A D EM O K RÁ C IA Ú T JA M A G Y A R O R SZ Á G O N

A F E L Ü L E T E S SZEM LÉLŐ a demokratikus átalakulás kézzelfogható jelensé-

geit és eredményeit látja csupán; a földreformot, a választást, a köztársaság kikiáh
tását, az államosítást, a tömegfelvonulásokat, az új színeket és az új embereket: ezért
nem érti, vagy csodálkozással fogadja az ismételten jelentkező válságokat. Hogy
az átalakulás mélyén mi van, a sodródás egyre gyorsuló üteme merre viszi a tár-
sadalmat és az országot, nem tudja, nem ismeri ki magát a politikában, zűrzava-
rosnak tartja a helyzetet, inkább érzelmeivel, mint ösztöneivel, vagy tudatával
reagál hírekre, eseményekre, a közélet minden mozzanatára.
Nemzeti életünk kétségtelenül legnagyobb feszültségű és legdrámaibb váh
tozása a maga valójában még nem tudatosult a magyíurságban. Akciósok és
reakciósok, forradalmárok és konzervatívok, demokraták és fasiszták (ha még
vannak) egyformán félreértik, az inga lengésével csak szélsőségekben tudják eU
képzelni a további lépéseket, vagy a tisztázódást. Ez a szélsőséges magatartás egy-
ben tragédiánk lényege: a marxisták konzekvensen törnek céljuk felé, a mai
állapotokat átmenetinek tekintik, a végső megoldásban egy pillanatig sem kéteh
kednek, az antidemokraták meg azt hiszik, hogy valamilyen csoda révén, nemzet'
közi konfliktussal, vagy a belső erők átcsoportosításával visszavarázsolhatják a
régi időket, amikor ismét nyugodtabb lesz az élet, nem kell tartani tömegfelvo-
nulásoktól, népítéletektől, B'listától, proletárdiktatúrától. A vélemények, a vá'
gyak, a tervek csapódnak baka és jobbra, elfogulatlanul a magyar politika egyet'
len szektora sem tudja a másikat bírálni, megítélni, vagy elfogadni: a magyar
demokráciában középút nincs . . .
Ú g y l e t t ü n k d e m o k r a t á k , hogy nem voltunk demokraták. A múltúnk'
ban vannak demokratikus törekvések, a nép minden időben a maga módján és esZ'
közeivel a lehetőségek határain belül demokráciát akart, a magyar történelem két'
tős mozgású, társadalmi és nemzeti harcok szűnni nem akaró folyamata, a nép
fölfelé, a nemzet kifelé harcol szabadságáért, életéért: a m agyar uralmi szerkc'
zet azonban a legutóbbi időkig antidemokratikus. A heroikus magatartás sem az
egyik, sem a másik irányban nem hozza meg a kívánt eredményt, a nemzetközi
erők küzdelme szabja meg belső berendezkedésünket, az első századok nagy'
hatalmi politikáját leszámítva al\almaz\odó nép vagyunk. Nagy próbálkozásainkra
minden nemzet büszke lehetne. Közép-Európában elsők voltunk népi és nemzeti
szabadságharcainkkal, a legtöbbször mégis engedni kellett a nagyobb nyomásnak,
a nagyobb erőnek, annyira, hogy hova'tovább a passzivitás a magyarság legjellem'
zőbb vonása.
 98 KOVÁCS IMRE

