VAD LAJOS
NE SÍRJ!
Csukva a sírbolt, benne a Mester.
Koporsó száját nehéz kő zárja.
Bérelt vitézek őrizik a sírt,
Éjjel és nappal vigyáznak rája.
Elült már a zaj, csendes lett a táj,
A Názáreti a sírban pihen.
Bús tanítványok haza széledtek,
Kétség s bánat dúlt mindegyik szívben,
Fájt a lelküknek a nagy vesztesség,
Hiába volt hát a hit s a remény?
Koldussá lettek, elhagyatva,
Mert Jézus nélkül éltük oly szegény.
De ne sírj szívem, félre csüggedés!
Harmadik napnak kora reggelén;
Jézus feltámadt, kijött a sírból,
Nem szégyenült meg sem hit,
sem remény;
A Máriáknak, kik sírhoz mentek,
A nagy csodáról már Angyal regél;
Aztán ők mentek, hogy elhirdessék:
Jézus feltámadt! Jézus újra él!
Félre fájdalom, félre csüggedés,
Már szívemben is bíztat e remény:
Én is ott leszek, ahol Jézusom!
A feltámadás dicső reggelén!
FÜLE LAJOS
AZ ELTEMETHETETLEN
Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába
Harmadnapon feltámadott!
Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!
Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!
Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ő MAGA AZ ÉLET !
2
Az egyik bibliaolvasásom közben szétválik majd egymástól a rendíthető
a Zsidók 12:26–29. részt olvastam, és és a rendíthetetlen.
nagyon elgondolkoztattak a következő (28. vers.) „Ezért tehát mi, akik
igeversek. rendíthetetlen országot kaptunk…” –
„Még egyszer megrendítem nem- Isten nem holmi elmúló dologgal aján-
csak a földet, hanem az eget is.” dékozott meg minket. A saját Fiát ál-
Ezt a „megrendítést” élte át Izráel dozta fel azért, hogy rendíthetetlen
népe, amikor találkoztak Istennel a országába belépést kapjunk.
Sínai-hegynél. IIMózes 19:6-20-ban 28. vers második felében érkezik
azt láthatjuk, hogy Isten mennydörgés- az ezzel kapcsolatos felszólítás:
ben, villámlásban, sűrű felhőben, erő- „Legyünk ezért hálásak! Szolgál-
södő kürtzengésben jelent meg a Sínai- junk Istennek! De nem is akárhogy:
hegynél. Miközben az egész hegy ren- Hálás szívvel, Istennek tetsző módon,
gett, a nép nagyon megrémült. Ez nem Istent tisztelve és félve!”
olyan földrengés volt, amiről manapság Szolgálatunk során előfordul, hogy
hallhatunk. Ott Isten jelenléte rendítette nem minden úgy alakul, ahogy azt mi
meg a földet. elképzeltük. Ezt tapasztaltam meg ak-
Azt ígérte Isten, hogy még egyszer kor, amikor a nagyváradi fúvós testvé-
megrendíti a földet. reket vártuk vendégségbe március vé-
(27. vers.) „A ’még egyszer’ pedig gén. Néhány barátommal azt gondol-
azok megváltozását jelenti, amelyek tuk, hogy fogadásukra majd főzünk
mint teremtett dolgok megrendülhet- valamit. Mivel érkezésük napja éppen
nek, hogy megmaradjanak a rendíthe- munkanapra esett, így előtte való este
tetlenek.” álltunk neki a főzésnek. Nagy örömmel
A Károli fordításban ezt a megren- és szeretettel tettük ezt, gondolván,
dülést az állhatatlan dolgok megvál- hogy biztosan örülni fognak egy tartal-
tozásaként olvassuk. Az állhatatlan szó mas, meleg levesnek. El is készült a
pedig ingatagot jelent. leves, amit miután lehűlt, beraktunk a
Mik ezek az ingatag dolgok, amik hűtőbe. A hűtő időközben sajnos fel-
sokszor rendíthetetlennek tűnnek szá- mondta a szolgálatot, és másnapra a
munkra? leves megsavanyodott. Ez olyan várat-
Anyagi biztonság, otthonunk, testi lanul ért, hogy a hála elmaradt a szol-
egészségünk, egzisztenciánk, karrie- gálatomból.
rünk, biztosnak hitt emberek körülöt- Számomra mindenképp tanulságos
tünk. Isten előtt ezek a dolgok ingata- volt az eset. A sátán mindent elkövet,
gok, nem maradandóak. hogy a szolgálatunkban akadályokat
Amikor megrendül a mi életünk, görgessen elénk. Erre számítanunk
mert elveszítünk ezek közül valamit, kell, és nem szabad engednünk, hogy
akkor döbbenünk rá, hogy milyen inga- ezzel megszerezze tőlünk azt, ami élte-
tag talajra alapoztuk az életünket. tő alapja a szolgálatunknak: a hálánkat.
Egy adott pillanatban majd Isten Készüljünk hálás szívvel a rendít-
elé kerülünk, a földön eltöltött életünk hetetlen országba!
is megítélésre kerül. Egyértelműen Gálmiklós Ádám
Megtérés
Egy skóciai keresztyén nagyon örült, mert megbizonyosodott arról, hogy megvál-
tást nyert. Megkérdezte tőle egyik barátja: „Mégis honnan tudod, hogy megváltást
nyertél? Mindig arról beszélsz, hogy bizonyosan tudod, hogy megváltást nyertél, de
mi tesz téged annyira bizonyossá? Honnan tudod mindezt?” Az idős ember ezt vála-
szolta azonnal: „Ott voltam, amikor történt.”
Isten létezése
Mahatma Gandhihoz egyszer odament egy ateista azzal a kéréssel, hogy szervez-
zen és támogasson egy istenellenes társulatot. Gandhi ezt válaszolta: „Csodálkozom
azon, hogy van egy intelligens ember, aki harcol valami olyan ellen, aminek létezé-
sében egyáltalán nem hisz.”

„Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és
nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványai-
nak.” Máté 28:8.
Az emberiség történetében egyedülálló Jézus Krisztus
feltámadása. Nagy örömmé tette azoknak, akik Benne hisz-
nek, és Őáltala üdvözülnek. Jézus Krisztus feltámadása meg-
változtatta a világtörténelem folyamatát, mivel új korszak
kezdődött: „Örömkorszak”.
Jézus Krisztus feltámadását olvassuk Máté 28:5–10-ben:
„Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: ’Ti ne
féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, néz-
zétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan,
mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak
közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme,
megmondtam nektek!’ Az asszonyok gyorsan eltávoztak a
sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék
a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt
mondta: ’Legyetek üdvözölve!’ Ők
pedig odamentek hozzá, megragad-
ták a lábát, és leborultak előtte. Ek-
kor Jézus így szólt hozzájuk: ’Ne
féljetek: …’”
Az asszonyok megijedtek a nem
mindennapi látványtól, egy égi la-
kót: angyalt látva. A Biblia első fe-
jezeteiben olvassuk az Úr Isten cso-
dálatos művét, a világegyetem te-
remtését; a Földet, és a csodálatos
Édenkertet, ahol az első emberpár
élt, de az első félelem is megjelent.
„De az Úristen kiáltott az embernek,
és ezt kérdezte: Hol vagy?” „Az
ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és meg-
ijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” 1Móz
3:9–10.
Ádám megijedt a bűneset miatt, mert megszegte az Úris-
ten parancsolatát. Így az emberpár bűne az édenkerti öröm
helyett átváltozott kínos, keserű bánattá. A bűn kőfallá válto-
zott az Úristen és az ember között. Így az ember, bűne miatt
elszakadt az édenkerti boldog, áldott örök élettől.
De mivel Isten szeretete és kegyelme nem hagyta teremt-
ményét a sátán győzelme miatt az örök kárhozatban elveszni,
Isten egyszülött Fiát adta erre a földre a bűnös embernek
Megváltójául. Megváltónk látva ennek szükségét önként vál-
lalta a kegyetlen testi, lelki és szellemi kereszthalált.
A Zsid. 10:5–7-ben (melyet Pál apostol levelének valószí-
nűsítenek) olvassuk:
„Ezért, amikor eljön a világba, így szól: ’Áldozatot és
ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; égő- és bű-
nért való áldozatot nem kedveltél. Akkor ezt mondtam: Íme,
itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam,
hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem.’”
Tehát Jézus eljött, hogy elvégezze tövises útját; megaláz-
ták, leköpdösték, kegyetlenül ostorozták, majd a Golgotán
keresztre feszítették. A végtelennek tűnő keresztfájdalmaknál
Jézus felkiáltott: „Három óra tájban Jézus hangosan felkiál-
tott: ’Éli, éli, lamá sabaktáni!’ azaz: ’Én Istenem, én Istenem,
miért hagytál el engemet?’” Máté 27:46. „Jézus pedig ismét
hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom
kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a
sziklák meghasadtak.” Máté 27:50–51.
Jézus Krisztus kegyetlen szenvedései által a Golgota ke-
resztjén a bűnös ember és Isten közötti kőfalat megnyitotta.
„Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való
bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton,
amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által;”
Zsid. 10:19–20.
Jézus meghalt ártatlanul a világ bűneinek terhével, de a har-
madik napon feltámadt dicsőségesen egyszer és megismételhe-
tetlenül.
Az asszonyok megkapva a hírt az angyaltól, hogy Jézus fel-
támadt, gyorsan eltávoztak a sírtól félelemmel és nagy öröm-
mel. Nagy örömük megszűnt volna a nagy ijedelemtől, de: „És
íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: ’Legyetek üdvözöl-
ve!’ Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és lebo-
rultak előtte.” Máté 28:9.
Jézus elfogatása előtt főpapi imájában kérte az Atyát a tanít-
ványokért: „Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a
világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.” Ján. 17:13.
„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő
szavukra hisznek énbennem;” Ján. 17:20.
Mi örülünk, és áldjuk Atyánkat a feltámadott Krisztusért.
Nem félünk, égi öröm tölti be szí-
vünket, lelkünket, felhangzanak
örömteli imák, dicsőítések. Öröm-
mel beszélünk imádságban Megvál-
tónkkal az Ő igéjén keresztül, és Ő
mivelünk.
„Ha eljutott hozzám igéd, én
élveztem, igéd vidámságot szerzett
nekem és szívbeli örömöt, hiszen
rólad neveztek el engem, Uram, Se-
regek Istene.” Jer. 15:16. Bibliánk-
ban említés van az örömről. Tudjuk,
többféle öröm létezik: testi, lelki,
szellemi, ami nem földi, hanem égi.
Az emberek örülnek a korai és késői
eső miatt, a jó termés és jó megélhetés miatt is. Prédikátor 2:10:
„Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a sze-
mem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből
örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt
a hasznom minden fáradozásomból.”
„Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki
felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd
neked Istened.” Ézs 62:5. „Vígan örvendezik az igaznak az
apja, és aki bölcset nemzett, örül annak.” Péld. 23:24. Salamon
írja azokról, akik örülnek más baján: „Aki gúnyolja a szegényt,
Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad
büntetlen.”
A földi élet öröme átmeneti. Az Istentől való öröm örökös,
melynek nincs határa. A Biblia az Úrban való örömre tanít.
„Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert
az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette
rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra,
ki fölrakja ékszereit.” Ézs. 61:10. Dávid hasonlóképpen írja:
„Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged
keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák
mindig, hogy nagy az Úr!” Sámuel édesanyja Anna nagy öröm-
mel mondta el hálaénekét: „Örvendez szívem az Úrban, vissza-
adta erőmet az Úr.” 1Sám 2:1.
Péter apostol írja, öröm Krisztus nevéért szenvedni. „Sőt,
amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örül-
jetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örül-
hessetek.” 1Pét. 4:13.
3
 Jézus feltámadása után a Szentlélek és öröm korszaka kez-
dődött. Aki hittel befogadja Jézust a szívébe, ajándékot kap
Istentől. A Gal 5:22-ben olvassuk: „A Lélek gyümölcse pe-
dig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hű-
ség,”
Az etiópiai kincstárnoknak nagy öröme volt, amikor meg-
tért, és az Úr Lelke által bemeríti Fülöp apostol. „Amikor
kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta
őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az
útján.” ApCsel. 8:39. Öröm tölti be szívünket, ha valaki
megtér.
Jézus Krisztus megnyitotta a menny kapuit minden bűnös
számára, ha elfogadja Krisztus hívását. Aki ma is hív:
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg
vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Máté
11:28. Ezen az örömteli feltámadási ünnepen kérjük Urunkat,
adja meg világosságát azoknak a lelkeknek, akik nem ismerik
az Ő örömét, az újjá születést, feltámadást Krisztusban. Mi-
Egy idős ember, aki soha-
sem járt iskolába, elhatároz-
ta, hogy megtanul olvasni.
Legnagyobb vágya az volt,
hogy elolvassa a Bibliát,
hogy Isten beszélhessen vele az ő igéje által. Az olvasás
nem ment könnyen. Több éven át tanulta a betűzést ez az
idős keresztyén, mire képes volt olvasni. Először egy ki-
csit, majd végül elolvasta az egész Újszövetséget. Néhány
nap múlva azután, hogy befejezte a Biblia utolsó könyvét
is, egyik barátjának könnyek közt mondta el: „Megérte a
nagy fáradságot, mert el tudtam olvasni János 3,16-ot.”
Valaki a Biblia könyveit árulta külön-külön. Egy este
rabló állította meg, amint haladt Szicília egyik erdejében,
és megparancsolta neki, hogy égesse el áruit. Miután tüzet
gyújtottak, megkérte a rablót, hogy engedje meg, hogy egy
rövid részt hadd olvasson el mindegyik könyvéből, mielőtt
a lángok közé dobná. Erre engedélyt kapott, és olvasott egy
szakaszt a huszonharmadik zsoltárból, egy másikat a Hegyi
Beszédből, egy harmadikat az irgalmas samaritánus törté-
netéből, egy negyediket Pál szeretethimnuszából az
1Korinthus alapján. Minden egyes történet felolvasása után
a rabló felkiáltott: „Ez jó könyv. Ezt nem égetjük el. Add
nekem!” Ezért egyet sem égettek el, hanem mind átvette a
rabló. Néhány évvel később a rabló ismét előkerült, de
akkor már mint felavatott prédikátor. A Biblia olvasása
elvégezte benne a csodát.
William Hone, az ateista, egy napon találkozott egy
kisfiúval, aki olvasta a Bibliát. Hone megszólította: „Miért
4
vel egyedül Ő tud tökéletes örömöt, boldogságot, békét, nyu-
galmat adni. Az evangélium = örömhír, arról tudósít minket,
hogy tökéletes öröm.
Béke csak a mennyben lesz: „Íme, az Isten sátora az embe-
rekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és
maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemük-
ről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem
fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Jelenések
21:3–4.
Kérjük drága Atyánkat, hogy egykor mi is ott legyünk kö-
zöttük, dicsőítve Megváltónkat új énekkel: „és új éneket éne-
keltek ekképpen: ’Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és
feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásárol-
tad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden
nemzetből és népből; és királysággá és papokká tetted őket a
mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön’.” Jelenések 5:9.
Újhelyi Margit
töltöd idődet egy ilyen értéktelen könyv olvasásával?” A
fiú ezt válaszolta: „Ez az egyetlen, ami beteg édesanyámat
megvigasztalja.” A férfit meghatotta a fiúcska egyszerű
válasza, és elhatározta, hogy maga is elolvassa Szentírást.
Amint ezt tette, Isten Lelke szólt a szívéhez.
Nemsokára a következő sorokat írta Bibliájának egyik
lapjára: „A legbüszkébb szív, ami valaha dobogott, meg-
alázkodott bennem. A legvadabb akarat, ami valaha ágas-
kodott, hogy csúfolja ügyedet vagy segítse ellenségeidet,
megsemmisült. Köszönöm, Istenem, segítségedet.” William
Hone élete átalakult az Ige hatalma által.
JÉZUS
Egy Galupp-közvéleménykutatáson megkérdezték az
embereket, hogy kivel szeretnének eltölteni egy napot. A
megkérdezettek kétharmada Jézust választotta.
KRISZTUS
Ő, az Élet Kenyere szolgálatát éhezéssel kezdte. Ő, az
Élet Vize szolgálatát szomjúsággal végezte. Krisztus éhe-
zett mint ember, mégis táplálta az éhezőket, mint Isten.
Elfáradt, mégis ő a mi nyugodalmunk.
Megfizette az adót, mégis ő a Király. Ördögnek nevez-
ték, de kiűzte az ördögöket. Imádkozott, mégis meghall-
gatja imáinkat. Sírt, és felszárítja könnyeinket. Eladták
harminc ezüstpénzért, mégis megváltja a bűnösöket. Bá-
rányként vitték a mészárszékre, mégis ő a jó pásztor. Életét
adta és halálával legyőzte a halált.
 Óriási kegyelem, hogy bizonysá-
got tehetek arról, mit végzett el Isten az
életemben. Pár szempont alapján sze-
retném leírni, hogy mi volt megtérésem
előtt, hogyan fogadtam el Jézus Krisz-
tus bűnömért való áldozatát, és hogy
mire határoztam el magamat Isten kö-
vetésével kapcsolatban.
Joó Árpád vagyok, 29 éves, Er-
délyben születtem, hívő családban. Már
gyermekkoromban hallottam és tanul-
tam Istenről, rendszeresen jártunk gyü-
lekezetbe, vasárnapi iskolába. Nagyon
sok istentiszteleti alkalmon vettem
részt, de sokszor csak felületesen hall-
gattam. Mindig ott voltam, mert nem
akartam engedetlennek tűnni, összetű-
zésbe keveredni a szüleimmel, de
amint kijöttem onnan, mintha ott sem
lettem volna. Korlátnak tartottam a
tanítást. 8. osztályos korom után kollé-
giumba kerültem, távolabb a szüleim-
től, gyülekezetemtől, megszűnt a „24
órás felügyelet”, új, izgalmas arcok,
szabadság – gondoltam én... Nagyon
hamar egyre mélyebbre és távolabb
kerültem Istentől.
Egy bemerítési alkalomnál Isten
mégis különös módon szólt hozzám.
Úgy éreztem, hogy ezúttal nem tudok
csak „úgy” elmenekülni. Sokáig újra
visszatérő gondolatok jöttek elő bűne-
immel kapcsolatban. Nem sokkal ké-
sőbb egy evangelizációs alkalomnál
úgy éreztem, hogy nincs tovább, feltet-
tem a kezemet és jelentkeztem, hogy
szeretnék én is megtisztulni, szabad
lenni egyre nyomasztóbb bűnterhemtől.
Lelkipásztorommal imádkoztunk ek-
kor, és behívtam Jézust az életembe.
Az Úr komolyan vette az imámat, bé-
kességet és megnyugvást adott. Kértem
a bemerítésemet is, ami nem sokára,
2001 nov.11.-én meg is történt.
2002-ben befejeztem a középisko-
lát, leérettségiztem. Rendkívül boldog
voltam – hálás az Úrnak, hogy minded-
dig elhozott, érezhettem életemen a
gondviselését, szeretetét.
De nagy „ujjongásomban” úgy
tűnik, megfeledkeztem Istenről, továb-
bi tervéről az életemben, és több pálya-
választási lehetőséget is elmulasztva,
egy „hirtelen ötlettől vezérelve” azt
találtam ki, hogy Budapesten fogok
dolgozni, élni...
Lelkesedésem nem tartott sokáig.
Csakhamar egy olyan környezetben
találtam magam, ahová nem Isten he-
lyezett, ahol világias légkör uralkodott,
békétlenség, hajsza, rohanás és Istenká-
romlás folyt.
19 évesen rohanásomban észre
sem vettem, hogy mennyire elfásult a
szívem, távol a családomtól, gyüleke-
zettől, de legfőképpen Istentől. Bűnbe
eséseimet saját kudarcomként éltem
meg – vádolt vele az ördög. Egyre ke-
vésbé hagytam megszólalni a lelkiis-
meretemet. Kihagytam Istent az éle-
temből, döntéseimből, megromlott a
viszonyom a munkahelyemen... Pár-
kapcsolati döntése(i)mtől is távol tar-
tottam Istent – annak ellenére, hogy
tudtam mi helyes és mi nem, többször
is élettársi kapcsolatba keveredtem.
2008-ban munkahelyet változtat-
tam. Ekkor tapasztaltam újra Isten be-
avatkozását az életembe. Ugyanis hívő
főnököm „lett”. Kisebb nyomozás után
az is kiderült, hogy ismerjük egymást.
Beszélgetéseink során többször is pró-
bálta elmondani, hogy nem helyes az
út, amin járok, de én csak kinevettem.
Mire ő azt monda, hogy imádkozik
értem.
Biztos vagyok benne, hogy szám-
talan imameghallgatás eredménye az,
hogy ma Isten újjászületett gyermeke-
ként leírhatom bizonyságtételemet,
hiszen mai napig rendszeresen imád-
koznak értem rokonaim, szüleim, és a
gyülekezet, ahol felnőttem. „Nagy az
ereje az igaz ember buzgó könyörgésé-
nek.” Jak 5:16b.
Nemrégen egy rokonlátogatás so-
rán újra előkerült az élettársi kapcsolat
témája és egy komoly beszélgetés al-
kalmával Isten megértette velünk, hogy
mennyire igeellenes, világias, bűnös,
szentségtelen, utálatos dolog a parázna-
ság Isten előtt. Imádkoztunk és letettük
az életünket Isten elé, beláttuk, hogy
nélküle csak erre vagyunk képesek és
kértük, hogy vegye kézbe életünket, és
formálja az ő nagyszerű terve szerint.
Rendeztük a kapcsolatunkat az Úrral,
egymással. Eldöntöttük, hogy összehá-
zasodunk. Jan. 16.-a óta jegyben já-
runk, és ha az Úr is úgy akarja és
élünk, akkor márc. 29.-én házasságot
kötünk, amire kérjük Istenünk vezeté-
sét, gondviselését és áldását.
Láthatjuk, hogy Isten jót tervezett
a mi életünkkel. Csak egyedül Ő tudja
helyreállítani azt, amit mi rontunk el,
vezetni tud Igéje és Szentlelke által.
Ehhez igazán odaszánt és engedelmes
élet kell.
„Adja meg nekünk az Ő dicsőségé-
nek gazdagsága szerint, hogy megerő-
södjék bennünk a belső ember az Ő
Lelke által.” Ef 3:16. „Éljünk méltón
ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívat-
tunk, teljes alázatossággal, szelídséggel
és türelemmel; viseljük el egymást sze-
retettel, igyekezzünk megtartani a Lélek
egységét a békesség kötelékével.” Ef
41b–3. Ámen!
Személyes imameghallgatásomról
is szeretnék pár szót írni. Sokat imád-
koztam a menyasszonyomért, hogy az
Úr szólítsa meg őt is és döntsön mellet-
te. Az az örömhír, hogy elfogadta az Úr
Jézust személyes Megváltójának és
hamarosan – még áprilisban, ha az úr
éltet – bemerítkezik.
Arra az elhatározásra jutottunk,
hogy ezentúl mindenben Isten szerint
szeretnénk eljárni, szüntelen kapcsolat-
ban lenni Vele, keresni az Ő akaratát.
Kedves testvérem, ha úgy olvasod eze-
ket a sorokat, hogy nincs rendezve éle-
ted Istennel, keresd Őt! Ő hű és igaz,
hogy megbocsátja bűneiket azoknak,
akik kérik Atyai bocsánatát. „Isten
előtt a töredelmes lélek a kedves áldo-
zat. A töredelmes és megtört szívet nem
veti meg Isten.” (Zsolt 51:19.)
„Keressétek az Urat, amíg megta-
lálható! Hívjátok segítségül, amíg közel
van!” Ézs 55:6. Joó Árpád
5

Fokozott várakozás előzi meg a közérthetőbb Károli Biblia
világi terjesztését. Húsvétra kerülhet a nagy könyvterjesztő
hálózatok polcaira az újonnan revideált Károli Biblia, amelyet
a 2007-es újszövetségi próbakiadás, valamint az év végi Keresz-
tyén Karácsonyi Könyvvásár tapasztalatai után komoly várako-
zás előz meg. A Protestáns Média Alapítvány megbízásából a
Veritas Kiadó gondozásában megjelent szövegváltozat elkészí-
tése több mint tíz éven át tartott, és a munkában neves teológu-
sok, nyelvészek és irodalmi szaktekintélyek is részt vettek. A
tudományos alaposságú munka alapvető célja a magyar nyelv
fennmaradásában és alakulásában egyedülálló szerepet betöl-
tő, első teljes, magyar nyelvű Szentírás érthetőbbé tétele volt –
az eredeti veretes „Károli-stílus” megtartása mellett. A kiadó
elkötelezett szerepet vállalt az „új” Biblia-oktatásban való fel-
használása, a fiatalok elérése terén, és még e hónapban letölt-
hetővé kívánja tenni az újonnan revideált Károli Biblia
androidos és iPhone-os változatát is.
„Számos kísérlet született már a Szentírás nyelvének moder-
nizálására, de azt a lelkületet, egyértelműséget és egyön-
tetűséget, amely Károli Gáspár szövegét jellemzi, senki nem
tudta megjeleníteni. Ezért fontos, hogy ragaszkodjunk e for-dítás
maradandóságához, örök értékéhez, és közben erőfe-szítéseket
tegyünk a korbeli, időbeli távolság leküzdésére” – nyilatkozta a
kötet megjelenése kapcsán Balog Zoltán társadalmi felzárkózá-
sért felelős államtitkár.
A mostani revízió valóban komoly mérföldkőnek tekintendő
a Károli Biblia kiadásainak történetében, hiszen több mint 100
év óta most vállalkozott újra egy szakértőkből álló csoport arra,
hogy a szöveget az adott kor igényeinek megfelelően felülvizs-
Áprilisi szolgálati beosztás
DÁTUM IMÁRA BUZDÍT
ÁPRILIS 6.
NAGYPÉNTEK
ÁPRILIS 8.
HÚSVÉT Kovács Bence
du.
ÁPRILIS 15. Katkó Lajos
du. CSALÁDI VASÁRNAP
ÁPRILIS 22.
BEMERÍTÉS H Kovács Gábor
du. A FIATALOK SZOLGÁLATA
ÁPRILIS 29. Ecsedi Gábor
du. CSALÁDI VASÁRNAP
MÁJUS 6. Gyaraki Péter
ANYÁKNAPI ISTENTISZTELET
6
gálja. Az újítás forrása a legnagyobb pél-dányszámban elterjedt
1908-as kiadás volt, de a szakbizottság figyelembe vette a ko-
rábbi kiadásokat, az íráskutatások eredményeit, valamint közel
félszáz egyéb magyar, valamint nemzetközileg elfogadott ide-
gen nyelvű bibliafordítást is.
A Veritas Kiadó képviseletében Győri Tamás József evan-
gélikus lelkész, teológus elmondta: a szövegrevízióval és a hazai
bibliakínálatban újdonságnak számító színes, modern megjele-
néssel a fiatalok körében is szerettek volna újra kedvet csinálni a
Károli Biblia olvasásához. Amennyire lehetséges, törekedtek az
eredeti verzió szépségének és értékeinek megőrzésére, hogy a
magyar nyelvterületen máig legnépszerűbb bibliafordítás érthe-
tőbb olvasatban még közelebb kerülhessen a mai generációhoz –
úgy, hogy a lelkisége megmaradjon, és megtarthassa nemzeti
kulturális örökség jellegét.
Mivel a nemzetközi trendekhez hasonlóan hazánkban is
egyre növekszik az igény arra, hogy a vallásos tartalmak a mai
kommunikációs eszközökön is megjeleníthetők legyenek, a ki-
adó még e hónapban elérhetővé kívánja tenni „modernizált”
Károli androidos és iPhone-os változatát is.
A Veritas az „új” Biblia könnyebb értelmezhetőségétől, a
mai igényekhez igazodó megjelenéstől, valamint a modern esz-
közökben rejlő új felhasználási lehetőségektől a rendszeres bib-
liaolvasókon túl a fiatalok szélesebb körű elérését is várja.
Mint ismeretes, Norvégiában tavaly a könyvpiac sikerköny-
ve az új norvég bibliafordítás lett, amelyet a szakértők elsősor-
ban a gördülékeny irodalmi nyelvezetnek és az olvashatóságra
törekvő fordításnak tulajdonítanak.
További információk:
Kolos Emőke PR-tanácsadó Győri Tamás József
lelkész, teológus – Veritas Kiadó
Mobil: 06-30-9666-783 Mobil: 06-20-8242-123
emoke.kolos@gmail.com
gyoritj@gmail.com
IGEHIRDETŐ LEVEZETŐ
Kulcsár Tibor
Kulcsár Tibor Szegedi Balázs
Kulcsár Tibor Kovács Bence
Eric Murphy Kis Sándor
Kulcsár Tibor H Kovács Gábor
Szegedi Balázs Balogh Zoltán
Kulcsár Tibor Kulcsár Tibor

