Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14.

13:39 Page 3

Veres Sándor Péter

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

Hogyan lehetséges, hogy egy keresztyén országban, a világ legjelentősebb államközösségé-

ben, az elnök tanácsadói testületében nincs egyetlen személy sem (beleértve magát az elnököt
is), aki annyira járatos lenne a Bibliában, hogy felismerje, ami most történik, arról üzenet van
a Szentírásban. Az a politikai szituáció, amibe 1961-ben az USA kormányzata a Disznó-öböl-
beli akció kapcsán belekerült, bizony nem különbözik azoktól az esetektől, melyek megtörtén-
tek és leírattak, hogy senkinek se legyen kétsége afelől, hogy egy egész nép (az emberiség) szá-
mára Isten parancsolatainak és ígéreteinek figyelmen kívül hagyása mit eredményez.¹ A való-
ságtól elrugaszkodott vezetői döntések ismétlődése,² a következmények megdöbbentő egyezé-
se mintha azt mutatná: a világtörténelem nem egyéb, mint az édenkertben történtek kényszerű
ismétlődésének láncolata. Ezzel nem azt állítjuk, hogy nem voltak (reneszánsz, reformáció) és
nem lehetnének az emberiségnek nagy korszakai. A Szentírás eschatologiai kilátásai éppen
erre mutatnak. Azt azonban állítjuk, hogy minden döntés, ami nem veszi figyelembe Isten sza-
vát, a közösségre romlást hoz. Az Örökkévaló a kezdet kezdetén erre figyelmeztetett: „De a jó
és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”³ Nem
a fa vagy annak tulajdonsága volt a probléma, hanem a tilalom és a belőle fakadó kísértés. Egy
idő után a hozzá ragaszkodókhoz Isten már így szól: „Emberfia! Engedetlen nép között laksz,
akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak;
mert engedetlen nép ez.”4
„A csoportgondolkodás modellje szerint az egyformaságra és lojalitásra irányuló csopor-
ton belüli nyomás arra vezethet, hogy komolyan megzavarhatja a megismerés hatékonysá-
gát és az erkölcsi ítéletalkotást” – ez Tetlock5 sommás összefoglalója Irving Janis csoport-
gondolkodásra vonatkozó kutatásainak konklúziójaként. Janisnak a „csoportgondolkodás-
ról” szóló munkájában közzétett érvelése szerint a politikai kudarcok gyakran olyannyira a
hibás döntéshozatali folyamatokból erednek, hogy az erre épülő politika „megérdemli sor-

1. Vajon az azóta a vezetéstudományi kurzusok kedvelt tematikájává vált jelenség veszélyeiről gondolkodva felismerjük-e
benne Isten mentő tervének legújabb kori megfogalmazódását, nevezetesen hogy az emberiséget Krisztusban váltotta meg.
„A Disznó-öbölbeli invázió avagy Playa Girón-i invázió katonai hadművelet volt 1961 áprilisában, amelyet a CIA szerve-
zésében, az amerikai titkosszolgálat által kiképzett Castro-ellenes csapatok a kubai kormány megdöntése érdekében indí-
tottak. Az akció alig 60 órán belül csődöt mondott, 1200 Castro-ellenes ellenzéki harcost a kubai hadsereg fogott el.”
Forrás: Wikipédia
2. Gondoljunk nemcsak a tudomány által feltárt és elemzett XX. századi, de a Bibliában is részletesen ismertetett esetekre:
Bábeltől Ábrahámon keresztül egészen Jézus elítéltetéséig!
3. Gen 2,17.
4. Ez 12,2.
5. Philip E. Tetlock et al.: A politikai csoportok dinamikájának mérése: a csoportgondolkodás modelljének a vizsgálata. In
Történeti és politikai pszichológia. Hunyady György (szerk.) Osiris, Budapest, 1998. 165–205. o.

2011/2. szám 3
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 4

Veres Sándor Péter

sát”6 (sic!). Hogyan lehet, hogy még a „sors” is elégtételt vesz a valóságtól elrugaszkodó,
öntelt emberi közösségek tévedései láttán?
Az úgynevezett csoportgondolkodás buktatóira való ráeszmélés (a Yale egyetem professzorá-
nak 1972-ben közreadott munkájában megfogalmazottakat aligha nevezhetjük felfedezésnek)
az emberiség súlyos önveszélyeztetésére hívta fel a figyelmet: mi vagyunk önmagunk túlélése
szempontjából a legveszélyesebbek, különösképpen akkor, ha elfogultakká válunk teljesítmé-
nyeink láttán. A csoportgondolkodás veszélyessége valójában nem abban áll, hogy a racionális
ember technikai, döntéshozatali eljárásmódjai nem elég hatékonyak, hanem Isten tettének, Fia
áldozatának semmibevételében, ami maga a bűn.7
E tanulmány ezért nem azzal kíván foglalkozni, hogy bizonyítsa: nincs új a nap alatt – a
Biblia számos története szerint: az emberi gondolkodás jól ismert csapdái végigkísérték az
üdvtörténetet –, hanem azzal, hogy a Szentlélek vezetésére való figyelem gyengülése
hogyan is hozza magával azt, hogy a konfliktusokkal való szembenézés és azok megharco-
lása helyett emberi kvalitások vagy éppen koncepciók lesznek orientációs pontokká: cso-
portdöntés születik. Megvizsgáljuk tehát, hogy mi a csoportgondolkodásra való hajlam bib-
liai antropológiai alapja. Honnan ered, hogyan terjed, s miképpen ismétlődhet meg annak
ellenére, hogy veszélyességét felismerve különféle módokon kivédeni igyekszünk megjele-
nését, illetve hatását.8

Amiből e gondolkodásmód származik

A csoportgondolkodás kialakulásának okai között az a szemlélet említhető elsőként, ami
már az őstörténetben is az ember jellemzőjeként mutatkozott. A lélek legnagyobb kísértése, ha
a másik ember személyét vagy önmagát Isten helyére ülteti. Jakab apostol ezért idézi a régie-
ket: „irigységre vágyódik a lélek”, mert kezdetben, mikor ennek a léleknek (valójában szellem-
nek) a jelentőségét felismerték, az ajándékozás mikéntje féltékenységet keltett Mózes szolgá-
jában (4Móz 11,25–29-ben Isten x ַ Wr-ját adja hetven vénnek s két továbbinak, akikkel kapcso-
latban Józsué lép fel féltékenyen).9 Ritkán gondolunk arra, hogy e vágyakozás hátterében az
ember kicsinysége miatti irritációja áll. Egyedül Isten képes tetszése szerint elosztani a javakat.
Már a bűnesetnél láthatjuk ezt a vágyódást: „ez már csontomból való csont, testemből való test,
asszonyember legyen a neve”. Naiv rajongás ez a látható teremtmény minden elképzelést felül-
múló valóságossága iránt. A kimondhatatlan és megfogalmazhatatlan hiány¹0 teszi, hogy a
vágy megtestesítője iránti rajongás egyben a teremtmény imádatának kísértését hozza. E val-
lomás homályban hagyja a tényleges betöltőt. Nem ő áll Ádám imádata előterében.
Pszichológiailag nem kétséges, Ádám fogalmazásának hátterében Isten hatalmának irigylése
áll. Amire az ember nem volt képes, arra, íme, Isten képes. Neki van lehetősége cselekedni, az

6. Irving Janis: Victims of groupthink. A psychological study of foreign-policy decisions and fiascoes. Houghton, Mifflin, Boston,
1972.
7. Jn 16,9.
8. Smith–Mackie: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 619. o.
9. Az eredeti szöveg szerint az emberben lévő szellem kívánkozik gonosz dolgokra: a φθόνος szerepel itt, jelentése: irigység,
féltékenység, rosszindulat, gyűlölet.
10. „Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.”
(Gen 2,20)

4 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 5

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

embernek nincs.¹¹ Ádám viselkedésének oka nemcsak akkor és ott, de ma sem más, mint nar-
cizmus.¹² Asszonyában saját magát (mert férfiemberből vétetett) dicséri, s nem az alkotót.
Teremtőjéhez fűződő aktuális viszonyulásáról a személytelen passzívum árulkodik („vétetett”).
Ha az ember saját külső-belső tulajdonságaiban nem a Mindenható bölcsességét magasztalja
(ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek...¹³), magát az embert fogja dicsérni. A Rómaiakhoz
írt levélben írottak szerint meg is lesz e buzgalmának súlyos következménye (Róm 1,20).
Önmagunk vagy a másik Isten helyébe ültetése az Atya előtti személyes felelősség tagadása.¹4
A felelősség Fromm szerint feleletkészséget jelent.¹5 E készségben kifejeződik, hogy az illető
kinek és miben hajlandó magát alárendelni, elszámoltathatóságát mennyire képes vállalni. Isten
azzal, hogy saját képmására teremtette az embert, egyoldalúan határozta meg ezt a felelősségi
viszonyt, később viszont ígéretei által kétoldalúvá tette. Az ember azonban e felelősségi viszonyt
magáról levetette, aminek következtében társadalmi felelősségéből kizárta Istent. Ha a másik
ember megítélése jobban foglalkoztatja, ha inkább neki akar megfelelni, kevéssé fog Istenre
tekintettel lenni. Bármely viszonylatban nézzük is, a felelősség a tételesen megfogalmazott vagy
a helyzet kínálta felszólításra adott belső válasz.¹6 Ez az, amivel referenciái előtt el kell majd szá-
molnia. A feleletkészség tehát az, ami az emberben tudatosítja a köz-re hatása irányát (áldás
vagy átok lesz-e a környezetére). Általa átélheti, személyében van valami, amit másra át nem
ruházhat (egyszeri, megismételhetetlen mivoltát lásd: Gal 6,5). A Biblia antropológiai kijelen-
tései alapján tehát fontos látnunk, hogy egy látszólag újkori jelenség – a csoportgondolkodás –
értelmezésében a Teremtő miképpen orientál bennünket. Meggyőződésemmé vált (az elmúlt
húsz évben), hogy tévedés, ha a valóság megértésekor a biblikus gondolkodásmód helyett saját
hipotéziseinkből akarunk kiindulni, különösképpen, ha az ember lelki természetét kívánjuk
megismerni.¹7 Szándékom szerint egy következő tanulmányban térek vissza a jelenség kivédé-
sére kialakult szociotechnikák bibliai értelmezésére.¹8

