Luther Márton(1483-1546)

Az előreformátorok az evangéliumtól eltávolodott egyháznak egy-egy hibáját próbálták

megjavítani. Bátor fellépésük azonban nem érte el célját. Akkor küldött Isten olyan férfiakat,
akik az egyházat teljesen megtisztították és munkájukat: a reformációt diadalra is tudták vinni.
Ők voltak a nagy reformátorok. Első volt Luther Márton, ő indította meg a reformációt.
5 reformátori alapelv:
1. Sola Scriptura – egyedül a Szentírás
2. Sola fide – egyedül hit által
3. Sola gratia – egyedül kegyelem által
4. Solus Christus – egyedül Krisztus
5. Soli Deo gloria – egyedül Istené a dicsőség
Luther Márton ifjúsága
Luther egyszerű bányászcsalád hetedik gyermekként született Németországban,
Türingia Eisleben nevű városkájában, 1483. november 11-én, Márton napján. Apja komoly,
munkaszerető, de szegény ember volt, aki fiából nagy embert akart nevelni, csak pénze nem
volt hozzá. Ezért amikor fiát beküldte a városba továbbtanulni a kis Mártonnak magának
kellett megkeresnie a tanulás költségeit.
Szokás volt akkor, hogy a szegény diákok esténként eljártak a jómódú polgárok ablakai
alá vallásos énekeket énekelni. Azok énekükért pénzt meg ennivalót adtak ki nekik az
ablakon. A kis Márton is így járt énekelgetni társaival. Szépen csengő hangjára felfigyelt egy
özvegyasszony és magához vette.
Amikor befejezte a középiskolát (1501), apja kívánságára beiratkozott az erfurti
egyetemre, jogot tanulni. De nem nagyon érdekelték a tolvajokra kiszabott büntetés-
fokozatok, hanem inkább az a büntetés, amit Isten, a szigorú bíró szab majd reá az utolsó
ítéletkor. Amikor egy barátja hirtelen meghalt, még nyugtalanabb lett: Mi lenne vele, ha ő is
ilyen hirtelen meghalna? Kárhozatra ítélné Isten?
Egy nap éppen egy nagy erdőn ment keresztül, amikor hatalmas vihar kerekedett,
villámlott, mennydörgött. Egy villám a közelébe levő fába csapott bele. Luther azt hitte,
rögtön meghal. Felkiáltott:
 Szent Anna, segíts meg, szerzetes leszek!
A vihar elmúlt, Luther életben maradt. Szorongva ment haza, mit fog mondani apja, ha
fogadalmát teljesíti és szerzetes lesz. Haragudott bizony nagyon. De ő nem törődött sem apja
haragjával, sem barátai megrökönyödésével, belépett egy szerzetesrendbe.
Luther, mint szerzetes
Felvette a szerzetesi reverendát (1505) és most már csak lelke üdvösségével törődött.
Éjjel-nappal imádkozott, böjtölt, sanyargatta magát, úgy ahogy a rend előírta. Nyugalmat
azonban nem talált. Mindig újabb és újabb bűnöket fedezett fel magában. Gyötrődésében
szerzetes főnökéhez fordult tanácsért.
 Olvasd a Bibliát!- tanácsolta neki.
Luther nekifogott a rend féltett kincsét, a leláncolt Bibliát olvasni. Kezdte az
evangéliumokon. Csodálatos új világ tárult fel előtte: rájött, hogy Isten nemcsak az a szigorú
bíró, akinek ő hitte, hanem szerető mennyei édes Atya, aki Egyszülött Fiát adta a bűnösökért.
Kezdett megnyugodni. Amikor Pál apostol leveléhez ért (Galata 3,11): - Az igaz ember hitből
él!- megértette, hogy Isten kegyelemből ad üdvösséget, örök életet és nem érdemekért.
Megnyugodott teljesen (1513).
Még 30 éves sem volt (1509), amikor a wittenbergi egyetemre meghívták tanárnak.
Következő évben elküldték Rómába. Mint Wiclif, ő is végtelenül boldog volt, hogy láthatja a
szent várost és a pápát. Amikor messziről meglette Róma templomainak tornyait, térdre
borulva adott érte hálát Istennek. De beérve a városba, megdöbbenve látta, hogy a Szent Péter
templom le van égve és senki sem törődik vele. A pápai udvar azonban fényben és pompában
él. Kiábrándulva tért haza Wittenbergbe.
Luther fellépése
A pápa fényűző életmódja miatt nagyon eladósodott. Hogy adósságait kifizethesse,
felhatalmazta püspökeit: áruljanak bűnbocsátó cédulákat, hogy azok árából felépíthesse a
leégett Szent Péter templomot, de kifizethesse adósságait is. A püspökök a szerzetesekre
bízták a dolgot. Így került Wittenbergbe Tetzel János szerzetes (1517).
