igazságosság, illetve a
jog lényege.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az államban é l ő összes többi kü-
lönböző személyeknek közvetlen vonatkozásuk van az állam közösségéhez és annak fe-
jéhez. Ezért feléjük fennáll az igazságosság a m a g a tökéletes mivolta szerint, de külön-
bözik a különböző tisztségeknek megfelelően. Ezért beszélünk katonai, hatósági és papi
jogokról, nem mintha ezek fogyatékosak volnának az abszolút értelemben vett igazsá-
gossághoz képest, ahogy fogyatékos az atyai jog vagy az úr joga, h a n e m mivel a külön-
féle helyzetű személyek mindegyikének a maga tisztségének megfelelően sajátos vala-
mijár.
LVIII. KERDES
AZ IGAZSÁGOSSÁGRÓL - tizenkét szakaszban
Ezt követően az igazságosságról kell tárgyalnunk.

Ezzel kapcsolatban tizenkét kérdést teszünk fel.
Először: Mi az igazságosság?
Másodszor: Vajon az igazságosság mindig a máshoz való vonatkozásban áll-e?
Harmadszor: Vajon erény-e?
Negyedszer: Vajon az akaratban van-e, mint hordozóalanyban?
Ötödször: Vajon egyetemes erény-e?
Hatodszor: Vajon amennyiben egyetemes erény, lényegét tekintve azonos-e min-
den erénnyel?
Hetedszer: Vajon van-e részleges igazságosság?
Nyolcadszor: Vajon a részleges igazságosságnak van-e sajátos anyaga?
Kilencedszer: Vajon az igazságosság kapcsolatos-e a szenvedélyekkel, vagy kizáró-
lag a tevékenységekkel?
Tizedszer: Vajon az igazságosság középső értéke dologi k ö z é p s ő érték-e?
Tizenegyedszer: Vajon az igazságosság actusa az-e, hogy mindenkinek megadni a ma-
gáét?
Tizenkettedszer: Vajon az igazságosság kiemelkedik-e a többi erkölcsi erények közül?
47 Vagyis s z e m é l y . Vö. I, q 29, a 4.

1. S Z A K A S Z . - VAJON M E G F E L E L Ő - E A Z I G A Z S Á G O S S Á G DEFINÍCIÓJA:
„SZILÁRD ÉS Á L L A N D Ó A K A R A T M I N D E N K I N E K MEGADNI
A MAGA J O G Á T " ?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a jogtudósok helytelenül adják
meg a definíciót: „Az igazságosság szilárd és állandó akarat mindenkinek megadni a
maga jogát." 4 *
1. Az igazságosság ugyanis a Filozófus szerint (Ethic. V.) [ 1. fej.] 4 '' „olyan készség,
amelytől az igaz emberek bizonyos cselekedetei létrejönnek, és amelynek folytán igaz-
ságos dolgokat cselekednek és akarnak". Á m d e az akarat a potentiát vagy az actust is je-
lenti. Tehát az igazságosságot helytelenül mondják akaratnak.
2. Ezenkívül, az akarat helyessége nem akarat; máskülönben, ha az akarat a m a g a he-
lyessége lenne, az következne, hogy egy akarat sem lenne elferdült. Ámde Anselmus
szerint (De veritate) [12. fej.] 5 " „az igazságosság helyesség". Tehát az igazságosság nem
akarat.
3. Ezenkívül, egyedül Isten akarata állandó. Ha tehát az igazságosság állandó akarat
lenne, egyedül Istenben lenne igazságosság.
4. Ezenkívül, minden állandó dolog szilárd, mivel változhatatlan. Tehát feleslegesen
mondjuk mindkettőt, az „állandót" és a „szilárdat" is az igazságosság definíciójában.
5. Ezenkívül, mindenkinek csakis a fejedelem adhatja meg a m a g a jogát. IIa tehát az
igazságosság mindenkinek megadná azt, amihez joga van, az következne, hogy egyedül
a fejedelemben van igazságosság, ami helytelen állítás.
6. Ezenkívül, Augustinus azt mondja (De moribus Eccles.) [15. fej.] 51 : „Az igaz-
ságosság egyedül Istennek szolgáló szeretet." Tehát nem adja m e g mindenkinek a ma-
gáét.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az igazságosság fenti definíciója helyénvaló, ha
helyesen értjük. Mivel minden erény készség, ami a jó cselekedet lételve, az erényt a sa-
játos anyagára irányuló actusával kell meghatároznunk. Ámde az igazságosság sajátos
anyaga máshoz való vonatkozást tartalmaz, amint alább , : kitűnik. Ezért az igazságosság
actusát a sajátos anyagával és tárgyával való vonatkozásban érintjük, amikor azt m o n d -
juk: „mindenkinek megadni a maga jogát", mivel „igazságosnak ezért mondunk vala-
kit, mivel a jogot őrzi", ahogy Isidoras mondja (Etymol.) [X, I betűnél]". Ámde ahhoz,
hogy valamely actus bármely anyaggal kapcsolatban erényes legyen, az szükséges,
hogy szándékos, állandó és szilárd legyen, mivel a Filozófus szerint (Ethic. II.)54 az eré-
nyes actus követelménye először, hogy „tudatos legyen", másodszor, hogy „választá-
son alapuljon és kellő célra irányuljon", harmadszor pedig, hogy „változhatatlan le-
gyen". Ezek közül az első követelményt a második magában foglalja, mivel „ami
tudatlanságból megy végbe, akarattal ellentétes cselekedet", ahogy a Filozófus m o n d j a
(Ethic. III.) [1. fej.] 55 . Ezért az igazságosság definíciójában elsődleges az „akarat", an-
nak jelzésére, hogy az igazságosság actusának szándékosnak kell lennie. Ehhez járul a
'szilárd' és 'állandó' jelző, az actus állhatatosságának kifejezésére. Ezért az említett de-
finíció az igazságosságnak teljes meghatározása, amennyiben a definícióban az actus a
48 Digest. I, első kötet, 10. fej.; K r u e g e r . 1,29. o.; Instit. 1, első kölet, 1. fej.; Krueger, 1, 1. old.
49 1129,a,7-ll.
50 PL 158, 4 8 0 B.
51 P L 32, 1322.
52 A 2, a 8.
53 P L 82, 3 8 0 B.
54 3. fej.: 1105, a, 31-b, 5.
55 1109, b, 3 5 - 1 1 1 0 . a, I.
L V I I I . KÉRDÉS: A Z IGAZSÁGOSSÁGRÓL. 209
készséget helyettesíti, aminek az actus adja meg a faji jellegét: a készség ugyanis az ac-
tusra irányul . H a pedig valaki precíz formába a k a r n á önteni a definíciót, ezt mondhatná:
„Az igazságosság az a készség, amelynek alapján valaki szilárd és állandó akarattal
megadja mindenkinek a maga jogát." - Ez pedig szinte ugyanaz a definíció, amelyet
a Filozófus ad meg (Ethic. V.) (9. fej.]5": „Az igazságosság olyan készség, amelynek
birtokában lévő emberről azt mondhatjuk, hogy cselekvésében azt választja, ami igaz-
ságos."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az akarat itt actust jelent, n e m
potentiát. Á m d e a szerzőknél szokásos, hogy a készségeket az actusokkal határozzák
meg; ahogy Augustinus mondja (Super Joan.) [40, 9.]57, hogy a hit nem más, mint „elfo-
gadni azt, amit nem látsz".
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy maga az igazságosság sem lénye-
gileg helyesség, hanem csak okságilag: lényegileg ugyanis olyan készség, amely által
valaki helyesen cselekszik és akar.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az akarat kétféleképpen mondha-
tó állandónak. Egyik módon magának az actusnak oldaláról, ami n e m ér véget. így csak
Isten akarata állandó. Másik módon a tárgy oldaláról, mivel valaki állandóan akar tenni
valamit. Ez szükséges az igazságosság lényegéhez. Nem elég ugyanis az igazságosság-
hoz, hogy valaki valamilyen foglalatosságban e g y órára igazságos akar lenni, mivel
aligha akad bárki, aki mindenben igazságtalanul akarna cselekedni, hanem az szüksé-
ges, hogy az e m b e r állandóan és mindenben tiszteletben tartsa az igazságosságot.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel az 'állandó' szót itt nem az
akarat actusa állandóságának értelmében vesszük, nem felesleges a 'szilárd' szó hozzá-
tétele: ahogy az „állandó akarat" azt jelenti, hogy valakinek az a szándéka, hogy állan-
dóan igazságos lesz, ugyanúgy a „szilárd" szó arra utal, hogy ebben az elhatározásban
állhatatosan kitart.
A j ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a bíró parancsoló és irányító m ó d o n
adja meg mindenkinek, ami a magáé, mivel „a bíró a lélekkel rendelkező igazságosság,
és a fejedelem az igazságosság őre", ahogy a F i l o z ó f u s mondja (Ethic. V.) [7, 10. fej.] 58 .
De az alattvalók megvalósítás módján adják meg a sajátját mindenkinek.
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk: ahogy az Isten iránti szeretet m a g á b a n
foglalja a felebarát iránti szeretetet, ugyanúgy abban, hogy az e m b e r Istennek szolgál,
az is benne van, hogy megadja mindenkinek, amivel tartozik.
2. S Z A K A S Z . - VAJON A Z I G A Z S Á G O S S Á G MINDIG A M Á S H O Z V A L Ó
V O N A T K O Z Á S B A N ÁLL-E?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságosság nem min-
dig áll a m á s h o z való vonatkozásban.
1. Az Apostol ugyanis azt mondja (Róm 3) [22], hogy a „megigazulás Istennél a
Jézus Krisztusban való hitből ered". Ámde a hit n e m az egyik embernek a másikhoz va-
ló vonatkozásában áll. Tehát az igazságosság sem.
2. Ezenkívül, Augustinus szerint (De moribus Eccles.) [15. fej.] 5 '' az igazságosság az
Istennek való szolgálat: „jól parancsolni másoknak, amik az ember alá vannak vetve".
56 1134, a, 1-3.
57 PL 35, 1690.
58 1132, a, 2 1 - 2 5 ; 1134, b. 1-2.
59 PL 32, 1322.
210 S U M M A THEOLOGIAE / SECUNDA SECUNDAF.
Ámde az érzékekhez kötött törekvés alá van vetve az embernek, ahogy az l M ó z 4

[7]-ből kitűnik, ahol ez áll: „Alattad lesz a vágy az iránt", tudniillik a bűn iránt, „és ural-
kodni fogsz rajta." Tehát az igazságosság a saját érzékekhez kötött törekvésen való
uralkodás, és így az igazságosság nem a máshoz való vonatkozásban áll.
3. Ezenkívül, Isten igazságossága örök. Á m d e semmi más lény nem létezett Istennel
együtt öröktől fogva. Tehát nem tartozik az igazságosság lényegéhez, hogy máshoz va-
ló vonatkozásban álljon.
4. Ezenkívül, ahogy a máshoz való vonatkozást tartalmazó cselekedetek igénylik a
helyességüket biztosító irányítást, ugyanígy igénylik az önmagunkra irányuló cseleke-
detek is. Á m d e az igazságosság teszi helyessé a cselekedeteket; a Péld 11 [5] szerint:
„A tiszta embernek igazságossága irányítja útját." Tehát az igazságossághoz nemcsak
a máshoz, hanem az önmagunkhoz való vonatkozást tartalmazó cselekedetek is hozzá-
tartoznak."
Ezzel szemben áll, amit Tullius mond (De offic. I.) [7. fej.]6": az igazságosság „értel-
me az, hogy az emberi társadalmat és az emberek életközösségét fenntartja". Á m d e ez
máshoz való vonatkozást tartalmaz. Tehát az igazságosság csak a máshoz való vonatko-
zást tartalmazó cselekedetekkel kapcsolatos.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - miként fentebb 1 ' 1 mondottuk - mivel az 'igazsá-
gosság' szó egyenlőséget tartalmaz, az igazságosság lényegéhez, tartozik, hogy máshoz
való vonatkozásból álljon: ugyanis semmi sem önmagával egyenlő, hanem mással. Mi-
vel pedig az igazságosság feladata az emberi cselekedeteket helyessé tenni, amint m o n -
dottuk," 2 az igazságosság által megkövetelt másságnak különböző potentiák cselekvését
kell jelentenie. Ámde a cselekvések a teljes suppositumok működései, nem pedig - sa-
játosan szólva - a részek és formák, vagyis a potentiák tevékenységei"': sajátos értelem-
ben ugyanis nem azt mondjuk, hogy a kéz üt, h a n e m az ember üt a kezével, és sajátos ér-
telemben n e m azt mondjuk, hogy a hő melegít, hanem a tűz melegít a hőségével. D e az
előbbieket bizonyos hasonlóság szerint mondjuk." 4 Tehát a sajátos értelemben mondott
igazságosság megköveteli a suppositumok különbözőségét, ezért csakis az egyik em-
bernek a másikhoz való viszonyában állhat. De egy és ugyanazon emberben a cseleke-
detek különböző lételvei hasonlóság alapján mintegy különböző cselekvőknek vehetők,
mint például az ész, a haragvó- és a vágyóképesség. Ezért metaforikus értelemben egy
és ugyanazon emberben beszélhetünk igazságosságról, amennyiben az ész parancsol a
haragvó- és vágyóképességnek, az utóbbiak engedelmeskednek az észnek, és általában
amennyiben az ember minden egyes része megkapja azt, ami neki kijár. Ezért a Filozó-
fus (Ethic. V.) [15. fej.]"5 ezt az igazságosságot „metafora szerint" mondottnak nevezi.
Az. első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az az igazságosság, amely a hit
által jön létre bennünk, azonos azzal, amelynek révén megigazul a bűnös, és amely a lé-
lek részeinek kellő rendezettségében áll, amint fentebb"' mondottuk, amikor a b ű n ö s
megigazulásáról tárgyaltunk. Ez a metaforikus értelemben mondott igazságossághoz
tartozik, ami megtalálható egy magányos életet élő emberben is.
Ezzel nyilvánvaló a válasz a második ellenvetésre is.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Isten igazságossága öröktől f o g -
va akarata és elhatározása szerint áll fenn, és az igazságosság főként ebben áll, jóllehet
60 Müller, L e i p z i g , 1910, 8. o.
61 Q 57, a 1.
62 I—II, q 6 0 , a 2; q 61, a 3; q 113, a I.
63 Vö. I, q 29, a 1; q 39, a 5, ad 1; q 40, a 1, ad 3; q 5 7 , a 2; stb.
64 Az igazságossággal kapcsolatosan.
65 1138, b, 5 - 1 4 .
66 [-11, q 113, a 1.
L V I I I . KÉRDÉS: A Z I G A Z S Á G O S S Á G R Ó L . 221
okozata szerint nem örökkévaló, mivel semmi más lény nem létezett Istennel együtt
öröktől fogva.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az embernek ö n m a g á h o z való vo-
natkozást tartalmazó cselekedeteit elégséges módon irányítják helyesen a többi erköl-
csi erények által helyes irányba terelt szenvedélyek. De a máshoz való vonatkozást tar-
talmazó cselekedetek külön irányítást igényelnek, nemcsak a cselekvőhöz, hanem
ahhoz való vonatkozásukban is, akire irányulnak. Ezekkel sajátos erény kapcsolatos:
az igazságosság.
3. SZAKASZ. - V A J O N ERÉNY-E A Z I G A Z S Á G O S S Á G ?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságosság nem erény.
1. Lk 17 [10] ugyanis ezt m o n d j a : „Amikor megteszitek mindazt, ami parancsolva
van, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, amit meg kellett tennünk."
Ámde nem haszontalan erényesen cselekedni; Ambrosius ugyanis ezt mondja (De offic.
II.) [6. fej.]": „ N e m a pénzbeli nyereséget tartjuk hasznosnak, hanem azt, hogy jámbor-
rá váljunk." Tehát megtenni azt, amivel valaki tartozik, nem erényes cselekedet, ámde
az igazságosság aktusa. Tehát az igazságosság nem erény.
2. Ezenkívül, ami szükségességből jön létre, nem érdemszerző. Á m d e megadni vala-
kinek, ami a magáé, ami az igazságosság követelménye, szükséges tett. Tehát nem ér-
demszerző. Á m d e az erényes cselekedetek érdemszerzőek. Tehát az igazságosság nem
erény.
3. Ezenkívül, minden erkölcsi erény a tennivalókkal kapcsolatos. Á m d e a külsőleg
létrejövő dolgok nem teendők, hanem alkotások, ahogy a Filozófus m o n d j a (Metaphys.
IX.) [8. fej.]' ,s . Mivel pedig az igazságosság sajátsága természeténél fogva igazságos
külső cselekedet végrehajtása, úgy tűnik, hogy az igazságosság nem erkölcsi erény.
Ezzel szemben áll, amit Gregorius mond (Moral. II.) [49. fej.] 69 : „A jó cselekvés
egész épületét a négy erény alkotja", tudniillik: a mértékletesség, okosság, lelkierősség
és az igazságosság.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy emberi erény az, ami jóvá teszi az emberi csele-
kedetet és magát az embert.10 Ez. a definíció pedig érvényes az igazságosságra. Az em-
ber cselekedetét ugyanis az teszi jóvá, hogy követi az ész szabályát, aminek alapján az
emberi cselekedetek helyessé válnak. Mivel pedig az igazságosság helyessé teszi az
emberi cselekedeteket, nyilvánvaló, hogy az emberi cselekedetet j ó v á teszi. S ahogy
Tullius mondja (De offic. I.) [7. fej.] 71 : „Főként az igazságosság miatt nevezik jónak a
férfiakat." Ezért „abban a legnagyobb az erény fényessége", ahogy ugyanott mondja.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amikor valaki teljesíti, amivel
tartozik, nem hajt hasznot annak, akinek megadja a tartozását, hanem csak attól tartóz-
kodik, hogy kárt okozzon neki. Magának viszont hasznot hajt, amennyiben spontán,
készséges akarattal teszi meg a kötelességét, ami az erényes cselekvést jelenti. Ezért
mondja a Bölcs 8 [7]: Isten bölcsessége „mértékletességre, igazságosságra és lelkierős-
ségre tanít, amiknél az életben nincs hasznosabb az emberek számára", vagyis az eré-
nyes emberek részére.
67 PL 1 6 . 1 0 9 B .
68 1050, a, 30-b, 2.
69 PL 75, 5 9 2 B.
70 Vö. Aristot. Ethic. II, 5. fej.: 1106, a, 15-23. - Vö. I II. q 55, a 3.
71 Müller, L e i p z i g , 1910, 8. o.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a szükségesség kétféle. Az egyik a

kényszerítés szükségessége, és ez kizárja az érdemszerzést, mivel ellentétes az akarat-
tal. A másik szükségesség pedig a parancs kötelező erejéből származik, illetve a cél te-
szi szükségessé, amikor tudniillik csakis akkor érheti el valaki az erény célját, ha ezt
vagy azt megteszi. Az ilyen szükségesség nem zárja ki az érdemszerzést, amennyiben
valaki önként teszi meg azt, ami ilyen értelemben szükségszerű. Kizárja azonban a túl-
zott dicsekvés dicsőségét; az 1 Kor 9 [ 16] szerint: „Hogy az evangéliumot hirdetem, az-
zal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az igazságosság a külső dolgokat
nem hozza létre, ami a mesterség feladata, hanem azokat felhasználja a máshoz való vo-
natkozásával kapcsolatban.
4. SZAKASZ. - V A J O N A Z I G A Z S Á G O S S Á G AZ A K A R A T B A N VAN-E,
MINT HORDOZÓALANYBAN?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságosság nem az
akaratban van, mint hordozóalanyban.
1. Az igazságosságot ugyanis némelykor igazságnak mondják. Ámde az igazság nein
az akaratban van, hanem az értelemben. Tehát az igazságosság nem az akaratban van
mint hordozóalanyban.
2. Ezenkívül, az igazságosság a másra irányuló dolgokkal kapcsolatos. Á m d e másra
irányítani valamit az ész feladata. Tehát az igazságosság nem az akaratban, h a n e m az
észben van, mint hordozóalanyban.
3. Ezenkívül, az igazságosság nem értelmi erény, mivel nem a megismerésre irányul.
Tehát csakis erkölcsi erény lehet. Ámde az erkölcsi erény hordozóalanya „részesedés
révén eszes", ami a haragvó- és vágyóképesség sajátja, a h o g y a Filozófus m o n d j a
(Ethic. I.) [ 13. fej.] 72 . Tehát az igazságosság nem az akaratban, hanem a haragvó- és vá-
gyóképességben van, mint hordozóalanyban.
Ezzel szemben áll, amit Anselmus mond (De vérit.) [12. fej.] 7 ': „Az igazságosság az
akarat önmagáért megőrzött helyessége."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az a potentia az erény hordozóalanya, amely ac-
tusának helyességét az erény biztosítja. Á m d e az igazságosságnak nem valamely isme-
rési actus helyességének biztosítása a célja; nem azért mondanak ugyanis minket igaz-
ságosnak, mert helyesen ismerünk meg valamit. Tehát az igazságosság hordozóalanya
nem az. értelem vagy az ész, ami ismerőképesség.
De mivel azért mondanak minket igazságosnak, mert helyesen cselekszünk, a cse-
lekvés közvetlen lételve pedig a törekvőképesség, az igazságosságnak valamely törek-
vőképességben kell lennie, mint hordozóalanyban. Ámde kétféle törekvés van: az aka-
rat, ami az észben van, és az érzékekhez kötött ismeretet követő érzékekhez kötött
törekvés, ami haragvó- és vágyóképességre osztható, amint az Első Részben' 4 mondot-
tuk. Á m d e megadni mindenkinek, ami a magáé, nem származhat az érzékekhez kötött
törekvésből, mivel az érzékekhez kötött ismeret nem képes megfontolni az egyik em-
bernek a másikhoz való vonatkozását, ami az ész sajátos feladata. Ezért az igazságosság
nem lehet a haragvó- vagy a vágyóképességben, mint hordozóalanyban, hanem csak az
72 1102, b, 30.
73 P L 1 5 8 . 4 8 2 B.
74 Q 81, a 2.
LVIII. KÉRDÉS: Az IGAZSÁGOSSÁGRÓL. 213
akaratban lehet. Ezért határozza meg a Filozófus az igazságosságot az akarat actusával,

ahogy a fentebb 7 ' mondottakból kitűnik.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy mivel az akarat eszes törekvés,
ezért az észnek helyessége, amelyet igazságnak neveznek, az akaratba adva az észhez
való közelsége miatt megtartja az 'igazság' nevet. Ezért van az, hogy az igazságosságot
néha igazságnak nevezik.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az akarat a m a g a tárgyára az ész
felfogását követően irányul. Mivel pedig az ész elvégzi a másra irányítás feladatát, azért
képes az akarat valamit a máshoz való vonatkozásban akarni, ami az igazságossághoz
tartozik.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nemcsak a haragvó- és vágyóké-
pesség eszes részesedés révén, hanem „az egész törekvés", ahogy a Filozófus mondja
(Ethic. I.) [13. fej.] 7 ", mivel az egész törekvés az észnek engedelmeskedik. Ámde az
akarat a törekvéshez tartozik. Tehát az akarat lehet erkölcsi erény hordozóalanya.
5. S Z A K A S Z . - VAJON A Z I G A Z S Á G O S S Á G E G Y E T E M E S E R É N Y - E ?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságosság nem egyete-
mes erény.
1. Az igazságosság ugyanis egy felosztás tagjaként szerepel más erényekkel együtt,
amint ez a Bölcs 8 [7]-ből látható: „Isten bölcsessége mértékletességre, igazságosságra,
okosságra és lelkierősségre tanít." Ámde az egyetemes nem szerepelhet egy felosztás
tagjaként az alája tartozó fajokkal együtt. Tehát az igazságosság nem egyetemes erény.
2. Ezenkívül, ahogy az igazságosságot sarkalatos erénynek nevezzük, ugyanúgy a
mértékletességet és a lelkierősséget is. Ámde a mértékletességet, illetve a lelkierősséget
nem nevezzük egyetemes erénynek. Tehát az igazságosságot sem lehet bizonyos szem-
pontból egyetemes erénynek nevezni.
3. Ezenkívül, az igazságosság mindig máshoz való vonatkozást tartalmaz, ahogy
mondottuk. 7 Á m d e a felebarát elleni vétek nem egyetemes bűn, h a n e m egy felosztás
tagjaként szerepel az önmagunk elleni bűnnel együtt. Tehát az igazságosság sem egye-
temes erény.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. V.) [3. fej.]7*: „ M i n d e n erény igaz-
ságosság."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az igazságosság máshoz való vonatkozásában
rendezi az embert, amint mondottuk.™ Ámde ez kétféleképpen lehetséges. Egyik módon
a másik emberhez, egyedileg szemlélve. Másik módon a másikhoz egyetemesen, ameny-
nyiben tudniillik aki valamely közösségnek tesz szolgálatot, minden e g y e s embert szol-
gál, aki annak a közösségnek tagja. Tehát mindkettőre vonatkozhat az igazságosság a
maga sajátos mivolta szerint. Á m d e nyilvánvaló, hogy a közösség m i n d e n egyes tagja
úgy viszonyul a közösséghez, mint rész az egészhez. Á m d e a rész léte a m a g a teljes mi-
voltában az egész létéhez tartozik*", ezért a rész bármely java is az egész javára irányít-
ható.*1 Ennek megfelelően tehát minden erény java (azé is, amely valamely embert ön-
75 A 1.
76 1102, b, 30.
77 A 2.
78 1130, a, 9 - 1 0 . - V ö . 1 II, q 100, a 12.
79 A 2.
80 Vö. q 64, a 5; és I-II, q 96, a 4.
81 Vö. következő szakasz, negyedik ellenvetéssel.
214 S U M M A T H E O L O G I A E / SECUNDA S E C U N D A F .
magával kapcsolatban rendez, és azé is, amely őt más egyedi emberekkel kapcsolatban
rendezi) a közjóra irányítható, ami az igazságosság feladata. í g y minden erény actusai
az igazságossághoz tartoznak, amennyiben az. utóbbi az embert a közjóra irányítja. En-
nyiben mondható az igazságosság egyetemes erénynek. Mivel pedig a törvény irányul
a közjóra, amint fentebb* 2 mondottuk, ezt a fenti módon egyetemesnek mondott igaz-
ságosságot nevezzük törvényes igazságosságnak, mivel általa hangolja össze az ember
az összes erények actusait a közjóra irányító törvénnyel.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az igazságosság nem úgy szere-
pel egy felosztás tagjaként m á s erényekkel együtt, mint egyetemes, hanem mint sajátos
erény, amint alább*1 kitűnik.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a mértékletesség és a lelkierősség
az érzékekhez kötött törekvésben, vagyis a vágyó- és haragvóképességben van. Ámde
az ilyen potentiák bizonyos konkrét javakra törekednek, ahogy az érzék is konkrét dol-
gok ismerője. De az igazságosság az értelmes törekvésben van, mint hordozóalanyban,
amely képes az egyetemes jóra törekedni, amelyet az értelem f o g fel. Ezért az igazsá-
gosság inkább lehet e g y e t e m e s erény, mint a mértékletesség v a g y a lelkierősség.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az önmagunkkal való vonatko-
zást tartalmazó dolgok a másik emberre irányíthatók, különösen a közjót illetően. Ezért
a törvényes igazságosság, amennyiben a közjóra irányít, egyetemes erénynek mondha-
tó, és ugyanilyen alapon az igazságtalanság egyetemes bűnnek nevezhető. Ezért mond-
ja az 1 Ján 3 [4], hogy ,,minden bűn igazságtalanság"* 4 .
6. S Z A K A S Z . - VAJON A Z I G A Z S Á G O S S Á G ,
A M E N N Y I B E N E G Y E T E M E S E R É N Y , L É N Y E G É T TEKINTVE
AZONOS-E MINDEN ERÉNNYEL?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságosság, amennyi-
ben egyetemes erény, lényegét tekintve azonos minden erénnyel.
1. A Filozófus ugyanis azt mondja (Ethic. V.) [3. fej.]*5, h o g y az igazságosság erénye
és a törvényes igazságosság „azonos minden erénnyel, létük azonban nem azonos."
Ámde amik csak létükben, vagy logikailag különböznek, n e m különböznek lényegüket
tekintve. Tehát az igazságosság, lényegét tekintve, azonos minden erénnyel.
2. Ezenkívül, minden erény, amely lényegét tekintve nem azonos minden erénnyel,
az erény része. Ámde az említett igazságosság „nem része az erénynek, hanem teljes
erény", ahogy ugyanott*" a Filozófus mondja. Tehát az említett igazságosság lényegét
tekintve azonos minden erénnyel.
3. Ezenkívül, azáltal, h o g y valamely erény a maga actusát magasabb rendű célra irá-
nyítja, nem lesz másmilyen a készség lényegét illetően: például a mértékletesség kész-
sége lényegét tekintve ugyanaz, még akkor is, ha actusa az isteni jóra irányul. Á m d e a
törvényes igazság sajátossága, hogy minden erény actusait magasabb rendű célra, vagy-
is a közösség közjavára irányítja, ami felülmúlja az egyes e m b e r javát. Ugy látszik te-
hát, hogy a törvényes igazságosság lényegét tekintve azonos minden erénnyel.
82 M l , q 90, a 2.
83 A 7.
84 Vö. Jn 5, 17.
85 1130, a, 12-13.
86 3. fej.: 1130, a, 9-10.
4. Ezenkívül, a rész minden j a v a az egész javára irányítható, ezért ha nem irányul ar-
ra, hiábavalónak és céltalannak tűnik. Ámde ami erényen alapul, nem lehet ilyen. Ú g y
látszik tehát, hogy bármely erény egyetlen actusa sem lehet olyan, hogy ne tartozna a
törvényes igazságossághoz, ami a közjóra irányít, tehát úgy tűnik, hogy az egyetemes
igazságosság lényegét tekintve azonos minden erénnyel.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. V.) [3. fej.]*7: „Sokan magukkal
kapcsolatban képesek az erénnyel élni, de a másik emberrel kapcsolatban nem képe-
sek." A Polit. III. [4. fej.]"*-ban pedig ezt mondja: „Abszolút értelemben nem ugyanaz a
j ó ember és a j ó polgár erénye." Ámde a jó polgár erénye az egyetemes igazságosság,
amely által az ember a közjóra irányul. Tehát az egyetemes igazságosság nem azonos az
egyetemes erénnyel"", hanem az egyik a másik nélkül birtokolható.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy valami kétféleképpen mondható egyetemesnek.
Egyik módon állítás által, ahogy „az érzékelő lény" egyetemesen állítható az emberről,
a lóról és más ilyenekről. Ily módon az egyetemesnek lényegét tekintve azonosnak kell
lennie azokkal, amikhez képest egyetemes, mivel a nem a faj lényegéhez tartozik, és
szerepel a definíciójában. - Másik módon egyetemesnek mondható valami erő szerint,
mivel az egyetemes ok egyetemes az összes okozataihoz viszonyítva, miként a N a p
minden testhez képest, amiket megvilágít vagy változtat az erejével. Ily módon az egye-
temesnek nem kell lényegét tekintve azonosnak lennie azokkal, amikhez képest egyete-
mes, mivel az oknak és az okozatnak nem azonos a lényege.
A fentebb 9 " mondottak szerint pedig a törvényes igazságosság ily módon egyetemes
erény, amennyiben más erények actusait a maga céljára irányítja; ami annyit jelent,
hogy parancsolva indítja az összes többi erényeket. Ahogy a szeretet is mondható egye-
temes erénynek, amennyiben az összes erények actusait Isten javára irányítja, ugyanúgy
a törvényes igazságosság is, amennyiben az összes erények actusait a közjóra irányítja.
Tehát ahogy a szeretet, amelynek Isten java a sajátos tárgya, lényegét tekintve sajátos
erény, ugyanúgy a törvényes igazságosság is a lényegét tekintve sajátos erény, ameny-
nyiben a közjó a sajátos tárgya. így a fejedelemben elsődlegesen, mintegy alkotó mó-
don létezik, az alattvalókban pedig másodlagosan, szolgáló módon. 91
De bármely erény, amennyiben a mondott erény (amely sajátos ugyan lényegét te-
kintve, de egyetemes erő szerint) a közjóra irányítja, törvényes igazságosságnak mond-
ható. Ily beszédmóddal a törvényes igazságosság lényegét tekintve azonos minden
erénnyel, de logikailag különbözik, és ily módon beszél a Filozófus. 9 '
Ezzel nyilvánvaló a válasz az első és második ellenvetésre.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez. az érv oly módon indul ki a
törvényes igazságosságból, ahogy a törvényes igazságosság által parancsolt erényt tör-
vényes igazságosságnak nevezzük.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy bármely erény a saját lényege
alapján a saját actusát a maga sajátos céljára irányítja. Az. hogy mindig vagy némelykor
magasabb rendű célra irányuljon, nem telik ki a saját lényegéből, hanem kell léteznie
egy másik, magasabb rendű erénynek, amely arra a célra irányítja. így kell lennie egy
magasabb rendű erénynek, amely az összes erényeket a közjóra irányítja, és ez a törvé-
nyes igazságosság, amely lényegét tekintve különbözik minden erénytől.
87 1129, b, 3 3 - I I 3 0 , a, 1.
88 1277, a, 22.
89 Vagyis minden e g y e s erénnyel.
90 A 5.
91 Vö. q 50, a 2, ad 2.
92 Ethic. V, 3. fej.: 1130, a, 12-13.
216 S U M M A THEOLOGIAE / SECUNDA S E C U N D A F .
7. S Z A K A S Z . - V A J O N LÉTEZIK-E RÉSZLEGES I G A Z S Á G O S S Á G
AZ E G Y E T E M E S I G A Z S Á G O S S Á G O N K Í V Ü L ?
A hetedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem létezik részleges igazsá-
gosság az egyetemes igazságosságon kívül.
1. Az erényekben ugyanis nincs semmi felesleges, ahogy a természetben sincs. Á m -
de az e g y e t e m e s igazságosság elégséges m ó d o n irányítja az embert a máshoz való vo-
natkozásait illetően. Tehát nincs szükség részleges igazságosságra.
2. Ezenkívül, az egy és a sok nem sokasítja az erény faji jellegét. Ámde a törvényes
igazságosság az embernek a máshoz való viszonyát azok szerint szabályozza, a m i k a
sokasághoz tartoznak, ahogy a fentebb'" mondottakból kitűnik. Tehát az igazságosság-
nak nem másik faja az, amely az embernek a másikhoz való vonatkozását azok szerint
szabályozza, amik egy egyedi emberhez tartoznak.
3. Ezenkívül, az egy egyedi ember és az á l l a m h o z tartozó sokaság között közbülső az
egy házhoz tartozó közösség. Ha tehát az egyetemes igazságosságon kívül létezik egy
részleges igazságosság az egy személyhez való vonatkozással kapcsolatban, hasonló
okból lennie kell háztartási igazságosságnak is, amely az embert egy család közjavára
irányítja. D e ezt nem állítják. Tehát más részleges igazságosság sem létezik a törvényes
igazságosságon kívül.
Ezzel szemben áll, amit Khrysostomos m o n d [Homil. 15. in Matth.]'" a Mt 5 [6]-tal
(„boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot") kapcsolatban: „Az igazsá-
gosság v a g y egyetemes erénynek mondja, v a g y részleges erénynek, amely a f ö s v é n y -
séggel ellentétes."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvényes igazságosság nem azonos minden
erénnyel, hanem az embert közvetlenül a k ö z j ó r a irányító törvényes igazságosságon kí-
vül létezniük kell más erényeknek, amelyek az embert közvetlenül a részleges j a v a k k a l
kapcsolatban irányítják, amint mondottuk.^ Ahogy tehát a törvényes igazságosságon
kívül létezniük kell bizonyos részleges erényeknek, amelyek az embert önmagában irá-
nyítják, például mértékletességnek és lelkierősségnek, ugyanúgy a törvényes igazsá-
gosságon kívül léteznie kell egyfajta részleges igazságosságnak, amely az embert olyan
vonatkozásokban irányítja, amelyek egy másik konkrét emberrel kapcsolatosak.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a törvényes igazságosság elégsé-
ges m ó d o n irányítja az embert a máshoz való vonatkozásait illetően; a közjóval kapcso-
latban közvetlenül, az egy konkrét ember j a v á t illetően közvetve. Ezért kell léteznie
részleges igazságosságnak, amely az embert egy konkrét e m b e r javára közvetlenül irá-
nyítja.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az állam közjava és egy konkrét
személy egyedi java nemcsak a sok és a kevés szerint, hanem lényegi különbség alapján
is különbözik; más ugyanis a közjó és az egyedi jó lényege, ahogy más az e g é s z és a
rész lényege is. Ezért m o n d j a a Filozófus (Polit. I.)'"': „Helytelenül mondják, akik azt ál-
lítják, h o g y az állam és a ház, valamint m á s hasonlók csak a sok és a kevés szerint, és
nem fajilag különböznek."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a Filozófus szerint (Polit. I.)' 7 az
egy házhoz tartozó sokaság „a férj és feleség, az atya és gyermeke, az úr és szolgája"
93 A 5, a 6.
94 PG 57, 227.
95 A 6.
96 2. f e j . 1252, a, 7-10.
97 3. f e j . : 1253, b, 6-8.
hármas kapcsolata alapján különbözik, amely személyek e g y i k e a másiknak mintegy