11. „Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: »Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.«” (Mt 19,26).
12. Christopher Lasch: Az önimádat társadalma. Budapest, Európa, 1984.
13. Fil 4,8.
14. Lásd erről Veres Sándor Péter: Ki is az a nem igazán irgalmas samaritánus? Veritas et Vita. 2011/1. 33–42 o.
15. Erich Fromm: The sane society. Rinehart & Company, New York, 1955. Fromm könyvében arról beszél, hogy az ember a
társadalom előtt felelős. Felelősség. Szerk. Krokovay Zsolt, L’Harmattan Kiadó, Budapest 2006. 113–137. o.
16. A Biblia a szív válaszáról szól: Zsolt 64,7; Péld 18,15.
17. A Róm 1,20-at alkalmazhatjuk, amikor a teremtett világ értelmes vizsgálatára vállalkozunk. Ebben az igében a mód: az
értelmesség νοέω megértése a lényeg. (Az alapszó νοῦς a szív, szellem értelme/felfogóképessége/gondolkodási képessé-
ge.) Az értelmesség az Isten félelme, mai fogalmainkkal úgy mondanánk: rá való tekintettel történő gondolkodás és cse-
lekvés. Ez magában foglalja kijelentésének komolyan vételét, az abban való bizonyosságot, hogy amit mond, annak meg-
valósításához minden eszközzel és hatalommal rendelkezik. Istennek ez a képessége az, ami az irigység kiváltója, hiszen e
pusztító érzés hátterében a gonosz szellem áll. Minden bűn erre a lázadó szellemiségre vezethető vissza. Tévelygünk saját
lelki és társadalmi valóságunk megismerésében is, ha nem abból az igazságból indulunk ki, hogy Isten kutatásainkhoz a
módszertan meghatározásával akar hozzájárulni (5Móz 17,19). A továbbiakban az elemzésre kerülő pszichológiai jelen-
ségek értelmezésekor – több évszázados európai hagyománnyal szakítva – építünk a kijelentés eligazítására a helyes ma-
gyarázat érdekében. A szaktudományos magyarázatokat eképpen az isteni kijelentésben foglalt eligazítás értelmezi.
Tesszük ezt azért, hogy az ember önértelmezései a teljesség keretébe foglaltassanak. Vö. Jay Adams: Competent to counsel.
Zondervan, Grand Rapids, 1970; John MacArthur: A biblikus lelkigondozás újrafelfedezése. Uő. et al.: Biblikus lelkigon-
dozás. „Jó Hír” Iratmisszió Alapítvány, Budapest, é.n., 23-41. o.; David Powlison: Biblikus lelkigondozás napjainkban.
MacArthur et al. 42–58. o.; John Street: Miért biblikus lelkigondozás, miért nem pszichológia? MacArthur et al. 59–80.
o.; ill. Ed Bulkley: Why Christians trust psychology. Harvest House, Eugene, Oregon, 1994.
18. Smith–Mackie, 521–532. o.

2011/2. szám 5
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 6

Veres Sándor Péter

A konformizmus mint kísértés

A csoportgondolkodás jelensége a keresztyén egyház megszületésekor és későbbi történeté-
ben is komoly problematikát jelentett. Mielőtt megvizsgálnánk e gondolkodásmód megjelené-
sének és a rá vonatkozó bibliai tanításnak a lényegét, szükséges előbb egy másik alapjelenséget
is górcső alá venni. Ez pedig az ember hajlama arra, hogy a másik ember viselkedéséhez iga-
zodjék. Konformizmus nélkül aligha jön létre csoportgondolkodás. Az emberiség közös
tapasztalata, hogy információhiány esetében (de bármi más okból fakadó bizonytalanság ese-
tén is) megnő az utánzási készség a résztvevőkben.¹9 Éva döntési helyzetbe került (a kísértő
elbizonytalanító kérdése kontra férjétől vett isteni intelem), s az ismert szituációban a pillanat-
nyi hatást erősebbnek (igazabbnak) érezte. Döntésében a valóság fizikailag is tapasztalható
hatásrendszere erősebbnek bizonyult – akár mint Solomon Ash híres kísérletében a kísérleti sze-
mély észleletével össze nem egyeztethető csoportvélemény²0 – mint korábbi meggyőződése. A
másik személy (ember) viselkedése kísértés az ember számára. Ráadásul az egyik ember sem
képes pontosan megítélni a másik motivációját (attribúció elmélet), tudattalanul működő szel-
lemi inspirációját. A legegyszerűbb igazodó viselkedés, az utánzás²¹ világosan mutatja az
ember bűnre való hajlamát. Átgondolás, mérlegelés nélkül kínálja a biztonságosnak, „elfoga-
dottnak” tekintett viselkedést. A belső meggyőződés megharcolását nélkülöző, csupán igazodó
hozzáállás valójában rejtőzködés, az igazság megtagadása, Istentől való elfordulás, csakúgy,
ahogyan az a bűnesetben is történt. A konform viselkedés elrejti a személy valódi meggyőző-
dését, és nélkülözi az ember Isten előtti felelősségvállalását.
De mi a helyzet ezzel a magatartásformával a keresztyén közösségek viselkedéskultúrájá-
ban? Ha alapvető hajlamunk van a konform viselkedésre (meggyőződés nélküli követő maga-
tartásra), a keresztyének honnan tudhatják, hogy közösségi döntéseik a Szent Szellem irányí-
tásával születnek, s nem a konformizmus szellemisége vezérli őket?²² „Honnan vannak viszá-
lyok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” – írja Jakab
apostol. Vajon ha összhang van, akkor nem zárható ki, hogy idegen szellemiség hatása alatt
állunk (Anániás és Szafira)? Nem gondoljuk. Ez azonban nem változtat azon, hogy az idegen
szellemiség megjelenésének alapesete a konformizmus. Pál Isten irgalmára apelláló esedezése

19. Lásd Tetlock et al.

20. Solomon Asch klasszikus kísérletében a tényleges kísérleti személy ítéletalkotása (vonalhosszúságok összehasonlításának
feladatában) az álkisérleti személyek egységesen ellentétes véleményének a nyomására az esetek cc. 33%-ában igazodott a
csoportvéleményéhez. Vö. S. E. Asch: Effects of group pressure upon the modification and distortion of judgement. In
Groups, leadership and men. Ed. H. Guetzkow. Pittsburgh, PA, Carnegie Press, 1951. 177–190. o. Magyarul:
Csoportlélektan. Szerk. Pataki Ferenc, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980. 210–223. o. illetve S. E. Asch: Studies of
independence and conformity: A minority of one against a unanimous majority. Psychological Monographs. 70 (Whole no.
416) 1–70. o.
21. Az emberi élet első szociális viselkedésformája az utánzás, és ez a társas létnek is az alapja. Vö. Gabriel Tarde nézeteivel, illetve
modernebb felfogásokkal, pl. Albert Bandura–Richard Haig Walters: Az utánzás szerepe a személyiség fejlődésében. In
Magatartásminták – azonosulás. Szerk. Zrinszky László, Gondolat, Budapest, 1978. 185–198. o.; Jean Piaget: Elméletek az
utánzásról, In Magatartásminták..., 132–145. o.; Neal Miller–John Dollard: Utánzás és önálló tanulás, In Magatartásminták...,
176–184. o. „Sokan megmutatták, hogy az automatikus utánzás automatikus abban az értelemben, hogy tudattalan. Azt azon-
ban senki sem vizsgálta, hogy milyen mértékben lehet gátolni működését” – Richard Cook kutatásvezető, a University College
London munkatársa. Forrás: BBC news. A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban közölt cikk alapján.
22. Legújabban lásd erről Gerd Theissen: A Jézus-mozgalom. Az értékek forradalmának társadalomtörténete. Kálvin Kiadó,
Budapest, 2006. 374–382. o. ; illetve Walter Nitsche: Verbindliche Gemeinschaft (Elkötelezett gyülekezet). Schwengeler
Verlag, Berneck, Sweiz, 1994.

6 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 7

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

a testvérekért a Róm 12,1–2-ben („ne igazodjatok e világhoz”) komoly intés arra nézve, hogy
ravasz ellenséggel van dolgunk.²³ A harmónia, az összhang örvendetes és érzelmileg megnyug-
tató megtapasztalás. Alapvetően minden ember belső törekvéseinek lényege. Arra azonban az
ember önmagában képtelen, hogy megítélje szívének tartalmát.²4 E tartalom – alkalmasint rej-
tegetnivalói – miatt hajlik az ember konformizmusra. A korabeli keresztyének sem voltak
mentesek ettől a hajlamtól, ahogy erről a Galatákhoz írt levélből tájékozódhatunk.
„Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok
megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató
módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodró-
dott.” (Gal 2,12–13)
Péter apostol belső konfliktusa nemcsak az utánzási hajlam lelkiismereti válságot provokáló
természetére lehet példa, de arra is: hová vezet a csoportnyomásnak való behódolás. A cselekvő
már nem választott szellemi autoritására ( Jézusra) tekint,²5 hanem a szocializáció „törvényére”,
az emberi szokásokra, értelmezésekre. Az embertársaktól való félelem motiválja. Ez a szellemi
fordulat kimeríti a bálványozás esetét, mivel abszolút referenciaszeméllyé a társ és a csoport
emelkedik, az utánzó Isten helyébe ülteti őket. Már midőn Ádám Évára tekintett, és annak
gondolatai, vágya, cselekvése olyan erővel hatott rá, hogy az elég volt az igéért vállalt felelős-
ségének a feladásához, akkor történt meg először, hogy a másik ember viselkedéséhez igazodás
valójában egy gonosz szellemiséghez igazodás lett. Feleségét követve – ahogyan az eredeti szö-
veg fogalmaz – hústesti indulatainak engedett, Isten imádata helyett a „hiány” betöltőjét kezd-
te követni. Ezzel lemondott az isteni megoldás kipróbálásáról, maga kezdett magáról gondos-
kodni (lásd később: fügefalevelekből szoknyát készített). A fordulat logikus következménye:
Isten parancsa már nem része a jó dolgok halmazának.
Péter „bukásában” egy sokkal mélyebb és időben messzebbre mutató konfliktus ténye is ész-
lelhető: a pogány-görög, illetve a zsidó háttérből keresztyénné lettek közötti konfliktus. Isten
itt előre figyelmeztette Jézus követőit, hogy ő eggyé akarja forrasztani ezt a két ágat (mint az
ő szellemét és a föld porát, Ádámot és Évát), s aki e tervtől elszakad, mert korábbi eszmerend-
szerének a falai mögé rejtezik, az megtagadja őt.²6 Jakab apostol beszéde jó példa arra, hogy
egy hamis szellemi orientáció könnyen megzavarhatja a keresztyén gyülekezet ítélőképességét,
mert hihetővé tesz sokak számára olyan „igazságokat”, amelyek „kezeletlen hiányok” betöltését

23. Ezt éppen a konformizmuskutatások variánsai bizonyítják. A kísérleti személy meggyőződése ellenére is azt teszi, amivel
valójában nem ért egyet.
24. „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn” (Zsolt 36,1).
25. És merít abból ellenálláshoz erőt, bátorságot, aki őt átvezetheti a kritikus élethelyzeten, és felszabadíthatja fel azok alól a
korlátok alól, melyeket a bűn rakott emberi kapcsolataira.
26. Arra a 40-es években megjelenő tendenciára kell gondolnunk, ami a korai keresztyének első nagy visszaesését (Néró
keresztyénüldözése kapcsán) a zsidó judaizmushoz, illetve a bálványokhoz való visszatérést jelentette, s okozott szakadást.
Vö. ApCsel 15,4–40 („és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes tör-
vényét. Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: »Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gon-
doskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat
a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a
paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen
a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.« Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne
tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt
állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!”) Lásd erről a kérdéskörről Pecsuk Ottó:
Pál és a rómaiak. A Római levél kortörténeti olvasata. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009. 89–102. o.

