Ürmössy Anna 2020. 03. 08.

Kovács Gábor: Forradalom, életmód, hatalom, kultúra

– A politikai gondolkodás jellemzői a hatvanas években

 hosszú hatvanas évek: 1958-1973 (kádári konszolidáció- gazd. reform

leállítása/olajválság/filozófusper)
 1968 után megszűnt a remény a létező szocializmus megreformálására
 keleti vs nyugati „baloldali” gondolkodás:

„Az egyik oldalon arról beszélnek, hogy a szocializmus nem valósulhat meg a tolerancia elvének
érvényesülése, a képviseleti demokrácia intézményeinek folyamatos működése nélkül, a másikon
mint manipulatív represszió egy formáját leplezik le a toleranciát, s kimutatják, hogy a képviseleti
demokrácia csupán a valójában antidemokratikus döntési mechanizmusok díszlete” (Überhaupt-
könyv)

A nyugati politikai gondolkodás a hatvanas években

 Daniel Bell: az ideológiák vége

 C. Wright Mills, Galbraith, Raymond Aron: a modern kapitalizmus nem az elnyomás, hanem
a növekvő jólét rendszere
 Jaques Ellul: technokrácia fogalma
 Alain Tourine
o változó osztályszempontok; szervezeti hierarchiák; identitást meghatározó fogyasztás
o kizsákmányolás tárdalma helyett elidegenedés társdalma
 újbaloldal jellemzői (Massimo Teodori)
o morális forradalom, az életmód forrdalma
o a korporatív liberalizmus technokrata rendszerének radikális bírálata
o nyomásgyakorlás és érdekalapú koalíciók elvetése; helyette: közvetlen akció
o nem egységes ideológia
o szervezeti elképzelés: nem pártállam, hanem decentralizált, közvetlen demokrácia 
emiatt a hagyományos parlamenti politizálás gondolata ellenszenvet szült, a
mozgalom nem tudott párttá alakulni  egész életet átalakító forradalom,
ellenkultúra kiépítésének igénye
 újbaloldal
o a munkásosztály integrálódott a kapitalizmusba, ennélfogva nem bír forradalmi
erővel  marxista alaptézis revíziója szükséges
o új munkásosztály koncepciója
o politikai forradalom: burzsoá képvicseleti demokrácia látszatintézményeinek
megdöntése/ decentralizálás + életmód forradalma
 forradalom, elidegenedés, participáció, antikapitalizmus
o marxi alapok
o Lukács és Korsch: Történelem és osztálytudat (1923)
o Frankfurti Iskola
 Adorno és Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája (1944)  kultúripar!
 Sartre: marxizmus + egzisztencializmus
 Marcuse: Erosz és civilizáció (1955); Egydimenziós ember (1964)
 modernitásban a társdalmi erőket technikával, nem terrorral gyűrik
le
 a rendszer integrálja az ellentéteket  a proletariátus és a
burzsoázia egyaránt érdekelt lesz a status quo fenntartásában
Ürmössy Anna 2020. 03. 08.

 javak bősége leszereli az ellenállást; a fogyasztás révén a hatalmas

termelőapparátus a magánszférának is irányítójává válik
 a kritikának immáron nincs társdalmi alanya, a rednszer minden
kritikát képes magába integrálni
 fogyasztás szabadsága nem egyenlő a valódi szabadsággal, azonban a
fogyasztó nem realizálja ezt, integrálódik a rendszerbe
 szükségletek manipulációja  fennálló rend fenntartása
 technológiai fejlődés  szabadidő megnövekedése, potenciális
kitörési pont; azonban a rendszer gyarmatosítja a szabadidőt,
ennélfogva a kitörés reménytelen
 „szublimált rabszolgák”
 szovjet marxizmus elemzése: ipari társdalom egyik változata; a
nyugati plurális adminisztráció helyett itt totális adminisztráció
(diktatúra) érvényesül, azonban közös jellmező, hogy mindkettő
akadályozza az egyén felszabadulását
 a könyv nem szolgál kiúttal, kitörési lehetőséggel
 69-es esszéje a forrdalom alanyairól  a munkásosztály tudatának
megváltoztatása (öntudatra ébresztésük) a forrdalom kulcsa;
akaratuk ellenére való felszabadítás?
 Theodore Roszak: Az ellenkultúra megteremtése (1968)
 egyetért Marcuseval abban, hogy a modern társdalom képes az
ellene irányuló törekvéseket magába asszimilálni
 marginális rétegek forradalmának elméletét elutasítja
 technokrácia: racionalizáció, hatékonyra való törekvés, aprólékos
szisztematizáció az élet minden területére kiterjedő
megkérdőjelezhetetlen imperatívusszá válik
 technokrata totalitarizmus  a „szakértelem” az élet minden
területén átveszi az irányítást; saját tevékenyégét apolitikusnak
tünteti fel
 a technokrácia nem a kapitalizmus, hanem az ipari társ. eredménye
 forradalom bázisa: fiatalság  visszautasítják az integrálódást a
„vidám robotok társdalmába”
 ellenkultúra: életmód forradalmának közege  emberi szemályiség
forradalma! a technokrácia megszüntetésében a pusztán politikai
forradalom haszontalan
 az ellenkultúra számára a hagyományos politikai célok (pl
parlamntbe való bejutás) nem elégségesek
 a munkások is érdekeltek a növekvő termelésben/hatékonyságban
 rendszerstabilizáló tényezők
 cél: ipari társdalom kisközösséges társadalommá alakítása
 nyugati technokrácia: lágy technokrácia  demokrácia nyelve uralja
a politikát, azonban ez a politika elitista és technokrata ideológiák
által vezérelt
 alternatíva: kisközösségi, emberléptékű technikát alkalmazó
társadalom; transzcendens beállítottság

