ANN WIGMORE

BÚZAFŰ
HOGYAN TERMESSZÜK ÉS HASZNÁLJUK A BÚZAFÜVET A LEHETŐ
LEGTELJESEBB EGÉSZSÉG ÉS ÉLETERŐ MEGVALÓSÍTÁSA VÉGETT

A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT:

ANN WIGMORE:

THE WHEATGRASS BOOK

FORDÍTOTTA: TASI JÚLIA

ISBN 963 86018 33

COPYRIGHT © BY ANN WIGMORE AND THE HIPPOKRATES HEALTH INSTITUTE,

INC. 1985

HUNGARIAN EDITION © MANDALA-VÉDA PUBLISHER ESTABLISHMENT,

BUDAKESZI, 2000

A könyvben tárgyalt orvosi és egészségvédelmi eljárások a szerző

gyakorlatán, személyes tapasztalatain és kutatásain alapszanak. Minden
ember és helyzet egyedi, ezért a szerkesztő és a kiadó arra buzdítja
olvasóit, hogy beszéljenek képzett egészségügyi szakemberrel minden
olyan folyamat kipróbálása előtt, ahol kérdések merülnek föl annak
alkalmazhatóságáról.

A kiadó egy étrendjavító elméletnek vagy gyakorlatnak sem elkötelezettje,

de meggyőződése, hogy a könyvben bemutatott ismeretanyagnak el kell
jutnia a nagyközönséghez.

Mivel mindennel jár egy kis kockázat, a szerző és a kiadó nem vállalja a
felelősséget a könyvben szereplő tanácsok, módszerek felhasználásának
eredményeként létrejövő káros hatásokért és következményekért. Kérjük,
ne alkalmazza a könyvben leírtakat, ha nem vállalja a velük járó esetleges
veszélyeket. Bátran kérje ki orvosa vagy egy egészségügyi szakember
tanácsát. Két vagy három vélemény meghallgatása a bölcsesség jele, nem
a gyávaságé.
Ezt a könyvet az emberi egészség fejlesztésének, a betegség-
megelőzésnek, valamint a búzafülének ajánlom, amelynek igazi értékét,
mint élelem, és mint orvosság csak a teljes megértésén keresztül foghaduk
fel.

ELŐSZÓ

A búzafülé lassan a világ egyik legnépszerűbb új egészséges táplálkozás-

kiegészítőjévé válik. Valójában nem újdonság ennek a fiatal búzából préselt
édeskés, zöld lének az alkalmazása az egészség védelmére: először, több
mint harminc éve Ann Wigmore használta, a Hippokratész Egészségvédő
Intézet (HIPPOCRATES HEALTH INSTITUTE) megalapítója. Azóta közel
félmillió pohár búzafűlevet fogyasztottak el csupán ebben az intézetben!

Ann Wigmore három évtizeden keresztül mindennap használta. Hetvenöt

évesen a makkegészség és az elevenség tökéletes példája. Állandóan
munkálkodik, előadásokat tart, utazik és ír - gyakorta éppen a búzafüléről.
Jelen könyvében arra fekteti a hangsúlyt, hogy a friss búzafülé eszményi
táplálék mindenkinek, aki szeretné elejét venni a betegségeknek, és
fejleszteni, erősíteni az egészségét.

A fiatal búza friss leve a különféle természetes vitaminok, ásványi anyagok,

enzimek, a klorofill és az éltető erő tárháza. Népszerűsége egyre terjed,
ugyanakkor az egészséges életvitelben betöltött valódi szerepének kevesen
vannak a tudatában. Könyvünk a tökéletes hatást kifejtő felhasználási
lehetőségeinek a legteljesebb és leghitelesebb útmutatója. Megtudhatjuk
belőle, hogyan segíti táplálni és méregteleníteni testünk minden sejtjét.
Valószínűleg ez a legbiztonságosabb és egyben leghatásosabb módja az
étrend egészséges kiegészítésének.

Az elmúlt tizenhat évben volt alkalmam irányítani néhány közkedvelt

amerikai és európai holisztikus egészségközpontot. A Hippokratész Intézet
ügy-vezető igazgatójaként tanúja voltam sok betegségtünet teljes
visszafordulásának. Ezt a búzafülé és az élő ételek (nyers zöld hajtások,
zöldségek, gyümölcsök, diófélék és magvak azaz a Hippokratész Étrend és
Egészségvédő Program alkotórészei) kiváló regeneráló hatásának
tulajdonítom.

Néhány évvel ezelőtt India korábbi miniszterelnökének, Morardzsi

Dészainak a bátorítására és olyan kiváló fizikusok, mint Dr. G. Datey
támogatásával Ann Indiába utazott, hogy néhány gyógytábort hozzon létre.
Itt beteg és alultáplált gyermekek, felnőttek százainak osztogatott
búzafüvet és élő ételeket. Később cikkek tucatját jelentette meg, melyben
elképesztő mértékű felgyógyulásukról számolt be.

Az Egyesült Államokban Dr. Arthur Robinson, az Oregoni Orvostudományi

Intézet (OREGON INSTITUTE OF SCIENCE AND MEDICINE) vezetője
elismeréssel beszélt a búzafű és az élő ételek hatékonyságáról a
betegségmegelőzésben. 1978-ban a Linus Pauling Intézetben (LINUS
PAULING INSTITUTE).

Dr. Robinson kutatásokat végzett, amelyekben búzafűvel és élő ételekkel

táplált pikkelyes sejtrákban szenvedő egereket. Így írt róluk: „Az
eredmények látványosak voltak. Csak maguk az élő ételek a búzafűvel
együtt hetvenöt százalékkal csökkentették a rákos elváltozások
előfordulását és komolyságát. Ez az eredmény jobb volt bármely más
kipróbált táplálkozási programénál.” Dr. Robinson jelenleg kutatásokat
folytat bevonva a Hippokratész Egészségvédő Intézet vendégeit is.

Az Intézet sok vendégének régóta dédelgetett vágya volt, hogy Ann írjon
egy rövid, tömör könyvet a búzafüléről. Örömmel mondhatom, hogy erre az
írásra megérte várni. Megannyi gyakorlati ismeretet tartalmaz a búzafű
termesztését és használatát illetően. Emellett összegzi a legérdekesebb
orvosi kutatásokat is. Biztos vagyok benne, hogy élvezettel olvassa majd a
könyvet, mint én is, s hogy a legelső pohár frissítő búzafűleve egy
célszerűbb és egészségesebb életvitel kezdete lesz.

BEVEZETŐ

KIVÁLÓ EGÉSZSÉG ÉS SZÉPSÉG BÚZAFŰVEL

Járunk, heverünk rajta, nyáron hetente egyszer lenyírjuk, és pici fehér

labdákat ütögetünk kis lyukak felé, de képtelenségnek tűnik a gondolat,
hogy megegyük a füvet. Ha nem véletlenül épp ön nyerte meg a Kennedy
derbit vagy a helyi tehénszépségversenyt, föltehetően még sohasem jutott
az eszébe, hogy akár rágcsálhat is egy fűcsomót. És ha még a Hippokratész
Egészségvédő Intézetbe sem látogatott el, igen nagy valószínűséggel még
sose kóstolta a búzafűlevet.

Ezzel a könyvvel, remélem, meg tudom Önt győzni a búzafű és levének

élelemként, orvosságként és általános erősítőként való használatáról
különféle bajok esetén. Nem számít, ha krónikus kimerültségben,
valamilyen gyulladásban vagy fekélyben szenved, vagy akár olyan
komolyabb betegségben, mint a rák, a hétnapos búzahajtásból kivont
klorofill ott is tud segíteni, ahol más gyógymódok csődöt mondtak.
Természetesen önmagunk csúcsformában tartásához semmi sem pótolhatja
az egészséges étrendet, a tornagyakorlatokat, valamint a helyes
hozzáállást. Azonban a búzafű segítségével több erőnk lesz ahhoz, hogy
kellő irányítást szerezzünk egészségünk fölött.

A klorofillt, a füvek zöld levét nagy becsben tartják a bibliai idők óta. A népi
gyógyászatban sokan alkalmazták és alkalmazzák ma is a világ minden
részén. Én először az első világháború ideje alatt hallottam kiváló gyógyító
tulajdonságairól. A nagyanyám sebesült katonákat gyógyított vele európai
szülőfalujában. Azután, még gyermekkoromban letelepedtünk Amerikában.
Csaknem harminc évvel később, az ötvenes évek elején személyes
egészségügyi problémák miatt kerültek újra felszínre az emlékeim arról, a
nagyanyám hogyan használta a füveket és más növényeket.

Nekifogtam hát állatokon kísérletezni a búzafűvel és más füvekkel. A búzafű

bizonyult a leggyorsabban és legkönnyebben növő fajtának. A termesztésre
szánt búzamagokat mindig is olcsón és könnyen be lehetett szerezni.
Mindezeken túl még az is kiderült, hogy a háziállataim imádják! Csodákat
művelt bennük (a nyolcadik fejezetben bemutatom majd, hogyan lehet
felhasználni ahhoz, hogy az állatok hosszú életűek és egészségesek
legyenek), mégis kételkedtem benne, hogy az emberi egészségre is
hasznos volna. Ezért kiterjesztettem tanulmányaimat, mindenekelőtt a
búzafűre összpontosítva.

Felvettem a kapcsolatot Dr. G. H. Earp Thomasszal, hogy megtudjam,

véleménye szerint a búza-fű felhasználható-e az emberi egészség
érdekében. Egy olyan föld- és növénytantudósnak, mint ő, már alapos
ismeretei vannak a füvekről és a klorofillról. Dr. Thomas néhány hetes
kémiai elemzés és könyvtári kutatás után meglepve tapasztalta, hogy a
búzafű számos létfontosságú tápanyagot tartalmaz, amelyek regeneráló és
védő tényezőkként szolgálhatnak. Fölfedezése szerint a friss búzafülé
elméletileg képes hetekig vagy akár hónapokig is fönntartani az ember
életműködését. Dr. Thomas átfutott néhány írást Dr. Charles Schnabel
kutatásairól, aki fontosnak tartotta az emberek és az állatok számára a
fiatal búza és más füvek fogyasztását. Schnabel felmérte, hogy öt
kilogramm búzafű protein- és általános tápanyagértékében nagyjából
száztizenhat kilogrammnyi szokványos zöldségnek felel meg. Az ötödik
fejezetben bővebben fogok még beszélni a búzafű tápanyagtartalmáról.
Az igazi bizonyíték azonban saját beteges, gyönge testem volt húszévnyi
átlagos amerikai életmód és táplálkozás után. Néhány héttel azután, hogy
friss zöld hajtásokat és leveles zöldségeket kezdtem eszegetni, javulni
kezdett hónapok óta meglévő gennyedő vastagbélgyulladásom. Végül
teljesen eltűnt ez a hagyományos orvosi módszerekkel különösen nehezen
gyógyítható betegség.

Az energiaszintem az égbe szökött, és újra nagyszerűen éreztem magam.

Tudtam már, hogy a búzafű igencsak fölpezsdíti a szervezetet.
Bizonyosságot akartam szerezni magamnak, hogy másokon is képes
segíteni, ezért friss búzafűlevet kezdtem hordani a környezetemben lévő,
ágyhoz kötött vagy idős embereknek. Még engem is meghökkentettek az
eredmények. Pár hét leforgása alatt mindannyian föl tudtak kelni az ágyból,
és már rég nem voltak ennyire tevékenyek, mint most.

Biztos vagyok benne, hogy mai betegségeink és degenerálódásunk nagy

részének az ételeinkből hiányzó életerő az oka. A nyugati világ által
fogyasztott élelmiszer döntő része túl van főzve és félig halott. (Az
enzimeket például teljesen tönkreteszi a főzés.) Italainkat elárasztja a
cukor, az alkohol vagy az élénkítőszerek, amelyek ugyan erővel töltenek föl,
de az a nap előrehaladtával elenyészik. Ezzel szemben a búzafűben és más
nyers élelmekben, a növényi zöld hajtásokban, a friss zöldségekben,
gyümölcsökben, a csonthéjasokban, a magvakban és az ezekből készült
Hippokratész Étrend készítményeiben a tápanyagokat nem rombolja le a
főzés vagy egyéb földolgozás. Ezek az élő ételek vissza tudják állítani az
életerőt egy beteg, fáradt testben.

Az évek során a bostoni Hippokratész Egészségvédő Intézetben vendégeink

gyökeres átalakulásának voltunk tanúi: elcsigázottan és nyúzottan érkeztek,
s hazatérésükkor duzzadt bennük az erő és elevenség.

Közel kétszáz vendégtől vérmintát vettek a két-hetes program előtt és után.

Ezek elemzése tudományosan is alátámasztotta megfigyeléseinket. Az
Arthur Testing laboratóriumban Thelma Arthur tanulmánya kimutatta, hogy
a két hét alatt, amíg az emberek a Hippokratész Élő Étrenden éltek és
búzafűlevet ittak, a vérből kitisztultak a mérgek, és az immunrendszer
megerősödött. Mindkét változás többlet energiához juttatta a vendégeket,
valamint javította a betegségek leküzdéséhez szükséges képességüket.

A búzafű nem csak egészséges, de könnyű termeszteni és használni is. Egy

maréknyi búzaszemmel, egy kevés vízzel, egy tállal, benne körülbelül
három centiméter földdel, valamint egy fedőlappal hét nap alatt fillérekért
elkészíthetjük saját búzafüvünket.

Egy tálnyi búzafűből körülbelül 1,5 - 3 deciliter levet lehet kinyerni (a tál
méretétől függően). S ha már készen áll egy kis lé (1/4 - 1 deciliter elég
egyszerre), csak meg kell inni, hogy rendkívüli tulajdonságait kifejtse
bennünk. Néhányan szeretik az ízét, de ha önnek történetesen nem ízlik,
hatását mindenképpen élvezni fogja pár perccel később, sőt meg órák
múlva is.

Az ivás mellett tucatnyi más módja is van a búzafülé fölhasználásának.

Például használható fejbőr-masszázsra fénytelen haj esetén, vagy
tisztítószerként, továbbá elállítja a vérzést, és a bőrt is feszesebbé
varázsolja. Néhány csepp az orrlyukakba csepegtetve segít feloldani a
makacs gyulladásokat, s egy-két deci a fürdővízbe öntve vagy a bőrbe
dörzsölve serkenti a vérkeringést. De ez még nem minden.
Gyermekkoromból emlékszem, hogy a búzafű minden másnál gyorsabban
begyógyította a katonák nyílt sebeit és horzsolásait, és kihúzta a
mérgezéseket meg a test legmélyéről is.

Kinek használ a búzafű? Mindenkinek. Lehet bár túlsúlyos, vagy túl sovány,
hajlamos a vérszegénységre, vagy éppen a ráktól tart, a búzafű segíteni
fog. Bemutatom majd, hogyan használható a test tisztítására és
gyógyítására, hogyan javíthatja vele étrendjét, és miként előzheti meg a
betegségeket.

Megosztom Önnel a fölfedezésemet a búzafű-böjtről, amely az egyik

leghatásosabb és legrövidebb fogyókúra. Ez a böjt a búzafüvet és a
klorofillban gazdag „zöld italokat” társítja sajátos tisztító gyakorlatokkal. A
könyv végén pedig az intézet kedvenc, ízletes receptjei is megtalálhatók.

Gyakorta kérdezik tőlem, hogy teljesen át kell-e alakítani az étrendet ahhoz,

hogy a búzafű hasson. Természetesen nem. Ugyanakkor ügy vélem, az
elérhető legjobb eredmény érdekében a lehető legpontosabban követni kell
a Hippokratészféle nyers, élő ételes étrendet. Javaslom továbbá, hogy friss
búzafüvet alkalmazzon inkább, mint szárítottat vagy tablettásat. Ezek ugyan
kiváló forrásai az étkezési rostanyagnak, azonban a friss búzafűlében
található életenergiát (azaz enzimeket) csak kis mértékben hordozzák
magukban. Az intézetben azt ajánljuk, hogy a búzafűből levágás után
azonnal készítsenek levet, és igyák meg vagy használják fel rögtön utána,
mert ily módon lehet a leghatékonyabban felhasználni az enzimek
életerejét.
Nyugaton a búzafű egyre inkább az egészséges életmód egyik legszélesebb
körben használatos kiegészítője. Többéves tapasztalataim alapján
meggyőződésem, hogy a búzafülé rendszeres használatával tetteinkhez
lendületet kapunk, arcszínünk üde, fizikai állapotunk kifogástalan lesz,
szemünk pedig visszanyeri csillogását. Remélem, az ön búzafülé
fogyasztása is ösztönzően hat majd az orvosi szervezetekre, hogy
folytassák kutatásaikat ezzel az értékes növénnyel kapcsolatban.

1. A BÚZAFŰ ÉLÉNKÍTŐ EREJE

„Akkor teszed a legnagyszerűbb szolgálatot valamely országnak, ha hasznos növényt

adsz kultúrájának.”

Thomas Jefferson

A búzafű segítségével a magunk urai lehetünk: erőnk megsokszorozódik,

mozgékonyabbak leszünk, jobban bízunk majd egészségünk tartósságában,
és több éber óránk lesz megvalósítani életünk céljait. Feltételezem, azért
tartja kezében ezt a könyvet, mert ügy érzi, egészsége hagy némi
kívánnivalót maga után. Esetleg hamar kimerül, fáradtan, sajogva ébred,
vagy már nem megy annak a pár fölösleges kilónak a leadása, pedig
közeledik a nyár. Bármi legyen is indoka, valószínűleg igaza van:
egészségén valóban van mit javítani, és a búzafülé képes elvezetni
bennünket egy egészségesebb, boldogabb élethez.

NAGYOBB ÉLETERŐ

Emberek milliói, fiatalok és idősek a nap vége felé rendszerint kimerülnek

annak ellenére, hogy legtöbbjük két háztömbnyinél is kevesebbet sétál, és
nyolc-tíz órát alszik. Sok középkorú a fiatalos tetterő elvesztését az
idősödéssel járó elkerülhetetlen tényként fogadja el. Régebben én is így
gondoltam, de akkor meg nem fedeztem föl a búzafüvet és a nyers
ételeket.

Muszáj beérnünk kevesebb energiával, akár-hány évesek is vagyunk? Én

nem, és önnek sem kell. A hosszabb kimerültség nem normális állapot,
kialakulásához nagyban hozzájárul a szegényes táplálkozás. A mai élet jó
sok energiát követel, amelyet kiegyensúlyozatlan táplálkozással nem lehet
megfelelően újratermelni. Bizonyos mennyiségű fáradtság egy munkás,
hosszú nap után természetes dolog, ám az már baj, ha az éjszakai pihenés
nem frissít, és nem tölt fel újra. Ha ugyanolyan fáradtan ébredünk föl, mint
ahogy előző nap este lefeküdtünk, akkor a táplálkozás nem adja meg a
szervezetünknek szükséges anyagokat - vagy túl sokat is tartalmaz a
haszontalanokból, és ezek gátolják az energiaáramlást. A búzafű
kétféleképpen tudja helyreállítani az energiaszintet. Elsőként a táplálkozási
hiányosságokat, a hiányok pótlásával, másodszor pedig a fölösleges
anyagok eltávolításával, amelyek eltömítik a sejteket, a vért, a szöveteket
és a szerveket.

Mindannyian több tíztrillió sejtnek nevezett kis elemből állunk. Mint a

zseblámpaelemnek, a sejtjeinknek is van elektromos töltése. Annak
érdekében, hogy ez a töltés szilárd és egyenletes legyen, a megfelelő
tápanyagok, különösen a búzafűben lévő remek minőségű ásványok,
vitaminok, enzimek és aminosavak állandó ellátását kell biztosítanunk. Ha
étrendünket búzafűvel és nyers élelmiszerekkel egészítjük ki, sejtjeink a
lehető legtöbb elektromos töltést lesznek képesek tárolni, s így duzzadni
fogunk az erőtől. Emellett a búzafű segít megszabadulni a többlet zsírtól, az
ásványi lerakódásoktól és azoktól a proteinektől, amelyek az emésztő és
kiválasztó szervekben, valamint a vérben lappanganak. Így a szervezet
energiát takarít meg, amelyet a test máskülönben az önmaga küzdelmes
tisztítására használt volna föl.

A BÚZAFŰ MEGHOSSZABBÍTHATJA AZ ÉLETÉT

A búzafüves és nyers (élő) ételes étrendre való áttérés után az első dolog,
ami föltűnik majd, hogy kevesebb alvásra lesz szükség. Bőven elegendő
lesz hat óra alvás - vagy talán kevesebb is - amely mély lesz és zavartalan.
Habár sokan nyolc óránál is többet alszanak, pihenésük nem nyugodt, fel-
felkelnek, rájárnak a hűtőszekrényre és a vécére futkosnak. Ezek az
emberek gyakran kimerülten és elgyötört arccal ébrednek föl.

Alvás közben a test „önműködőre” kapcsol, kiegyensúlyozza és energiával

tölti fel a sejteket. Ideális esetben egy négy- vagy hatórás éjszakai pihenés
és lehetőség szerint egy órányi szundítás napközben bőséges időt ad a
testnek megújítani és fölfrissíteni magát. De ha a test túl sok élelmet kap,
amelynek általában nagy részét az esti étkezés során fogyasztunk el,
alvásunk nyugtalan lesz, és kevéssé pihentető. Sejtjeink minél inkább
elvesztették az egyensúlyukat, ahogy az betegség idején gyakran előfordul,
annál több alvásra lesz szükségünk.

A búzafű és a többi nyers étel könnyű és tiszta, így táplálja és tisztítja a

testet. Ezzel szemben a vörös hús, a sajtok, valamint a cukrozott és félkész
élelmiszerek nehezek, és hajlamosak eltorlaszolni és öregíteni a sejteket.
Pár nap búzafülé-fogyasztás után és a nehéz, tömítő ételek elkerülésével a
testben csökken a nagytakarítás heve, s egy nap frissen és megújulva
ébredünk föl egy rövid, mély és háborítatlan alvásból. Ahogy a fölhalmozott
szemét és törmelék eltávozik, visszatér életerőnk és magabiztosságunk.

A búzafülé talán a létező leghatásosabb és legbiztonságosabb gyógyító

segédszer. Nem azért, mert elpusztítja a baktériumokat vagy a
rosszindulatú sejteket, mint egyes gyógyszerek, hanem mert az egész
testet képes megerősíteni az immunrendszer támogatásával. Még nem
ismeretes pontosan, hogyan javítja az immunrendszer állapotát. Határozott
érzésem, hogy gyógyító erejének a kulcstényezője nem egy vagy két
alkotóeleme, hanem sokkal inkább különféle kémiai és tápértékek, valamint
energetikai tulajdonságok egyedülálló keveréke.

A test betegségleküzdő képességét az immunrendszer határozza meg. A

búzafülé és más nyers élelmiszerek ennek javításán keresztül növelik az
esélyét annak, hogy fölülkerekedjünk bármilyen egészségügyi problémán.
Ezzel szemben a mai gyógyszereket csupán egy-két tünet megszüntetésére
adják anélkül, hogy hatékonyan megerősítenék a teljes egészségi állapotot.
Valójában egyetlen orvosság sem gyógyított meg még senkit. Hippokratész,
az orvoslás atyja ezzel tökéletesen tisztában volt. Megállapítása szerint „a
test gyógyítja önmagát; az orvos csupán a természet segédje”.

A búzafüvet egyedülálló tápláló és tisztító tulajdonságai a fűlevek

tényezőjével kombinálva (erről később beszélek még) ideális szövetségessé
tették a betegségek elleni harcban, beleértve az olyan bajokat is, mint
például a szívinfarktus vagy a ráknak bizonyos formái, különösen azok,
amelyek csökkentik az immunreakciókat, és gyengítik a testet a mikrobák
és vírusok elleni csatában. A búzafűvel és más nyers ételekkel együtt
mindaz, ami erősíti a szervezetet, kiváltképp az immunrendszert, a
jóllétünket szolgálja.

VÉDELEM A VÁROSI ÉLET ÁRTALMAIVAL SZEMBEN

A tudósok egy-egy csoportja nap mint nap kideríti valamely kemikáliáról,

hogy veszélyes rákkeltő anyag, míg a szakemberek egy másik csoportja
létrehoz egy újabbat. A levegő belélegezhetetlen, a víz túl savas és
szennyezett az iváshoz, és termőföldek hektárjait mossa el a víz évről évre.
Rengeteg város, mely egykor a kultúra és a művészet éltető eleme volt,
lassan hatalmas, zsúfolt, elektromos parlaggá válik, ahonnan az emberek
éjszakára hazamenekülnek a külvárosokba. De még a külvárosokban is
áldozatokat követel az ipari szennyezettség, a kipufogógáz és a mérgező
vegyszerek. Úgy tűnik, amíg nem tapasztalunk meg egy nagyobb mérvű,
környezetvédelmi alapú technológiai forradalmat, a szennyezés és a vele
járó egészségi kockázatok megmaradnak.

Szerencsére létezik ésszerű módja a „városi ártalmak” elleni harcnak. Belső

védekezőképességünk megerősítésével megóvhatjuk magunkat a
környezeti veszélyektől. Ha a védő folyamatok hatékonyabban működnek, a
tüdőbe és a vérbe jutó mérgek nem időznek ott olyan sokáig. Hosszan
elnyúló mérgezéseket egy egészséges máj könnyebben tud semlegesíteni.
Ha kevesebb nehéz étel szerepel az étrendünkben, a vérünkben emelkedik
az oxigénmennyiség, és könnyíthetünk a vérkeringés terhein. Utána a
szennyezés már kevésbé érint meg bennünket, mint azokat, akik nem
gondolnak az egészségükkel. Még az is bebizonyosodott, hogy a búzafű
meg tud védeni bennünket mind az alacsony-, mind pedig a magas szintű
sugárzástól (erről részletesebben később beszélek még).

A telekommunikáció korában kevesebb dolog maradt ilyen sokáig rejtve,

mint a búzafülé. Bár változnak az idők, 1940 óta csak az utóbbi néhány
évben folytattak jelentős kutatásokat a klorofillal és a búzafűvel
kapcsolatban. Az összes tanulmány, amely rendelkezésemre állt,
megállapította, hogy a búzafű a szervezet remek tisztítója, építője,
gyógyítója, védője és megújítója. Kevés élelem vagy orvosság tartalmaz
annyi aktív, élő összetevőt, mint a búzafű. Tagadhatatlan tény, hogy a
búza- és más fű nélkül az emberi faj nem maradhatott volna fenn. Nem
hagyhatjuk ki-használatlanul a búzafű rendkívüli tulajdonságait: tökéletesen
biztonságos, bármilyen mennyiségben fogyasztható, továbbá könnyen és
olcsón beszerezhető.

2. ZÖLD SZÍN AZ ÉLETÉRT

„Ötvenmillió évvel ezelőtt megérkezett bolygónkra őrangyalunk, a fű, hogy lehetővé

tegye az életet, és előkészítse a Földet az emberi faj számára.”
Edmond Bordeaux Székely

Ön talán magától értetődőnek tekinti a tavaszt miriádnyi zöldjével és testi,

szellemi megkönnyebbülésével együtt. Vagy lehet, hogy papírmunkái
túlságosan elfoglalják, és nem veszi észre a kertjében növekedő zöld fákat
és füvet. Ám valószínűleg valahol a szíve mélyén emlékszik arra, hogy
létezésünkért a Föld növényvilága a felelős. A fotoszintézis csodája nélkül
kevés hő, belélegezhető levegő és fogyasztható táplálék lenne. Ahogy ez az
emlék egyre inkább elhomályosodik, távolodik elménk tudatos részében,
civilizációnk annál közelebb jut az elbukáshoz.

