Muzeumi Iranytu 4

Múzeumi iránytű 4.
A kötet a „Múzeumok Mindenkinek” Program – Múzeumok oktatási-

képzési szerepének erősítése – Központi módszertani fejlesztés
TÁMOP-3.2.8/A-08-2008-0002 projekt keretében, a Szabadtéri
Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Képzési Központ gondozásában
készült Szentendrén, 2010-ben.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap

társfinanszírozásával valósul meg.
Élmény és tudás – Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában

Projektgazda: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, dr. Cseri Miklós főigazgató
Projektmenedzser: dr. Bereczki Ibolya főigazgató-helyettes
Projekt szakmai vezető:Káldy Mária igazgató, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ
Irányító hatóság: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humánerőforrás
Irányító Hatóság Főosztálya
Közreműködő szervezet: Oktatási és Kulturális Minisztérium Támogatáskezelő
Igazgatósága Élmény és tudás
További információ: www.mokk.muzeumokmindenkinek.hu
www.skanzen.hu Múzeumi szakemberek
a közoktatás szolgálatában
Kutatási jelentés
ÚMFT infovonal:
06 40 638 638
nfu@nfu.gov.hu • www.nfu.hu
Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Múzeumi Oktatási és Képzési Központ
Múzeumi iránytû 4.
Élmény és tudás
Múzeumi szakemberek a
közoktatás szolgálatában
Kutatási jelentés
Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Múzeumi Oktatási és Képzési Központ
Szentendre, 2010
Szerkesztette: Dr. Bereczki Ibolya, Sághi Ilona
Lektorálta: Török Petra
Angol fordítás: Tharan Trieb Marianne
Sorozatszerkesztők: Dr. Bereczki Ibolya, Káldy Mária, Sághi Ilona
A borítón: Múzeumok Majálisa, 2009. Magyar Nemzeti Múzeum

A kötetben található fotók a 2009. évi Múzeumok Majálisán, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban,
illetve a Magyar Természettudományi Múzeumban készültek. A fotókat dr. Bereczki Ibolya,
Deim Péter és dr. Vásárhelyi Tamás készítette és bocsátotta rendelkezésünkre.
A múzeum fenntartója:
Felelős kiadó: Dr. Cseri Miklós főigazgató

Szabadtéri Néprajzi Múzeum
2000 Szentendre, Sztaravodai út – Postacím: 2001 Szentendre, Pf. 63.
Telefon: 06 26 502-501 Fax: 06 26 502-502 E-mail: sznm@sznm.hu
További információk:
www.mokk.muzeumokmindenkinek.hu, www.skanzen.hu
Nyomdai elõkészítés és nyomtatás: Studio1 Kft.
A kötet a „Múzeumok Mindenkinek” Program – Múzeumok oktatási-képzési

szerepének erősítése – Központi módszertani fejlesztés 2008-2013
TÁMOP–3.2.8/A-08-2008-0002 projekt keretében készült
ISBN 978-963-7376-83-2
ISSN 2060-9957
Tartalom
Bereczki Ibolya − Bevezető gondolatok a múzeumi szakember-kutatásról.................................. 5
Kárpáti Andrea – Szirmai Anna Linda – Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában

− A kutatási kérdőívekre adott válaszok értékelő elemzése.............................................................. 11
Balázs György – Bertáné Varga Judit – Ébli Gábor – German Kinga – Kaján Imre –
Puczkó László – Vásárhelyi Tamás – Veres Gábor – Vígh Annamária
– Szakértői válaszok ........................................................................................................................................59
Helyzetértékelés és a fejlesztés irányai . ......................................................... 89

György Péter – Mi a teendő?...................................................................................................................90
Lakner Lajos – A muzeológia mint hivatás.............................................................................................92
Cseri Miklós – Szemléletváltás a múzeumokban.................................................................................97
Vásárhelyi Tamás – A múzeumok és a közoktatás kapcsolata................................................. 104
Vígh Annamária – Múzeumi modernizáció.........................................................................................110
Kaján Imre – Az informatika múzeumi alkalmazásának teendői az elkövetkező években....116
Bereczki Ibolya – Káldy Mária – Sághi Ilona − Vígh Annamária –

Múzeumi szakemberek kompetenciái......................................................................................................121
Ajánlások és javaslatok............................................................................................ 131

Mellékletek..................................................................................................................... 139
Kérdőív – „Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában”....................................................140
Szakértői kérdéssor – „Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában”.............................144
Útmutató a kompetencia táblázat kitöltéséhez.....................................................................................146
Szakmai kompetenciák..................................................................................................................................147
Személyes kompetenciák.............................................................................................................................149
Felhasznált és ajánlott irodalom.................................................................................................................152
Szerzőink....................................................................................................................................................155
Summary............................................................................................................................................................157
Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában
 Bereczki Ibolya
Bevezető – gondolatok a múzeumi

szakember-kutatásról
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2008 novemberében indította el az Európai Unió támogatá-
sával azt a 2013-ig tartó központi módszertani fejlesztést, amelynek célja a hazai múzeumok
oktatási és képzési szerepének erősítése. A program megvalósítója a Szabadtéri Néprajzi Mú-
zeum által − az Oktatási és Kulturális Minisztériummal történt megállapodás alapján − 2006-
ban létrehozott Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, rövid nevén a MOKK.
Az elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt kiemelkedő fontosságú projektben a Tár-
sadalmi Megújulás Operatív Program keretében − azonosító száma: TÁMOP 3.2.8/A-08-2008-
0002 − módszertani fejlesztéseket, képzéseket szervezünk, kommunikációs és disszeminációs
tevékenységet folytatunk, szakmai tanácsadással, országos Múzeumi Koordinátori Hálózat
működtetésével állunk a múzeumi szakemberek, pedagógusok, oktatók és felsőoktatási in-
tézmények hallgatóinak rendelkezésére.1
Módszertani fejlesztések és a múzeumi szakember-kutatás

A projekt keretében megvalósuló fő céljaink és tevékenységeink között a legfontosabb a mú-
zeumok formális, informális, nem-formális oktatási szerepvállalásának elősegítése módszer-
tani fejlesztésekkel. Célkitűzésünk mintaprojektek kidolgozásával és közreadásával a TÁMOP
3.2.8/B pályázati konstrukció sikerének támogatása és a TIOP iskolabarát múzeumi infrast-
rukturális fejlesztéseinek módszertani segítése. 2013-ig 10 különböző képzéstípusunkon
közel 500 pedagógus és múzeumi munkatárs számára tesszük lehetővé a kultúraközvetítés
és az iskolák által megvalósuló múzeumhasználat modern módszertanának és jó gyakorlatai-
nak elsajátítását, amelyhez kutatási eredményeink közzététele, a nyomtatott és elektronikus
szakirodalomhoz való hozzáférés hatékony segítése kapcsolódik. A projekt kiemelt tevékeny-
ségeként célunk a kompetencia fejlesztő közoktatás érdekében új múzeumpedagógiai meg-
oldások megismertetése és elterjesztése, a múzeumok és a közoktatási intézmények közötti
együttműködések kialakítása, valamint a múzeumok formális, informális, nem-formális oktatá-
si szerepvállalásának elősegítése.
Ahhoz, hogy a 21. század elején múzeumaink munkatársai nyitottá váljanak a társadalomban
zajló folyamatok megértésére, megértetésére és kedvező irányú befolyásolására, elengedhetet-
len a múzeumi kultúraközvetítés, az iskolák múzeumhasználata jelenkori állapotának felmérése.
Ezt követően történhet a szükséges átalakítás, modernizálás és szemléletváltás irányaira vonat-
kozó javaslatok megtétele, és a modern módszertan, valamint a jó gyakorlatok elterjesztése.2
A projektben megvalósuló négy módszertani kutatás egymással szorosan összefügg.
2008 végén indítottuk el a „Múzeumok a közoktatás szolgálatában” módszertani kutatást az
ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara Múzeumpedagógiai Kutatócsoportjával együttműköd-
ve. 2009 júniusára a kutatás lezárult, eredményei Múzeum és Iskola 2009 címmel megjelentek.
1
A projektgazda: a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, főigazgató: Dr. Cseri Miklós, projektmenedzser: dr. Bereczki
Ibolya, a projekt szakmai vezetője: Káldy Mária, a projekt időtartama: 2008-2013.
2
A témáról az első közlés a Múzeumi Közleményekben 2010 februárjában jelent meg, Bereczki Ibolya, 2009.
5
Múzeumi iránytû 4. | Élmény és tudás
Ez a kutatás tulajdonképpen a párja a múzeumi szakember-kutatásnak, hiszen az ott használt

kérdőívek a pedagógusok múzeumokról kialakított véleményére kérdeztek rá, most pedig
a múzeumokban dolgozó szakalkalmazottak számára is feltettük a kérdést, hogy mi a véle-
ményük a magyar közoktatásról. Ezen túl nemcsak a kérdőív összeállítását hangoltuk össze
a múzeumi szakemberekre vonatkozó kutatások során, hanem mind az összegző, a kutatást
értékelő kötetünk tanulmányai, mind az ajánlásaink megfogalmazása során figyelembe vettük
a közoktatás oldaláról a múzeumok felé megfogalmazott javaslatokat.
A projekt keretében befejezéséhez közeledik a „Múzeumpedagógiai módszerek európai
gyakorlatának adaptációja” című módszertani kutatás. Terveink szerint a kiválasztott, és ma-
gyar nyelven, hazai alkalmazásra ajánlott jó gyakorlatok hozzásegítik majd a múzeumokban
dolgozó szakembereket – a már nemcsak főként szavakban történő, hanem a valódi − szem-
léletváltáshoz, olyan tapasztalatok, tudás megismeréséhez, amely korábban leginkább külföldi
tanulmányutak során, kevesek számára volt elérhető.
A módszertani kutatás negyedik eleme, az „Országos múzeumpedagógiai adatbázis“
létrehozása 2009 végére megtörtént. A széles kitekintésű, terjedelmes kérdőív kitöltését a
MOKK munkatársai múzeumi koordinátoraink közreműködésével végezték el. 2009 júniusától
decemberéig közel 300, működési engedéllyel rendelkező muzeális intézményt, illetve fenn-
tartóját kerestünk meg. A múzeumpedagógiai infrastruktúrára, a szolgáltatásokra, valamint a
múzeumok, közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek alapadataira egyaránt rákér-
dező kérdőív adatsoraiból a www.mokk.muzeumokmindenkinek.hu oldalra felkerülő adatbá-
zis, valamint kutatási jelentés készül.
Miért kerültek a kutatás középpontjába a múzeumi szakemberek?

Módszertani fejlesztéseink sorában a „Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában”
című kutatás kiemelt fontosságot kapott. A projekt megvalósíthatósági tanulmányának készí-
tésekor és az előkészítés során úgy láttuk, hogy a kutatás célja nem pusztán tényfeltárás kell,
hogy legyen. Ismernünk szükséges a múzeumi szféra jelenlegi kapcsolatrendszerét a közokta-
tással, azt, hogy miképpen viszonyulnak a múzeumi szakemberek a múzeum és iskola együtt-
működési lehetőségeihez. Látnunk kell, hogy a jelenlegi muzeális infrastruktúra, a kiállítások,
programok rendszere alkalmas-e a kompetenciafejlesztő oktatás új elvárásrendszeréhez tör-
ténő alkalmazkodásra. Célszerűnek láttuk azt is keresni, hogy mely kompetencia területek le-
hetnek azok, amelyek fejlesztésében a múzeumok sajátos lehetőségeikkel újabb, az eddigi
iskolai alkalmazásoknál szélesebb területen kaphatnak szerepet.
A kutatás céljai
A kutatás célja, hogy feltárja, a jövő múzeumi feladataihoz milyen múzeumra, milyen múze-
umi szakemberekre, a múzeumi vezetőknek és a látogatókkal bármely módon kapcsolatba
kerülő múzeumi szakembereknek (muzeológus, múzeumpedagógus, animátor, interpretátor,
tárlatvezető stb.) milyen kompetenciákra, milyen ismeretekre, tulajdonságokra van szükségük.
A magunk által megfogalmazott kérdések sorában a következő témák szerepeltek: Miként
kell szemléletben, eszközben, módszerben, kommunikációban változnia a múzeumoknak és
a bennük dolgozó szakembereknek? Milyen átalakítási, módosítási javaslatok szükségesek a
múzeumi szakembereket jelenleg különböző területeken képző felsőoktatás felé?
6
A kutatás megkezdése előtt összehívott megbeszélésen, 2009 májusában – amelynek

résztvevői voltak dr. Vígh Annamária, Dr. Vásárhelyi Tamás, Dr. Cseri Miklós, Káldy Mária,
Sághi Ilona, Dr. Bereczki Ibolya – a kutatás céljaként határoztuk meg a válaszadást a következő
kérdésekre is: Képes-e önmaga megújítására a múzeumi szakembergárda? Milyen személyes
és szakmai kompetenciákkal szükséges rendelkeznünk, illetve milyeneket kell megszereznünk
múzeumi munkatársként ahhoz, hogy megfeleljünk a nyitott és modern, ismeretet, tudást köz-
vetítő múzeum iránti új típusú látogatói igényeknek? Hogyan, milyen módszerek és milyen
eszközök alkalmazásával tudjuk felkelteni az érdeklődést a múzeum jelenleginél sokkal több-
szintű használatára az oktatásban és kutatásban? És utoljára, de nem utolsó sorban: miképpen
tudunk jobban megfelelni a gyűjtemények feltárását és hozzáférhetővé tételét jelentő múzeu-
mi alapcélkitűzésnek a csökkenő központi források és pénzügyi lehetőségek ellenére?
Célul tűztük ki a cselekvési terv irányvonalainak meghatározását, és egy javaslatcsomag
megfogalmazását a muzeológusképzés, illetve a múzeumi szakalkalmazottakat érintő képzé-
sek tematikájának módosítására. Tervünkben a fejlesztés eredményeképpen on-line és nyom-
tatott publikáció kiadása szerepelt, amely tartalmazza mind az egyes szakértők hozzászólásait,
mind pedig azok összegző-értékelő jelentését.
A kutatás módszereiről
A projekt megvalósíthatósági tanulmányában eredetileg a magyar múzeumi szakma megha-
tározó személyiségeinek véleményét kívántuk közreadni. Ehhez olyan szakembereket válasz-
tottunk ki, akik ismerik mind a felsőoktatási, mind pedig a múzeumi szférát, így képesek az új
elvárásrendszer ismeretében a jövő múzeumi szakalkalmazotti „ideáltípusáról” víziót alkotni,
és levonni a következtetéseket a felsőoktatás számára a képzések szükséges módszertani és
tematikus átalakításáról. A megvalósíthatósági tanulmányban megfogalmazott szempontokon
túl úgy véltük, a téma fontossága szükségessé teszi, hogy vizsgálatainkat szélesebb körre is
kiterjesszük.
Az előkészítés fázisában egy hét oldalas kérdőívet állítottunk össze, amely zárt és nyílt
végű kérdéseket egyaránt tartalmazott. Ez lehetővé tette, hogy az értékelés során ne csak
mennyiségi adatokat szerezzünk, hanem a szöveges válaszok révén megismerhessük a múze-
umi folyamatokról a múzeumi szakemberek által kialakított mélyebb véleményeket is.
A kérdőívben megkérdeztük a múzeumi dolgozók iskoláról, tanításról, a közoktatás legfon-
tosabb eredményeiről és problémáiról kialakított véleményét. A múzeumi munkára vonatko-
zóan kíváncsiak voltunk arra, hogy melyek a magyar múzeumügy legnehezebb problémái, de
arra is, hogy mire lehet büszke a múzeumi szakma. Felmértük a válaszadók véleményét arról,
hogy mi ma a múzeumok missziója, presztízsük forrása, szükségesek-e szemléleti változások,
és ha igen, melyek a szemléletváltást elősegítő lehetőségek. Miként érhetőek el a szemlélet-
változáshoz szükséges ismeretek a múzeumi szakemberek számára? A harmadik kérdéscso-
port a múzeumok és a közoktatás kapcsolatára kérdezett rá, esetenként direkt módon is :
„Egyetért-e azzal, hogy a múzeumok mai és jövőbeli versenyképességének alapja a közokta-
tás szolgálata?” További kérdéseink kitértek arra is, hogy: mi a fontossági sorrendje a muzeális
gyűjtemények és a múzeumok közoktatás számára nyújtott szolgáltatásainak, illetve, hogy a
múzeumi épületek és kiállítások egyáltalán alkalmasak-e a közoktatás szolgálatára?
7
A kérdőív mellé egy ún. kompetencia táblázatot is készítettünk, amely a múzeumokban dolgozó
– a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben (Kjt) szereplő – szakalkalmazotti munkakö-
rökre vonatkozóan, a téma szakirodalmából nyomon követhetően a legfontosabbnak tartott sze-
mélyes és szakmai kompetenciákra kérdezett rá. A kérdőívet és a táblázatot 2009 május végén
összesen száz, múzeumi területen dolgozó muzeológus szakember számára juttattuk el. Tudo-
másunk szerint jelen kutatásunkkal múzeumi területen első alkalommal került sor az egyes múze-
umi munkakörök betöltéséhez szükséges szakmai és személyes kompetenciák vizsgálatára.
A kutatás keretében a fentiek mellett összeállítottunk egy, elsősorban a múzeumok hely-
zetére, a közoktatással kapcsolatos szerepvállalására, a múzeumi megújulásra, szemléletvál-
tásra vonatkozó, 12 fő kérdésből álló kérdéssort, amelyre mindösszesen 12-15 000 karakter
terjedelmű szöveges választ kértünk. A 12 megkérdezett szakértő között országos és megyei
múzeumok vezető posztjait betöltő kollégák, múzeumelmélettel, múzeumkritikával foglalkozó
szakemberek, a múzeumi terület minisztériumi irányítói voltak.
A kérdéssor tematikájában a következőkre vártunk választ: A múzeumok alkalmasak-e a
közoktatás szolgálatára; melyek az erősségeik, gyengeségeik, és milyen jövőbeli feladataik van-
nak e téren? Hogyan építhetők be a múzeumok stratégiájába a közoktatást szolgáló törekvé-
sek? Miként teremthetők meg a célok megvalósításához szükséges források, milyen fejlesztések
szükségesek? Milyen múzeumépületekre és kiállításokra lenne szükség? Figyelmet fordítottunk
a szakemberek oktatásával kapcsolatos kérdésekre: Melyek azok a területek, témakörök, ame-
lyeknek oktatására szükség lenne, de jelenleg nem szerepelnek a képzésben? Mely, jelenleg
is oktatott területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni? Milyen szakmai továbbképzéseket
célszerű szervezni a múzeumi szakemberek számára az elvárt kompetenciák biztosítására?
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy igényel-e jogszabályi változásokat, és ha igen, milyeneket az
elvárt kompetenciákkal rendelkező szakembergárda biztosítása? Mire lenne szükség ahhoz, hogy
a kiállítások tartalmukban és formájukban megújuljanak? Végezetül felvetettük a kérdést, hogy
mit kell ezért tenniük a mindennapi munkájuk során a múzeumi szakembereknek? Mitől válik kor-
szerűvé, ugyanakkor időtálló értékké egy mai múzeum üzenete? Milyen üzenetet kell, és hogyan
közvetítenie ahhoz, hogy elérje a múzeum a diáklátogatókat, szüleiket és pedagógusaikat?
A válaszadáskor az első kérdőív esetében nem kértünk nevet, csupán az életkorra, és a mú-
zeumi területen eltöltött időre, valamint az oktatási területen szerzett tapasztalatra kérdeztünk
rá. A 61 válaszadó között többségükben jelentős múzeumi munkatapasztalattal rendelkezők,
„a múzeumi szakmákban jártas, aktív dolgozók és pályájuk végén, az áttekintő – értékelő sza-
kaszban lévő szakemberek egyaránt szerepeltek.”3 A válaszadók között jelentős arányban voltak
olyanok, akik rendelkeztek oktatási tapasztalattal is.
A szakértői kérdőívet 9 fő töltötte ki: 6 férfi, 3 nő, átlagéletkoruk 47,27 év. Végzettségü-
ket tekintve egy kivétellel mindenki legalább PhD-fokozattal rendelkezik. 2 fő tudományos
munkatárs (adjunktus, illetve docens), a többi 5 fő vezető pozíciót tölt be különböző múze-
umokban.4 (Kárpáti Andrea-Szirmai Linda, 2009.) Betűrendben: Dr. Balázs György, a Néprajzi
Múzeum főigazgató-helyettese, Bertáné Dr. Varga Judit, a Magyar Műszaki és Közlekedési
Múzeum főigazgató-helyettese, Ébli Gábor, a MOME Elméleti Intézetének docense, German
Kinga, a MOME adjunktusa, Kaján Imre, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakmai
Kárpáti Andrea-Szirmai Linda értékelő elemzése jelen kötetünkben. 13. p.
3
Kárpáti Andrea-Szirmai Linda értékelő elemzése jelen kötetünkben. 41. p.

4
8
főigazgató-helyettese, Dr. Puczkó László, a Xellum Kft. ügyvezető igazgatója, Dr. Vásárhelyi
Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum főtanácsosa, Dr. Veres Gábor, a Dobó István
Vármúzeum igazgatója, megyei múzeumigazgató, Dr. Vígh Annamária, az Oktatási és Kultu-
rális Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának vezetője. A szakértők írásaikat saját nevük
közreadásával bocsájtották rendelkezésünkre.
A visszaérkezett válaszok elemzésére dr. Kárpáti Andreát (Eötvös Loránd Tudományegye-
tem, Természettudományi Kar Multimédiapedagógiai Központ) kértük fel, aki Szirmai Anna
Linda bevonásával 2009 augusztusára készítette el a mintegy hetven oldalas, diagramokkal,
táblázatokkal gazdagon illusztrált, jelen kötetünkben közreadott értékelő tanulmányt. A tanul-
mány teljes terjedelmében elektronikus változatban is olvasható a MOKK honlapján (www.mokk.
muzeumokmindenkinek.hu).
A kutatás következő fázisában − Kárpáti Andrea javaslatát is figyelembe véve − két alka-
lommal fókuszcsoportos megbeszélést hívtunk össze – a szakértők egy része és a projekt-
ben közreműködők bevonásával (Dr. Vígh Annamária, Dr. Vásárhelyi Tamás, Dr. Cseri Miklós,
Lakner Lajos, Kaján Imre, Káldy Mária, Sághi Ilona, Dr. Bereczki Ibolya, 2009. szeptember 15. és
október 1.). Meghatározott tematika alapján közel 10 óra időtartamban vitattuk meg a beérke-
zett válaszokat és a szakértői szövegek anyagát. Ezek a következőek voltak: stratégiai tervezés
a múzeumokban, múzeumi modernizáció, a megújulás és szemléletváltás szükségessége és
kényszere, kapcsolódási pontok a közoktatáshoz, válaszok a közoktatás felvetette igények-
re, az épületek, kiállítások alkalmassága az új feladatrendszerre, a finanszírozás, hatékonyság
kérdései. Elemeztük a személyes és szakmai kompetenciák kérdéseit, figyelmet fordítottunk a
gyűjtemények közzétételének lehetőségeire, az átfogó digitalizálás szükségességére, foglal-
koztunk a muzeológusképzés problematikájával, a múzeumokban dolgozó szakemberek ok-
tatásával, valamint a pedagógusok múzeumhasználatra nyitott továbbképzésének, önképzés-
ének lehetőségeivel. Megvitattuk, hogy milyen jogszabályi változások lennének szükségesek
és indokoltak a múzeumok és a közoktatás kapcsolatának hatékonyabbá tételéhez.
A kötetben közreadott, a fókuszcsoport tagjai, valamint Dr. György Péter, az ELTE BTK egye-
temi docense által készített írások kiindulópontját jelentik a kérdőívekre érkezett válaszok, az azok
alapján készült értékelő elemzés, és ezen túl megfogalmazzák saját szempontjaik és tapasztalataik
alapján az adott témakörrel kapcsolatos álláspontjukat.
A kutatás tanulságairól
A jelen helyzet felmérését követően fogalmazhatjuk meg, hogy a múzeumi vezetőknek és a
múzeumi szakembereknek milyen tudásra van szükségük, miként kell szemléletben, eszköz-
ben, kommunikációban változniuk. Magunknak is feltettük a kérdést, vajon van-e a múzeumi
szakembernek ideáltípusa, és az ideál és a valóság között mekkora a távolság. Miként kell a
hiányterületeket orvosolni, milyen változások szükségesek ahhoz, hogy megfelelően szolgál-
hassuk a látogatói igényeket. Dr. Baán László Győrben, a Jövő múzeuma című konferencián,
2009. november 5-én tartott előadásában is megerősített bennünket abban, hogy sokszor
fényévnyi távolság van a modern múzeum igényei és a jelenbeli valóság között. A kérdésre,
hogy milyen is lehet, milyen lesz a jövő magyar múzeuma és a benne dolgozó szakember, a
szemléletváltás kényszere és szükségessége ad egyértelmű választ.
9
Úgy véljük, a kutatás egyik, és talán legfontosabb tanulsága, hogy a felsőoktatásban és a

felnőttképzés területén egyaránt támogatott − a múzeumban dolgozó szakemberek elméleti
és gyakorlati tudását, egyúttal a múzeumoknak a közoktatás felé nyitottságát növelő − kép-
zések indítása szükséges, mindamellett, hogy a jelenleg működő képzési formák áttekintése,
az új igények, hazai és európai jó gyakorlatok alkalmazása elengedhetetlen. Ezekhez a folya-
matokhoz szorosan kapcsolódnak a kiemelt projekt keretében a „Múzeumok Mindenkinek
Program – Múzeumok oktatási-képzési szerepének erősítése. Központi módszertani fejlesz-
tés” – (TÁMOP-3.2.8/A-08-2008-0002) már elindított, és 2013-ig folyamatosan megrendezés-
re kerülő ingyenes tanfolyamai.
A kutatásban és a fókuszcsoportos megbeszéléseken részt vevő munkatársak egyöntetű
véleménye, hogy változatlanul a muzeológus szerepe a kutatás, gyűjtés, feltárás, leltározás, le-
írás (bár ezen a területen is megjelentek új modellek), de ugyanilyen magas színvonalon közve-
títenie is kell a múzeumpedagógiában jártas szakemberekkel együttműködve ezt az elmélyült
tudást és az eredményeket az iskolásnak, a felnőttnek, a nyugdíjas csoportnak is.
A kutatás értékelése, a fejlesztés irányaira vonatkozó írások, a fókuszcsoport tagjai által ké-
szített, és jelen kötetünkben közreadott javaslatai, ajánlásai elősegíteni kívánják a múzeumi terü-
leten a kutatók egybehangzó véleménye szerint megindult, de még tartalmában nem elegendő
mértékű és hatású szemléletváltást, az intézmények minden területre kiterjedő modernizációját.
Szerkesztőtársam, Sághi Ilona nevében is köszönöm a kutatás szervezésében végzett mun-
káját Káldy Máriának és Vári Csillának. Ezen a helyen is szeretném megköszönni a kérdőívet, a
kompetenciatáblázatot kitöltő múzeumi szakemberek, a fókuszcsoportos beszélgetés részt-
vevői, a szakértői kérdéssorra választ adó kollégák, a kérdőívek elemzését elvégző Dr. Kárpáti
Andrea munkáját, szerzőink közreműködését, valamint Vásárhelyi Tamásnak és Dr. Vígh Anna-
máriának a kötet szerkesztéséhez, Dr. Vásárhelyi Tamásnak és Török Petrának a lektoráláshoz
nyújtott segítségét.
10
 Kárpáti Andrea – Szirmai Anna Linda
Múzeumi szakemberek a közoktatás

szolgálatában − A kutatási kérdőívekre
adott válaszok értékelő elemzése
A vizsgálat céljai
A vizsgálat legfőbb célja a korszerű múzeumi munka személyi és tárgyi feltételeinek számbavé-
tele szakértői megkérdezés keretében. A megkérdezettek mindegyike szakértő válaszadónak
számít annyiban, hogy kapcsolatban van (dolgozóként vagy értékelő-elemzőként) a múzeu-
mok világával, tehát véleményük alkalmas szakmapolitikai döntések meghozatalára, kutatási
és fejlesztési tervek készítésére.
A múzeumi dolgozók kérdőívének kitöltői a közgyűjteményekben végzett pedagógiai munka fel-
tételeiről és a jelenleg idehaza és külföldön folyó múzeumpedagógiai programokról nyilatkoztak:
Iskoláról, tanításról
• Legfontosabb közoktatási probléma
• Mire lehet büszke a magyar közoktatás?
Múzeumi munkáról
• A magyar múzeumügy legfontosabb problémája
• Mire lehet büszke a magyar múzeumügy?
• Múzeumi tevékenység és szemléletváltás
• Tevékenységek rangsora fontosság szerint
• A múzeumok missziója, presztízsük forrása
• Szükséges szemléleti változások
• Szemléletváltást elősegítő lehetőségek
• Hogyan érhető el a szemléletváltás? (Véleménye szerint a szemléletváltáshoz szükséges
ismeretekhez, tudáshoz még miként juthatnak hozzá a múzeumi szakemberek? )
• A múzeumok és a közoktatás kapcsolata
• „Egyetért-e azzal, hogy a múzeumok mai és jövőbeli versenyképességének alapja a közok-
tatás szolgálata?”
• Muzeális gyűjtemények és a múzeumok szolgáltatásai a közoktatás számára – fontossági
sorrend
• Múzeumi épületek alkalmassága a közoktatás szolgálatára
• Kiállítások alkalmassága a közoktatás szolgálatára
• Jó gyakorlatok a múzeumpedagógiában – a válaszadók által említett példák
A múzeumi szakértők kérdőívének kitöltői az alábbi kérdéscsoportokról mondták el véleményüket:

A muzeális intézmények
• alkalmasak-e a közoktatás szolgálatára; melyek az erősségeik, gyengeségeik, és milyen
jövőbeli feladataik vannak e téren?
• Hogyan építhetők be a múzeumok stratégiájába a közoktatást szolgáló törekvések?
• Miként teremthetők meg a célok megvalósításához szükséges források?
11
• Milyen múzeumépületekre lenne szükség?

• Milyenek az adottságok ezen a területen?
• Milyen fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy a múzeumaink megfeleljenek a közoktatás
igényeinek?
Példák a jó gyakorlatra Magyarországon és külföldön

• Mire lenne szükség ahhoz, hogy a kiállítások tartalmukban és formájukban megújuljanak?
• Mit kell ezért tenniük a napi munkájuk során a múzeumi szakembereknek?
• Mitől válik korszerűvé, ugyanakkor időtálló értékké egy mai múzeum üzenete?
• Milyen üzenetet és hogyan kell közvetítenie ahhoz, hogy elérje a múzeum a diáklátogató-
kat, szüleiket és pedagógusaikat?
Muzeológusképzés
• Melyek azok a területek, témakörök, amelyeknek oktatására szükség lenne, de jelenleg
nem szerepelnek a képzésben?
• Mely, jelenleg is oktatott területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
• Szakmai továbbképzések muzeológusok számára
• Mely munkakörökben és milyen típusú továbbképzésekre van szükség az elvárt kompe-
tenciák biztosítására?
• Igényel-e jogszabályi változásokat, és ha igen, milyeneket az elvárt kompetenciákkal ren-
delkező szakembergárda biztosítása?
A kompetencia-táblázat kitöltői számba vették és rangsorolták a múzeumi munkához szüksé-

ges szakmai és személyes kompetenciák körét, a lényeges képességcsoportokat pedig hoz-
zárendelték az egyes munkakörökhöz.
A vizsgálat módszerei
A vizsgálatnak az ebben a tanulmányban értékelt része írásos válaszadással történt. A részt-
vevőket a vizsgálatot szervező Múzeumi Oktatási és Képzési Központ választotta ki és kérte
fel, majd Word, illetve Excel dokumentumként juttatta el a válaszadóknak a kérdőíveket és a
kompetencia táblázatot.
A visszaküldés önkéntesen és névvel ellátott fájlok formájában (nem anonim) módon tör-
tént. A módszer értéke, hogy a későbbiekben az egyes intézményi igények, elvárások, illetve
jó gyakorlatok pontosan számba vehetők, ezekre kutatások és képzések építhetők. A kérdé-
sek között a válaszadók személyiségi jogait érintő információ nem szerepelt, a névvel történő
válaszadást senki sem kifogásolta.
A választásos és rangsoroló kérdések mellett a kérdőívek tartalmaztak nyitott kérdéseket,
illetve lehetőséget adtak a válaszadóknak véleményük szöveges indoklására. Alábbi elemzé-
sünkben minden kérdéskör esetében először táblázatban összegezzük a válaszok statisztikai
adatait, majd elemzésünkben felhasználjuk a szöveges válaszokat is. Éppen a szövegek kiváló
minősége, nem annyira esszéisztikus, anekdotikus, inkább elemző jellege miatt javasoljuk a
későbbiekben a fókuszcsoportos vitát, vagy az egyéni interjút elsősorban a stratégiai jellegű
kérdések további körüljárására.
12
A vizsgálati minta
A múzeumi dolgozók kérdőívét 61 fő töltötte ki: 21 férfi, 40 nő, átlagéletkoruk eloszlását
az alábbi diagram mutatja. Látszik, hogy a minta nagyjából fele-fele arányban oszlott meg a
35-50 évesek és az 50-65 évesek között. Ez az adat jelzi, hogy a múzeumfejlesztési politika
meghatározása szempontjából igen jól sikerült a mintaválasztás: a múzeumi szakmákban jár-
tas, aktív dolgozók és pályájuk végén, az áttekintő – értékelő szakaszban lévő szakemberek
egyaránt szerepeltek.
A kérdések egy részét – főként a továbbképzésre és a pedagógiai munkával kapcsolatos
tervekre, elképzelésekre vonatkozókat – azonban érdemes lesz egy „fiatal mintán”, főként
pályakezdőkből és 2-5 éve a pályán lévőkből álló szakértői fókuszcsoportban is megkérdezni.
(Ez a kérdőíves kitöltésnél gyorsabb, kevesebb adatot, ugyanakkor sok értékes „narratívát”,
személyes ambíciókat hordozó információt hordozó forma egyébként az eredmények megvi-
tatására is ajánlott.)
Láthatjuk, hogy ehhez képest kevésbé homogén a minta megoszlása a lakóhely alapján. Ez ter-
mészetes is, hiszen bár közgyűjteményeink túlnyomó többsége megyeszékhelyeken és városok-
ban található, sokfelé elszórva találhatunk egyre fejlődő intézményeket és lelkes munkatársakat.
13
Ezen felül még fontos ismertetni a kitöltők szakmai tapasztalatait mind az oktatás, mind a múze-
umi tevékenységek területén. A mintát nagy általánosságban jellemezve elmondhatjuk, hogy átlag
7,32 évet töltöttek a felsőoktatási rendszerben, és 20,41 évet múzeumok keretei között dolgozva,
tehát igen jól képzett, tapasztalt szakemberekről van szó. Az alábbi két diagram azonban részle-
tesebb képet nyújthat: a minta a tanítási tapasztalat alapján igen jelentékenyen szór, ehhez képest
a múzeumi tapasztalatok homogének. Mindez arra figyelmeztet, hogy a múzeumi szakmákkal, a
múzeum mint kiállító és őrző–feldolgozó intézmény megítélése szempontjából a válaszok igen hi-
telesek, viszont a pedagógiai munkatapasztalatokra kevésbé hagyatkozhattak a válaszadók.

Elmondhatjuk tehát, hogy bár a mintavétel hozzáférési alapon történt, nem a teljes populá-
cióval arányos merítésre került sor, mégis meglehetősen heterogén csoport véleményét képe-
zi le, akik ugyanakkor több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek a múzeumokkal kapcsolatos
ügyek és feladatkörök terén. A minta torzító jellemzője, hogy a kitöltők nagyjából 90%-a városi
körülmények között él, majdnem fele pedig megyeszékhelyen vagy Budapesten, így nem ál-
lítható, hogy a kisközségek muzeális intézményeire is egyértelműen általánosíthatóak lesznek
majd az eredmények. Összességében azonban kijelenthető, hogy a kutatás feltáró jellegének
tökéletesen megfelelő heterogén és szakértői mintáról van szó.
14
A múzeumi dolgozók kérdőívének értékelése – Iskoláról, tanításról

Legfontosabb problémák a közoktatással
A múzeum közművelődési tevékenységet is fejlesztő intézmény, annak ellenére, hogy funkci-
ói között a munkatársak szerint első helyen áll az állomány gyarapítása és megőrzése. Ezért
fontosnak tartottuk megkérdezni, hogyan vélekednek a közoktatásról a múzeumi dolgozók.
Az alábbi táblázatban foglaltuk össze a 49 szöveges válasz eredményeit, amelyek bemutatják,
melyek a válaszadók szerint a közoktatás jelenleg legsúlyosabb problémái.
1. táblázat: A magyar közoktatás problémái
Problémák a magyar Hány válaszban Hány válaszban

közoktatásban fordult elő (db) fordult elő (%)
Tanári presztízs helyreállítása 12 24,49
Finanszírozás (tanári fizetés) 11 22,45
Tanári jogok helyreállítása 7 14,29
Értékközvetítésre, nevelésre hangsúlyt helyezni 6 12,24
Iskolarendszert megváltoztatni 5 10,20
Pedagógusi pálya alulszelekciója 4 8,16
Pedagógusképzésben szelekció (felvételinél) 4 8,16
Készségtárgyak, manuális készségek oktatása 4 8,16
Pedagógusképzést megváltoztatni 3 6,12
Gyakorlati képzés tanároknak 3 6,12
Múzeumi látogatás beépítése 2 4,08
Mivel nyitott kérdést tettünk fel („Ha egyetlen problémát most azonnal megoldhatna a
mai magyar közoktatás gondjai közül, melyiket választaná?”), ezért minden megjelenő vá-
lasz-kategóriának érdemes jelentőséget tulajdonítani. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért
azonban az eredményeket csoportosítva értelmezzük.
A legfontosabb problémakör a tanári foglalkozással mint szereppel kapcsolatos. A na-
gyon alacsony tanári fizetések miatt (ez a válaszok 22,45%-ában jelent meg) a nagyon elhiva-
tottakon kívül csak az lép tanári pályára, aki máshova nem tud bejutni – ezt neveztük a pálya
alulszelekciójának (8,16%). Ez többek között azt eredményezi, hogy a tanári hivatás és a tanár
szerepe elvesztette súlyát, hitelességét, tiszteletét – egyszóval a presztízsét (24,49%). Ennek
helyreállítása lenne tehát elsődleges cél. A helyreállításnak több szinten kell megtörténnie: az
európai színvonalú bérezés mellett fontos lenne válaszadóink szerint a tanár szabadságának, a
tanári jogoknak a visszaállítása (14,29%). Ez alatt értik a fegyelmezésre való jogot, a szülőkkel és
diákokkal szembeni jogaikat, illetve a tananyag átadásának módszerében való szabadságot is.
Ehhez a szabadsághoz kapcsolódik az a felvetés, hogy magának a kötelezően oktatott tan-
anyagnak kellene megváltoznia oly módon, hogy az értékközvetítés, a nevelés nagyobb hang-
súlyt kapjon, a mennyiség helyett a minőség legyen a legfőbb szempont (12,24%). Ide sorolható-
ak még olyan javaslatok, mint a művészeti tárgyak kötelezővé tétele az oktatás minden szintjén
15
(8,16%) vagy a múzeumi órák beépítése a tananyagba (4,08%). Ahhoz azonban, hogy egy ilyen
jellegű tananyagot a tanár megfelelő módon tudjon átadni, a pedagógusképzés átalakítására is
szükség lenne. Már a felvételi során jobban szelektálni kellene, és csak a pályára alkalmasakat fel-
venni (8,16%); a képzési anyag színvonalát növelni (6,12%), például úgy, hogy a képzés gyakorlat-
orientáltabbá váljék (6,12%), amely során a tanárok megtanulnak kreatívan közvetíteni egy-egy
anyagot. Végül pedig nem elhanyagolható gondolat volt az iskolarendszer magasabb, országos-
politikai szinten történő megváltoztatásának, egységesítésének vágya (10,42%).
Mire lehet büszke a magyar közoktatás?

Az állandó fejlődésre-fejlesztésre való törekvésnek azonban fontos része kell, hogy legyen
a már meglévő értékek ismerete, hangsúlyozása, megóvása. Az alábbi táblázatban foglaltuk
össze, melyek is ezek az értékek válaszadóink szerint:
2. táblázat: A magyar közoktatás érdemei
Hány válaszban Hány válaszban

Mire lehetünk büszkék ma a közoktatásban?
fordult elő (db) fordult elő (%)
Közoktatásunk múltjára 13 26,00 (!!!)
Színvonal, tárgyi tudás, szerteágazó műveltség 9 18,00
Még létezik (hányattatott körülmények között) 7 14,00
Kibocsátott tehetségekre, tehetséggondozásra 7 14,00
Semmire 6 12,00 (!!!)
Elhivatott pedagógusaira 6 12,00
Hozzáférhetőségére (ingyenes) 5 10,00
A természettudományos tárgyak oktatásának színvonalára 3 6,00
Átjárhatóság és választás lehetősége 2 4,00
Fogyatékkal élők gondozására 2 4,00
Kreativitásra és innovációra 2 4,00
Magyarságtudatra 1 2,00

Az előző kérdéskörhöz képest itt nagyobb homogenitást mutattak a válaszok: kevesebb ka-
tegória merült fel, valamint egy-egy kategória előfordulása nagyobb mértékű is volt. Ebben a kér-
déskörben jelentős az egyetértés a múzeumi szakemberek között. A leginkább egyértelmű sokak
számára az volt, hogy a magyar közoktatás jelenleg elsősorban múltjára lehet büszke (26,00%).
Olyan példákat idéztek fel válaszadóink, mint „Az 1926-os törvényekben lefektetett magyar is-
kolareformra.”, „Klebelsberg miniszterségének idejére” vagy „Régi gimnáziumaira”. Ezzel szem-
beállítva a közoktatás jelene, illetve a közelmúlt évei úgy jelennek meg, mint egy korszak, amit
csoda, hogy túlélt az oktatási rendszer teljes széthullás nélkül (14%), és az, hogy erre képes volt, már
büszkeség tárgya lehet. Szépen mutatja ezt az is, hogy a válaszadók 12%-a szerint jelen pillanatban
nincs olyan, amire büszkék lehetnénk az oktatás terén. Az ezután következő válaszok ennek némi-
képp ellentmondani látszanak, azonban az általános elkeseredettség és a tapasztaltak után már
csak „borúvárú” hangulatot jól leképezi ennek a válaszkategóriának a megjelenési gyakorisága.
16
A legtöbbször említett pozitívum, amely a jelenlegi állapotokra vonatkozik, a magyar oktatás

által közvetített tárgyi tudás, amely széleskörű, egyetemes műveltséggel látja el diákjait (18%).
(A magyar oktatásról ezt már sokszor elmondták, így nem meglepő az eredmény.) Külön em-
lítésre méltónak találta a válaszadók 6%-a a természettudományos tárgyak oktatásának szín-
vonalát. A rendszernek szintén sokszor említett (10%), és nem elhanyagolható előnye az, hogy
– lévén ingyenes – mindenki számára hozzáférhetővé teszi az oktatás alapvető szintjét, aminek
következményeként az iskolaköteles gyerekek közel 100%-a legalább bekerül a közoktatási
rendszerbe. A hozzáférhetőség egyik aspektusa a 4+8 / 6+6 / 8+4 és egyéb elrendezések vá-
laszthatósága, a rendszert átjárhatósága miatti jellemző szabadság (4%). Valamint – bár csak a
válaszok 4%-ában jelent meg –, hogy ez a hozzáférhetőség a fogyatékkal élőkre is vonatkozik,
amely további előnye az oktatási rendszernek.
A múzeumi munkáról
A magyar múzeumügy legfontosabb problémái
A múzeumok rendelkezésére álló szűkös erőforrások beosztása szigorú rangsor felállítására
kényszeríti a múzeumok vezetőit. Döntésüket befolyásolja, mit tekintenek a szakemberek a
mai magyar múzeumügy legégetőbb problémájának.
3. táblázat: A magyar múzeumügy problémái

Problémák a mai magyar múzeumüggyel
Finanszírozás 31 55,36 (!!!)
Szerkezeti átalakulás (átfogó országos
12 21,43
koncepció és rendszer, normatívák, stb.)
Szakmai összefogás és (akár országos)
6 10,71
érdekképviselet
Gyűjtemény megóvása, raktározása 5 8,93
Szakmai-szempontú irányítás (szakemberek által) 4 7,14
Munkakörök meghatározása 3 5,36
Gyűjtemény feldolgozása 3 5,36
Látogatóbarátság 2 3,57
Személyzet átalakítása 2 3,57
Ne legyen bevétel-központú, termelés-hangsúlyos 2 3,57
Szemléletváltás, felkészítés a kreatív
2 3,57
és rugalmas alkalmazkodásra
Önértékelés 1 1,79
Épületek építése 1 1,79
A múzeum mint tananyag kerüljön be a NAT-ba 1 1,79

Ne vesszenek el a szakmai szempontok és értékek 1 1,79
Társadalmi beágyazottság 1 1,79
17
Nem meglepő módon a válaszadók több mint fele (55,36%) említette meg valamilyen formá-
ban a finanszírozás problémáját: felhívták a figyelmet arra, hogy a minőségi múzeumi munkához
elengedhetetlen, hogy folyamatos és megbízható pénzügyi háttér legyen biztosítva, amellyel
tervezni lehet. Talán a problémára mintegy válaszként jelenik meg sorrendben a második, a szer-
kezeti átalakulásra vonatkozó szintén erősen megjelenő igény (21,43%). Szerkezeti átalakulás
alatt általában az egységes, központi irányítás alá vonást értették a válaszadók (sokan az állami
irányítást értve ez alatt), amely képes a minőségbiztosítás és általában a működés normatíváit
megfogalmazni, egy általános koncepciót kitűzni, és ez által minden múzeumot egy átlátható
rendszerbe bevonni. Ehhez kapcsolhatjuk az alacsonyabb elemszámmal megjelenő, a munkakö-
rök pontos meghatározására (5,36%), a személyzeti átalakításra (3,57%), illetve a szemlélet meg-
változtatására (3,57%) vonatkozóan megfogalmazott igényeket is (összesen 12,5%).
Az átalakulási törekvés egy alternatívája lehet a szakmai összefogás mint cél (10,71%): egy
országos, a jelenlegi múzeumi szervezeteket egybetömörítő szakmai érdekképviseletre lenne
szükség, amely koordinálja a múzeumi működéseket tudományos szempontból, és nem hagy-
ja, hogy az egyes kezdeményezések szétforgácsolódjanak. Ehhez a gondolathoz kapcsolható
egyértelműen például a múzeumok szakmai irányítására vonatkozó igény (7,14%) a fenntartó-
tól való függés helyett. Ugyan keveseknél jelent csak meg a gondolat, de felmerült a látogató-
barát kiállítások kialakításának (3,57%), a termelés-bevétel elsődlegességének (3,57%), illetve
ezekkel párhuzamban a szakmaiság elveszésétől való félelemnek (1,79%) a kérdése (összesen
8,93%). Ezt a gondolatot azért tartjuk fontosnak itt megemlíteni, mert a későbbiek során több
szöveges válaszban is fel fog merülni ezen szempontok egyensúlyának kérdése.
Mire lehet büszke a magyar múzeumügy?
4. táblázat: A magyar múzeumügy érdemei

A mai magyar múzeumügy büszkeségei
Világhírű és sokszínű gyűjteményeire 18 32,14
Szakmai színvonalra
14 25,00
(oktatás, kutatás, szaktudás, hitelesség)
Megújulási képességére
10 17,86
(fejlődik, alkalmazkodik, kreatív, innovatív)
Elhivatott és kitartó munkatársaira 10 17,86
Arra, hogy minden körülmények között
8 14,29
fennmaradt, még létezik
Országos, sok múzeumból álló hálózatára 7 12,50
Kiállításaira, programjaira 7 12,50
Értékmegőrző és -közvetítő szerepére 5 8,93
Semmire 2 3,57
Egyéni sikerekre 2 3,57
Országos programokra-projektekre 2 3,57
Gyűjtemények feldolgozottságára 2 3,57
Hagyományaira 2 3,57
„Ingyenességére” 1 1,79
Viszonylagos szuverenitására 1 1,79
18
A válaszok alapján úgy tűnik, a magyar múzeumok jelentős humán erőforrásokkal rendel-
keznek az előbbiekben vázolt financiális nehézségek ellenére. A válaszadók 32,14%-a meg-
említette a magyar gyűjtemények nemzetközileg elismert színvonalát és sokszínűségét. A
gyűjtemények mellett a magyar múzeumok legnagyobb erőforrása az ott dolgozókban rejlik
(17,86%): ők biztosítják az oktatás, a kutatás és a kiállítások magas szakmai színvonalát (25%)
és képesek a világ változásával párhuzamosan rugalmasan alkalmazkodni, fejlődni és kreatív
változásokat indukálni saját hatáskörükön belül (17,86%). Valószínűleg mindezen tényezőknek
köszönhető az érdem, amit a válaszadók 14,29%-a kiemelt: hogy a magyar múzeumok képe-
sek voltak fennmaradni a mostoha körülmények között is.
A magyar múzeumok nem csak fennmaradtak, hanem képesek voltak fenntartani a múzeu-
mok országos hálózatát is (12,50%), amelyek magas színvonalú kiállításokat rendeznek (12,50%),
és ezek segítségével képesek értékmegőrző és -közvetítő szerepet betölteni (8,93%). A köz-
oktatás jellemzésével szemben a múzeumok esetén csak a válaszadók 3,57%-a vélte úgy, hogy
nincs semmi, amire jelen pillanatban büszkék lehetnénk, ugyanakkor csak kevesen emelték ki a
múzeumi hagyományok (3,57%) vagy a szolgáltatások alacsony árának (1,79%) jelentőségét.
Múzeumi tevékenység és szemléletváltás

Tevékenységek rangsora fontosság szerint
Az alábbi táblázat értelmezésénél javasoljuk, hogy elsősorban az első és utolsó három helyen
álló tevékenységek rangját tekintsük szignifikáns eredménynek. Ez alapján tehát elmondható,
hogy a múzeumi tevékenységek közül az elsődleges és legalapvetőbb a gyűjtemény megőrzé-
se, feldolgozása és kiállításokban való elrendezése, a működtetés. Ezek közül is szignifikánsan
kiemelkedik a gyűjtemény-megőrzés mint abszolút prioritás, amit a kitöltők 70,49%-a jelölt
meg elsőrangú feladatként.
Sajnos, az utolsó három helyre került tevékenységek között van a program-szervezés
és az esélyegyenlőség – ezek a mai múzeumügyben nem élveznek kiemelt figyelmet. Va-
lószínűleg elsősorban a financiális nehézségek korlátozzák a múzeumokat abban, hogy
ilyen jellegű tevékenységekre nagyobb hangsúlyt fektessenek – viszont a bevételszerzés
mint tevékenység a legutolsó helyre került a rangsorban (a válaszadók 32,78%-a tette ezt
az utolsó helyre). A rangsor közepén elhelyezkedő tevékenységek nagy valószínűséggel
akkor kaphatnak figyelmet – a Maslow-piramis elvéhez hasonlóan –, amikor az elsődleges
tevékenységek le vannak fedve. Ide tartozik a gyűjtemény gyarapítása, amely a múzeumi
szakma megkérdezettjei számára előbbre való, mint a kutatás és publikálás, vagy a marke-
ting- és reklám-tevékenység.
19
5. táblázat: A múzeumok feladatai, fontossági sorrendben
Múzeumi tevékenysé- Átlagos

Tevékenység
gek végső sorrendje rangszám
1 Gyűjtemény-megőrzés 1,95
2 Gyűjtemény-feldolgozás 3,32
3 Kiállítások, működtetés 3,54
4 Gyűjtemény-gyarapítás 4,89
5 Foglalkozások iskolai csoportoknak 5,20
6 Kutatás, publikációk 5,32
7 Marketing és reklám 5,70
8 Támogatás-szerzés 5,98
Programok szervezése
9 6,20
(különböző látogatói csoportoknak)
10 Esélyegyenlőség érvényesítése 7,36
11 Bevételnövelés (gazdasági tevékenység) 8,35
A múzeumok missziója, presztízsük forrása

A fenti eredményeket megerősítendő, tekintsük át a 6. táblázatot, amely azt mutatja egy 1-4 fokú
skálán, hogy mennyire értettek egyet a kitöltők a múzeum presztízsére vonatkozó kijelentésekkel.
(Az 1-es érték jelentette a teljes egyetértést, a 4-es érték pedig a teljes egyet nem értést.)
Észrevehetjük, hogy minden fenti állítással túlnyomórészt egyetértettek a kitöltők (az ér-
tékek inkább a „Teljesen egyetértek” és a „Többnyire egyetértek” körül mozognak), így az
elemzésnél ismét a sorrendre érdemes helyezni a hangsúlyt (ennek érdekében állítottuk sor-
rendbe a kijelentéseket az egyetértés mértéke alapján). Örömmel láthatjuk, hogy leginkább
olyan kijelentésekkel értenek egyet a kitöltők, amelyek a kifelé nyitásra és a proaktivitásra
helyezik a hangsúlyt. Ezzel szemben a piachoz való alkalmazkodás, illetve a kutatások jótékony
hatásának kérdései kissé megosztják a közösséget.
6. táblázat: A múzeumok presztízsének megőrzése és növelése
Átlagos
Kijelentés a múzeumok presztízsének forrásáról
rangszám
A múzeumoknak sokoldalú kapcsolatrendszert kell kiépíteniük, ha fenn akarnak maradni 1,29
A múzeumoknak többet kell tenniük saját jelentőségük érzékeltetéséért 1,49
A múzeumoknak a gyűjteményüket kell elsősorban fejleszteniük és megtartaniuk 1,71
A múzeumoknak törekedniük kell arra, hogy társadalmilag hasznosabbak legyenek 1,76
A múzeumok legfontosabb partnere ma a közoktatás 1,92
A múzeumoknak is alkalmazkodniuk kell a piacgazdasági viszonyokhoz 2,44
A múzeumok szakmai rangját a kutatások adják, ez alapján értékelik őket a fenntartók 2,72
20
Arra, hogy vajon szükség lenne-e bárminemű szemléletbeli váltásra-változásra, direkten kérdez-
tünk rá, külön választ kérve a múzeumok vezetőire és üzenetére, illetve a múzeumok munkatársaira
vonatkozóan. Az alábbi táblázat mutatja az egyetértés átlagos mértékét ismét 1-4 fokú skálán, ahol
az 1-es érték a teljes egyetértést, a 4-es érték pedig a teljes egyet nem értést jelentette.
7. táblázat: A múzeumügyben szükséges szemléleti változások
Egyetértés
Kijelentés a szükséges szemléleti változásokról
mértékének átlaga
A vezetők gondolkodásmódjában és a múzeum üzenetének
1,44
megfogalmazásában szükséges változás
A múzeumi munkatársak szemléletében szükséges változás 1,49
Nem szükséges változás 3,85
Mint láthatjuk, a direkt rákérdezés meglehetősen egyértelmű válaszokat eredményezett: a vá-

laszadók nagyjából egyetértenek abban, hogy minden szinten szükség van szemléletváltásra.
Ez az eredmény azért lényeges, mert jelzi: van esély, mert van igény a megújulásra. Megfelelő
továbbképzésekkel, kutatási források megnyitásával és a múzeumi innováció egyéb módsze-
rekkel történő támogatásával gyorsan, jelentős változásokat lehetne elérni, mivel a közremű-
ködők maguk is tisztában vannak ennek szükségességével.
A kérdés második felében megállapításaik indoklására kértük fel válaszadóinkat, s ezek az
eredmények a válaszokat tovább árnyalhatják.
8. táblázat: Miért van szükség szemléletváltásra a múzeumügyben?

Miért szükséges a szemléletváltás?
A látogatók újfajta igényeihez kell alkalmazkodni 25 58,14 (!!!)
Segíteni kell a múzeumok tudásanyagának
8 18,60
aktív felhasználását
A munkatársak már váltottak szemléletet 7 16,28
Legyen szemléletváltás, de ne romoljon
7 16,28
a szakmai színvonal!
A finanszírozást csak így lehet megoldani 6 13,95
A múzeumok értékeit láthatóvá kell tenni 6 13,95
A jövő potenciális múzeumlátogatóinak megnyerése
(és a múzeumokkal kapcsolatos negatív 6 13,95
sztereotípiák leépítése)
Nyitni kell a külvilág és a laikusok felé 4 9,30
A munkatársaknak kell szemléletet váltaniuk 4 9,30
Csoportos szakmai munkára van szükség 2 4,65
Az állandó változás és megújulás alapvetően jó 2 4,65

Nagy potenciál, de kis hatás 1 2,33
21
A legfőbb érv sokak (58,14%) számára a múzeumi közönség, amely mozgalmas, élménysze-
rű kikapcsolódásra vágyik akkor is, amikor a múzeumokba megy. Mivel ez a trend világméretű,
ellenállás helyett ésszerűbbnek tűnik a helyzet megismerése, elfogadása és kezelése mint
megoldás. Érdekes módon egyszer sem jelenik meg az interaktivitásra és multimédiás eszkö-
zök használatára vonatkozó társadalmi igény úgy, mint a múzeum értékeinek másféle – talán
hatékonyabb – prezentálásának lehetősége.
A kirajzolódó kép azonban nem kizárólag külső kényszerűségről tanúskodik: a válaszadók
18,60%-a említi, hogy a gyűjtemények tudásanyagának megmutatása és átadása céljából kell
változtatni, azért, hogy a múzeumok által képviselt értékek a befogadók számára is láthatóak,
érthetőek legyenek (13,95%). Nem elhanyagolható hatás az sem, hogy talán éppen ez a szemlé-
letváltás és látogatóbarát attitűd fogja felnevelni a jövő potenciális múzeumlátogatóit (13,95%).
Ugyanakkor a válaszadók 16,28%-ban felmerül az aggodalom, hogy vajon ez az egyik vá-
laszoló által „cirkuszra törekvés”-nek nevezett irány nem megy-e majd a szakmai színvonal
kárára. Olyan kérdés ez, amelynek megválaszolása befogadás-vizsgálatokkal dönthető csak
el. Ugyanakkor prózaibb, de éppen annyira fontos szempont is szól a szemléletváltás mellett: a
finanszírozás kérdése (13,95%). Talán a szemlélet és a működés megreformálásával a pénzügyi
problémák egy részét is meg lehetne oldani? Válaszadóink ebben bizakodnak.
Mindezen célok érdekében egy általános nyitásra van szükség a külvilág, a közönség, a lai-
kusok felé (9,30%). Ahogy többen megfogalmazzák: ezen a területen is szükség van az elefánt-
csonttorony elhagyására. A dolgozók ne tekintsék a gyűjteményeket saját szakmai ambíciójuk
eszközének, ne saját érdeklődésüknek rendeljék őket alá, hanem törekedjenek a tárgyakban
testet öltött tudás és élmény minél szélesebb körrel való megosztására.
Érdekes ellentmondás mutatkozik ugyanakkor a múzeumi dolgozók szemléletváltásának
szükségességét illetően (amely a kérdésre adott számszerű válaszok ambivalens megoszlását is
magyarázhatja): 16,28% gondolja, hogy munkatársai körében már megtörtént a szemléletváltás,
míg 9,30% úgy véli, még mindig a múzeumi dolgozók hozzáállásában kell keresni a problémák
gyökerét. A válaszoknak ez az aránya talán jól mutatja az országos helyzet megosztottságát: a
változás már elindult, de még nem terjedt el szélesebb körben, még nem általános.
A szemléletváltást elősegítő lehetőségek

Tovább árnyalva a fent leírt eredményeket, tekintsük át, hogy a kitöltők szerint milyen intézkedé-
sek segíthetnék elő a szükségesnek ítélt szemléletváltást. A felsorolt tényezőknek 1-5-ig lehetett
egy rangszámot adni, és mint az alábbi táblázatban láthatjuk, a vélemények meglehetősen szór-
tak a mintán belül (a 3-as rang „Közepesen fontos”, a 4-es „Fontos” jelentéshez köthető).
22
9. táblázat: A múzeumi munkában szükséges szemléletváltás elősegítői
Helye a
Szemléletváltást elősegítő lehetőségek
rangsorban
Hazai jó gyakorlatok megismerése a helyszíneken tartott szakmai
3,98
műhelyekben, továbbképzéseken
Az iskolabarát múzeum megvalósítása belső intézményi

3,58
szervezeti változásokat igényel
A felsőoktatás keretén belül a múzeumpedagógiai képzés további fejlesztése 3,32
Külföldi jó példák megismerése továbbképzéseken, tanulmányutakon 3,20
Tudományos tanácskozások szervezése, a témával kapcsolatos
3,08
kiadványok nagyobb arányú megjelentetése
Ismét a szöveges indoklásokhoz érdemes fordulnunk magyarázatért. A 10. táblázat meg-

mutatja, pontosan mivel is indokolhatjuk a válaszok szórását, illetve azt, hogy a válaszadók
többsége számára a hazai gyakorlatok megismerése tűnik legfontosabbnak, a tudományos
tanácskozások és publikációk pedig a legkevésbé fontosnak.
A legnyomósabb érv a hazai tapasztalatok megosztása mellett az, hogy míg a külföldi
helyzet sokban különbözhet, a körülményeket válaszadóink egészen eltérőnek vélik (3,64%),
addig a belföldi helyzetet nagyjából hasonlónak látják az országban mindenhol, így a jó pél-
dákat nagyobb valószínűséggel és könnyebben lehet átvenni, illeszteni az egyéni helyzethez
(27,27%). További érvként szolgál a közismert tény, hogy a saját tapasztalatnak sokkal erősebb
hatása lehet (18,18%), mint az elvont elméleti tudás szóban történő megosztásának (9,09%), így
a megismert és beváltnak bizonyult tapasztalat jobban inspirálhatja, változtatásra buzdíthatja
az embert (18,18%).
Válaszadóinkat megosztotta a múzeumi dolgozók szemléletének korszerűségét, illetve a
személyzet és működési struktúra megváltoztatásának szükségességét firtató kérdésünk is. A
szakemberek 20%-a szerint minőségi és lényegi változás nem képzelhető el teljes szerezeti át-
alakulás nélkül, míg a válaszadók 9,09%-a szerint az átalakítás nem szükséges, hiszen változást
a jelenlegi felállás, struktúra is képes lenne megvalósítani. Fontos emellett még kiemelnünk,
hogy a felsőoktatási képzés megváltoztatására a válaszadók 7,27%-a szerint nincs szükség,
hiszen rengeteg jó szakember áll rendelkezésre már így is. (10. táblázat).
10. táblázat: A szemléletváltást elősegítő tényezők a magyar múzeumügyben
Melyik tényező miért fontos Hány válaszban Hány válaszban

a szemléletváltás szempontjából? fordult elő (db) fordult elő (%)
Belföldön a helyzet hasonló,
15 27,27
könnyebb adaptálni a példákat
Szervezeti változás nélkül nem jöhet létre minőségi változás 11 20,00
A gyakorlati tapasztalat erősebben hat,
10 18,18
mint az elméleti ismeretek
23
A gyakorlatban több információ átadására kerül sor

7 12,73
(főleg ha a tapasztaltakat meg is vitatják, értékelik)
A gyakorlat ösztönöz, inspirál, cselekvésre buzdít 6 10,91
Itthoni tapasztalatokhoz olcsóbb hozzájutni, mint
6 10,91
kiutazni külföldre
Nincs szükség szervezeti megújulásra,
5 9,09
a változtatások anélkül is végbemehetnek
A konferenciák csak elvont tudást adnak 5 9,09
Van elég jó szakember, nem a képzésre kell hangsúlyt
4 7,27
helyezni
A külföldi helyzet más 2 3,64
Szemléleti változást csak gyakorlati
2 3,64
tapasztalat inspirálhat
Fontos a külföldi trendek figyelemmel
2 3,64
követése, ismerete
A következő kérdéssel még egy esélyt adtunk annak, hogy az általunk nem felsorolt, de eset-
leg fontos tényezők is felbukkanhassanak, amelyek tovább tudnák facilitálni a szükségesnek
ítélt szemléletváltozást.1
11. táblázat: A szemléletváltást elősegítő további intézkedések
Milyen intézkedésekre / körülményekre len- Hány válaszban Hány válaszban

ne szükség még a szemléletformáláshoz? fordult elő (db) fordult elő (%)
Továbbképzési lehetőségek (tanfolyamok, trénin-
gek, elsősorban a PR-marketing és az új prezentá- 10 29,41
ciós módszerek terén)
Kommunikáció az iskolákkal (közös projektek, közön-

10 29,41
ség megismerése, kétoldalú kapcsolat kiépítése)
Gyakorlati képzések, tapasztalatszerzési
6 17,65
lehetőségek (pl. hospitálás)
Szakmai tapasztalatcsere és közös
6 17,65
gondolkodás (akár internetes fórumon)
Szakmai publikációk olvasása 4 11,76
Külföldi tapasztalatok megismerése (utazással, ösz-
4 11,76
töndíjakkal vagy csak az internetről)
Önképzés 4 11,76
Fiatalítás / nyugdíjazás 2 5,88
Sokak számára a legelső mód, amellyel ismereteket, ötleteket sajátíthatunk el egyértelműen

a célzott továbbképzéseket jelenti: tréningeket, tanfolyamokat (29,41%). Ami fontos, hogy a
1
A kérdés szó szerint: „Hogyan érhető el a szemléletváltás? (Véleménye szerint a szemléletváltáshoz szükséges ismeretek-
hez, tudáshoz még miként juthatnak hozzá a múzeumi szakemberek?)”
24
témamegjelölések között sokszor megjelent a PR-marketing alapismeretek, illetve az új pre-

zentációs módszerek és technikai eszközök megismerését célzó képzésekre való igény.
Kiemelkedően fontos tényező, amely sokak fejében megfordult (29,41%), hogy a szem-
léletváltásnak nem egyedül a múzeumok berkein belül kell megtörténnie, igen fontos ész-
revenni, hogy az iskolákkal való rendszeres kommunikáció kiépítése segíthet megismerni a
múzeumok egyik legfontosabb célközönségét, annak tudását és igényeit. A kiépített kom-
munikációs hálózat pedig akár közös projekteket is eredményezhet, amely mindkét rendszer
céljait jól tudja szolgálni.
Az előző kérdés alapján nyert adatainkat támasztja alá, hogy a válaszadók itt ismét kiemel-
ték a gyakorlatban szerzett ismeretek, a személyes megtapasztalás kiemelkedő fontosságát
(17,65%). A személyes tapasztalatszerzésnek itt felmerül egy újabb lehetősége is, a tapasztala-
tok szakmai fórumokon való megosztása, megvitatása, értékelése, amelyet a válaszadók nagy
százaléka (17.65%) tart a fejlődés egy lehetséges facilitáló módszerének.
Az eddig említettek mellett fontosnak tűnik (11,76%) az önállóan végzett tanulás-fejlesztés,
vagyis az önképzés, amelynek része lehet például a tudományos publikációk nyomon követése,
a szakma fejlődésének, a hazai és külföldi gyakorlat megismerésének lehetősége tanulmány-
utak vagy az internet segítségével. Korábbi, a szemléletváltást sürgető eredményeinkhez képest
meglepő, hogy a múzeumi dolgozók „fiatalítása” csak a válaszadók 5,88%-a számára fontos.
A múzeumok és a közoktatás kapcsolata

Mennyire fontos a kapcsolat az iskolákkal, a közoktatási tevékenységgel?
„Egyetért-e azzal, hogy a múzeumok mai és jövőbeli versenyképességének alapja a közoktatás
szolgálata?” Mint ahogy az már korábban is kiderült, a múzeumi közösséget némileg megoszt-
ja, hogy a múzeumok tevékenységeinek prioritás-listájában vajon mennyire előkelő helyet kell,
hogy elfoglaljon a közoktatás kiegészítése/szolgálata? Jelzi a megosztottságot, hogy kétféle
válasz érkezett erre a kérdésre: a válaszadók 58%-a teljesen vagy többnyire egyetértett a ki-
jelentéssel, míg 42%-uk teljesen vagy egyáltalán nem értett vele egyet. A múzeumi dolgozók
körében tehát nincs egyetértés abban, hogy a közművelődési szerep fontos.
Akik lényegesnek tartják a közművelődés ilyen szolgálatát, a jövő potenciális múzeumlá-
togató nemzedékét szeretnék a közoktatáson keresztül, még időben elérni. Akik szerint nem
fontos az iskolákkal való kapcsolattartás, azzal érvelnek, hogy semmiképpen sem lehet a leg-
főbb feladata a múzeumoknak a közoktatás „szolgálata” (utóbbi kifejezés elutasítását többen
kihangsúlyozták).
A múzeumi épületek alkalmassága a közoktatás szolgálatára