valamije. Ezért az ilyen személyre nem abszolút értelemben vett igazságosság irányul,
hanem az igazságosság bizonyos faja: a „háztartási" igazságosság, ahogy a Filozófus
mondja (Ethic. V.) [10. fej.] 9 *.
8. S Z A K A S Z - VAJON A R É S Z L E G E S I G A Z S Á G O S S Á G N A K
VAN-E S A J Á T O S ANYAGA?
A nyolcadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a részleges igazságosság-
nak nincs sajátos anyaga.
1. Az l M ó z 2 [ 14]-gyel („a negyedik folyó maga az Euphrates") kapcsolatos Glosz-
sza99 ezt mondja: „Az Euphrates jelentése: termékeny, és nincs megmondva, hogy ez
a folyó merre folyik, mivel az igazságosság a lélek minden részéhez hozzátartozik." Ez
azonban nem volna így, ha az igazságosságnak sajátos anyaga lenne, mivel bármely sa-
játos anyag valamely sajátos potentiához tartozik. Tehát a részleges igazságosságnak
nincs sajátos anyaga.
2. Ezenkívül, Augustinus (Octoginta trium quaest.) [q 61]'"" ezt írja: „A léleknek
négy erénye van, amik a földi életben a lelket éltetik: okosság, mértékletesség, lelki-
erősség, igazságosság", és azt mondja: a negyedik az igazságosság, „amely az összes
többieken szétárad". Tehát a részleges igazságosság, amely egyike a négy sarkalatos
erénynek, nem rendelkezik sajátos anyaggal.
3. Ezenkívül, az igazságosság elégséges módon irányítja az embert a máshoz való
vonatkozást tartalmazó dolgokban. Ámde a földi élet minden dolgában az ember más-
hoz viszonyulhat. Tehát az igazságosság anyaga egyetemes, n e m sajátos.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. V.) [5. fej.]"": a részleges igazsá-
gosság sajátosan azokkal kapcsolatos, amik az élet megosztásához tartoznak.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mindaz, aminek a helyességét az ész biztosíthat-
ja, az erkölcsi erény anyaga, amelyet a Filozófus szerint a helyes ész határoz meg
(Ethic. II.) [6. fej.]"1". Az ész pedig a lélek belső szenvedélyeinek, külső cselekedeteinek
és az ember használatára kerülő külső dolgoknak a helyességét biztosíthatja, de mégis a
külső cselekedetek és külső dolgok által, amiken az emberek e g y m á s között osztozkod-
nak, az egyik ember másikra való irányulása figyelhető meg, a belső szenvedélyek alap-
ján pedig az ember önmagában való helyességének biztosítása vizsgálható. Ezért, mivel
az igazságosság másra irányul, nem foglalkozik az erkölcsi erény egész anyagával, ha-
nem egyedül a külső cselekedetekkel és bizonyos sajátos szempontból a külső dolgokkal
kapcsolatos, ahogy azok által az egyik ember a másikhoz rendeződik.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az igazságosság lényegét tekint-
ve a lélek egyik részéhez tartozik, amelyben úgy van, mint hordozóalanyban, amely
mint parancsoló indítja a lélek többi részeit. így az igazságosság nem közvetlenül, ha-
nem bizonyos szétáradás által tartozik a lélek minden részéhez.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a sarkalatos erényeket kétfélekép-
pen értjük, amint fentebb' w mondottuk. Egyik módon, mint sajátos anyaggal rendelkező
98 1134, b, 8-9.
99 R e n d e s Glossza: PL 113. 87 B.
100 P L 40, 51.
101 1130, b, 31-33.
102 1107, a, 1-2.
103 I-Il, q 61, a 3, a 4.
218 SUMMA THEOLOGIAE / S E C U N D A SECUNDAF.
sajátos erényeket. Másik módon, ahogy az erény bizonyos egyetemes módjait jelölik.
Ily módon beszél ott Augustinus. Azt mondja ugyanis, hogy az okosság „azon dolgok
ismerete, amikre törekednünk, és amiktől menekülnünk kell"; a mértékletesség „a vágy
féken tartása azoktól, amik időlegesen gyönyörködtetnek"; a lelkierősség „a lélek állha-
tatossága azokkal szemben, amik időlegesen kellemetlenek"; az igazságosság az, „ami
az összes többieken szétárad: Isten és a felebarát szeretete", amely a másikhoz való
egész viszonyulásnak a gyökere.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az erkölcstan egyik részének
anyagát alkotó belső szenvedélyek természetüknél fogva nem irányulnak a másik em-
berre, ami az igazságosság sajátos anyagát alkotja, hanem a hatásaik, vagyis a tevé-
kenységek irányulhatnak a másik emberre. Amiből nem következik, h o g y az igazságos-
ság anyaga egyetemes.
9. S Z A K A S Z . - VAJON A Z I G A Z S Á G O S S Á G K A P C S O L A T O S - E
A SZENVEDÉLYEKKEL?
A kilencedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságosság kapcsola-
tos a szenvedélyekkel.
1. A Filozófus ugyanis azt m o n d j a (Ethic. II.) [2. fej.]"", hogy „az élvezetekkel és a
szomorúsággal kapcsolatos az erkölcsi erény". Á m d e az élvezet és a szomorúság szen-
vedélyek, amint fentebb'" 5 mondottuk, amikor a szenvedélyekről tárgyaltunk. Tehát az
igazságosság, mivel erkölcsi erény, kapcsolatos a szenvedélyekkel.
2. Ezenkívül, az igazságosság helyessé teszi a másik emberre irányuló cselekedete-
ket. Ámde ezek a cselekedetek csakis akkor tehetők helyessé, ha a szenvedélyek ren-
dezettek, mivel a szenvedélyek rendezetlenségéből következik a rendezetlenség az
említett cselekedetekben; a szexuális vágy ugyanis házasságtörésbe és a pénz túlzott
szeretete lopásba torkollik. Tehát az igazságosságnak kapcsolatban kell lennie a szen-
vedélyekkel.
3. Ezenkívül, ahogy a részleges igazságosság a másik emberre irányul, ugyanúgy a
törvényes igazságosság is. Ámde a törvényes igazságosság kapcsolatos a szenvedélyek-
kel, máskülönben nem terjedne ki az összes erényekre, amelyek közül némelyek a szen-
vedélyekkel kapcsolatosak. Tehát az igazságosság kapcsolatos a szenvedélyekkel.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. V.) [1. fej.]"*': az igazságosság a
cselekedetekkel kapcsolatos.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y ennek a kérdésnek az igazsága kettőből tűnik ki.
Először, az igazságosság hordozóalanyából, ami az akarat, amelynek változásai, illetve
actusai nem a szenvedélyek, amint fentebb'" 7 mondottuk, hanem csak az érzékekhez kö-
tött törekvés változásait, indulatait nevezzük szenvedélyeknek. Ezért az igazságosság
nem a szenvedélyekkel kapcsolatos, mint a mértékletesség és a lelkierősség, amik a vá-
gyó- és haragvóképességben v a n n a k és a szenvedélyekkel kapcsolatosak. - Másik mó-
don az anyag oldaláról, mivel az igazságosság azokkal kapcsolatos, a m i k a másikra irá-
nyulnak. Á m d e a belső szenvedélyek által közvetlenül nem a másikra irányulunk. Ezért
az igazságosság nem a szenvedélyekkel kapcsolatos.
104 1104, b, 8-9.

105 I-II, q 23, a 4 ; q 31, a 1; q 35, a 1.
106 1129, a, 3-5.
107 M I , q 22, a 3; q 59, a 4.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy nem bármely erkölcsi erény
anyagát alkotja az élvezet és a szomorúság, ugyanis a félelmek és a vakmerőség a
Ielkierősség anyagát alkotják. De minden erkölcsi erény úgy irányul az élvezetre és
a szomorúságra, mint cselekvést követő célokra, mivel „az élvezet és a szomorúság fon-
tos cél, amellyel vonatkozásban az egyes lényeket jónak vagy rossznak mondjuk",
amint a Filozófus m o n d j a (Ethic. VII.) [12. fej.]"". így tartoznak ezek az igazságosság-
hoz is, mivel „nem igazságos, aki n e m örül az igazságos cselekedeteknek", ahogy a Fi-
lozófus mondja (Ethic. I.) [9. fej.]1™.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a külső cselekedetek bizonyos mó-
don közbülsők az anyagukat képező külső dolgok és a lételveiket képező szenvedélyek
között. Ámde megesik némelykor, h o g y fogyatékosság van az egyikben, anélkül, hogy
fogyatékosság lenne a másikban, például, ha valaki ellopja más tulajdonát, de nem hír-
vágyból, hanem ártó szándékkal; vagy ha valaki más tulajdonát megkívánja, de nem
akarja ellopni. Tehát a cselekedetek helyessé tétele, amennyiben azok külső dolgokra
irányulnak, az igazságossághoz tartozik, de amennyiben szenvedélyekből erednek, ez a
szenvedélyekkel kapcsolatos más erkölcsi erények feladatát alkotja. Ezért az idegen do-
log ellopását az igazságosság akadályozza annyiban, amennyiben a lopás ellentétes a
külső dolgokban létesítendő egyenlőséggel; a szabadlelkűség pedig annyiban gátolja,
amennyiben a lopás a gazdagság mértéktelen megkívánásából származik. De mivel a
külső cselekedetek a faji jellegüket n e m a belső szenvedélyekből kapják, h a n e m a külső
dolgokból, mint tárgyukból, ezért a külső cselekedetek természetüknél fogva az igazsá-
gosság és nem más erkölcsi erények anyagát alkotják.
A harmadik ellenvetésre azl kell mondanunk, hogy a közösségben élő egyes szemé-
lyek célja a közjó, ahogy bármely rész célja az egész java. Á m d e egy egyedi személy ja-
va nem célja a másiknak. Ezért a közjóra irányuló törvényes igazságosság inkább kiter-
jedhet a belső szenvedélyekre, amik által az ember valamilyen módon rendeződik
önmagában, mint a másik egyedi személy javára irányuló egyedi igazságosság, jóllehet
a törvényes igazságosság elsődlegesebben irányul a többi erények külső cselekedeteire,
amennyiben „az erős törvény megparancsolja a mérsékelt és szelíd ember cselekedeteit
is", ahogy a Filozófus mondja (Ethic. V.) [3. fej.]"".
10. SZAKASZ. - VAJON A Z I G A Z S Á G O S S Á G KÖZÉPSŐ É R T É K E

A DOLOG K Ö Z É P S Ő ÉRTÉKE-E?
A tizedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságosság középső ér-
téke nem a dolog középső értéke.
1. A nem lényege ugyanis megmarad minden fajában. Á m d e a Filozófus (Ethic. II.)
[6. fej.] 1 " az erkölcsi erényről ezt a definíciót adja: „Választási készség, amely az ész ál-
tal számunkra meghatározott középső értékben áll." Tehát az igazságosságban is az ész
által meghatározott középső érték van jelen, és nem a dolog középső értéke.
2. Ezenkívül, „amik abszolút értelemben jók", azokban nincs felesleges és hiányos,
következésképpen középső érték sincs, ahogy ez nyilvánvaló az erényekről, ahogy a Fi-
lozófus mondja (Ethic. II.) [6. fej.]" 2 . Á m d e az igazságosság „abszolút értelemben jó
108 1152, b, 2-3.

109 1099, a, 18-21.
110 1129, b, 18-25.
111 1106, b, 36-1107, a, 2.
112 1107, a, 22-27.
dolgokkal" kapcsolatos a Filozófus szerint (Ethic. V.) [2. fej.] 1 ". Tehát az igazságosság-
ban nincs dologi k ö z é p s ő érték.
3. Ezenkívül, más erények esetében azért mondjuk, hogy az ész által meghatározott
és nem dologi középső értékük van, mivel a középső értéküket a különböző személyek-
hez viszonyítva különböző módon kapjuk meg, hiszen ami az egyiknek sok, az a másik-
nak kevés, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. II.) [5. fej.]" 4 . Ámde ez a helyzet az igazsá-
gosság esetében is: ugyanis nem ugyanaz a büntetése annak, aki a fejedelmet üti meg,
mint aki egy privát személyt bántalmaz. Tehát az igazságosságban nincs dologi középső
érték.
Ezzel szemben áll, hogy a Filozófus (Ethic. V.) [7. fej.]" 5 „matematikai" arány szerint
jelöli meg az igazságosság középső értékét, ami a dolog középső értéke.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy más erkölcsi erények elsődlegesen a szenvedé-
lyekkel kapcsolatosak, amelyeknek helyességét csakis a szenvedélyek birtokosával,
magával az emberrel összehasonlítva lehet biztosítani, annak megfelelően, hogy a kü-
lönböző körülményeknek megfelelően annyira haragszik-e, illetve vágyódik-e, ameny-
nyire kell. Ezért az ilyen erények középső értékét nem egy dolognak a másik dologhoz
való aránya alapján kapjuk meg, hanem csak magához az erényes emberhez viszonyít-
va. Ezért ezek esetében az ész által a mi számunkra meghatározott középső érték van je-
len. De az igazságosság anyaga a külső cselekvés, amennyiben maga a tevékenység,
vagy a külső dolog, amelyet használ, megfelelő arányban áll a másik személlyel. Ezért
az igazságosság középső értéke külső dolognak külső személyhez, arányított egyen-
lőségében áll. Á m d e az egyenlő reálisan közbülső a nagyobb és a kisebb között, ahogy a
Filozófus mondja (Metaphys. X.) [5. fej.]"". Ezért az igazságosságnak dologi közbülső
értéke van.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a dolog középső értéke egyben
az ész által meghatározott középső érték is. Ezért az igazságosság megőrzi erkölcsi
erény-jellegét.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az abszolút értelemben vett jóról
kétféle értelemben lehet beszélni. Egyik módon úgy, hogy az minden módon jó, ahogy
az erények jók. Ezért az abszolút értelemben jó dolgokban nem kapunk középső és szél-
ső értékeket. - Másik módon azt mondjuk abszolút értelemben jónak, ami természete
szerint jó, noha visszaélés által rosszá válhat, ilyen például a gazdagság és a tisztelet.
Ezért az ilyenekben kaphatunk feleslegest, hiányosat és középső értéket is, az emberek-
hez viszonyítva, akik ezekkel jól vagy rosszul élhetnek. Ilyen értelemben mondhatjuk,
hogy az igazságosság az abszolút értelemben vett jó dolgokkal kapcsolatos.
A harmadik ellenvetésre azt mondhatjuk, hogy az okozott igazságtalanságnak más az
aránya a fejedelemhez, mint valamely privát személyhez. Ezért másképpen kell ki-
egyenlíteni mindkét jogtalanságot a megtorlás által, és ez a dologi különbözőséghez tar-
tozik, nem csupán az ész által megállapított különbséghez.
113 1129, b,5-6.

114 1106, a, 36-b, 7.
115 1132, a, 1-7.
I 16 1056, a, 18-24.
11. S Z A K A S Z . - VAJON AZ I G A Z S Á G O S S Á G ACTUSA AZ-E,

HOGY MINDENKINEK MEGADNI A MAGÁÉT?
A tizenegyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságosság actusa
nem az, hogy mindenkinek megadni a magáét.
1. Augustinus ugyanis (De Trin. XIV.) [9. fej.]" 7 az igazságosságnak tulajdonítja a
„szerencsétleneken való segítést". Á m d e a szerencsétleneken segítve nem azt adjuk ne-
kik, ami az övék, hanem a miénkből juttatunk nekik. Tehát nem az az igazságosság ac-
tusa, hogy mindenkinek megadni a magáét.
2. Ezenkívül, Tullius (De offic. I.) [7. fej.]"* azt mondja, hogy „a jótékonyság, amit
jólelkűségnek, illetve szabadlelkűségnek is lehet nevezni", az igazságossághoz tartozik.
Á m d e a szabadlelkűség jellemzője az, hogy a sajátjából ad valakinek, és nem abból, ami
a másiké. Tehát az igazságosság actusa nem az, hogy mindenkinek megadni a magáét.
3. Ezenkívül, az igazságosságnak nemcsak a dolgok kellő módon való rendezése, ha-
nem a jogtalanságok (mint a házasságtörés, emberölés) akadályozása is a feladata. Ám-
de mindenkinek megadni a magáét csak a dolgok rendezésének tűnik. Tehát elégtelenül
határozzuk meg az igazságosság actusát azzal, hogy az actusa azt jelenti: mindenkinek
megadni a magáét.
Ezzel szemben áll, amit Ambrosius mond (De offic. I.) [24. fej.]"'': „Igazságosság az,
amely mindenkinek megadja a magáét, nem követeli magának a másét és a saját haszná-
tól eltekint, hogy a közjavát szolgáló méltányosságot megtartsa."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az igazságosság anyaga a külső cselekvés, amely
által maga a cselekvés vagy az a dolog, amelyet a cselekvés által használunk, arányossá
válik a másik személyhez, akihez az igazságosság által irányulunk, amint mondottuk. 12 "
Á m d e azt nevezzük minden egyes személy sajátjának, ami neki az arány egyenlősége
alapján jár. Tehát az. igazságosság sajátos actusa semmi más. mint megadni mindenki-
nek a magáét.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az igazságossághoz, mivel sar-
kalatos erény, bizonyos más, másodlagos erények kapcsolódnak, mint az irgalmasság,
szabadlelkűség és más ilyen erények, ahogy alább121 kifejtjük. Ezért segíteni a szeren-
csétleneken, ami az irgalmassághoz, illetve a jámborsághoz tartozik, és bőkezűen jót
tenni, ami a szabadlelkűség sajátja, bizonyos visszavezetéssel az igazságosságnak tulaj-
donítható, mint elsődleges erénynek.
Ezzel nyilvánvaló a válasz a második ellenvetésre is.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az igazságossággal kapcsolatos
dolgokban minden többletet tágabb értelemben „haszonnak" neveznek, és minden
hiányt „kárnak" hívnak, ahogy a filozófus mondja (Ethic. V.) [7. fej.] 122 . Ez azért van
így, mert az igazságosságot elsődlegesebben és gyakrabban a dolgok önkéntes cseréjé-
vel (az adásvétellel) kapcsolatban gyakorolják, és az ilyen ügyekben a 'haszon' és 'kár'
szavakat sajátos értelemben használják, és innen viszik át minden olyan területre, ahol
az igazságosságnak szerepe lehet. Ugyanezt lehet elmondani a „megadni mindenkinek
a magáét" definíciójáról is.
117 P L 42, 1046.

118 Müller, Leipzig, 1910, 8 . 0 .
119 P L 16, 57 A B .
120 A 8, a 10.
121 Q 80.
122 1132, b, 11-20.
12. S Z A K A S Z . - VAJON A Z I G A Z S Á G O S S Á G K I E M E L K E D I K - E
A Z ÖSSZES E R K Ö L C S I ERÉNYEK K Ö Z Ü L ?
A tizenkettedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságosság nem
emelkedik ki az összes erkölcsi erények közül.
1. Az igazságosság követelménye ugyanis megadni a másiknak, ami a magáé. A sza-
badlelkűség követelménye pedig az, hogy a magunkéból adjunk, ami erényesebb dolog.
Tehát a szabadlelkűség nagyobb erény, mint az igazságosság.
2. Ezenkívül, bármit is csak olyan valami díszíthet, ami nálánál magasabb rendű.
Á m d e „a nagylelkűség dísze" az igazságosságnak és „minden erénynek", ahogy a Filo-
z ó f u s mondja (Ethic. IV.) [7. fej.]121. Tehát a nagylelkűség magasabb rendű, mint az
igazságosság.
3. Ezenkívül, az erény „a nehézzel és a jóval kapcsolatos", amint a Filozófus m o n d j a
(Ethic. II.) [2. fej.] 124 . Á m d e a lelkierősség nehezebb dolgokkal birkózik meg, mint az
igazságosság, nevezetesen „a halálveszéllyel", ahogy a Filozófus mondja (Ethic. III.)
[9. fej.] 125 . Tehát a lelkierősség magasabb rendű, mint az igazságosság.
Ezzel szemben áll, amit Tullius mond (De offic. I.) [7. fej.] 12 '': „Az igazságosságban a
legnagyobb az erény fényessége, és ennek alapján nevezik jóknak a férfiakat."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy ha a törvényes igazságosságról beszélünk, vilá-
gos, hogy az kiemelkedik az összes erkölcsi erények közül, amennyiben a közjó meg-
előzi az egyes személy egyedi javát. Ennek alapján mondja a Filozófus (Ethic. V.) [3.
fej.]' 27 : „Úgy tűnik, hogy a legragyogóbb erény az igazságosság, és sem Hesperus, sem
Lucifer nem csodálatos ennyire."
De ha a részleges igazságosságról beszélünk, az is kiemelkedik a többi erkölcsi eré-
nyek közitl, két okból. Az egyik a hordozóalany oldaláról adódik, mivel a lélek maga-
sabb rendű részében, az eszes törekvésben, vagyis az akaratban van, míg a többi erköl-
csi erények az érzékekhez kötött törekvésben, amihez a szenvedélyek tartoznak, amik a
többi erkölcsi erények anyagát képezik. — A másik okot a tárgy oldaláról kapjuk. A töb-
bi erényeket ugyanis csak magának az erényes embernek a jósága miatt dicsérik, az
igazságosságot pedig azért, mert az igazságos ember a másikhoz jól viszonyul, és így az
igazságosság valamiképpen a másik e m b e r java, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. V.)
[3. fej.]12". Ezért ír így a Filozófus (Rhet. I.) [9. fej.]129: „Azoknak kell a legnagyobb eré-
nyeknek lenniük, amik mások számára leginkább tiszteletre méltók, mivel az erény
jótevő képesség. Ezért a bátrakat és az igazságos embereket tisztelik legjobban, mivel
a lelkierősség hasznos a háborúban, az igazságosság pedig hasznos háborúban és bé-
kében."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy noha a szabadlelkűség a magáé-
ból ad, de ezt annyiban teszi, amennyiben ebben a maga erényének javát látja. A z igaz-
ságosság pedig megadja a másiknak, ami a magáé, mintegy a közjót figyelembe véve. -
Ezenkívül, az igazságosság mindenki felé irányul, míg a szabadlelkűség nem terjedhet
ki mindenkire. - Továbbá, a magáéból adakozó szabadlelkűség az igazságosságon ala-
pul, ami mindenkinek megadja a magáét.""
123 1124,a,l-4.
124 1105,a,913.
125 1115, 3, 24-27.
126 Müller, Leipzig, 1910, 8. o.
127 1129, b, 27-29.
128 1130, a, 3-8.
129 1366, b, 3-7.
130 V ö . q 117, a 6.
L I X . KÉRDÉS: A Z IGAZSÁGTALANSÁGRÓL 223
A második ellenvetésre azl kell mondanunk, hogy a nagylelkűség az igazságossággal

párosulva növeli annak jóságát, de az igazságosság nélkül még erény sem lehetne.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y a lelkierősség nehezebb, de nem
jobb dolgokkal kapcsolatos, mivel csak háborúban hasznos; az igazságosság viszont
hasznos háborúban is, békében is, amint mondottuk. 111
LIX. KÉRDÉS
AZ IGAZSÁGTALANSÁGRÓL - négy szakaszban
Ezt követően az igazságtalanságról kell tárgyalnunk.

Először: Vajon az igazságtalanság sajátos bűn-e?

Másodszor: Vajon az igazságtalan ember sajátossága az-e, hogy igazságtalan dolgo-
kat cselekszik?
Harmadszor: Vajon képes-e valaki szándékosan elszenvedni igazságtalanságot?
Negyedszer: Vajon az igazságtalanság neménél f o g v a halálos bűn-e?
1. S Z A K A S Z . - VAJON A Z I G A Z S Á G T A L A N S Á G S A J Á T O S BŰN-E?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságtalanság nem sajátos
bűn.
1. Az ÍJán 3 [4] ugyanis ezt mondja: „Minden 1 " bűn egyenlőtlenség [iniquitas]."
Ámde úgy tűnik, hogy az egyenlőtlenség ugyanaz, mint az igazságtalanság, mivel az
igazságosság bizonyos egyenlőség, ezért az igazságtalanság azonosnak látszik az egyen-
lőtlenséggel. Tehát az igazságtalanság nem sajátos bűn.
2. Ezenkívül, egyetlen sajátos bűn sem áll szemben minden erénnyel. Á m d e az igaz-
ságtalanság minden erénnyel szemben áll: a házasságtörés ugyanis s z e m b e n áll a tiszta-
sággal, az emberölés a szelídséggel stb. Tehát az igazságtalanság nem sajátos bűn.
3. Ezenkívül, az igazságtalanság az igazságossággal áll szemben, ami az akaratban
van. Ámde „minden bűn az akaratban van", amint Augustinus mondja [De duobus ani-
mabus]" 3 . Tehát az igazságtalanság nem sajátos bűn.
Ezzel szemben, az igazságtalanság az igazságossággal áll szemben. Á m d e az igazsá-
gosság sajátos erény. Tehát az igazságtalanság sajátos bűn.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy kétféle igazságtalanság van. A z egyik a törvény-
ellenes igazságtalanság, amely a törvényes igazságossággal áll szemben. Ez lényegénél
fogva sajátos bűn, amennyiben sajátos tárgya a közjó, amit megvet. De irányulás sze-
rint egyetemes bűn, mivel a közjót megvető ember bármely bűnre rávehető. Ahogy az
összes bűnök is, amennyiben ellentmondanak a közjónak, igazságtalanságot jelentenek,
mintegy az igazságtalanságból származnak, ahogy fentebb" 4 az igazságosságról mon-
dottuk.

