O l d a l |1

RECENZIÓ
HOMOLYA-PÁNYI NIKOLETT LÍVIA (VGKOMO)
VICSEK LILLA – FÓKUSZCSOPORT (OSIRIS KIADÓ, BUDAPEST 2006.)

2006-ban jelent meg az Osiris Kiadónál Vicsek Lilla könyve, amelynek címe Fókuszcsoport. A
könyv alcíme elméleti megfontolások és gyakorlati alkalmazás. A könyvben számtalan gyakorlati példát
hoz az író, így nem csak elméleti szinten ismerkedhetünk meg a fókuszcsoportos kutatásokkal, hanem
az empirikus oldalát is megtapasztalhatjuk. Ez a kutatási metódus 1920-ban jelent meg, de tényleges
mai „formáját” 1980-ra nyerte el. A fókuszcsoportokat sokan, sokféleképpen határozták meg.
Alapvetően az alábbi fókuszcsoport meghatározás szerint értelmezi a könyv:

„… egy olyan kvalitatív kutatási módszert jelent, amelynek során az adatok úgy keletkeznek,
hogy a kutatás alanyai csoportosan kommunikálnak egy adott témáról.”

A fókusz, maga a központi téma, ami körül folyik a beszélgetés, a csoport pedig, a kutatás alanyait
jelenti, akik egyfajta ideiglenes csoportot alkotnak a diskurzus során. Fontos szerepet játszik a
fókuszcsoport vezetője a „moderátor”, illetve a módszer sajátos jellege és eszközkezelése, mint például
a detektívtükör. Gyakran videó és –hangfelvételek készülnek. Fontos jellemzője a módszernek, hogy
nem tanítjuk a résztvevőket, hanem információt szerzünk tőlük. A fókuszcsoportos kutatások főként
szöveges és audiovizuális adatokra épülnek így nagy részük kvalitatív elemzést tartalmaz.
Eltérő megközelítésekből kiindulva és különböző kutatási célokhoz rendelve a fókuszcsoportoknak
számos változatát alkalmazzák (panelfókuszcsoportok, minifókuszcsoportok, hosszúfókuszcsoportok,
számítógépes fókuszcsoport stb.). Mivel információt szerzünk, a kutatások gyakori célja a feltárás és
felderítés. Modellezheti a mindennapi beszélgetéseket, konfliktushelyzeteket, hierarchiarendszereket
és számos véleményformálódást is. Megfigyelhetjük a beállítottságok alakulását, az érveléseket, a
nézeteket és ezek kifejezésének módjait is.

A fókuszcsoportos módszernek – mint szinte mindennek - előnye és hátránya is van. A

hátrányai közé sorolják, hogy csoportnyomás, konfliktuskerülés és egyéb csoporttényezők miatt egyes
vélemények nem kerülnek a felszínre. Információt hordozhat az is, hogy mennyire könnyen beszélnek
a csoporttagok a témáról, tudnak-e beszélni róla hosszabban vagy csak néhány szlogent hangoztatnak.
Előnyei között szerepel, hogy ez a fajta vizsgálat rendkívül gyors tud lenni, időt spórolhatunk meg az
egyéni interjúztatáshoz képest. Előnyei más módszerekkel szemben, hogy tömör, gyors és olcsóbb
kutatási mód lehet a fókuszcsoportos kutatás, valamint természetesebb szituációs közegben lehet az
alanyokat megfigyelni és reakciókat értelmezni. Többféle kommunikációt figyelhetünk meg. Egyes
szakemberek a fókuszcsoportok egyik nagy erényének azt tartják, hogy megvizsgálhatjuk az egyének
érzelmi és spontán reakcióit is. Különösen jól alkalmazható új kultúrák, viselkedések, szókincsének
feltérképezésekor. A fókuszcsoportok további potenciális előnye, hogy a beszélgetés során a
résztvevők láthatják, hogy az általuk megéltek nem számítanak egyedi jelenségnek. Ez sok esetben
főleg elfolytot érzelmi problémák vagy kényes/intim témák esetében nagy hatással lehet a
résztvevőkre. Erőt, támogatást adhatnak egymásnak (ebből kiindulva úgy gondolom talán nem
véletlen, hogy például a szenvedélybetegek is hasonló „gyűléseket” tartanak).

A módszer eredményeinek (statisztikai) általánosíthatósága korlátozott, hiszen ezek a kutatások szinte

kizárólag kis mintával dolgoznak. Így kevésbé alkalmas a tényleges cselekvés vizsgálatára.
Terepkutatások során a viselkedések szélesebb skálájával találkozhatunk. Legfőbb alkalmazási
 O l d a l |2

területei: politikai kutatások, marketingkutatások, tabu témák, oktatás témaköréhez kapcsolódóan és

az egészségkutatások.
A kvalitatív kutatások területén a fókuszcsoportok és az egyéni interjúk a legelterjedtebb. Hogy
melyiket mikor érdemes használni, azt főként a kutatási célunk határozza meg. A kétfajta lekérdezési
mód más-más eredményekre vezethet. Példaként a könyv az egyik legfontosabb jellemzőt a
konformitást említi. A konformitás, az egyéni belső vagy kinyilvánított vélemények hasonulása a
csoporttöbbség által képviseltekhez.

