Fényes Niki

Széllel szemben

© Fényes Niki Isaszeg, 2018

FÉNYES NIKI: SZÉLLEL SZEMBEN

Ekönyv felelős szerkesztője:

Vica Versa

A szöveget gondozta:
Balogh Alexandra

Borítókép:
Kim H. Angel

Felelős kiadó:
Blaha Edina

Ekönyv kiadó - EkönyvBazár

ISBN 978-615-00-1410-4 (pdf)

Minden jog fenntartva!

2018
 Első fejezet

Csak úgy rohant ma az idő, maga is meglepődött, milyen

gyorsan telik. Észre sem vette és máris besötétedett. Jó hangulat
uralkodott az emeleten, amin dolgozott. Talán a tavasznak
köszönhetően, vagy fogalma sincs, de a kollégái fel voltak
dobódva. Ragadós volt az érzés, neki is jó kedve lett. Ma is sokáig
dolgozott, mert az apja, aki a semmiből építette fel az első
épületét, arra tanította, a munkát sohasem szabad kikerülni.
Mindezt belenevelte az öt gyerekébe. Valahol középen
helyezkedett el a testvéri sorban. Két bátyja és két húga volt. Nem
a legjobb hely. De sosem volt kisebbségérzete a testvéreivel
szemben.
Megcsörrent a mobilja, nem tudta hirtelen hova tette le.
Körbenézett az irodájában, hátha rábukkan. A berendezés
exkluzív volt és elegáns, bár nem volt zsúfolt. A fekete
tölgyfaasztal a bejárattal szemben helyezkedett el, vele szemben
két fehér bőr fotel foglalt helyet, a háta mögött a szoba bal
oldalán egy fekete bár volt. A parkettán jól mutatott a fekete-
fehér apró szőnyeg. Az asztaltól nem messze egy fehér bőr szófát
rakatott, amin ott pihent a telefonja. Odalépett és felvette, közben
meglazította ezüstszínű, srégen fekete csíkokkal díszített
nyakkendőjét. Szürke színű öltönyzakóját már régen a szófára
dobta, mert amíg senki nem látja a trehányságát, addig az nem is
fáj senkinek.
– Szia Donny, elugrunk valahova? Nemsokára végzek, még van
egy esetem, de utána vége a műszakomnak. – Simon volt az. A
kisebbik bátyja az egyetlen, aki nem velük dolgozott a családi
vállalkozásban, inkább orvos lett. Pedig mind úgy voltak nevelve,
hogy később együtt dolgoznak majd, mind az öten. Olyan
iskolákat végeztek a testvéreivel, ami megállja a helyét a saját
hajóipari vállalatuknál. Simon kissé más felé hajlott. Ő maga
jogász lett.
– Még az irodámban vagyok. Haza kell mennem megetetni a
madárkáimat – felelte neki. Ez volt az ő nagy hobbija, az egyetlen.
Gyerekkorában lett a rabja, és az óta is tartotta őket.
– Ide tudsz érni a műszakom végére? – műszakokról beszélt,
pedig műszak ide vagy oda, nem mindig akkor szabadult, amikor
azt gondolta békésen haza mehet, vagy ami azt illeti bárhova.
– Ez csak természetes tesó, ott leszek egy órán belül – nevette
el magát a férfi.
– Nem lehetne, hogy a házvezetőnőd etesse meg őket? –
Milyen sürgős is ez neki... gondolta Donny.
– Dehogynem lehetséges, csak gondoltam én leszek a
szerencsés. – De hát nem lehet minden fenékig tejföl, csúfolódott
magával. – Nemsokára ott vagyok. Szia – fejezte be a
beszélgetést.
– Rendben van, várlak. Szia – válaszolta, és kattant a telefon.
Felvette a zakóját és a zsebébe csúsztatta a telefont a tárcája
mellé. Kint a titkárnője már eltűnni készült.
Amikor meghallotta a lépteit rögtön megfordult és ránézett.
Barna hajával és kék szemével nagyon szép nő volt. De a munkát
sose keverte a magánélettel. Ezért tabu volt a titkárnő.
– Petra, legyen szíves és szóljon haza a házvezetőnőmnek,
etesse meg a madaraimat – kérte őt, mikor odaért, pedig jól látta,
hogy már felöltözve állt a piros kis kabátjában. Nézett rá, de a nő
nem tett semmit, így a férfi addig figyelte, amíg az végre felvette a
fonalat.
– Azonnal, Dr. Artmenson – rámosolygott és megköszönte
titkárnője fáradozását. Aztán elindult a kórházba a bátyjához.
A parkolóban egy Ferrari 599 GTB Fiorano-hoz sétált és beült,
a parkolóból gond nélkül kijutott. Ránéztett a Rolex órájára, este
fél nyolcat mutatott, és megállapította, nincs túl korán csütörtök
lévén. Befutott egy újabb hívás, amit fogadott.
– Artmenson, tessék – szólt bele Donny.
– Csak én vagyok, Dr. Artmenson. A kanárik már alszanak, fél
órája etettem meg őket, uram – hallotta Hetty, a házvezetőnője
türelmes hangját.
Megköszönte neki a figyelmességét és lerakta a telefont. Ő egy
kincs, ha nem sikerült hazaérnie mindig megetette a madarait, és
a lámpát is szakszerűen kapcsolta rájuk. Kanárikat tenyésztett, a
legjobb hobbi a világon, és itt, Illinois állam Chicago városában
van egy pár madarász, akikkel lehet versenyezni. A mostani
kiállításon ugyancsak második lett, no de majd a következőn...!
Mindenkit magam alá gyűrök, gondolta bőszen.
Befordult a Magnificent Mile-ra, és magában elismerte,
nagyban hozzájárult a családja az itteni a csillogáshoz.
Hamarosan megérkezett a kórházhoz, majd kiszállt az autóból.
Lazán sétált be az épületbe, egyáltalán nem érezte magát
fáradtnak. A recepciónál az egyik ügyeletes ápolónőt, Carlát
találta, akinek megegyezik a neve az anyjáéval, ezért is jegyezte
meg könnyedén. De csak emiatt; az egyéjszakás kalandjait csak
angyalomnak szólította. Mert akit nem látsz újra, annak miért is
kéne megjegyezni a nevét? A nő a papírhalmok fölé hajolt, mire a
férfi megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.
Carla felkapta a fejét; mikor felismerte, széles mosolyt villantott
rá. Ázsiai lány volt, igazán szép. Talán randira hívhatná.
Megrebegtette Donny felé a szempilláját. A férfi régen rájött már,
hogy odáig van érte, még Simont is faggatta róla.
 – Helló Carla, hogy van ma? – kérdezte illedelmesen, egy szexi
félmosoly kíséretében.
– Ó Donny, remekül vagyok mindig, ha látom – felelte.
Szemeiben megjelent a jól ismert rajongás, amit a lányok
többségében lát, ha rá néznek. Jól tartja a mondás, a szem a lélek
tükre.
– Remekül néz ki ma, Carla – bókolt neki lazán, pedig nem
akarta randira hívni. Általában hat-nyolc hónapnál tovább nem
tartott egyik kapcsolata sem, őszinte megvallása szerint csak a
maga köreiből szedett fel lányokat. Az alacsonyabb osztálybeli
nőknél nem lehetett tudni, ő kell vagy inkább a pénze. Nem
szerette a pénzhajhász lányokat. A legalkalmasabb az volt, amikor
hipp-hopp meghúzta őket és útjukra mentek.
– Köszönöm – felelte egy pirulás kíséretében, és megigazította
a haját, ami persze makulátlan volt. Rámosolyogott.
– Kérem Carla, mondja, hogy a bátyjám nem operál senkit és
engem vár – mondta neki kedvesen. Nem tudott válaszolni;
cuppanos csókot kapott az arcára. Arra fordította a fejét, ahonnan
a csóktámadás érte. A húga kék szemeibe nézett bele, majdnem
olyan magas volt, mint ő maga, és igen, ő is olyan volt, mint
minden Artmenson, szőke és kék szemű. Ez a védjegyük.
– Helló Donny, megvárhattál volna, még én is bent voltam –
mondta a húga neki egy laza mosollyal az ajkain.
Bella a legkisebb húga volt, két éve állt munkába az Artmenson
vállalkozásban. Most egy fehér blúzt viselt, barna kosztümkabátja
lazán ki volt gombolva, remekül nézett ki combközépig érő
szoknyájával, fekete tűsarkújában.
– Azt hittem csak engem rendelt ide – felelte neki az igazat
Donny. Visszanézett Carlára a válaszért, aki hála istennek
felismerte a szemeiben a kérdést.
– A testvérük itt lesz valahol a folyóson – mondta és a bal
oldali irányba mutatott. Bella belékarolt és együtt indultak el
megkeresni Simont.
 – A csaj odáig van érted, Donny – súgta Bella a férfinak, mire
az válaszként felkacagott a sutyorgása miatt.
– Ő is nagyon szép – felelete.
– Meg kellene hajtanod, bátyó – unszolta a férfit.
– Simon meg kinyírna, mert ennek is hamar vége lenne, ahogy
a többinek szokott. – Túrt bele a hajába.
– Majd elbújtatlak előle. – Emelte a szájához a kezét Bella,
mint aki nem akarja, hogy más is halja, miben mesterkedik.
– Gondolod sikerülne, Bella? – kérdezte cinkososan a férfi
tőle.
– Ha nekem nem is, anyának biztos. – Vonta meg a vállát egy
kacsintás kíséretében.
– Most szíven ütöttél, anya szoknyája alá rejteni... – tette neki
a megbántottat a férfi és ismét felkacagott.
– Csakhogy tudd, taxival jöttem – jegyzete meg a húga. Ez
annyit jelentett, mára nagy bulit tervezett.
– Rendben, de a jajgatást tartogasd Jimnek és Caludiának –
mondta neki a férfi.
– Meglesz, ne aggódj. – És megpaskolta a bátyja karját, amibe
belekarolt. Nem sokat kellett sétálniuk ahhoz, hogy Simon
előkerüljön. Magas volt és karcsú, szőke haja az égnek meredt.
Donny az övét hátra fésülte, de Simon nem törődött vele, mióta
orvos lett. Fehér köpenyben állt, ami már gyűrött volt, ki tudja,
mióta volt műszakban.
– Jól áll neki ez a köpeny – jegyezte meg Bella mellette.
Oldalvást állt nekik a bátyjuk, egy barna bőrdzsekis lánnyal
beszélgetett, aki kék farmert és fekete bakancsot viselt szürke
garbóval. Fekete haja össze volt fogva lófarokba, ami nagyon
hosszú lehetett, mert így is a fenekéig ért. Megálltak, innen is jól
hallották a beszélgetést.
– Ms. Bayram, Anna nincs jól, eltört a bordája, és két helyen is
össze kellett varrni őt – mondta a lánynak Donny bátyja
együttérzően. A lány vállai alig láthatóan megereszkedtek a
hallottakra. – Ezen kívül agyrázkódása is van. – A bőrdzsekis lány
lehajtotta a fejét és aprót szipogott. Valakije csúnyán
megsérülhetett a hallottak alapján, gondolta Donny.
– Meddig tudja bent tartani, Doki? – kérdezte mély, bársonyos
hangon, valamilyen európai akcentussal. A hangja hallatára
jóleső érzés fogta el a férfit. És újra hallani akarta a rekedt
hangot, ami olyan simogató volt, mint a legfinomabb pezsgő.
– Egy napot, maximum kettőt, és ezt is csak megfigyelés
címszóval – felelte a lánynak Simon.
– De azt mondta rosszul van! – mondta neki a lány
határozottan, a hangja zene volt a férfi fülének.
– Ms. Bayram... Teresa, nem tudom tovább bent tartani két
napnál. Nagyon sajnálom. – Simon láthatóan valóban sajnálta. A
lány a gondolaiba mélyedt a hallottakra.
– Agyonütöm azt a kis szarházit és behozom őt is magának –
jelentette ki indulatosan a lány az orvosnak, hangjában ott
csengett még a harag és a keserűség is. Az orvos elmosolyodott a
hallottakra.
– Inkább ne tegye, lejárt a műszakom – hangjában érezhető
volt a humor, amivel fel akarta dobni a lányt.
– Jó, majd átütemezem holnapra, Doki – felelte neki a
csodahangú nő. – Gondolom, tett feljelentést – váltott témát,
hipp-hopp.
– Hivatalból meg kellett tennem. – A lány bólogatott, de nem
szólt, láthatóan lefoglalták a gondolatai.
Nézz rám! Küldte neki Donny telepatikusan az üzenetet. Látni
akarlak!
De a lány nem volt fogékony a telepátiára, nem nézett fel.
Magában nagyot káromkodott.
Simon feléjük nézett, megemelte a kezét és összecsíptette a
mutató és hüvelyk ujját, jelezve, kis idő kell még neki. És akkor a
lány is felnézett, egyenesen Bellára és a férfira.
 Életében nem lepődött így meg attól, amit látott. A lány arcán
baloldalon egy sebhely volt látható, ami hullámosan szelte át az
arccsontját, a szemétől a szájáig. A férfi nem volt felkészülve a
látványra, a hangjából teljesen másra következtetett.
Na de mégis ki a pokol gondolna erre?
Nem sok nő szaladgál az utcán egy sebhellyel az arcán. Alig
észrevehetően rázta meg a fejét és próbálta elrejteni a
megdöbbentségét. Nehezen emelte a tekintetét a lány szemére.
Belenézve a fekete szemeibe, el is felejtkezett a sebhelyéről.
Tekintete nyugodt volt, egészen varázslatos. Írisze annyira fekete
volt, hogy nem látszott a pupillája; szeme fehérje és sebhelye
világossága éles kontrasztban állt a fekete szemeivel és bronzos
bőrszínével. Nem fordult el, Donny nem tudta mennyi idő
telhetett el, de egyikőjük sem vette le a tekintetét a másikról.
Szemeiben mély titkokat látott, őt magát is körbelengte ez a titok.
Érdekes volt, mint egy kívülálló. Nem tudta eldönteni, tetszik-e
neki vagy sem. A testvére, Simon érintette meg a lány karját, mire
az felé kapta a tekintetét.
– Ha három napig bent tartja, Doki, kap tőlem egy sonkás
szenyót – szólalt meg, és a férfi ismét elképedt. Csak ő volt rám
hatással? Én nem voltam őrá? Hogyan tud így megszólalni?
Gondolta. Hogy a franc essen bele a lányba! Simon úgy tett,
mintha átgondolná, aztán kezet nyújtott neki. A lány pedig
elfogadta.
– És kávét is kérek hozzá! – tette hozzá Donny testvére.
– Köszönöm, Doki – mondta a lány, és jól láthatóan fél
fordulatot tett, ami jelezte, ő most szépen elmegy. A férfi meg
akarta rázni a lányt, jó erősen mérgében. Nem nézett többet rá,
miközben elhaladt mellettük. A válla felett visszaszólt. –
Viszontlátásra. – Donny utána nézett, a haja ütemesen csapkodta
a fenekét. Nyelnie kellett, mert tetszett neki, amit látott. A formás
kerek feneke és az azt csapkodó haja egészen beindította őt.
Dühösen szakadt ki belőle a levegő, amikor Bella megszorította a
kezét, magához térítve ezzel.
– Mi az?! – nézett rá a húgára, mire az gúnyosan felvonta a
szemöldökét.
– Hoppácska, úgy látom megcsúsztál, bátyó. – Mosolyából
sütött a gúny. A férfi mély levegőt vett.
– Én sose, hugi – hazudta szemrebbenés nélkül. Simon is
odasétált.
– Bemutattalak volna Donny, de lássuk be, nem vetted le a
lábáról – kacagott a doki, miközben vállon veregette fivérét.
– Ez totális égés volt – kontrázott Bella. A férfi nemet intett a
fejével és elfordult tőlük, hátha látja még, de a lány már eltűnt.
– Tévedtek, engem egyáltalán nem érdekelt a lány. Azért be
kell ismernetek, elég elképesztő volt – mondta nekik, mintegy
leplezésként, nem túl meggyőzően. – Menjünk inkább. – Az az
este az italról szólt és a nőről, aki nem ment ki a fejéből, így telt el
két hét.
Kilépett a madárröpdéből, és zuhanyozni indult. Ebben a
kisebb házban élt Chicago külvárosában, szeretett itt lakni, mert
miért is ne lakhatna egy agglegény olyan helyen, ami jó a
hobbijának?
Egy építész barátja építette ezt a házat, de a vevő elállt a
megvásárlásától, ő meg beköltözött szépen, felvett egy
házvezetőnőt, aki aranyat ért. Reggelente pedig beautózott a
városba dolgozni, ami alig tizenöt percre volt az otthonától.
Áthaladt a nappalin, ahol a krémszín dominált, ez tette
otthonossá a helyiséget. A sarokban hatalmas, fehér gázkandalló
állt, mellette tojásfehér sarokülő, előtte pedig márvány
dohányzóasztal. A falak barackszínűek voltak, kivéve amelyiken
az óriási tévé lógott, az piros csíkos volt. Előtte kényelmes,
világosbarna fotel, ami egy gombnyomásra kihajtotta a
lábtartóját, és jobban masszírozott, mint egy thai lány. A
mahagóni parkettát hatalmas, pihe-puha szőnyeg borította be,
színét tekintve piros volt, amin élvezet volt a mezítlábas járkálás.
Az ember képes volt csak azért lábra állni, hogy érezze a
puhaságot a talpa alatt. A nappaliból ki lehetett lépni a hátsó
teraszra, ahol egzotikus medencét vehetett igénybe a ház ura.
Csak az ő háza volt elkerítve hátul. Itt a lakók se hátul, se elől
nem kerítették el a házaikat. Rajta kívül még ketten éltek itt, a
házvezetőnő és a kertész. Az emeleti részhez a nappaliból vezetett
fel egy csigalépcső. Oda indult éppen, estére egy jótékonysági
partira várták. Ilyeneken csak ritkán vett részt, most is csak Bill
bátyja kérésére megy el, mégpedig helyette. Hát, rá aztán ne
mondja egyik testvére sem, hogy nem segítőkész. Nem fog
belehalni, és Caludia húga is ott lesz a barátjával. Nővel megy ő
maga is. Még szerencse, hogy talált valakit, akit elhívhat, tekintve,
hogy a bátyja csak másfél órája szólt ide neki. Az említett nő egy
régi ismerőse, akivel párszor együtt volt.
Felbaktatott a csigalépcsőn, a folyosóhoz érve a háló szobájába
lépett. A falak szürkék voltak, a hatalmas ágy fehér alapon szürke
kockákban virított, az ágytakaró valamivel világosabb szürke volt,
mint a falak. Az ágy előtt fehér szőnyeg terült el. A két hatalmas
ablak között egy szekrény állt, szélein szürke, de az ajtaja faszínű
volt. Tovább haladt a fürdőszobába, itt a narancs és bézs
tarkította a burkolatot. Hatalmas tükör foglalta el a
mosdókagylók feletti részt. Magára se nézett, miközben ledobálta
a ruháit és belépett a zuhanykabinba. Ismét eszébe jutott a lány,
jó szokásához híven. Nem járt éjjel-nappal rajta az esze, de eszébe
jutott. Teresa Bayram, a neve török származásra utalt. Nem
érdeklődött Simonnál a lányról. Még a végén azt hinnék, érdekli
őt. Pedig ez egyáltalán nem igaz, semmi szép nem volt a lányon.
Na jó, talán a szeme egy ici-picit, de azon kívül semmi. Meg aztán
a szeme is inkább a titokzatosságával vonta magára a figyelmet.
Azt se mondhatná különösebben szépnek. Mégis jó párszor
megjelent a fejében az a szempár. Ezer kérdést vetve fel a fejében.
Miért volt a lány a kórházban?
 Kinek volt balesete?
És ki az a szarházi?
Neki magának milyen balesete volt?
Mitől ennyire... kívülálló?
És mivel keltette fel az ő figyelmét?
Hát, egyikre sem tudta a választ. Annyi szent, a testvére
ismerte a lányt. Kilépett a kabinból és törülközni kezdett. Miután
végzett, megállt a tükör előtt, fogat mosott, vizes tincseit hátra
fésülte, megborotválkozott. Végignézett magán miután végzett. A
nőknek tetszett, ha picit megerőltette magát, el tudta érni, hogy
azonnal ledobják magukról a bugyit. Szőke tincsei, amiket hátra
fésült magas homlokából, vonzóvá tették őt, ahogy a kék szemei
is.
Írisze külső széle sötétebb, inkább szürke volt, beljebb tiszta,
erőteljes kék, de nem ettől volt különleges, hanem hogy a pupilla
körül ez a kékség fokozatosan bebarnult. Mind a négy testvérének
ilyen volt a szeme színe. Magas volt, 194 cm, testalkata szálkásan
izmos, se nem sovány, se nem kövér.
És a lány átnézett rajta!
A gondolatra lecsapta az arcszeszt, amit a kezében tartott és
mérgesen baktatott át a hálóba, ahol nekiállt öltözni. Fekete
szmokingot vett fel fehér inggel és fekete csokornyakkendőt.
Zsebre vágta a telefonját, a tárcáját, és a kocsikulcsait, majd
elindult a nőért, aki ma elkíséri őt.
Bevágta magát az autóba és egyenesen Cassandra házához
hajtott. Miután kiszállt a kocsijából, megnyomta a kapucsengőt,
ami hamar kattant. A lifttel hamar feljutott a lány lakásáig.
Kopogott, az ajtó azonnal kinyílt.
– Érezd magad otthon, Donny! – Körbenézett és meg kellett
állapítania, itt semmi nem változott. Még mindig Cassandra képei
borították a falakat, életnagyságban. A berendezés egyszerű volt
és elegáns. Az ablakhoz lépett és megcsodálta a kilátást, Chicago
gyönyörű volt este. Felhőkarcolói szépen beragyogták az éjszakát.
El kellett ismernie, ezért érdemes itt élni.
– Készen is vagyok – jelentette be Cassandra a háta mögött,
mire megfordult. Cassandra nagyon szép nő volt. Rövid, barna
haját tüsin viselte, nagy barna szemekkel kiegészítve. Magas volt
és a combjai a leghosszabbak, amit nőnél valaha látott. Szexi
füstös sminket viselt, és fekete, elegáns ruhát. Donny elé lépett és
megcsókolta a nőt a száján.
– Észbontóan nézel ki – mondta neki, ami igaz is volt.
Cassandra az egyik legkeresettebb modell volt a szakmában.
Megtapogatta a férfi felső testét tökéletes mosollyal az arcán.
– Te is, Donny – hangjából sütött az erotika.
– Köszönöm, Cassy – felelte félmosollyal a férfi. Már tisztába
volt vele, hogy ma éjjel nem otthon alszik, és nem magányosan. –
Indulhatunk, drága? – kérdezte. Cassy válaszként rámarkolt a
farkára.
– Mit szólnál hozzá, ha indulás előtt szépen leszopnálak, te
pedig megdugnál? – kérdezte Cassy, persze nem várt választ,
csókolózni kezdtek. Hát miért is utasítana vissza ilyen ajánlatot?
Megszakította a csókot és a vállánál fogva letolta a nőt.
– Kezdjük a javaslatod első felével, állíts fel, aztán jöhet a
másik rész is – súgta a férfi. A nő kiemelte a férfi nadrágjából a
farkát és nyalogatni kezdte, majd bekapta és erősen szopogatta.
– Kurva finom a szád, Cassy – súgta neki, miközben a farkára
rángatta a fejét. Sziszegve fújta ki a levegőt. – Kell a gumi,
mindjárt élvezek. – Engedte el a nő fejét, aki felpattant és
elhúzott. Gumival a kezében jött vissza, a szájával tépte fel és
felgörgette Donny farkára.
– Hátulról – mondta neki, és a nő egy asztalra támaszkodva
pucsított. Donny széthúzta a farpofáit, mielőtt belé hatolt volna.
Cassy a szopástól olyan nedves volt, mintha kinyalta volna. Ez
van, ha egy nő szeret szopni. Mélyen lökte be magát a puncijába,
és ütemesen mozogni kezdett benne, az nyögött és aprókat
sikongatott.
– Keményebben! – sóhajtozta. Jófiú révén megvárta míg
elélvez a nő, aztán pedig követte. Miután kihúzódott belőle,
rendbe tette magát, és a nő is ugyanezt tette. Donny-nak semmit
nem jelentett a pár pillanattal ezelőtti dolog, ez csak közösülés
volt, aktus, ami most picit lenyugtatta, feszültsége csökkent, amit
azóta érzett, hogy meglátta Teresát.
– Indulhatunk, Cassy? – A lány bólintott, és kéz a kézben
indultak el a The Silversmith hotelban tartott jótékonysági estre.
Cassandra csicsergett mellette hosszú lábait keresztbe rakva. A
férfi automatikusan válaszolt és flörtölt vele.
Végre megérkeztek a hotelhoz, és kéz a kézben sétáltak be. Ez
egy merőben másfajta estély volt, mint amit megszokott. Ezt nem
a hírességek szervezték, hanem egy szervezet, amit a hotel azzal
támogatott, hogy helyet adott ennek az eseménynek. A hotel
legnagyobb termébe léptek, már most rengeteg pénzeszsák volt
jelen. A terem végében pódium állt, középen pedig tizenkét tagú
zenekar játszotta a Sway című számot, amit egy bársonyos hangú
nő énekelt. Pincérek sétáltak italos tálcával a kezükben, a terem
egyik oldalán több svédasztal is állt. Meglátta a húgát, Caludiát és
intett nekik. Caludia a barátjába, Tomyba karolva lépkedett
hozzá, pezsgőszínű, mély dekoltázsú hosszú ruhát viselt, szőke
haja több árnyalattal sötétebb volt, mint Donny-é. Tomy
szmokingot viselt, barna haját, ami megegyezett a szeme színével,
oldalra fésülte. Mindenki köszöntötte a másikat és így
folytatódott az este. Sok mindenkit látott ezen az estélyen,
gazdagokat, és nem annyira gazdag, de jómódú embereket. Nem
sokan jöttek el, Donny gyanította, ennek hátterében az állt, hogy
ezt az estélyt nem egy kőgazdag valaki rendezte. Itt nem volt
kinek imponálni a megjelenéssel. Talán csak az igazán jószívűek
jöttek el ma este. Megkereste a mosdót, mert ugye aki sokat iszik
annál várhatóak ezek a tünetek.
 A mosdóból kifele jövet megpillantotta gondolatainak tárgyát,
Teresát.
Az első pillanatban fel sem fogta, hogy itt van. Itt, egy partin,
elegánsan, nem bőrdzsekiben.
Hosszú ujjú félgarbós, bokáig érő aranybarna ruhát viselt, ami
lazán omlott a derekára és a csípőjére, őrülten formás seggét
hangsúlyozva. Egyik kezében fekete, apró táskát tartott, a
másikkal pedig sajtgolyókat csipegetett. Nem volt egyedül, egy
nővel beszélgetett, aki finoman megsimogatta a táskát tartó kezét
és ránevetett. Mi a fasz volt ez a bensőséges mozdulat? Megrázta
a fejét.
Még nem szúrta ki Donny-t, volt ideje nézelődni. Felmérhette a
lányt. Vadítóan nézett ki, semmi kétség. A másik nő nem
érdekelte, ezért nem fecsérelte rá a pillantását. Hála istennek
elment, miután megsimogatta Teresa kezét.
Oda kell mennem hozzá! Muszáj.
Mikor odaért lazán szólította meg.
– Helló, Teresa. – Azt a rohadt mindenit, de jól esett neki
kimondani a nevét. A lány felnézett rá, egyenesen a szemébe. Jó
ideig nem válaszolt, látszólag nem tudta hova tenni a férfit. Ez a
nő totálisan összetöri a büszkeségét.
Szólalj meg!
A lány felvonta a szemöldökét, amitől a sebhelye megnyúlt,
majd végre megszólalt.
– Maga a fickó a korházból – jegyezte meg, a hangja simogatta
Donny-t. Szerette volna azt felelni, hogy ő maga a fickós,
mégpedig a seggére simuló ruha miatt. – Mit szeretne? –
kérdezte meg hűvös hangon. Most nem hagyom magam, picim!
– Szerettem volna bemutatkozni – felelte a férfi, apró
félmosoly kíséretében.
– Miért? – kérdezte a lány.
– Mert ez egy parti és itt így szokás – jelentette ki a férfi
magabiztosan.
 – Nekem nincsenek ilyen szokásaim, ezért ne is fáradozzon
vele – közölte a lány. Donny újra meg akarta jól rázni.
– Ó, nem fáradság, higgye el, Teresa. – És már maga sem hitte
el, hogy azon veszekszik egy nővel, bemutatkozhat-e neki vagy
sem.
– Rendben, tegye meg, aztán menjen el. – Így nő még vele
soha nem beszélt.
Teresa elzavarta.
– És ha megteszem, de nem megyek el? – kérdezte kihívóan a
férfi. El se hitte, hogy ezen vitázik. – Donny Artmenson vagyok! –
mondta el végül, de csak azért, mert kíváncsi volt mit lép a nő
erre.
– Jó – felelte a lány és aztán visszafordult enni.
Semmi hatással nincs erre a nőre?
Hát létezik ilyen?
Melegen ajánlja ennek a nőnek, hogy ne legyen leszbikus!
– Mi történt azzal a személlyel, akit a kórházban elláttak? –
kérdezte, csakhogy felkeltse az érdeklődését. A lány végre
ránézett, telitalálat, érdeklődés meg van.
– Már jól van, csak a bordákkal van még gondja. – Megint
bekapott egy falatot. Szép volt a szája, és Donny azon kapta
magát, hogy meg akarja csókolni. Csak most ébredt tudatára
annak, hogy a lány majdnem olyan magas, mint ő. Meg kellett
érintenie, ezért ahhoz a kezéhez nyúlt, amivel evett. Az érintés
nyomán a vére begyulladt és lángolni kezdett, amitől az egész
karja bizseregett.
És ami a legjobb volt, a lány is érezte, ebben egészen biztos
volt, látta a szemében. Elképedten bámulta a kezüket, majd
levegő után kapkodva elkapta azt, ezután sarkon fordult, és
egyenes háttal ott hagyta a férfit.
Donny annyira a hatása alatt volt, hogy utána se tudott menni.
Teresa az egész parit ott hagyhatta, mert utána már hiába kereste,
nem találta. A fejében vészjelzőként üzemelt egy gondolat; talán a
rejtélyes lány leszbikus.
 Második fejezet

Két nap telt el azóta, hogy Teresa otthagyta a partin. Nagyon

zavarta a hiúságát. Rengeteget gondolkodott a lányon, és be
kellett látnia, tetszik neki Teresa Bayram.
Még a partin utánakérdezett a lánynak, amiért külön gratulált
magának, mert így nem kellett Simont kifaggatni. Kiderült, a nő
szociális gondozó és a parti szervezésében is segített.
Hétfő délelőtt volt, a szociális irodában azt mondták, Teresa
általában terepen van és szinte soha nincs bent az irodában.
Donny-nak már mindegy volt, ma valahol megtalálja. Újra látnia
kellett a titokzatos lányt, aki elzavarta őt, aki a hétvégén nem
ment ki a fejéből. El fogja érni, hogy akarja őt a lány. Petrával
lemondatott mára mindent, tehát volt ideje megkeresni Teresát.
De belegondolva, ehhez szüksége volt Simonra. A telefonjáért
nyúlt és tárcsázta a bátyját, orvos révén csak remélhette, hogy
felveszi a telefont.
– Dr. Simon Artmenson – szólt bele fáradt hangon a testvére.
– Én vagyok az, Donny. Szia – viszonozta a köszönést, meg se
kérdezte dolga van-e, most nem érdekelte.
– Szia Donny, el akarsz menni valahova? – kérdezte Simon
tőle.
– Most nem érek rá Simon, meg kell találnom a csajt, akinek
sebhely van az arcán. Teresa Bayramot. Azt kellene most tudnom,
hogy akit összevarrtál, az hozzátartozója volt, vagy egy
pártfogoltja. – A telefon elcsendesedett.
– Donny, szórakozol velem, öregem? – kérdezte Simon
döbbenten.
– Nem, de ne húzd az időt, mert ha így haladunk, holnapra is
le kell mondanom minden jogi ügyet.
– Mit akarsz a lánytól, Donny?
– Kell nekem, Simon, nagyon! Tegnap előtt újra láttam őt egy
jótékonysági partin, értsd meg, meg kell találnom – felelte. A
telefonban felhangzott a bátyja öblös nevetése. De ez csak egy
rossz részlet volt, mert utána kitálalt a testvére.
Elindult a megadott helyre, ahol a lány lakott, de még így is fel
volt készülve, hogy egész nap keresgéli majd. A kocsiját otthagyta
és inkább taxit hívott. A sofőr döbbenten nézett rá, amikor
megadta a címet, és megkérdezte, nem akar inkább máshova
menni? Válaszként megrázta a fejét és belenyomta a bőséges
pénzt a kezébe, ami persze tíz fuvarra is futotta volna.
– Keresek valakit, lehet eltart napokig, míg megtalálom, de jól
megfizetem, ha maga visz el oda, ahol rálelhetek. – A taxis
bólintott.
Az első helyen nem találták őt. A taxisnak hála, tudta, merre
kell keresni a lányt, mert ismerte Chicago minden
nyomornegyedét. Bár benne jártak a délutánban, közel se járt
ahhoz, hogy feladja. Ebédet vett a taxisnak, akinek a neve Robert
volt. Miután ettek, elindultak egy másik helyre, és ekkor már
délután kettő tájékán járt az idő. Behajtottak egy utcába, furcsa
módon ez nem volt piszkos; öreg házak álltak két oldalon, szinte
romosak. Emberek ültek a lépcsőkön. Taxis Robert megállt,
Donny pedig kiszállt és a lépcsőn ülőkhöz sétált.
– Helló hölgyeim, Teresát keresem, nem látták ma itt? –
kérdezte tőlük, direkt így, mert a többi helyen ismerték Teresát.
 – Teresa valamivel lejjebb van, az Öregnél – felelte az egyik.
Donny megköszönte az útbaigazítást, majd visszament Taxis
Roberthez, hogy várja meg őt itt.
Aztán elindult, hogy megkeresse a lányt. Nem sétált túl sokat,
amikor meglátta; egy csoporttal beszélgetett, ami hat főt foglalt
magába. Megnyugodva hunyta le a szemét, végre megtalálta. A
haja ismét lófarokba volt fogva. Hosszú ujjú felsőt viselt
farmerrel, felette fekete mellényt. Figyelte a száját, amit most
legszívesebben megcsókolt volna. Olyan istenigazából.
A lány felé kapta a tekintetét. Csak kis ideig szemeztek, mire
Donny sejtelmesen mosolygott a lányra, de az nem viszonozta.
Lénye titokzatos volt, a szeme pedig varázslatos.
– Már megint maga az? – kérdezte halkan, a csoport is a férfi
felé nézett. Donny felemelte mindkét kezét.
– Bizony Teresa, megint én, életnagyságban – felelte neki.
– Meg sem kérdezem miként talált meg – mondta a nő.
– Nem is tartozik rád, Teresa – vigyorgott a lányra. Már attól
jó kedve lett, hogy látta őt.
Ez a nő gyönyörű! Ez a nő kívánatos! És piszkosul kellett neki!
Nagyon, nagyon kellett.
A lány valami olyasmit motyogott az orra alatt, hogy „miért is
tartozna rám” vagy valami hasonlót.
– Vacsorázz ma velem, Teresa! – mondta neki, a lány
láthatóan meglepődött.
– Felejtsd el, nem szeretem a rámenős idiótákat – felelte, de
Donny-t nem érdekelte a sértés.
– Megmondom őszintén, én egész jól ki jövök velük, ezért is
akarok ma veled vacsorázni – vágott vissza.
– Nem. – Tette a lány csípőre a kezét.
Megőrülök érted! Gondolta Donny.
– Egész nap téged kerestelek. Nem utasíthatsz el.
– Dehogyisnem.
 – Annyira modortalan vagy, Teresa! Nem volt gyerekszobád? –
kérdezte Donny.
– Nem vacsorázom veled – jelentette ki és a csoport, ami
körülvette elhátrált tőlük, de továbbra is érdeklődéssel figyelték a
párbeszédüket.
– Miért nem? – kérdezte végül a férfi. Egyáltalán nem volt
szomorú az elutasítás miatt. Addig egyikük se megy el innen, míg
igent nem mond!
– Miért akarsz elvinni vacsorázni?
– Csak. – És itt farkasszemet néztek egy ideig. Donny tisztán
látta, meg kell alkudnia a lánnyal, különben egész nap itt fognak
állni. – Rendben, Teresa! Mit kérsz a vacsoráért cserébe? – A
lány összehúzta a szemét, majd el is mosolyodott, ebből Donny
tudta, az ár olyan magas lesz, hogy a lány azt gondolja, ki fog
hátrálni belőle.
– Tudod mit, veled vacsorázom, ha felújítod itt egy
hatgyerekes egyedülálló anya otthonát. – Donny felkacagott, ő
akár egy házat is vett volna az anyukának, ha cserébe Teresa vele
vacsorázik.
– Áll az alku – felelte és kezét nyújtva közelebb lépett a
lányhoz, aki minden bizonnyal meglepődött ezen, de aztán
felkacagott és megfogta. Most is égette az érintés, és rohadtul
szerette volna végignyalni tüzes bőre minden centiméterét. Még a
füle is csengeni kezdett a lány érintésétől és a szíve ezerrel
kalapált. Akaraterőre volt szüksége, hogy ne csókolja meg
azonnal. A farka is mocorogni kezdett. Nő soha nem volt rá
ekkora hatással. Szerette volna a nyögését hallani.
Teresa elrántotta a kezét tőle és a mellényébe süllyesztette.
Láthatóan nyelt egyet és a megbánás kiült az arcára. Donny
szélesen vigyorgott rá. Az enyém leszel, ígérte tekintete a lánynak.
Drága randiknak nézek elébe, mert lesz második is.
 A lány hamar összeszedte magát és összedörzsölte a két
tenyerét. Válasza is azt bizonyította, hogy valamit vissza akart
adni Donny-nak.
– Szeretem a jó üzleteket, hatra gyere értem. – Majd Donny
kezébe nyomott egy névjegykártyát, de nagyon vigyázott rá, hogy
még véletlenül se érintse meg a kezét. – És ne késs, azt nagyon
nem csípem.
– Helyes, Kabal, én se szeretném, ha várnom kéne rád, és hat
helyett hétkor indulnánk el – felelte a férfi egy kacsintás
közepette. Aztán megfordult és elsétált.
Azért szólította a lányt Kabalnak, mert a lány varázslatos és
rejtélyes volt.
Kabalisztikus.
Az irodába vitette magát Taxis Roberttel, bőségesen kifizette és
zsebre vágta a névjegyét.
Ma velem vacsorázik!
És nem utoljára.
Ebben teljesen biztos volt. El fogja érni, hogy Kabal vágyjon a
csókja után, annyira, ahogy ő vágyik rá. Ki akarta vetkőztetni
minden titkából. Meg akarta ismerni, tudni akarta a gondolatait,
az érzéseit. Tudnia kellett, valóban annyira hideg, mint amit a
szeme tükröz? Azokban a szemekben soha nincs mosoly vagy
öröm. El akarta érni, hogy ezek a szemek mosolyogjanak, dalolva
kacagjanak.
Kiszállt a liftből és egyenesen Petra asztalához ment.
– Petra, foglaljon nekem legyen szíves egy asztalt két
személyre. De ne a szokásos helyre, valami szolidabb,
bensőségesebb helyre, negyed hétre. – Petra bólintott, ő pedig az
irodájába ment.
A telefonján Simont tárcsázta, miután leült a szófára. Nem volt
semmi dolga, mára mindent lemondott. Miután kikerült Simon
bátyjánál egy halom kérdést Kabalról, egyre izgatottabb lett az
este miatt. A vége az lett, hogy már semmi nem kötötte le.
Végigjárta az épületben dolgozó összes testvérét. Az idő mégis
csigalassúsággal telt. Mire elindult, már tűkön ült. Alig várta,
hogy újra lássa a lányt.
Nagyon gyorsan hajtott, és felkocogott a lány lakásáig.
Becsöngetett, de senki nem nyitott ajtót. Még jó ideig ismételte,
amikor tudatosult benne, mi is történt. A nő nincs itthon.
Dühösen vágtatott le a ház elé. Kabal felültette őt! Majd
szétvetette a méreg. A telefonja után nyúlt és tárcsázta a lány
számát, ami a kártyán fel volt tüntetve. Nem is értem miért
hívom, egy felültetésnél a telefont fel sem szokták venni. De ez
most kicsengett, mi több, Kabal fel is vette.
– Igen? – szólt a telefonba lihegve a lány. Az ő Kabalja éppen
dug valakivel! Ha lehet, még mérgesebb lett. Az állkapcsán
ugrálni kezdett egy izom.
– Itt várlak… – kezdte mérgesen, de a lány a szavába vágott.
– Mindjárt ott vagyok, el ne mozdulj! – És volt képe letenni a
telefont. A következő pillanatban Kabal megjelent a sarkon, futva
közeledett. Donny álla teljesen leesett. Nem szexelt, hanem
őhozzá futott. Amikor odaért, a térdére támaszkodva kapkodta a
levegőt.
– Hú... futottam... sürgős esetem... volt. – Ugyanaz a ruha volt
rajta, amiben délután látta. Nem szólt semmit, csak nézte a lányt
mosolyogva. Nem mondta el, de megjárta volna, ha most mással
szexel. Megfogta a vállát és beültette a kocsiba, hogy ott lihegje ki
magát. Sietve ment be a közeli boltba egy ásványvízért a lánynak.
Közben felhívta az éttermet, hogy lemondja a foglalást. Mikor
odaért Kabalhoz, letekerte a víz kupakját és az ablakon át
benyújtotta neki. Olyan mohón ivott, hogy a vízből sok a ruhájára
folyt. Lihegése lassan csillapodott.
– Jobb már? – kérdezte a férfi.
– Sokkal, a picsába nagyon nem akartam elkésni. Elnézést. –
Donny elmosolyodott, tudta jól, nem miatta nem akart késni.
Alkut kötöttek, amit nem akart megszegni. Tiszta ügy.
 – Lemondtam a foglalást – mondta neki Donny.
– Keresztülfutottam a városon, hogy ez az üzlet összejöhessen.
Látod ezt itt? – A táskájára mutatott. – Ebben fegyver van,
rohadtul használni fogom, ha ma nem vacsorázunk együtt.
Úgyhogy indítsd be a verdát kérlek, és irány a McDonalds,
beülünk és szépen megvacsorázunk, ahogy megbeszéltük, aztán
pedig nyélbe ütjük az üzletet, annak rendje és módja szerint. –
Donny még csak meg sem döbbent, természetesen nem hitte el,
hogy a lánynál fegyver lenne. Nagyon tetszett neki Kabal
erélyessége. Ezzel a kézzel akár még az Artmenson vállalatot is
vezethetné.
Most őszintén, ki ne őrülne meg érte?
– Ahogy akarod, Kabal – felelte neki Donny mosolyogva.
Indított és elindultak a legközelebbi Mekihez. Megállt és
kipattant a kocsiból, oda akart menni kinyitni neki a kocsiajtót,
de a lány megelőzte és kiszállt.
– Kabal, nem zavar, hogy ki akartam nyitni neked az ajtót?! –
tette fel neki a kérdést. Teresa úgy nézett rá, mintha most látná
először.
– Egyáltalán nem zavar, nincs ilyen igényem, úgyhogy maradj
veszteg, Romeó – felelte.
– Ha ki akarom nyitni neked a kocsim ajtaját, ki is fogom
nyitni, te pedig szépen megvárod – felelte Donny, és nem hitte el,
hogy már a vacsora kezdete előtt összevesznek.
– Azért is magamnak nyitom ki a kurva ajtót, ezentúl mindig –
mondta dühös, fekete szemekkel. Donny összehúzta a magáét, ám
aztán felnevetett. Kabal drágám, észre sem vetted, hogy úgy
beszéltél, lesz még több ilyen alkalom is.
– Mit nevetsz? – kérdezte.
– Aranyos vagy, Kabal – felelte Teresának. A lány sokáig nézte,
aztán fejét ingatva megindult előre. Donny ismét felkacagott. Egy
egész lakótelepet vesz neki.
Utánasietett és be is érte.
 A pulthoz érve szorosan Teresa mellé állt, mire a lányból
kiszakadt a levegő. Imádja ezt a hangot!
– Mit szeretnél enni, Kabal? – kérdezte, mintha észre se vett
volna semmit.
– Hamburgert – felelte és arrébb állt.
– Ülj le és viszem mindjárt – mondta neki Donny.
Hamar megvette az ételt, de még így is megfordult a fejében,
valakit beelőzz a sorban, csakhogy hamarabb az asztalnál
lehessen. Mikor megkapta a rendelést, kényszerítette magát, hogy
ne rohanjon az asztalhoz, mint egy hülye. Mikor odaért, lepakolta
a tálcát az asztalra és leült a lánnyal szemben, aki magához vette a
hamburgert és nagyot harapott belőle.
– Hány éves vagy, Kabal? – kérdezte Donny és ő is elvett egy
hamburgert.
– Szó nem volt arról, hogy ilyesmiket fogsz kérdezni – felelte.
– Tájékoztatnálak róla Kabal, ha nem tűnt volna fel, ez egy
vacsora és itt ilyesmikről szoktak beszélni – vágott vissza Donny.
– Az nem számít, én nem akarok – feleselt a lány.
– Ha nincs társalgás, azt szerződésszegésnek tekintem és
elmegyek – hazudta neki.
– Jól van na, huszonnégy vagyok. És te? – láthatóan meglepte
a saját kérdése.
– Huszonhét. – Így kell ezt csinálni. – Mióta vagy szociális
gondozó, Kabal? – kérdezte a férfi tőle.
– Egy, nem tudom mi az a kabal, de ne használd rám, mert
sípcsonton rúglak az asztal alatt. Van nevem; Teresa. Kettő pedig,
SKH. – Bosszús volt, ez egyértelműen látszott rajta.
– Egy, nem tudom mi az az SKH, kettő pedig, a Kabal a te
neved, mert nekem így tetszik. Három pedig, ez a te hibád,
sajnálattal közlöm veled, de még hírből sem tudod mi az a jó
modor, elfelejtettél bemutatkozni! – válaszolta gúnyosan.
– Egy, aki nem tudja mi az az SKH, az neandervölgyi. Kettő,
semmi szükség nem volt rá, hogy bemutatkozzam neked. Tudod,
elveszett benned a Rózsaszín párduc Clouseau felügyelője. Ja és a
számolásnak vége. – Haragosan néztek farkasszemet. Szóval így
játszunk. Legyen hát, felőlem veszekedhetsz, amennyit csak
akarsz.
– Megmutatom, hogyan kell egy randin viselkedni... – mondta
Donny indulatosan.
– Ez nem egy randi! Ez egy megbeszélés – vitatkozott a lány és
nagyot harapott a hamburgeréből.
– Hívd, ahogy akarod, zsarolással vettél rá a randinkra! –
felelte a férfi.
– Ezt inkább ajánlatnak nevezném, amibe te készségesen
beleegyeztél.
– Kabal, nem tudsz kijátszani egy ügyvédet. Akár le is hűtheted
magad.
– Nem mondhatod meg nekem mikor legyek lehűtve –
jegyezte meg a lány.
– Ahogy az előbb mondtad, ez csak egy javaslat volt – felelte a
férfi negédesen.
– Szerintem túl sokat beszélsz – felelte a lány.
Donny most belátta, fel kell kötnie a gatyát magán, ha ezt a nőt
akarja, mert nem adja magát könnyen, annyi szent. És ettől
valahogy még jobban tetszett neki. Donny megköszörülte a
torkát, Teresa felkapta rá a fejét.
– Akkor most akarod tudni, hogyan kell viselkedni egy randi
alatt? - kérdezte, és felé repült egy darab sült krumpli. – Szóval
nem? Kár, pedig holnapra is szerettem volna egy randit, magától
értetődően felújítom valaki másnak a házát. Természetesen csakis
a jó cselekedet beszél belőlem. – A lány ránézett, semmit nem
lehetett leolvasni az arcáról.
– Hát ilyen fontos ez a fogadás, Donny? – kérdezte könnyedén.
Milyen fogadásról beszél Kabal? Csak nem gondolja, hogy...? Azt
hiszi fogadott valakivel, aminek ő a tárgya.
– Nincs szó fogadásról – rázta határozottan a fejét a férfi.
 – Nézd, Donny, segítettem volna neked, de most már nem,
mert hazudsz – felelte a lány minden indulat nélkül.
Az, hogy a lány azt hiszi ő csak valami rohadt fogadás eszköze,
neki talán jobban fájt, mint a lánynak. Nem hiszi el, hogy bejön
neki, ezért az egyetlen magyarázat az lehet, ha fogadott valakivel!
Mérges lett és legszívesebben újra és újra megrázta volna Teresát.
Ha most benyögi neki, hogy bolondul érte, akkor lehet faképnél is
hagyja. Nagyon nem akarta, hogy a lány valami hülye fogadásnak
gondolja ezt az egészet, és az önbizalma kárára menjen. Donny
döntött, ő bizony megharcol a lányért, igaz, hogy széllel szemben
manőverezik, de előbb utóbb célba ér.
– Hát, kedves ufóm, ki kell ábrándítsalak, szó sincs fogadásról.
Ezt jobb, ha már most kivered a fejedből. Azt tudom neked
ajánlani, hogy kapd elő a jegyzetfüzeted és írd össze kinek a házát
kell rendbe tenni, vagy bármi mást – felelte neki a férfi. A lány a
válaszra csak elmosolyodott, az orra alatt motyogott valamit.
– Nincs lista Donny. Nem kell senki másnak felújítani a
lakását – Láthatóan egy szavát sem hitte el a férfinak. Donny-t ez
egyáltalán nem zavarta, majd rájön magától, hogy gondoskodni
fog róla. A lényeg, többet randizzon vele.
– Szóval, holnap velem ebédelsz? – kérdezte a férfi.
– Inkább kihagynám – Donny mérgében nézett körbe a Meki
éttermében, csak most tudatosult benne, mindenki feléjük
tekinget, nem hosszan, de jól megnézik őt is és Kabalt is. Újra és
újra visszatekintenek rájuk. Ha tudnák, hogy Kabal milyen
különleges, megértenék, miért vagyok ennyire büszke, hogy itt
ül velem szemben. De ezek a mocskok csak a sebhelyét látják. De
jól tudta, hogy amit ő kiszúrt Kabalban, azt egy másik férfi is
észreveheti. Éppen ezért fogalmazódott meg benne az, miért
nincs a lánynak senkije. Mert nem létezik, hogy csak ő vegye ezt
észre. És az a lány is gyanús volt a partiról, akivel együtt volt.
 – Kabal, leszbikus vagy? – kérdezte a férfi tőle, és remélte a
válasz nem lesz. Teresán látta a meglepődést, aztán
megereszkedett a válla.
– Ezen még nem gondolkodtam konkrétan így, azt hiszem
annak számítok – felelte végül.
Donny nagyot nyelt.
Miért?!
Ez nem lehet igaz!
Jó útra kell téríteni Kabalt, hiszen vonzódik hozzá, nincs itt
elveszve semmi. És amúgy is... egy leszbikus nő teste sokkal
megkíméltebb, nem nyúzta egy férfi se a finom kis mellét, mert
hát, egy nő nyilván sokkal finomabban ér egy másik nőhöz. Ahogy
ez a lelki szemei előtt megjelent, két számmal lett kisebb a
nadrágmérete.
Nyelt egyet.
Most mit tegyen?
Mi a jó megoldás?
Minden kurva gondolata elhagyta. Minek lett jogász
egyáltalán? Tudnia kellett volna mit tegyen most! Kabal valóban
leszbikus.
Verd át őt!
Húzd be!
– Lehetnénk barátok, Kabal – nyögte ki nagy nehezen. A lány
ijedten nézett rá. – Komolyan mondom, te is a nőkre buksz és én
is, lehetnénk barátok. Nem randizunk többet, csak úgy
eljárkálunk együtt, mit szólsz? – kérdezte végül.
– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – felelte a lány, és lesütötte a
szemét.
Donny teljesen össze volt zavarodva. Már nem is tudta mit
csináljon, és azt se, érdemes-e egyáltalán valamit csinálnia.
Elbizonytalanodott, mégis mi a francért kell neki egy leszbikus
nő? Mégis, hogyan győzze meg, hogy randizzon vele? Mégis
miért? A leszbik nem kívánják a férfiakat. És Kabal se biztos,
hogy vonzódik hozzá. Lehet, hogy pont azért ment arrébb a
pultnál, amikor hozzá dörzsölődött, mert kellemetlen volt neki a
férfitest. Igen, lehet, hogy a lány leszbikus, de bízott abban, hogy
talán biszexuális. Aztán újra elhagyta minden remény. Észre se
vette, hogy megereszkedik a válla, fel se bírt nézni Kabalra. A
reménytelenség megült a lelkében. Oda fészkelte magát, ahol
reménynek és kitartásnak kellett volna lennie. Miért kérdezett rá?
Miért volt ilyen hülye? Kábulatából Kabal szakította ki azzal, hogy
megfogta a kezét, és megszorította. Újra érezte a lángolást. A
villámot, ami izgalommal társulva sújtott a kezébe, egyenesen a
nadrágjába. Mély levegő szakadt fel belőle, Teresa elrántotta a
kezét. Ezután egymást nézték, a lány szeme semmit nem árult el.
Be volt takarva azzal a fekete lepellel, ám a keze remegett.
Hatással vagyok rá! Könnyebbült meg a férfi. Mindegy milyen a
szexuális érdeklődése. Ő is érzi, a remény visszatért.
– Ettől függetlenül bármikor hajlandó vagyok illemtanórákat
adni - szedte össze magát.
– Baszd meg! – felelte a lány, Donny elmosolyodott. Úgy
döntött, erre inkább nem válaszol.
Az ő Kabalja leszbi! De nem sokáig, ha rajta múlik. Figyelte a
lány szemét, csak a vita alatt látott valami mocorgást a
szemeiben. Csúnya baleset lehetett, ami a lánnyal történt. Nem
kérdezte meg mi történt vele, mert még valószínűleg hozzávágna
valamit. Inkább csendben maradt. A hangját imádta a legjobban,
az egyik legszebb dolog volt benne. Aztán csak arra lett figyelmes,
hogy a lány végzett és tüntetően felállt.
– Ezen túl is vagyunk! – Donny nevetve állt fel az asztaltól.
– Látod, és bele se haltál. – Szándékosan engedte a lányt előre,
hogy megcsodálhassa a formás fenekét, legszívesebben
belemarkolt volna a seggébe. De most csak figyelhette. Az ajtóhoz
akart sietni, de a lány megint keresztülhúzta a számításait.
– Kabal, lennél szíves és megengednéd, hogy férfi legyek és
kinyissam neked a kibaszott ajtót?! – Teresa megállt és ártatlanul
nézett rá, szóval direkt csinálta. Az a sunyi ufónő! Visszakapja
még!
– Donny, nem rajtam múlik, hogy férfi vagy, vagy sem – felelte
leereszkedően a lány, csakhogy felmérgelje. Egyetlen Kabalom,
lesz itt még nemulass, ígérte neki némán a férfi. Hogy tovább
idegesítse őt a lány, az autóhoz szaladt és beült. Donny mérgesen
baktatott a kocsihoz és követte a példáját. Szó nélkül indított.
Kabal felé pillantott, látta rajta, hogy fáradt. Szemét hol lehunyta,
hol kinyitotta.
– Álmos vagy, Kabal? – kérdezte tőle.
– Nem! - húzta ki magát a lány.
– Helyes, iszol velem valamit az egyik bárban? – kérdezte
Donny. De tudta jól a választ, viszont nem hagyhatta ki, hogy meg
ne kérdezze. Csak ő lehet olyan hülye, hogy megtetszik neki egy
sebhelyes arcú leszbi csaj.
– Nem iszok – felelte. – Kényelmes az autód – tette hozzá, és
mélyebbre süppedt az ülésben.
Donny nem válaszolt. Ki kellett valamit találnia.
– Kabal, ebédeljünk holnap együtt, úgyis meg kell beszélnünk
a részleteket a felújítandó lakással kapcsolatban. Eljöhetnél az
irodámba. – Na, csak nem olyan hülye, tud még értelmesen
gondolkodni. Teresa mélyen a gondolataiba merült. Ez eltartott
percekig, anélkül válaszolt, hogy ránézett volna.
– Rendben, add meg a számod, hogy el tudjalak érni. – felelte
a lány, és felé nyújtotta a telefonját. A férfi elfojtott egy
megkönnyebbült sóhajt.
– Kabal, a számom a telefonodban van, csak mentsd le –
mosolygott Donny. Túl gyorsan értek a lány lakásához. – Meg is
érkeztünk – jegyezte meg.
– Kösz mindent, jó éjt – hadarta a lány és kipattant a kocsiból.
A férfi is kiszállt, mert fel akarta kísérni.
– Minek szálltál ki? - kérdezte a lány meglepetten.
 – Felkísérlek – felelte Donny és már látta, itt megint lesz egy
veszekedés.
– Kértelek rá? Hallottad te a számból elhangozni a kérését
„Donny kísérj fel”, hallottál te ilyet? – kérdezte és karba fonta a
kezeit.
– Nem, mert te Rambó és egy kibaszott ufó közösülésének a
kurva ivadéka vagy, és azt hiszed nem kell egy férfinak
felkísérnie. Ja és ki ne hagyjam, hogy nőket dugsz! – vágta oda a
férfi.
Teresa úgy nézett rá, mint aki menten nekimegy, de helyette
megfordult és dühösen csörtetett be a kapun.
Donny elmosolyodott, megvárta míg felkapcsolódik a lány
második emeleti lakásában a villany. Még várt egy picit; minden
rendben van. Aztán visszaült az autóba és hazahajtott.
 Harmadik fejezet