Ez a fejezet a zöld növények ökoszisztémánkban betöltött szerepéről szól,

valamint arról, hogy a klorofill, azaz a növény „vére” milyen összefüggésben
áll az emberi vérrel. Magáról a klorofill természetéről, valamint a modern
földművelés és táplálkozás hiányosságainak a kapcsolatáról is szó esik meg.

Ha nem ügyelünk a zöld életre: a füvekre, a fákra és egyéb növényekre,

azaz összefoglalóan a természet értékeire, hajlamosak leszünk visszaélni
velük - saját kárunkra. Ahol a zöld életet teljesen kiirtják, a belvárosok
szegénynegyedeiben és a börtönökben, ott az elmebetegség és az
erőszakosság mindennapossá válhat.

Los Angeles lakosai évekkel ezelőtt fölismerték a zöld növények és a fák

jelentőségét. Egy helyi természetvédelmi csoport - a „Zöld Emberek” -
megállapítása szerint, ha nem léteznének fák és zöld növények milliói,
megszámlálhatatlan város lenne lakhatatlan a szennyezettség miatt.
Kalifornia állama megbízta a Zöld Embereket egymillió „szmognak ellenálló”
fa ültetésével, mivel a meglévő fák közül rengeteg haldoklik.

Japán tudósok kijelentették, hogy az emberek és az ipar fenntartásához

sokkal több oxigénmennyiség szükséges, mint amennyit a környező zöld
növények biztosítani tudnak. Ha Dél-Amerikában az Amazonas-környéki
őserdők nem termelnének, és a széláramlatok nem szállítanának állandóan
oxigént, a Japánhoz hasonló országok oxigénhiányban szenvednének.
Viszont az Amazonas őserdői rohamosan zsugorodnak a papír- és egyéb
fából készült termékek gyártása miatt, ezáltal a teljes légkörünk oxigén-
tartalma is csökken. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy
megfeledkezzünk róla: a levegőnek és az éghajlatnak a minőségét
mindenütt a zöld növényvilág határozza meg.

A NÖVÉNY VÉRE

Mondhatni, ami az embernek és az állatnak a tüdő, az a Földnek a zöld

növényvilág, csak fordítva működik. Mégpedig azért, mert a növények
széndioxidot „lélegeznek be”, és oxigént „lehelnek ki”, míg az emberek és
az állatok a széndioxidot kilélegzik, az oxigént pedig beszívják. Tökéletes
életközösség.

Évekkel ezelőtt Dr. Hans Fischer és társai Nobel-díjat kaptak a vörös

vérsejtekről szóló munkájukért. Kutatásaik közepette a tudósok észrevették,
hogy az emberi vér, amely minden egyes sejthez oxigént szállít, molekuláris
szinten gyakorlatilag azonos a klorofillal. Az emberi test vörös vérsejtjeinek
jellegzetessége az oxigénszállító vörösvértest, melynek központi magja
ásványi vaselemet tartalmaz. Ugyanakkor a legtöbb zöld növény
jellegzetessége a klorofill, melynek magjában magnézium található. A
alábbi ábra részletesen bemutatja a két molekula meglepő hasonlatosságát:
1930-ban Dr. A. Zin kimutatta, hogy a klorofill-injekció emeli a szokásos
vörösvértest számmal rendelkező állatok vörös vérsejtjeinek számát. A
Liverpooli Egyetem két tudósa, J. H. Hughs és A. L. Latner még tovább
mentek. Az 1936-ban a JOURNAL OF PHYSIOLOGY című folyóiratban
megjelent tanulmányukban beszámoltak naponkénti vércsapolással
vérszegénnyé tett állatokról. Miután a vörösvértest szintjüket a normális felt
alá csökkentették, tíz csoportra osztották szét őket. Öt csoport kontroll-állat
egyáltalán nem kapott klorofillt. Azok, akik feldolgozatlan vagy nyers,
finomítatlan klorofillt kaptak, mintegy ötven százalékkal meg tudták növelni
a vörösvértest regenerációjuk sebességét, és az eredeti vérértékeiket
hozzávetőlegesen két hét alatt megközelítették. Ezalatt a szintetikus
klorofilit kapó csoport nem mutatott javulást a regeneráció sebességében. A
tanulmány végén a tudósok megállapítása így hangzott: „Úgy tűnik tehát,
hogy az állati test képes a klorofilit vörösvértestté alakítani.” Erre a célra a
nyers, finomítatlan klorofill bizonyult a legjobbnak.

Régebben egy-két orvos használta a klorofillt a vérszegénység kezelésére.

De nem kell feltétlenül vérszegénynek lenni: a vörös vérsejtek növelése
jobb vérkeringést, a sejtek tökéletesebb oxigénellátását és a test gyors
kitisztulását eredményezheti. Tapasztalataim legalábbis ezt bizonyítják. Így
a szervezet (például az agy, mely a testben rendelkezésre álló oxigén
huszonöt százalékát hasznosítja) az oxigént gyorsan föl tudja használni. A
búzafülé segítségével a vérbe áramló oxigén ösztönzi többek között az
immunrend-szer, azaz a természetes betegségmegelőző és -leküzdő
eszközünk megerősödését. Más szavakkal: a búza-fű használatával a vér
gazdagabb, a test pedig egészségesebb lesz.

A KLOROFILL

Talán kíváncsi arra, pontosan mi is a klorofill. Nagyon leegyszerűsítve azt

mondhatjuk, hogy a sarjadó növényekben található zöld (néha bíborvörös)
pigment, festékanyag. Vagy - ahogy korábban már említettem - a növény
vére. Dr. Bircher, a híres svájci Bircher-Berner Klinika megalapítójával
együtt azonban én is vallom, hogy a klorofill nem más, mint sűrített
napenergia.

A növények levelei a napfényt energiává alakítják át, és a rostokban

tárolják. Akik húst esznek vagy tejet isznak, napenergiához csupán
másodkézből jutnak, miután a tehén átalakította tejjé vagy hússá. A
búzafülében található szárazanyag hetven százaléka megmunkálatlan, nyers
klorofill. A búzafűből (és a nyers zöldségekből, a zöld hajtásokból és
növényekből) „koncentrált naperőhöz” juthatsz, méghozzá első kézből.

Dr. Bircher a zöld leveles zöldségekből és füvekből sajtolt levek gyógyászati

értékének nyílt szó-szólója volt. „A klorofill - mondta - javítja a szív
működését, és kedvező hatással van az érrendszerre, a belekre, a méhre és
a tüdőre. Ezért figyelembe véve serkentő tulajdonságait, páratlan
erősítőszer.”

Pontosan ugyanaz az erő, amelytől a fák gyökerei és a fűcsomók idővel

képesek átverekedni magukat a járdák cementjén, most elérhető a mi
szervezetünk számára is a búzafű és egyéb zöld levek formájában. E
létfontosságú erő hiánya a felelős mai betegségeinkért. Bármennyire is
elhanyagoljuk a zöld növényeket az étrendünkben és az életünkben,
szükségérzetünket sohasem törölhetjük ki tudatalatti emlékeinkből és
fiziológiai rendszereinkből.

AZ ÚJ ZÖLD FORRADALOM

Sokan a jövő tudományától várnak választ a problémáikra, azonban az

alapkutatások csökkenőben vannak, és rengeteg kísérletezés az ipar felé
terelődik. Vajon bízhatunk-e igazán a tudományban, hogy eligazít
bennünket az életben? Kétségtelenül nagyon sokat köszönhetünk az elmúlt
száz esztendő tudományos eredményeinek, viszont ahogy környezetünk
egyre szennyezettebbé válik, és a rákban elhalálozottak aránya továbbra is
nő, egyetlen reményünk az marad, ha testünket erősebbé és
egészségesebbé tesszük. Erősebb, egészségesebb testet kizárólag a nyers,
zöld étellel és búzafűvel teli étrend, egy kevés torna, valamint helyes,
körültekintő hozzáállás eredményezhet.

A sokat dicsért „zöld forradalomnak” köszönhetően az utóbbi évtizedekben

a legkülönfélébb növények bő terméshozamában gyönyörködhetünk. Ez a
zöld forradalom előre megfontolt volt, ám az általuk „forradalminak” és
„tökéletesítettnek” nevezett mezőgazdasági technikák mögött szűklátókörű
gondolkodás is megbújik, és a pozitív eredmények az emberi egészségre
nézve korlátozottak. Rengeteg javított gabonatermést vágóhídra tenyésztett
állatok etetésére fecsérelnek el, ráadásul a modern, iparosított
mezőgazdaság romba dönti a termőföldeket. Azonkívül a vegyszeres gyom-
és rovarirtó szerek, valamint a műtrágya ártalmas a szervezetünkre.

Én évek óta annak az új zöld forradalomnak vagyok a szószólója, amely

sokkalta személyesebb. Csupán arról szól, hogy vezessük be otthonunkba a
zöld növényeket és eledeleket, valamint a füvet. Egyáltalán meglepő, hogy
élünk meg, annyira kevés zöldséget, gyümölcsöt és nyers ételt fogyasztunk.
Élelmiszereink nagy részét kemikáliákkal dúsítják. 1977-ben az Egyesült
Államok arra a kétes hírnévre tett szert, hogy a történelem során ő az első
nemzet, amely étrendjének ötven százalékát feldolgozott árucikkekből állítja
össze. Az előre feldolgozott élelmiszerek ilyen fokú fogyasztása veszélyes;
ez a degenerációs betegségek (amelyek közül sokat „gyógyíthatatlannak”
titulálnak) járványokkal vetekedő mértékét eredményezte. Ennek fényében
hogyan is hihetjük annyira öntelten, hogy tökéletesíthetjük a természetet?
Voltaképpen egy új zöld forradalomra van szükség napjainkban. Olyanra,
amely nem csak a természet fáinak és zöld növényeinek újratelepítésével
foglalkozik, hanem a friss, zöld ételek és a búzafülé használatával a
„nemzeti véráramot” is kitisztítja.

A MAI TERMŐTALAJ ÉS AZ ÁSVÁNYOK

Az ételeink termesztésére használt termőföldnek komoly figyelmet és

törődést kellene kapnia. Évente több ezer hektárnyi termőtalaj nem csak
tönkremegy, hanem hozzánk hasonlatosan vitalitását is elveszíti. Amikor a
föld ásványianyag tartalma szegényes, tápanyagokban hiányos gabona
terem rajta. Életben gazdag termőföld nélkül a gazdák mindjobban
rákényszerülnek különböző műtrágyákra és a vegyszeres permetekre, hogy
életben tartsák csenevész növényeiket.

A friss étel színe és íze termőtalajának ásványi értékét tükrözi. Vette-e már
valaha a fáradságot, hogy az idényen kívül forgalomba hozott
paradicsomot, kukoricát, uborkát vagy bármely egyéb növényt
összehasonlítsa azzal, amit helyben termesztettek? Még egy ínyenc is
felismeri a különbséget a helybeli gazdaságokban érlelt, illetve az
áruházakban télen vásárolható paradicsom között. A cékla és a vérnarancs
természetes pirossága, a káposzta vagy a fű zöldje telítettebbé és mélyebbé
válik, ha maga a termőföld kiegyensúlyozott és élettel teli. Sajnálatos
módon a gyümölcsöket és a zöldségeket sok esetben mesterségesen
színezik. Ezeknek a növényeknek általában alig van ízük.

A vegyszerrel kezelt zöldségeket és gyümölcsöket egy elhízott emberhez

lehet hasonlítani, aki súlyát vízzel duzzasztott, ugyanakkor a szokásosnál
kevesebb ásványi anyagot és vitamint tartalmazó, felesleges zsírral és
szénhidrátokkal vette föl.

Honnan juthatunk ásványi anyagokhoz, ha egészségesen akarunk

táplálkozni? Bizonyosan nem félkész ételekből, húsból, cukorból, fehér
kenyérből vagy vajból. Legjobb forrásaik a szervesen termesztett
szárazföldön növő és tengeri zöldségek (főleg a mélyzöldek), a zöld
hajtások és a búzafű.

A biogazdák az új zöld forradalom részesei. Nem használnak műtrágyát,

rovar- vagy gyomirtó szereket, sokkal inkább a gabonaforgatásra (a
gabonamaradványok komposztálására), továbbá a rovarok, gyomnövények
és más kártevők szabályozásának élettanilag biztonságos eszközeire
építenek. A biogazdák természetes ásványokkal, földigilisztával és
talajenzimekkel gazdagítva serkentik a talaj termékenységét. A szerves
földben termesztett élelmek kiegyensúlyozottak, fogyasztásuktól
egészségesek, nyugodtak leszünk.

Mindamellett az utóbbi években sokan, akik nem kedvelik a zöldségeket,

ásványi anyag szükségletük fedezésére tablettához folyamodtak, ami
viszont veszélyes lehet, és zavart okozhat a testben. Ha valaki nem szereti
a zöldségeket, sokkal jobb megoldás levet készíteni belőlük (leginkább a
búzafűből), és azt meginni. Mivel a búzafű és más zöld növények szinte a
legjobb étrendi alapú forrásai az ásványi anyagoknak, rövidesen aligha
fogjuk kevesebbel beérni.
BARBARA MOORE KIVÉTELES TELJESÍTMÉNYE

Néhány éve figyelemmel kísértem a Barbara Moore-ról szóló tudósításokat,

aki útra készülődött: San Franciscótól egészen New Yorkig gyalogolt. Úgy
tervezte, hogy negyvenöt nap alatt eléri a Big Apple-t, miközben füveken és
vadon termő növényeken kívül mással nemigen fog táplálkozni.

Barbara Moore az elmúlt évek alatt sokszor utazott Svájcba, hogy

gyalogtúrákat tegyen az Alpokban. Hosszú vándorlásai alatt füveken, vadon
termő növényeken és hóból olvasztott vízen élt. Egyszer keresztülgyalogolta
Angliát is (vagyis néhány ezer mérföldet), és közben fenntartotta öt-hat
mérföldes lépéshosszát napi tizenhat-tizennyolc órán át. Ötvenhat évesen
Moore asszony megtörte azt az általános tévhitet, hogy húsra és sok-sok
főtt ételre van szükségünk ahhoz, hogy erősek és teherbíróak legyünk.

Aznap, mikor San Franciscóból elindult kimerítő transzkontinentális,

maratoni gyaloglására, újságírók tanúsága szerint csupán banánt és egy
üveg zellerlevet vitt magával. Ezek voltak az üt menti füvekből él ehető
növényekből álló étrendjének egyetlen kiegészítői. Negyvenhat nappal
később Moore asszony ünneplő barátok és meglepett riporterek kíséretében
New Yorkba érkezett.

3. A BÚZAFŰ KLOROFILLJÁNAK MŰKÖDÉSE

„A Természet jót nevethet az ember úgynevezett tudományos ismeretein, amíg a

fűszálat nem hasznosítja.”

Thomas A. Edison

A zöld növények aktív összetevőiről az évek alatt sok elmélet látott

napvilágot. Ám a mai napig nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogyan
és miért működik a növényben található klorofill, az „abscisic” sav és az
enzimek sokasága. Mégis rengeteg módját ismerjük annak, hogy ezek az
anyagok miképpen segíthetnek az embereknek és az állatoknak. Ebben a
fejezetben bemutatjuk a klorofill bámulatos vértisztító és -építő
tulajdonságait, hatását a vérkeringésre és az oxigénellátásra, valamint
szerepét a máj méregtelenítésében és regenerációjában. Test-szagtalanító
sajátosságáról is szólni fogok, azonfelül a hatodik és a nyolcadik fejezet a
búzafűnek sajátos betegségekre gyakorolt hatásairól szól.

Társadalmunkban hatalmas nyomatékot kap a tisztaság, így szinte csoda,

hogy ennyire keveseket érdekelnek a belső piszok okozta gondok. Miután
évek óta szennyezett környezetben élünk, nem kellene annyira naivaknak
lennünk, hogy azt higgyük, tökéletesen semlegesítettünk minden mérget,
amelyet az ételeinkkel megettünk, a vízzel megittunk, és a levegővel
belélegeztük. Igazából egyetlen élő lélek sem marad a környezeti
kockázatoktól érintetlen.

A légáramlatok mérgező szintű ólmot, kadmiumot és szénmonoxidot

szállítanak, melyek káros hatással vannak a májunkra, a tüdőnkre és az
anyagcsere folyamatára. Csapvizünk klórral és nátrium-fluoriddal
szennyezett, s ezek fejfájást és émelygést okozhatnak. Az áruházakban
vásárolt élelmiszerek kémiai adalékokat, többek között fémnitrátokat,
„monosodium” glutamátot, Nutrasweetet (vagy aszpartamint),
fehérítőszereket, továbbá olyan szintetikus antioxidánsokat tartalmaznak,
mint a BHT és a BHA. Ez mind csupa olyan anyag, amely allergikus
reakciókat válthat ki, azonkívül túlságosan igénybe veszi a májat és a
kiválasztásban résztvevő szerveket.

Csak mostanában vizsgálják behatóan a levegőben, az ételekben és a

vízben található szennyező anyagok ártó hatását. Kegyetlen eredmények
születnek. Az adalékok közül néhány karcinogén (rákot okozó) vagy
„mutagen” (azaz képes megváltoztatni a géneket vagy a DNS-t, és
befolyásolhatja a későbbi nemzedékeket). Mivel ezeket a dolgokat a
környezetünkben nem mindig sikerül elkerülnünk, legokosabb, ha
megerősítjük a testünket annyira, hogy együtt tudjunk velük élni, s ne ők
pusztítsanak el minket.

A klorofill minden más élelmiszernél vagy orvosságnál jobban meg tud

védeni bennünket a karcinogénektől. Úgy működik, hogy megerősíti a
sejteket, méregteleníti a májat és a véráramot, és vegyi úton semlegesíti
magukat a szennyezést okozó elemeket.

Josihide Hagivara doktorral együttműködő japán tudósok fölfedezték, hogy

a fiatal füvekben lévő enzimek és aminosavak hatástalanították a 3,4
benzpirénnek (a füstölt halban és a faszénen sült húsban található
vegyületnek) a karcinogén és mutagén hatását. A füvek enzimei a
gépkocsik kipufogójában lévő különféle nitrogén-vegyületek mérgező
hatását is semlegesíteni látszottak. A Genetika Japán Kutató központjának
(JAPAN RESEARCH CENTER OF GENETICS) vezetője, Cuneo Kada szerint
ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy a füvek anyagcseréje az állatokénál és
emberekénél kifinomultabb, valamint bizonyos méreganyagokat
hatékonyabban semlegesít. Személyes tapasztalatom, hogy a búzafülé
étrendbe való beiktatásával megvédhetjük magunkat a szennyeződésektől.
A következő enzimek, a superoxid-diszmutáz (SOD), a proteáz, az amiláz és
a kataláz felettébb hatékonynak tűnnek a test védekezésének
megerősítésében.

Nemrégiben Dr. Csiu-Nan Lai szintén ezzel kapcsolatos kísérleteket

folytatott a Texasi Egyetemen. Dr. Lai kimutatta, hogy a búzafülé igencsak
antimutagén. Emellett anti-neoplasztik képességeket is mutatott (tumor
elleni küzdőképességet), ami szintén gátolja a sejtromboló anyagok
tevékenységét, ám a szokásos gyógyszerek mérgező hatása nélkül.

HOGYAN TISZTÍTJÁK A VERT A BÚZAFŰ ENZIMEI

A fülében található rengeteg aktív összetevő tisztítja a vért, és semlegesíti a

sejtekben tárolt mérgeket.

Szeretek az emberi testre egy óriási, biológiailag aktív gyógyszergyárként

gondolni. A bőr alatt vegyi folyamatok és reakciók milliói mennek végbe
egyidejűleg. E kényes anyagcsere műveletek legtöbbje mögött az enzim
ereje rejlik. Sokáig katalizátornak tekintették őket, viszont manapság már
sok tudós megértette, hogy az enzim több puszta kiegészítő anyagnál:
maga az életerő. Legyen szó akár a megvágott ujjad gyógyításáról, akár
egy-két kilónyi fogyásról, a tényleges munkát az enzimek végzik.
Tulajdonképpen minden cselekvés, a gondolkodástól kezdve az emésztésen
át a lábad megmozdításáig, enzimek ezreinek a tevékenységét igénylik. Az
enzimek legfőképpen a vértisztítás folyamatához nélkülözhetetlenek.

Két alaptípusú enzimet alkalmazhatunk a vér, azaz tulajdonképpen a test

tisztításának és újraépítésének folyamatában. Az első csoport a velünk
született (belső) enzimek, amelyek a szervezetünkben találhatók meg. Ez a
csoport jókora, intenzív méregtelenítésre alkalmas, viszont a kor
előrehaladtával elhasználódik. Rövid életüket meghosszabbíthatjuk, ha a
velünk született enzimeket megsegítendő étrendünket kiegészítjük külső
enzimekkel, amelyek például a búzafűiében is fellelhetőek.

A füvekben található számtalan enzim jótékony hatásából csak ügy

vehetjük ki a részünket, ha nyersen esszük meg őket. A főzés az
élelmiszerek enzim-tartalmának száz százalékát elpusztítja. Az enzimek
munkájának egy bizonyos mennyisége is elvész, ha az ételeket hosszabb
időre levegőn hagyjuk, feldolgozzuk vagy aszaljuk. Ezért javaslom, hogy
otthon termesszük a saját búzafüvünket, és igyuk is meg nem sokkal a
préselés után.
Az enzimek mellett a búzafű aminosav láncokat (polipeptideket) és
bioflavonoidokat (vitaminokkal kapcsolatos összetevőket) is tartalmaz,
amelyek szinten segítik a vér és más szövetek tisztulását. Az aminosavak
egyenesen a vérbe szívódnak fel. Ott semlegesítik a mérgező elemeket: a
kadmiumot, a nikotint, a stronciumot, a higanyt vagy a polivinil kloridot
úgy, hogy átváltoztatják őket oldhatatlan sókká, amelyeket a test
könnyebben el tud távolítani. Így az aminosavak a sejtek anyagcseréjét is
serkentik. A flavonoidok úgyszintén méregtelenítik a sejteket, valamint
megelőzik azok romlását.

HOGYAN ÉPÍTI FÖL A VÉRT A BÚZAFŰ, ÉS HOGYAN SERKENTI AZ

EGÉSZSÉGES VÉRKERINGÉST

A búzafűlé folyékony oxigént tartalmaz. Az oxigén létfontosságú eleme

számtalan folyamatnak a testben: serkenti az emésztést (az étel
oxidálódását), a tiszta gondolkodást (ugyanis az agy a test
oxigénellátásának a huszonöt százalékát hasznosítja) és a vér védekező
oxidálódását (vagyis védekezését az anaerob baktériumok ellen). Elősegíti a
jobb véráramlást is, s lényegében a test minden sejtjét táplálja.

Dr. Arthur Robinsonnal, a Linus Pauling Intézet alapító társa beszélgetésünk

során említette, hogy a búzafűlé magukat a véredényeket tűnik tágítani. Ez
azt jelenti, hogy kiszélesíti az ereket, hogy a vér könnyebben
átáramolhasson rajtuk. A fokozott keringés jobb ellátást jelent a sejtek
számára, valamint a hulladék eltávolítása is hatékonyabb. Mindkét folyamat
fontos a test gyógyulására és újjáépülésére nézve. Dr. Otto Warburg, egy
német biokémikus Nobel-díjat nyert egy tanulmányáért, melyben
nyilvánosságra hozta fölfedezését, hogy a rákos sejtek oxigén jelenlétében
nem tudnak létezni. Ezért úgy gondolta, hogy a hatékonyság érdekében
minden rákterápiának emelnie kellene a vér oxigéntartalmát, különösképp a
rákos daganat helyszínén. Később meg bővebben szót ejtünk a búzafű és a
rák összefüggéseiről.

Számos állati és emberi alanyon folytatott kísérlet bizonyította, hogy a

klorofill eredményesen kezeli a vérszegénységet (alacsony vastartalmat). Az
Egyesült Államokban a serdülőkoron túli nőknek a harminc százaléka nagy
valószínűséggel vérszegény. A férfiaknál a vérszegénység aránya ötvenéves
kor fölött kezd emelkedni. A betegség főbb tünetei a kimerültség és az
étvágytalanság.

Egészséges, vasban bővelkedő vér termeléséhez az olyan kulcsfontosságú

vitaminoknak, mint a B12 és a folsav, az ásványi anyagoknak, mint a vas, a
réz és a kálium, valamint a proteineknek kellő mennyiségben kell jelen
lenniük az étrendben. Mindamellett csaknem lehetetlen hozzájutni mindhez
fehérkenyér- burgonyából, sült húsból, konzerv zöldségekből és feldolgozott
anyagokból álló ételekből. Ezek az ételek tartalmazhatnak ugyan
létfontosságú tápanyagokat jelentéktelen mennyiségben, ám a feldolgozás
és a főzés összerombolja őket, vagy néhányat felszívhatatlanná változtat.
Mivel a búzafüvet mindig nyersen használják fel, kiváló forrása az összes
fent említett tápanyagnak, méghozzá olyan formában, amelyben a test
könnyen átalakíthatja őket egészséges vörösvérsejtekké. Minél több
vörösvérsejtünk van, a vérünk vasban annál gazdagabb lesz.

Mint már korábban említettem, a Hughs and Latner tanulmány rámutatott,

hogy a zöld növényekből kivont klorofill rövid idő alatt megnövelte a
kísérleti állatokban a vörösvértestek mennyiségét. Évekkel ezelőtt bevett
szokás volt zöld növények alkalmazása vashiányos betegeknél, továbbá
hatékonynak bizonyult a vér helyreállításában.

A BÚZAFŰ ÉS A MÁJ MŰKÖDÉSE

A klorofill másik előnye az, hogy serkenti és regenerálja a májat, a test fő

méregtelenítő szervét. A máj a test tényleges igavonója, hisz több mint
ötszáz különböző funkciót teljesít, az emésztéstől és a tárolástól kezdve a
vértisztításig és a tápanyagok átszervezéséig. Sajnos a máj funkciói
kilencven százalékban elpusztulhatnak, mielőtt bármilyen komolyabb tünet
föllépne, és ezen a ponton túl sokszor már késő a baj javítása. Mivel a máj
a felelős a méreganyagok eltávolításáért a testből, ha zsíros degenerációtól,
fertőző mikrobáktól vagy egyéb irritáló szerektől megsérül, meggyengíti a
vér tisztító képességeit.

A búzafűben bőségesen megtalálható három összetevő segíti a májat

erősnek és egészségesnek maradni. A choline feladata megelőzni a
zsírlerakódást, a kálium élénkítőként és serkentőként hat, a magnézium
pedig segít kihúzni a fölösleges zsírt ugyanúgy, ahogy a magnézium-szulfát
(epsom salts) húzza ki a gennyet egy-egy fertőzésből.