– Nyúl Zoltán a szerbiai baptisták
elnöke. Az elmúlt években nagyon sok
és radikális változást kellett megérniük
nemcsak az ország és a társadalom
szintjén, de a gyülekezetekben és a ma-
gánéletben is. Először is ezekről a radi-
kális változásokról kérdeztem…
– A legjobb példám a nagyanyám,
aki 1920-ban született még Magyaror-
szágon, majd a szerb–horvát–szlovén
királyságban élt 20 évet, utána 10-et a
jugoszláv királyságban, aztán 4 évig
Magyarországon élt, eközben sehova
nem utazott. Majd két szocialista jugo-
szláv időszakot élt meg, ez után KIS-
JUGOSZLÁVIA, Szerbia–Monteneg-
ró, most pedig Szerbia területén él.
Azzal, hogy vak és alig hall, soha nem
utazott sehova, mégis 6-7 országot cse-
rélt. Ez már eléggé drasztikus önmagá-
ban.
– Azt hiszem, hogy a kereszténység
területén is elég szélsőséges változáso-
kat éltetek meg ott.
– Igen a kereszténység vonatkozá-
sában is megéltünk egy relatív jólétet
még Jugoszlávia idejében, amikor mi
voltunk a kis nyugat a keleti blokk ré-
szére, ahova érkeztek a Bibliák kamion
szám.
Jöttek hozzánk Magyarországról
azok, akik Nyugatra szerettek volna
menni, vagy nyugati rokonokkal szeret-
tek volna találkozni. A kereszténység,
mivel nem volt semmi tiltva, önmagába
forduló, önmagában jól megélő közös-
ség volt, semmi nyomás nem volt raj-
tuk, ezért egy kicsit el is laposodtak.
– Fiatalságodnak jelentős változá-
sa volt az, amikor kitört a háború. Ho-
gyan változtatta meg ez a történés an-
nak idején a kereszténység arculatát?
Nem a nép arculatát, azt nyilván, ha-
nem a gyülekezeteket?
– Az a kedélyes jólét, ami akkor
volt a gyülekezetekben, az megszűnt,
amikor a 1990-es évek elején jött az
európai gazdasági válság. Majd a poli-
tikai, morális válság, ezután a háborús
időszak. Mi háborús háttér voltunk,
ahonnan vitték a férfiakat a frontra,
ahol dermesztő félelemmel feküdtek le
az emberek, hogy mi lesz a holnappal,
vagy lesz-e holnap? Ez megrázott, fel-
rázott mindenkit, hívőket és hietleneket
egyaránt. Mindannak ellenére, hogy
nagy volt a migráció és sokan mene-
kültek Nyugatra a gyülekezetekből.
Azok az emberek, akik addig nem for-
dultak Istenhez, elkezdtek azon gondol-
kozni, hogy mi lesz velem holnap, ha
esetleg lelőnek a fronton, aknára lépek,
vagy akár lemészárolnak. Az történt,
ami az utóbbi 20 évben nem, elkezdtek
új emberek jönni a gyülekezetbe, a
gyülekezetekbe, és elkezdték keresni az
Istent. Ez az időszak paradox módon a
legnehezebb körülmények között újabb
és újabb gyülekezeteket szült. Ennek
mi magunk is élő tanúi vagyunk. Az én
megtérésem idején 4-5 évente volt egy-
egy személy bemerítése, a háborús
időszak azt hozta, hogy évente egy-két
új tagot vagy új csoportot kaptunk, akik
azt mondták, hogy elég ebből az élet-
ből, és elég az ilyen életből, én szeret-
nék tiszta lelkiismerettel Isten elé állni,
amikor eljön az ideje. Azt éltük meg,
hogy 10-15 év alatt több új gyülekezet
született, mint előtte évtizedeken át.
– Igen ám, egyik oldalról hála
Istennek, hogy már jó ideje béke van.
Mit látsz, folytatódott ez a pozitív folya-
mat a megbékéléssel, a konszolidációs
folyamattal, vagy valami más történt?
– Annyira előre tört a nacionaliz-
mus és a nemzetek közötti gyűlölet,
hogy ez már szinte visszafordíthatatlan.
Az extrém nacionalizmus annyira erős
a Balkán-területek országaiban, hogy
szinte lehetetlen együtt élni, csak egy-
más mellett élnek az emberek, köztük
unikum a protestáns kereszténység,
mert tudnak együtt élni. Most erre a
konferenciára is a szerbiai követségünk
szlovák nagykövetével jöttünk, és mi
vagyunk a minta példa, hogy szlová-
kok, magyarok kisebbségben nagyon
jól együtt tudnak működni. Sokan nem
értik, hogy miről van itt szó, mivel az
egyházak, a nemzeti egyházak mondják
nekünk, és ezért nem férnek el egymás
mellett, mi csak mosolygunk erre, és
azt mondjuk, hogy dehogynem, jól
megférnek, akik Krisztusban új életet
kezdtek.
– Annak a térségnek, ahol te ke-
resztény vezető vagy, mi a legnagyobb
szüksége lelki értelemben, hogyan ha-
tároznád meg? Két-három területnél
többe ne menjünk most bele, mi az a 2-
3 legfontosabb terület, ahol igen nagy
szükség van imatámogatásra vagy
egyébre.
– Nálunk a gazdasági válság a 90-
es évek elején kezdődött és leépítette a
társadalom legalsóbb rétegét, a közép-
réteg pedig megszűnt. Nagyon nagy a
válság. Jelen pillanatban hivatalosan
24,5% a munkanélküliség. Faluhelyen
50% feletti. El lehet képzelni azt, hogy
ilyen helyzetben mit csinálnak általá-
ban az emberek. Megjelenik a családon
belüli erőszak, az agresszivitás minden
formája, verbális és fizikális, és óriási
az alkoholizmus térnyerése társadalmi
szinten. Ezért nagyon fontos a kristály-
tiszta egyértelmű tanítás a krisztusi
életről és nagyon fontos a gyülekezet-
ben élők helyes életmódja, a helyes
elvek menti élet- és példamutatás.
Ezért imatéma, hogy a gyülekezetek
betöltsék a feladatukat, amit vállaltak,
és az egyének is ugyanúgy.
Folyamatosan végezzük az úgyne-
vezett integrális missziót, tehát hogy
egy időben végezzük a karitatív tevé-
kenységet is és a lelkek mentését is.
Mind a kettőhöz nagy szükség van az
imatámogatásra az esetleges látogatá-
sokhoz, vagy missziós munka felválla-
lásához. Nagy szükségünk az, hogy a
képzett missziómunkások és a képzett
emberek ott hagyták a misszió mezőt,
az országot. Nagyon kevés ember van,
aki felvállalja, hogy missziót végez és
nem mást, és ezért óriási az emberhiá-
nyunk. Próbálkozásaink voltak arra,
hogy kapjunk Magyarországról vagy
máshonnan, de tíz-valahány felhívásra
is alig jelentkezett valaki. Nagyon jó
lenne, ha az emberek olyan elhívásokat
vállalnának, hogy odamennek, ahol
nehéz. Ahol nem egyszerű, ahol más
életkörülmények vannak, de ezt is vál-
lalnák. Elsősorban a mi köreinkből
szeretnénk kinevelni missziómunkáso-
kat. Hat esetben munkanélkülieket ne-
veltünk ki pár év alatt.
– Köszönöm szépen a beszélgetést.
Imádkozunk értetek!
Az interjút készítette:
KuT
7
 SZÉP ERNŐ
JÉZUS KRISZTUS
Emberek istene,
Istennek embere,
Te lehajlott fejű, Jn 14:6–11.
Megszegezett kezű,
Leszegezett lábú, Megismerni valakit vagy valamit, nem ugyanaz, mint csak látni. Bizonyos
Lecsukódott szemű, helyzetekben azonban nincs különbség a kettő között. De a futólagos, az alkalmi
Te megfagyott ajkú, látást megkülönböztetjük a céltudatos megismeréstől, attól a törekvéstől, hogy vala-
Te kihasadt szívű, kit vagy valamit lényege szerint, mivoltában ismerjünk meg. Ebben az esetben az
Te örökre vérző, emberi érzés és gondolat ráfonódik a vizsgálandó személyre, tárgyra vagy jelen-
Útszél elhagyottja, ségre, így kezdődik el minden kutatás, amelynek gyakran vége sem szakad.
Mezítelen testű, Ma folytatnak olyan kutatásokat a világban, amelyek céljukban eleve csak
Hófehér szemérmes. ártalmasok lehetnek. A Biblia arra a jövőre fókuszál, amelyben majd kardból
Tavasszal lombtalan, ekét kovácsolnak maguknak az emberek. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az egész
Nyáron napon égő, világot lángba borító fegyverkezés folyik. Ennek pedig vége csak akkor szakad, ha
Te ősszel megázó, e világban elpusztítható már semmi sem marad!
Te télen megfázó, Ezt a szomorú jövőt nem az emberi képzelet festi fel, ez bibliai távprognózis,
Szélben takaratlan, amely minden tekintetben beigazolódni látszik. Arra azonban vigyázniuk kell a ke-
Viharban búvatlan. resztyéneknek, nehogy olyan következtetést vezessenek le, amelyben számukra a
Te nappal életlen, végsőkig kijelölt munkát célszerűnek véljék minél előbb befejezni! Ezzel azonban
Éjszaka fekvetlen. nem jönne közelebb a vég, csak romlana a világhelyzet.
Özvegyek karója, Van egy általános tapasztalat, amely szerint minden, ami él, élni, és nem meg-
Leülő koldusnak halni, nem elpusztulni akar. Ezt nevezhetjük egyetemes élni akarásnak. Elmondhat-
Támasztó párnája, juk, hogy az élet amennyire tapasztalati valóság, annyira egyszerre titok is! Az
Minden úttalannak élet, a létezés, egyetemes és állandó tiltakozás a romlás, és minden pusztítás ellen.
Útmutató fája. Ez viszont azt is jelenti, hogy az élet ádáz küzdelmet folytat a megsemmisülés, az
enyészet ellen. Fel sem tudnánk sorolni, hogy az ember maga is milyen eszközök-
Gyermekek rokona, kel, és hányféle módon küzd a pusztulás ellen! Ugyanakkor roppant ellentmondá-
Véneknek pajtása, sos, hogy a legtevékenyebben hozzájárul a romlás, az enyészet „uralmához” is!
Vándoroknak botja, Az ember minden más élőlénytől abban is különbözik, hogy tudatában van an-
Bohóknak tutora, nak, hogy él, és az életet becsülni, tisztelni kell. Bennünk az élni akarás nem ké-
Pásztorok vezére, pesség csupán, hanem tudatos, célirányos berendezkedés az életfolytatásra! Ez a leg-
Juhok gyapjújából magasabb színtű életképviselet!
Tövist válogató, Szinte unalomig hangoztatott, de tagadhatatlan, hogy az ember nem becsüli any-
Szamár hosszú hátát nyira mégsem az életet, mint amennyire ragaszkodik hozzá, így is mondhatjuk,
Végig símogató. hogy az ember elveszítette az élet feletti hatalmát, meggyengült benne az élni tudás
Jajnak trombitája, képessége. Ez abban az agresszivitásban fejeződik ki, amelyet életféltésnek is
Sóhajnak vonója, nevezhetünk, és amely az élet egyetemes tiszteletét csupán az egyedi élet fenntar-
Némának ekhója,
tására akarja korlátozni, szűkíteni. Az élet védelmét, fenntartását, életellenes esz-
Könnyeknek kendője,
közökkel, mások kárára akarja megvalósítani. – Ha ebben az összefüggésben
Éhes vendéglője,
szemléljük, a szeresd felebarátodat, mint magadat törvényét, akkor az emberi ter-
Te kenyér bor és hal.
mészet megromlásának iszonyt keltő képe bontakozik ki szemlátomást előttünk! –
Bénának fürdője,
Amikor Pál apostol az emberi természetnek ezt a romlását felismerte, egetverő
Esettnek mentője,
hangon kiáltott fel: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt
Vakoknak gyertyája,
testből?” Róm 7:24.
Ha Istennek, ezt az egyik legmagasabb méltóságra emelő adományán, az életen
Poklosok barátja,
keletkezett romlást nézzük, rá nehezedik lelkünkre a kínzó gondolat: mi lesz az élet-
Halálnak doktora,
Mindenki testvére, tel, amely az enyészettel, a megsemmisüléssel természetéből adódóan sem tud, és
Egyetlen magános. nem akar megbékülni? – A kérdésben, a feljajdulásban ki nem mondva is benne van,
hogy nem csupán az „élet” léte forog kockán, hanem vele együtt az ember maga is
Te másról beszélő, áll, vagy bukik. Az embert az élettől, és az életet az embertől elválasztani nem
Te tengerre lépő, lehet. Olyan egybeszerkesztett valóság az ember és az élet, amely nem két kü-
Te egekre néző. lönálló, hanem csak együtt létező létkategória! Ez az őskijelentésben már úgy
A kínoknak grófja, fogalmazódik meg, hogy az ember nem magára hagyott, nem önerőből tart-
ja létegységben magát: „Lássatok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam

8
 Hercegek hercege,
kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs ki megmentsem
Királyok királya,
kezemből” (5Móz 32:39). Isten feltétel nélküli uralmát elismerve és elfogadva,
Szegények szegénye,
kezére bízva magunkat, olyan talapzat, amely létbiztonságunknak az egyedüli zálo-
Harmincz ezüst érő,
ga! Az Istentől függés tehát nem balsors, hanem létlehetőség!
Harminczhárom éves.
Az Istentől függésnek az érzete, sejtése – lappangva – bennünk él. Ezt a
sejtést sokan el akarják magukban nyomni. Az Isten tagadásnak ez a kezdete, Te felhőbe szálló,
más szóval ez a gyakorlati formája. Ezt a Biblia teljes mélységben feltárja. Amikor Te mennyekben járó,
a próféta így kiált fel: „Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent” (Hós 4:6), ez azt Tejúton sétáló,
jelenti, hogy Isten uralmát nem ismeri, nem fogadja el, törvényeit nem követi. Fényességben álló,
Kivonja tehát magát az isteni létkörből, és „önkormányzást” valósít meg. E miatt Szivárványra dűlő,
azokat a veszedelmeket nem kerülheti el, amelyeket Isten védelme alatt, törvé- Te angyalt tanító,
nyeinek megtartásával, eleve elkerülhetne! Ezért igazságtalan az olyan kérdésfel- Te bárányt vezető,
vetés: miért engedte rám Isten az ilyen vagy olyan veszedelmet! Felelőtlenség min- Galambnak gazdája,
den ilyen esetben Isten elfordulásával, elrejtőzködésével, esetlegesen nemtörődöm- Kelet majorosa,
ségével magyarázni a zúduló veszedelmeket (amint ez a feltételezés I z r a e l - Nyugat bíborosa,
b e n n e m i s r i t k á n megfogalmazódott)! Csillagok csillaga,
A Biblia különbséget tesz a létezésnek földi és földöntúli formájáról. Erről úgy Örök trónörökös,
tanít, hogy nem szakad el egymástól, hanem folytatódik, de a folytatásnak már Örökös boldogság.
itt, a mostani létrendben kell megalapozódni! – Ha Isten ismerete (elismerése!), a
földi életvitelben is áldások kútforrása a hívők számára, mennyivel inkább az, a
földöntúli élet vonatkozásában! Ott, ahol már csak az isteni akarat valósul meg, ott
a legcsekélyebb mértékben sem valósíthat meg az ember „önkormányzást”! VENYERCSÁN LÁSZLÓ
A fenti igében az Atyához vezető út kérdése, az Atyához eljutás mikéntje kerül

NAGYPÉNTEK
megbeszélésre Jézus és tanítványai között. Ez a tudakozódás azért a legmagasabb
rendű, mert az Isten ismeretének kérdése nem a földi életben való boldogulásra szo-
rítkozik csupán, hanem a hívők reményének beteljesedésére, a megismerés a földi
határokon túli valóságokra irányul. Seolba zuhant emberért
A tanítványok eljutottak már arra a felismerésre, hogy az Atya lehet bizonyo- A hűtlen törvényszegőért
san minden beteljesedés „végpontja”, de ehhez őt magát is kellene látni, vagyis Isten világért remegő
megismerni! Tehát, Urunk tegye Istent valamiképpen tapasztalativá, láthatóvá a Élet-halál végső harca
számukra. Ez azonban olyan kérés, amely ki nem mondva, eddig is benne foglal- S a győzelmet garantálja:
tatott Urunk nevelő-tanítói szolgálatában, de most ennek még csak a szükségessé- Keresztje, igéje, kardja.
gét ismerték fel. Ez azonban mégis jó alapként szolgált arra, hogy Jézus
„megmutassa” számukra az Atyát.
Alapul kell vennünk, hogy a tanítványok „tudták”, hogy ki az Atya, aki a JÉZUS HITE
mennyben van. Hozzá kell imádkozniuk a hívőknek! Most még többet akarnak
tudni arról, Akihez imádkozhatnak. Az Isten ismeretben nincsen befejezettség a Megismételhetetlen
színről színre látásig. Ne tételezzünk fel hát náluk kishitűséget. Az pedig, hogy Engesztelő szent áldozat
többre vágynak, csak javukra írható. Isten Báránya Jézus
Jézus pedig tapasztalati Istent akar megmutatni tanítványainak. Nem sejtések, Ködös, borús egek alatt.
nem intuíciók, és víziók útján akar bennük Isten ismeretet ébreszteni, hanem köz-
vetlenül, őtőle származóan. Csodás ígéret, gyümölcs
Jézus most szokatlanul a mi számunkra, nem fölfelé tekint, nem fölfelé mutat, Győztes Golgota hegyen,
hanem önmagára! Az ő szava Isten szava, cselekedetei is Istenéi. Aki őt látja, ma- Atyja akaratára
gát Istent látja, mert ő a testet öltött Isten. Az apostoli megfogalmazás szerint, ő a Szent vére volt az Ámen
láthatatlan Isten képe (Kol l:15)! Aki tehát Istent szeretné és akarná látni, annak
Jézust kell keresni, és benne a valóságos Istent találhatja meg! Isten ismerete csak Kard nélküli győzelem!
olyan hívőben, olyan gyülekezetben ragyoghat fel, ahol Jézus Krisztus az első és Élete lett életem
az utolsó! Rajta kívül, a keresztyén hívő, és a keresztyén gyülekezet előtt nincsen S galád erők viharában
más Úr, nincsen más Isten! Jézus hite a fegyverem.
Szebbnél szebb körülírásokban mutatják meg az evangéliumok és a szent írók
Jézus Urunk Istennel, a mennyei Atyával való egységét, s ennek az Egységnek az
ismerete, maga az örök élet. Jézus önnönmaga mondja:
„Az pedig az örök étet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit el-
küldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3)!

