1

Andorka Rudolf

Társadalmi változások és társadalmi problémák, 1940–1990

Statisztikai szemle (1992) 4–5: 301–324.

A magyar szociológia már az 1960-as évek elején felfigyelt az

öngyilkosság és az alkoholizmus problémájára: a KSH folyamatosan publikálta
az önygilkosságra, a májzsugorodás okozta halandóságra és a szeszesital-
fogyasztásra vonatkozó adatokat.

Az 1950-es évek óta minkét deviáns jelenség folyamatoan és erősen

terjedt Magyarországon; 1983-ra, majd 1988-ra a számok risztóan rossz
helyzetet mutattak, romló tendenciával: 1988-ban a felnőtt népesség 17
százaléka a kevésbé súlyos, 15 százaléka a közpees és súlyos neurotikus beteg
kategóriába tartozott; enyhe depressziós tüneteket mutatott 17 százalék,
közepes tünetek 5 százalék, súlyos tüneteket 3 százalék (lásd: Kopp Mária és
Skrabski Árpád kutatásait).

Az 1960-as évek második felében megjelent és azóta elterjedt a

kábítószer-fogyasztás; Andorka cikkének írásakor erről pontos adatok
nincsenek.

Milyen társadalmi okok állnak a keringési rendszer betegségei,

bizonyos rosszindulatú daganatok, a májzsugorodás, az öngyilkosság és a
baleseti halandóság romlásának hátterében? Andorka hipotézise: ebben
lényeges (talán döntő) szerepet játszott a mindennapi élet rendkívül
fszültségterhes volta.

A deviáns viselkedések — az öngyilkosság, az alkoholizmus, a

kábítószer-fogyasztás, stb. — magyarázatára a szociológia az anómia-
elméleteket használja: ezel rokon fogalom az elidegenedés, aminek leírására az
élet minősége hiányának fogalmát használják. Ezen jelenésgek hátterében:
feltételezik egy társadalmi értékválság létét.

Magyarországon 1978-tól vannak olyan szociológiai vizsgálati

eredmények, amelyek alapján következtetni lehet ezeknek a jelenségeknek a
tüneteire:
2

 1978-ban álmatlanságra panaszkodott a megkérdezettek 42 százaléka;

kimerültségre 52 százalék; 16 százalék állította, hogy megkísérelt már
öngyilkosságot (100-ból 16 felnőtt)
 1990-ben alvászavarról számolt be 40 százalék; kimerültségről 54 százalék;
gyakori lelki feszültségről 60 százalék; fefájásról 46 szazalék;
szomorúságról 34 százalék; 25 százalék szedett hetente többször
nyugtatót/altatót/fejfájás elleni gyógyszert

A zavarok hátterében milyen okok sejthetők: egyrészt a nagyon

feszített életmód; másrészt a boldogtalanság, haszontalanság, sikertelenség
érzése: 1978-hoz képest 1990-re nőtt az anómia és az elidegenedés, erősödött
az erkölcsi és értékválság a Magyar társadalomban

Andorka hipotézise: “a növekvő anómia, elidegenedés, stb. volt az oka

annak, hogy 1988-ban a Magyar társadalom felnőtt tagjainak túlnyomó (1986
óta növekvő) többsége gyökeres változásokat, reformokat látott szükségesnek
a gazdaság, a szociálpolitika és a politika területén, tehát ez volt az egyik fő
oka (vagy a fő oka) a bekövetkezett rendszerváltozásnak.” (318)

Miért nőtt ilyen mértékben az anómia, miért romlott meg ilyen

mértékben az élet minősége? Andorka hipotézise: a magyarok többsége 1990-
ben úgy látta, hogy nem tőlük függ, hogyan alakul az életük, azaz
kiszolgáltatottnak érezték magukat. Ennek oka pedig az a meggyőződés, hogy
a Magyar társadalom többsége befolyás nélkülinek tartotta magát: országos
szinten semi beleszólási lehetőséget nem látnak az őket érintő kérdésekbe (már
a lakóhelyen is alig): a számok alapján igazolni lehet, hogy Magyarországon a
politikai hatalom 10 ezer emberből álló elit kezében volt, mellettük csak kb.
200 ezer vezető beosztású embernek volt beleszólása az országos ügyek
eldöntésébe: a Magyar társadalom többi tagja ezért kiszolgáltatva érezte magát:
az alapvető ok tehát a rendszer kezdetben totalitárius, később
fokozatosan autoritáriussá váló jellege volt. (320)

A 20. század történelme arra enged következtetni, hogy a

totalitárius/autoritárius rendszerek nem képesek a gazdaság és a társadalom
modernizációjára, egy bizonyos szinten elakadnak. Ugyanez kérdés
mikroszinten: totalitárius/autoritárius rendszerekben kialakuló anómiás,
elidegenedett, magát kiszolgáltatottnak érző emberek képesek-e a gazdaság és
a társadalom modernizációját véghezvinni? Az 1988-as konflikutsmegoldási
kérdőív kapcsán azt kérdezhetjük, hogy mennyire képes a rendszerváltás (azt
követő) magyar társadalma azoknak a követelményeknek megfelelni, amelyek
a modern piaci gazdaságban és társadalomban felmerülnek
 3

Az 1988-as adatfelvételen a felnőttek közül sokan azt válaszolták,

hogy: nem (alig) jellemző rájuk a problémák elemzése, a tennivalók
átgondolása, a problémáknak a másik fél szempontjából való szemlélése,
vagyis az ellenfél megérétésének kísérlete, továbbá a kompromisszumkeresés,
az erőfeszítések növelése és a kockázatvállalás — mindez pedig arra enged
következtetni, hogy a magyar társadalomban elterjedtek az olyan
személyiségjegyek, amelyek kevéssé alkalmasak a modern gazdaságban és
társadalomban veló eredményes tevékenykedésre.

Andorka hipotézise: ezek a személyiségjegyek összefüggenek az

anómiával, az elidegenedéssel, a társadalom idegen tagjaival szembeni
bizalmatlansággal, ellenséges érzésekkel.

Két irányból nézve a magyar társadalom átalakulását az 1940 és 1990

közötti időszakban:

 az alapvető szerkezeti változások — iparosodás, városiasodás, iskolai

végzettség emelkedése, társadalom nyitottabbá válása — a modernizáció
irányába hatottak, s ezek tekintetében a Magyar társadalom közeledett a
nyugat-európai társadalmakhoz; a folyamat az 1970-es évektől lelassult
 az anyagi körülmények korszerűbbekké váltak, megteremtették az elemi
feltételeit a modern életmódnak
 az emberi kapcsolatok terén már gondok vannak: kevés a jele annak, hogy
a modern társadalmi élethez szükséges együttműködési és
konfliktusmegoldási viselkedési minták elterjednek
 az anómia és az elidegenedés széleskörűsége következtében nagyon
kevéssé alakult ki az az egyéni felelősségvállalásra, önálló cselekvésre,
újításra kész embertípus, amely a modern gazdaság és demokrácia sikeres
működéséhez és továbbfejlődésséhez szükséges

Andorka nagy kérdése: “a többpártrendszerű demokrácia képes less-e

az emberi kapcsolatok, valmaint az anómia és az elidegendés területén olyan
fejlődési tendenciákat előhívni, amelyek a piacgazdaság és a politikai
demokrácia sikeres működéséhez szükséges emberi magatartások elterjedését
eredményezik, megerősítik a civil társadalmat, létrehozzák a demorkatikus
kultúrát.” (322)