Másnap az irodában tűkön ült, annyira várta Teresát. Nagyon

nehezen múlt el a délelőtt. Megnézte az óráját, negyed tizenkettő
mutatott. Nem beszéltek meg semmit Kaballal, és felhívni se
akarta. Úgyhogy maradt neki a néma őrlődés, vajon eljön-e? Vagy
csak le akarta rázni?
A leszbi kurva életbe bele!
Felállt és ismét kiment Petrához. A nő nem volt a helyén, ezért
leült és megvárta, míg előkerül a titkárnője. Úgy két perc után
felállt és ide-oda sétálgatott. A legidősebb bátyja, Bill így talált rá.
– Mi bajod van, Donny? – kérdezte tőle. Donny felnézett a
testvérére,majd vállat vont.
– Petrát várom – felelte, és tovább járkált.
– Fel-le járkálva? – kérdezte türelmesen a bátyja. Donny nem
válaszolt, lazán átnézett a testvérén. – Miért is ilyen fontos Petra
várása? – kérdezte tőle meglepődve.
– Meg akarom kérdezni mennyi az idő – felelte a fivérének.
– Neked nincs órád?
– De van.
– Ó, értem, van órád! – Látszott rajta, nem tudja hova tenni a
testvérét. Ekkor végre belépett Petra, a titkárnő.
– Petra, merre járt? Nem rémlik, hogy szólt volna a sétájáról! –
mondta neki a férfi.
 – A mosdóban voltam, Dr. Art... – Donny a szavába vágott.
– Nem érdekel, mennyi az idő? – kérdezte inkább.
– Dr. Artmenson, ugyanannyi, mint... – az órájára nézett, –
mint legutoljára kérdezte, csak tizenhárom perccel később. 11:20,
uram – felelte Petra, és segélykérőn nézett Billre. Az alig
láthatóan megrázta a fejét felé.
– Láttam – jelentette ki Donny. Azok ketten ismét összenéztek.
Donny-ban pedig tovább fokozódott a frusztráció.
– Donny, mi a baj? – kérdezte a bátyja, és elővette a telefonját.
– Meg ne próbáld felhívni a szüleinket, mert behúzok egy
akkorát, hogy azt se tudod hol vagy! – vágta oda a testvérének,
mire az visszatette a telefont a zsebébe. Aztán nyílt a liftajtó és
Kabal szállt ki belőle. Donny-ból mély, megkönnyebbült sóhaj
szakadt fel, amit még Teresa is jól hallott, a szíve meg heves
dobogásba kezdett. A lány nyelt egyet, aztán beljebb sétált. Donny
rámosolyogott, amit Teresa szokás szerint nem viszonzott.
– Nem vártalak ilyen korán Kabal, jöhettél volna kettő körül –
mondta neki a férfi.
– Le is léphetek, rajtam nem múlik – felelte a lány és
megfordult, hogy elmenjen. Donny elkapta a kezét és
visszafordította.
– Maradj nyugodtan, ez itt a bátyám, Bill – mutatta be a
testvérének, rohadt büszkén. A szemeiben ott volt az a „na mit
szólsz, mit találtam” kifejezés. – Bill, ő Kabal.
– Helló. – Nyújtotta a kezét Bill elképedve, láthatóan
erőlködnie kellett, hogy ne a sebhelyet bámulja.
– Szép napot – felelte a lány és kimérten fogta meg a férfi
kezét, ami nem tartott sokáig.
– Ő pedig a titkárnőm, Petra. – Petra meglepetten ült a helyén.
Majd nagy nehezen elhebegett egy köszönésfélét. – Petra, legyen
szíves mondjon le minden programomat mára – kérte a nőt és
jelentőségteljesen nézett rá.
 – Uram, már... – Ez az idióta nő mindjárt elárulja, hogy már
tízkor lemondott mindent.
– Miattam igazán nem kell... – kezdte Teresa. Bill pedig
hahotázni kezdett.
– Petrának semmi nem fáradság Kabal, na, gyere kajáljunk –
felelte, és maga után húzta Teresát, aki próbálta kirángatni a
kezét az övéből. Még a lift közelében se jártak, amikor Teresának
sikerült elhúznia a kezét.
– Akár egy kibaszott kocsi után is köthetnél! – mondta neki a
lány mérgesen.
– Tudod mit, meg is kéne tennem! – felelte Donny.
– Tedd meg, és biztos lehetsz benne, hogy nagyon jóban leszel
az adoptációs központtal.
– Fenyegetsz?! – kérdezte Donny, aki mérges lett. Látta, hogy
a testvére és a titkárnője is őket nézi.
– Ezek pusztán tények! Szóval vegyél vissza! – közölte a lány.
Donny elnyomott egy sóhajt.
– Bocsáss meg, Kabal – hajolt meg színpadiasan. Teresa meg
elmosolyodott.
– Hoztam kaját – emelte fel a lány a másik kezében lévő
szatyrot, amiben valóban étel volt kis dobozkákban.
Rendben, teljesen hülyét csinált magából. Ránézett Billre,
akinek remegett a szája. Jól van, egy-nulla oda.
– Akkor hát, költsük el az ebédet az irodámban, kedves –
mondta neki a férfi nyájasan, majd ismét meghajolt.
– Lám, lám, néha azért előtérbe kerül az agyad is – válaszolta a
lány, és pukedlizett a férfinak.
Megindult az irodája felé, szándékosan hátrahagyva a lányt.
Az irodához érve direkt nyitotta ki a lánynak az ajtót, mire az
besétált.
Egy-egy.
Donny figyelte, ahogy a lány jól megnéz mindent. Aztán az
asztalra teszi az ételt és leül az egyik fotelbe, majd tálalni kezd.
 – Kérsz inni valamit, Kabal? – kérdezte tőle. A nő a fejét rázta
válaszként. – Megmondod, most miért haragszol? – Ismét csak a
fejét rázta, ez a fejrázás remélte nem egy „semmi” válasz. Minden
férfi tudja, hogy az nagyon, nagyon rossz. Donny leült mellé,
miután bezárta az ajtót.
– Kabal, mi a baj? – kérdezte ismét, mert egészen biztos volt
abban, hogy valami baja van.
– Ugyan már Donny, mi bajom lehetne? – kérdezte a lány, és
elé tette a papírdobozos kínai kaját. Donny enni kezdett. – Szóval,
mikor mennek a munkások? – kérdezte Teresa.
– Már holnap reggel. A barátaidat viszont át kéne
költöztetnem máshova, talán egy szállodába.
– Nekik nincs ilyesmire pénzük. – A lány csak turkálta az ételt.
– Majd én állok mindent, emiatt nem kell aggódnod. – A lány
bólintott, ezután csend borult rájuk. Donny nagy levegőt vett.
Hiába kérné őt, hogy meséljen magáról, úgysem tenné meg.
Kabal nem igazán szeret beszélgetni.
– Valami baj van, Kabal? – kérdezte ismét.
– A baj ez. – És körbemutatott az ujjával az irodában.
– Mármint az irodám? Nem tetszik? – kérdezett vissza. Nem
kapott választ azonnal.
– Te gazdag vagy és mindig jó kedved van – felelte a lány.
– És ez gond? – kérdezte.
– Egyáltalán nem baj. Anyám férje jómódú, de még náluk sem
láttam ekkora gazdagságot, mint itt. Tudod, most bepillantottam
a gazdagok környezetébe, a szegényekét pedig jól ismerem. –
Kabal beszél hozzá! – Te gazdag vagy és mindig jó kedved van. A
szegényeknek nem szokott jókedvük lenni. Vagyis jó kedvük az
van, de nem olyan, amit nálad látok, az elégedett boldogság, a
gondtalanság.
– Haragszol rám emiatt, Kabal? – kérdezte tőle, de csak azért
tett fel ilyen buta kérdést, mert Kabal most beszélt hozzá először.
 – Nem, dehogy – felelte és az alsó ajkát rágcsálta. Na, azt ő is
szívesen rágcsálná. Egy valami biztos volt, az ő űrlénye valóban
szívén viseli a szegények sorsát.
– Mit szólnál hozzá, ha segítenék másoknak is? – kérdezte,
mire a lány felkapta a fejét.
– Hogy megint találkozzunk? – kérdezte összehúzott szemmel.
– Nem, nem azért, hanem mert ez fontos neked; ha nem
találkozol velem, az nem gond. Segíteni akarok! – felelte a férfi. A
lány egy ideig nézte.
– Ha segíteni akarsz, természetesen szívesen fogadjuk –
mondta beletörődve.
– Rendben van, még ma kapcsolatba lépek az érintettekkel –
felelte a férfi. Kabal mosolygott, de nem érte el a szemét. –
Holnap felhívlak, hogy mit intéztem.
– A szegények nagyon örülni fognak a segítségnek – felelte a
lány. Ha szeretné, Teresa az irodáját is kiürítheti, annak adja a
bútorát, akinek akarja. Ez a nő bármit elvehet tőle. Mert mindene
az övé.
Kabal enni kezdett. Nézte és rájött, ennek a nőnek az evése is
szép. Hogy ehet egy nő ilyen kívánatosan, ilyen szexin? Ha ezt
elmondaná neki, Kabal kiverné a fogait. Rádöbbent, kezdi
megismerni őt. Még közel se járt ahhoz, hogy tudja mi jár a
fejében, mi az ő nagy titka. De már tudta, mire számíthat tőle. És
ennek nagyon örült. Többek közt arra is rájött, hogy nem szeret
beszélgetni, és ha nem erőlteti, Kabal jól érzi magát vele. Tehát
bölcsen befogta a száját. Figyelte a lassan csipegető lányt. Ha
mindezt előbb tudja, a tegnapi randijuk jobban sikerült volna.
Elhívhatná egyik estére magukhoz. De ezt meg kell beszélnie a
családjával is. Holnap majd úgyis megbeszéli Teresával, hogy
menjen el hozzájuk. Ráveszi őt, bármi áron!
Megfogta a telefonját és küldött az anyjának egy üzenetet, hogy
hívjon haza mindenkit vacsorára. Az anyja visszaírt neki, hogy
rendben van. Megnyugodott.
 – Nem eszel, Donny – törte meg a gondolatait a lány. Még egy
dolog Kabalról, ha nem zaklatja, megszólal magától.
– Csak elgondolkodtam, nagyon finom – felelte és bekapott
egy falatot.
– Helyes, egyél – felelte Teresa. Donny szája fülig ért. Úgy
érezte, megtalálta az utat Kabalhoz.
Na jó, azt még nem, de most legalább nem siet az evéssel, mert
nem bombázza kérdésékkel. Türelmes lesz, ha ez kell.
Mindketten végeztek az étellel.
– Felhívsz holnap a felújítással kapcsolatban? – kérdezte
Kabal, miközben felállt. Donny is felállt, és a szemetesbe dobott
mindent.
– Ez csak természetes – válaszolta. Ne rontsd el most Donny,
csak ügyesen. – Köszönöm az ebédet – mondta, pedig
legszívesebben ráugrott volna, hogy kiszívja a nyakát, hogy
minden ribanc leszbi lássa, itt már nem rúghat labdába.
– Szívesen – felelte és az ajtóhoz sétált. Kiléptek az irodából, a
férfi pedig követte. Többen voltak Petra körül, mint szoktak.
– Szép napot, Donny. Helló, Mr. Artmenson – köszöntek neki
hárman is. Kérdőn vonta fel a szemöldökét, de ezt egyik se
láthatta, mert mindenki az ő kabalisztikus űrlényét nézte. Megint
elöntötte a büszkeség hulláma. Egészen a liftig kísérte Teresát,
miközben a nyálát csorgatta a formás feneke után.
Meg akarom harapdálni!
– Akkor várom a hívásod, Donny – mondta búcsúzóul a lány.
– Mindenképpen hívlak, Kabal. Legyen szép napod – köszönt
el Donny is, aki búcsúcsókra áhítozott. Kabal mit sem sejtve szállt
be a liftbe.
– Rendben, szia. – Intett és bezárult az ajtó.
Megöl ez a nő!
Megfordult, és az alkalmazottaira nézett.
– Na, Petra, mi jót osztogat a kollégáinak? – kérdezte a férfi.
– Uram, semmit – felelte a titkárnő.
 – Helyes, akkor mindenki mehet a dolgára. Mivel lemondtam
mára mindent, önöknek sok a dolguk. – Vigyorgott rájuk. Szinte
mindenki mosolygott, mégsem mozdultak el. – Petra, Kabal...
Teresa bármikor jön, engedje be hozzám, bármit is csinálok
éppen. Meg ne tegye, hogy leülteti ide. – Ezzel visszament az
irodájába. Az ő imádnivalóan szexi Kabalja látogatása után
megállt az idő, és csak őrá tudott gondolni egészen addig, míg be
nem lépett a szülei házába.
Egyenesen a nappaliba ment, sikerült kikerülnie a
személyzetet.
Direkt késve érkezett, igaz az apja nem szerette, de akkor akart
érkezni, amikor mind itt vannak már.
– Donny fiam, késtél, tudod jól ez mennyire nem előnyös –
mondta neki az apja és elélépett egy vállveregetésre. Igen, mind
az apjára hasonlítottak. Az anyját arcon csókolta, szőke haja lazán
lógott barna szemei felett. Leült a bátyjai közzé és az anyja egy
italt nyomott a kezébe.
– Apa, jótékonykodni kellene, de nagyszabású projektre
gondolok és ezért ezt meg akartam veletek beszélni – mondta ki
végül.
– Anyád jótékonykodik – felelte az apja.
– Ez jó reklám lenne nekünk.
– Fiam, a vállalat nem szorul reklámra – felelte az anyja.
Donny a hajába túrt.
– Felújíthatnánk házakat a helyi gettókban – erősködött, mire
Simon felnevetett.
– Te Teresa miatt akarsz jótékonykodni – mondta ki a bátyja.
– Ki az a Teresa? – kérdezte az anyja. Donny csúnyán nézett a
fivérére.
– Az a lány, aki ma nálad volt? – kérdezte Bill.
– A lány, aki miatt úgy járkált, mint egy veszett kutya? Az a
lány, akiről meséltél Bill? – kérdezte Claudia.
 – Milyen lányról van szó? – kérdezte az anyja. Pletykás egy
família.
– A szociális gondozóról – felelte Simon. – Aki gyakran hoz be
sérült vagy megvert fiatalkorúakat hozzám. – Simon minden infót
kiad magából. Donny felállt.
– Látnotok kellett volna ma, fel-alá járkált Petra asztalánál,
csakhogy megkérdezze tőle mennyi az idő, persze rajta is volt óra
– mondta Bill nevetve.
– Vagy akkor kellett volna hallanotok, amikor felhívott, hogy
többet tudjon meg a lányról. Egész nap keresgélte őt a
nyomornegyedekben.
– Kösz szépen, idióták – mondta Donny elfintorodva.
– Ez az a lány, aki faképnél hagyott a partin? – kérdezte
Claudia.
– Hagyjatok már! Apa, nem szépítem, nem tudok másként a
közelébe kerülni – vallotta be az igazat.
– A vállalat mindig is jótékonykodott, ahogy anyád is. Fiam,
igazán nem várhatod el tőlem, hogy nagyszabásúan
jótékonykodjunk, csakmert találtál egy lányt, akivel pár hónapig
elszórakozgatsz. Aztán miután meguntad és elmegy, mi még
mindig ott leszünk és tesszük, amit kívántál, a lány meg régen
másik férfival lesz, te pedig másik nővel – magyarázta az apja
türelmesen. Donny nem hibáztatta az apját ezért a
gondolatmenetért. De ők nem értették... mit is?
– Apa, nézd, nekem Kabal több, mint egy olyan nő, aki a
karjaimba borul. Harcolnom kell érte.
– Kabal? – kérdezte Bella.
– Teresa kabalisztikus kívülálló, a legszebb ufó a Földön –
szavai mély döbbentett váltottak ki a családból.
– Te becenevet adtál neki?! – kérdezte hitetlenkedve Claudia.
– Úristen, ez milyen édes. – Donny haragosan nézett rá.
– Segíts, apa, ne kelljen elveszítenem – esdekelt.
– A fiam szerelmes, Adam! – felelte az anyja.
 – Úgy látszik – értett egyet az apja. – Lehet, hogy végre lesznek
unokáink, Carla.
– Én nem... – Donny csak ült és már nem is hallotta, mit
beszélnek körülötte. Valóban szerelmes lenne Kabalba? Hát erről
szólna az őrültsége? Beleszeretett Kabalba? Mikor? És
legfőképpen, miért? Per pillanat nagyon szerencsétlennek érezte
magát. Még ilyet! Csak azért nem vette észre, mert még sohasem
érzett ilyet. Most már nincs mese, Kabalt meg kell szerezni!
– Fiam, kezdj bele a projektbe, de az újságírókat ne keverd
bele. Nincs szükség tájékoztatásra, intézz csak mindent egyedül,
de elvárom, hogy egy bizonyos összeg alatt maradj – mondta neki
az apja. – És szeretnénk megismerni a lányt! – Donny
megnyugodott, így már minden rendben lesz.
– Kösz, apa. Kösz mindenkinek. – Nem bírt magával, látnia
kellett Kabalt. Nem is vacsorázott a szüleivel, egyenesen a
lányhoz hajtott. Kiszállva a kocsiból felsétált, már másodszorra
találta nyitva a kaput. Így nem lehet biztonságban egy fiatal lány.
Este fél kilenc volt. Bekopogott és várt. Kopogott még egyszer és
újra várt. Végül Kabal kinyitotta neki az ajtót, enyhén szólva
megdöbbent.
– Donny, mit keresel itt? – kérdezte, és csak a feje látszott ki a
résnyire nyitott ajtóból. A teste többi része az ajtó mögött maradt.
Le volt engedve a haja.
Kabal gyönyörű volt, ő pedig le volt nyűgözve. Bele akart túrni
a hajába, beleszagolni. Szaggatni, miközben vadul csókolja az
ajkait.
– Donny, csukd be a szád, és áruld el, miért jöttél – szólította
fel Teresa furcsa hangon, amit nem tudott megfejteni.
– Erre jártam, gondoltam beugrom hozzád – felelte lazán, de
nem túl hamar. A lány gyanakodva nézte őt. – Mi van, már meg
se látogathatlak? – kérdezte tőle.
– Nem igazán – felelte a lány, és még mindig nem mozdult az
ajtóból.
 – Beengedsz, Kabal? – kérdezte egyszerűen.
– Minek? – Ezzel a nővel nem lehet bírni.
– Nem tudom – mondta elbátortalanodva, mert ugyan mit is
felelhetne? Szerelmes vagyok beléd, és muszáj veled töltenem egy
kis időt, mert különben megőrülök? A lány csak nézett rá.
Semmit nem tudott megfejteni, se az arcából, se a szeméből.
Hosszú ideig álltak így, aztán a lány egy sóhaj kíséretében
kinyitotta neki az ajtót és félre állt.
Donny, ahogy belépett rögtön Teresa felé fordult. Kabal egy
rövidnadrágban volt, ami combtőig ért és egy sportfelsőt viselt,
ami a mellein kívül semmi mást nem takart. Ahogy végignézett
rajta remegni kezdett, attól, amit látott, úgy érezte nem bír
megállni a lábán.
Meg kellett támaszkodnia a már csukott ajtóban.
Elhagyta az ereje, vagy az élet, nem tudta, de még lélegezni
sem bírt.
Drága uram!
Kabal teste tele volt sebhelyekkel, égési sérülésekkel. A
csípőjén, a combjain, a karján, a másik csuklóján, a dekoltázsán.
Ezenkívül apró, halvány, pont alakú sebhelyekkel.
Cigaretta, szivar.
Donny nem bírt lélegezni, szeretett volna megszólalni, de nem
tudott.
– Szedd össze magad, Donny – szólt rá a lány határozott
hangon. A szíve szakadt meg a látványtól, az ő ufója szenvedett.
Fájdalmai voltak.
Ki a fasz tesz ilyet?!
Ki a fasz!
Egy gondolat furakodott elő az elméjében.
– Ezt direkt mutattad meg, Kabal – suttogta. A lány vállat
vont, és besétált.
– Valamivel el kell venni a kedved – felelte menet közben.
 Donny ebben a pillanatban meg akarta ölni a lányt. Aztán
addig ölelgetni és puszilgatni a testét, amíg meg nem vigasztalja
mind a kettőjüket. Hirtelen gyúlt fel benne a harag, Kabal azt
hiszi ezzel eltántoríthatja magától.
Elkésett vele!
Már szerelmes belé, és egyébként se volt jelentősége, mert még
így is kívánta.
Mielőtt messzebbre jutott volna a lány, utána kapott és
magához rántotta, lecsapott az ajkaira. Belehatolt a szájába, mire
Kabal megmerevedett, teljesen leblokkolt.
Donny finoman forgatta körbe a nyelvét a lány nyelve körül.
Ám az mozdulatlan maradt, viszont remegés szaladt rajta végig.
Talán, ha nem remeg meg a lány, sose jön rá. Nem azért nem
viszonozta a csókot, mert nem esett jól neki. Teresa nem tudott
csókolózni, sose csókolták meg. Összezavarodott, és ez megállásra
késztette.
A következő pillanatban Kabal eltolta magától és behúzott neki
egy akkorát, hogy a feje is hátra csuklott.
Donny lihegve nézett rá, aztán rájött, vérzik a szája és rohadtul
fájt. A lány remegve fordult el tőle. Az ütés erejétől elharapta a
nyelvét. Nem is érdekelte, hogy felfogja a vért. Még mindig le volt
döbbenve, hogy Kabal megütötte egy apró, nagyon, nagyon,
nagyon finom csók miatt.
– Mejüté, Tabaj – mondta a férfi és fel se tűnt neki, hogy
selypít.
– Megcsókoltál! – válaszolta a lány és megfordult. Aztán
halkan sikoltott, és elrohant. Miután visszatért, egy ruhadarabot
nyomott a férfi ajkaihoz, egészen közel állt hozzá, látszott rajta,
hogy meg van ijedve.
– Donny, be kell vigyelek a kórházba! – mondta neki és
elkezdte kirángatni, Donny pedig csak állt.
 – Ude nem dondolod tomojan, hod mesztelenül jöc ki velem af
utála. Mindenti láta majd a pucél szeded. Én med medölöt
mindentit – mondta neki Donny a ruhadarab alól.
Teresa megrázta a fejét és a bútorokon átugorva rohant el.
Visszatérve egy bő ruhát viselt, aminek az ujja hosszú és a nyaka
garbós volt. Mindenét takarta. Rángatni kezdte a férfit, láthatóan
nagyon be volt pánikolva. Donny követte, nem is gondolkodott
már a sérülésén. Őt csak az érdekelte, ki volt az a rohadék, aki
bántotta Kabalt! Meg fogja találni, és levágja a farkát. A lány
tapogatni kezdte, mikor a kocsihoz értek, aztán benyúlt a zakó
zsebébe, elővéve a kulcsot.
– Tartsd felfelé a fejed, Donny! – mondta neki, miután
megvolt a kocsikulcs, majd betuszkolta a férfit az anyósülésre, ő
maga a vezetőülésre pattant be és elindultak.
– Tojházba atasz vinni? – kérdezte a férfi, miközben Kabal
szélsebesen hajtott.
– Muszáj, felszakadt a szád – felelte a lány. Aha, szóval ezért
fáj annyira.
– Ne a tetvélemhez – kérlelte. – El tyem hityem, hod
medütöttél. Ed aplócka cók miatt. – A lány nem szólt neki
semmit, csak vezetett, gyakran a férfire pillantva.
– Szédeld madad, Tabaj. Ja ész nadon jól tulum, neted isz jó
volt – kötekedett a férfi.
– Nem akartam, rendben van?! Nagyon szégyellem, amit
tettem. Nagyon sajnálom – mondta neki a lány őszintén. A férfit
elégedettség töltötte el.
– Oté cemmi baj – felelte a férfi.
Teresa nem válaszolt. Megállt a kórház előtt és kirángatta a
férfit, látszott rajta, legszívesebben ő maga cipelné a hátán. És
ezért Donny elégedett volt. Belépve a kórházba a recepciós
pulthoz mentek. A lány újra a zsebébe nyúlt, kihalászta a
pénztárcáját, aztán a társadalombiztosítási kártyáját tette a
pultra, a tárcát meg a kezében tartotta.
 – Helló, sürgős eset, ajak sérüléssel – mondta a lány
erőszakosan a pultos nőnek. Kabal haja eszméletlen szép
leengedve. Álomszép, mint a selyem, úgy omlott rá az egész
hátára. És az arca milyen szép volt tőle.
– Egy pillanat, keresek egy orvost, addig üljenek le kérem –
mutatott a váróhelyiség felé a nő.
– Egy pillanata sincs, most kell az orvos! – felelte a lány a
nőnek, aki most Donny felé nézett.
A férfi nem felelt, elhúzta onnan a lányt és leültette, de az
felpattant. Donny arcához nyúlt és elvette a ruhadarabot. Szája
megremegett, mint aki mindjárt sírva fakad. Donny meg jól
elképedt ezen. Kabal aggódik miatta.
– Sajnálom – súgta a lány.
– Tel ed dóditó puszi – felelte Donny. Mire a mondat végére
ért, megjött az orvos.
– Dr. Artmenson, az első percben azt gondoltam, hogy Simon
Artmenson, de ön az öccse. Na, jöjjön, hadd nézzem meg azt a
sérülést.
– Nem iszmelek ilyen nevű embelt, ötye tébeszt valativel –
tagadta le a férfi Simon bátyját. Felállt és követte az orvost,
Teresa pedig szorosan a nyomában volt. Beléptek a vizsgálóba, és
leültették. Az orvos is felé hajolt, de Teresa is. Levették a
ruhadarabot róla és nézegetni kezdték a száját.
– Hogy keletkezett ez a sérülés? – kérdezte az orvos. Donny
Teresa felé pillantott. Az orvos szeme elkerekedett.
– Maga ütötte meg?! – kérdezett rá, a lány csak bólintott. Az
orvos a fejét ingatta.
– Látja, dotol? Csat pál pelcet késztem a muntából – mondta
neki Donny. Teresa döbbenten nézett rá.
– Maguk nem hallottak még a párterepiáról? – kérdezte az
orvos felháborodottan.
– Ó, dotol, ha tudná, hogy mindig asz van, amit ő ataj... –
mondta Donny.
 – Én nem is... mi nem... én nem – hebegett a lány.
Megérdemli, gondolta Donny, jó kedve volt a lány zavara miatt.
– Ész esz nem isz asz elsző eszet volt, dotol ul – tett rá még egy
lapáttal.
– Én kinyírlak! – mondta neki a lány egy fojtott horkantás
közepette.
– Meg kell kérnem hölgyem, fáradjon ki, a barátja száját össze
kell varrnom – mondta neki az orvos. Teresa vonakodva hagyta el
a vizsgálót.
– Hát nem édesz, dotol ul? – kérdezte az orvost, aki úgy nézett
rá, mintha hülye lenne.
– Dr. Artmenson, önt bántalmazta a barátnője. Ami egyáltalán
nem romantikus – felelte az orvos.
– Ha tudná milen a cókja ísze, nem lenne íd felatadva eszen a
tisz szemmiszégen.
Miután összevarrták a férfi száját, két öltéssel, amire szerinte
semmi szükség nem volt, kisétált a váróba. Teresa felpattant és
odarohant hozzá, nagy figyelmet szentelve a szájának.
– Jól vagy? – kérdezte, észre sem vehette, hogy görcsösen
szorítja a férfi alkarját.
Játssz rá!
– Fáj – nyögte. Örült, hogy elmúlt a pöszesége. Nem is fájt a
szája, neki az fájt, ami a lánnyal történt, de erre nem
kérdezhetettt rá. Teresa majd elmondja magától.
– Nagyon sajnálom, Donny, nem tudom mi ütött belém –
magyarázta neki a lány.
– Semmi baj – felelte a férfi.
Aztán a székekhez vezette a lányt és leültette, majd mellé
huppant. Annyira jó volt így hozzá érni. Levette a zakóját, de csak
azért, hogy felhajtsa az inge ujját, érezni akarta selymes haját a
karján.
 – Nem vagy álmos, Kabal? – kérdezte tőle. A lány a fejét rázta,
miközben nagyokat pislogott. – Meg kell várnom a papírokat. –
Persze nem volt kötelező, de addig a lánnyal lehetett.
Teresa bólogatott neki. Donny szólt az orvosnak, nem sürgős a
papír, nyugodtan lássanak el másokat, nekik van idejük,
megvárják. Nem szólt a lányhoz, inkább élvezte a haját a karján.
Selymesen simogatta és cirógatta. Lehunyta a szemét és élvezte,
de nem sokáig. Csukott szeme mögött megjelent újra Teresa
sérülésekkel teli testének képe.
 Negyedik fejezet

