38 A piski eposz .

nököt Kossuthot is, hűségtelenséggel tetteit a lengyelekre, kik e pillanatban

vádolva, egy esztelen gyilkos kéz meg - Magyarországban vannak , vagy azok
rohanásának kitenni. — ra, kik még eljöhetnek, mert a tö
Figyelmeteket, ti magyar status meg szive jó és nagyérzetü. –
férfiak e kérdéshez kivánom vezetni, Sőt azok is, kik elhagyták ma
legyetek szigoruak, sujtsátok a való | gukat - tántoritani, be fogják hibáikat
di bünösöket, távolitsátok el ország- | látni, és mindnyájan vitézül fognak
tokból főképp azokat, kik ifjuságtok ügyetekért harczolni, mig saját ho
nemes szellemét megmételyezhetik , nunk nem fogja őket segitségül hiyni.
de ne háritsátok nehány gonosztevő |

A piski eposz .
Februarius 9-én 1849.
„ Ha a piski hid elvész, Erdély is elveszett.“
„Bem tábornok.“

okszor hunyt le a nap vérbe, S mint csepp méreg hordoz halált ;

Mig Erdélyt ily veszteség érte ; -
Szamos, Maros sokszor áradt :
Több volt annál a köny s bánat !
Hogy a honvéd vas kezébe
Megcsorbult a kardnak éle ;
S Vizaknánál egy nap estve
Vértől volt a hó megfestve. -
Három nap és három éjjel
A szél csak „ jajtó horda szélyel;
Ez az emlék itt és amott :
Csonka honvéd, avagy halott. -
Három nap és három éjjel
Védte az ősz Bem testével
Azt a tábort, azt a serget,
A mely eddig győzni termett. -
Csak hátrálnak, csak vonulnak,
Nyomát vesztve ország -utnak .'
. . . Piski-hidhoz hogy elértek
A kimerült vert honvédek,
A vezér parancsszavára ,
*Minden legény ott megálla ;
S Bem ajkáról zúg a széllel :
„ Ha a hid vész : Erdély vész el ! “
E nehány szó akkint talált ; -
A gyalázat és a szégyen
Egyik arczról másra mégyen ; –
A mult nagyság fényes szárnya
Szivök vérét általjárja ;
En keblüket a mi nyomja ,
A dicsőség forró szomja . . . .
. . . S ott a hóval fedett tájon,
Tábort üt a csöndes álom :
Mesgyéin a jeges utnak
Allva ülve elalusznak ;
És a hold halvány világa,
A mint félve rájuk szálla,
Azt hinnéd mind — mind kisértet,
Sirba vinni jöttek érted ! –
S mint ha távol vihar készül,
Megijedsz a csöndességtül :
Piski tábor néma, tompa,
E dermesztő nyugalomba. –
Könyitni a fájó keblen :
Egy „ jaj“ kevés, az se lebben ; -
Minden zaj ha néha támad :
| Lovak rágják a zablákat. -
 A piski eposz.
natba Ám nyugta nincs a kebelnek ; -
Szellem -árnyak jőnek , mennek :
azok
Jő Rákóczy Rodostobúl,
a ti Amott robban táborostul ; -
Kérge repedt meg a földnek :
k ma: Hunyad , Bethlen szárnyat öltnek ,
báika Csattogásuk ezt kiáltja :
, Átkozott, ki bitang, gyáva ! “
Fognat
Et ho Tova szállnak, ujak jőnek ,
hivni. Kiket a harcz tegnap ölt meg :
Édes testvér, barát, rokon,
Mély sebhelylyel homlokukon ;
Elhullt hősök bérutitva ,
Ah hasztalan várnak sirva !