2011/2. szám 7
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 8

Veres Sándor Péter

kínálják, azt sugallva, hogy Isten ezekről az adott keretek között nem akar gondoskodni.
Nevezetesen, hogy mi legyen a pogánykeresztyénekkel, ha a zsidók ragaszkodnak a szokásaik-
hoz! Váljanak külön, vagy vessék magukat alá ezeknek a szokásoknak? Forduljanak szembe a
zsidó közösség nyomásával, vagy legyenek konformisták? Isten nem hallgatott, Péter számára
egyértelmű utasítást adott (öld és egyél!). Amikor Péter konform módon viselkedett, ezt a kije-
lentést hagyta figyelmen kívül.

A csoportgondolkodás újszövetségi és ószövetségi példái

A csoportgondolkodás egyik klasszikus esete, és egyben sikeres elkerülésének módját is
megmutató történet az Apostolok Cselekedeteiben van leírva. Pál fogoly, mert római polgár-
nak vallotta magát, a császárhoz kellett fellebeznie az ellene intézett vádak miatt. Így kerül arra
a bizonyos adramittiumi hajóra, mely a líciai Miráig viszi Pált és kíséretét. Eddig a pontig
olyan események is hangsúlyt kapnak, mint Juliusz százados elhatározása, valamint emberséges
viselkedése. A későbbiekben részletesen elemezzük az ott történteket, először azonban a való-
ságtól elrugaszkodó döntés létrejöttének körülményeit szükséges tisztáznunk.
„Miután úgy határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Pált a többi fogoly-
lyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak. Azután felszálltunk egy adramitti-
umi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékét akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a
thesszalonikai macedón Arisztarkhosz is. Másnap befutottunk Szidónba. Mivel Juliusz emberségesen
bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. Onnan továbbin-
dulva Ciprus alatt hajóztunk el, mert ellenszél volt. Majd Cilicia és Pamfília partja mentén haladva
befutottunk a líciai Mirába. Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és abba
szállított be minket. Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de
mivel a szél miatt nem tudtunk kikötni, elhajóztunk Kréta alatt Szalmóné közelében. Nagy nehezen
elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel
van Lázea városa. Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt
is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: »Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományra
és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik.« De a százados inkább hitt a kormányosnak
és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, s ezért
a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez
Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz.” (ApCsel 27,1–12)
Az igében azt olvassuk, hogy Pál – mint Isten küldötte – felszólal figyelmeztetve a döntés-
hozókat a veszélyre (mint az édenben a veszélyes fa). Pál számára is alapkérdés, hogy az ismert
helyzetben a százados képes-e a józan eszére (Pál erre apellál) hallgatni a csoportnyomással
szemben, és kellőképpen felmérni a kockázatot. A százados azonban inkább hallgatott a kor-
mányosra és a tulajdonosra, mint arra, amit Pál mondott. A többségi vélemény erősebbnek
bizonyult a józan észnél. A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, mindenképpen valamerre
tovább kellett indulniuk, nem volt mindegy azonban, hogy merre. A döntés megalapozatlan-
ságában való bizonytalanságot Lukács fogalmazása – hátha eljutnak – jelzi.
E történetben szinte mindegyik csoportgondolkodási jegy fellelhető. Irving Janis tanul-
mányában ezeket így összegezte: „olyan gondolkodásmód, amelyet akkor tesznek magukévá

8 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 9

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

az emberek, amikor az egyetértés igénye egy összetartó csoportban olyan erőssé válik, hogy
ez megakadályozza az alternatív cselekvési lehetőségek valódi mérlegelését”.²7 Tehát a cso-
port túlértékelése, zárt gondolkodásmód, az egység minden áron való erőltetése válik jellem-
zővé. Ellenvélemény – mint Pál felszólalása – nem tipikus az ilyen helyzetekben. Tekintettel
arra, hogy ő nem volt döntéshozói helyzetben, kívülállóként „nyugodtan” félretehették javas-
latát. Pál a százados emberségére emlékezve tesz kísérletet arra, hogy jobb belátásra bírja a
többieket is, akiket azonban az erősebbnek bizonyuló közvetlen anyagi érdek hajlíthatatlan-
ná merevít.
Érdemes egy ószövetségi példát is látnunk a csoportgondolkodás vissza-visszatérő veszélyé-
nek illusztrálására. Képes-e a személy Isten előtti felelősségét vállalva a közösség elé állni (aho-
gyan tette Pál), ha annak álláspontja homlokegyenest eltér az övétől? Valójában ez az alapkér-
dés minden társas helyzetben. Ádám is eltérhetett volna Éva álláspontjától. Ahogyan Sámuel
is neheztelt népére, amikor az királyt kívánt, de Isten leintette. Fájt a prófétának, ami fájt az
Urának. Ám Isten tudta, Dávid személyében választ neki tetsző királyt.²8 A további példa föl-
öttébb tanulságos, mert éppen róla, az Istennek tetsző királyról szól, ám aki mégis beleesik a
csoportgondolkodás csapdájába.
„Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével, majd ezt mondta
Dávid Izrael egész gyülekezetének: Ha jónak tartjátok, és ha Istenünknek, az Úrnak úgy tetszik,
küldjünk üzenetet az Izrael egész területén lakó többi atyánkfiaihoz meg a papokhoz és a lévitákhoz
a legelőkkel ellátott városaikba, hogy gyűljenek ide hozzánk, és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládá-
ját, mert Saul idejében nem törődtünk vele. Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni,
mert helyesnek látszott ez az egész nép előtt. Összegyűjtötte azért Dávid egész Izrelt, az egyiptomi
Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból. Felvonult
tehát Dávid egész Izraellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárimba, hogy elhozzák
onnan a kerúbokon ülő Úristennek a ládáját, akinek a nevét segítségül hívják. Az Isten ládáját egy
új szekéren vitték el Abinádáb házából, és Uzzá meg Ahjó irányították a szekeret. Dávid pedig és
egész Izrael szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citerák, lantok, dobok, cintányé-
rok és harsonák kíséretében. Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja
a ládát, mert megbotlottak az ökrök, ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel
kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt az Isten színe előtt. Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az
Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig. Akkor félni kezdett
Dávid Istentől, és ezt gondolta: Hogy merjem magamhoz vinni az Isten ládáját? Ezért Dávid nem
magához vitette a ládát Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. Három hóna-
pig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál az ő házában, és megáldotta az Úr Óbéd-Edóm
háza népét és mindenét.” (1Krón 13,1–14)

27. „Mivel pedig déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat; felszedték tehát a horgonyt, és
továbbhajóztak Kréta közelébe. Nemsokára azonban a sziget irányából az »Eurakviló«-nak nevezett szélvihar csapott le a
tengerre. Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk
magunkat vele. Amikor egy kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk megtartani
a mentőcsónakot. Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz
tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova. A vihar hevesen dobált bennünket, azért
másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. Mivel pedig sem a nap,
sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.”
(ApCsel 27,13–20)
28. A királytörvényben foglaltak szerint lásd Deut 17,14–20.

2011/2. szám 9
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 10

Veres Sándor Péter

Dávid beszédében van egy árulkodó mondat: Ha jónak tartjátok, és ha Istenünknek, az Úrnak
is úgy tetszik. Előbb a tanácskozás, aztán Isten.²9 Dávid talán éppen e sorrend miatt bizonyta-
lan, vajon olyasmire készülnek-e, ami az Úrnak tetsző? Dávid úgy gondolja, Saul eljárásával
szemben helyesen cselekszik, s ez a gondolat megtéveszti a döntés-előkészítés sorrendjét ille-
tően: előbb a döntéshozók véleménye – akik nem meglepő módon egyetértenek vele –, aztán
az Isten. Noha Istennek a tiszteletéről van szó, számára kedves, kívánatos dologról, mégis a
csapda éppen az, hogy Dávid annyira magabiztos – az Úrnak tetszően cselekszik –, hogy
érdemben nem kérdezi őt. E kérdezés nélkül szól a tanácsadókhoz és a gyülekezethez. Abban
hisz, hogy ez Isten akarata. Bizonytalansága és a nyilvánvaló sorrend felcserélése jelzi, valami
még sincs egészen rendjén. A történetben nincsen egyetlen ember sem ( Jeremiás korában pél-
dául Ebed-Melek ilyen volt), aki figyelmeztetné a királyt (J. F. Kennedy tanácsadói között sem
volt), hogy a döntés előkészítésében a legfontosabb személyt nem kérdezték meg. Az elmaradt
kérdés címzettjének helyét a népszerű vezető tölti be és a csoport önmagába vetett hite. A kon-
formizmus elveszi a résztvevők egyéni arculatát.³0 A hibás vezetői döntés és a közösség egysé-
gének a látszata: csoportgondolkodás az Ószövetség népénél!³¹
Isten a csoportgondolkodás veszélyéről az Újszövetség népét is figyelmeztette. Az apos-
tolok történetében van egy az előzőekben elemzett helyzethez hasonlatos eset. A Jézus fel-
támadását követő napokban – minekutána néhányan már találkoztak vele, megjelent a tanít-
ványoknak, Tamás is láthatta a sebeit, Szentlelket is vettek tőle – Péter kijelenti: elmegyek
halászni. Teszi ezt az a Péter, akinek Jézus életre szólóan határozta meg a dolgát: „Ne félj,
ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10) Erről megfeledkezett. A sorrendről is, akárcsak Dávid.
E történetben azonban nyomát sem látjuk annak, hogy Simonnak – ha már ő feledékeny –
a jelenlévő tanítványok közül bárki szólt volna, keressük előbb az Urat! Sőt, ahogyan elmé-
lyednek hibás célválasztásuk követésében, más fontos történések is kiesnek emlékezetükből,
például a csodálatos halfogás, a kenyérszaporítás. Ez azt jelenti, hogy az Igétől való eltávo-
lodás rontja az kognitív teljesítményt.
„Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: együtt vol-
tak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél a galileai Kánából, és Zebedeus fiai; a
tanítványok közül pedig még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk: »Elmegyek halászni.« Ők erre
ezt mondták: »Mi is elmegyünk veled.« Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán sem-
mit sem fogtak.” ( Jn 21,1–3)
Isten markánsan jelzi nemtetszését. Simon felhívása nem hoz áldást, mert Istentől elszakadt
gondolat vezérli. Jézus nem elérhető, ergo úgy is eredményesek lehetnek, ha összefognak –
gondolhatja Simon. Karizmatikus vezetői tapasztalatokkal a múltjában magabiztos. Jézus
azonban nem erre a feladatra készítette fel. Hibás döntésében mégsem kizárólag Simon a fele-
lős. A bizonytalan helyzetben az egész közösség feledkezett meg (szakadt el) Jézus kijelenté-
sétől, a biztos útmutatótól.