Nem meglepő talán, hogy a válaszok egybehangzóan arra utalnak, hogy ezen a területen igen
nagyarányú fejlesztésekre lenne szükség. Ami a múzeumi épületeket illeti, bár egyenlőre még
rendelkeznek a kiállítások rendezéséhez szükséges alapvető adottságokkal, többségük mos-
tani állapotában nem képes betölteni jelenlegi (pláne jövőbeli) megőrző és bemutató funkci-
óját. Ugyanakkor – talán a múzeumi dolgozók kitartását és kreativitását mutatja, hogy – nem
gondolják az épületeket tökéletesen alkalmatlannak.
25
12. táblázat: A múzeumi épületek állapota

1= „Teljesen egyetértek”; 2= „Többnyire egyetértek”; 3= „Részben értek egyet”; 4= „Egyáltalán nem értek egyet”
Egyetértés
Kijelentés a múzeumi épületek állagáról
Nagyarányú fejlesztés szükséges a legtöbb múzeumban 1,89
Vannak jó adottságokkal rendelkező múzeumok, de a többség alkalmatlan 2,09
A saját múzeumom kisebb fejlesztéssel megfelel
2,52
a múzeumpedagógiai céloknak.
A saját múzeumom terei és infrastrukturális adottságai kiválóan megfelelnek. 3,26
Jelenlegi állapotukban is megfelelnek. 3,33
Az épületünk alkalmatlan, más módon szükséges megoldást találni. 3,44
A kiállítások alkalmassága a közoktatás szolgálatára

Összefoglalva a múzeumi működés korábban leírt különböző aspektusait, arra voltunk kíván-
csiak, összességében képesek-e a jelenkori kiállítások a közoktatás céljainak megfelelni? A vá-
laszadók véleménye meglehetősen homogén ezen a téren: bár sok hátráltató tényezővel kell
szembenézniük, összességében mégis úgy vélik, a mai magyar múzeumok alkalmasak a közok-
tatás céljainak megfelelni (üzenetükben, tartalmukban, témaválasztásukban, megjelenésükben
és interaktivitásukban egyaránt). Erre vonatkozó eredményeinket mutatja be az alábbi táblázat:
13. táblázat: A múzeumok alkalmassága a közoktatás szolgálatára

1= „Teljesen egyetértek”; 2= „Többnyire egyetértek”; 3= „Részben értek egyet”; 4= „Egyáltalán nem értek egyet”
Egyetértés
Kijelentés
Alkalmasak a mai múzeumi kiállítások üzenetükben, 2,82
tartalmukban, témaválasztásukban 3,04
megjelenésükben 2,47
és interaktivitásukban arra, hogy a közoktatás céljainak jobban megfeleljenek? 2,07
Talán sokak számára meglepőek ezek az eredmények, ezért érdemes áttekintenünk a magya-
rázatokat, amelyeket a válaszadók pontozásuk mellé fűztek arra vonatkozóan, vajon miért és
hogyan alkalmasak (vagy nem) a múzeumok jelenlegi helyzetükben a közoktatás támogatására.
14. táblázat: A múzeumok közoktatási funkciója: előnyös és hátrányos feltételek
Miért (nem) alkalmasak a jelenlegi Hány válaszban Hány válaszban

múzeumok a közoktatás támogatására? fordult elő (db) fordult elő (%)
Kevés az interaktivitás a kiállításokon 16 32,00
Finanszírozási problémák miatt
16 28,00
nem valósul meg sok változás
Az időszakos kiállítások jobbak, mint az állandóak –
7 14,00
az újonnan berendezett kiállítások jobbak, mint a régiek
26
Nincs meg a megfelelő infrastruktúra 7 14,00

A kiállítások tartalmával nincs probléma 7 14,00
Nem korszerű az anyagok „tálalása”, bemutatása 5 10,00
Elindultak már pozitív változások, de még nem

terjedt el a hatásuk (pl. Alfa Program, ROP, 5 10,00
Múzeumok Mindenkinek Program, stb.)
Pedagógusok, illetve az iskolák bevonására lenne

5 10,00
szükség (nem tudjuk pontosan, mire lenne igény)
A kiállítás fogadtatása sokban múlik azon,

aki végigvezeti a gyerekeket a tárlaton 5 10,00
(pedagógus vagy múzeumi dolgozó)
Nem vonják be a múzeumpedagógusokat

4 8,00
a kiállítások kialakításakor
A kiállítások minősége nagyon változó
3 6,00
az országban (nagy szórás)
Probléma: nehéz egy kiállítást több
3 6,00
életkori csoporthoz illeszteni
Nem látogatóbarátok a kiállítások,
3 6,00
a szakemberek egymásnak rendezik be
A szöveges válaszok alapján inkább úgy tűnik, az interaktivitás hiánya meglehetősen nagy
probléma (32%). Ez lehet, hogy a pénzügyi (28%) vagy az infrastrukturális (14%) háttér hiá-
nyának következménye. Ugyanakkor több válasz is az emberi faktor jelentőségét hangsú-
lyozza: sok múlik azon, a pedagógusok/iskolák mennyire kommunikálják igényeiket a múze-
um felé (10%). Végső soron a tárlatvezető (legyen az a tanár vagy a múzeumi alkalmazott),
felkészültsége, elkötelezettsége dönti el, hogyan lesz egy tárlat bemutatva (10%). A múzeu-
mi ismeretterjesztő szakember, illetve a jól felkészült pedagógus szinte bármilyen tárlatot
élményekkel gazdaggá tehet.
Emiatt is fontos lenne tehát a kiállítások kialakításakor a múzeumpedagógus és a műve-
lődésszervező bevonása (8%). Az eszközhiányt leszámítva a gyűjteményekkel és a kiállítások
tartalmával úgy tűnik, nincs probléma (14%), azonban ezek „tálalása”, bemutatása úgy tűnik,
még mindig nem elég korszerű, nem él a kor nyújtotta új lehetőségekkel (10%). Természetesen
ez a vélemény nem általánosítható, a kiállítások minősége nagyon szór az országon belül is
(6%). Az időszakos és az újonnan berendezett kiállításokra például sokkal újítóbb szemlélet és
megvalósítás jellemző, mint az állandó és régen berendezett kiállításokra (14%). Köszönhetően
azonban néhány nagy volumenű kezdeményezésnek (pl. Alfa Program, ROP, MMP stb.) pozitív
változásra utaló tendencia mutatkozik országszerte, de még csak kis mértékben (10%).
A kérdőív részeként megkértük a kitöltőket, hogy sorolják fel a múzeumukban jelenleg
elérhető és szerintük fontos szolgáltatásokat, valamint azt, hogy javasoljanak újakat a jövőre
nézve. A 15. táblázatban olvasható egy lista a felsorolt szolgáltatásokról ötletmerítés céljából:
27
15. táblázat: Jelenleg elérhető és kívánatos múzeumi szolgáltatások – egyesített lista betűrendben
Audioguide Könyvtár
Bérletrendszer (múzeumlátogatásra szóló) Közművelődési nagyrendezvények
Családi foglalkozás, családi nap Közös tanmenetek összeállítása (iskola-múzeum)
Kutatásmódszertan: témakeresés, jegyzetelés,
Digitális múzeumi könyvtár
milyen egy jó tanulmány
Drámapedagógiai foglalkozás Leltárkönyv, mutató és leíró kartonok
Előadások Levéltár
Élőképek Mediátori program
Falszövegek Módszertani kiadványok, segédanyagok
Filmvetítések, fotóarchívum Multimédiás múzeumi eszközök – digitalizálás
Feladatlapok,foglalkoztató füzetek, CD és DVD „Múzeum a bőröndben”: műtárgymásolat- és
anyagok; múzeumi ismertető Braille-írással poszterkiállítások az iskolákban
Fogyatékkal élők számára tartott Múzeumi óra, akár on-line, napközis foglalkozások
speciális foglalkozások a múzeumban
Gasztronómiai-művelődéstörténeti találkozások Műhelyfoglalkozás
Grafika oktatás művészeti középiskolásoknak Művész-közönségtalálkozó
Gyűjteményismertetők műtárgybemutatóval NAVA pont
Hands-on eszközök Néprajzosok elkísérése egy-egy kutató útra
Online kapcsolat a múzeum kiállításaival,
Információs pont a múzeumban
raktári anyagával
Installációk Óvodás foglalkozások
Internetes hírlevél gyerekeknek, pedagógusoknak Pedagógus (tovább)képzés (pedagógus akadémia)
Intézményhez kilátogató múzeumi foglalkozás Programajánlók
Iskolai projekt-napok a múzeumban, több hónapos
Projektnapok vagy hetek
feladatsor iskoláknak („dolgozz velünk”)
Iskolanap a múzeumban Restaurátor-fotó-dekorációs műhelyek megismerése
Régészeti feltárás nyomon követése
Játszóház
az első kapavágástól a kiállított tárgyig
Jeles napokhoz kapcsolódó programok Szabadegyetem felsőbb osztályos diákoknak
Kézműves műhely, Alkotóház Szakkör, pl. honismereti szakkör
Szakmai gyakorlati hely szakiskoláknak
Kiadvány készítés és használat közösen
illetve felsőoktatási hallgatóknak
Kiállításokhoz kapcsolódó módszertan: Hogyan készül-
Szakmai összejövetelek
nek? Készíts Te is! Tématerv, forgatókönyv, látványterv
Konzultációk (dolgozat- és szakdolgozatíráshoz Szerepjátékok, szituációs játékok
kutatási és szakmai tanácsadói szolgáltatás) korhű eszközökkel és jelmezekkel
Kölcsönözhető, de főleg a múzeumban használható
Születésnap a múzeumban gyerekeknek
kosztümök, kor-specifikus kellékek, tárgymásolatok
28
Szünidei múzeumi gyermekfoglalkoztató napok Táborok, tematikus tábor, gyűjtőtábor, erdei iskola
Tárlatvezetés, tematikus tárlatvezetés, Tréning a tanári karnak, minimum egynapos –
párbeszédközpontú tárlatvezetés nemcsak a múzeum témájába vágó
Tehetséggondozás (iskolán kívüli) Városnéző séták szakemberekkel
Tematikus foglalkozás (kiállításhoz, történeti

Vetélkedők, pályázatok (pl. tényleges
korszakhoz, művészeti irányzathoz, személyekhez,
múzeumlátogatáson alapuló internetes vetélkedők)
stb. kapcsolódó)
Tanfolyamok Virtuális múzeum

Weboldalon külön ifjúsági és gyerek oktatási
Tárgyszövegek
és szórakoztató oldalak
Társművészeti rendezvények Zene és képzőművészeti osztályfoglalkozás
A felsorolásból látszik, szakértőink ismernek valamennyi lényeges kommunikációs és pedagógiai esz-

közt, s – elméletben – szívesen látnák őket múzeumukban. Ami a gyakorlatot illeti azonban, mint ko-
rábbi kérdéseinkből kitűnt, ezekre szánnak időt és pénzt utoljára az új kiállítások megtervezésekor.
Mitől jó egy jó egy kiállítási program a múzeumpedagógiában?

Megkértük válaszadóinkat, hogy soroljanak fel olyan konkrét múzeumpedagógiai programo-
kat, amelyek mások számára mintaként szolgálhatnak, és indokolják meg röviden, hogy miért
éppen ezek a példák jutottak eszükbe. Az alábbi táblázatban azt foglaltuk össze, hogy mik
jellemzik ezeket a kiemelkedő múzeumi programokat.
Bár a 16. táblázat magáért beszél (legfelül a „tanító tárlat”, alul az interaktív, a fogyatékkal
élőket is befogadó kiállítás igénye szerepel), érdemes kiemelnünk a legfontosabb jellemzőket
– melyek természetesen legtöbb esetben nem függetlenek egymástól. A múzeumi dolgozók
az olyan programokat emelték ki, amelyek négy legfontosabb vonása a következő:
• képesek voltak az iskolai tananyag kiegészítésére (21,11%);
• szakmailag magas színvonalúak, hitelesek és megbízhatóak voltak, részletes ismeretanya-
got adtak át (12,22%);
• a látogatóktól aktív részvételt, tényleges manuális viselkedést igényeltek (12,22%) és
• különböző kompetenciák fejlesztését célozták meg (8,89%).
Emellett fontosnak tartják az élmény minőségét: játékos, színes, izgalmas, érdekes, interaktív,
fantáziát és kreativitást serkentő programot, a látogatói csoport korosztályához illesztett fog-
lalkozást tartanak jónak.
16. táblázat: A példaszerű múzeumpedagógiai programok jellemzői

Miért jó egy kiállítási program?
Kiegészíti az iskolai tananyagot (tudás elmélyítése,
olyan ismeretek, amiket nem oktatnak, 19 21,11 (!!!)
interdiszciplináris, szemléltető)
Szakmailag színvonalas 11 12,22

Manuális gyakorlatok (aktív részvételt igényelnek, nem
11 12,22
virtuális, hanem valóságos cselekvéssel stb.)
29
Kompetencia-fejlesztő feladatokat ad a gyerekeknek 8 8,89

Korhű szerepjátékok, szituációk, élet megismerése 7 7,78
Múlt és kultúra megismerését támogatja 7 7,78
Játékos 5 5,56
Saját alkotást vihetnek haza 5 5,56
Korosztályhoz van igazítva (akár egyszerre többhöz is) 5 5,56
Színes, izgalmas, érdekes 5 5,56
Élményt ad 5 5,56
Interaktív 5 5,56
Fogyatékkal élők számára is élvezhető 5 5,56
Fantáziát és kreativitást serkent 4 4,44
Értékközvetítő (kultúra megbecsülése,
4 4,44
más szempontok felvétele, helyi identitás stb.)
Művészeti technikákat sajátíthatnak el 3 3,33
Közösséget épít 3 3,33
Újszerű 3 3,33
Rendszeres 3 3,33
A kompetencia táblázat értékelése

A vizsgálati minta
A kompetencia táblázatokat a fenti kérdőívnél kevesebben töltötték ki: a szakmai kompeten-
ciákra vonatkozóan 28 fő (8 férfi és 20 nő) adott választ, míg a személyes kompetenciákat
34 fő (10 férfi és 24 nő) értékelte. Ugyanakkor nem érdemes részletesen kitérni az alminta
külön jellemzésére, hiszen a kompetencia táblázatok kitöltői a kérdőív kitöltői közül kerültek
ki. Illusztrációképpen bemutatjuk, hogy az életkori megoszlás itt is ugyanaz: a minta egyik fele
35-50 év közötti, másik fele 50-65 év közötti). 52,93%-uk Budapesten vagy megyeszékhelyen
él, további 29,41% városban él, és csupán 11,76%-uk él községben.
Szakmai kompetenciák és munkakörök – fontossági rangsorok

Az alábbiakban szeretnénk tömören összefoglalni annak a 28 főnek a véleményét, akik kitöltöt-
ték a szakmai kompetenciák munkakörökhöz rendelését kérő táblázatunkat. Feladatuk az volt,
hogy 1-4-ig terjedő skálán ítéljék meg, mennyire fontos az adott munkakört betöltő személynek
rendelkeznie az adott szakmai kompetenciával – minél magasabb pontszámot adtak, annál fon-
tosabb a munkakör szempontjából az a készség. Az értékelésekből aztán átlagot számoltunk
minden munkakör-kompetencia kapcsolatra, de tekintetbe véve, hogy 20 munkakörről és 31
szakmai kompetenciáról van szó, az átlagokat bemutató táblázat meghaladja a publikáció ter-
jedelmét. Informatívabbnak gondoltuk tehát csak felsorolni minden munkakörhöz a 3 legfonto-
sabb és a 3 legkevésbé fontos kompetenciát (alatta feltüntetve a fontosság átlagos mértékét).
Amit minden esetben érdemes kiemelni: az alacsony fontossági értékek mutatják, hogy
nagy volt a szórás, korántsem egyértelmű a szakma számára sem, milyen kompetenciákkal kell
30
is rendelkeznie az egyes munkakört betöltőknek. A legmagasabb elért érték egy munkakör-

kompetencia viszonyban 2,88 volt, tehát a kitöltők nem értettek egyet abban, mely kompe-
tenciák a legfontosabbak. Viszont a legalacsonyabb elért érték 0,00 – vagyis abban, hogy
mely kompetenciákra nincs szükség egy munkakörhöz, a kitöltők véleménye homogénebb.
A vezetői pozíciók, mint minden szervezetben, itt is elsősorban a munkaerőforrás irányítá-
sáért, illetve az anyagi háttér megteremtéséért felelnek. Cserébe egyáltalán nem kell érteniük
a honlap-szerkesztéshez, a digitalizáláshoz, vagy a képfeldolgozáshoz – ezekkel az operatív
szintű és informatikai ismereteket igénylő feladatokkal az erre szakosodott emberek foglalkoz-
nak. Egy érdekes adat még jól írja le a vezetői szerepekkel szemben támasztott elvárásokat:
minden pozícióra kiszámoltuk, hogy átlagosan milyen mértékben tartják a készségeket fon-
tosnak betöltésükhöz. Az igazgatói vagy igazgató-helyettesi pozíció betöltéséhez a 31 kész-
séggel egy 4 fokú skálán átlagosan 2,03 szinten kell rendelkezni. A középvezetőknek, a mu-
zeológusnak, a múzeumpedagógusnak, a tudományos titkárnak, a kulturális menedzsernek
vagy a kiállítás-szervezőnek 1,46 körül kell rendelkeznie a szakmai kompetenciákkal; míg egy
restaurátornak, egy tárlatvezetőnek vagy egy adattárosnak 0,7 körüli az átlaga, végül pedig
egy biztonsági őrtől vagy egy teremőrtől átlag 0,3 mértékben várnak el szakmai készségeket.
Röviden: a vezetőnek egy kicsit mindenhez kell értenie, sokkal inkább, mint bárki másnak a
szervezetében – ebből a szempontból tehát pozíciója mindent látó és egyedül álló.
A muzeológus, a tudományos titkár vagy a restaurátor pozícióihoz elengedhetetlennek
tűnik az idegen nyelv ismerete, valamint fontos, hogy szaktudásukat valamiképpen prezentálni
tudják – így kerülhetett a rangsor elejére a prezentációkészítés, illetve a szövegszerkesztés.
Érdekes módon azonban az ő tevékenységi körükben is elsődleges helyen szerepel a pályázat-
írás – talán azért, mert az anyagi források szűkössége miatt bármilyen tudományos tevékeny-
séghez előbb a finanszírozást kell előteremteni.
A muzeológus feladatkörétől jól elkülönül a múzeumpedagógusé, akitől pedagógiai és
andragógiai tudást várnak el, valamint ezek latba vetését a képzési folyamatok tervezésekor.
Érdekes módon a múzeumpedagógus kompetenciáitól az animátoré csupán a szövegszer-
kesztésben tér el, a tárlatvezetőnél pedig az idegen nyelv kerül előtérbe (amiért cserébe nem
várnak el tőlük fejlesztési tervezést).
Mindezekért cserébe egyetlen tudományos munkatársnak sem kell foglalkoznia sem in-
formatikai megvalósítással (pl. honlap-szerkesztés vagy kiadványszerkesztés), sem stratégiai
tervezéssel (pl. humánerőforrás menedzsment vagy szervezetfejlesztés). A vezetőség szerve-
zés-működtetés oldalról való támogatása, úgy tűnik, a közművelődési szakember, a kulturális
menedzser feladata, akitől a rendezvények megszervezését, a szolgáltatások menedzselését
és a megfelelő külső-belső kommunikációt (PR) várják el.
A szakmai kompetenciák alapján a tudományos ranglétra alacsonyabb fokán áll a könyvtáros,
valamint a gyűjtemény- és raktárkezelő. Míg az előbbihez még szükséges az internethasználat
vagy a szövegszerkesztés készsége az adatbázis-kezelés mellett, az utóbbi pozícióban már
kizárólag az adminisztratív feladatok megoldásán van a hangsúly. Hasonlóan az operatív mű-
veletek végrehajtása a legfőbb elvárás az informatikussal, a fotóssal, az adatrögzítővel és a
régész-technikussal szemben. Ami meglepő, hogy a biztonsági őrnél és a teremőrnél a kife-
jezetten magas szintű, humán készségekre helyezik a hangsúlyt, mint pszichológia, az idegen
nyelv, a jogi ismeretek és a külső-belső kommunikáció.
31
32
Munkakör Három legfontosabb szakmai kompetencia Három legkevésbé fontos szakmai kompetencia
forrásteremtés humán erőforrás képfeldolgozó

szervezetfejlesztés digitalizálás honlapszerkesztés
Intézményvezető módszerei menedzsment program

|
és helyettese
2,88 2,85 2,79 1,21 0,88 0,84
forrásteremtés képfeldolgozó
idegen nyelv pályáztatás szociológia honlapszerkesztés
Középvezető módszerei program
Élmény és tudás
2,38 2,36 2,25 1,10 0,88 0,65
humán erőforrás
idegen nyelv kiállításrendezés pályázatírás honlapszerkesztés szervezetfejlesztés
Muzeológus menedzsment
2,22 2,19 2,12 0,67 0,62 0,45

képzési, pedagógiai,
képfeldolgozó
idegen nyelv prezentációkészítés pályázatírás szociológia andragógiai
Tudományos titkár program
folyamatok tervezése
2,57 2,38 2,33 1,14 1,14 1,05
17. táblázat: Múzeumi munkakörök és kompetenciák
menedzsment stratégiai tervezési

internet szövegszerkesztés idegen nyelv marketing
Restaurátor ismeretek módszerek ismerete
1,58 1,48 1,40 0,14 0,14 0,09
táblázatkezelés humán erőforrás

Gyűjtemény- adatbáziskezelés internet szociológia marketing
(Excel) menedzsment
és raktárkezelő
2,19 1,73 1,73 0,09 0,09 0,04
a képzési folyamatok humán erőforrás

adatbáziskezelés internet szövegszerkesztés szervezetfejlesztés
Könyvtáros tervezése (ped., andr.) menedzsment
2,44 2,12 2,00 0,41 0,25 0,23
adminisztráció / a képzési folyamatok

adatbáziskezelés digitalizálás szociológia marketing
Adattáros ügyvitel tervezése (ped.,andr.)
2,33 2,00 1,91 0,10 0,05 0,00
képfeldolgozó humán erőforrás

digitalizálás adatbáziskezelés andragógia szociológia
Fotós program menedzsment
2,59 2,19 1,82 0,11 0,10 0,05
a képzési folyamatok humán erőforrás

pedagógiai andragógia jogi ismeretek szervezetfejlesztés
Múzeumpedagógus tervezése (ped.,andr.) menedzsment
2,88 2,55 2,26 0,77 0,68 0,55
Múz. közműv. rendezvény- múz. szolgáltatások gyűjtemény- humán erőforrás

PR, kommunikáció szervezetfejlesztés
szakember, szervezés menedzselése menedzsment menedzsment
kulturális menedzser
2,64 2,59 2,43 1,17 1,17 0,90
17. táblázat: Múzeumi munkakörök és kompetenciák (folytatás)
pedagógiai pszichológia szövegszerkesztés jogi ismeretek kiadványszerkesztés szervezetfejlesztés

Animátor
1,75 1,73 1,65 0,44 0,44 0,31
humán erőforrás
idegen nyelv pszichológia pedagógiai szervezetfejlesztés honlapszerkesztés
Tárlatvezető menedzsment
2,10 1,81 1,76 0,12 0,11 0,11
33
34
Múzeumi képfeldolgozó stratégiai tervezési

kiállításrendezés ergonómia pályázatírás szervezetfejlesztés
kiállításrendező / program módszerek ismerete

|
tervező
2,82 2,24 2,20 0,61 0,59 0,29
táblázatkezelés humán erőforrás

adatbáziskezelés honlapszerkesztés szociológia szervezetfejlesztés
Informatikus (Excel) menedzsment
2,86 2,76 2,76 0,20 0,19 0,11

Élmény és tudás
táblázatkezelés menedzsment
adatbáziskezelés digitalizálás marketing szervezetfejlesztés
Adatrögzítő (Excel) ismeretek
2,32 2,25 2,17 0,12 0,12 0,07
táblázatkezelés a képzési folyamatok rendezvény-

szövegszerkesztés digitalizálás szervezetfejlesztés
Régész-technikus (Excel) tervezése (ped.,andr.) szervezés
2,06 1,93 1,75 0,13 0,07 0,07
humán erőforrás
andragógia pedagógiai pszichológia honlapszerkesztés szervezetfejlesztés
Interpretátor menedzsment
1,59 1,53 1,50 0,24 0,13 0,12

17. táblázat: Múzeumi munkakörök és kompetenciák (folytatás)
idegen nyelv pszichológia PR, kommunikáció kiadványszerkesztés szervezetfejlesztés honlapszerkesztés

Teremőr
1,38 1,31 1,21 0,10 0,06 0,05
pszichológia idegen nyelv jogi ismeretek marketing pályázatírás szervezetfejlesztés

Biztonsági őr
1,31 0,78 0,71 0,00 0,00 0,00

Érdemes elemeznünk a kompetenciákkal kapcsolatos elvárásokat is. Mennyire elterjedt meg-

követelni egy-egy szakmai kompetenciát a múzeumi alkalmazottaktól? A legszélesebb körben
elvárt kompetenciák a következők (rangszám):
• szövegszerkesztés (1),
• internethasználat (2),
• adatbázis kezelés (3),
• idegen nyelv tudása (4),
• táblázatkezelés (5)
• adminisztráció (6).
Ezek az elvárások megegyeznek a diplomához kötött szakmákban általánosan elvárt infor-
matikai kompetencia tevékenységeivel, hozzáadva a szintén általánosan elvárt, és az egyete-
mi diploma feltételeként amúgy is elsajátított idegen nyelv-tudással. Érdekes, hogy ezeket a
kompetenciákat válaszadóink a nem felsőfokú végzettséghez kötött szakmáknál is nagy szám-
ban szerepeltetik, a múzeumi szférában általános munkaköri elvárásnak tartják.
Bár nem a kiemelt prioritások között, de még az első tíz legfontosabb kompetencia között
szerepel a prezentációkészítés (7) és a PR, a külső-belső kommunikáció (9). Ez azt jelenti, hogy a
múzeum bemutatását, a közönségkapcsolatok ápolását már nem csak a vezető beosztású embe-
rektől várják el, hanem minden dolgozó valamennyire magáénak kell, hogy érezze ezt a feladatot.
A teljes állománytól legkevésbé megkövetelt képességek túlnyomó részét azok a feladat-
körök – kompetenciák teszik ki, amelyeket kizárólag a vezető beosztásúaktól várnak el a kér-
dőív kitöltői, s ezért csak ezeknél a munkaköröknél említették őket:
• szervezetfejlesztés (31),
• humán erőforrás menedzsment (30),
• képzési, pedagógiai és andragógiai fejlesztési terv kidolgozása (28)
• marketing (27),
• menedzsment (25)
A sorrendet részletesen meg lehet tekinteni a 20. táblázatban
Személyes kompetenciák és munkakörök – fontossági rangsorok

A múzeumokban dolgozók igen fontosnak tartják a személyiséget mint „munkaeszközt”, –
erre utal, hogy a fontosság mértéke átlagosan magasabb a személyes kompetenciák esetén,
amit az alábbi táblázat adatai illusztrálnak:
18. táblázat: Szakmai és személyes kompetenciák fontossága – átlagértékek
Szakmai Személyes
Kompetenciák fontossági sorrendje
kompetenciák kompetenciák
Fontosság mértékének átlaga 1,05 1,82
Legnagyobb felvett érték 2,88 3,24
Legalacsonyabb felvett érték 0,00 0,29
Első három helyre kerülő kompetenciák fontosságának átlaga 2,07 2,49
Utolsó három helyre kerülő kompetenciák fontosságának átlaga 0,38 1,09
35
Ezek alapján azt lehet kimondani, hogy a kitöltők a személyes kompetenciákkal kapcso-
latban szélsőségesebb álláspontot képviselnek (mindegyiket fontosabbnak tartják, mint a
szakmai kompetenciákat), másrészt kevésbé képesek közöttük rangsort felállítani (mindegyi-
ket egyformán fontosnak tartják). Ezt az eredményt a képzések tervezésénél mindenképpen
figyelembe kell venni. Nem elég szakmai továbbképzéseket szervezni, szükség van személyi-
ségfejlesztő, elsősorban a kollaboratív képességek fejlődését elősegítő képzésekre is.
A vezetői munkakörök terén a személyes kompetenciák közül az intézmény vezetője és a
középvezető(k) számára fontosnak tartott tulajdonságok jelentősen eltérnek: míg az előbbi
egyértelműen felel a koordinálásért, a döntések meghozataláért, (ez a vezető klasszikus karak-
tere), addig a középvezetőktől elsősorban együttműködést, az etikai normák betartását és jó
írásbeli kommunikációs készségeket várnak el.
A kommunikációs készség mint elvárás, a vezetőkön kívül a muzeológusnál, a múzeum-
pedagógusnál, a kulturális menedzsernél, az animátornál, a tárlatvezetőnél és a tudományos
titkárnál jelenik még meg (utóbbival szemben semmi más személyiségbeli elvárás nem is tűnik
fel, csak az, hogy jól tudjon kommunikálni szóban és írásban). Az animátor és a tárlatvezető
szerepe pedig gyakorlatilag másból sem áll, mint ún. „ügyfélkezelésből” – legfontosabb náluk
a beszéd-készség, az udvariasság és az ügyfél-orientáció, hiszen ők érintkeznek az ügyfelekkel
napi szinten a legtöbbet. Velük szemben a restaurátor, a gyűjtemény-kezelő, az adattáros,
a fotós, a könyvtáros, az informatikus és az adatrögzítő esetében csak a gyakorlatisság, a
precizitás, a munkakörrel kapcsolatos etikai normák és a rendszerező-képesség jelennek meg
elvárásként, a jó kommunikációról nincs szó.
A kiállítástervező ez utóbbi munkaköröktől kreativitásában különbözik. Rajta kívül egyedül
a múzeumpedagógustól várnak még el kreativitást, aki természetesen pedagógiai tudásával
és tapasztalatával járul még hozzá a múzeum szolgáltatásaihoz.
36
Munkakör Három legfontosabb személyes kompetencia Három legkevésbé fontos személyes kompetencia
Intézményvezető döntésképesség elemző képesség irányítás pedagógiai érzék humor ügyfél-orientáció

és helyettese 3,00 3,00 3,00 2,10 2,03 2,00
együttműködés etikai normák kommunikáció humor improvizáció kockázatvállalás

írásban
Középvezető
2,81 2,77 2,77 2,10 2,03 2,00
etikai normák kommunikáció precizitás humor irányítás kockázat-vállalás

írásban
Muzeológus
2,52 2,48 2,47 1,44 1,32 1,20
kommunikáció beszédkészség kommunikáció kockázatvállalás pedagógiai érzék humor
írásban szóban
Tudományos titkár
2,57 2,68 2,68 1,61 1,59 1,59
precizitás etikai normák gyakorlatiasság kockázatvállalás irányítás pedagógiai érzék

Restaurátor
2,61 2,55 2,41 1,00 0,89 0,89
Gyűjtemény- és precizitás etikai normák gyakorlatiasság pedagógiai érzék kockázatvállalás irányítás

raktárkezelő 2,24 2,20 2,18 0,68 0,61 0,55
etikai normák precizitás rendszerező kép. irányítás improvizáció kockázatvállalás

Könyvtáros
2,36 2,30 2,22 0,96 0,96 0,62
19. táblázat: Személyes kompetenciák és munkakörök
precizitás rendszerező kép. etikai normák pedagógiai érzék irányítás kockázatvállalás

Adattáros
2,36 2,17 2,15 0,50 0,42 0,29
precizitás etikai normák gyakorlatiasság pedagógiai érzék kockázatvállalás irányítás

Fotós
2,38 2,28 2,09 0,70 0,57 0,48
pedagógiai érzék beszédkészség kreativitás kritikai gondolkodás irányítás kockázatvállalás
Múzeumpedagógus
2,69 2,68 2,62 1,82 1,71 1,37
37
38
Munkakör Három legfontosabb személyes kompetencia Három legkevésbé fontos személyes kompetencia
Múzeumi közmű- beszédkészség együttműködés szervezőkészség pedagógiai érzék humor kockázatvállalás
velődési szakember,
kulturális menedzser 2,75 2,60 2,60 2,00 1,97 1,73
beszédkészség ügyfél-orientáció udvariasság előrelátás kritikai gondolkodás kockázatvállalás

|
Animátor
2,63 2,42 2,40 1,48 1,40 1,10
beszédkészség ügyfél-orientáció udvariasság kommunikáció kritikai gondolkodás kockázatvállalás
írásban
Tárlatvezető
2,63 2,57 2,52 1,16 0,87 0,71
Múzeumi kiállítás- kreativitás precizitás gyakorlatiasság pedagógiai érzék ügyfél-orientáció kockázatvállalás

Élmény és tudás
rendező / tervező 2,75 2,67 2,60 1,42 1,36 1,16
precizitás figyelemösszpont. etikai normák kockázatvállalás humor pedagógiai érzék

Informatikus
2,45 2,41 2,30 0,82 0,77 0,62
precizitás etikai normák figyelemösszpont. kockázatvállalás irányítás pedagógiai érzék

Adatrögzítő
2,45 2,30 2,22 0,52 0,45 0,43
együttműködés etikai normák precizitás pedagógiai érzék kockázatvállalás ügyfélorientáció

Régésztechnikus
3,24 2,29 2,29 0,81 0,75 0,74
beszédkészség ügyfélorientáció precizitás irányítás kritikai gondolkodás kockázatvállalás

Interpretátor
19. táblázat: Személyes kompetenciák és munkakörök (folytatás)
2,53 2,22 2,21 1,25 1,16 0,90
udvariasság ügyfél-orientáció türelem irányítás elemző képesség kockázatvállalás

Teremőr
2,50 2,42 2,19 0,69 0,65 0,40
etikai normák figyelemösszpont. helyzetfelismerés kreativitás rendszerező kép. szintézisre való kép.
Biztonsági őr
2,38 2,32 2,32 0,62 0,62 0,55
A személyes kompetenciák esetében is is érdemes áttekinteni a leginkább elvárt és a leg-

kevesebb figyelemre méltatott tulajdonságok listáját. A megbízható munkaerő képe rajzolódik
ki előttünk, ha végigtekintünk a személyes tulajdonságok ranglistájának első tíz helyezettjén:
• betartja az etikai normákat (1)
• precíz (2)
• képes figyelme összpontosítására (3)
• együttműködő (4)
• gyakorlatias (5)
• türelmes (7)
• kitartó (8)
• képes a problémamegoldásra (10).
Természetesen ez nem jellemzés, csupán a válaszadók által felvázolt ideálkép (a kérdőívben
előre haladva, a rovatok böngészésétől elfáradtan, tehát minden bizonnyal kevésbé átgondol-
tan kialakított modell a jó múzeumi dolgozóról). Az ideális munkatárs tehát leginkább lojális,
és kis mértékben (a 10. leggyakoribb említés erre utal) problémamegoldó, önálló. A „fárad-
ság-faktor” ellenére bizonyosra vehető, hogy a fenti tulajdonság-listát ténylegesen fontosnak
tartják, az ilyen dolgozókkal a leginkább elégedettek a múzeumokban.
Érdekes áttekinteni, mely tulajdonságokat vélik a legkevésbé szükségesnek a válaszadók:
• kockázatvállaló magatartás (42),
• irányítás (41),
• pedagógiai érzék (40. helyen említve!!!),
• humorérzék (39),
• képes legyen a kritikus gondolkodásra (38),
• tudja, hogyan kell tárgyalni (37),
• tudjon improvizálni (36),
• képes legyen szervezést igénylő programokat lebonyolítani (35!!!),
• szintézisre törekedjen (34)
• kezdeményezzen (33!!!).
Az eredmények értelmezéséhez fontos még egyszer kiemelnünk, hogy nem sorrendet
kellett a tulajdonságok között felállítani (tehát nem kellett egyik érdekében a másikról lemon-
dani), hanem súlyozni kellett a vonásokat, arról kellett döntést hozni, hogy melyiket milyen
mértékben tartják fontosnak a válaszadók. Mindezeket tekintetbe véve mégis úgy tűnik, a
személyes tulajdonságok megítélésében is szükség lehet a válaszadók által hangsúlyozott
szemléletváltásra.
A személyiség-lista kompetenciáinak utolsó helyezettjei még így is fontosabbnak vannak
értékelve, mint a szakmai kompetencialista legkevésbé fontosnak tartott elemei. Ez egyértel-
műen jelzi a személyiség szerepét a szaktudással szemben a múzeumi munkakörök többségé-
ben. Ezt a részt feldolgozó utolsó táblázatunkból ezek az összefüggések derülnek ki.
39
20. táblázat: Szakmai és személyes kompetenciák sorrendje

átlagos fontosságuk alapján a múzeumi munkakörökben
Szakmai kompetenciák Személyes kompetenciák

1 szövegszerkesztés 1,72 1 etikai normák 2,37
2 internet 1,72 2 precizitás 2,37
3 adatbázis-kezelés 1,61 3 figyelemösszpontosítás 2,26
4 idegen nyelv tudása 1,53 4 együttműködés 2,20
5 táblázatkezelés (Excel) 1,52 5 gyakorlatiasság 2,15
6 adminisztráció / ügyvitel 1,39 6 környezetigényesség 2,13
7 prezentációkészítés 1,36 7 türelem 2,08
8 digitalizálás 1,31 8 kitartás 2,08
9 PR, (külső-belső), kommunikáció 1,23 9 problémamegoldás 2,06
10 képfeldolg. prog. haszn.(pl. Photoshop) 1,15 10 következetesség 2,06
11 pszichológia 1,11 11 önállóság 2,03
12 pályázatírás 1,08 12 udvariasság 2,03
13 gyűjteménymenedzsment 1,06 13 diszkréció 1,96
14 kiállítás-rendezés 1,03 14 nyitottság 1,95
15 ergonómia (múz. körny. és berend.) 1,03 15 helyzetfelismerés 1,95
16 pedagógiai 1,01 16 döntésképesség 1,94
17 andragógia 1,01 17 beszédkészség 1,93
18 múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,97 18 rendszerező képesség 1,93
19 kiadványszerkesztés 0,93 19 határozottság 1,90
20 forrásteremtés módszerei 0,92 20 kreativitás 1,89
21 jogi ismeretek 0,85 21 stressztűrés 1,85
22 rendezvényszervezés 0,83 22 kommunikáció szóban 1,84
23 stratégiai terv. módszerek ismerete 0,79 23 időgazdálkodás 1,83
24 gazdasági ismeretek 0,78 24 rugalmasság 1,78
25 menedzsment ismeretek 0,75 25 empátia 1,77
26 honlap-szerkesztés 0,75 26 előrelátás 1,72
27 marketing 0,72 27 ügyfél-orientáltság 1,72
28 képz., ped., andrag. folyamat tervezése 0,72 28 konfliktuskezelés 1,70
29 szociológia 0,68 29 elemző képesség 1,69
30 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,59 30 innovatív készség 1,69
31 szervezetfejlesztés 0,51 31 konszenzuskeresés 1,69
32 kommunikáció írásban 1,64
33 kezdeményező készség 1,57
34 szintézisre való képesség 1,56
35 szervezőkészség 1,53
36 improvizációs képesség 1,53
37 tárgyalási készség 1,52
38 kritikus gondolkodás 1,49
39 humor 1,43
40 pedagógiai érzék 1,36
41 irányítás 1,28
42 kockázatvállalás 1,05
40
A szakértői kérdőív értékelése

A vizsgálati minta
A szakértői kérdőívet 9 fő töltötte ki: 6 férfi, 3 nő, átlagéletkoruk 47,27 év. Végzettségüket
tekintve egy kivétellel mindenki legalább PhD-fokozattal rendelkezik. 2 fő tudományos mun-
katárs (adjunktus, illetve docens), a többi 5 fő vezető pozíciót tölt be különböző múzeumokban
vagy turisztikai cégnél. A következőkben problémakörönként tekintjük át a szakértők vála-
szait. Készítettünk egy teljes kigyűjtést is, amelyet a www.mokk.muzeumokmindenkinek.hu
portálon közlünk. Ebben kérdésenként szerepelnek a szakértők válaszainak teljes szövegei, a
kérdőívek alapján. Ez a gyűjtés további tartalomelemzések tárgya lehet, illetve nyersanyagul
szolgálhat további, az egyes problémákkal kapcsolatos intézkedéseket tárgyaló fókuszcso-
portos megbeszélésekhez.
Az eredmények értelmezését jelen keretek között szakértői kerekasztal tematikus vitájá-
nak tömörített átirataként tűnik célszerűnek bemutatni. Nem feltétlenül a leggyakoribb meg-
állapítások számba vétele, hanem a lehetséges vélemények minél több szempontból történő
bemutatása szolgálja a további gondolkodást. Képzeletbeli kerekasztalunk szereplőit (ABC-
sorrendben): Dr. Balázs György, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, Bertáné Dr. Varga
Judit, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese, Ébli Gábor, a MOME
Elméleti Intézetének docense, German Kinga, a MOME adjunktusa, Kaján Imre, a Magyar Mű-
szaki és Közlekedési Múzeum szakmai főigazgató-helyettese, Dr. Puczkó László, a Xellum Kft.
ügyvezető igazgatója, Dr. Veres Gábor, a Dobó István Vármúzeum igazgatója, megyei mú-
zeumigazgató, Dr. Vásárhelyi Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum főtanácsosa,
valamint Dr. Vígh Annamária, az OKM főosztályvezetője.
A múzeum mint intézmény

A muzeális intézmények alkalmasak-e a közoktatás szolgálatára, melyek az erőssé-
geik, gyengeségeik, és milyen jövőbeli feladataik vannak e téren?
A vitát érdemes azzal nyitni, hogy a muzeális intézmények alapvetően alkalmasak a közoktatás
kiegészítésére, támogatására, hiszen gazdag és egyedi tárgyi állományuk kontextualizáltan
tudja bemutatni az iskolában közvetített tudást, amelyet ugyanakkor játszva-gyakorolva sa-
játíthatnak el a diákok. A múzeumok további erősségei ebből a szempontból, hogy szakem-
berei magasan szakképzettek, raktáraik látogathatóak, sok helyen használható az adattár és
a könyvtár is, valamint egyes múzeumok rendelkeznek direkt az oktatás céljára kialakított te-
rekkel és eszközökkel is.
Ugyanakkor bizonyos szempontból még mindig nem tökéletesen alkalmasak ezek az intéz-
mények, hiszen sokszor infrastrukturális felszereltségük és az alkalmazottak képzettsége nem
tud eleget tenni a bemutatás alapvető követelményeinek. Nagy különbség van az egyes mú-
zeumok kapacitása és lehetőségei között: ami egyes múzeumok erősségeként sorolható fel,
más intézményeknél – hiányuk miatt – a gyengeségek közé kerül. Ráadásul szembe kell néz-
nünk a rossz szakember- és feladat-finanszírozási struktúrával, a gyűjtemények feldolgozatlan-
ságával; a szakemberek közszolgálati tudatának állapotával, a speciális szakértelem hiányával,
amely a múzeumi adottságok oktatásban való hasznosításának lehetőségeiről szól, valamint
a távoli elérés szinte teljes megoldatlanságával, és az ehhez kapcsolódó képzetlenséggel a
41
digitális feldolgozások terén. Azonban a jelenlegi financiális és infrastrukturális viszonyok sok

esetben azzal a veszéllyel járnak, hogy a jelentős országos gyűjtőkörű múzeumok munkatársai
nem képesek újraértékelni a helyzetüket, és felismerni azt, hogy még mindig jobb helyzetben
vannak, mint a területi múzeumok, vagy éppen a kisebb gyűjtemények.
A másik többször felmerülő gondolat, hogy bár a múzeumok küldetése nemcsak a gyűj-
tés, tárolás, és feldolgozás, hanem a bemutatás is, a közoktatás szolgálata mint cél nem sza-
bad, hogy elsődleges prioritássá váljon. A múzeum mint kutatóhely elvesztésétől való félelem
magyarázza talán, hogy sokszor nem is helyeznek elég hangsúlyt a közművelődésre. Sokkal
nagyobb potenciál van a múzeumok oktatással való kapcsolatában, mint amekkorát most ki-
használnak. A másik magyarázat erre a jelenségre az lehet, hogy a szándék megvan, de a
közoktatásnak olyan sok szintje és ezzel kapcsolatban olyan sokszínű igénye van, hogy szinte
lehetetlen mindegyiknek megismerni és teljesíteni az igényeit.
A múzeum mint korszerű és rugalmas tanulási tér a 21. században képes megvalósítani
azokat az igényeket, amelyekre az iskola a tudásmérő vizsgálatok eredményei szerint nem
minden tantárgy területén alkalmas: változatos, élvezetes, sokoldalú képzést nyújtani. Egy ré-
sze különleges és modern oktatási, módszertani fejlesztéseket végezve alkalmas lesz majd a
pedagógus szakma részleges megújítására, hiszen több módszertani területen a közoktatás-
ban gyakorló pedagógusok zöme előtt tartanak. Ilyen területek pl. a tárgyakkal való tanulás,
a kíváncsiságon alapuló tanulás, a kooperatív tanulás, vagy a szerepjáték komolyabb formái.
Ezek azok a formák, amelyek szinte minden múzeumban megvalósíthatók, s meg is kell va-
lósítani őket. Több szakértőnk kiemeli: ha nem lépünk gyorsan, elmegy a vonat (amelyre a
felszállást esetleg a közoktatással való együttműködés jelentené), és a múzeumi szakmák és a
múzeumok maguk is perifériára szorulnak.
A jövőben megoldandó feladatok ezek alapján a következők: mindenekelőtt a munkakö-
röket és a felszereltséget kell bővíteni, és ezzel párhuzamosan tisztázni az egyes felelősségi
köröket (kinek a feladata a közoktatással törődni, és kinek a tudományos kutatással vagy
a gyűjtemény-gondozással). Másrészt szükséges közép- és hosszútávon is tervezni, amely
tervezésbe aktívan be kell vonni az oktatási partnerintézményeket. Fontos ugyanis hangsú-
lyozni, hogy az együttműködés kialakításában a közoktatásnak legalább akkora szerepet kell
játszania – például az allokált idősávok vagy a tanterv összeállítása útján. A harmadik feladat-
kör a továbbképzés és átképzés területe, az intézményen belüli munkaerő átcsoportosítás
lehetőségeinek kihasználása. Ez egyrészt vonatkozik a „hitbizományi” tudat felszámolására,
másrészt a digitális feldolgozások általánossá tételére, valamint a múzeumi szakemberek ál-
talános képzésére az új feladatok ellátása érdekében. Ahogy egyik szakértőnk összefoglalja:
„Tervezni, mérni és értékelni – ez az a három kulcsfeladat, amely nem igényel többletforrást,
„csak” szemléletváltozást”.
Hogyan építhetők be a múzeumok stratégiájába a közoktatást szolgáló törekvések?

Az előző kérdés szerves kiegészítéseként természetesen itt is felmerül a gondolat, hogy
„a múzeumvezetés, amely nem ismeri fel az oktatás meghatározó szerepét a kulturális intéz-
ményrendszerben, a saját múzeuma jövőjét teszi kockára”. Azért emeljük ki ezt az idézetet már
az elején, mert jól tükrözi azt a közös véleményt, miszerint szemléletbeli és stratégiai változást
elsősorban a vezetőségi kör tud indukálni.
42
Sajnálatos módon a múzeumoknak ma még mindig csak kisebb része rendelkezik stratégiai
tervvel. Bár ellenérvként elhangzik, hogy nagy és nemes koncepciók helyett a gyakorlatban
kéne cselekedni, alapvetően úgy tűnik – például a pályázati úton megvalósított fejlesztések
alapján –, hogy a projektmenedzsment-szerű szemlélet, vagyis a tevékenységek és munkakö-
rök szigorú financiális és időkerethez kötött megtervezése a jövőben sikerhez vezető út. Éves
feladattervekre, felelősök megjelölésére és folyamatos kiértékelésre van szükség akkor is, ha
bármilyen újítást szeretnénk bevezetni. „A múzeum nemcsak a múzsák temploma, hanem a ta-
nulás és az élményszerzés helyszíne is”, ahhoz pedig, hogy ez a szemlélet megvalósuljon, lehet-
séges, hogy a maitól gyökeresen eltérő gondolkodású vezetői gárda felállítására van szükség,
amely képes lesz nemcsak a szavak szintjén, hanem valóságosan is az új feladatok elvégzésére
ráállítani a munkatársi gárdát.
Ehhez kapcsolódik egy másik humánerőforrással kapcsolatos kérdés, miszerint egy, ma-
gát „nagy tudósnak” (és nem másnak) tekintő generációnak kell a szakmából kiöregednie. „A
most végzőknek úgy kell megtanítanunk a közszolgálatiságot, hogy számukra ez ne legyen
probléma, a szolgálat tartalma sokkal bővebb legyen, mint elődeiknél.”
A közoktatással való együttműködés kérdésének tárgyalásakor azonban fontos tisztáz-
nunk, a kapcsolat-kialakítást milyen irányból várhatjuk el. Vajon nem az oktatás szereplőinek
kellene „megrendelőként” fellépni itt is? Vagy inkább múzeumpedagógiai ajánlatok összeállí-
tása az első lépés? Esetleg tanártovábbképző lehetőségeket kéne felajánlani? Válaszul annyit
mondhatunk csupán, hogy a folyamatos párbeszéd mindig jó megoldás – ha kell, akár rend-
szeresen találkozó szakértői csoport felállításán keresztül, a múzeumi közművelők és az iskolai
pedagógusok bevonásával. A siker a fenti tényezőkön kívül még függ attól is, hogy milyen
hosszú időszakot vesz igénybe az egyeztetés, illetve hogy ez alatt az időszak alatt képesek-e
a bevont munkatársak folyamatosan figyelni (monitorozni) a visszacsatolásokat: mi volt a jó,
miben kell változtatni, stb..
A fent említett változások elindításához és megvalósításához pedig semmi másra nincs
szükség, mint minél gyakoribb és alaposabb kommunikációra. A fontos szereplők mindegyi-
kének részt kell vennie egy ilyen stratégia kimunkálásában:
• a fenntartónak (jutalmazza a múzeumot, amely képes a közoktatás bevonására),
• a múzeumnak (a közoktatást a jelenleginél fontosabb partnernek tekintse), a pedagógus-
nak (aktívan akarja a múzeumot tanítási gyakorlata részévé tenni),
• a szülőnek (értse meg, hogy a múzeumlátogatás fontos kulturális tevékenység),
• a törvényhozásnak (időről időre átgondolva a vonatkozó közoktatási rendelkezéseket, a
Nemzeti alaptantervet és a múzeumok látogatóinak nyújtandó kedvezményekről szóló
rendeleteket úgy, hogy a múzeumlátogatás ne többletteher legyen).
Miként teremthetők meg a célok megvalósításához szükséges források?

Elsőként hadd említsük meg az alapvető és sokszor elvárt forrásokat, mint a fenntartó (akinek
minden tevékenységet finanszíroznia kéne); az állam (hiszen az oktatási normatíva részeként
minden tanuló esetében meg lehetne teremteni a múzeumi tanóra megtartásának lehető-
ségét), illetve az állandó bevételek (mint például az osztályok, iskolák, csoportok, egyéni lá-
togatók által egy-egy tárlatvezetésért vagy foglalkozásért kifizetett összeg). Már itt fontos
43
megjegyezni, hogy az erőforrás nem csupán anyagi vagy tárgyi támogatás formáját öltheti:
hatalmas segítséget nyújthatna egy kidolgozott szakmai támogatási hálózat is, amely a ha-
tékonyabb munkához vezető tanácsadáson keresztül hatékonyságnövelő, így megtakarítást
előidéző hatással lehetne.
Ezek után jönnek az olyan, egyes problémákat megoldó intézkedések, mint a pályázat, a
szponzoráció, és az eseti céltámogatás. A múzeumok állományuk bővítésében történelmük
során mindig nagyban támaszkodtak saját mecénási körükre, így ez a közművelődési felada-
tok megoldására sem tűnik elképzelhetetlennek. Egyrészt úgy, hogy a szülőket esetleg meg
lehet nyerni támogatóként is a múzeumokban történő oktatás ügyének a gyerekeken keresz-
tül, másrészt mert a magán-mecenatúra jelentheti csak az első lépést, amit az önkormányzati
támogatások kiépülése követhet, hiszen a mecénások ezekben a testületekben rendszerint
képesek, és tudják érvényesíteni akaratukat.
A mecenatúrának egy modernkori változata a Corporate Social Responsibility (CSR), ma-
gyarul a nagyvállalatok társadalmi szerepvállalása: a nagy tőkével rendelkező akár magyar,
akár nemzetközi cégek számára több szempontból is előnyös lehet különféle társadalmi cé-
lok támogatása. Egyrészt az általuk nyújtott támogatás az adóalapjuk csökkentését is ered-
ményezheti, másrészt a társadalom felé a gondoskodó, emberbarát vállalkozás szerepét
tudja magára ölteni.
A fundraising legelterjedtebb formája jelen pillanatban az, hogy a múzeumok és az iskolák
mellett működő alapítványokhoz, egyesületekhez fordulunk segítségért. Ezt az utat lehetne
támogatni további díjak (pl. „Iskolabarát Múzeum” és „Múzeumbarát Iskola”) megalapításával
és éves kiosztásával. A szponzoráció megteremtésének – főleg szakértelem hiányában – ke-
vésbé elterjedt módja pedig a PR és marketing tevékenység, ami azon az egyszerű felismeré-
sen alapszik, hogy „majd akkor kezdenek el jönni a támogatók, ha látják, hogy hasznos az, amit
csinálunk. Nem csak hasznosnak kell lenni, hanem annak is kell látszani!”
A forrásteremtés végső módja pedig a szakértő válaszadók szerint is a takarékoskodás.
Sok helyen van több múzeum egymás közvetlen közelében (pl. Esztergom), itt nem múzeumi
órákat, hanem múzeumi napokat lehet szervezni osztályoknak, iskoláknak, a költségek pedig
mindjárt lecsökkennek. Az útiköltségek megspórolását szolgálná, ha a gyűjtemények távoli
elérését (online múzeumi tárlatokat) biztosítanák. Ezen felül mindig lehet találni lelkes önkén-
teseket és gyakornokokat. Akár állami forrásokat is lehetne mozgósítani azért cserébe, hogy
a munkába szoktatást szolgáló lehetőségeket biztosítani érettségizett, de továbbtanulni és
elhelyezkedni sem tudó, számítógépes alapismeretekkel rendelkező fiataloknak.
Mindezen lehetőségek ismertetése után azonban hadd hivatkozzunk azokra a szakértőinkre,
akik szerint a célok megvalósítása nem kizárólag, sőt talán nem is elsősorban a források meg-
létén múlik. Szerencsére ők vannak többségben. Ez egy józanul optimista szakma.
44
Múzeumépületek és közoktatás
Milyenek az adottságok ezen a területen, és milyen múzeumépületekre lenne szükség?
Jelentősen megosztottak a vélemények azon a téren, vajon valóban további építkezéseken
kéne-e gondolkodnunk. Akik ettől eltekintenének, többféle érvet is fel tudnak sorakoztat-
ni. Az egyik tábor nem tartja valószínűnek, hogy Magyarországon érdemi múzeumépítészeti
fejlesztésekre lenne kilátás, nem is érdemes tehát errefelé keresni a megoldást, hanem in-
kább a magunk erejéből megvalósítható irányon kéne elindulni. Ezt a véleményt egészíti ki az
az elgondolás, amely szerint „idehaza a múzeumfejlesztések máig ható alapja, a 19. századi
döntések többsége zömmel a dualizmuskori ország nagyságára volt reálisan értelmezhető,
ezért az ország, különösen a főváros, azóta meglehetősen ambiciózus múzeumi hálózattal és
helyenként túlzó, aránytalan épületekkel bír. Ezt nemhogy fejleszteni, de fenntartani sincs iga-
zán társadalmi, politikai akarat – ezért vannak a múzeumok (ideértve a raktárakat, irodákat is)
gyakran ilyen lepusztult állapotban”. Lehetséges tehát, hogy a fejlesztési akarat sokszor azért
hiányzik, mert az adottságok már így is meglehetősen kiterjedtek, szinte nagyobb a takaró
annál, mint amekkorára nyújtózkodni tudunk.
Tekintetbe véve mindezek mellett azt, hogy a legtöbb múzeumi épület műemlék is egyben,
amely tovább nyújtja és komplikálja a lehetséges átépítési folyamatokat, érdemes lenne inkább
arra fókuszálni, vajon hogyan lehetne a már adott lehetőségeket másként felhasználni – úgy,
hogy egy minőségileg más élményt nyújtsanak. Ez egyrészt jelenthet többfunkciós térkialakítást,
másrészt jelentheti a múzeumépületek külső környezetére, (udvar, kert) és ezek hasznosítására
való koncentrálást. Olyan terek kialakítása lenne a cél, amelyek látványukban, belső felépítésük-
ben és szolgáltatói jellegükben is korszerűek, a különböző látogatói csoportok igényeit veszik fi-
gyelembe. Tiszta mellékhelyiségek, előadóterem, hely a leülésre legalább a foglalkozás elején és
végén; a játékra, megpihenésre alkalmas foglalkoztató terek legyenek a kiállítás szerves részei,
legyenek a kiállításban olyan „állomások”, ahol legalább egy osztálynyi gyerek meg tud állni, és
mind látja a tanárt, több osztály esetére legyenek a termek hangszigetelve stb. Mindez fontos,
hiszen a kiállításokkal találkozik először a diák, csak utána megy foglalkozásra.
Az ilyen céllal kialakított kiállításnál a „kevesebb több” elvnek kell érvényesülnie – amely
szempontot sokszor nem a muzeológus, hanem a múzeumpedagógus és látványtervező kép-
viseli. Az alkalmazottak csapatmunkája és szerepmegosztása tehát szintén alapjaiban módo-
síthatja a kialakuló élményt. Természetesen infrastrukturális szempontból fontosak a szem-
léltető eszközök, a modern audiovizuális technika is, de a látvány mellett legalább ennyire
fontos a foglalkozásokban résztvevő szakemberek hozzáállása, a humánpolitikai beállítódás:
a barátságos pénztárosok, teremőrök, múzeumpedagógusok az intézmény imázsát erősítik,
közömbösségükkel pedig rombolják; a pedagógus pedig, aki már a múzeum honlapjáról le-
töltött és kinyomtatott feladatlappal érkezik, megkönnyíti a múzeumpedagógus és az egész
kiszolgáló személyzet munkáját. Ha a fenntartóval együttműködve a múzeum vezetése tisztán
és egyértelműen fogalmazza meg a kiállítás célját, a szervezet meg is tud felelni ennek.
45
Mire lenne szükség ahhoz, hogy a kiállítások tartalmukban és formájukban megújul-

janak? Mit kell ezért tenniük a napi munkájuk során a múzeumi szakembereknek?
Fontos mindenekelőtt megjegyezni, hogy itt nem egy egyszeri megújulásról van szó (pl. nem
csak a már meglévő kiállítások részleges átalakításáról – felfrissítéséről), sokkal inkább arról,
hogyan válhatnának a múzeumok a tartós megújulásra képessé. „Ez nem egyszeri váltás, ha-
nem egy tartósan más elvárás.” Ehhez mindenekelőtt kezdeményező és nyitott, a világ változó
jellegére fogékony kollégákra lenne szükség, akik ugyanakkor képesek a múzeumi átalakulást
reálisan, türelmesen, holisztikusan, szélesebb társadalmi mezőben látni és elősegíteni.
A megújulás egyik legmagasabb szintje a múzeum átfogó üzenete, amit a befogadó felé
közvetíteni szeretne. Fontos végiggondolni a kiállítások mondanivalóit, és azokat rögzíteni egy
leírt dokumentum formájában (ez az egyik legfontosabb lépésnek tűnik, mivel tapasztalataink
szerint sok esetben nem egyértelmű az az ötlet, ami a kiállítás üzenetét jelenti, és ami a forga-
tókönyv alapját képezi). Az üzenet pontosabb meghatározása lehet egy koncepció, amelyet
aztán az adott kultúrtörténeti kontextusba helyezünk, és szubjektív mondanivalóját kiemeljük.
Még egy időszakos kiállítás esetén is végig kell gondolni, mit üzenünk az egyéni látogatónak,
mit a tárlatvezetővel érkező csoportnak, és mit a múzeumpedagógiai óra keretében érkező
diákoknak. Mindezt megfelelő kommunikációval, időben el is kell juttatni a célközönséghez.
Ez a felülről induló változtatás természetesen teljesen más tervezést is igényel: a múzeum
menedzsmentje számára az új típusú kiállítási forgatókönyv-készítés, és a hozzá tartozó össze-
tett alkalmazás-sor (pl. oktatási) sok feladatot ad. Ez hangsúlyozottan munkaszervezés, vezetői
felelősség kérdése, így a vezetői továbbképzéseken ennek kiemelése rendkívül fontos.
Ha az üzenet már megvan, a közvetítés lépéseit kell megtervezni, amely során tudatosítani
szükséges, hogy szolgáltatást kell nyújtani a múzeumi munka minden területén – az alkalma-
zottak minősítésében, munkájuk értékelésekor, munkaköri leírásaikban is tükröztetni kell ezt a
feladatot. Ehhez kapcsolódik annak felismerése, hogy „a tárgyak egyik térből (raktár) a másik-
ba (kiállítótér) történő átvitele nem egyenlő a kiállítással! Akik ezt nem veszik tudomásul, azok
alkalmatlanok, és úgy vélem, hogy a szakmának ki kellene vetnie magából végre őket, mert az
egész múzeumügyre, a múzeumok megítélésére hoznak szégyent.”
A munka megszervezése a feladatok megfogalmazásával és leosztásával kezdődik, és már
itt újító szemléletnek kell uralkodnia, amely a csapatmunkát erősíti. Csapatmunkát egyrészt a
közoktatás szereplőivel: a múzeumok pedagógiai szakembereinek már a tervezéskor tudni-
uk kell, hogy milyen közoktatási kapcsolódásokat kínál a majdani kiállítás. Ennek érdekében
már az előkészítés során folyamatos együttműködés szükséges az intézmény partneriskolá-
ival. Másrészt ahhoz, hogy a kiállítások látogatóbaráttá tudjanak válni, a szakemberek lehető
legszélesebb körét kell bevonni: a kiállítások tervezésekor a muzeológusok engedjék oda a
kreatív szakembereket, a képzett múzeumpedagógusokat. A terv kidolgozása során a muze-
ológusnak célszerű és szükséges konzultálni múzeumpedagógussal, tudományos szakértővel,
gyakorló pedagógussal és turisztikai szakemberrel is. Így lehetséges egyedül az installáció
megválasztásakor egyszerre figyelni a különböző korosztályok igényeire, az infopontok helyes
arányára, a leülési lehetőségekre, a nagyobb létszámban érkezők helyigényére stb. Egy ilyen
szakmaközi együttműködésen alapuló munka bizony a kurátor (részben ön-) kifejező lehető-
ségeit csorbítja, ezt veszteségként kell tekinteni, amely érzést nem szabad a szőnyeg alá sö-
46
pörnünk. „Sokan hiszik magukat a bölcsek köve kizárólagos birtokosának, ezért nehéz a közös
munka ilyenkor” – véli a szakértő.
A vezetésnek ezért fontos a múzeumban a csapatszellem megteremtésén munkálkodnia.
A szakmák érintkezésére pedig nem csak egy-egy kiállítás megvalósulása kapcsán, hanem
folyamatosan lehetőséget kell teremteni. Szükség és igény lenne a múzeumi munka nyilvános
megvitatására, az erről folyó szakmai, de tágabb olvasóközönséghez szóló diskurzusra, amely
egyrészt esély az elismerésre, másrészt figyelmeztetés a felelősségükre. Dialógust lenne érde-
mes folytatni kollégáikkal, úgy a múzeumon belül, mint azon kívül, szakmai fórumokon, bel- és
külföldön egyaránt.
A múzeumi alkalmazottak mindennapjainak változása a fentiek mellett a képzésben is meg
kell, hogy mutatkozzon, amire a későbbiekben bővebben is kitérünk. Most csak azt a meg-
jegyzést szeretnénk kiemelni, amely szerint „amíg nincs más szemlélet a felsőoktatásban (pl.
művészettörténész-képzés), addig eleve már a diplomások kontraszelekcióval, illetve téves
prioritások mentén kerülnek kiválasztásra, s így ha múzeumi pályára kerülnek, azt nem is na-
gyon fogják tudni megújítani”.
Példák a jó gyakorlatokra Magyarországon és külföldön

A múzeumban dolgozó szakemberek akkor tudnak a közoktatás szempontjainak megfelelő szol-
gáltatást biztosítani, ha ismerik a szolgáltatást igénybe vevők érdeklődését, elvárásait. A szakér-
tőknek is feltettük a kérdést: Önnek – múzeumlátogatóként – mikor és melyik múzeumi kiállítás
keltette fel az érdeklődését, és hatott maradandó élményként közoktatási szempontból?
Az alábbiakban mintegy felsorolásszerűen mutatjuk be azokat a kiemelkedő kiállításokat, ame-
lyek megragadták szakértőink figyelmét, illetve röviden összefoglaljuk azt, hogyan is tették azt.
A jó gyakorlatokként említett múzeumok:

