Athén és Spárta belső politikai, társadalmi viszonyai, a poliszok vetélkedése

A hellén törzsek (dórok, iónok, aiolok és akhájok) a Kr.e. II. évezredben, a vas elterjedésével
egy időben indultak meg több hullámban erre a területre és a beköltözésük a Kr.e. IX.
századra fejeződött be. A görögség előtti lakosság Kréta-szigetén és a görög szárazföldön
magas színvonalú műveltséget hozott létre. Ez volt a Krétai civilizáció.

Kr. e. VIII-VII. század: a görög gyarmatosítás időszaka. A görögök kis államokban,

poliszokban éltek. Görögország területén kb. 300 kisebb-nagyobb városállam volt, ezek közül
a legjelentősebbek: Spárta és Athén. A városállamokban a hatalom alapja a föld volt. ATHÉN
(Attikai fsz-en fekszik, lakói az iónok voltak) felemelkedését az ipar és a kereskedelem
fejlődése alapozta meg. A gyarmat (helye: a Földközi-tenger partvidéke (főleg Itália, Szicília,
Kis-Ázsia part menti sávjai), Fekete-tenger partvidéke) és az anyaváros (metropolisz) között
szoros gazdasági kapcsolat volt. Sokan a démosz soraiból meggazdagodtak, aki pedig nem
tudott bekapcsolódni, az eladósodott, adósrabszolga lett. Következmény: a démosz
(kereskedők, iparosok, parasztok) megerősödött, de nem voltak politikai jogaik.

Démosz: (jelentése: nép) Innen származik a demokrácia szó: népuralom. A démosz tagjai:
parasztok, nincstelenek, kereskedők, kézművesek. Legfőbb ellenfelei az arisztokraták - harc a
politikai hatalomért a démosz és az arisztokraták között. Népesség fölösleg volt a városon
belül.
Az athéni társadalom:
Athéni polgárok: egyenlő jogokkal rendelkeztek (vagyoni különbségek voltak). ~150 ezer fő.
Együttlakók: betelepült görögök (az athéni polgárokétól kevesebb joguk volt). ~75 ezer fő.
Rabszolgák: a termelőmunka nagy részét ők végezték. ~100 ezer fő. Munkaeszközöknek
tekintették őket, de jobb volt a helyzetük, mint más országokban (nem ölhetőek meg,
kiválthatták magukat - házi rabszolgaság).
Metoikosok: Külföldiek; Nem született athéniak.

A Demokrácia kiépítése:
Drakón: A kilenc arkhón egyike Kr. e. 621-től. Írásba foglalta a szigorú törvényeket. Tálió-
elv. Törvények írásba foglalása, a démosz nincs többé kiszolgáltatva. Nem törődött viszont az
adósrabszolgasággal. Vagyon alapján voltak a politikai jogok (az arisztokrácia hatalma).

Szólón Kr. e. 594-től arkhón: Eltörli az adósrabszolgaságot, a rabszolgákat kiváltja, az

adósságokat eltörli („teherlerázás”). Vagyoni helyzet alapján négy csoportba osztja Athén
lakosságát. Ez lett az adózás és a hadviselés alapja. A népgyűlésen mindenki ott lehetett.
Mindenki magát szerelte fel a háborúba. (Könnyű/nehéz gyalogság, könnyű/nehéz lovasság.)
Át lehetett kerülni más osztályokba. Létrehozta az esküdt bíróságot. A legfontosabb
tisztségeket az arisztokraták töltötték be, vagy a legfelsőbb kategóriába tartozó démoszbeliek.

Türannisz: Kr. e. 560-510: Peiszisztratosz: 560-527. Bár zsarnok volt, intézkedéseivel a nép
érdekeit segítette. A kereskedőknek: a kereskedelmet fellendítette. Az iparosoknak: nagy
építkezések. A földműveseknek: az esküdt bíróságok kimentek hozzájuk vidékre is.
Egyeduralom. 510-ben elűzték Athénból Hippiászt (Peiszisztratosz fiát, az utolsó türannoszt),
aki a perzsákhoz menekült. A nép persze megerősödött és meggazdagodott, de nem tetszett
nekik, hogy nem szólhatnak bele a hatalomba. Testvérét, Hipparkoszt megölték. A démoszt
gazdaságilag tovább erősítették. Elkezdtek Athénban építkezni. A démosz adózására
támaszkodtak. 510: zsarnokűzés: a túlságosan megerősödött démosz gazdasági fölénybe
került.

A kleiszthenészi alkotmány lényege (a területi elv): Kleiszthenész: 508-tól az egyik arkhón.

Újjászervezte az athéni államot, visszaállt a régi rend, illetve megalkotta a demokrácia
alapjait. Az athéni demokratikus köztársaság felépítése: Lényege, hogy a démoszból
választják a vezetőket meghatározott időre. Jelentősége: Ez az első állam a
világtörténelemben, ahol a polgárok egyenlő jogokkal és szabadsággal rendelkeztek
(kivételek a nem athéni polgárok, a rabszolgák és a nők). Az athéni nép önmagát
kormányozta. Az athéni polgárok szabadok és egyenjogúak voltak. Ami korábban csak az
arisztokráciát illette meg, azt minden szabad polgárra kiterjesztették. A démosz és az
arisztokrácia osztályharca a démosz politikai győzelmével végződött. Megvalósult a démosz
uralma, a demokrácia, az új államforma pedig köztársaság lett.