29. Előbb a hajó döntéshozói, aztán a katasztrófát követően az Isten küldötte. Ha az előre figyelmeztetés nem használ, akkor
Isten utólag győz meg bennünket: jobb lett volna rá hallgatni.
30. Az egész gyülekezet is csak azt mondta: így kell tenni, mert helyesnek látszott az egész nép előtt.
31. Cidkijjá, Júda királyának története is arról szól, hogy a tanácsadóknak nagyobb a befolyásuk a királyra, mint Jeremiásnak.
Lásd Jer 34–52.

10 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 11

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

Irving Janis gyanúja

Mielőtt bevezetőnkben felvetett kérdésünkre válaszolnánk, tekintsük röviden át, hogy az
illetékes szaktudomány hogyan írja le a csoportgondolkodás jelenségét! Mivel a keresztyén
közösségek meghasonlásának, felbomlásának, belső vitáinak a hátterében (én Apollósé, én Pálé
vagyok) a Janis által feltárt csoportgondolkodás megjelenését láthatjuk, elkerülhetetlen, hogy fel-
tegyük a kérdést: Isten itt és most vajon miért engedi meg, hogy az övéi körében is felüsse fejét
a valóságtól elrugaszkodó gondolkodásmód? Mire akar ezzel tanítani, nevelni? Bábel tornyá-
nak építői sem gondolták, hogy helytelenül cselekszenek, mégis meg kellett tapasztalniuk, mi
a következménye, ha a közösség (szerezzünk nevet magunknak) Isten helyére a önmagát, vagy
a vezetőt ülteti.

1. ábra. Amikor mindenki ugyanazt mondja³²

Iving Janis az 1970-es években (Victims of groupthink) kérdezte végig a hajdanvolt

Kennedy-adminisztráció prominens tagjait,³³ a Disznó-öbölről elhíresült válság tanúit
arról, miképpen vettek részt a döntéshozatal folyamatában. Beszámolóival és kutatási ered-
ményeivel megdöbbentette a világot, mert sikerült bemutatnia, hogy a realitásra egyre érzé-
ketlenebbé váló tagokat elfogultságok garmadája tette képtelenné arra, hogy elkerüljék a
katasztrofális döntést.

32. Forrás: http://www.leasingnews.org/CartoonBank2/cartoons-index.htm. .

Az álló alak: „Mindazok mellett azt mondom: »igen«!”, a többiek: igen, igen, igen, igen, igen.
A buborékok szövege balról jobbra: „Én így nem!”, „Viccelsz!”, „Pokolba az ötlettel!”, „Isten ments!”, „Nem! Nem! Ezerszer
is nem!”
33. A team tagjai: J. F. Kennedy, Allen Dulas, Richard Bissel, Ted Sorenson, Arthur Schlesinger, Dean Rusk, Richard
Goodwin, McGregor Bundy, Richard Helms, Jack Engler, Robert McNamara, Walt Rostow, Gray tábornok, Lemnitz
tábornok, Burke tengernagy. Forrás: P. Wyden: Bay of Pigs. The untold story. Simon end Chuster, New York, 1979.; L.
Vandenbourke: Anatomy of a failure: The decision to and at the Bay of Pigs. Political Science Quarterly, 1984. 471–491.
o.; A. Schlesinger, Jr.: A thousand days. John F. Kennedy in the White House. Nem York, 1965. Fawcett Premier

2011/2. szám 11
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 12

Veres Sándor Péter

Irving Janis korábban idézett meghatározásából fontos kiemelnünk, hogy a megfigyelők azt
a sajátos gondolkodásmódot hangsúlyozzák, amelybe nem fér bele az a priori kijelentett állí-
tásokat megkérdőjelező álláspont. Pillanatnyilag nagyobb az egyetértés iránti igény, mint a
helyzet összes ténylegesen ható elemeinek felelős számbavétele, az igazság megismerése. A
csoport elfogultsága egy tagjának (általában a vezető) álláspontja iránt abban fejeződik ki,
hogy manifeszt megnyilvánulásaiban minden érintett bizonyságot akar tenni elkötelezettségé-
ről. Az egyéni döntések egy irányba kezdenek rendeződni.³4 A csoport tagjai oly módon kez-
denek egymásra hatást gyakorolni, hogy minden kétkedést, belső ellenállást a közös cél eléré-
sének akadályaként állítanak be maguk számára.³5
Smith és Mackie könyvének 519–520. oldalán három részfolyamatot emel ki e sajátos cso-
portgondolkodás kialakulásában: „1. A konszenzust anélkül alakítják ki, hogy figyelembe ven-
nék az összes hozzáférhető információt. Mivel csak az számít, hogy a konszenzus létrejöjjön,
és a megegyezés irányába ható nyomás igen erős, a csoporttagok számos módszert találnak,
amivel kiküszöbölhetik, hogy szembesüljenek az ellentmondó információval. A kétkedő cso-
porttagok öncenzúrát alkalmaznak, szándékosan elnyomva kételyeiket és kritikájukat. Alkal-
manként felveszi valaki a gondolatrendőr szerepét: ő az, aki megvédi a csoporttagokat a nem-
kívánatos, a konszenzusba vetett bizalmat megingató információktól. Ha pedig csak alátá-
masztó bizonyítékok és fogalmak hozzáférhetőek, megkezdődhet a kollektív racionalizáció. A
csoport elkezdi döntésének igazát bizonygatni és támogatni, erősíti a konszenzust, ahelyett
hogy még egyszer alaposan megvizsgálná. 2. A konszenzus társas fertőzés eredménye, mivel a
tagok nézetei nem függetlenek egymástól. Olyan csoportok, amelyek tagjai hasonló háttérrel
és nézetekkel rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel válnak a csoportgondolkodás áldozata-
ivá. E veszély ellenére az ilyen csoportok gyakran elszigetelik magukat a külső hatásoktól és
az új nézőpontoktól, még valószínűbbé téve ezzel, hogy döntésüket közös torzítások hamisít-
ják meg. Janis szerint a gondolatrendőr gyakran közelíti meg a csoporttagokat bizalmasan,
elhallgattatja elégedetlenségük kifejtését, néha azáltal, hogy felszólítja őket: »gondolkodjanak
a csoport tagjaként«. 3. A konszenzus nyilvános konformitáson, és nem személyes elfogadá-
son alapul. Amikor a csoportgondolkodás zajlik, a konformitás irányába ható nyomás gyakran
igen nagy. Az egyet nem értés bármilyen formájával szembeni tolerancia alacsony, az ellen-
szegülőket durván visszaállítják a sorba, érveiket megsemmisítik. Janis kimutatta, hogy hibás
konszenzust eredményező folyamatok gyakran véleményindítványozással kezdődnek, amikor
is a csoport hatalommal bíró és megbecsült tagjai kifejtik véleményüket, még mielőtt a vita
megkezdődne. Amennyiben a csoport többsége egyetért, minden más véleménnyel rendelke-
ző olyan helyzetbe kerül, mint Asch kísérleti személyei a vonalhossz-hasonlítási feladatban.”

34. Lásd Sherifék kutatásait! Muzafer Sherif: Normaképződés csoportszituációban. In Szociálpszichológia. Szerk. Hunyady
György, Budapest, Gondolat, 233–250. o.
35. Bibliai példa Nikodémus felszólalása a nagytanács előtt. Válasz: „Azok pedig így válaszoltak neki: »Talán te is galileai
vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!«” ( Jn 7,52); illetve Eliot Aronson szerint „az ilyen, rosz-
szul alkalmazkodó döntéshozatali stratégiába belemerülő csoportok általában sebezhetetlennek tartják magukat: elvakítja
őket az optimizmus. Ez az optimizmus pedig még jobban eluralkodik, amikor elhallgattatják az ellenvéleményeket. A
konformizmusra irányuló nyomás következtében az egyes csoporttagok kételkedni kezdenek saját fenntartásaikban, és tar-
tózkodni fognak attól, hogy hangot adjanak egyet nem értésüknek. A konszenzuskeresés annyira fontossá válik, hogy
egyes csoporttagok gondolatrendőrré válnak, azaz cenzúrázzák a zavarólag ható bejövő információkat,” Eliot Aronson:
Társas lény. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1998.

12 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 13

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

A valóságtól való elrugaszkodás

A valóságtól elrugaszkodó gondolkodásmód láthatóan egyidős az ember öntudatra ébre-
désével. Amikor az ember viselkedésének szervezésében az anyagi lét tapasztalati világa
prioritást kezd nyerni, akkor szakad el az ember a valóságtól. Az anyagi-biológiai faktorok
önmagukban nem rendelkeznek az élet forrásával (nehogy ehessen az élet fájáról), szerepük
túlhangsúlyozódása rossz irányba viszi a gondolkodást. E látható világ elemei csupán az
élet megjelenítői. A Gen 2,7 az alkotóelemek viszonyáról is szól, Isten az embert a föld
porából formálta, de élővé az ő leheletétől (h"j"v>n) lett. Az élet forrása maga Isten, aki sze-
retetét jelenítette meg teremtményeiben. Szuverén döntése, kinek adja és kitől vonja vissza
az életet. Az ember önimádata tehát a legteljesebb lázadás Isten mindenhatóságával szem-
ben. Azt fejezi ki, hogy a teremtmény egyenrangú akar lenni alkotójával. Ez a viszonyulás
méltatlan Istenhez, egyben hamis kép a valóságról. A csoportgondolkodás ebben a kontex-
tusban tehát istenkáromlás. Ha az emberi csoportosulás hatalmasabbnak érzi magát kör-
nyezeténél (Bábel), akkor tűnik elő Isten különös kegyelme, amikor ebből a tragikus dön-
tésből csak korlátozott katasztrófa következik (vö. Noé korának gondolkodásmóda, Eszter
története).
Korábban már megállapítottuk: a csoportgondolkodás valójában a valóság helyes felfogásá-
tól való kollektív elrugaszkodás. E jelenség spirituális gyökerét az Isten szerinti gondolkodás-
tól való elszakadásban, a bűnben találtuk. Almási Tibor a kísértés és a bűn közötti különbséget
abban jelölte meg, hogy a kísértés belső ösztönzés, a bűn pedig ennek az ösztönzésnek külső
forrásból történő provokációja. A kettő – kísértés és bűn – összetalálkozása vezet a céltévesz-
téshez.³6 Az ember számára Isten láthatatlan entitás, köznapi gondolkodásával nehezen képes
felismerni a látható világot megelőző a priori valóságot. Nehéz komolyan vennie, hogy az Isten
szava az az eszköz, ami közvetíti ezt az a priori valóságot s a benne rejlő veszélyt. Isten tájé-
koztatása nemcsak kapcsolat, de védelem is abban, amiről az embernek kezdetben sem sejtése,
sem tudása nincs. Az ige lehet az egyedüli védelem azzal a szellemi lénnyel szemben, aki az
Istennel való kapcsolatot felrúgva lázadt fel Isten ellen, hiszen a sátán is láthatatlan lény, a pri-
ori entitás.³7
Az őstörténetből ismerjük Isten elgondolását a vele való kapcsolat fenntarthatóságát illető-
en (bibliai antropológia), az evangéliumokból pedig az új ember megjelenésének a történetét,
ahol Jézusban Isten emberré is vált azért, hogy láthatóan és tapasztalhatóan elénk élje Isten
szándékát.³8 Megkíséreljük teológiai és bibliai lélektani fogalmakkal rekonstruálni az első cso-
portgondolkodás eseményét az őstörténetben foglaltak alapján.³9

