Váltakozó áram

Alapfogalmak
Elektrosztatikus és mágneses tér
E Elektrosztatikus tér:
Forrásos erőtér
+

I Mágneses tér: Örvényes

B erőtér
Mágneses tér
Hosszú egyenes vezető mágneses tere
A mágneses teret mozgó,
áramló villamos töltések
hozzák létre. A gyakorlatban
a mágneses teret állandó
(permanens) mágnessel
vagy elektromágnessel
hozzák létre.
 I Permeabilitás: μ0
B 
0
Relatív permeabilitás: μr
2 R

7 Vs
 0
 4  10
Am
Mágneses indukció
Az elektromos áram mágneses
mezőt kelt maga körül. A mágneses
és az elektromos jelenségek tehát
kapcsolatban vannak egymással.
Egy vezetőre ható erő egyenesen
arányos a vezetőben folyó
áramerősséggel és a vezető
mágneses térben lévő hosszával.
F= B*I*l
B [T] – mágneses indukció
Mágneses indukció II.
Ha egyenes vezetőt állandó homogén
mágneses térben az indukcióvonalakra
merőlegesen állandó sebességgel
mozgatunk, akkor a vezető két végére
kapcsolt galvanométer mutatója kitér,
jelezve, hogy a körben áram folyik. Ha a
vezetőt ellentétesen mozgatjuk, vagy a
mágnes sarkait felcseréljük, a
galvanométer kitérése is az előzőhöz
képest ellentétes lesz.
Mágneses tér III.
Ha a vezetőt a mágneses térben az
indukcióvonalakkal párhuzamosan
mozgatjuk, a galvanométer mutatója nem
mozdul el, a körben áram nincs.
Állandó mágneses térben az
indukcióvonalakkal nem párhuzamosan
mozgó vezető végei között feszültség
keletkezik. A jelenséget mozgási
indukciónak, az így kapott feszültséget
indukált feszültségnek nevezzük.
Mágneses mező értelmezés
A vezető mozgatásával a benne levő szabad
elektronok is mozognak a mágneses térben. A
mágneses tér a benne mozgó töltésekre a vezető
mozgási sebességére és a tér mágneses
indukciójára merőleges erővel hat. Ezért a szabad
elektronok a vezető egyik végében felhalmozódnak,
a másik végén elektronhiány lép fel, tehát feszültség
keletkezik. Ha a mozgatott vezető két végét
vezetővel összekötjük, a vezetőben áram folyik
mindaddig, amíg a feszültség, illetve a mozgás tart.
A mágneses fluxus
Egységnyi A felületre merőleges mágneses
tér B indukciója a felület minden pontjában
legyen azonos értékű (egyenletes eloszlású).
Ebben az esetben az A felület fluxusán a
F=B*A szorzatot értjük.
Abban az esetben, ha az erővonalak szöget
zárnak ba az A felülettel: F=B·A·cos j =
B·A·cos(wt)
Mágneses gerjesztés
A mágneses gerjesztés zárt erővonalon belül
folyó áramok irány szerinti összegét értjük.
Q=SI
Tekercseknél a menetek árama. Egyenlő. Így
a tekercsek gerjesztése Q=I*N (N -
menetszám)
Mágneses térerősség
A mágneses térerősség az egységnyi
erővonalhosszra jutó gerjesztés
H=Q/l [A/m]
Áramjárta vezetőtől r távolságú P pontban a
térerősség H=l/2Pr
Tekercs esetén H=I*N/lk
Mágneses anyagok I.
A mágnesség eredete az elektronok
atommag körül végzett, illetve spin
mozgásán, valamint egymás közötti
kölcsönhatásukon alapul. A legjobb módszer
a különböző típusú mágnesek
megismerésére az, ha megnézzük, miként
reagálnak az anyagok a mágneses tér
jelenlétére.
 Mágneses anyagok II.
 Diamágnesek (mágnesesen nem rendezett)
 Paramágnesek (mágnesesen nem rendezett)
 Ferromágnesek (mágnesesen rendezett, "mágnes")
 Ferrimágnesek (mágnesesen rendezett, "mágnes")
 Antiferromágnesek (mágnesesen rendezett)
Ferromágnesek I.