Arkhónok tanácsa: 9 arkhón (állami vezető) volt. Főtisztviselők voltak. Ők irányították az

állam politikai, gazdasági, vallási életét, intézték a hadügyet és az igazságszolgáltatást. A
politikai hatalmat az arisztokrácia tartotta kézben.

Areioszpagosz: a volt arkhónokból álló tanács, a vének tanácsa (az Árész dombon üléseztek).
Kleiszthenész csökkentette a jogkörét, már csak politikai ügyekben bíráskodhatott.

Sztratégosz: 10 fő katonai vezető. Szavazás útján választották. Ők voltak a hadvezérek és a

városállam vezetői. Ez a legfontosabb tisztség. Mindig volt egy, aki a többiek felett állt.
Tamiászok: A pénzügyeket intéző tisztviselők (10-en voltak). Szavazás útján választották.

Pólétész: 10 fő, ők adták haszonbérletbe az állami ingatlanokat, árverezték az elkobzott

javakat.

Ötszázak tanácsa (Bulé): Az Attikát (Athént körülvevő területet) 10 phülére (körzetre)

osztotta, mindegyik 50 embert küldött. (A 10 phülé három részből állt: egy rész Athénból, egy
rész szárazföldből, egy rész tengerpartból.) Ez készítette elő és vitatta meg a népgyűlés elé
kerülő törvényeket, törvényjavaslatokat és felügyelte a népgyűlés határozatainak a
végrehajtását. Kisebb politikai döntések, pénzügyek, felügyelet. Ez volt a végrehajtó hatalom.
Tagjait sorsolással választották, akik egy évig maradtak hivatalban és fizetést is kaptak.

Népgyűlés (ekklészia): minden 18 év feletti szabad athéni férfi állampolgár tagja volt.
A hatalom birtokosa és a törvényhozó hatalom a népgyűlés lett: törvényeket hozott,
tisztségviselőket választott (innen kerültek ki az emberek a pozíciókba), döntött a háború és a
béke kérdésében (törvényhozó testület volt). Tagjai csak teljes jogú polgárok lehettek;
nagykorú férfiak, akik Athéni születésűek. A népgyűlés havonta 2-3szor ülésezett a Pnüx
dombon. A gyűlések a főtéren (Agora) voltak megtartva.

Esküdtbíróság (héliaia): 6000 főből állt. Az esküdtbíróságok tagja lehet bárki, aki teljes jogú
polgár. A megbízatás egy napig tartott, cserébe napidíjat kaptak, a tagokat naponta sorsolás
útján állapították meg. Pnyx domb, napidíjak, álpolgárok (5000/14040 polgár).

Cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetése a zsarnokuralom megelőzése érdekében. Évente

egyszer szavaztak, s arról döntöttek, hogy kire gyanakszanak aki türannosz akar lenni.
Felírták egy cserépre annak a nevét, aki szerintük zsarnok akart lenni. Ha hatezernél
kevesebben voltak a szavazók, akkor a szavazás érvénytelennek számított. Ha megvolt a 6000
szavazat, a szavazás érvényes volt, a legtöbb szavazatot kapót elűzték. Akit a legtöbben írtak
fel, azt tíz évre utasították ki Athénból (ettől még az illető javai megmaradtak). Lehetőség
nyílt visszaélésekre. Elűzték Miltiádészt és Temisztoklészt is, akik nyertek a perzsák ellen.

A tisztségviselőket sorsolással választották, kivéve a sztratégoszt és a tamiászt (itt a

rátermettség számított, szavazással választották). Egy évre szóltak a megbízatások (a
sztratégoszé meghosszabbítható volt, pl. Periklész 15 évig).
Adók: Rendszeres adót az athéni polgárok nem fizettek. Voltak hozzájárulások (gazdagok
fizették: leiturgia), együttlakók adói, szövetségesek adói, hajózási és bányabérleti jövedelmek.
Az athéni társadalom és a politikai jogok: Virágkor: Kr. e. 5. sz. közepe. Periklész: 444-429-
ig sztratégosz. Athén fénykora. Utóda Alkibiadész, testvére Kimón (legjobb hadvezér). A
görög-perzsa háborúkban nyertek a görögök. Nagy építkezések: Akropolisz. Az Athén vezette
perzsa-ellenes szövetség: Déloszi-szövetség. A Déloszi szövetség adójából folyt be sok pénz a
városba. Sok építkezés kezdődött. Periklész a kincstárat Délosz szigetéről Athénba hozatta és
a pénzt felhasználta az építkezésekhez. (Gyakorlatilag elsikkasztotta a pénzt, de kulturális
célokra.) Periklész gazdaságilag lendítette fel a várost. A legmagasabb tisztségeket bárki
vállalhatja. Részvétel biztosítása az összes polgárnak. Napidíj rendszerének bevezetése. Az
athéni polgár pontos meghatározása: nem nő, nem rabszolga, nem metoikosz. Ezzel limitálta a
polgárok számát. Ez a rendszer a munkára épült.