36. Almási Tibor Kísértés, bűn, bűnrendezés c. előadás-sorozata, in Teológiai Tanulmányok. Szerk. Veres Sándor Péter, BTA
Kutató Intézet Tanulmány kötetei 2011/1.
37. Ebben az értelemben Isten szava magát Istent reprezentálja és jeleníti meg szándékát a látható világban. A szava által
fenntartott kapcsolat védelem az élet forrásától való elszakadással szemben. Isten nem azonos a teremtett világgal, ám
szava ágense a világnak. Ami az emberben vele azonos, az az ő Szent Szelleme, amiből részeltette az embert éppen azért,
hogy gondolatait felfoghassa és megérthesse.
38. Jézus emberré létele egyben annak a szellemi harcnak is a végkifejletét jelentette, ami a láthatatlan angyalfejedelem (sátán)
és Isten között zajlott. A láthatóvá vált Istenfiú győzelme helyreállította a bűnbe esett ember Isten Szelleme általi veze-
tettségét.
39. Akár hipotézisnek is tekinthető az az állítás, hogy az első csoportgondolkodás eseménye Ádám és Éva között jelent meg.
Hiszen a tünetek mindegyike fellelhető ebben a történetben.

2011/2. szám 13
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 14

Veres Sándor Péter

A csopotgondolkodás kialakulásának folyamata

és a kijelentés értelmező ereje
A következő részben sorra vesszük a csoportgondolkodás megfigyelt tüneteit és ezekre vo-
natkozóan a Szentírás intencióit.40

1. A csoport túlértékelése 1. Az ember túlértékelése (Gen 2,23)

1.1. A sebezhetetlenség illúziója 1.1. Hamis biztonságtudat (Gen 3,6a)
1.2. A csoporterkölcsben való hit 1.2. Túlzott bizalom egymásban (Gen 3,6b)

2. Zárt gondolkodás 2. Zárt gondolkodás (Gen 2,23; 3,7a)

2.1. Kollektív racionalizálás 2.1. Magyarázkodásra való hajlam (Gen 3,7b; 10)
2.2. Kívülállókkal szembeni sztereotípiák 2.2. A külső hatásokra vonatkozó együttes ítél-
kezés (Gen 3,12–13)
3. A mindenáron való egységre törekvés 3. Egységesítés (csoportnyomás) (Gen 3,6b–7)
3.1. Öncenzúra 3.1. Hamis orientáció (Gen 3,3.7)
3.2. Az összhang illúziója 3.2. Az egység illúziója (Gen 3,7)
3.3. Direkt nyomásgyakorlás 3.3. Egymás befolyásolása (Gen 3,7a)
3.4. Tudatrendőrség 3.4. Elmerendőrség (Gen 3,6a)

1. táblázat. A csoportgondolkodás tünetei és az írás értelmező ereje4¹

1. A teremtmény túlértékelése.4² A csontomból való csont nyelvi kifejezés a másik ember és

önmaga túlértékelésének mozzanatát rejti. Annak felismerése, hogy aki hozzá illő (d<g<n:
vele szemben van, előtte van, szeme előtt; d:g'n szóból: szembeötlő), vele szemben áll, nem
azonos sem vele, sem Istennel. Nem ruházható rá Isten szerepe, mégis érezhetően valami
van benne Istenből, hiszen érti őt. Ami az emberben az egyikben és a másikban is valóban
azonos: Isten Szent Szelleme az. Ezért ha a másik ember külsőre nem is egészen azonos
vele, mégis hozzáillő. A hozzáillő azt jelenti, az összes teremtmény közül ő az, aki legin-
kább hasonlít, a legközelebb van hozzá.4³
A csontomból való (nem más élőlény csontjából) megnevezés veszélyt jelez: baj lesz abból,
ha az ember öndefiníciójának a középpontjába a genetika, az anyagi determináns kerül.
Ádám nem azért lelkes, hogy felesége isteni szellemmel rendelkező lény, hanem mert
szemre kívánatos. Az esztétikum szempontja sejteti a veszélyt, amiről Isten a jó és a
gonosz tudásának fájával kapcsolatban már beszélt. Az Atya a hozzáillő (őt kiegészítő)
fogalmát mind szellemi, mind testi értelemben használta (Gen 2,7). A társat olyannak
teremtette, akihez foghatót az állatok között Ádám nem talált, mert nem közülük, nem
belőlük való. Isten az emberhez elsőként a lehetőségekről és a veszélyről szólt. Kijelölte az
emberi lét határait, s csak ezt követően avatta be abba, hogy állapota miért nem teljes. A
veszély kérdése (a sorrend) előbbre való, mint az ember állapota. Isten nemcsak a vele való
kapcsolat jelentőségére akarja ráébreszteni Ádámot (nála nélkül semmit sem cselekedhet),

40. Em Griffin: A first look at communication theory. McGraw Hill Companies, New York, 1997. 235–246. o.
41. Uo.
42. Fontos intés ezzel kapcsolatban a Fil 2,3: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különb-
nek tartsátok egymást magatoknál...”
43. Almási

14 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 15

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

de az ő elsőségének a jelentőségére is. Sorrend pedig csak az egymással konkuráló szerep-

lők között állítható fel.
A másik nem megteremtése tehát magával hozza a választás kérdését,44 valamint az iga-
zodás problémáját. Isten megpróbálta Ádámot, hogy vajon képes-e összhangban maradni
vele, ha egy merőben új helyzetbe kerül.
a) Hamis biztonságtudat – ha a veszélyre vonatkozó információ nincs folyamatosan jelen
az ember gondolkodásában, akkor hamis biztonságtudat alakul ki a látható világban
szerzett ismeretei alapján. Ennek a hamis biztonságtudatnak (azért hamis, mert nem
tükrözi vissza a teljes valóságot, azaz a tiltást is, csakis az előnyös vonásokat emeli ki)
az a jellemzője, hogy a személyes tapasztalatok elnyomják az Igének a közgondolko-
dástól eltérő értelmezését. A problémamegoldásokban az Ige visszaszorul mint nem
praktikus elem. Pedig a veszélytudat az ember biztonságtudatának nem megingatója,
éppen hogy megalapozója. Aki felhívta figyelmünket a veszélyre, ő képes és akar is
uralkodni rajta, de ehhez az ember közreműködése is szükséges. A társ megteremté-
sekor ez a közreműködési szándék még ép. Éva megjelenése érezhetően meggyengíti
ezt a közreműködést. Az ember viszonyulása Istenhez azon mérhető, hogy a jelzett
veszélyt (szavát és tudását) mennyire veszi komolyan.45
b) Emberben való bizalom – mind a másikba, mind az önmagába vetett hit az ember szá-
mára veszedelmes, mert hamis hit. „Ez most már” – annak tudomásul vétele, olyan
élőlénnyel kell megosztania életét, akihez foghatót eddig nem ismert.46 A már – tehát
a beteljesülést fejezi k. A fajtabeli azonosság (csontomból való csont, testemből való test)
megszüntette az egyedüllétet. A „nem jó” állapot megszűnt. Az emberlét lényegéhez
tartozik ennek felismerése és átélése. Ezzel egyben új helyzet állt elő Isten és az
ember relációjában. Megjelent közöttük a harmadik, aki pillanatnyilag az ember teljes
figyelmét lekötötte. Problémává lett, hogy ama személy felé is nyitott maradjon, aki-
nek ezt a fordulatot köszönhette. Ádám megfogalmazása az eredményre fókuszál. Az
állatok megnevezésekor Ádám még megmaradt figyelmével Istenben. Valódi társá-
nak őt tartotta, az állatok között nem is talált hozzáillőt. Éva megjelenésével megvál-
tozik az ember feladata is. Nemcsak Ádámnak, de Évának is feladata, hogy a látha-
tatlan Isten intencióit eszében tartsa. Nem véletlen, hogy a sátán ezt az új kapcsolatot
kezdi ki, hogy az embernek Istenhez való ragaszkodását rombolja le. A sátán Istenhez
hasonlatosan láthatatlan, Isten megengedi neki – mert a földre száműzetett –, hogy
kígyóként szóljon, noha a sátán nem azonos a kígyóval. Vélhetően maga választotta
ezt a lényt, mert Isten nem korlátozta, hogy miben éljen. A sátán nem azonos a
kígyóval, vagy bármi más élőlénnyel, hanem bukott angyal. Már fellépése is megté-
vesztő (Évának erre fel kellett volna figyelnie). Jézusban Isten jön az embervilágba,
aki ő maga. Azonos önmagával, noha emberi formát vesz fel, éppen ellentéte mind-

44. Éva Ádámétól eltérő születése minta. Emberi közösségbe érkezik, s eltér Ádám születésétől, neki Isten Leheletét leheli
orrába. Éva olyan világba születik, amelyben Isten egyelőre csak a látható emberen keresztül ragadható meg a számára.
Tudjuk, a láthatatlan megragadása a láthatatlan ismerete nélkül nem lehetséges. A Isten megismerése az Ige által van.
45. A bűneset tehát éppen azt mutatja, hogy a közösség hajlamos csökkenteni a veszélytudatot, esetleg ki is iktatja, mert fon-
tosabbnak tartja egymás méltatását.
46. Gen 2,15–23.

