9.

Politikai rendszerek
Diktatúrák és demokráciák
Fogalmi magyarázat

Diktatúra:
- XX. Sz. második felében vált általános fogalommá,
- Minden zsarnoki, autokratikus politikai rendszer, a totalitárius rendszer, egyeduralom
szinonimája lett,
- Ezekre korábban a zsarnokság, zsarnoki rendszer, despotizmus, abszolút hatalom
fogalmát használták

Demokrácia:
- XIX. Sz. – ban terjedt el széles körben
- Azelőtt inkább a köztársasági kormányzati forma egyik formájának tekintették
- Nép bevonásával történő kormányzást.

Nem a diktatúra, hanem a zsarnokság az átfogóbb fogalom, több alesetét ismerjük:

- tirannikus állam,
- despotizmus,
- diktatúra,
- abszolutizmus,
- autokratikus rendszer.

Mindkét fogalom koronként és történelmenként, szövegkörnyezetként más és mást jelentett.

Fogalmak használatának története:

Zsarnokság:

- tirannus: Kr. E. VII. Sz. –ban Arkhilokhosz használta versében

- düdiában: Kr. E. 347 – ben Gügész király: bevezette az első pénzt. Ezzel egyidőben
jelent meg a zsarnokság

1
- Görögországban:
o a szó kezdetben semleges volt, egyszerűen azt jelentette, hogy szemben a
királlyal (aki legitim módon uralkodott), a tirannusz nem legitim, azaz nem
alkotmányos módon kaparintotta meg a hatalmat
o ettől függetlenül a tirannusz akár jól is kormányozhatott, feltéve, ha rátermett
irányítónak bizonyult, és ezt el is ismerték a közösség tagjai
o a kormányzás akkor jó, ha az uralmon lévők erkölcsileg kiválóak
o Kr. E. VII – VI. Sz. a görög zsarnokságnak átmeneti kormányzati formái
voltak:
 Gyengítették az arisztokratikus rendet,
 Gyorsították a gazdasági változásokat,
 Előkészítették a polgárok szélesebb rétegeinek bevonását a politikai
életbe,
 Megteremtették a demokrácia feltételeit.
- a szó nem létezett Kr. E. V. Sz. – ig. szó szerinti fordításban: néphatalom,
valamiképpen a sokasággal, a polgárok összessége által hozott többségi döntésekkel
függ össze,
- demokrácia: a polgárok többsége részt vesz a politikai döntések meghozatalában,
- a demokrácia kulcsfogalmai:
o részvétel:
 történhet közvetlenül,
 modern népszavazásokon,
 képviseleti rendszerben
o választás:
 a vezetők meghatározott időre való megválasztása,
 valamilyen konkrét politikai döntésre is irányulhat
- a demokrácia egy bizonyos életfelfogást és életmódot tükröz: szabadságot és
sokféleséget,
- Platón: szerint a demokrácia a csőcselék uralma, azoké, akik a szabadságot megfelelő
erények (pl. mértékletesség) hiányában a szélsőségességig fokozzák, s így a
szabadságból szabadosság lesz
- Arisztotelész: szerint sokféle demokratikus kormányzás lehetséges, attól függően,
hogy milyen elvet tartanak szem előtt:

2
 o Teljes egyenlőség, nincs különbség vagyonos és vagyontalan között,
o Vezető tisztségek cenzusokhoz vannak kötve, nincs teljes egyenlőség,
o Nem a nép a mindenki, hanem a törvény uralkodik – ez utóbbit nevezi
Arisztotelész alkotmányos kormányzásnak.
- Arisztotelész szerint nem a népnek kell uralkodni, ugyanis népuralom nem létezik,
hanem vannak népvezérek, akik manipulálják a tömeget, így elfedik, és nem oldják fel
az ellentéteket,
- Arisztotelész szerint a legjobb kormányzati forma a politeia: mely magába olvasztja a
különböző kormányzati formák jó vonásait. Későbbi korokban ezt nevezik vegyes
kormányzatnak, ezt nevezik az antik Róma berendezkedése után „köztársaságnak”
- Kizárólagos uralom:
o Ókori görög o.:
 Tirannus: egyeduralkodó az állam (közhatalom) élén,
 Despotes: az a személy, aki a háztartásban élő szolgák vagy idegenek
fölött uralkodnak
o Ókori Róma:
 Res publica: egyeduralom jelölésére használták, Római Köztársaság
hanyatlásáig, a császárság koráig használták. Jellemzője: olyan politikai
közösség, amelyben a szabadság és a polgárok legfőbb jellemzője és a
közügyek megelőzik a magánügyeket
 Dominatio: abszolút hatalom:

- Diktátor:
o Kr. E. 500 – ban keletkezett és Kr. U. III. évszázadig létezett az ókori
Rómában,
o Rendkívüli körülmények között az egyik konzul választotta legfeljebb 6
hónapra (pl. háború, lázadás leverése)
o Rendkívüli intézkedési határkörrel ruházták fel, aki legitim vagy alkotmányos
módon gyakorolta hatalmát,
o Meghatározott célból, különleges jogkörrel felruházott személyek voltak,
o Legismertebb nevük a comissar, aki valamilyen utasítás (comissum) alapján
jár el,

3
 - új tartalom: francia ország
o XIV. Lajos ellen íródott: a király lábbal tiporja a parlament előjogait, az új
gazdaságpolitika pedig erkölcsi romlásba taszítja a hagyományos nemesi
társadalmat, s ezáltal a despotikus, barbár politikai rendszerekhez hasonlít.
o A modern zsarnokság abban különbözik a korábbiaktól, hogy elméleti alapon
áll és forradalmi jellegű, így a zsarnokság:
 Valamilyen eszme szolgálatában állónak tekinti önmagát, valamilyen
jövőben megvalósítandó célnak rendeli alá politikai vízióját:
 Napóleon azt mondta: ő nem egy ember, hanem egy esemény,
azaz a birodalmi álom megvalósításának puszta eszköze: mintha
rajta kívül álló erők mozgatnák,
 Lenin a kommunizmust,
 Mussolinit a fasizmus,
 Hitlert a nemzetszocializmus politikai eszméje vezérelte,

Kommunizmus:
- kommunizmus politikai eszméje Marx történelemfilozófiáján alapult,
- miszerint a történelem nem véletlenszerűen, esetlegesen halad, hanem szükségszerű
iránya van, amelyet az osztályharc határoz meg,
- a kommunistáknak ezért azon kell fáradozniuk, hogy ha kell, forradalmi úton
megteremtsék a kommunista államot
- a politikai mozgalom progresszívnek állította be magát, és nyíltan hangoztatta a
francia forradalom eszméit

Fasizmus:
- Mussolini eszméje az állam mindenekfelettiségének elméletén alapult,
- Lényege: az egyén semmi, az állam minden
- Az államnak joga van az élet valamennyi területén beavatkozni, hogy szembe szálljon
az individualizmus közösségi célokat romboló hatásával,
- Az állam akkor hatékony, ha totális

4
Nemzetszocializmus:
- elméleti alapja szintén az állam fogalma körül kristályosodott ki, de ezt kiegészítették
az emberek közötti faji meghatározottságból fakadó megmásíthatatlan különbség
tanával,
- az emberek közötti biológiai különbségeket erkölcsi tartalommal kapcsolták össze, így
megszületett a politikai fajelmélet
- lényege: hogy tagadja az emberi nem faji egységét, alacsonyabb illetve magasabb
emberi fajokat különböztet meg azon az alapon, hogy a faji hovatartozás egyben
erkölcsi minőséget is jelent,
- ennek megfelelően az árja fajhoz tartozó népet uralkodásra termettek, míg más – pl.
szlávok – népeket szolganépnek tekintettek.
- Az eszméiket radikális eszközökkel kívánják megvalósítani

Közös vonások:
- elméleti előfeltételezésen alapultak,
- forradalmi eszközöket alkalmaztak,
- döntő szerepet juttattak az államnak,
- propaganda eszközeivel igyekeztek a lakosságra hatni,
- politikai intézményrendszerrel (totális állam) rendelkeznek, egypártrendszerűek,
- közigazgatásuk centralizált,

Demokrácia:
- Arisztotelész: demokráciának a sok ember általi rossz kormányzást nevezte. Azért
volt, rossz, mert a csőcselék, azaz a legszegényebbek uralma volt, és ez szemben állt a
politikai erények gyakorlásával.
- Emiatt a demokrácia negatív fogalom volt egészen a XIII. Sz. – ig, mikor
Arisztotelészt újra fordították: a demokrácia olyan kormányzatot jelölt, amely a
szegények javát szolgálta szembe állítva a közérdekkel
- Aquinoi Szent Tamás: demokráciáról úgy beszélt, hogy a szegények elnyomják a
gazdagokat a számuk miatt, így az egész lakosság zsarnoki uralmat gyakorol.