Dr. Wattenburg a Minnesotai Orvostudományi Egyetemen (UNIVERSITY OF

MINNESOTA SCHOOL OF MEDICINE) fölfedezte, hogy amikor patkányokat
olyan étrenden tartottak, amely tartalmazott minden ismert vitamint és
tápanyagot, de meglehetősen tisztított formában (mai étrendünk ötven-
hetvenöt százalékban tisztított), azok képtelenek voltak bizonyos enzimek
termelésére, melyek hatástalanítják a karcinogén elemeket a májban. Ezzel
szemben, amikor ugyanezeket a patkányokat zöldséggel táplálták, tudtak
termelni enzimeket. A zöldségek azon alkotóelemét, amely mindezt
lehetővé tette, indolnak hívják, és a búzafűben található meg.

Dr. Charles Schnabel a füvek májra gyakorolt élénkítő képességével

kapcsolatos másik érdekes fölfedezésről számolt be: „Fű a természet
megbocsátása" (GRASS: THE FORGIVENESS OF NATURE) című cikkében,
mely 1980 januárjában jelent meg az Acres USA-ban. Dr. Schnabel a fiatal
füveknek - a búzafűvel együtt - az emberi és az állati táplálkozásban és
egészségben betöltött előnyös szerepéről írt. Egy csapat Livornoi tyúk
táplálékát kiegészítette ötszázaléknyi friss fűvel, majd részletesen
összehasonlította az egészségi állapotukat egy másik csoportéval, amely
azonos fejadagot kapott azzal a kivétellel, hogy fű helyett lucernát adtak
nekik. A fűvel táplált tyúkok messze egészségesebbek voltak a többieknél,
ahogy azt dúsabb, sötétebb vérük és májuk jelezte. (A fűvel táplált
tyúkoknak a mája sötét mahagóni színű, a lucernával tápláltaké pedig
világos cserszínű volt.)

Sajnos az ember májával kapcsolatosan nem végeztek elég kutatást,

azonban jó okunk van azt feltételezni, hogy az étrend fűvel való
kiegészítése serkenti a máj működését, és gazdagítja a vörösvérsejtek
számát. Dr. Thelma Arthur vizsgálatai szintén kimutatták a búzafű
vértisztító hatását az emberi szervezetben, mint azt az előszóban
említettem. A Hippokratész Intézetben arra oktatjuk a vendégeket, hogy
használjanak sajátos beöntéseket, amelyek magukban foglalják öt-tíz
dekagramm friss búzafűlé bejuttatását a bél alsó részébe, és benntartását
körülbelül húsz percig. A lé egy része közvetlenül a vérkeringés kapujában
szívódik föl, amely egyenesen a májhoz vezet. Ezzel a módszerrel a májunk
több klorofillhoz jut, mintha meginnánk a levet. A búzafű beöntés
használatáról és előnyeiről később meg részletesen szólunk.

A KLOROFILL SZAGTALANÍTÓ TULAJDONSÁGAI

A búzafűnek a test méreganyagaira gyakorolt hatását a legkézenfekvőbben

ügy vizsgálhatjuk meg, ha meghallgatjuk használóinak beszámolóit a
kellemetlen testszag eltűnéséről. R. W. Young és J. S. Beregi a JOURNAL
OF THE AMERICAN GERIATRIC SOCIETY-ben 1980-ban közzétett
tanulmányukban írták, hogy hatvankét otthon ápolt betegnek adtak
tablettás klorofillt. Habár a levek esetében a tabletták nem annyira
hatékonyak, mégiscsak hasznosnak bizonyultak a test és az ürülék
szagának szabályozásában. A klorofill megkönnyítette az idült székrekedés
hevességét is, valamint csökkentette a gáz előfordulását.
1950-ben Dr. Howard Westcott fölfedezte, hogy száz milligramm klorofill
éppoly kiváló szagtalanító, mint bármi más. Míg a legtöbb dezodor csupán
elfedi a rossz szagot, a klorofillkivonat in vitro (kísérleti úton, a. m.
üvegben) sikeresen semlegesíti az ételekből, az alkoholból és a dohányból
származó visszataszító szagokat. Továbbá, betegeknél és önkénteseknél
hathatósan semlegesítette a rossz leheletet, az izzadság okozta és a
menstruáció ideje alatti szagokat, valamint a bűzös vizeletet és székletet.

A „Klorofill mint orvosság” (MEDICINE OF CHLOROPHYLL) című

könyvükben Dr. Keiicsi Morisita és Dr. Kaneo Hotta, a klorofill tulajdonságait
évek óta tanulmányozó japán kutatók arról tudósítanak, hogyan tudták
megfigyelni lenyűgöző szagtalanító tulajdonságait. Egyik vizsgálatuk során
tíz önkéntessel fokhagymát etettek, majd három illetve húsz gramm
klorofillt adtak nekik. Húsz percen belül az önkéntesek közül nyolcnál eltűnt
a fokhagymaszag. Hasonló jelenség állt elő, miután a kísérleti alanyok
alkoholt fogyasztottak és cigarettát szívtak. A testszagot egy kicsit
bonyolultabb javítani a test belsejéből származó váladék lévén, ami szúró
szagot kezd árasztani, miután a bőr felületén található baktériumokkal
ellenhatásba lép. Ugyanakkor a szagot okozó váladékok semlegesítése csak
hetek kérdése.

A tudósok már egy ideje tisztában vannak a klorofill szagtalanító

tulajdonságaival. Ez az oka annak, hogy egy-két orvosság, rágógumi,
leheletfrissítő, hüvelyzuhany és fertőtlenítőszer klorofillt tartalmaz.

A búzafűlében lévő enzimek, aminosavak és a klorofill olyan antibakteriális

összetevőket tartalmaznak, amelyek kifejezetten jók az oxigénszegény
vérben és szövetekben tenyésző anaerob baktériumok elpusztítására.
Bizonyos fertőzéseket, fekélyeket és rothadásokat részben anaerob
baktériumok okoznak, amelyek az oxigén vagy olyan oxigéntermelő
anyagok, mint a klorofill jelenlétében nem tudnak élni. A búzafülé
hatástalanítja ezeket a baktériumokat, és elősegíti a sérült terület
regenerálódását. Azonkívül nem mar, mint néhány fertőtlenítőszer, és nem
vált ki egyetlen ismert mellékhatást vagy allergiás tünetet sem.

Mindebből a búzafűben lévő enzimatikus hatású tevékenységből egy

életbevágóan fontos dolog derül ki: nagyobb erő és ellenállás a szennyező
anyagokkal szemben a testen kívül és belül.

4. AZ ÉLET MEGHOSSZABBÍTÁSA ÉS FIATALODÁS BÚZAFŰVEL

„... Adj egy mezőt, hol lekaszálatlan fű nő, a jó, zöld fű, mely ízes csoda, az örökké
megújhodó fű...”
Walt Whitman

Ahogy már ötszáz éve, Ponce de Leon idejében is, az emberek mindenütt
hőn áhították az örök fiatalság forrását. Úgy tartották, ha valaki iszik egyet
ebből a csodás vízből, visszanyeri fiatalos megjelenését és lendületét. Azon
körülmény ellenére, hogy a tudósok mára fölfedeztek több mint száz vegyi
elemet és alkotórészek ezreit, melyek fontos szerepet játszanak a
táplálkozásban és az egészségben, Ponce de Leon-hoz képest meg csak egy
lépéssel sem kerültek közelebb az örök életről szóló álmuk
megvalósításához. Tulajdonképpen, ha megfontoljuk a degeneratív
megbetegedések emelkedő számát a társadalmunkban, azt mondhatnánk,
inkább az ellenkező irányba tettünk pár lépést. Mégis úgy hiszem, a
búzafűben a fiatalság kézzel fogható és elérhető forrása rejlik.

Nagyon eltúlozzuk a vitamin- és ásványi kiegészítők körüli mértéktelen

kívánalmainkat, amelyek ráadásul még félrevezetőek is. Nincs az a
mennyiség, amelyben a kiegészítők, az „ifjúságpirulák” vagy a hormonok
meggyógyítanák a gyakori náthát, visszaállítanák egy nyolcvanéves
embernek a potenciáját, vagy visszaadnák egy kopasz fejnek a haját. A
legtöbb esetben ez idő- és pénzpocsékolás, és nagy adagban meg
veszélyes is lehet.

Beszéljünk nyíltan: a mesterséges vitamin- és ásványi kiegészítőknek

gyógyszerszerű hatásuk lehet: a székrekedéstől és fejfájástól kezdve a
vese- és májkárosodásig különféle tüneteket okozhatnak. Továbbá a
hatásuk korlátozott összehasonlítva a friss élelmiszerekben található
természetes hasonmásukéval. A szintetikus E vitamin például kevesebb,
mint egytized annyira hatékony, mint a természetes. A mesterségesen
előállított vitaminokból és ásványi anyagokból kevesebb szívódik föl, mint
az ételekben megtalálható formájukból. A természetben minden vitaminja
és ásványi anyaga a táplálékunkkal együtt „egy csomagban” jön, hogy
biztosítsák az optimális fölszívódást és felhasználást. Évmilliókon keresztül
így jutottunk hozzá a vitaminokhoz, s meg mindig ez a legbiztonságosabb
és legjobb módja.

A búzafű a nyomelemek és enzimek tucatjait, valamint a vitaminok és

ásványi anyagok teljes skáláját tartalmazza, beleértve a tizenhárom
leglényegesebbet. Táplálkozásilag teljes élelem, mely a laboratóriumban élő
állatokat és az embereket egyaránt ellátja a növekedéshez és fejlődéshez
elengedhetetlen tápanyagokkal. Ráadásul a kutatók semmilyen
mennyiségben nem találták a búzafüvet mérgezőnek, se állatnál, se
embernél. A vitaminok táplálkozásban betöltött szerepéről részletesebben a
következő fejezetben szólok majd.

TÁPLÁLKOZÁS ÉS FIATALODÁS

A fiatalodás folyamatától elválaszthatatlan a megfelelő táplálkozás. Nincs

más módszer vagy gyógykezelés, mely ilyen gyorsan, tartósan és teljesen
veszélytelenül hoz biztos eredményeket. Az eltelt száz év hatalmas
egészségügyi fejlődése ellenére az élet meghosszabbításának és a
megfiatalodásnak az orvosi vívmányai rövid időn belül mind elbuktak: egy
átlagos férfi csak négy évvel él tovább, mint száz esztendővel ezelőtti
elődje. S míg azt megelőzhetjük, hogy elsők között hulljunk a sírba, az
onnan kivezető út megtalálása már sokkal bizonytalanabb.

Legközvetlenebbül a helyes táplálkozáson keresztül közeledhetünk a

fiatalság forrásához, a mérsékelt testmozgás és a hathatós ételek, mint
például a búzafű és a zöld hajtások fölhasználásával. Sajnos ez a
megközelítés erőfeszítést igényel, s nem olyan misztikus, mint varázsitalt
inni, ám az eredmények önmagukért beszélnek.

Magamon tapasztaltam a búzafű csodálatos képességét a test

hiányosságainak kitöltésére és az öregedés visszafordítására. Ötvenévesen
a korai nyugdíjazás előtt álltam. Hajam megőszült, a vastagbélgyulladásom
borzasztó méreteket öltött, emellett egyéb gondjaim is voltak a
vastagbelemmel, szenvedtem az erőtlenségtől, s nem volt kikristályosodott
életcélom. A kétségbeesés mellett a természethez fordultam
megkönnyebbülésért. Nagyanyám szavai, melyekkel gyermekkoromban
oktatott, szilárdan álltak az emlékezetemben és az álmaimban.

A megérzés és a józan értelem vezetett el a létező legéletdúsabb és

táplálkozásilag teljes értékű ételekkel való kísérletezéshez. Ezek nem a hús,
a sajt vagy a tojás voltak, ahogy akkoriban a legtöbb ember gyanította,
hanem azok az élelmiszerek, amelyek a nap energiáját kelepcébe tudják
csalni, s átalakítani azt a szervezet számára. Ezek élő ételek voltak -
vitaminokban, ásványi anyagokban és életerőben bővelkedtek inkább, mint
fehérjékben vagy zsírokban. Míg a fehérjék és a zsírok nélkülözhetetlenek,
tudtam, hogy nem az átlagosan használt nehéz alakban és óriási
mennyiségben van rájuk szükségem.

Tudtam, hogy a zöld növényekben bukkanhatok rá az életenergiára fáradt

és csenevész testem megfiatalításához. Charles Ketteringnek és még pár
kutatónak az elképzelése helyes volt, azonban a kereskedelmi nyomás arra
kényszerítette őket, hogy tiszavirág-életük növelése végett megkeressék a
zöld növényekben lévő életerő csomagolásának vagy szintetizálásának a
módját, ami lehetetlen vállalkozás.

Rájöttem arra, hogy amit a búzafűben, a nyers ételekben és a

testmozgásban érzek, az az, hogy kar-nyújtásnyira vagyunk a fiatalság
forrásától. Fölfedezésem után huszonöt évvel a hajam újra teljesen
természetes barna lett. A súlyom tartósan ötvennégy kiló (épp, mint
fiatalkoromban), s energiám határtalan. Az elmúlt tíz esztendőben
átlagosan csupán négy óra éjszakai alvást igényelek, s évek óta nem volt
szükségem orvosi ellátásra. Munkám következtében számtalan
előadókörútra megyek a világ minden pontjára, olykor egyvégtében
hónapokra is. Mégis több élet-erőm van, mint amennyire gyermekkoromból
emlékszem, s nem vagyok már gyerek hetvenhat évesen. Amire én
ráakadtam, neked is segíthet. De ahelyett, hogy csak a levegőbe beszélnék,
inkább vizsgáld meg alaposan a mondandómat, s aztán ha még mindig
késztetést érzel rá, próbáld ki magad is.

HOSSZABB ÉLET

Nem ígérem, hogy a búzafű halhatatlanságot ad, ám egyre elevenebbnek

érzed majd magad tőle, mert a vér tisztításával és az elhasználódó sejtek
fiatalításával csökkenti az öregedés folyamatát. Az amerikai férfiak például
átlagosan hatvankilenc, a nők pedig hetvennégy évig élnek. Izraelben,
Görögországban, Japánban, Németországban és Ausztráliában ennél tovább
élnek. A holland, izlandi, svéd, norvég, dán, francia, kanadai és brit nők
mind tovább élnek az amerikaiaknál.

Azonban az elődeinkkel összehasonlítva hosszabb az életünk.

Természetesen nekik dögvésszel, éhínséggel, csecsemőkori és
gyermekágyas elhalálozásokkal volt dolguk. Többek között Amerikában
1900-ban az átlagos élettartam negyvenhét év volt, s 1950-re ez húsz évvel
megnövekedett. Az azóta eltelt három évtized alatt földi életünk hossza alig
változott. A baj az, hogy gyökeresen megváltoztattuk a táplálkozásunkat.
Jelenleg egy átlagos ember mintegy négy kilogramm vegyi adalék-anyagot
fogyaszt el évente. Egy jellegzetes mai étrendnek az ötven százaléka
mesterségesen földolgozott étel. Kevesebb friss zöldséget, gyümölcsöt,
több marha- illetve baromfihúst és tejterméket eszünk, mint valaha.

A hosszú életnek nincsenek igazi titkai. A kulcs az egyszerűségben van. Ezt

tanulhatjuk meg a pakisztáni Hunza, az equadori Vilcabamba és az
oroszországi Grúzia hagyományosan magas korú lakosaitól. A legjobb egy
klorofillban gazdag, friss zöldségeket, csíráztatott gabonát, babféléket,
magvakat, friss gyümölcsöket és egyéb tápláló eledeleket bőséggel
tartalmazó, egyszerű étrend, kevés állati eredetű alapanyaggal (ha
egyáltalán kell valamennyi). A búzafű hozzáadása egy ilyen egyszerű
koszthoz olyan étrendet hoz létre, melynek minden vegyszernél,
orvosságnál vagy vitamin- és ásványianyag-tartalmú kiegészítőnél jobban
tudja regenerálni a testet.

Gondoljunk csak bele. Juthatunk-e élethez nem élő dolgokból? Ha

elültetünk egy vitaminkapszulát a földbe, kihajt-e és dús, élő növénnyé
fejlődik-e? Természetesen nem. Hát akkor hogyan is adhatna életet és
energiát a testnek ugyanúgy, mint az élő búzafű, a zöldségek vagy a zöld
hajtások? Ültessük el bármelyiküket, s a termőföldből, az esőből és a
levegőből új életet hoznak létre. Vitamin-kiegészítőkre szükségünk lehet
átmenetileg egy meglévő probléma kiegyensúlyozására, de az étrendben
nem helyettesíthetik az élő ételeket.

A búzafűben lévő életerő - létfontosságú táp-anyagkészletével együtt -

állítja vissza a test fiatalságát. Ha megfőzöd a füvet, mi marad? Egy élettől
teljesen megfosztott, puszta anyagváz. Amikor főzzük az ételt,
tönkretesszük az enzimeit és az életerejét. Nem csoda, hogy gyorsan
öregedünk, satnyulunk, és a kelleténél fiatalabban halunk meg.

Élet csak életből származhat. A búzafű, ahogy szépen növekszik otthon egy
tálban, az élet és a vitalitás esszenciája. Egyedülálló tápanyagokat
tartalmaz, melyeket G. Ö. Kohler „fűléelem"-ként azonosított, mert egyedül
a füvekben találta meg őket. Kohler és mások vizsgálatai rámutattak arra,
hogy a fűléelem javítja a táplálkozási hiányosságokat, serkenti a
növekedést és a növényevő állatoknál megelőzi a korai halált. Most
beszéljünk röviden a búzafű klorofilljában lévő alkotóelemekről, melyeknek
köszönhetően a leve még a legelcsigázottabb testet is képes megfiatalítani.

BÚZAFŰ, ENZIMEK ÉS ÖREGEDÉS

Az enzimek talán fontosabbak a búzafű minden más aktív alkotóeleménél. A

gabonafüvekben a szó szoros értelmében enzimek százait fedezték föl
eddig. Egy alaposabb tanulmányozás a jövőben ezreket fedhet majd még
föl, hiszen a fű enzimek kincsesbányája.

Ezek az enzimek az étrendbe beiktatva pótolják a testben előállított, belső

enzimeket, meghosszabbítva azok élethosszát. A búzafűben elkülönített
legfontosabb enzimek a következők: sejtkróm oxidáz (citokróm oxidáz),
mely a megfelelő sejtlégzéshez szükséges antioxidáns; lipáz, egy zsírbontó
enzim; proteáz, a fehérjeemésztést elősegítő anyag; amiláz, mely
megkönnyíti a keményítő emésztését; cataláz, ami katalizálja a
hidrogénperoxid vízzé és oxigénné bomlását a vérben és a szövetekben;
peroxidáz, amely hasonlóan működik, mint a cataláz, csak a sejtek szintjén;
transzhidrogenáz, egy olyan enzim, mely segít a szív izomszöveteit jó
erőben tartani; valamint a szuperoxid-diszmutáz (SOD).

Érdekes megjegyezni, hogy amikor ezek az enzimek mennyiségben és

erősségben hanyatlanak - ami az öregedéskor történik -, a test egyre
kevésbé tud elbánni a nehéz zsírokkal, a fehérjékkel és a fölösleges
kalóriákkal. Ez felelhet a túlsúlyból és a korai öregségből adódó gondokért,
amelyek manapság annyi embert gyötörnek. Az is említésre méltó, hogy az
enzimek közül három - a citokróm-oxidáz, a peroxidáz és a kataláz -
aránylag nagy koncentrációban található meg a normális vörös és fehér
vérsejtekben. Ugyanakkor egy rákos beteg testében a számuk többnyire
jelentősen leapad.

Már láttuk, hogyan segítenek a búzafűben található enzimek a bennünk

lévő szennyeződések méregtelenítésében. Ezenkívül az ételek megfelelő
emésztésében is részt vesznek. Némely esetben képesek voltak a test zsír-
és fehérjefölöslegének a „megemésztésére” vagy fölbontására, s talán még
a daganatokat és a cisztákat is meg tudják semmisíteni.

A gabonafüvekben található enzimek egyike, a SOD döntő szerepet játszik a

búzafű öregedést gátló képességében. Tudományos körökben jókora
figyelmet kapott mint lehetséges anti-öregség enzim.

Ettől függetlenül munkája során Dr. Barry Halliwell, a londoni egyetem

biokémikusa, Dr. M. Rister a németországi Cologne egyetemén és Dr. Irwin
Fridovich, a duke-i egyetem biokémikusa a test minden sejtjében rábukkant
a SOD-ra. A sejtek öregedésének lassításában betöltött szerepe után
nyomoztak. Rendkívüli módon a SOD mérsékelni tudja a sugárzás káros
hatásait, gyulladáscsökkentő vegyületként működik, és megelőzheti a
sejtkárosodást a szívinfarktust követően vagy irritáció esetén. A búzafű a
SOD legkülönb forrása.

A SOD az egyensúly megtartása végett természetesen is megtalálható

minden egyes sejtben, és semlegesíti a szintén ott tartózkodó szuperoxidok
mérgező hatását. Szabályos anyagcsere esetén minden sejt termel
szuperoxidot. Mindazonáltal amikor a mennyiségük a sejtben
megnövekszik, de az annak megfelelő SOD nem termelődik, árthatnak a
sejtnek, és gyorsítják az öregedést.
Sugárzásnak kitett állapot után vagy nitrogén-oxid származékok, idegen
anyagok (gyógyszerek és vegyi adalékok) fogyasztását követően - melyek
tulajdonképpen szennyezik a szervezetet -, továbbá ahogy korosodunk,
sejtjeink körül és belül az ártalmas szuperoxidok száma növekszik. Ezek
fölhalmozása rongálja a zsiradékokat, a DNS-t és a sejtek teljes szerkezetét.
Mint említettem, a szuperoxid kell bizonyos mennyiségben, viszont a
sejtekben jelenlévő SOD-nak minden fölösleget meg kellene semmisítenie.
Amikor csekély a SOD-ellátás, a sejtek mérgezettek lesznek: elveszítik az
önmegújító képességüket, és idő előtt elhalnak. Alapjában véve mind
idősebbek a test sejtjei, és minél inkább rendellenesen fejlődnek, annál
több lesz bennük a szuperoxid.

Mindamellett laboratóriumi kísérletekben és klinikai vizsgálatokban a SOD

biztonságos és hatékony enzimnek bizonyult, amely megvédhet bennünket
a szuperoxidok, a fertőzések, az öregedés, a sugárzás, valamint a rossz étel
és levegő, vagy a gyógyszerek általi mérgezések miatt bekövetkező
sejtsérülésektől.

BÚZAFŰ ÉS A DNS HELYREÁLLÍTÁSA

Dr. Jaszuo Hotta, a kaliforniai egyetem biológusa párnapos füvekben még

egy vegyületet különített el. Az átmenetileg P4D1-nek elnevezett alkotó-
rész serkenteni tudja az emberi szaporító spermasejtek és a DNS
termelését, valamint helyreállítását.

Dr. Hotta nem a szomatikus sejteket vizsgálta (amelyek a test szöveteit

építik föl), hanem a szaporítókat, mert ezek kitűnően helyreállítják a sérült
DNS-t, így biztosítva az újszülött egészségét. Kísérlete abból állt, hogy
először röntgensugárzással megsebzett egy csoport spermatid-elősejtet,
egy másiknál pedig mérgező vegyszert alkalmazott. Mindkét csoportban
hagyta, hogy a sérült sejtek egy része saját erőből épüljön fel, a többinek
P4D1-et adott. Amikor a sejtek normális, ellenőrzött körülmények között
kikeltek, a hozzájuk adott kivonat hatására több sejt tudott helyreállni, és a
javulás folyamata is fölgyorsult. Amikor sértetlen sejteknek adták a
kivonatot, az segített a szabályos helyreállítási folyamatokban is.

Ez azt jelenti, hogy a fiatal füvek a búzafűvel együtt képesek lehetnek a

nemzőképesség, illetve a szaporodási teljesítmény fokozására. S a potencia
visszatérése az impotensek, az idősebbek vagy a betegek számára az
erősebb szervezet, a betegségek-kel való jobb küzdőképesség és az
öregedési folyamatok lassúbbodásának biztos jele. Dr. Hotta jelenleg a
kivonatnak a lassabban fölépülő, szomatikus sejtekre gyakorolt hatását
vizsgálja, hogy lássa, vajon javukra válik-e majd.

A fiatal tavaszi füvek regeneráló hatásának nagy jelentősége van a

mezőgazdaságban is. Dr. Charles Schnabel megmutatta a gazdáknak, hogy
a zsenge füvek hogyan állítják vissza a bikák nemzőképességét, és hogyan
hosszabbítják meg legalább öt-hat évvel a fejőstehenek élettartamát. A
füvek más háziállatokat is ugyanígy regenerálnak, és fokozzák a
nemzőképességüket. Manapság a nagyüzemi állatgazdaságok és sok városi
állatkert temérdek gépet használ, hogy zárt helyiségben termesszenek füvet
állataik egész éven át tartó ellátására. Ha a fű egy bikának is vissza tudja
adni a nemzőképességét, gondoljuk csak meg, értünk mi mindent tehet.

BÚZAFŰ A SZABAD RADIKÁLISOK ELLEN

A „szabad radikálisok” tárgyalásakor nem fogunk bemerészkedni a politika

színterére, elhagyva a fiatalodás témáját. A szabad radikálisok olyan -
heves elektronkötegekkel rendelkező - atomok, amelyek belülről veszik
körül sejtjeinket, és onnan kifelé öregítik testünk minden részét. Elsősorban
az étrendünkben szereplő, feldolgozott és főtt zsírok hozzák létre őket.

Durk Pearson és Sandy Shaw nemrégiben megjelent „Az élet

meghosszabbítása” (LIFE EXTENSION) című könyve több figyelmet szentelt
a szabad radikálisoknak. A szerzők rámutatnak az általuk okozott károkra,
illetve a hosszabb és egészségesebb élet érdekében módszereket ajánlanak
a kiküszöbölésükre. Tanácsuk, sajnos, ártalmas is lehet, mivel az általuk
javasolt orvosságok és kiegészítők hosszú távú hatásait még-nem vizsgálták
meg alaposan. Feltevésük, hogy a táplálkozás-kiegészítőkben (például a
BHT-ben és a BHA-ban) található bizonyos antioxidánsnak nevezett
vegyületek képesek semlegesíteni és megfordítani a szabad radikálisok
fölhalmozódását a testben, tökéletesítve ezáltal az egészséget és
hosszabbítva az élettartamot.

Ugyanakkor a washingtoni Puget Sound Egyetem biokémikusa, Dr. Jeffrey

Bland szerint a BHT és a BHA öregedésgátló-szerként való hosszú távú
használatáról szóló tanulmányok kimutatták, hogy ezek az étrendi
kiegészítők hajlamosak gátolni bizonyos enzimek termelését a májban,
melyek pedig elengedhetetlenek az egészséges és hosszú élethez.

Én ügy érzem, képtelenség a tartósítószereket az élet hosszabbítására

használni. Miért kellene tartósítanunk magunkat, amikor meg élünk?! Az
oxigén a sejtek nagy része számára létfontosságú, más része viszont
sérülhet tőle. Az antioxidánsok védik a sejt ezen fontos alkotóelemeit
(különösen a telítetlen zsírokat) az oxigén károsításától. A BHT-ben, a BHA-
ban és egyéb adalékanyagokban lévő antioxidánsok megtalálhatók a
búzafűben s más természetes élelemben is, méghozzá biztonságosabb és
egyben hatékonyabb formában.