A következő nagy fejezete a kötetnek a fókuszcsoport szociálpszichológiai megközelítései. A

szakasz alaposan bemutatja a különböző szociálpszichológiai megközelítések legfontosabb jellemzőit.
Felvázolja, hogy az egyes nézetek szerint, milyen jelenségek és folyamatok figyelhetők meg több ember
interakciója során. Az egyik legnagyobb kérdése, hogy létezik-e szituációfüggetlen értékelés. A
fókuszcsoportos kutatások jelentős része azt tűzi ki célul, hogy feltérképezze az egyének „valódi”
véleményét, attitűdjét, amelyek a csoportszituációtól, interakciótól független. Ebben az esetben a
csoportfolyamatok, mint például véleményütközések torzító tényezőként jelentkeznek, mert
akadályozhatják az egyéni meggyőződések felszínre kerülését.
Egyes új szociálpszichológia megközelítéseken alapuló fókuszcsoportos kutatások viszont a
szituációfüggő értékelések kialakulásának vizsgálatát tűzik ki feladatul. Az ezt a nézőpontot pártolók
szerint mindenképp foglalkozni kell azzal a ténnyel is, hogy milyen konkrét helyzetből származnak az
adataink. Vicsek Lilla szerint:

„még akkor sem tekinthetünk el annak figyelembevételétől, hogy adataink csoportszituációból

származnak, ha végső célunk az egyéni „belső", szituációfüggetlen vélemények megismerése.”

Mielőtt tovább halad a könyv, részletezi számunkra, hogy értsük mi a különbség a kvantitatív
és kvalitatív kutatások között. Kvantitatív kutatásról van szó, amennyiben számok, statisztikai eljárások
alapján történik az elemzés. Nagy adathalmazzal dolgozik. Ezt a kutatási formát tartják igazán
reprezentatívnak, míg a kvalitatívat kevésbé, mivel kis mintán alapul. Kvalitatív kutatásról akkor
beszélünk, ha kvalitatív eszközökkel szöveg adatokat, audiovizuális anyagokat elemezünk, részben vagy
teljesen. Sok esetben megfigyelhető, hogy az empirikus eredmények kapcsán születik meg az elmélet,
nem pedig meglévő hipotézisek verifikálása vagy megcáfolása alapján. Kevésbé strukturált az
adatgyűjtése, rugalmas, könnyen alakítható stratégiát követ. A két módszer igen eltérő, de sok esetben
a fókuszcsoportokat gyakran nem önálló kutatásként használják, hanem más technikákkal együttesen.
Az országok közötti eltérések befolyásolhatják, hogy egy adott közösségben hogyan zajlik le
egy fókuszcsoport. Bizonyos kultúrákban nem használnak például detektívtükröt, mert tolakodónak
éreznék. Fontos, hogy megismerjük más országok és a magyarországi csoportok speciális jellemzőit.
Magyarországon például az eredmények vizsgálatakor nem feledkezhetünk meg arról, hogy hazánkra
jellemző a panaszkultúra. Emiatt a résztvevők esetleg inkább negatívumokat említenek. A Japán
kultúrában ez a negatív viselkedés udvariatlannak számít, mély érzelmeikről nyíltan nem beszélnek.
Magyarországon szituáció- és témafüggő, hogy mikor számít valaki udvariatlannak. Sajátos a magyar
nyelvben a tegeződés/magázódás például az angol nemzetekhez képest, valamint szembetűnően
máshogy kezeljük mi magyarok, az idősávokat, a pontosság kérdését, valamint a viccelődést is.

A csoport és csoportdinamika fogalma a kvalitatív kutatásokban igen fontos szerepet játszanak.

A csoportnak számos meghatározása van, illetve különféle fajtáit ismerjük. A könyv 7 fajtát említ,
köztük a formális, informális, funkcionális csoportokat. A dinamika, a csoporttagok közötti
interakciókból származó erőket, illetve azok kölcsönhatását jelenti. A struktúra, a méret, a fejlődés, a
 O l d a l |3

szerepek, a kohézió, az interakcionális mintázat, az érzelmi kötelék, az alcsoport, a fizikai elrendezés, a

