Ürmössy Anna - Koronavírus és kapitalizmus

Koronavírus és kapitalizmus
- képes lesz-e a koronaválság radikálisan megváltoztatni azt, ahogy a gazdasági
rendszerünkről gondolkozunk?

Absztrakt

Esszémben először Marx árufétis-, majd Lukács György eldologiasodás-fogalmát

fogom ismertetni, ezután azt, hogy Lukács szerint a válsághelyzetek hogyan tudnak
rámutatni a kapitalista gazdasági rendszer esetlegességére és abszurd mivoltára. Ezen a
szálon továbbhaladva rátérek a koronavírus okozta válság vizsgálatára. Az esszé
második fele aköré a kérdés köré összpontosul, hogy képes-e a válság radikálisan
megváltoztatni az emberek kontemplatív szemléletmódját a rendszerrel kapcsolatban,
képes-e megvilágítani annak fetisizált jellegét. Ezt a kérdést három megközelítésből
vizsgálom: 1. a gazdasági és társadalmi válság, 2. a válságra adott válaszreakciók, 3.a
járvány utáni kilátások.
Úgy gondolom, hogy mindhárom irányból közelítve, jelentős változás várható az
emberek gondolkodásmódjában a rendszer megváltoztathatóságát (illetve
megváltoztathatatlanságát) illetően.

„Könyebb elképzelni a világvégét, mint a kapitalizmus végét”

„Könnyebb elképzelni a világvégét, mint a kapitalizmus végét” – így fogalmaz Mark Fisher a
Kapitalista realizmus (2009) című könyvében. És valóban, úgy érezhetjük, hogy a minket
körülvevő gazdasági rendszer megdönthetetlen, létezése magától érthetődő és szükségszerű. A
bankokat, a tőzsdéket, a hiteleket, a kamatokat, egyáltalán a pénzt, mint olyat, a világ
természetes velejárójának tekintjük. Azt, hogy egyesek hajléktalanok, míg másoknak annyi
pénzük van, mint a Föld lakossága felének összesen, azt, hogy a munkánkkal legtöbbször a
cégünk tulajdonosát gazdagítjuk, és mi magunk éppen csak megélhetés céljából, mintsem
kedvtelésből dolgozunk, a rendszer velejárójaként fogjuk fel, amit „akár tetszik, akár nem”,
de el kell fogadnunk, hiszen megváltoztatni úgysem tudjuk.

Árufétis és eldologiasodás

Lukács György a fent említett jelenséget vizsgálja, amikor az eldologiasodás fogalmával

foglalkozik. Kiindulópontja a Marx által kidolgozott árufétis elmélet, mely szerint a

1
Ürmössy Anna - Koronavírus és kapitalizmus

kapitalista társadalom uralkodó formájává az áruforma vált. Az emberi munka termékeit, az

