1) ÉLETE

─ 1847. január 16., Szklabonya

─ szülőhelyének tájait, színeit, hangulatát egész életében őrizte.
─ jómódú szülők, paraszti kisbirtokosok
─ 1857-1863: Rimaszombat, református gimnázium → Selmeczbánya: evangélikus líceumban
érettségizik 1866-ban.
─ pesti egyetem (4 év), de diplomát nem szerez
─ 1871: esküdt Mauks Mátyás főszolgabíró mellett
─ itt ismerkedik meg főnöke leányával, Ilonával (szerelem)
─ 1872: házassági kísérlet, de a szülők nem akarják
─ 1871 végén ügyvédsegéd lesz Balassagyarmaton
─ 1873: megszöktette Ilonát és titokban összeházasodtak
─ Magyar Néplap szerkesztője
─ kevés pénz, gyermekük, Kálmán meghal → Ilona hazaköltözik
─ 1877-1880: Segesdi Napló → életének legmozgalmasabb szakasza
─ 1880: Pest, Pesti Hírlap (25 évig)
─ 1881: Tót atyafiak, A jó palócok
─ Tagja a Petőfi- és a Kisfaludy-társaságnak, majd az Magyar Tudományos Akadémiának (MTA

Az a fekete folt:tyafiak

• A KÖNYV TARTALMA

• A LECKE TARTALMA
• OLVASD EL!

• A SIKER ÚTJÁN

• AZ A FEKETE FOLT

• IRÁNY A SZÖVEG!

• CSOPORTMUNKA

• FOGALMAK

• KITEKINTŐ
Lecke terület kezdete

15. A tót atyafiak

Bevezető szekció
BEVEZETŐ
• „A vén Mátrától le egészen a »Kopanyica« völgyig az egyedüli úr”
Mikszáth novellái, elbeszélései a 19. századi Magyar Királyság északi peremvidékén játszódnak. Az
itt élők egyik fő megélhetési forrása az állattenyésztés. Mikszáth Az a fekete folt című
elbeszélésének főszereplője is számadó juhász. Milyen jellemzők társíthatók a pásztorok, juhászok
életéhez? Milyen irodalmi hagyományokat idéz a világuk?
Bevezető szekció vége
  Mentés gyűjteménybe
Szöveggyűjemény szekció

OLVASD EL!

Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak

Szöveggyűjemény szekció vége
  Mentés gyűjteménybe
Szöveg szekció

A siker útján
Mikszáth mögött már évtizedes írói pálya állt, amikor 1881-ben a A tót atyafiak megjelent. Az
elbeszéléskötet nemcsak a kritikai sikert és a szélesebb körű ismertséget hozta meg számára, hanem
(következő novellagyűjteményével, A jó palócokkal együtt) egy – a magyar irodalomban szinte
feltáratlan – régió emblematikus alkotójává is avatta.
Ez a szlovákok („tótok”) és palócok lakta észak-magyarországi vidék már A tót atyafiak lapjain
egységes, fiktív kultúrtájjá válik. Azonosítható helyszínei a valóságból építkező, mégis alapvetően
képzeletbeli tájba illeszkednek, és kultúrája sem a szociográfiai hűség jegyében jut szerephez.
Mikszáth a szülőföldje elemeiből saját, autonóm világot teremt, gondosan berendezi azt, és
megírja mitológiáját – elsősorban ez a törekvés biztosítja a kötet koherenciáját, novellafüzér-
jellegét.
Szöveg szekció vége
  Mentés gyűjteménybe
Szöveg szekció

