Babeş-Bolyai Tudományegyetem Környezettudomány és

Környezetmérnöki kar, Környezettudomány szak

Sepsiszentgyörgyi Kihelyezett Tagozat

A talaj, az altalaj és a szárazföldi ökológiai

rendszerek oltalmazása

Készítette: Müller-Göthér Helga-Mária, III. Év

 A talaj

A talaj és a földtani közeg meghatározó szerepet játszik a földi ökoszisztémákban a fizikai,

kémiai és biológiai folyamatokban, az elemek körforgásában. A talajban élő
mikroorganizmusoknak köszönhetően a szerves anyagok lebomlanak szervetlen alkotó
elemeikre (mineralizáció) és így a növények számára vízben oldható formában felvehetővé
válnak.

A talaj a földkéreg legkülső, termékeny rétege. A talaj a földi élet egyik alapja, a
növényeket (és ezáltal az állatokat, valamint az embert) ellátja tápanyagokkal, vízzel,
megköti és átalakítja az anyagokat.

A talaj egyik természetes funkciója az egyes anyagok megkötése, lebontása és átalakítása.

Ezt a tulajdonságát az ember is kihasználja, amikor a saját hulladékát, szennyvizét, vegyi
anyagokat, sőt saját holttesteit is a talajban helyezi el. Ezek a folyamatok mindaddig
véghez is mennek, amíg csatlakoznak a természetes körfolyamatokba, és amíg a talaj
átalakító kapacitását el nem érik. Amennyiben ezeket a korlátokat nem vesszük
figyelembe, súlyos katasztrófák történhetnek. A talaj nagy adszorpciós képességû szerves
és szervetlen kolloid anyagai az agyagásványok és a humuszanyagok, melyek a növényi
élet szempontjából hasznos víz és tápanyagok megkötésében játszanak szerepet. Képesek a
környezetükbe kerülő szerves és szervetlen szennyezők, környezetre káros, toxikus
anyagok meghatározott mértékű megkötésére és visszatartására.

A talaj a Föld bolygó szilárd felszínének legkülső rétege. Ez a vékony, élő lepedő gyakran
csak pár centiméter vastag, és nagyon ritkán haladja meg a 2-3 méteres vastagságot.
Szerepe mégis meghatározó a Föld felszínén zajló folyamatokban. A talaj a földi élet
legfontosabb közege, támogatója. Életteret ad a növényi gyökereknek; visszatartja és
tárolja a vizet a növények számára; tápanyagot tárol és szolgáltat az élőlények számára.

A talaj millió apró élőlény, mikroorganizmus otthona, amelyek sok életfontosságú

folyamat megvalósítói. Ők kötik meg a légköri nitrogént és bontják le a szerves anyagokat.
A talaj az élőhelye sok apró állatnak is, kezdve a mikroszkopikus méretű állati
egysejtűektől, fonalférgektől, ugróvillásoktól, a nagyobb méretű gilisztákig, hangyákig és
termeszekig, amelyek a talajban található gyökereket, egymást, illetve az elpusztult
élőlények szerves anyagait fogyasztják. A földi élet sokféleségének nagy része a talajban
és nem a talaj felett található.

A talaj egy sérülékeny rendszer, legnagyobb pusztítója és veszélyeztetője az ember.

Talajaink pusztulása, leromlása nem új jelenség, a folyamat a korai civilizációk óta
nyomon követhető. Az egyik legjelentősebb talajpusztulási folyamat az erózió, melynek
eredményeképpen a talaj teljesen lehordódik a felszínről, gyakran egészen a talajképző
kőzetig. Legfőbb oka a nem megfelelő talajművelés, pl. a meredek lejtők mezőgazdasági
művelése. A talaj egy hihetetlenül robusztus, stabil rendszer, amelyben sok mérgező anyag
megkötődik, illetve lebomlik.

Ez a veszélyes anyag semlegesítő képessége eredményezte azt a gyakorlatot, hogy szerves

és szervetlen szennyező anyagokat helyezünk a talajra, bízva azok semlegesítődésében. A
talajok azonban túlterhelhetők. A lebontó és megkötő kapacitását meghaladó mennyiségű
anyag kihelyezésével lerontjuk talajaink minőségét, és csökken a talaj biológiai aktivitása.
A legjelentősebb talajpusztító tényező azonban a talajfelszín beépítése, lefedése, ami az
iparosodott országokban sajnos igen gyakori. Egy leaszfaltozott vagy beépített talaj
gyakorlatilag teljesen elvész a környezeti rendszer számára, elveszíti mindazon
képességeit, melyek miatt oly sok hasznát vettük.