A hulló vér, meredt szemek :
Mind boszúért esengenek. –
Ám egy dörgés orjás-hangja,
Ez árnyakat elzavarja : .
Feszett
, - Itt az ellen , a fene had ! !“
Minden honvéd fegyverre kap. -
Magrázkodik s hallgatva áll :
Vagy győzelem vagy a halál !
. : . Inkább mennék gyehennára ,
Mint e néppel most csatára . -
Az ágyu már dörög , csattan,
S hogy vészes volt jel: hogy „ jaj “ van ; Magukat vérrel befestvén ,
Ujabb dörgés, uj roppanás:
Ez elrepült, az hantot ás ;
S mint viharban az ég rendűl,
Hogy elveszesz, hiszed szentül,
S meg sem moczczansz egy álltodbúl :
Elő honvéd ugy nem mozdul. -
bre
Soknak immár vége, vége ,
Arczán ül az örök béke !
Védő fegyver, szurony, szablya
A gazdáját gyászolhatja . –
- Lesz még idő búra, könyre !
Hajh most zendűl, most , előre! “
S mintha hivná égi zene,
Tüzbe ég a honvéd szeme.
Töltött fegyver immár czéloz ,
Ám kevés jut el a czélhoz ;
S mintha milio szunyog sziszszen ,
Csak hangja zúg füleikben . -
- Mindig közelb - közelb mennek.
Mint két vészszel terhelt felleg ,
Két hegy ha öszszeroppanna :
Perdűl a dob, zúg : „ rohamra !“
Hejh a hegyek havas orma,
Ménektül lett letarolva ;
A völgynyilás halma-utja :
Vérvirággal lett befutva ; -
Golyó zuzta szét a fákat ;
Sztrigy-patakja vértől áradt ;
S mire a nap alább szálla :
Soknak lett ma itt halála ! -
Ki lett győző a küzdésbe ?
A hid , a hid egyiké se !
Ki az első, ki utolsó ?
Alig maradt egy hirmondó !
S száz ágyunak éhes torkán
Ismét zuhog az az orkán . . .
- A nép szól, keresztet vetve :
» - Uram , ne vigy kisértetbe! “
Ám , ha pokol tüze égne:
Még jobban hat a honvédre ; i
S bár ördöggel: mégis viynak ;
.Uj hadoszlop tart a hidnak . - .
Társainak véres testén,
A „ hazáért“ halnak, élnek . . .
– És meghaltak , egy se tért meg !
. . . Sokszor ujult s szünt meg a harcz
S győzni nem birt sem ez, sem az ;
Csak a holtak, sebesültek
Mutaták, hogy hősök küzdtek .
- Széttekint Bem körül - körűl ;
Szemébül egy könyet törűl ;
Serge előtt végig lépdel :
» – Ne félj magyar, ne félj székely ! “
S gyorsan leszáll lovárul im . . .
„ Elő -elő szép ' ágyuim ! “
Zuhog-csattog lovak körme
S megfordulnak legott körbe. -
- Czéloz-czéloz . . a láng lobban . . .
Most a másik . . . gyorsan-gyorsan . . .
Negyvenedik is lobbot vét . . .
„ - Most, előre, fiam honvéd ! “ .
40
És fáradtan, meg nem törve,
Egész vonal ront „ előre ! "
Ifju szivvel, örök -tűzzel ;
Fejük felett Bem csak tüzel. -
Negyven ágyu tüzel, lobban :
Hull az ellen hoszszu sorban ;
De ki még él bátran léptet,
Elfogadni a honvédet. -
Csak előre jó honvédek . . .
Am haragja kél az égnek :
Forgó szél jön vad robajjal,
Havat szórya, szembe nyargal,
És a merre viszi mérge,
Rádül a honvéd szemére ;
S üvölt, sivit, örül rajta,