Említettem már, hogy a zsírok bizonyos enzimek csökkenésével, valamint az

öregedés és a szegényes táplálkozási szokások következtében
fölhalmozódhatnak. Arról viszont meg nem beszéltem, hogy ezek a zsírok
mennyire hozzá tudnak járulni az idő előtti öregedéshez, és hogy a búzafű
milyen módon tudja eltávolítani őket. A szabad radikálisok itt jönnek a
képbe.

Az utóbbi néhány évben nagyon sokan átváltottak a telített zsírokról

(leginkább az állatiakról) a telítetlenekre és a többszörösen telítetlenekre.
Sokáig azt feltételezték, a telítetlen zsírok megelőzik a szívbajt, míg a
telítettek egyenesen az okozói. Akárhogy is, most már tudjuk, tévedtünk.
Mindkét zsírfajta növeli a szívbaj kockázatát, sőt rosszabb, fölgyorsítja az
öregedés folyamatát: a telített zsírok amiatt, mert elzárják az oxigént a
sejtjeinktől, a többszörösen telítetlenek emiatt is, de azért is, mert szabad
radikálisokat hoznak létre.

A szabad radikálisok atomok olyan elektronokkal, amelyek elszakadtak a

párjuktól. Ezek a többszörösen telítetlen zsírokból oxigén jelenlétében
könnyen kialakulnak a véráramban. Testen kívül is létrejönnek az avasodó
olajban. A baj az, hogy a szabad radikálisok nagyon lazák. Hajlamosak
bármit szétzúzni a közelükben, így a test majdnem minden szervét
károsíthatják.

P. Gordon „A szabad radikálisok és az öregedés folyamata” (FREE

RADICALS AND THE AGING PROCESS) című írása szerint, mely „Az
öregedés elméleti megvilágításban” (THEORETICAL ASPECTS OF AGING)
elnevezésű kötetben jelent meg az Academic Press kiadásában, amikor
szabad radikálisok rongálják meg a sejteket, a sejtmaradványok
megmaradnak lipofuszcin pigmenteknek nevezett intracelluláris (sejten
belüli) felgyülemlésként. Ez tovább rombolja az egészséget
megakadályozva az oxigénáramlást a sejtek felé. A lipofuszcin pigmentek
mennyisége általában a korral emelkedik, és a szövetek öregedésének a
jeleként is tekinthető. Ezzel szemben a búzafű képes megelőzni a szabad
radikálisok és a lipofuszcin pigmentek felhalmozódását és lehetőségüket a
kártevésre. A búza-fűlé C-, E-vitamint, karotint és természetes
antioxidánsokat tartalmaz, melyek biztonsággal és hatékonyan megvédenek
bennünket a szabad radikálisok kialakulásától. A BHA- és a BHT-féle
mesterséges vegyületekben található antioxidánsok lehet, hogy képesek
megelőzni a többszörösen telítetlen olajok avasodását, de arra nincs
bizonyíték, hogy ugyanezt az emberi testen belül is meg tudják tenni.
Továbbá táplálkozás-kiegészítőként való használatuk biztonságos volta
egyáltalán nem egyértelmű, mivel még csak az utóbbi években és csekély
mennyiségben kerültek forgalomba.

Az A-, a C- és az E-vitamin a természetes antioxidánsok mintapéldái. A C-

vitamin nem csak a szabad radikálisok kialakulását előzi meg, hanem az A-
és az E-vitamin lerombolását is. Három dekagramm búzafülé körülbelül
annyi C-vitamint tartalmaz, mint a narancslé, és többet a legtöbb általános
zöldségeknél.

A búzafülében vagy bármely más növényi élelemben nincsen A-vitamin, ám

annak előfutára, a karotin megtalálható bennük. Tulajdonképpen a karotin
egyike azoknak az anyagoknak, amelyek az élő növényben
megakadályozzák az olajok szabad radikálisokká válását. Az A-vitamin állati
eredetű forrásától eltérően, amely nagy adagban káros lehet, a karotin nem
bizonyult mérgezőnek semmilyen mennyiségben. Egyes kísérletekben a
kutatók magából az eledelből vagy más ételekből kivont extra karotint
adtak állatoknak. Az állatok szöveteiben jelentősebb védelmet mutattak ki a
szabad radikálisok kialakulása ellen.

A búzafülé kitűnő forrása az A-provitaminnak (karotinnak). Fél kilóban több

van belőle, mint a jégsalátában, a paradicsomban és más konyhakerti
növényekben. Persze a búzafűlé használata mellett a szabad radikálisok
okozta öregedést gátolandó korlátozhatjuk az étrendünkben a zsírokat és
olajokat azokra, amelyek az élelmiszerekben természetes módon meg-
találhatók. A főzőolaj, a vaj, a margarin, a majonéz és egyéb „szabad”
zsírok épp csak annyira öregítik a testet, amennyire engedünk a
csábításuknak, azonkívül meg a fölösleges kilóktól sem tudnak
megszabadítani.

ÉPP OLY FIATALOK VAGYUNK, MINT A VÉRÜNK

Egy egészséges test fönnmaradása érdekében kitűnő állapotú vért igényel.

Véleményem szerint minél egészségesebb a vérünk, annál nagyobb az élet-
erőnk és hosszabb az életünk. Ezért a vér minősége meghatározza a
csontjaink erőnlétét és izmaink keménységét. Gazdag, egészséges vér
nélkül, mely a tápanyagokat szállítja a test minden sejtje számára, pusztán
csak tengődnénk az osztályrészünkül jutott szegényes egészségi állapot és
kevés energia miatt.

Dr. Bernard Jensen szerint a vér építőelemeinek egyike sem előbbre való a
zöld leveknél és a búzafűnél. Ő maga éveken át használta őket az alacsony
vastartalmú illetve mérgezett állapotú vér kezelésére. „Az élő növényzet
klorofill-csodája” (CHLOROPHYLL MAGIC FROM LIVING PLANT LIFE) című
könyvében Dr. Jensen megemlít néhány esetet, amikor csupán klorofill
fürdő alkalmazásával a betegekben napok alatt meg tudta kétszerezni a
vörösvérsejtek számát.

Szabályos laboratóriumi eljárásokkal mérték meg a vérértékeket a fürdők

előtt és után. Ugyanazokat az eredményeket meg gyorsabban elérték,
amikor a klorofillos fürdőkön kívül a betegekkel rendszeresen itattak zöld
leveket és búzafűlevet is. A vasban bővelkedő vér több oxigént juttat a
sejtekhez, így járul hozzá a fiatalossághoz, és megelőzi a szenilitást.

FIATALODÁS BÚZAFŰVEL

Még nem tudjuk pontosan, miért fiatalítja meg a búzafű a gyenge minőségű
vért és az elnyűtt testet, de azért sok támpontunk van. Évekkel ezelőtt
Brown Langone írt egy könyvet „Tedd fiatalabbá sejtjeid” (MAKE: YOUR
CELLS GROW YOUNGER) címmel. Ebben a gyökér-auxinoknak, azaz minden
fiatal, sarjadó növény gyökerében lévő alkotóelemeknek a rendkívüli
erejéről számolt be. Olyan kísérletekre hivatkozott, ahol botanikusok
gyökér-auxinokat helyeztek el egy levél hegyére, s ennek következtében a
gyökér a levél szélén kezdett nőni. Langone arra következtetett, hogy efféle
fiatal auxinra mi is szert tehetnénk bébi zöldségekből, zöld hajtásokból és
füvekből. Egyesek bebizonyították fölvetésének helyességét. Például Dr.
Weston Price, a Price-Pottenger Élelmezési Alapítvány alapítója a zsenge
füvek csúcsában kimutatott egy alkotórészt, amelynek hasonló hatása van,
mint a gyökér-auxinnak, mert képes elősegíteni az újjáépülést a sérült
sejtekben. Saját kutatásaim is megerősítik ezeket az eredményeket.

A búzafű használható frissítőként és fiatalítóként, mivel bőségesen

tartalmaz természetes vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket és
enzimeket. Ugyancsak jó minőségű „üzemanyagforrás”, a szervezet
számára igen könnyen feldolgozható, hisz az emésztése kevés energiát
igényel. Használata meg a gyenge vagy hanyatló emésztésűeknek is javára
válhat.

5. KIVÁLÓ TÁPLÁLKOZÁS BÚZAFŰVEL

„Fontosságuk révén a víz, a fény és a levegő, e három nagyszerű, a létezést lehetővé

tevőfizikai valóság isteni bősége mellett el lehet ismerni a fű egyetemes, jótékony
hatását. Nem terem gyümölcsöt, ám ha csak egyetlen évben is elmaradna a
betakarítása, éhínség pusztítana végig a világon. "

John James Ingalls, Kansas egykori szenátora, 1872

Az élő ételekkel való teljes táplálkozás kiváló felfogás, mert felismeri, és

helyesen ítéli meg a különbséget a nyers és a főtt ételek, valamint a
természetes és a mesterséges tápanyagok között. A konvencionális
élelmiszeripari iskolák tantervében kevés hely jut az enzimek értékének, az
ételek életerejének, vagy az élő (nyers) kontra főtt ételek erényeinek
tárgyalására. Mégis - az egészségügy kifejezéseivel élve - nagy különbség
van aközött, hogy egészségesek és elevenek vagyunk, vagy csupán
lélegzünk.

Ebben a fejezetben a búzafű számos ismert, tápláló összetevőjéről fogok

írni, azonkívül megemlítem néhány olyan tulajdonságát, amelyek érzésem
szerint a kiváló táplálkozás részévé teszi. Továbbá előállítási költségeit és
hatékonyságát is összevetem egy-két népszerű egészséges élelmiszerével,
valamint a szintetikus vitamin és ásványi anyag készítményekével.

FOGYASZTHATÓ FŰGYÖKEREK

Létezésünket az ötmillió éve elterjedt fűnek köszönhetjük, mely a Földet

lakhatóvá tette mind az állatok, mind az emberek számára. Sajnálatos
módon csaknem elfeledkeztünk erről a tényről. Habár a fűevő állatok tejét
isszuk, és húsát esszük, úgy tűnik, bámulatos tápláló tulajdonságait
magától értetődőnek vesszük. Pedig vigasztaló lenne a tudat, hogy ha
bármi történne az állatállományunkkal, és az ételraktáraink leapadnának,
egyedül a búzafű is életben tudna tartani minket - és nem olyan rosszul.

Megélhetnénk-e bármely más szokásos zöldségen, leveles termésen vagy

vadon termő növényen? A tapasztalatok szerint nem. Éveken át elfogadott
tény volt, hogy a növényevő állatok fenn tudnak maradni bármilyen
hétköznapi zöld növényen. Manapság már tudjuk, ez nem igaz. A
tengerimalac növényevő, mégis kevesebb, mint tizenhárom hét alatt
elpusztulna salátából, káposztából vagy sárgarépából álló étrend mellett, és
ha csak spenótot enne, normál méretének csak a felére nőne meg. Ám
ugyanaz a tengerimalac pusztán búzafüvön kifogástalanul fejlődne. Sőt, Dr.
Charles Schnabel kizárólag fűből álló étrenden öt nemzedék alatt
kitenyésztett egy tengerimalac-családot, mely kitűnő egészségnek
örvendett. De vajon az ember is megélhet a búzafűből? Szerintem igen.
Minden értekezésnek, amely a búzafűféle étel-alapanyagok és a
vitaminpirulák tápértékeit veti össze, észben kell tartania azt, hogy a
természet a tápanyagokat összetett és kiegyensúlyozott elrendezésben
csomagolja, míg ellenben a vegyészek, akik e módszer másolásával
próbálkoznak, ezt nem tudják. A test könnyebben hasznosítja a búzafűben
és a nyers ételekben lévő tápanyagokat, ezáltal sokkal kisebb
mennyiségben is van rájuk szüksége, összehasonlítva a vitamin és az
ásványi anyag kiegészítők alkalmazásával.

A búzafű tápértékéről beszélve én mindig a folyadékra gondolok. A búzafülé

szárításakor közel húsz vagy meg több tényező miatt, s a víz hiányának a
következtében egy-két tápértéke megnövekszik. Ha egybevetnénk a
spirulindval vagy a chlorellával, amelyek szárított algából készült termékek,
a tisztességes összehasonlítás végett a búzafüvet szárított alakjában kellene
melléjük tenni. Nem állítom, hogy a szárított búzafülé jobb, mert nem az,
csak folyadék nélkül bizonyos tápanyagok koncentráltabbak benne. Ám a
szárítás folyamata lerombolja az enzimek egy részét és az életerőt. Ez az
egyik oka, amiért a tápértékének tetőpontján lévő friss búzafülé
alkalmazását javasolom. A másik, hogy C- és más vitamin-tartalma a lé
elkészítése, illetve a szárítás után gyorsan elvész.

A VITAMINOK LEGJOBBIKA

A vitaminok iránti szükségletünk a testünktől, a foglalkozásunktól és az

életmódunktól függően változik. Mindemellett méltán állíthatjuk, hogy
bizonyos vitaminokból mindannyiunknak elegendő mennyiségre van
szükségünk az egészség megőrzéséhez. Nagy a zűrzavar akörül, mennyi A-,
C-E-vitamin és B-komplexum kell a szervezetnek, valamint, hogy miként
használja föl őket. A vitamingyártók reklámhadjárata azt a benyomást kelti
bennünk, hogy a vitaminok önmagukban növelik az energiát, és kivédik a
gyakori náthát. Igazából a vitaminok nem közvetlenül emelik az
energiaszintet vagy javítják a közérzetet, hanem az ételekben lévő
szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat teszik elérhetővé az energiaként és
„építőkockákként” való felhasználásra. A vitaminok egymagukban nem
képesek betegségek kezelésére, a potencia visszaállítására vagy az élet
fenntartására. Az erőnlétünkhöz és a sejtjeink újjáépítéséhez a fent említett
építőelemekre van inkább szükségünk. Az egészség és a jó közérzet
érdekében fontos elegendő mennyiséget magunkhoz venni a megfelelő
vitaminfajtákból, de a szénhidrátokhoz, a fehérjékhez és a zsírokhoz képest
csak elenyésző számban van szükségünk rájuk.

Országonként átlagosan több mint kétmilliárd dollárnyi vitamintablettát

nyelnek le az emberek évente. Mégis sok vita folyik arról, hogy ezek a
mesterséges utánzatok helyettesíthetik-e az ételekben lévő igazi
vitaminokat, s hogy egyáltalán kell-e helyettesíteni. A kritikusok a
túladagolás és a vitaminkapszulák mérgező hatásának különböző eseteit
citálják, s arra hívják fel a figyelmet, hogy a tájékozatlanok felelőtlenül
használják a vitaminokat. Egyértelmű, hogy a vitaminokkal gyógyszerként
kell bánni. Bár sokról állítják, hogy nem mérgező, azért gondos figyelemmel
alkalmazzuk őket, hisz hosszú távú hatásuk javarészt ismeretlen.

Ezzel szemben az ételekben található vitaminokról tudjuk, hogy teljességgel

biztonságosak, s az egészséget szolgálják. A természetes ételek évmilliókon
keresztül ellátták őseinket minden lényeges vitaminnal. Úgy vélem, míg a
tabletták rövidtávon működni látszanak, hosszútávon káros mellékhatásaik
lehetnek (éppúgy, mint a legtöbb gyógyszernek).

Azonkívül jó néhányan mindennép szednek vitamin kiegészítőket, gyakorta

ekképpen pótolva az igazi, vitamindús ételeket. Sajnos nincs arra biztosíték,
hogy mindenki egészséges marad vitamin-kapszulákon és gyorséttermi
koszton. Valójában amennyire mi tudjuk, egy ilyen életvitel nagy
valószínűséggel krónikus betegséghez vagy idő előtti elhalálozáshoz vezet.

A babonás hit az abiogenezisben, azaz abban, hogy az élő anyag

szervetlenből keletkezett, sokunkat ahhoz az ésszerűtlen következtetéshez
vezetett, hogy a mesterséges ételek és kiegészítők nem csak egészségesen
tartanak minket, hanem regenerálják is a testet, és meghosszabbítják az
élettartamot. Én a biogenezisben hiszek, abban az elméletben, amely
szerint élő csak élőből származhat, és a természetgyógyászat terén évek
alatt szerzett tapasztalataim alátámasztják ezt a nézetemet. Egyszerűen
szólva az élő testeknek szükségük van élő (nyers) élelemre, ez a természet
törvénye.

Valóban nincs helyettesítője a jó minőségű, nyers ételekben található

vitaminoknak. Emellett javaslom napi 1/4 - 1 1/2 dekagramm friss búzafűié
elfogyasztását a mai élet feszültségei és stresszhatása elleni fokozott
védelem gyanánt. Ez a kevéske zöld lé egymaga ellát közel annyi vitaminnal
és ásványi anyaggal, mint az átlagos ember által egy nap elfogyasztott étel.

BÚZAFŰ KONTRA ÚJ, TÁPLÁLKOZÁS-KIEGÉSZÍTŐK

Meglehet, hogy valaki lemond a búzafű fogyasztásáról azon az alapon, hogy

már használ ilyen vagy olyan, a bioboltokban kapható természetes
táplálkozás-kiegészítőt. Néhányuk, például a spirulina, a virágpor, a klorella
és a szárított, porított búzafű, kiállták az idők próbáját.

Mind a klorella mind pedig a spirulina zöldmoszat-készítmény, távol állnak

az élő ételektől, pedig árusítóik gyakran ezt állítják róluk. Mindkét termék
egysejtű organizmusokból áll, amelyeket tartós héj vesz körül. Ahhoz, hogy
a bennük lévő tápanyaghoz hozzájuthassanak, föl kell törni a héjat, s így a
tartalma oxidálódhat. Hogy a további oxidálódást megakadályozzák, a
moszatot fénymentes tokba csomagolják, ám a károsodás már megtörtént.
Ráadásul az algát magas, 70 °C feletti hőfokon szárítják, ami az
emészthetőségüket tovább nehezíti, és a tápértékeiket meg inkább
csökkenti. Emellett semmi sem vall arra, hogy valaha is élelem gyanánt
használták volna. Talán az lehet ennek az oka, hogy az alga olyan génekkel
és alkotóelemekkel rendelkezik, amelyek több mint hárommilliárd évvel
ezelőtti megjelenésük óta semmit sem fejlődtek.

Behatárolt tudásukon túl német és japán kutatók fölfedezése szerint a

klorella nehezen emészthető, és nem kívánatos nukleinsavakat termel. De a
legnagyobb baj ezekkel a „szuperételekkel”, hogy nehezen lehet megtalálni
őket az üzletekben, gyengén ellenőrzik a minőségüket, s a legrosszabb:
drágák. A friss búzafűlé mindennapos használata jóval olcsóbb náluk.

A búzafülé másik előnye, hogy tápértékének csúcspontján lehet

elfogyasztani, másodpercekkel a levágása és a préselés után. A szárított
„szuperételekben„ és a zöldségekben lévő vitaminok hathatósságuk egy
részét elveszítik, amint leszedik vagy levágják őket. Például az
átpasszírozott, nyers paradicsom C-vitamin tartalma öt perc elteltével ötven
százalékkal csökken, húsz perc alatt pedig hetvennel. Főzés után meg több
C-vitamin elvész. (Ez a másik oka annak, amiért az tanácsolom, lehetőleg
nyers ételeket fogyasszunk.) A búzafű vitaminjainak és enzimeinek jó részét
elveszíti a levágás után, ezért mindig nyersen kell alkalmazni, és nyomban
fel is kell használni.

A búzafülé folyékony állapotának köszönhetően gyorsan felszívódik a

testben. Ivásakor a legelsők között az édes íze döbbent meg. Ez az ízlöket
jelzi, hogy a lé közvetlen kapcsolatba kerül a szájban lévő nyálkahártyával,
és azonnal működésbe lép az ízlelő idegek felületén. A zöldségek ezzel
szemben nem rendelkeznek ilyen erőteljes zamattal, hacsak nem készítünk
belőlük is levet, hiszen a tápanyagaik rostos sejtekbe vannak zárva. A főzés
folyamata, amely szét tudja törni a cellulózt, néhány zöldségben több ízt
szabadít föl, de le is rombolja bennük az enzimeket és más tápanyagokat.

A BÚZAFŰ VITAMINTARTALMA
Táplálkozásilag a búzafűié majdnem ugyanannyi mennyiségű C-vitamint
tartalmaz, mint a citromfélék és egyéb gyümölcsök, és többet a szokványos
zöldségeknél, például a paradicsomnál vagy a burgonyánál. Mint tudjuk, a
C-vitamin fontos a bőr, a fogak, az íny, a szem, az izmok és az ízületek
épségéhez. Segíti az általános növekedést és fejlődést, valamint nagyszerű
antioxidáns is.

A búzafű körülbelül ugyanannyi A-vitaminhoz juttat, mint a saláta sötétzöld

fajtái, és többhöz, mint a legtöbb gyümölcs. Szárított formájában annyi A-
vitamint tartalmaz, mint a sárgarépa, a kelkáposzta vagy a sárgabarack,
amelyek mind bővelkednek A-vitaminban. Ne feledjük, ez az A-provitamin,
vagy más néven karotin, amely a belekben kellő mennyiségű A-vitaminná
alakul át, és semmilyen mennyiségben nem ártalmas. A májban, a
halzsírban, az állati eredetű ételekben, továbbá a legtöbb vitamin- és
ásványi anyag kiegészítőben található A-vitamin fölhalmozódik a
májunkban, és nagy adagban mérgezővé válik. Az A-vitamin létfontosságú
a normális növekedéshez és fejlődéshez, a jó látáshoz és a szaporodáshoz.
Nélküle gyenge vagy törékeny csontoktól, farkasvakságtól, száraz bőrtől,
valamint a betegségek és a fertőzések elleni csökkent ellenállástól
szenvedhetnénk. Manapság a kutatók hatékony rákellenes vitaminként is
számon tartják.

A B-vitaminnak is kiváló forrása a búzafű. Ez a vitamin megkönnyíti a

szénhidrátok energiává alakítását, azonkívül támogatja az idegrendszert és
az emésztő szerveket. Az állandó B-vitamin ellátás lényeges az agy és a test
szabályos fejlődéséhez, valamint a mellékvese működéséhez. Szükségünk e
stresszellenes vitaminra a fizikai és szellemi stressz mennyiségével
fokozódik, noha a többi említett vitaminhoz képest kevés B-komplexumot
igényelünk.

A búzafűben a zsírban oldódó E-vitamin szinten megtalálható, mely

antioxidáns, és fokozza a termőképességet. Elegendő E-vitamin nélkül
izomsorvadással, meddőséggel és a sebek, fertőzések lassabb
gyógyulásával kell szembenéznünk. Azonkívül a szívet is védi. A búzafűben
található fajtája körülbelül tízszer könnyebben szívódik föl a
szervezetünkben, mint a mesterséges. Egyéb kitűnő élő ételforrások a
csíráztatott magvak, gabonaszemek és a diófélék.

A BÚZAFŰ ÁSVÁNYIANYAG - TARTALMA

Az étrendünkben szereplő ásványi anyagok megfelelő mennyisége és

minősége legalább olyan fontos, mint a vitaminoké. Az ásványok
molekuláris szinten segítenek szabályozni a kiválasztó és vérépítő
funkciókat, mert számtalan enzim molekulájához kötődnek. Elegendő és
kellő fajtájú ásványi anyag nélkül könnyen elgyötörtté válhatunk.

Az ásványok az éltető elemeink. Sok-sok évvel ezelőtt az ásványok az ősi

óceánokban összekeveredtek aminosavakkal és enzimekkel, életformákat
hozva létre. Az ásványi só alapvető minden élethez. A mind növényekben,
mind állatokban megtalálható ásványi só felelős a rajtuk keresztülfutó
elektromos áram áttételéért. Ez szerves ásvány, ellentétben a kövekben, az
élelmezési ásványi anyag kiegészítőkben vagy akár a rozsdás szögben
található szervetlenekkel.

Tanulmányok kimutatták, hogy a szervetlen ásványokat nyugodtan

bevehetjük, meghatározott szerepük van, ám körülbelül tízszer-hússzor
több kell belőlük, hogy ugyanaz a hatásuk legyen, mint a szerves ásványi
sóknak. Ha az étrendünk nagy mennyiségű szervetlen ásványokat foglal
magában, jelentős kockázata van a túladagolásnak. A dél-afrikai bantuknál
például nagy számban előfordul a máj mérgezése a vas főzőedények
kizárólagos használata miatt.

Szervezetünk ásványi anyag szükségletének a kielégítésére azt javaslom,

hogy a búzafűben és más élő ételekben lévő ásványi sókat fogyasszunk. Ha
így teszünk, kiküszöböljük a hiányokat, jó karban tartjuk a csontjainkat és a
fogainkat, ráadásul védjük a sok érzékeny anyagcsere-funkciót, amelyek az
ásványi sók megfelelő egyensúlyát igénylik. A szervetlen ásványok
használatával nagyobb a kockázata, hogy ez a kényes egyensúly fölborul,
és zűrzavart okoz belül. Amikor oda jutunk, hogy az egészségünk
érdekében a helyes ásványi anyag fajtát választjuk, meg igaznak cseng a
régi mondás: a természet a legjobb orvos.

Az ásványi anyagok fontos szerepet játszanak az egyenletes anyagcsere

fenntartásában is, különösképp a vér pH értékének (azaz viszonylagos
savasságának vagy lúgosságának) a területén. Rendes körülmények között
a vérünk enyhe lúgosságot tart fenn 7,3 és 7,45 közötti pH-értékkel (a pH
skálán 7,0 alatt savas, fölötte lúgos). Az anyagcsere eredményeként
állandóan termelődik sav. Ezt a lúgos ásványi anyagoknak semlegesíteniük
kell, hogy épen tartsák a csontokat és a fogakat, valamint hogy
hozzájáruljanak a megfázás vagy más komolyabb betegség elleni
védettséghez. A búzafű lúgosítja a vért, a benne található lúgos
ásványoknak: a magnéziumnak, a káliumnak és a kalciumnak
köszönhetően.
A búzafű nagyszerű forrása a kalciumnak, amely segít az erős csontok és
fogak felépítésében, szabályozza a szívverést amellett, hogy lökhárító
(ütköző) pufferként is működik a vér pH-ja számára az egyensúly
visszaállítása érdekében. A szárított búza-fűlében közel annyi kalcium van,
mint a tejben. A zöld hajtások, a leveles és a tengeri zöldségek, a
csíráztatott magvak, a babfélék és a gabonaszemek leve szintén remek
kalciumforrás, méghozzá olyan formában, amelyben a test könnyen fel
tudja használni.

Nem ajánlom, hogy rendszeresen használjunk tejet vagy tejtermékeket,

mert túlságosan sok telített állati zsír és koleszterin van bennük. A
pasztörizálás, a homogénezés és a mesterséges D-vitaminnal való
kiegészítés után a tej az átlagos ember számára nehezen emészthető lesz.
Ezért lényeges a búzafülé mellett a szárazföldi és a tengeri zöldségek
valamint a zöld hajtások bőséges fogyasztása. Így biztosíthatjuk
magunknak a szükséges kalciummennyiséget. Ez különösen azokra igaz,
akik ízületi gyulladásban, reumában, izomgörcsben vagy viszkető
végtagoktól szenvednek, hisz ez mind a kalciumhiány jele. Ne feledjük, az
elfogyasztott kalcium kilencvenkilenc százaléka a csontokban és a fogakban
rakódik le, s nem tud megfelelően felszívódni, ha vele együtt más
nyomelem nincs jelen. A búzafülében és a friss, élő ételekben ezek mind
egyszerre vannak jelen.