• A karlsruhei Állami Műcsarnok (Staatliche Kunsthalle Karlsruhe) több tematikus foglalkozása
• Az Iparművészeti Múzeum „Habán” foglalkozása
• A Budapesti Történeti Múzeum „Mátyás, a király” című kiállítása
• A szekszárdi Wosinszky Mór Múzeum állandó kiállítása
• A Magyar Természettudományi Múzeum kiállításai
• A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállításai
• A Szépművészeti Múzeum felújított állandó tárlatai
• A szakmúzeumok kiállításai, pl. Elektrotechnikai Múzeum, Soproni Bányászati Múzeum, Ke-
reskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
• A Magyar Természettudományi Múzeum a váci kriptaleleteket és múmiákat bemutató ki-
állítása
• A Petőfi Irodalmi Múzeum „Éljen a Grund – A Pál utcai fiúk” című kiállítása
• A Duna Múzeum Esztergomban
• A londoni Természettudományi Múzeum.
Miért? Mert…
… nyitott a látogatók kérdéseire és válaszaira.
… egyensúlyban van az ismeretek átadása és a kreativitásra ösztönző, a látottakat, hallottakat
elmélyítő foglalkozásrész.
47
… elég hosszan tart nyitva ahhoz, hogy elérhesse, aki csak akarja; kiadványai sokszínűek vol-
tak; honlapja részletes volt és érdekes; a kiállítás maga jól áttekinthető volt, pedagógiai szem-
pontból is kiemelkedő sikerű volt a kiállítás.
… rendezői a diákok több érzékszervére is hatni próbáltak a hagyományos vizuális élmény
mellett.
… a tárgyi anyag interpretációja, bemutatási módja, szemléltetése, magasabb színvonalon törté-
nik a múzeumban, az oktatás is jobb eredményt tud produkálni a kompetenciák kialakításánál.
… kiszolgálja a pedagógusok igényeit, számos oktatási segédletet ad. A többi múzeum eseté-
ben csak speciális vezetés segítségével lehet felhasználni a kiállításokat az iskolai oktatáshoz.
Egyébként sem tematikailag, sem didaktikailag nem alkalmasak erre.
… érthetően és közérthetően modellez, mutat be információkat, ismereteket, amelyeket pl. a
közoktatásban is oktatnak (csak szóban).
… már a kiállításba be van építve a tudományos ismeretterjesztés, a leültetés, a kipróbálás,
megtapasztalás lehetősége. A kapcsolódó vezetések és múzeumpedagógiai programok is
ezekre épültek.
… tudatosan készül a felnőtt, egyéni látogatók fogadására ugyanúgy, mint az iskolai csopor-
tokéra. Nem is annyira a kiállításaikon, hanem a programajánlatukon, amelyben minden iskolai
korosztály számára és a tanáraik számára is akad bőséges kínálat, a nemzeti tanterv alapján,
arra tételesen utalva.
… „marasztalta az embert és a gyerekét is!”
Összességében tehát az igények és látogatói viselkedés pontos ismeretére építve alakítot-

tak ki egy olyan közeget és benne olyan eszközöket, amelyek ideálisak voltak az ismeretanyag
befogadása céljából.
Lehet-e mintaprojektek kidolgozásával és a jó gyakorlatok nyilvánossá tételével

dinamizálni a változásokat? A mintaprojektek nyújtotta ismeretekhez, gyakorlati
tudáshoz miként juthatnak a múzeumi szakemberek?
A mintaprojektek megismerése egyértelműen hasznos minden szakértőnk szerint, mert jelen
körülmények között a megvalósítható jó gyakorlatok felmutatására van leginkább szükség.
Ráadásul a mintaprojektek tükrözik a sokszínűséget, és a gyakorlatban szűrik ki a hibákat.
Ugyanakkor fontos néhány kitételt tenni ehhez a megállapításhoz.
A mintaprojektek kommunikációját nagymértékben erősíteni kellene: internetes hozzáfér-
hetőség, tudományos tanácskozás, helyszíni műhelymunka mellett a több helyszínen megszer-
vezett prezentációs bemutatók is jó módszerül szolgálhatnak, hiszen a megszorítások miatt a
múzeumi munkatársak utazási lehetősége is szűkült. Ugyanakkor természetesen a személyes
megismerésnek van a legnagyobb hatása, így érdemes lenne pályázati összegeket tanulmány-
utakra fordítani – ami egyben a személyes kapcsolatépítést is jobban szolgálja.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy „az adott alkotásokban rejlik a kulcs a közvetítésre,
arra, hogy mit, miért és hogyan fogunk kiemelni.” Fontos volna, hogy úgy „használják” őket,
hogy a ne másolják majd a „kályhát”, hanem valóban induljanak el tőle, és alkotó fantáziával
újítsák meg a kiinduló helyzetet. Ezt segíthetnék ún. „emberi mintaprojektek”: „a jó gyakorlatot
vivő múzeumok, múzeumi szakemberek vállalhatnának gyakorlati képzést akként, hogy maguk
mellé vesznek 2-3 hónapra egy-egy tehetséges fiatal szakembert, és velük együtt dolgoznak”.
48
Végül pedig nem elhanyagolható kitétel, hogy a mintaprojekt hasznosságát mekkora mér-
tékben befolyásolja a közeg befogadó képessége, rugalmassága és nyitottsága. A mintapro-
jektek csak a változtatásra vagy a használatra nyitott múzeumok vagy iskolák (illetve munka-
társak) számára jelentenek segítséget. A többiek számára a változásra, annak elfogadására is
felkészítő képzések, tréningek kellenének. Összességében tehát a mintaprojektek hasznosak,
építő jellegűek, de messze nem elegendőek.
Mitől válik korszerűvé, ugyanakkor időtálló értékké egy mai múzeum üzenete?
Milyen üzenetet kell és hogyan közvetítenie ahhoz, hogy elérje a múzeum a diáklá-
togatókat, szüleiket és pedagógusaikat?
Legelsőként is azt kell megjegyeznünk, hogy a múzeumok legjelentősebb küldetése az örök,
és így időtálló értékek közvetítése. „A múzeum alapjában időtálló, hiszen a műtárgyai időn
felüliek, kívüliek, halhatatlanok – a múlt, a művészet üzenetét közvetítik a mának. A maguk
nemében egyedi értékeket közvetítenek akkor, amikor a múlt, a jelen vagy a jövő kérdései köré
épített tárlatokat hoznak létre, amelyek ismerete feltétlenül fontos a felnövekvő generációk
számára”. Magát az üzenetet tehát nem kell a korosztályokhoz igazítani, hanem olyan témákat
kell a múzeum nyelvén bemutatni, melyek társadalmi érdeklődést váltanak ki.
Ehhez pedig ismerni kell az igényeket: a kiállítások szervezése során időt kell szakítani a
látogatók megismerésére. Fel kell deríteni a látogatók szükségleteit és körülményeit is, fel kell
ismerni a látogatók kérdéseit, amit azok a múzeummal szemben megfogalmaznak. A múzeum
üzenetének azonban nemcsak célcsoportja, hanem aktív résztvevője is kell, hogy legyen a kö-
zönség: olyan üzenetet kellene megfogalmazni, amelyben felismerhetően benne szerepelnek
az említett szereplők, és nemcsak mint „ügyfelek”, hanem mint fontos partnerek, akiknek
– velük együttműködve – a közoktatási és az egyéni, sőt személyes fejlődésében is kész és
képes a múzeum különlegeset nyújtani. Amennyiben ezt sikerül elérnünk, az üzenet „egyaránt
fontos és érdekes lesz a számukra. Fontos, mert valamiért aktuális, érinti az életüket. Érdekes,
mert olyan nyelven szól hozzájuk, amit értenek és használnak”. Ebben az utóbbi üzenetben jól
kitapintható, hol ér össze a koncepció és a megvalósítás a látogatók megismerése terén.
Egy „mai” múzeum üzenete attól lehet korszerű, hogy nyitott a társadalom bármely rétege,
valamint a külföldiek felé. Az, hogy az üzenet eléri-e a kérdésben felsorolt célcsoportokat az
üzenet közvetítésén, a kifejezésmód kiválasztásán múlik. Attól lesz korszerű, hogy mennyire az
aktuális társadalmi igényeknek, befogadási formáknak megfelelően tálaljuk, csomagoljuk őket
– az üzenet közvetítésének módjában és eszközeiben kell különbséget tenni, abból a szempont-
ból, hogy kihez szólunk. A legfontosabb célközönség pedig sok múzeumi létesítmény számára
a diákság: a kiállítások, programok stílusa olyan kell, hogy legyen, amilyet a diákok befogadnak,
értékelnek, mert rajtuk keresztül sok más réteget is el lehet érni. Hiába érezheti azt egy múzeumi
dolgozó, hogy a digitális technikák terén mindig le lesznek maradva a mindenkori „ma” diákjai-
hoz képest, „de azért használjuk, mert ez az ő pályájuk, azon szeretnek focizni!”.
Számos üzenet fogalmazható tehát meg: tudás, ismeret, hagyomány, innováció, szinteti-
záló képesség stb. Ezek közül egyrészt az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, másrészt a
múzeumok vezetésének kell a megfelelő arányú elegyet megteremteni. Bármit is választunk,
fontos, hogy csak egy üzenet, pl. „megőrzés”, kevés.
49
Mely, jelenleg is oktatott területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni? Illetve

melyek azok a területek, témakörök, amelyeknek oktatására szükség lenne, de je-
lenleg nem szerepelnek a képzésben?
Alább felsoroljuk azokat a területeket, amelyekre szakértőink szerint szükség lenne, hiszen
a vizsgálati anyag alapján nem lehet, és nem is érdemes rangsort felállítani, s így eldönteni
ezeknek fontossági sorrendjét. Szükség lenne tehát:
• a kiállítások elmélete, kritikai elemzése, kiállításrendezés elmélete és gyakorlata órára
• múzeumi látványtervező képzésre
• pedagógiára (andragógiára), múzeumpedagógiára
• művészetpszichológiára (pl. a látogatópszichológia kérdéskörének megértésére, és kiállí-
tási forgatókönyveknél a hatékonyabb figyelembevétel érdekében)
• szociálpszichológiára: a társas érintkezés pszichológiájára, kommunikációs készségekre
• önismeretre
• közgazdasági, PR, marketing és menedzsment ismeretekre (a múzeumi PR-marketing, nem
mint csupán bevételnövelő eszköz, hanem mint a múzeum és partnerei, közönsége közötti,
két irányban közvetítő és ható eszköz).
• kultúramenedzsmentre
• összefoglalva: élményképzésre és élménymenedzsmentre
• a fogyatékkal élőkkel, illetve a kisebbségekkel, bevándorlókkal kapcsolatos ismeretek és a ve-
lük való bánásmód: ők létszámukban is fontos látogatói kört és bevételi forrást jelentenek, más-
részt a társadalom számára fontos a feszültségeket is okozó csoportok integrációja, és ebben
a folyamatban mindezidáig a múzeumokra – Magyarországon – szinte senki sem gondolt.
Ugyanakkor érkezett néhány általános érvényű megjegyzés a képzéssel kapcsolatban. So-

kan említették, hogy a muzeológus munkakört számos diplomával be lehet tölteni ma Magyar-
országon, ezért a szakemberek nagyon eltérő felkészültséggel lépnek be a múzeumi munka
területére. A képzést ugyanakkor nem lehet teljesen átalakítani, hiszen a végzettek csak ele-
nyészően kis része helyezkedhet el múzeumokban, így a felsőoktatásban sem lehet elsődleges
szempont a közgyűjteményi munkára való felkészítés. Felmerült egy javaslat erre a probléma-
körre, miszerint az ismeretek egységesítését egy vizsgarendszer bevezetése oldhatná meg.
További óvatosságra intő megjegyzés, hogy bármely képzés esetén fennállna a veszteség
lehetősége is: sok kutató és muzeológus azáltal képes különleges értékké válni, hogy hagyják
békében a témája, tudománya felé fordulni, nem erőltetik rá a fentieket.
Melyek azok a területek, témakörök, amelyeknek oktatására szükség lenne, de je-

lenleg nem szerepelnek a képzésben? Illetve mely, jelenleg is oktatott területekre
kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
Ismét kevesen választották el az aktuális képzés és a szükséges képzés irányában támasztott
igényeket, így a továbbképzések lehetséges listáját is egységesen közöljük. Szükség lenne:
• projekt-tervezés és projekt-menedzsment képzésre (mert a mai finanszírozási szisztéma
szerint egyre inkább át kell térni a projektfinanszírozásra, amihez pályázatírásra, projekt-
tervezésre, és menedzselésre van szükség). Ide kapcsolhatóak még a múzeumi menedzs-
ment képzésre és a vezetési ismereteket nyújtó képzésre való igények is.
50
• kiállításrendezés, gyűjteménymenedzsment, kommunikáció, marketing és reklám a kultú-

rában stb. képzésekre
• alkalmazott múzeumi informatikai képzésre
• szakjogi alapismeretekre, (örökségvédelmi, régészeti, közgyűjteményi jogszabályok), eti-
kát, nyilvántartási ismereteket is tanítani kellene
• múzeumpedagógiára, múzeumpedagógusok szakképzésére
• alapmuzeológusi képzésre (azok számára, akik a Kjt. szerint joggal nevezik magukat muze-
ológusoknak, bár nem végeztek ilyen szakot, nincs erről diplomájuk, hanem történelem,
irodalom stb. szakokat végeztek, adott esetben mérnöki diplomát szereztek).
A képzésekről általában pedig annyit érdemes még elmondani, hogy a muzeológusok számá-
ra a legtöbb szakterületen léteznek továbbképzések. Hátrányuk talán, hogy rendszerint az adott
tudományterület újabb eredményeit ismertetik meg, és inkább tudományos tanácskozásként
jellemezhetők, valamint, hogy sok jól hangzó, de tartalmilag kevéssé átfogó kurzus is indul. Ezt
kiküszöbölendő fontos lenne követelményként megfogalmazni, hogy ezeken a tanfolyamokon az
oktatók számára jelentsen előnyt a múzeumi gyakorlat. További probléma lehet még, hogy csak a
múzeumpedagógusokhoz jutnak el, a vezetőkhöz, muzeológusokhoz nem jutnak el az új irányok. A
képzések kritikája társadalmi szinten pedig az, hogy az akkreditált tanfolyamon sikeresen szerepel-
tek egyelőre nem élveznek egyértelmű előnyt az alkalmazáskor, így a rajtuk való részvétel sokszor
„csak” belülről motivált, aminek nagy a veszélye kiégés esetén. Akármilyen képzést is alakítsunk
ki azonban a jövőben, fontos figyelni az egyes szakterületek közötti átfedésekre, hogy ne tovább
növeljük a már létező képzések számát, hanem egy minőségileg új készség-és képességrendszert
adjunk át, amely egyben megkönnyíti a kollégák közti kommunikációt és megértést.
Mely munkakörökben és milyen típusú továbbképzésekre van szükség az elvárt

kompetenciák biztosítására?
Az elvárt kompetenciák köre sokak számára nem egyértelmű, a szerepkörök elmosódnak,
főleg a leépítések óta, amióta egy ember akár több munkakört is kénytelen betölteni. Alapve-
tően a következő kompetenciák merültek fel:
• Muzeológus: a gyűjteményi menedzselés és az ehhez kapcsolódó kompetenciák fejleszté-
sére kell törekedni, így a prezentációkészítés, szövegszerkesztés, kommunikáció, internet,
pályázatírás. Tanulják meg, hogyan kell közzétenni, bemutatni ismereteiket érthetően és
élvezhetően akár kiállítás, akár publikáció, akár múzeumpedagógia formájában.
• Múzeumpedagógus: Akinek nincsen egyetemi, jobb esetben bölcsész végzettsége és leg-
alább egy kultúramenedzsmenti, múzeummenedzsmenti vagy múzeumpedagógiai szak-
irányú képzettsége, az ne lehessen múzeumpedagógusként múzeumi alkalmazott.
• Közönségkapcsolatokért felelős munkatárs: kultúrmenedzseri vagy kommunikációs alap-
képzettség.
• Látványtervező: a múzeumi grafikus olyan képzettséggel rendelkezzen, ahol a múzeum-
specifikus problémákat is tárgyalták.
• Frontszemélyzet: különösen fontos a szakmai mellett a személyes kompetenciák fejlesz-
tése is. Kiemelten az ügyfél-orientáció, udvariasság, konfliktuskezelés, határozottság, be-
szédkészség, stb. területein – amely területek magas szintű önismeretet igényelnek az
emberi kapcsolatok, a személyiségtípusok, a tanulási stílusok stb. területén.
51
• Bármely munkakörben: Elengedhetetlen legalább egy idegen nyelv felsőfokú ismerete.

• Informatikai tudás fejlesztése: tartalmi fejlesztésekről, azok használatáról szóló képzések,
múzeumi adatbázisok építése, oktatásfejlesztő csomagok a múzeumi gyűjtemények fel-
használásával stb. A szakmai kompetenciák közül folyamatos fejlesztést igényelnek az in-
formatikával kapcsolatos kompetenciák. A múzeum alapfunkciójához kötődően az adatbá-
zis kezelő szoftverekkel kapcsolatos tanfolyamok nagyon hiányoznak. A „képzési piacon”
ezek ugyan hozzáférhetőek, de a közgyűjteményi területnek egy sor sajátos ismeretre len-
ne szüksége. A tanfolyamok rálátást adhatnának a szakmában ma leggyakrabban használt
négy-öt szoftverre, és a köztük való átjárás lehetőségeire, megismerhetnék a kollégák a
nyilvántartás és kutatás, felhasználás jogszabályi hátterét is.
• Komplex kiállítás-létrehozói képzés: kiállítás tervezés és rendezés ismeretrendszerének a
képfeldolgozó, belső építészeti-tervező és kiadványszerkesztő programok megismerése
is részét képezheti.
Igényel-e jogszabályi változásokat, és ha igen, milyeneket az elvárt kompetenciákkal

rendelkező szakembergárda biztosítása?
Az öt, ebben a kérdésben megszólaló szakértő egybehangzó igennel válaszolt a kérdésre. A
jelen jogszabályzási rendszerrel kapcsolatban azonban különféle hibákat észleltek.
• Egyikük szerint a képzésről, továbbképzésről szóló rendeletet kellene összhangba hozni a
kompetenciákkal, s meghatározni, milyen munkakörökhöz milyen kompetenciák tartoznak
(minimum standards), s ezeket megkövetelni – bizonyos, munkakörben eltöltött időt figye-
lembe véve – minden munkatárstól. Ide lehetne kapcsolni a korábban említett muzeológu-
si alapvizsgára vonatkozó javaslatot, amelynek állásbetöltéshez kötését akár jogszabályban
is lehetne rögzíteni.
• A kompetenciák egyik igen fontos körének tűnnek a digitális feldolgozást segítő készségek,
amelyekre vonatkozóan a ma készülő múzeumi jogszabályok nem tartalmaznak semmilyen
kötelezőséget, sőt inkább a papír alapú feldolgozásokat konzerválnák. „Az ez ügyben az
utóbbi fél évtizedben folytatott „megengedő” gyakorlat nem vezetett eredményre.”
• Emellett ismét felmerült a közszolgálatiság körüli kérdések tisztázásának igénye (szerzői
és felhasználási jogok, kutatói jogosultságok, hozzáférés stb.). A tisztázásra azonban már a
képzés keretein belül sort lehetne keríteni.
Szép befejező gondolatként pedig álljon itt a múzeumi működésre vonatkozó jogszabályokat
társas-társadalmi szempontból megközelítő, szokatlan vélemény: „Úgy gondolom a „múzeumi
törvény”-től az ügyrendi szabályzatig a múzeumokat fenntartó társadalom érdekeinek szolgálata
mint fontos szempont, meg kellene expressis verbis jelenjen. A műtárgyakra jó gazdaként, a lá-
togatókra jó házigazdaként gondolva. A jelenlegi szabályozás a műtárgyat, a gyűjteményt tartja
evidenciában. De ilyen léptékű változások elindításához nem elégséges a múzeumokkal kapcso-
latos szabályozás megváltoztatása, lehet hogy az Alkotmánnyal, az emberi jogok egyetemes
nyilatkozatával kellene kezdeni és újragondolni működésünket a Földön. Nem értelmetlen ezt a
múzeumokkal kapcsolatba hozni, jól használva nagyon nagy megtartó erőt jelenthetnek.”
52
Összefoglaló
Az alábbiakban összegezzük a múzeumi dolgozói kérdőívek, a szakértői interjúk és a rangso-
rolt kompetencia-listák alapján kialakult képet a múzeumok jövőjéről és a fejlesztés kívánatos
irányairól. Vizsgálati mintánk a muzeológusi munka szempontjából reprezentatív, a múzeum-
pedagógiai oldalról azonban nem. A megkérdezettek több, mint fele soha, semmilyen formá-
ban nem foglalkozott oktatással, neveléssel. Ez felmérésünk szempontjából azt jelenti, hogy
a múzeumi szakmákkal, a múzeum mint kiállító és őrző – feldolgozó intézmény megítélése
szempontjából a válaszok igen hitelesek, viszont pedagógiai munkatapasztalatokra kevésbé
hagyatkozhattak a válaszadók. A múzeumpedagógusok nem véletlenül kaptak viszonylag cse-
kély szerepet ebben a felmérésben – nagy részük nem főállású múzeumi dolgozó, hanem al-
kalmanként, vagy mellékfoglalkozásként vállalja a pedagógiai programok szervezését. A minta
elemzése alapján úgy véljük, jó lenne, ha több pedagógiai tapasztalattal rendelkező kolléga
kerülne főállású munkatársként a múzeumok állományába. Amint egyik szakértőnk megjegyzi:
”a múzeumvezetés, amely nem ismeri fel az oktatás meghatározó szerepét a kulturális intéz-
ményrendszerben, a saját múzeuma jövőjét teszi kockára”.
A kérdőív nem teljes mértékben tükrözi az ország múzeumi szakembereinek álláspontját,
hiszen a kitöltők nagyjából 90%-a városi körülmények között él, majdnem fele pedig megyeszék-
helyen vagy Budapesten dolgozik. További vizsgálatok tárgya kell, hogy legyen a kisebb városok
és falvak életében fontos szerepet játszó múzeumok munkatársai – a sokféle munkát ellátó,
kutatással, kiállítás-szervezéssel és –rendezéssel, közönségkapcsolatokkal egyaránt foglalkozni
kényszerülő „egyszemélyes intézmények” tapasztalatainak, terveinek megismerése.
Múzeumi vezetők és szakértők jelentős számban és igen alaposan válaszolták meg kérdé-
seinket. Ez a szakma jelentős fejlődési igényéről és lehetőségeiről egyaránt tanúskodó adat.
A szakemberek ötöde véli úgy, hogy minőségi és lényegi változás nem képzelhető el teljes
szervezeti átalakulás nélkül, a többiek szerint kisebb lépésekben is végrehajtható a moder-
nizáció. A vizsgálatot egy, a múzeumi munka feltételeinek javítását célzó fejlesztési folyamat
első lépcsőfokának tekintők várakozásai remélhetőleg nem lesznek hiábavalók, a vizsgálati
anyagban szereplő javaslatokból kutatási tervek, korszerűsítési programok és képzési kínálat
születik hamarosan.
Abban, hogy a múzeumokban közművelődési tevékenységet is kell folytatni, mindenki
egyetért. Hogy mennyi anyagi és emberi erőforrást fordítanak erre a területre, azt minden
bizonnyal befolyásolják a múzeumi dolgozóknak az oktatással, neveléssel kapcsolatos atti-
tűdjei. A közoktatás megítélése sajnos a múzeumi szakmában sem jobb, mint egyéb területei-
ken – válaszadóink negyede kárhoztatja a finanszírozást a presztízs-veszteségért. Az iskolával
kapcsolatos problémák hosszú sorában azonban sajnos az utolsó helyen szerepel, ami a kérde-
zők számára talán a legfontosabb: a múzeumlátogatások beépítése a pedagógiai programba.
Elképzelhető, hogy a válaszadók jelentősebbnek vélték az egyéb, a tanárok munkakörülmé-
nyeivel és az oktatás színvonalával kapcsolatos gondokat, de bizonyos, hogy igen jelentős
gond, hogy az iskolák és a múzeumok többsége között nincs rendszeres, a helyi tantervek
és tanítási programok szintjén megvalósuló együttműködés. Talán, ha a szakemberek látnak
jó hazai és nemzetközi példákat egy ilyen együttműködésre, komolyabban számítanak majd
erre. Elszomorító – vagy inkább a múltbeli jó példák feltárására ösztönző? – tény, hogy kollé-
53
gáink több mint negyede elsősorban a magyar iskolarendszer múltjára büszke, ötöde pedig
egyetlen olyan jellemzőt sem tudott említeni, ami büszkeséggel töltené el a magyar iskolával
kapcsolatban. A természettudományos képzésre minden tizedik válaszadó büszke, pedig épp
ezeknek a tantárgyaknak a romló presztízse a magyar közoktatás egyik olyan probléma-terü-
lete, ahol a múzeumok sokat tehetnének.
Talán éppen ezért, a múzeumi szakmában nincs egyetértés abban, hogy a közoktatással
fontos kapcsolatot tartani. Alig hatoda a válaszadóknak vélekedik konzekvensen úgy, hogy
ez alapvető, a múzeumok jövőjét döntően befolyásoló feladat. Válaszadóink harmada talált
súlyos kifogásolni valót a tanárképzésben és továbbképzésben is. A múzeumi órák módszer-
tanának, a pedagógiai programoknak is helye kell, hogy legyen a tanárok felkészítésében. A
múzeum mint informális pedagógiai tér azonban válaszadóink múzeumi fejlesztési stratégi-
áiban sem kap jelentős szerepet. A közoktatást kritizálják, de nem kívánnak mellé állni, vele
együtt tanítani. A változások kívánatos irányáról szóló kérdésre adott válaszokból úgy tűnik, a
szemléletváltásnak nem egyedül a múzeumokban kell megtörténnie. Az iskolákkal való rend-
szeres kommunikáció kiépítése segíthet megismerni a múzeumok egyik legfontosabb célkö-
zönségét, annak tudását és igényeit. Az igény megvan, azonban a kívánatos fejlődési célok
megvalósítására egyenlőre kevés a szándék.
A múzeumok működtetésével kapcsolatos problémák közül a folyamatos és megbízható
pénzügyi háttér hiánya került előtérbe. Sokan szeretnének szerkezeti átalakulást, – de míg egy
hasonló kérdésre válaszolva a pedagógusok több szabadságot, alternatív tantervet igényelné-
nek, a múzeumi dolgozók szerkezeti átalakulás alatt általában az egységes, központi irányítást
értik. Úgy vélik, ez garantálná a tervezhető fejlődést és a minőség biztosítását egyaránt. A
nemzetközi gyakorlatban ez a központi intézmény, bár létezik (általában minisztériumi osztály
formájában) nem irányít, hanem tanácsot ad, és a pályázati rendszerben a múzeumok kvázi
egyenrangú társakként nyerhetik el a korszerűsítéshez szükséges támogatást. Hogy miként
működne egy központosított múzeumirányítás, arra talán a szakma történetében kereshetjük
a választ – igény mindenesetre úgy tűnik, van. A problémák között csak ketten említették a
látogató-barát intézmény kialakítását – úgy látszik, ez már nem probléma, hiszen országszerte
megvalósult, – vagy fel sem merült?
A többség egyetért abban, hogy a múzeumok alkalmasak a közoktatás céljainak megfelel-
ni (üzenetükben, tartalmukban, témaválasztásukban, megjelenésükben és interaktivitásukban
egyaránt). A múzeumi dolgozók sokkal elégedettebbek saját intézményükkel, mint a szintén
közművelődési célú iskolával. Alig akadt egy-két válaszadó, aki úgy vélte volna, semmire sem
lehetünk büszkék ezen a területen. A muzeológusok büszkeségének forrása elsősorban a gyűj-
temények nemzetközi színvonala és a dolgozók képzettsége. A magyar múzeumok előnye-
it áttekintve, egy barátságos, nyitott kutatóhely képe bontakozik ki. Sok értékes vizsgálati
anyag, jól képzett kollégák, kiállításokban és publikációkban testet öltött, elismert kutatási
eredmények – a kérdőívek alapján a múzeumok olyan kutatóintézeteknek tűnnek, ahová rend-
szeresen beengedik a látogatókat. Hogy ez jó vagy rossz szerep-elképzelés-e, attól függ, mit
tekintünk a körgyűjtemények legfőbb feladatának: a megőrzést és feldolgozást-e, vagy a be-
mutatást? Egyik szakértőnk maliciózus megjegyzése azért megfontolandó: „egy, magát „nagy
tudósnak” (és nem másnak) tekintő generációnak kell a szakmából kiöregednie. (…) A most
54
végzőknek úgy kell megtanítanunk a közszolgálatiságot, hogy számukra ez ne legyen problé-

ma, a szolgálat tartalma sokkal bővebb legyen, mint elődeiknél.”
A társadalmi hasznosság kérdései többször is felmerülnek, és meglehetősen megosztják
a válaszadókat. Szerencsés módon, többségben vannak azok, akik úgy vélik, a múzeum egy-
szerre tudást és élményt „szolgáltató” intézmény, nem oszlopcsarnokkal bevezetett elefánt-
csont-torony kell, hogy legyen. Ha áttekintjük a kérdőív következő kérdéseit, máris megkapjuk
a választ a „mi a múzeumok küldetése:” kérdésre, amely végigvonul az egész vizsgálati folya-
maton. A megkérdezettek igen egységesen, háromnegyed részben a gyűjtés és megőrzés
műveleteit sorolják előre. A legutolsó helyen a bevételszerzés, mint szükséges rossz és lehető-
ség szerint kerülendő tevékenység szerepel, melyet a válaszadók harmada tekint a legkevésbé
fontosnak. Alig valamivel került előbbre a programszervezés és a fogyatékkal élők számára
nyitott múzeumi tér biztosítása. Az ideális múzeumi világban tehát a bőkezű szponzor postán
juttatja el támogatását az intézményre, és programokra vagy akadálymentes mellékhelyisé-
gekre nem tart igényt – sarkíthatnánk a válaszokból kirajzolódó képet. Részletes interjút adó
szakértőink szerencsés módon nem tartják ennyire ördögtől valónak a pénzszerzést kulturális
célokra. Válaszaikban számos jó ötletet találunk a magán és vállalati szponzoráció megszerve-
zésére, a múzeumi munka mecenatúrájának javítására.
Szerencsés módon, amin válaszadóink radikális 10-15 %-a szerint leginkább változtatni kell:
éppen ez, a múzeumokat kutatási magángyűjteményként kezelő tulajdonosi szemlélet. A haté-
kony, hiteles múzeumi kommunikációhoz elengedhetetlen a tárgyakban testet öltött tudás és
élmény marad megosztásának szándéka. A szemléletváltást sürgetők többsége számára a hazai
gyakorlatok megismerése tűnik legfontosabbnak, a tudományos tanácskozások és publikációk
ehhez képest kevésbé fontosnak látszanak. (Más kérdés, hogy a szakmai előrejutást egy iskolai
osztálynak tartott tárlatvezetés-sorozat, vagy az ugyanennyi idő alatt elkészíthető közlemény
szolgálja-e jobban. Akárcsak a felsőoktatásban, a múzeumokban is választás előtt állnak a szak-
emberek: ismeretterjesztőként és kutatóként igen nehéz egyszerre sikeresnek lenni.)
Vajon mennyi esély van rá, hogy a felvetett problémák megoldódjanak? A múzeumi kom-
munikáció fontosságát válaszadóink nagy része felismeri, de ódzkodik a túlságosan populá-
ris programoktól és – a nemzetközi gyakorlatban teljesen megszokott – szpronzor-szerzési
akcióktól. Több, hasonló tartalmú kérdésre adott választ összeadva úgy tűnik, szemlélet és
a működés együttes megreformálásától várható csak a pénzügyi problémák megoldása. A to-
vábbképzések szerepe ebben is alapvetően fontos. A kínálatból válaszadóinknak a gyakorlat-
orientált, egymás munkáját megtapasztaló műhelyfoglalkozások tűnnek a legnépszerűbbnek.
A nyitott, szöveges válaszokból az derül ki, hogy a múzeumi szakma képzésébe és továbbkép-
zésébe még nem épültek be azok a programokkal bevételt szerző technikák, amelyekkel úgy
szerezhető támogatás, hogy mindkét fél a lehető legtöbbet hasznosít az együttműködésből, s
a múzeum küldetése sem szenved csorbát. Érdekes megoldási javaslat az „emberi mintapro-
jekt”: „a jó gyakorlatot vivő múzeumok, múzeumi szakemberek vállalhatnának gyakorlati kép-
zést akként, hogy maguk mellé vesznek 2-3 hónapra egy-egy tehetséges fiatal szakembert, és
velük együtt dolgoznak”.
Áttekintve a kiállítások közművelődési jelentőségét, az interaktivitás, az aktív, együttműkö-
dő ismeretszerzésre lehetőséget adó pedagógiai megoldások hiánya a válaszadók egyharma-
da szerint alapvető probléma. Nem egyszerűen pénzkérdésről van szó, bár az okokat firtatva
55
ezt hozzák fel a legtöbben. Érdemes elgondolkodni azon, vajon miért sorolja a kiállítások si-
kerét befolyásoló tényezők közül a legkevésbé fontosak közé a kommunikációs és pedagógiai
tervet, az angol szaknyelvben museum interpretation – nek nevezett elemző és tervező mun-
kát a válaszadók 90 %-a. Ugyanakkor minden kérdésnél felmerül, mennyire fontos, hogy az is-
kolák jelezzék igényeiket. Mivel nem várható el, hogy minden múzeum felméréssel előzze meg
új kiállításainak létre hozását, itt egy sajátos szakértelem látszik hiányozni: a kiállítás tervezésé-
ben kezdettől részt vevő, múzeumi interpretációs tanácsadó. Az nyilvánvaló a megkérdezettek
számára, milyen eszközökre lenne szükség, hiszen szakértőink ismernek valamennyi lényeges
kommunikációs és pedagógiai eszközt, s – elméletben – szívesen látnák őket múzeumukban.
Ami a gyakorlatot illeti, korábbi kérdéseinkből kitűnt, ezekre szánnak időt és pénzt utoljára
az új kiállítások megtervezésekor. A tanácsadó feladata tehát a megfelelő kommunikációs és
ismeretterjesztő eszközök kiválasztásán és elhelyezésük meghatározásán túl annak igazolása is
lenne, hogy ezek az interaktív megoldások mennyiben segítik elő egy kiállítás népszerűségét,
hogyan emelik színvonalát, – mennyire hasznosak a múzeumnak.
A kérdőívek kitöltői érdekes módon csupa közművelődési erényt hoznak fel, amikor arról
írnak, miért jó egy kiállítás. Egy jó kiállításon a tudás közvetítése és az élményszerzés egyaránt
fontos válaszadóink számára, azonos gyakorisággal említik őket. Egyáltalán nem biztos azonban,
hogy a különféle közönségrétegek számára élményt jelentő múzeumi megoldások meghatáro-
zásában, az interpretáció terén múzeumi szakembereink egyet is értenének a pedagógusokkal.
Akinek egyáltalán nincs oktatási gyakorlata, és állandó munkatársai között sincs ilyen jártasság-
gal bíró személy, vajon honnan tudná, milyen élményt jelent egy kiadós ismeretanyagot közvetí-
tő, apró betűs tábla, vagy a műveket kiemelés nélkül felsorakoztató, zsúfolt kiállítótér? Szerintünk
itt válik szét az elvileg fontos és a gyakorlatban is lényegesnek tartott múzeumi tevékenységek
köre. Számos válaszadónk óva inti a múzeumokat a bombasztikus, túlságosan látványos, közön-
ségcsalogató megoldásoktól – melyek esetleg a külföldi gyakorlatban megszokottak, elfoga-
dottak, sőt, a múzeumpedagógiai képzésben tananyagként szerepelnek.
A szakmailag hiteles, ugyanakkor élvezetes és elgondolkodtató kiállítások létrehozásához
és a múzeum működtetéséhez számos képesség és sokféle területről szerzett tudás szüksé-
ges. A felmérés részét képező kompetencia-lista rangsoraiból egy önmagával szemben rend-
kívül igényes szakma magas követelményei bontakoznak ki. A válaszokban nagy volt a szórás,
tehát korántsem egyértelmű a szakma számára sem, milyen kompetenciákkal kell is rendel-
keznie az egyes munkakört betöltőknek. A kitöltők nem értettek egyet abban, mely kom-
petenciák a legfontosabbak, viszont a legalacsonyabb elért érték 0,00 – vagyis abban, hogy
mely kompetenciákra nincs szükség egy munkakörhöz, a kitöltők véleménye homogénebb. A
vezetőktől a munkatársak – és a megkérdezett vezetők is – azt várják, hogy mindenhez értse-
nek, a rangsorban lefelé haladva igen gyorsan csökkennek az elvárások. A múzeum a vezetők
felelőssége – a többiek szakosodhatnak, elég, ha néhány képességgel bírnak. Igen fontosnak
tartják a személyiséget mint „munkaeszközt”, –, pl. a biztonsági őrnél és a teremőrnél a kifeje-
zetten magas szintű, humán készségekre helyezik a hangsúlyt, mint a pszichológia, az idegen
nyelv, a jogi ismeretek és a külső-belső kommunikáció.
Érdekes, hogy a szinte minden szakmában megkövetelt informatikai jártasságot a múzeumi
kommunikáció és pedagógia területén nem várják el, – ez magyarázatot adhat a kiállításokon
szereplő, igen hagyományos és kisszámú számítógépes megoldásra. Szervezési képességek-
56
kel is csak a piramis csúcsán lévőknek kell rendelkezniük. Egyetlen tudományos munkatársnak sem
kell foglalkoznia sem informatikai megvalósítással (pl. honlap-szerkesztés vagy kiadványszerkesz-
tés), sem stratégiai tervezéssel (pl. humánerőforrás menedzsment vagy szervezetfejlesztés).
Ismerve a hazai múzeumok kis létszámú apparátusát, megfontolandó, talán mégis szükség
lenne alkalmazotti szinten is a sokoldalúságra. A kiállítás-tervező és a múzeumpedagógus az a
két munkakör, ahol a kreativitás mint kívánatos tulajdonság megjelenik. Véleményünk szerint
a továbbképzések sokat segíthetnének abban, hogy a múzeumi dolgozókat a tervezésben,
szervezésben és a kreatív kiállítási kommunikációban és interpretációban egyaránt hasznos
informatikai megoldásokba bevezessék. Valószínűleg szintén szükség lenne a humán kész-
ségek és a csoportos együttműködés képességeinek fejlesztésére is, hiszen ezeket minden
munkakörben elvárják a szakértők, de egyáltalán nem biztos, hogy a felsőoktatásban vagy
önképzéssel elsajátítják a dolgozók.
Ami a személyes kompetenciákat illeti, a megbízható dolgozó tulajdonságai szerepelnek az
első helyen, amint ez szokásos bármely szakmában végzett felmérésben is. Amint már emlí-
tettük, nagyok a különbségek a rangsor elején, a végén azonban egységesek a válaszadók. A
legkevésbé fontos személyes tulajdonságok között szerepel a kockázatvállaló magatartás, az
irányítási készség és a pedagógiai érzék. Ez utóbbit csak egy-két hellyel előzi meg a kritikus
gondolkodás képessége, és az, hogy a munkatárs képes legyen szervezést igénylő programokat
lebonyolítani és kezdeményező legyen. (A szakértői interjúkban éppen ezeket a tulajdonságokat
sorolták a múzeumok fennmaradása szermpontjából az élre a szakma megújításában élen járók.)
A vizsgálati anyag egészét figyelembe véve, talán nem alaptalan a megállapítás: amíg a múzeumi
szakma nem becsüli értékén a pedagógiai készséget, és az önállóan kezdeményező, szervező
magatartást, jelentős változás a közönségkapcsolatok terén nem várható. Kutatói erényekkel
egy tudományos intézetet lehet csak felvirágoztatni, egy közművelődési feladatokat is ellátó
közgyűjteményben az ismeret-átadási képességek ugyanolyan fontosak.
Mivel nem várható, hogy jelentősen növekednek a múzeumok működtetésére fordítható
pénzek, csakis az új munkamódszerekben, a múzeumi munka újraértelmezésében bízhatunk.
A válaszadók több mint fele pontosan érzékeli, hogy változtak a múzeumlátogatók igényei, s
a fennmaradás, fejlődés érdekében ezekhez alkalmazkodni kell. Egyetértenek abban is, hogy
minden szinten szükség van szemléletváltásra. Ez az eredmény azért lényeges, mert jelzi: van
esély, mert van igény a megújulásra. Ugyanakkor a válaszadók mintegy ötödében felmerül
az aggodalom, hogy vajon ez a „cirkuszra törekvés” a mindenáron történő élményszerzés
kötelezettségként értelmezett igénye nem megy-e majd a szakmai színvonal kárára. A külföldi
példák azt jelzik, a látogatóbarát, a helyi közösség erkölcsi (és anyagi!) támogatását élvező
tudást és élményt nyújtó múzeum az, amelyik nemcsak fennmaradni, de fejlődni is képes.
Szakértőink egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat minden múzeum számára
stratégiai terv és részletes megvalósítási ütemterv készítése. (Ebből kiderülhet például, kinek
a feladata a közoktatással törődni, és kinek a tudományos kutatással vagy a gyűjtemény-gon-
dozással). Elodázhatatlan feladat a meglévő erőforrások jobb kihasználása, a továbbképzés és
átképzés megszervezésre, az intézményen belüli munkaerő átcsoportosítás lehetőségeinek
kihasználása. Ehhez tartozik az a szemléletváltás, melyet egyik szakértőnk a „hitbizományi”
tudat felszámolásának nevezett, s a gyűjtemények közkinccsé tétele legfőbb akadályának tar-
57
tott. Lényeges még a kiállítások és programok rendszeres értékelése is. „Tervezni, mérni és
értékelni – ez az a három kulcsfeladat, amely nem igényel többletforrást, „csak” szemlélet-
változást”. Ez a változás azonban, amint egyik szakértőnk megjegyzi, „nem egyszeri váltás,
hanem egy tartósan más elvárás.”
A változtatásnak – ebben minden megkérdezett egyetért – felülről indulónak kell lennie,
hiszen ha a vezetés nem érzékeny egy új múzeumfejlesztési irányzatra, ennek kicsik az esélyei
az intézményben. A közművelődési célokat egyenrangúnak tekintő múzeumi munka teljesen
más tervezést is igényel: új típusú kiállítási forgatókönyv-készítést, amely párhuzamosan fog-
lalkozik a kiállítás tudományos és pedagógiai tartalmával, illetve ezek kommunikációjával.
Ezt az összefoglalót a múzeumi dolgozók, látogatók és potenciális látogatók, fenntartók
– közötti kommunikáció fontosságának hangsúlyozásával zárjuk, hiszen maga a kutatás is nagy
lépés volt ezen a területen. Két interjúalanyunkat idézzük újra, hogy véleményüket – amellyel
teljes mértékben egyet értünk – hangsúlyt adjunk: „A múzeum fenntartói és használói nem-
csak „ügyfelek”, hanem fontos partnerek, akiknek – velük együttműködve – a közoktatási
és az egyéni, sőt személyes fejlődésében is kész és képes a múzeum különlegeset nyújtani.
Amennyiben ezt sikerül elérnünk, az üzenet „egyaránt fontos és érdekes lesz a számukra. Fon-
tos, mert valamiért aktuális, érinti az életüket. Érdekes, mert olyan nyelven szól hozzájuk, amit
értenek és használnak”. „A köz pénzéből a köznek kell szolgálni.”
58
Szakértői válaszok
Balázs György
A muzeális intézmények alkalmasak-e a közoktatás szolgálatára?
Korlátozottan, elsősorban személyi állományuk nem (mindenhol) alkalmas rá, létszámban fő-
képpen, de képzettségben sem mindenhol. Az erősség a gyűjteményekben van, de a szakem-
berek (muzeológusok) nem mindenhol segítik ezt a munkát, egyéb, tudományos munkáikra
hivatkozva. A jövőben erősíteni kellene a szakemberek kötelezettségeit e téren.
Konkrét közoktatási intézményekkel kötött szerződésekkel, megállapodásokkal, s nem általá-
nosságban hangoztatott koncepciókkal; közösen kidolgozott stratégiákkal.
Milyen múzeumépületekre lenne szükség ahhoz, hogy képesek legyenek megfelel-

ni a közoktatás igényeinek?
A meglévő épületállomány korlátozottan alkalmas csupán ezen feladatok ellátására. Helyiség-
igény kiszolgálására pl., illetve erre a feladatra szolgáló infrastruktúra kialakítása terén sem, a
kiállításokra és közönségkapcsolatra használatos eszközök mellett nem állnak rendelkezésre
külön erre a célra informatikai eszközök, ez sokszor okoz problémát. Jól felszerelt előadóter-
mek, oktatási programok szükségeltetnének (mint például amilyenek a Magyar Természettu-
dományi Múzeumban, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban már vannak).
Mire lenne szükség ahhoz, hogy a kiállítások tartalmukban és formájukban meg-

újuljanak?
Hosszabb távú kiállítási koncepció kialakítása szükséges az intézményekben, és kevesebb, de
átgondoltabb kiállítást kell rendezni.

dinamizálni a változásokat?
A mintaprojekteket mindenképpen hasznosnak találom, amiket – hazaiakat és külföldieket
egyaránt – személyesen meg kellene ismerniük a hazai szakembereknek.
Mitől válik korszerűvé, ugyanakkor időtállóvá egy mai múzeum üzenete? Milyen
üzenettel érheti el a diáklátogatókat, szüleiket és pedagógusaikat?
Megismételhetetlen, egyszeri és különleges értékeket tud felmutatni, s hogy ezek ismerete
feltétlenül fontos a felnövekvő generációk számára.
Melyek azok a területek, témakörök, amelyek oktatására a felsőfokú muzeológus-

képzésben szükség lenne, de jelenleg nem szerepelnek a képzésben, illetve mely,
jelenleg is oktatott területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
Pl. kiállítások elmélete, kritikai elemzése – amint minden szakmát, ezt is oktatni kellene, lehe-
tőleg minden múzeumban dolgozó szakember számára!
59
Melyek azok a területek, amelyek oktatására szakmai továbbképzéseken szükség

lenne, de jelenleg nem szerepelnek a képzésben, illetve mely, jelenleg is oktatott
területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
Projekt tervezés, projekt menedzsment. A mai finanszírozási szisztéma szerint egyre inkább át
kell térni a projektfinanszírozásra, amihez pályázatírásra, projekttervezésre, és menedzselésre
van szükség.

Az elvárt kompetenciák köre számomra nem egyértelmű, egyeztetni kellene az ICOM ICTOP
szekció nemzetközi kompetencia-listájával, s időről-időre követni annak változását is.
Igényel-e jogszabályi változásokat, és ha igen, milyeneket az elvárt kompetenciák-

kal rendelkező szakembergárda biztosítása?
Igen. A képzésről, továbbképzésről szóló rendeletet kellene összhangba hozni a kompeten-
ciákkal, s meghatározni, milyen munkakörökhöz milyen kompetenciák tartoznak (minimum
standards), s ezeket megkövetelni – bizonyos, munkakörben eltöltött időt figyelembe véve –
minden munkatárstól. Ez lenne az alapja a minősítésnek is, egyféle előmeneteli útként, karrier
tervezés céljaira (is) szolgálhatna.
Bertáné Varga Judit

A muzeális intézmények közül azok az országos múzeumok, amelyek az elmúlt évtizedben
kialakították a térben (infrastrukturálisan) és szervezetben is elkülönülő múzeumpedagógiai
rendszerüket, azok igen. A többiek alkalomszerűen egy-egy kiállításhoz vagy központi ren-
dezvényekhez (pl. Reneszánsz Év, Múzeumok Őszi Fesztiválja stb.) csatlakozva hoznak létre
oktatási kínálatot, nagyon sokszor ad hoc jellegűen, nem szisztematikus, koncepcionális gon-
dolkodás révén. Ezek nagyon sokszor nincsenek benne éppen ezért a múzeum éves munka-
tervében. Kevés az olyan múzeum, ahol középtávon terveznek e téren.

Egy adott múzeum stratégiájába beépíteni a közoktatás szolgálatát, az adott vezetés hozzá-
állásának, döntésének a kérdése. Országosan nem megoldott, illetve csak egy-egy kiemelt,
hangzatos programmal próbálja az oktatási és kulturális kormányzat támogatni ezt a feladatot
(pl. Reneszánsz Túrák pályázat). Ezért folyamatos párbeszédre, ha kell, bizottság felállítására
lenne szükség a tárca, a múzeumi közművelődési szakemberek és az iskolai pedagógusok
bevonásával, amelynek célja a múzeumi órák tantervi bevezetése lehetne.

Lásd az előző. A bizottság „lobbizhatna” azért is, hogy egy külön elnevezésű, nem a Múzeu-
mok Mindenkinek Programon belül működő, önálló projektet hozzon létre a központi költség-
vetés erre pl. Múzeumok Iskoláknak Program (MIP) címmel és az Iskolabarát Múzeum, illetve
Múzeumbarát Iskola díjak megalapításával és éves kiosztásával.
60

Általában csak egyetlen olyan, iskolai csoport, osztály számára alkalmas hely van a múzeumok-
ban, ahol foglalkozásokat lehet tartani úgy, hogy ülőhelyük is legyen a gyerekeknek. Három-
féle átalakítás lenne szükséges, ha azt akarjuk, hogy mint az európai nagy múzeumok több-
ségében, párhuzamosan tudjunk fogadni és foglalkoztatni diákcsoportokat. Az egyik, hogy
legalább három osztály egyidejű leültetésére és foglalkoztatására alkalmas múzeumpedagógi-
ai termeknek kellene lenniük. Ezek a múzeum profiljának megfelelően kerülnének kialakításra,
van ahol kísérletező laboratórium jelleggel, van ahol színpadi, színházi játékra, prezentációra
alkalmas felszereltséggel stb. Fontos még, hogy az iskoláskorúaknál fiatalabb óvodás korosz-
tály részére szintén elkülönült „játszótér” legyen, de szigorúan a múzeumban látottakhoz és
megismertekhez kötődő játékokkal.
A másik a fogadóterek átalakítása a gyerekcsoportok igényeinek figyelembevételével. Ma
már az univerzális ruhatár nem megfelelő erre a célra; jó példa a konténer jellegű hátizsák,
iskolatáska elhelyezés, mint pl. a Technisches Museum Wien-ben. A harmadik pedig, és talán
a legfontosabb, hogy az állandó (és ha lehet az időszakos) kiállítási terekben legyen helyük
a leülésre, játékra, megpihenésre alkalmas foglalkoztató tereknek mintegy a kiállítás szerves
részeiként, hiszen a kiállításokkal találkozik először a diák, csak utána megy foglalkozásra.

újuljanak?
Az előző kérdéssorban is hangsúlyozott szemléletváltásra van szükség ehhez, mindenekelőtt
a vezetés szintjén, csak utána következhet a muzeológus. Amíg a múzeumpedagógiával kap-
csolatos továbbképzésekre és egyéb ilyen jellegű programokra csak a közművelődési munka-
társakat küldik el, amíg nem dolgozik párhuzamosan és szorosan együtt muzeológus és mú-
zeumpedagógus, amíg munkájuk (pl. múzeumpedagógiai kiadványok készítése) nem együtt,
hanem elkülönülten, gyakran egymástól függetlenül zajlik, addig nem várható el a múzeum
értékének és színvonalának megfelelő tartalmi és formai megjelenés. Ez hangsúlyozottan
munkaszervezés, vezetői felelősség kérdése, így a vezetői továbbképzéseken ennek kieme-
lése rendkívül fontos.
Ugyanígy tudatosítani kell végre, hogy a tárgyak egyik térből (raktár) a másikba (kiállítótér)
történő átvitele nem egyenlő a kiállítással! A „polcokról vitrinekbe helyezzük, és kiírunk valami
túl rövidet vagy túl hosszút” korszaka rég lejárt. Akik ezt nem veszik tudomásul, azok az egész
múzeumügyre, a múzeumok megítélésére hoznak szégyent. Ez természetesen ismét a felső-
vezetők lelkiismeretét terheli.
Koncepció, az adott téma kultúrtörténeti kontextusba helyezése és szubjektív mondani-
való (a kiállítás rendezőjének üzenete), valamint az ezeket erősítő és szolgáló látvány (látvány-
tervező bevonásával, aki nem egyenlő a grafikussal!) nélkül ma már jó (sok látogatót vonzó és
nyugodtan, csalódás nélkül reklámozható) kiállítást nem lehet csinálni.
Önre – múzeumlátogatóként – mikor és melyik múzeumi kiállítás hatott maradandó

élményként közoktatási szempontból? Miért?
A Magyar Természettudományi Múzeum váci múmiákról szóló kiállítása, amelyben az előbb
leírtak megvalósultak, azaz már a kiállításba beépítették a tudományos ismeretterjesztés, a
61
leültetés, a kipróbálás, megtapasztalás lehetőségét. A kapcsolódó vezetések és múzeumpe-

dagógiai programok is ezekre épültek. Ugyanígy a Petőfi Irodalmi Múzeum Éljen a Grund! – A
Pál utcai fiúk kiállítása, ahol maga a kiállítás volt egyben a múzeumpedagógiai foglalkoztató tér
is. Mindkét kiállítás marasztalta az embert és a gyerekét is!

Feltétlenül, de a személyes megtapasztalás erejét, hatását nagyobbnak tartom. Inkább a bel-
földi és külföldi tanulmányutakat szorgalmaznám, de valóban céltudatosan kellene összeállí-
tani a programot, hogy a megnézésre érdemes helyszínek kerüljenek bele. Ez a személyes
kapcsolatépítést is jobban szolgálja, és a gondolkodást is serkenti. Talán a MOKK ajánlhatna
megtekintésre feltétlenül érdemes jó példákat is, ha van rá kerete, esetleg finanszírozhatná,
meghirdethetné, de szigorúan tanulmányút alapon.
A múzeum alapjában időtálló, hiszen a műtárgyai időn felüliek, kívüliek, halhatatlanok. Attól
lesz korszerű, hogy mennyire az aktuális társadalmi igényeknek, befogadási formáknak meg-
felelően tálaljuk, csomagoljuk őket. Tehát a jó témaválasztáson múlik, hogy mennyire jut el
az üzenetünk, maga a műtárgy (amit adott esetben már megmutattunk jó párszor más-más
kiállításcím alatt) a diákokhoz. És lehet, hogy szentségtörés, de nem is biztos, hogy ma műtár-
gyakkal kell telezsúfolni egy kiállítást, sokkal inkább az általuk hordozott történetekkel, minél
személyesebb hangvételben. A másik nagyon lényeges, hogy a célcsoport világosan meg-
fogható legyen a kiállításon. Ha a diákoknak készül egy tárlat, akkor pl. a feliratokkal juthatunk
el a szülőhöz, hiszen azt minden gyerek elmesélné otthon, hogy képzeld anya, olyan magnót
láttam, amire az volt kiírva, hogy a szüleim az ezen játszott zenére buliztak, tényleg így volt?,
volt nektek Mambo magnótok? stb.

Az ELTE BTK új- és legújabb kori történeti-muzeológia szakán oktatok 18-19. századi mű-
velődéstörténetet a 2. évfolyamos hallgatóknak szemináriumként heti két órában, illetve én
magam ezt a szakot is végeztem. Feltétlenül a kiállítás-rendezés elmélete és gyakorlata órát
javasolnám újként, nagyobb hangsúlyt pedig a közművelődés, múzeumpedagógia oktatására
kellene fektetni.
Melyek azok a területek, amelyeknek oktatására szakmai továbbképzéseken szük-
ség lenne, de jelenleg nem szerepelnek a képzésben, illetve mely, jelenleg is okta-
tott területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
Véleményem szerint, mivel bő másfél évtizede – a szentendrei Múzeumi Oktatási és Képzési
Központ képzésein kívül – nincs Magyarországon posztgraduális képzés a szakmánkban, min-
den területen kell és szükséges továbbképzéseket tartani! A könyvtárosok az elmúlt években
több mint száz tanfolyamot akkreditáltattak a saját területükön, a múzeumi terület a tavalyi
évben összesen hármat! Nem preferálnék semmit, minden részterület, szakág fontos.
62
Régi vesszőparipám, hogy a múzeumban dolgozóknak, akik a Kjt. szerint joggal nevezik ma-
gukat muzeológusoknak (bár nem végeztek ilyen szakot, nincs erről diplomájuk), de igazából
történelem, irodalom stb. szakokat végeztek, adott esetben mérnöki diplomát szereztek, na-
gyon kellene egy alapmuzeológusi képzés. Úgy vélem, a múzeumpedagógia elég hangsúlyos,
de az a baj vele, amit már írtam, hogy csak a múzeumpedagógusokhoz jut el, a vezetőkhöz,
muzeológusokhoz nem érnek el az új irányok stb. Ezen kellene változtatni.

A muzeológusi munkakörben halaszthatatlan a továbbképzés, ők, akik a tárgyakkal közvetlen
kapcsolatban vannak, tanulják meg, hogyan kell közzétenni, bemutatni őket érthetően és él-
vezhetően akár kiállítás, akár publikáció, akár múzeumpedagógia formájában.

Igen. A muzeológusi állás betöltésének feltételévé kellene tenni a muzeológusi diploma meg-
szerzését. Tehát aki történész, irodalom szakos stb. tanár, az ne lehessen automatikusan mu-
zeológus a jövőben. (Úgyis túlképzés van már most muzeológus szakosból az ELTE-n például.)
Tudom, hogy a Kjt. épp az idén (2009) januártól változott, de a legközelebbi módosítás al-
kalmával talán be lehetne ezt is építeni, természetesen teljes szakmai konszenzussal. Tuda-
tosítsuk végre, hogy ez egy szép, de speciális ismereteket is igénylő szakma, melynek nagy
megbecsültsége lehet, ha jól csinálják.
Ébli Gábor
Elnézést kell, hogy kérjek, amiért ilyen foghíjasan töltöttem ki mindhárom anyagot. Ebben
nem csupán az játszott szerepet, hogy alig néhány nap állt rendelkezésemre. Szembesültem
azzal, hogy – elméleti emberként, esztéta végzettséggel, múzeumi gyakorlat nélkül, alap-
vetően modern és kortárs művészet intézményi témáit tanító és arról publikáló egyetemi
munkatársként, kutatóként – alig értek konkrétan a kérdőív, a kompetenciatáblázat és a
szakértői kérdéssor témáihoz.
Benyomásom szerint a kérdéssorok fókuszában részint múzeumi menedzsment, részint mú-
zeumpedagógia áll, szakszerűen kihegyezett kérdések formájában. Ehhez a kérdések által elvárt
formában kevéssé értek. Önmagam számára a legelső tanulság, hogy mindkét terület önálló
szakmai kompetenciaként kezelhető. Ha nem ért hozzá egy kutató vagy szerző, akkor csak józan
önkritikával és önkorlátozással szóljon hozzá az egyes részkérdésekhez. Másrészt maximálisan
indokoltnak tűnik, hogy idehaza is egyre többen értsenek e két területhez, amit az érintettek
esetében bizonyára a valós múzeumi munkatapasztalat és a megfelelő képzés segíthet elő.
Hangsúlyosnak éreztem a kérdéssorok kapcsán azt is, hogy elsősorban nem a múzeumi
gyűjtemények mögött meghúzódó tudományok (a természettudománytól a néprajzon át a
művészettörténetig) adnak választ ezekre a muzeológiai dilemmákra, hanem az oktatásmód-
szertan, illetve a non-profit menedzsmentnek nevezett vezetés-szervezési szakterület.
63
Meglehet, nem is a múzeumi gyűjteményeket, kiállításokat elemző kollégák tudnak releváns

véleményt mondani a múzeumok pedagógiai és vezetési aspektusairól, hanem más, múzeu-
mi szempontból külsős, ám e két területhez értő szakemberek. A kérdéssorokból adódó egyik
lehetséges következtetés, hogy a múzeumok egyre inkább össztársadalmi intézmények, ame-
lyek tudományos munkatársi bázisát arányosan kell, hogy kísérje egy más szakmákból toborzott
munkatársi gárda, amely az itt fókuszban álló két kompetencia (pedagógia és vezetés) mellett
számos más vetületért (közönségkapcsolatok stb.) is felel. Egy másik, elvileg ugyanennyire lehet-
séges modell, hogy a tudományos munkatársak sajátítják el a megfelelő „külső” készségeket,
ismereteket; bár erre – szűk rálátásom alapján – eddig kevés sikeres hazai példa akad.

Szolgálat helyett kölcsönös együttműködést tartanék szerencsésnek. A múzeumok nem a köz-
oktatás kihelyezett programszervezői. Számos funkciójuk van a tudományostól a reprezentatí-
vig, s ezek egyike az aktív kapcsolat az oktatással; de csak egyike, nem a domináns feladat.
A hazai múzeumok gyűjteményei, az intézményi háló sűrűsége, a 19. század óta jelentős köz-
gyűjteményi hagyomány ugyanakkor mind arra utalnak, hogy részvállalásuk a közoktatásban
az eddiginél, a jelenleginél markánsabb lehetne.
E két szempont alapján egy reális középutat tartanék üdvösnek: a mostaninál sokrétűbb
foglalatosság a közoktatás módozataival, ám anélkül, hogy ebből a múzeumi prioritások teljes
átértékelése következne.
Differenciálni kell egyes múzeumok, típusok között is: némelyiknél a közoktatási profil
valóban kiemeltté, akár elsődlegessé is válhat, másutt azonban a tudományos (vagy egyéb)
misszió kell, hogy fókuszban maradjon.

Ez részben szemléletváltási kérdés. Ha felismeri a múzeumi vezető, munkatárs és az ott dolgozó
kollektíva közösen, hogy ez az intézmény nem elefántcsonttorony, hanem az ott mozgósítható
ismeretekből, potenciális tudásból csak oktatási programok révén lesz társadalmilag hasznos
tudás, tehát ez a munka a múzeumi anyag életre keltéséhez, érdemi, széles körű alkalmazásához
elengedhetetlen, akkor már csak a megvalósítás hiányzik. A fő dilemma maga a belátás.
Belátáson túl a hozzáállást bizonyára külső motivációval is elő lehet mozdítani. Ha a mú-
zeumnak megfogalmazhatóak a stratégiai céljai (pl. a gyűjteményfejlesztés vagy egyéb terü-
leten), akkor ezek elérésének egyik eszköze is lehet a nagyobb közoktatási részvétel, hiszen
ez teremtheti meg hosszabb távon azt a társadalmi bázist, amely az intézményt a célkitűzései
eléréséhez hozzásegítheti.
Egy ilyen motivációs, cél-eszköz meggondolás alkalmazható az intézményen belül (a vezető
ezzel magyarázza meg, teszi vonzóvá az oktatási szolgáltatástól idegenkedő kollégáknak is a
közoktatási irányú feladatokat), illetve külső viszonylatban is, például a fenntartó elvárásaként a
múzeummal szemben. Mindkettőre tapasztaltam hazai példát a közelmúltban: van olyan nagy
múzeum, ahol érdemben csak az erős kulturális minisztériumi nyomás hatására kezdtek el fog-
lalkozni múzeumpedagógiával (és egészen megszerették, már azonosulnak vele); illetve olyan
intézményt is látok, ahol konkrétan egy új vezető amúgy vitatott megjelenése nyomán indult
meg a nyitás a látogatók ilyen szolgálata iránt, s ez szintén egy bizonyos szintű azonosulást is
kiváltott mára.
64
Milyen múzeumépületekre lenne szükség, ahhoz, hogy képesek legyenek megfelel-

Nem hiszem, hogy ez főként az épületek kérdése lenne. Inkább az a kérdés, hogyan tölthetőek
meg a múzeumi helyszínek értelmesen kiállítási anyaggal, és miért fogják azt érdeklődéssel
nézni oktatási vagy egyéb motivációval érkező csoportok.
Azt sem hiszem, hogy Magyarországon érdemi múzeumépítészeti fejlesztésekre lenne
kilátás. A jelen gazdasági helyzettől függetlenül vélem úgy, hogy mivel idehaza a múzeumfej-
lesztések máig ható alapja, a 19. századi döntések többsége zömmel a dualizmuskori ország
nagyságára volt reálisan értelmezhető, ezért az ország, különösen a főváros azóta megle-
hetősen ambiciózus múzeumi hálózattal és helyenként túlzó, aránytalan épületekkel bír. Ezt
nemhogy fejleszteni, de fenntartani sincs igazán társadalmi, politikai akarat – ezért vannak a
múzeumok (ideértve a raktárakat, irodákat is) gyakran ilyen lepusztult állapotban.
Talán fordítva működhet majd hosszú távon a dolog: ha a nagyobb közoktatási részvétel – és
más irányú, rangosabb múzeumi munka – nyomán olyan generációk nőnek fel, amelyek sajátjuké-
nak érzik a múzeumok ügyét országos és helyi szinten egyaránt, akkor másként is tekintik, támo-
gatják majd ezt a területet, ide értve a közgyűjtemények építészeti identitását, megoldásait is.

újuljanak?
Képzeljük el ezt egy folyamatként. Nem csupán az a kihívás, hogy a számos tekintetben még
valóban poros hazai múzeumi világ megújítsa magát a múlt rutinokhoz képest, hanem tartósan
képes legyen folyamatos megújulásra. A múzeumi szakmáról, hivatásról alkotott képet lenne
hasznos megváltoztatni: kezdeményezőbb, nyitottabb, a világ állandóan változó jellegére fogé-
konyabb kollégákra lenne szükség. Ez nem egyszeri váltás, hanem egy tartósan más elvárás.
Másik érzésem, hogy ez kontextus nélkül nem megy. Amíg nincs más szemlélet a felsőokta-
tásban (pl. művészettörténész-képzés), addig eleve már a diplomások kontraszelekcióval, illetve
téves prioritások mentén kerülnek kiválasztásra, s így, ha múzeumi pályára kerülnek, azt nem is
nagyon fogják tudni megújítani.
Ezt a két szempontot csak azért vettem előre, hogy – számos további, még felsorolható
tényezőn túl – a múzeumi átalakulást reálisan, türelmesen, holisztikusan, szélesebb társadalmi
mezőben lássuk.
A konkrétumok szintjén egyetlen dolgot emelnék ki, a múzeumi munka nyilvános megvitatá-
sát, az erről folyó szakmai, de a tágabb olvasóközönséghez is szóló diskurzust. Ez elengedhetet-
len, és sokkal több csatornán, több szerzővel, szereplővel kellene, hogy folyjon, mint jelenleg. De
a ma létező példák (Élet és Irodalom, Múzeum Café, Műértő stb.) is értékesek – szinte függetle-
nül a tartalmi vagy stiláris szintjüktől, vitatható kvalitásaiktól. Önmagában a tény, hogy a múzeumi
munka megvitatása közügy, fontos belátás. Nemcsak az olvasók számára, hanem a múzeumi
kollégáknak is egyrészt esély az elismerésre, másrészt figyelmeztetés a felelősségükre.
A felelősségben osztoznak a szóba jövő szakmai és közéleti orgánumok szerkesztői és kiadói, a
rendezvények és fórumok gazdái, véleményformálói is, hiszen még mindig gyakori az a két alapvető
tévedés, hogy 1) a múzeumi kérdéseket belső, zárt szakmai ügyként kezelik az érintettek a tartalmi
és erkölcsi kontrollra hivatott nyilvánosság kiszorításával, lenézésével, illetve 2) az így-úgy mégis lét-
rejövő diskurzust önigazolásra használják, a minimálisan elvárható reflexió és önkritika nélkül.
65
German Kinga
A muzeális és más jellegű kiállító intézmények már küldetésüknél fogva is alkalmasak a közokta-
tás szolgálatára. A múzeumok hagyományos küldetése a gyűjtés, a megőrzés, kutatás és bemu-
tatás. Mivel a múzeum a társadalom minden rétege előtt nyitott, demokratikus intézmény, ezért
a bemutatás területe a 20. században új részfeladatokkal bővült ki, vagyis egyre fontosabbá vált
a kiállítási tárgyak és tartalmaik látogató irányultságú közvetítése. Kialakult az a határtudomány,
amit múzeumpedagógiának vagy művészetközvetítésnek neveznek.
Az 1990-es években a legtöbb nyugat-európai múzeum felismerte továbbá azt a szükség-
szerűséget is, hogy a múzeumi látogatás élményként rögzüljön az intézmények látogatóiban.
A múzeumok mint szolgáltató intézmények olyan, addig gyakran elhanyagolt kérdésekre is vá-
laszokat kerestek, amelyek elsősorban az újszerű, interaktivitásra ösztönző látványtervekben,
installációkban, hangulatos kávézók és múzeumshopok megjelenésében vagy a múzeumpeda-
gógiai programok korszerűsítésében érhetőek tetten.
A köz nevelése, oktatása tehát egyértelműen a múzeumok célkitűzésének megkérdőjelez-
hetetlen része. A gyermekek, fiatalok játékos képzése pedig e helyszíneket a pedagógiai munka
különleges helyszínévé avatja. A múzeum egyértelmű erőssége abban rejlik, hogy egyedi, ere-
deti tárgyakkal, műalkotásokkal rendelkezik, amelyeket a legjobb reprodukció sem pótolhat, és
ezeket a kiemelt tárgyi emlékeket, ezeket a művészeti alkotásokat a többi, hasonló vagy éppen
teljesen más alkotás közelében kontextualizálni tudja. Bizonyos múzeumok gyenge pontja el-
sősorban az, hogy elavult prezentációkkal, elavult módszerekkel és véletlenszerűen próbálják
megszólítani az éppen betévedő látogatót.
A jövőbeli feladatok – általánosítva – nehezen fogalmazhatóak meg, hiszen minden múzeum
más, minden helyszín és vonzásköre más, de gyakran homályosak és különbözőek az egyes mú-
zeumok struktúrái, belső és külső kommunikációja is. Ezért a legegyszerűbb és ésszerűbb válasz
a jövőbeli feladatokat illetően az, hogy az adott helyszíni hiányosságok felmérése adhatja meg a
jövőbeli, elvégzendő feladatok halmazát.
Magyarországi múzeumoknál mindenképpen fontos lenne erősíteni a múzeumpedagógiai
osztályokat, és pontosabban kijelölni az egyes munkakörökhöz rendelt kompetenciaterületeket,
elvárásokat. Nagyon fontos lenne továbbá annak a nemzetközi szakmai trendnek a meghonosí-
tása, miszerint az állandó kiállításokat legkésőbb ötévente új szempontok szerint át kell rendezni,
és részben új anyaggal bővíteni.

A múzeumok stratégiájába a közoktatást szolgáló törekvések többféle módon is beépíthetőek.
Ez a kérdés Németországban, az 1970-es években alapos vitát élt meg, melynek fő tanulsága
az lett, hogy a múzeum nemcsak a múzsák temploma, hanem a tanulás és az élményszerzés
helyszíne is.
„A múzeumi tárgyak arra késztetik a fiatalokat, hogy mögéjük tekintsenek, hogy megke-
ressék ezek történeti és kultúrtörténeti kontextusát”1
1
Rump, 1998.
66
Pontosabban válaszolva a kérdésre: elsősorban az intézmények közötti szoros együttműkö-

dés kiépítésére van szükség. Ezt követheti olyan múzeumpedagógiai ajánlatok összeállítása,
amelyek figyelembe veszik az adott évfolyamok tantervét és az adott, megcélzott iskolák
specifikus pedagógiai programját. Ideális esetben meghívhatunk szakági oktatókat, akikkel
közösen nézzük át a múzeum gyűjteményét és azt gondoljuk végig, hogy pontosan mit taníta-
nánk meg az adott évfolyamnak, milyen múzeumi órát hirdessünk meg? Megfelelően képzett
múzeumpedagógus esetében ő maga is kiválaszthatja azt a műtárgy-együttest, amelynek se-
gítségével az adott órát egy külsős tanár a múzeumban megtarthatja. A következő lépésben
azt érdemes eldönteni, hogy tanártovábbképzőt ajánl a múzeum és/vagy saját munkaerőkkel
fogja az adott, tantervbe is jól beépíthető órát megtartani. Egy ilyen együttműködés annál
sikeresebb, minél több fordulós, minél több elemből, tehát részből áll a múzeum és az iskola
találkozásainak folyamata (teamteaching, projektmunka stb).