Az a fekete folt
Az elbeszélés hosszú expozíciója aprólékos gonddal mutatja be a főhős, Olej Tamás világát.
Romantikusan idealizált, romlatlan természet és civilizáció értéktelített ellentétében ábrázolt világ
ez, ahol hétköznapi és csodás közt nem húzódik éles határvonal (így hallhatja a bacsa meghalt
felesége hangját, s így várhatja a titokzatos ifjúban az egykori szabadságharcosokat), és sajátos
erkölcsök, törvények érvényesülnek („Nem sírt, nem akaródzott neki. Mit tudta ő, hogy így kívánja
az illedelem. A Brezina hallgatag fái nem tanították meg őt hazudni.”). Ebbe a szinte mesei közegbe
tör be a herceg, aki váratlan látogatása során beleszeret Olej lányába, Anikába.
Az első találkozást és annak előzményeit – vagyis végső soron az expozícióban megismert
egyensúlyi helyzet megrendülését – az elbeszéléstechnika szembetűnő változása is kiemeli. A
szöveget addig meghatározó (és az íróra jellemző módon a szereplői szólamokat is magába
olvasztó) narráció ettől kezdve visszaszorul, és a dialógusoknak adja át a helyét. Ez drámai jelleget
kölcsönöz az elbeszélésnek, s egyben lelassítja annak tempóját: míg a bevezetés évtizedeket,
lényegében a főhős egész életét és gondolkodását sűrítette egyetlen napba, a herceg érkezésétől az
akol pusztulásáig mind-össze néhány nap telik el, s ezeknek is csak kitüntetett pillanatait, drámai
csúcspontjait ismerjük meg részletesebben. Ilyen természetesen a rejtélyes fiatalember és Olej
beszélgetése, amit a titok feltárulásának késleltetése, illetve a szereplők közti, egyre fokozódó
feszültség tesz különösen kiélezetté, ilyen a főhős megkísértése, és ilyen a zárójelenet, amelynek
hatását a meglepetés, pontosabban a bacsa elhatározásának elhallgatása biztosítja.
Ezt az elhallgatást az elbeszélői attitűd fokozatos megváltozása előlegezi meg. Az elbeszélés
elejének bensőséges, bizalmas, a komikumot sem nélkülöző hangja az ábrázolt világhoz tartozó,
népi narrátort sejtet, aki ráadásul a szereplők tudatába is betekintést enged („Minden, minden ott
van, minden, minden úgy van, s még sincs ott semmi és még sincs úgy semmi… Valami hiányzik,
üres, néptelen az egész ház tájéka.”). A cselekmény előrehaladtával aztán a narráció objektívebbé
válik, a nézőpont fokalizációja külsőre vált, s így az Olej Tamásban kavargó érzelmekre is
többnyire csak cselekedetei, gesztusai alapján következtethetünk (az akol felgyújtását például így
kezdi meg: „Mélyen lehúzta kalapját szemére, ne lásson alóla semmit, úgy ment ki az akol
ajtaján.”). A narrátori viszonyulásnak ez a kettőssége az időkezelésben is tetten érhető. Míg a
nyitány elbeszélés és cselekmény egyidejűségének benyomását kelti („Nincsen olyan híres akol,
mint a brezinai akol…”), vagyis olyan narrátort feltételez, aki nincs tudatában a végkifejletnek,
később nyilvánvalóvá válik, hogy az elbeszélő visszatekintő pozícióból szólal meg („És a brezinai
völgy csendes azóta”).
Ezek a változások szinte észrevétlenül vezetik át az elbeszélést a meséből a tragédiába. Maga Olej
Tamás pedig, ez az egyenes és becsületes, mégis kisszerű figura (gondoljunk azokra a részletekre,
amelyekben épp látószögének korlátozottsága válik komikussá: „Ilyen siheder szólítja »te«-nek, aki
még szopós gyerek volt, mikor őt már a notárius is megkendezte.”; „A brezinai veres födelű akol, a
kilenc vezérkos, a száz selyemürü és a többi birka mind az övé lenne. Mennyi kevés maradna
ezenkívül a többi embereknek, kik még a világon vannak!”) a tudatosan vállalt bűnhődés
által tragikus hőssé nemesül.