A búzafűben bőven megtalálható a vas, amely létfontosságú ásvány a

vörösvérsejtek kialakulásához és ahhoz, hogy az oxigén a tüdőből a
sejtekhez jusson. A vasnak egy részét újrahasznosítjuk, ám emellett
folyamatos utánpótlás szükséges. Elegendő vas nélkül könnyen fáradtak
vagy vérszegények lehetünk. A nők a menstruáció alatt veszíthetnek a
szükséges vasból. A szervetlen vas gyakran székrekedést okoz, viszont a
búzafűben lévő vas sónak nincs mellékhatása. Lé alakban a búzafű
körülbelül feleannyi vasat tartalmaz, mint a spenót vagy más zöldségek,
amelyek a vas kiváló forrásai. Ugyanakkor a spenóttól, a répaféléktől vagy
a mángoldtól eltérően a búzafű csekély sóskasavat tartalmaz. Ez a fenti
növényeknek egy olyan alkotóeleme, amely megköti a szervezet számára
felhasználható kalciumot, és ki is áztathatja a fogakból és a csontokból,
valamint vesekövet okoz.

Egy másik fontos ásványi anyag, amely a búzafűben optimális

mennyiségben van, a nátrium. Azért van szükségünk rá, mert segíti az
emésztést és a kiválasztást, és szabályozza a folyadékmennyiséget a
testben. Ám a legtöbben túl sokat fogyasztanak belőle nátrium-klorid
(konyhasó) és ételadalékok formájában. Nátriumszükségletünk egyik
bizonyítéka, hogy a normális vér literenként tíz gramm nátriumot tartalmaz.
A vérben a teljes kalciummennyiség nátrium-tartalmának csupán két
százaléka, a kálium pedig mindössze négy százaléka.

Mindemellett a túl sok nátrium magas vérnyomást, gyomorfekélyt és

szélütést idézhet elő. A nátriumszegény vagy nátriummentes étrenden élők
fogyaszthatnak búzafűlevet, mivel a legtöbb félkész élelmiszerhez képest
viszonylag keveset tartalmaz. Körülbelül annyi nátrium van benne, amennyi
a vöröshagymában vagy a paradicsomban.

A kálium, amelyet néhány élelmezéstudományi kutató a fiatalság

ásványának nevez, segíti fenntartani az ásványi egyensúlyt és az állandó
testsúlyt. Erősíti az izmokat és a bőrt is, és kedvező hatással van a teljes
szépségre. A gyümölcsök, főleg a banán, remek káliumkészletükről
ismertek. A búzafülé majdnem annyi káliumot tartalmaz, mint a citromfélék,
a szőlő, az alma vagy a dinnye.

A magnéziumból közel annyi található a búzafűben, mint a brokkoliban, a

kelbimbóban, a répában vagy a zellerben. A magnézium a jó izomműködés
és a belek épsége miatt fontos, hiszen serkenti a kiválasztó funkciókat. Azt
hiszem, ez a létfontosságú ásvány felelős a zsír kihúzásáért a májból zsíros
beszűrődés esetén.

A búzafű szintén elsőrangú forrása a nyomelemek széles választékának.

Ezek az elemek fontosak, meg ha csak „nyomokban” találhatók is meg
bennünk. Közülük a szelént rákellenes tulajdonságai miatt vizsgálják,
másokról, mint például a cinkről, amely a haj növekedése, sok májfunkció
és a fehérje-szintézis miatt lényeges, ma már elismerik, hogy a
növényeknek és az állatoknak is nélkülözhetetlenek.

A BÚZAFŰ AMINOSAV-TARTALMA (FEHÉRJETARTALMA)

A víz mellett a fehérje a legbőségesebb tápanyag a testben. A test

szárazanyag-tartalmának több mint ötven százaléka fehérje. A fehérjék
viszont kisebb fehérjeláncokból, más néven aminosavakból állnak. Az
aminosavakat a házépítésben használt nyersanyagokhoz lehet hasonlítani,
bár a tényleges építést az enzimek végzik. Ketten együtt felelnek a
sejtutánpótlásért és különféle funkciók hosszú soráért, a hormontermeléstől
kezdve az izmok, a vér és egyéb szervek felépítéséig.

Létezik nyolc alapvetőnek nevezett aminosav, amelyeket a test csak az

elfogyasztott fehérjékből tud szintetizálni. Ha ezek az aminosavak nincsenek
jelen az ételeinkben, a testünk képtelen a sejteket megfelelően
újratermelni, és hiánytünetek lépnek föl. Emellett a nyolc mellett egy
tucatnyi más aminosav is létezik, amelyek tulajdonképpen ugyanolyan
lényegesek, de a testen belül is kialakulhatnak.

Az aminosavak a test olyan sok szervében és funkciójában működnek

közre, hogy könyvünk terjedelmi korlátai miatt lehetetlen valamennyi
megemlítése. Elégedjünk meg annyival, hogy létfontosságúak a táplálék
kielégítő felszívódásához és emésztéséhez, a betegségek elleni szilárd
védettséghez, a sebek és vágások gyors gyógyulásához, a jó
májműködéshez és tudatosságunk szintjének szabályozásához. Mindezeken
túl az aminosavak a sejtek regenerálódásában betöltött szerepüknek
köszönhetően fiatalítanak bennünket, és meghosszabbítják életünket.

Akár csak egy aminosav hiánya is allergiát, kevés energiát, renyhe

emésztést, gyenge ellenállást a fertőzésekkel szemben és idő előtti
öregedést eredményezhet. És ha valamilyen módon újra bekerül a
szervezetünkbe ez az aminosav, ugyanolyan könnyen a tünetek teljes
visszafordulását eredményezheti. Ha kielégítő az aminosav-ellátás, azonnal
érezzük, mi a különbség az éppen csak elfogadható egészség, minimális
energia, valamint az elevenség, szellemi tisztaság és a bacilusoknak és más
mikrobáknak való ellenállás között. A továbbiakban a búzafűben található
tizenhét aminosavat mutatom be, a nyolc alapvetővel kezdve.

A lizinnek mint lehetséges öregedésgátló elemnek az utóbbi időben nagy

figyelmet szenteltek. Ez a fontos aminosav serkenti a test növekedését és a
véráramot. Elegendő lizin nélkül immunrendszerünk válaszadása gyengül,
ez a látásra is átterjedhet, és kifáradás jelentkezhet. A növekedéshez egy
másik lényeges elem, az izoleucin is elengedhetetlen, főképp a
kisgyermekeknél és a fehérje kiegyensúlyozására felnőtteknél. Az izoleucin
hiánya szellemi lelassuláshoz vezethet, mivel hatással van más aminosavak
termelésére.

A leucin elevenen és éberen tart minket. Álmatlanságban szenvedőknek

nem ajánlott, mert csak súlyosbítja a bajukat. Mindazonáltal megfelelő
mennyiségben mindenkinek szüksége van rá, aki az erőtől duzzadó életet
meg akarja tapasztalni.

Egy másik aminosav, amelyről már talán hallott, a triptofán. Ez

nélkülözhetetlen a bőséges, vörös vér, az egészséges bőr és haj
felépítésében. Mivel a B-komplex vitaminokkal működik együtt, segíti az
idegek megnyugtatását, és serkenti az emésztést.

Más lényeges aminosavak tartalmaznak fenilalanint, amely segíti a

pajzsmirigyet a thyroxin hormon termelésében. Ez a hormon a szellemi
egyensúlyhoz és az érzelmi nyugalomhoz szükséges. Egyéb aminosavakban
threonin van, ami serkenti az egyenletes emésztést, az ételek fölszívódását
és a test teljes anyagcseréjét; másokban valin, amely aktiválja az agyat,
segíti az izmok összehangolását, és nyugtatja az idegeket. A valin hiánya
idegességet, szellemi kimerülést, érzelmi kitöréséket és álmatlanságot
eredményezhet.

A nyolc alapvető aminosav közül utolsóként a metionint említem, amely

elősegíti a vese- és a májsejtek tisztulását és regenerálódását. Stimulálja a
hajnövekedést és nyugtatja az elmét. Közel ellentétes hatása van a
leucinnal: a metionin inkább csillapítja, mint feldobja az érzelmeket és az
elmebeli folyamatokat.

A búzafűben lévő más aminosavak röviden a következők: az alanin a vér

felépítője; az arginine, amely különösen fontos férfiak számára, mivel a
magfolyadék nagy mennyiségben tartalmazza; az aspartie sav segíti az etet
energiává alakítását; a glutaminsav, amely javítja a szellemi egyensúlyt, és
gondoskodik az egyenletes anyagcsere-folyamatokról; a glycine segíti a
sejtek oxigén-felhasználását energianyerés végett; a histidine befolyásolni
látszik a hallást és az idegműködést; a proline glutaminsavvá válik, és
ugyanazokat a feladatokat látja el; a serine az agy és idegműködés
serkentője; valamint a tyrosine, amely segíti a haj és a bőr kialakulását,
továbbá gátolja a sejtöregedést.

KIVÁLÓ TÁPLÁLKOZÁS A BÚZAFŰ KLOROFILLJÁVAL

A búzafülében lévő összes értékes vegyület közül a klorofill az egyik

legfontosabb. Ha természete nem lenne annyira kényes, azt hiszem, az
orvosi arzenál csúcsfegyvere lenne. Akárhogy is van, ingatagsága
bennünket nem érint, mert mi termeszthetjük otthon, levet készíthetünk
belőle és megihatjuk anélkül, hogy sokáig kellene tárolnunk. A következő és
a nyolcadik fejezetben bemutatom a búzafűié számtalan felhasználási
módját a gyógyászatban. Itt a klorofill tápértékéről és vérré alakulásáról
szeretnék beszélni.

Önmagában a klorofillt, a zöld levelekben és füvekben található

fehérjetartalmú vegyületet a legtöbb élelmezési szakértő és biokémikus
nem tartja különlegesebben figyelemreméltónak. Ám van két nagyon
lényeges tulajdonsága, amely mellett nem kellene elsiklanunk.

Az első: a napenergiát használhatóvá tudja alakítani a növények (az állatok

és az emberek) számára. A klorofill egyfajta élő elem. Az állati test is tárol
és termel energiát: a különbség az, hogy a növények közvetlenül a naptól
kapják, míg az állatok és az emberek nem.

Alapjában véve ugyanaz az életerő, ami a természetben minden tavasszal

kirobbantja a zöld növényzetet, az emberi testben átalakítható a búzafülé
fogyasztásával. Utána a szervezet ezt a kiválóan tápláló, éltető energiát fel
tudja használni önmaga gyógyítására és helyreállítására.

A klorofill másik fontos táplálkozásra vonatkozó jellegzetessége (a második

fejezetben már említettem), hogy bámulatosan hasonlít a vörösvértesthez,
a vér oxigénszállító anyagához.

Dr. Josihide Hagiwara japán tudós és egészségügyi nevelő a búzafű

élelemként és orvosságként való használatának egyik legfőbb szószólója.
Arra a következtetésre jutott, hogy mivel a klorofill zsírban oldódó
részesecske, és a zsírrészecskék egyenesen a vérbe szívódnak fel a
nyirokrendszeren keresztül, a klorofill szintén ezen az úton tud felszívódni.
Véleménye szerint a testen belül a klorofill magnéziumionja egy
vasmolekulára cserélődik, amely a tápanyagot szállítja a test minden
sejtjének.

Csak az idő és a további kutatások fogják fölfedni a klorofill működésének a

rejtélyét. Viszont arra nem kell várnunk, hogy jótékony hatását kifejthesse
bennünk.

6. CSODÁS GYÓGYULÁSOK A BÚZAFŰVEL

„A jövőben a növények napfényelemét fogjuk használni az emberi test

regenerálására gyógyítására.”

George Crile, M.D.

Az 1940-és évek körül divatba jött a klorofill használata gyógyszerekben,

fogkrémekben és lehelet-frissítőkben. 1940 júliusában Dr. Benjamine
Gurskin, a Temple Egyetem vezető kísérleti patológusa átfogó tudósítást
jelentetett meg az AMERICAN JOURNAL OF SURGERYben. Első ízben
figyeltek föl a klorofillra, mint hatékony és fontos gyógyszerre. Az írást dr.
Gurskin és két munkatársa, dr. Redpath és dr. Davis (mindketten fül-orr-
gégészek) készítették. Mintegy ezerkétszáz esetet említenek, ahol a
betegeket klorofillal kezelték. A panaszok a mély, belső fertőzésektől és
fekélyektől kezdve a bőr- és ínyproblémákig terjedtek. Dr. Gurskin a társai
klorofillal végzett kísérleteit így észrevételezte: „Figyelemreméltó, hogy
egyetlen olyan esetet sem jegyeztek föl, ahol javulás vagy gyógyulás ne
következett volna be.”

Azóta más kutatók is sikeresen kezelik klorofill kivonattal a

rendellenességek egész sorát. Olvastam egy tanulmányt húsz betegről,
akiknek vastagbél problémáik voltak, egészen a fekélyesedő
vastagbélgyulladásig (melyben én is szenvedtem egy ideig). Klorofillos
végbélbeöntést alkalmaztak náluk, mint visszatartásos beöntést naponta
egyszer. Azt kérték a betegektől, hogy a levet tartsák bent öt órán
keresztül. H. A. Rafsky és C. I. Krieger doktorok az esetek többségében
mellékhatások vagy irritációk nélküli javulásról számoltak be.

Dr. Carroll Wright, a philadelphiai Temple Egyetem bőrgyógyász

professzora klorofill-kenőcsöt alkalmazott különféle bőrbetegségek
leküzdésére. Különösen hatékonynak találta a krónikus bőrfekélyek és az
ótvar kezelésében.

Dr. W. S. Morga, aki szintén Philadelphiában dolgozik, a klorofill

használatáról számolt be negyven betegnél, akiknek tizenegy különböző
bőrbetegségük volt. A betegek legelőször azt vették észre, hogy a klorofill
szinte azonnal enyhítette a viszketést és a bőrégést. Hetekkel a vizsgálat
megkezdése után az eredeti negyven beteg hat kivételével meggyógyult,
némelyikük olyan krónikus problémától szabadult meg, amelyben már évek
óta szenvedett.

Dr. Homer Judkin, az Illinois állambeli Paris Kórház szájsebésze komoly

sikereket ért el a Vincent-angina (a torokmandula valamint a száj és a garat
nyálkahártyájának álhártyakepződéssel járó gyulladása) és a gennyes
fogínysorvadás előrehaladott eseteinek gyógyításában, amelyet az ínybe
adott klorofill injekcióval ért el. Betegei egy csoportjának a felépüléséről
beszélve Dr. Judkin megállapította, hogy kevesebb, mint harminc nap alatt
az íny teljesen feszessé vált, és attól fogva tiszta is maradt.

Ám az 1940-és évek klorofill iránti érdeklődése és klinikai vizsgálatainak

sikeressége ellenére úgy tűnik, bizonytalan természete miatt a
kereskedelem nem nagyon foglalkozott vele. Bár néhány vállalat állított elő
mesterséges klorofillt, használatának nem volt tartós eredménye.

Ahogy kiderül majd, a „durva” vagy nyers klorofillal nehéz dolgozni, és még
nehezebb tárolni. A préselés után a fénnyel és a levegővel való
érintkezésének következtében órák alatt elveszíti biokémiai aktivitását és
zöld színárnyalatát. A tudósok hamar megtanulták, hogyan lehet hozzájutni
a mesterséges klorofillhoz, vagyis a klorofillinhez, a természetes klorofillt
elemeire bontva és egy rézionnal összekötve. A klorofillin megtartotta a
színét és eléggé stabil volt a korlátlan tároláshoz. Az egyetlen baj csak az
volt, hogy nem úgy működött, mint az igazi: mellékhatásokat -
vérszegénységet és hányingert - idézett elő. Ezért lemondtak arról, hogy
orvosi célokra használják, de megmaradt a piacon szagtalanítók
összetevőjeként és mesterséges színezékként.

Lassanként a klorofill, leginkább a búzafű klorofillja, visszatér az orvosi

érdeklődés középpontjába. Egész életemet annak szenteltem, hogy a füvek
és más gyógyító, élő ételek igazságát eljuttassam azokhoz, akiknek
szükségük van rá. Utam során tanúja voltam, miként javították emberek
ezrei egészségi állapotukat és életminőségüket. Rengeteg adatot is
gyűjtöttem kifejezetten azokról a gondokról, ahol a klorofill és a búzafülé
segíthet.

Most térjünk ki röviden a búzafű felhasználására néhány komoly, de gyakori

rendellenesség kezelésében. A nyolcadik fejezetben részletesen bemutatom
majd a búzafülé belső és külső alkalmazását.

BÚZAFŰVEL A RÁK ELLEN

Éveken át nagy figyelemmel kísértem a rák kérdését. Úgy gondoltam, ha a

búzafű és az élő ételek segíthetnek a legfélelmetesebb és
leküzdhetetlenebb orvosi problémán, a rákon, akkor nem férhet kétség
ahhoz, hogy képesek a gyógyításra, a táplálásra és a test egyensúlyba
hozására. Rákos betegek oktatásával töltöttem húsz évet, így hát tudom,
hogy - a közvéleménnyel ellentétben - mindenféle rákot le lehet győzni.
Ugyanakkor az a véleményem, hogy gyógymódot sosem fogunk találni erre
a rettegett betegségre, mert gyógyíthatatlan. A rákos beteg testének kell
meggyógyítania önmagát pontosan ugyanúgy, ahogy minden test újra
magához tér vágás, horzsolás vagy a közönséges nátha után. Bár léteznek
orvosságok, amelyek segítenek egy-két rákos sejt lerombolásával, ezek
csupán csak támogathatják az öntisztító folyamatokat. A testnek kell
pótolnia az elveszett sejteket rákmentes egyedekkel.

Amint megértjük az öngyógyítás és az öntiszti- logikáját, könnyű lesz

belátnunk, a test hogyan képes meg az olyan komoly betegségeket is
visszafordítani, mint a rák. Mindössze akarni kell élni és megküzdeni a
betegséggel, s elegendő energiára, azaz eléggé erős immunrendszerre van
szükség. Hogyan építhetjük föl az immunrendszerünket a rák legyőzésére
vagy megelőzésére? Először is ki kell küszöbölni azokat a dolgokat, amelyek
csökkentik a védekezőképességet: az otthoni és a munkahelyi
feszültségeket és a félkész vagy főtt ételeket. Amint eltávolítottuk ezt a
nyomást az immunrendszerről, meg kell tanulnunk újjáépítését. Tehát a
második feladat tisztító hatású élő étrenddel és búzafűvel kitisztítani a
stressz és a rossz étkezés mérgező lerakódásait.

Az élő ételek és a búzafülé elkezdi az immunrendszer tisztításának és

helyreállításának a folyamatát, amíg távol vagyunk a feszültségektől és
azoktól az élelmiszerektől, amelyek nagyon kockázatosak, legfőképp a rák
kialakításában. Ha nem kerüljük el a stresszt, olyanok vagyunk, mint a
törött lábú ember, aki gipszkötés és mankó nélkül jár. Nem fogunk
gyógyulni, bármennyire nyugodtak vagyunk, bármennyire helyesen
táplálkozunk. Amíg nem tesszük le a fenekünket, és nem pihenünk, semmi
sem segít. Hasonlóképpen, ha nem függesztjük fel (ajánlom, véglegesen)
azoknak az ételeknek a fogyasztását, amelyek felgyülemlenek, és eltömítik
a testet, nem sok esélyünk lesz a felépülésre.

A búzafülé segít az immunrendszer fölépítésében, azonban jótékony hatásai

sokkal messzebbre nyúlnak. Előzetes tanulmányok számos pompás
rákellenes alkotórészt azonosítottak benne. Ezek egyikét abszcizinsavnak
hívják. Erről a savról először Eydie Mac Hunsbergertől értesültem, a
Hippokratész Intézet hajdani vendégétől, aki a Hippokratész Étrendet és a
búzafűlevet használta a mellrákjából való gyógyulásra. Ahogy a „Hogyan
küzdöttem le a rákot természetes módon” (HOW I CONQUERED CANCER
NATURALLY) című könyvében meséli, orvosa érdeklődést mutatott az esete
iránt, és tanulmányozott sok korábbi kutatást a búzafűben lévő aktív
összetevő megtalálása végett, amely segített az asszony gyógyulásában.

Fölfedezte az abszcizinsavat, egy növényi hormont, amely arról ismert,

hogy megelőzi a mag kicsírázását, amíg az megfelelő körülmények közé
nem kerül. Laboratóriumi állatokon végzett vizsgálatai során megállapította,
hogy ez a sav meg kis mennyiségben is „halálbiztosnak bizonyult a rák
bármilyen formája ellen”. A tumor is gyorsan eltűnt az állatokban
abszcizinsavas injekció hatására. Ugyanakkor Eydie Mae megemlítette, hogy
e téren a kutatások meg gyerekcipőben járnak, és túl korai lenne kimondani
alkalmasságukat a gyógykezelésre. Továbbá hozzáfűzte: „A szegényes
táplálkozási szokások nem csak rákot okozhatnak. Meglehet, képesek
vagyunk visszafordítani a rákot abszcizinsavas tablettákkal, viszont aztán
szívrohamban vagy valami másban halunk meg”. Csak a kifogástalan
táplálkozás és az egészséges életmód menthet meg minket a
betegségektől. Eydie Mae döntése, hogy a „halálraítéltek étrendjéről” áttér
a Hippokratész Étrend búzafűlevére és élő ételeire, minden bizonnyal
kifizetődött neki - nem egészen egy évre rá, hogy az orvosok feladták a
reményt, a rák visszahúzódott.

A búzafülé másik lehetséges rákellenes sajátossága, amely fölkeltette az

érdeklődésemet a jól ismert biokémikus és kutató, Dr. Ernst Krebs, Jr. egyik
előadásán, a B17-vitamin (laetrile). Kutatásaiban dr. Krebs
sárgabarackmagból vont ki laetrilét, de a teljes ételekben szintén
megtalálható, különösen a búzafűben. Ez a vitamin célzottan csak a rákos
sejteket rombolta, az egészségeseket meghagyta. Míg a lactriléről, mint
rákkezelésről még mindig hevesen vitatkoznak, a tények magukért
beszélnek: a mai átlagos étrend körülbelül négyszázszor kevesebb B 17-
vitamint tartalmaz, mint a természetes népek étrendje, ahol is a rák
előfordulása rendkívül alacsony.

A Linus Pauling Orvostudományi Intézetben Dr. Arthur Robinson

laboratóriumi egereken tanulmányozta az élő ételek, a búzafű és a
mesterséges C-vitamin rákra gyakorolt különféle hatásait. Az egerekben
bőrrákot idéztek elő ultraviola sugárzással. A kontrollcsoport szokásos
állateledelt kapott. Két másik csoportnak szintén rendes eledelt adtak
kiegészítve különböző adagolású C-vitaminnal. Megint másik két csoport
egér almából, körtéből, répából, paradicsomból, napraforgómagból,
banánból és búzafűből álló nyers ételeket kapott. Az utóbbi két csoport
egyiknek még száz gramm C-vitamint is adtak.

Az 1984 márciusában megjelent „Az élő ételek és a rák” (LIVING FOODS

AND CANCER) című cikkében dr. Robinson így foglalta össze tapasztalásait:
„Az eredmények látványosak voltak. Kizárólag az élő ételek (a búzafűvel
együtt) csaknem hetvenöt százalékkal csökkentették a rákos bántalmak
előfordulását és súlyosságát. Ez az eredmény jobb volt bármely más, valaha
kipróbált táplálkozási programénál. Meg duplán jó eredményt értünk el a
rák elfojtásában nagy mennyiségű aszkorbin savval (C-vitaminnal) - olyan
magas adagban, amely csaknem halálos volt az egerekre, és messze túl
volt az emberi fogyasztás racionális tartományán. Tulajdonképpen az
aszkorbin sav akkora mennyiségben, amit megfázás és rák ellen ajánlanak,
megkétszerezte, száz százalékkal megnövelte a rák elleni küzdelem
hatékonyságát.”

Véleményem szerint, ha a nyers ételekkel táplált egereknek zöld hajtásokat

adtak volna zöldség és gyümölcs helyett, a rák csökkenése még drámaibb
lett volna.

A rák és a táplálkozás kapcsolata egyre nyilván valóbbá válik a kutatók és

az orvosok előtt. Nemrégiben a köztiszteletben álló amerikai Nemzeti
Rákintézet (NATIONAL CANCER INSTITUTE) megbízta e kapcsolat
tanulmányozásával a szintén USA-beli Nemzeti Tudományos Akadémiát
(NATIONAL ACADEMY OF SCIENCES). A tanulmány sok élelmiszernek
kimutatta karcinogén jellegét. Talán már Ön is tudta ne hogy ilyen
tulajdonságokkal rendelkezik: a félkész élelmiszerek, a füstölt húsok, a
zsíros sajtok és a finomított olajok mind karcinogének. A tanulmányozás
során azt is fölfedezték, hogy egy-két zöldség, főleg a zöldek és a sárgák,
úgy tűnik, rákellenes tulajdonságokkal bírnak. Mindazonáltal a Nemzeti
Tudományos Akadémia által kiválasztott számos élelmiszer, mint például a
sárgarépa, a tök, a brokkoli, a káposzta, a kelbimbó és a leveles zöldségek
együttvéve sem annyira hatásosak a teljes táplálkozásban, mint a búzafű,
valamint főzötten fogyasztva egyikük sem tartalmaz aktív enzimeket.

AZ OXIGÉNFELVÉTEL ÉS A RÁK

A rák körül felmerült egy nagyon érdekes elmélet, amely a Nobel-díjas dr.
Otto Warburgtól származik. Kimutatta, hogy a ráksejtek oxigénszegény
környezetben gyarapodnak. Ő a rákra nem vírusként tekintett, hanem a
sejtek szintjén oxigénhiány által okozott sejtmutációs folyamatként.
Warburg fölfedezése több mint ötven éves, mégis mindmáig cáfolhatatlan,
míg más elméletek tucatjai dőlnek meg évente.

Már tudjuk, hogy bizonyos dolgok, mint például a dohányzás, a magas

fehérjefelvétel, a légszennyezettség, a gyatra lélegzés és a testmozgás
hiánya, valamint a zsíros ételek több éven át tartó fogyasztása
kiéheztethetik a testet egészen a rendelkezésére álló oxigén huszonöt
százalékáig. Warburg elmélete szerint nem csoda, hogy a világon a
legnagyobb számban az amerikaiak szenvednek rákban: az életvitelük, a
táplálkozásuk és a környezet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesebb
oxigén áramlik sejtjeink felé. A friss gyümölcs- és zöldséglevek, a mély
lélegzés és a búzafű mind oxigénhez juttatják a szervezetet, serkentve a
jobb vérkeringést és fokozva a test oxigén-szállító teljesítményét, a
vörösvérsejtek száma is növekszik általuk.