Politikai gondolkodás Magyarországon

Ürmössy Anna 2020. 03. 08.

 a társadalomtudományok viszonylagos mozgástérre tesznek szert (cél: az értelmiség

megnyerése) <-> nem sérthette a párt elveit és gyakorlatát  gyakran a sorok között bújt
meg a lényegi mondanivaló
 1964-65: elidegenedés vita (Valóság folyóirat) [ekkor jelenik meg magyarul Marx
Gazdaságfilozófiai kéziratai]  a vita a folyóirat elmarasztalásához vezetett
o Lukács tanítvány, Almási Miklós
 a szocializmusban is létező jelenség az elidegenedés; csökkentése: társdalmi
cselekvés, aktív részvétel (munkásönigazgatás)
 az elidegenedés oka nem a fogyasztásban, hanem a bürokráciában
keresendő
o ellenvélemény (Kossuth-klub, Vörös Gyula, Fukász György): szocialista elidegenülés
nem létezik  a szocialista társdalom elidegenülése a kapitalista maradványok
hozadéka
o Ágh Attila: formációelméleti szempontból vizsgálja az elidegenedést  szerinte
ennek oka a tervgazdálkodás és az árutermelés párhuzamos jelenléte és ennek
ellentmondásai; feloldás: munkamegosztás megszüntetése
o Márkus György: Marxizmus és „antropológia” (1966)  a marxizmus elsődlegesen
egy módszer, történelmi antropológiai közelítés; társadalmi törvényszerűségek
felállításaként értelmezni Marxot, téves, fatalizmushoz vezető
 Hegedüs András: Optimalizálás és humanizálás (1965, Valóság)  irányítási rendszer
korszerűsítéséről szóló vita bevezetője  tchnokrácia problémájának korai felvetője
o hatékonysági optimalizálás vs emancipáció
o a bizottsági irányítás a bürokrácia melegágya lehet, nem biztosítja a demokratikus
működést;  közvetlen demokrácia, kiegészítva a szakvéleméynek megbecsülésével
 Hegedüs András: A társdalmi változás alternatívái (1968)
o 3 lehetséges hatalmi struktúra:
 társdalmi érdekeket képviselő centralizált hatalom; pl Szovjetúnió, Mo.;
bürökratikus szocializmus kritikája
 társ. önigazgatás pl. Jugoszlávia
 szakigazgatási hatalom és társ. uralom kombinációja  a szakigazgatási
apparátust a közvetlen termelők uralma ellenőrzi
o az első struktúrából a harmadikba történő átalakulás eszköze az új gazdasági
rendszer bevezetése  reform!
 Lukács-interjú (Kortárs, 1968) „vissza Marxhoz”  marxista filozófia pluralizálása
 1968: a gazdasági reformmal kapcsolatos viták hatására felerősödik a filoban és szocban a
politikai dimenzió
o Szociológiai Kutatócsoport (Hegedüs) és Filozófiai Intézet elmarasztalása (kétfrontos
harc)  cseh bevonulás nyilvános elítélése után személyes retorziók is
 Heller Ágnes, 1968: üdvözüléstan-e a marxizmus?
 Lukács György: A demokratizálódás jelene és jövője (1968)
o bírálja a fenálló bürokratikus szocializmust
o az alternatíva nem a nyugati-típusú manipulatív pszeudodemokrácia, hanem egy
valódi szocialista demokrácia (1917-es hagyományok, közvetlen demokrácia)
o a párt vezető szerepének azonban meg kell maradnia
 Bence György, 1968: Marcuse és az újbaloldali deákmozgalom
o diákmozgalom: egyetemi bürokratizálódás, óriásegyetem, szakembergyár elleni
fellépés
Ürmössy Anna 2020. 03. 08.