A célok megvalósításához szükséges források a fenntartó által rendelkezésre bocsájott pénz-
forrásból biztosíthatóak kellene, hogy legyenek. Amennyiben ez nem elegendő, akkor pályá-
zatok, szponzorációs munka és fundraising, hallgatói gyakorlati munka és önkéntesek oldhat-
ják meg az akut problémákat. Nem elhanyagolható az az összeg sem, amelyet az osztályok,
iskolák, csoportok, egyéni látogatók fizetnek egy-egy tárlatvezetésért vagy foglalkozásért,
hiszen ezekből általában fedezhető az anyagköltség vagy a külső munkatárs órabére.

Meglátásom szerint olyan múzeumépületekre lenne szükség, amelyek látványukban, belső fel-
építésükben és szolgáltatói jellegükben is korszerűek. A nemzetközi példák sorából rengeteg
ilyen új épületet lehetne megnevezni, de különösen érdekesek azok a tapasztalatok is, ame-
lyek régi, patinás épületekben sikeresen működnek, és elfogadottságukat olyan finom bel-
sőépítészeti átalakításoknak köszönhetik, mint a kényelmes terek, a jó szolgáltatói egységek,
tágas foglalkoztató termek, tiszta mellékhelyiségek. Gyakran döntő lehet a humánpolitikai
beállítódás is, hiszen a pénztárosok, teremőrök, múzeumpedagógusok habitusa az intézmény
imázsát erősítik vagy éppen rombolják.

újuljanak?
Ahhoz, hogy a kiállítások tartalmukban és megjelenési formájukban megújuljanak, elsősorban
kiváló szakemberekre van szükség, akik képesek az együttgondolkodásra és a csapatmunkára.
A múzeumi szakemberek folyamatosan képezzék magukat tovább, nem csak szakterületükön,
hanem például menedzsmenti területen is. Kísérjék figyelemmel a nemzetközi tendenciákat,
ismerjék a nemzetközi tapasztalatokat, hogy ne kövessenek el hasonló hibákat, és alkalmaz-
hassák mások előnyét, jó tapasztalatait. Dialógust folytassanak kollegáikkal, úgy a múzeumon
belül, mint azon kívül, legyenek jelen szakmai fórumokon, bel- és külföldön egyaránt. Röviden:
a kiállítások megújításához jó múzeumvezetőkre, kiváló művészettörténészekre, belsőépíté-
szekre, grafikusokra és múzeumpedagógusokra van szükség.
67

A múzeumban dolgozó szakemberek akkor tudnak a közoktatás szempontjainak megfele-
lő szolgáltatást biztosítani, ha ismerik a szolgáltatást igénybe vevők érdeklődését, elvárásait.
Ezzel – a kérdőívben megfogalmazott kijelentéssel – teljes mértékben egyetértek, és ma-
gyarországi oktatói tevékenységem kezdetén ezért mértük fel PPKE-s múzeumpedagógiai
hallgatóimmal egyes budapesti múzeumok látogatóinak elvárásait.
Nekem külföldön a karlsruhei Állami Műcsarnok (Staatliche Kunsthalle Karlsruhe) több
tematikus foglalkozása tetszett a legjobban. Itt már az ezerkilencszázhetvenes évektől na-
gyon jó metodikával rendelkező csapat dolgozik, és hihetetlen nyitottsággal közelítenek
a felnőttek korosztályához is. Nyitottak a látogatók kérdéseire és válaszaira. Belföldön az
Iparművészeti Múzeum Habán foglalkozása nyújtott maradandó élményt számomra, mert itt
egyensúlyban volt az ismeretek átadása és a kreativitásra ösztönző, a látottakat, hallottakat
elmélyítő foglalkozásrész.

Véleményem szerint részben lehet mintaprojektek kidolgozásával dinamizálni a változásokat,
de mindig figyelembe kell venni az adott múzeum gyűjteményéből és helyszínéből, struktú-
rájából fakadó sajátosságokat. A művészetközvetítést nem lehet uniformizálni, amennyiben a
múzeumi munkatársak képzettek és feladataik ellátására alkalmasak.
Ennek a témakörnek nagy szakirodalma van, az 1990-es években több konferencia foglal-
kozott ezekkel a kérdésekkel. Saját tapasztalatom és meggyőződésem szerint sok metodikai
eszközt meg lehet és kell tanulni, de azt, hogy pontosan hogyan épít fel egy múzeumpedagó-
gus egy adott, pl. múzeumi órát, tematikus foglalkozást, dialógikus tárlatvezetést stb., olyan
sokrétű tényezők befolyásolják, amelyek nem egységesíthetőek. Totalitárius rendszerekre
jellemző az a gondolkodás, hogy léteznek „receptek”, amelyeket megismerve, már mindenki
„szakemberré” vált, és a végtelenségig ismételheti ugyanazt a mintát. Hallgatóimnak is mindig
kiemelem, hogy az adott alkotásokban rejlik a kulcs a közvetítésre, arra, hogy mit, miért és ho-
gyan fogunk kiemelni. A meglévő metodikai eszköztárból ezután már könnyebben, szabadon
válogathatunk. Röviden azt is mondhatnánk, hogy mintaprojektek hasznosak, építő jellegűek,
de messze nem elegendőek.
Egy „mai” múzeum üzenete attól lehet korszerű, hogy nyitott a társadalom bármely rétege,
valamint a külföldiek felé, és, hogy különleges, a maguk nemében egyedi értékeket közvetít
akkor, amikor a múlt, a jelen vagy a jövő kérdései köré épített tárlatokat hoz létre. Ahhoz,
hogy elérje a múzeum a diáklátogatókat, szüleiket és pedagógusaikat, szükségszerű a válto-
zatos múzeumpedagógiai- és keretprogram- paletta, a célcsoport-orientált gondolkodás, a jó
kommunikáció, eleve egy olyan alaphangulat megteremtése, ahol a látogató jól érzi magát, és
képzettségének, érdeklődésének megfelelő kihívásokra lel.
68

A múzeumi látványtervező, illetve a művészetpszichológia képzésekre lenne nagy szükség.
Ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a jelenleg is oktatott kultúramenedzsmentre és
a múzeumpedagógiára, hiszen ilyen jellegű tudás nélkül múzeumi csapatmunka nehezen elkép-
zelhető. Örömmel tölt el, hogy például a PPKE-n 2009 őszétől MA képzésben indul muzeológia
képzés, és hogy 2010-től a MOME-n „design- és művészetmenedzsment” MA képzés veheti
kezdetét. Az külön örömmel tölt el, hogy a felsorolt képzések kidolgozásában részt vehettem.

Nagyon nagy szükségét látom a 2009 őszétől a budapesti MOME ajánlatában, elsőként Ma-
gyarországon megjelenő múzeumi menedzsment szakirányú továbbképzésnek. Itt kifejezet-
ten olyan felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberekre számítunk, akik hagyományos
képzésben részesültek, de már most vagy a közeljövőben a múzeumi vagy a galériaszcéna
területén dolgoznak. Ez a képzés abszolút gyakorlatorientált és nagyon magas a választható
tárgyak palettája, így biztosítva a hallgatóknak azt, hogy jövőbeli céljaik szerint, saját maguk
szabják meg azokat az ismeretköröket, amelyekben hiányos ismereteiket szeretnék pótolni. A
továbbképzések keretében is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a múzeumpedagógiára és a
kultúramenedzsmentre, hiszen ezek hiányszakmák, és a legtöbben munka közben, „learning
by doing” módon látják el feladataikat. Nagyon fontos, hogy a MOKK külön képzést indított a
múzeumpedagógusok szakképzésére.

A 9. és 10. pontban említem a szükséges továbbképzéseket. A muzeológusok és kurátorok
kultúramenedzsmenti, de ezen felül múzeumi menedzsmenti képzettséggel is rendelkezze-
nek, hiszen például művészettörténeti tudásuk manapság már nem elegendő a múzeumi fel-
adatok elvégzéséhez. Akinek nincsen egyetemi, ha lehet, bölcsész végzettsége, és legalább
egy kultúramenedzsmenti, múzeummenedzsmenti vagy múzeumpedagógiai szakirányú kép-
zettsége, ne lehessen múzeumpedagógusként múzeumi alkalmazott, hiszen ha nem ért ahhoz,
aminek lényegét közvetítenie kéne, nem fog tudni színvonalas foglalkozást, például dialógikus
tárlatvezetést tartani. A közönségkapcsolatokért felelős munkatársnak legyen kultúrame-
nedzsmenti végzettsége vagy konkrétan kommunikációs alapképzettsége, hiszen ismernie
kell azt is, hogy hosszú távon mit és kinek kommunikáljon, hogy építse fel a sajtót megcélzó
munkáját, és hogyan kössön látogatókat, támogatókat a múzeumhoz, hogyan vonja be őket a
múzeumi munkába. Az eddig említett munkakörökben elengedhetetlen legalább egy idegen
nyelv felsőfokú uralása, hiszen minden múzeum nyitott a nemzetközi kooperációkra és fogadja
a külföldi turistákat. A látványtervező, a múzeumi grafikus olyan képzettséggel rendelkezzen,
ahol a múzeum-specifikus problémákat is tárgyalták, mert máskülönben nem fog korszerű
megoldásokat találni arra, hogy érdekesen és interaktívan prezentálhassa anyagát.
69
Kaján Imre
Nem lehet egyszerűen igennel, vagy nemmel válaszolni: a közoktatásnak rengeteg szintje van,
miként a mi intézményrendszerünknek is. A közoktatás egyes szereplői is mást és mást gondolnak
a múzeumokról, feladatukról – miként mást és mást gondolnak színházról, zenéről, sok mindenről.
(Bánki Donát születése 150. évfordulóján Bakonybánkon voltam. Az ottani általános iskola ünnepi
műsora az én kisiskolás-koromat (a ’60-as éveket) idézte, ugyanilyen az ottani kis kiállítás is, szinte
nem is értették maguk sem, mit keres ott a mi múzeumunk interaktív tárgya. Nekik nyilván egészen
más az elvárásuk a múzeumtól, mint a budapesti Fazekas gyakorló általános iskolája diákjainak...)
Ezzel együtt az a véleményem, hogy nagyon sok mindenben kell változtatnunk, méghozzá ha-
mar, mert különben elmegy mellettünk a vonat, nem tudunk rá felszállni, és a múzeumi szakma
a perifériára szorul. (Az év egésze nem Múzeumi Majálisokból és Múzeumok Éjszakájából áll,
mit sem ér az ünnepeken a közönség kegyeinek a megnyerése, ha közben a hétköznapokat
elveszítjük...) Ennek alapján érthető, ha a kényelmes múzeum abban ringathatja magát, hogy
minden rendben van, hiszen a kis falvakból érkező gyerekeket (akik otthon alig jutnak bármilyen
„magas” kultúrához) így is elkápráztatják. A siker azonban csalóka: a látogatás eredménye közelít
a nullához – és további nagy veszélyeket rejteget. Persze, a múzeumoknak legalább valamilyen
fogalmaik vannak a közönségről, kiállítási tereik vannak, látogatókat várnak. Mindezek megfele-
lő átalakításokkal kiválóak lesznek (majd egyszer) az oktatás számára. (A levéltárak, könyvtárak
nehezebben mozdulhatnak, hiszen más alapvetően a dolguk...)
Erősségeink:
• az eredeti, egyedi tárgyak különössége,
• a meglévő infrastruktúra a közönséggel való kapcsolatra (az, hogy egyáltalán van!),
• a még meglévő látogatói múzeumtudat, amelyre alapozhatjuk terveinket.
Gyengeségeink:
• a rossz szakember- és feladat-finanszírozási struktúra az intézményeken belül,
• a gyűjtemények feldolgozatlansága,
• a szakemberek közszolgálati tudatának állapota,
• a távoli elérés szinte teljes megoldatlansága,
• képzetlenség a digitális feldolgozások terén.
Ezekből adódik a megoldandó feladatok sora is:

• az intézményi szervezeti struktúra lényegi átalakítása,
• a gyűjtemény-feldolgozói munka erősítése,
• a „hitbizományi” tudat felszámolása,
• a digitális feldolgozások általánossá tétele és a gyűjtemények felvitele a rendszerekbe,
• a múzeumi szakemberek általános képzése mindehhez.

Az OKM-hez tartozó országos múzeumok esetében ez nem lehet probléma: központi akarat
kell hozzá, és a stratégiák kidolgozásához a menedzsmenteknek megvan a tudása. Itt nagyon
fontosnak tartom hogy a felsővezetők gondolkodása gyökeresen változzon meg, mer csak így
lesznek képesek − nemcsak a szavak szintjén − az új feladatok elvégzésére (vagy az új típusú
feladatvégzésre) ráállítani a munkatársi gárdát.
70
A megyei szervezetek helyzete más: ott az önkormányzatiság miatt nehéz „beavatkozni”. Az

illúzió, hogy ebben a kérdésben esetleg valamilyen jogszabályi „segítség” legyen, így másfelé
kell keresni az „odautat”.
Az oktatás szereplőinek kellene „megrendelőként” fellépni itt (és talán mindenhol), más-
fajta munkára sarkallva a muzeális intézményeket. Ez szerintem nem illúzió, és nem a teendők
áttolása a másik térfélre. A magam tapasztalatából tudom, hogy amennyiben a pedagógusok
megismerik, milyen lehetőségeik vannak a múzeumban, onnantól szívesen és kezdeményező
módon lépnek fel. Ezt nem nehéz elérni, a pedagógus társadalom összetartó, van szervezete,
szervezett képzése.
Azt is gondolom, hogy változás csak „majd egyszer” lesz érzékelhető, hiszen egy, magát
„nagy tudósnak” (és nem másnak) tekintő generációnak kell a szakmából kiöregednie. A most
végzőknek pedig úgy kell megtanítanunk a közszolgálatiságot, hogy számukra ez ne legyen
probléma, a szolgálat tartalma sokkal bővebb legyen, mint elődeiknél. Szerintem az újonnan
érkező fiatalokkal meg tudjuk értetni az új elvárásokat és négy-öt év múlva már rendben le-
szünk ezen a téren. Csak valóban kapjunk a múzeum iránt elkötelezett fiatal szakembereket, ez
másként nem fog menni.
Az a múzeumvezetés, amelyik nem ismeri fel az oktatás meghatározó szerepét a kulturális
intézményrendszerben, a saját múzeuma jövőjét biztosan kockára teszi, vagy legalábbis ve-
szélyezteti. A múzeumnak a legszélesebb kínálatot kell nyújtania az oktatás számára. Ehhez az
kell, hogy a múzeumok nagyon szoros együttműködésben dolgozzanak az oktatás (lehetőleg
minél több szintű) szereplőivel, szakértőkkel. Fejlesszenek ki oktatási csomagokat, amelyeket
majd megrendelőként használhatnak az iskolák. Figyelni (monitorozni) kell a visszacsatoláso-
kat: mi volt a jó, miben kell változtatni, mi (miért és hogyan) kötötte le a diákok figyelmét,
milyen a múzeumi munka eredménye (nem csak az osztályzáskor, hanem később, versenyeken,
felvételiken stb. – ahol csak lehet).

Stratégia és a nyomában készülő múzeumi kínálat nélkül nem találják meg a források a mú-
zeumokat. Egyértelmű, hogy a kínálatot kell megteremteni, gyűjteményben, a honlapok szí-
nes tartalmában, a gyűjteményeken és kiállításokon alapuló oktatási csomagokban – és majd
akkor elkezdenek jönni a támogatók, ha látják, hogy hasznos az, amit csinálunk. (Nem csak
hasznosnak kell lenni, hanem annak is kell látszani...!) A magánmecenatúra az első, ezt követ-
heti az önkormányzati támogatások kiépülése, hiszen a mecénások ezekben a testületekben
érvényesíteni szokták az akaratukat...
Persze a múzeumok iskolai tevékenysége drága: oda kell menni (esetleg utazni), a múzeum-
nak magának is költségei vannak. Sok helyen van több múzeum egymás közvetlen közelében
(pl. Esztergom), itt nem múzeumi órákat, hanem múzeumi napokat lehet szervezni osztályok-
nak, iskoláknak. A költségek pedig mindjárt lecsökkennek. (Igaz, ehhez a társintézmények
csatlakozása is kell, ezen bukott meg a Duna Múzeum ilyen irányú kezdeményezése, hiába
szerette volna a Városháza is...) De a módszer biztosan olcsóbbá tesz egy-egy órát.
Amint már nagyon sokszor, sok helyen elmondtam és leírtam, kiemelkedően fontosnak
tartom a gyűjtemények meglévő állományának digitális adatbázisokba történő rendezését,
és így a gyűjtemények távoli elérésének biztosítását. Ez mind a magyar műtárgy-vagyon meg-
71
ismerése, és így a szakmán belüli kutatások miatt, mind pedig a legszélesebb értelemben vett
nagyközönség felé történő nyitás miatt is nagyon hamar megkezdendő feladatunk. Hamar, mert
kiállításainkon kívül kiszorulunk a kulturális piacról, ami elsősorban hosszabb távon nagyon ve-
szélyes. Erre minden bizonnyal rendelhetők olyan állami források, amelyek a munkába szoktatást
szolgálják: érettségizett, de továbbtanulni és elhelyezkedni sem tudó, számítógépes alapisme-
retekkel rendelkező fiatalokat kellene és lehetne alkalmazni így országszerte, a munka pedig
évekig tarthat, tehát érdemes energiát fordítani a szervezésére. Tapasztalatból tudom, és állítom
(mert végigcsináltuk ezt Esztergomban): azok, akik múzeumokban ezt a kulturális segédmunkát
végzik, rendszeres munkához szoknak, munkareferenciát szereznek, így pedig teljesülhet egy
fontos cél, az, amiért a munkaügyi forrásokat adják.

Múzeumaink? Melyikekre tetszenek gondolni? A békési Jantyik Mátyás Múzeumra, vagy a Nép-
rajzi Múzeumra a Kossuth téren? Nincs bölcsek köve ezen a téren (sem)!
Nem látszik olyan fejlesztői akarat, hogy múzeumépületeket építsenek át tömegesen. Errefelé
tehát ne keressük a megoldást, hanem inkább a magunk erejéből lehetséges irányok felé. Ez
pedig szerintem a kiállítások gyökeres átalakítása oly módon, hogy bennük az oktatás különbö-
ző formái lehetőséget kaphassanak. Ez alatt azt értem, hogy legyenek terek egy-egy diákcso-
port számára, ahol azok számára „elmondható a történet”, ahol a saját közegükben érezhetik
magukat (ez nagyon fontos diáknak és pedagógusnak egyaránt – és a fegyelem, a megértés
hatásfoka is sokkal jobb!).
Ehhez az kell, hogy a „kevesebb több” alapon hagyjunk elegendő teret kiállításainkban erre.
Ehhez pedig az szükséges, hogy a muzeológusok ne egyedül rendezzék a kiállításokat, enged-
jenek oda múzeumpedagógusokat, látványtervezőket is. Magyarul: már a kiállítások tervezé-
sekor szempontnak kell lennie annak, hogy az oktatás különböző formái hogyan zajlanak majd
ott! Ezek a kiállítóterek mindenütt megvannak, tehát adottságaink. Nagyon sok helyen nincs
előadóterem, foglalkoztató (mert kicsi az intézmény egésze), tehát csak a kiállításaikban tudják
megvalósítani az új célokat. Az is lehet nagyon jó persze: az alábbi két múzeum jó példája annak,
hogy a kiállítási tér is nagyon jó terepe a közösségi oktatómunkának.
Jó példák:
• Duna Múzeum, Esztergom – a kiállítás tágas, eszközei alkalmasak a bemutatás különböző
formáira. Ennek következménye a heti több mint száz (helyenként kétszáz) csoport a mú-
zeumban.
• London Museum, London – az állandó kiállítás kifejezetten a bevándorlók „szoktatásá-
ra” készült, rengeteg pedagógiai foglalkoztató hellyel – tulajdonképpen minden tematikai
egységet közösségi hely köré szerveztek a kiállítás tervezői.
Nyilván mindkét esetben a fenntartó által megfogalmazott cél volt a meghatározó, és a szerveze-
tek meg is tudnak felelni ennek. Mindkét helyen egyszerű, nem pedig csak építészi-belsőépítészi
bravúrokkal oldották meg a rendezők azt, hogy kiállításaik sokcélúan legyenek használhatóak.
72

újuljanak?
Már az előző válasz is ennek felelt meg. A legfontosabb, hogy a kiállítások tervezésekor a muze-
ológusok engedjék oda a kreatív szakembereket, a képzett (!) múzeumpedagógusokat, építé-
szeket (elég volna hallgatókat, mert ők boldogok, ha megvalósulhat valami, amit kitalálnak). Ez a
következő tíz évre elég lehet, addig úgysem lesz pénz új múzeumépületekre.
A kiállítások meghatározó eleme a látvány (és esetenként „hallvány”), ezt nagyon meg kell
erősíteni. E nélkül nem leszünk versenyképesek, a legjobb tartalmat sem tudjuk „eladni”. Talán
a marketing erősítése fontosabb, de nem lesz hatásos a látvány erősítése nélkül! A múzeumi
szakemberek feladata ebben a tekintetben a méltó visszavonulás a kiállítások megvalósulásának
első vonalából (de legalábbis a kizárólagosságból...).
A kiállítási forgatókönyvek legyenek megengedők a kreatív beavatkozások alkalmazására.
A múzeumok pedagógiai szakembereinek már a tervezéskor pedig tudniuk kell, hogy milyen
közoktatási kapcsolódásokat kínál a majdani kiállítás.
A múzeum menedzsmentje számára az új típusú kiállítási forgatókönyv-készítés, és a hozzá
tartozó összetett alkalmazás-sor (pl. oktatási) sok feladatot ad. Sokan hiszik magukat a bölcsek
köve kizárólagos birtokosának, ezért nehéz a közös munka ilyenkor. A vezetésnek ezért fontos
feladata a múzeumban a csapatszellem megteremtésén munkálkodni. Ahol ez megvan (megte-
remthető), sokkal eredményesebb egy-egy projekt kidolgozásában a résztvevők munkája, mert
a különböző tehetségek, ötletek erősítik, nem pedig kioltják egymást.

A Budapesti Történeti Múzeum „Mátyás, a király” c. kiállítása olyan volt, amely
• elég hosszan tartott nyitva ahhoz, hogy elérhesse, aki csak akarja,
• kiadványai sokszínűek voltak,
• honlapja részletes volt és érdekes,
• a kiállítás maga jól átlátható volt, és áttekintést adott Mátyás uralkodásáról, sikerének okairól.
A kiállítással egy generáció számára adódott lehetőség arra, hogy megismerje reneszánsz kirá-
lyunk korát. Pedagógiai szempontból is kiemelkedő sikerű volt a kiállítás. Ezután nem mondhatja
el a mai kultúra-fogyasztó közönség, hogy nem tud a magyar reneszánszról, mert megvolt rá a
lehetősége, hogy megismerje. Véleményem szerint ez volt a legjobb a Reneszánsz Év kiállításai
között, ezért emeltem ki.
Lehet-e mintaprojektek kidolgozásával és a jó gyakorlatok nyilvánossá tételével di-

namizálni a változásokat?
A kérdésfeltevés erősen sugallja a várt választ. Ez persze mellékes: a mintaprojektek bizony na-
gyon is szükségesek. Éspedig azért, mert a jó gyakorlatot mutatják, és most erre, a jó gyakor-
latok felmutatására van leginkább szükség. Nyilvánvaló, hogy a múzeumi szemléletváltás nem
megy majd hamar: kell hozzá nem csak a múzeumi szakemberek szemléletváltása, hanem a
fenntartói kör átalakulása is. A klasszikus mecenatúrának kell kialakulnia, hogy hosszabb távra
biztosan tervezhető legyen egy-egy kulturális intézmény pozíciója a kulturális mezőnyben. Ez
azonban nagyon hosszú idő, nem várhatunk addig. Ezért kellenek a mintaprojektek, de fontos
73
volna, hogy az ezek mentén folyó képzésben úgy „használják” őket, hogy a képzettek ne má-
solják majd a „kályhát”, hanem valóban induljanak el tőle, és alkotó fantáziával újítsák meg a
kiinduló helyzetet.
Én nem volnék ellene annak sem, hogy – miként 100 órás gyakorlatra fogadjuk az ELTE
muzeológia szakos hallgatóit – a jó gyakorlatot vivő múzeumok, múzeumi szakemberek vál-
laljanak gyakorlati képzést akként, hogy maguk mellé vesznek két-három hónapra egy-egy
tehetséges fiatal szakembert, velük együtt dolgoznak, gondolják végig a teendőket, megol-
dási alternatívákat, a megoldások szempontjait, dolgozzák ki azokat stb. Ez – azt gondolom
– rendkívül hatékony lenne, és meg vagyok arról is győződve, hogy évente legalább egyszer
szívesen csinálnák jó páran. Ez volna az „emberi mintaprojekt”.
A mai múzeum akkor lesz korszerű, ha felismeri (vagy leginkább vezetni tudja) a látogatók
kérdéseit, amit azok a múzeummal szemben megfogalmaznak. Ha felismeri a jó kérdéseket és
a kiállításaival, honlapjával (vagy még inkább: különböző korosztályoknak szóló honlapjaival!),
programjaival megfelel a ki nem mondott várakozásoknak, hosszú távra nyertes lehet. Említet-
tem már, hogy a múzeumoknak van egy olyan erőssége, amiben semelyik másik kulturális sze-
replő sem tud hozzá hasonlítani sem: az eredeti tárgyainak különössége, az általuk hordozott
történet, amely élményszerűvé teszi a múlt történéseit, a tanítani valót.
Mindenkit, a szülőket és pedagógusokat is el lehet érni a diáklátogatókon keresztül. Ép-
pen ezért fontos, hogy a kiállítások, programok stílusa olyan legyen, amilyet ők befogadnak,
értékelnek. Sajnos, vagy nem, a netről letölthető videoklipek pörgését kell átvennünk, amikor
hozzájuk szólunk. Azaz: nagyon gyors váltások, kevés magyarázat, sok kép, lehetőleg hangok
is, és humor is. Használjuk nagyon bátran a digitális technika kínálta lehetőségeket – bár az az
érzésem, hogy ebben nagyon is előttünk járnak, mindig le leszünk maradva a mindenkori „ma”
diákjaihoz képest... de azért használjuk, mert ez az ő pályájuk, azon szeretnek focizni!

Alapvetően fontos volna az alkalmazott múzeumi informatikai képzés bevezetése. Ez még
nincs, ami teljesen érthető – sajnos. Pedig nagyon fontos volna, mert csak így sikerülhet az a
cél, hogy széles körben fejlesszék és alkalmazzák végre a digitális gyűjteményi adatbázisokat.
Én magam erre kidolgoztam már egy tantervet, de nem volt még erőm végigszervezni a tény-
leges képzésig.
Nekem a múzeumi vezetőképzésre van valamelyest rálátásom amiatt, hogy ennek egyik
felkért oktatója vagyok. Itt meglepett, hogy mennyire heterogén volt a hallgatók köre, ami bi-
zonyosan nem tett jót az ottani munkának. Az építészkari Mesteriskola példája jutott akkor is
eszembe, hogy bizony ott – még ha együtt hallgatott annak idején Makovecz Imre és Fintha
József, tehát nagyon eltérő elképzeléseik voltak pontosan ugyanolyan funkciójú épületekről –
olyanok ülnek akiknek a „kimenet” ugyanaz: biztosan megvalósulnak majd terveik, mert olyan
tehetségűek, és olyan helyen dolgoznak. Itt Szentendrén nem volt így: a leendő középvezetők és
felső vezetők egy iskolapadba ültetése nem kedvez a hatékony munkának.
74
Mely munkakörökben és milyen típusú továbbképzésekre van szükség az elvárt kom-

petenciák biztosítására?
Megint csak az informatikai tudás fejlesztését gondolom nagyon fontosnak. Természetesen nem
az ECDL I – VII. által nyújtható tudásra gondolok (az is nagyon fontos, de azt a fiatalok már majd’
mind tudják), hanem a tartalmi fejlesztésekről, azok használatáról szóló képzésekre. Múzeumi adat-
bázisok építése, oktatásfejlesztő csomagok a múzeumi gyűjtemények felhasználásával stb. Egy
ilyen képzésre a leendő (kiszemelt) gyűjteményekkel foglalkozó múzeumi középvezetőket szívesen
beíratnám, hogy lássák és értsék a dolog hasznát, értelmét, hogy érvényt szerezhessenek az új
típusú feldolgozásoknak. Amennyiben a fenntartók (állam, önkormányzatok) akarata megvan arra,
hogy a múzeumaikat már távoli eléréssel is az oktatás „szolgálatába” (is) állítsák, és ehhez a szüksé-
ges igazán nem rettentő sokba kerülő infrastrukturális fejlesztést (hálózatosítás, hardver eszköözk,
programok, szerviz) végigvigyék, a múzeumok számára elegendő egy-egy lelkes és informatikához
vonzódó középfokú végzettségű fiatal a muzeológusok és pedagógusok által fejlesztendő leendő
adatbázisok és egyéb tartalmak helyi létrehozására. (Nagyon értelmes és lelkesítő cél egy fiatal
ember számára! Ráadásul ezektől a nálunk felnövő fiataloktól – továbbtanulásuk esetén – olyan
magas szintű alkalmazásokat remélhetünk majd, amire ma még nem is gondolhatunk!)
Az általam látható technikatörténeti múzeumi területen a tárgyi muzeológiában jelenleg in-
kább mérnökök dolgoznak. Számukra (sajnos) eléggé zárt világ a tárgyaik köre, nem törekszenek
az általuk gyűjtött, feltárt, bemutatott terület környezetének bemutatására. Ez például kiállítása-
ink alapvető hibája, hogy (szinte mind) korukból kiemelten tárgyaljuk a technika eseményeit, nem
pedig azon belül. Pedig ezen azért lehetne és kellene is változtatni, nyilván a történeti források
használatának módját kellene megtanítani. (Ezt is tapasztalatból tudom: nekem már mérnökként
óriási élmény volt Bertényi Iván előadás-sorozata a történelem segédtudományairól, büszke is
vagyok rá, hogy államvizsgázhattam belőle. Ezt használom azóta is a legtöbbet!)
Igényel-e jogszabályi változásokat, és ha igen, milyeneket az elvárt kompetenciákkal

rendelkező szakembergárda biztosítása?
Igen. Engem nagyon meglep, hogy a ma készülő múzeumi jogszabályok sem tartalmaznak sem-
milyen kötelezettséget a digitális feldolgozásokra, a digitális eszközhasználatra, sőt inkább a papír
alapú feldolgozásokat preferálják (ld. a működési engedélyekről kiadására vonatkozó legutóbbi
rendeletet is...). Az ez ügyben az utóbbi fél évtizedben folytatott „megengedő” gyakorlatunk
nem vezetett eredményre, az egy-két érdemi eredmény pedig (a digitális adatbázisok terén) ettől
teljesen függetlenül született meg. Ezen a téren nagyon fontos volna a változás, hiszen már van-
nak jó programjaink, vannak szakembereink, vannak számítógépes rendszereink. Van módszer is,
hogyan kell csinálni. Csak kényelmesebb nem csinálni az újat, mint nekiállni, mert kétségkívül sok
munkát generál magának, aki felvállalja az átállást. Egy darabig nehezebb, az igaz.
Valamilyen alapvető tisztázásra szükség van (bizony sajnos nagyon általánosan) a közszolgálatiság
körüli kérdésekben (szerzői és felhasználási jogok, kutatói jogosultságok, hozzáférés stb.). Ezen a
téren nagyon rosszul állunk. Isten mentsen, hogy elkezdjek itt „múzeumietikázni”, ez nem etikai
kérdés. Azt gondolom, hogy minden tartalmat létrehozó és alkalmazó (működtető) közszolgálati
munkatársat képezni kellene arra, hogy mindenki egyformán tudja, ami nyilvánvaló: a köz pénzéből
a köznek kell szolgálni. (Nem gondolok köztisztviselői tanfolyamokra vizsgával, de igenis gondolok
2-3 napos képzésekre még a kollégák „próbaideje” alatt, nehogy félreértés legyen...)
75
Puczkó László
A közoktatás szolgálatára elvileg alkalmasak, de ez az elvi lehetőség csak akkor tekinthető rele-
vánsnak, ha mind a közoktatás, mind pedig a muzeális intézmények stratégiájuk, működésük és
kommunikációjuk során ezen elv lehetőséget figyelembe veszik. Ez vonatkozik a szervezeti struk-
túrára és a feladat-meghatározásokra (főként muzeális intézmények esetén) éppúgy, mint a köz-
oktatás esetében az allokált idősávokra vagy a tantervek összeállítása során (pl. a helytörténeti)
ismeretek megjelenítésére.

Kommunikáció és kommunikáció: a múzeumok általában (természetesen kivételekkel) teszik saját
tudományos munkájukat, míg a közoktatás közoktat. Hiába van egy minisztérium alatt a két terület,
ez a munka harmonizációján alig látszik.

Ez nem hiszem, hogy alapvetően forrás kérdés lenne.

Az épületek és a kiállítások (és raktárak) az Alfa Program hatására csak az elmúlt években kezdenek
közelíteni ahhoz, amit egy látogató, így közoktatásban részt vevők is elvárnának. Speciális igények
általában a foglalkoztatókat jelentenék, illetve annak biztosítását, hogy például a tanár a múzeumi
honlapról letöltött feladatlappal érkezzen a látogatásra.

újuljanak?
Ezt a látogatóbarátsági kutatások már számos alkalommal összegezték.
Önnek – múzeumlátogatóként – mikor és melyik múzeumi kiállítás hatott maradandó

A Duna Múzeum: egyszerűen azért, mert érthetően és közérthetően modellezett, mutatott be
információkat, ismereteket, amelyeket például a közoktatásban is oktatnak.
Lehet-e mintaprojektek kidolgozásával és a jó gyakorlatok nyilvánossá tételével dina-

mizálni a változásokat?
Abszolút egyetértek. A befogadás képessége nélkül azonban a hatások nem lehetnek teljes
értékűek…
Mitől válik korszerűvé, ugyanakkor időtállóvá egy mai múzeum üzenete? Milyen üze-
nettel érheti el a diáklátogatókat, szüleiket és pedagógusaikat?
Számos üzenet fogalmazható meg: tudás, ismeret, hagyomány, innováció, szintetizáló képesség
stb. Ezek közül egyrészt az OKM-nek, másrészt a múzeumok vezetésének kell a megfelelő arányú
elegyet megteremteni. Ez lehet intézményenként más és más. Ugyanakkor csak egy üzenet, pél-
dául „megőrzés”, az kevés.
76
Melyek azok a területek, témakörök, amelyek oktatására a felsőfokú muzeológuskép-

zésben szükség lenne, de jelenleg nem szerepelnek a képzésben, illetve mely, jelenleg
is oktatott területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
Szükséges volna az élményképzés-élménymenedzsment, kreativáció oktatására, nagyobb hang-
súly helyezésére a látogatómenedzsment, kommunikáció területén, illetve az egyes szakterületek
közötti átfedések, de nem duplikációk növelésére (annak érdekében, hogy megértsék majd a kol-
légák egymást).
Vásárhelyi Tamás
Erről részletesen írtunk a „Múzeum és iskola 2009” című jelentésben is. A múzeumok egyfelől
olyan kiegészítő szemléltetési és más szemléletmódban való tanítási lehetőséget jelentnek,
amit nem tud más intézménytípus szolgáltatni (talán a professzionalizálódó erdei iskolai szol-
gáltatók azok, akik ilyesmire készülnek). Az eredeti tárgyakkal, tárgy-együttesekkel, kiállítási
formába rendezett anyaggal és ismeretekkel lehetnek az iskola szolgálatára. Így alkalmasak
egy nagyobb tananyag bevezetésére, vagy részletesebb, szemléletesebb tárgyalására, illetve
lezárására, összefoglalására is. Oktatási projekt formájában komplex, tantárgyakon átnyúló
tematikájú oktatási-tanulási tevékenységet támogathatnak.
Másfelől a múzeumok egy része, különböző, itt nem részletezendő okok miatt, különleges
és modern oktatási, módszertani fejlesztéseket végezve alkalmas a pedagógus szakma rész-
leges megújítására, mert több módszertani területen a közoktatásban gyakorló pedagógusok
zöme előtt tartanak. Ilyen területek például a tárgyakkal való tanulás, a kíváncsiságon alapuló
tanulás, a kooperatív tanulás, a szerepjáték komolyabb formái. Ezeknek kiváltására, gyakorol-
tatására a múzeumi kiállítások alkalmasak, és sok azokban működő múzeumpedagógus hely-
ismerettel és tapasztalattal dolgoz ki rutinszerűen lefolytatható foglalkozásokat. Egyértelmű
gyengeség szokott lenni, hogy ezek tematikailag nem illeszkednek a Nemzeti alaptantervhez,
a kerettantervekhez vagy a helyi tantervekhez, ami az iskola (illetve a pedagógusok) rugalmas-
sága esetén nem volna olyan nagy hátrány.
Sok múzeum dolgozott ki fénymásolható, vagy nyomtatásban is megjelent oktatási segéd-
anyagokat, ezek is a múzeumi kiállításokhoz, a múzeumi anyaghoz és szakterületi logikához
illeszkednek, és nem a fenti oktatási dokumentumokhoz. Többnyire a pedagógusokra marad,
hogy ezeket adaptálják saját oktatási gyakorlatukhoz, saját kívánságaiknak megfelelően. A
múzeumok számára lehetőség a közoktatásban széles körben keresett (a Nemzeti alaptan-
tervhez is illeszkedő) foglalkozási témák és foglalkozástípusok felkutatása. Ezekre készíthetők
saját, egyedi foglalkozások, vagy a kerettantervek logikai mintájára esetleg némileg formali-
zált, mintafoglalkozások vagy általános módszertani segédletek (pl. bronzkori, avar kori kiállí-
tásokhoz, néprajzi eszköz-kiállításokhoz, természettudományi diorámás kiállításokhoz), és azok
ismertté tehetők a közoktatás számára. Egy másik lehetőség a pedagógusok képzése úgy, hogy
jobban ismerjék a múzeumot vagy múzeumokat és az azokban űzhető oktatási formákat.
77

Egyszerű válasz: vonzóvá kell tenni számukra vagy elő kell írni, és megfelelő továbbképzéssel,
írásos anyagokkal kell a folyamatot megtámogatni. Az eredmény azonban lehet, hogy csak
időszakos és felületes hatást ér el, mint az ezerkilencszázhetvenes évek felülről kierőszakolt,
sokak által ellenségesen fogadott (mellesleg jellegzetes torzítással, de világtrendet követő)
népművelési fejlesztései.
Valódi fejlesztéshez, valódi közeledéshez körültekintő munkára van szükség. Meg kell ér-
tetni a múzeumokkal, és el kell érni, hogy a közoktatást a jelenleginél fontosabb partnernek
tekintsék. Ne csak azon a szinten, hogy engedik a kiállításaikat látogatni vagy ott foglalkozást
tartani, netán hogy a múzeum saját észjárása szerinti foglalkozásokat kínálnak, hanem iskolai
pedagógusokkal aktív együttműködésben (azaz a fogyasztót, felhasználót is bevonva) készít-
senek az iskola oktatási igényeit kielégítő, ugyanakkor a múzeum specifikumait nem elfelejtő
oktatási segédanyagokat, foglalkozásokat. Ehhez meg kell értetni a fenntartókkal, és el kell
érni, hogy a közoktatásban, a közoktatási szolgáltatásokban végzett munka ellenértékeként
egyértelmű előnyökhöz, bevételekhez, kell juttassák a múzeumokat.
Meg kell értetni a pedagógusokkal is, hogy aktívan igényeljék a múzeumot és szolgál-
tatásait, azokat akarják saját pedagógiai gyakorlatuk részévé tenni, és a szülőkkel is, hogy a
múzeumlátogatás egy demokratikus, fontos oktatási és kulturális tevékenység. Azaz, a fontos
szereplők mindegyikének szerepelnie kell egy ilyen stratégiában.
Végezetül a törvényhozásnak, illetve az ágazati irányításnak kellene úgy megváltoztatnia
a Közoktatási törvényt és a Nemzeti alaptantervet, a múzeumok látogatóinak nyújtandó ked-
vezményekről szóló rendeleteket, hogy a múzeumlátogatás, a múzeumi foglalkozás ne több-
letteher, hanem kívánatos, támogatott tevékenység lehessen. Ez a támogatás a közös kincs,
a nagy áldozatok árán létrehozott és megőrzött, jelenleg is sokba kerülő nemzeti kulturális
örökség jobb kihasználásának érdekében hatékonyságot fokozó többletköltséget jelentene.

Angliában a „Lottery Fund” jelentős támogatásokat nyújt a kulturális szférának, minisztéri-
umok közös támogatási programokkal, és kidolgozott szakmai támogatási hálózattal segí-
tik a nagy, és a „hub-okba” tömörült területi múzeumok munkáját egyaránt. (A hatékonyabb
munkához vezető tanácsadás, mint minden hatékonyságnövelő, megtakarítást előidéző lépés,
szerintem felfogható forrásként.)
Az előre bejelentett iskolai látogatások jelenleg kompenzálatlan ingyenessége nem kész-
teti a múzeumokat többletmunka vállalására. (Soknak az elkötelezettsége igen!). A Ludwig
Múzeum második éve szerez támogatót az utaztatás megkönnyítésére, ennek kevésbé ki-
szolgáltatott, alkalmi formáját talán létre lehetne hozni: vállalkozások, multinacionális cégek
is egy múzeumlátogatási alapba adjanak önkéntesen vagy okosan kigondolt rendelet szerint
támogatást. Jelenleg például a zöldmezős beruházások esetén a feltételezett vagy ismerten
ott lévő régészeti örökség megmentésére kötelező a beruházás összegének egy részét elkülöní-
teni, és erre a célra használni. Vajon nagyon nehéz olyan érvrendszert kidolgozni, amely nemcsak
a zöldmezős és nemcsak a régészeti, hanem a már megmentett és múzeumban lévő, helyi,
nemzeti vagy egyetemes kulturális örökség oktatási célú használatára nézve követeli ki a ha-
szonérdekelt oldal támogatását? Nem a vállalkozások, hanem a társadalom érdekében?
78

Az épület infrastruktúrája tudjon kiszolgálni egyszerre legalább egy (nagyobb múzeumban per-
sze több) osztálynyi gyereket (WC, ruhatár, ülőalkalmatosságok, leülésre alkalmas hely stb.). Az
infrastruktúra (sajnos) a lehető legegyszerűbb, maximálisan strapabíró legyen. Lehessen leülni
egy teremben vagy valamennyire izolált sarokban a látogatás elején (bevezetés, beszéd vagy
foglalkozás), és a látogatás végén (feldolgozás, összefoglalás, lezárás, továbblépés). Legyenek
a kiállításban olyan „állomások”, ahol legalább egy osztálynyi gyerek meg tud állni, és mind
látja a tanárt vagy a múzeumpedagógust. A kisebb helytörténeti gyűjtemények túlzsúfoltsága
és a művészeti múzeumok tágassága között vélem a megoldást, hiszen gyakran látni iskolás
csoportokat, akik a hatalmas térben kis területet foglalnak el, az oktatási szituációnak meg-
felelően. A nagy terek problémája a több osztály esetén már kellemetlen, a látogatást és az
oktatást/tanulást is zavaró zsivaj, ez a terek osztásával és hangszigeteléssel mérsékelhető.

újuljanak?
A közoktatást szolgáló megújulás érdekében nem kellene visszariadni attól, hogy meglévő kiál-
lításokban is kis változtatásokat végezzenek, például más vagy új feliratokat (is) elhelyezzenek.
Ez messze áll általános kiállítás-készítési gyakorlatunktól, és a nehézkesség, tehetetlenség sem
segít ilyen lépést. A feliratok például a számítógépes szerkesztés korában biztosan elkészíthetők
úgy, hogy a kiállítás esztétikai megjelenése nem sérül. Ez nem nagy költség. Új kiállítások eseté-
ben feltétlenül egyenrangú partnerként be kell vonni a múzeumban dolgozó, közművelődéssel,
múzeumpedagógiával foglalkozó kollégákat a tervezésbe, az ötleteléstől a látogatóforgalom
tervezésén át a szövegírásig. De iskolai pedagógus hasonló foglalkoztatása is elképzelhető. Ez
sem kíván jelentős többletköltséget (esetleg semennyit). Tudomásul kell vennünk azonban, hogy
a múzeumi kiállítások ilyen átalakítása egyediségüket, művészi kvalitásaikat, a rendező (részben
ön-) kifejező lehetőségeit csorbítja, és ezt veszteségként kell tekinteni. Ezen túl, a mindennapi
munka szintjén a kiállításokban végzett közművelődési, múzeumpedagógiai munkát kellene a
célcsoportokra sokkal jobban figyelő módon tervezni és végezni.

Nehéz válaszolnom, mert nem ilyen szempontból nézem a többi múzeumot. Londonban a Ter-
mészettudományi Múzeum nagyon tudatosan készül a felnőtt, egyéni látogatók fogadására
ugyanúgy, mint az iskolai csoportokéra. Nem is annyira a kiállításaikon (amelyekben, az évi 3,8
millió látogatóra számítva, bőségesen van hely, kapacitás) mint inkább a programajánlatukon
látszik ez, amelyben minden iskolai korosztály számára és a tanáraik számára is akad bőséges
kínálat, a nemzeti tanterv (national curriculum) alapján, arra tételesen utalva.

A mintaprojektek csak a változtatásra vagy a használatra nyitott múzeumok vagy iskolák (illet-
ve munkatársak) számára jelentenek segítséget. Ezek körében is lehet haszna felkészítő foglal-
kozásoknak, kisebb továbbképzéseknek. A többiek számára a változásra, annak elfogadására
is felkészítő képzések, tréningek kellenének.
79
Korszerűvé attól válik az üzenet, hogy – azért építve a múzeumok múltjából fakadó értékekre
– a jelen és a jövő realitásait, lehetőségeit és szükségleteit szem előtt tartva fogalmazzák meg.
Időt állóvá azáltal válhat, ha mindenközben sikerül a múzeumokban mélyen őrzött egyeteme-
set is felmutatni, illetve, ha az üzenetben szerepel a változásra való készség (vö. semmi sem
olyan állandó, mint a változás). A múzeumnak olyan üzenetet kellene megfogalmaznia, amely-
ben felismerhetők az említett szereplők, és nemcsak mint „kiszolgált ügyfelek”, hanem mint
fontos partnerek, akiknek – velük együttműködve – a közoktatási és az egyéni, sőt személyes
fejlődésében is kész és képes a múzeum különlegeset nyújtani. Világtrend a kulturális szolgál-
tatók személyes kínálatának erősödése, a magyar múzeumok többségükben viszont mintha
félnének megszólítani a látogatójukat. Vagy nem is akarják.

A múzeumi PR-marketing oktatására lenne szükség, hiszen nem csupán bevételnövelő esz-
köz, hanem a múzeum és partnerei, közönsége közötti, két irányban közvetítő és ható eszköz.
A múzeumi kommunikáció: összetett és különleges tevékenység, nem magától értetődően
gyakorolható diplomával vagy anélkül. És – messzire vezetne magyarázni – az önismeretet,
önértékelést is tanítani kellene.

Jelenleg nem szerepelnek a képzésben, pedig az emberi kapcsolatok, a látogatókkal való vi-
selkedés, a személyiségtípusok, a tanulási stílusok olyan területek, amelyeket a frontszemély-
zet minden tagjának, bármely beosztásban, és a frontszemélyzet működéséért felelős minden
munkatársnak tanulnia kellene (nem egyforma mélységig persze).
Nemcsak a teremőrökkel van időnként problémája a múzeumok látogatóinak, hanem má-
sokkal is, és ebben nemcsak a múzeumokban a műtárgyak és a többi látogató biztonságának,
nyugodt szemlélődésének érdekében szükséges viselkedési rendszabályok betartása és be-
tartatása játszik szerepet, hanem egyfajta elitista viselkedési kódexnek a látogatókra erőlte-
tése is. (Mekkora arányt és hogyan változó arányt jelentenek a nyugodt, szótlan vagy suttogó
szemlélődést preferáló látogatók nálunk? Milyen mértékben szolgáljuk az ő érdekeiket? Való-
ban ez nyújtja mindenki számára a befogadás optimális körülményeit? Vagy hiszünk mondjuk
Kolb-nak, és tudomásul vesszük, hogy van, akinek mozogni, van akinek érinteni, van akinek
aktivizálódni kell ahhoz, hogy befogadja a múzeumi látnivalót.)
Nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a fogyatékosokkal kapcsolatos ismeretek és a velük
való bánásmód mellett a kisebbségekkel, a bevándorlókkal és a múzeumok iránt érdeklődést
nem tanúsító rétegekkel kapcsolatos ismereteknek és a velük való bánásmódnak. Egyrészt ők
létszámukban is fontos látogatói kört és bevételi forrást jelentenek, másrészt a társadalom
számára fontos a feszültségeket is okozó csoportok integrációja, és ebben a folyamatban
mindezidáig a múzeumokra – Magyarországon – szinte senki sem gondolt.
80
Végül – ezt talán nem lehetetlen akár szakiránytól függetlenül, egységes keretbe ágyazva taní-
tani – múzeumi vezetőknek kellene tanítani, hogyan keressék és mutassák be a saját intézményük
és általában a múzeumok társadalmi hasznosságát a globalizálódó és atomizálódó világban.

Nem tudom, milyen kompetenciák elvártak, a kompetenciákkal kapcsolatos táblázatban nyil-
ván nem csak szubjektív módon, de végül is a saját véleményemet tükröző módon írtam ka-
tegóriákat. Azért egy ötlet: szociálpszichológiát, a társas érintkezés pszichológiáját, kommu-
nikációs készségeket minden munkakörben tanítani, fejleszteni kellene, hogy a múzeumok és
a muzeológusok kevésbé befelé fordulók legyenek. De itt is volna veszteség: sok kutató és
muzeológus azáltal képes különleges értékké válni, hogy hagyják békében a témája, tudomá-
nya felé fordulni, nem erőltetik rá a fentieket.

Igen. Én most itt szociális kompetenciákra gondolva írok véleményt. Úgy gondolom a „mú-
zeumi törvény”-től az ügyrendi szabályzatig a múzeumokat fenntartó társadalom érdekeinek
szolgálata, mint fontos szempont, meg kellene expressis verbis jelenjen. Nemcsak az eszmei,
hosszú távú érdekeié, mert a társadalom (benne az egyén) egyre kevésbé képes hosszú távon
gondolkodni, illetve egyre haszonelvűbben, közvetlen megtérülésekre gondolva működik. A
társadalmi folyamatokat a múzeumi világ számára is érthetően, elfogadhatóan, lefordíthatóan
kellene tálalni, és ezekre is figyelve a múzeumi világnak kellene saját stratégiáját kialakítania.
A műtárgyakra jó gazdaként, a látogatókra jó házigazdaként gondolva. A jelenlegi szabá-
lyozás a műtárgyat, a gyűjteményt tartja evidenciában. De ilyen léptékű változások elindítá-
sához nem elégséges a múzeumokkal kapcsolatos szabályozás megváltoztatása, lehet, hogy
az Alkotmánnyal, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával kellene kezdeni és újragondolni
működésünket a Földön. Nem értelmetlen ezt a múzeumokkal kapcsolatba hozni. Abban a
felgyorsult, gyökereket vesztő és veszejtő világban, amiben élünk, és amit a virtuális való-
ság még bizonytalanabbá tesz, az embereknek jól jön, ha van kapaszkodójuk. A múzeumok,
a stabilitásukkal és a közösségi értékek felmutatásával is ilyen kapaszkodót jelenthetnek. És
jelenleg még nem tartoznak a környezetet jelentősebben veszélyeztető szolgáltatások közé,
környezetbarát működést és a megőrzés jelentőségét prezentálva még inkább szólhatnak a
jövőről is.
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a múzeumok – a kulturális örökség – nagyon nagy meg-
tartó erőt jelenthet. Mindennek meg kellene jelennie a jogszabályokban is, hogy a múzeumok,
a múzeumi dolgozók ilyennek lássák magukat, és eszerint működjenek.
81
Veres Gábor
A muzeális intézmények fejlettségét a sokféleség jellemzi. A közoktatás szolgálatára leginkább
a törvény szerinti múzeumi besorolásba tartozók alkalmasak. A legjelentősebb gyűjtemények-
kel az országos és a megyei múzeumok rendelkeznek. Itt a legnagyobb az infrastrukturális hát-
tér és a képzett szakembergárda, ami az erősséget jelenti. Ezekben az intézményekben lehet
a legkönnyebben megteremteni a feltételeket, sok esetben ez már meg is történt. Az elmúlt
években ezeknél a szervezeteknél költségvetési megszorítások, illetve elbocsátások voltak a
legtöbb helyen. A gyengeség sok esetben az, hogy nem képesek újraértékelni a helyzetüket,
és felismerni azt, hogy a megmaradt kapacitással és lehetőségekkel még mindig jobb helyzet-
ben vannak, mint a területi múzeumok vagy éppen a kisebb gyűjtemények.

A közoktatásban a tervezési kötelezettséget jogszabályok írják elő. A kormányzati és megyei
tervezési szint mellett az iskoláknak pedagógiai és minőségirányítási programjaik vannak. A mú-
zeumoknak ma még mindig csak kisebb része rendelkezik stratégiai tervvel. Elsősorban azok,
amelyek a fejlesztéseiket pályázati úton valósították meg, ehhez elengedhetetlen volt az írásbeli,
átgondolt és vállalható tervezés. Az elmúlt időszakban kiírt európai uniós pályázatoknál feltétel
volt az iskolákkal kötött írásbeli megállapodás. Így a pedagógiai programok és a múzeumi terve-
zés összehangolásra kerültek. A forrásszerzésnél a jövőben is előírható, hogy hasonló kapcsoló-
dások jöjjenek létre. A szakmai irányítás ezt elvárásként is megfogalmazhatja. Irányulhatnak erre
a szakfelügyelet vagy éppen az éves intézményi beszámoló szempontjai, kérdései.

Mindenhol a saját lehetőségekhez kell a terveket igazítani. A legkézenfekvőbb valóban a pályá-
zat, de a múzeumi szakemberek a pénzügyi forrásoktól függetlenül léphetnek az iskolák felé. A
múzeumok és az iskolák mellett működő alapítványok, egyesületek is nyújthatnak segítséget.
Amennyiben a szülőket sikerül a múzeumokban történő oktatás ügyének megnyernünk, a szü-
lői munkaközösségek és a szülők mint szponzorok is támogatást jelenthetnek.

Minden közgyűjteménynek kiállításhoz, illetve gyűjteményhez kapcsolódóan kell a közoktatás
igényeit kiszolgálnia. Nem várhatjuk azt, hogy tömegével fognak új múzeumokat építeni a fen-
ti szempontok figyelembevételével. Ezért az eddigi gyakorlatnak megfelelően a saját adott-
ságok között kell a feltételeket kialakítani. Fontosak a szemléltetőeszközök, a modern audio-
vizuális technika, és persze a gyerekeket le kell tudnunk ültetni valahol. Sok jó példát tudok
említeni, de ezek azt mutatják, hogy a foglalkozás témája is visszahat a feltételrendszerre.
A Miskolci Galériában vettem részt olyan múzeumpedagógiai órán, ahol a kiállítótér egy
pillanat alatt átalakult foglalkoztató teremmé. A földre ülőpárnák kerültek, a rajzok alá nagy-
méretű csomagolópapírok, zsúrkocsin érkeztek a festékek, ragasztók, textilek, és kezdetét
vette az alkotómunka. Azzal, hogy mindenki saját maga alakította ki azt a „sarkot”, ahol dol-
gozni kezdett, az átrendezés a foglalkozás szerves részének tűnt.
82
A másik végletre lengyelországi példát hoznék. A Przemysl-i Múzeumban színháztermi

felszereltségű, kétszáz fős előadóterem épült, modern technikával, döntött nézőtérrel, ru-
határral, mosdókkal. Nyilván az ottani igényekhez ezt érezték a legmegfelelőbbnek. Az egri
Dobó István Vármúzeumban a Balassi-terem a közoktatás egyik bázishelye. A terem beren-
dezése rusztikus, illeszkedik a XV. századi palota hangulatához. Beépített szekrényekben tá-
roljuk az eszközöket, ruhákat, faragott ládákban a műtárgymásolatokat. Gondolt a tervező
a csomagok, kabátok elhelyezésére és a modern technika használatára is. A minden igényt
kielégítő helyiség egyetlen hiányossága, hogy a mosdók a teremtől kb. 20 méterre találhatók.
A műemléki szempontok miatt nem is gondolkodhattunk az ilyen irányú átalakításban, pedig
a foglalkozások jellege indokolná legalább a kézmosás lehetőségét.

újuljanak?
A kiállítások közművelődési és múzeumpedagógiai tervét közösen kellene elkészítenie a mu-
zeológusnak és a múzeumpedagógusnak. A terv kidolgozása során célszerű lenne konzultálni
tudományos szakértővel, gyakorló pedagógussal és turisztikai szakemberrel is. A kiállítások
mondanivalóját célcsoportok szerinti bontásban végig kellene gondolni. Például: mit akarunk
elmondani az egyéni látogatónak, mit a tárlatvezetővel érkező csoportnak, és mit a múzeum-
pedagógiai óra keretében érkező diákoknak? A kiállítások mondanivalójának végiggondolását
egy leírt dokumentum formájában a múzeumi szakemberek azoknál az állandó kiállításoknál is
elvégezhetnék, amelyek felújítása még nincsen napirenden.

Szerencsére ma már több ilyen kiállítást is említhetnénk, amelyek közül a szekszárdi
Wosinszky Mór Múzeum állandó kiállítását emelném ki. A kiállítás rendezői a diákok több
érzékszervére is hatni próbáltak a hagyományos vizuális élmény mellett. Ezek közül nagyon
fontos a tapintás. „Fogd és nézd” címmel edényeket, korsókat, kályhaszemet, tányért, kana-
lat helyeztek ki, amelyek természetesen egy adott történelmi korszak életmódját reprezen-
tálják anyagukkal, formájukkal.
A 18-19. századi eredeti ruhák másolatai nemcsak megfoghatók, hanem fel is vehetők, a
viselési módot is megtapasztalhatják a gyerekek. A táplálkozásban egykor fontos gabona- és
fűszernövények megismeréséhez a tapintás mellett a szaglásukat is használhatják. A manuális
munka számára is kialakítottak pultokat, ahol a kiállításon szereplő élőlényeket rajzolhatnak,
így a diákok valamit magukkal is vihetnek, ami erősíti az ismeretek rögzülését. A hangok az
élőlények megismerésében segítenek. A tárlat a számítógépes terminálokon keresztül vissza-
csatolásra is lehetőséget ad. A közoktatás a tananyagokhoz kapcsolódó eredeti tárgyi anyag
miatt hívja segítségül a múzeumokat tantárgyi céljai eléréséhez. Amennyiben a tárgyi anyag
interpretációja, bemutatási módja, szemléltetése magasabb színvonalon történik a múzeum-
ban, az oktatás is jobb eredményt tud produkálni a kompetenciák kialakítása során.
83

A mintaprojekt egy feladat megvalósítását modellezi. A témák és a helyszínek kiválasztása is
széleskörű, így mindenki találhat olyan célt, ami a saját múzeumában is foglalkoztatja a szak-
embereket. A mintaprojektek kommunikációját az internetes hozzáférhetőség, a tudományos
tanácskozás, helyszíni műhelymunka mellett a több helyszínen megszervezett prezentációs
bemutatókkal is segíteném. A megszorítások miatt a múzeumi munkatársak utazási lehető-
sége is szűkült. Különösen a kisebb intézményekben dolgozókat a munkahelyük közelében
érhetjük a legjobban el az információval.
Múzeumaink többségében a múlt, a művészet üzenetét közvetítik a mának, a múzeumláto-
gatóknak. Az üzenet megfogalmazásakor kiemelt cél, hogy a látogatók azt érezzék, hogy az
üzenet tartalma egyaránt fontos és érdekes a számukra. Fontos, mert valamiért aktuális, érinti
az életüket. Érdekes, mert olyan nyelven szól hozzánk, amit értünk és használunk, esetleg több
kommunikációs csatornát is felhasznál egyszerre. A megfogalmazás előtt fel kell deríteni a
látogatók igényeit is. Az üzenet megfogalmazása sem könnyű, de a hogyan kérdése legalább
ennyire fontos. Az, hogy az üzenet eléri-e a kérdésben felsorolt célcsoportokat az üzenet köz-
vetítésén, a kifejezésmód kiválasztásán múlik.

A muzeológus munkakört sokféle diplomával be lehet tölteni ma Magyarországon, a törté-
nész, művészettörténész, etnográfus végzettségtől a gépészmérnökig. Az ELTE-n a történe-
lem szakhoz kapcsolódva folyik már hosszú idő óta muzeológus képzés. Az itt végzettek a
muzeológia széles köréből kapnak ismereteket a gyűjteményektől a kiállításokig.
Vannak olyan egyetemi karok, ahol jobban felkészítik a hallgatókat az esetleges múze-
umi munkára és vannak, ahol kevésbé. A problémát így elsősorban abban látom, hogy na-
gyon eltérő felkészültséggel lépnek be ma a fiatalok a múzeumokba, a múzeumok különböző
szakterületeire. Nagy szükség lenne bizonyos fokú közgazdasági, marketing és menedzsment
ismeretekre, csakúgy mint a pedagógiára (andragógiára) és a pszichológiára is. Ez utóbbi első-
sorban a látogatópszichológia kérdéskörének megértése és kiállítási forgatókönyvek készíté-
sénél a látogatói igények hatékonyabb figyelembevétele miatt. Az idősebb kollégák gyakran
emlegetik, hogy az egyetemek a tudományszak ismeretére kiválóan felkészítették őket, de a
muzeológiát, mint szakmát a múzeumokban kellett megtanulniuk.
Ma már jobb a kép, de a muzeológus álláspályázatoknál csak a diploma megnevezése
számít és nem feltétlen előny az egyetemi tanulmányok során felvett speciális stúdium. Nem
hiszek abban, hogy a legalább tucatnyi szakmuzeológus álláshely betöltésére lehetőséget adó
több mint félszáz felsőoktatási intézményben kiadott diplomák egységes ismereteket adhat-
nak. És ennek oka nem is az említett számokban keresendő, hanem abban, hogy a végzettek
csak elenyészően kis része helyezkedhet el múzeumokban. Így a felsőoktatásban sem lehet
elsődleges szempont a közgyűjteményi munkára való felkészítés.
84

A muzeológusok számára a legtöbb szakterületen léteznek továbbképzések. Ezek rendszerint
az adott tudományterület újabb eredményeit ismertetik meg, és inkább tudományos tanács-
kozásként jellemezhetők. A szentendrei Múzeumi Oktatási és Képzési Központ tanfolyamai
számos újszerű anyagot ötvöznek, melyek közül az általam ismert vezetési ismeretek, valamint
a múzeumpedagógusoknak szóló tanfolyamokat mindenki számára tudom ajánlani. De ezek
mellett további tanfolyamok elindítása szükséges kiállítás-rendezés, gyűjteménymenedzs-
ment, kommunikáció, marketing és reklám a kultúrában stb. témákban.
A továbbképzések rendszerének kidolgozásában a pedagógusoktól sokat tanulhatunk,
ahol ennek széles skálája működik. A felsőoktatásból nagyon heterogén muzeológiai ismere-
tekkel érkeznek a közgyűjteményekbe a munkatársak. Az ismeretek egységesítését vélemé-
nyem szerint egy vizsgarendszer bevezetése oldhatná meg.
A köztisztviselőknél is működik az előrelépéshez szükséges vizsgarendszer. Véleményem
szerint a segédmuzeológusoknak, ahhoz, hogy muzeológus besorolás kapjanak, alapvizsgát
kellene tenniük, a követelményrendszert egy tanfolyamon, illetve tankönyvből lehetne elsajá-
títani. A „muzeológus alaptanfolyam” szakjogi alapismereteket (örökségvédelmi, régészeti,
közgyűjteményi jogszabályok), etikát, nyilvántartási ismereteket stb. tartalmazhatna.

A szakmai kompetenciák közül folyamatos fejlesztést igényelnek az informatikával kapcsolatos
kompetenciák. A múzeum alapfunkciójához kötődően az adatbázis kezelő szoftverekkel kap-
csolatos tanfolyamok nagyon hiányoznak. A „képzési piacon” ezek ugyan hozzáférhetőek, de
a közgyűjteményi területnek egy sor sajátos ismeretre lenne szüksége. A tanfolyamok rálátást
adhatnának a szakmában ma leggyakrabban használt 4-5 szoftverre és a köztük való átjárás le-
hetőségeire, megismerhetnék a kollégák a nyilvántartás és kutatás, felhasználás jogszabályi hát-
terét is. Széles kört érintene a muzeológusoktól a gyűjteménykezelőkön és a könyvtárosokon,
adattárosokon át egészen a restaurátorokig. Az informatikával kapcsolatos további kompeten-
ciák fejlesztése már nem önállóan, hanem egy komplex témakör keretében is megvalósulhat.
Például a kiállítás-tervezés és -rendezés ismeretrendszerének a képfeldolgozó, belsőépítészeti-
tervező és kiadványszerkesztő programok megismerése is részét képezheti.
A muzeológusok számára a gyűjteményi menedzselés és az ehhez kapcsolódó kompeten-
ciák fejlesztésére kell törekedni, mint a prezentációkészítés, szövegszerkesztés, kommunikáció,
internet, pályázatírás. A frontszemélyzetnek is folyamatos képzésekre lenne szüksége, itt azon-
ban különösen fontos a szakmai mellett a személyes kompetenciák fejlesztése is. Kiemelten az
ügyfél-orientáció, udvariasság, konfliktuskezelés, határozottság, beszédkészség stb. területein.

Mint azt a korábban jeleztem, a muzeológus álláshely betöltését alapvizsga letételéhez kötném,
melyet jogszabályban kellene rögzíteni. Átfogóbb jogszabályi változásokra jelenleg nincsen
szükség. A hét éves továbbképzés rendszere jó alapot teremt a jelenleg a közgyűjteményi te-
85
rületen dolgozók hiányos kompetenciáinak kialakításához, fejlesztéséhez. Ehhez kapcsolódva

kellene a képzési kínálatot tovább bővíteni és célirányosan publikálni az erről szóló információt
az egyes múzeumi területeken dolgozók irányában. Kiadványban összefoglalva is megjelen-
hetne a képzések tanfolyamok rendszere, megjelölve, hogy elsősorban mely munkakörökben
dolgozóknak ajánlott, mikor indul stb. és mely kompetenciák kialakítása a cél.
A változásokat a jelenleg a múzeumokban dolgozókra építve kell végrehajtani, ezért számukra
első lépésben ajánlásként kell megfogalmazni, hogy mely szakterületen, mely kompetenciák
fejlesztését tartanánk fontosnak. Az álláshelyek betöltéséhez, munkakörök ellátásához szüksé-
ges kompetenciákat 3-5 év múlva lehetne jogilag is szabályozni.
Vígh Annamária
Alkalmasak, mivel valamennyi, a jogszabályban meghatározott kulcskompetencia oktatásához
kapcsolódni tudnak, természetesen nem egyenlő mértékben. Függően az adott intézmény
gyűjteményi anyagától és az ott meglévő humán infrastruktúra alkalmasságától.
Erősségeik:
• Gyűjtemények
• Korszerű kiállítások
• Látogatható raktárak
• Helyben használható adattár és könyvtár (az intézményi besorolástól függően)
• A múzeumban folyó oktatás céljára kialakított tér megléte és felszereltsége
• Kreativitás
Gyengeségeik:
• A gyűjteményi anyag feldolgozottságának szintje, amely akadályozhatja az oktatási segéd-
anyagként történő felhasználást (adatbázisok hiánya, digitalizált, könnyen elérhető tartal-
mak meglétének hiánya).
• Értelemszerűen gyengeséget jelentenek mindazok, amelyek az erősségekben felsoroltak hiá-
nyát (kiállítás, látogatható raktár stb.) jelentik (tekintettel azonban arra, hogy ezek a területek a
stratégiai fejlesztések célpontjai, hosszabb távon tartós erősségként lesznek jelen.).
• A speciális szakértelem hiánya, amely a múzeumi adottságok felismerésétől, azok oktatás-
ban való hasznosításának lehetőségeiről szól, valamint a megvalósításról.
Jövőbeni feladatok:
• Az oktatási partnerintézmények aktív bevonása a múzeumi munkába az állandó- és időszakos ki-
állítások tervezésétől a lehetséges múzeumi órák kivitelezéséig. (Ebben a folyamatban jó tapasz-
talatot jelenthetnek a 2008-as Reneszánsz Túrák, illetve a 2009-es Kultúra Élmény pályázatok.)
• Továbbképzés és átképzés, az intézményen belüli munkaerő-átcsoportosítás lehetőségei-
nek kihasználása.
• A legjobb gyakorlatok, módszertanok terjesztése, értékelések mind a múzeumi, mind az
oktatási felhasználói szintről
• A múzeumhasználó diákok számának és a múzeumban tartott formális és nem formális
oktatási alkalmak számának jelentős növelése.
Tervezni, mérni és értékelni – ez az a három kulcsfeladat, amely nem igényel többletforrást,
„csak” szemléletváltozást.
86

Amennyiben a „jövőbeni feladatok”-ban meghatározottak megvalósulnak, a közoktatást szol-
gáló törekvések, nem az általánosság szintjén, hanem az éves feladattervekben, felelősök
megjelölésével, folyamatos kiértékeléssel kerülnek beépítésre.