hatalom és a státus bizonyos szerzők felfogásában mind a csoportdinamika elemeit alkotják.
Olyan fontos fogalmakat tárgyal ez a rész, mint a norma, társas befolyás, konformitás és
nonkonformitás. A norma a csoporttagok által elfogadott szabályok összeségét jelenti. Így a
szociálpszichológia akkor is normáról beszél, ha a csoport egy egyszeri alkalomra jött létre, amelynek
tagjai szabályt/szabályokat fogadnak el egymást között.
Fontos fogalom a konformitás, azaz az egyének a csoporttöbbség ítéleteinek hatására
megváltoztatják nyílt viselkedésüket és/vagy belső meggyőződésüket oly módon, hogy az hasonlítson
a többiekére. A konformitásnak két fajtáját szokták elkülöníteni egymástól, a nyilvános konformitást
és a magánkonformitást. Érdekes, hogy a magánkonformitás esetében a belső vélemény is módosul.
Mai napig lehet hallani szinonimájaként a társas befolyást. Nincs is nagy különbség a kettő között, az
egyetlen talán a „hatalom”, amely a társas befolyáshoz kapcsolódik. A társas befolyás 3 fajtája: a
behódolás, az azonosulás és az internalizáció. Ha az eltérő nézetek képviselői közel egyenlő számban
vesznek részt a csoportban, akkor depolarizációról beszélhetünk. A közös álláspontot, amely az azt
megelőző egyéni, belső véleményekhez képest szélsőségesebb, polarizációnak nevezték el. A
csoportokhoz kapcsolódó fogalom az úgynevezett szociális jutalom és büntetés. Ebben az esetben
jutalomnak nevezzük azokat a másoktól származó verbális vagy nonverbális visszajelzéseket, amelyek
pozitívak, megerősítenek bennünket. A büntetés természetesen az ellentéte, melynek leggyakoribb
formái a rálicitálás, a stigmázás és a faggatózás.
A pozíció vagy státus betöltése szerepekkel történik. A státushoz kötött szerep tartalmazza az
előírt attitűdöket, értékeket és viselkedési mintákat, mint az egyének tipikus reagálását egy bizonyos
pozícióban. Különbséget tesz a tipikus és a tényleges reakció között. A szerepviselkedéshez jellemző
szociális attitűdök, érzelmek és énazonosulások tartoznak. A csoportban jelentkező interakciók
sokfélék lehetnek. A könyvben 12 kategóriával találkozhatunk, amelyek az interakciós
folyamatelemzés rendszerét alkotják. A pozitív társas-érzelmi viselkedés a csoport fennmaradását
szolgálja, a negatív társas-érzelmi reakciók pedig a csoport létét veszélyeztetik. A
szociálpszichológiaiában a szerep egy fontos koncepció. A fókuszcsoportok kapcsán sok esetben az
alábbi szerepeket különítjük el egymástól: kihívó, negatív, a mama kis segítőtársa, stréber, felkészült,
szakértő, visszahúzódó, nagy mesélő.

A csoportfejlődésnek különböző fázisai vannak. Az első szakasz az információgyűjtés, a

második az információ értékelésének szakasza, a harmadikban pedig döntésre törekszenek, és ez
együtt jár bizonyos csoporttagok elutasításának, míg mások elfogadásának megerősödésével. Ha a
csoport túljutott a döntési ponton, akkor rendszerint a negatív reakciók aránya csökken, a pozitívoké
pedig nő (Bales). Tuckman szerint a csoportfejlődési szakaszok fázisokon mennek keresztül. A modell
ismert szakaszai: forming (alakulás), storming (viharok), norming (normázás), performing (működés),
adjourning (búcsúzás).

A klasszikus szociálpszichológia kulcsfogalmai közé tartozik az attitűd koncepciója. Az attitűd

fogalmaként szokták értelmezni a magatartás, viselkedés, modor, szellemi beállítottság, hozzáállás,
viszonyulás valamihez, vagy valakihez jelentéseit. Az attitűd fogalmának kognitív, affektív, motivációs
és viselkedési komponenseit különböztették meg. „Az attitűd pszichológiai tendencia, ami egy adott
entitás kedvező vagy kedvezőtlen értékelésével fejeződik ki."

Ha a csoport igyekszik fennmaradni, akkor erős csoportegyüttműködés jellemzi vagyis

csoportkohézióról beszélünk. Pozitívumai közé soroljuk, hogy az ilyen csoportok tagjai kevésbé vonják
ki magukat a munkából. Ugyanakkor a kohézió hatása lehet negatív is, mivel egyes személyekben
 O l d a l |4

felerősítheti a kóros konformitást. Növeli a csoporttagok közötti hasonlóságot. Általában az interakciók

gyakoriságát, a tagok közötti kapcsolat idejének hosszát is gyarapítja.
A társas kompenzálás akkor jelenik meg, ha az egyén kölcsönös függősége a társakkal vagy akár
a feladattal szemben is erős. Vagyis kompenzálhatja a másik teljesítményét a csoportban.
A csoportra társas hatások gyakorolnak befolyást. Ezek közé tartozik a társas serkentés, a társas gátlás
és a társas lazsálás. Az egyén teljesítménye a csoportban módosulhat. Ha más csoporttagok emelik az
egyén teljesítményét, akkor társas serkentésről vagy ösztönzésről beszélhetünk. Ennek ellentéte a
társas lazsálás, amit motivációhiánynak is nevezzünk. A társas gátlás esetén az egyén teljesítménye
viszont rosszabb a társak jelenlétében, mintha egyedül teljesített volna.

