4. Történeti és regionális, társadalmi és politikai törésvonalak.

Törésvonal: a társadalmi tagoltság intézményesült politikai megjelenése.

Hans Peter Kriesi:
- a törésvonalaknak strukturális alapjuk van, hiszen különböző társadalmi csoportokat
osztanak meg.
- Kollektív identitás tudatos felvállalását és ennek alapján történő cselekvést is magában
foglalja
- A törésvonalaknak koherens intézményes megjelenési formája van

Rae és Taylor:
- a törésvonalak azok a feltételek, amelyek egy közösséget vagy alközösséget egyénekre
vagy csoportokra osztanak,
- világos jegyek alapján különítik el a csoportokat. Ezek lehetnek az osztályhelyzettel,
vallási, etnikai, nyelvi, szexuális, kor szerinti hovatartozással kapcsolatosak
- a törésvonal politika fontossága abban mutatkozik meg, hogy mennyiben képesek
választ adni a politikai vonzódások, pártpreferenciák okaira, illetve képesek e
megmagyarázni a pártok mobilizációs lehetőséget, technikáit és azok
eredményességét.

Klasszikus törésvonal – elmélet:

- a klasszikus törésvonal keletkezése a reformáció vallási megosztottságot szülő kora

utánra, a XVII. Sz. – i nemzeti forradalmak és a XIX. Sz. – i ipari (gazdasági)
forradalom idejére tehető.
Lipset és Rokkan:
- történelmi kontextusában vizsgálta a társadalmi törésvonalak kialakulását,
továbbélését és pártpolitikai hatását.
- Klasszikus törésvonalaik:
o Vallási törésvonal (állam – egyház): a vallási és a kulturális törésvonal a
nemzetépítés politikai folyamatához, a politikai modernizációhoz kötődött.
o Város – vidék (ipar – mezőgazdaság) ellentéte: iparosodás hatására jelent meg,
a földbirtokos és a felemelkedő ipar – vállalkozói réteg közötti konfliktus

1
 o Kulturális törésvonal (domináns kultúra – kisebbségi/periférikus kultúra): a
központi, nemzetépítő kultúra, illetve az ennek ellenálló, a nemzetépítés
tekintetében periférián élő, etnikailag, nyelvileg, és/vagy vallásilag alávetett
népesség kultúrája között fennálló ellentétet jelentette.
o Tőke – munka ellentéte: alapját a tőkések, és a bérmunkások közötti
érdekkonfliktus szolgáltatta.

1920 óta nem változtak a törésvonalak mentén létrejött pártstruktúrák („befagyás”).

A törésvonal – elmélet revíziója:

Míg az 1960 – ban felállított „befagyási” hipotézis állandóságot sugallt a törésvonal –

elméletekben, addig az
- 1868 – as diákmegmozdulások
- újbaloldali megmozdulások
- 1970 – es évekbeli világgazdasági problémák változásokat sugallta.
Három fontos változás következett be:
- az elpártoló és ingadozó szavazók arányának növekedése, új típusú választói
kötödések kialakulása,
- hagyományos tömegpártok kisebb létszámú, de szélesebb rétegből nyerő tömegpártok
kialakulása,
- új típusú pártok megjelenése (nacionalista pártok)

Mark N. Franklin szerint:

- visszaszorulóban vannak a törésvonalak a társadalmi konfliktusok sikeres feloldása
miatt

Bartolini és Mair szerint:

- a törésvonal – elmélet továbbra is időszerű

Törésvonalak és társadalmi stabilitás:

- a demokratikus intézményrendszer stabilitása nem csak a homogén társadalmakra

jellemző

2
 - a törésvonalaktól szabdalt társadalom magában hordozza a konfliktus lehetőségét, de
nem feltétlenül lesz belőle súlyos politikai konfrontáció.
- Az, hogy egy állam konfliktusokkal teli vagy mentes, elengedhetetlen a törésvonalak
jellegének és egymáshoz való viszonyának vizsgálata. Így a törésvonalak lehetnek:
o Egymást keresztező: ezek általában mérséklik, oldják a politikai konfliktusokat
o Egymást metsző törésvonalak: gyakran egymásnak feszülő, csoportok közötti
átjárhatatlanságot képezhetnek.
- erősen tagolt, politikailag megosztott társadalomban megfelelő intézményi garanciával
lehet megoldani a konfliktusokat.

Törésvonalak a magyar politikában:

- a negyvenéves kommunista uralom homogenizálta a társadalmat,

- a politikailag tagolatlan választók az első szabad választásokon elsődlegesen érzelmi
tényezők, személyes szimpátia alapján választottak,
- a rendszerváltás után a pártok maguk is aktív formálói voltak a társadalmi
törésvonalaknak, a pártok és a választók között nagy a távolság, az érdekképviselete
gyenge, a stabil szavazók hiánya figyelhető meg.
- Éppen ezért Bihari Pál és több politológus úgy vélte, hogy az 1990 utáni
rendszerváltás után a meghatározó pártok a „társadalom felett” léteznek, lebegő
pártok alakultak ki.
- Körösényi András ezzel szemben azonban 1998 – as választások előtt is jól
megkülönböztethető politikai táborokról és hozzájuk tartozó szavazó csoportokról írt.
- G. Márkus György azt hangsúlyozta, hogy az 1989 után a szocialista táborból
kiszakadt országoknak öndefiníciós folyamaton kell átesniük, melynek során a
nyugathoz való viszonyukat is tisztázniuk kell.