Mit szenvedhetett az ő űrlénye? Kínozta a lány fájdalmainak

gondolata. Nem csak ez volt, ami az eszében maradt, hanem a
lány szépséges teste is; hasa kockás volt, izmos teste jól karban
volt tartva. Donny szerette volna végignyalni a sérüléseit, finom
kis csókokat lehelni rá. Szívogatni, míg sikítozni kezd. A
gondolatra megint erekciója lett, még jó, hogy az ölére terítette a
zakóját. Teresa teste őrülten szexi volt. Nem zavarta a rengeteg
sebhely, égési sérülés. Szépnek látta a testét.
Akarta, nagyon, megőrült a lányért.
Teresa feje a vállára billent, odanézve látta, hogy elaludt.
Levegő után kapkodott, mintha nem tudná elhinni mekkora
szerencséje van.
Izgatott lett.
Várt még egy picit, amíg a lány jobban belemerült az alvásba.
Aztán finoman, nagyon gyengéden felemelte a kezét és nézegetni
kezdte; a keze is szép. Lassan emelte a szájához és beszívta az
illatát, majd apró puszikat adott rá. És ez annyira jó volt, nem
tudott gondolkodni. Miután jól összepuszilgatta, a kezében tartva
pihentette a lány combján a kezüket. A neki billenő fejére csókot
lehelt, aztán eszébe jutott: ezt azért mégsem szabad. Így hát csak
odahajtotta a fejét a lányéhoz.
Milyen jó így!
 Kabal mellette alszik.
Az ágyamban akarom őt. Szorosan mellé bújva, a kócos
hajába túrva az arcomat. Teresa elkezdett horkolni.
Elmosolyodott, ezt a hangot akarta hallani mindig. Kabal horkol.
Igen, bemutatja a szüleinek, az egész családnak. Még nem tudta
miként oldja meg, mert Kabal biztos nem jön el vele csak úgy. De
majd megoldja. Hálát adott istennek, hogy a lány megütötte, úgy
érezte, picivel közelebb került hozzá. Végülis ez is nevezhető egy
randinak. Nem lesz baj Kabal leszbi énjével sem, csak el kell
érnie, hogy kizárólag őt akarja. De ha Kabal nőt akar... Inkább ne
akarjon. A gondolatra, hogy a lány egy másik nővel szeretkezik...
Nem! Kabal csak az övé lesz, nem adja senkinek át. Se nőnek, se
férfinak. Szerette őt, és nem bírta elviselni a gondolatot, hogy a
lány mással, akár egy nővel legyen. Érdekes a szerelem, a régebbi
partnereinek azt mondta volna, csinálják, és ő is beszállt volna.
Volt már két nővel, jó volt, izgató és szép. De közel se olyan érzés,
mint itt ülni úgy, hogy Kabal a vállára hajtja a fejét. Még egy órát
üldögéltek így. Akik elmentek előttük kórházi dolgozók, mind
sajnálattal néztek rá.
Veri a barátnője.
Az orvos közeledett felé papírokkal a kezében. Donny felemelte
a mutató ujját az ajkaihoz, jelezve halkan legyen. Az orvos szeme
kikerekedett, de nem szólt semmit, csak lerakta mellé a
papírokat. Donny kezet nyújtott neki. Az orvos fejét csóválva
távozott. Basszák meg. Itt maradnak reggelig. Ám mégse
maradtak addig, mert másfél óra múlva, amikor a lány már
bőségesen eláztatta nyálával az ingét, és miután össze-vissza
csókolgatta a kezét meg az arcát, felébresztette.
– Kabal, ébredj. Elaludtunk a kórházban. – A fájdalom
belenyilallt a szájába, miközben Teresát rázta.
A lány pislogva nyitotta ki a szemét, a fekete szemek egyenesen
a szemébe néztek. Ami eddig nem láttatott semmit, most tele volt
mindennel. Gyámoltalansággal, félelemmel, kirekesztettséggel,
bátortalansággal, önbizalomhiánnyal. Donny ezt annyira nem
akarta látni, inkább lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt.
Mire kinyitotta a szemét, Kabal ismét a régi volt.
– Jól vagy? – kérdezte a lány és a száját kezdte nézni. A férfi
nem felelt, Teresa pedig lenézett a kezükre, ami még mindig össze
volt fonva, és persze most juthatott el a tudatáig, hogy a vállán
aludt. Erre úgy pattant fel, mint akit seggbe lőttek. Idegen
nyelven káromkodott. – Miért nem ébresztettél fel előbb? –
szegezte a kérdést a férfinak.
– Én is aludtam, Kabal, most kaptam meg a papírokat, és fel is
ébresztettek, akadj le rólam – felelte a férfi.
– Jó! – vágta oda a lány.
– Ugye nem akarsz velem veszekedni, amikor fáj a szám? –
kérdezte Donny, és ahogy sejtette, nagyon bántotta a dolog. A
lány bűnbánóan rázta meg a fejét. A férfi elfojtott egy mosolyt. –
Akkor gyere és vigyél haza, nem bírok szerintem vezetni, annyira
hasogat a szám.
Teresa hangtalanul követte a parkolóba. És mivel a férfi
pénztárcája és a kocsi kulcsai is nála voltak, csak beszállt a
vezetőülésre.
– Merre vigyelek? – kérdezte a lány, miközben Donny ölébe
tette a pénztárcáját. Megadta a címet, aztán csendben ült, ahogy
Kabal azt szerette.
– Jól vagy, Donny? – kérdezte kis idő múlva. Nem, akarata
felelni. Nem akarom, hogy elmenj tőlem, a lakásodba, amiben
még a kapu sem jó.
– Fáj a szám, Kabal. Most nem szeretnék beszélgetni –
hazudta.
– Nagyon sajnálom, ami történt – Donny erre csak kibámult az
ablakon, hogy ne láthassa a lány, amikor elmosolyodik. Tudta,
Teresa azt gondolja ebből a gesztusból, őt aztán nem érdekli a
bocsánatkérés.
 – Semmi baj, Kabal – felelte, és visszanézett rá. Nem kérdezett
megint semmit, mert tudta, úgyse kapna választ. Hátrahajtotta a
fejét, mint aki beteg. Tudta, hogy szemét módon viselkedik, de
nem érdekelte, ő aztán rohadtul bevet mindent, hogy
megszerezze a lányt.
Amikor a házhoz értek, kiszálltak az autóból.
– Nagyon szép ház – mondta a lány.
– Köszi.
– Sose gondoltam volna, hogy kertvárosban laksz. – Donny
vállat vont.
– Kellene egy kis pénz taxira – mondta neki a lány.
– Elviheted a kocsimat, de szeretnék neked mutatni valamit.
– Bélyeggyűjtemény? – kérdezte a lány.
– Ez annál sokkal jobb. – Megragadta a lány kezét, aki nem
mozdult. – Gyere már Kabal, semmi olyan nem történik. De siess
már, fáj a szám – mondta neki, és ez indulásra késztette, mert
követte Donny-t. A férfi átvágott a nappalin, egyenesen a
madarasba. Kabal keze égette és nem szívesen engedte el, amikor
megállt az ajtó előtt.
– Kabal, kérlek maradj csendben, nehogy megijedjenek –
mondta neki, és benyitott a madarasba, ahol az ő kicsikéi aludtak
a sötétben. A lámpához nyúlt és megtekerte. A jó kis lámpa
fokozatosan engedte ki a fényét, mintha a nap emelkedne fel az
égen. A lány annyira ledöbbent a látottaktól, hogy csak tátogott.
– Shhh, Kabal, halkan. Ez a hobbim, madarászok. – suttogta a
férfi. Nem szerencsés hajnali háromkor felébreszteni a
madarakat, de ma kivételesen ébredhetnek picit korábban a négy
óra helyett. Végülis Kabal a látogató, és ő nem akárki.
– Milyen madarak ezek Donny? – kérdezte a lány döbbenten.
– Ezek, Kabal, kanárik, színkanárik. Mint láthatod, vannak
pirosak és bronzok. Csodaszépek. De van ám egy pár mozaikom
is. Még a szárnyuk töve is piros, gyere, megmutatom. Angliába
utaztam értük. Nem régen fialt le, úgyhogy most már többen
vannak – mondta és beljebb kísérte. A polcokon nagy kalitkában
párban voltak a madarak.
– Jézus, Donny, mennyi madarad van? – kérdezte.
– Sok! És szépek! – felelte a férfi büszkén. – Idén mindent
megnyerek velük – tette még hozzá. A mozaik madarak
kalitkájához vitte a lányt. Ezek a madarak fehérek voltak, de a
csőrüknél pirosak, és valóban, a szárnyuk töve piros volt.
– Látod? Szépek. Most gyere, csináljunk nekik reggelit. – A
lány követte a konyhába.
– Nem hiszem el, hogy titokban madarász vagy –
hitetlenkedett Teresa.
– Nem titokban, mindenki tud róla. Gyerekkoromban lettem a
rabja. Ha megöregszem, galambászni is fogok. Szépen nyugdíjba
megyek és galambász leszek.
– Szép tervek. Mit esznek a madarak? – Kabal ma sokat beszél.
És ez jó.
– Most tojást főzök nekik, ezt lereszelem, aztán beleteszem,
amit kell, vitaminokat. De van, hogy beszórom egy kevés piros
paprikával, attól is szép lesz a színük. A babatápszerben is van
vitamin. Meg persze magvakat. De répát is főzök nekik és
lereszelem. A salátát is nagyon szeretik.
– Változatos az étrendjük – mondta a lány ámulva.
– Mert imádja őket a gazdájuk. – Kis lábasba tette a tojást és
hagyta, hadd forrjon fel úgy a víz, hogy a tojások is benne vannak.
Mivel a lány megint hallgatásba burkolózott, Donny elkezdett
szendvicset készített neki. Rájött, csak mert Kabal nem beszél,
nem jelenti azt, hogy nincs itt. Magán érezte a lány tekintetét,
mindvégig, míg a szendvicseket csinálta. Amikor készen volt,
kakaót főzött mellé. Mindezt elé tette.
– Egyél, Kabal – mondta neki.
– Kösz. – És enni kezdett.
Donny csendben figyelte, néha ránézett a tojásra. Rájött, ez a
legjobb dolog, ami mostanában történt vele: ételt készített
Kabalnak és a kicsikéinek, és Kabal itt ült az ő konyhájában
kócos, álmos szemekkel. Bárcsak meg tudta volna győzni, hogy
aludjon itt, de ez vesztett ügy volt. Viszont a kocsit ráerőlteti.
Kabalnak nincs autója, hogy kényelmesen végezhesse a munkáját.
Venne neki egy újat is, de azért ismét megütné a lány, ha
megtenné. Viszont most rá tudja venni, hogy elvigye a kocsit.
Nem játszott szépen, de szerelemben, háborúban mindent
szabad. És amúgy is, ha tisztességesen játszott volna, sose jut így
a lány közelébe. Mire a lány befejezte az evést, a tojások is
megfőttek. Hideg víz alá rakta őket, hadd hűljenek.
– Éhes vagy még, Kabal? – a lány csak a fejét rázta. – Van
kedved megcsinálni nekik a reggelit? – kérdezte. A lánynak
fogalma sincs róla, mit ajánlott most neki. Jelen pillanatban ez
több volt, mintha gyémántot vett volna neki.
– Ééén? – kérdezett vissza a lány tágra nyílt szemekkel.
– Te, megmutatom, hogyan kell. Egyszerű, ne félj! – mondta
neki Donny, a lány pedig úgy vonta meg a vállát, mintha nem is
lenne fontos az, amit ajánlott neki. Felállva a férfihoz sétált.
– Pucoljuk meg a három tojást. Aztán reszelünk – mondta neki
és hozzáláttak. Kabal még véletlenül se ért hozzá. A férfi bizony
bánta, de nem akarta elriasztani, ezért tartotta a távolságot. Ez
nehéz volt, de nem lehetetlen, az a gondolat segített neki, hogy
nem sokára akkor öleli meg, amikor csak akarja. Figyelte a lányt,
haja az egész arcát eltakarta. Olyan volt, mint egy jelenés. Minél
több időt töltött vele, annál jobban szerette. A szíve egészen
elgyengült. Kabal az ő kicsikéinek csinálja a reggelit. Miután
megpucolták a tojásokat, reszelni kezdtek. Ez a legszebb hajnal,
amiben része volt. Látta, ahogy a főtt tojás szagára elfintorodik a
lány.
– És most? – kérdezte.
– Vitaminokat teszünk bele, kevés színezővel – mondta és meg
is mutatta hogyan. Teresa hamar tanult; a sajátjába ugyanúgy
rakott bele mindent, mint ahogy ő.
 – Kész és most gyere, odaadjuk nekik.
– Mármint én? – kérdezte a lány. Donny válasz helyett elhúzta
a száját, hogy felhívja rá figyelmét, mit is tett. Teresa persze
elrebegett egy miért is ne választ.
Etetés közben többször is hozzáért a lányhoz. Lopott
érintkezések –nem sokáig lesz így. Kabal egész végig nem szólt
hozzá.
– Ideje lenne haza mennem, hívnál nekem egy taxit? –
kérdezte a lány, miután végeztek az etetéssel és kilépetek a
madarasból.
– Vidd el az autómat, Kabal. Majd érte megyek, ma úgy is
beszélnünk kell – ajánlotta fel Donny.
– Nem kell az autód, hívj egy taxit! – mondta a lány.
– Hát nem hívok. Ha haza akarsz jutni, vidd el a kocsit –
felelte a férfi és fel is szisszent, mintha fájna neki a varrat.
– Jól vagy? – kérdezte Teresa aggódva. Donny bólogatott, de
gondoskodott róla, hogy a lány azt higgye hazudik. – Oké, végülis
elvihetem az autódat. – Azzal menekülőre fogva vágtatott ki a ház
elé. Donny mosolyogva követte. De amikor a lányhoz ért, gyorsan
eltűntette a mosolyt az arcáról. – Megleszel? – kérdezte.
– Jól vagyok. – felelte a férfi, mire a lány sóhajtott és beült a
kocsiba. Ezután rálépett a gázra és kifarolt, a kocsi kerekei
nyikorogtak és csikorogtak. Donny pedig tudta, ezt azért csinálta,
hogy féltse tőle a kocsiját. Apró bosszú. Donny-t viszont
felmérgesítette, nem érdekelte a kocsi, a lány biztonsága miatt
aggódott. Már bánta, hogy ráerőltette. A telefonja után nyúlt.
– Megtennéd, hogy nem szenvedsz balesetet?! – sziszegte a
telefonba a férfi.
– Persze – felelte a lány és lerakta.
Másnap Donny megint nem tudott dolgozni. Pedig jó lett volna
figyelni, mert egy értekezlet kellős közepén ült a jogászaival. Csak
remélni tudta, ő az egyetlen, aki nem figyel. A hajnal hátralévő
részét a madarasban töltötte, nézegetve az ő kicsikéit. Mióta
ismeri Kabalt, elhanyagolta a madarait. Máskor órákig tudta őket
nézni. Amikor a lány hazaért, küldött neki egy sms-t, melyben
tudatta, sértetlenül parkolta le az autót. Hát őt nem érdekelte az
autó, de ha az sikeresen megérkezett, akkor a lány is. Ma a
Mercedesével jött. De ki kellett találnia valamit, hogy Kabalnál
maradjon a másik kocsi. Amíg a madarait nézte, egyfolytában
azon járt az agya, mi történt Kaballal. Bármit is gondolt, semmi
sem tűnt elég értelmesnek. A lány sérülései túl csúnyák voltak és
túl sok volt belőle. A combjain össze volt olvadva, fonnyadva a
bőr, mintha kiszáradt volna. Ez nyilvánvaló égési sérülés volt. El
kell mennie Simonhoz, erről többet kell megtudnia. Talán bent
égett valami tűzben, ahol a mentés során össze is törte magát.
Mert, amit Kabalon látott, az nem pusztán egy bántalmazott lány
sérülései voltak. Istenem, hogy fájhatott ez Kabalnak! Meg akarta
nyúzni, aki a tüzet csinálta, csak remélte, hogy a lány már ájult
volt, amikor kihozták. Valamit ki kell találnia; találkoznia kell
Kabal családjával. Végülis semmit nem tud a lányról azon kívül,
hogy szociális gondozó, huszonnégy éves, valami történt vele, a
lakcímét, a telefonszámát. Hát ez édes kevés. Mindent tudni akart
róla. Talán fel kéne fogadnia egy magánnyomozót, hátha többet
kiderít a lányról. De ezt titokban kéne tartania, mert ha a lány
megtudná, kinyomná a szemeit. Itt van a másik nagy kérdés is,
hogy Kabal nem tud csókolózni. Amint az ajkaira gondolt,
majdnem felnyögött. Ijedten nézett körbe, de a társalgás folyt
tovább. Hála istennek nem volt hangos. Találkozott a tekintette
Billével, aki egyfolytában őt nézte, ugyanezt tette Claudia és Bella
is. Szép, most meg kell küzdenie a Fekete sereggel, mert ezek,
mint a hárpiák, úgy vadásszák az infót, hogy aztán szaladjanak
árulkodni az egész családnak. Majd azt mondja lefejelte a
konyhaszekrényt. Végülis, mégse mondhatja el a testvéreinek,
hogy Teresa behúzott neki egyet, csak mert megcsókolta a finom
kis száját. De finom csók volt. Csak nem értette, Kabal miért nem
tudott csókolózni? Elvileg leszbikus, nem? Akkor mi történt? Hát
igen, a lánnyal kapcsolatban újabb kérdés csapódott a már
meglévő egymillióhoz. Ma újra megcsókolja Teresát, muszáj,
mert olyan finom volt a szája, hogy anélkül már létezni sem
tudott.
Mielőtt feleszmélhetett volna, mindenki elhagyta a konferencia
termet, ő pedig ott maradt a három testvérével.
– Mi történt a száddal, Donny? – szegezte neki a kérdést
Claudia.
– Lefejeltem a konyhaszekrényt – hazudta szemrebbenés
nélkül.
– Ne etess, a szád össze van varrva – mondta neki Bella.
Csodás, most harcolhat a Fekete sereggel is.
– Igen, össze van varrva – erősítette meg a nyilvánvaló tényt. –
Most mennem kell, meg kell keresnem Kabalt – tette hozzá, és
próbált nem feltűnően menekülni előlük.
– Ha valami balhéba keveredtél, szólnod kell! Hogy
szétverhessem a pofáját az illetőnek!
Ijedten nézett körbe, ugye nincs akkora pechje, hogy ezt
meghallotta más is? Jellemző Billre, azt hiszi még mindig neki
kell megvédeni a kisebb testvéreit. Ők pedig jó testvérek és
ráhagyják, de nem az irodában! Hála istennek nem hallották.
– Megőrültél? – sziszegte a fogai közt a bátyjának.
– Valamivel maradásra kellett bírni – vigyorgott a testvére.
Donny hangosan fújta ki a levegőt.
– Nem érek rá, elő kell kerítenem Kabalt! – Ezzel kifordult
végre az ajtón és elindult az irodája felé, közben a telefonját
kutatta. Amikor meglátta a kijelzőt, majdnem dobott egy hátast.
Kabal hívta őt, kétszer is! De ő nem hallotta, mert lenémította az
átkozottat. Menet közben intézte a visszahívást.
– Szia Donny, hogy van a szád? – kérdezte egyből, ahogy
felvette. Melegség öntötte el a mellkasát a lány hangjára.
– Hát fájdogál, de vettem be Aspirint – hazudta. – Merre
vagy? Beszélnünk kell.
 – Feljelentettél? – szegezte neki a lány a kérdést. Donny
elmosolyodott.
– Még nem – kapott a lehetőségen a férfi.
– Fenyegetsz, Artmenson?! – kérdezte a lány fojtottan a
telefonban.
– Én, Kabal? – kérdezte ártatlanul a férfi. – Egy árva szóval se
mondtam neked, hogyha nem... akkor ez meg az lesz. Rágalmazol
és gyanúsítasz! – mondta neki a férfi fülig érő szájjal.
A lány elnémult a vonal másik végén.
– Szóval merre vagy? – ismételte meg a kérdést, mire a nő
nagyon haragosan mondta meg, merre van. – Hamarosan ott
leszek – ígérte neki a legszelídebb hangján.
Ez egy nagyon jó kör volt, de nem voltak illúziói, tudta ő
nagyon jól, ennek a napnak még nincs vége, és az ő ufója
kiszámíthatatlan. Először is, beszélnie kell a testvérével,
Simonnal, aztán megkeresni Kabalt. Megint csak lemondatott
mindent Petrával. Kocsiba ült és Simonhoz ment, a lakására. Út
közben sem mentek ki a fejéből a lány sérülései. Nagyon tudni
akart mindent, ami vele kapcsolatos. De ehhez időre és kitartásra
van szüksége. Nem számít, megtesz bármit, bevet mindent. Ezek
a gondolatok jó kedvre derítették.
Amikor kiszállt a kocsiból és felballagott a bátyja tizenkettedik
emeleti lakáshoz, hangosan bekopogott az ajtón. Tudta, hogy a
testvére otthon volt. Egy hosszabb műszakot húzott le a
kórházban és most aludna, mint a tej, ha ő nem lenne itt. Még
egyszer megveregette az ajtót, amilyen erősen csak tőle telt. Neki
bizony oda be kell jutnia! És akkor végre a testvére kinyitotta az
ajtót. Meztelenül, égnek meredő hajjal. Nem is szólt semmit
Donny-hoz, megfordult és a konyhába vette az irányt. Simon
lakása igazi legénylakás volt. A testvére a kávéfőzővel viaskodott,
ő pedig leült a reggeliző pultra. Mielőtt megszólalhatott volna, egy
nő jött elő Simon hálószobájából. Ő is meztelen volt, micsoda
meglepetés, gondolta gúnyosan. Várnia kell a beszédre, Simon
nem tud ébredés után azonnal beszélni. A lány leült mellé
pucéran.
– Te Simon testvére lehetsz, hasonlítasz rá – szólt hozzá és
végignézett rajta, aztán elismerősen nézett a szemébe.
– Tina baba, hagyd az öcsémet – szólt érdes hangon Simon, de
kedvesen. – Menj, bújj vissza az ágyba Natasa mellé. Nem sokára
én is jövök – mondta neki és egy csókot lehelt a szájára. Miután a
fivére becukrozta a kávéját, végre leült vele szemben és a száját
nézegette.
– Az egyik kollégám felhívott hajnalban, és tudod mit mesélt
nekem? Hogy az öcsém száját ő varrta össze az éjjel és hogy a
barátnőd ver téged. – Donny se köpni, se nyelni nem tudott. Ez a
szakadék széle, és neki most vége van. – Álmomban nem
gondoltam volna Donny, hogy durván szereted a szexet, vagy csak
rossz fát tettél a tűzre? – kezdte el a cukkolást Simon. – Miért
kaptál ki, Donny? Nem voltál hajlandó felvenni a bugyiját? –
kortyolt a kávéjába. Donny csendben vörösödött el.
– Mit kérsz a titoktartásért cserébe? – kérdezte.
– Ismerd el mindenki előtt, hogy jobban teniszezek, mint te –
felelte neki Simon nyájasan.
– Megkapod. Még ma estére írásba foglaltatom – egyezett bele.
Simon és ő már gyerekkoruk óta vetélkedtek egymással, eddig
egyikük se volt jobb a másikuknál.
– Én miért nem kapok kávét? – kérdezte hidegen.
– Mert még nem jutottam oda – felelte Simon.
– Kávét akarok, most! – követelődzött Donny, de csak azért,
mert tudta, a testvére még csak nem is lát ilyenkor.
– Nem kapsz! – felelte nyugodt hangon a másik.
– Ne szórakozz velem, kávé kell, most!
– Megmondom mit kapsz, a szemed alá egy monoklit, akkor
Teresának már csak a másikról kell gondoskodnia.
– Ha nem kapok kávét, mindenkinek azt fogom mondani, hogy
bepisiltél tizenkét éves korodig.
 – Nem mered – mondta neki összeszűkült szemmel Simon.
– Csak figyelj... Tamara drága? – kiabálta el magát Donny.
– Nem az a neve, Donny – nevetett a testvére. – És kapsz
kávét, aztán szépen elmondod miért jöttél. Utána talán le is
léphetnél.
– Kidobsz a lakásból? – kérdezte hitetlenkedve Donny.
– Csak udvariasan megkérlek a távozásra – nevetett Simon.
– Bemosok egyet az arcod közepébe. Hát milyen testvér vagy
te? – mondta neki Donny.
– Nem fogod megtenni, mert szeretsz, és persze nem akarod,
hogy mindenki megtudja, megvert egy lány. Mert lássuk be
Donny, ádázul kikaptál – vigyorgott rá a fivére.
– Megcsókoltam, jó? – nézett szikrázó szemmel a testvérére.
– Mármint lecsaptál az ajkaira, cserébe ő belecsapott a szádba
az öklével? – hahotázott Simon és csapkodni kezdte a pultot.
– Kac-kac, de nagyon vicces – motyogta Donny az orra alatt. –
Szólj, ha vége van! – vetette mérgesen oda neki. Láthatóan Simon
nehezen szedte magát össze.
– Oké... oké, már vége. – De ismét kirobbant belőle a nevetés.
– Na jó. Kész, vége – jelentette ki levegő után kapkodva.
– Mekkora rohadék vagy – nézett rá csúnyán Donny.
– Szerető bátyád vagyok, ne felejtsd el, ha nem hívlak oda
aznap, sose ismered meg Teresát... bár az is igaz, akkor nem
lennél megverve. – És szélesen mosolygott. Ezt fogja hallgatni
élete végéig.
– Figyelj csak, tudod milyen az az égési sérülés, amikor a bőr
összeráncolódik, mintha meg lenne olvadva? Pici hólyagszerű
hegek is vannak benne. De tudod úgy, mintha ezek, amiket
felsoroltam, összekeverednének. – Simon elgondolkodott.
– Igen, ezek égési sérülések, hegek – felelte. – De miért
kérdezed?
– Az most mindegy, ha ránézel egy ilyen hegre, mint orvos,
tudod mitől lehet? – kérdezte Donny.
 – Az égési sérülések okozóját mi is csak találgathatjuk Donny,
biztosra nem tudjuk megmondani. Sajnos ezeknek a sérüléseknek
nincs olyan különleges ismertető jele, minthogy víz volt vagy a
vasaló, esetleg tűz. Persze a találgatást nagyban leszűkíti az égés
mérte. – Remek, megint nem jutott előrébb. Fenébe már!
– Kösz – felelte.
– Jössz velünk este? – kérdezte Simon.
– Megyek, ha sikerül Kabalt elrángatnom – válaszolta és talpra
állt.
– Remélem, egy nem tetsző kérdés miatt nem vág ismét pofán
– vigyorgott a bátyja.
– Kapd be! – mondta neki Donny és a bejárathoz sétált. Vissza
se nézett, úgy szállt be a liftbe. Hát nem tudott meg semmit.
Pedig nagyon bízott Simon tudásában. Találkoznia kell Kabal
szüleivel és testvéreivel. Még azt sem tudja van-e neki egyáltalán.
Ez a tény nagyon lelombozta.
Beszállt a kocsijába és Teresához hajtott. Istenem, valahogy rá
kell jönnöm mi történt vele. Ez az egyetlen módja annak, hogy
megtaláljam az utat hozzá. Gondolta a férfi. Mielőtt odaért
volna, az autót egy zárt parkolóházban hagyta, és gyalog folytatta
az útját a megadott címre.
Teresa ott várta a sarkon. A szíve nagyokat dobbant a
látványára. A haja ismét lófarokba volt kötve. Egy tréningruhát
viselt, ami mindenét elfedte, lábán sportcipőt. Kezében mappát
tartott. Láthatóan nem volt jó kedve. Az alsó ajkát rágcsálta, az
orrán pedig egy fintor volt látható. Imádnivaló az a fintor.
Szerette volna össze-vissza csókolgatni az arcát és szorosan fogni
a kezét, miközben összefűzi az ujjaikat. Nem, nem csakhogy nincs
jó kedve, ideges is. Na lássuk, mi is történt.
A lány őt nézte, ahogy közeledett, hol a szemét, hol a száját.
Szeme a legnagyobb titkokat fedte el. Meg fog még neki nyílni ez
a szem. El fog árulni neki mindent. Sőt, fog még szerelmesen is
nézni rá.
 – Helló, Kabal – köszönt neki lazán.
– Szia – mondta a lány, majd a zsebébe nyúlt és odaadott neki
egy csomag Aspirint.
– Hála istennek, köszönöm, hogy gondoltál rám. Nagyon tud
fájni ez a vacak seb – mondta. – Gyere, sétálj el velem a boltig,
veszek valamit, amivel bevehetem – mondta a lánynak, aki
lesütött szemmel bólintott. Elindultak, Donny kívül ment a
járdán, Kabal pedig belül a kirakatok mellett. A férfi hozzá akart
súrlódni, finoman araszolt egyre jobban a lány felé, aki egyre
beljebb húzódott.
Érezni akarja!
Muszáj.
Donny mintha észre se venné a lány beljebb húzódását, tovább
araszolt befelé. Meg akarja érinteni; csak egy pillanatra érjen a
kezéhez a keze. És igen, végre annyira közel ért a lányhoz, hogy a
keze hozzáért Kabaléhoz. De ez nem volt elég, tovább araszolt, a
lány pedig még beljebb húzódott a kirakatokhoz. Még egy kicsit...
még egy kicsit... hadd érezze a belőle áradó melegséget. Már egész
közel volt hozzá, a nyakához akart hajolni, hogy érezze az illatát.
A következő pillanatban Kabal majdnem elterült a földön, Donny
úgy kapott utána. Úristen, a karjaiban tartja Kabalt! Donny-nak
nem volt több ideje romantikus gondolatokra.
– Az isten szerelmére, nem tudsz közlekedni a járdán! Nem
elég, hogy betaszítasz a falba, még fel is löksz! – Donny csak
pislogott.
– Én nem löktelek fel, Kabal – felelte. Ilyen nőt... tönkre teszi a
pillanatot. Ő aztán biztos nem lökte fel! Pedig ez lehetett volna a
nagy pillanat kettőjük közt. – Béna vagy, Kabal, azért estél
majdnem el.
– Donny, kigáncsoltad a lábam! – kiabálta a lány és
kikászálódott a kezeiből. Hát erre mit feleljen? Lehet, hogy
annyira bele akart szagolni a nyakába, hogy fellökte?
– Na és Kabal, te pedig behúztál egyet – mondta neki.
 – Megcsókoltál! – védekezett a lány.
– Az csakis a te hibád, Kabal. Nem kéne olyan szexin tartanod
a szád! Szóval hibáztasd csak magad! – felelte neki.
– Nekem nincs szexis szám, te gyökér! Fellöktél ok nélkül! –
Helyben vannak, már megint veszekednek.
– De elkaptalak, te mit tettél, hogy a szám ne szakadjon fel? –
figyelte a lány szemében a dühöt. Tetszett neki.
– Hoztam Aspirint – mondta emelt hangon.
– Ja, kösz szépen, de a vizet magamnak kell megvennem
hozzá!
– De elkísérlek vizet venni! – Kabal sose fogy ki a szóból. A
legjobb vitapartner.
– Az nem számít, elhívtalak! – felelte Donny. – És elrontottad
a romantikus pillanatunkat! Szégyelld magad, Kabal! – hányta a
szemére a férfi a hibáit.
– Nekünk nincs romantikus pillanatunk! Picsába, nem érted,
hogy leszbi vagyok?!
– Nem szeretem, amikor ezt mondod, ufóhölgy! Jobban
teszed, ha visszaszívod! – mondta neki Donny. A lány szeme
villámokat szórt.
– Azért sem szívom vissza – mondta és megfordult, hogy
elinduljon. Donny követte őt, de először jól megnézte a fenekét,
nyelt egyet, aztán mellélépett.
– Szóval milyen leszbinek lenni? – kérdezte tőle.
– Remek – felelte a lány.
– Te sem gondolod komolyan, Kabal, hogy ez válasz volt. – A
lány megállt egy pillanatra és lehunyta a szemét.
– Donny, te nagyon hülye vagy. Nem tudom miként voltál
megcsinálva, de kész vagyok a hülyeségtől – felelte. Na ilyet se
mondtak még neki, pláne nem ilyen körítéssel. Na erre mit
feleljen?
– Hát, ha a megcsinálásról van szó, te is selejtes spermát
kaptál – vágott vissza neki. Erre a lány felé fordult.
 – Az én apukámnak volt a legjobb spermája a világon, rendben
van?! És te csak örülhetnél, ha abból készültél volna! Seggfej! –
Donny-nak egyetlen egy szó maradt meg abból, amit a lány
mondott: „volt”. Kabal apukája már nem él. Legszívesebben
megölelgette volna. De nem lehet, még nem. Inkább csöndben
maradt, még annyit se mondott neki: sajnálom.
– Anyád mit szól hozzá, hogy nőket dugsz? – kérdezte inkább.
– Nem tudja – mondta a lány. És most először hallott valami
érzést a hangjában. Szóval az anyja él és nem tudja. És ez fáj
neki? Bárcsak megkérdezhetné.
– És a testvéreid? – kérdezte.
– Miért, a tieid tudnának arról, ha defektes lennél? – kérdezte
a lány. Teresa azt hiszi magáról, hogy baj van vele. Nem szabadna
ezt gondolnia!
– Nem vagy defektes, Kabal! Csodálatos vagy, gyönyörű –
mondta neki a férfi.
– Mondom, hogy hülye vagy, Donny. – válaszolta a lány. Nem
hisz neki.
– Amúgy a kérdésedre a válasz, igen tudnának róla. A
testvéreim tudnák, mind a négy. – Közben a bolthoz értek,
beléptek. Donny a hűtőhöz ment, kivett egy ásványvizet és két
csokit. A lány pedig türelmesen várt. Az eladó le sem vette a
szemét Kabalról, de figyelte a nőt is, aki felszeget fejjel nézett a
boltos szemébe, az orra enyhén kitágult. Hát ilyen Kabal élete, ez
Donny-t szíven ütötte. Az ő ufóját nem nézheti így senki! Hogy
képzeli, hogy így megbámulja?
– Nem ajánlom, hogy így nézz rá, mert kint is elintézhetjük a
dolgot! – szólt vészjóslóan Donny. Mint ügyvéd, nagyon jól tudta
mit von maga után egy fenyegetés, de nem érdekelte. – Van tíz
másodperced, hogy elnézést kérj a hölgytől! – szólította fel
Donny. – Ajánlom, állj is neki! – Az eladó láthatóan
megszeppent. Donny le sem vette róla a szemét.
 Ötödik fejezet

– Kisasszony, elnézését kérem – hebegte a boltos fickó. Donny

a pultra dobta neki a pénzt és Kabal felé fordult, hogy menjenek.
Láthatóan le volt blokkolva.
– Gyere, Kabal – szólt neki kedvesen. Nem válaszolt, így
Donny karon fogta és maga után húzta ki a boltból. – Szóval a te
tesóid tudnak róla, hogy a nőket szereted? – tette fel neki a
kérdést. A lány a fejét rázta, még mindig leesett állal.
– Anyám férjének, Arthurnak van két fia. Vérszerinti
testvéreim nincsenek. – Donny szája fülig ért. Ha tesz róla, hogy
Teresa ledöbbenjen, akkor mindent meg lehet tudni. Az apja
meghalt, az anyja férje Arthur, és van két fia, édes testvére nincs.
Sikeres nap. A lány kezébe nyomta az egyik csokit, ő maga pedig
bevett két Aspirint. Aztán nekiállt megenni a csokit.
– Ebédeljünk meg, Kabal és beszéljük meg az üzleti ügyeket. –
A lány bólintott és elindultak egy közeli étterem felé. Donny már
meg se szólalt, picit békén hagyta Kabalt. Egymás mellett
sétáltak, a lány már régen megette a csokiját.
– Hol eszünk? – kérdezte a lány.
– Csak találunk itt a közelben egy kis éttermet, ahol ehetünk és
beszélhetünk – válaszolta a férfi. Tovább sétáltak, és ő megint
kezdett közelebb araszolni a lányhoz.
 – Megint kezded, Donny? – kérdezte.
– Nem tudom miről beszélsz, Kabal – felelte ártatlanul.
– Persze, nem tudod. – Elhaladtak egy pizzázó/pizzéria
mellett. – Ó, ez a város egyik legjobb pizzériája. Itt kell ennünk. –
Azzal be is lépett az épületbe. Donny most két dolgot is
megtudott, az egyik, hogy Kabal szereti a pizzát, a másik, hogy
másodszorra eszik gyorsétteremben. Besétáltak és a pulthoz
mentek. Kabal három szelet pizzát vett el magának, mind más ízű
volt, és egy csokis muffint. Donny beérte két szelettel is.
Magukhoz vették a kólát és leültek.
– Szóval segítesz? – csapott a közepébe a lány.
– Segítek – felelte.
– Remek, összeírtam hat lakást, ezek nagyon rossz állapotban
vannak, és gyerekek is lakják.
– Rendben van, add ide és én továbbítom az
építőmunkásoknak. Ma reggel már elkezdték a házban a
munkálatokat, a család pedig szállodába költözött.
– Tudom, felhívtak. Nagyon hálásak neked – mondta a
szemébe nézve. Ő nem akart hálát, önző és sajátos érdek
vezérelte.
– Jó valami jót tenni – felelte, még a szeme sem rebbent. A
lány nem válaszolt, csendben ült. Nem baj, lassan eszik, az a
lényeg. Tovább maradhatnak együtt. A lány felemelte a telefonját
és azt babrálta, amikor végzett, a férfira nézett.
– Ebéd után visszaadom a kocsid, mert nekem azután dolgom
van – szólalt meg Teresa.
– Sajnos most nem tudom elvinni, magam is kocsival vagyok –
felelte neki Donny.
– Akkor este visszaviszem a házadhoz.
– Legyen inkább szombat, akkor otthon leszek. – Persze nem
lesz otthon szombaton, a kocsinak a lánynál kell maradnia. –
Csak nagyon vigyázz a kicsikémre. Bárcsak ne lennék ilyen
elfoglalt, akkor már azonnal haza is vihetném a kényelmes
garázsába. Nem szívesen hagyom nálad Kabal, mióta láttam,
hogyan vezetsz – mondta neki a férfi. Ismét fellobbant a harag
tüze Teresa szemében.
– Hát, ha jobban meggondolom, nem biztos, hogy szombaton
ráérek, hogy visszaadjam.
– Akkor a vasárnap? – kérdezte a férfi és próbált nagyon
komoly arcot vágni. Ki a fene gondolta volna, hogy csak ennyit
kell tennie? Amint vissza akarja kapni a kocsit, Kabalnak azért is
kell.
– Nem is tudom, Donny, majd valahogy megoldom.
Mostanában nagyon sok a dolgom – felelte a lány, még mindig
mérgesen. Szemében ott csillogott, hogy a férfi csak egy
elkényeztetett ficsúr.
– Remélem minél előbb találunk egy időpontot – jelentette ki.
Teresa ismét csendben maradt.
– És milyen dolgod van még? – kérdezte a lányt.
– Semmi közöd hozzá – felelte a lány. Az baj, mert Donny vele
akart menni, bárhova is megy. Nem töltött még vele elég időt. Ez
neki kevés volt. Donny nem szólt semmit. Teresa pedig a
gondolataiba mélyedt. Úgy látta, lassan befejezi az evést a lány.
Lépj valamit. Bíztatta magát. Döntött, az asztal alatt elővette a
telefonját, és megnyomott rajta egy gombot: a telefonja
öncsörgését. Hát nem is lacafacázott. Felvette.
– Artmenson! – szólt a telefonba, persze ott nem volt senki. –
Mi az, hogy lemondták, Petra?! Ilyet nem tehetnek! Ez egy fontos
ügy... igen, tudom, hogy nem az ön hibája. Jó... mindegy.
Kényszerdélután, nekem?! Tegye meg kérem, hogy felhívja őket,
és közli velük, hogy a 112-es paragrafus értelmében... ha tisztában
vannak vele... Holnap reggel, rendben. Köszönöm Petra, maga
egy angyal. – Ezzel lerakta, a lány pedig árgus szemekkel nézte őt.
– Úgy látszik akaratlanul szabad lett a délutánom – mondta
megjátszott haraggal a férfi, miközben értetlenül rázta a fejét és
motyogott az orra alatt, olyasmiket, hogy „szórakoznak már vele
az isten szerelmére” és hogy „ezt nem tehetik”. – És te, Kabal,
merre mész ma? – kérdezte a lánytól.
– Még mindig semmi közöd hozzá – felelte a lány.
– Kabal, elhiszem, hogy egy űrlény vagy, de az már túlzás, hogy
az ufóknak nem volt gyerekszobájuk. Most komolyan, anyukád
mit szólna ehhez a viselkedéshez? – kérdezte tőle. A lány megint
vágott egy grimaszt.
– Anyámnak ehhez semmi köze, és jó neveltetést kaptam!
Sokkal jobbat, mint te. Árverésre megyek – mondta végül
dühösen. Árverés? Nem tudja mit keres Kabal egy árverésen, de ő
bizony elkíséri.
– Rendben van, veled megyek, szabad az egész délutánom –
jelentette ki mindezt úgy, mintha ő tenne szívességet a lánynak.
– Nem jöhetsz velem, menj a madaraidhoz, azok szívesen
látnak. – Most erre mit feleljen? Ennyire nyilvánvaló, hogy a
szabadideje nagy részét a madaraival tölti?
– Ma sziesztás napjuk van, reggel fürdettem őket. Délután
pihenni szoktak, nem szabad a madarasba menni, a röptetőben
meg ilyenkor soha nincsenek. – Rendben, egy madarász ezen
most nevetne, mert ez egy vicc lenne számukra. De remélte Kabal
nem vágja le mi van. Sokkal kevesebb időt tölt a kicsikéivel, mióta
megakarja Kabalt hódítani. – Szóval elkísérlek, egy jogász mindig
jól jön melletted.
– Nézd, Donny, én nem szeretném, ha velem jönnél. Segíteni
szerettél volna az embereknek, rendben. Megtettem, én voltam a
közvetítő. De most már fejezzük be a közös ebédeket. Nekünk
már nincs miről beszélnünk – mondta neki Teresa. A lány
szavaira Donny-ban megült az elkeseredettség. Ez olyan, mint egy
szakítás. Mielőtt bármit is felelhetett volna, egy nő lépett az
asztalukhoz; vörös volt zöld szemekkel, karcsú alakján farmert
viselt és felül valami apróságot. Szélesen mosolygott Teresára. Mi
a franc!
 – Helló Teresa, hogy vagy? – kérdezte a lányt, és megcsókolta
Teresa arcát. Donny döbbenten ült.
– Szia Nataly, éppen a napokban gondoltam rád – felelte Kabal
és rá mert mosolyogni a Nataly nevű ribancra! A ribanc pedig
megérintette az ő Kabaljának a kezét! Donny-ban vulkánként
bugyogott fel a féltékenység! Ez a jött-ment ribanc meg merte
érinteni az ő egyetlen Kabalját, a szeretett nőt. Megcsókolta ez a
kurva! És Kabal, hogy meri elfogadni az érintését?!
A leszbikus rohadt mindenit!
Hát mégis, hogy gondolják ezt az egészet?
Hát ő régi vágású férfi, neki azt tanították, a nőkre nem
emelünk kezet. Talán eljött az ideje, hogy felhagyjon ezzel a
fásult, idejemúlt hagyománnyal. Aztán elszégyellte magát.
Mégsem ütheti meg ezt a zöld szemű kígyót. Mielőtt a két nő újra
érintkezhetett volna, Donny megköszörülte a torkát, hogy felhívja
a lányok figyelmét magára.
Két szempár tekintett felé, és Donny akcióba lépett. Felvette a
legszebb mosolyt, amit csak tudott.
– Engedje meg, hogy bemutatkozzam önnek, szép hölgy, Dr.
Donny Artmenson vagyok – vette magához az irányítást a férfi. A
nő meglepődve nézett rá, aztán elismerően nyújtott kezet.
– Natalya Smith vagyok – mutatkozott be.
Tucat név, ő is tucat, és Kabal az övé.
Ettől teljesen készen volt!
– Csatlakozzon hozzánk, kérem. Megmondom őszintén, a zöld
szemű nők a gyengéim – mondta Donny, miközben
legszívesebben kinyomta volna a retináját. Rá se nézett Kabalra,
csak a vöröskét nézte, aki most Teresára pillantott, majd bólintott
és leült.
– Ön Teresa jó barátja? – kérdezte Donny. A lány
elmosolyodott mielőtt válaszolt volna.
– Ó, igen, így is mondhatjuk, jó barátok vagyunk – felelte. Mit
ködösít ez a nő, hiszen az előbb nyíltan tapizta az ő Kabalját.
 – Donny, maradj veszteg! – Teresa hangja hűvösen szólt.
– Mondja csak, mivel foglalkozik, szépségem? – kérdezte a
férfi a nőt.
– Egy állatkereskedésem van. És ön, Dr. Artmenson?
– Ügyvéd vagyok. Meg kell mondanom önnek, nagy boldogság
számomra, hogy Teresának egyre több barátját ismerhetem meg,
bár volt szerencsém a szeretőjéhez is, közel nem volt ilyen
gyönyörű, mint ön, kedvesem. – A nő felvonta a szemöldökét,
majd Teresára nézett.
– Egy szavát se hidd, őrült, szerintem van róla papírja is –
mondta a lány és láthatóan el volt keseredve. Donny
legszívesebben megcsókolta volna a száját, amit aranyosan
rágcsált.
– Ó, angyalom, nyugodtan elhiheti minden szavam. Higgye el,
cseppet sem volt szép látvány. Bár, talán a haragtól lehetett, ami
kiült az arcára. Issssssszzz – és itt közelebb hajolt Natalyhoz. –
Magunk közt szólva, én se örülnék egy trippernek... vagy
chlamydiáról beszélt a lány...? Fogalmam sincs. – ráncolta a
homlokát a férfi. Figyelte, ahogy mindkét lány elsápadt.
Teresának még apró, piros foltok is megjelentek az orrán a
haragtól.
– Egy szavát se hidd el, nincs semmilyen betegségem! –
szabadkozott Teresa.
– A kurva életbe! Szólnod kellett volna Tery! – sziszegte a
vörös és felállt. Donny mosolyogva figyelte a feldúlt nő távozását.
Igen, elégedett volt. Ránézett Kabalra, aki szinte sokkot kapva ült
a széken.
– Az egész világon két nő van, aki meg tudja érinteni az
ocsmány testem, és te az egyiket elüldözted – suttogta, aztán
felállt az asztaltól. – Hagyj békén, Donny! – mondta és indulni
akart. A férfi elkapta a kezét, és maga is felállt, egészen közel
lépett a lányhoz. Kénytelen volt venni egy mély levegőt.
 – Állj hátrébb, Donny! – sziszegte, lehelete nekicsapódott a
férfi arcának. Donny megrázta a fejét.
– Nem lehet, Kabal – súgta a lánynak. Keze megtalálta a lányét
a testük mellett. – Nem megy, Kabal. – Egészen lassan hajolt a
lány szájhoz.
– Donny... hátrébb – figyelmeztette halkan Teresa, ám ő nem
mozdult.
– Üss meg, Kabal – mondta a férfi ugyanolyan halkan.
Hozzáért a szájához, nem hatolt bele, csak finoman megérintette,
elfordítva a fejét. Még a levegőt is bent tartotta, felkészülve a
pofonra. Miután semmi sem történt, megnyalta a lány száját. –
Annyira finom vagy, Kabal. Látod? Nem megy. – Apró csókokat
lehelt a szájára, ebbe beleremegett. – Nem tudok leállni… nem
megy. – Legszívesebben felfalta volna a száját, de most csak
lágyan szabadott érinteni. – Tudom, hogy nem csókolóztál még...
látod, neked is jó... finom. – hangja bele veszett a lány ajkaiba,
aki most hátralépett, miközben levegő után kapkodott. Tágra
nyílt szemekkel nézett le a kezükre, ami még mindig egymásba
volt kulcsolódva.
– Ne gyere a közelembe, mert feljelentelek – mondta a lány a
szemébe nézve, aztán kiszabadította a kezét és indulatosan
csörtetett ki a pizzériából. Elhagyta minden gondolata, nem
tudott gondolkodni, így visszaült a helyére és csak maga elé
meredve ült. Most mi történt? Nem tudta. A finom szája nem
ment ki a fejéből, puha volt és pizza ízű. Te jó isten, micsoda
szűzies kis csók volt ez. Jobb, mint bármelyik szeretkezése. És
most Kabal elment. De miért ment el? Miért akarja, hogy ne
menjen a közelébe?
Jó ideig üldögélt így, aztán úgy döntött, ő is megy. A
legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor látta, hogy odakint
már szürkület van. Megállt kint és eszébe jutott, a kocsija
messzebb van egy pakolóban. A telefonját nézte, hogy felhívja
Taxis Robertet. A telefonján számtalan hívás volt már. Nem
érdekelte. Még mindig nem tudta, mi történt. Taxis Robert
megérkezett, ő pedig beszállt. Megcsókolta, mert akarta. Finom
volt, jó volt. Még többet akart. Végül megvilágosodott; Kabal
elhagyta őt. Mert elüldözte a nőjét? Mert megcsókolta? Miért?
Egyáltalán miért ilyen távolságtartó?
KABAL ELHAGYTA ŐT!
És itt már minden tiszta volt számára. Feszült lett, ideges.
Vissza kell szereznie Kabalt. Lehet, hogy túlzásba vitte.
Letámadta őt? Gyors volt? Most mit csináljon? Hogy csinálja?
Amikor a kocsi megállt, beszaladt a házba, Taxis Robert meg
persze követte, mert nem kapott fizetséget. A konyhába rohant,
ahol Hetty valamit kotyvasztott.
– Minden rendben, Dr. Artmenson? – kérdezte az asszony
tőle. Kövér volt és alacsony, de nagyon ápolt külsejű, barna hajjal
és szemmel. Donny megrázta a fejét. Taxis Robert leült a
konyhapulthoz.
– Semmi nincs rendben, Hetty! Kabal elhagyott, mert
elüldöztem a nőjét, aztán megcsókoltam, mire ő, hagyjam békén.
Én meg, hogy nem tudom! Lerohantam őt! Már tudja, hogy
megőrülök érte! Elriasztottam, mert nem bírtam megállni, hogy
ne csókoljam meg őt. Azt mondja magára, ocsmány a teste!
Ocsmány! Hát kérdem én, hogy a fenébe lehet egy nőnek
ocsmány a teste, akinek kockás a hasa?! Mondja meg! Mert én
nem értem! Most meg tudja, hogy kell nekem, de én neki nem
kellek, mert elüldöztem azt a ribancot! De hát mit kellett volna
tennem? Nézzem, ahogy fogdossa őt? Ez az egész csakis az ő
hibája! Túl szép! Túl szexi! Túl kabalisztikus! Hát mégis mit
gondolt?! Talán húzhatna egy zacskót a fejére, vagy nyomná ki a
fekete szemeit! Akkor nem viselkednék így. Minden az ő hibája.
Azt mondtam annak a ribancnak, Kabalnak trippere van. Ez
olyan nagy dolog? Amúgy meg ki a franc tudja leszbi leszbinek
adhat-e ilyen betegséget?! Nehogy már az én hibám legyen, ha az
a kurva annyira buta, hogy ezt sem tudja! Erre Kabal, neki
ocsmány a teste! Ocsmány! Fel akar jelenteni, pedig tegnap ő vitt
a sürgősségire, mert behúzott nekem egyet egy másik csók miatt.
Egy aprócska csók miatt! – A férfi fel-alá járkált, észre se vette az
ijedséget Hetty arcán, aki most a telefonja után nyúlt és
tárcsázott. Donny mikor meglátta, felé száguldott. – Kit hív fel,
Hetty?! – Kikapta a kezéből a telefont, amiben Simon szólalt meg.
– Halló, ki az? – kérdezte a bátyja rekedten.
– Kabal elhagyott! Mert megcsókoltam! Elegem van, azt hiszi,
hogy ocsmány a teste, miközben kockás a hasa. Azt mondja
nekem, ne menjek a közelébe! ELHAGYOTT ENGEM! – kiabálta
a telefonba, aztán lerakta. A telefon ismét csörgött, nem
foglalkozott vele, aztán csörgött az övé is.
– Donny, ez a Kabala egy lány? – kérdezte Taxis Robert.
– Nem Kabala, csak Kabal – mondta Donny. Most mit
csináljon? Azt mégsem lehet, hogy csak úgy békén hagyja Kabalt.
Szereti. Nagyon. Ismét csörgött a telefonja, de most felvette.
– Mi az? – kérdezte mogorván, mert nagyon jól tudta, ki az.
– Elindultam hozzád! – vágta rá Simon, aztán lerakta a
telefont. Kit érdekel? Donny nagyon el volt keseredve.
Valamit ki kellett találnia, csak azért nem adta fel, mert tudta,
Kabalt neki szánta a sors. Mióta hisz ő ilyesmiben? Teljesen
meghülyült és össze-vissza gondolkodik. Be kellett látnia, nem
tudja a lányt arról meggyőzni, hogy nekik együtt kell lenniük.
Nem érzik ugyanazt: amíg ő rá se tud nézni más nőre, addig
Kabal boldogan csajozik. Mégis miféle eszement ötlet volt a
részéről, hogy a lány majd hetero lesz? Nem is érti, hogyan
képzelte, hogy hét pecsétes titkokat fejt meg. Nem volt ez így jó.
És mégis mi ez a csók dolog? Ennyi, kész, ő feladta. Nem sikerült
neki, elbukott. Nincs már Kabal. Nincs már fekete szem. Lehet
soha többé nem lesz része ilyen csókokban. Simon lépett be,
megint nem vette észre az idő múlását.
 – Nahát, mit történt, Donny? – kérdezte Simon, miután
köszönt mindenkinek. Donny nem válaszolt, mert nem akart.
Simon leült mellé. – Ne kéresd magad, Donny, beszélj!
– Kabal azt mondta, ne menjek többet a közelébe – felelte
csüggedten. Még ő is hallotta a saját hangjában a keserűséget.
Elmesélte a testvérének mi történt délután. – És ez lett a vége.
– És most feladod? – kérdezte Simon.
– Aha – ment a felelet a fivérnek.
– És mi lenne, ha beszélnél vele még egyszer? Végülis nem
halsz bele – javasolta.
– Nem lehet, megfenyegetett, hogy feljelent – felelte.
– Veled meg mi a franc van? Mióta tántorít el téged egy
feljelentés? Jogász vagy, a legjobb! Neked ez sima ügy, mert
vannak azok a paragrafus izék, amiket te kívülről fújsz – biztatta
a testvérét. Donny lemondóan rázta a fejét.
– Nem azt érzi, amit én, és ezt nem tudom belé beszélni.
– Már hogyne tudnád? Te megoldasz bármit – biztatta. –
Igazából nem akarlak így látni, egy rakás szerencsétlenség vagy,
Donny. Már annyi mindent megtettél ezért a lányért, egy próbába
nem halsz bele. Menj el, beszélj vele.
– Te ezt nem érted, Simon, már kijátszottam minden
kártyámat. Úgy tettem, mintha nem érdekelne, úgy tettem,
mintha idegesítene, mást tettem és mondtam neki, mint amit
gondoltam, vagy amit akartam. Rávettem randira mondvacsinált
ürügyekkel. Ráerőltettem az autómat, kitalált kifogással.
Kihasználtam, hogy lelkifurdalása van, így maradva a közelében.
Kötekszem vele, hogy mozgást lássak az élettelen szemében,
szándékosan felidegesítem, mert látni akarom, amikor a piros
foltok megjelenek az arcán, mert akkor legalább kiváltok belőle
valami reakciót. Ma véletlenül elgáncsoltam az utcán, csak mert
közelebb akartam lenni hozzá pár centivel. Csókolgattam a kezét
és a homlokát, miközben aludt a vállamon, kihasználva, hogy
nem tud tiltakozni – szavai döbbenetet váltottak ki a helyiségben
lévőkből. – Nekem is elegem van, Simon, szeretem, de nem tudok
a közelébe jutni, nem tudom azokat a falakat sehogy
megrepeszteni. Az egész napom sóvárgásból áll. A napjaimat
azzal töltöm, hogy szó szerint hadi terveket kovácsolok, és nem a
meghódítására, csak a közelébe jutásra. Órákig bámulom a
telefont, azon agyalva milyen ürüggyel hívjam fel. Megcsókoltam
ma is és elmondtam neki, nem tudok tőle elszakadni. Ezek után is
azt mondta, nem akar többet látni. Ha ennél erőszakosabb leszek,
valóban megérdemlem a zaklató jelzőt és a feljelentést is – fejezte
be elkeseredetten. A szobában lévők csak pislogni tudtak.
– Valóban úgy gondolod, hogy egyáltalán nem jössz be neki? –
kérdezte Simon. A férfi a homlokát ráncolta. Tulajdonképpen
nem tudta biztosra. Végülis remegett a lány keze, még a teste is.
Lehet az undortól. Ő már bizony nem tudott semmit. El volt
keseredve és mérges is volt. Legszívesebben beolvasott volna
Kabalnak, hogy nem kéne ilyen nagy ügyet csinálnia egy kis csók
miatt. Az isten szerelmére, szinte minden nap talált valami
hülyeséget, csakhogy láthassa őt. Ő nem egy idegen a lány
számára. Jó, ez még az ő füleinek is hülyeségnek hangzott. Vállai
megereszkedtek tehetetlenségében. Elcseszte, ez az igazság. Nem
kellett volna megcsókolnia, miután elüldözte a ribancot. Mit
csináljon most? Valamit mégis csak tennie kéne! Végülis Kabalról
van szó és nem akármilyen nőről, nem adhatja fel csak úgy.
Charlotte Brontë azt mondta: „Az élet túlságosan rövid ahhoz,
hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre és mindent
elraktározzunk, ami fáj.” Miért ugrott be ez neki? Mit akart ezzel?
Ez az, ez az új taktikája, bocsánatot kér, elmondja, hogy hibázott.
Remélhetőleg ez úgy a feje tejére állítja a lány gondolatait, észre
sem veszi és újra a közelében lehet.
– Nekem most mennem kell – mondta és már ugrott is le a
székről. És rohanva száguldott ki a házból, aztán hirtelen
megtorpant; nem volt mivel elindulnia. Simon bukkant fel
mellette, Roberttel együtt.
 – Elviszlek – jelentette ki Simon. Donny oda se figyelt rá,
beszállt a testvére mellé.
Ezt kell most csinálnia, odamegy, bocsánatot kér, de ez nem
lesz elég. Azt kell mondania neki, hogy sajnálja, ami történt, de
még sohasem volt ilyen helyzetben. Hivatkozhat arra is, hogy el
van egy picit kényeztetve. És persze meg kell mondania neki,
mennyire nem tudja kezelni a dolgot, mert neki még soha nem
tetszett olyan lány, aki nem modell vagy hasonló. Igen, ez jó lesz,
szépen kimagyarázza majd magát előtte. És akkor minden rendbe
jön. Csak el kell kábítania. Nem bánta a csókot, ahogy azt sem,
hogy elüldözte azt a ribancot.
Simon egész úton csendben volt, Donny-nak se volt kedve
beszélgetni. Vissza kell szereznie Kabalt, de maga se tudta,
sikerülhet-e. El sem hitte, hogy majdnem feladta. Végig fogja ezt
most már csinálni, egészen addig, amíg Kabal önszántából nem
alszik mellette az ágyában. Megint előre gondolkodott, ez még
nagyon messze van. Most az az első, hogy meggyőzze a lányt. De
valahol mélyen ott csücsült benne a reménytelenség. Ez a terv
nem volt 100%-os. Rögtönzött terv volt, és azok nem mindig
sikerülnek. De ügyesnek kell lennie. Nevetséges, amit művel, ő is
nagyon jól tudta, a széllel szemben harcol. Ő lett Don Quijote, az
őrült. Megkaphatja a legszebb nőket... hát ez az, neki egyik sem
kell, neki csak Kabal kell. A finom bizsergés, amit akkor érez, ha
megérinti, lopva megsimogatja vagy csókot csen tőle, az a
melegség, az a kőkemény kéj, amitől a farka úgy vágja magát
vigyázba, hogy attól fájdalmai vannak. Hát ezért nem adhatja fel.
Beértek a városba, és már nem is voltak messze Kabal házától.
Útbaigazította a testvérét, hova kell menni. Össze kell zavarnia
Kabalt, annyira, hogy fel se tűnjön neki, megint ott van. Szirénázó
tűzoltóautó húzott el mellettük, sok kocsi félrehúzódott, hogy utat
adjanak a vészhelyzethez száguldó kocsinak. Donny-t mindez
nem érdekelte, minél előbb Kabalhoz akart érni. Ez rendben is
volt, de a tűzoltóautó Kabal utcájába fordult be, Simon pedig
követte. Befordulva az utcába Donny-ban meg állt az ütő is.
Kabalék háza lángolt, nem a teljes ház, csak az az emelet, ahol a
lány lakott. A házzal szemben a távolabbi járdán rengeteg ember
állt, a házhoz közelebbi járdán két mentőautó és két tűzoltó
parkolt. Pánik volt, de a tűz ropogása elnyomta a hangoskodást. A
sírás és bepánikolt sikítások csak fojtva hallatszottak.
Úristen!
Kabal!
 Hatodik fejezet