132 A Vulgatában hiányzik a ' m i n d e n ' szó.
133 10. fej.: P L 4 2 , 103.
134 Q 58, a 5, a 6.
Másik módon az igazságtalanság alapja a másikkal kapcsolatos egyenlőtlenség:

ahogy az ember többet akar birtokolni a javakból, például a gazdagságból és a tisztelet-
ből, és kevesebbet a rossz dolgokból, például a munkából és a károk elszenvedéséből.
Így az igazságtalanságnak sajátos anyaga van, és a részleges igazságossággal szem-
benálló sajátos bűn.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy ahogy a törvényes igazságosság-
ról a közjóhoz viszonyítva beszélünk, ugyanúgy az Isten iránti igazságosságról az isteni
jóhoz viszonyítva, amelynek ellentmond minden bűn. Ezért mondható minden bűn
egyenlőtlenségnek [iniquitas], vagyis igazságtalanságnak.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a részleges igazságtalanság is köz-
vetve szemben áll minden erénnyel, amennyiben a külső cselekedetek is hozzátartoznak
nemcsak az igazságossághoz, hanem más erkölcsi erényekhez is, jóllehet különböző-
képpen, amint fentebb 1 " mondottuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az akarat az észhez hasonlóan ki-
terjed az erkölcs egész anyagára, vagyis a szenvedélyekre és a másra irányuló külső cse-
lekedetekre. De az igazságosság az akaratot csak annyiban tökéletesíti, amennyiben a
másra irányuló cselekedetekkel kapcsolatos, és ugyanígy az igazságtalanság is.
2. SZAKASZ. - V A J O N AZÉRT M O N D U N K - E I G A Z S Á G T A L A N N A K
VALAKIT, M E R T I G A Z S Á G T A L A N S Á G O T C S E L E K S Z I K ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy azért mondunk igazságta-
lannak valakit, mert igazságtalanságot cselekszik.
1. A készségeknek ugyanis a tárgyuk a d j a a faji jellegüket, amint a fentebb" 6 mon-
dottakból kitűnik. Ámde az igazságosság tárgya az igazságos, az igazságtalanságé az
igazságtalan. Tehát igazságosnak azért kell mondanunk valakit, mert igazságosat cse-
lekszik, és igazságtalannak is azért, mert igazságtalant tesz.
2. Ezenkívül, a Filozófus szerint (Ethic. V.) [13. fej.]117 téves azok nézete, akik úgy
vélik, hogy az ember hirtelen elkövethet igazságtalanságot, és az igazságos e m b e r nem
kevésbé tehet igazságtalanságot, mint aki igazságtalan. Ez azonban nem lenne így, ha
nem az igazságtalan e m b e r sajátossága lenne az igazságtalan cselekvés. Tehát annak
alapján kell igazságtalannak ítélni valakit, mert igazságtalanságot cselekszik.
3. Ezenkívül, minden erény ugyanolyan viszonyban van a sajátos actusával, és
ugyanez elmondható az ellentétes bűnökről is. Ámde mindazt, aki valami mértéktelen-
séget elkövet, mértéktelennek mondják. Tehát mindaz, aki valami igazságtalant tesz,
igazságtalannak mondható.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. V.) [10. fej.]"*, hogy van olyan em-
ber, aki „igazságtalanságot követ el, és nem igazságtalan."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy amint az igazságosság tárgya az egyenlő valami a
külső dolgokban, ugyanúgy az igazságtalanság tárgya valami egyenlőtlen, például az,
hogy ha valakinek többet vagy kevesebbet juttatnak, mint ami neki jár. Á m d e erre a
tárgyra az igazságtalanság készsége a sajátos actusával irányul, amit „igazságtalan cse-
lekedetnek" neveznek. Előfordulhat tehát, kétféleképpen is, hogy aki igazságtalanul
cselekszik, nem igazságtalan. Egyik módon, mert nem irányul a cselekvés a sajátos tár-
135 Q 58, a 9, ad 2.
136 I-II, q 54, a 2.
137 1137, a, 17-26.
138 1134, a, 17-23.
L I X . KÉRDÉS: A Z I G A Z S Á G T A L A N S Á G R Ó L 225
gyára, márpedig a cselekvés a nevét és a jellegét a sajátos tárgyától, nem pedig az eset-
leges tárgyától nyeri. Á m d e a célért történő dolgok körében sajátos tárgynak azt ne-
vezzük, ami szándékolva van. esetleges tárgynak pedig, ami a szándékon kívül esik." 1 '
Ezért, ha valaki igazságtalanságot követ el, de nem szándékosan, például tudatlanság-
ból teszi: nem tudja, hogy igazságtalanul cselekszik, sajátosan és formailag"" n e m követ
el igazságtalanságot, hanem csak esetlegesen és mintegy anyagilag 141 , és az ilyen tevé-
kenység nem nevezhető igazságtalan cselekedetnek. - Másik módon ez azért fordulhat
elő, mert nincs kapcsolatban a cselekvés készséggel. Némelykor ugyanis az igazságta-
lan cselekvés eredhet valamely szenvedélyből, például haragból vagy vágyból, máskor
származhat tudatos választásból, amikor m a g a az igazságtalan cselekedet a cselekvő
számára természeténél fogva tetszik. Ekkor folyik sajátosan készségből, mivel minden
ember számára, aki valamely készséggel rendelkezik, természeténél fogva kívánatos
az, ami megfelel annak a készségnek. - Tehát igazságtalanságot cselekedni szándéko-
san és választásból az igazságtalan ember sajátossága, aminek alapján igazságtalan
embernek azt mondjuk, aki az. igazságtalanság készségével rendelkezik. De akaratlanul
az is elkövethet igazságtalanságot, aki híjával van az igazságtalanság készségének.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a sajátos, formai tárgy adja a
készség faji jellegét, nem pedig az anyagi, esetleges tárgy.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nem bárkinek könnyű az igazság-
talan cselekvést mint önmagában, természeténél fogva tetszetőset választani, és nem
mint eszközt valaminek az elérésére, hanem ez annak az embernek a sajátossága, aki az
igazságtalanság készségével rendelkezik, a h o g y ugyanott142 a Filozófus mondja.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a mértékletesség tárgya n e m kül-
ső valami, mint az igazságosság tárgya, h a n e m a mértékletesség tárgyát, a mértéktartó
cselekvést kizárólag a mértékletes emberhez viszonyítva kaphatjuk tneg. Ezért ami
esetleges és szándékon kívüli, nem mondható mérsékeltnek s e m anyagi, sem formai
szempontból, és ugyanígy nem mondható mértéktelennek sem. Ilyen szempontból nem
áll fenn hasonlóság az igazságosság és más erkölcsi erények között. De a cselekvésnek
a készséghez való viszonya minden erkölcsi erény esetében hasonló.
3. S Z A K A S Z . - VAJON KÉPES-E V A L A K I S Z Á N D É K O S A N E L S Z E N V E D N I
IGAZSÁGTALANSÁGOT?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy képes valaki szándékosan
elszenvedni igazságtalanságot.
1. Igazságtalan ugyanis az, ami egyenlőtlen, amint mondottuk. 141 Ámde aki megsérti
önmagát, éppen úgy eltér az egyenlőségtől, mint aki mást sért meg. Ámde é p p e n úgy
képes valaki önmaga ellen igazságtalanságot elkövetni, mint m á s ellen. Ámde mindaz,
aki igazságtalanságot követ el, szándékosan követi el azt. Tehát képes valaki szándéko-
san elszenvedni igazságtalanságot, főleg önmagától.
2. Ezenkívül, az állami törvény csakis valamilyen igazságtalanság elkövetése miatt
büntet bárkit is. Ámde az öngyilkosokat ősidők óta azzal büntetik az állami törvények,
139 V ö . I-II, q 71, a 5; q 72, a 5; stb.

140 A ' f o r m a i l a g ' szót a h y l e m o r f i z m u s értelmében használva. Jelentése: lényegei m e g h a t á r o z ó mó-
don.
141 A z ' a n y a g i l a g ' szót is a h y l e m o r f i z m u s é r t e l m é b e n használva. J e l e n t é s e : a cselekedet a m a g a fi-
zikai mivoltában, eltekintve az akarati h o z z á j á r u l á s t ó l .
142 Ethic. V, 13. fej.; 1137, a, 22-26.
143 A 2.
226 SUMMA T H E O L O G I A E / S E C U N D A SECUNDAF.
hogy megfosztják őket a temetés tisztességétől, miként a Filozófus m o n d j a (Ethic. V.)

[15. fej.]14"1. Tehát elkövethet valaki önmaga ellen igazságtalanságot. így megeshet,
hogy valaki szándékosan szenved el igazságtalanságot.
3. Ezenkívül, senki sein követ el igazságtalanságot, hacsak nem olyan valaki ellen,
aki igazságtalanságot szenved. Á m d e előfordul, h o g y valaki igazságtalanságot tesz
olyan valakinek, aki ezt akarja, például ha drágábban ad el neki egy dolgot, mint ameny-
nyit ér. Tehát előfordul, hogy valaki akar igazságtalanságot elszenvedni.
Ezzel szemben áll, hogy az igazságtalanság elszenvedése az igazságtalan cselekvés-
sel áll szemben. Á m d e igazságtalanságot csakis szándékosan lehet elkövetni. Tehát en-
nek ellentétét, az igazságtalanságot csak nem akarva lehet elszenvedni.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y a cselekvés lényegénél fogva a cselekvőtől szár-
mazik. és a szenvedőlegesség természeténél fogva mástól ered, ezért senki sem lehet
ugyanazon szempontból egyidejűleg cselekvő és szenvedő, ahogy a Filozófus mondja
(Phys. III.) [1. fej.] 145 ; (Phys. VIII.) [5. fej.]146. Á m d e a cselekvés sajátos lételve az em-
berben az akarat. Ezért természeténél fogva és sajátosan azt cselekszi az ember, amit
szándékosan tesz. Ennek ellentéteként azt szenvedi el az ember sajátos értelemben, amit
akaratán kívül szenved el, mivel amennyiben akarva szenvedi el, a lételv tőle szárma-
zik, és ezért, mint ilyen, inkább cselekvő, mint szenvedő.
Azt kell tehát mondanunk, hogy sajátosan és formailag"1 csakis akarva követhet el,
és csakis nem akarva szenvedhet el valaki igazságtalanságot. Am esetlegesen és mint-
egy anyagilag'4* azt, ami természeténél fogva igazságtalan, megteheti valaki nem akar-
va, amikor nem szándékosan cselekszik, illetve elszenvedheti akarattal, például amikor
valaki saját akaratából többet ad a másiknak, mint amennyivel tartozik.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y amikor valaki saját akaratából
olyat ad valakinek, amivel nem tartozik, nem követ el igazságtalanságot és nem okoz
egyenlőtlenséget. A z ember ugyanis az akarata által birtokolja a dolgokat, és így nincs
a kellő arány ellen, ha önmaga v a g y más valaki az ő beleegyezésével elvon belőlük va-
lamit.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy valamely egyedi személy kétféle-
képpen vizsgálható. Egyik módon önmagában. így, ha önmagának árt, más bűnt (pél-
dául mértéktelenséget vagy oktalanságot) ugyan elkövethet, de igazságtalanságot nem,
mivel ahogy az igazságosság mindig a másikra irányul, ugyanúgy az igazságtalanság is.
- Másik módon tekinthető úgy az egyedi személy, mint az állam része, vagy amennyi-
ben Isten teremtménye és képmása. így az öngyilkos nem követ el u g y a n jogtalanságot
önmaga ellen, de elkövet az állam és az Isten ellen. Ezért büntetés j á r érte mind az Isten,
mind az állam törvénye szerint, ahogy a paráznáról az Apostol m o n d j a (lKor 3) [17]:
„Aki megsérti Isten templomát, azt az Isten elpusztítja."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y a szenvedőlegesség valamely
külső cselekvő okozata. Ámde az igazságtalan cselekvésben és szenvedőlegességben az
anyagi elemet annak megfelelően vesszük figyelembe, ahogy végbemegy a külső cse-
lekvés, amint mondottuk. 1 4 ' Azt pedig, ami ott f o r m a i és sajátos e l e m , a cselekvő és
144 1138, a, 12-14.

145 201, a, 19-23.
146 256, b, 2 0 - 2 4 .
147 Itt a ' f o r m a i l a g ' szó a h y l e m o r t i z m u s értelmében vett f o r m á t , vagyis l é n y e g e t meghatározó té-
n y e z ő t j e l e n t . E z erkölcsi téren az akarat hozzájárulása.
148 Az ' a n y a g i l a g ' szó szintén a h y l e m o r t i z m u s értelmében szerepel: a c s e l e k e d e t e k e t a maguk fizi-
kai m i v o l t á b a n jelenti, eltekintve a z akarati hozzájárulástól.
149 A 2.
L I X . KÉRDÉS: A Z IGAZSÁGTALANSÁGRÓL 227
szenvedő lény szándéka határozza meg, ahogy a mondottakból 150 kitűnik. Azt kell tehát
mondanunk, hogy ha anyagilag valaki igazságtalanul cselekszik, ezzel mindig együttjár
az, hogy a másik igazságtalanságot szenved. De formailag követhet el valaki úgy igaz-
ságtalanságot, hogy igazságtalanságot akar elkövetni, de a m á s i k mégsem szenved
igazságtalanságot, mivel utóbbi akaratával hozzájárul ahhoz, amit elszenved. És fordít-
va: igazságtalanságot szenvedhet valaki, ha nem akarja elszenvedni a neki okozott igaz-
ságtalanságot; és aki ezt neki tudatlanságból okozta, mégsem követ el igazságtalanságot
formailag, hanem csak anyagilag.
4. SZAKASZ. - VAJON M I N D A Z , AKI I G A Z S Á G T A L A N S Á G O T C S E L E K S Z I K ,

H A L Á L O S BŰNT K Ö V E T - E EL?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy n e m követ el mindenki ha-
lálos bűnt, aki igazságtalanságot cselekszik.
1. A bocsánatos bűn ugyanis szemben áll a halálos bűnnel. Á m d e némelykor bocsá-
natos bűn, hogy valaki igazságtalanságot cselekszik; a Filozófus ugyanis ezt m o n d j a
(Ethic. V.) [ 10. fej.]' 51 , amikor az igazságtalanságokat művelőkről beszél: ..Mindazok a
bűnök, amiket nemcsak tudatlanul, hanem a tudatlanság miatt követnek el, bocsánatos
bűnök." Tehát nem követ el mindenki halálos bűnt, aki igazságtalanságot cselekszik.
2. Ezenkívül, aki valamely csekély dologban követ el igazságtalanságot, kicsit hajlik
el a középső értéktől. De ez tűrhetőnek tűnik, és legkisebb rosszak közé sorolandó,
ahogy a Filozófus mondja (Ethic. II.) [9. fej.] 152 . Tehát nem mindenki követ el halálos
bűnt, aki igazságtalanul cselekszik.
3. Ezenkívül, ,,a szeretet minden erény anyja'" 5 3 , amellyel az ellentétes bűnt m o n d j u k
halálos bűnnek. Ámde nem minden bűn, ami m á s erényekkel ellentétes, halálos bűn.
Tehát az igazságtalan cselekvés sem mindig halálos bűn.
Ezzel szemben, mindaz, ami Isten törvénye ellen van, halálos bűn. Ámde mindaz, aki
igazságtalanságot követ el, Isten törvényének parancsolata ellen cselekszik, mivel az
visszavezethető a lopásra, a házasságtörésre, az emberölésre, vagy hasonló valamire,
ahogy az alábbiakból 154 világossá fog válni. Tehát mindaz, aki igazságtalanságot cselek-
szik, halálos bűnt követ el.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az a halálos bűn, ami ellentétben áll a szeretettel,
a lélek éltetőjével, amint fentebb 155 mondottuk, amikor a bűnök közötti különbségről
tárgyaltunk. Á m d e a másik embernek okozott minden ártalom természeténél fogva el-
lentmond a szeretetnek, amely a másik személy javának akarására indít. Ezért, mivel az
igazságtalanság mindig a másiknak való állásban áll, nyilvánvaló, hogy igazságtalan-
ságot cselekedni neménél fogva halálos bűn.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Filozófus mondását a ténybeli
tudatlanságra kell érteni, amit ő maga a „konkrét körülmények nem ismerésének"
nevez' 56 , és amely bocsánatot érdemel, nem pedig a jogi tudatlanságra, amely nem ad
150 A 2. és a s z a k a s z törzsében.
151 1136, a, 6 - 9 .
152 1109, b, 18-20.
153 Vö. Petrus Lombardus , S e n t . III, dist. 23.
154 Q 64 skk.
155 I-II, q 72, a 5.
156 Ethic. 111,2. fej.: 1110, b, 3 1 - 1 1 1 1 , a 2.
felmentést a bűntől." 7 Aki pedig tudatlanságból cselekszik igazságtalanságot, az csak

esetlegesen tesz igazságtalanul, amint fentebb15* mondottuk.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy aki csekély dologban követ el
igazságtalanságot, annak cselekedete nem meríti ki az igazságtalan cselekvés teljes mi-
voltát, amennyiben vélelmezni lehet, hogy ez nincs mindenestül annak akarata ellen,
aki elszenvedi, például ha elvesz valaki valakitől egy szem gyümölcsöt vagy valami ha-
sonlót, amiről valószínű, hogy a tulajdonosának ebből nem származik kára, és nem vált-
j a ki a nemtetszését.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a más erények elleni bűnök n e m
mindig ártanak a másik személynek, hanem bizonyos rendetlenséget tartalmaznak az
emberi szenvedélyekkel kapcsolatban. Ezért hamis a párhuzam.
LX. KÉRDÉS
AZ ÍTÉLETRŐL - hat szakaszban
Ezt követően az ítéletről kell tárgyalnunk.

Először: Vajon az ítélet az igazságosság actusa-e?

Másodszor: Vajon szabad-e ítélni?
Harmadszor: Vajon gyanú alapján kell-e ítéletet mondani?
Negyedszer: Vajon a kétes dolgokat jóhiszeműen kell-e értelmezni?
Ötödször: Vajon az ítéletet mindig írott törvények alapján kell-e meghozni?
Hatodszor: Vajon a jogbitorlás elferdülné teszi-e az ítéletet?
1. S Z A K A S Z . - VAJON A Z ÍTÉLET AZ I G A Z S Á G O S S Á G ACTUSA-E?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az ítélet n e m az igazságosság
actusa.
A Filozófus ugyanis azt m o n d j a (Ethic. I.) [2. fej.] l w : „Mindenki azt ítéli meg helye-
sen, amit ismer." Ezért úgy látszik, hogy az ítélet az ismerő potentiához tartozik, amit az
okosság tökéletesít. Tehát az ítélet inkább tartozik az okossághoz, mint az igazságos-
sághoz, ami az akaratban van, a m i n t mondottuk."'"
2. Ezenkívül, az Apostol azt m o n d j a (I Kor 2) [15]: „A lelki e m b e r mindent megítél."
Ámde az ember leginkább a szeretet erénye által válik lelkivé, ami „a nekünk ajándéko-
zott Szentlélekkel szétárad"' 1 a szívünkben" ( R ó m 5) [5]. Tehát az ítélet inkább a szere-
tethez tartozik, mint az igazságossághoz.
3. Ezenkívül, minden erénynek helyesen kell ítélnie a maga anyagával kapcsolatban,
mivel „az erényes ember az e g y e s dolgokban szabály és mérték" a Filozófus szerint
157 Vö. III, q 80, a 4, ad 5: Suppl., q 10, a 5, ad 4; q 55, a 10.

158 A 2.
159 1094, b, 2 7 - 1 0 9 5 , a, 2.
160 Q 58, a 4.
161 Vulgala: „szétáradt".
L X . KÉRDÉS: A Z Í T É L E T R Ő L 229
(Ethic.) [III, 6. fej.] 162 . Tehát az ítélet nem tartozik jobban az igazságossághoz, mint a
többi erkölcsi erényekhez.
4. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy csak a bírák ítélhetnek. Ámde az igazságosság actusa
megtalálható minden igazságos emberben. Mivel pedig nem csak a bírák igazságosak,
úgy látszik, h o g y az ítélet nem az igazságosság sajátos actusa.
Ezzel szemben áll, amit a Zsolt [94,15] mond: „mert az ítélet visszatér az igazságos-
sághoz".
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az ítélet sajátos értelemben a bírónak mint bíró-
nak az actusát jelenti. Ámde a bíró (iudex) jogot k i m o n d ó (ius dicens) személyt jelent.
Ámde a jog az igazságosság tárgya, amint fentebb"'" mondottuk. Ezért az ítélet a szó el-
sődleges jelentése szerint az igazságos dolognak, vagyis a jognak definícióját, illetve
megállapítását jelenti. Annak érdekében pedig, h o g y valaki jól határozzon meg valamit
az erényes cselekedetekben, sajátosan az erény készségéből kell kiindulnia: például a
tiszta ember állapítja meg helyesen azt, hogy mi tartozik a tisztasághoz. 1 " Tehát az (lé-
let, ami az igazságos dolog helyes megállapítását tartalmazza, sajátosan az igazságos-
sághoz tartozik. Ezért mondja a Filozófus (Ethic. V.) [7. fej.]"'5, hogy „az emberek a bí-
róhoz menekülnek, mint lélekkel rendelkező igazságossághoz".
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az 'ítélet' szót, ami elsődleges
jelentése szerint igazságos, illetve j o g o s dolgok helyes megállapítását jelenti, tágabb ér-
telemben átvitték a helyes megállapítás jelölésére bármilyen téren, a spekulatív és a
gyakorlati dolgokban egyaránt. Á m d e minden téren a helyes ítéletnek kettős követel-
ménye van. A z egyik maga az ítéletet hozó potentia. Ebben az értelemben az ítélet az
ész actusa, mivel valaminek a kimondása, illetve meghatározása az ész feladata. A má-
sik követelmény az ítéletet kimondó ráhangoltsága, ami alkalmassá teszi a helyes ítél-
kezésre. így az igazságossághoz tartozó dolgokban az ítélet az igazságosságból ered,
ahogy a lelkierősséghez tartozó dolgokban a lelkierősségből. Tehát az ítélet az igazsá-
gosság bizonyos actusa, ahogy az igazságosság a helyes ítélkezésre irányul; az okosság
actusa pedig annyiban, amennyiben az okosság h o z z a az ítéletet. Ezért mondjuk az
okossághoz tartozó synesist16" is „helyesen ítélkezőnek", amint fentebb"' 7 mondottuk.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a lelki ember a szeretet készsége
alapján irányul arra, hogy helyesen ítéljen mindenről az isteni törvények szerint, amik-
ből a bölcsesség ajándéka szerint hoz ítéletet, ahogy az igazságos ember az okosság eré-
nye által ítéletet hoz a jogszabályokból.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y a többi erények az embert rende-
zik önmagában, d e az igazságosság az embernek a másik emberhez f ű z ő d ő kapcsolatait
rendezi, amint a mondottakból"'* kitűnik. Ámde az e m b e r ura mindannak, ami hozzá tar-
tozik, de nem ura a máshoz tartozó dolgoknak. Ezért a többi erényekkel kapcsolatban
csak az erényes e m b e r ítéletére van szükség, de az 'ítélet' szó jelentésének tágabb értel-
mében. Ámde az igazságossághoz tartozó dolgokban magasabb rendű lény ítélete is
szükséges, „aki képes mindkettőt megítélni, kezét mindkettőnek fejére tenni'"®. Ezért
az ítélet sajátosabban tartozik az igazságossághoz, mint bármi más erényhez.
162 1113,a,32-33.
163 Q 57, a 1.
164 V ö . q 45, a 2.
165 1132, a, 2 0 - 2 5 .
166 Syncsis = ítélet a teendőkről az á l t a l á n o s törvény szerint.
167 Q 51, a 3.
168 Q 58, a 2.
169 J ó b 9 , 33.
230 SUMMA THEOLOGIAE / SECUNDA S E C U N D A F .
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a fejedelemben lévő igazságosság

olyan, mint a mester erénye: parancsolja és előírja azt, ami jogos. Az alattvalókban lévő
igazságosság pedig végrehajtó és szolgáló erény. Ezért az igazságos dolog meghatáro-
zását tartalmazó ítélet úgy tartozik az igazságossághoz, ahogy elsődlegesebb m ó d o n a
fejedelemben létezik.
2. S Z A K A S Z . - VAJON SZABAD-E ÍTÉLNI?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem szabad ítélni.
1. Ugyanis kizárólag tiltott tettért jár büntetés. Ámde az ítélkezőket büntetés fenyege-
ti; a Mt 7 [ 1] szerint: „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek." Tehát nem szabad ítélni.
2. Ezenkívül, a Róm 14 [4] ezt mondja: „Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bírás-
kodol? Saját ura előtt áll vagy bukik." Á m d e mindenkinek ura Isten. Tehát egy ember-
nek sem szabad ítélni.
3. Ezenkívül, egy ember sem bűn nélküli. Az ÍJán 1 [8] szerint: „Ha azt m o n d j u k ,
hogy nincs bűnünk, önmagunkat csapjuk be." Ámde a bűnösnek nem szabad ítéletet
mondania; a Róm 2 [1] szerint: „Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember,
aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt
műveled te is, ítélkező." Tehát senkinek sem szabad ítélni.
Ezzel szemben áll, amit az 5Móz 16 [18] mond: „Minden városban ...jelölj ki bírákat
és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az ítélet annyiban megengedett, amennyiben az.
igazságosság actusa. Ahogy a fentebb' 70 mondottakból kitűnik, ahhoz, hogy az ítélet az
igazságosság actusa legyen, három szükséges: először, hogy az igazságosság hajlamá-
ból eredjen; másodszor, hogy illetékes személy mondja ki; harmadszor, hogy az okos-
ság helyes elgondolásának megfelelően legyen kimondva. E kellékek bármelyike hiány-
zik is, az ítélet bűnös és meg nem engedett. Egyik módon, amikor az ítélet ellentétes az
igazságosság helyességével, és így az ítéletet elferdültnek, illetve igazságtalannak ne-
vezzük. Másik módon, amikor az ember olyan dolgokban ítél, amikben nincs illetékes-
sége, és így bitorolt jogból eredő ítéletről van szó. Harmadik módon, amikor hiányzik
az ész bizonyossága, 171 például mikor valaki kétséges vagy rejtett dolgokról mond ítéle-
tet, megalapozatlan gyanúra támaszkodva, és ezt nevezzük gyanúra támaszkodó, vagy
vakmerő ítéletnek.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az Úr ott a vakmerő ítéletet tiltja,
ami a szív szándékából vagy más bizonytalan dolgokból származik, ahogy Augustinus
mondja (De serm. Dom. in Monte) [II, 18. fej.] 172 . - Vagy az isteni dolgokról mondott
ítéletet tiltja, amikről, mivel felettünk vannak, nem szabad ítélnünk, hanem azokat egy-
szerűen hinnünk kell, ahogy Hilarius m o n d j a (Super Matth.) [5. fej.]' 71 . - V a g y azt
az ítéletet tiltja, amely nem jóakaratból származik, hanem a lélek keserűségéből ered,
ahogy Khrysostomos mondja [Opus imperf. in Matth.] 174 .
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a bíró Isten szolgájának van meg-
téve. Ezért mondja az 5Móz 1 [16]: „Igazságosan ítéljetek", és így folytatja: „mert Iste-
né az ítélet."
170 A 1, ad 1, ad 3.
171 Tudniillik az a b i z o n y o s s á g , ami ebben a t é m a k ö r b e n elvárható.
172 P L 34. 1297.
173 P L 9, 9 5 0 C.
174 PG 56, 725.
L X . KÉRDÉS: A Z ÍTÉLETRŐL 231
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a súlyos bűnökben lévő emberek
nem ítélhetik el azokat, akik ugyanolyan bűnökben vagy enyhébbekben vétkesek,
ahogy Khrysostomos mondja [Horn. 24 in Matth.] 1 " a Mt 7 [ 1 ]-gyel („ne ítéljetek") kap-
csolatban. Ezt főleg olyan esetre kell érteni, amikor azok a bűnök nyilvánosak, mivel
ebből botrány keletkezik mások lelkében. Ha azonban a bűnök nem nyilvánosak, ha-
nem rejtettek, és hivatalból szükséges ítélkezni, alázattal és félelemmel lehet vádat
emelni és ítélkezni. Ezért mondja Augustinus (De serm. Dom. in Monte) [II, 19. fej.]17":
„ H a úgy találjuk, hogy ugyanabban a bűnben vagyunk vétkesek, együttérzően adjunk
hangot a fájdalmunknak és hasonló törekvésre biztassunk." - De emiatt az ember ne
azért ítélje el önmagát, hogy új érdemet szerezzen magának az ítélkezésre, hanem mi-
közben elítéli a másikat, mutasson rá, hogy ő ugyanazon vagy hasonló bűnnel szintén
rászolgált az ítéletre.
3. S Z A K A S Z . - VAJON A G Y A N Ú B Ó L S Z Á R M A Z Ó Í T É L E T
MEG N E M ENGEDETT-E?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a gyanúból származó ítélet
megengedett.
1. Úgy tűnik ugyanis, hogy a gyanú nem más, mint nem biztos vélemény valami
rosszról, ezért a Filozófus is (Ethic. VI.) [3. fej.]177 azt állítja, hogy a gyanú igaz is lehet,
és téves is. Ámde az egyedi esetleges dolgokról csakis nem biztos vélemény lehetséges.
Mivel pedig az emberi ítélet emberi cselekedetekkel kapcsolatos, amik egyediek és
esetlegesek, úgy tűnik, hogy egy ítélet sem lenne megengedett, ha nem volna szabad
gyanú alapján ítélni.
2. Ezenkívül, a m e g nem engedett ítélet által a felebarátnak kára származik. Ámde a
rosszal kapcsolatos gyanú egyedül az ember véleményében létezik, és ezért úgy tűnik,
hogy nem okoz jogtalanságot a másiknak. Tehát a gyanúból származó ítélet megengedett.
3. Ezenkívül, ha a gyanúból származó ítélet meg nem engedett, szükségképpen igaz-
ságtalanságra vezethető vissza, mivel az ítélet az igazságosság actusa, amint mondot-
tuk.17S Ámde az igazságtalanság neménél fogva mindig halálos bűn, amint fentebb 179
mondottuk. Tehát a gyanúból származó ítélet mindig halálos bűn lenne, ha meg nem en-
gedett volna. De ez téves megállapítás, mivel „a gyanút kiküszöbölni nem vagyunk ké-
pesek", ahogy Augustinus Glosszája'*" mondja az lKor 4 [5]-tel („ne ítélkezzetek idő
előtt") kapcsolatban. Tehát a gyanúból eredő ítélet nem tűnik meg nem engedettnek.
Ezzel szemben áll, amit Khrysostomos mond a Mt 7 [ 1 ]-gyel („ne ítéljetek...") kap-
csolatban [Opus imperf. in Matth, 17. horn.]"": „Az Úr ezzel a paranccsal nem tiltja,
hogy a keresztények jóakarattól vezérelve másokat vádoljanak, hanem azt tiltja, hogy a
keresztények a maguk igazságosságával kérkedve keresztényeket megvessenek, és
gyakran pusztán gyanúból eredően elítéljenek másokat."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy Tullius szerint'*2 a gyanú gyenge bizonyítékra tá-
maszkodó rossz véleményt jelent. Ez három okból fordul elő. Egyik módon abból, hogy
175 P G 57, 310.

176 P L 34, 1299.
177 1139, b, 17-18.
178 A 1.
179 Q 59, a 4.
180 L o m b a r d u s G l o s s z á j a : P L 191, 1566 B. - Vö. Aug. In Joan., tract. 90: PL 35, 1859.
181 P G 56, 725.
182 C i c e r o , Tuscul. IV., 7. fej., Müller, L e i p z i g , 1908, 396. o.
232 S U M M A T H E O L O G I A E / S E C U N D A SECUNDAF.
valaki a belsejében rossz, s minthogy tudatában van a saját rosszaságának, emiatt

könnyen tételez fel másokról rosszat; a Préd 10 [3] szerint: „A balga megy a maga útján;
mivel ő maga balga, mindenkit balgának hisz." - Másik módon abból ered, hogy egy
ember rosszul viszonyul a másikhoz. Amikor ugyanis megvet vagy gyűlöl valakit, ha-
ragszik vagy irigykedik rá, kis jelek alapján is rosszat tételez fel róla, mivel mindenki
könnyen elhiszi, amit el akar hinni. - Harmadik módon hosszas tapasztalatból szárma-
zik. Ezért mondja a Filozófus (Rhet. II.) [13. fej.]'*', hogy „az öregek a leggyanakvób-
bak, mivel sokszor tapasztalták mások fogyatékosságait."
A gyanú első két oka nyilvánvalóan az érzelem elferdüléséből származik. A harma-
dik ok pedig kisebbíti a gyanú-jelleget, amennyiben a tapasztalat a bizonyosság felé ve-
zet, ami ellentétes a gyanú mivoltával. Ezért a gyanakvás bűnös dolog, és minél mes-
szebbre megy, annál bűnösebb.
A gyanakvásnak három fokozata van. Az első fok, hogy az ember elégtelen jelek
alapján valakinek a jóságában kételkedni kezd. Ez bocsánatos bűn. Ez ugyanis „kön-
nyen megkísérti az embert; ettől nem mentes a földi élet", ahogy az 1 Kor 4 [5] („ne ítél-
jetek idő előtt") Glosszájában'* 4 áll. - A második fok, amikor valaki elégtelen jelek ha-
tására biztosra veszi a másik ember rosszaságát. Ez, ha valamilyen súlyos dologgal
kapcsolatos, halálos bűn, mivel mindig a felebarát megvetésével jár. Ezért a Glossza1*5
ugyanott hozzáteszi: „Noha a gyanút kiküszöbölni nem vagyunk képesek, mivel embe-
rek vagyunk, mégis az ítéletektől, vagyis a végleges és biztos kijelentésektől tartózkod-
nunk kell." - A harmadik fok, amikor egy bíró gyanú alapján elítél valakit. Ez közvetle-
nül az igazságtalansághoz tartozik. Ezért halálos bűn.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az emberi cselekedetekben van
egyfajta bizonyosság, nem ugyanolyan, mint a bizonyításokban, hanem amilyen megfe-
lel az ilyen területnek 1 * 6 : például, amikor valamit megfelelő tanúk által bizonyítunk.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy azzal, hogy valaki elégséges ok
nélkül rossz véleménnyel van a másikról, jogtalanul megveti őt, és ezzel jogtalanságot
okoz neki.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel az igazságosság és az igaz-
ságtalanság a külső cselekedetekkel kapcsolatos, amint mondottuk, 1 * 7 a gyanúból szár-
mazó ítélet közvetlenül akkor tartozik az igazságtalansághoz, amikor külső cselekede-
tet eredményez, és ekkor halálos bűn, amint mondottuk.1** A belső ítélet pedig annyiban
tartozik az igazságossághoz, amennyiben úgy viszonyul a külső ítélethez, ahogy a belső
actus a külsőhöz: ahogy a vágy a paráznasághoz, és a harag az emberöléshez.
183 1389, b, 21-22.

