Zwingli Ulrik(1484-1531)

Ifjúsága
Luther reformációjáról mit sem tudva, de csaknem vele egyidőben lépett fel a második
nagy reformátor Svájcban: Zwingli Ulrik.
Alig két hónappal később, mint Luther, 1484 újév napján született, egy kis svájci
falucskában: Wildhausban. A hegyoldalra épített faházban népes család lakott, tizenegyen
voltak testvérek. Apja tehetős paraszt volt, aki kemény munkával teremtette meg a szűk
termést nyújtó hegyek között nagy családja számára a szükséges élelmet, ruházatot. A
hegyek között, ahol a hosszú téli hónapok alatt teljesen el voltak zárva a külvilágtól, egyszerű
volt az élet, de vidám. Minden házban, így Zwingliék házában is ott lógott a falon egy jó
néhány hangszer: hárfa, hegedű, síp, kürt, fuvola, csengettyű. Esténként ezekkel muzsikáltak.
A kis Ulrik szinte csodagyerek volt: hatféle hangszeren játszott. Zene mellett az elődök
vitézségéről beszéltek még esténként a családban, legtöbbször Tell Vilmosról, aki népe
szabadságáért harcolt. A kis Ulrik szívében ekkor született meg a kérdés:- Mit tehetek én, ha
felnövök hazám szabadságáért?-
Mivel ő volt a család legtehetségesebb gyermeke, tovább tanítatták. Baselbe majd
Bembe került az egyetemre (1494-1498). Mindenben kiváló volt, de legjobban az éneket és
zenét szerette. Még a zeneszerzést is megtanulta.
Olyan ügyes volt, hogy a berni nagy kolostor meghívta (1498), lépjen be szerzetesnek,
legyen a kolostor főkántora és szentelje a muzsikának az életét! Apja azonban lebeszélte:- Ha
szerzetes akarsz lenni, nem ellenezzük, de azért, hogy muzsikus légy, ahhoz komolyabb ok
kell!- Így Zwingli nem fogadta el az állást, hanem tovább tanult. Elvégezte a teológiát, de
fővágya a görög klasszikusok tanulmányozása volt.
Glarusban
1506-ban azonban ott kellett hagynia a tanulást; megválasztották Glaruba lelkésznek.
Glarus Svájc egyik kantonjának volt a székhelye. Lakói jómódúak voltak, mert legtöbbjük
zsoldos katona volt, de nem hazájukért harcoltak, hanem a pápáért. Gazdájuk, a konstanzi
püspök kötelezte magát, hogy a pápának évente 6000 zsoldos katonát küld, erre voltak jók a
glarusiak. Mint tábori lelkész (1511-1516) Zwingli elkísérte híveit kétszer is Itáliába. Itt
rendült meg először a pápába vetett hite. Látta, hogy a pápa nem az egyház érdekeiért harcol,
hanem saját hatalmáért. Ha érdeke úgy kívánta, saját zsoldosait is cserben hagyta. Zwingli
döbbenten kérdezte:
 Erre tanított minket Krisztus?
Majd felháborodva prédikált azok ellen, akik eladták népét idegeneknek. Emiatt el
kellett hagynia Glarust.
Einsiedelnben
Meghívták Einsiedelnbe (1516). Itt nem voltak politikai harcok, csendes hely volt.
Zwingli elmerült a Biblia tanulmányozásában. A Biblia pedig felnyitotta szemét és meglátta,
hogy milyen nagy ellentét van az evangéliumok tanítása és az einsiedelni búcsújárás között.
Az einsiedelni kolostor volt a svájci Mária tisztelet központja. Egy állítólagos csodatevő
Mária-képet őriztek itt és azt hitték, hogy aki ide zarándokol, biztosan kap kegyelmet, mint
másutt, mert itt Isten anyja a közbenjáró.
 1517. augusztus 15-én Mária napkor, a nagy búcsú napján a szószékről arról prédikált,
hogy Isten mindenütt egyformán jelen van, nem köti helyhez a bűnbocsánatot, és csak
egyetlen közbenjáró van: Jézus Krisztus, Mária nem az. E prédikációja indította el Zwingli
reformátori működését.
Ez évben nemcsak Németországban, hanem Svájcba is küldött a pápa szerzeteseket
árulni bűnbocsátó cédulákat. Einsiedelnbe egy Sámson Bernát nevű mezítlábas szerzetes jött.