Az író különféle elméleti megközelítéseket mutat be. Közöttük van a szociális reprezentáció, a
konstruktivisták és a diszkurzív pszichológia elméleti megközelítése is. A reprezentáció elmélet követői
a konstruktivistákkal szemben, saját elméletet fogalmaznak meg a megismerésről. A diszkurzív
mindössze két évtizede létező irányzat. Elméleti és módszertani megfontolások halmaza. A diszkurzív
pszichológia a beszélgetésekre, mint cselekedetekre helyezi a hangsúlyt. Azt tartja érdekesnek, amit
az emberek a beszéd által tesznek, és ami észreveszhető a szövegekből. Egyes „cselekedet” jelentése
nagyban függhet a körülménytől, illetve hogy a diskurzus melyik pontján került elő.

A harmadik nagy fejezete a könyvnek a fókuszcsoportok előkészítése és megtervezése. A

kutatás elején meg kell határozni a célokat, illetve az adatgyűjtés és minta főbb jellemzőit. A tervezés
folyamata a fókuszcsoportok esetében rugalmasabb más kutatási módszerekhez képest. A
folyamatban a feladatok kiszervezhetők. A kiszervezhetőség attól függ, hogy milyen büdzsé áll a
kutatás rendelkezésére. Legtöbb esetben a toborzási és előszűrési feladatokat szervezik ki. Figyelembe
kell vennünk tehát a rendelkezésre álló anyagi forrást, hogy milyen a saját és a megbízandó cég
szakértelme, tapasztalata. Hasznosabb lenne-e, ha mi magunk moderálnánk és elemeznénk az
adatokat, illetve hogy mennyi időnk van elvégezni a kutatást.
A minta kialakításakor végig kell gondolnunk, hogy hány fős csoportokat szeretnénk és
összesen hány csoportot tervezünk, milyen eljárást alkalmazunk a kiválasztásra. Általában a
csoportszám 3-6 között szokott lenni, a csoport mérete pedig tipikusan 6-10 fő. Az optimális
csoportméret mindig függvénye a vizsgálati kérdésének és céljának is. Viszont a csoport létszáma nem
az egyetlen fontos szempont a tervezéskor. A csoportok összeállításánál figyelembe kell vennünk a
résztvevők személyes jellemzőit is, mint például a személyiség, a kor, a nem, az iskolai végzettség, a
vizsgált témára vonatkozó tudásmennyiség, az etnikai hovatartozás és egyéb társadalmi-demográfiai
háttértényezők. Mindezek függnek attól is, hogy mennyire szeretnénk homogén vagy éppen heterogén
csoportokat létrehozni. Sokszor kizárják azokat, akik egy éven belül voltak fókuszcsoporton, akik piac-
és közvélemény-kutatók, reklámszakmában dolgoznak, szociológusok vagy pszichológusok. Általában
ajánlatos, ha a csoport tagjai nem ismerik egymást és minket sem. Persze vannak olyan kutatások ahol
a fókuszcsoportunk ismerősökből áll, de erről mindig a kutatási célunk és lehetőségeink függvényében
döntsünk. A mintánk nem reprezentatív statisztikai értelemben, mivel nem „elég sok” ember vesz részt
a kutatásban összesen és sokszor nem is véletlen módszerekkel történik a toborzás. A mintavételi
módszerek lehetnek: kényelmi mintavétel, vagy más néven az egyszerűen elérhető alanyokra
hagyatkozó mintavétel, a hólabda mintavétel, a reputációs mintavétel és a kvótás mintavétel, amely a
kutató által megállapított kvótákon alapul. Az említetteken kívül még számos válfaja létezik a nem
valószínűségi mintavételnek.
A csoportokat az elemzés során össze is tudjuk hasonlítani, így célszerű úgynevezett törésjellemzőket
megállapítani. Vagyis azon tényezőket, amelyeket azért határozunk meg, hogy megkülönböztethessük
a csoportokat egymástól. Általában, de nem minden esetben a kutatás elején definiáljuk ezeket a
 O l d a l |5

törés- és kontroll jellemzőket. A kontrolljellemzők az összes csoport számára közösnek tervezett

tulajdonságok lesznek.

Miután meghatároztuk a mintavételi eljárást következik a toborzás. Toborzásnál keressünk