Minden intézmény esetében külön elemzést igényel, hogy milyen költséggel jár az adott te-
vékenység. Alapvetően az oktatási normatíva részeként kell minden tanuló esetében megte-
remteni a múzeumi tanóra megtartásának lehetőségét. Ily módon az oktatási intézmény mint
szolgáltatást veszi igénybe a múzeumot.

A fenntarthatóság követelményét szem előtt tartva, nagyon gondosan kell mérlegelni minden
fejlesztést. A jelenlegi uniós tervidőszakban futó TIOP pályázatok számottevő infrastruktúra-
bővülést jelentenek majd, tekintettel az új múzeumpedagógiai foglalkoztatók kialakítására. A
meglévő múzeumi terekben elsősorban a többfunkciós térkialakításra helyezném a hangsúlyt,
nem pedig új épületek létrehozására. Amennyiben ilyen típusú fejlesztésekre gondolunk, min-
denekelőtt a raktárak megfelelő voltára, illetve a múzeumépületek külső környezetére, (udvar,
kert) és ezek hasznosítására kell koncentrálni. Egyébként a ROP-os források bevonásával a
vidéki, zömmel a városközpontokban lévő, műemléképületben lévő múzeumok külső felújítása
is megtörténik.

újuljanak?
A régebben készült állandó kiállítások felújítása, tartalmi megújítása az Alfa Program támoga-
tása nélkül is megtehető, a feliratok cseréjével, kiegészítő információkat hordozó kiadványok
elkészítésével, a műtárgyak időközönkénti cseréjével.
Amennyiben az Alfa Programra pályáznak, vagy más forrás segítségével kívánják felújítani
a kiállítást, lehetőség van a teljes koncepció újragondolására. Ez a legfontosabb lépés, mivel
tapasztalataink szerint sok esetben hiányzik az az ötlet, ami a kiállítás üzenetét jelenti, és ami
a forgatókönyv alapját képezi. Az előkészítés során folyamatos együttműködés szükséges az
intézmény partneriskoláival, annak érdekében, hogy már a koncepció megfelelően tükrözze a
közoktatásban való felhasználás lehetőségét. Az installáció megválasztásakor is figyelni kell a
különböző korosztályok igényeire, az info-pontok helyes arányára, a leülési lehetőségekre, a
nagyobb létszámban érkezők helyigényére.
Az időszakos kiállítások esetében is el kell készíteni a pedagógiai programot és azt meg-
felelő kommunikációval, időben el kell juttatni az iskolákhoz, hogy lehetőség nyíljon annak
beépítésére, és sor kerüljön az adott tárlat meglátogatására.
A múzeumi szakemberek mindegyikének tudomásul kell vennie, hogy szolgáltatást kell
nyújtaniuk munkájuk minden területén. Akkor, amikor a közoktatást kell szolgálniuk, ennek
az elvárásrendszernek kell megfelelniük. Minősítésükben, munkájuk értékelésekor, munkaköri
leírásaikban is tükröztetni kell ezt a feladatot.
87

Nagyon sok kiállítást lehetne felsorolni. Minden szakmabelinek javaslom az Alfa Program ke-
retében megnézni a vidéki múzeumok 30 kiállítását, valamint az országos múzeumok állandó
kiállításai közül a Magyar Természettudományi Múzeum és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ki-
állításait, a Szépművészeti Múzeum felújított állandó tárlatait.
A többi múzeum esetében csak speciális vezetés segítségével lehet felhasználni a kiállítá-
sokat az iskolai oktatáshoz, hiszen sem tematikailag, sem didaktikailag nem alkalmasak erre.
Nagy lehetőség van a szakmúzeumok kiállításaiban, pl. Elektrotechnikai Múzeum, Soproni Bá-
nyászati Múzeum, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.

Feltétlenül, az egyetlen költséghatékony módszer, amely tükrözteti a sokszínűséget és a gya-
korlatban szűri ki a hibákat is.
Az üzenet közvetítésének módjában és eszközeiben kell különbséget tenni, abból a szempont-
ból, hogy kihez szólunk. Magát az üzenetet nem kell a korosztályokhoz igazítani, hanem olyan
témákat kell a múzeum nyelvén bemutatni, melyek társadalmi érdeklődést váltanak ki.

Nagy eredménynek érzem, hogy elkezdődött a muzeológusok szakmai továbbképzése. A tema-
tika nyilván bővíthető majd, de a jelenlegi helyzetben fontosabbnak tartom, hogy az akkreditált
tanfolyamon sikeresen szerepeltek előnyt élvezzenek az alkalmazáskor. Fontos szempont még,
hogy az uniós forrásokra épülő továbbképzési lehetőségek elérjenek az intézményrendszerhez.
A meglévő kínálat elég sokszínű: jól hangzó, de tartalmilag kevéssé átfogó kurzusok is indulnak.
Fontos követelményként javaslom megfogalmazni, hogy ezeken a tanfolyamokon az oktatók
számára jelentsen előnyt a múzeumi gyakorlat, mert e nélkül múzeumról szólni igen nehéz.

Igen. Feltétlenül szükséges, hogy jogszabályi alátámasztása is legyen a megváltozott szakmai
elvárás-rendszernek. A konkrét jogszabályok megnevezését mellőzve, a tematikát jelezném:
a vezetők kiválasztása során ma már jogszabály írja elő a vezetési, gazdasági ismeretek meg-
létét, vagy megszerzésének kötelezettségét. A későbbiekben a minőségbiztosítást jelentő
szakmai jogszabályban kell szerepeltetni a továbbképzésekben való részvételt.
88
Helyzetértékelés és a
fejlesztés irányai
89
 György Péter
Mi a teendő?
Kívülállóként, tehát olyan, társadalomtudománnyal foglalkozó tanárként, aki nem pusztán, s
gyakran nem is elsősorban a kiállitásokat, hanem magukat a múzeumokat látogatja, illetve
elemzi, történetüket, változásaikat próbálja érteni és értelmezni, épp oly megtisztelő a gya-
korlatban élő múzeumi szakemberek által összeállított kutatáshoz hozzászólni, mint amilyen
nehéz, s kockázatos is talán.
Mindenekelőtt: többet tanultam magukból a kérdésekből, s a válaszokból ahhoz, hogy
könnyed magabiztosssággal formáljak ítéletet az abban olvasottakról. Soha nem éltem, tehát
nem dolgoztam múzeumokban, így mindössze az elképzeléseim, illetve olvasmányaim, s a lá-
tottak alapján lehetnek tapasztalataim arról a világról, amelynek lakói most kérdéseket tettek
fel saját maguknak: mint legyen ezután.
Mert, mint azt ezek a kérdések, s a válaszok is mutatják: a múzeumi szakemberképzés
megújítása, pontosabban megkezdése nélkül: a magyar múzeumok jövője akkor is nehezen
elképzelhető, ha az állam hirtelen jó/bb/ gazda lenne, s a szükséges forrásokat rendelkezésre
bocsájtaná. Mert vitán felül áll, hogy a múzeumok alulfinanszírozottsága önmagában véve is
elég ok az aggodalomra.
Amikor a múzeumi szakemberképzés megkezdéséről írok, akkor nyilván többen felkapják
a fejüket: hiszen már évtizedek óta folynak a képzések: történeti muzeológiát, múzeumpeda-
gógiát több magyar egyetemen, így az ELTE falai között is tanítanak, felkészült, kiváló kutatók,
gyakorlati szakemberek. Mindez kétségbevonhatatlan, s valóban fel sem tudjuk mérni, hogy
az elmúlt évtizedekben, mi történt volna – ezek nélkül a képzési helyek nélkül.
S most mégis úgy vélem, hogy egy új kezdet ideje jött el. Itt az idő arra, hogy többfé-
le múzeumi szakembert képezzünk együtt, egyszerre: elsősorban MA, és PhD szinteken: s
lehetőség szerint egymással párbeszédben, egymás közvetlen közelében. Mindenekelőtt
szükség lenne egy Museum Studies/Museumskunde szak megindítására, ahol az új nemze-
dékek kreatívan nyomonkövethetik azt a társadalomtudományi fordulatot, amely az elmúlt
lassan harminc évben a múzeumokkal kapcsolatban végbement. Azaz: a muzeográfia, tehát a
gyűjteménycentrikus, gyakorlatorientált szemlélet és tudás mellett, azzal párhuzamosan égető
szükség van a muzeológia, tehát a múzeum intézményét egészében vizsgáló, elemző tudomá-
nyos szemlélet elsajátítására is. Mindez annyit jelent, hogy a magyar múzeumi szakembereknek
nagyrészt ugyanazok a paradigmák, kérdések, ugyanazok a mentális kulturális térképek kell,
hogy ismerősek legyenek, mint angol, amerikai, német, francia, spanyol, illetve holland, orosz
kollégáiknak – s nem véletlen említem ezeket az országokat, ahol a múzeumi szakember-
képzés: minimum stratégiai jelentőséggel bír. Ennek az MA/PhD képzésnek együttműködést
kellene kialakítania az építészekkel, várostervezőkkel, kulturális iparágakat tanuló közgazdász-
okkal, illetve kulturális antropológusokkal és médiakutatókkal egyaránt. Azaz, a képzésben
rekonstruálnunk kellene azt a tudománytörténeti változást, azt az új kontextust, amely a mú-
zeumok kulturáját, lehetőségeit determinálja. (Vö. pl. http://www.londonconsortium.com)
Ugyanilyen fontos, hogy ez a képzés lehetőség szerint, az első pillanattól fogva, az arra
hajlandó angol/német intézményekkel közösen kezdődjön el: részben a fenti nyelveken. Te-
hát el kell érnünk, hogy az új nemzedék tanulmányai során folyamatosan megismerkedhessen
90
azokkal a külföldi, elsősorban európai kollégáival, akikkel utóbb, évtizedeken át együtt kell
működnie. A magyar muzeológia jövője épp úgy, mint arra a hajnalok hajnalán Pulszky rá-
mutatott: az európai, univerzális kontextusok megértésében, lokális, teremtő használatában
áll. Nemzeti kultúra nincs univerzális normák nélkül, s épp akkor, amikor az Európai Unióban
élvén nincsenek többé határok, s így nemzetállamok, amikor az etnikailag homogén kulturális
világok eltűnőben vannak, nos, akkor a legfontosabb, hogy a nemzeti kulturális intézmények
igazán működőképesek legyenek – ebben az új, igen nagy és bonyolult kulturális térben. Ha
a magyar múzeumi szakemberek következő nemzedéke nem fogja érteni azokat a játéksza-
bályokat, azokat a diskurzusokat, amelyeket az európai kortás muzeumokban használnak,
játszanak, alkalmaznak – akkor nem lesz, nem lehet képes arra, hogy betöltse hivatását: a
korszerű nemzeti kultúra és emlékezet megőrzését és fenntartását. A tárgyak, a megőrzött és
bemutatandó tárgyak: mind az emlékezetpolitika kontextusában válnak értelmezhetővé, s ezt
a diskurzust a múzeumok nélkül nem tudjuk interpretálni.
Tudom, tisztában vagyok azzal, hogy mindez jelentős távolságra van attól a drámai összképtől,
amely a kérdésekre adott válaszokból kiderül: a tragikus alulfinanszírozottságtól sújtott múzeumok
napi gyakorlatától. Tisztán látható, hogy a megújulás, a fordulat szándéka, szükségessége nyilván-
való a válaszadók számára, de az is felismerhető, hogy mindezek a szakemberek pontosan, s okkal
tudják, hogy a forráshiány-determinált jelentől nem férnek hozzá a jövőhöz.
Ugyanakkor, mintha azt láttam volna, hogy maguk a kérdések is talán már független, ön-
magába záródó rendszerként értenék, látnák a múzeumokat. Hiszen erre vonatkozik a kiin-
dulópont is: meg tudnak-e múzeumok újulni – saját maguk erejéből, a saját világukon belül.
Nos, azt hiszem, hogy a megoldás a múzeumi világ, az önálló virtuális köztársaság határainak
lebontásában áll, annak a nem el-, hanem felismeréséből, hogy ez az intézmény a kortárs tár-
sadalmak kulturális térrendszereit működtető, determináló rendszer egyik része, amely nem
működhet sikerrel a szélesebb kontextusok interpretációja nélkül.
Tulajdonképp: a kérdés mindig és mindössze a léptékváltásra vonatkozik. A művészettörténé-
szek gyakran nyomasztóan szűknek tartják a régészek által használt kontextusokat, a művészetfi-
lozófia, esztétika, visual studies szakembereit aggasztja a művészettörténészek lineáris történeti
logikája, mondván, az elzárja az utat az esztétikai tapasztalat megélése elől. A kortárs művészeti
intézményeket formáló építészek, urbanisták számára érthetetlen, hogy miért nem foglalkoznak
a többiek az intézmények politikai gazdaságtanával is – amely mégiscsak érdekes, s nem lebecsü-
lendő szempont. Mindezek a léptékek, léptékváltások nem egyszerűen és pontosan illeszked-
nek egymáshoz, hanem igencsak rivalizálnak, vitatkoznak egymással, gyakran ellentmondanak
ítéleteikben, nézőpontjaikban. Megitélésem szerint a helyes az lenne, ha mindezt: együtt látnánk.
A társadalomtudomány nem a vagy-vagy kultúrája. Soha nem arról van szó, hogy vagy az egyik
szemlélet igaz, vagy másik: a társadalomtudományok vitái, nem más, mint a gyakorlatuk.
Azt látom, hogy ez a felette fontos kutatás, ez a tükör, amelyet a múzeumi szakemberek tartot-
tak maguk elé, világossá teszi, hogy a léptékváltások dinamikája, tehát a korszerű társadalomtudo-
mány és társadalmi valóság figyelembe vétele nélkül a jelenlegi gyakorlat nem folytatható. S ha ezt
mind, kívülállók, s a birodalmon belül létezők, felismerjük, akkor nekiláthatunk annak a tudásnak a
megszerzéséhez, és intézmények felépítéséhez, amelyek együtt alkalmasak arra, hogy a 21. szá-
zadban a magyar múzeumok mindegyike/!/ megérkezzen a kortrás jelenbe, a kortárs Európába,
hogy ezen a nagy színpadon érvényesen beszélhessünk a múltunkról, jövőnkről egyaránt.
91
 Lakner Lajos
A muzeológia mint hivatás

Gondolatok arról, hogyan és miért vetődött fel a múzeumban szükséges kompetenciák kér-
dése − avagy múzeumi munka élményszerűen és tudományosan
Az elmúlt két évtizedben az oktatás és a kultúra több területén egyre hangsúlyosabban jelent
meg annak az igénye, hogy meghatározzuk, milyen szakmai tudás és személyes kompetenciák
szükségesek a szakemberek számára.
Európa nyugati felén az 1980-as, nálunk a 2000-es évek előtt ez nem jelentett különö-
sebb problémát. A néprajzos a hagyományos falusi világ tárgyi, szellemi és művészeti emlékeit,
a régész a régészeti tárgyakat és korokat, a helytörténész egy helység társadalmi, politikai,
gazdasági és kulturális történetét kutatta. Egy művészettörténész képzőművészeti műalkotá-
sokkal és/vagy iparművészeti tárgyakkal, egy irodalomtörténész írókkal, művekkel és irodalmi
eseményekkel és szerveződésekkel, egy természettudós egy helység és környéke természeti
környezetével foglalkozott. Szakterületükön valamennyien rendszeresen jelentettek meg tu-
dományos cikkeket, könyveket. És mindezek mellett kiállításokat is rendeztek, és ismeretter-
jesztő előadásokat is tartottak, írtak a nagyközönség számára. A közönséggel való kapcsolat-
tartás a múzeum közművelődési munkatársainak a feladata volt.
Az 1980-as, illetve a 2000-es évek azonban cezúrát jelentettek a múzeumok történeté-
ben (is). Az elmúlt harminc évben alapvető változások következtek be a nyugati társadalmak
életében, amelyet többnyire a posztmodern szóval szoktak jelezni. Nincs tér itt e folyamat
bemutatására, csak azon elemeit érintem, amelyek közvetlenül is hatottak a múzeumokra.
Múzeumok változásban
Hosszú ideig a múzeumok templomok voltak, azok a szent helyek, ahol az egyén (a látogató)
találkozhatott (a helyi közösség, a nemzeti közösség, az emberiség) kultúrá(já)val, ahol meg-
tudhatott valamit e közösségek lényegéről, s ahol felemelkedhetett ehhez. A „Bildung” esz-
ményén alapuló múzeumok az emberek nevelésében látták a feladatukat, és ennek szolgála-
tába állították a szép tárgyakat, amelyeknek nemcsak rendkívüliségét, anyagi értékét, hanem
eszmei-morális-történeti jelentőségét is – pontosabban főleg ezt – hangsúlyozták. A múzeum
az ember nevelődésének a helye volt. A jelzett változás következtében azonban mindez lassan
múlttá vált. A múzeumokat körülvevő szociokulturális környezet, s így a múzeumokkal szem-
beni elvárások is alapvetően megváltoztak.
A múlt század utolsó harmadában elbizonytalanodtak a valóság- és az igazságképzet alap-
jai. Lyotard híres esszéje1 ezek megrendüléséről számolt be. A nagy elbeszélés lehetetlensé-
gének kimondása azt is jelentette, hogy a világ most már nem a fejlődés szerint elrendezett
adatok révén érthető meg. S valóban, a posztmodern társadalmak kutatói rendezetlen él-
ményközösségekként tudták leírni a társadalmakat. Rendezetlenként, hisz az egyén élmények-
re való törekvése független volt a személyiség valóságos társadalmi-gazdasági helyzetétől,
már csak azért is, mert azok a közösségek, amelyekbe tartozónak vélte magát, gyakran virtu-
ális közösségek voltak. Nem az internet világában létrejövő virtualitásról van szó, noha részben
1
A posztmodern állapot, 1993.
92
arról is, hanem arról, hogy bizonyos élmények birtoklása fűzte össze az egyéneket. Gondoljunk
azokra a típusú reklámokra, amelyekben egy termék megvásárlásával egy (egymást fölismerő,
kedvelő) közösség tagjaivá lehetünk.
Mindezzel párhuzamosan egyre fontosabbá vált a szórakozás, az önélvezet lehetőségeinek
keresése, és a mindennapi világ esztétizálódása. A mindennapi cselekedetek már nemcsak
azok voltak, amik, hanem valami mások is: élvezetesek. Így lett a bevásárlásból, amely ház-
tartási munka – szórakozás, kellemes időtöltés, amit a tevékenység nevének megváltozása
(shoppingolás) is jelez. De ugyanígy élményforrássá lett a mosópor, a mosogatószer stb. A
szolgáltatók az élet minden területén élményeket kínáltak az embereknek (fogyasztóknak).
Döntő jelentőségű szerepe volt a változásban a multimédiának. A nyelv helyett egyre in-
kább a piktogramok, képek, klipek, óriásplakátok, videók, videójátékok lettek az önkifejezés,
a világ és önmagunk megértésének eszközei. Míg korábban egy szerelmes versesköteteket
böngészett, hogy megtalálja a szavakat érzelmei kifejezéséhez, ma egy smiley-t küld kedve-
sének, aki meg is érti az üzenetet. E smiley-kat készen nyújtják a szolgáltatók. Ahogyan a
videójátékok, a számítógépes játékok is egy kész világot kínálnak a felhasználók számára. Az
olvasás során viszont mindenki a maga személyes (életbeli és esztétikai) tapasztalatai révén
teremtette meg egy-egy vers és regény világát. E készen kínált világok azonban már nem a
modernségben szilárdnak és integráltnak gondolt énnel, hanem egy folyamatosan változó, az
új helyzetekben új ént öltő egyénnel számoltak.
Mindezek, ha fokozatosan is, de alapjaiban változtatták meg a múzeumról való gondolkodást.
• Az emberek élmény utáni vágya, a szórakoztatóipar élményt szerző elemekkel való bő-
vülése a múzeumokat arra késztette, hogy részt vegyenek az élményháztartás fölötti ura-
lomért való harcban. Azért is erre voltak kényszerítve, mert az ismeretterjesztés is egyre
inkább ebbe az irányba tolódott el. Gondoljunk csak arra, hogy emberek jelentős része a
természetről való ismereteit elsősorban a National Geographic játékfilmszerűen megren-
dezett, dramatizált produkcióiból nyeri. A múzeumok legerősebb és leginkább versenyké-
pes válasza az ún. mega kiállítás volt, amely megismételhetetlen élményeket ígért a világ-
hírű, eddig csak reprodukciókon látott eredeti műalkotásokkal való találkozás révén. Ekkor
jelentek meg azok a múzeumi rendezvények (Múzeumok Éjszakája stb.) is, amelyek szintén
valami rendkívülit, szokatlant ígértek, és amelyek nagy tömegeket mozgattak meg.
• A múzeumoknak presztízs és financiális okokból, vagyis a fennmaradásuk érdekében ver-
senybe kellett szállniuk a szabadidő eltöltésére specializálódott intézményekkel (játékbar-
langok, bevásárlóközpontok, mozik, élményparkok stb.). S ugyanezen okokból harcba kellett
szállniuk azokkal a technikai-elektronikai eszközökkel, amelyek a világot hozták be a lakások-
ba, anélkül, hogy az embereknek ki kellett volna lépniük saját életterükből (tv-csatornák, CD-
ROM, internet, DVD stb.). Mindezek a szabadidő eltöltési lehetőségek és eszközök sok láto-
gatót és pénzt vontak el a múzeumoktól. Részben erre adott válasznak tekinthetők a mega
kiállítások, a múzeumi shopok, a kávézók, amelyekkel azt szeretnék elérni a múzeumok, hogy
őket válasszák a fogyasztók, s minél több időt töltsenek el, illetve minél több pénzt költsenek
el náluk. Hisz versenyképességük megőrzéséhez pénzre volt szükségük, s így a múzeumok
egyre inkább üzletté is váltak. S történt mindez az ICOM definíciója (a múzeum nem profit-
orientált intézmény) ellenére, de a nemzetközi szervezet jóváhagyásával!
93
• Mára a muzeális intézmények jelentős részének első számú célközönségévé a turisták vál-
tak, akik a rendkívüli élmény megszerzése érdekében vállalkoznak akár több száz kilométer
megtételére, és hajlandóak a belépőjegyért borsos árat fizetni. Komoly a veszélye annak,
hogy azon múzeumok és kiállítóhelyek, amelyek jelentős mennyiségű pénzt képesek meg-
mozgatni a világnak szóló és világra szóló hatás érdekében, egyre kevésbé törődnek majd
azzal, hogy a helyi társadalomba minél több és erősebb gyökeret eresszenek. Nem tartom
lehetetlennek, hogy a nemzetközi siker utáni erős vágyakozás közben az intézmények ve-
zetői elfeledkeznek a szűkebb szociokulturális közegük iránti felelősségről.
A felsorolt változások egyik fontos következménye, hogy a múzeumok hármas funkciójából a

hangsúly egyre inkább a közvetítésre esett. Mindeközben természetesen elvileg nem csök-
kent a gyűjtés, a megőrzés és a feldolgozás jelentősége, de a múzeumok önbemutatásában
mindinkább a látványosság került a középpontba.
Furcsának tűnik, de talán épp e hangsúlyeltolódásnak volt köszönhető, hogy a korábbiak-
nál sokkal erősebben merült fel a múzeumok és a muzeális intézmények társadalmi hasznos-
ságának a kérdése. Ebben az új szociokulturális környezetben már nem volt elég azt mondani
a potenciális közönségnek, hogy a múzeumok komoly értékű gyűjtéseket végeznek, és folyik
a gyűjtemények tudományos feldolgozása. S az sem volt már eléggé meggyőző, hogy a tudo-
mányos kutatások eredményei mint tudományos tények megjelennek a kiállításokon.
Az új helyzethez való alkalmazkodás során merülhetett föl az igény, hogy a múzeumok
megtalálják az általuk nyújtott szolgáltatások és produkciók specifikusságát, vagyis olyan él-
ményszerű programokat kínáljanak, amelyekre a versenytársak nem, vagy csak korlátozottan
képesek. S a múzeumok a rájuk jellemző specifikus szerep és az alternatíva keresésekor újra
rátaláltak a nevelési-oktatási folyamatban való részvételre. A múzeum e felfogás szerint olyan
kulturális intézmény, amely teret ad a történelemről, a művészetekről, az emberi gyakorlatok-
ról, a nemzeti hagyományokról stb. való ismeretek tapasztalat útján való megszerzésének és
megerősítésének.
A múzeum szinte az egyetlen olyan intézmény, amely lehetővé tapasztalás révén teszi a
történelem, a műalkotások és a hagyomány(ok) megismerését. Természetesen mindez nem je-
lenti azt, hogy a tapasztalatszerzés lehetősége minden tekintetben azonos a különböző társa-
dalmi csoportok (hátrányos helyzetű gyermekek, fogyatékkal élők stb.) számára. Azt azonban
igen, hogy a tapasztalatszerzés valamilyen fokát mindenki számára lehetővé teszi, s ebben az
értelemben mediátori szerepet lát el különböző világok és kultúrák között. A múzeum e szerep
révén lett az iskola kiemelt szövetségese, s a köztük lévő együttműködési formák megtalálása
és kialakítása így kapott különös jelentőséget.
A múzeumi munka ettől kezdve a munkatársaktól sokkal inkább megkövetelte a kész-
séget, hogy gyűjteményeiket egyszerre tárják fel élményszerűen és tudományosan, egy-
szerre legyenek képesek kutatásaik eredményét a szűkebb szakmai közönségük és a lai-
kus érdeklődők, a különböző fokú iskolában tanulók és turisták számára bemutatni. S azt
a hermeneutikai elvet is meg kellett érteniük, amely szerint a múlt csak a jelenből kiindulva
tárható fel, vagy legalábbis, a kutatást a történeti érdeklődés mellett a jelenben megfogal-
mazódó kérdések is motiválják. Mára tehát a múzeumok szerteágazó, néha széttartó köve-
telményeknek kell, hogy megfeleljenek.
94
Az ICOM ajánlások és a magyar helyzet

Jól érzékelteti a fent bemutatott változást, ha összehasonlítjuk az ICOM 1971 és 1981 között
használatra ajánlott múzeumi képzésének tantervét a most érvényben lévő irányelvekkel2. A
korábbi ajánlás a muzeológia klasszikus témáinak és kérdéseinek megismertetésével kezdő-
dött: a múzeum általános története, a múzeum és a nemzeti örökség, a múzeumi kutatások. A
képzés középpontjában mindenekelőtt az egy-egy tudományterületen mozgó szakmuzeoló-
gus állt. S csak e témák után került sor a látogatói magatartásokkal és igényekkel való foglal-
kozásra, amely elsősorban a múzeum többi munkatársát érintette. Ma az ICOM által ajánlott
tanterv olyan általános készségek kialakítását teszi az első helyre, amelyekkel egyrészt vala-
mennyi múzeumi munkatársnak rendelkeznie kell, másrészt, amelyek összefüggnek a kommu-
nikációs ismeretekkel és a társadalmi környezet állandó elemzése, értékelése képességével.
Talán nem véletlen, hogy a múzeum itt jelzett átalakulásával párhuzamosan erősödött meg
annak az igénye, hogy muzeológia önálló tudomány legyen. Önálló tudomány abban az érte-
lemben, hogy 1. speciális, mással nem helyettesíthető tapasztalatok révén történő értelmezését
jelenti a történelemnek és a jelen valóságnak; 2. integrálja a kulturális és természeti örökséggel
való fogalakozást; 3. különálló intézménye a múzeum, amely feladatai és az általa nyújtott isme-
retek, módszerek révén elkülönül más tudományos, oktatási és közművelődési intézményektől.
Az 1970-80-as években a múzeumi diskurzusok fő témája a muzealizálódás kérdése
volt. A publikációk rámutattak a múzeumok falaikon túlnyúló szerepére és fontosságára. A
muzealizálódás problémája ugyanis már nemcsak a raktáraikban őrzött tárgyakat, gyűjtemé-
nyeket érintette, hanem a rajtuk kívül eső világot is: városrészeket, természeti értékeket, em-
lékműveket és emlékhelyeket. A közös kérdés úgy hangzott: hogyan lesznek a tárgyak, az
épített környezet és a természet képesek arra, hogy információt, tudást, jelentést és tapasz-
talatot adjanak át a múltból a jelenbe, illetve a jelenből a jövőbe. E folyamat megértéséhez a
múzeumok kínálták a kulcsot, hisz e közvetítés a múzeum legfőbb jelentésteremtő eljárása.
A fentiek alapján teljesen természetes, hogy újra előkerült annak a kérdése, milyen kompe-
tenciák fontosak/szükségesek/elengedhetetlenek/hasznosak stb. a múzeumokban dolgozó
szakemberek számára.
Az ICOM tantervi javaslata és a Múzeumi Oktatási és Képzési Központ (MOKK) által készített
felmérés alapján a következők állapíthatók meg:
• A legfontosabbá azok a kompetenciák váltak, amelyek a társadalom különböző tagjaival (a
meglévő és a lehetséges látogatókkal, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet szereplő-
ivel stb.) való kapcsolat kialakítását és ápolását teszik lehetővé.
• A kétféle kompetenciasor az elvárt és a meglévő készségek között jelentős eltérést mutat.
Az ICOM által elvárt készségek sorában kiemelt helyen szerepel a környező valóság értel-
mezésére és értékelésére való képesség, míg a MOKK által kezdeményezett felmérésben
nagyon elemi ismeretek (szövegszerkesztés, adatbázis-kezelés, internethasználat stb.) ke-
rültek az igazán fontosnak ítélt készségek sorába. Elméleti felkészültség s az ebből adó-
dó képességek mindennapi-gyakorlati készségekkel kerültek egy sorba. Az eltérés oka
természetesen abból adódik, hogy az ICOM által készített tanterv az ideális készségeket
2
ICOM Curricula Guidelines for Museum Professional Development
http://icom.museum/download/ENG_ex_dec2006_docs/2006div18-eng.pdf
95
írja le, míg a másik felmérés célja a jelenkori állapotok megismerése, és ezek alapján kép-
zési javaslatok megfogalmazása. E különbség révén megmutatkozó látlelet azonban így is
megdöbbentő. Ugyanis egy szociológiailag alátámasztott valóságismerettel, a világ értel-
mezésének képességével, a kultúrák közti párbeszédre való alkalmassággal, a társadalmi
hasznosság kérdésével komolyan számot vető, és a múzeumelmélet belátásait hasznosító
ideális muzeológus áll szemben egy, a mindennapi gyakorlatba (létszámhiány, feladatok
megtöbbszöröződése, pénzhiány, a technikai változásokhoz való alkalmazkodás stb.), a
munkaköri leírásokba belevesző, gyakran a mára mindennapinak számító alapkészségek-
kel (számítógép múzeumi célú felhasználása stb.) sem rendelkező múzeumi szakemberrel.
Természetesen ez a szembeállítás sarkalatos, és abban az értelemben igazságtalan, hogy

az ICOM nem a munkakörök, hanem a múzeumban jelentkező ideálisan elvárható feladatok
szerint utal a szükséges kompetenciákra, míg a MOKK által készített felmérés a konkrét mun-
kakörökre vonatkozik. Ennek ellenére a listák különbsége nagyon elgondolkoztató. Azt üzeni,
hogy ki kell dugni a fejünket a mindennapi gondokból, problémákból, egy nagy levegőt kell
venni, aztán elképzelni az ideális múzeumot. Hagyni kell, hogy elragadjon bennünket a múze-
um valamiféle víziója, amely iránytűt jelenthet. S ha sejtjük az irányt, akkor már nagy baj nem
lehet… legfeljebb navigációs gond… De a korrigálásra ekkor is van lehetőség: a továbbképzés,
amely már valóban differenciál egy tudományág szakemberétől és a muzeológustól specifiku-
san elvárt feladatok, és az ezt feltételező készségek között.
Az ICOM „Kompetencia-fája”.
http://museumstudies.si.edu/ICOM-ICTOP/index.htm letöltés: 2010 március 9.
96
 Cseri Miklós
Szemléletváltás a múzeumokban
A hazai múzeumi közéletnek, úgy is mondhatjuk, a közbeszédnek az elmúlt években tárgya
lett a szemléletváltás igényének és szükségességének megfogalmazása. Úgy tűnik, hogy a
kérdőívet kitöltők is megtanulták jól a leckét, hogy mi az, amit elvárhat a kérdező. Hogy a
válasz igazi meggyőződésen alapul-e, az sokkal mélyebb elemzést igényelne. Kárpáti Andrea
és Szirmai Anna Linda értékelésében a szemléletváltásra vonatkozó részből visszatükröződik,
hogy egy ilyen felmérésnél az emberek szinte felmondják, változásra van szükség. A dolgok
mélyére nézve azonban érdekes tanulságokat fedezhetünk fel.
Ami a kérdőívekre adott válaszok mögött rejlik…

Az első jellegzetesség, ami a kutatás során a kérdőívekre visszaküldött válaszokból kitűnik,
hogy a muzeológus társadalom tisztában van önmaga jelentőségével, és rendkívül elégedett
önmagával. Ez talán még előnyöket is hozhatna a későbbiek során, de a valóságban mégis a
változásoknak ellent álló, nehezen mozdítható a szektor, amelyet korszerűsíteni még hosszú
évek munkájába telik. A gépies válaszok ismétlődése nem okoz meglepetést: igen, először a ve-
zetőknek kell megváltozniuk, aztán a munkatársaknak is. Mégis, a változás szükségszerűségét
megállapítják a megkérdezettek, ugyanakkor magukra nem, vagy alig vonatkoztatják, és ez
egy kicsit olyan, mintha mindig arrébb, másokra tolnánk a felelősséget.
Az elemzés legelső táblázatában meglepetés, hogy a múzeumok presztízsét növelő té-
nyezők között mennyire háttérbe kerül a piacgazdasági viszonyokhoz történő alkalmazkodás
szükségessége és fontossága. Nem lehet vitakérdés, hogy a múzeum alapfunkcióját, a gyűjte-
ménnyel való foglalkozást mindenki axiómaként kezeli. Azonban, ha ennyire tisztában van vele
a muzeológus társadalom, hogy a gyűjteményekkel való foglalkozás mennyire fontos, és hogy
a legfontosabb feladata a múzeumnak, akkor miért vannak az óriási elmaradásaink a gyűjte-
ményezés, műtárgyrevízió, leltározás tekintetében? Hol vannak az évtizedek óta meghirdetett
tárgykatalógusaink, hol vannak a feltárásaink, hol vannak a digitális, virtuális látványtáraink,
hol van a gyűjteményeinknek a közszemlére helyezése? Hol vannak a rendbetett raktárak, hol
vannak a revíziózott, restaurált tárgyak, hol vannak ezek az elemek? Úgy tűnik, sokszor mást
mondunk, mint ahogy cselekszünk.
A válaszok alapján mélyen elgondolkodtatott „a múzeumoknak is alkalmazkodniuk kell a
piacgazdasági viszonyokhoz” megállapítás 6. helyre kerülése. Számomra ez azt jelenti, hogy
a muzeológus szakmában sokan még ma is oly módon pozícionálják magukat, hogy a múze-
umokat majd a fenntartó eltartja, és, hogy mi történik körülöttünk a világban, és hogy ezért
kell-e valamit lépni, meglehetősen hátra kerül a feladatok rangsorában. Ez azonban koránt-
sem biztos, hogy így van, hiszen nemzetközi példák azt mutatják, hogy nagyon sok esetben
a fenntartó maga kényszeríti bizonyos módszerekkel a piacgazdaság viszonyai közé a gyűjte-
ményeket. A mentőöv persze ott van a számukra: ha a helyzet úgy kívánja és szükség van rá,
kaphatnak külső, állami segítséget is.
Másik meglepetés, és mélyen elgondolkodtató tény, hogy a társadalmi hasznosságot a
válaszadók csak a 4. helyre teszik. Ez véleményem szerint ma a múzeumok számára sokkal fon-
97
tosabb, mint a múzeumok történetében bármikor lehetett. Egy múzeumnak azt kell – többek
között – bebizonyítania, hogy amiért létrehozták és fenntartják, az a társadalom, az adott kis-
közösség vagy nagyobb közösség számára fontos, és meg kell találnia azokat a módszereket,
eszközöket, amelyek által ezt a világ számára bizonyítani képes.
Újabb érdekes eredmény az, hogy „a múzeumoknak sokkal többet kell tenniük saját te-
vékenységük érzékeltetésére” megállapítás a 2. helyre került. Ezt végre többen felismerték,
bár ugyanakkor ez némileg ellentmond a másik elemnek, hogy tartson el bennünket az állam,
vagy tartson el bennünket a fenntartó. Azt írja az elemző Kárpáti Andrea is, hogy itt a „telje-
sen egyetértek”, „többségében egyetértek” általánossá válik, és nem nagy a szórás az egyes
kategóriák között.
Az, hogy a „kutatások adják meg a múzeum szakmai rangját” megállapítást az utolsó hely-
re sorolták a válaszadók, szintén meglepetést okozott számomra. Hiszen eddig mindenütt
a kutatás jelentőségét, majdhogynem kizárólagos fontosságát volt szokásos, szinte kötelező
hangsúlyozni…
A szemléletváltás következő eleme, „a látogató újfajta igényeihez való alkalmazkodás” ma-
gas értékelést kapott, s ha hozzávesszük a kreatív, aktív felhasználást is, akkor ez megdöbben-
tően magas arány (76–77%). Mondhatnánk azt is, hogy „megérkeztünk”, mindenki tudja, hogy
a látogató igényeihez kell alkalmazkodni, de ez rögtön módosul a következő pontban: „Csak
nehogy cirkuszosodjon a múzeum…!” Érthetetlen, hogy miért jön elő erőteljesen a félelem ott,
ahol a nyitás, a szemléletváltás, változás kérdését meghatározó szükségletnek tekintik. Érezhe-
tő viszont ismételten, hogy elméletben elfogadjuk a változás, a modernizáció szükségességét,
ugyanakkor alapállásunk, hogy „csináljátok a változást, de ne az én gyűjteményemben, az én
területemen”. Sokkal hálásabb lettem volna, ha a működést és a szemléletváltást egybekötöt-
ték volna a válaszadók a bevételszerzés, a pénzügyi problémák megoldásának szempontjaival.
Mert én hiszem, hogy ha nem is for-profit módon, de egy megújult szemlélettel ki lehet sza-
kítani olyan elemeket a piacgazdaságból, amelyek a bevételek megtermelésével javítanák a
muzeális intézményrendszer gazdasági pozícióit, és növelnék stabilitását, miközben kevésbé
tennék ki a fenntartók finanszírozási hullámvölgyei okozta gondoknak.
Az elemző hangsúlyozza, fontos, hogy a múzeumi dolgozók ne tekintsék a gyűjteményeket
csak a sajátjaiknak. A közönség felé a nyitás napjainkban még nem valódi szemléletváltásból
következik, hanem elsősorban a frazeológia szintjén vagy éppen azon sem működik. Ahhoz,
hogy a látogatók, az érdeklődők és az oktatásban részt vevők számára a gyűjteményeket
elérhetővé tegyük, gyökeres muzeológusi attitűdváltásra van szükség. Ennek a változásnak
láthatóak már a pozitív jelei, de általános térnyerése még nem történt meg.
Ma a muzeológus, a múzeumi gyűjtemény és a látogató közötti kapcsolatrendszer nagyon sok
esetben nem működik, vagy csak formális. Valódi kapcsolatrendszer megteremtéséhez, újra-
élesztéséhez szükséges lenne, hogy valóban a látogató szemével is dolgozzuk fel a gyűjtemé-
nyeket, és ebben meglehetősen nagy hiányok tapasztalhatóak. Ez különösen szembeötlő a lát-
ványtárakkal kapcsolatban. Hiszen, ha beengedjük a látogatót a gyűjteménybe, ha elérhetővé
tesszük a függöny mögötti kincsállományt, tudásállományt, akkor a látogató fejével gondolkod-
va, egészen másképp kell a tárgyakat leírni, értelmezni, ami nagyon komoly váltást kíván.
Az elemző megállapítja, hogy látszik valamifajta készség a változásra, sőt, bizonyos mun-
katársaknál ez már meg is történt, de igazából még nem tudott teljes körűvé válni. Különböző
98
szakmatestületi üléseken, nagyobb szakmai közönség előtt megfigyelhető, hogy korábban teljes
mértékben elzárkózó múzeumi szakemberek, vezetők is – legalábbis az elvek és a megnyilatko-
zás, ha nem is a napi gyakorlat szintjén – jóval nyitottabbak a korábbi évekhez képest a múzeumi
közönségszolgálat, közművelődés, oktatás, múzeumi külső kapcsolatok tekintetében.
Nagyon alulértékelt és kevéssé érthető a válaszokban a nemzetközi tapasztalatok megis-
merésének és alkalmazásának jelentősége. Egy átlag kelet-európai el sem megy szakmai útra
külföldre, vagy jórészt nyelvi és kommunikációs nehézségei miatt csak botladozva részese egy
nemzetközi szakmai konferenciának. Nyilvánvaló, hogy a dolgozóink, munkatársaink többsége
fél, nem képes és nem tud megjelenni a nemzetközi kulturális piacon sem az ismereteket befo-
gadó, sem átadói szerepkörben. A válaszok jelzik, hogy kollégáink számára nem tűnik elég fon-
tosnak a külföldi tapasztalatok megismerése, átvétele, vagy éppen az erről kialakított disputa.
Sokkal egyszerűbb, talán kényelmesebb azt válaszolni, hogy ami itthon van, az jó, és az itthoni
példából jobban lehet tanulni. Meggyőződésem, hogy elsősorban nyelvi problémáink vannak.
Nagyon negatív véleményem van a magyar muzeológus társadalom többségének nyelvi fel-
készültségéről, és arról, hogy kollégáink mennyire ismerik, értékelik, elfogadják, vagy éppen
kritikusan szemlélik a nemzetközi muzeológiai trendeket. Ennek egyértelmű következménye,
hogy produktumaik nem kompatibilisek az európai múzeumi gyakorlattal és eredményekkel.
Nem azt gondolom, hogy a magyar múzeumügy le kell, hogy másolja más országok műkö-
dő gyakorlatát, de meg kell, hogy ismerje azok elméletét és eredményeit. A magyar múzeum-
ügy nem vonatkoztathat el a tágabb világtól. Ennek megfelelően kell tudnunk reagálni a kör-
nyezetünkben zajló folyamatokra. Hiszek a Japánban a 19. század utolsó harmadában lezajlott
Meidzsi-reform hasznosságában, és abban, hogy egy ország, vagy éppen a múzeumi rendszer
modernizálásához ma is szükség van a világban megismerhető tudás elsajátításának technoló-
giájára. Küldjük az embereinket külföldre, ismerjenek meg módszereket, jöjjenek haza, és azo-
kat próbálják meg adaptálni. Saját, Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban kialakított
gyakorlatunk remek eredményeket hozott, s ezek a külföldön szerzett tapasztalatok a további
fejlesztések motorjaivá váltak.
A tudományos tanácskozások szervezésével kapcsolatban meggyőződésem, hogy jól bevált,
megszokott gyakorlattá vált nálunk tudományos konferenciákat szervezni. Ezeken vannak húzó,
jó előadások, de néha az az érzésünk, mintha egymásnak szerveznék a kollégák, és mintha eset-
leges témák, esetleges előadások, esetleges közönséggel uralnák a területet. És ezután mind-
ezekből igyekszünk rendkívüli mennyiségű nyomtatott kiadványt – döntően a Nemzeti Kulturális
Alap forrásaiból – létrehozni. A célcsoport meghatározásának, elérésének hiánya pedig magá-
val hozza a múzeumi raktereket eluraló kiadványhegyeket. Hogyha egy konferencia célirányos,
témája fontos, megvalósítása igényes és előre jól megtervezett, megfelelő kommunikációval
párosul, valóban hasznos lehet a múzeumi szakemberek ön- és továbbképzésében.
A múzeum funkciói napjainkban

A múzeum nem önmagáért való, hanem a közönségért, a múzeumot eltartó társadalomért.
Ebből következően nincsenek elsődleges (lásd például gyűjtés, gyűjtemény-feldolgozás, alap-
kutatás, tanulmányírás, esetleg kiállítás) és másodlagos (oktatás, kiállítás, felnőtt-nevelés, fesz-
tiválok, népszerűsítő kiadványok készítése stb.) funkciók, hanem szerves egység van az egész
területen. Az a múzeum sem jó, amelyik csak gyűjt és cikkeket ír, és az ismeretet nem közvetíti
99
a látogatók felé, s természetesen az sem működik jól, amelyik tudományos alap és gyűjte-
mény nélkül, csak közművelődéssel foglalkozik. Rosszul értelmezett arisztokratizmus és káros
szemlélet az, ami szembe próbálja állítani a megítélésem szerint szerves egységben működő
múzeumi feladatokat. Nincs első- és másodosztályú múzeumi dolgozó, nincsenek nemesek
és rabszolgák egy múzeumon belül, hanem egy egységes csapat van, amely a múzeum alap-
funkcióinak megfelelően egy világos küldetéstudattal tölti be helyét az adott kisközösségben,
vagy éppen az egész társadalomban.
Az oly erőteljesen deklarált gyűjtemény-feldolgozás igazán ma közgyűjteményeink Achilles
sarka. A frazeológia szintjén erőteljes a gyűjteményekre való koncentráció, de akik egy kicsit
jobban ismerik a hazai helyzetet, elmondhatják, hogy ez az álláspont közel sem tükrözi a való-
ságot. Beleltározatlan tárgyak ezrei, a revíziók hiányai, a tárgykatalógusok rendkívül ritka volta,
a digitalizálás, a virtuális gyűjtemények létrehozásának eredménytelensége nem azt mutatják,
hogy ez a muzeológus társadalom olyannyira szívén viselte volna a gyűjtemények sorsának
alakulását. S ennek nem az az oka, hogy a fenntartók vagy éppen az általuk tömegszórakozta-
tásnak, másodlagos funkciónak nevezett igények és elvárások elvették volna a pénzt és a ku-
rátort a gyűjtemények rendberakásától. Sőt! Bizonyos nagykiállítások, az Alfa vagy más NKA
által támogatott akcióknak köszönhetően, kényszerből történt meg a kisebb vagy nagyobb
gyűjteményi egységek rendbetétele.
Míg egy bezárkózott múzeum tud működni ideig-óráig, vagy éppen évtizedekig, úgy,
hogy muzeológusai alig néznek a gyűjteményekre, vagy egy felszínes meghatározást adnak
a gyűjtemények leltározásakor, addig egy nyitott múzeum, amely valóságosan és virtuálisan
is kinyitja a raktárait és gyűjteményeit a nagyközönség előtt, bizony, nem teheti meg, hogy
alaposan, közérthetően fel ne dolgozza e tárgy-együtteseket. Tehát a nyitott, feldolgozott
gyűjteményeivel, igényes kiállításaival, érdekes és szakszerű programjaival, felkészült szakem-
bereivel a közönsége felé forduló múzeum megteremtése az egyetlen járható út napjaink mú-
zeummegújító törekvéseiben.
A magam közel harminc éves múzeumi munkája során számtalanszor tapasztaltam azt a
mesterséges feszültségkeltést, ami a múzeumok kutatói szerepének és egyéb feladatainak
szembeállításával keletkezett. Egyszer és mindenkorra le kellene szögeznünk, hogy más egy
kutatóintézet szerepköre és feladatrendje, más egy egyetemi tanszéké, és bizony más a mú-
zeumé is. Teljesen egyetértek azzal a törekvéssel, hogy a múzeumi tudományos dolgozók
elismertetésében előbbre kell lépnünk, és helyzetüket a másik két terület (kutatóintézetek,
egyetemek) kutatói presztízsének szintjére kell emelni.
A múzeumban történő kutatás egy olyan alapkutatás, illetve alkalmazott kutatási mód-
szer keveréke kell, hogy legyen, amely mindenkor a múzeum küldetéséből, igényeiből és
elvárásrendszeréből indul ki. De hangsúlyozom, a múzeuméból, abból a múzeuméból, melyet
egy társadalmi elvárás tart fenn és működtet. És nem a kutató szempontjából kell a súlypon-
tokat meghatározni, hanem a múzeum szempontjából. Sajnos az 1960-as, -80-as években –
melyek negatív hatásait ma is érezzük – az a téves gyakorlat alakult ki, hogy egy múzeum
tudományos programja egyenlő lett a kutatók egyéni programjaival, érdeklődési területeikkel.
S ez bizony nagyon hamar anomáliákat okozott, hiszen a múzeumokat nem ismeretközvetítő,
hanem kutatóintézeti szerepkörbe kényszerítették, úgy, hogy a kurátor elveszítette kapcso-
100
latát a múzeummal és gyűjteményeivel, a közönségről nem is beszélve, ami manapság már sem
pénzügyileg, sem szakmailag nem fenntartható. A legnagyobb problémánk ebben a témakör-
ben, hogy a piedesztálra emelni kívánt muzeológus társadalom igen jelentős része az elmúlt
évtizedekben (tisztelet a kivételnek) nem rengette meg a magyar tudományosság alapjait. Ha
megnézzük a múzeumi magasabb vezetők, vezetők és szakmuzeológusok tudományos minő-
sítési eredményeit (MTA doktor, PhD, egyetemi doktorátus) és nyelvvizsga minősítéseit, akkor
megint csak nem találkozunk azzal a fajta magas színvonallal, amit igyekszünk sokszor sugallni.
Korszerű és nyitott múzeum

A korszerű múzeum olyan tudományos produktumokon alapszik, ami a gyűjteményeket
muzeológiai és tudományos szempontból feldolgozza, és alkalmazott tudásközvetítői mód-
szerek segítségével az ismereteket a legszélesebb társadalmi rétegek számára átadja. A mú-
zeum munkatársai kiváló iskolai és iskolán kívüli oktatási tevékenységet folytatnak, és ezen túl
képesek az egyetemi oktatásban való részvételre, valamint a hazai és külföldi tudományosság
számára jó cikkek írására. De ismételten hangsúlyozom, ez múzeum nélkül, a múzeum célkitű-
zéseinek figyelembe vétele nélkül nem megvalósítható!
Az ún. nyitott múzeum koncepció hazánkban és világszerte leginkább külső kényszerek
következtében jött létre. A kényszerek egyike a kötelező bevétel-szerzés, a másik pedig a
tisztességes helytállás a kulturális piacon megnyilvánuló, a múzeumok eredeti szándékaitól
sokszor független konkurencia-harcban. A nálunk sokkal gazdagabb és múzeumi szempontból
eredményesebb országok többségében megtörtént az átalakulás, amely bizony szerkezeti,
szervezeti és financiális megújítást is eredményezett.
Nincs sehol sem az a paradicsomi állapot, melyet sokan ma Magyarországon még min-
dig elvárnának, hogy külső tényezőktől függetlenül, önálló parlamenti költségvetési soron, a
fenntartók biztosítsák évekre előre az intézmény működtetéséhez szükséges pénzforrásokat.
Mindnyájunk számára ez lenne az ideális, de egy mai, józanul gondolkodó ember ezt illúziónak,
vágyálomnak tekinti. Bizony, az országos vagy önkormányzati fenntartók egyre nagyobb és
nagyobb bevételi kötelezettséget írnak elő intézményeink számára, melynek megteremtése
„vért, verítéket” igénylő feladat. Benne van ugyan az intézményrendszerben ez a potenciál, de
ennek, illetve a teljesítőképességnek már valahol a határain járunk. Tehát, ezt a munkát negli-
gálni, lenézni, másodlagosnak tekinteni vagy naivitás, vagy kapitális mértékvesztés. Az ehhez
kapcsolódó szakmák alulértékelése, mondhatni leminősítése (lásd: marketing vagy oktatás)
szintén hibás, mint az is, ha ezen intézmények irányítását az előbb említett szakmákra bíznánk.
A mindenkori múzeumvezetés felelőssége, hogy a kötelező bevételeket úgy teremtse meg,
hogy az ne menjen az ún. alap muzeológiai tevékenységek rovására.
A múzeumok és a társadalom
Sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy mennyire tud a múzeum nyitott lenni a társadalom el-
várásai iránt. Ugyanis meggyőződésem, hogy egy, elefántcsont tornyába zárkózó múzeum –
amelynek kurátorai kiváló egyetemi oktatók, magas tudományos minősítéssel rendelkeznek,
és tanulmányaikat, könyveiket, persze, elsősorban a szakmának szólóakat időről-időre megje-
lentetik, de a múzeumi ismeretátadással nem foglalkoznak – halálra van ítélve.
101
A múzeumokat a társadalom, a kisebb és nagyobb közösség tartja el, és addig működteti,

amíg folyamatos visszajelzéseket kap arról, hogy a fenntartható fejlődés szempontjából ezek
az intézmények szolgálják őt. Amelyik múzeumot nem látogatják, amely nem tudja felkelteni
és fenntartani a közönség érdeklődését, az nagyon hamar holt múzeummá válik, lett légyen
benne akárhány korszakos tudós, vagy éppen gyűjteménykezelő. Azok a múzeumok, amelyek-
nek nincs társadalmi támogatottsága, nagyon hamar felszámolhatók, hiszen a gyűjteményeket
kisebb vagy nagyobb regionális, esetleg központi depókba elhelyezni nem nagy kunszt. S
akkor bizony múzeumi dolgozóinkat szélnek eresztik, s azt bizony nehezen viselné el az egész
magyar múzeumi társadalom.
A múzeumoknak minden nap be kell bizonyítaniuk önmaguk és a társadalom számára, a
látogatók és a fenntartók számára, hogy az adott közösség életében vitathatatlan és megke-
rülhetetlen szerepük van. Megőriznek, gyűjtenek, identitást erősítenek, oktatnak, szórakoztat-
nak, de leginkább ezt mind együttesen végzik. A mi felelősségünk és a mindenkori kulturális
politika kidolgozóinak felelőssége, hogy ezt a szemléletet általánossá tegyük, és kialakíthassuk
intézményeinknél azt az optimális konszenzust, ami a gyűjtés, feldolgozás, kutatás, közzététel,
oktatás és szórakoztatás nagy feladatrendszerében a leghatékonyabb működést biztosítja.
A kutatásokkal kapcsolatosan még egy megjegyzésem van, mely a dán Skanzen, a Den
Gamle By vezetőjétől, Thomas Bloch Ravn-tól származik, aki azt mondta: múzeumaink tudo-
mányos részlegei nem akadémiai kutatóhelyek, hanem olyan alkalmazott és alapkutatásokat
végző részlegek, mint például a Nokiánál a fejlesztő részleg. Magyarán, a múzeumok megúju-
lását, társadalmi hasznosságát kell céloznia ezeknek a kutatásoknak.
Múzeumvezetés a középpontban
Egy nagy kulturális intézmény, – mint pl. az országos múzeumok – vezetéséhez ma már nem
elegendő az, ha valaki egy adott korszak kiváló kutatója, vagy egy adott szakma kiváló kép-
viselője. Az intézményvezetés összetett feladat, és sok esetben olyan bonyolult készségeket
igényel, amelyet egy ember már nem tud ellátni. Gondolok itt a szakmai, pénzügyi kérdésekre,
vagy éppen a személyi politika vonatkozásaira. Van, ahol ezen az intendánsi rendszer segít,
van, ahol egy-egy ember is ellátja megfelelően a feladatokat. Sokkal izgalmasabb a múzeumi
vezetőképzés módszertanának kialakítása, amely Németországban és más országokban már
kiváló eredményeket hozott.
A mostani nagy generációváltás mutatja a legjobban, hogy a muzeológus társadalom szá-
mára egyáltalán nem vonzó a felsővezetői pálya. Ambíció, képesség, vagy a megfelelő fel-
tételrendszer, kiválasztási rendszer, utánpótlás nevelés hiánya okozza, hogy a kollégák nem
jelentkeznek felső vezetői posztra? Pedig az intézményi megújulás a management megújítása
nélkül elképzelhetetlen. Erre olyan hatékony módszereket kellene kidolgozni, mint például a
szentendrei vezetőképző, vagy az egyetemi oktatás ilyen irányú átalakítása.
A decentralizáció problematikája különösen a megyei, vidéki múzeumi hálózatnál jelent-
kezik. Azonban nem elég egy intézményt az egyik helyen megszüntetni, a másik helyen meg
létrehozni, ezt az intézményt a társadalmi kontextusba is be kell tudni helyezni. Mindig azt kell
szem előtt tartani, hogy az adott intézményt milyen kisebb vagy nagyobb közösség, milyen
szándék szerint tudja és kívánja eltartani, működtetni. Azt már láttuk, hogy a központi költ-
102
ségvetésnek nincs elég ereje ahhoz, hogy a teljes intézményi múzeumhálózatot fenntartsa. Az
önkormányzati törvény rendelkezései pedig egyértelműen a megyei és helyi önkormányzatok
kezébe helyezték a közgyűjteményeik sorsát, amelyek a tulajdonosi jogok alkalmazása terén
– az egyértelmű kulturális politika, illetve erre alapozott múzeumi politika nélkül – meglehetős
egyenetlenségeket produkálnak.
Fontos megemlíteni azt az európai szinten teljesen divatossá és dicséretesen követen-
dő példává vált elemet, amelyet az angol úgy fogalmaz: „Collection on the move”. Tehát a
nagyobb országos és megyei gyűjtemények aktuális állandó és időszaki kiállításaikban nem
szereplő műtárgyaikat kiviszik a kisközösségek közé, sok esetben még olyan extrém helyekre
is, mint például repülőtér, pláza, bevásárlóközpont, vagy éppen vasútállomás. Ezen a téren
igen nagy, de kiaknázatlan lehetőségeink vannak, hiszen a raktárakban őrzött gyűjtemény óri-
ási és igen értékes. A világtrend pedig az, hogy egy adott múzeum gyűjteményének csak kb.
5–10%-a látható kiállításokban, a többi hever a raktárakban. Ez igazán lehetne a kultúrához
való hozzáférés, a kulturális esélyegyenlőség kiváló eszköze. De kivinni csak restaurált, jól fel-
dolgozott, leltározott, digitalizált, lefényképezett tárgy-együttest lehet. És vissza is tértünk az
eredeti alapproblémához.
103
 Vásárhelyi Tamás
A múzeumok és a közoktatás kapcsolata

A felmérésben válaszolók kevesebb, mint 30%-a művelődésszervező, múzeumpedagógus,
tehát a válaszok nem feltétlenül tükrözik a múzeumi szakmában a közoktatással legközelebbi
kapcsolatban állók véleményét.
Amíg a közoktatásra vonatkozó konkrét kérdések fel nem merültek a kérdőívben, a köz-
oktatást a válaszolók közül senki sem hozta elő, ez is indirekt jelzése annak, hogy az iskola,
az iskolával való kapcsolódás nincs a figyelem középpontjában. Pedig a téma az utóbbi két
évtizedben egyre inkább előtérbe került (néhány jelzés: Múzeum az iskolában 2002, Múzeum
az iskolatáskában 2004, a Múzeumok Mindenkinek sorozat kiadványai 2003-2007, a Múzeumi
Oktatási és Képzési Központ (MOKK) oktatási segédanyagai − a Múzeum Iskola sorozat −,
Múzeum és iskola 2009 kutatási jelentés, és A nyitott múzeum című, 2009-ben megjelent
kötet több része), de ez nyilvánvalóan nem volt, és nem elegendő ahhoz, hogy a múzeumi
társadalom figyelmét megfelelő mértékben felkeltse.
Az egész anyagból az olvasható ki, hogy a múzeumi terület viszonylag homogénnek gon-
dolja a közoktatást, sokszor sztereotípiákban gondolkodik róla. Nemigen vesszük figyelembe,
hogy a közoktatás intézményrendszere is, és a szereplői is milyen sokfélék. Ha elvárjuk, hogy
partnereink ismerjék és elismerjék a múzeumok értékeit és különbözőségeit, érdemes a tájé-
kozódást viszonossá tenni.
Az alábbiakban egyes kérdéskörökre adott válaszok táblázatosan közölt eredményeit
vesszük sorra.
A magyar közoktatás helyzete múzeumi szemmel

A múzeumi oldalnak a magyar közoktatás problémáinak sorolását tartalmazó 1. táblázatban
megfogalmazódott véleménye különösebben nem befolyásolja azt, hogy milyen következte-
téseket tudunk levonni a közoktatás problémáival kapcsolatban (és a múzeumi területnek a
problémák megoldásában játszott lehetőségeiről), azon a fent említett általános észrevételen
túl, hogy jó lenne, ha jobban ismernénk a közoktatást. Hat olyan jellemzőt említettek a válasz-
adók, amelyekkel kapcsolatban a múzeum szóba kerülhet.
A tanári presztízs helyreállítása

Amennyiben a múzeumba járás nem többletteher, hanem a szülők, pedagógusok és tanítvá-
nyok részéről is szeretett és ünnepelt tevékenység (van erre példa Magyarországon), akkor a
múzeumlátogatást szervező és értő pedagógus presztízséhez ez hozzájárulhat. Ezt a múzeu-
mok egyébként maguk is elősegíthetik, az ilyen tanároknak nyújtandó többletszolgáltatással,
vagy akár kitüntető, publicitást is kapó díjjal.
Az értékközvetítésre nevelés magától értetődően kapcsolódhat a múzeumokhoz, hiszen
a kulturális örökség őrzése és ismerete nagyon kifejezett értékek mentén történik. A világ
annyira plurálissá vált, hogy nehéz minden tanárnak felmutatni, mi érték, mi nem, és eközben
a múzeumi hagyományos értékrend is változóban van, illetve részben divatjamúlt lett. Azaz az
értékválság nem kíméli a múzeumi területet sem. A pedagógusokkal való partnerségben talán
könnyebben megtaláljuk a fogódzókat, hiszen mindkét terület alapvető tevékenysége a kultú-
104
ra értékálló részének átörökítése egyik generációról a másikra. A készségtárgyak oktatásában

a múzeumok nagyon sok lehetőséget tudnak nyújtani.
Az Európai Unió szintjén megfogalmazott kulcskompetenciák (anyanyelvi kommunikáció,
idegen nyelvi kommunikáció, matematikai, természettudományi és technológiai kompeten-
ciák, digitális kompetencia, a tanulás tanulása, személyközi és állampolgári kompetenciák,
vállalkozói kompetencia, kulturális kompetencia) részleges átfedésben vannak a magyar köz-
oktatásban megfogalmazott, és már kompetencia-alapú oktatási programcsomagok fej-
lesztésében is megjelent kulcskompetenciákkal (óvodai nevelés, szövegértés-szövegalkotás,
matematikai kompetencia, idegen nyelvi kompetenciák, szociális, életviteli és környezeti kom-
petenciák, életpálya-építési kompetencia, info-kommunikációs technológiák). Könnyű belátni,
hogy a fenti sorokban szereplő szinte bármely kompetencia fejleszthető a múzeumokban. A
múzeumok sajátos múzeumi eszközeikkel, kiállításaikkal, programjaikkal képesek − a tanárral
együttműködve még inkább − más szemlélettel, akár látványosabban, élményszerűbben eljut-
tatni a diákokat új kompetenciák birtoklásához.
A pedagógus képzés megváltoztatása

Külföldön egyre többet beszélnek és írnak arról, hogy a rugalmasabb múzeumi ismeretátadás-
ban történt elméleti és gyakorlati fejlődés tényei és eredményei például szolgálhatnak, segítsé-
get adhatnak az iskolák, a pedagógusok számára. Új tanulási modellek születnek illetve fejlőd-
nek, gazdagodnak tovább a múzeumokban, és ezek nem jöhettek létre a tanmenet szorításában
dolgozó iskolákban. Erre vonatkozó ismereteket is nyújt egy most elkészült továbbképzési jegy-
zet (az ELTE TTK és a Magyar Természettudományi Múzeum együttműködésben).
Gyakorlati képzés tanároknak

Erre a múzeum igen jó helyszín lehet. Múzeumok maguk is kidolgozhatnak (akár akkreditáltathat-
nak is) továbbképzési programokat, bekapcsolódhatnak pedagógusképző intézmények munká-
jába, illetve egy-egy iskola vagy pedagógus saját továbbképzési tevékenységét is segíthetik.
A múzeumlátogatás beépítése kétféleképpen is segítheti a közoktatást, egyrészt a peda-
gógusok képzése, továbbképzése révén (lásd fent), másrészt a múzeumokban, a múzeumok
által a tanulóifjúságnak közvetlenül átadott ismeretek, attitűdök, készségek révén.
A magyar közoktatás múzeumi vonatkozású problémái között kell megemlíteni, hogy akkor
tudja a pedagógus beépíteni a tananyagba a múzeumi órát, ha már az év elején a megfelelő
tanmenetbe beteszi. Viszont abban az esetben, ha a múzeumlátogatást beépíti a tananyagba,
azaz az iskola beépíti a múzeumlátogatást a helyi tantervbe – pl. egy projektoktatás keretében
–, abban a helyzetben, az iskolának kell a költségeket finanszíroznia, nem kérhet hozzájárulást
a szülőktől. Megoldatlan az óhatatlanul kieső tanórák pótlásának, illetve a helyettesítéseknek
problémája is.
A magyar közoktatás érdemei múzeumi szemmel