árukat és ezek csereértékeit az emberek elkezdik „misztikusan” látni, mintha rajtuk kívül álló,
befolyásolhatatlan dolgok volnának. Az áruk értéke, amit valójában az emberek termelnek,
úgy tűnik fel, mintha az áru inherens tulajdonsága volna, amelyet a piaci erők az emberektől
függetlenül határoznak meg. Ahogy Marx fogalmaz: „Csak maguknak az embereknek a
meghatározott társadalmi viszonya az, ami itt számukra dolgok viszonyának fantasztikus
formáját ölti.” [ CITATION Kar67 \l 1038 ] Azaz, az alapvetően emberek által létrehozott
viszonyrendszer, „mint valami objektív, valami tőle [az embertől] függetlenül létező, rajta
embertől idegen öntörvényűséggel uralkodó” [ CITATION Luk23 \l 1038 ] rendszerként tűnik fel
számukra. Ez a rendszer a globalizáció korában hihetetlenül bonyolulttá válik, úgy tűnik
mindent átsző és teljességgel az egyén felett áll. A törvényszerűségeit az emberek ugyan
felismer(het)ik, tanulmányozhatják, azonban csak kontemplatív módon: a szabályok
megismerhetők, saját javunkra fordíthatók, és alapos tanulmányozás útján akár predikciókra
és képesek lehetünk, azonban a megváltoztatásukra nincsen ráhatásunk. Az áruviszonyok
törvényszerűségei, akár a természet törvényszerűségei, megmásíthatatlan módon nyilvánulnak
meg, amelyeket tudomásul kell vennünk. [ CITATION Luk23 \l 1038 ]
Vegyük például az ingatlanpiac áringadozásait: magától érthetődő tényként elfogadjuk, hogy
az ingatlanok árai teljes önkénnyel váltakoznak. Aki szakértő a témában, elmagyarázhatja
nekünk, laikusoknak, hogy a GDP alakulása, a kereslet és kínálat rendszere, a tőzsde
ingadozása, a központi alapkamat és hasonló tényezők, hogyan befolyásolják az árakat, és mi
elképedve hallgatjuk a gazdasági rendszer működésének komplexitását, és a nagytudású
közgazdászt, aki ebben a bonyolult rendszerben képes eligazodni, sőt akár hasznot is húzni
belőle. De álljunk csak meg egy percre, és gondoljuk végig, miről beszélünk itt: az
úgynevezett „ingatlanpiac” csupán egy absztrakt képződmény, a tőzsde, a hitelek és mindezek
nem öröktől létező szabályok, hanem kizárólag a társadalom szülöttei. És mint ilyen, a
társadalom szülöttje az is, hogy emberek ezrei élnek az utcán, úgy, hogy mindeközben olyan
lakások ezrei állnak üresen, amiket nem sikerül a piacon értékesíteni.
Az árufétis folyamatának eredményeképp ez a viszonyulás válik a „természetes”
viszonyulássá az áruhoz. A marxi gondolatmenetet követve, a jelen gazdasági rendszerben, -
ahol a áruviszonyról való gondolkodást az árufétis határozza meg - a munka elidegenedik az
embertől, és szintén áruvá válik, „mely a társadalmi természettörvények [...] objektivitásának
alávetve, éppen úgy az embertől függetlenül folytatja mozgását, mint a szükségletek
kielégítésének valamely árudologgá vált tárgya” [ CITATION Luk23 \l 1038 ]. Ezen tárgyiasult

2
Ürmössy Anna - Koronavírus és kapitalizmus

munka megszervezését a kalkulatív racionalitás hatja át, azaz a fő szemponttá a

profitmaximalizáció, kiszámíthatóság és a hatékonyság válnak.
Lukács eldologiasodás fogalma itt haladja meg a marxi árufétis fogalmát: Lukács elmélete
szerint a racionális objektiválódás és kalkulatív racionalitás, amely a kapitalista termelési
viszonyokhoz elengedhetetlen, nemcsak a termelést és a fogyasztást, hanem a társadalom
minden részét áthatja. A jogrend, a közigazgatás, az állami bürokrácia mind a racionális
szervezettség elvét követi. A modern jogrendszer például szakít a szubjektív, egyedi esetek
alapján történő ítélkezéssel, és minden lehetséges esetre kiterjedő, objektív és kiszámítható
jogszabályrendszert hoz létre. A jogrendszer merev, statikus jelleget ölt, melynek a létezését
az emberek természetesnek veszik. Ez persze nem azt jelenti, hogy az egyes jogszabályok ne
változhatnának, épp ellenkezőleg, szüntelenül változnak, de a jogrendszer merev, statikus
lényege, a döntéshozás egzakt kalkulálhatósága nem változik [ CITATION Luk23 \l 1038 ]. A
társadalmi struktúrákat átható objektivitás és tárgyilagosság hatására az árufétishez hasonlóan,
az emberek a társadalmi rendet is rajtuk kívül állónak, tőlük függetlennek és
megmásíthatatlannak kezdik érezni [ CITATION Geo11 \l 1038 ] . Ez nem azt jelenti, hogy teljes
tehetetlenség vesz rajtuk erőt a társadalmat illetően: a struktúrán belüli változások (pl új
jogszabályok vagy másik párt megválasztása) lehetősége fennmarad, azonban a rendszer
racionális lényegén már nem érzik úgy, hogy tudnának változtatni.