Aatídemokratikus hatalmi szerkezetben a nép mohón fogad minden új

tanítást, elvet, eszmét. Kívülről is! Magyarország az utolsó emberöltő alatt már
szociális vacuum, ideológiai és világnézeti telítettségét mindig a nagyobb nyomás,
a nagyobb erő felől kapja, s annak betudásával, hogy Horthy volt az első fasiszta
Európában, Mussohni és H itler rendszere süvítően áramlott be az országba. A pa­
rasztság úgy-ahogy megőrizte érintetlenségét, elevenebbek a hagyományai, nehe­
zebben mozdul, óvatosabb, sokat csalódott, pohtikáról, életről. Istenről, hazáról
megállapodottabb a véleménye, egyes rétegeiben valainennyire azért fertőződött.
A városi lakosság sokkal mohóbb volt, megbízhatatlanabbnak bizonyult: kitárta
karjait Mussohni és Hitler felé. A marxizmushoz hű munkásság és a liberáhs
polgárság nem tarthatta föl a fasiszta áramlást: a szereplő és helyezkedő társa­
dalom többsége a nemzeti szocializmust vakon elfogadta. A z inga kilengett jobbra.
Erősen! Szélsőségesen! A változást tekintsük egyszerűen úgy, hogy most kilen­
günk balra? Félve írom le: azért van ma demokrácia Magyarországon, mert a
szövetségesek győztek és a Vörös Hadsereg még itt állomásozik? Vagy azért, mert
demokraták voltunk és demokraták akartunk lenni akkor is, amikor Európa né­
mely népei más oltárokon áldoztak? N e áltassuk magunkat, a demokrácia szá­
munkra véletlen kérdése is: ha Hitler győz, más nem marad életben, mint nemzeti­
szocialista. 1939-ben a választásokon titkosan 15 kisgazdapárti, 5 szociáldemokrata
és 5 polgári liberális demokrata képviselő került a parlamentbe. Hirtelenjében
nem tudom megmondani, hogy ez hány százalék, hamis képet is kapnánk, mert
kerületi szavazás volt, többszázezer töredékszavazat nem érvényesülhetett, de nem
tévedek, ha azt állítom, hogy a társadalom tekintélyes része a lényeg és a veszély
kellő ismerete nélkül szimpatizált a fasisztákkal. A változás mechanikus folyamat,
az inga kileng balra: a világnézeti vacuum más oldalról telítődik .. .
Még nem demokrácia, ami nálunk van, de az lehet: könnyen megtörtén­
hetik azonban, hogy átugorjuk a demokrácia klasszikus fejlődési szakaszát és hir­
telen belépünk a szocializmusba, amennyiben a szocializmus lesz a következő,
vagy a végső fejlődési periódus. A demokrácia harc eredménye minden ország­
ban. Svájcban éppen úgy, m int Angliában, vagy Franciaországban. A harc módja
változó: vannak népek, amelyek szavazócédulákkal döntik el a hatalmi kérdést,
mások barrikáddal, fegyverrel; egyik helyen szerves fejlődéssel bővül a hatalmi
apparátus, beemelődik az egész nép, aztán már csak az urnákat kell időnkint
felállítani és az állampolgárok kedélyesen elintézik a személyi kérdéseket, mert
az elvek, eszmék küzdelme helyett a személyek küzdelme folyik. M ásutt forrada­
lommal dönti meg a nép az uralmi rendszert, erőszakosan tör be az alkotmány
sáncaiba, hogy biztosítsa jogait, jogaival részvételét a hatalomban, a kormányzat­
ban, sorsának irányításában. Példaként ki-ki rábökhet egyik, vagy másik nem­
zetre, elég nagy a választék. Magyarországon nem fejlődéssel, nem forradalom­
mal: háborús műveletek közepette született meg a demokrácia. Fejlődésre nem
volt lehetőség, forradalom nemzetközi megállapodás értelmében nem lehetett: ha
akartuk, ha nem, demokráciának kellett lenni. Persze voltunk sokan, akik akar­
tuk, de akarásunk nem pótolhatta sem az egyiket, sem a másikat. Közelebb len­
nénk a klasszikus demokráciához, ha a történelem folyamán érvényesülhetnek
népünk demokratikus törekvései: tisztább volna a helyzet, ha a változást forrada­
 A DEMOKRÁCIA ÚTJA MAGYARORSZAGON 99

lom veheti be és a í elintézetlen kérdéseket a nép a maga módján intézi el. Azzal
is baj volt és baj van, hogy a demokráciára \oa.Uciós kormányzattal kell berendez­
kedni és a koalíciós pártok mindegyike másként értelmezi, másként képzeli el
a demokráciát. A véleménykülönbségek tisztázása a demokrácia értelmével
egyenlő, mert szószerinti fordítása, a népuralom helyett inkább \özmegegyezést
jelent. A kormányzó pártok mindegyike fenntartással vesz részt a koalícióban,
szükségszerű taktikai összefogásról és nem stratégiai egyezségről van szó: mind­
egyik párt rendületlenül tör egyéni céljainak megvalósítása felé.

K o m p l i k á l j a a magyar politika fejlődését még az is, hogy felszabadulásunk

a nemzetváltás jegyében történik. Az a magyar nemzet, amelyik ezer éven ke­
resztül a pohtika letéteményese, lelép a színpadról és átadja helyét annak a mási\
nemzetnek, amelyik a nemzet alatt élt és amelyik sokszor megpróbálta történelme
folyamán leváltani a fölötte élőt, de mindezideig sikertelenül. A z úri nemzet lelép
a színről, helyébe fölnyomulnak a parasztok és a munkások, íikik mellé mindig,
most is odaszólítjuk a haladó értelmiségieket. A legmeghatóbb, egyben legizgal­
masabb folyamat résztvevői vagyunk: a népből nemzet lesz! Demokráciánk anar­
chiája összefüggésben van ezzel a nagyjelentőségű társadalmi, politikai, gazdasági
és kulturális folyamattal. A nép: passzivitás. A nemzet: készültség. A nép lomha
test, sokmindent eltűr, igénytelen, nehezen, lassan reagál eseményekre, támadá­
sokra, időtlen a szemlélete, a benne rejlő félelmetes erők csak nagy történelmi
fordulatok idején törnek fel, ilyenkor elszánt, hogy változtasson helyzetén, sor­
sán. ösztönösen biztosítja létét, megmaradását. A nemzet rendkívül érzékeny ideg-
rendszer, mindenre azonnal reagál, a helyzeteket gyorsan kiértékeli, igazodik,
ellenáll, visszavonul, vagy megalkuszik: tudatosan határozza meg politikáját. Nagy
igényekkel formálja sorsát, míg tőle függ, a legreménytelenebb helyzetében sem
adja fel függetlenségét, függetlenségi programmját. Önmaga akarja vezetni ön­
magát. A népnek nincs külpolitikai igénye és külpolitikai távlata, a nemzetnek
van. Az új nemzet a legjobb ötvözetnek ígérkezik: a parasztság nagy nyugalma,
a legnemesebb értelemben vett konzervatízmusa és eleven, élő hagyományszere-
tete a munkásság harcrakészségével, forradalmiságával, nemzetközi szohdaritásá-
val és szervezőképességével találkozik. Ha a munkásság ellovalja magát a nemzet­
köziség területén, akkor megfogja kezét a parasztság és visszahúzza, amennyire
szükséges, ha a parasztság ragad meg hagyományai hínárjában, vagy a sáros,
agyagos magyar földön, akkor a munkásság lendíti előre és így mindig kiegyen­
súlyozottan, a nemzeti törekvések és a nemzetközi ideálok összeegyeztetésével
menetelhetnek előre azzal az értelmiséggel, amelyik nem vezetni, hanem szolgálni
akarja őket, bent a sorokban helyezkedik el és vállalja a programmjukat.
Még nem vagyunk nemzet, ugyanúgy, ahogy még nem vagyunk demok­
raták, de nemzet leszünk, s ez egyben azt jelenti, hogy demokraták is leszünk.
A szélsőségekben gondolkozó és politizáló társadalom könnyen hajlamos arra,
hogy ellökje magától a nemzetet, a nemzetit, mert azt hiszi, hogy mindennek a
nacionalizmus az oka. Idegenkedik a nemzethez tartozás gondolatától, attól fél,
hogy megint úgy kényszerül állásfoglalásra, hogy annak súlyos következményei
lesznek. Fél a nemzettől, nagyobb egységbe akar beilleszkedni, végre nyugalmat.
100 KOVÁCS IMRE