5
Angol forradalom:
- a levellerek több politikai érvük és céljuk demokratikusnak tekinthető:
o legfőbb politikai követelésük az egyenlőség volt,
o nemzeti mértékben működő politikai képviseleti rendszerben gondolkodtak,
o írott alkotmányt akartak fogalmazni,
- James Harrington: szerint: a demokrácia a jó népi kormányzást jelölte, melyet szembe
állított a korrupt demokráciával,
- Williem Petty: a demokrácia a legjobb kormányzati forma

Francia forradalom:
- idején a demokráciát a jakobinus diktatúrával azonosították, ezzel annak bukásával az
el is tűnt,
- negativitása megmaradt, sőt rá is rakódott még: a demokraták radikálisan
beavatkoznak a javak elosztásába, beleértve a vagyonokat is
- Rousseau – nak „Társadalmi szerveződés” című műve a népszuveneritásról és a népi
kormányzás fensőbbségéről nagy hatást gyakorolt a demokrácia fogalmára

A választójog kiterjesztése után:

- Mill: hogyan lehetne a kisebbségek akaratát és érdekét érvényesíteni a többség
túlnyomó erejével szembe
o A demokráciáról szóló diskurzusok a szabadság természetéről és védelméről
szóló vitává alakult át, miközben a demokratikus intézményrendszer
változatainak és elemeinek kiépítése került előtérbe
- Bryce: számára a demokrácia alapelvei és intézményi minimuma magától értetődő
volt

Ezzel egyidejűleg a demokrácia a modern politikatudomány legfőbb témájává és viszonyítási

pontjává vált.

6
Zsarnokság elméleti megközelítése:
Platón:
- minden emberi probléma a lélek betegségére vezethető vissza
- zsarnokságot:
o őrültséghez hasonlította,
o benne erőszakos uralom valósul meg,
o gyakori benne mind a külső, mind a belső háború,
o tartósan fenn maradhat, mivel sikeres lehet azáltal, hogy alantas vagy romlott
emberi szükségleteket elégít ki,
o azért rossz kormányzati forma, mert nem tesz különbséget a tényleges és a
képzelt emberi szükségletek között
- államférfi feladata:
o közösség tényleges szükségleteit szolgálva korlátozza a vágyakat, mert az
igazságosság erénye mellett a mértékletesség a legfőbb,
- a zsarnokságban mindenki a saját vágyait kergeti: legfőképpen a zsarnok, mert
számára nincsen semmilyen külső korlát
- Platón vette észre, hogy a zsarnokság nem csak megosztja az embereket, hanem el is
szigeteli őket, az erényes politikai élet alapja (barátság) megszűnik, a valódi
érzelmeket, gondolatok el kell titkolni.

Arisztotelész:
- az emberi szükségletek, és a politikai rend között szoros összefüggés van, az a rend
lesz a legjobb, amelyik az emberek lelki és testi szükséglete a mértékletesség
figyelembe vételével elégíti ki,
- szerinte a zsarnokság éppen azért bomlik fel gyorsan, mert nem a természetes emberi
szükségleteket elégíti ki
- felismerése, hogy a zsarnokság igyekszik felszámolnia magán- és a közélet közötti
különbségeket
- a zsarnok a polgárok életét a háztartás területére kívánja szorítani

7
 - a zsarnokot az zavarja a legjobban, hogy a polgárok bele akarnak szólni a közügyek
intézésébe,
- a zsarnokság egyik legfőbb jellemzője, hogy a közélet határait a lehető legszűkebbre
igyekszik vonni, a polgárokat pedig depolitizálja

Tacitus (római):
- hatása különösen nagy volt az amerikai alapító atyákra, a francia felvilágosodás
szerzőire,
- felismerése az volt, hogy a római állam kiürült
- a zsarnokság azon áll vagy bukik, hogy a zsarnoknak sikerül – e a politikai életet
teljesen az ellenőrzése alá vonnia. Ehhez több eszköz áll rendelkezésére:
o a polgárokat a magánélet szférájába kényszeríti, a politikai élet fórumai
megszűnnek, a közösségi élet minimálisra korlátozódik
o besúgók alkalmazása révén a zsarnok a magánéletet is ellenőrzése alá vehette,
ily módon mindenkit félelembe tarthatott
o a luxus és a kicsapongás hajszolása legitim volt, ami viszont hozzá járult a
közerkölcs romlásához,
o a zsarnokság a nyelvet is torzítja: amit gondoltak azt nem volt szabad
kimondani, a gondolatok elrejtése lett, így a nyelv elfedi, mint inkább felfedi a
valóságot,
o ebből eredt, hogy a zsarnokságban mindenki szerepet játszott, álarcot vesz fel,
képmutatóvá válik, a tettetés és a színlelés a zsarnoki rendszerek politikai
kultúrája