Zwingli ez ellen is kikelt:
 Orcátlanság azt hirdetni, hogy adj a papok és barátok zsebébe és bűntől szabad
vagy!
Sámsonnak el kellett távoznia.
Zürichben
Zwingli hamarosan olyan híres lett, hogy meghívták Zürichbe, a város főtemplomába
lelkésznek. Bemutatkozó beszédét 34. születése napján tartotta 1519 újév napján. Az volt a
szokás, hogy ilyen bemutatkozáskor a lelkész önmagáról beszélt. Zwingli azonban egy szót
sem szólt önmagáról, hanem bejelentette:
 Jézusról fogok nektek beszélni, Őhozzá vezetlek titeket.
És elkezdte Máté eangéliumát magyarázni, végig is prédikálta.
Közben Sámson szerzetes bejárva Svájcot, Zürichbe akart jönni, kérkedve: majd
megmutatja, ki a nagyobb, ő vagy Zwingli? A zürichi tanács azonban Zwingli
prédikációjának hatására megtiltotta neki, hogy lábát betegye a városba. Luthert már
birodalmi átokkal is sújtották, amikor Zwingli és a római egyház között először került sor
nyilvános összetűzésre. Egy igazán jelentéktelennek látszó ügy miatt: egy virsli evés!
A konstanzi püspöknek Faber Jánosnak ez nem tetszett. Összehívta a zürichi városi
tanácsot, megidézte Zwinglit is. Nagy beszédet tartott a böjt és a templomi ceremóniák
megtartásáról. Azt hitte, ezzel mindent elintézett. De amikor felállt kíséretével, hogy
diadalmasan távozzék, Zwingli is felállt és az Igéből pontról pontra megcáfolta minden
állítását, ezzel kezdődött el a reformáció Zürichben.
1523-ban a zürichi tanács nyilvános vitákra hívta a pápa egyházát. Két kikötés volt:
csak a Szentírásból és csak német nyelven. A vitára a Faber püspök vezetésével vonultak fel.
Faber azonban többször zavarba jött, nem tudta a Szentírásból bizonyítani a szentek
közbenjárását, sem Mária tiszteletét. Később már csak hallgatott. Délután a tanács kihirdette:
folytassa csak Zwingli megkezdett munkáját és hirdesse azt, ami a Szentírásban van! Faber
epésen jegyezte meg: nincs minden megírva az evangéliumokban, békésen és igazán lehet
élni, még akkor is, ha nem volna evangélium!
A második vita a képek, szobrok imádásáról és a miséről szólt. Megállapították, hogy a
képeket, szobrokat el kell távolítani. Minden gyülekezet maga döntötte el, mit csinál
képeivel: visszaadja-e az ajándékozójának, eladja vagy megsemmisíti? Zürichben (1524) két
hétig tartott az eltávolítás. Az eltávolított főoltár helyére fehér terítővel letakart úrasztalát
tettek. A mellékoltárok köveiből pedig egy széles szószéket építettek. Úrvacsoraosztáskor
széles fatányérokon állt a kenyér és fapoharakból itták a bort.
 Halála
Faber bosszút forralt. Fellázította a katolikus hit mellett megmaradt 5 kantont.
Szövetkeztek az osztrákokkal. Hadsereget toboroztak és 1531. október 11-én váratlanul
felvonultak a Zürichez közel lévő kappeli síkra, 20000 emberrel. Zwingli hirtelen csak 2000
embert tudott összeszedni. Délben velük együtt kivonult. A csatát elvesztették, Zwingli is
meghalt.
Éppen egy sebesültet vigasztalt, mikor az ellenség dárdája megsebezte. Egy körtefa alá
vonszolta magát és imádkozott. Így talált rá egy kapitány.
 Akarsz-e gyónni és papot?- kérdezte tőle.
 Nem!
 Akkor hívd segítségül Máriát és a szenteket!- unszolta.
 Nem!
 Akkor halj meg, átkozott eretnek!- kiáltotta és kardjával átszúrta.
Zwingli utolsó szavai:
 A testet megölhetitek, de a lelket nem!
Az ellenség másnap ismerte fel, hogy Zwingli az. Holttestét felnégyelték, elégették,
hamvait szétszórták, hogy se híre, se hamva ne maradjon.