Professional Documents
Culture Documents
Daubner - Emberlét - Regresszió 17 Oldal
Daubner - Emberlét - Regresszió 17 Oldal
Daubner Béla
Haladási vagy fejlődési iránnyal rendelkező pszichés folyamatokban regresszió névvel jelölik
a visszatérést a személyiségfejlődés egy-egyszer már elért fejlettségi szintjéről egy korábbi
differenciálatlanabb fejlettségi szinthez.
Topográfiai értelemben véve, a regresszió – Freud szerint – pszichés rendszerek egymásra
következő sora mentén megy végbe, amelyeken az izgalom a fejlődési iránnyal ellentétesen
halad.
Időben nézve a regresszió egy genetikus sorrendet feltételez, és a szubjektumnak fejlődése
már túlhaladott állomásaihoz (libidófejlődési szakaszokhoz, tárgykapcsolatokhoz,
azonosulásokhoz stb.) való visszatérést jelöli.
Formailag a regresszió az összetettség, a strukturáltság és a differenciáltság szempontjából
alacsonyabb szintű kifejezés- és viselkedésmódokhoz való átmenetet jelenti. A regresszió
során a gondolkodásnak, a tárgykapcsolatoknak és a viselkedési struktúráknak korábbi
fejlődési fokra való visszatérése történik meg rövidebb vagy hosszabb időre. A libidó egy
korábbi szerveződési formához tér vissza. Ez lehet tárgy regresszió, libidófejlődési regresszió,
valamint az én fejlődésében bekövetkező regresszió.
A regresszió összefügg a fixációval, ha a fixációt beírásként értelmezzük, akkor a regressziót
úgy értelmezhetjük, mint ennek a már meglevő „beírtnak” újbóli működésbe hozását.
Hívhatjuk ezt a jelenséget úgy is, hogy visszatérés a „szekundér v. másodlagos gestalthoz”. A
másodlagos gestaltok élményeink teljessé tevésére tett kísérleteink: ha valamilyen
szükségletünk kielégítése akadályba ütközik, mivel a befejezetlenség élménye nehezen
tolerálható, valamilyen helyettesítő szerepű kielégítéssel az élmény mesterséges lezárására
kényszerülünk (pl. kontaktusfelvétel helyett evés). Az ilyen mesterséges lezárás rövidtávú
feszültség-oldást eredményez, az egyénnek azonban végső soron újra és újra meg kell
ismételnie a folyamatot. Az idő múlásával ezek a másodlagos gestaltok egyre jobban
rögzülnek és rendszerint érzékelésünk, gondolkodásunk, érzéseink és viselkedésünk
meghatározott menetévé szilárdulnak. A „rögzült” perspektíva részben a rögzült vágyak,
kielégítetlen szükségletek és zavaró élmények jelen tudatunkon kívülire zárására is szolgál
(elfojtás és a fixáció).
A kezelés folyamán itt több előzőleg átélt nehéz élethelyzetet megkeresünk és átírunk. A
másodlagosan záródott gestaltok elsődlegessé alakulnak, hiszen a primer szükséglet kielégül,
a maladaptív sémák átalakulnak. Másképpen úgy is mondhatjuk, hogy a patológiás testi
reakciók amelyek a személyiségfejlődés során ankereződtek és elfojtódtak átíródnak és
feloldódnak.
A következő integratív pszichoterápiás kezelés a módszerspecifikus képzés során az egyik
résztvevővel történt. Megelőzően viselkedésterápiás feladatot kapott, hogy próbálja
csökkenteni dohányzását. A javaslat arra irányult, hogy tudatosítsa dohányzását és csökkentse
annak mértékét. Minden egyes rágyújtás előtt hozzon egy döntést, hogy szüksége van-e arra,
hogy rágyújtson, és ha valóban úgy érzi, hogy szükséges, akkor jó érzéssel, teljes
tudatossággal gyújtson rá és szívja addig, amíg a jó érzése tart és nyomja el, ha már nem jó
érzés, vagy úgy érzi, hogy a további dohányzásra már nincs szüksége. Megkértem, hogy
minden esetben pontosan vigye végbe az önmegfigyelést és térképezze fel pontosan
dohányzási szokását és annak minden lépését, tudatosítsa. Ezen egyszerű önmegfigyelés sokat
segített, hogy napi ötre csökkentse a cigaretták számát, de egy idő után újra sokat szívott. A
képzés során beszámolt tapasztalatairól és kifejezte, hogy akar ezzel foglalkozni.
Akkor most ez a hét éves olvadjon össze ezzel a felnőttel. Érezzétek egyszerre, hogy tudtok
segíteni, és el tudjátok fogadni a segítséget. Azt, hogy ez a felnőtt képes megszüntetni a
szorongást, biztonságot tud adni, a kicsi meg el tudja tőle fogadni. Jobban, mint a többi
felnőttől, akik körbeveszik, túl sokat vár tőle, aki agyon akarja nyomni.
És most találkoztok és összeolvadtok. (a testi érzést okozó emlék átírását a felnött
személyiség végzi, eleget téve annak az ősi törvénynek, hogy egy felnőtt meg tud adni
magának mindent, amit nem kapott meg szüleitől, szeretett kapcsolataitól és ezzel a fixáció,
elakadás feloldódik, és a személyiség saját kreatív képességét, meglévő forrásait felhasználva
feloldja és átírja a fixálódott és ismétlődően testi tünetet okozó emléket).
Csináltok valami ujjat. Ez a része a személyiségednek, aki felnőttként tud segíteni a kicsi
önmagadnak, és a kicsi, aki el tudja ezt a felnőttet fogadni. Amikor hét éves volt, akkor nem