Különbség van az ókori és a modern szabadságfelfogás között:

- modern: a demokrácia a szabadság garanciája,
- ókornak: mind az egyén, mind a politikai közösség számára az erényes élet gyakorlása
biztosíthatja a szabadságot

Machiavelli:
- az első modern politikai gondolkodó, szakított az ókori és középkori gondolkodókkal
- szembe állt Platón gondolataival: aki szerint létezik az önmagába vetett jó,

8
 - úgy gondolta, hogy még a jó szándéknak is gyakran rossz következményei vannak,
vagyis a jó és a rossz viszonylagos fogalmak,
- szerinte a zsarnokság megítélést a hatékonyság szempontjára kell alapozni, mert a
politikában a sikeresség a mérce és nem az erkölcsi erények, sikeres, pedig az lehet,
aki ismeri az emberi természet árnyoldalait, főként a becsvágyból származó politikai
tetteket, illetve képes a véletlen szerepét minél kisebbre szabni.
- Új fogalmakat vezetett be, amely a politikai cselekvéssel függnek össze
- Nem érdekelték az államformák, szerinte minden állam vagy köztársaság vagy,
fejedelmesség (egyeduralom – több fajtája van, de előbb vagy utóbb szükségszerűen
zsarnokká válik, ezért is van, hogy a fejedelem és a zsarnok rokon értelmű szavak)
- A fejedelem legfontosabb eszköze: az okosan, kiszámítottan használt erőszak,
(kényszerítés nélkül nem lehet uralkodni),
- Az erőszak mellett a megtévesztés és a hazugság még fontos eszköz

Althusius:
- legfontosabb összekötő kapocs a klasszikus ás a modern államfelfogás között
- a szuverenitás végső forrása a nép
- felfogása szerint többféle közösség létezik (család, collegium, helyi közösség,
tartomány, állam), de valamennyi közös vonása szerződésen alapul,
- minden közösség valamilyen célból szerveződik, a benne résztvevők közösen
részesednek a közös jóból, így az állam sem egyéb, mint a néptől származó szuverén
hatalom, ami azt is jelenti, hogy az állam az emberek akaratától és beleegyezésétől
függ,
- zsarnokság:
o meghatározása szerint, a zsarnokság az igazságos és becsületes igazgatás
ellentéte, a zsarnok pedig olyan személy, aki megszegi mind a szót, mind az
esküt
o a zsarnok megsemmisíti az állam legfontosabb javait: béke, erény, rend,
törvény, nemesség

Montesquieu:
- ő vezette be a despotizmus szót,
- bírálta a központi hatalom központosítását, az volt a meglátása, hogy az egyén és az
állam közé egy köztes vagy közvetítő közeget kell beiktatni,

9
 - ezeknek a társulásoknak az egyént kell szolgálniuk (céhek, független helyhatóságok,
igazságszolgáltatás intézményei, emberi szövetkezések), segítséget kell nyújtaniuk az
állammal szembe.
- Szerinte az egyén önmaga túl gyenge ahhoz, hogy a hatalommal szembe tudjon
szállni, ezért szükség van az állam és az egyén közötti közvetítő csatornák kiépítésére.

Tocqueville:
- ő vette észre, hogy az új, kereskedelmi szellemű, iparosodó és a városias
társadalmakban a szerzési vágy lett az emberek legfőbb hajtóereje,
o közösségek bomlottak fel,
o a közösségi élet tere folyamatosan beszűkült, ilyen körülmények között a
zsarnokság kedvezően alakulhatott ki
- azt is észre vette, hogy a modern demokratikus társadalmakban „a test szabad, de a
lélek le van igázva”, mégis az új hírközlési eszközök segítségével „ugyanazt a
gondolatot egyszerre ezer ember fejébe lehet belecsöpögtetni”.
- A modern zsarnokságban nincs szükség azonosítható vagy látható zsarnokokra ahhoz,
hogy az emberek gondolatait és érzelmeit uralni lehessen
- Ezért fontosnak tartotta ő is, az állam és az egyének közötti „ütközőzóna” kialakítását,
olyan civil kezdeményezésű szervezetek és társulások fenntartását, amelyek képesek
az állam központi hatalmának ellenállni,

Marx:
- nem bízott a hagyományos politikai bölcsesség felismerésében és intézményeiben,
ezért forradalmi tant dolgozott ki,
- ipari társadalmakban a munkahelyeken az emberek meglehetősen kiszolgáltatottá
váltak
- szerinte a tőkés és a munkás ellentéte antagonisztikus, mert az osztályok közötti
konfliktus a történelem törvényszerűsége, így az osztályuralmat csak egy másik, az
ellentétes vagy alávetett osztály diktatúrájával lehet egyszer és mindenkorra
megszüntetni,