184 Lombardus Glosszája: PL 191, 1566 A.
185 Lombardus Glosszája: PL 191, 1566 B.
186 A filozófiai bizonyítások által metafizikai bizonyosság crhető el, amely kizárja a tévedés lehető-
ségét, az emberi cselekedetekkel kapcsolatban pedig un. morális bizonyossá'g, amely ugyan nem
zárja ki a tévedés lehetőségét, de kizárja a tévedéstől való ésszerű félelmet.
187 Q 58, a 8, a 10, a 11; q 59, a 1, ad 3.
L X . KÉRDÉS: A Z ÍTÉLETRŐL 233
4. SZAKASZ. - V A J O N A KÉTES T E T T E K E T J Ó H I S Z E M Ű E N K E L L - E
ÉRTELMEZNÜNK?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a kétes tetteket nem kell jó-
hiszeműen értelmeznünk.
1. A z ítéletnek ugyanis ahhoz kell igazodnia, ami az esetek többségében előfordul.
Ámde többször fordul elő, hogy az emberek rosszul cselekednek. A Préd 1 [ 15] szerint
ugyanis ,,az ostobákat nem lehet összeszámolni", mert „az ember érzéke rosszra hajlik
serdülőkorától" 1 * 1 ' ( l M ó z 8) [21]. Tehát a kétes tetteket inkább rosszra kell értelmezni,
mint jóra.
2. Ezenkívül, Augustinus szerint [De doctr. Christ. 1,27. fej.J'1*' „az él jámborul és igaz-
ságosan, aki a dolgokat elfogulatlanul értékeli", részrehajlás nélkül. Ámde aki a kétes tet-
tet jóhiszeműen értékeli, az egyik álláspont felé hajlik. Tehát nem szabad ezt tennünk.
3. Ezenkívül, az embernek úgy kell szeretnie a felebarátját, mint önmagát. Á m d e az
embernek önmagával kapcsolatban kétség esetén a rosszabbikat kell feltételeznie; a Jób
9 [28] szerint: „Szégyelltem minden tettemet." Úgy tűnik tehát, hogy felebarátainkkal
kapcsolatban kétség esetén a rosszabbikat kell feltételeznünk.
Ezzel szemben áll a Róm 14 [3] („aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik") Glosszá-
ja 1 ": „A kétséges tetteket jóhiszeműen kell értelmeznünk."
Válaszul azt kell mondanunk: azzal, hogy valaki elégséges ok nélkül rossz vélemén-
nyel van a másikról, jogtalanságot okoz neki és megveti őt, amint mondottuk. 1 '' 2 Á m d e
kényszerítő ok nélkül senkinek sem szabad a másikat megvetnie vagy bármilyen kárt
okoznia neki. Ezért ahol nincsenek nyilvánvaló bizonyítékok valakinek a rosszaságáról,
kötelesek vagyunk őt jónak tartani, jóhiszeműen értelmezve azt, ami kétséges.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk: előfordulhat, hogy aki j ó h i s z e m ű e n
értelmezi a másik tetteit, gyakrabban téved. D e jobb, ha valaki, akinek jó véleménye
van egy rossz emberről, gyakran téved, mint ha ritkábban tévedne, de rossz véleménye
lenne egy j ó emberről, mivel ebből igazságtalanság származik valaki számára; d e az
előbbiből nem.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy más ítélkezni a dolgokról, és más
az emberekről. Abban az ítéletben ugyanis, amelyben a dolgokról ítélünk, a jót v a g y a
rosszat n e m a dolog oldaláról vesszük figyelembe, amelyről ítéletet mondunk, a m e l y -
nek semmit sem árt, akárhogyan is ítélünk róla, hanem az ítéletet mondónak a j a v a , ha
igaz az ítélete, és neki rossz, ha az ítélete téves, mivel „az értelem j a v a az igaz, és az ér-
telem s z á m á r a az a rossz, ami téves", ahogy a Filozófus mondja (Ethic. VI.) [2. fej.] 1 ".
Ezért mindenkinek arra kell törekednie, hogy a dolgokról úgy ítéljen, ahogy azok létez-
nek. - De az emberekről alkotott ítéletekben a jót és a rosszat elsősorban annak oldalá-
ról vesszük figyelembe, akit megítélünk, akit tiszteletre méltónak tartanak, h a j ó n a k íté-
lik, és megvetésre méltónak, ha rossznak. Ezért az ilyen ítéletben főleg a n a kell
törekednünk, hogy az embert jónak ítéljük, hacsak nincs nyilvánvaló bizonyíték az el-
lenkezője mellett. A másikról jóhiszemű ítéletet hozó ember értelme számára p e d i g a
téves ítélet nem jelent rosszat, ahogy nem jelent értelmi tökéletességet sem ö n m a g á b a n
az esetleges egyedi dolgok igazságának megismerése, hanem ez utóbbi inkább a j ó ér-
zelemhez tartozik.
189 V u l g a t a : „ A z emberi szív é r z é k e és gondolkodása r o s s z r a hajlik s e r d ü l ő k o r á t ó l . "

190 PL 34, 29.
191 R e n d e s G l o s s z a : PL 114, 5 1 4 D; Lombardus G l o s s z á j a : PL 191, 1512 D .
192 A 3, ad 2.
193 1139, a, 27-31.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ember kétféleképpen értel-

mezhet valamit jóhiszeműen vagy rosszhiszeműen. Egyik módon bizonyos feltevéssel,
így amikor m a g u n k vagy mások bajai ellen orvoslást kell nyújtanunk, ilyenkor az a cél-
szerű a biztosabb orvoslás szempontjából, hogy a rosszabb esetet feltételezzük, mivel
az orvosság, a m e l y hatékony a nagyobb baj ellen, sokkal hatékonyabb a kisebbik baj el-
len. - Másik m ó d o n jó- vagy rosszhiszemű meghatározással értelmezhetünk valamit,
így a dolgok megítélése során arra kell törekednie az embernek, hogy úgy értelmezzen
minden egyes dolgot, ahogyan az létezik; a személyek megítélése során pedig arra,
hogy jóhiszeműen értelmezzen, amint mondottuk. 194
5. S Z A K A S Z . - VAJON MINDIG AZ Í R O T T T Ö R V É N Y E K SZERINT

KELL-E Í T É L N I ?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem mindig kell az írott tör-
vények szerint ítélni.
1. Ugyanis mindig ki kell küszöbölnünk az igazságtalan ítéletet. Á m d e némelykor az
írott törvények igazságtalanságot tartalmaznak; Iz 10 [1] szerint: „ J a j azoknak, akik go-
nosz törvényeket hoznak és igazságtalanságokat' 9 5 írnak le." Tehát nem mindig kell az
írott törvények szerint ítélni.
2. Ezenkívül, az ítéletnek mindig az egyedi eseményekre kell vonatkoznia. Á m d e
egyetlen írott törvény sein képes minden egyedi eseményre tekintettel lenni, ahogy a Fi-
lozófus m o n d j a (Ethic. V.) [14. fej.]'"". Úgy tűnk tehát, hogy nem mindig kell az írott
törvények szerint ítélni.
3. Azért h o z n a k törvényt, h o g y a törvényhozó véleménye világos legyen. Ámde oly-
kor előfordul, hogy ha a törvényhozó jelen lenne, másképpen ítélne. Tehát nem mindig
kell az írott törvény szerint ítélni.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (De vera relig.) [31. fej.] 197 : „Noha ezek-
ről az evilági törvényekről emberek ítélnek megszövegezésük alkalmából, mégis ami-
kor már meghozták és megerősítették őket, a bírák nem ítélhetnek róluk, hanem csak
szerintük."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az ítélet s e m m i más, mint bizonyos meghatározá-
sa annak, ami igazságos, amint mondottuk.' 9 " Á m d e valami kétféleképpen válik igazsá-
gossá: egyik módon magából a dolog természetéből következően, amit természetjognak
nevezünk; másik módon az emberek közötti bizonyos megegyezésből, amit pozitív j o g -
nak hívunk, amint fentebb mondottuk.' 9 9 A törvényeket pedig mindkét jog kihirdetése
végett hozzák, de különbözőképpen. Az írott törvény ugyanis a természetjogot tartal-
mazza, de n e m alkotja, ugyanis az ereje nem a törvényből, hanem a természetből ered.
Az írott törvény azonban a pozitív jogot tartalmazza és alkotja is: tekintélyével kötelező
erőt ad neki. 2 " 0 Szükséges tehát, hogy ítéletet az írott törvény szerint hozzanak, máskü-
lönben az ítélet híjával lenne a természetjognak v a g y a pozitív j o g n a k .
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk: ahogy nem az írott törvény ad kötele-
ző erőt a természetjognak, ugyanúgy nem képes annak erejét csökkenteni vagy elvenni,
194 A s z a k a s z törzsében és ad 2.
195 Vulgata: „igazságtalanságot".
196 1137, b, 13-16; 27-34.
197 PL 3 4 , 1 4 8 .
198 A 1.
199 Q 57, a 2.
200 Vö. I-II, q 9 5 , a 2.
L X . KÉRDÉS: A z ÍTÉLETRŐL 235
mivel az ember akarata n e m képes megváltoztatni a természetet. Ha tehát az írott tör-

vény olyan valamit tartalmaz, ami ellentétes a természetjoggal, akkor igazságtalan és
nincs kötelező ereje. A pozitív jognak ugyanis ott van helye, ahol a természetjog szem-
pontjából „semmit sem számít, hogy a pozitív jog ilyen vagy olyan", miként fentebb 2 " 1
mondottuk. Ezért ezeket n e m nevezzük törvényeknek; hanem inkább a törvény meg-
romlásainak, amint fentebb 2 " 2 mondottuk. Ezért szerintük nem szabad ítélnünk.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint a g o n o s z törvények termé-
szetüknél fogva mindig vagy többnyire ellentétben állnak a természetjoggal, ugyanúgy
a helyesen szövegezett törvények bizonyos esetekben fogyatékosak, és ilyenkor a m e g -
tartásuk ellentétes lenne a természetjoggal. Ezért ilyen esetekben nem a törvény betűje
szerint kell ítélni, hanem a méltányossághoz kell folyamodnunk, amit a törvényhozó
szándékol. Ezért mondja a jogtudós [Digest. I, 3. kötet, 25. fej.] 203 : „A jog, illetve a mél-
tányosságból eredő jóindulat nem tűri el, hogy amiket üdvös m ó d o n az emberek hasz-
nára hoznak, azokat merevebb értelmezéssel kegyetlenné tegyük." Az ilyen esetekben a
törvényhozó is másképpen ítélne, és ha megfontolta volna, a törvényben másként hatá-
rozott volna.
Ezzel nyilvánvaló a válasz a harmadik ellenvetésre.
6. SZAKASZ. - V A J O N AZ Í T É L E T J O G B I T O R L Á S ÁLTAL
H E L Y T E L E N N É VÁLIK-E? 2 " 4
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az ítélet jogbitorlás által nem
válik helytelenné.
1. Az igazságosság ugyanis a cselekvés helyességét jelenti. Á m d e semmi sem vész el
az igazságból, bárki m o n d j a ki azt, hanem bárkitől el kell f o g a d n i . Tehát semmi sem
vész el az igazságosságból, bárki határozza meg, hogy mi az igazságos, vagyis bárki
mondja ki az ítéletet.
2. Ezenkívül, a bűnök büntetése az ítélet része. Ámde azt olvassuk, 2 " 5 hogy egyesek
dicséretes módon megbüntettek olyanokat, akik fölött nem volt illetékességük: például
Mózes megölte az egyiptomit (2Móz 2) [11 skk.] 2 "; Eleázár fia, Pinchász megölte
Zambrit, Salome fiát ( 4 M ó z 25) [7 skk.], és ez „érdemül számított neki" (Zsolt)
[106,31]. Tehát a jogbitorló ítélet nem igazságtalan.
3. Ezenkívül, a lelki hatalom különbözik az evilági hatalomtól. Ámde a lelki hata-
lommal rendelkező elöljárók olykor beleavatkoznak abba, ami az evilági hatalomhoz
tartozik. Tehát a jogbitorló ítélet megengedett.
4. Ezenkívül, ahogy az illetékesség követelménye a helyes ítélkezésnek, ugyanúgy
az ítélkező igazságossága és tudása is, amint a fentebb 207 mondottakból kitűnik. Á m d e
nem m o n d j u k igazságtalannak az ítéletet, ha olyan valaki ítél, akiben nincs meg az igaz-
ságosság készsége vagy nem ismeri a jogtudományt. Tehát a jogbitorló ítélet (ami híjá-
val van az illetékességnek) sem lesz mindig igazságtalan.
Ezzel szemben áll a R ó m 14 [4]: „Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol?"
201 Q 57, a 2, ad 2.
202 I II, q 95, a 2.
203 Krueger, első kötet, 34. o.
204 DS 1742, 1754.
205 Az Ó s z ö v e t s é g b e n .
206 Vö. 1 M a k 2, 26.
207 A 1, ad 1, ad 3; a 2.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y mivel az ítéletet az írott törvények szerint kell
hozni, ahogy mondottuk 2 " 8 , az ítélkező valamiképpen a törvény előírását értelmezi, ami-
kor azt egy konkrét ügyre alkalmazza. Mivel pedig ugyanolyan illetékesség kell a tör-
vény értelmezéséhez, mint a törvényhozáshoz, és ahogy törvényt csak közhatalom
hozhat, 2m ugyanúgy ítéletet is csak a közhatalom mondhat ki, amelynek illetékessége ki-
terjed a társadalom minden tagjára. Ezért, ahogy igazságtalan lenne, hogyha valaki egy
másik embert olyan törvény megtartására kötelezne, amelyet nem szentesített a közha-
talom, ugyanúgy igazságtalan lenne az is, ha egy ember valakit olyan ítélethozatalra
kényszerítene, amit nem az illetékes közhatalom mond ki.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y az igazság k i m o n d á s a nem jelent
kényszerítést elfogadására, hanem mindenkinek szabadságában áll elfogadni vagy nem
elfogadni, ahogy akarja. De az ítélet bizonyos kényszerítést jelent. Ezért igazságtalan,
hogy egy embert olyan valaki ítéljen meg, akinek nincs illetékessége erre.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y úgy tűnik: M ó z e s az egyiptomit
mintegy isteni sugallattól felhatalmazva ölte meg, ami kitűnik abból, amit az ApCsel 7
[25] mond: „Azt hitte, testvérei ráeszmélnek, hogy az Isten az ő keze által ad majd nekik
szabadulást, de n e m eszméltek r á . " - Vagy azt is lehet mondani, h o g y azért ölte meg az
egyiptomit, hogy megvédje azt, aki attól igazságtalanságot szenvedett, és tettével nem
lépte túl a jogos védelem határát. 21 " Ezért mondja Ambrosius (De offic.) [I, 36. fej.] '":
„aki nem hárítja el a jogtalanságot a társától, bár képes lenne rá, é p p e n oly mértékben
bűnös, mint aki a jogtalanságot elköveti", és Mózes példáját hozza fel. - Továbbá, azt is
lehet mondani, amit Augustinus m o n d (Quaestiones Exod.) [2. fej.] 212 : „Ahogy a földet
a hasznos magvak előtt a haszontalan növények termékenysége miatt dicsérik, ugyan-
úgy Mózesnek az a tette ugyan b ű n ö s cselekedet volt, de nagy termékenység jelét hor-
dozta", amennyiben az ő erejét jelezte, amellyel a népét meg f o g j a szabadítani. —
Pinchászról pedig azt kell mondanunk, hogy isteni sugallatra, Isten iránti buzgalommal
tette azt. - Vagy pedig azt, hogy n o h a még nem volt főpap, de mivel a főpap fia volt, ezt
az ítéletet jogosan hozta, mint a többi bírák is, akiknek ez meg lett parancsolva. 211
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y az evilági h a t a l o m éppen úgy alá
van vetve a lelki hatalomnak, mint a test a léleknek. Ezért nem jogbitorló ítélet, ha a lel-
ki elöljáró evilági dolgokba avatkozik olyan vonatkozásban, amiben alá van neki vetve
az evilági hatalom, vagy amit a világi hatalom rábízott.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tudomány és az igazságosság
készsége az egyes személy tökéletességét jelenti, ezért a hiányuk miatt nem mondjuk
jogbitorlónak az ítéletet, ahogy annak mondjuk az (ítéletnek kényszerítő erőt adó
közhatalmi) illetékesség hiánya miatt.
208 A 5.
209 Vö. I-II, q 90, a 3.
210 Vö. q 6 4 , a 7.
211 P L 16, 75 D.
212 P L 34, 597.
213 2 M ó z 22,20; 3 M ó z 20; 5 M ó z 13 é s 17.
L X I . KÉRDÉS: A z I G A Z S Á G O S S Á G R É S Z E I R Ő L 237
LXI. KÉRDÉS
AZ IGAZSÁGOSSÁG RÉSZEIRŐL - négy szakaszban
Ezt követően az igazságosság részeiről kell tárgyalnunk. Először a szubjektív része-

iről214, vagyis az igazságosság fajairól, az osztó és a kölcsönös igazságosságról; másod-
szor a kiegészítő részeiről 215 ; harmadszor a potentiális részeiről21", vagyis a vele kapcso-
latos erényekről.
Az első problémakörrel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel:
Először: V a j o n két faja van-e az igazságosságnak: az osztó és a kölcsönös igazsá-

gosság?
Másodszor: V a j o n azonos módon kapjuk-e meg a középső értéküket?
Harmadszor: V a j o n az anyaguk egyforma-e, vagy különböző?
Negyedszer: V a j o n az igazságosság valamelyik fajában ugyanaz-e az igazságos, mint
az egyenlő mértékben viszonzott?
1. SZAKASZ. - VAJON M E G F E L E L Ő E N B E S Z É L N E K - E AZ I G A Z S Á G O S S Á G
KÉT F A J Á R Ó L : AZ O S Z T Ó ÉS A K Ö L C S Ö N Ö S I G A Z S Á G O S S Á G R Ó L ?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, h o g y helytelenül beszélnek az igaz-
ságosság két fajáról: az osztó és a kölcsönös igazságosságról.
1. Nem lehet ugyanis az igazságosság faja, ami árt a közösségnek, mivel az igazsá-
gosság a közjóra irányul. Ámde a közjavak sokfélé osztása árt a közösség közjavának:
egyrészt, mivel így a közös készletek kimerülnek, másrészt, mivel erkölcsi romlottságot
okoz; Tullius ugyanis ezt mondja (De offic.) [II, 15. fej.] 217 : „Aki kap, hitványabb lesz,
és készségesebb arra, hogy mindig ugyanazt várja el." Tehát az elosztás nem tartozik az
igazságosság valamely fajtájához.
2. Ezenkívül, az igazságosság actusa azt jelenti, hogy megadni mindenkinek a magá-
ét, amint lentebb 21 " mondottuk. Á m d e az elosztás során nem azt kapja vissza valaki, ami
az övé volt, h a n e m újonnan válik a tulajdonává, ami közös volt. Tehát ez nem tartozik
az igazságossághoz.
3. Ezenkívül, az igazságosság nemcsak a fejedelemben létezik, hanem az alattvalók-
ban is, amint fentebb 2 " mondottuk. Ámde az elosztás mindig a fejedelem feladata. Te-
hát az elosztás nem tartozik az igazságossághoz.
4. Ezenkívül, „a közjavakat lehet igazságosan elosztani", ahogy a Filozófus mondja
(Ethic. V.) [7. fej.] 2 '". Ámde a közjavak a törvényes igazságossághoz tartoznak. Tehát
az osztó igazságosság nem a részleges, hanem a törvényes igazságosság része.
5. Ezenkívül, az egy és több nem képez több fajhoz tartozó erényt. Á m d e a kölcsönös
igazságosság abban áll, hogy valamit egy személynek adnak; az osztó igazságosság pe-
214 A ' s z u b j e k t í v ' szó itt „alávetett", v a g y i s a nem e g y e t e m e s f o g a l m a alá rendelt f a j o k r a utal.
215 Amik az i g a z s á g o s s á g teljességéhez hozzájárulnak.
216 Potentiális r é s z e k , amikre csak r é s z b e n érvényes az e g é s z definíciója.
217 Müller, L e i p z i g , 1910, 75. o.
218 Q 58, a 2.
219 Q 58, a 6.
220 1130, b, 2 7 - 3 2 .
dig abban, hogy valamit sok személynek juttatnak. Tehát ezek nem jelentik az igazsá-
gosság különböző fajait.
Ezzel szemben áll, hogy a Filozófus (Ethic. V.) [5. fej.]" 1 az igazságosság két fajáról
beszél, és azt mondja, hogy „az egyik az elosztás, a másik a kölcsönös ügyletek irányí-
tója".
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a részleges igazságosság valamely privát sze-
mélyre irányul, amely úgy viszonyul a közösséghez, mint rész az egészhez, amint mon-
dottuk. 222 Á m d e a résznek kétféle viszonya figyelhető meg. Az egyik a résznek a részhez
való viszonya, amelyhez hasonló az egyik privát személynek a másikhoz való viszonya.
Ezt a viszonyt irányítja a kölcsönös igazságosság, amely két személy között kölcsönö-
sen létrejövő viszonyokkal kapcsolatos. A másik az egésznek a részekhez való viszo-
nya, és ehhez hasonló a köznek a privát személyekhez való vonatkozása. Ezt a viszonyt
irányítja az osztó igazságosság, amely a közjavakat arányosan osztja el. Ezért az igazsá-
gosságnak két faja van: kölcsönös és osztó igazságosság.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amint a privát személyek adako-
zásaiban is a mértéktartás ajánlatos, ugyanúgy a közjavak elosztásában is meg kell tar-
tani a m é n é k e t , és ebben irányít az osztó igazságosság.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint a rész és az egész valami-
lyen módon egyet jelentenek, ugyanúgy ami az egészé, valamilyen módon a részé is.
így amikor a közjavakból valamit az egyeseknek elosztanak, mindenki valamilyen mó-
don azt kapja, ami a sajátja.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a közös j a v a k elosztásának actusa
csak a közjavak őréhez tartozik, de az osztó igazságosság mégis az alattvalókban is je-
len van, amennyiben elégedettek az igazságos elosztással. Mindazonáltal a közös javak
elosztása is néha nem az állam, hanem egy család számára történik, és ezek elosztása
egy privát személy hatalmával is végbemehet.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a változások a jellegüket a határ-
pontjuktól nyerik. Ezért a törvényes igazságosság feladata a privát személyek javainak
a közjóra való irányítása, de fordítva: a k ö z j ó n a k elosztás által privát személyekhez va-
lójuttatása a részleges igazságosság actusa.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az osztó és a kölcsönös igazságos-
ság nemcsak az egy és több szerint különbözik, hanem a tartozás jogcíme alapján is:
más módon jár ugyanis valakinek az, ami közös, mint ami a sajátja.
2. S Z A K A S Z . - VAJON A KÖZÉPSŐ É R T É K E T
U G Y A N O L Y A N MÓDON K A P J U K - E M E G A Z OSZTÓ
ÉS A K Ö L C S Ö N Ö S I G A Z S Á G O S S Á G B A N ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a középső értéket ugyan-
olyan m ó d o n kapjuk meg az osztó és a kölcsönös igazságosságban.
1. Mindkettő ugyanis a részleges igazságosság alá tartozik, amint mondottuk Ám-
de a mértékletesség vagy a lelkierősség összes részeiben ugyanolyan módon kapjuk
meg a középső értéket. Tehát az osztó és a kölcsönös igazságosságban is azonos módon
kapjuk m e g a középső értéket.
221 1130, b, 31-33.

222 Q 58, a 7.
223 A 1.
L X I . KÉRDÉS: A z IGAZSÁGOSSÁG RÉSZEIRŐL 239
2. Ezenkívül, az erkölcsi erény formája" 4 a középső értékben áll, amit az ész határoz
meg. Mivel pedig egy erénynek egy formája van, úgy tűnik, hogy mindkettőben azonos
módon kell megkapnunk a középső értéket.
3. Ezenkívül, az osztó igazságosságban a különböző személyi méltóságra figyelem-
mel kapjuk meg a középső értéket. Ámde a személyi méltóságot a kölcsönös igazságos-
ságban is figyelembe vesszük: nagyobb büntetést kap ugyanis, aki megüti a fejedelmet,
mint aki megüt egy privát személyt. Tehát azonos módon kapjuk meg a középső értéket
mindkét igazságosságban.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. V.) [6, 7. fej.]" 5 : az osztó igazságos-
ságban a középső értéket „mértani arány" szerint, a kölcsönös igazságosságban „szám-
tani arány" szerint kapjuk meg.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az osztó igazságosságban valamely privát sze-
mély annyiban kap valamit, amennyiben az egész tulajdonából j á r valami a résznek,
amint mondottuk. 226 Ez pedig annál nagyobb, minél fontosabb szerepe van a résznek az
egészben. Ezért az osztó igazságosságban annál többet kap valaki a közös javakból, mi-
nél fontosabb szerepe van annak a személynek a társadalomban. Ezt a fontos szerepet az
arisztokratikus társadalomban 221 az erény, az oligarchikus közösségben a gazdagság, a
demokráciában a szabadság, és egyéb közösségekben más és más határozza meg. Ezért
az osztó igazságosságban a középső értéket nem a dolgok közötti egyenlőség szerint
kapjuk meg, hanem a dolgok és a személyek közötti arány alapján: ahogy megelőzi az
egyik személy a másikat, ugyanúgy felülmúlja az egyik személynek adott dolog azt, amit
a másik személy kap. Ezért m o n d j a a Filozófus [Ethic. V., 6, 7. fej.]22*, hogy az ilyen
középső értéket „mértani a r á n y " szerint kapjuk meg, amelyben az egyenlőséget nem
mennyiség, hanem arány alapján vesszük figyelembe. Ahogy - m o n d j u k - a hat arány-
lik a négyhez, úgy aránylik a három a kettőhöz, mivel mindkét esetben másfélszeres az
arány, amelyben a nagyobb mennyiség tartalmazza a kisebbet és annak a felét. De n e m
egyenlő a két esetben az a mennyiség, amellyel a nagyobb több a kisebbnél, hiszen a hat
kettővel nagyobb, mint a négy, és a három eggyel nagyobb, mint a kettő.
De a kölcsönös igazságosságban az. egyik személy a másiknak annak a dolognak a
fejében ad valamit, amit kapott, amint ez leginkább az adásvételben látható, amelyben
elsődlegesen található meg a kölcsönös ügylet mivolta. Ezért a dolgok között kell
egyenlőségnek lennie: amennyivel növelte az egyik személy a maga tulajdonát a mási-
kéból, annyival többet kell visszaadnia a másiknak. így jön létre az egyenlőség a „szám-
tani" középső értékre figyelemmel: ahogy az öt középső érték a hat és a négy között,
ugyanis a hat is eggyel több, mint az öt, és az öt is eggyel több, mint a négy. Ha tehát
kezdetben mindkettőnek volt öt egysége, és az egyik kapott a másik tulajdonából egy
egységet, akkor az, aki kapott, hat egységgel rendelkezik, míg a másiknak négy marad.
Akkor valósul meg tehát az igazságosság, ha mindkettő számára visszaáll a középső ér-
ték, vagyis a hat egységgel rendelkező átad egyet annak, akinek csak négy van, és így
mindkettőnek öt egysége lesz, ami a középső érték.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy más erkölcsi erényekben észbe-
li, és nem dologi középső értékről van szó.22'' De az igazságosságban dologi a középső
érték, ezért a dolgok különbözősége szerint különbözőképpen kapjuk meg a középső ér-
téket.
224 Lényege.
225 1131, a, 3 0 , b, 15; b, 3 2 - 1 1 3 2 , a 2, 7.
226 A 1.
227 Az arisztokratikus, o l i g a r c h i k u s és demokratikus társadalomról lásd l - I I , q 95, a 4.
228 1131, a, 3 0 , b, 15; b, 3 2 - 1 1 3 2 , a, 7.
229 Vö. q 58, a 10.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az igazságosság egyetemes formá-

j a az egyenlőség, amelyben megegyezik az osztó és a kölcsönös igazságosság. Á m az
egyikben az egyenlőség mértani, a másikban számtani arány szerint található meg.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a cselekvésekben és a szenvedő-
legességekben a személy méltósága kihat a dolog mennyiségére: nagyobb ugyanis a
jogtalanság, ha a fejedelmet ütik meg, mint amikor egy privát személyt ütnek meg. így
az osztó igazságosságban a személyi méltóságot önmagában vesszük figyelembe, a köl-
csönös igazságosságban pedig annyiban, amennyiben ezáltal módosul a dolog.
3. S Z A K A S Z . - VAJON K Ü L Ö N B Ö Z I K - E A KÉTFÉLE I G A Z S Á G O S S Á G
ANYAGA?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a kétféle igazságosság
anyaga nem különböző.
1. A különféle anyag ugyanis különféle erényt eredményez, ami a mértékletesség és
a lelkierősség esetében látható. Ma tehát az osztó és a kölcsönös igazságosságnak külön-
böző anyaga lenne, úgy tűnik, nem tartoznának egy erényhez, az igazságossághoz.
2. Ezenkívül, az osztó igazságossághoz „a pénznek, a tisztségeknek és minden egyéb-
nek az elosztása tartozik, ami csak elosztható azok között, akik egy közösséghez tartoz-
nak", ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. V.) [5. fej.] 2 "'. Ezeknek a személyek között köl-
csönös cseréje is van, ami a kölcsönös igazságossághoz tartozik. T e h á t nem különbözik
az osztó és a kölcsönös igazságosság anyaga.
3. Ezenkívül, ha az osztó és a kölcsönös igazságosság anyaga azért különbözne, mert
e kétféle igazságosság fajilag különbözik, ott, ahol nincs faji különbség, nem lenne sza-
bad különböző anyagnak lennie. Á m d e a Filozófus 2 " azt állítja, h o g y a kölcsönös igaz-
ságosság egy fajhoz tartozik, bár többféle anyaga van. Tehát úgy tűnik, hogy a kétféle
igazságosságnak az anyaga n e m különbözik.
Ezzel ellentétben áll, amit a Filozófus mond (Ethic. V.) [5. fej.] 232 : „Az igazságosság
egyik faja az elosztásokban, a másik faja a cserékben irányító."
Válaszul azt kell mondanunk, amint fentebb 2 " mondottuk, hogy az igazságosság bi-
zonyos külső cselekedetekkel kapcsolatos: az elosztással és cserékkel, amik külső dol-
gok, személyek vagy tevékenységek felhasználását jelentik. Ha tehát a kétféle igazsá-
gosság anyagának azokat tekintjük, amiket a tevékenységek felhasználnak, ugyanaz az
anyaga az osztó és a kölcsönös igazságosságnak, ugyanis a dolgokat eloszthatják a kö-
zösből egyeseknek, és át is adhatja egyik ember a másiknak. Bizonyos fáradságos m u n -
kákat is el lehet osztani, és van visszatérítés is.
Ha azonban a kétféle igazságosság anyagának magukat a fő tevékenységeket tekint-
jük, amikkel felhasználjuk a személyeket, dolgokat és cselekedeteket, így e kettőnél más
és más anyagot találunk. U g y a n i s az osztó igazságosság az elosztás, a kölcsönös igazsá-
gosság pedig a két személy közötti cserék irányítója.
Utóbbiak közül némelyek ellentétesek az akarattal, mások akarati cselekmények.
Akarattal ellentétesek, amikor valaki egy másik ember dolgát, személyét vagy munká-
ját annak akarata ellenére használja. Ez némelykor titokban csalással, máskor nyíltan
erőszakkal történik, és vagy egy dolog, vagy a saját személy, vagy pedig egy vele kap-
230 1130, b, 31-35.