431-404: Peloponnészoszi háború. 429: Periklész pestisjárványban meghal. A háború után:

görög városállamok hanyatlása, jön a makedónok felemelkedése.

A spártai állam

Spártát a dórok alapították, meghódítva a Peloponnészosz-félsziget déli részén fekvő

akhájokat, akiket szolgaságba taszítottak. Féken tartásuk érdekében a hódítóknak meg kellett
őrizniük a belső egységet. Ezért minden spártai polgár egyenlő részt kapott az állami
földekből. Teljes egyenlőségről azonban nem beszélhetünk, mert Spártában is egy birtokos
arisztokrata réteg állt a társadalom élén.

Fontos volt, hogy a spártaiak gyakorlott harcosok legyenek. A teljes jogú polgárok legfőbb
tevékenysége a katonáskodás lett. Spártában is léteztek olyan szabad jogállásúak, akik nem
rendelkeztek polgárjoggal. Körülállóknak/Körüllakóknak nevezték őket, mivel Spárta
peremterületén, s a hegyvidéken éltek.

A spártai társadalom legnépesebb rétegét az akháj őslakók utódai, a helóták jelentették.

Földművesek voltak, akik azokon a földeken (parcellákon) dolgoztak, amelyeket kiosztottak a
polgároknak. A helóták helyzete emlékeztet a rabszolgákéra, az állam tulajdonát képezték,
eladni nem lehetett őket. Parcelláikat művelték és a termésnek a felét be kellett szolgáltatni a
spártai polgároknak. Családokban éltek, volt saját házuk, apáról fiúra örököltek, vagyis nem
rabszolgák, hanem jogfosztott őslakók voltak. Nem voltak politikai jogaik, illetve bármely
spártai megölhette, s megszégyeníthette őket.
A népgyűlés munkájában minden 30. életévét betöltött spártai polgár részt vehetett, viszont itt
mégsem alakult ki demokrácia. E testület szerepköre korlátozottabb volt az athéninál. A
népgyűlés hatalma csekély volt. Elfogadhatta, vagy elutasíthatta a javaslatokat. A szavazás
közfelkiáltással történt.

A hatalmat az arisztokrata nemzetségek birtokolták. Közülük került ki két király, akik

hadvezérek voltak, és jogkörük korlátozott volt. A vének tanácsa a két királyból és 28 olyan
férfiból állt, akik betöltötték 60. életévüket (őket a népgyűlés választotta). E testület határozta
meg, hogy a népgyűlés miről tárgyalhat. Az állam életének tényleges irányítója az 5 felügyelő
volt. Ezt a tisztséget a 30. életévüket betöltött polgárok tölthették be egy évre. Feladatuk a
bíráskodás, a királyok és a tisztviselők ellenőrzése, a külpolitika irányítása.

A spártaiak a tekintély és életkor alapján választották ki vezetőiket, s a népgyűlés jogkörét

korlátozták. Az ilyen szerveződésű államot arisztokratikusnak nevezzük. Spárta egy
városszövetséget is létrehozott (peloponnészoszi szövetség a Kr. e. VII. század közepe). Ez
elsősorban a Peloponnészoszi-félsziget fölötti hatalmi súlyát biztosította, de egész Hellászban
támogatta az arisztokratikus berendezkedésű államokat.

Egyik spártai család sem lehetett gazdagabb a másiknál, mert az lázadást okozhatott volna. Az
állam földjét ezért egyenlő darabokban osztották fel a spártaiaknak. Tilos volt az arany- és
ezüstpénz használata, helyette vaspénzt verettek. Tiltották a díszes ruhák, ékszerek viselését, s
a finom ételek fogyasztását. Közös étkezésekre jártak.

A spártai nevelés és életmód: A spártai nevelés fő célja az volt, hogy a fiúk jó katonákká, a
lányok pedig jó katonákat szülő anyákká váljanak. A kevésbé életképes csecsemőket
pusztulásra ítélték, kitették a Taigetoszra. A gyerek nevelése az állam feladata volt. A fiúkat
már 7 éves korukban elszakították családjuktól. Közösségekben (katonai táborokban), katonai
fegyelem alatt nevelték őket. Itt főleg testedzéssel foglalkoztak, az írást-olvasást csak kis
mértékben fejlesztették. A felnőtt spártai férfi sem vonhatta ki magát a közösségi életmód
alól. 20-30 éves koruk között harcos közösségben éltek, s a hadsereg tagjai voltak. Ezután
önálló háztartást alapíthatott, de részt kellett vennie a közös étkezéseken a harcos társaival. 60
éves korukig katonakötelesek voltak.

A nők nevelésében is fontos volt a testedzés, a táncok és a dalok megtanulása. Az anyaszerep

miatt a nőket Spártában nagyobb tisztelet övezte, mint a görög poliszok többségében. A
lányok szabadon választhatták meg férjüket.