meg a csoportok konkrét résztvevőit. Tudnunk kell, hogyan jutunk el a meghívottakhoz, illetve hogyan
vegyük rá őket, hogy eljöjjenek a csoportos interjúra. Amennyiben kiszervezzük ezt a munkafolyamatot
figyelnünk kell arra, hogy a toborzó személye hathat arra, hogy milyen jellemzőkkel bíró személyek
lesznek a csoportban. Legtöbb esetben szűrőkérdőívet használunk, ami segít, hogy a kutatási
célunknak megfelelő jellemzőkkel rendelkeznek a résztvevők, valamint előzetes adatokat is adhat a
kutatásnak. A szűrőkérdőív a különböző összetételű csoportok esetében eltérhet egymástól. A
toborzás egyik lényeges szempontja, hogy milyen információkat közlünk a meghívottakkal. A
kutatásunk dönti el, mi a legjobb, ha többet mondunk vagy ha minél kevesebbet. A fókuszcsoportok
többnyire 1,5-2 órát vesznek igénybe. Meghatározó szerepet játszik a környezet ahol tartjuk a
fókuszcsoportos elbeszélgetést. Ugyanúgy ahogy a tagok egymásra úgy a környezet is hatással lehet
ránk (hideg, meleg, levegőtlen stb.), ezért viszonylag üres termekben szokták tartani. Még azt is
befolyásolhatja a helyszín, hogy mennyire könnyen oldódnak fel a résztvevők. Több országban is bevett
szokás a detektívtükör és a videó- és hangrögzítők alkalmazása. Mindig jelezni kell előre (már a
toborzás során) ezt a részvevők számára. Nagyon fontos, hogy a kutatás minden szakaszában
meglegyen az anonimitása az alanyoknak. Hasznos a teremben egy asszisztens, hiszen sok esetben tud
segíteni (például későn érkezők esetében) a jegyzetelésen kívül.

A fókuszcsoportban a témavázlat és az elhangzó kérdések kulcsfontosságúak, hiszen legfőképp

kettős célunk van a fókuszcsoportos kérdésekkel és lebonyolításukkal. Egyrészt szeretnénk, ha a
beszélgetés spontán, természetes, kötetlen lenne, másrészt hogy bizonyos struktúra szerint
folytatódjon le. Ezért a fókuszcsoportok esetében külön művészet a kérdések ésszerű összeállítása.
Lehetnek gyengén strukturáltak, féligstrukturált és erősen strukturált interjúszituációk. Nagyrészt a
féligstrukturált kérdezést alkalmazzák. Ha már konkrét kutatáshoz alkalmazzuk a fókuszcsoport
módszerét érdemes az erősen strukturált vezérfonalat választani. A gyengén strukturáltság előnye,
hogy jobban megismerhetjük az emberek gondolkodási sémáit egy témáról, mert nyíltabb, kevésbé
kötött. Ha nem akarunk a kérdezési módszerek között választani, ekkor választhatjuk a
tölcsértechnikát, amikor is a strukturáltság egyre nő a csoportban eltelt idő során. A fókuszcsoport
témavázlata állhat csak a témák felsorolásából vagy tartalmazhat kérdéseket is.

Hogyan épül fel egy fókuszcsoportos beszélgetés? Az elején a moderátor tart egy rövid
bevezetőt. A bevezetésben a moderátor (és ha van asszisztens) üdvözölnek mindenkit és
bemutatkoznak. Megkérdezhetik a résztvevőktől, hogy „Jól érzik-e magukat”. Utána egy kis
információnyújtást adnak a kutatásról. Kitérnek a tegeződésre, magázódásra, hogy ez ne okozzon a
későbbiekben kényelmetlenséget senki számára. Biztatja a résztvevőket, hogy mondják el
véleményüket, de maradjanak az adott témánál. Ha detektívtükör van a teremben, akkor felhívja erre
a figyelmet. Elmondja, hogy hang-, illetve videofelvétel készül, de az anonimitás garantálva van,
valamint hogy nyugodtan kérdezhetnek, reagálhatnak egymástól is. A bevezető rész után ajánlatos
egy közkeletű kérdéssel (nyitókérdéssel) nyitni, akár egy játékkal, amely még nem szükségképp
kapcsolódik a kutatás témájához, viszont hasznos lehet a hangulat oldására. Ezután az általános
kérdésektől indulva fokozatosan haladunk az egyre konkrétabb, szűkebb területek felé. A csoport
jellemzői döntik el, milyen hosszú kérdéssort alkalmazunk. A fókuszcsoport legvégén hasznos lehet egy
befejező kérdéssel zárni (például: mit tartanak a legfontosabbnak a fókuszcsoportból). A kérdéseket
tekintve legyenek egyszerűek, de ha szükséges kellő képpen fejtsük ki azokat. Jó, ha felhívjuk arra a
 O l d a l |6

figyelmet, hogy nem a tudásmennyiségre, szakértelemre, tehát nem a megtanult dolgokra vagyunk
kíváncsiak, hanem véleményekre, megérzésekre, megélt tapasztalatokra.
Érdekes és kihívással teli amikor kényes témákat tárgyalunk. Mindig oda kell figyelni, hogy
feloldjuk a feszültséget, amelyet a téma kelt. Figyelnünk kell szóhasználatunkra és hangsúlyoznunk
szükséges kutatásunk függetlenségét, az anonimitás biztosítását. Célszerű az összehasonlíthatóság
miatt nem módosítani a fő kérdéseken, viszont bizonyos esetekben mindenképp szükségszerű lehet.
Megkérhetjük a résztvevőket különféle feladatok, tevékenységek elvégzésére is. A speciális
technikákhoz tartoznak a következők: lista összeállítása, értékelés skála alapján, alternatívák közötti
választás, képek szétválogatása, kollázskészítés, mondat/történet kiegészítése, rajzolás, asszociáció és
még sok más technika is. Ezek a sajátos technikák hasznosak lehetnek, amikor kényes témákat
vizsgálunk. Akkor is eredményes az alkalmazásuk, ha olyan témánk van, amivel kapcsolatban nehezen
tudják szavakba önteni érzéseiket és gondolataikat.