2011/2. szám 15
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 16

Veres Sándor Péter

annak, mint amit a sátán tesz, aki nem azonos a kígyóval.47 Az állatba bújt szellem
jellemét leplezi le identitásának elrejtése.
2. Zárt gondolkodás. Az asszony számára a társas lét azt a kihívást jelentette, hogy képes lesz-e
férjén túlra, a láthatatlan Isten felé tekinteni. Képes lesz-e azok alapján szellemileg felfog-
ni az Atyát, amit férje mond vagy tesz? Éva Istentől nem kapott olyan feladatokat, amit a
férjétől függetlenül kellett volna végeznie. A férfi viszont – minden más mellett – az ige-
hirdetés szolgálatát is kapta, s ebben hitelessége lett próbára téve. Azonos-e az élete azzal,
amit hirdet? Isten személyének a háttérbe helyezése már jelezte e hitelességnek a gyengü-
lését.48 Ádám hitelromlása Éva kiszolgáltatottságának az alapja. Neki ugyanis nem volt
saját Istennel való tapasztalata, így csak Ádámra hagyatkozhatott.
a) Együttes magyarázkodás – az Isten nélküli közös gondolkodás közössé teszi az ebből
fakadó bűntudatot. Ennek lényege, hogy mindkét fél felelős az eltévelyedésben. A
pszichológia sajátos fogalmat alkotott a felelősség elkerülésére. Ha az ember ésszerű-
nek tüntet fel valamit, megnyugszik, mert általa konzisztensnek, racionálisnak, józan-
nak ítélheti meg viselkedését. Pedig lehet, hogy már régen elszakadt a valóságtól,
hazugságra épül érvelése. A racionalizálás „a tegyél úgy, mintha” gondolkodás része.49
Az elhárító mechanizmusok50 közé sorolják, elhárítja nem a veszélyt, hanem az igaz-
ságot. Hamis viselkedés.
A kölcsönös racionalizálás megtanulása a sátán intervenciójával kezdődik. Éva és a
sátán gondolatai összekapcsolódnak, ami közöttük folyik, az maga a racionalizálás.
Az igazság felcserélése hamissággal, úgy, hogy mindig van benne igazságtartalom,
egyébként nem lehetne beleesni.
Fontos megjegyezni, hogy ez az együttes magyarázkodás igazán csak Éva és a sátán
között jelent meg. A közös magyarázkodási kényszer, mint a csoportgondolkodás jel-
legzetessége, csak ezt követően válik jellemzővé az emberpár gondolkodásában is.
b) A kívül levőkre vonatkozó merev megítélések – „ez már”, vagyis „ez és nem más”. „Ez már”
valójában azt jelenti: olyan, mint én. Ma a kategorizációnak ezt az emberekre vonat-
kozó fajtáját etnocetrikus gondolkodásmódnak nevezzük. Ádám szavai az állatoktól
való elhatárolódás kezdetét jelentették. A láthatatlan és látható sorrendjének megcse-
rélődése mellé az ember előnyére az élőlények közötti megkülönböztetés lehetősége
társult. Kétségtelen, hogy az embertárs minden más teremtmény előtt való, ám ha
Istennek az állatok feletti uralomra vonatkozó parancsa kerül a nem aktualizált tudás
kategóriájába, önmaga mindenki mással szembeni előnyben részesítése mint kísértése
jelenik meg. Amíg nem jelent meg a társ („ez már”), addig bizony az állatok is ugyan
nem tökéletes, de elfogadható társnak bizonyultak. Számos alapvető szükséglet kielé-
gítésében nem lehettek partnerek, de kommunikálni képes lényekként vették körül az
embert. Ádám és Éva találkozásában ez a kapcsolatukon kívül állókra vonatkozó
merev megítélés, Istenre és az állatokra egyaránt vonatkozott. Az állatokra vonatkozó

47. Ebben a tényben is láthatjuk, Jézus nélkül a múlt sem érthető, a sátán személye sem. Vö. Almási.
48. Hiteles informátor, aki a valósághoz hűen, annak minden részletében és folyamatában igaz módon adja vissza az infor-
mációt.
49. Almási.
50. Anna Freud: Az én és az elhárító mechanizmusok. Párbeszéd, Budapest, 1998.

16 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 17

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

elhatárolódás (részvétlenség) a kígyó elítélésében egészen nyilvánvalóvá (Isten

teremtménye az is?!) lesz, ennek jelentősége azonban Ádámnak asszonyához viszo-
nyulásában válik drámaivá. Mindkettőben a Teremtővel való ellenszegülés, a szellemi
lázadás érhető tetten. Ez a szellemiség uralja el Kaint, aki a számára kívülálló öccsé-
nek meggyilkolásáig megy majd el.
3. Egységesítés. A csoportgondolkodásnak ez a jellemzője igazán a bűnesetben jelenik meg az
emberi életfolyamatokban. Érdekes módon az összefogás valaki ellenére történik, aki
maga adta egymásnak a párt, s nem vele közösségben. A bűn tehát hűtlenség. Az ember-
pár az egységet már nem a Teremtőtől várja, hanem vágya betöltését a kísértőre bízza.
a) Hamis orientáció. Megdöbbentő Éva védekezésének a logikája még a bűneset előtt.
Válasza (egyáltalán miért válaszol a kígyó kérdésére?) annak a csúsztatásnak a kivé-
dését célozza, ami nem felel meg a valóságnak (minden fáról ehetnek, csak egyről
nem – hiszen a kígyó azt hozza fel, hogy egyetlen fáról sem ehetnek). Ám a diskur-
zusban hamar átveszi a gonosz gondolatmenetét: nem lehet teljesen kizárni mindazt,
amit a kígyó mond. Eddig annak felvetésére nem is gondolt, mert senkitől sem hal-
lotta, nem is látta. A helyzet, amibe elsőként (életében először) most ő került, olyan
ismeretet adhat a számára, amihez férjének Istennel való beszélgetése fogható csak.
Ahogyan Ádám elhordozta a magány állapotát, úgy Éva erre nem képes. Ha nincs is
jelen a társa sem fizikailag, sem elméjében, akkor is tudja, hogy létezik. Védekezése
tehát az Isten szerinti cenzúra jegyében kezdődik, befejezése viszont a kígyó hamis-
ságához tér (hozzátesz valamit a parancsolathoz, mintha az önmagában nem lenne
elégséges, illetve elvesz: a jó és gonosz tudásáról nem emlékezik meg). A sátán érve-
lésében hiányról beszél, ami ugyan Évának ismeretlen, de férjéről tudja, ő ismeri,
hogy micsoda az. Ezzel olyan cenzort választ a dolgok megítéléséhez Éva, aki nem
Isten, nem is ember, hanem egy idegen szellemiség. Ádám öncenzúrája addig követi
az Isten szerinti rendet, amíg asszonyát viselkedése mértékadójának nem kezdi tekin-
teni. Ennek kísértése a himnuszban már benne van, de igazán akkor válik bűnné,
amikor nincs jelen asszonya megkísértésekor, és amikor asszonya viselkedése magával
ragadja őt. Ebben a belesodródásban a férfi nőnek való alávetettségét kell meglát-
nunk, annak az olthatatlan vágynak az erejét, hogy csak vele kiegészülve válhat az
ember teljessé. Ádámnak asszonya viselkedése nem lett gyanús, mivel szemléletét már
megkötözte felesége látványa. Ádám öncenzúrája is a gonosz kezébe kerül. Ettől kez-
dődően a cenzúra mindkettőjüknél nem a hamisság kiszűrését, hanem az igazság
eltagadását szolgálja. A csoportgondolkodásban már megfordíthatatlan tényként per-
cipiálódik, rendkívül költségessé válik az igazsággal való szembenézés.
b) Az egység illúziója. Ez a jellemző a valóságtól elszakadás kompenzációja. Az a benyo-
más keletkezik az érintettekben, hogy a harmónia, amit átélnek – mert érzelmileg
összehangolódtak –, az maga a valóság,.Teljes összhang a mindenséggel (a láthatat-
lannal is). Ez az egység azonban azért nem egység, mert magát az egység teremtőjét,
Istent nélkülözi. S ha nem az ő igéjének a teremtő erejéből születik az egység (békes-
ség), akkor az csak illúzió. Ilyen egység jelent meg Éva és Ádám viselkedésében, ami-
kor az asszony adott férjének a gyümölcsből, és ő is evett. Egyet akartak, s egyféle-

2011/2. szám 17
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 18

Veres Sándor Péter

képpen cselekedtek. Eme hallgatólagos egységbe Ádám belesodródik,5¹ arra sincs

érkezése, hogy tájékoztatást kérjen feleségétől, hogyan került ebbe a helyzetbe.
Milyen beszélgetés folyt a kígyó és közötte? Nem tudjuk, hogy Ádám egyáltalában
tudott-e erről a beszélgetésről, vagy csupán feleségében fenntartás nélkül bízva elfo-
gadja kínálatát, azt sem vizsgálva, vajon az nem a tiltott fáról való-e. Ez persze nem
menti felelősségét, hiszen a veszélyről való felelős tudása okán tájékozódnia kellett
volna arról, hogy mi történt közben az asszonyával, amíg távol volt.
c) Egymás befolyásolása. Ádám és Éva kapcsolatában láthatjuk először az emberek egy-
másra hatásában a konformizmust. Persze ekkor is többségi hatás érvényesül,
amennyiben az emberpár egyik fele idegen szellemiséghez átpártolva gyakorol nyo-
mást a másik félre, aki végleg a láthatók felé orientálódása miatt a csoportnyomás
csapdájába esik. Nem meri vállalni az ugyancsak láthatatlan Istenhez ragaszkodását,
hiszen ez netán Éva elvesztését jelentené. Ha másvalaki is csatlakozik egy irányhoz,
akkor ez a személyes felelősség terhét csökkenti. Ádám felelőssége azonban őt
Istenhez köti. Ádám azonban nem kérdezi Istent, Éva sem tesz így. Az embertárs
hatásával szemben a lelkiismeret gyenge fék már, ha az Isten jelenlétének tudata
vészesen meggyengült.
d) Elmerendőrség. Ez a jellemző akkor jelenik meg, amikor már a rossz döntést, irány-
választást megkérdőjelező információk kiszűrése „intézményes” feladattá válik. Az
elmerendőrség a kognitív disszonancia kiiktatásának mentális eszköze. Olyan gon-
dolatok kiiktatása ennek az eszköznek a feladata, mint például, hogyan szólalhatott
meg egy állat, amikor az állatok nem tudnak emberi nyelven beszélni? Egyáltalában
honnan tudhatott a kígyó arról, amit Isten Ádámnak mondott, amit Éva is tőle hal-
lott? Talán Ádám beszélt a kígyóval erről, vagy Isten tette, akkor hogyan lehetséges,
hogy a kígyó mást akart mondani, mint amit Isten mondott? Ilyen és ezekhez
hasonló kérdések merülhettek fel, melyeket Évának fel kellett volna tennie, de nem
tette. A kísérthető emberi szív ezeket az információkat s hiányokat kiiktatta, elta-
gadta mint a valósághoz nem tartozó részeket. A fordulat immár nemcsak a látha-
tók prioritásáról szól, hanem e káprázatban elrejtett istenellenes szellemiség ural-
máról is.