Az emberi környezet kialakulásában a talajnak kettős szerepe van. Egyrészt a talaj a vízzel,
a levegővel és az élővilággal együtt a természeri környezetnek fontos és a szárazföldeken
elengedhetetlen alkotóeleme, másrészt az emberi társadalom ősi és ma is fontos
termelőeszköze.

Ez a két funkció esetenként egymással ellentétbe kerülhet, és ennek az ellentétnek

értelmezése és felolfása ugyanúgy a környezetvédelem feladata, mint a víz, a levegő
tisztaságának megőrzése, vagy az élővilág fennmaradásának biztosítása.

Talajvédelmen ez esetben nemcsak a talajnak az erózió és a defláció elleni védelmét értjük,

hanem ennél sokkal szélesebb értelemben használjuk ezt a kifejezést. A környezetvédelem
keretében a talajvédelmen azt értjük, hogy a talajnak olyan állapotát kell kialakítani és
megőrizni, melyben mindkét funkciójának, vagyis a természetes ökoszisztémákban,
valamint az emberi irányítás alatt álló ökoszisztémákban játszott szerepének eleget tud
tenni.
 A talajművelés és a felszínformálás hatása a környezetre

A talajművelés az ember legősibb beavatkozása a természetes környezetbe. A

növénytermesztés kezdetén elsődleges cél a természetes növénytakaró felváltása volt a
termesztett növényekkel, majd a természetes növénytakaró elemeinek távoltartása a már
megtelepedett kultúrnövényektől, vagyis a gyomok írtása. Hozzátartozott az ősi
talajművelés feladataihoz a talaj fellazítása abból a célból, hogy a termesztett növények
megtelepítése eredményesebb lehessen. Erre a munkára a kapa, az ásó, valamint az eke és
a borna elegendő volt.

A talajművelésnek ezen a több ezer éven át tartó ősi szintén a környezet változása a terület
vízgazdálkodásában, a víz és a szél pusztító hatásának kiterjedésében valamint a
mikroklimatikus viszonyok megváltozásában mutatkozott meg. Az ősi erdei, valamint a
mezőségi növényzet több vizet tartott vissza, jobban védte a felszínt, mint a termesztett
növények és a fellazított talajréteg. Az év egy részében fedtelen talaj pedig a mikroklímát
tette szélsőségesebbé.

Ahogy a mai törvények is kimondják, pontosabban a 137/1995-ös törvény III. Fejezet, 3.

cikkely 50. szakasza :

A központi mezőgazdasági és erdőgazdálkodási hatóságok kötelezettségei a következők:

a.) Szabályozásokat kell kidolgozniuk a mezőgazdasági rendszerekkel, a

növénytermesztési és az állattenyésztési technológiákkal, az erdők regenerálásával, a
fakitermeléssel, a faanyag begyűjtésével és a vízi ökológiai rendszerekre gyakorolt
negatív következmények kiküszöbölése, az említettek sajátos funkcióinak, az élővilág
változatosságának és a természetes élettereknek a megőrzése érdekében, közölve
azokat a központi környezetvédelmi hatósággal.

Ennek a cikkelynek a létezését a fennebb említett cselekvések verték ki az ösvényt, hiszen

az ember ma már képtelen szabályozások nélkül arra, hogy odafigyeljen mire van szüksége
a természetnek, esetünkben az éltető talajnak.

A mintegy 3000 éve folyamatosan vagy kissebb megszakításokkal folytatott talajművelés

hatása a talajra, valamint a környezet más elemeire igen jelentős. Az évente megismétlődő
beavatkozás olyan halmozódó hatásokhoz vezetett, amelyek a talajtakaró mai
tulajdonságait nagyban megszabják. Ezek között a szántott réteg elporosodását és az alatta
keletkezett tömődöttséget említjük meg elsőként.

A talajt veszélyeztető legfőbb jelenségek közé tertozik a(z):

• erózió,
• szerves anyagok pusztulása,
• szennyeződés,
• talaj lefedése (utak, házak, stb.),
• talaj összezsugorítása,
• a talaj biodiverzitásának sérülése,
• sófelhalmozódás
• árvizek és földcsuszamlások

A termelés fejlődésével együttjáró felszínalakító munkák hatása a talajra

Az út- és gát- valamint csatornaépítés ősidők óta kíséri az ember termelőtevékenységét. A

történelmi, nagy, öntözésen alapuló kultúrák jelentős felszínalakítási tevékenységet
fejtettek ki, pedig csak az emberi kézi erő és az állatok vonóereje állt rendelkezésükre.
Amilyen mértékben nőtt a kifejthető erő a gépesítéssel, olyan arányban nőtt a
felszínalakítás is.