A magyar közoktatás érdemeinek értékelő táblázatában (2.) meglepően sok válaszadó utal a
múltra, azt jelezve, hogy a múzeumi oldal szerint a közoktatásnak nem nagyon vannak most
érdemei. A „semmit” is sokan jelölték be. Sajnálatos tény, hogy olyan sok múzeumi szakember
szerint nem lehet semmire sem büszke a közoktatás. Ez részben ismerethiányra vezethető
vissza, bezárkózásra, és talán önteltségre is, és az empátia hiányáról is tanúskodik. Hiszen kön�-
105
nyű belátnunk, hogy a pedagógustársadalom problémái részben azonosak, részben hasonlóak a

múzeumi területen tapasztalhatókkal, és a fennmaradás, a siker ott is nagy részben múlik az áldo-
zatos, elhivatott, felkészült személyeken. Nekünk kölcsönösen el kell ismernünk egymást ahhoz,
hogy érdemben együtt tudjunk működni. A múzeumi világ egy része továbbra is azon fáradozik,
hogy javítson a két szféra viszonyán, hogy többet tudjunk egymásról. A közoktatási oldal, illetve
maguk a pedagógusoknak a Múzeum és iskola 2009 című tanulmánykötetből kiolvashatók sze-
rint pozitívabban minősítik a múzeumot, mint ahogy a múzeumi oldal értékelte a közoktatást. A
közoktatás társadalmi megítélésében vannak a közgyűjteményinél szélesebb gyökerekből táp-
lálkozó gondok is, például a médiaprobléma: amit a média gyakran tematizál, például az, hogy
verik a tanárokat. Ilyen szélsőségek azonban más országokban is előfordulnak, nem szabad ezek
alapján általánosítani. Kétségtelen tény viszont, akár egyetértünk az irányokkal, akár nem, hogy
forradalmi változások zajlottak és zajlanak az oktatás világában ágazati és helyi szinteken is.
Ebben a táblázatban is vannak olyan rovatok, amelyek esetében a múzeumoknak
mint partnereknek szerepe lehet. A színvonal, tárgyi tudás, szerteágazó műveltség olyan
karakterisztikumok, amelyeknek megszerzésében a múzeum jellegzetesen és hatékonyan se-
gíteni tud a pedagógus társadalomnak, hiszen minden múzeum jelentős tárgyi tudást, isme-
reteket halmozott fel a saját működési területén (ami nem feltétlenül illeszkedik a közoktatás
igényeihez, önmaga teljességében rendszerint nem használható, hanem a közoktatás vagy
egy adott pedagógus számára értékes részét ki kell bontani). A múzeumi kiállítások pedig
természetüknél fogva segítik a szélesebb alapokon nyugvó, holisztikus, rendszerszemléletű
tudást és műveltséget.
A tehetséggondozás egyedileg csak alkalomszerűen lehet a múzeumok feladata, de ezek
az intézmények általában alkalmasak a tehetségek nem szokványos képzését segíteni. Az elhi-
vatott pedagógusok képzése, vagy önképzésének további támogatása eddig is sok múzeum
tevékenységébe beletartozott, vagy úgy, hogy a múzeum maga készült fel erre, és ajánlotta
fel, vagy úgy, hogy a pedagógus(ok) fordult(ak) múzeum(ok)hoz, vagy pedig civil szervezetek
közreműködésével, együttesen szerveztek konferenciát, továbbképzést. A természettudomá-
nyos tárgyak oktatásának színvonalát például az ilyen múzeumok metodikai útkeresése nyo-
mán felszínre került új módszerek világszerte segítik, és most erre készül az Magyar Termé-
szettudományi Múzeum két európai projektben való részvétellel is. A kreativitás és innováció
a modern múzeumi kiállítások és foglalkozások jellemzője lett. A magyarságtudat kialakításá-
ban, fejlesztésében pedig szinte minden múzeumunk jelentős részt tud(na) vállalni…
Szolgáló múzeum?
Többen kifogásolták a válaszadók közül, hogy a felmérésben hangsúlyosan szerepel a szolgá-
lat szó. Magyarországon a szolgáltatás szónak van egy pejoratív értelme. Úgy tűnik, hogy sok
múzeumi ember számára sértően hangzik. Valóban van különbség például egy készülékeket
rutineljárásokkal helyrehozó javító szolgáltató és egy minden látogatócsoport, esetleg egye-
di látogató számára mást, máshogyan nyújtó kulturális közszolgáltató között. Hosszú ideig a
muzeológusok papok voltak a szentélyben, akik neveltek, illetve tanítottak, ahogyan az egész
közoktatásra jellemző volt a felülről lefelé való (az erről szóló angol irodalomban „top-down”)
kommunikáció és szolgáltatás. Az utóbbi évtizedben a világszerte jellemző paradigmaváltás-
nak megfelelően Magyarországon is előtérbe került a partnerség elve, amelyben a tudást
106
szolgáltató, és az azt kereső oldal nem egymásnak kiszolgáltatva ügyködik. A muzeológus kivé-
telezett szerepe elveszett, és részben tömegkommunikátorrá kell válnia. Ezt alapvetően presz-
tízsvesztésként éli meg sok múzeumi dolgozó. Ám a múzeumoknak – miközben sokszor a múltat
őrzik – a jelenben kell élniük, és kell tudniuk közvetíteni azon a nyelven, ami a mai világ modern
nyelve, kell a mai világ modern eszközeit is használni. Nem elegendő azt mondani, hogy fontos
a tudás, a kutatás, és fontos a gyűjtemény is, és mindkettőt a muzeológusokra kell bízni. Ezt az
attitűdöt biztos, hogy nem lehet tartani. Változatlanul a muzeológus szerepe a kutatás, gyűjtés,
feltárás, leltározás, leírás (bár ebben a kérdésben is megjelentek új modellek), ugyanakkor közve-
títenie is kell ezt az elmélyült tudást, és az eredmények jelentőségét (egyben az adott közösség
számára való jelentőségét) az iskolásnak, a felnőttnek, a nyugdíjas csoportnak is.
Ez a funkció, ez az új feladat, azaz ez a munkakör-gazdagítás felvállalható folyamat. A kö-
zönségkapcsolatok ápolása nem csak a múzeumpedagógus és a közművelődési, PR és hason-
ló munkatársak dolga, hanem a muzeológusé is. Ez a kompetenciák átadása tekintetében is
fontos (és elvezethet egészen akár az utánpótlás neveléséig).
A múzeumok hármas funkcióját és a közoktatás szolgálatában feltételezett igényeket kel-
lene egységes szemléletben, újólag megfogalmazni. A múzeum alapfunkciói természetesen
megmaradnak, és ilyen értelemben a modernizálódással együtt is alapkőként működnek,
ugyanakkor a múzeumoknak fel kell készülniük szakmailag, logisztikailag, képzésben, partner-
kapcsolatok építésében arra, hogy a közoktatást egy magasabb szinten szolgálják, segítsék,
támogassák, működjenek együtt vele.
Az 1997. évi CXL. törvény megfogalmazásakor a hangsúlyok máshol voltak. Ha végigolvassa
valaki a jogszabályt, érezhető az a kulturális és múzeumi koncepció, ami mögötte van. Nagyon
korrekt, nagyon tisztességes, ám a közvetítésre és a közvetítés eszközrendszerére, ennek a
szabályozására szinte egyáltalán nem tér ki, illetve ezt leszűkíti, hagyományos felfogásban
tárgyalja. Ezen az egyetlen ponton jelenleg jelentős elmozdulás van, nemcsak a közoktatás,
hanem a szélesebb közönség-szegmensek vonatkozásában is. Ha új múzeumi törvény születik,
itt mindenképpen kell változtatni, ami nem azt jelenti, hogy bármit is a korábbiból kihúznánk,
vagy módosítanánk, ez többlettartalomként, gazdagodásként jelenjen meg. A múzeum, a köz
gyűjteménye azért tudott tulajdonképpen évszázadok óta fennmaradni, mert folyamatosan
alkalmas volt a megújulásra.
A Nemzeti alaptanterv és a múzeum

A kérdést terjedelmesen taglalja a Múzeum és iskola 2009 című kötet. A mostani felmérés
szakértői véleményeiből hiányzik a Nemzeti alaptanterv (NAT) említése. A NAT magas szin-
ten definiálja a közoktatás feladatait, ehhez igazodnak a kerettantervek, és mindkettőhöz az
iskolák szintjén megalkotott helyi tantervek. Ha a múzeumnak van egy múzeumpedagógiai
ajánlata, az minél inkább igazodik a NAT-ban ismert fogalmakhoz, szóhasználathoz, témakö-
rökhöz, annál nagyobb az esélye, hogy a tanár rálel, és a maga számára relevánsnak találja.
(Gondoljunk csak arra, hogy egyre többen keresnek az interneten, és hiába várnánk el mást, a
pedagógusok ösztönösen a saját szóhasználatukat véve alapul indulnak neki a keresésnek.)
Valóban nem lehet megkerülni, hogy vannak olyan dokumentumok a magyar közoktatás-
ban, amelyek messzemenően befolyásolják azt, hogy a tanárok mit csinálnak. Arra azonban vi-
gyázni kell, hogy ha túlságosan, avagy szolgaian alkalmazkodunk a NAT-hoz (továbbá a kerettan-
107
tervekhez, helyi tantervekhez, illetve a pedagógus saját tanmenetéhez), fennáll a veszélye, hogy
elkezdünk iskolai órát tartani a múzeumban, ami a múzeumi speciális lehetőségek elherdálása.
Meg kell találnunk azt a többletet, amit a múzeum hozzá tud tenni az iskolai oktatáshoz,
illetve azokat a módszereket, amelyek révén a múzeum más tud lenni. Maga az élmény és a
tapasztalat az, és csak másodsorban a többlettudás, ami miatt partnernek választanak ben-
nünket a pedagógusok. Ezt az élményszerzést, tapasztalatszerzést kellene jobban kitalálni,
bemutatni, hogy valóban kiegészítőkként tudjunk működni.
A múzeumok alkalmassága a közoktatás szolgálatára

A múzeumok és a közoktatás kapcsolatával foglalkozó fejezet 12. táblázatából látható, mert
nagy arányú „többnyire egyetértek azzal, hogy a múzeumok alkalmasak vagy némi átalakítás-
sal alkalmassá tehetők a közoktatás szolgálatára” válasz érkezett kérdésünkre, hogy a múzeu-
mi kollégák – túltéve magukat az épületek, infrastruktúra, és a más szellemben készült kiállítá-
sok okozta minden akadályozó tényezőn – a meglévő múzeumi kereteket is, a kiállításokat is
részben vagy többnyire alkalmasnak tartják a közoktatási használatra.
A muzeológusnak, azaz a tudományos kutatónak az ismeretei, a szakszövegben megnyil-
vánuló szemléletmódja többségében közvetlenül nem alkalmas arra, hogy a közoktatás abból
profitáljon. Az ebből született („lefordított”) kiállítások azonban többségükben alkalmasak,
(még a manapság domináló módon nem a gyermekeknek készült, sőt az esetleg kifejezetten
unalmas kiállítások is). Sajnos, kevés a felmutatott példa arra, hogy miért, nincs kidolgozva,
és széles körben bemutatva, hogy hogyan. A 13. táblázat értékelése kapcsán felvetődik egy
alapvető kérdés, ugyanis a kérdőív szerint a múzeum mint egy statikus intézmény jelenik meg,
nem került szóba az emberi tényező, a személyzet. Minden azon múlik pedig, hogy van-e a
múzeumban olyan munkatárs, aki bármilyen statikus kiállítást lefordít élőre. Abban a pillanat-
ban alkalmas lesz a múzeum is, a kiállítás is arra, hogy szélesebb közönséget vagy az iskolák
meghatározott tematikájú csoportjait megfelelő módon fogadja. A vizsgálatban az idevágó
kérdésre kapott, viszonylag jó értékelési eredmény egy pozitív üzenet a múzeumi világ részé-
ről, amely a közoktatásnak, és a többi múzeumi szakembernek egyaránt szól.
A múzeumok közoktatási funkciója: előnyös és hátrányos feltételek című fejezetben (14. táblá-
zat) megfogalmazódó általános vélemény, miszerint kevés az interaktivitás a kiállításokon, vélemé-
nyünk szerint sztereotípia eredménye, illetve részben egy „felmondott” lecke. Nem csak az inte-
raktív kiállítás jó. Ez egy divat, és majdnem mindenki az érintőképernyőre gondol ilyenkor, aminek
öncélú, a virtuális valóságot korlátlanul beengedő megvalósulásai végképp félreviszik a múzeumi
jellegű bemutatásokat. Aminek örülhetünk, az a nyitottság, az, hogy a válaszolók 10%-a szerint
pedagógusok, illetve iskolák bevonása fontos, mert nem tudjuk pontosan, mire lenne szüksége
az iskolának. Ez egy nagyon őszinte és előremutató eredmény. Az értékelés szövegében is ki van
emelve, hogy sok múlik azon, hogy a pedagógusok és az iskolák mennyire kommunikálják igénye-
iket a múzeum felé. Ez a válaszok 10%-ában szerepel, és nagyon fontos gondolat: hangsúlyozza a
partnerség elvét, és azt, hogy a múzeumi terület megbecsüli a pedagógusokat, és számít rájuk.
A válaszadók két részre oszlanak az alapkérdést illetően: az egyik elfogadja azt a kijelen-
tést, hogy a közoktatásban, oktatásban résztvevők kitörési pontot jelentenek a múzeumok
számára, a másik pedig elutasítja ezt, úgy érzi, hogy ez nem feladata a múzeumiaknak, nem
azonosul ezzel a felfogással.
108
Stratégiai gondolkodásmód
„Hogyan építhetők be a múzeumok stratégiájába a közoktatást szolgáló törekvések”?
A válaszokból a legfontosabb, hogy „a folyamatos párbeszéd mindig jó megoldás, ha kell, akár
bizottság vagy tárca felállításán keresztül, a múzeumi közművelődés és az iskolai pedagógusok
bevonásával”. Ez így jól működhet egy múzeum és a számára fontos iskolák, vagy iskolatípusok
képviselői között. Felvetődik, hogy nem volna-e értelme, lehet-e csinálni egy országos stratégiát
kifejezetten a múzeumok és a közoktatás kapcsolatának javítására, úgy, hogy minden fontos ér-
dekelt bevonásával jöjjön létre együttgondolkodási folyamat. A MOKK égisze alatt jelenleg folyó,
a múzeumok és a közoktatás viszonyát, közös lehetőségeit érintő kutatások végén nagyon nagy
adatmennyiség birtokába jutunk, lesznek ajánlásaink is. Ezen az alapon állva a kérdés tudatos, stra-
tégiai tervezése megoldható, és előrevivő volna. Nagyon hosszú folyamat ez, meg kell találni a
másik oldalról is a nyitott, a múzeum által nyújtott lehetőségeket ismerő és elismerő partnereket.
Lifelong learning
Ami nagyon hiányolható az anyagban, az, hogy bár a jövő potenciális múzeumlátogató nemze-
dékeinek nevelését mindenki felemlíti mint fontos funkciót, senki nem gondolt az élethosszig
tartó tanulásra, tehát, hogy a múzeumoknak bárki, és nemcsak a gyerekek számára kell, hogy
legyen mondanivalója. A múzeumokat világszerte az egész életen át tartó tanulás egyik ideális
helyszíneként, intézménytípusaként említik. Szerencsére 2009-ben a hazai múzeumandragógia
is megmutatta magát egy országos konferencia keretében, melyből kiadvány is születik.
Akkor lesz támogatás is a múzeumok az egész életen át tartó tanulásban betöltött szere-
pének hazai kidolgozására, kiépítésére, ha az élethosszig tartó tanulás igénye és stratégiája
gyakorlattá válik, amire egyébként az egész közművelődési EU-s támogatási rendszer milliárd-
jai állnak lehetséges támogatásként rendelkezésre. A folyamat fenntarthatósága a következő
nemzedék problémája lesz, de az biztos, hogy az érvelésre már fel kell készülniük, és a tanulási
igény kielégítését gyakorlattá kell tenniük a múzeumoknak, ha ebből a tevékenységből is sze-
retnének maguknak – és ezáltal a tanulási lehetőségek széles skáláján kiszolgált közösségek-
nek – támogatásokat szerezni.
A Múzeumok Mindenkinek Program kitermelte magából azt a szellemi muníciót, amivel
„fel tudtunk szállni a közoktatási vonatra. Ha jön a következő vonat, addigra ki kell valamit
találni, mert ugyanazzal a hátizsákkal nem tudunk felszállni” – fogalmazott az egyik múzeumi
szakértő ennek a kutatásnak a során. Nem biztos, hogy az egész életen át tartó tanulásnak az
egész fejlett világra nézve elterjedt igénye és gyakorlata az egyetlen lehetőség, de az egyik
legfontosabb. Az (iskolai) oktatásra csak sztereotip képzeteink vannak, azt azonban régóta
valljuk, és kidolgozottan hirdetjük, hogy a múzeumok az ismeretátadás, az értékközvetítés,
a tudásközvetítés szélesebb spektrumú intézményei (amiért például akár a pedagógusok to-
vábbképzésében és saját maguk továbbfejlesztésében is szerepet kaphatnak). Tehát a teljes
társadalmi spektrumra kell figyelni, a kommunikációnkban is, nemcsak az iskolákra.
Az egész életen át tartó tanulás nem kerülheti el magukat a múzeumokat sem. Ezek a
tanítás-tanulás-oktatás-készségfejlesztés körben mozgó paradigmák nyilván most aktuálisak,
és azok is maradnak, azonban fel kell készülnünk egy következő lépcsőre, fázisra is: a múlt és a
jelen mellett a jövőt is fürkésznünk kell.
109
 Vígh Annamária
Múzeumi modernizáció
Kiindulópontként fel kell tennünk a kérdést: mit is értünk a modernizáció fogalmán. Leszűkít-
hető-e az értelmezés a múzeumi feladatok egy részének a megújítására, netán az infrastruktu-
rális feltételekre, vagy a személyi állomány át- és továbbképzésére.
Megítélésünk szerint arra a komplex átalakulási folyamatra kell gondolnunk, amely a múze-
umok megváltozott társadalmi szerepvállalásából kiindulva, az intézmény ismeretátadásban,
információközvetítésben játszott szerepét helyezi előtérbe. Ez az a változás, amely hangsúly-
eltolódást idéz elő a múzeumok hagyományos feladatrendszerében, jelentősen kibővítve és
módosítva azt. A változást jól érzékelteti az a gondolat, melyet egy elismert angol múzeumi
szakember vetett papírra az ezredfordulóhoz közeledve, hangsúlyozva, hogy „ha nem szem-
besülünk azzal ténnyel, hogy múzeumaink végső célja, hogy hozzájáruljanak az emberek élet-
minőségének javításához, milyen érvekkel tudjuk majd alátámasztani, hogy a közönség egyre
aktívabb támogatására szorulunk rá.”1
Igen, akár kimondjuk, akár tagadjuk, tény: a csökkenő fenntartói finanszírozás mellett egyet-
len esélyünk a fennmaradásra és a továbblépésre, hogy megszerezzük a közönség aktív támo-
gatását. A közönség kifejezést itt a 19. századi értelemben használnám, tehát nagyon szélesen
értelmezném, minden felhasználót beleértve. Fontos szempontnak tartom, hogy ebbe a felhasz-
nálói körbe az intézmény fenntartói is beleértendők, mivel az ő támogatói aktivitásuk is csak
akkor várható el, ha a múzeumi munka értelmezhető eredményeket mutat számukra.
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az új kihívások, a modernizáció kulcsszavai a nyilvánosság-
ban és társadalmi szerepvállalásban összegezhetők, akkor rögtön feltehető a következő kér-
dés: hogyan válhat alkalmassá a muzeális intézmény erre a szerepvállalásra. A válaszok érintik
a múzeumi tevékenység minden szegmensét, tárgyi és személyi feltételrendszerét, de termé-
szetesen alapvető tartalmi változásokat is megkövetelnek.
Amennyiben komolyan vesszük azt a látogatói felmérésekből kirajzolódó kivételes hely-
zetet, hogy a társadalom a mai információrobbanás időszakában intézményünket olyannak
ismeri el, mint ami hiteles és megbízható ismereteket tár elé, kérdéseire őszinte válaszokat ad,
és mindezt többnyire érdekes és újszerű formában teszi, akkor akár meg is nyugodhatnánk.
De ha belegondolunk abba a felelősségbe, ami ennek az állapotnak a tartós fenntartását, sőt
az érdeklődés, és nem utolsó sorban a támogatás növekedését célozza, könnyen beláthatjuk:
nem vagyunk könnyű helyzetben.
A modern múzeumnak fel kell vállalnia társadalmi felelősségéből adódó feladatait. Fel-
vállalnia azt, hogy jóval több, mint a rendszerezett gyűjtemények megőrzésére, kutatására,
feldolgozására és bemutatására szolgáló intézmény. A kommunikáció, a vita, és a konfrontáció
színtere. Eszköz arra, hogy az emberek megismerjék saját környezetüket, megéljék saját tör-
ténelmüket, vagy történetüket, és ezáltal jobban megértsék és elfogadják egymás különböző-
ségeit, átéljék a kultúrák sokszínűségét.
1
Hooper – Greenhill: The Educational Role of the Museum, 1999.
110
Ez a társadalmi szerepvállalás igen nagy felelősséggel jár, ami abban is megnyilvánul, hogy
vállalják a közönség felé fennálló kötelezettségüket, és magas szakmaisággal, tudományos
megalapozottsággal, hitelesen képviselik azt az értékrendet, melyet a gyűjteményekre ala-
pozott tudás képvisel. Valószínűnek tartjuk, hogy ezt a gondolatmenetet a szakma többsége
nem kívánja vitatni, hiszen maga is érzi a változás és a változtatás szükségességét. Az eltérő
álláspontok a mindennapok szintjén érhetőek tetten, amikor azt kell eldönteni, hogy hogyan
fogalmazható meg ez a társadalmi elvárás a napi munkánkban. A modernizáció ebben a meg-
közelítésben a teljes feladatrendszert érinti, és ezért valamennyi munkafolyamat újragondolá-
sát, esetenként átértelmezését igényli.
A modernizáció természetesen érinti az intézmények külső és belső megjelenését is, de
hangsúlyos megfogalmazást kell nyernie a gyűjtemények kutatásában és feldolgozásában, a
hozzáférés biztosításában éppúgy, mint a bemutatás módjában és eszközrendszerében, vala-
mint a programkínálat változásában. A múzeumnak változnia kell a közönség és a fenntartók
viszonyának kezelésében, és mindennek hatással kell lennie az intézmény belső szerkezetére,
a munkatársak szakmai felkészültségére is.
A megújult múzeum nyitottá válik konkrét és átvitt értelemben, minden eszközzel segítve
és növelve a hozzáférést, fokozatosan lebontva a gyűjtemények értelmezését nehezítő falakat.
El kell fogadnunk azt a hasonlatot, amely szerint a múzeum mára olyan színházzá változott, ahol
minden múzeumi dolgozó színésszé kell, hogy váljon, annak érdekében, hogy a műtárgyak üze-
neteit az ember és a környezet összefüggésrendszerében legyen képes közvetíteni számunkra.
A modernizáció az ágazati irányítás oldaláról

A fogalom tisztázása után lássuk azokat a realitásokat, melyek a kérdőív elemzéséből fakad-
nak. Az első megállapítás az, hogy amikor a megkérdezettek a magyar múzeumügy problémá-
it rangsorolták, a második legnagyobb szavazati aránnyal a szerkezeti átalakulás fontosságát
jelezték, átfogó normatíva rendszert igényelve. Egyrészt örömtelinek tartjuk, hogy eszerint a
muzeológus szakma is érzi már a szerkezeti reformok szükségességét, ettől remélve a finan-
szírozás biztonságának, kiszámíthatóságának növekedését. Másrészt jól érzékelhető a hosszú
évek óta húzódó szakmai vita is, amely egy átfogó, pénzügyi feltételeket is szabályozó ún.
normatíva rendszer bevezetésének lehetőségeiről és következményeiről szól.
A gondolat kiindulópontja az 1997. évi CXL. törvény, amely jogszabályi felhatalmazást ad
egy ilyen típusú szabályozás megalkotására. Felvethető, hogy miért maradt el ez a szabályozá-
si elem, illetve, hogy ennek hiányában milyen egyéb lehetőségek adódnak számunkra.
Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ találjunk, fel kell idézni a rendszerváltoztatás időszakát.
Ebben a reményteli korszakban elődeink joggal gondolhatták, hogy egy pénzügyi elemeket
is tartalmazó szakmai normatíva megalkotásával segítik elő a múzeumi rendszer reformjainak
kérdését. Számos tervezet el is készült e tárgyban, melyek világosan megmutatták a magyar
múzeumi rendszer belső rétegzettségét, és azt, hogy mennyire felkészületlenül érte ezt a szfé-
rát a tulajdon- és fenntartóváltás, egyszerre kívánva a szorosabb és következetesebb központi
irányítást és a helyi önállóságot. A szakanyagokban egyszerre volt jelen a változatlanság és
a változtatás igénye, ami lehetetlenné tette egy, az érintettek támogatását is bíró egységes
koncepció elkészítését. Az évek során az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a remélt pénzügyi
feltételek jogszabályi szintű meghatározása naiv és irreális vágynak bizonyult.
111
Ilyen körülmények között csak az intézmények társadalmi érdekérvényesítő képességén

múlt, hogy tudnak-e olyan erőt képviselni, amely a helyi versenytársak között is igazolhatóvá,
alátámaszthatóvá teszi fenntartásukat. Kis túlzással azt is mondhatnánk: múzeumaink kipró-
bálhatták, hogy képesek-e, alkalmasak-e a modernizációra. Úgy gondoljuk, hogy hibás az a
megközelítés, amely negatívumként érvel azzal, hogy a központi igazgatás magára hagyta az
intézményeket. Sajnos, ez a ma is élő és a mostani kérdőív válaszai közül is érzékelhető gon-
dolkodás nem tudott megbékélni azzal a ténnyel, hogy a rendszerváltás következményeként
megváltoztak a műtárgyállomány tulajdonviszonyai. Ezzel szükségszerűen megerősítést nyert
a tulajdonosi és fenntartói felelősség és kötelezettség, mind az állami, mind az önkormányzati
tulajdon esetében. Az ágazati irányítás feladatává össz-múzeumi szinten a stratégiai program-
alkotás, a projektfinanszírozás (elsősorban a Nemzeti Kulturális Alap révén) a jogszabályalkotás
és a szakmai ellenőrzés vált.
A fenti, vázlatosan ismertetett kultúra-finanszírozási és irányítási modell alkalmazása so-
rán azonban senki sem számolt azzal, hogy a remélt gazdasági fejlődés és átalakulás nem
következik be, sőt, minden korábbinál nehezebb helyzetbe kerülnek a feladatellátásért felelős
önkormányzatok, illetve fenntartóként maga az állam is.
Ilyen körülmények között kell most ismét feltennünk a kérdést: tartható-e az az álláspont,
hogy az adott intézmény fennmaradása, szakmai működése csak a fenntartó döntéseitől
függjön, vagy erősíteni szükséges − elsősorban jogszabályi eszközökkel − a központi szak-
igazgatást és a szakmai ellenőrzést. Bár úgy érzem, hogy az eddigiekből világosan kiolvas-
ható a válasz, mégis nagyon fontos, hogy egyértelműen fogalmazzunk: jogszabályokról és
irányelvekről, mintaprojektekről, a minőségirányítás bevezetéséről és a szakfelügyeleti munka
erősítéséről beszélünk, és nem olyan, ún. „átfogó országos koncepció”-ról, amit a válaszadók
egy része hiányol, és amely értelmezésük szerint, mintegy „mentőövként” alkalmazható.
A múzeumi stratégiáról
Egyértelmű különbséget kell tennünk az adott kulturális politikára épülő, szakágazati straté-
gia megléte, majd ennek helyi lebontása és megvalósítása között. Lássuk, mi lenne az ideális
működési elv. Annak bizonyítékául pedig, hogy ez a közgyűjtemények területén nálunk is al-
kalmazható, példaként említhető a könyvtári terület, amelyik az aktuális kulturális politikához
igazodva elkészítette saját stratégiáját, a szakmai szervezetek pedig oroszlánrészt vállaltak a
végrehajtásban. Az elmúlt öt évet áttekintve, a múzeumi területen is hasonló folyamat része-
sei vagyunk, amennyiben a kormányprogramokhoz igazodva itt is elkészültek a szakágazati
stratégiák. Sajnos, azonban az úgynevezett társadalmi vita felemásra sikeredett, illetve érdek-
telenségbe fulladt.
Az Alfa Program olyan átfogó és példaértékű múzeumfejlesztési koncepció, amely meg-
érdemelte volna, hogy a szakma érdemben vitassa, értékelje, illetve javaslatokat fogalmazzon
meg továbbfejlesztésével kapcsolatban. Az Alfa Plusz: az Iskolabarát Múzeum stratégiája pe-
dig jórészt csak annak köszönheti életben maradását, hogy sikerült az abban megfogalmazott
prioritásokat európai uniós fejlesztési programokhoz kötni, és ily módon forrásokat biztosítani
a végrehajtáshoz. Ha nincs az uniós kötelezettség a disszemináció biztosítására, csak néhány jó
szándékú kezdeményezés igazolná a program meglétét. Vannak természetesen pozitív példák
is. A jelenlegi múzeumi stratégia egyik alappillére a lokális kultúra megőrzésében meghatározó
112
szerepet játszó intézményrendszer szakmai fejlesztése. A tájházak és az irodalmi emlékházak

megújítása nem mehetne végbe az erős és igen aktív szakmai szervezetek és a programokat
koordináló, és azok szakmai színvonalát biztosító országos múzeumok nélkül. Feltétlenül szól-
nom kell az Országos Közgyűjtemények Szövetségéről, amely igen nagy aktivitást mutatott az
elmúlt években. A nagy múzeumokat érintő szerkezeti és szervezeti változások komoly vitákat
váltottak ki, és a szakmai szervezet egyszerre tudta képviselni a modernizáció követelményét
és a rövidtávú és kockázatos megoldások elvetését.
Ha kicsit távolabbról nézzük szakmánkat, és megpróbáljuk felvázolni a lehetséges straté-
giai fejlesztési irányokat, körülbelül tíz olyan átfogó feladattal találkozunk, melynek a megol-
dását elő kell segíteni, forrásokkal, jogszabályokkal, szakirányítási eszközökkel. Leegyszerűsít-
ve: ennek a tíz feladatnak a hangsúlyain lehet és kell is vitatkozni. A szakmai szervezeteknek
ehhez a kihíváshoz kellene felnőniük, hogy ne csak a kritika hangján, hanem a nemzetközi és
a hazai tapasztalatok alapján alakítsanak ki önálló elképzeléseket a múzeumok jövőjéről. Az,
hogy adott stratégiából eredően a feladatrendszer súlypontjait milyen elvek szerint alakítjuk
ki, és ehhez milyen belső intézményi struktúrát alakítunk ki, nem központi feladat. Az adott
intézmény vezetésének felelőssége, hogy helyesen döntsön, amikor a szakmai és a fenntartói
elvárások között megfelelő egyensúlyt találva kidolgozza az intézményi stratégiát, és az ehhez
illeszkedő működtetési koncepciót, vagyis megalkossa saját modernizációs elképzelését. Fon-
tos tudnunk, hogy papíron ma a múzeumi besorolású intézményeknek van leírt stratégiájuk,
amit az éves munkaterv bevezetőjében tesznek közzé. Érdekes lenne olyan elemzést készíteni,
amely azt vizsgálná, hogy valójában kiknek szólnak ezek a helyi stratégiák, megfelelő alapot
nyújtanak-e a felmerülő problémák kezelésére, vagy a kívülállók számára is értelmezhetőek-e.
Azt mindenesetre eredménynek tartom, hogy minden jelentős szakmai fejlesztés alapvető
kritériuma a pályázó múzeum küldetésnyilatkozatának megléte.
Az elkészült elméleti dokumentumok felhasználhatóságát nagyban nehezíti az a probléma,
hogy az elmúlt évek múzeumelméleti vitában szinte soha nem fordultunk a fenntartói körhöz,
nem kérdeztük meg őket, mit várnak el ők, hogyan tudnánk a feladatrendszerünket jobban
igazítani elvárásaikhoz. Érzékelhető, hogy azzal, hogy minden lehetséges fórumon, cinkosan
összekacsintva ostorozzuk a mindenkori fenntartót, nem lépünk előre.
A személyi és a tárgyi infrastruktúra modernizációja

Jól tükrözi a hazai szakmai közvélemény gondolkodását, hogy a válaszadók többsége a múze-
umi modernizációt leszűkíti bizonyos személyi és tárgyi infrastruktúrák meglétére, vagy ezek
hiányára. Természetesen a múzeumi épületek állapota, a meglévő infrastrukturális feltételek
lényegi kérdések, de semmiképpen sem kizárólagos elemei a modernizációnak, még a köz-
oktatás szolgálatának aspektusából sem. Nem véletlen, hogy a jelenleg érvényes Új Magyar
Fejlesztési Terv akciótervében jelentős források állnak a múzeumok iskolabarát infrastruktúrá-
jának kialakítására, de ugyanilyen jellemző az is, hogy ezzel egyenrangú fejlesztési cél a szak-
mai továbbképzés, az átképzés annak érdekében, hogy a kialakított, ma oly korszerűnek ítélt
terek ne halott térként álljanak, hanem valóban szolgálják az oktatást. Nagyon örülök annak,
hogy a válaszadók is úgy vélik, kiemelt fontossága van a múzeumok által közvetített üzenet
korszerűségének.
113
A kiállítások szerepe a múzeumi modernizációban

Az Alfa Program és más múzeumfejlesztési projektek tapasztalataiból kiindulva, nagyon fon-
tos előrelépésnek érzem, hogy a vélemények szerint a kiállítás, nemcsak megjelenésében, de
elsődlegesen témaválasztásában válhat kiemelkedően fontossá. Jelentősége egyre nagyobb,
úgy az átfogó modernizáció, mint szűkebb értelemben véve, az oktatás szempontjából. Érzé-
kelhető, megvan a közös akarat arra, hogy a múzeumok olyan tartalmú, tematikájú kiállításokat
rendezzenek, amelyek megfelelnek a megújulás elveinek.
Szerencsésnek tartom, hogy a szakértők véleményéből is visszacseng a kiállítások tartalmi
üzenetének kiemelkedő fontossága. Ez az a tevékenység, ahol a legmarkánsabban kifejezhető
a múzeumok társadalmi szerepvállalása, az értékválasztásban betöltött szerepe. Egy kiállítás
megvalósítása, akár állandó, akár időszakos bemutatásról van szó, igen nagyfokú szakmai fel-
készültséget és együttműködést igényel, ahol az irányítói munka és a projekt tevékenység
egésze, és így a korszerű múzeumfelfogás is, egyszerre vizsgázik. Ha pedig az oktatás szem-
pontjából közelítünk a témához, csak azok a szervezetek tudnak pedagógiailag felhasználható
kiállítási tevékenységet folytatni, melyek már a tervezés során közösen gondolkodnak a fel-
használás lehetőségein, és ez a szemlélet végigvonul a munka minden fázisán.
A kiállítás természetesen nem kizárólagos lehetőség a modern, emberközpontú múzeum meg-
valósításában. Ugyanilyen fontos szerepe lehet a tanulmányi-, vagy látványraktáraknak, a kiadvány-
oknak, az informatív honlapnak, a korszerűen feldolgozott és kutatható gyűjteményeknek.
Az ismeretátadás korszerű formái

A fentiekben vázlatosan utaltam a mindennapi múzeumi munkában a korszerű múzeumi üze-
net jelentőségére és lehetséges megnyilvánulási formáira. Nem szóltam még az ismeretátadás
eszközeiről, melyek szintén szervesen beépülnek a modernizáció folyamatába. Gondolok itt a
szükséges informatikai eszközök igénybevételére, melyek hiánya meghiúsíthatja a legjobb mu-
zeológusi kezdeményezést is. Megkerülhetetlen elvárás, hogy a múzeum szolgáltatásait kön�-
nyen és gyorsan elérhetővé tegye, gyűjteményének legfontosabb egységei egyedileg, vagy
virtuális kiállításban láthatóak legyenek, kiadványai pedig megtekinthető, esetleg megrendel-
hető formában segítsék a felhasználókat az információ gyors megszerzésében, legyenek azok
az oktatás szereplői, vagy egyéb érdeklődők és kutatók.
Amikor a korszerű ismeretátadásról beszélünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a modern
informatika eszköztárát hívjuk segítségül, és elfelejtkezzünk az üzenetek feliratban és élőszóval
történő lefordításának kiemelt fontosságáról. Nem véletlen, hogy az ún. látogatóbarát múzeum
egyik legfontosabb mércéje sem más, minthogy az ismeretek átadására megfelelő felkészültsé-
gű, empátiával rendelkező személyi állománnyal rendelkezik-e az adott intézmény. Jól mutatja a
hazai viszonyokat, hogy a válaszadók többsége egyenlőségjelet tesz a múzeumi terek bővítése és
a látogatóbarát fejlesztés között. Ezzel a felfogással vitatkozom. Azt a veszélyt érzékelem, hogy
a mostani látványos, de sokszor nem kellően végiggondolt fejlesztések következtében komoly
fenntarthatósági nehézségekkel szembesülhetnek az intézmények. A meglévő épületállomány
felújítása szükségszerű, de az új kiállítóterek kialakítása számos esetben feleslegesnek tűnik.
A múzeumi épületek és az egyéb tárgyi infrastruktúra kisebb költségű átalakítása mellett
a személyi infrastruktúra-fejlesztés az, amit a legfontosabb fejlesztési célként kell meghatároz-
114
nunk, akár az oktatás, akár bármilyen ismeretátadás korszerűsítése szempontjából. Ha nincse-

nek olyan munkatársak, akik képesek korszerűen lefordítani a tárgyak üzenetét, feleslegessé
és értelmetlenné válhat a legvégiggondoltabb fejlesztés is.
Ezért az önképzést és a továbbképzést a modernizáció kulcselemének vélem. Ahhoz, hogy
ez megfelelő hatékonysággal és színvonalon történjen, tankönyvekre, kiegészítő kiadványok
folyamatos biztosítására van szükség. Meg kell teremteni a távoktatás lehetőségét is. Szak-
mánk közös felelőssége, hogy időben felismeri-e, hogy a képzési potenciál növelése nem tűr
halasztást, és ez sürgető feladatokat ró mindannyiunkra. A már említett továbbképzési le-
hetőségeken túlmenően célszerű lenne olyan rendszer kiépítése is, amelyben az egyetemet
végzett fiatalok csak bizonyos posztgraduális képzés elvégzése után kerülhetnének főállású
munkatársként a múzeumokba. Ez lenne az a lépcsőfok, aminek a megtétele mind a munka-
adó, mind a munkavállaló számára biztosítékot adna arra, hogy csak azok dolgozzanak múze-
umban, akik valóban tudják, hogy mi ennek a közszolgáltató intézménynek a feladata.
A továbblépés
Tény, hogy jó ideje szabadon gondolkodhatunk a múzeumi modernizáció mibenlétéről, és sú-
lyozhatjuk annak egyes kérdésköreit. A téma középpontba kerülése mindenképpen tükrözi
azt az előrelépést, melyet az elmúlt tíz évben megtettünk. Ennek a kutatásnak a keretei között
a múzeum és az oktatás lehetséges kapcsolatrendszeréből kiindulva vizsgáltuk a teljes múze-
umi feladatrendszert. Azonban nem időzhetünk sokáig ennél a kérdéskörnél. Közös felelőssé-
günk, hogy − az élethosszig tartó tanulás stratégiájára alapozva, és felhasználva többek között
a közművelődési terület sikeres pályázati tapasztalatait is − a múzeumok ismeretátadásban
betöltött szerepét a lehető legszélesebb kör számára értelmezzük. A saját lehetőségeinket
szűkítjük, ha „leragadunk” a hagyományos értelemben vett iskolai oktatási feladatoknál.
Minden remény megvan arra, hogy a Múzeumok Mindenkinek Program központi mód-
szertani fejlesztése mint kiemelt projekt sikeresen zárul. Úgy véljük, eredményeivel hozzájárul
ahhoz, hogy rendelkezzünk a szakma egészét érintő olyan elképzelésekkel, amelyek eredmé-
nyesen beépíthetőek a következő időszakra szóló tervezési dokumentumokba. E stratégiai
fejlesztések egyértelműen elősegítik, támogatják és felgyorsíthatják a múzeumi szakma teljes
körű modernizációját. Csak rajtunk múlik.
115
 Kaján Imre
Az informatika múzeumi alkalmazásának

teendői az elkövetkező években
A digitalizálás nemcsak az állományvédelem, hanem a múzeumi gyűjtemények hozzáférhetővé
tétele szempontjából is kiemelkedő fontosságú. Meggyőződésünk, hogy az elkövetkező évek,
évtizedek múzeumi stratégiai fejlesztéseinek egyik sarokpontja lesz a gyűjtemények digitali-
zálása. Ennek sikeréhez azonban nemcsak jelentős anyagi források, nemcsak sok idő, hanem
szemléleti változás és felkészült, képzett múzeumi munkatársi gárda szükséges.
A digitalizált gyűjteményekkel számos ponton képesek volnának a múzeumok csatlakozni
a náluk jóval előbbre tartó könyvtári és levéltári hálózathoz, és tudnának az oktatási oldal pe-
dagógusok és diákok felől érkező igényeinek megfelelni. Nem elhanyagolható az a körülmény
sem, hogy az egységes szempontok és technológia segítségével digitalizált gyűjteményi
anyagok nagyságrendekkel teszik hatékonyabbá a múzeumokban a tudományos kutatást és a
múzeumi tevékenység minden területét.
Az informatika múzeumi alkalmazásának területén Magyarországon nagy a szakadék a le-
hetőségek és a múzeumok teljesítménye között. Ennek oka sokrétű: az intézményrendszer he-
terogén, érdektelen, hiányoznak a megfelelő − felhasználóbarát (!) − feldolgozó programok,
ehhez adódik a jogszabályi környezet „gyengesége”, valamint a múzeumi szakemberek felké-
születlensége. A nehézségekhez jelentősen hozzájárul, hogy az elmúlt évtizedben – főként a
2000-es évek első felében – voltak ugyan állami, pályázati úton elérhető források a múzeumi
digitalizálásra, ezek azonban folytatás híján mára a legtöbb helyen torzók, megkezdett, de
abbahagyott, vagy csak minimalizált üzemmódban folytatott fejlesztések. A jelenlegi lehető-
ségek néhány kivételtől eltekintve – mint a múzeumi évkönyveknek és periodikáknak Nemzeti
Kulturális Alap támogatásával folyt és folyó központosított digitalizálása – elszigeteltek és
esetlegesek. Ezek együttesen okozzák azt a helyzetet, hogy a közgyűjtemények között a mú-
zeumi szakterület látványosan lemaradt a könyvtárakhoz és levéltárakhoz képest.
Az Európai Digitális Könyvtár kiteljesítése érdekében az Európai Bizottság számos projek-
tet támogat. Az Athena projekt például elősegíti a múzeumi és más, jelenleg az Europeanában
még kevésbé reprezentált tartalmak gyarapodását az Európai Digitális Könyvtárban azáltal,
hogy ösztönzi a tartalomgazdák közötti együttműködést, a közös szabványok kialakítását és
alkalmazását, valamint a meglévő tapasztalatok terjesztését, és a jó megoldások átvételét.
Magyar részről a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Rádió Archívuma vesz részt a projekt-
ben. Biztató, hogy a legutóbbi időszakban több megyei múzeum és országos intézmény is
jelezte csatlakozási szándékát.
A magyarországi múzeumok informatikai lemaradottsága annál is inkább szomorú, és így
minél előbbi megoldást sürgető, mert épp a múzeumok műtárgyai azok, amelyeknek egyedi-
sége miatt nagyon fontos volna a digitális feldolgozásuk és közreadásuk. Ezt tovább sürgeti az
intézmények összefogásával szerveződő nemzetközi kiállításokban való részvétel, amelyeknek
alapfeltétele a gyűjtemények anyagának távoli elérése. Bár nem ide tartozó érv, de nem mellé-
kes körülmény, hogy ezek a kiállítások jelentik az intézmények számára az EU-forrásokhoz való
hozzáférés lehetőségét, a magas szintű szakmai munkába történő bekapcsolódást. Az említett
116
lemaradás rendkívül veszélyes, mert azok a feladatok, amelyeknek ma még csak előtte áll a ma-
gyar muzeológia, másutt már réges-régen túl vannak, az ilyen típusú források pedig idejétmúlttá
válnak – és ha nem sietünk, megszűnnek anélkül, hogy bármennyit is léptünk volna!
A múzeumszakmai szintű irányítás és szabályozás a kérdésben nem volt eddig elegendő.
Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a digitális nyilvántartások és a gyűjtemények nyilvános adat-
bázisokká történő virtuális rendezése nélkül a múzeumi modernizáció és a nemzetközi szintű
feladatképzésbe történő bekapcsolódás nem lehet sikeres. Épp ezért az e téren történő vál-
toztatás halaszthatatlan – gyakorlatilag a kérdéskör minden szintjén fontos, gyökeres, lényegi
és elkerülhetetlen lépések szükségesek a teljes és végleges lemaradás meggátlására.
A mai helyzetig vezető okok elemzése – hogy világosabban lás-

suk, mit nem szabad, és mit kell megtenni
A magyar múzeumi intézményrendszerben nagyon sok helyről érkezett szakemberek dol-
goznak. Az, hogy a muzeológiai képzettség (ma még) nem kötelező, tulajdonképpen érthető,
mert a rendszerváltás előtt ezt a szakmai elvet nem lehetett érvényesíteni, azt követően pedig
a munkaerő-piaci „mozgások” inkább határozzák meg e terület pozícióját, mint a szakmai
követelmények. Mára az alakult ki, hogy jóformán minden múzeumban minden muzeológus
saját szakmai elvei és elvárásai szerint dolgozik, mert nincsenek olyan egységes alapelvek és
szabályok a rendszerben, amelyek betartása a szakmai munka alapkövetelménye volna. (A
múzeumi alapnyilvántartások – gyarapodási napló, gyűjteményi leltárkönyv – vezetése más
lapra tartozik, ezek a múzeumi vagyon dokumentációi.) A 20/2002. NKÖM rendeletben meg-
határozott leírókarton-rendszert csak az intézmények töredékében alkalmazzák (és ez igaz a
nagy országos intézményekre is!). A helyzet azt eredményezi, hogy a gyűjteményi leírások (és
így tulajdonképpen a gyűjtemények maguk is) a feldolgozó (?) muzeológusok hitbizományává
válnak. A kialakult helyzet pont megfelel a kényelmes, magasabb szintű szakmai munkát nem
kívánó (vagy elvégezni nem képes) szakembereknek, akik így – ellenérdekeltként – mindent
elkövetnek az új megoldások ellehetetlenítésére.
A helyzeten az sem segít, hogy vannak már a „piacon” olyan digitális nyilvántartó rend-
szerek, amelyek átestek az igen bonyolult és nehézkes, ám mindenképpen szükséges
akkreditáción az alkalmazó múzeumokban. A programokon túl ugyanis megfelelő tudású in-
formatikai szakemberek is szükségesek a feladatok ellátásához, továbbá olyan szabályzatok és
eljárásrend, amelyhez az intézmények nincsenek hozzászokva, azokat nem tudják (és így nem
is akarják) végigcsinálni. Ez tovább erősíti a fentebb említett szemléletmódot, és más, „alter-
natív” nyilvántartások készítésére sarkallja a szakembereket. Ezek általában Excel táblázatokba
rendezett „adatbázisok”, amelyek „természetesen” nem nyilvánosak, sőt a muzeológusok ál-
talában, mint saját szellemi tulajdonukat kezelik. (Tulajdonképpen valamennyire így is van, mert
nem szabta meg senki nekik ezt a feladatot, önmaguk segítésére készítik...)
Mind a kulturális tárca által kifejlesztett MNyIR, mind pedig a (néhai) informatikai tár-
ca által finanszírozott tisztán múzeumi fejlesztés, a KataLin program (ez a kettő esett át az
akkreditációs kontrollon, a többi esetlegessel itt nem foglalkozunk) komoly informatikai fel-
használói tudást igényel a muzeológusok részéről, továbbá egy olyan alapos, rendszerben tör-
ténő gondolkodást, amely rövid távon nehézkessé, lassúvá teszi a műtárgy-feldolgozó és leíró
munkát. (A programok használatakor ugyanis nem látszik egyben úgy a „karton”, mint a papír
117
alapú leltárkönyv és – már ahol van – leíró karton esetében. Magyarul: ezek a korai generációs
fejlesztések nem hoztak kellően felhasználó-barát eredményt!) Ez a másik oka annak, hogy a
muzeológusok nem szeretik és ellenállnak a digitális feldolgozásoknak.
A nyilvános elérésű digitális gyűjteményekhez vezető utat a műtárgy-feldolgozásokra vonat-
kozó 20/2002. sz. NKÖM rendelet „megengedő” volta sem könnyítette meg. Az, hogy 2002-ben
és azóta sem sikerült a papír alapú nyilvántartásokról átállítani az intézmény-rendszert a digitális-
ra (és ezzel a nyilvánosan is elérhető múzeumi adatbázisok alapjait is megteremteni), hanem csak
alternatív lehetőségként kínálták és kínálják, azt eredményezte, hogy a két említett „komplett”
rendszert a felkért tesztelő gyűjteményeken és a fejlesztő múzeumon kívül sehol sem sikerült
meghonosítani. Múzeumi nagyságrendben (tehát, hogy a teljes gyűjteményi nyilvántartás így
történjék) egyedül az esztergomi Duna Múzeumnak volt elegendő ereje a saját – akkreditált
– programját rendszerbe állítani a jelentés készítésének időpontjáig. Több országos múzeum
(Néprajzi Múzeum, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum) jelentős műtárgy és
dokumentumállományt kezel adatbáziskezelőben és jelenít meg honlapján.
Abban, hogy a digitális feldolgozó rendszerek nem terjedtek el, nagy szerepe van az
akkreditációs folyamat bonyolultságának, nehézségének és hosszadalmas voltának. Ezzel
azonban úgy érezzük, nincs baj, annak ellenére, hogy fékezni látszik a programok használa-
tának terjedését. A folyamatnak azonban tényleg nagyon alaposnak és nagyon sok részletre
kiterjedőnek kell lennie ahhoz, hogy a szakma nyereségként és – pl. adatvesztéssel, vagy nem
nyilvános adatok kikerülésével – ne veszteségként élje meg a majdani átállást. Nyilvánvaló,
hogy kis intézmények nehezen teremtik meg maguk az átállás feltételeit, elébük kell menni. Nem
volt elegendő a programok ingyenes felkínálása, mert kellett hozzájuk pénzbe kerülő „testre
szabás”, az egyik program használatához méregdrága szerver és operációs rendszer. Ezeket ma
már ugyan szintén ingyen kínálja a szaktárca, de még mindig nem biztosít hozzá olyan mintákat,
amik szükségesek volnának az akkreditációt eredményező bevezetéshez. Nincsenek szabályzat-
minták, és nincsenek a használatra felkészítő képzések sem a múzeumi szakembereknek.
Mert ma a magyarországi múzeumokban dolgozó szakemberek többsége nem rendelke-
zik komoly számítógépes tudással, az ECDL I-VII. tanfolyam nyújtotta ismeretekkel pedig csak
töredékük. Ez is nagyon megnehezíti a digitális feldolgozások rendszerbe állítását, mert a
kollégák idegenkednek az új típusú munkavégzéstől. Az, hogy zömében írógépként használják
(plusz netezés és e-mailezés) a múzeumi számítógépeket, ma még érthető, de belenyugodni
nem szabad. A képzetlenség e területen nagyon veszélyes (hasonló a nyelvismeret hiányához),
mert korlátozza, alacsony szinten tartja a felhasználási területeket és minőséget, a szakmai
kapcsolatokat és a múzeum/muzeológus kutatási és ismeret-átadási lehetőségeit. Gyakorlati-
lag kiinduló helyzetben vagyunk, azaz azon a ponton, ahonnan a nálunk előbb ébredő szakmák
alap- és szakirányú képzésekkel megteremtették a korszerű, gyors, hatékony és eredményes
munkavégzés feltételeit.
Mindezen mulasztásaink, bajaink és hiányosságaink ellenére van mire alapoznunk a jövő
teendőit. Vannak lelkiismeretes szakembereink, akik majd ugyanúgy feldolgozzák gyűjtemé-
nyeiket a digitális módszerrel, mint tették eddig a leíró kartonokon. Van megfelelő eszközállo-
mánya a múzeumoknak (személyi számítógépek, szerverek, hálózatok, nyomtatók). Egyes he-
lyeken már később mintául vehető informatikai szabályzat is létezik (még ha nem is tartják be).
Van használható alkalmazási tapasztalat pár helyen. És vannak a későbbi rendszerekbe expor-
118
tálható egyedi feldolgozások, leltárak, digitalizált gyűjtemény-részek az egyes múzeumokban.

A gyűjteményeken alapuló muzeológiai tanulmányok az utóbbi években már szinte kizárólag
számítógépen, szövegszerkesztővel készültek, tehát van elegendő olyan gyűjtemény-feldol-
gozás is, amely alapja lehet egy komoly digitális múzeumi tudástárnak. Működik, illetve 2009
végére elkészül a magyar múzeumok kiadványainak nyilvános digitális adatbázisa.
Elvégzendő feladatok
A legfontosabb, hogy el kell kezdeni végre valamit mindenütt, az intézményrendszer minden
szintjén. A „valamit” persze nem mindegy: csak olyat szabad tenni, ami nem fölösleges, ami
egy majdani jól átgondolt rendszernek részévé tehető. De megkezdeni nagyon is szükséges,
mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy újabb éveket veszítsünk országos felmérések-
kel, koncepciók és semmilyen gyakorlaton nem alapuló, tapasztalatokat figyelembe nem vevő
feldolgozó rendszerek kidolgozásával.
El kell kezdenünk végre a fejekben rendet tenni: NEM a muzeológusok tulajdona a mű-
tárgyvagyon és a tudományos feldolgozások eredménye. El kell kezdenünk a gyűjteményekkel
foglalkozó, legfőképpen az azokat feldolgozó múzeumi szakemberek meggyőzését a digitális
feldolgozások használatára. Meg kell határoznunk a szükséges informatikai szakemberek mini-
mális képzettségi és tudásszintjét. (Erre azért van szükség, mert nagyon sok helyen, így nagy
színvonalbeli különbségekkel oktatott és a gazdaságban nagyon jól megfizetett szakmáról van
szó.) Meg kell kezdenünk egy olyan gyűjteményi feldolgozó program kialakítását – és itt most
nem csak a számítógépes programról, hanem inkább teljes tevékenység-végző rendszerről
van szó – amely már az eddigi tapasztalatokat felhasználva készül, amely a vonatkozó jogsza-
bályoknak történő megfelelés mellett figyelembe veszi a feldolgozók igényeit és a leendő
távoli elérésű használat szempontjait is.
Meg kell kezdenünk átgondolni, majd szorgalmazni a jogszabályi környezetet átalakítását
annak érdekében, hogy az ne csak megengedje, hanem – bizonyos türelmi idő után – elő is írja,
esetleg a most alakuló múzeumi minőségbiztosítási rendszer részévé tegye a digitális feldolgo-
zásokat. Mindenképpen el kell kezdeni a múzeumi törzsgyűjtemények digitális feldolgozását,
hiszen nem elfogadható, hogy csak az újonnan beérkezett anyagok legyenek így feldolgozva
(ez logikátlan és hibás lépés is volna, hiszen legnagyobb nemzeti értékeink maradnának ezáltal
ki belőle). A digitális feldolgozások menetét és eljárásmódját szintén újra kell fogalmazni, hiszen
annak mind logikája, mind pedig lehetőségei teljesen eltérőek a papír alapúakétól. Ebben a mun-
kában a felhasználói tapasztalatok (azaz muzeológusi és informatikusi, lehetőleg együtt) messze-
menően figyelembe veendők! És egyáltalán, nem utolsó sorban meg kell kezdenünk a múzeumi
szakemberek képzését a feladat eredményes végzésére. Természetesen kit-kit a maga szüksé-
ges szintjére: gyűjteménykezelők, nyilvántartási szakemberek számára alacsonyabb, muzeológu-
sok, adattárosok, múzeumpedagógusok, digitális tartalomtári munkatársak részére magasabb
szintű és más-más tartalmú képzésekkel kell indítanunk, ráadásul tömegesen. (Ez utóbbi persze
nem megy majd simán: előbb ki kell képeznünk a majdani oktatókat, sőt akkreditált képzéseket
kell kidolgozni – és mindkettő sokáig tart és nagy figyelmet, szervezett csapatot kíván.)
A digitális átállás programja persze – mint minden újfajta feladat – forrásigényes. Ehhez a
szaktárcának kell lépnie, elsősorban külső forrás rendszerbe állításával. Elsősorban a Magyar
Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) szerepvállalására gondolunk itt: amellett, hogy korszerű,
119
áttekinthető tárgyi vagyonleltár is születik, egyértelmű, hogy a magyar műtárgy-vagyon köz-

hasznúvá tétele, távoli elérése és így széles körben ismertté válása nagyban megnöveli annak
értékét, tehát az MNV-nek érdemes támogatnia a feladatot. Az MNV meggyőzését, továb-
bá a nyers adatbevitelekhez, feldolgozásokhoz a megfelelő munkaerő megszerzését (esetleg
közhasznú munkával, tehát a munkaügyi és önkormányzati tárca közreműködése szükséges!) a
kulturális minisztériumnak kell felvállalnia.
Ajánlások a digitális átállás programjának megvalósítására

• Haladéktalanul kezdődjenek meg egy céldátummal kitűzött digitális átállás fent részletezett
előmunkálatai (források, ingyenes program, megvalósítási rendszer, képzések kidolgozása).
Az OKM készítsen „csomagokat” a múzeumok számára, amelyben a feladatvégzés teljességére
vonatkozó teendők és a hozzájuk igényelhető források is megtalálhatók. Ezek a komplett rend-
szerek készüljenek 1,5 és 10 ezer leltározott műtárggyal rendelkező gyűjtemények és intézmé-
nyek számára (annak érdekében, hogy az eltérő intézmény-típusok könnyen tudják használni).
• A komplett rendszerekben az új és régi anyagok feldolgozása legyen elválasztott, ugyan-
akkor ezek csak együtt legyenek alkalmazhatók. Ezzel az intézmények rákényszerülnek a
visszamenőleges feldolgozásokra.
• A komplett rendszerre való rákészülés éveit határozzuk meg 2010-ben és 2011-ben, majd
a digitális nyilvántartások kötelezővé tételét indítsuk meg 2012-ben.
120
 Bereczki Ibolya – Káldy Mária – Sághi Ilona − Vígh Annamária
Múzeumi szakemberek kompetenciái

A mai múzeumi közvélemény többsége már egyetért abban, hogy a múzeumok hagyományos
feladatrendszerében jelentős átalakulások tanúi lehetünk. Új elvárások fogalmazódnak meg,
a múzeumi alapfeladatok új kontextusba kerülnek. A gyűjtés, megőrzés, tudományos feldol-
gozás, kiállítás-rendezés mellett egyre erősödik az ismeretek átadásában, a szórakoztatásban
játszott múzeumi szerep. Ebbe a folyamatba illeszthetőek azok a közoktatásban zajló változá-
sok, (pl. kompetencia alapú képzés, projektoktatás) amelyek Magyarországon is a korábbiak-
nál hangsúlyosabbá teszik a múzeumok oktatásban betöltött szerepét, jelentőségét.
Ahhoz azonban, hogy a múzeum versenyképes szolgáltatásaival kielégítse a megválto-
zott felhasználói igényeket, a szakembereknek is versenyképes tudással kell rendelkezniük. A
magas szintű szaktudományos ismeretek alapkövetelményén túl, számtalan egyéb tudásra és
jártasságra van szükség mind a vezetők, mind az egyéb szakalkalmazottak esetében. Amen�-
nyiben elfogadjuk, hogy a megváltozott körülmények korszerű ismeretekkel rendelkező, az új
feladatok ellátására alkalmas múzeumi munkatársakat igényelnek, meg kell fogalmaznunk, hogy
e szakembereknek milyen tudásra van szükségük, miként kell szemléletben, ismeretanyagban,
kommunikációban változniuk, és mindezt hogyan érhetik el. Természetesen magunknak is fel kell
tennünk a kérdéseket: van-e a múzeumi szakembernek ideáltípusa, és ha igen, mekkora távolság
van a mai valóság és az igények között1? Miként lehet eredményesen orvosolni az ismerethiányo-
kat annak érdekében, hogy megfelelően szolgálhassuk a megváltozott igényeket?
Szakmai kompetenciák és munkakörök

A most publikált kutatás egyik kiemelt területe a szakmai és a személyes kompetenciák mun-
kakörönkénti vizsgálata. A kompetenciákkal kapcsolatos felmérésünket egyfajta „látleletnek”
tekintjük, amely azt mutatja meg, ahogyan mi – múzeumi szakemberek – látjuk magunkat
és intézményeinket 2009-ben. Tudomásunk szerint Magyarországon első alkalommal kerül
sor ilyen típusú vizsgálatra, annak ellenére, hogy az ICTOP (International Commitee for the
Training of Personnel,) az ICOM szakbizottságaként 2005-ben közreadta a múzeumi területen
dolgozók ismereteinek, készségeinek fejlesztésére vonatkozó ajánlásait. 2 Az angol, francia, és
olasz nyelven hozzáférhető szakmai anyag eddig nem került be a hazai köztudatba.
Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a vizsgálat kompetencia kérdőívének kitöltése szokatlan
feladatot jelentett, és úgy tűnt, hogy a válaszadók többségének nem voltak ismeretei arról,
hogy az egyes munkakörökhöz milyen kompetenciák szükségesek. Erre enged következtetni
többek között a visszaérkezett kérdőívek száma is (100 megkeresett szakember közül össze-
sen 28-an vállalkoztak a szakmai, és 34-en a személyes kompetenciák megítélésére)3.
1
Dr. Baán László Győrben, a Jövő múzeuma című konferencián, 2009. november 5-én tartott előadásában megerősí-
tette azt a tapasztalatát, hogy sokszor fényévnyi távolság van a modern múzeum igényei és a jelenbeli valóság között.
2
ICOM Curricula Guidelines for Museum Professional Development
http://icom.museum/download/ENG_ex_dec2006_docs/2006div18-eng.pdf
3
Sajnálatos információ számunkra, hogy a kitöltés mellőzésének oka többeknél a szükséges informatikai ismeretek hiá-
nya volt, vagyis az, hogy nem tudták megfelelően kezelni az Excel táblázatot. Húsz munkakör szerepelt a táblázatban, és
jelzésértékű, hogy már a munkakörök meghatározása is nehézséget okozott. A kompetencia vizsgálat nem terjedhetett
ki a múzeumokban gazdasági feladatot ellátó munkatársakra, ezt a jövőben mindenképpen célszerű kiegészíteni. Össze-
sen 31 szakmai kompetenciát jelöltünk meg, és a kiküldött táblázatra 28, illetve 31 érdemi választ kaptunk.
121
Mielőtt rátérnénk a kutatás néhány tapasztalatának bemutatására, szólnunk kell a kompeten-

cia fogalomhasználatáról, amely eredetileg a jogtudományból származik, ahol illetékességet,
hatáskört értettek rajta.4 Értelmezése az utóbbi évtizedekben bővült ki, fogalmát a tudás, jár-
tasság, személyiségvonások, attitűdök, illetve olyan értékek és motívumok irányába terjesz-
tették ki, melyek közvetlenül kapcsolódnak a munkateljesítményhez.
Definíciónk szerint azon képességek, ismeretek, személyiségjegyek és viselkedési módok
halmazaként határozható meg, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valaki egy adott szervezet-
ben egy meghatározott szerepet eredményesen el tudjon látni, és ennek révén a szervezet
stratégiai célkitűzéseit képes legyen megvalósítani. Minden munkakör esetén meghatározha-
tó, hogy annak sikeres ellátásához mely kompetenciák fontosak, de maga a pozíció határozza
meg alapvetően, hogy mennyire sokrétű a szükséges kompetencia-terület.5
A kompetenciákon belül kitüntetett helyet foglalnak el az alapvető, vagy más néven kulcs-
kompetenciák. A kifejezés alatt valamely szervezet, intézmény stratégiai céljait támogató kom-
petenciákat értjük.6 Az Európai Parlament és Tanács ajánlása az egész életre szóló tanuláshoz
szükséges kulcskompetenciákat határozza meg úgy, hogy kompetenciának tekinti az adott
helyzetnek megfelelő tudás, készségek és hozzáállás ötvözetét.7
Az utóbbi évek hazai és nemzetközi kutatásai a kompetenciák és a szervezeti teljesítmény
viszonyát vizsgálják. Általános jellemzőként megerősítik, hogy ahol a kompetencia-felfogás in-
tézményesül, ott a rendszer helyett az ember kerül a középpontba, és köréje épül a szervezeti
struktúra. Ez a felfogás az alábbiakban nyilvánul meg:
• nagyra értékeli a szakértelmet,
• segíti az alkalmazottakat az élethosszig tartó tanulás fontosságának megértésében, ami-
kor elvárja a dolgozótól a naprakész ismereteket,
• segíti az alkalmazottat az előmenetelben, karrierépítésben, mert rendszeresen szembesíti
önmagával, ösztönözve, hogy karrierje vagy munkahelye megtartása érdekében állandóan
képezze önmagát,
• egyéni munkakörön alapuló elszigetelődés helyett lehetővé teszi az alkalmazott integráló-
dását a munkafolyamatba, illetve, hogy csapatjátékosként vegyen részt a munkában.
Szervezeti vonatkozásban:
• lehetővé teszi a hierarchikus szintek csökkentését és a hatékonyabb szervezet kiépítését,
• a szervezet új stratégiai szemléletet alakít ki, amely jobban épít az alkalmazottak kom-
petenciáira,
• a hatékonyság és a költségérzékenység értelmet kap, új irányt vesz fel.8
A kompetencialapú megközelítés az erőforrásokat olyan eszközként fogja fel, amellyel az adott

szervezet már rendelkezik, tehát fejlesztése feltétlenül költséghatékony.9
4
A fogalom bővülését rendszerint David McClelland (1973) munkáira vezetik vissza, aki pszichológusként foglalkozott
a témával.
5
Nagybányai Nagy O. p. 35.
7
Vö. az Európai Parlament és a Tanács 2006/962/EK számú ajánlásával
8
In: Báger G.-Balogh G., 2010. p. 40.
9
In: Báger G.-Balogh G., 2010. p. 43.
122
A rövid általános kitekintés messzemenően megerősíti, hogy szakterületünkön is hasonló fo-

lyamatokat kívánunk elősegíteni, mind a személyi infrastruktúrafejlesztés, mind a szervezetfej-
lesztés területén.
A munkaköri kompetenciák kérdéskörében a könyvtári terület példáját érdemes megis-
mernünk. Az ECIA (European Council of Information Associations = Információs Egyesületek
Európai Tanácsa) 1998-ban kezdeményezte az ún. DECIDoc (Développer les eurocompétences
pour l’information et documentation) projekt elindítását, amely a könyvtári és információs
szakemberek szükséges kompetenciáinak meghatározására irányult. A program működésé-
nek három éve alatt, Európa teljes területére kiterjedő felmérést készítettek a könyvtári és
információs szakemberek számára szükséges kompetenciákról. Az ezzel kapcsolatos első út-
mutató 1999-ben, majd a következő 2004-ben jelent meg.
A dokumentumot a széles közönség: könyvtári és információs szolgáltatási szakemberek,
alkalmazottak, munkaadók, állásközvetítő ügynökségek, könyvtári és információs szolgáltatási
pályára készülők és oktatók számára készítették, azzal a komplex felhasználási céllal, hogy
alkalmas legyen önéletrajz-írásra éppúgy, mint a meglévő munkakör fejlesztésére, önértéke-
lésre, vagy pedagógiai program összeállítására. Fontos információ, hogy a Könyvtári Inté-
zet gondozásában megjelent az útmutató magyar fordítása, amely az interneten is elérhető.10
Reméljük, hogy a könyvtári példa a múzeumi területet is eléri, annál is inkább, mert a kutatás
tapasztalatai egyértelműen megerősítik, hogy a magas színvonalú szakmai munkavégzés ér-
dekében a múzeumi területen is szükség van a különböző munkakörökre vonatkozó kompe-
tenciák mielőbbi meghatározására.
Ahhoz, hogy meg tudjuk fogalmazni ezeket a készségeket és ismereteket, fel kell vázol-
nunk a jövő múzeumának vízióját. Ennek ismeretében lehet kidolgozni az új elvárásoknak és
igényeknek megfelelő feladatokat, s a feladatok elvégzéséhez szükséges munkaköröket. Ha
visszafelé vezetjük végig ezt a logikát, egyértelmű, hogy a munkakörökhöz kell rendelni a kom-
petenciákat – természetesen figyelembe véve az adott intézmény sajátosságait. A múzeum
stratégiai tervének fontos része kell, hogy legyen az emberi erőforrások menedzselésével fog-
lalkozó HR-stratégia. A kitűzött szakmai célok elérése, megvalósítása csak akkor lehet sikeres,
ha megalkotásuk és elfogadásuk, majd végrehajtásuk mellé a szervezet tagjai felsorakoznak és
azonosulnak azokkal.
A kutatás tapasztalatai
A kutatási kérdőívekre adott válaszokat Kárpáti Andrea – Szirmai Anna Linda kötetünkben
közreadott tanulmányában értékeli. Ugyanakkor a válaszok és saját tapasztalataink árnyaltabb
kép megrajzolására is lehetőséget teremtenek.
Jelzésértékűnek tartjuk, hogy a napjainkban meghatározónak tartott kreativitást a válasz-
adók csak a kiállításrendezői munkakörnél jelenítik meg, és ugyancsak elgondolkodtató, hogy
a vezető számára nem tekintik fontosnak a humort. Tapasztalatból tudjuk, hogy a jó csapat-
építésnél a kreativitás és a humor egyaránt fontos tényezők. Szintén megjegyzendő, hogy a
múzeumpedagógus kivételével, minden olyan munkakörnél, ahol az iskolás csoportokkal való
European Council of Information Associations (ECIA) – LIS EUROGUIDE – 1. kötet; Európai információs szakemberek
10
kompetenciái és tulajdonságai. 2. kötet; Európai információs szakemberek szakmai minősítési szintjei

www.ceridoc.net/fr1/euroguide_hungarian.pdf. Letöltés: 2010. március 9.
123
aktív foglalkozás követelményként jelenik meg, a pedagógiai érzék fontossága alulértékelt.