Válság
Habár úgy tűnhet, hogy a kapitalista rendszert sikerült teljességgel „racionalizálni”, ez
összességében nem igaz. A rendszer izolált elemei látszólag egységes törvényrendszerben
(azaz a mindent átható racionalitásban) egyesülnek, azonban ez a törvényrendszer inkoherens,
a részrendszerek egymásra vonatkoztatottsága véletlenszerű. [ CITATION Luk23 \l 1038 ]

„Egészen élesen nyilvánul meg ez az inkoherencia a válságkorszakokban,

amelyek lényege [...] éppen abban áll, hogy az egyik részrendszerből a
másikba való átmenet közvetlen kontinuitása megszakad, és egymástól való
függetlenségük, egymásra vonatkoztatottságuk véletlenszerűsége hirtelen
minden ember tudatába tolul. [...] Az , hogy ezen élet „természettörvényszerű”
egysége és összefüggése - amely a gondolattalan mindennapok
közvetlenségében szilárdnak és zártnak látszott - egyszerre kifordulhat a
sarkaiból, csak azért lehetséges, mert elemeinek és részrendszereinek

3
Ürmössy Anna - Koronavírus és kapitalizmus

egymásra vonatkoztatottsága a legnormálisabb funkcionálás során is mindig

valami véletlenszerű volt csupán.” [CITATION Luk23 \l 1038 ]

Hogy mit is kell ezalatt érteni? Vegyük példának a 2008-as válságot. Önmagában véve mind a
tőzsde, mind a bankrendszer, ami a hiteleket nyújtotta racionálisan működött, a maga
kiszámítható szabályszerűségei szerint. Azonban az összeomláskor kiderült, hogy a köztük
lévő kapcsolat korántsem racionális és kiszámítható: rengeteg ember jutott csődbe, és egész
gazdaságok dőltek be egyik pillanatról a másikra, pusztán abból kifolyólag, hogy a bankok a
fizetőképesség ellenőrzése nélkül adtak hiteleket. A pénzügyi rendszer absztrakt,
megfoghatatlan világában végbemenő „crack” nagyonis kézzelfogható, materiális
következményeket vont maga után. Amikor az összeomlás bekövetkezett, kiviláglott a
gazdasági rendszer önkényessége, instabilitása és kiszámíthatatlansága. Ez az önkényesség a
mindennapokban is megfigyelhető, például, hogy a fizetőeszközünk egyik napról a másikra
veszíthet értékéből, olyan események miatt, amikhez személyesen semmi közünk nincsen.
Ezeket a „furcsaságokat” többnyire elfogadjuk, mint a piac „törvényei”. Amikor azonban
minden „kifordul a sarkaiból”, akkor feltárul szemünk előtt ezen „törvények” abszurditása, és
fundamentális megkérdőjelezésük lehetségessé válik.

Kifordíthatja a sarkaiból a kapitalizmust a koronavírus?

A koronavírus okozta vészhelyzet hatására sokan érezzük úgy, hogy a világ valóban kifordult
a sarkaiból. Egyik napról a másikra szinte teljesen leállt az élet, az eddig mindennapjainkat
jellemző rutin, és a gazdaságot éltető állandó fogyasztás felborult, megszűnt. A kérdés
számomra az, lehetségessé teszi-e ez a hirtelen váltás azt, hogy kollektíve hátralépjünk egyet,
hogy távolról szemléljük a rendszert, amiben eddig éltünk, és „meglássuk a fától az erdőt”.
A kapitalista rendszer kritikája eddig sem volt persze ismeretlen: sokak számára teljesen
nyilvánvaló, hogy igazságtalan, kizsákmányoló rendszerrel állunk szemben, valamint az
elmúlt években egyre több közfigyelmet kapó klímaválság arra is rávilágított, hogy a jelen
termelési és fogyasztási mód, a természeti erőforrások kizsigerelése, amely a kapitalista
rendszer inherens velejárója [CITATION Jas19 \l 1038 ] teljességgel fenntarthatatlan. És habár
idáig sokan eljutottak, mégsem tudtak szabadulni a Lukács által is leírt kontemplatív
magatartástól. [ CITATION Luk23 \l 1038 ] Ennél fogva abba a falba ütköztek ezek a kritikák,
hogy „rendben, de mi legyen helyette?”, vagy „túl komplex ez a rendszer ahhoz, hogy egyik
4
Ürmössy Anna - Koronavírus és kapitalizmus