Simon lassított, Donny pedig semmin sem gondolkodva

nyitotta a menetben lévő GTO ajtaját és kiugrott rajta.
Bukfencezve érkezett egy másik parkoló kocsinak ütközve.
Megütötte magát, a karját, a combját, a fejét; hallotta, ahogy
reped a ruha rajta. Egy pillanatig feküdt, mert felfordult vele a
világ. Nehézkesen állt fel és sántítva rohanni kezdett a tűz felé.
Kabal nevét kiabálta torkaszakadtából, Simon pedig az ő nevét
ordította és futott utána. Be akart rohanni az égő házba, ki akarta
hozni Teresát, de valaki elkapta hátulról és lefogta őt.
– Kabal! – ordította, hogy hallja a lány, ő már itt van, és nem
lesz baj, mindjárt kihozza onnan. Simon nem volt erős, de most
emberfeletti erővel tartotta a testvérét. Donny nem bírt
szabadulni, kétségbeesetten nézett körbe, így látta meg a lányt,
aki közvetlenül a kapuval szemben állt. Donny-ból kiszakadt egy
megkönnyebbült ordítás.
– Engedj el, ott van! – cibálta magát ki a testvére kezeiből.
Simon csak elernyedt, és így szaladhatott Kabalhoz. Odaérve
elkapta a lány karjait két oldalról és maga felé fordította. Kabal
nagy szemeket meresztett rá, aztán a karjaiba borult és úgy
szorította a férfit, mintha az élete múlna rajta. Félt, a szemeiben
rettegés ült és úgy csimpaszkodott a férfiba, mintha sose akarná
elengedni.
 Donny nem bírt mozogni a szorítása alatt. A lány reszketett,
mint a nyárfalevél és nem eresztette el. Annyira megkönnyebbült,
hogy még a saját súlyát sem érezte, szinte lebegett az érzéstől. El
akarta magától tolni Teresát, hogy megnézhesse, de nem tudott
szabadulni a szorításából. A lány nem csak ijedt volt és félt, de
rettegett is.
– Nem tudom magamat megvédeni – ezt a mondatot
ismételgette. Donny a hajába temette az arcát. Simogatta a hátát,
hogy megnyugtassa.
– Megvédelek mindentől, nyugodj meg, Kabal, itt vagyok.
Minden rendben lesz – ő pedig ezt ismételgette neki. Azt se tudta
megégett-e, vagy milyen ruha volt rajta. Nem ezt a félelmet akarta
látni a szemében, amikor életet akart látni benne, szerelmet,
sóvárgást, mély ösztönből jövő kéjt. Erre sem volt felkészülve,
hogy Kabal pont az ő karjaiba borult, és úgy ölelte, szorította,
mintha az élete múlt volna rajta.
– Kabal, megsérültél? – súgta a férfi a kérdést a fülébe, de a
lány csak azt ismételte, nem tudja magát megvédeni. Ez így nem
jó. Kabal egyre jobban hozzábújt, most már a lábait is Donny
lábai köré fonta, nem sikerült enyhíteni a remegését, ami már
szinte olyan volt, mintha mínusz harminc fokban állnának. A
férfit megrémítette a félelme. Nem tudta miként segíthetne, mert
megnyugtatni nem tudta. Kabal most már teljesen rajta volt. A
lábai a dereka köré fonódtak, hát, sajnálta, de ettől enyhe
merevedése lett. Hiába tudta, hogy fél és vigaszra szorul.
Szégyellte is ezért magát, de hál' istennek sikerült róla
megfeledkeznie, mert a lány annyira félt.
– Kabal, itt vagyok és megvédelek! Nincs mitől félned, minden
rendben lesz – súgta a fülébe. Bármitől is félt, az nem a tűz volt,
de az váltotta ki. Egy dolog biztos volt, Donny hálával tartozott
azért az ölelésért, amit most kapott. De az is igaz, hogy ez több
volt, mint puszta ölelés, a lány tőle várta a védelmet, a megoldást.
A férfi tudta, ez egy olyan pillanat, amikor megrepedt a fal. És
Kabal nem csakhogy számít rá, de megbízott benne annyira, hogy
rá merje magát bízni. Ennek így kell lennie mindig, Kabal az övé,
és ő Kabalé. Bármitől is fél, ő mindent meg fog tenni, hogy ne
érezze ezt többet.
A lánnyal együtt indult el egy mentőautó felé, hogy
megvizsgálják. Mind a két mentő foglalt volt és Simont se találta.
Tovább ment, meg kellett találnia Simont. Nem sokkal később
rábukkant a testvérére, éppen ellátott egy idősebb nőt.
– Nézd meg Kabalt! – szólt neki. Ám a lány nem mozdult, még
jobban belefúrta a fejét Donny nyakába. Simon beszélt hozzá,
feleslegesen.
– Szerintem csak fogd így, Donny, sokkot kapott, az lesz a
legjobb, ha elviszed innen, úgy könnyebben megnyugszik. –
Válaszul csak bólintott és elindult a lánnyal a sarokra.
Nehézkesen járt, neki is fájt a lába. A telefonja után nyúlt és Taxis
Robertet hívta. Amíg a taxist várta, megnyugtató szavakat súgott
a fülébe. Mégis mi történhetett, hogy a lány viselkedése ekkorát
fordult? Mindegy is, egy valamiben biztos volt: ezek után a lány
bárhogy is viselkedik vele, már tudja, nem közömbös neki, sőt!
Kabal megbízik benne!
Robert megérkezett, kikerekedett szemekkel nézte Donny-t és
a lányt, közben kinyitotta a hátsó ajtót nekik. A férfi csak nehezen
tudott beszállni fájós lábbal és Kaballal. Végül sikerült, de Kabal
nem változtatott a pozícióján. Donny a hátát simogatta a fojtott
ölelésben. Hogy az istenbe van egy törékeny nőben ennyi erő?
Hazaviszi Kabalt, ha megnyugszik, akkor elviszi egy szállodába.
Biztos volt benne, hogy a lány nem akar nála maradni, hiába égett
le a lakása, de amíg nem vesz neki egy másikat, addig szállodában
lesz. Igen, így lesz a legjobb.
Robert megállt a háznál. Kiszállni Kaballal nehezebb volt, mint
gondolta. Robert segített neki, mert Kabal nem mozdult.
Besétált vele a házba, egyenesen a nappaliba és leült vele a
sarokülőre. Már minden végtagja zsibbadt és fájt. Sokáig ültek
így, végül Kabal egyenletes légzése megnyugtatta. Elaludt végre
és már nem ismételgette görcsösen azt, hogy nem tudja magát
megvédeni.
A lány elernyedt, lazult a görcsös szorítása, mire a férfi
fellélegzett. Most nem horkolt és ez zavarta Donny-t. Megint
hallani akarta, ahogy a lány rázendít álmában. Úristen, Kabal
nagyon rettegett. Nem tudta mennyi ideig tart ez a nagy
ragaszkodás, de ki akarta használni minden percét.
Amikor Simon belépett, ő még mindig a karjaiban tartotta.
Nem szólt semmit, csak pirulákat tett az asztalra. Donny kérdőn
nézett rá.
– Nyugtató, altató. Ma itt alszom. – Azzal köszönés nélkül
felment a csigalépcsőn. Robertet megint nem fizette ki.
A hajnal hamar eljött, de ő nem aludt el, nem tudott. Egész
éjjel azon gondolkodott, mi váltotta ki ezt a nagy félelmet a
lányból. De semmire nem jött rá. Talán, ha Kabal felébred, többet
tud majd.
Amikor a nő nem sokkal később felébredt, remélte, hogy ennél
azért többet fog aludni. Tévedett, inkább csak sokkos szunyókálás
volt, mint egy kiadós alvás. Nem látta ugyan az arcát, de jól tudta
mikor ébredt fel. Teresa megmerevedett a kezében és levegő után
kapkodott. Donny a hátát kezdte simogatni.
– Semmi baj, Kabal, én vagyok az, Donny. Semmi baj, itt
vagyok. Vigyáztam rád, minden rendben van. Biztonságban vagy
– súgta neki a férfi. Kabal fokozatosan ernyedt el a karjaiban.
Nem aludt vissza, jó húsz- harminc percig voltak így csöndben.
Donny nem szólalt meg, csak simogatta a hátát.
– Elégett mindenem – szólalt meg végül. Nem felelt, nem
akarta elriasztani. – Semmim nem maradt. – Teresa ismét
reszketni kezdett.
– Shhh, semmi baj, minden pótolható – súgta neki. –
Megígérem neked, mindent pótolni fogok. Semmiért sem kell
aggódnod. – És ezt komolyan így is gondolta. – Kabal, tudnom
kell megsérültél-e. – kérdezte tőle, a lány a fejét rázta.
– Nem voltam a lakásban, lementem a kocsidhoz kikapcsolni a
riasztót – sóhajtotta. Donny nem tudta elfojtani a mosolyát: el
akarta lopatni a kocsiját! Biztos bosszúból. Nem felelt semmit,
mert hálát adott az égnek a lány haragjáért. Valamit mégis csak
jól csinált. Helyesen tette, hogy ráerőltette az autót, és a többit is.
Ez mentette meg az életét.
– Tudod, hogy mi történt? – kérdezte halkan. A lány a fejét
rázta.
– Amikor leindultam semmit sem észleltem még és mikor
leértem, lángok csaptak ki a mellettem lévő lakásból, aztán egy
hangos robbanás, és égett az enyém is és a másik oldalon lévő ház
is. – Nem volt a lakásban, hála a kocsijának. – Nincs hova
mennem, nincs pénzem, nem tudom magam megvédeni. És fel
kell hívnom anyámat – súgta és az utolsó mondatra összerándult.
Donny zavartan ráncolta a homlokát, ő nem reagál így, csak mert
beszélnie kell az anyjával, hogy elmondja jól van. Megint csak
újabb kérdések vetődtek fel.
– Kabal, kiveszünk neked egy szállodai szobát. Már mondtam,
ne aggódj semmi miatt – felelte, szavaira megint görcsösen
kezdett kapaszkodni belé. Donny-ban keveredett a zsibbadás és a
szúró fájdalom.
– Én… nem... – és itt sírni kezdett. Donny-nak majd
megszakadt a szíve. Bármi is történt vele, az megtörte és nem
olyan erős, mint azt kifelé mutatta. Az ő Kabalja védelemre
szorult. Gyenge és sír. Nem akarta hallani ezt a hangot és hirtelen
azt sem tudta, mit mondjon vagy tegyen. Meglepte ez a reakció.
– Kabal, édesem, mi a baj? – a hangja megtört volt, még ő
maga is kihallotta belőle. Ismét görcsösen rázta a sírás. Jaj
Istenem, most mit csináljak? Ült a férfi tehetetlenül. Miért sír? –
Kabal, beszélj kérlek.
 – Nem merek egyedül maradni, nincs semmi... fegyverem... én
nem... nem tudom magamat megvédeni. – Fegyverek? Miről
beszél? Minek neki a fegyver? Le volt döbbenve, Kabal fegyvert
akart? Miért? Lehunyta a szemét, bántották és Kabal csak úgy
érzi magát biztonságban, ha fegyvere van. Legszívesebben
megölte volna, aki bántotta. Eszébe jutott a teste, igen, bántották
őt. Ezért kell neki egy pisztoly, hogy biztonságban érezze magát.
Nem tudja megvédeni magát, végig ezt hajtogatta, míg el nem
aludt a karjában. Ő majd megoldja! Muszáj megoldania!
– Kabal, figyelj rám. Itt maradsz nálam, rendben van? Holnap
pedig felveszem a városban a két legjobb biztonsági őrt, hogy
vigyázzanak rád. Rendben van? És anyáddal is beszélek. Minden
rendben lesz, nyugodtan bízz rám mindent. Mindent elrendezek,
neked semmi dolgod nem lesz, csakhogy pihenj. És kérlek szépen
ne sírj, mert az fáj nekem. – mondta gyengéden a lánynak, aki
most elhúzódott tőle, Donny pedig több levegőhöz jutott ezáltal.
A szemei könnyesek voltak, teli félelemmel és egy kevés
reménnyel. Mennyire szép a szeme. Álomszép sötét éjszaka. Ha
lehet most még szerelmesebb lett a nőbe. Egy könnycsepp gördült
le a sebhelyén, pontosan a mélyedés menetében.
Olyan fantasztikus nő.
Teresa nem válaszolt, visszabújt hozzá és halkan csak annyit
mondott, „köszönöm”. Mikor újra megnyugodott, Donny finoman
taszította el magától és megpróbálta maga mellé ültetni. Nem bírt
megmozdulni; ahol a lány ült rajta ezernyi tűszúrást érzett.
Ránézett Kabalra, aki esetlenül ült félig rajta, félig mellette.
– Donny, nem fogadhatom el az ajánlatodat – mondta neki
Kabal.
– Nézd, Kabal, nem érdekel. Azt akarom, hogy itt maradj,
biztonságban. Simon a házban van, nemsokára megvizsgál.
Sokkot kaptál, mint ügyvéd, most bátran hivatkozhatom arra,
hogy nem vagy beszámítható, ahogy a tetteid sem azok. Maradj itt
pár napig és pihenj, ne menj dolgozni. Ami történt, azt muszáj
kipihenned. Vannak itt nyugtatók, vegyél be belőle, jobb lesz tőle.
Felkísérlek, megmutatom a szobád, fürödj és aludj. Van ám egy
medence is kint, egész nap lubickolhatsz. Hallgass rám, kérlek –
mondta neki Donny ellentmondást nem tűrően.
– Miért teszel értem ennyi mindent? – kérdezte a lány.
– Még ne akard tudni, Kabal, de megbízhatsz bennem, ezt te is
tudod. Éjjel éreztem, hogy mellettem biztonságban érzed magad.
– Teresa lehunyta a szemét, aztán bólintott. Donny elvigyorodott,
tudta, kimerült és sokkos állapotban van, csak azért nyerte meg
ezt a játszmát.
Gyenge lábakon állva kísérte őt a szobájába, lehet, hogy
izomláza lesz. Alig bírt felvánszorogni a lépcsőn. Láthatóan
Kabalnak is nehezére esett a járás. Közvetlenül a saját szobája
mellettit mutatta meg neki. Kinyitotta az ajtót a lánynak, aki
besétált.
– A másik szoba az enyém Kabal, csak kiálts, ha kell valami és
itt vagyok – mondta neki és már fordult is volna kifele, de a lány
hangja megállította.
– Ugye nem fogsz aludni, Donny? – kérdezte tőle nagy
szemeket meresztve rá.
– Dehogy fogok, Kabal, ki nem állhatok aludni, sőt, soha nem
is szoktam – felelte mosolyogva.
– Van riasztó a házban? – jött a következő kérdés. Hát ennyire
félne?
– Kabal, biztonságban vagy! Van riasztó is és itt leszek a másik
szobában. Rendben lesz így? Be kéne venned az altatót – mondta
neki megnyugtatásképp. A lány szaporán bólogatott, Donny pedig
magára hagyta, bár legszívesebben vele maradt volna. Lelki
szemei előtt megjelent, ahogy megfürdeti, szépen lemossa a
törékeny testét, miközben végigcsókolna rajta minden
négyzetcentimétert, minden egyes sebhelyet és heget
végignyalogatna és apró csókokat lehelne rá. Be se ért a
szobájába, már kőkemény erekciója volt. Elkáromkodta magát,
gondolj másra, te hülye, szidta magát. A madaraira gondolt, de a
kép mindig visszajött a szeme elé. Ennyi, ő bizony megy a hideg
zuhany alá, az majd elveszi a pajkosságát. Sebtiben dobálta le
magáról a ruháit és sebesen mászott a zuhany alá. Fájdalmas volt
az erekciója, pláne így, hogy a lány a másik szobában alszik.
Próbálta elterelni a figyelmét. Sikerült azzal, hogy látta mennyire
félt a lány, és ebből tudta, itt több és komolyabb dolog történt,
mint ő azt gondolta. Ki fogja deríteni, ebben nem kételkedett.
Nem tudja még hogyan, de idővel mindent megtud. Hiszen Kabal
most itt marad pár napig, és ezzel ő előnyös helyzetbe jutott.
Most szabad a pálya előtte. Nem megy dolgozni, ebben biztos
volt, ahogy abban is, hogy az apja és Bill felnyársalják. Nem baj,
neki most otthon kellett maradnia, mert olyan előnyhöz jutott,
amit nem szalaszthatott el.
A hideg zuhany hatott, lankadtan sétált a szobájába, miután
megtörölközött. Terveket kell szőnie. Kabal itt van, meg kell őt
hódítania, ha törik, ha szakad. Megint nem játszott szépen,
kihasználta a lány félelmét. Donny már nem is szégyellte magát.
Hiába tudta, hogy nem szép dolog, de szerelemben, háborúban
mindent szabad. És ő szerelemtől fűtve háborúzik a lánnyal,
annak kegyeiért.
Lefeküdt az ágyba, talán megnézhetné Kabalt, elaludt-e már.
Vajon ő is meztelenül alszik, mint ő? A hosszú haja szétterül a
párnán, a teste buján nyomódik a puha ágyba? Mély levegőt
kellett vennie. A büdös életbe, megőrjíti a közelsége. Megfordult
az ágyban. Vajon tüzelne Kabal teste a csókja alatt?
Így nem lehet aludni!
Ismét megfordult, merevedése visszatért. Izzadtan akarta látni,
hallani a lihegését. Hasra fordult, de az erekciójának nem tett jót
a hason fekvés, ezért hanyatt vágta magát, becsukta a szemét.
Ne gondolj rá!
De csukott szeme mögött megjelent a lány, ahogy a szája fel
van duzzadva a csókjától. Ez a kép csak még jobban megőrjítette.
Ez a nő egy démon, ki fogja őt készíteni, nem bírta a kezét
visszatartani, merevedése fájdalmassá vált. Ujjai hegyével
finoman megsimogatta a makkját, halkan felnyögött. Mindennél
jobban vágyott rá, hogy kinyalhassa a lányt, érezni akarta az ízét.
A gondolatra a farkán megjelent egy csepp váladék, amit a
hüvelykujjával masszírozott el.
A picsába, ő kiveri magának!
Donny átadta magát a képzeletének és biztos volt abban, ezért
a lány még drágán megfizet, amiért ő erre kényszerült. Kabal az
ágyban meztelenül, csábítóan az oldalán feküdve, eltakarva előle
a melleit, formás seggét kitolva.
Ó, te jó isten, micsoda kép.
Donny marokra fogta a farkát és erősen rászorított, majd
lassan a makkig húzta a fitymát. Kiszakadt belőle a levegő.
Szemei előtt a lány most hanyatt fordult, haja szétterült a párnán,
combjait szélesre tárta, felkínálva magát neki. Ó, igen, a puncija
nedvesen csillogott. Lassan, kínzóan járatta kezét a péniszén.
– Dugni akarok, Donny – suttogta neki Kabal erotikától rekedt
hangon. Donny az agyában felcsendülő hangtól nagyot rántott a
farkán, kéj nyilallt a heréjébe. A férfi mellé feküdt és magára
húzta a lányt, felette Kabal puncija volt, a lány szeme előtt pedig
az ő farka. A farkán ismét megjelent az előváladék, amit elkent
egy ujjával.
– Szopj egy kicsit, Kabal – súgta neki és elmerült a puncijába.
Egyre gyorsabban járt a keze, néha-néha rászorítva, végigsimítva
a makkon. De a férfi már nem itt volt, mert agyban Kabal őt
szopta. Nyalogatta a farka hegyét, aztán pedig csókokat lehelt rá.
Donny is finoman masszírozta a cerkája végét. A képzeletében két
kézzel húzta szét a lány szeméremajkait, hogy mélyen nyalhasson
belé. Ó, igen, Kabal íze finom volt. Elmerült a csiklója
izgatásában. Hallotta kéjes nyögését, amit a férfiasságára lehelt, a
lány megremegett az élvezettől.
 – Vedd be mélyen Kabal... mélyen akarom – súgta a puncijába.
A képzeletében a lány tövig bekapta és hangosan cuppogott a
farkán. Donny marokra fogta a péniszét és erőteljesen húzogatta
fel-le, a másik kezével pedig a heréjét simogatta. Az elméjében
végignyalta a lány egész punciját, majd nyelvével beletemetkezett
Kabal hüvelyébe.
– Ó istenem... nyeld el Kabal… az egészet – követelte a lány
nyílásába. Kabal még többet tuszkolt a szájába, Donny farka a
torkának feszült. A nyelvével csiklandozta a közepét, a férfi
csípője őrült ütemben mozogni kezdett a lány szájában. Ó igen,
Kabal száját dugja. A kezével eszeveszett rántásokkal rohant a
csúcs felé. Heréi összehúzódtak. Amikor elélvezett, képzeletében
a lány szájába ürítette magát, aki lenyelte minden cseppjét.
Remegve ment el, megrándulva az élvezettől. A kezébe és a
hasára spriccelt a magja. Csak lassan tért vissza a tudata, izzadtan
feküdt az ágyban mélyeket lélegezve. Úristen! Hát ilyen lenne
Kaballal? Még mindig lihegett, a szíve ezerrel vert. Annyira akarta
a lányt, hogy még ettől se riadt vissza. Tinédzser kora óta nem
maszturbált, sose volt rá szüksége felnőtt éveiben, mindig volt
valaki, akivel lefeküdhetett. Nehézkesen állt fel az ágyból és ment
a fürdőbe rendbe szedni magát, lemosni, letörölni magáról, amit
kell. Miután végzett, visszabaktatott az ágyához és kimerülten
feküdt vissza. Álmos volt, nem vesződött a takaróval, az utolsó
gondolata Kabal volt. és az ő kicsikéi.
Fogalma sincs, mennyit aludt, de kopogásra ébredt. Nem vette
a fáradságot még arra sem, hogy kiszóljon, Simon menjen most
el. Hagyja őt békében aludni. Félálomban volt és alig várta, hogy
visszaaludjon jó mélyen. Hallotta, ahogy nyílik az ajtó. A sikításra
úgy pattant ki az ágyból, mint akit seggbe lőttek. Eszeveszetten
nézett körbe, kit kell lenyomni vagy ki halt meg. Ehelyett, amint
kitisztult a látása Kabalt pillantotta meg az ajtóval szemben, neki
hátat fordítva. A haja az egész hátát betakarta.
 – A kurva életbe, nem hallottál még a kibaszott pizsamáról?! –
Donny-nak idő kellett, míg felfogta a szavait. Végig nézett
meztelen önmagán; sokszor alszik így. Megköszörülte a torkát.
– Kabal, általában egy teljes sí öltözetben alszom, csak most a
mosásban van – felelte Donny, és a szekrényhez ballagott, mert
gyanította, a lány nem fordul meg addig, míg nem kap magára
valamit.
– Amúgy meg ne háborogj, Kabal, csúnya dolgokat csináltál és
ezeket még visszakapod – tette még hozzá.
– Mi? Miféle dolgokat? – kérdezte meghökkenve a lány.
– Majd megtudod időben. De annyi szent, ez nem volt szép
tőled, Kabal. – Ez nem volt alkalmas pillanat, hogy elmondja,
miatta maszturbált, mert túl szép és túl kívánatos.
– Felöltöztél már? – kérdezte tőle. Donny magára kapott egy
rövidnadrágot.
– Megfordulhatsz – közölte vele. A lány megfordult és végig
nézett rajta, szeme megakadt Donny csípőjén, majd fölfelé siklott
a mellkasára, aztán fel a szemére. Semmi reakciót nem látott
Kabalon. A fenébe, azért sem hagyja abba a mutogatást.
– Azt mondtad, nem fogsz aludni, Donny – közölte vele a lány.
– Nem én tehetek róla, Kabal, itt volt az álomtündér. Míg én
azt hittem velem tölti az éjszakát, addig az álnok beszórta a
szemem álomporral – felelte. – De te miért nem alszol? Bevetted
a gyógyszert?
– Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, vannak itt
szúnyogok? – Szúnyogok? Itt? Donny nem értette, mit akart ez
jelenti. Most valóban arra kíváncsi, vannak-e itt szúnyogok, vagy
ez csak kifogás?
– Biztos, hogy vannak, mert össze-vissza csipkedtek, így nem
lehet aludni! – folytatta a lány, és látványosan vakargatta a karját,
amit egy frottír köntös takart. Kabal félt! Valahogy rá kellett
vennie, hogy aludjon, pihennie kellett. Hogy félhetett ennyire? És
mitől?
 – Kabal, a konyhában nincsenek szúnyogok és még a medence
mellett sincsenek – mondta Donny és mellé lépett, kézen fogva
húzta maga után, ami meglepő volt: Kabal hagyta. Valóban
nagyon félhetett.
– A konyhát megértem, de a víz mellett mindig van szúnyog –
jegyezte meg a lány, miközben kiskutyaként követte a férfit és a
kezét se engedte el. Tudnia kell, mi történt! Mert csak így fogja
tudni a lányt megnyugtatni. De a rohadt életbe, még nem jött el
az ideje, hogy felhozza a vele történteket.
– Ez egy téveszme, Kabal, az emberek megtévesztésére, hogy a
szúnyogok jól lakhassanak. Valójában ki nem állhatják a vizet. –
Remek, össze-vissza beszélt. De Kabal is, mert nincs a házban
szúnyog. Egész egyszerűen csak lenni akart valakivel. Vagy éppen
vele; istenem add, hogy mellettem biztonságban érezze magát,
fohászkodott magában. Ahogy lépkedett, lenézett a lány lábára,
szaporán szedte azokat. Sokkal jobban tetszik neki a harcias
Kabal. Bár ez is nagyon jó, de elszomorodott tőle. Kabalnak
szüksége volt rá. És ezt most valóban látta.
A konyhába érve már ott találta Hetty-t.
– Jó reggelt, Hetty, a hölgy itt mellettem Kabal – mutatta be
őket egymásnak Donny és leültette a lányt a pulthoz. Látta a
házvezető arcán a döbbentett, már rá is akart szólni, amiért így
bámulja Kabal sebhelyét, de a nő szélesen elmosolyodott, amit jól
tett, mert most megmentette a munkáját. – Kabal, Hetty a
házvezetőnőm.
– Jó reggelt, kisasszony, önnek is uram. Mit készíthetek
reggelire? – kérdezte és a hűtőhöz szaladt.
– Hagyja csak, Hetty, Kabal reggelijét majd én megcsinálom,
de egy kávét elfogadunk. Reggeliztek a kicsikéim? – kérdezte és
eltolta a hűtőtől Hetty-t. Kabalnak kiadós reggeli kellett, hogy
aludni tudjon. Ráadásul Simon is felébredhetne már! Kabal nem
szólt semmit, a házvezetőnő elé tette a kávét, cukrot és tejet.
 – Igen uram, 11 órára terveztem a fürdővizüket – felelte a nő. –
Kisasszony, ha nem sértem meg, mit szeretne ebédre? – kérdezte
Kabaltól, és ezzel elérte, hogy fizetésemelést kapjon.
– Én... izé, bármi jó lesz, köszönöm – válaszolta. Donny
szorgosan készítette a reggelit. Annyira jó, hogy itt volt a lány
vele. És ő csinálja Kabalnak a reggelit. Elaltatja, ha beledöglik is.
Szalonnás-gombás tojás, ettől remélhetőleg elnehezül és elalszik,
ez nehéz reggeli. Hirtelen eszébe jutott, hogy telefonálgatniuk
kellett.
– Hetty, legyen szíves hozza le a telefonomat a hálóból – kérte
az asszonyt, aki jókedvűen bólintott és elmasírozott. Kabal nem
szólt semmit, csöndesen üldögélt, a férfi újra és újra hátrafordult
hozzá. Mikor az asszony visszatért a telefonjával, hála istennek
vette a lapot és el is ment.
– Kabal, csörögj be a munkahelyedre. – szólt neki és tovább
készítette az ételt, nem fordult meg, így is hallott mindent. Kabal
szabadságot kért, amit meg is kapott. Amikor végzett, Donny
hátrafordult, a lány lehajtott fejjel nézte a pultot, mellé lépett.
Leguggolva megtámaszkodott a széken, próbált a szemébe nézni.
A kurva életbe!
– Kabal, tekintsd nyaralásnak, én is veled nyaralok. Emlékszel
rá, mekkorát behúztál nekem? Na, azt kéne alkalmazni Bill
bátyámon is, ha most akadékoskodik. – Legszívesebben
megsimogatta volna a haját, de nem volt szabad. Most, ha
elriasztja mindennek vége, nagyon okosan kellett csinálnia, nem
volt szabad erőszakosnak tűnnie. Csak finoman. Kabal felnézett a
szájára, ami már sokat javult. Úgy megcsókolnálak, te nő!
gondolta magában. Ha tudnád, mennyire kellesz Kabal, még az
országot is elhagynád. Megőrülök érted. Visszament a
tűzhelyhez a telefonnal a kezében és hívta Billt.
– Jó reggelt, drága bátyám – köszönt Donny.
– Hagyd a rizsát, ma se akarsz dolgozni? – kérdezte Bill
mérgesen.
 – Mivel te vagy a kedvenc testvérem, elárulom neked, hogy
nem, sőt, most egy ideig nem tudok bemenni, Kabalnak az éjjel
leégett a lakása, most vele kell lennem – nem fűzött hozzá mást.
– Megsérült? – kérdezte a bátyja, immár minden harag nélkül
a hangjában.
– Nem, hála istennek jól van – felelte Donny.
– Maradj otthon, amíg csak kell, és vigyázz rá. – Nahát, ki
gondolta volna, hogy ez ennyire könnyű lesz? Még felhívta Taxis
Robertet, hogy haza kellene hozni mind a két kocsit és persze
kifizetni őt. Elkészült az étellel és Kabal elé tette.
– Egyél meg mindent, még el kell intéznem egy telefont, csak
itt leszek kint.
– Messzire mész? – kérdezte Kabal. Most lett világos számára:
Kabal csak akkor nem fél, ha mellette van. Hála a jóistennek,
lehet a lány részéről ez csak egy furcsa barátság, de ez meg fog
változni. Bár igazából nem akart találgatni, nyeregben van,
minden az ő kezében van, Kabal az övé lesz.
– Csak ide ki, jövök vissza hamar. – A lány úgy bólintott,
mintha nem érdekelné, a szemében se lehetett látni semmit.
Donny most jött rá, Kabal a megtévesztés mestere. Sose hidd el
róla, amit elsőre látsz rajta. Kilépve Petrát hívta.
– Jó reggelt, Petra, legyen szíves, keresse meg a város legjobb
biztonsági cégét és beszéljen meg egy találkozót, lehetőleg még a
napokban. Ha végzett, hívjon vissza és tájékoztasson – mondta a
titkárnőjének, majd lerakta a telefont. Visszasétált a lányhoz, aki
nem sokat evett. Leült mellé és készített magának egy kávét.
– Enned kell, Kabal – szólt rá Donny.
– Nem igazán vagyok éhes.
– Nyilván, de ennél azért többet kell enned – magyarázta neki,
mire az a fejét rázta.
– Tudom, jól van? – támadt rá. Donny védekezően emelte fel a
kezét.
 – Tedd takarékra a sárkány ösztöneidet. – A legszebb sárkány,
gondolta Donny.
– Nem vagyok sárkány – vágta rá a lány.
– El kell mennünk délután, ruhát kell neked venni, Kabal –
mondta neki a férfi.
– Magam varrtam a ruháimat – válaszolta a lány, és ezzel meg
is magyarázott mindent.
– Jó, akkor keresek varrónőt – felelte Donny és már nyúlt is a
telefon után, Teresa pedig nagy szemeket meresztett rá.
– Jó napot, Petra, legyen szíves keressen egy varrónőt a
városban, a legjobbat, és hívjon fel, ha meg van, magam akarok
vele beszélni. – Még megbeszélte a részletetek, aztán lerakta. –
Figyelj, Kabal, akkor is el kell mennünk ruhát venni neked.
Farmert vagy mit tudom én, amit a nők viselnek – ecsetelte neki
Donny.
– Jó.
Rendben, kezdte unni, hogy Kabal minden vita nélkül
beleegyezik mindenbe. Bármit mondott vagy tett, a lány
elfogadta. Nincs ez így jól.
– Mit szólnál hozzá, ha kimennénk a medencéhez és ott ennéd
meg a reggelit? – kérdezte tőle.
– Oké. – Ennyi volt a válasz és már állt is fel. Donny fogta a
tányért és elindult kifele. – Remélem nem gondolod, hogy fürdeni
fogok! – Azért vannak még ott tüskék, lehajtotta a fejét, hogy
Kabal ne lássa a mosolyát.
– Meg se fordult a fejemben ilyen badarság – felelte neki.
Kifele sétálva előkerült Simon is, félmeztelenül a tegnapi
nadrágjában, kómás fejjel, égnek meredő hajjal.
 Hetedik fejezet