biztonságot szeretne. Más oldalról meg becsmérlő kritikákat, minősítést hallani:

rasszizmust emlegetnek, fasiszta mételyt, fertőzést, csökevényeket, ridegen eluta­
sítják még azt is, ami hagyományokban, hazaszeretetben, magyarságban jelent­
kezik, ami valóban nemzeti. A rasszizmus és a nadonaHzmus között óriási a kü­
lönbség, a fasizmus valóban a rasszizmusra gondolt, amikor a nacionalizmushoz
kapcsolta nemzetközi programmját, s akik eddig büntetlenül visszaéltek ezzel az
eszmével, most azokat büntetik, akik még nem tudnak kilépni a nemzetből.
A balra kilengő inga nem ütheti le a nemzetet. A Szovjet-Ünió a határain belül
minden kis nép számára biztosítja a legteljesebb gazdasági, társadalmi és kultú-
rális szabadságot: egyéniségük, jellemük fejlődésére nagy súlyt helyez. Politiká­
jában a legnemesebb patrióta motívumok jelentkeznek, Hitler elleni küzdelmét,
harcát nagy honvédő háborúna\ nevezte, a múltból kiemeli a legjobb oroszokat,
útkereszteződéseknél Nagy Péter, Kutuzov és Szuvorov dekoratív képei lelkesí­
tették a harcba induló vörös katonákat, színdarabok, regények, filmek elevenítik
meg az orosz történelemnek azokat a szakaszait, amikor honvédő háborúkat ví­
vott a nemzet, azokat a nagyjait, akik kitűntek szervezőképességükkel, építésük­
kel, harcaikkal. A technika fejlődésével közelebb kerültünk egymáshoz, kicsi lett
a világ, és mégsem az uniformizáló dós következett be, hanem ellenkezőleg, a
ra\terizdlódás; megbecsüljük a másikban azt, ami sajátja, jellegzetessége, abban
nemzeti, s örülünk, ha közös vonásokat találunk a népek életében, mert kevésbbé
félünk egymástól, az erőszaktól, az imperialista szándéktól. A francia szellem
a kora tavasszal vitatta a nacionalizmus kérdését; írók, művészek, tudósok lénye­
gében ugyanazt állapították meg: túlzott formájában, elhajlásaiban, a soviniz­
musig fajuló indulataiban veszélyes, de a nemzet olyan börtön, amelyiknek ajta­
ját hiába nyitják ki, nem megy ki belőle az ember. A nemzetté emelkedő magyar
nép nacionalista vívódásaiban egyetemes emberi probléma jelentkezik.
Tisztább volna a fejlődés, ha a nemzeti és a társadalmi átalakulás egybeesne.
A magyar politikára legjellemzőbb a polarizáció, a demokratikus erők divergál­
nak, a politikai mezőny szektorai nem mindig végződnek az ország határánál,
hanem azon túl szoros kapcsolatban vannak nemzetközi erőkkel, hasonló ténye­
zőkkel. S itt jelentkezik kétszer kettős irányú mozgás politikánkban. Az egyik
nemzeti, a másik nemzetközi, aztán ismét az egyik demokratikus, a másik szocia­
lista. Ez a kétszer kettős irányú mozgás olyan feszültségeket idéz elő, hogy sok­
szor a robbanástól kell tartani. A nemzeti irány reakciós, antidemokratikus törek­
véseket is fedezhet, ha nem fogadja el a demokráciát, a demokrácia vívmányait,
a nemzeti politika alatt egyszerűen azt érti, hogy mindent vissza, a földet, a ki­
rályságot, a csendőrt, az egész szép úri világot. A nemzetközit meg sokan
úgy értik, hogy fontos az osztály boldogulása, az eszme érvényesülése, a nemzet
elavult keret, ha választani kell, inkább a világ dolgozóit, mint az egész magyar­
ságot választják, amelyikhez nemcsak a munkások, parasztok és haladó értelmisé­
giek, hanem reakciósok, fél-, vagy egész fasiszták, antidemokraták és egyéb ele­
mek is tartoznak. Tisztultan sem a nemzeti, sem a nemzetközi politika nem érvé­
nyesülhet, fantomok ellen küzd az egyik és a másik, a nemlétezőt tételezik fel
egymásról, gyanusítgatások mérgezik a légkört, az internacionalista Hitlerrel,
Mussolinivel, vagy Szálasival azonosítja a nacionalistát, a nacionalista meg haza­
 A DEMOKRÁCIA ÚTJA MAGYARORSZÁGON 101