Nagy Ferenc
nyugalmazott lelkipásztor
9
 A Budafoki Baptista Gyülekezetben nőttem fel, és a
bibliaköri szolgálatomat már közöttetek elkezdhettem.
2004 nyarán volt a menyegzőnk az imaházatokban. Örü-
lök, hogy azóta többször is eljuthattunk hozzátok, és kö-
szönöm, hogy mindig nagy szeretettel fogadtatok engem,
és kis családomat.
Bizonyára tudjátok, hogy Isten két kisgyermekkel ál-
dott meg minket: Dávid most már 5, Eszter lányunk 3
éves lesz a nyáron. Ők is a Békevár óvodájába fognak
járni.
Összesen már 20 kisgyermek jelentkezett, és többektől
hallom, akik egyébként nem mind keresztyének, hogy
milyen nagy igény van egy ilyen óvodára, ahol keresztyén
értékrendű nevelés van.
Nagyon jó kezdeményezésnek tartják a családi életet
segítő klubot is.
Eddig az itteni baba–mama klubban szolgáltam. Né-
Az alábbiakban közreadjuk Zvara (Verebes) Dóri
kérésére a Békevár óvoda bemutatkozó anyagát
Kedves Barátaink!
Nagy örömmel osztjuk meg Veletek a jó hírt, miszerint
Isten kegyelméből 2012 szeptemberében elindul gyülekeze-
tünk északi szárnyában egy egycsoportos keresztény feleke-
zetközi óvoda, a bodrogi Bölcsesség Kezdete Óvoda tagóvo-
dájaként.
Régi álmunk teljesül be ezzel! Láttuk a környezetünkben
az igényt egy családbarát, erős bibliai alapokkal rendelkező
és irányt mutató nevelésre. Az óvoda létrehozásával is ki sze-
retnénk fejezni az emberek felé Isten végtelen szeretetét.
BÉKEVÁR ÓVODA tervezett jellemzői
 Szakmailag felkészült nevelők és biztonságos, fejlesz-
tő, barátságos környezet.
 Gyermeknevelést, családi életet segítő klub, szülők-
nek.
 Keresztyén értékrendű nevelés. Óvodánk világnézeti-
leg elkötelezett, keresztyén szemléletű óvoda
(felekezetközi), bárki jelentkezhet.
 Helye: a BÉKEVÁR épület átalakított és az előírások
szerint berendezett termei, Kaposvár, Béke u. 30.
 Önkormányzati óvodákhoz hasonló térítési díjak.
 Egy csoporttal: 25 fővel indulna. Óvópedagógusok és
dajka viselne gondot a gyermekekre.
A bodrogi Bölcsesség Kezdete Óvoda, Általános Iskola és
Zeneiskola tagóvodájaként működne a bodrogi Jó az Úr Bap-
tista Gyülekezet fenntartásában.
Nagy fába vágtuk a fejszénket, sok változással és változ-
10
hányan, akik ide fogják beíratni gyermeküket, ezen ke-
resztül ismertek meg minket és a gyülekezetet.
Az iskola, ahol Dávid születése előtt dolgoztam, meg-
szűnt. Ott fiatal és idősebb felnőtteknek tanítottam an-
golt, de már akkor is vágytam arra, hogy gyerekekkel
foglalkozhassam. Számomra nagy kiváltság, hogy részese
lehetek egy ilyen úttörő munkának.
Elköteleztem magam arra, hogy itt ebben az óvodában
fogok dolgozni és szolgálni. Játékos angolt tartok majd:
az óvónők mellett leszek jelen, és játszom a gyerekekkel
angolul. Ez a plusz dolog is sokak számára vonzóvá teheti
az ovit, szeretnénk ezzel szolgálni a város családjai felé.
Nagyon köszönünk mindent, imatámogatást, tárgyi
segítséget és adományokat. Ha valaki játékokat vagy
egyéb felszerelést szeretne felajánlani, szüleimmel
(Verebes Zoltán, Verebesné Banka Ida) tud egyeztetni, a
szállítást megszervezzük. Szeretettel: Zvara (Verebes) Dóri
tatással jár ez a mindennapjainkban, de örömmel teszünk
meg minden egyes lépést! Lelkes szakemberek és laikusok
dolgoznak jelenleg is azon, hogy modern, de barátságos kör-
nyezetet teremtsenek leendő kisovisainknak (gipszkarton
falazat kialakítása, gyermekmosdó kialakítása, tornaterem,
melegítőkonyha kialakítása, mindezek felszerelése és beren-
dezése).
A fejlesztések várható összes költsége: 6 millió Ft. Eb-
ből még körülbelül: 2,5 millió Ft hiányzik.
Amennyiben visszhangra talált Benned is kezdemé-
nyezésünk, kérünk, támogasd munkánkat lehetőséged
szerint!
Hálásan fogadunk feleslegessé vált használt, de esztéti-
kus, nem hiányos, jó állapotú, 3-7 éveseknek való játékokat
(társasjáték, babák, mesekönyvek, leporellók, puzzle, kár-
tyák, babakocsi, színes ceruzák, színes papír, autók, szánkók,
csúszkák, rollerek, homokozó játékok, udvari játékok,
ugrálókötél, bordásfal, tornagyűrű, csúszda stb.) Postací-
münk: 7400 Kaposvár, Békevár Alapítvány Béke u. 30.
ALAPÍTVÁNY HÍVHATÓ:
+36-70-779-1922
VAGY +36-30-2099726 SZÁMOKON.
HA PÉNZBELI SEGÍTSÉGET SZERETNÉL NYÚJTANI,
AKKOR A KAPOSVÁRI BAPTISTA GYÜLEKEZET
10103214-07611625-00000000 SZÁMLASZÁMON
TEHETED MEG ÓVODAÉPÍTÉS MEGJEGYZÉSSEL.
Szeretettel: Jóföldi Endre
gyülekezetvezető,
Jóföldiné Ambrus Ildikó
Békevár óvoda misszió vezetője
 Március utolsó hétvégéjén vendégünk volt a nagyváradi fúvószenekar. Örömmel
hallgattuk őket. Vasárnap délelőttre csatlakozott a fúvósok csapatához
Dr. Simon József lelkipásztor, aki a Romániai Magyar Baptista Szövetség elnöke is
egyben. Az istentisztelet után vele készült egy beszélgetés.
– Az első kérdés természetesen éle-
ted legfontosabb döntéséhez kapcsolódik.
Hogyan találkoztál az Úr Jézus Krisztus-
sal?
– Nagyon szívesen beszélek erről.
Engem hívő szülők neveltek és megismer-
hettem a Bibliát egészen fiatal koromban.
Nem csak elméletileg ismerkedtem meg a
keresztény hittel, hanem volt alkalmam
arra, hogy megtapasztaljam az Isten jelen-
létét és hatalmát a családunkban. De amikor
serdülőkorba kerültem, lehettem olyan ti-
zenhat-tizenhét éves, akkor lázadóvá vál-
tam. Úgy éreztem, hogy az igazi örömöt
mégiscsak a világban fogom megtalálni, és
hátat fordítottam szüleimnek és azoknak az
értékeknek, amellyel engem ők neveltek.
Kimentem a világba, nagyon sok szomorú-
ságot szereztem ezzel szüleimnek. Keres-
tem a boldogságot, mint nagyon sok fiatal
és egyre mélyebbre süllyedtem a bűnös
életbe, kicsapongó életet éltem. Valahogy
minél inkább kerestem a boldogságot, annál
boldogtalanabb lett az életem. Úgyhogy
teltek az évek, és rájöttem arra, hogy nem jó
úton járok, nem jó irányba haladok, ennek
nem lesz jó vége. Eldöntöttem, hogy ezen
változtatni fogok. Meg is próbáltam változ-
tatni az életemen, de ez nem sikerült. Sok-
szor próbáltam megváltozni, megjavulni.
Arra soha nem gondoltam, hogy esetleg
meg kellene térni, vagy elfogadni Jézus
Krisztust, erre tényleg nem gondoltam.
Csak arra gondoltam, hogy javítani szeret-
nék az életemen.
Aztán nagyon mélyre jutottam. Ekkor
történt, hogy meghívtak engem a gyüleke-
zetbe, és elmentünk. Nem akartam ott ma-
radni. Emlékszem rá, nehéz volt meggyőz-
ni, hogy mégis maradjunk ott, de végül
mégis ott maradtam. Az volt az első olyan
alkalom, amikor Isten velem személyesen
foglalkozott. Nem tudnám megmondani,
hogy miről szólt az igehirdetés, de engem
minden megérintett, amit ott hallottam,
vagy láttam. Az éneklés, az imádkozás, az
igehirdetés, minden. Maga a légkör is olyan
volt, hogy megfogott engem. Akkor megér-
tettem azt, hogy elveszett ember vagyok,
bár ezt tudtam addig is, de most valahogy
egy újabb perspektívából láttam ezt. De ami
teljesen új volt számomra, megértettem azt,
hogy van megoldás, és hol van a megoldás.
Valahogy csodálkoztam is rajta, hogy nem
tudtam ezt eddig? Hát tudhattam volna,
hiszen engem ezzel neveltek. Hát ez a meg-
oldás! Mégis, ez a megoldás!
Megértettem azt, hogy Isten engem
ismer, engem szeret, és engem elfogad.
Éreztem azt, ahogy Isten lehajol, az Ő sze-
retetével átkarol. Az Ő jelenlétében láttam
meg, hogy mennyire bűnös vagyok, meny-
nyire méltatlan. Sőt, még arra is gondoltam,
lehet, hogy nem lesz bocsánat az én bűne-
imre. Akkor azt mondtam, „Uram, ha meg
tudsz bocsátani egy ilyen embernek, mint
én, ha el tudsz fogadni egy ilyen embert,
mint én, én most akarok hozzád jönni.”
Persze volt egy olyan része is, a lelki-
pásztor kérte, hogy ezt nyilvánítsa az em-
ber, ott, mindenki előtt, szeretne megtérni,
döntést kinyilvánítani. Azt kérte, hogy aki
meg akar térni, tartsa fel a kezét. Hát, ez
nekem nem ment. Pedig a szívemben eldön-
töttem, hogy akarom, és ezt a lépést megte-
szem, de nem tudtam kinyilvánítani. Majd
vége lett az Istentiszteletnek és úton hazafe-
le mondtam, hogy szeretnék visszajönni ide
következő nap, mert minden nap volt ott
összejövetel, evangelizációs hetet tartottak,
és azt mondtam, eljövök holnap is, és fel-
nyújtom a kezem. Úgy emlékszem rá, azt
mondtam imában: „Uram, kérlek, ne en-
gedd, hogy meghaljak holnapig, tarts élet-
ben legalább holnapig.”
Eljött a következő este, szinte még
egyszer átéltem azt, amit az előző napon. A
végén a prédikátor kitartott a szokása mel-
lett, újra elhangzott a hívás: aki szeretne
megtérni, aki dönteni akar Jézus Krisztus
mellett, az tartsa fel a kezét. Megint nem
ment. Egyszerűen nem tudtam megmozdul-
ni. Egyszer csak azt mondja a prédikátor:
„Azt hiszem, tudom, mi a baj. Te szégyelled
ezt megtenni az emberek előtt. Ne felejtsd
el, hogy teérted Krisztus viselte a szégyent a
kereszten. Nem titokban halt meg, hanem
mindenki előtt. Látvány volt mindenki előtt
és ezt Ő megtette, a te üdvösségedért. Most
rajtad a sor, hogy te is tégy valamit. De te
nem akarod, mert túl kényelmes vagy.”
Nem tudom, hogy történt, de a kezem fenn
volt a magasban. Aztán megéreztem, bizo-
nyosságot nyertem akkor, hogy az életem
megváltozott, én már nem leszek soha az az
ember, aki voltam. Aztán hazamentünk,
feleségemmel együtt, együtt is imádkoz-
tunk, így kezdtünk új életet.
– Hogy éltétek meg ezt együtt? Mert
ez nem teljesen szokványos, hogy fogja
magát egy házaspár, és körülbelül egy-
szerre megtér.
– Hát érdekes a történetünk, mert azt
lehet mondani, hogy hívők is voltunk, meg
nem is. Hát én nem voltam hívő, de mivel
baptista hívő családban nőttem fel, el-
elmentem azért a gyülekezetbe és ott ismer-
kedtem meg a feleségemmel gyülekezetben.
Nem volt ő egy buzgó tagja a gyülekezet-
nek, valahogy engem jobban megszeretett,
mint a gyülekezetet és hozzám jött felesé-
gül. De aztán továbbra is ragaszkodott ah-
hoz, hogy menjünk Imaházba. Így történt,
hogy tulajdonképpen ő vitt el engem a gyü-
lekezetbe. Így lettem hívő. Aztán, az én
megtérésem hozta magával az ő megújulá-
sát is. Úgyhogy mi ketten együtt léptünk
egy új útra és kezdtünk egy új életet az
Úrban.
– Mondhatná erre valaki, hogy in-
nen aztán teljesen logikus és magától
értetődő, persze hogy lelkipásztor család
lettetek.
– Nem annyira magától értetődő. Én
soha nem is tudtam volna arra gondolni,
hogy valaha igét fogok hirdetni, még kevés-
bé, hogy lelkipásztor leszek. Csak majd a
megtérésem után mondta el az édesapám
nekem, hogy mikor még kisfiú voltam, ő
imádkozott értem. Állítólag ő kapott egy
olyan ígéretet Istentől, hogy én igehirdető,
vagy lelkipásztor leszek. Én ezt úgy köny-
veltem el, hogy az édesapám elfogult ember
velem szemben, és nem elégszik meg any-
nyival, hogy megtértem, most már arról
ábrándozik, hogy lelkipásztor leszek. Halla-
ni sem akartam róla.
Aztán Isten győzött meg végül is az
ellenkezőjéről. Ifjúsági találkozón voltam,
ahol több száz fiatal együtt volt, és a szer-
vezők megkértek arra, hogy tegyek bizony-
ságot a megtérésemről. Nem akartam vállal-
ni. Vitatkoztak velem egy darabig, majd
11
valaki azt mondta nekem: „Tudom, hogy
miért nem vállalod, azért, mert gyáva vagy.
Félsz a tömegtől, vagy szégyelled az embe-
reknek elmondani, hogy mi történt veled.
Nem akarsz így emberek előtt megállni, van
benned egy kényelmesség.” Akkor beismer-
tem, hogy tényleg ez a helyzet. Végül azt
mondtam, igaz, így van, de ha belehalok,
akkor is elvállalom. De csak az Úr Jézusért.
Röviden, néhány percben elmondtam a
megtérésemet. Aztán leültem, de valamit
megtapasztaltam akkor, amit soha addig.
Éreztem, hogy itt most valami történt ve-
lem. Itt most volt valami, ami eddig nem.
Valami olyan jelenlétet éreztem, ami nem
én vagyok. Azt is megéreztem, hogy ezután
ez lesz az életem. Erről fog szólni az éle-
tem, én erről beszélek embereknek.
Aztán egy alkalommal bizonyságot
tettem a feleségem szülőfalujában, a baptis-
ta gyülekezetben, ahol a megtérésem volt,
vasárnap délelőtt a bibliaórán. Délután oda-
jött hozzám a gyülekezet vezető, hogy men-
jünk együtt a szószékre, most én fogok Igét
hirdetni. Hát szószéken soha azelőtt még
nem voltam. Mondtam is a gyülekezet ve-
zetőnek, hogy fogalmam sincs, hogy ezt
hogy szokták. „Dehogyisnem, mert délelőtt
az Igehirdetés volt!” „Dehogy, én bizonysá-
got tettem, elmondtam a megtérésem.” „El
kell mondani még egyszer!” Eszembe ju-
tott, hogy: „Az Úr Jézusért? Jó, akkor me-
gyek.”
Valóban, nem tudtam, hogy mi lesz,
megnyitottam a Bibliát – egy román gyüle-
kezetben voltunk –, felolvastam a János
3:16-ot, és hozzáfűztem magyarázatot,
megint megtapasztaltam azt, amit annak
előtte. Majd elmondtam ezt édesapámnak,
12
és édesapám aztán mondta, hogy nagyon
komolyan gondoljam meg, mert itt nem
lehet meghátrálni, ha egyszer elindultunk
ezen az úton, ki kell tartani végig. Azt tu-
dom mondani, hogy az óta, Isten segítségé-
vel nem álltam meg ebben a szolgálatban és
azzal a hittel és reménységgel vagyok, hogy
életem végéig erről szól az életem.
– Isten gondoskodott arról, hogy egy
nagy gyülekezet lelkipásztora légy. Hogy
látod ezt a speciális szolgálatot, feladatot,
egy nagy gyülekezet lelkipásztorának
lenni? Mi az, ami szerinted ebben külön-
leges feladat, nehézség, vagy ami különle-
ges áldás?
– Nagyon nagy kihívás egy ekkora
gyülekezetben szolgálni, ugyanakkor nagy
áldás is. Azt is mondhatom, hogy én ebben
a gyülekezetben nőttem föl, tizennégy éves
koromtól oda tartozom, ahhoz a gyülekezet-
hez, és még azokban az években is, amikor
lázadó voltam, valahogy csak oda tartoz-
tam. Visszakerülni ebbe a gyülekezetbe
úgy, mint lelkipásztor és szolgálni, nagyon
nagy kihívás.
Szolgálatom kezdetén láttuk azt, hogy
be kell vezetni a csoportos bibliatanulmá-
nyozást. Ezt nem csak azért, hogy a Bibliát
jobban megismerjük, azért is, hogy a tanít-
ványság képzésben ez egy nagyon jó mód-
szer. Kisebb csoportokban vannak együtt az
emberek, így aztán van lehetőség velük
foglalkozni külön-külön mindenkivel. Isten
megsegített bennünket. Elég szépen kezd
kialakulni ez a szolgálat a gyülekezetünk-
ben. Nem tudnám most megmondani, hogy
összesen hány csoport működik, de úgy a
gyermekek, mint a fiatalok és a felnőttek is
minden vasárnap találkoznak, csoportokban
tanulmányozzák a Bibliát, tartják a közössé-
get, egymást lelkileg ápolják, gondozzák.
– Ahogy telt az élet, Isten egy jóval
nagyobb felelősséggel ruházott föl, hiszen
a romániai baptista közösség elnökévé
választott. Hogy élted meg ezt a feladatot,
ezt a szolgálatot, hogy most már egy
egész közösségnek a felelősségét kell vin-
ned a válladon?
– Ott kezdeném, hogy én ezt nem akar-
tam soha elvállalni. Nagyon tiltakoztam,
úgy éreztem, hogy nem ott a helyem, és
megmagyaráztam másoknak is, magamnak
is, hogy nekem éppen elég az a szolgálat,
ami van a gyülekezetben, ennél többet nem
kell vállalnom. Egészen addig, amíg Isten
nem győzött meg arról, hogy ezt mégis el
kell vállalni. Érzem ennek a felelősségét, és
ez arra indít, hogy az Úr elé álljak és imád-
kozzak, könyörögjek, közbenjárjak gyüle-
kezeteinkért, a lelkipásztorokért.
Szolgálatomnak tekintem, hogy látoga-
tom a körzeteket, gyülekezeteket, lelkipász-
torokat úgy, hogy elmegyek, és egy hétvé-
gét ott töltök valahol. Már szombaton ott
vagyok a lelkipásztorral, az ő családjában,
beszélgetünk. Aztán vasárnap van lehetősé-
gem arra, hogy megismerkedjek a munká-
val, ami folyik a gyülekezetekben. Módom
van szolgálni, beszélgetünk testvérekkel.
Jobban megismerem a gyülekezeteket, és
ott, ahol szükség van lelki gondozásra, vagy
tanácsadásra, megpróbálom ezt is telje-
síteni.
– Nagyvárad nem kis település, és jó
pár évvel ezelőtt egy cigány gyülekezet
alakult a munkátok nyomán. Hogy kez-
dődött a cigány gyülekezettel a kapcso-
lat? Mi vezetett titeket arra, hogy kell ott
egy ilyen önálló közösségnek lennie?
– Nem mondhatnám azt, hogy volt egy
látásunk erre nézve. Az történt, hogy egy
fiatalember, egy cigány fiatalember eljött a
gyülekezetbe, és megtért. Annyira a szívére
helyezte Isten a cigányok sorsát, hogy ál-
landóan zaklatott minket azzal, hogy men-
jünk és hirdessük az Igét a többi cigányok-
nak is. Úgyhogy megszerveztek összejöve-
teleket kinn a cigánytelepen, és mi eljártunk
oda és hirdettük az Igét. Aztán egymás után
tértek meg a cigányok! Amikor voltak tí-
zen-tizenöten-húszan, s azok, akik megtér-
tek, bemerítkeztek. Akkor megpróbáltuk
megszervezni nekik a gyülekezetet. Vásá-
roltunk nekik egy kis házat azon a városré-
szen, és azt berendeztük imaháznak. Így
aztán mások is megtértek. Majd kicsinek
bizonyult a hely, evangelizáltunk és sokan
eljöttek. Nagyon meglepő volt látnunk azt,
hogy milyen érdeklődés van a cigányok
között. Télen, januárban, mikor kinn mí-
nusz tíz, tizenkét fokos hideg volt, kinn az
udvaron is álltak emberek, hogy kicsit hall-
janak abból, amit mi mondunk benn a te-
remben.
Gyülekezetünk abban az időben arra
készült, hogy modernizáljuk az épületet. Ez
nem kicsi beruházás volt. De amikor meg-
láttuk, hogy milyen nagy szükség van a
cigányoknál, a vezetőség azt mondta, hogy
most nem az az első, hogy a mi imaházun-
kat modernizáljuk, hanem az, hogy építsünk
a cigányoknak egy imaházat. Nekifogtunk
és Isten segítségével felépült. Nem csak a
gyülekezetünk járult hozzá, mások is. Úgy-
hogy felépült egy szép imaház, egy szép
kápolna. Háromszázan is elférnek és meg is
telik ez az épület minden vasárnap.
– Hogy tapasztaltátok meg Isten
válaszát erre az áldozatra?
– Igen, úgy hiszem, hogy ezt is érde-
mes elmondani, és szívesen beszélek róla.
El is kezdtük a munkát ott, a cigány ima-
háznál. Amit mi össze tudtunk gyűjteni
vagy két évig, mindent elköltöttünk arra,
hogy ott épüljön az imaház, de az kevés
volt. Aztán megjelent valaki. Egy nagylelkű
ember, aki azt mondta: „Innentől kezdve
hadd finanszírozzam én a cigány imaház
építését. A belvárosi gyülekezet, a magyar
gyülekezet legyen szabad arra, hogy saját
gyülekezetével foglalkozzon”. Így aztán
sikerült felépíteni a cigány imaházat és
modernizálni, feljavítani a belvárosi imahá-
zat is.
– Közbe jött Rogérusz, merthogy ott
is alakult egy új gyülekezet. Azt hiszem,
az is megér egy pár mondatot.
– Igen, közbejött Rogérusz. Szinte egy
időben volt Rogérusz azzal, amit az előbb
Érzések
Valaki egyszer odament D. L. Moodyhoz, és azt mondta, hogy aggódik, mert nem érzi,
hogy megváltást nyert volna. Moody megkérdezte tőle: „Noé biztonságban volt-e a bár-
kában?” A férfi ezt válaszolta: „Természetesen biztonságban volt.” „Vajon az érzései
vagy a bárka miatt volt biztonságban?” Az aggódó megértette az üzenetet. Ezt mondta:
„Milyen ostoba voltam. Nem az érzéseim, hanem Krisztus vált meg.”
már elmondtam. Ott elkezdtünk egy misszi-
ót, két-három családdal. Ez egy lakótelep.
Tudni kell azt, hogy a nyugati lakótelepen
tömbházak vannak és körülbelül olyan het-
ven-nyolcan ezer ember él ott, olyan hu-
szonhét százaléka magyar ajkú. Amikor
építették ezeket a tömbházakat, nem hagy- ÁPRILIS
tak helyet templomnak, imaháznak. Nagyon
nehéz volt megtalálni a helyünket. De úgy ÁPRILIS 8. VASÁRNAP.
tekintettük, hogy ez egy hatalmas misszió- 9.30 és 17.00. Húsvét
mező, oda menni kell. Gyülekezetet kell
plántálni. Szükség van azon a helyen egy ÁPRILIS 9. HÉTFŐ.
gyülekezetre, ahol az evangéliumot hirde- Kirándulás a Kamara erdőbe
tik, ahol a hívők épülhetnek a hitükben, és
ahol a nem hívők megismerhetik Jézus ÁPRILIS 14. SZOMBAT.
A harangzenekar vendégszolgálata
Krisztust. Így elkezdtük a missziót néhány
Mátészalkán
családban, és majd aztán ebből gyülekezet
lett. Persze nem volt saját épületünk. Aztán
ÁPRILIS 15. VASÁRNAP.
eltelt néhány év addig, amíg sikerült felépí-
9.30 vendég igehirdető: Eric Murphy
tenünk az imaházat. Most van egy nagyon
szép épületünk, ahova járunk, és el tudja ÁPRILIS 22. VASÁRNAP.
látni azt a gyülekezetet, ami most ott van a 9.30 Bemerítés és gyermekbemutatás
Rogéruszon.
– A budafoki és nagyváradi gyüleke- ÁPRILIS 29–30.
zetek között hosszú évek óta van kapcso- Intenzív bibliatanulmányozás fiatalok-
lat. Örömmel vettük a szolgálatotokat itt nak Dömösön
Budafokon és nagyon sok áldást kívá-
nunk a munkátokra!
– Mi pedig visszavárunk benneteket MÁJUS
minél előbb. Szeretnénk, ha még ebben az
évben ellátogatna egy budafoki csoport – MÁJUS 5. SZOMBAT.
akár a fúvósok, akár más csoport – Nagyvá- 9.30 gyermeknap és a szülőknek
radra, aminek elsősorban a kapcsolat ápolá- elsősegély-nyújtó tanfolyam
sa, a közösségfejlesztés lenne a célja. Örül-
nénk, ha minél előbb találnánk erre egy MÁJUS 6. VASÁRNAP.
alkalmas időt. 9.30 úrvacsora, 17.00 anyáknapi
Istentisztelet
A beszélgetést lejegyezte: KuT
MÁJUS 17. CSÜTÖRTÖK.
18.00 Mennybemenetel napja
MÁJUS 19. SZOMBAT.
Tóth Bernadett és Sztasák Áron
Házasságkötése
MÁJUS 27. VASÁRNAP.
9.30 és 17.00. Pünkösd