A moderátor legfőbb feladata annak irányítása, hogy a résztvevők a témákról beszélgessenek.

Ha szükséges, a moderátor feltesz értelmező, pontosító kérdéseket is. Fontos, hogy a kérdéseket
megfelelő módon fogalmazza meg. A moderátor lehet spontán, ha szükséges közbe is avatkozhat,
amennyiben a helyzet megkívánja, de minden ilyesfajta viselkedés, hatással lehet a fókuszcsoportra. A
kutató (kutatócsoport) és a kutatási cél határozza meg a moderátor irányítási szabadságát.
Elengedhetetlen, hogy a moderátor azt közvetítse, hogy érdekli, amit a jelenlevők mondanak.
Többnyire elfogadott az a kritérium, hogy a moderátor ne mondja el a saját véleményét. Ő ilyen
szempontból nem egy aktív tagja a csoportnak. Általánosan elfogadott, hogy a moderátor ne
minősítse, értékelje a válaszokat és képes legyen mindenkit higgadtan végighallgatni. Fontos, hogy
megfelelő öltözetben legyen és tisztában legyen a csoportdinamikai folyamatokkal, hogy befolyásolni
tudja ezeket. Nyugodt, jó légkört teremtsen és kezelni tudja a vitás, kényelmetlen helyzeteket is. Nem
mindig a téma szakértője a moderátor, de érdemes, hogy bizonyos szintig elmerülnie, megismerkednie
az adott témával.

A fókuszcsoport napján vagy azt megelőzően egyéni lekérdezéseket is tehetünk. Ezeknél

szintén - ahogyan az előszűrésnél is - oda kell figyelnünk arra, hogy ne legyen túl nagy hatással a
fókuszcsoportban szerepléstől és ne áruljunk el túl sokat előzetesen. Legfőbb előnye viszont, hogy
ezzel a startégiával információkat kapunk arra vonatkozóan, hogy egyéni kutatási szituációban miket
mond az interjúalany, ugyanakkor segítheti a ráhangolódást is. Összehasonlíthatjuk az egyéni és a
csoportban adott válaszait.

Amennyiben lezajlottak a fókuszcsoportos vizsgálatok, jöhetnek az eredmények értelmezései és

lekérdezései. Amikor az elemzést készítünk sokszor mintázatokat, közös jellemzőket, hasonlóságokat
keresünk. Egyúttal fontos megfigyelni a kivételeket, ellentmondásokat, szabálytalanságokat is.
Igyekszünk megtalálni a valódi meggyőződéseket, emóciókat, és ezek hatását. Nem csak a verbális, de
a nonverbális kommunikációra is figyelünk kell. Minden kis mozzanat fontos tényt árulhat el. Ebben a
fázisban már jó, ha pontosan tudjuk, milyen módszert alkalmazunk az elemzésre. Az eredmények
értelmezése során jó, ha kitérünk az összejövetelek konkrétszituációjára, az interakciók jellegére, a
társas befolyás megnyilvánulási formáira. A vizsgálat során el kell döntenünk, hogy a csoportokat
egyesével, azaz vertikális elemzéssel, vagy pedig sorba véve együttesen vizsgáljuk meg, azaz
horizontális elemzéssel. Ezeket a gyakorlatban kombinálhatjuk is.

Az egyik legvitatottabb kérdése a kvalitatív kutatásoknak, az általánosíthatóság kérdésköre,

hiszen ahogy már fentebb említve lett, a fókuszcsoportok esetében a statisztikai értelemben a
reprezentáltság kritériuma szinte sohasem teljesül. Mégis a kismintás fókuszcsoportok eredményeit
 O l d a l |7

többesetben tekinthetjük a célpopulációra vonatkozó hipotéziseknek. A variációalapú általánosítás

szerint, a populációban jelen lévő diverzitást lehet feltárni. Különböző általánosíthatóság koncepciók
léteznek, mint például a variációalapú általánosítás, az elméleti általánosítás, átvihetőség, mérsékelt
általánosítás, analitikai általánosítás, analógiái általánosítás, kommunikatív általánosítás. Sokan
próbálnak számok felhasználásával kvalitatív kutatásokat értelmezni, de mégis a hangsúly nem magán
a számokon, hanem a mögöttes tartalmaikon lesz.
A tudományos feltételek: a minőségi megbízhatóság és az érvényesség kritériumai. Amennyiben
standardizálunk és részletesen meghatározzuk a folyamatot úgy magasabb megbízhatóságra
számíthatunk, hiszen a megbízhatóság koncepciója arra vonatkozik, hogy egy mérési eljárás mennyire
adja ugyanazt az eredményt, ha megismétlik a mérést. Az érvényesség leegyszerűsítve azt fejezi ki,
hogy azt mértük-e, amit mérni akartunk.