Lehet, hogy nem ismerjük a búzafű pontos működését a rákos sejtek

megsemmisítésében, de azt tudjuk, hogy az alatt a néhány év alatt, amíg a
tudósok figyelme ráirányult a táplálkozás és a rák összefüggéseire,
számtalan lehetőséggel tudtak előhozakodni.
VÉGET VETHET-E A BÚZAFŰ A DAGANATOKKAL VALÓ
KÜZDELEMNEK?

A legtöbben nem akarnak hízni, viszont kevesen tekintenek az elhízottságra

azzal a pánikkal és félelemmel, amely a rák gondolatát kíséri. Mégis kevés
kétség fér ahhoz, hogy a nyugati nemzetek számára az elhízottság a
legnagyobb egészségügyi probléma. S nem csak a lelki gyötrelmek miatt,
hanem mert kövérnek lenni nem egészséges. Könnyen meg lehet érteni
ennek az állításnak az igazságát, ha eltűnődünk azon a számos betegségen,
beleértve a szívbajt, a cukorbetegséget, az ízületi gyulladásokat, a magas
vérnyomást és a rákot, amely a túlsúlyos embereknél sokkal gyakrabban és
súlyosabb formában fordul elő.

Jóllehet a fölös súlyra valaha a vagyonosok jelképeként tekintettek, ma már

társadalmunk minden csoportját és korosztályát érinti. Csendesen rombol.
Jelenleg ötvenmillió fölött van az elhízott emberek száma csupán az
Egyesült Államokban, s a baj inkább súlyosbodni látszik, mint javulni.

Sokan lassan híznak, ahogy az anyagcseréjük már nem tudja fölhasználni

vagy kiválasztani az elfogyasztott fölösleges tápanyagokat. A folyamat
visszafordításának általam ismert legjobb módja az anyag-csereérték
növelése testmozgással, élő ételek fogyasztásával, amelyek serkentik a
vérkeringést, továbbá fel kell hagyni a cukor, a vörös- és a baromfihús, a
tejtermékek, az olaj, a hal és a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásával.
Természetesen a búzafülé alkalmazása is segít, de önmagában nem
karcsúsít.

A tápanyagokkal kapcsolatos munkám kezdete óta az egyik legörömtelibb

fölfedezésem a búzafű használatával és a Hippokratész Étrend követésével
elérhető drasztikus súlycsökkenés volt. Ez az étrend nyersen, ugyanakkor
ízletes társításokban fogyasztandó zöldségekből, friss gyümölcsökből, zöld
hajtásokból, tengeri zöldségekből, valamint csíráztatott magvakból,
csonthéjasokból és gabonaszemekből áll.

A búzafű segít a diétázóknak a vérkeringés és az anyagcsereérték

felgyorsításával, valamint az emésztés hatékonyságának növelésével, így
oldva fel a szervezet fölösleges zsírtartalmát. Ha egy pillanatra
elgondolkozunk az enzimek megannyi szerepén, könnyen rájöhetünk, hogy
fél kiló leadása vagy felszedése a táplálékunk és a testünk enzimeinek
megléte vagy hiánya miatt következik be. Az „Enzimtáplálkozás” (ENZYME
NUTRITION) című munkájában dr. Edward Howell enzimológus
megjegyezte, hogy a százharminc vagy még több kilót nyomó emberek
testének zsírjában található enzimek mérése kimutatta a zsíroszlató
enzimek hiányát.

Az élő ételek és a friss levek, főleg a búzafűlé sok olyan elméletet

megdöntöttek, amelyek arra a kérdésre kerestek választ, miért zsírosodunk
el, és hogyan fogyunk gyorsan. A Hippokratész Egészség Intézetben sosem
erőltettem a fogyást, mert az a búzafű és az élő ételes étrend természetes
velejárója. Mindazonáltal az intézet vendégei átlagosan 2-7 kilogrammot
fogynak hetente. Meggyőződésem, hogy a döntő tényező a búzafűben és
az élő ételekben lévő bőséges enzimellátás.

Azelőtt a túlsúlyos betegeknek pajzsmirigyhormont adtak a súlycsökkenés

serkentésére. Ám ezek a gyógyszerek hosszú távon tulajdonképpen
gyengítik a pajzsmirigyet. Ha saját búzafüvünket tengeri moszattal dúsított
termőföldben (lásd a 7. fejezetet) termesztjük, és a belőle készült búzafülét
rendszeresen isszuk, ezzel nagyszerű jódforrással egészíthetjük ki
étrendünket. Ez fölpezsdíti a pajzsmirigyet, és hatalmas segítséget jelent a
biztonságos fogyáshoz.

A józan ész azt diktálja, ha csak alacsony kalóriaszintű, tiszta és sovány

ételeket eszünk, a biztonságos és gyors fogyás minden bizonnyal
bekövetkezik. Továbbá az élő ételes étrendben lévő bőséges salakképző
anyag kitisztítja a kiválasztó csatornákat, hogy hatékonyabban tudjanak
működni. Az étrend folyadéktartalma átmossa a vesét és a vért,
helyettesítve az elhasználódott testfolyadékot a zöldségekből, hajtásokból
és gyümölcsökből kinyert természetes desztillált vízzel.

Természetesen nem kell teljesen megváltoztatni az étrendet, hogy

fogyhassunk a búzafű által. Fokozatos súlycsökkenést érhetünk el, ha
szokásos táplálkozásunkat rendszeresen kiegészítjük a búzafülével, és
hangsúlyt fektetünk a friss és könnyű élelmiszerekre. Nem megalapozott az
a mendemonda, hogy a banán, az avokádó és más gyümölcs, zöldség
hizlal. Ezek az ételek nem önmagukban hizlalnak, hanem inkább
felhasználási módjuk (a főzött gyümölcsök és a befőttek különböznek a
nyersektől), vagy a velük fogyasztott más ételek miatt (például banán
fagylalttal). Ha más élelmiszerrel együtt fogyasztjuk, meg azok az ételek is
súlygyarapodáshoz vezethetnek, amelyeket általában nem tartanak
hizlalónak: például az eper tejszín-habbal vagy gyümölcstortában.

FELTÖLTŐDÉS, NEM PEDIG MEGTÖLTŐDÉS

Ha valakinek nem a túlsúly a baja, hanem a normálisnál kevesebb
testtömeg, nem is tudok jobb orvosságot a búzafűnél. Sok túlságosan
vékony embernek túlzottan aktív anyagcseréje van, ami akadályozza az
elfogyasztott tápanyagok megfelelő felszívódását. Sok esetben az emésztés
serkentésére (enzimekre) és relaxációra van szükség.

Láttam sovány embereket heti egy vagy több kilót hízni, miután rátértek a
Hippokratész Étrendre és a búzafülé használatára. A búzafű segít a
súlygyarapodásban az idegrendszer pihentetésével és a belekben
fölhalmozódott nyálka kitisztításával, amely még több élelem felszívódását
teszi lehetővé. Állati kísérletek és az intézetben folytatott megfigyeléseim
bizonyították, hogy a búzafülé kis mennyiségben való hozzáadása az
étrendhez stimulálja az egyenletes testsúlyt és a vér tökéletes minőségét.
Akár fölszedni, akár leadni szeretnénk kilókat, a Hippokratész Étrend feltölt
bennünket, de „megtölteni” nem fog, hacsak nem éppen arra van
szükségünk.

Talán a legfontosabb indoka a búzafülé használatának bármilyen

súlyszabályozó programban, hogy képes betölteni a táplálkozási hiányokat.
Ahogy már tárgyaltuk az előző fejezetben, a búzafű teljes élelem, tartalmaz
minden ismert (és talán néhány meg ismeretlen) tápanyagot. Mindennapos
használata a test átformálása érdekében olyan, mintha biztosítást kötnénk
bármilyen felmerülő hiányosságra. A következő két fejezetben a búzafű
termesztési és fölhasználási módozatairól szólok majd részletesebben, de
előtte szeretnék arról is röviden beszámolni, hogyan alkalmazható
védelemként. Segítségével könnyebben megálljuk a helyünket egyre
szennyezettebb világunkban.

VÉDELEM A MODERN ÉLET ÁRTALMAIVAL SZEMBEN

Meg ha könnyen el tudjuk kerülni a húst, a zsírt és cukrot, az egészségre

nézve léteznek más veszélyforrások, amelyek az elmúlt száz évben
alakultak ki. Itt főleg a levegő-, a víz- és a talajszennyezettségre, a
nukleáris hulladékokból áradó, valamint az elektromos és elektronikus
készülékek által kibocsátott mérgező sugárzásra célzok. Megvédhetjük-e
magunkat ezekkel szemben?

Ahogy már említettem a harmadik fejezetben, úgy hiszem, ezekkel

szemben létezik megfelelő védelem, és az utóbbi években a tudósok és
kutatók egyre növekvő számban értenek egyet velem. Természetesen az
egyik megoldás az egészséges, élő ételekre való áttérés és a búzafülé napi
fogyasztása.
Beszéltünk már a búzafű számos képességéről: megsemmisíti az ártalmas
baktériumokat és mikrobákat, hatékony antioxidáns, továbbá serkenti az
oxigénszállítást. Mindenféle szennyeződés, beleértve a kipufogókból áradó
ólmot, az ipari hulladékokban lévő kénoxidokat és a különféle gázokat,
hajlamos fölhalmozódni a szervezetben. A búzafű mint antioxidáns a lehető
legkisebbre csökkentheti közvetlenül és közvetve a maró és irritáló
vegyületek testre gyakorolt káros hatását.

Néhány éve a vegyi nátrium fluoriddal foglalkoztam, amelyet rendszerint

patkányméregként használnak, és a vizünkbe teszik. Megkértem a New
Jersey államban lévő High Bridge-i Bloomfield Laboratóriumból Dr. G. H.
Earp Thomast egy kísérlet elvégzésére. Kis mennyiségű búzafűlevet
helyezett egy üveg csapvízbe, és utána a fluorid és más vegyi anyagok
jelenlétét vizsgálta benne. Mindkettőnket megleptek az eredmények. Íme
Dr. Thomas megfigyelése: „a fluor gyorsan összekapcsolódott a kalcium
foszfáttal és más kinetikus elemekkel elveszítve ezáltal mérgező
tulajdonságait, sőt így meg a fogakat és a csontokat is szilárdította. Ezért
van az, hogy a friss fű katalizátorként működött: sebesen átváltoztatta a
savas fluort olyan ártalmatlan vegyületté, amelynek a hatása inkább
kedvező volt. A kalciumfoszfátban aránylag gazdag búzafű eltávolít
bármilyen szabad fluorsavat, és annak negatív töltését lúgos kalcium-foszfát
fluoridvegyületté alakítja”. Nem győztem álmélkodni. A búzafű nem csak
semlegesítette a fluor mérgező hatását, hanem szövetségesünkké
változtatta át az egészséges csontok és fogak fenntartásában. Azért nem
ajánlom, hogy csapvizet igyunk, a tiszta szűrt vagy forrásvíz kellemesebb
ízű és jobb is. De ha nem tudunk hozzájuk jutni, öntsünk egy kis
búzafűlevet a csapvízhez, ez egészségesebbé teszi.

A szennyeződések elleni legjobb védelem az erősebb, egészségesebb test.

A búzafű közvetve véd meg a szennyező anyagoktól testünk saját
védekezőképességének erősítésével.

Sajnos úgy látszik, a természet nem programozta be az emberi testbe az

alkalmazkodóképességet mindenhez, amit az emberi leleményesség képes
kiagyalni. Elég jól alkalmazkodtunk a szmoghoz és más szennyeződésekhez
(mérhetetlenül magas áron, ha a gyengébb egészséget nézzük), ám létezik
néhány olyan dolog, amellyel szemben kiváltképp sebezhetőknek tűnünk.
Ezek egyike a sugárzásmérgezés.

A tudósok évek óta tudják, hogy a röntgensugarak eléggé nagy adagban

rákot, sőt még halált is okozhatnak. A sugárzás romboló hatása egyszerre
adomány és hátrány. Adomány, mert lerombolja a rákos sejteket, és
hátrány, mert az egészségeseket is megöli, és serkentheti a jövőben a
rákos burjánzást.

Sőt, éppen a sugárzás az egyik módszere a rák előidézésének kísérleti

állatokon.

Az atomsugárzás még veszélyesebb. Ahogy azt mindannyian tudjuk, akár

lassan szivárog a légkörbe, akár hirtelen szabadul ki egy robbanáskor, az
emberi szervezetre gyakorolt hatása halálos.

De meg a televíziókészülék által kibocsátott kisebb sugárzás is betegséget

és rákot okozhat. Éppen ezért az amerikai parlament törvénybe iktatta az
1968-as sugárzást szabályozó határozatot, amely megvéd bennünket saját
találmányainktól. Ám ez a törvénycikkely csupán korlátozza a készülékek
sugárzását, de nem szünteti meg. A különböző berendezések, a fénycsöves
világítás és egyéb komfortcikkek aláaknázhatják az egészségünket, a testet
körülvevő elektromágneses mező megváltoztatásával. Az állami előírásokba
vetett bizalmunkon kívül más gyakorlati eszközünk nincsen a sugárzások
szintjének ellenőrzésére az otthonunkban.

Ismerve azt, hogy a sugárzás milyen fenyegető veszedelem az emberi

egészségre és életre, a tudósok javában próbálják megtalálni az ellenszerét.
Éppen mostanság ajánlják a kutatók figyelmébe, hogy a búzafű
klorofilljának a sugárzás elleni védő erejét vizsgálják. A mai érdeklődés
néhány tanulmánynak köszönhető, amelyeket az 50-és és a 60-as években
végzett néhány kutató szellem. Egy program alkalmával, amelyet az
amerikai haderő szponzorált, Harry Spector, Doris Calloway és társaik
néhány csoport tengerimalacot normál állateledellel tápláltak, majd halálos
mennyiségű sugárzást bocsátottak rájuk. Az összes állat tizenöt napon belül
elpusztult. A kutatók aztán megpróbálkoztak különféle ételeket bevezetni az
étrendbe, mielőtt ugyanakkora sugárzásnak tették ki az állatokat. A
répafélék semmi különbséget nem okoztak, viszont a káposzta és a brokkoli
több mint az állatok felét tizenöt napon túl is életben tartotta. A legjobb
eredményt úgy érték el, hogy a tengerimalacokkal káposztát és brokkolit
etettek a sugárzás előtt és után. A zöldséggel táplált állatok boncolása
nagyobb és egészségesebb májat fedett föl több A-vitaminnal és alacsony
zsíros elfajulással. Kiválóbb ivarmirigy-fejlődést is kimutattak, azt jelezve,
hogy a zöldségek megvédhetik a szaporító szerveket. Azonkívül a
sugárzásos mérgezés jellegzetes tünetei, mint például az alultápláltság és a
súlycsökkenés, később jöttek elő, és kevésbé voltak súlyosak. J. E Duplan,
a párizsi Tudományos Akadémia kutatója szintén fölfedezte, hogy a
káposzta a lehető legkisebbre csökkentette a súlyvesztést, és mérsékelte a
röntgensugárzásos állatok halálozási arányát.

Habár a búzafüvet nem használták ezekben a vizsgálatokban, jó okunk van

feltételezni, hogy fölülmúlta volna a káposzta és a brokkoli teljesítményét.
Ha az állatok étrendjét búzafűvel egészítik ki, a boncolásukkor tapasztalt
kedvező máj- és ivarmirigy-változások, Dr. Schnabel szerint, sokkal
meghökkentőbbek lesznek.

7. A BÚZAFŰ TERMESZTÉSE ÉS PRÉSELÉSE

„Minden hús fű, és ennek minden kelleme olyan, akár a mező virága.”

Ézsaiás, 40:6

Mindeddig a búzafülé élelemként és orvosságként való használata mögötti

filozófiára koncentráltunk. Ebben és a következő két fejezetben
alkalmazását, termesztésének módszereit, préselését és a búzafű-böjtöt
ismertetem.

Nincsen semmi bonyolult az otthoni búzafű-termesztésben. A Hippokratész

Intézetben kialakítottunk egy szobai konyhakert rendszert, a hajdinasaláta,
a napraforgó-zöld és a búzafű termesztésére. A szobai kertészkedés kevés
időt és kis erőfeszítést igényel, és nincsen szükség drága felszerelésekre.
Mindössze egy speciális prést kell majd esetleg beszerezni. Minden egyéb
eszköz olcsón és könnyen beszerezhető.

A SZOBAI KONYHAKERT FELÁLLÍTÁSA

A szobai konyhakert felszerelésének első lépése helyet találni a búzafűtálak

felállítására és tárolására. Szükség lesz meg olyan helyre is, ahol a magokat
és a földet vagy komposzt trágyát tarthatjuk. Mivel a bostoni intézetünk
harmadik emeletén élek, egész felszerelésemet a konyhában állítottam föl,
és ott is tárolom. Ha valaki családi házban lakik, akár a konyhában, akár az
alagsorban, akár a garázsban, akár az előszoba félreeső helyén vagy pedig
az üvegházban is fölszerelheti a konyhakertet. Akár a műveleteket is
feloszthatja például úgy, hogy az alagsorban tárolja a földet és
tulajdonképpen a palántákat is, a feljáró ablakába helyezi a tálakat, és a
konyhai lefolyóban áztatja a magvakat befőttesüvegben. Bármilyen
felállítást válasszunk is, a növények termesztéséhez bőséges szórt
napfényre lesz szükségünk, és a téli hónapokban meleg helyre (20 - 25 °C-
ra).
Ha úgy véljük, zavaró a föld a lakásban, ám nincs hely a kinti termesztésre,
nem kell kétségbeesnünk. Bár nincs igazi helyettesítője a jó talajban
növekedett búzafűnek, van néhány módja a földnélküli termesztésnek
önműködő csíráztatókban. Én használok egyet otthon, mégis jobban
szeretem földben nevelni a búzafüvet és a bébi zöldségeket. Azért, mert öt
nap növekedés után a fiatal növények nem a magban, hanem a földben
néznek tápanyagok után. Így az önműködő csíráztató gépekben növekvő
növényeknek 2-5 napig külső tápanyagokra van szükségük, amelyek viszont
ott nem állnak rendelkezésre. Az eredmény olyan búzafű, amely nem
annyira hatékony, mint lehetne. Ám ha Ön csak a földnélküli termesztést
tudja megoldani, meg mindig jobb, mintha egyáltalán nem termesztene
búzafüvet.

A BÚZAFŰ TERMESZTÉSE

Ha az én módszeremet alkalmazza, jó termőtalajt és tőzeglápot, vagy

termőföld és komposzt keverékét kell beszereznie. A termőföld az a 30-50
centi-méternyi sötét színű talaj, ami a pázsit füve, vagy erdős területen a
lehullott levelek alatt van. Amennyiben valaki városban él, ahelyett hogy
megkockáztatná a börtönt a park felásása miatt, inkább külvárosban élő
barátjától szerezzen be földet, illetve virágüzletben vagy kertészeti boltban
vásároljon néhány nagy zsákkal. Tőzegláp is kapható ezekben a boltokban.

Ha erdős területről hozza a földet, főleg ahol fenyőfák nőnek, keverjen

körülbelül 2-2,5 deciliter talajmészkövet (meszet) egy teli dézsa földhöz. Ez
kiegyenlíti a föld savasságát, és a búzafű ízletesebb és könnyen
termeszthető lesz tőle. A mész nem drága, és minden kertészeti boltban
kapható. A szokásos gyepföldnek általában nem kell mész, de azért egy-két
maroknyit tehet egy teli dézsa földbe a biztonság kedvéért. Ha kertben
készített komposztot használ, át kell rostálni a földdel való összekeverés
előtt, hogy eltávolítsa belőle a nagyobb köveket, gallyakat és egyéb
törmelékeket. Ne alkalmazzon olyan komposztot, amelyet állati trágyával
kezeltek, mert ártalmas baktériumokat tartalmazhat. Ha nem kever
komposztot a földhöz, elegyítse tőzegláppal 3:1 arányban.

• Napi egy tál búzafű termesztéséhez kétdézsányi termőtalajjal és fél

csomag tőzegláppal kell kezdeni. Ezzel együtt szükség lesz két további üres
dézsára az elhasznált növénydarabok komposztálásához. Ez majd ellátja a
földszükségletünket pár hétig. Utána pedig a komposztos dézsákból
újrahasznosított földdarabokat lehet majd alkalmazni.
• A nehéz vagy őszi búzaszemeket használjuk a búzafű termesztésére.
Ennek a fajtának a magjai kicsik, hosszúkásak és mély aranyszínűek. Ha
lehetséges, szervesen termesztett magvakat vegyünk bioboltokból. A
növényi szövetekben megtelepedett permetezőszer és műtrágya mérgező,
ráadásul a permetezett magok nem fejlődnek jól.

• A búzamagok ültetéséhez néhány kemény műanyag tartótál vásárlását

ajánlom. Egyes étteremellátó üzletek árusítanak kb. 25 x 35 centiméteres
önkiszolgáló tálcákat. Egyre a föld tárolásához lesz szükség, egy másikkal
pedig a beültetett tálcát kell betakarni a termesztés első három napjában.
Tehát mindössze egy tucat tálca kell, ha minden napra tervezünk aratást.

• Elültetés előtt a búzamagok áztatásához egy széles szájú befőttes üvegre

lesz szükség. A magok áztatása és csírázása alatt fedjük be az üveget egy
négyzet alakú hálószövésű nejlonnal (vaskereskedésben beszerezhető),
majd rögzítsük egy gumigyűrűvel. Erős gumit használjunk, mert a vékonyak
elpattan-hatnak, és a hajtások szétszóródnak. A továbbiakban csupán víz és
egy kevés türelem kell.

A felhasznált búzamag mennyisége az tetőt tálhoz méretétől függően

változik, de általában egy csésze száraz mag megfelelő szokott lenni a 25 x
35 centiméteres tálhoz. Elültetés előtt mossuk meg a magokat, hogy
mindenféle piszok és por lemenjen róluk. Utána tegyük bele őket egy
üvegbe, és töltsük meg vízzel. Tegyünk rá egy tetőt, és hagyjuk állni egy
éjszakát (vagy tizenkét órát). Az áztatás után öntsük le róla a vizet, és
öblítsük le alaposan. Aztán hagyjuk kihajtani a magokat a 45°-os szögben
döntött üvegben 6jabb tizenkét órán keresztül. Így huszonnégy óra telik el
a búzamagok megmosása és tényleges elültetése között.

Most terítsünk szét egy sima, egyenletes réteg földet 2 - 3 cm mélyen a tál
aljára, kis árkot hagyva a szélein körbe a fölösleges víz felfogására. Öntsük
a tál közepére a kihajtott búzát, és terítsük szét egyenletesen a kezünkkel,
hogy teljesen befedje a földet. Ideális esetben a magok minden oldalról
érintik egymást, de nem halmozódnak egymásra sehol. Locsoljuk meg a
tálat vízzel, hogy enyhén nedves legyen, és fedjük be egy másik tállal.

A fedőnek használt második tál egy mini ökoszisztémát hoz létre, amely
megduplázza azokat a körülményeket, amelyekben a búza rendesen
növekszik a külvilágban. A fedő alatt a búza nedves és meleg marad,
fénytől védve van, éppen, mint amikor a mezőn egy vékony réteg föld fedi,
ám itt a magok tiszták maradnak, és gyorsabban növekednek. A
megöntözés és a befedés után a tálat tegyük félre két-három napra.
A második vagy harmadik nap végén (meleg időben kettő, egyébként
három) vegyük le a tetőt a tálról, locsoljuk meg, és tegyük fényre, de ne
közvetlenül a napra. A két- vagy háromnapos búzafű 2-3 cm magas,
nagyon vaskos és fehér vagy sárgás színű. A leendő termés mennyisége
még éppen csak látható ebben a szakaszban. Minél inkább szórt fényt kap a
növény, a levelek és a fűszálak annál vastagabbak és rövidebbek lesznek,
másrészt a közvetlen napsugár akadályozza a fejlődésüket, és pár óra alatt
kiszárítja a földet. Ideális esetben a fény és árnyék közötti egyensúly
vastag, zöld és lédús búzafüvet fog eredményezni.

Ha a tálban kitakarás után penészfoltokat látunk búzafű helyett,

valószínűleg rossz volt a mag, vagy megfojtottuk őket a túl sok áztatással.
Az is lehet, hogy túlöntöztük a tálat, és/vagy a csíráztatáshoz egy kissé túl
melegre helyeztük. Próbálkozzunk új magokkal, kevesebb vízzel és
hidegebb hellyel (kb. 19-24 °C).

Amint fényre tesszük a búzafűtálakat, meg kell locsolni őket minden nap
vagy minden másnap az időjárástól, a páratartalomtól, és kinti
hőmérséklettől függően. Az első egy vagy két alkalommal, amikor
megöntözzük a növényeket, keverjünk a vízbe egy evőkanál moszatot, hogy
a hozzáadott nyomelemeket és jódot fölszívhassák. Próbáljuk meg nem
besározni a földet, elég nedvesen tartani mindvégig. Ha a tál véletlenül
kiszárad, ne essünk abba a kísértésbe, hogy vízzel árasszuk el, mert az még
jobban megrázkódtatja a növényeket. Inkább csak nedvesítsük be a
földjüket, és biztosítsuk, hogy ne száradjanak ki újra a következő két
napban. Ne aggódjunk, ha a növények nem akarnak rögtön újra
fölegyenesedni. A lekonyulást a víz hiánya okozza, és a búzafű azért meg jó
lesz fogyasztásra.

Hozzávetőleg 6-12 nap múlva a búzafű körül-belül 18-25 cm magas lesz, és

készen áll az aratásra. Hűvösebb időben néhány nappal tovább tarthat, míg
teljesen megérik, viszont forró időben akár öt nap alatt is elérheti a 25 cm-
t.

A búzafű aratásakor a földhöz a lehető legközelebb kell elvágni, mert sok

tápanyag gyűlik össze a talajtakaró közelében. Ha egy kis földet is
felemelünk a növénnyel együtt, csupán öblítsük le a gyökerek végét tiszta
vízzel a préselés vagy a fogyasztás előtt. Ezzel szemben ne öblítsük le, ha
hűtőszekrényben fogjuk tárolni, mivel a víz fölgyorsítja a bomlást. Legjobb
ha a búzafüvet a levágás után azonnal felhasználjuk. Habár a vágott füvet
műanyag zacskóban akár hét napig is tárolhatjuk a hűtőszekrényben, ha
már levet készítettünk belőle, fél órán belül romlani kezd, és tizenkét óra
alatt teljesen tönkremegy. Ha a búzafűlevet nem használjuk fel rögtön, ki
kell önteni.

ÜLTETÉSI TENNIVALÓK LISTÁJA

A szobai kertészkedés kézikönyveként a könnyű felhasználás érdekében

összefoglalom a fenti lépéseket.

• Keverjünk össze két dézsa termőföldet fele-fele arányban tőzegláppal

vagy átrostált komposzttal. Szerezzünk be körülbelül tizenkét kemény
műanyag önkiszolgáló éttermi tálat, néhány széles szájú befőttes üveget és
búzaszemeket az ültetéshez.

• Mossuk meg a búzamagokat, és hagyjuk ázni tizenkét órán át, majd

csírázni újabb tizenkét órát.

• Terítsük szét a földet 2-3 cm vastagon a tálba, hagyjunk egy vékony árkot
körbe széleken a fölösleges víz elvezetéséhez. Simítsuk el a földet, és
terítsük a tetejére a kihajtott magokat.