– Szép jó reggelt, drága fivérem, említettem már, hogy te vagy a

kedvenc testvérem? Mindezt azzal vívtad ki magadnak, hogy ma
reggel korán keltél és kész voltál megnézni a vendégemet, hogy
minden rendben van-e vele! – szólította meg Donny mérgesen.
Kabal egyikről a másikra nézett.
– Ne kötekedj, korán keltem és Teresának aludnia kéne.
Nekem meg kávéra lenne szükségem.
– Mint látod, Kabal nem alszik! És nem kapsz kávét, míg meg
nem nézted őt! – Simon válasz helyett felmutatta neki a középső
ujját.
– Ne kelljen beszélnem, tudod, hogy nem megy – felelte
Simon.
– Gyere, Kabal – invitálta maga után, és kimentek az udvarra a
medencéhez. Jó idő lesz ma. A lány körbenézett, aztán leült egy
nyugágy szélére.
– Te maradj itt, Kabal, azonnal jövök, csak megverem a
testvéremet – mondta neki a férfi és visszament előkeríteni a
bátyját. A konyhában talált rá, kávét kortyolgatott.
– Nem hiszem el, hogy kávézol! – lehelte neki Donny.
– Muszáj! – felelte neki Simon.
 – Ide figyelj, Kabal nincs jól, nem kávézgathatsz csak úgy itt –
veszekedett vele.
– Nem tudok mit tenni, Donny – felelte nyugodtan a másik.
– Micsoda? Akkor mi az istenért lettél orvos? – Donny nagy
szemeket meresztett rá. – Nézd, Kabal nem tud aludni, azt
hiszem a feje is fáj, mert néha odakap a homlokához. Ezen kívül,
amikor megfogtam a kezét a csuklóján éreztem, hogy erősen
dobog a szíve, és időről időre leizzad. Te meg itt kávézol! – hányta
a szemére Donny.
– A tüneteket azért produkálja a szervezet, mert
vészhelyzetként éli meg az adott szituációt, felkészül arra, hogy a
lehető leggyorsabban tudjon reagálni, ha bekövetkezik a baj. A
megemelkedett pulzusszám, a szív gyorsabb pumpálása, a test
megfeszülése, ez mind tünet. A helyzet megoldásához meg kell
keresni a kiváltó okokat, amelyek ehhez az állapothoz vezethetők
vissza. Ebben az esetben Teresa lakása leégett, odalett mindene.
Most meg kell próbálnod elterelni a figyelmét, elérni, hogy
mással törődjön. Ennyit tehetsz. Én még ennyit sem, írok neki
altatót, de elvihetnéd egy pszichiáterhez, ő többet tud segíteni. Ha
gondolod megadom egy barátom számát. Most már megihatom a
kávém? – kérdezte Simon. Donny fintorogva bólogatott, de
gondolatban máshol járt, végiggondolta, amit hallott. Aztán
megrázta a fejét, Kabal sose menne dili dokihoz. És egyébként is,
majd ő segít neki.
– Gyere, segíts kivinni a fotelt, jobb lesz, ha abba fekszik Kabal
és úgy pihen. Aztán írd fel, amit kell. – Azzal ott is hagyta a
testvérét. Miután végeztek a cipeléssel, megállt a lány előtt
csípőre tett kézzel.
– Alig ettél Kabal, mindegy is, gyere, próbált ki a fotelt.
– Nincs kedvem.
– Csak csüccsenj bele, nem fogsz csalódni.
– Nem akarok.
– Mi bajod vele?
 – Semmi.
– Végül is, át is rakhatlak... – A lány vicsorogva állt fel és ült a
fotelbe. Donny bekapcsolta neki.
– Óh – nyögte a lány. Elmosolyodott, már csak aludnia kéne.
Be akart menni a házba, de a lány megállította.
– Hova mész? – kérdezte.
– Hozok neked egy takarót. Sietek vissza. – belépett, felkapott
egy takarót és a konyhába ment. Simon már fel volt öltözve,
mellette Hetty a mosogatógépbe pakolt be.
– Itt vannak a receptek Donny, de ne hidd, hogy nem
jegyeztem meg milyen mostoha körülmények között
vendégeskedtem nálad – túrt a hajába Simon.
– Én is mindig a mennyországban érzem magam nálad, az
ellátás fenséges – felelte Donny.
– Ide figyelj, Donny, amit tegnap műveltél, arról beszélünk
még! Nem ugorhatsz ki mozgó kocsikból csak úgy! – mondta
Simon hirtelen témát váltva. Szemében aggodalom ült.
– Nincs mit beszélni róla, Kabalért mentem. – Simon
megcsóválta a fejét. – Most pedig isten áldjon – bocsátotta el a
testvérét, aki inkább megölelte őt.
– Mit művelsz? – kérdezte Donny meglepetten.
– Olyan hülye vagy, hogy muszáj volt. – Azzal elengedte és
kisétált az ajtón. Hetty vigyorogva állt.
– Ne is mondjon rá semmit. Hetty, legyen szíves menjen el egy
patikába és váltsa ki ezeket. Kabalnak aludnia kell – kérte az
asszonyt, aztán visszament a takaróval.
– Itt is vagyok. Na, felhívod a mamádat? – kérdezte a lánytól,
miközben betakarta. A lány csak bólogatott és felült, Donny a
kezébe nyomta a telefont. Látta, ahogy nagy levegőt vett, aztán
tárcsázott. Donny egészen közel ült le mellé.
– Szia anya, én vagyok. – És Kabal hangja megváltozott, nem
volt megtört, nem volt gyenge. Nem is olyan volt, mint ővele a tűz
előtt. Ez a Kabal más volt. Még a testtartása is megváltozott.
Kihúzta magát, hangjából rengeteg erő és nyugalom áradt.
Szemei élettelen sötétek voltak, csak ennyi volt belőle ismerős. –
Semmi a világon. Ott sem voltam – hangjában a nemtörődömség
jól kivehető volt.
Mi a fene folyik itt? Kabal keze megremegett, miközben
hallgatta az anyját. Az anyja bántotta őt? Ő tette ezt a testével?
Figyelte a lányt, aki elpusztíthatatlan kősziklaként ült ott, mint
aki megtörhetetlen. Az előbb még nem volt jól, mi folyik itt?
Kabal felnevetett, a hangján nem lehetett hallani, de az
arcmimikáján látni lehetett, hogy ez egy erőltet kacaj volt. A férfi
agya sebesen járt. – Egy barátomnál... persze anya. –
Lehanyatlott a keze, mintha megvívta volna a második
világháborút. Mély levegőt vett, nyelt egyet, aztán Donny kezébe
nyomta a telefont.
A fülére szorította, le sem vette szemét a lányról. Olyan volt,
mint akin átment egy úthenger.
– Itt Dr. Donald Artmenson – szólt a telefonba, Kabal
rászegezte a tekintetét. A lány most először nézett ilyen áthatóan
a szemébe, most nem volt üres, valami megfoghatatlan volt
benne, amit Donny sose látott még senki szemében.
– Camilla Malone vagyok, Teresa édesanyja. Legyen szíves
nyugtasson meg, hogy a lányom jól van – mutatkozott be a hang,
ami tele volt aggodalommal. A férfi összezavarodott, ez a hang
nem bánthatta az ő Kabalját. Ez a hang aggódik és félti a
szerelmét. Félreértett mindent. Akkor hát ki volt? Ki bántotta a
lányt? Mitől fél? Ránézett a lányra, aki felemelte a hüvelykujját,
és jelentőségteljesen nézett rá. Majd a szájával azt tátogta „ki
foglak herélni, ha nem beszélsz okosan” Donny majdnem
elvigyorodott, ez az ő Kabalja.
– Asszonyom, örülök, hogy megismerhetem végre. Nem kell
aggódnia, a lánya még a tűz közelében sem volt. Itt voltunk
nálam. Teresa teljes biztonságban van. Természetes bármikor
meglátogathatja, amikor csak kedve tartja. – Kabal felugrott és
Donny füléhez nyomta a fejét. Ó istenem Kabal a közvetlen
közelemben, a haja ráomlik a vállamra! Jézusom, segíts!
– Ó, hála az istennek, azonnal elindulok a lányomért. – felelte
az asszony. Kabal elhúzódott és hadonászni kezdett a kezével, a
fejével nemet intett, miközben a szájával is ezt tátogta. Nem a
legjobb lebeszélni egy anyósjelöltet, hogy a lányáért jöjjön. A jó
kapcsolatokat már az elején le kell fektetni. És még jobban
megalapozni.
– Asszonyom, ahogy jónak látja. De szeretném, ha tudná, hogy
a lánya és én már hetekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy szeretnénk
együtt tölteni egy kevés időt, már múlthéten kivettük mind a
ketten a szabadságunkat erre a hétre, amit szerettünk volna
édeskettesben eltölteni. – Kabal keze megindult és a tarkóján
csattant. Donny összehúzta a szemét, a telefonban is néma csönd
lett. A lány kikapta a kezéből a telefont és törökül kezdett
beszélni, amiből ő semmit nem értett. De a lány viselkedése ismét
megváltozott. Feszülten állt és látszólag nagyon igyekezett, hogy
az anyukájának mást mutasson, mint ami valójában van.
Amikor letette a telefont, visszaült a fotelba. Ismét csatát
vívott, zaklatott volt és szaporán szedte a levegőt. Nem szólt
semmit, láthatóan elmerült a gondolataiban. Szemeiben ismét
félelem ült. Talán megölelhetné. Talán nem taszítaná el magától.
Donny felállt és közelebb lépett a lányhoz. Száját összeszorította
és lenézett rá, hogy adjon neki valami jelet. Kabal alig láthatóan
elmozdult. A férfinak csak ennyi kellett, mellébújt és a karjaiba
húzta. Félmeztelen mellkasa a lány által viselt köntöshöz ért, ami
Bella húgáé volt. A lány ugyan nem volt a kiborulás szélén, de
nem tett neki jót ez a beszélgetés. És Donny lassan megőrült
attól, hogy nem tudta, mi folyik itt. A lány a melléhez nyomta az
arcát, rajta meg végig söpört a vágy. Ne vedd észre! Ne vedd
észre! Ne küldj el!
– Anyámmal elhitetted, hogy a pasim vagy – súgta a lány. A
lehelete nekicsapódott Donny bőrének. Forró volt és izgató.
Maradj nyugton Átkozott! Nem mert a lány hajához hajolni,
moccanni se mert.
Mit is mondott? Mit is? Ja igen. Erre mit feleljen. Igazából
Kabal sajnos még nem tudja, de ő az övé.
– Szörnyen röstellem – súgta. Ó istenem, beszélj te nő!
Annyira érezni akarta a leheletét a mellkasán, hogy majd
beleőrült. Beszéltesd! Mondta magának. De a lány nem beszélt
többet, csak hozzábújt, szorongása a telefonhívás miatt egyre
csökkent. Ő maga meg tűzben égett.
– Anyukád nagyon aggódik miattad és mégis szorongsz – súgta
neki a férfi. Igaz, ami igaz, a lábát keresztbe kellett tennie, mert
félő volt, hogy Kabal meglátja ahogy az átkozott farka dacol vele,
de a lényeg, hogy kérdeznie kellett. Még akkor is, ha nem kap
választ. Akkor is muszáj, ha merevedése van. A lány felnézett rá,
szemeiben megmagyarázhatatlan fogalmak suhantak át.
Ennyi.
Kész.
Ő most megcsókolja. Finom hajolt a lány ajkára és érintette
meg. Szemeit le kellett hunynia a mámortól, amit érzett. Rálehelt
a lány szájára, lassan nyalta meg. A lány megremegett, levegő
szakadt ki az orrán, mint egy szusszanás.
– Engedj be! – követelte a férfi. A lány szája kinyílt és Donny
végre ott volt, ahol lenni akart. Remegni kezdett, ahogy
kitapintotta a másik nyelvét. Ó te jó ég, minden gondolat
elhagyta, egyszeriben kiröppent a fejéből. Gyengéden simított
végig a lány nyelvén a sajátjával. – Ó istenem, megőrülök, Kabal!
– súgta neki. Teresa lihegve húzódott el tőle, csak nézett a
szemébe. Donny elkáromkodta magát.
– Remek figyelemelterelő vagy, Kabal – súgta, miközben
gyengéden visszahúzta a lányt a mellkasára. Kabal hagyta, hogy
megcsókolja, csakhogy ne kérdezősködjön. A nő hallgatott egy
ideig, aztán megszólalt, lehelete ismét nekicsapódott a férfinak.
 – Soha nem csókolt meg férfi. – Donny lehunyta a szemét. Úgy
érezte egy picivel közelebb került a lányhoz. Hiszen megszólalt,
beszélt. Nem mert levegőt se venni, nehogy elrontson valamit.
Pedig ezer kérdése lett volna. Elég bátorságot gyűjtött ahhoz,
hogy a lány hajába fúrja az arcát. – Undorodnod kellene tőlem és
nekem irtózni tőled – súgta. A férfi nem tudta, miért kellene
irtóznia a lánynak tőle. Talán mert leszbi. De az undorra tudta a
választ.
– Kabal, te gyönyörű vagy – felelte. Nem tette hozzá, hogy
egész lényével kívánja a lányt, hogy ha ránéz, elfoglalja a
világában az összes helyet, kiszorítva minden mást. Hogy
varázslatos és titokzatos, hogy a legszebb nő és szereti. Amikor a
száját rágcsálja vagy mérges, szereti a járását, a beszéde dallamát.
Minden egyes heget imád rajta, mert hozzá tartozik, az ő illata, az
ő bőre.
– Nem értem ezt az érzést – súgta a lány. Kabal most vallotta
be neki, hogy nem közömbös számára! – Félek tőle – sóhajtott a
lány végül. – Nem vagyok ehhez hozzászokva. Úgy érzem nem
érhet baj, ha itt vagy. Ez a biztonságérzet? – kérdezte halkan.
Donny elmosolyodott.
– Azt hiszem – felelte a férfi csöndesen.
– Tíz éve elhagyott ez az érzés – fogalmazta meg elgyengült
hangon, érezhető volt, hogy nehezére esett a beszéd. Tíz éve
történt vele valami, talán mégiscsak valami baleset volt.
Hallgatott, talán most beszélni fog a lány. – Azt hiszem a doki a
kedvenc testvéred. – Ez aztán a gyors témaváltás! Ám egyelőre ez
is elég volt, hogy a fellegekben járjon.
– El sem hiszem Kabal, hogy azzal gyanúsítasz, nekem kedvenc
testvérem van – felelt a férfi.
– Láttalak téged a két lánnyal is, és láttalak a legidősebbel is.
De a doki más számodra – magyarázta.
– Csak egy évvel idősebb nálam – mondta a férfi, mintha ez
mindent megmagyarázna. – Gyerekkorunkban egyikünk se volt
okosabb a másiknál, ezért is sikerült mindig belemásznunk a
legnagyobb gondokba. Én követtem őt, ő követett engem. Egész
sok balhéban részt vettünk – fejezte be végül.
Mesélni kezdett a gyerekkoráról, a csínytevésekről, hátha így a
lány is megnyílik felé. Nem ez történt. Kabal légzése egyenletesé
vált, és elaludt. Végül is ezt akarta. Így is sokat haladt előre egy
délelőtt alatt. Mostanra ő is érezte a fáradtságot, hiszen egész éjjel
nem aludt. Legszívesebben beülne a madarasba, Kaballal a
karjaiban, és ott aludna egy jót a madárcsicsergésben. De a lány
nem biztos, hogy értékelné. Szerette volna még a karjaiban
tartani, de még mindig dolga volt. Lassan húzta ki alóla a kezét,
és rohadtul sajnálta, hogy itt kell hagynia. Észrevétlenül állt fel.
Lenézett az alvó Kabalra, és szíve nagyot dobbant a látványra.
Gyönyörű! A haja a nyakát is eltakarta, és az egész felső testét. A
szája enyhén elnyílt, halkan szuszogott. Akkor fog jót aludni, ha
horkol. Még hogy undorodnia kéne tőle! Ő a legszebb nő
számára. És nem ajánlja, hogy más férfi vagy NŐ így lássa azt,
ami az övé. Mert azt mindenki nagyon megbánja. Betakargatta és
nagy nehezen ott hagyta. Még nem fújt nagyon a szél, ellesz itt
egy darabig, később be fogja vinni.
A kezébe vette a telefont és elintézte a varrónőt. Mire a
konyhába ért, Robert már ott volt. Bőségesen kifizette és még
plusz fizetséget is adott neki, előre az ilyen esetekre. Robert
elment a kocsikért, hogy hazafuvarozza mind a kettőt. Szólt
Hetty-nek, süssön pizzát és valami csokis sütit a lánynak. Aztán
visszahívta Petrát, hogy megérdeklődje a biztonsági embereket.
Minden rendben haladt hála istennek. Eltelt egy óra, amikor
Simon telefonhívása befutott.
– Elfelejtettem megadni a pszichiáter barátom számát.
Akarod, hogy elküldjem sms-ben? – kérdezte a bátyja.
– Ha nem lennél a testvérem, megkockáztatnám a neveltetésed
helyességét. Hát mi van a jó modorral? Először is köszönj, aztán
jó testvérhez méltón kérdezd meg, hogy s mint vagyok – felelte
Donny a testvére fáradt hangját hallva.
– Szervusz, drága öcsikém, hogy érzed magad ezen a
csodálatos délelőttön? – ütötte meg a leggúnyosabb árnyalatú
hangszínét Simon.
– Ezt már szeretem. Köszönöm kérdésed, remekül vagyok –
felelte ugyanolyan hangnemben Donny.
– Menj a francba! Kell a szám vagy sem? – kérdezte a testvére
mérgesen. Igen, ez volt a cél, hadd legyen csak mérges. Nincs
abban semmi rossz, vigyorgott a férfi.
– Fogalmam sincs, hogy Kabal eljönne-e velem – felelte
elgondolkodva.
– Figyelj, a sokkhatás első fázisa hamarosan elmúlik, akkor
kellene próbálkoznod nála ezzel.
– Micsoda? Ez el fog múlni? – kérdezte döbbenten.
– Donny, ez az állapot rendszerint pár nap alatt elmúlik. De
utána marad a depresszió, és ezzel szerintem fel kellene
keresnetek egy orvost. – a férfi agyában csak úgy pörögtek a
gondolatok.
– Azt mondod, hogy csak pár napom van arra, hogy
meghódítsam Kabalt? – feszült lett, és ez a hangján is
hallatszódott. Hallotta Simon fáradt sóhaját.
– Nézd, Donny, tudnod kell, hogy Teresa csak egy támaszt
keres. Az ilyen eseteknél nem ritkaság, hogy olyan valakiben is a
biztonságot látják a sokkos állapotú emberek, akiket egyébként
semmibe vesznek. Ezt leggyakrabban a magány váltja ki – kezdett
bele a magyarázkodásba.
– Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Donny még mindig
feszülten.
– Csak azt, hogy talán el kellene gondolkodnod azon... nem is
tudom. Ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel. – Ez betalált.
– Muszáj próbálkoznom, te ezt nem érted. Nekem ő kell! És
ezért meg kell tennem mindent. És ha nem kellenék neki
mégsem, ha nem érek el nála semmit... nézd, én akkor se
hagyhatom most magára. Szüksége van rám. Rám – felelte
letörten a férfi.
– Jól van, értem, de ha nem értettem volna, a tegnapi akciód
amúgy is elárulta. Még most sem hiszem el, hogy kiugrottál a
mozgó kocsiból! – Simon is mérges volt, bár az okát nem tudni
miért. Donny okosan hallgatott. – Most miért hallgatsz?
– Álmos vagyok. Ezért el is búcsúzom drága bátyám, isten
áldjon. – És kinyomta a telefont, majd a lányhoz sétált.
Mivel kezdett hűvös lenni, úgy döntött beviszi őt a nappaliba.
Ugyan most sem horkolt, de talán sikerül úgy bevinnie, hogy ne
keljen fel. Nagyon óvatosan emelte fel és szorította magához
Kabalt, így sétált be vele a házba. A sarokülőre fektette, és hála
istennek sikerült becipelnie anélkül, hogy felébredt volna.
Szóval két nap. Ennyi ideje van, talán három. Először is le kell
mondani a biztonsági embereket, nem akarta, hogy itt legyenek.
Ha itt lennének, Kabal hamarabb érezné úgy, hogy rá már nincs
szüksége. És ezt nem engedheti meg, most nem. Fel is hívta
Petrát és lemondatta az egészet vele. Megint piszkosan játszik, de
csak pár napja van, hogy meghódítsa.
Visszament a lányhoz és mellé ült, amit nem kellett volna,
mert az álmosság letaglózta. Megfogta Kabal bokáját és szemét
lehunyva merült álomba.
A férfi nem tudta, mire kelt fel. Pislogott néhányat és
körbenézett, talán késő délután lehetett. Aztán meglátta Kabalt
ülve. Reszketett és sírt. A szíve megint összefacsarodott.
Utánanyúlt és az ölébe húzta. Istenem segíts, a lány görcsösen
kapaszkodott belé. Donny pedig úgy ölelte, mintha az élete múlna
rajta. A hangtalan sírás ráhozta a frászt. Ez az igazi keserűség, a
mérhetetlen fájdalom.
Itt döbbent rá: a lánynak összetört a lelke.
– Könyörgöm, ne sírj Kabal – súgta a hajába. – Megígértem
neked, hogy vigyázok rád. Megesküszöm mindenre, Istenre és a
családomra – fogadkozott, miközben automatikusan simogatta a
haját. Pedig isten lássa lelkét, rá is ráfért a vigasz, mert a lány
fájdalma és szenvedése őt magát is padlóra küldte. Legalább húsz
percbe telt, míg sikerült megnyugtatnia. Amikor már nem
reszketett, Donny picit eltolta magától, hogy a szemébe
nézhessen.
– Alig ettél valamit, éhes vagy, ugye? – Most először érezte,
fogalma sincs, mit csináljon. Maradjon vagy hozzon enni a
lánynak? Vagy ölelje még? Engedjen neki fürdővizet?
Masszírozza a lábát? Donny lehunyta a szemét. Istenem segíts,
fohászkodott magában. Ekkor érezte meg a simogatást az arcán.
Donny megremegett a tapintástól, nem merte kinyitni a szemét,
nehogy a lány abbahagyja. Mély sóhaj szakadt ki belőle. Aztán azt
érezte, hogy Kabal a nyakába temeti az arcát.
– Ne haragudj rám, sok fejfájást okozok neked. – Az, ahogy a
lehelete a nyakát csiklandozta... ennyi erővel akár csókolgathatja
is, mert Donny ismét felizgult.
– Hozok neked enni, Kabal. – nyögte, és eltolta magától. Rá se
nézett, most nem tudott volna. A konyhában megtalálta a
nyugtatókat, kivett a dobozból egyet és narancslében keverte el,
aztán pizzát és sütit vitt be tálcán, amit lerakott elé. A
narancslevet a kezébe nyomta.
– Idd csak meg, felfrissülsz tőle – mondta neki, és mellé ült.
Kabal a pohár tartalmának felét eltűntette, viszont az ételt csak
csipegette. Amikor végzett, a keze után nyúlt és az ölébe húzta.
Nem akart most beszélgetni csak ölelni akarta egy kicsit.
Nyomorult két nap! A fenébe vele.
– Jó érzés hozzád bújni, Kabal – szalad ki a száján. Szavaira a
lány elhúzódott tőle, hogy a szemébe nézhessen. Végül nem felelt,
csak visszatette a fejét a férfi vállára.
Megint semmi reakció, megint semleges, megint semmilyen.
Vajon tudná kívánni őt a lány? Tudnia kellett a választ.
 – Kabal, mondd, tetszem neked? – Tudnia kellett, mert talán
Simonnak igaza van. A lány olyan sokáig hallgatott, hogy már azt
hitte nem kap választ.
– Fogalmam sincs – ejtette ki a szavakat. Donny
legszívesebben megrázta volna. Ehelyett inkább csak fájdalmasan
lehunyta a szemét.
– Tudnom kell – súgta, s valóban tudnia kellett. – Kabal, értsd
meg, ez a bizonytalanság, amiben tartasz, megöl – magyarázta.
Ám a lány csendben maradt, és ez jobban fájt mindennél. A csend
azt közölte vele, amit nem akart hallani, tudni.
Hát igaz. Nem kell neki. Úgy érezte elveszített valamit, valamit,
amit meg sem kapott igazán. Űr keletkezett a szívében, valamint
sötét szakadék, ami el akarta nyelni Kabal iránt érzett szerelmét.
Elnyelni őt.
Hogy ne létezhessen többet.
Mert, ha nem kell a lánynak, mit csináljon? Nagyot nyelt, és
próbálta elüldözni a szívéből a sötétséget. Olyan erősen küzdött,
hogy a szemében megcsillantak a könnyek. Ha a lánynak már
nem lesz rá szüksége, elmegy, itt hagyja őt a fekete szakadékkal,
miközben egy másik nő fogja ölelni az ő csodálatos Kabalját.
Miért ismerte hát meg? Miért érzi, hogy a lány hozzá tartozik?
Nem tetszik neki. Nem kívánja őt. Nem akar vele lenni.
Donny finoman tette arrébb a lányt, megtörten húzódott el.
Mit tegyen még? Elfordult a lánytól és fejét lehajtotta, ne lássa,
hogy mit érez. Lassan állt fel, anélkül, hogy ránézett volna. Ekkor
a lány elkapta a kezét és visszarántotta maga mellé. Hátat
fordítva huppant vissza.
– Ne félj, Kabal, nem megyek messzire. – Egy meggyötört
szerelmes férfi szavai. Tudta, hogy menekülnie kell innen, de már
nem volt ereje felállni újra, mert az imádott nő még mindig a
kezét fogta.
– Donny... – kezdte a lány, de a férfi még hallani se akarta a
miértet, ezért felé fordult.
 – Kabal, én szeretlek – mondta neki gyengéd hangon, mire
annak elkerekedett a szeme. És most ritka dolog történt: a lány
szeme beszélt, megdöbbenés, fájdalom, félelem sugárzott belőle.
– Te nem tudod, mit beszélsz, Donny – felelte hangjában
elképedéssel. Ennél jobban nem is fájhatnának a szavai. Úgy
érezte magát, mint egy buta kisgyerek, aki valami nagy
sületlenséget mondott.
– Miért nem, Kabal? – vonta kérdőre végül.
– Mert nem tettem semmit, hogy ilyet váltsak ki belőled. Az
isten szerelmére, nézz magadra és aztán nézz rám is –
magyarázta szomorúan. – Mi nem illünk össze! A testem
undorító. Ide figyelj, az emberek még az arcomtól is
elszörnyednek. – suttogta végül.
Sületlenségek! Ez nem több badarságnál!
– Szívtelen vagy, Kabal! Ez a leghülyébb kifogás, amit valaha
hallottam, te nő! Nem tetszem, erről van szó, nem pedig arról,
milyen a tested – vágta rá. – És mi az isten ez a nem szerethetlek
duma? Te hülye vagy, Kabal? Nem illünk össze? – Mérges volt,
nem is kicsit. – Mégis ki a fasz való hozzád, Kabal? Ki? A vörös
hajú ribanc? – sziszegte neki Donny. A lány csak a fejét rázta, de
nem felelt. Donny felpattant. – Jól figyelj rám, Teresa Bayram,
engem kurvára nem érdekelnek a testeden lévő hegek! Az is
hozzád tartozik, a te bőröd, a te illatod, a te puhaságod –
üvöltötte Donny fojtottan, kikelve magából. – Ha én egyszer azt
mondom, szeretlek, az kurvára úgy is van! Utoljára tizenhárom
évesen mondtam ezt általánosban, az első szerelmemnek, azóta te
vagy az első nő, aki ezt az érzést kiváltotta belőlem. Tudom, mit
gondolsz, hogy csak egy kibaszott szeszély vagy számomra, az
elkényeztetett ficsúrnak – dühösen horkantott. – De tévedsz,
Kabal! Te vagy minden gondolatom, minden boldog pillanatom,
te vagy az egész napom, reggel az első gondolatom és este az
utolsó, te vagy minden álmom. Életemben nem kívántam úgy nőt,
mint téged. Hogy alig várom, hogy a karjaimban tartsalak,
simogatni és csókolgatni akarok rajtad minden heget. Mert
gyönyörű, mint te. Nincs az életemben semmi, amit ne adnék oda
azért, hogy velem légy. A szemeid... varázslatos vagy, titokzatos,
szép és kabalisztikus – sóhajtott a férfi. – Tudom, mit érzek
irántad, Kabal. – Megtörten ült le a lánytól nem messze. Teresa
megszeppenve ült tágra nyílt szemekkel. Aztán narancsléért
nyúlt, és kiitta az egészet. Nem fordult vissza Donny felé. Viszont
megszólalt.
– Nem tudom mi az, amit érezek Donny, soha azelőtt nem
éreztem így. Nekem csak nők voltak az életemben, mármint
szabad akaratomból. – Mély sóhaj szakadt fel belőle, aztán
mesélni kezdett.
– Szeretném, ha megértenél, csak nem tudom, miként
magyarázzam el neked, amit érzek. – Mély, megfáradt sóhaj tört
fel a lányból. – Donny, szeretném, ha ott maradnál, ahol vagy,
nem akarok a szemedbe nézni. – Megint hallgatás. – Otthon
Törökországban... – elakadt a hangja.
Bármi is az, a férfi tudta, fájni fog neki, amit hallani fog. Kabal
percekig hallgatott. Hosszú, hosszú percekig. Amikor megszólalt
gyengén és törékenyen, Donny-nak megszakadt a szíve.
– Otthon Törökországban az apám rendőr volt, magas
beosztásban. A legcsodálatosabb apa, akit a világ a hátán hordott.
Én is olyan voltam, mint a legtöbb lánygyerek. Nekem is apám
volt a csodaférfi, imádta anyámat, imádott engem. Egészen hét
éves koromig voltam belé szerelmes, és szentül hittem, ha
felnövök apám lesz a férjem. Tizennégy éves voltam, moziba
akartam menni az egyik barátnőmmel, nagyon vártam, pedig még
azt sem tudtam mit fogunk nézni. Nem értem oda a mozihoz,
mert lefékezett mellettem egy autó, egyszerűen berángattak.
Sikítottam, de nem sokáig, már a kocsiban megvertek… később
rájöttem, minél többet sikongatok, annál többet kapok.
Fogalmam sincs hova vittek, a félelemtől nem tudtam
gondolkodni, nem hagyta el a fejemet egy ép gondolat. A hely
elhagyatott volt… – elhalt a hangja. Kis idő múlva folytatta. – Két
napig voltam velük, de éveknek tűnt, vagy legalábbis hosszú
hónapoknak, elvesztettem az időérzékem... bántottak. – A férfi
látta, hogy ökölbe szorult a lány keze, legszívesebben odabújt
volna hozzá. Nem volt benne biztos, hogy hallani akarja, amit el
akar neki mesélni. – Bántottak... Késekkel, kézzel. Vizet
forraltak... rám öntötték. Mindenféle módon megerőszakoltak.
Mindeközben végig azon imádkoztam, hogy ne sikítsak. Mert azt
nem szerették...
– Elég! Nem akarom hallani! – suttogta Donny. Ám a nő már
nem figyelt rá, csak mondta tovább.
– Két nap múlva kidobtak az autóból a szüleim háza elé. A
halálomon voltam. Mindez figyelmeztetés volt apámnak, mert a
munkája révén belenyúlt valami olyanba, amibe nem lett volna
szabad. – Nem a lány sírt, hanem a férfi, nem bírta hallgatni, nem
tudta feldolgozni, és átkozta magát a kíváncsisága miatt.
Nem tudott belegondolni, nem tudta elviselni, amit hallott.
Teresához ugrott és magához húzta, miközben ő zokogott, Kabal
pedig reszketett az emlékek súlya alatt. Ebben a pillanatban
mindkét fél vigaszra szorult, és ezt mindketten érezték. Nem
tudott megszólni, a lány annál inkább.
– Apám az eset után csak pár hónapot élt. Igazából csak
annyit, míg úgy ahogy felépültem. Felakasztotta magát, anyám
talált rá a garázsban. Mivel anyám amerikai, apám halála után
visszaköltöztünk az Államokba, miután odahaza eladott mindent.
– Elég! – súgta a férfi, és ringatni kezdte a lányt. Megértett
mindent, mindent a világon.
– Nem elég, Donny... – csuklott el a lány hangja. – El kell ezt
magyaráznom neked.
– Nem kell! Nem akarom hallani, Kabal – rázta a fejét.
– Félek a férfiaktól, én… félek tőled. Mindig elkerültem a
férfiakat, de téged nem tudlak. Azt mondom, menj el, azt
mondom, hagyj békén. Ennek ellenére, amikor újra előkerülsz
nagyokat dobban a szívem, és amikor magadhoz ölelsz, mint
most is, bizsereg az ocsmány bőröm. És amikor a hangod hallom,
legszívesebben minden zajt kiszűrnék a világból, csakhogy
hallhassam. Nem tudom mi ez. Félek tőle. Abban is biztos
vagyok, hogy sokkal jobbat, egy igazán szép lányt érdemelsz.
Legalább olyan szépet és szexit, mint magad is vagy. Nem vagyok
benne biztos, Donny, hogy le tudok veled feküdni – súgta, hangja
nagyon keserű volt, ő maga is nagyon megtört volt. Az ő Teresája
szenvedett és fájt neki, összetörték őt, legszívesebben megölt
volna mindenkit, aki ebben benne volt. Sokáig így ültek,
összebújva, míg Donny meg nem szólalt.
– Csak mondd, hogy adsz egy esélyt magunknak, Kabal –
kérte, amikor úgy érezte, a lány már megnyugodott.
– Kabal, mint kabalisztikus? – kérdezte a lány nagy sokára.
Elhúzódott tőle, hogy a szemébe nézhessen.
– Haragszom rád, Kabal. – Azért se felel neki, a válaszára
arcán apró mosoly jelent meg.
– Én is rád, már megbocsáss, de pocsékul vallasz szerelmet.
Donny csak nézte és nagyon sajnálta, valóban rosszul sült el.
– Válaszolj Kabal, kérlek. Tudnom kell – kérte a férfi, ám a
másik ahelyett, hogy felelt volna neki, egyszerűen elaludt, mert a
gyógyszer tette a dolgát.
 Nyolcadik fejezet