231 Ethic. V, 5. fej.: 1131, a, 1.
232 1130, b, 3 1 - 1 1 3 1 , a, I.
233 Q 58, a 8, a 10.
L X I . KÉRDÉS: A Z I G A Z S Á G O S S Á G R É S Z E I R Ő L 241
csolatos másik személy ellen irányul. Ha titokban veszi el valaki más dolgát, lopásnak
nevezzük; ha nyíltan, rablásnak hívjuk. - A sajátos személy elleni cselekmény vagy a
testi épségét, vagy a méltóságát sérti. Testi épsége ellen titokban a csalárd gyilkosság,
ütlegelés és megmérgezés irányul; nyíltan pedig a nyílt gyilkosság, bebörtönzés, nyílt
testi fenyítés, illetve csonkítás. - A személy méltóságát titokban sérti meg valaki hamis
tanúskodással, illetve megszólással, amivel egy ember valakinek rossz hírét kelti, és
más hasonlókkal; nyíltan pedig hamis vádemeléssel vagy nyilvános szidalmazással. -
A saját személy j o g a egy hozzá kapcsolt másik személyben (többnyire titokban) a há-
zasságtöréssel sérül; a szolgájában pedig akkor, ha valaki a szolgáját ráveszi, hogy
hagyja el az urát (és ezek nyíltan is megtörténhetnek). Ugyanez a helyzet más kapcsolt
személyekkel összefüggésben is, akik ellen mindazon módon elkövethetők jogsértések,
mint a fő személy ellen. De a házasságtörés és a szolga elcsábítása sajátosan a kapcsolt
személyek elleni bűnök, de mivel a szolga egyfajta birtok, ez a lopásra vezethető vissza.
Szándékos cserékről van szó, amikor valaki önként átadja a saját dolgát a másiknak.
Ha abszolút értelemben, minden kötelezettség nélkül adja át, mint az ajándékozás ese-
tében, ez nem az igazságosság, hanem a szabadlelkűség actusa. Az önkéntes átadás
annyiban tartozik az igazságossághoz, amennyiben ott valamiféle tartozásról van szó.
Ez háromféleképpen fordulhat elő. Egyik módon, amikor egyszerűen átadja valaki a
maga dolgát a másiknak egy másik dolog ellenszolgáltatásának fejében, ahogy ez az
adásvétel keretében történik. - Másik módon, amikor valaki átadja a maga dolgát a má-
siknak használatra, visszaszolgáltatási kötelezettséggel. Ha ingyen engedi a dolgot
használni, a hasznot hozó dolgok esetében ezt haszonélvezetnek nevezik. A hasznot
nem hajtó dolgok (mint a dénárok, vázák stb.) esetében egyszerű kölcsönről van szó. Ha
pedig magát a dolog használatát sem engedélyezi valaki ingyen, bérbeadásról beszé-
lünk. - Harmadik m ó d o n , amikor valaki átadja a dolgát visszaszolgáltatási kötelezett-
séggel, de nem használat, hanem megőrzés végett, mint a letét esetében; vagy amikor
valaki a saját dolgát biztosítékul adja, illetve amikor valaki másért kezességet vállal.
De mindezekben az akár akarati, akár akarattal ellentétes tevékenységekben azonos
elv szerint kapjuk m e g a középső értéket a visszatérítés egyenlősége szerint. Ezért
mindezek a tevékenységek az igazságosság azonos fajához.: a kölcsönös igazságosság-
hoz tartoznak.
Ezzel nyilvánvaló a válasz az ellenvetésekre.
4. SZAKASZ. - VAJON AZ I G A Z S Á G O S A B S Z O L Ú T É R T E L E M B E N
U G Y A N A Z - E , MINT AZ E G Y E N L Ő M É R T É K B E N V I S Z O N Z O T T ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az igazságos abszolút érte-
lemben ugyanaz, mint az egyenlő mértékben viszonzott.
1. Az isteni ítélet ugyanis abszolút értelemben igazságos. Ámde az isteni ítéletnek az
a formája 214 , hogy mindenki a cselekedete szerint kapja meg azt, ami megilleti; Mt 7 [2]
szerint: „Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni.
Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni." Tehát az
igazságos abszolút értelemben ugyanaz, mint az egyenlő mértékben viszonzott.
2. Ezenkívül, az igazságosság mindkét fajában bizonyos egyenlőség szerint kap va-
laki valamit: a személy méltóságára tekintettel az osztó igazságosságban, és a dologra
való tekintettel, amelyben valaki kárt szenvedett, a kölcsönös igazságosságban. Ámde
mindkét egyenlőség esetén valaki a cselekedete szerint kapja, amit kap. Tehát úgy tű-
2 3 4 V a g y i s lényege.
nik. hogy az igazságos abszolút értelemben ugyanaz, mint az egyenlő mértékben vi-
szonzott.
3. Ezenkívül, leginkább az akarati és az akarattal ellentétes cselekmények közötti kü-
lönbség miatt tűnik úgy, hogy nem kell egyenlő mértékben viszonozni valakinek a cse-
lekedetét: aki ugyanis akaratával ellentétes módon okozott jogtalanságot, kevésbé bűn-
hődik. Ámde az akarati és az akarattal ellentétes cselekmény, ami a mi részünkről van,
nem módosítja az igazságosság középső értékét, ami a dologi és nem a mi részünkről
való középső érték. Tehát úgy tűnik, hogy az igazságos abszolút értelemben ugyanaz,
mint az egyenlő mértékben viszonzott.
Ezzel szemben áll, ahogy a Filozófus (Ethic. V.) [8. fej.] 215 bizonyítja, hogy nem min-
dig az egyenlő mértékben viszonzott az igazságos.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy amit „egyenlő mértékben visszatérítettnek" ne-
veznek, az valamely előző cselekedet szenvedőlegességet okozó egyenlő mértékű vi-
szonzását jelenti. Erről legsajátosabb értelemben a jogtalanságok elszenvedése esetén
beszélhetünk, amikor valaki megsérti felebarátjának személyét: például, ha megüti, mi-
re a másik visszaüti őt. Ezt a törvény igazságosként határozza meg (2Móz 21) [24 skk.]:
„Szemet szemért, fogat fogért...". - Mivel pedig más dolgának elvétele bizonyos cse-
lekvés, ezért másodlagosan ezzel kapcsolatban is beszélhetünk egyenlő mértékben vi-
szonzottról: amikor tudniillik valaki, aki kárt okozott, a saját dolgában m a g a is kárt
szenved. A törvény ezt is igazságosnak mondja (2Móz 21) [37]: „Ha valaki ökröt vagy
juhot lop, s levágja vagy eladja, akkor egy ökörért kárpótlásul öt ökröt adjon, és egy ju-
hért négy juhot." - Harmadik módon „az egyenlő mértékben viszonzott" kifejezést át-
vitték a szándékos cserék jelölésére, amelyekben mindkét fél esetében van cselekvés és
szenvedőlegesség, de az akarati cselekvés elvesz a szenvedőlegesség jellegéből, ahogy
mondottuk. 2 "'
Mindezekben pedig a viszonzásnak a kölcsönös igazságosság követelménye szerint
egyenlőség szerint kell létrejönnie: úgy, hogy a viszonzást jelentő szenvedőlegesség
egyenlő legyen a cselekvéssel. De nem mindig lenne egyenlő, ha valaki ugyanolyan faji
jellegű valamit szenvedne el, mint amit tett. Ugyanis, amikor valaki jogtalanul megsért
egy nálánál magasabb rangú személyt, nagyobb a cselekvés, mint az azonos faji jellegű
szenvedőlegesség, amit ő elszenvedne. Ezért, aki megüti a fejedelmet, annak nem csu-
pán visszaütés, hanem sokkal súlyosabb büntetés jár. - Hasonlóan, aki valakinek, annak
akarata ellenére kárt okoz a tulajdonában, több kárt okozott a cselekvése, mint amekko-
ra lenne az ő szenvedőlegesség, ha tőle csupán azt a dolgot vennék el, amivel kárt oko-
zott a másiknak, mert a maga tulajdonában semmilyen kárt nem szenvedne. 2 " Ezért
többszörös kártérítéssel bűnhődik, mivel nemcsak privát személynek okozott kárt, ha-
nem az államnak is, kisebbítve azt a biztonságot, amit az állam védelme nyújt. - Ugyan-
így, az önkéntes cserékben sem lenne mindig egyenlő a szenvedőlegesség, ha valaki a
más tulajdonáért cserébe a maga dolgát adná, mivel esetleg a másik személy tulajdona
sokkal nagyobb, mint az övé. - Ezért bizonyos arányosított mérlegelés szerint kell
egyenlővé tenni a szenvedőlegességet a cselekvéssel a cserékben, és ennek érdekében
találták ki a pénzérméket. 218 Ezért az egyenlően visz.onz.ott azonos a kölcsönös igazsá-
gosságban az igazságossal.
Azonban ennek az osztó igazságosságban nincs helye, mivel abban az egyenlőséget
nem a dolgok egymáshoz viszonyított egyenlősége, vagy a szenvedőlegesség és a cse-
235 1132, b, 23-27.

236 Q 59, a 3.
237 A lopás kártérítve lenne, de a kár n e m .
238 Vö. Aristot. Ethic. V., 8. fej.: 1133, a, 2 5 - 3 1 .
L X I I . KÉRDÉS: A V I S S Z A T É R Í T É S R Ő L 243
lekvés egyenlősége alapján kapjuk meg (ezért beszélnek contrapassumról 219 ), h a n e m a

dolgok és a személyek közötti arány alapján, amint fentebb 24 " mondottuk.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az isteni ítéletnek ezt a formáját
a kölcsönös igazságosság értelmében kell venni, ahogy az érdemekért jutalmat, és a bű-
nökért büntetést ad.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ha valakinek a közösségnek nyúj-
tott szolgálataiért adnának valamit, az nem az osztó, hanem a kölcsönös igazságosság
actusa lenne. Az osztó igazságosságban ugyanis annak az egyenlőségét, amennyit vala-
ki kap, nem ahhoz viszonyítva vesszük figyelembe, amit teljesít, hanem ahhoz, amit
más kap, a két személy rangjának megfelelően. 241
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amikor a jogsértő cselekmény
szándékos, növekszik a jogtalanság, és úgy lehet felfogni, mint nagyobb dolgot. Ezért
nagyobb büntetést kell érte kiszabni, nem a mi részünkről fennálló, hanem a dologi kü-
lönbség miatt.
LXII. KÉRDÉS
A VISSZATÉRÍTÉSRŐL-nyolc szakaszban
Ezt követően a visszatérítésről kell tárgyalnunk.

Ezzel kapcsolatban nyolc kérdést teszünk fel:
Először: Vajon minek az actusa?

Másodszor: Vajon az üdvösséghez szükséges-e minden elvett dolgot visszatéríteni?
Harmadszor: Vajon szükséges-e többszörösen visszatéríteni?
Negyedszer: Vajon vissza kell-e téríteni azt, amit valaki nem vett el?
Ötödször: Vajon annak számára kell-e visszatéríteni, akitől elvették?
Hatodszor: Vajon az tartozik-e visszatéríteni valamit, aki elvette?
Hetedszer: Vajon tartozik-e ezzel valaki más?
Nyolcadszor: Vajon azonnal kell-e visszatéríteni?
1. S Z A K A S Z . - VAJON A VISSZATÉRÍTÉS A K Ö L C S Ö N Ö S
I G A Z S Á G O S S Á G ACTUSA-E?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a visszatérítés nem a kölcsönös
igazságosság actusa.
1. Az igazságosság ugyanis a tartozással kapcsolatos. Á m d e ahogy ajándékozni lehet
olyat, amivel valaki nem tartozik, ugyanúgy visszatéríteni is lehet. Tehát a visszatérítés
nem az igazságosság valamely részének actusa.
239 A „ c o n t r a p a s s u m " skolasztikus terminus technikus az „egyenlő m é r t é k b e n viszonzott" k i f e j e z é s -

sel adható vissza m a g y a r u l , de nyelvileg r o k o n a „passió" = „ s z e n v e d ő l e g e s s é g " szóval.
2 4 0 A 2.
241 A z osztó igazságosság nem a nyújtott szolgálatért fizet valakinek, h a n e m arra t ö r e k s z i k , hogy
mindenki olyan szociális fellételek közé kerüljön, ami a társadalmi méltóságának és é r d e m é n e k
megfelel.
244 S U M M A T H E O L O G I A E / S E C U N D A SECUNDAF.
2. Ezenkívül, ami elmúlik és már nincs, nem téríthető vissza. Á m d e az igazságosság

és az igazságtalanság tárgyai olyan tevékenységek és szenvedőlegességek, amik nem
maradnak meg, h a n e m elmúlnak. Tehát úgy tűnik, hogy a visszatérítés nem az igazsá-
gosság valamely részének actusa.
3. Ezenkívül, a visszatérítés mintegy pótlása egy elvett dolognak. Á m d e az embertől
nemcsak csere során, hanem az elosztás alkalmával is el lehet venni valamit, amikor
például egy elosztó személy kevesebbet ad valakinek, mint ami járna neki. Tehát a
visszatérítés actusa nem tartozik inkább a kölcsönös, mint az osztó igazságossághoz.
Ezzel szemben a visszatérítés az elvétellel áll szemben. Ámde a más dolgának elvéte-
le a cserékkel kapcsolatos igazságtalanság actusa. 242 Tehát a visszatérítése annak az
igazságosságnak actusa, amely a cserék irányítója.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y visszatéríteni - úgy tűnik - semmi más, mint va-
lakit „újra visszahelyezni" saját dolgának birtokába, illetve tulajdonába. így a vissza-
térítésben az igazságosság által megkövetelt egyenlőség a dolgok közötti viszonyban
valósul meg, ami a kölcsönös igazságossághoz tartozik. 241 Tehát a visszatérítés a köl-
csönös igazságosság actusa, amikor valakinek a tulajdonát más valaki birtokolja, akár a
beleegyezésével, mint a kölcsön vagy letét esetében, akár akarata ellenére, mint a rablás
vagy lopás következtében.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy ami nem jár valakinek, az - sajá-
tos értelemben - n e m a sajátja, még ha valaha az övé is volt. Ezért inkább újbóli ajándé-
kozásnak, mint visszatérítésnek tűnik, amikor valaki a másiknak olyasmit ad vissza,
ami annak nem jár. Hasonlít bizonyos fokig mégis a visszatérítéshez, mivel a dolog
anyagilag 244 ugyanaz. De nem azonos az igazságosság formai24" szempontja, a valami-
hez tartozó léte szerint. Ezért sajátos értelemben nem mondható visszatérítésnek.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a 'visszatérítés' szó, amennyiben
bizonyos ismétlést tartalmaz, feltételezi a dolog azonosságát. Ezért a szó alapjelentése
szerint úgy tűnik, hogy a visszatérítésnek helye főképpen a külső dolgokkal kapcso-
latban van, amelyek lényegükben és tulajdonjoguk szerint ugyanazok maradnak, de az
egyik embertől a másikhoz kerülhetnek. De ahogy a külső dolgokból a 'csere' szót át-
vitték olyan tevékenységek és szenvedőlegességek jelölésére, amik valamely személy
tiszteletével, vagy az ellene elkövetett jogtalansággal, illetve előrejutásával vagy káro-
sodásával kapcsolatosak, ugyanúgy a 'visszatérítés' szó is átment olyasmik jelölésére,
amik ugyan reálisan nem maradnak meg, de megmaradnak a testi következményükben
(például amikor a fizikai ütlegelés következtében megsérül a test), vagy az emberek vé-
lekedésében okozott következményükben (amikor például gyalázkodó beszéd követ-
keztében az e m b e r rossz hírű marad, vagy a becsületében is megrövidül).
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a pótlás (amelyet annak javára
eszközöl az elosztást végző személy, akinek kevesebbet adott, mint amennyit kellett
volna) a dolgok közötti összehasonlítás által valósul meg, hogy az elosztó annyival ad-
jon neki többet, amennyivel a kelleténél kevesebbet adott, és ezért ez már a kölcsönös
igazságossághoz tartozik.
242 Vö. q 66, a 3.

243 Vö. q 6 1 , a 1.
244 Fizikai léte szerint.
245 Vagyis l é n y e g e .
2. S Z A K A S Z . - VAJON A Z Ü D V Ö S S É G H E Z S Z Ü K S É G E S - E VISSZATÉRÍTENI
M I N D E N E L V E T T DOLGOT? 246
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az üdvösséghez nem szük-
séges visszatéríteni minden elvett dolgot.
1. Ami ugyanis lehetetlen, nem szükséges az üdvösséghez. Á m d e olykor lehetetlen
visszatéríteni minden elvett dolgot: amikor például valaki megcsonkít vagy megöl vala-
kit. Úgy tűnik tehát, hogy nem szükséges az üdvösséghez, h o g y valaki visszatérítse
mindazt, amit a másiktól elvett.
2. Ezenkívül, nem szükséges az üdvösséghez bűnt elkövetni, mivel így az e m b e r bár-
mit tenne, vétkezne. Á m d e olykor az ember bűn nélkül nem képes visszatéríteni azt,
amit elvett, amikor például igazat mondva elvette a másik j ó hírnevét. Tehát az elvett
dolog visszatérítése nem szükséges az üdvösséghez.
3. Ezenkívül, ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni. Ámde némelykor
valaki azáltal veszíti el a személye iránti megbecsülést, hogy valaki igazságtalanul gya-
lázza. Tehát nem lehet neki visszatéríteni, amit tőle elvett a gyalázkodó, és így nem
szükséges az üdvösséghez visszatéríteni azt, ami tőle el lett véve.
4. Ezenkívül, aki megakadályoz valakit valamilyen jó elérésében, úgy tűnik, elvesz
tőle valamit, mivel „ami csak kevéssé van távol, úgy tűnik, mintha egyáltalán nem len-
ne távol", ahogy a Filozófus mondja (Phys. II.) [5. fej.]247. Á m d e amikor egy ember
megakadályoz valakit abban, hogy hozzájusson ahhoz, amit neki adni akarnak, és más
hasonlók elérésében, nem tűnik kártérítésre kötelezettnek, mivel erre némelykor nem
lenne képes. Tehát az üdvösséghez nem szükséges visszatéríteni, ami valakitől el lett
véve.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond [153. Epist., 6. fej.]24*: „Nem bocsájtja meg
Isten a bűnt, ha nem térítjük vissza, amit elvettünk."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a visszatérítés a kölcsönös igazságosság actusa,
ami egyfajta egyenlőségben áll, amint mondottuk. 219 Ezért a visszatérítés magában fog-
lalja annak a dolognak a visszaadását, ami igazságtalanul el lett véve: így ugyanis a do-
log újbóli odaadása által áll helyre az egyenlőség. Ha pedig az elvétel jogos volt, a visz-
szatérítés eredményezne egyenlőtlenséget, mivel az igazságosság egyenlőségben áll
fenn. Mivel pedig az igazságosság megőrzése az üdvösséghez szükséges, ebből az kö-
vetkezik, hogy az üdvösséghez szükséges visszatéríteni azt, ami igazságtalanul lett vala-
kitől elvéve.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amikor n e m lehetséges visszaté-
ríteni ugyanazt az értéket, elegendő visszatéríteni azt, amit lehetséges, ahogy ez nyil-
vánvaló „Isten és a szülők iránti tisztelet esetében", ahogy a Filozófus mondja (Ethic.
VIII.) [ 16. fej.]2™. Ezért amikor az elvett dolgot nem lehet visszatéríteni olyan valami-
vel, ami vele egyenlő, olyannak kell lennie a visszatérítésnek, amilyen lehetséges. Pél-
dául, amikor egy ember megcsonkított valakit, tartozik neki kártérítést adni pénzben
vagy valamilyen erkölcsi módon, figyelembe véve (valamely bölcs ember megítélése
szerint) a két személy körülményeit.
246 DS 1188.
247 197, a, 29-30.
248 P L 33, 662.
249 A 1.
250 1163, b, 15-18.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy egy ember háromféleképpen vehe-
ti el valakinek a j ó hírnevét. 25 ' E g y i k módon igazat mondva róla, igazságosan: például
úgy, hogy - a kellő rendet megtartva - a bűnét felfedi. Ebben az esetben nem tartozik
helyreállítani a j ó hírnevét. - Másik módon, hamis dolgokat állítva róla, igazságtalanul.
Ilyen esetben tartozik helyreállítani a jó hírnevét: ki kell jelentenie, hogy hazudott. -
Harmadik módon, igazat mondva, de igazságtalanul: például, amikor egy ember felfedi
valakinek a bűnét, de a kellő rendet megszegve. Ilyenkor tartozik a j ó hírnevét helyreál-
lítani, amennyire hazugság nélkül lehetséges: például jelentse ki, h o g y amit mondott,
rosszul mondta, vagy igazságtalanul mondott róla rosszat. Vagy ha nem képes a j ó
hírnevét helyreállítani, másképpen kell a kárt megtérítenie, ahogy m á s helyen mon-
dottuk. 252
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a megtörtént gyalázkodást nem
lehet meg nem történtté tenni, d e el lehet érni, hogy annak következménye, vagyis a
személyi méltóság csökkenése az emberek vélekedésében helyre legyen hozva tisztelet-
adással.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy egy ember többféleképpen akadá-
lyozhat meg valakit a neki nyújtandó dolog elérésében. Egyik módon, jogosan: például
Isten dicsőségére vagy az Egyház hasznára törekedve úgy intézi, h o g y azt egy méltóbb
személynek adják. Ilyen esetben semmiképpen sem tartozik visszatérítéssel vagy bár-
miféle kártérítéssel. - Másik m ó d o n jogtalanul: például, ha a másik károsodását gyűlö-
letből, bosszúból vagy más hasonló okból akarja. Ilyenkor, ha azt tanácsolja a végleges
döntés előtt, hogy egy arra méltó személy ne részesüljön valami értékben, tartozik vala-
melyes kártérítésre, a személyek és foglalkozások figyelembevételével (egy bölcs em-
ber ítélete alapján), de nem tartozik az egész kárt megtéríteni, mivel az illető értéket a
másik még nem kapta meg, és annak elérése sokféleképpen megakadályozható volt. -
Ha pedig már eldöntötték, hogy valaki kapjon valamit, és egy ember jogtalan okból úgy
intézi, hogy a döntést visszavonják, ugyanaz a helyzet, mintha a már birtokolt dolgot el-
venné tőle. Ezért teljes kártérítésre köteles, de a lehetőségei szerint.
3. S Z A K A S Z . - VAJON E L É G - E E G Y S Z E R E S E N VISSZATÉRÍTENI,
AMI I G A Z S Á G T A L A N U L L E T T ELVÉVE?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem elég egyszeresen visz-
szatéríteni, ami igazságtalanul lett elvéve.
1. A 2Móz 21 [37] ugyanis ezt mondja: „IIa valaki ökröt vagy j u h o t lop, s levágja
vagy eladja, akkor egy ökörért kárpótlásul öt ökröt adjon, egy juhért pedig négy juhot."
Ámde mindenkinek meg kell tartania az isteni törvény parancsát. T e h á t a tolvaj tartozik
visszatéríteni az ellopott érték négyszeresét vagy ötszörösét.
2. Ezenkívül, a Róm 15 [4] szerint: „Ami meg van írva, a mi okulásunkra lett megír-
va". Ámde Lk 19 [8] szerint Z a k e u s ezt mondja az Úrnak: „Ha valakit megcsaltam, 251
négyannyit adok helyette." Tehát az ember köteles többszörösen visszatéríteni azt, amit
igazságtalanul elvett.
3. Ezenkívül, senkitől sem lehet jogosan elvenni azt, amit nem köteles adni. Ámde a
bíró jogosan vesz el a tolvajtól többet, mint amennyit lopott, kártérítésül. Tehát az em-
ber köteles azt megadni, és így n e m elég egyszeresen visszaadni.
251 A megszólásról lásd q 73.

2 5 2 Az első ellenvetésre adott v á l a s z b a n .
2 5 3 Vulgata: „valakit valamivel m e g c s a l t a m " .
Ezzel szemben áll, hogy a visszatérítés azt az egyenlőséget állítja helyre, amiből
az elvétel által egyenlőtlenség lett. Ámde aki egyszeresen visszaadja, amit elvett, hely-
reállítja az egyenlőséget. Tehát csak annyit tartozik visszatéríteni, amennyit elvett.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy amikor valaki jogtalanul elveszi másnak a tulaj-
donát, ennek két következménye van. Az egyik a dolog részéről az egyenlőtlenség, ami
olykor igazságtalanság nélkül is bekövetkezik, például kölcsönzés esetén. A m á s i k az
igazságtalanság bűne, ami fennállhat a dologi egyenlőséggel együtt is, például a m i k o r
valaki erőszakkal akarja elvenni a másik e m b e r tulajdonát, de nem elég erős hozzá.
Az első következményt orvosolja a visszatérítés, amennyiben általa helyreáll az e g y e n -
lőség, amihez elég, hogy az elkövető annyit térítsen vissza, amennyit elvett a m á s é b ó l .
De a bűnt a büntetés orvosolja, aminek a kiszabása a bíró feladata. Ezért az elkövető a
bírói ítélet kimondása előtt nem köteles többet visszatéríteni, mint amennyit elvett, de
miután elítélték, tartozik kifizetni a büntetést.
Ezzel nyilvánvaló a válasz az első ellenvetésre, mivel az a törvény a bíró által k i m o n -
dandó büntetést határozza meg. Noha az ítélkezési parancs megtartására Krisztus eljö-
vetele után senki sem köteles, amint fentebb25"1 mondottuk, de az emberi törvény előír-
hatja ugyanezt vagy hasonlót, amire ugyanaz érvényes.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Zakeus azt bőkezűségből m o n d t a .
Azért bocsájtotta előre: „íme, vagyonom felét a szegényeknek a d o m . "
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a bíró az általa elítélt személytől
jogosan vehet el többet kártérítés címén, de az elkövető azzal az elítélése előtt n e m tar-
tozott.
4. S Z A K A S Z . - VAJON TARTOZIK-E V A L A K I VISSZATÉRÍTENI A Z T ,

AMIT NEM V E T T EL?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy van olyan ember, aki köte-
les visszatéríteni azt, amit nem vett el.
1. A kárt okozó ugyanis köteles a kártérítésre. Ámde olykor egy ember kárt o k o z
azon felül is, amit elvett: például amikor kiássa a magvakat, megkárosítja a magvetőt a
következő aratás egész értékével, és ezért úgy tűnik, hogy köteles annak visszatérítésé-
re. Tehát van olyan ember, aki köteles annak visszatérítésére, amit nem vett el.
2. Ezenkívül, aki magánál tartja a hitelező pénzét az előre megbeszélt határidőn túl,
úgy tűnik, megkárosítja őt azzal az egész összeggel, amennyi nyeresége származhatott
volna a pénzéből. Ámde ezt ő nem vette el. T e h á t úgy tűnik, hogy van olyan ember, aki
köteles annak visszatérítésére, amit nem vett el.
3. Ezenkívül, az emberi igazságosság az isteni igazságosságból származik. Á m d e
Isten számára többet kell visszatérítenie, mint amit tőle kapott; a Mt 25 [26] szerint:
„Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, ott is gyűjtök, ahol nem szórtam." T e h á t
igazságos dolog, hogy az ember számára is térítsen vissza olyan valamit, amit nem vett
el.
Ezzel szemben áll, hogy a visszatérítés annyiban tartozik az igazságossághoz, a m e n y -
nyiben egyenlőséget hoz létre. Ámde ha valaki azt térítené vissza, amit nem vett el, ez
nem eredményezne egyenlőséget. Tehát nem igazságos, hogy ilyen visszatérítés le-
gyen.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy úgy tűnik: mindaz, aki kárt o k o z valakinek, elve-
szi tőle azt, amivel megkárosította: kárról ugyanis amiatt beszélünk, hogy valaki k e v e -
254 I-II, q 104, a 3.

sebbet birtokol, mint amennyit birtokolnia kellene, amint a Filozófus mondja (Ethic.
V.) [7. fej.] 2 ". Ezért az ember tartozik visszatéríteni azt, amivel valakit megkárosított.
Ámde valaki kétféleképpen károsulhat. Egyik m ó d o n , mivel elveszik tőle azt, amivel
ténylegesen rendelkezett. Az ilyen kárt mindig teljesen meg kell téríteni: például, ha va-
laki úgy károsított meg valakit, hogy lerombolja a házát, tartozik neki annyit fizetni,
amennyit ér a ház. - Másik módon úgy károsít meg egy ember valakit, hogy megakadá-
lyozza, hogy szert tegyen valamire. Az ilyen kárt nem kell teljes egészében megtéríteni;
mivel kevesebb valamit erő szerint birtokolni, mint ténylegesen. Á m d e aki útban van
valaminek a megszerzésére, azt csak erő szerint, illetve potentiálisan birtokolja. Ezért,
ha annyit térítenek neki vissza, hogy az a valami ténylegesen az övé legyen, a visszaté-
rítés nem egyszeres, hanem többszörös lenne, amit n e m tesz szükségessé a visszatérítés
kötelezettsége, amint mondottuk. 2 " 1 Köteles azonban bizonyos visszatérítésre, a szemé-
lyük és a foglalkozásuk jellege szerint.
Ezáltal nyilvánvaló a válasz az. első és második ellenvetésre. A magvető ugyanis
ténylegesen m é g nem birtokolja az aratás eredményét, hanem csak erő szerint az övé.
Ugyanígy, akinek pénze van, annak révén a nyereséget még nem birtokolja ténylegesen,
hanem csak erő szerint, és mindkettő tényleges birtoklása sokféle módon megakadá-
lyozható.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Isten csak azt a jót követeli az
embertől, amit ő ültetett el bennünk. Ezért azt a mondást vagy a lusta szolga elfer-
dült vélekedése szerint kell érteni, aki úgy vélte, h o g y semmit sem kapott mástól, vagy
úgy, hogy Isten az ajándékoknak a tőle és tőlünk származó gyümölcseit követeli tőlünk,
jóllehet maguk az ajándékok Istentől származnak, aki közreműködésünk nélkül adta
azokat.
5. SZAKASZ. - VAJON M I N D I G ANNAK S Z Á M Á R A KEEL VISSZATÉRÍTENI

V A L A M I T , AKITŐL E L V E T T É K ?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem mindig annak számára
kell visszatéríteni valamit, akitől elvették.
1. Senkinek sem szabad ugyanis ártanunk. Á m d e némelykor ártana az embernek, ha
visszaadnák neki, amit elvettek tőle, vagy ártana másoknak is, ha például valaki vissza-
adná a letétbe helyezett kardot a dühöngő őrültnek. Tehát nem mindig annak számára
kell visszatéríteni valamit, akitől elvették.
2. Ezenkívül, aki meg nem engedett módon adott valamit, nem érdemli meg, h o g y
visszaszerezze. Ámde előfordul, hogy valaki meg n e m engedett m ó d o n ad valamit, amit
a másik szintén meg nem engedett módon fogad el, ahogy ez látható simónia esetén. T e -
hát nem mindig annak számára kell visszatéríteni valamit, akitől elvették.
3. Ezenkívül, senki sem köteles lehetetlenre. Á m d e olykor lehetetlen annak visszaté-
ríteni, akitől valamit elvettek: vagy mivel meghalt, vagy túlságosan távol van, vagy pe-
dig ismeretlen. Tehát nem mindig annak számára kell visszatéríteni valamit, akitől el-
vették.
4. Ezenkívül, nagyobb mértékben köteles az ember annak számára visszatéríteni,
akitől nagyobb jótéteményben részesült. Ámde m á s személyektől, például a szüleitől az
ember több jótéteményt kapott, mint attól, aki kölcsönzött neki v a g y letétbe helyezett
255 1132, b, 14-20.