Az elemzési módszerek között számos típust megkülönböztethetünk. Elterjedtek a gyors, alap

módszerek alkalmazása. A gyorselemzések alatt olyan módszereket értünk, amikkel hamar
elkészíthetjük analizálásunkat. Az eredmények kiértékelését érdemes audiovizuális felvétel alapján
végezni. A felvételek alapján egy vázlatot készíthetünk, ami szintén jó eszköze az elemzésnek. Létezik
jegyzetalapú gyorselemzési technika, amelyeket a csoport közben és után készített a moderátor vagy
asszisztense. Ha kevés az idő az elemzésre a moderátor, kutató, megrendelő szűk körben rögtön a
fókuszcsoport ülése után elmondják a csoport alapján támadt gondolataikat, ez a „debrief". Még ide
sorolhatnánk a hosszúasztal vagy nagyívpapír módszereket is.
Átirat alapján (gépíró által készített átirat alapján) is végezhetünk elemzést. Ez akkor érdekesebb, ha
nem mi magunk végeztük a moderálást a csoportban. Az átirati jelölések éppen ezért legyenek előre
lefektetve, lekommunikálva. Fontos interakciókat használni, megjeleníteni mint például: „(nevetés)”.
Hosszadalmasabb módszernek tekinthető, a kvalitatív adatelemzési kódolás. Lényege, hogy különféle
törzsfogalmakat határozunk meg, majd pedig kódoljuk ezeket a szövegekben. Hozzárendeljük a
kategóriákhoz a szöveg egyes részeit. Speciális szoftverek segítségével az audiovizuális anyagokat is
kódolhatjuk ezzel a módszerrel. A kódok/kategóriák olyan címkék, amelyek jelentésegységeket
rendelnek az adatokhoz. A jelentéseket és egységeket a kutató, elemző határozza meg. Létrehozhatjuk
őket a meglévő szakirodalmakra támaszkodva, de újabbakat is formálhatunk. Nem ritka, hogy a
csoportban elhangzottak alapján alakulnak ki egyes kódok/kategóriák. Lehetnek tágabb, általánosabb
fogalmak vagy egészen szűk meghatározások is. Ha egy vizsgálatot több ember kódol, akkor különösen
indokolt a kódolási séma létrehozása.

Az elemzésben meg kell említeni a szituációs tényezőket, amelyek fontosak az adott kutatás
szempontjából. Például, hogy mennyire jelentek meg konfliktusok a téma kapcsán, voltak-e fontos
véleményváltozások, hányan képviselik a kisebbségi álláspontot a csoportban stb. Alapvetők az
interakciós tényezők (a konformitás és a társas befolyás, nonkonformitás, a csoportfejlődés fázisai, a
társas serkentés, a polarizáció, a depolarizáció, a reciprocitás, a szociális jutalom és büntetés, a társas
lazsálás). Érdemes hosszabban vizsgálni a résztvevők személyes jellemzőit (személyiségükről, a
korukról, a nemükről, az iskolai végzettségükről, a vizsgált témára vonatkozó tudásmennyiségükről,
tapasztalatukról, a fizikai tulajdonságaikról, hogy hogyan viselkedtek a csoportban, hogyan érezték
magukat és milyen szerepeket vettek fel). Mindenképp ki kell térni röviden a moderátor jellemzőire és
stílusára is. Lényeges a környezet leírása, hogy mennyire volt nyugodt a légkör, hogy milyen hatása
lehetett a beszélgetésre. Az időtényező sokszor befolyásolhatja az eredményt, így ha valamilyen
érdekesség akad mindenképp meg kell említeni. Célszerű belefoglalni a szituációs elemzésbe a
vezérfonal fő szempontjait, a kérdések jellemzőit, a csoportok során alkalmazott speciális technikákat,
és hogy milyen információkat kaptak a résztvevők a kutatás témájáról.
 O l d a l |8