Ha ruháját leszaggatja . -
Hahó, hahó, te bősz elem ,
Nem lesz tiéd a győzelem !
Am a sereg vakon , fázva,
Rohan a halál torkába ,
Már már nincs több száz lépésnél;
Már-már öszsze ér a két fél;
Egy -egy ágyu alig dördült,
S a zaj mégis sokkal szörnyübb . -
Oh az a bang rémes szörnyen ,
Mely a boszús szivből röppen :
Ha oroszlány és hiéna,
Egymásra tör martalékra. --
. . . E lövés volt az utolsó ; -
Lábuk alatt porzik a h6 ;
Felvert hó és füst fellegben :
Egymásra dül a két ellen . -
Vitéz az is, de ez bátor ;
Sok leomlik vas karjától;
Ha másként nem , birokra megy,
S halálra van fojtva nem egy ;
Fegyver ágya egyet koppan ,
S öszszedül vad fájdalomban ;
Szurony hasit át a sziven, -
Es elbukva egyet sziszszen . -
- Körül a tért már vér tölté . . .
Nem lehet küzdeni többé. –
- Hátrább hátrább . „, fehér szijju ! “
Meszsze jöttél el a hidtúl. -
A piski eposz .
S mint megindult. hó gomolyok,
! A két tábor együtt forog ,
S vértül festve a hidra ér . . .
, - Ez itt a czél, itt a babér ! "
Megritkulva oda érnek. –
- Szük az a hid a honvédnek ,
S dühében a Sztrigynek rohan ; —
De kiárad a vad folyam ,
Sepri, sepri, mig gátot vet,
Ugy mennek át egymás felett :
Halál-hörgés s öröm -zajba . . .
A forgószél meszsze kapja . -
Hajh kacag a démon ajka ,
E vakmerő diadalra ;
Az ellennel susog, beszél,
S „ fehér zászlót“ lenget a szél .
. . . All a honvéd meg se mozdúl :
S halált vesz a ; béke - jobbtúl, “ -
És az élők hátra nyomva, .
Küzdnek az áradt folyóba. --
Meg van - e hát meg van irva ,
Hogy Erdély itt leljen sirra ? !
Elfordult- é a had - isten ! ?
Halál - madár, hess el innen !
-- Csillag megállj ! ne hozz éjet,
Mig Bem , atyánk " ide érhet . . .
S megjelenik a küzdők közt
Az „ősz hatyty u “ sasok között. -- .
Kardot se ránt, nincs beszéde;
Ott áll a harcz közepébe ;
S mint villám üt sebet- sebre :
Ostorral csap az ellenre,
Ostorával suhint, legyint :
Egész tábor éled megint,
Ki fél - lábbal, ki fél - kézzel :
Még egy rohamot merészel. -
Rejtsd el, szép nap világodat ;
Eljövél, hogy meggyászoljad
E vérontást, ezt az órát,
Minőt a föld nem sokszor lát !
Midőn barát s ellensége
Térdig járt egymás vérébe ;
S ki egy perczig volt csak tétlen
Halál ült meredt szemében. -
 Zrinyi Ilona.
Hurráh, hurráh, bömbölj orkán ; - Elő, elő, vitéz huszár,
Halál omolj ágyu - torkán ; A csatatér a tiéd már :
Sztrigy - folyamja áradj, ömölj,' Futó ellent utól érni ;
Vértől, könytűl tengerré nöjj ; Agyugolyó be nem éri . --
Ordits kapu, kiálts város . . . . . . Leszáll a nap az ormon át ;
Le nem győzöd Bemet már most ; Az éj átveszi birtokát;
Te forgó -szél, öntsd ki mérged : A sok kis fény csillog - villog . . .
Érd utól az ellenséget ! - - Alusznak a — myrmidonok . :