256 A 3.
LXII. KÉRDÉS: A VISSZATÉRÍTÉSRŐL 249
nála egy dolgot. Tehát némelykor i n k á b b kell támogatni valamely más személyt, mint
visszatéríteni annak számára, akitől elvették.
5. Ezenkívül, hiábavaló az a visszatérítés, amelynek folytán a visszatérített tárgy a
visszatérítő kezébe kerül. Ámde, ha e g y feljebbvaló jogtalanul elvesz valami egyházi
tulajdont és az Egyháznak téríti vissza, a visszatérített dolog az ő kezébe kerül, mivel ő
m a g a az egyházi vagyon őrzője. Tehát nem kell visszatérítenie az Egyház számára, amit
attól elvett, és így nem mindig annak számára kell visszatéríteni, akitől elvették.
Ezzel szemben áll. amit a Róm 13 [7] mond: „Adjátok meg mindenkinek, ami jár ne-
ki: akinek adó, annak az adót, akinek v á m , annak a vámot."
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y a visszatérítés a kölcsönös igazságosság állal
megkövetelt egyenlőséget állítja helyre, ami a dolgok egyenlőségében áll, amint mon-
dottuk. 257 Ámde ez a dologi egyenlőség nem állna helyre, ha annak számára, aki keve
sebbet birtokol, mint ami az övé, nem pótolnánk azt, ami neki hiányzik, és e h h e z a pót-
láshoz az szükséges, hogy annak a számára történjen a visszatérítés, akitől elvették.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk: amikor nyilvánvaló, hogy a visszatérí-
tendő dolog súlyosabban ártana annak, akinek vissza kellene adni, vagy m á s n a k , akkor
nem az ő számára kell visszatéríteni, 258 mivel a visszatérítés annak a hasznára irányul,
akinek az illető dolgot vissza kellene adni, hiszen mindaz, amit az ember birtokol, a
hasznos jóhoz tartozik. De más tulajdonát nem sajátíthatja ki, aki visszatartja, hanem
meg kell őriznie és megfelelő időben vissza kell adnia, vagy máshová kell átadnia biz-
tonságosabb megőrzés végett.
A második ellenvetésre, egy ember kétféleképpen adhat valamit meg n e m engedet-
tem Egyik módon, mivel maga az adás tilos és törvényellenes, amint ez a simónia eseté-
ben látható. Az ilyen ember azt érdemli, hogy elveszítse, amit adott, ezért ezt nem kell
neki visszatéríteni. S mivel az is, aki kapta, törvényellenesen kapta, nem tarthatja meg
magának, hanem kegyes célokra kell fordítania. - Másik módon meg n e m engedetten
ad valaki, amikor meg nem engedett d o l o g végett ad, noha maga az adás megengedett:
amikor például valaki a prostituált n ő n e k ad pénzt paráználkodás végett. Ezért a prosti-
tuált nő megtarthatja magának a pénzt, de ha ezenfelül csalással vagy csalárdsággal ki-
csikart valamit, azt köteles visszatéríteni. 259
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ha az, akinek a visszatérítés jár,
teljesen ismeretlen, oly módon köteles az ember visszatéríteni, ahogyan képes: akár
halott az illető, akár élő, a szegényeknek kell adni az összeget alamizsnaként az ő lelki-
üdvére, de előbb gondos vizsgálatot kell végezni annak felkutatására, akinek jár a
visszatérítés. - Ha pedig halott21'" az illető, akinek jár a visszatérítés, az örökösét kell
kártéríteni, aki vele egy személynek tekinthető. -- Ha viszont túlságosan távol van, el
kell küldeni neki, ami jár, különösen, ha az nagy érték és megfelelően elküldhető. Más-
különben valami biztos helyen kell letétbe helyezni, hogy számára megőrizzék, és a tu-
lajdonost értesíteni kell.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ember a sajátjából nagyobb
mértékben tartozik eleget tenni a szüleinek, illetve azoknak, akiktől nagyobb jótétemé-
nyeket kapott. De nem kárpótolhatja jótevőjét a máséból, és ez fordulna elő, ha azt, ami-
vel valakinek tartozik, másnak adná, kivéve a végső szükség esetét, amelyben valaki el-
vehetné, sőt köteles lenne elvenni a másét, hogy az apjának segítsen. 261
257 A 2; q 58, a 10.

258 V ö . q 120, a 1.
259 V ö . q 32, a 7.
260 Ha biztosan halott, é s a személye ismert.
261 V ö . q 32, a 7, ad 3; q 66, a 7.
Az ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a feljebbvaló az egyházi tulajdont

háromféleképpen orozhatja el. Egyik módon, ha a nem neki, hanem másnak szánt tulaj-
dont bitorolná: például a püspök a káptalan tulajdonát. Ilyenkor világos, hogy azok ke-
zébe kell visszatéríteni, akik a jogos tulajdonosok. - Másik módon, ha az őrzésére bízott
egyházi tulajdont másnak (például vérrokonának vagy barátjának) adná. Ilyenkor az
Egyház számára kell visszatéríteni, és gondot kell fordítani arra, hogy az utódjához ke-
rüljön. - Harmadik m ó d o n lélekben orozhatja el az egyházi tulajdont a feljebbvaló, ha
úgy kezdi tekinteni, mint a sajátját, mintha nem az Egyház nevében birtokolná. Ilyenkor
a visszatérítés az ezzel a lelkülettel való szakítást jelenti.
6. SZAKASZ. - V A J O N MINDIG A Z KÖTELES-E V I S S Z A T É R Í T E N I VALAMIT,

AKI ELVETTE?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, h o g y nem mindig az köteles visz-
szatéríteni valamit, aki elvette.
1. A visszatérítés által ugyanis helyreáll az igazságosság egyenlősége, ami abban áll,
hogy akinél a jogosnál több van, annak adja, akinél kevesebb van, mint ami neki jár.
Ámde olykor előfordul, hogy aki elvett egy dolgot valakitől, nem rendelkezik már vele,
hanem az más kezébe került. Tehát nem az köteles visszatéríteni, aki elvette a dolgot,
hanem más valaki, akinél van.
2. Ezenkívül, senki sem tartozik a saját bűnét leleplezni. Ámde némelykor a visszaté-
rítés a saját bűn leleplezésével jár, például lopás esetén. Tehát nem mindig az köteles
visszatéríteni valamit, aki elvette.
3. Ezenkívül, nem kell ugyanazt a dolgot többszörösen visszatéríteni. Á m d e némely-
kor többen együttesen oroznak el valamely dolgot, és egyikük visszatérítette az egész
értékét. Tehát nem mindig köteles a visszatérítésre az, aki elvett egy dolgot.
Ezzel szemben, aki vétkezett, elégtételre van kötelezve. Á m d e a visszatérítés az elég-
tétel egy fajtája. Tehát aki elvett valamit, visszatérítésre van kötelezve.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy azzal kapcsolatban, aki elvette a más tulajdonát,
kettőt kell megfontolni: az elvett dolgot és magát az elvételt. Az elvett dolog alapján
mindaddig visszatéríteni tartozik azt, amíg csak nála van, mivel amit a magáén kívül
birtokol, köteles átadni annak, akinél az hiányzik, a kölcsönös igazságosság formája 2 '
értelmében.
De maga az idegen dolog elvétele háromféle lehet. Némelykor ugyanis jogtalan, tud-
niillik a tulajdonos akarata ellenére történik, ami lopás és rablás esetében nyilvánvaló.
Ilyenkor az elkövető nemcsak az elvett dolog, de a jogtalan cselekmény alapján is köte-
les a visszatérítésre, m é g akkor is, ha nem marad a dolog nála. Ahogy ugyanis aki meg-
üt valakit, kártérítést tartozik adni a jogtalanságért annak, aki elszenvedte, noha semmi
sem marad nála, ugyanúgy az is, aki lop vagy rabol, kártérítéssel tartozik az okozott
kárért, akkor is, ha ebből semmit sem birtokol, és ezenfelül meg is kell büntetni.
Másik módon a saját használatára veszi el valaki másnak a tulajdonát, jogtalanság
nélkül, tudniillik a tulajdonos beleegyezésével, ami nyilvánvaló a kölcsönök esetén.
Ilyenkor az illető nemcsak az. elvett dolog, hanem az elvétel alapján is köteles a vissza-
térítésre, még akkor is, ha elvesztette a dolgot: tartozik ugyanis kárpótolni azt, aki vele
kegyet gyakorolt, és ez nem valósulna meg, ha azt emiatt kár érné.
Harmadik módon jogtalanság nélkül és nem a saját használatára veszi el valaki más
tulajdonát, ahogy ez a letétek esetében látható. Ilyenkor aki ilyen módon vesz el valamit,
262 V a g y i s lényege.
L X I I . KÉRDÉS: A VISSZATÉRÍTÉSRŐL 251
az elvétel alapján semmire sincs kötelezve, sőt az elvétellel őtett szívességet, de az elvett
dolog alapján visszatérítéssel tartozik. Ezért ha önhibáján kívül elvész a dolog, nem tar-
tozik visszatérítéssel. Más lenne azonban a helyzet, ha súlyos vétke miatt veszítené el a
letétbe helyezett dolgot.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a visszatérítés elsődlegesen nem
arra irányul, hogy akinél a jogosnál több van, megszűnjön azt birtokolni, hanem hogy
annak a hiánya legyen pótolva, akinek a jogos tulajdonából valami hiányzik. Ezért az
olyan ügyekben, amelyekben az egyik ember kaphat valamit az utóbbi károsodása nél-
kül, nincs helye visszatérítésnek: például amikor valaki fényt kap a másik ember gyer-
tyájától. Ezért aki elvett valamit és nem tartja magánál, hanem átadta valaki másnak azt,
mivel a tulajdonos meg lett fosztva a tulajdonától, az elvevő visszatérítésre köteles a
jogtalan cselekménye alapján, és akinél van a dolog, visszatérítésre köteles az elvett do-
log alapján.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy noha az ember nem tartozik lelep-
lezni a saját bűneit az emberek előtt, de tartozik a bűneit felfedni Isten előtt a gyónás-
ban. így a gyóntató papon keresztül visszatérítheti az elvett idegen dolgot.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel a visszatérítés elsődlegesen
azon személy kárának megszüntetésére irányul, akitől valamit jogtalanul elvetlek, miu-
tán elégséges kártérítést nyújtott neki az egyik elkövető, a többiek nem kötelesek őt
kártéríteni, h a n e m a kártérítő személy felé kell kifizetniük a maguk részét, de az utóbbi
ezt elengedheti.
7. S Z A K A S Z . - VAJON A K I K NEM V E T T E K EL SEMMIT, K Ö T E L E S E K - E

VISSZATÉRÍTENI? 2 "'
A hetedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy akik nem vettek el semmit,
nem kötelesek visszatéríteni.
1. A visszatérítés ugyanis az elvevő büntetése. Á m d e csakis annak kell bűnhődnie,
aki vétkezett. Tehát csakis az tartozik visszatéríteni, aki valamit elvett.
2. Ezenkívül, az igazságosság nem kötelez a n a senkit sem, hogy m á s tulajdonát gya-
rapítsa. De ha a visszatérítésre kötelezve lenne nemcsak az, aki elvett, hanem azok is,
akik bármilyen módon közreműködnek, ennek következtében gyarapodna annak a tu-
lajdona, akitől valamit elvesznek; egyrészt, mivel többszörös lenne a visszatérítés, más-
részt, mivel olykor egyesek ugyanazon fáradoznak, hogy valamit elvegyenek valakitől,
amit azonban ténylegesen nem vesznek el tőle. Tehát mások nincsenek kötelezve visz-
szatérítésre.
3. Ezenkívül, senki sem köteles magát halálos veszélynek kitenni, hogy más tulajdo-
nát megőrizze. Á m d e némelykor a betörő leleplezésével vagy ellenállással valaki halá-
los veszélynek tenné ki magát. Tehát senki sem tartozik visszatéríteni azért, mert nem
leplezi le a rablót, vagy nem áll ellen neki.
Ezzel szemben áll, amit a R ó m 1 [32] mond: „Méltók a halálra nemcsak azok, akik
ilyeneket tesznek, hanem azok is, akik egyetértenek azokkal." Tehát - hasonló okból -
az egyetértőknek is vissza kell téríteniük.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy amint mondottuk, 2 " a visszatérítésre valaki nem-
csak az elvett idegen dolog alapján, hanem a jogtalan elvétel miatt is kötelezve van.
Ezért mindaz, aki oka a jogtalan elvételnek, kötelezve van a visszatérítésre. Ámde en-
2 6 3 D S 1189.
2 6 4 A 6.
nek kétféleképpen lehet valaki az oka: közvetlenül és közvetve. Közvetlenül, amikor rá-
veszi a másikat az elvételre. Ez háromféleképpen történhet. Először, magára az elvevés-
re indítja, paranccsal, tanáccsal, kifejezett egyetértéssel és dicsérve az ügyességét m á s
tulajdonának elvételében. Másik módon, aki az idegen dolog elvevőjét befogadja, vagy
bármilyen módon segítséget ad neki. Harmadik módon, aki részes a lopásban vagy
a rablásban, mint bűntárs. Közvetve, amikor nem akadályozza m e g az elvételt, a m i k o r
erre képes és köteles lenne, vagy mivel nem ad olyan parancsot vagy tanácsot, ami m e g -
akadályozná a lopást vagy rablást, vagy nem ad segítséget az ellenállásra, vagy pedig
elrejti a tettest a tett elkövetése után. Ezeket ez az emlékeztető 265 foglalja össze: „Pa-
rancs, tanács, egyetértés, hízelgés, menedék, részvétel, hallgatás, nem ellenállás, n e m
leleplezés."
Tudnunk kell azonban, hogy az említettek közül öt mindig kötelez a visszatérítésre.
Először, a parancs, mivel a parancsoló az elsődleges indító, ezért elsődlegesen van köte-
lezve a kártérítésre. Másodszor, az egyetértés abban, ami nélkül a rablás nem jöhet létre.
Harmadszor, a menedék, amikor valaki b e f o g a d j a a rablót és védelmet nyújt neki. Ne-
gyedszer, a részvétel, amikor valaki részt vesz a bűncselekményben és részesül a zsák-
mányban. Ötödször, visszatérítésre van kötelezve, aki nem áll ellen, amikor erre köteles
lenne: miként a fejedelmek, akiknek az igazságosság őrzése a feladatuk, visszatérítésre
vannak kötelezve, ha az ő fogyatékosságuk miatt a rablók elszaporodnak, mivel a j á r a n -
dóságaik mintegy fizetségek azért, hogy az igazságot őrizzék a földön.
A többi felsorolt esetekben pedig nem mindig köteles valaki a visszatérítésre. A ta-
nács, hízelgés vagy más hasonló ugyanis nem mindig hatékony oka a rablásnak. Ezért
a tanácsoló vagy hízelgő csakis akkor van kötelezve a visszatérítésre, amikor valószínű-
nek vélhető, hogy ilyen okból következett be a jogtalan cselekmény.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy nemcsak az vétkezik, aki a bűnt
kivitelezi, hanem az is, aki bármilyen módon o k a a bűnnek: tanáccsal, paranccsal vagy
bármely más módon. 266
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy elsődlegesen az van kötelezve a
visszatérítésre, aki elsődleges a cselekményben: elsősorban a parancsoló, másodlago-
san a kivitelező, és a továbbiak egymás utáni sorrendben. Ha azonban egyikük vissza-
térítette a sértett kárát, más nincs kötelezve feléje kártérítésre, hanem azok, akik a cse-
lekményben elsődlegesen részt vettek, és akikhez a dolog eljutott, a visszatérítőnek
kötelesek kifizetni a részüket. - Amikor pedig valaki olyan jogtalan elvételt parancsol,
ami nem következik be, nem kell semmit sem visszatérítenie, mert a kártérítés elsődle-
gesen a jogtalanul károsult tulajdonának újbóli kiegészítésére irányul.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nem mindig van kötelezve a
visszatérítésre, aki arablót nem leplezi le, n e m áll ellen neki vagy nem tartja vissza, ha-
nem csak akkor, amikor ez hivatali kötelessége, mint például a földi fejedelmeknek.
Őket emiatt nem fenyegeti nagy veszély; azért rendelkeznek ugyanis közhatalommal,
hogy az igazságosság őrei legyenek.
265 Hz az e m l é k e z t e t ő o l v a s h a t ó Albertus M a g n u s n á l is: Sent. IV., dist. 15, a 42. Borgnet, X X I X . k ö -

tet, 5 2 8 . o.
266 V ö . q 71, a 3.
L X I I . KÉRDÉS: A VISSZATÉRÍTÉSRŐL 253
8. SZAKASZ. - VAJON A Z O N N A L T A R T O Z I K - E VALAKI V I S S Z A T É R Í T E N I ,

V A G Y S Z A B A D - E A VISSZATÉRÍTÉST H A L O G A T N I A ?
A nyolcadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem tartozik senki sem
azonnal visszatéríteni, hanem szabad a visszatérítést halogatnia,
1. A pozitív cselekvést követelő parancsok ugyanis nem köteleznek folyamatosan ál-
landó c s e l e k v é s r e . ^ Ámde a visszatérítés szükségessége ilyen parancsból következik.
Tehát nincs kötelezve az ember az azonnali visszatérítésre.
2. Ezenkívül, senki sincs kötelezve lehetetlenre. Ámde némelyek olykor nem képe-
sek az azonnali visszatérítésre. Tehát senki sincs kötelezve erre.
3. Ezenkívül, a visszatérítés egy erénynek, tudniillik az igazságosságnak az actusa.
Ámde az idő egyike az erények actusaihoz szükséges körülményeknek. Mivel pedig
más körülmények nincsenek meghatározva az erények actusaiban, h a n e m az okosság-
nak lehet meghatározni őket, úgy tűnik, hogy a visszatérítésben sincs az idő meghatá-
rozva, és ezért senki sincs kötelezve az azonnali visszatérítésre.
Ezzel szemben áll, hogy úgy tűnik: minden visszatérítésnek ugyanaz az alapja. Ámde
aki munkást alkalmaz, nem halogathatja bérének a kifizetését; a 3 M ó z 19 [13] ugyanis
ezt mondja: „Ne maradjon nálad a munkás bére másnap reggelig." Tehát más visszatérí-
tések esetén sem lehetséges a halogatás, hanem azonnal kell visszatéríteni.
Válaszul azt kell mondanunk: ahogy más dolgának elvétele bűn az igazságosság el-
len, ugyanúgy bűn annak megtartása is, mivel azáltal, hogy valaki magánál tartja más
tulajdonát a tulajdonos beleegyezése nélkül, megakadályozza őt tulajdonának a hasz-
nálatában, és így jogtalanságot követ el vele szemben. Ámde nyilvánvaló, hogy rövid
ideig sem szabad bűnben időzni, hanem mindenkinek azonnal el kell hagynia a bűnt;
a Sir 21 [2] szerint: „Mint a kígyó elől, menekülj a b ű n t ő l . T e h á t mindenki tartozik
azonnal visszatéríteni, vagy engedélyt kell kérni a halasztásra attól, aki képes engedé-
lyezni a dolog használatát.
A ; első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a visszatérítéssel kapcsolatos pa-
rancs ugyan formáját tekintve pozitív cselekvésre kötelez, azonban tiltó parancsot tar-
talmaz: tiltja, hogy más tulajdonát magunknál tartsuk.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amikor valaki nem képes az azon-
nali visszatérítésre, maga a képtelenség mentesíti őt az azonnali visszatérítéstől, ahogy
teljesen is mentesül attól, ha arra teljesen képtelen. Tartozik azonban elengedést vagy
halasztást kérni attól, akinek tartozik; vagy személyesen, vagy máson keresztül.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mindazon körülményt, amelynek
semmibevétele ellentétes az erénnyel, meghatározottnak kell tekinteni, és ezt a körül-
ményt a cselekvés során figyelembe kell venni. Mivel pedig a visszatérítés halogatása
által más tulajdona jogtalan megtartásának bűnét követi el valaki, ami az igazságosság-
gal ellentétes, szükséges, hogy az idő meghatározott legyen: a visszatérítés azonnal tör-
ténjen meg.
267 Vö. q 3, a 2; q 3 3 , a 2; q 79, a 3, ad 3; I-II, q 71, a 5, ad 3; q 88, a l , a d 2 ; q 100, a 10, ad 2; stb.

2 6 8 Vulgata: „ b ű n ö k t ő l " .
BIBLIOGRÁFIA / BIBLIOGRAPHY
I.
V Á L O G A T Á S AZ E L S Ő D L E G E S ÉS M Á S O D L A G O S M A G Y A R
AQUINÓI S Z E N T T A M Á S - I R O D A L O M B Ó L /
SELECTION F R O M
T H E P R I M A R Y AND S E C O N D A R Y H U N G A R I A N L I T E R A T U R E
RELATING T O SAINT T H O M A S AQUINAS
A.
BIBLIOGRÁFIÁK / BIBLIOGRAPHIES
Flaisz Endre 'A magyar vonatkozású Szent Tamás-irodalom (Bibliográfia 1926-1990)'

(Hungarian literature related to Saint Thomas (A bibliography 1926-1990)}
Existentia MEAETA1 20<WAS II (1992) 1-4, 61 1-631
Álarcon, Enrique Corpus Thomasticum Bibliographia Thomastica collecta (Univer-
sitatis Studiorum Naverrensis) in <www.corpusthomisticum.org/iziblio.html>
B.
FORDÍTÁSOK / TRANSLATIONS
1. Summa Theologiae-szemelvények/ Compendia of Summa Theologiae
Aquinói Szent Tamás szemelvényekben (Selected works of Saint Thomas Aquinas}

[= Szemelvények] sei., trans. & comm. / vál., ford, és magy. Schütz Antal (Budapest:
Szent István Társulat 1943), 98-301
Szent Tamás breviárium Válogatás a Summa Theologiae III. részéből (Saint Thomas'
breviárium: A selection from the third part of the Summa Theologiae} coll. & trans. /
összeáll, és ford. Lelovics Lipót (Budapest: Szent István Társulat 1968) 320
'Iustitia: Szemelvények a Summa Theologica II. részéből' (A selection from the second
part of the S u m m a Theologiae} trans. / ford. Geese Gusztáv Világosság XIII (1972)
12, 23-30 [Melléklet]
'A teológia összefoglalása' (Summa Theologiae} in Aquinói Szent Tamás filozófiája és
teológiája ed. / szerk. Bolberitz Pál & Gál Ferenc (Budapest: Ecclesia 1987),
317-578
'A szépről - A művészetről' (On beauty - On Art} trans. / ford. Redl Károly in Égi és
földi szépről Források a késő antik és a középkori esztétika történetéhez, közreadja
Redl Károly (Budapest: Gondolat 1988), 413-425
Summa Theologiae Prima Pars - A teológia foglalata, 1/1. rész [1-13. kérdés] trans. /
ford. Tudós-Takács János (Budapest: Telosz 1994) 479
256 BIBLIOGRÁFIA / BIBLIOGRAPHY
Summa Theologiae P r i m a Pars - A teológia foglalata, 1/2. r é s z [14-26. kérdés] trans. /

ford. T u d ó s - T a k á c s J á n o s (Budapest: T e l o s z 1995) 421
A teológia foglalata [ S u m m a Theologiae} E l s ő rész (Pars prima, Quaestio 1 - 1 1 9 )
trans. / ford. T u d ó s - T a k á c s János (Budapest: Gede Testvérek 2002) 841
2. Jogbölcseleti v o n a t k o z á s ú s z e m e l v é n y e k /
F r a g m e n t s Relevant to Legal P h i l o s o p h y
'Sententia libri E t h i c o r u m ' in Szemelvények, 384-392

'Sententia libri Politicorum' in Szemelvények, 392-395
'De r e g n o ' in Szemelvények, 410-^425
'De r e g i m i n e princípium (Lib. 1. c. 1 - 2 . ) ' = ' A királyról és a kormányzatról' ( O n king
and g o v e r n m e n t ) trans. / ford. Just Béla Vigília VI (1940), 4 7 - 4 9
'De r e g i m i n e princípium (Lib. I . e . 10.)' = ' A z uralkodóról' [ O n kingship) t r a n s . / f o r d .
Just B é l a Vigília VI (1940), 99-101
'Az A p o s t o l i hitvallás v a g y i s a Hiszekegy kifejtése' (Explication of C o n f e s s i o apos-
tolica} in Előadások a Hiszekegyről, a Miatyánkról és a Tízparancsolatról [= Elő-
adások] trans. / ford. G e c s e Gusztáv (Pécs: Seneca 1994), 2 1 - 9 3
'Az Úr imádságának azaz a Miatyánknak a kifejtése' (Explication of Lord's P r a y e r } in
Előadások, 1 2 7 - 180
' E l ő a d á s o k a Tízparancsolatról' (Lectures on Ten C o m m a n d m e n t s } , in Előadások,
181-263
C.
A SUMMA T H E O L O G I A E IRODALMA /
SECONDARY LITERATURE ON SUMMA T H E O L O G I A E
1. A l t a l á n o s k o m m e n t á r o k / C o m m e n t a r i e s in General
a) Tankönyvekben / In Textbooks
Bartók G y ö r g y A középkori és újkori filozófia története ( H i s t o r y of medieval a n d mo-
dern philosophy} ( B u d a p e s t : Sylvester N y o m d a 1935), 1 3 5 - 1 4 2 [ R e f o r m á t u s egy-
házi könyvtár]
Bolberitz Pál A keresztény bölcselet alapjai {Foundation of Christian philosophy} (Bu-
dapest: J E L 2002), 1 3 0 - 1 3 9
Hajós J ó z s e f A bölcselet története (History of philosophy} (Székesfehérvár: Vörös-
marty N y o m d a 1941), 128-136
H a l a s y - N a g y József A filozófia története [ H i s t o r y of p h i l o s o p h y } (Budapest: P a n t h e o n
1927), 2 1 3 - 2 2 5
H a l a s y - N a g y József A filozófia nagy rendszerei (The great systems of p h i l o s o p h y )
[1929] (Budapest: H a t á g ú Síp Alapítvány 1993), 2 8 - 3 2
H a l a s y - N a g y József A filozófia ( P h i l o s o p h y ) [1944] (Budapest: Akadémiai Kiadó
1991), 197-206
Kecskés Pál A bölcselet története [History of philosophy} [ 2 1943] (Budapest: Szent Ist-
ván Társulat 5 1981), 1 9 9 - 2 2 4
Kühár Flóris OSB A keresztény bölcselet története (History of Christian p h i l o s o p h y )
( B u d a p e s t : Szent István Társulat 1926), 1 2 8 - 1 4 9
Lendvai L. Ferenc A gondolkodás története {History of t h i n k i n g ) (Budapest: M ó r a Fe-
renc K ö n y v k i a d ó 1983), 7 1 - 7 2
I. A Q U I N Ó I SZENT T A M Á S / SAINT T H O M A S AQUINAS 257
Lendvai L. Ferenc - Nyiri J. Kristóf A filozófia rövid története {A short history of

philosophy) (Budapest: Kossuth 1974), 87-88
Márkus György - Tordai Zádor Irányzatok a mai polgári filozófiában {Trends in
contemporary bourgeois philosophy) (Budapest: Gondolat 1964), 141-222
Nyíri Tamás A filozófiai gondolkodás fejlődése (The development of philosophical
thought) (Budapest: Szent István Társulat "2001), 154-167
Rokay Zoltán Filozófiatörténet I: Ókor, középkor {History of ancient and medieval
philosophy) (Budapest: Szent István Társulat 2002), 227-244
Sándor Pál A filozófia története {History of philosophy) I—III (Budapest: Akadémiai
Kiadó 1965) I: A Marx előtti filozófia története {History of philosophy before
Marx), 2 1 5 - 2 2 2 & III: Lenintől napjainkig {From Lenin until today}, 489-536
Schütz Antal OSchP A bölcselet elemei Szent Tamás alapján (Elements of philosophy
following Saint Thomas) (Budapest: Szent István Társulat 1927) 283
Schütz Antal OSchP A keresztény bölcselet {Christian philosophy) (Budapest: Aquinói
Szent Tamás Társaság 1935), 94-114 [Szent Tamás könyvtár 1: Mi a bölcselet?)
Turay Alfréd - Nyíri Tamás - Bolberitz Pál A filozófia lényege, alapproblémái és ágai
{The essence, main problems and branches of philosophy) (Budapest: Szent István
Társulat 1992), 114-131
b) Monográfiákban és tanulmányokban /In Monographs and Papers

Bolberitz Pál A megismerés és értelmezés filozófiája {The philosophy of cognition and
interpretation) (Budapest: JEL 2002), 29-31
Bolberitz Pál 'A döntés szabadságának kérdése Aquinói Szent T a m á s filozófiájában'
{The issue of the freedom of decision in Saint Thomas Aquinas) Teológia (2003)
3—4, 1-83
Bolberitz Pál - Gál Ferenc Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája {Saint Thomas
Aquinas' philosophy and theology) (Budapest: Ecclesia 1987), 1 1 - 2 8 4
Geese Gusztáv 'A tomista filozófia I: Aquinói Tamás és a tomizmus kialakulása' {The
Thomist philosophy I: Thomas Aquinas and the birth of Thomism) & 'A tomista fi-
lozófia II. A rendszer' {The Thomist philosophy II: The system) Világosság VII
(1966) 11, 513-517 & 6 4 9 - 6 5 5
Geese Gusztáv 'Aquinói Szent Tamás élete és a skolasztika' (Saint Thomas Aquinas'
life and the scholasticism) Világosság XV (1974) 12, 1-28 [Melléklet]
Ibrányi Ferenc Aquinói Szent Tamás Summa Theologicája a tomizmus történetében
(Saint Thomas Aquinas' S u m m a Theologiae in the history of T h o m i s m ) (Budapest:
Stephaneum Nyomda 1935) 85
Pauler Ákos 'Szent Tamás' {Saint Thomas) Napkelet (1925), 3 8 7 - 3 9 8
Rokay Zoltán Filozófiai antropológia a katolikus teológia szempontjából {Philosophical
anthropology from the point of view of the Catholic theology) (Budapest: Szent Ist-
ván Társulat 2000), 25-33
Rokay Zoltán 'Die unitate intellectus Die gleichnamige Schrift des Lehrers (Alberts des
Grossen) und des Schülers (Thomas von Aquin)' Verbum VII (2004), 61-66
Sándor Pál Aquinói Szent Tamás és Augustinus {Saint Thomas Aquinas and Augustine)
(Budapest 1941)39
Szennay András 'Az angyali doktor hétszáz éve' {Seven-hundred years of Doctor
Angelicus) Vigília XXVIII (1953), 387-388
Vanyó László 'Az újkori gondolkodás és Aquinói Szent Tamás' {The modern thought
and Saint Thomas Aquinas) Vigilia XXXV (1970), 155-159
Várkonyi Hildebrand Aquinói Szent Tamás filozófiája {Saint Thomas Aquinas'
philosophy) (Budapest: Fővárosi Nyomda 1923) 91 [Filozófiai könyvtár]
c) Magyar fordításban / As translated into Hungarian