A férfi álmosan pislogva ébredt, még szívesen aludt volna pár

órát. Ám tele volt teendőkkel, és emellett csúnya dolgokat
álmodott. Legfőképp a lány múltjával kapcsolatban.
Oldalra fordult, és meglátta a földön alvó Teresát. Na ne!
Hangja ugyan még álomittas volt, de azért megszólalt.
– Kabal... – súgta, amaz nem mozdult. Megköszörülte a torkát.
– Kabal! – A lány azonnal felült. – Kabal, mit keresel itt? Tisztán
emlékszem, hogy este a szobádba vittelek – jegyezte meg.
– Tele van szúnyoggal az a szoba. – Aha, szúnyog. Rendben, jó.
– Gyere az ágyba, te nő – mondta neki Donny, és arrébb
csusszant. A lány természetesen nem mozdult. – Kabal, az isten
szerelmére. Gyere már fel! – szólt neki újra. Még mindig nem
mozdult. – Kabal, az este azt mondtad nekem, megpróbáljuk
együtt – hazudta. A hallottakra zavartan ráncolta össze a
homlokát.
– Én ilyet nem mondtam, Donny – jelentette ki végül hosszas
gondolkodás után.
– Kabal, ne szórakozz velem, tegnap mondtad, ma már a
barátnőm vagy. Ezt nem szívhatod csak úgy vissza.
– Nem emlékszem ilyesmire, Donny – mondta a lány
bizonytalanul, és maga elé bámult, nyilván azon törte a szép fejét
mikor is mondott ilyesmit. Picit sem szégyellte magát a
hazugságért.
– Sajnálom Kabal, nem szívhatod vissza. Azt mondtad a
csajom leszel, az is maradsz. Megkérdeztem tőled, megpróbáljuk-
e együtt? Te erre azt felelted, igen. Hát miféle nő vagy te? Ma
vissza akarsz táncolni az egészből?
– Én nem... dehogy... csak nem emlékszem rá. –
Összezavarodott. Az jó.
– Ez az én hibám lenne? Sokkot kaptál, elképzelhető, hogy
amiatt nem emlékszel rá. De tegnap nekem adtad a
mennyországot, ma meg képes lennél elvenni. Megtiltom, hogy
visszaszívd! – közölte. – Úgyhogy akár be is mászhatsz mellém.
Ez az első napod a barátnőmként. És te, Kabal, meg mernéd
tenni, hogy a földön maradsz? Hát miféle fiúd lennék, ha
hagynám ezt?! Gyere csak szépen mellém az ágyikóba. Amúgy
meg ismersz, úgyse történik semmi olyan, amit nem akarsz. –
Mély levegőt vett, aztán folytatta. – Kabal, ebben a kapcsolatban
minden úgy történik, ahogy te szeretnéd, ahogy jónak látod.
Mindent te ütemezel be, a mikort és a mennyiséget is. Mindent –
fejezte be a férfi. – Na, gyere mellém.
A lány lassan állt fel, és aprókat lépve ballagott az ágyhoz.
Mikor odaért, megállt az ágy előtt, sóhajtott egyet, aztán mereven
befeküdt mellé, szinte vigyázz állásban hevert. Donny
elmosolyodott. Hazugsággal elérte, hogy a lány a barátnője
legyen, és hogy mellé bújjon az ágyba. Háborúban, szerelemben...
A lány után nyúlt és magához húzta úgy, hogy mindketten az
oldalukon feküdjenek. Donny volt a nagykanál, Kabal a kiskanál.
– Csak megölellek – suttogta, nem akarta, hogy a másik
megijedjen. Amikor beleszagolt a hajába, azonnal hátrébb kellett
tolnia az altestét. Nem akarta megijeszteni az álló farkával.
Teresa percekig mereven feküdt, hosszú percekig. Donny jól
hallotta, hogy levegőt sem mert venni. Oldani kell benne a
feszültséget. De mi a francot mondjon? Mit tegyen?
 – Kabal? Segítesz ma megetetni a kicsikéimet? – kérdezte a
férfi. Ez tűnt a legegyszerűbbnek.
– Persze – felelte. Donny úgy döntött, inkább csöndben marad,
hadd oldódjon fel magától.
Türelmesen várt, közben átkozta a férfiasságát, mert az
erekciója szinte fájdalmassá vált. A póz, amiben feküdtek
tökéletes lenne számára. Hogy mennyire szeretkezni akart a
lánnyal! Neki aztán bármilyen póz rendben lett volna, csak benne
lehetne már a finom puncijában. Inkább elhessegette a
gondolatokat magától. Amíg viaskodott, addig a lány felengedett,
a férfi pedig lazán a derekára tette a kezét. Bármit megadott
volna, hogy hallja a gondolatait. Meg akarta őt érteni. Annak
ellenére, hogy tudta, mi történt a lánnyal, Kabal még mindig kész
rejtély volt számára, és még mindig fondorlatos dolgokhoz kellett
folyamodnia, hogy elérjen valamit. Mikor elég idő telt el,
megszólalt.
– Kabal, szólj, ha felkészültél a „jó reggelt, szeretlek” csókra –
jelentette ki.
– „Jó reggelt, szeretlek” csók? – kérdezte.
– Naná, lesz „jó éjt, szeretlek” csók is – felelte. – Szólj, ha
készen állsz rá.
– Súgnak a füledbe? Honnan jönnek ezek? – kérdezte tőle,
mintha ez hülyeség lenne.
– Kabal, én szeretlek, és ezt minden létező módon ki fogom
mutatni. Igen, lesz „jó reggelt, szeretlek” csók, mert az én
szeretett nőm ezt érdemli. Az pedig te vagy, úgyhogy rágd csak
meg, és szólj, ha készen állsz rá. – Csak két perc telt el, amikor
felült, és felé fordult.
– Jöhet a csók – jelentette ki, szemében most bátorság
csillogott, ami megnyugtatta, akaratlanul is elmosolyodott. Ez az!
Ez az ő reggele!
Lassan hajolt a szájára, puhán érintette. Szemét lehunyva
nyalta meg a szája szélét. Óvatosan simogatta végig az ajkait. A
levegő szaggatottan szakadt ki belőle, pénisze kőkeményre
duzzadt, amit csak fokozott a lány remegése.
– Engedj be! – hörögte, és behatolt a lány finom szájába.
Megnyalta Kabal nyelvét, aztán leheletnyire elhúzódott tőle, majd
újra belenyalt, mámorítóan finom volt. Donny csak úgy kapkodta
a levegőt. Aztán végre körbe forgatta a nyelvét a lányén. Kabal
hangosan szuszogott. – Megőrülök érted, te nő! – súgta a szájába.
– Most megölellek. – Figyelmeztetni akarta a lányt, és ez nagy
dolog volt, mert ez a csók az eszét vette. Legszívesebben megfogta
volna Kabal kacsóját és a farkára húzta volna, hogy érezze,
mennyire begerjeszti őt. Karját Kabal tarkójára tette, a másikat a
derekára. Folytatta a csókot, lágyan szopogatta a nyelvét, mire a
nő felnyögött és magához húzta őt. Donny úgy megdöbbent, hogy
egy pillanatra kénytelen volt megállni, de rögtön utána folytatta.
Tehát Kabal szereti, ha szopják a nyelvét. Teresa a vállaiba
kapaszkodott, Donny pedig a derekáról a combjaira tette a kezét.
A lány vasmarokkal kapaszkodott belé, a férfi pedig magára
ültette úgy, hogy a combjai nekifeszüljenek az erekciójának.
Mégis mi a francokat művel?! Nem baszhatja most el! Pedig talán
a lány most benne lenne, talán kinyalhatná. Nem! Azt mondta
neki, megbízhat benne, és így is lesz. Nem fogja kihasználni, hogy
a másik élvezi a csókot. A pokolba! Hirtelen szakadt el tőle, mert
másként nem ment volna. Lihegve néztek egymásra. Kabal fekete
szeme most üveges volt és döbbent. Mindketten ziháltak, ekkor
Donny a füléhez hajolt, és vágytól begerjedt hangon belesúgta.
– Szeretlek. – Aztán maga mellé ültette és magához ölelte,
minél távolabb ül az álló farkától, annál jobb. Mivel a lány nem
szólt semmit, Donny aggódni kezdett. Talán túl messzire ment?
– Jól vagy? Minden rendben Kabal? Elvetettem a sulykot? –
Teresa felnézett rá, majd megrázta a fejét.
– Nincs duma – felelte Teresa.
Ez most mit jelent? Ő nem beszélhet? Vagy a lány nem akar?
Most mi van? Máris elcseszte volna? Ekkor ismét hozzá bújt, és
Donny-ban kivirágzott valami jó érzés, valamit szép. Nem
rontotta el! Kabal hozzá bújt, önszántából. Ez olyan jó érzéseket
váltott ki belőle, hogy még a farka is lelohadt. Ha eddig nem tudta
volna, most már teljesen biztos volt benne, Kabal olyan neki,
mint az apjának az anyja; az igazi, akivel leéli az életét.
Megcsókolta a feje búbját, és magához szorította. Így maradtak
egy ideig, aztán Donny egyszer csak megszólalt.
– El kell mennünk ruhát venni neked, és minden mást, amire
szükséged lehet. – A lánynak esélye sem volt válaszolni, mert
Donny telefonja megcsörrent. Utána nyúlt és felvette.
– Dr. Donny Artmenson.
– Jó napot, Donny. Camilla vagyok, Teresa anyja. A
lányommal szeretnék beszélni! – szólalt meg az anyósjelölt a
telefonban.
– Jó reggelt asszonyom, természetesen adom a lányát. Minden
rendben van? – Kabal anyjának hangja erőszakosan hangzott.
– Természetesen, de beszélni akarok a lányommal! – A férfi
nem is felelt csak átnyújtotta a telefont a lánynak. Teresa kérdőn
nézett rá, Donny pedig eltátogta, hogy „anyád az”. A lány, ahogy a
telefont a kezébe vette, már meg is merevedett, a férfi érezte,
mert még mindig ölelte őt. Teresa testtartása megváltozott, és a
hangja is, amikor beleszólt a telefonba.
– Szia, anya. – Még az akcentusa is erősebb lett. Mi az isten ez
már megint? Hallotta, ahogy a szülőből mély sóhaj szakad ki.
Még szorosabban ölelte magához a lányt.
– Kicsim. Jó reggelt – felelte Camilla. Donny a lány fejéhez
nyomta a fejét, hogy jobban hallja, ami elhangzik. – Minden
rendben, lányom? – kérdezte az asszony.
– Anya, milyen gond lehetne? – kérdezte Kabal. A kezében
megremegett a telefon, de a hangja türelmesen szólt.
– Csak furcsa ez a dolog az úgynevezett fiúddal, Teresa. –
Kabal felsóhajtott.
 – Mi a gond vele, anya? – kérdezte. Igen, ez jó kérdés, mi a
gond ővele?
– Tegnap utána nézettem, szívem. – A lányból lassan szakadt
ki a levegő.
– Semmi szükség nem volt rá anya, Donny-val minden
rendben van. –Ővele minden rendben? Miért nem kéri ki ezt
magának a lány? Donny kezdett dühös lenni.
– Valami bűzlik itt, Teresa! A barátod azt állította, már
hetekkel ezelőtt megbeszéltek, miszerint együtt töltitek ezt a
hetet, de vannak emberek, akik azt állítják, ki nem állhatod őt, és
hogy szabályszerűen menekültél tőle. Állítólag egy vacsorába is
úgy egyeztél bele, hogy valamit jótékonykodik. Ezenkívül az egész
ügy igen furcsa. Miért is akart veled vacsorázni, ugyan priusza
nincs, Teresa, de ez a férfi egy nőfaló! – A lány csak hallgatott.
Magánnyomozót fogadott az anyja, és Kabal még csak meg sem
védi őt! Szereti a lányt. Kabal ha lehet még jobban kihúzta magát,
szeme most is üres volt, erőt és bátorságot sugárzott, és azt, hogy
minden rendben van. – Látni akarlak! Most! És őt is! – folytatta
Camilla.
– Rendben van, anya! Beugrunk ma hozzád. – Micsoda?
Ennyi? Donny mostanra nagyon dühös volt. Már hallani se
akarta, felpattant a lány mellől, és a fürdőbe ügetett. Mérgesen
rángatta le magáról a bokszert és állt a víz alá. Mégis, hogy az
istenbe gondolja ezt Camilla? Magánnyomozó? És Kabal? Miért
viselkedik így? Ő biztos kiállt volna érte! De a lány nem tette meg!
Itt van mellette, szereti, félti. Erre a lány ezt semmibe veszi.
Mintha ő csak egy jött-ment lenne, aki még ennyit sem érdemel!
Minek is védené meg őt? Végülis úgyse marad sokáig! Zubogott
rá a víz, de a fájdalom miatt hunyta le a szemét.
Kibaszott Don Quijote!
Hogy a pokolba mindennel! Ki kellett volna állnia mellette a
lánynak! Kikérni magának, amiért az anyja lekáderezte, aztán
pedig kiállni mellette. Egyiket se tette meg. Talán neki akart
jelezni ezzel is, ne élje bele magát semmibe, ő maga csak átmeneti
személy. És különben is, ha az anyja azt mondja neki, nem járhat
a férfival, akkor Kabal nem is fog?
Ha lehet még dühösebben pattant ki a víz alól, durván kezdte
törölgetni magát. Amikor készen volt, a törölközőt magára
tekerve jött ki a fürdőből. Kabal még mindig az ágyon ült, maga
elé bámulva. Testtartása és tekintete újra a régi volt. De Donny rá
se nézett, a szekrényhez vágtatott. Háttal állt a lánynak, amikor a
földre dobta a törülközőjét, tökéletes látványt mutatott a feneke.
Szándékosan nem szólt előre. Dühösen keresett egy bokszert,
aztán magára rángatta. Csípőre tett kézzel fordult a lány felé.
– Menj fürdeni, Kabal! Addig keresek a lánytestvéreim cuccai
közt neked valamit. – Azzal ott is hagyta a döbbent lányt, anélkül,
hogy ránézett volna. Vesz valami göncöt neki, aztán elkíséri az
anyjához.
Mérgesen keresgélt Claudia ruhái közt. Talált két farmert és
egy hosszú ujjú felsőt, azzal együtt ment vissza a szobába. A
hálószoba ajtaja tárva-nyitva volt, ahogy a fürdőé is. Bement és
letette a szekrényre a ruhákat. Nem akart ő arra nézni, de nem
bírta ki, nem volt zárva a zuhanykabin ajtaja sem. A lány testére
zubogott a víz, a sebhelyein meg-meg akadtak a cseppek. A haja
nedvesen tapadt testére, eltakarva az egyik mellét és a köldökét.
Annyira kívánatos volt, hogy Donny megingott a lábán, pénisze
vigyázzállásba vágta magát. Nem tudta elfordítani a szemét.
Puncija teljesen pucér volt, nem volt ott a szokásos csík. A vágytól
a karjain felállt a szőr, és csak nehezen tudott lélegezni. Felemelte
a tekintetét és Kabal szemébe nézett. Bizonytalanságot látott
benne, vágyat. A lány szeme is végig siklott a férfi testén. Donny
nyelt egyet és megremegett. Kabal kívánja! Tett egy lépést a lány
felé, de meg kellett kapaszkodnia a szekrényben. Nem volt benne
biztos, hogy nem esik-e össze, ha most elutasítja.
– Fordulj el... – súgta Donny. Látta a lány szemében, hogy
megértette. Ha most elfordul, akkor megússza, hogy odalépjen
hozzá. Ezzel tudja őt visszautasítani. Ám Kabal mereven állt.
Donny a mellét kezdte bámulni. Újra lépett, kettőt előre. –
Fordulj el. – súgta újra.
– Nem bírok – felelte halkan és nyelt egyet. Donny orrlyukai
kitágultak, halk sóhaj hagyta el a nő szépséges száját, ismét lépett
egyet.
– El kell fordulnod Kabal, nem állsz még rá készen – suttogta a
férfi, akinek elszállt a haragja. – A szavam eláll tőled, annyira
gyönyörű vagy – áhítattal ejtette ki a szavakat. És szaggatottan
eresztette ki a levegőt. – Elég rád néznem Kabal, és teljesen
kemény vagyok, életemben nőt úgy nem kívántam, mint téged,
ezért utoljára kérlek... fordulj el. Nem! Mégse fordulj el! – össze-
vissza beszélt.
– Akarlak... félek – magyarázta a lány, a vágytól elfúlt a
hangja. Donny pedig a levegőt kapkodta.
– Csak kinyallak… mondd, hogy jó – kérte. – Akkor mondasz
nemet, amikor csak akarsz, megállunk. Mondd, hogy te is akarod.
– A lány alig észrevehetően emelte meg a kezét. Ez volt a válasz,
amit a férfi annyira akart, majdnem belehalt. Egy pillanat alatt
mellette termett és már rá is zuhogott a víz. Nem is tudta mit
csináljon, hogy el ne riassza. A lány megkerülte őt úgy, hogy ő
álljon az ajtóhoz közel. Azért, hogyha menekülnie kellene, szabad
legyen az út. Megértette, de nem esett jól, viszont, ha a lánynak ez
kell, legyen hát. Nem merte megcsókolni, inkább csak térdre
ereszkedett előtte. Belecsókolt a köldökébe, körbeforgatta benne
a nyelvét, még érinteni is alig merte, el ne ijessze. Pedig
legszívesebben magára rántotta volna, miközben markolja a
fenekét. Nyelvét végighúzta egy vízszintes, mély vágáson, aztán
puha csókot nyomott rá. A lány keze lenyúlt a vállaihoz
megragadva őt, de nem azért, hogy magához húzza, inkább
felkészülten, hogy eltolhassa magától vagy távolságot tartson tőle.
Donny finoman szívni kezdte azt a sebhelyet, aztán lejjebb haladt
a lány csípőjére. Kéjes kis csókokat nyomott rá. Aztán elérte a
lány kopasz szeméremdombját. Belesóhajtott, mert úgy érezte
megőrül, aztán körkörös mozdulatokkal nyaldosni kezdte.
Hallotta Teresa nyögését. Donny lejjebb vándorolt a lány
csiklójához, ami duzzadt volt és nedves. Egyszer belenyalt, és
nyelt egyet. Teresa lába enyhén szétnyílt. Donny újra belenyalt.
Nyelvét picit erősebben nyomta rá a lány örömforrásához, aki
megremegett.
– Semmi baj sincs Kabal, csak kinyallak – súgta a csiklójába,
amitől az felnyögött. – Kell ez neked Kabal és nekem is. Most
megérintelek – lehelte a puncijába, aztán megemelte az egyik
lábát és a vállára tette, így feltárult előtte nedves puncija. –
Akarom az ízedet a számban, Kabal.
Egyik kézfejével elhúzta a szeméremajkakat egymástól, és
csiklótól a gátig húzta végig a nyelvét. Érintésétől megremegett a
lány teste, Donny-é visszhangozta, mert megőrjítette a lány
nedvességének zamata. Visszatért a finom kis gombocskához,
erősebb nyelvcsapásokkal kényeztette. Kabal keze a hajába siklott
a válláról, és belemarkolt. A férfi farka fájdalmasan nekifeszült a
bokszernek, így kiszabadította hát. A csiklóról a szeméremajkak
közzé temette a nyelvét, érzékien nyalogatta. Kabal finom. A
nedvessége az egész arcát beborította. Úgy kezdte nyalni a lányt,
hogy levegőt se kapott, az pedig a szájához dörzsölte a punciját,
miközben a hajánál fogva szorította oda Donny arcát. Nem bírta
tovább, megragadta a farkát és gyors mozdulatokkal verni kezdte,
neki is muszáj elélveznie, mert megbolondul. Ahogy magához ért,
teljesen kiürült a feje. Nyelvét Kabal hüvelyébe csúsztatta és
ütemesen ki-be húzogatta, aztán a gátat nyaldosta meg-meg
érintve a lány ánuszát, aki erre rángatózni kezdett. ami jelezte,
hamarosan elélvez. Donny egyre hevesebben és keményebben
mozgatta kezét saját magán. Újra visszatért a lány hüvelyéhez,
erősebben és gyorsabban nyalta, csak úgy falta a punciját. –
Kabal! – ejtette ki a száján a lány nevét. – Együtt megyünk el,
élvezz el, szerelmem, hadd érezzelek a számban – szólt a lánynak,
akit mintegy végszóra hangosan a csúcsra ért. Nyelvét satuba
fogta a puncija, nedvessége Donny szájába csöpögött. A férfi
azonnal vele tartott, a kezébe élvezett, és egy keveset a lány lábára
is. Kabal Donny hátára borult és ott lihegett. Percekig nem bírt se
megszólalni, se mozdulni. Amikor végre magához tért, maga
mellé húzta az imádott nőt. Egymással szemben ültek, mégse
látta az arcát, mert a vállaiba temette azt. Kinyitotta a csapot,
amit valamikor Teresa elzárt, és mosdatni kezdte a lányt azokon a
helyeken, ahol ráélvezett. Donny agytekervényei csak lassan
indultak be, mert még mindig érezte az ízét a nyelvén.
Nem beszéltek, még akkor se, amikor kiszedte a lányt a víz alól
és törölgetni kezdte. Miután végzett, levette a bokszerét és a
szennyesbe vágta, aztán magát is megtörülte, a nő eközben őt
nézte, de nem a testét, hanem a szemét. A hálóba mentek, Teresa
az ágyra rogyott. A férfi ugyanezt tette. Az agya mostanra teljesen
kitisztult.
– Kihasználtál, Kabal – súgta neki Donny.
– Kívántalak – felelte a lány, de még csak rá se nézett. Donny a
fejét rázta.
– Ne hazudj – kérte.
– Kívántalak! – ismételte a lány erélyes hangon.
– Nem vagy meggyőző, Kabal.
– Pedig ez az igazság.
– Egy nagy szart! Nem haragszom érte, de ha hazudsz, azt
nagyon utálom – halkan szólt.
– Nem hazudok.
– De igazat sem mondasz. Nem most volt az első alkalom, hogy
kívántál, mégsem történt semmi köztünk, mert félsz. Nem vagyok
hülye, Kabal. – Megrázta a fejét. – Utálom, ha hazudsz.
– Neked nem örülnöd kellene, hogy végre történt valami
köztünk? Ha jól emlékszem, neked is jó volt. Miért panaszkodsz
hát? – Kabal szemétkedik vele.
 – Most is örülök, és igen élveztem, soha más nővel ennyire jó
nem volt. De Kabal, te féltél tőlem. Végig. Szóval ne mondd, hogy
csak azért volt, mert kívántál. Kívántál, akartál, ez igaz, de ilyen
máskor is volt. Viszont most valamiért nem mondtál nemet. Mi
történt? – Megint hallgatott. – Én nem ezt érdemlem, Kabal –
mondta Donny lemondóan.
– Tudom – felelte amaz megtörten. – De bárhogy is van
Donny, hálát adok az indoknak, mert e nélkül nem hiszem, hogy
meg mertem volna tenni. Különös, erőt és bátorságot kaptam
ettől a bizonyos indoktól.
– Kabal, te féltél tőlem, miközben nyaltalak. Végig. Azt akarod
mondani nekem, hogy olyan indokod van, ami még a félelmeidet
is felül múlja? – kérdezte Donny, mert hihetetlenek tűnt. A lány
válaszként szaporán bólogatott.
Donny életében először összezavarodott, életében először nem
tudta, mit mondjon egy nőnek. Életében először kedve se volt
tovább kérdezősködni. Fogalma sem volt, mi történik. Ez sok volt
neki, nem volt rá felkészülve, hogy a lány 180 fokos fordulatot
tesz. Lassan emelkedett fel az ágyról.
– Öltözz fel, Kabal – mondta, és ő maga is ezt tette.
A gondolataiba mélyedt. Most mi a fene van? Kaballal volt egy
kis etyepetye. De nem maga miatt akarta. Valami másért. És félt
tőle. Most már nem fél? Sikerült neki bebizonyítania, hogy bízhat
benne? Vajon most szívesebben marad vele? De ha vele akar
maradni, miért nem állt ki mellette az anyjával szemben? Egyik
kérdésre se tudta a választ. Sokkal inkább kapott még harmincat,
és ezekre se tudta a választ. Ismét dühös lett a lányra. Nagyon.
Mégis, hogy képzeli ezt Kabal? Itt ő hozza zavarba a másikat, itt ő
az, aki zsiványkodik, hogy megszerezze az imádott nőt! Hogy mer
ebbe bekavarni a lány?! Legszívesebben ezt is a szép arcába vágta
volna. Bárhogy is van, egyszer megtörtént, megtörténik újra.
Gondoskodni fog róla. Ez az egyetlen aduja most, tehát élni fog
vele. Lehet, hogy a lány most okosnak hiszi magát, sikerült
összezavarnia őt. Vissza fogja szerezni az irányítást!
Visszafordult a lányhoz, aki már fel volt öltözve. Összeszűkült
szemmel nézett a szemébe. Mérges volt és haragudott rá.
Dühösen horkantott, elbasztad, Kabal, gondolta. Fegyvert adtál
a kezembe azáltal, hogy hagytad, kinyaljalak. Tikkelni kezdett
összeszűkült szemei egyike.
– Elfogadom a kihívást, Kabal! Te vagy a mindenem, az
egyetlen és a legfontosabb. Nem tudom mi a franc volt a célod, de
sikerült összezavarnod, amiért tisztellek. Egyetlen dologról
azonban megfeledkeztél; tudok harcolni a nőért, akit imádok –
sziszegte dühösen. Ezután mérgesen csörtetett ki a helyiségből,
magára hagyva a döbbent lányt.
 Kilencedik fejezet

Teresa

Nem tudta mi ütött a férfiba. Dühös volt, ez jól látszott rajta.

És hát ugye ki tudja, mit takar ez a kihívás, amit emlegetett. Mert
ő ugyan nem hívta ki a világon semmire. Talán őt kéne orvoshoz
vinni.
Percek teltek el, mire a férfi után indult. Nem volt annyi pénz a
világon, hogy ő egyedül maradjon fegyver nélkül. Így hát
szomorúan követte a férfit, aki mérges volt rá, talán meg is
bántotta. Mélyet sóhajtott.
Donny-t a konyhában találta a pultnál ülve. Hanyag
öltözékében is szebb volt, mint egy festmény. Izmos vállán
megfeszült a kockás ing. Elképesztően szép szeme szikrákat szórt
felé. Őrizd meg a nyugalmad! Figyelmeztette magát. Csak lazán,
ahogy szoktad. Soha, senki nem láthatja rajta mit gondol, mit
érez. Mert az gyengévé teszi mások szemében. Legszívesebben
sírva fakadt volna. De nem lehetett, ezért inkább kihúzta magát
és leült a férfival szemben, aki tüntetően fordította el a fejét róla.
Ez ismerős volt számára, az összes ember így tesz, aki az arcára
néz. Ezt tudta kezelni, de nem a férfi részéről. Fájdalmát egy
nyeléssel magába temette.
Lazítsd el a vállad, mondta magának. Nem vagy feszült!
Nem mert kávét kérni, mert arra várt, hogy a férfi kidobja.
Kávézni mégis csak kell, ezért felemelte Donny kávéját és
belekortyolt. A férfi láthatóan nem akart vele beszélni, Teresa
pedig inkább csendben maradt, majd úgyis jelzi a férfi, ha el kell
mennie. Ennek a gondolatnak a hatására megremegett. Nem volt
benne biztos, hogy kész a férfi nélkül lenni. Szégyellte, de ő volt a
világon az egyetlen olyan személy, aki mellett biztonságban érezte
magát, és ehhez elég volt a hangja vagy az illata. Ő az egyetlen
stabil pont az életében.
Donny felállt és intett neki, hogy kövesse. Teresa azonnal
felpattant a székről. Nagy meglepetésére a kocsijához mentek.
Talán mégsem most fogja kidobni. Donny kinyitotta neki az ajtót,
ő pedig beszállt. Még most sem szólt hozzá, ami a lányt nagyon
bántotta. Bárcsak tudná, mit rontott el. Talán a fürdős dolog
miatt haragszik. De ő azt nem kihívásnak szánta. Csak félt az
anyjával való találkozás miatt. Ráadásul kívánta a férfit, és
szerette volna kiengedni a gőzt. És akkor mit ad isten, megjelent
ott előtte, szexin, csábítóan, hibátlan bőrrel és izmoktól duzzadva.
Donny-n kívül soha nem kívánt más férfit. Soha. Messzire
elkerülte a pasikat, és azok is őt. Igazából a nők is, csak éppen
kettő nem.
Tudta, hogy Donny részéről ő csak egy fellángolás.
Képtelenség, hogy egy ilyen férfi valaki olyat akarjon, mint ő. Azt
mondta szereti, de ez csak valami hóbort lehet nála. Senki nem
tud szereti vagy akarni olyan valakit, mint ő. Pláne nem egy
eszményi férfi. Még ő maga is tudta, hogy Donny jobbat érdemel,
nem egy olyan lelki roncsot, mint ő. Nem egy gusztustalan testtel
rendelkező nőt. Valaki olyat, akivel büszkén megjelenthet bárhol,
aki nem fél tőle, nem pedig olyat, aki képtelen kimutatni, mit érez
és gondol. Mindjárt kiszállnak az autóból, s neki az arcán és a
nyakán hegek virítanak. Donny olyan nőt érdemelne, akit a
szépsége miatt bámulnak meg az emberek. Ezzel szemben őt
azért fogják bámulni, hogy aztán szánakozva és elborzadva kapják
félre a fejüket. Nem szégyellte a testét, az emberek reakciója
zavarta. Megálltak, kiszálltak.
Kezdődjék a buli.
Alig észrevehetően húzódott közelebb a férfihoz. Az utcán
rengeteg a veszély. Ő már csak tudja, hiszen ez a munkája. Ahogy
bele gondolt, a félelem a torkába kúszott, amit erős remegés
kísért. Nyelt egyet és imádkozni kezdett.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te
neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a
mennyben, úgy a földön is… Lehunyta a szemét, és erőnek
erejével dőlt hátra, hogy alvást színleljen. Észrevétlenül küzdött a
remegéssel, amit végül sikerült visszafojtania. Csak nyugalom,
Donny itt van, nem lesz baj, mellette nem lehet gond, nem
bánthatnak. Mondogatta magában, és ki is nyitotta a szemét a
bizonyosság kedvéért. Igen, a férfi ott van, ha ő ott van, nem lehet
baj. Nyugtatta magát.
Donny megvárta, hogy Teresa mellé lépjen, olyan közel
merészkedett, amennyire csak tudott. Mély levegőt vett és
elindult a férfi oldalán. Miközben lépkedett, körbe-körbe nézett,
feszülten léptek be a plázába a parkolóból. Magán érezte a
tekinteteket, ezért kihúzta magát, hogy magasabbnak tűnjön.
Belül kattogott, és tudta jól, ebből semmit nem lát az, aki
bámulja. Körbenézett, látta, ahogy Donny-t nézik a nők. A
kisebbségérzés megint felütötte a fejét benne. Lépj túl rajta,
gúnyolódott magával. Nem akarta látni az emberek reakcióját.
Ennek ellenére mindent észlelt. Egy magas szőke lány jött velük
szembe, jól megnézte a férfit, róla pedig elkapta a szemét. Teresa
a száját kezdte rágcsálni. Gyűlölte az emberek reakcióját. Ha nem
viselkednének így, nem kéne nyáron megsülnie a garbós
cuccokban. Bárcsak elmehetnének innen minél előbb. Esélytelen.
 Az étteremrészlegre értek, remek, itt még több az ember.
Egészen picinek érezte magát, jelentéktelennek, aprónak. Belül
megint üresnek. Minden egyes negatív tekintetre elkeseredett,
úgy érezte, semmire sem jó és senkinek sem kell. Ezzel
ellentétben, ha pozitív visszajelzést kapott, akkor azt
elbagatellizálta, nem érezte magát elég jónak, hiába sétált egy
gyönyörű férfi mellett. Úgy gondolta, csak udvariasságból,
sajnálatból kapja azt a sok jót, amit Donny nyújt neki. Sokan
megbámulták őket, aztán hallotta, hogy Donny dühösen horkant
fel, és minden figyelmeztetés nélkül magához rántotta a lányt, s
megcsókolta az egész étteremrészleg előtt. A lány a hirtelen jött
durvaságtól úgy megijedt, hogy mozdulni sem bírt. Csak Donny
az! Csak Donny az! Mondogatta magában, semmi baj, csak ő az.
A nyugalom csak azután telepedett rá, hogy megérezte a férfi
nyelvét a saját szájában. Halkan sóhajtott fel és simult a férfi
karjába. Viszonozta a csókot, Donny szája most is őrjítő volt
számára. Érezte a férfi kezét a fenekén, belemarkolt és az
altestéhez húzta őt. Ez Donny! Ismételte meg magában. A szőke
herceg. A férfi olyan szenvedéllyel csókolta őt, amilyennel sose
gondolta, hogy fogják valaha. Érezte a férfi erekcióját a hasán. A
csókkal együtt minden feszültség elszállt belőle. Amikor véget ért,
Donny a homlokát a homlokára hajtotta, így pihenték ki a
történteket.
– Neked csak az én véleményem számítson! És nekem te vagy
a világon a legszebb nő! Nézz körbe Kabal, mit látsz? – És meg
fordította őt az emberek felé, akik őket bámulták. – Halljam, mit
látsz! – követelte.
A lány nem is tudta hirtelen mit csináljon, sose gondolta volna,
hogy a férfi ekkora cirkuszt rendez a pláza közepén, közönség
előtt. Legszívesebb elbújt volna a férfi mögé. Hálás volt a csókért,
de ezért nem.
– Halljam, mit látsz, Kabal! – ismételte meg a fülébe
ugyanolyan halkan, mint a többi mondatot.
 – Embereket, akik nem toleránsak, akik bámulnak, ítéletet
hoznak felettem, és feletted is.
– Kérdezd meg én mit látok, Kabal – kérte a férfi halkan. Nem
tetszett neki ez a játék, mostanra már senki nem nézte őket. Hála
az égnek.
– Mit látsz? – kérdezte Teresa kényszeresen.
– A fekete szemeidet, amibe belevesztem, amikor a kórházban
rám néztél. A szemeid, amikor mérgesen villantak rám alkudozás
közben, mert jót akartál másoknak. Látom, ahogy a bátyámat
próbálod meggyőzni, a pártfogoltadnak a kórházban kell
maradnia. Azt látom, ahogy a zuhanykabinban állsz, a hajad
nedvesen tapad rád, kívánatosan... én ezeket az embereket nem
látom, Kabal. És tudod, miért? Mert idegenek. Nem tudnak
rólunk semmit. Nézz most rájuk te is úgy, ahogy ők tették velünk.
Nézd csak meg, szerelmem. Én ismeretlen embereket látok,
akiknek fogalmuk sincs, milyen szerencse ért téged és engem,
hogy egymásra találtunk. Lehetnél a világ másik felén is, Kabal és
lehet, hogy akkor soha nem találkozunk. Nézd meg őket! Nézz a
szemükbe, az elmond mindent. Szerencsétlenek mind, mert nem
ismernek téged, csak látnak. Ezekben az emberekben negyed
annyi kitartás sincs, mint benned. Nem tudják, mi az igazi élet.
Megnéznek, és fogalmuk sincs arról, hogy egy igazi harcost
bámulnak, aki még mindig tudja, mi az a jó. Nézd meg őket, el
tudod képzelni, mondjuk azt a barnát, amint embereknek próbál
segíteni? Rászorulóknak? Mert én nem. Idegenek. Mondd csak
Kabal, miért fontosabb az ő véleményük, mint az enyém?
Szánalmasak, valóban az ő kritikájuk fontosabb, mint amit
irántad érzek? Ha akarsz, elbújhatsz a szerelemünk mögé. Vagy
kihúzhatod magad és mondhatod: csesszék meg. Neked megvan
mindened Kabal, van munkád, amiben a legjobb vagy, az
ügyfeleid szeretnek és tisztelnek. Az anyád imád. És itt vagyok én
is neked, nagyon szeretlek, szeretek mindent benned és rajtad.
Tisztellek és becsüllek. – Teresa nem kapott levegőt attól, amit a
férfi mondott. Még a lábai is elgyengültek. Muszáj volt lehunynia
a szemét, hogy el ne sírja magát. Mert ez volt az a pillanat az
életében, amikor el kellett ismernie; halálosan és
visszavonhatatlanul szerelmes lett egy olyan férfiba, aki nem az ő
súlycsoportja.

Donny

Miután megvettek mindent, amire a lánynak szüksége volt, –

ruhákat, fehérneműeket, varrógépet, anyagokat – szinte teljesen
besötétedett és késő délutánra járhatott az idő. Keveset
beszélgettek az éttermi incidens után. Ebből rájött, hogy a lány
nem intézett felé semmiféle kihívást. Isten tudja mi lehet a
mögött, ami reggel köztük történt. Hiába törte a fejét, nem jött rá.
Kabal láthatóan már fáradt volt, Donny szerette volna minél
előbb ágyba dugni, de sajnos még várt rájuk egy találkozó. Az,
hogy nem állt ki mellette a lány, még mindig nagyon bántotta.
Kabalon nagyon nehéz eligazodni, gondolta fásultan. Az
emberek valóban bámulták a sebhelyeit, ő is haragudott az egész
világra. Még elképzelni sem tudta, mi zajlik le az ő csodálatos
Kabaljában. Egy dolog biztos volt, segít leküzdeni a lánynak ezt a
kirekesztett érzést. Nem fogja hagyni idegeneknek, hogy
megtiporják az ő Kabalját. Senkinek!
Mire a kocsiban ültek, már egészen elfáradt maga is. És már
éhes is volt, az ebéd a lánnyal semmilyen sem volt. Donny még
mindig haragudott rá, de már közel sem annyira, mint reggel.
Igen, a lány valóban összezavarta. Elképzelni sem tudta, mi lehet
az az indok, amiért a lány hajlandó volt még félelmek közepette is
megengedni neki a reggel történteket. A fürdőszobás jelenet egész
nap kísértette, olyan volt, mint egy árnyék, ami mindenhova
követi, merevedést okozva neki. Örült, hogy nem gyűrte be az
ingét. A ma történtek elgondolkodtatták, és rá kellett jönnie,
tennie kell valamit, hogy a lányt maga mellett tarthassa, mert, ha
nem teszi, Kabal egyszerűen kisétál az életéből. A lány minden
percben azt érzi, nem szabad vele maradnia, és ezen nem segít az
emberek kettőjükre adott reakciója sem. És Donny-nak
bármilyen nehezére esett is, belátta, félt a lány anyjával
találkozni. Még mindig az kattogott a fejében, hogy talán azt
mondja neki Camilla, hagyja el őt. És Kabal megteszi. Hiszen nem
védte meg őt. Nem állt ki érte. Nem tudta, mi az, ami az anyja és
lánya között húzódik, de félt tőle. Nem engedheti meg magának,
hogy Kabal elhagyja. Pont. Nem teheti.
Menet közben a gondolatai annyira lekötötték, hogy észre se
vette, a lány elaludt. Mikor ezt meglátta lehúzódott az útról.
Kabal csodálatos mikor alszik, mosolyogva gyönyörködött benne.
Most hogyan fognak eljutni a lány anyjához? Hiszen nem is tudja
a címet. Felébreszthetné, az igaz, de nem szívesen tenné meg.
Aztán rájött, ha ügyes, ma megúszhatja a találkát a lány anyjával.
Időt kell nyernie! De ehhez nagyon ügyesnek kellett lennie. Félt,
hogy ha a lány beszélget az anyjával, az olyan módon
befolyásolhatja Kabalt, hogy azonnal elhagyja őt. Ezt nem
engedheti meg magának, Kabalt maga mellett kell tartania. Csak
így van esélye kettőjüknek.
Halkan kiszállt az autóból, és nem csukta be maga mögött az
ajtót. A telefonján Camilla számát hívta. Amikor az asszony
felvette, Donny beleszólt.
– Üdvözlöm asszonyom. Donny vagyok. – Nem akart hozzá
tenni semmiféle titulust, könnyebb bizalmat kelteni valakiben, ha
nem hivatalos.
– Önnek is jó napot, Donny. Merre vannak? Türelmetlenül
várom magukat a lányommal, de lassan leszáll az este – felelte
feszült hangon Camilla.
– Igen, asszonyom, elég késő van már. Teresával az egész
napot vásárlással töltöttük. És sikerült megszereznünk az
anyakönyvi kivonatát is. A papírjai hamarosan rendben lesznek,
erről magam gondoskodom – tette hozzá.
 – Ez nagyon kedves öntől, de a férjem is hasonló terveket
dédelgetett. – Vagyis erre semmi szükség nem volt, értelmezte a
férfi. – Mikorra érnek ide? – kérdezte az anyja türelmetlenül.
– Azonnal asszonyom, csak kérem adja meg a címet, ahova
mehetek. Teresa hál istennek elaludt az autóban. Sok munkája
volt mostanában, ami kimerítette őt. És persze a tűz által
keletkezett károk sem járultak jótékonyan ehhez a fáradsághoz.
Hogy őszinte legyek, Mrs. Malon, kifejezetten örülök annak, hogy
pár percet alszik az autóban, míg önhöz érünk. Minél többet
pihen, annál jobban tudja kipihenni a stresszt, ami érte – felelte a
férfi, bevetve mindent rábeszélő tehetségét.
– Ennyire fáradt lenne a lányom? – kérdezte az asszony már
bizonytalanul. És Donny kezdte érezni, hogy célt fog érni.
– A munkája mellett egy nagyobb jótékonysági projektben is
részt veszünk, amit szinte teljesen ő intéz. És persze ehhez hozzá
adódik a balul elsült tűzeset is. Igyekszünk mindent pótolni, ami
elveszett, és Istennek hála Teresa nagyon jól viseli a helyzetet
ahhoz képest, hogy mindene elégett. De kérem ne aggódjon,
mindent kézben tartok. Igyekszem a legjobb tudásom szerint
intézni a dolgokat és pótolni a hiányokat - beszélt tovább Donny.
– Ez nagyon nagylelkű öntől, Mr. Artmenson, de semmi
szükség rá. A férjem és én is készek vagyunk megtenni mindent,
ami a lányom lábra állását biztosítja – utasította el Camilla.
– Higgye el, asszonyom, nem vagyok nagylelkű a lányával
szemben. Szerelmes vagyok belé, és ez az érzés felhatalmaz arra,
hogy a legjobbat akarjam neki – váltott őszintére Donny és
remélte, ez célt ér. A telefonban síri csend lett. Valószínűleg nem
hisz neki. Így Donny folytatta. – Emiatt is szeretném, ha jó
kapcsolatban lehetnék önnel, ezért aggodalmát szem előtt tartva,
szeretném, ha most megadná a címüket, hogy elvihessem önhöz a
lányát. Még akkor is, ha Teresa fáradt és kimerült. – Pusmogás
támadt a vonal másik végén.
 – Dr. Artmeson, Arthur Malon vagyok, Camilla férje –
mutatkozott be egy férfihang.
– Üdvözlöm, Mr. Malon, örülök, hogy megismerhetem –
felelte Donny udvariasan, hangjában nyugalommal.
– Mivel a mostohalányom, Teresa kimerült és fáradt,
szeretnénk, ha ma pihenne és természetesen, ha a holnapi napon
meglátogatnának minket, azzal nagyon megnyugtatná a
feleségemet. – Igen! Megcsinálta, időt nyert!
Elbúcsúzott a lány mostohaapjától. Aztán nagyon halkan
visszaült az autóba. Kabal még mindig békésen aludt.
Fellélegzett, nem kell ma oda vinnie, van még ideje. Ki fog
valamit találni, hogy a lányt maga mellett tartsa. És már előre
várta a nyugodt estét, szeretett volna kibékülni a lánnyal és kész
volt bármit megtenni, hogy ez sikerüljön. Egész nap szomorú volt
és feszült. És ő bizony nem akarta így látni a lányt. Úristen,
mennyire várta az estét! A férfi teljes mámorban hajtott haza,
mert ha ma ügyes, a lány talán mosolyog.
A lány békésen aludta végig a hazavezető utat. Donny óvatosan
nyitotta ki az ajtót, a másik oldalra rohant és finoman emelte ki a
lányt az autóból, aki ugyan mocorgott, de aludt tovább. Hála
istennek, nem is hazudott, mikor azt mondta kimerült a lány. A
saját szobájába vitte, a saját ágyába tette. Hiszen már a barátnője,
hol máshol is aludhatna, mint az ő ágyában? Ha ügyes lesz, nem
sokára közös ágyként emlegetheti a franciaágyat.
Betakargatta a lányt, aztán lement a madaraihoz. Szerveznie
kellene egy romantikus estét, a gond csak az volt, hogy semmit
nem tudott a romantikáról. Pedig ezzel talán meg tudná mutatni
a lánynak, hogy nem csak békülni szeretne, de szeretni is
szeretné. Segítséget kell kérnie egy szakértőtől, ezért az udvarra
ment és Claudiát hívta.
– Szia Clau, én vagyok az, Donny – köszönt a telefonba.
 – Donny, szia – köszönt a lánytestvére. – Hogy vagy? Hogy
érzi magát Teresa? – kérdezte. Naná, hogy tudja nála van. Ennél
a családnál nincs pletykásabb!
– Jól, remekül. Hogyan kell egy romantikus estét
megszervezni? – csapott bele a közepébe. A következő
pillanatban lányos sikítás hangzott fel a telefonból. Amint
meghallotta, kezdett kételkedni a saját épelméjűségében, mégis
milyen őrület vette rá, hogy felhívja Claudiát?!
– Bellaaa, Donny romantikus estét szervez magának és
Teresának! – hallotta Claudia hangját. Remek, ezt is sokáig
fogják emlegetni. – Várj, Donny, kihangosítalak – ismét
felhangzott a lányos sikítás.
– Nem... nem kell, Clau... ne hangosít... meg ne merd tenni...
– Szia bátyó! – sikította Bella is a telefonba. Donny kínjában
lehunyta a szemét.
– Itt vagyunk mind a ketten! El sem hiszem, hogy romantikus
estét szervezel! Ez annyira édes! Ugye, Clau?
– Aha, a mi tesónk igazi álompasi! Olyan cuki vagy, Donny! –
kontrázott Claudia is. Még csak ez hiányzott! Ezen fognak
csámcsogni hetekig, és abban már most biztos volt, hogy a hívás
után az anyja is tudni fogja. Milyen család ez? Hát hogy tehetik
ezt vele? Olyan nagy kérés, hogy viselkedjenek rendesen? Donny
életében először párhuzamot látott a saját családja és az Adams
family között.
– Nyugodjatok meg, lányok! Csak arról van szó, hogy Kabal...
– a vonal végén olyan sikongatás hangzott fel, hogy a férfinak el
kellett tartania a telefont a fülétől.
– Becenevet adtál neki!
– Annyira cuki vagy, Donny! – Legszívesebben lerakta volna a
telefont.
– Ha megengednétek, befejezném a mondatom – zsörtölődött
a telefonba.
– Ó, persze – felelte az egyikük.
 – Kaballal ma összekaptunk egy picit, szeretném őt
megbékíteni és felvidítani. Ezért szeretnék neki szervezni egy
romantikus estét. De nem tudom, milyen az – fejezte be. Nála
nagyobb idióta nincs a földön, ezek szét fogják szedni.
– Mit tettél, Donny?! – követelte a választ Claudia.
– Ha erre válaszolnék, a család összes férfi tagja agyon verne!
– Mégse mondhatja el mi történt reggel.
– Erőszakos voltál?! – szegezte neki a kérdés Bella.
– Megőrültél? Sose tennék ilyet! Én csak... most segítetek vagy
sem? – A férfi mérges volt, átkozott Fekete sereg!
– Helyes, Donny!
– Ha romantikus estét szeretnél, akkor főzz neki – vette fel a
fonalat Claudia. Ennél a javaslatnál Donny bizony elakadt.
– Nem tudok főzni – jelentette ki.
– Annál jobb, Donny. – A férfi kezdett összezavarodni.
– Szóval az jó, ha odaégetem az ételt? – kérdezte.
– Főzz neki lasagnét, azt szinte mindenki szereti, és szerintem
szexi étel. Menj fel a netre, és nézd meg a receptjét. Sima ügy!
Olyan cuki vagy, Donny! – sikította Claudia. Ebből elég!
– Köszönöm a segítségeteket, további szép estét, lányok. –
ezzel rájuk rakta a telefont. Nem volt az az isten, hogy tovább
vonalban maradjon.
A konyhába ment, ahol a telefonján megnézte az említett ételt,
aztán megnézte van-e otthon minden hozzávaló. Félve állt neki,
még soha nem főzött, de nem akart megállni. Nyilván az ő Ufó
barátnőjéből ugyanazt nem fogja kiváltani, mint a
lánytestvéreiből, de remélte, hogy mosolyt csal Kabal arcára. Tett
ő már ennél furcsább dolgot is, mióta ismeri a lányt, és persze
csúnyábbat is. Az ő egyetlenjének nem volt jó napja, szomorú volt
és feszült egész nap az emberek reakciója miatt, s Donny jól tudta
az anyjával való találkozás és a reggeli vitájuk sem dobta fel a
lányt. Meg kell mosolyogtatni Kabalt! Éreznie kell, bármi is
történik vele napközben, itthon minden más lesz, itthon csak
nyugalom és szerelem várja. És persze azt sem engedhette meg,
hogy a lány elhagyja. Hiszen csak most lett a barátnője. Igaz
átverte, becsapta. De azt sem először tette már meg, mióta ismeri.
Nekiállt a főzésnek. Hamar szétszedte a konyhát és minden
percben megnézte a receptet. Ellenőrizte van-e itthon fagyi, mivel
az lesz a desszert. Egészen jól haladt, mikor Hetty került elő és
elszörnyülködve nézett körbe a konyhában. Csak tátogni tudott.
– Uram... – kezdett bele.
– Kabalnak főzök, Hetty – közölte vele Donny, és tüntetően el
is fordult tőle. Menjen csak szépen amerre akar, hagyja őt
koncentrálni. És Hetty nagyon okos asszony volt, el is ment. Már
el akart kezdeni teríteni, de nem tudott nekilátni; a lépcsőn
dübörgő léptek hangzottak fel.
– Donny! – kiabálta Kabal ijedten. A férfi úgy megijedt, ahogy
talán soha. Azonnal a lépcsőhöz nyargalt. A lány majdnem
nekiütközött, mert úgy rohant le a lépcsőn. Alig pár centire állt
meg a férfi előtt. Majd levegő után kapkodott, amikor meglátta
Donny-t, és kisimult az arca. A férfi jól tudta a lány megijedt,
mert nem látta őt maga mellett, mikor felébredt. De nem akarta
felfújni, nehogy a lány rosszul érezze magát. Volt ma elég baja e
nélkül is. Ő ma bizony tökéletes pasija lesz a lánynak.
– Kabal, alig aludtál egy órát. Hogy mered elrontani a
romantikus vacsoránkat? – kérdezte tőle Donny. A lány nagy
szemeket meresztett rá az elhangzottakra.
– Romantikus vacsora? – kérdezte visszhang módjára.
– Főzök neked – mondta büszkén a férfi, és örült, hogy
elterelhette Kabal figyelmét az ijedtségről. Láthatóan a lány azt
sem tudta mit feleljen. Nagyon helyes Kabal, hagyd magad,
előbb szabadulsz. Mint egy végszóra lehajolt és arcon csókolta a
lányt, a sebhely közepén. Aztán kézen fogta és maga után húzta.
Így kell letaglózni Kabalt, gondolta büszkén.
Leültette a lányt a konyhapulthoz, maga pedig visszament a
tűzhelyhez.
 – Szereted a lasagnét, Kabal? – kérdezte a férfi.
– Persze – ment az apró válasz.
– Remek, a desszert fagyi lesz – felelte a férfi, és hátrafordult a
lányhoz, aki nagy, álmos szemekkel ült, aztán mint egy
villámcsapás, úgy lett feszült.
– Donny, el kell mennünk az anyukámhoz – nyögte a lány.
– Beszéltem vele, Kabal, csak holnap kell meglátogatnunk –
felelte Donny. Kabalból pedig eltűnt a feszültség. Nem sokára
megtudja, mi ez a lánnyal kapcsolatban. Most nem kérdez
semmit, mert romantikus vacsoráznak.
– Miért főzöl nekem Donny? – érdeklődött a lány.
– Ez Kabal békülős vacsora lesz. A reggeli veszekedésünk
miatt, amivel szerintem rekordot döntöttünk. Egy pár sem
veszekszik a hivatalos együtt járásuk után nyolc órával. – A lány
bölcsen hallgatott. A férfi odament hozzá, meg akarta ölelni, de
tudta, ezt be kell jelentenie.
– Meg foglak ölelni Kabal – közölte, és a karjaiba vette a lányt.
Annyira jó érzés volt ölelni, hogy majdnem felsóhajtott. Várta,
hogy a lány ellazuljon, és amikor megtörtént, egészen szorosan
karolta át és a hajába is belecsókolt. Még a szemét is lehunyta
Teresa közelségére. Szoknia kell, hogy néha csak úgy megöleli.
Nem volt könnyű dolga; nincs annál nehezebb, amikor egy
szerelmes férfinak be kell jelentenie, hogy meg akarja ölelni az
Úfóját. Aztán elengedte és újra megcsókolta az arcát. Meg akarta
mutatni, ez a kapcsolat nem csak a szexen alapul, és minden
igyekezetét be kellett vetnie, hogy a lány ne lássa az erekcióját.
Ami kizárólag Kabal hibája, természetesen, mert túl jó az illata.
Úgyhogy magára vessen, ha ezt váltja ki belőle.
– Éhes vagy, Kabal? – kérdezte tőle.
– Már igen – felelte zavart hangon.
– Együnk a nappaliban. – Lezárta a tűzhelyet. – Maradj itt,
Kabal, ez meglepetés, még akkor is, ha elrontottad – mondta
nevetve a férfi, mindenképpen oldani akarta a lány feszültségét.
 Tányérokat vett elő és a nappaliba ment, megterített
kettőjüknek. Hamar elkészült mindennel, aztán csak bevezette a
lányt, és leültette. Hihetetlen büszke volt magára, mert főzött. A
lány enni kezdett és Donny epekedve nézte, mit fog szólni a
főztjéhez. Azonban kezdett mérges lenni, mert a lányon nem
látott semmi reakciót, ami igazolná a gondolatait, mit gondol
arról, hogy ő bizony főzött. Talán Claudia és Bella átverte! Ezt
még megbánják! Aztán olyan történt, ami még soha. Soha, de
soha! Teresa, ahogy lenyelte a falatot, végre-valahára
elmosolyodott. Ez volt az a perc, ami bearanyozta a férfi napját.
– Finom – jelentette ki, és még mindig mosolygott. Donny-nak
táncot járt a szíve. Nem állta meg, és be se jelentette, úgy csókolta
meg a lány száját. Csak egy apró puszi volt, nem több.
– Köszönöm – mondta neki Donny.
– Mit? – kérdezte Kabal.
– A mosolyodat – felelte Donny, a lány láthatóan meghökkent
és zavarba jött. Muszáj volt megsimogatnia az arcát. – Szeretlek,
te nő! – mondta, aztán folytatta az evést. Evett már jobbat is.
Sokkal jobbat. De ezt ő főzte, Kabalnak, aki értékelte a maga
módján! Levette a lábáról, igen, határozottan levette a lábáról
Kabalt! Hihetetlenül büszke volt magára. És persze a lányra is,
mert tud az ő Kabalja érzelmeket mutatni, csak rá kell vezetni őt.
Minden este főzni fog a lánynak! Minden egyes átkozott este. Kell
neki az a mosoly, minden kimerítő nap végén.
Az este hátralévő részében nagyon keveset beszélgettek, Kabal
csendben volt. De Donny ismerte már ezt, ha nem szól a lányhoz,
jól elvannak. Nincs az az isten, hogy ő most hozzá szóljon, az csak
veszekedéshez vezetne. És ez egy romantikus vacsora! Kabal
beszél, ha van mondandója.
Csendben pakoltak el, a lány segített takarítani is. Donny-t
megszállta valami különleges nyugalom. Bárcsak így lehetne
minden este. Végül is ezt akarja, ezért harcol, és most bele is
kóstolhatott. Már nem fogja hagyni, hogy ez kifolyjon a kezei
közül. Kaballal olyan jó, olyan meghitt. Magához kell láncolnia.
Nem szabad hagynia, hogy külső tényezők bekavarjanak ebbe.
Mint például a lány anyja, aki lekáderezte, és az emberek, akik
bámulják őt, elültetve benne, hogy nem a férfihoz való. Amikor
készen voltak, a lányhoz fordult.
– Velem alszol, Kabal? Vagy a másik szobában? – Nem baj, ha
azt mondja, a másikban alszik, majd rá veszi, hogy inkább vele
aludjon. A lány megrázta a fejét.
– Az a szoba tele van szúnyoggal – felelte a lány.
– Akkor velem alszol – felelte a férfi, és kézen fogta, a lépcsőn
is így mentek fel. A szobába érve a lány zavartan állt. Egyszer sem
fogsz ilyen zavartan állni a hálószobánk közepén, Kabal. Ígérte
neki némán a férfi.
– Te fürdesz elsőnek, Kabal? – kérdezte, csakhogy segítsen
neki oldani a feszültségét.
– Fürdöm elsőnek – felelte a lány, és beballagott a fürdőbe. Az
ajtót megint nyitva hagyta, ez a férfi eszébe juttatta a reggel
történteket. Újra a szájában érezte a lány ízét, és erre
természetesen merevedése lett. Meghallotta a zuhany hangját, és
ez teljesen beindította. Sziszegve szívta be a levegőt. Toporogni
kezdett egyhelyben. Mit csináljon most? Legszívesebben a lány
után ment volna. Nem! Ha valami történni fog, az az ágyban lesz.
Igen, így lesz a legjobb. De még mindig toporgott. Csinálj
valamit, ezért írt egy sms-t Hetty-nek, vegye ki a kocsiból Kabal
szatyrait, és legyen olyan jó, hozza fel, mert sajnos erről
megfelejtkezett. Lemenni maga nem mert, biztos volt benne, a
lány megijedne, ha egyedül találná magát.
– Donny, itt vagy? – hangzott a lány kérdése. Na ugye. Ő
megmondta. Nem mehet innen sehova.
– Igen, Hetty felhozza a cuccaid a kocsiból. – Nem kapott
feleletet, kinyitotta a háló ajtaját, és ott várta a házvezetőnőt, aki
hamarosan megérkezett egyetlen szatyorral.
 – Átnéztem uram, ebben alvó alkalmatosságok vannak –
mondta neki a nő.
– Köszönöm Hetty, és ne haragudjon, hogy magát küldtem le.
– Nem kívánta megmagyarázni a miértet. Az asszony
elmosolyodott.
– A legnagyobb örömmel uram, szükségük van még valamire?
Ha megbocsátja a kérdésem, Teresa kisasszony evett eleget? –
Donny szélesen elmosolyodott.
– Juttassa eszembe, hogy megemeljem a fizetését. És igen,
evett a kisasszony. Kérem, szurkoljon nekem, hogy
asszonyomnak szólíthassa – mondta.
– Azon vagyok uram, már két napja – mosolygott rá Hetty.
Donny vigyorogva hagyta ott az asszonyt. A fürdőbe be se
ment, karját kinyújtva rakta le a csomagot a lánynak. Aztán
azonnal hátraarcot csinált és visszahúzódott a hálóba. Az egész
egy kísértés volt, Kabal, a fürdő... Kabal meztelenül, végig
csordogál a bőrén az a szerencsés víz. Bárcsak víz lehetne. Vagy
zuhanykabin. Kabal csodálatos testét fürdőkádban kellene
kényeztetni, aroma terápiás cuccokkal, gyertyákkal. Aztán
hallotta, hogy elzárja a vizet, és megkönnyebbült. Hála az égnek.
A szekrényéhez ment, és elővett egy bokszeralsót.
Később megjelent a lány egy térdig érő bő pizsamában, hajára
törülközőt csavart. Esetlenül állt az ajtóban. A lány mellett
surrant el, vigyázva, nehogy megláthassa dél tájékon mit is
művelt vele. Donny még életében nem zuhanyozott le ilyen
gyorsan. Mire kiment a lány a földön feküdt.
– Na nem, Kabal! Ezt aztán nem játsszuk el megint! Kinek a
barátnője vagy te hivatalosan tegnap este óta?! – tette fel neki a
kérdést. Kabal összehúzta a szemét.
– Elvileg a tied,...
– ...gyakorlatilag is.
– ...de nem emlékszem rá – vágtak egymás szavába.
 – Kabal, kérlek gyere fel az ágyra. Ne hozz szégyenbe!
Mellettem nagyobb biztonságban vagy, mint a földön –
magyarázta neki, a lány pedig minden szó nélkül állt fel és
mászott az ágyba. Hanyatt feküdt, mereven. Donny mellé bújt
felé fordulva. Nagyon vigyázott, hogy ne érjen a lányhoz.
– Kabal, engedd el magad. Gondolj arra milyen szép esténk
volt – súgta neki. – Látod milyen türelmes vagyok. Csak fekszem
itt melletted, nem akarok semmi rosszat. El tudod rólam
képzelni, hogy bántalak? – kérdezte egészen halkan a férfi.
– Nem – vágta rá a lány halkan.
– Látod, te magad is tudod. Mi csak fekszünk egymás mellett,
békességben, nyugalomban – mondta neki a férfi, és a keze után
nyúlt. – Képzeld, amikor gyerek voltam, azt hittem a tévében
emberek laknak. Aztán úgy gondoltam kiszabadítom őket, és
majd a szüleim büszkék lesznek rám.
– Komolyan? – hallotta a lány hangján az oldódást.
– Bizony. Olyannyira meg voltam erről győződve, hogy apró
darabokra szedtem a tévémet.
– És mi történt? – suttogta el a kérdést.
– Anyám a fejét fogta és közölte, a tévé közelébe sem mehetek.
Teljesen el volt hűlve a tettemen. Természetesen másnap
szétszedtem egy másikat is, Simon segítségével. – Hallotta a lány
kuncogását. Kabal nevet! Soha nem gondolta volna, hogy ez
ennyire felemelő élmény lesz. Alig észrevehetően bújt közelebb
hozzá. – Csak megölellek – súgta és úgy is tett, átölelte a lány
derekát, aki még mindig a hátán feküdt. – Nem fázol, Kabal? –
kérdezte kedvesen, a lány válaszként a fejét rázta.
Még merev volt, de már közel sem annyira, mint amikor
lefeküdt mellé. Megérinteni a lányt és így feküdni vele, maga volt
a tökély. Elég időt hagyott neki, aztán megint egy picit közelebb
araszolt. Most már a haja illatát is érezte, ami még mindig vizes
volt és kócos. Jólesően hunyta le a szemeit. Bárcsak ne
kívánnálak ennyire, Kabal, akkor talán így el is tudnék aludni.
Nem állta meg, hogy ne hajoljon közelebb a füléhez, az illata
mámorító volt. Bele tudott volna betegedni, annyira finom volt.
Rágcsálni akarta a fülét. Tudta, hogy a lélegzete nekicsapódik a
lánynak, aki mocorogni kezdett.
– Donny... – súgta a lány. A férfi mély levegőt vett, és lassan
fújtatva engedte ki, majd nagyot nyelt.
– Úgy kívánlak, Kabal – suttogta a fülébe. – Legszívesebben
belenyalnék a füledbe, adj egy percet és összeszedem magam. – A
lány mélyeket lélegzett, ami már szuszogásnak számított, a férfi
érezte a remegését. – Mit érzel, Kabal? – kérdezte tőle. Még
hallotta is, hogy a lány nagyot nyel.
– Azt hiszem... ugyanazt, amit te – felelte. Ó, igen! Kabal
kívánja! Kabal akarja! Kabalnak ő kell! Gyorsan járt a férfi agya.
– Kabal, tudom, hogy nem vagy felkészülve rá, hogy lefeküdj
velem, de így nem fogunk tudni aludni.
– Úgy félek, Donny.
Ezt nagyon is jól tudta, de azzal, hogy a lány őszinte volt vele,
úgy érezte azt várja tőle, találjon ki valamit.
– Kabal, én most megfordulok, ha szeretnél megérinteni,
megteheted. Megígérem neked, hogy csak fekszem, és csak akkor
érek hozzád, ha szeretnéd. Azt teheted, amit akarsz, te irányítasz
mindent – súgta a lánynak, majd a hátára fordult, a combjai
mellett tartva a karjait. Még levegőt se mert venni, nehogy
elriassza. Magában azon imádkozott, hogy Kabal forduljon felé.
De a lány nem tett semmit.
– Kabal?
– Fogalmam sincs... én... mit vársz tőlem? Nem tudom…
vagyis tudom... csak nem tudom, hogy kezdjem el. Donny...
megérinteni a szé... ó, Istenem. – Donny még felé se mert nézni,
mereven a plafont bámulta.
– Fordulj felém, Kabal – súgta a férfi, a lány lassan mozdult,
de megtette. És a férfi repesett az örömtől. – Emeld fel a kezed,
Kabal, és simogass meg... bárhol. – Már beszélni is alig bírt. A
lány lassan emelte fel a kezét, és a bicepszére helyezte azt. Donny
még a szemét is lehunyta az érintésére.
– Húzd végig a kezed a karomon – súgta a férfi elakadó
lélegzettel. És Kabal megtette. Ó te jó ég, ezután a lány végig
simogatta az egész felső testét. Amikor végighúzta tenyerét a
mellkasán, az olyan volt, mint az égő láva. Apró ujjbegyei a
mellbimbóját szelték át, a hasát, a csípőjét, a köldökét. Érzékien,
mintha tudná mitől indul be. Donny farka vigyázban állt,
legszívesebben ráugrott volna a lányra. De nem lehetett, mert
Kabal a szerelme, aki sokat szenvedett. Nincs még egy nő a
földön, akiért megtette volna ezt, vagy az ez előtti dolgokat. És az
is biztos, hogy másnak nem feküdne így ki, és nem tenne úgy,
mintha csitri szüzek lennének. Donny minden érintésre
felnyögött. A lány pedig szuszogott.
– Olyan szép vagy, Donny – sóhajtotta a lány. – Csodálatos. –
Neki aztán még soha nem mondtak ilyet, amúgy meg ezt ő akarta
mondani neki. A férfi a lány keze után nyúlt, és belecsókolt a
tenyerébe.
– Te vagy csodálatos, Kabal. Csókolj meg – kérte tőle. – Csak
csókolj meg. – A lány mélyen szívta be a levegőt, egy
örökkévalóság volt, amíg elérte Donny száját. Az ajka a
legfinomabb volt a világon. Puha, meleg, kívánatos. Amikor Kabal
átlökte a nyelvét a szájába, Donny-t olyan kéj vette hatalmába,
mint reggel a fürdőben, nem volt menekvés. Két kézzel ölelte
Kabalt és szorította magához. Közben még mindig ott kattogott az
agya hátsó részében: csak óvatosan, csak módjával! Nem szabad
megijeszteni! Most Kabal a főnök. Magán érezni a súlyát
fenomenális volt. És a csókja, mint egy tűzvész. Donny teljes
mámorban volt, úgy égett a teste a lányé alatt, ahogy még soha.
Kabal egyre bátrabban csókolta, Donny teljesen megőrült, amikor
meghallotta a nyögését. Aztán a lány elszakította tőle a száját és
áttért a nyakára. Donny egészen elfordította neki, hogy jobban
hozzáférhessen. Remegni kezdett a kéjtől. Kabal körbeforgatta a
nyelvét a nyakán, egészen finoman, alig érintette őt, és ez volt az,
ami megőrjítette. Úgy nyögött és hörgött, ahogy más nőtől soha.
A lány fejéhez nyúlt és a nyakára szorította azt. Nem volt elég
semmiből.
– Még! – hörögte. – Szívd ki, Kabal! Erősen! Ülj a farkamra.
Ülj rám! – hörögte. A lány átlendítette rajta a lábát és végre ott
volt, ahol Donny akarta, hogy legyen. A férfi merev farka
nekifeszült a lány puncijának, amit még mindig a pizsama takart.
Csak az választotta el a lánytól, de még így is érezte, hogy nedves.
Olyan hévvel mozgott a férfi, hogy a ruhák ellenére, is behatolt a
lány szeméremajkai közzé. Biztos volt benne, mert Kabal
hátravetette a fejét. Donny pedig egyszerűen áthúzta a pizsama
felsőt a lány fején és lecsapott a melleire. Óvatosan, finoman, ő
Kabal. Először csak nyaldosta a halmokat, miközben mozgott a
lány alatt, aki vele együtt ringott. Mikor bekapta a mellbimbóját,
már nagyon közel jár ahhoz, hogy elélvezzen. Kabal csípője úgy
mozgott a farkán, mint egy hullám és nagyokat nyögött közben.
De nem ez volt a csodálatos, hanem a szeme, ami kinyílt és a férfit
nézte. Kabal csodálatosan szép volt, olyan volt, mint egy álom,
egy látomás. A fekete szeme úgy sodorta magával a férfit, mint
egy szökőár. A tekintete felért a mennyországgal. Donny a
döbbenettől kiengedte a szájából a bimbókat, és megbabonázva
nézett a lány szemébe. Teljesen a rabja lett, megszűnt a külvilág
számára. A farka nekiszorult a lány csiklójának, Kabal mellei az ő
mellkasát simogatták, de homályos tekintete mindent elsöpört.
Ez egy tökéletes pillanat volt Donny életében, ahogy együtt
élvezetek el. Lihegve borultak egymásra, megzavarodva nézte a
plafont, miközben még mindig a lányt ölelte. Kábult volt. Több
dolgot is látott a lány szemeiben. Bizalmat, félelmet, megadást,
önutálatot, és látott még egy érzelmet is benne, de még nem mert
hinni benne. Szerelmet látott a szemeiben. Bizalmatlan, lemondó
szerelmet. Ettől összezavarodott.
 A lány ezután lehengeredett róla, Donny pedig percekig feküdt
és a hiányérzettel küszködött. Aztán eszébe jutott, hogy
megcsókolhatja a lányt. Oda is hajolt hozzá, és megcsókolta az
arcát, majd a fülébe súgta.
– Olyan csodálatos vagy, Kabal. – Aztán betakargatta a lányt. –
Le kell cserélnem az alsómat.
Miután rendbe tette magát, visszabújt a lány mellé és a karjába
húzta. Kabal most is megfeszült, de hamar elengedte magát.
Donny álomba merült.
 Tizedik fejezet