Jellemző az is, hogy a kommunikációs készség mint szakmai igény, csak a vezető, a muzeoló-
gus, a múzeumpedagógus, a kulturális menedzser, az animátor, a tárlatvezető és a tudomá-
nyos titkár számára kerül megjelölésre.
Az intézményvezető és helyettese
A szakmai és személyes kompetenciákra adott válaszok jól tükrözik a múzeumvezetőről al-
kotott mai felfogást. Ő az a személy, akinek mindenhez mindenkinél jobban kell értenie, min-
denről tudomással kell bírnia, hiszen egyedül felel a döntések meghozataláért. Legfontosabb
feladata a forrásteremtés, a szervezetfejlesztés és a stratégiai tervezés.
A személyes kompetenciákra adott válaszok ugyanakkor nincsenek teljes összhangban a
szakmai elvárásokkal. Egy olyan intézményvezetői-típust mutatnak, akire csak kis mértékben
jellemző az együttműködés, az empátia, a türelem, a rugalmasság és a kezdeményező kész-
ség, a kockázatvállalás, és akit nem jellemez a nyitottság, a kritikus gondolkodás, a kreativitás,
valamint elhanyagolható számára az udvariasság, a pedagógiai érzék és a humor.
A tükörkép megerősíti, hogy rendkívül szükségesek a vezetői felkészültséget erősítő
szakmai továbbképzések, a szemléletformáló, személyiségfejlesztő, csapatépítő tréningek. A
„Múzeumi vezetői ismeretek” című MOKK képzés hallgatóinak visszajelzései egyértelműen
mutatják, hogy addig, amíg nem ismerkedtek meg a különböző, vezetői munkájukat segítő
technikákkal, inkább azok elutasítása volt a jellemző részükről. Ugyanakkor a tréning után meg-
lepődve tapasztalták, hogy a gyakorlatban eredményesen tudják hasznosítani a tanultakat.
Az átgondolt időgazdálkodás, a konfliktusok kezelése, a munka célirányos szervezése fontos
szerepet játszik az irányító munkában, és a munkatársak észreveszik, hogy nemcsak a szakmai
tudásuk, véleményük, de az érzéseik is fontosak a vezetés számára.
Egyetértünk azzal a véleménnyel, hogy „senki nem születik vezetőnek, hanem azzá lesz”:
tanulással, képzéssel, mások és saját tapasztalatain okulva. Számos tanulmány és szakkönyv
foglalkozik általában a vezető személyével, feladataival, a kiválasztási kritériumokkal, mivel sze-
mélyük az intézmény eredményes működésének legfontosabb záloga.
Vezetőnek lenni nem jelenti azt, hogy valaki több, különb másoknál, hogy tévedhetetlen,
hogy csak neki lehetnek jó ötletei, elképzelései, vagy csak az ő véleménye számít. Ellenkezőleg,
az alkalmasságát az jelzi, ha reális célokat határoz meg, helyes döntéseket hoz, felelősséget
vállal, mindent elkövet azért, hogy meghallgasson és megértsen másokat. Elfogadtatja a közös
célokat, jó példával szolgál beosztottjainak, feladatokat delegál és ellenőriz, motivál, elismer, s
ha kell, szankcionál is. Mindehhez elengedhetetlen az önismeret. „Magunkon ítélkezni sokkal
nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele,
hogy valódi bölcs vagy.”11 Vezetőnek lenni egyszerre morális és jogi felelősség.
A jó vezetőt az erős öntudat, a stratégiai szemlélet, a realitásérzék, a szervezőkészség,
az elkötelezettség és eredményorientáltság, a személyes példamutatás, a felelősségérzet, a
kommunikációs és együttműködési készség, és végül – de nem utolsó sorban – a folyamatos
fejlődés képessége jellemzi.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

11
124
A középvezető
A kérdőívre adott válaszok alapján a múzeumi középvezető legfontosabb ismérve az intéz-
ményvezetőhöz kötődő teljes lojalitás, és elsősorban tolmács, pályázatíró, forrásteremtő, szö-
vegszerkesztő, és prezentáció készítői feladatokat lát el. Nyilvánvaló, hogy ezek a feladatok
nem segítik elő a vezetői szerepre való felkészülést. Nem kellően fontos kompetencia részéről
a stratégiai tervezés módszere és a menedzsment ismeretek sem. Fontosabb, hogy tudjon jól
kommunikálni írásban és szóban, legyen precíz, diszkrét, oldja meg a problémákat, kezelje a
konfliktusokat, tűrje a rá nehezedő stressz-hatásokat. Ugyanakkor csak kis mértékben várják
el tőle a kreativitást, a kezdeményező-, és szervezőkészséget.
A legmeglepőbb, hogy a középvezetőtől egyáltalán nem megkövetelt kompetencia az elő-
relátás, a helyzetfelismerés, az irányítás, az önállóság. Az egyik fókuszcsoportos megbeszélésen
hangzott el: „Szakmai összejöveteleken tapasztalható, hogy a beosztottak nem mernek megszó-
lalni a vezetőjük jelenlétében. A lojalitás annyira dominál, hogy megfojt minden kreativitást.”
A kérdésre, hogy milyen a jó múzeumi középvezető, nem könnyű választ adni. Az össze-
hangoltság, együttműködő készség és bizonyos fokú lojalitás a vezetővel feltétlenül szükséges
tulajdonság, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a múzeumok sajátos helyzetében, amikor a
vezetők messze nem kizárólag vezetői feladatokat látnak el, hanem maguk is végrehajtók,
– akár muzeológusi, akár egyéb szerepben –, a középvezetőnek is szüksége van a saját szak-
területéhez kapcsolódó személyes és szakmai kompetenciákra. Nem elhanyagolható tényező,
hogy az utóbbi években jelentős mértékben nőtt a projekt tevékenységek szerepe a mú-
zeumokban, ezért a középvezetőknek – akik akár projektmenedzseri feladatkört is ellátnak
számos esetben – újabb, korábban csak a vezetőktől elvárt kompetenciák megszerzésére kell
törekedniük. Ezek között fejlesztendő területként főként a kreativitást, az innovatív készséget,
a kritikus gondolkodást, az időgazdálkodást, a precizitást, az önállóságot, és nem utolsósor-
ban a humort célszerű megjelölnünk.
A fentiekben vázoltak alapján nem nehéz arra következtetni, hogy a múzeumokban igen
elhanyagolt a vezetői utánpótlás-kinevelés kérdése. A probléma kezelésére megoldás lehet a
már említett helyi HR-stratégia kidolgozása, a kötelező vezetői továbbképzés középvezetők
részére, valamint külföldi ösztöndíjak és tanulmányutak lehetősége központi támogatással,
pályázati rendszerben.
A muzeológus
Kárpáti Andrea és Szirmai Anna Linda elemzése izgalmas tanulságokra hívja fel a figyelmet,
amikor a muzeológus esetében – hasonlóan a tudományos titkárhoz és a restaurátorhoz – a
beérkezett adatok alapján az idegen nyelv ismeretének fontosságát állapítja meg. Prioritást
azonban a szaktudás prezentálása kap, amikor a szövegszerkesztés és a prezentációkészítés
a rangsor elejére kerül. A muzeológusnak értenie kell a pályázatíráshoz, hiszen ez a szakmai
feladatok finanszírozásához napjainkban elengedhetetlen. Ugyanakkor a válaszokból az derül
ki, hogy jogi és pénzügyi ismeretekre gyakorlatilag csak alapszinten van szüksége. Kifejezet-
ten alacsony értéket kap például a honlap szerkesztés, a menedzsment ismeretek, a rendez-
vényszervezés, a pedagógiai folyamatok tervezése és erősen közepeset a kommunikáció és a
múzeumi szolgáltatások menedzselése.
125
A számítógépes és idegen nyelvtudás mellett a kiállítás-rendezés és a gyűjteményme-

nedzsment kompetenciaértékei magasak, ugyanakkor az ezekhez szorosan kapcsolódó digi-
talizálás, vagy az ergonómia alig kap magasabb értéket, mint a gazdasági ismeretek.
Elgondolkodtatóak ezek a vélemények, hiszen hasonló kép bontakozik ki a számszerűsített vá-
laszokból, mint a múzeumi szakemberek által kitöltött kérdőívből. Egyrészt olyan alapismere-
tek kapnak szervezési szintű fontosságot, amelyek készség szintű használata középiskolai tan-
anyag, ugyanakkor láthatóan csak a deklaráció szintjén jelennek meg bizonyos kompetenciák,
amelyek gyakorlati, rendszerszintű és általános alkalmazása viszont a múzeum szervezetként
történő fejlesztéséhez elengedhetetlen lenne.
Ellentmondásos, hogy a muzeológusnak tudnia kell pályázatot írni, de az ezt megalapozó,
és eredményessé tevő kompetenciákat a válaszadók már nem tartják eléggé fontosnak. El-
lentmondásos az is, hogy amikor a múzeumi gyűjtemények feltárására, közreadására a külső és
belső kényszerek következtében is egyre nagyobb figyelmet kell fordítani, még mindig hiány-
zik az együttműködés és legalább az alapismeretek cseréje a muzeológus és a közreadásban
érintett szakemberek között.
A jövő múzeuma szempontjából arra is feltétlenül figyelmet kell fordítanunk, hogy ma még
többségében muzeológusokból lesznek a jövő vezetői, akik lelkükben muzeológusok marad-
nak. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a ma muzeológusa milyen mértékig, milyen módon
motivált a múzeumfejlesztés irányainak vagy éppen túlélési stratégiáinak meghatározásában,
ma muzeológusként, holnap vezetőként miként kapcsolódik be, vagy marad ki ezekből a fo-
lyamatokból. Felvetődhet a kérdés: meg tudjuk-e mondani, hogy milyen legyen, milyennek kell
lennie a jövő muzeológusának?
Egyrészt rendelkeznie kell felsőfokú (MA és PhD fokozatokkal megszerezhető) általános
szakmai tudással azon a területen, ahol az adott múzeumban elhelyezkedik: történészként,
biológusként, néprajzosként, művészettörténészként, irodalomtörténészként, vagy technika-
történészként. Már a képzés során meg kell/kellene tanulnia azokat a muzeológiai alapismere-
teket, amelyek egy múzeumi gyűjtemény kezeléséhez, szakmai feldolgozásához, gyarapításá-
hoz szükségesek. Másrészt a múzeumban dolgozva önképzéssel és szakmai továbbképzések
sorozatával kell/kellene elsajátítania azokat a speciális ismereteket, amelyek a múzeum, vagy
annak adott gyűjteményi egysége értelmezéséhez elengedhetetlenek.
Célszerű és szükséges lenne továbbá, hogy a leendő muzeológus érdeklődése alapján
már a felsőfokú képzés során betekintést szerezzen szakterületéhez kapcsolódóan, a múzeumi
közreadás különböző formáiba, beleértve a múzeumpedagógiát, a gyűjteménydigitalizálást,
és a múzeumi kommunikációt is. Nyíljon lehetősége rá, hogy gyakornokként megismerkedjen
e területekkel, annak érdekében, hogy szaktudományos és muzeológusi ismeretei közreadá-
sának ne egyetlen formája és lehetősége legyen a tudományos publikáció, hanem szakmai elő-
menetelének lehetőségét nyújtsa az is, ha magas szinten műveli a gyűjtemény feldolgozását
vagy az ismeretátadás bármely formáját, beleértve a kiállítási munkát.
Évek óta hangsúlyozzuk, hogy a kiállítások megvalósítása, a hozzájuk kapcsolódó múzeumpe-
dagógiai, az egyéb hasznosítási formák kidolgozása és alkalmazása során az ötlet megszületésétől
kezdve dolgozzon együtt a muzeológus, a múzeumpedagógus és a kommunikációs szakember.
Mindehhez azonban az is szükséges, hogy maga a muzeológus is sokkal nyitottabbá váljon, hiszen
feladatai sokrétűbbek, a korábbiaknál erőteljesebb együttműködést, csoportmunkát igényelnek.
126
Természetesen ezek az új követelmények eltérő szinten jelentkeznek az országos vagy

megyei múzeumokban, vagy a kisebb intézményekben, ahol a muzeológusnak egy személy-
ben kell a gyűjtemény tudományos feldolgozásával, gyarapításával való intenzív foglalkozás
mellett múzeumpedagógusnak, rendezvényszervezőnek lennie.
A kompetencia táblázatban mélyen alulértékelt szervezetfejlesztés, marketing és menedzs-
ment ismeretek, stratégiai tervezés tudását is legalább alapszinten el kell elsajátítania, hiszen a
pályázati források csak a kistérség, a település más kulturális és oktatási intézményeivel, közös-
ségeivel, de legfőképp az önkormányzatokkal való szoros együttműködéssel szerezhetők meg.
A múzeumok csak a bennük dolgozó szakemberek aktív erőfeszítései nyomán tudják bi-
zonyítani a társadalom különböző csoportjai és intézményei felé a fontosságukat. Ez olyan
összetett feladatot jelent, amely az intézmény valamennyi munkatársától, így a muzeológustól is,
a korábbiaknál sokkal szélesebb körű tevékenységet vár el. Új feladatokat kell megoldaniuk és eh-
hez széleskörű szakmai és személyi kompetenciákra van szükség, olyanokra, amelyek a többség
számára önképzéssel és továbbképzéssel elsajátíthatóak. Ha minderre nem kerül sor, és a mu-
zeológus változatlanul bezárkózik gyűjteménye és a külvilág számára nem látható tudományos,
szakmai, muzeológiai teljesítménye mögé, és nem vállal új, a potenciális közönséget is vonzó fel-
adatokat, visszaminősítése, illetve intézményi szinten a rövid időn belüli sorvadás, látogató nélkül
maradás prognosztizálható. Innentől pedig gyakorlatilag egyenes út vezet a megszűnés felé.
Határozottan kell fogalmaznunk: ahhoz, hogy mindez elkerülhető legyen, elengedhetetlen
a már nemcsak szavakban megnyilvánuló szemléletváltás és a konkrét lépések megtétele. A
muzeológus számára a rendszeres továbbképzés nem luxus, hanem alkalmazási követelmény
kell legyen. Megengedhetetlen, hogy ne használja a kompetenciájaként megjelölt idegen
nyelv tudását, nyíljon lehetősége a hazai és a külföldi jó gyakorlatok megismerésére, konferen-
ciák, workshopok, szakmai tanulmányutak, csereképzések formájában, és ezek tapasztalatát
folyamatosan építse bele mindennapi munkájába. Az európai uniós projektekben való részvé-
tel egyúttal nemcsak intézményi siker, de szakmai, nyelvi megmérettetési lehetőség is lehet.
A restaurátor
Ami a szakmai jártasságokat illeti, elsősorban az elvégzett munka adminisztrálására helyeződik
a fő hangsúly, ami igencsak helyeselhető, mivel mind a preventív állományvédelem szempont-
jából, mind az aktív beavatkozások esetében az elkészített dokumentáció, az adott műtárgy
„élete” szempontjából meghatározó fontosságú. Furcsa ugyanakkor, hogy a kívánatosnál
hátrébb sorolódik a kiállítás-rendezés, az ergonómia és rendkívül súlytalan értékeket kap a
gyűjteménymenedzsment, valamint a forrásteremtés. Ez utóbbi jelzésértékűen mutatja azt a
hagyományos felfogást, amely a műtárgyvédelmi tevékenység egészét csak a fenntartói tá-
mogatásra alapozza.
Ami a személyes kompetenciákat illeti, sokatmondó, hogy a második legfontosabb jellem-
ző az etikai normák betartása, amely jól mutatja a területen meglévő, − de sokszor szőnyeg
alá söpört − anomáliákat. Kiemelendő, hogy hangsúlyos megítélést kap a gyakorlatiasság, a
környezetigényesség, az önállóság és a kreativitás. Jól mutatja a jelenlegi szakmai beidegző-
déseket, hogy az együttműködés és az időgazdálkodás szempontja hátra sorolódik, erősítve
azt az évtizedes múzeumi szokásrendszert, amely a restaurátorok elkülönültségét és önálló
időbeosztását jelentette.
127
A restaurátor számára új kihívásokat jelent a múzeumoknak az a törekvése, amelynek során

szélesebbre tárják kapuikat, a nagyközönségnek szóló, és az ún. kamaraprogramok keretében
méginkább betekintést engednek a múzeumi kulisszák mögé. A Kulturális Örökség Napjainak
egyértelmű sikere is jelzi, szükség van rá, hogy a kiállítások mellett a múzeumi mindennapok-
ról, benne a restaurátori munkáról is ismereteket szerezhessenek a látogatók. A restaurátor
tevékenysége a jövőben sokkal komplexebb kell, hogy legyen. Nem elég már „csak” a resta-
urátor műhelyben dolgozva egyedi tárgyak restaurálását végeznie, hanem sokkal nagyobb
hangsúlyt kell munkájában a megelőzésre, a múzeum műtárgyvédelmi feladatainak ellátásra
fektetni. Elengedhetetlen a bevonása a múzeumi interaktív programok megvalósításába, a
műtárgyakkal való foglalkozás tervezésébe és lebonyolításába.
A fentiek alapján is nyilvánvaló, hogy a restaurátorok szakmai és személyes kompetenciái
közötti rangsorban feltétlenül előbbre kell, hogy kerüljön a pedagógiai ismeret, a kommuniká-
ciós készség, az együttműködés, innovativitás, az új ismeretek elsajátítására való törekvés.
A múzeumpedagógus
A restaurátorénál jóval ellentmondásosabb a múzeumpedagógus kompetenciáinak megítélé-
se, ami már azért is figyelemre méltó, hiszen az oktatásban érdekelt célcsoportok számára tör-
ténő ismeretátadásban kiemelt fontossággal bír. Ennél a munkakörnél is érzékelhető, hogy a
válaszadók a szükséges szakmai ismeretek tekintetében kevésbé bizonytalanok. Igen helyesen
a legfontosabb ismeretek közé sorolják a pedagógiát, az andragógiát, a képzési folyamatok
tervezését, és a pszichológiát is.
A tíz legfontosabbnak ítélt szakmai kompetencia között négy olyan ismeretet találunk ennél
a munkakörnél is, (internet, szövegszerkesztés, prezentációkészítés, táblázatkezelés) amely ma
már olyan alapismeretet kellene, hogy jelentsen, mint a telefonhasználat. Az idegennyelv tudás
a múzeumpedagógus esetében rendkívül alulértékelt, pedig tőle is elvárható, hogy a korsze-
rű módszerek ismeretének érdekében tájékozódjon (interneten, konferenciákon) a külföldi jó
gyakorlatok iránt. Elavult szemléletmódot tükröz, hogy a múzeumpedagógus kiállításrendezési
kompetenciáját nem megfelelő helyen kezelik. A pedagógiai, andragógiai, közönségszolgálati
szemlélet érvényesítése nélkül ma nem beszélhetünk korszerű kiállításrendezésről, és kiállítás
hasznosításról, mely feltételezi – ahogy már korábban is hangsúlyoztuk – a szakmai megala-
pozottságot, kidolgozottságot érvényesítő muzeológus és a célcsoportok felé az ismeretek
átadását, közvetítő, múzeumpedagógus (andragógus) együtt gondolkodását, együttműködé-
sét az ötlettől a megvalósításig.
Rendkívül beszédes a múzeumpedagógustól kevésbé elvárt személyes kompetenciák
sora: nyitottság, innovatív készség, döntésképesség, önállóság, kezdeményező készség, ha-
tározottság, kritikus gondolkodás. Vagyis – eszerint – az elvárás tőle az lenne, hogy a készen
(?) kapott ismereteket gondolkodás nélkül, mechanikusan továbbítsa. Nem együttműködő,
gondolkodó partner, hanem végrehajtó. Ahhoz, hogy erősödjön a múzeumok elfogadottsága,
hogy minél többen élvezettel használják ismereteik gyarapítására, ahhoz pontosan a fent jel-
zett tulajdonságok fejlesztésére van szükség.
A viszonylag alulértékelt kompetenciák sorát erősíti a múzeumpedagógustól kevésbé el-
várható szervezőkészség, pedig e nélkül ma már nehezen képzelhetők el múzeumi órák, foglal-
kozások, múzeum és iskola közötti együttműködés megvalósulása. Nem kell külön hangsúlyoz-
128
ni, hogy a múzeumpedagógustól elvárt: az általa szervezett múzeumi programok ne unalmasak

legyenek, hanem élményt nyújtsanak, örömöt jelentsenek gyermeknek, felnőttnek egyaránt.
Ehhez képest rendkívül lehangoló képet tükröz, hogy a humor a kompetenciasor végén kullog.
Sajnálatos, hogy a válaszadók nem hangsúlyozzák a kellően magas szintű, szaktudományo-
san megalapozott muzeológiai tudás fontosságát, pedig a múzeumpedagógiai ismeret csak
erre épülhet eredményesen. A pedagógiai ismeret nem pótolja, nem is pótolhatja az adott
gyűjtemény szakkérdéseiben való jártasságot, a tudományos felkészültséget. Zavart keltő az
is, hogy viszonylag háttérbe kerül a stratégiai tervezési folyamatok módszertana, a forráste-
remtés, valamint a gazdasági ismeretek szükségessége. Napjainkban, amikor a projektmunka
fontosságát hangsúlyozzuk, és a szakmai munka forráshátterét szinte kizárólag a pályázatok-
ra alapozhatjuk, elengedhetetlenül fontos, hogy ezek a kompetenciák nagyobb fontosságot
nyerjenek, mind a képzésben, mint a napi munkában. Ami a személyes kompetenciákat illeti,
értelmezhetetlen, hogy a pedagógiai érzék igen csekély fontosságot kap, ugyanígy kevéssé
hangsúlyos a gyakorlatiasság, az önállóság, és a rugalmasság igénye is. Valószínűnek tartjuk,
hogy a munkakörök jelenlegi túlzott elkülönültsége miatt, a válaszadók egy részének nem volt
tapasztalata abban, hogy a korszerűen értelmezett múzeumpedagógiai tevékenység milyen
személyes tulajdonságokat preferál.
A teremőr
Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a teremőr a múzeum „szeme, füle, szája”. Figyel, hogy
a kiállításokat ne érje károsodás, gondoskodik azok zavartalan működtetéséről, figyelemmel
van a látogatókra, meghallja a kéréseket, kérdéseket, válaszol, tájékoztat, információt nyújt, −
a múzeum típusától, a kiállítások méretétől függően − ha kell oktató, animátor, tárlatvezető,
demonstrátor, interpretátor egyszemélyben, (sőt kisebb múzeumokban gyakran csatolt mun-
kakörben pénztáros, elvégzi a takarítást, kerti munkát, s ha kell, segít az adattári munkában.)
Úgy tűnik, hogy ez az a munkakör, amellyel kapcsolatban a válaszadók a legvilágosabban meg
tudják fogalmazni szakmai igényeiket. A látogatókkal való sokszínű bánásmódot, elvárást is
tükrözik az igen magasan értékelt szakmai kompetenciák, − amelyek valóban ideális esetben
elvárhatóak lehetnek − mint az idegen nyelv tudás, a pszichológiai, kommunikációs, pedagó-
giai, andragógiai ismeretek birtoklása.
A kérdőívre adott válaszok alapján a munkakör betöltéséhez szükséges személyes kompe-
tenciák – mint udvariasság, ügyfél-orientáció, türelem, munkakörrel kapcsolatos etikai normák,
figyelemösszpontosítás, konfliktuskezelés, beszédkészség, környezetigényesség, stressz tű-
rés is − meglehetősen magas értéket képviselnek. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a
szakmai elvárásokhoz mérten nem párosul több, az azokhoz tartozó személyes kompetencia,
így a pedagógiai érzék, humor, gyakorlatiasság, nyitottság, empátia.
A teremőr tevékenysége a frontszemélyzethez tartozó munkakörök közül talán a legössze-
tettebb, legfontosabb. A múzeum imázsa nagyban függ a teremőr felkészültségétől, ismere-
teitől, viselkedésétől, megjelenésétől, a látogatóval való kommunikációjától, éppen ezért fon-
tos a motiváltsága, múzeum iránti elkötelezettsége. Fontos a munkakör szabályozása, hiszen
szükséges, hogy a teremőr pontosan tisztában legyen feladataival, hatásköreivel. Sok múzeum
(elsősorban a nagyobb intézmények) azonban túlzó mértékben csak a műtárgyvédelemre szű-
kíti le e munkakört, több helyen nem érzik elég fontosnak a látogatóval való kommunikációt, a
129
tájékoztatást vagy a vezetést. Az intézmény részéről gyakori indok az ismeretek, a tájékozott-

ság hiánya. Erre válasz a megfelelő alkalmazott kiválasztása, a rendszeres képzés lehet.
Gazdasági okok miatt sokan foglalkoztatnak alkalmi munkavállalókat teremőrökként. Van
múzeum, ahol önkéntesek látják el ezt a feladatot, míg máshol munkaközvetítő vállalkozó bizto-
sítja a szakszemélyzetet. Mindkét esetben a múzeum iránti elkötelezettség szenvedhet csorbát.
Ebben az esetben is a képzés lehet megoldás. Örvendetes, hogy az elmúlt néhány évben meg-
szaporodtak a múzeumokban a frontszemélyzet számára szervezett képzések, tréningek.
Összegzés
A munkakörönként összesített kompetenciaelemezés jól mutatja, hogy melyek azok a munka-
körök, amelyek beágyazottságuknál fogva a válaszadók számára könnyebbséget jelentenek,
és pontosabban tudják megjelölni az általuk szükségesnek vélt kompetenciákat. Ilyennek mi-
nősíthető többek között a tudományos titkár, a kiállításrendező, a könyvtáros és a teremőr.
Meglehetősen zavaros és bizonytalan kép bontakozik ki azonban azoknál a munkakörök-
nél, (pl. múzeumi közművelődési szakalkalmazott, animátor, tárlatvezető, interpretátor), me-
lyek viszonylag ismeretlen, sokszor egymást átfedő feladatok ellátását jelentik, és alkalmazá-
suk kevésbé elterjedt.
A felsorolt példák igazolják, hogy a kérdőívekre adott válaszok nagyon összetett módon
mutatják a szakemberek gondolkodásmódját, melyekben a tudatos és az ösztönös elemek sajá-
tosan keverednek. Amint azt többször hangsúlyoztuk, szavakban mindenki tisztában van a szem-
léletváltás szükségességével, el nem kerülhető voltával. Ez a gondolat ma még elsősorban bizo-
nyos, elsősorban az informatikához köthető szakmai kompetenciák fontosságában érhető tetten.
Megfigyelhető még a kommunikációs készségek viszonylagos „előretörése” is, de egyebekben
a hagyományos feladatrendszer tükröződik az elvárásokban. Különösen igaz ez a személyes
kompetenciákra, melyek között bizakodással konstatálhatjuk az etikus magatartás fontosságát,
de ugyanakkor azt is érzékeljük, hogy a munkatársak eddigi személyes munkatapasztalataikon
okulva, nem érzik még ezen kompetenciák személyiség-, és szervezetformáló erejét.

130
Ajánlások és javaslatok
131
Ajánlások és javaslatok
Jelenlegi kutatásunk a „Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában” címet viseli, és szo-
rosan illeszkedik a MOKK Múzeumok Mindenkinek TÁMOP programja keretében 2009-ben már
publikált elemzéshez, amelyik a Múzeum és iskola 2009. Múzeumok a közoktatás szolgálatában
címmel látott napvilágot. A két munka részben kiegészíti egymást, részben pedig nagyon jól tük-
rözi az eltérő elvárásokat. Bár a közös célban, vagyis abban, hogy a múzeumoknak alapfeladata
a közoktatás szolgálata, mind a múzeumi, mind az oktatási oldal egyetért, de az ebből adódó
feladatok tekintetében már korántsem egyértelmű a megítélés. Ez a megállapítás még nagyobb
felelősséget ró mindannyiunkra, akik arra vállalkoztunk, hogy a kutatás eredményeit is felhasznál-
va, felvázoljuk a magyar múzeumok modernizációjának legfontosabb elemeit.
Ebben az összetett célrendszerben, amit igencsak leegyszerűsítve modernizációnak hí-
vunk, a közoktatás szolgálata fontos szerepet játszik, de csakis a szolgáltató, nyitott múzeum
koncepciójába helyezve, tágabb perspektívába ágyazva. Arra az alapkérdésre válaszolva, hogy
hogyan, milyen módszerekkel lehet versenyképes és felhasználóbarát szolgáltatást nyújtani a
teljes múzeumi feladatrendszerben, legyen szó akár az oktatásról, vagy egyéb szakfeladatról.
Megvizsgálva, hogy mindez milyen szemléleti és szerkezeti változást igényel rendszerszinten
és az adott intézmény vonatkozásában, és miképpen lehetséges a finanszírozás a csökkenő
központi források és pályázati lehetőségek között. Utalva arra is, hogy jelenthet-e kiutat, és ha
igen, mennyiben, az európai uniós támogatások rendszere.
Ahhoz, hogy e kérdések mentén meglehetős biztonsággal határozzuk meg a jövő múzeumi
feladatait, elengedhetetlen, hogy ne vegyük számításba: kikre is támaszkodhatunk. Úttörő jel-
legű felmérés készült abból a szempontból, hogy elsőként tette fel azt a fontos kérdést, hogy
a múzeumi szakemberek milyen kompetenciákkal rendelkeznek ma, és milyen ismeretekre, tu-
lajdonságokra van szükségük ahhoz, hogy a szükségszerű változási folyamatban aktív szerepet
vállalhassanak. Fontos volt tisztáznunk, hogy mennyiben képes önmaga megújítására a jelenlegi
szakembergárda, és a jövőre nézve milyen átalakítások szükségesek a továbbképzés rendszeré-
ben és a felsőoktatásban ahhoz, hogy mind a múzeumban dolgozó szakemberek, mind az erre a
pályára igyekvő fiatalok, korszerű és alkalmazható ismeretekkel rendelkezzenek.
A kutatási jelentés azonban a helyzetkép regisztrálása nyomán, nemcsak egy lehetséges
cselekvési terv irányvonalainak meghatározását tűzte ki célul, hanem javaslatcsomag meg-
fogalmazását is felvállalta. A téma értékelésére összehívott szakértői munkacsoport alábbi
gondolatai azokat a legfontosabb, legsürgetőbb kihívásokat kívánják összegezni, amelyekkel
a múzeumok fenntarthatóságát segíthetjük elő.
Átfogó megállapítások
Mint láttuk, szakterületünkön olyan új kulcsfogalmakkal kell szembesülnünk, mint a versenyké-
pesség, a társadalmi hasznosság és nyilvánosság követelménye, és ezzel szoros összefüggés-
ben a minél teljesebb körű hozzáférhetővé tétel igénye. Ezek a kihívások, párosulva a finanszí-
rozás elégtelenségével, az eddig is meglévő, de kevésbé meghatározónak látszó problémák
viszonylag gyors megoldását igénylik a múzeumi szakágazat valamennyi szereplőjétől.
132
Az elmúlt évek hazai és uniós fejlesztései igazolták az „iskolabarát múzeum” stratégiai céljai-
nak helyességét. Érzékelhető vált, hogy a múzeumok vállalt feladatrendszerében a társadalmi
hasznosság és a versenyképesség szempontjából az ismeretátadás és ezen belül az oktatás
kiemelt szerepet játszik.
A múzeumok ismeretátadási funkciója azonban azt a teljes körű értékközvetítést jelenti,
amelynek a legszélesebb társadalmi spektrumra, azaz valamennyi potenciális felhasználóra
vonatkoznia kell. Amellett tehát, hogy erőteljesen folytatni szükséges a megkezdett stratégia
végrehajtását, a tudásátadást sem célcsoportjában, sem eszközrendszerében nem szabad le-
szűkítenünk a gyerekek korosztályára és az iskolára.
Ebben az összefüggésben több szintű feladatrendszert kell megfogalmaznunk, mivel a mú-
zeumi tanulás olyan speciális, a közönséget és a munkatársakat is magába foglaló együttmű-
ködésben történik, amely nem korlátozható arra a tudásra, amit a múzeumok a műtárgyakon
keresztül nyújtanak.1
Meg kell fogalmaznunk, hogy mi az a kulturális többlet, amit a múzeum mint intézmény
nyújtani tud, és ami tartós versenyképességét és fenntarthatóságát igazolja. Azt a hozzáadott
értéket kell világosan láttatnunk a társadalom számára, amely az adott tárgy muzealizálásának
folyamatában, a műtárgy, a szakember és a befogadó közeg egymásra hatásában kristályoso-
dik ki, nem nélkülözve a múzeumi terek által nyújtott élményelemeket sem. A műtárgy múzeu-
mi hasznosulásának egymásra épülő és egymást aktivizáló feltételrendszerében kell megtalál-
nunk a fejlesztési prioritásokat.
Ma úgy látjuk, hogy ebben a speciális kultúraközvetítésben a személyi infrastruktúra fej-
lesztésére kell összpontosítanunk, annak érdekében, hogy üzeneteink egyedi és autentikus
voltát még jobban közvetíteni képes szakembergárdával rendelkezzünk.
Javaslatok az intézmények számára

Annak érdekében, hogy az ismeretátadás prioritása kölcsönösen szolgálja az intézményi és a
felhasználói érdeket, az alábbi feladatok megoldását látjuk szükségesnek:
• A múzeumnak módszeresen fel kell tárnia azokat a lehetőségeit, amelyekkel komplex mó-
don, a jelenlegi gyakorlatnál átfogóbban határozhatja meg feladatait ezen a területen.
Olyan stratégiai tervek és részletes megvalósítási ütemtervek elkészítése szükséges, ame-
lyek az ismeretátadás szempontjait tükröztetik az egyes múzeumi alapfeladatokban. Ebben
a munkában ki kell derülnie például, hogy mit jelent ez a prioritás a tudományos kutatás, a
kiállítási tevékenység vagy a gyűjtemény-gondozás számára. A tervkészítés elősegíti azt
a szemléletváltást is, amelyet egyik szakértőnk a „hitbizományi” tudat felszámolásának ne-
vezett, és amelyet a gyűjtemények közkinccsé tétele egyik legfőbb akadályának tartott.
• Az első és legfontosabb kiindulási pont a teljes gyűjtemény (raktári és kiállítási anyag) átvi-
lágítása oly módon, hogy a lehető legteljesebb körűen meghatározhatóak legyenek azok
a gyűjteményből adódó felhasználási lehetőségek, amelyek a korszerű múzeumi ismeret-
átadás alapját képezhetik. Ebben a munkában a szakmuzeológusokra igen nagy felelősség
hárul. Ők azok, akik a gyűjtemény ismeretében meghatározó irányt adhatnak e munkának.
Természetesen az a szaktudás, amellyel a muzeológus rendelkezik, nem elégséges a cél-
Vásárhelyi T. 192-193. p.
1
133
irányos munkához. Múzeumpedagógusok, pedagógusok és egyéb szakemberek bevoná-

sával válhat csak eredményessé az új típusú feldolgozás. Ennek eredményeként rendkívül
széles paletta tárul fel a gyűjtemények oktatási célú hasznosításában. Ez a tevékenység
termékenyítőleg hat a teljes muzeológiai munkára, serkenti a tudományos eredmények
napi szintű hasznosítását, és gyorsítja az informatikai feldolgozást, a digitalizálást. Az okta-
tás különböző szintjeivel való szoros együttműködés irányt szab a munkának, ugyanakkor
a folyamatos pályázati lehetőségek révén pénzügyi lehetőségeket is teremt.
• Középtávon tehát az oktatás szempontrendszeréből át kell világítani a teljes múzeumi fel-
adatrendszert. Olyan átfogó múzeumi projekt létrehozása szükséges, amely a közoktatás
szintjén a NAT-hoz, a kerettantervekhez, helyi tantervekhez igazítja egy-egy múzeum gyűjte-
ményének feldolgozását és bemutatását, és szisztematikus kapcsolódási pontokat épít ki a
felsőoktatással is. Ez az átvilágítás új hangsúlyokat jelöl ki a muzeológus feladataiban is.
• A másik meghatározó cél, hogy a muzeális intézmény által már feltárt lehetőségeket meg-
ismerje, majd felhasználóként befogadja a pedagógus társadalom. Ehhez már nem elég
hírt adni a kiállítási- és egyéb programajánlatról, hanem lehetőséget kell teremteni arra,
hogy a pedagógusok teljes körűen megismerkedjenek a múzeum potenciális kínálatával.
Meggyőződésünk, hogy a kompetencia alapú oktatás keretében számtalan speciális pe-
dagógiai módszer segíthet abban, hogy a múzeum megkerülhetetlen helyszíne legyen a
formális és a nonformális oktatásnak és a felnőttképzésnek.
• A minél teljesebb körű hozzáférés biztosításában igen komoly szerep hárul az informatiká-
ra. Most bosszulja meg magát az a koordinálatlan és szétaprózott fejlesztés, amely az el-
múlt éveket jellemezte, és óriási lemaradást okozott a múzeumi szakterületen. Ez nemcsak
az elektronikusan hozzáférhető gyűjteményi anyag számában mérhető, hanem a személyi
infrastruktúra elmaradottságában is. Az informatikai fejlesztés a modernizáció egyik kulcs-
eleme, de most már sokkal többről van szó, mint arról, hogy kiállítási képeket teszünk fel az
intézményi honlapra. Mind a társadalmi hasznosulás, mind a hozzáférés, sőt a fenntartható-
ság szempontjából is elsődleges jelentősége van a digitalizált tartalmak megjelenítésének
és felhasználásának. Ugyanakkor azt is alá kell húznunk, hogy ez igen forrásigényes terület,
és jelenleg kevés pályázati lehetőség áll rendelkezésre.
• Az eddigi feladatok sikeres végrehajtásának kulcseleme az adott múzeumi, illetve oktatási
szakember, aki vagy korszerű szemlélettel és ismeretekkel nyúl a problémák megoldásá-
hoz, vagy akaratlanul is akadályozza a kibontakozást. A múzeumi intézmény oldaláról köze-
lítve a problémát, elodázhatatlan feladat a meglévő emberi erőforrások jobb kihasználása,
a továbbképzés és átképzés megszervezése, az intézményen belüli munkaerő átcsoporto-
sítás lehetőségeinek feltárása, vagyis a tudatos személyi infrastruktúrafejlesztés.
Már közhelynek számít, hogy mindenkinek a legnagyobb kihívást az eddig ismeretlen
„játszmák”, az új szabályok elsajátítása jelenti. Tény azonban, hogy aki nem hajlandó változás-
menedzsmentet folytatni, annak előbb-utóbb a válságmenedzseléssel kell szembenéznie. Ha
a szervezet különös figyelmet fordít a tehetséges munkatársaira, támogatja pályafutásukat,
gondoskodik arról, hogy a kulcspozíciókban mindig rendelkezésre álljon az ott leghatékonyabb
munkatárs, akkor eséllyel alkalmazkodhat a folytonosan változó körülményekhez. Egyre töb-
ben ismerik fel, hogy a folyamatos tanulás, – az LLL – a szervezet és az egyén részéről egyaránt
134
a változásokhoz történő rugalmas, proaktív hozzáállás lehetőségét jelenti. A továbbképzésben

és az átképzésben egymásra talál az intézmény és a szakember érdeke. Bár nyilvánvaló, hogy
az önképzés a modernizáció meghatározó és finanszírozandó eleme, csak az adott intézmény
és a munkavállaló számára egyaránt fontos és hasznos, jó minőségű képzés elvégzésének van
értelme és ösztönző ereje.
Ily módon a szakmai továbbképzések megszervezése, részben a MOKK kereteiben már
folyó képzések tapasztalataira építve, elsősorban az alábbi témákban javasolható:
• a kiállítás rendezésének elmélete és gyakorlata, projektmenedzsment ismeretek,
• a múzeumi látványtervező feladatai,
• pedagógia (andragógia), múzeumpedagógia,
• művészetpszichológia,
• közgazdasági, PR, marketing és menedzsment ismeretek,
• kultúramenedzsment,
• speciális befogadói csoportok problémáinak kezelése (a fogyatékkal élők, ill. a kisebbsé-
gek, bevándorlók igényei),
• alkalmazott múzeumi informatikai képzés, különböző szinteken: az alapoktól a digitalizá-
lásig,
• szakjogi alapismeretek (örökségvédelmi, régészeti, szerzői jogi és egyéb a közgyűjtemé-
nyeket érintő jogszabályok, etikai kódex ismerete),
• múzeumpedagógiai ismeretek,
• muzeológusi alapismeretek (azok számára, akik a jogszabályok szerint muzeológusi be-
sorolással rendelkeznek, de felsőoktatási képzésük során nem szereztek ilyen speciális
ismereteket),
• múzeumi vezetők képzése,
• az intézményen belüli együttműködést segítő személyiségfejlesztő és csapatépítő trénin-
gek (menedzsment, illetve egyes csoportok számára),
• frontszemélyzet képzése.
El kell érni, hogy a fenti tematikák mindegyikében akkreditált tanfolyamok segítsék a sze-
mélyi infrastruktúra megújítását. A képzések elaprózódásának elkerülése érdekében, a megyei
múzeumok bevonásával régiós képzési központok kialakítása válhat célszerűvé, melyek egyút-
tal a hazai jó gyakorlatok átadását is biztosítanák. A képzések megsokszorozásához megfelelő
előadói kar kialakítása is elengedhetetlen. Ezért folytatni és bővíteni kell a MOKK kereteiben
már elindított „képzők képzése” tanfolyamokat.
A modernizáció folyamatában a felnőttképzés kiemelt fontosságot kap. A feladat azt is meg-
követeli, hogy a MOKK mielőbb indítson olyan felnőttképzésre felkészítő kurzust, amelyen a mú-
zeumi szakemberek alapvető képzettséget szerezhetnek a felnőttek oktatásával kapcsolatban.
Hasonlóan fontos, hogy minél több múzeumi dolgozó (akár oktatóként, akár hallgatóként)
kapcsolódjon be a pedagógusok informális, vagy formális továbbképzési rendszerébe.
A múzeum legyen helyszíne olyan oktatási és képzési programoknak, amelyeket közműve-
lődési intézményekkel, felsőoktatási intézményekkel együttműködésben valósít meg, bevon-
va az átképzésre és a továbbképzésre szolgáló uniós pályázati lehetőségeket.
135
Épüljön ki, és a jelenleginél jobban intézményesüljön az egyetemi, főiskolai képzésben részt

vevő múzeumi és felsőoktatási szakembereket összekötő mentori rendszer. A múzeumok a
felsőoktatás számára a speciális gyakorlati helyszín lehetőségét nyújtják, ezért ennek anyagi
és személyi feltételrendszere erősítendő.
A hallgatókat képző szakemberek éves munkatervük részeként lássák el oktatói tevékeny-
ségüket, melyért kapjanak elismerést, és legyen lehetőségük a felsőoktatási kapcsolatrend-
szer keretében önmaguk továbbképzésére is.
Javaslatok a fenntartók számára

Ahhoz, hogy az intézményi oldal számára megfogalmazott javaslatok eredményesek legye-
nek, feltétlenül szükséges a fenntartóval történő szoros együttműködés, amelyben közösen
történik meg a múzeumi feladatrendszer átértékelése, a társadalmi hasznosság megítélése.
A legmegfelelőbb szervezeti modell megtalálása érdekében intézményi önvizsgálatra,
szervezeti átvilágításra van szükség, valamint a minőségirányítás és értékelés bevezetésére.
Ezeknek a feladatoknak az ellátásához speciális felkészültségű, de ugyanakkor a múzeumi
munkafolyamatokat gyakorlatból is ismerő szakemberekre van szükség.
A felmérés jól tükrözi a munkaköri kompetenciákkal kapcsolatos bizonytalanságot, is-
merethiányt, jelezve, hogy ezen a területen elő kell segíteni a fejlesztést. Stratégiai feladat
a szakemberek kompetenciafejlesztése. Valamennyi múzeumi munkakörre kidolgozandó az
ún. „kompetenciakészlet”, vagyis az elvárható szakmai és személyes kompetenciák körének
pontos meghatározása. Ez a munka elősegítheti a pályáztatás jelenlegi gyakorlatának tovább-
fejlesztését, amennyiben a múzeumi munkakörök esetében a szükséges szakmai és személyes
kompetenciák előírhatókká, alkalmazási feltétellé válnak.
Az életpálya tervezés gyakorlatának kialakítása a munkavállalók számára vonzó és ösztön-
ző, mivel előre látható az intézményen belüli előrelépés lehetősége. Az ún. karrierépítés folya-
matában fontos szerepet kell játszaniuk az egyes kompetenciák birtoklásának.
Részben szabályozási, részben fenntartói kérdés a szakmai fejlődést segítő, ösztönző pá-
lyázatok igénybevételének lehetősége, (hazai és külföldi tapasztalatszerzés, tapasztalatcsere,
külföldi és hazai ösztöndíj) valamint a különböző szintekre vonatkozó, a munkakörök szakmai
fejlődését ösztönző elismerések, díjak megléte. (pl. az év múzeumvezetője, az év muzeoló-
gusa, múzeumpedagógusa, restaurátora stb.) Indokolt a közönséggel foglalkozó munkakö-
rökben ún. „mosolydíj” kiadása egyénre szabottan (nem csak „családbarát” múzeum, hanem
„diákbarát” teremőr stb.).
Nagyon fontos feladat az Európai Unión belüli szakembercsere-programok kidolgozása,
olyan ösztöndíj- és támogatási rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy pályázat alap-
ján a hazai múzeumokban dolgozó szakemberek minimum 6 hetes, maximum három hónapos
csere-tanulmányúton vehessenek részt Európa múzeumaiban. A bilaterális múzeumi kapcsola-
tokon alapuló képzés során a kiutazó maga is bekapcsolódhat a fogadó intézmény szakterület-
éhez kapcsolódó tevékenységbe, ezáltal elsajátíthatja azokat a jó gyakorlatokat, módszereket,
amelyek hazai alkalmazásával hatékonyabbá teheti múzeumi munkáját. A kiutazó és intézmé-
nye kötelezettséget vállal arra, hogy a fogadó intézmény munkatársát ugyanolyan időtartam-
ban fogadja, számára képzési, és a munkába bekapcsolódást biztosító programot nyújt.
136
Javaslatok a szakmai szervezetek és a civilek számára

A MOKK által már kiadott jelentés (Múzeum és iskola 2009) és a gondozásában folyó további
(köztük a jelenlegi) felmérések eredményeit összesíteni kell. Ez az anyag vitaalapja lehet egy
széleskörű konferenciának, ahol a múzeumok egyik legfontosabb partneréről szólva a szakmai
közvélemény figyelmét a múzeumok stakeholderei felé lehet fordítani. Javasoljuk a koncent-
rált stratégiai tervezési műhelymunka folytatását, kifejezetten a múzeumok és a közoktatási és
felsőoktatási intézmények együttműködésének fejlesztése érdekében.
A muzeológiai szemléletváltás csak a felsőoktatás bevonásával képzelhető el. A muzeo-
lógus képzés reformja érdekében a képzés megújítására tett javaslatokat mielőbb célszerű
összegezni, és határozottan képviselni, annak érdekében, hogy az egyetemi autonómia figye-
lembevételével mód nyíljon az új szempontok érvényesítésére az akkreditációk során.
A szakanyagban hangsúlyozni kell azt a szempontot is, hogy a meghirdetett muzeológiai
kurzusok tematikájának kialakításába nagyobb arányban vonják be a múzeumi szakembereket
annak érdekében, hogy a képzés tartalmazzon a múzeumi gyűjtemények, a kiállítások és prog-
ramok hasznosításával és kommunikációjával összefüggő elemeket is. A muzeológiai képzések
oktatói gárdájában megfelelő arányban kapjanak feladatot az erre felkészült, hosszabb múzeumi
gyakorlattal rendelkező szakemberek. A gyakorlati muzeológiai területek, illetve a múzeumpe-
dagógia oktatására is csak ilyen területen tapasztalatot szerzett munkatárs kapjon felkérést.
A jogszabályi környezet kialakítása

Az eddigiekben összegzett javaslatok megvalósításának esélyét alapvetően befolyásolja
a jogszabályi környezet. Ezért a legszélesebb szakmai összefogással megtámogatva, el kell
készíteni azon jogszabályok jegyzékét, melyek módosítása, vagy megalkotása a magyar mú-
zeumi rendszer további erősödést és alkalmazkodóképességét segíti elő. A teljesség igénye
nélkül, most elsősorban a kutatásban kiemelt szerepet játszó témákhoz kapcsolódva, az alábbi
szabályozási kérdéseket vetjük fel.
• Az 1997. évi CXL törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a
közművelődésről módosítása.
• A törvény szövegében bővíteni szükséges azt a feladatrendszert, ami a múzeumok isme-
retátadási, közzétételi feladataira vonatkozik.
• Felhatalmazó rendelkezést kell beiktatni arra vonatkozóan, hogy a jövőben kormányren-
delet szabályozza a muzeális intézményekben dolgozó szakemberek továbbképzésének
rendszerét, annak érdekében, hogy az azonos szintű szabályozásból adódóan, lehetőség
nyíljék a pedagógus és a muzeológus továbbképzések közötti átjárás biztosítására és az
akkreditációs eljárások összehangolására.
• Az 1997. évi CXL törvény 2009. évi módosításából adódó szabályozási kötelezettségek
• A muzeális intézmények minősítési eljárásának kidolgozása, szakmai minősítő testület lét-
rehozása és működési rendjének meghatározása, a minősítési eljárásban szakértőként való
közreműködés feltételeinek, a kiadható minősítések rendszerének megalkotása.
Ez a jogszabályi felhatalmazás megkerülhetetlenné teszi, hogy pilot intézmények kiválasztásá-

val, a szakmai szervezetek bevonásával a lehető legrövidebb időn belül megkezdődjön a sza-
bályozás előkészítése, a kritérium-, és az értékelési rendszer kidolgozása. A minőségbiztosítás
rendszerét a teljes alkalmazotti struktúrán végig kell vezetni.
137
• A közintézet közgyűjtemény megvalósítási és teljesítménytervéhez a gyűjteményfejlesz-

téssel, kutatással, műtárgyvédelemmel, szolgáltatással, bemutatással kapcsolatos szakmai
mutatók kidolgozása.
• A 2/1993. (I. 30.) MKM rendelet az egyes kulturális közalkalmazotti munkakörök betöltésé-
hez szükséges képesítési és egyéb feltételekről szóló jogszabály módosítása.
• A képesítési követelmények szakmai pontosítása és megfeleltetése az oktatási rendszer-
hez (Bolognai folyamat). A munkakörök és a képesítési feltételek összhangjának megte-
remtése. Az egyes munkakörök betöltéséhez kapcsolódó többletkövetelmények meg-
határozása. Az egyetemi alapképzésre ráépülő szakirányú továbbképzés rendszerének
kidolgozása, amely jelentős illetménynövekedést jelent a dolgozó számára. (Az egyetemet
végzett/MA fokozatott szerzett szakirányú végzettségű szakember muzeológiai szakvizs-
ga letételével kaphasson csak kinevezést múzeumban.)
• A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. Tv. módosítása. A múzeumi dolgo-
zókra vonatkozóan, a köztisztviselőkhöz hasonlóan, ki kell mondani a munkakörtérkép és
ehhez kapcsolódóan, a munkaköri kompetenciák meghatározásának kötelezettségét.
• A 150/1992. Korm. rendelet folyamatban lévő módosítása során meg kell tenni azokat az észre-
vételeket, amelyek a munkakörök jegyzékére, valamint a szakmai gyakorlatra vonatkoznak. 2
• A 20/2002-es NKÖM rendelet módosítása, a nyilvántartási szabályok kiegészítése érdekében.3
• A hatályos közoktatási törvény módosítása oly módon, hogy mind cél-, mind támogatási rend-
szerében segítse elő a kulturális örökség, tanóra keretében, vagy azon kívüli megismerését.
A fentiekben ismertetett javaslatcsomag természetesen nem tartalmazza, nem is tartalmaz-

hatja mindazon problémák teljes körű felsorolását, amelyek középtávon a múzeumi munka
minden szakfeladatra történő megújítását célozzák. Esélyt látunk azonban arra, hogy a 2009-
es és a jelenlegi vizsgálati anyagban szereplő javaslatokból, a felvetett részterületeken széles-
körű szakmai összefogással, az intézményi és a fenntartói oldal, valamint szakmai szervezetek
részvételével hamarosan korszerűsítési program és végrehajtási terv születik.
2
A 150/1992. (XI.20.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a
művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyával összefüg-
gő egyes kérdések rendezésére
3
A nemzeti kulturális örökség miniszterének 20/2002. (X.4.) NKÖM rendelete a muzeális intézmények nyilvántartási
szabályzatáról
138
Mellékletek
139
Kérdőív
„Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában”

„Múzeumok Mindenkinek Program – Múzeumok oktatási és képzési szerepének
erősítése – Központi módszertani fejlesztés”
TÁMOP-3.2.8/A-08-2008-0002 projekt 2008-2013
I. Iskoláról, tanításról
1. Tanított már valaha iskolában? Igen – nem
2. Ha igen, mikor, milyen iskolatípusban, mennyi ideig és milyen tantárgyat?
..........................................................................................................................................................................................
..........................................................................................................................................................................................
3. Ha egyetlen problémát megoldhatna a mai magyar közoktatás gondjai közül, melyiket
választaná?
..........................................................................................................................................................................................
4. Mi az, amire a magyar közoktatás büszke lehet?
..........................................................................................................................................................................................
..........................................................................................................................................................................................
II. Múzeumi közvetítés és szemléletváltás

1. Kérjük, rangsorolja a múzeumok alábbi tevékenységeit fontosságuk szerint
(1 = legfontosabb, 13 = a legkevésbé fontos)

Tevékenység Helye a rangsorban
A gyűjtemények megőrzése ¨
Gyűjteménygyarapítás ¨
A gyűjtemények feldolgozása, katalogizálása ¨
Kutatás, publikációk készítése a gyűjtemények alapján ¨
Gyűjtemény feldolgozása ¨
Támogatás-szerzés ¨
Kiállítások rendezése, működtetése ¨
Marketing és reklám ¨
Iskolai csoportoknak foglalkozások tartása ¨
Bevételnövelés különféle gazdasági tevékenységekkel ¨
Különböző látogatói csoportoknak szánt programok szervezése (pl.
¨
nyugdíjas csoportok és családi látogatók) fogadása
Egyéb, éspedig:....................................................................................................................................................

140
2. Kérjük, jelölje a megfelelő cellában x-szel véleményét a következő megállapításokkal

kapcsolatban:
4
1 2 3
egyáltalán
Megállapítás teljesen többnyire részben ér-
nem értek
egyetértek egyetértek tek egyet
egyet
A múzeumoknak a gyűjteményü-
ket kell elsősorban fejleszteniük ¨ ¨ ¨ ¨
és megtartaniuk
A múzeumok szakmai rangját
a kutatások adják, ez alapján ¨ ¨ ¨ ¨
értékelik őket a fenntartók
A múzeumoknak is alkalmaz-
kodniuk kell a piacgazdasági ¨ ¨ ¨ ¨
viszonyokhoz
A múzeumok legfontosabb
¨ ¨ ¨ ¨
partnere ma a közoktatás
A múzeumoknak sokoldalú kap-
csolatrendszert kell kiépíteniük, ¨ ¨ ¨ ¨
ha fenn akarnak maradni
A múzeumoknak többet kell

tenniük saját jelentőségük ¨ ¨ ¨ ¨
érzékeltetéséért
A múzeumoknak törekedniük
kell arra, hogy társadalmilag ¨ ¨ ¨ ¨
hasznosabbak legyenek
3. Véleménye szerint a múzeumok vezetői és munkatársai számára szükséges-e szemléleti

változás annak érdekében, hogy az intézmények társadalmi hatása növekedjen, az ismeret-
átadásban nagyobb szerepet kapjanak, és ezt hatékonyabban töltsék be? Kérjük, jelölje a
megfelelő cellában x-szel véleményét.
4
1 2 3
egyáltalán
nem értek
egyet
A vezetők gondolkodás-
módjában és a múzeum
¨ ¨ ¨ ¨
üzenetének megfogalmazásában
szükséges változás
A múzeumi munkatársak szemlé-
¨ ¨ ¨ ¨
letében szükséges változás
Nem szükséges változás ¨ ¨ ¨ ¨
Kérjük, indokolja meg a válaszát – Ön szerint miért szükséges (vagy miért felesleges) a szemlé-
letváltás? ..................................................................................................................................................................
141
4. Kérjük, rangsorolja, hogyan lehetne a legjobban elősegíteni a közoktatást szolgáló múzeumi

szemléleti változásokat. (1= legkevésbé fontos 2= kevéssé fontos 3= közepesen fontos 4=
fontos 5= nélkülözhetetlen)
Szemléletváltást elősegítő lehetőség Helye a rangsorban
Hazai jó gyakorlatok megismerése a helyszíneken tartott szakmai
¨
műhelyekben, továbbképzéseken
Külföldi jó példák megismerése továbbképzéseken, tanulmányutakon ¨
A felsőoktatás keretén belül a múzeumpedagógiai
¨
képzés további fejlesztése
Tudományos tanácskozások szervezése, a témával kapcsolatos
¨
kiadványok nagyobb arányú megjelentetése
A továbbképzés nem elég – az iskolabarát múzeum megvalósítása
¨
belső intézményi szervezeti változásokat igényel
Kérjük, indokolja meg, miért épp a kiválasztott tevékenységet értékelte a legmagasabbra és a
legalacsonyabbra! ..................................................................................................................................................
.....................................................................................................................................................................................
5. Véleménye szerint a szemléletváltáshoz szükséges ismeretekhez, tudáshoz még miként

(fentebb nem említett módokon) juthatnak hozzá a múzeumi szakemberek?
..........................................................................................................................................................................................
..........................................................................................................................................................................................
..........................................................................................................................................................................................
III. A múzeumok és a közoktatás kapcsolata

1. Egyetért-e azzal, hogy a múzeumok mai és jövőbeli versenyképességének alapja a közok-
tatás szolgálata? (1= teljesen egyetértek 2= többnyire egyetértek 3= részben értek egyet 4=
egyáltalán nem értek egyet)
Megállapítás Az egyetértés mértékét kifejező szám
A múzeumok mai és jövőbeli versenyképes-
¨
ségének alapja a közoktatás szolgálata
Kérjük, indokolja is véleményét:.........................................................................................................................
2. Kérjük, sorolja fel a muzeális gyűjtemények és a múzeumok Ön által ismert, fontosnak tar-
tott meglévő, (pl. múzeumi óra, tematikus foglalkozás, nyári tábor stb.) és az Ön által javasolt
jövőbeni lehetséges közoktatási szolgáltatásait.
Jelenlegi múzeumi közoktatási Jövőbeni lehetséges múzeumi

szolgáltatások közoktatási szolgáltatások
..................................................................................... ................................................................................................
..................................................................................... ................................................................................................
..................................................................................... ................................................................................................
A táblázat szükség szerint bővíthető
142
3. Soroljon fel három, konkrét múzeumpedagógiai programot, amely mások számára minta-
ként (Best Practice) szolgálhat. Kérjük, választását indokolja röviden.
Múzeumpedagógiai prog-
Múzeum neve, székhelye
ram címe vagy tartalma
Indoklás
.......................................................... .............................................................. ...........................................................

.......................................................... .............................................................. ...........................................................
.......................................................... .............................................................. ...........................................................
4. Ahhoz, hogy a múzeumi szakember magas színvonalon végezhesse munkáját, megfelelő

infrastruktúrára van szükség. Véleménye szerint szükséges-e a múzeumi épületek jelentős
mértékű átalakítása ahhoz, hogy infrastruktúrájuk megfeleljen a múzeumi közoktatási szolgál-
tatások, múzeumpedagógiai célok megvalósításához?
4
1 2 3
egyáltalán
nem értek
egyet
Jelenlegi állapotukban is
¨ ¨ ¨ ¨
megfelelnek
Vannak jó adottságokkal rendel-
kező múzeumok, de a többség ¨ ¨ ¨ ¨
alkalmatlan
Nagyarányú fejlesztés szükséges
¨ ¨ ¨ ¨
a legtöbb múzeumban
A saját múzeumom terei kiválóan
¨ ¨ ¨ ¨
megfelelnek.*
A saját múzeumom kisebb
fejlesztéssel megfelel a múzeum- ¨ ¨ ¨ ¨
pedagógiai céloknak.*
Az épület alkalmatlan, más módon
¨ ¨ ¨ ¨
szükséges megoldást találni.*
*csak múzeumban dolgozó szakemberek válaszát kérjük
5. Alkalmasak-e a mai múzeumi kiállítások üzenetükben, tartalmukban, megjelenésükben és

interaktivitásukban arra, hogy a közoktatás céljainak jobban megfeleljenek?
(1= egyáltalán nem, 2= részben, 3= többnyire, 4= a legtöbb mára már alkalmas)
Megállapítás Az egyetértés mértékét kifejező szám
Alkalmasak-e a mai múzeumi kiállítások
¨
üzenetükben,
tartalmukban, témaválasztásukban ¨
megjelenésükben ¨
és interaktivitásukban arra, hogy a közokta-
¨
tás céljainak jobban megfeleljenek?
Véleményét, javaslatait, munkáját köszönjük!
143
Szakértői kérdéssor

TÁMOP-3.2.8/A-08-2008-0002 projekt 2008-2013
Általános adatok
Név ................................................................................................................
Születési év ................................................................................................................
Legmagasabb iskolai végzettség ................................................................................................................
Szakterület ................................................................................................................
Munkahely ................................................................................................................
Munkakör, beosztás ................................................................................................................
Tudományos fokozat ................................................................................................................

Kérjük, az alábbi témakörökben véleményét, javaslatait mindösszesen 12000-15000 karakter-
ben fejtse ki. Válaszait ebbe a Word dokumentumba beillesztve írja meg, figyelembe véve azt
is, hogy a szöveget szerkesztett formában publikálni kívánjuk a kutatást értékelő jelentésben.
Kérjük, hogy a dokumentum fájlnevét az alábbi formátumban adja meg: szakertoi_név (Minta:
szakertoi_Kaldy_Maria)
A dokumentumot lehetőleg elektronikus úton szíveskedjék részünkre legkésőbb 2009. június

20-ig eljuttatni: a trixy@sznm.hu címre, Kelemen Péterné részére.
Postacím: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001 Szentendre, Pf.63. Dr. Bereczki Ibolya főigazga-
tó-helyettes.
1. Kérjük, írja le, hogy a muzeális intézmények alkalmasak-e a közoktatás szolgálatára, melyek
az erősségeik, gyengeségeik, és milyen jövőbeli feladataik vannak e téren?
2. Véleménye szerint hogyan építhetők be a múzeumok stratégiájába a közoktatást szolgáló

törekvések?
3. Miként teremthetők meg a célok megvalósításához szükséges források? (Kérjük, a pályázati

formán túl más lehetőségeket is jelöljön meg!)
4. Kérjük, írja le röviden, hogy milyen múzeumépületekre lenne szükség! Tapasztalatai szerint
milyenek az adottságok ezen a területen, ebből következően milyen fejlesztések szükségesek
ahhoz, hogy a múzeumaink megfeleljenek a közoktatás igényeinek? Konkrét, a jó gyakorlatot
bemutató, külföldi és hazai példákkal is indokolja véleményét.
5. Mire lenne szükség ahhoz, hogy a kiállítások tartalmukban és formájukban megújuljanak?

Mit kell ezért tenniük a napi munkájuk során a múzeumi szakembereknek?
144
6. A múzeumban dolgozó szakemberek akkor tudnak a közoktatás szempontjainak megfelelő

szolgáltatást biztosítani, ha ismerik a szolgáltatást igénybe vevők érdeklődését, elvárásait. Ön-
nek, – múzeumlátogatóként – mikor és melyik múzeumi kiállítás keltette fel az érdeklődését,
és hatott maradandó élményként közoktatási szempontból? Miért?
Kérjük, választását szövegesen is indokolja.
7. Véleménye szerint lehet-e mintaprojektek kidolgozásával és a jó gyakorlatok nyilvánossá té-

telével dinamizálni a változásokat? A mintaprojektek nyújtotta ismeretekhez, gyakorlati tudás-
hoz miként juthatnak a múzeumi szakemberek? (A múzeumi mintaprojektekről tájékozódhat a
mokk.muzeumokmindenkinek.hu oldalon.)
8. Mitől válik korszerűvé, ugyanakkor időtálló értékké egy mai múzeum üzenete? Milyen üze-
netet kell és hogyan közvetítenie ahhoz, hogy elérje a múzeum a diáklátogatókat, szüleiket és
pedagógusaikat?
9. Ha Önnek rálátása van a felsőoktatásban a muzeológusképzésre, tapasztalata szerint me-

lyek azok a területek, témakörök,
a. amelyeknek oktatására szükség lenne, de jelenleg nem szerepelnek a képzésben?
b. mely, jelenleg is oktatott területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
Kérjük, javaslatát indokolja!
10. Ha Ön ismeri a muzeológusok számára elérhető szakmai továbbképzéseket, tapasztalata

szerint melyek azok a területek, témakörök, amelyeknek
a. oktatására szükség lenne, de jelenleg nem szerepelnek a képzésben?
b. mely, jelenleg is oktatott területekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni?
11. Véleménye szerint mely munkakörökben és milyen típusú továbbképzésekre van szükség
az elvárt kompetenciák biztosítására?
Kérjük, véleményét indokolja!
12. Igényel-e jogszabályi változásokat, és ha igen, milyeneket az elvárt kompetenciákkal ren-

delkező szakembergárda biztosítása? Igen Nem
Véleményét, javaslatait, munkáját köszönjük!
145
Útmutató a kompetencia táblázat kitöltéséhez

TÁMOP-3.2.8/A-08-2008-0002 projekt 2008-2013
A válaszadás önkéntes!
Tisztelt Hölgyem! Tisztelt Uram! Kedves Kolléga!