Chenu, M a r i e - D o m i n i q u e Aquinói Szent Tamás és a teológia [St. T h o m a s d ' A q u i n et la
théologie] trans. / ford. O d r o b i n a László (Budapest: Szent István Társulat 1999) 192
[Szent István Könyvek]
Chesterton, Gilbert Keith Aquinói Szent Tamás [Saint Thomas A q u i n a s : The d u m b ox]
trans, / ford. Boldizsár Iván (Budapest: Szent István Társulat 1986) 191
Gilson, E t i e n n e A középkori filozófia szelleme [L'Esprit de la philosophic m é d i é v a l e ]
trans. / ford. Turgonyi Z o l t á n (Budapest: Pallas Hungarus & K a i r o s z 2000) 4 8 0
Kenny, A n t h o n y Aquinói Szent Tamás [Aquinas] trans. / ford. R o m h á n y i Török G á b o r
(Budapest: Akadémiai 1996) 106 [Y k ö n y v e k ]
Maritain, J a c q u e s 'Aquinói Szent Tamás ( 1 2 2 5 - 1 2 7 4 ) ' [Thomas d ' A q u i n ] trans. / f o r d .
Michel Károly Vigília I (1925), 6 3 - 8 2
Maritain, Jacques 'A filozófia elemei: Altalános bevezetés a filozófiába' [Eléments de
philosophie: Une introductien générale ä la philosophie] in Maritain, J a c q u e s -
Maritain, Raissa Nagy Barátságok -A filozófia alapelemei trans. / ford. R o z o r n é Já-
vor T ü n d e & Dabóczi M á r t a (Budapest: Szent István Társulat 1986), 3 1 7 - 4 4 8
Maritain, J a c q u e s Az igazi humanizmus E g y ú j keresztény t á r s a d a l o m evilági és lelki
vonatkozásai [ H u m a n i s m e intégral: P r o b l é m e s temporeis et spirituels d ' u n e n o u v e l -
le chrétienté] trans. / ford. Turgonyi Zoltán (Budapest & Sárospatak: Szent István
Társulat & Római Katolikus Egyházi G y ű j t e m é n y 1996) 299
Maritain, J a c q u e s A garrone-i paraszt Egy ö r e g laikus töprengései napjaink k é r d é s e i n
[Le p a y s a n de la Garrone] trans. / ford. T u r g o n y i Zoltán ( B u d a p e s t : Szent István Tár-
sulat & Kairosz 1999)391
2. Jog- és morálbölcseleti, politikafilozófiai és államelméleti feldolgozások /

O n Legal, Moral, Political Philosophy, on General T h e o r y of the State
a) Tankönyvekben / In Textbooks
Antalffy G y ö r g y Állam és demokrácia (State and democracy) (Budapest: K ö z g a z d a s á -
gi és Jogi Könyvkiadó 1967), 7 0 - 7 3
Szabó M i k l ó s 'Aquinói T a m á s ' (Thomas A q u i n a s ] in Államelmélet A mérsékelt á l l a m
e s z m é j e és elemei I: Elmélettörténet, ed. / szerk. Bódig M á t y á s & Győrfi T a m á s
(Miskolc: Bíbor 2002), 1 0 1 - 1 0 8 [Prudentia iuris 20]
Beran F e r e n c - Lenhardt V i l m o s Az egyház társadalmi tanítása ( T h e social t e a c h i n g of
the C h u r c h ] (Budapest: S z e n t István Társulat 2003), 4 4 - 4 9
Frivaldszky János Természetjog Eszmetörténet (Natural law h i s t o r y ] (Budapest: Szent
István Társulat 2001), 1 1 3 - 1 4 7 [Jogfilozófiák]
Frivaldszky János 'A t e r m é s z e t j o g a XX. s z á z a d b a n ' (Natural law in the 20'" c e n t u r y ]
Jogbölcselet X I X - X X . s z á z a d , ed. / szerk. V a r g a Csaba ( B u d a p e s t : Szent István Tár-
sulat: 1998), 117-177 [Bibliotheca C a t h e d r a e Philosophiae Iuris et R e r u m Politi-
carum Universitatis C a t h o l i c a e de Petro P á z m á n y nominatae]
Takács Péter 'Közjó, hit, értelem: Aquinói Szent Tamás j o g - és állambölcselete'
( C o m m o n good, religious belief, reason: Saint Thomas A q u i n a s ' theory of law and
state} in Horcher Ferenc - Péteri, Zoltán - Takács, Péter Állam- és jogbölcselet Kez-
detektől a felvilágosodásig (Budapest: [Szent István Társulat] '2002), 5 9 - 8 1
Paczolay Péter - Szabó M á t é A politikatudomány kialakulása A politikaelmélet törté-
nete az ókortól a huszadik századig ( T h e birth of political science: History of the
theory of politics f r o m the ancient times until today] ( B u d a p e s t : Korona 1996),
55-57
I. A Q U I N Ó I S Z E N T T A M Á S / S A I N T T H O M A S A Q U I N A S 259
Varga Csaba Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról (Budapest: Szent István

Társulat 2003), 109-113 / Lectures on the Paradigms of Legal Thinking trans. Gáli
Emese - V a r g a Csaba (Budapest: Akadémiai Kiadó 1999), 76-80 /A jogi gondolko-
dás paradigmái (Budapest: Szent István Társulat '2005), 129-133
b) Monográfiákban és tanulmányokban / Itt Monographs and Papers

a) A jogfilozófia körében / On Philosophy of Law
Boda László 'A »recta ratio« jelentése Szent Tamásnál' {The meaning of »recta ratio«
in Saint Thomas ) Vigília XXXIX (1974), 160-164
Csertő József 'A jogrend felépülése Szent Tamásnál' {The structure of legal order in
Saint Thomas) Bölcseleti közlemények X( 1944), 1 - 9
Frivaldszky János "A jog interszubjektív jellege és a természetjog' {The intersubjective
nature of law and the natural law) Századvég (1998) 10, 101-112
Frivaldszky János 'A természetjog változásai korunkban I—II' (The varieties of natural
law today) Vigília LXVI (2001) 9, 671-682 & 10, 739-746
Frivaldszky János 'Egy ma vállalható természetjogi elmélet körvonalai' {Outlines of a
natural law theory undertakable today) in Natura Iuris Természetjogtan & jogpoziti-
vizmus & magyar jogelmélet, ed. / szerk. Szabó Miklós (Miskolc: Bíbor 2002) [=
Natura Iuris], 5 9 - 7 2 [Prudentia iuris 17]
Frivaldszky János 'A természetjogi gondolkodás összehasonlító kutatásának egyné-
mely tartalmi értelmezési és módszertani kérdése' {Substantive-interpretative and
methodological issues of a comparative research on natural law-thinking) in Termé-
szetjog Szöveggyűjtemény, ed. / szerk. Frivaldszky János [= Természetjog] (Buda-
pest: Szent István Társulat 2004), 5 - 2 8 [Jogfilozófiák]
Gecse Gusztáv '»Választani jó s rossz közt...« A skolasztikus bűnfogalom történe-
téhez' {»Choosing between good and bad...« Contribution to the history of the
scholastic concept of sin) Világosság XII (1971) 8 - 9 , 469-475
Gecse Gusztáv 'lustitia: Aquinói Tamás tanítása az igazságosságról' {Thomas
Aquinas' teaching on justice) Világosság XIII (1972) 12, 1-21 [Melléklet] / 'Les
enseignements de Saint Thomas d'Aquin sur la justice' Annales Universitatis
Scientiarorum Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominatae: Sectio philosophica el
sociologicaXI (1977), 141-163
Gecse Gusztáv 'A teremtett természet mint társadalom-modell: A skolasztikus termé-
szetjog rendszere' {Created nature as a model for society: The system of scholastic
natural law) Világosság XX (1979) 8-9, 548-551
Hegedűs József 'Aquinói Szent Tamás jogbölcseletének szintetikus jellege' {The
synthetic character of Saint Thomas Aquinas' legal philosophy) in Notter Antal Em-
lékkönyved. / s z e r k . Angyal Pál et al. (Budapest: StephaneumNyomda 1941), 1-12
Horkay Horcher Ferenc 'Egy pragmatikus természetjogi elmélet felé' {Towards a
pragmatic theory of natural law) Századvég (1998) 7, 109-129
Horkay Horcher Ferenc Prudentia Iuris Towards a Pragmatic Theory of Natural Law
(Budapest: Akadémiai Kiadó 2000) 176 [Philosophiae Iuris]
Horkay Horcher Ferenc 'Mit jelent a pragmatikus természetjog fogalma?' {What does
the notion of pragmatic natural law mean?) in Natura Iuris, 73-92
Ibrányi Ferenc 'Az erkölcsiség mivolta és szabálya Aquinói Szent Tamás szerint' {The
essence and rule of morality according to Saint Thomas Aquinas] Religio LXXXI
(1930) 2, 131-139
Ibrányi Ferenc Etliica secundum S. Thomas et Kant (Romae: Coll. Angelico 1931) 255
[Theses Philosophicae pontifici Collegii Angelici]
Ibrányi Ferenc Törvényszerűség és Isten ( L a w and God} (Budapest: Aquinói Szent Ta-
más Társaság 1939), 4 6 - 6 6 [Szent Tamás Könyvtár 5: Isten bölcseleti megismerése]
Ikvay László 'A háború j o g a Aquinói Szent Tamásnál' [ T h e law of war in Saint
Thomas Aquinas] ÚjÉletW (1936), 19-23
Kecskés Pál Az erkölcsi élet alapjai (The foundations of moral life) (Budapest: JEL
2003)248
Külkey Orsolya 'A törvény fogalma és rendszere Aquinói Szent Tamás jogbölcse-
letében' [The notion and the system of the law in Saint Thomas Aqinas' legal
philosophy) Köz-politika VI (2001), 8 - 1 6
Melichár Kálmán 'Aquinói Szent Tamás a háborúról' [Saint T h o m a s Aquinas on w a r )
Katolikus Szemle XL VI (1932) 1,98-108
Nyíri T a m á s Alapvető etika (Basic ethics) (Budapest: Szent István Társulat 1994) 182
Papp Miklós Az erkölcsi belátás előrehaladása a »lex naturalis«-ra vonatkozóan {The
developement of moral recognition in regard to »lex naturalis«) (Budapest: Márton
Áron 2003), 108-119
Péterffy Gedeon 'A háború (Szent Tamás tanításának patrisztikus forrásai)' ( O n war
(The patristic sources of Saint Thomas' teaching)) Bölcseleti közlemények VII
(1941),61-80
Péterffy Gedeon 'Igazságos béke (Szent T a m á s és Kant - Szent Tamás tanításának pat-
risztikus forrásai)' {The just peace (Saint T h o m a s and Kant - The patristic sources of
Saint T h o m a s ' teaching)) Bölcseleti közlemények VIII (1942), 4 9 - 6 8
Péterffy Gedeon Nemzetközi igazságosság A nemzetközi j o g alapvetése Szent T a m á s
tanítása alapján és XII. Pius Summ. Pontificatus enciklikája alapján (International
justice: T h e foundation of international law according to Saint Thomas' and Pius
XII' S u m m . Pontificatus encyclic) (Budapest 1944)44
Turay Alfréd Az ember és az erkölcs Alapvető etika Aquinói T a m á s nyomán {Man and
morality: Fundamental ethics following T h o m a s Aquinas) (Szeged: Agapé 2 0 0 0 ) 81
Záborszky István A lelkiismereti ítélet kialakulása erkölcsi cselekvésünknél Aquinói
Sz. T a m á s szerint (The emergence of the judgement in conscience in our moral act
according to Saint T h o m a s Aquinas} (Esztergom 1927) 91
Zemplén György Karakterológia és szenttamási etika (Characterology and Thomistic
ethics) (Vác 1939) 57 [Székfoglaló értekezés az Aquinói Szent Tamás társaságban]
Zemplén György 'A személyiség kibontakozása és Szent Tamás ember-eszménye'
(The developement of personality and Saint Thomas' ideal of man) Vigilia 16
(1951), 281-290
ß) Az államelmélet és a politikai filozófia körében /

On Theory of State and Political Philosophy
Aubermann Miklós Főbb államtani kérdések Szent Ágostonnál és Szent Tamásnál
(Main issues of the theory of state in Saint Augustine and Saint Thomas) (Budapest:
Athenaeum 1911) 60
Fenyvessy Hyeronimus [Jeromos) Christ und Staat Die Soziale Frage in der Paulus-
kommentaren des Heiligen Thomas von Aquin (Köln 1952) 62
Fülöp Kálmán Aquinói Szent Tamás politikája (Saint T h o m a s Aquinas' politics) (Ko-
lozsvár: Steif és Társa 1909)
Gerencsér István 'Mit m o n d Szent Tamás az egyén és a közösség problémájáról?'
(What does Saint T h o m a s add to the issue of individuum and community?) Korunk
Szava V (1935), 7 1 - 7 2
Horváth Béla 'Aquinói Szent Tamás és a zsarnokság' (Saint Thomas A q u i n a s on
tyranny) Vigilia IV (1938), 152-154
I. AQUINÓI S Z E N T T A M Á S / S A I N T T H O M A S A Q U I N A S 261
Ibrányi Ferenc 'Szent T a m á s államtana örökké időszerű' {Saint Thomas' theory of state
is timeless forever} Új kor II (1936), 147-148
Kecskés Pál A keresztény társadalomelmélet alapelvei (Basic principles of the
Christian theory of society} (Budapest: Szent István Társulat 1938) 391
Kecskés Pál A keresztény társadalomszemlélet irányelvei {Guidelines for a Christian
vision of society) (Budapest: JEL 2 2001) 174
Molnár Péter 'A monarchia melletti érvelés kezdetei a középkori politikai filozófiában
(Grosseteste, Albertus Magnus, Aquinói Szent T a m á s ) ' {The beginnings of the
reasoning in favour of the monarchy in medieval political philosophy} Tanítvány VI
(2000)3—4,118-124
Molnár Péter 'Amicitia politica: A társadalom politikai kohéziójának elméleti vázlata
Aquinói Szent T a m á s n á l ' (Theoretical outline of the political cohesion in Saint
Thomas Aquinas} Magyar Filozófiai Szemle XLI (1997) 1 - 2 , 173-186
Molnár Péter 'Az ellenállási jog két értelmezése Aquinói Szent Tamásnál' (Two
interpretations of the right to resistance in Saint Thomas Aquinas} Magyar Filozófiai
Szemle XL (1996) 1 - 3 , 3 1 - 5 2
Notter Antal 'Aquinói Szent Tamás és a mai társadalom erkölcsi válsága' {Saint
Thomas Aquinas and the moral decline of our society today} Religio L X X X V I I
(1928) 2, 112-123 [Az Aquinói Szent Tamás Társaság felolvasásaiból]
Notter Antal 'A társadalmi kérdés alapelvei Aquinói Szent Tamás szerint' (Basic
principles of the social question according to Saint T h o m a s Aquinas} Religio
L X X X V I I (1928) 3, 188-194 [ Az Aquinói Szent Tamás Társaság felolvasásaiból]
Péterffy Gedeon 'A hatalom megkeresztelése' {Power Christianised} Katolikus Szemle
LXV (1951) 3, 3 - 9
Pfeiffer János 'Egyén és közösség Aquinói Szent T a m á s n á l ' (Individuum and
community in Saint Thomas Aquinas} Vigilia XXVI (1961), 716-725
y) Fordításban / In Translation
Canning, Joseph A középkori politikai gondolkodás története 300-1450 [A history of
medieval political thought 300-1450] trans. / ford. Nemerkényi Előd (Budapest:
Osiris 2002), 186-193 [História philosophise]
Cathrein, Viktor SJ Erkölcsbölcselet [Moralphilosophie] I—II, trans. / ford, a Csanádi
Növendékpapság M a g y a r Egyházirodalmi Iskolája (Temesvár: Csanád-egyházme-
gyei sajtó 1900-1901) XXVIII + 604 & XIX + 714 / ' A tételes törvény' ( D a s posi-
tivisten Gesetz, I. Altalános erkölcsbölcselet, V. könyv, 5. Fejezet 1-4. §§, 3 6 4 - 3 7 2 }
in Természetjog, 2 9 - 3 5
Coing, Helmut A jogfilozófia alapjai [Grundzüge der Rechtsphilosophie], trans. / ford.
Szabó Béla (Budapest: Osiris 1996), 3 0 - 3 1
Cotta, Sergio 'A természet fogalma a j o g b a n ' [II concetto di natura nel diritto] trans. /
ford. Frivaldszky János in Természetjog, 110-118
D'Entréves, Alexander Passarin 'A természetjog' [Le droit naturel] trans. / ford. Varga
Csaba in Jog és filozófia Antológia a X X . század jogi gondolkodása köréből, ed. /
szerk. Varga Csaba [= Jog és filozófia] (Budapest: Szent István Társulat 2003),
2 8 9 - 2 9 6 [Jogfilozófiák]
Del Vecchio, Giorgio 'A természetjog lényege' [Essenza del diritto naturale], trans. /
ford. Frivaldszky János in Természetjog, 5 8 - 6 2
Dombois, Hans 'A természetjog problémája' [Bemerkninger til naturrettsproblemet]
trans. / ford. Loss Sándor in Természetjog, 100-109
Grisez, Germain - Joseph Boyle - John Finnis 'Gyakorlati elvek, erkölcsi igazság és
végső célok' [Practical principles, moral truth and ultimé ends] trans. / ford. Béndek
Péter in Természetjog, 141-181
Janet, Paul A politikatudomány története az erkölcstanhoz való viszonyában, I [Histoire
de la science politique dans ses rapports de la morale] trans. / ford. Lőrincz Béla (Bu-
dapest: M T A 1891), 482-489
Kaufmann, Arthur 'A jog ontológiai struktúrája' [La struttura ontologico del diritto]
trans. / ford. Szabó József in Jog és filozófia, 3 2 3 - 3 5 0
Kelsen, Hans 'Jogi pozitivizmus és a természetjog doktrínája' [Positivisme juridique et
doctrine du droit nature!] trans. / f o r d . Varga Csaba in Jog és filozófia, 3 5 1 - 3 5 7
Krawietz, Werner 'A jog lépcsős felépítésének tana - a politikai teológia szekulari-
zációja?' [Die Lehre vom Stufenbau des Rechts - eine säkularisierte politische
Theologie?] in Jog és filozófia, 4 1 7 - 4 2 8
Leclerq, Jacques 'A pozitív jog természetjogtól való függése' [La d é p e n d a n c e du droit
positif vis-ä-vis du droit naturel] trans. / ford. Turgonyi Zoltán in Természetjog,
36-37
Maihofer, Werner 'Természetjog mint létjog' [Naturrecht als Existenzrecht] trans. /
ford. Szabó József in Jog és filozófia, 358-382
Maritain, Jacques ' A személy j o g a i ' [Les droits de la personne] trans. / ford. Turgonyi
Zoltán in Természetjog, 38-57
Maritain, Jacques ' A szuverenitás f o g a l m a ' [The concept of sovereignty] trans. / ford.
Tattay Szilárd in Államtan írások a XX. századi általános államtudomány köréből,
ed. / szerk. Takács Péter (Budapest: Szent István Társulat 2003), 6 1 5 - 6 3 3 [Jogfilo-
zófiák]
Messner, Johannes ' A természetjog fogalma' [Das Naturrecht] trans. / ford. Varga Judit
in Természetjog, 6 9 - 7 4
Nelson, Daniel Mark 'A prudencia elsődlegessége' [The priority of prudence] trans. /
ford. Horcher Ferenc in Természetjog, 195-213
Pieper, Josef A négy sarkalatos erény [Das Viergespann] trans. / ford. Körber Agnes
(Budapest: Vigilia 1996) 195 [XX. századi keresztény gondolkodók]
Seidler, Grzegorz Leopold Politikai gondolkodás az ókorban és a középkorban [Mysl
polityczna starozytnosci - Mysl polytczna sredniowiecza] trans. / ford. Zsembery
Teréz (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1967), 4 0 9 - 4 1 7
Simon, Yves R. Tekintély és társadalom Az autoritás fogalma [A general theory of
authority] trans. / ford. Kovács Benedek (Budapest: Szent István Társulat 2004) 206
Tongeren, Paul van 'A tulajdonos erényei (Arisztotelész és Aquinói T a m á s az igaz-
ságosságról, gazdagságosságról és szegénységről)' [De deugden van de eigenaar
(Aristoteles en Thomas van A q u i n o over rechtvaardigheid, r i j k d o m en armoede)]
Magyar Filozófiai Szemle X X X I I I (1989) 2-3, 2 7 3 - 2 8 6
Verdross, Alfred 'Mi a jog? avagy a jogpozitivizmus válsága és a természetjog' (Was
ist Recht? Die Krise des Rechtspositvismus und das Naturrecht] trans. / ford. Loss
Sándor in Természetjog, 7 5 - 8 2
Verdross, Alfred 'A materiális jogfilozófia megújulása' [Die Erneuerung der materialen
Rechtsphilosophie] trans. / ford. Szabó József in Jog és filozófia, 2 6 7 - 2 8 8
Villey, Michel ' A klasszikus természetjog egy történész szemével' [Observations d'un
historien sur le droit naturel] trans. / ford. Tattay Szilárd in Természetjog, 130-140
I I . I-IORVÁTH S Á N D O R / A L E X A N D E R H O R V Á T H 263
II.
V Á L O G A T Á S AZ E L S Ő D L E G E S ÉS M Á S O D L A G O S M A G Y A R
HORVÁTH SÁNDOR O.P.-IRODALOMBÓL /
A SELECTION F R O M
T H E PRIMARY AND SECONDARY LITERATURE
RELATING T O ALEXANDER HORVÁTH O P
A.
B I B L I O G R Á F I Á K ÉS E N C I K L O P É D I A C I K K E K /
B I B L I O G R A P H I E S AND E N C Y C L O P E D Y E N T R I E S
'Horváth Sándor főbb műveinek rövid ismertetése a művek megjelenésének sorrendjé-

ben' {A short presentation of Horváth Sándor's main works in chronological order)
in Horváth Sándor O. P. emlékkönyv Örök eszmék Aquinói Szent Tamásnál [= Hor-
váth-emlékkönyv] összeáll. / coll. Dabóczi Mária - Fila Béla - Fila Lajos (Budapest:
Szent István Társulat 1985), 319-355
'Horváth Sándor O.P. művei' (Horváth Sándor O P ' s works) in Horváth-emlékkönyv,
356-357
Bathen, Norbert 'Horváth, Alexander' in Lexikon für Theologie und Kirche V hrsg. W.
Kasper (Freiburg: Herder-Verlag '1996), col. 282
Berger, David 'Horváth, Alexander/Sándor Mária' in Biographisch-bibliographisches
Kirchenlexikon XIX, hrsg. F. W. Bautz (Nordhausen 2001), col. 7 1 3 - 7 1 6
Gulyás, Pál 'Horváth Sándor (Imre)' in Magyar írók élete és munkái {Life and works of
Hungarian authors) XIV (1993), 528-530
Tarnay, Brúnó OSB 'Ungarn' in Christliche Philosophie im katholischen Denken des
19. und 20. Jahrhunderts II, hrsg. E. Coreth SJ et al. (Graz 1988), 8 2 9 - 8 3 6
'Index 1880-1979' Divus Thomas LXXXV (1982), 183
Bourke, Vernon J. 'Thomistic bibliography 1920-1940' The Modern Schoolman
Supplement to volume XXI (1945), 293
B.
SAJÁT MŰVEI / PRIMARY LITERATURE
I. Monográfiák / Monographies
a) Aquinói Szent Tamásról/ On Saint Thomas Aquinas

Aquinói Szent Tamás világnézete {Saint Thomas Aquinas' worldview) (Budapest:
Szent István Társulat 1924, T 9 2 6 ) 232 [Szent István Könyvek 21]; republished / új-
raközölve in Horváth-emlékkönyv, 105-283
Örök eszmék és eszmei magvak Szent Tamásnál Bölcseleti és hittudományi tanulmá-
nyok [Perennial ideas and spiritual seeds in Saint Thomas: Studies in philosophy and
theology) (Budapest: Szent István Társulat 1944)446
La sintesi scientifica di San Tomaso d'Aquino I—II, trad, dal latino Ceslao Pera (Torino
& Roma: C. Pera Marietti 1932) XVI + 562
b) Jogbölcseletről, tulajdonjog-elméletről és erkölcsfilozófiáról / On Legal Philosophy,

Doctrine of Property and Moral Philosophy
Állameszme és a népek önrendelkezési joga {The idea of the state and the peoples' right
to self-determination) [Religio 77 (1918), 256-279 + 356-379] (Budapest: Stepha-
neum 1918)52
A haza és a hazaszeretet bölcseleti alapjai {Philosophical foundations of the patria and
of the loyalty to it) (Budapest 1922) 24 [Székfoglaló a Szent István Akadémiában]
Katolikus közélet Erkölcsbölcseleti tanulmány [Catholic public life: A study in moral
philosophy) (Budapest 1928) 56
Eigentumsrecht nach dem hl. Thomas von Aquin (Graz: Ulrich Moser 1929) VIII + 240
De voluntate humana Annotationes ad primam secundae partis Quest[ionum] 1 - 1 7
(Roma 1930) 24 [Institutum Pontificium Internationale Angelicum 112]
De moralitate Annotationes in I—II Partis a quest. 18 ad 21. (Roma 1930) 88 [Pro manu-
scripto]
A természetjog rendező szerepe (The ordering function of natural law) (Budapest: Je-
lenkor 1941)86
Társadalmi alakulások és a természetjog (Societal formations and natural law) (Buda-
pest: Jelenkor 1942) 40
c) Egyéb feldolgozások / Miscellanea

A fizikai és pszichikai világ egymásrahatása {The mutual effects of the physical and the
psychical world) (Budapest 1914) 116
Metaphysik cler Relationen (Graz: Ulrich Moser 1914) XVI + 204
A jámbor harcos imakönyve Katolikus katonák számára összeállította II. S. (The pious
solder's prayer book, collected for Catholic solders by A. H.} (Graz 1915)
Ismereteink egyneműsége és a hittételek (The homogeneity of our knowledge and the
dogmas) (Budapest 1925) 88
Intuíció és átélés (Intuition and introspection) [Religio L X X X I V (1925) 3, 195-212]
(Budapest 1926) 48; republished / újraközölve in Örök esz.mék és eszmei magvak,
115-184
Krisztus Királysága (Christ's kingdomship) (Budapest 1926) 272; a fragment
republished / részlete újraközölve: 'A világtörténelem középpontja' (The centre of
the universe) in Horváth-emlékkönyv, 285-297
A Szentlélek hárfája Prohászka mint mystikus (The harp of the Holy Spirit: Prohászka
as a mystic) (Budapest: Credo 1927) 48
De virtute religionis (Roma 1929) 170
Studien zum Gottesbegriff ['Der thomistische Gottesbegriff' Divus Thomas XVIII
(1940), 141-210 & (1941) 180] (Freiburg in der Schweiz: Paulusdruck 1943) XII +
316 + IV Tabellen [Thomistische Studien 6] & ( 2 1954) XII + 316
A házasság és jövőnk (Marriage and our future) (Budapest 1943) 16
Heiligkeit und Sünde im Lichte der thomistischen Theologie (Freiburg in der Schweiz:
Paulusdruck 1943) XII + 383 [Thomistische Studien 1 ]
Hitvédelmi tanulmányok (Apologetical studies) (Budapest: Jelenkor 1943)283
A bűnszenny lélektani meghatározása (Psychological definition of the sin) [Theologia
XI (1944) 2, 205-228] (Budapest: 1944) 28
Synthesis theologiae fundamentális seu conspectus obiectorum apologeticae
scientificae secundum dependentiam a subiecto Theologiae et secundum
ordinationem systematicam eorum inter se per rectam rationem cognoscendi (Buda-
pest: Szent István Társulat 1947) 212
Mulier amicta sole Szűz Mária Krisztus fényében {Virgin Mary in Christ's light)
|1944??] (Budapest 1948) 176
Tractatus philosophici Aristotelico-Thomistici Tomus 1: Quaestiones ad logicam et ad
Cognitionen! humanam referibiles (Budapest: Szent István Társulat 1949) 380
A pápaság, mint a vándoregyház világossága és erőssége {The papacy as the light and
force of a wandering Church} (Budapest: Szent István Társulat 1987) 77
2. Tanulmányok és szemlecikkek / Papers and Reviews
a) Általános témákról/ In General

'Krisztus Istenemberségének malasztjellege' {The graceful character of Christ as
Godman} Religio LXIX (1910) 13-16, 193-197 + 210-215 + 226-232 + 2 4 3 - 2 4 9
'Die Grundfesten des Thomismus' Divus Thomas 11(1915)3,261 - 3 0 8
'Aquinói Szent Tamás írói egyénisége' {The writer's personality of Saint T h o m a s
Aquinas} Katholikus Szemle 37 (1923) 9, 513-526
'A hit előzményeinek, tárgyának és következményeinek megismerő tényezői'
{Cognitive factors of the antecedents, object and consequences of belief) Religio
LXXXIII (1924) 2, 89-111
'Inlluxus Christi in evolutione imaginis Dei' Angelicum VI (1929), 125-142
'A kétirányú megismerés jelentősége a teológiában' {The significance of the doble-way
cognition in theology) Bölcseleti közlemények VI (1940), 84-103; republished / új-
raközölve in Örök eszmék és eszmei magvak, 77-114 & Horváth-emlékkönyv,
59-104
'Emberi és isteni tekintély' {Human and godly authority) Bölcseleti közlemények
(1942)8, 19-49
'Szűz Mária a keresztény világnézetben' {Virgin Mary in the Christian worldview)
Theologia X (1943) 4, 293-307; republished / újraközölve in Horváth-emlékkönyv,
299-3I8
'Az exisztencializmus mibenléte és kilengései' {The basic idea and extremities of
existentialism) Vigília XII (1947), 202-208
'Der wissenschaftliche Charakter der Apologetik' Divus Thomas XXV (1947), 2 9 - 5 3 +
177-191 + 3 9 5 - 4 0 8
'Das Geheimnis und die natürlichen Erkenntnismittel' Divus Thomas XXVI (1948),
205-220 + 251-270 + 4 3 5 - 4 5 2
'Az egyház szerepe és jogi helyzete a nevelésben' {The role and legal position of the
Church in education} Vigília XIII (1948), 3 2 1 - 3 2 9 + 513-531
'Das objektive Erkenntnis-licht' Divus Thomas XXIX (1951), 2 8 4 - 3 0 6 + 4 2 9 - 4 5 6 &
XXX (1952), 201-232
b) Aquinói Szent Tamásról / On Saint Thomas Aquinas

'Die Grundfesten des Thomismus' Divus Thomas 2(1915), 2 6 1 - 3 0 8
'Boldog Nagy Albert és Aquinói Szent T a m á s ' {Beatic Albert the Great and Saint
Thomas Aquinas) in A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből A szerzet 700
éves jubileuma alkalmából kiadta dr. Horváth Sándor (Budapest: Stephaneum 1916),
126-176 / 'Albert der Grosse und der hl. Thomas von Aquin, als Begründer der
christlichen Philosophie' Divus Thomas III (1916) 4, 591-634
'Kampf um den heiligen Thomas' Divus Thomas III (1917) 4, 186-243
'Die Mässigung in der Tugendlehre des hl. Thomas von Aquin' Katholische Kirchen-
zeitung [Salzburg] (1917) 12-14, 1-57
'Von der Soziologie des hl. Thomas von Aquin' Schönere Zukunft IV (1928-1929) [=
Schönere Zukunft 28/29], 175-177
'Thomas von Aquin über die Würde des Menschen in der Volkswirtschaft' Schönere
Zukunft 2 8 / 2 9 , 2 2 1 - 2 3 2
'Besitz und Arbeit nach Thomas von Aquin' Schönere Zukunft 28/29, 239-242
'Thomas von Aquin über die Grenzen des Eigentumsrechts' Schönere Zukunft 28/29,
265-266
'Thomas von Aquin über des Sondereigentum und seine soziale Belastung' Schönere
Zukunft 28/29, 310-311
"Thomas von Aquin über Ueberfluss und Besitzverteilung' Schönere Zukunft 28/29,
331-332
'Bestimmung des rechten Lebensstandards nach dem hl. Thomas von Aquin' Schönere
Zukunft 28/29, 372-374 + 392-394
'Zum Ringen um den rechten Eigentumsbegriff' Schönere Zukunft V (1929-1930) [=
Schönere Zukunft 29/30], 5 6 - 5 8
'Was ist nach Thomas von Aquin abzugebender Ueberfluss?' Schönere Zukunft
(29/30), 8 3 - 8 4
'Ist die Abgabe des Ueberflusses nur Liebes- oder auch Naturrechtspflicht?' Schönere
Zukunft 29/30, 110-113
'Verwaltung des Eigentums und Staat' Schönere Zukunft 29/30, 163-165
'Der Möglichkeitsbeweis in der Theologie' Divus Thomas LXIV (1950), 63-78 +
129-146 + 274-292
'La sintesi scientifica di S. Thommaso' Appendix in C. Pera OP Le opere di S. Tomma-
so (Turin 1932), 513-541
c) Jogbölcseleti témákról / On Legal Philosophy