Donny álmosan nyitotta ki a szemét, aztán visszacsukta. A

következő pillanatban olyan hirtelen ült fel, mint akibe villám
csapot. Kabal nincs itt! Olyan gyorsan ugrott ki az ágyból, ahogy
csak bírt. Még az erő is elhagyta a lábait. Hova mehetett? Hol
keresse?
– Donny, ébren vagy? – kérdezte Kabal a fürdőből. Amikor
Donny meghallotta a hangját, lehunyta a szemét, aztán a fürdőbe
rohant. Kabal ott volt, nem ment el. És milyen szép volt. Még a
lába is földbe gyökerezett, olyan gyönyörű volt, ahogy otthonosan
mozgott a fürdőben.
Kabal készülődött. Egy rózsaszín, bő, lenvászon ruhát viselt, a
derekán vastag, aranyszínű, kötélszerű övvel. A ruha
természetesen hosszú ujjú volt és garbós, a lábán lapos
vászoncipőt viselt. Ezt Donny ismerte, tegnap együtt vették, de a
ruhát még nem látta. A haja lófarokba volt kötve és rálógott a
csodás fenekére. Donny csak ámulni tudott, Kabal eszméletlen jól
nézett ki. A lány a szemébe nézett a tükörből.
– Istenem, Kabal, eszméletlen, ahogy ma kinézel. Annyira szép
vagy... olyan gyönyörű, a szavam elállt tőled! – súgta Donny. A
legfurcsább az volt, hogy a lány a bókra egészen picit
elmosolyodott, és meg is pördült maga körül. Most látta csak
Donny, a vastag kötél öv meg volt kötve rajta elől, és a végei az
egyik oldalon leértek a combjára.
– Tetszik? Ma hozták ezt a ruhát. Csomagban. Hetty hozta fel,
hogy szerinte az enyém, mert hallotta, hogy te beszéltél egy
varrónővel. Köszönöm – mosolyodott el.
Miért nem tudta, hogy ezt váltja ki Kabalból egy szép ruha?
Úristen! Mekkora hülye! Miért gondolta azt, hogy a lány nem örül
egy szép ruhának?! Hiszen nő! És Úristen, de még milyen nő!
Mekkora idióta!
– Sajnálom, Kabal, meg kell csókoljalak – mondta és úgy is
tett, de ez csak egy röpke csók volt, éppen hogy csak megérintette
a száját. Olyan jó volt így látni a lányt. Micsoda szép reggel,
gondolta, miközben magához ölelte. – Úgy szeretlek, Kabalom –
suttogta a fülébe. A lány sokkal, de sokkal jobban volt, mint
tegnap. Hála istennek, ezért el is viszi ma bemutatni a
családjának! De nem volt olyan hülye, hogy ezt a lány orrára
kösse. – Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk venni neked egy
telefont? – kérdezte Donny, még mindig ölelve.
– Már így is túl sokat költöttél rám, Donny – mondta neki.
– Nincs igazad, Kabal, nem költöttem még rád eleget! Mindent
meg akarok neked adni, ehhez jogom van. Te az én barátnőm
vagy. És egyébként sem kaptál még drága gyémántot, ezen kívül
veszek neked autót meg lakást is. És ezentúl együtt segítjük a
szegényeket. Látod milyen szép életünk lesz? Na menj ki szépen,
míg lezuhanyozom. Legszívesebben magammal rángatnálak, de
az túl gyors lenne neked. – Megcsókolta a lány arcát, és
kitessékelte, ám az megtorpant az ajtóban.
– Az ajtót nem zárod be, ugye? – kérdezte. Nocsak Kabal még
sincs olyan jól, mint hitte.
– Az ajtó marad, nyugodtan leskelődhetsz – kuncogott.
Hamar elkészült. Mindeközben azon gondolkodott, milyen
változás ment végbe Kabalban, és amit tegnap a szemében látott?
Kabal már nem ódzkodik tőle. Sőt, egyre jobban együttműködik.
Donny kezdte úgy érezni, megtörte a jeget. Voltak ugyan még
titkok, de azokra is fényt derít idővel. Hihetetlen volt számára a
lány változása. És ami éjjel történt? Kabal eszméletlen volt. Talán
szereti a férfit, most érezte először, hogy nem csak a félelem és a
kiszolgáltatottság tartja mellette, hanem érzelmek is.
Fokozatosan nyílt meg előtte, csak lassan engedte be a világába, a
bizalmába. De megtörtént, még voltak ugyan akadályok, ezzel ő
tisztában volt. Egy dolog azonban biztos volt: leküzdi mindet!
A szobába visszatérve kék inget vett fel és egy farmert, erre
pedig egy zakót. Végig magán érezte a lány pillantását, egy
alkalommal meg is rázta a fenekét. Együtt sétáltak le a konyhába,
ahol Hetty már főzte a kávét.
– Jó reggelt. Kisasszony, ma igen gyönyörű. – mosolygott az
asszony Kabalra. Donny szája fülig ért. Kabal pedig zavarba jött a
bóktól.
– Köszönöm, Hetty, de kérem, szólítson Teresának –
válaszolta ő is mosolyogva. Tehát örült a dicséretnek.
– Ahogy szeretné, Teresa. Kávét?
– El kell intéznem pár telefont, Kabal. Csak ide megyek az
udvarra. Hetty, maradjon itt kérem Kaballal, amíg vissza nem
jövök – kérte a házvezetőnőt. Kabal nyugtalanul fészkelődött a
helyén. Donny kisétált, a telefon kijelzője kilenc órát mutatott.
Először is az anyját hívta.
– Donny, kisfiam. Jó reggelt. Hogy sikerült a főztöd? És hogy
érzi magát Teresa? – Remek, már az anyja is tudja! Mindent tud!
De meg sem lepődött ezen.
– Szia, anya. Kabal sokkal jobban van, szeretném ma
bemutatni nektek.
Ez volt az első eset, hogy hivatalosan hazavisz egy lányt
bemutatni a szüleinek. Az eddigi barátnőit nem mind ismerték, és
ha igen, az csak azért volt, mert összefutottak a szüleivel, például
egy estélyen vagy hasonlón, ezáltal kénytelen volt bemutatni az
adott barátnőt. De a családi házba most először visz haza lányt.
 – Fiam... – súgta az anyja elérzékenyülve.
– Ne már, anya... – nyögte Donny.
– Ebéd vagy vacsora? – szedte össze magát az anyja.
– Ebéd – felelte izgatottan.
– Mindenkit haza hívok, fiam. El sem hiszem, hogy hazahozol
egy lányt! – Az anyja jó kedve érezhető volt. – Már alig várom,
hogy lássam.
– Anya... – Donny nem tudta miként mondja el az anyjának,
amit érzett. – Anya, Kabal nagyon fontos nekem.
– Jaj fiam, tudom én. Különben nem tudnék róla, és ide se
hoznád. Olyan boldog vagyok! – A férfi nem tudta mit
válaszoljon.
– Anya, Kabal arcán van egy sebhely – szólt a férfi.
– Tudjuk, fiam. Nem fogjuk bámulni. – Ez volt az, amit hallani
akart.
– Délre ott vagyunk, anya. – Elbúcsúzott az anyjától és
visszament a lányhoz, aki már evett. Donny is megevett egy
szendvicset.
– Indulhatunk? – kérdezte a férfi, a lány bólogatott.
A kocsihoz ballagtak és Kabal hagyta, hogy kinyissa neki az
ajtót. Az autóban a lány megint elcsendesedett. Donny ma nem
fogja hagyni, hogy ugyanaz történjen, ami tegnap. Így egy másik
plázát választott. Egész úton nem beszéltek egymáshoz, ezért
bekapcsolta neki a rádiót. Hadd hallgassa, talán a zene segít
oldódni neki. Megint feszült volt és ideges. De ez a nap más lesz,
mint a többi. Hiszen jól indult, nem fogja hagyni, hogy
kívülállók elrontsák!
Lehajtott a pakolóba, és helyet keresett, aztán leállította az
autót. Odahajolt a lányhoz és megcsókolta az arcát.
– Kabal, olyan gyönyörű vagy ma! Nem tudom levenni rólad a
szemem. Nem győzök hálálkodni a sorsnak, hogy az utamba
sodort. Mondd csak, szerelmem, emlékszel még a tegnapi napra?
Na az elég ramaty volt. Szeretném, ha megfogadnád nekem, nem
hagyod, hogy így beletaszítson a sok idegen reakciója olyan
érzésekbe, ami a te lelkedben nem ülhet meg. – A lány nagy
szemeket meresztett rá. – Tudom jól, hogy máskor ezeket a
dolgokat jól palástolod, de a történtek miatt most ez elég nehezen
megy neked. Azt is tudom, hogy amikor van erőd elfedni ezeket
az érzelmeket, akkor is benned van, csak jól eldugod. Nem csak
azt szeretném, hogy megfogadd, nem hagyod magad a szakadék
szélére sodorni, hanem azt is elvárom tőled, hogy hagyd ezt a
dolgot és vívjuk meg együtt. Mint egy csapat. – a lány nagy
szemeket meresztett rá, aztán könnybe lábadt a szeme. Donny-
nak abban a percben megszakadt a szíve érte. Védelmezőn ölelte
magához. – Te vagy a legnagyobb harcos, akit valaha láttam, és
ma én leszek a fegyverhordozód. – súgta a férfi a fülébe. – Együtt,
Kabalom, legyőzzük őket, csak hidd el, bízz bennem. – Mert
ennek így kell lennie.
– Úgy lesz. – És Donny örült, mert a lány megértette, hogy ezt
együtt csinálják végig.
Aztán a férfi elengedte és kiszállt az autóból, Teresa pedig
követte a példáját. Besétáltak a plázába, Donny megfogta a kezét
és meg is szorította. Kabal felnézett rá, a férfi rákacsintott.
Elsétáltak egy szökőkút mellett. Donny hirtelen ötlettől vezérelve
megtorpant.
– Kabal, állj meg előtte, csinálok rólad egy képet. – A lány
felvonta a szemöldökét. – Akarok rólad egy képet! Ugye itt és
most nem akarsz ezen veszekedni? – kérdezte, az emberek jöttek
mentek körülöttük. Kevesen voltak még, de akik elmentek
mellettünk, mind jól megnézték őket. – Gyerünk, Kabal, pózolj
nekem! – A lány teljesen elképedt. Donny megint rákacsintott és
a lány végre megállt a szökőkút előtt.
– Mit csináljak? – kérdezte.
– Tedd csípőre az egyik kezed, a másikkal dobj egy csókot
nekem.
 – Na nem! Azt baszhatod, Artmenson! – ha nem látná a lány
milyen bizonytalan most, azt mondaná, ez az ő Kabalja, de látta
és tudta.
– Kabal, kell a csókdobálós kép! Kérlek! – mondta a férfi. A
lány figyelmét teljesen lekötötte Donny, ezt a férfi tisztán látta.
Kínban volt, nem akart ilyen képet, és ez teljesen lefoglalta, nem
figyelt az emberekre. Donny elővette a telefonját. – Dobd azt a
csókot nekem, Kabal! Aztán ha meg van a telefonod, dobok én is
egyet, mit egyet? Kettőt is dobok neked, olyan csodálatos vagy. –
A lány csak toporgott. – Na gyerünk, Kabal. Kell az a kép!
– Te őrült vagy, és különleges képességed van hozzá, hogy
cirkuszt rendezz a pláza közepén – mondta a lány lemondóan.
– Bizony, én vagyok számodra a tökéletes pasi! – mondta neki
Donny, és felkacagott, Kabal is elmosolyodott. Aztán felvette a
pózt, Donny pedig megcsinálta a képet.
–Elégedett vagy? – kérdezte a lány.
– Az vagyok Kabal, de roppantul fáj, hogy meg akartad
hiúsítani a terveimet.
– Frankón őrült vagy. – Aztán lehajolt és belemártotta kezét a
kút vizébe. Donny gyorsan lőtt még pár képet. – És most, hogy
leégettél mindkettőnket, mik a terveid? – kérdezte a lány.
– Igyunk egy kávét – felelte és kézen fogva meneteltek. Az
emberek megint bámulták őket és Kabal megint merev lett.
Leültek egy teraszos kávézóban, és türelmesen várták a
pincért. Nem jó ez így, a lány ismét feszült volt. Donny nézte a
körülöttük ülőket; nevetségesek. Az egyik nőnek olyan orra volt,
mint egy római katonának. És ez meri bámulni az ő Kabalját!
Hihetetlen, annyira morbid volt, hogy elmosolyodott. És mint egy
villámcsapás úgy csapott belé a felismerés, nevetségessé kell
tenni ezeket az embereket. Közel hajolt a lányhoz.
– Kabal, nézd azt a nőt pirosban, úgy bámul minket, majd
kiesik a szeme. Megvan? – kérdezte. Kabal idegesen bólintott. –
Nézd meg az orrát! Komolyan mondom, minden előítélet nélkül,
olyan az orra, mint egy római katonáé. De nem az erőseké, hanem
a „ki, ha én nem, de nem tudok még vizet sem merni” típus. –
Donny-ból kiszakadt a nevetés és a lány is elmosolyodott.
– De hülye vagy! – súgta neki Kabal. A férfi pedig körbe nézett.
És meglátott valaki mást, az is őket bámulta.
– Juj Kabal, oda nézz, az ablaknál a szőkét. Nézd meg a
tekintetét. Mi jut eszedbe róla? – Donny alig bírta visszatartani a
nevetését.
– Na ne! – kuncogott Kabal.
– De, teljesen olyan, mint Austin Powers, mikor szexi akar
lenni – ahogy kimondta, a lány felkacagott.
– Az az egyik kedvenc filmem! – nevetett Kabal. Donny megint
körbenézett. Kiszúrt egy fickót, aki elektromos cigarettát szívott,
lerítt róla az újgazdagság.
– Kabal, nézd a cigiző fószert! Esküszöm úgy szívja a cigijét,
mint a Macskajajból az öreg, a Grga Pitic! – A lány odanézett és
szakadni kezdett a nevetéstől.
Mire a pincér odaért, a fél kávézót kielemezték; ki kicsodára
hasonlít, vagy milyen az orra, a szája, kire hasonlít a gesztusa,
mindeközben szakadtak a röhögéstől. Az emberek körülöttük
meghökkenve néztek rájuk. Később már ezen is nevettek. Miután
párhuzamot vontak a pincér és Donald Kacsa között, megitták a
kávéjukat és elindultak megvenni a telefont. Ott is ezt játszották,
és az egész szörnyen vicces volt. Az emberek most az ő
reakciójukat nézték, és azon képedtek el, nem pedig a lányon, aki
most olyan jóízűen kacarászott, ahogy Donny sose gondolta, hogy
fog valaha. Mindenkit kinevettek, akivel szembetalálkoztak.
Jókedvűen sétáltak vissza a kocsihoz. A kocsiban Teresa
annyira oldott volt, amilyennek Donny még soha nem látta, a
lány csodálatos volt. Hálát adott az égnek, ismét, hogy eszébe
jutott ez a kis játék. Teljesen megváltoztatta a lányt. Erre volt
szüksége az ő Kabaljának. Donny büszke volt magára, de
legjobban Kabalra. Megcsinálta! Sikerült neki! Oldott volt,
jókedvű és nemtörődöm. Egy alkalmat se hagyott ki, hogy
megérintse. Egyet sem. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen
felemelő lesz az együtt járás. Ó, hogy mennyire szerette a lányt!
Kabal a telefonjával játszott, megcsörgette a férfit is egyszer.
Egész jól elvolt vele, amíg a férfi a szülei házához hajtott.
Kabalnak fel sem tűnt. Csak amikor beparkolt a ház elé, akkor
kapta fel a fejét és nézett körbe, merre lehetnek.
– Hol vagyunk? – kérdezte, mire Donny vállat vont.
– A szüleim házánál – mondta. Kabal teljes döbbenettel nézett
rá.
– Donny, most szépen rátaposol a gázra és elhúzunk innen! –
mondta nagyon lassan, mintha még emésztené, mi is történt az
imént.
– Ne hülyéskedj, Kabal, várnak minket. Be kell mennünk –
felelte a férfi.
– Azt mondod, várnak minket?! Mégis mikor intézted ezt el?!
És mikor akartál szólni róla?! – emelte meg a lány a hangját.
– Reggel hívtam fel anyát, és most szóltam róla neked is –
felelte a férfi. Kabal levegő után kapkodott.
– Donny, én kinyírlak, úgy éljek! Mégis, hogy a jó fenébe
gondoltad ezt?! Erről rohadtul beszélnünk kellett volna! – Donny
csak pislogott. Íme, a régi Kabalja, előbújt.
– Tudom, de úgyis nemet mondtál volna – felelte. – Anyáék
várnak minket, nem lesz baj, hidd el – bizonygatta neki a férfi.
– Nem lesz baj, Donny?! – sipította a lány egészen vékony
hangon, amikor ezt észrevette, megköszörülte a torkát. – Tisztán
látom a halálod – állapította meg.
– Nyugi, Kabal, én is találkozom ma anyukáddal. Ugyanez
történik ma veled is.
– Nem, Donny! Kurvára nem ugyanaz a helyzet. Neked volt
időd felkészülni – Nem volt már ideje válaszolni, a Kabal felöli
oldalon feltépték az ajtót. Annyira a lánnyal volt elfoglalva, hogy
észre sem vette: az anyja és az apja eléjük jöttek.
 – Teresa drágám! – üdvözölte az anyja csillogó szemmel.
Remek. – Carla vagyok, Donny édesanyja. Jó, hogy végre
megismerhetünk. – Ekkorra az anyja már szinte visított,
miközben kisegítette a lányt, akit nyomban a karjaiba zárt. Aztán
az apja gyengéden arrébb tolta a feleségét, és ő is megölelte a
lányt.
– Isten hozott köztünk, lányom! – Igen, az apja is emelt
hangon szólt. Kabal eközben úgy állt, mint egy sóbálvány. Már
most úgy viselkedtek Kaballal, mintha a lagzijukról jöttek volna.
Totál leégették a szülei. Donny kiszállt az autóból és a lány mellé
állt, akin immár megjelent egy kényszeres mosolyféle, ami inkább
volt grimasz.
– Kabal, a szüleim Carla és Adam. Anya, apa, Ő itt Teresa. – Az
anyja ismét megölelte a lányt és úgy vezette be a házba.
Az apja odahajolt oda hozzá és szélesen mosolygott.
– Mindig is tudtam fiam, hogy több van benned, mint egy
átlagemberben, és ezáltal meg tudod találni Chicago kincseit.
Tetszik nekem, egyszerű és nagyszerű. – Veregette vállon a fiát.
Donny szája fülig ért. Igen!
Az apjával együtt érték utol Teresát és az anyját, aki bevezette
őket a társalgójukba. Ahogy beléptek Claudia és Bella sikítva
ugrottak oda Kabalhoz, a lány láthatóan megijedt. Donny
bocsánatkérően nézett rá. Maga sem tudta, hogy ez lesz. Megőrült
a családja.
– Teresa! De jó, hogy végre személyesen is megismerhetünk.
– Mint Donny barátnője! Szeretnéd, hogy mi is Kabalnak
szólítsunk? – Kabal még mindig ijedt volt.
– A Teresa tökéletes lesz – nyögte ki. Bella maga után sodorta
a lányt, és leültette. A családja közre fogta, most aztán nem volt
menekvése.
– Jaj Teresa, amikor a kórházban láttunk téged, én már akkor
tudtam, hogy több vagy a bátyámnak. Tudod, emlékszel rá,
amikor Simonnal beszélgettél, mi pedig ott álltunk. Ah, látnod
kellett volna Donny-t, le sem tudta venni rólad a szemét, csak úgy
csorgatta a nyálát utánad! Miket beszélek, de hát láttad is –
járatta le éppen Bella.
– Ó, a legjobb az volt, amikor téged várt ebédre az irodába, és
föl-le járkált, csakhogy megkérdezze a titkárnőjét, mennyi az idő.
És persze minden nap lemondott mindent – kontrázott Claudia.
Teljes. Totális. Leégés.
– Kabalt egyáltalán nem érdeklik ezek a történetek. – Miért
kell őt így lejáratni?
– Engem nagyon is érdekel minden, ami veled kapcsolatos –
felelte Kabal negédesen.
– Teresa, a ruhád fantasztikus! Úgy áll rajtad, mintha rád
öntötték volna! – Legalább ne sikítoznának. – És a hajad is
valami mesés!
Miután kidicsérték magukat, végre nem állták körbe Kabalt, de
ez csak azért lehetett, mert már teljesen elásta a saját családja. Az
anyja megígérte a lánynak, hogy ebéd után megmutatja neki a
kiskori meztelen képeit. Donny teljesen össze volt törve. De ettől
függetlenül, hihetetlenül büszke is volt a családjára. Senki nem
bámulta a lány arcát, és senki nem sértette meg őt. Igazából
szeretettel fogadták, és persze szétégették őt. Már nagyon várta,
hogy ebédeljenek.
Hamarosan át is sétáltak az étkezőbe. Egymás mellé ültek,
Kabal csuklója az asztalon pihent, Donny pedig rátette a kezét és
megszorította. Csak meg akart bizonyosodni róla, minden
rendben van-e. Kabal szokatlanul oldott volt. Amikor Bella húga
meglátta a gesztust, ismét felsikított.
– Olyan cuki vagy, Donny – mondta és leült velük szemben.
– Az isten szerelmére! Férfi vagyok, nem mondhatod azt rám,
hogy cuki vagyok! – válaszolta összetörve Donny. Kabal, amint
észrevette, hogy a férfi milyen kellemetlen helyzetben van,
felkacagott.
 – Sokszor tényleg cuki vagy, Donny. – Éljen a bosszú! Donny
válaszként megcsókolta a kezét.
– Inkább egyél, Kabal. Leégetnek ők nélküled is. Nem kell a
segítséged nekik, olyan mintha ez lenne a szakmájuk.
– Na de fiam! – korholta az anyja.
– Anyád jól mondja, mi csak örülünk. Végre hazahoztál egy
lányt, engedd meg, hogy ezt értékeljük, fiam. – Megjelent egy
grimasz Donny szája szélén.
Remek. Ez. Igen. Apa.
– Látod? Megmondtam, semmi szükségük rád.
– Remek családod van, Donny – felelte Kabal, mosolyogva.
– Látod? Tetszünk neki – jelentette ki Bill.
– Azt hiszem sírni fogok. – rázta a fejét lemondóan Donny.
Innentől csak még rosszabb dolgok történtek. A
családlátogatás végére meg akart halni. Ölelkezéssel búcsúztatták
Kabalt és újra látni akarták őket. A húgai telefonszámot akartak
vele cserélni, ami megtörtént. Hát így ültek be az autóba és
hajtottak Kabal anyjához.
 Tizenegyedik fejezet

– Remek családod van, Donny – szólalt meg az autóban Kabal.