A mellékelt táblázatban azokat a kompetenciákat gyűjtöttük össze, amelyek – saját tapasztalata-
ink és nemzetközi vizsgálatok szerint – fontosak a múzeumi munkában. Különösen ahhoz szüksé-
gesek, hogy a múzeum a közoktatás számára magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtson.
A táblázat két munkalapot tartalmaz, az első a szakmai kompetenciák, a második a személyes
kompetenciák listája. Kérjük, mindkét munkalapot szíveskedjék kitölteni!
Feltételezzük, a megfelelő jogszabályokban meghatározott, előírt végzettséggel, s az ehhez társu-

ló képzettségekkel mindenki rendelkezik. A táblázatban felsorolt kompetenciák ezt egészítik ki.
A szakembereknek nem minden esetben kell egy-egy kompetenciát azonos színvonalon bir-
tokolni. Négy jellemző fokozatot különítettünk el. Kérjük, a táblázatba ezt a 4 számot (fokoza-
tot) írja be a szükséges szint jellemzéseként.
0. szint: nincs szükség az adott munkakörben az adott kompetenciára

1. szint: alapvető ismeretek (Az a szakember, aki képes használni a rendelkezésére álló esz-
közöket, és birtokában van a szakterületéhez kapcsolódó alapvető ismereteknek (alapvető
szókincs, egyszerűbb feladatok végrehajtása.)
2. szint: adott szakterületen elméleti ismeretek és gyakorlati alkalmazás (Az a szakember, aki
nemcsak ismeri, hanem ismertetni és használni is tudja a szakma módszereit. Képes egy adott
helyzet értelmezésére, döntéshozatalra és új eszközök kifejlesztésére.)
3. szint: az adott szakterület irányítása (Az a szakember, aki birtokában van a szakmai mód-
szertan ismeretének, és ezáltal képes új rendszereket alkotni. Képes az intézményen vagy in-
tézményi hálózaton belüli információ áttekintésére és menedzselésére. )
(A European Council of Information Associations, 2006 alapján)

Amennyiben nem tud válaszolni, kérjük, a megfelelő cellát hagyja üresen!
146
Szakmai kompetenciák
Intézményvezető és helyettese Középvezető Muzeológus Tudományos titkár
forrásteremtés módszerei 2,88 idegen nyelv tudása 2,38 idegen nyelv tudása 2,22 idegen nyelv tudása 2,57
HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 2,85 pályázatírás 2,36 kiállításrendezés 2,19 prezentációkészítés 2,38
szervezetfejlesztés 2,79 forrásteremtés módszerei 2,25 pályázatírás 2,12 pályázatírás 2,33
stratégiai tervezési módszerek ismerete 2,76 gyűjteménymenedzsment 2,13 gyűjteménymenedzsment 2,08 gyűjteménymenedzsment 2,27
menedzsment ismeretek 2,70 szövegszerkesztés 2,08 szövegszerkesztés 2,08 internet 2,24
idegen nyelv tudása 2,69 prezentációkészítés 2,04 internet 2,07 szövegszerkesztés 2,18
gazdasági ismeretek 2,62 PR (külső-belső), kommunikáció 2,04 prezentációkészítés 2,04 adatbáziskezelés 2,09
gyűjteménymenedzsment 2,48 internet 2,04 adatbáziskezelés 2,00 kiadványszerkesztés 2,08
PR (külső-belső), kommunikáció 2,38 stratégiai tervezési módszerek ismerete 2,00 táblázatkezelés (Excel) 1,67 stratégiai tervezési módszerek ismerete 2,05
jogi ismeretek 2,31 kiállításrendezés 1,96 adminisztráció / ügyvitel 1,54 PR (külső-belső), kommunikáció 1,91
múzeumi szolgáltatások menedzselése 2,31 menedzsment ismeretek 1,96 kiadványszerkesztés 1,54 forrásteremtés módszerei 1,85
pályázatírás 2,19 múzeumi szolgáltatások menedzselése 1,92 digitalizálás 1,52 táblázatkezelés (Excel) 1,85
ergonómia (múz. körny. és berendezés) 2,15 adminisztráció/ ügyvitel 1,85 forrásteremtés módszerei 1,40 adminisztráció/ ügyvitel 1,83
marketing 2,12 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 1,83 PR (külső-belső), kommunikáció 1,33 menedzsment ismeretek 1,68
prezentációkészítés 2,04 marketing 1,83 andragógia 1,28 kiállításrendezés 1,62
kiállításrendezés 2,04 szervezetfejlesztés 1,83 pedagógia 1,25 digitalizálás 1,61
internet 1,96 táblázatkezelés (Excel) 1,82 gazdasági ismeretek 1,17 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 1,48
adminisztráció / ügyvitel 1,96 adatbáziskezelés 1,80 múzeumi szolgáltatások menedzselése 1,13 múzeumi szolgáltatások menedzselése 1,48
szövegszerkesztés 1,96 gazdasági ismeretek 1,79 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,12 marketing 1,43
pszichológia 1,90 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 1,79 pszichológia 1,09 pszichológia 1,42
képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 1,73 jogi ismeretek 1,76 rendezvényszervezés 1,08 jogi ismeretek 1,39
táblázatkezelés (Excel) 1,71 pszichológia 1,67 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 1,08 andragógia 1,38
kiadványszerkesztés 1,69 rendezvényszervezés 1,64 jogi ismeretek 1,08 szervezetfejlesztés 1,35
andragógia 1,67 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 1,58 stratégiai tervezési módszerek ismerete 1,05 gazdasági ismeretek 1,32
adatbáziskezelés 1,63 andragógia 1,52 marketing 1,04 rendezvényszervezés 1,30
rendezvényszervezés 1,50 pedagógia 1,41 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 1,00 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 1,23
szociológia 1,50 kiadványszerkesztés 1,38 szociológia 0,96 honlapszerkesztés 1,18
pedagógia 1,39 digitalizálás 1,30 menedzsment ismeretek 0,88 pedagógia 1,15
digitalizálás 1,21 szociológia 1,10 honlapszerkesztés 0,67 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,14
honlapszerkesztés 0,88 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 0,88 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,62 szociológia 1,14
képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 0,84 honlapszerkesztés 0,65 szervezetfejlesztés 0,45 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 1,05
Restaurátor Gyűjtemény- és raktárkezelő Könyvtáros Adattáros

internet 1,58 adatbáziskezelés 2,19 adatbáziskezelés 2,44 adatbáziskezelés 2,33
szövegszerkesztés 1,48 internet 1,73 internet 2,12 digitalizálás 2,00
idegen nyelv tudása 1,40 táblázatkezelés (Excel) 1,73 szövegszerkesztés 2,00 adminisztráció/ ügyvitel 1,91
adatbáziskezelés 1,38 szövegszerkesztés 1,71 táblázatkezelés (Excel) 1,95 internet 1,83
prezentációkészítés 1,35 adminisztráció/ ügyvitel 1,70 adminisztráció / ügyvitel 1,86 táblázatkezelés (Excel) 1,60
kiállításrendezés 1,29 digitalizálás 1,54 digitalizálás 1,86 szövegszerkesztés 1,48
táblázatkezelés (Excel) 1,27 gyűjteménymenedzsment 1,21 gyűjteménymenedzsment 1,50 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,33
adminisztráció/ ügyvitel 1,26 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,09 idegen nyelv tudása 1,48 gyűjteménymenedzsment 0,90
ergonómia (múz. körny. és berendezés) 1,23 kiállításrendezés 0,84 prezentációkészítés 1,45 idegen nyelv tudása 0,86
pályázatírás 1,22 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,82 pályázatírás 1,32 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,55
digitalizálás 1,17 idegen nyelv tudása 0,74 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,27 PR (külső-belső), kommunikáció 0,55
képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,09 prezentációkészítés 0,57 kiadványszerkesztés 1,26 jogi ismeretek 0,50
gyűjteménymenedzsment 1,04 PR (külső-belső), kommunikáció 0,57 múzeumi szolgáltatások menedzselése 1,00 honlapszerkesztés 0,45
jogi ismeretek 0,78 jogi ismeretek 0,43 forrásteremtés módszerei 0,95 múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,42
forrásteremtés módszerei 0,70 pszichológia 0,40 pedagógia 0,95 prezentációkészítés 0,40
PR (külső-belső), kommunikáció 0,64 rendezvényszervezés 0,38 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,90 pedagógia 0,39
gazdasági ismeretek 0,59 pályázatírás 0,35 jogi ismeretek 0,87 pályázatírás 0,38
múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,52 gazdasági ismeretek 0,32 andragógia 0,86 kiadványszerkesztés 0,29
pszichológia 0,43 kiadványszerkesztés 0,26 gazdasági ismeretek 0,86 kiállításrendezés 0,29
andragógia 0,32 múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,26 honlapszerkesztés 0,86 andragógia 0,24
pedagógia 0,32 forrásteremtés módszerei 0,23 PR (külső-belső), kommunikáció 0,86 forrásteremtés módszerei 0,24
honlapszerkesztés 0,26 honlapszerkesztés 0,23 rendezvényszervezés 0,71 gazdasági ismeretek 0,24
HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,26 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,23 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,70 pszichológia 0,22
kiadványszerkesztés 0,25 pedagógia 0,18 pszichológia 0,68 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,21
rendezvényszervezés 0,24 menedzsment ismeretek 0,17 marketing 0,52 menedzsment ismeretek 0,20
szervezetfejlesztés 0,23 andragógia 0,14 kiállításrendezés 0,50 szervezetfejlesztés 0,20
szociológia 0,23 szervezetfejlesztés 0,14 szociológia 0,50 rendezvényszervezés 0,16
képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,17 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,13 menedzsment ismeretek 0,48 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,14
menedzsment ismeretek 0,14 szociológia 0,09 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,41 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,10
stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,14 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,09 szervezetfejlesztés 0,25 szociológia 0,05
marketing 0,09 marketing 0,04 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,23 marketing 0,00
147
Fotós Múzeumpedagógus Közművelő, menedzser Animátor

képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 2,59 pedagógia 2,88 rendezvényszervezés 2,64 pedagógia 1,75
digitalizálás 2,19 andragógia 2,55 PR (külső-belső), kommunikáció 2,59 pszichológia 1,73
adatbáziskezelés 1,82 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 2,26 múzeumi szolgáltatások menedzselése 2,43 szövegszerkesztés 1,65
internet 1,55 internet 2,12 pályázatírás 2,42 andragógia 1,56
szövegszerkesztés 1,53 pszichológia 2,05 marketing 2,29 prezentációkészítés 1,50
adminisztráció/ ügyvitel 1,45 szövegszerkesztés 2,00 prezentációkészítés 2,23 internet 1,47
kiadványszerkesztés 1,40 PR (külső-belső), kommunikáció 1,95 szövegszerkesztés 2,13 PR (külső-belső), kommunikáció 1,44
idegen nyelv tudása 1,30 prezentációkészítés 1,91 andragógia 2,13 rendezvényszervezés 1,41
prezentációkészítés 1,26 rendezvényszervezés 1,77 forrásteremtés módszerei 2,04 idegen nyelv tudása 1,33
táblázatkezelés (Excel) 1,22 táblázatkezelés (Excel) 1,68 idegen nyelv tudása 2,04 múzeumi szolgáltatások menedzselése 1,24
honlapszerkesztés 1,05 idegen nyelv tudása 1,64 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 2,04 adminisztráció/ ügyvitel 1,17
kiállításrendezés 0,90 pályázatírás 1,61 internet 2,00 táblázatkezelés (Excel) 1,13
gyűjteménymenedzsment 0,74 múzeumi szolgáltatások menedzselése 1,59 pszichológia 1,95 szociológia 1,06
jogi ismeretek 0,70 adatbáziskezelés 1,57 menedzsment ismeretek 1,91 pályázatírás 1,06
PR (külső-belső), kommunikáció 0,68 adminisztráció/ ügyvitel 1,43 pedagógia 1,91 adatbáziskezelés 1,06
pszichológia 0,59 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 1,36 stratégiai tervezési módszerek ismerete 1,81 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 1,00
múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,53 kiadványszerkesztés 1,36 táblázatkezelés (Excel) 1,77 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,94
ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,44 kiállításrendezés 1,35 adatbáziskezelés 1,71 marketing 0,76
pályázatírás 0,40 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,24 adminisztráció / ügyvitel 1,68 menedzsment ismeretek 0,71
gazdasági ismeretek 0,35 forrásteremtés módszerei 1,23 kiadványszerkesztés 1,67 forrásteremtés módszerei 0,67
forrásteremtés módszerei 0,32 stratégiai tervezési módszerek ismerete 1,20 szociológia 1,67 honlapszerkesztés 0,67
menedzsment ismeretek 0,32 szociológia 1,19 kiállításrendezés 1,65 kiállításrendezés 0,65
pedagógia 0,32 marketing 1,09 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 1,63 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,61
stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,32 digitalizálás 1,05 honlapszerkesztés 1,56 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 0,59
képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,30 menedzsment ismeretek 1,00 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,50 digitalizálás 0,56
rendezvényszervezés 0,28 honlapszerkesztés 0,96 gazdasági ismeretek 1,43 gazdasági ismeretek 0,56
szervezetfejlesztés 0,26 gazdasági ismeretek 0,95 jogi ismeretek 1,21 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,50
marketing 0,16 gyűjteménymenedzsment 0,77 digitalizálás 1,17 gyűjteménymenedzsment 0,44
andragógia 0,11 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,77 gyűjteménymenedzsment 1,17 jogi ismeretek 0,44
HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,10 jogi ismeretek 0,68 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 1,17 kiadványszerkesztés 0,44
szociológia 0,05 szervezetfejlesztés 0,55 szervezetfejlesztés 0,90 szervezetfejlesztés 0,31
Tárlatvezető Kiállításrendező/tervező Informatikus Adatrögzítő

idegen nyelv tudása 2,10 kiállításrendezés 2,82 adatbáziskezelés 2,86 adatbáziskezelés 2,32
pszichológia 1,81 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 2,24 táblázatkezelés (Excel) 2,76 táblázatkezelés (Excel) 2,25
pedagógia 1,76 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 2,20 honlapszerkesztés 2,76 digitalizálás 2,17
andragógia 1,58 szövegszerkesztés 2,06 internet 2,70 szövegszerkesztés 2,06
PR (külső-belső), kommunikáció 1,39 internet 1,86 digitalizálás 2,67 internet 1,70
internet 1,10 digitalizálás 1,61 szövegszerkesztés 2,61 adminisztráció/ ügyvitel 1,37
szövegszerkesztés 1,06 prezentációkészítés 1,59 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 2,50 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,35
múzeumi szolgáltatások menedzselése 1,00 táblázatkezelés (Excel) 1,56 prezentációkészítés 2,38 prezentációkészítés 0,93
prezentációkészítés 1,00 kiadványszerkesztés 1,42 adminisztráció/ ügyvitel 1,94 honlapszerkesztés 0,89
gyűjteménymenedzsment 0,89 adminisztráció/ ügyvitel 1,28 kiadványszerkesztés 1,78 jogi ismeretek 0,72
szociológia 0,82 marketing 1,24 idegen nyelv tudása 1,56 kiadványszerkesztés 0,71
rendezvényszervezés 0,71 PR (külső-belső), kommunikáció 1,24 PR (külső-belső), kommunikáció 1,06 idegen nyelv tudása 0,67
táblázatkezelés (Excel) 0,71 honlapszerkesztés 1,22 pályázatírás 1,06 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,41
adatbáziskezelés 0,58 forrásteremtés módszerei 1,21 jogi ismeretek 0,89 PR (külső-belső), kommunikáció 0,38
adminisztráció/ ügyvitel 0,58 pszichológia 1,20 forrásteremtés módszerei 0,82 gyűjteménymenedzsment 0,35
ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,58 adatbáziskezelés 1,17 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,76 múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,35
kiállításrendezés 0,50 gazdasági ismeretek 1,16 gazdasági ismeretek 0,72 pályázatírás 0,35
képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,47 idegen nyelv tudása 1,16 kiállításrendezés 0,69 kiállításrendezés 0,29
stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,41 menedzsment ismeretek 1,00 gyűjteménymenedzsment 0,59 forrásteremtés módszerei 0,28
gazdasági ismeretek 0,37 pedagógia 1,00 marketing 0,44 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,27
jogi ismeretek 0,37 andragógia 0,94 múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,44 pedagógia 0,25
marketing 0,33 szociológia 0,94 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,44 pszichológia 0,23
digitalizálás 0,32 gyűjteménymenedzsment 0,89 andragógia 0,41 gazdasági ismeretek 0,22
forrásteremtés módszerei 0,32 múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,89 menedzsment ismeretek 0,41 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,18
képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 0,28 rendezvényszervezés 0,82 pszichológia 0,36 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,17
menedzsment ismeretek 0,28 jogi ismeretek 0,74 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,28 rendezvényszervezés 0,13
pályázatírás 0,22 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,72 rendezvényszervezés 0,27 szociológia 0,13
kiadványszerkesztés 0,16 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,63 pedagógia 0,27 andragógia 0,12
szervezetfejlesztés 0,12 pályázatírás 0,61 szociológia 0,20 marketing 0,12
honlapszerkesztés 0,11 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,59 szervezetfejlesztés 0,19 menedzsment ismeretek 0,12
HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,11 szervezetfejlesztés 0,29 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,11 szervezetfejlesztés 0,07
148
Régésztechnikus Interpretátor Teremőr Biztonsági őr

szövegszerkesztés 2,06 andragógia 1,59 idegen nyelv tudása 1,38 pszichológia 1,31
táblázatkezelés (Excel) 1,93 pedagógia 1,53 pszichológia 1,31 idegen nyelv tudása 0,78
digitalizálás 1,75 pszichológia 1,50 PR (külső-belső), kommunikáció 1,21 jogi ismeretek 0,71
adatbáziskezelés 1,74 PR (külső-belső), kommunikáció 1,40 pedagógia 0,84 internet 0,67
internet 1,56 idegen nyelv tudása 1,35 andragógia 0,80 PR (külső-belső), kommunikáció 0,60
adminisztráció/ ügyvitel 1,31 internet 1,35 internet 0,73 andragógia 0,47
képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 1,19 szövegszerkesztés 1,33 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,65 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,47
idegen nyelv tudása 0,94 adatbáziskezelés 1,18 múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,61 szövegszerkesztés 0,47
prezentációkészítés 0,87 rendezvényszervezés 1,07 szövegszerkesztés 0,53 táblázatkezelés(Excel) 0,43
gyűjteménymenedzsment 0,75 szociológia 1,00 adminisztráció/ ügyvitel 0,50 adminisztráció/ ügyvitel 0,41
pályázatírás 0,69 táblázatkezelés (Excel) 1,00 jogi ismeretek 0,47 pedagógia 0,33
jogi ismeretek 0,63 prezentációkészítés 0,93 táblázatkezelés (Excel) 0,44 múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,27
andragógia 0,50 adminisztráció/ ügyvitel 0,76 szociológia 0,41 szociológia 0,20
ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,50 pályázatírás 0,75 rendezvényszervezés 0,39 gyűjteménymenedzsment 0,18
gazdasági ismeretek 0,50 ergonómia (múz. körny. és berendezés) 0,71 gyűjteménymenedzsment 0,35 rendezvényszervezés 0,13
PR (külső-belső), kommunikáció 0,47 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 0,69 prezentációkészítés 0,33 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,13
stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,47 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,69 kiállításrendezés 0,28 gazdasági ismeretek 0,12
forrásteremtés módszerei 0,44 múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,63 adatbáziskezelés 0,24 adatbáziskezelés 0,11
kiadványszerkesztés 0,44 forrásteremtés módszerei 0,59 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,21 prezentációkészítés 0,07
menedzsment ismeretek 0,44 marketing 0,56 menedzsment ismeretek 0,21 menedzsment ismeretek 0,06
pszichológia 0,43 kiállításrendezés 0,53 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,17 digitalizálás 0,06
múzeumi szolgáltatások menedzselése 0,38 kiadványszerkesztés 0,47 digitalizálás 0,15 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,06
pedagógia 0,33 stratégiai tervezési módszerek ismerete 0,47 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 0,15 forrásteremtés módszerei 0,00
honlapszerkesztés 0,31 gyűjteménymenedzsment 0,41 pályázatírás 0,12 honlapszerkesztés 0,00
kiállításrendezés 0,27 jogi ismeretek 0,41 marketing 0,11 képfeldolg. prog. haszn. (pl. Photoshop) 0,00
szociológia 0,27 menedzsment ismeretek 0,38 forrásteremtés módszerei 0,10 képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,00
HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,25 digitalizálás 0,35 gazdasági ismeretek 0,10 kiadványszerkesztés 0,00
marketing 0,25 gazdasági ismeretek 0,24 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,10 kiállításrendezés 0,00
képzési, ped., andrag. folyamat tervezése 0,13 honlapszerkesztés 0,24 kiadványszerkesztés 0,10 marketing 0,00
rendezvényszervezés 0,07 szervezetfejlesztés 0,13 szervezetfejlesztés 0,06 pályázatírás 0,00
szervezetfejlesztés 0,07 HRM (emberi erőforrás fejlesztés) 0,12 honlapszerkesztés 0,05 szervezetfejlesztés 0,00
Személyes kompetenciák
Intézményvezető és helyettese Középvezető Muzeológus Tudományos titkár
döntésképesség 3,00 együttműködés 2,81 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,52 kommunikáció írásban 2,71
elemző képesség 3,00 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,77 kommunikáció írásban 2,48 beszédkészség 2,68
irányítás 3,00 kommunikáció írásban 2,77 precizitás 2,47 kommunikáció szóban 2,68
előrelátás 2,97 kommunikáció szóban 2,77 rendszerező képesség 2,42 rendszerező képesség 2,57
határozottság 2,97 stressztűrés 2,77 problémamegoldás 2,41 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,57
konfliktuskezelés 2,97 következetesség 2,77 figyelemösszpontosítás 2,38 együttműködés 2,55
munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,94 precizitás 2,77 nyitottság 2,34 figyelemösszpontosítás 2,55
helyzetfelismerés 2,94 beszédkészség 2,74 beszédkészség 2,29 előrelátás 2,54
önállóság 2,93 problémamegoldás 2,73 kitartás 2,29 problémamegoldás 2,54
beszédkészség 2,91 konfliktuskezelés 2,71 elemző képesség 2,28 szintézisre való képesség 2,54
problémamegoldás 2,90 konszenzuskeresés 2,71 kommunikáció szóban 2,27 döntésképesség 2,52
kitartás 2,87 diszkréció 2,68 következetesség 2,25 önállóság 2,50
tárgyalási készség 2,87 gyakorlatiasság 2,68 önállóság 2,25 precizitás 2,50
szintézisre való képesség 2,87 kitartás 2,68 szintézisre való képesség 2,25 nyitottság 2,48
diszkréció 2,86 nyitottság 2,68 kritikus gondolkodás 2,23 szervezőkészség 2,46
együttműködés 2,84 figyelemösszpontosítás 2,67 kreativitás 2,22 diszkréció 2,46
kommunikáció szóban 2,84 határozottság 2,65 együttműködés 2,21 határozottság 2,45
stressztűrés 2,84 döntésképesség 2,63 környezetigényesség 2,16 tárgyalási készség 2,45
figyelemösszpontosítás 2,81 tárgyalási készség 2,61 előrelátás 2,16 elemző képesség 2,43
kezdeményező készség 2,77 kreativitás 2,60 időgazdálkodás 2,15 kitartás 2,43
kommunikáció írásban 2,77 türelem 2,60 türelem 2,10 következetesség 2,43
rendszerező képesség 2,77 elemző képesség 2,58 gyakorlatiasság 2,09 kreativitás 2,39
szervezőkészség 2,77 kezdeményező készség 2,58 kezdeményező készség 2,09 kritikus gondolkodás 2,39
következetesség 2,77 időgazdálkodás 2,57 diszkréció 2,07 időgazdálkodás 2,38
konszenzuskeresés 2,74 környezetigényesség 2,57 döntésképesség 2,04 kezdeményező készség 2,38
nyitottság 2,74 szervezőkészség 2,57 udvariasság 2,03 stressztűrés 2,32
kritikus gondolkodás 2,73 rendszerező képesség 2,55 helyzetfelismerés 2,03 helyzetfelismerés 2,31
kreativitás 2,70 empátia 2,53 innovatív készség 2,00 innovatív készség 2,31
innovatív készség 2,68 udvariasság 2,53 határozottság 1,94 rugalmasság 2,29
környezetigényesség 2,63 előrelátás 2,52 tárgyalási készség 1,91 udvariasság 2,29
empátia 2,58 helyzetfelismerés 2,52 stressztűrés 1,88 konfliktuskezelés 2,25
gyakorlatiasság 2,58 irányítás 2,52 rugalmasság 1,87 türelem 2,21
időgazdálkodás 2,58 önállóság 2,50 konszenzuskeresés 1,81 konszenzuskeresés 2,21
türelem 2,57 szintézisre való képesség 2,50 empátia 1,73 irányítás 2,18
precizitás 2,53 rugalmasság 2,47 konfliktuskezelés 1,72 környezetigényesség 2,18
rugalmasság 2,50 kritikus gondolkodás 2,43 ügyfélorientáció 1,71 gyakorlatiasság 2,14
udvariasság 2,50 innovatív készség 2,42 improvizációs képesség 1,69 empátia 2,07
kockázatvállalás 2,39 ügyfélorientáció 2,23 szervezőkészség 1,61 ügyfélorientáció 1,82
improvizációs képesség 2,29 pedagógiai érzék 2,17 pedagógiai érzék 1,48 improvizációs képesség 1,76
pedagógiai érzék 2,10 humor 2,10 humor 1,44 kockázatvállalás 1,61
humor 2,03 improvizációs képesség 2,03 irányítás 1,32 pedagógiai érzék 1,59
ügyfélorientáció 2,00 kockázatvállalás 2,00 kockázatvállalás 1,20 humor 1,59
149
Restaurátor Gyűjtemény- és raktárkezelő Könyvtáros Adattáros

precizitás 2,61 precizitás 2,24 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,36 precizitás 2,36
munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,55 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,20 precizitás 2,30 rendszerező képesség 2,17
gyakorlatiasság 2,41 gyakorlatiasság 2,18 rendszerező képesség 2,22 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,15
környezetigényesség 2,36 figyelemösszpontosítás 2,04 környezetigényesség 2,11 figyelemösszpontosítás 2,00
figyelemösszpontosítás 2,34 rendszerező képesség 2,03 következetesség 2,08 környezetigényesség 1,96
türelem 2,32 környezetigényesség 2,00 gyakorlatiasság 2,00 gyakorlatiasság 1,92
problémamegoldás 2,29 következetesség 1,93 udvariasság 2,00 következetesség 1,80
önállóság 2,21 problémamegoldás 1,86 önállóság 1,96 diszkréció 1,77
kreativitás 2,18 kitartás 1,82 figyelemösszpontosítás 1,96 együttműködés 1,72
kitartás 2,17 együttműködés 1,72 ügyfélorientáció 1,96 kitartás 1,68
következetesség 2,11 türelem 1,72 együttműködés 1,93 türelem 1,64
rendszerező képesség 2,11 önállóság 1,62 problémamegoldás 1,93 udvariasság 1,56
együttműködés 2,00 diszkréció 1,60 beszédkészség 1,90 időgazdálkodás 1,54
időgazdálkodás 2,00 udvariasság 1,55 nyitottság 1,89 önállóság 1,48
helyzetfelismerés 1,96 időgazdálkodás 1,50 kitartás 1,85 problémamegoldás 1,46
döntésképesség 1,91 rugalmasság 1,45 kommunikáció szóban 1,85 elemző képesség 1,32
előrelátás 1,85 előrelátás 1,43 diszkréció 1,83 helyzetfelismerés 1,32
nyitottság 1,83 helyzetfelismerés 1,39 kommunikáció írásban 1,81 határozottság 1,28
határozottság 1,79 stressztűrés 1,39 döntésképesség 1,71 empátia 1,25
innovatív készség 1,75 határozottság 1,38 határozottság 1,70 rugalmasság 1,24
elemző képesség 1,74 döntésképesség 1,36 empátia 1,69 döntésképesség 1,21
diszkréció 1,64 kreativitás 1,31 türelem 1,69 nyitottság 1,12
kritikus gondolkodás 1,63 nyitottság 1,25 helyzetfelismerés 1,63 előrelátás 1,09
rugalmasság 1,61 elemző képesség 1,20 előrelátás 1,62 stressztűrés 1,09
szintézisre való képesség 1,57 empátia 1,19 szintézisre való képesség 1,60 ügyfélorientáció 1,09
kommunikáció szóban 1,50 beszédkészség 1,18 kreativitás 1,59 kommunikáció írásban 1,08
udvariasság 1,50 innovatív készség 1,17 időgazdálkodás 1,58 kreativitás 1,08
kommunikáció írásban 1,46 konszenzuskeresés 1,17 rugalmasság 1,56 kommunikáció szóban 1,04
konszenzuskeresés 1,41 kritikus gondolkodás 1,11 elemző képesség 1,56 beszédkészség 1,00
stressztűrés 1,39 szintézisre való képesség 1,11 innovatív készség 1,44 innovatív készség 1,00
kezdeményező készség 1,32 kommunikáció szóban 1,10 konszenzuskeresés 1,44 konszenzuskeresés 0,96
empátia 1,30 szervezőkészség 1,07 pedagógiai érzék 1,33 szintézisre való képesség 0,96
beszédkészség 1,29 kommunikáció írásban 1,07 tárgyalási készség 1,33 konfliktuskezelés 0,84
improvizációs képesség 1,26 konfliktuskezelés 0,97 stressztűrés 1,31 humor 0,79
konfliktuskezelés 1,22 kezdeményező készség 0,96 konfliktuskezelés 1,30 kezdeményező készség 0,79
ügyfélorientáció 1,21 ügyfélorientáció 0,93 szervezőkészség 1,27 kritikus gondolkodás 0,79
szervezőkészség 1,14 improvizációs képesség 0,86 kezdeményező készség 1,22 szervezőkészség 0,74
tárgyalási készség 1,14 humor 0,82 kritikus gondolkodás 1,22 tárgyalási készség 0,67
humor 1,00 tárgyalási készség 0,79 humor 1,04 improvizációs képesség 0,58
kockázatvállalás 1,00 pedagógiai érzék 0,68 irányítás 0,96 pedagógiai érzék 0,50
irányítás 0,89 kockázatvállalás 0,61 improvizációs képesség 0,96 irányítás 0,42
pedagógiai érzék 0,89 irányítás 0,55 kockázatvállalás 0,62 kockázatvállalás 0,29
Fotós Múzeumpedagógus Múz. közműv. szake., kult. menedzs. Animátor

precizitás 2,38 pedagógiai érzék 2,69 beszédkészség 2,75 beszédkészség 2,63
munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,28 beszédkészség 2,68 együttműködés 2,60 ügyfélorientáció 2,42
gyakorlatiasság 2,09 kreativitás 2,62 szervezőkészség 2,60 udvariasság 2,40
környezetigényesség 2,04 kommunikáció szóban 2,59 ügyfélorientáció 2,52 kommunikáció szóban 2,33
figyelemösszpontosítás 2,00 együttműködés 2,54 döntésképesség 2,48 precizitás 2,30
kreativitás 2,00 türelem 2,54 kommunikáció írásban 2,47 stressztűrés 2,30
önállóság 1,92 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,48 kommunikáció szóban 2,47 türelem 2,29
együttműködés 1,88 ügyfélorientáció 2,48 tárgyalási készség 2,47 együttműködés 2,24
nyitottság 1,79 empátia 2,45 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,45 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,23
kitartás 1,78 udvariasság 2,41 nyitottság 2,45 empátia 2,19
problémamegoldás 1,75 precizitás 2,39 kreativitás 2,42 környezetigényesség 2,15
következetesség 1,70 nyitottság 2,38 innovatív készség 2,39 önállóság 2,15
udvariasság 1,67 figyelemösszpontosítás 2,36 kezdeményező készség 2,39 problémamegoldás 2,15
rendszerező képesség 1,61 gyakorlatiasság 2,31 problémamegoldás 2,39 figyelemösszpontosítás 2,14
diszkréció 1,60 innovatív készség 2,31 udvariasság 2,39 konfliktuskezelés 2,14
időgazdálkodás 1,57 szervezőkészség 2,29 türelem 2,37 kreativitás 2,10
türelem 1,57 improvizációs képesség 2,28 diszkréció 2,36 nyitottság 2,10
innovatív készség 1,54 környezetigényesség 2,28 elemző képesség 2,35 gyakorlatiasság 2,10
empátia 1,50 diszkréció 2,27 gyakorlatiasság 2,32 döntésképesség 2,06
határozottság 1,50 döntésképesség 2,25 környezetigényesség 2,32 rugalmasság 2,05
helyzetfelismerés 1,50 következetesség 2,25 precizitás 2,30 szervezőkészség 2,05
rugalmasság 1,50 rugalmasság 2,25 előrelátás 2,29 helyzetfelismerés 2,00
döntésképesség 1,47 helyzetfelismerés 2,24 empátia 2,29 humor 2,00
improvizációs képesség 1,39 kommunikáció írásban 2,24 helyzetfelismerés 2,29 kitartás 2,00
stressztűrés 1,32 konfliktuskezelés 2,24 kitartás 2,29 pedagógiai érzék 2,00
konszenzuskeresés 1,22 önállóság 2,24 önállóság 2,29 improvizációs képesség 1,95
előrelátás 1,17 stressztűrés 2,21 következetesség 2,27 innovatív készség 1,95
ügyfélorientáció 1,14 kitartás 2,17 határozottság 2,26 következetesség 1,95
humor 1,09 előrelátás 2,14 improvizációs képesség 2,26 időgazdálkodás 1,90
elemző képesség 1,04 kezdeményező készség 2,14 stressztűrés 2,23 diszkréció 1,89
kritikus gondolkodás 1,04 problémamegoldás 2,14 figyelemösszpontosítás 2,20 határozottság 1,86
konfliktuskezelés 1,04 konszenzuskeresés 2,11 rugalmasság 2,20 konszenzuskeresés 1,86
beszédkészség 1,00 tárgyalási készség 2,11 konfliktuskezelés 2,19 kommunikáció írásban 1,71
kezdeményező készség 1,00 határozottság 2,10 konszenzuskeresés 2,19 irányítás 1,67
kommunikáció szóban 1,00 humor 2,10 szintézisre való képesség 2,17 szintézisre való képesség 1,65
szervezőkészség 1,00 elemző képesség 2,03 időgazdálkodás 2,13 tárgyalási készség 1,65
tárgyalási készség 0,91 időgazdálkodás 2,00 rendszerező képesség 2,10 elemző képesség 1,62
szintézisre való képesség 0,91 rendszerező képesség 2,00 irányítás 2,03 rendszerező képesség 1,60
kommunikáció írásban 0,79 szintézisre való képesség 1,93 kritikus gondolkodás 2,03 kezdeményező készség 1,52
pedagógiai érzék 0,70 kritikus gondolkodás 1,82 pedagógiai érzék 2,00 előrelátás 1,48
kockázatvállalás 0,57 irányítás 1,71 humor 1,97 kritikus gondolkodás 1,40
irányítás 0,48 kockázatvállalás 1,37 kockázatvállalás 1,73 kockázatvállalás 1,10
150
Tárlatvezető Múzeumi kiállításrend./tervező Informatikus Adatrögzítő

beszédkészség 2,63 kreativitás 2,75 precizitás 2,45 precizitás 2,45
ügyfélorientáció 2,57 precizitás 2,67 figyelemösszpontosítás 2,41 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,30
udvariasság 2,52 gyakorlatiasság 2,60 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,30 figyelemösszpontosítás 2,22
kommunikáció szóban 2,44 környezetigényesség 2,52 gyakorlatiasság 2,26 kitartás 2,00
munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,24 problémamegoldás 2,50 rendszerező képesség 2,23 türelem 1,95
türelem 2,21 innovatív készség 2,46 problémamegoldás 2,19 gyakorlatiasság 1,91
figyelemösszpontosítás 2,20 együttműködés 2,44 együttműködés 2,17 rendszerező képesség 1,82
precizitás 2,17 önállóság 2,42 kreativitás 2,14 következetesség 1,76
diszkréció 2,09 figyelemösszpontosítás 2,38 kitartás 2,05 időgazdálkodás 1,65
empátia 2,08 nyitottság 2,33 környezetigényesség 2,05 önállóság 1,64
környezetigényesség 2,08 rendszerező képesség 2,33 döntésképesség 2,00 környezetigényesség 1,62
konfliktuskezelés 2,04 időgazdálkodás 2,28 önállóság 2,00 diszkréció 1,58
humor 2,04 kitartás 2,28 innovatív készség 1,96 együttműködés 1,57
együttműködés 2,00 rugalmasság 2,26 következetesség 1,95 problémamegoldás 1,43
improvizációs képesség 2,00 stressztűrés 2,26 helyzetfelismerés 1,91 udvariasság 1,38
időgazdálkodás 1,96 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,24 türelem 1,90 rugalmasság 1,30
nyitottság 1,96 előrelátás 2,21 elemző képesség 1,83 stressztűrés 1,20
pedagógiai érzék 1,96 helyzetfelismerés 2,20 előrelátás 1,82 nyitottság 1,14
határozottság 1,92 improvizációs képesség 2,20 nyitottság 1,81 elemző képesség 1,14
helyzetfelismerés 1,92 következetesség 2,17 diszkréció 1,79 helyzetfelismerés 1,14
konszenzuskeresés 1,88 döntésképesség 2,15 határozottság 1,78 döntésképesség 1,11
önállóság 1,88 türelem 2,13 kezdeményező készség 1,68 határozottság 1,09
következetesség 1,87 határozottság 2,04 udvariasság 1,57 kreativitás 1,05
stressztűrés 1,87 konszenzuskeresés 2,04 rugalmasság 1,55 előrelátás 1,05
problémamegoldás 1,83 elemző képesség 2,00 időgazdálkodás 1,55 kommunikáció írásban 1,00
kreativitás 1,78 kezdeményező készség 2,00 kommunikáció írásban 1,52 konszenzuskeresés 1,00
rugalmasság 1,78 szintézisre való képesség 1,95 stressztűrés 1,50 empátia 0,95
gyakorlatiasság 1,75 kritikus gondolkodás 1,92 kritikus gondolkodás 1,48 beszédkészség 0,94
kitartás 1,75 szervezőkészség 1,88 empátia 1,45 kezdeményező készség 0,91
döntésképesség 1,67 udvariasság 1,88 improvizációs képesség 1,45 humor 0,82
innovatív készség 1,58 empátia 1,84 szintézisre való képesség 1,45 improvizációs képesség 0,82
irányítás 1,38 kommunikáció írásban 1,84 konszenzuskeresés 1,41 innovatív készség 0,82
tárgyalási készség 1,35 diszkréció 1,82 kommunikáció szóban 1,22 kommunikáció szóban 0,82
szervezőkészség 1,32 kommunikáció szóban 1,76 konfliktuskezelés 1,18 szintézisre való képesség 0,80
kezdeményező készség 1,29 tárgyalási készség 1,74 beszédkészség 1,12 kritikus gondolkodás 0,76
rendszerező képesség 1,26 konfliktuskezelés 1,60 szervezőkészség 1,00 szervezőkészség 0,75
elemző képesség 1,25 irányítás 1,54 tárgyalási készség 1,00 konfliktuskezelés 0,73
előrelátás 1,21 beszédkészség 1,53 irányítás 0,95 ügyfélorientáció 0,68
szintézisre való képesség 1,18 humor 1,48 ügyfélorientáció 0,95 tárgyalási készség 0,60
kommunikáció írásban 1,16 pedagógiai érzék 1,42 kockázatvállalás 0,82 kockázatvállalás 0,52
kritikus gondolkodás 0,87 ügyfélorientáció 1,36 humor 0,77 irányítás 0,45
kockázatvállalás 0,71 kockázatvállalás 1,16 pedagógiai érzék 0,62 pedagógiai érzék 0,43
Régésztechnikus Interpretátor Teremőr Biztonsági őr

együttműködés 3,24 beszédkészség 2,53 udvariasság 2,50 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,38
munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,29 ügyfélorientáció 2,22 ügyfélorientáció 2,42 figyelemösszpontosítás 2,32
precizitás 2,29 precizitás 2,21 türelem 2,19 helyzetfelismerés 2,32
gyakorlatiasság 2,24 udvariasság 2,21 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,15 döntésképesség 2,28
figyelemösszpontosítás 2,10 figyelemösszpontosítás 2,10 figyelemösszpontosítás 2,04 határozottság 2,23
környezetigényesség 2,00 együttműködés 2,05 konfliktuskezelés 2,04 udvariasság 2,20
következetesség 1,90 empátia 2,05 beszédkészség 2,00 precizitás 2,14
kitartás 1,86 munkakörrel kapcsolatos etikai normák 2,05 diszkréció 1,96 konfliktuskezelés 2,14
türelem 1,80 döntésképesség 2,00 helyzetfelismerés 1,93 nyitottság 2,10
önállóság 1,76 gyakorlatiasság 2,00 környezetigényesség 1,93 ügyfélorientáció 1,95
problémamegoldás 1,76 humor 2,00 stressztűrés 1,88 kitartás 1,91
rendszerező képesség 1,67 önállóság 2,00 együttműködés 1,85 gyakorlatiasság 1,86
helyzetfelismerés 1,52 türelem 2,00 precizitás 1,84 stressztűrés 1,85
udvariasság 1,52 környezetigényesség 1,95 határozottság 1,81 türelem 1,85
határozottság 1,48 következetesség 1,95 kitartás 1,77 következetesség 1,76
időgazdálkodás 1,48 időgazdálkodás 1,90 empátia 1,75 diszkréció 1,74
kreativitás 1,48 kitartás 1,90 kommunikáció szóban 1,70 problémamegoldás 1,67
stressztűrés 1,45 kreativitás 1,89 döntésképesség 1,65 beszédkészség 1,65
diszkréció 1,44 stressztűrés 1,89 konszenzuskeresés 1,62 környezetigényesség 1,64
nyitottság 1,43 helyzetfelismerés 1,85 gyakorlatiasság 1,56 együttműködés 1,59
döntésképesség 1,39 problémamegoldás 1,84 rugalmasság 1,54 kommunikáció szóban 1,50
elemző képesség 1,33 improvizációs képesség 1,80 humor 1,54 önállóság 1,48
rugalmasság 1,30 kommunikáció szóban 1,80 nyitottság 1,50 konszenzuskeresés 1,36
előrelátás 1,29 határozottság 1,75 problémamegoldás 1,50 rugalmasság 1,35
empátia 1,19 pedagógiai érzék 1,74 önállóság 1,46 előrelátás 1,32
beszédkészség 1,19 diszkréció 1,71 következetesség 1,46 empátia 1,32
kezdeményező készség 1,14 konfliktuskezelés 1,70 pedagógiai érzék 1,31 kockázatvállalás 1,19
improvizációs képesség 1,10 nyitottság 1,63 tárgyalási készség 1,20 elemző képesség 1,05
kommunikáció írásban 1,10 rendszerező képesség 1,63 időgazdálkodás 1,04 tárgyalási készség 0,95
konszenzuskeresés 1,10 rugalmasság 1,63 improvizációs képesség 1,04 időgazdálkodás 0,91
kritikus gondolkodás 1,10 tárgyalási készség 1,63 kezdeményező készség 0,92 improvizációs képesség 0,91
szervezőkészség 1,05 innovatív készség 1,60 kritikus gondolkodás 0,92 kezdeményező készség 0,91
szintézisre való képesség 1,05 konszenzuskeresés 1,55 előrelátás 0,88 humor 0,86
tárgyalási készség 1,05 szervezőkészség 1,47 kreativitás 0,84 irányítás 0,86
humor 1,05 elemző képesség 1,45 rendszerező képesség 0,84 pedagógiai érzék 0,85
innovatív készség 1,05 előrelátás 1,45 szervezőkészség 0,79 szervezőkészség 0,85
kommunikáció szóban 1,05 kezdeményező készség 1,40 szintézisre való képesség 0,75 kritikus gondolkodás 0,81
konfliktuskezelés 1,05 szintézisre való képesség 1,37 kommunikáció írásban 0,73 kommunikáció írásban 0,77
irányítás 0,81 kommunikáció írásban 1,30 innovatív készség 0,69 innovatív készség 0,73
pedagógiai érzék 0,81 irányítás 1,25 irányítás 0,69 kreativitás 0,62
kockázatvállalás 0,75 kritikus gondolkodás 1,16 elemző képesség 0,65 rendszerező képesség 0,62
ügyfélorientáció 0,74 kockázatvállalás 0,90 kockázatvállalás 0,40 szintézisre való képesség 0,55
151
Felhasznált és ajánlott irodalom

Anderson, David European Council of Information Associations
1997 A Common Wealth – Museums and (ECIA) - LIS EUROGUIDE - 1. kötet
Learning in the United Kingdom. London, Európai információs szakemberek kompetenci-
Department of National Heritage. ái és tulajdonságai. 2. kötet
Európai információs szakemberek szakmai
Assmann, Jan – Holscher, Tonio
minősítési szintjei. Eredeti kiadás: Association
1988 Kultur und Gedächtnis. Frankfurt a.M.,
des professionnels de l’information et de la
Suhrkamp.
documentation (ADBS; 2004. Könyvtári és
Assmann, Aleida – Harth, Dietrich, Hgg. Információs Szakemberek Egyesülete. Szakmai
1991 Mnemosyne. Formen und Funktionen der útmutatók sorozat 8-9. kötete). A magyar vál-
kulturellen Erinnerung. Frankfurt a.M., Fischer. tozat kiadója az Országos Széchényi Könyvtár
Könyvtári Intézete, 2006. A Könyvtári Intézet
Bakacsi – Bokor – Császár – Gelei – Kováts –
honlapján 2006 óta elektronikus formában
Takács
elérhető az Euroguide 2. kiadásának magyar
2000 Stratégiai emberi erőforrás menedzs-
változata
ment. Budapest, Akadémiai Kiadó
Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása
Báger G. – Balogh G.
az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges
2010 Kompetenciaalapú struktúra kiépítésének
kulcskompetenciákról. Brüsszel, 10.11.2005
lehetőségei a közigazgatásban. Módszer és
COM(2005)548 végleges ; 2005/0221(COD)
esettanulmány. Budapest, ÁSZ Kutatóintézet
http://ec.europa.eu/education/policies/2010/
Barthel, Wolfgang doc/keyrec_hu.pdf
1989 Literaturmuseum und literarische Letöltés: 2010. február 11.
Kommunikation. Ein Vorschlag zur Deutung
Fazekas K. – Köllő J. – Varga J. (szerk.)
eines Funktionszusammenhangs. In: Neue
2008 Zöld könyv 2008. A magyar közoktatás
Museumskunde 1989.1.
megújításáért. Budapest, Miniszterelnöki
Bereczki Ibolya Hivatal
2009 Milyenek a magyar múzeumok szakem-
Foghtűy K. – Harangi A. (szerk.)
berei? Egy kutatás tanulságai. In.: Múzeumi
1998 Gyerekek a múzeumban. Budapest, Adu
Közlemények, 2. sz. p. 6-36.
Print Kft.
Beck, Larry – Cable, Ted
Foghtűy K. – Szepesházyné Kurimay Á. (szerk.)
1998 Interpretation for the 21st Century.
2003 Múzeumpedagógiai Tanulmányok I. Buda-
Champaign, Sagamore Publishing.
pest, ETO-PRINT Nyomdaipari Kft.
B. Német Mária
Foghtűy K. – Szepesházyné Kurimay Á. (szerk.)
2008 Irányzatok a természettudományos
2003 Múzeumpedagógiai Tanulmányok II.
nevelésben.
Budapest, Gondolat Kiadó.
In.: Iskolakultúra, 3-4. sz. p. 17-30.
Foghtűy K. – Szepesházyné Kurimay Á. (szerk).
Cossons, Neil
2009 Múzeumpedagógiai Tanulmányok III.
2005 Múzeumok az új évezredben – a fogalom
Budapest, Gondolat Kiadó.
és a bemutatás változásai. In.: Múzeumi Közle-
mények, 2005/különszám. p. 25-39. Fliedl, Gottfried – Muttenthaller, Roswitha hg.
1992 Erzählen, Erinnern, Veranschaulichen.
De Troyer, Veerle (ed.)
Theoretisches zur Museums- und
2005 Heritage in the Classroom. Antwerp –
Ausstellungskommunikation. Wien, Museum
Apeldoorn, Garant.
zum Quadrat.
Demeter Kinga (szerk.)
Gesché-Koning, N. (ed.)
2006 A kompetencia. Kihívások és értelmezé-
2006 Museums and Education, ICOM CECA
sek. Budapest, Országos Közoktatási Intézet
Publications 1952-2006. ICOM Education 20,
Ébli Gábor p. 1-107.
2005 Az antropologizált múzeum. Budapest, Typotex.
152
Goleman, D. – Boyatzis, R. – McKee, A. Karcsics Éva

2003 A természetes vezető. Budapest, Vince 2007 A versenyképes munkavállaló kompeten-
Kiadó. ciái az Európai Unióban és Magyarországon. In.:
Európai Tükör, 3. sz. p. 128-140.
Gyökér Irén
2001 Humánerőforrás-menedzsment. Buda- Karolinyi – Farkas – Poór – László
pest, Műszaki Könyvkiadó. 2004 Emberi erőforrás menedzsment kézi-
könyv. 4. átd. bőv. kiad. Budapest KJK.
Hársas Éva (szerk.)
2000 Múzeum az iskolában. Budapest, Bárdos Kárpáti Andrea – Hunya Márta
Lajos Általános Iskola és Gimnázium – Magyar 2009 Kísérlet a tanárok IKT-kompetenciája közös
Környezeti Nevelési Egyesület. európai referenciakeretének kialakítására – a
U-Teacher Projekt I.-II. In: Új Pedagógiai Szemle
Haverkamp, Anselm – Lachmann, Renate, Hgg.
2009. február
1993 Memoria. Vergessen und Erinnern. Poetik
http://www.ofi.hu/tudastar/karpati-andrea-hunya
und Hermeneutik 15. München, Wilhelm Fink.
Letöltés: 2010. február 7.
Henczi Lajos – Zöllei Katalin
K. Horváth Zsolt
2007 Kompetenciamenedzsment. Budapest,
1999 Az eltűnt emlékezet nyomában. In.: Aetas,
Perfekt Kiadó.
1999.3.
Hochreiter, Walter
Klein Balázs – Klein Sándor
1994 Vom Musentempel zum Lernort. Zur
2008 A szervezet lelke. Budapest, Edge 2000
Sozialgeschichte deutscher Museen 1800 -
Kiadó.
1914. Darmstadt, WB.
Klein Sándor
Hooper-Greenhill, E.
2003 Munkapszichológia. 4. bőv. kiad. Buda-
1989 Initiatives in Museum Education. Leicester,
pest, Edge 2000 Kiadó.
Department of Museum Studies, University of
Leicester. 2007 Vezetés- és szervezetpszichológia. 4. kiad.
Budapest : Edge 2000 Kiadó.
1999 The Educational Role of the Museum. 2nd
Edition, Routledge. J.Knell, S. – MacLeod, S.-Watson, S.
2007 Musem Revolution. London, Routledge.
1999 The Space of the Museum. In.: The
Australian Journal of Media and Culture vol.3 n.1. Korányi Margit (szerk.)
2008 Ötről hatra. Módszertani kézikönyv a nem
Hooper-Greenhill, E.– Dodd, J., Philips – M.,
szakrendszerű oktatáshoz. Budapest, RAABE
Gibson, L., Jones, C.– Sullivan, E.
Tanácsadó és Kiadó Kft.
2006 What did you Learn at the Musem Today.
Second Study. RCMG Research Centre for Kovács Judit (szerk.)
Musems and Galleries. 2002 Múzeumok a „köz művelődéséért”. Buda-
http://www.le.ac.uk/ms/research/Reports/ pest, Pulszky Társaság.
Whatdidyoulearn2.pdf
Krebs, A – Maresca, B.
Letöltés: 2010.február 24.
2005 Le renouveau des musées. Paris,
2006 A HR jövője. Budapest, HVG Kiadó. Problemes Politiques et sociaux N.910.
ICOM Curricula Guidelines for Museum Lange – Greeve, Susanne
Professional Development http://icom. 1995 Die kulturelle Bedeutung von Literatur-
museum/download/ENG_ex_dec2006_ ausstellung. Konzepte, Analyse und Wirkungen
docs/2006div18-eng.pdf literaturmusealer Präsentation. Hildesheim – Zü-
Letöltés: 2010. február 11. rich – New York, Olms-Weidmann, 1995.
2007 Inspiration, Identity, Learning: The Value Lengyelné Kurucz Katalin (szerk.)
of Museums (Second Study). Leicester, RCMG 2003 Országos Múzeumi Közművelődési Kon-
and University of Leicester. ferencia. Budapest, Pulszky Társaság.
153
Liddle, Matthew D. A posztmodern állapot.

2008 Tanítani a taníthatatlant. Élménypeda- 1993 Jürgen Habermas, Francois Lyotard, Richard
gógiai kézikönyv. Budapest, Pressley Ridge Rorty tanulmányai. Budapest, Századvég.
Magyarország Alapítvány.
Puczkó László
Lövey Imre – Nadkarni, Manohar S. 2006 A látogatóbarát múzeumok elméleti megala-
2008 Az örömteli szervezet. Budapest, HVG Kiadó. pozása. Múzeumi Közlemények, különszám, p.1-59.
A Manifesto for Museums – Building Rump, Hans-Uwe 1988. Museumpedagigik
Outstanding Museums for the 21st Century und Schule. In.: Berufsfeld Museumpedagogik
www.nationalmuseums.org.uk/press_releases/ im Wandel. München, Museumpedagogisches
manifesto_for_museums Zentrum, p. 120.
Letöltés: 2009. július 13.
A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács
Mairene, F. – Desvallées, A. keretében ülésező képviselői által megfogalma-
2007 Vers une redéfinition des musées. Paris, zott következtetések a készségek, képességek
L’Harmattan. és kompetenciák fejlesztésének a lisszaboni cél-
kitűzések megvalósításában betöltött szerepéről
Mednyánszky Orsolya
(2005/C 292/02) (2005/C 292/02) http://eurlex.
2008 A múzeumok gazdaságtana. In: Kormányzás,
europa.eu/Notice.do?mode=dbl&lang=hu&ihmlan
Közpénzügyek, Szabályozás. 3. évf. 1. sz. p. 107-132.
g=hu&lng1=hu,hu&lng2=cs,da,de,el,en,es,et,fi,fr,hu
Monreal, Luis ,it,lt,lv,nl,pl,pt,sk,sl,sv,&val=417636:cs&page=
2001 Museums for the 21th Century. ICOM Letöltés: 2010. február 11.
News, Special Issue, p. 12-14.
Thinesse-Demel, J. – Németh Balázs (szerk.)
Múzeum és iskola 2009. Múzeumok a közokta- 2005 A múzeumok mint a tanulás helyszínei.
tás szolgálatában. Kutatási jelentés. Pécs, PTE TTK FEEFI.
Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum –
Tran, L. U.
Múzeumi Oktatási és Képzési Központ.
2008 The professionalisation of educators
Nagybányai Nagy Olivér in science museums and centres. Journal of
Kompetencia-modell kialakítása és alkalmazása. Science Communication. 7(4) C02
http://www.hrpor0tal.hu/hr/kompetencia-modell-
Vásárhelyi Tamás
kialakitasa-es-alkalmazasa-20080729.html
1998 Miért volt jó a hollandokkal dolgozni? In.:
Múzeumi Hírlevél, 18.
A nem szakrendszerű oktatás kerettanterve
Vásárhelyi Tamás – Sinkó István
http://www.okm.gov.hu/kozoktatas/2008/nem-
2004 Múzeum az iskolatáskában. Budapest,
szakrendszeru
Nemzeti Tankönyvkiadó.
Vásárhelyi Tamás
Nemzeti alaptanterv 2007.
2009 A nyitott múzeum. Szentendre, SZNM–
http://www.okm.gov.hu/kozoktatas/tantervek/
MOKK, 2009.
nemzeti-alaptanterv-nat
Letöltés: 2010. február 24. Vígh Annamária
2006 Hogyan tovább ALFA Program? In.: Múze-
Nightingale, J.
umi Közlemények 1. sz. p. 6-19.
2003 Classical Education, Museum and School
Education. Museums Journal, Nov. p. 33-35. Widbom, M.
2002 Museum of the Future: Confirmation or
Nora, Pierre
Challenge. In: Vels Hein, A. (ed.): The Future
1986 Zwischen Geschichte und Gedächtnis.
of Museums, the Museum of the Future.
Frankfurt a. M., Fischer.
Nederlandse Museumvereniging, 10-17. p.
Orbán Z.
Zsolt Angéla (szerk)
2006 Közoktatást segítő intézmények a fenn-
1992 A menedzser kézikönyve. Amit a vezetés-
tarthatóság-pedagógiában. Budapest, Magyar
ről tudni érdemes. Budapest, Park Kiadó.
Állatkertek Szövetsége.
154
Szerzőink
B. dr. Varga Judit Dr. Ébli Gábor
Történész, új-és legújabbkori történeti mu- Esztéta
zeológus, középiskolai tanár
Munkahely: Magyar Műszaki és Közlekedési Munkahely: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem,

Múzeum, főigazgató-helyettes Elméleti Intézet, egyetemi docens
Szakterülete: 19-20. századi magyar városfejlő- Szakterülete: múzeumügy, kortárs művészet,
dés, a muzeológia elmélete és módszertana, a gyűjtéstörténet
történeti muzeológia 1945 utáni fejlődése
Dr. Balázs György German Kinga

Etnográfus Művészettörténész, kultúramenedzser
Munkahely: Néprajzi Múzeum, főigazgató- Munkahely: Moholy-Nagy Művészeti Egye-

helyettes (1999–2009), néprajzkutató tem Elméleti Intézet, egyetemi adjunktus
Szakterülete: népi technikatörténet, Szakterülete: későközépkori építészet, egye-
múzeumi műtárgyvédelem temes művészet a 20 században, múzeum-
pedagógia és kultúramenedzsment
Dr. Bereczki Ibolya Dr. György Péter

Etnográfus és történelem szakos Magyar nyelv és irodalom, történelem sza-
középiskolai tanár kos tanár; PhD filozófiatudomány, esztétika;
2006 Dsc Magyar Tudományos Akadémia
Munkahely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Munkahely: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészet-

Szentendre, főigazgató-helyettes tudományi Kar Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet
Szakterülete: szabadtéri néprajzi muzeológia, Szakterülete: médiaelmélet, médiatörténet, kultúrtörténet,
múzeumszervezés, néprajzi kutatás és múze- kultúra és kommunikációelmélet, kortárs művészet társada-
lomtörténete, emlékezetpolitika, múzeumelmélet
umi ismeretközvetítés
Dr. Cseri Miklós Kaján Imre

Etnográfus és történelem szakos Építőmérnök, okl. műemlékvédelmi építész
középiskolai tanár szakmérnök
Munkahely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szent- Munkahely: Magyar Műszaki és Közlekedési Mú-
endre, főigazgató zeum, Budapest, szakmai főigazgató helyettes
Szakterülete: szabadtéri néprajzi muzeológia, Szakterülete: gazdaságtörténet, technikatörté-
múzeum-marketing, múzeumvezetés, net, kiállítás tervezés és rendezés
kulturális örökségvédelem
155
Káldy Mária Sághi Ilona

Könyvtáros, népművelő, andragógus Könyvtáros, humán menedzser
Munkahely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Munkahely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum,

Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ,
igazgató disszemináció referens
Szakterülete: múzeumi közművelődés, múze- Szakterülete: közgyűjtemények és az EU, fel-
umpedagógia, múzeumi szakemberképzés, nőttképzés, humán menedzsment, elektroni-
múzeumi szolgáltatások, múzeumi marketing kus és hagyományos kiadványok szerkesztése
és kommunikáció
Dr. Kárpáti Andrea Szirmai Anna Linda

Művészettörténész, angol nyelv és irodalom Pszichológus, idegenvezető
szakos középiskolai tanár
Munkahely: ELTE TTK, Multimédiapedagógiai Munkahely: IBM ISSC Kft., tréning asszisz-
Központ, egyetemi tanár tens & tréner; Mindennapi Pszichológia
Szakterülete: vizuális nevelés, múzeumpeda- Magazin – szerkesztőségi munkatárs
gógia, számítógéppel segített oktatás Szakterülete: személyiség- és kognitív
pszichológia, szervezetfejlesztés, tréning,
pszichodráma, személy központú tanácsadás
Lakner Lajos Dr. Vásárhelyi Tamás

Magyar nyelv és irodalom szakos Biológus, biológia tanár
középiskolai tanár
Munkahely: Déri Múzeum, megyei múzeum- Munkahely: Magyar Természettudományi

igazgató Múzeum (MTM), Budapest
Szakterülete: 19. századi magyar irodalom, 1992–2008 között főigazgató-helyettes (köz-
kiállítás tervezés és rendezés művelődés, kiállítás-készítés, marketing)
Szakterülete: zoológia, ökológia, muzeológia,
múzeumi közművelődés, múzeumpedagógia
Dr. Puczkó László Dr. Veres Gábor Ph.D

Okleveles közgazda (MSc), art&design Etnográfus, művelődésszervező, kulturális
menedzser(MA), PhD menedzser, történelemtanár
Munkahely: Xellum Kft., Budapest Munkahely: Heves Megyei Múzeumi

Szakterülete: turisztikai és szabadidőipari Szervezet Dobó István Vármúzeum, megyei
szakértő, élménykutató múzeumigazgató
Szakterülete: néprajz, múzeumi közművelő-
dés, múzeumpedagógia
Dr. Vígh Annamária

Történelem francia szakos középiskolai tanár,
muzeológus, szakheraldikus
Munkahely: Oktatási és Kulturális Miniszté-

rium, Közgyűjteményi Főosztály, főosztály-
vezető
Szakterülete: helytörténeti kutatás, muze-
ológiai ismeretek, múzeumi szakigazgatás
156
 Experience and knowledge
Museum professionals in the service of

public education – Research report
Summary
The European Union provided support for the central methodological development project
launched in November 2008 by the Hungarian Open Air Museum Szentendre, which has the
purpose to reinforce the role of Hungarian museums in education and teaching. The project
will be completed in 2013. The program is being carried out by the Museum’s Educational and
Training Centre (abbreviation: MOKK), founded in 2006 due to an agreement with the Ministry
of Education and Culture.
In this project of special importance for both theoretical and practical reasons, within the
framework of the Social Renewal Operative Program with identification no. TÁMOP-3.2.8/A-
08-2008-0002, we organise methodological developments and trainings, we carry out com-
munication and propagating activities, we offer professional advice and we run a national
Coordination Network of Museums to be at the service of museum professionals, educators,
teachers and students of higher education.
Methodological developments and the research of

museum professionals
The most important of our goals and activities to be carried out within the project is the
furthering by methodological developments the formal, informal and non-formal education-
al mission of the museums. Our objectives are to contribute to the success of the tender
construction TÁMOP 3.2.8/B, and to offer methodological help in the TIOP school-friendly
museum infrastructure developments by working out and issuing model projects. Up to the
year 2013 we are going to give the opportunity to 500 pedagogues and museum colleagues
in 10 different training types for learning about culture propagation and about the modern
methodology and good practice of making good use of museums by schools. An important
part of the project consists of the publication of our research results and of the efficient help
in the accessibility to printed and electronic scientific literature. It is our goal in the project to
propagate and to spread new museum educational solutions in the service of competence
developing public education, further to create co-operations between museums and institu-
tions of public education, as well as fostering the formal, informal and non-formal educational
mission of the museums.
Why do we focus on museum professionals?

Great importance is attached to the research with the title “Museum professionals in the
service of public education” within our methodological developments. We need to know the
present system of contacts of the museum sphere with the public education and also the at-
titude of the museum professionals to the co-operation possibilities between museum and
school. We have to see whether the museum infrastructure, the system of exhibitions and
157
programs are suitable to advance the competence developing education. We also strive to
identify those competence areas, which are in urgent need of development, and the ways
how the special possibilities of the museums enable them to contribute to the efficiency of the
school education more than it has been done up to now.
Purposes and methods of the research

Purpose of the research is to reveal and to outline the kind of museum and the kind of museum
professionals needed to fulfil the tasks of the future’s museum. Furthermore, which compe-
tences, which knowledge and characteristics are required from museum leaders and those pro-
fessionals who are in contact with visitors (museologist, museum educator, animator, interpreter,
guide, etc.). We have asked following questions: In what way the museums and the professionals
working in them need a shift in their attitude, means, methods and communication? What kind
of suggestions for transformation and modification are to be given to the higher education
teaching presently museum professionals in different areas?
We composed a questionnaire consisting of open and closed questions. We asked for the mu-
seum staff’s opinion about school, education and about the most important results and problems
of the public education. With regard to the museum work we wanted to know, which are consid-
ered as the most difficult problems of the Hungarian museums but also what gives cause to the
museum profession for being proud. We surveyed the opinion of the respondents about following:
what is the museums’ mission today, the source of their prestige, are any shifts in attitude required
and if so, which are the possibilities to advance a shift in attitude. How can the museum profession-
als reach knowledge required for the shift in attitude, how is the relationship between museums
and public education? Our questions included also subjects like the order of importance of the
services offered to the public education by the museum collections and museums, and whether the
museum buildings and expositions are suitable to serve the purposes of public education.
We attached a competence spread-sheet to the questionnaire to obtain information on per-
sonal and professional competences considered to be the most important by the scientific liter-
ature of the subject. It refers to the professional sphere of activities in museums, as described in
the law about the legal status of civil servants. At the end of May 2009 we sent the questionnaire
and the spread-sheet to hundred museologists and professionals working in the museum sector.
As far as we know, our present research is the first one to check the personal and professional
competences required of a person to be appointed to a museum post.
As third element of the survey, we composed a series of 12 questions for specialists referring
mainly to the situation of the museums, to their educational mission, to renewal and shift of atti-
tude of museums, to the competence and the training of museum staff and to the judicial environ-
ment. Leading colleagues in national and departmental museums among renowned members of
the museum profession and professionals dealing with museum theory and museum criticism and
the ministry’s staff in charge of museums were requested to answer the questions.
61 persons filled in the questionnaire, 28 persons the spread-sheet about competence
(professional competences) and 34 persons gave their opinions about personal competences.
9 answers were given to the questions for specialists.
We requested dr.Andrea Kárpáti) Eötvös Lorand University, Faculty of Natural Sciences,
Centre for multimedia-pedagogy) to analyse the answers. With the co-operative help of Anna
158
Linda Szirmai, she had finished her 70 pages evaluating study richly illustrated with diagrams
and tables by August 2009.
In the next phase of research we invited a part of the specialists and the participants of the
project for a focus group meeting on two occasions. Based on well defined topics we have
discussed the answers to the questions and the material submitted by professionals: strategic
planning in the museums, modernisation of the museum, necessity and pressure of renewal
and shift of attitude, contact points to the public education, answers to the demands of public
education, suitability of the buildings and expositions for the new tasks, questions of financ-
ing and efficiency. We analysed the questions of personal and professional competences, we
highlighted the possibilities of publishing the collections, the necessity of a comprehensive
digitalisation; we dealt with the training problems of museologists as well as of the profession-
als working in museums, as well as with the possibilities of the pedagogues’ self-education and
their further education open to the use of museums. We discussed the subject, which legal
changes would be necessary and justified to make the contacts between museums and public
education more efficient.
We publish in the book Andrea Kárpáti’s summarizing-analysing study as well as the writ-
ings made by the members of the focus group. As a starting point they express their opinion
about the given topics on the basis of their own points of view and experiences. The purpose
of the package of suggestions – the evaluation and the recommendations of the research -
closing the work and the book is to advance the shift in attitude, which had started following
the unanimous opinion of the researchers of the museum sector, but it is not sufficient yet
neither in its contents nor in its impact. Another purpose is to foster the all-comprehensive
modernisation of the institutions.
The lessons drawn from the research

The evaluation of the present situation enables us to establish what kind of knowledge is
needed by the museums’ leaders and museum staff, how they have to change in their at-
titude, means and communication. We have asked ourselves the question, whether the ideal
museum’s professional exists and how big is the distance between the ideal and the real
professional. How the areas of deficiency could be remedied, which changes are necessary so
that we can serve the visitors’ demand in an appropriate way?
We are of the opinion that one – and maybe the most important lesson drawn from the
research is the following: it is necessary to start with trainings in both the higher education
and in the adult education in order to increase the theoretical and practical knowledge of the
museum professionals and at the same time to increase the museums’ openness to public
education. In addition, it is indispensable to review the present forms of education and the
implementation of new demands as well as of good Hungarian and European practices.
It is the unanimous opinion of the colleagues participating in the research and in the focus-
group discussions that it remains the museologist’s task to carry out such work as research,
collecting, revealing, inventory and description (although new models appear in these fields
as well), but he should also convey the profound knowledge at the same high level to student,
adult and pensioner group alike with the help of new technologies and with the co-operation
of professionals having experience in museum education.
159

Muzeumi Iranytu 4

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Muzeumi Iranytu 4

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Múzeumi iránytű 4.

A kötet a „Múzeumok Mindenkinek” Program – Múzeumok oktatási-

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap

Élmény és tudás – Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában

Szabadtéri Néprajzi Múzeum

A borítón: Múzeumok Majálisa, 2009. Magyar Nemzeti Múzeum

Felelős kiadó: Dr. Cseri Miklós főigazgató

Nyomdai elõkészítés és nyomtatás: Studio1 Kft.

A kötet a „Múzeumok Mindenkinek” Program – Múzeumok oktatási-képzési

Kárpáti Andrea – Szirmai Anna Linda – Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában

Helyzetértékelés és a fejlesztés irányai . ......................................................... 89

Lakner Lajos – A muzeológia mint hivatás.............................................................................................92

Cseri Miklós – Szemléletváltás a múzeumokban.................................................................................97

Vásárhelyi Tamás – A múzeumok és a közoktatás kapcsolata................................................. 104

Vígh Annamária – Múzeumi modernizáció.........................................................................................110

Kaján Imre – Az informatika múzeumi alkalmazásának teendői az elkövetkező években....116

Bereczki Ibolya – Káldy Mária – Sághi Ilona − Vígh Annamária –

Ajánlások és javaslatok............................................................................................ 131

Szakértői kérdéssor – „Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában”.............................144

Útmutató a kompetencia táblázat kitöltéséhez.....................................................................................146

Felhasznált és ajánlott irodalom.................................................................................................................152

Bevezető – gondolatok a múzeumi

Módszertani fejlesztések és a múzeumi szakember-kutatás

Ez a kutatás tulajdonképpen a párja a múzeumi szakember-kutatásnak, hiszen az ott használt

Miért kerültek a kutatás középpontjába a múzeumi szakemberek?

A kutatás megkezdése előtt összehívott megbeszélésen, 2009 májusában – amelynek

Kárpáti Andrea-Szirmai Linda értékelő elemzése jelen kötetünkben. 41. p.

Úgy véljük, a kutatás egyik, és talán legfontosabb tanulsága, hogy a felsőoktatásban és a

 Kárpáti Andrea – Szirmai Anna Linda

Múzeumi szakemberek a közoktatás

A múzeumi szakértők kérdőívének kitöltői az alábbi kérdéscsoportokról mondták el véleményüket:

• Milyen múzeumépületekre lenne szükség?

Példák a jó gyakorlatra Magyarországon és külföldön

A kompetencia-táblázat kitöltői számba vették és rangsorolták a múzeumi munkához szüksé-

A múzeumi dolgozók kérdőívének értékelése – Iskoláról, tanításról

1. táblázat: A magyar közoktatás problémái

Problémák a magyar Hány válaszban Hány válaszban

Mire lehet büszke a magyar közoktatás?

2. táblázat: A magyar közoktatás érdemei

Hány válaszban Hány válaszban

A legtöbbször említett pozitívum, amely a jelenlegi állapotokra vonatkozik, a magyar oktatás

3. táblázat: A magyar múzeumügy problémái

Hány válaszban Hány válaszban

Mire lehet büszke a magyar múzeumügy?

4. táblázat: A magyar múzeumügy érdemei

Hány válaszban Hány válaszban

Múzeumi tevékenység és szemléletváltás

5. táblázat: A múzeumok feladatai, fontossági sorrendben

Múzeumi tevékenysé- Átlagos

A múzeumok missziója, presztízsük forrása

6. táblázat: A múzeumok presztízsének megőrzése és növelése

7. táblázat: A múzeumügyben szükséges szemléleti változások

Mint láthatjuk, a direkt rákérdezés meglehetősen egyértelmű válaszokat eredményezett: a vá-

8. táblázat: Miért van szükség szemléletváltásra a múzeumügyben?

Hány válaszban Hány válaszban

Az állandó változás és megújulás alapvetően jó 2 4,65

A szemléletváltást elősegítő lehetőségek

9. táblázat: A múzeumi munkában szükséges szemléletváltás elősegítői

Az iskolabarát múzeum megvalósítása belső intézményi

Ismét a szöveges indoklásokhoz érdemes fordulnunk magyarázatért. A 10. táblázat meg-

10. táblázat: A szemléletváltást elősegítő tényezők a magyar múzeumügyben

Melyik tényező miért fontos Hány válaszban Hány válaszban

A gyakorlatban több információ átadására kerül sor