napról a másikra csak úgy megváltoztassuk”. Most azonban, hogy valóban bekövetkezett egy
hirtelen és mindent felforgató változás, egyre többen adnak hangot abbéli gyanújuknak, hogy
ez akár a kapitalizmus végét is jelentheti [ CITATION Kol20 \l 1038 ].1 A következőkben három
szempont alapján fogom vizsgálni, hogyan hívhatja fel a vírus, és a miatta kibontakozó válság
az emberek figyelmét a kapitalista rendszer abszurditására és esetlegességére. Egyfelől a vírus
okozta gazdasági válság miatt, amely rámutat a kapitalizmus gyengeségeire, másfelől a
vészhelyzetre adott válaszreakciók szemszögéből, ami sokszor sokkolóan hozza el az eddig
„lehetetlennek” bélyegzett társdalmi változásokat. Végezetül pedig a jövőbeli kilátások felől,
azaz, hogy mindezek után lehetséges lesz-e egyáltalán, hogy visszatérjenek a dolgok a
„megszokott” kerékvágásba.

Gazdasági és társdalmi válság

Kezdjük tehát a kibontakzó gazdasági és társadalmi válság vizsgálatával. A fennálló helyzet
sokrétű, a köz- és magánélet szinte minden szegmensére kiterjedő problémákat hoz létre. A
fogyasztás drasztikus visszaesése, különösen az „élményfogyasztásra” szakosodott iparágak, -
azaz turizmus, vendéglátás, szórakoztatóipar- leállása megbénítja a gazdaságot. Számtalan
kis- és középvállalkozó megy csődbe világszerte, rengetegen elveszítik a munkájukat. Ennek
következményeképpen az emberek megélhetése és lakhatása is veszélybe kerül. Mindezek
mellett az egészségügy és az oktatás területén is súlyos problémákkal kell szembenézni: a
közegészségügyből az utóbbi években lassanként elszipolyozott pénzek hiánya most teljes
valójában megmutatkozik és emberéleteket követel, az oktatás helyzete pedig felhívja a
figyelmet az égbekiáltó egyenlőtlenségekre: megfelelő felszereltség hiányában gyerekek
tízezrei nem férnek hozzá az online oktatáshoz 2, és ezt csak tetézi azon tanulók száma, akik
szüleinek nincs idejük vagy kapacitásuk napi szinten tanulni általános iskolás gyerekeikkel,
akik így bepótolhatatlan lemaradást halmoznak fel. A válság legsúlyosabban a rosszabb
társadalmi helyzetű csoportokat érinti: az alacsonyabb osztályhelyzetű emberek (pl. gyári
munkások) azok, akik nem tudnak átállni a „home-office” rendszerre, így vagy elveszítik a
munkájukat, vagy egészségüket veszélyeztetve dolgoznak tovább [ CITATION Dav20 \l 1038 ].
Ezen jelenségek egyértelműen rámutatnak a kapitalista gazdaság hibáira: egyfelől a
társadalmi egyenlőtlenségre, másfelől a piacnak való kiszolgáltatottságra. Az emberek

1
Paul Mason: Will coronavirus signal the end of capitalism?
https://www.aljazeera.com/indepth/opinion/coronavirus-signal-capitalism-200330092216678.html

2
https://merce.hu/2020/04/21/szamitogep-es-internet-hianyaban-gyerekek-tizezrei-nem-fernek-hozza-a-
digitalis-oktatashoz/