• Locsoljuk meg a tálat, fedjük le egy másikkal, és tegyük félre két-három

napra.

• A negyedik napon vegyük le a fedelet, öntözzük meg, és helyezzük szórt

fényre. Naponta vagy két-naponta locsoljuk, ahogy éppen szükséges a
nedvesen tartáshoz.

• Arassuk le a füvet egy éles késsel, amikor eléri a 18-25 cm-es

magasságot. A lehető legközelebb vágjuk a gyökerekhez anélkül, hogy
nagyobb földdarabokat is fölemelnénk. Amennyiben szükséges, a levágott
búzafüvet a hűtőszekrényben hét napig tárolni lehet fedett dobozban vagy
műanyag zacskóban.

AZ ELHASZNÁLT BÚZAFŰ MARADVÁNYAINAK KOMPOSZTÁLÁSA

Miután egyszer vagy kétszer learattuk a búzafüvet ugyanabban a tálban,

egy gyökérből és földből álló keverék marad meg, amelyet könnyen
újrahasznosíthatunk a komposztban.

A komposztálással természetes módon tartjuk fenn és javítjuk a talaj

termőképességét. Az erdőben a lehullott falevelek és a halott faágak
takarják a földet, így hoznak létre gazdag komposztot a tovább növekvő
fáknak. Valójában mindennek, amit a növekedő nővények kivettek a
talajból saját fenntartásukra, vissza kell kerülnie a növények és állati
anyagok lebomlásán keresztül, hogy segíthesse az új növekedést. A
komposzt közönséges föld és növényi maradványok keveréke, amelyet a
talajban található mikroorganizmusok és giliszták gazdag humusszá
bontanak le.

A kereskedő gazdászok által alkalmazott mai növénytermesztő technikák

gyakran mellőzik a nyomelemek és a szerves anyagok visszajuttatását,
amelyet a vetemények használtak fel a földből a növekedésükhöz. Az a
kevés is, amit visszahelyeznek, gyakran műtrágya formájában történik meg.
Miután éveken át így műveltek meg egy földsávot, a termőtalaja kimerül, és
hasznavehetetlen pusztaság válik belőle, amely még a gazt is éppen csak
eltartja. Földterületek hektárjait teszik így tönkre évente.

A komposzt megelőzi a föld kimerítésének a gondját a szobai

konyhakertben. Ez a természetes egyensúly megőrzésének a módja.
Szerves anyaggal dúsítja a földet, és lehetővé teszi, hogy a talaj enzimei és
élő szervezetei, mint például a jámbor földigiliszta, tenyésszenek és
sokszorozódjanak, gazdagítva ezáltal a földet, és gondoskodva arról, hogy a
növények csúcsminőségű tápanyagokkal növekedhessenek benne. Nagyobb
mértékben ez az egyetlen módja annak, hogy biztosítsuk a föld elégséges
termékenységét a gyermekeink és az ő gyermekeik élelmezésére.

A komposzthalom fontos munkása a földigiliszta, amelynek feladata a

szerves anyagok emésztése és gazdag növényi tápanyagokká való
alakítása. A földigiliszta ürüléke a nitrogén, az ásványok és más tápanyagok
roppant értékes forrása. Az ürülék, amelyet a giliszták a föld megevése és
emésztése után hagynak, ötször annyi nitrogént, hétszer annyi foszfátot és
tizenegyszer annyi káliumot tartalmaz, mint az eredeti föld.

Egy halom komposztból, vagy egy régi falevélrakásból szerezhetünk be

földigilisztát, vagy vásárolhatunk egy keveset horgászszaküzletben. Egy pár
maroknyi elegendő egy egész kolónia telepítéséhez. A földigiliszták a
súlyukkal megegyező mennyiségű ürüléket termelnek minden huszonnégy
órában.

ÚTMUTATÓ A KOMPOSZTÁLÁSHOZ

Az otthoni komposztrendszer beüzemeléséhez szükségünk lesz két-három

fedeles dézsára. Fúrjunk lukakat körbe a dézsán 2-3 cm távolságra
egymástól. Helyezzünk minden hordó alá valamilyen lapos tartályt. Egy
szemétvödör megfordított lapos teteje nagyszerű lesz. A legjobb, ha az
egészet 3-5 cm-rel megemeljük a földtől, hogy a levegő keringhessen
alatta. Egy pár tégla megteszi erre a célra.

Amikor learatunk egy kis búzafüvet, szedjük szét az elhasznált gyökeres

földet darabjaira, és helyezzük egy rétegben a hordó aljára. Ennek a
rétegnek a tetejére terítsünk szét egy kis zöldségmaradékot vagy -pépet,
amely a préselésből maradt meg. A maradványokat követően tegyük bele a
földigilisztákat, és fedjük be egy másik réteg szétmorzsolt földdel. (A
zöldség- és gyümölcsmaradványokat egy zárt edényben tárolhatjuk, amíg
elegendő használt föld nem gyűlik össze). A folyamatos aratás során
folytassuk ezt a réteges technikát, amíg tele nem lesz a dézsa, csak ne
adjunk hozzá több gilisztát. Minden egyes réteg behelyezése után, fedjük
be a dézsát. Dezsánként egy maroknyi meszet is belekavarhatunk, ha a
talajt enyhén lúgosan szeretnénk tartani.

Amikor megtelik a komposztdézsa, a föld- és zöldségmaradványok bomlása

fokozódik. Amíg a dézsa meleg helyen van, de közvetlen napfénytől védve,
a komposzt gazdag földdé fejlődik, s 2-3 hónap alatt használhatóvá válik.
Amennyiben hamarabb föl akarjuk használni a komposztot, azaz egy-két
hónap elteltével, vegyük le a fedőt minden héten, és keverjük meg a
tartalmát egy lapáttal. Ez több oxigént juttat a dézsa belsejébe, és
felgyorsítja tartalma bomlását.

Úgy tudhatjuk meg, hogy mikor van kész a komposzt, hogy egy lapátnyit
kimerünk belőle és megvizsgáljuk. Ha omlós, fekete, nincs rossz szaga, és
nyomokban sincsenek benne növényi maradványok, készen van. Az új
komposztot kavarjuk össze huszonöt százalék tőzegláppal, hogy
felhasználhassuk az ültetéshez.

A komposztdézsákat tarthatod az alagsorban, a hátsó folyosón, vagy a

kamrában. Még jobb, ha vásárolunk egy-két kerekeken guruló, vonzó
küllemű dézsát, és egyenesen a konyhában tartjuk, ahol a legkönnyebben
hozzáférhető. Nem kell aggódnunk a bántó szagok miatt. A megfelelően
komposztált földnek kellemes, erdőt idéző illata van.

Ha néhány cseppnél több nedvesség gyűlik össze a hordó alatt, a komposzt

valószínűleg túl nedves. Bármilyen felmerülő szag elkerülése végett
hintsünk egy pár maréknyi meszet a komposzthalomba, keverjük meg egy
lapáttal, szórjunk még egy kis meszet a felső réteg tetejére, és takarjuk be.
Hogy kikerüljük ezt a kelepcét, a növényi maradványokat fedjük be
teljesen, és kerüljük a frissen vizezett föld hozzáadását. Ehelyett hagyjuk
kiszáradni, amíg nyirkos nem lesz, és hintsük meg a tetejét egy marék
mésszel.

KOMPOSZTÁLÁSI TENNIVALÓK LISTÁJA

Az egyszerű komposztálási eljárás fő részletei:

• Szerezzünk be két-három dézsát, és fúrjunk körbe egymástól 3-5 cm-re

lévő lyukakat.

• A hordó aljára helyezzünk szétmorzsolt, elhasznált földet, majd arra

növényi maradványokat, utána egy kevés földigilisztát, és még egy réteg
földet a tetejére. Ha van meg földünk, ismételten rétegeljünk (giliszták
nélkül), hozzáadva egy marék meszet (ha szükséges), amíg meg nem telik
a hordó. Ne feledjük cl mindannyiszor befedni.

• Hagyjuk állni 2-3 hónapig, amíg kész nem lesz a komposzt, aztán
keverjük össze huszonöt százalék tőzegláppal az ültetéshez. A komposztálás
folyamatának felgyorsítására minden héten megkeverhetjük, így a
komposzt már egy-két hónap alatt elkészülhet.

Amennyiben egyébként is tartunk a kertben állati trágya nélküli

komposztrakást, inkább abba tegyük az elhasznált búzafű maradványait. A
téli hónapokban jobb, ha már előre elkészített komposztkészlettel
rendelkezünk, miközben néhány hordó éppen az érés folyamatában van.
Itt, a Hippokratész Intézetben a komposztot minden évben vagy minden
második évben elküldjük kis gazdaságunkba friss készletekért cserébe. A
régi komposztot a kertbe helyezik ki, hogy a természeti elemek állítsák
helyre. Egy ilyen körforgás tökéletes dolog, hiszen a talajnak végtére is
érintkeznie kell a levegővel, az esővel és a nappal, ha egészséges és
kiegyensúlyozott akar maradni.

A BÚZAFŰLÉ KÉSZÍTÉSE

Mivel a búzafű nagyon rostos, és rostja az ember számára emészthetetlen,

mindig a levét használjuk föl. A fogunkat használva is hozzájuthatunk a
levéhez úgy, hogy megrágjuk és kiköpjük a száraz rostot, ám próbára teszi
az álkapcsunkat és a türelmünket, hogy hozzájuthassunk így néhány
dekagrammhoz!

Sokkal inkább kifizetődő megvásárolni egy alacsony fordulatszámú préselő

gépet, amelyet elsősorban a zöld hajtások, a leveles és lágy zöldségek,
valamint a búzafű préselésére alakítottak ki. Kézi és elektromos változatok
is léteznek. Inkább az elektromosakat ajánlom, mert a kézi préssel nagyon
fárasztó néhány dekagramm levet készíteni, azonkívül sokáig tart. Az
elektromos présbe csupán be kell helyezni egy körülbelül 1,5 cm átmérőjű
búzafűcsomót, és a tetején be kell nyomni a lyuk közepébe. A többit a prés
már elvégzi. Néhány cseppnyi lé ki fog csurogni a prés elején, majd a
száraz rost is kijön. Maga a lé a gép alján lévő nyíláson folyik ki. Én
szeretem a rostot kétszer vagy háromszor is átereszteni a présen, hogy a
lehető legtöbb levet kisajtolhassam belőle. Minden használat után
feltétlenül szedjük szét a gépet, mossuk meg az alkatrészeit gyenge, nem
szintetikus mosószerben, és szárítsuk meg.

Egy egész 25 x 35 centiméteres tálnyi teljesen kifejlett búzafű 20-30

dekagramm levet termel a fű hosszúságától és nedvességtartalmától
függően. Mivel a búzafűlé nagyon ingatag természetű, tizenkét órán belül
föl kell használni. Elegendő gyakorlással kitapasztaljuk majd, mennyi füvet
kell learatni alkalmanként.

Ha nem akarunk költeni elektromos búzafűprésre, ám mégis fogyasztani

szeretnénk búzafüvet, kipróbálhatjuk a húsdarálót is (ami majdnem
ugyanannyiba kerül, mint a kézi préselő), az összetört rostot pedig egy
finomszövésű szitán nyomhatjuk át. Mindemellett ha komolyan akarunk
foglalkozni az egészségünkkel, az elektromos prés elmaradhatatlan kellék.

A gyors fordulatú zöldségprésektől eltérően, amelyek a friss ételek

összezúzására és levük kipasszírozására képesek, a búzafűprés lassabban
sajtolja ki a levet*. Így bármely más gyorsabb gépnél 50-98 százalékkal
több levet nyer ki a búzafűből, a zöld hajtásokból, a zöld leveles vagy a lágy
zöldségekből. A búzafűprést gyümölcs- és zöldséglevek, továbbá
hajtásokból, zöld leveles zöldségekből készült „zöld italok” kinyerésére is
használjuk, amelyekre a búzafűböjt végrehajtásához lesz szükség.

* A magyarországon beszerezhető búzafűlé kinyerésére kiválóan alkalmas,

kitűnő minőségű konyhai robot a Green Life Juicer.

A SOKOLDALÚ BÚZAFŰ

„A jó fűnek épp annyira nincs helyettesítője, mint a víznek, a fénynek és a

levegőnek”

Dr. Charles Schnabel

Alapvetően kétféleképpen lehet felhasználni a búzafüvet: belsőleg és

külsőleg. Belső használata segíti a vért, a szerveket és a gyomor-bél tájékot
megtisztítani a hulladékoktól. Serkenti az anyagcserének és a test
enzimeinek a rendszerét, mert gazdagítja a vért a vörösvérsejtek számának
emelésével és a vérerek tágításával, s ez csökkenti a vérnyomást. A
pajzsmirigyet is stimulálja és normalizálja, ami nagyon fontos lépés az
elhízottság, az emésztési zavarok és egy seregnyi más panasz kezelésében.

A búzafű védelmező élelem és orvosság, mivel tárháza a vitaminoknak, az

ásványi anyagoknak, az enzimeknek, az aminosavaknak és az oxigénnek.
Bővelkedik alkáli ásványokban, így segíti a vér savtúltengésének
csökkentését. Ráadásul sok belső fájdalomtól is meg tud szabadítani.
Sikeresen kezeli a gyomorfekélyt, a fekélyesedő vastagbélgyulladást, a
székrekedést, a hasmenést és a gyomor-bél tájékának egyéb panaszait.

ÉTEL ÉS EGYBEN GYÓGYSZER

Kissé ravasz a kérdés, hogy vajon mennyi búzafűlevet kell inni a lehető
legjobb hatás elérésének az érdekében. Láttam lelkes tanulókat az
Intézetben, akik az első napon egy ültő helyükben megittak 2 dl vagy meg
annál is több levet. Néha ezek a tanulók hányingert éreztek, és le kellett
feküdniük egy időre a lé tisztító hatásainak köszönhetően. Természetesen a
búzafülének nem ez a megfelelő fölhasználási módja.

A búzafűlevet az egész nap folyamán kis mennyiségekben kell fogyasztani,

mindig csaknem üres gyomorra. Általában minden nap vagy minden
másnap 0,5 - 1 dl bőven megfelel. Lassan kell kortyolgatni kis adagokban,
hogy testünknek legyen alkalma hozzászokni az ízéhez és a hatásához. 0,25
- 0,5 deciliternyi búzafűital elfogyasztása magában vagy más levekkel
keverve (a recepteket lásd a következő fejezetben) kis kortyonként segít
elkerülni az émelygést vagy a gyomor felkavarodását.

Ha valaki gyógyító diétán van, azt szoktam tanácsolni, hogy 0,25 - 0,5
decilitert igyon meg naponta háromszor vagy négyszer. Ha ügy kívánja,
néha-néha kihagyhat egy napot. A megmaradt idő lehetővé teszi a
szervezetnek, hogy hozzáigazodjon a búzafülé okozta változásokhoz, és így
a lé másnap már sokkal hatékonyabb lesz.

RECEPTEK BÚZAFŰLÉVEL

A környezetemben majdnem mindenki önmagában fogyasztja a búzafüvet,

ám néhányan csodálatos recepteket alkottak vele, felhasználva hozzá más
élő ételeket. Szeretném megosztani önökkel a kedvenceimet. Általában
véve három konyhai felszerelés kell hozzá: egy több fokozatos robotgép,
egy magas fordulatszámú elektromos prés és egy búzafűprés.

Emlékezzünk csak vissza: egy tál teljesen érett búzafű 2 - 2,5 dl friss levet
terem. A mennyiség változhat a hosszától és a nedvtartalmától függően, és
attól is, hogy kétszer vagy háromszor is áteresztjük-e a gépen a száraz
rostot. Általában egy 1,5 - 2 cm széles átmérőjű fűcsomó körülbelül 0,25 dl
levet terem.

Azoknál a recepteknél, amelyekben víz vagy jég szerepel, szűrt vagy

forrásvizet alkalmazzunk. Fölhasználás előtt meg kell hámozni azokat a
zöldségeket és gyümölcsöket, amelyeket permeteztek, kifényesítettek, vagy
ehetetlen a héjuk. A szervesen termesztett gyümölcsöket zöldségeket nem
szükséges.

A búzafűprés derekas munkát végez a lágy zöldségek és a nagy víztartalmú

gyümölcsök sajtolásában, mint például a leveles zöldségek, a zöld hajtások,
a nyári tök, az uborka, a zeller, az ananász és a görögdinnye, de a
keményeket rosszabban - és lassabban - préseli. Az olyan alapanyagokkal,
mint a répafélék, az alma és a görögdinnye, legkönnyebben egy magas
fordulatszámú gyümölcscentrifuga tud elbánni. Ám ha egy recept csak egy
fél sárgarépát vagy almát igényel, felapríthatjuk falatnyi darabokra, és
kényelmesen átnyomhatjuk a búzafűprésen. A következő receptek
mindegyike egy adag, hozzávetőlegesen 2 deciliter.

Receptek

ZÖLD ITAL FŰVEL

1 búzafűcsomó (kb. 1,5 - 2 cm széles átmérőjű)

0,75 dl zöldséglé 6-7 maroknyi vegyes zöldségből és zöld hajtásból
0,25 dl sárgarépalé (3 közepes répából)

Préseljük át búzafűprésen a zöldségeket, a zöld hajtásokat és a búzafüvet

ebben a sorrendben. A sárgarépát magas fordulatú gépen nyomjuk át.
Keverjük össze a leveket, és máris tálalható.

ZÖLDSÉGFŰITAL

0,75 dl sárgarépalé (3 közepes répából)

0,25 dl zellerlé (2 nagyobb szárból)
0,4 dl búzafülé
0,1 dl petrezselyemlé (5 szárból)

A répából magas fordulatú gépen, a többi alapanyagból pedig búzafűpréssel

készítsünk levet. Keverjük össze és kész.

FEHÉRRÉPÁS BÚZAFŰLÉ

0,4 dl búzafülé
0,25 dl fehérrépalé (egy fél közepes répából)
1,5 dl uborkalé (egy fél nagy uborkából)

Nyomjuk át az alapanyagokat búzafűprésen, majd keverjük össze.

BÚZAFŰKOKTÉL

0,5 dl búzafülé
1,5 dl friss almalé (2 közepes almából)

Keverjük össze a kétféle levet egy pohárban, és máris fogyasztható az ital.

BÚZAFŰFRISSÍTŐ

0,5 dl búzafülé
1,5 dl ananászlé (0,25 ananászból)
2 jégkocka
3 friss mentalevél

Turmixoljuk az alapanyagokat magas fokozaton harminc másodpercig, és

azonnal tálaljuk.

BÚZAFŰLÉ DINNYEHÉJJAL

0,5 dl búzafűlé
1,5 dl dinnyehéjlé (egy 7 x20 cm-es darabból)

Távolítsuk el a dinnye piros húsát, és tegyük félre későbbi felhasználásra. A

héját nyomjuk át magas fordulatú gépen. Vegyítsük össze a kétféle levet,
és az ital máris fogyasztható.

A BÚZAFŰLÉ MEGKÖNNYEBBÜLÉST HOZ

Bár a búzafűlé frissítő és élénkítő ital, előfordulhat, hogy nem italként

akarjuk alkalmazni, hanem például rágcsálni akarjuk, vagy gargarizálnánk
vele, hogy frissítse a leheletet vagy megszabadítson a kínzó torokfájástól.
Ha megrágjuk és a fájó fogra vagy az ínyre helyezzük, a duzzadás és a
fájdalom csökken. A fogínybe rendszeresen bedörzsölve csökkenti és
megszünteti a gennyezést és a vérzést.

A finomra szűrt búzafűlé hatékonyan alkalmazható szemmosásként is a

szem megerőltetésének esetén vagy a viszketés enyhítésére. Tegyünk
búzafűlevet szemcseppentőbe, vagy gyógyszertárban vásároljunk egy
szemfürdető csészét. A fülbe csepegtetve a finomra szűrt búzafűlé sokféle
fülfájdalmat, nyomását vagy kellemetlen érzést csillapít. Ha az orrjáratokba
juttatunk néhány cseppet és belélegezzük, tisztítja és megnyitja az
üregeket.

Amikor ezeket az érzékeny területeket kezeljük búzafűlével, azt

tapasztalhatjuk, hogy a tünetek átmenetileg rosszabbra fordulnak. Lehet,
hogy a szemünk meg jobban fog viszketni, és vörösebb lesz, vagy az
üregek meg jobban eltömődnek, mégis biztosak lehetünk benne, hogy ezek
a reakciók ideiglenesek, és pár perc múlva nagyban mérséklődnek majd. Az
Intézetben az ilyen visszajelzéseket jó jelnek tartjuk, mivel jelzik, hogy a
test éppen megtisztul az egészségre ártalmas anyagoktól. Ugyanakkor
legközelebb kevesebb búzafűlével is próbálkozhatunk, akár egy kis vízzel is
hígíthatjuk. Azonfelül kipróbálhatjuk a búzafűlé rengeteg egyéb külső
felhasználási módját. Amennyiben a fenti reagálás továbbra is megmarad, a
kezelést hagyjuk abba.

Személyes tapasztalataim során fölfedeztem, hogy a búzafűlé tusfürdőnek

is jól alkalmazható hólyaggyulladás, hüvelyfertőzések, rossz szag vagy
viszketés kiküszöbölésére.

BÚZAFŰ-BEÖNTÉS

A búzafűnek a Hippokratész Intézetben alkalmazott másik külső

fölhasználási módja a végbélbeöntés vagy a visszatartásos beöntés. Sok
embernél az alsó bélszakasz „hordalékgyűjtő” területté vált, falát hulladék
anyag vonja be, és buborékszerű divertikulumoktól (kiboltosulás a csípőbél
alsó szakaszán) dudorodik. A búzafű-beöntést megelőző beöntés
alkalmazása a vastagbél tisztítására segíti az izmok perisztaltikus mozgását,
amely a vastagbélfalat húzza össze. Ez segíti kihajtani a lerakódásokat,
amelyek később, a székletürítés után válnak láthatóvá megkeményedett,
fekete anyag és nyálkafonatok vagy -darabok alakjában. Ráadásul a
búzafűié magas magnéziumtartalma kihúzza a zsírt a vastagbélfalról és a
májból.

Beöntés során friss búzafűlevet kell helyezni a végbélbe, és bent kell tartani
körülbelül húsz percig a kihajtás előtt. A beöntés különösen előnyös, mivel
serkenti az alsó bélszakasz gyors tisztulását. Véleményem szerint a búzafű-
beöntés biztonságosabb a kávés beöntésnél, amelyet sok egészségügyi
intézményben használnak, mert a búzafű nem visz be a szervezetbe nem
kívánatos koffeint. (Helyesebben szólva a búzafű-beöntés éppen hogy
rengeteg fontos tápanyagot juttat a testbe.)

A búzafű beöntés gondolata bárkiben kényelmetlen érzéseket kelthet. Ha

valaki lélektani gátját érzi a beöntésnek és a beöntésnek, próbáljon
emlékezni a rendeltetésére: visszafordítja a károkat, és eltávolítja a
szervezetben megbúvó, fölhalmozódott hulladékokat. Ha sikerül rávennünk
magunkat e tisztító technikák alkalmazására, megkönnyebbülést és üdítő,
belső tisztaságot fogunk érezni. Emellett a mérgező és kórokozó anyagok
eltávolítása a vastagbélből a gyógyulás lényeges lépése.

Amennyiben búzafű-beöntést tervezünk, a legjobb előtte beöntést adnunk

magunknak. Valószínűleg a kora reggeli időszak a legkedvezőbb
mindkettőhöz, ám ha akkor alkalmatlan vagy ismétlésre szorulunk, a kora
délután és az este szintén megfelelő idő.

HOGYAN KELL VÉGREHAJTANI A BÚZAFŰ-BEÖNTÉST

A búzafű-beöntés hashajtóként való használatához töltsünk meg egy

sterilizált, gyermekek számára készült beöntéshez való fecskendőt 0,25 –
0,5 dl friss lével, és a végét helyezzük be a végbélbe. Pár perccel később a
belek hirtelen mozgásba lendülnek. Kíséreljünk meg még egy 0,25 – 0,5 dl-
es beöntést, és engedjük majd ki, ha jönni akar. A második próbálkozás
valószínűleg több ürüléket fog kihordani. A harmadik beöntést, 0,5 – 1,5 dl,
általában már könnyen vissza lehet tartani. Tartsuk egészen addig, amíg
ellenállhatatlan kényszerét nem érzzük az ürítésnek, ez általában körülbelül
húsz perc múlva következik be. A mérgek visszaszívódásának a veszélye
nem áll fenn, ha előzetesen másmilyen béltisztítással vagy beöntéssel
meghajtottuk magunkat. Még csodálkozni is fogunk, hogy a szervezet húsz
perc alatt fölszívja az egész levet.

A búzafű-beöntés a búzafűböjttel együtt hatékony igazán, amelyet a

következő fejezetben mutatok be.

A BÚZAFŰLÉ EGYÉB FÖLHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEI

A búzafülének rengeteg külső felhasználási módja van. A bőrre téve

majdnem azonnal megszünteti a viszketést. Csillapítja a leégett bőrt, és
kitűnő fertőtlenítőszer is. Kozmetikai kezelésként segíti a laza,
megereszkedett bőr szorosabbá válását. A sampon használata előtt a
fejbőrbe dörzsölve rendbe hozza a sérült hajszálakat, és enyhíti a viszkető,
korpás bőrirritációkat. A lemosást megelőzően próbáljuk meg fent hagyni a
fejbőrön egy pár órán át.

Minden háztartásban kellene tartani egy kevés búzafűlevet vágások,

égések, karcolások, különféle kiütések, a lábujjak közötti kipállás,
rovarcsípések, kelések, fekélyek, nyílt sebek, daganatok, stb. gyógyítására
és csillapítására. Természetesen egy elsősegélydobozban a lé nem marad
friss, de egy nagydarab, száraz búzafűrostot mindig be tudunk áztatni friss
lébe, és egyenesen a sérült területre tudjuk helyezni. Vagy pedig a friss
levet öntsük egy sebpólyába, tegyük a szükséges felületre, és takarjuk be
egy tiszta, száraz szövetdarabbal. A borogatást minden 2-4 órában cserélni
kell. Marseille-i szappannal tisztítsuk meg a területet, és hagyjuk szellőzni
néhány percig, mielőtt visszatesszük rá a borogatást. Az egyetlen módja
annak, hogy a búzafülé minden jótékony hatását élvezhessük: tegyünk egy
keveset meleg fürdővízbe, és helyezkedjünk bele egy kellemes, hosszú
testáztatásra.

Az alvást segítendő csupán egy tál élő búzafüvet kell a párnánk mellé tenni
éjszakára. Növelni fogja a levegő oxigéntartalmát, és egészséges negatív
ionokat fejleszt, amelyek a mélyebb alvást segítik. Lenyűgöző
eredményeknek voltam szemtanúja álmatlanságban szenvedő betegeknél,
akik egy-két tál búzafüvet helyeztek az ágyuk mellé.