. . . Sok fölébredt ismét győzni; -

Soha nem kelt fel a többi ;
Betakarta a halálba -
Orök éjnek setét fátyla . -
- Halmok állnak jeltelenül,
Felettök az idő repül ; -
Am , szól a hir arany könyve :
Hogy a hősök temetője . . .
Szász Gerg. '
wonnen

· Zrinyi Ilona végnapjai.

ököly Imre a nagy szabadság - mindenütt nyomát látjuk az oriás
hős szerencsétlen küzdelmeiután jellem küzdelmeinek, mindenütt kitü
a nyugodtabb légü Törökországba nik mily megfeszitett erővel küzdött
menekült , hova nemsokkal e szám - akkor is a porta előtt, hogy a nyo
üzetés után, hű neje Zrinyi Ilona is morgatott hazát megszabadithassa
követte. Ez óta megoszták egymás- kegyetlen elleneitől. Hasztalan volt
sal a fájdalmat, mely egyszersmind a minden. A haza sorsát jobbra fordi
magyar haza közös fájdalma is volt. tani nem lehetett azon örömöt meg
Az egykor olyfényes és hatalmas nem érhették, hogy visszatérjenek
fejedelmi pár a világ zajától vissza oda, honnan oly szorongó szivvel tá
vonulva egyszerű életet élt. De ez voztak, a fejedelmi pár mint martir
életnek egy percze sem volt nyu - | Törökországban , idegen földön ment
godt. A számüzetés nehéz tudata s öröknyugalomba .
a haza siralmas állapotja sokkalmé- Zrinyi Ilona 1703-ban február
lyebb seb volt sziveikben , hogysem | 18 -án szenderült jobb létre 23 na - .
a családi élet clegendő balzsamot pig tartó testi de oly hosszas lelki
hinthetett volna reájuk . szenvedés után .
Ha megolvassuk azon naplót, Komáromi István, ki a számü
melyet Tököly Imre akkor irt smely | zetésben sem hagyta el Tökölyéket,
ma már nyomtatásban is megjelent, / naplójában a többek között emlitést
42 Zrinyi Ilona végnapjai.
tesz Zrinyi Ilona végnapjairól is, hal, ha életében megmutatta nagy
mely részt mint érdekes kivonatot nemes bátorságát, mutassa meg ha
alább közlöm . meg kell is halni halálában is, ne
Megmenekedél Istenfélő , kegyes, hagyja el magát, hanem erősitse meg
tiszta életü, jó erkölksü , sok boldog - ect. Akkor édes fiát méltóságos Rá
talanságidat férfi szivvel meggyőző s kóczi Ferencz fejedelmet eszébe jut
anyagi gyötrelmidet békességesen tü - tatván , (kinek rabságból való meg
rő lélekkel szenvedő jeles fejedelem - szabadulásával, nem kevéssé vigasz
asszony, nekem édes jó kegyelmes tolódott volt meg , azelőtt féleszten
asszonyom , e rosz világtól és bizony dővel) kérdést tévén arról is,hameg
a mennyit e világon szenvedél, soha hal hová kell temetni és micsoda
több purgatoriumba nem mentél. Le köntösben ? Megköszönvén nékem ezen
szakasztá a virágok mezejéről ezt a dolgot, nevezetesen legálá némely al
nemesebbik virágot, ki mellett papja kalmatosságait édes fiának méltósá
helyett én voltam ezen halálos be | gos Rákóczi fejedelemnek ő nagysá
tegségében és bizony semmit el nem gának , rólam S némely becsületes
mullattam , valamit az én Istenem szolgáiról, ugy temetésének helyéről
szent lelkének vezérlésével lelke ja s öltözetéről is emlitést tön és a mint
vára s vigasztalására elkövethettem , | meghagyta szóval is referálok m .Rá
éjjel nappal sokat imádkoztatván , kóczi fejedelemnek ő nagyságának.
lelkét az mi idvezitő Jézus Christu Azután elnehezedvén csakhamar az
sunkban annyira megbátoritottam ,hogy mint urunk ő nagysága is azon ház
nyilván s nagyon mondotta , hogy | ban fekütt egy ágyban, én szegény
semmit immár nem fél, sem ördögtől, nek az ágya előtt ülvén, szemeit rám
sem kárhozattól, már semmit se gon - vetvén , kezét a nyakamra tévén a
dol e világgal is, kért is igen enge fülemet éppen a szájához huzta (nem
met, hogy már se magam ne imád szólhatván nagyon , mert a flegmát
kozzam , se magát ne imádkoztassam a torkából ki nem köphette , annyira,
azért, hogy meggyógyuljon, mert már hogy be kellett gyakran az ujjaimat
az ő hitinek kezével megfogta az ő | dugnom a szájába, s ugy segitettem
Idvezitőjét, az Jézus Cristust hadd az ujammal felhuzni a torkából) az,
ne bocsássa el, hogy mennél hama- | mit igen lassan szólhatott mondá :
rább mehessen hozzája, arra nézve Követem az édes uramat, ha mit én
deákul egy nehányszor reszkető ke- / vétettem ő kegyelmének ; én ő Ke
zeit felemelvén mondotta előttem : / gyelméhez igaz voltam , másokat is
Domino in manus tuat, commendo | követek kicsinytől fogva nagyokig ,
spiritum meum s igy végső szava is nékem megbocsássanak én is minde
ez volt : Veni sancte spiritus ! Ha- neknek megbocsátottam . Azután har
lála előtt ötöd , vagy hatod nappal madnappal tőlem is nevezetesen el
könnyebbségét látván, mondottam , bucsuzék , fejemet magához ölelé ,
miért nem tészen vala mi disposi- megcsókolván miudkét orczámatmon
tiót, hiszen azzal hamarabb meg nem da : az én Istenem áldja meg ke
 Egy lakodalom a mezőségen . 43