– Lehetne, hogy ezt a napot csak ritkán emlegessük? –
kérdezte a férfi kényelmetlenül. De azért igencsak örült, hiszen a
családjának tetszett a lány. Odáig voltak Kabalért. Úgy, ahogy ő.
Nem is csoda, ki ne kedvelné Kabalt? Annyira csodálatos
teremtés.
A lány egészen csöndes lett és kétszer fel is sóhajtott. Mi ez a
nagy változás? Az előbb még minden rendben volt! A lány csak
akkor szólt, amikor útbaigazította.
– Minden rendben, Kabal? – kérdezett rá. A lány csak
bólogatott, egészen elszomorodott. Néha nem tudott eligazodni
Teresán.
Hamarosan megérkeztek Camilla házához. A külvárosban volt,
jómódú emberek lakta negyedben. Donny leállította az autót és
ránézett Kabalra, aki csak ült egy darabig, majd nagyot sóhajtott
és ő szállt ki elsőnek. Donny követte. A lány vállai megint
merevek lettek. Úgy lépkedett, mint egy robot. Donny a lány
mellé sétált és megfogta a kezét, nem tudta ugyan, miért ilyen a
lány, de úgy érezte mellette kell lennie. Megszorította a kezét,
hogy erőt adjon neki. Kaballal kapcsolatban semmi sem egyszerű
és minden titokzatos.
 Még a fele utat sem tették meg, amikor egy molett nő szaladt
eléjük. Donny-ra rá sem nézett, egyenesen Kabalhoz rohant és
megölelte, sőt, el is sírta magát. A férfi csak állt értetlenül.
– Anyuci, nyugodj meg, minden rendben. – Tehát ő Camilla.
Egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. A lány fekete hajával és
szemével, barna bőrével egzotikus volt. Camilla pedig igazi
amerikai nő volt, mogyoróbarna hajjal és világos bőrrel.
Mikor az asszony elhúzódott a lánytól, két kezébe fogta Kabal
arcát.
– Annyira aggódtam, kicsim! Annyira nagyon! – Aztán újra
megölelte, a lány viszonozta az ölelést. – Hála az istennek, hogy
itthon vagy! Hála istennek! – Donny álmában sem gondolta, hogy
így fogadja a lányát.
– Anya, hidd már el, minden rendben van – bizonygatta Kabal,
Donny csak állt. – Anya, ő itt Donny – mutatta be végre a férfit,
miközben lefejtette magáról az anyja kezét. Donny mosolyt
erőltetett az arcára.
– Üdvözlöm, asszonyom. Örülök, hogy végre személyesen is
megismerhetjük egymást. – Donny a kezét nyújtotta, amit a nő
nem fogadott el, ezért a férfi inkább zsebre vágta a kezét. Camilla
úgy nézett rajta végig, mintha a legszörnyűbb dolgokat tette
volna. Nagyon kellemetlen volt a helyzet, ekkorra sértést!
– Köszönöm, hogy hazahozta a lányom, Dr. Artmenson. Teresa
és én az autóhoz kísérjük. – Donny a hallottakra lefagyott.
Kidobták! Rögtön utána hallotta Kabal hangját.
– Anya, ne hülyéskedj már. Ne haragudj, Donny,
természetesen anya szívesen fogad minket. Ugye, anya?! –
kérdezte a lány. Láthatóan az anyja vívódott magában, aztán
kinyögte, hogy fáradjanak beljebb.
Kellemetlen helyzet. Sokkal több, mint kellemetlen. Kabalon
semmi a világon nem volt látható, vállait kihúzta, fejét
megemelte, miközben az anyja kezét fogta. Egy kandallós
nappaliba érkeztek, ahol a világosbarna szín dominált, retró
bútorokkal. Camilla hellyel kínálta őket, azonban nem kínálta
őket semmi frissítővel. Leült Kabal mellé és megfogta a kezét.
– Mesélj a tűzről, kicsim. – kérte a lányát. Donny csak ült és
figyelt. Kabal mereven ült, a szemeiből semmit nem lehetett
kiolvasni. Donny ismerte őt, most csatát vív éppen. Neki kéne
fognia a kezét!
– Anya, nem voltam jelent a tűznél, Donny-val vacsoráztam
akkor – hazudta a lány.
– Kicsim, ne hazudj. Ha nem voltál otthon, hogyan égtek el a
papírjaid? – kérdezett rá Camilla. Kabal szája elnyílt.
– Otthon felejtettem a táskám, anya – folytatta a hazugságot. –
A tűz közelében sem voltam.
– Jaj, gyermekem! – szólt az anyja és megölelte Kabalt, aki
hagyta. – Most már itthon vagy, hála Istennek. Annyit
imádkoztam, lányom. De már itthon vagy! Ez a lényeg. – Kabal
szaporán bólogatott.
– Semmi okod nincs aggódni, anya, minden teljesen rendben
volt. És most is rendben van. Donny-val remekül megvoltunk. –
Nem így volt, Donny emlékszik rá, miként vitte haza Kabalt,
sokkot kapva sírt és reszketett.
Mi a jó fene folyik itt?! És Kabal miért nem mutatja ki,
hogyan érzi magát? Ekkor az asszony hozzá fordult anélkül, hogy
elengedte volna Kabal kezét.
– Ó, igen, Dr. Artmenson. Utána néztem magának, maga egy
nőfaló, uram. Legyen olyan jó és magyarázza meg, mit keres az én
Teresám mellett? Elfogytak a topmodellek? – Donny szája elnyílt.
Mit feleljen erre? Hogy merte lekáderezni?! Mi jogosít fel egy
szülőt erre?!
– Anya, Donny nagyon rendes – hallotta Kabal hangját.
– Ez valami egyezség? – kérdezte az asszony. Donny a fejét
ingatta elhűlve.
– Nincs semmiféle egyezség, asszonyom – válaszolt a férfi,
amint megtalálta a hangját.
 – Ha nincs, mit keres a lányom mellett?! Nehogy azt mondja
nekem, megtetszett magának. Számtalan képet láttam önről és
sudár színésznőkről. Hogy ismerkedtetek meg? – fordult vissza
Kabalhoz. Kabal kihúzta magát, és még el is mosolyodott.
– Anya, Donny rengeteget jótékonykodik, egy nagyon kedves
ismerősöm bemutatott minket egymásnak. – Nem így volt. Nem
ez történt! Mi folyik itt? Miért hazudik Kabal?
– A munkatársaid szerint utálod őt – jelentette ki Camilla.
– Dehogy is anya, az nem Donny, hanem egy újgazdag férfi. A
neve Alberto Gereher. – Donny nem tért magához. – Donny és én
jól megvagyunk, anya. – Mosolygott biztatóan a lány az anyjára.
– Szeretnénk jövőre összeházasodni. – tette hozzá. Donny
leesett állal hallgatta Kabalt. A lány összehordott hetet-havat.
– Ó. Ennyire komoly lenne? – kérdezte az asszony
összezavarodva. – El akarja venni a lányomat? – fordult Donny
felé a nő, Kabal pedig ahogy az anyja elfordult, jelentőségteljes
pillantást vetett rá, miközben bólogatott.
– Mindenképpen, asszonyom – felelte Donny az igazsághoz
mérten, de zavartan.
– Ez akkor is nagyon furcsa. A lányom nem az a fajta nő, akivel
játszani lehet! Remélem ezt tudomásul veszi, uram! Az én
Teresám sok mindenen ment már keresztül, meg ne próbálja
bántani! Szóval esküvő?!
– Igen, anya, szeretnék megállapodni Donny mellett,
rengeteget beszélgetünk a családról. Tudom, külsőre úgy látszik
nincs bennünk semmi közös. Pedig rengeteg van, anya. Nem
csakhogy szeretjük egymást, de ugyanazokat a dolgokat szeretjük.
Én is segítem a szegényeket, és ő is. Ezenkívül nagyon jól
megértjük egymást és jól kijövünk. És képzeld anya, imádja a
főztöm. Donny imádja a török konyhát. Hát nem csodálatos?
Donny csak hallgatta a párbeszédet, ami ezután történt. A szíve
vérezni kezdett, már tudta, mi folyik itt. Kabal elrejti az érzéseit
az anyja elől, hogy annak ne fájjon annyira, ami a lányával
történt. Nyilvánvaló volt Camilla féltése. Még a széltől is óvta.
Donny csak ült és majd megszakadt a szíve. Kabalnak így telt el
tíz éve. Soha nem mutatta ki az anyjának, ha szomorú, ha fájt
neki valami, magába temette. Elrejtette. Mindezt azért, hogy az
anyja ne szenvedjen miatta. Milyen lehet úgy az élet, ha belül
szenvedsz és azt rejtegetned kell? Mindig egyenes háttal ülni és
mosolyogni. Elhitetni a saját családoddal, hogy jól vagy és
minden rendben. Holott belül halott vagy. Mennyit szenvedett az
ő Ufója! Hogyan élhetett így? Félt az anyjával való találkozástól,
mert nem volt benne biztos, végig tudja-e csinálni úgy, hogy az
anyja ne vegye észre rajta, hogy összetört. Annyira erőlködött a
telefonban az anyjának, amikor az úszómedencénél voltak, hogy
véletlenül se halljon semmit a hangján. Ő látta a beszélgetés után
a lányt. Össze volt törve, meg volt gyötörve. Mennyire rettegett,
hogy nem tudja magát megvédeni. Istenem, mi zajlik le most
Kabalban, ha képes azt hazudni, össze akarnak házasodni? Nő
ilyet soha nem mondana. Soha. Anélkül legalábbis biztos nem,
hogy az adott férfi megkérné. Ez elég visszás helyzet. Még a férfi
számára is. És igen, ha nem Kabalról lenne szó, most felállna és
elmenne. Donny keserű ízt érzett a szájában. Istenem, szegény
drága Kabalom! Hogy vérzett érte a szíve. Maga is meglepődött
azon, hogy megszólalt.
– Ezt abba kell hagynia, Camilla. – szólalt meg elfúlva a
rájöttek hatása alatt.
– Hogy mondja? – kérdezte az asszony.
– Kérem, ezt hagyja abba, Camilla. Így megöli Kabalt – szólalt
meg újra.
– Nem értem, mire gondol. És ki az a Kabal? – értetlenkedett a
nő.
– Nem féltheti ennyire. Ezzel megöli őt. – Donny sóhajtott. –
Gúzsba zárta őt. A saját maga fájdalmában őrlődik évek óta. –
Megrázta a fejét és a lányra nézett. – Kabal! Ne tedd ezt! Kérlek,
ne csináld. Ez már így is tönkretett téged. Nem vagy robot. Nem
tudsz mindent magadba zárni, aztán kihúzni magad és tovább
menni. Erre egy ember sem képes! – hallotta a saját szavait és
tudta, ez önkéntelen védelmi hajlam. Nem hagyhatja, hogy
tönkretegye magát még jobban, és az is biztos, az anyjának sem
fogja meg engedni. Felállt és az asszonyra nézett.
– Camilla, tudok a tíz évvel ezelőtti rablásról. Szeretem a
lányát, jobban bárminél, éppen ezért nem hagyhatom, hogy ezt
tegye vele. Maga asszonyom, megölte Kabalt a féltésével, az
aggodalmával. Elhiszem, hogy önnek is nehéz feldolgozni, ami a
lányával történt. Mert ez... szörnyű. De magának segíteni kellett
volna, hogy talpon állva tudjon túljutni azon, ami vele történt.
Amióta beléptünk ide, Kabal egyfolytában hazudik önnek, csak
azért, hogy ne idegeskedjen azon, mi van vele. Kabal nincs jól,
asszonyom! És csak azért nem égett meg a tűzben, mert lement az
istenverte kocsimhoz kikapcsolni a riasztót, hogy ellophassák azt.
Kabal nincs jól! Úgy találtam rá, hogy sokkot kapva állt és sírt,
hogy nincs mivel megvédenie magát. Ez az igazság. Napok óta
azon igyekszem, hogy lábra állítsam. – Ismét a lányra nézett. –
Nagyon kérlek, ne tedd ezt Kabal. Mondd el anyukádnak
nyugodtan, ha bánt valami, mutasd ki! Ő az anyád, még ha fáj is
neki, de melletted fog állni. Mindennél jobban szeret téged. Ne
tedd ezt magaddal. Kabal, nincs ember, aki ezt túl élné... azt, amit
csinálsz. – Megrázta a fejét. – Ami tíz éve történt,
feldolgozhatatlan még annak is, aki szeret téged, de Kabal, ha
nem adod ki magadból, meg fog ölni téged! Nem mondom azt,
hogy felejtsd el, ami történt. Nem fogod soha, ahogy anyád sem.
De ha nem adod ki magadból… Az a tíz évvel ezelőtti dolog ott
van a lelkedben, és ott is fog maradni, de te gondoskodtál róla,
hogy még tüskéket is ereszen. Ha kiadnád magadból, az agyadat
talán már nem az irányítaná. – Muszáj volt leülnie, mert fájt neki.
– Camilla, kérem, segítsen Kabalnak – kérte halkan.
Az anyja úgy meredt rá, mintha hét feje nőtt volna. Kabal
remegett és levegő után kapkodott. Láthatóan megszólalni se
tudott egyikőjük sem. Aztán az asszony a lányára nézett. Kabal
szemében könnyek csillogtak, úgy rázta a fejét. Camilla pedig
láthatóan összeroskadt és csak meredt maga elé. Aztán Kabal
összeszedte magát.
– Mit tettél? – súgta Donny-nak. Az anyja felé kapta a fejét.
– Igaz ez? – súgta a lányának. Teresa válaszként a fejét rázta. –
Valóban ezt művelem veled?
– Anya, nem! – vágta rá egyből. Camilla bólogatni kezdett.
– Ó istenem, amikor apád meghalt sose sírtál. Soha. Én voltam
az, aki sírt. És voltam az, aki annyira féltett, hogy nem engedett ki
a lakásból. Én voltam az, aki azt hitte már jól vagy. Én voltam az,
aki megvárta, hogy felébredj, mert nem mert egyedül hagyni,
amíg elmegy bevásárolni. – Az asszony sírni kezdett.
– Anyuci... – kezdte a lány, de Camilla a szavába vágott.
– Igaza van Teresa. Örültem neki, hogy jól vagy, és ezzel meg is
nyugtattam magam. Büszke voltam rá, milyen erős vagy. De nem
voltál jól! Most sem vagy. – Görcsösen ölelte a lányát. – Kérlek,
bocsáss meg nekem – ismételgette.
Donny tehetetlenül ült. Segíteni szeretett volna, de láthatóan
Camillának nem kellett más Kabalon kívül. Remélte, ezt meg
fogják tudni beszélni és ki tud alakulni köztük egy egészségesebb
kapcsolat. Camillát is sajnálta, de közel sem annyira, mint a lányt.
Az asszony még mindig sírt, Kabal pedig ölelte, aztán Donny-ra
nézett.
– Jobb lesz, ha elmész Donny, én itt maradok, majd beszélünk.
– Micsoda?! Hogy menjen el?! Segíteni akar! Mégis hova
mehetne?
– Kabal...
– Menj Donny, majd beszélünk! Nem hagyom itt anyámat. –
Kabal kidobta! De hát... ez így nem jó! Csak nézte a lányt. Miért
nem hagyja, hogy ezt együtt csinálják? Aztán leesett neki, Kabal
haragszik rá. Megrázta a fejét.
– Kabal, nézd...
 – Menned kell! – szólt rá erélyesen a lány.
Donny csak állt egy ideig és őket nézte. Aztán lassan fordult
meg és indult el ki, a kocsija felé. Mikor odaért, beült. Remek,
lehet, hogy elrontott mindent! Kabal kidobta. Most mit csináljon?
Még csak délután volt. Csak nem azt gondolja a lány, hogy haza
tud menni az üres lakásba? Egy házba, amiben ő nincs! A
gondolatra megrázta a fejét. Nem megy oda vissza a lány nélkül.
Most rendesen megijesztette Kabal, tele volt a gatyája, hogy
elhagyja őt. Kemény csaj! Idegesen ült. Mit tegyen? Lehet, hogy
reggelre megbeszélik, és minden rendben lesz. A telefonja után
nyúlt.
– Simon? Merre vagy? – kérdezte köszönés nélkül.
– Neked is szia, Donny, természetesen a kórházban – felelte.
– Odamegyek. – Ezzel le is rakta, és indított. Miért dobta ki
Kabal? Talán mégsem szerelmet látott a szemében tegnap éjjel.
Hogy tévedhetett ekkorát? Minden bizonnyal átverte saját magát,
igen, csak erről lehet szó. Ő ebben a helyzetben nem dobta volna
ki a lányt. Nem bizony. Egyre idegesebb lett. Mi lesz, ha most
elhagyja őt? Mit fog akkor csinálni? Szomorúan rázta meg a fejét,
nem tud a lány nélkül élni. Neki Kabal a mindene. De ha nem
szól? Meddig csinálják ezt az anyjával. A lány szinte haldoklik.
Meddig bírta volna ezt még? Szerinte ezt hagynia kellene? Hiszen
szereti őt. Melyik az a szerelmes férfi, aki ezt hagyta volna azok
után, amit a lány csinált a tűz óta? Hiszen úgy kaparta össze
Kabalt. A félelemből, az elhagyatottságból, a kirekesztettségből.
Félt az anyjával való találkozástól! Mégis mit kellett volna tennie?
Hamarosan leparkolt a kórház előtt. Öblös léptekkel vágtatott
be Simont keresve, aki vele szemben sétált egy kollégájával.
Donny úgy állt meg előttük, hogy végigsimított a hátrafésült
haján.
– Donny, micsoda meglepetés – mondta a kolléga. Donny csak
állt és nézett rá. Majd kiejtette a száján az egyetlen dolgot, ami
eszében volt.
 – Kabal kidobott! – jelentette ki indulatosan. Látta Simon
arcán az elképedést.
– Bocsáss meg nekünk, az öcsémnek elment az esze, ezért
felejtette el, mi az a jó modor. Azonnal jövök, csak leviszem a
diliházba! – mondta Simon, karon ragadta Donny-t és maga után
rángatta. Donny követte őt az ebédlőbe, ahol Simon szó szerint
beledobta egy székbe.
– Mi történt? – szegezte Donny-nak a kérdést, aki csak a fejét
rázta.
– Ott voltunk az anyjánál, volt... az anyja is... hát félti nagyon,
ez a nő meg... – Simon elképedten nézett.
– Próbáld meg újra, nagyfiú. Most értelmesen! – Donny a
kezébe temetette az arcát. Simon megérintette, a férfi felnézett rá.
– Te tudod milyen volt Kabal a tűz után. Láttad. Ott voltál.
Sokkot kapva vittem haza, reszketett, sírt és félt. Napokba telt,
hogy össze tudtam kaparni őt. Szó szerint összekapartam. –
Megrázta a fejét, hangja keserű volt. – Kabal anyja pedig
folyamatosan telefonokkal bombázott, látni akarta őt. Amikor
láttam Kabal reakcióját az anyjára, lekoptattam mindig. – Ismét
megrázta a fejét. – Te nem láttad milyen volt, Simon, amikor az
anyjával beszélt. Látnod kellett volna! Össze volt szakadva, el volt
fáradva abban, hogy az anyját próbálja meggyőzni, vele minden
rendben van. Nem akart vele találkozni és nem azért mert nem
szereti. Imádja az anyját! Képes volt tíz évig úgy tenni az anyja
előtt, mintha kutya baja sem lenne. Kihúzta magát és mosolyt
erőltetett az arcára, miközben belül haldoklott. Az anyja pedig
még a széltől is óvja, teljesen gúzsba köti. Képzeld, azt mondta,
nem mert elmenni vásárolni és otthon hagyni Kabalt, ezért
megvárta, míg felébred. – Végighúzta tenyerét az arcán. – Talán
egy szülő sem tenne másként azután, ami Kaballal történt. Én
meg... ma ott voltunk. Láttad, milyen jól volt Kabal. Láthattad
magad is a gyönyörű mosolyát. Mire az anyjához értünk, már
merev volt és ideges. Minden erejét összeszedte a kocsiban,
mielőtt kiszállt. Az anyja meg sírva rohant hozzá. Ki akart dobni
engem, de Kabal nem hagyta. Bementünk a házba. Kabal feszült
volt és össze-vissza hazudott az anyjának. És akkor rájöttem
mindenre, és ezt meg is mondtam nekik, hogy Kabal ezt nem
folytathatja így! Értsd meg Simon, nem engedhetem meg! Kabal
az enyém és vigyáznom kell rá! Nem hagyhattam, hogy ezt tovább
folytassa. Tönkrement már benne. Amikor az anyja összeomlott,
elküldött. – Kezébe temette az arcát és nagyot sóhajtott. – Jaj
Simon, úgy szeretem őt, annyira imádom. Mindenét... olyan
nagyon szeretem. – Donny csak nézett a testvérére, aki még
megszólalni sem tudott. – Azt hiszi haza tudok menni? Abba a
házba, amiben ő nincs otthon? Inkább eladom! De nem megyek
oda vissza nélküle. – Megrázta a fejét. – Vissza kell őt szereznem,
Simon, mert nélküle meg fog állni az idő.
Simon álmában sem gondolta volna, hogy valaha így fogja látni
a testvérét. Teljesen le volt döbbenve. Nem sokat értett abból,
amit mesélt, de azért a nagy részét ki tudta következtetni.
Megrázta a fejét. Donny-hoz mindig is különleges szálak fűzték,
minden testvérét egyformán szerette, de Donny más volt
számára. A legkedvesebb, legjobban szeretett testvére volt.
Büszke volt rá, arra, ahogy Donny kezelni tudta a dolgokat, nem
csak az üzletben, hanem a magánéletben is. Most meg itt ült
előtte szerelmesen, összetörve a sebhelyes Teresa miatt. Ő pedig
megszólalni se bírt, mert annyira földhöz vágta az öccse látványa.
Egy dolog biztos volt, mélyebb dolgok húzódnak Teresa
mögött, mint azt bárki is hitte itt a kórházban. Igen, gyakran
beszélgettek a kollégákkal mitől lehet az a sebhely a lány arcán.
Hát ő most már tudta, mélyebb dolgok húzódnak a háttérben, és
Teresa magával rángatta az öccsét is. Ha nem látta volna a lány
érzéseit Donny közelében, most nagyon mérges lenne. De
nyilvánvaló volt számára, hogy a lány szereti a testvérét.
Donny a bátyja gondolataiból nem sejtett semmit, csak a
megoldáson pörgött az agya. Aztán mint egy végszóra,
megszületett benne a megoldás. Hevesen bólogatott saját
magának.
– Megvan, mit fogok csinálni! Elcsábítom és teherbe ejtem.
Igen, ezt fogom tenni, akkor, ha most el is hagy, később visszajön
hozzám. – Donny bólogatott, Simon a fejét rázta.
– Állj le, Donny! Meghülyültél? Ilyet épelméjű ember nem
tesz. Szedd össze magad. Jól figyelj rám! Most lapítanod kell.
Teresának rá kell jönnie, hiányzol neki. Ha ezt észreveszi, keresni
fog. Teherbe ejteni! Mindjárt pofon váglak! Mit szólna anya ehhez
a gondolkodáshoz?!
Igaz. Mit szólna ehhez az anyja? Örülne egy unokának! Majd
kiugranának a bőrükből a szülei. De Simonak igaza van, ilyet nem
tehet. Ez még tőle is durva lenne. Nem árulhatja el így Kabalt.
Magába roskadt. Akkor mit tegyen? Vagy hogyan?
Nagyot sóhajtott, majd felállt és minden szó nélkül hagyta ott a
testvérét. Vissza kell mennie, és vigyáznia kell Kabalra. Simonak
igaza van, most nem tehet semmit, várnia kell, amíg a lány keresi.
A kocsihoz érve indított és Camilla háza felé vette az irányt.
Bármennyire is nehezére esett bevallani, nem tehet mást, vár a
fejleményekre.
Már besötétedett mire visszaért a házhoz. Leállította az autót
az út másik oldalán, Camilla házával szemben. Nagyot sóhajtott.
Majd innen vigyázz Kabalra.
Donny arra ébredt, hogy valaki a kocsi ablakát veri. Amikor
meglátta Kabal bedagadt szemeit, kisebb agyvérzést kapott.
Szerette volna megölelni. Azonnal kipattant a kocsiból.
– Kabal! – súgta és megölelte végre. – Istenem, hogy
aggódtam érted. Be van dagadva a szép szemed a sok sírástól. –
Temette az arcát a férfi a lány hajába, miközben sóhajtott. Olyan
jó volt végre megölelni. Hiányzott neki. Kabal egy pillanatra
megölelte őt, aztán elhúzódott tőle.
– Itt éjszakáztál – jegyezte meg szomorúan.
 – Vigyázni akartam rád. Anyád hogy van? – kérdezte tőle
esetlenül állva. Kabal felsóhajtott.
– Nincs jól, Donny. Teljesen maga alatt van. Azt hiszi, ártott
nekem. Hála neked, ezt érzi az anyám – mondta a lány és a
szemébe nézett. Donny vállai megereszkedtek.
– Értsd meg, Kabal, nem hagyhattam... nem engedhetem, hogy
bajod essen – felelte.
– Ehhez nem volt jogod, Donny – súgta.
– Tudom, és sajnálom – ismerte el. Mást nem tehet, hagyja,
hogy a lánynak legyen igaza. Már nagyon haza akart menni vele.
Fáradt volt és ideges.
– Donny, hogy tehetted ezt? – kérdezett rá a lány. Donny
megrázta a fejét válaszként.
– Mégis mit kellett volna tennem, Kabal? Az isten szerelmére!
Nem egy hétvégére tervezek veled! Szerinted hosszú távon el
lehet viselni, ahogy tönkreteszed magad?! – A lány remegni
kezdett.
– Nem értesz semmit, Donny! – vágta a fejéhez.
– Persze, hogy nem, mert veled kapcsolatban minden
bonyolult és titokzatos. Mindent magamnak kell kiderítenem. –
Láthatóan mindketten meg voltak gyötörve. Kabal még mindig
reszketett.
– Nem értesz te semmit, Donny. Tönkretettem a szüleimet!
Megöltem apámat. És nincs az az isten, hogy anyámat is
megöljem azzal, hogy nem vagyok jól, mert én vagyok a szegény
kicsi nebántsvirág Teresa – súgta a lány. Donny-ban pedig
meghűlt a vér is. Szemei kiguvadtak, úgy nézett az ő Kabaljára.
– Kabal, ez nem igaz! Hogy mondhatsz ilyet?! Szégyelld
magad! Anyukád... az anyukád. Szeret téged, az a dolga, hogy
melletted álljon. Nem te tehetsz róla, hogy szegény apád meghalt.
– mondta döbbenten a férfi.
 – De igen, mert én voltam az, akinek aznap csavarogni kellett.
Ha otthon maradok, apa még él. – Donny csak állt, mint egy
sóbálvány.
Ez nem így van! A lánynak is tudnia kell ezt, mert nem látja az
igazságot. Sajnálta, hogy neki kell ezt elmondania. De megteszi,
nem fogja hagyni, hogy a lány tévhitbe ringassa magát, ami
felemészti őt. Még Kabalnak van lelkifurdalása! Minden
bátorságát összeszedte a mondandójához.
– Szerintem meg apád gyáva volt az élethez, ezért dobta el azt
magától.
Percekre síri csend lett a mondandójára. Aztán eljutott a lány
agyáig, amit mondott. Kabal levegő után kapkodott, aztán a
tenyere nagyot csattant a férfi arcán. Donny szájában a varrat
ismét felszakadt az ütés erejétől, az állán folyt le a vére. Teljesen
összetört a lány miatt, de muszáj volt felnyitnia a szemét. A lány
arcán egész sor érzelem volt látható, ahogy szembesítve lett azzal
a tévhittel, amiben eddig élt.
– Életben kellett volna maradnia miattad, melletted és anyád
mellett kellett volna maradnia. Az isten szerelmére, Kabal. Nézd
meg anyádat! Mit szenvedett, nem csak miattad, hanem apád
miatt is. El tudod te képzelni, hogy érezte magát egy idegen
országban, amit talán szeretett, talán nem. Ott maradt egy sérült
gyerekkel társ nélkül, hogy mindent maga oldjon meg! Sajnálom,
de nem te ölted meg apádat, ezt sürgősen ki kell verned a
fejedből. Apád cserbenhagyott titeket. – Kabal könnyei eleredtek,
eszeveszetten ingatta a fejét, aztán az indulattól ismét megütötte
a férfit. Donny-nak is fájt ez az egész.
– Nem igaz! Hagyd abba! – ordította és csak rázta a fejét. –
Apám szeretett minket! – A férfi tudta, a lánynak nagyon nehéz
az igazság. Kinek ne lenne az? – Én basztam el az életüket! Nincs
jogod így beszélni! És tegnap sem volt jogod beleszólni anyám és
az én kapcsolatomba! – üvöltötte. Szemmel láthatólag senki nem
olvasta még rá az igazságot.
 – Sajnálom, Kabal, de ez az igazság. Apád gyáva volt, ő volt az,
aki eldobott titeket. Vigyáznia kellett volna rátok. Egy férfi sem
lehet olyan gyámoltalan, hogy megöli magát, amikor a
családjának szüksége van rá. Nem a te hibád, ami történt! Nem a
te hibád! – kiabálta ő is és megfogta Kabal karjait. – Te áldozat
vagy, Kabal! Ahogy anyád is! Nem a te hibád! Ezt fel kell fognod.
– Sajnálom a tegnapot, de anyádnak is tudnia kellett, hogy mi
is történik tíz éve benned. Anyád szeret téged, te vagy a mindene.
Tudnia kellett, hogy változtatni tudjon rajta. Mit gondolsz,
mennyit bírsz még el?! Nem vagy robot, Kabal! – mondta a lány
szemébe nézve, aki lerázta magáról a kezét, és elhátrált tőle. Egy
pillanat alatt keményedett meg, pedig az imént még szét volt
esve. Most a harcos Kabal állt Donny előtt, ezt jól tudta.
– Neked semmi közöd nincs az életemhez, Donny! Nem
beszélhetsz így sem apámról, sem az életemről. Túl sokat engedsz
meg magadnak. Látni sem akarlak! – hátrált el a lány, hangjában
már nyoma sem volt a hisztériának. Donny szinte azonnal utána
kapott. Teljes lett rajta a pánik a lány hirtelen változására. Fejét
rázva mondta:
– Nem, Kabal, kérlek ne tedd ezt! Ne tedd ezt velünk – fogta
könyörgőre a férfi.
– Engedj el, Donny – felelte a lány lesújtva, arcán
elmaszatolódtak a könnyei. Donny sose látta még ilyen
megtörten.
– Nem engedlek el Kabal. Ne tedd ezt velünk! – kérlelte a
lányt.
– Nem akarok veled lenni. Engedd el a karom. – Donnyban
összetört egy világ, mert Kabal szeme beszélt hozzá! Azt mondta
vége mindenek. Mindennek, ami köztük volt. Elveszítette a lányt.
Donny a lábán is alig bírt megállni a felismeréstől. Fejét ingatta.
– Könyörgöm, Kabal, ne tedd ezt! Ne csináld. Minden
jóváteszek ígérem – felelte Donny.
 – Elég volt Donny, mindent tönkre tettél – vádolta meg a lány,
szomorúan.
– Kabal könyörgöm, ne küldj el. Ne tedd ezt velem, nagyon
szeretlek. Minden szavam visszaszívom. Esküszöm, minden úgy
lesz, ahogy akarod. Jóvá tudom tenni. – Annyira akarta, hogy a
lány megértse, megbánta, amit mondott. Annyira tehetetlen volt.
Annyira szerette a lány. Tudnia kell, hogy mennyire szereti őt. Ő
csak jót akart. – Könyörgöm, ne küldj el, Kabal! Minden úgy lesz,
ahogy te akarod – kérlelte.
– Menj el! – súgta.
– Kérlek, Kabal, ne küldj el – esedezett a férfi.
A lány nézte őt egy ideig. Teresa arcán csendes könnyek folytak
le, aztán elhátrált a férfitól. Még vetett rá egy utolsó pillantást,
majd megfordult és a ház felé ballagott. Donny pedig úgy
összetört, ahogy életében soha. Még a külvilágot sem tudta
érzékelni. Kabal elment, itt hagyta őt. Magára hagyta. Sötétbe
zárta. A lábai elgyengültek és térdre rogyott. Neki is elindultak
azok a csendes könnyek az arcán, ami nemrégen megjelent a
lányon is. Nem tudott napirendre térni. Bárcsak
visszaforgathatná az időt. Akkor tegnap csöndben marad.
Megtudta volna oldani másként is ezt. Jöhettek volna ide
kevesebbszer és akkor Kabalnak kevésszer kellett volna ezt
végigcsinálnia. Aztán szépen hazamentek volna, és ő otthon
elfelejttette volna vele a találkozást. Kabal elhagyta és ezzel
elvette tőle a világot. Sötét, mély halálba taszította őt. Nem tudja
ki volt az, aki felsegítette, de a következő pillanatban az autója
anyósülésén ült.
– Hova vihetlek, Donny? – Nem tudta ki volt az, aki hozzá
szólt. De felé nézett, mert az, hogy el akarta vinni Kabal
közeléből, kiszakította őt a sokkból, a fájdalomból. Barna hajú,
idősebb férfi volt. Donny csak nézett rá.
– Kérem, szálljon ki a kocsimból – mondta rekedt, meggyötört
hangon.
 – Ne butáskodj, fiam, hazaviszlek, így nem vezethetsz – felelte
az ismeretlen. Donny-nak nem járt az agya. Csupán egyetlen
dolgot akart; Kabal közelében lenni.
– Kérem... szálljon ki a kocsimból – súgta újra, és most már
előre nézett, majd hozzá tette. – Nincs hova mennem – alig
hallhatóak voltak a szavai.
– Merre laksz, fiam? – kérdezte újra az idegen. Nehezen fogta
fel a kérdést. Fejét alig észrevehetően mozgatta.
– Sehol – felelte automatikusan.
– Ne butáskodj fiam, valahol csak laksz. Ezenkívül látnia kell
egy orvosnak – mondta a másik.
– Nem... nem mehetek oda vissza... nélküle – felelte. Mert
igen, itt akart maradni a lány közelében. – Itt kell maradnom,
vigyáznom kell rá.
A férfi nem szólt semmit, Donny zsebébe nyúlt és kutakodni
kezdett. Mit bánja ő, ha kirabolják. Már semmi nem érdekelte.
Minden jó eltűnt az életéből. Kezébe temette az arcát. Édes
istenem, Kabal megölte őt. Innen már nincs tovább. A gondolatai
állandóak lettek és monotonok. Csak egy dolog volt biztos, ő
Kabal nélkül nem ér semmit.
Nem sokkal később meghallotta Simon hangját is, de arra sem
tudod figyelni. El akarták vinni innen. Mindenki azt akarja,
menjen el a lány közeléből. Menjen el. De hova? Mit csináljon
nélküle? Hogy éljen nélküle? Nem tudta. Donny kerek két napot
töltött még a ház előtt, nem evett és nem ivott. Még szükségletei
sem voltak. Ez idő alatt csak volt magának. Sokak hangját
hallotta, de már nem volt jelentősége. Egészen addig, amíg meg
nem hallotta Camilla hangját.
– Fiam – szólalt meg a nő. Donny mintha kiszakadt volna egy
álomból, úgy nézett a nőre. – Ha nem látnám, el sem hinném.
Nagyon szereted az én Teresámat. És minden bizonnyal ő is
nagyon szeret, mert bezárkózott a szobájába és csak sír. A férjem,
Athur, elmesélt mindent, amit mondtál a lányomnak. Mert
végignézte, nem csak ő, az egész szomszédság. Minden szavad
igaz volt, az is, amit nekem mondtál, és az is, amit a lányomnak.
De talán még nem állt készen az igazságra. Ahogy látom, arra
sincs készen, hogy megbocsásson neked. A szívem szakad meg a
síró lányomért, egyértelmű, hogy nagyon szeret téged és sokat
vívódik magában. Azokon a dolgokon, amiket mondtál neki. Azt
hiszem, időre van szüksége. Ezért nagyon kérlek, fiam, menj most
haza. Pihend ki magad és adj időt Teresának, hadd dolgozza fel,
amit hallott – fejezte be az asszony. Donny csak nézett rá.
– Ön szerint visszafogad? – kérdezte érdes hangon, két napja
most szólalt meg először.
– Nem tudhatom fiam, csak azt, hogy szeret téged. Bármi is
lesz, az ő döntése lesz. De hagynod kell, hogy kiheverje azt, hogy
ráolvastad az igazságot. A testvéred, Simon itt van, el nem
mozdult mellőled. Most hazavisz téged. Tedd magad rendbe fiam,
és várj türelmesen. – Donny csak nézett rá.
Nem hitt ő egy szemernyit sem a nőnek. Kabal nem fog neki
megbocsátani. De nem volt más választása, el kellett mennie.
Lehunyta a szemét, Camilla pedig megszorította a kezét, aztán
kiszállt. Helyébe Simon ült. Donny nagyot sóhajtott.
– Mehetnénk hozzád? – kérdezte.
– Persze.
 Tizenkettedik fejezet

Az élet Kabal nélkül egy merő fájdalom volt. Eltelt egy hét, és
Simon unszolására újra munkába állt. Magába zárkózva kezdte
meg Kabal nélküli életét. Mostanra az egész családja tudta, a lány
elhagyta őt. Reményvesztett volt és sokszor azon kapta magát,
hogy könnybe lábadt a szeme a lány hiányára. Mára el kellett
ismernie, soha nem volt jövőjük együtt. A lányt annyira megtörte
az élet, hogy soha nem tudta túltenni magát rajta. Mindig jelen
volt köztük a múlt. Cipelték magukkal, mint egy elcseszett
csomagot. Beárnyékolta az egész kapcsolatukat és mindent
irányított. Az elején nem sejtette, mennyire megkeserítette a sors
Kabalt. Ettől függetlenül, semmin nem változtatott volna. Ha
visszaforgathatná az időt, most is a lány után eredt volna, mint
akkor, amikor felforgatta a várost érte. Igen, a lány most is hozzá
tartozott, de annak lelki sérülései nem hagyták, hogy vele is
maradjon. Isten lássa lelkét, Kabal talán sohasem lesz már jól. És
nem tudta elviselni a gondolatot, hogy nélküle akar megposhadni
a lány. Együtt kellett volna boldogan élniük. De azok a szörnyű
tényezők nem hagyták. Nincs rosszabb, mint elveszíteni az igazit.
Ennél csak az rosszabb, ha tudod is, hogy ő az igazi és
elvesztetted.
A Kabal nélküli élet nehéz volt és fájdalmas. Sokszor nem
figyelt a dolgokra, párbeszédekre. Gondolatai folyamatosan a lány
körül forogtak. Keserűsége, meggyötörtsége mindenki számára
nyilvánvaló volt. Nem adott a látszatra, nem érdekelte mások
véleménye. Görcsösen próbált beilleszkedni a Kabal nélküli
életbe.
Teltek a napok a munkában és ő még mindig úgy érezte, az
életben nem fog többet mosolyogni. Beszélt egy ingatlanossal, a
jövő héten lakást vesz magának a városban. Nem tudna
visszamenni a házba. Ott minden kettejükről szólt, ezért szó sem
lehetett róla, hogy eladja.
Eljött a következő nap, aminek semmi, de semmi értelme nem
volt. Mégis felkelt Simon vendégszobájában és elvégezte a reggeli
teendőit. Kilépve látta, hogy a bátyja elterülve alszik a kanapén.
Halkan osont ki és ment a kocsijához.
Az autóban gondolt rá, hogy talán munka előtt újra elhajthatna
Camilla háza előtt. Megtette minden nap, hátha látja a lányt.
Mert egy dolog volt megérteni, hogy soha nem volt közös jövőjük,
és egy másik bele is törődni. De volt egy megbeszélése reggel a
vezetőkkel, és egyébként is jobb, ha csak délután hajt el a lány
háza előtt, akkor talán jobbat alszik. Mennyire hiányzott neki a
lány. Még mindig látta maga előtt, ahogy megpördült maga körül
a rózsaszín ruhában. A szeme pedig minden éjjel kísértette.
Útban az irodája felé, a liftben, azon imádkozott, legyen ereje a
mai naphoz is. Mert minden nap olyan volt számára, mint egy
háború a Gyűrűk Urából. Minden erejére szüksége volt, hogy
végig tudja csinálni.
Kiszállt a liftből, köszönt Petrának, és így kezdte el ismét a
napot. Később az értekezlet végén, rá kellett jönnie, nem figyelt
semmire. A testvéreivel megállt Petra asztalánál. Míg a többiek
beszéltek, ő csak bólogatott. Hallotta a liftajtó csilingelését, de
nem nézett oda. Mikor Bill fülig érő szájjal a karjába bokszolt,
felkapta a fejét. Bátyja biccentésére a lift felé fordult, a látványra
még a lába is földbe gyökerezett.
Ott állt az ő Kabalja.
 Nem látott belőle semmit, csak a fekete szemeit. És a látványra
még a lába is megroggyant. Bill testvére kapott utána.
Kabal itt van.
Önkéntelenül indultak meg a könnyei, mire a lányé is
eleredtek. A következő pillanatban az Ufója a karjaiba vetette
magát, Donny pedig csak állt döbbenten. Az első pillanatban úgy
leblokkolt, még az ölelést sem viszonozta. Megzavarodva állt,
szemei hatalmasra nyíltak a döbbenettől. Aztán kezdte felfogni; a
lány itt van és öleli. Fájdalmasan szakadt ki belőle a levegő, olyan
hangosan, hogy már kiabálásnak tűnt. Donny erősen ölelte
magához, miközben az arcát a nyakába temette. A lány remegni
kezdett és szinte felsikoltott, lábaival úgy csimpaszkodott a
férfiba, mint egy kismajom. Így álltak percekig, hiszen
mindkettőjüknek vissza kellett térnie az életbe.
– Kabal... Kabalom – mormolta Donny a fülébe.
– Megtaláltalak... sikerült, itt vagyok... itt vagyok veled,
hercegem – súgta a lány, aztán rázni kezdte a zokogás. – Bocsáss
meg nekem. Kérlek szépen. Bocsáss meg! Annyira sajnálok
mindent, mindent. Nagyon... én… kibaszottul szeretlek, Donny. –
A lány szavai valamiféle álomba repítették, amiből vissza kellett
evickélnie a valóságba. De ott is jelen volt Kabal, és ő ölelte! Nem
álom! Itt van vele! Semmi másra nem vágyott, csak a lányra.
Megfordult vele és az irodájába ment a belékapaszkodó
lánnyal. Ott sem bírtak elszakadni egymástól, Donny úgy ült le
vele a szófára. Csak ölelték egymást és a lány sírt. Aztán
fokozatosan megnyugodott.
– Donny, kérlek, bocsáss meg nekem. Úgy sajnálok mindent.
Hidd el, hogy nagyon szeretlek – szólalt meg, picit elhúzódva tőle.
De Donny ismét magához húzta.
– Én is nagyon szeretlek, Kabal. Kérlek mondd, hogy velem
maradsz! – A lány ismét elhúzódott és a szemébe nézett.
 – Jaj Donny, nem érdemellek meg. De annyira szeretlek,
bármit megtennék, hogy újra veled lehessek. – Donny válaszként
összefűzte az ujjaikat, a lány pedig megcsókolta azt.
– Már nem haragszol rám, Kabal? – kérdezte. A lány
szomorúan rázta meg a fejét.
– Igazad volt mindenben, Donny. – Sóhajtott egy nagyot. – Ha
te nem vagy, ezt az egészet eltemetem magamban. Hallanom
kellett az igazat, hogy azonosulni tudjak vele. Tudod mi a
legszörnyűbb? Hogy a szívem mélyén mindig is haragudtam
apámra. De sose mertem a felszínre engedni. Féltem, hogy azzal
anyát teszem tönkre. Sokáig úgy éreztem, csak ő van nekem, ő
volt a biztos pont az életemben. Rettegtem tőle, hogy elveszítem,
összetöröm őt azzal, hogy padlón vagyok. Egészen addig, míg meg
nem ismertelek, képes voltam mást mutatni az egész világ felé,
mint amit érzek vagy gondolok. De jöttél te, és megrengetted a
világomat. Nincs rá szó, Donny, mennyire megijedtem attól, amit
az első találkozásunkkor éreztem. Olyan voltál, mint egy
festmény, a legszebb, leggyönyörűbb fajtából. Én pedig arra
éreztem késztetést, hogy megérintselek. Hallani akartam a
hangod és a hajadba túrni a kezem, miközben úgy éreztem, nem
érdemellek meg. Később meg ott álltál, akaratosan, erőszakosan,
mégis te vagy a legönzetlenebb ember, akivel valaha találkoztam,
Donny. Volt időm gondolkodni azon, ami történt, és kettőnkön is.
Rájöttem, ha te is úgy szeretsz engem, mint ahogy én téged, csak
akkor tudtad mindazt végig csinálni, amit kiálltál értem. Már
régen szerelmes vagyok beléd, és csak az tartott vissza, hogy
jobbat érdemelsz nálam. Sokkal szebbet és jobbat érdemelsz –
fejezte be a lány.
– Kabal, te hülye vagy. Nekem te vagy a világon a legszebb –
felelte Donny, aki szinte olvadozott a lány szavaira.
– Nem tudom mennyit és mit tudok neked nyújtani, Donny, de
esküszöm igyekezni fogok. – A férfi magához húzta, aztán eltolta
magától. Kabal nagyon rosszul nézett ki, szemei alatt szürke
karikák voltak és sokat fogyott. Ezen kívül pizsamát viselt.
Megrázta a fejét.
– Kabal, egyedül jöttél ide? – kérdezett rá.
– Bárhova elmegyek, hidd el, sokkal rosszabb nélküled lenni,
mint attól félni, bántani fognak.
– Fel kell hizlaljalak, Kabal, nézd meg magad, hogy nézel ki!
Sovány vagy! – A lány a fülébe kacagott, Donny pedig totál
beindult tőle. Le is csapott rögtön a lány szájára, végre-valahára
nem merevedett meg. Csókolni kezdte a nyakát, mindenhol, ahol
érte. Nem húzódott el tőle, sőt, ugyanúgy akarta az érintéseket,
mint a férfi.
Teljes volt Kabalban a megadás, amikor a férfi beléhatolt. És
Donny szívében ez volt az i-re a pont. Együtt élveztek el a kis
szófán, aztán egymás karjaiba bújva lihegtek. A férfi
nyugalomban hunyta le a szemét, mert végre teljesnek érezte a
világot ennyi szenvedés után.
Nem ámította magát, tudta jól, Kabal még nincs teljesen
rendben, de most már együtt voltak. És nincs olyan dolog, amit
együtt ne győznének le. Ma este haza mennek a házukba, és végre
elkezdik azt, amit eddig nem tudtak. Együttélést, mint egy igazi
szerelmespár. Aztán elmosolyodott. Elérte, amit akart. Az ő
kabalisztikus, leszbikus, csodálatos ufója, viszonozza, amit ő is
érez.
 Epilógus

Egy hónapja voltak együtt Kaballal, de az idő vele mindig

szaladt. Együtt éltek és Donny számtalanszor ébredt arra, hogy
ágyba kapja a reggelit, már amikor szabadnapos volt. De gyakran
ment le a konyhába arra, hogy Kabal főz. És igen, a török konyhát
megszerette. Sokszor együtt etették a madarakat. Máskor meg
összevesztek valami apróságon és ebben a legjobb volt a
kibékülés. Donny vett egy fegyvert a lánynak, aki a múlt héten
újra dolgozni ment. Egész nap tartották a kapcsolatot. Még
mindig félt, de legalább a fegyver megnyugtatta. Donny ugyan
nem örült neki, de ha ez kell ahhoz, hogy a lány rendben legyen,
akkor így lesz. Az a legkevesebb, hogy van nála egy pisztoly.
Most egy yachton volt egy nagyon fontos megbeszélés közepén,
fontos ügyfelekkel, akik meghívták ide az Artmenson cég vezetőit,
hogy nyélbe üthessék az üzletet, és aztán meg is ünnepeljék,
stílusosan. De Donny csak arra tudott gondolni, hogy Kabal kint
ül és melege van. Ugyan volt rajta fürdőruha, de nem hitte, hogy a
lány levetné a ruhát, ami a kétrészes fürdőruhája felett volt.
Természetesen garbós és hosszú ujjú. Aprót sóhajtott. Meleg lett
az idő, de nem akart ide Kabal nélkül jönni. Így hát a lány kint
ült, és teljesen biztos volt benne, nem fürdik, mert bőven
maradtak kint emberek.
 Amikor végre véget ért az üzletkötés, ő állt fel leghamarabb és
öles léptekkel ment ki megkeresni a lányt. Meg is találta, Simon
és annak aktuális nője mellett ült az árnyékba húzódva. A piros-
fehér csíkos ruha jól állt neki, haja lófarokba volt kötve, és ugyan
az arcán a melegtől kis foltok jelentek meg, még így is ő volt a
legszebb az egész yachton. Donny nem tudott betelni a
látvánnyal. Kabal csak ült és legyezte magát, elmélyedve
beszélgetett Simonnal.
Az ő nőjének aztán nem lesz melege a kretének miatt!
Megindult felé és úgy kapta fel Teresát, mintha csak egy
tollpihe lenne, majd a medence felé szaladt vele, ahova a lánnyal
együtt ugrott be. Érezte, ahogy elmerült a vízben, és azt is, hogy
Kabal görcsösen kapaszkodik belé. Együtt dobta fel őket a víz a
felszínre.
Kabal csak úgy prüszkölte a vizet, a férfi pedig kacagott és
megcsókolta, majd a medence széléhez úsztak. Donny mászott ki
először, aztán a lányt is kihúzta. Megállt vele szemben és ismét
megcsókolta, majd a ruháját megragadva lehúzta azt a lányról,
mindenki előtt feltárva a sebhelyeit. Isten tudja honnan, elővett
egy törülközőt, és nagy gonddal törölgetni kezdte az ő Kabalját.
Teresa nagy szemeket meresztett rá.
– Donny, mit művelsz? – kérdezte tőle és hozzásimult, hogy
valamennyit elrejtsen magából.
– Te vagy itt a legszebb, Kabal – súgta a férfi a szájába,
miközben megcsókolta. – Nincs mit szégyellned. – Remélte, hogy
a lány látja a szemében mennyire büszke rá. Kiszedte a hajgumit
Kabal hajából, ami vizesen tapadt a hátára. Donny a csuklójára
tekerte azt és úgy markolt bele. Azonnal merevedése lett és a
derekára húzta a lányt, miközben egy perce sem engedte el a
száját.
– Úgy kívánlak, Kabal – súgta az ajkaiba.
– Kabin? – kérdezett vissza a lány, miközben a lábát a férfi
fenekére szorította, és hagyta, hadd falja a száját.
 – Kabin! – mondta Donny, és így indult meg a lánnyal a
kabinok felé.
Nem fogja soha hagyni, hogy a lányt elnyomják az idegenek. Ő
büszke volt rá, mert ez a nő meg tudta őt szelídíteni és elérte,
hogy belészeressen. Kaballal büszkélkedni kell, nem pedig
szégyellni. És nála büszkébb férfi nem volt a világon. Ma este
megkéri a kezét, és a lány igent fog mondani. Ha esetleg mégsem,
majd ő tesz róla, hogy a válasz igen legyen.

VÉGE