Az évek alatt sok-sok háziállat: kutya, macska, madár, majom és egér is

hasznát láthatta a búzafűnek és levének. Még az egészséges állatok is
rágcsálnak füvet, hogy növényi rostokhoz jussanak, amely a legtöbb
állateleségből hiányzik. Ha az állat betegnek látszik, próbáljunk meg az
ételébe aprítani egy kis friss füvet. (Ha kutyánk vagy macskánk van,
nagyon apróra vágjuk, mert ezek az állatok nem rágják meg alaposan az
ételt). A búzafűlevet talán még közvetlenül is be tudjuk adni az állatnak az
ivóvizében vagy csepegtetővel. Ám ha minden módszer csődöt mond,
próbáljunk egy kis búzafűlevet dörzsölni az állat bundájára. A legtöbb
esetben egyszerűen lenyalogatja. Ha azonban néhány napon belül nem kap
erőre, nézessük meg állatorvossal.

Korábban már említettem, hogy a búzafülé megváltoztatja a csapvizet,

semlegesítve benne az ártalmas elemeket. Ugyanakkor tartsuk észben,
hogy a búzafűlé hozzáadása nem helyettesítheti a megfelelően szűrt, városi
vizet. Inkább használjunk feljavított minőségű csapvizet a zöld hajtások, a
búzafű, a zöldségek és más növények neveléséhez, vagy az állatok
táplálásához.

9. BÚZAFŰBÖJT: TISZTÍT, GYÓGYÍT ÉS A KIVÁLÓ TÁPLÁLKOZÁS

RÉSZE

„A klorofill friss ital formájában tömör napfényt és a test új életre keltéséhez

szükséges elektromos áramot tartalmaz és az agy olyan területeit tárja fel,
amelyekről eddig még semmit sem tudtunk.”

J. L. Morgan tiszteletes úr

Hosszú éveken át számos könyv és cikk jelent meg a böjtölés előnyeiről,

mely a mérgek eltávolításának és az emésztőrendszer pihentetésének és
regenerálásának az eszköze. Ám a szerzők sosem említik, hogy a hosszú
böjt számtalan előnye ellenére veszélyes lehet. Meglátásom szerint
szükségtelen egy átlagos személy számára hosszabb ideig tartózkodni a
tápláléktól.
A búzafűböjt arany középút. A lehető leggyorsabb módon elégíti ki a
böjtölés folyamatának és a test megtisztításának a kívánalmait, s mindezt
tökéletes biztonsággal teszi. A háromnapos böjt alatt nem csak búzafűlevet
iszunk, hanem magas tápértékű és ízletes, zöld hajtásokból, bébi és kifejlett
zöldségekből kivont zöld leveket is. Limonádét és fiatalítólevet, erjesztett
búzaszemitalt, amelyet vagy húsz éve fejlesztettem ki, szintén lehet
fogyasztani.

Míg a vizes böjttől olykor gyengének, fáradtnak, szétszórtnak érezzük

magunkat, a búzafűböjt alatt a legtöbben elég erősek ahhoz, hogy normál
kerékvágásban folytathassák az életüket.

A búzafűböjt egyik legfőbb előnye, hogy az is-mert talán

„legtápanyagdúsabb” folyadékokat, a búzafűlevet és a zöld leveket ötvözi.
Számításom szerint három 2 deciliternyi zöld ital és két 1 deciliternyi
búzafülé körülbelül hat gramm vitamint, ásványi anyagot és fehérjét
tartalmaz, ami több mint elégséges egy aktív felnőtt számára (az Amerikai
Élelmezési és Egészségügyi Igazgatás által megállapított Ajánlott Napi Adag
alapján).

Talán egyetlen dolog hiányzik a búzafűböjtből, mégpedig a kalória. A

háromnapos böjt befejezéséig a csökkentett kalória-bevitel minden
bizonnyal jót tesz majd, mert a szervezet kénytelen lesz a parlagon heverő
fölösleges súlyt elégetni üzemanyagnak. Tulajdonképpen egy háromnapos
búzafűböjt alatt az átlagos súlycsökkenés 2-5 kg.

A BÚZAFŰBÖJT ELŐKÉSZÜLETEI

A búzafűböjt nem való mindenkinek. Ha bármilyen okból egy kissé

nyugtalankodunk miatta, valószínűleg nem állunk még készen rá - s talán
soha nem is fogunk. Ám ugyanakkor ki tudjuk tisztítani, és rendbe tudjuk
hozni a testünket ugyanezzel a mód-szerrel, csak egy kicsit lassabban, a
Hippokratész Étrend követésével és a búzafűlé fogyasztásával. Sokaknak,
különösen az idősebbeknek, és azok számára, akiknek egészségügyi
gondjaik vannak, valószínűleg a legjobb búzafűvel és nyers ételekkel
kiegészíteni a szokásos étkezést, mielőtt a böjttel kísérleteznének.

Ha valaki kényes a beöntésre a böjt valószínűleg nem neki való. Úgy érzem,
a napi beöntés nélkülözhetetlen a böjt alatt, s ez több mint
elővigyázatosság. Olyan sok ragadós nyálka és méreganyag tud lerakódni a
vastagbélben, hogy hatékony eltávolításával felfedezzük majd a nagy
különbséget aközött, hogy pocsékul vagyunk vagy hogy több energiánk
van, mint valaha.

Végül a háromnapos böjt legteljesebb kihasználásához alkalmat kell találni

a pihenésre. Engedjünk magunknak egy kis szabadidőt, minden feladattól
vagy intéznivalótól távol. Egy hosszú hétvége tökéletes erre.

TESTI VÁLTOZÁSOK A BÖJT ALATT

Amikor harminc évvel ezelőtt elkezdtem az egészségügy területén

tevékenykedni, elborzadtam attól, hogy mennyi természetgyógyász nevezte
a „gyógyulási válságot” (émelygés, hányás, hasmenés, kelések, alacsony
energiaszint, fáradtságérzet) lehangoló időszaknak, pedig ez - ha túléljük -
örökre véget vet az egészségügyi bajoknak. Azóta a félelem helyét a
bizalom és a józan ész vette át bennem. Ha valakitől megvonjuk a húst, a
burgonyát, a fehér kenyeret, a zöldségeket, a tojást, a sajtot, a
gyümölcsöket, a fagylaltot, a félkész ételeket, a kávét, az alkoholt, a
szénsavat és a tejet, és egy hónapon keresztül csak vízzel itatjuk, a
gyógyulási válság elkerülhetetlen. Rengeteg jóindulatú embert kellett
gondos ápolással gyógyítgatnom, akik kipróbálták ezt a rideg és esztelen
módszert. A szenvedéseikért beígért többlet energia és lendület gyógyulási
válságuk után sem következett be. Néhányuk már azért is boldog lett volna,
ha a böjtöt megelőző erőszintjük visszatért volna.

Szerencsére a gyógyulási válság nem csak hogy elkerülhetetlen, hanem

még kívánatos is. Az emberek szenvedésként élik meg, amikor végre
egyszer helyesen bánnak a testükkel. Mélyen legbelül sokan úgy érezzük,
szenvedéssel kell törlesztenünk a múltbeli helytelen táplálkozást és
mozgáshiányt. Szamárság.

Sokaknak javára szolgált már a búzafűböjt, ám az egészségügy terén

eltöltött éveim alatt sosem tapasztaltam az úgynevezett gyógyulási
válságot, amíg tanácsaimat ésszerűen követték. Például 0,25 -1 dl
búzafűlevet javaslok három napon át háromszor egy nap. Nem egyszer az
Intézet egyes vendégei meghaladják ezt a mennyiséget. Emlékszem egy
férfira, aki közel egy liter búzafűlevet megivott több mint két óra leforgása
alatt. A következő két napban hozzá se nyúlt az ételhez, átaludta a fél
napot, és mindvégig a mosdó közelében tartózkodott. Mivel a búzafű
orvosság és egyben élelem is, az ésszerűség azt diktálja, hogy nem kell egy
liternyit fogyasztani két óra alatt, de még 2,5 decilitert sem naponta
négyszer egy hét alatt! A búzafű ugyan semmilyen mennyiségben nem
mérgező, de egy nagyobb adag nem feltétlenül tesz jót.
Nagyon lényeges tehát: nem szükséges megjárnunk a poklot ahhoz, hogy
jól érezhessük magunkat.

A BÖJT KIVITELEZÉSE

Próbáljuk nem megerőltetni magunkat a böjt három napja alatt. Ne

beszéljünk meg találkozókat, ne akarjunk semmit sem elintézni, inkább
olvassunk, végezzünk könnyű testgyakorlatokat, dolgozgassunk a kertben,
sétáljunk, sütkérezzünk a napon, vagy csináljunk bármi mást, ami ellazít.
Esetleg szükségünk lesz sok alvásra is. Ameddig az ajánlott napi 2,5 -3 liter
folyadékot elfogyasztjuk, a többlet alvás jót tesz a szervezetünknek.

A böjtölés minden reggelén, és este újra, ha ügy kívánjuk, a végbelet

kitisztítandó alkalmazzunk egyszerű vizes beöntést. A reggeli beöntést
kövesse búzafű-beöntés. Négy vagy több beöntést is alkalmaz-hatunk a nap
folyamán, mindannyiszor legfeljebb 1,5 dl búzafűlével.

Közvetlenül igyunk meg 0,25 – 1 dl búzafűlevet naponta háromszor. Vagy

pedig felhígíthatjuk vízzel, vagy még zöld italt is adhatunk hozzá. Akárhogy
is, az emészthetőség szempontjából legjobb, ha egyenesen megisszuk a
búzafűlevet. Ügyesen osszuk be a búzafűitalokat a nap során. Esetleg
elfogyaszthatunk egy adagot reggel, megint egyet délben és az utolsót
vacsoraidőben. Minden búzafű ital után fél órával igyunk meg 2-3 dl zöld
italt (lásd a recepteknél).

Ha a három „fő étkezés” között szomjasak lennénk, igyunk nyers mézzel

enyhén édesített limonádét vagy fiatalítólevet. Egy nap fogyasszunk el
összesen 2,5 - 3 liter folyadékot.

A BÖJT MEGTÖRÉSE

A böjtöt követően nagyon fontos, hogy engedjük a szervezetet lassan

alkalmazkodni a szilárd ételhez. Sok böjtölő hajlamos a negyedik nap
reggelén felébredve minden keze ügyébe kerülő ételt megenni. Sajnos, ha
engedünk ennek a késztetésnek, valószínűleg tönkretesszük minden eddigi
jótéteményünket - és még hányingerünk is lesz. Sokkal jobb, ha egy friss
gyümölcsökből álló reggelivel (vagy vacsorával) törjük meg a böjtöt.

Egy-kétféle gyümölcsöt válasszunk csak, és közepes mennyiséget

fogyasszunk el. Például egy pár almát és egy fürt szőlőt, vagy egy körtét
néhány szem cseresznyével. A nap hátralévő részében, vagy a következő
két-három étkezéskor zöld hajtásokból és zöldségekből készült vegyes
salátát is ehetünk. Az öntethez használjunk inkább zöldségeket, magvakat
vagy avokádót, mintsem olajat, ecetet, fokhagymát és más hasonlókat. Az
első salátát a gyümölcsfogás után körülbelül 3-4 órával ehetjük, és egy nap
múlva már egyéb ételt is kezdhetünk enni.

Mindamellett azt tanácsolom, hogy továbbra is fogyasszunk az étkezés

részeként friss gyümölcsöket és vegyes salátákat zöld levekkel együtt.
Fokozatosan adagoljunk egyre többet és többet az étkezéseinkhez, vagy,-
ami még jobb - kövessük a Hippokratész Élő Étrendet. Bármit is teszünk, ne
kezdjünk el nehéz, főtt vagy állati eredetű ételeket enni közvetlenül a böjt
után, mert mérhetetlenül apasztja az energiaszintet, székrekedést okoz, és
ellenállhatatlan vágyat kelt még több és különbözőféle ételekre -
különösképpen azokra, amelyekről igyekszem mindenkit leszoktatni.

MIT LEHET ÉS MIT NEM LEHET A BÖJT ALATT

A búzafűböjtöt saját igényeinkhez igazíthatjuk. Ebben a részben néhány

irányvonalat mutatok be hozzá. Például az a tanács, hogy naponta igyunk
meg 2,5 -3 l folyadékot, létfontosságú a böjtölés folyamatában, és nem
szabad figyelmen kívül hagyni. A böjt megtörésének a módja is fontos, a
napi beöntésekkel együtt. Másrészt a böjti napok számát
megváltoztathatjuk. Ha akarjuk, böjtölhetünk egy, kettő vagy mindhárom
nap alatt.

Ha félúton az első napon szörnyen érzzük magunkat, és ügy gondoljuk, túl

sok feszültséggel járna folytatni most, egyszerűen törjük meg a böjtöt egy
friss gyümölccsel. Senki sem fog ujjal mutogatni ránk, és mondogatni, hogy
kudarcot vallottunk. Először is már maga a tény, hogy nekifogtunk a
böjtnek, minden, csak nem kudarc.

Ugyanígy, ha nem sikerül meginnunk az összes búzafű- vagy zöld italt a

böjt napjai alatt, nem kell elcsüggednünk. Másfajta friss lével is
helyettesíthetjük őket. Egy módosított búzafűböjt a legtöbb, de nem az
összes javasolt lé fölhasználásával szintén megteszi. Ha a böjtölés hosszú
önsanyargatássá válik számunkra, formáljuk át saját igényeink szerint, vagy
teljesen hagyjuk abba.

Mindenfajta böjt alatt bizonyos mértékben a vér a hastájban tömörödik

össze. Nincs abban semmi rossz, hogy több vér van ezen a területen,
viszont ez azt jelenti, hogy kevesebb van a fejben. Ez enyhe szédülést
okozhat akkor, ha túl gyors és hirtelen mozdulatokkal próbálkozunk. Ezért
hát vigyázzunk a testgyakorlatokkal.

Sokan egy vagy két napig energiahullámzást tapasztalnak. Késztetést

éreznek arra, hogy új rekordokat döntsenek meg a gyaloglásban vagy a
munkával töltött órákban. Próbáljunk meg nem esni túlzásokba. Inkább
tartsunk mértéket, és az energiánkat tereljük, mondjuk, a felmerülő
nagytakarításra. Egy kis könnyű torna is jót tesz, de több órás gyaloglás
vagy munka nem.

Azonkívül, ha lehetséges, maradjunk a lakásunk tájékán. Nem tanácsos

böjtölés alatt utazni, semmiképp sem nagy távolságokat átvezetni. A böjt
alatt az agy és a reflex kevésbé éles. Az óvatosság vezessen bennünket.
Amennyiben megtehetjük, töltsünk sok időt a napon, a kertben
dolgozgatva, vagy egyéb foglalatosságokkal. A napfény serkenti a különféle
testtisztító folyamatokat. Éppen ezért ajánlom, hogy melegebb időben
kezdjünk bele a böjtbe.

Sose igyunk több búzafű- vagy zöld levet annál, amennyiről érezzük, hogy
megfelelő lesz számunkra. A tisztító folyamat következtében egy-két nap
alatt elveszíthetjük az étvágyunkat irántuk. Ha ez megtörténik, jobb, ha
nem kényszerítjük magunkba az italt. Próbálkozzunk vele pár órával
később, és közben is kortyolgassunk fiatalítólevet, limonádét vagy
sárgarépalét.

Mivel a búzafűböjt alatt szükség van a pihenésre, egyáltalán nem engedem,

hogy a vendégeink az Intézetben tartsák. Megfigyeléseimből az évek alatt
megtanultam, hogy a Hippokratész Étrend kiváló az Intézet ilyetén
elfoglaltságai és szorgos feladatai mellett. Ha a munkánk vagy az
életmódunk nem engedi meg, hogy három zavartalan napot elkülönítsünk,
inkább próbáljuk meg napról napra feljavítani az étrendünket, s ne
kísérletezünk a búzafűböjttel.

A BÚZAFŰBÖJT EGY JELLEGZETES NAPJA

A búzafűböjt egy jellegzetes napjának a következő összefoglalása hasznos

útmutatóként szolgálhat.

• A böjt minden napját beöntéssel kezdjük, melyet egy vagy két beöntés
kövessen, mindannyiszor legfeljebb 1,5 dl friss búzafülével.

• Igyunk 2 dl limonádét vagy fiatalítólevet igény szerint mézzel édesítve. Fél

óra múlva fogyasszunk búzafűlevet, és rá megint fél órával egy zöld italt
(lásd a recepteknél).

• A reggeli és az ebédidő között adhatunk magunknak még egy búzafű-

beöntést, és igény szerint ihatunk még egy pohár fiatalítólevet vagy
limonádét. Ezt követően „ebédeljünk” búzafűlevet és még egy zöld italt.
Vacsorára szintén ezt fogyasszuk.

• A nap folyamán legfeljebb négy beöntést alkalmazhatunk. Lefekvés előtt

különösen elősegíti a nyugalmas alvást.

• Pihenjünk és lazítsunk jó sokat. Nyújtózkodjunk egy keveset és sétáljunk,

töltsünk egy kis időt a szabadban, és ne erőltessük időbeosztásunk pontos
betartását.

• A böjtöt egy, kettő vagy három nap elteltével törjük meg egy fogás friss
gyümölccsel, majd néhány órára rá fogyasszunk el egy zöld hajtásokból és
friss zöldségekből álló vegyes salátát olajmentes öntettel.

ZÖLD ITALOK ÉS A FIATALÍTÓLÉ KÉSZÍTÉSE

A fiatalítólé és a zöld italok böjtöléshez vagy bármely más alkalomra való

elkészítése egyszerű. Búzafűpréssel készítsünk levet néhány csészényi
hajtásból, napraforgó- és hajdinazöldből és más zöldségekből (paprika,
uborka, zeller és sárgarépa).

Ennek a fejezetnek a végén megtalálható néhány a kedvenc receptjeim

közül, melyek kiváltképpen alkalmazhatóak a búzafűböjt alatt. Mindegyik
receptből hozzávetőlegesen 2 dl lesz.

FIATALÍTÓLÉ

Fiatalítólé készítéséhez egy tiszta egyliteres befőttesüvegre és a

befedéséhez egy darab (nem mérgező anyagból készült, mint a nejlon)
szita- vagy hálószövetre, egy pár marék egész búzaszemre, egy kevés szűrt
vagy forrásvízre és türelemre lesz szükség. Egy kezdő adagot körülbelül
negyvennyolc órán keresztül kell erjeszteni.

A tésztabúza szemek a legjobbak, de másfajta is megteszi, amennyiben

szervesen voltak termesztve. A puha tésztabúza szemek gyakran
világosabbak a kemény őszi fajtáknál, amelyeket az otthoni termesztéshez
ajánlottam, de egyébként teljesen hasonlítanak rájuk. Ha úgy kívánjuk,
egynapos csíráztatott búzát is használhatunk.

Kezdjük azzal, hogy egy befőttesüvegben megmosunk egy csésze egész

búzaszemet hideg vízben. Selejtezzünk ki minden szemet, ami feljön a víz
felszínére. Tegyük a megmosott szemeket egyliteres befőttesüvegbe. Ha
csíráztatott magokat használunk, egyszerűen öblítsük le őket, mielőtt az
üvegbe helyezzük. Töltsük tele az üveget vízzel, fedjük be, és tegyük félre
negyvennyolc órára. Utána szűrjük le a folyékony fiatalítólevet, és hagyjuk
a szemeket és az üledéket az üveg alján.

Töltsük újra tele az üveget, és még egyszer tegyük félre, ezúttal csak
huszonnégy órára. Megint öntsük ki a fiatalítólevet, hagyjuk benne a
magokat, és töltsük tele vízzel az üveget harmadszor és utoljára. Még
egyszer huszonnégy órán át erjesszük, öntsük ki a fiatalítólevet, és ezúttal
dobjuk ki az eredeti búzaszemeket. Ennyi az egész. Egy vagy két adaggal
kezdjük különböző napokon, hogy mindig legyen készenlétben egy kis
fiatalítólé. Az ízének egy kicsit fanyarnak, de nem túl savanyúnak kell
lennie, és a változatosság kedvéért egy kevés citromlével vagy mézzel lehet
ízesíteni. A fölhasználatlan fiatalítólé a hűtő-szekrényben 2-3 napig
megmarad.

Receptek

Zöld levek készítésekor a zöldségeket a legnagyobb darabokra vágjuk,

amelyek meg beférnek a présbe. Az egyetlen kivétel, ha a recept kis
mennyiségű kemény zöldséget kíván, mint például egy sárgarépa vagy egy
fél fehérrépa, mert azt át lehet nyomni a búzafűprésen. Ebben az esetben
préselés előtt legjobb falatnyi darabokra vágni őket. Amennyiben nagy
mennyiségű italra van szükség, például tíz vendégnek készítünk levet, időt
spórolhatunk, ha magas fordulatszámú elektromos gépen préseljük ki a
kemény zöldségeket.

Éppúgy, mint a búzafűlevet, a zöld leveket is elkészítésük után a lehető

leghamarabb föl kell használni. Mindazonáltal hűtve nagyjából tizenkét órán
át is eltartható, ha nem tudjuk azonnal felhasználni. Tizenkét óra után ki
kell őket önteni.

ALAPVETŐ ZÖLD ITAL

4 csésze lucerna és/vagy más hajtás

4 csésze napraforgó- vagy hajdinazöld
0,5 csésze sárgarépa
0,5 csésze édes pirospaprika
0,25 csésze petrezselyem
1 csésze uborka

Az alapanyagokból készítsünk levet a búzapréssel, és azonnal fogyasztató.

KERTI ZÖLD ITAL

4 csésze zöld hajtás

4 csésze leveles zöldség
2 csésze káposzta-zöldje
1 csésze zeller
0,5 csésze savanyításra való káposzta

Mixeljük össze az alapanyagokat búzafűpréssel (a savanyítani való

káposztát legutoljára), és máris kész.

ZÖLD ERŐKOKTÉL

4 csésze zöld hajtás

4 csésze leveles zöldség
1 csésze zeller
1 csésze káposzta
1 csésze fehérrépa
0,5 csésze búzafű

Mixeljük össze az alapanyagokat búzafűpréssel (a búzafüvet legutoljára), és

máris fogyasztható.

TAVASZI ZÖLD ITAL

4 csésze zöld hajtás

4 csésze leveles zöldség
0,5 csésze gyermekláncfű levél
1 csésze sárgarépa

Mixeljük össze az alapanyagokat búzafűpréssel, és kész is. (Lásd még a

Receptek búzafűlével című részt.)

UTÓSZÓ
ÖRÖMMEL ÜDVÖZLÖM AZ ÚJ ZÖLD FORRADALOMBAN

„A rosszak azért élnek, hogy ehessenek-ihassanak, míg a jók azért esznek-isznak,

hogy élhessenek.”
Szókratész

Kutatással és utazással töltött évtizedek után az a meggyőződés alakult ki

bennem, hogy napjainkban leginkább táplálkozásunkon és az életvitelünkön
kell változtatni ahhoz, hogy erősebb és egészségesebb legyen a
szervezetünk, s a mai világ számtalan problémáján képesek legyünk
felülkerekedni.

A nyugati világ évek óta hazárdjátékot játszik az emberi egészséggel,

amikor ételeink több mint ötven százalékát előre csomagoltan vagy
konzervdobozban eteti meg velünk. Mintegy háromezer különféle vegyi
adalékanyagot használnak az ételek elkészítésében, noha meggyőző
bizonyítékaink vannak rá, milyen rossz hatással vannak ezek az agyban és
az idegrendszerben lévő érzékeny elektrokémiai egyensúlyra. Szerencsére
ebbe van beleszólási jogunk. Életmódunk apró változtatásaival az
étrendünk, az egészségünk és az életünk urai lehetünk. Ha élelmünknek
csak egy kis hányadát otthon tudjuk termeszteni bébi zöldségek és leveles
hajtások alakjában, legalább ennyit ellenőrzés alatt tarthatunk. A maradék
friss ételeinket meg a piaci őstermelőktől, a bioboltokban vagy az
élelmiszerüzletekben vásárolhatjuk meg. A búzafülé pótolja a mai ételekben
lévő tápanyag-hiányosságokat, és megvéd bennünket a
szennyezőanyagoktól, valamint más fizikai és környezeti igénybevételektől.

A búzafű nem fogja orvosolni a világ minden baját, viszont fontos

alkotóeleme annak a folyamatnak, amit én új zöld forradalomnak nevezek.
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az emberek egyre inkább a természet
erejét használva állják útját a betegségek kialakulásának. Egészen
mostanáig társadalmunk rossz irányba haladt, főleg az élelmiszergyártás és
-földolgozás terén. De még nem túl késő beismernünk a hibánkat, és
felhasználnunk a búzafűben és más élő ételekben rejlő, természetes tápláló
erőt.

A fiatal búzafűcsomó tárháza a létfontosságú vitaminoknak, ásványi

anyagoknak és enzimeknek. Az A- és a C-vitamin mennyisége sok ismert
gyümölcs és kerti zöldség vitamintartalmát felülmúlja. Ezenkívül a
búzafülében épp megfelelő mennyiségű B-komplex- és E-vitamin van,
valamint olyan ásványok, mint a kalcium, a vas, a nátrium és a kálium,
ráadásul olyan formában, ahogy a szervezet könnyedén hasznosíthatja. Sőt,
frissen használva élő enzimenergiát nyerünk, amely elősegíti az egészséges
vérkeringést, és fiatalítja az öregedő sejteket.

Az állatok táplálásában a búzafülé már bizonyította csodatévő voltát.

Semmilyen más növénynek sincs meg a képessége, hogy növényevő
állatoknál teljesen egyedül biztosítsa az egészséges almot nemzedékről
nemzedékre. És nincs más hathatós, emberi fogyasztásra alkalmas élelem,
amelynek ennyire olcsó az előállítása. A spirulina, a chlorella, a virágpor és
más egészséges táplálék-kiegészítők ugyan vegyileg hatékonyak lehetnek,
ám a friss búzafülével összehasonlítva kevés bennük az életerő, és sokkal
többe kerülnek. A vitamin- és ásványi kiegészítők is drágák, és sok esetben
nem biztonságosak.

Közülünk sokaknak szegényes étkezési szokásaik vannak, és egyre többen

hisznek a társadalmunk által táplált egészségügyi legendákban. Az
egészséget nem a szüleink vagy a nagyszüleink ruházták ránk. Bár a jó
gének hasznosak, senki másnak nem tehetünk szemrehányást rossz
egészségünkért, csak magunknak. Végzetes hiba elhárítani a felelősséget
vagy bárki mást okolni mindenkori állapotunkért.

Ha valaki is érezte már, hogy a kezében tartja az egészségét, belül

makulátlan, duzzad az életerőtől, éber, magabiztos és kipihent, akkor tudja,
mennyire csodálatos érzés ez. Nem ígérhetem, hogy a búzafű egyedül
teremti meg ezeket az érzéseket, de mindenképpen segít, főleg ha
elkötelezetten többet akarunk tudni az egészséges életvitel egyéb
tényezőiről is. Ezt a gondolatot bővebben is kifejtettem a „Hippokratész
Étrend és Egészség Program” (HIPPOCRATES DIET AND HEALTH
PROGRAM) című könyvemben is.

Remélem, hozzám és több ezer emberhez hasonlóan Ön is csatlakozik az új

zöld forradalomban. A búzafű és az élő ételek hozzáadása az étrendhez
megújhodott önbizalmat és tetterőt fog teremteni. Egy kevés idő- és
energiaráfordítás a világ minden aranyánál értékesebb kinccsel ajándékoz
meg - annak a tudatával, hogy mindent megtettünk a makkegészség, a
hosszú élet és az elme nyugalmának érdekében.