áruló bitangnak tart minden kommunistát, vagy szocialistát. Mennyivel könnyebb

volna, ha valamennyien demokraták lennénk, és úgy dönthetnénk ezekről a nehéz
kérdésekről. De a demokrácia fogalma és lényege is tisztázatlan: klasszikus meg'
fogalmazásában már nem fogadják el. A demokrácia már nem a többség uralma
a kisebbség jogainak tiszteletbentartásával, hanem, ahogy kimondották, aritmetikai
játék, a messzebb cél érdekében a „demokratikus többség” biztosítása.

E z z e l e l j u t o t t u n k a legkényesebb kérdéshez: globális, vagy totális de-

mokrácia? Figyelembe vehető'e minden vélemény tekintet nélkül arra, hogy meg'
egyezik'e a fennálló renddel, a hatalom véleményével vagy sem, vagy pedig csak
az a vélemény vehető figyelembe, amelyik elismeri az új rend legharcosabb, leg'
radikálisabb tételeit és követeléseit. Klasszikus értelmezésben a demokrácia az
előbbit jelenti, ez a globális demokrácia: a nálunk újabban jelentkező felfogás
a demokrácia körét leszűkíti a „demokratikus” elemekre, a közvéleményből és
a politikából az antidemokratikus szektort ki akarja kapcsolni, a demokrácia
értelmezését totalitárius jelleggel adott helyzethez, ill. fejlődéshez köti.
A demokratikus átalakulás legmarkánsabb motiválója a Kommunista Párt.
Polarikus helyzete ismert, a koalícióban a szélső baloldalt képviseli. Ellenpólusa
a tömegében demokratikusnak mondott Kisgazdapárt, amelyiket reakciós, fél'
fasiszta elemek jobbra akarnak vinni. Sulyokék és a pártonkívüHek a koalíción
belül nem jutnak szerephez, így a Kisgazdapárt, mint a jobboldal szerepel. Közbül
a Nemzeti Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt önálló politikája nem mindig
érvényesülhet, a két pólus erősen hat rájuk, ezideig inkább az a Kommunista Párt,
amelyik, joggal tekinthető a demokrácia motorjának. Ez a motor néha erősen rá'
kapcsol, és olyankor túlsebesen száguldana előre, máskor óvatosan hajt, de mim
denképen azzal az igénnyel, hogy Magyarországon minden úgy történjék, ahogy
ők akarják. A koalíció természete megköveteli, hogy mindegyik párt alkalmaz'
kodjék, igazodjék; engedjen valamit programmjából, ideológiájából, magatartá'
sából, különben nem hozható közös nevezőre az átmeneti állapot legégetőbb kér'
déseinek megoldása. Mivel a változás nem lehet forradalmi, a koalíció éppen úgy
történelmi szükségesség nálunk, mint Európa minden olyan országában, amelyik
résztvett a háborúban, vagy amelyiket érintett a háború, amelyekben tehát szét'
esett a régi uralmi szerkezet, helyette a háttérbe szorított, vagy illegalitásba kény'
szerült előretörő baloldali pártok közös megegyezése, tervszerű kooperációja adja
a kormányzatot. Annyira egyetlen koalíciós párt sem engedett eredeti célkitűzé'
seiből, programmjából, vagy ideológiájából, hogy a súrlódások teljesen lecsökkent'
hetők lennének, eredményes munkát azonban végezhetnek, főleg gazdasági és
technikai téren. A politikában már kevésbbé. 1944 őszén a demokratikus pártok
Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörültek a demokratikus
átalakulás levezetésére. A demokrácia fogalmának és lényegének tisztázatlansága
következtében a demokrácia értelmezése idők folyamán annyira módosult, hogy
ma már élesen elhatárolható mindegyik párt fölfogása, de különösképen a Bah
oldali Blokké és a Független Kisgazdapárté. Kezdetben a megrémült, megder'
medt magyar társadalom nem tudta, hogy milyen lesz a kibontakozás; a Kom'
munista Párt a fölszabadult városokban és falvakban azonnal megteremtette szer-
102 KOVÁCS IMRE

