A feudalizmus a középkort jellemző gazdasági és társadalmi rendszer.

Ennek alapján a
földbirtokot a feudum adja. Aki ezzel rendelkezett az gazdaságilag és társadalmilag is jelentős
szerepet töltött be. Ezt három tényező alakítja ki: 1, A római birodalom hatásai. 2, A Rómát
megdöntő germánok hatásai. 3, A kereszténység.

A feudalizmus gazdaságának kialakulása:

Mezőgazdaság: A feudalizmusban túlsúlyos gazdasági ágazat. Ennek oka: A római birodalom

hanyatlásával a városok is hanyatlottak. Onnan a lakosság kiköltözött a biztosabb megélhetést
biztosító vidékre. Vidéken egymás mellett léteztek nagybirtokosok és szabad paraszti birtokok
is. Vidéken az önellátó gazdálkodás vált jellemzővé. E szerint a paraszt családok csak a
szükséges élelmiszereket állítják elő, felesleget nem tudnak termelni. Ugyanakkor az önellátó
gazdálkodásban jelen van az ipar is. A városok megtartják a kézművesség egyes fogásait. A
parasztság saját magának iparcikkeket is elő tud állítani, de alacsony színvonalon. A
nagybirtokosok hamarosan megkezdik a szabad parasztok lesüllyesztését, szolgává tételét.

Mezőgazdasági módszerek:

A, Legelőváltó gazdálkodás:

Egy adott földrészt 20-30 évig, a kimerülésig használták szántónak.

Ezután új területet szántottak fel, s ott folytattak termelőmunkát. Ez
nem hatékony termelés.

B, Két nyomásos gazdálkodás:

Egyik évben a földrész felét művelték és termeltek növényeket, a másik

ugaron maradt, a következő évben fordítva. Ez már hatékonyabb
módszer.

C, Három nyomásos gazdálkodás:

A X. században terjedt el bizonyos területeken. A

középkorban ez használja ki legjobban a föld
termőképességét.

A korszakra jellemző a nyomáskényszer. A termelés rendjét a faluközösség vezetése

határozza meg. Az egyes családok földjét újra osztják.
Ipar: A városok hanyatlása miatt az ipar is hanyatlott. Önálló ipar alig van. (Az önellátó
gazdálkodás keretében végzik az iparos munkát.) Speciális szakmát képviselnek a
vándoriparosok, akik az országot járják. Az iparosok munkáját a szerzetesek is őrzik a
kolostorokban.

Kereskedelem: A belkereskedelem nem jelentős, mivel nincs felesleg. Fontosabb a távolsági

kereskedelem, amely főként a Távol- Keletről látja el luxuscikkekkel a felsőbb réteget.

A feudalizmus társadalma: A feudális társadalom a Római birodalom rabszolgatartó

társadalmának + a germán népek bomló nemzetségi társadalmának kölcsönbeadásaként jött
létre. Társadalmi csoportok a Római birodalom bukása után:

Földbirtokos nemesség: Germán királyok, törzsfők, fejedelmek. Római nagybirtokosok. Kis-

és középbirtokosok. Szolgaállapotú parasztok, jobbágyok: Szabad parasztok (A legnagyobb
számú réteg. Őket próbálják a nagybirtokosok a saját szolgálatukba állítani.). Fél szabadok,
felszabadított rabszolgák, colonusok. Rabszolgák.

Hadseregreform: A feudális társadalom kialakulásában nagy szerepet játszott egy

hadseregreform. A VIII. századtól az arab támadások miatt a nehézlovas hadsereg terjedt el
Nyugat-Európában. Aki ezt a drága felszerelést meg tudta vásárolni az megtarthatta a
szabadságát, aki viszont nem tudta megvenni az lesüllyedt a kialakuló jobbágyi rétegbe.

A jobbágyok a nagybirtokosok szolgálatába szegődtek és elvesztették a szabadságukat. A

jobbágyok függő helyzetű személyek, gazdaságilag is és személyileg is a földesúrtól függtek.
A jobbágyok korábbi saját birtokaikat kényszerből felajánlják a földesurának, aki azt
visszaadja nekik használatra, szolgáltatásokkal terhelve. Szolgáltatások: Robot
(munkajárulék), terményadó (kilenced), ajándékok. A földesúr ítélkezik a jobbágyok felett.

A földesúri nagybirtok: Majorság: A földesúr saját kezelésű birtoka. Közös használatú

területek: legelő, erdő, folyó. Jobbágytelek.

A hűbéri lánc: Az uralkodó rendelkezett a legnagyobb birtokkal, ebből híveinek a feltétlen

katonai támogatás fejében fölbirtokot adományozott (feudum). A király a legfőbb hűbérúr.
Aki a földet kapja az a hűbéres. A föld maga a hűbérbirtok, amely a vazallus saját tulajdonú,
szabadon örökíthető földbirtoka; az örökítésben az elsőszülöttség elve érvényesül. A hűbér
másik típusa a kamarai hűbér, amely mindig valamilyen jogosítvány vazallusra történő
ráruházását jelentette (pénzverési jog, vásártartási jog, vámszedés joga, bányabérletek,
bizonyos adók és egyházi jövedelmek behajtásának joga).
A polgárháború időszakában alakult ki a hűbériség. Az arisztokrácia a birtokaik és a
családjaik védelmének céljából katonai kíséretet fogadott fel, amelynek tagjai hűségesküt
tettek és az arisztokrata kötelessége volt, hogy kíséretét ellássa. A hűbériség tehát 2 személy
közötti kölcsönös jellegű kapcsolat. A kapcsolatban résztvevő személyek a senior és a
vazallus. A senior földbirtokot ad a vazallusnak, a tulajdonjog a senior-é marad, csak
használatra adja a vazallusnak. Ez a benefícium. Az uralkodók szintjén a hűbériség csak a
VII. század elején jelent meg, a közhatalmú feladatok (adóbehajtás, bíráskodás, hadkiállítás)
céljából alkalmazták a hűbéreseket. Ők is javadalmi birtokot, honorbirtokot adományoztak a
koronatisztviselőknek.