A védekező csoportdöntés tünetei

Mi következik abból, ha egy döntéshozó team elhagyja a valóságot? A 2. táblázatban átte-
kintjük, hogy a védekező csoportdöntések egyes jellemzői miképpen érhetők tetten az első
emberpár működésében.
1. A gondolkodás beszűkülése a figyelem elterelődése miatt. Amikor a csoportgondolkodás követ-
kezményeinek tárgyalására térünk, látnunk kell, hogy a továbbiakban egy kialakult beállí-
tódás vezeti a döntési algoritmusokat. „Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették,
hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek.” (Gen 3,7)

51. „...és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe” (1Tim 2,14).

18 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 19

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

Ettől az új megtapasztalástól (láttak) egyáltalán nem lettek okosabbak. Hiszen a mezíte-

lenség tekintetében nem történt változás, ellenben ami változott, az éppen nem a láthatók-
ban következett be. A mezítelenség mint ok értelmes indítéknak tűnhetett ahhoz, amit
ezután cselekedni szándékoztak. Láttuk fentebb, hogy Ádám bűneset előtti kísértése maga
a felesége volt, amennyiben a láthatókra irányította teljes figyelmét.

1. A lehetséges alternatívák nem teljes számba- A gondolkodás beszűkülése a figyelem elterelő-

vétele
2. A lehetséges célok nem teljes körű számbavé-
tele
3. Az előnyben részesített döntés lehetséges
kockázatai vizsgálatának hibája
4. Az újraértékelés hibája
5. Hiányos információszerzés
6. Szelektált információ
7. Az előre nem látható eseményekkel kapcsola-
tos terv hibája
2. táblázat. A védekező csoportdöntés tünetei és az Írás értelmező ereje5²
dése miatt (Gen 2,23)
A cselekvés lehetséges céljainak nem teljes körű
áttekintése (Gen 3,6a)
A döntés kockázati vizsgálatának elmaradása
(Gen 3,4a)
Az újra meggondolás, átgondolás elmaradása,
korábbi álláspont felülbírálhatóságának hiánya
(Gen 3,4b.6a)
A tájékozódás felületessége, elmaradása (Gen
3,1–6)
A már elővételezett döntést támogató informáci-
ók beengedése, az ezekkel szemben állók kizárá-
sa (Gen 3,2–6)
A veszélyekkel való számolás hibás mérlegelése
(Gen 3,6–7)

További beszűkülést hozott az is, amikor Ádám nem is reagál arra a tényre, hogy Isten
a számonkérése során nem azt a sorrendet követi, ahogyan az időben ténylegesen történt,
hanem ezzel ellentétesen, az ő értékrendje szerint. Azt vonja elsőnek felelősségre, aki nem
elsőként vétett. Ádám nem tiltakozik, ahogyan Kain teszi majd. Talán mert ő is sejti, a
bűnbe sodródásának forrása nem ott lelhető fel, ahol a bűn már bekövetkezett, hanem vala-
hol előbb, egyáltalában nem a látható dolgokban. A bűn elkövetését értelmező gondolko-
dásában láthatóan az előzmények lesznek a meghatározóak (megijedtem, mezítelen, ő
adott), mert az ember önmaga nem képes beállítódásán változtatni. Ez a beszűkülés, a teljes
ismeretanyagból a szemlélet vezérelte tényekre fókuszálás – korábban már elemeztük –
egyoldalúvá tette az ember valóságfelfogását.
2. A cselekvés lehetséges céljainak nem teljes körű áttekintése. Tekintettel arra, hogy a kilátásba
helyezett halál jelentésével nem voltak tisztában, a fizikai világban pedig semmiféle erre
utaló történést nem észleltek, Ádám nem részletezte és nem tudatosult benne a bűn követ-
kezménye. Saját cselekedeteinek indítékával és céljával sem volt tisztában. A kígyó Évát is
azzal kísértette (dehogy haltok meg!), hogy a fizikai halált diszkreditálta. A tiltott és bünte-
téssel járó cselekedet megtétele nem változtat a látható világon. A még látható „gyümöl-
csöket” nem mutató bűn a szívben okoz szörnyű változásokat. E láthatókban nem észlel-
hető változás mellett Ádám milyen további tényeket nem vett még számításba? Például

52. Griffin.

2011/2. szám 19
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 20

Veres Sándor Péter

később se jut az eszébe, hogy mit is cselekszenek (fügefalevelekből szoknya, bokrokba rej-
tőzés stb.) addig, míg Isten rá nem kérdez. A tilalom ugyan ott rejtezett a szívében, de nem
igyekszik keresni, mire is vonatkozott (Zsolt 51).
3. A döntés kockázatvizsgálatának elmaradása. Nem mérték fel a lehetséges kockázatokat
akkor, amikor a tilalom emléke még élénk volt (Éva is megközelítő pontossággal idézte),
de a következmények eltüntetésekor sem foglalkozik Ádám a közös cselekvés kockázatával,
hiszen Éva személye annyi elégedettséget keltett benne (szerelem), hogy fel sem merül
benne a gyanú, hogy helytelenül cselekedne. Amiképpen azzal sem foglalkozik, hogy meg-
vizsgáljon minden tervezett vagy véghezvitt cselekedetet a parancsolat fényében. Bár veze-
tői felelősséggel felruházott személy, a parancsolat végrehajtását elmulasztja ellenőrizni.
4. Az újra meggondolás, átgondolás, a korábbi álláspont felülbírálásának elmaradása. Ez a cso-
portgondolkodás kutatott eseteiben nagyszámmal előforduló jelenség azt jelzi, hogy a
megmerevedő gondolkodásmód fenntartója a már kialakult álláspont megváltoztathatat-
lanságában való hit. Gondolkodásmódjának beszűkülése miatt az egyén nem talál semmi-
féle támpontot, indítékot arra, hogy újragondolja az esetet, cselekedetét, indítékát, például
hogy amit szándékozik tenni, az miként viszonyul Isten parancsolataihoz. Ez a merevedés
alkalmatlanná teszi a személyt arra, hogy szempontot tudjon váltani és Isten akaratát fel
tudja ismerni.5³ Az újragondolás elutasítása, Istentől való elzárkózás jele.54 Egyetlen valaki
késztetheti az embert újragondolásra, a kereszt Jézusa (hagyd a halottakra).
5. A tájékozódás lazasága. E jelenség az őstörténet központi jelentőségű üzenete. Az informá-
cióforrás hitelességének a kérdésével már foglalkoztunk. Ádámnak volt módja Isten szava-
hihetőségében megbízni. Isten mielőtt bármit is tett volna, elmondta szándékát az ember-
nek. S azt követően meg is tette. Ha nem történt szóbeli előrejelzés, vagy ezt nem tudjuk
biztosan megállapítani, akkor is a cselekvés jóváhagyásával Isten nyugtázta, ha a dolog
helyes, szerinte való.55
A tájékozódás lazasága mint mentális beállítódás összefüggést mutat a figyelem szelek-
tivitásával, a valóság egyoldalú szemléletével. Ezt az egyoldalúságot kezdettől fogva ostro-
molta a Teremtő Isten. Szavainak komolyan vételéhez és követéséhez helyes motivációra,
szeretetre van szükség. A szeretet áldozatot hoz. Az embernek eddig nem volt mit áldoz-
nia. Ezért kapta a tilalomban a lehetőséget: ha megtartja Isten parancsát, lemond a bűnről,
ha bűnbe esik, akkor a bűnéről való lemondásával fogja majd szeretetét kifejezni. Isten
tehát azért engedi az embert kísértésbe, hogy az alternatív döntésről lemondva kifejezze
iránta való szeretetét. Ha mégsem sikerülne megállni, akkor a bűn megtagadásával teheti
ugyanezt. A körültekintő tájékozódás elmaradása megnöveli a bűn elkövetésének esélyét,
de nem zárja ki a megállást. A tájékozódáshoz elsősorban a kérdések illenek. Őszinte szem-
benézés azzal, hogy valami nem érthető. Isten Ádámot megkérdezte: csak nem arról a fáról
vettél, amelyről azt mondtam, hogy ne egyél? „És foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus
iránti engedelmességre” – üzen a páli minta. Ez a szűrő, amit Isten az ember szívébe helyez,
ha fogadókész a szív.

53. JSir 3,21–23.

54. Gen 4,6.
55. Gen 4,7.

20 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 21

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

6. A már elővételezett döntést támogató információk gyűjtése, az ezekkel szembenállók kizárása.

Festinger (2008) elméletében ismertet egy manővert, aminek során az információkat asze-
rint válogatjuk, hogy azok az előzetesen eldöntött érzelmi álláspontunkat igazolják.56 Ez a
teória azt feszegeti, hogy a beállítódásunk – mely érzelmi alapú – milyen komolyan befo-
lyásolja a beérkező információkat. Az olyan információt, ami erősíti a beállítódást, beenge-
di, ami nem erősíti, azt figyelmen kívül hagyja. Csak áldozattal, tudatos odafigyeléssel,
éberséggel és figyelemtágítással hathatunk eme erős kényszer ellen.
7. A veszélyekkel való számolás hibás mérlegelése. Ádám gondolkodásából szemmel láthatóan
hiányzott a veszély komoly mérlegelése. Ugyan felesége tudtára adta,hogy a tilalom áthá-
gása veszéllyel jár, ezzel elintézettnek tekintette a dolgot. Nem szól arról sem, hogy a kígyó
veszélyes állat. Ha Isten nem akkor formálta a kígyót ravasszá, midőn az Évával beszélt,
Ádámnak már korábban fel kellett a kígyó ravaszságának tűnnie. Hiszen elnevezte. A
kígyó neve bűvölésre, varázslásra, meztelenségre stb., gonosz szellemi erőkre is utal. Nem
tudunk arról, hogy Ádám tiltotta-e Évát ettől az állattól, de azt sem tudjuk, hogy a közel-
ben volt-e, mikor a beszélgetés zajlott. Úgy hisszük, nem volt szem- és fültanú. A kígyó
megszólalása Ádámot meglepte volna, hiszen nem ír a szentíró arról, hogy Ádám bármely
állattal beszélgetett volna.