Bizonyosság JÚNIUS
A Golden Gate Bridge építésekor San Franciscóban semmilyen biztonsági intézkedéseket
nem alkalmaztak, és a hídépítés során huszonhárom ember a mélybe zuhant, és meghalt. JÚNIUS 1-2-3.
A munkaprogram utolsó részében azonban egy nagy hálót feszítettek ki, ami százezer REMÉNYSÉG FESZTIVÁL
dollárba került. Ezután még legalább tíz férfi esett le, de megmenekült. Mellékesen meg A NEMZETI SPORTARÉNÁBAN
kell jegyeznünk, hogy 25 százalékkal több munkát végeztek akkor, amikor a munkások
biztosak voltak biztonságuk felől.

Megtérés Szeretettel kérjük, hogy amennyiben

Egy skóciai keresztyén nagyon örült, mert megbizonyosodott arról, hogy megváltást módjában áll, gondoljon ránk, amikor
nyert. Megkérdezte tőle egyik barátja: „Mégis honnan tudod, hogy megváltást nyertél? az 1%-ról rendelkezik.
Mindig arról beszélsz, hogy bizonyosan tudod, hogy megváltást nyertél, de mi tesz téged Magyarországi Baptista Egyház 0286
annyira bizonyossá? Honnan tudod mindezt?” Az idős ember ezt válaszolta azonnal: „Ott Isten Háza Alapítvány: 1962214–1–43
voltam, amikor történt.”