Az úthálózat Európa sűrűn lakott területein a talajnak jelentős hányadát foglalja el. A
közlekedési hálózat nem csak azáltal csökkenti a hasznos talajterületet, hogy beburkolja
vagy megsemmisíti a talajt az átvágásokban, hanem károsítja a szbadon maradó talajt az
utakról lefolyó vízzel is.

Hazánkban ritkán tapasztaljuk a talajmentést, ami abban áll, hogy az építkezés területén
megsemmisülés előtt álló talajt lenyesik és olyan helyen terítik el, amelyen a talajtakaró
hiányzik, vagy gyengén fejlett. Így gazdagíthatók sz erodált területek, vagy tölthetők fel a
mocsarad mélyedések.

A hétvégiház és kiskerttelep újabb jelenség, amely a felszín átalakulásával jár. Tekintettel

arra, hogy ezek nagy része olyan területekre korlátozódik, amelyek mezőgazdasági
művelésre vagy egyáltalán nem alkalmasak, vagy csak kis termékenységű a talajtakarójuk,
lényeges kárt nem okoznak, viszont a tájképet alapvetően megváltoztatják.

Alapvető elvként mondhatjuk, hogy a feltétlenűl szükséges felszínalakítási munkákat úgy

kell elvégezni, hogy a talajtakarót a legkissebb mértékben károsítsuk. Ha ez nem
valósítható meg, akkor talajmentéssel át kell telepíteni a talaj anyagát olyan helyre, ahol
eredetileg hiányzott, vagy nem volt megfelelő. Ügyelni kell a táj, a környezet összképére,
hogy annak természetes jellege ideális esetben a lehető lejobban megőrízhető vagy
javítható legyen.

A mezőgazdaság kemizálása és a környezetvédelem

Az emberiség gyors szaporodásával, az életszínvonal emelkedésével együtt jár a növekvő

élelmiszerszükséglet, amely megkívánja a mezőgazdasági termékek rohanos mennyiségi
gyarapodását, minőségi javulását, választékának bővülését. A mezőgazdasági termékek
mennyiségi gyarapodása azonban nincs mindenütt arányban a lakosság szaporodásával,
nem beszélve az életszívnonal emelkedéséről. Emberek százmillióinak táplálkozása ma is
hiányos és évente mintegy félmillió ember hal éhen ezzel ellentétben az emberiség nagy
része élelmiszer-feleslegekkel rendelkezik.
A tudomány és a technika eredményeinek felhasználásával kidolgozták a mezőgazdasági
termékek bőséges előállításának módszereit, így a növényi terméseredmények növelésének
lehetőségét is. Ha a növények ökológiai tényezői optimálisak, a növényi termékek
gazdagséga biztosíható.

A talaj kialakulásából eredően jelentős tápanyagkészlettel rendelkezik. A feltálrt

tápanyagmennyisége éd minődégi aránya azonban gyakran nincs összhangban a növények
igényével. A növények optimális ellátása tápanyakokkal csak szakszerű, intenzív
műtrányázással valosítható meg.

A talajba bedolgozott műtrágyaadagok, megnövelve a talajoldat aktív, mobil

komponenseit, hatással lehetnekegyes talajrészecskék kémiai átalakulására, a talaj egyes
tulajdonságainak változására, a körülményektől függően befolyásolhatják az anyagmozgást
a talajszelvényekben, így a kilugozás mértékét, továbbá a talajoldat, talajvíz, a felszíni
vizek kémiai összetételét, az élővizek eutrofizálását.

A növények felveszik a talajból a műtrágya tápanyagának számottevő részét. A növények

tápanyagfelvétele és a műtrágya talajba vitele között azonban időbeli eltolódás van. A
műtrágya jelentős részét rendszerint alaptrágyaként már vetés vagy telepítés előtt
bedolgozák a talajba, és a tenyészidőszakban csak kiegészítő műtrágyázást végeznek. A
műtrágya és a talaj komponensei ezért hosszabb-rövidebb ideig kontaktusban maradnak.
Az intenyív műtrágyázás hatására a talajban végbement változások az ökoszisztéma
egészére is hatással lehetnek, így az egész rendszer energia és anyagforgalmára, a
képződött növényi szervesanyag tömegére, összetételére. Környezetvédelmi szempontból
ezért indokolt az intenzív műtrágyázásnak a környezetre gyakorolt hatását vizsgálni, és ezt
korlátozni.
 Talajvédelem

A talajvédelem fogalmán a talajok eróziós pusztulásának megelőzésére, elhárítására, de

legalábbis az eróziós károk csökkentésére irányuló, sokirányú, tervszerű, emberi
beavatkozások összességét értjük.

Tágabb értelemben viszont a talajvédelem a talajok minden tekintetben való védelmét,

romlásának, termékenysége csökkenésének megelőzését, sőt ennek fokozását, vagy ismét
termővé tételét is jelenti.