A könyv további eljárásokat is említ, mint például az alapozott elmélet módszerét. Olyan elmélet,
amely induktív logikát követ, az adatokban gyökerezik, így az empirikusan gyűjtött adatok elemzéséből
indul ki, nem előzetesen megfogalmazott előfeltevésekből. Az adatgyűjtést nem az előfeltételezések
befolyásolják, hanem a kutatás során kapott eredmények. A minta összetétele, a kutatási kérdések, a
megfigyelési szempontok, az interjúkérdések, a kódok a kutatás elején nincsenek véglegesen
kialakítva. Célja az az elméletalkotás elősegítése.
Ezzel szemben áll a konstruktivista megközelítés, ami azt vallja, hogy a kutató része az adatok
létrehozásának, nem létezik érték-, prekoncepció- és teljesen elméletmentes megfigyelés. Itt a kutató
interakcióban van az alannyal, míg az alapozott elmélet estében nincs.
A könyv taglalja még Mayring-féle kvalitatív tartalomelemzés módszerét is, amely olyan
empirikus eljárás, amelynek fő célja a kvantitatív tartalomelemzés módszertani erősségeinek
megőrzésével kvalitatív elemzésvégzés. Nagy mennyiségű adat esetén Mayring a „parafrezálást”
javasolja, vagyis az egyes mondatok, szövegrészek átfogalmazását saját szavakkal történő elmondását,
értelmezését.
A diskurzuselemzés gyűjtőelnevezés, amely több, egymástól sok szempontból különböző
felfogást ölel fel. A módszer elhivatottjai a nyelv alkotójellegeire hívják fel a figyelmet, hogy ne
semleges információhordozóként fogjuk fel azokat. Tekintsünk úgy rá, mint egy statikus rendszerre. A
középpontban az interakciók állnak. Léteznek narratív elemzések, amikor az egyének saját
tapasztalatukról mesélnek. Alkalmaznak kvantitatív tartalomelemzést, amikor a kutatás szempontjából
releváns fogalmak, témák előfordulási gyakoriságait elemzi. Beszélhetünk fogalomháló elemzésről,
ahol a fogalmak, témák és az ezek kapcsolatainak előfordulási gyakoriságait elemzik, mint egy
kapcsolatháló-elemzés.

Végül eljutottunk a beszámoló, tanulmány megírásának részéhez. A kutatási eredményeinket

többfajta formában írhatjuk meg. Az egyik típus, ha vázlatpontokba szedjük a mondandót és csak
nagyon rövid elemzést fogalmazunk hozzá. Egy másik típus, amikor hosszú értekezés készül. A
beszámoló formája attól függ, hogy hova készítjük, mik az elvárások. Általában az alábbi szakaszokra
van bontva készítjük el: bevezetés, szakirodalmi háttér, empirikus kutatás bemutatása, összegzés és
következtetések.

A könyv utolsó témája a számítógépes fókuszcsoportok. Manapság, főként a Covid-19 hatása

kapcsán ez a téma egyre meghatározóbb és népszerűbb lett. Egyre több olyan fókuszcsoportról hallani,
ahol a résztvevők egymással számítógépen keresztül kommunikálnak. Sok előnyét ismerjük (gyors,
költséghatékony stb.), de az internet inkább használható kérdőíves, mintsem kvalitatív kutatásra. Nem
helyettesíthetik a tradicionális fókuszcsoportokat. Jellemzői közé soroljuk, hogy a résztvevők bárhol
lehetnek a világban. A résztvevők inkább cseleksznek társadalmilag elítélt tetteket, mint egy személyes
interjú esetében. A társadalmi és helyi csoportnormáknak való megfelelés is potenciálisan kisebb a
számítógépes anonim szituációkban. A szakemberek egy része szerint a konformitás várhatóan kisebb
mértékű lesz ezekben az estekben. Számos vita folyik a körül, hogy az anonimitás nagyobb
nyitottsághoz és őszinteséghez vezet-e vagy sem. Sokak olyan eredményre jutottak, hogy a
számítógépes csoportokon a domináns emberek kevésbé uralják a beszélgetést. Egyértelműen a
legnagyobb hátránya, hogy szinte teljesen elvesznek a metakommunikációs és spontán fizikai
jellemzők. Befolyásolhatja a résztvevőket és viselkedésüket az a tény is, hogy mennyire tudják
használni a számítógépeket, az alkalmazásokat. A résztvevők könnyebben hagyhatják el a csoportot,
illetve elképzelhető, hogy nem figyelnek oda megfelelő mértékben. A reakciók, vélemények kevésbé
terjedelmesek, mintha élő beszélgetésen vennének részt, emiatt is sokan azt gondolják, hogy ezek a
csoportok kevésbé mennek mélyre egy-egy témában. Sokkal nehezebb dolga van a moderátornak is.
Nehezebb az irányítás, nehezebb a konfliktus megoldása is. Előnye és hátránya is van a számítógépes
 O l d a l |9

online fókuszcsoportnak éppen ezért egy jó lehetőség egy kutatáson belül, hogy mindkét típusra
(hagyományos és számítógépes) csoportokat szervezzünk.

Összegzésül: benyomásom a könyvről. A kötet pontos, részletes leírást ad a fókuszcsoportról

és a hozzá tartozó elgondolásokról. Definiál minden meghatározó fogalmat, amely az érthetőséghez
nélkülözhetetlen. Sok példával tűzdeli meg a fejezeteket a szerző, ami lehetővé teszi a módszer még
könnyebb elsajátítását és gyakorlatba ültetését. Tucatnyi esettanulmányt ismertet és a fejezetek végén
található „ismétlő kérdések/feladatok” lehetővé teszik az olvasó számára, hogy önmagukat
tesztelhessék. Végszó gyanánt egy nagyon gyakorlatorientált, és könnyen érthető könyvnek találtam.

Homolya-Pányi Nikolett Lívia

panyi.nikolett.l@gmail.com
VGKOMO

Budapest, 2023