veíeteit, a többi pártok hetekkel, vagy hónapokkal később estjnéltek és kezdtek

szervezkedni, így a Kommunista Pártnak olyan előnye van, amelyet mindezideig
pozicionáhsan behozni nem lehetett. Amikor a tömegek rájöttek arra, hogy sem
forradalom, sem proletárdiktatúra nem lesz Magyarországon, megkeresték ma-
guknak a legalkalmasabb pártot és a választásoknál már lényeges hangulati eh
tolódás volt tapasztalható. Bármennyire is szépítjük a választás eredményeit,
a Kisgazdapárt abszolút többséget kapott, de nem azért, mert programmja, ideoló'
giája annyira tisztázott volt, hogy a tömegek szimpátiáját országszerte osztatlanul
elnyerte, hanem azért, mert a választók arra a föl nem tett kérdésre feleltek:
akartok'e kommunizmust, vagy sem? A Kommunista P árt a választójogi törvényt
megelőző pártközi tárgyalásokon Hberálisan kezelte a választhatóság kérdését,
nyilván abban a hiszemben, hogy az elégedetlen elemek, amelyek korábban is
a szélsőséges pártokra szavaztak, most átlendülnek a baloldalra. Ez a számítás
részben vált csak be, s ma a demokrácia legakkutabb problémája, hogy mit kezd'
jen azokkal, akik a változásnak megfelelően helyezkedtek ugyan, de magatartá'
sukkal akár bent vannak a koalíciós pártokban, akár nincsenek, nem bizonyítják,
hogy vérbeli demokraták.

A DEMOKRÁCIA TAKTIKAILAG értékelődik ki a koalícióban. A titkolt, vagy

bevallott tulajdonképeni célok eléréséhez a jelenlegi helyzet megkövetelte lépés:
valójában a demokrácia és a szocializmus küzdelme folyik a magyar politikában.
Klasszikusan nem alkalmazható mai helyzetünkben a demokrácia, mert a többség
könnyen azokból verődhetik össze, akik nem a fejlődés vonalán, a demokráciában
látják a jövőt, hanem ellenkezőleg, a demokrácia eredményeinek, vívmá'hyainak
közömbösítésével vissza akarják állítani a régi rendet; nehezen képzelhető el a
globális demokrácia Magyarországon. Angliában könnyű tiszteletben tartani a
kisebbség véleményét, m ert Angliában mindenki demokráciát akar, csak a mód'
szerekben van eltérés, vagy ütembeli különbség választja el a többséget a kisebb'
ségtől, ott nincsenek- jelentős fasiszta, vagy jobboldali elemek, ha vannak is, mint
Mosley hívei, inkább közderültséget keltenek, mintsem komoly veszélyt jelen-
tenek. Ahogy veszélyes a demokrácia globális értelmezése nálunk, ugyanúgy ve-
szélyes a leszűkítése is, mert milyen értékkel és mértékkel választjuk ki a társa-
dalomból a demokratikus elemeket, s ha sikerül is a választás, a demokratikus körön
belül érvényesülhet-e a kritika, vagy el kell fogadni ott is a legradikálisabb állás­
pontot és minden más reakciósnak, antidemokratikusnak számít. A Kommunista
Párt értelmezésében végső célját illetően a demokrácia totális. Alkalmazkodik,
ragaszkodik a koalícióhoz, de ugyanakkor építi a maga vonalát, mégpedig nem
is leplezetten: a jó figyelő kirajzolhatja útját.
Ahogy a front végiggördült az országon és szétzúzta a régi államot, a fél-
fasiszta hatalmi apparátust, a felszabaduló falvak, városok, mindmegannyi kis
köztársaságok önmagukra hagyatva, saját elképzeléseik szerint rendezkedtek be.
Nagyon helyesen társas formákat kerestek, bizottságokat alakítottak, szervezetten
funkcionáltak. Akkor még nem volt alkalmunk szétnézni Közép-Európában, nem
állapíthattuk meg, hogy mindenütt, ahonnét a Vörös Hadsereg verte ki a néme­
teket, a németekkel együtt a fasizmust, ilyesféle szervezetek, nemzeti bizottságok,
 A DEMOKRÁCIA ÚTJA MAGYARORSZÁGON lO J