'Szent Tamás állameszméje' (The idea of the state in Saint Thomas} (Budapest 1918);
újraközölve / republished in Örök eszmék és eszmei magvak, 2 6 9 - 3 3 6
'A szociáletika alapvető problémája: a tulajdonjog Szent Tamásnál' {The fundamental
problem of social ethics: the property according to Saint Thomas) Jelenkor IV
(1942) 8, 1 - 5
'Rationes seminales: Eszmei magvak Szent T a m á s világnézetében' {Spiritual seeds in
Saint T h o m a s ' worldview) Bölcseleti közlemények IX (1943), 14-27; újraközölve /
republished in Örök eszmék és eszmei magvak, 53-76 & in Horváth-emlékkönyv,
29-104
'Az örök törvény - a természetjog' {Eternal law - natural law) Vigília XIII (1948),
513-521
'Az értelmi fény' {The light of reason) Bölcseleti közlemények XU (1948) 11, 1-11
'Angyalok - démonok' {Angels - demons) Vigília XIII (1948), 591 - 6 0 2 + 713-724 &
XIV (1949), 82-96
'A természetjog' {Natural law} Vigília XIV (1949), 218-234
d) Szemlecikkek / Reviews
'Die Summa theologica des hl. Thomas von Aquin als Textbuch' Divus Thomas II
(1915), 173-195
'Aus der philosophischen und theologischen Literatur der letzten Jahre' Divus Thomas
111(1916), 7 1 - 9 2
II. I-IORVÁTH S Á N D O R / ALEXANDER H O R V Á T H 267
C.
M Á S O D L A G O S I R O D A L O M / SF.CONDARY L I T E R A T U R E
a) Eletéről és munkásságáról/ On his Life and Oeuvre

Csefkő József Nagy magyar szenttamáskövető (H. S.) {A great Hungarian student of
Saint Thomas} (Budapest 1942) 16
Dabóczi Málta 'A harmónia tanítómestere' (The teacher of harmony) Vigilia IL (1984)
8 [= Horváth emlékszám], 6 0 2 - 6 0 6
Fila Lajos 'In memóriám Horváth Sándor' in Horváth-emlékkönyv, 9-27
Háfele, Gallus M. & Szabó Szádok OP 'Horváth OP: In piam et gratam memóriám'
Freiburger Zeitschriftfür Philosophie und Theologie III (1956), 131-136
Mezey László 'Skolasztika- misztika - literatúra' {Scholastics, mystics, literature) in
Horváth emlékszám, 597-901
Nemeskiirty István 'Horváth Sándor áldott emléke' {The blessed memory of Alexander
Horváth} in Horváth emlékszám, 606-608
Pieper, J. 'Semmiféle izmus nem lehetséges, amely Tamást tehetné mesterének' (No
ism is conceivable with Thomas as the master} Mérleg (1974) 3, 2 9 3 - 3 1 0
Szalai Miklós 'Szent Tamás az Ugaron: Horváth Sándor arcképéhez' {Saint Thomas in
the middle of nowhere: To the portrait of Alexander Horváth) Beszélő VIII (2003)
7 - 8 , 116-124 <http://beszelo.c3.hu/03/0708/13szalai.htm>
Szennay András 'Horváth Sándor OP' in Horváth emlékszám, 596-597
Zemplén György 'Horváth Sándor emlékezete' {The Memory of Horváth Sándor) Vi-
gilia 22 (1951), 193-201
b) Filozófiájáról / On his Philosophy

Beaudouin, Reginald OP 'Tractatus de conscientia' Divus Thomas (1914), 212-214
Berger, David 'Ratio fidei fundamenta demonstrat' in Die katholisch-theologischen
Disziplinen in Deutschland 1870-1962, hrsg. Hubert Wolf (Paderborn: Schöningh
1999) [= Die katholisch-theologischen Disziplinen], 1 17-118
Berger, David 'Die Rolle französischer Thomisten aus dem Dominikanerorden in der
Entwicklung der deutschsprachigen Fundamentaltheologie des 20. Jahrhunderts'
Angelicum LXXVII (2000), 5 7 9 - 6 1 6
Czakó, Ambrus 'A vallás lélektana' {Psychology of the religion) Magyar Kultúra III
(1915) 15-16, 129-135
Fabro, Cornelio La nozione metaftsica dipartecipazione secondo S. Tomasso d'Aquino
[1939] (Turin-1963), 1 0 - 1 2 + 140-143
Fila Béla 'Horváth Sándor létfogalma' {The notion of being according to Horváth) in
Horváth emlékszám, 608-614
Frick, Carolus SJ 'Ontologia, sive Metaphysica generalis in usum scholarum' Divus
Thomas I (1914) 4 [= Divus Thomas (1914)], 204-206
Hanák Tibor Az elfelejtett reneszánsz A magyar filozófiai gondolkodás a század első fe-
lében {Forgotten renessaince: The Hungarian philosophical thought during the first
part of the century) [1981] (Budapest: Göncöl Kiadó 1993), 125-128
Horváth Pál 'Modern neotomizmus - Magyarországon' [Modern neo-Thomism in
Hungary) in Vallásfilozófia Magyarországon A hazai egyházak szellemi helyzete
(Budapest: M T A Filozófiai Intézete - Áron Kiadó 1995), 79-96
Kecskés Pál A bölcselet története {History of philosophy) ['1943] (Budapest: Szent Ist-
ván Társulat'1981), 533
Nebel, Dorothea 'Die Lehrstuhlinhaber für Apologetik: Fundamentaltheologie und

Dogmatik im deutschsprachigen Raum zwischen den beiden Vatikanischen
Konzilien' in Die katholisch-theologischen Disziplinen, 203
Nyíri Tamás A filozófia gondolkodás fejlődése {The development the philosophical
thought} (Budapest: Szent István Társulat 5 1973), 490
Reinstadler, Sebastian 'Elementa philosophiae scholasticae' Divus Thomas I (1914),
200-202
Schuhes, Reginald O P 'Die Gottheit Christi' Religio LXIX (1910) 6 , 9 4 - 9 5
Schuhes, Reginald O P 'I. Summarium theologiae dogmaticae II. Dogmatika, a katoli-
kus hitigazságok rendszere' Religio LXXXII (1923) 3, 2 2 7 - 2 3 0
Schuhes, Reginald O P Tntroductio in históriám dogmatum: Praelectiones habilae in
Collegio Pontifico »Angelico« de U r b e ' Religio L X X X I V (1925) 2, 164-167
Schütz, Antal OSchP ' A z Isten-bizonyítás logikája' {The logic of the proof of God)
Magyar Kultúra 11 (1914) 12, 5 6 8 - 5 6 9
Stirnimann, Heinrich "Erwägungen zur Fundamentaltheologie' Freihurger Zeitschrift
für philosophie und Theologie XXIV (1977), 309-311
Stuhlmann, Patrik O P r a e m 'A filozófia mivolta és jelentősége' {The notion and signifi-
cance of philosophy) Religio LXXV (1916) 10, 8 0 0 - 8 0 2
Szelényi, Ödön 'Fichte vallásphilosophiai fejlődése, némi tanulsággal napjaink phi-
losophálására' {On development of Fichle's philosophy of religion, with some
conclusion to contemporary philosophising} Religio L X X V (1916)3, 2 4 9 - 2 5 1
Vidrányi Katalin 'Teológiai relikviák. Magyar katolikus teológia 1945 előtt'
{Theological relics: Hungarian Catholic theology before 1945} Világosság XI
(1970), 8 - 1 3 ; republished / újraközölve in her Krisztológia és antropológia (Buda-
pest: Osiris 1998) [= Krisztológia és antropológia], 7 9 - 9 0
Vidrányi Katalin 'Mit tehet egy skolaszta a XX. században?' {What can a scholastic
thinker do in the XX'" century?} Világosság XI (1970), 5 7 7 - 5 8 5 ; republished / újra-
közölve in her Krisztológia és antropológia, 105-124
Zivuska Jenő 'A filozófia története Thalestől Platónig' {The history of philosophy from
Thaies to Piaton} Religio LXXIII (1914) 6, 564-567
c) Jogfilozófiájáról / On his Legal Philosophy

'Eigenthumsrecht [sic!] nach dem hl. T h o m a s von Aquin' Divus Thomas (193 I), 307
Biederlack, Joseph SJ 'Zu P. Horvaths Buch: Eigentumsrecht nach hl. T h o m a s von
Aquin' Theologische-praktische Quartalschrift LXXXIII (1930), 5 2 4 - 5 3 5
Csertő György '»Társadalmi alakulások és a természetjog«' Bölcseleti közieménvek
(1945) 8, 153-154
Kecskés Pál '»A természetjog rendező szerepe«' Bölcseleti közieménvek (1944) 7,
127-128
Kuminetz Géza A jogrend filozófiai megalapozása Horváth Sándor OP. műveiben (The
philosophical foundation of legal order in Alexander Horváth O P ' s works] (Buda-
pest: JEL : 2000) 124
Mihelics Vid 'A tulajdonjog és Aquinói Szent Tamás' {Property right and Saint
Thomas Aquinas} Magyar Szemle X (1930) 9 , 4 5 - 5 2
Mitterer, Albert 'Was lehrt St. Thomas, was lehrt p. Horváth über das Eigentumsrecht?'
Das Neue Reich I (1930), 379-381
Nell-Breuning, Oswald von SJ 'Eigentum vor Gott' Das Neue Reich I (1930), 18
Rohner, A. OP 'P. Horvaths Buch: Eigentumsrecht nach dem hl. Thomas von Aquin'
Schönere Zukunft (29/30), 540-542 + 5 6 8 - 5 6 9
Schmutz, Stephan 'Nach der Lehre des hl. T h o m a s ' Benediktinische Monatsschrift XIII
(1931), 6 0 - 7 0 [Darstellung der Diskussion um »Das Eigentumsrecht«]
Szabadfalvi József 'Neoskolasztikus természetjog a két világháború közötti Magyaror-
szágon' (Neo-scholastic natural law in Hungary between the t w o world wars} Vigí-
lia LXVII (2002) 8, 5 8 6 - 5 9 4
Szabadfalvi József 'Természetjog és pozitivizmus: Széljegyzetek egy örökzöld vita két
világháború közötti hazai jogbölcseleti irodalmához' [Natural law and legal posi-
tivism: Marginal notes to the literature of an evergreen debate in Hungarian legal
philosophising between the two world wars} in Natura Iuris, 9 - 3 0 [Prudentia Iuris
17
1
Zemplén György '»Örök eszmék és eszmei m a g v a k Szent Tamásnál«' Bölcseleti közle-
mények (1947) 10, 114-117
PHILOSOPHIAE IURIS
redigit
CSABA VARGA
Csaba V A R G A Law and Philosophy Selected Papers in Legal T h e o r y (Budapest: E L T E " C o m p a r a t i v e

Legal C u l t u r e s " Project 1994) x v + 530 & < h t t p : / / d r c s a b a v a r g a . w o r d p r e s s . c o m / 2 0 1 0 / 1 0 / 2 5 /
varga-law-and-philosophy-%E2%80%93-papers-in-legal-theory-1994/ >
Csaba V A R G A Etudes en philosophie du droit / Estudios de filosofia del derecho (Budapest: E L T E
"Comparative Legal Cultures" P r o j e c t 1994) xii + 332 & < h t t p : / / d r c s a b a v a r g a . w o r d p r e s s . c o m /
2010/10/24/varga-etudes-en-philosophie-du-droit-estudios-en-filosofia-del-derecho-1994/ >
Csaba V A R G A Rechtsphilosophische Aufsätze (Budapest: E L T E "Comparative Legal Cultures" P r o j e c t
1994) x + 292 & <http://drcsabavarga.wordpress.com/2010/10/24/varga-rechtsphilosophische-
aufsaetze-1994/ >
Csaba V A R G A ílpaeo Teopua H C|)HJIOCO([)H>I [Law: t h e o r y and philosophy] (Budapest: E L T E " C o m -
parative Legal C u l t u r e s " Project 1994) xv +281 & < h t t p : / / d r c s a b a v a r g a . w o r d p r e s s . c o m / 2 0 1 0 / 1 0 /
2 4 / varga-pravo-teoriya-i-filosofiya-1994/ >
Csaba V A R G A Transition to Rule of Law O n the D e m o c r a t i c T r a n s f o r m a t i o n in Hungary (Budapest:
E L T E " C o m p a r a t i v e Legal C u l t u r e s " Project 1995) 190 & < h t t p : / / d r c s a b a v a r g a . w o r d p r e s s . c o m /
2010/10/24/transition-to-rule-of-law-on-the-democratic-transformation-in-hungary-1995/ >
Ferenc H O R C H E R Prudentia iuris T o w a r d s a P r a g m a t i c T h e o r y of N a t u r a l Law (Budapest:
Akadémiai K i a d ó 2000) 176
Historical Jurisprudence / Történeti jogtudomány ed. József S Z A B A D F A L V I (Budapest: [Osiris] 2000) 303
Scandinavian Legal Realism / Skandináv jogi realizmus ed. Antal V I S E G R Á D Y (Budapest: [Szent István
Társulat] 2003) xxxviii + 159
Ius unum, lex multiplex Liber a m i c o r u m : Studia Z. P é t e r i dedicata (Studies in Comparative L a w ,
T h e o r y of State and Legal P h i l o s o p h y ) ed. István H . S Z I L Á G Y I - Máté P A K S Y (Budapest: Szent István
Társulat 2005) 585
Theatrvm legale mvndi Symbola Cs. Varga oblata, ed. P é t e r C S E R N E et al. (Budapest: Societas Sancta
Stephani 2007) x v + 674 [also in: Bibliotheca Ivridica: Libri amicorvm 24]
Csaba V A R G A Comparative Legal Cultures O n T r a d i t i o n s Classified, their R a p p r o c h e m e n t & T r a n s -
fer, and the A n a r c h y of Hyper-rationalism (Budapest: S z e n t István Társulat 2011) {forthcoming}
Csaba V A R G A Theory of Law N o r m , Logic, System, D o c t r i n e & T e c h n i q u e in Legal Processes, o r
Codifying versus Jurisprudentialising Law, with A p p e n d i x on E u r o p e a n Law (Budapest: Szent
István Társulat 2011) {forthcoming}
Contemporary Legal Philosophising S c h m i t t , Kelsen, H a r t , & Law and Literature, with Marxism's D a r k
Legacy in C e n t r a l E u r o p e (Budapest: Szent István T á r s u l a t 2011) { f o r t h c o m i n g }
[EXCERPTA H I S T O R I C A
P H I L O S O P H I A E H U N G A R I C A E IURIS]
Aus dem Nachlass von Julius MOÓR Gyula hagyatékából hrsg. Csaba Varga (Budapest: E L T E " C o m -
parative Legal C u l t u r e s " Project 1995) xvi + 158 & < h t t p : / / p h i l o s o p h y o f l a w . w o r d p r e s s . c o m / >
Felix SOMLÓ Schriften zur Rechtsphilosophie hrsg. Csaba Varga (Budapest: Akadémiai Kiadó 1999) xx + 114
István L O S O N C Z Y Abriß eines realistischen rechtsphilosophischen Systems hrsg. Csaba Varga (Budapest:
Szent István T á r s u l a t 2002) 144
Die Schule von Szeged Rechtsphilosophische Aufsätze v o n István BIBO, József SZABÓ u n d T i b o r
VAS, hrsg. C s a b a Varga (Budapest: Szent István Társulat 2006) 246
Barna H O R V Á T H The Bases of Law / A jog alapjai [1948] ed. Csaba Varga (Budapest: Szent István
Társulat 2006) liii + 94
Julius M O Ó R Schriften zur Rechtsphilosophie hrsg. Csaba Varga (Budapest: Szent István Társulat 2006) xxii
+ 485 [also in: Bibliotheca Iuridica: O p e r a Classica 3] & < http://philosophyoflaw.wordpress.com/ >
Barna H O R V Á T H Schriften zur Rechtsphilosophie I 1926-1948: Prozessuelle Rechtslehre; II 1926-1948:
Gerechtigkeitslehre; III 1949-1971: Papers in E m i g r a t i o n , hrsg. Csaba Varga (Budapest: Szent István
Társulat 2012) {forthcoming}
Also
by
Csaba Varga
Authored
The Place of Law in Lukács' World Concept (Budapest: Akadémiai Kiadó 1985, reprint 1998) 193 &
<http://drcsabavarga.wordpress.com/2010/10/25/varga-the-place-of-law-in-lukacs%E2%80%99-world-
concept-1985/>; 2nd reprint with a postscript (Budapest: Szent István Társulat 2011) {forthcoming}
Codification as a Socio-historical Phenomenon (Budapest: Akadémiai Kiadó 1991) viii + 391 &
< http://drcsabavarga.wordpress.com/2010/10/25/varga-codification-as-a-socio-historical-phenomenon-
1991/>; reprint with an annex & postscript (Budapest: Szent István Társulat 2011) {forthcoming}
A Theory of the Judicial Process The Establishment of Facts (Budapest: Akadémiai Kiadó 1995) vii + 249 &
< http://drcsabavarga.wordpress.com/2010/10/24/theory-of-the-judicial-process-the-establishment-of-
facts-1995/>; reprint with a postscript (Budapest: Szent István Társulat 2011) {forthcoming}
Transition? To Rule of Law? Constitutionalism and Transitional Justice Challenged in Central & Eastern
Europe (Pomáz: Kráter 2008) 292 [PoLíSz Series 7] & < http://drcsabavarga.wordpress.com/2010/10/25/
varga-transition-to-rule-of-law-%E2%80%93-constitutionalism-and-transitional-justice-challenged-in-
central-and-eastern-europe-2008/ >
Edited
Tradition and Progress in Modern Legal Cultures / Tradition und Forschritt in der modernen
Rechtskulturen Proceedings of the 11th World Congress in Philosophy of Law and Social Philosophy in
Helsinki, 1983 [hrsg. mit Stig Jörgensen & Yuha Pöyhönen] (Stuttgart: Franz Steiner Verlag Wiesbaden
1985) 258 [Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, Beiheft 23]
Rechtsgeltung Ergebnisse des Ungarisch-österreichischen Symposiums der Internationalen Vereinigung für
Rechts- und Sozialphilosophie 1985 [hrsg. mit Ota Weinberger] (Stuttgart: Franz Steiner Verlag
Wiesbaden 1986) 136 [Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, Beiheft 27]
Rechtskultur - Denkkultur Ergebnisse des Ungarisch-österreichischen Symposiums der Internationalen
Vereinigung für Rechts- und Sozialphilosophie 1987 [hrsg. mit Erhard Mock] (Stuttgart: Franz Steiner
Verlag Wiesbaden 1989) 175 [Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, Beiheft 35]
Biotechnologie, Ethik und Recht im wissenschaftlichen Zeitalter Proceedings of the World Congress in
Philosophy of Law and Social Philosophy in Kobe, 1987 [hrsg. mit Tom D. Campbell, Roben C. L.
Moffat & Setsuko Sato] (Stuttgart: Franz Steiner Verlag Wiesbaden 1991) 180 [Archiv für Rechts- und
Sozialphilosophie, Beiheft 39]
Theoretische Grundlagen der Rechtspolitik Ungarisch-österreichisches Symposium der Internationalen
Vereinigung für Rechts- und Sozialphilosophie 1990 [hrsg. mit Peter Koller & Ota Weinberger] (Stuttgart:
Franz Steiner Verlag Wiesbaden 1992) 185 [Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, Beiheft 54]
Comparative Legal Cultures (Aldershot, Hong Kong, Singapore, Sydney: Dartmouth & New York: New
York University Press 1992) xxiv + 614 [The International Library of Essays in Law & Legal Theory:
Legal Cultures 1]
Marxian Legal Theory (Aldershot, Hong Kong, Singapore & Sydney: Dartmouth & New York: New York
University Press 1993) xxvii + 530 [The International Library of Essays in Law & Legal Theory: Schools 9]
Coming to Terms with the Past under the Rule of Law The German and the Czech Models (Budapest 1994)
xxvii + 176 [Windsor Klub]
European Legal Cultures [ed. with Volkmar Gessner & Armin Höland] (Aldershot, Brookfield USA,
Singapore, Sydney: Dartmouth 1995) xviii + 567 [TEMPUS Textbooks Series on European Law and
European Legal Cultures I]
On Different Legal Cultures, Pre-Modern and Modern States, and the Transition to the Rule of Law in
Western and Eastern Europe [ed. with Werner Krawietz] (Berlin: Duncker & Humblot [2003]) xi + 139-
531 [Rechtstheorie 33 (2002) 2-4: II. Sonderheft Ungarn]
Auf dem Weg zur Idee der Gerechtigkeit Gedenkschrift für Ilmar Tammelo [hrsg. mit Raimund Jakob,
Lothar Philipps & Erich Schweighofer] (Münster, etc.: Lit Verlag 2009) 321 [Austria Forschung und
Wissenschaft: Rechtswissenschaft 3]
Terjeszti / Distributor
Stephanus internetes könyváruház / e-bookshop: www.stephanus.hu

Szent István Társulat Iustinianus Egyetemi Könyvesboltja
1088 Budapest, Szentkirályi utca 30. Telefon: 327-0781
„TAMÁS (AQUINÓI), ( ) . P . , s z e n t , e g y h á z t a n í t ó , » d o c t o r a n g e l i c u s « v a g v » c o m m u n i s « , a k e -
r e s z t é n y t a n r e n d s z e r l e g z s e n i á l i s a b b t u d o m á n y o s ö s s z e f o g l a l ó j a , m i n d e n idó'k e g y i k leg-
nagyobb gondolkodója. Született 1225/26 Roccaseccában, az aquinói grófok családjából.
Ötéves korában Montecassinóra került nevelésre. Tudományos kiképzést eló'ször a
nápolyi domonkosoknál nyert, MARTINUS é s PETRUS DE HIBERMA v o l t a k mesterei.
1243(40?): dominikánus lett. 1 2 4 4 - b e n Párisba (vagy egyenest Kölnbe?) küldte rend-
f ő n ö k e NAGY SZENT ALBERT i s k o l á j á b a . 1 2 4 5 - 1 2 5 2 k ö z t K ö l n b e n t a n u l t , 1 2 5 6 - b a n Páris-
ban a hittudományok magistere lett, d e c s a k 1257-ben kezdte meg BONA VENTURA v a l
együtt előadásait. 1259-ben Itáliába ment, 1261-1264 k ö z t I V . ORBÁN u d v a r á b a n é l t
O r v i e t ó b a n . MOERBEKEI ViLMOSsal i t t k é s z í t t e t t e a z ú j ÁRISTOTELES-fordításokat. 1265-
b e n a d o m o n k o s - r e n d r ó m a i f ő i s k o l á j á n a k i g a z g a t ó j a lett. 1 2 6 9 - b e n ú j r a P á r i s b a került.
A k o l d u l ó r e n d e k s v i l á g i p a p - t a n á r o k k ü z d e l m é b e n a z e l ő b b i e k v e z é r e v o l t s a BRABANTI
SIGER á l t a l e l ő t ö r ő AVERRHOizniust i s e r ő s e n t á m a d t a . 1 2 7 2 - b e n N á p o l y b a k ü l d t é k . A m á -
sodik lyoni zsinatra való utaztában a fossanuovai ciszterci a p á t s á g b a n m e g h a l t 1274.
március 7-én. 1323-ban avatták szentté, 1567-ben egyháztanítóvá, 1880-ban a katolikus
e g y e t e m e k és iskolák védőszentjévé nyilvánították. Ü n n e p e m á r c i u s 7."
„TAMÁS a t u d ó s n a k é s a s z e n t n e k c s o d á l a t o s a n ö s s z e h a n g z ó t ö k é l e t e s s é g e . M é l y s é g e s hit
é s a l á z a t o s s á g , i m á d s á g , m u n k a , a k e r e s z t töv é b e n v a l ó e s z m é l ő d é s , a lélek b e n s ő békéje,
egyensúlya teszik személyét é sm u n k á j á t naggyá. M é g mint költő is m e g k a p ó erejű é s
d o g m a t i k a i m é l y s é g ű ( p l . Adoro te devote é s Pange lingua). M i n t bölcselő és hittudós a z
i g a z s á g o t k e r e s i e g y e d ü l ; a b ö l c s e l e t b e n a t e k i n t é l y n á l a n e m f ö l t é t l e n , a zi g a z s á g o t ön-
m a g á é r t keresi. A hit a k i i n d u l ó p o n t j a , a hit é st u d á s h a r m ó n i á j á r a t ö r e k s z i k és ezt hal-
h a t a t l a n m ű v e i b e n e l i s éri. A k ö z é p k o r n a k ő a legv ilágosabb, legegységesebb elméje;
r e n d s z e r é b e n b e n n e é la g y ö k e r e s á t g o n d o l t s á g , a m ó d s z e r alaki tökéletessége, a z összes
problémákat átfogó egyetemesség. Alig van m o d e r n társadalmi, bölcseleti kérdés, melyre
ő már választ n e m adott volna ezelőtt hétszáz évvel. N e m a részletkutatásban nagy,
h a n e m az összefoglaló rendszer az ő érdeme, melyet találóan hasonlítanak a gótikus dó-
m o k h o z . ARISTOTELESÍ Ő b á n y á s z t a k i k ö v e t k e z e t e s e n a k e r e s z t é n y g o n d o l k o z á s számára
m e s t e r e , NAGY SZENT ALBERT n y o m á n ; m e g m e n t e t t e e g y ú t t a l a p a t r i s z t i k u s hagyomány-
n a k , SZENT ÁGOSTONnak é s a k o r á t m e g e l ő z ő s k o l a s z t i k á n a k értékeit."
Szabó Szádok szómonográfiájából

i n Magyar Katolikus Lexikon IV, szerk. B a n g h a Béla
( B u d a p e s t : M a g y a r K u l t ú r a 1933), 306. o.
K ö t e t ü n k b e n a Summa Theologiae I-II, qq. 9 0 - 1 0 8 és II-II, qq. 5 7 - 6 2 fordítása, valamint

m a g y a r bibliográfiája található.

Summa Theologiae Kérdései A Jogról PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Summa Theologiae Kérdései A Jogról PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

AQUINÓI SZENT TAMÁS

SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

The Questions of Summa Theologiae relating to Law

SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

Az Európai Unió „ C U L T U R E 2000"

ISBN 978 963 277 240 0

Szent István Társulat

XC. kérdés A TÖRVÉNY LÉNYEGÉRŐL 3

XCI. kérdés A TÖRVÉNYEK KÜLÖNBÖZŐSÉGÉRŐL 7

XCII. kérdés A TÖRVÉNY HATÁSAIRÓL 16

XCIV. kérdésA TERMÉSZETTÖRVÉNYRŐL 29

XCVI. kérdés A Z EMBERI T Ö R V É N Y H A T A L M Á R Ó L 45

XCVIII. kérdés A RÉGI T Ö R V É N Y R Ő L 59

XCIX. kérdés A RÉGI T Ö R V É N Y P A R A N C S O L A T A I R Ó L 68

C. kérdés A RÉGI T Ö R V É N Y ERKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 77

3. szakasz Vajon a régi törvény összes erkölcsi parancsolatai

Cl. kérdés A CEREMONIÁLIS PARANCSOKRÓL ÖNMAGUKBAN 99

CIL kérdés A CEREMONIÁLIS PARANCSOK OKAIRÓL 105

CIII. kérdés A CEREMONIÁLIS PARANCSOK IDŐTARTAMÁRÓL 142

CIV. kérdés AZ ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K R Ó L 151

CV. kérdés AZ ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K É R T E L M É R Ő L 156

1. szakasz Milyen az új törvény, vajon írott-e vagy belénk adott? 174

CVII. kérdés A Z ÚJ T Ö R V É N Y N E K A R É G I V E L VALÓ

CVIII. kérdés A Z O K R Ó L , A M I K E T AZ ÚJ T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z 188

LVII. kérdés A JOGRÓL 201

LVIII. kérdés A Z IGAZSÁGOSSÁGRÓL 207

10. s z a k a s z Vajon az igazságosság k ö z é p s ő értéke dologi k ö z é p s ő

LX. kérdés AZ Í T É L E T R Ő L 228

LXI. k é r d é s AZ IGAZSÁGOSSÁG RÉSZEIRŐL 237

LXII. k é r d é s A VISSZATÉRÍTÉSRŐL 243

Bibliográfia / Bibliography 255

I. Aquinói Szent Tamás / Saint Thomas A q u i n a s 255

Ezt követően a ktilső cselekedetek lételveiről kell vizsgálatot folytatnunk. A rosszra

Először: Vajon a törvény az észhez tartozik-e?

2. S Z A K A S Z . - VAJON A T Ö R V É N Y M I N D I G A KÖZJÓRA IRÁNYUL-E?

7 7 200, a, 2 2 - 2 4 ; 1151, a, 16.

3. SZAKASZ. - VAJON B Á R K I N E K AZ ESZE T Ö R V É N Y A L K O T Ó ?

2. Ezenkívül, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. II.) [1. fej.] 1 *: „A törvényhozónak az

2. Ezenkívül, a törvényhez sajátosan valaminek megtevésére vagy meg nem tevésére

Ezt követően a törvények különbözőségéről kell vizsgálatot folytatnunk.

Először: Vajon van-e valamilyen örök törvény?

Harmadszor: Vajon van-e valamilyen emberi törvény?

lönféle tudományok következtetései, amelyek ismerete nincs természetileg belénk ad-

4. SZAKASZ. - VAJON S Z Ü K S É G VOLT-E V A L A M I L Y E N

A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tanácskozás bizonyos vizsgálat," 2

5. SZAKASZ. - V A J O N CSAK E G Y ISTENI T Ö R V É N Y VAN-E?

6. SZAKASZ. - VAJON A B Ű N Z S A R Á T N O K Á N A K VAN-E V A L A M I L Y E N

Először: Vajon a törvény hatása-e jóvá tenni az embereket?

I. SZAKASZ. - V A J O N A T Ö R V É N Y IIATÁS A-E J Ó V Á TENNI

3. Ezenkívül, a törvény a közjóra irányul, amint fentebb" mondottuk. Á m d e egyesek

A harmadik ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy bármely rész j ó s á g á t az egészhez

A második p r o b l é m á t így közelítjük m e g : úgy látszik, h o g y a törvény h a t á s a i nincsenek

104 A z ítélet az értelem ö s s z e t e v ő és szétválasztó tevékenységét j e l e n t i .

A z első problémakörrel kapcsolatban hat kérdés teszünk fel:

Először: Mi az örök törvény?

I. S Z A K A S Z . - VAJON A Z ÖRÖK T Ö R V É N Y AZONOS-E

2. S Z A K A S Z . - VAJON A Z ÖRÖK T Ö R V É N Y MINDENKI S Z Á M Á R A

124 PL 32, 1229.

5. SZAKASZ. - VAJON AZ ESETLEGES T E R M É S Z E T I D O L G O K

2. Ezenkívül, „amik engedelmeskednek az észnek, részesednek valamennyire az ész-

156 1102, b, 25-28: 13-14.

pedig az örök törvény az isteni gondviselés eszméje, amint mondottuk"' 1 , a természeti

6. SZAKASZ. - V A J O N MINDEN E M B E R I DOLOG A L Á VAN-E V E T V E