A ferromágnesek párhuzamosan beálló elemi
mágneses momentumokat tartalmaznak, ami
igen jelentős eredő mágnesezettséget
eredményez még a külső mágneses tér
jelenléte nélkül is. A tipikus ferromágneses
anyagok közé tartoznak az elemi vas, nikkel,
kobalt, gadolínium (Fe, Ni, Co, Gd) és ezek
ötvözetei.
Ferromágnesek II.
A ferromágnesek két igen fontos tulajdonsága
a sontán mágnesezettség, illetve a
mágnesezettségük határát jelentő, kritikus
hőmérsékleti érték megléte. A spontán
mágnesezettség az az eredő mágnesezettség
érték, ami a külso tér hiányában egy homogén
módon mágnesezett, mikroszkopikusan kis
térfogatban jelen van.
Lenz törvénye
Az indukált feszültség iránya olyan, hogy az
általa létrehozott áram mágneses tere az
indukciót létrehozó okot, azaz a mozgást
gátolni igyekszik.
Faraday indukció törvénye
A tekercsben indukált feszültség egyenesen
arányos a fluxusváltozás sebességével és a
tekercs menetszámával.
Ui= N*DF/Dt
Mozgási indukció
Ha homogén mágneses mezőben az indukcióvonalakra
merőlegesen mozgatunk egy vezetőt, akkor a vezető két
vége közé kapcsolt mérőműszer feszültséget jelez. Ezt a
fezsültséget indukált feszültségnek nevezzük. Ha egy
tekercs belsejébe mágnes rudat tolunk, akkor a tekercsben
feszültség indukálódik. A mágnes kihúzásakor ezzel
ellentétes feszültség keletkezik. A keletkezett indukált
feszültség nagysága függ:
- A tekercs menetszámától
- A mozgatás sebességétől
- A mágnes erősségétől
Ui= N*DF/Dt = B*l*v*Dt / Dt = B*l*v
A NYUGALMI INDUKCIÓ
Két egymás közelében (esetleg közös vasmagra) helyezett
tekercseknél az egyikben folyó áram erősségének
megváltozása a másik tekercsben feszültséget indukál.
Ilyenkor azonban nincs mechanikai mozgatás, ezért ezt a
jelenséget nyugalmi indukciónak nevezzük. A mozgási és a
nyugalmi indukciót közös elnevezéssel elektromágneses
indukciónak nevezzük. A mágneses mező változása tehát
elektromos mezőt kelt. A vezeték két vége között mérhető
áram az indukált áram. Az indukált áramnak az iránya
mindig olyan, hogy akadályozni igyekszik az őt létrehozó
hatást.
AZ ÖNINDUKCIÓ
Az önindukció is nyugalmi indukció. Akkor lép fel,
ha egy vezetőkörben - egy vagy többmenetű
tekercsben – az áramerősség időbeli változása
folytán magában a tekercsben indukálódik
elektromos mező. Az önindukció jelenségét Henry
amerikai fizikus fedezte fel 1832-ben. Ha egy zárt
vasmagos tekercsből, egy áramforrásból, egy
izzólámpából és egy kapcsolóból zárt áramkört
készítünk, akkor a kapcsoló zárásakor az izzó nem
kezd el azonnal világítani.
AZ ÖNINDUKCIÓ
Ha a vasmagot kivesszük a tekercsből, akkor
nem tapasztalunk ilyen jelenséget. Az áram ki
és bekapcsolásakor ugrásszerűen megváltozik
a tekercsben az áram erőssége, így a
mágneses fluxus is. A Faraday-féle indukciós
törvény alapján a tekercsben feszültség
indukálódik. Lentz törvénye miatt ez a
feszültség olyan áramot kelt, melynek iránya
akadályozza a fluxus változását.
Bekapcsoláskor ez az indukált áram gátolja a
hirtelen áramnövekedést, ezért az áram késve
és kevésbé hirtelen indul meg. Kikapcsoláskor
ez az indukált áram a hirtelen áramcsökkenést
akadályozza. Az áram így késve és kevésbé
hirtelen szűnik meg.
VÁLTAKOZÓ ÁRAM
Az olyan elektromos áramot, ahol a változás
az időnek szinuszos függvénye, szinuszosan
váltakozó áramnak nevezzük. Váltakozó
áram effektív értékén annak az
egyenáramnak az értékét értjük, amely
ugyanazon a fogyasztón, ugyanannyi idő
alatt, ugyanannyi hőt termel, mint a kérdéses
váltakozó áram. Az 1990-es évek közepétől
Magyarországon 230 V a hálózati feszültség.