nemzeti tanácsok alakultak. A z emigrációból hazatérő Kommunista Pártok ugyan­

azt a formát alkalmazták, a koalíció keretét is ugyanazzal a jelleggel állapították
meg: nálunk Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, Bulgáriában Nemzeti Arc-
vonal, Romániában Országos Demokratikus Arcvonal, stb. Ezek a népi szervek
a változás kezdetén tökéletesen működtek, de amint a kormányzat Debrecenből,
majd Budapestről mind szélesebb körökre terjesztette ki befolyását, hatalmát az
országban, zavarták tevékenykedését. A speciáhs kérdések megoldására is népi
szervek, társadalmi bizottságok alakultak, mint az igazoló bizottságok, népbíró­
ságok, földigénylő bizottságok, stb. Ma, amikor már áttekintésünk van Közép-
Európa politikai szerkezetéről, könnyű megállapítanunk, hogy ezekben a szerve­
zetekben, bizottságokban a demo\rácia jelentkezett Magyarországon. A Ke­
let felé hermetikusan elzárt ország demokratikus elképzelései nyugati formákban
találtak szimpátiára: a szovjet-rendszerű, tehát a tanácsokon, bizottságokon föl­
épült demokrácia meghökkentette a társadalmat. A megbízhatóság kérdését el
kellett dönteni, erre kellettek az igazoló bizottságok. Az első háború utáni föld­
reform azért sorvadt el, mert az érdekelt nagyhirto\oso\, illetve a nagybirtokosok
állama a minimálisra szorította vissza a magyar nép igényeit, most az érdekelt
agrdrproletáro\ tömörülésével lehetett csak a szétesett országban a földreformot
gyorsan lebonyolítani, biztosítani. Az állam összeállásával, a központi kormányzat
kiépítésével, az autonómiák életrekeltésével a nemzeti bizottságok szerepe lénye­
gében végétért, ugyanúgy a földreform politikai lebonyolítása is befejezettnek
tekinthető, a műszaki és jogi munkálatok elvégzése már más szervekre tartozik.
Ha a végső cél az volna, hogy a koalíció időtálló legyen, s a pártok ne a saját
programmjukat, hanem a koalíció programmját vigyék, akkor elsősorban a köz­
ponti hatalom kiépítésére kellene gondolni, és a központi hatalom munkáját csak
akadályoznák a különböző társadalmi szervezetek. A Kommunista Párt vonalán
e szervezetek messzebbmenő céljai eléréséhez pozíciókat jelentenek, felszámolá­
sukba semmiképen sem tud beleegyezni. A paritásos bizottságokban a többséget
biztosíthatja magának, mert mindig vele szavaz a Szakszervezet, a Szoaál-
demokrata Párt és esetleg a Nemzeti Parasztpárt. A Nemzetgyűlésen és a M i­
nisztertanácson kisebbségben van, a népi szervezetek mozgósításával közömbösít­
heti, vagy támadhatja a kormányzat ténykedéseit: ez a kettősség egyik legnagyobb
akadálya a nyugalmi állapot helyreállításának, a demokrácia normális fejlő­
désének.
Az is elképzelhető lett volna, hogy a népi szervek vonalán épül fel az új
állam, a demokratikus Magyarország; akkor a községi, városi és vármegyei auto­
nómiákat fel kellene számolni, hogy a helyüket tanácsok, bizottságok foglalják el,
de ezt a forradalmi lépést nem tehettük meg. A z állam szervezeti felépítésében
ütközik a központi hatalom és a népi vonal. A központi hatalom a történelmi
szervekre támaszkodik, lényegében a magyar állam felépítésében változás nem
történt, a közeségi képviselőtestülettől a Nemzetgyűlésig, vagy a Minisztertanácsig
minden eredetiben megmaradt, a keretek változatlanok, csak más tartalmat kap­
tak. Ha szabad úgy nevezni, a magyar állam szerkezete változatlanul rea\ciós,
a demokratikus átalakulás késik, a szovjetszerű felépítés, ami a keleti demokrácia
követelménye, bizonyára elevenebb, talán egészségesebb és mindenesetre érdeke­
104 KOVÁCS IMRE

sebb apparátust teremtene, de a forradalom letiltásától eltekintve, ezt a program'

mot koalíciósán végrehajtani nem lehet, ezt csak egy párt valósíthatja meg, az a párt,
amelyik tudja, hogy a jelenlegi taktikája biztosítja végső győzelmét; hiszen a de'
mokrácia újabb megjelölése, a népi demokrácia, ahogy azt Rákosi Mátyás isme'
retes kongresszusi beszédében kijelentette, út a szocializmushoz.