Biológiai talajvédelemről olyan értelemben szokás beszélni, amikor az élővilág, de

elsősorban a növényzet különböző hatásai a talajerózió ellensúlyozására irányulnak, illetve
a természetes növénytakaró útján vagy telepített és termesztett kultúrnövényeink
élettevékenysége folytán azt eredményezik. E téren elsősorban az ay agro- és geobotanika,
illetve a növényföldrajz eredményeit kívánjuk felhasználni a talaj védelmére. A biológiai
talajvédelei eljárások közül a talajvédelmi vetésforgók, a különféle gyepek, erdő és
cserjesávok alkalmazása már átvezet az agrotechnikai talajvédelmi eljárásokkérdéséhez is.
Az agrotechnikai talajvédelem fogalomkörébe tartoznak azok a beavatkozások, amelyeket
a szántóföldi és a kertészeti növények termesztése céljából, arra kell törekednünk, hogy
ezáltal a művelésbe vont talaj termékenységének megőrzését és fokozását, annak jobb
hasznosítását, valamint a vízerózió elleni védelmét biztosítsunk. Az agrotechnikai
talajvédelem a biológiai talajvédelem törvényszerűségeit felhasználja, közben a
környezetvédelmi célkitűzésekkel is összhangban áll, de alapvetően a kultúrnövények
terméshozamainak györs ütemű és lehetőleg gazdaságosan elérhető fokozásával
párhuzamosan törekszik megvalósítani a terműtalaj védelmét.

Az alapfokú talajvédelem fogalomkörébe tartoznak mindazok a viszonylag könnyebben

megvalósítható feladatok, amelyekhez egy átlagos termelési színvonalú gazdaságban
általában csaknem minden biolóógiai és technikai jellegű feltétel vagy máris adott, vagy
pedig kissebb részben külső vállalatok szolgáltatásaival, esetleg társulás útján
megvalósíhatók. Ide tartoznak a földmunkák, csatornák karbantartási munkái, vízelvezetők
készítése, stb.

A komplex talajvédelem fogalomkörébe viszont ugyanúgy beletartozik a talaj növényi

fedettségének biztosítása a csapadékos időszakban, a racionális földhasználat, a
vízrendezés és még sok egyébb olyan tényező is, amelyek csak együttesen
eredményezhetik egyrészt a talaj termékenységének megóvását és állandó fokozását,
másrészt az ember természeti környezetének védelmét. Amennyiben a komplex
talajvédelem a lejtős és egyébb kedvezőtlen hatásoknak kitett területeknek nemcsak az
erózió elleni védelmét valósítja meg, hanem talajtakarójuk termékenységének minden,
reálisan és gazdaságosan megvalósítható módszerrel, anyaggal (pl. trágyázás) történő
fokozását is, amely részben közvetlen, részben pedig közvetett talajvédő hatást is
eredményezhet.

A komplex melioráció fogalomkörébe beletartozik a talajtermékenység fokozására

irányuló, de egyben a mezőgazdasági, kertészeti és erdészeti jellegű termelési célokat
szolgáló vagy azzal kapcsolatban álló mindennemű talaj- és földmunka is.

A hidromelioráció a komplex meliorációnak egyik fontos részterülete, amikoris a talaj

termékenységének javításában a területet érintő hidrológiai jellegű beavatkozások
valamelyik módszerének (víztelenítés, öntözés, talajok vizgazdálkodásának javítása)
kiemelkedő, meghatározó szerepe kerül előtérbe. Minden hidromeliorációs beavatkozás
csak a komplex melioráció fogalomkörébe tartozó egyéb tényezők és más korszerű
eljárások (pl. mély talajművelés) együttes alkalmazása esetén idézhet elő jelentős
eredményeket a talajtermékenység fokozásában.

Önmagában alkalmazva viszont egyetlen emberi beavatkozás sem hozhatja meg a teljes
hatást, sőt az egyoldalú eljárások gyakran a várt hatás ellenkezőjét, vagyis káros környezeti
hatást eredményeznek.
 Felhasznált irodalom

https://hu.wikipedia.org/wiki/Talajv%C3%A9delem

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0021_Talajvedelem/adatok.html

http://www.nyf.hu/kornyezet/sites/www.nyf.hu.kornyezet/files/jegyzet/A_talaj_vedel
me.pdf

http://enfo.agt.bme.hu/drupal/sites/default/files/002_4_talajvedelem_erozio_deflacio_
0.pdf

Bohus Anita – Talajvédelem

Dr. Stefanovits Pál – Talajvédelem, környezetvédelem

Fűzesi István – A talajvédelem alapelvei

Winfried E. H. Blum – Tha change of soil protection in Europe

Talajtan kurzus (II. Év)