A frank állam (a nyugat-európai feudalizmus) fejlődése:

A frankok: Az egykori Nyugat-Római Birodalom területén 47(?) után germán fejedelemségek

jöttek létre (pl.: Vandál királyság, Nyugati Gót királyság, Frank állam, stb.) Ezek rövid
életűek voltak, közülük a legszervezettebb, legtartósabb a Frank királyság volt, ez maradt fenn
a legtovább. A frank egy germán népcsoport, akik a Gallia provinciában a Rajna és a Maas
folyó környékén telepedtek le a III-IV. században, és romanizálódtak, azaz felvették a római
kultúrát.

A frank állam születése: A frankok első jelentős uralkodója Klodvig (481-511) volt, aki
leszámolt a frank törzsfők uralmával, és egyeduralmat alakított ki. Megkeresztelkedett, így
megszerezte az egyház támogatását az államszervezéshez, leszámolt a szomszédos germán
törzsekkel is (burgundok, gótok), ezzel elismertette államát. (Klodvig saját uralkodócsaládot
alapított, ez lett a Meroving-dinasztia, ebből kerültek ki a későbbi frank királyok.)

A VII. sz. folyamán a frank királyok hatalma gyengült, az országon belül egyre nagyobb
hatalomhoz jutottak a vidéki nagybirtokosok, arisztokraták. Így a tényleges hatalom a király
kezéből az arisztokraták által támogatott udvarnagy, a majordomus (király helyettese) kezébe
került. A majordomus a királlyal szemben kezdte erősíteni a saját hatalmát, ezért
támogatóinak a hűségért cserébe földbirtokot adományozott. Így alakult ki a „hűbériség”.

A VIII. sz. elején Martel Károly (714-741) birtokolta ezt a tisztséget és öröklődővé is tette
utódai számára (ő alapította a Karoling családot). Udvarnagysága alatt az egyháztól vett el
birtokokat abból a célból, hogy birtokos és birtoktalan szabadoknak 12 teleknyi földet (120-
140 hektárt) adjon. Ezek jövedelméből fizették a nehézlovasság felszerelését. Fia Kis Pipin
majordomusként annyira megerősítette hatalmát, hogy a Meroving uralkodó hatalma csak
formálissá vált. A teljes hatalmat Pipin a következőképpen szerezte meg: katonai segítséget
nyújtott a pápának, s megvédte Rómát a longobárd törzsek támadásától, ezzel elősegítette az
egyházi állam kialakulását. A pápa hálából beleegyezését adta ahhoz, hogy Kis Pipin az
utolsó Merovingot is megfossza Istentől eredeztetett hatalmától, és törvényesen uralkodjon.
Ezután kezdődött meg a Karolingok uralkodása.

Nagy Károly uralkodása (768-814): Kis Pipin fia Nagy Károly erős hatalmat örökölt apjától.
Hatalma további növelése érdekében hadjáratokat vezetett: Legyőzte a longobárdokat, és
megszerezte Észak-Itáliát; Elfoglalta az avaroktól Pannóniát; Megállította az arabok
invázióját az ibériai-félszigeten; Legyőzte és erőszakosan keresztény hitre térítette a szászokat
(szintén germán nép). Szászföld meghódítása 772 és 803 között zajlott. Az annexió
eredménye a pogány szászok megtérítése és az egyházszervezet kiépítése, burgok, azaz
erődök építése, és grófságok kiépítése, amely során grófi címeket szász nemzetség- és
törzsfők kaptak.

Hadseregének alapja a nehézlovasság volt. Akinek volt anyagi ereje az ehhez szükséges drága
felszerelést megvásárolni, az megőrizte a szabadságát, akinek azonban nem, az elvesztette a
szabadságát és lesüllyedt. Ez elősegítette a feudális társadalom kialakulását.

Nagy Károly államszervező tevékenysége: A frank birodalom központja Aachen lett.

Újjászervezte a birodalom közigazgatását. A birodalom belsejét grófságokra, határvidékeit
pedig őrgrófságokra osztotta. Ezek élén grófok, illetve őrgrófok álltak. Ők hivatalnokok
voltak, közigazgatási feladatokat végeztek, bíráskodtak a rájuk bízott terület lakossága felett,
behajtották az adókat, és katonai vezetők is voltak. A grófokat és az őrgrófokat a király évente
ellenőriztette a királyi küldöttekkel.

Miután Nagy Károly a Római birodalom területének jelentős részét uralma alá vonta a római
császárok utódjának tekintette magát, és 800. December 25-én a pápa császárrá koronázta.
Ezzel meghatározta uralkodásának célját: helyreállítani a római birodalmat, frank központtal.
Ennek érdekében terjesztette a latinos műveltséget is. (Karoling-reneszánsz: antikvitás
kincseinek megőrzése.) Támogatta a kereszténység terjesztését, missziós hálózatot épített ki
Európában, kolostorokat alapított, segítette az oktatást.

A gazdaságot és a társadalmat a feudalizmusról általában elmondottak jellemezték.

A frank birodalom felbomlása: Nagy Károly halála után a Frank birodalom elgyengült. 843-
ban a verduni szerződésben Nagy Károly unokái felosztották egymás között a birodalmat:

- Nyugati Frank Királyság (kb. a mai Franciaország): Kopasz Károly.

- Keleti Frank Királyság (német területek): Német Lajos.

- Észak- Itália, Burgundia, Lotaringia: Lothar.