TÁRSADALOM ÉS POLITIKA

MAI MAGYAR TÁRSADALOM II. – DR. MOLNÁR ÁGNES

2022/23/2

POLITIKAI RÉSZVÉTEL, POLITIKAI AKTIVITÁS

► A politikai megmozdulások csak a nyolcvanas évek utolsó harmadában
váltak gyakorivá és tömegessé. Az 1987 és 1990 közötti időszak többé-
kevésbé a spontaneitásra, a szélesebb körű társadalmi részvételen alapuló
megmozdulások periódusa volt. A tüntetéseknek mindig határozott
politikai célja volt: az erdélyi magyar kisebbség melletti szolidaritás
kifejezése, a sajtószabadság helyreállításának, a demokratikus politikai
rendszer kialakításának követelése, a dunai vízlépcső felépítésének
megakadályozása, az 1956-os forradalom mártírjai előtti tiszteletadás.
► A 20. század végének és a 21. század elejének magyar társadalmát az
előző évtizedek lenyomataként többnyire a politikától való távolságtartás,
a semlegesség/közömbösség, a civil öntudat alacsony foka, hiánya, a
közös fellépésre való késztetés és szándék minimális szintje jellemezi
► A létrejött politikai pártok nem váltak tömegpártokká, alacsony
taglétszámmal, eltérő társadalmi mozgósítási képességgel rendelkező
választási pártok maradtak.
► A magyar társadalom egyik sajnálatosan jellemző gyenge pontja a
szolidaritás igen alacsony foka, és ezzel együtt a magas fokú
bizalmatlanság a többiekkel szemben, az az érzés, hogy az egyén csakis
magára számíthat.
► TÁRSADALMI PASSZIVITÁS OKAI: (3. OLDAL ALJA)
o Elsőként egy sajátos és részleges depolitizáltság és politikai
inaktivitás kialakulását és átörökítését lehetővé tevő szocializációs
folyamatot, amit az 1989 előtt elsajátított magatartásforma jellemez
o Másodsorban, magánélet és a közélet erősödő
kettéválása/kettéválasztása, az egyéni boldogulás lehetőségeinek a
keresése folyamatosan és jelentősen mérsékelte a társadalmi
szolidaritás fontosságát.
o Harmadszor a szocialista kor törvényein belül álló érdekvédelmi
szervezetek jellegüknél fogva nem láthatták el tényleges képviseleti
szerepüket, az akkori törvényeken kívül álló politikai, társadalmi
érdekképviseletek kialakítására pedig egészen a nyolcvanas évek
utolsó harmadáig nem volt valóságos társadalmi igény, illetve
határozott szándék és lehetőség.
► 2006 UTÁNI POLITIKAI AKTIVITÁS JELLEMZŐI:
o „Magyarországon súlyos demokratikus deficit mutatható ki, aminek
egyik jellemzője, hogy a politikai kultúra nyugat-európai mintáival
szemben, a kelet- (közép-) európai politikai szocializációs
mechanizmusok működnek húsz évvel a rendszerváltást követően
is.” – Szabó Andrea, Kern Tamás
o militáns politika, politikai magatartás, ami a versenytársat nem
legyőzendő ellenfélnek, hanem megsemmisítendő ellenségnek
tekintette és így is kezelte, sokakat taszított
o A látszólagosan erősödő kollektív cselekvéssel szemben
megállapítható, hogy a kétezres évekhez képest Magyarországon
nem nőtt, hanem inkább csökkent az általános politikai aktivitás.
A „kivonulás” opció még karakterisztikusabb attitűdjévé vált a
magyar társadalomnak. Vagyis a gyakorlatban inkább a politikából
történő kiábrándultság erősödött fel.
o Nem túlzó az az állítás sem, hogy a magyar társadalom
alapvetően rendpárti, nem elfogadott a hétköznapi élet rendjének
„felforgatása” valamilyen politikai vagy társadalmi cél elérése
érdekében szervezett akciókkal, tömegmegmozdulásokkal.
o A rendszerváltást követő évtizedek során a magyar társadalom
jelentős része még távolabb került a kollektív cselekvés
szándékától, az abban való részvételtől. A folyamat többféleképpen
is magyarázható.
 Az öröklött szocializációs beállítottság mellett talán a
közintézmények, a politika és a politikusok iránti bizalom
visszaesése, a kevés számú spontán kollektív fellépési
kísérlet részleges vagy teljes kudarca okozta mindezt. A
helyi vagy a központi politikai akarattal szemben ritkán
sikerült érvényesítenie egy-egy adott közösségnek az
akaratát, ami rendszerint utólagosan is megkérdőjelezte a
közös fellépések értelmét.
 Vagyis az „átlag magyar” nem fog össze a másikkal, nem
ütközik, nem küzd, nem versenyez, hanem megkeresi a
könnyebbik utat, „kibulizza”, amit akar, vagy egész
egyszerűen a korrupciós eszközöket használja érdekeinek
érvényesítése során.
o „színlelt demokrácia” – 7. oldal - egyre gyengülő magyar civil
szféra képtelen az állam és az államot elsősorban működtető pártok
(pártokrácia) szisztematikus ellenőrzésére, többek között azért sem,
mert ez az éppen hatalmon levő elitcsoportoknak sem áll
érdekében.
 a politikai osztálynak közös érdeke a „jelenlegi állapot,
intézményi helyzet és politikai hangulat fenntartása,
mégpedig azért, mert élvezik ennek a helyzetnek az
előnyeit”
o A politikai vezér szerepének túlerősödése egyes társadalmi
csoportok esetében erősítette a politikától történő távolmaradás
hajlandóságát, vagyis egyrészt inkább a közömbösítés irányába
hatott, másrészt erősítette a választói/rajongói blokk összetartását,
s a mindennapok politikai gyakorlatában lehetővé tette a vezér és
követőinek a társadalommal történő azonosítását. (8. oldal)
o a mai magyar társadalom politikai aktivitásában, részvételében,
viselkedésében meglehetősen erős folyamatosság figyelhető meg, a
Kádár-kori beidegződések kis módosulásokkal vagy szinte
változatlanul ma is kimutathatók, és meghatározzák az egyes
emberek és csoportok politikai szerepvállalását – paternalizmus,
állami gondoskodás iránti igény, mindeközben, ahogyan ezt az
utóbbi évek értékkutatásai is kimutatták, az államnak mint
intézménynek erős az elutasítottsága.