13
 A félelmetes
A félelmeteséjszaka
éjszaka
Szülőházam igen vendégszerető otthon volt. Édesanyám
kedvelte, ha sok ember vette körül, akikről gondoskodhatott,
akiket megvidámíthatott, és esetenként vigasztalhatott, bátorítha-
tott is.
Amíg Weissenburgban, a kis helyőrségi városban laktunk,
esténként mindig tele volt a nappali szobánk katonákkal. Úgy
jutottak el hozzánk, hogy üdvözletet hoztak anyám hazájából,
Wuppertalból vagy apám vesztfáliai otthonából a megszámlálha-
tatlan rokontól és ismerőstől, aztán édesanyám természetesen
más alkalomra is meghívta őket, s ők éltek a meghívással, sőt
barátaikat is magukkal hozták.
Anyám születésnapja ünnepet jelentett valamennyiük szá-
mára, s ha közülük volt egynek születésnapja, kérhette kedvenc
ételét a háziasszonytól. Még emlékszem arra a tősgyökeres
barmeni származású fiúra, aki krumplisalátát rendelt húsgom-
bóccal, s nekem segítenem kellett két óriási tállal készíteni ebből
az ínyencségből.
Mikor aztán Elzászból apám szülőhelyére, Kierspébe köl-
töztünk, s ott bizonyos idő múlva tisztességes lakást szereztünk,
ahova vendégeket is hívhattunk, megindult ismét a vendégek
áradata.
Jöttek részben az egykori katonabarátok, vidáman, pere-
puttyostól, másrészt olyanok, akik kevésbé ragyogtak a boldog-
ságtól, mivel hozzánk hasonlóan őket is kiutasították Elzászból.
Aztán nem utolsó sorban a kedves wuppertáli rokonok, minde-
nekelőtt az unokatestvérek, akik jó helybeli szokás szerint szíve-
sen hozták magukkal barátaikat is. Mindezek a látogatók általá-
ban csak hétvégére jöttek, ami akkoriban nem jelentett olyan
hosszú időt, mint manapság.
Volt azonban egy vendégünk, aki évről évre hetekig tartóz-
kodott nálunk. Professzor volt a münsteri egyetemen, s a vakáci-
ót általában nálunk töltötte. Mint elzászi születésűt, nem
kényszerítették kitelepülésre, önként költözött a háború befejezé-
se után Németországba, ezért aztán nem volt rokona a Rajna
jobb oldalán, és 1918 után az első években még látogatóba sem
mehetett elzászi hazájába.
Annak ellenére, hogy neves tudósnak számított – vagy ép-
pen azért –, igen egyszerű ember volt. Az esti éneklésben ő is
velünk tartott, utána azonban nem tért nyugovóra, mint mi, ha-
nem még órákon át ült, szerény kis kamrájában dolgozva leg-
újabb művén, s ha reggelenként meglehetős kialvatlanul leült a
reggeli mellé, sokszor büszkén bejelentette: „Fogtam a patkány-
fogómban egy kis egeret”, ami azt jelentette, hogy késő éjjel
valami jó gondolata támadt.
Édesanyám nem mutatott nagy lelkesedést erre az örömhír-
re. Ellenkezőleg! „Feküdt volna le inkább – korholta a profesz-
szort –, hogy egy kicsit összeszedje magát.” Édesanyám még a
komplikált – ő így mondta: kitekert – címét sem értette ennek az
új műnek. Ahhoz azonban értett, hogy a legfigyelmesebben
anyáskodjon e körül a tudós úr körül, ami a magányos aggle-
génynek igen jól esett. Anyám ugyanilyen jól értett ahhoz is,
hogy az illetőt itt-ott alaposan összeszidja, mint valami gyereket
– ahogy ezt nálam, a leányánál megszokta. Igaz, tiszta szeretet-
ből tette, s a professzor lehajtott fejjel és csendes mosollyal szin-
tén elfogadta. Többnyire arról volt szó, hogy édesanyám még
jóval éjfél után is fényt látott kiszűrődni a tanár úr ajtaja alatti
résen, ami arról árulkodott, hogy olyan időben, amikor minden
értelmes ember szépen alszik, ő ismét megpróbál egeret fogni a
patkányfogóval. És képes volt ezt vakációnak, csendes hegyek
közti üdülésnek nevezni. Anyám néha valósággal elszörnyedt,
14
amikor a csésze tejet, amit este tíz órakor odakészített neki, elfe-
lejtette meginni.
Egyszer azonban szabályszerű erkölcsi prédikáció zúdult a
professzorra, amit kifejezetten szokásos esti énekeink idéztek
elő, vagy inkább az ő megjegyzése ezekkel kapcsolatban.
Még jól emlékszem arra a békés, tiszta nyári estére, ami-
lyenben ritkán volt részünk azon a zord éghajlatú vidéken. Nap-
pali szobánk hatalmas ablaka, mint keret vette körül a Rajna-
vidék felé enyhén lejtő fennsík képét, ahol a magányos, szétszórt
tanyákon itt-ott már halvány fények csillantak fel. A késő este
ellenére nem gyújtottunk lámpát. A látóhatár nyugati szélén még
mindig hosszú csík húzódott a lebukó nap aranysugarából. Bevi-
lágított hozzánk is, és arcunkat furcsa, idegen, fakó színnel vonta
be. Nekem úgy tűnt, mintha álom és valóság között lebegnénk.
– Kár lenne most felgyújtani a villanyt és elrontani ezt a
hangulatot – jegyezte meg Guszta, az unokahúgom, aki szomszé-
dos otthonából jött át hozzánk.
– Nincs is szükségünk rá – helyeselt a fiatal diák, aki az
egyetemi városban a mi professzorunk egyik hallgatója volt, s a
szemeszterek közti szünetet a mi városunkban töltötte rokonai-
nál. Este együtt muzsikáltunk, ő zongorázott, én hegedültem, s a
felnőttek hangjához két gyermekhangocska is társult. Édes-
anyám meghívta egy kis nyaralásra wuppertáli unokabátyjának
fiát, a 11 éves szőke Ottót és a sötét hajú, vékony kis Trudit, első
könyvkiadóm fiatal leánykáját. Az esti éneklés végeztével a két
gyerek azonnal elköszönt, hogy felmenjenek hálókamrájukba.
Trudi félénk kis teremtés volt, s amikor jó éjt kívánva kezet
nyújtott, azzal vigasztaltam: – Látod, Trudi, egyáltalán nem kell
félned. Egész sereg angyal áll villogó karddal az ágyad körül.
– Arany Őrségünk van – szólt távozóban Ottó büszke
hangon.
A professzor úr a maga sajátos mosolyával nézett a két gye-
rek után, aztán megjegyezte:
– Hát arany őrségre aligha lesz szükségünk a földnek ebben
a békés zugában, s ha netán egy betörő idemerészkedne, az épí-
tészmérnök úr lent a földszinten a puskájával menekülésre kény-
szerítené.
Ó, hogy villogott erre – nem, nem a kardok pengéje, hanem
anyám szeme. Valósággal látni lehetett a fakó esti szürkületben.
Anyámnak egyébként igen különös szeme volt. Hogy milyen
színű, mai napig sem tudom. Ilyen csodálatos szemet életemben
nem láttam. Halála előtt egyre kérleltem: „Édesanyám, nyisd fel
még egyszer a szemedet, hadd lássam a ragyogását.” Olyan su-
gárzás áradt belőle, amit egyetlen modern nő el nem tudott volna
érni semmilyen kozmetikai szerrel.
És ez a szem most nemcsak ragyogott, de valósággal szikrá-
zott a tudós úr felé.
 – Pedig azt hittem, ön többet tud ezekről a dolgokról, pro-
fesszor úr. Hiszen a Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk: „Mi,
akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül.” Talán úgy
véli, hogy a bizonyságoknak ez a fellege ki tudja, milyen messze
van tőlünk, „fenn a csillagok felett”, ahogy a vegyes kar érzelgő-
sen énekelni szokta a temetőben. Hasonlóképpen az angyalok,
akik „szolgáló lelkek, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni
fogják az üdvösséget”, nem valahol a fehér felhőkön ülnek vagy
még távolabb tőlünk. A másik világ itt van körülöttünk. Róla
mondja esti énekünk is: „Van sok, mit itt az ember nem lát jól
földi szemmel...” Professzor úr jobban ismeri, mint mi, azt a
történetet, amikor Elizeus próféta szolgája megrettenve felkiál-
tott, mert reggel óriási hadsereget látott a város körül. Elizeus
azonban így szólt hozzá: „Ne félj, mert többen vannak, akik ve-
lünk vannak, mint akik ővelük.” Akkor az Úr megnyitotta a szol-
ga szemét, és látta, hogy a hegy tele van tüzes szekerekkel és
lovagokkal Elizeus körül.
Ez nemcsak abban az időben volt így. Mennyi hitelre méltó
bizonysága van a misszionáriusoknak és Isten más szolgáinak,
akiket meg akartak támadni! A rájuk leselkedők harcos kísérőket
láttak mellettük. Még Bálám szamara is láthatta az angyalt, aki
elzárta előttük az utat, csupán... – Harcias édesanyám mély lé-
legzetet vett.
– Csupán a professzor úr nem látja az angyalokat – fejezte
be a gondolatot a diák félhangosan a növekvő sötétség védelme
alatt.
Valamennyien nagyot kacagtunk, bár oldalról félénk pillan-
tást vetettünk a professzor úrra. A derék elzászi azonban eléggé
értett a humorhoz, és velünk együtt nevetett. Mint bűntudatos
gyerek lehajtotta sötét, bozontos fejét. – De meghallgattam most
egy olyan teológiai előadást – mondta tréfálkozva –, amilyet
magam egyáltalán nem tudtam volna ilyen temperamentumosan
előadni. Pedig elárulhatom, hogy nagyra becsült ősöm, az ismert
Oberlin lelkész átélte ugyanezt. Áldásos működése kezdetén
néhány gonosz fickó meg akarta támadni, amikor éjszaka haza-
felé tartott, s később megkérdezték tőle, miféle tekintélyes sze-
mélyek kísérték az úton. Gondolja csak el, Wienbruch mama, én
Oberlin lelkész leszármazottja vagyok, s ő aztán igazán kapcso-
latban volt a tökéletes igazak lelkeivel! Ennek ellenére, drága
Wienbruch mama, merészkedem mégis azt állítani, hogy termé-
szetes módon valamennyien el vagyunk rejtve az isteni véde-
lemben, viszont ebben a békességes házban, ebben a csendes
faluban, itt, a sauerlandi hegyek között semmi szükségünk arany
őrségre villámló kardokkal ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk
aludni.
Anyám még mindig nem volt megelégedve tudós nevelt
fiával.
– Egyáltalán nem állítottam, hogy emberek fenyegetnének
bennünket – válaszolta –, de mint ahogy a világosság országa
körülvesz minket, úgy van körülöttünk a sötétség birodalma is.
Vagy nem azt írja Pál apostol, hogy nem test és vér ellen van
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok ellen,
e földi világ urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a ma-
gasságban vannak? Hányszor énekeltem a gyermekekkel is ab-
ban az ismert reggeli énekben, hogy „Serkenj szívem, és éne-
kelj”: „Míg jöttek az árnyak az éjjel, s körülvettek sötét veszély-
lyel”. Nos, kicsit régies a szövege, azért nevettél ugye, Guszta?
Egyébként ez reggeli ének. Vagy hányszor imádkozom estén-
ként még az ágyban is: „Parancsoljad angyalidnak, hogy mire-
ánk vigyázzanak, A mi gonosz ellenségünk messze távol járjon
tőlünk.”
– Ó, az írástudó wuppertáliak Bibliában és énekeskönyvben
jártas leánya! – áradt a dicséret a professzor úrból. Majd moso-
lyogva így szólt az egyetemi hallgatóhoz: – Hát mi szégyellhet-
jük magunkat, fiatal barátom! Ennyi idézettel nem tudunk előho-
zakodni. Szemünkre is homály borul, s nem láthatjuk ezeket az
egymással és egymás ellen küzdő hatalmasságokat.
Közben odafordult anyámhoz, és ugyanazzal a mosollyal,
amiben én egy icipici gúnyos vonást véltem felfedezni, megkér-
dezte: – Maga talán látta már őket, Wienbruch mama? Hiszen
olyan különös szeme van.
Anyám töprengett, tétovázott, de nem adta fel. – Hála Isten-
nek, nincs meg az a képességem, hogy szellemeket lássak, mint
némely boldogtalan ember éppen itt, Vesztfáliában, és amiről
legnagyobb költőnőnk is ír. De a harcot ezek közt a hatalmassá-
gok között egy-egy emberben megtestesülve, a tulajdon két sze-
memmel láttam. Izgalmas, felejthetetlen élmény volt.
– Feltétlenül hallani szeretnénk – mondta a tudós vendég,
és kényelmesen hátradőlt, mint aki valami szórakoztató történet-
re vár.
– Nem, nem! – kiáltott Guszta, az unokahúgom rémülten. –
Utána nem merek majd hazamenni.
– Ne féljen, én is arrafelé lakom – nyugtatta meg a
diák.
– Bizony, ideje lesz, hogy mindnyájan ágyba kerüljünk.
Anny majd beszámol róla, ha egyszer újra rászánja magát, hogy
önnel és a diák úrral délelőtti sétát tegyen – vágta el anyám a
beszéd fonalát.
– Nappali világítás mellett nincs meg hozzá a kellő hangu-
lat – ellenkezett a professzor úr –, s én szívesebben hallottam
volna magától. Anyám kicsit megbántódott. – Az igazság nem
fél a napvilágtól – válaszolta kurtán, majd hozzátette: – Anny
pontosan olyan jól tud erről az eseményről, mint én. Bár akkor
gyermek volt még, de utána épp eleget beszélgettünk róla. –
Ezzel felállt, és meggyújtotta a villanyt. Valamennyien pislog-
tunk a hirtelen felvillanó fény miatt. Aztán egymásra néztünk, és
úgy tűnt, mintha álomból ébredtünk volna fel.
Guszta és a hallgató elbúcsúztak. A kitárt ablakon keresztül
néztünk utánuk, ahogy végighaladtak a kerten. Az ég alján ki-
hunyt az alkonyati fény. Az alacsony házak felett, melyek a
templom körül meghúzódtak, mint csirkék az oltalmazó kotló
mellett, fényesen sziporkáztak a csillagok. A torony koromsöté-
15
ten magasodott az éjszakai ég felé. Amerre a nap lebukott, nem
lehetett csillagot látni. Ott időnként kékes fény cikázott. – Vil-
lámlik, vihar lesz – hallottuk Guszta hangját odalentről. A to-
ronyóra tizenegyet ütött. Hangja ünnepélyesen kondult a csendes
nyári éjszakában. A fiatal diák a kerti kapunál megfordult, és
csengő baritonján énekelni kezdett:
„Halljad, gazda, szólít a hang, Tizenegyet kong a harang.
Tizenegy volt hű tanítvány, Jő az órád: ne légy hitvány! Ember
keze meg nem védhet, Isten óvhat meg csak téged. Kegyelmed-
ből adj nekünk Jó éjszakát, Istenünk!”
– Csend legyen! – szólt le apám fojtott hangon.
– Én vagyok az új éjjeliőr! – jött vissza a vidám válasz.
Majd a két fiatal mögött becsapódott a kertkapu. Elfordultunk az
ablaktól.
„Kegyelmedből adj nekünk jó éjszakát, Istenünk!” – ismé-
telte a professzor úr, aztán kezet nyújtott a szüleimnek és nekem.
– De most aztán nincs egérfogás! – adta ki anyám a
parancsot.
Jókedvűen váltunk el egymástól. Nem tudom, meddig alud-
hattam. Hirtelen felriadtam valamire. Ki vagy mi ébresztett fel?
Belemeredtem az áthatolhatatlan sötétbe. Szobámat hirtelen fel-
lobbanó, rikítóan sárga fény világította meg, úgyhogy valameny-
nyi tárgy egészen közelinek tűnt. Utána ismét elborított a mély-
séges sötét, és néhány másodperc múlva a házat mennydörgés
robaja rázta meg.
Vihar van, futott át a fejemen. Általában nem féltem a vi-
hartól. Viszont ha a fergeteg abból az irányból jött, ahol este a
csillagtalan sötétséget láttuk, akkor legtöbbször sokáig tartott és
kiadós volt. Az itt lakók úgy magyarázták, hogy a felhők nem
tudnak átjutni a szemközti hegység felett, és nálunk tombolják ki
magukat.
Tessék, már megint a vakítóan fellobbanó fény! Még han-
gosabb, még közelebbi az utána jövő dörrenés. Most aztán moz-
golódás támadt a házban, lent az építészmérnök lakásában és
fölöttem a tetőtérben, ahol Ottó és Trudi aludtak. A szobám előtt
elsuhant valami. A könnyű, gyors léptekről anyámra ismertem.
Biztosan a félénk kis Trudit akarja lehozni. Vagy mégsem. Mert
nem fordult balra, a lépcső felé, hanem jobbra, a nappali szoba
irányába. Meg akarja nézni, hogy zárva vannak-e az ablakok?
Ugyan, ezt soha nem mulasztotta el lefekvés előtt. Este is láttam,
milyen lelkiismeretesen bezárta. Vagy pedig...
Több időm nem maradt a lehetőségek mérlegelésére. Vakító
fénycsóva, mintha az egész ház egyetlen lángtenger lenne, vele
egy időben hatalmas dörgés, csattanás, ropogás, mintha felet-
tünk, körülöttünk minden összeszakadna. Aztán megint sötét, és
közvetlenül utána még egyszer ez a felvillanás, ez a rémítő re-
csegés-ropogás. Majd kiáltás, sikoltás, kétségbeesett jajveszéke-
lés fentről, lentről, minden oldalról.
De már én sem voltam az ágyban. Kiugrottam, illetve vala-
mi kipenderített belőle. Botladozva, szédelegve odatapogatóztam
az ajtóhoz és kiléptem a folyosóra. Iszonyú bűz csapott az or-
romba. Mint az elszenesedett gumi szaga.
– Nálunk csapott be a villám. Nem ég odafent? – mennydör-
gött az építész hangja. Hallani lehetett, ahogy trappol felfelé a
lépcsőn. Felesége és két gyereke jajgatva követte. – Nem mara-
dunk lent egyedül – bőgött a hatéves Vili.
– Hozd ide a zseblámpámat! – horkant rá az apa.
– Nem, nem, egyedül nem megyek le! – bömbölt a
gyerek.
– Hilda, menj már vele! – kapta a parancsot a tizenkét éves
lány.
– Nem! – tiltakozott a kislány. – Azt sem tudom, hol van.
Valószínűleg az építészmérnök sem tudta. – Nincs itt vala-
kinek egy zseblámpája? – dörögte az apa. – Meg kell néznünk,
ég-e és hol ég. Hogy a tűzoltókat sikerül-e összetrombitálnunk,
16
az kétséges. Lent egyetlen házban sem látszik világosság. Valószí-
nűleg megszakadt az áramszolgáltatás.
– Biztos, hogy ég itt valahol – zokogott Hilda. – Érzem a
szagát.
– Fogd be a szád! – förmedt rá az apja nem a leggyengédeb-
ben.
És most egy mind hangosabb görgeteg hangja a padláslép-
csőn.
– Na, a két gyerek lezuhant – morogta az építész. – Még ez
hiányzott!
Valóban Trudi és Ottó voltak, akik végre rászánták magukat
a lejövetelre, és üvöltözve, azonban csodálatos módon látszólag
csonttörés nélkül leérkeztek hozzánk fokozva a zűrzavart.
De hol volt anyám, aki mindig oly körültekintően és energi-
kusan tudott intézkedni?
A nappali szoba ajtaja kinyílt, sárga, homályos fénysugár
lobbant fel. Anyám mindkét kezében egy-egy gyertyát tartott.
– Mint valami karácsonyi angyal – suttogta a bátor Ottó.
– Tessék! – mondta anyám, s az egyik gyertyát a mérnöknek,
a másikat apámnak nyújtotta. – A zongoráról vettem el. – Végre
megállapíthattuk, mi is történt tulajdonképpen. A villám a nappa-
liból a lépcsőházba nyíló ajtó mellett csapott be a fővezetékbe. A
nagy fémdoboz a drótokkal, biztosítékokkal együtt a földön feküdt
egy halom törmelékkel együtt.
– Na, akinek ez a fejére esett volna! – dörmögött az építész,
és fejét csóválva nézte a pusztítást. – Végre, végre megeredt az
eső, mintha dézsából öntenek. Úgy látszik, nálunk mégsem ég
sehol. A zápor különben úgyis eloltaná.
Rekedt hangon felnevetett, és tréfálkozni próbált.
– De most aztán húzzuk meg egymás inge csücskét, hogy
lássuk, mindnyájan megvagyunk-e.
– Juj! – sikított a felesége.
Ebben a pillanatban vettük csak észre, hogy valamennyien
hálóingben álldogálunk. Feltűnés nélkül egymás után elpárolog-
tunk, de nem sokkal később ismét összejöttünk – most már így-
úgy felöltözve. Senkinek sem volt kedve egyedül maradni. Anyám
a sírdogáló Trudit tartotta átölelve. Ő maga szokatlanul csendes
volt és a falhoz támaszkodott.
A hajnal már derengett, amikor furcsa viselkedésére felfi-
gyeltem.
– Kint a kertajtó előtti öreg kőrisfa szilánkokra tört – állapí-
totta meg az építész.
– Holnap behordjuk gyújtósnak – fogadkozott a javíthatatlan
Ottó.
– Az ám, egy csésze kávé most jót tenne! Gyere asszony,
gyújts tüzet! – szólt az építész, és elindult.
Anyám még mindig ott állt sápadtan, csendesen a falnál.
– Mi van magával, Wienbruch mama? – kérdezte a profesz-
szor aggódva. – Ennyire megrettent a vihartól?
Anyám ráemelte a tekintetét. Szeme ebben a pillanatban a
szokottnál is nagyobbnak tűnt.
– Amikor a villám becsapott, pontosan akkor akartam itt a
fővezeték szekrénye mellett a padláslépcső felé indulni, hogy
Trudit lehozzam – mondta csendesen. – S akkor úgy éreztem,
mintha egy erős kéz elrántana és betuszkolna a nappaliba. A kö-
vetkező pillanatban a villám becsapott mögöttem a dobozba.
Ottó odafordította szőke, tüskés fejét a sötét hajú elzászihoz,
és megkérdezte:
– Nem az arany őrség volt, professzor úr?
Anny Wienbruch
(Részlet az Aranyőrség c. könyvből.
Kiadó: Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
Keresztyén Könyvesház)