Ez effektív értéket jelent. A csúcsérték: 325V
Ueff = Umax/√2 ; Ieff = Imax/√2
Háromfázisú elektromos generátor
 Minden háromfázisú generátor forgó
mágneses mezőt használ
 Minden egyes fázis feszültségének a
fluktuálása pontosan megegyezik a
mágneses mező fluktuálásával. Mikor
az egyik fázis a csúcson van, akkor a
másik kettőben az áram ellentétes
irányba folyik fél feszültségen. Mivel
a három elektromágnes időzítése
olyan, hogy 1/3 ciklussal térnek el
egymástól, ezért a mágneses mező
egy teljes fordulatot tesz egy ciklus
alatt.
A szinkron generátor működési elve
Ha elkezdjük körbeforgatni az ábrán látható mágnest, akkor azt
tapasztaljuk, hogy ez váltakozó áramot indukál a tekercsekben.
Ha a mágnes mágneses mezeje erősebb, vagy ha nagyobb a
forgató nyomaték, akkor több elektromos áramot kapunk, bár a
generátor ugyanazzal a sebességgel forog.
Az állandó mágneses szinkron generátort a gyakorlatban nem
sok helyen használják, mivel az állandó mágnesek egy idő után
elveszítik a mágnesességüket, másrészt pedig az igazán erős
mágnesek, melyek ritka földfémekből készültek, elég drágák
még manapság is, pedig az áruk már sokat csökkent.
Ebből kifolyólag az állandó mágnes helyett egyenárammal
gerjesztett elektromágneseket használnak a szinkron
generátorokban. Azonban az igazán elterjedt generátorok az
aszinkron generátorok.
A háromfázisú rendszer jellemzői
A háromfázisú rendszert alapvetően négy vezeték alkotja.
Ebből három vezeték az úgynevezett fázisvezeték (R, S,
T), ezek feszültségei a referencia- vagy nulla vezetékhez
(N) képest 230V effektív értékűek, és csak fázisban
térnek el egymástól (120°-kal). A fázisvezetők
egymáshoz képest 400V effektív értékű feszültségben
különböznek. Ezeket vonali feszültségeknek nevezzük,
és igaz, hogy ezek a feszültségek is 120°-kal térnek el
egymástól. A fázisfeszültséget mindig valamelyik
fázisvezető és nulla vezeték- a vonali feszültséget pedig
mindig két fázisvezető között értjük. A vonali áramnak a
fázisvezetőben folyó áramot nevezzük.
Csillagkapcsolás
A csillagkapcsolású fogyasztó esetén mindhárom fázisvezető
árama a fogyasztó impedanciáin áthaladva a nulla vezetékhez
csatlakozik. Gondolhatnánk, hogy ha a három fázisvezetőn a
fogyasztóba egyenként I áram folyik, akkor a nulla vezetéknek
3I nagyságú áramot kell elbírnia. Ez azonban nem így van,
ugyanis az egyes fázisfeszültségekhez hasonlóan a megfelelő
áramok is 120°-kal különböznek fázisban, s mint az könnyen
belátható, ez esetben a három fázis összege mindig 0. A nulla
vezetéken emiatt nem folyik különösebb áram. (Persze, mivel a
gyakorlatban nem pont 120°-os eltolással érkeznek a nulla
vezetőre a fázisok, valamennyi áram jelenléte mindig
kimutatható a nulla vezetéken is, de ez elhanyagolhatóan
kicsiny.) Ezért többnyire a nulla vezetéket szokták kitüntetni
földpontként is.
Csillagkapcsolás
A fogyasztó oldalon mindhárom
fázist azonos nagyságú
impedancia (Z) terheli, ezért
nevezzük a kapcsolást
szimmetrikusnak.
Egyfázisú fogyasztók is
beköthetők a háromfázisú
hálózatba, ekkor nincs
garancia arra, hogy az egyes
vezetékek egyformán lesznek
terheltek, ezért az egyfázisú
fogyasztók összességére
tekinthetünk úgy is, mintha egy
darab aszimmetrikus
háromfázisú fogyasztónk
lenne.