gyelmedet én hozzám való jóvoltáért, templomában pompás solemnitással

igaz hüségéért s szolgálatjáért, én eltemettettem ; még életében lelkemre
kegyelmedet ez életben meg nem kötvén eltemettetését ő nagysága, de
jntalmazhattam , hanem jutalmazza urunk ő nagysága is reám bizván,
meg az Isten ! et reliqua. minthogy maga Nikomediában mara
Ő azért szegény 18 . februári dott volt. Fehér márványkőből szép
vasárnap délben meghalván s 20 monumentumot erigáltattam , egyiket a
kán koporsóban tévén s Nicomediá - sirja felibe, melyen a czimere va
ba vitetvén és ott 8 - ik martii ha gyon , s alatta ilyen irás : Donec res
jóra tévén és vélle 10 martii Gala - urgat, másikat a sírja felett a kő
tába érkezvén, ugyanazon napnak falban téve, melyen öreg arany be
estvéjén a galatai jesuiták kisebbik tükkel ilyen irás vagyon :

, Hic requiescit ab heroicis laboribus

Virilis anini mulier, sexus sui a saeculi Gloria
Celsissima Domina Helena Zerinia
Zeriniae atque Frangepaniae gentis decus ultimum
Thököly Principis uxor olim Rákóczii utroque digna conjuge
Magnis apud Croatos, Transylvanos, Hungaros , Siculos inclyta Titulis
Factis ingentibus toto in orbe clarior.
Varios aequa mente fortunae casus experta par prosperis, major adversis
Cumulatis Christiana pietate bellicis laudibus
Fortem Domino reddidit animam
Mortem eluctata in suo Florum campo
Ad Nicodemiensem Bithiniae sinum
Anno salutis 1703. Aetatis 60 die 18 Februarii,

Requiescat in Pace.“
. Varga L .

· Egy lakodalom a mezőségen .

N em rég történt, hogy a me Egy reggel az én vendéglősöm

zőségen utazva egy kicsiny de avval ijesztett meg, hogy ő rögtön
népes faluba éjjelre megszálltam . távozik hazulról s másnap reggelig
Házi gazdám , ki Libia hős iva- kapuja felé sem néz többet. O megy
dékainak barna sarjadéka volt, egy - | lakodalomba , mert Ferkő czigány
szersmind vendéglősnek nevezte ma- neki sógora , a vajdának pedig , kinek
helyét jövőre ő foglalja el, édes test
tisztesség a még nem emancipált czi - vére, de különben is megsérthetlen
gány nemzedék között. hagyománynál fogva a barna fajból