A GAZDASÁGI ÉLE T átalakulásában is követhető a kettősség. Nem vitás, hogy

az államosítás Európa'szerte olyan szükségszerű jelenség, mint amilyen a koalíció:
a régi pohtikai szerkezet felbomlásával egyidejűleg a gazdasági szerkezet is fel'
bomhk, és új keretbe illesztik funkcióit. A z államosítás szocialista vonal, a de'
mokráciának a szövet\ezés felelne meg. Tévedésben vagyunk, amikor azt hisszük,
hogy az államosítással a széles néprétegek szociáHs problémája megoldódik: az
állami kezelésbe vett, vagy tulajdonba került gyárak az állami apparátus szerves
részei lesznek, költségvetési tételként szerepelnek, adminisztrációkkal fönntartják
ugyanazt a bürokratikus hierarchiát, amelyik messze elválasztja a munkást az
igazgatótól, jövedelmezőségük az állami kasszát gyarapítja, a munkavállalók ki'
zárólag a kollektív szerződésben megszabott béreket kapják, visszatérítésről, mint
a szövetkezetnél, szó sincs. Igazán demokratikus megoldás az volna, ha mindazok
a vállalatok, üzemek, amelyek tömegcikkeket termelnek, vagy a békét veszélyez'
tethetik, közösségi tulajdonba kerülnének szövetkezeti keretben, ezzel jövedelmük
szétosztódna a munkások között, az állam adókon kívül más hasznot nem húzna
belőlük, csak a nép érdekét szolgálnák.
A szövetkezetek fejlődése akadozik, akik a változás előtt naivan azt hit'
tűk, hogy egész gazdasági életünk szövetkezeti vonalra épül, nagyot csalódtunk.
Az állami szerkezet összeállásával egyidejűleg összeállt a gazdasági szerkezet is.
Azok a kezdeményezések, amelyek a szövetkezeti elvnek megfelelően valóban
alulról építették a szövetkezeteket, összeomlottak. Emlékezzünk csak, milyen sző'
vetkezeti láz volt 1945 tavaszán az országban, parasztszövetkezetek, népiszövet'
kezetek szerveződtek a falvakban és a városokbcui, tapogatództak, keresték ■
egymást, hogy találkozzanak, a vármegyei központok szervezéséig valahogy
eljutottak, de föntről nem támogatta tervszerű gazdaságpolitika ezt a nagyszerű
demokratikus kezdeményezést, nem illesztették rá idejében az országos központot;
ma a szövetkezetek alig bírják a versenyt a teljesen regenerálódott nagykereske'
delemmel, az egész újjászületett kapitalizmussal. A z államosítás helyett inkább
a szövetkezeti hálózat kiépítését kellett volna szorgalmazni, akkor demokráciánk
gazdasági bázisa is demokratikus lenne. Egyszerre stabilizálni és államosítani a
legnehezebb, végső fokon pedig félő, hogy az államosításból államkapitalizmus
lesz, amit, ha menetrendszerűen ér be céljába a Kommunista Párt, államszocialiZ'
mussá változtathat.

P o l i t i k a i é s g a z d a s á g i funkció-zavarokkal küzködő demokráciánk ezekben

a napokban érkezett el legsúlyosabb válságához: végre tisztázni kell, hogy mi is
a demokrácia, és vállalkozhatunk-e arra a lépésre, hogy fölváltjuk a szocializmus'
sál. A totális szemlélet kisebbségi véleményt nem ismer. A kisebbségi véleményt
eleve reakciósnak minősíti és nem hajlandó figyelembe venni. A Kommunista
 A DEMOKRÁCIA ÚTJA MAGYARORSZÁGON lOí

Párt kizárólagosságra törekszik, taktikája elárulja, a kizárólagosság pedig azt jc'

lentené, hogy egyöntetű doktrínára és egyöntetű progrtunmra van szükség. Dók'
trína és programra csak a szocializmus lehet, ami viszont a koalíció felmondását
jelenti, mert a koalíciós pártok Szegeden demokráciára szövetkeztek. A demokrá'
ciában a kisebbségi véleménynek érvényesülni kell, azt reakciósnak minősíteni
nem lehet. H a klasszikusan értelmezzük a demokráciát, még a reakciósság sem
bűn, mert ha a reakciót részeire bontjuk, nagyon is indokolt sérelmekre bukka­
nunk. Akció nélkül nincs reakció, a demokráciának vannak jó akciói és rossz
akciói, ezek egyformán kiváltják a reakciót. A földreform jó akció volt, akiktől
elvették a földet, azokból kiváltotta a reakciót: őszintén szólva, nem is lehet
csodálkozni, ha valakitől kisajátítottak néhány ezer, vagy tízezer holdat, hogy
nem lelkesedik a demokráciáért, s ha neki az a véleménye, hogy a földreformot
nem kellett volna megcsinálni, ezt vegyük tudomásul, a véleményszabadság az
alapvető emberi jogok közé tartozik; csak akkor lépjünk fel vele szemben kemé­
nyen és határozottan, amikor más kisajátított földbirtokosokkal együtt szövetke­
zik, hogy megdöntse a demokráciát és visszaállítsa a nagybirtokrendszert.
A köztársaság kikiáltása a királyság híveit szorította reakcióba; hacsak azt
a véleményüket hangoztatják, hogy ők a köztársaságnál a királyságot megfele­
lőbbnek tartják, még nem követtek el bűnt, mert csak a szabadvéleménynyilvá­
nítás jogával éltek, akkor kellene lecsapni rájuk az államhatalomnak, a rendőr­
ségnek, ha összeesküdnének a köztársaság megdöntésére és mondjuk a Habsbur­
gok restaurálására. Ugyanígy még jó néhány példán illusztrálható lenne, hogy
miként váltja ki az akció a reakciót, a reakcióban mi a kisebbségi vélemény és
a reakciós mikor nem számíthat már a kisebbség jogára, hanem pusztulnia kell,
mert olyasmit akar, ami ellenkezik a demokratikus renddel, a demokrácia törvé­
nyeivel, és perrendszerűen le lehet folytatni ellene az eljárást, ítélettel hatályta­
lanítani lehet káros ténykedését. Reakciós az, aki restaurációs, aki a régi világot
akarja visszaállítani, de nem lehet reakciósnak minősíteni azt, aki demokráciát
akar, csak a demokrácia hibáira, mulasztásaira m utat rá, tevékenykedésével, jó­
indulatú, megértő kritikájával segítő, építő és nem romboló a szándéka. Globá­
lisan a demokráciában minden véleménynek helye van, totálisan nincs, a totális
demokrácia egyre szűkülő kör, amelyben végül már csak egyetlen akarat érvé­
nyesül. A globális demokráciában elfér az egész nemzet, a totális demokrácia
Prokrustes'ágy, amelyikbe csak fölösleges részeinek amputálásával lehetne bele­
préselni, belegyömöszölni.