o újbaloldal: balról kritizálja a keleterurópai viszonyokat

o Marcuse egydimenziós társadalomfelfogása, a filozófiáját is egydimenzióssá teszi 
az újbaloldalnak túl kell ezen lépnie
o radikális szükségletek, új munkásosztály fogalmának bevezetése
 Kis János: Rejtett forradalom (1969)
o két műre koncentrál: Serge Mallet: Új munkásosztály (1963) és André Gorz: A
munkásosztály stratégiája és a neokapitalizmus (1965)
o fő fogalmak: neokapitalizmus, forradalom alanyai, új-munkásosztály, radikális
szükségletek
 új munkásosztály: radikális szükségletek  participációs igény (ezen
szükségletek nem kielégíthetők a kapitalizmusban)
 revolúció-evolúció összekapcsolása  munkahelyen induló, onnan kierjedő
demokratizálódás
 Kenedi János (1969): hippimozgalom  új életformamodell, amely a fogyasztói életformával
áll szemben; hippi apokaliptikusság  hagyományos politika csődjére adott válasz
 Heller Ágnes és Vajda Mihály (1970, Kortárs): életmód forradalmának problémája
o a klasszikus családmodell autoriter, nem tanít meg közösségben élni és újratermeli a
tulajdonosi tudatot
o alternatív: kommuna, mint mindennapi együttélés színtere  demokratikus,
közösségiségre tanító, birtoklási attitűdöt enyhítő  kommunista szemléletű társ.
kialaulásának alapja
 Bence György (Lukács-óvoda), Kis János (Lukács-óvoda), Márkus György (Lukács-iskola):
Überhaupt-könyv, azaz Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? (1972)
o marxi elmélet gyengeségeire mutat rá  modern kapitalizmusban a marxi
válságelmélet nem állja meg a helyét
o növekvő szükségleteket feltételező filozófus Marx vs statikus szükségleteket
feltételező közgazdász Marx  különböző értelmezési kísérletek
 ortodox marxizmus
 revizionizmus
 anarchoszindikalizmus
o ezek az irányzatok a 60as években kudarcot vallanak; azonban: életmódmozgalmak
(pl ökológiai mozg.) remény
o modern kapitlalizmus, radikális szükségletek, marxi elméletek relevanciája
o szabad termelők társulásának megvalósíthatóságának kérdése  lehetséges
egyszerre optimalizáció és humanizáció a termelésben?  szocializmus és piac
összekapcsolása?  kontrolláló intézményrendszer az elidegenedés határok között
tartására  ez az intézmény az állam  mi hát akkor a különbség a piacosított
szocializmus és a neokapitalizmus között?  menedzserek és technokraták kérdése
(ld. Hegedüs)
o participáció kérdése az élet mindennapi tevékenységeiben  munkahely (munkás
önigazgatás)  profitelvű racionalizáció és humanizáció egyszerre
o amíg az emberek fő életérdeküknek a fogyasztási javak felhalmozásást, a birtoklást
tartják addig kétséges a megvalósulás  erre válasz: egyéni attitűdök
megváltoztatása, mindennapi élet forradalma
 1973: filozófusper
 Konrád György, Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (1974)
o nem jelent meg
Ürmössy Anna 2020. 03. 08.

o a munkásosztály vezető szerepének tételét kérdőjelezi meg (ideológiai tabu!)

o kelet-európai szocializmusokban valójában az értelmiség az uralkodó, amunkásság
pedig kizsákmányolt (duális szerkezet)
o mi alapján egy külön osztály az értelmiség?  közös osztálytudat
o fogalmi keret: weberi bürokrácia + legitimitáselmélet, marxi osztályelmélet, polányi-
féle redisztribúciós elmélet (redisztribúció vs önszabályozó piac)
o a racinonális redisztribúciós kelet-európai szocializmus nem a nyugati gazdaság
félresikrült változata, hanem szuverén civilizációs mintázat
o racionális redisztribúció: cél a gazd. növekedés, de nem az önszabályozó piac által
meghatározott módon  működtető: értelmiség
o szocializmus első szakasza (sztálini): értelmiség egy része monopol hatalommal
(pártbürokrácia)
o második szakasz: értelmiségi rend és technokrácia pozícióharca
o harmadik (elképzelt) szakasz: technokrácia és rendi értelmiség kiegyezése; értelmiség
bürokratizálódása, explicit uralkodó osztállyá válása; munkásság létrehozza saját
intézményeit
 Bibó istván
o Bibó-emlékkönyv (első magyar szamizdat)
o Az európai társdalomfejlődés értelme
 marxizmus kritikája
 magát szocialistaként definiálja, liberális, népi radikális és kersztény
elemekkel
 bírálja az értékmentes hatékonyságot
 értelmiségi diktatúra (nem feltétlen értelmiségi származás, hanem funkció
alapján)
 bírálja az újbaloldal parlamentális demokrácia és intézményellensességét
 koncepciója: liberális parlamentáris demokrácia + intézményrendszer;
vállalkozói szocializmus, funkciótlan nagyvagyonok kiküszöbölésével;
kölcsönös szolgáltatások társdalma (utópikus?)