___________________________________________________________________________

Gömb rajzolása
Semmiképp ne hagyd ki ezt a gyakorlatot, mert nagy hasznodra lesz később, ha
portrét szeretnél rajzolni. A fej, és az arc egyes részei is leginkább a gömbre
hasonlítanak, felfedezheted az állban, az orrban, a járomcsonton, a szemen (ld.
szemgolyó), és a homlokon is. Ha mondunk is olyat, hogy valakinek szögletes az
arca, valójában az is domború, sehol nincsenek élek, mint egy kockán.

A gömb rajzolásához nem csak a fényről és árnyékról tanultakat, hanem a már

gyakorolt összemosásos technikát is felhasználjuk.

Az 1. lépés mindig egy pontos körvonal, vagyis vázlatrajz a tárgyról. Szabadkézzel

szabályos kört rajzolni nem könnyű, de mivel nem ez a gyakorlat lényege, így itt
most nincs is rá szükség. Nyugodtan rajzolj körbe valami kerek tárgyat, pl. egy pohár
alját, vagy bármit. A körzőt csak azért nem ajánlom, mert kilyukasztaná a papírt.
Ügyelj arra, hogy a körvonal halvány legyen, mivel ezt később ki kell radírozni. Ha
kicsit erősebbre sikerül a vázlat, akkor már az elején monopolradírral halványítsd
annyira, hogy épphogy látható legyen.

Méretét tekintve a kör ne legyen se túl kicsi, se túl nagy, kb. 5-7 cm átmérőjű körrel
kényelmesen lehet dolgozni. Használhatsz mechanikus és hagyományos ceruzát is,
de figyelj arra, hogy hegyes legyen.

Ha megvan az alapkör, akkor döntsd el, honnan érkezik a fény. Ha a mintarajzot

követed, akkor felülről és jobbról, ezt szintén nagyon halványan jelöld be egy kis
ellipszissel.

A rajzolást mindig a legsötétebb résszel kezdjük, onnan haladunk a

világosabbak felé. A legsötétebb rész pedig nem más, mint a vetett árnyék, ami -
szintén a korábban tanultak szerint - épp ellenkező oldalon van, mint ahonnan a fény
érkezik.

Tehát kezdd el felvinni a tónust közvetlenül a kör alá, a "felszínre", és törekedj a

lehető legsötétebb árnyalat elérésére. Ahogy távolodsz a körtől, az árnyék is kezd
világosabbá válni, itt már nem kell annyira sötétíteni a ceruzával, a külső részt pedig
a papír fehérje felé kicsit el is maszatolhatod papírceruzával, hogy létrehozz egy kis
átmenetet, mivel ez az árnyék itt most nem éles.
A következő sötét rész a másik árnyék, vagyis az önárnyék, jelzésként ezt is vidd fel
a körön belülre, de nem közvetlenül a körvonalhoz. Most érkeztünk még csak el az
első fázisrajzhoz.

A második lépés a tónusok felvitele a körre, ami ettől egyre inkább kezd majd
gömbnek látszódni. Ez voltaképpen ugyanaz, amit lineárisan már csináltunk az első
összemosás gyakorlatnál, csak most nehezíti a feladatot, hogy köríveket húzva kell
létrehozni a sötéttel induló, és egyre halványuló tónusokat.

Árnyalásnál mindig követjük a tárgy vagy alak körvonalát. Ha ez nem esik kézre,
akkor bátran forgasd el a papírt úgy, hogy kényelmes legyen a mozdulat, ne legyen
megtörve a csukló természetes íve. A középső fázisrajz azt mutatja, amikor már
felvitted az önárnyékot, az alsó részen vastagabban és sötétebben, a fény felé
haladva halványabban, illetve elkeskenyedő ívben.

A harmadik lépéshez már csak a papírceruzára lesz szükséged, most következik

ugyanis az összemosás, amivel a sötétebb részekről felvett grafittal fokozatosan
létrehozzuk a világosabb tónusokat.

Ne felejtsd el, a világosabb tónusok közé tartozik a gömb alján lévő visszavert fény
sávja is! Ahogy haladsz az árnyalatok összemosásával, a korábbi körvonalakat,
beleértve a csúcsfény helyét felvázoló kis ellipszist is, radírozd ki teljesen. Innentől
kezdve csak tónusok, fények és árnyékok alkotják a gömböt, nem vonalak.

Az összemosást ugyanúgy a tárgy vonalait követve folytatjuk, tehát ugyanazokat a

mozdulatokat végezzük, mint korábban a ceruzával. Itt is - és bármikor, ha úgy
kényelmes - forgathatjuk a papírt.

Ha az önárnyék nagyon kifakulna - hiszen onnan hordjuk el a grafitot a többi

területre - akkor erősítsd meg újra ceruzával.

Apróbb hibák valószínűleg előfordulnak majd, ilyen lehet, ha kis "lyukak", fehér
részek maradnak ott, ahol nem kellene: ezeket ceruzával óvatosan betöltheted.

A másik gyakori hiba, ha túl sok grafit marad a papírceruzán, és így megyünk rá egy
világosabb részre, ekkor csúnya sötét folt keletkezhet. Monopolradírból hegyet
formázva szerencsére könnyen vissza lehet szedni a felesleget. Ugyanígy ha kicsit
kifutunk az eredeti körvonalból, a radírral vissza lehet igazgatni.

A siker, vagyis a szép fokozatos átmenet elérésének titka a gyakorlás. Rajzolj a

gömbből legalább hármat, lehetőleg úgy, hogy különböző helyekről érkezzen a fény,
de lehetnek különböző méretűek is.

Saját modellnek legjobb lenne talán egy biliárdgolyó, de ha az nincs kéznél, egy
egyszínű, lehetőleg matt felületű karácsonyfagömb is megfelelő lehet, szépen meg
lehet rajta figyelni a fényt és az árnyékokat, ha aláteszel egy fehér papírlapot és egy
irányból világítod meg.