5
Ürmössy Anna - Koronavírus és kapitalizmus

többsége nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal3, így teljesen védtelenek maradnak. Az

albérletben élők a tulajdonosok jóindulatára vannak bízva, hacsak a kormányok nem
rendelnek el kilakoltatási moratóriumot. A bizonytalan, prekariátus munkából élő emberek
kiszolgáltatott helyzete, ami a mindennapokban egyéni problémának van bélyegezve, most,
hogy tömeges számokban jelentkezik, felfedi strukturális mivoltát. A helyzetre adott reakció
azonban gyakran nem az emberek megsegítését célozza meg, hanem a gazdaságot próbálja
menteni4. Sok kormány vonakodik leállítani a termelést, mondván, többen fognak éhen halni,
ha leáll a gazdaság, mint ahány életet követel, ha hagyjuk terjedni a vírust. Olybá tűnhet, hogy
ezek a döntések a politikai szereplők morális eltévelyedettségéről adnak tanúbizonyságot, ami
talán igaz is, de fontos megjegyezni, hogy ez a fajta gondolkodás egy rendszer eredménye,
egy olyan rendszeré, amelyben a gazdaság fontosabb, mint az emberek (jelen drasztikus
helyzetben emeberéletek).
Teljesen logikusnak hat az az érvelés, hogyha a gazdaság lelassul, a növekedés megáll, akkor
minden összeomlik. Úgy tűnik egy abraszkt fogalom, az úgynevezett „gazdaság”, - amely egy
átláthatatlan és felelttünk misztikus módon uralkodó rendszer - határozza meg emberek
millióinak sorsát. De álljunk itt meg egy percre, és emlékezzünk vissza Lukácsra. Mennyire
abszurd fénybe helyezi a szituációt az, ha belegondolunk, hogy ezt a rendszert emberek
hozták létre és tartják fenn, nem pedig egy rajtunk kívül álló entitásról van szó.

A válságra adott válaszok

A általános közgondolkodást többnyire átjárja a neoliberális szellemiség: a piacot uraló
farkastörvények elfogadása, az individualizmus és a mentalitás, hogy aki bajban van, az
önnön hibájának tudható be. A meritokrácia fals látszata, a szolidarítást képes csírájában
elfojtani, hiszen nem ritka az a vélekedés, hogy „aki nem dolgozik, annyit is ér” 5. A
neoliberális gondolkodás szerint az állami beavatkozás inkább ártalmas, csak felborítja a
szabad piac önszabályozó működését, ennél fogva az államnak minimálisra kell csökkentenie
a gazdasági szabályozásokat, és a gazdaság stabilitása érdekében, szükség esetén,
szociálpolitikai megszorításokat kell érvénybe helyeznie [ CITATION Zol17 \l 1038 ]. Ez a
szellemiség a járvány hatására hanyatlani látszik, a szolidaritás és a közösségi hangulat
erősödik. A bajba jutottak hibáztatása immáron nem lehetséges, és ennek hatására sok ember
fejében megfogan az igény bizonyos materiális alapjogok iránt. Ezek közé tartozhat a

3
https://merce.hu/2020/04/22/a-magyar-haztartasok-harmadanak-nincsenek-megtakaritasai-az-egyszulos-
csaladok-a-legnagyobb-veszelyben/
4
https://www.cnbc.com/2020/03/18/coronavirus-updates-status-of-1-trillion-trump-stimulus-package.html
5
https://index.hu/belfold/2011/03/19/lazar_szerint_akinek_nincs_semmije_az_annyit_is_er/

6
Ürmössy Anna - Koronavírus és kapitalizmus

lakhatás, a víz- és áramellátás, vagy akár az alapjövedelem. Számos válságkezelő intézkedés