A KOALÍCIÓ súlyos szerkezeti betegségben szenved. A pártok nem képvise­

lik a tényleges erőviszonyokat, a 45-ös választást inkább hangulati elemek be­
folyásolták, mintsem tudatos politikai állásfoglalás szabta meg a pártok részese­
dését. Ha az európai politika perspektívájába állítjuk a magyar koalíciót, akkor
szerkezeti hibái egyszerre kiütköznek. Nyugat-Európában mindenütt három nagy
párt együttműködése a kormányzás alapja; mindenütt van Kommunista Párt,
Szociáldemokrata Párt és valamilyen katolikus színeződésű párt. Az olaszoknál,
a franciáknál éppen úgy, mint a belgáknál, hollandoknál, vagy az osztrákoknál.
Ez a három párt viszi a nyugati országok politikáját, persze súrlódásokkal, ugyan­
106 KOVÁCS IMRE

azokkal a bajokkal, mint nálunk. A M agyar Kommunista Párt és a Magyar-

országi Szociáldemokrata Párt tökéletes európai hátvéddel rendelkezik. A Kis­
gazdapártnak nincs hátvédje, poHtikai konglomerátum, nem valószínű, hogy a
következő választáson többséget kap, akkor már más föl nem tett kérdésre sza­
vaznak majd a választók, az európai poHtikában sem tudja lefedezni magát; míg
a Kommunista és Szociáldemokrata P árt a fejlődés fővonalában kedvezően fog­
hatja vitorlájába a szeleket, addig a Kisgazdapárt bizonytalan ideológiával és
programmal időtálló pártnak nem tekinthető.
Nagy fantázia Magyarországon egy parasztpártban van. Középeurópában
a katolikus jellegű pártokat a parasztpártok helyettesítik: a hiányos és sokszor
tendenciózus hírekből nehéz megállapítani, hogy Lengyelországban, Romániában,
Bulgáriában, vagy akár Jugoszláviában hogyan áll a parasztság politikai szervez­
kedésének ügye, de matematikailag bizonyítható, hogy ezekben az országokban
előbb, vagy utóbb komoly, nagy parasztpártok szerveződnek és a kommunisták,
meg a szociáldemokraták mellett a politika legfontosabb tényezői lesznek. Magyar-
országon is összeáll az a parasztpárt, amelyiknek minden adottsága és lehetősége
megvan, és beleilleszkedhetik a parasztpártok együttműködésébe, ki merem mon­
dani: egy agrárinternacionálé, vagy parasztinternacionálé kereteibe, amivel biz­
tos hátvédet kap politikájához. M egtanulhattuk az elmúlt hónapokban, hogy
a katolicizmust nem kapcsolhatjuk ki a politikából, valószínű egy olyan katolikus
párt szervezkedése is, amelyik felöleli mindazokat a polgári és paraszti elemeket,
amelyek vallásos érzületükben még közel állnak az Egyházhoz, ideológiailag meg
a demokrácia globális fogalmazását vallják. Nagyon is elképzelhető, hogy Sulyok
Dezső körül kialakul a magyar katolikus párt; hogy azután beilleszkedik-e a kato­
likus internacionáléba, vagy sem, az már az ő dolga. A tiszta magyar politikai
képlet ez volna: baloldalon a Kommunista Párt, jobboldalon a katolikus párt,
középütt a haladó nemzeti értelmiséggel a Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt.
Ezzel a pártok tökéletesen fednék a tömegeket, a szélsőségek csábításainak jobban
ellentállhatna a magyar társadalom, a hatalmi súlypont \özépre helyeződne és
a fejlődés demokratikus irányt vehetne. A rra jóidéig gondolni sem lehet, hogy
a koalíciót fölmondjuk, egyik, vagy másik párt monopolizálja a kormányzást,
mert lépése azonnal kudarcba fullad. A rra azonban már most kell gondolni, hogy
a demokratikus eszmék a legmegfelelőbb formában érvényesüljenek a kormányzat
politikájában, ha egyáltalán igényt tart a tömegek bizalmára, s a népakarat elvén
kívánja vezetni az országot; különben elszakadó hadműveletek következhetnek b e ...

A z INGAPOLITIKA veszélyeinek és következményeinek többé nem tehetjük ki

a magyar népet. Azzal a fönntartással, hogy a szocializmusé a jövő, mi a demo\-
ráciát építsük. A demokráciát, amely a többség uralma a kisebbség jogainak
tiszteletbentartásával, azé a többségé, amelyik valóban demokráciát akar, s a ki­
sebbség jogait csak annyiban respektálhatja, amennyiben ténykedésével a de­
mokrácia hibáinak kiküszöbölésére, nem pedig a demokratikus rend megdönté­
sére törekszik.
KOVÁCS IMRE