Összefoglalás: A csoportgondolkodás a modern vezetéstudomány egyik jól ismert jelensége.

Mára vezetési alapismeret, hogy amint mód nyílik rá, hajlamos a csoport arra, hogy valamely
tagját (vezetőjét) bálványként imádja, különösképpen ha kiváló képességű személy az illető.
Csia Lajos elemzéséből57 tudjuk, hogy a bálvány alkalmas közös attitűdtárggyá válni, akihez
azonos érzések és gondolatok társulnak, s ez a szinkronizáció rendkívüli erőforrásként jelenhet
meg, ami megnöveli az érintettek saját erejükbe vetett bizalmát. Az azonos érdeklődés, gon-
dolkodás és érzelmi beállítódás szinergiát idéz elő.
Tanulmányunkban megkíséreltük a csoportgondolkodás jelenségét bibliai lélektani és teo-
lógiai nézőpontból elemezni. Mindebből kiderülhetett, helyes volt az a feltételezésünk, hogy
mint minden emberi gondolkodásbeli eltévelyedés (a valóságtól való elszakadás, az igazság
megtagadása) egyetlen forrásra, a gonosz földi működésére vezethető vissza. Ebben a nagy
megdöbbenést keltő kutatásban és jelenségkörben is a bűnnek az ember szellemét megrontó
hatását fedezhettük fel, s annak akár világháborúhoz vezető következményeit is mérlegelhet-
tük. E tanulmány következő részében a megoldásról esik majd szó. Azoknak a technikai
(emberi) megoldásoknak a biblikateológiai elemzésére vállalkozunk, melyeket éppen az illeté-
kes szaktudomány címzettjei kaptak feladatul, kivédendő a katasztrofális döntéseket. Egyelőre
nincs tudomásunk arról, hogy ilyen megoldások között szerepelne a Biblia vonatkozó igazsá-
gainak a tanulmányozása. Ezt igyekezett előkészíteni jelen tanulmányunk.

56. Leon Festinger: A kognitív disszonancia elmélete. Osíris Kiadó, Budapest, 2000.
57. Csia Lajos: Beteg vallásosság, egészséges keresztyénség. Százszorszép Kiadó és Nyomda Kft., Budapest, é.n.

2011/2. szám 21
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 22

Veres Sándor Péter

Appendix: A csoportgondolkodáshoz vezető hiedelmek

A. A rész jelentősebbé válik, mint az egész. A bűn előtti ádámi természetből már láthattuk, hogy
az embernek erős a hajlama arra, hogy nem a valóság egészét, hanem annak valamely kom-
ponensét hangsúlyozza (emberi kapacitás). Miközben más elemeket háttérbe szorít és a
részek kapcsolatát nem kezeli (sorrend), úgy véli, helyes úton jár. Valójában nem képes
komplex módon gondolkodni.58 Ehhez Isten gondolkodására lenne szüksége, aki maga a
komplexitás, de éppen őt kezdi hanyagolni. Például nehezen képes megbirkózni azzal a fel-
vetéssel, hogy a halál tényének és az asszony szépségének lehet-e köze egymáshoz. Erről a
kérdésről a művészetek persze felkavaró módon szólnak, s kellőképpen elbizonytalaníthat-
ják emberünket, ám köznapi gondolkodását nem az ott tapasztaltak hatják át. A rész jelen-
tősebbé válásának másik összetevője a gondolkodásának szelektív jellege. Ez a szelekció
kiemel, Isten szava a probléma megoldásában (hiszen az a tapasztalati világban konstituá-
lódik) nem aktuális, s nem tűnik praktikusnak. A percepció irányváltása, a láthatatlanról a
láthatókra59 az ember kísérthetőséget mélyíti el.60 A szelekció, a rész kiemelése tehát az
ember kettős meghatározottságának (test és szellem) az összefüggésében értelmezendő.6¹
B. Bármilyen hiány észlelése visszautalás a „nem jó” állapot létére, s ennélfogva alkalmas elégedet-
lenség keltésére. Miért történik a rész egésszel szembeni előnyben részesítése? Mi lehetett
Istennek a szándéka, hogy az embert így alkotta? Az első kézenfekvő magyarázat a hiány
megszüntetésével kapcsolatos. A hiány felismerése a belső feszültség tudatosítása által tör-
ténik.6² Az ember igyekezhet ezt a hiányt maga betölteni, de számos olyan hiány létezik,
amivel ezt nem tudja megtenni (társ). A növekvő feszültség egyoldalúvá teszi a gondolko-
dását. A látható (gond) hangsúlyosabbá válása további feszültséget generál. Jelzi, hogy a
személy rossz irányba fordult. Isten úgy szerkesztette az embert, hogy a feszültség mozgás-
ba hozza: öld és egyél! A hiány betöltése egy csapásra redukálja ezt a felfokozott állapotot,
noha teljesen meg nem szünteti. A hiány nem a láthatókban van. Ádám nincs ott Éva
kísértésének pillanatában, s emiatt feszültsége feloldásának éli meg a kígyó beszédét Éva.
Magánya (ami esetében teljesen új helyzet) megszüntetését nem várhatja Istentől. Vele
sosem volt egyedül, beszélni még csak nem is beszélt vele. Éva számára a kísértő jelenléte
alkalom arra, hogy kezébe vegye e feszültsége kezelését. Az így megszerzett tudása azon-
ban nem ajándék, hanem átok lesz a későbbiekben.

58. Mielőtt megtennénk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Ádámak a fentiekben jelzett gondolkodásbeli egyoldalúságra való
hajlamát. Birtokában van ugyanis az a korábbi tudás is, ami az életkörülményeire vonatkozott, és nem maga szerezte,
hanem kapta, és amit dolga volt átadni feleségének: a kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásáról ne egyél, mert
ha eszel, meg kell halnod. Ádám nem tudta, mi a halál, de hogy a létező valóság része (az Istentől elszakadt sátán már
ebben az állapotban van), az Isten szavából kiderült számára. Ahogyan a ma élő ember is tudja, hogy meg kell halnia majd,
de ez nincs jelen a tudatában döntései tervezésekor. A mai ember az egészséges tudat részének éppen azt tekinti, hogy a
haláltudat azt permanensen ne terhelje. A keresztyéneknek éppen ez a jellemzője, mert a haláltudat permanens része gon-
dolkodásuknak ( Jézus kereszthalála, feltámadása, örök élet, örök halál stb.).
59. Meg kell jegyeznünk, a hangsúlyeltolódás nyilvánvalóan az állatok elnevezésekor indult meg, hiszen azokra figyelve Ádám
nem a láthatatlan Istennel való beszélgetést gyakorolta.
60. Hiszen a kísértő éppen egy látható elemhez kapcsol láthatatlan tényt (nem igaz, hogy a jó és a gonosz fájának gyümölcsét
fogyasztva az ember meg fog halni, hanem jól tudja Isten, hogy ha eszik belőle, olyan lesz, mint ő). A láthatatlanhoz kap-
csolja a láthatót, s ezzel igyekszik igazságnak feltüntetni a hazugságot.
61. Nem úgy, mint a Biblia fogalomhasználatában közismert pars pro toto megoldás, hiszen ekkor az történik, hogy a látható
rész reprezentálja az egészet (láthatót és láthatatlant együtt), tehát nem történik váltás a determinánsok között.
62. Feszült vagyok, mert hiányzik valami, amire szükségem lenne, például a békességem.

22 Veritas et Vita
Veritas et vita #2_Veritas et Vita #2 2011.11.14. 13:39 Page 23

Kísérlet a csoportgondolkodás teológiai értelmezésére

C. A látható pótolhatja a láthatatlan hiányt. A csoportgondolkodásra való hajlamot növeli

annak a hiedelemnek a kialakulása, miszerint a láthatókban mutatkozó hiány valamely lát-
ható személlyel vagy tárggyal, illetve tudással való betöltése megszünteti a feszültséget
(páldául fügefalevelek). Ez a hiedelem a látható világ elsőbbségét hirdető felfogásból faka-
dó csapda. Minden feszültség Istennel kapcsolatos. Valójában a tőle való elszakadás követ-
kezménye, a tapasztalat kezdi felülírni az isteni kijelentést.6³ Az ember kísérthetősége azt
az illúziót kelti, hogy feszültségének forrását a társ hiányában lelje meg. Amíg Isten nem
beszél a feszültségről (nem jó), addig ő maga sem nevezi meg azt, noha intenzív élménye.
Amikor viszont Isten beszélni kezd erről, nem azért teszi, hogy további félelmet generál-
jon. Teremtésének részesévé teszi az embert annyiban, amennyiben a hiány betöltéséhez
önmagát kell rendelkezésre bocsátania (alvás, operáció).
D. A névadás kísértés és engedelmesség. A csoportgondolkodás hajlamának negyedik oka a hata-
lom akarása (Nietzsche). „...lássa, minek nevezi azokat” – Isten várakozik, hogy az ember
mennyire kész és képes vele együttműködni. Az elnevezés jogát átadó Isten figyelemmel
kíséri, hogy az ember miképpen tud gondolataira ráhangolódni. Fontos látnunk, hogy
ebben a ráhangolódásban a láthatatlan és a látható együttműködése a tét, aminek lényegét
és célját Jézus kijelentéseiből érthetjük meg: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az
Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” ( Jn 14,20)64 Kezdetben az együttmű-
ködés próbáját jól kiállja az ember. Felismeri Isten szándékát, munkája sikeres, eredményes.
Elnevezi az állatokat, s ezzel rendet teremt a környezetében, amit Isten kritika nélkül elfo-
gad. Az ember részesévé válik az ő munkájának, kultúrát teremt. A szellemi determináció
érvényesül, nincs még semmi, ami ezt megzavarhatná. A zavar akkor keletkezik, amikor a
segítőtárssal való együttműködés egyben az Istennel való együttműködés próbájává lesz. A
névadás folyamatában bonyolult egyeztetésre van szükség. A láthatókra terelődik a figye-
lem, s ennek következtében az asszony is ezt a gondolkodásbeli irányt veszi át. Az irány-
váltásban rejlő veszély csak a kígyó ravaszságának eredményességekor kezd derengeni, ami-
kor megijednek a kertben járó-kelő Isten hangjától.

63. Kicsit hasonló jelenségről van szó, mint amit a szorongás és a félelem megkülönböztetésekor a tapasztalati tudományok-
ban használunk. A szorongás valami azonosíthatatlan belső feszültségfokozódás, lelki nyugtalansággal járó állapot, a féle-
lem viszont konkrétan megnevezhető forrással, tárggyal leírható lelki jelenség. Amikor a személy pontosan tudja vagy
tudni véli, mitől is fél.
64. Jn 14,20.

2011/2. szám 23