született, amely néhány hónapja még teljes lehetetlenségnek tűnhetett volna: ilyen például a
hitelmoratórium6, az alapjövedelem bevezetésének tervezete7, illetve az a szinte csodaként
számontartott intézkedés, hogy Londonban csaknem teljesen sikerült felszámolni a
hajléktalanságot csupán néhány hét alatt8.
Ezek az intézkedések a kapitalista működés esszenciáját adó munkaalapú társadalmat
kérdőjelezik meg, és kérdéses, hogyha egyszer megváltozik a gondolkodás a munkakényszer
szükségességével kapcsolatban, visszafordítható lesz-e ez a folyamat. Mindemelett az előző
évtizedeket átható, a neoliberális ideológia által objektíve szükségesként beállított „fiskális
ortodoxia”, - azaz a megszorítások és a jóléti állam folyamatos leépítése – amely különösképp
az eladósodott államokat súlytotta (pl. Görögország), érvényét veszíteni látszik. [ CITATION
Kol20 \l 1038 ] Jelen helyzetben mindenki számára világossá válik a neoliberális politika
embertelensége. A szabad piac és a gazdasági növekedés szent és sérthetetlensége egy pillanat
alatt meginog, amikor az emberek áldozatává válnak az említett piac „szabadságának”, és
csak a jóléti intézkedésektől, ill. állami szabályozásoktól várhatnak segítséget.

Jövőbeli kilátások
Mint láthattuk, a válságra adott válaszreakciók sok szempontból radikálisan
megváltoztathatják az emberek gondolkodását arról, hogy mi „lehetséges” és mi „lehetetlen”
a gazdasági rendszerünkben. Úgy gondolom, a kapitalizmus megdönthetetlenségének
dogmája erősen meg fog kérdőjeleződni. A borzalmakon kívül a vírus hozott magával néhány
pozitívumot is. Hogy csak néhányat említsünk: a természet szennyezésének drasztikus
visszaesése, az albérlet árak csökkenése, a hajléktalanság felszámolása egyes városokban. A
járvány által hozott változások hatására az emberek gondolkodásában a piaci verseny, a
fogyasztás és a gazdasági növekedés előnyben részesítése helyett az egészség és a
fenntarhatóság veheti át a szerepet [CITATION Sch20 \l 1038 ]. Ezen változások figyelembe
vételével, ha vége lesz a járványnak, a megelőző gazdasághoz való visszatérés abszurdnak fog
hatni. A pénzügyi rendszer logikáját követve az államoknak súlyos megszorító intézkedéseket
kéne foganatosítaniuk, hogy a vészhelyzet alatt felhalmozott adósságokat fedezni tudják. Ezen
kívül természetesen vissza kéne vonniuk a válság alatt hatályba léptetett szociálpolitikai
6
https://merce.hu/2020/04/06/orban-bejelentette-hogy-sajatos-magyar-formaban-tamogatja-a-kormany-a-
bereket/
7
https://444.hu/2020/04/07/spanyolorsza-az-alapjovedelem-bevezeteset-tervezi
8
https://contextus.hu/londoni-hajlektalanok-szallodai-szobakat-kapnak-koronavirus/

7
Ürmössy Anna - Koronavírus és kapitalizmus

intézkedéseket (pl. alapjövedelem). Ám a történtek fényében felmerül a kérdés: el fogják-e

fogadni az emberek ezt a visszarendeződést, vagy képesek lesznek kilépni a kontemplatív
gondolkodásból, és ráébredni, hogy a rendszer, amiben élnek, akármilyen hatalmas és
átláthatlan, de akkor is egy társadalmi konstrukció, amelyen mint társadalom, igenis képesek
vagyunk változtatni.

Források

Harvey, D. (2020. April 12). Anti-Capitalist Politics in the Time of COVID-19. Jacobin Magazine.

Koltai, B. M. (2020. Április 6.). Koronavírus: A globalizációs álomvilág vége? merce.hu.

Lukács, G. (1923). Az eldologiasodás jelensége. In L. György, Történelem és osztálytudat.

Marx, K. (1867). Capital: A Critique of Political Economy, Vol 1.

Moore, J. W. (2014). Az olcsó természet vége, avagy rájöttem, hogy nem kell félteni "a" természetet,
meg is lehet szeretni a kapitalizmus válságát. Fordulat 25 (2019), 17-52.

Pogátsa, Z. (2017. Április 16). Mi a neoliberalizmus? 1. rész: A neoliberalizmus eredete. Újegyenlőség.

Ritzer, G. (2011). Sociological Theory. New York: McGraw Hill Companies.

Schering, G. (2020. Április 19). Koronaválság: Ablak a jövőre. Újegyenlőség.