Locke:

10
 - Filmer munkájával szembeni bírálatot fogalmaz meg: Filmer kiinduló pontja téves,
miszerint az ember nem születik szabadnak, hiszen a szüleinek van alávetve.
- A premodern felfogás szerint az ember első természetes közössége a család, ahol a
szülő uralkodik a gyermek felett, ezzel szembe a modern demokrácia az individuális
szabadság eszméjén nyugszik, minden ember szabadnak születik,

Freud:
- észrevételeket tett a zsarnokság általános természete é a család belső viszonya között,
- úgy látta, hogy a család szerkezete és a politikai struktúra között összefüggés áll fenn,
- a zsarnokságot a patriarchális családszerkezet nemzedékről nemzedékre újrateremti,
- a zsarnokság olyan jelenség, ami bennünk van,
- a zsarnokság igazi forrása a felettes énben keresendő,
- az emberek többsége valamilyen apapótlékot keres, aki, vagy ami védelmet nyújt,
amikor kiszakadnak a családból valamilyen csoporthoz akarnak tartozni,

Schmitt:
- szerinte a diktatúra antik római intézménye nem tűnt el, csupán új formát öltött,

Weber, Arendt, Strauss:

- Weber: bürokrácia dominanciájáról értekezett, melynek értelmében az uralom
megszüntetése utópikus vállalkozás, és a modern uralom lényege az ügyek
igazgatásában keresendő,
- Arendt: totalitarizmus válfajait elemezte,
- Strauss: az ókori és modern zsarnokság különbségét tanulmányozta

A modern demokráciaelméletek néhány típusa:

- a demokrácia elmélete mindig normatív:
o ezek az elméletek azt igyekeznek rendszerezni, hogy milyen kritériumok
alapján nevezhető egy politikai rendszer demokratikusnak.
- a II. vh. Után a demokráciaelméletek a következő elékpzelések alapján
szakaszolhatók:
o demokrácia versengelmélete,

11
 o a részvételi demokrácia koncepciója,
o a pluralista demokrácia elmélete,

Schumpeter:
- 1942 – ben megjelent könyve alapján a demokrácia egy döntéshozatali mechanizmus,
- a demokratikus módszer lényege, hogy a képviselőjelöltek versengenek a választók
szavazataiért,
- és a jelöltek és a választók között egyfajta üzleti tranzakció zajlik, amelynek során a
jelöltek arról igyekeznek meggyőzni a választókat, hogy az ő portékájuk a
legkívánatosabb
- a választási piacon folyó versengés tétje, annak eldöntése, hogy egy választási ciklus
idejére ki szerzi meg a döntések meghozatalához szükséges felhatalmazást
- a demokrácia ily módon nem más, mint egy procedúra, amelynek során előre
meghatározott szabályok szerint játszik minden résztvevő,
- elitista: választási piacon csak azok lehetnek sikeresek, akik hivatásszerűen
gyakorolnak politikai tevékenységet, azaz létre jön egy olyan politikai elit, amelyik
ugyan pártokba szerveződik, de van egy közös érdeke: a választási piac kisajátítása.
- 1960: demokrácia csak annyiban maradhat fenn, amennyiben az emberek tevőlegesen
részt vesznek a politikában, illetve döntésekben. Benjamin Barker ezt nevezi erős
demokráciának. A részvételi demokráciának több formája van, és mindegyik a
részvételt kívánja erősíteni.

- az újkorban azért válhatott a demokrácia a legkívánatosabb politikai berendezkedéssé,

mert ez képes a nagy területen elhelyezkedő, heterogén összetételű lakosságot közös
célok mentén egyesíteni,

- Robert Dahl külön fogalmat vezetett be a politikai elrendezések leírására: poliarchia

- Poliarchia: a demokrácia ideáltípusát jelenti, aminek megvalósítása egy

intézményrendszer létét (pl. választásokat, szabad véleménynyilvánítási jogot, szabad
információszerzést, egyéni jogokat), vagyis a jól ismert demokratikus feltételek
együttes érvényesülését feltételezi. Egy poliarchiában minden kisebbség érvényesítheti
akaratát, a hatalom koncentrációja korlátozott, a politikai részvétel magas

12
A XX. Sz. során több demokratizálódási hullám zajlott le. 1974 – ben Portugália összeomlása
után a világ több mint 30 országa vált demokratikussá.

13