Nagyon ügyesen reklámozta a cédulák árusítását. Csináltatott egy nagy ládát, amelyen
felül nyílás volt a pénz bedobására és oldalára ezt a feliratot festette: Kinek pénze e ládában
koppan, annak lelke a mennyországban toppan! A nép tódult a ládához és utolsó garasait is
beledobta, csakhogy üdvösségét megvásárolhassa. Luther hiába írt a német püspöknek, hogy
tiltsa le ezt a botrányos árusítást.
Ekkor 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára egy 95 tételből álló írást
szegezett ki, amelyben azt bizonyította, hogy a bűnöket nem a pápa, hanem egyedül Isten
bocsájtja meg és nem pénzért, hanem ingyen, Jézus Krisztus kereszthaláláért. Ezzel a 95
tétellel indította el a reformációt. Ő persze még nem sejtette, hogy milyen világraszóló
esemény volt az a pár kalapácsütés, amellyel tételeit kiszegezte. Két hét múlva egész
Németországban csak a 95 tételről beszéltek, városban, faluban. Eljutott a hír Rómába is a
pápához. A pápa azt gondolta, ezt az egyszerű szerzetest könnyű lesz elhallgattatni. Bíborosi
kalapot és sok pénzt kínált fel neki, ha elhallgat, Luther állhatatos maradt
X. Leó pápa ekkor (1520) a szokásos fegyverhez nyúlt: egyházi átokkal sújtotta Luthert.
Ő azonban nem ijedt meg. Összehívta tanítványait, híveit és a város kapuja előtt nagy tüzet
rakatott, utána az átokbullát nyilvánosan elégette. Ezzel szakadt el a reformáció a pápa
egyházától (1520. december 10.).
Wormsban és Wartburgban
A pápa még nagyobb haragra gerjedt. A német császárhoz: V. Károlyhoz fordult, hogy
intézze el Luthert. A császár birodalmi gyűlést hívott egybe Wormsban és erre megidézte
Luthert. Mint valamikor Zsigmond Husz Jánosnak, ő is küldött menlevelet. Luthert féltették
barátai és kérték ne menjen el, nehogy úgy járjon, mint Husz járt Konstanzban. Luther
azonban bátran mondta:- Ha akkora tüzet raknának, amely Wormstól Wittenbergig ér, akkor
is elmennék!- Mikor arra figyelmeztették, hogy az ördög vár rá Wormsban, azt felelte:- Ha
annyi ördög volna Wormsban, mint ahány zsindely a háztetőn, akkor is elmegyek!- El is
ment. Amerre ment, a nép hősként ünnepelte.
Megjelenve 1521-ben a birodalmi gyűlésen felszólították, hogy vonja vissza tanításait.
Luther bátran felelt:
  Amíg a Szentírásból meg nem győznek arról, hogy tévedtem, semmit sem vonok
vissza. Itt állok, másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre!
Beszéde, bátor kiállása sok embert meghódított, de amikor szavazásra került sor, többen
voltak ellenségei, mint barátai. Kimondták, hogy eretnek és birodalmi átokkal sújtották. Ez
azt jelentette, hogy bárki elfoghatja, megölheti, nem büntetik meg érte. V. Károly azonban
állta szavát, engedte eltávozni Luthert azzal, hogy csak két hét múlva lép életbe a birodalmi
átok.
Amikor Luther hazafelé ment, egy nagy rengetegben álarcos katonák rohanták meg.
Kísérőit elkergették, őt megkötözték és elhurcolták Wartburg várába. Itt derült ki, hogy
elrablást Bölcs Frigye fejedelem rendezte, hogy megmentse a reformátort, akinek híve volt.
Barátai azt hitték, Luthert rablók ölték meg és elkeseredtek, ellenségei ujjongtak.
Luther majdnem két évig élt Wartburgban, álruhában, mint György diák. Itt kezdte el
lefordítani a Bibliát németre. De rossz hírek érkeztek Wittenbergből. Zavargások törtek ki, a
parasztok megtámadták uraikat. Luther veszedelemben látta forogni a reformáció ügyét.
otthagyta biztos menedékét és visszatért Wittenbergbe (1522).
Újra Wittenbergben
Ellenségei elképedtek, barátai örvendeztek. Luther hamar rendet teremtett. Ettől fogva
25 éven át vezette tovább a reformációt Wittenbergben és egész Németországban. Amikor V.
Károly látta, hogy a reformáció új erőre kapott, újabb birodalmi gyűlést hívott össze
Speyerben (1529). Ezen szigorúan megparancsolták, hogy a reformáció követői
engedelmeskedjenek a katolikus püspöknek! Lutherék rögtön beadták tiltakozásukat,
latinosan protestációt, amelyben tiltakoztak minden tanítás ellen, amely nincs benne a Bibliá-
ban. Ezért kapták a tiltakozó, vagyis protestáns nevet.
A reformáció nemcsak Németországban terjedt el, hanem azon túl is. Luther 1546.
február 18-án halt meg szülőfalujában, de Wittenbergben temették el. Sírja ma is látható a
vártemplomban.