Tízéves voltam, amikor anyukám kézen fogott és egyik
gimnáziumból a másikba vitt. Ugyanis abban az időben Ma-
gyarországon a negyedik elemi után lehetett válogatni, hogy
gimnáziumba, polgáriba, vagy az elemibe akar-e valaki to-
vább tanulni. Az én szüleim gimnáziumba szerettek volna
beíratni engem s magam is kész voltam elfogadni ezt az ötle-
tet.
Igen ám, de amint anyukám – felvétel céljából – egyik
gimnáziumból a másikba vitt; egyik elutasítást a másik után
kapta. „Miért utasítanak el engem mindenütt? Miért nem kí-
vánnak velem foglalkozni? A bizonyítványom kitűnő. Szüle-
im hajlandóak, és képesek tandíjat fizetni; hát akkor mi a baj
velem, hogy nem kellek sehol sem?” – Kérdezgettem önma-
gamban. S ekkor történt, hogy anyukám elmondta nekem,
hogy az egyetlen bajom az, hogy apukám – aki 16 éves korá-
ban szívébe hívta Jézus Krisztust, az Isten Fiát – zsidónak
született. S az akkori zsidóüldözések miatt a legtöbb iskolába
azért nem vettek fel, mert a – törvény által megállapított kvó-
ta – (az is volt) már betelt. Azt hiszem, mondanom sem kell,
hogy mennyire elkeseredtem!
Végül sok keresgélés és kutatás után anyukám talált egyet-
lenegy jó leánygimnáziumot, ahol – az akkori rendeletek
alapján - még volt egyetlen egy hely egy zsidó származású
leánynak, és oda felvettek. Ez az iskola a budapesti Veress
Pálné Leánygimnázium volt.
Viszont a tudat, hogy „nem kellek senkinek!” – mélyen a
szívembe vésődött, s azóta is bennem él. Ennek következté-
ben mindmáig lehetőleg nem beszélek a származásomról.
Mert tudom, hogy a világ tele van antiszemitákkal, s ha az
ilyenek megtudják, hogy honnan származom, akkor elhúzód-
nak mellőlem; nem fognak szeretni; vagy bármilyen előnyben
részesíteni.
Ennek dacára kellemes éveket töltöttem a Veress Pálné
Leánygimnáziumban főleg azért, mert volt három személy,
akik már addigra a szívükbe hívták az Úr Jézust, és ennél
fogva az Ő szeretetével viszonyultak hozzám. Kettő osztály-
társam volt, egy meg nyolc éven át, drága osztályfőnöknőm
lett. A két osztálytársammal legjobb barátnők lettünk s barát-
ságunk a gimnáziumon túl, egész életük végéig tartott. S drá-
ga osztályfőnöknőm is élete végéig tartotta velem a kapcsola-
tot és a Biblia szavaival biztatott. Ezek után érthető, hogy
milyen sokat jelentett mindhárom számomra.
A többi lányok is kedvesek voltak. Senki sem csúfolt.
Volt, aki nem is tudott származásomról. S voltak, akik maguk
is zsidó származásúak voltak, de sohasem beszéltek róla.
Mintha titkos tulajdonság lett volna az egész. De azt ki sem
mondhatom, hogy a három legkomolyabb támaszom milyen
áldást jelentett és nyomot hagyott egész életemre krisztusi
szeretetükkel, figyelmességükkel, és támogatásukkal. Mert
Jézus szeretete élt bennük, akinek „Új parancsolata”, illetve
kívánalma a benne hívők részére az volt, hogy szeressék egy-
mást. Mégpedig annyira, amennyire Ő szeretett és szeret min-
ket. „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressé-
tek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egy-
mást.” (János 13:34.) – Mondta. Vagyis önzetlenül és végte-
lenül szeressük egymást. Ha kell – mint Ő – életünket is adva
egymásért. Sőt, Pál leveleiben azt is megüzente, hogy
„minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Korinthus
16:14). S ez a „minden,” mindent magába foglal! Az ellensé-
günkkel való kapcsolattól kezdve a kollegákig, vagy a fel-
sőbbségnek való engedelmességünkig és egyébig.
Tehát az én támogatóim csodásan betöltötték Jézus kívá-
nalmát. Különös, gyengéd szeretettel hajoltak egymáshoz és
énhozzám. Magatartásukkal lassan-lassan feloldották megkö-
tözöttségeimet, félelmeimet, és kisebbségi érzésemet. Mire
Isten segítségével és az ő hatásukra sok-sok nehézséggel si-
került szembe néznem életemben a külföldre vándorlástól, az
angol nyelvű egyetemi tanulmányokig és még tanításig is. De
vajon mi lett volna velem, belőlem, ha az a három személy
nem töltötte volna be Krisztusi hivatását? El sem tudom kép-
zelni!
Tartsunk önvizsgálatot. Tudjuk, hogy Isten Téged és en-
gem is fel akar használni ott, ahova helyezett; akár szimpati-
kusak a körülöttünk lévő emberek, akár nem. De vajon mi-
lyen problémát kellene a Te kollegáid, szomszédaid, barátaid,
vagy ismerőseid közül némelyeknek átélni, ha TE nem volnál
a körülöttük? Vagy, ha ott lennél mellettük, de nem töltenéd
be krisztusi hivatásodat?
Ha igazán szeretnéd betölteni hivatásodat, akkor elsősor-
ban hívd be Jézust a szívedbe; ha még nem tetted meg. Mert
őnélküle képtelen vagy hozzá hasonló támogató, szerető em-
berré válni. Aztán szánd oda magad teljesen számára, hogy
úgy alakíthasson és használhasson, ahogy akar. S fejlődj a
Bibliából, az egyházi tanításokból és imaéleted által. S en-
gedd, hogy Isten használjon.
Én is igyekszem megtenni ezeket. Azaz, kérem az Atyát,
hogy segítsen meglátni és teljesen kiküszöbölni minden olyan
hiányosságot, amely megakadályozza használhatóságomat.
Ruházzon fel a Szentlélek teljes erejével és bölcsességével.
Viszont, ha már eddig is sok áldást osztottál és osztottam
én is, illetve sokakat sikeresen támogattunk, akkor adjunk
hálát Istennek lehetőségeiért és kérjük további vezetését, ere-
jét és áldását a jövőre nézve.
Az Úr Jézus Krisztus áldjon meg és használjon bennünket
az Atya és az Ő nevének megdicsőítésére! Mert az emberek-
nek nagy szüksége van ránk!!!
Mátrainé, Fülöp Irma
Megszületett Gdovin Regina
2012 március 15-re vártuk a második kislányunk érkezését, de Ő még
maradt hat napot, így 2012 március 21-én megindították a szülést, ami
végül császárral zárult, mert a nyakán volt a köldökzsinór duplán. Hála
a Jó Istennek a baba is és én is jól vagyunk, már másnap, amikor
lekerültem az intenzívről, velem lehetett. Súlya 3180 g, és 55 cm.
17
 Színezd ki a bibliai rajzot!
Egy rosszöltözetű ember hátulról meg-
szólított egy járókelőt, miközben mutatóujját
a hátához szorította. „Ez rablótámadás!
Kezeket föl, és ide a pénzt!” A megtámadott
ember fölemelte mindkét kezét, és hátrafor-
dulva észrevette, hogy támadója a mutató-
ujját használta fegyver gyanánt. Megje-
gyezte: „Nincs is fegyvere!” A rabló ezt
válaszolta: „Először éppen fegyvert akarok
venni!”
*****
A bíró előhívatta a fiatal gyereket, és
kijelentette, hogy neki kell eldöntenie, me-
lyik szülőnél akar őrizetben lenni. A bíró így
szólt: „Azt hiszem, téged édesanyádnak
kell ítélnem.”. A gyerek felkiáltott: „Ó, nem,
mert anyu megver engem!.” A bíró így foly-
tatta „Akkor édesapádnak ítéllek őrizetre.”
„Ó, nem, mert apu megver engem!”. A bíró
megkérdezte: „Akkor kinek ítéljelek?” A fiú
így felelt: „Városunk futballcsapatának,
mert az soha nem ver meg senkit.”.
*****
Egy hegyi úton döcögött egy kis vonat,
amikor hirtelen megállt. Csak egy utas ült a
vonaton, aki üzletemberként először ment
egy hegyi településre. Megkérdezte a kala-
uzt, hogy mi történt, hiszen nincs állomás a
közelben. A kalauz ezt mondta: „Ne aggód-
jon, uram, nem történt semmi, csak egy
tehén állt meg a sínek között.” Tíz perc
múlva megint elindult a vonat, de néhány
kilométer után ismét megállt. A kalauz beje-
lentette: „Ideiglenes megálló. Hamarosan
indulunk.” A kiábrándult üzletember meg-
kérdezte: „Mi a probléma megint? Talán
újból utolértük ugyanazt a tehenet?”
*****
Egy kisfiú ellátogatott kedvenc nagyné-
nikéjéhez. Amikor megérkezett, a nagynéni palacsintát is, egy kicsit lelassította a tem- próbaidőre fölvettek erre a munkára. Három
megkérdezte, hogy mit szeretne enni. A pót. A tizenegyedik palacsinta evésének a nap múlva a munkavezető panaszkodni
fiúcska ezt válaszolta: „Nagyon szeretem a közepén hirtelen abbahagyta. Nagynénje kezdett rá: „Az első napon nagyszerű mun-
palacsintáidat. Amikor odahaza palacsinta megkérdezte: kát végeztél. Megfestettél hárommérföldnyi
van az asztalon, csak hármat ehetek belő- „Kívánsz még néhány palacsintát?” A sávot. A második napod sem volt túl rossz.
le. Itt azonban a te házadban annyi pala- fiú ránézett nagynénikéjére, és így szólt: Megfestettél két mérföldet. De ma csak egy
csintát szeretnék enni, amennyit csak aka- „Ó, nem, nem akarok többet. Most már mérföldes sávot festettél meg, ezért úgy
rok.” azokat a palacsintákat sem akarom, amiket látszik, el kell bocsátanunk.”
Másnap reggel a nagynéni kezdte fel- megettem.” A férfi rátekintett a munkavezetőre, és
halmozni a palacsintákat a kisfiú tányérján. ***** így mentegetőzött:
A fiúcska ette, ette az egyik palacsintát a Amikor még kézzel festették a sárga „Ez nem az én hibám. Mindennap
másik után. Mire elfogyasztotta a tizedik vonalakat a főutak közepére, egy embert messzebb volt tőlem a festékes edény.”
18
 A VÉSZHELYZETEK KEZELÉSÉNEK LEG-
ÉRTÉKESEBB ELSŐ 10-15 PERCE A LAIKUS
SEGÍTSÉGNYÚJTÓ KEZÉBEN VAN, EZÉRT
FONTOS, HOGY FELKÉSZÜLTEK LEGYÜNK.

Az elméleti tréningen átbeszélünk

minden olyan veszélyes szituációt, mely
gyakran előfordul, illetve ezek megelőzé-
séről és kezelési lehetőségeiről kapunk
útmutatást. A gyakorlati rész során fan-
tom babákon sajátíthatjuk el az újraélesz-
tés lépéseit, az egyes műfogásokat és
kötözési technikákat.

A CSALÁD MINDEN TAGJÁT VÁRJUK

EZEN A DÉLELŐTTÖN, HISZEN A TANFO-
LYAM IDEJE ALATT A GYEREKEK RÉSZÉ-
RE FÉL 10-TŐL GYERMEKNAPOT TAR-
TUNK. GYERMEKEINK JÁTSZANAK, BAR-
KÁCSOLNAK ÉS BIBLIAKÖRÖN VESZNEK
RÉSZT, MIALATT MI, SZÜLŐK ELSAJÁ-
TÍTJUK A ELSŐSEGÉLY ALAPJAIT.

A tanfolyamra jelentkezés szükséges,

kérlek Titeket, hogy a gyülekezeti
honlapon (www.istenhaza.hu)
jelezzétek részvételeteket!
A szervezők nevében
Kapronczai Judit

Isten Háza Alapítvány 11722003–

20024664
Budafoki Baptista Gyülekezet
11722003–20003517
AKI TÁMOGATNI SZERETNE MINKET, AZ
ALÁBBI SZÁMLASZÁMOKON TEHETI.

GYERMEKNAPI – az éjszaka közepén mélyen, szinte A BUDAFOKI BAPTISTA

ugatva köhögni kezd, és levegőért kap- GYÜLEKEZET LAPJA
kod? Felelős: Kulcsár Tibor lelkipásztor
TANFOLYAM – ha megszólal a légzésfigyelő? Tördelés: Hödl Mária.
Borító: Molnár Tünde

A GYERMEKEKKEL A szakszerű válaszokat megtudha- e-mail: betel@istenhaza.hu

2

FOGLALKOZÓKNAK!
MIT TEGYÜNK, AMÍG MEGÉRKEZIK
A MENTŐ?
MIT TENNÉL, HA A RÁD BÍZOTT GYERMEK...
– evés közben félrenyel, és nem kap
levegőt?
– a forró teát magára borítja?
– hirtelen belázasodik és piros kiüté-
sek jelennek meg rajta?
www.istenhaza.hu
tod a Magyar Gyermekmentő Alapít-
vány gyakorló gyerekorvosaitól, akik
Készült: Maximumprint Bt. Nyomda
Felelős vezető: Sztasák Árpád.
május 5-én, szombaton 3/4 10-től in- Telefon: 06-70-312-6633
gyenes gyermek elsősegélynyújtó tan-
folyamot tartanak a gyülekezetünkben.
Isten Háza
Címünk: 1221 Péter-Pál u. 17-19.
Szeretettel látunk mindenkit Imaházunk megközelíthető:
az 47-es villamossal, vagy a 33-as,
a 3-3,5 órás előadásra, aki 233E, 214-es, 114-es,
58-as, 250-es, 141-es, 213-as
gyerekekkel foglalkozik, autóbusszal a Savoyai Jenő térig,
onnan 5 perc séta.
vagy gyerekekre felügyel!
19